E. CSORBA CSILLA
Mauzóleumépítés a dualizmus korában ELHUNYT NAGYJAINK EMLÉKÉNEK MEGÖRÖKÍTÉSE
A
felállított emlékmű nemcsak a megidézett személyiséget, hanem az emlékezőt és a közösséget is minő síti, s koronként megmutatja az aktuális politikai érdekek milyenségét. Az em lékművek sorából kiemelkednek a nemzeti emlékművek, azaz egy na gyobb közösség, a nép összessége által, közös akaratból, esetleg adományokból felállított építmények. A görögök Periklész korától kezdve hoztak létre
44
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
ilyen nevelő szándékú, a múlt nagyságát megörökítő, fenntartás nélküli áldozatvállalással létrejövő alkotásokat.
EMLÉKMŰ, SÍREMLÉK, MAUZÓLEUM Ma gyarorszá gon a pol gároso dás, az alakuló nemzeti tudat, a nemzeti önállóság eszméjének jelentkezése ide jén, a reformkorban emelték az első je-
lentősebb emlékműveket, illetve ezeknek egyszerűbb, a kegyelettel, hálaérzettel, vallásos tisztelettel összefonódó formáját, a síremléket. Míg korábban, de még az 1870-es években is az egyszerűbb, romanizáló vagy gotizáló formakincsből merítő, alapformáit a klasszicista stílusból kölcsönző sírok a jellemzők, az 1880-as évektől a reneszánsz és a barokk elemek előretörése figyelhető meg. A századfordulón pedig megjelennek a monumentális ha-
74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™
A Batthyány-mauzóleum
tásra törekvő, gazdagon díszített, többnyire figurális, nemes kőanyagból készült családi síremlékek. Az 1880-as évektől jelentkezik a sajtóban az a patrióta hang, amely a világba kitekintve a külföldi jó példát kívánja Magyarországra átplántálni, így szobrokkal ékesíteni köztereinket, nemzeti panteont létesíteni a Gellérthegyen, az 1849 óta létező Kerepesi temetőt „dísztemetővé", nemzeti panteonná változtatni. Művészi temető, A
A századfor duló szo bor, em lékmű, sír emlék emelte té sét szor gal ma zó törek vé se több szálból ered. A Monarchia konszolidálódása és viszonylagos liberalizmusa az ország gazdasági megerősödésével párhuzamosan lehetővé tette, hogy az elhunyt kiemelkedő politikusok, írók stb. emlékét szo borral tiszteljék meg. Az 1848– 49-es forradalom hőseinek – a kor mány és a császár el né ző tudtával – már le he tett emlékművet állítani vagy évforduló kon megem lé ke zé se ket tartani. Albert Hoffmann megállapítása: „Ahol a hősök eltűnnek, ott a héroszkultusz lép a helyébe" – a dualista Magyarországra is érvényes: amikor kis- és középszerű, a rendszert kiszolgáló politikusok népesítik be a parlamentet és a közintézményeket, belső szükségszerűséggé, követelménnyé lép elő a nagy emberekre való hivatkozás, életüknek példaként történő említése. Mintha a médium sze re pelte té se egy ben megszüntetné a belső hiányérze tet, ér dem mel ru ház ná fel a rá hivatkozót, s kiemelné őt a középszerűek tömegéből. szer
temető művészete, Dísztemető a város közepén, Művészi sírkövek stb. címmel jelennek meg a közvélemény érdeklődését a német panteonra, a Walhallára, a müncheni Waldfriedhofra, a bécsi Schmelzi temetőre és a párizsi Pe `re Lachaise-re terelő írások. A szerzők kiemelik a fás, li getes, művészi összhatású olasz temetőket, elsősorban a genovait és a milánóit. A cikkírók egy része az „architekturális monumentumokat" kevesli, mások a
temető lírai hangulatát, az elmúlás, a feltámadás elvont gondolatát megjelenítő plasztikai alkotásokat. Petrik Albert az olasz temetők összképébe jól illeszkedő, azt tagoló árkádokat, na gyobb családi sírkápolnákat és a mauzóleumokat hiányolja temetőinkből. Mauzóleum emelésére három alkalommal gondolt a nemzet: Batthyány, Deák és Kossuth esetében. A mauzóleum keletkezéstörténetének alapsémája mindhárom esetben hasonló volt: RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
45
az elhunytat ideiglenes sírba helyezték, majd felhívást intéztek a nagyközönséghez egy méltó „nyughely" emelése ügyében, s gyűjtést kezdeményeztek. A nemzeti emlék emeltetését nem a kormány, hanem valamely testület, intézmény vagy a sajtó indítványozta, s a kezdeményezést a háttérben a kormány tagjai is támogatták. A szükséges összeg összegyűjtésével párhuzamosan pályázatot hirdettek, s az elfogadott pályaművet – a befolyt összeg arányában – egyszerűbb kivitelben megvalósították. A 19. században és a 20. század elején megvalósuló mauzóleumok nagy többségének az ősforrása Mauszolosz káriai perzsa helytartó és felesége, Artemiszia Halikarnasszoszban létesített, monumentális síremléke volt. A Plinius leírásában fennmaradt s az ókori világ hét csodája egyikének tartott síremlék egy magas, pódiumszerű alsó épületből állt, amelynek piramisszerű tetején, négyzetes alapon márvány győzelmi szekér helyezkedett el. Az alsó építményt a kentaurok és amazonok harcát bemutató fríz díszítette. A Kr. e. 351 körül elkészült építmény óta – bár korábbról is ismerünk hasonló emlé-
keket – mauzóleumnak nevezzük az épített, nagyszabású, történelmi vonatkozású vagy a rajtuk lévő szoborművek jelentősége miatt más síremlékek közül kiváló, egyben alkalomszerűen emlékműfunkciót betöltő sírokat. A mauzóleumépítés a rómaiak korában érte el a tetőpontját. Hadrianus síremléke Rómában egy szintén többszintes, középen kör alaprajzú sírépítmény volt, amelynek oldalát szobrokkal díszítették. Ehhez az alapformához nyúlt vissza az 1897-ben felavatott, New York-i Grant-mauzóleum tervezője is: kétemeletes, kocka alakú alépítményen dór oszlopállású körépítményt helyeztek el, amelyet piramisforma zárt le. A tervben az oszlopok előtt és az attikán gazdag figurális díszítés is szerepelt, ez utóbbit a szigorú, zárt forma érdekében később elhagyták. Az újkori mauzóleumok másik forrását az epigon császárok időszakában (337–378) Rómában népszerűvé váló halotti templomok jelentik, amelyek a korábbi monumentális alkotások (pl. Augustus 95 m átmérőjű tumulusa) magas formakultúrájú, elfinomodó hajtásai. A kör vagy kereszt alaprajzú elrendezés (Santa Constanza mauzóleuma
325–340 és Galla Piacidia mauzóleuma) az újkor hasonló építményeinek is kedvelt formája lesz. (Pl. a Nancyban található Chapelle Ronde, a Lotharingiai hercegek mauzóleuma vagy Potsdamban II. Frigyes mauzóleuma.)
A BATTHYÁNY-MAUZÓLEUM A magyar forradalmat leverő, 1867-ben magyar királlyá koronázott Ferenc József által korábban felségárulás vádjával kivégzett magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos méltó síremlékére a Pesti Napló indított gyűjtést 1869 végén. A nyilvános pályázatot – nem kis feltűnést keltve – az akkor 23 éves Schikedanz Albert nyerte, de elképzelését csak jelentős módosításokkal valósíthatta meg. A tervmódosítást részben az anyagi források szűkössége magyarázta, hiszen 1871-ben Horváth Mihály felhívása szerint még 15 ezer forint hiányzott a kivitelezéshez. Az építmény – melynek részletes leírását azért tartom fontosnak, mert a későbbiekben a tervnek csak a váza valósult meg – történeti előzményekre visszamenő, klasszikus stílust feleleRUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
47
venítő építészeti háttérből és historizáló, akadémikus plasztikából tevődik össze. „Szabad ég alatt, magasan, minden szemnek láthatólag emelkedik a nagy hazafi szoborszerű alakja. […] A szobrot tartó magas talapzat két oldalán két jelképes alak áll. Jobbról a bilincseket tördelő Szabadság, balról a Történet múzsája. […] E három alakból álló csoportozatot félkörben vonuló magas fal övedzi, melyen föliratok állanak, az 1848-ki törvényekre, a forradalom eseményeire s a emlék jelentőségére vonatkozólag. […] A körfal aljában pedig körül ülőhelyek vannak a nép számára. E félkörfal két vég-tetőpontján két görög áldozati-edény áll, a hazafi áldozatot s emléke tiszteletét jelképezve. Ez egész jelentőségteljes emlék egy széles és hatalmas tömör kerek alapzaton áll. Ennek belsejében van a sírbolt. Hogy ebbe juthassunk, két óriás alkatú oroszlán közt kell bemennünk, e jelképei közt az erőszak és hűségnek. Egyik halálra sebezve, a másik éber gonddal őrzi e nemzeti szentséget. Egy görög (dórmodorú) templomcsarnokba lépünk, mely alatt lépcső vezet be a boltozatba, hol gróf Batthyány Lajos ravatala s koporsója áll." A Schikedanz által tervezett jelképes alakok, a bilincseit tördelő Szabadság, a Történet múzsája, a sebzett oroszlán, a szfinxek és az áldozati edények az akadémikus szobrászat kelléktárából elővett sablonok, ám a nagyszabású szobrászi elképzelésből csak a két, őrt álló oroszlán maradt meg.
A DEÁK-MAUZÓLEUM A „haza bölcse", a két államot kormányszinten összebékítő Deák Ferenc 1876. január 28-án halt meg. Szinte kivételesnek mondható, hogy a temetés után igen rövid idővel, 1876 áprilisában már pályázatot hirdettek mauzóleumára. A beérkezett 42 pályamű közül az első díjat a Bécsben, Theophil Edward Hansen építésznél tanuló fiatal Gerster Kálmán nyerte el, aki mesterével már részt vett a bécsi Parlament tervezésében. A Deák-mauzóleum tervének korabeli ismertetése szerint a „síremlék két méter magas, huszonnégy méter széles és szintoly hosszú, terasz alakú alépítményen nyugszik, melyre mind a négy oldalról 12 lépcsőfokon juthatni fel. A lépcsőket fekvő oroszlánok, a terasz 4 sarkát pedig karcsú obeliszkek díszítik, melyek megfelelően emelik a síremlék körvonalainak gazdagságát." A kivitelezés során – feltehetően anyagi okok
miatt – a körülkerített, terasszerű építmény méretei csökkentek, s a síremlék előnyére elmaradtak a neoreneszánsz ihletésű emlékmű stílusától eltérő obeliszkek és kőoroszlánok, s nem került sor a „halott kiváló erényeit jelképező szoborművek" megalkotására sem. Az egyszerű, méretében, arányaiban harmonikus mauzóleum központos alaprajzú kockatest, amely minden oldalról egységes megjelenésű. A bejárat az épület tengelyében helyezkedik el. A
50
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
két kannelúrázott ión oszlop arányaiban a reneszánsz elveknek megfelelő timpanont tart, a képmezőben Deák Ferenc felirattal. Szépen tagozott az épület párkányzata, s impozáns a nyolcszögű dobra fektetett, az ablaknyílások mentén 2-2 dór pillérrel tagolt tambur s a ráfekvő, félgömb alakú kupola. A kupola alsó részén és a timpanonon akrotérion díszítés látható. Gerster a zsűri javaslatához alkalmazkodva tervezte monumentálisabbra a kupolát. A kupo-
la tetejére, egy félgömb-gömb elemre került az épületkülső egyetlen szobrászi dísze, a bronzangyal, „kezében az örök élet jelvényével (pálmaággal) és a polgári erény koszorújával". Az angyal sudár alakja, feltartott karja az egész épületnek könnyedséget kölcsönöz. A kifejezetten építészeti jellegű síremlék a kora keresztény kor sírkápolnáit idézte, halotti kultuszra csak az épület négy sarkára elhelyezett kandeláberek figyelmeztettek.
A mauzóleum belső tere mozaikokkal díszített, négyszög alakú csarnok három fülkével. A belsőt Székely Bertalan művészi kivitelű allegorikus falfestményei díszítik a csarnok falán végighúzódó ión oszloppillérek által tartott, félkör alakú keretekben. A mauzóleum közepén, a bejárat felé lábbal fordulva helyezkedett el Deák szarkofágon nyugvó alakja. A szürkemárványravatalon a carrarrai fehér márványból faragott alakot egészen a melléig lepel
borítja. Arcáról a leplet a ravatalon ülő szárnyas angyal a bal kezével elvonja, jobbjával pálmaágat borít a halottra. A ravatal lábánál bronzkoszorú hever: Erzsébet királynő koszorújának mása. A szobor szerves kapcsolatban áll az épület egészével, a reneszánsz sírok nyugalmát (Deák alakja) a barokk angyalok mozgalmasságával ötvözi (a szobor 1945 körül elpusztult). Stróbl Alajos a Vasárnapi Újság szerint négy évig dolgozott a márványem-
lék kifaragásán, így feltehetően ezt a megbízást kapta előbb, s csak Huszár Adolf halála után, 1885-ben bízták meg a félbemaradt Deák-szobor befejezésével. Ez alkalommal feltehetően először dolgozott együtt a Gerster–Stróbl építész–szobrász pár, a jövőben azonban még több pályázaton találkozhatunk kettőjük munkáival. Ám azt a teljesítményt, amelyet a Deák-mauzóleum tervezésében nyújtottak, egyik emlékművükön sem sikerült felülmúlniuk. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
51
