Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 2

Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 2. Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)

Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 2.

2012 augusztus 07. Flag

1

Értékelés kiválasztása Még Givenincs Magyar értékelve - USA titkos Give Magyar - USA titkos Give Magyar - USA titkos Mérték Give Magyar - USA titkos Give Magyar - USA titkos

tárgyalások tárgyalások tárgyalások tárgyalások tárgyalások

a a a a a

II. II. II. II. II.

VH-ban VH-ban VH-ban VH-ban VH-ban

2. 2. 2. 2. 2.

1/5 2/5 3/5 4/5 5/5

Charles Fenyvesi, a tekintélyes washingtoni író és újságíró mindig szívesen foglalkozott történelmi témákkal. Most, hogy az Egyesült Államokban kutathatóvá váltak második világháborús levéltári anyagok, mindent áttanulmányozott, amit a magyar-amerikai kapcsolatokról talált. A Heti Válaszban anno megjelent ötrészes sorozatot közöljük le hiánytalanul, amely a magyar történelem eddig legfeljebb sejtett, krimiszerűen izgalmas epizódját idézi fel.

Sürgető üzenetváltások 1. oldal (összes: 7)


Új dokumentumok az Egyesült Államok és Magyarország

kapcsolatáról a II. világháborúban (2.) A magyar kormány 1943 nyarának végén belátta, hogy titkos küldöttei nem tudják enyhülésre bírni a briteket. A britek ugyanis megvetették a magyarokat, amiért azok meg akarták tartani a németek segítségével szerzett területeiket, de inkább angol, mintsem orosz katonákat láttak volna szívesen hazájukban. Az amerikaiak meghajoltak a britek akarata előtt, a szovjetek pedig ragaszkodtak hozzá, hogy Magyarország nyomban, feltétel nélkül adja meg magát, s a tárgyalások csak azután kezdődhetnek. Megdöbbenve azon, hogy Olaszország kilépett a tengelyből, Kállay Miklós miniszterelnök politikát változtatott, és leszűkítette céljait. Horthy Miklós kormányzó hozzájárulásával megbízta a vezérkar főnökét, Szombathelyi Ferenc vezérezredest, hogy próbáljon katonai és hírszerzési megállapodásra jutni az Egyesült Államokkal. Szombathelyi utasította beosztottját, Kádár Gyula ezredest, a kémelhárítás főnökét, hogy keressen megbízható tiszteket a titkos tárgyalások folytatására a Hadszolgálati Irodával (OSS), amely Amerika hírszerző szervezete, a CIA elődje volt.

A magyar tisztek Isztambulban tárgyaltak az OSSszel

A mogorva Kádár a szófiai katonai attasét, a megnyerő Hatz Ottó ezredest választotta. 1943 szeptemberének derekán Hatz már Isztambulban tárgyalt az OSS-szel. Néhány napon belül megkötötte az alkut. Október 1-jén kapott egy rádiókészüléket - hogy folyamatos és közvetlen kapcsolatot tarthasson fenn az amerikaiakkal -, valamint kézhez kapta a hírszerzési együttműködésről szóló megállapodás tervezetét. Az OSS alapfeltételnek tekintette, hogy a magyarok őszintén és eltökélten, fenntartás és habozás nélkül működjenek együtt a szövetségesekkel azokon a területeken, melyek nem állnak a németek közvetlen fennhatósága és felügyelete alatt. Az üzenet lényege világos volt: minél több információt kap Magyarországtól az OSS, a magyarok annál kedvezőbb feltételekben részesülnek a háború utáni békeegyezményben. Fenntartás nélküli együttműködés A szövetségesek 1943 végén kétségtelen fölénybe kerültek. Miután az amerikaiak térdre kényszerítették Németország legfőbb szövetségesét, Olaszországot, és annyira megerősítették Tito kommunista földönfutókból álló gyülevész bandáit, hogy azok veszélyeztették a német uralmat Jugoszláviában, úgy gondolták, hogy Magyarország lesz a következő célpont, ahol áttörhetik a hitleri Festung Europa védelmi vonalát. Az amerikaiak nyílt és egyértelmű kérése az volt, hogy a magyar hadsereg azonnal kezdje meg az információk átadását, és mielőbb forduljon szembe Németországgal.

2. oldal (összes: 7)


Német motoros egységek a Halászbástyánál

Az 1943 szeptemberében kötött elvi megállapodást a többszöri tárgyalások ellenére sem sikerült valódi paktummá alakítani. Ahogy a titkos küldöttek ide-oda utazgattak, és a kódolt üzenetek a rádióadókon szaggatottan követték egymást, Magyarország politikai és katonai vezetői aggódni kezdtek, az isztambuli OSS pedig türelmetlenné vált. A két fél annyira ideges volt, hogy nem is ellenőrizte a nevek helyességét. Az amerikaiak a magyar vezérkar főnökének nevét következetesen Sambothaynak írták az angol kiejtésének megfelelően. (Néhány amerikai tanulmányban még 1990-ben is így szerepelt.) Sokkal érdekesebbek voltak a fedőnevek. Hatzot Jázminnak keresztelték el, társa, Lothar Kövess (vagy Luther) pedig a szintén egzotikus Jakarandafa nevet kapta. Nem mindenki járt ilyen jól. Az OSS román ügynökeinek olyan fedőnevei voltak, mint Tífusz vagy Kolera. Még azelőtt, hogy a megegyezés részleteit Szombathelyivel és Kállayval véglegesítették volna, a magyarok megkezdték az információk szolgáltatását, Jázmin és Jakarandafa pedig a "Somfa"-lánc részévé vált. Ugyanis Somfa fedőnéven működött az OSS közép-európai hálózatának prágai születésű társigazgatója. A valódi neve Alfred Schwarz volt, pszichológiát és filozófiát tanult Bécsben, mielőtt sikeres üzletember lett Isztambulban, ahol felfogadta az OSS. Október végén az amerikaiak szeptemberi kérésének eleget téve, a közvetlen és folyamatos kapcsolat fenntartására Hatzot Szófiából Ankarába küldték. November 22-én az isztambuli OSS felkérte Kövesst, hogy legyen a magyar vezérkar összekötő tisztje. Budapesti látogatásakor decemberben Kövess megkapta Szombathelyi hozzájárulását is. Somfa teljesen megbízható embernek írta le, akinek ráadásul jó kapcsolatai vannak a magyar vezérkari és kormánykörökben. Kövess biztosította az OSS-t, hogy a magyarok őszinteségéhez nem fér kétség. December 18-án Hatz és Kövess Isztambulban már a végső megállapodást tárgyalta. Központi utasításra vagy türelmetlenségtől hajtva, az amerikaiak egyértelműen kizárták a politikai okmány lehetőségét. Az új megállapodástervezet szerint az együttműködés pusztán katonai végrehajtók között történik mindkét fél katonai hatóságainak tudtával és jóváhagyásával. A jutalomról azonban nem feledkeztek meg. A szöveg ékesszólóan és a korábbi tervezeteknél világosabban kifejezésre juttatta, hogy az együttműködés kézzelfogható eredményeit úgy fogják tekinteni, mint Magyarország tudatos hozzájárulását az Egyesült Nemzetek győzelméhez. A megállapodásnak az amerikaiak számára kritikus része szintén cikornyásan kezdődött: addig, amíg Magyarország nyílt hadüzenettel nem ad bizonyságot arról, hogy kiválik a tengelyből, a tervezett együttműködés öt területre terjed ki. 1. Magyarország katonai erőforrásaira és módszereire vonatkozó adatok átadása, amelyek a kellő pillanatban felhasználhatók a náci Németország ellen. 2. Biztonságos leszállóhelyek előkészítésére a szövetséges légi alakulatok és utánpótlás számára. 3. Összehangolt hadműveletek megtervezésére. 4. Azonnali, fenntartás nélküli együttműködésre a német haditervek - főként a balkáni védelem általános hadrendjének - kiderítésében. 5. Kapcsolatteremtés elősegítésére a szövetségesek és az európai ellenállási mozgalmak központjai között azon diplomáciai és hírközlési előjogok és eszközök rendelkezésre bocsátásával, amelyek Magyarország birtokában vannak. Talán azért, hogy ne rémítsék meg a magyarokat ezzel a rendkívül kockázatos és többoldalú vállalkozással, a második mondatban leszögezték, hogy a hálózat kiépítésének a célszerűség és Magyarország Németország iránti látszathűsége szab határt. Az öt együttműködési terület felsorolása után mindkét fél felszólíttatott, hogy katonai és hírszerzési vezérkara haladéktalanul kezdje meg a közös műveletek tervezését. Két további bekezdés hangsúlyozta a biztonságos tárgyalások szükségességét, valamint azt, hogy ki kell nevezni egy magyar követet, aki megköti a kiegészítő megállapodásokat, és egy hírszerző tisztet, aki megtervezi a közös akciókat. Az amerikaiak javasolták, hogy mindkét küldött Törökországban állomásozzon. Az utolsó esély A magyar kormány számára a legelfogadhatatlanabb bekezdés az utolsó, vagyis a hatodik volt: az egyezmény, amely részletesen leírja az alapelveket és feltételeket, nem tekinthető politikai 3. oldal (összes: 7)

Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 2. Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) okmánynak, ezért semmiképpen és semmikor sem használható fel politikai igények vagy követelések igazolására. A szöveg megismételte az első bekezdést, aztán újból kijelentette, hogy a szövetség kézzelfogható eredményei kedvezően befolyásolhatják a békeegyezményt. Somfa elemzése szerint a magyarok el akarták hagyni ezt a bekezdést, és be szerettek volna toldani politikai és területi igényeikre vonatkozó biztosítékokat. Az engedmények visszautasítását az amerikaiak két dologgal magyarázták. 1. Sem az OSS, sem az Egyesült Nemzetek egyetlen tagja sem adhat efféle ígéreteket. 2. A tárgyalások célja nem üzleti alkukötés, hanem az, hogy Magyarország kapjon egy utolsó esélyt, hogy a szövetségesekkel való önkéntes együttműködésével, de hivatalos kapcsolatát Németországgal nem kockáztatva bebizonyítsa, morálisan elhatárolódik a tengelytől. Az amerikaiak azzal az ünnepélyes ígérettel zárták a dokumentumot, hogy a háború utáni békekonferencián a Magyarországgal foglalkozó bizottságnak átadják mindazokat a bizonyítékokat, amelyek Magyarország kézzelfogható részvételére vonatkoznak Európa és az Egyesült Államok megmentésében. Hatz 1943 decemberének végén terjesztette elő a tervezetet Szombathelyinek és Kállaynak, és úgy volt, hogy 1944. január 7-én konkrét ajánlatokkal visszatér Isztambulba. A magyar vezetők azonban megmakacsolták magukat. Az OSS január 7-én türelmetlen kódolt üzenetet küldött Kövessnek, melyben kizárta a javasolt egyezség bárminemű megváltoztatását, és arra figyelmeztetett, hogy ha nem jön létre a szerződés, az "önök előtt is ismert piaci feltételek miatt nem tudjuk elfogadni és teljes áron értékesíteni szállítmányaikat a most kezdődő idényben". Öt nappal később egy kurta OSStávirat azonnali választ kért, mielőtt "elveszne az elővételi jog". A magyarok január 13-ai válaszukban kérték az "elővételi jog meghosszabbítását", azzal a magyarázattal, hogy a "verseny váratlan alakulása lehetetlenné teszi az azonnali szerződéskötést". Arra kérték az amerikaiakat, várjanak január 16-ig, a személyes megbeszélésig. Kövess ezen a napon Isztambulban elmagyarázta az OSS-nek, hogy a magyar diplomaták Svájcban és Svédországban a politikai biztosítékokat illetően több megértésre találtak, mint Isztambulban. Más szóval a magyar külügyminisztérium jobb alkut kötött, mint a vezérkar. A magyar kormány közölte, hogy csak akkor fogadhatja el a legújabb tervezetben szereplő feltételeket, ha az amerikaiak szövetséges meghatalmazottakat küldenek Budapestre, és azok olyan megállapodást kötnek, melynek határozott biztosítékai eloszlatják az orosz szándékok miatti magyar aggodalmakat. A további tárgyalások a Borókafenyő-Somfa páros (a két közép-európai OSS-igazgató) és a JázminJakarandafa páros (Hatz-Kövess) között az OSS összegzése szerint odáig vezettek, hogy a magyar csoport január 30-án már mindenfajta politikai garanciát visszautasított. A tervezet első bekezdésében az OSS név nélkül olyan amerikai csoportként szerepelt, melynek az a feladata, hogy felforgató tevékenységet folytasson a Balkán országaiban, és kizárólag aszerint válasszon az ellenálló csoportok és leendő kormányok közül, hogy melyik hajlandó együttműködni, figyelmen kívül hagyva ideológiai nézeteiket, politikai programjukat. Az OSS globális politikájának megfelelően ígéretet tett, hogy a belpolitikai vitákba nem szól bele. A körülmények szorításában Az új tervezet négy pontból álló együttműködési programra tett javaslatot. Az OSS számára az első volt a legfontosabb: a katonai, politikai és gazdasági információk átadásához szükséges eszközök megteremtése. A második felvázolta a hadműveletek összehangolását váratlan események bekövetkeztekor. A harmadik felhívta a figyelmet, hogy német megszállás esetére meg kell tervezni az ellenállást, akár a felperzselt föld taktikáját is alkalmazva az amerikai fél esetleges segítségével. A negyedik, egyben utolsó pont azt sürgette, hogy akár hozzáértő tisztek cseréjével biztosítsák a hírközlés és a közvetlen kapcsolatfenntartás eszközeit. A következő bekezdés az amerikai-magyar kapcsolatot szövetségnek nevezte. A kívánt együttműködést a szövetségesekéhez hasonlította, melyet jelen esetben csupán a mostoha körülmények korlátoznak. Majd a tervezet még egyszer kereken kimondta, amit a magyarok nem szívesen hallottak: az OSSnek se felhatalmazása, se indíttatása nincs, hogy politikai ügyekről tárgyaljon. Egyetlen célja az, hogy kidolgozza az együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás alapját az ellenség legyőzésére és a háború befejezésére. Az utolsó előtti bekezdés a német és a szovjet megszállás eshetőségével foglalkozott. Az amerikaiak elvárták, hogy a magyarok a végsőkig ellenálljanak, aztán kijelentették, hogy Oroszország a szövetségesük, az Egyesült Nemzetek tagja, és mint ilyen, semmiféle kormányzást nem fog a meghódított területekre erőltetni. Az utolsó bekezdés arra figyelmeztetett, ha a magyar csoport együtt kíván működni, az egyéb sürgős tervek miatt azonnali válaszra van szükség. 4. oldal (összes: 7)

Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 2. Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Február 2-án Hatz olyan javaslattal repült Budapestre, amely alig tett ki egy gépelt oldalt. A magyar kormány február 8-án válaszolt, kérve, hogy küldjenek Budapestre egy tökéletesen informált tisztet és egy politikust a legmagasabb rangú vezetők írásos meghatalmazásával. Másnap az OSS visszautasította a kérelmet, és három napot adott az ismert javaslatok feltétel nélküli elfogadására vagy elutasítására. A rövid távirat többi része még keményebb hangnemet ütött meg, amit a távirati stílus csak tetézett: a tisztet politikus nélkül csak a javaslatok kötelező érvényű elfogadása után küldjük. Politikai ígéretek kizárva. A jelenlegi vagy a jövőbeni együttműködés lesz Magyarország egyedüli hozzájárulása a szövetségesek sikeréhez. A távirat személyes üzenetet is tartalmazott. Ez az ócska diplomáciai trükk tette lehetővé, hogy a kegyetlen üzenetért a kormánynak ne kelljen felelősséget vállalnia. Az üzenetben az állt, hogy a visszautasítás a tárgyalások berekesztését és valószínűleg fegyveres támadásokat von maga után. Az isztambuli OSS valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy a magyarok - akik politikai követeléseik miatt nem tudtak megegyezni a britekkel - a megkötésre váró egyezmény segítségével most ugyanezeket a politikai célokat próbálják elfogadtatni az Egyesült Államokkal. A magyarok nem vettek tudomást a határidőről. Másnap, február 13-án az összekötő tiszt, Kövess adott magyarázatot. Azt állította, hogy a magyar értékelés szerint nyugtalanító összefüggés van az amerikaiak szigorú feltételei és az orosz rádióban ekkortájt elhangzott, Magyarországnak szóló fenyegetés között. A magyarok biztosítékot kérnek arra, hogy ha elfogadják az amerikaiak javaslatát, Oroszország (és Anglia) Magyarországot valódi szövetségesnek fogja tartani, és ennek megfelelően változtat magatartásán, lépésein. Az amerikaiak másnap azt üzenték, hogy amíg Magyarország az Egyesült Nemzetek ellensége, fegyveres támadás ellen egyetlen tagállamtól sem kaphat biztosítékot. A kurta válasz megismételte a hat hónappal korábbi brit visszautasítást. Végül a magyar kormány február 14-én kijelentette, hogy a komoly nézeteltérések miatt, mielőtt továbblépne, közvetlen megbeszéléseket szeretne folytatni egy olyan amerikai befolyásos személyiséggel, aki jól ismeri Magyarország helyzetét. Mint például a legutóbbi budapesti katonai attasé volt a háború előtt. Az üzenetben azt kérték, hogy a vezérkar legalább egy részletes nyilatkozatot küldjön. A magyarok figyelmeztették az OSS-t, hogy ha a szövetségesek bombázzák az országot, az emberek a németek pártjára állnak. Az OSS a február 14-ei magyar üzenetet a javaslatok visszautasításaként és a tárgyalások egyértelmű berekesztéseként értelmezte. Mindazonáltal február 22-én Hatz Isztambulba vitte Magyarország elvi elfogadó nyilatkozatát, a magyar szempontokat tartalmazó memorandummal együtt. Arról is tájékoztatta azOSS-t, hogy a magyar hadsereg már minden előkészületet megtett, hogy fogadhassa az ejtőernyővel érkező amerikai meghatalmazottat. A nézeteltérések elsimítása után, jegyzi meg az OSS-beszámoló, azonnal meg kellett kezdeni a gyakorlati együttműködést. A magyarok ellátták az amerikaiakat a kért információkkal: leszállóhelyek és jelzések pontos rajzai; a teljes magyar hadrend; a keleti fronton állomásozó magyar egységek adatai; az Abwehr felépítése és tagjai; részletes magyar kiviteli statisztika 1943 végétől, melyben szerepelnek a fegyver- és élelmiszergyártáshoz szükséges termékek; a háborús szempontból fontos növények teljes listája a Németországba szállított pontos mennyiségekkel, valamint a tényleges termelés és a lehető legnagyobb termelési teljesítmény arányával. Budapest azon nyomban két dokumentumot küldött: az egyik az orosz fronton levő magyar egységekről adott tájékoztatást, a másik pedig ígéretet tett arra, hogy a magyar légvédelem nem fogja zavarni az oroszok légi tevékenységét.

1944. március 19-én a német megszálló csapatok megérkeznek Budapestre

Március 16-án Kövess aggodalmas üzenetet küldött az isztambuli OSS-nek: "Megdöbbenve vettem 5. oldal (összes: 7)

Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 2. Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) tudomásul, hogy cégük máshonnan küldött képviselőket, ami munkámnak sok kárt okozott." A szöveg arra utalt, hogy Dél-Magyarországon ejtőernyővel leszállt három tiszt, akiket nem az isztambuli, hanem a svájci OSS küldött a magyar vezetőkhöz, miután a magyar külügyminisztérium képviselőivel sikeres tárgyalásokat folytatott. A három megbízottat Kádár egyik tanácsadója, Kern Károly őrnagy kíséretében Budapesten biztonságos helyre vitték. "Somfa" április 4-ei jelentése szerint a svájci OSS nem adott kielégítő magyarázatot arra a félreértésre, amely megzavarta az isztambuli OSS-szel kapcsolatban álló magyar tiszteket, és kételyeket ébresztett bennük a tárgyalások hivatalosságát illetően. De már nem volt idő a tisztázásra, mert Németország 1944. március 19-én, hajnalban megszállta Magyarországot, s a németek a több száz náciellenes magyarral együtt a három amerikai küldöttet is elfogták. Kállaynak sikerült kijátszania a Gestapót, és menedéket talált a török nagykövetségen. Bár az OSS-ügynökök eleinte azt hitték, hogy az isztambuli OSS továbbra is fenntarthatja a magyar vezérkarral a kapcsolatot, az összeesküvés lelepleződött, s a németek elkobozták a rádióadójukat. Szombathelyit és Kádárt áprilisban letartóztatták. Trillium (György András) jelentése szerint Kádárt, miután helyettese elárulta, arra kényszerítették, táviratozzon az éppen Szófiában tartózkodó Jázminnak (Hatz), hogy nyugodtan hazatérhet. Hatz hallgatott rá, s a Gestapo őt és Jakarandafát (Kövess) is letartóztatta. A január 30-ai amerikai javaslat elfogadásával együtt a magyarok előterjesztettek az OSS-nek egy 1500 szavas memorandumot. Ez az első világháború igazságtalan békeszerződéseinek taglalásával kezdődött, majd leszögezte, hogy Magyarország minimális katonai segítséget nyújtott az Oroszországgal háborúzó Németországnak, gazdasági támogatása pedig jóval kisebb, mint Svédországé és Svájcé. A memorandum ellenzett bármiféle elhamarkodott lépést - mint például a magyar vasútak használatának megtagadása -, ami német megszállást vonhat maga után, mert ez katasztrofális lenne, főként a Magyarországon élő náciellenes és zsidó emberekre nézve, ezenkívül komoly veszteséget okozna a szövetségeseknek, a németek ugyanis teljesen kimerítenék az ország katonai és ipari erőforrásait. A budapesti elemző figyelmeztette az OSS-t, hogy óriási hiba lenne olyasmit követelni Magyarországtól, ami azonnali megszállásához vezethet, ahogy az olaszországi rosszul előkészített akció nemcsak a szövetségesek ügyének okozott kárt, hanem az olasz népnek is. Az isztambuli OSS-nél a józan magyar elemzés - egyúttal rémisztő jóslat - terméketlen talajra hullott. Az amerikai tisztek szemében - akiknek az ellenséges táborból országokat kellett átcsalogatniuk Magyarország washingtoni nagyfőnökük kedvence volt, pedig igencsak elenyésző szerepet játszott a világháborúban, melyet minél hamarabb meg kellett nyerni. A túlságosan óvatos magyaroknak még egy utolsó lökésre lett volna szükségük. Csak egy kicsivel kellett volna többet tenniük, mint amiről úgy gondolták, hogy Berlin elnézi nekik. (Folytatjuk) Charles Fenyvesi (Tornai Szabolcs fordítása)

hetivalasz.hu

Tweet



(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});

Ajánló


Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 2

Recommend Documents