MAGYARORSZÁG POLGÁRI ÁTALAKULÁS ÉS NEOABSZOLUTIZMUS Deák Ágnes

15

MAGYARORSZÁG T

Ö

R

T

É

N

E

T

POLGÁRI ÁTALAKULÁS ÉS NEOABSZOLUTIZMUS 1849-1867

Deák Ágnes

E

DEÁK

AGNES

Polgári átalakulás és neoabszolutizmus 1849-1867 Főszerkesztő Romsics Ignác

KOSSUTH

KIADÓ

Írta: Deák Ágnes Főszerkesztő: Romsics Ignác Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes Rita Képszerkesztő: Demeter Zsuzsanna A térképeket készttette: Nagy Béla A kötetet tervezte: Badics Ilona Kiadói programvezető: Szuba Jolanta Kiadói programkoordinátor: Winter Angéla A képek válogatásában részt vett: Vajda László Közreműködő intézmények: Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották.

Egyéb források: Dobó István Vármúzeum (Eger), Érseki Gyűjteményi Központ (Eger), Hermann Róbert gyűjteménye, Magyar Képek Archívum, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Fotók: Bakos Ágnes, Barnaföldi Gábor, Broczkó Tamás, Czikkelyné Nagy Erika, Dabasi András, Farkas Árpád, Hapák József, Hegyi Gábor, Jaksity László, Képessy Bence, Mudrák Attila, Nagy Zoltán, Soós Ferenc Szalatnyay Judit, Szelényi Károly, Szepsy Szűcs Levente, Tihanyi Bence

ISBN 978-963-09-5693-2 Minden jog fenntartva © Kossuth Kiadó 2009 © Deák Ágnes 2009

Felelős kiadó Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója Akiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja Műszaki vezető Badics Ilona

Nyomdai előkészítés Veres Ildikó Korrektor Török Mária Képkidolgozás GMN Repró Stúdió A nyomtatás és a kötés a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda zRt. munkája Felelős vezető György Géza vezérigazgató www.kossuth.hu / e-mail: [email protected]

Tartalom EGY DINASZTIKUS NAGYHATALOM A MODERN NACIONALIZMUSOK KERESZTTÜZÉBEN Bevezetés • 8 1 8 4 8 - 1 8 4 9 és politikai öröksége • 9 A magyarországi politika formálódása, 1848. november-1849 késő nyara • 16 A RENDIES ÉS POLGÁRI TÁRSADALOM KERESZTÚTJAIN Magyarország népessége a 19. század közepén • 22 Gazdasági folyamatok és gazdaságpolitikai intézkedések • 26 ÚJ ÁLLAMSZERVEZET A BIRODALMI EGYSÉG ÁRNYÉKÁBAN A katonai igazgatás időszaka • 36 Polgári igazgatás - provizórium • 40 Polgári igazgatás - definitívum • 42 EGYHÁZAK, ISKOLÁK ÉS MŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEK A KORMÁNYZATI POLITIKA TERÉBEN A felekezetek és a kormányzat • 48 Az oktatás szervezeti reformja • 52 A művelődés színterei: sajtó, színházak, egyesületek • 57 POLITIKAI DERMEDTSÉG ÉS TÁRSASÁGI AKTIVITÁS POLITIKAI TÁRSADALOM AZ 1850-ES ÉVEKBEN Határainkon innen • 62 Határainkon túl • 67 ÚT AZ ÁLLAMJOGI KOMPROMISSZUM FELÉ A birodalmi kormányzat tétova útkeresése, 1859-1861 • 72 A várakozás újabb é v e i - k i mire vár? • 86 A kiegyezés formálódása • 94 Ajánlott irodalom • 104

Egy dinasztikus nagyhatalom a modern nacionalizmusok kereszttüzében Bevezetés • 8 1848-1849 és politikai öröksége • 9 A magyarországi politika formálódása, 1848. november-1849 késő nyara • 16

Bevezetés

Az 1849 és 1867 közötti időszak n a p -

folyamatok egyébként is csak áttételesen

jainkig mint a 19. századi magyar tör-

mutatják a politikatörténetben korszakvál­

ténelem mélypontja él a magyar történeti köztudatban. Olyan közjátékként,

tekintett

események

lenyomatát.

amely a polgári átalakulást megalapozó

nek

dicsőséges reformkor, az azt véghezvivő

a nemzetiségi és politikai konfliktusokkal,

felszámolása

után

1848-1849-ben,

1848-1849-es forradalom és függetlenségi

polgárháborús gócokkal és külső katonai

küzdelem után az I. Ferenc József osztrák

támadást követő h o n v é d ő háborúval ter­

császárral-magyar királlyal kötött 1867-es

helt időszakban n e m volt lehetősége a ma­

államjogi k o m p r o m i s s z u m nyomán meg­

gyar liberális politikai elitnek a polgári jog­

induló dinamikus gazdasági-társadalmi fej­

egyenlőség

lődést megelőzően kényszerű várakozó­

kiformálására, s a társadalom átalakulása is

pályára terelte a magyar társadalmat és

épp csak megindulhatott. A reformkorban

a politikai elitet egyaránt. A nemzeti elnyo­

megálmodott

matás, az önkényuralom, a stagnálás fogal­

teit az ostromállapot katonai-rendőri in­

társadalma

polgári

jogi

kereteinek

átalakulás

kezde­

mai kapcsolódnak hagyományosan ehhez

tézkedéseinek közepette, az uralkodói ab­

az időszakhoz.

szolutizmus Magyarországon évtizedek óta

Az elmúlt néhány évtizedben azonban sok tekintetben átformálódott a történet­ t u d o m á n y képe erről a periódusról. A dua­ Magyarország leigázása 1849-ben. Kovács Mihály olajfestménye, 1861

tónak

Másrészt a rendi társadalom jogi keretei­

lizmuskori

impozáns

gazdasági

fejlődés

ugyanis szervesen épült a megelőző évtize­ dek gazdasági átalakulására - a gazdasági

ismeretlen intézményeinek politikai nyo­ mása alatt, a magyar alkotmányos-politikai hagyományok kényszerű felfüggesztésének viszonyai között kellett átélnie a magyaror­ szági társadalomnak. A polgári átalakulás sémáit, ütemét és kereteit pedig a bécsi bi­ rodalmi központ politikusai kívánták dik­ tálni, ami a nemzeti ellenállás reakcióit hívta életre. Mégis ezek az évek a m o d e r n Magyarország születésének évei. 1867-ben a politikusok visszatérhetnek jogi fikció­ ként 1848 áprilisának törvényeihez mint kiindulóponthoz az alkotmányos politikai intézményrendszer megteremtésekor, de az ország egésze csak folytathatta az új po­ litikai keretek között mindennapjait, me­ lyeket a megelőző közel két évtized for­ mált.

Ezért n e m tekinthetjük zárójelbe

tehető közjátéknak csupán ezt az idősza­ kot, hosszú időre formálta és deformálta a gazdasági-társadalmi

folyamatokat

épp­

úgy, ahogy a politikai közgondolkodást is. Politikai kényszerpályán ugyan, de meg­ kezdődött a polgári Magyarország születése.

1848-1849 és politikai öröksége Kelet-Közép-Európában

1848 tava­

l s z á n a k forradalmi mozgalmait hár-

gették az addigi politikai-közigazgatási kereteket. A birodalom kis népeinek

mas célkitűzés táplálta: a rendi ta­

nemzeti mozgalmai (az észak-itáliai

goltságra épülő társadalomszerveződés fel­

olaszok kivételével) saját népük törté­

váltása

jogegyenlőségre

neti fejlődése számára - a cári Orosz­

épülő polgári társadalommal; az uralkodói

ország és az egységesülés útján elindult

az

állampolgári

abszolutizmus vagy a rendi alkotmányos­

Németország köztes erőterében - ked­

ság intézményrendszerének a m o d e r n libe­

vezőnek ítélték a Habsburg birodalmi

rális alkotmányos elvek szerinti átalakítása;

keret fennmaradását, azt feltételezve, hogy

valamint az állami-politikai intézmények

két nagyhatalom köztes terében kis, füg­

megújítása a m o d e r n nemzeti eszme jegyé­

getlen nemzetállamok n e m lennének elég

ben: a több nemzetiség által lakott álla­

erősek függetlenségüket tartósan megőriz­

mokban biztosítani az államhatalomból

ni. Emellett azonban azok a nemzeti cso­

való kollektív részesülést a nemzeti csopor­

portok, amelyek az állami önállóság több­

tok számára, s ezzel együtt biztosítani a kü­

kevesebb elemét megőrizték (magyarok,

lönféle nyelvek használatának szabadságát

horvátok, csehek), igyekeztek a meglévő

az államéletben, a felekezeti, az egyesületi

politikai-közigazgatási kereteket a n e m ­

tevékenységben, az oktatásban és a magán­

zetállamiság lehető legtöbb kellékével fel­

életben. A nemzeti mozgalmak követelései

szerelni. Az ezzel nem rendelkezők viszont

a birodalom szinte minden pontján fesze-

a történeti jogok tagadásával, akár az előbEmlékérem az Osztrák Császárság újjászületésére, 1849

A bécsi Hofburg. Színezett rézmetszet

Ausztroszláv mozgalmak A Habsburg Birodalom szláv nemzetiségeinek kulturális és politikai együttműködését hirdető irányzat legtekintélyesebb képviselője a cseh történetíró, Frantisek Palacky. Hívei elutasították a nagynémet egységet, a Habsburg Birodalmat mint önálló államot kívánták fenn­ tartani. Élesen szembenálltak a valamennyi szláv nép Oroszország vezetése alatt történő kulturális-politikai egyesítésének úgynevezett pánszláv eszméjével.

biekkel szemben is a természetjogra hivat­ kozva igényeltek nemzetiségük számára politikai státust az államéletben. A biroda­ lom átalakítását célzó programok h á r o m alaptípusa jelent meg: a) az osztrák-német liberális és konzervatív erők által hirdetett birodalmi centralizmus Az osztrák-németek számára 1848 tavaszán­ nyarán a német egység megteremtése volt a legfontosabb cél, remélték, sikerül a Habs­ burg-uralkodó fősége alatt egy föderatív nagy Németországot létrehozni, melynek részét képezik a Habsburg Birodalom örö­ kös tartományai. A Magyar Korona orszá­ gai pedig a közös uralkodón keresztül vé­ delmi közösségben kapcsolódhatnának ezen államalakulathoz, függetlenségük megőrzé­ sével. Ahogy azonban 1848 őszére a nagy­ német remények elhalványodtak, a meglévő Habsburg birodalmi keretek megerősítése vált elsődleges fontosságú feladattá, s eh­ hez a korábbi föderatív jellegű tartományi kapcsok szorosabbá tétele, mindenekelőtt a Magyar Korona országainak szorosabb integrálása a birodalom szervezetébe. A ré­ gi típusú dinasztikus birodalmat centrali-

1848:3. törvénycikk 6. § „Mindazon tárgyakban, melyek eddig a magyar királyi udvari kancel­ láriának, a királyi helytartó tanácsnak s a királyi kincstárnak, ide ért­ vén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz tartozniok kellett volna, s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában minden honvédelmi tárgyakban Őfelsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar minisztérium által fogja gyakorolni."

zált m o d e r n állami szervezettel kívánták felváltani, erős birodalmi parlamenttel és kormánnyal, amely valamennyi fontos ál­ lami szektort irányítása alatt tartja, s a tar­ tományok számára csak nagyon korláto­ zott önkormányzatot biztosít. b) a történeti tartományokat vagy a nemzeti-etnikai tagoltság szerint kialakítandó új tartományi egységeket alapul vevő föderalizmus A föderatív átalakítás hívei az ausztroszláv eszmékkel rokonszenvező szláv nemzeti mozgalmak voltak. Arra hivatkozva, hogy a birodalom össznépességének közel 40 százalékát valamely szláv nemzetiséghez tartozók alkották, igényeltek ennek megfe­ lelő politikai súlyt a birodalom vezetésén belül. Programjuk a birodalmat alkotó tar­ tományok közös birodalmi ügyeként elis­ merte a külügyek, hadügyek, pénzügyek és a kereskedelmi ügyek igazgatását, ezek in­ tézésére birodalmi p a r l a m e n t e t és kor­ mányt kívántak felállítani. Az államélet más területeit azonban a t a r t o m á n y o k bel­ ső ügyének tekintették, s tartományi parla­ mentek és azoknak felelős k o r m á n y o k ke­ zelésére kívánták bízni. A Magyar Korona országai számára szintén a többi tarto­ mány számára biztosított jogkört kívánták biztosítani, s elutasították, hogy a Magyar Korona országai megkülönböztetett állam­ jogi státust élvezzenek. c) a magyar „dualizmus"" koncepciója A magyar politikai elit 1848 tavaszán-nya­ rán az 1848. áprilisi törvények által biztosí­ tott államjogi különállást a biroda lmon belül az állami szuverenitás lehető legtöbb ismérvének megszerzésével a perszonálunió laza államjogi függésévé törekedett alakítani, amelyben a Magyar Korona or­ szágait, másrészt pedig az Osztrák Császár­ ságot mint független államokat csak a közös uralkodó személye (aki egyben a nagyné­ met állam uralkodója is), s annak védelmé­ hez kapcsolódóan védelmi kötelezettség kötötte volna össze. 1848 novemberében megalakult a Felix zu Schwarzenberg herceg által vezetett új

I. Ferenc József, osztrák császár (1830-1916)

I. Ferenc József képmása. Barabás Miklós olajfestménye, 1853

ausztriai kormány, majd december 2-án lemondott a császári trónról V. Ferdinánd, s helyét I. Ferenc József foglalta el. Mindez fordulópontot jelentett a politikai küzdel­ mekben. Az addig politikai védekezésbe szorult Habsburg központi kormányzat minden vonatkozásban támadásba len­ dült. Parlamenti bemutatkozó beszédében az új miniszterelnök alkotmányos kor­ mányzást és a birodalom megrendült egysé­ gének helyreállítását jelölte meg fő feladat­ ként, ezt sugallta az új uralkodó választott jelmondata is: „Egyesült erővel!" (Unitis viribus!) Az együttműködés azonban az októberi bécsi forradalom leverése után a morvaor­ szági Kremsier városában összeülő alkotmányozó birodalmi gyűlés politikai erőivel igen hamar feszültté vált. 1849 januárjában már megszületett a döntés, hogy a kor­ mány a színfalak mögött saját alkotmány­ tervezetet készít, mely immáron nemcsak a birodalom nyugati tartományaira terjed ki, hanem az időközben a császári csapa­ tokkal nyílt háborúban álló Magyar Koro­ na országaira is. Az alkotmány kidolgo­ zásának fő motorja Franz Stadion gróf

Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegnő gyermeke, akit születésétől fogva az osztrák császári trón várományosaként neveltek, ma­ gát Isten kegyelméből uralkodó monarchiá­ nak tekintette, nem rokonszenvezett a nép­ felség és az alkotmányos monarchia elvével. Gyermekkora óta szenvedélyesen vonzották a katonai erények; az uralkodást mindennapi kormányzati feladatok kötelességtudó vég­ zésének tekintette. 1848. december 2-tól osztrák császár, 1854-ben kötött házasságot a bajor Wittelsbach uralkodói család egyik ol­ dalágából származó Erzsébettel. 1857-ben az uralkodói pár gyermekeivel együtt kereste fel Magyarországot. 1867. július 8-án koro­ názták magyar királlyá.

belügyminiszter volt, aki miniszterelnöké­ vel, valamint az ifjú uralkodóval együtt úgy ítélte meg, hogy az 1848-as európai forra­ dalmi hullám elültével, az észak-itáliai há­ ború sikeres befejezése után, az októberi bécsi forradalom katonai elfojtása nyo­ mán, ha katonai erő\'el sikerül felszámolni a magyar politikai elit ellenállását, évszá­ zadok óta a legkedvezőbb politikai pillanat következhet be arra, hogy a Magyar Korona

Franz Seraph Stadion-Warthausen gróf (1806-1853) 1841-1847 között a Tengermellék kormányzója, 1847-1848-ban Ga­ lícia kormányzója, tekintélyes közigazgatási tapasztalatokkal rendel­ kezett, jól ismerte a birodalom nyugati tartományainak helyzetét; a nemzetiségi kérdés szakértőjének számított, személyében a szláv nyelvhasználati, kulturális igények támogatója került a belügyminisz­ teri posztra 1848-1849-ben. Galíciai kormányzósága idején a lengyel nemzeti mozgalom egyenesen azzal vádolta, hogy ő „találta ki" a ru­ tén nemzetiséget. Politikai ideálja II. József felvilágosult abszolutista reformpolitikája volt. A Schwarzenberg-kormány programalkotó tekintélye, a mérsékelt liberális elvek támogatója; a kortársak egye­ nesen Schwarzenberg-Stadion-kormányról beszéltek. 1849 késő tavaszán azonban idegösszeomlást kapott, s már nem tért vissza a politika színpadára.

nos jogrendjébe és intézményrendszerébe, s néhány évtized alatt ugyanúgy beilleszt­ hető lesz, ahogy az Csehország esetében történt a 17. században. Az alkotmányterv emellett az uralkodói hatalom megerősíté­ sét és a föderatív átalakítási programok el­ lenében a centralizált birodalom program­ jának proklamálását is szolgálta.

A novarrai csata, 1849. március 23. Litográfia

országainak különállását megszüntessék. Az önálló magyar alkotmányos intézmé­ nyek fennállását az ausztriai államférfiak legtöbbje évszázadok óta a birodalom nagyhatalmi állásának és egységének bizto­ sítását fenyegető legfőbb akadálynak tekin­ tette. A birodalom élén álló politikusok hittek abban 1848 végén s utána még leg­ alább egy jó évtizedig, hogy Magyarország végre betagolható lesz a birodalom általá­

Ferenc József 1849. március 4-én 0 1 mützben uralkodói pátens útján hirdette ki az új Ausztriának szánt mérsékelt liberá­ lis alkotmányt, amely Osztrák Császárság néven egységes, oszthatatlan alkotmányos monarchiává nyilvánította a H a b s b u r g Birodalom egészét. A birodalom egységes vám- és kereskedelmi területet alkotott, s csak egy általános ausztriai birodalmi polgárjog létezett. Az a l k o t m á n y megerősí­ tette a polgári jogegyenlőség 1848-ban már elért és törvénybe iktatott eredményeit: a rendi privilégiumok eltörlését, a közte­ herviselést és a jobbágyfelszabadítást. Ki­ m o n d t a , hogy a b i r o d a l o m b a n élő „min­ den népfaj egyenjogú, s m i n d e n népfajnak

Az olmützi alkotmány, Olmütz, 1849. március 4. (részlet) „IX. Fejezet. A tartományi alkotmányok- és tartományi gyűlésekről 71. § A magyarországi királyság alkotmánya annyiban tartatik fenn, hogy azon szabályok, melyek ezen birodalmi alkotmánnyal nincsenek összhangzásban, erejöket el­ vesztik, és hogy minden nemzetiségek s a tartományban divatozó nyelvek egyenjogúsága a nyilvános és polgári élet minden viszonyaiban célszerű intézmények által bizto­ síttatik. Különös szabály rendezendi ezen viszonyokat. 72. § A szerb vajdaságnak oly intézkedések biztosíttatnak, melyek egyházi közösségök és nemzetiségök fenntartásá­ ra régibb szabadságlevelekben és császári, a legújabb korbeli nyilatkozatokon alapulnak. 73. § A horvát- és tótországi királyságokban a hozzá tar­ tozó tengermellék, továbbá Fiume városa - és a hozzá tartozó területtel egyetemben, ezen tartományoknak saját­ ságos intézményeik a birodalommal ezen birodalmi alkot­ mány által szabályozott összeköttetésén belől, azoknak a magyarországi királyságtól teljes függetlenségében

fenntartatnak. Dalmácia követei fognak ezen királyságok tartományi gyűlésével a birodalmi végrehajtó hatalom köz­ benjárása mellett a csatlakozás és annak feltételei iránt tanácskozni, s az eredményt a császár sanctiója alá terjeszteni. 74. § Az erdélyi nagyfejedelemség belszerkezete és alkot­ mánya, a magyarországi királyságtóli teljes függetlenség s a tartományban lakó minden nemzetek egyenjogúsága alapján, ezen birodalmi alkotmánnyal összhangzólag új tartományi szabály által fog rendeztetni. A szász nemzet jogai ezen birodalmi alkotmányon belől fenntartatnak. 75. § A birodalom integritása védelmére fennálló intézmé­ nye a határőrvidéknek katonai organisatiójában fenntartatik, és mint a birodalmi hadsereg kiegészítő része a végrehajtó birodalmi hatalomnak marad alárendelve. Külön szabály a határőrvidéki lakosoknak birtokviszo­ nyaira nézve ugyanazon könnyebbítóseket biztosítandja, melyekben egyéb tartományok lakosai részesültek."

sérthetetlen joga van nemzetisége és nyelve fenntartása-

és

művelésére".

Szigorúan

centralizált birodalmat hozott létre, az ál­ lamélet legtöbb területét birodalmi ügynek nyilvánította, az egyes tartományok hatás­ körében csak olyan kérdések maradtak, mint a földművelés, a középítkezések, a jó­ tékony intézetek, a tartományi költségve­ tés, a községi ügyek, az egyházi és iskolai ügyek, a hadsereg élelmezése és beszállá­ solása. Az alkotmány rendkívül kiterjedt jogkört biztosított az uralkodó számára: az uralkodó „szent, sérthetlen és nem fele­ lős"; a törvényhozást ugyan a birodalmi gyűléssel és a tartományi gyűlésekkel meg­ osztva gyakorolja, de a végrehajtó hatalom m á r kizárólag őt illeti. A külügyek irányítá­ sa teljes egészében az ő kezében marad: ő küld és fogad követeket, köt nemzetközi szerződéseket. Ő a hadsereg főparancsno­ ka, határoz béke és háború felett. Az alkot­ mány előirányzott egy egységes birodalmi parlamentet, amelynek alsóházában az ál­ lampolgárok közvetlenül választották vol­ na meg képviselőiket, a felsőházba pedig a tartományi gyűlések delegáltak volna. A szavazati jogot adócenzushoz kötötte az alkotmány, a szavazás nyilvános és szóbeli volt. A végrehajtó hatalom legfontosabb bi­ rodalmi szerve a minisztertanács volt. Az al­ kotmány ugyanakkor kimondta a miniszte­ ri felelősség elvét, s tartalmazta a miniszteri ellenjegyzés intézményét is. Rendelkezett az úgynevezett birodalmi tanács felállításáról az uralkodó szűk körű tanácsadó testülete­ ként. Kezdeményezési joga nem volt, csak tanácsadó funkciója a minisztertanács, illet­ ve az uralkodó által hozzá utalt ügyekben. Az alkotmány előirányozta a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elválasztását, a bírók elmozdíthatatlanságának elvét is, a törvény­ széki eljárást nyilvánossá és szóbelivé tette, politikai és sajtóvétségekben esküdtszékek felállítását irányozta elő. Az alkotmány ren­ delkezése szerint először a tartományi al­ kotmányokat, statútumokat kellett kidol­ gozni, azután kerülhetett sor a tartományi gyűlések, s csak ezt követően a birodalmi

gyűlés, azaz a birodalmi parlament összehí­ vására. A törvényhozó testületek létrejöttéig az alkotmány az uralkodót felhatalmazta a rendeleti kormányzásra. Ugyancsak már­ cius 4-én Ferenc József pátensben szabá­ lyozta a politikai szabadságjogokat elismerte a lelkiismereti szabadságot, a véleménynyil­ vánítás szabadságát, a sajtószabadságot és a szabad egyesülés jogát. 1849. március 17-én pedig „ideiglenes községi törvény" kibocsá­ tására került sor, mely a helységek a u t o n ó m igazgatásának intézményeit foglalta prog­ ramba. Az alkotmány kibocsátása után a belügy­ minisztériumban megkezdődtek a m u n ­ kálatok a tartományi statútumok kidol­ gozására Alexander Bach belügyminiszter irányítása alatt. 1849 végére jó néhány el is készült, bevezetésüket azonban elhalasztot­ ták arra az időre, amikor a Magyar Koro­ na országaiban is stabilizálódik a politikai helyzet. Így aztán teljes egészében elmaradt a törvényhozó testületek felállítása, azaz az alkotmány soha n e m lépett hatályba. Milyen politikai programot ígért az al­ kotmány

az

uralkodó

népei

számára?

A kormányzat energikus meghatározó sze­ mélyiségei az államélet átfogó reformját tűzték ki maguk elé, n e m visszatérést hir­ dettek az 1848 tavaszát megelőző viszo­ nyokhoz, ellenkezőleg, a polgári jogegyen-

Az Érseki Palota, ahol 1848. december 2-án a nagykorú I. Ferenc Józsefet császárrá kiáltották ki, illetve a lőszer­ tár épülete Olmützben

Felix zu Schwarzenberg herceg (1800-1852) Diplomata, altábornagy; évtizedek diplomata tevékenysége után 1848 nyarán maga jelent­ kezett észak-itáliai katonai szolgálatra a biro­ dalom megmentésének jegyében. 1849 no­ vemberében sógora, Alfréd zu Windisch-Grátz herceg javasolta miniszterelnöknek. Céltuda­ tos, kemény akaratú, tehetséges politikus, a magyar különállási törekvések elszánt el­ lenfele. Ferenc József politikai tanítómeste­ rének tekintette, s még élete vége felé is mint legjobb miniszterelnökét tartotta számon. 1852 tavaszán bekövetkezett hirtelen haláláig ő határozta meg a bécsi birodalmi politikát.

Jogeljátszás elmélet (Verwirkungstheorie) A magyar alkot­ mány eltörlését indokló kormányza­ ti elv, mely szerint a törvényes uralko­ dó elleni lázadással, mindenekelőtt az 1849. április 1.4-1 Függetlenségi Nyi­ latkozattal Magyar­ ország eljátszotta történeti alkotmá­ nyos jogait.

Felix Schwarzenberg képmása

lőség megteremtését elfogadva, a m o d e r n gazdaság jogi megalapozását, az állami in­ tézmények megújítását tűzték ki célul az állami bürokrácia által „felülről" vezérelt reformok útján. Az 1848-as forradalmi mozgalmak hármas célkitűzéséből a gaz­ dasági és társadalmi intézményrendszer át­ alakítását elfogadták és támogatták, egybe­ kötve azt az államszervezet megújításával, az alkotmányos alapintézmények tisztelet­ ben tartásával. Ezek együttesével remélték háttérbe szorítani a soknemzetiségű biro­ dalom kohézióját gyengítő modern nacio­ nalizmust. Sőt a „nemzeti egyenjogúsítás" programját is beépítették a hivatalos poli­ tikai célkitűzések közé, az állampolgárok számára e kormányzat lehetőséget ígért ar­ ra, hogy az államhatalom minden szer­ vével szemben anyanyelvét használhas­ sa, alsó- és középfokú tanulmányait saját nyelvén végezhesse, egyházában szabad nyelvhasználatot élvezhessen, s azon kívül szabadon egyesülhessen másokkal nyelve és kultúrája ápolására és fejlesztésére. Ígér­ te a nemzeti csoportoknak, hogy a közigaz­ gatásban - a községi a u t o n ó m i a keretében - a helyi-járási-megyei-kerületi közigazga­ tás a helyi nemzeti többség nemzeti bé­ lyegét viselheti magán: annak nyelve lehet a hivatalok külső, helyi-járási-megyei szin­

ten pedig a belső ügykezelési nyelve is, az ott alkalmazott hivatalnokok nagyrészt saját nemzetiségének soraiból kerülnek ki. Emellett ígérte a kormányzat a gazdasági erejüket és társadalmi-politikai súlyukat tekintve legerősebb társadalmi csoportok­ hoz tartozó állampolgároknak azt a jogot is, hogy az alkotmányos intézményrend­ szeren keresztül lehetőséget biztosít a poli­ tikaformálásban való részvételre. A történeti szakirodalomban mindig is vita folyt arról, hogy az olmützi alkot­ mányban deklarált alkotmányos ígéretek 1849 márciusában pusztán taktikai, álcázó politikai manőver részét alkották a politi­ kai döntéshozók és az uralkodó részéről, avagy csak a következő h ó n a p o k , évek po­ litikai viszonyai és konfliktusai sodorták az uralkodót és politikusait az uralkodói ab­ szolutizmus deklarálásának és politikai gyakorlatának útjára. Azt tudjuk, hogy Fe­ renc József egészen bizonyosan n e m szim­ patizált az uralkodói hatalmat korlátozó alkotmányos eszmékkel és saját magát az „Isten kegyelméből" u r a l k o d ó monarchiá­ nak tekintette. Minisztériumának tevékeny­ ségét ezzel szemben 1849-1850 folyamán egyfajta reformigyekezet jellemezte. Ale­ xander Bach belügyminisztériumában lá­ zas m u n k a folyt, Lombardia és Velence tartományok és a Magyar Korona országai kivételével m i n d e n t a r t o m á n y statútuma kidolgozásra, uralkodói jóváhagyásra, sőt kihirdetésre került 1850 tavaszáig. Beveze­ tésüket azonban a birodalmi egység gon­ dolatának jegyében arra az időre halasztot­ ták, amikor a Magyar Korona országaiban és az észak-itáliai tartományokban is lehe­ tőség nyílik hasonló intézmények beveze­ tésére. S arra aztán soha n e m kerül sor. A kormányzati hatalom csúcsain ugyan­ is mindvégig többféle irányzat képviselőit találjuk. A kormányzat mindennapjaiban 1849 őszétől már érezhető volt a lassú elkanyarodás az év tavaszán még oly nagy len­ dülettel hirdetett programtól. E folyamatot mindenekelőtt a már ekkor körvonalazó­ dó, majd az évtized későbbi éveiben meg-

merevedő politikai irányzatok kötélhúzása befolyásolta. A felülről jövő ambiciózus re­ formokat és szigorúan centralizált biro­ dalmi egységet hirdető, a mérsékelt liberá­ lis eszméket is akceptáló csoport mellett, amely önmagát a jozefinista hagyomány folytatójának tekintette, egyre nagyobb te­ ret nyert az 1848 előtti birodalmi politiká­ hoz k ö t ő d ő csoport, amelynek legbefo­ lyásosabb képviselője mindenekelőtt Karl Friedrich Kübeck b á r ó volt, az 1851. április 13-án uralkodói pátenssel valóban felállí­ tott birodalmi tanács elnöke. Az uralkodói abszolutizmus visszaállításának leglelke­ sebb hívei ebből a körből kerültek ki. Leg­ főbb érvük az volt, hogy a soknemzetiségű b i r o d a l o m b a n az alkotmányos intézmé­ nyek a nemzeti széthúzás színterei, a biro­ dalmat csak az erőskezű abszolút uralkodó tarthatja össze. N e m zárkóztak el a kor­ mányzati reformoktól, de elutasították a li­ berális eszméket. A birodalmi centralizá­ ciót ugyanúgy támogatták, bár éppen az 1848 előtti viszonyokhoz való szorosabb kötődés jegyében e t á b o r egyes tagjai bizo­ nyos mértékig hajlandóak voltak t u d o m á ­ sul venni a b i r o d a l o m tartományainak el­ térő történelmi hagyományait és jelenbeli viszonyait. A fiatal u r a l k o d ó r a az első években m i n d e n e k e l ő t t a kétféle irány kö­ zött kiegyenlítő szerepet játszó Schwarzen­ berg miniszterelnök gyakorolt erős politi­ kai hatást, akire élete vége felé is mint legjobb miniszterelnökére emlékezett viszsza. N e m tekinthetjük azonban ebben az időszakban sem önálló akarat nélküli té­ nyezőnek a kormányzásban, de kétségte­ len, hogy a herceg halála (1852. április) után ugrásszerűen m e g n ő t t önállósága és politikai súlya a döntéshozatalban. Állás­ pontja pedig egyre inkább a második ha­ talmi csoportosulás nézeteihez közeledett. 1851 tavaszára-nyarára a kormányzati kö­ rökben túlsúlyba került az az elv, hogy az alkotmányosság n e m léptethető életbe. 1851. augusztus 20-án az u r a l k o d ó pá­ tensben felfüggesztette az alkotmányt, ugyanezen a n a p o n Ferenc József kabineti

Karl Friedrich Kübeck von Kübau báró (1780-1855) 1840-1848 között a bécsi udvari ka­ mara elnöke, a birodalom pénz­ ügyeinek felelőse; 1848-ban az alkotmányozó birodalmi gyűlés tagja, 1850-1855 között a birodalmi ta­ nács elnöke, az 1848 előtti abszolút kormányzati rendszer hagyományai­ nak képviselője. A Schwarzenberg miniszterelnök halála utáni években ő volt az ifjú császár számára a leg­ nagyobb politikai tekintély.

Karl Friedrich Kübeck képmása

iratában visszavonta a miniszteri felelősség elvét, azaz deklarálta, hogy a miniszte­ rek kizárólag neki tartoznak felelősséggel. Ugyanakkor korlátozta a miniszteri ellen­ jegyzés jelentőségét is, ezután az pusztán a császári rendeletek kihirdetésének pon­ tosságát igazolta. Kübeck báró elnökletével bizottság alakult az alkotmány felülvizsgá­ latára, de már senkinek sem okozott meg­ lepetést, hogy az az év végén az alkotmány teljes visszavonását indítványozta. Még­ sem az 1848 előtti kormányzati kurzus viszszatéréséről beszélhetünk, ezért is nevezi ezt a kormányzatot a történeti irodalom a „neoabszolutizmus" kormányzatának: mind a hatalomgyakorlás intézményei, mind eszköztára, mind pedig célkitűzései magán viselik 1848-1849 nagy történelmi viharának lenyomatait. Vitatott a magyar­ országi történeti szakirodalomban, hasz­ nálható-e a „neoabszolutizmus" fogalma a magyar történelem e szakaszára, vagy sem. Mivel 1848 előtt Magyarországon n e m abszolutizmus, hanem rendi alkot­ mányos kormányzás volt, az 1850-es évek abszolutizmusa n e m „neo", pusztán ab­ szolutizmus - szól a fogalom használa­ tát ellenzők legfontosabb érve. Másrészt viszont az 1849-et követő két évtizedben a magyar történelem a legszorosabban il­ leszkedett a Habsburg Birodalom „biro­ dalmi történeté"-nek kereteibe, ami viszont indokolja a fogalom használatát.

A magyarországi politika formálódása, 1848. november-1849 késő nyara vezetett

is inkább, mivel n e m számítottak hóna­

új k o r m á n y megalakulása forduló-

pokra elnyúló, hosszú harcokra. Egyrészt

p o n t o t jelentett a Magyarországgal

m e g kellett kezdeni a jövőre v o n a t k o ­

kapcsolatos politikai irányvonal kialakítá­

zó tervek kidolgozását, másrészt pedig fel

A Schwarzenberg herceg

által

sában is, bár m á r hónapokkal korábban

kellett venni a kapcsolatot a potenciális

megtörtént a szakítás a magyar politikai

politikai szövetségesekkel.

elit és az ausztriai kormányzat között az

Mindenekelőtt a magyar k o r m á n n y a l

1848. augusztus 31-i Államirat kapcsán.

szemben álló, egyes vidékeken polgárhá­

N e m volt nézetkülönbség a birodalmi ve­

borús állapotokat előidéző n e m z e t i m o z ­

zetés tagjai között abban a tekintetben,

galmak kínálkoztak m e g n y e r h e t ő szövet­

hogy a rebellis magyar parlamenttel és a Honvédelmi Bizottmánnyal szemben az első lépés csakis az ország katonai meg­ hódítása lehet. Ennek jegyében lépték át a határt 1848. december 13-án a császári csapatok Alfréd zu Windisch-Grátz her­ ceg táborszernagy főparancsnoksága alatt. A katonai manőverek hátterében azon­ ban meg kellett kezdeni az előkészületeket a majdani politikai konszolidációra, annál

A császári csapatok bevonulása Pestre, 1849. január 5. Litográfia

ségesnek. A színfalak m ö g ö t t megindult a Magyarország jövőbeli berendezkedését illető átfogó alapelvek kidolgozása, első­ sorban Stadion belügyminiszter kezdemé­ nyezésére. Közöttük a legfontosabb, Kari Ludwig Rosenfeld b á r ó udvari tanácsosé, 1848. december 27-én került a miniszter­ tanács elé. Rosenfeld erdélyi szász szárma­ zású udvari kamarai tisztviselő volt, 1848 tavasza előtt az Államtanács tagja, aki m á r

korábban is a magyarokat élesen t á m a d ó röpiratokkal lépett fel. Terve nemzetiségi megoszlás szerinti területi felosztást irány­ zott elő. Az Ausztriával határos terüle­ tekből egy német tartományt, egy felső­ magyarországi szlovák tartományt kívánt volna létrehozni, a rutének által lakott te­ rületeket illetően nyitva hagyta a kérdést, hogy azok önálló koronatartományt alkos­ sanak, avagy egyesítsék őket a Galíciában lakó rutén területekkel. Továbbá felvá­ zolt egy román, egy szerb tartományt (de a szerbek által igényeltnél lényegesen ki­ sebb kiterjedésben), valamint egy horvát tartományt. A többi terv is m i n d a födera­ tív típusú átszervezési programokhoz tar­ tozott,

s

Magyarország teljes

államjogi

vagy közigazgatási feldarabolásának szük­ ségességéből indult ki. Rosenfeld javaslatát a minisztertanács támogatta, és decem­ ber végén Stadion véleményezés végett el­ küldte azt az akkor m á r Magyarországon tartózkodó Windisch-Grätz hercegnek is. Windisch-Grätz azonban elutasította a ter­ vet azzal, hogy mivel a magyarországi nem­ zetiségek egymással keverten élnek, n e m tartja kivitelezhetőnek a nemzetiségi elven történő szétszabdalást. Időközben Schwar­ zenberg álláspontja is változott, s így leke­ rültek a napirendről az effajta tervezgetések.

tományi státusát is, más területi leválasz­ tásról azonban hallani sem akartak. Lénye­ gében némileg modernizált formában az

A magyar érdekek figyelembevételének

1848 áprilisa előtti államjogi különállást

a szándéka egyfelől, másrészről a nemzeti­

igényelték a Magyar Korona országai szá-

Osztrák gúnyrajz a magyarokról, akik a horvátoktól való félelmükben nem veszik észre az igazi veszélyt, 1848

ségi mozgalmakkal való óvatosabb politika (melyet erősíthetett a szláv többségű biro­ dalmi alkotmányozó gyűlés és a kormány­ zat közötti növekvő politikai feszültség) bi­ zonyos közeledést eredményezett a magyar konzervatívokhoz. Februárban létrehoztak egy bizottságot a magyar kormánnyal éle­ sen szemben álló magyar konzervatívok prominens képviselőiből Apponyi György gróf vezetésével, amely bizottság március­ ban készült

el javaslataival:

Magyaror­

szág alkotmányos különállását fenntartani kívánták, miközben a kül-, had-, pénz- és kereskedelemügyek birodalmi közösségét elfogadták. Horvátország különválását tisz­ teletben tartották, ahogy Erdély külön tar­

Apponyi György gróf (1808-1899) 1846-1848 között magyar udvari kancellár, a Konzervatív Párt vezetője. 1848-1849-ben teljesen visszavonult a magyarországi politikai színpadról, később sem vállalt pozíciót. 1860 ta­ vaszán az úgynevezett megerősített birodalmi tanács tagja, az 1860. októ­ beri diploma egyik megalkotója. 1860 végétől 1863 tavaszáig országbíró, Apponyi György arcképe 1862. végi memoranduma a későbbi államjogi kiegyezés közvetlen előfutára. Képviselő az 1865-1868. évi országgyűlésen, 1867 után a Deák-párt támogatója.

Julius Haynau képmása. Litográfia

szagot Fiumével együtt (mely utóbbi 1779 óta közvetlenül a magyarországi igazgatás­ hoz tartozó szabad kerület volt) önálló ko­ r o n a t a r t o m á n y n a k minősítette, ahogy az Erdélyi Nagyfejedelemséget is. Külön em­ lítette, m i n t egy új, közvetlenül Bécsből irányított, elkülönült nemzeti-közigazga­ tási területet, a Szerb Vajdaságot, de az a k o r o n a t a r t o m á n y o k felsorolásánál nem szerepelt, mivel a horvátok követelték, azt majd Horvát-Szlavónországgal egyesítsék, s az adott pillanatban ebben n e m akart a k o r m á n y állást foglalni. A katonai határ­ őrvidéket az alkotmány önálló egységként továbbra is fenntartotta, ami a szerb és horvát nemzeti mozgalmak lényeges köve­ telésének visszautasítását jelentette.

mára. Javaslataikat Windisch-Grátz herceg is támogatta. A március 4-ei alkotmány kibocsátása azonban alapvetően megváltoztatta a politi­ kai helyzetet. Bár nem deklarálta, de lénye­ gében eltörölte a magyar alkotmányt. A Ma­ gyar Királyságnak a koronatartományok sorában jutott szerep, nemcsak az 1848 áp­ rilisában kivívott kiterjesztett jogkört, de az 1848 márciusa előtti rendi országgyűlés autonóm jogkörét is egy tollvonással meg­ szűntnek minősítette. Horvát-Szlavónor-

Kossuth levele az angliai és franciaországi magyar követekhez és diplomáciai ügynökségekhez, Vidin, 1849. szeptember 12. (részlet) „Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által... Ó, hogy ezt megértem, s mégsem szabad meghalnom. Görgeyt felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazá­ jának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn. Kossuth Lajos: írások és beszédek Budapest. 1987. SOS. old.

1848-1849-böl. Kiadta Katona Tamás.

Az alkotmány tehát a birodalmi centrali­ záció intézményrendszerébe tagolta a Ma­ gyar Korona országait. Ennek igazolására a bécsi kormányzat által a következő közel két évtizedben hirdetett úgynevezett jogel­ játszás-elmélet szolgált. Ferenc József 1849. június 4-én jóváhagyta a minisztertanács előterjesztését, amely szerint Magyarorszá­ gon katonai kivételes törvények és igazgatás fenntartására van szükség. Az ostromálla­ pot kivételes rendelkezései aztán Magyar­ országon 1853-ig, Erdélyben pedig 1854-ig maradtak fenn. Mindenekelőtt azonban a „lázadó" alatt­ valók megbüntetésének és a hűségesek megjutalmazásának feladata várt az ifjú uralkodóra és magyarországi megbízott­ jaira. Július Haynau báró táborszernagy­ nak, a Magyarországon állomásozó oszt­ r á k h a d e r ő akkori főparancsnokának 1849. július 1-jei proklamációjának értelmében Magyarországon 1848. október 8., Erdély­ ben október 18. után minden a pártütéssel kapcsolatba hozható tett haditörvények hatálya alá esett. 1849 őszének tömeges hadbírósági eljárásai folyamán két ténye­ zőt tekintettek perdöntőnek a politiku­ sok kompromittáltságának megállapításá­ nál: az 1848. október 8-a utáni politikai tevékenységet s a Függetlenségi Nyilatko­ zat kibocsátásában való bármiféle közre-

működést. Összességében 120-150 főre te­ hetjük a ténylegesen kivégzettek összlét­ számát (ebből formális hadbírósági íté­ lettel 81

főt). A halálos ítéletek száma

azonban ennél jóval magasabb, körülbelül 500 volt, de ezek egy részét aztán súlyos sánc- vagy várfogságra enyhítették (fontos kormánybiztosi vagy m á s politikai posztot betöltőkre 12-20 évnyi várfogság várt), kö­ rülbelül 1000-1200 körülire tehetjük a bebörtönzöttek számát. Erdélyben legalább 97 főt ítéltek halálra, de jelenlegi t u d o m á ­ sunk szerint csak két ítéletet hajtottak vég­ re, itt jóval e n y h é b b volt az ottani kato­ nai főparancsnok eljárása. A törökországi emigrációban t a r t ó z k o d ó politikusok kö­ zül 36-nak in effigie - jelképes - kivégzése is m e g t ö r t é n t 1851. szeptember 22-én Pes­ ten, az Újépület b ö r t ö n n e k használt épü­ letrésze előtt, azaz a nevükkel ellátott cédu­ lákat az akasztófákra szegezték. Annál is inkább feltűnő volt a magyar alattvalókkal szembeni kérlelhetetlenség, mivel ÉszakItáliában a Szárd-Piemonti Királysággal k ö t ö t t fegyverszüneti szerződés pontjai kö­ zé augusztus elején bekerült a lombardiai és velencei forradalmároknak adott általá­ n o s amnesztia, 90 személyt vettek csak ki a n n a k hatálya alól, akik n e m térhettek ugyan o t t h o n a i k b a , de kérvényezhették ki­ vándorlásukat külföldre. Magyarországon büntetlenséget csak a két legerősebb ma­

t a n d ó rend alapját képezi. A kíméletlen

Az Újépület. Vízfestmény

megtorlás fő célja a lakosság megfélemlíté­ se volt, ami rövid távon sikeresnek bizo­ nyulhatott ugyan, a megtorlás szülte d ö b ­ benet és gyűlölet, annak n y o m á n pedig az uralkodóval szembeni mély bizalmatlan­ ság mély n y o m o t hagyott a magyar alatt­ valók szívében, s ez a bizalmatlanság m é g nagyon sokáig a legnehezebben leküzdhe­ tő akadálynak bizonyult az államjogi meg­ egyezés útjában. Azt követően is évtizedek­ nek kell majd eltelniük ahhoz, hogy Ferenc Józsefet a magyar szívek elfogadják legitim királyuknak.

gyarországi e r ő d í t m é n y , a péterváradi és a k o m á r o m i vár védői t u d t a k kialkudni a m a g u k számára. Kisebb k ö r t érintő a m ­ nesztiarendeletre

a

következő

években

többször is sor került, nagyobb mértékben majd csak 1854-ben Ferenc József és Erzsé­ bet királyné házasságkötése kapcsán, illet­ ve 1856 áprilisában. Az utolsó elítéltek azonban majd csak 1858-1859-ben szaba­ dultak. A teljes amnesztiára pedig 1867. jú­ nius 8-ig, Ferenc József magyar királlyá ko­ ronázásának napjáig kellett várni. 1849 késő nyarán Ferenc József meg volt győződve arról, hogy az „isteni r e n d " ellen fellázadt alattvalókkal szembeni kímélet­ len példastatuálás igazságos és a helyreállí­

Politikai foglyok szabadon bocsátása, 1851

A rendies és polgári társadalom keresztútjain Magyarország népessége a 19. századközepén • 22 Gazdasági folyamatok és gazdaságpolitikai intézkedések • 26

Magyarország népessége a 19. század közepén Az 1848. áprilisi törvények felszámolták a rendi tagoltságot, kimondták a jobbágyfelszabadítást és az állampol­ gári jogegyenlőséget, azaz körvonalazták

A Magyar Korona országainak etnikai képe 1850-1851-ben

gyar Korona országaiban. Korábban nem kerülhetett sor a népesség egészére kiter­ jedő

népesség-összeírásra itt,

mivel egy

1802-ben hozott törvény mentesítette a

a m o d e r n polgári társadalom jogi alapjait.

nemességet és az egyházi személyeket az

Ám az éles politikai küzdelmekkel, majd

alól. Az 1850-1851. évi népszámlálást szá­

a katonai önvédelmi harccal teli h ó n a p o k

mos korabeli és későbbi szakmai és politi­

nem voltak alkalmasak a részletes jogi ke­

kai kritika érte. A hiányosságok ellenére

retek kidolgozására, még kevésbé a törvé­

azonban az első átfogó 19. századi magyar­

nyekben előirányzott társadalmi alakulás

országi népszámlálást mégis kiindulópont­

kibontakozására. Átalakulóban levő társa­

nak választhatjuk a magyarországi népes­

dalom volt ez, rendies és polgári vonások

ség viszonyainak jellemzésére.

egyaránt jellemezték.

azután újra sor került egy átfogó népszám­

A

kormányzat

első

intézkedéseinek

egyikeként népszámlálást rendelt el a Ma­

1857-ben

lálásra, amely m á r sok tekintetben korri­ gálta a hiányosságokat.

A népszámlálás eredményei szerint a Ma­

mai katolikus egyház egyértelmű túlsúlyá­

gyar Korona országainak jelen levő össz­

val. A felekezeti helyi erőviszonyok tehát

népessége (Horvát-Szlavónországgal együtt)

nagyon sokszínűek voltak, m i n d e n feleke­

13 191 553 fő (a jogi h o n o s népesség száma

zetnek megvolt a maga területi és nemzeti­

pedig 12 945 838), 1857-ben pedig 13 768 513

ségi bázisa.

fő volt.

Buda-Pest látképe, 1853. Franz Xaver Sandmann színezett litográfiája

Az 1850-1851-es népszámlálás nagy új­

Az

1850-185l-es

népesség-összeírás

donsága volt az, hogy az állampolgárok

számadatai mutatják, hogy „soknemzeti­

nemzetiségi hovatartozására vonatkozóan

ségű" és „sokfelekezetű" országról beszél­

is adatgyűjtés folyt. Az összeírtaknak, p o n ­

hetünk.

tosabban a nevükben nyilatkozó család­

A Magyar Királyságon belül a római ka­

főknek kellett nyilatkozniuk a m a g u k és

tolikus felekezet nagyon csekély mérték­

a háznépük egyes tagjainak nemzetiségé­

ben, de abszolút többséget alkotott (53,8

ről. A kormányzati célok között ugyanis

százalék), míg a két legfontosabb protes­ táns felekezet, az evangélikusok (jobbára németek és szlovákok) és a reformátusok (magyarok) együttes aránya 28 százalékot tett ki. A tiszántúli területeken viszont ők alkották a relatív többséget. Emellett az or­ todox felekezet hívei is jelentős számban éltek itt, s a katolikus egyházon belül a gö­ rög katolikusok is jelentős tömeget alkot­ tak. A legkiegyenlítettebb viszonyok az Er­ délyi Nagyfejedelemségben uralkodtak, ahol a két nagy, közel azonos súllyal rendelkező, együtt abszolút többséget alkotó felekezet (görög katolikus, ortodox) mellett még négy

egyház

(református,

evangélikus,

unitárius, római katolikus) rendelkezett jelentős számú hívővel. A másik póluson Horvát-Szlavónország foglalt helyet a ró­

Román pár Kétegyházáról. Színezett litográfia

jávai. Az mindenképpen tetten érhető, hogy az ország fővárosa(i), Pest és Buda német jellegének kimutatása kiemelt fon­ tosságú volt a kormányzat számára, olyanynyira, hogy a hivatalos eredmények ellen Pest polgármestere is nyilvánosan szót emelt. 1857-ben m á r maga a k o r m á n y is negatívan értékelte a nemzetiségi hovatar­ tozás szerinti összeírás tapasztalatait, ezért aztán az 1857-es népszámlálás alkalmával m á r n e m szerepelt az összeírási szempon­ tok között nemzetiségre vonatkozó kérdés. A későbbi évtizedekben a magyar statisz­ tikusok az adatok korrekciójára t ö b b kí­ sérletet is tettek. Mivel azonban egészen Magyarország népei. Színes litográfia, 7855

fontos szerepet játszott, hogy az állam pontos

képet

nyerjen

a

magyarországi

nemzetiségi viszonyokról. A nemzetiségi igények kereszttüzében lévő kormánynak ugyanis n e m lehetett könnyű annak felmé­

1880-ig

nem

rendelkezünk

megbízható

statisztikai összeírással e tekintetben, min­ denképpen

elfogadhatjuk kiindulópont­

nak az 1850-185l-es adatokat - a lehetsé­ ges torzítások mellett is.

rése, hogy a megfogalmazottak mennyiben

A magyarok aránya a Magyar Királysá­

felelnek meg a lakosság valódi nyelvi, nem­

gon, azaz az öt közigazgatási kerületen be­

zetiségi viszonyainak. Panaszok áradata kí­

lül (a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság,

sérte azonban ezt a kísérletet, hiszen a ve­

az

gyes

nagyon

Horvát-Szlavónország nélkül) 49 százalé­

lakosságú

vidékeken

még

Erdélyi

Nagyfejedelemség,

valamint

frissen éltek a megelőző évek nemzeti

kot tett ki, miközben jelenlétük Horvát-

konfliktusainak és sérelmeinek emlékei,

Szlavónországban és a katonai határőr­

a különböző nemzetiségűek kölcsönösen

vidéken

egymást vádolták az adatok manipuláció-

Területileg a z o n b a n igen különböző vi­

elhanyagolható

nagyságú

volt.

szonyok tárulnak a szemünk elé, legin­ kább még a pest-budai kerület tekint­ hető nemzetiségi szempontból homogénnek 79,5

százalékos

magyar

lakosságával.

A többi közigazgatási kerületben legalább két nemzetiség rendelkezett meghatározó súllyal.

A kassai kerületben

a szlovák,

a magyar és rutén nemzetiség aránya a szlovákok enyhe számbeli relatív többsége mellett is igen kiegyenlített volt. Az adatok jól rávilágítanak a Szerb Vajdaság és Te­ mesi Bánság kevert népességére is, s arra, hogy - bár elnevezésében a „szerb" n e m ­ zetiségi megjelölést viselte - népessége kö­ zött a r o m á n o k és a Bánságban élő svábok Magyar nemesek hagyományos ünnepi viseletben. Színezett litográfia

is megelőzték számukat tekintve a szerbe­ ket, s a magyarokkal kiegészülve az itt élő négy fő nemzetiség igen kiegyenlített vi­ szonyokat mutat. Az Erdélyi Nagyfejede-

lemségben

abszolút

A következő évtizedek folyamán hosszú

többséget (59,5 százalék) alkotott, itt azon­

a

román

lakosság

távú folyamatok indultak el a társadalmi

b a n egyes településeken belül igen nagy

szerkezet alakulásában:

volt a keveredés, nagyon sok településen

megőrizte gazdasági-társadalmi pozícióit,

vegyesen élt legalább két, esetenként há­

míg a köznemesség e tekintetben m á r 1848

r o m vagy ennél t ö b b nemzetiség.

előtt is nagyon differenciált csoportja las­

az arisztokrácia

Az 1850-1851. évi népszámlálás során

san dezintegrálódott. A kereskedők és álta­

megkérdezték a megszámláltak foglalkozá­

lában a városi polgárság számának gyors

sát, de az adatokat n e m dolgozták fel.

növekedése m u t a t h a t ó ki, ezen belül az iz­

1857-ben viszont a férfiak foglalkozását

raelita népesség gazdasági, társadalmi állá­

alapul véve készültek ilyen összesítéseket,

sának megerősödése. A paraszti társadal­

16 foglalkozási csoportba sorolták a kere­

mon

sőket. Eszerint a keresők (1,1 millió férfi)

tovább fokozódik; az ipari munkásság még

belül

is

meglevő

között a mezőgazdaságban foglalkoztatot­

kisipari keretekben m ű k ö d ö t t , a szakmun­

tak voltak d ö n t ő többségben, a Magyar Ko­

kások leginkább külföldiek voltak. A ha­

rona országaiban összességében 46,5 szá­

gyományos

zalékot tett ki ez a csoport, a legmagasabb

szorult, és kialakult a modern professzio­

nemesi

differenciálódás

értelmiség

háttérbe

(77 százalék) Horvát-Szlavónországban volt

nális értelmiség. Mindennek azonban még

az arányuk, a legalacsonyabb a pest-budai

csak a kezdetén járt a magyar társadalom

kerületben (32), amely a legiparosodot-

az 1850-es évek elején: a rendi társadalom

tabb terület volt. Az adatok olyan agrár­

jogi falai ledőltek ugyan 1848-ban, de nem

jellegű ország képét érzékeltetik, ahol a

könnyen alakultak ki az új jogi intéz­

kisbirtok, kisüzem és kisvállalkozás volt

ményeknek megfelelő magatartásminták és

a domináns.

normák a társadalmon belül.

Megérkezés a kastélyba. Színezett litográfia, 1861

Gazdasági folyamatok és gazdaságpolitikai intézkedések 1848-as tavaszi forradalom d ö n t ő

valósult meg. 1852-1853-ban a birodalom

ZJL áttörést hozott a hagyományos gaz-

külső vámhatárát érintő fontos lépések

Az

\- dasági szerkezet lebontása terén,

nyomán megtörténtek az első lépések a

mégis a magyarországi tőkés átalakulás

vámliberalizálás felé. Sor került Magyaror­

legfontosabb sajátossága az, hogy a liberá­

szágon a birodalom nyugati felében hasz­

-L.

lis gazdaságpolitikai

A pesti indóház ábrázolása céltáblán, 1854

nálatos mérték- és súlyrendszer bevezeté­

forra­

sére. Nagy szerepet játszott a közlekedés

dalmakat katonai erővel elfojtó neoab­

fejlesztése, mindenekelőtt a központi vas­

bevezetésének d ö n t ő

Osztrák váltópénz. 1 krajcár, 1851

intézményrendszer lépéseit

a

szolutizmus hajtotta végre: megteremtette

úti vonalak kiépítése. Míg 1848 előtt össze­

a polgári tulajdon jogi kereteit, biztosítot­

sen 178 kilométernyi vasútvonal épült ki az

ta a kötöttségektől mentes gazdasági tevé­

ország területén, 1866-ban m á r 2160 kilo­

kenység játékszabályainak érvényesülését,

méternyi

részletesen szabályozta a jobbágyfelszaba­

a területi megoszlás azonban egyenetlen

vasútvonal

állt

rendelkezésre,

dítást. Mindemellett a birodalmi egység

volt. Emellett nagy arányban bővült a du­

alapelve természetesen itt is érvényesült,

nai gőzhajózás is. Ugyanakkor a közutak

s a célok között szerepelt az egységes biro­

állapota n e m sokat javult. Lényeges ténye­

dalmi piac és gazdaság kiépítése.

ző volt viszont a centralizált posta- és táv­

A bécsi kormányzat a helyi piacokat bi­

íróforgalom megszervezése és működteté­

rodalmi piaccá formáló egységesítés jegyé­

se is. Arra vonatkozóan, hogy az egységes

ben megszüntette a Magyar Korona or­

birodalmi piac megteremtése milyen jelen­

szágait a birodalom másik részétől a 18.

tőségű volt a b i r o d a l o m egészének és Ma­

század közepétől elválasztó belső vámha­

gyarország gazdaságának fejlődési ívében,

tárt, s 1851. július l-jétől teljes vámunió

eltérnek a vélemények. A magyar történet-

írás általában az 1848-as törvények megha­

szabályozta a jobbágyfelszabadítást. Nem

tározó szerepét hangsúlyozza, bár n e m ta­

a teljes állami kárpótlást tartalmazta, az ál­

gadja az egységes birodalmi piac előnyeit

lam ugyanis csupán egyharmad részt vál­

sem. Ezzel szemben az Egyesült Államok­

lalt magára a volt földbirtokosok kártalaní­

ban élő gazdaságtörténészek elemzései azt

tásából negyvenéves lejárattal, egyharmad

mutatják, hogy az ív alapvetően n e m vál­

részt a volt jobbágynak kellett fizetnie

tozott 1848 előtt és után, de 1850 előtt és

húszéves lejárattal, míg egyharmad volt a

után sem, s a magyar és a monarchiabeli

nemesi földbirtokos kára. A nem úrbéres

gazdasági változások sokkal inkább a gaz­

jellegű területeket (irtásföldek, bérelt föl­

dasági ciklusok hatását viselték magukon,

dek) a jobbágyoknak teljes egészében ön­

mintsem az új gazdaságpolitikáét.

erőből kellett megváltaniuk. Kivételt csak

Az 1848. áprilisi törvények megtették az

Galícia képezett, ott ugyanis az állam a pa­

első lépést a jobbágyrendszer felszámolásá­

rasztokra eső kárpótlási hányadot is ma­

ra, a polgári földtulajdon megteremtésé­

gára vállalta. 1853. március 2-án jelentek

re. A jogi keretek kijelölésén túl azonban

meg a Magyarországra, Horvát-Szlavón­

a forradalom és szabadságharc hónapjai

országra és a Szerb Vajdaságra vonatkozó

n e m nyújtottak alkalmat a részletes jo­

úrbéri pátensek, amelyeket 1854. június

gi szabályozás kidolgozására. Ausztriában

21-én követett az erdélyi szabályozás. Ezek

a birodalmi gyűlés 1848. szeptember 7-i

fenntartották a teljes állami kárpótlás elvét,

határozata után 1849. március 4-én pátens

de azt szigorúan csak az egyértelműen úr-

Üvegpohár vonatábrázolás­ sal, 1860 körül

Vasút-, posta- és távíróhálózat, 1867-ben

léknyi területet elveszítettek. Az úrbéres te­ rülettel rendelkezők aránya azonban a job­ bágycsaládok

(1 366 749

család)

között

43,7 százalék volt 1848-ban (közülük kö­ rülbelül 45 fél telekkel, 40-42 százalék pe­ dig negyed telekkel rendelkezett. (Egy telek nagysága 23-57 hold között mozgott a te­ repadottságoktól, földminőségtől függően.) Házas zsellér mintegy 53,33 százalék, ha­ zátlan zsellér pedig 7,17 százalék volt. A csa­ ládtagok számát is figyelembe véve az úr­ béres földdel rendelkezők aránya a jobbágy össznépességen belül körülbelül 52-54 szá­ zalék lehetett. A zsellérek részére pedig ezek a pátensek - ahogy az 1848. áprilisi törvé­ Aratás közben pihenő parasztok. Josef Heicke vízfestménye, 1848

béresnek minősülő területekre korlátoz­ ták, a maradványföldeket a parasztok saját erőből megválthatták, a n e m úrbéres sző­ lők dézsmakötelezettségének megválthatá­ sát azonban a földesúr beleegyezésétől tet­

Nyomtatószérű az uradalmi birtokon. Színes litográfia, 1855

nyek is - csak korlátozottan kínáltak tulaj­ donszerzési lehetőséget, amennyiben házuk és a házhoz kapcsolt belső terület került csak a tulajdonukba. Ugyancsak 1853-ban szabályozták a volt

ték függővé. Elrendelték a legelők kötelező

nemesi

elkülönítését a volt földesúr és a közsé­

Úrbéres telkenként 300-700, házas zsellé­

tulajdonosok

kártalanítását

is.

gek között. Összességében az úrbéri pátens

renként 50 ezüst forintban állapították

n y o m á n a jobbágyok a korábban általuk

meg a kárpótlást. E célra földteher-men-

birtokolt földnek 66-67 százalékát állami

tesítési alapot h o z t a k létre, a n n a k feltölté­

kárpótlással kapták tulajdonként, körülbe­

sére

lül 20 százalékát önerőből váltották meg,

p ó t a d ó t vetettek ki, ami akkor a földadó

s az is polgári tulajdonná vált, de 3-4 száza­

15 százalékára rúgott, s ez az arány később

földteher-mentesítési járulék

nevű

Emléklap a Nemzeti Múzeumban tartott terménykiállításról, 1851

emelkedett. Magyarországon - ahogy Ga­ líciában is - súlyosabb terhet jelentett ez a

lakosság

számára,

mint

más

tarto­

mányokban (a nyugati tartományokban

ságteher nyomasztó kötelezettségként új­ ra a nyakukba szakadt. Az úrbéri munkálatokkal p á r h u z a m o ­ san megindult a polgári földtulajdon meg-

a rendes adó körülbelül 20, a Magyar Ko­ r o n a országaiban és Galíciában annak 50 százalékát fordították e célra), de itt az állami

kárpótlás

aránya jóval

nagyobb

volt, m i n t a többi területen. 1855 előtt csak kártalanítási előlegeket utaltak ki, 1856-tól kamatozó kötvényekben kapták a kárpótlást a nemesi volt tulajdonosok, a kamatokat félévenként fizették, a tör­ lesztésre pedig évenként kétszeri sorsolással ötven év alatt került sor. A magyar mező­ gazdaság egyik

legsúlyosabb

problémája

azonban m á r 1848 előtt is a tőke- és a hi­ telhiány volt, az állami kárpótlás meg­ valósult formájában ezen n e m segíthetett, a nemesi földbirtokosok sokkal inkább adósságtörlesztésre, m i n t beruházásokra fordították.

Eladósodottságuk enyhítése

céljából ugyan a k o r m á n y - az úrbéri kár­ pótlás rendezetlensége miatt - adósságaik visszafizetésére

1856-ig

moratóriumot

rendelt el, azt követően azonban az adós­

Vidats István mezőgazdasági gépgyárának számlája, 1853 után

A gőzgép felhasználása a mezőgazdaságban 1863-ban

teremtésének előfeltételeként a m o d e r n te-

b i r t o k o s o k n a k egyaránt. Lassan intenzí­

lekkönyvezés meghonosítása, az úgyneve­

vebbé és termelékenyebbé vált a paraszti

zett ősiségi pátens (1852) pedig eltörölte az

gazdálkodás: a n y o m á s o s gazdálkodás las­

ősiség intézményét. Ugyanakkor a hitbizo-

san, de lazulni kezdett, terjedt a vetésforgó

mányok intézménye fennmaradt, ami az

használata; átalakult az eszközkultúra, a fa­

arisztokrata nagybirtokokon belül tovább­

eke helyett elterjedt a vastestű eke, a beta­

ra is lehetővé tette kötött birtoktestek elkü­

karításnál pedig a sarló helyett a kasza, az

lönítését és kizárását a birtokforgalomból.

1860-as évektől nagy ü t e m b e n szaporod­

Az 1852-ben Magyarországon is bevezetett

tak a gőzcséplőgépek. Némileg átalakult

osztrák polgári törvénykönyv azután biz­

a termékszerkezet is a paraszti gazdasá­

tosította a jogi keretfeltételeket.

gokban, n ő t t a búza, a kukorica és b u r g o ­

Az 1850-es évtizedben a magyar mező­ gazdaság teljesítményének

számszerűsít­

nya aránya a h a g y o m á n y o s rozs és zab mellett. A nemesi birtokosok legnagyobb

hető mutatói igen kedvező folyamatokat

gondja a tőkehiány mellett az ingyen job­

m u t a t n a k . Ennek oka elsősorban az volt,

b á g y m u n k a helyettesítése volt. összessé­

hogy az 1850-1873 közötti időszak Euró­

gében becslések szerint az 1860-as évtized

pában

derekára a magyar t a r t o m á n y o k gabona­

a

gabonakonjunktúra

időszaka

volt, amit tovább erősített a krími háború

termése legalább 20-30 százalékkal n ö ­

(1853-1856) n y o m á n fellépő gabonake­

vekedett, legnagyobb arányban a búza­

reslet, ami kedvező gazdasági feltételeket

termelés, ráadásul ugrásszerűen m e g n ő t t

teremtett az árutermelő nemesi és paraszti

a piacra kerülő t e r m é n y e k aránya az össz-

termelésen belül. A gabonaexport pedig mintegy hatszorosára nőtt. A kormányzat lényeges lépéseket tett az iparszabadság megteremtése terén is. 1851-ben Kari Geringer báró ideiglenes kormányzó rendeletében szabad és enge­ délyezett iparokat különböztetett meg. Meg­ tiltotta újabb céhek alapítását, s a céhekbe való belépést szabaddá tette tekintet nélkül a felekezethez, illetve nemzetiséghez való tartozásra. Az 1840. évi váltótörvények he­ lyébe az osztrák kereskedelmi és váltójogot vezették be. Az 1859-ben az egész biroda­ lom területére érvényes Iparrendtartás pe­ dig az iparűzés jogát m i n d e n k i számára biztosította, n é h á n y szakma kivételével el­ törölte a képesítési kötelezettséget. A több­ ségben lévő „szabad iparoknál" csak be­ jelentési kötelezettséget írt elő, s csak az „engedélyezett i p a r o k n á l " volt szükséges előzetes hatósági engedély. A céheket a ren­ delet ugyan n e m törölte el, de semmiféle hatósági jogkört n e m gyakoroltak m á r a továbbiakban. (Megszüntetésüket csak az 1872-es magyar ipartörvény rendelte el.) Az ipari termelés fejlődése jóval kevésbé

székhelyű, de elsősorban Magyarországra hitelező

Bodenkredit-anstalt.

1863-ban

követte azokat a magyarországi alapítású Magyar Földhitelintézet, amely azonban már elsősorban a magyar konzervatív és li­ berális politikai elit összefogásának ered­ ményeképpen jöhetett létre. Az 1848. áprilisi törvények kimondták a közteherviselést és a nemesi adómentes­ ség megszüntetését, modern adórendszer

volt dinamikus az évtized folyamán, m i n t

kidolgozására

azt a mezőgazdaság esetében láttuk. Mind­

egyáltalán nem maradt idő. 1849 után a bi­

és

bevezetésére

azonban

azonáltal itt is fokozatos növekedés és át­

rodalmi pénzügyi igazgatás legfontosabb

alakulás jellemző, illetve az ipari forra­

feladata a háborús kiadások következté­

dalom bázisának részleges kiformálódása.

ben földuzzadt államadósság kezelése volt,

Legerőteljesebben az ipari nyersanyagok

miközben hatalmas költségeket jelentett

kitermelése, az ipari alapanyagok előállítá­

a katonaság, a csendőrség, a rendőrség és

sa fejlődött, illetve az agrártermékek (cu­

az államapparátus fönntartása. Az állam­

kor, szesz, m a l o m i p a r ) feldolgozása. Ezzel

háztartás deficitje gyorsan nőtt, mérséklé­

együtt is a kereseti a d ó 17 százalék esett

séhez az adórendszer egységesítésére, az adók

Magyarországra

1860-as évek elején,

szigorú behajtására és a bevételek állandó

azaz a háziipari szintet meghaladó m a ­

növelésére volt szükség. A bécsi kormány­

az

gyarországi ipari termelés az összbirodal-

zat az újjáalakított osztrák adórendszert

mi termelés m i n t e g y ö t ö d é t - h a t o d á t te­

vezette be Magyarországon is, megteremtve

hette csak ki.

ezzel a m o d e r n adózás alapjait: egyenes

A m o d e r n hitelintézmények kialakulá­ sának folyamata csak vontatott ütemben haladt előre. A tőkehiánnyal küzdő mező­ gazdaságnak

mindenekelőtt

jól

műkö­

dő földhitel-intézményekre volt szüksége. 1856-ban jött létre az Osztrák Nemzeti Bank jelzáloghitel osztálya, majd a bécsi

adókat (földadót, házadót, kereseti adót) és jövedelemadót (a kereseti adó egyfaj­ ta pótléka). Az egyenes adók kivetésének alapjául a bevallás, illetve a jövedelembecs­ lés szolgált. Másrészt megjelentek a közve­ tett fogyasztási adók (só, cukor, hús, szesz stb.) és monopóliumok (dohányjövedék),

A diósgyőri vashámor. Ludwig Rohbock acélmetszete, 1860

Ipari vállalkozások jövedelemadója az Osztrák Császárságban 1862-ben

illetve az illetékek. Összességében az adó­

maradt a b i r o d a l o m nyugati felének terhe­

terhek lényegesen emelkedtek.

lésétől

(például

Alsó-Ausztriában

1851:

Szabad György számításai szerint 1850-

22,37, 1859: 27,15 forint/fő), azaz n e m te­

ben a szűkebb Magyarországról (Erdély és

kinthető a magyarországi terhelés megkü­

Horvát-Szlavónország

mil­

lönböztetetten hátrányosnak. M i n d a z o n ­

lió, 1857-ben 17-18 millió, 1864-ben m á r

által azt is hozzátette, hogy az a sietség és

28 millió osztrák értékű forint folyt be a bi­

érzéketlen kíméletlenség, ahogy a „most

rodalmi kincstárba. Ezt egészítette ki a köz­

vagy soha" lendületében az adóterhelés tar­

vetett adókból befolyó 12 millió, 37 millió,

t o m á n y o k közötti kiegyenlítésének célját

illetve 47 millió forint. Miközben

1848

kitűző kormányzat végigvitte Magyaror­

előtt Magyarország összadója n e m egészen

szágon néhány év alatt a teljes adórendszer

20 millió pengő, azaz 21 millió osztrák ér­

bevezetését, m á r magában hordta a bukás

tékű

adóterhe

csíráját, s a bécsi kormányzattal való szem­

1848-ban tiszta jövedelmük 4 százalékát,

benállás egyik legfontosabb tényezője volt.

forint volt.

nélkül)

A polgárok

11

a következő évtizedben azonban m á r 16, majd 20 százalékát tette ki. H a r m - H i m r i c h Brandt viszont összehasonlítva a k ü l ö n b ö ­ ző t a r t o m á n y o k adóterheit arra a megál­ lapításra jutott, hogy az adóterhelés Ma­ gyarországon (1851: 4,28 forint/fő; 1859: 6,18 forint/fő) - ahogy Galíciában is - el­

A lakosság pénzügyi terhelését fokozó sajátos tényező volt Magyarországon az 1848-1849-ben királyi jóváhagyás nélkül kibocsátott Kossuth-bankók kárpótlás nél­ küli kivonása a forgalomból és megsemmi­ sítésük. Ezáltal összesen 62-66 millió fo­ rintnyi összeget veszített el a lakosság.

A magyar történetírásban igen vitatott

mi bevételek növekedése. A nagy létszámú

a bécsi kormányzat gazdaságpolitikájának

hadsereg fenntartása, valamint a centrali­

értékelése. Az egyik álláspont arra helyezi

zált birodalmi bürokrácia kiépítésének és

a hangsúlyt, hogy a birodalmi kormányzat

fenntartásának hatalmas költségei folytán

a hazai hagyományoktól idegen, osztrák in­

azonban az államháztartásra nagy nyomás

tézményeket vezetett be Magyarországon,

nehezedett, amelyet csak az adóztatás foko­

a jobbágyfelszabadítás végrehajtásánál

az

zásával tudott kordában tartani a kormány­

arisztokráciának kedvezett, az adóterheket

zat. A liberális gazdaságpolitika és az ural­

többszörösére emelte és regresszíven vetette

kodói abszolutizmus egymás mellett élése

ki, a belső vámhatár eltörlésével az ország

következtében a magyar társadalom mind­

beolvasztását kívánta elérni, ezért kiszolgál­

ezt felülről jött, „idegen" intézmények pa­

tatta a magyar ipart a fejlettebb örökös tar­

rancsszóval történő meghonosításaként élte

tományoknak. A másik álláspont szerint

át, ami a liberális gazdaságpolitika pozitívu­

a neoabszolutizmus gazdasági koncepcióját

mait is elhomályosította a kortársak szeme

egy logikusan felépített gazdasági filozófia

előtt, annál is inkább, hiszen a nemesi p o ­

határozta meg, amelyet n e m vezérelt politi­

litikai elit a radikálisan megváltozott gaz­

kai diszkriminációs szándék a Magyar Ko­

dasági feltételrendszer folytán - a mező­

rona országaival szemben, s a birodalom min­

gazdasági konjunktúra kedvező folyamatai

den országában, tartományában ugyanazon

ellenére is - a kényszerű alkalmazkodás ne­

elveket követte. Egyfelől a forgalom élénkí­

héz éveit élte át. Ennek ellenére a dualizmus

tésére, a piacosításra, másfelől a magántu­

korának gazdasági növekedése és látványos

lajdon megerősítésére, illetve privatizációra

gazdasági sikerei Magyarországon az ebben

törekedtek. E kettő révén várható volt a tel­

az időszakban lezajlott változások alapjaira

jesítmények fokozása, illetve ezáltal az álla­

épülnek majd.

Az Óbudai Hajógyár. Indriovics János litográfiája

Új államszervezet a birodalmi egység árnyékában A katonai igazgatás időszaka • 36 Polgári igazgatás - provizórium • 40 Polgári igazgatás - definitívum • 42

A katonai igazgatás időszaka

A bécsi kormányra 1849 őszén a m a gyarországi

államszervezet

átfogó

részének

tekintette,

Horvát-Szlavónor­

szághoz csatolták. A h á r o m p a r t i u m i vár­

átszervezésének feladata várt a már­

megyét (Zaránd, Közép-Szolnok, Kraszna

cius 4-i alkotmányban megjelölt általános

megye) és Kővár vidékét pedig az Erdélyi

elvek alapján, miközben még évekig ér­

Nagyfejedelemség

vényben volt az ostromállapot. A legfőbb

1849. n o v e m b e r 18-án uralkodói pátens

részévé

nyilvánították.

célkitűzés az volt, hogy a magyar közigaz­

hivatalosan is létrehozta a Szerb Vajdaság

gatást, igazságszolgáltatást teljes egészében

és Temesi Bánságot, de továbbra is nyitva

a birodalmi államszervezet kötelékeibe ta­

hagyva, hogy az tartósan önálló k o r o n a t a r ­

golják, s megszüntessék az 1848 tavasza

t o m á n y lesz-e vagy sem.

előtt fennállt különbségeket a birodalom nyugati és keleti tartományai között.

A magyarországi igazgatás szervezetének történetében az 1850-es években h á r o m

Mindenekelőtt pontosan körül kellett

periódust k ü l ö n b ö z t e t h e t ü n k meg: 1. a ka­

területileg határolni a megszervezendő új

tonai igazgatás időszakát, 2. a polgári igaz­

koronatartományt, a még függőben lévő,

gatás első időszakát, az úgynevezett provi­

vitatott területi kérdéseket le kellett zárni.

zóriumot, 3. a n n a k második időszakát, az

1849 decemberében a Muraközt, amely

úgynevezett definitívumot. Az első kettőt

Zala megyéhez tartozott, de mivel lakossá­

igen nehéz időben egymástól p o n t o s a n el­

gának

határolni, mivel a civil igazgatás alapintéz­

túlnyomó

többsége

horvát

volt,

a horvát nemzeti mozgalom Horvátország

ményei a katonai igazgatás árnyékában fo­ lyamatosan alakultak ki, így n e m húzható éles határvonal a két periódus között. A katonai igazgatás időszakában a köz­ igazgatási-politikai h a t a l o m a katonai pa­ rancsnokok kezében volt. H a y n a u tábor­ szernagy

a

Magyarországon

állomásozó

III. hadsereg főparancsnokaként állt a ma­ gyarországi igazgatás élén, melléje 1849 jú­ niusában kinevezték Kari Geringer báró belügyminisztériumi tanácsost a polgári ügyek teljhatalmú császári biztosává. Köz­ p o n t i irodáját Pesten rendezte be, közvet­ lenül a minisztertanács irányítása alatt állt, de m i n d e n fontosabb rendelkezését a fő­ parancsnokkal egyeztetve adhatta csak ki. A hadsereg-főparancsnokság keretein be­ Johann Kempen von Fichtenstamm báró, a Legfelsőbb Rendőri Hivatal vezetőjének képmása

lül két osztályt szerveztek a n e m katonai jellegű ügyek vitelére. M á r 1849 elejétől, az ország katonai megszállásától kezdve katonai kerületekre osztották az ország te­ rületét, 1849 novemberére öt nagy kerület

37

maradt a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság területét n e m számítva (Erdélyben is hat kerületet hoztak létre). A katonai kerület parancsnoka volt a kerületben a végrehaj­ tó hatalom vezetője, ő felelt a közrend fenntartásáért. A polgári ügyeket a mellet­ te m ű k ö d ő miniszteri biztosok intézték. A katonai kerületeket a székhelyükül szol­ gáló városokról nevezték el: pest(-buda)i, pozsonyi, kassai, s o p r o n i , nagyváradi ke­ rület, s mindegyiket 2-3 polgári kerületre osztották fel a földrajzi, nemzetiségi és közigazgatási s z e m p o n t o k alapján, de jó­

a közigazgatási funkciók elválasztása, a jog­

részt megtartották a korábbi megyehatá­

szolgáltatás teljes államosítása, az ügyész­

rokat. A magyar közvélemény igen nagy

ségnek a bíróságok keretéből való kieme­

aggodalommal fogadta a kerületekre szab-

lése és külön szervezetbe foglalása volt.

dalást, mivel teljesen világos volt, hogy

Megkezdődött a közigazgatási hivataloktól

fennáll az a veszély, hogy ez a lépés csak

elkülönített szakigazgatási szervek (pénz­

nyitánya lesz az ország t ö b b tartományra

ügy-igazgatóságok,

való felosztásának.

csendőrség) létrehozása is.

rendőr-igazgatóságok,

A régi közigazgatási területi beosztást

Érthető m ó d o n kiemelt figyelem övezte

- a kerületektől eltekintve - alapjában át­

a rendőri hatóságok működését, hiszen az

vevő új igazgatás tartalmában alapvetően

állami rendőrség teljesen új intézmény volt

különbözött az 1848 előtti magyar nemesi

Magyarországon, 1848 előtt a rendfenn­

igazgatástól. Megindult az állami bürokrá­

tartás a nemesi vármegye feladata volt.

cia kialakulása Magyarországon. A tisztvi­

A rendőri hatóságok élére kivétel nélkül

selői posztokat kizárólag kinevezéssel töl­

a Magyar Korona országain kívüli t a r t o ­

tötték be (a községekben és a városokban is

mányokból idevezényelt rendőrhivatalno­

csak a járási vagy megyei közigazgatási ve­

kok kerültek, a magyar nyelvet, hagyomá­

zető által kinevezett hivatalnokok m ű k ö d ­

nyokat, magát a társadalmi és politikai

hettek). A tisztviselők elé szigorú képesítési követelményeket

állítottak,

szabályozták

a hivatali ügymenetet, a m u n k a r e n d e t , a hivatalok belső felépítését, elvárták, hogy a hivatalnok rendelkezzen az adott vidéken szükséges nyelvtudással (latin, magyar és az adott környék többségi nyelve), de az is fontos volt, hogy politikailag megbízható legyen, ismerje a helyi viszonyokat, ugyan­ akkor családi kötelékek, korábbi párthar­ cokban való részvétel vagy saját birtokvi­ szonyai ne gátolják a pártatlan eljárásban. A közigazgatás - i m m á r o n elvágva hagyo­ mányos kapcsolódási pontjait a politika és az igazságszolgáltatás felé - nagy lépést tett előre a szakszerűség útján. Megindult az igazságszolgáltató

szervezet

kiépítése

is,

a h á r o m legfontosabb alapelv a bírósági és

A magyarországi közigazga­ tás szervezete I. (A katonai igazgatás időszaka) 1849. nyár-1850. december

közeget n e m ismerték. Hivatalosan kettős alárendeltségben működtek: közvetlenül a magyar helytartóság, majd a k o r m á n y z ó ­ ság felügyelte őket, „igazi" felettesük azon­ ban a belügyminiszter volt. 1852 nyarán azután létrejött a Legfelsőbb Rendőri Hi­ vatal Johann Kempen von Fichtenstamm báró altábornagy, a csendőrség főparancs­ nokának vezetése alatt. A magyar történeti irodalom előszeretettel idézi azt a m o n ­ dást, miszerint a neoabszolutizmus rend­ szere az álló katonák, az ülő hivatalnokok, a térdeplő papság mellett a csúszómászó rendőrségi besúgókra épült. A kortársak - s nemcsak Magyarországon - igen ma­ gasra becsülték a fizetett rendőrségi infor­ mátorok számát ebben az időszakban, Ma­ gyarországon akár húszezres létszámról is

Karl Geringer báró (1806-1889) Erdélyi szász szár­ mazású magyaror­ szági nemes, 1848 előtt császári hiva­ talnok Bécsben; 1848-1849-ben a bécsi belügyminisz­ térium tisztviselője; 1849-1851 között a magyarországi pol­ gári ügyek császári biztosa, 1851-1852 között ideiglenes kor­ mányzó; az 1860-as években az uralkodó tanácsadó testületé­ nek, az Államtanács­ nak a tagjaként be­ folyással rendelkezett a Magyarországgal kapcsolatos uralko­ dói döntésekre.

lős a közrend és biztonság fenntartásáért.

Deák Ferenc (1803-1876)

A magyarországi csendőri állomány körül­ belül 1500 főből állt. A csendőri szervezet

A reformkori liberális reform­

a rendőrséghez hasonlóan szintén lényegi

mozgalom kiemelkedő tagja,

változások nélkül fennállt az 1867-es nagy

1848-ban igazságügy-minisz­

átalakulásig.

ter; 1849 után a liberális tábor

Az új k o r m á n y z a t első éveiben a köz­

elismert vezetője, az úgyne­

igazgatás

vezett „passzív ellenállás" élő szimbóluma. 1854-ben eladta

igazságszolgáltatás

helyi

helyett polgári származású s n e m utolsó­

Angol Királynő Szállodába köl­

sorban n e m magyar nemzetiségű helyi hi­

tözött. 1855-től az MTA igaz­

vatalnokokat alkalmazni, például járási hi­

gatótanácsának tagja, a pesti

vatalnokként. Ez u t ó b b i n a k a z o n b a n gátat

értelmiségi kör feje. 1861-ben

szabott az, hogy ezek a n e m z e t i társadal­

Pest Belvárosa országgyűlési

m a k n e m rendelkeztek nagy s z á m b a n jól

képviselőnek választotta,

képzett világi é r t e l m i s é g g e l . Í g y azután

az országgyűlésen az ún. fel­

a magyar tisztviselők aránya a megyei igaz­

irati párt vezetője; az ország­

gatásban általában véve m e g h a t á r o z ó ma­

gyűlés után terjedt el „a haza

radt, sőt igen nagy a r á n y b a n szolgáltak to­

bölcse" megnevezés. 1865-

vább az 1848 előtt, sőt akár 1848-1849-ben

ben ismét országgyűlési kép­

is hivatalban lévő megyeiek. (Pest-Pilis-

viselő, az 1867-es államjogi után a Deák-párt vezetője.

az

kok alkalmazását. Igyekeztek a nemesség

kehidai birtokát és Pestre, az

kiegyezés megalkotója; 1867

és

szintjein b á t o r í t o t t a a helybeli hivatalno­

Deák Ferenc képmása. Györgyi-Giergl Alajos olajfestménye, 1860

Solt megyében e k k o r i b a n a vezető beosztá­ súak 57,7 százaléka, a középvezetők 81,2, a beosztottak 17,4 százaléka rendelkezett m á r 1848 előtti hivatali m ú l t t a l , s a megye­

suttogtak, s úgy érezték, a falnak is füle van, az államrendőrség titkos megbízottai m i n d a nyilvános tereken (vendéglők, színházak, egyesületek), m i n d a magánélet színterein árgus szemekkel figyelik legapróbb meg­ nyilatkozásaikat is. Ehhez képest meglepően alacsony volt a hivatalosan nyilvántartott besúgók száma (az államrendőrség iratai­ ból 1849-1861 között körülbelül h á r o m ­ száz személy kapcsolata bizonyítható vala­ milyen f o r m á b a n az államrendőrséggel). Ugyanakkor az alkalmi feljelentők, bizal­ mas információkat anyagi ellenszolgáltatás nélkül szolgáltatók száma ennél jóval na­ gyobb lehetett. A belső rendfenntartásért felelős másik új szervezet a csendőrség volt. A speciális katonai alakulatot 1849 júniusában hívta életre Ferenc József. Magyarországon öt csendőrezred állomásozott, ezek vették át a megszüntetett megyei karhatalmi szervek szerepét, vidéken a csendőrség volt a fele­

főnök kivételével m i n d hivatalnokoskod­ tak a szabadságharc legalább egy időszaká­ ban.) A kortársak és az u t ó k o r emlékezete a szabadságharc leverését követő majd két évtizedre m i n t az idegen abszolút hata­ l o m m a l szembeni „passzív ellenállás" kor­ szakára tekintett, a m i k o r a magyar nemesi elit a politikai e l n y o m á s elleni tiltakozás­ ként t a r t ó z k o d o t t az állami hivatali posz­ t o k vállalásától. Ezt a passzív ellenállást Deák Ferenc p r o g r a m j á n a k tekintették, aki egykori 1848-as miniszterként 1849 elejé­ től kezdve visszavonultan élt Zala megyei birtokán, s a m i k o r Anton Schmerling lo­ vag igazságügy-miniszter a

polgári

tör­

vénykezés ideiglenes szabályozásának ki­ dolgozására alakult szakértői bizottságban való részvételre kérte fel 1850 tavaszán, azt határozottan visszautasította. Valójá­ ban azonban Deák maga sohasem „hirdet­ te m e g " a passzív ellenállást. Megtették ezt helyette mások, például a magyarországi

hírlapok is hírt adhattak arról, hogy New

nyelvű gyakorlatra törekedtek a megyei és

Yorkban élő magyar emigránsok felszólí­

a járási hatóságok esetében. A hivatalos

tottak a hivatalviseléstől való tartózkodás­

előírásokban

ra. Ennek ellenére a passzív rezisztencia

n e m jelentették automatikusan a tényleges

inkább politikai p r o g r a m volt ebben az

megvalósulást. A helyi hivatalnokok szá­

időszakban, m i n t ténylegesen tömegesen

mos helyen t u d o m á s t sem vettek a felsőbb

követett gyakorlat, hiszen a jobbágyfelsza­

rendelkezésekről,

badítás, a gazdasági feltételrendszer meg­

nyelvét részesítették előnyben a vegyes la­

változása folytán a m ú g y is nehéz pénzügyi

kosságú területeken is. Másrészt gondot

helyzetben lévő megyei nemesség számára

okozott a szlovák, rutén, r o m á n nyelv ese­

ígért

lehetőségek

és saját

azonban

nemzetiségük

a közhivatal-viselés megélhetési forrást je­

tében, hogy nem állt rendelkezésre egysé­

lentett. A fiatal, főképp a honorácior gene­

gesen elfogadott hivatali nyelv, ezt is ekkor

ráció előtt pedig az új közigazgatási rend­

kellett megteremteni, s az újonnan „terem­

szer kiépülése n e m remélt, hivatali karrier

tett" nyelvi n o r m a n e m mindig felelt meg

lehetőségét nyitotta meg. 1860-ban csupán

egy-egy község beszélt nyelvi dialektusá­

47,1 százalékot tett ki a nemesi származá­

nak, külön nehézséget jelentett a cirill be­

súak aránya a közigazgatási hivatalnoki

tűk használata. Megkezdődött azonban

karban.

m á r a német nyelv hivatali nyelvként való

Megjelentek a z o n b a n emellett - egyelő­ re még csak kis számban - a birodalom más tartományaiból származó, „idegen" tisztviselők is. A kezdeményezés két irány­ ból indult el. M á r 1849. szeptember végén felhívta a belügyminisztérium az örökös tartományokban szolgáló hivatalnokokat, hogy magyarországi

áthelyezésre jelent­

kezzenek, ami hivatali előlépéssel és fize­ tésemeléssel járt együtt. Másrészt a tarto­ mányi vezetők - elsősorban Erdélyben és a Szerb Vajdaság és Temesi Bánságban már 1849 őszétől kifejezetten kérték idegen hi­ vatalnokok küldését a bécsi kormánytól. A hivatali nyelvhasználat az egyike a leg­

használata is, hiszen Haynau már 1849 ok­

Nemesi viselet. Vízfestmény. 19. századközepe

tóberében elrendelte, hogy a polgári kerü­ leti főispánok egymás között, illetve bár­ mely más melléjük, illetve föléjük rendelt polgári hatósággal, valamennyi katonai, il­ letve Magyarországon kívüli polgári ható­ sággal a hivatalos érintkezésben a német nyelvet kötelesek használni, majd 1850-től a pest-budai kerület kivételével mindenhol a német lett a kerületi hatóságok ügykeze­ lési nyelve is. Erdélyben pedig már 1849. december végen utasítás született arról, hogy a kerületi tisztviselőknek lehetőség szerint a megyei és a járási tisztviselőkkel is német nyelven kell levelezniük.

többet vitatott kérdéseknek az 1849 utáni kormányzati rendszer magyarországi tör­ ténetét illetően, s n e m volt ez másképp a kortársak körében sem. Az első években - a nemzeti egyenjogúsítás hivatalos jelsza­ vának jegyében - törekedtek arra, hogy a megyei-járási közigazgatási és igazság­ szolgáltató hatóságok az adott vidék lakos­ ságával azok anyanyelvét használják. A la­ kossággal való kapcsolattartásban a szóbeli érintkezésnek igen fontos szerepe volt, te­ kintve az analfabetizmus igen magas ará­ nyát. A belső ügyvitel nyelvét illetően is érvénytelenítve

a

magyar

államnyelvről

szóló 1844. évi 2. törvénycikket - a több-

Pesti Napló, 1850. április 10. „Tegnap alkalmunk volt a lelkes magyar női jellemnek újabban is tanúi lehetni. Három köztiszteletben álló úrhölgy a Váci utcában egy boltba lép, a kereskedősegédek, szokásuk szerint, nemmagyar nyelven kérdek őket: »Mivel szolgálhatunk nagyságtoknak?« Az úri hölgyek pedig egész őszinteséggel válaszolák: »Ha itt is csak idegen nyelven vásárolhatni, úgy mi nem vehetünk, mivel az idegen nem sajátunk,«, s ezzel távozni akarának. "Bocsánatot Nagyságtoktól, szólt közbe a bolttulajdonos, tudunk mi magyarul is szolgálni.« Míg ily lelkes nők, ily derék magyar hölgyek s anyák kebleit a magyar nemzetiség szent tüze hevíti, addig a magyar nemzet bármi viszontagságok közt is élni fog, mert ily magyar hölgyek kétségen kívül derék magyar utódokat nevelendnek a hazának."

Polgári igazgatás - provizórium

A provizórium

időszakában

-

meg-

kezdve a katonai és polgári ügyek különválasztását - Geringer báró központi irodáját helytartósággá szervez­ ték át. 1852 tavaszán az uralkodó u n o ­ kanagybátyja,

Albrecht

főherceg

került

a magyarországi igazgatás élére. Létrejött a magyarországi katonai és polgári kor­ mányzóság a hadsereg-főparancsnokság addigi polgári és rendőri osztályaiból, élén Albrecht főherceg katonai és polgári kor­ mányzóval. A kormányzóság szervezetén belül ugyanakkor szigorúan szétválasztot­ ták a katonai és polgári ügyekkel foglalko­ zó szervezetet. Albrecht főherceg átvet­ te a helytartói funkciókat (a helytartóság ügyeit azonban valójában a helytartósági alelnök intézte), a helytartóság minden rendeletét és intézkedését a kormányzóság felügyelte. A kormányzó hatásköre emel­ lett kiterjedt a pénzügyigazgatásra, az igaz­ ságszolgáltatásra, a csendőri és rendőri ügyekre is. Az öt katonai kerület kereteit megtartva öt közigazgatási kerület létreho­ A magyarországi közigaz­ gatás szervezete II. (A provizórikus polgári igazgatás időszaka) 1851. január-1853. április

zását rendelték el ugyanazokkal a székhe­ lyekkel. A kerületeket a kerületi főispánok igazgatták (a jász-kunsági kerület vezetője a jászkun kapitány). A kerületeken belül

Az úgynevezett Bach-huszárok. Színes litográfia, 1852 m e g m a r a d t a k a h a g y o m á n y o s közigazga­ tási egységek: a megyék (élükön a megye­ főnök) és a járások (vezetőjük a közigazga­ tási szolgabírónak nevezett járási biztos). Erdélyben

ennél

lényegesebb változások

történtek, az új beosztás m á r csak öt kerü­ letet tartalmazott, fokozatosan felszámol­ ták az erdélyi szászok közigazgatási a u t o ­ n ó m intézményrendszerét. 1851 végétől-1852 elejétől kezdve egyre erőteljesebben éreztette hatását a birodal­ mi centralizmus célkitűzése a hivatalnoki kar összetételében is. Ahogy a hivatalos p r o p a g a n d a egyre inkább a népek egybe­ olvadásáról s egy egységes ausztriai n e m ­ zetről beszélt, a hivatalnoki kart illetően is a k ü l ö n b ö z ő területekről származó hiva­ talnokok keveredésének és a tisztviselők m i n d e n nemzeti jellegen való felülemelke­ désének elve kerül előtérbe. U g y a n a k k o r 1852 áprilisától Magyarországon és Er­ délyben a b i r o d a l m i hivatalnoki egyenru-

ha helyett nemzeti viselethez idomított, sajátos egyenruhát vezettek be (a rendőr­ ségi és a pénzügyi szervek alkalmazottjai kivételével) az ekkortól majd Bach-huszároknak csúfolt császári hivatalnokok szá­ mára. 1852 őszén viszont - a birodalom többi tartományához hasonlóan - meg­ tiltják a tisztviselőknek a körszakáll és a pödört bajusz viselését, mivel a mögött nemzeti-forradalmi érzület melletti de­ monstrációt véltek felfedezni. Előrehaladt a német hivatali nyelv hasz­ nálati körének szélesítése. 1851 elejére már Geringer egyértelmű kívánsága volt a nem magyarnak tekintett kerületek (pozsonyi, kassai, soproni) főispánjaival szemben, hogy kerületük megyéiben teljesen német nyelvű igazgatást érvényesítsenek. A két magyar­

Albrecht Friedrich Rudolf, Habsburg főherceg (1817-1895) I. Ferenc József unokanagybátyja; hiva­ tásának a katonai pályát tekintette, 1848-ban az észak-itáliai fronton harcolt; 1851-1860 között Magyarország katonai és polgári kormányzója, de csak Ferenc József nyomatékos óhajára vállalta el ezt a posztot; 1866-ban az olaszokkal vívott győztes csaták főparancsnoka, majd a königgrátzi vereség után az egész oszt­ rák haderő főparancsnoka; a dualizmus idején is az első szaktekintély katonai ügyekben. Hadelméleti munkái elismeré­ seként a bécsi Tudományos Akadémia Albrecht Friedrich Rudolf, tiszteletbeli tagjává választotta. Habsburg főherceg arcképe

nak tekintett kerületben, a pest-budaiban és a nagyváradiban egy ideig még lényegé­

való hivatkozással. A pest-budai kerületben

ben zavartalanul tovább folyt a magyar

majd csak 1853-ban, Albrecht főherceg ki­

nyelvű ügyintézés, a zömmel magyar tiszt­

fejezett utasítására tértek át a német nyelv

viselői kar n e m kellő német nyelvtudására

használatára.

Erdély közigazgatása 1851-1853

Polgári igazgatás - definitívum

közigazgatás

maga gyakorolta, tartományi és kerületi

kialakítása 1851 végéhez nyúlt visz-

szinten előirányozott ugyan a pátenshez

sza. 1851. december 31-én ugyanis

csatolt kabineti irat „tanácskozó választmá­

Ferenc József a szilveszteri pátensben for­

nyokat", a rendi képviseleti szervek moder­

Az

Emléklap I. Ferenc József 1853. évi magyarországi látogatása alkalmából

úgynevezett

definitív

málisan is visszavonta a bevezetésre soha

nizált, a polgárság és a hivatalnokok képvi­

n e m került olmützi alkotmányt. Ettől kezd­

selőivel

ve egészen 1860. október 20-ig, az októberi

tagjait az uralkodó nevezte volna ki, e testü­

kiegészített

változatait,

melynek

diploma kiadásáig a birodalom államfor­

letek azonban törvényhozó jogosítványok­

mája nyílt uralkodói abszolutizmus volt.

kal n e m rendelkeztek volna. (Kübeck b á r ó

A törvényhozó funkciókat az uralkodó ön­

ellenkezése folytán azután az egész terv le­ került a n a p i r e n d r ő l . ) A p á t e n s a törvény előtti egyenlőséget és a jobbágyi függéstől való mentességet megerősítette, előirányoz­ ta az osztrák polgári és b ü n t e t ő törvény­ könyv bevezetését v a l a m e n n y i t a r t o m á n y ­ ban. Az államszervezet t e r é n a birodalmi centralizmust t o v á b b r a is f e n n t a r t o t t a . Az uralkodó Schwarzenberg miniszterelnök 1852 tavaszán bekövetkező halála u t á n m a g á n a k t a r t o t t a fenn a miniszterelnöki funkciók gyakorlását. A politikai döntés­ hozatalban tovább növekedett az uralkodó szerepe, a h a t a l m i a p p a r á t u s abszolút meg­ határozó pontja az u r a l k o d ó i akarat volt. A szilveszteri pátens kibocsátása u t á n megindult az államszervezet felülvizsgála­ ta. Magyarországon végül 1853 tavaszán lé­ pett életbe a definitívum, amelynek a kerü­ leti

hatóságok

önállóságának

növelése,

azzal együtt az ország közigazgatási egysé­ gének további gyengítése mellett a másik legfontosabb újdonsága a járásokban az igazságszolgáltatás

és

közigazgatás

újra­

egyesítése volt (kivéve azokat a járásokat, amelyek

székhelyén

megyei

törvényszék

m ű k ö d ö t t , m e r t ott a járásbírósági t e e n d ő ­ ket ez utóbbi egy bírói tagja látta el). 1853 tavaszától ennek értelmében megszüntet­ ték az egységes helytartóságot, és a kerületi központokban

öt

helytartósági

osztályt

hoztak létre. Az osztályokat a helytartósági

alelnökök igazgatták, a felügyeletet Alb­ recht főherceg főkormányzó, illetve a bel­ ügyminisztérium gyakorolta. Az ostromál­ lapot megszüntetését követően 1856-ban létrehozták a katonai és polgári k o r m á n y ­ zóság helyett a főkormányzóságot, a név­ változtatás

azonban

lényegi

változással

n e m járt együtt. 1852 novemberében Ma­ gyarországra kiterjesztették az 1811. évi osztrák

polgári

törvénykönyv

hatályát;

1852-ben sor került egységes b i r o d a l m i b ü n t e t ő törvénykönyv kiadására, amelyet 1853-ban b ü n t e t ő p e r r e n d t a r t á s kiadása követett. A definitív igazgatás a m á s t a r t o m á n y -

Hányan is voltak a más t a r t o m á n y b ó l

beli tisztviselők n a g y o b b s z á m b a n való al­

érkezettek? A kortárs becslések akár 60 000

kalmazását h o z t a magával, m o s t m á r teljes

idegen hivatalnokot feltételeztek, arányu­

egészében a bécsi k o r m á n y kezdeménye­

kat az összállományon belül 40-60 száza­

zésére. I d e k ü l d é s ü k b e n szerepet játszot­

lék körülire tették. 1860-ban az alkalma­

tak gyakorlati megfontolások: a t ö b b n e m ­

zottak több m i n t 80 százalékának adatai

zetiségű vagy t ú l n y o m ó r é s z t n e m magyar

szerint az országos szervek vezető beosz­

nemzetiségű területeken a helyi magyar ne­

tottjai között az arányuk valóban elérte az

messég hivatalviselési m o n o p ó l i u m á n a k

57,7

megtörésére jó eszköznek látszott ez, ahogy

szintjein azonban az ennél jóval alacso­

százalékot,

a

közigazgatás

A magyarországi közigazga­ tás szervezete III. 1853. május-1860. június

alsóbb

a n e m magyar nyelvek, k ö z t ü k persze a

nyabb volt. Földrajzilag igen egyenetlen

n é m e t nyelv hivatali használatára vonat­

volt az eloszlásuk, elsősorban a t ö b b n e m ­

kozó igények kielégítéséhez is, hiszen azt

zetiségű és zömmel n e m magyarok által la-

feltételezték, hogy a szláv nyelvek r o k o n ­ sága folytán egy cseh hivatalnok a szlovák vagy szerb lakossággal, ha n é m i nehézség

Alexander Bach báró (1813-1893)

árán is, de képes azok anyanyelvén érint­

1848 előtt bécsi ügyvéd, az ausztriai

kezni. Lényeges s z e m p o n t volt emellett

liberális ellenzék tagja, az 1848. tavaszi bécsi forradalom ismert alakja. Ezért

a megbízhatóság és egyfajta m i n t a t e r e m ­ tés a kialakuló állami b ü r o k r á c i a számá­

ragadt rá a „barrikádminiszter" csúfnév. 1848 nyarán lett igazságügy-miniszter, az 1848. októberi bécsi forradalom

ra, a m i m e g t e r e m t h e t t e az osztrák jog­ rendszer és hivatalszervezet magyarországi gyorsított m e g h o n o s í t á s á n a k alapfeltéte­

idején asszonyruhában kényszerült elmenekülni a városból. 1849 novem­

leit, azaz „ b e t a n í t ó " szerepet szántak szá­ m u k r a . Maga Bach belügyminiszter bizal­

berétől az új osztrák kormány igaz­ ságügy-minisztere, majd 1849 nyará­

matlan volt a magyar hivatalnokokkal szemben, egyfajta csendes ellenállással vá­ dolta őket, s hogy n e m támogatják elég lelkesen a b i r o d a l m i k o r m á n y célkitűzé­ seit. Az ideérkezettek m á r n e m ö n k é n t e s jelentkezők, h a n e m hivatali utasítással ide­ rendeltek voltak, akik m a g u k is abban bíz­ tak, n é h á n y év u t á n visszatérhetnek hazá­ jukba.

tól 1859 augusztusáig belügyminiszter. Nagy szervezőtehetségnek tartották, de jellemgyengeséggel vádolták ellenfelei, amiért korábbi liberális

Alexander Bach képmása

meggyőződése ellenére az abszolút uralkodói hatalom bizalmi embe­ révé vált. Befolyása az uralkodóra különösen 1856-tól, Kübeck báró halála után vált erőteljessé. 1859-1867 között az Osztrák Császárság nagykövete volt a római Szentszéknél.

Deák 1850. április 25-i levele Anton Schmerling igazságügy-miniszterhez (fordítás német nyelvből)

ü t e m ű bevezetésére. A kormányzat az egy­ séges igazgatási nyelvet a birodalom kohé­ ziója és nagyhatalmi állása alapfeltételének tekintette. Ráadásul a birodalmi vezető ré­

„Nagyméltóságú Lovag Schmerling Antal, császári-királyi osztrák igazságügy-miniszter Úrnak Bécsben

teg körében elterjedt nézet volt az, hogy

Nagyméltóságú Uram!

nyelv" létezik, a n é m e t és az olasz, amelyek

A szíves felszólítás, amelyet Nagyméltóságod hozzám intézni kegyeskedett, s még inkább e felszólítás megtisztelő módja köte­ leznek engem, hogy ezért Nagyméltóságodnak haladéktalanul köszönetet mondjak. Bármennyire hízelgő is azonban reám e megtisztelő felszólítás, kény­ telen vagyok teljes tisztelettel bár, de egész határozottan kijelenteni, hogy ez ajánlatot el nem fogadhatom. A közelmúlt idők gyászos ese­ ményei után oly állapotok között, melyek még jelenleg is uralkodnak, lehetetlenség, hogy én nyilvános ügyekben közreműködhessek. Meg vagyok győződve, hogy Nagyméltóságod nem fog félreérteni. Kicsinyes ürügyet használni nem vala szándékom, s úgy hiszem, ez őszinte nyíltsággal Önnek ismert jelleme iránt a legnagyobb tiszteletet tanúsítom. Fogadja nagyméltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását, mellyel vagyok Nagyméltóságodnak alázatos szolgája, Deák Ferenc Kehida,

1850.

április25."

a birodalom területén csak két „kultúregyedül alkalmasak arra, hogy az államélet m i n d e n területén, a t u d o m á n y o k és a m ű ­ vészetek terén a kor igényeinek meg tudja­ nak felelni. A n é m e t nyelvű hivatali ügyin­ tézés az államélet m i n d e n területén és m i n d e n szintjén természetesen csak hoszszú távú célkitűzés lehetett, hiszen az alap­ vető feltételek hiányoztak ehhez Magyar­ országon. A német nyelvű ügyintézés a zöm­ mel n e m magyarok által lakott területeken valósult meg leghamarabb, a bíróságok esetében még az ügyfelekkel való érintke­ zés nyelvét illetően is. A magyarlakta terüle­ tek hivatalnoki kara erőteljesebb és eredmé­ nyesebb ellenállást t a n ú s í t o t t , s legalábbis a külső érintkezésben f e n n t a r t o t t á k a ma­ gyar nyelv használatát. Az igazgatási reformok eredményekép­ pen az 1848 előtti rendi állami intézmény­

kott vidékeken alkalmazták őket. Tizenhá­

rendszer helyébe m o d e r n állami bürokrácia

r o m magyarlakta megyében arányuk csu­

épült ki Magyarországon. Az átszervezés

pán 10-17 százalék közötti volt, további

pozitívumai

8 megyében pedig 10 százalék alatt maradt.

igazságszolgáltatás és a közigazgatás egy­

Z ö m m e l Cseh- és Morvaországból érkez­

mástól való - ha n e m is teljes - elválasztá­

tek, Erdélybe pedig Galíciából és Bukovi­

sát és a szakszerű igazgatás normarendsze­

nából. Az igazságügyben dolgozó hivatal­

rének és intézményeinek megteremtését.

között

megemlíthetjük

az

nokokról nem rendelkezünk ilyen részletes

Igyekeztek leszámolni az 1848 előtti n e m e ­

adatokkal, 1859-ben az 1500 főnyi bírósági

si megyei igazgatás közismert negatív olda­

alkalmazott között - a vegyes szolgabíró­

laival, a korrupcióval és a nepotizmussal is.

ságok személyzetét n e m számítva - 470 tar­

A kisebb-nagyobb döccenők, elmaradások

tományon kívülit tartottak számon. A pénz­

ellenére sem vitatható, hogy a hivatali ügy­

ügyigazgatásban, a r e n d ő r i és csendőri

m e n e t az igazgatás m i n d e n ágában sokkal

állományban volt a legmagasabb a más tar-

szervezettebbé, kiszámíthatóbbá és szak­

tománybeliek aránya, de ennek számszerű

szerűbbé vált. H á r o m tényező azonban

adatai n e m állnak rendelkezésre.

a p o z i t í v u m o k a t is sötét megvilágításba

A centralizált összbirodalom eszmé­ nye megkövetelte, hogy a hivatalok bel­ ső ügyviteli nyelve egységes legyen, s így 1852—1853-tól igen erős kormányzati nyo­ más nehezedett a hivatali szervezet külön­ böző szintjeire a német nyelv erőltetett

helyezte a lakosság szemében: egyrészt az 1848 előtti saját intézményrendszert most a birodalmi állami szervek expanziója vál­ totta fel. Szigorúan felülről vezérelt, tekin­ télyuralmi igazgatás volt ez, amely az ö n ­ kormányzatiság szinte m i n d e n korábban

ismert elemét kiiktatta az igazgatási gya­ korlatból. Az „idegen" intézmények teste­

kat eredményezett. A nyelvi egyenjogúsítási program legfőbb akadályát a magyar­

sítették meg - a függetlenségi küzdelem leverését közvetlenül követő véres leszá­ molás után - az ország erőszakos meghó­

országi nem magyar nemzetiségek vilá­ gi értelmiségének vékony és többségében nem jogi-közigazgatási képzettségű volta,

dításának elővédéit a magyar lakosság szemében, még akkor is, ha nem sírták

valamint e nyelvek hivatali nyelvként való használatának hiányzó tradíciói jelentet­

vissza az 1848 előtti nemesi igazgatás ren­ dezetlenségét és visszaélésekre alkalmat adó szabályozatlanságát. Másrészt a ke­

ték. A különböző nemzetiséghez tartozó alsóbb hivatalnokok egymás közötti ri­ valizálása ugyancsak nehezítette a helyze­

rületi szint létrehozása és megerősítése az igazgatás m i n d e n ágában a definitív

tet. A németnyelvűsítést pedig gátolta az e nyelven hivatalnokoskodni képes hiva­

rendezés során állandóan ébren tartotta a magyar lakosságban a megalapozott ag­

talnokok csekély száma, a lakosság min­ den nemzetiségén belül a nyelv csekély

godalmat a megmaradt országrész területi egységéért. Harmadrészt a nyelvi egyenjogúsítási igény egyfelől, másfelől a német

ismerete, valamint az annak hivatalos használatával szembeni ellenszenv. Ezzel együtt is a neoabszolutizmus első hónap­

bevezetése a birodalom egységes hivatali nyelveként az igazgatás egyes szintjein

jai, évei tanulságos kísérletet jelentettek a többnyelvű helyi igazgatás bevezetésére

igen szövevényes, átláthatatlan viszonyo­

és szabályozására.

A Magyar Korona országainak közigazgatása 1854-1860

Egyházak, iskolák és művelődési intézmények a kormányzati politika terében A felekezetek és a kormányzat • 48 Az oktatás szervezeti reformja • 52 A művelődés színterei: sajtó, színházak, egyesületek • 57

A felekezetek és a kormányzat

A kormánynak mindenekelőtt e területen is 1848-1849 örökségével kellett leszámolnia. A magyar kormány ál­ tal kinevezett, de az uralkodó által meg n e m erősített katolikus püspököket n e m ismerték el, s lemondásra szólították fel őket. Több püspököt, illetve érseket halál­ ra vagy hosszú börtönbüntetésre ítéltek, majd az ítéletet országon kívüli kolosto­ ri száműzetésre változtatták. Lemondásra kényszerítették a gyengekezűnek tekintett H á m János esztergomi érseket, a magyar­ országi

katolikus

egyházszervezet

fejét.

Utóda, Scitovszky János igyekezett min­ dent megtenni, hogy papjait kivonja a had­ bíróságok hatóköréből. A megtorlás nagy számban érintette a protestáns egyházak lelkészeit, védelmükben József nádor

Scitovszky János esztergomi érsek képmása

özvegye járt közben. A Magyarországon érvényesülő egy­

placetum

regium jogát.

A még

1773-ban

házpolitikát az egész birodalomra vo­

a birodalom területéről kitiltott jezsuita

natkozó általános alapelvek határozták

rend újra megkezdhette működését. 1855.

meg. Az olmützi alkotmány magában

augusztus 18-án került sor a IX. Pius pápá­

foglalta a keresztény felekezetek egyenjo­

val kötött k o n k o r d á t u m aláírására, mely

gúságának elvét, s a szilveszteri pátens is

szintén tartalmazta a királyi tetszvényjog-

megerősítette az elismert felekezetek sza­

ról való lemondást, az egyházi javak a u t o ­

bad vallásgyakorlatát, önálló igazgatásukat,

n ó m igazgatásának biztosítását, továbbá

saját egyházi és oktatási intézmények tulaj­ donát. Ennek megfelelően még 1849 elején L

Stadion igen szabadelvűén szabályozta

\

a keresztény felekezetek közötti áttérést. A katolikus egyházat illetően a legfon­ tosabb tényező a határozott szakítás volt az úgynevezett jozefin egyházpolitikával, amely szigorú állami ellenőrzés alá vonta

a törvény előtti egyenlőség jogának korlá­ tozásával az egyháziak elleni peres ügyeket külön egyházi bíróságok elé utalta, ahogy a családjogi pereket is. Az alsó- és középfo­ kú oktatásban az egyháznak d ö n t ő befő-

Placetum

regium

annak működését. A katolikus egyházat az

A Szentszék és az Osztrák Császárság közötti konkordátum emlékérme, 1855

uralkodó és kormányzata természetes poli­

Királyi tetszvényjog: a pápai bullákat

tikai szövetségesének tekintette, s igyeke­

csak az uralkodó engedélyével volt szabad kihirdetni; Zsigmond 1404. évi dekrétuma után II. József újította meg.

zett gazdasági-társadalmi pozícióját meg­ erősíteni. Ferenc József 1850. április 18-i pátense eltörölte a II. József által felújított

giakat az egyházi vezetésből, a megürese­

Protestáns egyházak autonómiája

dett szuperintendensi helyeket általa ki­ nevezett adminisztrátorokkal töltötte be;

A protestáns egyházak autonómiáját Magyarországon az 1791. évi 36. tör­ vénycikk biztosította a bécsi és linzi bé­ kekötések (1606) alapján: az egyházak szervezeti, kormányzati kérdéseikben szabadon döntöttek, lelkészi és világi kerületi elöljáróikat, ahogy az egyes egyházközségek lelkészeiket is szaba­ don választották, oktatási intézményeik ügyeiben is szabadon dönthettek.

egyháztanácsi gyűlést csak kirendelt kor­ mánybiztos jelenlétében lehetett tartani. Rendelete m á r azt is előirányozta, hogy a hagyományos négy-négy egyházkerületi beosztást az ország katonai kerületi be­ osztásához kell közelíteni. Bécsben pedig megkezdődtek a munkálatok a protestáns egyházak szervezetének szabályozására Leo T h u n gróf vallás- és oktatásügyi miniszter irányításával. 1855-ben az elkészített tör­ vénytervezetet az egyházkerületekhez meg­ vitatásra küldték ki. A tiltakozások ellenére

lyást biztosított. Az állami kárpótlást kiter­

1859. szeptember l-jén megjelent a P r o ­

jesztette Magyarországon a katolikus egy­

testáns Pátens. Ez a felekezetek legfelsőbb

ház által elvesztett úrbéri jellegű földbir­

felügyeletét a vallás- és oktatásügyi mi­

tokra is. Egyházi tulajdonná nyilvánította

nisztérium egy protestáns személyek

a magyarországi vallás- és tanulmányi alap

bői felállítandó osztályára bízta volna.

f ö l d b i r t o k á l l o m á n y á t . A felső hierarchia

A protestáns lelkészeket is kivette a vi­

tagjainak kinevezési jogát a z o n b a n az ural­

lági bíróságok hatásköre alól, s a családjogi

k o d ó továbbra is m a g á n a k tartotta fenn.

pereket is az ő hatáskörükbe utalta. Elemi

A bécsi k o r m á n y z a t tervezte a magyaror­

iskoláikat felügyelhették, a közép- és felső­

szági katolikus egyházszervezet alárendelé­

fokú intézmények állami felügyeletét pedig

sét az ausztriai egyházszervezetnek, de ezt

csak azonos felekezethez tartozó személy

a magyar f ő p a p o k n a k sikerült megakadá­

láthatta el. M i n d e n intézményben a tanári

lyozniuk. Az évtized során igen kétarcú

kar alkalmazása az adott felekezet jogköré-

Kehely, 1865

volt a k o r m á n y z a t és a katolikus egyházi vezetők viszonya, mivel az u t ó b b i a k több­ sége a magyar konzervatívok politikai el­ veit osztotta.

Leo Leopold Thun und Hohenstein gróf (1811-1888)

A p r o t e s t á n s egyházakat illetően a kor­

1847-1848 között Galícia helyettes

m á n y z a t törekvéseinek fő iránya épp ellen­

kormányzója a későbbi belügyminisz­

tétes volt: ezen egyházak történetileg kiala­ kult

autonómiáját

gyengíteni

ter, Stadion gróf hivatali ideje alatt;

kívánták,

csehországi német arisztokrata család

hogy m e g t e r e m t s é k a m ű k ö d é s ü k feletti

tagjaként a cseh és általában a szláv

állami ellenőrzés jogi kereteit és intézmé­

nemzeti mozgalmak nyelvi-kulturális

nyeit. Magyarországon ráadásul a refor­

igényeinek támogatója az 1840-es

m á t u s egyházat a k o r m á n y z a t a magyar

években, a felvidéki szlovákok nyelv­

forradalmi lázadás egyik fő intézményes

használati törekvései jegyében nyíltan

„fészkének" tekintette. 1850. február 10-én

bírálta a magyar liberális reformmoz­

H a y n a u a p r o t e s t á n s egyházak szigorú ál­

galom nemzetiségpolitikai elveit. 1849

lami felügyeletét rendelte el: az egyete­

nyarától 1860. októberig vallás- és ok-

m e s és kerületi felügyelők és főgondnokok,

Led Thun arckepe

azaz az egyházkerületek élén álló világiak

tikus, a birodalmi centralizmus ellensúlyaként a föderatív történeti

állásait megszüntette, feladatukat a szuper­

hagyományokhoz való korlátozott visszatérés programját képviselte.

i n t e n d e n s e k r e bízta - azaz kizárta a vilá-

tatásügyi miniszter, konzervatív poli­

Szuper­ intendens A magyarországi pro­ testáns egyházakban a kerületi egyházi elöljáró, aki püspöki hierarchikus hatalom­ mal rendelkezik.

A görög katolikus egyház szertartásaihoz használt pecsételők a nyíregyházi Görög Katolikus Egyház­ művészeti Gyűjteményből, 19. század

hez tartozott, de a tanároknak le kellett tenniük az állami tanítóvizsgát. Az iskolák­ ban csakis a minisztérium által jóváhagyott tankönyveket volt szabad használni. Bizto­ sította a pátens az egyházak számára az egyházi, oktatási alapok feletti rendelkezési jogot, a minisztérium főfelügyelési jogá­ nak fenntartásával. Az egyes egyházközsé­ gek szabadon választhatták lelkészeiket és tanítóikat. Hatévenként zsinatot tarthattak királyi biztos jelenléte nélkül. Az egyházke­ rületek élén álló szuperintendenseket és vi­ lági gondnokokat szabadon választhatták. A szuperintendesek éves állami pénzügyi támogatásra is számíthattak. A pátens út­ ján tehát kaptak olyan jogokat is ezek az egyházak, melyeket korábban nem élvez­ tek, bár teljes jogegyenlőségről a katoli­ kus egyházzal még nem lehetett beszélni. Ugyanakkor azonban a pátens elrendelte az egyházkerületi határok módosítását a közigazgatási kerületi beosztásnak meg­ felelően, azaz az addigi négy kerület helyett hat kerület létrehozását. A zsinatokat is a miniszter hívta egybe, határozataik még szétküldetésük előtt a vallás- és oktatás­ ügyi minisztérium elé voltak terjesztendők, mely azokat, ha törvényellenesnek vagy illetéktelennek ítélte, felfüggeszthette. A pátens tehát az autonómia jelentős kor­ látozását és az állami ellenőrzés erősítését irányozta elő, s önmagában az, hogy az ál­ lami-uralkodói hatalom pátens útján jogot formált az egyházak alkotmányának meg­ határozására, sértette az a u t o n ó m egyház elvét. Az egyházközségek és kerületek ezt követő hangos tiltakozó hulláma jelentet­ te 1849 óta az első országos kiterjedésű, szervezett kormányellenes demonstráció­ sorozatot. Végül az uralkodó 1860. május

Josip Rajacic képmása szág egész - protestáns és katolikus - köz­ véleménye. Az ortodox egyházzal kapcsolatban két fő probléma foglalkoztatta a kormányza­ tot. Egyrészt igyekeztek érvényesíteni az uralkodó jogát a püspökök kinevezésére és áthelyezésére Josip Rajacic szerb pát­ riárkával szemben. Másrészt a r o m á n hí­ vek saját r o m á n metropolita kinevezését és a r o m á n egyházkerület elkülönítését igé­ nyelték. Végül erre csak 1864-ben kerülhe­ tett sor. További konfliktusokhoz vezetett Erdélyben a görög katolikus és az ortodox felekezet konfliktusa az 1848-1849-ben, il­ letve azt követően az ortodox egyházba „visszatért" egyházközségek és azok temp­ lomai, vagyontárgyai

fölött

t á m a d t vi­

ták tekintetében. A kormányzat ugyanak­ kor pénzügyi segélyekkel elősegítette az 1848-1849-ben megsérült ortodox t e m p ­

15-én az egyes egyházközségek választá­

lomok újjáépítését Erdélyben, a Bánátban

sára bízta, hogy a pátens rendelkezéseit elfogadva szervezik-e meg magukat, avagy nem, tehát tulajdonképpen visszavonta

szintén a lázadás fészkének tekintette. Hay-

és a Vajdaságban. Az izraelita felekezetet

a kormányzat

nau 1849-ben a magyarországi izraelita hit­

a pátenst, s a protestáns egyházakat viszszahelyezte 1848 előtt élvezett jogaikba. A magyar nemzeti mozgalom első nagy

községekre 2,3 millió forint hadisarcot vetett

politikai sikereként ünnepelte ezt az or­

ben engedélyezte, hogy az időközben 1 mil­

ki. Az uralkodó azonban 1850 szeptemberé­ lió forintra leszállított összegből izraelita is-

kólák állami segélyezésére szolgáló alapot hozzanak létre, melyből egy rabbiképző in­ tézet és minden kerületben egy-egy minta főelemi iskola létesítését határozták el. A gazdasági tevékenység liberalizálása az év­ tized folyamán, valamint az osztrák polgári törvény bevezetése Magyarországon kedve­ ző gazdasági feltételeket teremtett a magyar­ országi zsidóság számára is, főképp az ipar területén. Ugyanakkor 1853 őszén az ural­ kodói pátens az egész birodalomra vonat­ kozóan újra életbe léptette az 1848. január 1-je előtt fennálló szabályokat, amelyek til­ tották izraeliták számára ingatlanok és föld­ birtokok szerzését, de a már megtörtént in­

utolsó rendelkezéseket is. 1849-ben a zsidó községek autonómiáját felfüggesztették, fel­ számolták az elöljárók választását. 1851 -ben azokat hitközségekké alakították, azaz mű­ ködésük ezután csak a hitélet szervezésére, jótékonysági és tanügyi kérdésekre terjed­ hetett ki. Igen dinamikusan fejlődött az évtized folyamán a zsidó iskolaügy, az 1850-ben létező 50 iskolával szemben az évtized végére már több mint 300 iskola m ű k ö ­ dött, ám a katolikus papság felügyelete alatt, s belső tan­ rendjük a keresztény iskolák működését követte.

gatlan-tulajdonszerzés jogérvényét a pátens elismerte. A korlátozás 1860 elejéig állt fenn, ekkor felszámolták a letelepedésüket és szabad foglalkozásűzésüket korlátozó

Szédertál, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár anyagából, 19. század közepe

A pesti Dohány utcai zsinagóga. Színezett litográfia, 1860 köríjl

Az oktatás szervezeti reformja

A Thun

miniszter

irányításával

folyó

nyabbak voltak. A leánygyermekek iskola­

térő értékelések olvashatók. Az azt

látogatása mintegy 15-20 százalékkal ma­

pozitívan értékelők mindenekelőtt az ok­

radt el a fiúkétól.

tatás színvonalának emelésére és az iskola­

Az elemi oktatási intézmények fenntar­

rendszer megújítására tett erőfeszítéseket

tása az egyes egyházközségek feladata volt,

tartják szem előtt, elsősorban a középfokú

állami támogatást csak Erdélyben, a r o m á n

és felsőfokú oktatás terén. Másfelől azon­

népiskolák esetében látott a k o r m á n y in­

ban a német oktatási nyelv bevezetésének

dokoltnak, amely más tekintetben is ösztö­

igénye és gyakorlata az oktatás minősége

nözte az addig hátrányos helyzetű nemze­

terén elért eredményekre is árnyékot vet. Az elemi iskoláztatást illetően n e m vál­ tozott lényegesen a szabályozás az 1777-es Ratio

Educationis

rendelkezéseihez viszo­

nyítva. Az iskolaköteles életkor továbbra is 6-12 év volt, a szülők pénzbírság terhe alatt kötelesek voltak gondoskodni gyer­ mekeik iskolába járatásáról. A bírsággal való fenyegetés eredményeképpen sikerült lényegesen javítani az iskolalátogatási mu­ tatókat. 1858-ban a német lakosság eseté­ ben az iskolakötelesek 63-92 százaléka lá­ togatta az iskolát, a magyarok esetében ez 48-68 százalék között mozgott, a legala­ csonyabb érték a r o m á n népességet jelle­ Iskolából hazatérő gyermekek

a mutatók egészen bizonyosan még alacso­

oktatáspolitikáról egymástól igen el-

mezte 34-58 százalékkal, de a területi meg­ oszlás is igen sokszínű volt. Erdélyben ezek

tiségek (mindenekelőtt a r o m á n és a rutén) alapfokú oktatásának fejlesztését, új isko­ lák

létesítésének

elősegítésével,

hiányzó

tankönyvek készíttetésével és képzett taná­ ri gárda kialakításának terveivel. Az elemi iskolák oktatási nyelve a diákok többsé­ gének anyanyelve volt, de a negyedik osz­ tályban előírták a n é m e t nyelv kötelező tárgyként való oktatását. Az elemi iskolák túlnyomó többsége azonban csak legfel­ jebb két osztállyal m ű k ö d ö t t . Az oktatási kormányzat igen fontos kérdésnek tekin­ tette a tanítóképzés színvonalának egysé­ gesítését és emelését is, állami tanítóképző intézetek létesítését, illetve a m á r m ű k ö d ő k átszervezését; a m á r m ű k ö d ő , de tanítói oklevéllel n e m rendelkező tanítókat is kö­ telezték a vizsga letételére. A középfokú oktatásban teljesen új in­ tézményi rendszer jött létre, ami közel száz évre megalapozta a magyarországi oktatási rendszert. T h u n 1849 őszén a birodalom egészében új szabályozást vezetett be, az úgynevezett Entwurfot, amely azonnal al­ kalmazásra került Magyarországon is. A ko­ rábban létező hatosztályos gimnáziumok helyett nyolcosztályos főgimnáziumok jöt­ tek létre a

10-18 éves korosztály részé­

re (illetve négyosztályos algimnáziumok a 10-14 évesek számára), a képzés érettségi vizsgával zárult. Emellett létrejött a reális-

kólák hálózata a m é r n ö k i és a gyakorlati

tosítani a német nyelv és a tartományi nyel­

orientáltságú

közgazdaságtan)

vek elsajátítására. A katolikus gimnáziu­

tárgyak tanítására, bevezették a középfokú

m o k irányításába, az oktatás tartalmába

intézményekben a szaktanári rendszert.

és szervezetébe, a tanárok alkalmazásába

A rendelet p o n t o s a n meghatározta a taná­

a kormányzat a létrehozott tanfelügyelői

rok létszámát, a kötelező és választható tár­

hálózaton keresztül közvetlenül is beleszól­

gyak körét. Ó r a t e r v m i n t á t tartalmazott,

hatott, a protestáns intézmények felett az

amelyet követve az intézmények alakíthat­

egyházi autonómia folytán csak általános

ták ki saját t a n m e n e t ü k e t . A megfelelő tan­

felügyeleti jogot gyakorolhatott. Ezek ese­

könyvek kiválasztását a tanárokra bízták,

tében a nyilvánossági jog megadása, illetve

a k o r m á n y csak jóváhagyási jogot gyako­

megtagadása jelentett hatékony eszközt.

(például

rolt. Az új szabályozás bevezette az úgyne­

Az Entwurf tartalmilag is megújította

vezett nyilvánossági jogot. Nyilvános jogú

a középfokú oktatást, átrendezte a tantár­

intézménynek az a gimnázium számított,

gyak közötti arányokat, s a klasszikus nyel­

amely az Entwurf előírásainak m i n d e n te­

vek, az irodalom és a történelem mellett

kintetben megfelelt, s a kormányzat csak az

nagyobb súlyt helyezett a matematikai és

ilyen

a természettudományos műveltségre, ami

intézményekben szerzett bizonyít­

ványt ismerte el. Az Entwurf az anyanyelvű

feltétlenül előrelépést jelentett az 1848 előt­

oktatás mellett foglalt állást, vegyes lakos­

ti viszonyokhoz képest. A tartalmi újítások

ságú területeken akár két oktatási nyelvet is

fogadtatása azonban igen ambivalens volt:

megengedett vagy osztályonkénti, vagy szak­

egyrészt konzervatív-katolikus oldalról éles

tárgyak szerinti bontásban, a magánintéz­

támadások érték a kereszténység szelle­

mények oktatási nyelvét pedig az alapító

miségét n e m kellően előtérbe állító jellege

határozhatta meg. M i n d e n iskolában taní­

miatt, másrészt tetten érhető volt az okta­

tani kellett a diákok anyanyelvét és annak

tási kormányzat azon célkitűzése, hogy az

irodalmát, valamint lehetőséget kellett biz­

állampolgári tudat kialakítása szempontjá­

A budai főreáliskola épülete. Színezett litográfia

„ Tudósítvány a pesti hegyes tanítórendi nagy gymnasiumról...", 1857

ból fontos szerepet játszó tárgyakon (anya­

első években az irányelv az volt, hogy az

nyelvi irodalom, történelem, földrajz) ke­

adott vidék többségi nemzetének nyelve le­

resztül a nemzeti tudat helyett a birodalmi

gyen a gimnázium tannyelve. 1849 őszén,

összbiroda-

1850 folyamán a katolikus gimnáziumo­

lom eszményét igyekezzenek belecsepeg­

kat meghatározott „nemzetiségű" intéz­

összetartozás-tudatot

és

az

ményeknek nyilvánították a magyarorszá­

tetni a tanulókba.

Tanodái bizonyítvány, 7866

Nagy súlyt fektetett az oktatási kor­

gi kerületekben éppúgy, ahogy Erdélyben

mányzat a tanárok felkészültségének javí­

vagy a Vajdaságban is, s ennek alapján

tására. Vizsga letételére kötelezte őket, de

igyekeztek meghatározni az oktatási nyel­

a vizsgát egészen 1862-ig csak Magyaror­

vet. Az intézmények t ú l n y o m ó többségé­

szágon kívül lehetett letenni, s a vizsgakö­

ben egyébként 1850-185l-ben nem válto­

vetelmények tartalmazták, hogy képesek

zott a tanítási nyelv az 1840-es években

legyenek tantárgyukat németül is oktatni.

kialakult gyakorlathoz képest, lényegében

A német

a m á r 1844-ben is külön elbírálás alá eső

tannyelv részleges bevezetése

megkönnyítette más tartományokból ér­

intézményekben

kező tanárok alkalmazását egyes intézmé­

tannyelvűséget, illetve váltották fel a latin

nyekben, átfogó kimutatásokkal azonban

tannyelvet leginkább a

n e m rendelkezünk e téren.

esetekben a szlovákkal. A vegyes lakossá­

A

középiskolákkal

mányzati

politika

kapcsolatos

legvitatottabb

kor­ kérdé­

se kétségtelenül az oktatási nyelv volt. Az 1844. évi 2. törvénycikk, az úgynevezett nyelvtörvény

előírta

a

magyar

tanítási

nyelv bevezetését a középfokú oktatásban, de egy helytartótanácsi rendelet tizenhét, zömmel nem magyarok által lakott terüle­ ten m ű k ö d ő gimnázium számára engedé­ A királyi katolikus egyetemi főgimnázium tanári kara, 7862

lyezte a latin oktatási nyelv megtartását, néhány azonban nem élt a lehetőséggel, és bevezette a magyar nyelvet. 1849 után az

állították le a

magyar

némettel, egyes

gú területeken igen nagy eltérések voltak: a szlovákok lakta felvidéki területeken jó néhány intézményben bevezették a szlová­ kot egyedüli vagy második tannyelvként, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánságban m á r ekkor a német tannyelv bevezetése kezdő­ dik el, Erdélyben a szászföldi intézmények kivételével marad a magyar oktatási nyelv. A megszervezett állami reáliskolákban kez­ dettől német nyelvű oktatás folyt. A pro­ testáns intézmények oktatási nyelvében köszönhetően a szigorú korlátok között, de mégiscsak m ű k ö d ő a u t o n ó m intéz­ ményrendszernek - ekkor még lényeges változás n e m történik. 1853-1854-től kez­ d ő d ő e n azután a kormányzat a felsőfokú tanulmányokra való előkészítés szükséges­ ségére hivatkozva megkezdi m i n d e n h o l az áttérést a német oktatási nyelvre. 1855 ele­ jén miniszteri rendelet a német nyelvet az algimnáziumokban kötelező tárggyá mi­ nősítette, a főgimnáziumok első osztályá­ tól kezdve pedig néhány tárgy németül való oktatását írta elő. E tantárgyak számát azután a magasabb osztályokban növelni kívánták, s az érettségi vizsgán is a tanuló­ nak mindkét oktatási nyelven számot kel­ lett adnia tudásáról. Az év végén újabb rendelet jelent meg, amely előirányozta, hogy ahol lehet, a felső osztályokban a hit-

Az eperjesi evangélikus líceum. Litográfia, 1866

tan és az anyanyelvi nyelvtan és irodalom

gyományos intézményi formák, de az ok­

kivételével m i n d e n tantárgyat németül ad­

tatás tartalma átalakult. Új intézményként

janak elő.

a reáltudományok fejlesztésének igényével

1856 márciusában egy újabb

rendelet az erre való áttérésére hároméves

1850-ben létrejött a József ipartanoda és

határidőt szabott, ezt azonban ugyanezen

a bölcsészkari mérnöki intézet egyesítésé­

év decemberében négy évre változtatták.

vel az úgynevezett polytechnikum, ame­

E rendeletek természetszerűleg kiterjedtek

lyet 1856-ban műegyetemmé szerveztek át.

rendelkező vala­

Felmerült még egy erdélyi egyetem alapí­

m e n n y i intézményre, így a protestáns isko­

tásának terve Nagyszebenben, de az n e m

lákra is, a m e n n y i b e n azok nyilvánossági

valósult meg.

a nyilvánossági joggal

jogra igényt tartottak. Az iskolák egy sora

Az egyetemi képzés területén T h u n célja

igyekezett nyíltan vagy bújtatottan ellen­

a szakszerűség és az oktatás színvonalának

állni, például az úgynevezett segédnyelvek

emelése, ugyanakkor a hallgatók választási

alkalmazásával.

visszaemlékezé­

szabadságának érvényesítése volt. A felvé­

sekből tudjuk, hogy a t a n á r o k nemritkán

telt a gimnáziumi érettségi vizsga letételé­

a látszat kedvéért n é h á n y n é m e t m o n d a t o t

hez kötötték. A m á r említett elv alapján,

Korabeli

m o n d t a k az órák elején, majd áttértek va­

miszerint kizárólag a n é m e t és az olasz

lamely m á s nyelvre, amit a diákok jobban

nyelv elég kiművelt t u d o m á n y o s ismeretek

értettek. T h u n végül 1859 augusztusában

átadására és befogadására, T h u n az egyete­

visszavonni kényszerült e rendeleteket, bár a n é m e t írásbeli és szóbeli vizsgát továbbra is fenntartotta az érettségin. A felsőfokú oktatás legfontosabb intéz­ ményei a Pesten m ű k ö d ő egyetlen t u d o ­ mányegyetem és a hároméves jogi képzést nyújtó állami, illetve felekezeti jogakadé­ miák voltak. A pesti egyetemen az oktatás nyelve a hagyományos latin mellett a ma­ gyar volt. 1849 u t á n m e g m a r a d t a k a ha­

mi oktatás t ú l n y o m ó német nyelvűségéhez ragaszkodott, bár - igaz, átmenetinek te­ kintett - engedményekre is hajlandó volt. Az évtized végéig h á r o m nyelven, magya­ rul, latinul és németül folytak az előadá­ sok, de állandó nyomás nehezedett az ok­ tatói

karra

a

nemet

nyelvű

előadások

számának szaporítása érdekében. Az ál­ lamvizsgákat

az

1855-1856-os

tanévtől

kezdve m á r németül kellett letenni (legfel-

I. Ferenc József fogadása Orosházán, 1857. Színezett litográfia

A pesti orvosi kar díszbotja

jebb egy tárgy kivételével). Az egyetemi ad­

fontolások miatt, mivel a jogakadémiai ta­

minisztráció miniszteri utasításra németül

nulóifjúság a liberális politikai erők legel­

folyt. Ugyanakkor az egyetemen m ű k ö d ö t t

szántabb t á m o g a t ó i n a k s z á m í t o t t koráb­

egy-egy tanár a magyar, a német nyelv és

ban is. Mivel elsődlegesen a j o g a k a d é m i á k

irodalom és a szláv nyelvek és irodalom mű­

képezték a leendő állami hivatalnokokat,

velésére. A hallgatók már 1857-ben, az or­

a n é m e t nyelvű oktatás bevezetése itt a né­

szágba érkező uralkodói pár látogatása

m e t hivatali nyelv bevezetése elengedhetet­

alkalmával is fontolgatták egy petíció fo­

len előfeltételének számított. A megfelelő

galmazását a magyar nyelvű oktatás érde­

tanerők hiánya, az i n t é z m é n y e k v o n a k o ­

kében, 1859 októberében aztán a jog- és

dása a z o n b a n itt is csak nagyon lassú előre­

orvostanhallgatók valóban kérték az ural­

haladást tett lehetővé.

kodótól, hogy a magyar legyen a kizárólagos

összességében m e g á l l a p í t h a t ó , h o g y az

oktatási nyelv. A kérvényt azonban Alb­

oktatás m i n d e n k é p p e n az 1849 u t á n i m a ­

recht főherceg n e m volt hajlandó átvenni,

gyarországi k o r m á n y z a t egyik sikerágaza­

egy joghallgatót a szervezők közül elbo­

ta volt: sikerült a t a n u l ó l é t s z á m o t s z á m o t ­

csátottak. A tanári karban az évtized ele­

tevően

jén politikai szempontú alapos tisztogatást

középfokon és felsőfokon részben meg­

végeztek. Elbocsátották a szabadságharc so­

újítani, s e m e l n i az o k t a t á s színvonalát.

rán valamilyen formában kompromittáló­

U g y a n a k k o r a felső- és a középfokú okta­

dott tanárokat. 1850 elején felmerült még az

tásban a közigazgatáshoz és az igazságszol­

a terv is, hogy az egyetemet a renitensnek te­

gáltatáshoz viszonyítva is erősebb n y o m á s

növelni,

az

oktatás

szervezetét

kintett Pestről a lojális Budára telepítik át,

nehezedett az intézményekre a németnyel-

de végül ez n e m valósult meg. A nemzeti

vűsítés érdekében, s e tekintetben m i n t h a

szempontokon felülálló tudományosság je­

el is veszítette volna realitásérzékét a kor­

gyében megindult más tartománybeliek al­

mányzat, a m i k o r úgy vélte, 3-4 év alatt

kalmazása is az intézményben.

szinte teljesen át lehet térni a n é m e t okta­

A jogakadémiák számát jelentősen csök­ kentette T h u n , elsősorban politikai meg­

tási n y e l v r e . Í g y aztán a k u d a r c is igen lát­ ványos volt.

A művelődés színterei: sajtó, színházak, egyesületek Az ország lakossága előtt a politikai cselekvés útjai bezárultak 1849 őszén. Ahogy

a

politikai

remények

szava nem hat, a társas élet magánkörében, s ha itt is elhanyagoljuk, elvész az örökre

az

al­

s visszahozhatatlanul." De n e m volt ez

kotmányosság életbe léptetésére 1851 fo­

másképp a n e m magyar lakosság körében

lyamán végképp szertefoszlottak, a nemzeti

sem. Valamennyi nemzeti csoport elitje

eszméhez való ragaszkodás és a kormány­

igyekezett hasonló intenzitással kihasznál­

zattal szembeni érzelmek demonstrálásá­

ni a civil társadalom szerveződési formái

nak elsődleges terepe a társasági-kulturális

nyújtotta lehetőségeket. Tisztában volt ez­

élet lett. A magyar nyelv művelése, a társa­

zel a kormányzat is, s e szféra szigorú ellen­

dalmi érintkezésben való használata, az

őrzésére törekedett annak érdekében, hogy

irodalom, a magyar nyelvű színjátszás pár­

a civil szerveződések ne lehessenek vele

tolása a nemzeti célkitűzések megvalósítá­ sának - a politikai tevékenységet is részben pótló - formái lettek újra. A sajtó rendsze­ resen ostorozta a nemzeti nyelvet elhanya­ goló, az i r o d a l o m é r t áldozatokat n e m ho­

szemben

ellenséges

politikai

törekvések

menedékhelyei. Különösen h á r o m terület szabályozása bírt jelentőséggel: az egyesü­ leti tevékenység, a nyomtatott sajtótermékek megjelentetése és a színházak működése.

zó polgárokat, s m i n d e n pozitív példát

1852 novemberében jelent meg az egye­

nagy lelkesedéssel fogadott. A legszebben

sületek működését szabályozó császári pá­

talán Deák F e r e n c fejtette ki ezt a gondola­

tens. Ez tiltotta bármely „a törvényhozás

tot egy levelében

vagy közigazgatás körébe eső" célokat ki­

1857-ben: „...csak egy nemzeti­

tűző, azaz bármely politikai egyesület m ű ­

ségünket. De ez is a h a t a l o m folytonos

ködését. Egy egyesület megalakulásához az

kincsünket

menthettük

meg:

m e g t á m a d á s a i n a k van kitéve, s leszorítva a nyilvános élet teréről, csak ott ápolhat­ juk, ott tarthatjuk fenn azt, hová a h a t a l o m

Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története. Pesi, 1851

alapszabálynak és a szervezet jogi képvise­ lői névsorának benyújtása után a helytartó engedélye kellett.

1853—1854-ig a z o n b a n

Az épülő Vigadó a pesti Duna-parton, 1863 körül

A Magyar Tudományos Akadémia épülete. Slowikowski Ádám színezett litográfiája, 19. század második fele

a még érvényben levő ostromállapot spe­

A sajtótermékek felügyeletére vonatko­

ciális rendelkezései is korlátozták az egye­

zóan 1852 tavaszán lépett életbe az új ideig­

sületek tevékenységét. Az egyesületi moz­

lenes sajtórendtartás, amely szerint a m á r

galom mint az állampolgári öntevékenység

kinyomtatott újságokat egy órával, egyéb

szervezeti kerete nem állt összhangban a te­

nyomtatványokat pedig h á r o m nappal a

kintélyelvű uralkodói abszolutizmus politi­

megjelenés előtt az illetékes r e n d ő r i ható­

kai intézményrendszerével, ezért az egyesü­

ságok mellett m ű k ö d ő könyvvizsgáló bi­

letek működését jól érezhető kormányzati

zottságnak be kellett m u t a t n i , s ha az n e m

gyanakvás kísérte. Ráadásul - törvényes

emelt kifogást, a sajtóterméket forgalomba

politikai játéktér és a u t o n ó m helyi közigaz­

lehetett hozni. Az esetleges nagy anyagi

gatás híján - működésük valóban elkerül­

veszteség elkerülése érdekében természete­

hetetlenül rejtett politikai törekvésekkel te­

sen maguk a kiadók és szerkesztők igyekez­

lítődött. 1848-ban körülbelül 500 egylet

tek öncenzúrát alkalmazni. A hatóságok

m ű k ö d ö t t Magyarországon, míg Erdélyben

meginthették a megítélésük szerint az elő­

körülbelül 100, legtöbbjük kaszinó, olva­

írások ellen vétő lapokat, h á r o m megintés

sótársaság volt. Lényeges számbeli vissza­

után ideiglenesen vagy véglegesen vissza­

esés 1849 után csak Erdélyben következett

vonhatták a kiadási engedélyt. Ez a szabályo­

be, de a működési feltételek a kormányzat

zás kisebb módosításokkal egészen 1867-ig

szigorú ellenőrzésének árnyékában sokkal kedvezőtlenebbek voltak, mint a megelőző évtizedben. N e m a dinamikus fejlődés, in­ kább a stagnálás jellemezte ezeket az éveket ebből a szempontból. M i n d e n létező egye­ sületnek újra be kellett

nyújtani

alap­

szabályát, hogy m ű k ö d é s ü k újrakezdését engedélyezzék.

A

Magyar T u d o m á n y o s

Akadémia például csak 1858-ban kezdhet­ te meg újra működését, mivel a kormány­ zat ragaszkodott annak a p o n t n a k a törlé­ séhez, hogy az intézmény a t u d o m á n y o k magyar nyelven való művelésének előmoz­ dítását célozza.

életben m a r a d t Magyarországon (sőt Er­ délyben még tovább, 1871-ig). Igen magas kaució letétele volt szükséges politikai la­ pok indításához.

1852-ben egy hivatalos

rendelet megtiltotta az újságok egyedi áru­ sítását, ettől kezdve csak előfizetők számára lehetett forgalmazni. Mindez biztosította a kormányzat számára a sajtó közvetlen kézben tartását. A könyvkiadást illetően meg kell említenünk ugyanakkor azt a ren­ delkezést, amely a kiadókat a megjelentetett kiadványokból egy kötelespéldány beszol­ gáltatására kötelezte a Belügyminisztérium könyvtára számára, a kötelespéldány-rend-

szer bevezetése ugyanis jelentős mértékben

egyeztethető össze, vagy ami a közerköl­

hozzájárult a m o d e r n könyvtári állomány

csöt vagy a vallást sértené. A rendelkezések

gyarapodásához. Az évtized az időszaki saj­

megsértőinek pénzbüntetéssel vagy akár

tó terén bizonyos vonatkozásokban előre­

h á r o m hónapnyi fogsággal kellett számol­

haladást is hozott magával a birodalom

niuk. 1851-ben az öt magyarországi ke­

egészében, de Magyarországon is. Bár a p o ­

rületben összesen 16 színház m ű k ö d ö t t ,

litikai sajtótermékek száma 1848-hoz vi­

Erdélyben h á r o m , a Szerb Vajdaság és

szonyítva lényegesen csökkent, a szépiro­

Temesi Bánságban pedig kettő. A színház

dalmi

vonatkozásában

- a szépirodalomhoz hasonlóan - m á r

viszont igen impozáns fejlődésnek lehe­

a reformkorban is a nemzeti nyelv és kul­

tünk tanúi. A kormányzat a birodalom né­

túra ápolásának és megőrzésének fontos

pei nyelveinek mindegyikén létrehozott, il­

eszköze volt a magyar társadalom számá­

letve támogatott egy-egy hivatalos újságot

ra. Még nagyobb szerepet kapott

és

a

szaklapok

a n é m e t nyelvű sajtón kívül, amelynek ki­ emelt finanszírozását természetesen szin­ tén nagyon fontos feladatnak tekintették. A kormányzat igyekezett a könyvkiadás te­ rén is t á m o g a t n i a n e m magyar nyelvű n y o m d a t e r m é k e k megjelentetését. A magyar i r o d a l o m és művelődés felté­ telei az 1849-et követő első években érezhe­ tően kedvezőtlenebbekké váltak. A megelő­ ző évtized nagyjai kényszerűen elhallgattak, a magyar irodalmi életet is alapjaiban meg­ rázta

1848-1849 nagy történelmi sokkja.

Az évtized m á s o d i k felére azonban kon­ szolidálódott a helyzet, s a k o r m á n y z a t i n y o m á s árnyékában a magyar irodalom új­ ra a nemzeti t u d a t őrzője és fenntartója lett, ahogy az a reformkor hajnalán is volt. A színházak és színházi társulatok mű­ ködési

feltételeit

1850.

novemberi

a

belügyminisztérium

színházi

rendszabálya

h a t á r o z t a meg. M i n d e n új b e m u t a t a n d ó d a r a b előadásához az a d o t t t a r t o m á n y ve­ zetőjének engedélye kellett. De ha m á r a b e m u t a t ó r a valamely településen sor ke­ rült, ugyanazon t a r t o m á n y o n belül újabb b e m u t a t ó alkalmával n e m kellett engedé­ lyért folyamodni. Ugyanakkor az engedélyt b á r m i k o r vissza lehetett v o n n i . A helyi r e n d ő r i hatóságok hatáskörébe tartozott az egyes előadások felügyelete, jogosultak voltak azok az egyes előadásokat megtilta­ ni, sőt m á r megkezdett előadást is felfüg­ geszteni. Az előadásokból pedig száműzni kellett m i n d e n t , a m i az uralkodó iránti lo­ jalitással és a fennálló államrenddel n e m

1849

után, a m i n d e n n a p o s a p r ó csatározások­ ból álló küzdelem a magyar közönség és

Remény. Irodalmi és művészeti évkönyv. Pest. 1861

a kormányzati szándékok között a leglát­ ványosabban a színházügy területén b o n ­ takozott ki, a magyar közvélemény számá­ ra a magyar szó szentélye lett a színház. Magyar színházba járni mintegy politikai állásfoglalásnak is számított. A rendőrsé­ gi jelentések tele voltak az előadásokon történt nemzeti szellemű demonstrációk híreivel: a szándékos és félreérthetetlen színpadi bakik és áthallások történetei­ vel, nyílt demonstrációkkal: dörgő tapsok­ kal és füttyszókkal. A kormányzat viszont igyekezett a nagy kerületi k ö z p o n t o k b a n a német nyelvű színjátszást titkolt állami szubvenciókkal is segíteni - n e m sok si­ kerrel.

Gróf Nákó Kálmánné egy jótékonysági hangversenyen a Nemzeti Színház színpadán, 1860

Politikai dermedtség és társasági aktivitás politikai társadalom az 1850-es években Határainkon innen • 62 Határainkon túl • 67

Határainkon innen

Az 1850-es évek kormányzati politikája

ménye ebben az évtizedben a magánélet

öntetű elutasításába ütközött. A nagy

köreibe való visszahúzódás volt, a m á r em­

1848—1849-

lített passzív rezisztencia jegyében a köz­

ben, majd az azt követő kivégzés- és be­

ügyekben való véleménynyilvánítástól való

nemzeti vállalkozás kudarca

nagy megrázkódtatást

tartózkodás, a „rémhírterjesztés", a nem­

jelentett a magyar társadalom számára.

zeti színek hangsúlyozott használata a női

M o n d h a t n i , a fegyverletétellel szinte egy

és férfiviseletben, a Kossuth-kalap, a tiltott

börtönzéssorozat

Kézbilincs formájú karkötő

és b ü n t e t t e . A magyar társadalom alapél­

a magyar politikai társadalom egy-

időben megindult a forradalmi időszak

körszakáll viselete, az állami dohánykeres­

mítosszá válása. A szabadságharc katonai

kedelmi m o n o p ó l i u m

letiprása természetesen hívta életre a köze­

ként a pipázásról való ö n k é n t e s lemondás,

elleni

tiltakozás­

li újrakezdés varasát éppúgy, mint a b ű n ­

a forradalmi időszakra emlékeztető relik­

bakkeresés lelki mechanizmusait. Kossuth

viák, bilincset formázó karperecek viselete

Lajos és a külföldre távozott magyar veze­

az Aradon kivégzett h o n v é d t á b o r n o k o k

tők is osztották ezeket az érzéseket és re­

nevének monogramjaival, fegyverek rejte­

ményeket, s igyekeztek tudatosan is ébren

getése, a forradalomra emlékező versek,

tartani azokat a magyarországi közvéle­

apokrif imádságok másolása és terjeszté­

ményben. Kossuth vidini levele, amelyben

se m i n d újra és újra felbukkanó esemény

Görgei Artúr árulásának tanával igyeke­

a rendőrségi jelentésekben. A vendéglők

zett megalapozni a legyőzhetetlen, csak

esti óráiban némileg „felborozva" gyakran

belső árulás folytán elbukott forradalom

hangzott fel egy-egy „Éljen Kossuth!" kiál­

mítoszát, széles körben ismertté vált. 1849

tás, a Kossuth-nóta vagy a Rákóczi-induló

őszén még n e m volt világos, hogy az 1848-

dallamai, családi Lajos-napi köszöntésnek

as európai forradalmi mozgalmak korá­

álcázva gyakran került sor Kossuth névnap­

nak vége, s nemcsak a magyar emigráció

jának megünneplésére. A bálokban a csár­

remélte, hogy a következő év egy újabb

dás vált közkedvelt demonstrációs formává,

forradalmi hullámot hozhat magával, s

többszöri ismétlését a r e n d ő r i hatóságok

annak hátszelében alkalom nyílik majd

tiltották, de erre a tánc időtartamának

a függetlenségi harc újrakezdésére. Már a

megnyújtásával válaszolt a közönség. A kor­

kultusz

mányzat igyekezett minél gyorsabban és

alakul ki Kossuth, „a magyarok M ó ­

szigorúbban megtorolni ezeket a vétsége­

zese" személye körül. Ez a Kossuth-

ket. 1851 decemberében kiterjesztették a

szabadságharc

idején

egyfajta

kultusz élt tovább a népköltészet ha­ gyományaiba

ágyazódva

a

következő

évtizedekben. A társadalom széles rétegei n e m az aktív

rendőrség büntetést kiszabó jogkörét. Szigorúan tiltott volt a politikai szervez­ kedés minden formája, s a korabeli sajtóvi­ szonyok sem tették lehetővé a szabad véle­

ellenállást, h a n e m „a lemondás nélküli

ménynyilvánítást. Az évtized során papírra

hallgatás"-t választották, n e m véletlenül

vetett politikai programok túlnyomórészt

Vörösmarty Szózata vált mintegy nemzeti

tükrözték a társadalom idegenkedését és el­

himnusszá ezekben az években, amelynek

utasító véleményét a kormányzati célkitű­

nyilvános éneklését a kormányzat tiltotta

zésekkel szemben. I m m á r o n a konzervatí-

kotmányosság népképviseleti elvét, de a fe­

Somssich Pál képmása

lelős parlamentáris kormány intézményét elutasították, s az 1848 tavasza előtti kor­ mányszéki rendszert kívánták újra felállíta­ ni. Nagy energiákkal fordultak a gazdasá­ gi, kulturális szervezetek támogatása felé, e területen zökkenőmentes együttműkö­ dés alakult ki a liberális vezető személyisé­ gekkel. A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia igazgatótanácsában például az elnök, Dessewffy Emil gróf helyetteseként Eötvös Jó-

vok is élesen szembehelyezkedtek a magyar alkotmányosság eltörlésével, bár az uralko­ d ó h á z h o z és személy szerint a császárhoz fűződő lojalitásukat igyekeztek m i n d e n le­ hető alkalommal kifejezésre juttatni, ezzel is hangsúlyozva a k o r m á n y z ó politikusok­ kal szembeni fenntartásaikat. Az egyeden p r o m i n e n s konzervatív vezető, aki magas politikai pozícióba került, Szőgyény László, az 1848 előtti magyar alkancellár volt a bi­ rodalmi tanács tagjaként. A többiek a hát­ térbe vonultak, Somssich Pál röpiratát Ma­ gyarországnak címmel

és királyának

(1850)

törvényes joga

a magyarországi

közvé­

lemény sérelmei legőszintébb és legkendőzetlenebb összefoglalásának tekintette. A konzervatív tábor két alkalommal (1850, 1857) is vállalkozott arra, hogy az uralko­ d ó n a k á t a d a n d ó m e m o r a n d u m formájá­ b a n a nemzeti sérelmek közvetítője legyen az u r a l k o d ó felé. A második m e m o r a n ­ d u m közel százharminc

aláírója között

megtalálhatjuk a katolikus klérus vezetőit, élükön Scitovszky János esztergomi érsek­ kel, a konzervatív arisztokrácia legtekinté­ lyesebbjeit, de a liberálisok egyes ismert személyiségeit is. A konzervatívok Magyar­ ország kívánatos ö n k o r m á n y z a t á n a k ki­ terjedésére v o n a t k o z ó a n az 1848. áprilisi törvények

előtti

viszonyokat

tekintették

irányadónak. Bár elfogadták a m o d e r n al­

Kossuth-nóta kottája

Eötvös József báró (1813-1871)

zsef báró, az igazgatótanács egyik tagjaként pedig Deák Ferenc tevékenykedett. A reformkori liberális mozgalom ve­

A reformkorban a liberális ellenzéken belül az ún. centralista cso­ port tagja, regényíró. 1848-ban a magyar kormány vallás- és okta­ tásügyi minisztere. 1848. szeptember végén Lamberg Ferenc báró altábornagy pesti meggyilkolása után családjával Bajorországba távozott, újságcikkeivel igyekezett segíteni a magyar szabadság­ harc ügyét a németországi sajtóban. 1850 végén tért haza Magyar­ országra, röpirataiban szakítást hirdetett 1848 perszonáluniós célkitűzéseivel, és a Habsburg Birodalom föderatív átszervezését h i r d e t t e . Írásait a magyar olvasóközönség nagy felháborodással fogadta. 1861-ben Deák köréhez csatlakozott. 1867-1871 között az Andrássy Gyula vezette kormány vallás- és oktatásügyi minisz­ tere, ő volt az egyedüli személy, aki a Batthyány-kormány tagjai közül ismét miniszter lehetett.

zérkarának

legtöbb

vezető

személyisége

külföldre távozott, illetve a megtorlás ál­ dozataként

életét vesztette,

avagy

éve­

kig börtönbüntetését töltötte. A két legna­ gyobb

tekintélyű vezető

a két korábbi

miniszter, Deák Ferenc és Eötvös József b á r ó volt. Deák - ahogy erről m á r szó esett - 1849 elején n e m önként, de visszavonult a közélettől, s vidéki visszavonultságát ön­ ként fenntartotta a szabadságharc további hónapjaiban, ahogy a neoabszolutizmus első éveiben is. Kortársai m i n t a p r o g r a m ­ alkotás következetességét a körülmények­ kel számoló, „bölcs mérséklettel", gyakor­ latias

politizálással

párosító

politikust

méltatták. Deák emellett m á r 1848 előtt is szerénységéről, egyszerű életviteléről, ki­ kezdhetetlen erkölcsi autonómiájáról volt híres. Közkedvelt társasági ember, aki m e r t köznapian közvetlen lenni személyes érint­ kezéseiben. Országos ismertségét tovább növelte, a m i k o r eladta Zala megyei birto­ kát s Pestre, az Angol Királynő Szállóba költözött. Sok látogatót fogadott, ajtaja délelőttönként nyitva állt, bárki felkeres­ hette, szívesen fogadta szivarfüstös beszél­ getések, anekdotázások közepette. Kerülte a nyílt politizálást, de a politikai passzivi­ tást közéleti aktivitással párosította: szinte m i n d e n gazdasági, irodalmi, közművelő­ dési kezdeményezés t á m o g a t ó i között ott találjuk. Deák „hallgatása" a politikai kér­ désekről az 1848-as örökség szimbólumá­ vá vált a magyar politikai közvélemény számára. A liberális t á b o r egyes személyi­ ségei, például az említett Eötvös József bá­ ró tollából megjelentek ugyan más progra­ m o k is, de az 1848-as törvényekhez való ragaszkodás vált egyre inkább „a" liberális tábor általánosan vallott - ha a nyilvános­ ság előtt egyelőre m é g n e m h i r d e t h e t ő programjává. A Magyarországon élők közül a fegyve­ Eötvös József. Madarász Viktor olajfestménye, 1873

res vagy politikai szervezkedésig csak keve­ sen jutottak el az évtized során. Noszlopi

Dessewffy Emil gróf (1814-1866) A Konzervatív Párt egyik vezetője 1848 előtt és után, igazi „szürke eminenciás", aki állami vezető pozíciót sohasem vállalt, de a konzervatívok programalkotó teoretikusaként több évtizeden keresztül lényeges befolyással rendelkezett; 1848-1849-ben a bécsi politika meghatározó személyiségei­ hez intézett memorandumaiban kíméletlen leszámolást hir­ detett a magyarországi forradalom és függetlenségi küzdelem vezetőivel, támogatta az orosz intervenció tervét. 1856-1866 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a Magyar Földhitelintézet felállításának kezdeményezője. Az 1860. évi októberi diploma egyik megalkotója.

Gáspár ( d u n á n t ú l i kormánybiztos 18481849-ben)

1849

őszén

gerillacsapatokat

szervezett a Bakonyban, hogy az újabb for­ radalom kitöréséig is rajtaütésekkel, kisebb akciókkal nyugtalanítsa a császári csapato­ kat, s ébren tartsa az ellenállás szellemét. Makk

József (honvéd

egykori k o m á r o m i

tüzérparancsnok,

kapituláns)

Kossuth

megbízólevelével Törökországból tért haza s látott hozzá egy földalatti szervezet létre­ hozásához Magyarországon és Erdélyben 1851 őszétől. Ez volt a legnagyobb szabású mozgalom. Céljuk az volt, hogy előkészü­ leteket tegyenek egy majdani újabb függet­

Dessewffy Emil arcképe. Vasárnapi Újság, 1862

lenségi küzdelemre. Pesten Kossuth n ő ­ vére, Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsu­ zsanna lakásán jött létre egyfajta központ, fiainak nevelője, Jubál Károly fogta össze a szálakat. E szervezkedés tagja volt a fe­ rences szerzetes, Gasparich Killit is. Er­ délyben a Székelyföldön mintegy hatvan szervezkedőt tartóztattak le 1853 őszén, vezetőjük Török János, a marosvásárhelyi református kollégium tanára volt. A szer­ vezkedés leleplezése után körülbelül hu­ szonöt személyt végeztek ki. Ugyanez lett a sorsa az ugyancsak Kossuth megbízásá­ ból Bécsbe érkező Piringer Mihálynak és

Az Angol Királynő Szálló Pesten. Rudolf Alt vizfestménye, 1848 körül

Kufstein vára

Julián Goslarnak. Emellett meg kell emlí­

tés fogalmaz: „ . . . n e m létezik olyan rossz,

t e n ü n k Teleki Blanka grófnőt és az általa

amit a p u b l i k u m a k o r m á n y r ó l el ne t u d n a

Pesten fenntartott lánynevelő intézet ne­

h i n n i . " A b i r o d a l o m állampolgárai - s n e m

velőnőjét, Lővey Klárát, illetve volt tanít­

csak

ványát, Erdélyi Erzsébetet. A grófnő pári­

1848-1849 t ö r t é n e l e m f o r m á l ó két eszten­

zsi emigrációban élő nővérén keresztül

dejének politikai tapasztalataival és élmé­

kapcsolatot tartott a magyar emigránsok­

nyeivel n e m voltak hajlandóak azonosulni

kal, hadbírósági eljárás elől bujdosókat

az uralkodói abszolutizmus elveivel és gya­

rejtegetett, könyvterjesztő egyesületet ké­

korlatával. Az indirekt m o r á l i s és a köz­

szült

szervezni, gyűjtötte a forradalom

vetlen kényszer változatos eszköztárával

időszakára emlékeztető relikviákat, vala­

szembesülve leginkább a kormányzati rend­

m i n t a forradalmárok életrajzi adatait. Te­

szer represszív voltát érezték a b ő r ü k ö n .

leki grófnőt tízévi, Lőveyt pedig ötévi vár­

A tettleges ellenállás helyett a társadalom

fogságra ítélték. 1853-ban Libényi János

nagy többsége Magyarországon is a csen­

szabólegény

merényletet

des, de makacs várakozást választotta. S az

Bécsben Ferenc József ellen, s bár tettét

évtized végén valóban elérkezett az új re­

magányos merénylőként követte el, a ha­

m é n y e k időszaka.

tóságok hajszát folytattak esetleges b ű n ­

rendszerét n e m a passzív rezisztencia t ö r t e

kísérelt

meg

Magyarországon

A

-

hátuk

mögött

neoabszolutizmus

szabólegények százait gya­

meg, h a n e m m i n d e n e k e l ő t t a külpolitikai

núsítva. Bár e szervezkedések elszigetelt

válsághelyzet és az államcsőd közeli pénz­

egyének vagy viszonylag kis csoportok te­

ügyi instabilitás. De a passzív rezisztencia

vékenységére épültek, széles rétegek csen­

a h h o z hozzájárult, hogy a magyar politi­

des egyetértésével találkoztak. A lakos­

kai elit emelt fővel térhessen magához

társai

ellen,

ságot a kormányzattal szembeni zsigeri

1849 őszének sokkja u t á n , s a reményteli

bizalmatlanság hatotta át, ahogy egy 1858

jövőbe vetett szilárd hit és türelem hosszú

elején született rendőrségi hangulatjelen­

éveit túlélhesse.

Határainkon túl

A függetlenségi küzdelem politikai vezetői nagyobbrészt Törökországba m e n e k ü l t e k 1849 augusztusában, körülbelül ötszáz volt a menekültek száma. Törökország Ausztria követelése ellenére sem adta ki őket, ám internálta Kis-Ázsiá­ ba, majd Anglia n y o m á s á r a Kossuth Lajos és az e m i g r á n s o k nagy része 1851-ben el­ hagyhatta az országot. A magyar emigráció az évtized folyamán körülbelül 1200-1500 főt tett ki, h á r o m nagy emigrációs központ létezett: Párizsban, L o n d o n b a n , valamint New Yorkban. Kossuth, aki 1849-es kor­ mányzóelnöki címét továbbra is használva igényt t a r t o t t arra, hogy a magyar politikai

a

emigráció

legyen,

szakításáért szövetkező Franciaországgal és

A magyar emigráció vezetése az 1849.

törekvése az volt, hogy az Osztrák Császár­

egyszemélyi

vezetője

L o n d o n b a n telepedett le.

Lombardia-Velence

tartományok

el-

a Szárd-Piemonti Királysággal. Kossuth

14-i Függetlenségi Nyilatkozatot te­

sággal vívott jövőbeli háború célkitűzései

kintve irányadónak, azt vallotta, hogy a

közé - a magyar emigráció katonai és po­

április

H a b s b u r g Birodalmat csak erőszakkal le­

litikai támogatásáért cserébe - vegyék fel

het fenntartani, s a n é m e t és az olasz egy­

a Habsburg Birodalomtól különvált, füg­

ségmozgalom t ö r t é n e l m i energiái elkerül­

getlen Magyarország megteremtését. Ma­

hetetlenül

azt.

gyarország jövőjét alternatívaként a dunai

Kezdetben m é g egy újabb európai forra­

népek demokratikus elvek alapján felépülő

fel

fogják

bomlasztani

dalmi h u l l á m b a n reménykedtek, Kossuth

konföderációjában képzelték el.

kapcsolatokat épített ki Giuseppe Mazzi-

A közép-európai népek konföderációjá­

nivel és a L o n d o n b a n m ű k ö d ő Európai

nak gondolatával a magyar emigráció kü­

Központi D e m o k r a t a Bizottsággal. Az első

lönböző vezetői szimpatizáltak, a Párizs­

évek kihűlt reményei u t á n azonban a reál­

ban, majd Svájcban élő Teleki László gróf,

politika jegyében az európai nagyhatalmak

Klapka György, az emigráció legnagyobb

politikájához igazított irányvonalat kellett

katonatekintélye és Kossuth Lajos is. Legis­

kialakítaniuk. Az olasz és n é m e t nemzetál­ lam megalapításának még lezáratlan folya­ matai reményt kelthettek: sikerülhet az azokban érdekelt nagyhatalmak támogatá­ sát megnyerni a magyar függetlenség ki­ vívásához. Mindenekelőtt III. Napóleon francia császár lehetett számukra szövetsé­ ges, hiszen a Bécs elleni fellépés egy politi­ kai táborba hozta a magyar emigránsokat

mertebbé Kossuth 1862-ben az Allianze cí­ mű

olaszországi

lapban

publikált

terve

vált. Eszerint Szerbia, Románia, Magyar­ ország és Horvátország alkotna egy laza ál­ lamszövetséget, évente váltakozó főváros­ sal. Az állam hivatalos nyelve a francia lenne, alakulna egy szenátus a külügyek, hadügyek, legfelsőbb pénzügyek és keres­ kedelemügyek koordinálására. Minden ál-

Kossuth Lajos megérkezése Londonba, 1851. október 10. Litográfia

Klapka György. Párízs, 1860-as évek

egységekre bontsák fel. Ehelyett egyéni és

Teleki László gróf (1811-1861)

kollektív nyelvhasználati jogokat és kultu­

1848 előtt az Ellenzéki Párt egyik vezető­ je, 1848-1849-ben a magyar kormány párizsi megbízottja. Távollétében halálra ítélték. Párizsban élt, 1859-ben a magyar politikai emigráció vezető szerve, a Ma­ gyar Nemzeti Igazgatóság tagja. 1860 decemberében hamis útlevéllel Drezdába utazott, ott a szász rendőrség elfogta és Ausztriába toloncolta. Váratlanul az uralkodó elé vitték, aki kegyelemben részesítette azzal a feltétellel, hogy meg­ Teleki László képmása. szakít minden érintkezést a magyar emig­ Barabás Miklós olajfest­ rációval és egy időre távol tartja magát ményének részlete, 1861 a politikától. A nagyabonyi választókerü­ letben azonban országgyűlési képviselőnek választották, s az 1861. évi magyar országgyűlésen az úgynevezett határozati párt vezetője­ ként lépett fel. 1861. május 8-án önkezével vetett véget életének. Sokan a bécsi rendőrség merényletéről suttogtak.

rális autonómiát kínált az itt élő nemzeti csoportoknak. Ezzel szemben Teleki László gróf szakított a magyar korona országai történeti egységének és a magyar nemzetál­ lam megteremtésének koncepciójával, s az államszervezetet a nemzeti jellegű közigaz­ gatási kerületekre épülő föderatív koncep­ ció alapján javasolta újjáalakítani. A szüntelen várakozásban telt évek után 1859-1860 jelentette a magyar emigráció legaktívabb időszakát. 1859-ben a háborús előkészületek jegyében megalakult az itáliai magyar légió, létrejött Párizsban az emig­ ráció vezető szerve, a Magyar Nemzeti Igazgatóság Kossuth, Teleki és Klapka rész­ vételével. A magyarországi közvélemény tekintélyes része is izgatottan várta, hogy a magyar emigráció csapatai magyar földre lépjenek. A III. N a p ó l e o n n a l folytatott tár­ gyalások a z o n b a n n e m vezettek sikerre.

lam azonban emellett saját hadsereget tar­

Kossuth az aktív magyar k ö z r e m ű k ö d é s fel­

tana fenn, saját diplomáciai karral is ren­

tételéül szabta, hogy csak akkor kerülhet sor

delkezhetne, belügyeikben pedig teljesen

új

önállóak maradnának. Kossuth terve azon­

meghirdetésére Magyarországon, ha fran-

ban Magyarországon egyöntetű elutasítással

c i a - s z á r d - p i e m o n t i csapatok az ország te­

találkozott m i n d e n politikai csoport részé­

rületére léptek. Ilyen biztosíték hiányában

ről, s nagymértékben hozzájárult szemé­

ugyanis Kossuth n e m látta biztosítottnak,

lyes befolyásának csökkenéséhez a magyar­

hogy a „magyar ügy" ne csak ütőkártya le­

országi politikai elit soraiban.

gyen a francia császár kezében, anélkül,

A magyarországi belső politikai állam­

Habsburg-ellenes

függetlenségi

harc

hogy az Magyarország függetlensége mellett

Kossuth

ténylegesen elkötelezze magát. Az 1859 nya­

úgynevezett kütahiai alkotmányterve vá­

rán az Osztrák Császárság ellen folytatott

zolta fel a legrészletesebb elképzeléseket.

h á b o r ú során a látványos francia győzel­

1848-1849 politikai fordulatokkal zsúfolt

m e k u t á n kötött gyors fegyverszünet aztán

h ó n a p j a i b a n Kossuth mérsékelt liberális

igazolta gyanakvását és óvatosságát. 1860.

berendezkedésre

politikusból

vonatkozóan

d e m o k r a t a politikussá vált,

a liberális állampolgári jogegyenlőség elvé­ re és a d e m o k r a t a , a férfiakra kiterjedő ál­ talános választójog intézményére alapozva vázolta fel az alkotmányos berendezkedést. A községi-megyei ö n k o r m á n y z a t o k o n ke­ resztül kívánta a n e m magyar nemzeti moz­ galmak kollektív politikai jogokra vonat­ kozó igényeit kielégíteni, elzárkózva attól, hogy akár az ország politikai szerveit, akár a közigazgatást nemzeti jellegű föderatív

szeptember elején azonban a magyar emig­ ráció legnagyobb diplomáciai sikereként Camillo Benső Cavour gróf szárd-piemonti miniszterelnök formális szövetségi szerző­ désre lépett a Nemzeti Igazgatóság tagjaival, a p i e m o n t i k o r m á n y a tervezett olasz-oszt­ rák h á b o r ú céljai között elismerte Magyar­ ország függetlenségét, a felek kötelezték magukat, hogy n e m k ö t n e k különbékét. A p i e m o n t i k o r m á n y vállalta 30 000-40 000 főnyi p i e m o n t i királyi segélysereg dalmáciai

Kossuth dunai konföderációs terve, 1862

partraszállását függetlenségi

a

jövőbeli

felkelés

magyarországi

esetén,

aztán a magyar politikai emigráció lassan

lőfegyverek

felmorzsolódott: sokan amnesztiát kértek

rendelkezésre bocsátását és pénzügyi támo­

az uralkodótól s hazatértek, mások felhagy­

gatást. A h á b o r ú azonban elmaradt, s 1861

tak a politikai ambíciókkal, s integrálód­

nyarán nagy veszteséget jelentett a magyar

tak választott nyugat-európai vagy észak­

emigrációnak Cavour halála, mivel utódai

amerikai új hazájuk társadalmába. Kossuth

m á r n e m a magyar emigrációval szövetség­

Lajos maga az 1848-1849-es d e m o k r a t a

ben folytatták az Ausztria elleni készülő­

függetlenségi eszme élő s z i m b ó l u m a k é n t

dést. Az 1860-as évtized első évei egyre in­

a száműzetésben maradást választotta élete

kább nyilvánvalóvá tették, hogy a magyar

végéig, s az 1867-es államjogi megállapodás

emigráció politikai cselekvési tere beszű­

kérlelheteden kritikusaként lépett fel.

kült: a nagyhatalmi politika - legyen szó bármelyik országról - egyre kevésbé tekin­ tette partnernek a forradalmi demokrata mozgalomban fogant magyar emigrációt. Poroszország és Olaszország 1866-os hábo­ rúja során az Osztrák Császárság ellen még egyszer kísérlet történt Klapka vezetésével Poroszországban egy kis magyar expedíciós csapat szervezésére, amely a porosz győzel­ mek n y o m á n be is nyomult Magyarország területére, de értetlen közönnyel kerülve szembe néhány n a p után visszatérni kény­ szerült Poroszországba. A kudarc láthatóvá tette: a magyarországi lakosság sem támo­ gatja m á r egy újabb fiiggedenségi háború folytatását. Ezen folyamatok szorításában

Magyar emigránsok New York-i gyűlésének határozata, 1850. április „Minden hazánkfiait, vagy bárkit is felszólítunk miszerint: említett Habsburg-Lotharíngi Ferenc József vagy egész családjának Magyar­ országra vonatkozó tetteire nézve segédkezet nyújtani, rendeleteinek engedelmeskedni, bitorló okiratai tartalmát végrehajtani, zsarnok kormányában részt venni, hivatalokat, adományozások', címek' vagy bárminemű jutalmakat a magyar nemzet rovására elfogadni, elkobzott javakat megvásárolni vagy bűntényeiben bármi módon is részt venni, legszigorúbban óvakodjanak, mivel mi annak idejében, melyet hazánk helyreállítására az egek igazságos ura bizonyára ismét elő fog idézni, az ily egyéneket mint honárulókat, a bitorlás részeseit és idegen tulajdon rablóit kérlelhetetlenül fogjuk megbüntetni."

Út az államjogi kompromisszum felé A birodalmi kormányzat tétova útkeresése, 1859-1861 • 72 A várakozás újabb évei-ki mire vár? • 86 A kiegyezés formálódása • 94

A birodalmi kormányzat tétova útkeresése, 1859-1861 Az Osztrák Császárság nagyhatalmi te-

csolják össze a b i r o d a l o m tartományait és

kintélye 1859 nyarán mélypontra süly-

nemzeteit. E k u d a r c beismeréseként 1859

lyedt: az olasz nemzetállam megte­

Krími háború 1853-1856 között Anglia, Franciaország és Törökország há­ borúja Oroszország ellen annak érde­ kében, hogy meg­ akadályozzák, hogy Oroszország a gyen­ gülő Török Birodalom rovására területeket és politikai befolyást szerezzen a Földközi­ tenger keleti partvi­ dékén. Az Osztrák Császárság semle­ gességet deklarált, lényegében azonban a háttérből támogatta a nyugati hatalmakat Oroszország ellené­ ben. Az 1856-os pá­ rizsi békében Orosz­ ország elismerte vereségét.

A villafrancai fegyverszünet megkötése, 1859. július 10.

augusztusában

az évtized m a r k á n s , jel­

remtését célként kitűző Szárd-Piemonti

legadó személyisége, Bach belügyminiszter

Királyság a Francia Császárság támogatá­

s vele együtt a régi rendszer másik szimbó­

sával egy vesztett h á b o r ú u t á n arra kény­

luma, K e m p e n r e n d ő r m i n i s z t e r is távozott

szerítette Ferenc Józsefet, hogy lemondjon

posztjáról. Óvatos útkeresés indult meg

Lombardia tartományról. A krími h á b o r ú

a birodalmi k o r m á n y z a t köreiben. Az ál­

idején végrehajtott külpolitikai irányvál­

lamjogi kísérletezés hosszúra nyúlt soroza­

tás, a szoros orosz szövetséggel való sza­

ta a magyar politikai elittel k ö t ö t t kiegye­

kítás folytán az évtized végére teljes kül­

zéssel (1867) j u t majd n y u g v ó p o n t r a , de

politikai

elszigeteltségbe jutó

Habsburg

Birodalom újjászervezésére volt szükség.

majd csak 1871-ben, a cseh államjogi ki­ egyezési kísérlet meghiúsultával zárul le.

A fenyegető államcsőd, a lakossági t á m o ­

Az 1859 ősze-1860 ősze k ö z ö t t i egy évet

gatás hiánya a birodalom m i n d e n p o n t ­

a heves k o r m á n y z a t i viták és a kevés d ö n t é s

ján, de leginkább a renitens tartományok­

időszakának nevezhetjük. 1860. március 5-én

b a n , azaz a Magyar Korona országaiban és

uralkodói p á t e n s szervezte újjá a k o r á b b a n

Észak-Itáliában nyilvánvalóvá tették, hogy

pusztán tanácsadó szervként m ű k ö d ő bi­

k u d a r c o t vallott a nagy álom, hogy az ural­

rodalmi tanácsot, rendkívüli tanácsosok­

k o d ó i abszolutizmus eszköztárával m o ­

kal egészítette ki, s b i z o n y o s képviseleti jel­

dern, egységes, centralizált állammá ková­

leget is kívánt a d n i a testületnek. A tanács

tagjai lettek az u r a l k o d ó i ház főhercegei, néhány egyházi méltóság, az u r a l k o d ó által kinevezett, a polgári vagy k a t o n a i szolgá­

Franciaország és a Szárd-Piemonti Királyság háborúja az Osztrák Császárság ellen (1859)

latban k i t ű n t személyek, valamint az újra tervezett

országképviseleti

szervek

dele­

gáltjai. A testület t a n á c s a d ó jogkört gyako­ rolt volna az állami költségvetés megállapí­ tásában, illetve az állami zárszámadások átvizsgálásában, egyetértési jogot új a d ó ­ n e m e k bevezetésében és a meglevő a d ó n e ­ m e k összegének felemelésében. Kezdemé­ nyezési jogkörrel a z o n b a n továbbra sem

Franciaország és a Szárd-Piemonti Királyság Lombardia és Velence tartomány elszakítását kívánta elérni az Osztrák Császárságtól. Sike­ rült elérniük, hogy a formális hadüzenetet Ferenc József kezdemé­ nyezte. Két nagy győztes csata után (1859. június 4.: Magenta, június 24.: Solferino) III. Napóleon hirtelen fegyverszünetet kötött Ferenc Józseffel, amelyben az beleegyezett Lombardia tartomány elsza­ kadásába, miközben Velence tartomány továbbra is az Osztrák Császárság része maradt.

rendelkezett, kizárólag az u r a l k o d ó által eléje utalt ügyeket tárgyalhatott. Az or­ szágképviseleti szervek felállítása azonban ezúttal is k u d a r c b a fulladt, így a testület ki­

gedetlenség itt n e m csitult. A közvélemény továbbra is újabb h á b o r ú b a n és a külföldi magyar légió esetleges betörésében remény­

zárólag csak az u r a l k o d ó által meghívott

kedett. A fő figyelem kétségtelenül a P r o ­

személyekkel k e z d h e t t e m e g rövid, 1860.

testáns Pátens keltette hangos, helyen­

szeptember végéig t a r t ó m ű k ö d é s é t .

ként viharos ellenszegülésre irányult, de

A magyarországi igazgatásban csak ke­

sor került más, a magyar nemzeti elkötele­

vés változás t ö r t é n t , pedig az 1859 nyarára

zettséget reprezentáló rendezvénysorozat­

kialakult belpolitikai feszültség és nyílt elé-

ra is. 1859. október 27-én, Kazinczy Ferenc

A Kazinczy-centenárium ünneplése, 1859. október. Litográfia

Gyászhangok Széchenyi halálára. Kottacímlap, 1860

hallgatók hirdettek megemlékezést, s a ka­ tonaság közbeavatkozása nyomán halálo­ san megsebesült egyikük, Forinyák Géza, akinek a temetése nyílt politikai tüntetéssé vált. Ezt követte azután április elején Szé­ chenyi István gróf nagycenki temetése és a Széchenyi-emlékünnepségek egész so­ ra. Széchenyi 1848. szeptemberi idegöszszeomlása után a Bécs környéki Döbling­ ben m a g á n s z a n a t ó r i u m b a n tartózkodott. Az évtized második felében egyre aktívab­ bá vált a társasági érintkezésben és a poli­ tikai

kiadványok háttérből

t ö r t é n ő tá­

mogatásában. Ein Blick auf den anonymen Rückblick nevű, Angliában névtelenül meg­ jelent, a bécsi k o r m á n y z a t o t kíméletlenül bíráló röpirata miatt a z o n b a n bírósági el­ járás vagy állami ideggondozó intézmény­ be való

toloncolás

lehetőségével kellett

szembenéznie, s az öngyilkosságot válasz­ születésnapján például tizennyolc város­

totta. Halála az egész országot megrázta.

ban tartottak megemlékezéseket. A nyelv­

Ezekben a h ó n a p o k b a n az országban élő

újítás vezető személyiségeként Kazinczy

különböző nemzeti c s o p o r t o k jól látható

alakja alkalmas volt a magyar nyelv és kul­

közelítő

t ú r a melletti nyílt demonstrációra. Ber­

a közös ellenféllel s z e m b e n i összefogás je­

gesztusokat

tettek

egymás felé

zsenyi Dániel-emlékünnepségekre is sor

gyében. A társasági élet, színházi előadá­

került. S persze n e m maradhattak el im­

sok, koncertek m i n d - m i n d kedvező alkal­

m á r o n a nyílt politikai rendezvények sem.

m a t t e r e m t e t t e k a kéznyújtásra.

1860. március 15-én a tizenkét évvel az­ előtti nagy n a p emlékére pesti egyetemi

A b i r o d a l m i tanács átszervezéséről in­ tézkedő pátens a Magyar K o r o n a országai­ ból is új tagok részvételét irányozta elő,

Szécsen Antal gróf (1819-1896) A Konzervatív Párt egyik vezetője 1848 előtt és után, felesége az 1848. szeptember végén meggyilkolt Lamberg Ferenc báró altábornagy leánya; 1860-1861-ben a magyar ügyekért felelős tárca nélküli minisz­ ter; történetíró, 1866-tól a Magyar Tudományos Akadémia igazgatóta­ nácsának tagja, később a Magyar Történelmi Társulat elnöke; 1895ben nyilvánosan tiltakozott Kossuth Lajos ünnepélyes temetése ellen. Szécsen Antal képmása

azok kinevezésére a z o n b a n csak május 1jén került sor. A kinevezettek elsősorban a magyar konzervatív táborból kerültek ki, de szerepelt k ö z t ü k például Eötvös József b á r ó is. Ő a z o n b a n két konzervatív szemé­ lyiséggel, Vay Miklós báróval és Somssich Pállal együtt n e m fogadta el a megbízást. A kinevezettek között ott voltak továbbá a n e m magyar nemzetiségek egyes p r o ­ m i n e n s személyiségei is. A konzervatívok többsége, élükön Apponyi György gróffal és Szécsen Antal gróffal éltek a lehetőség­ gel, azt remélték, a b i r o d a l m i t a n á c s o n belül sikerül a maguk számára politika súlyt biztosítani. Albrecht főherceg t o v á b b r a is a

magyarországi közigazgatási

szervezet

érintetlenül hagyása mellett k a r d o s k o d o t t ,

az uralkodó azonban április 19-én d ö n t ö t t

Az októberi diploma első oldala

felmentéséről, s további intézkedésig Be­ nedek Lajos altábornagyot bízta meg a po­ litikai igazgatás és az országos főparancs­ nokság

teendőivel.

1860.

július

l-jével

megszűntek a közigazgatási kerületek, és Budán

újra

helyreállt

a kormányzóság,

melynek tisztviselőit Benedek m á r elsősor­ ban országbeliekből nevezte ki. Erdélyben is átszervezték a közigazgatást: tíz megye, öt székely, kilenc szász szék, két szász ke­ rület alakult. N e m lényegtelen változások ezek, de a politikai irányvonal alapvető fe­ lülvizsgálatát igénylő magyarországi köz­ véleményt ezek persze n e m elégíthették ki. A tétova útkeresés közepette Ferenc Jó­ zsef 1860 augusztusában - nyilvánvalóan megelégelve a bizonytalankodó aprólépé­ seket - h a t á r o z o t t irányváltásra szánta el magát. 1859-ben m á r sor került a magyar konzervatív politikusokkal való

politikai

mányok birodalmi tanácsosaiból álló szű­

eszmecserére, de akkor az eredmény nélkül

kebb birodalmi tanács határozzon. Eb­

zárult. M o s t Ferenc József felújította a tár­

ben a birodalom két nagy részre tagolásá­

gyalásokat, s az 1860. október 20-án ki­

nak dualista körvonalai is benne rejlettek.

adott októberi d i p l o m á b a n meghirdette az

A végrehajtó hatalom ugyanakkor teljes

alkotmányos elvekhez való korlátozott visz-

mértékben az uralkodó rendelkezési köré­

szatérést. Az októberi diploma a biroda­

ben maradt. 1861. február 4-én Ferenc

lom egésze számára meghatározta a közös ügyek körét: a pénz- és hitelügyek, az álla­ mi költségvetés meghatározása, a zárszám­ adás elfogadása, a vám- és kereskedelmi ügyek, a posta, a távírda, a vasúti ügyek. Ezen ügyek intézését egy birodalmi tanács­ ra bízta, amelynek tagjait az egyes tartomá­ nyi,

illetve

országgyűlések

választották

meg. A d i p l o m á h o z csatolt kabineti iratá­ b a n az u r a l k o d ó az országgyűlések által de­ legált b i r o d a l m i tanácsosok számát százra emelte fel, de a d i p l o m a a birodalmi tanács p o n t o s szervezetét n e m rögzítette. A közös ügyek és az u r a l k o d ó számára fenntartott ügyeken (például a külügyek) kívüli ügyek az egyes t a r t o m á n y o k hatáskörébe kerül­ tek, amelyek intézésére tartományi, illetve országgyűléseket hoztak létre. A diploma ugyanakkor előirányozta, hogy a birodal­ mi tanácsra n e m tartozó ügyekben a biro­ d a l o m nyugati felében egy, az adott tarto-

József újra

kinevezett

miniszterelnököt,

mégpedig az uralkodóház egyik főherce­ gét. A diploma kibocsátása után a birodal­ mi minisztertanácsban megszűntek azok a posztok és azok a minisztériumok (bel­ ügyminisztérium, igazságügy-minisztérium, vallás- és közoktatásügyi minisztérium), amelyek korábban a most tartományi ha­ táskörbe került ügyeket igazgatták. Hatás­ körüket a birodalom nyugati tartományait illetően az újonnan szervezett államminisz­ térium vette át. Fennmaradt viszont a rend­ őrminisztérium és a pénzügyminisztérium az egész birodalomra kiterjedő hatáskör­ rel. A minisztertanács Szécsen Antal gróf személyében kiegészült egy tárca nélküli miniszterrel, aki a Magyar Korona or­ szágainak ügyeivel foglalkozott. A magyar konzervatívok által ajánlott út tehát a cent­ ralizált birodalmi abszolutizmus helyett a történeti jogot tiszteletben tartó föderatív

volt nádora az országnak - a főtárnokmes-

Vay Miklós báró (1802-1894)

ter vezetésével.

A

pénzügyek birodalmi

ügyeknek minősültek, azokat továbbra is 1848 előtt a Konzervatív Párt tagja, 1848 júniusá­ ban erdélyi kormánybizto­ si posztot vállalt az Erdély­ ben szerveződő román szabadcsapatok megfé­ kezése érdekében, nép­ felkelést hirdetett ellenük. 1850-ben ezért a „rebellis gyanánt üldözött udvari ember"-t hadbíróság elé állították, halálra, majd uralkodói kegyelemmel négyévi várfogságra ítél­ Vay Miklós képmása ték. Néhány hónapot töl­ tött börtönben, majd az uralkodó amnesztiában részesítette. 1859 őszén-1860 tavaszán a Protestáns Pátens elleni tiltakozó mozgalom egyik vezéralakja; 1860-1861 -ben magyar udvari kancellár, meg­ tagadta, hogy kézjegyével lássa el a februári pátenst; 1865-1867 között Borsod megye főispánja; a kiegyezés után a Deák-párt híve.

a bécsi pénzügyminisztérium irányította, ezért külön magyar kamara felállítására nem került sor. Erdély és Horvát-Szlavón­ ország külön-külön udvari kancelláriát és saját kormányszékeket kapott. A kormány­ székek hivatalnokait az uralkodó nevezte ki, s kizárólag neki tartoztak felelősséggel. Az uralkodó kinevezte Vay Miklós bárót magyar kancellárrá, Majláth Györgyöt főtárnokmesterré. Alapvető változások történtek a ma­ gyarországi államszervezetben.

1860 de­

cemberében u r a l k o d ó i p á t e n s szüntette meg a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság különállását, de Szerem megye illoki já­ rását egyúttal Horvátországhoz csatolták 1861 januárjában sor került M u r a k ö z viszszacsatolására is Zala megyéhez. A Partiumbeli megyéket is visszacsatolták a magyar­ országi igazgatáshoz. Visszaállították a régi, hagyományos megyehatárokat, a korábbi

berendezkedés egy korlátozott alkotmá­

területrendezés hatályát vesztette. 1860. no­

nyos változatát kínálta a magyar politikai

vember vége és 1861 márciusa között újjá­

elitnek. Szakítást követelt az 1848-1849-

szervezték a megyei ö n k o r m á n y z a t i ha­

ben hirdetett perszonálunió programjával,

tóságokat: az u r a l k o d ó újra főispánokat

lemondást

nevezett ki a megyék élére, 1848-as mintára

Horvát-Szlavónország,

vala­

m i n t az Erdélyi Nagyfejedelemség Magyar­

megyei b i z o t t m á n y o k jöttek létre, válasz­

országgal való egyesítéséről, s lemondást

tott megyei tisztviselői kar, a hagyományos

a liberális alkotmányosság következetes ér­

hivatali posztokkal. Visszaálltak a hagyo­

vényesítéséről, mindenekelőtt a parlamen­

mányos járási hatóságok is, élükön a szol­

táris kormányzatról. Továbbá közös biro­

gabíróval. Az újjászervezett megyei hatósá­

dalmi parlament és k o r m á n y elismerését

gok m i n d e n tekintetben az 1848. évi és az

kívánta, miközben a lehető legnagyobb

azt megelőző jogkört követelték maguknak:

mértékig biztosította az uralkodó politikai

nemcsak közigazgatási szervnek tekintették

túlsúlyát. Miközben tehát érezhető javu­

magukat, h a n e m a rendi tradícióknak meg­

lást kínált a nemzeti érdekek érvényesítése,

felelően

a belső a u t o n ó m i a biztosítása terén, súlyos

az igazságszolgáltatás, a belső rendfenn­

áldozatokat is igényelt az ország politikai

tartás funkcióit is m a g u k n a k igényelték.

közvéleményétől.

Az új megyei bizottmányokat megválasztó,

a politikai véleménynyilvánítás,

A diplomához fűzött, Magyarországot

meglehetősen indulatos és érzelmileg fű­

érintő uralkodói iratok visszaállították az

tött hangulatban tanácskozó megyegyűlé­

1848. április 11-ét megelőzően fennálló

sek lecserélték a korábbi kinevezett hiva­

kormányszékeket: a magyar királyi udvari

talnoki kart, a „tiszteletbeli hazaárulók"-at

kancelláriát Bécsben a főkancellár vezeté­

erkölcsi halottnak kiáltották ki. E n n e k elle­

sével és a helytartótanácsot - mivel n e m

nére a legújabb vizsgálatok azt bizonyítják,

hogy bár a m á s t a r t o m á n y b ó l érkezett hi­ vatalnokok, illetve a m á s megyéből szár­

Majláth György (1818-1883)

mazott hivatalnokok valóban m i n d poszt­ juk elhagyására kényszerültek, a helybeli tisztviselők,

ha korlátozott s z á m b a n is,

a helyi erőviszonyok, családi kapcsolataik stb. függvényében esetenként m a r a d h a t t a k hivatalukban. Még a h a g y o m á n y o s a n a li­ berális vezérmegyének tekintett Pest-PilisSolt megyében is 15,9 százalék volt a „to­ vábbszolgálók" aránya. Az igazságszolgáltatásban

is alapvető

változások t ö r t é n t e k . 1861. j a n u á r - m á r ­

1847-ben Baranya megye főispánja, a Konzervatív Párt egyik vezetője. 1860-ban az úgynevezett megerősí­ tett birodalmi tanács tagja, az októ­ beri diploma egyik megalkotója. 1860-1861 -ben főtárnokmester, a helytartótanács vezetője, 1865-1867 között magyar udva­ ri kancellár, 1867-1883 között a főrendi ház elnöke és országbíró.

Majláth György arcképe

cius között az ú j o n n a n kinevezett ország­ bíró, A p p o n y i György gróf vezetésével az

melyek átvették az állami rendőri hatósá­

országbírói értekezlet dolgozta ki a t ö r ­

goktól a helyi rendfenntartás funkcióit, de

vénykezés alapelveit és szervezeti vonalait.

az államrendőrségi feladatokat: az egyesü­

A résztvevők fő törekvése az volt, hogy az

letek, a sajtó, a színházak és az idegenek

osztrák polgári és b ü n t e t ő törvénykönyv

felügyeletét, a politikailag k o m p r o m i t t á l ­

hatályon kívül helyezett rendelkezései he­

tak nyilvántartását, valamint a „közhan­

lyett, a h o l csak lehet, visszatérjenek az

gulat" figyelemmel kísérését továbbra is

1848 előtti m a g y a r joghagyományokhoz;

a bécsi rendőrminisztériumból vezényelt

az ú r b é r i és az ősiségi pátenst, a telekköny­

rendőr-igazgatóságok végezték.

vi r e n d t a r t á s t és n é m i módosítással a bá­ nyaügyi p á t e n s t

is a z o n b a n

Az októberi diploma kísérő iratainak

érvényben

egyikében az uralkodó a magyarországi ha­

hagyták, a h o g y a b ü n t e t ő p e r alapjául az

tóságok ügykezelési nyelveként a magyart

1850-es években m e g h o n o s í t o t t m o d e r n

írta elő, de kinyilvánította, hogy a községek

szóbeli eljárást is. Az értekezleten született „ideiglenes törvénykezési szabályokat" az 1861. évi m a g y a r országgyűlés megerősí­ tette, s az u r a l k o d ó is elfogadta, törvény­ e r ő r e a z o n b a n a megoldatlan államjogi helyzet m i a t t n e m emelkedhettek. Ennek ellenére szokásjogi alapon az elkövetkező években

a

magyarországi

törvénykezés

alapjául szolgáltak. Az 1848 áprilisa előtti bírósági szervezet állt helyre. Az államéletnek volt azonban két fontos területe, amely - birodalmi ügyként - n e m került az újjáalakult magyarországi hatósá­ gok jogkörébe. Egyrészt fennmaradt lénye­ ges változások nélkül a pénzügyigazgatósá­ gok szervezete a bécsi pénzügyminisztérium irányítása alatt, s a kerületi felosztás emlékét ő r z ő kerületi

pénzügyigazgatóságokat is

csak 1866-ban számolták fel. Másrészt t o ­ vább m ű k ö d t e k a r e n d ő r i szervek is. Újjá­ szerveződtek ugyan a városi kapitányságok,

I. Ferenc József, 1860-as évek. DoctoresKozmata felvétele

kötelezzék magukat a konzervatív program

Deák Ferenc, 1860-as évek. Simonyi Antal felvétele

támogatása mellett. A megyék aztán sorra választottak hűtlenségért elítélt emigrán­ sokat országgyűlési követnek, megtagadták a közreműködést a nyíltan törvénytelen­ nek hirdetett adók behajtásában, ahogy az együttműködést is a korábbi rendszer hiva­ talnokaival, n e m ismerték el a kancellária és a helytartótanács törvényességét sem. Különösen súlyosan érintette a kormány­ zatot az adófizetési kötelezettség tömeges megtagadása, amelyben a helyi megyei ha­ tóságok aktívan k ö z r e m ű k ö d t e k , több adó­ szedőt bántalmaztak,

b ö r t ö n b e vetettek

a tavasz folyamán. 1861. m á r c i u s végéig az esedékes közvetett a d ó csupán 10 száza­ lékát t u d t á k a pénzügyi hatóságok behajta­ ni, de a közvetett a d ó k n á l is 75 százalékos volt az elmaradás. A megyék megtagadták belső

ügyeiket,

iskolájukban

az oktatást

a maguk választotta nyelven vihetik, s a ha­ tóságoknak a községekkel azok nyelvén kell érintkezniük. Az állampolgárok számára is biztosította azt a jogot, hogy saját nyelvü­ kön lépjenek kapcsolatba a különböző álla­ mi szervekkel. A rendőri és a pénzügyható­ ságok ügykezelési nyelve a német maradt.

Kemény Zsigmond, 1865 körül

az engedelmességet a kormányszékeknek, 1860 decemberére-1861 januárjára nyilván­ valóvá vált, hogy a konzervatív politikusok n e m tudják kezükbe venni az események irányítását, de m é g csak befolyásolni sem igen tudják azokat. 1860. d e c e m b e r 17-18-án Scitovszky János esztergomi érsek elnökletével az ural­

Az uralkodó 1861. április 2-ára össze­

k o d ó által m e g h í v o t t p r o m i n e n s konzer­

hívta a magyar országgyűlést, tizenkét év

vatív és liberális politikusok részvételével

u t á n újra megnyílt a legitim politizálás te­

tanácskozás zajlott le az országgyűlési vá­

repe a magyarországi politikai elit előtt.

lasztások választójogi

A magyar konzervatívok azt remélték, a me­

javaslattétel céljából. Deák Ferenc n e m fo­

előfeltételeire való

rev abszolút centralizáció évei után a ma­

gadta el a meghívást, m o n d v á n , nincs m i ­

gyar társadalom megkönnyebbüléssel és

ről tárgyalni, a választások csakis az érvé­

felszabadulás érzésével fogadja majd prog­

nyesnek

ramjukat, igyekeztek a liberális vezető sze­

törvény alapján t ö r t é n h e t n e k . A tanácsko­

mélyiségektámogatását is megnyerni. 1860.

zás résztvevői aztán t ú l n y o m ó többséggel

december 27-én maga az uralkodó is audien­

szintén az 1848:V. törvénycikk választójogi

ciára hívta Eötvös József bárót és Deák Fe­

rendelkezéseinek alkalmazását javasolták,

rencet - ez volt az első alkalom, hogy Ferenc

amit az uralkodó jóváhagyott, a n n a k egyet­

József a magyar liberálisok vezetőivel sze­

len rendelkezését minősítette csak elfogad­

mélyes kapcsolatot keresett. Támogatás he­

hatatlannak, azt, amely a választhatóságot

lyett azonban m á r a diploma nyilvánosság­

a magyar nyelvismerethez k ö t ö t t e .

ra hozatalával egy időben elégedetlenség és nyílt tagadás jellemezte a közhangulatot. A Deák Ferenc körül kialakult politikai kör azt vallotta, hogy a felkínált politikai teret el kell foglalni, anélkül azonban, hogy el­

tekinthető

magyar

választójogi

A Deák-kör szócsövének tekintett Pesti Napló Kemény Zsigmond b á r ó szerkeszté­ sében m á r o k t ó b e r végétől kezdve nyíltan hirdette az 1848-as törvények helyreállí­ tásának programját, de n e m zárkózott el

azok egyes rendelkezéseinek országgyűlési

való visszatérés programját képviselte, ám

felülvizsgálatától.

az uralkodói abszolutizmust elutasító, al­

Mit is jelentett ez az

1848-as program? Deák számára megkér­

kotmányos formában. Az újabb pátens

dőjelezhetetlen tétel volt, hogy Magyaror­

az októberi diploma kiegészítéseként

szág fennmaradásának s a magyar nemzeti

jelent meg ugyan, de m á r az alkotmá­

fejlődés a

biztosításának

Habsburg

alapkövetelménye

Birodalom

fennmaradása,

nyos birodalmi centralizáció jegyé­ ben. A birodalom különálló tartomá­

s még kedvező külpolitikai tényezők esetén

nyaiként

sem tartotta kívánatosnak Magyarország

Királyságot, az Erdélyi Nagyfejede­

kiszakadását ebből a birodalomból. A '48-as

lemséget és Horvát-Szlavónországot,

jelszó és p r o g r a m m ö g ö t t többféle elképze­

ezzel tagadva a magyar liberálisok igé­

nevezte

meg

a

Magyar

lés is m e g h ú z ó d h a t o t t . A ragaszkodás ma­

nyét a Magyar Korona országai államjo­

gához a törvények betűjéhez n e m jelentett

gi-közigazgatási egységének

egyértelmű programmeghatározást, hiszen

sára. Kétkamarás parlamentet hozott létre,

helyreállítá­

éppen a p e r d ö n t ő vonatkozásban, Ma­

ami elfogadhatatlan volt a magyarországi

gyarország és Ausztria államjogi viszonyát

liberális erők számára: a bizonytalan kör­

illetően a törvények n e m tartalmaztak sza­

vonalú birodalmi tanács mellett még re­

b a t o s körülírást, éppen ezzel könnyítve

ménykedhettek, hogy a magyar országgyű­

m e g m i n d k é t fél számára 1848 késő tava­

lés valamilyen m ó d o n beleszólást kaphat

s z á n - n y a r á n , hogy saját értelmezését pró­

a közös ügyekként deklarált ügyekben is

bálja m e g érvényre juttatni. Ezért az 1848-as

a döntéshozatalba, a Schmerling-féle par­

p r o g r a m jelenthette a Batthyány-kormány

lament felállítása ezt mereven kizárta. Ezen

tevékenységének fő irányaként az áprilisi

túlmenően az uralkodói pátens törvény­

törvények kereteit puszta perszonáluniós

erejét sem ismerhették el Magyarországon

keretekké tágítani kívánó törekvéseket is,

(ezért is nevezték az októberi diplomát

de jelenthetett kevesebbet is. Úgy tűnik,

„diplomának", ami államjogi szempontból

Scitovszky János esztergomi érsek címere

ezekben a h ó n a p o k b a n maga Deák is bi­ z o n y t a l a n k o d o t t m é g ebben a tekintetben, annál is inkább, hiszen n e m lehetett még

Anton Schmerling lovag (1805-1893)

t u d n i , tényleg sor kerül-e újabb háborúra Velence birtoklásáért 1861 tavaszán, ahogy azt sem, hogy a bécsi döntéshozók mi­ lyen politikát kívánnak követni, mennyire őszinte az alkotmányos útra térés és a biro­ dalmi centralizációról való lemondás. Az őszi-téli bizonytalankodásnak aztán véget vetett a februári pátens kibocsátása 1861 februárjában. Az uralkodó látva az októbe­ ri d i p l o m a

hangos

negatív

fogadtatását

Magyarországon, s bizonyos fokig sértve is érezve magát „nagylelkű" gesztusának ér­ tetlen fogadtatása miatt, 1860. november közepétől m á r újabb irányváltást hajtott végre.

1860 decemberében államminisz-

terré nevezte ki az osztrák-német liberáli­ sok tekintélyes személyiségét, az egykori miniszter A n t o n Schmerling lovagot, aki a birodalmi

centralizáció programjához

1848 előtt bécsi ügyvéd, az auszt­ riai liberális ellenzék ismert alakja; 1848-ban a frankfurti német par­ lament által megválasztott biro­ dalmi miniszter, 1849-1851 között osztrák igazság-ügyminiszter, látva azonban, hogy az alkotmá­ nyos ígéretek megvalósítására egyre kisebb az esély, 1851 elején maga mondott le miniszteri poszt­ járól, ez alapozta meg tekintélyét az osztrák-német liberális tábor­ ban. Az 1860-as évek elején őt tekintették az ausztriai alkotmá­ nyosság atyjának; 1860-1865 között államminiszter, 1865-1891 között az osztrák Legfelső Bíró­ ság elnöke.

Anton Schmerling képmása

zeti akarat letéteményeseként újra tanács­ kozhasson, továbbra is fontosnak tartotta, s a párbeszéd megszakításának felelősségét a bécsi kormányzatra kívánta hárítani. Az országgyűlésre 1861. április 2.-1861. au­ gusztus 22-e között került sor. Az uralko­ dó

kisebb

habozás

után

engedélyezte,

hogy azt - az 1848. áprilisi törvények ren­ delkezéseinek megfelelően - Pesten tart­ sák, de ahhoz ragaszkodott, hogy az ünne­ pélyes megnyitó a budai Várban legyen. A magyarországi közigazga­ tás szervezete IV. (Az 1860-1'861-es alkotmá­ nyos időszak és a Schmerling-féle provizórium) 1860. október-1867. február

A budai királyi palota látképe, 1866

sokkal képlékenyebb fogalom volt). Ezután megszűnt bármiféle kompromisszum lehe­ tősége. Jól látták ezt a magyar konzervatí­ vok is, Vay kancellár végül (Szécsen gróffal ellentétben) megtagadta, hogy kézjegyével ellássa az iratot. A pátens megjelenése után Deák ak­ tuális feladatának az általa vállalható ma­ ximális program minden kompromiszszumtól mentes felmutatását tekintette mintegy a jövő számára. Nyilvánvaló volt, hogy a politikai párbeszéd csak kudarccal végződhet, de a lehetőséget, hogy a ma­ gyar országgyűlés tizenkét év után a nem­

Ennek következtében a képviselők jelentős része bojkottálta az ünnepséget, bár Deák maga demonstratívan részt vett azon. Az uralkodó az országgyűlés fő feladataként az októberi diploma és februári pátens el­ fogadását és törvénybe iktatását, a biro­ dalmi parlament alsóházába a képviselők megválasztását s

az államjogi

rendezés

szimbolikus lezárásaként magyar királlyá koronázását jelölte meg. H á r o m fő politi­ kai csoport kristályosodott ki az ország­ gyűlés vitáiban: a konzervatívok kicsi cso­ portja, akik közjogi tekintetben az 1848. április 11-e előtti állapotok visszaállítása-

nak programját vallották továbbra is az ok­ tóberi d i p l o m á n a k megfelelően; az úgyne­ vezett felirati és határozati párt liberálisai ezzel szemben

az

1848.

Deák Ferenc második országgyűlési felirati javaslata, 1861. augusztus 8. (részlet)

áprilisi törvé­

nyek jogfolytonosságának elvéből kiindul­ va azok maradéktalan helyreállítását köve­ telték, az országgyűlés kiegészítését Erdély, Horvátország, a Határőrvidék, F i u m e és a Tengermellék képviselőivel.

A

felirati

párt vezére Deák Ferenc volt, aki ezen az országgyűlésen a „haza bölcseként" meg­ kérdőjelezhetetlen népszerűségre és vezér­ szerepre tett szert. Két nagy országgyűlési felirati javaslata (1861. m á j u s l 3 . , 1861. au­ gusztus 8.) a magyar liberálisok államjogi p r o g r a m j á n a k kifejtését adta: Magyaror­

„Lehet, hogy nehéz idők következnek ismét hazánkra, de a megszegett polgári kötelesség árán azokat megváltanunk nem szabad. Az ország alkotmányos szabadsága nem oly sajátunk, melyről szabadon rendel­ kezhetnénk, hitünkre bízta a nemzet annak hű megőrzését, s mi fele­ lősek vagyunk a haza s önlelkiismeretünk előtt. Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabad­ ságot, melyet őseitől öröklött. Tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait; mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahoz­ hatják, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemon­ dott, annak visszaszerzése mindég nehéz s mindég kétséges. Tűrni fog a nemzet, reményivé jövendőt, s bízva ügyének igazságában."

szág és a b i r o d a l o m „másik" felének köz­ jogi törvényes viszonya a perszonálunió, a

birodalom

Pragmatica

alaptörvényeként

Sanctio

is

ezt

elismert

tartalmazza

-

a magyar különállási igényeket az uralkodó számára fenntartott külügyek kivételével az államélet m i n d e n területére kiterjesztet­ te. Kizárta, hogy a közösség elve alatt bár­ miféle b i r o d a l m i dalmi

p a r l a m e n t vagy biro­

k o r m á n y joghatóságát

elismerjék

Magyarországon. A b i r o d a l o m másik felé­

ban az uralkodó és a bécsi k o r m á n y z ó elit számára. A feliratok funkciója n e m is a tár­ gyalási pozíció meghatározása volt, h a n e m programhirdetés a magyar politikai társa­ dalom számára. A határozati párt hívei a szászországi rendőrség által elfogott és Ausztriába t o loncolt Teleki László gróf, majd a n n a k ö n ­ gyilkossága után Tisza Kálmán vezetésé­ vel országgyűlési beszédeikben szintén az

nek népeivel csak a p a r l a m e n t e k által ki­

1848. áprilisi törvények helyreállítását tűz­

k ü l d ö t t b i z t o s o k o n keresztül eseti politikai

ték zászlajukra, valójában a z o n b a n közel

érintkezést

t a r t o t t lehetőnek,

elutasítva

bármiféle állandó közös intézményt. Mél­ tányosságból a z o n b a n Deák a birodalom államadósságai

egy

része

átvállalásának

szükségességét hirdette - e részben revi­ deálva a Batthyány-kormány 1848. tavaszi elutasító álláspontját. Az 1848. áprilisi tör­ vények egyes pontjainak esetleges

felül­

vizsgálatát n e m zárta ki, de hangsúlyozta, az csak a „ n e m z e t " és az „ u r a l k o d ó " egybe­ hangzó akaratával történhet, hatalmi szó­ val n e m , s n e m lehet az a magyar alkot­ m á n y helyreállításának e l ő f e l t é t e l e . Í g y aztán a feliratok élesen elutasították az ok­ tóberi d i p l o m a és a februári pátens elfoga­ dását és képviselők küldését a b i r o d a l m i p a r l a m e n t b e . Deák is t u d t a , ez a p r o g r a m elfogadhatatlan és semmiféle érdemi tár­ gyalás alapja n e m lehet az adott pillanat-

„Milyen baj". Karikatúra Deák Ferencről. Bolond Miska, 1861. július 14.

az országgyűlésen követendő eljárás te­

Tisza Kálmán (1830-1902)

kintetében. A feliratiak az uralkodóhoz in­ tézett országgyűlési felirat hagyományos Az ország egyik leggazdagabb

formájában kívántak követeléseiknek han­

köznemes családjának tagja,

got adni, míg a határozatiak ünnepélyes

Teleki László gróf unokaöccse.

manifesztum vagy határozat elfogadásá­

1861 -ben az utóbbi halála után

nak szükségességét vallották, azzal érvel­

átvette a határozati párt vezeté­

ve, hogy a magyar királlyá n e m koronázott

sét. 1865-1875 között a balkö­

Ferenc József n e m legitim uralkodó Ma­

zép vezetője, országgyűlési

gyarországon, nincs kihez feliratot intézni,

képviselő. 1875-1890 között

ők minél előbb véget akartak vetni az or­

a bal közép és a Deák-párt

szággyűlésnek,

egyesülésével létrejött Szabad­

egy esetleges államjogi kompromisszumot,

elvű Párt vezetője és miniszter­

márpedig manifesztum vagy határozat dek­

elnök.

larálása nyilvánvalóan az országgyűlés azon­

Tisza Kálmán képmása

zíciójukat a z o n b a n a várt itáliai h á b o r ú

hogy megakadályozzanak

nali feloszlatását eredményezte volna. Po­ elmaradása és egyre bizonytalanabb jövő­

Az első magyar bűnügyi felvétel az öngyilkos Teleki Lászlóról, 1851. május 8.

álltak a külföldi magyar emigráció prog­ ramjához, s egy jövőbeli újabb nemzetközi háborútól a Habsburg-ellenes függetlensé­ gi harc újraindítását remélték - ám ezt nyíltan nem hirdethették. A rejtett programbeli eltérések folytán élesen eltért a két csoportosulás véleménye

be tolódása jelentősen gyöngítette annak ellenére, hogy az alsóházban egyértelmű számbeli többséget alkottak híveik. Ezért aztán m a g u k nyitottak utat a Deák által ja­ vasolt két országgyűlési felirat alsóházbeli elfogadása előtt. Az államjogi kérdések vitatása mellett az országgyűlés még h á r o m fontos téma tárgyalására készült. Egyrészt megerősítet­ ték az országbírói értekezlet határozatait. Másrészt valamennyi

politikai

irányzat

egyetértett abban, hogy a magyar és n e m magyar nemzetek együttélését törvényben kell szabályozni. Az 1859-1860 folyamán tapasztalható közelítő gesztusok után azon­ b a n 1861-ben újra az ellentétek kerültek előtérbe. 1861 tavaszán a n e m magyar nemzetiségi mozgalmak sorra megjelentet­ ték programjaikat, sor került Karlócán egy szerb nemzeti kongresszusra, Turócszentm á r t o n b a n egy szlovák nemzeti gyűlésre, Balázsfalván

egy

értekezletre

a

román

nemzeti mozgalom vezetőinek részvételé­ vel. E p r o g r a m o k az 1848-1849-ben vázolt követeléseket fogalmazták újra: a nemzeti egyenjogúság elvének kimondását, a köz­ igazgatás nemzetiségi alapú ö n k o r m á n y ­ zati kerületekre osztását (felső-magyar­ országi szlovák nemzeti

kerület;

Szerb

Vajdaság), a törvények többnyelvű kiadá-

sát. Az országgyűlés a felirati párti Eötvös

vánították, de a törvényeket valamennyi

József b á r ó vezetésével nemzetiségi bizott­

nyelven publikálni kívánták. Biztosítot­

ságot

ki­

ta továbbá a törvényjavaslat a kulturális

dolgozása céljából. Az elkészült javaslat el­

a u t o n ó m i a intézményrendszerét: évenkén­

utasított bármiféle formális deklarációt

ti nemzeti

a nemzeti csoportok egyenjogúsításáról,

felekezeti ügyeik tárgyalására, m i n d e n fe­

választott

egy törvényjavaslat

gyűlések tartását kulturális,

egyéni és kollektív nyelvhasználati jogokat

lekezet állíthat közép- és felsőfokú oktatá­

biztosított a n e m magyar anyanyelvű ál­

si intézményeket, amelyekben a nyelvet az

lampolgárok számára: az állampolgárok

alapító határozza meg. A bizottság kisebb­

saját

ségben lévő, n e m magyar nemzetiségű

nyelvükön

érintkezhessenek

vala­

m e n n y i hatósággal, a települések, valamint

tagjai

azon t ú l m e n ő e n a megyék közgyűlései is

latot nyújtottak be, mely elvi deklará­

szabadon

ciót tartalmazott az országban lakó „ n e m ­

választhassák belső

igazgatási

azonban

kisebbségi

nyelvüket, de a megyék egymás között

zetek"

magyarul

a törvényhatóságok igazgatási nyelvét a la­

levelezzenek

(de ha ugyanaz

egyenjogúságáról, a

törvényjavas­

többségének

községek és

a belső ügykezelési nyelvük, választhassák

kosság

azt a nyelvet is), a felső hatóságokkal a le­

igazították volna, s szavazást csak kétséges

nyelvhasználatához

velezés magyarul folyjon. Tartalmazta azt

esetekben rendeltek volna el, a megyék és

is a törvényjavaslat, hogy az államhatósá­

a járások határait nemzetiségi viszonyok

gok biztosítsák, hogy a különböző hivata­

szerint újrahúzták volna, hogy lehetőség

lokra - s k ü l ö n kiemelte a megyei főispáni

szerint nemzetiségi szempontból h o m o ­

hivatalt - kellő számban alkalmazzanak

gén közigazgatási

egyéneket a k ü l ö n b ö z ő nemzetiségek kö­

jenek létre. A törvényjavaslatok parlamenti

területi egységek jöj­

réből. Az országos szervek - beleértve az

tárgyalására azonban m á r n e m kerülhetett

országgyűlést - nyelvének a magyart nyil­

sor.

Szlovák küldöttség 1861ben a pesti országgyűlés­ nél. Litográfia

Lónyay Menyhért gróf (1822-1884) 1849-ben magyar pénzügyminiszteri államtitkár, rövid időre emigrál, Párizsban közgazdaságtant tanul, majd uralkodói engedéllyel hazatér; az 1850-es években lónyai birtokára visszavonulva él, az 18501860-as évek fordulóján politikai kapcso­ latokat ápol valamennyi magyarországi politikai erővel és az emigrációval is. Az 1861. évi országgyűlésen Deák szű­ kebb körének tagjaként a felirati párt híve, a gazdasági és pénzügyek elismert tekin­ télye. 1867-1870 között pénzügyminiszter, 1870-1871 között az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminisztere, 1871-1872 között magyar miniszterelnök. Lónyay Menyhért fiával, 1865. Schecker Ignác felvétele

Az izraelita állampolgárok emancipá­

A felsőház ülésterme. Vasárnapi Újság, 7867

M e n y h é r t vezetésével. A javaslat a z o n b a n

ciójára vonatkozó törvényjavaslat kidol­

n e m teljes egyenjogúsítást, csak lakhatási

gozására a parlament szintén választott

engedélyt irányzott elő. É r d e m i vitára azon­

egy bizottságot a felirati pártbeli Lónyay

ban m á r erről a javaslatról s e m került sor.

Az országgyűlési viták n y o m á n a kon­ zervatív politikusok politikailag teljes lég­ üres

térbe kerültek:

az u r a l k o d ó

már

Forgách Antal gróf (1819-1885)

n e m bízott politikájukban, idehaza sem akadtak t á m o g a t ó k r a . A politikai n y o m á s

1848 előtt a Konzervatív Párt

közepette n é h á n y a n felülvizsgálták állás­

híve, 1850-1854 között kassai

pontjukat.

Dessewffy Emil gróf és Ap­

ponyi György gróf eljutott addig a felis­ merésig, hogy az 1848-as törvényeket m i n t jogalapot el kell fogadni, hogy azok re­ víziójához megnyithassák az utat, sőt az u t ó b b i a felelős p a r l a m e n t á r i s k o r m á n y felállítását is elképzelhetőnek tartotta már. Július 18-án Ferenc József felmentette hi­

kerületi főispán, mivel azonban túlságosan magyar szelleműnek ítélték, áthelyezték, s 1855-1859 között Csehország helytartója volt, 1859-1860-ban a bécsi bel­ ügyminisztérium osztályfőnöke. 1861 -1864 között magyar udvari kancellár.

vatalából Vayt és Szécsent, az új kancellár

Forgách Antal arcképe

Forgách Antal gróf lett. Augusztus 22-én p e d i g feloszlatta az országgyűlést, maga is belátva: a politikai zsákutcából az adott

része követte őt. Erdélyben az uralkodó

p i l l a n a t b a n n e m ígérkezik kiút. Ugyanak­

szeptemberben leváltotta Kemény Ferenc

k o r a feloszlató p á t e n s ígéretet tett egy

báró erdélyi kancellárt is. November 5-én

újabb

azután Forgách indítványára az uralkodó

országgyűlés h a t h ó n a p o n belüli

összehívására.

rendeleti kormányzást vezetett be Magyar­

D e á k javaslatára az országgyűlés óvást

országon, miközben hangsúlyozta, mindez

fogalmazott meg, amely m á r a korábbi

csak átmeneti intézkedés, s az októberi

törvényellenes „abszolút" rendszer felújí­

diploma által helyreállított alkotmányos

tásáról szólt, s a közvélemény számára

kormányzás elvét továbbra is irányadó­

h i r d e t e t t cselekvési p r o g r a m o t . Deák má­

nak és érvényesnek tekinti. Felfüggesztette

s o d i k feliratának záró soraival együtt ez az

a megyei és városi önkormányzatok m ű ­

óvás a k ö v e t k e z ő n é h á n y évben a magyar

ködését, korlátozta a helytartótanács jog­

politikai elit által i m m á r o n nyíltan hirde­

körét. Katonai törvényszékeket állított fel

tett passzív ellenállás a l a p d o k u m e n t u m á ­ nak számított. N é h á n y h ó n a p o s átmeneti időszak kö­ vetkezett.

Forgách

kancellár

igyekezett

a megyéken belül konszolidálni a helyze­ tet, s elismertetni azokkal a magyarországi k o r m á n y z a t i szervek fennhatóságát. Ám a megyék tisztikarai sorra ünnepélyesen tiltakoztak az országgyűlés feloszlatása el­ len, fogadalmat tettek, hogy a törvénytelen k o r m á n y z a t o t n e m szolgálják, nyílt enge­ detlenségi k a m p á n y b a kezdtek, azaz igye­ keztek m o z g a l o m m á szervezni a passzív rezisztencia híveit. Forgách erre a renitens megyei b i z o t t m á n y o k feloszlatásával vála­ szolt. N o v e m b e r 3-án az u r a l k o d ó felmen­ tette Majláth Györgyöt a helytartótanács vezetése alól, s a helytartótanácsosok egy

egyes büntetőjogi, valamint a sajtó- és p o ­ litikai vétségek tárgyalására. A helytartóta­ nács élére helytartó minőségében Pálffy M ó r gróf altábornagyot nevezte ki, a kor­ mányba pedig tárca nélküli miniszterként Esterházy M ó r gróf került, bár ő politi­ kai nézeteit tekintve közel állt a magyar konzervatívokhoz.

Ezzel

kezdetét

vette

Magyarországon az úgynevezett Schmerling-provizórium időszaka. Miközben a bi­ rodalom

nyugati tartományaiban -

ha

korlátozásokkal is - folyamatosan m ű k ö d ­ hettek az alkotmányos intézmények, a Ma­ gyar Korona országaiban újra az uralkodói abszolutizmus politikai eszköztára került bevezetésre, de az 1860. októberi diploma által átalakított intézményi keretek formai meghagyásával.

A várakozás újabb évei ki mire vár?

S

chmerling nyíltan visszatért a jogelját­

litikában a nagynémet program megvaló­

szás elvéhez, s az államjogi rendezés

sítása terén elért esetleges sikerekkel, az ál­

egyetlen lehetséges kiindulópontjá­

lamháztartás helyzetének stabilizálásával,

nak a februári pátenst tekintette. A köz­

illetve az alkotmányos intézményrendszer

igazgatás és főképp az igazságszolgáltatás

megszilárdulásával a b i r o d a l o m nyugati

terén energikus reformok bevezetésétől re­

felén megerősítheti pozícióját, ami szintén

mélte, hogy megtörheti a magyar politikai

gyengíteni fogja Magyarországon az ellen­

elit ellenkezését. A magyarországi refor­

állást. A „mi v á r h a t u n k " jelszót hirdette,

m o k az ő elképzelései szerint az 1860. ok­

abban a meggyőződésben, hogy az idő a bi­

tóberi kitérő után újra visszatérítették vol­

rodalom alkotmányos centralizációja hí­

na a magyarországi államszervezetet az

veinek dolgozik.

1850-es évek polgárosultabb, modernebb,

Az 1861. évi országgyűlés vezető politikusai. Litográfia, 1861

A

Magyarország

viszonyait,

politikai

de egyúttal persze a birodalmi centrum

hagyományait és politikusait ismerő For-

által közvetlenül és szigorúbban ellenőr­

gách kancellár véleménye jóval reálisabb

zött változatához. Emellett úgy vélte, si­

helyzetfelismerésen alapult. Ő is várako­

kerülhet a Magyar Korona országait (Erdély,

zásra rendezkedett be, azt remélve, hogy az

Horvát-Szlavónország) idővel becsalogat­

1860-1861-es év viharos hónapjai u t á n a

nia a birodalmi tanácsba, s azzal majd

közigazgatás-igazságszolgáltatás

a magyarországi politikai elitet is rászo­

nak rendes kerékvágásba zökkenése majd

viszonyai­

ríthatja a februári pátens által kijelölt po­

a politikai k o m p r o m i s s z u m o k felé terelhe­

litikai keretek elfogadására. A magyar poli­

ti a magyar konzervatív és főképp a liberá­

tikai

lis elitet, s gyengülni fog az emigráció által

elitre

nehezedő

nyomásgyakorlás

további eszközeként szövetségesnek tekin­

hirdetett

tette a magyarországi nem magyar nemze­

program vonzereje Magyarországon. Azt

ti mozgalmakat. Nem utolsósorban pedig

jól látta, hogy a Schmerling által remélt

nyilvánvalóan abban bízott, hogy a külpo­

fordulat - hogy a februári pátens elfogadá­

és

képviselt

radikális

közjogi

sára rá lehet szorítani a magyar politikai elitet - bekövetkezte nagyon valószínűtlen, de remélte, az októberi d i p l o m a eredeti koncepciójára még felépíthető lesz a köl­ csönös kompromisszumokon alapuló meg­ állapodás. Kancellári hivatalát eleve azzal a feltétellel fogadta el, hogy az államjogi rendezés majd a magyar országgyűléssel folytatott egyezkedés, azaz parlamentáris úton fog bekövetkezni. Amikor azonban letelt a hat h ó n a p az országgyűlés feloszla­ tása után, ő is úgy ítélte meg, hogy még nem érkezett el az idő újabb megegyezési kísérletre. Mint ezen időszak valamennyi magyarországi hivatalnoka, maga is provi-

zórikusnak tekintette kormányzatát, de re­

A februári pátens első oldala

mélte, az idő meghozza majd a k o m p r o ­ misszumkészséget, csak k i kell v á r n i . Í g y aztán, bár az uralkodó maga szemmel láthatólag igyekezett volna siettetni a p o ­ litikai konszolidációt Magyarországon és az újabb rendezési kísérletet, tanácsadói a magyar ügyekben néhány éves provizó­ rium fenntartására készültek. Fő felada­ tuknak az államjogi megállapodás előfel­ tételeinek megteremtését tekintették, így a parlamenti eljárást nélkülöző rendeleti szabályozást igyekeztek a feltétlenül szük­ séges körre korlátozni, s ahol csak lehet, az 1848. áprilisi törvényeket megelőző jogál­ lapot és intézmények restaurációját to­ vábbra is biztosítani. Épp ezért óvakodtak m i n d e n rendeleti ú t o n bevezetendő köz­ igazgatási és bírósági reformtól, ezért aztán a jogalkotás szinte teljesen leállt Magyaror­ szágon ezekben az években. A helytartó, Pálffy M ó r gróf és Forgách kancellár viszo­ nya

nem

volt

konfliktusoktól

Pálffy a követett

politika

mentes.

fő vonalaival

egyetértett (bár állásfoglalása a februári pá­ tenssel kapcsolatban n e m volt olyan egy­ é r t e l m ű e n elutasító, m i n t Forgáché, aki a pátenst következetesen csak m i n t a biro­ d a l o m nyugati tartományainak alaptör­ vényét ismerte el), de a valamikori siker előfeltételeként keménykezű rendteremtést és szigort látott kívánatosnak a kormány­ zati szándékokkal nyíltan vagy passzívan ellenszegülőkkel

szemben.

Azt

azonban

m i n d k e t t e n lényegesnek tartották, hogy si­ kerüljön megbízható k o r m á n y p á r t o t létre­ h o z n i az októberi diploma alapjain, mi­ előtt majd az államjogi egyezkedés újra megindul. Az u r a l k o d ó 1861. n o v e m b e r 5-i rende­ lete felfüggesztette a megyei a u t o n ó m i á t és valamennyi választott megyei és városi bi­ z o t t m á n y m ű k ö d é s é t . A megyei bizottmá­ nyok engedelmeskedtek a feloszlató pa­

ben kimondták, az országgyűlés „óvását" tekintik irányadónak, s mindazokat, akik a rendeleti kormányzás ideje alatt hiva­ talt vállalnak, hazaárulónak bélyegzik. Az 1860 végén kinevezett főispánok nagy ré­ szét az uralkodó leváltotta, másokat ugyan egy ideig még hivatalban hagyott, de he­ lyettük főispáni helytartókat, illetve királyi biztosokat nevezett ki. A választott tiszt­ viselők helyett a megyei és járási posztok újra kinevezett állami tisztviselők kezébe kerültek, ugyanakkor a közigazgatás szer­ vezeti felépítése nem változott. A tisztvise­ lői kart egyrészt az 1860 őszén rendelkezési állományba került hivatalnokok újraalkal­ mazásával, az 1850-es években m é g ko­ rábban szolgált, akár m á r nyugalmazott tisztviselők mozgósításával, illetve az igaz­ ságszolgáltatásban

dolgozók

„átvezény­

lésével" állították fel. Igyekeztek a hiva­ talnokok számára védelmet nyújtani a lehetséges fizikai és morális támadásokkal szemben.

Pálffy Mór gróf (1812-1897) Altábornagy, az elsó magyarországi csendőrezred pa­ rancsnoka. 18611865 között Magyar­ ország helytartója, ezt követően a Mor­ vaországban állomá­

rancsnak, de sorra nyíltan meghirdették

Igen kiélezett politikai küzdelem folyt

a passzív rezisztencia programját: A tiszti

a hivatalos nyelv kérdésében. A Schmer-

sozó osztrák csapa­

karok tekintélyes része feloszlatásuk előtt

ling-kormány több alkalommal is elköte­

tok főparancsnoka.

ünnepélyes nyilatkozatot fogadott el, mely-

lezte magát a nemzeti egyenjogúság elve

Ortodox templom Erdélyben

Horvát pár. Színezett litográfia

mellett. Kiemelt szerepet játszott az erdélyi

tók is az oktatási nyelvet. A magyar képvi­

r o m á n o k és nyelvük egyenjogúsításának

selők d e m o n s t r a t í v távollétében az ország­

támogatása, mivel Schmerling számára

gyűlés

életkérdés volt, hogy sikerüljön a bécsi bi­

hagyta, de míg az első szentesítésére m á r

mindkét

törvényjavaslatot

jóvá­

rodalmi tanács kiegészítését elérni az Er­

1863 őszén sor került, addig a m á s o d i k ese­

délyi Nagyfejedelemség országgyűlésének

tében ez csak 1865 januárjában történt

küldötteivel, s azzal végre nemcsak a szű­

meg. A rendelkezések tényleges érvényesí­

kebb birodalmi tanács működése kezdőd­

tésére a z o n b a n - a m á r folyó kiegyezési or­

hessen meg. 1863 nyarán ült össze az erdé­

szággyűlési tárgyalások árnyékában - m á r

lyi országgyűlés, itt két törvényjavaslatot

nemigen m a r a d t idő.

terjesztett elő a bécsi kormány. Az első el­

Magyarországon az állami hatóságok

ismerte a r o m á n nemzetet negyedik erdé­

nyelvhasználatát az uralkodó 1860. október

lyi nemzetként (a magyar, székely és szász

20-ai rendelkezései határozták meg, ám

mellett), illetve a görög katolikus és az or­

igen gyakoriak voltak a panaszok a n e m ma­

todox egyházat egyenjogúsította a ko­

gyar nemzetiségű állampolgárok részéről.

rábbi négy bevett felekezettel (római

Az idevágó császári kabineti irat magyar

katolikus, evangélikus, református,

nyelven való közzététele 1860 októberében

unitárius). A másik törvényjavaslat

pontatlan volt, mivel abból úgy tűnhetett,

a magyar, német és r o m á n nyelvet

m i n t h a a községek csak iskolai és egyházi

egymással egyenjogú országos nyel­

ügyeikben, igazgatásukban azonban n e m

vekké nyilvánította: az állampol­

használhatnák szabadon az általuk válasz­

gárok számára biztosította, hogy

tott nyelvet, s m i n t h a a bírói szervekre n e m

saját nyelvükön forduljanak vala­

vonatkozott volna az, hogy rendelvényeiket

mennyi állami hivatalhoz, a me­

kötelesek a községekhez azok nyelvén in­

gyék, járások, a települések belső

tézni. Az újjászervezett - zömében a he­

ügykezelési nyelvüket szabadon vá­

lyi magyar elit által d o m i n á l t - hatóságok

laszthatták, ahogy az iskolafenntar­

kezét pontos végrehajtási utasítás n e m kö-

Román szekeresek. Színes litográfia, 1855

törte, s a nemzeti program lelkesültségében

A nyelvi igényeken túllépő, területi­

a magyar hivatali nyelv visszaállítása az

közigazgatási elkülönülési igények közül

egyik legfontosabb, szimbolikus értékű fel­

a birodalom vezető politikai testületei

adatnak számított, s annak hevében való­

a legtöbbet a Szerb Vajdaság ügyével fog­

ban háttérbe szorult a többi nemzetiség

lalkoztak. Schmerling 1861 decemberében

anyanyelvhasználata biztosításának szem­

kezdeményezte egy szerb közigazgatási ke­

pontja. Forgách kancellár is a magyar ál­

rület újra elkülönítését, de i m m á r o n n e m

lamnyelv érvényesítésének híve volt, Pálffy

külön koronatartományként, h a n e m a ma­

nála nagyobb súlyt helyezett a n e m magyar

gyarországi közigazgatáson belül. Forgách

csoportok nyelvhasználati igényének kielé­

azonban a kérdés elnapolását támogatta,

gítésére. Az igen gyakori tiltakozó akciók

s visszautasított minden kezdeményezést

közül a legnagyobb visszhangot harminchá­

e kérdés érdemi vitájára.

r o m Arad megyei r o m á n értelmiséginek az uralkodóhoz

benyújtott

memoranduma

A magyarországi igazságszolgáltatás tar­ talmilag a m á r említett országbírói értekez­

váltotta ki 1862-ben. R o m á n nemzetiségű

let 1861 elején kidolgozott rendelke­

főispán kinevezését kérték, községi ügyek­

zésein alapult. Apponyi György gróf

ben nyelvhasználati jogaik biztosítását. Az

országbíró hivatalában maradt, fő

uralkodó ennek kapcsán utasította For-

célja az volt, hogy legalább az állam­

gáchot

kidolgozására

igazgatás ezen ágát kivegye a provi­

a n e m magyar anyanyelvű állampolgárok

zórikus viszonyok alól s állandósítsa

egy

törvényjavaslat

nyelvhasználati jogait és „nemzeti fejlő­

az októberi diploma szellemében le­

désüket" biztosítandó. Forgách álláspontja

zajlott intézményi átalakulást. Na­

azonban továbbra is az volt, hogy ahol nincs

gyon sok panasz érkezett azonban.

panasz, ott n e m kell külön intézkedni,

Az alispánok és a járási szolgabírók

s nincs szükség általános szabályozásra, s az­

- akik egyszerre voltak közigazgatá­

után a későbbi ismételt sürgetések ellenére

si és bírósági alkalmazottak - a köz­

hagyta aludni az ügyet.

igazgatás teendői mellett keveset

Békéscsabai szlovákok. Színezett litográfia

Zichy Hermann gróf (1814-1880) 1848 előtt a Konzer­

tudtak foglalkozni az igazságszolgáltatással,

de a katonai segédletet csak a nyílt ellensze­

lassú és kiszámíthatatlan volt az ügyme­

gülés eseteire korlátozták.

net, nehézségekbe ütközött a hagyományos eljárásjog

követelményeinek

Pálffy helytartó kiemelt szerepet szánt az

megfelelni,

egyházaknak - mindenekelőtt a katolikus

időnként bestiális testi fenyítésekről is ér­

vatív Párt híve;

egyháznak - a kormányzati politikát támo­

keztek hírek, az 1848 előtt született s most

1861-1864 között

gató bázis megteremtésében. A katolikus

felújított törvényi rendelkezések sem felel­

Vas megye főispáni

egyházi hierarchia azonban óvatosan bár,

hettek meg a kor igényeinek. 1862 augusz­

helytartója, 1864-

de kifejezésre juttatta fenntartásait a rende­

tusában az uralkodó elrendelte a polgári és

leti kormányzással szemben. Haynald Lajos

1865 között magyar

büntetőjog minden ágát átfogó, a bírósági

erdélyi püspököt például 1864 szeptem­

udvari kancellár,

szervezet

törvény­

berében a Szentszék fölmenteni kényszerült

a bécsi birodalmi

javaslatok előkészítését, hogy azokat majd

tisztéből, mivel Magyarország és Erdély

centralizáció híve.

a jövendő országgyűlés elé terjeszthesse ki­

unióját követelte. A protestáns egyházak ve­

rályi javaslatokként. Apponyi azonban visz-

zetőit Pálffy is egyértelműen a kormányzat

szautasította ezt azzal, hogy csak az állam­

ellenfeleinek táborába sorolta. A Protestáns

felépítését

is

felölelő

jogi rendezés után lehet ilyen nagyszabású

Pátens keltette, még lezáratlan konfliktusok

intézményi szabályozást kidolgozni.

Ezt

következtében a Felvidéken, főleg Turóc és

követően az uralkodó Forgáchot bízta meg

Árva megyében a Protestáns Pátens hívei

ezzel a feladattal 1863 novemberében, de

és ellenfelei, az úgynevezett patentalisták és

majd csak Forgách utódja, Zichy H e r m a n n

az autonomisták között folyó éles küzdelem

gróf állt neki az átszervezés alapelvei kidol­

osztotta meg az evangélikus egyház híveit és

gozásának 1864-ben. A tiltakozások nyo­

vezetőit, ami egyúttal a magyar és szlovák

m á n azonban az uralkodó 1865 elején leál­

nemzeti mozgalom egymásnak feszülését is

lította az előkészületeket.

jelentette. Az uralkodó 1861. május 15-i pá­

Ezeknek az éveknek egyik legvitatottabb kérdése az adóbehajtás volt. A súlyos adó­ fizetési hátralékok miatt még 1861. április végén elrendelte az uralkodó az úgyne­ vezett kivételes adóbeszedési eljárás beve­ Ferenc József 1 koronása, 7858

zetését: az adót a pénzügyigazgatóságok speciális bizottságai hajtották be katonai,

tense ugyanis azon gyülekezetek számára, amelyek a Pátens mellett kitartanak, zavar­ talan működést ígért, s ennek alapján 1860 nyarán létrejött a pozsonyi szuperintendencia 28 gyülekezettel, Karol Kuzmány püs­ pökkel az élén. A hagyományos egyházke­ rületi szervezet csak 1867-ben állt helyre.

csendőri segédlettel. Ha három nap után

Az államigazgatás és a törvénykezés mel­

a bizottság nem járt sikerrel, a község kato­

lett az oktatásban is erősen jelentkezett

nai megszállása következett, mely addig

a neoabszolutizmus teremtette intézmény­

tartott, míg a községben esedékes adómeny-

rendszer és szabályozás eltörlésének igénye.

nyiség legalább 2/3 részét be nem hajtották

A nagyobb városokban visszaállították az

zálogba vétel, elárverezés útján. Az adóhát­

ötosztályos főelemi iskolákat. A tanügyi ál­

ralékos köteles volt a beszállásolás idejére

lami felügyelet lazulása és a szülőket iskola­

etetni-itatni a hozzá beszállásolt katonákat.

köteles korú gyermekeik iskolába járatására

Az akció pénzügyileg egyértelműen sikeres­

kényszerítő törvényi szabályozás eltörlése

nek bizonyult, ugyanakkor igen kiélezett

folytán lényegesen csökkent az iskolák láto­

incidensekhez vezetett a katonai asszisz­

gatottsága. Több község egyszerűen bezárta

tencia, olyannyira, hogy a kivételes adó­

iskoláját, a tanítót elbocsátotta, a helytartó­

beszedés befejezésére először katonai

tanács pedig elvetette velük szemben esetle­

vezetők tettek javaslatot. Végül 1862

ges kényszerítő eszközök alkalmazását. Az

áprilisában az a döntés született, hogy

elemi iskolai tanfelügyeletet névleg az egy­

bár az adóbehajtás továbbra is a pénz­

házmegyék esperesei látták el, valójában az

ügyigazgatóságok hatáskörében

marad,

teljesen megszűnt. A középfokú oktatásban

jórészt megtartották az Entwurf teremtette

Jókai Mór. Barabás Miklós litográfiája, 1854

szervezeti kereteket a katolikus intézmé­ nyekben, ám egy 1861. október 21-i hely­ tartótanácsi rendelet a gimnáziumok alsó két osztályában ismét az osztálytanítás rendjét írta elő, s csak a harmadik osztálytól alkalmazták a szaktanári rendszert. Számos protestáns intézmény visszatért az Entwurf előtti hatosztályos gimnáziumi rendszerre. A sokszínűséget a tanügyi kormányzatnak csak az 1880-as években sikerült mérsékel­ ni. A két legfontosabb törekvés a magyar oktatási nyelv visszaállítása volt, s hogy a magyar történelem és a földrajz tárgyak ke­ retében az oktatás n e m z e t i tartalommal kötődjön. A legkényesebb kérdés azonban - ahogy korábban is - az oktatási nyelv volt. Az o k t ó b e r i d i p l o m á h o z csatolt egyik kabineti irat Vay kancellár számára ren­ delkezett arról, hogy a pesti egyetemen a nyelvviszonyok tekintetében az 1848 előt­

rendkívüli tárgyként jelölték meg, 1862 ele­

ti állapotok legyenek az irányadók. A gimná­

jén pedig a negyedik osztálytól kezdve kö­

ziumi oktatási nyelvet illetően előírta az

telező tárggyá nyilvánították a német nyelv

uralkodó, hogy a helytartótanács konzultál­

és irodalmat (ugyanezen év júliusában ezt

jon az egyházi és illető közigazgatási hatósá­

kiterjesztik az 1-3. osztályra is). Mindemel­

gokkal, valamint a tanári testületekkel, s an­

lett egyes intézményekben részlegesen fenn­

n a k alapján tegyen javaslatot a szükséges

maradhatott a német oktatási nyelv.

módosításokra. A helytartótanács 1861 ok­

A provizórium éveit a művelődéspolitika

tóberében a magyar nyelvet nyilvánította

tekintetében mindenekelőtt a politikai saj­

oktatási nyelvnek, de két kategóriát különí­

tóval szembeni kíméletlen fellépés, a hadbí­

tettek el: a kizárólagos magyar tannyelvű in­ tézményeket (14 főgimnázium, 19 algimná­ zium) és a vegyes tannyelvű intézményeket (13 főgimnázium, 6 algimnázium), ame­ lyekben a tannyelv ugyan szintén a magyar volt, de a szükségletek szerint a tanári ma­ gyarázatok, a felelés más hazai nyelven is folyhatott. A belényesi főgimnázium nyelve maradt a r o m á n , a segédnyelv a magyar volt. Az igen hangos tiltakozások nyomán azon­ ban módosították a rendelkezést: négy in­ tézményt átsoroltak a vegyes tannyelvűek közé, s ekkortól m á r kéttannyelvről szólt a hivatalos nyelvhasználat. A legtöbb reálisko­ lában is magyar lett az oktatási nyelv. Az álla­ mi intézményekben rendelkezési állományba helyezték a magyarul n e m t u d ó tanárokat. A n é m e t nyelvet az 1861. őszi rendeletek

rósági eljárások és ítéletek tucatjai jellemez­ ték, lényegében újra a megelőző évtized sajtópátensének rendelkezései érvényesül­ tek. A politikai sajtó mellett elsősorban az irodalmi kiadványokat sújtotta a szigorú el­ lenőrzés. 1861. november és 1863. május között sajtóvétségek miatt összesen ötven fő ellen indult hadbírósági eljárás. A legna­ gyobb p o r t az kavarta fel, amikor Zichy N á n d o r grófot, illetve A Hon című lap szerkesztőjeként Jókai Mórt 1863 február­ jában egyévi b ö r t ö n r e ítélték egy olyan cikk megjelenéséért, mely az 1848-as ápri­ lisi törvényeket hirdetve kiindulópontnak az esetleges közös ügyek intézésére elfo­ gadhatatlannak nyilvánított bármiféle közös birodalmi kormányzati szervet. A korábbi évtizedhez képest megélénkült az egyesüle-

metlenebb volt. Láthatóan számot vetett azzal, hogy az államjogi rendezés a biroda­ lom létfeltételeinek talán legfontosabbika. A kezdeményezések, az újabb politikai megoldáskísérletek rendre tőle indultak ki. 1862 tavaszán-őszén jó néhány jóin­ dulatot demonstrálni célzó gesztust tett: a

magyarországi

árvízkárosultak javára

adományozott, jóváhagyta a már régóta tervezett

Nagyvárad-Kolozsvár vasútvo­

nal építésének tervét, nagy összegű segély­ ben részesítette a Magyar Nemzeti Mú­ zeumot és a Nemzeti Színházat. Sor került a már 1859 óta tervezett Magyar Földhi­ telintézet megalakulásának engedélyezé­ sére is. Novemberben pedig Erzsébet csá­ szárné névnapja alkalmából az uralkodó Inségbazár. Vasárnapi Újság, 7864

zi Nemzeti Múzeum épülete, 1859

ti tevékenység - bár a hatósági ellenőrzés szigorú volt e téren is. Különös jelentő­ séggel bírtak a megyei Gazdasági Egyesü­ letek és az Országos Gazdasági Egyesület, melyek a nemesi elit tagjait egyesítették, s rendezvényeik valóban a helyi és orszá­ gos politizálás fórumaiként is szolgáltak. A n e m magyar nemzetiségek körében lét­ rejött kulturális egyesületek közül a leg­ nagyobb az 1863-ban létrejött Matica Slovenská volt.

amnesztiát hirdetett az 1861. november 5-i pátens rendelkezéseinek alapján a katonai törvényszékek által politikai és sajtóperek­ ben elítéltek, illetve a vizsgálati fogságban lévők számára, az amnesztia összesen 366 személyre terjedt ki. Az uralkodó 1862 végén felkérte Apponyi országbírót, hogy terjessze elé javas­ latait az általa lehetségesnek és kívánatos­ nak tartott politikai-államjogi megoldásra. Apponyi m e m o r a n d u m á b a n a perszonál-

A birodalmi és az országos politika ve­

unió helyett reálunióként jellemezte a Ma­

zetői várakozásra rendezkedtek be. Az uralkodó azonban, úgy tűnik, jóval türel­

gyar Korona országainak és a birodalom másik felének államjogi viszonyát, azaz kö­

zös állami ügyeket elismerő föderatív vi­ szonyként, melyben azonban az „egyenjo­ gú d u a l i z m u s " alapján a két szerződő felet azonos jogok illetik. Az irat elkészítésében a konzervatívok más vezető személyiségei is részt vettek, s azt elkészülte u t á n bete­ kintés végett Deák Ferenchez is eljuttatták. A közös ügyek körét Apponyi az októberi diploma rendelkezései szerint vázolta fel, azok alkotmányos tárgyalására - a birodal­ mi p a r l a m e n t intézményét és a két birodal­ mi fél „esetenkénti érintkezését" egyaránt kikerülendő - javaslatban hozta a paritásos delegációkat a két birodalmi fél országgyű­ léseinek küldöttségeiként, bár azok tárgya­

1864 tavaszától az uralkodó m á r joggal

lási módja még hasonlított volna egy biro­

nem bízott a Forgách által képviselt bizony­

dalmi törvényhozó testület körvonalaira.

talankodó, kivárásra berendezkedő irány­

Állást foglalt Apponyi az 1848-as törvé­

vonal valamikori sikerében. Minden bizony­

nyek jogfolytonossága és ennek részeként

nyal hozzájárult ehhez a tavasszal leleplezett

önálló magyar k o r m á n y kinevezése mel­

földalatti szervezkedés is Beniczky Lajos és

lett, n e m zárva ki persze e törvények néme­

Nedeczky István vezetésével, akik a magyar

lyikének későbbi országgyűlési módosítá­

emigrációval kapcsolatokat tartva fegyver­

sát. Az u r a l k o d ó a p r o g r a m megvitatására

vásárlásokon, a volt honvédek összeírásán

Bécsbe rendelte a magyar ügyekért felelős

és mozgósításán keresztül megtették a poli­

tanácsadóit, aztán elutasította a javasla­

tikai és katonai előkészületeket egy újabb

t o t . E z u t á n n e m sokkal sor került Ap­

fuggetlenségi

p o n y i leváltására az országbírói tisztről.

vezkedésbe beépült Asbóth Lajos volt h o n ­

S c h m e r l i n g pozíciója átmenetileg tovább

véd ezredes árulása folytán azonban a rend­

felkelés folytatására. A szer­

szilárdult. E k k o r született a döntés a m á r

őrség a szervezetet felgöngyölítette. Április

említett erdélyi országgyűlés összehívásá­

22-én az uralkodó felmentette hivatalából

ról, s a Magyarországgal kapcsolatos ter­ veket az u r a l k o d ó levette a n a p i r e n d r ő l . A Nagyszebenben tanácskozó erdélyi or­ szággyűlés helyszíne - a hagyományos Ko­ lozsvár helyett - ö n m a g á b a n szimbolikus üzenetet h o r d o z o t t . A magyar nemzetisé­ gű képviselők d e m o n s t r a t í v kivonulása és t á v o l m a r a d á s a mellett elfogadta az or­ szággyűlés az o k t ó b e r i d i p l o m á t és a feb­ ruári pátenst, s megválasztotta képviselőit a b i r o d a l m i tanácsba. Igen nagyjelentősé­ gű volt emellett a m á r említett két tör­ vényjavaslat az erdélyi országos nyelvek, n e m z e t e k és felekezetek egyenlősítéséről. Ezt követően 1864 elején megkezdődtek az előkészületek a horvát-szlavón ország­ gyűlés összehívására is, végül a z o n b a n ar­ ra n e m került sor.

Nagyszeben látképe. Ludwig Rohbock acélmetszete, 1864

Forgáchot, s utódjául Zichy H e r m a n n gró­ fot nevezte ki, Esterházy Mór gróf viszont megőrizte posztját, ahogy a helyén ma­ radt Pálffy helytartó is. A személycserével a Schmerling képviselte alkotmányos biro­ dalmi centralizáció politikája átmenetileg „zöld utat" kapott az uralkodótól - az elkö­ vetkező hónapokban a bírósági reform ürü­ gyén elindult az első nagyszabású támadás annak érdekében, hogy a magyarországi ál­ lamszervezetet az októberi diploma kiadása előtti vágányra tereljék vissza. Alig néhány h ó n a p o t ad azonban Ferenc József ennek a kísérletnek, hiszen 1865 januárjában már újabb politikai fordulat kontúrjai rajzolód­ nak ki - nyitás egy harmadik lehetséges út: a magyar liberális politikai elit alkotmányos dualizmusának koncepciója felé.

Esterházy Mór gróf (1807-1890) 1848-1856 között az Osztrák Császárság szentszéki nagyköve­ te, politikai nézetei a magyar konzervatí­ vok nézeteivel rokonították. 1861-1866 között a magyar ügyekért felelős tárca nélküli miniszterként igyekezett elősegíteni az államjogi megálla­ podást az októberi diploma alapján az uralkodó és a magyar politikai elit között.

A kiegyezés formálódása

A provizórium éveiben a magyar politikai társadalom Schmerlinghez hasonlóan várt és makacsul őrizte megszerzett pozícióit. Deák Ferenc maga újra a nyelv- és irodalompártolás felé for­ dult. Elutasított mindenféle politikai állás­ foglalást: a Schmerling-féle alkotmányos centralizmus csődöt fog mondani, akkor majd Bécs kezdeményez, amíg azonban ez n e m következett be, idő előtti bármiféle tervezgetésekbe bocsátkozni. Meg volt róla győződve: az idő a magyar politikai elitnek dolgozik. 1864 őszén érkezett el az a pillanat, ami­ kor a magyarországi politikai élet újra fel­ pezsdült, többféle tényezőnek köszönhe­ tően. Mindenekelőtt a külpolitika terén történtek fontos események a megelőző h ó n a p o k b a n és évben. 1863-ban a német fejedelmek Ausztria által kezdeményezett drezdai konferenciáján újabb kísérletre ke­ rült sor a nagynémet egység ügyének elő­ mozdítására, a határozott porosz ellenál­ lás azonban meghiúsította azt; 1864-ben a schleswig-holsteini válság átmenetileg közelítette ugyan egymáshoz az ausztriai és

Schleswig-holsteini háború (1864) Schleswig és Holstein tartományok a 15. századtól kezdve perszonálunióban álltak Dániával. 1848-1849-ben felkelés tört Itt ki annak érdekében, hogy az alakulóban lévő német állami egységhez csatla­ kozhassanak, a felkelést a Német Szövetség hadereje is támogatta. Az 1852-ben megkötött londoni béke azonban helyreállította a koráb­ bi államjogi viszonyokat. 1863-ban Dánia bekebelezte Schleswlget, 1864-ben a Német Szövetség két legnagyobb hatalma, Porosz­ ország és az Osztrák Császárság hadat üzent Dániának, s ennek nyomán 1864 októberében a dán uralkodó lemondott a két herceg­ ségről. Az 1865. augusztusi gasteini szerződés szerint Porosz­ ország Schlweswiget, Ausztria pedig Holsteint szállta meg.

a porosz kormányt, de viszonyuk hamaro­ san újra kiéleződött. Nem sikerült Schmerlingnek a belpolitikában sem megvalósíta­ nia célkitűzéseit, a politikai stabilizáció nem következett be az osztrák-német örö­ kös tartományokban sem: továbbra is csak a szűkebb birodalmi parlament működött, de nem vettek abban részt a csehek, illetve a lengyelek sem; Schmerlingnek folyama­ tosan szembe kellett néznie a parlamenta­ rizmus továbbfejlesztésére, a kormányzati felelősség megteremtésére irányuló követe­ lésekkel saját táborán belül is; a nyomasztó államháztartási helyzetet sem sikerült sta­ bilizálni. 1864 novemberében a birodalmi tanács h a r m a d i k ülésszakának kezdetétől éles támadások kereszttüzében állt. Augusz Antal báró, egykori pesti kerüle­ ti főispán, Deák személyes jó ismerőse még az 1848 előtti időkből decemberben felke­ reste Deákot, s beszélgetésük n y o m á n fel­ jegyezte a Deák által a lehetséges államjogi megállapodás alapelveiről elmondotta­ kat. N e m tudjuk, akciója kitől indult el valójában: saját maga kezdeményezte azt Danielik János helytartótanácstag aktív tá­ mogatásával, avagy Esterházy M ó r gróf, Albrecht főherceg vagy maga az uralko­ dó állt a háttérben. Deák mindenesetre pontosította, illetve gondosan javítgatta Augusz feljegyzéseit, és aláírásával hitelesí­ tette. Ekkorra m á r kialakult elképzelések­ kel rendelkezett. Február közepén Ferenc József a tárgyalások folytatására hatalmaz­ ta fel Auguszt, aki még két alkalommal, február végén, majd április elején kereste fel Deákot. Ezek után Deák húsvéti cikke a Pesti Napló hasábjain 1865. április 16-án m á r a magyar közvélemény felé jelezte a küszöbön álló fordulatot: az újabb kapcso­ latfelvételt az uralkodó és a magyarországi

Augusz Antal képmása

politikai elit között - Schmerling megke­ rülésével. Az u r a l k o d ó és tanácsadó köre i m m á r o n számot vetett azzal, hogy állam­ jogi konszolidációt csak a liberális politikai tábor lehet képes keresztülvinni Magyar­ országon, velük kell tárgyalniuk. A húsvéti cikkben mint

Deák a b i r o d a l o m biztonságát

legfontosabb

politikai

célkitűzését

jelölte meg, mellyel össze kell egyeztetni a magyar alkotmányos igényeket - sorai je­ lezték a k o m p r o m i s s z u m o k r a való hajlan­ dóságot, anélkül azonban, hogy program­ ját részletesen ismertette volna. Eredetileg n e m tervezte elképzeléseinek pontosabb formulázását a nyilvánosság előtt, a prog­ ramhirdetést a magyar országgyűlés hivatá­ sának tekintette, de lépéskényszerbe került, mivel húsvéti cikke sokféle értelmezésre a d o t t alkalmat, s az ausztriai politikai sajtó m á r azt harsogta, Deák elismerte a birodal­ mi p a r l a m e n t intézményét. Így aztán Deák elfogadta a magyar konzervatívok bizalmi e m b e r é n e k , Ludasi M ó r n a k , a Bécsben megjelenő, Die Debatte

und

Wiener Lloyd

című lap szerkesztőjének ajánlatát, aki Deák­ kal folytatott t ö b b ó r á s eszmecsere u t á n megjelentette lapjában az úgynevezett má­ jusi p r o g r a m o t május 7-9. között. A májusi p r o g r a m körvonalazta a későb­ bi rendezés alapelveit és a megegyezés Deák által elfogadhatónak tartott menetrendjét is. Elfogadta i m m á r o n Deák a reálunió prog­ ramját, amit a Pragmatica Sanctióból veze­ tett le. Közös ügynek nyilvánította az udvar­ tartást és a külügyeket, ezzel természetesen bejelentve

az igényt a külügyek

alkot­

m á n y o s kezelésére. A hadügyeket illetőleg k o m p r o m i s s z u m o t ajánlott: elismerte az egységes birodalmi hadsereg és hadvezetés szükségességét, ugyanakkor az újonclétszám, a szolgálati idő, a hadsereg elszállásolása és elhelyezése kérdésében továbbra is a magyar p a r l a m e n t n e k kívánta fenntartani a döntés jogát. A pénzügyeket is birodalmi és országos ügyekre kívánta b o n t a n i . A vám-, kereske­

azokat közös ügynek ismerje el, s ugyanez volt az álláspontja a birodalmi államadós­ ságok kérdésében is. A közös ügyek kezeié-

Deák Ferenc húsvéti cikke, Pesti Napló, 1865. április 16. (részlet) „Nem hozzuk mi kétségbe a birodalom szilárd fennállhatásának fon­ tosságát. Hiszen az 1861 -i országgyűlés felirata is kijelentette, hogy azt a magyar nemzet veszélyeztetni semmiképpen nem akarja. De véleményünk szerint a birodalom szilárd fennállhatását nem akképp kell biztosítani, hogy félrelökve minden ünnepélyes szerződéseket, törvényeket és jogokat az ezek által biztosított magyar alkotmány egészen azon mintába öntessék, melybe a február 26-i alkotmány öntetett, hanem mindenekfelett szem előtt tartva a birodalom biz­ tosságát, melyet a sanctio pragmatica is szem előtt tartott, arra kell törekedni, hogy mind a birodalom biztossága teljesen eléressék, mind a magyar alkotmány alaptörvényei a lehetőségig fenntartas­ sanak, mind a Lajtán túli országok alkotmányos szabadsága kifej­ tessék és teljesen blztosíttassék. Egyik cél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica is ünnepélyesen biztosít, s melyekből

delem- és adópolitikában az önállóság mel­

többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának bizto­

lett az alapelvek összehangolásának követel­

sítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű."

ményét hangoztatta - de elutasította, hogy

szág nem elég erős saját erővel kivívni álla­ mi függetlenségét. Deákék 1861-ben szin­ tén külpolitikai folyamatokban, leginkább a nagynémet egység létrejöttében bízhattak a birodalmon belüli magyar különállás kül­ politikai garanciájaként, hiszen az olasz egy­ ség ügye jórészt már lezárult, s a német egy­ ség volt az utolsó nagy európai átalakulás az adott időszakban, amitől várható volt a Habsburg Birodalom létfeltételeinek radi­ kális átalakulása, s annak hátszelében a ma­ gyar különállás elfogadtatása. Lassan tudo­ másul kellett azonban venniük a nagynémet törekvések valószínűsíthető kudarcát. 1865 elején az Augusszal folytatott megbeszélé­ sek meggyőzhették Deákot a bécsi egyez­ kedési készség meglétéről. Ahogy 1861-ben a kérlelhetetlen jogvédő pozícióját tartotta egyedül lehetségesnek, A képviselőház épülete Pesten. Magyarország és a Nagyvilág, 7865

sere javasolta a magyar és az ausztriai par­ lament által választandó delegációk rend­ szerét, miközben az egyes országgyűlések számára is befolyást akart biztosítani azzal, hogy a delegációkba választott képviselő­ ket előzetes utasításokkal láthassák el. Úgy vélte, egy közös birodalmi parlament né­ hány év alatt teljesen háttérbe szorítaná a két országos parlamentet, ezért annak létrehozása elől továbbra is határozottan

Emlékérem az országgyűlés megnyitására, 7865

1865-ben, amikor

reményt látott - s a későbbiek igazolják, he­ lyesen - valamiféle kompromisszum eléré­ sére, s a hatvanas évek politikai vitái ráadá­ sul már körvonalazták az engedmények lehetséges szervezeti kereteit is, köteles­ ségérzete

éppolyan

magától

értetődően

a kompromisszumkötés megkísérlésére in­ dította. Személyes feddhetetlensége mellett épp ezért lehetett fordulata hiteles és elfo­ gadható a közvélemény előtt.

elzárkózott. Elengedhetetíen feltételnek mi­

Közben Bécsben is folytak az előkészítő

nősítette, hogy az uralkodó szólítsa fel az

lépések. 1865 elején a minisztertanács d ö n ­

erdélyi

országgyűlést,

tött a magyar országgyűlés összehívásáról,

hogy küldje el képviselőit a magyar parla­

és

horvátországi

az uralkodó júniusban Pestre látogatott.

mentbe, ugyanakkor meghagyta annak le­

Június 8-án sor került a katonai bírásko­

hetőségét, hogy az érintett parlamentek

dás felfüggesztésére és a helytartótanács

szabadon döntsenek arról, eleget tesznek-e

jogkörének helyreállítására, azaz a provi­

ennek. A másik Deák által állított feltétel

zórium felszámolására. Az uralkodó n e m

a magyar minisztérium kinevezése volt.

állította azonban vissza ez alkalommal

Milyen tényezők vezették Deákot arra,

a városi, megyei önkormányzatokat, mivel

hogy 1861-től eltérően államjogi engedmé­

attól tartott, hogy 1860-1861-hez hason­

nyekre alapozott programmal lépjen elő?

lóan a megyei tisztikarok kormányozhatat­

A magyar történetírásban erről máig vita

lanná válnak. Június 26-án felmentette hi­

folyik, hiszen maga Deák fennmaradt do­

vatalából Zichy kancellárt, Nádasdy Ferenc

kumentumokban nem nyilatkozott erről.

gróf erdélyi kancellárt, s magyar kancellár­

A legnagyobb súllyal feltehetően külpoli­

rá újra a magyar konzervatívok egyik pro­

tikai tényezők estek a latba. Az emigráció

minensét, Majláth Györgyöt nevezte ki.

vezetői is tudták, a nemzetközi viszonyok

Július közepén aztán távozott Pálffy hely­

kedvező konstellációja nélkül Magyaror­

tartó is, s főtárnokmesterként az irányítást

Az országgyűlés megnyitása, 1865. december 14. Litográfia

a szintén a magyar konzervatívokhoz tarto­

ves vita után is, de általában érdemi m ó ­

zó Sennyey Pál b á r ó vette át. Június 27-én

dosítás nélkül elfogadták azokat. „Valódi

Schmerling benyújtotta lemondását.

diktátora" volt a képviselőháznak, fogal­

Szeptember 1 -jén az uralkodó feloszlatta

maznak a kortársak. A megállapodás az

az erdélyi országgyűlést, s novemberre Ko­

uralkodóval azonban

lozsvárra hívta újra össze. Az országgyűlés

a kölcsönös gyanakvás és bizalomhiány so­

aztán d e c e m b e r 9-én állást foglalt a Ma­

káig akadályozta annak létrejöttét, s m i n d ­

gyarországgal való u n i ó mellett, az uralko­

két félnek jelentős engedményekre kellett

még messze volt,

dó 1866 elején feloszlatta a testületet, s a ma­

még elszánnia magát. A hosszan elhúzódó

gyar országgyűlésre t ö r t é n ő választásokat

politikai vita a következő kérdések körül

rendelt el. Ugyancsak n o v e m b e r r e napolta

forgott: az októberi diploma túlságosan

el az u r a l k o d ó a horvátországi országgyűlést

szélesen húzta meg a közös ügyek körét,

is. S z e p t e m b e r 17-én sor került a magyar

Deák szerint ezt csakis a feltétlenül szüksé­

országgyűlés

ges körre volt szabad kiterjeszteni. Más­

összehívására.

Szeptember

20-án pedig császári pátens felfüggesztette

részt Deák elzárkózott az 1848-as törvé­

a februári p á t e n s hatályát.

nyek

előzetes

revíziójától,

hangsúlyozta,

1865. d e c e m b e r 14-én az uralkodó sze­

az uralkodónak el kell ismerni azok jogér­

mélyesen n y i t o t t a m e g az országgyűlést.

vényét, ki kell neveznie a felelős magyar

Deák - k o r á b b i szokásával ellentétben - az

kormányt, s majd azután terjesztheti a ma­

országgyűlésen azonnal m a g á h o z ragadta

gyar országgyűlés elé javaslatait egyes tör­

az irányítást. A k ü l ö n b ö z ő bizottságokban

vénycikkek felülvizsgálatára. Az uralkodó

- m i n d e n e k e l ő t t az 1866. március l-jén vá­

viszont e törvények egy részének előze­

lasztott 67-es bizottságban, illetve a n n a k

tes módosításához kötötte azok fennmara­

15-ös a l b i z o t t s á g á b a n , amelyet a közös

dó részének újra életbe léptetését. (Minde­

ügyekre v o n a t k o z ó törvényjavaslat kidol­

nekelőtt

gozásával bíztak m e g - kész tervezetekkel,

vonatkozó, az uralkodónak az országgyűlés

a

kiterjesztett

nádori

jogkörre

javaslatokkal érkezett, s ha esetenként he­

feloszlatási jogát korlátozó, a felelős mi-

Az 1865-1866. évi országgyűlés emléklapja a vezető politikusok képeivel. Litográfia

nisztériumon belül az önálló hadügymi­

s azokban a két birodalmi fél országgyűlé­

niszteri poszt felállításáról is rendelkező

seinek kell megállapodnia. Andrássy Gyula

cikkely, a megyei intézményeket érintő

gróf, a Deák Ferenc által kiszemelt remény­

rendelkezések, valamint a nemzetőrség fel­

beli

állításáról intézkedő cikkelyek eltörléséhez,

a javaslatba, hogy a két delegáció közös ta­

illetve módosításához ragaszkodott.) Köve­

nácskozást n e m tarthat (nehogy idővel bi­

miniszterelnök

javaslatára

bekerült

telték a Deák által szövegezett országgyűlési

rodalmi parlament válhasson belőle), csak

feliratok továbbá a megyék, városok al­

véleménykülönbség esetén ülhetnek össze

kotmányos önkormányzati intézményei­

közös szavazásra, viszont kikerült a javas­

nek helyreállítását is, de azt nem szabták

latból az, hogy a két parlament utasítások­

a párbeszéd feltételéül, ezenfelül amnesztiát

kal láthassa el a delegációk választott tag­

kértek a politikai elítéltek, mindenekelőtt

jait. Június 25-én mind a 15-ös albizottság,

az emigrációban élő politikusok számára.

mind a 67-es bizottság többsége elfogadta

H á r o m politikai csoportosulás kristá­

a javaslatot és nyilvánosságra hozta.

lyosodott ki az országgyűlési viták első hó­

A másik számottevő politikai erő a bal­

napjaiban. A számbeli többséget i m m á r o n

közép volt az 186l-es határozati párt poli­

mindkét házban Deák tábora alkotta. A bi­

tikai örököseként Tisza Kálmán, Ghyczy

zottsági viták eredményeképp bizonyos

Kálmán, Nyáry Pál és Ivánka Imre vezeté­

részkérdésekben módosult a közös ügyek

sével. Álláspontjukat a tizenötös bizottság

javaslata Deák eredeti elképzeléseihez ké­

kisebbségeként igen határozottan kinyil­

pest: a közös ügyek köréből kikerült az ud­

vánították: Elfogadták a külügyek közös

vartartás; még nagyobb súlyt nyert annak

ügy voltát, ám a hadügyeket illetően önálló

hangsúlyozása, hogy a delegációk hatáskö­

magyar

re nem terjedhet ki a vám- és kereskedelmi

Másrészt határozottan elutasították a dele­

ügyekre, valamint

gációs javaslatot, s azt hirdették, a közös

az államadósságokra,

hadsereg

felállítását

követelték.

ügyekben is a két birodalomfél

parla­

mentjeinek kell d ö n t e n i , illetve egymással egyezkedni. Á t h i d a l h a t a t l a n n é z e t k ü l ö n b ­

Poroszország és Olaszország háborúja az Osztrák Császárság ellen (1866)

ség esetén a z o n b a n kénytelenek voltak az u r a l k o d ó n a k f e n n t a r t a n i a d ö n t é s jogát,

1866 tavaszán Olaszország és Poroszország katonai szövetséget

amit viszont Deákék alkotmányossági szem­

kötött. Poroszország 1866. június 7-én felmondta a gasteini egyez­

pontból elfogadhatatlannak minősítettek.

ményt, s csapatai benyomultak Holstein tartományba. Kitört a há­

H a r m a d i k erőt képezett a nagy számbeli kisebbségben lévő szélsőbal, amely tovább­ ra is az

186l-es országgyűlésen kifejtett

p e r s z o n á l u n i ó s p r o g r a m o t vallotta, az ese­ ti érintkezésen kívül elutasított bármiféle közös ügyi szervezetet.

ború, az osztrák haderő az olaszok ellen győztes csatát vívott (1866. június 24: Custozza), de a porosz haderőtől súlyos vereséget szenvedett (július 3: Königgrátz). A július 26-án aláírt nikolsburgi elő­ zetes békében Ausztria lemondott Velence tartományról és Holstein­ ről is, s kilépett a Német Szövetségből. Ezzel megnyílt az út a „kisnémet" egység megteremtése előtt.

A politikai erőviszonyokat a p á r t o k kö­ zött az 1866. évi nyári h á b o r ú sem ren­

cember végén Pest-Budára látogatott, s fel­

dezte át. Az u r a l k o d ó m é g j ú n i u s 26-án el­

kereste Deákot is. Január elején Beust kez­

napolta

deményezésére Andrássy, Lónyay és Eötvös

az

országgyűlést,

s

majd

csak

n o v e m b e r 19-én i n d u l t a k m e g újra a tár­

újra Bécsben tárgyaltak Richárd Belcredi

gyalások, de a h á b o r ú hírei természetesen

gróf miniszterelnökkel, Beusttal, Majláth

felbolygatták

közvéleményét.

kancellárra] és Sennyey Pál báróval a 15-ös

A balközép és a szélsőbal erői úgy érezte,

bizottság javaslatáról, és kölcsönös k o m p ­

Ausztria k a t o n a i veresége alapvetően új, az

r o m i s s z u m o k a t sikerült elérni. A végső

előzőnél lényegesen kedvezőbb tárgyalási

szót azonban Deáknak kellett k i m o n d a n i .

pozícióba j u t t a t t a a magyar politikai elitet,

Deák azonban heves ellenállást tanúsított,

s elérhetővé vált a puszta perszonáluniós

elsősorban két kérdésben: ragaszkodott

az

ország

kapcsolat kikényszerítése az uralkodótól.

ahhoz, hogy a felállítandó magyar minisz­

D e á k r a figyelt a közvélemény újra, ő azon­

t é r i u m b a n legyen honvédelmi miniszteri

b a n - szokásos nyári vidékre költözését ki­

poszt, míg ezt a bécsi politikusok kategori­

használva - m i n t e g y elmenekült a nyílt ál­ lásfoglalás elől. Az u r a l k o d ó a z o n b a n -

kusan ellenezték; másrészt ragaszkodott ahhoz, hogy a kért változtatásokat a hat-

ahogy Andrássyt is - Bécsbe hívatta. A jú­ lius 19-i a u d i e n c i á n Deák békekötést aján­ lott a p o r o s z o k k a l Ferenc Józsefnek, s az­ u t á n felelős magyar k o r m á n y kinevezését Andrássyval az élen. Szembeszegülve az addigi p r o g r a m módosítását követelő han­ gokkal

továbbra

is a két országgyűlési

felirat és a közösügyi bizottság többségi javaslatát jelölte m e g k i i n d u l ó p o n t n a k , mondván,

kikényszerített

megállapodás

n e m lehet tartós. Augusztusban Andrássy és Lónyay M e n y h é r t , a Deák-párt pénzügyi szakértője Bécsben tárgyalt, de az igazi áttörést csak 1867 elején sikerült elérni. Szerepet játszott ebben az u r a l k o d ó által o k t ó b e r végén kinevezett új külügyminisz­ ter, Friedrich F e r d i n á n d Beust gróf ko­ rábbi szászországi miniszterelnök, aki de-

Friedrich Ferdinand Beust gróf (1809-1886) Szászországi miniszterelnök, akit Po­ roszország térnyerése kényszerített hivatalának elhagyására. 1866-tól az Osztrák Császárság külügymi­ nisztere, céljának a Poroszországgal szembeni fellépést, az elszenvedett háborús vereségért való visszavá­ gást tartotta, ennek előfeltételének tekintette az Osztrák Császárság belpolitikai helyzetének rendezését. 1867-től osztrák miniszterelnök,

Ferdinand Beust arcképe majd birodalmi kancellár 1871-ig. 1870-ben szorgalmazta az Osztrák-Magyar Monarchia hadba lépését Franciaország oldalán Poroszországgal szemben.

Andrássy Gyula gróf (1823-1890) 1849-ben a magyar kormány törökországi diplo­ máciai megbízottja, ezért hadbírósági eljárás so­ rán halálra ítélték és in effigie kivégezték. A „szép akasztott" párizsi emigrációban élt, majd 1856ban uralkodói engedéllyel tért vissza Magyaror­ szágra, 1860-1861 -tői Deák szűkebb politikai körének tagja. Deák az 1860-as évek elejétől már mint a lehetséges új magyar miniszterelnökre tekintett rá arisztokrata származása, tekinté­ lyes vagyona, közkedvelt egyénisége folytán. 1867-1871 között magyar miniszterelnök, majd 1871 -1879 között az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere. Andrássy Gyula, 1860-as évek. Simonyi Antal felvétele

vanhetes bizottság csak a minisztérium ki­

követően kerülhetett sor február 17-én az

nevezése után tárgyalja. Az első kérdésben

új magyar k o r m á n y kinevezésére Andrássy

Deák lehetséges kompromisszumként né­

Gyula gróffal az élen.

hány héttel később saját bécsi útja alkal­

Ezt követően tovább folytak a tárgyalá­

mával elérte az uralkodónál, hogy ugyan

sok Bécsben és Pesten, i m m á r o n az áprilisi

legyen honvédelmi miniszteri poszt a kor­

törvények revíziójáról. A magyar politiku­

mányban, de azt a miniszterelnök töltse

sok sikereket is elértek, de jórészt valóban

be. A sorrend kérdésében viszont Deák hí­

érvénytelenítették, illetve m ó d o s í t o t t á k az

vei is a fordított sorrendet támogatták, arra

uralkodó által kifogásolt cikkelyeket. Ezen

hivatkozva, n e m vállalhatnak miniszteri

t ú l m e n ő e n a tárgyalások során Andrássy

posztot az államjogi rendezés fő vonalai­

megállapodott

nak előzetes elfogadása nélkül. Deáktól

előszentesítési jogáról is, vagyis arról, hogy

az uralkodó

úgynevezett

garanciát kértek arra, hogy elfogadja az ál­

a k o r m á n y csakis az uralkodó előzetes jó­

taluk Bécsben tett engedményeket, s elkö­

váhagyásával terjeszthet be törvényjavasla­

telezi magát a majdani magyar kormány

tot az országgyűlés elé.

nyílt támogatása mellett. Deák csak na­ gyon nehezen, néhány napos habozás után szánta el magát hívei „ultimátumának" el­ fogadására, m i u t á n azok ellenkező esetben a jövőbeli miniszterelnöki-miniszteri meg­ bízás el n e m fogadásával

fenyegetőztek,

s Deák n e m akarta, hogy az áttörés pillana­ tában ő hiúsítsa meg a rég várt k o r m á n y kinevezését. Január 28.-február 6-a között - Deák intenzív részvételével - tárgyalta aztán a hatvanhetes bizottság a tizenötös bizottság javaslatát a Bécsben kialkudott változtatásokkal együtt, s elfogadta. Ezt

A képviselőház heves vita u t á n március 30-án 257:117 arányban elfogadta a 67-es bizottság többségi javaslatát a részletes vita alapjául, majd május közepén sor került az 1848-as törvények módosítására is: a ná­ dori kiterjesztett hatáskör felfüggesztésére, a nemzetőrségről szóló törvénycikk, vala­ m i n t a király személye körüli és a hadügy­ miniszter ellenjegyzési jogára vonatkozó rész elejtésére, továbbá az uralkodó korlá­ tozás nélküli jogának rögzítésére az ország­ gyűlés feloszlatására vonatkozóan. Az ural­ kodónak azt is sikerült elérnie, hogy n e m

került sor nádor választására. 1867. június

agitációba kezdtek, megindult a Demokra­

8-án végre sor kerülhetett Ferenc József­

ta Körök szervezése.

nek és nejének, Erzsébetnek magyar király-

Deák az uralkodónak azt tanácsolta,

lyá és királynévé koronázására. A szélsőbal

a koronázási ajándékot az egykor ellene

kis csoportján kívül az országgyűlés politi­

harcolt honvédek árvái, özvegyei, munka-

kusai közül csak egy hiányzott a fényes ün­

és keresetképtelenné vált rokkantjai segé­

nepség résztvevői sorából: Deák Ferenc

lyezésére fordítsa, ezzel is szimbolizálva

n e m jelent meg a koronázáson, feltehetően

a „kibékülést" az uralkodó és „népe" között.

nem kívánt e szimbolikus ünnepi gesztus

Június 9-én az uralkodó amnesztiát hirde­

szemtanúja és részese lenni. Finoman bár,

tett a politikai és sajtóvétségekben elítéltek

de elhatárolódott a „mű"-től, ezzel mint­

számára, s az emigránsoknak is lehetővé

egy szolidaritást vállalt a kiegyezést ellen­

tette a hazatérést, de az uralkodó iránti hű­

zőkkel

igyekezve

ségre és az ország törvényeinek tiszteletben

helyreállítani a nemzet egységét: az ü n n e p ­

tartására vonatkozó ünnepélyes ígérettétel­

lőkét és a nemzeti függetlenség reményét

re kötelezte őket. Június 12-én Andrássy

siratókét - akik szép számmal voltak.

bemutatta a képviselőházban a kiegyezést

is,

saját

személyében

Az ő érzelmeik és véleményük nyert ki­ fejtést Kossuth Lajosnak 1867 májusában Deákhoz intézett nyílt levelében, az úgyne­

rögzítő szentesített törvénycikkeket. Az

úgynevezett

gazdasági

kiegyezés

alapelveinek kidolgozására a képviselőház

vezett Kasszandra-levélben, melyben Kos­

1867. június végén bizottságot választott,

suth a Habsburg Birodalmat pusztulásra

amely az időközben, 1867 májusában is­

ítélt államalakulatként bélyegezve, elítélte

mét összeült osztrák birodalmi tanács ha­

az államjogi megállapodást, s az 1849-es

sonló küldöttségével tárgyalásokat folytatott

függetlenségi eszmék zászlaját emelte ma­

augusztus-szeptember folyamán. Hossza­

gasba. A szélsőbal erői intenzív politikai

dalmas és nehéz tárgyalások után sikerült

Az 1867. évi törvénykönyv első és utolsó oldala

Kossuth Lajos: Nyílt levél Deák Ferenczhez. Páris, május 22-kén 1867. Magyar Újság, 1867. május 26. (részlet) „Most szólok, és hozzád, és nyíltan szólok, mert úgy látom - s az évek és szenvedések terhe alatt meghiggadt ítélet tekintetével látom úgy -, hogy nemzetünk a jogfeladások sikamlós meredélyén veszély­ be, több, mint veszélybe, halálba sodortatik... A jogvisszaszerzés álláspontjáról a jogfeláldozás sikamlós terére jutottál, s mert minden álláspontnak megvan a maga kérlelhetlen logikája, e téren annyira lá­ tom víve a dolgokat, hogy mély fájdalommal kell kérdenem, mi marad még feladni való a nemzet önállásából? Mi marad még feladni való mindazon jogokból, melyek az alkotmányos állami élet lényegét s biz­ tosítékait képezik, s melyek hazánk sajátlagos helyezetében még sokkal nagyobb beccsel bírnak, mint oly országokban bírhatnának, melyeknek fejedelme nem más országoknak is uralkodója, melyek tehát nincsenek azon veszélynek kitéve, hogy idegen érdekeknek eszközeivé süllyesztessenek? ... Magyarország mindazon magasabb attribútumokból kivetkőztetik, melyek egy országnak állami típust adnak; hogy a legfontosabb ügyekben idegen avatkozástól menten önállólag nem intézkedhetve idegen érdekek vontató kötelére akasztatik; hogy a nagyon alárendelt szerepre kárhoztatott magyar minisztérium többé teljességgel nem független, s hogy ezen jogfel­ adások mellett a magyar országgyűlés alig lehet egyéb, mint egy megszaporított megyegyűlés.. ..Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!"

lom egy-egy elemének reformjára, legin­ kább a delegációk birodalmi parlamenttel való felváltására. Nem így a birodalom nyugati felének szláv mozgalmai, amelyek az ausztroszláv föderatív program taga­ dását látták a megállapodásban, s egyér­ telműen elutasították. Az uralkodó által 1867. december 21-én szentesített decem­ beri alkotmány ennek ellenére Ausztria alaptörvényei sorába iktatta - ha más szö­ vegezésben és szerkezetben is - a magyar kiegyezési

törvénycikkek

rendelkezéseit.

A kiegyezés nyugvópontot jelentett azon államjogi kísérletek sorában, melyeken ke­ resztül Ferenc József a neoabszolutizmus kudarca n y o m á n 1860-tól kezdve a biro­ dalom politikai konszolidációjának lehet­ séges útjait kereste. A magyar politikai elit számára biztosította 1848-1849 nagy cél­ kitűzéseiből a m á r az előző két évtizedben intézményesített polgári jogegyenlőség to­ vábbi érvényesülése mellett a liberális al­ kotmányos

politikai

intézményrendszer

újra kiépülését, bár az uralkodó befolyási köre jóval kiterjedtebb lett, m i n t ahogy azt az áprilisi törvények az akkori egyedi törté­

annak végére is pontot tenni: meghatároz­

nelmi szituációban megszabták. A nemzet­

ták a tízévenként megújítandó vámszer­

állami szuverenitás megteremtése tekinte­

ződés alapelveit, a közös ügyek költségei­

tében az 1867-es kiegyezés n e m nyújtott

nek fedezésében való részesedés arányát

kevesebbet, m i n t az áprilisi törvények, de

(Magyarország: Ausztria = 30:70 százalék),

lemondást igényelt az 1848-as perszonál­

a közös államadósságok terheinek ugyan­

uniós tervekről. A közös ügyek intézésére

ilyen arányban történő viselését. A két biro­

létrehozott intézmények (delegációk, kö­

dalmi fél pénzügyminisztereinek vöslaui tit­

zös minisztertanács) azonban n e m a másik

kos megállapodása pedig szeptemberben

birodalmi félnek rendelték alá Magyaror­

a jegybank egységét állapította meg.

szágot, h a n e m sokkal inkább az uralkodói

Május végétől kezdve az ausztriai bi­

akaratnak, hiszen hatékony alkotmányos

rodalmi tanácson belül is folyt a vita az

kontroll hiányában a közös ügyek terüle­

államjogi rendezésről, ekkor nyílt először

tén az uralkodó és mindenkori tanácsadói

alkalmuk az ausztriai politikusoknak be­

köre befolyása meghatározó súllyal érvé­

kapcsolódni az államjogi konszolidáció fo­

nyesülhetett. Mindemellett lehetőség nyílt

lyamatába. Az osztrák-német politikusok

a Magyar Korona országainak újra kivívott

végül fanyalogva bár, de mint kész tényt

államjogi egységén belül a nemzetállami

tudomásul vették a magyar politikai elit és

intézmények megteremtésének kísérletére.

az uralkodó között kimunkált megállapo­

Ferenc József sokat kényszerült engedni

dást, remélve, a jövőben még adódik alka­

korábbi álláspontjához képest: mindenek-

előtt el kellett fogadnia a parlamentáris

sekkel. A kiegyezést féltő magyar politikai

felelős k o r m á n y z a t o t , mely ellen oly el­

elit azonban, amely ráadásul attól tartott,

szántan h a d a k o z o t t még az 1860-as évek­

hogy a föderatív elv ausztriai térnyerése

b e n is. Cserébe viszont az államélet végül

megerősíti a magyarországi n e m magyar

közösnek elismert területein - amelyek

nemzeti mozgalmaknak az ország belső

a nagyhatalmi dinasztikus politika számá­

közigazgatási-politikai

ra kulcsfontosságú területek voltak - a ki­

rének föderalizálására vonatkozó igényeit,

egyezés biztosította az uralkodói akarat

s így közvetíenül akadályozza nemzetállami

m e g h a t á r o z ó súlyát az alkotmányos díszle­

aspirációit, meghiúsította a cseh nemzeti

tek ellenére is. Emellett a b i r o d a l o m egy­

mozgalom vezetőivel kötött államjogi meg­

sége - ha két b i r o d a l m i k ö z p o n t t a l is -

állapodás életbe léptetését.

t o v á b b r a is biztosítva volt, s a politikai konszolidáció n y o m á n úgy t ű n t , adottak a feltételek a h h o z , hogy a H a b s b u r g Biro­ dalom, i m m á r o n Osztrák-Magyar M o n a r ­ chia néven ismét E u r ó p a egyik számottevő nagyhatalmává váljék. Az ausztriai szláv nemzeti m o z g a l m a k elutasító álláspontja n y o m á n a z o n b a n azzal is tisztában lehetett az u r a l k o d ó , hogy Ausztrián belül a politi­ kai

konszolidáció

még

megteremtendő

célkitűzés csupán. Ezért sem tekinthette le­ zártnak a

birodalom

b á s á n a k feladatát.

államjogi

1870-1871

újrasza-

folyamán,

a csehországi fundamentális artikulusokról folyt vita kapcsán m é g egy további kísérle­ tet tett, hogy a dualista államberendezke­ dést összeegyeztesse a föderatív elképzelé­

intézményrendsze­

Ezt követően a birodalom története év­ tizedeken keresztül az 1867-ben lefektetett államszervezeti keretek között folyt, mely keretek

gazdasági

konszolidációt

hoztak

magukkal, a polgári társadalom viszonyai­ nak kibontakozását, továbbá biztosították a modern alkotmányosság érvényesülését. Mindemellett azonban a nacionalizmusok kereszttüzében továbbra is heves politikai összecsapások jellemezték a belpolitikai vi­ szonyokat e soknemzetiségű birodalom­ ban, a Lajta mindkét oldalán. A nemzeti mozgalmak aztán évtizedekkel később - az első világháborúban győztes nagyhatalmak szövetségeseiként - szétbontották a birodal­ mat, s az önmagukat nemzetállamoknak te­ kintő kisállamok korszaka k ö s z ö n t ö t t be.

Ferenc József kardvágása a koronázási dombon, 1867

Ajánlott irodalom Forrásközlések Berzeviczy Albert: Régi emlékek 1853-1870. Budapest, 1907.

Hermann Róbert (Szerk.): Vértanúk könyve. A magyar forradalom és szabadságharc mártírjai 1848-1854. Budapest, 2007.

Csengery Antal hátra hagyott iratai és feljegyzései. Bevezetőt írta: Wlassich Gyula. Közzéteszi: Csengery Lóránt. Budapest, 1928.

Kaposi Zoltán: Magyarország gazdaságtörténete 1700-2000. Budapest-Pécs, 2002.

Deák Ferenc beszédei. Szerkesztette: Kónyi Manó. 2-6. köt. 2. kiadás. Budapest, 1903.

Kosáry Domokos: Magyarország és a nemzetközi politika 1848-1849-ben. Budapest, 1999.

Idősb Szőgyény-Marich László országbíró emlékiratai. 1-3. köt. Budapest, 1917. Lónyay Menyhért naplója 1860-1861. Sajtó alá rendezte: Berkes Hajnalka-Laszli Mariann-Nagy Anita. Szerkesztette: Deák Ágnes. Budapest, 2004. „Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." Visszaemlékezések 1830-1861. Sajtó alá rendezte: Forrai Ibolya-Árva Judit. Bevezetőt írta: Benda Gyula. Budapest, 1998. Spira György: Kossuth és alkotmányterve. Debrecen, 1989. Tóth Gyula (Szerk.): A föld megőszült. Emlékiratok, naplók az abszolutizmus (Bach) korából. 1-2. köt. Budapest, 1985.

Kövér György: Iparosodás agrárországban. Budapest, 1982. Lukács Lajos: A magyar politikai emigráció 1849-1867. Budapest, 1984. Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867. Budapest, 1955. Pap József: Magyarország vármegyei tisztikara a reformkor végétől a kiegyezésig. Szeged, 2003. Sarlós Béla: Deák és a kiegyezés. Budapest, 1987. Schlett István: Eötvös József. Budapest, 1984. Somogyi Éva: Abszolutizmus és kiegyezés 1849-1867. Budapest, 1981. Somogyi Éva: Ferenc József. Budapest, 1989.

Szakirodalmi feldolgozások Benedek Gábor: „A bürokratizáció történetéhez: az 1853-54. évi definitív rendezés személyi következményei". In: Kövér György (Szerk.): Zsombékok. Középosztályok és iskolázta­ tás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század köze­ péig. Budapest, 2006. 240-252. old. Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon. 1-4. köt. Budapest, é. n. Czieger András: Lónyay Menyhért 1822-1884. Budapest, 2008. Deák Ágnes: „Nemzeti egyenjogúsítás". Kormányzati nemzetiségpolitika Magyarországon 1849-1860. Budapest, 2000. Deák Ágnes-Molnár András: Deák Ferenc. Budapest, 2003. Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya. Budapest, 1988. Hanák Péter: 1867 - európai térben és időben. Sajtó alá rendezte: Somogyi Éva. Budapest, 2001. Hermann Róbert: Megtorlás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után. Budapest, 1999.

Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860-61). Budapest, 1967.

MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E Főszerkesztő Romsics Ignác

1. Őstörténet és honfoglalás 2. Államalapítás 970-1038 3. Válság és megerősödés 1038-1196 4. Nagy uralkodók és kiskirályok a 13. században 5. Az Anjouk birodalma 1301-1387 6. Luxemburgi Zsigmond uralkodása 1387-1437 7. A Hunyadiak kora 1437-1490 8. Mohács felé 1490-1526 9. A három részre szakadt ország 1526-1606 10. Romlás és megújulás 1606-1703 11. A Rákóczi-szabadságharc 1703-1711 12. Megbékélés és újjáépítés 1711-1790 13. A nemzeti ébredés kora 1790-1848 14. Forradalom és szabadságharc 1848-1849 15. Polgári átalakulás és neoabszolutizmus 1849-1867 16. A dualizmus kora 1867-1914 17. Világháború és forradalmak 1914-1919 18. A Horthy-korszak 1920-1941 19. Magyarország a második világháborúban 20. Demokráciából a diktatúrába 1945-1956 21. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 22. A Kádár-korszak 1956-1989 23. A Harmadik Magyar Köztársaság 1989-2009 24. Időrendi áttekintés

KOSSUTH KIADÓ www.kossutri.rtu