MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
66.
KERESZTES LÁSZLÓ
EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék 2002
1
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
Munkatárs: Markó Alexandra
ISBN 963 463 ????
©
Bolla Kálmán
Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett ’98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F. v.: Lajtai Ferenc.
2
KERESZTES LÁSZLÓ
3
4
KERESZTES LÁSZLÓ VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Kisvárdán születtem, 1941. november 11-én. Szülővárosomban érettségiztem, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–latin szakos hallgatója lettem. Az 1962/63. tanévet tíz hónapos ösztöndíjasként Helsinkiben töltöttem. Finn és finnugor tanulmányaimat Debrecenben folytattam az újonnan indult finnugor szakon. Magyar szakomon 1964-ben, a finnugoron 1966-ban végeztem. Diplomám megszerzését követően a KLTE Finnugor Tanszékén helyezkedtem el, és – későbbi finnországi és norvégiai tevékenységem 14 éve mellett – azóta is itt oktatok és folytatok tudományszervező munkát. 1989-től mint docens, 1999 óta mint egyetemi tanár vagyok vezetője a tanszéknek. Tudományos tevékenységemben elsősorban az egyetemi oktatás szükségleteit igyekeztem érvényesíteni. Egyetemi oktatói pályafutásom során oktattam az összes finnugor nyelvészeti és irodalmi tárgyat az egykori KLTE-n, azaz a Debreceni Egyetemen, továbbá egy ideig magyar nyelvet és nyelvtörténeti tárgyakat adtam elő a Miskolci Egyetemen. Magyar nyelvészetet, illetőleg finnugrisztikát tanítottam négy finnországi egyetemen, az észtországi tartui egyetemen, a mordvinföldi szaranszki egyetemen és a svédországi uppsalai egyetemen. Legutóbb öt esztendeig az oslói egyetemen tanítottam finnugrisztikát angolul, finnül, később norvégul is. Szerencsére Norvégiában nem volt annyi adminisztrációs tennivalóm, mint itthon, gyakorlatilag kutató professzori állásom volt. Én nem szeretek úgy foglalkozni bizonyos területekkel, hogy egész életemet csak annak szentelem. Ezt a szemléletet már kezdetben is támogatta az, hogy egy kis tanszéken sok mindennel kellett foglalkozni. Obi-ugor nyelvészettel kezdtem, ebből doktoráltam. Utána lektori teendőket végeztem, magyart tanítottam külföldön, 1974-ben megszületett a finn nyelvű magyar nyelvtanom, s később egy azóta is egyedülálló, rádiós magyar nyelvtanfolyamot tartottam Finnországban. Harmadik kutatási területem a mordvin történeti hangtan volt, a mássalhangzók történetének témaköréből csináltam a kandidátusi dolgozatot, majd ismét váltottam: a mordvin történeti morfológia, közelebbről a határozott vagy determinatív igeragozás lett a nagydoktorim témája. A Szovjetunió szétesésével a kisebb finnugor nyelvek is bekerültek abba az áramlatba, amikor a nemzeti nyelv fejlődésének megint megvannak a lehetőségei. Most azt vizsgálom, hogy a bibliafordításoknak milyen irodalminyelv-teremtő ereje van. A finnugrisztikai kutatásokban tovább lehet lépni, de nem a hagyományos módon. Az egyik lehetőség a modern nyelvészeti irányzatok adaptálása a finnugor nyelvekre. Ide tartozik például a szocioloingvisztika, a pszicholingvisztika, a kognitív szemantika. A kisebb finnugor népek jelenleg az életben maradásukért küzdenek, és aligha tudnak anélkül megmaradni, hogy modernizálódnának. Ez azt jelenti, hogy az államigazgatás, a jog és a tudomány területén meg kell teremteni a saját szakszókincset. Ha e népek képviselői elhiszik, hogy ezeken a nyelveken is lehet társadalmi életet élni és tudományt 5
művelni, akkor egészen biztos, hogy ez az önértékelésük javára is válik. E tekintetben is segíthetnek a viszonylag új irányzatok, s itt a nagyobb finnugor nyelvek (a magyar, a finn, az észt) gyakorlata adhat útmutatást. Nagyon fontos a másik terület is: elengedhetelen élő anyagot gyűjteni, mert a rendelkezésre álló szövegkiadványok 19. századi vagy 20. század eleji állapotokat tükröznek. Itt az olyan középnagyságú finnugor nyelvekre lehet gondolni, mint a mordvin, a cseremisz, a votják vagy a zürjén. Ezeknek beszélői nagy volument képviselnek, ennélfogva itt van remény arra, hogy kialakítsák modern állami, irodalmi nyelvüket. De nézzük közelebbről is azokat a nyelveket, amelyekkel több mint harminc éves egyetemi pályafutásom során behatóan foglalkoztam! Az első legközebbi nyelvrokonunk nyelve, a vogul. 1961-től ’69-ig részt vettem Munkácsi Bernát vogul szótári hagyatékának kiadási munkálataiban: előbb adatgyűjtőként, később néhány betű nyers kéziratát is elkészítettem (vö. Munkácsi–Kálmán: Wogulisches Wörterbuch. Budapest 1986. 8. l.). Bölcsészdoktori értekezésem témáját is az obi-ugor nyelvészet tárgyköréből választottam: a beszélést és gondolkodást jelentő igéket vizsgáltam meg a vogulban és az osztjákban. Többé-kevésbé e témámhoz tértem vissza, amikor 1993-ban Daniel Abondolo felkérésére egy három íves tanulmányt írtam egy új – 1998-ban napvilágot látott – uralisztikai kézikönyv számára a vogul (vagy manysi) nyelvről. Ebben a tanulmányban összegeztem vogul nyelvi ismereteimet. Az északi nyelvjáráscsoportot vettem alapul, amelyre az irodalmi nyelv épül. Ebbe dolgoztam bele azokat a jukondai (alsó-kondai) nyelvi adatokat, amelyeket még 1971-es tanulmányutamon gyűjtöttem az akkori Leningrádban, vogul anyanyelvű adatközlőtől. Ezt a vogul nyelvjárást még ma is beszéli kb. száz fő, s az adatoknak felbecsülhetetlen értékük van a vogul nyelvtörténet szempontjából. A szinkron leíráshoz magyarázatul rendeltem a nyelvtörténeti kommentárokat, ezáltal megkíséreltem ötvözni a szinkron és a diakron nyelvleírás szempontjait. Ami a legnagyobb nyelvrokonunkat, a finnt illeti, az 1960-as évek második felében közreműködtem az aztán Papp István és Jakab László társszerzős munkájaként 1985-ben kiadott Magyar–finn szótár adatgyűjtésében. E munka során szerzett tapasztalataimat hasznosítottam tankönyvek szójegyzékeinek összeállításakor. Két finn lektorkollégámmal – Outi Karanko-Pap és Maria Vilkuna közreműködésével – írtam egy finn jegyzetet, mely 1979 és 1993 között öt ízben is megjelent változatlan formában. Outi Karanko és Irmeli Kniivilä társaságában aztán készítettem egy kétkötetes finn nyelvkönyvet, melynek kezdő és középhaladó része 1985-ben, a haladóé pedig 1990-ben látott napvilágot. Ez utóbbi műben a finn nyelv rendszerének leírása az én munkám. A különböző fokon tanulók számára rövid fejezetekben foglaltam össze finn– magyar kontrasztív kutatásaim eredményeit a hang-, az alak- és főleg a mondattan területén: az esetragok használatában, a szóképzésben, a tárgy váltakozásakor, a modalitás és a tempushasználat összefüggésében, a mondatrövidítő és pótló szerkezetek transzformációs vizsgálatában.
6
Külön is ki kell emelnem finn–magyar kontrasztív kutatásaimat. 1994 tavaszi szemeszterében a Jyväskyläi Egyetem Finn Nyelvtudományi Tanszékének és Hungarológiai Csoportjának oktatói és hallgatói részére szerveztem egy kis kutatócsoportot, amely vezetésemmel magyar–finn–észt egybevető nyelvészeti vizsgálatokat végzett. A kutatásba aktívan bekapcsolódott még néhány oktató, kutató és egyetemi hallgató más finnországi (Tampere, Turku, Oulu), észtországi (Tartu) és magyarországi (Budapest, Debrecen) egyetemekről is. A kutatást a Finn Akadémia anyagi támogatásával irányítottam. A munkálatok során kis csoportokban folyt a következő témák kidolgozása: 1) fonotaxis, 2) lexikológia, 3) frazeológia, 4) szintaxis: helyragok használatának kérdései, 5) ágens nélküli kifejezések. E témák irányítása és a folyamatos konzultáció mellett hungarológia szakosoknak egy féléven keresztül előadást tartottam a magyar leíró nyelvtan és a kontrasztív nyelvészeti kutatások elméleti és gyakorlati kérdéseiről. A szemeszter végén, április folyamán magyar–finn–észt kontrasztív nyelvészeti szimpoziont tartottunk, amelynek előadásait – néhány más, a kontrasztív kutatások szempontjából érdeklődésre számot tartó közleménnyel kiegészítve – a helyi német című sorozat, a Hungarologische Beiträge 1995. évi 3. kötetében adtunk közre. A kötet végén egy válogatott bibliográfiát is közöltem, amely támpontul szolgálhat a következő kutatásoknak. A dolgozatok és a szimpozion arra vallottak, hogy elegendő érdeklődés mutatkozik a kontrasztív kérdések iránt. A szeminárium kitágította a kutatás perspektíváját például a kontrasztív nyelvtörténeti problémák irányába. A jövőben még a következő kérdések kidolgozására kellene gondot fordítani: 1) Kontrasztív fonotaxis és eszközfonetika, amelynek igen nagy jelentősége volna a kiejtési gyakorlatok összeállításában. 2) A mellérendelő szóösszetételek és a szlengszavak vizsgálata, továbbá frazeológiai kutatások, amelyeknek a szótárírás venné nagy hasznát, s az elvégzett gyűjtések alapján frazeológiai szótárakat lehetne összeállítani. 3) A szintaktikai kérdések közül az esetragok másodlagos használata, az ágens háttérbe szorításának módozatai és fokozatai, a modalitás és a tagadás, az időhasználat, a prefixáció és az aspektus kérdései igényelnének további beható vizsgálatokat, amelyek megkönnyítenék a nyelvtaníróknak és a nyelvkönyvek szerzőinek a munkáját. 4) A vonatkozó mellékmondatok kötőszavainak vizsgálata kiszélesítené a kutatást a szövegnyelvészet irányába. 5) A diszkurzióelemzés és a pragmatikai szempontok vizsgálata értékes információkkal szolgálna a nyelvkönyvíróknak. 6) A kulturálisszociológiai összefüggések megvilágítása elősegítené és megkönnyítené a tanulók számára az eltérő kulturális hatások befogadását. 7) Érdemes lenne végül kidolgozni – tudománytörténeti vonatkozásban – a célnyelvek nyelvtani leírásainak és terminológiájának kialakulását és fejlődését is. A kutatások eredményeit a későbbiekben föl lehetne használni egy finn–magyar kontrasztív nyelvtan szerkesztésében, amelynek modelljét a fonetika, fonológia és fonotaxis terén a tartui hungarológiai konferencián ismertettem 1994 decemberében. A kérdés lezárásaként még megemlítem, hogy az 1990-as évek közepén a személytelen (alanytalan és ágens nélküli) kifejezések kontrasztív vizsgálatával 7
foglalkoztam (ezzel kapcsolatban az említett jyväskyläi sorozat 3. és 6. kötetében publikáltam 1995-ben és ’96-ban). A vizsgálatokat mindkét irányból elvégeztem: egyfelől számba vettem a magyar alanytalan és általános alanyú kifejezések finn megfelelőit, másfelől elemeztem a sajátos finn passzív igealak magyar megfeleléseit, a finn passzívum helyét a nyelvtani rendszerben, továbbá a passzív igeforma aktívumba való behatolásának okait és stádiumait. Az 1970-es években hat évig a Helsinki Egyetemnek, majd a ’80-as években három esztendőn át a Jyväskyläi Egyetemnek magyar nyelvi lektoraként dolgoztam. Finnországi megbizatásom idején behatóan foglalkoztam a magyarral mint idegen nyelvvel, Unkarin kieli című – és mint már említettem, 1974-ben közzétett – magyar leíró nyelvtanomat és 1983-ban Jó napot! címmel megjelentetett rádiós nyelvtanfolyamomat tankönyvként használják ma is a finn egyetemeken. Finn nyelvű magyar nyelvtanomban kidolgoztam a magyar mint idegen nyelv rendszerét. Eltelt jó másfél évtized, és az 1990-es évek elején a Debreceni Nyári Egyetem megkezdte a Hungarolingua tananyagsorozat kiadását. Ezt a csomagot bárki használhatja, mert nincs közvetítő nyelv, ami már önmagában is modern szemléletről árulkodik. Ekkor megkerestek a sorozat szerkesztői: dolgozzam át a finneknek szánt könyvemet, hogy szélesebb, más anyanyelvű tanulóközönségnek is használható legyen. Kibővítve, kicsit át is alakítva a közel húsz esztendővel korábban írt munkám szerkezetét, természetesen előbb a magyar változat készült el – 1992-ben –, aztán megjelent angolul és németül (ezeknek a harmadik kiadása is kikerült azóta a nyomdából), később pedig észtül, olaszul és franciául is (egyaránt két-két kiadásban). 2002-ben láthat napvilágot a japán fordítás is, tehát lassan elmondhatom, hogy ez a nyelvtan hét nyelven beszél. Itt említem meg, hogy a Nyári Egyetemnek gyakorlatilag máig a tanácsadója vagyok: lektoráltam a kiadványokat, nagyon sokszor jöttek – és a napjainkban is jönnek – hozzám különböző kérdésekkel. Én itt 35 évvel ezelőtt mint társalkodó diák kezdtem, aztán oktattam, s a nyári Egyetemen a mai napig szívesen tartok előadásokat. És amikor azt látom, hogy hónuk alatt a nyelvtanommal járnak a külföldiek, kicsit kihúzom magam, hiszen ennek a munkának igazán van használati értéke. Finnugor monográfiáim, kézikönyveim egészen biztosan jóval kevesebb emberhez jutnak el. A magyar nyelvnek eleinte a morfonológiai és az alaktani kérdéseit vizsgáltam. Izgattak a toldalékok kapcsolódási szabályai, a szótövek és a ragalternánsok kölcsönhatásának problémái. A magyar nyelvtan első, finn nyelvű változatában dolgoztam fel a magyar névszó és ige tőtípusainak a rendszerét, hasonló elvek alapján, mint ahogyan a finn ragozástípusok vannak rendszerezve a Nykysuomen sanakirja című finn értelmező szótárban. (Az Elekfi László által szerkesztett Magyar ragozási szótár nyelvtanomnál közismerten éppen húsz évvel később, 1994-ben látott napvilágot.) A mondattani kérdéseket magyar– finn kontrasztív szemszögből kutattam, mint az talán az eddigiekből is kiderült. Foglalkoztam még a magyar fonémaállomány és a fonotaxis kérdéseivel is. A magyar a- és e-hangok marginális tagjairól 1993-ban megfogalmaztam, hogy azok megindultak a fonémává válás útján. A labiális a és a nyílt e hosszú pár8
jainak (â, ç) disztribúciójára kevés ugyan a minimális pár, ez azonban véleményem szerint nem lehet akadálya annak, hogy legalább marginális fonémáknak tekintsük őket. Fő kutatási területem a mordvin nyelv története és rendszere. Kandidátusi és akadémiai doktori fokozatomat egyaránt e témakörből szereztem. A mordvin mássalhangzórendszer történetének vizsgálata során – 1986ban és ’87-ben közzétett kétkötetes monográfiámban – meghatároztam a mordvin nyelvtörténeti korszakokat, és részletesen elemeztem a mássalhangzórendszer fejlődését az egyes nyelvtörténeti korszakokban. Megvilágítottam a zöngés–zöngétlen korreláció kialakulását és az oppozíció minden tagjára történő kiteljesedését egyes mordvin nyelvjárásokban. Tisztáztam a spiránsok kialakulását és nyelvjárási alternációit, a spirantizáció folyamatait. Részletesen foglalkoztam a szibilánsok és az affrikáták gazdag állományának kialakulásával. A lágysági korreláció létrejöttének kezdetét az ős- és ómordvin korra tettem. Azt tehát lényegében önálló mordvin fejleménynek tartom, és úgy vélem, hogy orosz hatással legfeljebb e korreláció kiteljesedését magyarázhatjuk. Hangtani kritériumok alapján sikerült továbbá szétválasztanom a korai és a kései finn-volgai korszakot, a cseremisznek és a mordvinnak a különállását ilyeténképpen a mássalhangzórendszer kialakulásával erősíthettem meg. Hangtörténeti kutatásaim eredményeit a mordvin nyelvjárások leírásában is kamatoztattam. Hangtörténeti alapon morfonológiai kérdések nyelvjárási vonatkozásait is megkíséreltem nyomon követni egyik 1992-ben megjelent tanulmányomban. Oktatási célra 1985-ben összeállítottam egy kis erza-mordvin szöveggyűjteményt, majd ezt a jegyzetet öt évvel később a két nagy mordvin nyelvjárást, az erzát és a moksát párhuzamosan bemutató kresztomátiává bővítettem. Sikerült olyan moksa és erza nyelvjárási szövegeket kiválasztanom, amelyek témájukban hasonlítanak. Kresztomátiám másik része a két irodalmi nyelvet szemlélteti finnugor transzkripcióban, majd a cirill betűs hivatalos írással. Ezek alapján kézenfekvő a különböző nyelvjárási és stílusrétegek összehasonlító vizsgálatát elvégezni. A nyelvtani jelenségeket is minden nyelvi szinten párhuzamosan tárgyaltam, így világosan kitűnnek a két fő nyelvjárás közötti hang-, alak- és mondattani különbségei. Rávilágítottam a nagyfokú lexikális egyezésekre is. Noha két mordvin irodalmi nyelv használatos, azon kutatók táborába tartozom, akik egységes mordvin nyelvről beszélnek, nem pedig kettőről: erzáról és moksáról. Emellett úgy vélem, hogy az egységes mordvin nyelv kimunkálása jelenleg a mordvin nép és nyelv egységesülésének, valamint a mordvinok nemzetté válásának sarkalatos kérdése. A mordvin nyelv két fő nyelvjárása, az erza és a moksa közötti egyezéseket és eltéréseket a szakirodalom alaposan elemezte. Arra az alapkérdésre, hogy hány mordvin nyelv van, a az anyanyelvi beszélők és a szakemberek válaszai megoszlanak. Az erzák korábbi álláspontja szerint kettő: erza és moksa, újabban viszont csak egy, az erza [!], a moksák szerint – a nyelvjárási eltérések ellenére – egyetlen mordvin nyelv létezik. Az utóbbi véleményt osztotta és osztja a nem mordvin anyanyelvű kutatók több9
sége. A mordvin irodalmi nyelv kérdéséről 1996-ban megjelentetett dolgozatomban részletesen írok a két mordvin irodalmi nyelv egységesítésének gyakorlati lehetőségeiről a hangjelölés, az alaktan és a szókészlet területén. Cikkem befejezéseként leszögezem: “Egy modern nemzeti nyelv megteremtése maximális konszenzust, a szembenálló felektől higgadtságot, józan megértést és igen nagy erőfeszítéseket igényel. Kétszáz évvel ezelőtt nemzeti létük hajnalán a magyarok, az észtek és a finnek egyaránt éltek a lehetőségeikkel. A mordvin nép múltja, folklorisztikai és irodalmi hagyományai, tudományos eredményei az idősebb és főleg a fiatal mordvin nyelvésznemzedékektől is hasonló hozzáállást vár el.” Mindehhez most annyit fűzök hozzá, hogy az elmúlt évek eseményei bizonyos derülátásra is okot adnak, mint arról Zaicz Gábor kollégám Szaranszki csoda a mordvin nép harmadik kongresszusán alcímű írásában számolt be legutóbb (FUD 7 [2000]: 109–33). Az 1990-es években hosszú ideig foglalkoztam a mordvin nyelv egyik sarkalatos kérdésével, a mordvin determinatív (pontatlanabbul: tárgyas) igeragozás kialakulásával és fejlődésével. Ún. nagydoktori értekezésemben sokoldalú, elsősorban történeti alaktani és dialektológiai vizsgálódásokat végeztem e témakörben. A problematika 1999-ben angolul publikált, 266 lapos monográfiámon kívül a Nyelvtudományi Közleményeknek nem sokkal később megjelentetett 96. kötetében is sokrétű vizsgálat tárgyává vált. Ez utóbbi helyen, az új Vitafórum rovatban olvasható a disszertáció opponenseinek véleménye és az én viszontválaszom is; vö. NyK 96 (1998–1999) [2000]: 90–128. A rokon nyelvek közül még a lapp nyelvet tanulmányoztam tüzetesebben. Először 1983-ban, egy 7000 soros lapp költészeti antológia anyagának válogatása, szerkesztése és a nyersfordítások készítése közben nyílt alkalmam betekintést nyerni a lapp nyelv és irodalom kérdéseibe. Aztán mindenekelőtt 1994-től kezdve publikáltam jó néhány lapp témakörű dolgozatot is, mint az publikációm jegyzékében is nyomon követhető. Az 1990-es évek második felében, oslói professzorkodásom idején megkezdtem egy lapp szófejtő szótár munkálatait. A szerkesztési céljaimról és szempontjaimról a Budapesti Uráli Műhely második rendezvényén, az 1999 őszén a fővárosban megtartott Uráli Szófejtő Műhelyen számoltam be, és előadásom keretében különféle típusú próbaszócikkeket is bemutattam. Nagyon remélem, hogy a lapp nyelvnek ez az első etimológiai szótára néhány éven belül minden érdeklődő asztalára kerülhet. Tudománytörténeti érdeklődésem jóvoltából számos dolgozatban: jubileumi megemlékezésekben, nekrológokban, valamint lexikonokban közzétett szócikkekben mutattam be több kortárs nyelvtudós pályáját, illetőleg megrajzoltam néhány elhunyt jeles kutató életútját, munkásságának főbb eredményeit (ha az időrendet tekintjük rendszerező elvnek, akkor sorrendben Pais Dezső, Klemm Antal, Budenz József, Bárczi Géza, K. B. Wiklund, M. Korhonen, D. Ty. Nagykin, Erdélyi István, K. Bergsland, Mikola Tibor, illetőleg A. Kövesi Magda, Kálmán Béla, E. Itkonen, Vértes Edit, H. Leskinen nevét említhetem meg). Felvázoltam továbbá egy-egy szűkebb tudományszak eredményeit, egye-
10
temi tanszék tevékenységét stb. Ismertetéseim hasonlóképpen jelzik érdeklődési területeim körvonalait. Pályafutásom során finnugor és magyar nyelvészeti tárgyakat adtam elő – az említett finnországi egyetemek és az oslói mellett – még a mordvinföldi szaranszki, az észtországi tartui, a svédországi uppsalai és a dániai ĺrhusi egyetemen. Rendszeres kapcsolatokat tartok fenn finn-, észt-, svéd-, német- és olaszországi, dániai, hollandiai és mordvinföldi egyetemekkel és kutatóhelyekkel. Díjaimat és kitüntetéseimet most nem sorolom fel, de megemlítem, hogy már 1964 óta tagja vagyok a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, 1969 óta pedig a helsinki Finnugor Társaságnak. Az elmúlt évtizedek során tagja voltam több hazai szakmai bizottságnak, így az MTA Nyelvtudományi Bizottság uráli nyelvészeti munkabizottságának, az OTKA Nyelvészeti Szakbizottságának, a Nemzetközi Finnugor Kongresszusok Magyar Nemzeti Bizottságának, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Magyar–Finn Kulturális Vegyesbizottsága magyar albizottságának és a Reguly Társaság választmányának. Az 1990. évi debreceni finnugor kongresszus főtitkáraként működtem, és társszerkesztője voltam a tízkötetes kongresszusi kiadványsorozatnak. Rendszeresen fekértek a Tudományos Minősítő Bizottságba bíráló tagnak, valamint finnugor professzori, docensi pályázatok elbírálására. Több ízben opponáltam hazai kandidátusi, illetve PhD-értekezést, és alkalmanként Finnországban is ellátom doktori értekezések opponensi teendőit. A legutóbbi időszakban rendszeresen felkért a Svéd Királyi Akadémia Nobel-bizottsága, hogy tegyek javaslatot irodalmi Nobel-díjra. Részt vettem a hollandiai Groningeni Egyetem finnugor képzésének minősítő bizottságában. Munkáimban mindig arra törekedtem, hogy egyesítsem az egyetemi oktató és a tudományos kutató erényeit. Tudományos kutatásaim az egyetemi oktatás szükségleteiből indultak ki, és oda is tértek vissza; eredményeimet a nyelvészeti folyóiratcikkek és kongresszusi előadások mellett tankönyvekben, népszerűsítő kiadványokban is igyekeztem összegezni. Tevékenységemben a továbbiakban is e kettős célt kívánom szem előtt tartani. (Főbb források: 1. Keresztes László: Fejezetek a finnugor nyelvek rendszerének szinkrón és diakrón leírásából. Habilitációs tézisek. Kézirat. Debrecen 1995. 13 l.; 2. V. F.: Keresztes Lászlót Finnország Fehérrózsa Lovagrend keresztjével tüntették ki. Hajdú-bihari Napló. 1995. júl. 6. 6. l.; 3. Keresztes László szakmai életrajza. http://finnugor.arts.klte.hu/kereszt.htm [1998]; 4. Vitéz Ferenc: Hét nyelven beszélő magyar nyelvtan. / Hungarian grammar in seven tongues. Nyári Egyetem. A Debreceni Nyári Egyetem félévente megjelenő lapja. 2000/1. 3. l.) Összeállította: Zaicz Gábor.
11
A pályakép fontosabb adatai: Keresztes László 1941. november 11-én született Kisvárdán. *1955–59. A középiskolát Kisvárdán, a ....... Gimnáziumban végezte. 1959-től a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult. 1961–69. Részt vett Munkácsi Bernát vogul szótári hagyatékának kiadási munkálataiban. 1964-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett és bölcsészdoktor lett. 1964. július 1-je óta a KLTE finnugor nyelvtudományi tanszékén dolgozik 1966-ban finnugor nyelvész előadói diplomát szerzett. 1969–75. Magyar lektor a Helsinki Egyetemen. 1974-ben magyar nyelvtant publikált finn nyelven, melyet azóta tankönyvként használnak. 1976-tól a helsinki Finn Irodalmi Társaság tiszteleti, a Kalevala-Társaságnak külső tagja. 1979-ben finn jegyzetet írt két finn lektorkollégája társaságában. 1979–83. Egy hétezer soros lapp költészeti antológia anyagát válogatta, nyersfordította. 1980-ban “Kiváló munkáért” miniszteri dicséretben részesült. 1981–84. A Jyväskyläi Egyetem magyar lektora. 1985-ben, illetőleg 1990-ben egy kétkötetes, társszerzős finn nyelvkönyvet jelentetett meg. 1985-ben elnyerte a kandidátusi fokozatot. 1986-ban docenssé nevezték és nyelvtudományi társaságunk Fokos-díjával tüntették ki. 1988-ban megbízást kapott a tanszék vezetésére. 1989-től a Folia Uralica Debreceniensia című kiadványsorozat társszerkesztője. 1990-ben mordvin kresztomátiát jelentetett meg. 1990-ben a debreceni VII. Nemzetközi Finnugor Kongresszus főtitkára. 1990-től a szaranszki mordvin nyelvtudományi társaságnak (Vajgeľ) tiszteleti tagja. 1992-ben gyakorlati magyar nyelvtana magyarul, angolul és németül is megjelent. 1993-tól a helsinki Finnugor Társaság tiszteleti tagja. *1994–98 (99??). Az Oslói Egyetem finnugor nyelvészprofesszora. 1995-ben finnugor nyelvészetből habilitált a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 1995-ben a Jyväskyläi Egyetemen is magántanári képesítést szerzett. 12
1995-ben a finnországi Fehérrózsa Lovagrend keresztjével tüntették ki. 1995-től a Nemzetközi Finnugor Kongresszusok végrehajtó bizottságának tagja. 1996-tól a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságban is tagja a végrehajtó bizottságnak. 1997-től magyar nyelvtana észtül, olaszul, franciául, majd japánul lát napvilágot. 1998-ban a svédországi Uppsalai Egyetem díszdoktorává avatta. *1998-tól a nyelvtudományok doktora. *1998–99. Vendégprofesszorként vezette a debreceni finnugor tanszéket. *1999-től egyetemi tanár a Debreceni Egyetem finnugor nyelvtudományi tanszékén.
13
KERESZTES LÁSZLÓ ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA (1964–2000)
Rövidítések: ALH = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae (1988-tól: Acta Linguistica Hungarica); AUB SLingu = Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Linguistica; CIFU = Congressus Internationalis Fenno-Ugristarum; DH = Déli Hírlap; EÉ = Egyetemi Élet; Ed./ed. = szerkesztette; ÉFOu = Études Finno-Ougriennes; ÉM = Észak-Magyarország; FilKözl = Filológiai Közlöny; Ford. = fordítás; FUD = Folia Uralica Debreceniensia; FUF = Finnisch-Ugrische Forschungen; FUM = Finnisch-Ugrische Mitteilungen; HBN = Hajdú-bihari Napló; Hrsg./hrsg. = szerkesztette; HungBeitr = Hungarologische Beiträge. Jyväskylä; Ism. = Ismertetés; JSFOu = Suomalais-Ugrilaisen Seuran Aikakauskirja. Journal de la Société Finno-Ougrienne; Klny. = Különnyomat; LU = Linguistica Uralica; MI = Magyar Ifjúság; MKatLex = Magyar Katolikus Lexikon; MN = Magyar Nemzet; MNyj = Magyar Nyelvjárások; MSFOu = SuomalaisUgrilaisen Seuran Toimituksia; NyK = Nyelvtudományi Közlemények; NytÉrt = Nyelvtudományi Értekezések; Red./red./đĺä. = szerkesztette; Rez. = rezümé, tartalmi összefoglalás; SpecSib = Specimina Sibirica; StUA = Studia UraloAltaica; SU = Suomi-Unkari; SzÉ = Szövetkezeti Élet; Szerk./szerk. = szerkesztette; Toim./toim. = szerkesztette; UAJb (NF) = Ural-Altaische Jahrbücher (Neue Folge); VIL = Világirodalmi Lexikon; Vir = Virittäjä. 1964. Egy év Finnországban. EÉ 1964. márc. 27. 1965. Kálmán Keresztes: Morphemic and Semantic Analysis of the Word Families: Finnish ETE- and Hungarian EL- 'fore'. NyK 67: 404–6. (Ism.) Körülbelül. HBN 1965. május 23. Fél cipő – félcipő. HBN 1965. nov. 7. 1966. Nemzetközi nyelvészkongresszus. EÉ 1966. szept. 22. Pertti Virtaranta: Suomen kansa muistelee. MNyj 12: 164–5. (Ism.) 1967. Toivo Pekkanen: Emberek. ÉM 1967. ápr. 26. (Ford.) Terho Itkonen: Proto-Finnic Final Consonants. MNyj 13: 129–33. (Ism.) Kálmán Béla: Nyelvjárásaink. HBN 1967. okt. 29. (Ism.)
14
A beszélést és gondolkodást jelentő igék az obi-ugor nyelvekben. NyK 69: 245– 82. 1968. Viljo Kojo: Az utolsó napkelte. ÉM 1968. jan. 21. (Ford.) Olli: Vakondirtás. SzÉ 1968. febr. 23. (Ford.) 1969. Finnország – a repülőgép ablakából. DH 1969. okt. 1. Milyen nyelven írták a finn himnuszt? DH 1969. nov. 25. Hyvää joulua! Finn karácsony. DH 1969. dec. 24. Unkarilaisten nimien ääntämisestä II. SU 1969/6. 24–7. 1970. Helsinki Európa legtisztább városa. DH 1970. febr. 17. A finnek szeretik a könyveket. DH 1970. márc. 3. A lappok mint turista-látványosság. DH 1970. márc. 24. Szauna a parlamentben. DH 1970. ápr. 1. Ilse Lehiste: Consonant Quantity and Phonological Units in Estonian. ALH 20: 220–4. (Ism.) Zur Entwicklung des mordwinischen Konsonantensystems. CIFU–3. Teesid I. Tallinn 1970. 110. Lukijalle. In: Gyula Illyés: Pustan kansa. Hämeenlinna 1970. I–VII. – Előszó a szociográfia finn kiadásához. A magyar határozórendszer oktatásáról Finnországban. In: Magyartanítás külföldön II. Művelődésügyi Minisztérium. Budapest 1970. 111–3. 1971. A mordvin mássalhangzórendszer kialakulása. (Rez.: Î ôîđěčđîâŕíčč ńčńňĺěű ěîđäîâńęčő ńîăëŕńíűő.) MNyj 17: 51–60. Käsi- ja oppikirja unkarin kielen historiasta. István Papp: Unkarin kielen historia. Vir 75: 333–5. (Ism.) 1972. Eero Kiviniemi: Suomen partisiippinimistöä. Ensimmäisen partisiipin sisältävät henkilön- ja paikannimet. MNyj 18: 159–63. (Ism.) Über das Vokalsystem des Jukonda Dialekts im Wogulischen. FUF 39: 277–94. (Klny.: Commentationes Instituti Fenno-Ugrici "Suomen Suku" XXXV.) 1973. Vogulin Jukondan (Ala-Kondan) murteen konsonanttijärjestelmästä. [Rez.: Zum Konsonantensystem des wogulischen Dialekts an der Jukonda )unteren Konda).] JSFOu 72: 167–74. 15
1974. Unkarin kieli. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, Helsinki–Pieksämäki 1974. 180 l. [Ism.: Szabó T. Ádám: Uralica 3 [1975]: 113–5. Zaicz Gábor: NyK 78 [1976]: 193–7.] Sándor Petőfi. In: Petőfiä suomeksi. Toim. Aulis J. Joki–Hannu Launonen– László Keresztes. Helsinki 1974. 4–7. (Publicationes Instituti Hungarici Universitatis Helsingiensis 3.) 1975. Aus Geschichte und Gegenwart der ungarischen Sprache. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza; Bárczi Géza–Benkő Loránd–Berrár Jolán: A magyar nyelv története; Imre Samu: A mai magyar nyelvjárások rendszere. FUF 41: 167–76. (Ism.) Dezső Pais 1886–1973. FUF 41: 342–5. (Nekrológ.) Mordvan konsonantiston kehitys. CIFU–3. Pars I. Tallinn 1975. 504–9. Kuusi vuotta unkarin kielen lehtorina Suomessa. SU 1975/12: 20–2. 1977. Forschungsstätten für Finnougristik in Ungarn. Red. von János Gulya und László Honti. NyK 79: 429–30. (Ism.) 1978. Egy boldog ember Finnországból. (Színházi jegyzet a "Hetven év a sarkcsillag alatt" című monodráma kapcsán.) HBN 1978. febr. 25. FEB-tanfolyamszervezés. A FEB-táborok munkája. Társszerző: Varga Katalin. Szeged 1978. 43–64. Az etimológia elmélete és módszere. Szerk. Benkő Loránd és K.Sal Éva. NyK 80: 408–10. (Ism.) 1979. Finn nyelvkönyv. Társszerzők: Outi Karanko-Pap és Maria Vilkuna. Tankönyvkiadó, Budapest 1979. 231 l. A finnugor népek népművészete. (Hangosított diasorozat.) KLTE Oktatástechnikai Központ, Debrecen 1979. 40 l. + 112 dia + 60' és 100' kazetta. Finnugor nyelvészet a debreceni egyetemen. Társszerző: Jakab László. Debrecen 1979. 26 l. (A KLTE Magyar Intézetének Kiadványai 51.) A debreceni önálló "Finnugor Nyelvtudományi Tanszék" (1952–1977). [Rez.: Der eigenständige "Lehrstuhl für finnougrische Sprachwissenscahft" in Debrecen (1952– 1977).] MNyj 22: 92–105. Az önálló Finnugor Nyelvtudományi Tanszék 25 éve (1952–1977). In: A KLTE évkönyve. 1977–78. tanév. Debrecen 1979. 71–79.
16
Honti László: System der paradigmatischen Suffixmorpheme des wogulischen Dialektes an der Tawda. ÉFOu 13 (1976) [1979]: 267–8. (Ism.) 1980. Finn nyelvkönyv. Társszerzők: Outi Karanko-Pap és Maria Vilkuna. Tankönyvkiadó, Budapest 1980. 231 l. – [2.,] változatlan utánnyomás. Lappok (számik). Alföld 1980/8. 87–8. Michael Branch–Antero Niemikorpi–Pauli Saukkonen: A Student's Glossary of Finnish. WSOY, Porvoo–Helsinki–Juva 1980. 378 l. – Ebben: a magyar értelmezések. Numeruszeichen und Wortarten in den uralischen Sprachen. CIFU–5. Pars II. Turku 1980. 31. Finnugor kongresszus Turkuban. EÉ 1980. okt. 13. Wolfgang Steinitz: Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache. 3–8. Lieferung. NyK 82: 386–90. Az accusativusrag allomorfjai az idegen ajkúak szemszögéből. NytÉrt 104: 475–9. Ösvény ősköltészetünk forrásaihoz. HBN 1980. dec. 25. 1981. Lexica Fennica. MNy 77: 101–6. Études Finno-Ougriennes XIV. NyK 83: 191–3. (Ism.) Andrássyné Kövesi Magda 70 éves. (Rez.: Frau Andrássy Magda Kövesi ist 70 Jahre alt.) MNyj 23: 3–9. Numerustunnukset ja sanaluokat uralilaisissa kielissä. CIFU–5. Pars VI. Turku 1981. 139–45. 1982. Intensiivinen unkarin kurssi. Jyväskylä 1982. 47+10 l. Passiivin asema suomen kieliopissa. In: X kielitieteen päivät. Jyväskylä 1982. 3. Balladin Shakespeare: János Arany 1817–1882. Keskisuomalainen 1982. márc. 17. Ruotsin saamelaisten lyriikka. In: Symposiumi 82. Jyväskylä 1982. 129–30. Wolfgang Steinitz: Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache. 9. Lieferung. NyK 84: 287–8. 1983. Jó napot! Yleisradion opetusohjelmat. Yleisradion offsetpaino, Helsinki 1983. 56 l. + 5 kazetta. [Ism.: Szabó T. Ádám: MN 1983. aug. 5.] Aranylile mondja tavasszal. Lapp költészet. Fordította Bede Anna, válogatta, szerkesztette, a nyersfordításokat készítette és a jegyzeteket írta Keresztes László. Európa Könyvkiadó, Budapest 1983. 559 l. – A számi (lapp)
17
költészet: 507–21. – Az énekesek, gyűjtők és költők életrajzi adatai, a versek forrásjegyzéke: 523–34. – Jegyzetek: 535–44. [Ism.: Tarján Tamás: Népszabadság 1983. ápr. 12. Szederkényi Ervin: Dunántúli Napló 1983. május 14. Kiss Dénes: Népszava 1983. júl. 24.] Magyar anyag Helsinkiben a finn hangarchívumban. (Rez.: Ungarisches Sprachmaterial in Helsinki.) MNyj 25: 121–6. Vilkas Unkarin harrastus Suomessa. Suomalais-unkarilaisten kulttuurisuhteiden bibliografia vuoteen 1981. Toim. Viljo Tervonen ja Irene Wichmann. In: Yli rajojen. Tapio Peltolan juhlakirja 30.3.1983. Tampere 1983. 1–4. (Teema ry:n kirjallisuuspiirin julkaisuja n:o 2.) (Ism.) 1984. A mordvin mássalhangzó-rendszer kialakulása. Kandidátusi értekezés tézisei. [A] Jyväskyläi egyetem sokszorosító üzeme, Jyväskylä 1984. 23 l. – 2., javított változat: Jyväskylä–Debrecen 1984. 23 l. Számi (lapp) költészet Svédországban. FilKözl 28 (1982) [1984]: 528–39. The phonological role of consonant-sequences and long (geminate) consonants in the Vogul dialect Yukonda. In: Studien zur phonologischen Beschreibung uralischer Sprachen. Hrsg. von Péter Hajdú und László Honti. Budapest 1984. 81–6. (Bibliotheca Uralica 7.) Palatalizáció és megőrző tendencia a mordvinban. (Rez.: Palatalisierung und erhaltende Tendenz im Mordwinischen.) NyK 85 (1983) [1984]: 361–8. Über eine morphonologische Erscheinung im Mordwinischen. In: Dritte Tagung für uralische Phonologie. 28. Juni - 1. Juli 1984 in Eisenstadt. Programm. Institut für Finno-Ugristik der Universität Wien, Wien 1984. 24. 1985. Mordvin szövegek (erza). Egyetemi jegyzet. A KLTE Könyvtárának sokszorosító üzeme, Debrecen 1985. 34 l. Finn nyelvkönyv. Társszerzők: Outi Karanko-Pap és Maria Vilkuna. Tankönyvkiadó, Budapest 1985. 231 l. – 2. [=3.,] változatlan utánnyomás. Finn nyelvkönyv [1.] kezdőknek és középhaladóknak. Társszerzők: Outi Karanko és Irmeli Kniivilä. Tankönyvkiadó, Budapest 1985. 401 l. + 2 kazetta. (Tanuljunk nyelveket!) Baráti rokonság. MI XXIX/8. 1985. febr. 22. [Kulturális melléklet.] 28–9. Ő. Ďŕŕńîíĺí č ęëŕńńčôčęŕöč˙ ěîđäîâńęčő äčŕëĺęňîâ. NyK 87 [=86] (1984) [1985]: 357–65. H. Paasonen und die Klassifikation der mordwinischen Dialekte. CIFU–6. Ňĺçčńű II. Ńűęňűâęŕđ 1985. 9. Kriterien zur Klassifizierung der Dialekte des Mordwinischen. In: Dialectologia Uralica. Wiesbaden 1985. 173–85. (Veröffentlichungen der Societas UraloAltaica. Bd. 20.)
18
Sz. Bakró-Nagy Marianne, Die Sprache des Bärenkultes im Obugrischen. ALH 32 (1982) [1985]: 253–7. (Ism.) Honti László, Geschichte des obugrischen Vokalismus der ersten Silbe. ALH 33 (1983) [1985]: 299–302. (Ism.) 1986. Geschichte des mordwinischen Konsonantismus II. Etymologisches Belegmaterial. Szeged 1986. 212 l. (StUA 26.) Jó napot! Yleisradion opetusohjelmat. Yleisradion offsetpaino, Helsinki 1983. 56 l. + 5 kazetta. – 2. kiadás. Finn nyelv. A gimnáziumi nevelés és oktatás terve. Művelődésügyi Minisztérium. Budapest 1986. 20 l. Die Stellung des Mordvinischen in der finnisch-volgaischen Einheit. FUM 10: 189–201. (Festschrift für István Futaky.) [Ism.: Gy. Décsy: UAJb 59. 1987, 170.] 1987. Geschichte des mordwinischen Konsonantismus I. Szeged 1987. 244 l. (StUA 27.) [Ism.: T. Itkonen: Vir 91 [1987]: 404–12. [Gy.] D[écsy]: UAJb 60 [1988]: 221. U. Kulonen-Korhonen: FUF 48 [1988]: 298–303. A. Alhoniemi: UAJb NF 8 [1988]: 243–7. Karin Hell: FUM 12/13 [1988/89]: 229–35.] Finn nyelvkönyv [1.] kezdőknek és középhaladóknak. Társszerzők: Outi Karanko és Irmeli Kniivilä. Tankönyvkiadó, Budapest 1985. 401 l. (Tanuljunk nyelveket!) – 2., javított kiadás. Ě. Ŕ. Ęĺëčí–Ě. Â. Ěîńčí–Ä. Â. Öűăŕíęčí: Ěîęřĺíü ę˙ëĺíü íţđüőę˙í˙ ýňčěîëîăč÷ĺńę˙é ńëîâŕđü. NyK 88 (1986) [1987]: 320–1. Über eine morphonologische Erscheinung im Mordwinischen. In: Studien zur Phonologie und Morphonologie der uralischen Sprachen. Wien 1987. 234–9. (Studia Uralica. Bd. 4.) 1988. A finnugor népek népművészete és népzenéje. (Hangosított diasorozat.) KLTE Oktatástechnikai Központ, Debrecen 1988. 56 l. + 118 dia + 2x60' kazetta. A mordvin nyelvjárási č ~ š megfelelésről. In: Bereczki Emlékkönyv. Budapest 1988. 207–13. (Urálisztikai Tanulmányok 2.) Mordvalaista kielitieteen tutkimusta. (Rez.: Mordwinische Linguistik.) Vir 92: 184–8.
19
1989. Pápay József osztják hagyatéka (Próbafüzet). Közzéteszi: Vértes Edit. FUD 1: 127–8. (Bibliotheca Pápayensis I.) (Ism.) Papp István–Jakab László, Magyar–finn szótár. FUD 1: 129–31. (Ism.) A magyar határozórendszer oktatásáról Finnországban. In: Hungarológiai Ismerettár 1. Nemzetközi Hungarológiai Központ. Budapest 1989. 227–9. Morphonologische Aspekte in der Klassifizierung der mordvinischen Dialekte. In: Internationales Symposium "Uralische Phonologie" in Hamburg, 4.-8. September 1989. Hamburg 1989.105. 1990. Chrestomathia Morduinica. Tankönyvkiadó, Budapest 1990. 204 l. Finn nyelvkönyv [2.] haladóknak. Társszerzők: Outi Karanko és Irmeli Kniivilä. Tankönyvkiadó, Budapest 1990. 428 l. (Tanuljunk nyelveket!) A debreceni magyar és finnugor nyelvtudományi tanszékek története (1914–1990). Társszerző: Jakab László. Debrecen 1990. 69 l. (A KLTE Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 55.) Finnugor Nyelvtudományi Tanszék (1952). [Rez.: Suomalais-ugrilaisen kielentutkimuksen laitos (1952). Ęŕôĺäđŕ ôčííî-óăîđńęčő ˙çűęîâ (1952).] In: A debreceni magyar és finnugor nyelvtudományi tanszékek története (1914– 1990). Debrecen 1990. 26–40, 52–68. (A KLTE Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 55.) Ő. Ďŕŕńîíĺí č ęëŕńńčôčęŕöč˙ ěîđäîâńęčő äčŕëĺęňîâ. In: Ěŕňĺđčŕëű VI Ěĺćäóíŕđîäíîăî ęîíăđĺńńŕ ôčííî-óăđîâĺäîâ. [=CIFU–6.] Ňîě 2. Ńűęňűâęŕđ 1990. 94–6. Az őshaza közelében. Magyarország XXVII/32. 1990. aug. 10. 27. 1991. Zur Lappologie in Ungarn. AUB SLingu 19 (1988) [1991]: 167–72. Čńńëĺäîâŕíč˙ âĺíăĺđńęčő ó÷ĺíűő î ěîđäîâńęčő ˙çűęŕő. [1.] Âĺńňíčę Ěîđäîâńęîăî óíčâĺđńčňĺňŕ. Ńŕđŕíńę 1991/1. 29–31.; [2.] In: Ňđóäű, âűď. 105. Ńŕđŕíńę 1991. 77–83. A finn-permi ág szétválásának kronológiai kérdései. (Rez.: Chronologische Fragen nach der Spaltung des finnisch-permischen Zweigs.) FUD 2: 81–6. Berichte. FUD 2: 211–7. Klemm Antal mordvinisztikai munkássága. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány témaköréből. Szerk.: Kiss Jenő és Szűts László. Akadémiai Kiadó, Budapest 1991. 346–9. A VII. Nemzetközi Finnugor Kongresszus (CIFU–7). Csokonai Kalendárium 1991/1992. Debrecen 1991. 291–3. 1992. Gyakorlati magyar nyelvtan. Debreceni Nyári Egyetem, Debrecen 1992. 142 l. (Hungarolingua.) [Ism.: Zaicz Gábor: HungBeitr 6 [1996]: 184–6.] 20
A Practical Hungarian Grammar. Debreceni Nyári Egyetem, Debrecen 1992. 173 l. (Hungarolingua.) Praktische ungarische Grammatik. Debreceni Nyári Egyetem, Debrecen 1992. 172 l. (Hungarolingua.) Finn nyelvkönyv. Társszerzők: Outi Karanko-Pap és Maria Vilkuna. Tankönyvkiadó, Budapest 1992. 231 l. – 4., változatlan utánnyomás. Morfonológiai szempontok a mordvin nyelvjárások osztályozásában In: Festschrift für Károly Rédei zum 60. Geburtstag. Emlékkönyv Rédei Károly 60. születésnapjára. Wien–Budapest 1992. 255–61. 1993. Finn nyelvkönyv. Társszerzők: Outi Karanko-Pap és Maria Vilkuna. Tankönyvkiadó, Budapest 1992. 231 l. – 5., változatlan utánnyomás. Budenz József mordvinisztikai munkássága. In: Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. III. Budapest–Szeged 1993.1328–32. Kálmán Béla nyolcvanéves. MNyj 31: 3–4. Két színes könyv a karjalaiakról. Helmi ja Pertti Virtaranta: Kauas läksit karjalainen. Pertti Virtaranta: Suru virret suuhun tuopi. MNyj 31: 154–6. (Ism.) Bárczi Géza. MKatLex I: 610–1. Új magánhangzó-fonémák a magyarban? HungBeitr 1: 45–51. 1994. Erkki Itkonen. A Reguly Társaság Értesítője. 7. sz. 1994. január 26. 5. Die Aufnahme von K. B. Wiklunds Arbeiten in Ungarn. In: Lapponica et Uralica – Abstracts. Uppsala 1994. 50. The Determinative Conjugation in the Finno-Ugric Languages. FUD 3: 19–33. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Bd. I. [A–Kop.] ALH 40 (1990– 1991) [1994]: 489–92. (Angol nyelvű ism.) Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Bd. I. [A–Kop.] FUD 3: 125–9. (Ism.) Tamotsu Koizumi, An Introduction to Uralic Linguistics. FUD 3: 129–30. (Ism.) HUNGAROLINGUA 1, HUNGAROLINGUA 2. FUD 3: 134–6. (Ism.) In memoriam Mikko Korhonen (1936–1991). FUD 3: 145–6. In memoriam Dmitrij Tyimofejevics Nagykin (1934–1992). FUD 3: 146–7. Zum 80. Geburtstag von Béla Kálmán. FUD 3: 149–50. Zum 75. Geburtstag von Edit Vértes. FUD 3: 151–2. Berichte. FUD 3: 153–6. Utsi, Paulus Person. VIL 16: 266. Valkeapää, Nils-Aslak. VIL 16: 335. Új magánhangzó-fonémák a magyarban? In: Hajdú Péter 70 éves. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest 1993 [1994]. 165–70. (Linguistica. Series A. Studia et dissertatationes, 15.) 21
Die Probleme der Ungarisch lernenden Finnen. HungBeitr 2: 127–40. A jojka. In: Nagy Katalin: "Hét határon hallik húros daru hangja." Morzsák az uráli nyelvcsaládhoz tartozó népek irodalmából és életéről. Faunus, Budapest 1994. 235. 1995. Gyakorlati magyar nyelvtan. Debreceni Nyári Egyetem, Debrecen 1995. 136 l. (Hungarolingua.) – 2., javított kiadás. A Practical Hungarian Grammar. Debreceni Nyári Egyetem, Debrecen 1995. 163 l. (Hungarolingua.) – 2., javított kiadás. Praktische ungarische Grammatik. Debreceni Nyári Egyetem, Debrecen 1995. 164 l. (Hungarolingua.) – 2., javított kiadás. Finn nyelvkönyv [1] kezdőknek és középhaladóknak. Társszerzők: Outi Karanko és Irmeli Kniivilä. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1995. 316 l. – 3. kiadás. Előszó – Saatteeksi. Társszerző: Heikki Leskinen. HungBeitr 3: 3–6. Személytelen (alanytalan és ágens nélküli) kifejezések a finnben és a magyarban. HungBeitr 3: 39–60. Valikoitua kirjallisuutta (kontrastiivisen kielentutkimuksen alalta – kontrasztív nyelvészeti) válogatott bibliográfia. HungBeitr 3: 193– 200. A határozott (tárgyas) ragozás a finnugor nyelvekben. A Miskolci Egyetem Közleményei. Bölcsészettudományi Intézet. I. évf. 83–95. A VII. Nemzetközi Finnugor Kongresszus. A debreceni KLTE Évkönyve az 1985 és 1990 közötti öt tanévről. Debrecen 1995. 361–3. On the Question of the Mordvinian Literary Language. (Rez.: Î ďđîáëĺěĺ ëčňĺđŕňóđíîăî ěîđäîâńęîăî ˙çűęŕ). In: Zur Frage der uralischen Schriftsprachen. Âîďđîńű óđŕëüńęčő ëčňĺđŕňóđíűő ˙çűęîâ. Red.: Gábor Zaicz. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest 1995. 47–55. (Linguistica. Series A. Studia et dissertationes, 17.) The Development of the Definite Conjugation in Mordvin. CIFU–8. Pars II. Summaria acroasium in sectionibus et symposiis factarum. Jyväskylä 1995. 56–7. 1996. Gondolatok a finn passzívumról. HungBeitr 6: 19–30. Anu Kippasto–Nagy Judit: Észt nyelvkönyv. HungBeitr 6: 163–9. (Ism.) A mordvin irodalmi nyelv kérdéséről. In: Ünnepi könyv Mikola Tibor tiszteletére. Szeged 1996. 171–4. Mordvan determinatiivisen taivutuksen kehitys. CIFU–8. Pars III. Sessiones sectionum. Phonologia & Morphologia. Jyväskylä 1996. 135–40. Question of the Linguistic Relations between Saamis and their Neighbours. In: Symposium Finnisch-ugrische Sprachen in Kontakt. Abstracts. Groningen 1996. 31.
22
Die Aufnahme von K. B. Wiklunds Arbeiten in Ungarn. In: Lapponica et Uralica. 100 Jahre finnisch-ugrischer Unterricht an der Universität Uppsala. Vorträge am Jubiläumssymposium 20.-23. April 1994. Hrsg. von LarsGunnar Larsson. Uppsala 1996. 351–7. (Studia Uralica Upsaliensia 26.) Morphonologische Aspekte in der Klassifizierung der mordvinischen Dialekte. FUM 18/19: 61–6. 1997. Grammatica ungherese pratica. Debreceni Nyári Egyetem, Debrecen 1997. 175 l. (Hungarolingua.) Praktiline ungari keele grammatika. Debreceni Nyári Egyetem, Debrecen 1997. 161 l. (Hungarolingua.) A mordvin determinatív igeragozás kialakulása. Doktori értekezés tézisei. Oslo– Debrecen 1997. 16 l. A magyar nyelv elsajátításának nehézségei a norvég tanulók szempontjából. In: ELSA. A magyar nyelv elsajátításának pszicho- és szociolingvisztikai vizsgálata. A magyar nyelv elsajátításának nehézségei. Debrecen 1997. május 8– 10. 14–5. Erdélyi István. MKatLex III: 170–1. Questions of the Linguistic Relations between Lapps (Saamis) and their Neighbours. In: Sirkka-Liisa Hahmo et al. (hrsg.), Finnisch-ugrische Sprachen in Kontakt. Maastricht 1997. 145–50. Questions of Language Reform, Regulation and Planning in Estonia. In: Unn Rřyneland (ed.), Language Contact and Language Conflict. Proceedings of the International Ivar Aasen Conference 14–16 November 1996. University of Oslo. Volda College, Volda. 211–6. 1998. Grammaire pratique du hongrois. Debreceni Nyári Egyetem. Debrecen 1998. 178 l. (Hungarolingua.) A mordvin determinatív igeragozás kialakulása (2). Doktori értekezés tézisei.Oslo–Debrecen 1998. 16 l. Mansi. In: D. Abondolo (ed.), The Uralic Languages. Routledge, London and New York 1998. 387–427. – A vogul nyelv rendszere és története. Innledning. In: L. Keresztes, T. Tveite (red.), Finsk-ugriske dager 1995. Foredragssamling om finsk-ugriske emner. Oslo 1998. 3–4. Morfologiske trekk i finsk-ugriske sprĺk. In: L. Keresztes, T. Tveite (red.), Finsk-ugriske dager 1995. Foredragssamling om finsk-ugriske emner. Oslo 1998. 11–22. Samisk pĺvirkning pĺ nabosprĺkene. In: L. Keresztes, T. Tveite (red.), Finskugriske dager 1995. Foredragssamling om finsk-ugriske emner. Oslo 1998. 91–102.
23
A szám- és személykategória kérdései a mordvin determinatív igeragozásban. In: Oekeeta asijoo. Commentationes Fenno-Ugricae in honorem Seppo Suhonen sexagenarii 16. V. 1998. Helsinki 1998. 228–35. (MSFOu 228.) Questions of the Development of Mordvin. In: Zur Entwicklungsgeschichte der uralischen Sprachen. Red. J. Pusztay. Savariae [Szombathely] 1998. 43–76. (SpecSib 14.) Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Bd. II. Kor-Zs. ALH 45: 383–8. (Ism.) A magyar határozórendszer oktatásáról Finnországban. In: Giay Béla és Nádor Orsolya (szerk.), A magyar mint idegen nyelv / Hungarológia. Tankönyv és szöveggyűjtemény. Budapest 1998. 497–8. 1999. Development of Mordvin Definite Conjugation. Helsinki. 266 l. (MSFOu 233.) [Ism.: Dennis Estill: Vir 104 [2000]: 327–8. Ago Künnap: LU 36 [2000]: 156–60. Danilo Gheno: Europa Orientalis 19 [2000]: 285–90. Alho Alhoniemi: FUF 56 [2001]: 363–6.] A Practical Hungarian Grammar. Debreceni Nyári Egyetem, Debrecen 1999. 163 l. (Hungarolingua.) – 3., javított kiadás. Praktische ungarische Grammatik. Debreceni Nyári Egyetem, Debrecen 1999. 162 l. (Hungarolingua.) – 3., javított kiadás. A magyar nyelv elsajátításának nehézségei a norvég anyanyelvű tanulók szempontjából. HungBeitr 12: 43–53. – Az ELSA – a magyar nyelv elsajátításának pszicho- és szociolingvisztikai vizsgálata kutatási program keretében. Az igenevek szerepe a mordvin determinatív igeragozásban. In: A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei I. Magyar és finnugor mondattörténet 1998. szeptember 23–24. Szerk. Büky László és Forgács Tamás. JATE Magyar Nyelvészeti Tanszék, Szeged 1999. 97–109. Îáđŕçîâŕíčĺ îáúĺęňíîăî ńďđ˙ćĺíč˙ â ěîđäîâńęčő ˙çűęŕő. (Rez.: The Development of Mordvin Definite Conjugation.) FUD 6: 57–91. Riho Grünthal: Livvistä liiviin. Itämerensuomalaiset etnonyymit. Helsinki 1997. FUD 6: 159–62. (Ism.) In memoriam Knut Bergsland. 1914–1998. FUD 6: 207–9. Tanszéki beszámoló az 1998–1999. tanévről. FUD 6: 243–4. Gondolatok a mordvin determinatív igeragozás kialakulásáról. NyK 96: 93– 108. Die determinierte Konjugation im Mordvinischen und die Urgeschichte. In: C. Hasselblatt, P. Jääsalmi-Krüger (hrsg.), Europa et Sibiria. Gedenkband für Wolfgang Veenker. Harrasowitz, Wiesbaden 1999. 235–42. (Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica. Band 51.)
24
2000. Praktiline ungari keele grammatika. Debreceni Nyári Egyetem, Debrecen 2000. 161 l. (Hungarolingua.) – 2. kiadás On the suffix-free forms and the most problematic suffixes in the Mordvin definite conjugation. In: CIFU–9. Pars. II. Summaria acroasium in sectionibus et symposiis factarum. Linguistica. Tartu 2000. 108–9. A személyrag nélküli és a legproblematikusabb alakok a mordvin determinatív igeragozásban. (Rez.: On the suffix-free forms and the most problematic suffixes in the Mordvin definite conjugation.) FUD 7: 37–48. Mordvin nyelvészeti egyetemi kézikönyvek. [1.] Ä. Â Öűăŕíęčí (đĺä.) č äđ.: Ýđç˙íü ęĺëü. Ěîđôîëîăč˙. Đĺńďóáëčęŕíńęîé ňčďîăđŕôč˙ńü Ęđŕńíűé Îęň˙áđü, Ńŕđŕíńę 2000. 280 ńň. [2.] Í. Ń. Ŕë˙ěęčí (đĺä.): Ěîęřĺíü ę˙ëü. Ěîđôîëîăč˙. Ęđŕńíűé Îęň˙áđü ňčďîăđŕôč˙ńü, Ńŕđŕíńę 2000. 234 ńň. [3.] Alekszandr Feoktyisztov: A moksa mordvin nyelv alapjai (oktatási segédanyag). Budapest 1999. 68 l. (Budapesti Finnugor Füzetek 9.) [4.] Tuula Nevala–Mihail Mosin: Suomalais-ersäläinen keskusteluopas. Ôčííýíü-ýđç˙íü ęîđňŕěîëĺçęń. Ôčíńęî-ýđç˙íńęčé đŕçăîâîđíčę. Ěîđäîâńęîé ęíčćíîé čçäŕňĺëüńňâŕńü, Ńŕđŕíńę 1998. 108 ńň. FUD 7: 144–7. (Ism.) In memoriam Mikola Tibor. 1936–2000. FUD 7: 201–2. In honorem. Heikki Leskinen 70 éves. FUD 7: 203–5. Tanszéki beszámoló az 1999–2000. tanévről. FUD 7: 211–2. A magyar mint kisebbségi nyelv – a magyar mint idegen nyelv ([a] magyar nyelv- és kultúraelsajátítás kérdései). Lektori konferencia, Budapest 2000. VIII. 22. Hungarológia 3 (2000/3): 176–9.
Megjelenés előtt álló kéziratok Wo sind die ungarische Verwandten geblieben?Paul Fogelberg (hrsg.), Pohjan poluilla. (Ism.) – Megjelent: FUF 56 [2001]: 448–56. A Magyar Katolikus Lexikon [MKatLex] szócikkei: Kálmán Béla, Keresztes Pál, Klemm Antal, Kresznerics Ferenc, Riedl Szende, Szarvas Gábor, ifj. Szinnyei József, Temesi Mihály. Ńîőđŕíĺíčĺ ˙çűęŕ îáńęčő-óăđîâ ęŕę óńëîâčĺ ńŕěîóďđŕâëĺíč˙ ŕáîđčăĺííűő íŕđîäîâ. Előadás Nyugat-Szibériában (Oroszország): [An] International Scientific Practical Conference: Searching of self-governing forms of aboriginal people of Khanti-Mansiisk autonomous district. 1993. június 30–július 1. Finnugrisztika a skandináv országok egyetemein. Jyväskylä, 1996. márc. 18–19. – Az előadás szövegének megjelenése a helyi sorozatban (HungBeitr) várható. Lappológia a skandináv országok egyetemein. Jyväskylä, 1996. márc. 18–19. – L. az előbbi megjegyzést.
25
Questions of the Person and Number in Mordvin Definite Conjugation. Szombathely. – Az előadás írott változatának megjelenése a helyi sorozatban (SpecSib) várható. Comments on the plenary presentation “Reconstructing Pre-Proto-Uralic typology spanning the millenia of linguistic evolution” by Juha Janhunen. CIFU– 9. Tartu, 2000. aug. 8. – Az előadás anyaga a kongresszusi kötetben jelenik meg, előreláthatólag 2001-ben. On the suffix-free forms and the most problematic suffixes in the Mordvin definite conjugation. CIFU–9. Tartu, 2000. aug. 8. – L. az előbbi megjegyzést.
26
Szerkesztői munkásság CIFU–7/1A, 1B, 2A, 2B, 3A, 3B, 3C, 4, 5, 6, Programma (1990). FUD 1 (1989), 2 (1991), 3 (1994), 6 (1999), 7 (2000). HungBeitr 2 (1994), 3 (1995), 6 (1996). Finsk-ugriske dager 1995. Foredragssamling om finsk-ugriske emner. Oslo 1998. TMB-tevékenység Pusztay János: Analóg vonások az uráli és a paleoszibériai nyelvek névszói rendszerében (kand. ért.). Budapest, 1986. okt. 20. – Bizottsági titkár. Tuomo Lahdelma: Vapahtajaa etsimässä. Evankeliumit Endre Adyn lyriikan subtekstinä vuoteen 1908 (doktori ért.). Jyväskylä (Finnország), 1986. május. – Opponens. Szíj Enikő: Votják (udmurt) rokonságnevek (kand. ért.). Budapest, 1987. jún. 10. – Bizottsági tag. Mészáros Edit: Az erza-mordvin igeképzők (kand. ért.). Szeged, 1988. ápr. – Opponens. Bereczki Gábor: A cseremisz nyelvtörténet alapjai (az MTA doktora ért.). Budapest, 1987. okt. 25. – Bizottsági titkár. Honti László: Az uráli nyelvek tőszámnevei (az MTA doktora ért.). Budapest, 1989. márc. – Bizottsági tag. Jakab László: Magyar–finn szótár (kand. ért.). Budapest, 1990. jan. 10. – Bizottsági titkár. S. Hámori Antónia: Történeti–etimológiai és grammatikai tanulságok (kand. ért.). Budapest, 1990. jan. 30. – Bizottsági tag. Sz.Bakró-Nagy Marianne: Az U/FU alapnyelv fonotaktikai leírása (kand. ért.). Budapest, 1991. jan. – Bizottsági tag. Sipőcz Katalin: A vogul nyelv színnevei (egyetemi doktori ért). Szeged, 1993. jan. – Opponens. Anu Nurk (magiszteri ért.). Tartu (Észtország), 1995. jún. 2. Zaicz Gábor: A mássalhangzók kiesése a mordvinban (PhD-ért.). Szeged, 1996. jún. 5. – Opponens. Domokos Johanna: A lapp költészet fordításszemiotikai vizsgálata (PhDértekezés). Szeged, 1999. jún. 2. – Opponens. Pusztay János, Diskussionsbeiträge zur Grundsprachenforschung (Beispiel: das Protouralische) – Az MTA doktora értekezés opponense (nem lett vitára bocsátva). Molnár Judit: A mordvin prolativus mint igevonzat (PhD-értekezés). Szeged, 2000. jún. 14. – Opponens.
27
Denis Estill: Is there word-stress in Erzya-Mordvin? A synchronic and diachronic analysis of lexical prominence. (PhD-ért.) 2000. jan. – Előopponencia. Elismerések, kitüntetések, díjak
1976. Kalevalaseura. Helsinki, Finnország. Tiszteleti tag. 1976. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. Helsinki, Finnország. Külső tag. 1978. “KiválóMunkáért”. Budapest. Miniszteri dícséret. 1985. A nyelvtudomány kandidátusa fokozat elnyerése. Budapest. 1990. Vajgel’. Mordvin Anyanyelvi Társaság. Szaranszk, [akkori] Szovjetunió. Tiszteleti tag. 1993. Suomalais-Ugrilainen Seura. Helsinki, Finnország. Tiszteleti tag. 1994–2000. Nyilvános, rendes egyetemi tanár. Universitetet i Oslo, Norvégia. 1995. Habilitálás. József Attila Tudományegyetem, Szeged. 1995. Egyetemi magántanár. Jyväskylän yliopisto, Finnország. 1995. A finn Fehérrózsa Lovagrend első osztályú keresztje. Budapest, Finn Nagykövetség. 1998. Doctor honoris causa. Uppsala Universitet, Svédország. 1999. Az MTA doktora fokozat elnyerése. Budapest. 2000. Tanszékvezető egyetemi tanár. Debreceni Egyetem. (A bibliográfia a Keresztes László 60. születésnapjára megjelenő ünnepi könyv irodalomjegyzékének felhasználásával készült.) Összeállította: Zaicz Gábor.
28
BERECZKI GÁBOR KERESZTES LÁSZLÓRÓL Keresztes László hazai finnugrisztikánk egyik kiemelkedő egyénisége. Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte magyar–latin szakon, melyhez később járulta finnugor. A debreceni finnugrisztikában Kálmán Béla professzor jóvoltábólaz obi-ugor nyelvek kutatásáé volt a vezető szerep. Keresztes finnugrisztikai tanulmányaira is ez nyomja rá a bélyegét. Professzora hosszú éveken át dolgozott 1986-ban megjelent vogul stzótárán, s az anyag cédulázásába diákjait, köztük Keresztest is bevonta. Keresztes tudományos pályája igen korán indult. Már 1966-ban, abban az évben, amelyben a finnugor szakot elvégezte, megvédte A beszélést és gondolkodást jelentő szavak az obi-ugor nyelvekben c. bölcsészdoktori disszertációját. Ezt megelőzően azonban történt valami, ami döntő befolyással volt Keresztes későbbi tudományos pályájára. 1962–63-ban tíz hónapos ösztöndíjat kapott Finnországba. A Helsinki Egyetemen többek közt Erkki Itkonennak a mordvin konszonantizmus kérdéseivel foglalkozó kollégiumát látogatta. Az óriási tudású, szigorú módszerességű finn tudósnak oly mértékben sikerült felkeltenie fiatal magyar tanítványa érdeklődését a mordvin iránt, hogy annak, bár az obi-ugor nyelvekhez sohasem lett hűtlen, későbbi pályafutása során a mordvin állt érdeklődése középpontjában. 1985-ben megvédett kandidátusi disszertációját, hosszas kutatások után, melyek cikkeiből jól nyomon követhetők, a mordvin mássalhangzórendszer kialakulásáról írta. Az ezt követő csaknem másfél évtizedben Keresztes mindenekelőtt a mordvin határozott igeragozás létrejöttének megfejtésén dolgozott. Ebből a témából védte meg 1998ban akadémiai doktori értekezését. Opponensei egyöntetűen megállapították, hogy a téma központi fontosságú a finnugor nyelvtudomány számára. Elismeréssel nyilatkoztak a jelölt hangyaszorgalommal végzett óriási anyaggyűjtő, az egyik opponens által egyenesen sziszifuszinak nevezett munkájáról, melynek a helyszíni gyűjtés is része volt. Magyarországon a korán elhalt Halász Ignác óta nem volt a lappológiának aktív művelője, de többen, mint pl. Lakó György, alapos lappológiai tanulmányokat végeztek. Ezek sorába tartozik Keresztes László is. A lapp népköltészet szélesebb körben való hazai megismerését szolgálja Aranylile mondja tavasszal c., 1983-ban megjelent több mint félezer oldalas válogatása Bede Anna kiváló fordításában. Régi hagyomány, hogy a Helsinki Egyetem magyar lektora általában Debrecenből kerül ki. Így lett Keresztes is helsinki lektor, majd évekkel később jyväskyläi. A magyar mint idegen nyelv oktatása, s az ehhez szükséges kézikönyvek elkészítése figyelemre méltó helyet foglal el Keresztes
29
munkásságában, de az eddigi legterjedelmesebb hazai finn nyelvkönyvnek is társszerzője. Keresztes szervezői kvalitásait dícséri az 1990-es debreceni nemzetközi finnufgor kongresszus, amely rendezőbizottságának ő volt a főtitkára. Ez éveken át tartó, nagy elfoglaltsággal járó, többek közt széleskörű nyelvtudást, jó diplomáciai érzéket igénylő feladat, s ő ezeknek a követelményeknek magas szinten felelt meg. A 90-es évek Keresztes számára jórészt az oslói vendégprofesszorság jegyében teltek el. Ez idő alatt írt cikkeiből ítélve a lappológia passzív művelőjéből aktív művelővé kezdett válni. Jó kapcsolatokat épített ki a közeli országok finnugrista köreivel Oslótól Tartuig. A svédországi Uppsala egyeteme azzal fejezte ki elismerését a magyar tudós iránt, hogy díszdoktorává választotta. Keresztes László nem magába zárkózó filosz. Fehér asztal mellett a baráti társaság tevékeny tagja. Most 60. évéhez közeledik, ami a tudósi pályán a legfontosabb korszak kezdetét, az évtizedek során összegyűlt tapasztalatok összegezésének időszakát szokta jelenteni. Kívánjuk, hogy ez az ő esetében is így legyen. Koonga, 2001. július 15. Bereczki Gábor
30
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó negyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27.
31
Bolla Kálmán
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY *** folytatás a belső borítón
32
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK (Újabb felvételek) folytatás a hátsó borítóról
53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 55. GADÁNYI KÁROLY 57. SUBOSITS ISTVÁN 59. BÉKÉSI IMRE 61. BÜKY LÁSZLÓ 63. SZÉPE GYÖRGY 65. RÓNA-TAS ANDRÁS 67. ADAMIK TAMÁS 69. WACHA IMRE
54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 56. PUSZTAY JÁNOS 58. H. TÓTH IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN 62. RÉDEI KÁROLY 64. SZABÓ JÓZSEF 66. KERESZTES LÁSZLÓ 68. BENCÉDY JÓZSEF 70. BOLLA KÁLMÁN
Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 15., 17., 19., 23., 24., 26., 27., 28., 29., 31., 33., 34., 35., 37., 38., 39., 40., 43., 44., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 62., 63., 67.
33
[fénykép + aláírásminta (később küldöm)] [Megjegyzés: Az anyagban csekély mértékű módosítás várható. A pályakép adataiban a *-gal megjelölt sorok még pontosítandók, kiegészítendők. Elképzelhető, hogy Bereczki Gáborét követően, azaz a füzet befejezéseként én is értékelem KL munkásságát. KÉREM, HOGY A 2001. NOVEMBER 15-IG MEGJELENŐ SOROZATSZÁMOKBAN EDGY TERVEZETT KERESZTES LÁSZLÓFÜZETRE NE TÖRTÉNJEN UTALÁS, MERT ENNEK EGY PÉLDÁNYBAN VALÓ ELKÉSZÜLÉSE ÉS ÁTADÁSA (ELŐRELÁTHATÓLAG NOVEMBER 12-ÉN) MEGLEPETÉS LESZ AZ ÜNNEPELTNEK! Budapest, 2001. szeptember 10. Zaicz Gábor
[email protected] lakás: 319–9207]
34
