MAGYARORSZÁG A DUALIZMUS KORA Kozári Monika

16

MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E

A

D U A L I Z M U S KORA 1867-1914

Kozári Monika

KOZÁRI

MONIKA

A dualizmus kora 1867-1914 F ő s z e r k e s z t ő R o m s i c s Ignác

KOSSUTH

KIADÓ

írta: Kozári Monika Főszerkesztő: Romsics Ignác Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes Rita Képszerkesztő: Demeter Zsuzsanna A térképeket készítette: Nagy Béla A kötetet tervezte: Badics Ilona Kiadói programvezető: Szuba Jolanta Kiadói programkoordinátor: Winter Angéla A képek válogatásában részt vett: Vajda László

Közreműködő

intézmények:

Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották.

Egyéb források: Budapest Főváros Levéltára, ELTE Természetföldrajzi Tanszék, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Közlekedési Múzeum (Budapest), Magyar Képek Archívum, Magyar Nemzeti Galéria, MTA Művészeti Gyűjtemény, MTA Történettudományi Intézet, Petőfi Irodalmi Múzeum, Soproni Múzeum (Sopron)

Fotók: Berényi Zsuzsa, Czikkelyné Nagy Erika, Dabasi András, Farkas Árpád, Gottl Egon, Jaksity László, Képessy Bence, Nagy Zoltán, Soós Ferenc, Szalatnyay Judit, Szelényi Károly, Szepsy Szűcs Levente

ISBN 978-963-09-5694-9 Minden jog fenntartva © Kossuth Kiadó 2009 © Kozári Mónika 2009

Felelős kiadó Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja Műszaki vezető Badics Ilona Nyomdai előkészítés Veres Ildikó Korrektor Török Mária Képkidolgozás GMN Repró Stúdió A nyomtatás és a kötés a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda zRt. munkája Felelős vezető György Géza vezérigazgató www.kossuth.hu / e-mail: [email protected]

Tartalom A D U A L I S T A R E N D S Z E R KIALAKULÁSA ÉS K O N S Z O L I D Á C I Ó J A Az alkotmányos keretek és a politikai intézményrendszer • 8 A pártviszonyok átrendeződése • 27 Tisza Kálmán miniszterelnöksége • 34 GAZDASÁG, TÁRSADALOM, MŰVELŐDÉS A gazdaság fejlődése • 48 A társadalom átalakulása • 59 Kulturális modernizáció • 69 VÁLSÁGTÜNETEK A SZÁZADFORDULÓN Reformtörekvések és válságjelek az 1890-es években • 78 Tisza István konszolidációs kísérlete • 92 Az 1905-1906-os politikai válság és a koalíciós kormány • 97 Tisza és a munkapárti kormányok a háború előtt • 105 A j á n l o t t i r o d a l o m • 112

A dualista rendszer kialakulása és konszolidációja Az alkotmányos keretek és a politikai intézményrendszer • A pártviszonyok átrendeződése • 27 Tisza Kálmán miniszterelnöksége • 34

Az alkotmányos keretek és a politikai intézményrendszer

F A

kivilágított

Múzeum, Fametszet

Nemzeti

1867. február 18.

erenc József 1867. február 17-én Andrássy Gyula grófot nevezte ki ma­ gyar miniszterelnökké. Ezzel alkot­ mányos korszak vette kezdetét Magyaror­ szág történelmében. Andrássy kormánya a parlamentnek felelős kormány volt. Ezt megelőzően volt már egy parlamentnek felelős kormány, a Batthyány-kormány, amely 1848-ban csak rövid életű lehetett. A kiegyezést követően azonban az első vi­ lágháborúig valamennyi magyar kormány az országgyűlésnek volt felelős. Ez döntő különbség a korábbi rendi és abszolutista korszakokhoz képest, amikor a kormány az uralkodónak volt felelős.

Deák Ferenc, 1860-as évek. Peez Henrik olajfestménye

Az lett volna a kézenfekvő, hogy az ab­ szolút politikai tekintély, Deák Ferenc le­ gyen a miniszterelnök, hiszen a kiegyezés­ nek magyar részről ő volt a megalkotója. Deák azonban távol tartotta magát a to­ vábbi politikai szerepvállalástól és nem vállalta el a miniszterelnöki tisztet. Meg­ maradt képviselőnek. Andrássy Gyulát ő ajánlotta Ferenc Józsefnek. Andrássy kinevezése az idők változását jelezte és m i n d k é t féltől, az uralkodótól és Andrássy

Gyulától

is

nagyfokú

rugal­

masságot igényelt. Andrássy a szabadság­ harcban a Habsburg-ellenes oldalon állt. A Zemplén megyei nemzetőrség élén részt vett a pákozdi és a schwechati csatában. Majd a k o r m á n y konstantinápolyi követe lett. A szabadságharc után Párizsban élt. Itthon távollétében halálra ítélték, és 1851-

ben jelképesen felakasztották. Emiatt kap­ ta a párizsi szalonokban a „szép akasztott" nevet. Másfél évtized múlva pedig Magyar­ ország miniszterelnöke lett. Andrássy nagyon jó képességű ember volt, gyors észjárással megáldva. Auditív és nem vizuális, vagyis n e m szeretett előter­ jesztéseket olvasgatni, azt igényelte, hogy az adott témában járatos szakértők készít­ sék fel a tárgyalásokra. Első hallásra na­ gyon sok m i n d e n t megjegyzett és kiváló előadó volt. Azt a benyomást tette a kör­ nyezetére, m i n t h a a terítéken lévő ügyben nagyon jól felkészült lenne. Emellett hatá­ rozott volt és döntésképes, és n e m szenve­ dett önbizalomhiányban sem. Mindezek a tulajdonságok nagyon is fontosak voltak ahhoz, hogy eredményes lehessen, mert óriási feladatot vállalt magára a miniszter­ elnöki tisztség elfogadásával. A kiegyezéssel ugyanis egy rendszervál­ tást kellett kiteljesíteni. A korábbi rendi ál­ lamot polgári állammá kellett formálni. Ez d ö n t ő e n az első k o r m á n y feladata volt, bár közel sem ért a végére. Sok feladat volt, és az államélet sok területén. 1867-ben az uralkodó a kiegyezés része­ ként visszaállította az ország területi egysé­ gét (amit egyébként 1850-ben ő szüntetett meg). Visszacsatolták a Szerb Vajdaságnak és Temesi Bánságnak elnevezett délvidéki részeket és keleten a Partiumot. Megszün­ tették az abszolutizmus által bevezetett öt katonai kerületet és helyreállították a ha­ gyományos megyerendszert. A megyék új­ ra nemcsak közigazgatási egységek voltak, h a n e m politikai jogok birtokosai is. Hor­ vátország is ismét integráns részét alkotta a Szent István-i államtestnek. Erdély azon­ ban még különálló volt, és Horvátország­ gal is ki kellett alakítani az együttélés ke­ reteit. 1868 folyamán mindkettőre sor került, Erdély unióját két évtized alatt már másodszor valósították meg. Az unió ki­ mondása azonban nem jelentette egyszer­ smind a jogharmonizáció megvalósítását is, még évtizedekig éltek eltérések az erdé­ lyi és a magyarországi jogrend között.

Andrássy Gyula gróf (1823-1898) Zemplén vármegyében, Tőketerebesen született 1823. március 8-án. A 19. században az arisztokrata és nagybirtokos családok gyermekei nem jártak iskolába, házitanítók tanították őket. Ismereteiket saját családi könyvtárukból gyarapítot­ ták. 17-18 éves koruktól utaztak, 2-3 évet Nyugat-Európában töltöt­ tek. A leghíresebb egyetemeken Andrássy Gyula, 1867 körül. Schrecker Ignác felvétele hallgattak egy-egy szemesztert, minthogy az egyetemi tanulmányoknak még nem volt előfeltétele az érettségi vizsga, amit Magyarországon egyébként is csak 1851 -ben lehetett először letenni. Andrássy diplomáciai, jogi és közgazdasági ismereteit gazdagította Németországban és Angliában. Franciául és németül anyanyelvi szinten tudott. Jól tudott úszni, lovagolni és kivá­ lóan rajzolt. Igazi művészlélek volt, színes egyéniség, csapongó szellem és rengeteg ötlet jellemezték. A kor szépségideálja szerint szép férfi volt, megdobogtatta a hölgyek szívét.A politikában először Széchenyi István volt rá nagy hatással, akit személyesen is jól ismert. 1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe lett ellenzéki követutasítással és Kossuthhoz csatlakozott. 1848 áprilisában megyéje főispánja lett, később a megyei nemzetőrség parancsnoka. 1849 májusától a kormány küldöttje volt Konstantinápolyban. A világosi fegyverletétel után Párizsban és Londonban élt. Francia­ országban vette feleségül Kendeffy Katinka grófnőt. Az emigrációban szakított korábbi politikájával és az Ausztriával való megegyezést kereste. 1858-ban amnesztiát kapott és hazatérhetett. Részt vett az 1861 -es és az 1865-ös országgyűléseken. Deák köréhez csatlakozott és aktív szerepet vállalt a kiegyezés előkészítésében. 1867. február 17-től 1871. november 14-ig miniszterelnök volt, majd 1871 novem­ berétől a Monarchia közös külügyminisztere. 1879. október 8-án mondott le, miután még előző nap aláírta Németországgal a kettős szövetségi szerződést. Ezután teljesen visszavonult a politikától. 1898. február 18-án hunyt el a Fiume melletti Voloscában.

Az 1868: XXX. törvénycikkel a ma­ gyar-horvát kiegyezés is megtörtént. A törvényben elismerték Horvátország belpolitikai önállóságát, és biztosították a horvát nyelv használatát. A horvát tar­ tománygyűlés parlamentként működött. A végrehajtó hatalom élén a bán állt, akit

Az

Osztrák-Magyar

Monarchia

1867-1918

az uralkodó nevezett ki a magyar miniszter­ tanács javaslata alapján. A horvát-magyar együttélés azonban a dualizmus évtizedei során éppúgy nem volt problémamentes, mint ahogy az osztrák-magyar sem. Még két fontos területi kérdés várt meg­ oldásra, a Katonai Határőrvidék polgáro­ sítása és Fiume hovatartozása. A Határőr­ vidéket a török elleni harcok idején hozták létre, de az udvarnak érdekében állt azt kö­ vetően is fenntartani, mert az esetleges ma­ gyar ellenállással szemben bevethető katonai erőt képviselt. Andrássy már 1867 augusz­ tusában felségfolyamodványban kérte az uralkodót a Határőrvidék feloszlatására és a közigazgatási rendszerbe való beolvasztá­ sára, de ez az igény igen komoly ellenál­ lásba ütközött. A Határőrvidék ugyanis igazgatásilag nem Magyarországhoz, ha­ nem a közös hadügyminiszter hatáskörébe

tartozott, és a közös hadvezetés, valamint az osztrák birodalmi centralisták ellenez­ ték megszüntetését. Andrássy azzal érvelt, hogy a Határőrvidék fenntartása veszélyez­ teti az alkotmányos kormányzást és lehető­ séget adhat az abszolutizmus bevezetésére. A tényleges feloszlatás még igen vontatot­ tan haladt, és csak az 1880-as évek elején fejeződött be. Fiume a magyar-horvát kiegyezés óta a Magyar Koronához csatolt külön test volt. Hovatartozása a magyar közgondol­ kodásban nagyon fontos szerepet töltött be, az a város volt a kikötő, a kijutás a ten­ gerre. Andrássy ebben is eredményes volt, mert elérte Ferenc Józsefnél, hogy 1870. július 28-án az uralkodó királyi leiratban a magyar országgyűlést bízta meg a Fiume és kerülete közigazgatására vonatkozó tör­ vényes teendőkkel, a végrehajtó hatalom

gyakorlásával pedig a magyar miniszterta­ nácsot, igaz csak ideiglenes jelleggel. A vá­ lasztott fiumei képviselőtestület autonó­ miát kapott, vagyis egy kompromisszumos köztes megoldás született. Ez volt a fiumei provizórium, amelynek értelmében a vá­ ros egy, a király által kinevezett kormányzó fennhatósága alá került. A magyar minisz­ tertanács a magyarországi törvények hatá­ lyát kiterjesztette Fiumére is, ahol a hiva­ talos nyelv az olasz volt. Így a magyar törvényeket egészen az 1870-es évek köze­ péig olaszra is lefordították és megjelentet­ ték, amit végül takarékossági okokból szün­ tettek meg. A legfontosabb állami intézmények kö­ zül a magyar országgyűlés 1865 óta műkö­ dött. Megújítása még n e m volt esedékes, a következő választásokra csak 1869-ben került sor. Ezt az országgyűlést még az 1848-as választójogi törvény alapján vá­ lasztották, amely a lakosság mintegy 10 szá­ zalékának biztosított választójogot. (Euró­ pában egyedül Angliában voltak valamivel többen választásra jogosultak.) A magyar választójogi törvény korszerű volt. Szakí­ tott a korábbi rendi szemlélettel, a nemesi előjogokat nagymértékben visszaszorítot­ ta, ha nem is szüntette meg teljesen. A kö-

Választójog 1874-ig az 1848: V. tc-t használták. A választójog cenzusos volt. Vagyoni, jövedelmi és értelmi cenzust használtak. A korabeli Európá­ ban (Svájcot kivéve) Magyarországon volt a legalacsonyabb a cen­ zus. A cenzus földtulajdon esetén legalább 1/4 telek, amely elég tág kategória, mert Magyarországon az 1/4 telek 5,75 és 15 hold között ingadozott. Városokban 300 forint értékű ingatlan. Erdélyben más cenzusok voltak. Választójoguk volt a 20. életévüket betöltött férfiak­ nak és választhatóak voltak a 24 év feletti férfiak, amennyiben a cen­ zusnak megfeleltek. Meghagyták azoknak a választójogát is, akik 1848 előtt előjogaik alapján választhattak. A dualizmus során 1874-ben és 1913-ban született újabb választó­ jogi törvény. 1874-ben földbirtok esetében fenntartották az 1/4 telket. A többi kategóriában az adóhoz kötötték a cenzust: a vidéki iparos 6 forint, a városi 10 forint 50 krajcár után volt választójogosult. A ház­ béradó esetében 15 forint 75 krajcár fölött. A föld- és háztulajdon esetében 5 forint, csak háztulajdon esetén 6 forint adóminimum felett. És választók voltak az (állásban lévő) elsősorban diplomás értelmiségiek, mint a papok, hivatalnokok, tanárok és tanítók, írók és művészek, ügyvédek és közjegyzők, és az egészségügyi személy­ zet. Számuk nagyon kicsi volt az összlakossághoz viszonyítva. A választások nyílt szavazással bonyolódtak.

vetállítást felváltotta a népképviselet. Igaz, hogy a választójogot cenzushoz kötötték, de ez egyáltalán nem volt kirívó, Svájcot le­ számítva, ahol parlamentáris állam műkö-

Fiume látképe

tartani. Az Andrássy-kormány idején azon­ ban még nem volt égető kérdés a választó­ jog megváltoztatása, azaz szűkítése. Majd csak az 1869-es és 1872-es választások tapasztalatai alapján érezték úgy a későb­ bi kormányok, hogy ebben lépniük kell. 1887-ig háromévenként, attól kezdve öt­ évenként voltak országgyűlési választások.

A balközép az ország­ gyűlésen.

A

Tisza Kálmán.

felszólaló Fametszet

a Vasárnapi Újságíró/, 1868

dött, mindenhol természetes volt még ek­ kor a cenzus. A választójog nagyon fontos kérdés volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a kiegyezés­ sel uralomra került magyar vezető rétegek a hatalmukat a továbbiakban is meg tudják

Főrendiház A magyar kétkamarás országgyűlés felsőháza 1867-1918 között. Az 1848 előtti rendi országgyűlés felsőtáblájának a jogutódja. Lét­ száma 1885-ig 834 fő volt. Tagja volt a nagykorú arisztokrata fér­ fiak közül mindenki, aki folyamodott a tagságért az uralkodóhoz; az indigónak, tehát a honosított arisztokraták is; továbbá az uralko­ dócsalád tagjai; az ország zászlósurai; a főispánok; a római és a gö­ rög katolikus, illetve az ortodox püspökök; a fiumei kormányzó és a horvát tartománygyűlés három küldötte. 1885-ben megreformálták, mert ebben a formában teljesen működésképtelen volt, összetétele pedig anakronisztikus. Politikai irányvonala már nagyon elütött a kép­ viselőház nemzeti liberális beállítottságától. A reform alapján kimaradtak belőle a főispánok és a címzetes püspö­ kök. Az arisztokraták részvételét vagyoni cenzushoz kötötték, csak a legalább 3000 korona földadót fizetők lehettek tagok. A honosított arisztokratákat döntés elé állították, hogy az osztrák vagy a magyar felsőházban kívánnak-e tevékenykedni. Újonnan bekerült a Kúria elnöke és másodelnöke, a budapesti királyi ítélőtábla elnöke, a pan­ nonhalmi főapát, a református és az evangélikus egyház 3-3 leg­ idősebb püspöke és 3-3 főgondnoka, az unitárius egyház egy képviselője és 50 tag, akiket a király nevezett ki a minisztertanács előterjesztése alapján. A kimaradó arisztokraták közül a főrendiház választhatott 50 élethossziglani képviselőt.

Az országgyűlés felsőházának, a főren­ diháznak születési jogon tagja volt m i n d e n nagykorú arisztokrata férfi. Elméletben ez egy több száz fős testület volt, a gyakorlat­ ban azonban csak töredékarányban vettek részt az üléseken. Működése így is meglehe­ tősen nehézkes volt. Andrássy tervbe vette a főrendiház reformját, amelyet azonban elkezdeni sem tudott. Az országgyűlés képviselőházában há­ rom párt foglalt helyet. A k o r m á n y o n lévő Deák-párt - közel 250 képviselőjével nagy túlsúlyban volt az országgyűlésben. Ok az ülésterem jobb oldalán ültek. Tőlük balra, de középen a Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán által vezetett „balközép" párt foglalt helyet, amely az ülésteremben el­ foglalt helyéről kapta a nevét. T ö b b m i n t 90 képviselőjük volt. Az ülésterem bal ol­ dalának szélső padjaiban a mintegy 20 fős „szélbal" párt ült. Üléstermi helyeiket rá­ vetítették a politikájukra is, a szélbal és a balközép „baloldalként", a Deák-párt „jobboldalként" határozta meg magát. Ezeknek az elnevezéseknek az égvilágon semmi közük n e m volt ahhoz, amit ma ér­ tünk e kifejezések alatt. A Deák-pártban ült egy 15-20 fős kis csoport, amely konzervatívnak tekintette magát. Sennyey Pál báró körül tömörül­ tek. A kiegyezést ők is támogatták. Mint ahogy a Deák-párt is, hiszen a kiegyezést ők teremtették meg. A pártok közötti vá­ lasztóvonalat éppen a kiegyezéshez való vi­ szonyuk jelentette, vagyis közjogi alapon szerveződtek meg. A balközép párt elfo­ gadta a kiegyezés tényét, de n e m értett egyet formájával. Magyarország nagyobb fokú állami önállóságát akarta megvalósí­ tani a kiegyezés rendszerén, osztrák-ma-

gyar kereteken belül. A szélbal ennél radi­ kálisabb volt, a perszonálunió alapjára he­ lyezkedett és nem akart elismerni közös ügyeket Ausztria és Magyarország között. A balközép és a szélbal között emiatt elég éles határ húzódott, bár a kortársak számá­ ra ez a kiegyezés utáni egy évben még egy­ általán nem volt nyilvánvaló. A balközé­ pen belül pedig dúlt a harc, mert a pártnak volt egy csoportja, köztük Jókai Mór, amely a szélballal való összefogást, esetleg egyesü­ lést hirdette. 1868 tavaszán aztán a balkö­ zép erői kompromisszumot kötöttek. El­ határolták magukat a szélbaltól, de kiadtak egy a korábbinál sokkal radikálisabb köz­ jogi programot, az úgynevezett „bihari pontokat".

Konzervativizmus A latin conservare (megőrizni, megtartani) szóból ered. Azt az irány­ zatot jelöli, amely a fennálló (esetleg elavult) politikai irányhoz vagy társadalmi intézményhez ragaszkodik, szembenáll az új eszmékkel. Mint politikai felfogás, világnézet a 18-19. század fordulóján jött létre a nagy francia forradalom ellenhatásaként. Magyarországon a 19. század elejétől szerveződött politikai irányzattá. A kiegyezést követően a konzervatív csoport nem alakult párttá, a Deák-párt jobb­ szélén helyezkedett el. Mintegy 20 országgyűlési képviselő alkotta, Sennyey Pál báró volt a vezetőjük. Később az Egyesült Ellenzékben („Habarékpárt"), majd a Mérsékelt Ellenzékben foglaltak helyet. Az 1870-es évek végétől két vezetője volt a konzervatív csoportnak, Sennyey mellett Apponyi Albert gróf. Apponyi vezetésével 1892-ben párttá alakultak, Nemzeti Párt néven. Nagyon sajátos pályát futottak be, mert konzervatív szellemiségük ellenére nem a kiegyezési rend­ szer védelmezői voltak, hanem nemzeti irányultságuk miatt a '67-es alaptól folyamatosan távolodtak és a függetlenségi ellenzékhez köze­ ledtek. Bár az 1890-es években átmenetileg fuzionáltak a Szabadelvű Párttal, 1905-ben a Függetlenségi Párttal léptek koalícióra.

nem volt véletlen, mert a főrendiház nagy befogadóképességű más terem híján a Nem­ zeti Múzeumban ülésezett. Mivel a két testü­ let üzenetváltások formájában érintkezett egymással, közeli helyet k e r e s t e k . Í g y a fő­ rendiház jegyzőjének csak át kellett sétálnia az utca túloldalára.

SennyeyPál,

1885 körül

A Deák-párt zöme, a balközép párt és a szélbal - amely válaszul a balközép lépé­ sére 1868 áprilisában felvette a „48-as párt" nevet - egy dologban azonban közös tala­ jon állt, mindannyian liberálisok voltak. A képviselőház számára 1865 szeptem­ bere és 1866 áprilisa között elkészült egy önálló épület a Főherceg Sándor utcában (ma Bródy Sándor utca, az Olasz Intézet működik benne). A helyszín kiválasztása

A kormány a „magyar minisztertanács" nevet viselte. A dualista rendszer idején hi­ vatalosan mindvégig ez volt az elnevezése. A miniszterelnökön kívül kilenc reszort­ miniszter alkotta. Ténylegesen azonban ál­ talában csak nyolc személy foglalt helyet a miniszterelnökön kívül a miniszterta­ nácsban, mert a miniszterelnök rendsze-

Képviselőház A magyar országgyűlés alsó kamarája, 1867-1945-ig ez volt a neve. A dualizmusban 413 képviselő alkotta. Tagjait cenzusos választójog alapján választották, társadalmi helyzetre és foglalkozásra való tekin­ tet nélkül (eltérően Ausztriától, ahol ezeket tekintetbe véve kuriális rendszer működött), vallástól és nemzetiségtől is függetlenül, a 24 év feletti férfilakosságból.

A

képviselőház új épülete.

Slowikowski Ádám

színezett

litográfiája, 19. század második

fele

rint még egy tárca vezetését ellátta. And­ rássy például honvédelmi miniszter volt, Tisza Kálmán belügyminiszter, Wenckheim Béla a király személye körüli minisz­ ter, Wekerle Sándor pénzügyminiszter. E tárcák mellett volt földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi; közmunka- és közleke­ désügyi; vallás- és közoktatásügyi minisz­ ter, igazságügy-miniszter és egy horvát-

Az 1867-es magyar kormány.

Gobelinkép

szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter. 1889-ig így nézett ki a minisztériumok re­ szortok szerinti felosztása. Sajátossága a tárcák elosztásának, hogy 1867 februárjától kezdve volt a kormány­ ban honvédelmi miniszter, noha ekkor még ténylegesen n e m létezett a honvédség, amelyet csak 1868-ban állítottak föl. Fe­ renc József a közös hadsereg egységének megbontásához n e m járult hozzá, de en­ gedményt tett a magyaroknak azzal, hogy a honvédség felállítását engedélyezte. A pa­ ritás elve alapján Ausztriában is létrehoz­ ták az ottani „honvédséget", a Landwehrt. A honvédség létrehozásának érdekében Andrássy is engedményre kényszerült. El kellett ismernie a hadsereg egységének fenntartását, és el kellett fogadnia, hogy a honvédség keretei között nem állíthatnak föl tüzérségi és műszaki alakulatokat. Andrássy kormányában először öt arisz­ tokrata, három gróf és két báró volt. A ki­ egyezés utáni magyar politikai élet jól ismert személyiségei lettek a miniszterek, mint pél­ dául Wenckheim Béla báró, Gorove István, Horvát Boldizsár, Mikó Imre gróf, Lónyay Menyhért, Kerkapoly Károly, Eötvös József báró. Eötvös már a Batthyány-kormányban

A Sándor-palota a Szent György téren,

1872.Zograf

és Zinsler felvétele

is betöltötte a vallás- és közoktatásügyi tárcát. Lónyay és W e n c k h e i m később mi­ niszterelnökök lettek, Gorove István pedig a Szabadelvű Párt elnöke. Ki-ki a maga te­ rületének jó gazdája volt, z ö m ü k meggyő­ ződéses liberális. Az ő köreikben termé­ szetes volt, hogy utaztak, világot láttak, tapasztalatokat szereztek. Olvasottak, szé­ leskörűen műveltek voltak, t ö b b nyelven beszéltek. Tisztában voltak a nyugat-euró­ pai állam- és jogfejlődéssel, t ö b b e n a köz­ gazdaságot is tanulmányozták. Tudták, hogy a világ hol tart, mi a korszerű, és azt, ahogy lehetőséget kaptak, megpróbálták átültetni a hazai viszonyok közé. Sem Andrássy, sem a korszak egyetlen minisz­ terelnöke n e m lehetett volna egymagában sikeres, ez csak jól kiválasztott csapattal volt lehetséges. A minisztertanács a budai várban, a Sán­ dor-palotában tartotta üléseit. Az Andrássy-kormány első intézkedé­ seinek egyike az volt, hogy kialakítsa az uralkodóhoz való viszonyát. Az 1867. már­ cius 17-ei minisztertanácson hoztak egy titkos határozatot, amelyben az uralkodó kívánságának megfelelően kimondták, hogy törvényjavaslat csak az uralkodó előzetes

engedélyével kerülhet az országgyűlés elé (előszentesítési jog). A magyar miniszter­ tanácsi jegyzőkönyvekben ennek létét so­ sem kendőzték el, azt a formulát használ­ ták, hogy a minisztertanács felhatalmazza a minisztert, hogy „az uralkodó előzetes jóváhagyásának kieszközlése u t á n " terjeszsze a törvényjavaslatot az országgyűlés elé. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek azon­ ban nem voltak nyilvánosak. Az igen széles körű uralkodói felségjo­ gok a korabeli Európában már nem voltak szokványosak. Nemcsak a magyar minisz­ tertanács működését korlátozták, hanem az osztrákét is. Az előszentesítési jog mel­ lett az uralkodó elnapolhatta és feloszlat­ hatta az országgyűlést, az ő elhatározásán múlott a miniszterelnökök és a miniszte­ rek kinevezése, ő volt a legfőbb hadúr is, a jogkörébe tartozott a hadsereg vezérlete és vezénylete, valamint a hadüzenet. Fő­ kegyúri jogokat gyakorolhatott és nemes­ séget adományozhatott. Más kérdés, hogy Ferenc József, ha már egyszer hozzájárult ahhoz, hogy alkotmányos keretek között uralkodjék, javarészt ki is tartott ezek mel­ lett az alkotmányos formák mellett. Ez Magyarországon azt jelentette, hogy a mi-

I. Ferenc József (1830-1916)

Ferenc József a Szent István-rend díszruhájában. Olajfestmény

niszterelnököket egy-két kivételtől elte­ kintve az országgyűlési választásokon többséget szerzett pártból nevezte ki. Az országgyűlést nem napolta el és n e m oszlatta föl a miniszterelnök egyetértése nélkül. Főnemesi címeket nem adományo­ zott csak a minisztertanács előterjesztése alapján. Az előszentesítési joghoz valóban ragaszkodott, de amikor egyetlenegyszer megtörtént, hogy Trefort Ágoston úgy ter­ jesztett be egy törvénytervezetet, hogy azt előzetesen nem hagyatta jóvá az uralkodó­ val, annak semmilyen következménye n e m

1848. december 2-tól ült a Habsburg Birodalom trón­ ján. Magyarországon 1867. június 8-án koronázták meg. Az ország törvényei szerint csak ekkortól volt törvényesen elismert magyar király. Uralkodónak nevelték, abban a szellemben, hogy Istenen kívül semmilyen hatalomnak nem tartozik számadással. Az 1848-as forradalmak és a magyar szabadságharc, majd az 1850-1860-as évek­ ben elszenvedett nemzetközi kudarcok arra kényszerítették, hogy az uralkodásról vallott felfogását felülvizsgálja és al­ kotmányos uralkodóvá váljék. Egész tevékenységét a vallá­ sosság, kötelességtudat és szorgalom jellemezte. Bár ő verette le a szabadság­ harcot, a kiegyezést követő évtizedekben a magyarok mégis elfogadták, „ferencjóska" lett belőle. Kultusz övezte, képe sok lakás falán függött, a sors fintoraként sokszor Kossuth Lajos képe mellett.

lett. Vagyis Ferenc József széles körű ural­ kodói felségjogaival n e m élt vissza, töreke­ dett a magyar kormányokkal való harmo­ nikus együttműködésre. A kiegyezési törvényt a magyar ország­ gyűlés m á r az Andrássy-kormány kine­ vezése és működésének megkezdése után fogadta el, 1867. március 30-án, 257:117 arányban. 1867-ben a kiegyezéssel létrejött az Oszt­ rák-Magyar Monarchia. Megszületését an­ nak köszönhette, hogy a Habsburg Bi­ rodalom legjelentősebb politikai tényezői

Ferenc József és Erzsébet királyné

gyermekeikkel

a gödöllői kastély kertjében Vmcenz Katzler litográfiája 1871

eljutottak addig a felismerésig, nincs más megoldás, m i n t k o m p r o m i s s z u m o k árán belső nyugalmat teremteni. Az uralkodó, I. Ferenc József megértette, hogy abszolu­ tista rendszerét erőszakkal tovább nem tudja fenntartani, mert az elnyomó rend­ szer nagyon költséges és birodalma anyagi csődben van. Szembesült azzal, hogy to­ vábbi külföldi kölcsönökhöz csak akkor juthat, ha országában alkotmányos alapok­ ra helyezi a politika működtetését. Ezt kér­ ték tőle a magyar liberális arisztokraták és a politikai gárda gerinchadát adó közneme­ sek és az osztrák liberálisok is. A magyarok erőforrásai a t ö b b m i n t másfél évtizedes passzív ellenállásban kimerültek, tartalé­ kaikat felélték. Hivatalokra és tőkére, hitel­ forrásokra volt szükségük. Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöt­ tét emellett nem kis mértékben Bismarck porosz miniszterelnök, a későbbi német kancellár politikájának és terveinek is kö­ szönhette. Bismarck ugyanis hatalmi rend­ szerében számított erre a közép-európai bi­ rodalomra, amelynek d ö n t ő fontosságot

tulajdonított. Érdekében állt, hogy Európá­ nak a középső részén egy erős birodalom álljon, amely ellensúlyt jelenthetett szá­ mára két jelentős, nagyhatalom szomszéd­ jával, Franciaországgal és Oroszországgal szemben. Az 1848-as forradalmak és a ma­ gyar szabadságharc a Habsburgok tekinté­ lyét lejáratták, birodalmuk erejét és a szi­ lárdságába vetett hitet megingatták. Az 1849 és 1867 közötti időt Poroszország - az ak­ kor legnagyobb és legerősebb német állam jól használta fel. Ausztriát kiszorította a né­ met egység megteremtéséért, annak vezeté­ séért folyó versenyből, majd ahelyett, hogy porig alázta volna, arra törekedett, hogy megerősítse. Ennek érdekében a magya­ rokkal való megegyezésre sarkallta a Habs­ burg Birodalmat, és igyekezett érdeklődését a német területekről Délkelet-Európa irá­ nyába fordítani. Anglia is érdekelt volt az erős közép-európai monarchia fönntartá­ sában. Vagyis minden együtt volt ahhoz, hogy az átalakult Habsburg Birodalom al­ kotmányos keretek között, nagyhatalmi stá­ tussal tovább élhessen.

I.

Ferenc

názása

a

József megkoro­ Mátyás-templom­

ban, 1867. június 8.

Az akkori világot a 19. század második

kat tárgyaljuk.) A birodalom Lajtán túli

felében öt európai nagyhatalom irányí­

fele - a m i t osztrák félnek vagy Ausztriának

totta: Anglia, Franciaország, Németország

szokás nevezni - n e m szívesen határozta

(1871-ben vált egységes állammá), Orosz­

meg magát Ausztriaként, m e r t változatla­

ország és az Osztrák-Magyar Monarchia.

nul egységes b i r o d a l o m b a n g o n d o l k o d o t t ,

A Monarchia nagyon sajátos államalakulat

ahol a magyar különállásnak n e m volt he­

volt. Kifelé egységes birodalomnak tűnt,

lye, és az ő mentalitásukban Ausztria az

egységes külpolitikával és külgazdasággal,

egész birodalmat jelentette. Ezért egy na­

osztrák-magyar követségekkel, konzulátu­

gyon bonyolult névvel, a „Birodalmi ta­

sokkal. Belül azonban két állam élt egymás

nácsban képviselt országok és t a r t o m á ­

mellett, amelyek belpolitikájukban és belső

nyok" elnevezéssel illették saját magukat.

gazdasági ügyeikben önállóak voltak. A bi­

Ennek egyébként olyan oka is lehetett,

rodalom élén közös uralkodó állt, aki oszt­

hogy a soknemzetiségű Ausztria nemzeti­

rák császár és magyar király volt. 1. Ferenc

ségi politikájában a hagyományos tarto­

József csak a kiegyezési folyamat részeként

mányi különállás m e g h a t á r o z ó volt.

vált törvényes magyar királlyá, mert - noha

Birodalmi p a r l a m e n t a magyarok szívós

1848 decembere óta ült a birodalom trónján

ellenállása miatt n e m alakulhatott. A két

- csak 1867. június 8-án koronázták magyar

országnak külön törvényhozása volt. Al­

királlyá Budán, a Mátyás-templomban.

kotmányos államban a költségvetést a par­

A birodalom két felének saját kormá­

lamentnek kell jóváhagynia, vagyis a kö­

nyai voltak. (Itt csak a magyar k o r m á n y o ­

zös költségvetés elfogadását is meg kellett

oldani. Ezt az ellentmondást, hogy birodal­

tették a 19. század második felének köz­

mi parlament ne jöhessen létre, de a közös

jogászai, amelyen a dualizmus rendszere

költségvetés jóváhagyása mégis parlamenti

nyugodott.

keretek között történjen, úgy oldották föl,

A pragmatikus közös ügyek mellett te­

hogy létrehoztak egy sehol máshol n e m lé­

remtettek „dualisztikus közös ügyeket" is,

tező intézményt, amely a delegáció nevet

amelyeknek együttes kezelését a célszerűség

kapta. A delegáció az országgyűlés által ki­

diktálta. Ilyenek voltak a vám- és kereske­

küldött 60 tagú, külön osztrák és külön ma­

delmi ügyek, a közös pénzrendszer, a köz­

gyar bizottság volt. A kiegyezési törvényben

lekedés területén néhány vasútvonal közös

aprólékosan beszabályozták, hogy a dele­

működtetése. Ezek a kérdések a két kor­

gációk mikor, hol és milyen szabályokkal

mány közötti alkudozások tárgyát képez­

ülésezhetnek, és gondoskodtak arról, hogy

ték. Még két dolgot soroltak a közös ügyek

a két delegáció együttes tárgyalást semmi­

közé: azoknak az államadósságoknak a tör­

lyen körülmények között se tarthasson.

lesztését, amelyeket még a Habsburg Biro­

Ugyanabban a teremben csak szavazás al­

dalom vett föl a kiegyezés előtt, és amelyek­

kalmával ülhettek le, akkor viszont nem be­

nekviseléséből Magyarország is részt vállalt,

szélhettek, hogy közös birodalmi parlament

és a birodalom működtetéséhez szükséges

semmiképpen ne alakulhasson belőlük.

költségek viselését, amelyet kvótának ne­

Az Osztrák-Magyar Monarchiának vol­ tak közös ügyei: a külügy, a hadügy és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy. A közös ügyek képviseletére és intézésére közös álla­

veztek. Ezeknél azt az arányt határozták meg, ahogy a terheket a két ország között felosztották. Az arány meghatározásában a két országgyűlés játszott szerepet.

mi szerveket kellett létrehozni. Ezek voltak

A magyar országgyűlés sok fontos tör­

a közös minisztériumok, a külügyminiszté­

vényt alkotott Andrássy miniszterelnöksége

rium, a hadügyminisztérium és a pénzügy­

alatt. A szabadságharc egyik legfőbb tanul­

m i n i s z t é r i u m . M i n d h á r o m n a k Bécsben

sága az volt, hogy a magyarországi nemzeti-

volt a székhelye. Sok-sok vita forrását jelen­ tette, hogy a h á r o m miniszter alkot-e közös minisztertanácsot, és a közös miniszterta­ nács közös kormánya-e a birodalomnak vagy sem. Ez utóbbin még az utókor is haj­ lamos vitatkozni. Ténylegesen a m i n d e n ­ n a p o k kialakították a közös miniszterta­ nács létét, működési rendjét, és illuzórikus volt azt képzelni, hogy egy ekkora biroda­ lom m ű k ö d h e t közös operatív hatalmi c e n t r u m nélkül. A közös minisztertanács ülésein részt vett az osztrák és a magyar mi­ niszterelnök is, sőt időnként egy-egy kérdés tárgyalásához szakértőket is hívtak. A külügy, a h a d ü g y és a közös pénzügy „pragmatikus közös ügyek" voltak, amely nevét az 1723-ban kötött Pragmatica SanctiÓTÓl kapta. A Pragmatica Sanctio, az ural­

k o d ó és a rendek közötti egyezség a bi­ r o d a l o m oszthatatlan és felbonthatatlan kormányzására és az örökösödés rendjére vonatkozott. Ezt olyan jogi alapnak tekin­

Az

Osztrák-Magyar

Monarchia és

országainak

tartományainak

címerei

Az első

magyar bizottság

(delegáció) csoportképe,

tagjainak 1868

Eötvös József, 1867 körül

ségekkel rendezni kell a kapcsolatokat. Szembesülni kellett azzal, hogy Magyaror­ szág soknemzetiségű állam. Ezt az országot valóban sok nemzetiség lakta, nem négy, mint Svájcot. A magyar birodalomfélben a magyarok mellett éltek horvátok, romá­ nok, szlovákok, németek, szerbek, ruszinok, zsidók, mellettük pedig még jóval kisebb lé­ lekszámú, más néptöredékek, például gö­ rögök, örmények, cigányok. Erdélyben, a Bácskában és a Bánátban egymással öszszekeveredve éltek a nemzetiségek. Mindezek ellenére akadtak olyan ma­ gyar politikusok, akik némi idealizmus­ sal úgy képzelték, hogy Magyarorszá1 gon megteremthető a „keleti Svájc". A zöm azonban úgy gondolkodott, hogy Magyarországon egy politikai nemzet van, és az a magyar. A többieknek biztosí­ tani kell anyanyelvük használatának a jogát

a közigazgatás helyi szintjein és a bírás­ kodásban, oktatásban, vallásgyakorlásban. A kiegyezéskor kimondták az állam vala­ mennyi polgárának egyenjogúságát polgári és politikai tekintetben. Kollektív politikai jogok adásáról viszont szó sem lehetett, te­ rületi autonómiáról pedig végképp n e m . A magyar politikusok az osztrákoktól elté­ rően esetleges föderalizálásban sem gondol­ kodtak. 1868-ban persze a dolgok még meszsze nem tartottak itt, ezekre a követelésekre - a területi autonómia kivételével, mert azt már 1848-ban is követelték - a nemzetiségek részéről is csak fokozatosan, a dualizmus ké­ sőbbi évtizedeiben került sor. A nemzeti­ ségek politikai fejlődése, önszerveződése és a jogaik érvényesítésére irányuló egyre foko­ zottabb törekvés egy folyamat volt. 1868-ban, amikor a magyar nemzetiségi törvény született, a világon egyedül Svájc-

ban létezett nemzetiségi törvény. A m a ­

Ezüst

gyarországi törvény, az 1868: XLIV. tc.

Andrássy

dohányszelence Gyula

Deák Ferenc, Eötvös József és Horvát Bol­ dizsár elképzeléseit t ü k r ö z t e , akik óvták a magyar törvényhozást a nemzetiségek­ kel szembeni hatalmi, uralmi eszközök al­ kalmazásától. A törvény „a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában" címet viseli. Biz­ tosította a nemzetiségek nyelvi és kulturá­ lis jogait az alsófokú oktatásban és a köz­ igazgatásban, valamint a bíráskodásban. Lehetővé tette, hogy középfokú oktatási intézeteket, tanítóképzőket és teológiákat tartsanak fönn. A n e m magyar anyanyelvű állampolgárok jóval t ö b b lehetőséget kap­ tak anyanyelvük használatára, mint amenynyit az 1848 előtti nyelvtörvények biztosí­ tottak. Bárki anyanyelvén szólalhatott föl a községi, a törvényhatósági és az egyhá­ zi gyűléseken.

Anyanyelvén

nyújthatott

be beadványokat valamennyi hatósághoz, még a k o r m á n y h o z is, és a választ is anya­ nyelvén kellett megkapnia. Az alsó fokú bí­ róságok előtt, tehát a községi és a járási bíróságokon

m i n d e n k i n e k jogában

állt

anyanyelvén pereskedni. A felsőbb állami bíróságok nyelve a magyar volt, de ha egy ügy a fellebbezés folytán került eléjük, a nem magyar nyelvű perek anyagának a magyarra fordításáról a bíróságnak kel­ lett gondoskodnia. A felsőbb állami bíró­ ságok kötelesek voltak végzéseiket, határo­ zataikat és ítéleteiket a felek anyanyelvén is kiadni. A községek m a g u k határozták meg az ügykezelési nyelvüket, de a törvény­ hatóságokban a magyar volt a hivatalos nyelv, igaz, hogy a törvényhatóságok jegy­ zőkönyvei több nyelven is készülhettek, második vagy akár h a r m a d i k jegyzőkönyvi nyelv használatára is sor kerülhetett. Az országgyűlés és a k o r m á n y kizárólagos hivatalos nyelve a magyar volt, de a horvát képviselőknek jogukban állt horvátul is fel­ szólalni a magyar országgyűlésben. A tör­ vényeket valamennyi nemzetiség nyelvén ki kellett adni. Az egyházaknak teljesen szabad nyelv­ használatot biztosított a törvény. A tör-

vény szövege szerint bárkinek jogában állt közművelődési, t u d o m á n y o s , művészeti és gazdasági egyesületeket és intézményeket létesíteni és azoknak a működési nyelvét szabadon meghatározni. Az államnak is előírta a törvény, hogy alsó fokon köteles a nemzetiségi nyelvű oktatást biztosítani. Minden törvény annyit ér a gyakorlat­ ban, amennyinek érvényt lehet belőle sze­ rezni, a legfőbb gond ezzel a törvénnyel pedig éppen a betartatása volt, mert sem­ milyen szankciót nem építettek bele a be nem tartás esetére. A nemzetiségek éppen ezért az 1880-as évek elején született párt­ programjaikban még a törvény betartását kérték. Később azonban túlléptek ezen, és a nemzetiségi törvény továbbfejlesztését, jogaik kiterjesztését követelték. Akkor már úgy vélték, hogy a törvény alkotóit 1868-

Felső-magyarországi

ban nem is őszinte szándék vezette, h a n e m

tót

fuvaros

arcképével

Népiskola Az 1868: XXXVIII. tc, a népiskolai törvény előírta, hogy a korábbi nép­ iskolákat hatosztályos elemi népiskolává kell átszervezni. A népiskolák feladata a gyakorlati életre való felkészítés volt. A törvény előírta a tan­ kötelezettséget, de megvalósításához 14 000 új tanteremre lett volna szükség. Nem volt elegendő képzett tanító és hiányoztak a megfelelő tankönyvek. Eötvös József minisztersége alatt népiskolai tankönyv­ program indult meg. A tankönyvek mellett tanítói segédkönyvek is szü­ lettek. Egészen az 1910-es évekig ezeket használták. Wlassics Gyula minisztersége idején a millennium tiszteletére több száz állami népisko­ lát létesítettek. A népiskolák kétharmada még a századfordulón is osz­ tatlan volt, egy tanítóra átlagosan 67 gyerek jutott.

csak a külföld elvárásainak akartak megfe­ lelni. Ez azonban nagyon igaztalan vád volt a törvény alkotóival, mindenekelőtt a való­ ban liberális Eötvös Józseffel szemben. Magyarországon minden magyar állam­ polgár személyi és vagyonbiztonságát ga­ rantálták, és az itt élő nemzetiségek tagjai is magyar állampolgárok voltak. Az egységes választójog nem tett különbséget nemzeti­ ségi tekintetben az emberek között.

miniszter dolgoztatta ki és nyújtotta be az országgyűlésnek. Az elfogadott törvény valamelyest vesztett Eötvös liberalizmusá­ ból, de így is nagy fejlődés lehetőségét te­ remtette meg. Kimondta a tankötelezett­ séget 6-tól 12 éves korig. Felállította az ismétlőiskolákat, ott 15 éves korig. Állami felügyelet alá helyezte az iskolákat és létre­ hozta a tanfelügyelői szervezetet. A tanítói állás betöltését képesítéshez kötötte. El­ rendelte állami tanítóképzők felállítását. Előírta a kötelező tantárgyakat. Kimond­ ta, hogy m i n d e n növendéket anyanyelvén kell iskolázni. Ennek érdekében m i n d e n ­ hol olyan tanítót kell alkalmazni, aki „a községben divatozó nyelveken tanítani képes". A felső népiskolákban, a polgári iskolákban és a tanítóképzőkben elrendel­ te a magyar nyelvnek tantárgyként való ta­ nítását, az alsó fokú oktatásban azonban

A nemzetiségi törvény mellett nagyon fontos feladat volt az analfabetizmus fel­ számolása, a nép kulturális színvonalának emelése. A kiegyezés idején az ország hat éven felüli férfilakosságának hozzávetőle­ gesen a 40, a nőknek pedig csak a 25 száza­ léka tudott írni és olvasni. A tanköteles korúaknak a fele nem járt iskolába. A népiskolai törvényt (1868: XXXVIII. tc.) Eötvös József vallás- és közoktatásügyi

Liberalizmus Magyarul: szabadelvűség. Politikai mozgalom és eszmerendszer, amely a 18. században alakult ki. Az uralkodói abszolutizmus meg­ szüntetését, népképviseleti elven választott parlamentet, köztehervi­ selést, a polgári szabadságjogok bevezetését és szélesítését, a véle­ ménynyilvánítás és a gondolat szabadságát követelte, valamint állami beavatkozástól mentes gazdaságpolitikát. Magyarországon a reform­ korban jelent meg a szabadelvűség, a kiegyezést követően meghatá­ rozó volt a belpolitikában és gazdaságpolitikában. A dualizmus folya­ mán a képviselőház zöme liberális volt.

Részlet a népiskolai törvényből,

1868

A történelem megelőző évszázadaiban az volt a természetes, hogy az állam és az egyház összefonódott egymással. A liberá­ lis államfelfogás ezen változtatni akart, ezért napirendre került a katolikus egyház és az állam szétválasztásának a kérdése. Meg akarták teremteni az állampolgárok vallási szabadságát, azaz a szabad vallás­ választást és áttérést, és az állam által elis­ mert vallások egyenjogúságát. Az egyházak olyan tevékenységeket is végeztek, amelye­ ket az állam át akart venni a maga kezébe,

mint az anyakönyvezés. A születési és a ha­ lotti anyakönyvek vitele mellett a házassági anyakönyvezés is az egyházak kezében volt. Emiatt két különböző felekezethez tartozó személy házasságkötése sem volt problémamentes, a dualizmus évtizedei alatt a viszály állandó forrása volt, hogy melyik egyház papja adja össze őket, m e ­ lyik fél ad reverzálist, és milyen vallásúak lesznek a gyerekek. A házassági jog pedig teljes egészében egyházi volt. Külön p r o b ­ lémát jelentett egy esetleges keresztény­ zsidó házasságkötés, ami csak úgy volt megvalósítható, ha a zsidó fél kikeresztel­ kedett.

amellyel ez a különválasztás megtörtént.

A katolikus egyház részéről elég nagy volt az ellenállás az állam törekvéseivel szemben, a kiegyezés idején m á r azt is elég nehezen vette t u d o m á s u l , hogy az egyházi és iskolai ügyei egy minisztérium hatáskö­ rébe fognak tartozni. Sikerült elérnie, hogy a vallás- és közoktatási miniszter csak ka­ tolikus vallású lehetett, és a minisztérium I. számú katolikus ügyosztályának élén mindig magas állású katolikus egyházi sze­ mélynek kellett állnia.

A király nevezte ki a bírákat, akiket az ál­

1867-ben törvénybe iktatták a zsidók polgári és politikai egyenjogúságát, de a vallásit nem. A szabad áttérést és összeházasodást csak a bevett keresztény vallás­ felekezetek között tették lehetővé (1868: LIII. t e ) . A házasságkötés és bontás válto­ zatlanul az egyházi hatóságok kezében maradt. Deák Ferenc utolsó képviselőházi beszédét éppen ennek a kérdésnek szentel­ te 1873-ban. Igyekezett ráhangolni képvi­ selőtársait és a kormányt, hogy valósítsák meg az állam és az egyház teljes szétválasz­ tását. Az akkori k o r m á n y valóban készített is egy törvényjavaslatot a polgári házasság bevezetéséről, de az uralkodó azt megvé­ tózta, az 1890-es évekig nem is került elő többet. Az Andrássy-kormány feladata volt a közigazgatás és az igazságszolgáltatás el­ választása. Horvát Boldizsár igazságügy­ miniszter dolgoztatta ki a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényt (1869: IV. t e ) ,

Magyarországon a közigazgatás és a bí­ ráskodás elválasztása azért különös je­ lentőségű, m e r t az ö n k o r m á n y z a t o k a törvénykezésből fejlődtek ki, és so­ káig az m a r a d t a legfontosabb funk­ ciójuk; jogszabályalkotó hatáskörük volt. 1869-ben k i m o n d t á k a bírák függetlenségét és a bírói kinevezést jogi végzettséghez, bírósági gyakor­ lathoz és bírói vizsgához kötötték. A bírák függetlensége a m o d e r n tör­ vénykezés egyik legfontosabb alapelve. A bírót az ítélethozatalban sem az állam, sem magánszemély nem befolyásolhatta. lam államhivatalnokoknak tekintett, fize­ tésükről az államkincstár gondoskodott.

Horvát Boldizsár,

1867 körül

Sőt az elsők között rendezték a nyugdíjké­ pességüket is. A bírói állás összeférhetetlen volt más hivatal betöltésével, és nem lehe­ tett bíró országgyűlési képviselő, közigaz­ gatási alkalmazott, lapszerkesztő. N e m le­ hetett tagja politikai pártnak, nem vehetett részt gyűléseken, munkásegylet tevékeny­ ségében. 1871-ben létrehozták az ügyészi szerve­ zetet is, ami szintén teljesen független volt a közigazgatástól. Az ügyészeket, a vád képviselőit éppúgy állami alkalmazottnak tekintették, mint a bírákat. Az Andrássy-kormány idején került sor az

állami

számvevőszék

felállítására

is

(1870: XVIII. t e ) . Az állami számvevőszék

Polgári iskola Az 1868-as népiskolai törvény hozta létre ezt az iskolatípust. A tör­ vény szerint hatosztályos volt a fiúk és négyosztályos a lányok számára. A századforduló után vált egységesen négyosztályossá. Az elemi iskola négy osztályának elvégzése után lehetett a polgári iskolába átlépni. Elsősorban gyakorlati műveltséget kívánt nyújtani, az oktatott tárgyak között ezért volt az iskolákra általában jellemző tantárgyak mellett könyvvitel, statisztika, természetrajz, vegytan, mezőgazdaság és jog. Főleg a városok és nagyközségek jobb módú középrétegének (gazdálkodók, iparosok, kereskedők) gyermekei látogatták ezt a középfokú oktatási intézményt.

A

Magyar Királyság

közigazgatása,

1886-1918

a kormánytól független szervezet, amely közvetlenül az országgyűléshez tartozott, és feladata a kormány költségvetési műkö­ désének ellenőrzése, illetve ellenőrizhetővé tétele volt. Az állami számvevőszék a zár­ számadások révén és önálló ellenőrzések­ kel tette lehetővé, hogy a parlament az el­ lenőrző funkcióját be tudja tölteni. Végül, de nem utolsósorban, az egyik legfontosabb feladatot a közigazgatás meg­ szervezésejelentette. Magyarországon a leg­ régibb területi önkormányzati egységek a vármegyék voltak, amelyek 1848 előtt el­ látták a területi adminisztrációt és jogot szolgáltattak. Emellett nagyon fontos poli­ tikai szerepet töltöttek be: közvetítették az uralkodói és az állami érdekeket, de ha kellett, „az alkotmány védőbástyájaként" szembeszálltak a Habsburgok abszolutista törekvéseivel. 1860-ban az októberi dip­ loma elrendelte a megyék visszaállítását.

A kiegyezéskor a vezető politikusok z ö m e a helyi igazgatást a megyék keretein belül képzelte el. Az egyik legfontosabb fel­ adatuk az volt, hogy a megyéket összehan­ golják a központi kormányzattal, és meg­ osszák közöttük a hatásköröket. A vita arról, hogy ez egyáltalán lehetséges-e, és ha igen, hogyan, már az 1840-es évek óta folyt. Volt egy szűk kis csoport, Eötvös Jó­ zsef és köre, a centralisták, akik nevükhöz híven államosítani akarták a megyét telje­ sen. Voltak aztán a konzervatív municipalisták, akik ragaszkodtak a régi várme­ gyéhez, és azok, akik fenn akarták tartani a megyerendszert, de meg is akarták refor­ málni. A kiegyezés után is hosszabb idő­ szak kellett, amíg sikerült ezeket az eltérő álláspontokat összehangolni. A rendezés csak lépcsőkben valósulhatott meg. A kor­ társak azt mondták, hogy először 1870ben megvalósult a kormány és a megye

„kiegyezése", majd 1886-ban „államosí­

zottmánya 1861-ben. A jogalkotó ezt vette

tották" a megyéket.

alapul, mert az Arad megyei községi rend­

A vármegyék hatáskörét az Andrássy-

tartás a kortársak szerint olyan jól sikerült,

k o r m á n y idején az 1870: XLII. tc-ben,

hogy több más vármegye is átvette. A ma­

a törvényhatósági törvényben szabályoz­

gyar felfogás szerint a közigazgatás rend­

ták. Eszerint a vármegye saját belügyeiben

szere nem a községeken nyugodott, hanem

önállóan intézkedik, közvetíti az állami

ők alárendelt szerepben voltak a megyék,

közigazgatást, és politikai ügyekkel is fog­

tehát a törvényhatóságok alatt. Semmilyen

lalkozik. A politikai ügyeket a megye meg­

politikai joguk nem volt, csak a belső ügyei­

vitathatta, állásfoglalását a többi törvény­

ket szabályozhatták saját maguk.

hatósággal és a k o r m á n n y a l is közölhette. A törvény egyik legfontosabb rendelkezése az volt, hogy az országgyűlés által meg nem szavazott adó behajtását és újoncok kiállí­ tását a törvényhatóság n e m köteles végre­ hajtani.

Andrássy már magyar miniszterelnök­ ként sem csak a belpolitikai kérdésekkel foglalkozott, h a n e m birodalmi kérdések­ kel is, sőt időnként külpolitikával is. A ki­

Friedrich

Ferdinand

Beust,

1867

egyezési tárgyalások idején, 1866-1867 te­ lén közelebbről megismerkedett Friedrich

A megyék élén főispánok álltak. A főis­

Ferdinánd Beust báróval, akit Ferenc Jó­

pánok mindig a k o r m á n y emberei voltak,

zsef 1867 decemberében az Osztrák-Ma­

igen széles jogkörrel. Mellettük az alispán,

gyar Monarchia közös külügyminiszterévé

a főjegyző, aljegyzők, tiszti ügyész, a levél­

nevezett ki. Beust a birodalom osztrák felé­

tárnok és az árvaszéki elnök voltak a megye

ben alkalmas tárgyalópartnernek t ű n t a ki­

legfőbb tisztviselői.

egyezés létrehozásában. Talán p o n t azért,

A törvényhatósági törvény mellett még

mert szász volt és n e m osztrák, kívülről és

egy községi törvény (1871: XVIII. tc.) szü­

más szemszögből látta a Habsburg Biroda­

letett az Andrássy-korszakban a közigazga­

lom belső és nemzetközi helyzetét is. Beust

tás szervezése terén. A községi törvényt az

és Andrássy azonban nagyon eltérően ítél­

élet írta, egészen p o n t o s a n Arad megye bi­

ték meg azt, hogy az Osztrák-Magyar M o -

Az európai helyzet, Karikatúra

1870.

Andrássy

Gyula

képmása.

Benczúr

A porosz-francia háború nagy vissz­

Gyula

hangot váltott ki Magyarországon. A köz­

olajfestménye

vélemény a franciákkal szimpatizált, de a parlamenti politikusok többsége franciaszimpátiájuk ellenére már Andrássy politi­ kája mellé állt. Andrássy pedig a be nem avatkozás mellett állt ki és az 1870. július 18-ai koronatanácson sikerült elfogadtat­ nia a semlegesség politikáját. 1871-ben az Osztrák-Magyar M o n a r ­ chián belül pedig a csehek látták elér­ kezettnek az időt, hogy a dualista rend­ szert trializmussá formálják. Természetesen Prága lett volna a h a r m a d i k k ö z p o n t . Fe­ renc József hajlott erre a megoldásra, mert a csehekben alkalmas erőt látott poroszel­ lenes politikájához, a m i t az osztrák-néme­ tekkel m á r n e m lehetett tovább folytatni, mert a porosz győzelem u t á n egyre erősö­ dött b e n n ü k a n é m e t nacionalizmus. Fe­ renc József 1871 elején H o h e n w a r t grófot nevezte ki miniszterelnökké, azzal a fel­ adattal, hogy készítse elő a csehekkel való

A három császár szövet­ sége.

„A békeliga" össze-

kovácsolói:

Bismarck,

M. D. Gorcsakov, orosz külügyminiszter és Gyula.

Karikatúra

Andrássy

narchia milyen külpolitikát folytasson. Beust poroszellenességének köszönhette, hogy Ferenc József szolgálatába fogadta. Andrássy pedig magyar alapállásból n e m helyeselte a poroszellenes külpolitikát, mert a dualista rendszerre és a magyar ér­ dekekre veszélyt jelentett volna az, ha a Habsburg-ház ismét vezető szerepre tett volna szert a születő Németországban. Ez­ zel Magyarország súlya csökkent volna, és az uralkodó visszatérhetett volna az abszo­ lutizmus rendszeréhez. Az osztrák belpoli­ tikában pedig nagyon komoly bázisa volt a dualizmus-ellenességnek, és a kiegyezést csak jobb híján vették tudomásul. 1870-ben kitört a porosz-francia há­ b o r ú . Franciaország volt az utolsó aka­ dály a német egység útjában. Európaszerte a franciák győzelmét várták, de nem így történt, a poroszok győztek. 1871 ja­ nuárjában Versailles-ban - hogy még megalázóbb legyen a franciák számára kiáltották ki a német császárságot. A Habs­ burgok végérvényesen kiszorultak Német­ országból.

kiegyezést. A kísérlet végül kudarcba ful­ ladt, mert az osztrák-németek és a magya­ rok összefogtak a közös veszéllyel szem­ ben, Ferenc József pedig belátta, hogy kockázatos a változtatás, m e r t lavinát in­ dít el a többi nemzetiség körében. A h o r ­ vátok azonnal követelték az önálló horvát állam elismerését a M o n a r c h i á n belül és a Határőrvidéken felkelést r o b b a n t o t t a k ki. Bismarck megtalálta a módját, hogy Poroszország figyelmeztesse Ferenc Jó­ zsefet, n e m néznék jó szemmel a szláv elem ilyen mértékű megerősítését Auszt­ riában. Andrássy az 1871. október 20-ai közös minisztertanácson bejelentette, hogy lemond, ha a csehekkel a kiegyezés meg­ történik. Végül Ferenc József az összes tényező hatására elállt szándékától. Hosszú életén keresztül többet soha semmi sem tántorít­ hatta el a dualista rendszer fenntartásától. 1871 novemberében Beustot menesztette és kinevezte Andrássyt közös külügymi­ niszterré. A poroszellenes külpolitikának vége volt.

A pártviszonyok átrendeződése A kiegyezés után 1871 őszére az első lenZA dület kifulladt. Andrássy, aki képes JL

JL volt egyben tartani a kormányzó­

pártot, Bécsbe költözött. Deák, aki a ki­ egyezés megkötésekor m á r 64 éves volt, idősödött és egyre többet betegeskedett. Eötvös József meghalt. Horvát Boldizsár meghasonlott, csalódott, mert liberális el­ veit nem tudta maradéktalanul megvalósí­ tani és l e m o n d o t t . Andrássy távozásával véget ért a kiegye­ zés utáni stabilitás és átmeneti korszak kö­ vetkezett be a magyar belpolitikában. Az 1871 novembere és 1875 októbere közötti négy évben négy politikus - Lónyay Meny­ hért, Szlávy József, Bittó István és Wenckheim Béla - következett egymás után a mi­ niszterelnöki tisztségben. Ferenc József 1871. november 14-én gróf Lónyay Menyhértet nevezte ki magyar miniszterelnökké. Lónyay érthető válasz­ tás volt Ferenc József részéről. Részt vett a kiegyezési tárgyalásokban, jól ismerte a bécsi politikusokat és az ottani körül­ ményeket. Andrássy k o r m á n y á b a n pénz­ ügyminiszter volt, jól felkészült pénzügyi szaktekintély. 1870 májusa óta közös pénz­ ügyminiszter. Ő volt az első magyar kö­ zös miniszter. Az uralkodó bízott benne, m e r t egy pénzügyi természetű magánügy­ ben ő képviselte eredményesen, és sikerült rendeznie az olasz kormánnyal az elűzött itáliai Habsburg-uralkodócsaládok régóta húzódó anyagi kártalanítását is. Magyarországon ezzel szemben Lónyay n e m volt népszerű. Karrierista, nyerészke­ dő és rideg ember hírében állt. Deák ki­ m o n d o t t a n ellenérzésekkel viseltetett irán­ ta. Közszájon forgott egy anekdota arról, hogy Deáknak és Lónyaynak hasonló ka­ bátja volt. Egyszer a képviselőházi ruhatá­

ros tévedésből Lónyay kabátját nyújtotta oda Deáknak, aki megnézte, forgatta, majd azt m o n d t a : „Ez nem az enyém. Túl nagy a zsebe." 1871 őszén azonban Deák is belátta, hogy az adott pillanatban nincs megfe­ lelőbb ember a miniszterelnöki posztra. A határozott, agilis Lónyay nem volt meg­ nyerő személyiség. A nagyon heterogén Deák-pártot kellett volna egyben tartania,

Emléklap az magyar

1869-1872. évi

országgyűlésről

Emlékérem az 1872. évi követválasztás Deák Ferenc

alkalmából, mellképével

összekovácsolnia, amelyben viszont egy

Zömében liberális középbirtokosokból állt,

szűk csoportot leszámítva nem volt támo­

de hozzájuk csatlakoztak liberális nagy­

gatottsága. Az az alig több mint egy év,

birtokosok, illetve liberális arisztokraták,

amíg miniszterelnök volt, m e g m u t a t t a ,

mint például Andrássy és Wenckheim,

hogy ő valóban alkalmatlan erre a fel­

ókonzervatív arisztokraták, m i n t Apponyi

adatra. Emellett az ellenzéket, elsősor­

Albert vagy Sennyey Pál. Mellettük élt

ban érthetően a balközép pártot akar­

a pártban egy nagytőkés csoport, közülük

ta meggyengíteni. Úgy vélte, hogy ehhez

W a h r m a n n M ó r neve ismert, és néhány

a választójogi törvényt kell

értelmiségi, akik közül a legismertebb a pub­

átalakítani

és a választások lebonyolítását úgy meg­

licista Falk Miksa. 1872-ben már nyolc

szervezni, hogy az a k o r m á n y p á r t többsé­

frakcióból állt a Deák-párt, és nem volt

gét biztosíthassa. Szolgáltassunk igazságot Lónyaynak any-

A Uoyd-palota,

1875 körül.

Klösz György felvétele

várható, hogy bármely kérdésben egysége­ sen tudjon fellépni.

nyiban, hogy 1871-1872-ben már nem

A korabeli pártok laza tömörülések vol­

volt olyan politikus, aki a Deák-párt össze­

tak, klubpártok és választási pártok. N e m

fogását meg tudta volna valósítani, legfel­

volt pártközpontjuk apparátussal, h a n e m

jebb egy más személyiség mellett a bomlás

egy képviselői klubot üzemeltettek vala­

lett volna lassúbb. A Deák-párt gyűjtőpárt­

hol Budapest belvárosában. Ide eljárhat­

ként működött, amely azzal a céllal alakult,

tak az adott p á r t h o z tartozó országgyűlési

hogy a kiegyezés megkötését keresztülvi­

képviselők. Politizálhattak, találkozhattak

gye, és az első években az tartotta össze,

a párt vezetőivel, megtárgyalhattak szemé­

hogy a kiegyezés adott formáját védelmezze.

lyi ügyeket, és i d ő n k é n t egy-egy fontos

kérdésben pártértekezletet tartottak. Emel­ lett a klub a pihenés színteréül is szolgált, a tagok kártyáztak, dohányoztak, beszél­ gettek, kapcsolataikat ápolták. A Deák-párt klubja a mai Dorottya utcában volt, szem­ ben az Akadémiával, a Lloyd palotában. A balközép párté n e m messze ettől, a Ná­ dor utcában, a Tigris-szállóban. A pártoknak n e m volt tagnyilvántartá­ suk, tagkönyvük. A tagok nem fizettek tag­ díjat. A vidéki hálózatuk egy-egy promi­ nens képviselő, vagy esetleg a főispán, vagy más megyei tisztségviselő körül épült ki. Életüket ott is klub formában élték. A vi­ déki szervezeteket két választás között csak egyszer-egyszer mozgatták meg a párt or­ szágos vezetői. A választások idején azon­ ban megélénkült az élet. Korteshadjáratok, választási beszédek, a választók megnyeré­ sének különböző formái - etetés-itatás felpezsdítették az unalmas m i n d e n n a p o ­ kat. Képviselő többnyire az lehetett, kü­ lönösen az ellenzékben, aki saját maga elég tehetős volt egy választási kampány

végigviteléhez, mert a pártok jelöltjeiket nem mindig tudták elegendő mérték­ ben támogatni anyagilag, bár a kormány­ párt mindig több anyagi és más eszközzel rendelkezett jelöltjei segítésében. Egy-egy népszerű ellenzéki ennek ellenére a kor­ mány politikájával való elégedetlenség okán szegényes választási keretből is befutó le­ hetett. Az 1872-es választásról pedig a kor­ társaktól tudhatjuk, hogy Lónyayék na­ gyon sok pénzt költöttek a választási hadjáratra. Lónyaynak nem sikerült keresztülvinni a parlamentben a választójogi reformot, amellyel a választásra jogosultak számát akarta korlátozni. A választójogi törvény­ javaslat vitája idején került sor az első obstrukcióra a magyar országgyűlésben. Mivel az ellenzék másként nem tudott célt érni Lónyayval szemben, az agyonbeszélés tak­ tikáját alkalmazták. Lónyay válaszul napi két - a hagyományos délelőtti mellett késő délutáni-esti - ülés tartását rendelte el, de az ellenzéket nem tudta megtörni. 1872.

A Tigris-szálló

Lónyay

Menyhért

Olajfestmény

képmása.

Részvény, 1868

Az

egyesített

címerének

március 6-ától április 12-éig a törvény­ javaslat címe fölött vitáztak. Lónyay kénytelen volt tudomásul venni, hogy ezt a törvényjavaslatot már nem tudja letár­ gyaltaim az országgyűlés lejártáig rendel­ kezésére álló időben. Ezért végül elállt tőle és inkább arra kérte az uralkodót, hogy korábban rekessze be a parlamenti ülés­ szakot, hogy mielőbb ki lehessen írni a vá­ lasztásokat. A Deák-párt valóban győ­ zött az 1872-es választásokon a balközép fölött. A kormánypárt 25 m a n d á t u m o t nyert az előző országgyűlési ciklushoz ké­ pest. (A Deák-párt 245, a balközép 116, a 48-as párt 48 m a n d á t u m m a l bírt.)

főváros

terve.

Friedrich

Lajos, 1873

•V

Tisza Kálmán, a balközép egyik vezetője és Lónyay Menyhért között nagyon rossz volt a viszony. Egymásban személyes ellen­ séget és vetélytársat láttak. Tisza a válasz­ tójogi törvényjavaslat vitájában meglátta a lehetőséget arra, hogy Lónyayt ki lehet ütni a nyeregből. Olyasmi történt, ami pél­ danélküli a magyar belpolitikai életben, a kormánypárt összefogott az ellenzékkel a saját soraiból kikerülő miniszterelJfij n ö k megbuktatására. Lónyay 1872. november 30-án benyújtotta a le­ mondását. Lónyay miniszterelnökként az ország gazdasági fejlesztését pró­ bálta előmozdítani. Fontosnak tartotta pénz- és hitelintézetek

alapítását, hogy a vállalkozások hitelekhez juthassanak. Ő maga már az 1860-as évek elején alapító tagja volt a magyar földhitel­ intézetnek. Emellett az iparfejlesztést tar­ totta nagyon fontosnak. N e m véletlen, hogy pont az ő kormánya idején számolták fel a céheket és biztosították a szabad ipar­ gyakorlás jogát. Ekkor hozta az országgyű­ lés az első ipartörvényt (1872: VIII. t e ) . Lónyay tehát a polgárosítást, amelyet az Andrássy-kormány az állam épületén kez­ dett meg, a gazdasági életben folytatta tovább. Az ő miniszterelnöksége idején nyílt meg n é h á n y nagy vasútvonal, ame­ lyeknek építése persze még elődje alatt el­ kezdődött. 1871 végén nyitották meg az alföld-fiumei vonalat, 1872-ben a Szé­ kesfehérvár- Veszprém-Szombathely-Graz, a Debrecen-Szatmárnémeti-Máramarossziget és a Kassa-Odenberg közötti vona­ lakat. Még egy fontos esemény köthető Lónyay miniszterelnökségének idejéhez, Budapest főváros létrehozása. A Pest, Buda és Ó b u d a egyesítéséről szóló törvényt 1872-ben fo­ gadta el az országgyűlés. A közvetlen m i n t a és az örökké versenytársnak tekintett város persze Bécs volt, de Budapest későbbi fej­ lesztésében sokat tanultak más e u r ó p a i nagyvárosok, Párizs, Berlin példáján is. Lónyay miniszterelnöksége idején a Deák­ párt bomlása felgyorsult, de 1871-1872-re az országgyűlés másik nagy pártja, a balkö­ zép párt is talajvesztetté vált. A balközép alakulásakor sem volt társadalmilag olyan heterogén, mint a Deák-párt, és később sem bomlott föl annyi frakcióra. Z ö m é b e n középbirtokos nemesek alkották, akikhez néhány nagybirtokos társult, mint például Tisza Kálmán. Közös jellemzőjük, hogy ja­ varészt az ország keleti feléből származtak és túlnyomóan protestánsok voltak. Talajvesztettségüket az okozta, hogy cél­ jaikat, amelyeket 1867-ben kitűztek maguk elé, túlhaladta az idő. Be kellett látniuk, hogy a kiegyezést 4-5 évvel annak megkötése után már nem kell védelmezni sem az uralkodó­ val, sem Ausztriával szemben. A balközép

Szlávy József,

párt másik feladata 1867-ben az volt, hogy az ellenzékiséget mérsékelje, mederben tart­ sa, a szélsőbal táborát csökkentse. Ennek az a magyarázata, hogy a kiegyezés jól megfelelt a középnemesek és a főnemesek érdekeinek. Az alsóbb néposztályoknak nem szándékoz­ tak politikai jogokat biztosítani, a tömeg­ mozgalmaktól - mint például a demokrata körök mozgalmai vagy az alföldi szegénypa­ raszt mozgalmak - pedig részben féltek, részben elhatárolták magukat. Idővel azon­ ban egyre csökkent az esélye annak, hogy a szélbal tábora növekedjen, a tömegmoz­ galmak pedig elültek. A balközép ezt a funk­ cióját is elvesztette. Az Andrássy-kormány m i n d e n t meg­ valósított, amit a balközép párt 1867 jú­ niusában kiadott részletes és liberális programjában elérendő célként megfogal­ mazott. Az 1872-es választás még az 1869esnél is nagyobb választási kudarcot h o ­ zott a balközép párt számára. A balközép lába alól végképp kicsúszott a talaj és poli­ tizálása öncélúvá vált. Az 1872-es válasz­ tástól a fúzióig eltelt h á r o m év már csak kínlódás volt, kiútkeresés a párt kilátásta­ lan helyzetéből. Az 1872-es választások után a balközép vezetői számára is egyértelművé vált, hogy választások útján n e m t u d n a k kor­ mányra kerülni. Rájöttek arra, hogy új taktika kell, mert lassanként a párt tagjai is kezdték megelégelni az öt éve folytatott hiábavaló közjogi küzdelmet. M á r a vá­ lasztások alatt is kiléptek néhányan és egyes Deák-pártiakkal összefogva megala­ kították a reformpártot. Szép lassan kiala­ kult az az irányvonal, amely a Deák-párt­ tal való megegyezés útját egyengette. 1872 végén Ferenc József Szlávy Józse­ fet, Lónyay kormányának kereskedelemügyi miniszterét nevezte ki miniszterelnökké. Szlávy még megpróbált tiszta Deák-párti kormánnyal kormányozni, de az egyre na­ gyobb gazdasági bajokon nem sikerült át­ vergődnie. Ráadásul 1873-ban tőzsdekrach ütött be Bécsben. Cégek sora jutott csődbe, és a válság Magyarországra is átterjedt.

Ellinger Ede

Emellett óriási botrány kerekedett a Nagyvárad-Kolozsvár-Brassó vasútvonal, a keleti vasút építése körül. Egy külföldi fő­ vállalkozó többrendbeli csalással 20 millió forint körüli összeget emelt ki a társaság pénztárából. Ez óriási pénz volt, ha azt veszszük alapul, hogy 1875-ben például egy ez­ redesnek évi 3000 forint volt a fizetése és a magyar állam még 1910-ben is csak - fo­ rintra átszámolva, mert akkor k o r o n a volt a hivatalos fizetőeszköz - 15 millió forintot költött az összes állami alkalmazott nyug­ ellátására. A magyar állam és Szlávy kor­ mánya azért került bajba, mert a meg­ maradt összegből nem lehetett befejezni a vasút építését. Ugyanakkor nagyon sok nyugat-európai kisrészvényes pénze is ben­ ne feküdt az üzletben. Az építkezés botrá­ nyai nemzetközivé terebélyesedtek. A ma­ gyar hitelélet megingását vonták maguk után és az a veszély fenyegetett, hogy az or­ szág kénytelen lesz fizetésképtelenséget be­ jelenteni. A korszakban a vasútvonalak ka­ matgaranciával épültek, azaz a magyar állam garantálta a befektetőnek a bizonyos mértékű megtérülést. Az is kiderült, hogy ez a vállalat több mint 13 millió forintot vett fel az állami költségvetésből kamatbiz-

1880 körül. felvétele

Ghyczy Kálmán (1808-1888) Jogot végzett, ügyvédi vizsgát tett. Politikai pályája jelentős részben Komárom vármegyéhez kötődik. 1833-ban lépett a vármegye szolgálatába, 1843-ban országgyűlési követe, majd 1844-ben első alispán lett. 1847-ben személynöki, majd nádori ítélőmesterré nevezték ki. A Batthyány-kormány igazságügyi államtitkára volt Deák Ferenc miniszter mel­ lett. Nagyon jól ismerte a külföldi jogi irodalmat. Az 1848-as törvények közül ő ír­ ta a III. és az V. törvénycikkeket, a felelős magyar kormány kinevezéséről és az országgyűlési képviselők választásáról. 1849-ben visszavonult a birtokára. 1861 -ben a képviselőház elnöke lett. A határozati párthoz tartozott, de kezdettől azon fáradozott, hogy Deák és Tisza között közvetítsen. 1865-től a baloldal, majd az abból kinövő balközép párt egyik vezére volt. 1873-ban kilépett a balkö­ zép pártból, megalakította a középpártot, és Bittó István kormányában elvállalta a pénzügyminiszteri tisztet. Az 1875. márciusi pártfúziótól 1879-ig ismét a kép­ Ghyczy

Kálmán

képmása

viselőház elnöke volt. 1885-ben a főrendiház tagjává nevezte ki Ferenc József.

tosítás címén. Az ellenzék a kialakult hely­ zetért a kormányt hibáztatta, és dagadt a belpolitikai botrány. Szlávy lemondott. A politikai közhangulat már 1874 elején koalíciós kormányt várt. Ferenc József is­ mételten Szlávyt bízta meg a kormányala­ kítással, de azt a feladatot kapta az uralko­

dótól, hogy Deák-párti-balközépi koalí­ ciós k o r m á n y t alakítson. Szlávy ezt meg­ próbálta, de olyan feltételeket szabott Tisza Kálmánnak, amelyeket Tisza n e m fogad­ hatott el, így a koalíciós k o r m á n y terve megbukott. Szlávy ismét l e m o n d o t t . Ghyczy Kálmán, Tisza vezértársa, bi­ zalmas atyai jó barátja 1873 d e c e m b e r é ­ ben kivált a balközép p á r t b ó l és megalakí­ totta a k ö z é p p á r t o t , azzal a céllal, hogy a két nagy párt fúzióját előkészítse. 1874 elején sokan gondolták, hogy Ghyczy lesz a következő miniszterelnök, de n e m ez t ö r t é n t . Deák Ferenc t a n á c s á r a F e r e n c Jó­ zsef Bittó Istvánt, a képviselőház elnökét nevezte ki. Bittó Deák régi barátja és bi­ zalmas híve volt. N e m szívesen vállalta a miniszterelnöki megbízást és k o r m á n y á t á t m e n e t i n e k tekintette. A B i t t ó - k o r m á n y t ú l n y o m ó a n Deák-pártiakból alakult, de a pénzügyminiszteri tárcát az ország ne­ héz

gazdasági

helyzetében

senki

nem

akarta elvállalni. Ferenc József végül Ghy­ czy Kálmánt kérte föl pénzügyminiszter­ A Der Krach! karikatúrája a

hogy melyik

Ghyczy Kálmán megpróbálkozott az ál­

kölcsönért,

lamháztartás rendbehozatalával, a d ó e m e ­

1874. október 11.

léssel és új adófajták kivetésével. A helyzet

dilemmájáról, bankhoz

Bittó-kormány

nek, és ő n é m i habozás u t á n elvállalta ezt a hálátlan feladatot.

forduljon

azonban nagyon kedvezőtlen volt és végül az idő is kevés, amit a miniszteri székben

Részletek a Szabadelvű Párt programjából

töltött; n e m járt sikerrel. A Bittó-Ghyczy-

ellent és a választójogot szűkítették. Meg­

„Első feladatának tűzi ki a kormány, hogy az államháztartást és ezzel kapcsolatban az ország kormányzatát rendezze. E kitűzött cél eléré­ se szempontjából mindenekelőtt szükségesnek tartja, hogy először életbe léptesse az állam feladatainak veszélyeztetése nélkül lehetsé­ ges legnagyobb takarékosságot [...]

változtatták a cenzust és kizárták az adó­

2. a központon kezdve le a községig rendezze a szorosabb értelem­

kormány megvalósította viszont a válasz­ tójog reformját, ami két évvel korábban Lónyaynak a balközép ellenállása miatt nem sikerült. A balközép ezúttal nem állt

hátralékosokat. Ettől kezdve a lakosságnak hozzávetőlegesen 6-6,5 százaléka rendel­ kezett választójoggal. Bittó 1875 februárjában leköszönt. Mi­ re W e n c k h e i m Béla b á r ó kormányalakítá­ si megbízást kapott, m á r kialakult a meg­ oldás. A koalíciós k o r m á n y eszméje végleg a múlté volt, Ferenc József és a vezető ma­ gyar politikai erők a Deák-párt és a bal­ közép fúziójában gondolkodtak. A balkö­ zép és Tisza Kálmán erejét és a Deák-párt gyengeségét jelzi az a tény, hogy Tiszának sikerült elérni egy új párt létrejöttét. A bal­ közép n e m olvadt be a Deák-pártba, ha­ n e m a két párt összeolvadt és létrejött a Szabadelvű Párt. A fúzió d á t u m a 1875. március 1-je volt. A balközép pártban is akadtak olyanok, akik helytelenítették a Deák-párttal való fú­ ziót, az ellenzékiség feladását, és a 48-as párttal való együttműködést szorgalmaz­ ták, ők 1874 februárjában a 48-as párttal egyesülve megalakították az egyesült közjo­ gi ellenzéket, amely alig egy h ó n a p múlva Mocsáry Lajos vezetésével 48-as független­

ben vett közigazgatást, ...a pénzügyi igazgatást és az igazságszol­ gáltatás némely teendőit [...] 4.-szer. a vasútügynek általában rendezése [...] 6-szor az adótételek emelése nélkül is a jövedelmek felfokozását eszközölje oly intézkedések által, melyek a fennálló jövedelmeknél meggátolják az államkincstár megkárosítását, az államvasutaknak, ha másképpen nem lehetne, részben vagy egészben bérbeadás útján is jövedelmezőbbé tétele által, az államerdők célszerűbb kezelése ál­ tal, a bányáknak a lehetőség beálltával el- vagy bérbeadása, a vasmű­ vek, kőszénbányák és gyári vállalatok oly kezelésének életbeléptetése által, hogy azok az államkincstárnak legalább terhére ne váljanak. 7-szer életbeléptettessék a törvényhatósági házipénztár, ami, ha az állampénztár jelen helyzetében részben újabb terhet ró is az állam polgáraira, egyúttal az önkormányzat igényeinek felel meg [...] 8-szor érvényesíttetvén azonnal a vám- és kereskedelmi szövetségre vonatkozólag a törvényben adott jogok, oda törekedjünk, [...], történ­ jenek meg a fogyasztási adókra nézve a magyar kincstár érdekében levő és az igazság és méltányosságnak megfelelő intézkedések. 9-szer azonnal kezébe véve a bankkérdést, azt az ország senki által kétségbe nem vont jogának, érdekeinek megfelelőleg, a lehetőségig mielőbb megoldja, 10-szera 153 milliós kölcsön refundálására, illetőleg törlesztésére való javaslatot készítsen az államjószágok értékesítésére nézve." Budapest, 1875. március 1.

ségi párt néven alakult párttá. A Deák-párt­ ból is kivált a konzervatív csoport, Sennyey Pál vezetésével.

Ők jobboldali ellenzéki

pártot alapítottak. Tisza meghatározhatta, hogy hány volt balközépi kerüljön be a Wenckheim-kormányba. Ő maga belügyminiszter lett. Fel­ adata volt az 1875. évi választások előkészí­ tése. A W e n c k h e i m - k o r m á n y lényegében véve a szabadelvű párti kormányzat hata­ lomra kerülését, Tisza Kálmán miniszter­ elnökségét volt hivatva előkészíteni. Tisza Kálmán jó taktikus volt. Nem akart másodhegedűs lenni, a D e á k - p á r t i -

balközépi koalíciónak ezért állt ellen olyan makacsul. Kivárta a megfelelő időt, ami­ kor első ember lehet. Ez 1875-ben követ­ kezett be. Az uralkodó azonban még h ó n a p o ­ kig ellenállt, hallani sem akart arról az emberről, akit az udvarban rebellis­ nek tekintettek és „Sobrinak" csúfoltak. Andrássy Gyula szerelte le Ferenc Jó­ zsef ellenállását, aki végül 1875. október 20-án kinevezte Tisza Kálmánt minisz­ terelnökké.

Tisza Kálmán miniszterelnöksége

T

isza Kálmán 45 éves volt a miniszter­

hogy Tisza és W e n c k h e i m a miniszterta­

elnöki kinevezésekor. Energikus, meg­

nács üléstermében helyet cseréltek az asz­

lehetősen határozott és erős jellem.

talnál.

Az emberek vagy szerették, vagy gyűlölték,

A képviselőház elnöki tisztébe besegítette

közönyt n e m tudott kiváltani. 1875-ben

régi vezértársát, Ghyczy Kálmánt. Végre­

nagyon nagy volt vele szemben a várakozás

hajtott jó pár főispáncserét. A minisztériu­

és neki volt is elképzelése arról, hogyan kell

m o k államtitkárai a szokásnak megfelelően

az országot kivezetni a válságból. A kor­

éppúgy lemondtak a kormányváltozáskor,

mányt nem alakította át, Tisza mindenkit

mint a főispánok, de n e m mindegyikük le­

átvett, beleértve Wenckheimet is, aki a ki­

mondását fogadták el.

miniszter tárcáját

A válságból való kilábaláshoz szükséges

kapta. Formálisan tehát csak annyi történt,

döntések meghozatalát nagyban elősegí-

rály személye körüli

Tisza Kálmán (1830-1902) 1830. december 10-én született Geszten. A szabadságharc idején segédfogalmazóként dolgozott a vallás- és közoktatásügyi minisz­ tériumban. A bukás után a család elmenekítette két fiútestvérével együtt. Németországban, Bel­ giumban és Angliában jártak, egyetemi sze­ mesztereket látogattak. Tisza Kálmán, 1875 körül. 1859-ben lépett a politi­ Ellinger Ede felvétele ka porondjára, a protes­ táns pátens ellen elmondott beszédével. 1861-től a hatá­ rozati párt tagja volt, nagybátyja, Teleki László halála után a párt vezetője lett. Majd az ebből kinövő ellenzéki bal­ közép pártot vezette Ghyczy Kálmánnal. 1861 -tői 1901 -ig országgyűlési képviselő volt. 1875-ben a balközép fuzionált a Deák-párttal. Tisza Kál­ mán a Szabadelvű Párt első embere lett, bár formailag a pártelnöki tisztet sosem ő töltötte be. 1875-1890 között miniszterelnök volt, és párhuzamosan belügyminiszter. Amikor a fúzió miatt elvfeladással és köpönyegforgatással

vádolták, azt mondta: „Jobban szeretem a hazámat, mint elveimet." Rendkívül jó taktikai érzékkel volt megáldva. A képviselő­ házban szakított a korszakban szokásos, szépen felépített, szóvirágoktól hemzsegő beszédekkel. Racionális ember volt, a beszédei is ehhez igazodtak. Ügyes és eredményes debatter (vitatkozó) volt. Bár miniszterelnöksége alatt az uralkodó egyik legbizalmasabb emberévé vált, a grófi címet nem volt hajlandó elfogadni. „Mindig többet ér egy magyar nemes, mint egy osztrák gróf" - mondta. Jószívű, családszerető és puritán ember volt. Puritánsága életvitelében, és például öltözködésében is megnyilvánult. Emiatt sokszor volt gúny tárgya. Az ellenzék politikusai és újságírói gyakran támadták politikáját, vitriolos pamf­ leteket írtak róla, ilyenkor személyét sem kímélték. A politikán kívül az irodalom érdekelte. Jókai regényeit és Vörösmarty költeményeit nagyon szerette. Mikszáthnak gyűjtött „jóízű kiszólásokat" és „magyar specifiku­ mokat", amelyeket az író fel is használt. Élete végéig megmaradt benne a politikai kettősség, hadakozott benne a kuruc és a labanc, „mikor a kuruc akarna belőle előjönni, a labanc rendesen (rendszerint) visszaparancsolja" - írta róla Mikszáth. 1902. március 23-án hunyt el. A geszti családi sírbolt­ ban van eltemetve.

Széli Kálmán (1843-1915) 1867-ben Vas vármegyében szolgabíró, 1869-től 1911-ig a szentgotthárdi kerület országgyűlési képviselője volt, Deák-párti, majd szabadelvű párti, 1906-tól alkotmánypárti programmal. 1875-1878 között pénzügyminiszter volt. Utána a gazdasági életben tevékenykedett, megalapította a Jelzálog Hitelbankot, amelynek vezérigazgatója, majd elnöke volt. Családja révén is nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezett mind a Szabadelvű Pártban, mind az ellenzéki oldalon. Deák Ferenc gyámleánya, Vörösmarty Mihály lánya, Ilona volt a felesége. Deák hatására kezdett fiatal korában köz­ gazdaságtant tanulni. Deák azzal érvelt, hogy túlságosan sok a jurátus Magyarországon és kevés a jól képzett közgazdász. Széli Kálmán maga is gazdálkodott, 400 holdas birtokán mintagazdaságot létesített. Állattenyésztéssel és erdőgazdálkodással foglalkozott, gyümölcsö­ sei és konyhakertészete osztrák piacokra is termeltek. A birtokok a NyugatDunántúlon, a határ közelében, Rátótón és Gasztonyban voltak. 1899-től 1903-ig miniszterelnök volt. 1906-ban az ifjabb Andrássy Gyula által vezetett disszidens csoporthoz csatlakozott. A koalíció idején az Alkotmány­ párt elnöke volt. A koalíció bukása után a politikától végleg visszavonult, de a gazdasági tevékenységet tovább folytatta.

tette az a tény, hogy a két nagy párt egyesü­ lése folytán olyan politikai konstelláció alakult ki a p a r l a m e n t b e n , hogy n e m kel­ lett az energiát politikai csatározásokra fordítani. Az erőket a gazdaság fejlesztésére lehetett koncentrálni. Tisza Kálmán rend­ kívül alkalmas személy volt erre a fel­ adatra. Mindenekelőtt azért, mert nagyon gyakorlatias gondolkodású volt és döntés­ képes. Programja is e n n e k megfelelően alakult, n e m a politikai felépítmény kérdé­ se foglalkoztatta, h a n e m a gazdaság. Ő ma­ ga úgy ítélte meg saját magát és korát, hogy most n e m forradalmi időkre, h a n e m a bé­ kés é p í t ő m u n k a korszakára van szüksége az országnak. Jól ítélte meg, a m i n t azt 15 évi kormányzása bizonyította. Széli Kálmán pénzügyminiszter először is annak látott neki, hogy újabb kölcsönöket szerezzen és a régi kölcsönöket előnyösebbé konvertálja.

Magyarország

ugyanis

még

1873-1874-ben 153 millió forint államköl­ csön felvételére kényszerült és ezt a kölcsönt nagyon előnytelen feltételekkel kapta. Széli Kálmánnak a rövid lejáratú hiteleket sike­ rült hosszú lejáratúvá konvertálni, és egy

Széli Kálmán. Benczúr Gyula olajfestménye

után

bankkonzorciummal köthetett szerződést. A konzorcium a szerződésben kötelezte magát pénztári tartalékalap teremtésére, vasutak segélyezésére és arra, hogy annak a járadékkölcsönnek a felét, amelyet a ma­ gyar állam felvesz a 153 milliós kölcsön konvertálásának a megkezdésére, átveszi, il­ letve az állampénztárba befizeti. Tisza Kálmán kormánya nagy súlyt he­ lyezett azokra a kereskedelmi egyezmények­ re, amelyeket az Osztrák-Magyar Monar­ chia kötött valamelyik fontos európai kereskedelmi partnerrel, például Olaszor­ szággal, Angliával, Franciaországgal, Német­ országgal vagy Spanyolországgal. Ezekben is a magyar gazdasági érdekek védelmét tartották szem előtt, ami azért nem volt egyszerű, mert a birodalom másik felének az érdekei gyakran homlokegyenest ellen­ keztek a magyar gazdasági érdekekkel. Kiemelt fontosságot tulajdonítottak az Ausztria és Magyarország között fennálló vám- és kereskedelmi egyezménynek, a szerződés 10 évente esedékes megújítá­ sának. A Tisza-kormány 1875 novembe­ rében felmondta az Ausztriával 1867-ben

gyarországnak volt előnyös, m e r t ezekből Ausztriában fogyasztott többet a lakosság, és ezeket a v á m o k a t egészében a közös költségek fedezésére fordították. De n e m sikerült elérni, hogy a fogyasztási adókat ne a termelő, h a n e m a fogyasztó javára szedjék be. A tárgyalások ilyen alakulása oda veze­ tett, hogy a k o r m á n y b ó l kivált Simonyi La­ jos b á r ó , a kereskedelemügyi miniszter, akit Tisza semmivel n e m t u d o t t meg­ győzni a maradásról. Simonyi csoportja a Szabadelvű Pártból is kivált. A képviselő­ házban 1877 elejére nagyon elmérgesedett a helyzet. A Szabadelvű Párt mellett há­ r o m kisebb párt foglalt helyet a p a r l a m e n t ­ ben, a szélbal utódja, amelynek ekkor hiva­ talos neve függetlenségi párt volt, a 48-as Deák Ferenc

végpercei,

1876. január 28.

a kiegyezés részeként kötött vám- és keres­ kedelmi szerződést, mert Magyarország számára előnyösebb feltételeket szeretett volna elérni a fogyasztási adók és a vámta­ rifa területén. Azt a kérdést is felvetették, hogy egyáltalán fenntartható-e a közös vám­ terület. (Ez a kérdés a századforduló nagy belpolitikai viharaiban kulcskérdéssé nőtte ki magát.) Magyarország szabad kereske­ delmet akart, Ausztria viszont ipari védő­ vámokat.

párt és a konzervatívok. A függetlenségiek

A tárgyalások m á r javában folytak, amikor 1876 tavaszán előkerült az önálló jegybank ügye. A kiegyezési törvény biz­ tosította Magyarország számára az önálló jegybank felállításának és a bankjegykibo­ csátásnak a lehetőségét, amelytől azonban Magyarország a vám- és kereskedelmi szer­ ződésben átmenetileg eltekintett, fenntart­ va magának a jogot, hogy szükség esetén megvalósítsa.

dást azzal indokolta, hogy tárgyalásaik a

Magyarország a vám- és kereskedelmi tárgyalásokban több kérdésben engedni kényszerült. Elfogadta például a mérsékelt ipari védővámok bevezetését. Igaz, hogy cserébe a gabona-, liszt- és állatvámokat Magyarországnak megfelelően állapították meg. Felemelték a Monarchia területére behozott luxuscikkek - mint a kávé, ka­ kaó - utáni pénzügyi vámokat, amely Ma­

nevezésében is osztrák-magyar banktár­

és a 48-asok egyik kedvenc céltáblája a mi­ niszterelnök volt. Igen éles hangú vitákat folytattak Tiszával, sokszor durva hang­ n e m b e n . A konzervatívok sokkal ritkáb­ ban vettek részt a vitákban és akkor is ke­ vésbé élesen. A belpolitikai válság a gazdasági kiegye­ zési tárgyalások miatt egyre i n k á b b n ő t t , m í g n e m Tisza 1877. február 10-én beje­ lentette a k o r m á n y l e m o n d á s á t . A l e m o n ­ bankkérdésben n e m vezettek e r e d m é n y r e . A képviselőház üléseit az új k o r m á n y kine­ vezéséig felfüggesztették. Az u r a l k o d ó két hét múlva azonban ismét Tisza Kálmánt nevezte ki miniszterelnökké, m i u t á n hoz­ zájárult ahhoz, hogy az osztrák bankot dualizálják, vagyis a paritás elve alapján osztrák és magyar vezetés alá helyezzék. Az addigi osztrák nemzeti b a n k b ó l hivatalosan is, el­ sulat lett. A kétéves tárgyalássorozat végére csak 1877 decemberében került p o n t . Tisza egy­ általán n e m volt népszerű a közvélemény szemében. Budapest utcáin tüntetés volt. A miniszterelnöki palotához vonultak a várba, ahol a kormányelnöki palota né­ hány ablakát kövekkel bedobálták. Jellem-

ző Tiszára, hogy a kövekből néhányat el­ tett, ahogy ő mondta a képviselőházban, „örök emlékül". A dolgok következménye az lett, hogy Tisza kezdeményezésére Bu­ dapest főváros területén átmenetileg betil­ tottak minden utcai tüntetést, és vidéken is 72 órával előre kellett bejelenteni az addigi 24 órával szemben, és csak akkor lehetett engedélyezni, ha megbízható helybéli la­ kosok kérték a népgyűlés megtartását. Röpiratok születtek Tisza ellen. Hason­ lították Napóleonhoz, Béccsel szembeni kudarcát pedig a „Grandé Armée" veresé­ géhez. Fölrótták neki, hogy a miniszter­ elnöki kinevezés n e m volt hatással szoká­ saira és modorára, „a kormánynak elnöke csak oly goromba és kíméletlen, mint az el­ lenzék vezére volt". Tiszát ebben a helyzetben a saját taktikai érzékén és az uralkodó bizalmán túl az tarthatta meg a kormányelnöki székben, hogy nem volt megfelelő vetélytársa. Amikor már úgy nézett ki, hogy ennél nagyobb baj nem lehet, akkor jöttek a kül­ politikai bonyodalmak. 1878 úgy köszön­ tött az Osztrák-Magyar Monarchiára, hogy Oroszország győzött és előnyomulóban volt Konstantinápoly felé. Az orosz-török háború - amely egy 1875-ben kitört hercegovinai felkelésből szélesedett ki - befejezé­ séhez közeledett. Törökország zsugoro­

dott, a 19. század második létől egyre jobban kiszo­ rult a Balkán-félsziget­ ről. Magyarországon nyugtalanság honolt. A törökbarát köz­ hangulat - amelyet J elsősorban az m o ­ tivált, hogy Török­ ország fogadta be a Rákóczi-szabad­ ságharc után, majd 1849-ben a magyar sza­ badságharcok vezetőit azt várta, hogy az Osztrák Magyar Monarchia balkáni érdekeinek védelmében végre meg támadja Oroszországot és Magyarország revansot vesz az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leveréséért. Az ellenzéki Pesti Napló újévi vezércikkében egyenesen felszólította Tisza Kálmánt, hogy vezesse a népet az orosz ellen.

77sza Kálmán díszített

fényképével

porcelántál,

1880 körül

Az osztrák-magyar balkáni érdekek vé­ delmében támadni akart Andrássy Gyula, a közös külügyminiszter is. Ebben jó part­ ner volt számára Tisza Kálmán. A Monar­ chia osztrák fele azonban nem, sem az uralkodó, sem a katonák, sem a liberális kormányzat. Leszavazták a külügyminisz­ tert. Andrássynak tárgyalások útján kellett

A berlini kongresszus, Nyomat

1878.

tőle keleti politikájához. Tisza nem volt ab­ ban a helyzetben, hogy ezt megtagadja, így két malomkő közé került. A magyar or­ szággyűlésben egymást érték az orosz-tö­ rök háborúra, a Balkán-kérdésre vonatko­ zó interpellációk, Andrássy azonban arra kérte, hogy külpolitikai megfontolásból le­ hetőleg kerülje el a válaszadást.

Tisza Kálmán levele Jókai Mórhoz a pénzügy­ miniszter 1878.

lemondásáról. október3.

Bosznia-Hercegovina küldöttsége I. előtt,

1878

Ferenc József

megállapodnia Oroszországgal a Balkán-fél­ sziget jövőjéről, az érdekszférák elhatárolá­ sáról. Azt kapta feladatul Ferenc Józseftől, hogy szerezze meg a Monarchiának Bosz­ niát és Hercegovinát. Egyrészt azért, hogy Dalmáciának biztos háttere legyen, más­ részt, hogy az uralkodó annyi területi veszte­ ség után demonstrálni tudja, hogy birodal­ ma képes a területszerzésre, terjeszkedésre. Boszniát és Hercegovinát Ferenc Józse­ fen, az osztrák katonai párton és Andrássyn kívül senki sem akarta az Osztrák-Magyar Monarchiában. Tisza Kálmán talán a legke­ vésbé. Andrássy azonban támogatást várt

A boszniai válság nem jött jókor a magyar belpolitikának, Tisza Kálmán kormányá­ nak. A harmadik kormányzati évre esett, ép­ pen az országgyűlési választások évére. Tisza elsődlegesnek az ország pénzügyi szanálását tekintette. Ezt szolgálta Széli Kálmán gaz­ daságpolitikája, amely bőven tartalmazott megszorító intézkedéseket, az államappará­ tus csökkentését, hivatal-összevonást, elbo­ csátásokat, kölcsönfelvételt és adóemelést. Sem Széli Kálmán, sem Tisza Kálmán nem voltak ekkortájt népszerűek. A Szabadelvű Párt megingott. 1878-ban megalakult a kiegyezés alapján álló jobb­ oldali ellenzéki párt, a „közjogi alapon álló egyesült ellenzék", amelynek programja Tisza Kálmán megbuktatása volt. A gazda­ ság azonban 1878-ra Széli Kálmán gazda­ ságpolitikájának köszönhetően felfutóban volt. A deficit csökkent, az egyensúly kez­ dett helyreállni. Ebben a gazdasági, belpolitikai helyzet­ ben nagyon rosszkor jött a boszniai válság, 1878 nyarán pedig az okkupáció. Tovább tagolta ugyanis a Szabadelvű Pártot, újabb kilépéseket eredményezett. Tiszának Andrássyt fedeznie kellett, olyan politikát kellett folytatnia, amivel nem értett egyet. Bosznia okkupációja jelentős anyagi terheket is tett az országra, ami Széli gazdaságpolitikájának eredményességét veszélyeztette. Ezért Széli Kálmán szeptember végén lemondott, ami­ nek következtében a kormány is lemondás­ ra kényszerült. November elejéig ügyvezető volt, majd az uralkodó, minthogy nem talált más megfelelő személyt, aki vállalta volna is a kormányzást, ismét kinevezte Tisza Kál­ mánt miniszterelnökké. 1878 azért is izgalmas év volt, mert lejárt az 1875-1878-as országgyűlés m a n d á t u m a

A Balkán

és választásokat kellett tartani. Tisza ért­ hető aggodalommal tekintett a választások elé. Ha az 1875-ben m e g t a r t o t t előző vá­ lasztásokról el lehetett m o n d a n i , hogy a dualizmus legtisztább választása volt, az 1878-asról elmondhatjuk, hogy ez már elég messze járt attól, a Szabadelvű Párt nagy összegeket fordított a bizonytalan vá­ lasztókerületek megnyerésére. N e m ered­ ménytelenül, m e r t győzött a választáso­ kon, de korábbi nagy többsége jelentősen megcsappant, 77 főnyi többségre zsugoro­ dott. Tisza Kálmán is m e g b u k o t t hagyo­ mányos kerületében, Debrecen I. válasz­ tókerületében, ahol pedig 1861-től addig m i n d e n választáson megválasztották. Egy függetlenségi párti politikussal szemben maradt

alul.

Végül

Sepsiszentgyörgyön

választották meg és így jutott be az országgyűlésbe.

A következő h á r o m év sem telt nyuga­ lomban, belpolitikai b o n y o d a l o m t ó l bo­ nyodalomig éltek. Az Egyesült Ellenzék, amely közben nevet változtatott és mérsé­ kelt ellenzéknek nevezte magát, nagy p r o ­ pagandát fejtett ki és elérkezettnek látta az időt a k o r m á n y leváltására. 1881 elején m á r meg voltak róla győződve, hogy a vá­ lasztásokon győzni fognak, de n e m így történt. A Szabadelvű Párt nagy többség­ gel nyert, 235 képviselőjük j u t o t t be az or­ szággyűlésbe. A Mérsékelt Ellenzék m i n d ­ össze 57 m a n d á t u m o t szerzett és ezzel 22 helyet veszített az előző választáshoz ké­ pest. A Függetlenségi Párt viszont növelte helyeinek számát, 88 képviselője jutott az országgyűlésbe a korábbi 76 helyett. Raj­ tuk kívül 14 nemzetiségi és 19 párton kí­ vüli képviselő foglalhatott helyet a képvi­ selőházban.

1878-1914 között

Az Első Társaság a

Duna-Gőzhajózási rakhelye

Széchenyi

rakparton,

1878. Klösz György felvétele

Az 188l-es választási győzelem után a belpolitikában évekig tartó nyugalmi perió­ dus kezdődött. A Szabadelvű Párt meg­ erősödött. A gazdaság nagy léptekkel fejlő­ dött, a modernizáció felgyorsult. 1883-ban egy horvátországi válság robbant ki, mert a magyar kormány magyar nyelvű címer­ táblákat helyeztetett el horvátországi pénz­ ügyi épületeken, aminek következtében magyarellenes zavargások kezdődtek. Ti­ sza már olyan szilárdan ült a hatalomban, hogy úrrá tudott lenni ezen a válságon és végül az uralkodó is a kérdés olyan rende­ zése mellett döntött, amely Tisza akara­ tának megfelelt. A horvátországi válság rendezése után Tisza Kálmán pozíciója megingathatatlanná vált és 1889-ig sem­ milyen változás nem következett be ebben. Tisza Kálmán politikai hatalmát minisz­ terelnökségének 15 éve alatt Magyarország gazdaságának a fejlesztésére használta föl. A dualista együttélés következtében sem a politikai intézményrendszer, sem a köz­ igazgatás rendszere egy határon túl nem volt tovább fejleszthető, mert az nem volt

összeegyeztethető a két állam együttélésé­ vel, a dualizmus fenntartásának az igényé­ vel. Tisza Kálmán pedig 1875-ben a dua­ lizmus adott formájának a fenntartására rendezkedett be, ami együtt járt a változtathatatlanság - a quieta non movere - politi­ kájának a gyakorlásával. A gazdasági élet­ ben viszont egyértelműen liberális politikát folytatott, amelynek az volt a célja, hogy a gazdasági törvényalkotással elősegítse az ország kapitalizálódásának a folyamatát, megteremtse a törvényi feltételeket a gaz­ daság fejlesztéséhez. A 15 év alatt megalko­ tott több mint 600 törvénynek a döntő többsége a gazdasági életet érintette. A felzárkózás, modernizálás érdekében az államra nagy szerep várt a gazdaság fej­ lesztésében. A liberális magyar gazdaság­ politika tartózkodott a közvetlen állami beavatkozástól, de mindent megtett annak érdekében, hogy a fejlődés feltételeit, a jogi kereteket megteremtse. Igen összetett fel­ adat volt ennek az új jogrendnek a megte­ remtése, mert a gazdasági élet egészét át kellett fognia. Az agrárszférában el kellett

törölni az utolsó feudális eredetű járadé­

pír- és n y o m d a i p a r kezdett nagyobb ütem­

kokat és földesúri előjogokat, ki kellett

ben fejlődni.

alakítani a végleges polgári földbirtokvi­

Az 1880-as évektől Tisza kormánya tu­

szonyokat. Ez u t ó b b i h o z szabályozni kel­

datos ipartámogató politikába kezdett. Két

lett a telekkönyvezést, a kisajátítást, az ö r ö k ö s ö d é s rendjét. Szabályozták a m e z ő ­ gazdaságban dolgozók m u n k a j o g i viszo­ nyait.

Törvényt

alkottak

az

erdőkről,

a halászatról, a vízjogról, az állategészség­ ügyről, a talajjavításról. Mivel gyakoriak voltak az árvizek, foglalkoztak a folyók szabályozásával. E h h e z külföldről kellett szakembereket h o z a t n i . Törvényt alkot­ tak a vízszabályozási társulatokról, és az állam t á m o g a t t a az e n n e k n y o m á n meg­ alakuló á r m e n t e s í t ő t á r s u l a t o k a t . Foglal­ koztak a m o c s a r a k lecsapolásával, nagy alföldi t e r ü l e t e k ármentesítésével, a kör­ nyezet lakhatóvá, biztonságossá, t e r m ő v é és egészségessé tételével. Budapesten lét­ rehoztak egy k ö z p o n t i vízügyi hivatalt. ínséges e s z t e n d ő k b e n az állam kölcsönt adott a v e t ő m a g beszerzésére az országnak azokon a vidékein, ahol rossz volt a ter­ més. Az elemi csapások által sújtott embe­ reket segélyezték az ínségi k ö n y ö r a d o mány-alapból, majd a m i k o r ez kimerült, az állami

költségvetésből.

egész vidékeknek

Ínség

engedélyezett

miatt a

kor­

m á n y adóhalasztást. M i n d a mezőgazdaság, m i n d az ipar fej­ lesztésének előfeltétele volt a hitelviszo­ nyok korszerűsítése és a kereskedelem fej­ lesztése. Ezt a célt szolgálta t ö b b e k között a váltótörvény, a csődtörvény, a földhitel­ intézetek létrehozásának az elősegítése. Szabályozták az é r t é k p a p í r o k forgalmát, a zálogüzleteket. Csatlakoztak a n e m z e t ­ közi m é t e r - m é r t é k r e n d s z e r h e z . Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt az ipar fejlesztése óriási lendületet vett. Növekedési ü t e m e lényegesen meghaladta a mezőgazdaságét, ugyanakkor az iparból élő népesség száma mégsem n ő t t úgy, hogy az átstrukturálta volna a társadalmat. Az ipar a mezőgazdaságra épült m i n t nyers­ anyagra. Vezető ágazattá az élelmiszeripar vált. Mellette a gépipar, az építőipar, a pa­

h u l l á m b a n , 1881-ben és 1884-ben hoztak törvényt az ipartámogatásról, amelyek­ ben adómentességet és különböző kedvez­ ményeket nyújtottak. A technika nagyará­ nyú fejlődése éppen ebben a korszakban nagymértékben elősegítette fejlesztő törek­ véseiket. A korszak motorja a vasút volt. A ki­ egyezés évében 2100 kilométer vasútvonal volt Magyarországon, 1890-ig viszont hoz­ závetőlegesen még 9000 kilométer vasutat építettek. Budapest gazdasági értelemben is egyér­ telműen az ország központja volt. Ide fu-

A kőbányai víztározó építése, és

1870.

Kozmata

Doctor

felvétele

A Margit híd Pest felöl,

A

1875

Nyugati pályaudvar építés

közben, felvétele

1876. Klösz György

tottak össze az utak, a vasutak, és rendkívül sok terméket szállítottak a Dunán. A pes­ ti Duna-parton létrehozott közraktárak mellett számtalan dolgot építettek ekkor Budapesten és a vidéki városokban is. 1876-ban adták át a forgalomnak a Margit hidat, a következő évben a déli összekötő vasúti hidat. Megnyílt a Nyugati pályaud­ var, megépítették a Zuglói körvasutat. Ki­ alakították a körutakat és az Andrássy utat, amelyet ekkor még Sugár útnak hívtak. Meghatározták, hogy milyen épületek épül­ hetnek rajtuk. Kiépítették a rakpartokat. Csatornázták és lekövezték Budapest belső

területeinek jelentős részét. Elindították az első villamosvonalat a Körúton. Fel­ épült az Operaház, a Zeneakadémia. Egye­ temi épületeket, könyvtárakat és nagyon sok egészségügyi intézményt, klinikákat, kórházakat építettek. Nagyarányú kikötő­ építés folyt Fiumében, és sok-sok gyár kezdte meg működését az ország k ü l ö n b ö ­ ző pontjain. Bővítették a szolnoki és az aradi pályaudvart, Rákoson r e n d e z ő pá­ lyaudvart építettek, és így tovább. A közlekedés fejlesztése mellett megjelent egy új gazdaságélénkítő eszköz, a távközlés. Baross Gábor, a közlekedési miniszter volt az, aki felismerte a telefon jelentőségét. Ő hívta föl a minisztertanács figyelmét arra, hogy a távbeszélő a „közlekedési intézetek sorában" mindinkább nagyobb tért foglal el. Elsősorban a kereskedelmi és tőzsdei körök szorgalmazták, hogy Budapestet és Bécset kössék össze távbeszélővel, amit 1889-ben meg is valósítottak. A távbeszélőt mind a két ország területén állami intézmény gyanánt és állami költségen létesítették. Baross kez­ deményezésére még néhány nagyobb vá­ rosban - Fiúméban, Kassán, Sopronban, Kolozsváron és Eszéken - közhasználatú távbeszélőket állítottak föl, és az állam megvette Puskás Tivadartól telefonvállala­ tát és a törlesztési időre, azaz 1917-ig bérbe adta az eredeti tulajdonosnak.

Baross Gábor (1848-1892) Jogot végzett a pesti egye­ temen, majd Trencsénben lett megyei tisztviselő. 1875től volt szabadelvű párti képviselő. 1883-tól közleke­ dési államtitkár, 1886 végé­ től 1889 júniusáig közmun­ ka- és közlekedésügyi miniszter. Ekkortól a tárcák átszervezése miatt kereske­ Baross Gábor. Barabás delemügyi miniszter volt ha­ Miklós olajfestménye láláig, 1892. május 8-ig. Az ő nevéhez fűződik a vasútvonalak nagy részének az ál­ lamosítása, a vasúti hálózat, a vagon- és mozdonypark további fejlesztése. Ő dolgoztatta ki és vezette be a vasúti zónatarifa-rendszert, amellyel a nagy távolságokra leszállí­ totta a személyi viteldíjat, hogy sokan tudják igénybe venni

Tisza K á l m á n

a

a vasutat. A teheráru-díjszabást is átalakította, hogy a me­ zőgazdasági termények is versenyképesek legyenek a pia­ cokon. Ez a rendelkezése az iparfejlesztés és a kereske­ delem érdekeit is szolgálta. Az ő minisztersége idején építették ki Fiume kikötőjét, folytatták a Vaskapu szabályo­ zását. Baross gondot fordított a dunai hajózás és a magyar tengerhajózás fejlesztésére. Ekkor született az első modern úttörvény is. Tanonciskolákat és ipari szakiskolákat létesí­ tett, amellyel az ipari szakoktatás fejlesztésének ügyét szolgálta. Baross Gábor egyesítette a postát és a távírdát. Ő alapí­ totta a Postatakarék-pénztárat. A kortársak is elismeréssel adóztak a közlekedés és hír­ közlés terén végzett kimagasló tevékenységének. A fővá­ ros még életében róla akarta elnevezni az addigi Stáció utcát, de Baross nem egyezett bele, így a Baross utca 1892. május 12-e óta viseli az ő nevét.

gazdaság fejlesztése

lönállását és betagolta őket a vármegyékbe.

mellett még a közigazgatás fejlesztésének

A cél az volt, hogy az ország egész területén

a kérdéseivel foglalkozott. A közigazgatás

egységesen megyerendszert alakítsanak ki

polgárosításának a h a r m a d i k h u l l á m a az

és az addigi kiváltságos kerületeket is a m e ­

ő nevéhez fűződik. Egy új koncepciót dol­

gyei rendszerbe illesszék.

goztatott ki és megkezdte a törvényható­

A vármegyei rendszer önkormányzati el­

ságok rendezésének a folyamatát. 1876-ban

ven épült föl, tehát a megyék apparátusa

felszámolta az addigi kiváltságos kerüle­

megyei volt és nem állami. Vagyis egysze­

tek, m i n t a Jászkun kerület, a hajdú kerület

rűen fogalmazva, a megyei adminisztrációt

vagy a szász és székely székek területi kü­

nem az állam fizette és ők természetesen

A Sugár (Andrássy) út a

Városliget felől,

7880 körül. Klösz György felvétele

Puskás Tivadar (1844-1893) A telefonközpont és a telefonhírmondó feltalálója. Iskoláit Bécsben végezte, de a bécsi Politechnikumot apja halála miatt nem fejezhette be. 1877-ben Amerikába utazott Edisonhoz, aki felkarolta a tele­ fonközpont ötletét, és Puskás Tivadar néhány éven át Edison munkatársa volt, később ügyeinek európai képviselője. Puskás 1878-ban Bostonban, 1879-ben Párizsban létesítette az első telefonköz­ pontot. 1887-ben bevezette a multiplex Puskás Tivadar kapcsolószekrényeket, ami korszakalko­ tó jelentőségű találmány volt a telefonközpontok fejlődésében. 1893ban Budapesten helyezte üzembe a vezetékes hír- és műsorközlő be­ rendezését, a Telefonhírmondót, ami a rádió előfutárának tekinthető.

nem voltak állami alkalmazottak. Tisza Kál­ mánnak nem állt szándékában teljesen ál­ lamosítani a közigazgatást, viszont racio­ nálisabbá és szakszerűbbé akarta tenni. A megyék önállóságát ezért fenntartotta, de igyekezett működésüket a kormány számá­ ra ádáthatóvá és befolyásolhatóvá tenni. Ennek eszköze volt a közigazgatási bizottság megteremtése, amely egyébként a szaksze­ rűség irányába is hatott, valamint a kor­ mánytól függő főispánok hatalmának a nö­ velése, hatáskörének kiterjesztése. Ezek az intézkedések csak az önkormányzatiság ro­ vására voltak megvalósíthatóak.

Buda pecsétje

rendőrkapitány'!

Tisza nevéhez fűződik az országos rend­ őrség és csendőrség létrehozása is. Koráb­ ban ezek a tevékenységek is a megyék és nem az állam feladatát képezték, ez pedig egy polgári állammal már nehezen volt öszszeegyeztethető. Tisza Kálmán nagyon sokáig, 15 évig volt miniszterelnök és óriási hatalom összpontosult a kezében. Már a kor­ társak is egybemosták a Tisza-korsza­ kot, semmilyen árnyalatot nem láttak Tiszának a pártjához, az ellenzékhez, a hatalomhoz való viszonyában. „Ge­ nerálisnak" hívták, pártjának tagjait pe­ dig „mamelukoknak". Úgy gondolták, hogy

a kormányban is csak csupa „fejbólintó Já­ n o s " ülhetett. Az u t ó k o r még inkább így látta. Pedig Tisza Kálmán hatalma csak az 1880-as évek elejétől volt szilárd. Minisz­ terelnökségének kezdetén nagy tisztelettel bánt a régi Deák-párti képviselőkkel. Még sűrűbbek voltak a szabadelvű párti érte­ kezletek is, mert a fontos döntések előtt ki­ kérte a véleményüket. A minisztertanácsi ülések is rendszeresek voltak és a minisz­ terek nem tartották akkora tekintélynek Tiszát, hogy ne merték volna elmondani a véleményüket. A m u n k a m ó d s z e r e az volt, ami balközépi korában, a közeli m u n ­ katársain megszondázta, hogy jó-e, amit tenni akar. Mikszáth leírta, hogy ez azért változott meg, mert Tisza hatalma és te­ kintélye annyira megnőtt, hogy a Szabad­ elvű Pártban m á r senki nem merte neki őszintén m e g m o n d a n i a véleményét az adott kérdésről, h a n e m azt lestek, hogy ő mit akar. Miután a többiek azt visszhan­ gozták, amit Tisza m o n d o t t , a miniszterel­ nök abbahagyta a kérdezősködést - írja M i k s z á t h . Í g y lett aztán igazán „generális". Tisza hatalma 1889-ben ingott meg. Ak­ korra már halmozódtak a bajok. A nagy­ arányú gazdasági fejlődés társadalmi válto­ zásokat idézett elő. M e g n ő t t a munkásság létszáma és azon belül a gyári munkások aránya. A szakmunkások jelentős része külföldről érkezett, minthogy itthon még nem volt elegendő képzett szakmunkás. Zömüknek német volt az anyanyelve, ami azért érdekes, mert a m u n k á s m o z g a l o m szellemi irányítói, Marx, Engels, Bebel ezen a nyelven írtak, ők hozták magukkal az igényt a munkások önképzésére, kulturális és politikai művelésére, valamint szerve­ zésére. Munkáspártok és szakszervezetek alakultak. Tisza Kálmán kormánya aggo­ dalommal tekintett erre a folyamatra, de eszükbe sem jutott, hogy megoldást keres­ senek a munkások életkörülményeinek ja­ vítására. A kormány csak az állami szolgá­ latban állókról, főként a tisztviselőkről gondoskodott, róluk viszont egyre széle­ sebb körben és egyre sokrétűbben.

Az a probléma, amit a k o r m á n y is érzé­ kelt, az agrárius-merkantil ellentét volt. Noha Tisza maga is gazdálkodó nagybirto­ kos volt, képes volt felismerni, hogy az or­ szág gazdasági felemelkedésének útja az iparosításon át vezet. A nagybirtokosok konzervatív csoportja n e m értett egyet a k o r m á n y ipartámogató politikájával, hi­ szen ők azt várták volna a kormányzattól, hogy az agrárius érdekeket támogassa. Ez az elégedetlenség fejeződött ki az 1880-as évek második felében meginduló agrárius mozgalomban, amelyet konzervatív nagy­ birtokosok vezettek. Mögöttük azonban egy nagy paraszti tömeg állt, alacsony élet­ színvonallal. A városok fejlődtek, a falvak azonban n e m . Tisza azt gondolta, hogy egy kormányátalakítással ezen a gondon úrrá lehet, ezért 1889-ben megváltoztatta a tár­ cák felosztását és létrehozta az önálló föld­ művelésügyi minisztériumot. Amibe Tisza végül belebukott, az a véderőtörvény volt. Az 1880-as évek közepén Bulgária kapcsán h á b o r ú s válság alakult ki Európában, amit végül diplomáciai eszkö­ zökkel megoldottak. Ezt követően azon­ ban az uralkodó és az udvar a közös had­ sereg fejlesztését központi kérdésnek tekintette. Űj véderőtörvényt akartak elfo­ gadtatni, amelynek a további centralizáció szellemében volt két olyan paragrafusa, amely a magyar nemzeti érzékenységet sértette. A magyar országgyűlés elvesztette volna a tízévenkénti újoncmegajánlási jo­ gát, és az egyéves önkéntesek a tiszti vizs­ gát nem tehették le magyarul, csak né­ metül, amivel hátrányba kerültek német anyanyelvű társaikkal szemben. Ebben a két kérdésben végül k o m p r o m i s s z u m o s megoldás született, de Ferenc József nem tudta megbocsátani, hogy Tisza Kálmán n e m az ő akaratát vitte keresztül a magyar országgyűlésen. Ez 1889 elején történt, és ha n e m éppen akkor érkezett volna Ru­ dolf t r ó n ö r ö k ö s öngyilkosságának a híre, Tisza már nagy valószínűséggel akkor megbukott volna. A családi gyász azonban elterelte az uralkodó figyelmét és a magyar

Rudolf trónörökös. Gyula

belpolitika is Rudolf főherceg öngyilkos­ sága felé fordult, mert a magyarok szeret­ ték a főherceget, akiben jövendő nemzeti királyukat látták. Tisza Kálmán tudta, hogy elveszítette az uralkodó bizalmát, és 1890 márciusában megrendezte távozását. A színpadon „abgangnak" hívják azt, amikor a színész le­ megy. Ő a honossági törvényt választotta erre a célra. A magyar országgyűlés még 1879-ben hozott egy törvényt arról, hogy a külföldön élő magyarok elveszítik ma­ gyar állampolgárságukat, ha az elkövetke­ ző tíz év alatt valamelyik osztrák-magyar konzulátusnál nem kérvényezik annak meg­ tartását. A Torinóban élő Kossuth Lajosról mindenki tudta, hogy nem hajlandó kérvé­ nyezni az állampolgárságot. Tisza Kálmán azt javasolta, hogy értelmezzék úgy a tör­ vényt, hogy nem vonatkozik azokra, akik valamelyik magyar város díszpol­ gárai, minthogy Kossuth jó pár város díszpolgára volt. Ehhez az indítványá­ hoz azonban nem kapott többséget. Formailag ezért nyújtotta be lemondá­ sát. Volt stílusérzéke, jó ürügyet választott és szép abgangja volt.

Kossuth

Benczúr

olajfestménye

Lajos

arcképével

díszített szelence,

1894

Gazdaság, társadalom, művelődés A gazdaság fejlődése • 48 A társadalom átalakulása • 59 Kulturális modernizáció • 69

A gazdaság fejlődése

A kiegyezés után a politikai élet stabili-

1848 után lehetővé vált a magyar gazda­

tása lehetőséget és biztonságot adott

ságban a kapitalista termelési viszonyok

a gazdaság fejlesztéséhez. A liberá­

széles körben való elterjedése. Magyaror­

lis, polgári állam a szabad verseny feltét­

szág azonban még a kiegyezéskor is egyér­

len híve volt. Szemlélete miatt támogatta

telműen agrárország volt és az iparosodás

a gazdaság kapitalista fejlődését, de minél

alacsony fokon állt. A lakosság 75-80 szá­

kevésbé akart közvetlenül beavatkozni a

zaléka még a mezőgazdaságból élt és a me­

gazdasági életbe. Arra törekedett, hogy olyan

zőgazdaság adta a n e m z e t i összterméknek

törvényeket alkosson és a szabályozókkal

a kétharmadát.

úgy alakítsa a környezetet, hogy biztosítsa

A kiegyezést k ö v e t ő e n Magyarországon

a magánvállalkozás szabad kifejlődésének

gyors ü t e m ű gazdasági fejlődés vette kez­

a feltételeit és mindenekelőtt a gazdasági

detét. Ez n e m c s a k a szerencsés belpoliti­

tevékenység jogi kereteit. A jogrend kiala­

kai helyzettel volt m a g y a r á z h a t ó , h a n e m

kítása összetett feladat volt és az élet sok te­

a kedvező n e m z e t k ö z i k ö r ü l m é n y e k k e l is.

rületét érintette, mint például a talajjavítás,

1850-1873 k ö z ö t t k o n j u n k t ú r a volt E u r ó ­

állategészségügy, hitelviszonyok, kereske­

pában, amely é p p e n a kiegyezés idején érte

delem, iparűzés. Időnként az állam mégis

el tetőpontját. Az e u r ó p a i ipari fellendülés

kénytelen volt feladni teljes kívülállását és

az élelmiszer- és a nyersanyagszükségletet

beavatkozni, például ipartámogatással vagy

növelte meg, t e h á t m e g n ő t t a mezőgazda­

agrárvámokkal.

sági t e r m é k e k iránti kereslet, amely a ma­ gyar

mezőgazdaság

fejlődésére

is

ked­

vezően h a t o t t . Az iparosodás együtt járt a

munkások

számának

növekedésével,

a társadalom szerkezetének átalakulásával, az urbanizációval. M i n d e z egy olyan idő­ szakban történt, a m i k o r Oroszország ga­ bonakivitele átmenetileg csökkent a k r í m i h á b o r ú és a jobbágyfelszabadítás m i a t t , az indiai gabona mennyisége a szipolylá­ zadás miatt, és az észak-amerikai gabona versenye még n e m jelentkezett. M i n d e n ­ nek következtében a mezőgazdasági ter­ mékek ára is emelkedett. A magyar m e z ő ­ gazdaság jó helyzetbe került. A 19. század közepén m á r a szállítás, a piacokra való eljutás sem ütközött akko­ ra nehézségekbe, m i n t korábban, m e r t Nyugat- és Közép-Európában r o h a m o s a n Asztagrakás a Székely­ földön.

épültek a vasútvonalak. Magyarországon

Gyárfás Jenő

is. A kiegyezés évében 2160 kilométer volt

vízfestménye

a vasútvonalak hossza, 1890-ben m á r meg-

haladta a 11 OOO-et, 1914-re pedig 21 800 kilométerre n ő t t . A D u n á n gőzhajók jár­ tak, a vízi szállítás is gyorsult és fejlődött. Magyarországon a konjunktúra követ­ keztében gyorsan nőtt a szántóföldi terme­ lésbe vont terület nagysága, ezzel azonban csökkent a legelőterület és az állatállo­ mány, kevesebb szarvasmarhát tartottak. Terjedtek a mezőgazdaságban a vaseszkö­ zök, amelyek ugyan még állati vontatásúak voltak, de már kevesebb igaerőt igényeltek. Terjedőben volt a nyomásrendszerről a ve­ tésforgóra való áttérés is. A vetésforgó miatt pedig egyre nagyobb területen termesztet­ tek kapásnövényeket, kukoricát, burgonyát. Az aratásnál áttértek a sarlóról a kaszára, ami ugyan szemveszteséget okozott, de idő­ megtakarítást jelentett. És megjelent az első mezőgazdasági gép, a cséplőgép. A külterjes félnomád jellegű állattenyésztésről áttértek

az istállózó állattartásra, ami a sertéstartás gyors ütemű növekedését hozta maga után. Még egy ideig gyapjúkonjunktúra is volt, a juhtartás is növekedett. Megérte lovat is tartani, mert a mezőgazdaságnak és a had­ seregnek is szüksége volt rá, volt piaca. Az 1870-1880-as évek fordulójától már a parasztgazdaságokban is megindult az is­ tállózó állattartás. Mivel nem legeltettek, termeszteni kellett a takarmányt. A ter­ mesztett takarmányon tartott állatok ha­ marabb érték el a vágósúlyt, és több tejet adtak. Az állatállomány ismét nőtt az 1880-as évek elejétől, aminek az volt az oka, hogy az 1870-es évek közepén megjelent a tenge­ rentúli, elsősorban amerikai gabona, és anynyira letörte a piaci árakat, hogy 1878-ban a magyarországi önköltség nagyobb volt, mint a piaci ár. A gazdaságoknak alkalmaz-

A

vasúthálózat fejlődése,

1867-1917

Gazdasági gépek és eszkö­ zöksorjegyzéke,

1870

A

kőbányai

sertéshizlalda,

A nagybirtokok hamarabb tudtak moder­

1870-es évek vége.

nizálódni, meg tudták venni a korszerű gé­

Klösz György felvétele

peket, eszközöket. Náluk megjelentek az új termelési eljárások és új növényféleségek. Volt pénzük megvenni az új növény- és ál­ latfajtákat. Az első tejszövetkezetet is nagy­ birtokosok hozták létre Magyarországon. A parasztgazdaságoknak csak egy része, és csak szerényebben tudta követni a nagy­ birtokokat. Az Alföldön voltak olyan t ö b b ezer hol­ das gazdaságok is, amelyek nem tudtak lé­ pést tartani az arisztokrata nagybirtokkal. Részben kedvezőtlenebb

talajadottságok,

részben a külterjesebb gazdálkodás miatt ők érezték meg legjobban a gabonaválsá­ got az 1870-es évek közepétől, és érthető m ó d o n ők váltak az agrárius törekvések el­ kodniuk kellett a megváltozott helyzethez, ami az állattartás növelésével volt lehetsé­ ges. Erre ösztönzött az is, hogy a városi né­ pesség gyors ütemben növekedett, jó piaca lett a húsnak és tejtermékeknek. A 19. század utolsó évtizedeiben ennek ellenére gyorsan nőtt a szakadék a nagybir­ tokok, főleg az arisztokraták birtokai és a parasztgazdaságok gazdálkodása között.

Cséplés

Zsombolyán,

1910 körül.

Divaldés

Monostory

felvétele

sődleges támogatóivá. Kevés volt a tőké­ jük, ezért a gazdálkodás szerkezetét nem tudták megváltoztatni. A megoldást a ga­ bonavámok felemelésében látták. Hogy a magyar külkereskedelmi mérleg a dualizmus utolsó évtizedeiben nagyjából egyensúlyban volt, abban óriási szerepe volt a mezőgazdasági kivitelnek, amely az összkivitelnek t ö b b m i n t 60 százalékát tet-

Az

Osztrák-Magyar Bank

épülete,

1905 körül.

Klösz György felvétele

te ki. Magyarország elsősorban gabonát és lisztet, vágó- és igásállatot, állati terméke­ ket, c u k r o t és fát exportált. A gazdaság fejlődésének m i n d a mező­ gazdaságban, m i n d az iparban alapvető feltétele volt a tőkeképződés és annak be­ áramlása a gazdaságba. A külföldi tőke idevonzása mellett fontos volt, hogy belföl­ dön is kiépüljön a hitelszervezet. A külföldi tőke érdeklődött az Osztrák-Magyar M o ­ narchia iránt, de a M o n a r c h i a n e m állt elsődleges helyen a nagyhatalmak tőke­ kihelyezésében. Az e u r ó p a i nagyhatalmak tőkekiviteli arányaiból nagyon jól látszik, hogy Nagy-Britannia alig érdeklődött Kö­ zép-Európa iránt. Franciaország jobban, de kevésbé, m i n t a többi felsorolt térség iránt, Németország viszont csak az Egye­ sült Államokba és Kanadába helyezett ki többet, m i n t ide. Magyarországon

az

ősiség

eltörlése

(1848) tette lehetővé, hogy megfelelő fede­ zet álljon rendelkezésre a bankok számára a hitelnyújtásnál, azzal, hogy a birtokokat mobilizálhatóvá, eladhatóvá tette. A hitel­ szervezet nagyon gyorsan kiépült, és ko­ moly szerepet játszott a hazai tőkeképző­ désben és abban is, hogy a külföldi tőke gyorsan beáramoljon az országba. A hitelszervezet fő feladata az volt, hogy a kisem­

berek pénzét összegyűjtse és megfelelő be­ ruházásokba elhelyezze, mert az arisztok­ raták és nagybirtokosok kezén nemzetközi összehasonlításban kicsi tőke halmozódott föl, amely nagyobb vállalkozások megvaló­ sításához még a kereskedő tőkével együtt sem volt elegendő. A kiegyezés évében 5 bank és 79 taka­ rékpénztár, illetve hitelszövetkezet foglal­ kozott pénzügyletekkel Magyarországon. 1890-ben már 1225 hitelintézet m ű k ö d ö t t , 1913-ban pedig már 9767. Saját tőkéjük a korszakon belül millió koronában kife­ jezve 13,8-ről 2438 millió koronára nőtt. A nagy bankok, a külföldi alapításúak is,

Tejeskocsik Károlyi Imre gróf tejüzeméből,

1910 körül

először általában Pesten alakultak,

majd

foko­

zatosan behálózták fiók­ jaikkal az ország nagy városait. Terjeszkedésük nyugatról keletre történt, az Alföldön és Erdély­ ben ritkább volt ugyan a hálózat, de az egész or­ szágban megoldott volt 5 forintos államjegy,

1881

a hitelellátás és más banki szolgáltatások igénybevétele. Ezzel párhuzamosan alakul­ tak kisebb, helyi igényeket kielégítő ban­ kok, takarékpénztárak és hitelszövetke­ zetek. A századfordulón megindult a két szervezet összeolvadása, a nagybankok el­ kezdték „lenyelni" a kicsiket. A közép- és kisparasztok nehezen jutot­ tak hitelhez, mert a nagy hitelintézetek szá­ mára ők n e m számítottak jó ügyfélnek. Az

Magyarország 1910

körül

ipara

agráriusok 1886-tól segítséget nyújtottak ahhoz, hogy olyan hitelszövetkezeteket hoz­

zanak létre, amelyek nem a haszonszerzést tekintették céljuknak. 1894-ben pedig meg­ alakult a Hazai Szövetkezetek Központi Hitelintézete. Az állam több kedvezmény­ nyel segítette az idetartozó hitelszövetke­ zeteket. Ezek mellett felekezeti és nemzeti­ ségi alapokon is alakultak hitelszövetkezetek. A századfordulón a tőkeimport mellett megjelent a tőkeexport is, ha nagyon sze­ rény mértékben is. Magyarországi tőke áramlott a r o m á n és a szerb gazdaságba. Ennek a folyamatnak az első világháború véget vetett. Az 1850-es évektől Magyarországon is eljött az ipari forradalom kora. Ugyanaz játszódott le, ami Európa többi részén, a vasútépítés következtében kialakult és fejlődött a bányászat, kohászat és a gép­ gyártás. Majd óriási lendületet vett az élel­ miszeripar, mindenekelőtt a malomipar. Aztán megindult a városiasodás és nagy fejlődés vette kezdetét az építőiparban.

Magyarországon azonban a könnyűipar alig fejlődött. Sok m i n d e n hiányzott azonban az ipari forradalom előfeltételei közül, ami Nyu­ gat-Európában megvolt. Először is ala­ csony volt az iparosodás foka. Az aktív né­ pességnek még csak egytizede élt iparból vagy bányászatból. A céhes és a manufak­ turális ipar sem volt jól fejlett, sem techni­ kai színvonalát, sem a szakembergárdát tekintve. A céhrendszert törvényileg csak a kiegyezés u t á n számolták fel, 1872-ben. Az oktatás pedig nagyon fejletlen volt, a szakirányú oktatás meg végképp hiány­ zott. Nemcsak szakmunkásokból volt hiány, m é r n ö k ö k e t sem képeztek itthon. A ki­ egyezés u t á n i gazdasági és kulturális fej­ lesztés a z o n b a n meg t u d t a változtatni ezt a kilátástalan helyzetet és Magyarország ké­ pes volt nagy t e m p ó b a n ledolgozni ezeket a hátrányait. Kezdetben azonban „impor­ tálni" kellett m i n d e n t : a tőkét, a technikát, a technológiát, a szakmunkásokat és a mér­ nököket. Az állam különféle eszközökkel elősegí­ tette az ipar fejlődését. A dualizmus korá­ ban négy i p a r t á m o g a t ó törvény született.

vénytársasági alapon szerveződtek. A meg­ késett fejlődésből pedig előnyt lehetett ko­ vácsolni, mert a kor élenjáró technikáját vették át, és nem járták be azt a hosszú utat, amelyet a nyugat-európai ipar a fejlődése során megtett.

Csillések a zsakaróci bányában,

1900-as évek

A magyar ipari fejlődésben érthető m ó ­ don az élelmiszeripar volt a domináns, hi­ szen a mezőgazdaság megtermelte hozzá

Elsősorban adókedvezménnyel támogat­ ták az ipart, de emellett nagyon jelentős támogatás volt a vasúti tarifarendszer át­ alakítása, a szállítás megkönnyítése. Emel­ lett az állam tulajdonosként is fejlesztett a gyáriparban. Az 1880-as évekig néhány nagy gyárat leszámítva még n e m dolgoztak gépekkel a magyar iparban. Ekkor azon­ ban nagyarányú gépesítés kezdődött és sorra jöttek létre a gyártelepek. Ez a gép­ ipar számára egyre növekvő piacot jelen­ tett. Egy-két évtized alatt kiépült a magyar gyáripar, és a nagyipar vált az iparosodás meghatározó tényezőjévé. A hagyományos céhes kisipar és a háziipar gyorsan tönkre­ m e n t azokban az ágazatokban, ahol a gyár­ ipar kifejlődött. Magyarországon, m i n t ál­ talában a tőkeszegény országokban, az volt a jellemző, hogy n e m családi vállalkozá­ sokból, korábbi műhelyekből nőttek ki a gyárak, h a n e m szinte kizárólagosan rész­

Az

1850-ben alapított

szombathelyi gépgyár

Mayer-

hirdetése,

1910 körül

A Herz és fia szalámigyár hirdetése,

1900 körül

a nyersanyagot. Az élelmiszeriparon belül a m a l o m i p a r volt a vezető ágazat. Egé­ szen az 1890-es évekig Budapest volt a vi­ lág legnagyobb malomipari központja, ak­ kor a második helyre szorult Minneapolis mögött. A malomipar mellett a cukoripar, a szeszipar, a konzervipar és a húsfeldol­ gozó ipar volt a legjelentősebb. Nagyon fejlődött a dohánygyártás és a faipar. Az élelmiszeripar mellett a nehézipar egyes ágai fejlődtek kiugróan, mint a bá­ nyászat, vaskohászat, gépgyártás. Ezeknek a fejlődése összefüggött a vasútépítéssel, a mezőgazdaság gépigényével, később pe­ dig a városi infrastruktúra kiépülésével, majd a városi tömegközlekedés kialakulá­ sával. A nehézipar területén Budapest mel­

Az ózdi vasgyár kohója,

lett az anina-resicai körzet volt az ország

1913

legfejlettebb iparvidéke. Kialakult még né­ hány ipari centrum, mint például a Rima­ murányi-Salgótarjáni Vasmű Rt., amely 1881-ben két részvénytársaságból jött létre. Az ipari forradalom második szakaszá­ ban nagyobb mértékben elterjedtek az új energiahordozók (olaj, elektromos ener­ gia), amelyek új ipari ágazatokat hoztak létre. Megindult az acélgyártás. A gépgyár­ tásnak több mint a fele Budapesten m ű k ö ­ dött. Arad, Resica és Győr voltak még a központjai. A MÁVAG mozdonyainak, a Ganz-gyár és a Győri Vagongyár vagon­ jainak, az Ó b u d a i Hajógyárnak és a GanzDanubius fiumei tengeri hajógyárának komoly külföldi piacai voltak. A GanzDanubius volt az ország legnagyobb gép­ gyártó vállalata. A MÁVAG pedig 1500. mozdonyával 1900-ban a párizsi világkiál­ lítás nagydíját nyerte el. 1913-tól Buda­ pesten volt a Monarchia legnagyobb repü­ lőgép-építő üzeme. Megnőtt a villamos gépek iránti igény. A Ganz-gyár gyártott villamos motorokat és transzformátort. A lóvasutat hama­ rosan kiszorította a villamos, a transzfor­ mátor alkalmazása pedig lehetővé tette a városi közvilágítás kiépítését. A transz­ formátor a Ganz-gyár h á r o m mérnöké-

A Magyar Királyi Állam­ vasutak

Nyugati-műhelye

Budapesten, Erdélyi

nek, Z i p e r n o w s k y Károlynak, Bláthy Ot­ t ó n a k és D é r i M i k s á n a k az 1885-ben sza­ b a d a l m a z t a t o t t világhírű találmánya volt. A világ első v i l l a m o s í t o t t vasútvonalát is a Ganz-gyár é p í t e t t e m e g , Észak-Olaszor­ szágban, a gyár m é r n ö k e , K a n d ó Kálmán tervei alapján.

1904.

Mór felvétele

A századfordulót követően a hadiipar is gyors fejlődésnek indult. Csepelen a Weiss Manfréd-gyár fegyvergyára töltényeket és tüzérségi lövedékeket gyártott. Győrben 1913-ban létrehozták a Monarchia legna­ gyobb ágyúgyárát. A Ganz-Danubius pedig bekapcsolódott a tengeri flotta építésébe.

Bláthy Ottó Titusz (1860-1939) A bécsi Műegyetemen végzett gépészmérnökként. 1881-től a MÁV gépgyárában dolgozott, majd 1883-tól a Ganz-gyár villamossági osztályán. 1885-ben Ziper­ nowsky Károllyal és Déri Miksával alapszabadalmat je­ lentett be párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű, váltakozó áramú induktorok alkalmazásán alapuló áram­ elosztó rendszerre. Ugyanabban az évben induktorait zárt vasmaggal látta el, ezzel megszületett a transzfor­ mátor. Szabadalmai szerint készültek és az egész világon elterjedtek az áramfogyasztás-mérők és a wattmérők. Önműködő fordulatszám-szabályozót szerkesztett víz­ turbinák számára. Ő tökéletesítette a nagyvasúti villamos mozdonyok fázisváltóját. Mintegy félszáz szakcikket írt. A budapesti és a bécsi Műegyetem is tiszteletbeli dokto­ rává avatta. Az Akadémia 1909-ben Wahrmann-díjjal tüntette ki.

Sokoldalú ember volt. Kiváló fejszámoló, és mint bonyolult sakkfel­ adványok szerzője is­ mert, 1889-ben Lipcsé­ ben ki is adta ezeket a feladványait. Olyan hosszú sakkfeladványo­ kat készített, amelyeket a számítógépes sakk­ programok sem tudnak megdönteni, nem lehet Bláthy Ottó őket optimalizálni, azaz lerövidíteni. A Magyar Sakkszövetség alelnöke, majd társelnöke volt. Mindezek mellett érdekelte az autósport és ő maga is vezetett.

Kandó Kálmán (1869-1931) A budapesti Műegyete­ men diplomázott 1892ben. Két évig Párizsban dolgozott, majd Buda­ pesten a Ganz-gyár szol­ gálatába állt. Rövidesen a villamossági szerkesz­ tési osztály vezetője lett. Saját tervei és számítási módszere alapján beve­ zette az indukciós moto­ rok gyártását és meg­ Kandó Kálmán, 1920 körül. kezdte alkalmazásukat Strelisky felvétele a vasúti vontatásban. 1898-ban megépítette az első háromfázisú közúti villamosvasutat. Bányavasutakat is villamosított. 1898 és 1902 között építette az első váltakozó áramú nagyvas­ úti villamos vonalat Olaszországban. Ennek sikere

alapján az olasz kormány mozdonygyárat létesített a Kandó-mozdonyok gyártására. 1905-1915 között Kandó Kálmán volt a gyár műszaki vezetője, majd alel­ nöke. 1917-1922 között a Ganz-gyár műszaki igazgatója, majd vezérigazgatója volt. Itt dolgozta ki a második vasút-villamosítási rendszerét, a fázisváltós rendszert. Az új rend­ szert egy magyarországi fővonalon próbálták ki 1923-ban. Ennek alapján határozta el a MÁV a Budapest-Hegyes­ halom fővonal villamosítását 1929-ben. Ennek számára tervezte Kandó a róla elnevezett villamos mozdonyt. 1927-ben az Egyesült Államokban is dolgozott a Westinghouse-cég tanácsadójaként. Az Akadémia 1921 -ben Wahrmann-díjjal jutalmazta az energiagazdálkodás terén elért úttörő eredményeiért, és 1927-ben levelező taggá választotta az MTA. A Mű­ egyetemen díszdoktorrá avatták. 1924-től a Mérnöki Kamara elnöke volt.

A kőolaj és az elektromos energia ipari alkalmazásának elterjedése maga után von­ ta a vegyipar fejlődését. Elsősorban vegy­ ipari nyersanyagokat és segédanyagokat gyártottak, a finomabb vegyipari árukat, mint például a festékeket továbbra is kül­ földről kellett behozni. A századforduló után lassan fejlődésnek indult a bőrgyártás, de finom bőrök előál­ lítására nem volt alkalmas. Viszont hirte­ len növekedésnek indult a textilipar, főleg a pamutipar, de továbbra sem játszott je­ lentős szerepet.

A

világ első transzformátora,

1885

Az ipari fejlődés az egész dualista kor­ szakban nagyon jelentős volt. Növekedési üteme lényegesen meghaladta a mezőgazda­ ságét. Az első világháború előtt már a nem­ zeti jövedelem egyharmadát az ipar adta. Bár az iparból élők száma is folya­ matosan növekedett, még 1913ban is csak minden ötödik kereső dolgozott az iparban. Még a korszak végén is jellemző volt, hogy a gyáripar mellett tovább élt a kézműipar. A gazdasági modernizáció el­ képzelhetetlen volt az infrastruk­

túra fejlesztése nélkül. A közlekedés óriási fejlődésen m e n t keresztül, a vízépítéssel pedig a század végére megváltoztatták az ország természeti arculatát. Lecsapolták a mocsarakat, elvezették a belvizeket, szabá­ lyozták az Alföld folyóit és gátakat építet­ tek. Mindezek a m u n k á k rengeteg m u n k a ­ alkalmat teremtettek. Az állam az 1880-as évektől m á r épít­ tetőként is szerepet vállalt a vasútépíté­ sekben. 1880 és 1891 között a Magyar Ál­ lamvasutak kezelésébe vették m a j d n e m az összes fővonalat, m e r t a vasúthálózat, amelyet a gazdaságélénkítés egyik leg­ fontosabb eszközének tekintettek, így volt ennek a célnak a szolgálatába állítható és a leggazdaságosabban üzemeltethető. Ba­ ross Gábor miniszter zónatarifa-rendszert vezetett be, amely olcsóbbá tette a nagy távolságokon az áru- és a személyszállí­ tást. A MÁV forgalma így megnőtt, m e r t megérte vasúton szállítani, és a m u n k a e r ő mobilitását is megnövelte. A közutak fejlesztése messze elmaradt a vasutak mögött. Az utak fenntartása vál­ tozatlanul nem volt egységes, megoszlott

Töltésépítés a

Tiszán,

1900 körül

az állam, a megyék és a helységek között.

h í d ) és az Erzsébet híd. Az 1880-as évek­

1914-ben az ország 74 000 k i l o m é t e r út­

b e n 8 hidat építettek a Tiszán és két vasúti

h á l ó z a t á b ó l 11 000 volt az állami főút, de

hidat a D u n á n .

ebből m i n d ö s s z e 200 k i l o m é t e r volt aszfal­

A városi tömegközlekedés megindulá­

tozva vagy kövezve, a t ö b b i n e k m a k a d á m ­

sa Budapesten kezdődött. Először lóvasút

b u r k o l a t a volt.

közlekedett, amelyet 1866-ban helyeztek

A d u a l i z m u s évtizedeiben h á r o m híd

üzembe. 1887-ben indult m e g a villamos­

épült B u d a p e s t e n a L á n c h í d mellé, a M a r ­

közlekedés. A nagyobb vidéki városokban is

git h í d , a F e r e n c József h í d (Szabadság

megkezdődött a helyi közlekedési hálózat

Az

Erzsébet

híd

építése,

1902 körül. Erdélyi Mór felvétele

A

Teréz telefonközpont

a Nagymező

utcában,

1900-as évek

kiépítése. Budapest után először Pozsony­ ban volt villamos, 1895-től, s 1908-ban már 45 városban jártak omnibuszok. A folyami hajózás is fejlődött. Az első vi­ lágháború előtt Budapest a Duna legna­ gyobb forgalmú kikötővárosa volt. A ma­ gyar tengeri kereskedelem pedig Fiume kikötőjén keresztül bonyolódott. 1914-ben

Ganz-villamos

Diósgyőrben, 1910-es évek

Fiume Európa tizedik legforgalmasabb ki­ kötője volt. Még a közlekedésnél is nagyobb ü t e m ­ ben fejlődött a postaszolgálat és a hírköz­ lés. A budapesti telefonhálózatot 1881-ben kezdték kiépíteni. Baross G á b o r 1887-ben egy állami vállalatban egyesítette a posta-, távíró- és távbeszélő-hálózatot.

A társadalom átalakulása

A gazdaság - illetve az oktatás és kultúra nagyarányú fejlődése a társadalom lassú átalakulását is maga után von­ ta. 1848 és 1914 között a t á r s a d a l o m is m o ­ dernizálódott, polgárosodott, igaz sokkal lassabban, m i n t a gazdaság vagy a jogrend. Kérdés, hogy e b b e n a változásban korszak­ h a t á r n a k tekinthető-e a kiegyezés vagy sem. Megítélésem szerint n e m , inkább jól illeszkedik abba a folyamatba, ami 1848b a n elkezdődött és a változások ü t e m é t gyorsította föl, amelyek m o s t m á r valóban a népesség egészét érintették. A dualista korszak végére Magyarország társadalma lényegében véve polgári jellegűvé vált. A népesség lélekszáma m e g n ő t t . 1850-

Nemcsak az alapfokú oktatást teremtették meg, h a n e m a középfokú és felsőfokú ok­ tatást is részben létrehozták, részben m o ­ dernizálták, aminek révén szélesedett az értelmiségi réteg. Óriásit fejlődött a t u d o ­ m á n y művelése is. A dualizmus koráról azt szokták írni, hogy - különösen a reformkorral össze­ hasonlítva - a nagy eszmék hiánya jelle­ mezte. Természetesen a politikai életre gondolnak. Elgondolkodhatunk azonban azon, hogy n e m „nagy eszme-e", hogy a közegészségügyet javítani kell, a járvá­ nyokat visszaszorítani, a csecsemőhalan­ dóságot csökkenteni, a születéskor várha­ tó

élettartamot

növelni,

egészében

az

ben 11,6 millió e m b e r lakta Magyarorszá­

életminőséget javítani? A dualizmus kora

got, az 1910. évi népszámlálás szerint pe­

egy rendkívül racionális, operatív korszak

dig kerekítve 18,3 millió. A növekedés az

volt és abban a helyzetben volt, hogy n e m

1870-es évek végéig n e m volt egyenletes,

csak célokat tűzhetett ki, h a n e m azokat

a m i n e k elsősorban a siralmas közegészség­ ügyi viszonyok és a nagy járványok, fő­ leg a kolera voltak az okai. Az 1870-es évek végétől lassan, nagyon lassan csökkent a gyermekhalandóság, az 1880-as években pedig emelkedni kezdett az átlagéletkor. A közegészségügyi viszonyok jelentősen javultak. 1876-ban született a közegészség­ ügyi törvény, amely nemzetközi összeha­ sonlításban is színvonalas alkotás volt. Vé­ dőoltásokat vezettek be, a m i n e k révén teljesen sikerült visszaszorítani a himlőt és nagy mértékben csökkenteni a tífuszt a halálokok között. Viszont új népbetegség jelentkezett, a tuberkulózis, a m i n e k egye­ lőre n e m találták az ellenszerét és évente 40 000-50 000 ember halálát okozta. A közoktatás fejlesztése nagy hatással volt a közegészségügyi viszonyok javulásá­ ra és a társadalmi rétegződés változására, például az ipari munkásság kialakulására.

Kolera-hirdetmény,

1892

A

Magyar Királyság etnikai

képe,

1910

meg is valósíthatta. Tevékenységének az alapja a béke volt, célja pedig egy polgári állam, gazdasági és társadalmi rend kiala­ kítása. Amikor a háborúra és a forradal­ makra sor került, az ennek az utólag „bol­ dog békeidőknek" tekintett rendszernek az összeomlását jelentette. A nemzetiségi megoszlásban változás következett be a dualizmus évtizedei alatt. A magyarok aránya a kiegyezés és 1910 között 41,5-ről 54 százalékra emelkedett. Az emelkedés oka a születések számának a növekedése és a csecsemőhalandóság va­ lamelyes csökkenése mellett az asszimi­ láció volt. Zsidók, németek és kisebb mér­ tékben szlovákok váltottak nyelvet és kultúrát. A románok és szerbek körében kicsi volt az asszimiláció. Egyrészt a vallási

különbség miatt, másrészt, mert a határok mellett a 19. század második felében a tö­ röktől való függetlenedéssel létrejött anya­ országuk. Magyarország vallásilag is sokszínű volt. A lakosság fele római katolikus volt, 14 szá­ zalék református, 13 ortodox, 11 görög ka­ tolikus, 7 evangélikus és 5 százalék izraelita. Néhány nemzetiség vallásilag is homogén közösséget alkotott. A szerbek ortodoxok voltak, a horvátok római katolikusok, a ru­ szinok görög katolikusok. Más nemzeti­ ségek viszont megoszlottak a különböző felekezetek között. A szlovákok javarészt katolikusok voltak, de jelentős volt köztük az evangélikusok aránya is. A románok zö­ me ortodox volt, de nagy számban éltek köztük a görög katolikus felekezethez tar-

tozók is. A magyar nemzet nagyobb része

A Csetei Herzog család

a római katolikus egyházhoz tartozott, de

címere,

1886. szeptember 3.

főleg az ország keleti felében nagyon nagy számban éltek reformátusok. A t á r s a d a l m i p i r a m i s csúcsán az arisz­ tokraták álltak. 1914-ben m i n t e g y 1200 főrangú (hercegi, grófi, b á r ó i ) család volt Magyarországon s z e m b e n az 1848 előtti m i n t e g y 600 családdal. A d u a l i z m u s idő­ szakában d u p l á z ó d o t t m e g az arisztokra­ ták száma. Magyar hercegi cím egészen 191 l-ig n e m létezett, Esterházy n é m e t bi­ r o d a l m i h e r c e g volt. Festetics Tasziló gróf kapott

először

magyar

hercegi

címet.

Grófi c í m e t alig t u c a t n y i a n kaptak, a ki­ egyezés u t á n a d o m á n y o z o t t főnemesi cí­ m e k d ö n t ő többsége bárói rang volt. Az új főnemesek elsősorban a felső katonai és hivatalnoki rétegből kerültek ki. Katona­ tisztek, csendőrtisztek, d i p l o m a t á k , a kö­ zös k o r m á n y z a t b a n vagy a horvát ad­ m i n i s z t r á c i ó b a n dolgozók a dinasztikus hűségért cserébe k a p h a t t a k főnemesi cí­ m e t . Ez a z o n b a n n e m volt kizárólagos, a gazdasági élet szereplői és t u d ó s o k is be­ k e r ü l h e t t e k a főnemesi körbe. A kiegye­ zést k ö v e t ő évtizedekben 30 zsidó szár­ m a z á s ú b á r ó i család lett. Kezdetben csak a kikeresztelkedettek k a p h a t t a k főnemes­ séget, m i n t a W o d i a n e r , U l l m a n n , H a t ­ vány, Kornfeld, Weiss család. Később már az sem jelentett akadályt, ha n e m keresz­ telkedtek ki. Az első át n e m tért zsidó bá­ ró Schlossberger Z s i g m o n d lett 1890-ben. A b á r ó s í t o t t t u d ó s o k k ö z ö t t is volt zsidó származású, Korányi Frigyes a kiváló or­ vos, tüdőgyógyász professzor. A régi arisztokrácia n e m szívesen és csak elvétve elegyedett családilag, társaságilag az ú j o n n a n főnemesítettekkel, akiket „par­ v e n ü " (újgazdag, felkapaszkodott) arisz­ tokratáknak tartottak. Más volt a helyzet a gazdasági életben, mert a bankokban, igazgatótanácsokban összefonódtak. 1910 táján mintegy 600 arisztokratának volt 1000 holdon felüli, és közel 200-nak 10 000 holdon felüli birtoka. Lélekszámuk nagyon kicsi volt a társadalmon belül, még-

is az összes hasznos földterület 13 százalé­ kát a kezükben tartották. Ezért tudta az arisztokrácia a polgári átalakulás első fél év­ századában is megőrizni a vezető szerepét. A főrangúak a kiegyezés után is még mindig jelentős szerepet játszottak a politi­ kai életben, ha korábbi súlyukhoz képest vissza is szorultak. A főrendiház tagjainak még a reform után is 70-80 százaléka arisz­ tokrata volt. A képviselőház összetételén is

Udvari bál. Strelisky felvétele,

1896

látszik, hogy milyen fontosnak t a r t o t t á k

holdat birtokolt. Az ő kezükön volt a föld­

az o t t a n i jelenlétet. Arányuk az 1872.

terület 23 százaléka. A jobbágyfelszabadí­

évi választást leszámítva m i n d i g 10 szá­

tás érzékenyen érintette őket, mert elvesz­

zalék fölött volt, általában 12-14, de

tették a parasztok munkaerejét, igaerejét és

kritikus időszakokban, például az egy­

az eszközöket. Át kellett alakítaniuk gazda­

házpolitikai h a r c o k idején meghaladta

ságukat, beruházni, gazdasági épületeket

a l ó százalékot is. A korszak miniszter­

építeni, állatokat tartani, eszközöket vásá­

elnökei közül 15-ből 9, a 111 miniszter­

rolni. Ezt ők, ha n e m is m i n d e n nehézség

ből 38 került ki közülük. A főispánok­

nélkül, de végre t u d t á k hajtani. Ha nem

n a k pedig 30 százaléka. A diplomáciai

volt elegendő tőkéjük, hitelt vettek föl,

k a r b a n is jelentős volt a számuk, a m a ­

vagy birtokrészeket adtak bérbe. Egy-két

gyar h o n o s d i p l o m a t á k n a k t ö b b m i n t

évtized alatt teljesen átálltak a b é r m u n k á ­

a fele főnemes volt.

ra. Az állam kárpótlást fizetett a jobbágy­

A vidéki társadalom jelentős része a

nagybirtokok függőségében

élt. Az

arisztokraták kastélyai - m e r t kastély­

A az a

magyaros 19.

század közepétől lett

nemzeti A a

díszöltözék

komjáti Nyitra

keletre, felvétele

díszmagyar,

völgyében, 1896.

Ezer és tízezer h o l d közötti birtokkal

hozzá tartozott, elvárás volt - és birto­

m á r sokkal t ö b b e n rendelkeztek, az összes

p o n t o k is voltak.

Sok kastélyban volt

könyvtár,

vagy

levéltár

műgyűjtemény,

például festmények.

Wodianer-kastély Nyitrától

Klősz György

hasson.

n a k lenni kellett, az az életmódjukhoz kai gazdasági és sokszor szellemi köz­

díszruha,

úgynevezett

felszabadításért és ez hozzájárult ahhoz, hogy az átállás ennyi idő alatt megvalósul­

Az arisztokraták mellett voltak n e m fő­

nagybirtokos fele ebbe a kategóriába esett. Köztük m á r nagy különbségek voltak lehe­ tőségeikben, a b i r t o k modernizálása és az új k ö r ü l m é n y e k h e z való alkalmazkodás te­ kintetében.

nemesi - középnemesi és nagypolgári -

A századfordulón az arisztokraták fia­

nagybirtokosok is. összességében 270 olyan

talabb generációja a polgári foglalkozások

nagybirtokos volt, aki több mint 10 000

felé kezdett fordulni. Számukra n e m volt

r a n g o n aluli a b a n k á r i , gyárigazgatói tevé­ kenység, é s m i n d v a g y o n u k a t , m i n d k a p ­ csolataikat t e k i n t v e a b b a n a helyzetben voltak, h o g y ilyen p o z í c i ó k b a j u t h a t t a k . Az a g r á r i u s o k és a n e m e s s é g z ö m e általá­ ban n e m rendelkezett ekkora vagyonnal és kapcsolati tőkével, és a szemlélete is m á s volt. ő k a z á l l a m i é s megyei állásokban képzelték el a jövőjüket, de a századfor­ d u l ó r a itt m á r alig volt lehetőség elhelyez­ kedni.

Akkor

megpróbáltak

a

„szabad

foglalkozások" felé o r i e n t á l ó d n i . Ezek ér­ telmiségi t e r ü l e t e k voltak, p é l d á u l orvos, jogász, a h o l v i s z o n t e k k o r r a m á r jelentős s z á m b a n d o l g o z t a k zsidó származásúak. Mivel a s z á z a d f o r d u l ó k ö r ü l m á r ezeken a t e r ü l e t e k e n is c s ö k k e n t e k az elhelyezke­ dési lehetőségek, az a g r á r i u s o k k ö z ö t t ta­ laja lett az a n t i s z e m i t i z m u s n a k .

végbement, és úgy szabadultak föl, hogy

A

csak egy vékony réteget alkottak k ö z ö t t ü k

gróf

A k ö z é p b i r t o k o s o k vesztették a legtöb­

az egésztelkesek. Jóval t ö b b e n voltak a n e ­

bet a jobbágyfelszabadítással. A nemesség

gyed- vagy nyolcadtelkesek és nagyon so-

könyvtár Nákó nagyszen

kastélyában, Klösz

György

1896 körül. felvétele

t ú l n y o m ó része pedig é p p e n ebbe a kategó­ riába, a 100-1000 katasztrális holddal ren­ delkezők k ö z é t a r t o z o t t . Korábban sem volt sok jobbágyuk, az é r t ü k k a p o t t kárpót­ lási k ö t v é n y e k e n n a g y o n h a m a r túl kellett adjanak, h o g y földjeiket művelni tudják. B i r t o k u k kicsi és általában nagyon kor­ szerűtlen volt a h h o z , hogy a megváltozott k ö r ü l m é n y e k h e z a l k a l m a z k o d n i tudjanak. Korábbi

életszínvonalukat

nem

tudták

fenntartani, szemléletük ugyanakkor n e m alakult át, ragaszkodni akartak a nemesi é l e t m ó d h o z . Az volt s z á m u k r a a megoldás, hogy a családból valaki hivatalt vállal az ál­ lamigazgatásban vagy a megyében, m e r t ebből a jövedelemből lehetett p ó t o l n i a gaz­ dálkodásban lévő hiányt. Ezt az elszegé­ nyedő nemesi középbirtokos társadalmi réteget nevezték dzsentrinek a kortársak. A dzsentri szó pejoratív értékítéletet is hor­ d o z o t t m a g á b a n az egyre polgárosuló váro­ si t á r s a d a l o m és az értelmiség részéről. A parasztság m é g 1910-ben is a népes­ ség 60 százalékát tette ki. N e m volt egysé­ ges t á r s a d a l m i réteg, helyzete a birtokolt föld nagysága alapján igen k ü l ö n b ö z ő volt. A differenciálódás m á r a j o b b á g y k o r b a n

Dzsentri

Sándor

tmiklósi

testvérpár

Jómódú Mocsoládon,

birtokos

háza

1890-es

évek

kan a föld nélküli zsellérek. Érdekeik sem­

A paraszti birtokok következő kategó­

miképpen n e m estek egybe, és ennek meg­

riáját a családi gazdaságok alkották. Ezek

felelően nagyon eltérő volt a viszonyuk a

javarészt 10-15 holdas b i r t o k o k voltak, de

fennálló politikai és gazdasági rendszerhez.

nagyobb birtokok is tartoztak ebbe a kate­

Volt a parasztságnak egy nagyon vékony

góriába, 30, az Alföldön akár 50 h o l d is le­

rétege, amely 50-100 holddal, vagy akár

hetett a nagyságuk. Ezeknek a családoknak

többel is rendelkezett. Ez a vékony réteg

a gazdálkodásában m é g nagy szerepet ját­

előnyösen került ki a jobbágyfelszabadí­

szott az önellátás, de azért m á r valamilyen

tásból, és valamelyest még a mezőgazdasá­

mértékben piacra is termeltek, a korszak

gi termelés modernizálódásával is lépést

vége felé pedig a 30-50 holdas birtokokon

t u d o t t tartani, a D u n á n t ú l o n hamarabb,

m á r az volt az elsődleges. A 10-15 holda­

az Alföldön fáziskéséssel.

sok azonban messze n e m t a r t o t t a k itt, sőt

A D u n á n t ú l o n a gazdagparasztok inkább

sokan vállaltak k ö z ü l ü k legalább az év egy

napszámost foglalkoztattak, n e m cseléde­

részében b é r m u n k á t , különösen olyan csa­

ket. A napszámosok nem éltek a gazdagpa­

ládokból, ahol sok gyerek volt.

rasztok tanyáin, vagy nem folyamatosan,

Akisparaszti gazdaságok 5-10 h o l d kö­

legfeljebb az idénymunkák alatt. Az Alföl­

zött voltak, a törpeparaszti gazdaságok

d ö n viszont inkább cselédeket foglalkoztat­

pedig 1-5 h o l d között. Az előbbiek egy

tak, akik ott is éltek a tanyákon. Emiatt az

része m é g m e g t u d o t t élni a földjéből

Alföldön előbb és erősebben jelentkezett

anélkül, hogy b é r m u n k á t vállalt volna, az

a földtulajdonos parasztok és a nincstelen

u t ó b b i a k a z o n b a n nagyrészt b é r m u n k a

agrárproletárok ellentéte. „Basaparasztnak"

vállalásából

hívták az Alföldön azokat a gazdagparaszto­

1 hold földdel rendelkeztek, azok egyér­

kat, akik keményen dolgoztatták cselédei­

t e l m ű e n b é r m u n k á b ó l éltek, de volt saját

ket. Ez a fogalom a D u n á n t ú l o n ismeretlen

h á z u k és a föld is a d o t t egy bázist a megél­

volt.

hetésükhöz.

éltek.

Akik

kevesebb

mint

Látjuk tehát, hogy a paraszti társadalom az egész társadalmon belül egy önálló pira­ mist formált, a csúcsán egy szűk réteg je­ lentős birtokkal, az alján a nincstelen ag­ rárproletárok nagyon széles rétegével. Az agrárnépességnek jóval több m i n t a fele ki­ zárólag b é r m u n k á b ó l élt. Városi polgárok 1848 előtt is éltek a ma­ gyar társadalomban. A forradalom, de fő­ leg a kiegyezés után azonban a hagyo­ mányos városi polgárság mellett kialakult egy új nagypolgárság. A századfordulón 800-1000 család tartozhatott ehhez az új városi burzsoáziához. T ú l n y o m ó részüket képezte a zsidó terménykereskedőkből for­ málódó ipari és fináncburzsoázia. Mellet­ tük n é h á n y hagyományos városi magyar polgárcsalád, amely elsősorban a háztulaj­ d o n á n a k köszönhette gazdagságát, és az 1830-1840-es években bevándorolt főleg n é m e t eredetű ipari vállalkozók tartoztak még ebbe a körbe. A gyárosok és a banká­ rok t ú l n y o m ó része a zsidó terménykeres­ kedők közül származott. A magyar társa­ dalom nyitott volt, mert m i n d a német, m i n d a zsidó családok asszimilálódtak. A zsidó nagypolgárság is törekedett a be­ olvadásra, életformájában igyekezett ido­ mulni az arisztokratákhoz. Sokan vásárol­ tak közülük földbirtokot, vagy béreltek földet, és volt kastélyuk vagy kúriájuk. Emellett azonban városi életüket sem ad­ ták föl. Elfogadták a korábbi nemesség ve­ zető szerepét a politikai életben, a máso­ dik, h a r m a d i k generáció pedig, amelyik m á r többnyire kikeresztelkedett, aktívab­ ban részt vett a politikában is. A városokban nemcsak nagypolgárság élt, h a n e m középpolgárok is, méghozzá nagyobb lélekszámban. A társadalom egé­ széhez képest azonban ez a réteg aránylag vékony volt. Köztük sokkal többen voltak, akik az 1848 előtti városok német és ma­ gyar polgárságából származtak, de eredetét tekintve nagyon vegyes volt. Idetartoztak a bérháztulajdonosok, az öt segédnél töb­ bet foglalkoztató kereskedők, az ipari kö­ zépüzemek (6-25 munkás) tulajdonosai,

kisebb bankok és hitelintézetek tulajdo­ nosai, nagyobb bankok egyes részvényesei vagy egyes nagybirtokok bérlői.

Napszámos aratók Tolna megyében,

1910 körül

A kiegyezés utáni évtizedekben nagyon megnőtt az értelmiség létszáma a társadal­ mon belül. Az 1910. évi népszámlálás sze­ rint a családtagokkal együtt a népesség 4,2 százaléka tartozott az értelmiség kategó­ riájába. Részben nemesi származásúak vol­ tak, de a korszakon belül annyira megnőtt a nem nemesi származásúak aránya, hogy az értelmiségi rétegnek már csak hozzáve­ tőleg a hatodrészét tették ki a nemesek.

Hatvany-Deutsch báró, 1901

Sándor

nagyiparos fiaival,

Jómódú Strelisky

A nem nemesi származásúak d ö n t ő több­ ségükben polgárok voltak, főleg magyar, német és zsidó származásúak, de a pa­ rasztság felső rétegeiből is be lehetett ke­ rülni az értelmiségbe, ha ez nem is volt igazán jellemző.

polgárcsalád. felvétele

Valamelyes egyszerűsítéssel három cso­ portra oszthatjuk az értelmiségieket: köz­ tisztviselőkre, magántisztviselőkre és a diplomásokra, akik részben szabadfoglal­ kozásúak voltak. Közülük a társadalomban

Perger

József

fűszerkereskedő

budapesti Erzsébet

körúti üzlete,

1901

a köztisztviselők voltak a legmegbecsül­ tebbek. Ez a csoport erősen hierarchizált volt a miniszterelnöktől a segédfogalma­ zóig. A magántisztviselői réteg kialakulását egyértelműen a polgárosodás hozta magá­ val. Ők az ipar, a kereskedelem és a hitelélet működtetését szolgálták. A gyárak mérnö­ kei, a nagyobb kereskedelmi vállalatok al­ kalmazottai és a bankok tisztviselői egy­ aránt idetartoztak. Ebben a csoportban jelentős számban dolgoztak zsidó vallásúak, a magántisztviselők 40 százaléka közülük került ki. A századfordulón azonban már nemes, sőt néhány főnemes magántisztvi­ selő is volt, vezető állásokban. A főisko­ lai vagy egyetemi diplomával rendelkezők közé tartoztak az ügyvédek, orvosok, épí­ tészek, művészek, újságírók, és a m é r n ö ­ kök közül azok, akik n e m álltak alkalma­ zásban, valamint a t a n á r o k és a papok. A diplomásoknak 33 százaléka volt zsidó vallású. 1910-ben a magyar társadalomnak közel 13 százalékát tette ki a kispolgárság. Ez egy nagyon heterogén réteg volt m i n d szárma­ zását, m i n d körülményeit tekintve, amely­ nek a kialakulását szintén az iparosodás, a társadalom modernizációs folyamata hoz­ ta magával. Voltak köztük nemesek, városi és falusi iparosok, birtokos parasztok és ag­ rárproletárok leszármazottai. 1848-at követően a legszembetűnőbb társadalmi változás a munkásság kialakulá­ sa volt. Az 1910-es években már a népesség 13 százaléka ipari munkás volt. Az ipari munkásság zöme Budapesten és közveden környékén élt, és a hazai iparfejlődésnek megfelelően 60 százalékuk nagyipari m u n ­ kás volt. A gyáripar sok szakmunkást igé­ nyelt. Kezdetben csak kisebbségük volt magyarországi születésű, és ők is inkább gyakorlatuk, s e m m i n t az iskolázottságuk folytán váltak szakmunkássá. Eleinte a szak­ m u n k á s o k osztrák és cseh területekről jöt­ tek, de a századforduló táján m á r egyre ke­ vesebb volt a bevándorolt szakmunkás, és ők már zömében a Monarchia határain túlról, elsősorban Németországból érkéz-

tek. Sőt ekkor m á r az is előfordult, hogy magyar s z a k m u n k á s o k á r a m l o t t a k ki, el­ sősorban R o m á n i á b a , kisebb mértékben Szerbiába. A munkásosztálynak csak mint­ egy 6 százaléka volt szakmunkás. Az ő heti bérük meghaladta a 40 k o r o n á t . A munkásosztály z ö m e betanított m u n ­ kás és segédmunkás volt. Ezekben a csa­ ládokban az egy kereső bére n e m volt elegendő a család eltartására, legalább két kereső kellett. A munkásság 23 százaléka n ő , 13 százaléka gyerek volt. Ők elsősorban a könnyűiparban kaptak m u n k á t . Ahogy nőtt a munkásság létszáma, úgy romlottak lakáskörülményeik. Nőtt az al­ bérlők és ágyrajárók száma, és egyre ke­ vesebb

munkáscsalád

lakott

kétszobás

lakásban. Inkább nagy bérházak szoba-

konyhás lakásaiban éltek, és sokan tartot­ tak ágyrajárót a konyhában. A bérházak nagy hányadában csak az udvaron volt víz. Nagy előrelépést jelentett már az is, hogy a századfordulón épülő házakban m á r beve­ zették a lakásokba a vízvezetéket. Viszont változatlanul csak egy közös mellékhelyiség volt szintenként a folyosó végén. A m u n k á s o k zöme azonban paraszt, ag­ rárproletár családokból jött, ahol az élet­ körülmények gyakran ennél is rosszabbak voltak. A nagybirtokokon a cselédházak je­ lentős részében több család élt egy szobá­ ban, és az 1910-es évek célkitűzése között szerepelt annak megvalósítása, hogy egy szobában csak egy család lakjon. Az előbbiekben bemutatott magyar tár­ sadalmi szerkezetet Erdei Ferenc nyomán

Munkások ban,

a

Láng-gépgyár­

1900-as évek eleje

Cselédlakások megyei

egy

Fejér

nagybirtokon,

1890-esévek

„kettős társadalmi struktúrának" szokás

itt m a r a d t rétegek is. Igaz, hogy több he­

nevezni, mert a polgárosodással létrejött

lyen volt horizontálisan is érintkezés vagy

m o d e r n társadalmi rétegek mellett t o ­

átjárás a kategóriák között, m i n t a nagybir­

vábbéltek az 1848 előtti rendi korszakból

tokosság és a nagypolgárság között, vagy a parasztság és a munkásosztály között. Talán a legmerevebb válaszfal a „történel­ mi középosztály" és a „polgári középosz­ tály" között volt, m e r t itt nagyon komoly szemléleti, életmódbeli és értékrendbeli különbségek voltak. A társadalom, ha las­ san is változott, n e m volt statikus, és a ki­ egyezés u t á n i polgárosodás, modernizáló­ dás magával hozta a társadalmi mobilitás növekedését is a k o r á b b i a k h o z képest. Emellett m i n d e n társadalmi rétegről el­ m o n d h a t ó , hogy igyekezett alkalmazkodni az új viszonyokhoz, és gyakran n e m a szán­ dékain, h a n e m az anyagi helyzetén és a realitásokon m ú l o t t , hogy ezt gyorsabban vagy lassabban t u d t a megtenni. Voltak az­ tán olyanok is, akiket é p p e n a „ m o d e r n " társadalmi réteg kialakulása kényszerített sokkal rosszabb helyzetbe. A volt jobbá­ gyokból nagy számban lett munkaerejét áruba bocsátó b é r m u n k á s , és így vált belő­ le agrárproletár. 1914-re egyetlen társadal­ mi réteg sem m a r a d t meg Magyarországon olyannak, amilyen 1848 előtt volt.

Pesti bérkaszárnya udvara,

1910-es évek

Kulturális modernizáció

A d u a l i z m u s k o r á b a n sem a gazdasági, sem a társadalmi változások n e m meh e t t e k volna végbe a nagyarányú kulturális m o d e r n i z á c i ó nélkül. A kiépülő polgári állam és a gazdaság fejlődése szak­ emberigényt támasztott. A társadalom ál­ talános műveltségi szintjét pedig emelni kellett. Megváltoztak tehát az igények, ame­ lyeket az oktatással és a kultúrával szem­ ben támasztottak. Az 1870-es évektől épí­ tették ki ehhez az intézményrendszert. Mivel állami iskolahálózat n e m létezett, a népiskolai hálózatot Eötvös József a fenn­ álló felekezeti iskolákra alapozta. Emellett nyitott a községi iskolák megteremtése felé is, ahol n e m volt felekezeti iskola, vagy leg­

az országgyűlés az egyházak nyomására n e m

Római

alább 30 gyerek m á s felekezethez tartozott,

fogadta el.

népiskola

m i n t amelyik az iskolát fenntartotta, ott

A századfordulóra a helyzet nagyot vál­

községi iskola felállítását rendelte el. Eöt­

tozott. Jelentősen megemelkedett a községi

vös be akarta záratni a törvény előírásainak

iskolák, tantermek száma. A tanítók pedig

n e m megfelelő felekezeti iskolákat, de ezt

már nagyrészt képesítettek voltak, vagy kü-

1900

katolikus körül

írni-olvasni 1890

elemi

Túrterebesen,

tudók

aránya,

leánygimnázium, amelyet Veres Pálné Beniczky H e r m i n alapított. Ezzel az érettségi bizonyítvánnyal ekkortól a lányok már egyes egyetemi szakokon is továbbtanul­ hattak. Wlassics Gyula vallás- és közokta­ tásügyi miniszter a bölcsész, az orvosi és a gyógyszerész szakokat megnyitotta a nők előtt. A kiegyezéskor csak egyetlen egyetem m ű k ö d ö t t Magyarországon. A pesti egye­ temnek négy kara volt, bölcsészettudomá­ nyi, teológiai, jogi és orvosi. A dualizmus időszakában sorra alakultak a természet­ t u d o m á n y o k tanszékei, mint a vegytani, geológiai, ásványtani, matematikai, fizi­ kai, állat- és növénytani, csillagászati. Eze­ ket a tanszékeket laboratóriumokkal és gyűjteményekkel szerelték föl. A h u m á n Rajzóra a Kertész utcai községi

polgári

1912 körül.

fiúiskolában,

Erdélyi Mór

felvétele

lönbözeti vizsgákat kellett tenniük. Mind­ ezek ellenére a századfordulón a lakosság­ nak még mindig mintegy 40 százaléka nem t u d o t t írni-olvasni. Az elemi szintű oktatás mellett átalakí­ tották és 1883-ban törvényben szabá­ lyozták a középfokú oktatást. A h u m á n műveltséget adó gimnázium mellé megte­ remtették a nyolcosztályos reálgimnáziu­ m o t . Középfokú szakiskolákat alapítottak, m i n t a felső kereskedelmi iskola, az állami ipariskola és a gazdasági középiskola. A lá­ nyok 1896-ig ki voltak zárva a lehetőség­ ből, hogy középiskolába járhassanak. Ab­ ban az évben azonban megnyílt az első

t u d o m á n y o k is specializálódtak. 1870-ben Eötvös József létrehozta az egyetem kere­ tein belül az önálló Középiskolai Tanár­ képző Intézetet. 1872-ben megalapították az egyetem gyakorló gimnáziumát. Az or­ vosi kar számára új épületeket építettek az Üllői ú t o n . Az egyetem m á r nemcsak gya­ korló orvosokat képezett, h a n e m az or­ v o s t u d o m á n y t is művelő hellyé vált. 1871-ben hozták létre a Műegyetemet, amely a

századfordulóra

hallgatói lét­

számát tekintve a világ h a r m a d i k legna­ gyobb műszaki egyeteme lett. 1872-ben Kolozsváron megalapították az ország má­ sodik t u d o m á n y e g y e t e m é t . 1912-ben pe­ dig Debrecenben és Pozsonyban alapítot­

Középiskolák Két típusa volt, gimnáziumok és reáliskolák. Trefort Ágoston miniszter rendezte a középfokú oktatás helyzetét. 1883-ban törvényt hoztak a gimnáziumok és reáliskolák működésének szabályozására. A reális­ kola 1875-ben vált a gimnázium mintájára nyolcosztályossá. A gim­ názium humán műveltséget adott és nem korlátozott továbbtanulási lehetőséget. A reáliskolákból csak műszaki vagy természettudomá­

tak újabb egyetemeket. 1899-ben

főiskolai rangra emelték a

fővárosi Állatorvosi Tanintézetet. Mező­ gazdasági

szakembereket a magyaróvári

Mezőgazdasági Akadémián, valamint Deb­ recenben, Kassán, Keszthelyen és Kolozs­ váron

képeztek.

A

Selmecbányái

Aka­

démiát, ahol a bányászat, kohászat és erdészet szakembereit képezték, a határo­

nyos irányba lehetett továbbtanulni. Az 1883-as törvény ezt a különb­

kon túl is jól ismerték. 1872-ben a Lu-

séget nem törölte el, de a reáliskolát átalakította reálgimnáziummá,

dovika Akadémián megindult a magyar

ahol a természettudományokra és az élő nyelvekre helyezték a hang­

tisztképzés is. A felsőoktatási intézmények

súlyt, szemben a gimnáziumok latin és görög oktatásával.

sorából az egyetemi szintű közgazdász­ képzés hiányzott.

Wlassics Gyula báró (1852-1937) Magyarországon végezte jogi tanulmányait, majd külföldi tanulmányutat tett. Kezdetben bíróságon dolgozott, majd az igazságügy-minisztérium törvény-előkészítő osztályára került. 1882-től alügyész, 1886-tól főügyészhelyettes volt. 1890-1895 és 1903-1906 között a budapesti egyetemen a büntetőjog tanára volt. 1892-től a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője volt. 1895-1903-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter Bánffy Dezső és Széli Kálmán kormányában. Ő nyitotta meg az Wlassics Gyula. Strelisky egyetemek bölcsészeti, gyógyszerészeti és orvosi karát felvétele a nők előtt. Ő vezette be, hogy minden nyomtatásban meg­ jelent termékből nyomdai köteles példányt kellett elhelyezni a Nemzeti Könyvtárban. Wlassics minisztersége idején alapították a Képzőművészeti Akadémiát. 1906-1935-ig a Közigazgatási Bíróság elnöke volt. A bárói címet 1916-ban nyerte el. 1886-tól az MTA levelező, 1892-től rendes tagja volt. 1898-1901 között pedig az MTA másodelnöke. 1918-ban ő volt a főrendiház elnöke. 1923-tól tagja volt a hágai választott bíróságnak. 1927-1935-ig a felsőház elnöke volt.

A művészeti főiskolákat is létrehozták. 1872-ben alapították a Mintarajziskola és Rajztanárképzőt, amely Benczúr Gyula ve­ zetésével alakult Képzőművészeti Főisko­ lává. A változások ellenére sokan választot­

tak továbbra is külföldi egyetemeket és a művészek közül is sokan tanultak M ü n ­ chenben vagy Párizsban. 1875-ben hozták létre a Zeneakadémiát, amelynek vezetésére Liszt Ferencet kérték

A

József Műegyetem

épülete a Színes

Múzeum

levelezőlap,

1900-as évek eleje

körúton.

indult Kodály Zoltán és Bartók Béla pályá­ ja, akik az ősi magyar népzenéből kiindul­ va újították meg a zeneművészetet Az oktatás mellett a 19. század második leiében a t u d o m á n y is óriásit lépett elő­ re. A t e r m é s z e t t u d o m á n y o k és a műszaki t u d o m á n y o k felfedezései és találmáavai nagyon h a m a r bekerültek a mindennapok­ ba, megváltoztatták a környezetet és az emberek életét. A magyar t u d o m á n y a dua­ lizmus korában

nemzetközileg is jegy­

zett eredményeket p r o d u k á l t a matemati­ ka (Kőnig Gyula, Kürschák József, Fejér Lipót, Riesz Frigyes), a csillagászat (Kon­ koly Thege Miklós), a fizika (Jedlik Ányos, Eötvös L o r á n d ) , a kémia (Than Károly, W a r t h a Vince), a földrajz (Hunfalvy Já­ Liszt

Ferenc

körében, Ferenc

tisztelői

1873. felvétele

Kozmata

föl. Liszt Ferenc a magyar zenei hagyo­

nos, Lóczy Lajos, Kogutowicz M a n ó ) te­

m á n y t ötvözte az európai hangversenyze­

rületén.

nével, ebből születtek magyar rapszódiái és

Az állam a t u d o m á n y o s intézmények

csárdásai. Az opera terén Erkel Ferenc al­

egész sorát állította föl 1869-től: a Földtani

kotott m a r a d a n d ó t . A századforduló után

Intézetet, a Meteorológiai Intézetet, a Ve-

Eötvös Loránd báró (1848-1919) Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszternek a fia volt. Egyetemi tanulmányait Heidelbergben végezte. Kirch­ hoff, Bunsen és Helmholtz növendéke volt. 1870-ben dokto­ rátusát is Heidelbergben szerezte. 1871 -tői a pesti egyetemen tanított, 1872-től az elméleti fizika rendes tanára volt. Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után 1878-ban a kísérleti fizikai tanszéket vette át. 1891-1892-ben az egyetem rektora volt, 1889-1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A berlini Akadémia kültagjává választotta. A folyadékok felületi feszültségmérésére új módszert dolgo­

Eötvös Loránd,

1900 körül

zott ki. A gravitációs tér térbeli változásának mérésére pedig megszerkesztette világhírűvé vált ingáját. Első Eötvös-ingás méréseit 1901 -ben végezte a Balaton jegén Lóczy Lajos támogatásával. A torziós ingás mérésekben használatos egységet Eötvös Lorándról nevezték el. A torziós ingát a nyersanyagkutató geofizikában használták. Ennek segítsé­ gével tárták föl többek között a texasi, a venezuelai és a közel-keleti nagy olajmezőket. Kísérletileg igazolta a súlyos és a tehetetlen tömeg azonosságát. Ezzel a mérésével el­ nyerte a göttingeni egyetem díját. Fölismerte a Föld forgásának újabb bizonyítékát adó Eötvös-effektust. 1891-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Mathematikai és Phy­ sika'! Társulat, amelynek elnöke lett. 1894-1895-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. 1895-ben létrehozta az édesapjáról elnevezett Eötvös-kollégiumot, amelynek első kurátora volt. Nyolc éven át elnöke volt a Magyar Turista Egyesületnek, amely az 1890-es években alakult.

tőmagvizsgáló Állomást, a Borvizsgáló Ál­

K o g u t o w i c z Manó (1851-1908)

lomást, az Országos Filoxéra Kísérleti Állo­ mást stb. Megalakult a szakmai t u d o m á n y o s egye­

Geográfus és térképész volt. Először a katonai pályára lépett, majd tanár lett. A tanári pályán azt tapasztalta, hogy az iskolák külföldi térképeket és taneszközöket használnak. Ezért határozta el a Magyar Földrajzi Intézet megalapítását, amely 1890-ben meg is valósult. Ő lett az intézet első igazga­ tója. 1885-ben elkészítette Magyaror­ szág első megyei kézi atlaszát. Számos kézi atlaszt, földrajzi és történeti térké­ peket tervezett és rajzolt.

sületek egész sora az Orvosegylettől a Tör­ ténelmi Társulaton át a Magyar Jogász­ egyletig. Az egyesületek megteremtették tudományterületük szakfolyóiratát is. Nagy állami fenntartású közgyűjtemé­ nyeket hoztak létre vagy fejlesztettek tovább, múzeumokat, könyvtárakat, levéltárakat. Az újságok elterjedése révén megszüle­ tett a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó . A kiegyezés idején 200 újság jelent meg Magyarorszá­ gon, 1913-ban pedig m á r 2000 újság és fo­ lyóirat. Az újságolvasás révén kitágult a vi­ lág sok olyan e m b e r előtt is, aki sosem hagyta el faluja határát. A kiegyezés u t á n először a pártokhoz kö­ t ő d ő újságok, a „vezérlapok" voltak népsze­ rűek, m i n t például a Deák-párt szócsövének számító Pesti Napló, vagy a Jókai Mór által

meg, Volksstimme címmel a német változa­ ta, mert a szervezett szakmunkások még je­ lentős részben német anyanyelvűek voltak. Az 1860-as évek végén alakult ki a poli­ tizáló élclap mint új laptípus. Ide tartozott

szerkesztett balközépi A Hon. A független­

a

ségi ellenzék nézetei az Egyetértés hasábjain

Ludas Matyi. Emellett megjelent a közmű­ velődési sajtó. Ezek a családi lapok első­ sorban a középosztály és a kispolgárság számára készültek, és a gyerekeknek már

jelentek meg, a mérsékelt ellenzéké a Ma­ gyarországban. Adtak ki pártokhoz kötődő olcsó néplapokat is, amelyeket elsősorban a parasztság számára szerkesztettek, mint például amilyen

Jókai M ó r Igazmondója

volt. Az 1870-es évek végén jelentek meg az olcsó, nagypéldányszámú újságok, amelyek

Borsszem

Jankó,

Üstökös,

Bolond

Istók,

Magyar Népdalok. Közli Bartók Béla és Kodály Zoltán,

1906

már teljesen függetlenek voltak a pártoktól és tisztán üzleti céllal indultak. Az első ilyen újság a Pesti Hírlap volt. Az újságok hírigé­ nyének kiszolgálására jött létre magánvál­ lalkozásként a Magyar Távirati Iroda 1880ban. A millennium idején kezdtek terjedni az olcsó bulvárlapok, mint a Friss Újság, Kis Újság, Nap, Az Est, melyek a terjesztést is forradalmasították, megjelentek az utcai hírlapárusok, a rikkancsok. Az újságok nagy része már magyar nyel­ vű volt, de a városi lakosság még jelentős részben német nyelvű. A kiegyezés utáni el­ ső évtizedekben a k o r m á n y félhivatalos lapja a német nyelvű PesterLloyd volt, ame­ lyet Falk Miksa szerkesztett. A századfordu­ lón pedig a Népszava még két nyelven jelent

A Friss Újság. Plakát, 1910 körül

74

A Nemzeti Színház épülete a Rákóczi úton, Klösz

1900 körül.

György felvétele

megjelentek az első gyermek- és ifjúsági la­ pok is. A legismertebb családi lap a Va­ sárnapi Újság volt. A századforduló után ugyanebben a műfajban indult a Tolnai Világlapja.

Az irodalomtudomány az 1880-as évek közepén korszakhatárt lát a magyar iroda­ lom fejlődésében. Az 1880-as évek közepé­ től 1905-ig terjedő két évtizedet a modern magyar irodalom előzményének tekinti. Ezt megelőzően a közismert nagyságok­ nak számító Arany János, Jókai Mór, Vajda János és az irodalomkritikus, lapszerkesztő Gyulai Pál játszottak sze­ repet az irodalom színpadán. Arany 1882-ben elhunyt. A lírában Kiss József és Endrődi Sándor mellett Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő váltak ismertté az 1880-as évek közepe után. Kiss József szer­ kesztette az 1890-től megjelenő A Hét cí­ mű irodalmi folyóiratot.

Emlékérem írói

Jókai

jubileumára

ötvenéves

A Jókai által képviselt nemzeti romanti­ ka folytatója volt Gárdonyi Géza és Herczeg Ferenc. Mikszáth Kálmán anekdotikus stílusban írt, munkáiban azonban a kedé­ lyességét a századforduló felé haladva egyre jobban szorította háttérbe a társadalomkri­ tika. Gárdonyi idealizálta a paraszti világot, a következő generációból Tömörkény Ist­

ván és Móra Ferenc azonban szakítottak ezzel a felfogással és a paraszti élet nehézsé­ geit ábrázolták. Bródy Sándor, Molnár Fe­ renc és Heltai Jenő a városi polgárság életé­ ből merítették témáikat. A századvég, századforduló kedvelt m ű ­ faja volt a kisregény, novella, karcolat és a hírlapi tárca. Az 1880-as évek végén a líra is visszaszorult, majd csak Ady költészeté-

Ady Endre: U] versek, 7906

a Monarchiát a legjobban jellemző műfaj volt. Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő és Jacobi Viktor operettjeit még ma is játsszák szerte Közép-Európában.

Gyerünk az Edison mozgóba. Bíró Mihály plakátja,

1911

1896-ban vetítették Budapesten az első mozgóképet. Heltai Jenő nevezte el a moz­ gókép üzemet mozinak. 1913-ban már 114 mozi működött Budapesten, még nem önállóan, hanem főleg kávéházakban. A különböző kategóriájú kávéházak be­ hálózták a belső városrészeket. Egyes társa­ dalmi rétegekben életformává vált a kávé­ házba járás, ami a társasági élet fontos színtere lett. A kávéházak járatták a nagy lapokat, az újságolvasás a kávéházi időtöl­ tés természetes formája volt. Az íróknak és a művészeknek törzskávéházaik voltak, a New Yorkba, a Japánba jártak. Elsősor­ ban az iskolázott középosztálybeli férfiak jártak kávéházba. vei és 1908 után a Nyugat megjelenésével szerezte vissza elsőbbségét újra. A dualizmus évtizedei alatt a művészetek is áruvá váltak. A magasművészet mellett megjelent a szórakoztatóipar. Az előbbit a művészi színház, az opera, a hangverseny, a kiállítás és a rangos szépirodalom alkotásai képviselték. A tömegkultúra pedig tovább­ rétegződött. A polgárság volt a közönsége az operetteknek és a népszínműveknek. A mu­ latók, kabarék, orfeumok közönsége és az élclapok olvasói olyan alacsonyabb művelt­ ségű városlakók voltak, akik anyagi helyze­ tük folytán áldozhattak ezekre a szórakozási formákra. A városi szegénység a cirkuszba és a Vidám Park elődjébe, az Angolparkba járt szórakozni, és ponyvaregényeket olvasott. Az 1890-es évek közepétől nagyon gaz­ dag színházi élet bontakozott ki, amelynek központja Budapest volt. Ekkor nyílt meg a Nemzeti Színház és az 1875 óta működő Népszínház mellett a Vígszínház, a Magyar Színház, a Király Színház. Az Opera 1884ben nyitotta meg kapuit. Működött a Budai és a Városligeti Színkör. A 20. század elején megjelent a politikai kabaré műfaja is. A Király Színház operetteket játszott, ami

A századfordulón kezdett a szabadidő el­ töltésének egyik elterjedt formájává válni a sport. Az atlétika, a korcsolyázás, a kerék­ pározás, a vívás, úszás, evezés, a teke és min­ denekelőtt a foci. Sportegyletek, atlétikai klu­ bok és tornaklubok alakultak, mint például az MTK, a BEAC, a Fradi és a Vasas.

A Reitter Kávéház Budapesten

az Andrássy

úton, 1896 körül. Klösz György

felvétele

Válságtünetek a századfordulón Reformtörekvések és válságjelek az 1890-es években • 78 Tisza István konszolidációs kísérlete • 92 Az 1905-1906-os politikai válság és a koalíciós kormány • 97 Tisza és a munkapárti kormányok a háború előtt • 105

Reformtörekvések és válságjelek az 1890-es években

N

agyot változott a világ 1890 után. Ez a változás már önmagában azon is lemérhető, hogy amíg az 1867 és 1890 közötti 23 évben 6 kormány m ű k ö ­ dött, az 1890 és 1914 közötti 24 évben 11. A miniszterelnökök zöme két évet vagy még annál is rövidebb időt töltött hiva­ talban. Tisza Kálmán lemondása után Ferenc József 1890. március 15-én Szapáry Gyula grófot nevezte ki miniszterelnökké. Az el­ lenzék és a Szabadelvű Párt nagy része is új politikai irányvonalat várt a hagyományos keretek megtartása mellett. A miniszterel­ nök-csere azonban nem oldotta meg azo­ kat a problémákat, amelyeken Tisza Kál­ m á n n a k sem sikerült úrrá lennie. Az új miniszterelnök n e m tudott megfelelni a várakozásoknak. Sőt a problémák tovább erősödtek. A nemzetiségek követelései át­ alakulóban voltak, egyre határozottabban követelték a kollektív jogaik gyakorlásának lehetőségét, anyanyelvük szabad használa­ tát, egyesületeik nem korlátozott működé­ sét, később önigazgatásuk biztosítását.

Karikatúra Tisza Kálmán és

Bismarck bukásáról.

B o r s s z e m J a n k ó , 7890

A munkásság létszáma tovább nőtt és a századfordulóra kialakult a m u n k á s ­ osztály, amelynek létszámát 1910-re már 1 millió főre lehet becsülni. A kormányok m á r n e m tudták kikerülni, hogy a m u n k á ­ sok helyzetével foglalkozzanak. 1890 de­ cemberében megalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A szociáldemokra­ ta párt nem a forradalmat tűzte ki célként, h a n e m az államrendszer demokratizálását, az általános, egyenlő, titkos választójog kö­ vetelését, az egyesülési és a gyülekezési sza­ badság biztosítását és államilag garantált szociális reformok bevezetését. Az 1890-es években a párt működése mellett a szak­ szervezeti mozgalomra is hangsúlyt helyez-

Szapáry Gyula képmása.

Olajfestmény

tek. Megkezdődött a szakegyletek összefo­ gása, a rokon szakmák nagyobb szövetsé­ gekbe tömörítése. 1899 májusában megtar­ tották a szakszervezetek első kongresszusát, amelynek az lett a következménye, hogy a kereskedelemügyi minisztérium 1899 őszé­ re szaktanácskozást hívott össze a munkás­ biztosítás kérdéséről, amelyre a munkásszer­ vezeteket is meghívta. 1891-ben Szilágyi Dezső igazságügy-miniszter kidolgoztatta a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt, amelyet az országgyűlés elfogadott, és tör­ vényt hoztak az ipari munkások betegség esetére szóló biztosításáról is. 1893-ban megalakították az iparfelügyeletet, amely­ nek az volt a feladata, hogy ellenőrizze a munkahelyi körülményeket, a balesetvé­ delmi szabályok betartását. A munkásság létszámának növekedésé­ vel és azzal, hogy valamelyest nőtt a szol-

Részlet a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Elvi Nyilatkozatából mélyreható és becsületes munkásvédtörvényhozást Magyarország szociáldemokrata munkáspártja nemzetkö­

(a munkaidő korlátozását, a gyermekmunka eltiltását stb.),

zi párt, mely nem ismeri el a nemzetek, a születés és a bir­

melynek végrehajtását a munkásság is ellenőrizhesse;

tok előjogait, s kinyilatkoztatja, hogy a kizsákmányolás el­

törekedni fogunk továbbá a szakegyesületek akadálytalan

leni harcnak nemzetközinek kell lenni, mint amilyen maga

alapítására, azaz: a teljes egyesülési szabadságra.

a kizsákmányolás.

A munkásosztály jövője érdekében okvetlenül szükséges

A szocialista eszmék terjesztésére fel fogja használni

a kötelező, díjtalan és vallásfelekezet nélküli oktatás

a nyilvánosság minden eszközét, a sajtót, a gyűléseket stb., és a vélemény szabad nyilvánítása elé gördített aka­ dályok, a sajtótörvény, az egyesülési és gyülekezési jogot korlátozó rendeletek megszüntetésére törekedni fog. Követelni fogja az általános, közvetlen és titkos választási jogot minden képviseleti testületben, mint az agitáció és szervezkedés egyik fontosabb eszközét, anélkül azonban, hogy a parlamentarizmus értéke fölött csalódásba ejtené magát. Hogy a mai gazdasági rendszer keretében a munkásosz­ tály élettartásának hanyatlása és annak fokozódó elsatnyulása némileg megakadályozható lehessen, követelünk

gáltatásban dolgozók száma, csökkent a la­ kosságon belül az agrárnépesség aránya. N e m látványosan és területileg sem egyen­ letesen, de mégis változtak az arányok. A paraszti népesség életkörülményei nem javultak, és k ü l ö n ö s e n rossz volt a helyzet a perifériákon, az egyre j o b b a n leszakadó

a nép- és továbbképző iskolákban, úgymint díjtalan hozzáférhetés minden magasabb tanintézethez. Az állandó hadsereg helyébe, minthogy a folyton emelkedő terhéje által a népet kulturális feladataitól elidegeníti, az ál­ talános népfelfegyverkezés behozatalára kell törekednünk. A szociáldemokrata munkáspárt minden fontosabb kér­ déssel szemben állást fog foglalni; a proletárság osztályér­ dekét mindenkor képviselni és a fennálló osztályellentétek tagadásának vagy azok leplezgetésének, valamint a mun­ kásoknak az uralkodó soviniszta pártok általi kizsákmá­ nyolásának erélyesen fogja útját állni." Budapest, 1890. december 8.

bán, Battonyán, Hódmezővásárhelyen vol­ tak megmozdulások. Az országnak ezen a részén hamarabb kezdődött és nagyobb arányú volt a parasztok elszegényedése, mert itt a parasztok a jobbágyfelszabadítás­ kor zömében föld nélkül lettek személyük­ ben szabadok. Ugyanakkor munkaalkalom

nemzetiségi vidékeken, például a Kárpátal­ ját lakó ruszinoknál. A parasztok kezében országosan kevés föld volt, m e r t konzer­ válódott a nagybirtokrendszer. Ennek kö­ vetkeztében egyre többen indultak neki a bizonytalannak és vándoroltak ki Ame­ rikába. A kivándorlás olyan társadalmi problémává vált, amellyel m á r a kormá­ nyoknak is foglalkozniuk kellett. 1891 májusától egyre többet hallattak magukról az agrárszocialista mozgalmak, amelyek

az

orosházi

szegényparasztság

szervezett megmozdulásával kezdődtek. Az 1890-es évek első felében a „Viharsarok­ b a n " , azaz Békés, Csanád és Csongrád m e ­ gyében a nagyobb településeken megindult a szervezkedés. Orosháza után Békéscsa­

A

békéscsabai zendülés.

Illusztráció a Kis Újság címlapján,

1891. május 4.

Tarokkparti a Szabadelvű Párt klubjában. Artúr

Ferraris

olajfestménye

kevés volt, a feudális jellegű szolgáltatások pedig ezen a vidéken tovább fennmaradtak, mint az ország más tájain. Nem véletlen, hogy éppen itt robbant ki először az elége­ detlenség. A hatalom ezeket a mozgalmakat egytől egyig fegyverrel fojtotta el. Az 1890-es évek második felében átter­ jedtek a mozgalmak Szabolcs és Szatmár,

Ferenc

Ferdinánd családjával

valamint a ruszinok lakta északkeleti me­ gyékre, majd Temes és Torontál megyék­ re is. A nyírségi megmozdulásokban már a birtokos parasztság is részt vett a sze­ gényparasztok mellett. Az agrárszocialista mozgalmak progresszív adózást, a politikai szabadságjogok biztosítását és kiterjeszté­ sét, a feudalizmus maradványainak a fel­ számolását követelték. Az évtized második felének parasztmozgalmaiban már a föld­ kérdés demokratikus megoldása állt a kö­ zéppontban. Az 1890-es évtizedben tehát intenzívebbé váltak a nemzeti és társadal­ mi konfliktusok. A Szabadelvű Pártban Tisza Kálmán után nem volt olyan erős egyéniség, aki a pártot az addig megszokott m ó d o n egy­ ben tudta volna tartani. A párt bomlásának folyamata nagy valószínűséggel nemcsak az alkalmas vezető hiányával magyarázha­ tó, h a n e m a körülmények változásával is. Megroppant az a politikai háttér, ami Tisza Kálmán mögött ott volt. Súrlódások voltak a nagytőkés és a nagybirtokos csoportok között, az agrár-merkantil ellentét még egy évtizedig fennmaradt. Sőt még a nagybir­ tokosok között is voltak különböző irány­ zatok, megosztottak és a politika által megoszthatóak voltak. A párt egysége és ereje szempontjából kedvezőbb lett volna, ha az agráriusok testületileg kiválnak a pártból, de nem így történt. Ausztria és Magyarország között a ki­ egyezés óta mindig is voltak konfliktusok, de ezek a századfordulón egy még erőtelje­ sebb rivalizálásba csaptak át. 1890 után Ausztriában is vége lett az addigi belpoliti­ kai stabilitásnak és politikai válság vette kezdetét. Pártharcok dúltak, amelyből csak a századforduló után sikerült kibontakoz­ niuk. Vezető magyar politikusok az oszt­ rák belpolitika válságából azt a következte­ tést vonták le, hogy eljött az idő, amikor Magyarországnak kell átvenni a vezető sze­ repet a Monarchián belül. Ezt azonban sem az uralkodó nem nézte jó szemmel, sem a Rudolf főherceg halálát követően trónörökössé előlépett Ferenc Ferdinánd,

aki aktív magyarellenes politikát folytatott.

Karikatúra

Elképzeléseibe és a körülötte formálódó

valutareformjáról.

Wekerle Sándor

Jankó, 1892

politikai csoport, a Belvedere-kör irányult­ ságába Magyarország vezető szerepe se­ hogy n e m illett bele. Emellett Magyarországon az

1890-es

években a parlamenti viták jelentős része a nemzeti követelések körül forgott. A kon­ zervatív ellenzék jeles képviselői Apponyi Albert vezetésével úgy ítélték meg, akkor válhatnak népszerűvé az országon belül és lehet esélyük a k o r m á n y r a kerülésre, ha a kiegyezés nemzeti jellegű továbbfejleszté­ sét követelik. Mindenekelőtt azt szorgal­ mazták, hogy a közös hadsereg egyes egy­ ségeiben vezessék be a magyar vezényleti nyelvet és magyar jelvényeket. Apponyi 1892-ben megalakította a Nemzeti Pártot. Az ellenzék egy másik része pedig időről időre előhozakodott az önálló vámterület és a magyar nemzeti bank megteremtésé­ nek az igényével. Szapáry Gyula m á r több évtizede volt gyakorló politikus, amikor 1890-ben mi­ niszterelnök lett. M á r az 186l-es és az 1865-ös országgyűléseken is képviselő volt. 1873-1875 márciusáig, Tisza Kálmán előtt belügyminiszter volt. 1878 decemberétől 1887 februárjáig pedig pénzügyminiszter Tisza k o r m á n y á b a n . 1886-ban már súlyos nézeteltérései voltak a miniszterelnökkel, mert

pénzügyi

megfontolásokból

össze

akart vonni kis megyéket, hogy a megyei ad­ minisztráció létszámát csökkentse, a költsé­ gekből lefaragjon. Tisza azonban ezt nem engedte, mert politikai okokból ragaszko­ dott a jól kézben tartható kicsi megyék fenntartásához. Szapáry e miatt a konfliktus miatt vált ki 1887 elején a kormányból, de 1889-ben

földművelésügyi

miniszter lett

Tisza Kálmán átalakított kormányában. Szapáry

inkább

konzervatív felfogású

miniszterelnök volt, kormányában azon­ ban liberális miniszterek ültek, ugyanazok, akik Tisza Kálmán legutolsó kormányá­ ban. Vagyis például Baross Gábor, Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső, Csáky Albin. Wekerle ekkor valósította meg a valutare­

formot, 1892-ben Magyarország is áttért az aranyalapú valutára, amely stabilabb­ nak mutatkozott. Ekkor lett az ezüstforint­ ból aranykorona. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig Szapáry miniszterelnöksége idején dolgoztatta ki az egyházpolitikai reformjavaslatokat. Négy reformjavaslatról volt szó: a polgári házas­ ság kötelezővé tétele, az állami anyaköny­ vezés bevezetése, a vallások szabad gyakor­ lása és az izraelita vallás recepciója, azaz a bevett vallások közé való befogadása. Szapáry azonban az uralkodó kívánsá­ gára és a katolikus papság ellenállása miatt elzárkózott ezeknek a reformja­ vaslatoknak a megvalósításától. Egye­ dül a fakultatív polgári házasság beve­ zetését tartotta volna lehetségesnek. Kormányának liberális tagjai emiatt szembefordultak vele. Ráadásul 1892-ben képviselő-választások voltak és a Szabadel­ vű Párt sok m a n d á t u m o t veszített. Az egy­ házpolitikai reformok kísérlete pedig tönk­ retette a Szabadelvű Párt és a katolikus papság addigi jó együttműködését. Szapá­ ry 1892 novemberében lemondott. 1894ben a Szabadelvű Pártból is kilépett. Ferenc József 1892. november 19-én Wekerle Sándort nevezte ki miniszterel-

5 korona,

1907

Borsszem

Wekerle Sándor (1848-1921) A dualizmus korának egyik legismertebb pénzügyi szaktekintélye volt, noha jogot végzett Budapesten, és nagy szorgalommal, autodidakta módon lett közgazdász. 1870-ben a pénzügyminisztériumban kezdett dolgozni, és fokról fokra haladt előre a ranglétrán. 1878-tól az elnöki osztály vezetője volt, 1882-től miniszteri osztálytanácsos, 1886-tól államtitkár. 1889-1895 között pénzügyminiszter. Magyarország történetében ő volt az első polgári származású miniszterelnök és egyedül ő volt háromszor miniszterelnök. Először 1892-1895 között szabadelvű pártiként. 1896-1906 között az akkor létrehozott Közigazgatási Bíróság elnöke volt. Az Országos Kaszinó igazgatójának tisztét is betöltötte. 1906-1910 között másodszor mi­ niszterelnök, a koalíciós kormány élén. Ezalatt a pénzügyminisztériu­ mot is ismét ő vezette. 1917-1918-ra esett a harmadik miniszterelnök­ sége. Megszakításokkal, de évtizedekig volt országgyűlési képviselő. Nevéhez fűződik az adórendszer átalakítása, a pénzügyigazgatás újjászervezése és az aranyvalutára való áttérés. Ő volt az a politikus, aki megpróbálta megérteni a munkások harcát élet- és munkakörül­ ményeik javításáért, és foglalkozott is ezek jobbításával. Állami mun­ káslakótelepet építtetett Budapesten, amely ma is az ő nevét viseli.

Wekerle

Sándor beszédet

mond a

képviselő­

házban

nőkké. Wekerle az első nem nemesi szár­

jelentett, h a n e m felszámolta a mindenkire

mazású miniszterelnök volt Magyarország

kiterjedő addigi kereseti adót és helyette

történetében és az egyetlen, aki háromszor

progresszív jövedelemadót vezetett be. Ő is

is volt miniszterelnök. 1848-ban született,

folytatta a nagy építkezéseket, miniszterel­

16 évvel volt fiatalabb Szapárynál, de kette­

nöksége idején felgyorsultak a millenniumi

jüket mentalitásukban egy egész világ vá­

előkészületek. A külföldi tőkebefektetések

lasztotta el. Wekerle egyértelműen liberális

is növekedtek. Gazdaságpolitikájában is ér­

volt. Polgári származásánál fogva alig vol­

telemszerűen egyértelműen liberális volt,

tak kapcsolatai a nagybirtokos, még ke­

a szabad verseny, a vállalkozások szabadsá­

vésbé az arisztokrata körökkel. Nagyon

gának elkötelezett híve.

fegyelmezetten dolgozott, megnyerő m o ­

Társadalmi kérdésekben azonban ugyan­

dorú, derűs, optimista ember volt. Komoly

olyan konzervatív volt, m i n t a Szabadelvű

pénzügyi szaktekintélynek számított. Ezért

P á r t vezető politikusai általában. A to­

eshetett rá az uralkodó választása, meg

vább e r ő s ö d ő a g r á r m o z g a l m a k a t m i n d ­

azért, mert nagyon kicsi volt a kínálat al­

annyian értetlenséggel szemlélték, a fegy­

kalmas személyekből.

veres erő alkalmazását és a megtorlást

Az 1880-as évek második felétől már ja­

látták célravezetőnek. Az 1894-ben kirob­

vult az államháztartás helyzete, már Szapá-

b a n t h ó d m e z ő v á s á r h e l y i m o z g a l m a t We­

rynak - még pénzügyminiszterként - sike­

kerle t ö r e t t e le, és a m o z g a l o m vezetője,

rült javítania rajta, de végül Wekerle tudta

Szántó Kovács János ellen pert i n d í t o t t a k .

az államháztartás egyensúlyát helyreállíta­

Wekerle a n n y i b a n látott tovább politi­

ni. Megszüntette a költségvetési deficitet.

kustársainál, hogy foglalkoztatták az ag­

Államkölcsönöket bocsátott ki és átalakí­

r á r m o z g a l m a k társadalmi-politikai okai,

totta a pénz- és adórendszert. Az adórend­

amelyeket t a n u l m á n y o z n i kezdett. Az ag­

szer átalakítása nem általános adóemelést

ráriusok állami földek parcellázásával és

telepítéssel akarták a kérdést m e g o l d a n i , és Wekerle hajlott erre. A nemzetiségekkel s z e m b e n sem volt toleránsabb elődeinél. Az ő miniszterel­ nöksége idején zajlott az úgynevezett m e ­ m o r a n d u m - p e r . Még 1892 januárjában az erdélyi r o m á n o k m e m o r a n d u m b a fog­ lalták kulturális és közigazgatási sérel­ meiket. Az u r a l k o d ó n e m volt hajlandó fogadni őket és a m e m o r a n d u m o t meg­ küldte a magyar k o r m á n y n a k . A r o m á n politikusok a m e m o r a n d u m o t t ö b b nyelv­ re lefordíttatták és N y u g a t - E u r ó p á b a n nyilvánosságra hozták. A Wekerle-korm á n y idején a m e m o r a n d u m szerzőit saj­ tó útján elkövetett izgatásért bíróság elé állították és elítélték. A k o r m á n y azt érte el ezzel a lépéssel, hogy a r o m á n , a szlo­ vák és a szerb nemzetiségek vezetői egyez­ séget k ö t ö t t e k akcióik összehangolására. Wekerle a m e m o r a n d u m - p e r t követően

1894-ben feloszlatta a Román Nemzeti Pártot. Wekerle nevéhez köthető az egyházpoli­ tikai reformokból az első kettőnek a meg­ valósítása. Nem ment könnyen, bár a mi-

A főrendiház ülése a Nem­ zeti

Múzeum

dísztermében

az egyházpolitikai

viták

idején, 1894

Részlet a b u d a p e s t i nemzetiségi kongresszus határozatából „Ragaszkodva az etnikai viszonyokhoz és Magyarország történeti fejlődéséhez, hogy Magyarország nem olyan állam, amelynek egy nép kölcsönözheti nemzeti jellegét, azt akar­ juk mi Magyarországon lakó románok, tótok és szerbek, hogy Magyarország adott etnikai viszonyaihoz és történeti fejlődéséhez képest a Szent István koronájához tartozó országok integritásának megóvása mellett az államnak jellegét az egy egésszé kapcsolt népek összessége adja. A magyar államnak etnikai viszonyaiból és történeti fejlődé­ séből származó természete kizárja, hogy az egyetlen nép, amely a lakosságnak többségét nem képezi, az államiság attribútumait magának követelje. Csakis Magyarország népei összességének van joga magát az állammal azonosítani. [...] [..Ja magyarországi románok, tótok és szerbek szövetsé­ get kötnek, hogy minden törvényes eszközökkel megvédjék nemzetiségűket és reménylik, hogy e szövetségbe belép­ nek a magyarországi németek és rutének is; mert ebben a szövetségben nincs semmi törvényellenes, hanem arra törekszik, hogy törvényes eszközökkel Magyarország viszo­ nyait természetes alapra fektessék. Nemzeti alapul a nem­ zetiségi autonómiát a megyei beosztásban veszik alapul. Ez a nemzetiségi szövetség nem zárja ki, hogy minden nemzetiség különböző viszonyainak keretében megfelelő

fejlődésre törekszik, és ebben a szövetkezett nemzetisé­ gek kölcsönösen támogatni fogják egymást. Ebből a szempontból kiindulva a románok, szerbek és a tótok az 1868-ik évi úgynevezett nemzetiségi törvénnyel nem lehetnek megelégedve. [...] ha egyszer a nemzetisé­ geknek lehetővé teszik, hogy a magyar parlamentben kép­ viselve legyenek, akkor okvetlenül törekedni fognak arra, hogy a mai nemzetiségi törvényt, a nemzeti autonómiának az ezen programban megszabott alapok szerint megvál­ toztassák. Nevezetesen arra fognak törekedni, hogy az ál­ lam kötelessége - ti. hogy az ország különböző népeinek kulturális szükséglete állami eszközökkel legyen fedezve legapróbb részletekben keresztülvitessék.[...] Ezzel összefüggésben a nemzetiségek szövetsége az álta­ lános, közvetlen, egyenlő és titkos választói jog behoza­ talát, a választókerületek igazságosabb kikerekítését, az adminisztrációnak a választásokon való befolyásának megszüntetését és mindazoknak a törvényes határozatok­ nak a felfüggesztését követeli, amelyek szerint az adófize­ tés elmulasztása a választási jog elveszítését vonja maga után. [..,]" (895. augusztus 10.

Polgári Kottacimlap,

Bánffy Dezső,

házasság. 1893 körül

1890-es évek

nisztertanácsban és a Szabadelvű Pártban egyetértés volt. A sajtó nagy része is támo­ gatta a reformokat, és a sajátos magyar lo­ gika folytán tovább erősítette a kormány helyzetét az országgyűlésben az, hogy a ro­ m á n és a szerb ortodox egyház vezetői elle­ nezték. A Justh Gyula vezette Függetlensé­ gi Párt is felsorakozott a reform mellett. Az uralkodó azonban ellenezte a reformokat, végül is nem gátolta meg, hogy az egyház­ politikai reformokat a minisztertanács be­ terjeszthesse az országgyűlés elé, de fenn­ tartotta magának a jogot, hogy majd a vita után dönti el, szentesíti-e a törvényt vagy sem. Ferenc József hozzáállása bátorítot­ ta az ellenzőket. Az arisztokrácia zöme és a katolikus egyház minden lehetséges m ó ­ d o n akadályozta az egyházpolitikai refor­ m o k elfogadását, és a Vatikán fellépett el­ lenük a Constanti Hungarorum kezdetű enciklikával. És paradox m ó d o n a reform ellen vonultak föl az Ugrón Gábor mögött álló függetlenségiek is. Végül 1894-ben na­ gyon hosszas viták után törvény született a kötelező polgári házasságról, amelyet a bí­ róság felbonthatott, és ezzel a házassági jog kikerült az egyház hatásköréből. Törvényt hoztak a gyermekek vallásáról, amely a ve­

gyes házasságokból született gyerekek val­ lását szabályozta törvényi szinten. Még 1894 folyamán megszületett a törvény az állami anyakönywezetésről. Addig az anya­ könyvezés az egyházak kezében volt. Ettől kezdve az anyakövezés felügyelete a bel­ ügyminiszter hatáskörébe tartozott. A hosszú egyházpolitikai küzdelmek alatt Wekerle elvesztette az uralkodó bizal­ mát. 1894 nyarán egyszer már lemondott, akkor Ferenc József nem fogadta el lemon­ dását, de amikor 1894 legvégén ismétel­ ten benyújtotta, az uralkodó felmentette őt tisztségéből. Már utóda, Bánffy Dezső báró volt a miniszterelnök, amikor az országgyűlés a zsidó vallás recepcióját elfogadta. Ettől kezdve a zsidó vallás is bekerült a bevett vallások közé, a katolikus, evangélikus, re­ formátus, görög katolikus, görögkeleti és az unitárius mellé. 1895-ben született meg a törvény a vallás szabad gyakorlásáról. Bánffy Dezső 1895. január 15-én lett mi­ niszterelnök. Wekerle távozása után olyan mély belpolitikai válság volt, amilyenre 1867 óta még n e m volt példa. A képviselő­ házban 208 szabadelvű párti képviselő ült 205 ellenzékivel szemben. Az ellenzékiek úgy oszlottak meg, hogy 100 főt számlált a függetlenségiek két pártja, és 66 képvise­ lője volt Apponyi Nemzeti Pártjának. Az egyházpolitikai reformok miatt még 1894ben kilépett a Szabadelvű Pártból 39 kon­ zervatív arisztokrata, kevésbé ismert poli­ tikusok, akik Szapáry Gyula személyében találták meg alkalmas vezetőjüket. Nevük nem volt, ők voltak a „kiváltak csoportja". Az uralkodó Bánffyt csak jobb híján ne­ vezte ki. (Ferenc József először régi bi­ zalmas hívének, Khuen-Héderváry Károly horvát b á n n a k adott kormányalakítási megbízást, de neki nem sikerült kormányt alakítania.) Ami Bánffyt a legjobban jellemezte, az a rideg erély volt. Korábban Szolnok-Dobo­ ka megye főispánja volt, ottani vezetési módszerei miatt ragadt rá a „dobokai basa" név. Herczeg Ferenc, a dualizmus népszerű

A gyászoló tömeg Kossuth Lajos ravatalánál a Nemzeti Múzeum előtt,

1894. ápnhs.

Erdélyi Mór felvétele

írója azt írta Bánffyról, hogy „a civilizáció­ nak beletört a bicskája, ha faragni akarta". Bánffy először folytatta az elődje által m e g k e z d e t t politikát és elfogadtatta a má­ sik két egyházpolitikai reformot is. Az egyházpolitikai r e f o r m o k átmenetileg át­ szabták a m e g s z o k o t t pártpolitikát, mert

A honfoglalás ezeréves évfordulójának méltó megünneplése érdekében összefog­ tak a pártok és időlegesen felfüggesztették a harcot. 1896 a treuga dei, az isten béké­ je és a nagy nemzeti egység látszatának az éve volt, szép millenniumi ünnepségekkel.

a kiegyezés óta először n e m a közjogi kér­ dések k ö r ü l forgott a vita. Következmé­ n y ü k k é p p e n m é g egy világnézeti és nem közjogi a l a p o n szerveződött párt, a Kato­ likus N é p p á r t is alakult 1895 januárjában. E l n ö k e Z i c h y N á n d o r gróf volt. A párt célja az egyházpolitikai reformok meg­ semmisítése volt. Emellett agrárius né­ zeteket vallott, követelte például a tőke j e l e n t ő s e b b megadóztatását, és k o r m á n y ­ ellenes volt. A katolikus n é p p á r t körülbe­ lül két évtizedig állt fönn, de n e m volt je­ lentős hatása a magyar belpolitikára. Bánffy k o r m á n y á n a k az igazságszolgál­ tatás terén voltak még liberális alkotásai: a b ü n t e t ő perrendtartás végső formába ön­ tése és törvényerőre emelése és a közigazga­ tási bíróság létrehozása, valamint az önálló

Az Ezredéves

esküdtbírósági törvény megalkotása.

Kiállítás plakátja,

Országos 1896

86

I.

Ferenc József megnyitja

a millenniumi kiállítást,

1896

Nagyszabású kiállítás volt, sok külföldi ven­

ségi vidékeken állami magyar nyelvű isko­

dég érkezett. Átadták a forgalomnak a teljes

lákat akart felállítani és a névmagyarosítás­

Nagykörutat, a Ferenc József hidat, a kis-

sal is m e g p r ó b á l k o z o t t .

földalattit, amely a kontinens első föld alatti

1896-ban ismételten esedékessé vált a

villamos vonala volt. A millenniumra alakí­

vám- és kereskedelmi egyezmény megújí­

tották ki a Városligetet, és ott helyezték el

tása Ausztriával. A két k o r m á n y abban az

a millenniumi kiállítást.

évben m e g is állapodott az új gazdasági ki­

Az ünnepélyesség és a nemzeti egység

egyezésben, de az osztrák k o r m á n y a saját

csak az 1896 késő őszi választásokig tar­

parlamentjének ellenállása, majd kormány­

tott. A kortársak úgy emlékeztek vissza

váltás miatt végül csak 1898 áprilisában fo­

ezekre a választásokra, m i n t a dualizmus

gadta el az új gazdasági kiegyezést. A két

legkorruptabb,

p a r l a m e n t b e n d ú l ó viták miatt azonban

legdurvább

választására.

Bánffy a Szabadelvű Párt megerősítésén

még ezt a megállapodást sem lehetett a két

dolgozott és n e m válogatott az eszközök­

országgyűléssel elfogadtatni. Ezért a két kor­

ben. A Szabadelvű Párt valóban győzött,

m á n y 1898 augusztusában abban egyezett

de az országgyűlésben továbbra is ott vol­

meg bécsi tárgyalásain, hogy ideiglenesen

tak addigi ellenfelei, a függetlenségiek és

meghosszabbítják az addigi vám- és keres­

Apponyi Nemzeti Pártja, és bekerült a Ka­

kedelmi egyezményt, de csak a kereskedel­

tolikus N é p p á r t is. Az ellenzék h a m a r o ­

mi szerződések lejártáig, vagyis 1903 végéig.

san az obstrukció fegyverével vágott vissza

Hozzáfűzték azonban az ischli klauzulát,

a választások miatt.

mely szerint, ha 1903-ig n e m jön létre a ki­

Bánffy n e m b á n t kesztyűs kézzel a m u n ­ kás-, paraszt- és nemzetiségi mozgalmak­ kal sem. Kormányzati rendszere 1897-től egyértelműen konzervatív volt. A nemzeti­

egyezés, a gazdasági közösség mindad­ dig fennmarad, amíg a magyar törvényho­ zás másképpen n e m rendelkezik. E miatt a klauzula miatt tört ki az ellenzéki obst-

rukció a magyar országgyűlésben 1898 ok­ tóberében, és az obstrukciónak a Szabadel­ vű Pártban is voltak szövetségesei. Heves jelenetek zajlottak a képviselőházban és a becsületsértések miatt gyakoriak voltak a párbajok. Bánffy m e g p r ó b á l k o z o t t az obstrukció letörésével. Tisza István - Tisza Kálmán korábbi miniszterelnök fia, aki m á r hoszszú ideje aktív szereplője volt a közéletnek - mellé állt az obstrukció letörésében, mert egyetértve a k o r m á n n y a l felelőtlenségnek és az ország érdekeit sértőnek minősítette azt. Szilágyi Dezső házelnök azonban velük s z e m b e n ragaszkodott a házszabályok be­ tartásához és élesen t á m a d t a a miniszterel­ nököt. 1898. n o v e m b e r végén a k o r m á n y már nagyon szorult helyzetben volt, mert a kö­ vetkező évre n e m volt elfogadott költség­ vetés és az obstrukció m i a t t remény sem volt arra, hogy legyen. Az is bizonyosnak látszott, hogy az Ausztriával k ö t e n d ő vámés kereskedelmi egyezményt sem lehet el­ fogadtatni az országgyűlés ellenállása miatt. A k o r m á n y olyan helyzetbe került, hogy vagy l e m o n d , vagy csak alkotmányellene­ sen

tud

kormányozni,

mert elfogadott

költségvetés nélkül csak alkotmányellene­ sen vethette ki és szedethette be az adókat és állíthatta ki az újoncokat. A Tisza-csoport jött Bánffy segítségére. A képviselőházban volt egy tömörülés, ame­ lyet a két Tisza, apa és fia vezettek. Ők sem nézték jó szemmel Bánffy módszereit, vi­ szont az ellenzék obstrukciós magatartását is elítélték. Egy m e r ő b e n szokatlan lépésre szánták el magukat, olyan törvényjavasla­ tot akartak elfogadtatni, amely a kormány­ nak felhatalmazást ad az 1899. évi költség­ vetés elfogadására és az Ausztriával való gazdasági kiegyezés fenntartására. A Sza­ badelvű Párt d ö n t ő többsége a javaslat mel­ lé állt, de n é h á n y a n a legtekintélyesebb po­ litikusok közül - Szilágyi Dezső, Csáky Albin,

Hieronymi

Károly,

ifj.

Andrássy

Gyula - kiváltak a pártból. Szilágyi Dezső l e m o n d o t t házelnöki tisztségéről. Tisza Ist­

ván vállalkozott volna arra, hogy a képvise­ lőház elnöke legyen és a Szabadelvű Párt többségének akaratát keresztülvigye a kép­ viselőházon, de nemcsak az ellenzék sora­ kozott föl egységesen ellene, hanem a Sza­ badelvű Pártban is visszatetszést keltett. Végül Tisza István került nehéz helyzetbe, mert Ferenc József sem állt a makacs politi­ ka mellé, nem hajlott a Bánffy által ajánlott rendkívüli állapot bevezetésére és békés megoldást keresett. Tisza Kálmán is féltette a fiát attól, hogy a képviselőház elnöki tisz­ tének elvállalásával és az obstrukció letöré­ sével derékba fog törni politikai karrierje, ezért arra kérte, hogy utasítsa vissza a felkí­ nált házelnökséget. Tisza István nem vállal­ ta el a házelnökséget, a Tisza-lexnek elke­ resztelt törvénykezdeményezés nem került a képviselőház elé. A Tisza-csoport segíteni akart Bánffynak kilábalni a nehéz helyzet­ ből, de az ellenkezőjét érték el, a Tisza-lex a miniszterelnök bukását okozta. 1899. feb­ ruár 18-án Bánffy bejelentette lemondását. 1899. január l-jétől az ország kiegyezési és költségvetési exlex állapotban volt. 1899 februárjában azonban olyan miniszterelnök váltotta a népszerűtlen Bánffyt, aki közbi­ zalmat élvezett. Széli Kálmán lett a minisz­ terelnök, jól ismert pénzügyi szaktekintély, aki már 1875-től pénzügyminiszter volt. Széli képes volt a feszültségek csökkentésé­ re, kompromisszumok megteremtésére.

Az

osztrák parlament

épülete

Bécsben,

1900 körül

Az

országgyűlés

elnökének

csengője, 20. század eleje

Szilágyi Dezső (1840-1901) Hazai és külföldi jogi tanulmányai után kez­ detben ügyvédként dol­ gozott. 1867-től elnöki titkár volt az igazságügy­ minisztériumban. 1871től a miniszterelnökség kodifikátori (törvényszer­ kesztő, jogszabályalko­ tó) bizottságának a tagja. 1870-ben Angliában járt tanulmányúton. Felada­ ta volt a törvénykezési Szilágyi Dezső, 1875 körül. szervezet és a bűnvádi Licskó J. felvétele eljárás tanulmányozása. 1874-től 1889-ig a budapesti egyetemen büntetőjogot tanított. 1871-től Deák-párti, majd szabadelvű párti képviselő. 1877ben a vám- és kereskedelmi szövetség megújítása körüli vi­ ták miatt kilépett a Szabadelvű Pártból és az Egyesült Ellen­ zék (gúnynevén a „Habarékpárt") egyik vezére lett. 1886-ban kivált az ellenzékből, majd 1889-ben újra a Szabadelvű Párt tagja lett. 1889 és 1895 között igazságügy-miniszter volt

Tisza Kálmán, Szapáry Gyula és Wekerle Sándor kormányá­ ban. 1895-től 1898-ig ő volt a képviselőház elnöke. Igazságügy-miniszterként számos törvény megalkotása fűződik a nevéhez. Előkészítette a büntető perrendtartást, megkezdte a polgári törvénykönyv kidolgoztatását és az anyagi büntetőjog reformját. Az ő minisztersége idején, 1894-ben fogadta el az országgyűlés az egyházpolitikai törvények közül a házassági jogról, a gyermekek vallásáról és az állami anyakönyvezésről szóló törvényeket. Nagyon jó előadó volt, a képviselőházban szépen felépí­ tett, hosszú beszédeket tartott. Beszédei retorikai teljesít­ mények voltak. Mikszáth szerint vagy egy órát beszélt, vagy kettőt, aszerint, hogy a helyzet és a tárgy mennyit igényelt. A „nagy cséplőgépnek" nevezték, mert hosszú gondolatmenetekben bármit meg tudott cáfolni, torzfigu­ rákká csavarta át a szónokok teóriáját és logikáját. Szilágyi Dezső rendkívüli személyiség volt, kiemelkedő képességekkel és összeférhetetlen természettel, örök konfliktusban állt a Szabadelvű Párttal, és ebből a szem­ pontból mindegy volt, hogy éppen a kormánypárthoz tartozott vagy az ellenzékhez. Kortársai egyszerre tisztel­ ték és féltek tőle. „Szilágyiak csak egyenkint születnek és igen ritkán" - írta róla Mikszáth.

A Szabadelvű Párt számára is nagyon

felhatalmazást ad a k o r m á n y n a k , hogy az

kedvezőtlen volt a kiegyezési és a költség­

előző

vetési exlex állapot, ezért nem méltatlan­

nyozzon. Ezzel megszűnik az exlex álla­

kodtak, amikor Széli Kálmán engedmé­

pot, az a d ó k kivethetőek és beszedhetőek

nyeket tett az ellenzéknek, és csakhamar

és a kifizetések is teljesíthetőek. Meg­

békét teremtett az uralkodó eliten belül.

egyeztek továbbá, hogy bevezetik a kúriai

Először is Szilágyi Dezső közvetítésével

bíráskodást, és megváltoztatják a ház­

évi

költségvetés

alapján

kormá­

egy öt p o n t b ó l álló p a k t u m o t kötött az

szabályok egyes pontjait, de n e m lesz gyö­

ellenzék vezetőivel. A p a k t u m azt tar­

keres házszabályreform. És végül, hogy

talmazta, hogy az ellenzéki p á r t o k n e m

folytatják a megbeszéléseket az Ausztriá­

akadályozzák meg a képviselőház megala­

val

kulását, az elnök és az alelnökök meg­

m i n t a vámközösség, bankügy, valuta.

választását. Az ellenzék vállalta, hogy el­

Széli elődjének m a j d n e m egész kormá­

veinek fenntartása mellett n e m gátolja

nyát átvette, csak az ipar- és kereskede­

meg a költségvetési felhatalmazás, az évi

lemügyi és az igazságügy-minisztérium

újonclétszám és a gazdasági kiegyezés el­

élén volt változás. A p a k t u m pontjait meg­

fogadását. A költségvetési felhatalmazás,

valósították, és Ausztriával a vám- és ke­

amit

indemnilynek

vagy

indemnitásnak

neveztek, azt jelentette, hogy ha egy évre

kapcsolatos

gazdasági

kérdésekről,

reskedelmi szövetséget 1907 végéig meg­ hosszabbították.

bármilyen okból nem sikerült az ország­

Széli Kálmán megvalósította az agrá­

gyűlésnek költségvetést elfogadnia, akkor

riusok követelései közül az agrárvámok

emelését és védelmet biztosított nekik a tengerentúli agrártermékek versenyével szemben. Továbbá azt is elérte, hogy az állammal

valamiféle

kapcsolatban

álló

ipari és kereskedelmi szférában betöltött vezető gazdasági pozíciók - igazgatótaná­ csi, felügyelőbizottsági tagságok - össze­ férhetetlenek legyenek az

országgyűlési

képviselőséggel.

megszületett

1901-ben

az összeférhetetlenségi törvény. Emellett Széli K á l m á n megszigorította a választási bíráskodást, hogy a továbbiakban a vi­ t a t o t t m a n d á t u m o k sorsáról ne a képvi­ selőház kes

egyik

dönteni,

bizottsága ami

legyen

a többségi

illeté­ pártnak

kedvez, h a n e m bíróság. Széli Kálmán kor­ m á n y a a mezőgazdaság egészének a fej­ lesztését, m o d e r n i z á l á s á t helyezte m ű k ö ­ désének k ö z é p p o n t j á b a .

Széli jobbkeze

a k o r m á n y b a n a földművelésügyi minisz­ ter, D a r á n y i Ignác volt. Kettejük elképze­ lésein alapult a k o r m á n y z a t i politika, ők t ö b b szociális érzékenységgel bírtak, mint a k o r á b b i m i n i s z t e r e l n ö k ö k , illetve kor­ mányok.

Több

olyan jogszabályt hoz­

tak, a m e l y n e k ez volt a célja, m i n t például

a gazdaságimunkás- és cseléd­ pénztárakról szóló törvények, az erdőmunkások és a do­ hánytermesztésben dolgozók munkaviszonyait szabályozó jogszabályok. Felgyorsították annak a telepítési akciónak a megvalósítását, amelyet még 1894-ben kezdett el Weker­ le. Az ország keleti és délkele­ ti vidékein, Kolozs, Beszter­ ce-Naszód, Szolnok-Doboka, Krassó, Szörény, Temes, Torda-Aranyos megyékben jelöl­ tek ki földterületeket, ahova főleg a Dél-Alföldről telepí­ tettek le nincsteleneket. Széli politikája folytán a Sza­ badelvű Párt és a Nemzeti Párt közeledett egymáshoz, majd a nemzeti pártiak beléptek a kormánypárt­ ba. Vezetőjük, Apponyi Albert lett 1901ben a képviselőház elnöke. A Bánffy idején kivált szabadelvűek is visszatértek a pártba. Az 1901-ben megtartott választásokon a Szabadelvű Párt győzött.

Választási emlék,

1901

A p p o n y i Albert gróf (1846-1933) Bécsben született 1846. május 29-én és Genfben hunyt el 1933. február 7-én. 1872-től Deák-párti politikus volt, majd a fúziót követően Sennyey Pál konzer­ vatív pártjához csatlakozott. 1878-tól az Egyesült, majd Mérsékelt Ellenzék, 1892-től a Nemzeti Párt vezére. 1899-ben belépett a Szabadelvű Pártba. 1901-1903-ig a képviselőház elnöke volt. 1903 végén azonban kilépett a Sza­ badelvű Pártból, és ismét megszervezte korábbi ellenzéki pártját, a Nemzeti Pártot. 1904 decemberében belépett a Függetlenségi Pártba. Az első világhá­ ború végéig a Függetlenségi és 48-as Kossuth-párt egyik vezetője volt. 1906-1910 között a koalíciós kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. Az ő nevéhez fűződik az állami és nem állami iskolák jogviszonyáról és a népoktatás ingyenességéről szóló törvény (Lex Apponyi) bevezetése. 1917-1918-ban ismét vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Az első világháború után a magyar békedelegáció vezetője volt. 1923-tól haláláig Magyarország fődelegátusa a Népszövetségben. Apponyi Albert anyanyelvi szinten beszélt németül és franciául, de már tizen­ éves korában olyan jól tudott olaszul is, hogy apjának politikai tárgyaláson tol­ mácsolt. Rendkívül jó szónok volt, ünnepélyes, emelkedett stílusban beszólt. Egyébként is arisztokratikus jelenség volt, és óriási tekintély övezte.

Apponyi Albert képmása. olajfestménye

László

Fülöp

A közös hadsereg had­ gyakorlaton,

Magyar ruhában,

1889

honvéd 1890

díszegyen­

H á r o m békés év után 1902-ben a Szélikormány fölött is gyülekeztek a viharfel­ hők. A külkereskedelmi szerződések jelen­ tős része 1903-ban járt le. 1902 végéig tehát ki kellett dolgozni azokat az elveket, amelyek alapján a következő évben az új külkereskedelmi szerződések megköthetőek lesznek. Széli és Darányi a mezőgaz­ dasági vámtételek nagyarányú emelését akarta elérni, de ezt az osztrák kormány és a magyar merkantilisták egyaránt ellenez­ ték. Ráadásul Ausztriában még mindig dúltak a belpolitikai viharok és kérészéletűek voltak a kormányok. A két miniszter­ elnök csak az uralkodó erélyes közbenjá­ rására egyezett meg az év utolsó napján. Magyarországon már megint nem volt költségvetés, de Szélinek sikerült a követ­ kező év első négy hónapjára az indemnityt elfogadtatni. Ferenc József, az udvar és a közös had­ sereg vezetése elengedhetetlennek tartotta a véderőreformokat. A véderőreform ed­ dig is neuralgikus kérdés volt a magyar belpolitikában, a századfordulón sem volt ez másként. A különbség az volt, hogy

most a miniszterelnök is ellenezte a véderőreformot a tervezett formában, bár a hadsereg megerősítését a magyar nem­ zet érdekében is szükségesnek tartotta, ugyanakkor egyetértett Apponyiék törek­ véseivel, a nemzeti jelleg erősítésével a had­ seregben. A törvényjavaslat a közös hadse­ reg újonclétszámát az addigi 103 100-ról 125 000-re akarta emelni. A magyar ál­ lamra ebből 43 889 helyett 53 438 fő jutott volna. A honvédség újonclétszámának eme­ lését is tervbe vették, 12 500-ról 15 000-re. A kvótát pedig mintegy 7 millió koronával akarták emelni. A törvényjavaslatok álta­ lános vitája 1903 januárjában kezdődött. A Függetlenségi Párt és a Néppárt azonnal újra kezdte az obstrukciót. Apponyi Al­ bert házelnök fogadta a katonai javaslatok ellen tiltakozókat. Széli Kálmán lehetetlen helyzetbe ke­ rült, amelyből nem volt kiút, mert az ural­ kodó és a Szabadelvű Párt törekvéseit nem lehetett összhangba hozni, közöttük kompromisszumot kötni, és ő két tűz kö­ zé szorult. Az uralkodó elkezdte keresni Széli utódját. Újra kezdődtek a tüntetések

a n e m z e t i követelések jegyében. Az ellen­

Khuen-Héderváry

zék obstrukciója m i a t t 1903. május l-jétől

1903

ismét beállt a költségvetési exlex. Széli Kál­ mán lemondott. Tisza István ismét aktív politizálásba kezdett. Régóta érvelt amellett, hogy a m a ­ gyar n e m z e t é r d e k é b e n áll a közös hadse­ reg fejlesztése, amely eszköz az O s z t r á k M a g y a r M o n a r c h i a n a g y h a t a l m i állásának f e n n t a r t á s á h o z és Magyarország területi i n t e g r i t á s á n a k megőrzéséhez. A M o n a r ­ chia az 1870-es évek vége ó t a a balkáni n é p e k függetlenségének védelmezője,

és

Tisza István felfogása szerint ezzel a politi­ kával a M o n a r c h i a , és azon belül Magyar­ ország saját létérdekeit is védelmezi. Az erős, ü t ő k é p e s k ö z ö s hadsereg fenntartá­ s á n a k eszméje egyáltalán n e m volt népsze­ rű M a g y a r o r s z á g o n , alig voltak, akik így g o n d o l k o d t a k . A m a g y a r politikai életet Tisza

István j ó z a n felfogásával szemben

a rövidlátás jellemezte. Változatlanul a köz­ jogi k é r d é s e k b e n élték ki m a g u k a t , egyál­ t a l á n n e m a k a r t a k összefogni Ausztriával s e m m i l y e n k ö z ö s cél é r d e k é b e n . Igaz, ez k ö l c s ö n ö s volt, Ausztria sem a magyarok­ kal. A b i r o d a l o m két fele egymásra acsar­ kodott.

ugyan elfogadott, de n o v e m b e r elejéig ezt a k o r m á n y t tartotta hivatalban. A parlamenti válságot csak tetézte, hogy Ferenc József 1903 s z e p t e m b e r é b e n ki­ adott egy hadi parancsot, a chlopi h a d p a ­ rancsot, amelynek fő m o n d a n d ó j a az volt,

Széli K á l m á n l e m o n d á s a után Tisza Ist­ ván

m á n y lemondását, amelyet Ferenc József

kapott

miniszterelnöki

megbízást,

hogy az uralkodó ragaszkodik a közös h a d ­ sereg fennálló és j ó n a k bizonyult i n t é z m é ­

m e r t az u r a l k o d ó tőle várta az obstruk­

nyeihez, és a közös hadsereg tovább fog ha­

ció letörését. Tisza a z o n b a n n e m t u d o t t

ladni a komoly kötelességteljesítés útján,

k o r m á n y t alakítani, m e r t politikustársai,

áthatva az egység és az összhang szellemé­

felkért,

től. Ez a szellem m i n d e n nemzeti sajátossá­

Fejérváry Géza h o n v é d e l m i miniszter kivé­

got tisztel, és m i n d e n ellentétet kiegyenlít,

telével n e m vállalták el a tárcák vezetését.

„amennyiben minden néptörzsnek külö­

akiket

a

miniszteri

tisztségekre

Ezek u t á n 1903 j ú n i u s á b a n Ferenc József

nös jelességeit a nagy egésznek javára érté­

régi bizalmasát, K h u e n - H é d e r v á r y Károlyt

kesíti". Ez a m o n d a t r é s z váltott ki Magyar­

nevezte ki m i n i s z t e r e l n ö k k é . Neki á t m e n e ­

országon nagy vihart, m e r t „ n é p t ö r z s n e k "

tileg sikerült felszámolnia az obstrukciót,

nevezte a magyarokat, eggyé degradálta

de csak azon az á r o n , hogy levette na­

őket a sok közül. K h u e n - H é d e r v á r y szerint

pirendről

a k a t o n a i törvényjavaslatokat.

a h a d p a r a n c s n e m csorbította Magyaror­

K h u e n - H é d e r v á r y k o r m á n y a e n n e k elle­

szág törvényes jogait, de az ellenzék ellene

n é r e n e m volt hosszú életű, a miniszterel­

fordult és a miniszterelnök ismételten le­

n ö k m á r a u g u s z t u s 6-án bejelentette a kor­

mondott.

Károly,

Tisza István konszolidációs kísérlete

T

isza István 1903. november 3-án Magyarország miniszterelnöke lett. Mögötte messze nem állt olyan egy­

séges Szabadelvű Párt, mint majdnem há­ r o m évtizeddel korábban Tisza Kálmán mögött. Különféle frakciók éltek egymás mellett. Az ószabadelvűek Tisza István ve­ zetésével kitartottak az eredeti elvek mel­ lett. Az ifjabb Andrássy Gyula körül alakult csoport eltávolodott ettől az alaptól és a ki­

egyezés reformját akarta megvalósítani, nemzeti és demokratikus jelszavakat hir­ detett. A volt nemzeti pártiak szintén kü­ lön frakciót alkottak. Tisza István rendkívüli személyiség volt. Megalkuvást n e m ismert, az elvei mellett mindig kitartott. Alig volt b e n n e komp­ romisszumkészség, n e m igen alkalmazta a diplomácia módszereit. Pályája kezdeté­ től a dualista hatalmi struktúra fenntartá-

Tisza István gróf (1861-1918) Pesten született 1861. április 22-én. Édesapja Tisza Kál­ mán, a későbbi miniszterelnök volt. A Debreceni Reformá­ tus Kollégiumban érettségizett. Budapesten, Berlinben és Heidelbergben jogi és közgazdasági tanulmányokat folytatott. Majd egy rövid nyugat-európai körutat tett, Né­ metországban, Angliában, Franciaországban járt. Nagyon komoly fiatalember volt. Húszévesen doktori címet szer­ zett a budapesti egyetemen a politikai tudományokban. Szabad idejében rengeteget olvasott, emellett pedig spor­ tolt, lovagolt és vadászott. Minden egyetemet végzett fia­ tal köteles volt egyéves katonai szolgálatot teljesíteni. Ti­ sza István egy honvéd huszárezrednél szolgált. 1882-ben hagyta el a hadsereg kötelékét és hazatért Bihar megyébe. Apja kérésére átvette a csegődi és kocsordi családi birto­ kok vezetését. Közéleti tevékenysége ekkor kimerült a me­ gyegyűlés és az egyházkerület összejöveteleinek látogatá­ sában. 1883-ban, apja ellenkezését legyőzve, feleségül vette unokatestvérét, Tisza Ilonát. Nagyon szigorú, puritán ember volt, konzervatív, kálvinis­ ta erkölcsi felfogással. Jó személyes kapcsolatot alakított ki a család birtokain dolgozó paraszt emberekkel. A gaz­ dálkodás évei alatt egy romantikus képet alakított ki ma­ gának a parasztságról és azt a téves meggyőződést, hogy nem a magyar mezőgazdaság szerkezetében vagy a parasztok életkörülményeiben kell keresni a bajok for­ rását, ha a paraszt család megélhetési nehézségekkel küzd, és nem tud megállni a saját lábán, hanem az egyén

személyiségének a hiá­ nyosságaiban. Hitt abban ugyanis, hogy az ember képes önmagát tökélete­ síteni. A parasztságról és a mezőgazdasági problé­ mákról kialakított képe alapvetően élete végéig nem változott. Az volt az Tisza István, 1914 körül álláspontja, hogy az állam nem gyámkodhat az emberek fölött, „szabad ember sza­ bad államban" - mondta. 1886-tól országgyűlési képviselő volt szabadelvű párti programmal. 1897-ben kapta a grófi címet, nagybátyja, a gyermektelen Tisza Lajos grófi címét ruházta rá és két fiú testvérére az uralkodó. Elnöke volt a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Banknak és több részvénytársaságnak igazgatósági tagja. Tisza István oszlatta föl 1906-ban a Szabadelvű Pártot és alapította 1910-ben a Nemzeti Munkapártot. Ő eszkö­ zölte ki a királynál II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak hazahozatalát. Kétszer volt miniszterelnök, 1903-1905 és 1913-1917 között. Lemondása után 1917 nyarán a debreceni huszár­ ezred parancsnokaként a frontra ment. 1918. október 31 -én az őszirózsás forradalomhoz csatla­ kozó katonák budapesti lakásán meggyilkolták.

sát t e k i n t e t t e feladatának. T ö r e k e d e t t a

Tisza István és Batthyány

k o r m á n y p á r t egységének a megőrzésére,

Elemér a

lóversenytéren,

1904

a m i az 1890-es években m é g k ö n n y e b b feladat volt, m i n t a századforduló után. Merkantilistának és agráriusnak is vallotta magát. Az állami gazdaságpolitikában a legfontosabbnak a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem összhangjának a bizto­ sítását, a p é n z ü g y i egyensúly megőrzését és a k i a d á s o k n ö v e k e d é s é n e k a megakadá­ lyozását tekintette. F o n t o s n a k tartotta a hi­ tel- és t a k a r é k p é n z t á r a k h á l ó z a t á n a k a b ő ­ vítését, és jól látta, h o g y a külföldi tőke szerepe m i l y e n fontos az ország gazdasági fejlődésében. M i n d az ipar, m i n d a m e z ő ­ gazdaság fejlesztését, az u t ó b b i szerkezeti átalakítását a n e m z e t i haladás előfelté­ telének t e k i n t e t t e . A közös vámterületet m i n d politikai s z e m p o n t b ó l , a M o n a r c h i a s ú l y á n a k m e g ő r z é s e érdekében, m i n d pe­ dig gazdasági megfontolásokból a század­ f o r d u l ó u t á n is feltétlenül fenntartandónak tartotta. A

parlamentarizmus

tekintélyének,

m é l t ó s á g á n a k a megóvása nagyon fontos volt s z á m á r a . Az o b s t r u k c i ó t mélyen el­ ítélte. A p a r l a m e n t i házszabályok szigorí­ tásán dolgozott. F o g l a l k o z t a t t á k szociálpolitikai kérdé­ sek is, e l s ő s o r b a n a m u n k á s k é r d é s , amely 1890 u t á n k o n k r é t törvények - betegség-, m a j d balesetbiztosítás, m u n k a i d ő , vasár­ n a p i m u n k a s z ü n e t - vitája kapcsán a par­ l a m e n t b e n is t ö b b s z ö r megjelent. Tisza István a szociális törvényhozás kiszélesí­ tése mellett foglalt állást. A századforduló u t á n i nagy választójogi h a r c o k b a n m á s k é n t ítélte meg a m u n k á s o k és a parasztok választójoghoz juttatásának kérdését. A szakképzett m u n k á s o k r a tisz­ telettel tekintett és számukra a választójog biztosítására is hajlott volna. A parasztokat viszont sosem tekintette egészen felnőtt­ nek és n e m értett egyet azzal, hogy a sze­ gényparasztoknak is legyen választójoguk. Nagyon nyugtalanította a nemzetiségi kérdés megoldatlansága. A képviselőház­ b a n is e l m o n d t a , hogy senki sem kérdője-

lezheti meg az állam magyar jellegét, de a magyar államnak nem a nemzeti kisebb­ ségek elnyomásával kell m e g m u t a t n i a az erejét, h a n e m a nemzetiségi kérdés törvé­ nyes és méltányos kezelésével. Tisza István, amikor miniszterelnök lett, megörökölte elődeitől a katonai kérdé­ sek terén fennálló problémákat. Elismerte, hogy a nemzet jelentős része szeretné, ha a magyar nyelv a közös hadsereg egyik ve­ zényleti nyelve lehetne, de ezt álomnak ne­ vezte, aminek a megvalósítása a dinasztia és a nemzet közötti éles és megengedhetet­ len konfliktushoz vezetne. Ígéretet tett ar­ ra, hogy fel fog lépni olyan követelések tényleges megvalósítása érdekében, ame­ lyekhez Ferenc József már egy tervezetben hozzájárult, mint a magyar nyelv használa­ ta a haditörvényszékeken, a magyar tisztek áthelyezése magyar alakulatokhoz, a ma­ gyar oktatási nyelv bevezetése a Magyaror­ szágon található katonai akadémiákon. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy töb­ bet nem lehet és nem is szabad követelni.

Május

elsejei sapkajelvény

A Gyár utca,

háttérben

az új országházzal. Erdélyi

Mór

felvétele

A Szabadelvű Párt többsége Tisza István

meg tudta akadályozni az újoncmegajánlás

mögé állt. Apponyi Albert különvélemé­

elintézését.

nyét hangsúlyozta, de ekkor még a pártban

A legelkeseredettebb viták forrása az

maradt, viszont a képviselőház elnöki tisz­

a szemléleti különbség volt, a m i a Szabad­

téről lemondott.

elvű Párt és az ellenzék k ö z ö t t h ú z ó d o t t .

Bár Tisza remélte, hogy az ellenzék fel­

A szabadelvűek k i t a r t o t t a k amellett, m i n t

hagy a parlamentben az obstrukcióval, és

a kiegyezés megkötése óta m i n d i g , hogy

lehetőség lesz a rendes újoncjutalék és az

a hadsereg vezérlete, vezénylete és bei-

1904. évi költségvetés megszavazására, nem

szervezetének m e g h a t á r o z á s a az u r a l k o d ó

így történt. Amikor 1903. november köze­

felségjoga. Az ellenzék pedig azon az állás­

pén az újoncjavaslatok a képviselőházban

p o n t o n volt, hogy M a g y a r o r s z á g o n min­

napirendre kerültek, a Függetlenségi Párt

d e n jognak a forrása a törvényhozásban

ezekkel nem akart foglalkozni, h a n e m az

kifejezésre j u t ó n e m z e t i akarat, így a véd-

indemnitási javaslat napirendre tűzését kö­

erőben a vezérleti és vezényleti nyelvre

vetelte. Tisza először a házszabályok szigo­

v o n a t k o z ó j o g n a k is. A Függetlenségi Párt

rúbb alkalmazásával próbálkozott, de ez

távlatilag az önálló magyar hadsereg létre­

nem vezetett a várt eredményre. Az ellen­

hozására törekedett, és ezzel a dualista

zék vezetője, Kossuth Ferenc közeledett

rendszer alapjait kérdőjelezte meg.

a megegyezés gondolatához, ha Tisza fel­

A k o m p r o m i s s z u m , ami Tisza István és

hagy a házszabályok szigorításával, az újó­

Kossuth Ferenc között létrejött, szemléle­

lag bevezetett délutáni-esti ülések tartásá­

tük különbözőségei miatt n e m lehetett tar­

val. Kossuth békeindítványának elfogadása

tós. A belső feszültségeket tetézte, hogy az

révén Tiszának annyit sikerült elérnie, hogy

osztrák p a r l a m e n t b e n viták folytak a ma­

december elején a Függetlenségi Párt Kos­

gyar

suth Ferenc által vezetett többsége felhagyott

szemben elutasító álláspontot fogalmaztak

az obstrukcióval. Viszont a függetlenségiek

meg. Emiatt a magyar képviselőházban

egy 20 fős kisebbsége, a Szederkényi-párt

volt hosszú tiltakozási hullám az illetékte­

nem. Ez a kisebbség 1904. január végéig

len osztrák beavatkozás miatt. Az osztrák

közjogi

követelésekről,

amelyekkel

beavatkozás ellen Tisza is szót emelt, ami­ vel az osztrák parlamentben váltott ki nemtetszést, ahol egyébként is folytonosan bírálták a magyar parlamentarizmus m ű ­ ködési zavarai miatt. Itthon pedig a közös hadsereg erősítésének a támogatása miatt támadta az ellenzék. Tisza azonban nem volt ijedős. 1904. március 15-én új ülésszak kezdő­ d ö t t . Tisza István egy példa nélküli lépés­ re szánta el magát: ideiglenes jelleggel m a g u k a t a házszabályokat akarta módosí­ tani, anélkül, hogy előzetesen kiküldött volna egy házszabály-revíziós bizottságot. Az új házszabályokkal Tisza István a parla­ m e n t működőképességét akarta biztosítani. A képviselőházban az ellentétek kiéleződtek és válsághelyzet fenyegetett. A házszabály­ módosításból ekkor azért nem lett semmi, m e r t Thaly Kálmán, a Függetlenségi Párt Kossuth-csoportjának tiszteletbeli elnöke k o m p r o m i s s z u m o t ajánlott. Azt javasolta, hogy Tisza vonja vissza az indítványát, a Szederkényi-csoport pedig hagyja abba az obstrukciót, és szavazza meg az 1903. évi újoncozási törvényt. A Szederkényi-párt elfogadta az ajánlatot, Tisza István pedig visszavonta házszabály-módosító indítvá­ nyát. Helyreállt a parlamenti működés nor­ mális rendje. Ezután h ó n a p o k i g tartó nyugodt idő­ szak következett a parlamentben, de Tisza István n e m vette le a napirendről a házsza­ bályok szigorításának kérdését. 1904. ok­ tóber 8-án az ugrai választóihoz írt nyílt le­ velében ismertette először a terveit. Ez a fordulat a Szabadelvű Párt legtöbb tagját is váratlanul érte, nemcsak az ellenzéket. Saját pártjából is többen ellenezték Tisza szándékát, például Széli Kálmán és Berzeviczy Albert, m e r t nyugodt időszakban ter­ vezett olyan lépést, amely nagy politikai konfrontációt idézhetett elő. Tisza lépése leginkább az ellenzéknek azokat a vezetőit érintette kínosan, akik az obstrukció ellen­ zői voltak, m i n t Apponyi Albert és Kos­ suth Ferenc, m e r t őket a saját pártjuk előtt kompromittálta.

Tisza t u d a t á b a n volt annak, hogy a házszabály-revízióba belebukhat, de n e m ragaszkodott annyira miniszterelnöki ha­ talmához, hogy az visszatartotta volna. Meggyőződése volt, hogy az országnak égető szüksége van erre a reformra érde­ kei védelmében, és azért n e m tudta volna vállalni a felelősséget, ha meghátrál olyas­ mi elől, amit kötelességének érzett. Az ellenzék pártállástól függetlenül ér­ velt a házszabály-revízió ellen. Tiszát meg­ vádolták, hogy a császár akaratát hajtja végre, és n e m önállóan cselekszik. A m á ­ sik fő érv a választójogi rendszer volt, az a tény, hogy Magyarországon n e m alakult ki parlamenti váltógazdaság, és az ellen­ zéknek nem volt esélye kormányra kerül­ ni. Apponyi Albert a többségi elvet, a m e ­ lyet Tisza István olyan sokat hangoztatott, összekapcsolta azzal, hogy a többség a vá­ lasztásokon vitatható m ó d o n jött létre. Hogy a nemzeti akarat a választásokon nem tud megnyilvánulni, m e r t a választó­ jog korlátozott. Elsősorban tehát a nemze­ ti akarat érvényesülésének akadályait kell eltávolítani. Az ellenzék részéről a házszabályok meg­ változtatásával szembeni ellenállás elsősor-

Thaly Kálmán

képmása.

Olajfestmény

A felsőház ülésterme az új országházban

a szavazatok összeszámlálására pedig sem­ m i k é p p e n n e m kerülhetett sor, mert az egész terem talpon volt. Maga Tisza István is elismerte, hogy a házszabályokat megsértet­ ték, de igazolva látta ennek szükségességét. A Lex Dániel miatt ifj. Andrássy Gyula több követőjével kilépett a Szabadelvű Pártból. Ők voltak a „disszidensek". N o ­ vember 19-én megalakult a koalíció és ve­ zérlőbizottsága. Az ellenzék feliratot inté­ zett a királyhoz, amelyben a november 18-ai határozat megsemmisítését és a kor­ mány eltávolítását követelték.

A parlamenti ülésterem rendezésének A romokon viselők,

be­

szétzúzása. ellenzéki kép­

1904. december 13.

ban bizalmi kérdés volt a kormány és a mi­ niszterelnök iránt. 1904. november 14-én a Szabadelvű Párt értekezletén Tisza a házszabályok módosítá­ sának gyors keresztülvitelére tett javaslatot, arra hivatkozva, hogy az ellenzék még a házszabály-felülvizsgáló bizottság kiküldésére sem hajlandó. Másnap Dániel Gábor sza­ badelvű párti képviselővel ismét beterjesz­ tette márciusi indítványát. Ez volt a Lex Dániel, amelyet november 18-án a délutáni ülésen a szabadelvű párti többség meg is sza­ vazott. A megszavazásra a hírhedt „zsebkendős szavazással" került sor. Perczel Dezső házelnök este fél tíz tájban, amikor Tisza Ist­ ván befejezte beszédét, több jelentkezőnek már nem adott szót, majd zsebkendőjével jelt adott a Szabadelvű Pártnak a szavazásra. Minthogy a dualizmuskori parlamentben felállással, illetve ülve maradással szavaztak, a többség pedig a jelre fölállt, a törvényt megszavazták. Az uralkodó pedig még az­ nap be is rekesztette az ülésszakot. A „zsebkendős szavazás" a magyar parla­ mentarizmus történetének egyik legtöbbet vitatott eseménye. Tisza a hatályos házsza­ bályok halmozott megsértésével fogadtatta el a Lex Dánielt. Sok minden egyéb szabály­ talanság mellett bizonytalan, hogy az elnök egyáltalán föltette-e szavazásra a kérdést,

1904. december 16-án Tisza István beje­ lentette, hogy előrehozott választások lesz­ nek, nyilvánítson véleményt a nemzet a tör­ téntekről. Az ország exlex állapotban volt, tehát az országgyűlést az alkotmány szerint nem lett volna szabad feloszlatni. Az ország­ gyűlés berekesztésére mégis sor került. Utó­ lag Apponyi is elismerte, hogy ezért a tör­ vénytelen helyzetért nemcsak Tisza Istvánt terhelte a felelősség, h a n e m az ellenzéket is, mert nem voltak hajlandók a megegyezésre. M i n d e n t összevetve Tisza István a lehe­ tő legrosszabb i d ő p o n t o t választotta a harc megvívására az ideiglenes fegyverszünet idején. Várnia kellett volna, és a házszabály­ revíziót más kérdéssel összekötni, olyan­ nal, amivel az ellenzéket meg t u d t a volna osztani. Az i d ő p o n t rossz megválasztása és a taktika hiánya azt eredményezte, hogy az ellenzék összekovácsolódott, áldozatként tüntette föl magát, Tiszát pedig az önké­ nyeskedő agresszor színében. Tisza elismerte, hogy az ellenzéknek iga­ za van abban, hogy a többség csak akkor igazán legitim, ha a kialakult majoritás való­ ban a nemzet nagy részének akaratát testesí­ ti meg. Ha a választójogból minél többen részesülnek, ha a választások minél demokratikusabbak, tisztábbak és korrektebbek. A választójog kiterjesztésétől a hatalom bir­ tokosai két ok miatt féltek nagyon. Egyrészt a hatalmukat féltették az alsóbb néposztá­ lyoktól, másrészt a magyar nemzet vezető szerepét a nemzetiségi képviselők tömeges megjelenésétől.

Az 1905-1906-os politikai válság és a koalíciós kormány Az 1905. j a n u á r i választásokon a Szal-\

badelvű P á r t vereséget szenvedett. A 30 évig u r a l m o n lévő párt ebbe

a vereségbe belerokkant, és 1906 áprilisá­ b a n ki is m o n d t a feloszlatását. A dualiz­ m u s k o r á b a n ez volt az egyetlen alkalom, a m i k o r az ellenzék választási győzelmet a r a t o t t . Erre a helyzetre senki n e m is volt felkészülve, m a g u k az ellenzék vezetői sem. A koalíció a választási győzelem után ne­ h e z e n j u t o t t k o r m á n y r a , pedig a polgári p a r l a m e n t a r i z m u s elvei szerint a választáso­ k o n győztes erőknek kellett volna kormány­ ra k e r ü l n i . Úgy t ű n t , itt az alkalom a par­ lamenti

váltógazdaság

megvalósulására.

A koalíció politikája jelentős változásokat h o z h a t o t t v o l n a a szabadelvű párti kor­ m á n y z á s h o z képest, m e r t nemzeti refor­ m o k a t akart megvalósítani a hadseregben, követelte az önálló vámterületet, magyar n e m z e t i b a n k o t akart felállítani és a válasz­ tójog kiszélesítése is szerepelt az elképzelései között. Ferenc József azonban hallani sem

Fejérváry nagyon régóta volt szereplő­ je a magyar belpolitikának. 1872-ben lett a honvédelmi minisztérium államtitkára, 1884—1903-ig pedig ő volt a honvédelmi

A

szövetkezett ellenzék

vezérbizottsága,

1905-ben.

Ülnek balról: Zichy Aladár, Apponyi Albert,

Batthyány

Tivadar, Kossuth Ferenc, Eötvös Károly. Balszélen áll HockJános

akart ilyen horderejű változtatásokról a bi­ r o d a l m á b a n . M é g Ferenc Józsefnél is kemé­ n y e b b e n ellenállt a magyarországi ellenzék terveinek a t r ó n ö r ö k ö s , Ferenc Ferdinánd, aki katonailag és politikailag egységes cent­ ralizált b i r o d a l m a t akart teremteni. Az uralkodó tehát ekkor még nem volt arra hajlandó, hogy a koalícióból nevezzen ki miniszterelnököt és kormányra engedje őket. Tisza Istvánt hagyta a miniszterelnöki székben egészen 1905 júniusáig, azt követő­ en pedig Fejérváry Géza bárót, a darabont testőrség parancsnokát, egyik legközelebbi bizalmasát nevezte ki miniszterelnökké. En­ nek csak olyan üzenete lehetett, hogy ha kell, n e m riad vissza katonai eszközök al­ kalmazásától sem, és Magyarország katonai

Fejérváry Géza képmása.

megszállásának a tervei is elkészültek.

Olajfestmény

miniszter. Tényleges katonatiszt volt, m á r

a magyar viszonyok között ilyen illegitim

1872-ben h o n v é d ezredes, később vezér­

m ó d o n tartósan n e m kormányozhat. Az

őrnagy, altábornagy és

ellenzék egyáltalán n e m nézte jó szemmel,

1890-től tábor­

szernagy. 72 éves volt, a m i k o r miniszter­

hogy a Fejérváry-kormány legalizálni, par­

elnök

minden

lamenti többségre akarta alapítani a ma­

vezető magyar politikust jól ismert, és ők

ga működését. A Fejérváry-kormánnyal

lett.

Pozíciójánál

fogva

sem tekinthettek rá idegenként vagy pláne

szemben „nemzeti ellenállás" kezdődött,

a politikában járatlan újoncként. Közülük

amelyet a képviselőház ellenzéki többsége

való volt. Vagyis n e m a személye, h a n e m

szervezett, méghozzá egy a képviselőházban

a kinevezés ténye és mikéntje váltott ki el­

elfogadott határozati javaslattal. A lénye­

lenérzéseket, főleg ellenzéki oldalon. Ti­

ge az volt, hogy felszólították a törvény­

sza István eleinte még tanácsokkal is ellát­

hatóságokat, hogy az alkotmányellenesen

ta miniszterelnök utódját.

m ű k ö d ő k o r m á n y n a k n e engedelmesked­

Kezdetben Fejérváry azzal próbálkozott,

jenek, az adókat ne szedjék be és az újonco­

hogy a koalíciót rábírja a dualizmus átala­

kat ne állítsák ki, és a megyék többsége

kítására vonatkozó követeléseinek a fel­

valóban csatlakozott is a „nemzeti ellenál­

adására, és ezzel kormányképessé tegye, de

láshoz". A k o r m á n y a z o n b a n megsem­

n e m járt sikerrel. Ezért szeptemberben le­

misítette a megyék határozatait és az el­

m o n d o t t , de Ferenc József ismételten őt

lenállásban

nevezte ki miniszterelnökké. Akkor pedig

kaptak fizetést. A megyék viszont gyűjtöt­

részt

vevő

tisztviselők

nem

azzal próbálkozott, hogy saját pártot ala­

tek a tisztviselők számára és biztosították

kítson és megszerezze a parlamenti többsé­

a fizetésüket. Az u d v a r „intő szózatban"

get, választások útján, mert tudta, hogy

megfenyegette a megyéket, a megyék azon-

Garami Ernő (1876-1935) Német anyanyelvű családban született Budapesten. Apja

tekintélyuralmi rendszer­

korai halála miatt nem tanulhatott tovább gimnáziumban,

nek. 1918 októberétől

telefonműszerész lett. A századfordulótól 1919-ig Magyar­

1919. március 21-ig

ország szociáldemokráciájának mérvadó politikusa, teore­

kereskedelemügyi mi­

tikusa és tényleges vezetője volt. 1898-ban tért haza Né­

niszter volt. Ellenezte

metországból, ahol a Siemens-Halske cégnél dolgozott

a Kommunisták Magyar­

műszerészként. Azért választotta Németországot, hogy

országi Pártjával való

a szociáldemokrata tanokkal megismerkedjen. Hazatéré­

egyesülést. A Tanács­

sét követően rövid időn belül az MSZDP vezetőségi tagja

köztársaság kikiáltása

lett. A párt lapjának, a Népszavának szerkesztője, majd

után kilépett az egye­

főszerkesztője egészen 1919-ig. 1906-tól a Szocializmus

sült pártból és Svájcba

című folyóiratot is szerkesztette. Szépírói munkásságot is

emigrált. Igazságügy­

folytatott, novellái jelentek meg, sőt egy drámáját is be­

miniszterként tagja volt a rövid életű Peidl-kormánynak

mutatta a Vígszínház.

(1919. augusztus 1-6.). A polgári demokráciából akart

Az általános választójogra épülő polgári demokratikus rendszer megteremtésének híve volt. Olyan szociálde­ mokrata tömegpárt megteremtésén fáradozott, amely en­ nek a polgári demokratikus rendszernek a fő támasza le­ het. Ő maga sosem volt parlamenti képviselő. A reformok és kompromisszumok embere volt, ugyanakkor nagy tö­ megmegmozdulások szervezője. Ellenfele volt minden

Garami Ernő,

1906. Rivoli felvétele

minél többet megmenteni. 1919 novemberében a fehér­ terror elől Bécsbe menekült és csak 1929-ben tért haza. Bécsben a Jövő című lapot szerkesztette. A magyar de­ mokrácia és a modern, egységesülő Európa megterem­ tése foglalkoztatta. Hazatérése megint csak átmeneti volt. Szembefordult az SZDP vezetőségének politikájával és 1931-ben harmadszor is emigrált.

ban n e m ijedtek meg, h a n e m válaszoltak rá, és tiltakoztak a megyék és a városok ön­ k o r m á n y z a t á n a k megsértése ellen. Egy esetleges választási győzelemhez va­ lamilyen népszerű intézkedésre és az ak­ kori p a r l a m e n t e n kívüli erők támogatá­ sára lett volna szüksége a kormánynak. Fejérváry belügyminisztere, Kristóffy Jó­ zsef hatására a választójog kiterjesztésében látta a célravezető utat. Arra is hajlott, hogy azokat a mérsékelt katonai-nemzeti javaslatokat, amelyeket m á r Tisza István is kilátásba helyezett, elfogadja. Az önálló vámterület és nemzeti b a n k ügyében azon­ b a n n e m volt hajlandó a koalíció állás­ pontjának a

elfogadására.

választójog

kilátásba

Kristóffy

József

helyezett

kiter­

jesztése fejében a Szociáldemokrata Párt t á m o g a t á s á t kérte, és ennek érdekében egyezséget k ö t ö t t a párt vezetőjével, Gara­ mi Ernővel. Ez volt a Kristóffy-Garamip a k t u m . Emiatt aztán a Szabadelvű Párt is szembefordult a Fejérváry-kormánnyal. Tisza

István

taktikai okokból követelte

a koalíció h a t a l o m r a engedését. Majd 1905 őszén d e m o n s t r a t í v a n visszavonult a poli­ tikai élettől és h a z a m e n t geszti birtokára. A koalíció vezérlő bizottsága pedig a nem­ zetiségek, a horvát-szerb koalíció, a Ro­ m á n N e m z e t i Párt és a Szlovák Nemzeti Párt támogatását nyerte meg a maga szá­ m á r a . 1906 tavaszán azonban, amikor már az udvarral keresték a megegyezést, elejtet­ ték a nemzetiségi szálat. 1905 szeptemberében Ferenc József ma­ gához hívatta a koalíció öt vezetőjét: And­ rássy Gyulát, Kossuth Ferencet, Apponyi Albertet, Bánffy Dezsőt és Zichy Aladárt. Ez egy mindössze p á r perces audiencia volt, amelyen Ferenc József ismertette ve­ lük, hogy milyen feltételek alapján haj­ landó egy koalíciós k o r m á n y kinevezésére, de feltételeit a koalíció vezetői nem fogad­ ták el. 1905-1906-ban a szervezett munkások is egyre többet hallattak magukról. Egy­ mást érték a sztrájkok, amelyek a b e n n e részt vevők számát tekintve nagyon kü­

lönbözőek voltak. 1905-ben mintegy 300 munkabeszüntetésre került sor, amelyek az ország összes nagy ipari városát érin­ tették. A sztrájkok általában a munkások bér- és munkakörülményeinek a javítá­ sára szerveződtek. 1905 májusában azon­ ban a budapesti vas- és fémmunkások el­ húzódó sztrájkja ezek mellett a követelések mellett már politikai célokat is megfogal­ mazott, amikor a választójog kiterjesztését és a szervezkedés szabadságát követelte.

I.

Ferenc József audiencián

fogadja

Kossuth

Ferencet,

1905

Építőmunkások tanyája a

sztrájk­

Városligetben,

a Trieszti nőben, 1907

Ifiabb Andrássy Gyula, körül.

seiről, beleegyezett a vámközösség meg­

1890

hosszabbításába és egy mérsékelt választási

Ellinger Ede felvétele

reform megvalósításába. A p a k t u m o t a ko­ alíció érdekében titokban tartották. Ferenc József a koalíciót k o r m á n y r a en­ gedte, de a miniszterelnököt n e m az ő so­ raikból választotta. A v á r o m á n y o s n a k te­ kintett ifj. Andrássy Gyulát ugyanis n e m tartotta megbízhatónak nemzeti és de­ mokratikus irányultsága miatt. A minisz­ terelnök

egy

megbízható

kiegyezéspárti

politikus lett, Wekerle Sándor. A közvéle­ m é n y is szívesen fogadta egyértelműen li­ berális politikai múltja miatt. Wekerle m á r jó ideje csak a Közigazgatási Bíróság elnö­ keként és a főrendiház tagjaként vett részt a politikában. 1906 tavaszán sem töreke­ dett semmilyen tisztségre, de a felkínált le­ hetőséget n e m utasította el. A második W e k e r l e - k o r m á n y b a n a koa­ líció vezetői kapták m e g a legfontosabb mi­ niszteri tárcákat. Ifj. Andrássy Gyula bel­ ügyminiszter lett, Apponyi Albert vallás- és Hasonló jellegű volt a nagy pécsi bányász­

közoktatásügyi, Kossuth Ferenc kereskede­

sztrájk is, amelyben 3000 bányász vett

lemügyi, Zichy Aladár a király személye kö­

részt. 1905. szeptember 15-én pedig egy

rüli miniszteri bársonyszéket foglalhatta el.

százezres tömegtüntetés volt Budapesten,

A koalícióban lévő p á r t o k e g y ü t t m ű k ö ­

amelyen az általános választójog bevezeté­

désének tartósságát illetően m á r a kor­

sét követelték.

m á n y megalakulásakor joggal m e r ü l h e t t e k

Az agrármozgalmakban is változás kö­

föl kételyek. Wekerle k o r á b b a n szabadelvű

vetkezett be, mert a Dunántúlon, ahol pedig

párti volt. Bár m á r a párt választási veresé­

korábban nem került sor szervezett meg­

gekor n e m tartozott oda, ha közeledett is

mozdulásra, arató- és cselédsztrájkok rob­

valamelyest a koalícióhoz nézeteiben, n e m

bantak ki. A Szociáldemokrata Párt 1906 ja­

volt sem függetlenségi,

nuárjában létrehozta földmunkástagozatát.

agrárius, sem néppárti. A koalíció pedig

sem konzervatív

A koalíció a szerzett tapasztalatok hatá­

nagyon heterogén volt, ezek mellett az

sára szép csendesen feladta eredeti követe­

irányzatok mellett m é g az Andrássy körül

lései jelentős részét. Nyíltan ugyan n e m

t ö m ö r ü l ő liberális 67-esek, a Szabadelvű

m o n d o t t le semmiről. 1906 tavaszán m á r

Pártból kivált disszidensek alkották. 1904

Ferenc József is úgy látta, hogy a Magyar­

n o v e m b e r é b e n a Szabadelvű Párt és Tisza

országon

István ellen alakult. Semmilyen elvi alap

kialakult

mély válságon

talán

mégis úgy lehetne túljutni, ha a koalí­

nem tartotta össze őket, viszont komoly el­

ciót kormányra engedi. 1906. április 4-én

lentétek voltak a koalíciót alkotó pártok

Fejérváry Géza és Kossuth Ferenc meg­

között. Társadalmi bázisuk is nagyon kü­

egyeztek. Egyezségüket másnap a koalíció

lönbözött. Az agráriusok nagybirtokosok

vezetői is elfogadták. Ebben az úgynevezett

voltak, konzervatívok, és n e m voltak érde­

„áprilisi p a k t u m b a n " a koalíció l e m o n d o t t

keltek a kiegyezési rendszer megváltozta­

a hadseregre vonatkozó nemzeti követelé­

tásában. A függetlenségiek liberálisokként

a közösügyes rendszer bírálói, a társadalmi reformpolitika hirdetői voltak. A birtokos parasztság, a közép- és kispolgárság köré­ ből kerültek ki támogatói. A néppártiak katolikusok voltak, konzervatívok, részben a nagybirtokosok, részben a birtokos pa­ rasztság körében szereztek támogatókat. Andrássyék konzervatívok és liberálisok, főleg nagybirtokosok, kiegyezés pártiak, de a kiegyezés reformálásának igényével. Idő kellett, amíg az ellentétek felszínre törtek. 1906 tavaszán a koalíció még nagyon népszerű volt, az emberek örömmel üdvö­ zölték az új kormányt, amely alkotmányvé­ dő színben t ű n t föl és mintha az ő érdeme lett volna a Fejérváry-kormány leváltása.

A Szabadelvű Párt ténylegesen a Wekerlc-kormány megalakulása után, 1906. áp­ rilis 11-én oszlatta föl magát. 1906-ban is­ mét országgyűlési képviselőválasztásokat tartottak, amelyet a koalíció pártjai meg­ nyertek. A Függetlenségi Párt egyedül meg­ szerezte az abszolút többséget. A k o r m á n y ettől elég nehéz helyzetbe került, m e r t '67-es alapállású kiegyezés párti politiká­ ját egy függetlenségi többségű képviselő­ házzal kellett (volna) megvalósítania. És ugyanazok a problémák, amelyek az előző k o r m á n y o k n a k olyan sok gondot okoztak, még mindig léteztek: 1907-ben újra lejárt a vámközösség és meg kellett újítani, még nem valósult meg a véderőreform, a m u n -

A közös hadsereg katonai közigazgatása és had­ kiegészítő kerületei,

1906

A vámszövetséget hosszas huzavona, az osztrák k o r m á n y lemondása és az új kor­ mánnyal való megegyezés után sikerült meghosszabbítani újabb 10 évre, de már n e m vámszövetség, h a n e m „vámszerző­ dés" elnevezéssel iktatták törvénybe a ma­ gyar fél akaratának megfelelően. Cserébe a magyar k o r m á n y hozzájárult a kvóta újabb 2 százalékos emeléséhez. A vámszer­ ződéssel megvalósult az agrárvámok eme­ lése, az agráriusok réges-régi követelése. 1908-ban a M o n a r c h i a nagyhatalmi megfontolásokból, e r ő d e m o n s t r á c i ó céljá­ ból annektálta az 1878-ban okkupált Bosz­ nia és Hercegovina t a r t o m á n y o k a t . Ezzel a t a r t o m á n y o k nemzetközi jogi állását is A

gazdasági

tárgyaló

államférfiak a

kiegyezésről

osztrák és

csoportja

Sándor-palota

1907.

október.

balra

(hátrébb)

Wekerle

magyar

teraszán, Középen

Sándor.

Jelfy Gyula

Választás

felvétele

csendőri jelen­

léttel a Bihar vármegyei Belényesen,

1906

kás-, agrár- és nemzetiségi kérdések sem oldódtak meg. A szociális feszültségek pe­ dig csak nőttek. A Wekerle-kormány ezeket a problémá­ kat n e m is tudta megoldani. A dunántúli cselédmozgalmakkal szemben a csendőr­ séget vetette be. Igaz, hogy született egy törvény a gazda és a gazdasági cseléd kö­ zötti jogviszony szabályozásáról, ami meg­ tiltotta a robot jellegű szolgáltatásokat m a j d n e m 60 évvel a jobbágyfelszabadítás u t á n ! - és előírta cselédlakások építését is, vagyis bizonyos mértékig védte a cselé­ deket. Ugyanakkor megtiltotta a cselédek számára az évközi elköltözést és a sztrájkot.

megváltoztatta, osztrák-magyar területté váltak, míg a megelőző 30 évben jogilag a b o m l ó T ö r ö k Birodalom részét alkották. Az annexióból nemzetközi b o n y o d a l o m keletkezett, Szerbia és M o n t e n e g r ó moz­ gósított, Törökország tiltakozott és Orosz­ ország is kilátásba helyezte, hogy ellenlépé­ seket tesz. Az osztrák k a t o n a i vezetés m á r akkor h á b o r ú b a n g o n d o l k o d o t t , a vezér­ kari főnök, C o n r a d von H ö t z e n d o r f tá­ m a d n i akart. Végül az annexiós válságot si­ került a diplomácia eszközeivel elsimítani, és Törökország 1909-ben aláírta a Bosznia és Hercegovina átadásáról szóló jegyző­ könyvet. A két t a r t o m á n y ellenállása azon-

ban ezzel n e m szűnt meg, a diplomaták csak átmenetileg tudták a problémát a sző­ nyeg alá söpörni. A hadvezetőség azonban óriási pénze­ ket követelt hadsereg- és flottafejlesztésre. 45 millió k o r o n a többlettámogatást akar­ tak a rendes költségvetésükön fölül. We­ kerle miniszterelnök viszont legfeljebb évi 20 millió k o r o n a többlettámogatásba egye­ zett volna bele. 1908-ban m á r jól látszott, hogy komoly g o n d o k vannak a koalíción belül. Az ellen­ tétek tovább mélyültek, amikor Andrássy Gyula belügyminiszter beterjesztette vá­ lasztójogi törvényjavaslatát. Ő a plurális választójogot szorgalmazta, amely azt je­ lentette, hogy n e m m i n d e n választásra jo­ gosultnak lett volna egy szavazata. Az adó­ cenzus és az iskolai végzettség alapján egyesek h á r o m , mások kettő vagy egy sza­ vazattal bírtak volna, ugyanakkor az írniolvasni n e m t u d ó k 12-en rendelkeztek volna egy szavazattal. A szavazás módja vál­ tozatlanul nyílt m a r a d t volna. Igaz, hogy a tervezet kiszélesítette volna a választójogot,

a két kormánytól a szabadalom meghoszszabbítását, ehhez azonban a két par­ lament hozzájárulása is szükséges volt. A Függetlenségi Párt képviselőinek jelen­ tős része az önálló magyar nemzeti bank létrehozását követelte. A pártból kivált a bankcsoport Justh Gyula vezetésével. An­ nak ellenére, hogy Justhék váltak ki, ők tar-

Választójogi

tüntetés

Budapesten, 1907.

szeptember 15.

m e r t m i n d e n 24. életévét betöltött magyar állampolgár számára - változatlanul csak a férfiakról van szó - biztosította volna a jo­ gosultságot. A tervezetet a képviselőház nem fogadta el. N e m tett jót a koalíció megítélésének, hogy 1908 decemberében nyilvánosságra hozták az 1906. áprilisi titkos paktumot. Emellett a koalíció nagy ereje, a Független­ ségi Párt is bomlásnak indult. 1908 ta­ vaszán néhány képviselő megalakította a Függetlenségi és 48-as Balpártot, amely azokkal a politikai és gazdasági követelé­ sekkel állt elő, amelyekkel a koalíció meg­ nyerte a választásokat, és bírálta a kvóta felemelését, Andrássy plurális választójogi javaslatát, a katonai létszámemelés tervét, valamint Magyarország súlyát növelni akarta a M o n a r c h i á n belül. 1909-ben pe­ dig a Függetlenségi Párt kettészakadt. A szakadás oka a bankkérdés megítélése volt. 1910-ben lejárt az Osztrák-Magyar Bank szabadalma. A bank vezetése kérte

Sztrájkfelhívás.

Építőmunkás,

1907. szeptember 15.

Justh

Gyula

hivatalában,

titkos választójogot, a nemzetiségek egyen­

1905 körül

jogúsítását, a közigazgatás demokratikus átalakítását. Kezdetben a tízezer, majd később az ezer h o l d o n felüli birtokok parcellázását és kiosztását akarták elérni. A gazdasági cselédek és a mezőgazdasági m u n k á s o k helyzetét is javítani akarták. 1911-ben Achimot meggyilkolták, a párt működése pedig megszűnt. 1909-ben pedig Nagyatádi Szabó István szervezte meg Somogy megyében az Orszá­ gos Függetlenségi és 48-as Gazdapártot, tották meg a Függetlenségi és 48-as Párt nevet és az Apponyi Albert és Kossuth Fe­ renc vezette párt változtatott nevet, Negy­ vennyolcas Függetlenségi Kossuth Párt­ ra, amely nagyon megtévesztő, hiszen ez a párt már régóta konzervatív volt. Justh Gyula őrizte az eredeti függetlenségi szelle­ met, a liberalizmust és közjogi programot. 1906-1910 között gazda- és paraszt­ pártok is alakultak, amelyekben a birtokos parasztság már önállóan, a nagybirtoktól függetlenül fogalmazta meg követeléseit. 1906-ban Békéscsabán alakult meg a Ma­ gyarországi Független Szocialista Paraszt­ párt, Áchim L. András vezetésével. Követel­ ték a földkérdés demokratikus megoldását, progresszív adózást, általános, egyenlő és

amelynek neve is pontosan megmutatja irá­ nyultságát. Követelései lényegében ugyan­ azok voltak, m i n t Áchim pártjának. A szá­ zad elején létrehozott parasztpártok közül Nagyatádi pártja m ű k ö d ö t t a leghosszabb ideig, mert 1918-1919-ben része lett az ak­ kor alakult Kisgazdapártnak, amely a Nagy­ atádi-féle pártot tekintette jogelődjének. A 20. század eleji M a g y a r o r s z á g o n m ű ­ k ö d ö t t m é g egy politikai csoport, amely szemben állt a m i n d e n k o r i k o r m á n y p o ­ litikával, m e r t célja a polgári d e m o k r á ­ cia megteremtése volt. Ők voltak a pol­ gári radikálisok. 1907-ben önállósultak a T á r s a d a l o m t u d o m á n y i Társaságban Jászi Oszkár vezetésével. A Huszadik Század cí­ mű folyóiratban publikálták nézeteiket, amelynek Jászi Oszkár volt a szerkesztője. Általános választójogot, gyökeres földre­ formot, a nemzetiségek egyenjogúsítását követelték. Korlátozni akarták a b a n k o k befolyását, követelték a kartellek törvényi szabályozását

és

hatósági

ellenőrzését.

Küzdöttek az egyház befolyásának a viszszaszorításáért. Wekerle m á r 1909 áprilisában benyúj­ totta a lemondását, amit akkor Ferenc Jó­ zsef n e m fogadott el. 1909 nyarától már teljesen nyilvánvaló volt, hogy a koalíciós kormány

sokáig

nem

tarthatja

magát.

Megindultak a találgatások, hogy ki lesz az új miniszterelnök. Bár Andrássy, Apponyi Schiller Ferenc,

Áchim

András és Mezőfl Vilmos képviselők az

országház

folyosóián,

1904

és Kossuth Ferenc még megpróbáltak új kormányt alakítani, n e m jártak sikerrel. Ferenc József 1910. j a n u á r 17-én mentette föl a Wekerle-kormányt.

Tisza és a munkapárti kormányok a háború előtt A Szabadelvű

ugyan

a régi Szabadelvű Párt jól ismert személyi­

megszűnt, de tagjai 1907-ben meg-

Párt

1906-ban

ségei voltak. A háttérben ott állt a kormány

alakították a Nemzeti Társaskört.

mögött Tisza István.

Vezetői között volt Khuen-Héderváry Ká­

Tisza 1910 februárjában új pártot alakí­

roly gróf, aki az uralkodó bizalmi emberei

tott, a Nemzeti Munkapártot. Vezetői el­

közé tartozott. N e h é z helyzetekben m á r

sősorban a Nemzeti Társaskör tagjai közül

t ö b b s z ö r őt bízta m e g kormányalakítással

kerültek ki, de Andrássy éppen akkor fel­

Ferenc József. 1910 januárjában is így tör­

oszlott Alkotmánypártjának néhány tekin­

t é n t . A k o r m á n y tagjai szinte kivétel nélkül

télyes tagja is szerepet kapott az új pártban.

A N e m z e t i Munkapárt programjából "l

J

Új alapra kell helyezkednünk, utat kell mutatnunk, amelyen visszanyerhesse akcióképességét a nemzet, s újból felve­ hesse az építő, produktív nemzeti politika megszakadt fo­ nalát. Kell-e sokat magyaráznunk, minő égető, sürgős szükség van erre. Minden téren, minden irányban züllésnek indul­ tak az ország közállapotai. Pénzügyeink egyensúlyát ko­ moly veszély fenyegeti. Közgazdasági fejlődésünkre ólom­ súllyal nehezedik a bizonytalanság s a ránk leselkedő ezer veszélytől való félelem. Társadalmunkat vallásfelekezeti, szociális és nemzetiségi ellentétek szaggatják ellenséges táborokra; politikai súlyunk, hitelünk, a magyar nemzet be­ látásába, megbízhatóságába, hazafiúi áldozatkészségébe, államalkotó erejébe vetett hit veszendőben. Tehetetlen vergődésünket mind nyíltabb kárörömmel gúnyolják s mind vakmerőbben használják ki nemzetünk kisebbnagyobb ellenségei. Pedig - ma még - kezünkben van a nemzet sorsa. Ma még egy csapásra visszaszerezhetjük a nemzet számára a sikeres védekezés, a nemzeti erőgyűjtés és fejlődés biz­ tos talaját. Nincs semmi másra szükség, mint hogy bátor kézzel elhárítsuk utunkból a nemzet és király között szük­ ség nélkül felidézett ellentétek utolsó maradványait. [...] A szó teljes értelmében érvényesül a nemzet önrendelke­ zési joga, s mindezért azon egy korlátot kell viszontszolgá­ latul elfogadnunk, hogy ne bolygassuk az 1867. évi XII. törvénycikk közjogi rendelkezéseit és a hadsereg vezérle­

te, vezénylete és belszervezete körüli alkotmányos fejedel­ mi jogok gyakorlása terén ne akarjunk újabb reformokat kierőszakolni attól az uralkodótól, aki még ezen a téren is tekintetbe vette a nemzet kívánságait. [...] Az 1903-ban elhatározott katonai reformok nagy része még befejezésre vár. Újabb reformokért folytatott meddő harc helyett fordítsuk erre a munkára egész erőnket. [...] Politikai szempont közgazdasági kérdésben nem lehet a gazdasági célszerűség rovására irányadó. [...] A most megoldásra váró bankkérdést illetőleg nem habo­ zunk kijelenteni, hogy nem riadunk ugyan vissza a külön bank felállításától sem, azonban mégis amennyiben a ma­ gyar közgazdasági érdekeket teljesen kielégítő megegye­ zést létesíthetünk, az ország jól felfogott érdekében a kö­ zös bank fenntartásának adunk elsőbbséget. Tesszük ezt azért, mert a magyar társadalom és főleg a birtokos osz­ tály mai helyzetét nem tartjuk arra alkalmasnak, hogy szükség nélkül tegyük ki őket a magyar bank felállításával kezdetben járó drágább kamatláb és bizonytalanabb hitel­ viszonyok erőpróbájának. [...] A régi pártkeretek túlélték magukat. [...] A pártharcok megújulása élő elvi tartalom, benső szükség nélkül veszélybe dönti a nemzetet. Az ország sorsa magunkba szállásra int mindnyájunkat. [...] Bocsássuk a nemzet szolgálatába szívünk, agyunk min­ den erejét. Előre! Munkára fel!" Budapest, 1910. február 75.

Tisza István beszédet

tart

választási Sopronban,

1910. április. Jelfy Gyula felvétele

és

kívüli irányzatokat, a s z o c i á l d e m o k r a t á k a t

számítani lehetett rá, hogy a Nemzeti

és a p a r a s z t p á r t o k a t igyekezett m e g n y e r n i ,

M u n k a p á r t győzni fog. Azért a párt ezt

a nemzetiségeknek pedig megígérte, hogy

a kérdést n e m bízta a véletlenre, nagyon

a koalíciós k o r m á n y által o k o z o t t sérel­

sok pénzt tettek bele ebbe a választásba, és

meiket orvosolja.

1910-ben

Hazai

Samu,

Khuen-Héder-

váry Károly és Lukács László a Nyugati pálya­ udvaron

az

megnyitására várja, Gyula

országgyűlés érkező

királyt

1910. július. Jelfy felvétele

választásokat

tartottak,

a k o r m á n y főispáncserékkel is biztosította

A N e m z e t i M u n k a p á r t , amely február­

a választások előkészítését. Maga a minisz­

b a n alakult, p á r h ó n a p m ú l v a a júniusi

terelnök is sokat tett a siker érdekében,

választásokon tényleg győzött, méghozzá

m e r t k o r m á n y a januártól júniusig háttér

elsöprően: 258 m a n d á t u m o t szerzett. Ap­

nélkül volt kénytelen m ű k ö d n i , a levegő­

ponyi Albert és K o s s u t h Ferenc pártja 55,

ben lógott, nagyon kellett a választási győ­ zelem. Khuen-Héderváry a p a r l a m e n t e n

lusth Gyula pártja 4 1 , a pártonkívüli füg­ getlenségiek

10, Andrássy csoportja 2 1 ,

a Katolikus N é p p á r t 13, a nemzetiségek 8, a d e m o k r a t á k 2 és Nagyatádi pártja 3 m a n ­ d á t u m o t szerzett. Ez volt az utolsó or­ szággyűlésiképviselő-választás az O s z t r á k Magyar M o n a r c h i a Magyarországán, m e r t aztán az első világháború miatt az 1915ben esedékes következő választásokat m á r n e m t a r t o t t á k meg. 1910-ben került sor az utolsó népszám­ lálásra is. Magyarország lakossága Horvát­ ország nélkül 18 246 533 fő volt. Ebből m a ­ gyar anyanyelvű 54,5; n é m e t 10,4; szlovák 10,7; r o m á n 16,1; rutén 2,5; horvát 1,1; szerb 2,5; egyéb 2,2 százalék. K h u e n - H é d e r v á r y két és egy negyed évet töltött a miniszterelnöki székben. Bu­ kását a véderő-törvényjavaslat okozta, a m i

1911 szeptemberétől volt ismételten teríté­ ken. A miniszterelnök szerette volna átvin­ ni a parlamenten a törvényt, ezért az ellen­ zéknek azt ígérte, hogy az uralkodó jogait korlátozni fogják. Ferenc Józsefnek pedig azt, hogy jogait hathatósabban fogja t u d n i érvényesíteni. N e m nehéz belátni, hogy ezt a két dolgot egyszerre n e m lehetett teljesí­ teni. A m i k o r fény derült eljárására, le kel­ lett m o n d a n i a . U t ó d a Lukács László lett, t ö b b korábbi k o r m á n y pénzügyminisztere. Jó pénzügyi s z a k e m b e r n e k tartották, de n e m volt poli­ tikus alkat. Politikai irányvonala tökélete­ sen kimerült Tisza István tiszteletében és a k a r a t á n a k végrehajtásában. 1912. április 22-étől 1913. j ú n i u s 10-ig volt miniszterel­ n ö k . Á t m e n e t i megoldás volt, amíg majd ismét Tisza István lesz a miniszterelnök. Tiszát 1912. május 22-én megválasztot­ ták a képviselőház elnökének. Ezt követően k e m é n y kézzel rendet csinált a képviselő­ h á z b a n . 1912. j ú n i u s 4-én - a házszabályok megsértésével - karhatalommal kivezettet­ te a r e n i t e n s ellenzéki képviselőket és elfo­ gadtatta a véderő-törvényjavaslatot. Nagy­ m é r t é k b e n emelték a hadikiadásokat és az újonclétszámot. Októberben kiterjesztet­ ték a képviselőház elnökének jogkörét és törvényt h o z t a k a p a r l a m e n t i őrség felállí­ tásáról. Ezzel a lépéssel Tisza véget vetett az obstrukcióknak. Tisza István ismerte föl elsőként, hogy milyen veszélyeket rejt m a g á b a n Magyar­ országra nézve a dualista rendszer esetle­ ges b u k á s a . E m i a t t m e g p r ó b á l t a átalakí­ tani a belpolitikai rendszert, revízió alá vettek s z á m o s , a kiegyezés után hozott törvényt és k o r m á n y z a t i rendelkezést. És e m i a t t vette kézbe a képviselőházat, hogy a m ű k ö d ő k é p e s s é g e t biztosítsa. Olyan események következtek, amelyek egyre szélesebb körben értették meg az u r a l k o d ó rétegekkel, hogy Tisza Istvánnak igaza v a n . Az 1912. őszi Balkán-háború, a nemzetiségek, m i n d e n e k e l ő t t a délszlá­ v o k önállósodási törekvései, valamint az antimilitarista és köztársasági szervezkedé­

sek fenyegető jelek voltak. A köztársasági eszme terjedése miatt 1913-ban betiltották a köztársasági pártot és törvényt hoztak a királyság intézményének a védelméről. A kormány készült a háborúra. 1912 novemberében beterjesztette a parlament­ ben a háború esetére szóló kivételes intéz­ kedésekről és a hadi szolgáltatásokról szóló törvényjavaslatokat. Az előbbit még a koa­ líciós kormány kezdte el kidolgoztatni, osztrák mintára, ahol már sok évvel koráb­ ban elfogadták. Ez a törvény háború eseté­ re, sőt már a háború fenyegető veszélyének az időszakára is engedélyezte a kormány­ nak rendkívüli eszközök bevezetését, mint a statárium, internálás, autonómiák fel­ függesztése. Szabályozta a fegyver, lőszer és robbanóanyagok tartását, korlátozta a személyi és sajtószabadságot, a levéltitkot, a posta- és távbeszélő-szolgálatot, a gyüle­ kezési jogot, az egyletek működését. Lehető­ vé tette kormánybiztosok kiküldését a tör­ vényhatóságokba. A hadi szolgáltatásokról szóló törvény pedig elrendelte, hogy hábo­ rú esetén a katonailag fontos üzemeket ka­ tonai felügyelet alá helyezik. A kormány megpróbált gátat vetni a munkások sztrájkjainak és politikai tömeg­ mozgalmainak. Elkészült ugyanis az új vá­ lasztójogi törvénytervezet, amely az 1874-es

Tisza István arcképe ezüstplaketten,

Felfordított

villamos

Budapesten, utcában,

1907

a

Nagymező

1912. május 23.

rosokban 1881 óta rendőrség működött, amely a városok közigazgatási bizottsága alá volt rendelve. A csendőrség egységeit ettől kezdve a választójogi és a háborúellenes tö­ megmozgalmak letörésére küldték a váro­ sokba, mindenekelőtt Budapestre. Emellett a kormány arra készült, hogy módosítja a büntető törvénykönyvet és a politikai tö­ megsztrájkot bűncselekménnyé nyilvánítja, de végül az ellenzék ellenállása miatt erre nem került sor, és a M u n k a p á r t vezetése is inkább az alkut választotta, amit a Szociál­ demokrata Párt vezetése is elfogadott. Az ellenzék egyébként nagyon gyengén politizált. Először is n e m volt programjuk sem a gazdasági kérdésekre, sem a társadal­ mi, nemzeti, nemzetiségi problémák megol­ Csendőrök

a

lépcsőjén,

1912. június

eleje.

Balogh

Parlament Rudolf

felvétele

választójogi törvényt akarta módosítani. A Szociáldemokrata Párt kilátásba helyezte az általános politikai tömegsztrájkot, mert legfőbb követelésüket, az általános, egyenlő és titkos választójogot nem teljesítették. A kormány erre azzal az intézkedéssel vála­ szolt, hogy 1912 decemberétől a csendőrsé­ get is be lehetett osztani rendőri szolgálatra a városokban is. Ezt az eljárást a képviselő­ ház - amely ekkor „csonka parlamentként" működött, mert az ellenzékiek részben ki voltak tiltva, részben a kormány politikájá­ val szembeni ellenállás demonstrálásaként nem vettek részt az országgyűlés munkájá­ ban - is elfogadta. A csendőrség katonailag szervezett fegyveres erő volt, amely a bel­ ügyminiszter felügyeleti jogkörébe tartozott és fennhatósága a megyékre terjedt ki. A vá-

dására, sem a közjogi kérdések rendezésére. A nemzetiségi kérdésben a z ö m ü k kon­ zervatívabban gondolkodott, m i n t Tisza Ist­ ván, és elvetették Tiszának a románokkal való egyezkedő politikáját is. A k o r m á n y az 1910-es években a háború közeledése miatt korlátozta a politikai szabadságjogokat, de az ellenzéket ez sem sarkallta arra, hogy vál­ toztasson addigi politikáján. Az viszont, hogy a kormány politikája az 1910-es évek elején határozott volt és markáns, elsősor­ ban nem a miniszterelnököknek, hanem a kormányaikat kézben tartó Tisza Istvánnak volt köszönhető. Tisza István

1913. június

10-én lett

miniszterelnök, m i n t h o g y elődjét, Lukács Lászlót az ellenzék egy lejárató kampány­ nyal, korrupciós vádakkal megbuktatta. Tisza István miniszterelnöki kinevezé­ sével a belpolitika iránya értelemszerűen n e m változott, legfeljebb az események gyorsultak föl. Mivel egyre fokozottabban készültek a háborúra, egyre jobban távo­ lodtak a liberalizmus elveitől és gyakorla­ tától. Korlátozták az esküdtszékek hatás­ körét, az egyesülési és gyülekezési jogot, és új sajtótörvényt fogadtak el, amely beve­ zette a cenzúrát és szigorú feltételekhez kö­ tötte az újságok terjesztését.

Karikatúra Tisza Istvánról

A külpolitikát meghatározta az, hogy

és Lukács Lászlóról, 1913

a századfordulóra kialakult két hatalmi

Kalman-tipusú

torpedó­

naszád építése a fiumei Ganz-Danubius 1908

c s o p o r t o s u l á s E u r ó p á b a n és összeütközé­

zott Olaszország, és így „hármas szövetség­

sük csak idő kérdése volt. 1890-et, Bismarck

gé" alakult. 1883-ban Románia is csatlako­

b u k á s á t k ö v e t ő e n Németország megvál­

zott a hármas szövetséghez.

toztatta a szövetségi rendszerek kiépítésé­

E u r ó p á b a n a konfliktusok egyik forrá­

ről vallott korábbi felfogását. II. Vilmos

sa m á r évtizedek óta a Balkán-félsziget,

császár n e m volt hajlandó olyan bonyolult

a „puskaporos h o r d ó " volt. Tele etnikai

diplomáciai k o n s t r u k c i ó b a n gondolkod­

feszültségekkel és nagyhatalmi érdekel­

ni, a m i b e n Bismarck, és egyenes vonalakat

lentéttel. 1912-ben és 1913-ban két Bal­

t e r e m t e t t azzal, hogy Oroszországot kiik­

kán-háború is zajlott. Az elsőben a Balkán

tatta szövetségesei közül. Ezzel egyébként

önállósult államai háborúztak T ö r ö k o r ­

p o n t azt érte el, amitől Bismarck mindig

szággal és győztek ellene. A m á s o d i k m á r

rettegett: elősegítette, hogy Oroszország

a balkáni államok között r o b b a n t ki, Bul­

és Franciaország szövetséget kössenek és

gária ellen lépett hadba Szerbia, M o n ­

konfliktus esetén két tűz közé tudják szorí­

tenegró és Görögország és csatlakozott

tani N é m e t o r s z á g o t . A francia-orosz szer­

hozzájuk Románia is. Oroszország szokás

ződés egy többéves folyamat eredménye

szerint Szerbia pártján állt, az O s z t r á k -

volt 1894-ben. 1904-ben Anglia és Fran­

Magyar M o n a r c h i a pedig változatlanul

ciaország is szövetségre lépett egymással,

a nagy délszláv állam kialakulását akar­

m e g k ö t ö t t é k az „entente cordiale" [antant

ta megakadályozni, m e r t azt veszélyes­

kordiái] egyezményt, amelynek neve szó

nek ítélte ö n m a g á r a nézve. Tisza István­

szerint „szíves egyetértést" jelent. I n n e n

nak az volt a koncepciója, hogy Bulgáriát

ered az „ a n t a n t " elnevezés. 1907-ben létre­

és Görögországot a M o n a r c h i a szövetsé­

jött az a n g o l - o r o s z a n t a n t is és ezzel befe­

gi rendszerébe kell vonni. Tisztában volt

jeződött a m á s o d i k szövetségi blokk kiala­

azzal is, hogy Románia hiába tagja a hár­

kulása is. Az első, a Németország körül

m a s szövetségnek, s e m m i garancia arra,

kialakult

Bis­

hogy nem lép át az ellenséges blokkba.

m a r c k alatt kiépült az 1880-as évek elején.

Ezért azt akarta elérni, hogy Németország

szövetségi

rendszer

még

Kiindulását az 1879-ben megkötött n é m e t ­

biztosítsa Románia semlegességét. Mind­

o s z t r á k - m a g y a r szerződés, a kettős szövet­

ez Szerbia elszigetelése érdekében történt

ség alkotta, amelyhez 1882-ben csatlako­

volna.

gyárban,

jártak eredménnyel, mert a Román Nem­ zeti Párt ezeket az engedményeket kevés­ nek tartotta. A parlamenti ellenzék nem értette meg Tisza nemzetiségi politikáját, támadták a nemzetiségeknek teendő en­ gedmények miatt és a magyarság érdekei­ nek feladásával vádolták.

Ferenc és

Ferdinánd

felesége

Triesztben,

koporsója 1914

Tisza felismerte azt is, hogy jogfosztással nem lehet Magyarországon a nemzetiségi kérdést megoldani. A magyarországi ro­ mánok pártjával, a Román Nemzeti Párttal próbált egyetértésre jutni. Megígérte nyelvi és kulturális követeléseik teljesítését, de politikai jogok adásáról szó sem lehetett. Az évekig tartó tárgyalások azonban nem

1914. június 28-án Szarajevóban meg­ gyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófia grófnőt. A gyil­ kosságot Gavrilo Princip, egy Belgrádban tanuló szerb diák követte el. A M o n a r c h i a katonai vezetése és a n é m e t k o r m á n y úgy ítélte meg, elérkezett az idő a Szerbiával való leszámolásra. Tisza István azonban nem így gondolkodott. Kezdetben minden­ képpen el akarta kerülni, hogy a háború 1914 nyarán törjön ki. Július l-jén me­ m o r a n d u m o t írt Ferenc Józsefnek, amely­ ben felsorakoztatta érveit. Azt írta, hogy végzetes hiba lenne a merényletet felhasz­ nálni egy Szerbia elleni b ü n t e t ő akcióra, mert hiányoznak a bizonyítékok, hogy való­ ban Szerbia állna a merénylet mögött. A Monarchia magára v e n n é a b é k e b o n t ó szerepét. Idő előttinek és elsietettnek tar­ totta a h á b o r ú t abból a s z e m p o n t b ó l is, hogy Bulgária, amely szövetségese lehetne a M o n a r c h i á n a k , k i m e r ü l t az előző évi Balkán-háborúban, Romániára pedig nem lehet számítani, m e r t „ t u l a j d o n k é p p e n el­ veszett a h á r m a s szövetség számára". Az volt a véleménye, hogy a balkáni körül­ mények között a k á r m i k o r találhatnak ürügyet a h á b o r ú r a . Vagyis egyértelműen n e m arról volt szó, hogy n e m akart hábo­ rút, h a n e m arról, hogy n e m akkor akart. A M o n a r c h i a közös külügyminisztere, Berchtold gróf és a vezérkari főnök, C o n rad von H ö t z e n d o r f a z o n b a n n e m akar­ tak várni. Németország is cselekvésre sarkallta a Monarchiát. II. Vilmos császár üzenetet intézett Ferenc Józsefhez, amelyben Né­ metország támogatásáról biztosította há­ b o r ú esetén.

„Imádkozik a király." Filmplakát

1914. július 7-én a közös miniszterta­ nácsi ülésen Tisza még háborúellenes ál-

láspontot képviselt. O t t is e l m o n d t a azo­ kat az érveit, amelyeket a Ferenc József­ nek szóló m e m o r a n d u m á b a n leírt. Azon az állásponton volt, hogy a M o n a r c h i á ­ nak kemény, de n e m elfogadhatatlan fel­ tételekkel kell fellépnie Szerbiával szem­ ben. akkor

U l t i m á t u m o t küldeni pedig csak szabad,

ha

Szerbia visszautasítja

a feltételeket. Ha a z o n b a n elfogadja, az a M o n a r c h i a presztízsét növeli és diplo­ máciai sikert jelent. Azt m o n d t a , hogy a n é m e t h á b o r ú s n y o m á s n a k n e m szabad engedni, n e m N é m e t o r s z á g r a tartozik an­ n a k eldöntése, hogy a M o n a r c h i a hadat üzen-e Szerbiának vagy sem. Véleményé­ vel a z o n b a n teljesen egyedül m a r a d t a kö­ zös m i n i s z t e r t a n á c s o n , az osztrák minisz­ terelnök, Stürgkh szintén támogatta az u l t i m á t u m elküldését. Egy héttel később m á r Tisza István is m á s á l l á s p o n t o n volt. A változásban je­ lentős szerepe volt Berchtold külügymi­ niszternek, aki t u d t a , hogy Tisza megnye­ rése elengedhetetlen

feltétele a háború

m e g i n d í t á s á n a k . Berchtold levelet írt Ti­ szának, a m i n e k az volt a fő m o n d a n d ó j a , hogy II. Vilmos és N é m e t o r s z á g elvárja a M o n a r c h i á t ó l a Szerbia elleni fellépést, és hogy Berlin kizártnak tartja, hogy Ro­ m á n i a aktív ellenséges magatartást tanú­ sítana a Monarchiával szemben. Berch­ told jól számított, a m i k o r azt gondolta, hogy ezek az érvek h a t n a k Tisza Istvánra. Tisza számára a n é m e t szövetség jelentet­ te a garanciát a M o n a r c h i a nagyhatalmi állásának fenntartására, és Berchtold el­ oszlatta a Romániával kapcsolatos aggá­ lyait is. A N é m e t o r s z á g által nyújtott ga­ rancia R o m á n i a semlegesítésére nagyobb súllyal esett nála latba, m i n t az, hogy Bul­ gáriát m e g lehetne nyerni szövetségesnek, de m e g kell várni, amíg megerősödik. A hadüzenet joga az Osztrák-Magyar Monarchiában

uralkodói

felségjog

volt,

így Tisza két dolgot tehetett, vagy alkal­ m a z k o d i k az uralkodó akaratához, vagy le­ m o n d állásáról. Az uralkodó pedig a hábo­ rú mellett d ö n t ö t t .

A következő lökést maga Ferenc József adta azzal, hogy elfogadta azokat a p o n t o ­ kat, amikhez Tisza ragaszkodott, vagyis, hogy n e m annektálnak szerb területeket, mielőbb szövetségesi viszonyt t e r e m t e n e k Bulgáriával, és a Monarchia megpróbálja felkészíteni a brit közvéleményt, hogy az elfogadja a Szerbia elleni h á b o r ú t . Ez utóbbinak Tisza szintén kiemelt fontossá­ got tulajdonított, és bizony n e m alaptala­ nul. A július 14-ei közös minisztertaná­ cson m á r Tisza is elfogadta Berchtold és C o n r a d álláspontját és hozzájárult, hogy július 25-én 48 órás határidővel u l t i m á t u ­ m o t j u t t a t n a k el Szerbiához. Tisza a b b a n reménykedett, hogy a h á b o r ú t sikerül lo­ kalizálni. Végül az u l t i m á t u m átnyújtására jú­ lius 23-án került sor. Két nappal később megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok az Osztrák-Magyar M o n a r c h i a és Szerbia között, m e r t Szerbia n e m fogadta el a fel­ tételeket. 1914. július 28-án a M o n a r c h i a hadat üzent Szerbiának. Anglia még fel­ ajánlotta, hogy közvetítésével diplomáciai ú t o n találjanak megoldást, de ezt a M o ­ narchia udvariasan elutasította. Oroszor­ szág mozgósított és a két szövetségi rend­ szer országai pár nap alatt hadat üzentek egymásnak. Kitört az első világháború.

Az emberek a hirdetményt az utcán, Müllner

mozgósítási olvassák

1914. július 2 7. János

felvétele

Ajánlott irodalom Forrásközlések

Estók János: Magyarország története 1849-1914. Budapest, 1999.

Apponyi Albert grófi Emlékirataim, ötven év. Budapest, 1922.

Fónagy Zoltán: Modernizáció és polgárosodás 1849-1914. Debrecen, 2001.

A Szapáry- és Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyző­ könyvei. 1-2. Budapest, 1999.

Gergely András-Szász Zoltán: Kiegyezés után. Magyar História Sorozat. Budapest, 1978.

Baji Etelka-Csorba László: Kastélyok és mágnások. Budapest, 1994.

Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya. Budapest, 1988.

Blaha Lujza naplója. Közreadja: Csillag Ilona. Budapest, 1987.

Gerő András: Térerő. A Kossuth tér története. Budapest, 2008.

FábriAnna (Szerk.): A művelt és udvarias ember. Budapest, 2001.

Gunst Péter-Mim György-Veliky János-Velkey Ferenc: Polgárosodás és szabadság. (Magyarország a XIX. század­ ban.) Budapest, 1999.

Gratz Gusztáv: A dualizmus kora 1867-1918.1—II. köt. Budapest, 1934. Hegedűs Lóránt: Két Andrássy és két Tisza. Budapest, 1941.

Gyáni Gábor-Kövér György: Magyarország társadalomtörté­ nete. Budapest, 1998.

Herczeg Ferenc emlékezései. Budapest, 1985.

Hanák Péter: Magyarország a Monarchiában. Budapest, 1975.

Jókai Mór Egy nagy élet apró emlékei. Budapest, évszám nélkül.

Hangay Zoltán: 19 történelmi arckép a 19. század magyar történelméből. Budapest, 1991.

Kónyi Manó (Szerk.): Deák Ferenc beszédei. Budapest, 1886. (A hatodik, utolsó kötet 1899-ben jelent meg.) Magyarországi pártprogramok 1867-1919. Szerkesztette: Mérei Gyula, Pölöskei Ferenc. Budapest, 2003. Mikszáth Kálmán: A tisztelt ház. Budapest, évszám nélkül. Mikszáth Kálmán: Az én kortársaim. Budapest, évszám nélkül. Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. Budapest, 1982. Podmaniczky Frigyes: Egy régi gavallér emlékei. Válogatás a naplótöredékekből 1824-1887. Válogatta: Steinert Ágota. Budapest, évszám nélkül. Szakirodalmi feldolgozások A magyar sajtó története I—II. Szerkesztette: Kosáry Domokos és Németh G. Béla. Budapest, 1985. Bencze László: Bosznia és Hercegovina okkupációja 1878-ban. Budapest, 1987. Bencze László: Uralkodók, főrangúak, katonák. Budapest, 2001. Boros Zsuzsanna-Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyar­ országon 1867-1944. Budapest, 1999. Buza Péter: Szenzációk nyomában a békeidők Budapestjén. Budapest, évszám nélkül. Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914. Pécs, 1999. Csorba László: A tizenkilencedik század története. Magyar Századok sorozat. Budapest, 2000. Diószegi István: A Ferenc József-i kor. Tudomány-Egyetem sorozat. Budapest, 1999.

Kozári Mónika: Tisza Kálmán és kormányzati rendszere. Budapest, 2003. Kozári Mónika: A dualista rendszer. Budapest, 2005. Kövér György: A reformkortól az első világháborúig. In: Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Budapest, 1997. Kövér György: Iparosodás agrárországban. Budapest, 1982. Magyarország története 6/1 és 6/2-es kötete. Főszerkesztő: Kovács Endre, szerkesztő: Katus László. Budapest, 1979. Mann Miklós: Kultúrpolitikusok a dualizmus korában. Budapest, évszám nélkül. Pesti Sándor: Az újkori magyar parlament. Budapest, 2002. Pölöskei Ferenc: A magyar parlamentarizmus a századfordulón. Budapest, 2001. Pölöskei Ferenc: Deák Ferenc utolsó évei. Budapest, 2004. Pölöskei Ferenc: Tisza István. Budapest, 1985. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 2003.3 Somogyi Éva: Kormányzati rendszer a dualista Habsburg Monarchiában. (A közös minisztertanács 1867-1906.) Budapest, 1996. Szálai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. Budapest, 2003. Tarr László: A délibábok országa. Budapest, 1976. Varga Lajos: Garami Ernő. Budapest, 1996. Vermes Gábor: Tisza István. Budapest, 1994.

MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E Főszerkesztő Romsics Ignác 1. Őstörténet és honfoglalás 2. Államalapítás 970-1038 3. Válság és megerősödés 1038-1196 4. Nagy uralkodók és kiskirályok a 13. században 5. Az Anjouk birodalma 1301-1387 6. Luxemburgi Zsigmond uralkodása 1387-1437 7. A Hunyadiak kora 1437-1490 8. Mohács felé 1490-1526 9. A három részre szakadt ország 1526-1606 10. Romlás és megújulás 1606-1703 11. A Rákóczi-szabadságharc 1703-1711 12. Megbékélés és újjáépítés 1711-1790 13. A nemzeti ébredés kora 1790-1848 14. Forradalom és szabadságharc 1848-1849 15. Polgári átalakulás és neoabszolutizmus 1849-1867 16. A dualizmus kora 1867-1914 17. Világháború és forradalmak 1914-1919 18. A Horthy-korszak 1920-1941 19. Magyarország a második világháborúban 20. Demokráciából a diktatúrába 1945-1956 21. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 22. A

Kádár-korszak 1956-1989

23. A Harmadik Magyar Köztársaság 1989-2009 2 4 . Időrendi áttekintés

KOSSUTH K I A D Ó wNww.kossuth.hu