hangzik az egyik hirdetés szövege, majd a problémát egy vitamintabletta bevételével a reklámhölgy meg is szünteti

Bevezető 

Bevezető „Nem rá haragszol, csak nagy rajtad a nyomás...”  • hangzik az egyik hirdetés szövege, majd a problémát egy vitamintabletta bevételével a reklámhölgy meg is szünteti... • Ha ezzel a mondattal nyitok, minden olvasó azt hiszi majd, hogy egész nap a tv előtt ülök, csipszet és kólát a gyerekkel hozatva be a konyhából, nehogy valamiről is lemaradjak – sugdossa a kétséget belém a bennem élő „igenis Anyu, igenis Apu” személyiségrész. Én sem vagyok (még) tökéletes... • De... – gondolom tovább, vitázva ezzel a nekem mindig keresztbe tevő kényszeres megfelelni akarással – ez a reklám ragyogó felvezetés a témakörhöz, mert... és majd leírom, hogy csak véletlenül, épp teregetés közben, mert a férjem „csak megnézi” a híradót, és előtte... füldugóval mégsem teregethetek... • Hehe, most magyarázkodsz – vág közbe a belső ellenhang –, majd még bocsánatot is kérsz, mert látszólag nem vagy autentikus. • Úgy tűnik, a saját Megfelelési Kényszer Mumusomnak (is) bölcsészdiplomája van. – mosolygok egyet, majd elmerengek arról, hogy hová is tűnnek a fél pár zoknik a Világegyetemben. | 1



2010. október

 Bevezető

A Minerva Capitoliuma októberi tematikus száma a megfelelési kényszer témakörét járja körbe. • Elsőként Vidi Rita a Különvélemény rovatban többdimenziós női létünk kihívásairól ír; arról, miért szükséges számunkra, nők számára a tudatosság, miért nem „úri huncutság” a stratégia, annak ellenére, hogy semmi közünk – általában – a hadászathoz. Sorra veszi azokat a forrásokat, ahonnét megfelelési kényszerünk eredhet, és a problémák azonosításával segítséget nyújt azok megoldásához. • Antal Béla olyan öngyógyító, stresszoldó technikáról, pontosabban mentális rendszerről ír, amelynek segítségével erőfeszítés-mentesen csillapíthatjuk le bensőnket. A technika elsajátítása a mindennapi élet keretei között versenyelőnyhöz juttatja használóit – hiszen egy érzelmileg stabil ember képes csak tudatos, helyes döntéseket hozni – úgy, hogy közben támogatja spirituális fejlődésüket is. • Dusik Andrea a pénzzel kapcsolatos hiedelmeinket és kényszereinket elemzi írásában. • Skultéty Andrea feng shui tanácsadó cikke bemutatja, hogyan azonosíthatjuk lakóhelyünk, életterünk alapos vizsgálatával megfelelési/megfeleltetési problémáinkat. • Mitől fogadnak el valakit vezetőként? Igaz-e, hogy titkuk van? És a jól működő, vevőik által elfogadott, szeretett, önként ajánlott vállalkozásoknak vajon van-e? Ők, illetve azok kiknek akarnak megfelelni, és kiknek kell valóban megfelelniük? Ezekre a kérdésekre keresnek választ a Vezetés és Vállalkozói szféra rovat októberi cikkei. • Akit érdekel, mi lehet a fogoly dilemmája, vagy a „játékelmélet” szóra felkapja a fejét, esetleg évek óta gondolkodik azon, hogy létezik-e racionális döntés, avagy minden irracionális, az feltétlenül lapozzon el az Ezt olvastuk... rovatunkhoz!

2

| 2010. október

Bevezető 

• Kelemen Kata azzal derít jókedvre bennünket, hogyan gyűlt meg kilencszer is a baja saját megfeleléskényszerével, amíg cikket írt a Minerva számára. • A VírusKommandó.hu írása azt vizsgálja, valóban férfi privilégium-e a számítástechnika, és milyen veszélyeket rejt, ha arra hivatkozva, hogy nők vagyunk, lemondunk a gép feletti ellenőrzés jogáról/kötelességéről. (Kb. mintha vezetés közben egy rázósabb helyzetben jó szorosan befognánk a szemünk, és – biztos, ami biztos – még a kormányt is elengednénk.) A cikk részletesen leírja azt is, mi az a – könnyen kivitelezhető – minimum, amivel biztonságossá tehetjük a géphasználatot. • Nem maradt el – természetesen – Mátyás Anita e havi, számmisztikai varázstáblája sem, a szokásos, internetről letölthető segédlettel. • Márton Anikó a megfelelés kihívását a környezettudatossággal kapcsolja össze. Mi az, amit megtehetünk, és feltétlenül meg kellene tennünk ahhoz, hogy egy élhető(bb) bolygót hagyjunk utódainkra. ••• Visszatérve a reklámra és a vitaminra... Túl gyakran próbálják elhitetni velünk, hogy a tünet megszüntetésével az alapok is megszűnnek. S mi több! Azt, hogy maga a tünet egyik percről a másikra megszüntethető. A Minerva Capitoliuma nem ígér gyors hatású, tünetkezelő szereket. Ezek a cikkek arra alkalmasak, hogy elindítsanak benned – és ha már elindult, úgy támogassanak – egy folyamatot, amelynek hatására szabadabb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb, vagyis egészségesebb életet élhetsz. Ehhez kívánok Neked erőt és kitartást! Hantos Gyöngyi felelős szerkesztő | 3



2010. október

 Bevezető

A megfelelési kényszerről szóló számot írták:  Antal Béla – 36 éves, egri születésű, egy gyermek édesapja. A Transzcendentális Meditációt 1992-ben sajátította el Egerben, a TM-Szidhi programot 1994 óta gyakorolja. 1993. április 3-án – egy sporttáskával a kezében – költözött fel Budapestre, és 1998-ig a Maharishi Alapítvány alapítójaként a civil szférában tevékenykedett, ennek részeként 4 hónapot töltött a hollandiai Maharishi Védikus Egyetemen. 2000. július 6-án alapította a tminfo.hu portált, melynek jelenleg is főszerkesztője. 1998 és 2005 között „utazóként” Európát járta, majd 2005-ben megalapította a Silihost Kft.-t. Jelenleg saját vállalkozásában dolgozik, a tminfo.hu portálon kívül a live.vedaradio.hu webrádiót, valamint a silihost.net vállalati blogot szerkeszti. Üzenete a Minerva olvasóinak: „Mint a fa magjában lévő üresség, amely magában rejti az egész fa kibomlásának lehetőségét, a megnyilvánulatlanság mezején az üresség tapasztalata magában rejti a teremtett világban létező összes dolog eleven lehetőségét. Erről a szintről nem kell keményen dolgoznod, hogy valamit is elérj. Csak vágynod kell, és a természeti törvény kiszolgál. Ez az a tudás, amit szeretnénk, ha a gyermekeink élveznének – most, és minden eljövendő nemzedékben.” – Maharishi. Dusik Andrea – Amit egy nő igazán akar, azt mindig el is éri. Amit igazán birtokolni szeretne, azt meg is szerzi. Korunkban ez annyit változott, hogy ezen az „akarom-listán” az első helyre a nőknek – Neked is – a saját vagyon megteremtését kell tenniük. Minél többen, és minél előbb ismerjük fel az önálló vagyonteremtés szükségességét, annál magabiztosabban élhet-

4

| 2010. október

Bevezető 

jük meg jelenünket, tervezhetünk, és vághatunk neki a jövőnek. Mert Te is akkor leszel szabad, ha van saját szobád és saját pénztárcád. Ehhez adok a Minervában praktikus mit-és-hogyan ötleteket. Hantos Gyöngyi – A Lady User számítástechnikai blog háziasszonya és a Minerva Capitoliuma felelős szerkesztője. – Mostanában egyre többször kérdezem magamtól, és kérdezik tőlem: „Ha a pénz nem számítana, ha azt tehetnéd, azzal foglalkozhatnál, amit igazán szeretsz, mit csinálnál?” – Először magamnak sem mertem bevallani, másnak még úgy sem: „Olvasnék.” Igen, olvasnék: szépirodalmat, szakirodalmat, útleírást, bármit... A család szerint „betűmániám” van. A villamosról kitekintve olvasom a feliratokat és utcanév táblákat, ha épp nem könyvet olvasok, mert az mindig van nálam, hogy hasznosítsak minden várakozásra egyébként eltékozolt élet-percet. Olvasok a konyhában főzés közben, és valószínűleg azért nem vezetek szívesen autót, mert aközben nem tanácsos olvasgatni. Átolvastam az iskolai szüneteket, a pad alatt rejtegettem az olvasnivalóm órákon, tökélyre fejlesztve a könyválcázás tudományát. Megszereztem pár képesítést (tanár, informatikus-könyvtáros), szakmai blogot indítottam, hogy „alibim” legyen a folytonos olvasásra. Jut eszembe! A felelős szerkesztő is olvas. Úgyhogy azt csinálom, amit igazán szeretek. És kívánom minden HősNőnek, hogy megtalálja, és csinálja azt, amit valóban szeret! Kelemen Kata – Kétgyermekes anyuka, végzett jogász és majdnem-végzett közgazdász. Jelenleg otthon lévő, gyakorló káoszmenedzser, sok-sok elvégzetlen feladattal, néha kivégzett idegrendszerrel. Utálja a „Nem értem, miért van ekkora kupi, amikor egész nap itthon voltál!” mondatot, de szereti elalvás előtt összedörzsölni a talpát. Rendrakásból elégséges, de öniróniából | 5



2010. október

 Bevezető

ötös. Vagyis ötös alá. Mert mindig van hová fejlődni... Kata a Minerva témáinak könnyed oldalát mutatja meg hónapról hónapra. Márton Anikó – A Tudatos Lét című online magazin főszerkesztője – 2009 nyarán érlelődött meg a gondolat, hogy szeretnék egy olyan „zöld” oldalt, ami még nincs. Bár van sok oldal, ami környezetvédelemmel, fenntartható fejlődéssel, alternatív gondolkodásmóddal foglalkozik, de azt tapasztaltam, hogy ezek vagy nagyon technikai jellegű információs portálok, vagy nagyon egy téma köré csoportosítják tematikájukat. Én szerettem volna egy olyan átfogó képet, talán inkább gondolkodásmódot, szemléletet mutatni és képviselni, ami mindenki számára érthető, és bár van benne építészet, technika is, de más megközelítésben. Az oldal tematikája, cikkei tudatos gondolkodásra, életvitelre serkentenek. A mindennapi életünk, tetteink, gondolataink átgondolására és szükség esetén megváltoztatására. Valamint bemutatják azokat a programokat, lehetőségeket, amelyek elérhetők, alkalmazhatók. Idealistaként abban hiszek, hogy sikerül megváltoztatni az emberek gondolkodását, negatív gondolatait, és sikerül a Földet és a jövőt is élhető létként a jövő nemzedékének meghagyni. Hiszem és tudom, hogy jó dolgot kezdeményeztem, és minél több emberhez jutnak el az információk, lehetőségek, akár az én oldalamon keresztül, akár más hasonló oldalakról, annál nagyobb esély van a fenntarthatóság irányába haladni. Nem vagyok borúlátó, és nem a pesszimizmus a jellemző rám, de ahogy ásom bele magam egyes témákba, szakelőadók anyagát látom, olvasom, nagyon ijesztően hat néhány dolog. Sokszor érzem, hogy egy annyira irányított világban élünk, felfoghatatlan fejlődést értünk el, és sodor, sodor magával a lendület. Ennek mindenképpen megálljt kell parancsolni. És nem, ez nem azt jelenti, hogy jajjj, de jó lenne ismét úgy élni, mint 20-30-40 éve, hajnalban kijárni a földekre, és kapálni, kaszálni, libát tömni stb. Az én meglátásom és véleményem az, hogy

6

| 2010. október

Tartalomjegyzék 

nagyon nem jó ez a mostani világ, és vissza kell térni a természetközeli élethez. Tiszteletben kell tartani, hogy a Föld óriási kincsek és energiák birodalma, de ha rosszul bánunk vele, ha kihasználjuk, ha csak elveszünk ezekből a kincsekből, de vissza nem juttatunk semmit, akkor jelenlegi formájában össze fog omlani az élet. Ezért kell tenni mindenkinek, hogy ez ne történjen meg. Mátyás Anita – Már gyerekkoromban is a növények és az emberek érdekeltek legjobban. Rajzoltam, festettem őket, írtam róluk. Gyógyító vagy kerítésmászó akartam lenni... (a szomszédnak csudaszép őszibarackjai voltak) Van sok szakmám és végzettségem. Voltam telefonközpontos, metró-segédvezető, villamosvezető, bolti eladó, és sok-sok évig dolgoztam a vendéglátásban is. Gyerekkorom óta tanulom a csontkovácsolást, és a gyógynövények ismeretét. Később kezdtem el foglalkozni ólomüvegezéssel, üvegfestéssel, bioenergiával, ásványokkal, számmisztikával, névelemzéssel, tarot-val, pozitív gondolkodással… Elvégeztem a Darnel-tréninget, az agykontroll tanfolyamot, a Táltos Iskolát, és mindenféle ezoterikus tanfolyamokat, mind-mind olyat, ami az önfejlesztés, a lélek és a test gyógyulásának, és az öngyógyítás beindításának lehetőségét adta. A Minerva Capitoliumában a számmisztika minden napra kiszámolható, segítő rezgéseinek kihasználására, és a „rossz” napok elkerülésére, szeretném felhívni a figyelmet. Skultéty Andrea – feng shui tanácsadó. – Életem legfőbb vágya az anyagi függetlenségem megteremtése. A feng shuira mint módszerre tekintek, mely támogat célom elérésében. Rengeteg erőt merítettem belőle, hogy negyvenéves nőként, két évtizednyi „biztos” alkalmazotti létből a „bizonytalan” vállalkozói világba lépjek. A | 7



2010. október

 Bevezető

feng shui nem más, mint a józan paraszti ész ősi, sokrétű hasznot hozó tudománya. Egyszerűen imádom! Hosszú szakértői tapasztalatom alapján elmondhatom: lépésről lépésre haladva céljaink felé minőségi életet élhetünk a tudatos térrendezést használva. Arra törekszem, hogy a feng shuit minél szélesebb körben ismertessem meg, elsősorban azokkal a nőtársaimmal, akik hajlandóak cselekedni saját boldogulásuk és boldogságuk érdekében. Hálás vagyok klienseimnek, mert hozzásegítenek saját célom eléréséhez, így én adva kapok. Vidi Rita – a HősNők.hu és a Minerva Capitoliuma főszerkesztője. Rita már kislány korától a könyvek és az olvasás bűvöletében élt, később pedig már a magyar Agatha Christie-nek készült. De aztán az élet egy óriási vargabetűvel ajándékozta meg: korán férjhez ment, gyereket szült, majd kétkezi munkásként dolgozott egy autóipari cégnél. Később minőségbiztosítási tanácsadóvá lépett elő, és a minőség javítására, a folyamatos fejlődésre való állandó törekvés rányomta bélyegét az életére is. Rita mindig, mindenben a jobbat kutatja, majd a közérthetőbbé tételt célozza meg. Két könyve jelent meg: a Hagyd a dagadt ruhát másra! a női időgazdálkodásról szól, hogy a nők könnyebben és egyszerűbben találják meg életükben a harmóniát; a Hogyan váltsuk valóra vágyainkat? című, célkitűzést és megvalósítást egyszerűbbé tevő könyv pedig a célok megvalósításának eddig eltitkolt láncszemeit tárja a női olvasók elé. A Minerva Capitoliumát is azon nők számára hozta létre, akik már érzik a saját tudatosságukat, de szeretnék egyszerűen, közérthetően, hasznos tanácsokkal tűzdelve megkapni a folyamatos fejlődésükhöz szükséges inspirációt.

8

| 2010. október

Bevezető 

Tartalomjegyzék 

| 9



2010. október

 Különvélemény

Különvélemény A megfelelési kényszer művészete avagy Hogyan kerül a kutyakaka az asztalra? Vidi Rita írása

 Talán még emlékszel a Forrest Gump című zseniálisan csodálatos, Oscar díjas alapfilmre, amelynek főszereplője maga volt a megtestesült együgyűség, ugyanakkor ezzel a lelki-szellemi egyszerűségével volt könnyfakasztóan példaértékű figura, és a filmtörténelem új fejezetének megnyitója. Annak ellenére, hogy a film elején kimondottan gyenge észbeli képességűnek bélyegezték, csodálatosan izgalmas és mozgalmas, irigylésre méltó életet látunk kirajzolódni a szemünk előtt. A filmben van egy mondat, ami a fülemben cseng, mióta, szinte gyerekként, először láttam a moziban. Így hangzott: „Akárhová mentem, mindig be kellett állnom valamilyen sorba.” Hosszasan lehet vitatkozni arról, hogy mit üzen egy film, de amikor ennyire egyszerűen kiragadható mondatok vannak benne, akkor érdemes egy pillanatra megállni, és elgondolkodni, hogy vajon a mi számunkra mit jelent: mindig beállni valamilyen sorba? Vagyis mindig megfelelni valamilyen elvárásnak, úgy, ahogy mások is megfelelnek.

 10 |

2010. október

Különvélemény 

Pszichológusok, szociológusok, társadalomtudósok, antropológusok már régóta kutatják azt a jelenséget, ami mi itt a Minervában nemes egyszerűséggel csak megfelelési kényszernek nevezünk. Azért így neveztük el, mert a megfelelni akarás, a megfelelési vágy, a másoknak való megfelelés nem fejezné ki teljességében az érzés mögött megbúvó negativitást. Márpedig minden éremnek minimum két oldala van – egyes dimenziókban akár több is –, még a jó dolgoknak is. Az egyébként is pengeélen táncoló megfelelésnek meg pláne.

„Ne terhelje férjét…” Néhány évvel ezelőtt találtam az interneten egy olyan cikket, amit elrettentésül tett fel az oldal gazdája. Egy régi képeslap volt beszkennelve, amely képeslap azt hivatott szolgálni, hogy tájékoztassa az 1950-es évekbeli háziasszonyokat arról, hogyan kell hazavárniuk kedves férjüket. A korabeli képeslap olyannyira felzaklatott, hogy napokig, sőt talán még hetekig is morfondíroztam rajta, de, ahogy látszik, mai napig itt van a fejemben, és alkalmas pillanatban tolakodik is elő. A képeslapon rövid, velős instrukciók voltak, hogy mikorra legyen kész az ebéd, mikor kezdjen az asszonyka rendet rakni, hogy a férj hazaérkezésére mindenképp tisztaság fogadja a ház urát. A durva dolgok a végére voltak hagyva: a gyerekeket el kell rendezni és le kell csendesíteni, mire az apjuk hazajön, nehogy zavarják a pénzkeresőt. De a vége volt a legégbekiáltóbb! Az még hagyján, hogy a férjet hazaérkezésekor azonnal körbe kell „ugrálni”, ki kell szolgálni, az ételt elé kell rakni, de ez már felháborított: „Ne terhelje férjét a gondolataival, ne kezdeményezzen beszélgetést, viszont figyelmesen hallgassa meg férje mondanivalóját, mert az Ő szavai biztosan sokkal fontosabbak, mint az önéi.” | 11



2010. október

 Különvélemény

Atyaúúristen! – gondoltam. Gyorsan, többször is ellenőriztem a dátumot, és mindig megnyugodva konstatáltam, hogy az ötvenes években készült a képeslap. S szinte ugyanabban a pillanatban vágott homlokon a felismerés: de hiszen mai napig így élnek az általam ismert családok! Néha még én is! A probléma nem az, hogy így élnek/élünk, hanem az, hogy már réges-rég nem az a családmodell, ami az ötvenes években volt, hogy anya háztartásbeliként élte életét, a pénzt pedig apa kereste, és ezáltal a tiszteletet is apa kapta. Ma a nők ugyanúgy dolgoznak, mint a férfiak, olykor még többet is keresnek, mint a férjük, de számtalanszor élnek nők egyedül, segítség, támogatás nélkül, és rengetegszer gyereket is nevelnek egyedül, egy keresetből. A fejekbe viszont végletesen beivódott a régi rend: a nő azért van, hogy a férfinak megfelelő hátországot biztosítson, amolyan nélkülözhetetlen, de mindenképpen másodhegedűsi szerepben. Ennek anno nem volt nehéz megfelelni, de ma már lehetetlen. Mégis, sokan ennek az elvárásnak kívánnak megfelelni, nem véve észre azt, hogy ezzel a szándékukkal konkrétan a valósággal állnak konfliktusban. Néhány évvel ezelőtt, politikai választások környékén terjedt el ez a kifejezés: nem életszerű. Akkoriban furcsa volt ez a semmiből előtűnő szókapcsolat, de most kiválóan ráillik a modern környezetben, az elavult elvárásoknak való megfelelés szituációjára. Egyszerűen nem életszerű. Az élettel összeegyeztethetetlen. Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy a női genetikába bele van kódolva a „tűzhely melegének védelme” – hiszen, ha azt vesszük, a nő maga is egy tűzhely –, a gyermekek gondozása, a család összetartása, az erős férfi gyengéd társának lenni, a kreativitás, az alkotás, a dolgok létrehozása. Nem mondhatunk nemet saját nemünknek csak azért, mert

 12 |

2010. október

Különvélemény 

most, a 21. század elején már a fogyasztás, a rohanás, a könyöklés és a pénz hajkurászása a hétköznapi. De észre kell venni azt is, hogy két világban – olykor többen – nem élhetünk egyszerre. Valamiféle összhangot kell találnunk, különben alig 45-50 évesen azt vesszük észre, hogy fél lábbal a sírban vagyunk, mert belebetegszünk és beleöregszünk az egész életünkre bélyegét rányomó kettősségbe.

Te is egyszerre többvallású vagy? A Maslow – sokat vitatott – szükségleti piramis alsó szegmensében, tehát a legalapvetőbb szükségletek között található a valahová tartozás szükséglete. Minden embernek alapvető vágya, hogy tartozzon valahová, ezen belül is, hogy lehetőleg más emberekhez tartozzon. A valahová való tartozás azt jelenti, hogy az egyén megfelel a csoport szóbeli vagy akár írásbeli előírásainak. Ezt könnyen tetten érni a legtöbb vallásnál, ahol úgynevezett példabeszédekkel és törvényekkel, parancsolatokkal segítik a tagokat abban, hogy a csoporthoz tartozhassanak. Olyan dolgokat írnak elő ezek a történetek (példabeszédek), törvények (parancsolatok), amik nem teljesíthetetlenek, sőt, akár minden emberben benne nyugvó erkölcsi, morális igények ezek, csak éppen a csoport nélkül sosem lettek volna konkrétan megfogalmazva. Például a zsidó-keresztény kultúrkör Tízparancsolata kiváló példa erre. A jó érzésű emberek nem lopnak, nem hazudnak, nem ölnek, nem bonyolódnak szerelmi kapcsolatba más házastársával, és így tovább. Ezek alapvető értékek. De ha kinyilatkoztatunk efféléket, akkor máris úgy hatnak, mint megerősítések: „jé, hát én is pont így gondolom, akkor nekünk közösek a gondolataink, a véleményünk!” (A Tízparancsolatot csak példaképp vettem, nem minősítésül.)

| 13



2010. október

 Különvélemény

Az ember olyannyira társas lény, hogy irtóztatóan rosszul és veszélyben érzi magát egyedül. Bármennyire is vitatják a modern kutatók Maslow szükségleti piramisát, mindannyian tudjuk a saját életünkből, hogy egyedül sokkal rosszabb élni, mint valahová tartozva. Valakivel, valakikkel együtt könnyebben, biztonságosabban vesszük az akadályokat, és erre számtalan bizonyítékot szolgáltat számunkra az élet. Teljesen természetes, hogy tartozni akarunk valahová, és teljesen természetes, hogy illeszkedni akarunk másokhoz. Mégpedig úgy, hogy megfelelünk az elvárásaiknak. Ha a vallásoknál – illetve a felekezeti közösségeknél – maradunk, az elvárásoknak megfelelni szinte pofonegyszerű. A világos, mindenki számára érthető szabályok könnyedén betarthatóak, megnyugvást, biztonságot adnak. Mint egy védőkorlát, úgy vonnak – tényleg korlátként – bűvös vonalat körénk ezek a szabályok. De az milyen fura lenne, hogy ha egyszerre két vallásnak – vagy netán többnek – akarnánk felekezeti tagjai lenni, igaz? Mondjuk, egyszerre akarnánk zsidók, keresztények és mohamedánok lenni. Szerencsétlen esetekben a különböző vallások bizonyos előírásai pont ütik egymást. Ugye, milyen abszurd a feltételezés, hogy egyszerre többhitűek vagyunk? Márpedig a hétköznapjainkban így élünk, csak azért nem vesszük észre ezt, mert az életben nincsenek ilyen világosan kinyilatkoztatott szabályok, mint például a vallásoknál.

 14 |

2010. október

Különvélemény 

A többdimenziós női lét A nők – ezt tudja magáról minden nő – egyszerre akárhány dologgal képesek foglalkozni. Aminek óriási előnye az idővel való hatékony gazdálkodás, viszont óriási hátránya a teljes fókuszálatlanság, amit nevezhetünk úgy is, hogy „anti-tudatosság”. A dolgok a kezünk alá kerülnek, mi tesszük, amit kell, anélkül, hogy lenne a tevékenységünk mögött mondjuk hosszú távú céltudatosság, vagy netán stratégia. De miért is lenne stratégiára szükség? Hiszen a gyerekeket egészen biztosan éveken keresztül el kell látnunk, nem kell ehhez nagy tervezgetés. A napok jönnek egymás után, szépen sorban, aztán már csak azt vesszük észre, hogy a nemrég még két fogat villogtató nyálgép csemeténk a kocsi kulcsáért kuncsorog, miközben nekünk már fel kell rá néznünk, akkorára nőtt. Aztán ott van mellékszálként a férjünkkel, párunkkal való kapcsolatunk. Minek ahhoz stratégia, hogy valami hosszú távon működjön? Ha ma jó, akkor csak nem lesz rossz holnap! Vagy utána! (Vagy mégis?) Persze, az sem mellékes, hogy dolgozni kell, pénzt kell keresni, meg kell élni, folyton ügyeskedni kell a konyhapénzzel. Ja, ha már a konyhapénznél tartunk: állandó feladat a háztartás, a házimunka, a bevásárlás, és így tovább. Mi, nők, mindezeket fél kézzel le tudjuk vezényelni. Nincs is gond ezzel. A gond ott van, amikor tökéletesen akarunk MINDENT csinálni. Egy részlet a Hagyd a dagadt ruhát másra! című könyvemből, amely kiválóan mintázza a tökéletességre való – nem éppen üdvös – törekvésünket.

| 15



2010. október

 Különvélemény

„A Doktor House ötödik évadjának egyik epizódjában van egy szenzációsan ideillő jelenet. Dr. Cuddy, House főnöke örökbe szeretne fogadni egy kisbabát, de első lépésként nevelőszülőnek jelentkezik, ami azt jelenti, hogy bizonyos időszakonként kijön a gyámügytől valaki, és ellenőrzi a környezetet. Cuddy magas beosztású vezető, maximalista, a tökéletességre törekszik természetesen anyaként is. A kisbaba tüneményes, de valami hiányzik. Cuddy úgy érzi, hogy egyszerűen nem érez semmit a baba iránt, holott imádnia kellene! Eljön a gyámügyes látogatásának napja, és Cuddy egész délelőtt szét van esve: a bejárónője nem ért rá aznap nagytakarítást csinálni, ezért a nappaliban van ám minden, ami előfordulhat egy elfoglalt dolgozó nő és egy kisgyermekes anya esetében - bölcső, pelenkák, iratok, síró gyerek, kócos, szétszórt anya, és a többi. Cuddy ki van akadva, mert nagy a rumli, és a gyámügyesek 2 órán belül megérkeznek. Hopp, csengetnek. Cuddy kinyitja az ajtót, azt hiszi, a bejárónő jött meg, de a gyámügyes az! Előbb érkezett. Cuddy természetesen kétségbeesik. Próbálja menteni a menthetőt, magyarázza, hogy a bejárónő nem ért rá, ezért ilyen nagy a rumli, és most a kórházban is vészhelyzet van, és a többi. A gyámügyes hümmög, jegyzetel, szétnéz, majd megköszöni és elindul kifelé, közölve, hogy egy év múlva jönnek felülvizsgálni, örökbe fogadhatja a babát. Cuddy ledöbben! – Ennyi volt az egész? – Igen – közli a gyámügyes úr. – Ön egy jól kereső, magas beosztású, okos, elhivatott nő. A lakása csodálatos, és láthatóan kényelmetlenül érzi magát a mostani rendetlenség miatt, ami a többi nevelőszülőről nehezen mondható el. Biztosan jó anyja lesz a kisbabának! Gratulálok, viszlát! Cuddy magába roskad, és mi, nézők itt még csak sejthetjük, hogy mi lehet a gond, de nincs időnk elmélázni a dolgon, mert megérkezik Wilson. Cuddy kifakad: semmi nem úgy történt, ahogy tervezte, nem tud örülni a nevelőszülőségnek, se a gyereknek, semminek. Wilson szá-

 16 |

2010. október

Különvélemény 

jából akkor hangzik el a kulcsfontosságú mondat: »Ti, nők mindig meg akartok felelni, erőtökön felül. Most megfeleltél, örülnöd kellene!« Mire Cuddy: – A gyámügy előírásainak megfeleltem, de a saját előírásaimnak nem.” Na, itt van a kutyus elásva (a cikk írása közben egyetlen kutya sem sérült meg!). Mi, nők, erőn felül akarunk megfelelni. A saját, jórészt irracionális elvárásainknak. Mindez abból táplálkozik, hogy egész életünkben versenyzünk, versengünk valamilyen eredményért másokkal: a több mosolyért az óvó néninél, a több nyomdáért a kisiskolában, a több jó jegyért, a több barátnőért, a jobb bizonyítványért, a jobb képű pasiért, az okosabb gyerekért, a jobb beosztásért, magasabb pozícióért, sikeresebb vállalkozásért. Ahhoz mérjük magunkat, ami nem is létezik. Ugyanis semmi nincs szabályokba foglalva. Senki, és semmilyen szervezet nem várja – nem is várhatja – el tőlünk, hogy erőn felül teljesítsünk, ráadásul a nap 24 órájában. A női időgazdálkodásról szóló könyvemet sem azért írtam, hogy több idejük legyen a nőknek még további erőn felüli feladatokat a saját nyakukba sózni, hanem, hogy rávilágítsak: az, amivel az életünket töltjük – és aminek szinte egész életünkben meg akarunk felelni – valószínűleg torz világképből táplálkozik. Olyan dimenziókban élünk, amelyek valójában nem is léteznek. Nem létezik a legjobb feleségek dimenziója. Nem létezik a legjobb anyák dimenziója. Nem létezik a legjobb beosztott, a legjobb vállalkozó, a legügyesebb takarítónő, a legfinomabbat főző nagymama dimenziója, és sorolhatnám. Nem létezhetnek elvárások, mert az elvárások szubjektívek. Minden elvárás magából az elváró egyénből fakad, és nem általános, mindenkire vonatkoztatható értékrendekből. Ha vannak általános, mindenki| 17



2010. október

 Különvélemény

re vonatkoztatható értékrendek, akkor azokat egészen biztosan törvényeknek és törvényi szabályozásoknak hívják. Amik nincsenek a törvényekben szabályozva, előírva, azok a szubjektív kategóriába tartoznak. Akkor is, ha kisebb csoportok előírásairól van szó.

Milyen magasra teszed magadnak a lécet? Az egyik babázós fórumon tanácsokat osztogattam azoknak az anyukáknak, akiknek a babájuk egyik pillanatról a másikra elkezdett ros�szul aludni. Mivel az én fiam világéletében rosszul aludt (éjjel is maximum 20 perceket), ezért nagyon ki voltam képezve a témában, és mivel a fiam már közelítette az egyéves kort, nagyon tapasztalt is voltam. Úgy is mondhatnám, hogy volt rálátásom a témára, már messzebbről, magasabbról, mint például egy olyan anyukának, akinek a babája az utóbbi két napban lett rossz alvó. Vidáman tanácsolgattam mindenféle túlélő technikákat, lazulós praktikákat, amikor rádöbbentem, hogy egyre többször írják ezt az anyukák: „Biztosan azért nem alszik a gyerekem, mert rossz anyja vagyok.” Ennek a helyzetnek a kezelésére találtam ki a „Baba levele Anyának” című rövidke írásomat. „Kedves Anya! A világ legjobb anyukája vagy, és nem azért jöttem a világra, hogy a kinyíló értelmem napjaiban Te magadat hibáztasd. Számomra Te vagy a tökéletes anya, nálad jobbat keresve sem találhatnék magamnak. Már „odaföntről” kinéztelek magamnak, és tudtam, azzal, hogy leszületek ide hozzátok, mindnyájunk életfeladata teljesülni fog. Ti tanítotok en-

 18 |

2010. október

Különvélemény 

gem, én tanítalak benneteket. Most arra tanítalak, hogy bízz magadban: jó anya vagy! A legjobb a világon. Baba” Ha belegondolunk, tényleg érdekes lehet, vajon mit gondol a gyerek az anyjáról azokon az éjszakákon, amikor végig üvölt vagy alvás helyett játszani akar. Biztosan nem azt, hogy majd jól keresztbe tesz édes szülőjének, hanem azt: „Anya, de jó, hogy itt vagy!” Mi, akik olyan magasra tesszük a magunk számára a lécet, amit ember nem képes „megugrani” – de még nő sem –, elfelejtettük egy másik, kívülálló fél szemével nézni önmagunkat, márpedig rendre megdöbbennénk, ha néha így figyelnénk magunkra. A megfelelési kényszerünknek rengeteg forrása lehet: − genetikai kódoltságunk; − szülői mintáink; − az állandó, szorító határidők; − kognitív sémáink; − más emberek elvárásai; − a fejünkben élő – vélelmezett – elvárások; − másokra vonatkozó elvárásaink; − olvasmány- és filmélményeink, a médiából jövő sugallatok; − irracionális vágyak és tervek miatti irracionális elvárásaink; − önbizalomhiány; − a személyiségünknek, habitusunknak nem megfelelő életforma; − a káosz, ami a fejünkben és a lelkünkben van; − fizikai túlterheltség, pihenésre való képtelenség: a harmónia, az egyensúly teljes hiánya az életünkben; − a fogyasztói társadalom elvárásai.

| 19



2010. október

 Különvélemény

A megfelelési kényszer sokszor irracionális elvárásból fakad, de legalább ilyen sokszor valaminek a kompenzálásaként jelenik meg.

Ne maradjon egy fehér folt sem! Genetikai kód

Azt szokták mondani, hogy az ember társas lény, de ez afféle üres frázisnak tűnik. Társas lények vagyunk – gondolhatnánk –, mert azt már mindenki megtapasztalta a saját bőrén, hogy egyedül lenni nem valami jó érzés. De a társas „lénység” nem erre vonatkozik. Valaha a homo sapiens is afféle családokban – hordákban? – élt. Nyilvánvaló volt – és a mai családokat figyelembe véve most is nyilvánvaló –, hogy ahhoz, hogy egy közösség működjön, szabályokra van szükség. A szabályoknak meg kell felelni. Aki nem felelt meg az őskorban, azt a horda annak idején egyszerűen kilökte magából, hiszen a szabályt felrúgó egyenesen az egész csapat életét veszélyeztette. Amint kiutasították, már csak a kiutasított egyén élete volt veszélyben, a hordáé nem. Az elmúlt pár tízezer évben az ember megtanulta – és a DNS rendszerünk, a génjeink is –, hogy be kell illeszkednünk a csapatokba, a hordákba, a családokba, mert máskülönben egyrészt veszélyeztetjük a csapat épségét, életét, biztonságát, másrészt pedig a magunkét. A nem beilleszkedés veszélyes – ez van genetikailag belénk kódolva. Igen ám, de a vadászó-gyűjtögető életformánk óta eltelt pár tízezer év, és az életünk sokkal biztonságosabbá vált a környezetünk fejlődésével, a civilizációval. Már nem kötelező bármilyen áron belesimulni a kisebb-nagyobb szerveződésű rendszerekbe, mert akár egyedül is túlélhetünk. A genetikánk még nem alkalmazkodott a felgyorsult, és egyre gyorsuló világhoz, és szinte feleslegesen kényszerít a kisebb-nagyobb csoportokhoz való tartozáshoz.

 20 |

2010. október

Különvélemény 

Ez természetesen a mai világban is teljesen egyénfüggő, de érdemes szem előtt tartani, hogy azok a berögződések, amelyek elhitetik velünk, hogy pokolian fontos a nem létező szabályoknak is megfelelnünk, mert máskülönben veszélybe kerülünk mi is, és akár még a civilizációnk is, egy kissé talán elavultak. Amit a genetikánk tesz velünk, azt az agyunkkal, a tudatunkkal kell kontrollálnunk, mert különben nem leszünk mások, mint ösztönlények.

Szülői minta

A szülői mintákat a korai fejlesztéssel foglalkozó szakemberek és kutatók szerint nem az emlékeinkben kell keresni, hanem már az emlékeink előtti időkben, vagyis körülbelül kétéves korunk előtt, de legkésőbb hároméves korunkig. Már ekkor hatottak ránk a szüleink mintái. Vegyünk alapul egy harmincéves nőt. Az édesanyja a harminc évvel ezelőtti társadalmi elvárások és értékrendek szerint a szocializmusban szülte, és az első három évben ugyanezen körülmények és adottságok között nevelte. Abban az időben teljesen hétköznapi volt, hogy a nők, bár dolgoztak, de kötelező volt dolgozni – a munkakerülést büntették –, és sosem kellett irracionális megfelelési kényszerrel küzdeniük azért, hogy nehogy elveszítsék a munkahelyüket. Ez olyan radikális különbség, hogy mást már szinte nem is kell hozzá említenünk. Ugyanakkor az eltelt harminc, de főleg az utóbbi húsz évben óriási változások zajlottak le a társadalomban és a gazdaságban – ebből kifolyólag például a foglalkoztatásban – is. Az alapvető mintáink, amelyeket kisgyermek korban szívtunk magunkba, tehát elavultak. Hiába látjuk a saját szemünkkel, hogy mi most a rendszer, a minták benne vannak az agyunkban, és mivel azok a legkorábbiak, azok az elsődlegesek is. A kiegyensúlyozott élet annak idején nem volt ritkaság, viszont ma az, mert minden nap veszély fenyegeti a családok egzisztenciáját a megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok miatt. Ha nem is fenyegeti veszély, bőven elég, ha mi veszélynek érezzük. Számunkra az a reális, amit mi érzékelünk. | 21



2010. október

 Különvélemény

Az lenne az üdvös, hogy ha nem használnánk mankóként az elavult emlékeket. Megoldás: nézd végig az életedet – egyszer próbáld ki elalvás előtt – filmszerűen, azokkal az emlékekkel, amelyek eszedbe jutnak, kisgyermek korodtól haladva a mai napig. Mindeközben nézd úgy magadat, hogy közben látod, milyen körülötted a világ, hogyan élnek valójában – életszerűen – az emberek, a családok, más nők. Tudatosítsd magadban azt, hogy bár a szülői mintád teljesen jó, már elavult. Ha megfeszülsz, se tudsz házitündér lenni úgy, hogy közben valahol máshol, valaki másnak termeled a profitot, miközben mindig attól kell tartanod, hogy bármikor elbocsáthatnak. Ne rossz érzéssel nézd ezt, hanem kezeld tényként, jelenkori valóságként. A rossz érzések kiiktatására egyébként pedig használd az ÉFT-t. (Bővebben lásd a 2010. szeptemberi Minerva Capitoliuma-számban).

Állandó határidők

Nemrég – nyár közepén – ügyvéd barátunk élménybeszámolóját hallgattuk: tíz napot töltöttek a tengerparton. Azon túl, hogy rákvörösre volt égve, arról panaszkodott, hogy a nyaralás alatt nemhogy nem pihente ki magát, de még jobban kifáradt, mint ha csak otthon tévézett volna. Pedig naponta csak egy programon vettek részt. Akkor mondtam neki a következőket: „A gond nem a nyaralással van, hanem a hétköznapjaiddal. Állandóan lótsz-futsz, otthonról a bíróságra, megbeszélésről megbeszélésre, az ügyfeleid időpontokra jönnek, és időpontokhoz kötött a távozásuk is. Az idő szorításában élsz. Ezt nem lehet kipihenni 10 nap alatt, csak akkor, ha a 10 nap után soha többé nem számít számodra az idő.” Az idő egy segédeszköz – mérőeszközével, az órával együtt –, és az a legjobb, ha semmiféle befolyással nem bír az életünk történéseire. Ha az életünket a múló idő bűvöletében töltjük, határidők és időpontok szorításában, akkor hirtelen az eszköz céllá válik. Márpedig ennél ros�szabb nem történhet velünk…

 22 |

2010. október

Különvélemény 

Az időpontoknak való állandó megfelelés irreálisan túlfeszíti az idegrendszerünket. A stressz jó dolog, hogyha a túlélésünkről van szó. De nagyon rossz dolog akkor, amikor a sima, szürke hétköznapokban nyomaszt. Megoldás: bármennyire is furán hangzik, nagyon sokan hiszik magukról, hogy a határidők segítik őket. Az ilyen embereknek semmi fontos életcéljuk nincs, csak a határidők. Ha eltüntetjük a határidőket az életükből, akkor értelmét veszti minden, képtelenek lennének irányítani a saját életüket. A megoldás márpedig csak ez lehet hosszú távon: teljesen függetleníteni magunkat az időtől, az órától, a határidőktől és pontos időpontoktól. De legalábbis a napi előfordulásukat heti egy-két alkalomra kell redukálni. Igen, ezt hívják nyugdíjnak. De ma már senki számára nem elérhetetlen az, hogy nyugdíjas életet éljen, ráadásul úgy, hogy közben teremt, alkot, létrehoz, küldetést teljesít. Hosszú távon lehet csak kivitelezni, nyilván nem lehet egyik napról a másikra ezt elérni, de egy klassz célnak máris tekinthető. A stressz nem a hosszú élet titka, az biztos.

Kognitív sémáink

Először is tisztázzuk, mi az, hogy kognitív séma. A kognitív azt jelenti, hogy gondolati, a séma pedig mintát jelent. Tegyük fel, hogy még soha életedben nem voltál étteremben. Van némi elképzelésed – filmélményeid alapján –, hogy milyen lehet egyszer étteremben vacsorázni, de nincs róla igazi tapasztalatod, tehát nincs róla sémád. Amikor először elmész étterembe, minden új lesz, mindent felfedezel magadnak, rácsodálkozol a dolgok menetére, megvacsorázol, fizetsz, hazamész. Onnantól kezdve van sémád. Legközelebb már sokkal magabiztosabban mész étterembe, sőt, lehet, hogy ismerőseidet te „tanítod” meg arra, hogy mi az illem ilyen helyeken, hogyan kell viselkedni, men�| 23



2010. október

 Különvélemény

nyi borravalót kell adni stb. Minél több a tapasztalatod étterembe járás ügyben, annál mélyebben bevésődnek a sémáid közé, még akkor is, ha minden eset más, és minden étterem különbözik egymástól. Valamilyen szintem sematikusan működnek az éttermek. Aztán először mész gyorsétterembe! Bár étteremnek hívják ezt is, de teljesen másképp – más séma szerint – működik minden. Nem ülsz le az asztalhoz, nem jön a pincér, hanem sorban állsz, kérsz, és nem órákat vársz az ételre-italra, hanem maximum két percet. Újabb sémád épült ki, immáron a gyorséttermekről. A sémák megkönnyítik az életünket, ezért vannak. Milliónyi sémánk van, az élet minden apró mozzanatához kapcsolódóan. Ezek által mozgunk magabiztosan a világban. Minél több sémánk van, annál kön�nyebb lehet az életünk. Lehet, de nem biztos… Vannak sémák, amelyek bár gyerekkorunkban jól működnek, jó, ha kialakulnak, felnőtt korunkban, a nagybetűs életben több kárt okoznak, mint hasznot. Nem másra gondolok itt, mint az iskolára jellemző számonkérési sémára. Leadják az anyagot, számon kérik, ellenőrzik, hogy mit tudsz. Ha keveset tudsz, tovább fejlesztenek – jó esetben –, ha sokat tudsz, megdicsérnek – kirívó esetekben. Az elterjedt inkább, hogy ha jól tudsz valamit, vagy kiváló színvonalon, akkor azt veszik alapnak a Te esetedben. Így sosincs vége az elvárások sorának, ami nyilvánvalóan káros. Az iskolában elfelejtik az önmotiváció sémáját beépíteni az agyunkba, így aztán egész életünkben számonkérések bűvöletében élünk, és mindig azt várjuk, hogy valaki megdicsérjen, vagy a helyes útra tereljen. Igen, egész életünkben. Ugyanis, ha kialakul egy sémánk, azt borzasztó nehéz felülírni, csak tudatosan lehetséges új sémát bevinni a régi helyére.

 24 |

2010. október

Különvélemény 

Ha az a sémád, hogy meg kell felelned mások elvárásainak, mint ahogy a tanító néninek anno, meg a tanáraidnak később, akkor nagy bajban vagy. Ha az a sémád, hogy az olyan emberek, akik szemben állnak veled, bármilyen szituációban, magasabb rendűek nálad – mint a tanárok, hiszen ők tiszteletreméltó, okos emberek a szemünkben és a sémáinkban –, akkor szintén megint csak nagyon nagy bajban vagy, mert naponta százszor állnak veled szemben, és néznek a szemedbe emberek. De ami az érdekes, más emberek szemében – és sémáiban – te vagy a tiszteletreméltó a sémáik szerint. Elvégre ők is jártak iskolába. Egymásra pislogunk, egymástól várjuk a támaszt, az irányítást, a dicséretet, a visszacsatolást. Mindenki valaki mástól várja. Ugye, eszedbe jutott már, hogy fel kellene venned valamiféle tanítói szerepet? Ebből a példából is láthatod, óriási szükség van rá. Tedd meg! Vállald magadra a tanító, visszacsatoló szerepét, és akár emberek ezrei lesznek hálásak, hogy megkönnyíted az életüket!

Más emberek elvárásai

Más emberek elvárásainak két okból szeretünk megfelelni. Az egyik a valahová való tartozás szükségletéhez kapcsolódik: azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket. Ez szép és magasztos cél. Ha valóban akarjuk, hogy szeressenek, akkor csak bátran akarjunk megfelelni! De ne kényszeresen: tarts valamiféle egyensúlyt, tudd, hogy mindenki nem szerethet, és ha valaki téged nem szeret, az nem a te problémád, hanem azé a valakié! Ő lesz szegényebb, nem te. A másik ok, ami miatt meg akarunk felelni más embereknek, az a konfrontáció elkerülése. Sajnos ez kevésbé pozitív, nagyon stresszes cél. Megoldás: a felszín alatt lappangó feszültséget valahogy el kell vezetni, vagy meg kell szakítani a kapcsolatot az illetővel, akinek csak azért akarunk megfelelni, hogy mondjuk, ne bántson…

| 25



2010. október

 Különvélemény

Nem véletlenül fogalmazom meg ilyen radikálisan az instrukciót: szakítsd meg az illetővel a kapcsolatot… A te dolgod, hogy egyensúlyba hozd a két végletet – megbeszélés/megoldás vagy szakítás –, a saját egyéni céljaiddal és a személyiségeddel. Tudnod kell, hogy a másoknak való örökös megfelelés – főleg, ami bizonyos fokig a félelemből táplálkozik – nemcsak öregít, hanem meg is betegít. Ez a fajta kettősség pontosan olyan hatású, mint mikor azt mondjuk valakire, hogy két végén égeti a gyertyát. Jusson eszedbe ez mindig, mikor valakinek csak azért akarsz megfelelni, hogy ne legyen vita, veszekedés. Ha egyedül nem tudod megoldani, kérj segítséget mindenképp, de olyasvalakitől, aki téged támogat, és a helyzet megoldását tekinti célnak, nem pedig a helyzetről való céltalan beszélgetéseket… Könnyen meg lehet felelni másoknak. Minél könnyebb megfelelnünk valakinek, annál harmonikusabbnak nevezhető az illetővel való viszonyunk. Minél könnyebben felel meg valaki más a mi elvárásainknak, ugyanúgy a harmónia érhető tetten a kapcsolatban. Ebből következik, hogy minél nehezebb megfelelni, annál kiegyensúlyozatlanabb a kapcsolat, ami két dolgot jelenthet: vagy nincs semmi keresnivalója egymás mellett a két embernek, vagy pedig olyan rázós a szituáció, amiben a két ember együtt van, hogy az életük minden területére rányomhatja a bélyegét. Nem véletlenül szoktak házaspárok például örökre összeveszni házépítés közben. Régen nem volt ennyire elfogadott a válás, így aztán az építkezés közben megromlott házasságok levét itták még vagy 40–50 évig a felek. Holott semmi más nem történt, csak felborult a harmónia. Mivel a harmónia jelenlétével sosem voltak tisztában, ezért eszükbe sem jutott, hogy helyreállítsák, hogy egyáltalán lehetőségük lehet javítani a helyzeten. Ma már okosabbak az emberek. Igaz? Ismerjük a stressz fogalmát, és az óriási nyomás alatt elveszett kommunikációs képességünket nem tévesztjük össze a szeretet elmúlásával. Vagy ez hiú ábránd részemről?

 26 |

2010. október

Különvélemény 

A fejünkben élő – vélelmezett – elvárásoknak való megfelelés

A BBC egyik műsorában azt a kísérletet csinálták felnőtt emberekkel, hogy a kezükbe adtak mindenféle régi tárgyakat, és közölték velük, hogy ezt az anyukájuk adta oda a stábnak, ezek a tárgyak a gyerekkorukból származnak. Képek, kiscipő, kissapka stb. Természetesen az emléktárgyak nem az övéik voltak, hanem csak kellékek. Az alanyok szinte kivétel nélkül le voltak döbbenve, sosem hallottak ezekről a tárgyakról. Az első megkérdezésnél mindegyikük azt mondta, hogy hát ő ezekre nem emlékszik. Hazamentek, majd pár nap múlva újra visszatértek a műsorba. Többen közülük közben beszéltek az anyukájukkal, akik megerősítették őket abban, hogy igen, azok az ő ruháik, cipőik voltak, a képek róluk készültek. Az anyukák fel voltak világosítva afelől, hogy mennyire mehetnek bele a részletekbe, melyik tárgyról mit mondhatnak el. Nos, a néhány nap elteltével az alanyok óriási többsége – két alany kivételével – már emlékezve tért vissza! Mikor a stáb rákérdezett, hogy milyen emlékeik vannak a tárgyakkal kapcsolatban, akkor sorolták, hogy a kép hol készült, mikor viselték a sapkát, milyen sztorijuk van a kiscipőről stb. Csak ketten mondták azt, hogy akármennyit gondolkodtak, és akármennyit beszéltek erről az anyjukkal, nem emlékeznek. Ez volt a helyes! Ugyanis az emlékek, amiket bőszen soroltak és nevetve meséltek a többiek, nyilván nem léteztek. A kísérlet arra mutatott rá, hogy az agyunk azt hitet el velünk, amit csak akarunk. Olyan emlékeket képes gyártani, amiknek sosem volt alapja és amiket még hipnózisban is képesek vagyunk elmesélni, tehát a nem létező eseményeket is megtörténtté tudja tenni számunkra. Csak akarnunk kell! Az alanyok nagyon szerettek volna megfelelni az elvárásnak, mely szerint emlékezniük kellene. Hát meg is feleltek!

| 27



2010. október

 Különvélemény

Mindez a mi szempontunkból azért érdekes, mert a fejünkben élő, a valóságban egyáltalán nem reális elvárásoknak való megfelelési mércéket mi teremtjük magunknak. Hogy hihetőbbek legyenek, esetleg még sztorikat, eseményeket is tudunk az elváráshoz rendelni, és ezek alapján mély meggyőződés forrásává tudjuk tenni a nem létező eseményeket is. Hogy melyik elvárásunk fals, és melyik táplálkozik valódi eseményekből, valódi elvárásokból? Azt senki nem tudhatja. Nekünk most itt csak annyi a dolgunk, hogy rávilágítsunk: létezhetnek elvárások bennünk, amelyekről azt hisszük, hogy valamikor valaki tényleg elvárta tőlünk, közben meg a valamikor, és esetleg még a valaki sem létezik abban a formában, ahogy a mi fejünkben van. Legyen ez intő jel: olyan dolgokat is képesek vagyunk megteremteni a magunk számára, amik nem valósak. Ezekkel a kitalált, utólag alakított emlékképekkel az a baj, hogy hétköznapi dolgokat is ki tudnak színezni, és hozzájuk képest a jelen, mondjuk, sokkal sötétebben tud festeni. Saját példám: az egyik évben fogytam 9 kilót, két hónap alatt. A rá következő 12 hónapban még fogytam 4 kilót. Utána évekig azt mondtam mindenkinek, hogy 13 kilót fogytam. Ami igaz is, csak nem mindegy, milyen időintervallumban! Aztán gyereket szültem, és szülés után hét hónappal megint fogyókúráztam. Fogytam 10 kilót, pontosan 10 hét alatt. Tudod, mi volt az érdekes? Kudarcnak éreztem! Kevésnek! Hiszen az volt a fejemben, hogy fogytam én már egyszerre 13 kilót is, most meg nem sikerült! Nagyon sok időnek – 2 évnek – kellett eltelnie ahhoz, hogy valóban elővegyem a régi valós emlékeimet, és utánajárjak, hogyan is volt annak idején a fogyás üteme! (Még szerencse, hogy vezettem erről egy naplót.) Akkor jöttem rá, hogy bár nem volt hazugság az emlékem, mégsem olyan egyértelműen egyszerű. Összesen egy év alatt fogytam 13 kilót, és nem két hónap alatt, ahogy mindenkinek meséltem. Azért volt két hónap a fejemben, mert igazi fogyókúra az volt. Az utána követke-

 28 |

2010. október

Különvélemény 

ző egy évben inkább csak úgy alakultak a dolgok, hogy nem volt időm sokat enni. Szépen összeraktam a két nem összeillő dolgot, és jó pár év múlva már ahhoz a nem létező sikersztorihoz mértem magam, a valódi sikersztori helyett. Így tudjuk becsapni önmagunkat teljesen hétköznapi dolgokkal kapcsolatban, és így tudunk magunkkal szemben irracionális elvárásokat és sikerküszöböket felállítani. Lényegében problémagyártó gépek vagyunk a nem megfelelő elvárásokkal.

Amit mi várunk el másoktól

A férjem munkaszerető ember. Mindig úgy dolgozik, hogy abban soha nem lehet semmi hiba. Ezt várja el a beosztottaitól is. A beosztottak számára viszont a munka nem munkát jelent igazából, hanem a munkaidő eltöltését. Ezért állandó vita van arról, hogy ki mennyire dolgozik jól, és kinek a munkája egyenlő a nullával. A férjemnek igaza van abban, hogy elvár egy bizonyos munkamorált, aktivizálódási szintet, de abban nincs igaza, hogy a saját munkatempójához és minőségéhez mér másokat. Ugyanis ő jóval az átlag fölött tud teljesíteni. Nem várhatja el másoktól azt, amire ő képes. Úgy is mondhatnám, hogy a tökéletestől kicsit alább kell adni néha, mert az emberek nem olyanok, mint mi. Ők nem mi. Ő nem én. Amikor valakitől elvárunk valamit, akkor magunkat helyezzük mérlegre, az ő ellenében. Ez is olyan fajta stresszhez vezet, aminek tulajdonképpen nincs semmi haszna. Próbáljuk az embereket más emberekhez „mérni”! Akkor már sokkal jobb lehet az eredmény.

Olvasmány- és filmélményekre alapozott elvárásaink

Volt egy ismerősöm, akinek az élete kissé sivár volt. Nem járt se dolgozni, se iskolába, hónapokon keresztül otthon dekkolt a panelban, és filmeket nézett, illetve olykor könyveket olvasott. | 29



2010. október

 Különvélemény

Fura módon ezek a filmek – naponta több filmet is megnézett! – elkezdték befolyásolni az elvárásait, illetve nem is nevezném őket elvárásnak: egyszerűen készpénznek vette, amit a filmekben látott, és a hétköznapi emberek életével kapcsolatban ezekhez képest támasztott elvárásokat. Például, valamelyik filmben azt látta, hogy a főszereplő utálta azokat a nőket, akik lakkozták a lábkörmeiket, és emberünk elhitte, hogy minden férfi utálja ezt a jelenséget. Mivel neki nem volt közelebbi kapcsolata még egyetlen női lábbal sem, ezért saját sémája nem volt erről. Számára tény lett: a menő pasik utálják a festett lábkörmöket. Ennek sajnos hangot is adott. Metrón utaztunk, nyáron, az összes nőn nyitott szandál vagy papucs volt. Emberünk félhangosan elkezdte leszólni a nőket, hogy: „Hát nem képesek megérteni, hogy a férfiak utálják ezt???” Tudom, ez most hihetetlenül hangzik, hogy ilyesmi megeshet. Én biztosan jót nevetnék ezen a sztorin, ha nem lettem volna szem- és fültanúja. A helyzet az, hogy ha nívós filmben – netán Oscar-díjra is jelölik, vagy akár meg is nyeri – látunk-hallunk dolgokat, akkor azokat szinte dokumentumfilmként, a valóságot megjelenítő felületként fogadjuk el. Biztosan ismered azt a mondást: „Mindegy, hogy mit mondanak, az a lényeg, hogy KI az, aki mondja!” Ha számunkra hiteles forrásból jön az információ – filmből, könyvből, újságból, híradóból esetleg –, akkor gondolkodás nélkül elhisszük. Mert van egy olyan sémánk is, hogy a hiteles forrásból származó információ csak helyes lehet. Melyik filmnek, könyvnek hitted el utoljára minden szavát fenntartás nélkül? Melyik filmet, könyvet érezted a saját valóságérzékelésedre igaznak? Csak óvatosan a hitelesség kérdésével!

Irracionális vágyak és tervek miatti irracionális elvárások Tegye fel a kezét, aki nem akar gazdag lenni!

 30 |

2010. október

Különvélemény 

Másképp teszem fel a kérdést, mert vannak, akik a gazdagságot a pénzzel azonosítják, csak szerencsétlen módon azt meg kimondottan utálják. Tehát: Tegye fel a kezét az, aki ne szeretné, hogy meglegyen mindene, amire vágyik az életben! Remélem, nem tetted fel a kezed. Mindannyian többre, jobbra, szebbre, biztonságosabbra, nagyobbra, értékesebbre, egészségesebbre, nyugodtabbra, izgalmasabbra vágyunk. Milliónyi minőség- és mennyiségjelzőt fel lehetne sorolni, és mellé még milliónyi konkrét célt is. De vajon honnan táplálkoznak ezek a céljaink? Van egy rossz hírem: másoktól erednek. Mi, emberek sémák vagy másolás alapján élünk. Más embereket másolunk annak érdekében, hogy időt, energiát tudjunk spórolni. A másolás hasznos lehet, hiszen nem kell minden pillanatban feltalálnunk a spanyolviaszt, mások jól bevált módszereit – lépéseit – alkalmazva, mi is ugyanolyan sikeresek lehetünk, mint azok, akiket másolunk. Ezzel csak egy probléma van: a saját életünket akarjuk élni vagy másokét? Oké, ne találjuk fel minden nap többször is a spanyolviaszt, de ne is mások álmait álmodjuk! A szomszéd fehér BMW-t vett, nekünk pedig egy szakadt Fordunk van? Nosza, vágyjunk mi is BMW-re! Jó, de minek? Nem mindegy? Autó – autó. A Fordnak is van milliónyi előnye a BMW-hez képest (pl., hogy harmadannyiba kerül) és fordítva (a BMW kétségtelenül magasabb presztízst sugall). Esetleg a szomszéd medencét építtetett a kertben, nekünk meg csak ez a felfújható kacsaúsztatónk van a teraszon? Nosza, vágyjunk beépített, vízforgatós, sokmilliós medencére, mert az jó! Gondold végig: kinek az álmait másolod? Ha belőled fakadnak, az jó. De ha az álmodat láttad már valahol, az már egyáltalán nem biztos, | 31



2010. október

 Különvélemény

hogy jó. Ötletadónak lehet használni mások sikereit, látványos státusszimbólumait, de érdemes mindig egyedinek maradni. Nem egyszerű, az tény, de annál üdvözítőbb. A legrosszabb az irracionális vágyainkban az – azon túl, hogy másolt vágyak –, hogy nem lehet elérni őket. Az agyunk tudja, hogy az nem a mi vágyunk, hanem csak láttuk – újságban, tévében, filmen vagy az utcán – valahol. Én is láttam egy kő gazdag amerikai tinédzserekről szóló műsorban, hogy a ház alatti pince pókerbarlangnak volt berendezve. Rögtön álmommá vált. Igaz, több hónapja nem pókereztem már akkor, de ez nem zavart meg abban, hogy elképzeljem a vörös bársonnyal burkolt falakat. Még az sem vette el a kedvem a vágyakozástól, hogy akkoriban még pincénk sem volt. Jó pár hétig tartotta magát az álmom, mire rájöttem, hogy se szükségem nincs rá, se milliókat nem akarok ilyenekre költeni. Oké, lazításképp eljátszadozhatunk a luxus gondolatával, de legalább ne a jövő hónapra tervezzük az ilyen célok elérését, mert akkor biztosan koppanás lesz belőle, és megint ott fogunk tartani, hogy nem felelünk meg az elvárásoknak.

Önbizalomhiányból eredő megfelelési kényszer

Készülő könyvemben egy teljes fejezetet szentelek annak a jelenségnek, amit az önbizalomhiányosak békaperspektívájának hívok. Az, aki krónikusan önbizalom-hiányos – tehát lényegében semmivel nincs megelégedve, ami önmagával kapcsolatos –, annak fogalma sincs, hogy milyen nem önbizalomhiányosnak lenni. Torz képük van önmagukról is és a világról is, és ezt nem lehet egy csini ruhával, meg egy jó sminkkel áthidalni, mint ahogy a már magyarul is megjelenő, önbizalomhiányt leküzdető műsorokban látszik. Az önbizalomhiányosak számára a legnagyobb eredmény is semminek tűnik, így torz világképük mellé torz elvárási rendszerrel is rendelkeznek. Ez olyan téma, amivel, remélem, neked nem kell megküzde-

 32 |

2010. október

Különvélemény 

ned, mert itt és most ezen segíteni nem tudunk. Az ilyen emberek gondolkodásmódját teljesen át kell formálni ahhoz, hogy boldog, elégedett, teljes életet élhessenek. Ezt pedig csak apró lépésekben lehet. Vannak, akik maguktól megoldják ezt, spontán. Nehogy azt hidd, hogy ez beteges, és orvosi ellátásra szorul az ilyen ember! Nem. Csak épp a pozitív gondolkodás, meg az inspiráció ilyenkor nem biztos, hogy elég. Mélyebbre kell menni, és például segítségül kell hívni a Transzcendentális Meditációt vagy az ÉFT-t. Csak ügyesen!

A személyiségünknek, habitusunknak nem megfelelő életforma

Sokan olyannyira nincsenek tisztában önmaguk belső értékeivel, hogy fogalmuk sincs, mi a jó önmaguk számára. Szokták mondani, hogy ebben a rohanó világban az embereknek nincs idejük sem másokra, sem önmagukra, de ha megnézel egy tipikus családi életet, az embereknek igenis rengeteg idejük van! Erről szól a civilizáció: már nem kell minden áldott nap az aznapi betevőt elejtett vad és összegyűjtött bogyó formájában előteremteni, mert akár hetekre elegendő élelmiszer van a kamrában és a hűtőszekrényben. A rengeteg, civilizáció által felhalmozott időnket arra használjuk, hogy elbutítsuk magunkat. Nézzük a semmitmondó műsorokat, hallgatjuk a borzalmakat a hírekben. Olyan emberekkel töltjük az időnket, akiket legszívesebben megfojtanánk egy kiskanálnyi vízben, és olyan emberekre pazaroljuk az energiáinkat, akik semmit sem számítanak az életünkben, azokkal pedig, akikkel törődnünk kellene, fáradtságra, leterheltségre hivatkozva szinte szóba sem állunk. Sosem vagyunk csendben. Sosem vagyunk nyugton. De miért?

| 33



2010. október

 Különvélemény

Mert ez a szokás. Korán kelünk, későn fekszünk, jövünk-megyünk, sosem pihenünk, vagy ha igen, akkor úgy, hogy közben még inkább kifáradunk – utazunk például, vagy társaságba megyünk. Persze általános érvényű intelem csak az lehet, hogy éljen mindenki úgy, ahogy szeretne. De tényleg úgy! A saját bioritmusunkban zajló életvitel, a testünk üzeneteinek figyelembevétele könnyebbé, kellemesebbé, örömtelibbé teszi az életünket. Ennek ellenkezője pedig nehezebbé, fáradtabbá, sőt betegségekkel telivé. Te a saját bioritmusodban élsz? Sokan azt hiszik, a gazdagság azt jelenti, hogy milliók vannak a bankszámlán, és a legújabb luxuskocsi áll a garázsban – amely garázs természetesen négy férőhelyes. Holott a gazdagságot megfogalmazhatjuk úgy is, hogy szabadon élünk, akkor kelünk, amikor magunktól ébredünk, akkor fekszünk, amikor fáradtak vagyunk, akkor és azt eszünk, amikor és amire megéhezünk, és így tovább. Ha nem úgy élünk, ahogy igazából szeretnénk, akkor megint csak egy folyamatos kényszer az életünk, ráadásul állandóan igazodnunk kell ehhez a kényszerhez, hiszen a belső indíttatásunk pont valami másról szólna – hagynánk, ha lenne lehetőségünk hagyni. Ha nem úgy élünk, ahogy igazából szeretnénk, akkor megint csak valaki másnak az elvárásai szerint élünk, megfelelési kényszerben. Olyasvalaki is lehet ez az illető, akit sosem láttunk. De az biztos, hogy ez esetben az életünk feletti irányítás már megint csak nem a miénk.

Káosz a fejünkben és a lelkünkben

A tudatosság egyik legfontosabb fokmérője az, amikor már ki tudjuk bogozni a fejünkben lévő kusza szálakat, és el tudjuk egymástól különíteni a gondolatainkat, le tudjuk csendesíteni az elménket. Azért ez az egyik legfontosabb fokmérő, mert a gondolatainkat irányítani az egyik legnehezebb feladat, főleg a nők számára. Hiszen mi amellett, hogy gondolunk, ráadásként még érzünk is.

 34 |

2010. október

Különvélemény 

A fejünkben – és ezáltal a lelkünkben – kialakuló káosz sajnos sosem oszlik el magától. Egyre kuszábbak, bonyolultabbak lesznek a gondolataink, már nem tudjuk, mi volt az alapfelállás, mi volt a kiindulási pont, mi következett miből. Így aztán a dolgainkkal kapcsolatos elvárásoknak sem tudunk megfelelni. Egyszerre megszámlálhatatlanul sok irányból nehezedik ránk a nyomás, és mi a legjobb esetben is vagy sírással vagy dühkitöréssel, vagy valamilyen enyhe, de kellemetlen betegséggel reagálunk. Ennek kiiktatására tökéletes megoldás például a Transzcendentális Meditáció, lásd az Öngyógyítás rovatot! Ha káosz van a fejünkben és lelkünkben, akkor a megfelelési kényszerünk is kaotikussá válhat, és azt vesszük észre, hogy már csak a kényszert tudjuk felfedezni magunkban, de hogy ez honnan eredt, azt már homály fedi.

Fizikai túlterheltség – a fizikai munka

A lelki-szellemi túlterheltséghez hasonló, de attól több ponton különböző mértékegység az életünkben a fizikai fáradtság, leterheltség érzése. Vannak emberek, akik képesek lennének halálra dolgozni magukat, mert úgy hiszik/tudják/érzik, hogy az a normális. Vannak emberek, akik a pulzusuk 70-ről 72-re való emelkedését is kifulladásként érzékelik, és már-már összecsuklanak a kimerültségtől. Ez még nem probléma, mert minden ember más és más, és meg is van minden joga mindenkinek, hogy másképp viszonyuljon az élet dolgaihoz. Igen ám, de létezik a világunkban – sajnos – az öregedés mechanizmusa. Egyszer egy eljegyzési ebéden – húszéves, fiatal, kialvatlan anyuka voltam – hallgattam, ahogy az idősebb nők arról beszélgettek, hogy fiatal korukban annyit bírtak fizikailag, mint egy férfi, most pedig, alig 15-20 év elmúltával nem tudják elfogadni, hogy a testük már nem

| 35



2010. október

 Különvélemény

olyan fiatal, és nem bírnak annyit dolgozni, mint régen. A nagytakarítás már nem kétórás munka, hanem eltart egy napig is akár. Csendesen lapítottam, mert én meg azt éreztem, hogy ha húszévesen ennyire fáradt vagyok, akkor mi lesz velem negyvenévesen? Aztán, persze, a gyerek növekedésével elmúlt az állandó fáradtságérzetem, de nagyon sokszor eszembe jutott, hogy én sosem leszek olyan nő, aki úgy képes dolgozni, mint egy férfi. A testem nem arra alkalmas, amire a férfiaké. Nő vagyok. Nőies nő. Azóta eltelt már tizenhét év, és látom, mi lett azokból a nőkből, akik annyit akartak dolgozni, mint a férfiak. Van, aki már nem is él. Pedig most menne nyugdíjba… A munkából származó fizikai fáradtságot azóta már számtalanszor megtapasztaltam, de azt is, hogy a szervezetemnek a kimerítő munka után regenerálódásra van szüksége. Amikor például költöztünk, és ezerszer tettem meg egy harminc méteres szakaszt oda-vissza, akkor a nap végén azt éreztem, hogy a lábamban az izmaim egyszerűen nem működnek. Nem fájtak, nem sajogtak, csak éppen az agyam hiába adta ki a parancsot, hogy tempó-tempó, az izmok erre fittyet hánytak. A meglepetés másnap következett be, az ellenálló nem-működés megmaradt. Az éjszakát félig éberen töltöttem, alig aludtam. És másnap folytatódott a pakolás, rámolás, járkálás. Akkor éreztem azt, hogy ha ezt minden nap kellene, egy év múlva már rokkant lennék. 12 órás fizikai munkát nem lehet kipihenni 7-8 óra alvással. Legalábbis nem a nőknek. Ha idő előtt meg akarsz öregedni, akkor ezt ne vedd figyelembe! Ha a férfiak színvonalát akarod hozni fizikailag, akkor számolj azzal, hogy 40-50 évesen nagyon súlyos betegségeid lesznek. Hiába van nagy önállóság, emancipáció, a női testet nem arra találták ki, hogy betont tologasson talicskában. Hiába, hogy a jogunk megvan hozzá, attól még nem kell kötelességünknek éreznünk.

 36 |

2010. október

Különvélemény 

A fogyasztói társadalom elvárásai

A ma embere gondolkodásmódjának csodálatos vonulata a „muszáj hajtani a pénzt” alapú hozzáállás. Ez olyan sokszor és sok helyen elhangzik, hogy már az ötévesek is természetesnek veszik. Márpedig, ami természetes számunkra, annak meg kell felelnünk, hiszen mindennek az alapja az. Ha nem felelnénk meg alapvetéseknek, akkor átlagon aluliak lennénk. Éppen ezért nagyon észnél kell lennünk, hogy mit fogadunk el az életünkben teljesen természetesnek, mert a világ nem az, amit elhitetnek velünk róla. Egy sikeres nő – aminek tartanak – nem dicsekedhet azzal, hogy milyen kevés pénzből él. Márpedig nem az a sikk, hogy milliókat költünk évente feleslegesen, hanem az a sikk, hogy milliókat takarítunk meg. A fogyasztói társadalomban a fogyasztás az úgynevezett menő, a nem-fogyasztás pedig kimondottan nem menő. A fogyasztásra való ösztönzés olyan erősen áramlik felénk, hogy ember legyen a talpán, aki ennek ellenáll. Az összes reklám arra ösztönöz, hogy fogyasszunk. Az összes ismerősünk a saját fogyasztása racionalizálásaként szintén arra ösztönöz, hogy fogyasszunk. Minden, ami a világban körülvesz bennünket, azért létezik, hogy költhessük a pénzünket. Ami nem gond, ha van pénzünk. Viszont óriási gond abban az esetben, ha nincs pénz. Olyan erős vágyat érzünk a fogyasztásra, hogy azt érezzük kényszernek, hogy ne fogyasszunk. A kevésbé tudatos – átlag – emberek a fogyasztás megfelelési kényszerének csapdájába esnek bele, a tudatos gondolkodók viszont a nem-fogyasztás megfelelési kényszerének csapdájába esnek. Mindenki csapdában van ezek szerint? Nem. Ha a fogyasztás a fő téma, akkor mindenki beáll valamelyik sorba: nem fogyasztok – fogyasztok. Éppen ezért nem szabad, hogy a fogyasztás központi téma legyen az életünkben. Ha azt mondom, hogy NE gondolj egy majomra, ak| 37



2010. október

 Különvélemény

kor mi történik? Lelki szemeid előtt máris megjelenik a majom. Lehet, hogy egy gondolatbeli nagy piros vonallal áthúzva, de mindenképp ott van az a fránya majom. Ebből kifolyólag, ha a fogyasztás mint téma előkerül, akkor azonnal becsatlakozol valamilyen táborba – mint Forrest, akinek mindig be kellett állnia valamilyen sorba –, és onnantól kezdve annak a tábornak a „foglya” vagy. Erre szokta mondani a szakirodalom, hogy „na, innen szép nyerni”. Mit tehetsz Te a saját életedben?

Mit tehetsz azért, hogy az eddig felsorolt hatások alól kikerülj? Teljesen másképp kell gondolkodnod, mint ahogyan más emberek – az átlag – gondolkodnak. Nyilván ebben már jó úton jársz, hiszen éppen a megfelelő információs halmazt találtad meg ehhez, a Minerva Capitoliumát. Úgy kell gondolkodnod, mintha remete lennél, csak épp egy nagyvárosban. Olykor magányos, de annál tisztább és letisztultabb életet élve, mentesítve magadat a hatalmi harcoktól, és magától a megfelelési kényszertől. Mintha egy képzeletbeli buborékot vonnál magad köré, ami nem szigetel el teljesen, amin átlátsz, amin keresztül hallasz, de csak azt engeded be a buborékodba, amit akarsz. Játszadozzunk el egy kicsit a remeteség gondolatával! Gondolj bele, hogy a világtól elzárt helyen élsz, rád bízom, hogy milyen egzotikus vidékre képzeled magad. Ételed-italod megvan, tető a fejed fölött, és azzal foglalkozhatsz, amivel akarsz, amire mindig is vágytál. Például ágyterítőket varrhatsz, vagy gyöngyöt fűzhetsz, vagy olvashatsz, vagy írhatsz, vagy tanácsokat adhatsz interneten. Bármit megtehetsz, ami csak jólesik. Szabad vagy, egészséges és boldog. Ott vannak veled a szeretteid, a barátaid, mindenki, akit csak akarsz.

 38 |

2010. október

Különvélemény 

Szánj rá két percet, és mélyedj el ebben az érzésben! Érzed, ahogy süt rád a nap? Hallod, ahogy csicseregnek a madarak, ahogy susognak a fák a gyenge szellőben? Látod a bárányfelhőket? Na, most akkor képzeld el, hogy ebben a szituációban mégis kinek vagy minek kellene megfelelned? Bármi, ami egy ilyen helyzetben kötelező jelleggel bír, az olyan, mintha egy csodálatosan finom, sokfogásos vacsoránál az asztal sarkán egy kicsi tányérkában egy darabka kutyakaka lenne odakészítve. Hiába csodálatos a vacsora, a teríték, a felszolgálás, az a kis kutyakaka mégiscsak bántaná az összképet egy kicsit, igaz? A csodálatos, idilli – remeteszerű, de annál boldogabb – életünkben már egyetlen – kívülről érkező – kötelező elem vagy elvárás is olyan erővel bír, mint az a darabka kutyakaka, ízlésesen odakészítve a vacsoraasztalra. Ha nem veszünk tudomást róla, vagy nem tudunk róla, akkor nem zavar. De ha tudunk róla, akkor igenis lehet akármilyen kicsike, és ellenében lehet ott nyolc fogás az asztalon, a bélyeget az egész estére a kutyakaka fogja rányomni. Ha végignézed az előbbi oldalak felsorolását, az egyes kényszerítő elemek kifejtéseit, láthatod, hogy az életünk csodálatos vacsoráján nemcsak egy adag kutyakaka rondítja a képet, hanem rengeteg. Neked ott a kezedben a választás és a döntés lehetősége, hogy melyik adag kutyakakától akarsz megszabadulni. Melyik adag megfelelési kényszernek akarsz búcsút mondani? Mindennek az egyik alapvető kulcsa a tudatosság. Ha tudom, milyen terhek nyomják a vállamat, akkor választhatok, hogy milyen terheket cipeljek, és milyen terheket tegyek le ideiglenesen, vagy akár örökre.

| 39



2010. október

 Különvélemény

Ha tudom, milyen külső, és olykor belső kényszerítő körülmények hatnak negatívan az életemre, akkor már tudok választani, hogy melyiktől tudok megszabadulni, vagy melyiket akarom még a hátamon cipelni (csinos púp formájában például). Te a fentiek közül melyiket akarod örökké a hátadon cipelni, és melyiket akarod letenni? Elég csak döntened. Persze, csak akkor, ha igazán akarod. Senki sem kényszerít. Vidi Rita

 40 |

2010. október

Egészség és öngyógyítás 

Egészség és öngyógyítás Túl a gondolatokon… Antal Béla írása

 Naponta több mint 50 ezer gondolat teszi hullámzóvá tudatunk tengerét. E gondolathullámok a felelősek minden érzelmünkért, tettünkért, legyen az pozitív, vagy épp negatív. Tudatunk tengerében van minden, így minden testi-lelki bajunk, örömünk forrása is egyben. Miképpen a tenger, úgy a tudatunk is képes teljesen lecsendesedni, megszelídülni – legbensőbb barátunkká válni – az életünk viharos szelei közepette is. A Transzcendentális Meditáció (TM) a belső tengerünk lecsendesítésére hivatott, ősrégi hagyományból származó, több mint hatszáz tudományos kutatás által igazolt, erőfeszítés-mentes mentális módszer.

Mi a meditáció? Sokat hallani a manapság már ezoterikus divattá vált meditáció szót, de kevesen tudják, hogy valójában mit jelent. A meditáció latin eredetű szó, jelentése: gondolkodni, elmélkedni, tehát valójában mindenki meditál, aki gondolkodik. A meditáció – mint gyakorlat – fogalmát gyakran párosítják a világtól elvonult, barlangok mélyén elő remetékkel, emellett nehéz ülőpozíciók is feltűnnek a képi ábrázolások között. A Transzcendentális Meditáció alapítója, Maharishi Mahesh Yogi e fél| 41



2010. október

 Egészség és öngyógyítás

reértéseknek vetett véget 1958-ban, s hozta el a nyugati civilizáció számára a módszert, mint a neves védikus tanítványi láncolat hagyatékát. A meditációs módszerek 3 fő csoportba oszthatóak 1. Koncentrációs módszerek – a gyakorló valamilyen koncentrációs folyamat által próbálja elméjét lecsendesíteni, fókuszálttá tenni. A koncentráció tárgya lehet a gyertya lángja, vagy egy pont. E módszerek erőfeszítést igényelnek az elmétől, így hatékonyságuk meg sem közelíti a másik két csoportba sorolható módszerekét. 2. Kontemplációra, elmélkedésre alapuló módszerek – a szó szoros értelmében vett meditáció, melynek során egy bölcseleten elmélkedik a gyakorló. E bölcselet lehet például a „Ki vagyok én?” kérdése, vagy egy vallási szentírás mély értelmű kinyilatkoztatása. A kontempláció hasonlatos a tengeren szabadon úszó hajóhoz. A hasonlatban az elme maga a gondolatok tengere, az értelem pedig maga a hajó. E gyakorlatok már jóval természetesebbek, kellemesebbek, mint a koncentrációt igénylő társaik, azonban az elmét a gondolati tenger felszínén tartják. 3. Transzcendentális Meditáció – e meditációs technika jelentése is könnyen megfejthető, egyben benne van a módszer működésének lényege is a szavak jelentésében: transzcendálni – túllépni a gondolatokon, magán a gondolkodási folyamaton. A TM lényege tehát a mentális folyamatok (teljes) lecsendesítése, átlépése. A TM technikájának lényege a helyes kezdésben rejlik. Ha helyesen kezdjük el a meditációt, akkor mindjárt finomabb szinten érzékeljük a gondolatokat. Ennek hatására az egész idegrendszer lényegesen megnyugszik. Az elme a csendesebb gondolatok varázsát követve ezután újabb és újabb lépést tesz befelé, és a folyamat így megy tovább. A meditációhoz csak a megfelelő kezdetet, vagyis a figyelem

 42 |

2010. október

Egészség és öngyógyítás 

befelé fordítását kell biztosítani. Ha ezt – mindenféle erőfeszítés nélkül – megtesszük, az egész ugyanolyan automatikusan folytatódik, mint ahogyan az érett alma leesik a fáról.

A TM-gyakorlat a hétköznapi éber gondolkodás szintjéről indul, és a meditáló megtapasztalja a gondolkodás finomabb állapotait – mindeközben természetesen teljesen éber marad –, legvégül túllépi a legfinomabb gondolati tevékenységet is, és belép a gondolatok forrásába, a tiszta tudatba, vagy más néven az Önvalóba. Maharishi szerint: „A tiszta tudat vagy Önvaló az emberi tudat legegyszerűbb formája, itt a tudat csak önmaga felé nyitott. A tudatnak ez az önmagára irányuló állapota a fizika legújabb, szuperszimmetrikus egyesített kvantummező elmélete szerint a Természeti Törvény Egyesített Mezeje, amely önnön belső interaktív dinamizmusa révén a teremtés különböző formáiban és jelenségeiben jut kifejezésre. Amikor a TM módszerének segítségével a tudatos elme azonosul az Egyesített Mezővel, az emberi tudatosság megnyílik saját teljes potenciáljának, amely nem más, mint a természet intelligenciájának teljes potenciálja”.

| 43



2010. október

 Egészség és öngyógyítás

A TM-et naponta kétszer húsz percig, kényelmes ülő helyzetben, csukott szemmel kell gyakorolni. Gyakorlásához nem szükséges semmilyen különleges testi vagy szellemi képesség, nincs szükség hitre vagy életmódbéli változtatásra, sem pedig koncentrációra – aki képes gondolkodni, alkalmas a TM gyakorlására is. A TM-et már négyéves kortól bárki könnyedén elsajátíthatja. A gyermekek számára nem természetes a hosszú percekig egy helyben történő ülés, ezért ők játék közben, nyitott szemmel gyakorolják a TM-et.

Mit érzünk, tapasztaltunk a meditáció során? A lecsillapuló tenger hasonlatával szemléltetve: határtalan csendet, belső nyugalmat, megnyugvást – fokozódó éberség mellett. A rendezettebb elmében rendezettebb gondolatok születnek, ennek eredményeképp a cselekedek is hatékonyabbak lesznek.

Mély nyugalom

A TM egyszerű és természetes gyakorlata során – már néhány perc elteltével – a gondolkodási folyamat lecsendesedésének eredményeképp rendkívül mély, éber pihenést, nyugalmat tapasztal a gyakorló. A 20 perces TM-gyakorlás végén olyan kipihentnek és felfrissültnek érezzük magunkat, mint egy átaludt éjszaka után. A mélypihenés olyan intenzitású, hogy a szervezet megszabadul a stressztől. „Az eddig végzett tudományos kutatások kimutatták, hogy ellenkezőleg a gyógyszerek hatásával, mely erőfeszítést igényel a stressz oldására, a Transzcendentális Meditáció e nélkül az erőltetés nélkül éri el azt a fiziológiai hatást, hogy a szervezet stresszmentessé váljon. A Transzcendentális Meditáció olyan mértékben megnyugtatja az ember központi idegrendszerét, hogy az megszabadul a stresszektől ...” – írta egyik könyvében Dr. Selye János, a stresszelmélet atyja. A világhírű professzor természetesen gyakorolta a

 44 |

2010. október

Egészség és öngyógyítás 

Transzcendentális Meditációt. Stresszelméletének megalkotásában személyesen Maharishi Mahesh Yogi nyújtott neki segítséget.

Összehangolt agyműködés

A fenti két ábrán egy huszonöt éves hölgy EEG-ábrája látható a TM személyes oktatásakor (első meditáció). Az ábrán jól látszik, hogy a TM tanításának megkezdésekor erős alfa-koherencia mutatkozott, összehasonlítva a nyitott szemű pihenés (EO), illetve a csukott szemű (EC) pihenés (relaxáció) állapotaival. A Transzcendentális Meditáció gyakorlása során az egész agykérgen alfa szinkronizáció lép fel. Más szavakkal: a hullámok fázisban vannak, és ugyanazt a frekvenciát sugározzák. A TM gyakorlásakor először a homlok és a tarkó tájékán jelenik meg a szinkronizáció. A szinkronizáció az alfa, théta majd a delta hullámokra is kiterjed, és néha nagyon érdekes, intenzív, nagyfrekvenciás agyhullámok jelennek meg. Ezeket nem tárták még fel teljesen, de a meditálók beszámolóiból arra következtethetünk, hogy ahogy a meditáció egyre mélyebbé válik, úgy jelennek meg ezek a változások. Mivel a jobb agyfélteke általában kevésbé aktív, mint a bal, az itt keletkező agyhullámok | 45



2010. október

 Egészség és öngyógyítás

kevesebb energiát hordoznak magukban. Marc Wescott angol kutató azonban úgy találta, hogy a TM gyakorlásakor az agyféltekék energiája kiegyenlítődik, és ez az egyensúly egy ideig még a meditáció után is megmarad. Sőt, a TM-et hosszú ideje gyakorlóknál a rendszeres meditáció hatására ez az állapot mind tartósabban fennmarad, még fokozott aktivitás közben sem vész el. A kísérletben résztvevő kontrollcsoport tagjainál, akik csupán ellazultan ültek, az agyféltekékben mért energiák nemcsak, hogy nem egyenlítődtek ki, hanem a megfigyelés ideje alatt a közöttük levő különbség még nőtt is. Ebből arra következtethetünk, hogy a kontrollcsoport tagjai, mivel erővel próbáltak meg ellazulni, a bal agyféltekéjüket használták, ezért képtelenek voltak a spontán ellazulásra. A nagyobb agyhullám-koherencia és a TM gyakorlása által létrehozott számos egyéb fiziológiai változás egy, a gyakorlás során fellépő egyedülálló neurofiziológiai működést sejtet – a pihenő éberség semmi máshoz sem hasonlítható állapotát. A manapság népszerű alfaagyhullámosdi kapcsán fontos megjegyezni, hogy a TM-gyakorlók esetében koherens módon jelentkeznek e hullámok. Úgy találták, hogy az EEG-koherencia összefügg a kreativitás, az intelligencia, az erkölcsi érvelés, valamint a neuromuszkuláris teljesítőképesség magasabb szintjeivel, és a magasabb tudatállapotok megtapasztalásával. Ezek az eredmények alátámasztják azt az értelmezést, hogy a TM és a TM-Szidhi programok által keltett magasabb EEG-koherencia az agyműködés optimálissá tételét jelzi. Ez az értelmezés egybevág azzal a kutatással, amely szerint a Maharishi-féle tudati módszerek a gondolkodási képességek teljes körű fejlődését eredményezik, amit számos mentális képességmérő teszt bizonyít.

 46 |

2010. október

Egészség és öngyógyítás 

Látványosan javul az egészség

A mély nyugalom hatásaként a szervezet öngyógyító és regeneráló funkciói rendkívüli mértékben, természetes módon felerősödnek, helyreáll a szervezet természetes egyensúlya. A gyakorlat hatásaként – az elvégzett mintegy háromszáz egészségügyi kutatás szerint – közel 90%kal csökken a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása, normalizálódik a vérnyomás, csökken az idegesség és a depresszió, valamint az álmatlanságban szenvedők elalváshoz szükséges ideje is helyreáll. A rendkívül mély testi-lelki nyugalom áldásos hatással van az asztmában, és az egyéb légúti betegségekben szenvedőkre is. Az alacsonyabb egészségügyi kiadások címmel megjelent kutatás az egyik legnagyobb egészségbiztosító társaság biztosítás-igénybevételi statisztikáját mutatja, amely egy TM-es biztosítási csoportot (a Transzcendentális Meditáció rendszeres gyakorlóit) hasonlította össze más biztosítási csoportokkal (a társaság által biztosított iowai csoportok átlagával). A TM-es csoport a belgyógyászati kezeléseket 55,6 százalékkal, a sebészeti kezeléseket 76,3 százalékkal alacsonyabb számban vette igénybe. A szülészeti ellátást a két csoport azonos számban igényelte. Az ös�szes kórházi felvétel száma 53,3 százalékkal volt kevesebb a TM-es csoportnál. A TM-es biztosítási csoport belgyógyászati, sebészeti és összesített felvételi aránya még a vele összehasonlított csoportok legkedvezőbb eredményeinél is alacsonyabb volt. Az USA egész területéről ös�szegyűjtött TM-es biztosítási csoport kórházi felvételi aránya az egész amerikai átlagnál 68,8 százalékkal, az iowai átlagnál pedig 73,1 százalékkal volt alacsonyabb.

Lassul az öregedés

A TM öregedésre kifejtett hatását elsőként Dr. Robert Keith Wallace vizsgálta, aki az UCLA hallgatójaként 1968-ban a TM-kutatás úttörője volt. A TM és az öregedés kapcsolatáról írott munkáját 1982-ben tette közzé az International Journal of Neuroscience-ben. Dr. Wallace úgy | 47



2010. október

 Egészség és öngyógyítás

találta, hogy a kronológiailag ötvenéves emberek, akik öt éve gyakorolták a TM-et, tizenkét évvel voltak fiatalabbak, mint kortársaik, vagyis szervezetük egy átlag 38 éveséhez hasonlított. Voltak azonban olyanok is, akiknek biológiai életkora 22 évvel volt fiatalabb, mint a kronológiai életkora.

Növekvő intelligencia, és kreativitás – kevesebb rossz döntés

A testi hatásokon túl természetesen jótékony hatással van a TM gyakorlása a mentális képességekre is. A meditálók körében végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a TM-program segítségével az öntudat mind kifinomultabb és nagyobb hatóerejű szintjei érhetők el, ami egyúttal az elme képességeinek teljesebb mértékű kibontakozásához és érvényesüléséhez nyújt jó lehetőséget. Ennek eredményeként fejlődik az intelligenciaszint, finomabb lesz az érzékelés, világosabb, tisztább lesz a gondolkodás, és a személyiség kreativitása, alkotóképessége is fejlődik. Az embernek erről a szintről kifejtett tevékenysége nagyobb haszonnal jár: kevesebb lesz a tévedés, és a rossz döntés.

A TM az üzleti életben A TM kihatással van a társas kapcsolatokra is, így hatékonynak bizonyult a vállalati emberierőforrás-fejlesztő programokban történő alkalmazása. Számtalan világhírű vállalat ismerte fel a TM előnyeit, s vezette be alkalmazását a termelékenység javítása, és a növekvő nyereség reményében. E cégek között van a Sony, a Toyota, a General Motors is. A Sony például külön meditáció-termet alakított ki, s a napi kétszer 20 perces meditációt munkaidőben, együtt végzik az alkalmazottak és a cégvezetők. Mivel a TM az egyik legjobb természetes stresszcsökkentő módszer, hatékony ellenszere az ún. menedzserbetegségnek is.

 48 |

2010. október

Egészség és öngyógyítás 

A megfelelési kényszer változása – személyiségfejlődés

A Transzcendentális Meditációt gyakorló alanyok (akiken két alkalommal, a technika megtanulása előtt és a technika megtanulása után két hónappal végeztek méréseket) jelentős, pozitív irányú fejlődést mutattak a velük összehasonlított, nem meditáló kontrollcsoporthoz képest a következő tulajdonságokban: belülről vezéreltség, időkompetencia, önmegvalósítás, spontaneitás, saját szükségletekre való érzékenység, önelfogadás, és bensőséges személyes kapcsolatokra való képesség. Mindezek mérésére a személyiségleltár (SZEL) nevű tesztet használták. Két, szintén SZEL-t használó független tanulmány megerősítette ezeket az eredményeket. A TM nyújtotta mély nyugalom és belső stabilitás beépül a mindennapi életbe, így az elsődleges viszonyítási pont a külső, változó világ helyett a tudatban megtapasztalt változatlanság lesz. E változatlanság s nyugalom egyre inkább jelen lesz az összes tevékenységben, amolyan fundamentumként, stabil alapként szolgálva a TM-gyakorló hétköznapi életét. A rendszeres gyakorlás eredményeképp a meditáló – megőrizve belső nyugalmát – saját cselekedetei ártatlan szemlélőjévé válik, így (idővel) nem ragadja el semmilyen rossz hatás. Idegrendszere megerősödik, rugalmasabban kezeli a külső behatásokat, legyen szó negatív vagy pozitív stresszről. Emellett természetes következményként – az Önvaló rendszeres tapasztalata miatt – az önbizalom is erősödik. A határtalan nyugalom testi-lelki hatása felfedi erejét a gyakorló közvetlen környezetében is, kevesebb személyes konfliktus, és harmonikusabb társas kapcsolatok formájában. A TM-gyakorlás során átélt határtalan nyugalom hatással van a környezetre is. A meditáló rendezettséget „sugároz” közvetlen környezetébe.

| 49



2010. október

 Egészség és öngyógyítás

A szerző személyes tapasztalatai Az 1990-es évek elején nem volt ekkora ezoterikus lázban az ország, mint manapság, így a „kínálat” is igen szűkös volt. A TM-ről először Déri János Nulladik típusú találkozások című műsorában hallottam, érintőlegesen, mivel a műsor a Maharishi Ájurvédáról szólt – fogalmazhatok úgy is, hogy a csíra e műsorban vettetett el bennem. A táptalaj termékeny volt, mivel ártatlan nyitottsággal viszonyultam a misztériumokhoz. Néhány hónap múlva TM-hirdetés jelent meg ez egri Szuperinfó nevű újságban: felül Maharishi fekete-fehér fényképe, alatta a Tanszcendentális Meditáció szó. Akkoriban fogalmam sem volt arról, mi fán terem a transzcendentális, és annak meditációja. Kivágtam az újsághirdetést, meghagyva Maharishi fényképét és a TM-feliratot, s kiragasztottam a szobabútorra, de az előadásra nem mentem el. Megragadta a figyelmemet Maharishi arcképe, s legfőképpen a tekintete – emiatt ragasztottam ki a hirdetést a bútorra. Olyan érzésem volt, hogy „ez az ember tud valamit”. Eltelt kb. fél év, s újra megjelent a hirdetés az újságban – ezúttal már elmentem az egyik „tudálékos” haverral az előadásra. Az előadóterem tömve volt emberekkel. Az igazság az, hogy szinte semmit sem értettem első hallásra. Az előadó „kisugárzása”, tiszta tekintete, csillogó szemei viszont annál inkább megfogtak. Azt a következtetést vontam le, hogy az úriember nemcsak beszél, hanem meg is éli, amiről előadást tart. Az előadás végén jelentkeztem, annak ellenére, hogy még a diák tanfolyamdíj sem állt rendelkezésemre – gondoltam, majd összejön valahogyan néhány nap alatt. Így is történt. Említettem a tanfolyamot a gyerekkori barátomnak, s mindenféle kérés nélkül kezembe nyomta az 1500 Ft-ot. Így vette hát kezdetét az Önvalómba történő utazás… A módszer elsajátítására egy szombati napon került sor. Minden tanuló vitt magával néhány szál friss virágot, egy tiszta, új, fehér vászonzsebkendőt, és pár darab édes gyümölcsöt, így tettem én is. E „kellé-

 50 |

2010. október

Egészség és öngyógyítás 

kekre” a hagyományos, mesterek iránti tiszteletadás miatt volt szükség. Mondanom sem kell, ez is magával ragadott, annak tudata, hogy egy sokezer éves „valamit” tanulok meg. Már a folyosón várakozva érezni lehetett a mély csendet, amiben az egész épület úszott. Cipőmet levéve beléptem a szobába, ahol még mélyebb csend és nyugalom fogadott, pontosabban e csend elevenen vibrált. A tanár elkezdte a hagyományos tiszteletadást, amit csendben kellett szemlélni. Énekelt – lágyan, dallamosan, tette ezt végtelen tisztelettel, s alázattal, mindeközben megtette a felajánlásokat, majd leültetett, s átadta a meditációs módszert. Gyakorlatilag szempillantásnak tűnt az első meditációm időszaka, holott kb. 20 perc volt a „valóságban”. Ma már persze tudom, miért tűnt ilyen rövidnek. Saját Önvalómban jártam, tudatosan életemben először, ahol nincsenek gondolatok, sem idő, sem tér. Az első utazásom ugyan rövidnek tűnt, de annál nagyobb volt a hatása. Belül, a mellkasom tájékán, meg mindenütt végtelen megnyugvást éreztem. Légzésem lelassult, kifinomult, és életemben először éreztem, milyen „csak úgy” Létezni. Az ezt követő napi meditációk, majd a tanfolyam részeként a tapasztalatokat megerősítő foglalkozások, előadások – no meg persze annak ténye, hogy a tanuló-társaim is ugyanezeket tapasztalták – döbbentett rá arra, hogy tényleg működik, amiről beszélt az előadó. A nyugalom mellé természetesen társult a boldogság is, az a fajta tiszta, önmagából fakadó boldogság, melynek meditáció általi megtapasztalása annyira természetes az ember számára, hogy inkább azon csodálkozik el, miért nem éljük ezt – mivel bennünk van – a hétköznapok során. A meditációs Önvaló-kalandom lényege ezt követően kezdődött. A tanárom pár hónap múlva ismét Egerbe látogatott, s említette, hogy részt lehet venni bentlakásos tanfolyamon, ahol több százan gyakoroljuk együtt a TM-et, s a hatás ilyenkor még erősebb. Újfent gondolkodás nélkül jelentkeztem az 1993. március 15-i, hajdúszoboszlói bentlakásra. E rendezvényen közel háromszázan voltunk. Szavakkal nem lehet leírni ennyi ember közös, mély csendjét… A rendezvényen bejelen| 51



2010. október

 Egészség és öngyógyítás

tették, hogy Budapesten április 1-jén – 2 hét múlva – megalakul egy férfiakból álló csoport, így lehet hozzájuk csatlakozni. Szokásomhoz híven, megint magasba emeltem a kezem, s április 3-án vonatra ülve, egy sporttáskával a kezemben, csatlakoztam a csoporthoz. E csoport természetesen nőtlenségben élt, szigorú napi rutinnal. Célunk a TM országos, kormányzati bevezetése volt. El lehet képzelni, hogy egy ilyen témát milyen nehezen lehet politikai szinten tálalni, mennyire magasra tettük a lécet. Mivel a belső kiegyensúlyozottságunk, rendezettségünk csak nőtt a csoportban, megvolt a megfelelő alapunk, ami persze a meditáció csendjéből táplálkozott. Mindemellett hatszáz tudományos kutatást ismertető öt vaskos könyv is segítségünkre volt. Ami lehetetlennek tűnt, az nekünk majdnem sikerült. A TM első körben átesett a kormányzati, szakmai átvilágításon. Ennek eredményeképp Dr. Veér András, egykori mentálhigiéné miniszteri biztost jelölte ki a kormányzat, mint elsődleges szűrőt. A szakember köztudottan harapott az ilyen témákra, esetünkben viszont – mivel bekérte mind az öt vaskos kutatási könyvet – kiállította ajánlólevelét (lásd: tminfo.hu/veerlevel. gif ), melyben országos bevezetésre ajánlotta a TM-et. Ezt követően jött a rendőrség. Egészen pontosan a Készenléti Rendőrség berkeiben folytak tárgyalások arról, hogy az állományban bevezetik a TM-et. Az egyik rendőrtiszt a meditálók stressztűrő képességére volt kíváncsi extrém lőgyakorlat keretében. Újfent sikerrel vettük az akadályt. A következő szervezet a tűzoltóság volt. Itt még komolyabban érdeklődtek a TM iránt. Dr. Bukovits István, akkori országos tűzoltóparancsnok néhány kollégájával a BM üdülőjében megtanulta a TM-et, majd a megyei parancsnokok figyelmébe ajánlotta az egyes megyei állományi személyzet kiképzése kapcsán. Komoly tárgyalások folytak az egészségügyi kormányzattal is. Itt a cél az volt, hogy a TM-et az orvosok receptre írhassák fel, mint stresszcsökkentő módszert. Mivel azonban időközben kormányváltás volt, sajnos hirtelen félbeszakadt minden… Számomra megadatott – meg, hiszen akartam! –, hogy részt vehessek olyan, nem hétköznapi feladatok megoldásában, amelyekhez szak-

 52 |

2010. október

Egészség és öngyógyítás 

mai képzettség nem, viszont a TM mély csendje – és az erre alapuló lelkesedés – rendelkezésre állt. Az évek során élő valósággá vált számomra, hogy mire képes az ember, ha belső nyugalmára alapozza tetteit. A semmiből képesek vagyunk nagy dolgokat elérni, függetlenül attól, hogy kik vagyunk, s milyen végzettségünk van. Mindenkiben jelen van a végtelen csend és nyugalom, s igazából mi döntjük el, használjuk-e teremtésre vagy sem. A TM számomra folyamatosan erőt adott, olyannyira, hogy a fentiekhez hasonló módon egy sikeres vállalkozást is e csendre alapulóan, a semmiből, egy forint nélkül hoztam létre, pontosabban fogalmazva: teremtettem meg, ültettem el finom vágycsíraként saját Önvalómban. A TM nyújtotta mély nyugalom, stabilitás nagy segítség eme őrült világban, s beteljesíti a manapság oly népszerű – véleményem szerint a média által rossz irányba tolt – önmegvalósítást is. Maharishi alábbi szavaival búcsúzva kívánom mindenkinek, hogy TM segítségével találja meg a mindenkiben örökké ott lévő, soha cserben nem hagyó csendes társat, az Önvalót. „A külső világban egyébként sem képes semmi elégedettséggel eltölteni az elmét, ám az elme ilyen-olyan dologtól hajtva szüntelenül csak hajszolja azt, és ez így megy mindig, micsoda szégyenletes helyzet! Ilyen az anyagi világ káprázata: vonz minket, de képtelen kielégíteni a boldogság utáni szomjunkat. Bármi is kápráztat el minket, rabjává leszünk. Csak az Önvalótól hagyjuk magunkat elkápráztatni…” „Fedezd fel az Önvalót a Transzcendentális Meditáció segítségével. Erről a szintről a mindenséget tökéletes rendezettségben kormányzó természeti törvény fogja támogatni minden gondolatodat, szavadat, tettedet. Erről a szintről hegyeket mozgathatsz, világokat teremthetsz”. További információk a Transzcendentális Meditációról: www.tminfo.hu Antal Béla

| 53



2010. október

 Pénzügyeink

Pénzügyeink Magadnak vagy másoknak? Ez a kérdés, válassz! Dusik Andrea, pénzügyi tanácsadó írása

 Mindenkinek megfelelni akarás Megszületünk. Sőt még csak készülünk rá, máris számos elvárás „vár ránk”. Szüleink, leendő rokonaink, barátaink és ismerőseink képeket festenek arról, milyenek is leszünk, ha megérkezünk. Milyen színű lesz a szemünk, mekkora a hajunk, átalusszuk az éjszakát, vagy kis baglyok leszünk stb. És ekkor ártatlanul megérkezünk erre a világra. És mi történik? Máris teljesítenünk kell. Igen, kell! Mert az első pillanattól, mint egy szabvány, előírják nekünk, a csöpp babának, hogy mikor és mennyit kell ennünk, mikor mekkorának kell lennünk, mikor hány kilót kell nyomnunk a mérlegen, mikor milyen fizikai aktivitást kell mutatnunk. Mindegy, milyen és mekkora (cm, kg) az eredeti kiindulási állapotunk, helyzetünk. Így fordulhatott elő – saját példámon – az, hogy hathónapos korában az én kislányomra is csattant a bélyeg: „el van maradva a fejlődésben!” El tudod képzelni, hogy mit éreztem?

 54 |

2010. október

Pénzügyeink 

És mit látok ma? Az én, fejlődésben elmaradt gyermekem, ma, tizenkét évesen 166 cm magas, 39-es cipőt visel, és lassan én hordom az ő kinőtt ruháit. Persze, én megértem és elfogadom azt a véleményt, hogy valamihez mégiscsak viszonyítani kell, hogy azonnal észrevegyük, ha valami baj van. De „átlagos” a legritkább esetben lesz valaki. Tudod, ha tíz napot nézünk, és ebből valakinek öt napig hasmenése van, öt napig pedig székrekedése, az statisztikailag teljesen normális bélműködéssel bír. És szép sorban találkozunk a többivel: köszönj szépen, légy jó kislány/kisfiú az óvodában, iskolában! Majd a sor csak folytatódik: tanulj jól, juss be az egyetemre, főiskolára! Aztán, ha elvégezted, élj meg! Aztán egy ponton kialakul véglegesen is a másoknak való megfelelés „önkéntes” kényszere. Mégpedig a szüleink jóvoltából. Ez pedig annak az eredménye, hogy ha megcsinálunk valamit, amit ők kérnek tőlünk, ha még jól is csináltuk, megdicsérnek. Ám mi történt, ha nem akartunk valamit, ha nem akartuk megenni a főzeléket, ha nem ültünk rá a bilire, ha hisztiztünk valamiért a közértben – nos, jobb esetben dorgálást kaptunk, rosszabb esetben büntetést. Az idő előre haladtával pedig folyamatosan kapcsolódnak be további „elvárók” az életünkbe, mint ahogy egy folyóhoz kúsznak a kis patakok. Ilyen lesz az első barát, barátnő, haverok, ilyen lesz az első szerelem. Aztán a szomszédok, a munkatársak, a főnökök. Majd az állam. Elvárja, hogy fizessünk adót, járulékot. Bár ma már ez így nem egészen igaz, mert elveszi! Mind-mind valamilyen elképzeléssel, hogy nekünk mit kell tennünk értük. Már benne is vagyunk az ördögi körben. Mert azt tudjuk, hogy ha nem teszünk meg valamit, amit kérnek tőlünk, amit elvárnak tőlünk, | 55



2010. október

 Pénzügyeink

akkor az nemcsak a társunknak, munkatársunknak, barátunknak, szerelmünknek lesz rossz érzés, hanem nekünk, saját magunknak is. És ez valahol rendben is van, mert a társadalmi normák teljesítése nélkül lehetetlen lenne egymás mellett élnünk. Ha jól meggondolom, az elvárások, amelyeknek meg akarsz felelni, vagy csak úgy egyszerűen beteljesíted őket négy irányból érkeznek Hozzád: • elsőként a szüleidtől, már születésed pillanatától fogva; • másodikként a társadalomtól, kezdetben a gyermekorvostól és a védőnőtől – akik ezt még kedvesen teszik –, majd az óvodától, az iskoláktól, a munkahelyektől és az államtól; • harmadikként a párodtól, társadtól; • majd negyedik fázisban a saját gyermekedtől. És minden esetben neked is vannak elvárásaid másokkal szemben, és szeretnéd, ha azok is teljesülnének. Ha nem így történik, mert ugye „tökéletes” nincsen, akkor sérülsz te is, és a másik is. Gondolj csak a szerelmi csalódásokra! Jön az első, a mindent elsöprő, amiről azt hisszük, hogy örökké tart. És történik valami, amitől ritkán teljesül be a szerelem úgy, ahogy mi azt az elején elképzeljük. A következő kapcsolatunkban már nem adjuk ki magunkat, mert nem akarunk újra megsérülni. Ily módon valójában mi saját magunk zárjuk le a sorompót a saját boldogságunk beteljesülése előtt. Ám van ennek egy másik oldala is, ami talán fontosabb ennél. Ha törekedsz arra, hogy megfelelj mások elvárásainak, akkor biztos lehetsz benne, hogy nekik dolgozol, hogy mások céljaiért élsz. Már hallom is, mint kezded a mondatot: „De…” És azt is megengedem, hogy végigmondd. Aztán megkérdezem tőled, hogy miért teszed azt, amit teszel nap, mint nap? Mert valamit biztosan csinálsz. Bemész a munkahelyedre, és végrehajtod, amit a munkaadód, főnököd munkaként kioszt Rád, esetleg

 56 |

2010. október

Pénzügyeink 

már magadtól is tudod a dolgodat. Vagy van saját vállalkozásod, üzleted, oda is bemész, és meghallgatod a beosztottak, alkalmazottak, sőt a megrendelők, szállítók mondandóját. Aztán kiszolgálod őket, teljesíted a kívánságaikat, orvosolod a reklamációjukat. Kinek éltél? Valaki másnak. Amit tettél, közelebb vitt-e a céljaidhoz? A TE saját céljaidhoz? Egyáltalán vannak-e céljaid? Hogyan érd el, hogy MAGADNAK dolgozz? Hogyan érd el, hogy mások teljesítsék a Te elvárásaidat, és meg tudd védeni Magad azoktól, akik dróton akarnak rángatni? Különösen érdekes lehet ez a pénzügyekben. Mit hallottál egész életedben a pénzről? Jórészt azt, amit a pénzről szóló közmondások is sugallnak? • „Aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni” – vagyis tisztességes munkából nem lehet meggazdagodni. • „Az idő pénz” – ez viszont igaz, nagyon igaz. Ha valaki a munkahelyén például a nyilvántartásai újragondolásával nekilát a 26. Excel-táblázatnak, az vajon termel neki bevételt? Vagy csak fecsérli az idejét? És ilyenkor az idő nagyon sokba kerülhet. • „Kis pénz, kis foci” – ha kevés a pénzed, ne várj nagy eredményt. Miért is ne?! • „Pénz beszél, kutya ugat” – mindent csak pénzzel lehet elintézni. Biztos ez?! • „Rossz pénz nem vész el” – ő az, aki mindig képes felállni, mindig képes újrakezdeni, ő az, aki a jég hátán is megél. • „A pénznek nincs szaga” – bármiből lehet pénzt csinálni; ez jó! • „Aki nem dolgozik, ne is egyék” – csak (kétkezi) munkával kereshetsz becsületesen pénzt. Ez ostobaság. • „A pénz nem boldogít” – ám nélkülözhetetlen. És azért jobb a Hilton teraszán sírni, mint a 6-os villamoson.

| 57



2010. október

 Pénzügyeink

• „Több nap, mint kolbász” – nincs elég… Micsoda szegénységtudat forrása! Kerüld el, de sürgősen, és nagyon messzire!

Mit tegyél, hogy MAGADNAK felelj meg? Legyenek saját elvárásaid – a realitás talaján. Ez már majdnem olyan, mintha céljaid lennének. Tervezz!!! Ha ezek pénzügyi elképzelések, célok, tudnod kell, hogy bármit is készülsz és szeretnél megváltoztatni a pénzügyeidben, a pénzügyi helyzeteden, az nem egy egyéjszakás kaland. Ám bármit is teszel, az minden alkalommal, amikor határozott pénzügyi döntést hozol és következetesen tartod Magad hozzá, mindig eredményez valami kis változást. Ám minden ilyen kis döntés hosszabb távon is hatással lesz az életedre. Fontos: járj nyitott szemmel és elmével, hogy észrevedd a lehetőségeidet, és élni is tudj velük, oly módon, hogy légy következetes, és bármit is teszel, az a céljaidhoz vigyen közelebb! Fogyókúráztál már valaha az életedben? Egy sikeres súlycsökkentő programhoz hasonlóan a pénzügyekben is meg kell változtatni pénzügyi nézeteket és szokásokat, csakúgy, mint ahogy a kúra során megváltoztatjuk az étkezési szokásainkat, és az eredmény érdekében következetesen be is tartjuk őket. Emlékszel netán a tojásdiétára, ahol napi 3 x 6 db főtt tojást lehetett enni, engedményképpen kiegészítve némi spenóttal, paradicsommal? Rémes volt. A harmadik napon már fuldokoltunk és öklendeztünk a tojás szó hallatán is, na de mi lebegett a szemünk előtt? A mínusz 6 kg egy hét – tíz nap alatt! Láttuk a célt, és hiú tinédzserként bármire képesek voltunk! Legyenek céljaid! Tervet kell készítened. Tudnod kell, mit akarsz elérni, mit akarsz megvalósítani, létrehozni. Gondold végig, mit szeretnél birtokolni – bármit: kapcsolatot, élményt, érzést, tárgyat stb.

 58 |

2010. október

Pénzügyeink 

Mikor szeretnéd ezeket valóra váltan látni, megtapasztalni? Adj minden elképzelésednek konkrét, jól meghatározott határidőt. Hogyan szeretnéd? Hogy éreznéd magad? Mit gondolnál Magadról, ha mindent meg is valósítanál? De vigyázz! Ne az legyen a célod, amit az apád vár el Tőled! Ne ő mondja meg, hogy Te mit akarsz tanulni, hogy Te mi akarsz lenni, ha nagy leszel! Mert akkor az Ő céljait teljesíted, az Ő elvárásainak fogsz élni, és ha ezek különböznek a Tiedtől, az meg fogja mérgezni a kapcsolatotokat is, és örök elégedetlent csinálhat Belőled, aki egész életében csak keresni fogja a saját útját, de kicsi eséllyel, hogy valaha is megtalálja. És ha megvan, amit szeretnél, írd le! Ezzel elköteleződtél, és ez már fél siker, mert ez segít észrevenni a lehetőségeket, és utadba hozza azokat az embereket, kapcsolatokat, információt, ami szükséges a terveid valóra váltásához. Gondolj csak arra, amikor autót készültél venni. Mindegy milyet, ám egyik napról a másikra csupa olyan márkájú, típusú és színű autó futkározott az utakon, holott tegnap még egy darabot sem láttál belőle. Ha ezek megvannak, hozzá kell rendelni a pénzt, ha a megvalósításukhoz szükség van rá. A pénzügyi terv megvalósítása általában hosszú időt, következetességet és kitartást igényel. Ám a célok mindig gondoskodnak arról hogy a jó irányba haladj. Manapság a pénzügyi tervezés legfontosabb célja a felkészülés a nyugdíjba vonulásra, vagy sokkal inkább a korai nyugdíjba vonulásra. Ez az a pénzügyi terv, amit mától senki nem hessegethet el magától, nem kerülhető meg senkinek, mégpedig a „magad uram, mert szolgád nincs” elv alapján. Kivétel nélkül mindenkinek meg kell csinálnia, és végre kell hajtania. Mindegy milyen formában, egy kikötés van: a tervezett jövőbeni pillanatban mindenképpen rendelkezésre kell állnia annak a tőkének, ami a létünkhöz és egészségünkhöz szükséges tőkejövedelmet biztosítja, ha törik, ha szakad! | 59



2010. október

 Pénzügyeink

Következetesség. El kell várnod Magadtól, ha valóra akarod váltani az eltervezett életszépségeket. Égő vágyat kell szítanod Magadban. El kell hinned, hogy Te is meg tudod csinálni, Neked is lehetséges. Következetességre a pénzügyi terMindenképpen törekedj valószevezésben, majd a megvalósításban a rű elvárásokra és célokra, csele7-8. évben van a legnagyobb szükkedj azoknak megfelelően, azokség, mert én azt látom, hogy ez az kal összhangban, és akkor sokkal az időszak, amikor már annyi pénze könnyebb, és kevésbé frusztráló van valakinek, amennyi azelőtt soha lesz a pénzügyeid kezelése is. életében nem volt. Iszonyú, hogy milyen könnyű ilyenkor kísértésbe esni, és lakást, autót, tv-t stb. cserélni, vagy az addig föl se merült nyaralóvásárlásba vágni. Meg lehet tenni. Senki sem tiltja. De! Aki ekkor nem tud ellenállni a csábításnak (csakúgy, mint a fogyókúrában egy kis nasinak), az soha többé az életében nem fogja tudni ezt a pénzt újra összerakni. Igen! Soha többé nem lesz lehetősége ezt a tőkét még egyszer, ugyanúgy, az eredeti határidőre, az eredeti céljára összerakni!!! És többek között ezért is alapvető, hogy a célod reális, elérhető, és számodra hihető legyen. Mert csak ekkor nem tudod azzal elhessegetni, hogy á, ez nekem úgysem sikerül! Ekkor leszel képes hanyagolni a kereskedelem elvárásait, hogy: „Vásárolj! Vásárolj! Vásárolj!”. És ekkor leszel képes elkerülni az ostoba hiteleket, amelyek a romlásba és szegénységbe dönthetnek. Mert mi az? Havi ötezer forint? Valójában semmiség. De mi van, ha van mellette még huszonöt másik ilyen vagy hasonló? Azt hiszed, őrültség a reklám, amiben hűtőhitel, edényhitel, tv-hitel, sütőhitel stb. kerül elő? Ne hidd! Ilyen van a való életben is. És ha a jövedelmed havi 200 ezer Ft, az ilyen apróságokból összejött adósságod meg 600 ezer Ft? Jól látod, 200 ezerből kellene a 600 ezret kifizetni. Te mit tennél…? Dusik Andrea

 60 |

2010. október

FengShui – életünk tere 

FengShui – életünk tere Megfelelek vagy megfeleltetek?

Skultéty Andrea, Fengshui tanácsadó írása

 Kétségek gyötörnek. Nem jut eszembe semmi. Itt ez a „megfelelési kényszer” téma, egy gondolat sem merül fel bennem. Lehet, hogy most ezt kihagyom? Így morfondírozva eszembe jutott egy kínai közmondás: „Mielőtt hozzáfogsz, hogy megjavítsd a világot, háromszor járd körbe a saját házadat.” Aha, értem! Saját életből vett példa! Végül is, ezen a folyamaton én is átmentem, sok-sok sebet adva és kapva.

Múlt Visszaemlékezem tizenöt évvel ezelőtti önmagamra: „jó kislány” vagyok. Rendelkezésére állok a családomnak. Kérnek, adok. Kérek, nem kapok. Időt, pénzt, munkát, energiát, bármit, amire csak szükségük van. Fordítva a nagy semmi. A munkahelyemen meghajlok, végrehajtom az összes feladatot, amivel megbíznak, még akkor is, ha tudom, hogy nem az én dolgom. Nem mondok nemet, félek, ha ellenkezem, akkor kitaszítottá válok.

| 61



2010. október

 FengShui – életünk tere

A lehetetlenre vállalkozom: belelátni másokba. Mit várnak el tőlem, hogyan kell jól szolgálnom, hogy elfogadjanak, szeressenek és elismerjenek. Ennek ellenére valamit rosszul csinálok. A pozitív visszajelzések helyett kritikát, bírálatot kapok. Keresem magamban a hibát. Próbálom a dolgom még jobban végezni, még többet adni, még inkább mások kedvére tenni. Szeretnék megfelelni mint anya, mint feleség, mint gyerek, mint munkaerő, mint barát, mint szakácsnő, mint meny, de kudarcot vallok. Egyre nagyobb bennem a feszültség, egyre rosszabbul teljesítek, egyre fáradtabb és elkeseredettebb vagyok. Nem kell sokáig várnom, a testemben is megjelenik ennek az állapotnak a lenyomata. Beteg leszek.

Megoldás? Ma is hálás vagyok barátnőmnek, aki bemutatott egy természetgyógyásznak. Egy olyan szakembernek, aki nemcsak a testemmel, de a lelkemmel is elkezdett foglalkozni. Ekkor 1998-at írtunk, az alternatív gyógyászatról még nagyon keveset lehetett tudni, hallani. El sem mertem mondani a környezetemnek, hogy kihez járok, és milyen holisztikus gyógymódokat próbálok ki éppen. Nem tudtam sokáig titokban tartani, látványosan és gyorsan változtam. Megindult bennem egy folyamat. Paradoxon, de miközben én egyre jobban éreztem magam, a körülöttem lévők egyre rosszabbul. Arra eszméltem, hogy sportot űzök az ellenkezésből. Annyira boldog voltam, hogy képes vagyok nemet mon-

 62 |

2010. október

FengShui – életünk tere 

dani, hogy válogatás nélkül az ellenkezőjét tettem, mint amit kértek vagy vártak tőlem. A „jó kislányból” „öntörvényű banyává” váltam. Igaz, hogy a megfelelési kényszer lepattant rólam, viszont a körülöttem élők az én elvárásaim és igényeim szerint élték az életüket. Édes volt a hatalom és irányítás íze. Ezt követte a „keserű pirula”: veszekedés, békétlenség, ellentét és civakodás. Hamar be kellett látnom, hogy ez sem a megfelelő megoldás, valami középutat kell találnom. Nehezemre esett szembesülni saját tökéletlenségemmel; azonosulni azzal a megállapításommal, hogy javításra szorul a személyiségem, szükséges, hogy tanuljak, fejlődjek és átalakuljak. Rengeteg tanfolyamon, képzésen, terápián vettem részt. Hosszú utat jártam be, amíg ronda, fejletlen hernyóból, érett, felnőtt pillangóvá váltam. Nem kön�nyű a helyes arányt megtalálni az „adok-kapok” között. Talán ez sohasem sikerül tökéletesen, de törekedni – azt gondolom – mindenképpen szükséges rá. Ez az én privát történetem.

Gondolkodom Ma azt gondolom, hogy megérte belevágni a folyamatba, annak ellenére, hogy rengeteg konfliktust kellett átélnem, és barátok, családtagok fordultak el tőlem, mert más lettem. Egyben azonban biztos vagyok, az ember nem szolgalelkűségre született. Fontos, hogy legyen saját véleménye, amit el is mer mondani, még akkor is, ha ezzel nem feltétlenül ért mindenki egyet. Vállaljuk önmagunkat! Az Élet maga a változás, a fejlődés, ami életünk végéig tart. | 63



2010. október

 FengShui – életünk tere

A tökéletesség Isten erénye és privilégiuma. Az átalakulás folyamatában arra kellett rájönnöm, hogy mindenkinek megfelelni lehetetlen. Ráadásul sohasem tudtam pontosan, kinek mi zajlik a fejében, mit vár el éppen tőlem, mikor teszek jót, mikor rosszat. Ha tehetném, minden egyes emberi lényben megacéloznám az önelfogadás, önbizalom, önbecsülés erényét. Életre kelteném benne a belső kontrollt, hogy ne külső, vélt elvárások szerint éljen. Ha végignézünk a mai világon, jól láthatjuk, hogy a külső elvárásoknak való megfelelés miatt válságban van az emberiség, legalábbis a nyugati, „fejlett” része. Hitelválság. Az ok: abból a pénzből vásároltunk, ami nem volt a miénk, ráadásul azt, amire szükségünk sincs, csak azért, hogy olyan emberek előtt vághassunk fel – azaz „megfeleljünk” nekik –, akiknek pedig egyáltalán nem is fontos a véleménye. Elgondolkodtató.

Árulkodó jelek Nézzük meg, hogy az otthonunkon belül van-e árulkodó jel, ami arra utal, hogy érdemes foglalkoznunk a megfelelés és/vagy a megfeleltetés kényszerével? Természetesen találunk ilyen jeleket. Válasszuk külön a két fogalmat: Hogy mennyire szeretnénk megfelelni a külső elvárásoknak, azt le tudjuk olvasni abból, hogy van-e megrepedt csempénk, málladozik-e a vakolat vagy a festék valahol a lakáson belül.

 64 |

2010. október

FengShui – életünk tere 

Itt érdemes arra is gondolni, hogy játszunk-e szerepet, hordunk-e álarcot önmagunk vállalása helyett. A problémák elhelyezkedéséből megtudhatjuk, hogy kivel vagy mivel kapcsolatos ez a dilemma. Ha van penészes, gombás folt valahol a házunk belsejében, akkor kell gondolkodnunk azon, hogy mikor élősködünk másokon, milyen elvárásaink vannak másokkal szemben, kiket és miért akarunk megfeleltetni a saját elvárásainknak. Szintén célszerű megvizsgálni az elváltozások helyét, majd ezen a nyomon elindulva feltárhatjuk, hogy életünk mely területén szükséges a változtatás. Mindezek fényében látható, hogy a feladat nem egyszerű. Örvendetes tény azonban, hogy az otthonunk hűen tükrözi a bennünk megoldásra váró aktuális életfeladatunk mibenlétét. Ha ez a lecke a megfeleléssel kapcsolatos életszemléletünk részletes feltérképezése, átlátása és helyes mederbe való terelése, akkor ne késlekedjünk! Használjuk az erőnket, és törekedjünk arra, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb irányt, hogy javíthassunk életminőségünkön. Skultéty Andrea

| 65



2010. október

 Vezetés

Vezetés Nincs vezetés, tanítás nélkül?  Milyen a jó vezető? Miről lehet felismerni? Milyen kompetenciái vannak? Ki mondja meg, hogy egy vezető jó-e vagy rossz? Hogy milyen egyáltalán? A vezető – ahogy a szóból is kiderül –, legfőképp vezet. Irányít. Eligazít. Szemben azzal, ami a köztudatban él, a vezető nem hatalmat gyakorol, nem pöffeszkedik, nem erőszakolja senkire az akaratát. A vezető vezet. Ahogyan autót – vagy biciklit, esetleg babakocsit – szoktunk. Van egy olyan pozíciója a szituációnak – vezetőülés az autó esetében –, ahonnan optimálisan belátni a terepet, és biztonsággal el lehet juttatni az objektumot – csapat, alkalmazotti gárda stb. – egyik pontról a másikra. A vezető tudja, hogy honnan indulunk, és hová akarunk eljutni. A vezető ismeri az eljuttatni kívánt csapat képességeit, és igyekszik optimálisan kihasználni azokat. Nem akar olyasmit a csapatra nyomni, amire az nem képes – ahogy személyautóval sem közlekedünk síneken például –, és nem is terheli túl a végletekig, mert akkor, mondjuk, jobban „kopik” vagy több lesz a „fogyasztás”. A jó vezető olyan, mint a jó autóvezető: képes tanulni a saját hibá-

 66 |

2010. október

Vezetés 

iból, és nem kell a rendőrnek leintenie azért, hogy észrevegye magát. Persze, időnként mindenki követhet el apró hibákat, vagy eltévesztheti az irányt időszakosan, de aztán mindig van lehetőség korrigálni, és ezekből a szituációkból tanulni. Én például Budapestnek azon részeit ismerem úgy, mint a tenyeremet, ahol legalább egyszer eltévedtem már autóval… És az üzletnek is azon részeit ismerem a legjobban, amikkel a legtöbbet szenvedtem már… A jó vezető vállalja persze a felelősséget is, és ha, mondjuk, túllépi a megengedett sebességet – olyanra ösztönzi beosztottait, ami esetleg etikátlan –, akkor nem a kocsira fog mutogatni, hanem saját magára. Ha egy humán vezető hibázik, nem a csapatot állítja pellengérre, hanem először önmagában keresi a hibát. Persze, ez nem jelent önfeláldozást, és állandó önostorozást. Ha elromlik az autónk sebességmutatója, akkor lehet, hogy nem mi vagyunk a hibásak, ugyebár. Persze megjavíttatnunk nekünk kell. Ha a csapatunk képtelen tisztességesen játszani, de a vezetőt képes félrevezetni, akkor sem egyértelműen a vezető a hibás. A felelősség nem azt jelenti, hogy mindenért a vezetőnek KELL a szőnyeg szélére állnia. Ez eddig tiszta sor igaz? Az én mottóm ez: „Ha vezető vagy, de senki nem követ, akkor csak sétálni mentél.” Ebből is látszik: semmi erőszak, semmi hatalom, semmi kötelezettség, semmi elvárás, semmi kényszer. A jó vezetőt követik.

De miért? Mi a jó vezetők titka? Biztosan volt már olyan ember az életedben, akit szívesen követtél. | 67



2010. október

 Vezetés

Volt már olyan főnököd, felettesed, akinek sikerült tiszteletet, sőt, szeretetet kivívnia a részedről. Biztosan Te is voltál már olyan szituációban, amikor sikerült olyan vezetőnek érezned magad, hogy tudtad, arra a pillanatra mindig örömmel fogsz emlékezni. A jó vezetők titka az, hogy nemcsak vezetik, irányítják a beosztottaikat, hanem tanítják is őket. A jó vezető az – amilyen soha nem lesz egyetlen autóvezető sem –, aki megtanítja a keze alá tartozókat arra, hogyan érvényesüljenek és érjenek el célokat az ő közvetlen irányítása nélkül. Az autóvezetők sosem tudják majd megtanítani az autójukat arra, hogyan vezessék magukat egyedül – ilyen csak a Knight Riderben volt –, de minden jó emberi vezető meg tudja tanítani a kellő befogadóképességgű alkalmazottait, beosztottait, irányítása alá tartozóit arra, hogyan vezessék önmagukat. A jó vezető motivál, inspirál és megtanítja arra a munkatársait, hogy önmagukat hogyan tudják motiválni és inspirálni, hogyan tudják önmagukat vezetni. Ennél többet vezető szinte nem is taníthat az embereinek. Te mit tanítasz vezetőként? Mit vagy képes tanítani? Képes vagy másokat motiválni? Képes vagy inspirálni, lelkesíteni, bátorítani? Képes vagy megtanítani másokat arra, hogyan tartsák életük autóját mindig az úton a padka helyett? Mert ha igen, akkor Téged az isten is vezetőnek teremtett! Ne rejtegesd! Tanítsd! Vidi Rita

 68 |

2010. október

Vállalkozói szféra 

Vállalkozói szféra Kinek (ne) akarjunk megfelelni?  Forró nyári éjszaka volt. A fotelben ültem, ölemben a szintén forró laptoppal. Alig félméternyire tőlem a kisfiam békésen szuszogott a sötétben, miközben nekem a könnyeim potyogtak. Nem az örömtől.

A vélemény Egy olvasótól érkezett e-mailt olvastam, már vagy ezredszer, és mivel nem tudtam napirendre térni a levélben olvasottak fölött, egyszerűen elsírtam magam. Már azt fontolgattam a fejemben, hogy hagyom ez egész vállalkozósdit a fenébe, és tőlem mehet mindenki, amerre lát, én itt és most (ott és akkor) befejeztem. Az olvasó, aki a levelet írta, mélységesen fel volt háborodva. Kikelve magából, válogatás nélkül írta a szitokszavakat, amelyekkel kapzsinak, kizsákmányolónak, kapitalistának és gonosznak titulált. Már-már kezdtem azt hinni, hogy én vagyok az ördög földi reinkarnációja, amikor szokása szerint felébredt a fiam az éjszakai etetésre, és ezt az ördögös dolgot szerencsésen ki is űzte a fejemből (vagy az ördögöt belőlem?).

| 69



2010. október

 Vállalkozói szféra

Etetés közben végiggondoltam, hogy mi késztette ilyen levél megírására a weboldalam, és ingyenes számítástechnikai tanfolyamom olvasóját. Az történt, hogy az illető szembetalálkozott az egyik fizetős oktatásunk reklámjával, és hirtelen kénytelen volt elkönyvelni magában, hogy mégsem úgy van az, hogy Vidi Rita egy földre szállt angyal, hanem bizony én is pénzből élek, mint általában mindenki a Földön. Viszont ezt nem bírta megemészteni, és rám zúdította minden haragját. Így lettem angyalból ördög. Büfiztetés közben hirtelen megvilágosodtam: na, hogy is van ez? Adva van egy olvasó, akit látatlanban és ismeretlenül is szeretünk és tisztelünk. Ez az olvasó is ugyanazt kapja, mint a többiek. Mikor ez az olvasó összetalálkozott azzal, hogy lehetséges fizetős tanfolyamra is jelentkezni, akkor hirtelen átbillent valami az agyában a negatív irányba. De mi van a többiekkel? A többi olvasó nem írt leveleket. Nem szitkozódott. Nem átkozódott. Hanem rendelt. Volt, aki hosszasan hálálkodott, a lehetőségért, és azért, hogy az oktatás miatt ki sem kell tennie a lábát a lakásából – ugyanis rokkantnyugdíjas. Míg visszatettem a gyereket a kiságyába, hirtelen eszembe ötlött az a sok-sok köszönőlevél, amelyet az elmúlt napokban kaptam, és azok a pillanatok, amikor indiántáncot jártam egy-egy megrendelés beérkezésekor. De közben, egy gyors fejszámolást végezve, rájöttem arra is, hogy a pozitív hangú levelek fölött nem töltöttem annyi időt, mint efölött az egyetlen, kirohanó stílusú levél fölött. Ha dicséretet kapunk, megköszönjük, hálát érzünk, majd megyünk tovább. Ha szidást kapunk, megállunk, és azon agyalunk, vajon mit rontottunk el. Az egész életünkre jellemző dorgálás, szigor, korlátozás olyan mélyen beivódik az elménkbe, hogy már az alaptalan szidalmak

 70 |

2010. október

Vállalkozói szféra 

és dorgálások is elgondolkodásra, és a szidalmazónak való megfelelési lehetőség keresésére ösztönöznek. Amíg ott sírtam a levél fölött, tucatnyi ötletem támadt arra, hogyan NE akarjak pénzt keresni, és hogyan tegyem meg nem történtté a megtörténteket. Arra gondoltam, hogy leveszem a weboldalról a tanfolyam lehetőségét. „Te jó ég, csak nehogy még valakinek szúrja a szemét!” Az is eszembe jutott, hogy gyorsan írok egy levelet, amit kiküldök mindenkinek, hogy bocsássanak meg nekem, amiért pénzt akartam keresni, többé nem fordul elő! Még az is felötlött bennem, hogy az egész weboldalt megszüntetem, nehogy megharagudjanak rám az emberek, amiért az ingyenes lehetőség mellett ott volt a fizetős lehetőség is.

Nem szerethet mindenki? Azt éreztem, hogy nincs szükségem arra, hogy bárki nehezteljen rám. Mert, ugyebár, azok a rendes emberek, akiket mindenki csak szeret. Mai napig emlékszem a lassan már felnőtt korú lányom óvodás kori problémájára: • Anya, engem nem szeret mindenki – közölte egy tavaszi napon. • Hogyhogy nem szeret mindenki? Mire gondolsz? – kérdeztem. • Hát, tudod, a Krisztike, az kicsi lány, aki most jött az oviba… Ő nem szeret. Fél tőlem. • Majd megbarátkozik. De ne vele foglalkozz, hanem a többiekkel, akik imádnak téged, és te is imádod őket. (Érdekes, kívülállóként milyen okosakat tud mondani az ember lánya...) • De velük nem foglalkozom, anya. Nekem Krisztike a kihívás. A történet vége az lett, hogy Krisztike a végén már kimondottan utálta a lányomat. Amikor azzal vigasztaltam, hogy „de hát nem szerethet | 71



2010. október

 Vállalkozói szféra

mindenki!”, akkor egyrészt nem értettem, mit nem ért ezen a lányom, másrészt közben azt gondoltam, milyen rossz érzés az, hogy nem szeret mindenki. Pedig tény: az ismerőseink jó része nem szeret, még csak nem is kedvel. Mint ahogy mi sem szeretünk, kedvelünk válogatás nélkül minden embert a Földön. De mi ezektől a jól ismert, gyermekeinknek továbbadott tényektől függetlenül mégis folyamatosan azon dolgozunk, hogy mindenkinek megfeleljünk, mindenki szeressen bennünket. Ez olyankor kezd furcsa kereteket ölteni, amikor azt várjuk el, hogy a vállalkozásunkat is mindig mindenki egyformán szeresse. Pedig ez még a világmárkáknál sincs így. Akik a Coca-Colát szeretik, hajlamosak utálni a Pepsit, és fordítva. De még nyilvánvalóbb ez a jelenség az Apple kontra Microsoft esetében. Egyiket sem szereti mindenki a világon, de akik szeretik egyiket vagy másikat, azok tényleg szeretik, és szinte elkötelezik magukat a márka mellett. A saját példámból is látszik, hogy azok, akik feladatokat adnak számunkra, úgymond feladják a leckét, jóval több energiát kívánnak tőlünk, mint azok az emberek, akik beleillenek a normál ügyrendbe. Lehet, hogy ezt az iskolából, az oktatási rendszerből, netán alkalmazotti létünkből hozzuk magunkkal? A normál ügyrendbe illő emberek: jönnek, érdeklődnek, döntenek, amely alapján vagy vásárolnak, vagy nem. A normál ügyrendbe NEM illő emberek: jönnek, érdeklődnek, és már anélkül reklamálnak, hogy vásároltak volna. Vagy kritizálnak, vagy kötözködnek, vagy ezerféle dolgot kérdeznek, és ezzel folyamatos munkát adnak nekünk vagy az ügyfélszolgálatnak. Olyan munkát, amit végül senki nem fog megfizetni, vagyis szó szerint veszteség.

 72 |

2010. október

Vállalkozói szféra 

A vállalkozásokat azért alapítják, hogy profitot termeljenek a tulajdonosok, a részvényesek, az alkalmazottak számára. Sokan elfelejtik ezt, amikor egy kötözködő, beszólogató érdeklődővel találkoznak, és hirtelen a profit elé helyezik annak fontosságát, hogy a kritizálónak megfeleljenek; és hirtelen arra vágynak – néha köztük én is –, hogy: „Bárcsak inkább alapítványt indítottam volna, abba nem kötne bele senki!”

Elvégre a kritizálónak akár még igaza is lehet… Igaza lehet, ha konkrétumot kritizál valaki: ha megvette a terméket, és mondjuk az hibás, vagy nem épp olyan, mint amire ő gondolt. Ilyenkor jogos lehet az észrevétel, sőt, üdvös is, mert ezen visszajelzések alapján rögtön a fejlesztésre lehet koncentrálni. Lehet fejleszteni a terméket, a szolgáltatást, magát a folyamatot, vagy bármit, ami a kritika tárgya. De egy kívülálló szubjektív megítélése alapján biztos, hogy nem tudunk fejleszteni, éppen ezért azon a módon kell kezelni az ilyen észrevételeket, ami a helyes: szubjektív véleményekként. „Vajon jobb lesz-e a vevőimnek, ha adok egy olyasvalaki véleményére, aki nem vevőm?” – merülhet fel a kérdés. „Jobb lesz a vevőimnek, ha egy felháborodott NEM vevő véleménye alapján megszüntetem az értékesítést, és eltűnök a Föld színéről?” Ugye, hogy már viccnek is rossz az ötlet? Nos, akkor kinek is akarjunk megfelelni a vállalkozásunkkal? Egy helyes válasz lehet: a vevőinknek mindig és mindenképp. (Innen folytatjuk a következő számban.) Vidi Rita

| 73



2010. október

 Ezt olvastuk, melegen ajánljuk

Ezt olvastuk, melegen ajánljuk  Mérő László Mindenki másképp egyforma Mérő Lászlóra egy véletlen folytán akadtam rá, egy árverésről szóló cikkben hivatkoztak az egyik írására. Attól függetlenül, hogy szeretem a matematikát, a statisztikát, és a racionálisan, számokkal meghatározható dolgokat, csak harmincöt évesen hallottam először a fogolydilemmáról és a játékelméletről ebből a cikkből, és később a könyvből. Mérő László ráadásul olyan alcímeket szeret adni könyveinek, írásainak, mint például: A játékelmélet és a racionalitás pszichológiája. Azta! Azt tudjuk – Mérő könyvét olvasva pedig megerősödünk ebben –, hogy nehéz racionálisnak lenni nőként. Mi mindig érzünk is valamit. Sőt, olykor megérzünk. Azt is tudjuk, hogy a férfiak kevésbé ilyenek, és néha irigykedünk, hogy talán egyszerűbb lehetne az életünk, ha az agyunkat tekintve nem lennénk néha ilyen nőiesek. Mérő László Mindenki másképp egyforma című könyvéből kiderül, hogy a férfiak sem racionálisak, csak hiszik, és mi is csak hisszük róluk. Lényegében senki sem lehet racionális, mert az matematikai képtelenség.

 74 |

2010. október

Ezt olvastuk, melegen ajánljuk 

„Az ember szüntelenül igyekszik olyan döntéseket hozni, amelyekkel a legoptimálisabb eredményt érheti el. A döntések különböző helyzetekben várnak rá, és ezekben a helyzetekben az ember mindig másképp viselkedik, vagyis kevert stratégiát alkalmaz.” (Részlet a fülszövegből.) Stratégia? Na, helyben vagyunk. Ha megkérdezel bárkit – akár magadat is –, hogy „Mi a stratégiád az életre?”, akkor minimum bután néz rád, de az is lehet, hogy gyanakodva megkérdezi: – Szedsz valamit? Egyáltalán, mi az, hogy stratégia? Az élet egyszerű a többség számára: felcseperedünk, párt és munkát választunk, dolgozunk, családot alapítunk, nevelgetjük a gyerekeinket, megöregszünk, meghalunk. A nap felkel, a nap lemegy. Mit kell ezen stratégiázni? A hagyományos életstratégia már ott borul, hogy párt ugyan könnyű választani, de munkát már sokkal nehezebb. A régi, jól bevált módszerek már elavultak. Az, amit a szülők az életről átadnak a gyerekeiknek, már lényegében fals információ. Mérő László matematikusként és pszichológusként kutatja végig könyvében az emberekre jellemző gondolkodásmódot, és világít rá arra, hogy bizonyos helyzetekben mennyire kiszámíthatóak – tényleg, matematikailag kiszámíthatóak –, bizonyos helyzetekben pedig men�nyire kiszámíthatatlanok vagyunk. Ha meghallod azt a szót, hogy blöff, mi jut eszedbe? Valamilyen maffiafilm, vagy egy olyan, amiben szerencsejátékot játszanak? A könyvben külön fejezet szól a blöffről, sőt, Mérő László A pénz evolúciója című könyvében kifejezetten azt állítja, hogy minden induló vállalkozás lényegében blöff. A blöff a mindennapjaink része, mindannyian mesterien tudunk blöffölni. | 75



2010. október

 Ezt olvastuk, melegen ajánljuk

A könyvből megtudhatjuk, hogy • Az emberek képesek egy dollárért akár hét dollárt is kifizetni. (Többek között Mérő László könyve ihlette a Hogyan váltsuk valóra vágyainkat? című könyvet is.) • Az állatok sokkal „okosabbak”, mint az emberek, már csak azért is, mert nem akarnak okosak lenni. • Ha fogságba esnénk, és vallanunk kellene társunk ellen, nem sok variációnk maradna. • A fogságba esés szituációja minden napunkban jelen van. • Akár közös célért is lehet versengeni. • Az önfeláldozás ellentmond az evolúciónak. • Hogyan függ össze a szocializmus a szabad versennyel? • Léteznek megdöbbentő, szinte csodálatos tények az elemi részecskék kiszámíthatóságáról. • A szeret, nem szeret… játéknak mi a valódi jelentése. • Mi az irracionalitás – ha már racionálisak nem lehetünk. • Az emberi gondolkodás nem racionális, és ez így racionális. • Mindenki másképp egyforma, mert…

Kiknek ajánlom a könyv olvasását? A könyv bizonyos egyetemeken tananyag. Németországban elnyerte az „Év legszórakoztatóbb tudományos könyve” díjat. Mindenkinek ajánlom, aki elindult már az élete megváltoztatásának útján. Mérő László írásai elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy tudjuk, a mai tudomány hogyan vélekedik rólunk, emberekről, és mi, emberek, hogyan vélekedhetünk a világról.

 76 |

2010. október

Ezt olvastuk, melegen ajánljuk 

Szerintem nők önként ritkán olvassák Mérő László könyveit, mert a nők élete egyszerűen nem a hátsó mozgatórugók megértése iránti vágyból táplálkozik. Mostanáig így volt legalábbis. Ez a könyv – és még további Mérő László könyvek – megváltoztathatják az életedet, de a legjobb, ha Te már elkezdted megváltoztatni, és a könyvek kigyújtják az utad mellett a reflektorokat, így gyorsabban és biztonságosabb tudsz előrehaladni. Jó olvasást, és rengeteg megvilágosító AHA-élményt kívánok! U. i.: Vigyázat! A könyv olvasásának hatására egyesek ellenállhatatlan vágyat érezhetnek arra, hogy pókerezés közben próbálják ki a blöffről, a játékelméletről és a fogolydilemmáról szóló fejezetekben olvasottakat, és pókerezés közben többet tudjanak meg embertársaikról, mint amennyit esetleg szeretnének. Ha ez előfordulna Veled, akkor várunk az Üzleti Pókerklubban! Vidi Rita

| 77



2010. október

 Rekeszizom masszázsszalon

Rekeszizom masszázsszalon Megfelelési kényszer Kelemen Kata írása

 Mégis, mit írjak én a megfelelési kényszerről, amikor érett és felnőtt személyiségként végre valahára eljutottam arra a pontra, hogy csak és kizárólag saját magamnak akarok megfelelni? Nem, ez biztosan nem fog menni, én erről nem tudok írni. Arról nem is beszélve, hogy most képtelen vagyok ezen gondolkodni, mert szőrös a lábam. Muszáj legyantáznom. (1) Pfű, hogy én mennyire utálok gyantázni! Mégis ki a fene találta ki, hogy egy nő nem rendelkezhet szőrzettel? Hát, én nem tudom, de az biztos, hogy egy mazochista volt vagy egy borotvagyáros, aki így akart új piacot szerezni a termékének. Na és a brazil gyantáról még nem is beszéltem, ami roppant nagy marhaság. Ki hallott már olyat, hogy a nők a legintimebb testrészeiket önszántukból megtépetik? Egy pasi ilyet ezer százalék, hogy nem tenne! Mindegy is, ebbe most nem megyek bele, jobb, ha túlesek a vádligyantázáson, mielőtt lemegyek a játszótérre, és minden anyuka az én szőrös lábaimon fog vihogni. Kész is vagyok, iszonyatosan fájt, de sima lábbal és sima hónaljjal jobban fog menni a gondolkodás. Csak előbb felhívom kozmetikus Juditot fazongyanta időpontért. (2) Megvan, este 8-ra mehetek. Lássuk csak, kinek is akarok megfelelni... Talán írhatnék arról, hogy a gimiben mennyire izgatott, mit gondolnak rólam az osztálytársaim. Dehát az

 78 |

2010. október

Rekeszizom masszázsszalon 

olyan sablonos, minden egyes kamasz így van ezzel... Várjunk csak, megszáradt már a térdgatyám? Most jutott eszembe, hogy még el kell mennem a zöldségeshez is, és lehet, hogy 40 fok van árnyékban, de ebben a rövidgatyában én tutira ki nem lépek az utcára ilyen narancsbőrös combokkal. Az egy dolog, hogy engem nem izgat a narancsbőröm, de azért mégsem kockáztathatom, hogy az ízlésrendőrség letartóztasson, nem igaz? (3) Hoppá, telefon... ezt a hívást még elintézem, aztán tényleg írok valami nagyon frappánsat. Dóri barátnőm volt az. Teljesen kikészült, mert az óvónő gúnyos megjegyzést tett arra vonatkozóan, hogy mindig az ő kisfia az utolsó, akit hazavisznek. Ez a hívás a sors keze volt, nem is fordulhatott volna jobb személyhez a problémájával Dóri, hiszen én éppen erről írok! Gyorsan el is mondtam neki, hogy ne törődjön az óvónővel, hiszen neki ezek szerint fogalma nincs, milyen nehéz egyedülálló szülőként melózni és gyereket nevelni egyszerre. Csak magának és a gyerekének kell megfelelnie, nem az óvónőnek. Meg is nyugodott Dóri! Talán írhatnék az ő megfelelési kényszeréről... Hmm, nem is olyan rossz ötlet, pláne ha... Atyavilág, ebből a szögből frankón látszik, hogy poros a hálószobaajtó keretének a teteje! Ezt most azonnal letörlöm, mert a szüleim hétvégén jönnek unokázni, és anyukám tuti fix, hogy kiszúrja, aztán hallgathatom a „kislányom, minden férfi a tiszta otthont szereti” című különszámot. Egyébként ugyan ki a frászt érdekel az ajtókeret teteje? Nem is csinálom meg, mert most éppen írok, inkább majd megmondom anyukámnak, hogy a férj nem egy ajtókeretpucolásra specializálódott háztartási robotot vett feleségül, hanem egy önálló, kiforrott egyéniséget. Bár azt nem akarom, hogy anyukám azt gondolja, hogy lusta vagyok. Inkább mégis letörlöm, fő a békesség. (4) | 79



2010. október

 Rekeszizom masszázsszalon

A békességről jut eszembe, hogy mégsem azt a szuper olasz bolognait főzöm nekik, ha jönnek unokázni, mert tutira megszólnának, hogy vasárnapi ebédre „csak” egy tésztát löktem eléjük. Az én szüleim vidéki emberek, nálunk vasárnap húsnak kell az asztalra kerülnie. Na, jó, akkor legyen rántott hús krumplipürével. (5) Bár a gondolatától is égnek áll a hajam, hogy a 40 fokban ott fogok gyökeret ereszteni a tűzhely mellett hosszú ujjú trikóban, mert annyira utálom, amikor a pucér karomra köpködi a forró olajat a rántott hús. Uhh, már most ros�szul vagyok a vasárnapnak még a gondolatától is. Megvan, hogy miről írok! Nőkről, akik kényszeresen meg akarnak felelni a divatnak! Ez kiváló téma, hiszen a divat maga a megfelelési kényszer! Gyakorlatilag egyenlőségjelet lehet a kettő közé tenni. És a divat bárkit magával sodorhat, még engem is. Élő példa erre, hogy megvettem azt a csőgatyát (6), mert annyira mindenhonnan az folyt, hogy egyszerűen őskövületnek éreztem magam az egyenes szárú gatyáimban. Pedig a gimiben annak idején egy tejszínhabos cappuccino mellett fogadkoztam Anna barátnőmnek, hogy az én combjaimra soha, de soha nem fog szűkülő szárú gatyó feszülni, mert soha, de soha nem bocsátom meg anyukámnak, hogy cicagatyában járatott suliba. Hoppá, egy cicagatyát is vettem. (7) Bár az eladó csaj azt mondta, hogy az nem cicagatya, hanem leggings, és manapság mindenki ilyet hord. Hát, én ugyan nem vagyok mindenki, de mégis vettem egyet, mert hol van az megírva, hogy amiért anyuka vagyok, ki kell maradnom a divat körforgásából? (Na, jó, most ünnepélyesen megígérem, hogy ha a szívecskés biztosítótűvel átszúrt válltömések esetleg újra divatba jönnének, abból tényleg soha nem fogok venni. Akármilyen flancos nevük is lesz.) Most, hogy kitaláltam a témát, nyugodt szívvel tartottam egy kis szünetet az írásban, és kikapcsolódásképpen netezgettem egy kicsit. Egy gyerekpszichiáter feketén-fehéren leírta, hogy autentikusan kell a gyerek hisztériájához hozzáállni. Ami azt jelenti, hogy az embernek nem

 80 |

2010. október

Rekeszizom masszázsszalon 

szabad magára erőltetnie a nyugalmat akkor, amikor valójában nem is nyugodt, mert a gyerek megérzi, hogy a szülő nem hiteles, összezavarodik attól, hogy mást lát és mást érez, ezáltal bizonytalanságban érzi magát. Miért is nem korábban olvastam azt a cikket?! Hát ezért nem akart a gyerekem tegnap lenyugodni. Érezte, hogy a nyugalmat pusztán magamra erőltetem. Dehát akkor rá kellett volna ordítanom, hogy „ha nem hagyod abba most azonnal az üvöltést, én kitépem az összes hajam szálanként”? Nem is tudom, ez azért furán hangzik... miért terheljem a gyereket azzal, hogy őt okolom jövőbeli gyér hajzatomért? Kicsit jobban utánanézek ennek az autentikus dolognak... Jaj, istenem, most már teljesen össze vagyok zavarodva. Egy másik, még híresebb pszichiáter meg azt mondja, hogy nem szabad kizökkenni a nyugalomból semmilyen körülmények között, mert ha ordibálunk, akkor az ő szintjére kerülünk, és gyerek-gyerek pozícióban leszünk, nem pedig szülő-gyerek pozícióban, amitől elbizonytalanodik a gyerek. (8) Most akkor mit csináljak? Már én is elbizonytalanodtam, aminek egyenes következménye, hogy akármit csinálok, a gyerek mindenképp el fog bizonytalanodni. Rá kell, hogy döbbenjek, hogy szerény kiforrott és érett egyéniségem egy potom egy órán belül 8 alkalommal másoknak megfelelt. Azt hiszem, el is küldöm ezt az írást így, ahogy van. Bár kicsit izgulok, hogy tetszeni fog-e az olvasóknak. Vajon ezt várják tőlem? Eh, már megint. (9) Kelemen Kata

| 81



2010. október

 ITech – az információ hatalom

ITech – az információ hatalom, csak tudnunk kellene már használni…

A nőknek még mindig nincs helye a számítástechnikában? A VírusKommandó.hu írása  Történt egyszer, hogy egy tanítványom furcsa kéréssel keresett meg. Azt szerette volna, hogy tanítsam meg ugyan a számítógép használat alapjaira, de úgy, hogy mindig figyelmeztessem, mi tartozik a férfiak hatáskörébe, és mi a nők – az ő – hatáskörébe. Az első pillanatban nem is értettem, mit szeretne. Mi az, hogy mi a férfiak hatásköre?

„Mert a számítógép férfias dolog” Tanítványom kifejtette, hogy ő mindenhonnan azt hallja, hogy a felhasználáshoz érthetnek a nők is, de a számítógép beállításához csakis a férfiak érthetnek, mert a számítástechnika férfias dolog. Ha visszaemlékszem tízéves koromra, amikor elkezdtem számítástechnika szakkörre járni, akkor tény és való, én voltam az egyedüli lány a csoportban. De az huszonhat évvel ezelőtt volt, akkoriban még senki sem tudta, mi is ez az egész. Öt évvel később, a középiskolában a számítógépteremben ott ült velem mind a 39 lány osztálytársam, tehát röp-

 82 |

2010. október

ITech – az információ hatalom 

ke öt év alatt már elterjedt a számítógép használat, főként adminisztratív munkakörökben. Ezekben pedig klasszikusan nők vannak a mai napig. Ugyanakkor fenntartotta magát az a tévhit, hogy a használat nem egyenlő a hozzáértéssel. Ez nagyon káros tévhit, ugyanis leveszi a felelősséget a felhasználó válláról.

Igenis, érteni KELL hozzá Lehet, hogy furcsán hat egy, a megfelelési kényszer árnyoldalait enyhíteni célzó Minerva-szám oldalain egy olyan cikk, ami azt a szót használja, hogy „kell”, ami ugyebár kimondottan kényszerre utaló szó. De nem azért vagyunk itt, hogy a megfelelési kényszer kiiktatásával az életünkben szükséges színvonalat csökkentsük. Azért vagyunk itt, hogy tisztába tegyük: hol van még feladatunk esetleg, és hol nem kell már tovább görcsölni. A számítógépek a kezdetekben úgynevezett parancssorokkal működtek. Beírtunk pár karaktert. Ha jól írtuk be, végrehajtódott a parancs; ha rosszul írtuk be, jó esetben kiírta a gép, hogy hibás parancs, rossz esetben pedig semmit nem reagált, csak úgy elvolt magának. Füzetekbe írtuk a parancsokat, a sorrendeket, a programokat, mert nyomtatni még méregdrágán lehetett csak, és csak mátrix nyomtatóval, ami láthatóan pontokból rakta össze a nyomtatandó anyagot a papíron. (Néhol, a közigazgatásban – főleg önkormányzatoknál – találkozni még ilyenekkel, felismerhetőek a szélükön lyukasztott papírjukról.) De amióta itt van nekünk a Windows, a Linux, a Macintosh, és lassan ugyebár a Google operációs rendszere is, a felhasználói felüle| 83



2010. október

 ITech – az információ hatalom

ten túl maguk a programok is olyan bonyolultakká váltak, hogy sajnos nem elég néhány parancsot és néhány karaktert megjegyezni, ismerni. Kezdjük azzal – kedvenc témámmal –, hogy minden felhasználó veszélyben van az interneten. Néhány éve még csak a számítógépek voltak veszélyben – hackerek betörésére gondolok, illetve az operációs rendszereket „kiakasztó” vírusokra –, de manapság az internetes maffia számára a legkelendőbbek a számítógép-felhasználók adatai (az adatvédelemről lásd a 2010. szeptemberi számot). A feketepiacon ezek az adatok érik a legtöbbet, és képzelheted, hogy a feketepiacon nem volt válság sem… Tételezzük fel, hogy van a családodban egy olyan hozzáértő férfi, aki úgy be tudja állítani a számítógépet, ahogy azt kell, ahogy azt ITbiztonság szempontjából megfelelő: • Beállítja, hogy az operációs rendszer automatikus frissítései valóban automatikusak legyenek. • Beállítja, hogy a tűzfal mindenképp aktív legyen, akár az operációs rendszer saját tűzfaláról, akár külön tűzfalszoftverről van szó. • Vírusirtót telepít fel. • A vírusirtót a gépet használó felhasználók szokásainak megfelelően, és a számítógép karakterének megfelelően állítja be. • Megfelelő biztonsági szinttel rendelkező böngészőt telepít a gépre. (Tipp: Mozilla Firefox, Google Chrome.) És megy a dolgára. Aztán jössz Te, „tudatlanka”, mert ugyebár mindenki azt mondta, hogy nem kell hozzá értened, jössz-mész-bolyongsz-böngészelletöltesz, és annyi vírust szedsz össze, hogy öröm lesz irtani! Hogyan fordulhat ez elő? Hát úgy, hogy a beállítások csak az alapot teremtik meg, a lényeg viszont Te magad vagy, a felhasználó.

 84 |

2010. október

ITech – az információ hatalom 

Képezd ki magad! Szerintem a nők a megelőzés hívei. Te mit gondolsz erről? Mondtad már valaha nálad fiatalabbnak, esetleg gyermekednek, hogy mire kell vigyáznia ahhoz, hogy mondjuk, ne érje baj? Meséltél már valakinek valamilyen veszélyről azért, hogy az illető el tudja azokat kerülni? Autóvezetéskor, sávváltás közben néztél már a visszapillantó tükörbe? Akkor tudod, mi az a megelőzés. A nők – mivel aggódóbbak, mindent érzelmekkel közelítőek – sokkal inkább átérzik a veszélyeket már jó előre, mint a férfiak, és nagyon kevés információ alapján is képesek megakadályozni azokat. Nem kell évekre beülnöd az iskolapadba, és nem kell programozást tanulnod, de igenis fontos tudnod, hogy nagy vonalakban mi zajlik le a számítógépben olyankor, amikor például böngészel a neten. És fontos tudnod azt is, hogy mi zajlik le az internet sötét bugyraiban, mert ha nem tudsz ezekről, akkor nem is tudsz ellenük védekezni. Ahogy a lakásod alapvető biztonságát is az alapján szemléled, amit éppenséggel a betörők módszerei, vagy a biztosítók intelmei alapján tudsz, úgy a számítógéped biztonságával kapcsolatban is neked magadnak kell információkkal rendelkezned. Az „elég, ha a férfi ért a számítógéphez” hozzáállás olyan, mintha Te vezetnéd az autót, de a férjed állította volna be saját magának az üléstávolságot, a kormánymagasságot, a tükröket, a fűtést. Lehet úgy is haladni, csak éppen veszélyes.

| 85



2010. október

 ITech – az információ hatalom

Mire kell odafigyelned, mit kell tudnod? Sok mindenre, mert sokat kell tudnod. De ha egyébként is nap mint nap a gépnél ülsz, miért ne szánhatnál napi 10 percet arra, hogy fejlődj is? • Tudnod kell, hogy a géped beállításait merre találod. (Start menü –> Vezérlőpult – ne állíts el semmit, csak térképezd fel, hogy mely ikonok mögött milyen beállítási lehetőségek vannak! Ha valaha szükséged lesz rá, tudod, hol keresd.) • Tudnod kell, hogy honnan indíthatod el például a víruskeresést. (Pl. Start menü –> Minden program –> Vírusirtód nevének vagy gyártójának kikeresése –> Vírusirtód ikonjára kattintás – de az óra melletti értesítési területnél található kis vírusirtó ikonra való kattintás is elindítja a programot.) • Tudnod kell, hogy a Sajátgép részlegben való egérrel tevékenykedés nagy veszélyeket rejthet magában, mert elég lehet egy félrekattintás, vagy bizonytalanabb egérmozdulat, és eltüntethetsz néhány nagyon fontos dolgot. A Sajátgép helyett fájlmenedzser szoftvereket érdemes használnod, mint pl. a Total Commander vagy Speed Commander. • Tudnod kell, hogy az interneten már egyetlen kattintással is megfertőzheted a gépedet, úgy, hogy észre sem veszed. Azt soha nem tudhatod, hogy melyik kattintható link vagy kép mögött van valamilyen durva kártevő. • Kedvenc témámon belüli legkedvencebb témám: a pendrive-ok használata. Praktikusnak tűnik és az is, hogyha nem hurcolászod magaddal mindenhova, és nem dugod rá mások – akár a munkahelyed – gépeire. Minap egy ismerősünk mesélte, hogy az iskolájában egy tanár egy pendrive-val szerencsésen megfertőzte az összes gépet, ráadásul az összes tanár pendrive-jára átkerült ez a kártevő. A kártevő azt csinálta, hogy átnevezte a mappákat, és

 86 |

2010. október

ITech – az információ hatalom 

•

•

•

2010. október

| 87



•

nem engedett hozzájuk hozzáférést, csak jelszóval. A jelszót meg lehetett vásárolni a rosszfiúktól… Tudnod kell, hogy az úgynevezett internetes feketegazdaság rajtunk, felhasználókon élősködik. Milliárdos gazdaság, néhány maffiaszerű csoport kezében. Élnek és virulnak, és fittyet hánynak a gazdasági válságra, és a pénzügyi világ csődjére. Az is egy alvilág, és nagyon jól működik. Tudnod kell, hogy megfelelő védelem, és megfelelő magatartásforma nélkül könnyen átvehetik a géped felett az uralmat, és az alvilág csatlósává, úgynevezett zombivá változtathatják. Csak annyit veszel észre, hogy a géped akkor is dolgozik, mikor hozzá sem nyúlsz, akkor is pörög az adatforgalom, mikor azt semmi nem indokolja, és gyakran túlterheltnek tűnik a gép, holott épp csak odaültél elé. A zombivá válás több millió számítógépet érint a világon, Magyarországon is jó néhányat, lehet, hogy akár a tiédet is. Tudnod kell, hogy a vírusokat nem a vírusirtó gyártó cégek állítják elő csak azért, hogy legyen munkájuk. Az alvilág ellátja őket bőven feladattal. Vírusirtó legyen a talpán, amelyik fel tudja venni velük a harcot! (A Minervában szereplő ESET termékek kiválóan védenek.) Terjed egy efféle vadromantikus feltételezés a felhasználók körében, hogy a cégek csak azért okoznak problémát, hogy arra aztán jó pénzért megoldást adjanak, vírusirtó formájában, de a valóságban épp fordítva van. Még a rivális vírusirtó fejlesztő cégek is összedolgoznak egymással azért, hogy az egyre terjedő és virágzó alvilág trükkjeit kiiktathassák. Tudnod kell, hogy a való életben hallgatni arany, de a számítástechnikában OLVASNI arany. Mindig el kell olvasnod, hogy mire kattintasz, mit hagysz jóvá, vagy éppen mire mondod azt, hogy „Mégse”. Néha a legalapvetőbb problémák abból adódnak, hogy a felhasználók nem olvasnak, és persze nem is értelmeznek. Talán még nem hallottad tőlem, de most itt az ideje: az életünk

 ITech – az információ hatalom

egy nagy, komplex szöveges feladat. Olyan, amit mindenki utált az általános iskolában. Pedig, ha tudtuk volna, hogy egész életünkben hallott és írott szövegeket kell értelmeznünk, talán jobban szerettük volna… • A birkaeffektus a számítástechnikában is káros. Lehet, hogy nyilvánvalóan közkedvelt valami az interneten, mert mondjuk az összes ismerősöd „lájkolja” a Facebookon, vagy kör-e-mailben küldözgetik egyszerre több száz címzettnek, de nem árt tisztában lenni vele, hogy az internetes alvilág tökéletesen kihasználja az emberi psziché mozgatórugóit. Tudják, hogy ha valami népszerűnek látszik, annak többen fognak bedőlni. Lehet az egy általános szabály a jövődre nézve, hogy amit annyian küldözgetnek körbe, hogy már feltűnő, attól a lehető legtávolabb kell tartanod magadat. Legyen az üzenőfali bejegyzés valamelyik közösségi oldalon, vagy akár e-mail. Amit mások csinálnak, azt Te ne csináld! Mert mások megint csak másokat másolnak. • Tudnod kell, hogy amikor hibát jelez a géped, akkor két dolog lehetséges: vagy szoftveres baja van (akár átmeneti, egy gépújraindítással megoldódik), vagy hardveres baja van, ami azt jelenti, hogy a fizikai alkatrészei hibásak. A férfiaknak sem javasolt önhatalmúan belenyúlni a gépbe, mert a mi szervizünkben például minden második hibás gép fő problémája az, hogy a gazdája megpróbálta megoldani a nyilvánvalóan megoldhatatlan problémát. Persze, a gazda számára nem volt nyilvánvaló. A szoftveres problémák gépújraindítással, a problémás szoftver újratelepítésével általában megoldhatók. A hardveres problémákhoz meg óriási valószínűséggel szakember kell. • Tudnod kell, hogy a Google a barátod az információk keresésében. Ezért találták ki, bár sokan még mindig nem hiszik el. Nem elég egy szót beírni, ha a keresünk valamit, érdemes 2-3 vagy akár 4 szóval próbálkozni. Például, ha valamilyen hibaüzenetet ír a gép, akkor a hibaüzenet elejének 4-5 szavára rá lehet ke-

 88 |

2010. október

ITech – az információ hatalom 

resni. Egészen biztosan legalább 25 fórumot találsz, ahol valakik már megbeszélték az adott problémát, és bizony ott lesz a megoldás. Ne félj keresni! • Tudnod kell, és tudomásul kell venned, hogy a számítógép-felhasználásban nemcsak tanulással, próbálkozással, tapasztalással lehet fejlődni, hanem legalább ugyanilyen hatékonysággal fejlesztenek maguk a problémák. A legtöbb tudásomat úgy szereztem és mélyítettem el, hogy problémákat oldottam meg. A szakemberek is ebben erősek. Sosem fog megjavítani gépet olyasvalaki, aki még csak tökéletesen működő számítógéppel találkozott. A problémák fejlesztenek az életünkben is és a számítástechnikában is. Nem kell megtanulnod, hogyan javítsd a gépet, de azt tudnod kell, hogyan kerüld el és előzd meg a problémákat. Ehhez pedig tudnod kell, mi okozza őket. Ha jól megnézed, ezek között a tudnivalók között, amiket felsoroltam, volt valami férfias? Kellett ezek tudomásul vételéhez csavarhúzó vagy forrasztópáka? Egy esetben: amikor szakember kell a géphez. Nem olyan szakember, aki két nappal tapasztaltabb felhasználó, mint Te, hanem olyan szakember, aki a gépek javítását hivatásszerűen űzi (a hobbi szakemberek néha több kárt csinálnak, mint hasznot). Az autószerelés is férfias munka, mégsem mondja senki, hogy „ejj, nem kell neked tanulnod vezetni, mert nő vagy…”. A nők akkor fogják megtalálni maguknak a biztos helyet a számítógép előtt, amikor eldöntik, hogy márpedig az az övék, és kell nekik. Amíg ez bekövetkezik, addig tényleg a férfiak fogják uralni ezt a terepet (is). Dönts! VírusKommandó.hu

| 89



2010. október

 ITech – az információ hatalom

Önmegvalósítás az interneten

Bak Jánosnak, a Silihost tárhelyszolgáltató internetmarketing szakértőjének írása

 Egyes spirituális megközelítések szerint a siker nem más, mint önmagunk, életfeladatunk megvalósítása. Minél jobban, minél teljesebben meg tudjuk valósítani saját életfeladatunkat, annál sikeresebbek vagyunk. Saját életfeladatunk megvalósítása azonban majdnem mindig kapcsolódik más emberekhez. Nézzük meg az indiai szent embert, akinek a legfőbb életfeladata saját megvilágosodása! Még az ő kiteljesedése is kötődik más emberekhez, mert a legtöbb esetben mások tanítójává válik életútja során. Hát még mennyire kötődik a nyugati civilizációba született ember útja másokéhoz, ahol fejlődésünkhöz és önmegvalósításunkhoz szinte mindig másokon keresztül vezet az út! Az, hogy ennyire rá vagyunk utalva az egymás közötti interakcióra (kommunikációra, a szó szélesebb értelmében), nem könnyíti meg az életünket. Nehéz megtalálni az egyensúlyt. Ha valaki félresiklik, akkor a saját elképzeléseit, az egója által irányított véleményét erőlteti rá másokra, és ez hosszú távon nem vezet sok jóra. A mai modern világ azonban számos lehetőséget is nyújt az emberi kapcsolataink szélesítésére, és egyúttal saját életfeladatunk kiteljesítésére. Az információs társadalom kialakulásával eleinte még csak „elszenvedői” voltunk az információs dömpingnek (értsd: televízió), de az internet segítségével ma már aktív részesei, sőt kezdeményezői is lehetünk emberi kapcsolataink kiszélesítésének. Mint ahogyan az emberek életfeladatait, úgy az internetes kapcsolatainkat is két részre bonthatjuk: a magánszférára, és az üzleti szférára.

 90 |

2010. október

ITech – az információ hatalom 

Az internet és a mobilkommunikáció jelenléte kezdi átalakítani a magánszférát is. Míg régebben képeslapot küldtünk egy nyaralásról, addig ma e-mailt, MMS-t vagy SMS-t küldünk. Míg régebben Horváth Rozi szakácskönyvéből főztünk, addig ma már az interneten keressük a recepteket. Míg régebben fotóalbumot készítettünk, addig ma a digitális fényképeinket fotómegosztási oldalakon mutatjuk meg a családnak (például a Picasa alkalmazás segítségével a Google-tól). Mindenkinek máshol van a hangsúly a magánélet, a család és a munka között, de az internet komoly segítséget nyújt magánéletünk teljesebb megvalósításához. Mint fent is írtam, életfeladatunk nagyon nagy mértékben kötődik másokéhoz. Sokan születünk le úgy a Földre, hogy küldetésünk van: másokat kell segítenünk az útjukon, vagy éppen rá kell ébresztenünk őket, hogy el kell indulniuk egy úton. Régen a térbeli korlátok megnehezítették ezt a küldetést, behatárolták a lehetőségeket. Ma az internettel olyan tömegeket érhetünk el szinte ingyen, ami korábban lehetetlen volt. Köztük ott lesznek azok is, akikkel össze kell, hogy kapcsolódjon az életfeladatunk. Ehhez persze az interneten aktívnak, kezdeményezőnek kell lennünk. Erről szól ez az írás. Az internet üzleti alkalmazása is ugyanerről szól, csak itt a küldetésünk általában az, hogy az általunk képviselt termékeket, szolgáltatásokat eladjuk másoknak, azaz segítsük őket információval, termékekkel, szolgáltatásokkal annak érdekében, hogy saját életfeladataiknak kön�nyebben, hatásosabban meg tudjanak felelni. Milyen képességekre van szükségünk ahhoz, hogy a küldetésünk teljesítését kiterjesszük az internetre, legyen az akár magán-, akár üzleti jellegű küldetés? Elsősorban kommunikációs képességek kellenek ehhez. Ezek közül is kiemelendő az írás, hiszen az internet ma még mindig elsősorban írott médium. Az írás mellett azonban egyre nagyobb teret hódít a szóbeli kommunikáció is. Úgy látom, hogy az írás és a szó az interneten is egyre inkább egyensúlyba kerül. Gondoljunk csak a Skype-ra vagy a videomegosztó közösségi oldalakra. | 91



2010. október

 ITech – az információ hatalom

Az aktív kezdeményezőképességünkre ott van szükségünk, hogy az interneten sok esetben nekünk kell megteremteni azt a csatornát, ahol a kommunikáció folyni fog közöttünk, és az ismerőseink vagy az üzletfeleink között. Ennek a csatornának a legáltalánosabb formája a honlap. Egy olyan honlap, amit magunk alakítunk olyanná, amilyenné szeretnénk. Egy üzleti honlaptól elvárt a profizmus (saját, reklámmentes tárhelyen), egy magán honlaptól elfogadott, hogy akár ingyenes honlaprendszerben készüljön el és működjön. A kapcsolatfelvétel pedig nem más, mint a reklám területe. Milliónyi ajánlat, milliónyi megkeresés történik naponta az interneten, ezen a dömpingen keresztüljutva kell nekünk megtalálnunk azokat, akikkel az életfeladatunk rövid időre, vagy akár hosszabban is összekapcsolódik majd. Szerencsére ma már az internetes reklámnak vannak ingyenes formái is, és itt nem elsősorban az ingyenes apróhirdetésekre gondolok, hanem arra, hogy ha aktívan jelen vagyunk az internetes közösségben, a közösségi oldalakon keresztül megtalálhatnak és megtalálnak minket azok, akikkel van valami közös dolgunk. Ha megtörtént a kapcsolatfelvétel, akkor a következő lépés a saját honlapunk megismertetése, mert ott tudjuk a legpontosabban kifejezni, miben tudunk másoknak segíteni. Végül az internettől nagy segítséget kapunk a napi kapcsolattartásban is; egy olyan eszközt, amit szintén mind a magánjellegű, mind az üzleti küldetésünk során felhasználhatunk. Ezt az eszközt úgy hívják, hogy autoresponder, azaz automatikus levelező rendszer (pl. Silihost Autoresponder). Az autoresponder arra való, hogy megkönnyítse, automatizálja az emberekkel történő e-mailes kapcsolattartást. Itt nemcsak a hírlevelek kiküldésére gondolok, hanem egy ilyen ügyes eszközzel egymásra épülő anyagokat, akár egy általunk készített képzést is küldeni tudunk az érdeklődőinknek, úgy, hogy minden megküldött levelünk az olvasónk eredeti feliratkozásához képest kerül időzítésre. Ezzel a technikával küldjük mi is az ingyenes internet-marketing képzé-

 92 |

2010. október

ITech – az információ hatalom 

sünket az érdeklődőknek. Ha érdeklődik az internet világa iránt, iratkozzon fel rá! Bak János www.silihost.hu

| 93



2010. október

 Számmisztika varázstábla

Számmisztika varázstábla 2010. szeptember 15-től október 15-ig

Mátyás Anita, a Minerva Capitoliuma tündérboszorkányának írása

 A Varázstáblában a hónap minden napját rezgéseire bontva láthatod. A megjegyzések a sorsszámra vonatkoznak, arra, hogy milyen sors vár arra a dologra, amit az adott napon elindítottál. A kulcsszavak közül bármelyiket behelyettesítheted a számokhoz, nemcsak azt az egyet, amit én beírtam. Az október hónap érzelmi rezgéseiben végig az egyes szám energiáját viseli (kezdet, erő, alkotás, önmegvalósítás, ÉN, függetlenség, önállóság, teremtés). Ebben a hónapban lehet belevágni a nagy tervekbe, a saját ötleteink megvalósításába, önmagunk megerősítésébe, a függetlenség elérésébe. Használjuk ki az egész évben rezgő hármas kreativitás számot, és mindazokat az ötleteinket, amelyeket egész évben halogattunk, vagy csak féltünk belekezdeni a megvalósításukba, azokat (vagy csak a legfontosabbakat) ebben a hónapban kezdjük el! Október 16. – teremtő nap, alkossunk, kezdjünk el valami szép dolgot megfesteni, megtervezni, elkészíteni!

 94 |

2010. október

Számmisztika varázstábla 

17–18. – esetleges nehézségek adódhatnak, de a nap végére helyükre kerülnek a dolgok. 22. – teremtő nap, és dupla pénz nap – lehet kívánni, befektetni, nagy dolgokat elindítani. 29. – tízmilliószoros nap, tehát bátran meditálj, küldj áldást, kérj útmutatást a terveidhez… és cselekedj! 31. – a hónap dupla pénznappal zárul: használd ki a lehetőségeket, hogy a saját ötleteid, terveid által pénzt teremts, és belépj az önállóság kapuján! A november hónap különlegesnek számít, mivel a 11. hónap és ez a szám mesterszám. Való igaz, hogyha egyjegyűre redukáljuk, akkor kettő lesz belőle (1 + 1 = 2), de attól még a 11-es ott rezeg egész hónapban érzelmeink terén. Vagyis minden érzelemmel átitatott dolgunkat, feladatunkat, kapcsolatunkat megváltoztathatjuk, vagy újat teremthetünk a régi nem működő helyett… HA… ez bármilyen módon összekapcsolható a 2-es szám rezgéseivel (segítő, béketeremtő, intuíció, belső hang, diplomata, társ, támogató). Vagyis ez a hónap a régi és új dolgok megvalósítását, a segítőket, és az önmegvalósítás csodás lehetőségét adja annak, aki hallgat a belső hangjára, és cselekszik, nemcsak terveket sző. November 1. – a kapcsolatok rendbetételében segít, amennyiben szívbéli döntést tudunk hozni. 3. – dupla pénznap, érdemes ilyenkor kreatív ötletek megvalósítását elindítani, ami majd pénzt hoz nekünk.

| 95



2010. október

 Számmisztika varázstábla

5–6. – nagyon szerencsés napok a változtatásra, az önmegvalósítás elkezdésére. 7–8. – nehézségeket hozhat, ilyenkor a régi dolgokat kell rendbe tenni, nem pedig újba belekezdeni. 10. – olyan számmisztikai rezgésekkel rendelkezik, ahol érzelmi téren a női energiák alakíthatják ki a szerelmi kapcsolatokat – persze, csak akkor működik hosszú távon, ha szívbéli döntés eredménye! 11–12., 14–15. – szintén a dolgaink megvalósítását segíti. A 2010. október–november havához tartozó varázstáblát a napokkal, és a hozzájuk tartozó instrukciókkal, letöltheted innen: http://www.hosnok.hu/minerva/varazs2010oktober.pdf Tőlem a http://nevedbenasorsod.hu honlapon tudsz még olvasni. Szeretettel: Mátyás Anita A HősNők számmisztikai tanácsadója

 96 |

2010. október

Környezettudatosság női szemmel 

Környezettudatosság női szemmel Kényelem vagy kényszer?

Márton Anikónak, a Tudatos Lét online magazin főszerkesztőjének írása

 A XXI. század embere olyan helyzetet teremtett magának, amely egyfelől óriási eredmény és lehetőség, másfelől egyfajta csapdahelyzet is. Sok ember a kényszertől tart, viszont a kényelmet sem akarja feladni. És van olyan, aki jól érzi magát ebben a csapdahelyzetben, ki-ki életmódja, életvitele szerint. Amíg kényelmesen, fotelből nézve szemléli a dobozon keresztül a világot, a világban zajló eseményeket, addig éppen az igazi életet felejti el élni, vagy épp a saját környezetét nem veszi észre. Van egy réteg, amely az óriási technikai fejlődés által megteremtett kényelemről hajlandó lemondani, mert érzi, elérkezettnek, sőt jó esetben szükségesnek tartja a változtatás kényszerét is. És változtat is, tudatosan. Fogyasztási szokásain, megszokott életvitelén, napi, bevált rutinokon. Mert a változás immár elkerülhetetlen. Ezt nevezhetjük kényszernek, mivel a környezettudatosság nem holmi jópofa marketingfogás már. Még akkor sem, ha sok cég még mindig ott tart, hogy felelőtlenül szennyezi a környezetet, miközben kiváló zöld dumával hiteti el vásárlóival, hogy ők gondolnak a jövőre is. Nem szeretném megismerni azt a jövőt, amit a jelenlegi nemtörődöm magatartás, a túlzott hatalomféltés, és a mindenen átgázoló technikai fejlődés mutat. | 97



2010. október

 Környezettudatosság női szemmel

Mielőtt belelendülnék kedvenc témámba, egy kis szójáték, ami egyben segít is megérteni a sokat emlegetett fogalom lényegét. Környezettudatosság. Ha lebontom összetevőire marad két fő eleme, a környezet és a tudat. Az életnek ezt a két hangsúlyos részét kell összehangolni, és természetesen összhangba hozni a benne és általa létező emberrel. Egyrészt, aki környezettudatos, az tudatában van annak, hogy az ember, és így önmaga is része egy nagy egésznek. Egy létező elem ebben a hatalmas Univerzumban. Másrészt tudatában van annak, hogy a makro- és mikrokörnyezetében egyaránt fontos szerepe van minden tettének. Nincs olyan, hogy én ezt vagy azt következmények nélkül megtehetem, mert majd mások vigyáznak, óvják a természetet, és nincs olyan, hogy én ehhez kicsi pont vagyok, hiába is tennék bármit. Ezek buta sztereotípiák, amelyek sehogy sem férnek meg a felelősségteljes gondolkodásmóddal. Az az egyén, aki tisztában van saját létével és szerepével, az tudja, hogy a környezetre gyakorolt hatás jól vagy rosszul, de visszahat. Ha gondozzuk, ha ápoljuk, ha óvjuk, és legfőképpen, ha tiszteletben tartjuk azt a közeget, ahol élünk, akkor jótékonyan vesz körül minket. Akkor fogja esővel áztatni földjeinket, amikor arra szükség van, és akkor fogja napsütéssel megérlelni a termést, a növényeket, amikor annak rendje és ideje van. A környezettudatos ember tiszteli ezt a törvényszerűséget, és tiszteletben tartja a természetben kialakult rendet. Nem akar beleavatkozni, nem akarja befolyásolni, csak azért, mert fejlett technikai eszközeivel akár meg is tehetné. Nem akar nyáron síelni, és télen nyári melegben napozni. Elfogad és tiszteletben tart. Bármennyire hadakozunk, és his�szük azt, hogy az emberiség leigázhat magánál nagyobb erőket, sajnos ez fordítva sül el. A természeti erők mérnek óriási csapásokat a Földre, ennek manapság szinte naponta tanúi lehetünk, most már itt, Magyarországon is. Pár éve még úgy tekintettük a szélsőséges időjárással kapcsolatos katasztrófákat a hírekben, mint ami csak valahol jó messze történhet meg, itt nálunk nem. Úgy néztük a cunamit, mint valami keleti

 98 |

2010. október

Környezettudatosság női szemmel 

egzotikumot, ami csak ott fordulhat elő. Aztán tessék, már itt van, testközelből tapasztalhatóan a mindent elsöprő áradás. A környezettudatosság a bioszféráért és az emberi populációért, valamint környezetünkért vállalt felelősség. Kulcsa a jövőnek, és kapcsolódási pont az Univerzum erejével. A közvetlen vagy közvetett környezeti hatáson túl van még egy óriási pozitívuma, ez pedig egyfajta szociális változás. Változni fog embertársainkhoz való viszonyunk is, egyre fontosabbak lesznek a közös, kötetlen beszélgetések, vagy a világot megváltó, előrevivő vitaestek. A környezetvédelem tárgykörében mostanában leginkább arról hallani, hogy a Föld túlnépesedett, és a természeti források kiapadnak hamarosan. Plusz klímaváltozás van, és globális felmelegedés, és tenni kell ezek ellen. Ez így részben igaz. Az emberiség túlságosan kihasználja a természet javait, még több kell, még nagyobb, még magasabb, még gyorsabb, mind-mind technikai fejlődéssel turbózva, amire sok esetben már semmi szükség nincs. Ám a természeti forrásokból, ha nem túlfogyasztjuk őket, hanem csak a valós szükségletre használjuk, akkor mindig van és mindig lesz elég. A Föld, a természet briliáns módon megtervezett szisztéma szerint működik, és megújulásra képes, valamint elég intelligens ahhoz, hogy az emberiség rendelkezésére álljon. De nem őrült tempóban, és nem úgy, hogy közben mérhetetlen túlfogyasztás és esztelen pusztítás folyik. Mert jelen pillanatban túlfogyasztunk, szen�nyezünk, és mindehhez tényleg sokan lettünk a Földön. A túlfogyasztás ellen azonban lehet, és kell is tenni. Igen, mi itt mindnyájan tehetünk érte, ne várjunk másra, másokra, zöld programokra, kormányzati ciklusokra! Biztosan sokan ismerik az olvasók közül az IPM Magazint, melynek alcíme: A gondolkodó ember lapja. Ez jutott eszembe, amikor e cikket írtam, hogy:

| 99



2010. október

 Környezettudatosság női szemmel

A Minerva Capitoliuma pedig a tudatosan gondolkodó emberek lapja! Ettől vagyunk mások, ettől vagyunk cselekvésre képes egyének, mert nemcsak írunk, olvasunk, beszélünk róla – bár ez is fontos, a tájékoztatás, hiszen a felismeréssel kezdődik minden –, de tudatosan tudjuk kezelni a kialakult helyzetet. Ez pedig nagyszerű lehetőség. Éljünk vele, cselekedjünk, érezzük át a felelősséget, és azt, hogy abban a kivételes helyzetben van részünk, hogy mi is teszünk a jövőért. Ha javasolhatom, első lépésként kapcsoljuk ki a tévét. Ez a tettünk egyben jelképes tett is, nem kizárólag a készülék közvetlen kikapcsolására szorítkozik. Ha nem is száműzzük életünkből véglegesen a televíziót, arra törekedni kell, hogy a jelen pillanatban uralkodóvá vált média ereje ne törjön be az életünkbe. Tudjuk helyén kezelni a híreket, azt hallgassuk vagy nézzük, ami számunkra értékkel bír, és amely téma ténylegesen érdekel. Ez a tudatos lépés nem azt jelenti, hogy kizárjuk a külvilágot, de jelent egy erős szűrőt arra, hogy mit engedünk be akár otthonunkba, akár gondolatainkba. És jelent egy elkötelezett élet- és gondolkodásmódot, amely az egyetlen járható út a mai elkorcsosult világban. Rengeteg múlik rajtunk. Az egyéni szemléletváltással egyidejű életmód-, életritmusváltás nem csak a Földnek, a jövő generációjának tesz jót, hanem önmagunknak is. Több időnk lesz családunkra, barátainkra, mert más lesz a fontossági sorrend. És több időnk lesz magunkra is, ami szintén nagyon fontos. Lesz miből töltekezni, feltöltődni. Egy békés, baráti, beszélgetős, borozgatós este hangulata sokkal tovább elkísér majd, mint egy reklámokkal tűzdelt tucatfilm megnézése a tévében. A reklámok, a média az egyik hajtóerő, amely a jóléti társadalom tagjait túlfogyasztásra ösztönzi, rosszabb esetben kényszerítő erőként hat. Feltéve, ha hagyjuk magunkat. Mert nem kell megvenni az akciós cso-

 100|

2010. október

Környezettudatosság női szemmel 

magot, amiben a harmadik termék ingyen van, mikor nincs is szükségünk rá. Ez a látszat-ingyen ma már túlságosan sokba kerül. Nem itt és most a pénztárcánkon érezzük, hanem holnap és holnapután, a saját bőrünkön. Amikor majd tényleg elfogy az, amire az élethez szükségünk van: a tiszta víz, a tiszta levegő, az ennivaló. Az ember régen nagyszerű összhangban élt a természettel. Nem kihasználta, csak használta, hasznosította javait. Nem akart túltermelni a földeken, hogy jó pénzért, némi spekulációval fűszerezve eladja a felesleget. Annyit termelt, amire szüksége volt. Maximum a szomszédnak adta át a plusz kiló termést. Cserében biztosan kapott valamit, ami épp a szomszédnak termett az adott szezonban bőségesen. Megvolt az egyensúly. Ez az egyensúly, ami jelen pillanatban nincs meg a Földön. A természet és az ember egymástól függő rendszere borult fel. Vagy túl sok van valamiből, vagy nincs; vagy óriási mértékű gazdagság van, vagy hihetetlen szegénység. Mindemellett egyre rémisztőbb természeti katasztrófák sújtják a Földet és lakóit. Jó, ha tudjuk, ez bizony figyelmeztetés. Figyelmeztetés a változásra, a haladéktalan változtatásra. Akkor is, ha ez megszokott kényelmünk feladásával jár. A mondás szerint nagy úr a muszáj, de most a muszáj időszaka van, és tenni, cselekedni kell. Ha a saját, és a további generációk életét, létét biztonságban szeretnénk tudni itt a Földön, akkor kezdjük szépen sorban átgondolni a mindennapokat, hogyan, milyen lépéseket tehetünk! És igen, tegyük ezt egyfajta kényszerből, megfelelési kényszerből, ha tetszik, mert remélem, mindannyian úgy gondoljuk, hogy gyermekeink élete, léte a tét, és akarjunk annak megfelelni, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt az élhető jövőért. Márton Anikó

|101



2010. október



Miről lesz szó legközelebb? Előzetes  A következő – 2010. novemberi szám – témája a siker. Pontosabban azt a megvalósítási folyamatot elemezzük, vizsgáljuk, amely a sikerhez vezet. Ezt persze nem tehetjük anélkül, hogy meg ne határoznánk, mit is értünk siker alatt. Mitől sikeres egy nő a XXI. században? Mert már benne vagyunk, jócskán. Mitől és hogyan lesz sikeres, ha vállalkozó, ha vezető? Mielőtt azok, akik beosztottként vagy épp (csak) gyermeket gondozva olvassák a lapot, most úgy éreznék, nem lesznek érintve, azoknak halkan súgom: Vállalkozói és vezetői képességeink fejlesztése nélkül a családot sem lehet elnavigálni biztonsággal abban a korban: • ahol minden sarkon olcsó hitelekkel csábítanak; • ahol egy szolgáltató kiválasztásához szinte gazdasági elemzéseket kell végezni; • ahol naponta kerülünk életünket hosszú távon befolyásoló döntéshelyzetekbe; • ahol, ha nem vállaljuk azt, hogy vezetnünk kell, a gyerekeink bábokként rángathatnak minket (mert kis eszesek), és életképtelenül engedjük útjukra őket, ha felnőttek, hiszen fogalmuk sem lesz csapatról, felelősségvállalásról stb.

 102|

2010. szeptember



És bizony helyüket megálló gyerekeket felnevelni már önmagában sikertörténet. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban élni szintén. Egy munkanap után úgy hazaérni, hogy ma létrehoztam valamit, és még csak fáradt sem vagyok, ugye, az is? De ezekről majd novemberben, a következő számban. Hantos Gyöngyi

|103



2010. október

 Jegyzetek, ötletek, felismerések

Jegyzetek, ötletek, felismerések 

 Jegyzetek, ötletek, felismerések

Jegyzetek, ötletek, felismerések 



 Impresszum

Megrendelés: www.minervacapitoliuma.hu/megrendeles, vagy viszonteladóinknál. Viszonteladóink listáját megtalálod az oldalon.

Kiadja a HősNők Kiadó Bt. www.hosnok.hu ISSN: 2062-0195

HősNők Kiadó Bt. 2173 Kartal Dobó utca 30. Ügyfélszolgálat: 06-205-591-758 Nyomdai munkák: Z-Press Kiadó - Könyvműhely.hu

Felelős kiadó: Tóthné Vidi Rita Üzletvezető Felelős szerkesztő Hantos Gyöngyi Főmunkatársak: Dusik Andrea Kelemen Kata Márton Anikó Mátyás Anita Skultéty Andrea Vidi Rita A szám elkészülésében közreműködött: Antal Béla, a tminfo.hu portál főszerkesztője

Előfizetési díj 2010. október 15-ig leadott megrendelésekre: 22 000,- Ft egy évre (2500,- egy szám külön vásárlása esetén) 2010. október 16-tól: 27500,- Ft egy évre (2900,- egy szám külön vásárlása esetén) Várjuk javaslataidat, észrevételeidet a [email protected] vagy a [email protected] e-mail címre. Szakértőink, cikkíróink elérhetőségeit is a fenti e-mail címen kérheted el.

Megjelenik:

Hirdetési lehetőség:

minden hónapban, előfizetés esetén a postaládádban.

http://www.minervacapitoliuma.hu/hirdetesi-lehetoseg