Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 1

Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 1. Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)

Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 1.

2012 augusztus 06. Flag

1

Értékelés kiválasztása Még Givenincs Magyar értékelve - USA titkos Give Magyar - USA titkos Give Magyar - USA titkos Mérték Give Magyar - USA titkos Give Magyar - USA titkos

tárgyalások tárgyalások tárgyalások tárgyalások tárgyalások

a a a a a

II. II. II. II. II.

VH-ban VH-ban VH-ban VH-ban VH-ban

1. 1. 1. 1. 1.

1/5 2/5 3/5 4/5 5/5

Charles Fenyvesi, a tekintélyes washingtoni író és újságíró mindig szívesen foglalkozott történelmi témákkal. Most, hogy az Egyesült Államokban kutathatóvá váltak második világháborús levéltári anyagok, mindent áttanulmányozott, amit a magyar-amerikai kapcsolatokról talált. A Heti Válaszban anno megjelent ötrészes sorozatot közöljük le hiánytalanul, amely a magyar történelem eddig legfeljebb sejtett, krimiszerűen izgalmas epizódját idézi fel.

Hivatalos ellenfelek, titkos szövetségesek 1. oldal (összes: 6)


Új dokumentumok az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatáról a II. világháborúban 1.rész

Az amerikai fennhatóság alatt álló algíri rádióállomás, az Egyesült Nemzetek Észak-afrikai Rádiója 1943. október 13-án, éjjel 11 óra 33 perckor üzenetet sugárzott egy Trillium nevű személynek. A mondatot kétszer egymás után adták le franciául : "Sincérité avant tout", ami annyit tesz: "Mindenekelőtt őszinteség". A szöveget háromszor ismételték, ötpercenként. Másnap este tíz órakor a Magyar Rádió a mit sem sejtő hallgatók számára nyilván jelentéktelennek tűnő közleményt sugárzott. Tízpercenként megismételték a hírt, először németül, aztán angolul, végül franciául: "Török sajtóbeszámolók szerint az izmiri vásár rendkívül sikeresnek bizonyult Magyarország számára. A magyar-török kereskedelmi kapcsolatok remélhetőleg egyre szorosabbá válnak a jövőben." A két híradás gondosan legépelt szövege abban a vaskos dossziéban található, melyet a CIA nemrég tett hozzáférhetővé a kutatók számára. A dosszié egyéb irataiból kiderül, hogy az Algírból küldött üzenet egyeztetett szövege arra szolgált, hogy biztosítsa Magyarország katonai és politikai vezetőit, hogy az Egyesült Államok kormánya támogatja az együttműködési tervet, melyet néhány nappal korábban tárgyaltak meg a két, hivatalosan hadban álló állam képviselői a semleges Isztambulban. A budapesti híradás szövege pedig azt igazolta, hogy amikor a titkos magyar megbízott az isztambuli tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy Magyarország fenntartás és habozás nélkül kész együttműködni a szövetségesekkel és megosztani hírszerzési információit, akkor a magyar kormány nevében beszélt. Elvi megállapodás A két híradást, az együttműködési megállapodást és az elkövetkező hónapokban a magyar hírszerzés adatszolgáltatását azok az iratok tartalmazzák, melyeket nemrég tettek hozzáférhetővé kutatók számára az Amerikai Nemzeti Archívumban (NARA), a marylandi College Parkban. Az iratokból az is kiderül, hogy a magyarok diplomáciai postazsákban csempésztek be olyan rádióadókat, amelyekkel közvetlen kapcsolatba léphettek az amerikai hírszerző szolgálattal, a Hadszolgálati Irodával (OSS), és juttattak ki Isztambulba olyan titkos adatokat, melyeket az OSS kért. Az éter hullámain történt üzenetváltás helyettesítette azt a békebeli eljárást, amelynek során a kormányképviselők aláírásukkal hitelesítik a szükséges okmányokat. Így a két híradás volt a kezdete az OSS és Magyarország vezetői közti titkos szövetkezésnek. Az érdekek egybeestek: Franklin Roosevelt elnök és vezérkari főnökei az OSS-t azzal bízták meg, hogy szítson antináci ellenállást, a magyar vezetők pedig ki akartak lépni a német kényszerszövetségből. Az első amerikai-magyar elvi megállapodás baráti hangulatban és hamar született meg. Ezzel ellentétben a megállapodást megelőző tárgyalások a magyar és angol megbízottak között rendre eredménytelennek és gyakran kínosnak bizonyultak. Mivel a szövetséges országok közül a magyarok Angliát érezték a legközelebb magukhoz, az angol kormány volt az első, amellyel már 1942 nyarán megkezdték a titkos békepuhatolódzásokat. Valószínűleg Gellért Andor volt az első magyar, aki megkísérelte megtörni a brit közönyt, ugyanis ilyen céllal nevezték ki Stockholmba sajtóattasénak. A megnyerő és gyors észjárású Gellért, aki szívből gyűlölte a nácikat, Németországból éveken át küldte jelentéseit a magyar hírszerzésnek. Újságíró lévén, inkább aktivista volt, mint diplomata. 1944-ben, 37 éves korában csatlakozott az OSS-hez, és miután annak olaszországi központjában kiképezték, mint kulcsembert beosztották az OSS egyik csapatába, amelynek egy magyarországi bázist kellett létrehoznia. Stockholmban, Lisszabonban, Madridban, Bernben, Isztambulban és Ankarában a brit nagykövetek visszautasították a találkozást a magyar békeküldöttekkel. A hivatalos megvetés további jele volt, hogy az alacsonyabb rangú brit tisztségviselők - főként hírszerzők -, akikkel a magyaroknak sikerült beszélni, merevek és kimértek voltak, és felhánytorgatták, hogy a magyar hadsereg a háború elején jugoszláv és csehszlovák területeket foglalt el. Továbbá a britek ragaszkodtak ahhoz, hogy a tárgyalások minden pontját tisztázzák fő szövetségeseikkel, főleg a szovjetekkel, akik folyton árulástól tartottak, és azt állították, hogy az angolszász kormányok nem mindig tájékoztatják őket az ellenséggel folytatott tárgyalásokról. A brit diplomaták mindent megtettek, hogy a szovjet gyanakvást eloszlassák. A magyarok pedig csak feszengtek, akár a kormány küldte őket, akár az ellenzék, vagy a maguk nevében beszéltek, mint ahogy a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert és a nagy tiszteletnek örvendő jogtudós, Váli Ferenc is. Minden magyar küldött reménykedett abban, hogy sikerül elérnie, a brit haderő még azelőtt érkezzen meg Magyarországra, hogy a Vörös Hadsereg behatolna a Kárpátokba. A brit megbízottak, mit sem törődve a Sztálin hadseregétől és a szovjet 2. oldal (összes: 6)

Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 1. Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) módszerektől való magyar félelmekkel, ragaszkodtak a fennkölt birodalmi elvhez: amíg Magyarország a szövetséges hatalmak bármelyike ellen hadat visel, addig sem rokonszenvre, sem irgalomra nem számíthat. Mindazonáltal 1943. szeptember 9-én Sterndale Bennett, az ankarai brit nagykövetség főmunkatársa közölte Veress Lászlóval, a magyar külügyminisztérium megbízottjával: Anglia elvárja a magyar kormánytól, hogy a kellő pillanatban feltétel nélkül adja meg magát. Veress bólintott, és nyomban hazatért, bőröndjében őfelsége ajándékával, egy rádióadóval, amely lehetővé tette, hogy a külügyminisztérium kapcsolatban maradjon a britekkel Isztambulban. (Veress az 1944. május 19-i német megszállás után elmenekült Magyarországról, és Olaszországban csatlakozott az OSS-hez.) Olasz leckék Az OSS-szel folytatott egész napos isztambuli tárgyalások során 1943 szeptemberében a magyar megbízottak nem titkolták, hogy az olaszországi leckékből okulva keresik a módját, miként csatlakozzanak a szövetségesekhez. A szövetséges haderők július 10-én törtek be Szicíliába, a katonai puccs július 25-én buktatta meg Mussolinit, és a szövetségesek szeptember 9-én már partra is szálltak az olasz csizmán. Bár a magyar vezetők között nem volt teljes az egyetértés, hogy mi a tanulság, lelkesek is voltak, és féltek is a sodró eseményektől. Az OSS ügynöke, Iris szerint a magyar kabinet tagjai, mivel biztosak voltak abban, hogy a szövetségesek hamarosan elfoglalják ÉszakOlaszország valamennyi repülőterét, egész éjjel arról vitatkoztak, hogy bejelentsék-e: Magyarország kilép a háborúból. A németek azonban, Mussolini eltökélt híveinek segítségével, jóval véresebb csatatérré változtatták Olaszországot, mint Winston Churchill miniszterelnök gondolta. Iris, akinek a valódi neve Frantisek Laufer volt, Szlovákiában és Magyarországon az OSS-nek dolgozott, de kapcsolatban állt a német hírszerzés néhány tagjával is. Egyik elemzésében amellett érvelt, hogy a németek határozott katonai lépései Olaszországban megoldották Magyarország problémáit. Beszámolt arról, hogy a magyar vezetők, akik korábban a háborúból való azonnali kilépés mellett érveltek, megváltoztatták álláspontjukat, mert hatott rájuk a náci propagandafőnök, Goebbels október 4-i beszéde, melyben azzal fenyegetőzött, hogy a tétovázó szövetségesek ellen azonnali megtorló intézkedéseket tesznek. Egy másik OSS-értékelés arra világított rá, hogy Magyarország lakosságának több mint a fele egyre jobban kételkedik a német győzelemben, gyűlöli a Wehrmachtot, amiért ágyútölteléknek használja a magyar katonákat az orosz fronton, és szakítani akar Berlinnel. A bátor döntést, hogy túl kell lépni az angoloknál való puhatolódzáson, és katonai, egyúttal hírszerzési szövetségre kell lépni az Egyesült Államokkal, Magyarország vezérkari főnöke, Szombathelyi Ferenc vezérezredes kezdeményezte, akit náciellenes körökben úgy ismertek, mint művelt, éles elméjű katonát és nagy hazafit, aki számos tiszttársával szemben úgy vélte, hogy a náci Németország megfosztja Magyarországot függetlenségétől. Horthy Miklós kormányzó és Kállay Miklós miniszterelnök parancsára cselekedett, titkon mind a ketten gyűlölték a nácikat. Annak eldöntésében, hogy kik legyenek azok az összekötő tisztek, akik az amerikaiakkal tárgyalnak, az impulzív Szombathelyi a rendkívül elővigyázatos Kádár Gyula ezredesre támaszkodott, akit annak ellenére állított a hírszerző szolgálat élére, hogy nem voltak ilyen irányú tapasztalatai. Kádár is tartott attól, hogy Németország le akarja rohanni Magyarországot. A titkos megbízott Hatz Ottó ezredes, a szófiai katonai attasé lett, a jóképű, energikus és kitűnő humorérzékű egykori vívóbajnok, aki könnyen szerzett barátokat. Hatz elutazott az izmiri vásárra, s ott találkozott néhány amerikai tisztségviselővel. Ők szerveztek meg egy isztambuli találkát szeptember közepén. Hatz éppen az isztambuli Pera hídon gyönyörködött a kilátásban, amikor megállt mellette egy autó. A hátsó ülésén régi barátja, György András ült, és arra kérte, szálljon be. A kocsi egy OSS által fenntartott villához hajtott, ahol György bemutatta Hatzot mint Szombathelyi megbízottját egy csoport amerikai tisztnek. Hatz elmondta az amerikaiaknak, hogy Szombathelyi szeretne együttműködni a szövetséges hatalmakkal. Az amerikaiak figyelmeztették, hogy csak hírszerzési és katonai ügyekben dönthetnek, politikai kérdésekben nem. Ezután részletes megbeszélés következett. Hatz október 4-én megkapta a mindkét fél számára elfogadható megállapodás tervezetét. A szöveg, amely a laikus számára nehezen érthető jogi nyelven íródott, azzal az utalással kezdődik, hogy Magyarország nem hivatalos úton többször is kezdeményezte a tárgyalást a szövetségesekkel, de a tárgyalások kudarcba fulladtak, és a magyar fél semmiféle politikai ígéretet nem kapott. A magyar hírszerző szolgálat jelenlegi megbízottja azonban - folytatódik a szöveg - Isztambulba utazott, hogy "előkészítsen egy közeli kapcsolatot", s hajlandó volt katonai információkkal szolgálni. 3. oldal (összes: 6)

Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 1. Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Miután a megbízott kijelentette, hogy a magyar kormány kész együttműködni a szövetségesekkel, és tisztázódott, hogy a tárgyalást Szombathelyi kezdeményezte, az amerikai megbízott átnyújtott egy vázlatos tervezetet a magyar szóvivőnek, és arra kérte, juttassa el a magyar vezérkar főnökének. A bevezetés után azok a feltételek következnek, amelyeknek a teljesítése esetén - azután, hogy az amerikai fél megbizonyosodott a magyar kezdeményezés őszinteségéről - megkezdődhet az együttműködési program. Az első bekezdésben az OSS a legfelsőbb magyar katonai vezetés erőfeszítéseit a szövetségesekkel való kapcsolat felvételére annak bizonyítékaként értékeli, hogy a magyar katonai vezetés eltökélten és őszintén, fenntartás és habozás nélkül kész együttműködni a szövetségesekkel mindazon területeken, melyek nem állnak a németek közvetlen fennhatósága és felügyelete alatt. Az éter hullámain "Eltökélten és őszintén", "fenntartás és habozás nélkül": ezek a kemény kifejezések az amerikaiak harcias szellemét tükrözik, mellyel végül meg is nyerték a háborút. A maguk számára igen előnyös alkukötés során tisztázták, hogy a magyar partner az együttműködést nem teheti a leendő területi, politikai vagy más engedmények függvényévé, mivel egyetlen szövetséges katonai vagy politikai szerv sem tehet ígéreteket. Bár nem ígértek semmit, az amerikaiak nem akarták elsorvasztani a magyar reményeket. Az első bekezdést záró tekervényes mondatban ünnepélyesen elismerték, hogy a tevékeny magyar együttműködés a szövetségesekkel a katonai és politikai hírszerzés terén hozzájárul az Egyesült Nemzetek ügyének sikeréhez, és a szövetségesek iránti magyar rokonszenv egyetlen megfelelő kifejeződésének tekintendő mindaddig, amíg Magyarország képes lesz kinyilvánítani elkötelezettségét. A második bekezdés arra világított rá, hogy az elsőben summázott megállapodás értelmében a magyar megbízott egy rádióadót kap a szükséges kódokkal együtt, hogy folyamatos és közvetlen kapcsolatot tarthasson fenn az amerikai féllel. A harmadik bekezdés leszögezi, hogy a szófiai magyar katonai attasé és amerikai kollégája formális találkozót ad majd egymásnak, igazolva a megbízottak hivatalos támogatottságát. (Erre a találkozóra szeptember 29-én került sor.) A negyedik és egyben utolsó bekezdés meghatározza az éter hullámain történő üzenetváltás szabályait, és tartalmazza a korábban egyeztetett szövegeket, időpontokat. (Az amerikai üzenet dátuma, október 13. történetesen arra a napra esett, amikor az új olasz miniszterelnök, Pietro Badoglio hadat üzent Németországnak.) Ezzel meggyőzően bizonyították, hogy az amerikai megbízottak által megteremtett kapcsolatról az illetékes amerikai hatóságok tudnak és jóvá is hagyták. Hatz 1943. október 5-én Szófiába repült, majd onnan Budapestre. Október 8-án jelentést tett Szombathelyinek, aztán újabb tárgyalások következtek. Az együttműködésnek még az 1944. március 19-i német megszállás sem vetett véget. Az Egyesült Államok nem kötött hasonló megállapodást Németország másik két kényszerszövetségesével, Romániával és Bulgáriával. A tervek szerint az amerikai-magyar szövetséget a későbbiekben nyilvánosságra kellett volna hozni, miután az amerikaiak, lehetőleg magyar katonai támogatással, leszálltak volna Budapesten. Barát vagy áruló? A magyar vezetők tojástáncot jártak. A Gestapo fekete egyenruhás tisztjei ott nyüzsögtek az utcákon, a hivatalokban, Budapest társasági életében. Ügynökeik ellepték Magyarországot, ráadásul a magyar szélsőjobb felesküdött a náci ügyre. Mind a szövetségesek, mind a nácizmus hívei tudták, ki melyik oldalon áll, vagy legalábbis egy kacsintás vagy apró jel alapján meg tudták mondani, ugyanúgy, ahogy tudták azt is, ki zsidó, és ki nem. Bíztak a barátaikban, és gyűlölték ellenségeiket. Ragaszkodtak a becsület és kötelesség fennkölt eszméihez, vagy legalábbis úgy tettek, mintha ragaszkodnának. A kisebbség számára a lovagiasság évszázados szabályai érvénytelenítették az életben maradás ösztönét is. Ez az erkölcsi vigaszt nyújtó világ azonban kártyavárként omlott össze, amikor az elképzelhetetlen bekövetkezett: a jó barátról kiderült, hogy kettős ügynök, aki két gazdának szolgál, vagy egyszerűen aljas áruló. A náci parancsokat megszegők életükkel játszottak. 1943-ban a német külügyminisztérium magas rangú vezetői bizalmasan közölték legodaadóbb hívükkel, Hiroshi Oshima báróval, a japán nagykövettel, hogy a Führer bármelyik pillanatban elvesztheti a türelmét, és nyugdíjaztatja a vén bolond Horthyt. A románoktól eltérően, akik keményen harcolnak, a magyarok nem teljesítik kötelességüket az orosz fronton - tudta meg a japán nagykövet Berlinben. Románia diktátora, Ion 4. oldal (összes: 6)

Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 1. Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Antonescu marsall megbízható, Horthy viszont nem. Oshima leírása szerint az őt eligazító német külügyminisztériumi szakértők amiatt dühöngtek, hogy a magyar vezetők halogatják a Hitlernek tett ígéretük beváltását, és nem kezdik el a zsidók deportálását német munkatáborokba. A németek még azt is mondták, hogy az alávaló magyarok - akiknek a napjai egyébként is meg vannak számlálva legalávalóbbja Kállay, aki az angolszász hatalmak és a zsidók fizetett ügynöke, és mint árulót likvidálni kell. Az amerikaiak lehallgatták és megfejtették Oshima Tokióba küldött jelentéseit. A tizenegy legmagasabb rangú vezető között, akik elolvasták a szövegeket, melyek a háború legjobban őrzött titkai közé tartoztak, ott volt Roosevelt elnök és William Donovan, az OSS igazgatója, akik így is megbizonyosodhattak, hogy Horthy és Kállay nem játszanak össze Németországgal. Mindenekelőtt őszinteség Az Amerikai Nemzeti Levéltárban őrzött, immár hozzáférhetővé vált iratok profetikus jelentést tulajdonítanak annak az üzenetnek, mely az Észak-afrikai Rádióban 1943. október 13-án összesen hatszor is elhangzott franciául. Szövege csupán ennyi: "Sincérité avant tout", ami annyit tesz: mindenekelőtt őszinteség. A rádióállomásnak adott utasítások értelmében a bemondónak hangsúlyoznia kellett a tout szót, ráadásul férfinak kellett lennie, aminek ugyancsak meglehetett a maga jelentősége. Az üzenetet Trilliumnak szánták, ez volt ugyanis annak a fontos magyar ügynöknek a fedőneve, akit hírszerző szolgálata azzal bízott meg, hogy jelentéseket küldjön és időnként szállítson az OSS isztambuli bázisára. Lehet, hogy a szöveg rejtjelezett volt, de ugyanilyen valószínű, hogy szó szerint kellett érteni, vagyis arra emlékeztette Trilliumot és magyar kollégáit, főnökeit, hogy az amerikaiak az őszinteséget tekintik a leendő együttműködés legfőbb feltételének. Persze az is elképzelhető, hogy a világ kettős ügynökeinek és a megtévesztések háborús fővárosában, Isztambulban az OSS-üzenetnek volt egy rejtett és egy szó szerinti értelme egyaránt. Trillium valódi neve György András volt, ő ült annak a gépkocsinak a hátsó ülésén, amely elvitte Hatzot az első találkozójára az OSS-szel. György magyar állampolgár volt, több nyelven beszélt, jól ismerte Közép-Európát és a Közép-Keletet. Sokféle üzletben részt vett. Az, hogy különféle feladatai voltak, rávilágított a közép-európai ügynökök előnyeire és hátrányaira. György fedőszerve egy export-import vállalat volt, amely feketepiacon is üzletelt perzsaszőnyegekkel, gyémántokkal és valutával. (A kairói OSS biztosra vette, hogy a magyar hírszerzés szoros kapcsolatban áll a vállalattal, esetleg finanszírozza is.) György sűrűn ingázott Budapest és Isztambul között. Könnyen átjutott a határokon, pedig akkoriban ez még a diplomatáknak is nehezen ment. A kairói OSS igazgatója 1944. január 17-én azt üzente az isztambuli OSS vezetőjének, hogy vigyázzon, mert György nemcsak a magyar hírszerzésnek dolgozik, hanem a németnek is. Míg az OSS kémelhárító osztálya azt állította, hogy György némelyik jelentése olyan hamis információkat tartalmaz, melyeket a németek hintettek el, a főnöke az isztambuli OSS-ben úgy védte meg, mint megalkuvást nem ismerő ellenállót. György mindenesetre szorgalmasan dolgozott, hogy az amerikaimagyar kapcsolat szövetséggé váljon. De kapcsolatai a Gestapóval és az Abwehrrel - noha céljuk nagy valószínűséggel az volt, hogy ne keltsen gyanút a németekben - végül kompromittálták az OSS szemében. A mai napig kérdés, hogy György segítette vagy akadályozta a náciellenes ügyet, és hogy talpraesett és bátor volt, vagy kapzsi és áruló. Vagy elszánt hazárdjátékos. Esetleg mind a három. Hasonló a helyzet Hatzcal is, akit az amerikaiak először magukhoz öleltek, később azonban arra gyanakodtak, hogy hármas, sőt négyes ügynök, mivel a végén a szovjeteknek is dolgozott. De semmiféle gyanú nem kérdőjelezte meg Szombathelyi, Kádár, Kállay és Horthy elkötelezettségét. A legtöbb információ, amit a magyarok az OSS-nek küldtek, pontos és fontos volt. Bár nem állított fel katonai egységeket a függetlenség védelmében, és 1944. március 19-én tehetetlennek bizonyult, a németekkel szembeni hivatalos magyar ellenállás őszinte volt. Mindenekelőtt őszinte. (Folytatjuk) Charles Fenyvesi (Fordította: Tornai Szabolcs) hetivalasz.hu

5. oldal (összes: 6)


Tweet

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});

Ajánló

6. oldal (összes: 6)

Magyar - USA titkos tárgyalások a II. VH-ban 1

Recommend Documents