Fordította KERESZTES GÁSPÁR

Fordította KERESZTES GÁSPÁR

MICHAL WITKOWSKI

KÉJPART

MAGVETŐ BUDAPEST

Az eredeti mű: M ichat W itkowski: Lubiewo, W ydawnictwo W.A.B, Varsó, 2005

A kötet megjelenését © POLAND fordítói program tám ogatta INSTYTUT KSIflZKI

© POLAND

Copyright © M ichal W itkowski, 2005 H ungárián translation © Keresztes Gáspár, 2010 A fordítás a VI. kiadás alapján készült és a W ydawnictwo W.A.B engedélyével közöljük.

M inden szereplő h am is...

I / Az utca könyve

Negyedik emelet, benyomom a kapucsengőt, és m ár hallom is a csipogást, hogy oh, meg ah. Ebből tudom, jó helyre érkeztem, bátran belépek a koszlott kapun. Patrycja és Lukrecja két vén faszi, az ő életükben m ár rég vé­ ge lett mindennek. Egész pontosan kilencvenkettő óta.* Pat­ rycja: kövérkés, lepusztult férfi nagy, kopasz folttal a fején, és idegesen rángatózó, bozontos szemöldökkel. Lukrecja: ötvenes pasas, simára borotvált, cinikus arccal, kövérkés ő is. Fekete, gombarágta körmök. A vicceik, az unott fintoraik. A jelmonda­ tuk: „Annyit kapsz az élettől, amennyit kiszívsz a bránerből.” „Ha érettségije van, az m ár nem bika!” A foglalkozásuk: szociá­ lis munkás, ruhatáros, takarítónő. Bármi, csak megéljenek va­ lahogy, és azt csinálhassák, ami a legfontosabb nekik. Tehát felmegyek a nyomorúságos Gomulka-panelház** ne­ gyedik emeletére a lepukkant lifttel. Húgyszag van. Az udva­ ron hangosan ricsajoznak a kiskölykök. Nézem a cigivel kiége­ tett, leragasztott gombokat, olvasom a focihuligánok versikéit,

* Ez az az év, am ikor a Lengyelországban állomásozó szovjet katonák leszerelték a laktanyáikat, és m inden katona visszatért a m aga köztársasá­ gába, amely időközben, vagy nem sokkal később m egszűnt szovjet tagköz­ társaság lenni. A nyanyusok kendővel búcsúztatták őket. Abban az évben a nyanyusok közt 35%-kal több öngyilkosság történt. (A szerző jegyzete - a to­ vábbiakban, ahol nincs m ásként jelezve, a szerző jegyzetei olvashatók.) ** A W íadyslaw Gom uika (1905-1982) kom m unista vezetőről elnevezett panelek voltak az első lifttel rendelkező panelházak Lengyelországban. Leg­ többször négyemeletes, kocka alakú, szürke és mocskos épületek, a házhoz tapasztott, sufniszerű kapualjjal.

9

meg hogy gázt szívatnának valakivel. Csöngetek egy rövidet, Lukrecja azonnal ajtót nyit, Patrycja épp teát főz a konyhában borzasztóan izgulnak m ind a ketten, hiszen megjött az „újság­ író ú r”, úgy viselkednek, mint valami sztárok. Miközben le van százalékolva mindkettő, és alig jönnek ki a pénzükből hó vé­ géig. Még telkük sincs, ahol termelhetnének ezt-azt, mondjuk hagymát, vagy a kerítésre támaszkodva együtt nosztalgiázhat­ nának a szomszédasszonnyal. Nem, az ő emlékeiket senkinek sem lehet elmesélni. Éppen ezért mesélik el nekem. Lukrecja valaha német szakos volt, de sehogy sem bírt meg­ m aradni a fenekén, mindig csak a baj volt vele, flörtölgetett a diákokkal, ezért a végén m ár csak házitanításból tartotta fenn magát. Bydgoszczból jött fel Wroclawba a hetvenes években. Itt, a buziparkban ismerte meg Patrycját, egy mocskos bádog­ budiban. Patrycja részegen hevert, feje egy húgytócsába lógott, és azt hitte, sose kel m ár fel onnan. De Lukrecja segített a kis rüfke Patrycjának, valahogy talált neki egy ruhatárosi állást a m unkás-kultúrotthonban. Ettől fogva Patrycja feladata volt, hogy kiadja a pingpongütőket, m ert a fiatal aktivisták a tante­ rembe jártak le pingpongozni. Könnyű m unka volt, nem fize­ tett rosszabbul a többinél, így aztán Patrycja egész nap ihatta a kávéját a mustárospoharából, pletykálkodhatott a kocsikí­ sérővel, és várhatta a következő éjjelt. Néha reggelig ügyelet­ ben maradt, m int éjjeliőr. Olyankor elképzelte magát barokk dámaként, nagy krinolinnal, magas parókában, ahogy hintón hajtat a szeretőjéhez. Hogy valami kieejthetetlen neve van, és mindig óriási legyezővel takargatja magát. Közben a tetőről egy vödörbe csöpögött le a víz, kint fújt a szél, de ő csak fölállt, lefőzött m agának még egy kávét, hozzálöttyintett egy kis vod­ kát, és visszatért Versailles-ba, a hintójába, a hatalm as szok­ nyákhoz, melyek alá akár több szeretőt is el lehetett rejteni a 10

mérges fiola mellé. Rágyújtott egy mezítlábasra, kim ent sétál­ ni, és mire visszaért, m ár ki is találta a jelenet folytatását. Csak be kellett tömni hozzá a fülét egy dugóval, az éjszakák ugyan­ is nem voltak csendesek, odakint az őrző-védő kutyák mindig macskára vadásztak. Reggelente m indig úgy érezte ilyenkor, m intha hideg vízzel öntötték volna nyakon. Aláírni a blokko­ lólapot, hazam enni, miközben valaki m ár megint akar tőle va­ lamit, amitől aztán újra visszasüllyedt a lustaságba és a rossz­ kedvbe. Azok voltak a régi szép idők, amikor a Hydral meg a Stolbud m unkásai még ráértek balettel foglalkozni...* Amikor még nem léteztek olyan kifejezések, m int „molesztálás”, és az újsá­ gok a maguk dolgával foglalkoztak. Az éjjeli ügyeletben még nem volt kistévé, ezért teljes gőzzel dolgozott a képzelet, külön­ ben mindenki beledöglött volna az unalomba. Patrycja kultúrházában ma minden szobát más cég foglal el, a homlokzat tele van tájékoztató táblákkal, hogy melyik eme­ leten található a zálogház, a pénzváltó, a biliárdszalon vagy a gyertyanagyker. Ahol régen a munkások csetlettek-botlottak tánc közben, most a romantikus nevű „Minden Csak Öt Zlotyi”-bolt működik. Most m ár senki nem alkalmazza Patrycját, m ert mindenki csak a saját portáját őrzi, az épület védel­ mét meg külön cég látja el. Rossz ez a világ: a szavalóversenyek, ritm ikus gimnasztika- és balettórák, gyógytornák helyszínét

* A néphatalom becsületbeli ügynek tekintette, hogy a m unkás ne csak dolgozzék, de „méltó pihenés” is járjon neki. A propaganda olyan életstílust hirdetett, amely szerint a nappali m unka u táni időt a tudom ánynak és a látó­ kör szélesítésének illett szentelni. A való életben ez persze m ásként alakult, ennek ellenére mégis nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy például az építő­ m unkások is írjanak verseket, építsenek repülőm odelleket stb. Az ilyen el­ foglaltságok közé tartozott a balett is...

11

mocskos, félig maffiapénzekből futtatott bizniszek foglalták el, ahol használt telefonokkal, divatjamúlt modellekkel keresked­ nek, m intha nem lenne éppen elég belőlük, a kioszkokban pe­ dig m ár sehol se lehet olyan füldugót kapni - gondolta magá­ ban Patrycja, azzal minden fájdalom nélkül elment nyugdíjba. Soha nem engedte otthonába a Harm adik Köztársaságot. • • •

Nőnemben beszélnek magukról, úgy tesznek, m intha nők lennének, nem is olyan régen még hajtották a pasikat az Operá­ nál, a parkban, meg a pályaudvaron. Nem tudni, mennyi ebben az igazság, mennyi a folklór, és mennyi a sima vicc. Egy biztos - azon egyáltalán nem kevés ember közé tartoznak, akik szex­ függők. Mekkora rutinjuk van a pasizásban! Még most, nyugdí­ jas korban, pocakosan is bárm i kitelik tőlük. A plasztikai m űté­ tekről, vagy a nem-változtatás lehetőségeiről nem is hallottak. Nekik elég volt, ha meglengették egyszerű, fekete kézitáskái­ kat, amit ők ridikülnek neveztek. Mert azt viselték, ami volt ne­ kik; a múlt rendszer középszerűségének extraktumát. Elég volt egy másfajta cigarettatartás, a bajusz hiánya, meg persze a szóhasználat. A szavakban rejlik az erejük. Nincs semmijük, ezért mindent oda kell hazudniuk, sejtetniük, költeniük. Pénzért ma mindent meg lehet változtatni: a nemet, a szem színét, a hajat... Nincs helye m ár a képzelőerőnek. Ők viszont inkább szegények maradnak, „hogy szórakozhassanak”: - Ugyan, hagyd már, aranyoskám! - ferdül* Patrycja, és be­ * A ferdülés olyan viselkedésm ód - m im ika, gesztusrendszer, intonáció, járás - am elyről felismerni, hogy az illető hom oszexuális. Gyakran jár p á r­ ban a nőies viselkedéssel. Ferdülni annyit tesz, m int szándékosan kihangsú­ lyozni ezeket a tulajdonságokat, direkt magasabb hangon beszélni, feltűnő m im ikával, m ozdulatokkal, gesztusokkal.

12

hozza a teát egy csorba pohárban. Igen, egy öreg, összekarcolt pohárban, viszont tálcán, szalvétával. A formák, a formák, ez a legfontosabb. Meg a szavak. - Ugyan, hagyd már! Ez m ár nem az a világ, lötyög a seg­ ged, hol van m ár a tavalyi hó? Istenem, lökött tyúk vagy, őrült, hagyjál már! Jól mondta az öreg Villon: csak fiúkkal kezdj! Hát így is tettünk. Ha ferd ü l az ember, akkor nőként viselkedik - m ár ahogy ők a nőket elképzelik - az integetés, a csipogás, az „ugyan hagyd m ár” meg az „Istenem, Istenkém”. Vagy amikor odamennek az emberhez, megsimogatják az álla alatt, és azt mondják: - Magasabban tartsd a fejecskéd, kis buksi, ha a nénihez be­ szélsz. - Egyáltalán nem akarnak nők lenni, inkább nőt játszó pasasok ők. így jó nekik, így éltek egész életükben. Csajt ját­ szottak. Nem az volt a lényeg, hogy igazán nők legyenek - őket a játék izgatja, a kielégülés, a kielégülés meg olyan, am ilyen... Bár az ő nyelvükben nincs is kielégülés. Csak olyan szavakat is­ mernek, m int „éhség”, „beteljesűletlenség”, „hideg este”, „szél”, „gyere”. Egyfolytában a mélység felsőbb régióiban tartózkod­ tak, a pályaudvar, a legócskább munkahelyek és a park között, ahol a közbudi van. Azt is lehetne mondani, hogy ez volt a világ rohadt közepe. Úgy tűnik, a mélység alját valaki direkt nekik bélelte ki for­ gáccsal és rongyokkal. Egész kényelmes. Mindig megvolt a maguk kis ételhordós levese, krumplija, nekik aztán megfelelt a szocializmus, soha nem voltak se éhe­ sek, se hajléktalanok. Egy nő kevéssel is beéri. Most ott, az ő parkjukban hatalmas Pláza Áruházat építenek, széttúrják az egész múltjukat, ezért Patrycja azt fontolgatja, hogy tiltako­ zó levelet ír. Persze ez csak vicc, ami egyre szomorúbb és kese­ rűbb, hiszen: 13

- Jaj már, mit csináljon, mit tehet egy ilyen vén szatyor, m int én? Bottal menjek a Nagytőke ellen? Verjem fejbe a ridiküllel? Mit mondjak nekik, hogy ez egy történelmi emlékhely? Inkább hozz egy ham utartót, Lukrecja, m ert az úr nem tudja hogyan kiverni (hihi)... kiverni a hahahamut! Patrycja hirtelen rájön, hogy vén szatyornak nevezte magát az imént, és borzasztóan tetszik neki az új vicce. Valahol, a lel­ ke legmélyén, van benne egy kis megvetés. Patrycja éppen ezt akarja kihörpinteni, kinyalni, m int a tojáslikőr utolsó cseppjét a pohár aljáról. Ma este. - Megyek szépen, elegánsan a parkban, először veszek ci­ git a trafikban, m int m ár annyi éve mindig, semmi gond, nem árt nekem. Erre találkozom egy ismerőssel a régi időkből, aki­ nek bejött az élet, valami bizniszben utazik. Na, szóval, ő meg úgy bámul rám, m int valami utolsó kurvára, m intha a Gwarnára járnék a pályaudvarnál.* Mondjuk egyébként tényleg já­ rok. De hát tudod, mikor vagyok én kurva... Szóval hallgatom, am it ott dumál nekem, édeském, de nem igazán érint, valami kamatok, kérlek szépen. Szóval hogy fizeti a hitelt, de elveszti a munkáját. Na, még csak egy kis hitel kell nekem a boldogság­ hoz, gondolom magamban. Akkor megfogant bennem egy fi­ lozófiai gondolat, és a Fürdős Lujza, akivel megosztottam, csak helyeselt. Hogy úgy élünk mi itt a legalja felszínén, m int a Pa­ * A Népi Lengyelországban a filléres, öreg és ronda hajléktalan-prostitu áltak a Gwarna utcára já rta k a pályaudvar m ellett. O tt ácsorogtak, szív­ ták a cigarettájukat, m ajd leggyakrabban a detoxikálóban végezték. A len­ gyel kom m unizm us nem ism ert elegáns szexualitást, a nyanyusok éppúgy, m in t a női prostituáltak, rendkívül alacsony státuszúak voltak, a társad a ­ lom m argóján éltek, m in th a a szexuális szolgáltatás eleve degradálná az em bert. A kapitalista, polgári társadalom m ár képes a szexet elegáns cso­ m agolásban is eladni, klubokban, vagy közvetítőknél, de akkoriban csak az utca volt.

14

radicsomban. Semmi sem fenyeget m ár - folytatja lassan Lukrecja - és van értelme az életnek! - nyalogatja kéjsóváran a szá­ ja szélét. Ülök az ócska lakásukban, a billegő konyhaasztalnál. Itt sem­ mi sem változott a kommunizmus óta, mindenhol aranyszínű, tajvani órák, bóvli barométerek, csillogó nippek a piacról, mind az oroszoktól. Még a nyelvük is tele van russzicizmusokkal: - Nincs sok a málcsik* gatyájában... Ordít a nyomor, a bádogtető alatt zsinóron szárad a ruha. Fér­ fialsók, de feketék, a legolcsóbb frottír zoknik, de feketék, feke­ ték: először is, m ert az olyan sikkes, másodszor, m ert ebben a házban gyász uralkodik. Már több, mint tíz éve. Lukrecja egy öreg grófnő pózában tetszeleg, akinek a hábo­ rús felfordulásban odalett m inden vagyona, egyik lábikóját a másikra rakja (a zokni és a barna mackóalsó közti vágatban ki­ villan a fehér lábszár, és rajta a visszerek tetoválásszerű hálóza­ ta), rágyújt, egy pillanatra lenntartja a füstöt, aztán úgy fújja ki, m int egy dáma, m e ssze előre, elm erengve. A kedvencüket, An­ na Germánt hallgatják. Forog a gramofonlemez: A sarki kávéházban m inden este koncert Táncoló Euridikék, a küszöbön álljatok meg, M ielőtt a z első hajnali fénysugár Csíkot vet a falra H add öleljenek karjaikba A részeg O rfeuszok...

Agyoncukrozott, híg teát kapok. A lakás berendezése olyan, m int egy rendelői váróterem: látszik, milyen kevés kell az em­ * fiú (orosz)

15

bernek az élethez, ha „más dolgoknak él”, elvégre a lakásuk tényleg egy váróterem csupán, ahol az éjjeli portyák között el kell tölteni az időt. Rendetlen, ahogy az a (szexfüggő) szenve­ délybetegeknél lenni szokott. A fal derékmagasságig sárga olajfestékkel van lekenve, a plafontól lefelé tiszta mocsok, a fűtőtes­ ten fehér, műanyag virágcserepek a leghétköznapibb kórókkal és gumifakaktuszokkal, nemrég száradhattak el azok is. Vá­ rom, hogy végre m indketten leüljenek a teájuk mellé, és rá­ gyújtsanak. Hogy abbahagyják a sürgés-forgást. De am int az egyik leül, a másik azonnal úgy érzi, feltétlenül be kell fújnia a hónalját dezodorral, vagy meg kell igazítania a frizuráját a repedt tükör előtt. Közben a konyhában is fő valami, Lukrecja pedig nekilát, hogy meglocsolja a virágokat egy tejesüveggel. Vajon honnan szerezhette? Közben szünet nélkül igazgatják, fésülgetik magukat. Végtére is, ritkán fordul meg vendég ebben a gyászoló házban. - Kezdetnek tudnátok mesélni egy kicsit a melegek életéről az akkori Wrodawban? - kérdezem, am int letettem az asztalra a diktafont, de rögtön visító, hangos kacagás szakít félbe. - És ki kérdezi ezt, Patrycja, azt nézd meg, várjál, hadd ka­ paszkodjak meg! Ments meg a kis ribitől! A Szent Szűz, m intha ő nem tudna semmit. Hogy is hívják az újságíró urat a Nyanyabárban, meg az Operánál? Nem Hófehérkének véletlenül? Hó­ fehérke, m ert tiszta fehér, mindenhol a ... hótól, hihihi! Jól van, ezt majd kivágod, végülis nem kell m indent lejegyzetelned... Na, rendben, újságíró úr, a park neve placc vagy ösvény. Oda járni, az placcolás. Befűzésre való. M árm int pasifogásra. Fuvolázás céljából. Vagyis szopni. Parkok mindig is voltak, amióta csak élek és szopom a faszt, tehát m ár a háború előtti idők óta. Régen a placc az egész városon keresztül húzódott, és éppen in­ nen kellene kezdődnie a te regényednek rólunk. „A grófnő fél 16

tízkor ment el otthonról”, és elment a parkba, m ert pontosan este tíz a legjobb idő egy könnyed szaxizásra. Patrycja, te em­ lékszel még a Grófnőre? Talán nyolcvannyolcban ölték meg a szerencsétlent. Mi is volt a foglalkozása? - Hülye vagy, nyolcvannyolcban a Korát ölték meg, m ert addig cipelte fel magához a lumpokat,* amíg egyszer meg nem járta. Az a lump a saját konyhakésével ölte meg, ledöf­ te azért a vacak Narew rádióért, hiszen semmi más nem volt nála, am it el lehetett volna vinni. A fél w rodaw i placc ott volt a temetésén, meg néhány, hm ... pap (sz... szabad ilyet m on­ dani? Ez valami katolikus újságnak lesz?), na, szóval pap is. Mit össze kiabáltam utánuk: „Na, mi van, elhagytátok a m i­ sekönyvet?! Ide jártok placcolni?” De ők csak megszaporázták a lépteiket. - Hisznek a nyanyusok Istenben? - Hát m ár hogy ne hinnének a nyanyusok Istenben? Sőt, több istenben is hisznek. A sarkon bármikor befordulhat egy férfiis­ ten. * Borzasztóan egyszerű, heteroszexuális férfiak, akik nincsenek tisztá­ ban saját szexualitásukkal, a term észetes, nem -pornográf testtel. A nem ­ pornográf test a szándékos modellezés, az edzőterem ben form ált, tetovált, piercingekkel ékesített, tehát jelekkel ellátott test nyom ait nélkülöző test. Ha a lum p izmos, akkor azért az, m ert fizikai m unkát végez, ha lebarnult, ak­ kor azért az, m ert a napon dolgozott, nem pedig m ert a szolárium ban süttette magát. D urva vonások, töm bszerű alak, otrom ba, jellegtelen ruhák. Egy lum p nem törődik magával: ham ar hasat ereszt, nem is küzd ellene, ahogy nem küzd a kopaszsággal, és a m úló idő bárm ilyen m ás jelével sem. A lum p tehát a régi típusú, keleti férfiasság ideálja, amely egyáltalán nincs tudatában önm agának. A lum p ellentéte a nyugati férfi, aki piacképesített és pornográf testtel rendelkezik, és különféle módszerekkel saját m aga is kihangsúlyozza szexuális attraktivitását. A lum pok a m odern (és nem posztm odern) kultú­ rákban fordulnak elő - Indiában, Kubában, Oroszországban, Fehérorszországban, de nincsenek jelen a nyugati világban és az észak-am erikai k u ltú ­ rában. Vö. a „legény” fogalmával Gombrowicznál.

17

De mit is akartam mondani? Ja igen, szóval a Grófnőt sok­ kal korábban ölték meg, hetvenkilencben, és foglalkozását te­ kintve vécésnéni volt. Azaz vécésbácsi. Vagyis: pont, hogy néni! Az aluljáróban dolgozott, szóval mindig közel lehetett a tűz­ höz. Egy szuterénben lakott, viszont közvetlenül a park mel­ lett. Igen, a nyanyusok mindig a park közelébe költöztek. Direkt emiatt béreltek itt lakást, éveken át jártak ki, de most m ár sajnálhatják, mert darukat telepítettek oda. - Kik azok a lum pok ? - kérdezném, de megint féktelen viho­ gás szakít félbe. - Kik azok a lumpok, kik azok a lumpok. Istenem, isten­ kém, hogy kik a lumpok. Na jó, tegyük fel, hogy tényleg nem tu­ dod. A lumpok életünk értelmei, a lump a mi bikánk, a részeg kancsikónk, a szatyros munkás, a lumpenelem, a parasztbun­ kó, aki időnként a parkon keresztül megy haza, vagy tökrésze­ gen fekszik az árokban, vagy a pádon fetreng a pályaudvarnál vagy valami más, tök váratlan helyen. Ők a mi részeg Orfeuszaink! Hiszen egy nyanyus csak nem fog egy másik nyanyussal leszbizni! Nekünk heteró husi kell! Mondjuk a lump lehetne akár buzi is, a lényeg, hogy egyszerű legyen, m int a bot, és pri­ mitív - ha m ár érettségije van, az m ár nem is férfi, hanem va­ lami entelektüál. Az arcán semmi érzés, ugyanolyan a pofája, m int a combja, m int valami bőrrel bevont húsdarab, azon az­ tán semmi se látszódik, semmilyen érzelem! Hol kapsz ilyet egy buzibárban? Például sokszor előfordul, hogy a heteró lumpok önszántukból mennek el egy nyanyussal, az ágyban úgy visel­ kednek, mint egy buzi, de aztán hirtelen rájuk jön az agresszió, és lopnak, gyilkolnak, kirabolnak... Sokszor már kint vannak a lépcsőházban, mennek haza, de ha utánuk szólsz, kérdezel valamit: visszajönnek, és jól pofán basznak. Mintha m agukra lennének dühösek. 18

De egy nyanyust ez nem tántoríthat el. M ármint egy igazit, m int amilyenek mi vagyunk. Nem olyanok, mint azok a dísz­ buzik a melegbárokban. Azok csak álm odnak róla, hogy egy­ szer elkapjanak egy olyan részeg Orfeuszt, aki a dugás közben észre se veszi, hogy nem nővel van dolga. Aki a pia m iatt azt hiszi, csajjal van. Bár ehhez vagy merevrészegnek kell lennie, vagy... Mert a legjobb lumpok heterók, és hogy ilyet akasszon magának az ember, ahhoz totál le kell itatni, vagy... - Vagy? - Szóval, visszatérve a Grófnőre - Patrycja nem akar felelni a kérdésemre, - nemrég jártam arra, kérlek szépen, este tizen­ egy felé lehetett, ez még az előtt volt, hogy a daruk széttúrtak volna nekünk mindent, megvoltak még a dombok, a romok, meg a fánk, a belevésett feliratokkal,* szóval kinn voltam ki­ csit nosztalgiázni, m ert épp akkor volt Mindenszentek, utána meg rögtön Ősök Napja.** Szóval megyek ottan, azt’ mit látok? Egy lumpot közeledni. Biztosan egy részeg lump az, gondolom magamban, nem lehet más, szóval nyomás utána, ő meg hopp, eltűnik a szemem elől. Ezt most végig jelenidőben mondom, azért, hogy így írjad, direkt ezért mondom, hogy úgy látsszon, m intha az olvasó szeme előtt játszódna. Bár a lámpaoszlopok közül minden második kiégett, ezért látni mondjuk semmit sem lehet, de az évek alatt azért az ember szeme hozzászokik a sötéthez. Szóval rögtön tudtam, hogy a romokhoz megy, a domb mögé. Hiszen ismerem az összes rejtekutat és búvóhe­

* A nyanyusok gyakran unatkoztak esténként a parkban, és ilyenkor sokszor firkáltak filctollal az egyik nagy fa törzsére, am iről levált a kéreg. Néha az álnevüket használták, néha pedig, pusztán csipkelődésből, csak annyit írtak: „Halál a köcsögökre!” ** Az Ősök ünnepe - ősi, pogány eredetű szláv népszokás, halotti ünnep. (A fordító jegyzete.)

19

lyet. Lemegyek: látom, felbukkan a lumpom, aztán eltűnik új­ ra, tudom már, hogy a bombatölcsérbe megy, van ott egy olyan, benőtték a bokrok, tudod, ahol régen az izével, az Óriásfaszúval volt dolgunk... - Aha, aha! - Lukrecja pontosan emlékszik, kiről van szó. - Szóval a lumpom átmegy a kerítésen, amin ott a tábla, hogy ásatás, én meg felhajtom a kombiném, és sutty, be u tána!.. .per­ sze ismertem a kijáró kerítéslécet. Ahogy megyek utána, köz­ ben m ár dörzsölgetem a mellbimbómat a melltartó alatt, egy nagy száj vagyok m ár csak, haladok lefelé, abba a gödörbe, és látom, hogy (ahogy sejtettem), a lumpom megállt a bombatöl­ csér sötét fenekén, és most megfordul... - És? És? - .. .és látom, hogy a Grófnő az! - Egy kísértet? - Kísértett a ribanc. Csak úgy áradt a túlvilági fény a szemé­ ből, a szájából, a füléből, m intha gyertya lett volna a fejében. Abba a zöldes piaci kabátjába volt felöltözve, de m intha a rá­ száradt földtől sáros lett volna az egész, m intha a sírban már összekeveredett volna az eső meg a sár. Én hányom magamra a kereszteket, ő meg azt huhogja: „Eljöttem a lumpért, a szent dákóért jöttem, át a sárgöröngyökön, a halálon túlról is! Ma az Ősöket ünnepeljük, adj egy kis gecit, adj, én cserébe olyan er­ kölcsi leckét adok hogy »ki ember nem volt«.. - Felháborító! A ringyója még halála után is a nemzeti iroda­ lom remekművein gúnyolódik! * Utalás Mickiewicz Ősök c. művére. A rom antikus elbeszélő költem ény­ ben, a lengyelek nem zeti eposzában egy földesúr kísértete jelenik meg a pa­ rasztjai előtt, akik hiába kínálják étellel-itallal, nem talál m egnyugvást: „Így rendelé az igaz Isten! / Hogy ki ember nem volt egyszer sem / Ember azon ne segíthessen.”B e\h István fordítása. (Aford.)

20

- Nem akármilyen ringyó volt az életében se. De akkor csak gúnyolódott tovább, azt mondja: „Milliónak hívnak! Millió­ nak: m ert m ár egymillió lumpnak megvoltam!” - Atyaég! - Ekkor valahol messze villámcsapás dörrent, ő meg se szó, se beszéd, hozzám fordult: „Macbeth, Cawdor thánja!” Mi­ re én: „Eriggy, eriggy, távozz, pusztulj innen, tisztátalan lélek!” Ő azonban csak mondja a magáét, hogy nem kíván sem eleséget, sem italt, valahogy így fogalmazott, csak pár csepp lumpondót. Semmi mást, csak gecit és gecit. Aha, szóval még a Bibliából is csúfot űz, amikor úgy jövendöl, mint valami őrült Püthia vagy Kasszandra, olyanokat, hogy „bizony ott fogtok állni a lump sliccének kapujában, de az nem nyílik meg néktek.” Aztán fog­ ja, kinyújtja azt a kacska kezét maga elé, és azt mondja: „Gyere!” Hú. - Itt egymásra néznek, felsóhajtanak. - Kezdek iszonyúan félni, m ert m ár kilátszik a koponyája a haj alól, de én felismerem, mert olyan furcsa ájer terjeng a levegőben, m int azé a fenyőil­ latú kockáé, amit a piszoárba dobálnak az aluljárós budiban, amelyikben a Grófnő végigdolgozta az életét, na, az áradt belőle, úgyhogy a sötétben mindig előre éreztem, mikor ül a Grófnő a bokorban, és mikor egy lump. Szóval felismertem, mert ugyan­ azzal a tájszólással beszélt, ahogy életében. Ügy álltam ott, mint akit megigéztek. Éreztem, hogy muszáj rágyújtanom, különben nem bírom ki. Alig tudtam előkotorni egy agyongyűrött ciga­ rettát a zsebemből, annyira remegett a kezem. Patrycjának vékony kezei vannak, tele májfoltokkal, hoszszú körmökkel, meg egy olyan LŐVE feliratú, vésett fémkarkö­ tővel, amiket a tengerparti kirakodóvásárokon árulnak. Most ezekkel a kezekkel mutatja, mennyire remegtek akkor. Kocog a karkötő is, ahogy hozzáütődik a nagy, ruszki aranyórájához. - Szóval a végén valahogy sikerül rágyújtanom, ha jól emlék­ 21

szem, ráadásul fordítva, a szűrővel előre, és próbálok az eszé­ re hatni, m intha nyugodt lennék (belül közben remegek), és azt mondom: „Figyuzz ide kislány, hát életünkben a legjobb barát­ nők voltunk, a fejedbe szállt a geci, hogy nem ismered meg a ba­ rátnődet a halálod után, akivel annyi lumpot levadásztál, akivel a ruszkikhoz jártál a laktanyába, és akivel annyi gecit leszívtál, hogy ha az összeset egybeöntenénk egy nagy kádba, akkor akár fürödni is lehetne benne, ha meg egy akkora tehén mászna bele, m int te, akkor még ki is loccsanna mind?! Kyrie Eleison, eriggy már? Nem látod, hogy nem lump vagyok én, hanem csak a Patrycja, az öreg Patrycja a belvárosból?” Erre m intha elhomályo­ sulna a szeme, úgy látszik, a túlvilágon is piázott, akárcsak itt. Aztán, m intha már kezdene megismerni, kábultan mormogni kezd: „Patycja?” (Nem úgy mondja ám, hogy „Patrycja”, hanem ilyen furcsán, hogy „Patycja”, „tycja”, m intha gombóc lenne a szájában, bár lehet, hogy halál után már csak így van ez.) Erre én: „Aha.” Szóval mormogott valamit, motyogott, de aztán arrább ment keresgélni a dombon. Se jónapot, se viszlát, csak úgy elsuhant a picsába, pedig már vagy jó tizenegynéhány éve nem láttuk egymást, lett volna mesélnivalónk. És - Patrycja felnye­ rít - amint az egyik vén kanca (tudod ki - kacsint Lukrecjára - a Bagoly) meglátta, ahogy jön ki a romok közül, egyből ment utá­ na a dombra. A Grófnő után, lett is meglepetés. Mert az volt a helyzet, amit én már korábban is láttam, hogy a domb Odera fe­ lőli oldalán jön fel egy csapatnyi szkinhed-féle, vagy legalábbis valami rosszindulatú banda. Még szólni is akartam neki, de az­ tán gondoltam magamban, mit tehetnek vele, ha egyszer kísér­ tet? Már én is alig álltam a lábamon az ijedtségtől, nem elég, hogy először az a szellem, aztán, hogy a dombról kiáltásokat hallani, m intha ölnének valakit, de azért... Azért annyira nem voltam beijedve, hogy ne tudjak m ég... szóval, na, tudod, éppen megje­ 22

lent az egyik Bajszos Zbyszek* Tudod, aki mindig biciklivel jön. Lukrecja feláll, és végigsimít haja őszes maradékán. Megfor­ dítja a lemezt. Felhúz egy olcsó pulóvert, ami jól kidomborítja tekintélyes pocakját. A frizurája rusnya, teli van korpával, ah­ hoz képest, hogy szinte alig van haja. Aztán egy pillanatra go­ nosz mosoly torzítja el az arcát. Gőgösen sziszeg: - De hát a Grófnő m ár életében megőrült, ki tudja, hogy hat­ hatott rá egy akkora trauma, m int a saját halála? Emlékeztek, hogy együtt jártunk vele a ruszki laktanyához? A két vénkisasszony felélénkül. Patrycja odalép a beépített („magasfényű”) szekrénysorhoz, és diadalittasan előtúr belőle valamit. Hirtelen légmentesen lezárt fóliatasakokat tesz az asz­ talra, valami barnásat látni bennük. Nyitnám ki az egyiket, de egyből nekem esnek: - Az illata, elszáll az illata! Jaj Istenkém, ki ne nyissad! Csak évfordulókon szabad kinyitni. - A zacskókban őrzik az illatos relikviáikat: katonai derékszíjakat, késeket, kapcákat, barnás, fekete-fehér, kitépett igazolványképeket hatalmas, érvényte­ len pecsétek félholdjaival. A képeken huszonéves ruszki sihederek ábrázata, nagy krum pliorrú, durva arcok, köztük néhány finomabb vágású. Vagy éppen rossz, torz arcok. Fogazott szé­ lű képek, a hátoldalon cirill betűs üzenetek. A konyhaajtó fö­ lött, a szentkép helyére egy darab szögesdrótot akasztottak nem olyan rég törték maguknak, könnyen lejött, egy kis tekerés

* A m ikor „semm i nem volt” a parkban, utolsó szalm aszálként még m in ­ dig jöhetett egy Bajszos Zbyszek. A név nem egy személyt jelöl, rengeteg ilyen típusú férfi szaladgált a pályaudvarokon és a parkokban, az utazó ügy­ nökök közönséges arcával, vállon átvetett táskában, m egjegyezhetetlen öl­ tözködéssel. Teljességei névtelen emberek, az átlagosság esszenciái ők, h a r­ m incasok vagy negyvenesek, a kisvárosokból jönnek, esetleg kiküldetésben vannak. Az ő gyűjtőnevük a Bajszos Zbyszek.

23

balra, aztán jobbra, és kész. Teletömték ilyen drótdarabokkal a zsebeiket, hogy maradjon a Méhkirálynőnek meg a többieknek is arra az időre, amikor m ár nem lesz itt semmi. Megmutatják a laktanya romjainak képeit is, a feliratokat az ablakok közül az elérhetetlen helyekre bekapart, bekarcolt sza­ vakat, mint pl.: Brjanszk 100 Nem értem, mit jelent. - A 100-as szám - magyarázzák szakszerűen, - azt jelenti, hogy 100 nap van a leszerelésig, Brjanszk pedig természetesen az a hely, ahova 100 nap múlva visszamennek. Hogy m iért pont száz? Mert pont akkor, 100 nappal a visszaút előtt nyírták nul­ lásra a fejüket. Hogy a tetveket ki ne vigyék magukkal. Egész kis ünnep volt ez. A feliratok m ind a mai napig látszanak a fa­ lakon. Csakhogy azok a falak, amik ma kint vannak, a nyílt ut­ cán, akkor még sokkal beljebb voltak, más falakkal körülvéve, hozzáférhetetlenül. - Csak nem nekünk! Itt - mutatja Lukrecja a képen, - ezen a belső úton (ah, most m ár külső...), itt nőttek a bokrok, és itt dugatta magát mindig Patrycja. Ezt az épületet a Laktanya úton parancsnokságnak hívták. Úgy mondták: „Megyünk a pa­ rancsnokságra.” Merthogy volt még más épület is, például a Krzyki utcában... Egyikük sírni kezd. Patrycjának megtörik a hangja. Lukrec­ ja felidézi a saját beavatását. Megindító történet, az elveszített kesztyűk költői motívumával: - Az első fasz, ami életemben megjárta a számat, egy ruszki bakáé volt, a pályaudvar mögött. Milyen gyönyörű volt! Ka­ rácsony előtt felhívtam Patrycját, ez még messze benn volt a kommunizmus sűrűjében. Nehéz volna most pontos évszámot mondani. Az biztos, hogy karácsony előtt volt, még nem hava­ zott, de m ár eléggé fáztunk. Új kesztyűm volt. Klassz kis kesz­ 24

tyűk voltak, tudod, ott hagytam őket a kocsijában, úgyhogy vissza kellett mennem érte. Volt pornócskám, pornóújságom, de még milyen, naszóval bekopogtam az ablakon, kurvára vert a szívem, m ert már tudtam , miben utazott a Sorompós Nyanyus! Hogy hogyan pasizik. Kezdetben azok a kocsik a pálya­ udvar előtt álltak, később mögötte. Ők meg azokban a katonai teherkocsikban ültek, mindegyikben egy, a kormány mögött, gyakran egész nap, miközben a pályaudvaron csikorgott a fagy. Aztán a rendszerváltás után már a pályaudvar mögött álltak, hogy ne legyenek annyira szem előtt. Szóval összeszedtem a bá­ torságomat, elmentem a pornóújsággal, m ert m ár láttam, m i­ lyen bátran járt hozzájuk a Sorompós Nyanyus. Szóval odam e­ gyek a katonához (tizennyolc éves fiúcska volt), aki azt mondja: „Pan, sto tü hatyel?” Mire én: „Nu... Pagavarity sz toboj.” „Nu, ja vízsu, sto tü paruszki gavarís, nu, zahagyí...” Egy kicsit politizáltam vele, ő meg elmesélte, hogy a Don melletti Rosztovból való, és hogy ott vannak kozák hagyományok, de addigra, gondolhatjátok, én m á r teljesen be voltam indulva, állt a farkam, és úgy vert a szívem, hogy az járt a fejemben, „m ind­ járt infarktust kapok!” Azt mondom neki: „U minyjájesztypornócska, hatyel tü uvígyety?” Mire ő: „Nu davaj, davaj...” Szóval nézegeti, nézegeti, aztán végre odaszól: „A csornuju tü uzse jebál?” Azaz: dugtam-e m ár néger nővel, nem, mondom neki: „Nyet, ja jiscso nyikagda babi ne jebál...” Erre ő elszomorodott egy kicsit: „Tü nye jebál babi? Tü navérna pégyik, da?”* Mire én: „Da, da!”(Igen,igen) Ezt hívták ők akkoriban „Gamburgszkij Pé-

* M it akarsz? - Hát... Beszélgetni. - Na, látom, beszélsz oroszul, gyere. Van nálam pornócska, szeretnéd megnézni? - Na gyerünk, gyerünk. - Nem, még sose dugtam nővel. - Nem dugtál még nővel? A kkor te biztos buzi vagy, mi?

25

gyiknek”, azaz Hamburgi Buzinak... Úgy van ez, ha valami perverzióról van szó, akkor a szlávoknak mindig a németek jut­ nak eszébe... Mire azt mondja: „Nu, ja tyem nye zanyimajusz...” Mire én: „A nravitszja tyebje, huj tyebja sztajít? Nravitszja tyebje?” Erre azt mondja: „Nu nravitszja, no ja... u minyja gyenyeg nyet. Szkolka hó­ esés?” Mire én: „Ja nyicsevo nye hacsu, ja tyebje jiscso gyengi dam, hacsu v rőt!” Ő meg rohadt idegesen körbepislogott, hogy nem jön-e senki, lehúzta a sliccét, és basszus, m ár ott állt az árbocrúd, és nem volt ám Lukrecjának semmi hányási reflexe, egy-két-há, és egyből eldurrant a fiú, basszus... Azonnal bele­ köptem egy zsebkendőbe, aztán a végén rákérdeztem: „Kagdavsztretyimsza?” Mire ő: „Nyikagda! Szevasz.”* Na... Indulok vissza, és rájövök, basszameg, hogy elhagytam a kesz­ tyűmet! Visszamegyek hozzá, elhagytam a kesztyűmet, mon­ dom neki, és akkor odaadta, de nem tetszett neki, olyan torz arccal nézett vissza rám, biztos le akarta nyúlni azt a kesz­ tyűt. Aztán teljes eufóriában felhívom Patrycját, és elújságo­ lom neki: „Patrycja, volt fasz a számban!... Ráadásul, el kell ismerni, elég tiszta kuncsaft volt... Jézusom, most mit csináljak, hogy el ne kapjak valamit a pofámon?!” Erre Patrycja azt mondja: „Menj el az éjszakai patikába, nem kell semmi más, csak Sebidin, Lukri, Sebidin, egyed, köpjed, az a gamma pozitív, gam­ ma negatív megöli az összeset. Ne félj, ha majd kicsit több dá­ kó járt m ár a torkodban, akkor szerzek neked Doxiciklint, van ugyanis otthon, úgyhogy ha szedni kell, akkor ne vegyél. Na * Hát én ilyesmivel nem foglalkozom . - És tetszik neked, föláll a faszod? Tetszik neked? - Hát, tetszik, de én... nincs pénzem . M ennyit akarsz érte? Nem akarok semmit, még p é n zt is adok neked, szájba akarom! - M ikor talál­ kozunk? - Soha. (orosz)

26

megvolt, látod, megvolt, most mondd, na látod, na. Ezt meg kell ismételned, el kell kezdeni járnod oda... Na de legközelebb már végig kell csinálni!” • • •

Nem bírom tovább, elnézést kérek a két dámától, leteszem a cigimet a ham utartóba (hatalmas üvegtégla, m intha kristály lenne, pedig valójában egy falból szedték ki), és kimegyek a vé­ cére. Ez undorító. Undorító és izgalmas egyszerre. De hát ezt nem publikálhatom. Hogy? Mit csináljak én ebből? Riportot a Politykának? A Saját szem m el rovatba? Hogyan? A kamionsofő­ rökről, tolvajokról, gyilkosokról, a lomizókról, a félrelépőkről lehet, de erről valahogy lehetetlen. Hiszen itt senki nem árt sen­ kinek. Nincs nyelv, amivel beszélni lehet erről, hacsak a „segg”, „fasz”, „leápolni”, vagy a „lump” nem ilyen. Hacsak olyan soká­ ig nem ismételgetjük ezeket a szavakat, amíg le nem mosódik róluk az egész laktanyai lepedék. Mint a „vagina” szónál a Va­ ginam onológokban. Nem csodálom, hogy eddig senki sem csi­ nált riportot ebből! Ezen gondolkodom, amíg pisilés közben körbenézek a für­ dőszobájukban. .. Rögtön a szemembe ötlik egy lump fotója a vécédeszka fölötti falon, amit egy újságból vágtak ki gondo­ san. Két rendőr vezeti bilincsben, azok is elég lumposan néz­ nek ki. Lehet, hogy valami ismert ember az, mindenesetre tel­ jesen lehetetlen, és elég perverz dolog, hogy pisilés közben az ember csak őt tudja nézni. Van még egy Frania nem-automata mosógép, ami hatalmas zajjal dolgozik éppen, csöpög a csap, körös-körül kis tálkákon szobanövények, és mindenféle kö­ zönséges, virággal teli cserepek, ilyenek vannak m inden ál­ lami SZTK-rendelőben. Nézem a szegényes kozmetikumokat 27

a megsárgult, foghíjas csempéjű kád szélén, a kupak nélkü­ li, „három gyógyfüves” samponos flakont, a poros borotvapa­ macsot, a legolcsóbb tonikot, krémeket, a fogkeféket a bomlás utolsó stádium ában... a sárgás szőrszálakat mindenfelé. A fog­ mosó pohárban pókháló. Turpizmus:* így nevezném, de félek, hogy megint bölcsésznek gúnyolnak. Van még önbarnító is: a csáberőért folytatott, hiábavaló harc bizonyítéka. Akárki néz is Lukrecjára és Patrycjára, csak szánakozva megvonja a vál­ lát. Egy rakás olcsó, rég lejárt kozmetikum, narancsbőr elleni, filléres zselék, amelyekkel Lukrecja a hasát akarta lefogyasz­ tani, ő gyűjti őket, Patrycja meg titokban használja... M in­ den arra utal, hogy nem egy fürdőszobában vagyok, hanem egy fegyvertárban. Hirtelen nagy robajjal belobban a gázboj­ ler a hátam mögött, valamelyikük biztosan kezet mos a kony­ hában. Nézem a kék lángnyelveket, a megsárgult kádat, sárgás vízzel teli edény áll a fenekén, a vécékagyló fölötti ablakot szin­ tén megsárgult függöny takarja. Vénasszonylakás. És minden tele van cserepes virágokkal: az öregasszonyok imádják a szo­ banövényeket. • • •

Bádogdoboz, fém bu di, szaletli, gom ba, bá zis... Ötven éven át valami olyasmi volt ez a buziknak, mint a középosztály számá­ ra a bevásárlóközpontok mostanában. Rendszerint egy rossz­ hírű parkban helyezkedett el, rozsdás, leggyakrabban még háború előtti építmény volt, a régi díszek maradványaival. Fe­ lülről úgy nézett ki, mint egy csillag. Minden ága egy-egy bejá­

* Stanislaw Grochowiak (1934-1976) lengyel költő által alkotott term i­ nus, a csúfságot, az esztétikai sokkolást p rogram nak tekintő m űvészetet je­ löli. (Aford.)

28

rat volt. Onnét jöttek ki az igazi csillagok! Középen volt a törzse: egy minden oldalról körbehugyált, vastag pózna, tartóoszlop. Onnan folytak szét minden irányba a patakocskák, amik úgy bűzlöttek, mint a régi bérházak kapualjai. A bádogbudi a városi infrastruktúra része volt valaha, akár­ csak a lámpaoszlopok, a padok, a sétálókat a folyótól vagy a jár­ dától elválasztó balusztrádok. A kommunizmusban ez volt az egyetlen ilyen típusú közintézmény, ahol nem voltak mogor­ va vécésnénik. Az utcalányok a lámpaoszlopok alatt álltak, mi pedig... a bádogbudi alatt, bár inkább olyan álldogálás volt ez, m int a pellengéren, hisz minden arrajáró leköphetett. Bent mindig hipó- és húgyszag volt. Az emberek beléptek, előkotor­ ták a farkukat, és rávizeltek a málló faldarabra, amelyen ettől valódi palimpszesztek és cseppkövek keletkeztek, néha vala­ ki bottal belekarcolt egy feliratot, békejelet, vagy valami ért­ hetetlen firkálmányt. Ha csak hugyozni mentél, azonnal kifor­ dultál. Ha viszont nem, akkor sokáig járkáltál körülötte, várva, hogy bemenjen valaki. Ilyenkor kellett várni néhány másod­ percet, aztán bement az ember, megállt, és onanizálni kezdett, miközben a szeme sarkából a szomszéd férfit figyelte, aki a leg­ többször egyáltalán nem pisilt, csak lassan, finoman húzogat­ ta a bőrt. Ebben a pillanatban megtört a jég, és nem kellett to­ vább színészkedni. Fel sem kellett nézni az arcára, azt talán nem is látta az ember soha, hiszen csak a távolból követte, csak meg kellett fogni a farkát, és hagyni, hogy ő is megfogja a tié­ det. Nem néztél fel, m ert mégis volt benned valami szégyenérzet-féle. Az egészet pedig végigkísérte a monoton csöpögés, a visszhang, meg a pályaudvarinál is csípősebb hideg. Mivel a bá­ dogbudinak nem volt ajtaja, sosem volt benne teljesen sötét. Éj­ jelenként a titokzatos Parki Vezetőség egyszerűen rácsot tett a bejáratra. 29

De nem mindig. Ha esett, ködszitálás formájában az egész park gyógyíthatatlan nemibetegséget kapott. Ilyen éjszakákon az Artystyczna felől néha nyitva maradt a kapu. Akkor a rés­ nél, ahol be lehetett jutni, megjelent a pasas, akit Esős Szere­ tőnek hívtunk. Ott állt bokáig letolt gatyával, és állig felgyűrt pulóverrel. Bőrig ázott, miközben a rés mélyébe bújva onanizált. Senkitől nem akart semmit, csak hallgatta az eső kopogá­ sát a bádogfalon, ahogy sokszoros erővel veri vissza a hétközna­ pi esőcseppek hangját. Valószínűleg nem érezte sem a hideget, sem a szélfúvást, sem a szégyent. Talán éppen ebben állt a vonzereje? Hogy érezheti magát az, akinek a meztelen testén csorognak végig lassan a hideg eső­ cseppek, és még csak nem is tisztán, hanem a budi rozsdás te­ tejéről lefolyva? Néha megpróbálom felidézni az arcát. Mi­ lyen arcot vághat ez a harm inc körüli, bajuszos férfi, miközben fél kézzel tartja az álla alá gyűrt, viseltes pulcsiját? Mire gon­ dol? Vajon a közeli bokrok susogásától izgul fel? És csalódik, ha kiderül, hogy csak a sünök voltak? Vagy a sünöktől csak még jobban beindul? Egyik éjjel egy nyári zivatarban láttam meg őt. Állt, és szívta a cigijét, holott a bádogbudi úgy vonzza a villámokat, m int a hétszentség. Egy halom nedves bádog az egész. Egy városi budiban megdögleni. A bűnözők haltak meg mindig villámcsapástól a romantikus darabokban. Mint Balladyna, az is egy trónon ülve halt meg.* Az Esős Szerető sá­ padt volt, kicsit szoborszerű, haja rátapadt a fejére a nedves­ ségtől, m intha valami ódivatú, háború előtti frizura lenne. Egy kicsit még a bajsza is olyan volt, m int Hitleré. Minden rendes krim iben ő lenne a gyilkos, aki vadászni indul egy esős éjjelen.

* A rom antikus költőfejedelem, Juliusz Slowacki azonos cím ű drám ai költeményének főhőse. (Aford.)

30

A park éjszakánként sok m indennel kecsegtetett, de a betelje­ sülésre m ár nem m aradt idő, m ert ham ar megérkezett a haj­ nal hidege. Érdekes különben, hogy az emberek legtöbbje szerint van kü­ lönbség aközött, hogy valakit egy trónon sújt halálra a villám, és aközött, hogy egy közbudiban. Vagy, hogy egy parki vécéhez formájában és elhelyezkedésében leginkább hasonló helyet ta­ láljunk: mondjuk egy pihenőpavilonban. Az angolpark rokokó pavilonjában. Kioszknak vagy boltnak is nevezték, bizonyára nem egy szerelmesregényt olvastak ott el az érzékeny, rokokó matrónák. De volt még egy elnevezése is ennek a szentimentális pihenőhelynek: „Cupido szentélye.” Olykor gipsz Ámor-szobrokat helyeztek az ajtó fölé, akik íjaikkal a kimenőkre céloztak. A kioszkban olvasott akkori szerelmesfüzetek szintén a bűnre csábítottak, és a nyakamat rá, hogy ez a félreeső hely sok meg­ csalás helyszínéül is szolgált. Mégis, valami azt súgja, azért lé­ tezik különbség e két parkbéli létesítmény közt, még ha gya­ korlatilag ugyanazt is csinálják bennük, vagy ha nem, akkor ugyanarról álmodoznak. Vajon voltak-e a háború előtt bádogbudik? Az egyik képen, ami a háború előtti Wroclawot ábrázolja, látni a Lengyel Teret és egy elegáns, szépen faragott mellékhelyiséget a mai körbó­ dé helyén. A murvával felszórt sétányokon, a virágágyások és a szökőkutak között sétabotos úriemberek sétálgatnak kemény­ kalapban. Vajon az Esős Szerető háború előtti kinézete ennek lehet valamiféle bizonyítéka? Lehet, hogy nem más ő, m int egy háború előtti német szelleme, akit mondjuk megölt egy isme­ retlen gyilkos? Senki sem írta meg a buzivilág történetét, ha­ csak nem húggyal a bádogfalra. Vajon a háború előtt is pont 3i

ugyanennyi „homoerotomán” volt? Vajon ők is találkoztak va­ lahol, hogy szexeljenek? Az egyetlen ismert, háború előtti hely a Lerobbant Placc. Valaki rendszeresen felgyújtotta. Pedig ez m ár nem bádog­ bódé volt, hanem luxus márványbunker, masszív, német m un­ ka, kis oszlopokkal, szobrocskákkal, a tizenkilencedik századi budiklasszicizmus tipikus darabja. „Alternatív” placc volt ez azoknak, akik biztosra akartak menni. Igaz, nem sokan jártak arra, de mivel alig ismerte vala­ ki, a szkinhedek se látogatták. A kiégett bunker a park komor, bokrokkal sűrűn benőtt részén volt, távol az ösvényektől, ahol nemigen járt senki. Régen, a háború előtt a német melegek is pont itt találkoztak. Hogy meggyőződjünk erről, elég elmen­ ni az Egyetemi Könyvtárba vagy az Ossolineumba, és kikérni a háború előtti újságokat, amelyek a bűnügyi rovatban tájékoz­ tatnak a gyilkosságokról és a botrányokról. Öreg, nagyon öreg pacsirták mondják, hogy azok a német nyanyusok, akik vélet­ lenül nem mentek el, és nem is telepítették ki őket, még az ötve­ nes és hatvanas években is a kiégett bunkerhez jártak. A placc vagy százszor leégett, de ők újra meg újra, szertartásszerűen visszajártak oda, m intha nem hitték volna el, ami történt. Hi­ szen a lengyelek m ár nem jártak arra, elvégre kiégették a há­ borúban. De a németek nem zavartatták magukat emiatt. Ide­ jártak, sétáltak, üdvözölték egymást, és nagyokat ferdültek egymás közt. Úgy tettek, m intha le sem égett volna a bunker, m intha még mindig m űködött volna. Szép napot kívántak egy­ másnak, meg ilyenek. Aztán a a nyolcvanas években a lengyelek is elkezdtek lejárni, bár eléggé húzódozva. Néha csak egy-két ember tűnt fel. A Kí­ gyós Zdziska, vagy egy átutazó, aki olvasta valami rég frissített útikönyvben, hogy itt szokott menni a dolog... Senki sem tud­ 32

ja, ki gyújtotta fel időnként a budit. Van valami köze ennek a háborúhoz meg a németekhez? Vagy inkább csak valami rituá­ lé, amivel megtisztítják a helyet, egyfajta fertőtlenítés a tűz ere­ jével? Vagy tényleg a tetején álló bádogkakas vonzotta ennyire a villámokat? Nemrégiben masszív kerítéssel vették körbe a Le­ robbant Placcot, és most m unkaruhás férfiak szállítják el a ro­ mokat. A kerítés csillogó színei furcsa kontrasztot alkotnak az időrágta, fekete téglákkal. Néha a Centralnán megjelent egy lump a bádogbudiban. Olyan gyönyörű volt, m int a százzlotyis. De nem ám a sima, ha­ nem az ünnepi kiadás, az aranyozott! Egyből be is ment utána az egyik pacsirta, ő viszont miután kigombolta a gatyáját, egy­ ből kicsapta az igazolványát, mondván: - Milícia, az igazolványokat kérem. - A kommunista nyanyusokat, „a rendszer nyanyusait”, akik jól feküdtek a pártnál vagy a hivatalban, ilyenkor ham ar elengedték, de akiket nem, azok hosszú időre hűvösre kerültek. Egyébként nem ismertem egyetlen Lázadó Nyanyust sem. Vagy Rendszerellenest. Sem egyetlen Harcoló Nyanyust. Kíváncsi is volnék, milyen szerepet kaptak volna egy ilyen férfias játékban, hiszen ott a hajógyár­ ban a nők m aximum kenyeret vágtak, vagy csak „besegítettek”. A nemek színházában nem volt számukra hely. Az a női paszszivitás, ami oly jellemző a nyanyusokra és a régi (emancipáció előtti) nőkre, valahogy nem engedte lázadni őket. Inkább lefe­ küdtek a rendszernek, inkább passzívak, szenvedő felek, szol­ gák m aradtak... Egyszóval inkább éltek a saját elvarázsolt vilá­ gukban, és abszolúte nem érdekelte őket valóság.

33

Nehéz megmondani, hogy keltettek-e bárkiben is együttér­ zést. Ehhez először nekik is boldogtalannak kellett volna érez­ ni magukat! Dzsesszika például, aki takarítónőként dolgozott a kórházban, gonosz volt és buta. A sorozatok voltak a legna­ gyobb befolyással az életére. Először a D allas, aztán a Vissza a z Édenbe , majd az Észak-Dél, végül pedig, a halála előtt a D in a sz­ tia, amit mindig a mentősök ügyeleti szobájában nézett. Mi­ közben mosta a mocskos ablakot a kórházi folyosón, Dzsesszi­ ka olyannak látta a tükörképét, m intha ő volna Alexis. Lehet, hogy a távolságtól, vagy a ködtől, vagy valami más miatt, de a leltári számokkal és lilás pecsétnyomokkal teli, koszos köténye pont olyannak látszott a tükörben, m int az a fehér ruha, amit Alexis viselt az utolsó részben. Izzadt tincsei egyszerre a frissen berakott tartóshullám* alakját öltötték. Dzsesszika elnémult az ámulattól és az elragadtatástól. Szemét le nem véve a kép­ ről, lassan leszállt a létráról és félreállította a vödröt. Az ablak mögött, az udvaron vinnyogó és nyávogó macskák harapdálták egymást. Mindegyik fekete volt, és komisz. Dzsesszi jól tudta ám, mi a marakodás tárgya! Csak a személyzet ismerte azt a he­ lyet az udvaron, ahol hálóval elkerítve állt a „biológiai hulla­ déktároló”. Annak idején egyszer Dzsesszinek kellett kivinnie oda egy amputált lábat. Meglepően nehéz volt. Pont oda vitte le, az udvarra, ahonnan másnap kellett elvinnie egy speciális kü­ lönítménynek. Dzsesszi nagyon sokáig nem tudott beletörődni a ténybe: hogy cipelhet ő, Alexis egy lábat? Hát nem méltatlan

* A kom m unista női fodrászat klasszikusa. A nők beültek a tükör elé és rendeltek egy „dauer és festés”-t. A festés term észetesen rikító, term észetellenes kém iai festést (kékesfekete vagy pipacsvörös), a tartóshullám pedig alapos, a hajtőnél kezdődő bodorítást jelentett. Később, a kilencvenes évek­ ben ez a frizura m ár csak a legalsóbb társadalm i rétegekben jelent meg - a takarítónők körében volt különösen kedvelt.

34

ez hozzá? Végül aztán napirendre tért a dolog felett, azóta úgy mondogatja, hogy nagyon nehéz és nemes feladata van, hogy „emberi életeket ment”, és „mindennap szembenéz a halállal”. A különítmény viszont rendszerint megvárta, hogy felgyűljön egy adag biológiai hulladék, és ugyan mit számít egy macská­ nak a drótháló, vagy éppen a belépést tiltó vörös táblák? Dzsesszika, legalábbis egy ideig, tudatában volt annak, hogy mindez csak ábránd, hogy a koszos, piaci kesztyűje nem valami cuki báránybőr holmi, és a villamosfordulóban éjjelente felhaj­ tott feles vodka sem francia pezsgő. Hogy inkább csak úgy tesz, hiszen könnyebb így kiinni élete poharát, amelynek a legkevés­ bé sincs pezsgőíze. - Jó, ha jobban megnézzük, azért ez nem teljesen igaz - gondolta, miközben a teli kacsákat meg éjjeli­ edényeket pucolta, - hol vagyok én Alexistől, de miért ne játszhatnám el - mondta, és úgy kacsintott hozzá a tükörbe, ahogy Alexis ereszt el egy fanyar poént Blake Carrington, vagy még inkább a felesége, Krystle felé: m int a kisgyerekek. - Szóval játsszuk azt, hogy mától ő vagyok én. - És Dzsesszika boldog volt, be volt sózva, hogy ő most úrinő! Fenn hordta az orrát, tü­ zet adatott magának a páciensekkel, de sohasem köszönte meg. Magasra nyújtotta a nyakát, a haját loknikba csavarta, a száját bekente szőlőzsírral, és úgy tett, m intha rúzs lenne. Gyakran beült a többi takarítónőhöz és gondnoknéhoz, üldögélt a taka­ rítószobában, és ő volt köztük a legelső! - Zdisio úr (Dzsesszikát, sajnos, Zdzislawnak hívták) úgy trónol itt, m int egy királynő, keresztbe tett lábbal, és derogál neki az ebédről maradt vajaskenyér! A cigarettát meg üvegszip­ kában szívja! Úgy cigizik, bizony! - A takarítónőknek sehogy nem fért a fejébe, hogy Zdisio úr, a mi királynőnk, miért nem hajt rá egyikükre sem. Az egyik ápolónő, egy festett-dauerolt hajú, közönséges tehén, aki egész nap San Remo-i dalocská35

kát* énekelt, egyszer rajtakapta Dzsesszit a kazánházban. Fél­ reérthetetlen helyzetben, a fűtővel. A megdöbbenéstől még az infúziót is elejtette. Az utána m ár nem jó semmire, hiszen a tű hozzáért a szénporral teli földhöz. - M aria, M aria, M aria - dudorászta kéjes rosszindulattal az orra alatt a kedvenc slágerét, és elhatározta, azon túl figyelni fogja Dzsesszikát. Attól kezd­ ve a nővérszobán, ha Dzsesszit dicsérték, mindig azt mormog­ ta az orra alatt: - Hercegnő, Diana hercegnőcske... És a kacsákat ki fogja ki­ dobni... A takarítónők hétköznapi szóváltásai m intha csak álomfüg­ gönyön keresztül jutottak volna Dzsesszikához. - Állítsd be a tévét, ma adják a San Remo-i közvetítést. Még jó, hogy éjjelis vagyok, legalább megnézem. - Menj le a sürgősségi ügyelőbe, nekik ott színes van. Én mindig a sürgősségire megyek, ha műkorcsolyát adnak... A tébécén szörnyen hangyás a kép. - Mert állítólag a tébécén rettenetes. - Igen, a tébé-csoportnál rettenetes. Dzsesszika imádott éjjelente a kórházba menni, a nővér meg folyton ott volt a sarkában. Gigantikus épület volt, amelyen át­ alakítások és átépítések formájában minden korszak rajtahagy­ ta a saját lenyomatát. Ennyire elborult építészet ezen kívül csak a varsói „Kisded Jézus”-ban van. Dzsesszika itt is, ott is felfede­ zett egy régi székekkel, rossz lámpákkal, és elromlott műtőasz­ talokkal teli raktárhelyiséget. Csak a neonok hullaszínű fénye világított éjjel, az óvóhelyhez hasonlóan alacsony és hosszú, ki­ halt folyosókon. Nehéz volt nem eltévedni ebben a labirintus­ ban. Persze követhetjük a vészkijáratot jelző, fehér nyilakat a * Nagy hagyom ányokra visszatekintő, olasz táncdalfesztivál. (Aford.)

36

zöld táblácskákon, de ettől lehet csak igazán eltévedni, m ert a nyilak előbb-utóbb eltévesztik az irányt, és ellenkező irányok­ ba mutatnak. Dzsesszika mindig talált egy olyan nyilat, ami tö­ kéletesen ellentétes irányba mutatott. A különféle osztályok­ tól számtalan üvegajtó nyílt a lépcsőkre, ezeket barátságtalanul csörgő láncokkal zárták le. A földszinten a bezárt betegellátó kioszk a legközönségesebb árukat kínálta, telefonkártyát, ivó­ levet, a Zsaru M agazin példányait, hogy a páciensek ne unat­ kozzanak, és a saját halálukra várva a mások halálán való ször­ nyülködéssel üssék el az időt. Még lejjebb a pince volt, ahol ki tudja, nem halottakat tároltak-e, hiszen (Dzsesszi mindenkinél jobban tudta) naponta körülbelül öt ember halt meg a kórház­ ban. Az elektromos berregésben, a hideg és komor fényben vi­ szont egy lélekkel sem találkozott. A kórházban a modern ha­ lál uralkodott, amely üres volt, m int egy tudományos, áramtól zümmögő, hipószagú szellem. Az éjjeli kiruccanások idején Dzsesszi bezárkózott a tágas, üres és hideg mosdókba. Mélyen beszívta a fertőtlenítő szagát. Egyik alkalommal kinyitotta az ablakot, és kinézett az udva­ ri ivókútra. Arcába csapott a fagy, és lent m intha megmozdult volna valami. Amikor a múlt éjszaka erre járt, felfedezett egy teljesen ismeretlen vécét a kardiológiai osztály alatt. A súlyos ajtók hangosan csikorogtak, az alvó újraélesztési osztály pe­ dig sokáig visszhangzott utánuk. A vécében jéghideg volt; lát­ hatóan senki sem fűtött itt, amióta költségvetési megszorítások vannak. Raktárnak használták: infúzióállványok, tolókocsik a járáshoz gyenge betegeknek, régi poroltók, betört üvegű vitri­ nek: m ind kővé fagyva hizlalták a port. Dzsesszi talált egy tük­ röt is, rajta a fehér leltári számmal, koszos volt, homályos, és éppen ezért csodaszépen hazug. Az ilyen pillanatokban Dzseszszi szerette előkapni a zsebéből sminkszettet, meg a fehér, ócs­ 37

ka klipszeit (a női osztályon csórta őket az egyik asszonytól), és akkor... akkor lett aztán igazán Alexis! Kinyitotta az ablakot, és észrevette hogy a másik oldalon cigarettázva (szigorúan ti­ los) figyeli őt valaki: egy egészségesebb, biztos csak megfigye­ lésre benntartott beteg. Dzsesszika a helyzet magaslatára állt, vagyis az ablakba. Széthajtotta a köpenyét, és ügyet sem vetve a homályra és a fagyra, elkezdte dörzsölgetni a mellbimbóját. Nem tudhatta, hogy ekkora távolságból felismerte-e a beteg, hogy fickóval van dolga, vagy sikeresen megtévesztették a m ű­ anyag klipszek, a vörös rúzs, meg a lila szemhéj, mindenesetre a faszi csak bámult és bámult, és közben monoton kézmozdu­ latokat végzett odalent. Vagy csak úgy tűnt Dzsesszinek, mert a homályban csodákra képes a képzelet. Aztán másnap látta, ahogy műtétre viszik a fickót, és az jutott eszébe, hogy tényleg kábítóan nagy hatást tehetett rá. A vécé kulcsai egy nagy karikán lógtak, m intha régi lovag­ termekhez tartoznának. Az összes ajtó vagy tizenötször le volt már festve, egy-egy olajfestékréteget letépve egészen más idők­ be lehetett itt utazni. Dzsesszika leült a deszkára, és elképzelte magában, hogy éppen menstruál. Ettől rögtön felizgult, annál is inkább, m ert nem csukta be az ajtót, és bármelyik pillanat­ ban bejöhetett egy beteg. Nem is gondolt arra, hogy talán csak egy tébécés vénember lesz az, aki a katétercsőhöz kötve vánszo­ rog. Boldog volt, m ert palotában élt, egy hatalmas, régi palotá­ ban, hiszen a kórház egy középkori épületben működött. Itta a vodkát, cigarettázott, és szívta a dákókat egymás után. Soha nem cserélt volna senkivel. Vajon jobb sora van-e annak az Alexisnak... A többi nyanyushoz Dzsesszi, az édes-savanyú Dzsesszi nem volt kedves. Alexistől lassan, de alaposan megtanulta az intrikálás nehéz művészetét. Fagyoskodott a telefonfülkékben, ar­ 38

ra pazarolta az apróit, hogy felhívogassa a barátnőit, terjesz­ tette a pletykát, sorozatban intézte a telefonbetyár-hívásokat, a néma telefonokat, olykor kendővel torzította el a hangját, egy­ szóval: szemét egy ribanc volt. És az is akart lenni! Az összes nyanyus félt elmenni vele, m ert mindig szánalmas intrikálásba fulladt a dolog, a pletykálásról nem is beszélve. Dzsesszi so­ vány volt, hosszúkás arcán himlőhelyek éktelenkedtek. Göthös mellkasára rózsaszín pulóvert húzott, a nyakára ezüstszínű, hím zett kendőt kötött. Fehér csizmát hordott, „Relax” felirat­ tal. Dzsesszika Masoni vagyok, állacskát föl, fiacskám, ha hoz­ zám beszélsz! Na gyere ide kandúrkám, mondok én neked vala­ mit. Dugd ide a heteró fülecskédet. Mondd utánam: szopj le, és a nyanyus néni leszop téged, nézd, hogy megduzzadtak a mell­ bimbóim, egyszer majd a kislányok is megmutatják neked, m i­ re jó a mellbimbó. De ehhez te még túl kicsi vagy, cicafiú! Ha Dzsesszi villamosra szállt, sose vett jegyet. Ha odalépett hozzá a kalauz: - A jegye, uram? - Dzsesszi egy pillanatra sem veszítette el a hidegvérét. - Tudja maga, kivel beszél? Dzsesszika Masoni személyesen! Nem hiszi? Hívja fel és ellenőrizze a cébérádión! Még az orosz újságban is írtak rólam ... Az igazat megvallva Dzsesszi csak a szociális munkás Andzelikával volt hajlandó járni, együtt jelentek meg a parkban és a szaunában, amit a rég szép időkben „Állami Fürdőválla­ latán ak neveztek. Álldogálltak a placcon a Panorama sétány két oldalán a Raclawickánál, és autóbuzikra vadásztak, hogy aztán mindenféle kitalált történeteket meséljenek róluk. Egy­ szer megvolt nekem egy német, megígérte, hogy elvisz Német­ országba, voltam m ár milliomossal, ilyesmik. De a legnagyobb hatást mindig egy egyszerű vallomás váltotta ki: voltam egy 39

lumppal. Semmi más nem keltett akkora érdeklődést. Egyetlen öltöny, vagy számzáras aktatáska nem keltett akkora irigyke­ dést, m int a rothadó fogak, a borvirágos pofa, a hatalmas com­ bok, meg a sörszagú böfögés. • • • Saját készítésű, pancsolt szesz kerül az asztalra. Gyógyfűízű, zavaros, erős, és túl sok benne a menta. Iszunk, cigarettázunk. Kezdenek bepörögni. Hogy m ár semmi sem ugyanaz, m int ré­ gen. Nincsenek katonák, nincs park, a buzik modern és elegáns bárokban szórakoznak, ahol sikk a megjelenés, hisz tele van új­ ságírókkal meg a társasági elittel. De azok m ár nem is buzik, hanem melegek. Szolárium, technózene, agymenés az egész. Abban m ár nincs meg se a kihágás, se a mocskosság érzése. Vegytiszta kellem az egész. Pedig régen... Régen kint, az utcán történt minden, a budi­ ban, és magától értetődő módon volt benne valami mocskos­ ság. Az Operával szemben a kommunizmus alatt végig üzemelt egy kis Orbis-bár, ami Orbisówka, Kisnyanyus, Nyanyaland, vagy (az átutazók körében) Nyanyabár néven volt ismert. Egy öt négyzetméteres m inibár volt az egész! A sarki kávéházban m inden este koncert. Két kövér asszonyság állt a pult mögött, főleg kávét adtak, meg konyakot. Már az utcáról érezni lehetett a kávéillatot, az olcsó parfüm ök szagát, meg valami émelyítően romlott dologét, ami talán a süteményekből, azokból a zselatinos tortaszeletekből jött a hűtőpult üvege mögül. Honnan jöhe­ tett az a szag? Hogy lehet, hogy húsz presszóból bekötött szem­ mel és csak a szag alapján bárki nehézség nélkül kitalálta, hogy a romlottság ott benne van a levegőben? Patrycja, Lukrecja von Szretke, a Grófnő, Kora, Papos Joci, Gizela, Dzsesszika, Paradi40

csőm Lady, és Goldzia, azaz Szép Heléna minden szabad nap­ jukat ott töltötték. Néha betévedt egy magányos, átutazó férfi, leült a magas asztal mellé, elmerült a bűzben és az ablakon ke­ resztül figyelte a járókelőket. Unalmában számtalanszor elol­ vasta a portálüvegen az ORBIS feliratot, amely belülről éppen fordítva látszott: SIBRO. Sibro, a világ legszebb szava! Rendsze­ rint esett az eső, rendszerint Carment szívott, és rendszerint nem egyedül távozott. Ám mielőtt még kiment volna, Patrycja, Lukrecja, Grófnő, Kora, Gizela és Dzsesszika, aki először kapta el az éccet, m indenki egyszerre kezdett kacsingatni felé, hozat­ tak neki konyakot, és türelmetlenül pislantgattak a vécé irányá­ ba. Mind a szerencsés találatra vártak, arra, ami csak egyszer történik egy évben, vagy annál is ritkábban, nevezetesen, hogy szétnyílnak a nehéz, vörös plüssfüggönyök,* és belép egy ka­ tona, vagy egy fiúcska, aki most akarja először kipróbálni. Vé­ letlenül nemigen tévedtek arra, pedig a bár teljesen sima preszszó volt, minden külön neon, vagy ráutaló név nélkül. Amikor végre új arc bukkant fel, rendszerint idegesen érkezett, reme­ gő kézzel kevergette a zaccos kávét az ordenáré üvegpohárban, vagy folyton felálldogállt az asztal mellől, nem találta a helyét. Ó, azok a híres asztalok! Vagy túl alacsonyak vagy túl maga­ sak voltak... A novíciák számára, akik most akarták először ki­ próbálni, m ert a kutyaszimatukkal egyből kiszagolták, hol ta­ * A m últ rendszer kávézóiban, közvetlenül az ajtó előtt lógott egy félkör alakú vas karnison, de előfordult boltokban, m ozikban és színházakban is. A rra szolgált, hogy a meleg ne szökjön ki a helységből, ha kinyitják az ajtót. Ennek eredm ényeképp m indenki, aki belépett a kocsm ába, tulajdonképp egy színházi pódium ra került, ahol először anélkül kellett m egtalálnia a rést a függönyön, hogy belegabalyodott volna, hogy utána emelt fővel léphessen elő. Ahogy például Fellini filmjében, a Cabiria éjszakáiban ez nem m indig sikerült. Szegény Giulietta M asina belegabalyodott a függönybe, és az egész kocsm a visszafojtott lélegzettel figyelte küszködését.

41

lálkoznak a pederaszták, mindig az asztal volt az első ellenség. Beült a fiúka, forgolódott, fészkelődött, lerakta a kabátját, az­ tán ráült, de rögtön eszébe jutott, hogy abban van a cigarettája, amit olyan gondosan rejtegetett az anyja elől! Hogy valahogy elő kellene túrni, hogy mindenki lássa, hogy elmúlt m ár tizehat, sőt, tizennyolc! És mindenekelőtt nem meghátrálni, nem betojni a kávégép váratlan hördülésétől a háta mögött, és nem visszarettenni, ha meglátja tükörképét a „SIBRO. Márkás ita­ lok, torták rendelésre, kávé, konyak”-feliratú üvegen, nem öszszeesni az izgalomtól és a szégyentől, ha valaki rákacsint az em­ berre, vagy megtaperolja a sliccét, és a vécé felé biccent! Hiszen mindenki biccentgetett, mindenki egymásra kacsintgatott és a fiúra mutogatott. Én voltam az a fiú. Én, aki akkoriban összetévesztettem a művészkedést a do­ hányzással, a művészlétet az alkoholizálással, az írást a kurválkodással, az ősszel, meg mindennel. Nyolcvannyolc volt. Tombolt a kávégép, a fülemben valami melankolikus dal vissz­ hangzott, az udvaron m ár beütött az ősz, égett levelek szaga ter­ jengett mindenhol. Az első fagyok nem kedveznek a fiatal fiúk­ nak, akikben felébred az életvágy. Néhány konyak után kezdtem rosszul lenni, hánytam egy barnásat a piszoárba a túlcukrozott kávétól és alkoholtól. Valaki bejött utánam, túljátszott rémü­ lettel a hangjában tette magát, „jaj Istenkém, ez a fiúcska m ind­ járt okádni fog...” Lehettem vagy tizenöt. A kistáskás-bajuszos pasas talán harminc lehetett. Mire gondoltam ezen a nyirkos, szürke napon, miközben a kávégép hörgését hallgattam, am i­ kor lógtam az iskolából, és a zsebpénzemet konyakra meg kávére költöttem? Azt mondta, ha van még erőm, elmehetünk a vé­ 42

cére a pályaudvaron. Ha az ember ad százezret a vécésnéninek, akkor annyit lehet ülni a budiban, amennyit csak akarsz. Mert a vécésnéni direkt fenntart egy kabint „Elromlott” felirattal, és azt adja ki. Az udvaron iszonyatosan hideg volt. Remegtem, a lábam m intha vattából lett volna. Az ujjam cigitől bűzlött, érez­ ni lehetett rajta a letörölt hányadék, az ideges izzadság és a par­ füm szagát. Amikor megálltam bent a kabinban, még mindig remegtek a lábaim, pedig m ár nem is volt hideg. Ehhez társult a nemiszervek kicsit sós, kicsit ragacsos íze a számban, meg per­ sze a cigi undorító utóíze, hiszen nem voltam hozzászokva a do­ hányzáshoz. Aznap még néhányszor kidobtam a taccsot. A pu­ lóveremből ugyanúgy dőlt a bűz. A nyakamon piros kiütések jelentek meg, m intha máris AIDS-es lennék. Garbó, vagy ken­ dő alá kellett rejteni. A szám mocskos volt, kipirosodott, kire­ pedt. A pasas megkérdezte, nem adom-e oda az órámat, mert nagyon tetszik neki; annyira ideges voltam és úgy izgultam, hogy szó nélkül odaadtam, és csak később jutott eszembe, hogy még nem vagyok felnőtt, és a szüleim folyton kíváncsiskodnak a tárgyaim sorsa felől. így ismertem meg őket. Évekkel később éppen egy irodalmi estről igyekeztem hazafelé, amikor összefutottam Patrycjával a pályaudvaron. Megbeszéltünk egy interjút. A Kisnyanyus vezetője a Buzik Máter Johannája volt, vagy­ is Jola asszony: az egyetlen valódi nő a társaságban. Volt már vagy hatvanéves. Kövér, jókedélyű, egyszerű nőszemély volt, átható tekintetű, folyamatosan rángatózó szemekkel, amelyek­ ben visszatükröződött a többi beszélgetőtárs arca, akár bajuszszal, akár anélkül, és visszatükröződött a sok koccintásra emelt konyakospohár. A bárpult mögött állt, de nem szolgált ki sen­ kit, csak ivott a vendégekkel, folyton lekurvázott és leribancozott mindenkit, de ezért szerették őt. Mindig kissé homályos 43

és bevérzett szemei nemcsak a vendégek arcát, de a teljes törté­ netüket is visszatükrözték. Annyira csillogóak és üvegesek vol­ tak, hogy látni lehetett bennük a nyíló és csukódó ajtót, előtte a drótra akasztott, súlyos függönyt, ami benntartotta a meleget, látni lehetett, ki kivel, mikor és mennyiért. A Buzik Máter Jo­ hannája egymagában megírhatná a wroclawi utca könyvét, mi több: meg is kellene írnia. Minden nap kellett volna írnia ezt az ocsmány bibliát, a céges tollal a számlák hátoldalára: „A” törté­ net: két konyak, egy kávé, egy zselatinos epertorta, „B” történet: kávé és Carmen cigi, „C”: négy feles rozsvodka, és ugyanennyi hitelbe. Hová tűnhettek azok a nyolcvannyolcas számlák? Hol van az összes tortától ragacsos és cigarettahamutól mocskos történet? Hol van már Máter Johanna hatalmas melle, ami itt fölösleges volt, m ert olyan nagy, állapotfeletti állapotot, luxust jelentett, ami senkit sem hatott meg a vendégek közül? A mel­ lek, amik közt ott ringatózott egy borostyánszív, egy részeg, jó­ ságos szív, tele megértéssel a mi ügyeink iránt. A Buzik Máter Johannája az igazi mániákusok jellemző makacsságával úgy vélte, szívügyek ezek. Az összes. így is mondta: - Nincs Dzsesszika, kint van a vécén, kivitték a szívügyei. De Máter Johannának joga volt így beszélni, hiszen legalább két hatalmas szív tulajdonosa volt, nem számítva a középen him ­ bálózó borostyánfüggőt. A dagadt arca, a kölcsönei, a hitelre kiadott piák, a csencselés a lopott finn tőrökkel, meg a többi kacattal, a szolid antiszemitizmusa. Ahogy átölelte az egyik nyanyust: - Tudod, drágám, nekem igazán semmi bajom a zsidókkal, na de az istenért... borotválkozzál mááár? - gurgulázta, és be­ nyomta a borostás arcot a mellei közé. Mindenhol zsidót orron­ tott. Amikor kimentem a vécére, a Buzik Máter Johannája körbekérdezett: 44

- Nézzétek már meg ezt a Hófehérkét... Szerintetek profilból nem tűnik olyan biboldósnak? Mivel legalább három szíve volt, telt neki az anyáskodás­ ból az utca túloldalán lévő Monopol szálló kávézójában tanyá­ zó cséndzsmanizókra is. A cséndzsmanizók a világ összes nyanyusa közül egyedül Goldziát, azaz Szép Helénát tűrték meg. Róla keveset tudok. Mindig hibátlan öltönyt viselt, egész éle­ tében nem volt személyije, csak az öregek otthonában csinál­ tak neki. Korábban, mikor élete m ár hanyatlásnak indult, még a konyhában lakott a volt szolgálójánál. Mikor a cséndzsmani­ zók jubileumi ünnepélyt rendeztek neki az ötvenedik születés­ napjára, Goldzia arany zakóban ült egy arany trónuson abban a nyomorult Monopolban, de más nyanyus nem volt ott, mert nem léphettek be. Mindenesetre a cséndzsmanizók látható undorral léptek a Kisnyanyus kipárolgásaiba, de az üzlet mégis csábította őket. Máter Johanna vásárolta fel tőlük az aranyat, a presszó a pénzvál­ tó és a zálogház egyfajta keverékét jelentette akkoriban. Ahogy ott álldogáltak a magas pultnál, a cséndzsmanizók szégyellték az autóstáskáikat, az úgynevezett buziretiküljeiket, egyik lábuk­ ról a másikra álltak, amelyeket mindig újabb és újabb zsebek­ kel ellátott nájlon szabadidőalsókba bújtattak. Orosz szuronyok, órák, mindenféle váltók: Máter Johanna mindent végigpróbált a fogán vagy terjedelmes teste valamely más tájékán. Istenem, m i­ lyen féltékenyek voltak Máter Johannára a törzsvendégek, hogy gyűlölték őt a cséndzsmanizók! Talán m ert a valutától messzi­ re bűzlő, mocskos kis ügyeiket is „szívügyeknek” nevezte? Vagy a jólelkűsége miatt? Vagy éppen azért, m ert nem csak az ő, anyai melegség iránti vágyaikat elégítette ki? Nem, e gyűlölet oka egé­ szen más volt: a cséndzsmanizók egészen másképp tekintettek rá, ő pedig erotikus játékot űzött velük. 45

- Johanka asszony ma rosszkedvű, Johanka asszony ma nem aludta ki magát... - Johanka a cséndzsmanizók nélkül csak Máter Johanna volt. De ha ők is ott voltak, akkor Nővé változott. Amikor a nyanyusokkal beszélgetett, az arcán jóindulatú, ér­ deklődő mosoly terült el. Úgy nézett ránk, mint a kétfejű kisborjúkra. Sohasem unta meg a leglaposabb beszólásainkat sem, az olyanokat, hogy „kapsz a fejedre a ridiküllel”, vagy a „szoknyám emelem, és húzom is a belem”. Ha valaki közülünk elsütött egy ilyet, a Buzik Máter Johannája nevetőgörcsöt kapott, és még so­ káig törölgette dundi öklével az elkenődött sminkjét. Előszeretet­ tel szólt hozzánk nőnemben, de a repertoárja még annál is szegé­ nyesebb volt, mint azok, akik megnevettették. Johanka asszony az a fajta ember volt, amelyik teljesen eltűnt a kommunizmus bu­ kása után. Eltűntek a föld színéről, valamikor a kilencvenes évek közepe táján. Kilencvenegy körül még megpróbált nyitni egy édességes bódét, de nem lett belőle semmi. Ha most találkoznék Johanka asszonnyal, vagy a gödör mélyén lenne, vagy éppen ele­ gánsan, európer módon le lenne fogyva, és el lenne rontva. És az utca könyve helyett csak a csekkönyv érdekelné. • • • Tudom már, mit kell most kérdeznem. Vajon akarnak majd mesélni? - Mikor kezdtetek a laktanyához járni? - Erre mindketten lesütik a szemüket, és a kopott körmeiket kezdik vizsgálgatni, m intha őrmester lennék valami őrszobán. Lukrecja feláll, és egy mozdulattal kikapcsolja a lemezjátszót. Túl komoly dolog ez. - Istenkém, mi m inden történt ott! Egyszer még a milícia is elvitt minket részegen, csak úgy üvöltöttek ránk: ,,Má’ megin’ a laktanyás ruszkikra fáj a fogatok!!!” - Te meg Patri, belengetted az orruk előtt a majdnem üres 46

vodkásüveget: „Micsodaaa? Most akkor van lengyel-szovjet barátság vagy nincsen...? Hát, én csak a druzsbánkra akartam koccintani... Én kérem a Lengyel-Szovjet Baráti Társaság tagja vagyok...” Mire a milicista berakta a két ujját a szájába, és ki-be húzogatta: „Ilyen barátság, mi, te kibaszott köcsög!?” - A többi milicista meg kórusban röhögött! - És akkor te meg, Patri, odaszóltál nekik: „Én csak meg akartam hívni őket egy italra...” Mire a milicista: „Csak aztán ne sajogjon a segged az ital után, te köcsög!” És csak úgy hahotázott mindenki! Istenkém, amikor a ruszkik kimentek, a nyanyusok sorra fölakasztgatták magukat! - Könyörgöm, lányok, haladjunk sorjában! - kérlelem őket, hogy fordítsuk komolyra a szót. - Szóval a katonák. Jaj, Istenkém! Amikor még falun lak­ tam, (mert én bizony tizenkilenc éves koromig falun laktam, Kasubföldön), kislány koromban, m ár akkor is volt ilyen irá­ nyú perverzióm. Amikor a nagyanyámnál voltam, a szomszéd, aki kicsit messzebb, a határban lakott, túl a tölgyfán, a szép er­ dőn, meg a vonatsíneken... Szóval kihallgattam, ahogy beszél­ getnek, és a nagyanyám azt mondja: „Te most m ár mindig így fogsz hazamenni, a sötétben? Nincs valaki, aki elvigyen?” „Ugyan, nem félek én, kitől kéne félnem, tán csak nem attól a ruszkitól, aki a fa alatt alszik? Vagy m ár örökké pihen?” Mire én közbeszóltam: „Milyen ruszki fekszik a tölgyfánál?” „Hát nem tudod, amikor itt ment a front, eltemettek oda egy szovjet katonát. Egy ruszkit ástak el ott. Régen valakik egy ke­ resztet is állítottak neki, de most m ár nincs ott semmi.” Er­ re másnap éjjel fogtam az ásót, és elmentem, hogy kiássam a koponyáját, hogy csak az enyém legyen! Hogy eldughassam, és csak nálam, csak az enyém legyen. Senkivel nem fog többé megcsalni! Az enyém lesz! De végül nem mentem el... El akar­ 47

tam dugni, hogy az én tulajdonom legyen... El tudod képzelni? Azzal a koponyával akartam élni... - Amikor idejöttem Bydgoszczból, először Legnicába akar­ tam utazni, m ert a Bydgoszcz Pályaudvar nyanyusaitól már tudtam, hogy odajárnak a köcsögök, direkt odamennek egész Lengyelországból. Ott viszont túl nagy volt a zsúfoltság, már így sem tudták rendesen elengedni magukat. De hiszen, jutott eszembe, nálunk Wroclawban is állomásoznak katonák. M ár­ pedig a ruszkiknak nem volt pénzük kurvákra, m ert ott tartot­ ták őket a laktanyában pénz nélkül, még ki sem jöhettek. És ott bent náluk nyilván senki sem akart köcsög lenni. Szóval meg­ világosodtam, fogtam magam, és azt mondtam Patrycjának: „Patrycja, ez a mi nagy esélyünk.” Átdumáltuk az egész éj­ szakát, elmentünk a Krzyki kerületbe a tizenhetes villamoson, onnan meg a Koszarowára. Először nappal, hogy megnézzük, milyenek ott a rácsok, és hogy néz ki az egész. De nem drótkerí­ tés volt az, hanem egy magas fal, rendesen teleírva négynyelvű feliratokkal, miszerint tilos lőtávolon belül a fal közelébe m en­ ni. A fal tetején végig rozsdás szögesdrót. És úgy tízméteren­ ként egy őrállás, toronnyal. Patrycja, mit csinálunk mi itt, gon­ doltam magamban. Nade végül csak összejött a dolog, és egy év után már csuklóból ment az egész. Az ember sosem becsü­ li meg azt, amije van. Később mások is mondták, hogy ők jártak oda először, de ki hinne az olyanoknak, m int a Kengurunyanya? Egyszóval az információ ősforrása mi vagyunk. - Hogy nézett ki ez az egész? - Hát hogy nézett ki, hogy kellett volna kinéznie neki? A nap­ pal az nappal volt. Ügy éjjel egy körül viszont felkapaszkodtunk a falra, egyikünk tartotta a másikat, egy pillanattal később pe­ dig m ár meg is jelent az egyik őrtoronyban egy katonasapkás 48

fej. Ilyenkor suttogva kiszólt a katona: „Sto?” Amire mi mindig azt feleltük: „Eta mü, gyevocski!” - Hullott a hó, a hold fénylett a kerítés fölött, így kell leírni a hátteret, irodalm ár úr! - Szóval akár esett, akár fújt, mi mindig mentünk. És utá­ na mondtuk, hogy „gyevocski prisli, vpusztyitye nasz.” Erre ő visszasúgta, hogy „tyeper nye nada”, de hogy „za pjaty m inut”* menjünk vissza... egy időben volt ott olyan rész, ahol egy ku­ pac szenet raktak le a barakkok fűtéséhez a fal túloldalán, egy egész hatalmas dombnyit. Arra lehetett leugrani. Én beleka­ paszkodtam Patrycjába, ő belém, aztán zsupsz, leugrottunk ar­ ra a koksz- vagy szénhalomra, ők meg m ár ott vártak ránk vagy öten. Csak úgy füstölgött a kisnadrágjuk! Mi meg jól összeko­ szoltuk magunkat, mivel még szögesdrót is volt a falon, úgy­ hogy több méter magasról kellett leugrani arra a dombra. - Istenkém, to se ne vrati** - Patrycja egy húzásra felhajtja a teli poharat. - Vittünk nekikpornócskát, tajvani szexújságot,*** kávét ter­ moszban, meg egy kis rövidet. A húsbolt előtti sorban sem maguknak álltak sorba a nyanyusok, hanem miattuk, hogy kolbászos szendvicseket csinálhassanak nekik. Jaj Istenkém, Is­ tenkém ... Jaj, Istenkém... Ők meg olyan versenyeket tartottak, hogy ki tud messzebbre pisálni, köpni, vagy ki fingik hangosab­ bat. Sajnálhatod, Michaska, hogy akkor még a világon se voltál. * M i az? - Csak m i vagyunk, a lányok! - M egjöttek a lányok, engedjetek be - most nem kell - öt perc múlva (orosz) ** A híres énekesnő, M aryla Rodowicz dala nyom án elterjedt, csehből ferdített lengyel szófordulat, jelentése: „Nem tér vissza soha.” (Aford.) *** Szám talanszor fénymásolt, Ázsiából vagy Nyugat-Németországból csempészett, gyakran extrém ebb pornójeleneteket bem utató szexújságok. Konkurencia nem lévén igazi, rongyosra lapozgatott ritkaságnak szám ítot­ tak abban az időben.

49

J

- Istenkém, könyörgöm, ne is emlékeztess! - tódít Lukrecja. - És m iért nem mentetek Legnicába? - Nem szeretjük a tömeget... - Ott m ár túl nagy volt a... hogyishívják, az a szó... az az izé... - Lukréciának nem jut eszébe. - Konkurencia? - Az is, de én egy másikra gondolok... hogyishívják, amikor valamiből sok van? Na, ez az! Túlkínálat! Szóval nagy volt a túl­ kínálat! Nálunk a laktanyánál meg egyszer azt mondta a Mirejka: „Hányat bír az ember megcsinálni, na mondd meg, hányat? Én m ár nem is bírom, nem kell a sivatagba homokot vinni... Páti, ülj le mellém a földre, te kis ribanc, ülj m ár le, csináld egy kicsit helyettem. Igyunk egy kis vizet, be is kapok a nyelvem alá egy Validolt, m ert egészen elgyengültem...” Jaj, lehettem vagy tizennyolc... „Az egyik még össze is bunyózott a másik­ kal, m erthát mindegyik azt akarta, de hát bazmeg, én sem ve­ szek ám minden faszt a szám ba...” Legnicában meg a nyanyusból volt annyi, hogy nem bírták őket megcsinálni a katonák. - A legnicai nyanyusok - Patrycja fejére teszi a piros sar­ ló-kalapácsos katonasapkát, és aprólékosan igazgatja magán a tükör előtt, ahogy az öreg nénik szokták a micisapkát, miköz­ ben tovább beszél, - a legnicai nyanyák nőnek öltözve jártak a laktanyához. Eleinte végig nőnek tettették magukat, mindig azt mondták, hogy elölről nem lehet, m ert éppen megjött... Vagy aki pofátlanabb volt, azt mondta: „Még szűz vagyok, és szeret­ ném m egtartani... Vagy hátulról teszed be (szűz vagyok!), vagy leszoplak!” Abban a sötétben ideig-óráig be is lehetett csapni őket. Állítólag. Szóval volt a legnicai iskola, a beöltözősök, és wroclawi, aminek mi vagyunk az alapítói: mi nem öltöztünk át, hiszen ők úgyis köcsögökhöz vannak szokva, nekik tökm ind­ 50

egy, hogy egy köcsög szopja le őket, vagy valaki laktanyán kí­ vüli. Még rá is pisiltek az emberre, ha szépen kérte... Ebben a pillanatban Lukrecja kővé mered, kezében a teáskan­ nával. Nagyon sápadtan, nagyon lassan sziszegi a fogai közül: - Hát ebben, azt hiszem, tévedsz. - Az igazat mondom, hárm an is meglocsoltak, miközben ott feküdtem azon a halmon, ott a szénkupacon! Csakhogy közben te, hihi, te közben szifilisszel nyomtad az ágyat a kórházban, és etted a sovány tejlevest! Bizony, drágám! Nekik meg csak úgy gőzölgött a ... - Patrycja élvezettel zrikálja Lukrecját. - Ha ez igaz, akkor inkább nem is ismerlek. Istenkém, meg kellett volna mondanod, hogy belementek ebbe is, hogy volt ilyen lehetőség. Ne is szóljál hozzám. - Lukrecja lassan öltöz­ ködni kezd, felveszi a kabátját meg a svájcisapkát. Este nyolc­ kor, m int mindig, a templomba megy. - Az egyik ilyen, - folytatja Patrycja és az arca csúf grimasz­ ba rándul, gúnyos, blazírt mosoly villan át rajta, - az egyik ba­ romira tetszett nekem, de pont arrébb állt, valahogy nem akar­ ta. Na kérlek szépen, én akkor, ahogy mondják, észbe kaptam, az jutott eszembe: „Patrycja, itt pszichológiázni kell, csak oko­ san.” Szóval odamentem hozzá, egy olyan szőke fiúka volt, sőt, nem is szőke, mindenkinek inkább olyan szürke haja volt ot­ tan, olyan szaténos. Odalépek hozzá, ő meg: „Kak eta, málcsik sz málcsikom?” Megvagy, mondom magamban. Te vagy Aljosa a Karamazov testvérekből. Rendben, akkor én leszek Grusenyka. Mondom is neki e szavakkal: „Ja v germanyiji bila, tri goda, eto tam normalna, sto malcsik sz málcsikom.” Elkerekedett szemekkel hallgat, de aztán aka­ dékoskodni kezd: „Nu, ti nye zsenscsina.”* * Voltam Németországban három évig, ez ott normális, hogy fiú a fiú va l Na de te nem vagy nő. (orosz)

51

Ekkor m ár azt hittem, gutaütést kapok, tettem magam ne­ ki, csipogtam, csicseregtem, m ár a többiek kezdtek lepisszeg­ ni: „Már hogy ne”, mondom neki, „már hogy ne lennék zsenscsina, hát nincs szám? Dehogy nincs, van pinám?”, m utattam a meztelen fenekemet, „van pinám!” És sikerült, bekattant ne­ ki ez a Germanyija. Nekik az volt az elérhetetlen paradicsom, hogy elutazzanak Németországba! Huszonéves fiúk, egész éle­ tükben Oroszországban voltak, azon kívül meg Polsában, de ott se láttak semmit a világból a laktanyán kívül! Megismét­ lem neki: „Kak eta, v Germanyiji tak eto gyélajut, eta normalna!”* Erre végre m ár gombolta is a sliccét, hú, mekkorát szop­ tam! - Meg aztán egyik éjjel ők jöttek ki hozzánk a kerítéshez, csak nekitámaszkodtak a falnak... Tyű, az egyiknek még a sap­ kája is lecsúszott. Felcsillant a sötétben a borotvált feje, majd a másodiké, és a harmadiké. Mi sírva kérdeztük: „Szóval elmen­ tek, itthagytok minket?” És miközben dolgoztunk rajtuk, m ár sirattuk is őket. Száz nap múlva m ár nem lesznek! És akkor m ondtak valamit... Hogy soha nem felejtenek el minket, akkor se, ha m ár nagyon messze lesznek, amikor visszahúznak a picsába. Hogy mi va­ gyunk az ő első szerelmük. „Ti znajes, nekem nem kell sok a boldogsághoz, csak vodka meg pina legyen. Én egyszerű gyerek vagyok, majd találok va­ lami csajt, meg munkát, kubikolást, de te viszont mindig ez­ után a fasz után, ezután a comb után fogsz járkálni.” Volt egy Kozák. Fehér arca volt, bajusza, tudod, amilyen a ko­ zákoknak szokott lenni (ah, teljesen más az illatuk, a sztyep­ pék, Ázsia szaga)... Azt mondta, még soha senkivel nem csinál­ * Hogy van ez, Németországban ezt így csinálják, ez rendben van/ (orosz)

52

ta. Csodálkozott, hogy Patrycja a szájába veszi, de Patrycja azt mondta: „Te meg pinát nyalsz.” Azt felelte, nem, azt nem igazán, m ert „pizda vonyejet”. Erre Patrycja a veleszületett, m ár-már buddhai egyszerűségével: „To nada um ity pizdu.”* Bizony, nem felejtenek minket. Ott fekszenek most a Don partján, feleségük van, gyerekeik, megöregedtek, elhíztak, usankában, sapkában, ők m ár nem a mi fiúkáink. De (legalább­ is ezt mondták) ott majd felnéznek az égre, a csillagokra, és azt gondolják: „Ott valahol, a csillagok alatt, ott van az én Andrjusám (Patrycja) a laktanyánál, a messzi Polsában.” - Ugyanúgy, ahogy én is eltettem a százzlotyist, amire Gyima felírta a címét, meg is van m ind a mai napig! Vagy azt az egyrubelest, amit az a kopasz adott, azt mondta, ajándék, m ert­ hogy állítólag én mindig vittem nekik sört. Már nem bírtam le­ szopni, m ert m ár annyin túl voltam, hogy egészen vérzett az ajkam, úgy igyekeztem, hogy eltakarjam a fogaimat, te tudod, miről beszélek, M isukám ... - M m m m m ... - Szóval m ár annyira fájt a szám mindenhol a szopástól, hogy mindenhol éreztem az ízét a... Eh, nem is mondom to­ vább... De sajnálom, Istenem, hogy úgy elment az élet mellet­ tünk, és nem láttam soha többé, egy rubelt fizetett a sörért, de milyen csodaszép fiú volt. Éppen csak megfogtam a mogyo­ róját, ennyi jutott. Nade, ahogy Mirejda mondja, hányat lehet megcsinálni, hányat, mi? Nekünk akkor teljesen normális volt, hogy csajok vagyunk, ők meg a fiúk, és ők szaladgálnak utá­ nunk! Az egyik ilyen ribanc, a Toska, akinek boltja van Popowicében, mondta is: * - a pina b ü d ö s-H á t akkor meg kell mosni, (orosz)

53

„Hé, Páti, te meghibbantál? Te beléjük zúgtál, bazmeg! Folya­ matosan a Gyimáról locsogsz, meg arról, meg am arról... Hi­ szen tök átlagos fiúk! Vagy én őrültem meg a jobb dollárboltos cuccoktól!” Vagy odajött a Radwanicka részegen, motyogott, merthogy folyton kiesett a szájából a műfogsora, és azt m ond­ ta nekem: „Te rohadt kurva, te hülye kurva, mi képzelsz te magadról, ezek normális fiúk... Nagyon szépen felöltöztél, tetszik nekem, jó a stílusod, hasonlít az ízlésünk. De akkor mi van? Normá­ lis körülmények között undorodna tőled, arcon is köpne, mit képzelsz te, kurva, mi? Egy normális pasi, ha választania kell egy mittudomén, bazmeg, milyen újságból öltözködő nyanyus, meg egy lehasznált kurva között, még akkor is a vénséges, genynyedző, rohadó pinát fogja nyalni és simogatni, a köcsögöt meg felrúgja, téged pofán köp, csak hogy tudjad! Egy köcsög legfel­ jebb arra számíthat: végigtaperolhat egy alvó pasit, jól kibá­ mulhatja magát, rábukhat, leszophatja, aztán akkor futhat, hát ez van, nem kóser a mi életünk! Jegyezd meg ezt a leckét, amíg csak élsz!” Mire én azt mondom: „Ryska, én ezt tudom, de figyelj, m ás­ felől viszont...” Mire ő: „Persze, én is szeretnék fiatal lenni... Egész életemben arra készültem, hogy találkozzak a ruszkikkal, tanultam is az oroszt a suliban, m int az őrült!” - Hallottad, hogy mielőtt Radwanicka meghalt volna, azt mondta, néha éjszakánként felkel, és nem bír visszaaludni, m ert csak a ruszkikra gondol? Csak forgolódik egyik oldaláról a másikra, és mindenféle történeteket fantáziái. Maga m ond­ ta nekem, amikor panaszkodtam neki, hogy amióta kim en­ tek, nem történik semmi: „Ne rinyáljál már, te ribanc, hát ott Nyugaton a többi nyanyus, hol csinálták azok igazi pasasokkal, el tudod te azt képzelni? Neked százhetven évre való emléked 54

van! Ami mindent te egy éjszaka alatt csináltál, annyit együtt­ véve nem csinált egy nyugati város összes nyanyusa! Most már persze nem, most m ár persze nem csinálunk semmit. Egyszer egy évben végigtaperolunk egy részeget, ilyen lesz az életünk ezentúl. Ez lesz a mi új életünk.” És elbőgi magát. - Én még öngyilkos is akartam lenni, miután ők kimentek, nem tudtad? Ott ültem a síneken, és vártam, mikor találkozom a vonattal. És aztán tök elázva mentem haza! Hajnalban m ár az első napsugaraknál belekiabáltam a nevüket a levegőbe, és néz­ tem, ahogy jön a vonat, m ár lenn volt a sorompó, de aztán az utolsó pillanatban felálltam, de még a szemét is láttam a masi­ nisztának! Találkozott a tekintetünk, láttam a rémületet a sze­ mében! És akkor ugrottam félre. El akartam dobni az életet. - De hát amikor néhány hónappal később találkoztam az­ zal a ... azzal a kurvával, Jézusom, hogy is hívták... n a ... tudod, aki m eglopta.... Paulicát... na mindegy... Megvan! Roleta... Ez az! Amikor találkoztam Roletával, mondtam neki: „Tudod mit, Roletka, m eg m o n d o m neked őszintén, bárcsak járhatnék még három évig a ruszki laktanyához, vagy akár csak egyig. Ugyan­ úgy, ahogy jártam , és aztán bazmeg üssenek agyon, vagy akár­ mi, utána meg is halhatok, sőt, inkább verjenek halálra, m int­ hogy még leéljek negyven évet ruszkik nélkül, száraz torokkal.” Ő meg: „Én is. Ne is m ondd”, mondja nekem, „ne is mondd. Amikor tőlünk, Swidnicából kimentek, mi is azt hittük, fel­ akasztjuk magunkat.” - Ott is voltak, Swidnicában? - Ott voltak aztán igazán csodák, m int amikor Roleta ki­ ment a körletbe, tudod, ahol fürödtek, és megerőszakolták, cso­ dás, mi?! Bement hozzájuk a szobába, egyik ágyról a másikra adták, jól bevágtak neki, csuda dolgok történtek ám ott, még olyan izéje is lett, záróizom-szakadása... 55

Aztán ott volt az öreg Elwira, biztos m ár nem is él, ő egy­ szer elutazott Lembergbe, voltak ott rokonai. Nagyon jól beszélt ukránul, és rádumált egy ukrán tisztet, hogy jöjjön vele szobára a hotelba. A tiszt megkérdezte: „szkolka csaszov zajtyi?” Ő pe­ dig azt válaszolta „Nocsju, nocsju” hogy csak kopogjon be, és ő majd ajtót nyit. Jön az este, ő meg ül a szobában bazmeg, te­ kergeti a hajcsavaróit, nem bír megülni a fenekén, végre talált valakit, erre hirtelen két milicista bedörömöl az ajtón, bazmeg, ádkrij dver! Kémnek nézték, bilincsben vitték el a szállodá­ ból, kihallgatták, Szentséges Szűzanyám! Hogy mit akart a Vö­ rös Hadsereg tisztjétől? Hogy kém-e? Erre Elwira bőgve, hogy ő csak buzi, és le akarta szopni... Baromi sokáig magyarázko­ dott, és végül azzal küldték el, hogy soha többet ne jöjjön Uk­ rajnába, és hogy felírták őt. Azóta is mondja: „A büdös életbe nem megyek oda többet, pedig odahúz a szívem. Nem megyek az otthoniakhoz soha.” Tak priroda zahatyela, pacsemú - nye nasa gyela.. .* • • •

Amikor az Écces Zdziska kezdett egyre inkább megbeteged­ ni, mindenki elkerülte a parkban. Nem akartak vele nejlonzacs­ kóból vodkázni a parki pádon, és nem kértek a meleg kísérő­ ből se. A haja nem selyem volt már, hanem rongy, a hangja nem tenor, hanem vinnyogás, a szeme nem szénfekete, hanem in­ kább sóderszínű. Nem beszélgettek vele, m ert büdös volt a szá­ ja. Gomba, állítólag valami gomba telepedett a szájába. Zdziska m ár egy zombi, azt mondták. Écces Zdziska gyönyörű, de mál­

* H ány órára m enjek? - Éjszaka - Nyisd ki az ajtót! - Így akarta a term é­ szet, hogy m iért - nem a m i dolgunk (orosz)

56

ló, rothadó arcán megjelent a keserű irónia árnya. Senki sem tudta megbocsátani neki, hogy továbbra is elmegy idegen pasa­ sokkal, és megfertőzi őket. Vodkásüvegeket dobáltak utána, ha végigment a parki sétányon. Az üveg hangtalanul esett a föld­ re. Előkerült egy kutya, azt hitte, vele akarnak játszani, hogy botot dobálnak neki. Zdziska egyszer velem is elment a vagon mögé, mielőtt megtudtam volna, hogy mi a csúfneve. Honnan tudhatná azt egy tinédzser? Igen, oda járt, a vagonhoz. Régen fedezte fel a pályaudvar mögött, amikor nem tudott hol alud­ ni. A vasúti kocsi egy oldalvágányon rostokolt, az ablakai bedeszkázva, akárhová is néz az ember, csak váltók és elágazások, ameddig a szem ellát... Talpfák, burjánzó gyomok, vágányozók bódéi, csak pirosat ismerő szemaforok, magasfeszültségű acélvezetékek, ezernyi hangot, elektromos jelet, internetes csetelést, nevetést és sírást szállító drótot tartó oszlopok. Mindent egybevéve olyan volt, m int a távoli iskolaudvar zaja a viadukt alatt, amit éveken át láthattak az arra járók. A tehervonatok tele rég elfelejtett, évtizedek óta itt álló fagerendákkal. Fedett vago­ nok, kéménnyel és ablakkal, melyen keresztül belátni a pálya­ munkás birodalmába: régi viaszosvászonba kötött pályanap­ ló, vaskályha és vastag kesztyűk. M indent opálos, szürkéslilás gépzsír borít. Az útifű szürkés levelei befutják a szürke talp­ fák hasadékait. Impregnáltfa-illatú, szürke virágok. A Lengyel Államvasutak esszenciája. Ilyen Zdziska sorsának vasútja is. A legfurcsább a bája volt benne: sápadt, sovány arc, szembehul­ ló, szinte fehér fürtök, ehhez párosult az elhanyagoltság, a m o­ csok, és persze az a gomba. Azt mondják, volt egy szeretője, aki járt Párizsban, attól kapta el. Mivel nem m aradt vesztenivaló­ ja, Zdiska keményen inni kezdett. Volt egy nagy farkaskutyája, aki mindig elvezette Zdiskát a vagonhoz, m int egy vakot, am i­ kor be volt rúgva. 57

Régen, amikor Zdiskának még volt munkája meg lakása, Dzsesszinek hívták. • • •

Éjszaka élednek fel. Akkor jobban is látnak, m ert nappal a piacról beszerzett, ocsmány aranyszínű kerettel ellátott sötét szemüveget viselnek. Amikor éjjel a Lengyel Domb körül mász­ kálnak a parkban, az alvó katonákkal, részegekkel, és a folyto­ nos szipuzástól megnyúlt orrú narkósokkal teli padok között, minden távolról feltűnő járókelő láttán felébred bennük a bor­ zongató remény: ő lesz az! Őt is biztos a szükség űzte ki az éjsza­ kába! Nem a mondandójukat csomagolják bársonyba, hanem a vodkásüveget reklámszatyorba.* Nem kérnek sokat: tőlük le­ het öreg vagy fiatal, beteg, egészséges, sánta, csak nyanyus vagy nő ne legyen! Éjjel töksötét van a parkban, csak ritkán téved er­ re a milícia kocsija, olyankor viszont lassan, méltóságteljesen halad, erős fénye átszeli a sötétséget, behatol a bokrok közé, fel­ megy a dombra, tesz egy kört a kis téren, ahol a bádogbudi van, aztán eltűnik. Mint egy kísértetautó. A letépett kérgű fatör­ zsekre valaki felvésett valamit, de nem rólunk... még aki isme­ ri, az is úgy tesz, m intha először hallana erről a helyről. Tíz órányi placcolás után az ember torka kiszárad a cigaret­ tától, a cipője bokáig sáros lesz a kajtatástól bokrokban, meg a

* A vodkaivás népszerű m ódozatainak egyike. Mivel a parkban (közte­ rületen) tiltott volt az alkoholfogyasztás, a palackot reklám szatyorba csa­ varták és ivás közben úgy kellett az em ber orrát a szatyorba dugni, hogy az üveg egyáltalán ne is látszódjék. A nyanyák rendszerint nem táskával jártak a parkba, hanem egyszer használatos zacskókkal, reklám szatyrokkal. Am i­ kor megkérdezték, m i van benne, m indig azt m ondták: „Egy kis ivóvíz, meg a pulóverem.”

58

híd és a romok körül. Kirepedezik a szája, a cipő föltöri a lábát, az egyetlen zsebkendője nyirkos kötéllé tekeredik össze a zse­ bében. M ár-már hazamenne, de hirtelen újra megállásra kész­ teti egy távoli alak, akiről közelebb érve kiderül, hogy fa, vagy valami gyökér. A képzelet csodákra képes. Hihetetlen ez a liba­ bőrös izgalom, a remény, hogy végülis bárm i megtörténhet. És máris nem gondol senki a hazamenetelre, még ha az első hajna­ li fények a domb mögül, meg az első m adarak meg is zavarják az éjjeli hangulatot. Tapasztalatból tudják, hogy éppen ilyenkor történnek a csodák, az aranyhalak pedig az egész éjjeli vadászat idején harapnak! M ielő tt a z első hajnali fé n y sugár csíkja a falra ve tü l...

.. .akkor jelenhetnek meg a részeg Orfeuszok! Pádon alvó al­ koholisták, buliból hazatérő részeg fiatalkorúak, akármi. A va­ dász nem adja fel. A park hideg, a park fekete, a park rossz. Éj­ jel vad rengeteggé változik, tele lesz történetekkel Piroskáról, meg a gonosz farkasról. Ki tudja, milyen betegséggel fertőzhe­ ti meg Piroskát a farkas. A fák mesés gyökereket eresztenek, az odvakba gonosz baglyok települnek: öreg, ősz nyanyusok, akik m ind ugyanarra fenik a fogukat. Pletykálkodnak a pádon ülve, mi más is m aradt nekik? A nyanyusok idegesítik a lumpokat, de am int megpróbálják kinyírni őket, tovaröppennek, m int a baglyok. Nem csoda, hogy a lumpok a padokat rongálják dü­ hükben, egyet se hagynak érintetlenül. A nyanyusok meg köz­ ben a rejtekhelyükről figyelik a padokat pusztító lumpokat, és azt gondolják, ej, ezek egyet se hagynak! Amikor egy nyanyus átlépi a park küszöbét, borzongató izgalmat érez, m int a nar­ kós, mielőtt beszúrja a tűt a vénájába, vagy mint a játékos, mie­ lőtt a skarlát asztalhoz ül. Minden megtörténhet, olyan még so­ ha nem volt, hogy ne történt volna valami. Ki tudja, kit küld a nyanyusok jóságos Istene, m ert ugye a nyanyák is hisznek Is­ 59

tenben, ugyanúgy, ahogy a többi micisapkás öregasszony. És egyáltalán nem tartják magukat bűnös léleknek: hiszen nem ártanak senkinek! A parkban hajnali ötkor kezdődik a pánik. M indjárt világos lesz, és az összes képzelt férfi visszaváltozik fává, behajtani ti­ los-táblává, kővé vagy köztéri szoborrá. Senkit nem lehet már becsapni, a király meztelen, a bokorban egész éjjel mozgott va­ lami, de most látni, mi is az voltaképpen. A kerítésen levő lyuk­ nál pedig egyáltalán nem férfi állt, hanem egy régi porszívót rakott ki valaki, nagy csővel a végén, az egész mégis annyira va­ lóságosnak tűnt, m intha egy ballonkabátos, rövidre nyírt hajú, széles nyakú férfi állt volna ott! Pár pillanat, és a park tényleg tele lesz emberekkel. De sajnos nem kizárólag a z t akaró lum­ pok lesznek, hanem nappali járókelők, akik itt rövidítik le az utat munkába menet, dadák kisgyerekkel, ők fognak bámul­ ni minket. Cipőpaszta-, meg fogkrémszaguk van. Friss újság a táskájukban. Egyáltalán: ahogy kivilágosodik, undorító és jó­ zan frissesség árad szét mindenhol, és a m adarak is csivitelni kezdenek. Brrr. Menekülni kell, ne is lássa az ember ezt a szent­ ségtörést. El az emberek elől, hogy ne kelljen a szemükbe nézni. Nyomás aludni. • • •

Lukrecja bőg, az emléktárgyakkal teli nejlonzacskókat a bár­ szekrénybe rejti, majd gondosan rájuk zárja az ajtót. De előt­ te azért még odaadja, hogy megszagolhassuk, mindenkinek kiporcióz egy szippantásnyit. Először nem éreztem semmit. Aztán eljutott hozzám, m intha börtönszag lenne, a veríték- és hipószag keveréke. Valószínűleg egy szennyes kapcarongy az! Most csak a képek m aradnak az asztalon. Néznek rám ezek az arcok, többségében tizenéves sihederek, még egyenruha nél­ 60

kül. A fotók valahol a Don mellett, a messzi SZSZSZR m űter­ meiben készültek. Patrycja kézbe veszi az egyiket, áttörölgeti a mandzsettájával, és úgy nézegeti, m intha most látná először: - Az én drága Szásám mostanra m ár biztosan visszatért a Ka­ ukázusba. Ez meg itt a Ványa. Néha éjszakánként, ha nem tu­ dok aludni, előveszem a térképet, és nézegetem, hol lehet most az én Szásám, Ványám, vagy Dmitrij? Semmit sem hagytak ne­ künk, még a laktanya is az egyetemé lett. Semmit, sem a parkot, sem a laktanyákat, semmit. Mind ezt akartátok, a változásokat, a rendszerváltást, meg az új rendet, csak mi imádkoztunk Lukrecjával, hogy ne sikerüljön nektek. Egyre rosszabb lesz m in­ den. A kommunizmus idején lekapni egy kiskatonát a vonaton: egy csettintésre m ent... Nem csak, hogy az összes Stas meg Romek faluról jött, de akkor még nem voltak lányok a hadsereg­ ben, nem volt eltáv, meg ilyenek... Most, amikor először hallot­ tam a „hadsereg humanizációjáról”, egyből tudtam, hogy rossz idők jönnek a nyanyusokra. Hiszen most gyakorlatilag minden kiskatona korlátlan pinahozzáféréssel rendelkezik. - Lukrecja tovább pityereg, de aztán Patrycja hirtelen kiegyenesedik, és reményteli hangon felteszi a kérdést: - Hátha még ránk tám ad valaki, mit gondolsz, Lukrecja? Ta­ lán megszállhatnának a németek? - Patrycja láthatóan még nem hallott a NATO-ról. Lukrecja kezd nyugtalanul pillantgatni az órájára. A templom nem vár, márpedig ő imádkozni akar az ő Ványájáért, a Szásá­ ért meg a Dmitrijért. Vagy csak mondja, és tudjuk, hová megy. Feketében, természetesen. De még a folyosóról visszaszól: - Á, minket m ár nem tám ad le senki, to sze ne vrati, - de az­ tán gyorsan elmosolyodik, - hacsak nem ... figyelj csak! Mi len­ ne, ha lecsukatnám magam! Istenem! Köcsögöt csinálnának belőlem a bűnözők, én lehetnék a kapcájuk, a ribancuk! A rib... 61

- Ne kezdjed már! Nem vagyunk egyedül! Istenkém, már megint kezdi. Menjél inkább templomba, imádkozzál. Elmegy a templomba, ott imádkozik a szobornak, közben meg a bőre alatt ott a sátán! - Lennék az özvegyük, a cafkájuk, ilyeneket mondanának nekem a gyilkosok: mosd fel a séróddal a padlót, rácsulázna a kőre, ráhugyálna, nyaljad, te szuka, én meg lenyalnám! - Lukrecjának remeg az orrcimpája, m int a filmsztároknak, végigsi­ mítja a mellét, a hasát, és lejjebb, annyira kívánja a megaláz­ tatást, szívja, húzza magával valami. Nem tudni, mi az, de az biztos, hogy rossz helyre húzza. - Fogd m ár be a pofád! Jól van, lennél a cafkájuk, mindenki tudja, most már kussolj! - Patrycja m ár nézni sem bírja. Hirte­ len eszébe jut valami, de látszik, hogy meg akarja várni, amíg Lukrecja elindul. Lukrecja viszont még illegeti magát, a régi sapkákat próbálgatja, pont úgy néz ki bennük, mint egy kövér bácsika, aki horgászni indul. Az a cserzett bőrű fajta. Nyelvet ölt ránk, de aztán fegyelmet erőltet magára, és kimegy. Patryc­ ja megkönnyebbülten felsóhajt, láthatóan arra készül, hogy el­ mondjon valamit. Ám ekkor újra kinyílik a lakásajtó, Lukrecja beviharzik, felkapja az asztalról a cigisdobozt meg az öngyúj­ tót, újra búcsút int, és végre tényleg elmegy. Patrycja feláll, hogy a leégett, vagy csak odakozmált teáskannából öntsön egy kis forró vizet a kávézaccra. Önt hozzá némi mentalikőrt. Egy­ ből más ember lesz. Megkomolyodik, m ár nem nőnemben be­ szél magáról, öreg, életunt férfivá változik. Bár közben azért to­ vábbra is gépiesen igazgatja a ritkás hajszálait. És akkor drrr! Lukrecja megint visszajön: - És arra emlékszel, amikor elmentünk Olesnicába a börtön­ be a te börtön- meg köcsögmániád miatt? Ezt még el kell mon­ danom az utókornak, hátha későn jövök haza, és maga már 62

nem lesz itt... Hogy is történt? Késő ősz volt, azok olyankor egész nap az ablakban ülnek, a rácsba kapaszkodva bámulják az utcát. Olyan lerobbantak, olyan mocskosak, ütött-kopottak, kopaszok, és egykedvűek. Ott már az utcáról látszik a börtön mindkét szárnya, nem úgy, m int itt a Kleczkowskán. Néha ott áll az ablak alatt a családjuk, és jelbeszéddel folyik köztük az in­ formációcsere, de aznap este nem volt senki. Lecövekeltünk, és álldigáltunk egy darabig. Ők egyből megérezték, hogy ott va­ gyunk. - Nem, először az egyikük megkérdezte: „Mit bámulsz?” Majd’ összeszartuk magunkat. Hogy egy ilyen férfi bűnöző, rá­ adásul bezárva, tehát majdnem olyan, m intha katona lenne, hogy egy ilyen csak úgy hozzánk szól. Mert igazából, mondja­ tok bármit, az én ízlésem szerint az igazi kan a fogoly kan. Ha szabad a bika, az azt jelenti, hogy rendes volt, biztos valami jó­ fiú. Egy kan, az rabol, az bűnözik! Érettségiről ne is beszéljünk, csak a rendesebb]érői: a börtönben, a katonaságban vagy leg­ alább a javítóban. Ha nagyon nincs más, legalább tűzoltó le­ gyen... - Naszóval, ők üvöltöztek, mi meg ott álltunk. - Csak álltunk ott, leszegett fejjel, és meg sem mozdultunk. Tapodtat se. Ők meg a kutyaszimatukkal kiszagolták, mi a hely­ zet, m ert úgy elkezdtek ordítani, hogy még a járókelők is meg­ fordultak az utcán: „Ezek a kurvák buzik, bazmeg, ezek buzik, a kurvaanyátok!” Legalább egy hétre megvolt a téma bent. Mi meg állunk, és m ár elindulni se bírunk, m ert annyira felizgul­ tunk tőlük, olyanok, m int a cukorka a kirakat mögött, ah, fel­ csigáztak minket, de mi is őket, alaposan! Ránkizgultak, m ert a köcsögöt látták bennünk. Már tudják is, mit csinálnának ve­ lünk, ah, erre fognak gondolni éjjel rejszolás közben. Azt fogják mondani: „Melyik kéne? A sapkás, vagy inkább a hórihorgas? 63

Nekem inkább a másik, amelyik cigizett, tudóm m á’, micsinál­ nák vele”. .. ilyeneket m ondanának a legigazibb heterók a pricscsen. A priccsen, a priccsen, a priccsen...! És akkor azt súgtam neked: „Ferdülj, Patrycja!” De ő meg sem rezzent, az arca, a szája kővé dermedt. Ferdülj, te cafka, ferdülj, m ert a nőt keresik bennünk, hát lássák meg bennünk a nőt, az­ tán erről fantáziáinak majd! Akkor tőlünk fog felállni nekik. Ott bent zsilettből csinálják a csáját, meg villanykörtéből, adj nekik valami gyöngédséget, szugerálj némi finom domboru­ latot oda! Patri drágám, öreg Patrim, ferdülj egy kicsit, egyet­ lenem... Ha rágyújtanál, m ár az is elég lenne, azt is bravóval köszöntenék, meg dobogással. A rabok végül addig ordítoztak, amíg az őr ki nem ment a sarki őrtoronyba, m ert m ár az öszszes toronyból ment a ricsajozás. Nem bírtuk tovább, elszalad­ tunk... Olesnicában aztán sétáltunk egy kört a főtér körül, erre paff: találkoztunk Olesnickával, aki csak bökdöste a homlokát, am i­ kor elmondtuk neki, mit csinálunk, m ert ő m ár vagy húsz éve felfedezte ezt a mókát, rég meg is unta, végülis érthető, hiszen ott lakik... Szóval elbúcsúztunk, és nyomás tovább. Mondom Patrycjának: „Figyelj már, sötétedik, pattanjunk fel a buszra és irány haza, te lökött, m ert ha az utolsó is elmegy, m ár csak stoppolás köz­ ben emelgetheted a szoknyádat.” Mondom neki: „Mi ott m ár lebuktunk, látott az őr.” Hiszen akkora zajt csi­ náltak, úgy elkezdtek balhézni, ütögetni a küblit meg a vödrö­ ket, hogy az őr még megafonon keresztül is leüvöltött a torony­ ból, hogy nyugodjanak le! Amit mi nem is hallottunk tisztán, m intha egy csőbe huhogta volna, és arra is csak még nagyobb zúgás volt a válasz. A mi nőies odaadásunk egészen megőrjí­ tette őket. Meg a tehetetlenség, hogy itt egy buzi, egy nyanyus, 64

egy senki, aki szabadon áll, cigizik, és őket bámulhatja, miköz­ ben ők be vannak zárva, és nem tudnak megagyalni, de még rá­ gyújtani se. Jött is arra az utcán egy pasas bottal, neki kezdtek ordítani: „Basszál oda nekik a bottal, bassz oda nekik!” De az csak megszaporázta a lépteit. Végül visszatértünk, an ­ nak ellenére, hogy m ár lebőgtünk ott egyszer. Micsoda? Ta­ lán tilos álldogálni az utcán? Volt ott mellette egy fodrászüzlet, úgy csináltunk, m intha egy másik nyanyusra várnánk, amíg kijön. Aki még elment szolizni is, azért nem jön vissza ilyen so­ káig, és aztán még hennáztatni is megy, meg m anikűröztetni fog. Azok meg am int megláttak minket, kezdték újra teleordí­ tani a világot: „Visszajöttek a kurvák!” Nem volt cécó, egyből felismertek. Néhány ismerősöm m ár évek óta mondja: ha majd gyereked lesz, meg feleséged.... Évek óta nem bírják felfogni, de egy ilyen bűnöző (csak utána tudtuk meg, hogy az olesnicai intézmény elmebetegeknek van fenntartva), egy ilyen elmebeteg bűnöző egyből elkapta a mi utcalány nyelvünket, és egyből úgy beszélt, m intha a haverjával, vagy egy kurvával beszélne... Ugyanaz a nyelv... Erre te akkor megszorítottad a kezem. „Csicskák”, ordítot­ ták, az egyik ott állt az ablakban, a rácsnál, m intha azt baszná, úgy dörgölte hozzá a sliccét. Mi meg se moccantunk. Mintha kővé m eredtünk volna, ahogy a Bibliában írják. Belül viszont forrongott a vulkán. Vissza a főtérre, de aztán megint vissza­ megyünk hozzájuk, m ert a buszról lemaradtunk, hiszen már majdnem éjfél van, és akkor nézzük m ár meg azt is, mi történik ott éjszaka, a pasik éjjel úgyis mindig arra gondolnak. Először csak egy volt az ablakban, de am int meglátott minket, eltűnt egy pillanatra, majd kisvártatva újra felbukkant többedmagá65

val, és már verték is az ablakpárkányt, meg kiabáltak, rögtön tele lett az összes ablak, felkapcsolták a villanyt, és újra a csú­ cson voltunk! Az egyik fölöttünk kézjelekkel mutogatni kez­ dett valamit, sajnáltam is, hogy nem tanultam meg azt a nyel­ vet. A többi meg ordított kifelé: „írj vissza nekik, te kurva!” De nem lehetett igazán tisztán hallani, ezért minden kiál­ tás után egész bizottságot alakítottunk kettőnkből, és gyűlést tartottunk, hogy kisilabizáljuk, mit akarhattak mondani. „Írj vissza, te kurva”, erre jutottunk. - Erre én, mivel nem ismertem ezt a mutogatós nyelvet, csak bedugtam az ujjamat a számba, és kihúzogattam. A nemiség örök tolvajnyelvén szóltam hozzájuk. De túl mély hatást tett rá­ juk a mutatvány. Már nem bírtam tovább, elbújtam a sarok mö­ gé, ott rejszoltam, de te ott maradtál, úgyhogy mondd is el ne­ kem meg az úrnak, hogy mi lett aztán. - Te elhúztál, és megkezdődött az én életem Nagy Erkélyjele­ nete. .. Merhogy az egyik füttyögni kezdett nekem, olyan volt, m int egy dalospacsirta, a hajnal hírnöke... Olyan volt nekem, m int a legszebb koncert a filharmónián, m int a legcsodálato­ sabb muzsika. Úgy vinnyogott, m int egy kutya a hű szukájá­ nak. Egész dallamokat. Fi-fi-fi. Én meg közelebb léptem hozzá az ablak alatt, de nem tudtam egészen a fal alá, m ert akkor már nem láttam volna, úgyhogy néhány méterre megálltam a faltól, mint akit megbabonáztak, és mint egy bagzó macska, mentem az imádott lumpom után az ösztönök színpadán, a börtönab­ lak rácsos mintájú fénysugarában. És akkor ő felemelte a kezét, meglengette, és tarkójához ütögette, m intha meg akarna öl­ ni, m intha bosszút esküdne. Hogy késsel a hátamban találnak majd rám egy sötét utcában, mint a Mancira abban a slágerben, ilyen az utca törvénye... Lúdbőrös lett a hátam. De csak állok. 66

És akkor ismét füttyent csendesen, és olyan furcsán nyugod­ tan, m intha a szívemet akarná meg szólítani: „Na gyere kicsikém, gyere... Na, gyere ide, gyere.. És fütyül is hozzá, fi-fi-fi... így csalogatta kiskorában a kismacskákat, hogy aztán a sze­ métdombon felgyújtsa őket... így csalogatták most is a kismacskákat, kedveskedve. Mert kedvesek ám, „kicsikém”, ilyeneket mondanak, aztán rögtön a szemétre dobják a dögöt. Ott penészednek abban a heteróbörtönben, ezért a heteró tulajdonságaik elhatalmasodnak rajtuk, amitől bekattannak. Keveredik bennük a gyengédség a gyű­ lölettel, ezért akarnak egyszerre megerőszakolni és megölni. Gyűlöltek minket és kívántak egyszerre. Úgy álltunk ott, m int­ ha odafagytunk volna és a mi passzivitásunk az ő robbanóelegyükkel vegyítve olyan volt együtt, m int az üvegbe zárt bögöly. Csupa fiatal bika együtt. Még énekeltünk is nekik, hogy És a f a ­ lak leom lanak, leom lan ak...*

Már majdnem kezdett világosodni, m ár rég elment az utol­ só busz, mi meg ott álltunk talán egész nap... Már azt hittük, jön a Végítélet Napja, lejön az Isten, és azt mondja majd: „Jaj Is­ tenkém, hát miért álltok ti itt? Minek álldogáltok itt, ti lököttek?” Aztán átm entünk a javító elé, de az m ár veszélyesebb, m ert azok ki is jöhetnek. Felhívjuk az egyik nyanyust Gdyniából, az mondja: „Jaj, hát ez semmi az igazi BV-hez képest, nálunk ott

* Legendás ellenzéki dal Jacek Kaczm arski szövegével, a Szolidaritás m ozgalom nem hivatalos him nusza. Egy példa a sok közül arra, ahogy a nyanyusok gúnyt űznek a rom antikus függetlenségi és „földalatti” hagyo­ m ány dalaiból és jelszavaiból: kifordítják, átértelm ezik őket, vagy - m int a példában - mellékjelentésekkel ruházzák fel (a dalban eredetileg a határok és a börtönfalak leom lásáról volt szó).

67

várták a nyanyusok, amíg kiengedtek valakit közülük, aztán kosztot, lakást, és ellátást ajánlottak nekik, és m ár egyik sem él közülük... Jaj lánykáim, semmi pénzért nem vonszolnám oda a seggem, hogy veletek énekeljem az Édes Jézus, a m i urunk- at.. - Menj m ár Lukrécia, menj már, imádkozd ki magad, én meg még eltereferélek az úrral egy kicsit... •

•

•

- Volt egyszer olyan eset, amikor még szó sem volt semmi­ féle laktanyáról, még Bydgoszczban laktam, ez akkor történt. Volt egy haverom, tudod, Maciejowának hívták. Bolond volt, takarítónőként dolgozott egy kórházban; ledolgozta a m un­ kaidőt, és utána is ott maradt, hordta a kacsákat. Nem jártunk együtt, m ert ő is, én is férfias pasasokra, leginkább heterókra buktunk. Akkoriban ínség volt a pályaudvaron, nekünk meg muszáj volt szerezni valakit. Ahogy a narkósnak is kell a na­ pi adagja. Egyszer például sikerült egy katonát találni, leitat­ tuk, sztriptízeit nekünk, de a bakancsát nem húzta le. Sose húzzák le a bakancsukat, m ert olyan ordenáré büdös a lábuk, hogy szégyellik. Viccesen táncikált nekünk a letolt gatyájában, bakancsban és kapcával. Nem bírta levenni a gatyáját. Máskor egy kis tejbetököt találtunk, szintént heterót, Istenkém ... Egy­ szer meg is vertek. Szempillantás alatt történt az egész. Megyek éjjel a parkban, nem félek, látom: épp szembe jön egy csapat. Éjjel tizenkettő lehetett. De mire észrevettem őket, m ár alig tíz méterre lehettek tőlem, pedig általában körbe szoktam néz­ ni, most viszont egy ház mögül jöttek elő. Egy sarok mögül. Szóval felgyorsítottam a lépteimet, és úgy csináltam, m int­ ha épp hazafelé tartanék, és sietnem kellene. Már épp azt hit­ tem, hogy megúsztam, m ert m ár úgy hallottam, hogy vagy öt méterrel mögöttem haladnak és beszélgetnek, amikor hirte­ 68

len odaugrott az egyik (egy pillanat műve volt) belém rúgott, a földre taszított, és ahogy arccal az aszfaltra estem, úgy is ma­ radtam. A másik rálépett a nyakamra a cipőjével, jó nehéz ba­ kancsa volt neki, a szkinhedek hordanak ilyet, és amikor forgo­ lódni kezdtem, egyszerűen ráállt a nyakamra! Annyira, hogy meg is repedt ott valami. A többiek eközben korbácsolni kezd­ tek a saját derékszíjammal, amit lehúztak rólam, de olyan erő­ sen, hogy csikorgott a számban a véres homok. Istenem! Nem éreztem fájdalmat, egyáltalán nem éreztem, pedig záporoztak keményen az ütések, és közben azt hallottam: „Itt döglesz meg, te buzi!” Én meg csak annyit bírtam kinyögni, hogy könyör­ göm, könyörgöm. Letépték a bőrkabátom, az órámat én m a­ gam vettem le, és dobtam oda nekik, ledobtam mindent, m ert ahogy odadobtam, éreztem, hogy csökken a nyomás a nyaka­ mon. Egy kocsinak köszönhetem az életemet, amelyik elro­ bogott a közelben az utcán, m ert utána rögtön azt hallottam, hogy húzzunk innen! Közben nem fájt semmim, m ert annyi­ ra ideges voltam, de am int elmenekültek, akkor kezdtem vért hányni, és csak utána m ondták a kórházban, hogy belső vér­ zésem van. Maciejowa rohant oda hozzám. M egállítottunk egy kocsit, és irány a kórház. Ott kiderült, hogy volt ez a vérzésem, ráadásul szétnyílt a fejemen a bőr, agyrázkódást kaptam, és el­ tört a kezem. Nem voltak nálam a papírjaim, mindent elvettek, egy szál gatyában hagytak ott. Hogy gázspré? Ki hallott még akkoriban ilyesmiről, de különben is, elmondom, hogy abban a helyzetben senki nem m ert volna gázsprét használni, hiszen attól csak még jobban felhúzzák magukat, és ki is nyírnak, elég lett volna egy kicsit erősebben a nyakamra lépniük. Az a nyak­ ra taposás volt a legszörnyűbb! Úgy megrázott, hogy életem vé­ géig nem akartam többet a parkba menni. Ezért aztán inkább a laktanyához jártunk, m ár Wroclawban, a laktanyázás a legna­ 69

gyobb boldogság, a luxus maga, nem elég, hogy m ind heterók, de valamennyire még biztonságos is. Talán még egy kicsit ked­ veltek is minket; a szkinhedek meg, brrr. De mi aztán bosszút álltunk a heterókon!

A portás öregember mosolyogva adta oda a kulcsot. A szau­ nakulcsokat és a törülközőket Wroclaw leghíresebb nyanyusa kezelte: maga a Fürdős Lujza. Rettenetes ocsmány alak, egy un­ dorító gorilla, egy zsidógyűlölő, sőt, még spicli is volt a kom­ csik alatt! Egy bűnözővel folytatott viharos románcáról híre­ sült el, aki leitatta, majd kirabolta, s ezután Lujza megfogadta, hogy soha az életben nem iszik több vodkát, „még ha aranyból van, akkor se!” Az Állami Fürdővállalat recepcióján bámult ki a szeme sarkából, azzal az enyhén ritkuló, festett, csigásra da­ uerolt hajával. Durva, vörös arca volt, és véreres, lesütött sze­ mei. Látszott, hogy faluról jött, ezt m ár a népies arany-szim­ bolikáról is fel lehetett ismerni a beszédében. Merthogy Lujza nemcsak „arany vodkát” nem ivott volna, de m indenkit „ara­ nyoskámnak” is szólított. Lujza veszi ki a lapos szekrénykéből a nagy kulcsot, m intha ő lenne itt a madám, pedig csak egy öl­ tözőfülke kulcsa az. Kiadja az összehajtott lepedőt, amelyből az izzadó testre tapadó római tunika lesz, kiadja a törülközőt. Iszik egy kávét. Teljesen laza, soha nem siet sehová, csak m á­ sok hajtanak. Nála semmi nem változik évtizedek óta. Lujza el­ nyújtja a magánhangzókat, és mormogó hangon beszél, m int­ ha gondolkodna közben: - Meeeenj, menj aranyom, szalaaadj... Épp most ment be egy szépfiú, egy arany fiú... odaadtam neki a kulcsot, aranyhalacskám, a szív alakú kulcstartóval. És hadd súgjak valamit a füled­ be: menj, menj, ott vár rá d ... A hatvankettest adtam neki... 70

Szóval, ha m egtalálnánk Lujzát, megkérhetnénk, hogy a szennyeskosár lepedőinek foltjaiból és pacáiból kibogarássza az összes ilyen történetet, és írja meg ő az utca könyvét, akár arany betűkkel. Vigye ki a lámpák mesterséges fénye alá, hi­ szen a szaunában mindig éjszakai sötét uralkodik. Hunyorog­ jon a szemeivel és morogjon az orra alatt, hogy nem látja tisz­ tán. Azok közül, akik a nyolcvanas években jártak ide szaunázni, már a fele nem él. Vén nyanyusok áztatták a csontjaikat a gőzben, lepedőkkel körbetekerve, méltóságteljesen járkáltak fel-alá, itt lézengtek egész nap, ételhordóban hozták be ma­ guknak az ebédet, amit a ruhatárban ettek meg. Mert az Álla­ mi Fürdőlétesítmény szép márványterme túl nagy volt nekik. Nem voltak méltók a görög oszlopokra. A nagy csempéknél lent gomolygott a pára, m int az áldozati füst, hiszen akkoriban még bűn volt a buziság. Mindenki meztelenül volt, vagy római tu ­ nika módjára felkötött törülközőben, az egyik vállat szabadon hagyva, különféle lepedőkreációk szerint. Sovány kulcscson­ tok, beesett mellkasok, szeplők, anyajegyek. Ahogy így ültem a faragott kád langyos vizében, figyeltem az öreg nyanyusokat: a Csábos Cyncyliját, Szewczycha Katarzynát, Molnár Johan­ nát, Hentes Katát, meg a többi villoni nőalakot, akik m ár rég kikoptak a forgalomból, kitakarták oszladozó testüket, kéjesen nyalogatták a szájukat, ahogy elsétáltak a kád mellett, csipked­ ték a mellbimbóikat, majd bevonultak a gőzkamrákba, abban a reményben, hogy utánuk megyek. Az idő bomlása legyűrte az AIDS bomlását bennük - Akció! Most egyben megkaphat­ ja az összes egyiptomi ragályt! Először piros foltok jelentek meg a bőrükön. Akkor megértették, hogy vége van, hogy eljött a bú­ csúzás ideje. Levetkőzték m inden gátlásukat, és belevetették magukat életük egyre fogyatkozó maradékába. Minél kevesebb 71

idejük volt hátra, annál jobban tobzódtak. Nem volt bennük szégyenérzet, akárcsak a leprásokban, akik olyan természetellenesen kéjsóvárak; arra jutottak, hogy ha m ár úgyis m ind­ annyian betegek, akkor mi értelme vigyázni. Egymásra vizel­ tek, kitépkedték, ami a hajukból maradt, kipróbálták az összes perverziót, beleértve a halált is. A római szauna úgy nézett ki, m int egy Sade márki-jelenet Pasolini filmjeiből. Micsoda szen­ vedéllyel tapadtak egymáshoz ezek a pocakos, rohadó testű öt­ venes férfiak! Nem volt olyan testnedv, amit nem nyaltak vol­ na fel egymásról, nem volt olyan mozdulat, amit ne értelmeztek volna felhívásként a... szexre? Szex volt ez egyáltalán? Inkább valami haláltánc-szerűség volt, nem is tudom, hogy írható le, hacsak nem nyüszítéssel és lihegéssel. Megjelentek a patkányok is, vagy csak ők látták úgy. Az első halálesetek után az igazga­ tóság elrendelte a szauna, a mellette levő medence és a ruhatár fertőtlenítését. A római terem közepén füst gomolygott a mél­ tóságteljes oszlopok közt, Fürdős Lujza ott égette el a törülkö­ zőket, lepedőket, égette a beléjük száradt spermát, és a füst nem szállt föl az égbe, hanem ott gomolygott lent a földön. Sohasem felejtem el azt a bűzt! • • •

Szóval a Fürdős Lujza a kommunizmus idején végig ott lakott a hentesbolt fölött a főutcán, ahol most a „Zöld Kakas” kocsma van. Itt választotta ki magának a lumpokat, hogy hazacipelje őket. Egyszer kirabolták: m intha mi sem történt volna. Egyszer megverték: semmi. Egyszer aztán a bádogbudinál megismert három jóféle srácot, és hazavitte őket a hentesbolt fölé. Le akar­ ta itatni őket. Ők viszont megverték, megkötözték, és feltúr­ ták a magasfényű, beépített szekrényét, a bárszekrényt, ahol az összes értéke volt, nem m intha Lujzát ez igazán érdekelte vol­ 72

na, neki egészen más volt a fontos. De megtalálták a régi párt­ igazolványát is: - Megeszed! Csak ennyi, „megeszed.” Lujza nem akarta, hisz nem azért cipelte őket haza, hogy utána megegye a pártigazolványát, am i­ nek ráadásul kemény a borítója, már nem is tudom, talán m ű­ anyagból csinálták, szóval a lényeg, hogy kemény volt, és persze nem lehetett megenni. Lujzának mindig olyan tartóshullám volt a hajában, amit ő csinált magának hajsütővassal. A lumpok meg fogták, felmelegítették a ruszki hajsütővasat, és azzal sü­ tögették meg. Addig kínozták, amíg az egészet meg nem ette, aminek köszönhetően megszűnt a párttagsága, és akkor vég­ re megdughatták. A begyújtott hajsütővassal. Ezt m ár nem élte túl, meghalt a kórházban, és most tartsunk egy perc egy csen­ det. így történt, hogy most a helyettese, Olesnicka lett a legis­ mertebb nyanyus a Népi Lengyelországban. Fürdős Lujza a kommunizmus alatt végig szesszel kereske­ dett a szaunában. Egy darabig a Kígyós Zdzichával futott. Őt azért hívták így, m ert a kígyóknál dolgozott az Állatkertben. Ő etette őket, bejárt hozzájuk a mocskos kezeslábasában, de nem félt. Jaj, a Zdzicha, a Zdzicha! A Kígyóasszony! A mi Kí­ gyós Zdislawánk! Szőke haja volt, kék szeme, farm erkabátja... És ez a szépség felvette a gumiköpenyt, majd a majmoktól át­ ment egyenesen a teknősökhöz, amik majdnem akkorák vol­ tak, m int egy kisebbfajta autó, a teknősöktől meg a kígyókhoz. Majomketrec-, alma- és haleledel-szag terjengett körülötte. Egyszer a nyanyusok, még a kiégett placcon, azt m ondták neki: - Zdzicha, ezeken a kígyókon egy vagyont lehetne keresni, csak ki kellene őket csempészned az Eneszkába. - Két ilyen kígyóért egy rakás pénzt kapnál! 73

- Dugd be a melltartód alá, te hülye, és a húzz el velük. Majd azt mondod, megdöglöttek... - Jaj, Zdzicha, legyen eszed, csempészd ki őket a Rájhba! - Na, mire vársz, hiszen nem most látsz először kígyót! Ho­ hoho! így aztán Zdzicha végül az egyik pénteken bennm aradt a munkahelyén. Elcsevegett egy kicsit a jegyszedővel, majd az éj­ jeliőrrel, bejelentette, hogy van két beteg kígyója, amiket ápol­ nia kell, tudja, hogy van az, drágák az ilyenek... Remegett a keze, a lába, ahogy töksötétben bement a Majomházba, a csend­ ben megcsörrentek a ketrecek kulcsai, azok a szörnyetegek meg embertelen visításba kezdtek. Bekapcsolta a zseblámpját, és meglátott egy m onstrum ot az üveg túloldalán. Majmok bolygó­ ja, kutyák bolygója, vad teremtmények rezervátuma. Valahogy végre elbotorkált a kígyós terembe, csak azt nem tudta még, melyiket válassza. A kicsik túl olcsók, a boa pedig megfojthat­ ja. Végül arra a kompromisszumra jutott, hogy azokat a kicsi­ ket lopja el, am ik majd nagyra nőnek. Az egyikhez éppen nem ­ rég hívtak állatorvost, m ert valahogy elakadt benne egy tojás, és megzápult. A másik egy olyan szép, opálosan csillogó állat volt. Kicsempészte őket. Bekötötte a kígyós zsák száját, és át­ hajította a kerítésen, az Odera töltésére. Zokogva ment vissza a portára: - Megdöglöttek! Olyan drágák voltak, olyan eleven kis fajzatok, erre megdöglöttek, el is temettem őket a kerítés mellé... azzal elcsattogott; körbekerülte az Állatkertet, hogy összeszed­ je a tekergő vászonzsákot, amin a „Vegyipar. Éltet. Gyógyít. Öltöztet. Épít” felirat díszelgett. De az országból nem sikerült kicsempészni a kígyókat, Zdzi­ cha lebukott az Endéká határon. Elveszítette a munkáját, és on­ nantól teljesen lecsúszott. Akkor kezdett igazán lopni! Amúgy 74

mindig is lopott, néha jöttek is a panaszos telefonok a Fürdős Lujzához, hogy „már megint meglopott a te Zdzichád.” Lujza ilyenkor gőgösen visszasziszegett: - Kérem, uram, ne tessék ilyenekkel jönni nekem. Érett, ko­ moly nő vagyok, és nem kívánok ilyeneket hallgatni. Megvan nekem a magam gondja. Nem tudom, felismerné-e ma valaki a Zdzichát, amikor bot­ tal és kutyával koldul az aluljáróban, szakállasan, vöröses-lilás arccal, bűzölögve. Szakállas vén trotty; a nyomor megváltoztat­ ta a nemét, visszaváltoztatta férfivá. A régi szeretői közül töb­ ben próbálnak nem odanézni, amikor átmennek az aluljárón, és borzasztóan szégyellik magukat, ha Zdzicha odaköszön ne­ kik. Az ember nem akarja elhinni, de hiába. „Hamarosan meg­ hal”, mondják a nyanyusok. Pedig nem, ő nem hal meg, hanem kígyóvá változik. Kihívják hozzá az őröket az aluljáróba, és ott fogják begyűjteni. Megy is vissza rögtön az Állatkertbe. • • •

- Szóval, hogy álltatok bosszút a lumpokon? - Az úgy volt, hogy egyik nap mindketten nagyon kívánósak voltunk, szörnyű szopáshiányunk volt, és nem akadt rá sem­ milyen gyógyír. A park üres volt és hideg, a pályaudvaron... ott meg csak koldusok vannak. Mi meg m int két koldusasszony: kéregetünk, kuncsorgunk a szent dákó, a Szt. Fasz, a Szt. Segg után. Mert m ár szentet csináltunk belőlük. És volt egy ilyen... de nem tudom, szeretném, ha ezt inkább nem vennéd fel, - en­ gedelmesen kikapcsolom a diktafont, - volt egy diszkó, egész Bydgoszczból odajártak a lumpok, Primavera volt a neve, már az sincs meg, ahogy semmi sem abból a világból. Naszóval... mi ketten egész este próbáltunk valakit lekapni a sok részeg lump közül, sötét volt, hideg, rémálom, kiszűrődött a zene, va75

lami szörnyű mulatós techno, mi meg teljesen lefáradtunk már, és csak szédelegtünk ott. A diszkó mögött folyt a folyó, tudod, Bydgoszczban egy csomó folyó van mindenhol. Na, az előtt volt a töltés, és időnként egy-egy lump arrafelé ment haza egyedül. Vagy ott álltak szép sorban, és pisáltak. Izgató volt, m ert olyan szélesen - Lukrécia megmutatja, hogy - széttették a lábukat. És... elmondhatom ezt neked? Szóval fogtunk egy kést, és elrej­ tőztünk. - Patrycja hangja újra megtörik, - m ert ők egyébként csak úgy... önszántukból nem akarták azt. Nekünk viszont kel­ lett. Ott pisáltak, szélesre tárták a lábukat, és az egész annyira kihívó volt... Annyira felizgattak, aztán meg továbbálltak, csak úgy, egyedül, és ugye egy ilyen soha az életben... És ahogy ott fi­ gyelünk, jön egy ilyen kis bika farmerben, és hát a farmer, tu­ dod. .. akkoriban az nagy dolog volt... És a segge, gömbölyödött minden, ahogy kell, a slicce mögött ott dudorodott a férfiasság fétise, a csupasz dákó. Aztán ahogy bement az egyik sötét sé­ tányra, m i... Nem is tudom, él-e még egyáltalán. Szóval azzal a késsel, a lábán, hogy elájuljon... Lehet hogy túlélte, de való­ színűleg elvesztette az eszméletét... Vagyis nem, úgy volt, hogy rávetettük magunkat a késsel, ő meg ficánkolt, és rettenetesen rángatózott, de nem ijesztett el bennünket, annyira elszántak voltunk, sőt. Én azt is tudtam, hogy be kell nyomni a szemét, bele kell szorítani a szemgolyóját az üregébe. Mert az annyira fáj, hogy elájul tőle. Úgyhogy Maciejowa hátracsavarta a karját, én pedig teljes erőből benyomtam a szemét. Ő elájult, én meg ki­ gomboltam a sliccét, és előhúztam azt a csodálatos dákót, ami m intha m ár elő is lett volna nyálazva. Lefektettük ott a bozó­ tosban, m int egy bábut... levetkőztettük... Emiatt kellett el­ szöknöm Bydgoszczból. Féltem, hogy túlélte, és felismer. Anynyi vér volt, de talán csak elvesztette az eszméletét, mert végülis fölállt neki, a hulláknak meg nem áll fel, ugye? Viszont amint 76

azt tehettük vele, amit csak akartunk, m ár el is ment a kedvünk az egésztől, és m intha csak kötelességből taperoltuk volna vé­ gig. Csak aztán az az idióta Maciejowa bedobta a folyóba. Vagy­ is, hogy a partra fektette, de a feje belelógott a vízbe. És ez nyo­ maszt egy kicsit. • • •

Nem hiányzik a tűz ezekből a történetekből. Égnek a gyer­ tyák Dzsesszika, Andzselika és Lujza sírján. Mondjuk folyton kialszanak, m ert hideg, késő ősz van, felváltva esik a hó meg az eső, és fúj a szél. De van a táskában ilyen kis lampionunk, csak be kell tenni a gyufát, és lehet melegedni mellette. Világít a ci­ gik parazsa az alkonyaiban. Kaparja a torkot a füst. Itt kezdő­ dik a haldoklás. Egyszer csak, még a korai fázisban az összes szín hirtelen szürke lesz, vagyis nem, nem is szürke, egyszerűen minden teljesen másképp kezd kinézni. A látogatók narancsot hoznak, leteszik a csorba porcelántányérra. Dzsesszika nézi őket, és csodálkozik, hogy még ott vannak, hiszen ő m ár szin­ te nincs is, a lét valahogy teljesen idegenné válik számára. A túl­ partról néz vissza, így hívják ezt. A túlparton folyamatos a fáj­ dalom, m intha a teste undort akarna kelteni maga iránt, hogy az elválás ne fájjon annyira Dzsesszikának. Fél a saját testétől, m ert m ár tudja, hogy néhány hónap múlva bűzleni fog. Ránéz a körmeire, és m ár látja is bennük a fakó árkokat. A régi munkája m iatt jól ismeri a pusztulás báját. Jaj, milyen szívesen elhagyná m ár e testet! Pedig épp az a lényeg, hogy ne adja fel. Nem kell ne­ ki ez a test, amely önmagát pusztítja, és éppen csak annyira tű ­ nik tartósnak, m int a szappanbuborék, mint a tojáshab. Főleg, ha felülről nézi, m ert olyan az egész, m intha mindent a Holdról nézne. Csak most látni tisztán, hogy mindezidáig soha, egy pil­ lanatra sem hitte el, hogy tényleg meghalhat egyszer. 77

A Lelki Segéllyel folytatott éjszakai telefonbeszélgetések iga­ zán megnyugtatók. Sokáig tartott Dzsesszika haldoklása. Először a torka gyul­ ladt be, abból gyorsan kigyógyították. Néhány nappal később angina, abból is kigyógyult, aztán megint influenza. Kérdezi az orvos: - Az elmúlt három hónapban magának nem volt... - Dzseszszikán ebben a pillanatban tör ki a hisztéria, belehány a mos­ dóba. Vérvizsgálat, de még nem arra, hanem csak im m un­ ra, amiből kiderül, hogy egyáltalán nincs immunrendszere. A normaérték 18, neki 22 van. Ezután jön az igazi csapolás, öt kémcsőnyi vér megy a laborba, ítélet egy hét múlva. Ez idő alatt Dzsesszika kis híján meghalt, félrekezelték a tüdőgyulladá­ sát. Első ízben veszített a testével a szemben, am int bevette a gyógyszert, minden torokfájása elmúlt, de csak néhány órára, aztán visszatért, m int a tűz, amit nem oltottak el teljesen. A kö­ vetkező vérvizsgálaton (milyen jó a vidám hölgyeknek, nem tudnak maguk semmit) a rádióban a Budka Suflera új slágere megy, amit Dzsesszika merő tapintatlanságnak tart. A vécében, amikor pisil, észrevesz egy matricát, ami valami PVC-ablakokat reklámoz, feldühödik ekkora tapintatlanság láttán. Micso­ da dolog ez, hogy úgy zajlik az élet körülötte, m intha tudomást sem venne a saját múlandóságáról! - Ne izguljon, ne izguljon, hagyja abba a reszketést - mondja az orvos, de a konkrét kérdésekre félelmetes komolysággal vála­ szol, és gyanúsan barátságos. Bazmeg, még ő kérdezi, hogy se­ gíthet-e, most m ár csak a legrosszabb jöhet! Az ismerősei is azt kérdezik, hogy segíthetnek-e. Rettenetes a kedvesség és a meg­ értés ragacsos hangulata. Az egyik el akar menni vele a leletért, m ert „nem szabad ilyenkor egyedül m aradnod”, egy másik fel­ ajánlja, hogy elviszi autóval, hiszen késő ősz van, és ilyenkor 78

nem szabad legyengült immunrendszerrel sétálgatni! Hiszen bárki rád köhöghet a villamoson! Ez az egész ragacsos mázzá válik, ami bevonja Dzsesszikát, sőt, egészen a tüdejéig hatol. Az orvos finoman, hogy ne keltsen pánikot, végigtapogatja a nyi­ rokcsomóit: a nyakán, a hónalján. Kezet mos, hiszen Dzsesszi hónalja bűzlik az izzadságtól, de hát ki mosakszik olyankor, ha tüdőgyulladása van? Lehangolódott a szervezete, m int egy öreg pianínó, am in rá­ adásul valami rejtélyes, gonosz erő fejszével veri a billentyűket. És a kiszáradás: szomjúhozott, a torkában tűzvész tombolt, úgy nyelt el m inden folyadékot, m int a homok. Még az antibi­ otikumok sem segítettek! Be kellett volna ismernie maga előtt. Ő, aki mindig olyan jó svádájú volt, emeld feljebb a szád, cicuskám, ha hozzám beszélsz, most meg kendőt vesz az arca elé, és szégyelli elsuttogni a szót: „Rizikócsoport.” Ül a kisszéken, bá­ mulja a bereteszelt, üveg gyógyszeres szekrényt, turkál a ha­ jában, és valami érthetetlent motyog a kifehéredett ajkaival. A hangja megtörik, mert, m ert lehet hogy... Mert én... Mert talán... Amikor végre kórházba kerül, m intha végig félálom­ ban lenne. Akkor érzi magát a legfurcsábban, amikor vigaszta­ lódni kezd, m ert micsoda vigasz az... A szeme előtt rég halott emberek vonulnak el. Mind meghaltak már, és akkor mi van? Vagy később, másképp halnak m eg... hamarosan, néhány ezer, vagy akár millió év múlva, és mi van akkor? Egy idő után úgy se lesz m ár egy ember sem a Földön. Hiszen a Föld nem halha­ tatlan, a mindenség sem halhatatlan, pláne az emberek. Aztán jöttek a gyerekkori emlékek, abból az időből, amikor még nem tudott erről a szomorú szükségszerűségről. A mamája arca, az akkoriban divatos, nagy loknikba csavart, vörös parókával. Az arca fiatal, mint a kezdetleges, csipkézett szélű fekete-fehér fényképeken. Rögtön utána nagy lyuk következett az emléke­ 79

iben, bár Dzsesszika még mindig a hatvanas években járt. Az új lakásukban volt, a frissen átadott lakótelepi lakásban, ült a konyhában, a nagymama karjaiban. Dszesszika a „kis praclijával” az ablakkeretre mutat, am in alul egy kis henger, vagy fo­ gantyúszerűség van, amivel a két ablaktáblát lehet szétnyitni. „Mi az?”, kérdezi, és hallja a választ: „Kenyérkét süt a pék bá­ csi.” Ez gyermekkorának egyik örök, soha meg nem fejtett rej­ télye, hiszen (bár számtalanszor ellenőrizte) semmilyen pék­ ség nem volt az ablakon túl. Attól kezdve a pék bácsi mindig ott sütögette türelmesen a kenyérkéit, a régi típusú ablakhoz erő­ sített, fehér olajfestékkel ügyetlenül, érdesre mázolt fémdoboz­ kában, és fogja is örökké, m ert aki levehetné róla ezt az átkot, m ár rég halott. Aztán bejött a nővér bekötni az infúziót, m i­ alatt Dzsesszika végig azt kívánta, menjen m ár ki végre. Ab­ ban a pillanatban, amikor úgy döntöttek, csövet dugnak a tor­ kába, hogy kapjon levegőt, elillant ez a látszólagos nyugalom, és szörnyű hisztériába kezdett. Teleüvöltötte az egész osztályt. Először csak fölkelt az éjszaka közepén, csendben sírdogált, hogy ne keltsen fel senkit, aztán m ár nem foglalkozott velük, és kirohant a folyosóra. Ahogy szaladt, felbukott a radiátorban, az ügyeleti szoba mellett, tépte a haját, összekarmolta az arcát. A szeme előtt vörös foltok jelentek meg, dörzsölgette a szeme­ it, és különféle embereket látott maga előtt, akik felé rohantak, kiabálva: - Húzd le a nadrágod, Dzsesszika! Dugd ki a valagad! - Csak vigyázz, m ert úgy szét van kúrva, hogy kifolyik a szar belőle! Senkinek sincs gusztusa megdugni téged, m ert öszszemocskolod az écces szaroddal! - úgy látta, valaki egy hideg fémtölcséren keresztül a végbélnyílását figyeli. - Dugd ki a segged, dugjad, m ind a te lukadat nézzük! Ó, még fütyid is van, de milyen lottyadt! 80

Neeee! - Dzsesszika végigordítja az osztályt, az egész ha­ talmas kórházat, - Neee! - úgy üvölt, m intha a kiáltásba is be­ le lehetne halni, és végre megdögleni. - Neeem, - kitépi magát, rángatózik, hörög, köpköd, aztán valaki elkapja, megszorít­ ja, Dzsesszika beleharap, beleharap abba a valakibe, az vérezni kezd, pofán csapja, és aztán beleszúr a kezébe, az egész tes­ tébe, és aztán a kezétől bizsergető melegség árad szét, perzsel, a bágyító forróság felhője elönti az agyát, és Dzsesszika hirte­ len látja, hogy meztelen valaggal fekszik a hideg padlón, tisz­ ta vér és széklet, körülötte pedig a páciensek tömege áll háló­ ingben, az ápolónő, meg a takarítónők, az ügyeletes orvos küldi vissza őket. És az egyik vénség odasúgja a nővérnek: „Milyen szörnyű kór ez az AIDS, állítólag megtámadja az idegrendszert és az agyat, az emberek megőrülnek tőle.” Dzsesszika elalszik, de még érzi, hogy valaki viszi valahová a karjaiban, biztos a kö­ zös kórterembe, vagy az elkülönítőbe, vagy máshová, ahol már semmi sincs?

81

II / Nyanyaplázs

Csocsika!

Nem tudom, van-e értelme (mert m ár annyit csalódtam ezek­ ben a hirdetésekben), de hát mit is tehetnék, lehet, hogy találok itt, ebben a városban, valami klassz, normális meleget, akivel más értékekre alapozott, tartós kapcsolatot is lehetne létesíte­ ni, nem csak an álisat;-) Én Wrockóból, nem ferdülős, rendes, (jóképűnek m ondott...), kék szemű diák vagyok, 175/70/13 ;-), szeretem a biciklitúrákat, szimpatikus, kedves, vidám a term é­ szetem. Jó lenne, ha küldenél képet. Na, ennyi, m ert több már úgyse fér ki...

85

Fekszenek kettesben, nézik a csillagokat

- Szerinted vannak ott idegen civilizációk? - Nem tudom ... - Szerinted, ha lennének, akadna ott nekünk valami?...

86

Nyugdíjasok Lubiewóból

Jééézusom, bezsorzsettültem,* tiszta m anír lett a beszédem, meg a mozdulataim, ferdülök, hátha m iattam jött, hátha m iat­ tam! Folyik rólam a víz, egy kis patakocska indul el lassan a hajam­ ból, megáll a szemöldökömön. Lomhán átfordulok a hasamról az oldalamra, bekenem magam olajjal. A napozógödrömből, a fű közül nézek egy szöszit a homokdűnén. írok. Homokszem a lapon. Most egy takonycsík indul az orromból. Alig törlőm le, már jön is az új. És jön egy új patak a hajamból is, folyik le a szálak között. Csiklandoz a napellenzős sapka alatt. Gallyacs­ kák, cigarettaszűrők, homokszemek. Külön-külön áttetszők, de egyben: sárgák. Éljen Wolin szigete! „Lubiewo”, a Kéjpart neve a feneketlen kéjsóvárságból szár­ mazik, amiben itt dagonyázunk.** Nyakig süllyedünk ebben a sűrű, meleg anyagban. * A zsorzsett vékony, áttetsző, ráncos, gyűrött anyag, a nyanyusság egyik jelképe. Zsorzsettülni, zsorzsettet kapni tehát annyit jelent, m int túlzásba vinni a ferdülést. A papok ebből v arrták az ornátusokat (az öröm szim bó­ luma), amelyet csak két ünnepen használtak évente: a dominica gaudate és a dominica laetare alkalm ából. A papok egy része ilyenkor felöltötte ezeket a rózsaszín ornátusokat és ebben ferdült, sőt, egész divatbem utatót csinált. Volt, aki a fejére tette, volt, aki m elltartót csinált belőle, ahogy m agára ag­ gatta. .. Az egyikük pont em iatt kapta a Zsorzsett becenevet. ** Lubiewo olyan hely, amely létezik és nem létezik egyszerre. Tulajdon­ képpen egy vad partszakasz, amely néhány kilom éteres távon terül el Mi?dzyzdroje és Swinoujscie között. A p art fölött valaha egy erdészház állt, ez volt az egyetlen épület Lubiewóban, de m ára m ár az is rég leégett, vagy talán nem is létezett soha. Egyszer barangoltam ott egyet a ligetekben, és találtam

87

Mi^dzyzdrojéből Swinoujscie irányába kell menni a parton, egész sokáig. Az ember le is éghet, mire odaér. Vagy negyvenöt perc. Ha odafelé megy, akkor az ember háta ég le, ha meg vissza, akkor az arca. Én viszont jobb szeretek fent menni: az erdőn át, a dűnék között. Körülöttem zümmögnek a naptól megkergült darazsak és böglyök, a szandálomba folyton zöld tobozok akadnak, nézegetem a katonai bunkerek romjait a drótkeríté­ sek mögött. Az SS-ek ott kísértenek a föld alatt, megyek az álló­ vízben, szúnyogok közt, igen! Ha lent mész, a felfelé vezető zöld falépcsőn túl először a nu­ dista strandot látod, és amögött (tartva a megfelelő távolságot) terül el a mi birodalmunk: termosszal és kávéval és filterek­ kel, na meg ponyvaregényekkel! Platánlevelekkel az orrun­ kon, és csak az orrunkon. Műbrillekkel berakott színes szem­ üvegben. Napolajjal! Meg a Mi^dzyzdrojében bérelt egyszobás vityillók kulcsaival. Mert ide csak magányos urak járnak. Az idősebb látogatók, akik nem akarnak annyit kutyagolni, Lubiewóban bérelnek lakást, ahol az embernek csak a zöld lépcsőn kell felmennie, ott viszont csak egy közért van (aminek - m i­ csoda irónia! - szivárvány van a lógójában), az erdő, meg a fize­ tős, de őrizetlen parkoló. Miközben mások, fiatalok próbálnak fészket rakni a dűnék között, én gondosan kiterítem a takaró­ mat, napolajat, cigarettát veszek elő, és odacsábítok magamhoz egy öreg pacsirtát, persze nem azért, amire ő gondol. Én a szto-

egy település-félét, egy látom ás lehetett az egész, m ert am int m egtaláltam , el is veszítettem , és utána soha többé nem buk k an tam rá. Talán ez volt a m itikus Lubiewo, hiszen a kisvasúinak valahova el kellett vezetnie, m á r­ pedig az erdőben tényleg van Lubiewo nevű megálló. (A szerző jegyzete.) A könyv eredeti címe, Lubiewo, szójáték: egyszerre utal egy konkrét ten ­ gerparti fürdőhelyre, egyszerre pedig a szereplők feneketlen kéjsóvárságára. (Aford.)

rizásra akarom rávenni... Szeretném, ha ők is mesélők lenné­ nek, m int Pasolininál a Salö bán. Hogy m indennap egyre perverzebb históriákat meséljenek Önöknek a zongoránál ülve, a kandallóban parázsló fahasábok mellett. Egy Nyanyus-Dekameront akarok elővarázsolni Önöknek. Csak az a gond, hogy m ár nincs bűn, elmerült, beszippantotta a homok, m int azt a néhány vízcseppet, amit letöröl magáról az ember, ha kijön a tengerből. Hol merült el? Mikor? Ma egy vörös zászlót vetett ki a strandra a tenger. Pont oda, ahol a mi részünk kezdődik. Ez a vörös zászló azt jelenti, hogy eddig tart a szocialista Lengyelország, és ezt tudják az én Nyug­ díjasaim is. Épp most közeleg az egyik, ki is használom, hogy megtámad egy napozószerektől elcsábult bögöly az átforróso­ dott dűnéken, hess innen! És ő m ár jön is az alacsony, szúrós bokrocskák közt, - Hess már! - kiált a bögölyre, meglóbálja a könyvét, és m ár ismerkedik is: - Na, látom magára szállt... - De milyen pim asz... - Most a legrosszabbak, úgy felbőszültek, ezek itt, kérem szé­ pen, ebben a hőségben fészkelnek. Bekenjem a hátacskáját? És leteszi a könyvet a homokra, amivel az előbb integetett, próbálta elkergetni a böglyöt, ami legalább olyan tolakodó, m int ő, bár nekem épp kapóra jön! Ver a víz, a bögöly visszatér. Odanézek, milyen könyv lehet az? A címe: A pa rt. Arany betűk, Leonardo DiCaprio arca, háttérben a napfényes égbolttal. Eb­ ből csinálták a filmet? - Igen, milyen isteni volt benne! Ideális strandkönyv. Lejjebb is bekenjem? - Egyelőre köszönöm, épp most kentem b e... - Kis kávét esetleg? - a fél világot elhozta magával. A hosszú, téli estéken át alaposan kigondolt készletet hozta, beletett m in­ 89

dent, amire csak szüksége lehet. Házipatika, többfunkciós, tévéshopos kisolló... - Ó, köszönöm, - és m ár látom is, ahogy előhúzza a „túlélőcsomagból” a bögréket, mindegyiken ő látszik: kiöltözve! Szemüvegben, aranynak látszó, műanyag lánccal a nyakában, ünneplőben, m intha templomba menne! - Minden évben eljövök ide, a hatvanas évek közepétől kezd­ ve, amikor még itt tartották a Miss Natura választásokat... Nyolcvankilenctől pedig m inden évben csináltatok egy képet a bögrémre, mindig az utolsó napon. Szokott állni egy fickó a promenádon, az csinálja öt zlotyiért. Azelőtt ilyesmi eszünkbe se jutott. Minden bögrével egyre öregebb leszek... - Nem is látszik... - Jaj, ne tessék m ár m ondani... - mórikálja magát. Aztán egy másik vén szatyor is odaül mellénk, ismerik egymást a Nyugdí­ jassal. Ahogy szalad felénk egy rongyos, színes bulvárlappal a kezében, m ár messziről kiabálja: - Ufó! Ufó! Ufó! Nyanyusok! Fedezékbe! Ufóleszállás! - Nálunk? Lubiewóban? Itt, Lubiewóban nem történik ilyes­ mi. .. - a bögrés nyanyus láthatóan szkeptikusan viszonyul az újdonsághoz. A vén szatyor nem hagyja meggyőzni magát: - Megírta a Fakt, még interjút is csináltak az egyik idegen­ nel! - És autorizálta? - viccelek, de nem értik a viccet, hiszen ők a bulvár ideális olvasói. Ügy nyelik, m int kacsa a nokedlit! Túl nehéz kifejezés ez számunkra, nem igazán értik a tréfát. - Hogy micsoda? Mizélte? Biztos! Tessék, kérem, itt írják: „Tegnap Uznam, ma - Wolin! Ezek nem meteoritok voltak! Fénygömbök szálltak át Genowefa (64) és Zenon Koza (66) is­

90

tállója fölött, repülő csészealjak. Riporterünknek sikerült mik­ rofonvégre kapnia az egyik járm ű vezetőjét. Amikor megkér­ dezték a látogatás okát, az ufó azt válaszolta: »Azért repültünk a Földre, hogy kipróbáljuk az antennácskáinkat.«” Itt a nyanyusok egyszerre felsóhajtanak, hú, há, antennácskák! „Az ufó ugyan nem határozta meg, hogy pontosan mire szolgálnak az antennácskák, de bejelentette, hogy ma landol­ nak Wolin szigetének egyik strandján.” Nem! Nem lehet ilyen hülyének lenni! Már kiabálok rájuk, de ők m ár elveszettek a világ, legalábbis evilág számára, m ár csak azt az újságot nézegetik, menthetetlenül beszippantja őket, egymás kezéből tépik a lapjait, kommentálják, milyen csinos. M ármint az ufó. Végül nem bírom tovább, kirobban belőlem: - Hülye kurvák, tudjátok, én mit csinálok ezzel a szarral? A seggemet törlőm, értitek? így, ni! - Dörgölöm a fenekemet, összegyűröm. - Ufók, a kurva anyátok. Erre zavarba jönnek, micsoda hülye ez, pislognak egymásra, majd röhögésben törnek ki! Hogy oldja a feszültséget, a böglyös nyanyus újból közbelép a kávéjával: - Jaj, hát nem szabad így felizgatnia magát, egy kis kávét esetleg, tejszínt... - Bárcsak mindenféle kéjsóvár allúzió nélkül tudná kiejteni a tejszín szót! De nem, soha! Erre aztán az új nyanyus, aki odaült hozzánk, észreveszi a bögréket, rajta az egyre idősödő nyanyus képével: - Ó, milyen szépek! Ragasztva vannak a képek? - Be-le-é-get-ve, - sziszegi az én nyanyusom, - beleégetve mindörökre. Minden évben beleégettetek egyet. - Hol kapni ilyet? - kérdezi a másik, és magában m ár helyez­ kedik, m ár pózol a fényképhez.

91

- Hát ott, a sültkrumplis, a halas, a céllövölde meg a gumilabdás után. Pont az italbolt és a fagyis előtt. Közel a Florida pizzériához. - Valahol ott, ahol azt a szépségfarmot csinálták a Munkás Üdülő Biztosítóból? - Aha, arra, csak kicsit jobbra, a Villám XI felé. - És megtudhatnám, mibe kerül egy ilyen csecsebecse? kérdi a vén nyanyus. - Öt zlotyi - feleli im m ár kissé unottan az én Nyugdíjasom. - Hát nem olcsó... - Hja kérem, nem volt ingyen - veti oda büszkén, m int egy pávakakas. - Az ötvenes években idejártam vagontáborba. Pont ide. Nieckbe, meg ide. De itt jobb. Összehasonlíthatatlanul, - nevet fel karcosan. Egyetértenek. Kávét töltünk a bögréibe (az egyre öregebb énjeivel, nekem egy olyan negyvenéves kép jut), rágyújtunk. Ők Marsot szívnak, én Rl-et. Kényelmesen elfekszem, nézem a gyönyörű, kék eget a fehér fellegekkel. Érzem, ahogy a nap­ fény égeti a bőrt az arcomon. És ők is hozzám ragadnak, már m atatnak a fenekem körül. Hagyom, m ert tudom, hogy külön­ ben megsértődnek, és akkor fújhatom a sztorimat. Hadd szóra­ kozzanak. Szó szerint összevesznek rajtam. A farokcsontomon. Becsukom a szemem, és rágyújtok. Kellemes. Síkos, meleg. Va­ lószínűleg késő estig itt maradok, és amikor már mindenki, de tényleg mindenki elment (kivéve a szőkét), akkor a teljesen kihalt strandon én leszek a király, meztelenül fogok fürdeni, hempergőzni a homokban. És oda pisilek, ahová csak jól esik. Sétálgatok majd egyet a dűnék közt, ahol a többi kielégületlen kolléga igyekszik összehozni valamit a böglyök zümmögése kö­ zepette. Ez az én nyaralási nívóm. Majd később, a Süket Néni­ 92

nél bérelt szobámban, éjszaka előveszem az okos könyveimet, a papírjaimat, a tollat, és kritikai szövegeket kalapálok össze a ci­ vilizációról. De itt a C ikádák a K ikládokon* szól a fejemben, és miközben az egyik épp engem szop le, és meg sem tud szólalni, m ert tele van a szája, addig másik elgondolkodva megszólal: - Nagyon szép időt ígértek holnapra. - Mhm - helyesel a másik teli szájjal. - Az Eremef Efemen... - Öhm... - Egészen jó kis csatorna... - Aham... - Az ufó... Ez trükk volt a másik részéről, hogy odaférjen a farkamhoz, m ert az átkozott ufó-szóra ellenséges pillantást vetek rá, átfor­ dulok a másik oldalamra, és máris változik a helyzet a töltőál­ lomásnál: az egyik elveszíti a helyét, és rögtön a másik kerül a fecskendőhöz. Nő a feszültség, a szabad szájú nyanyus m ár nem vág vissza, de aztán hirtelen, ripsz-ropsz eszébe jut egy bulvár­ lap szalagcíme: - Jandának az arcába robbant a sütő... - a teli szájú nyanyus erre mormog valamit, m intha azt mondaná: „olvastam”. .. Aztán én is kirobbanok, a két öreg kanca lassan befeje­ zi a munkát, megvan, amit akartak. Fiatalabb nyanyusoknál a befűzés hetekig tart, először mozi, kávézó, csevegés az idő­ járásról, a madarakról, erre mondják az öregek, hogy: „Biztos, hogy megéri, ha aztán kiderül, hogy nincs is olyan sok a gatyájában?” Bizony, az öreg Nyanyusoknak régóta megvan Villon

* A M aanam nevű rockegyüttes slágere a nyárról, a napfényről és a sze­ relemről. (Aford.)

93

keserű tapasztalata, miszerint, amíg időd engedi, csak fiúkkal kezdj. És bár az ő idejük m ár régen lejárt, mégis kezdenek, jó­ kora késéssel, ami m ár kevéssé fotogén. Olyanok, m intha va­ lami bulin lennének, amiről lekéstek, és csak a resztli m aradt nekik. Lustán a hasamra fordulok és megkérem őket, hogy kenjék be a hátamat Eris krémmel. Olyan nagyon lengyelesen érzem magam; néhány kilométerrel arrébb, Swinoujscie után, Ahlbeckben már a latex-stílus uralkodik. Mindenki kigyúrt, kibo­ rotvált, kivarrt, mellpiercingje van, meg függői a farkán. Fém­ gyűrűt hordanak a faszukon. Láttátok m ár azokat a nyugati melegeket, a bevérzett malacszemeikkel Amszterdamban, Ber­ linben, Utrechtben, Zürichben meg Stockholmban? Olyan a péniszük, m int a bennszülött nők melle: kinyúlt, lóg, agyon van nyúzva. Jóllakott. Ráncos. Borotvált. Olajozott. Hőség, legyek, zene a rádióból, The N ight Chicago D ied. A nyanyusaim teste olyan valós itt a lenyugvó nap fényében, az utolsó anyajegyig, az utolsó pattanásig a tarkójukon, a hónaljukon, az utolsó hor­ zsolásig vagy csípésig. Minél mélyebbre megyünk az erdőben, annál több van ezekből, azokat nem lehet egy svungra elintéz­ ni, és nincs hűtőtáska, ahol a jégkockák között fagyoskodna a Coronita sör. Amit az üveg nyakába nyomott citromgerezddel isznak. Néhány kilométerrel arrább m ár ilyen nyugati szoká­ sok dívnak. Férfiasak. Kopaszak. Szálkásak. Borotváltak. Ne­ hezek. Poppersztől bűzlenek. Latex agymenés. De hál’Istennek itt a nyanyusok, ezek a joviális öregasszo­ nyok az urak, nekünk a Mária Rádió dalol, meg a régi Budka-slágerek, itt a Mars cigik uralkodnak, az Eris krém meg a vagonozós idők emlékei, ahogy egész éjjel utazott az ember az ember a vonaton, drága asszonyom, a tömegben, állva, és az ember még örült, hogy egyáltalán mehet a tengerre.

- De most m ár m ás... Felszállók a buszra, aztán a közvetlen vonatra, azt’ megyek célirányba, u rasan... A helyen, amiről beszél, a munkás-szakszervezetnek vol­ tak ilyen lakóbarakká alakított, vasúti vagonjai, rendes tábo­ ri ágyakkal, tiszta, kikeményített, lepecsételt ágyneművel. Az asztalon művirág, pottyantós budi az erdőszélen, mivel ezek a vagonok az erdőben álltak. - Az erdőben, az erdőben. Hullanak a tobozok. Ha tábortűz volt, azt énekeltük: A tengerparti erdőben ja j bejó, végre itt a vakáció... .. .vagy valami ilyesmi, az erdő elé bárm it be lehetett helyette­

síteni, úgyhogy a hegyekben azt énekelték, hogy „itt a gurál er­ dőkben”, a tóvidéken, „itt a mazuri erdőkben”, ami m ár enyhe túlzás volt. A kórus mindig össze is zavarodott: volt aki „mazurit”, volt aki „tengerpartit”, a még öregebb nyanyusok pe­ dig „gurált” énekeltek. Főleg ha volt egy kis itóka is. Akkoriban amúgy is a legkülönfélébb helyeken lehetett üdülni, ha példá­ ul valahol folyt egy akármilyen patak, ott egyből előbukkan­ tak az üdülőhelyek, úgyhogy még „visztulamenti” erdőkről is énekeltek. A kommunizmusban, ha valahol szép volt a táj, rög­ tön az egész csodás csöndet elrontották a fákra aggatott, recse­ gő hangosbeszélőkkel. Ezek ontották reggeltől kezdve a Karolinka elm en t Gogolinba- típusú dalokat, azt kellett hallgatni. És gyakran csak a tóban lehetett fürödni, maga nem szokott ah­ hoz, talán ki sem bírná. - Akkoriban amúgy is jobban lehetett érezni, hogy Lengyelországban van az ember. Csak lengyel termékek voltak, a rádi­ óban lengyel zenét adtak, és csak Lengyelországban utazhatott az ember, hiszen nemigen lehetett útlevelet kapni. És az ember 95

lengyelnek is érezte magát. Ludwik szappannal mosakodtunk, Maryla Rodowiczot* hallgattunk hozzá, és a Wigry-tó mellet­ ti üdülésről ábrándoztunk. Most meg úgy érzi magát az ember a saját hazájában, mint egy auszlander. Mint régen az Eneszkában: minden drága, semmire sem telik az embernek, minden olyan színes, rikító, idegen, lengyel termékkel m ár nem is iga­ zán találkozol... - Már csak mi utazunk ide - tódít a 2.sz. Nyugdíjas, - az összes nyanyus Ibizára vagy Adges-ba** jár. Az ott rendezett dzsemborikon összegyűlnek a melegfilmek pornósztárjai, ők meg odarepülnek hozzájuk repülővel. Állítólag orrba-szájba megy a szex. Megjönnek azok a latinók, azt durr, bele a sűrű­ jébe. De én jobb szeretem itt. Idevánszorogni személyvonattal, mert az olcsóbb, aztán letáborozni a Csillagfelhő kempingben. Nekem erről még a gyerekkorom jut eszembe, az a tengeril­ lat, egyik déli tengernek sincs olyan finom fenyő, jód- és sültkrumpli-szaga... - Na igen, a kom m unizm usban... Felidézik, hogy a kommunizmus alatt suttyomban kellett idejönni, titokban, hiszen m indenki ismert m indenkit, az egész üzemi brigád ezekben a vagonokban lakott. Erre közbeszól a 2.sz. Nyugdíjas: - Hadd vegyem a bátorságot, esetleg bem utatkozhatnánk... - Michal vagyok. - Zdzislaw...

* M aryla Rodowicz (1962) Népszerű lengyel pop- és folkénekesnő. (Aford.) ** Vö. Michel Houellebecq£/em i részecskék cím ű regényével. Ez Lubiewo francia megfelelője, M arseilles-től nyugatra fekszik, itt a szexuális orientá­ ció szerint külön szekciókra osztják a partszakaszt. A tu risták körében ked­ velt üdülőhely.

96

- Wieslaw... - Cupp-cupp. - Michal. - Cupp. - Zdisiu. - Cupp. - Örvendek, Zdisiu. Cupp. - Wiesio. - Cupp... - SzólíthattokW ieákánakis... - Zdzisia! Zdzislawa Sosnicka... - Cupp, cupp. - M ichalina... - Cupp... - Ó! M inta Wislocka!* - Szóval egyik nap kijöttem ide, Michal úr, kijövök, m ár hú­ zom is le a bugyimat, m ár nézegetem a dűnék körül a szebbnél-szebb fiúkákat, és hirtelen látom: a Renoméból, Szivárvány­ ból vagy talán a Hajnalcsillagból jön az a banya, a munkahelyi titkárnőm. Idáig elgyalogolt Mi^dzyzdrojéból, csak éppen kö­ zelebb a zöld lépcsőhöz, azaz a másik nudista strandhoz, ami heteró. És ő is nézeget körbe-körbe, hogy nem látja-e valaki. Igen, itt a vénasszonyok uralkodnak, akik körbeterítik a nyugdíjas cókmókjukat, ételhordóban hozzák ki a levesüket, és a betegségeikről cseverésznek. - Szóval kifeküdt ott az a banya, én meg m ár majdnem oda­ értem, a fölső sétányon, hogy meg ne lásson, merthogy akko­ riban még sokkal távolabb nyúlt az egész, az a strand minden évben egyre közelebb jön. Ohó, akkoriban még messzebbre kel­ lett m enni... - Messzebbre kellett menni, - kontráz a másik. - Mikor is volt ez? Hatvankilencben? Akkor még majdnem Zatorzénél volt a strand.

* A nyanyák először is átalakítják a neveiket nőneművé, utána pedig is­ m ert „pótneveket” keresnek m aguknak. Zdzislawa Sosnicka énekesnő Vi­ oletta Villás mellett a nyanyák m ásodik számú kedvence volt a szocializmus idején, m a m ár cam pnek m ondanánk. M ichalina Wislocka ism ert szexoló­ gus volt, az akkori időkben nagyon m erésznek tarto tt A szerelem művészete c. bestseller szerzője. Michalina, a Kéjpart szerzője ezért őt tartja patrónusának.

97

- Csakhogy a kommunizmusban minden másképpen volt. Más volt a hangulat. Valóságos placcolás folyt itt a dűnéken. És az emberek nem ilyen mosolygósak voltak, mint most, ha­ nem ilyen összeesküvő képet vágtak, m intha m ár maga az is, hogy itt vannak, bűnténynek számítana. Igen, ez a titkok he­ lye volt... - Most meg nyilvánosságé.

98

Zdzislaw és Wiesíaw fekszenek és bámulják az eget. Zdzislaw: - Mit gondolsz... - Nem tudom ... Talán igen... - És ha...? - Ojjé! Ekkor lopóztam én oda, visszafelé jövet a vízről, nedvesen, a kezemben egy medúzával, és bumm! Rájuk hajítottam azt a m e­ dúzát. Nem vettek észre engem, elbambultak, úgyhogy azonnal sipítozni, kiabálni kezdtek: - Ufó! Segítség! Ufó!

99

Nyanyus Berg*

Mi lesz velünk? Bizony, nem lesz könnyű. Egy: az ember egész életében magányos marad, kettő: a mellőzött, csóringer nyugdíjas kívül kerül a valóság fősodrán. Még ha valaki fi­ atalabb, akkor is. Duplán margóra kerül, m ert egy, hogy sze­ gény az ember, és kettő, hogy nyanyus. Úgyhogy mindenkinek meg kell teremtenie a maga kis világát. Igen. Először egy fél éle­ ten keresztül azon vergődsz, hogy nagy nehezen egy állandó párt találj magadnak, pedig milyen nehéz az, pláne manapság. Meg hogy fontos legyél, hogy legyen belőled valaki. Aztán be­ leszoksz a magányba, a jelentéktelenségbe, és akkor kezdődik a tánc. Onnantól aztán annak örülhetsz egész évben (suttyom­ ban, m unka közben, az asztal alatt, a paplan alatt), hogy majd eljössz ide egész nyárra, mórikálhatod, kenegetheted magad a hőségben, és leskelődhetsz... Úgy őrződ a tavalyi napvédő test­ ápolót, m int a legféltettebb kincsed, és ha éppen nagyon szo­ morú vagy, akkor előszeded, kinyitod, szagolgatod, és eszedbe jut a zümmögés... a rovarok! Meg a hőség, és a dűnék. De a test­ ápolót csak ritkán szabad ám szagolgatni, m ert kiszáll belőle az emlékek illata... A magánéletbe menekül az ember, ott olyan * Vö. W itold Gombrowicz Kozm osz c. művével. Maga Gombrowicz nem határozza meg pontosan e kifejezés jelentését, számos interpretáció tárgya lehet. Egyfajta titokban, félig legálisan, de nem annyira rejtve, m int inkább észrevehetetlenül végzett tevékenységről van szó, a világgal folytatott aíféle intim kis játékról. Bergelni annyit tesz, m int ilyen tevékenységet folytat­ ni, ferdülni, de úgy, hogy senki beavatatlan ne vegye észre, nőnek tettetni m agunkat, de csak olyan elemek segítségével, amelyek szükség esetén akár férfiaknál is előfordulhatnak - fülönfüggő, karkötő, hosszú, vagy festett haj, napvédőkrém.

100

otthonos, mint a napozógödörben, hiába hiszi mindenki, hogy ez m ár a legalja. De a homokágy alján legalább nem fúj annyi­ ra a szél... - Vagy azok a pacsirták, akik tényleg nőnek érzik magukat, nem úgy, m int egy transzvesztita, hanem csak úgy nőnek... És itt a másik nyugdíjas a kezembe nyom egy apró kék virág­ csokrot, amit egész nap itt szedegetett a dűnéken. Kis virágok, talán nefelejcsek. Nagyon jól tudja, mire megy ki a játék! A tö­ rülközőből csinált nekem egy tunikát, és betűzte a cicimhez a csokrot... - Ezek a nyanyusok ugyanúgy magukban szórakoznak, a kompromisszumra hajtanak, hogy úgy öltözzenek, hogy sen­ ki se szúrja ki, hogy nőnek öltöztek, de mégis úgy, ahogy szük­ ség esetén egy nő is kimenne az utcára. A felsőruha alá példá­ ul felvesz az ember egy mély kivágású kombinét, medált vesz a nyakába a mellei közé, és tessék, kész a dekoltázs! A csukló­ ra karkötő, és ha valaki megkérdezi, végülis a pasik is horda­ nak ilyesmit manapság. A szájra krém, persze védőkrém, a pa­ tikában vettem ... Ha m ár csak ilyen színes pomádét árulnak, az nem a mi hibánk! És máris lehet játszani. Sutyiban, am i­ kor nem látja senki, a vécén igazítani rajta egy kicsit, egy kis sm inkkel... A körmök egy kicsit talán túl hosszúak, de még el­ fogadhatók. .. - Szóval Berg, Nyanyus Berg! - Micsoda? - kérdik, látom, hogy kacagnak, bizonyára nem olvasták a K o zm o szt , viszont megvan a magukhoz való eszük, érzik ők ezt a bőrükön keresztül.

101

Szt. Rolka az Egyetemi Könyvtárból

- Klasszul csinálod, aha, doktorizol, klassz vagy... Rolka katekizmust tanul az olvasóteremben. Évek óta. A Pá­ pai Hittudományi Karra szeretne bejutni Ostrów Tumskiban. A helyi buzibárban láttam őt először, már a diszkós verzióban. Hosszú a haja, de elöl kopaszodik, felakadt, elvarázsolt, ihle­ tett szemei vannak, bár a mélyükön bujkál valami túlhajtottság. Egyből el is indult a pletyka: a Rolka megőrült. Megőrült, és bezárták a Kraszewskibe, a Zegadlowiczba. Ezekbe a hatal­ mas, égig érő, vöröstéglás falú kolostorokba. Öt évvel később, a Scena kocsmában, Rolka áll a tükör előtt a budiban, valami rongyos kendőt tett a fejére, úgy beszél magá­ hoz: - Gyönyörű vagy, imádlak, gyönyörű vagy, imádlak, cupp, cupp! - és egy pillanattal később m ár kint is van a teremben: - Már minden rendben, csak el kell hoznom a gyógyintézet­ ből a cuccaimat, az összes kis plüssholmit - Rolka idegesen szi­ pog, de milyen idegesen! Cigizik, sört kortyol hozzá. A szemei folyton fenn vannak akadva, örökké rángatóznak, m intha egy hangyányit túlságosan is sértené a folyamatos költözködés, rá­ adásul még a plüssholmiját is el kell hozni az elkülönítőből. Nem hozhattam el az összes kikopott mackómat, meg kabala­ állatkámat, nehogy kidobják nekem. - Tekintetét a magasba függeszti, kissé talán túl sok benne a rémület (ott, a szeme al­ ján). Füst, sör, végre leereszti a szemhéjait, a körmeit bám ul­ ja. - Én nem járok sehová, nem mutatkozom, persona non gra­ ta vagyok... -A ha.

102

- Nálad minden olyan klassz, én meg csak itt olvasok... - Két év múlva ismét m indennap láttam Rolkát az olvasóteremben. Rám tapad a szünetben, amíg kiszellőztetik az olvasótermet. - Már majdnem sikerült az egyetem, de (az a fránya bürokrá­ cia)... - A szemét megint az égnek fordítja, a haja egyre hoszszabb, már őszül. Őszül. Holdkóros. Mégis tüsi copfba fogta a haját a fejbúbján, m int a kislányok. Amikor végre felveszik a Hittudományira, úgy kinevezik szentnek, hogy csak na! Hiszen a placcon is ő volt az eminens! De a szaunában még ma is, tőlem is érdeklődik azért: - Voltál abban a másik szaunában, a Zelwerowicz utcában? És, milyen? - kérdezi mosolyogva, pikáns részletekre vágyik. De aztán ijedten elkomolyodik: - Mennem kell, vár a katekizmus, az imádságos könyveim, a báránykás képecskéim, visszamegyek az olvasóterembe, bájbáj... - Ha egyszer szentté avatják, ő lesz a placc Szent Rolkája, akit plüssmackóval a kezében ábrázolnak majd, felakadt sze­ mekkel, a perturbáció, a problémák és a költözések védőszent­ jeként.

103

SMS Paulától

Draga Vikomtessz! Megjött a kocsi, Orgrofnod m ar délután­ ra a nyári palotaba erkezik a hintojan, jodos-vizes kezelesre, mi a helyzet la intrigue teren, ne felejtsd a kalapot.

104

A kifestett svéd

Az edzőteremben odajön hozzám egy nő, akit Macskanőnek hívunk. Szőke. Karcsú, testhezálló, fekete kezeslábast hord, m intha műkorcsolyázó lenne. Csak a farok hiányzik róla. Ru­ ganyosán mozog, mint egy macska, megvárja, amíg a kisszobába megyek súlyzózni, ahol a mérleg, meg a matracok és a tük­ rök vannak, nekitámaszkodik a falnak, és csevegésbe kezd a sminkelésről. Hogy úgy megizzadtam, hogy csillog a bőröm ... - De hát miért nem használ púdert? Tudja, Michal úr, titok­ ban elárulom m agának... Maga olyan nagyvilági, mindig hol Berlinben van, hol Zürichben, hol meg Budapesten... Magának tudnia kell az ilyen dolgokat... Hogy Nyugaton a férfiak festik magukat. Nem úgy, hogy látszódjon is, de azért legyen hatá­ sa. Különben észre se venni rajtuk. Tudja, én most egy svédnek adom ki a szobámat, itt dolgozik egy cégnél, ő a főnök. - És szobát bérel, - dünnyögök, miközben nézegetem m a­ gam a tükörben a mosdó fölött. Tényleg csillogok, mint a kutya töke tavasszal... - Lehet, hogy még nem szedte meg magát, talán nem érdekli, vagy lehet, hogy nekik nem szabad itt építkezni? Olyan csendes fajta pasas, m intha ott se lenne. Erre egyszer csak találok a für­ dőszobában egy Sephorás zacskót, és mit látok benne: vett m a­ gának púdert, szempillafestéket, Christian Dior krémet, szem­ ránckrémet, meg mit is? Szemránckrém, szempillafesték, ja igen: olyan kis szőrpamacsot is vett az arcához... az volt ráírva, hogy kínai kecske, vagy micsoda szőréből készült. Néhány da­ rab volt az egész. És a számla: négyezer zlotyi!

105

- Hát persze, ha ezek tizenötezer eurót is megkeresnek azoknál a svéd cégeiknél. Michael Jackson például egyszer azt mondta egy interjúban, hogy havonta négyezret költ sminkre, de dollárban! - És az se segít rajta. Na, szóval elbújtam a konyhában, hogy megnézzem, hogy néz ki a svéd, amikor kijön magának tojást főzni. Na és tényleg, sima arca volt, aranyló, de nem látszott raj­ ta, hogy ki van festve. Egyszerűen nagyon szépen néz ki, de úgy, hogy azt hiszi az ember, hogy magától ilyen szép. Napbarnított, határozott vonások. Bizony. Már szinte féltékeny is lettem ... - És semmilyen barát nem jár ehhez a svédhez? - Ezek után? - és röhögünk.

106

Invázió

Elaludtak a takarómon, én meg a szennylapjaikat olvasom, és mi tagadás, elönt az undor. Krystyna Jandának arcába robbant a gázsütő, éppen ez a nap híre az első oldalon, mellette a szí­ nésznő képe alkalomhoz illően rémült arccal (erős smink, kidüllesztett szemek): „Hajszálon múlott tegnap, hogy Krysty­ na Jandát elkerülte a halál. Amikor odalépett a gázsütőhöz...” És akkor a strandon hirtelen robaj, durrogás hallatszik, m intha egy gigantikus sütő robbanna fel. De nem, egy csapat bőrdzsekis motoros érkezik, (a tiltás ellenére) üvöltő zenével! A Nyug­ díjasok majd’ szörnyet halnak a rémülettől, m ár szinte teljesen el is tűntek a takaró alatt, csak hogy túléljék valahogy ezt az ű r­ béli inváziót. Bizonyára felidézték magukban a Tűz- és Bale­ setvédelmi Oktatást, hogy mit kell az ilyen esetekben csinálni: maszkot csináltak az alsógatyájukból, a szájuk meg az orruk elé szorították, és bebújtak a takaró alá a gödörben. Aztán védgátat kezdtek ásni a homokba. Elég nevetséges, hiszen a „védgátat” vagyis a homokba ásott lyukat, egészen „a vízig” betakarták a dűnék mögötti erdőkből hozott ágakkal, így lett egy csapdá­ juk a csinosabbnál csinosabb ufók számára, akik a strand fö­ lött röpködnek, hátha odacsalogatják vele valamelyiket, hogy elkaphassák. Pedig nem ufók ezek, hanem csak a poznani csa­ pat, akik m ár tegnap is itt voltak. Jókedvűek, amerikanizáltak, kigyúrtak. Olyan arcokat vágnak, m int az amerikai filme­ ken, az állkapcsaik szögletesek, a felsőajkukat meg úgy húzzák fel, m int Rambo vagy Rocky. Boxerben járnak (Amerika prűd ország), pedig ez egy nudista strand. Igen, és ők „egy csapat”, m ert Amerikában egyetlen ember nem jelent semmit, csak a 107

team , meg a brainstrom ing, meg a csapatmunka. Szóval szere­ pet játszanak, de m intha fociznának, csapatban csinálják! Kió­ nok. Ha fürdeni akarnak, akkor egyszerre m ind felpattannak a takaróról, és teljes erőből berohannak a vízbe, egyből beme­ rülnek, amikor pedig kimennek, m ind belehemperegnek a ho­ mokba, m intha összebeszéltek volna. Ez egy embertípus, még ha nem is ismerősök, sőt akár más napokon vannak is itt, ak­ kor is mind ugyanazt csinálják, ugyanúgy viselkednek. Biztos ezt gondolják férfiasnak, vagy inkább „fiúsnak”. A nyugdíjasok és a többi nyanyus, ha egyáltalán bemerészkednek fürdeni, elő­ ször egy fél napon keresztül dugdossák a vízbe a kislábujjukat, majd sikongatva ugrálnak ki onnan, forgatják a szemüket, sápítoznak, hogy milyen hideg, és hogy a világ m inden kincséért sem mennek bele!

108

A dűnék őrnői

Egyszer csak azt látom: menekül az összes pacsirta a dűnékről, usgyi lefelé, meztelenül, gatyával a kézben, kettesével, a víz­ be, oda bújnak. Az egész poznani csapat, akik a strand végére költöztek, a söröző fiatalok, mind odafutnak. Mintha valaki a kutyákat eresztett volna a bokrok közé. M intha a hőségtől a dű­ nék végén felgyulladt volna a fenyőerdő. De csak az őrnők azok: a határőrnők. Teljes menetfelszerelésben. Nehogy az Unióba akarjunk szökni, ráadásul úszva! De hát m ár az Unióban va­ gyunk. .. - Nem látják, hogy itt vannak a táblák, hogy minden ti­ los, ezeken, hogy kullancsveszély, a harmadikon meg, hogy ne pusztítsd a növényzetet, m ert itt m inden növényt embe­ ri kéz ültetett? És a tizedik táblát, hogy katonai terület, lehet, hogy még alá is van aknázva? - m ordulnak ránk szigorúan, és m ár megy is a figyelmeztetés. Mi meg éppen egymással ott... A fácska alatt... Épphogy elszöktünk, de mellettük volt egy öre­ gebb nyanyus, aki minket lesett a bokrok mögül, mi pedig anynyira belemerültünk, hogy észre sem vettük. Őt viszont elkap­ ták, pont emiatt. Megérdemli, mert kilesett bennünket... Azt mondják neki: - Személyi igazolványt és útlevelet. Mire ő: - Nem látják, uraim, hogy úgy állok itt, ahogy az Úristen megteremtett?

109

A kedvetlen szöszke

Az egyik Nyugdíjast elküldtem Mi^dzyzdrojébe cigarettá­ ért, újságért meg ásványvízért, a másik magától elment ebé­ delni Lubiewóba, a SZOT-üdülőbe (külön rezervátumot tarta­ nak fenn neki az erdőben), én meg usgyi a szöszkéhez! Ugyanis félig a bokor mögött ott áll egy szöszke, nagyon csábító, m ind meztelenek vagyunk, m int a paradicsomban, csupa Ádám, pe­ dig ki tudja, ki mennyit bűnözött közülünk. De nem szégyell­ jük magukat, nem érezzük m agunkat meztelennek, m ert hol a meztelenség, ha m indenki legálisan meztelen? Itt minden világos, tiszta napsütésben fürdik. Nincs tiltás - nincs bűn. A szöszke ácsorog. Nem jön oda, annak ellenére, hogy tüntető­ leg készítettem neki helyet a takarón, a cigarettákat, napolaja­ kat feltakarítottam, és a takarót is kilapogattam neki, kitapo­ gattam ... Végül odajön, megáll fél méternyire, és... csevegni kezd. Dumál, és közben izgatja magát a kezével. Csak valahogy olyan kedvetlenül teszi. M intha a frizurájában turkálna, vagy kutyát simogatna. Pedig fiatal, gyönyörű, sárgás haja van, de m intha poros lenne, és hiába látszik fiatalnak, igazából öre­ gebb, hiába csinos, kissé elnyűtt (véraláfutások a lábán, for­ radás egy vakbélműtét után). Egy pillanattal később elmesé­ li: szegény. Szegény, ezzel kezdődik az ő története. Hogy hívják - nem mondja meg, de van egy lánya (!) Oliwia (gyönyörű név). Va­ lamilyen okból, ezt nem igazán értettem, m iért, de elvették a nyugdíját. Bármelyik nap elzárhatják nála a gázt. Azok a név­ telen „ők” folyton elzárnak, elvesznek tőle valamit, ott lesel­

110

kednek rá mindenhol. Valahol Szczecin környékén lakik és ma vagy tegnap egy mi^dzyzdrojei haverja azt m ondta neki telefo­ non, hogy ad neki száz zlotyit, de el kell érte mennie. Úgyhogy eljött stoppal. Oliwiát otthagyta a szomszédasszonynál. Az utat, ami vonattal két óra, ő reggel öttől déli tizenkettőig tet­ te meg egyik falutól a másikig utazva, és közben még két órát állt a hőségben és a porban. És hiába, a barátja becsapta. És a szöszke az utolsó filléreit is kidobta erre az utazásra. Most ezek az „azok” elzárják a gázt, és kidobja a főbérlője („azok” kidob­ ják), és megint nagy eséllyel hajléktalan lesz, ami egyszer már megtörtént vele. Ma még körbejárt Mi^dzyzdrojéban, házról-házra, de összesen egy zlotyit koldult össze, nyilván senki sem adott neki, m ert ott aztán bőven van kéregető, meg utca­ zenész, portréfestő, pantom im es... Nem próbálta beadni Oli­ wiát valami intézetbe? Próbálta, de nem akarja, azt a legvégére tartogatja. És az anyja? Hallani sem akar a gyerekről. És m i­ közben ezt mesélte, folyamatosan játszott magával, de meny­ nyire kedvetlenül! Teljesen önkéntelenül csinálta, oda sem fi­ gyelt közben. - Itt jól eladhatja magát az ember! - vetettem fel. - Nem lehet, nekem csak szerelemből megy... Hát, sajnálom, de ha a szerelem nála úgy néz ki, hogy ő így, egymagában, m inden kedv és meggyőződés nélkül, akkor én őt nem szeretem, Őrgrófnőm! Végül megköszönte, hogy meg­ hallgattam, és kért egy kis adományt. Nem tudtam neki sem­ mit adni, m ert (régi placcozós szokás szerint) a strandra nem vittem magammal pénzt, nehogy ellopják, amíg a dűnék közt sétálok (a kulcsom itt van a nyakamban), és persze arra is ügye­ lek, hogy mindig legyen valaki, aki vigyáz a takarómra, ha el­ megyek fürödni. Én mindig adok, amikor a Karácsonyi Segít-

111

ségnyújtás Nagyzenekara gyűjtést rendez az ünnepekkor, de ma nincs nálam! A szöszke azért még egyszer megköszönte a meghallgatást, és visszament a dűnék közé. Egy pillanattal ké­ sőbb újra láttam, ahogy ott állt a „csúcson” a bokrok között és önkielégített, de annyira kedvetlenül, m intha egy kutyát simo­ gatna! Közben persze folyton körbepislogott, hogy nem látja-e „azokat” valahol.

112

Kaja 98

Szevasztok, ribancok! Van cserélhető póthajam, copfom, csi­ nálok hajfonatot, rasztahajat is, nem-sebészeti úton gyógyí­ tom a kopaszságot, van kozmetikumom olyan nőknek... szóval transzvesztitáknak, na, műkörmök, test-szőrtelenítés, pirszing, tetkó, kollagén ajakinjekció, gót smink, keressétek Kaját, olcsó, gyors és biztonságos, gyertek bátran!

A tizennyolcas számú hiba

Jöjjön, aminek jönnie kell, elsétálok a strandon Mi^dzyzdroje felé, talán ma még meglesz valaki, mert azzal a szöszkével, Vikomtessz, szerintem te se mennél sokra... Na, megvan! Meg­ van! Megvan! Megvan! A szuperpasi! De még milyen szuper! Sportos ruhában, húbazmeg, de milyen... Na, márkinőm, most vedd elő a teljes csábítási arzenálod, mert rád pillantott... Az első szabály ilyen esetekben: a világ minden kincséért se hagyd, hogy észrevegyék rajtad, hogy tetszik a macifiú! Kicsit lassí­ tasz, ennyi. Nem fordulsz meg, nem bámulsz rá! Hadd szerez­ zen meg ő. Mert ha az ember egyből a nyakába ugrik, akkor azt hiszi, valami vén zombi vagy, aki szemrebbenés nélkül elkap mindenkit, aki csak szembejön. Szóval buksit fel, lassítok, nem nézek oda, haladok tovább. Próbálom nem riszálni a seggemet, maximálisan kihúzom magam, a szebbik profilommal fordu­ lok felé (a bal az), hasat behúz, felveszek valamit a homokból, elhajítom, férfiasan arrébb rúgok egy sörösdobozt. Elém ke­ rül, nézeget. Harmincas lehet, a szemem sarkából úgy látom ... Kisportolt. Kihúzok egy olyan vékony cigit a fürdőgatyámból, mert különben meztelenül szoktam lenni a napozógödrömben, és tüntetőleg leülök az egyik dűne tetejére. És most (a játék öszszes általam ismert szabálya szerint) néhány méterrel arrébb neki is le kellene ülnie, és egyszer-egyszer idebámulnia. Csak a perverzek nyomulnak egyből. Szívom a cigimet, remeg a kezem a gondolatra, hogy ilyen könnyen teljesülhet a szívem vágya... Na, és ekkor a Szuperpasi elköveti a tizennyolcas számú hibát! Hogy szakadna rá a kurvaég! Leül, addig jó, de túl messzire, és egy olyan napozógödörbe, amiben teljesen elsüllyed, nem lát­ 114

ni, és ő sem tud kikandikálni! Persze, tudom, hogy közel van, de akkor most mi legyen? Ő ott benn nyilván m ár százszor is rájött, hogy elkövette a tizennyolcas számú hibát, de most már nem illik felállni, nincs rá ürügye. Pedig milyen szuperpasi! A kezében hozta a farmerjét, biztos most a meztelen feneke alá rakta, és ott ül rajta a szőrös, vörös valagával. Valamit bizonyá­ ra ügyködik ott bent, de nem látni, teljes takarásban van. Ne­ kem se illik felállni, m ert addig rendben, hogy csábítás, de úgy kell tennünk, m intha nem ismernénk egymást, és az egész csak véletlen volna, ettől olyan izgalmas az egész. Nekem tehát ti­ los felállnom, felemelnem a seggem, és közelebb lépni. Látom, hogy füst száll fel a gödörből. Talán füstjeleket ad nekem? Ah, bárcsak teleírhatnám a leve­ gőt a szerelem füstszavaival, de m ár rég eloltottam a cigimet (és a csikket dobozba tettem: én nem szemetelek!). Tizenöt perc­ cel később nekem m ár tökmindegy, hogy illik-e vagy sem ... vé­ gül felmegyek, és lenézek fentről, a dűnékről: üres! Eltűnt! Csak a feneke nyoma látszik a homokban. De hogyan? Hiszen ha fel­ kelt és továbbment volna a strandon, azt láttam volna! Biztos felfelé ment, a dűnék irányába. Jó fél órán át kutattam a terepet, de eltűnt, m int szürke szamár a ködben! Délibáb...

115

Cigánylány

Hirtelen mit látok? Egy vödröt. De mi, vagyis ki ül a vödrön! A Cigánylány. Keresztbe teszi a lábát, és újságot olvas. Nem öszszetévesztendő Jawával, a Gyilkos Cigánylánnyal. Az egy másik. A Cigánylányról m ár Paula is mesélte, hogy van egy tévedhe­ tetlen módszere a heterókhoz. Ő bizony mást tanácsolna az én Szuperpasimmal kapcsolatban! Szóval igazi rondaság volt, tudod, szőnyegekkel kereske­ dett, összevissza utazgatott Lengyelországban, a haja m ár rög­ tön a szemeinél kezdődött... A frufruja ki volt hidrogénezve, de a hidrogén nem mindenhol hatotta át az eredeti színt, úgyhogy szőke helyett inkább csak vörösesre sikerült az egész, erre a haj­ ra szokták azt mondani, hogy „arccal a hidrogénbe”. Rusnya volt. És mindig ugyanúgy csinálta: sohasem beszélt mellé, ha­ nem odalépett az emberhez utcán, vagy a bádogbudinál, és ha­ lál komolyan azt mondta: „Kérem, uram, jó napot kívánok, örvendek, ez és ez a nevem, homoszexuális vagyok, és volna Önnek egy ajánlatom, amit igazán nem fog megbánni, elégedett lesz vele, bátran hihet ne­ kem, engedje meg, hogy elmondjam, miről is lenne szó.” És ek­ kor leült a padra és folytatta ezekkel a szavakkal (a lump ilyen­ kor még azt hitte, előszed valami árut a táskájából, amit rá akar tukmálni): „Kérem, uram, én magát kézzel kielégíteném, elégedett lesz velem, mindent megteszek önnek, ingyen, itt és most, nézze csak: ott a fal mögött, kérem, fontolja meg, m ert én komolyan beszélek...” És még csak el sem mosolyodott közben! Olyan ko­ molyan csinálta, m intha éppen a legújabb nyugdíj-előtakaré116

kossági betétet, vagy biztosítási kötvényt akarna valakire rábe­ szélni. És m ind belementek. Na tessék. Ezer év után most újra találkozom a Cigánylánynyal, itt Lubiewóban, egy vödrön ülve. Félredobja az újságot, túláradó örömmel üdvözöl, és elmondja, milyen kalandja volt Ostrowiecben; végig hímnemben beszél. Komoly, mint mindig, felhúzza a szemöldökét, és mesélni kezd: - Ostrowiecbe mentem, - mondja, - üzleti ügyben. Tajva­ ni szőnyegekkel volt egy bizniszem. Ostrowiecben beülök egy taxiba, a sofőr jóképű pasas (panaszkodik a feleségére, meg a gyerekekre), úgyhogy amikor m ár m entünk egy kicsit, odaszó­ lok neki - itt a Cigánylány még jobban elkomolyodik, összete­ szi a kezeit, m intha imádkozna, könnyedén meghajtja magát, és folytatja: - „Hallgasson ide, uram, volna egy javaslatom. Dupla öszszeget fizetek magának a fuvarért, kétszer annyit, m int amenynyit kiír az óra, és még meg is toldom valamivel, ha beleegyezik abba, amit kérek. Kérem, uram, engedje meg, hogy lefranciázzam magát. Nem fogja megbánni, csak gyorsan leparkolunk egy kicsit ennél az erdőcskénél, én pedig sitty-sutty okozok egy kis örömet magának, és végigcsinálom ám egészen, le is nye­ lem, ha akarja, még a felesége se csinálná jobban. Még féltékeny is lesz az asszonyka (emlékezett, hogy a taxis panaszkodott az asszonyra...), maga meg ellazul, relaxál egy kicsit, és kész. Ko­ molyan. Elégedett lesz.” - A pasas megállította a kocsit, és a Ci­ gánylány, sitty-sutty, elvégezte, amit kell, kifizette a dupláját, és azt mondta: - Annyira örülök, hogy minden ilyen olajozottan ment, ké­ rem, hadd javasoljak még valamit. Gyakran járok erre üzleti ügyben, m iért ne találkozhatnánk többször is, elvileg egy hó­ 117

nap múlva jönnek a kínai szőnyegek, én megint beszállok majd a maga taxijába, és dupla annyit fizetek, és megint lesz egy kis szaxi - a fickó pedig belement. Itt a Cigánylány teljes tüdőből kifújja a füstöt az orrán és a száján: Aztán - mondja, - épp arra járok egy vagy fél év múlva Ostrowiecben, megyek a taxisdrosztra, és látom: az összes so­ főr ott áll a kocsik előtt, csoportosan beszélgetnek, megyek egy­ ből az én taxisomhoz, aki szintén ott sutyorog velük, de amint meglátnak, röhögésben törnek ki! És az egész banda engem bá­ mul. Miket mesélhetett rólam? Hogy tisztességesen megcsinál­ tam neki mindent, amit csak akart, és még fizettem is? Akkor meg mit dum ált nekik? Mit nevetnek maguk, na, mondom ne­ kik, mi olyan vicces rajtam ... Még kérdezi... És ahogy így ül a Cigánylány azon a vödrön, legyezi magát az újságjával, folyik róla a víz, csípik a bogarak, és annyira komolyan veszi az egészet, annyira komoly és ronda, ahogy emelgeti a szemöldökét.

118

A színésznő rucikái

Hogy én se maradjak adósa, és elűzzem a gondolatait er­ ről a kellemetlen eseményről, a magamét pedig a Szuperpasi­ val kapcsolatos kínos kudarcról, gyorsan én is mesélek neki egy bizonyos Színésznőről, közben pedig megkínálom cigaret­ tával. Volt egy ismert színésznő, aki a kommunizmus alatt végig a parki budinál tanulta a szerepeit. A pádon. A helyi újságnak adott interjúban megkérdezték, hol szeret a legjobban szerepet tanulni, erre ő, hogy „a Hanna Sawicka parkban. Nevessenek csak!” A rajongói odajártak hozzá autogramot kérni, a nyanyusok kikérdezték, mit tanul éppen, és akkor maguk is tanul­ tak egy kicsit, úgy mentek ki ferdülni a dombra. Mert akkori­ ban volt még a dombon egy olyan kom m unista koncertkagyló, ideális találmány a nyanyusoknak, akik egész kis börleszkszínházat rendeztek ott. De m int minden, ami jó volt, m ára ez is eltűnt, nyilván ez is zavart valakit. Az emberek nyomoruk­ ban egyszer csak az egész színpadot felfűrészelték tüzelőnek. De régen még ott álldogáltak a nyanyusok a koncertkagylóban, és emlékezetből szavalták a színésznő szerepeit. Amikor elunták, énekelni kezdtek a mi pacsirtáink, meg operákat, és verseket adtak elő, „mit látok, ki ez a nő, kinek kalapja Arábia összes virágát idézi? Tán eljött, hogy megbosszulja szerencsét­ len testvérét? Ah igen, m ár biztos, felismereeeeeem!” Találtak egy botot, meg egy üres üveget, és m áris kész volt a mikrofon. Néha velük ment a színésznő is. Télen, amikor leesett a hó, ki­ mentem az egyik éjjel, és látom, a nyanyusok a színésznővel

119

együtt szánkóznak lefelé a dombról a lejtőn és csak a csipogá­ sukat hallom: - Lukrécia, ááá, fa! Fa! Segítség! És ez a színésznő, meg még egy másik jóféle kiállt a balett­ ből a főutcára, a PDT áruház, azaz a Centralna-placc elé, és csacsogni kezdtek a lámpánál, nőnemben, és órákig beszélget­ tek ott: - Nézd milyen rucit vettem ma magamnak - és kihúzza a fényre a hálós szatyorból a blúzát, kihajtja, mutogatja... az au­ tók ott tülkölnek rájuk, de nincs hatalm uk a két nyanyus fölött, ha frissen vásárolt rucikat nézegetnek. Még amikor suttognak, azt is olyan színpadi, teátrális gesztusokkal teszik, hogy talán még a Piactéren is hallani. Amikor ez a színésznő összeveszett az operettbeli fiúkájával, a srác m inden ruháját elhozta a házából (a sajátjából), és kiakasztgatta a csatornaparton (akkoriban az árok mentén ment a placcolás), a kerítésre, ami elválasztja a fasort és a vizet. Egész nap ott lógtak ezek a holmik, a gatyák meg a zoknik, m intha ki lennének teregetve: - Vidd a motyódat, és húzzál innen! Tűnjél vissza oda, ahon­ nétjöttél, ott a te helyed.... Arra járt Goldzia, azaz Szép Heléna, nézi: tiszta ruci az árok­ part végig, m ert bizony jó sok holmija volt annak a szeretőnek. Goldzia megszemlélte őket, aztán elügetett a Monopolba, és m ár az ajtóban elújságolta a cséndzsmanizóknak: - A cigányok tábort ütöttek az árokparton! - Azzal rohant is tovább a vécésnénihez, a ruhatároshoz, meg a liftkezelőhöz... A legjobb években, ami alatt természetesen a hetvenes éve­ ket kell érteni, a Színésznő az úgynevezett Bírósági Placcra járt. Ma m ár a háromlábú kóborkutyák se járnak arra, de akkoriban

120

csak úgy virágzott az a hely. Rendes heterók, férjek, családapák ugrottak le oda a közeli bérházakból és panelekből, papucs­ ban, rövidgatyában, egy szál otthonkában, hogy csak gyorsan, m ert az asszony elaludt a film alatt, és m ár meg is volt egy szaxi. A Büdöspofájú Cicuka, aki akkor még fiatal volt, mesélte, hogy a Színésznő csak kiugrott érte a Bírósági Placcra, és simán bevitte a színházba a színpadon át, az összes beugrón, kanya­ ron keresztül, egészen a gardróbjáig. Pedig ott a színésznők be­ futkosnak a színpadra, sikoltozás, gong, m int a színházban. És senki sem csodálkozott, hogy a Színésznő beviszi Cicukát. Ott szexeitek, a díszletek meg a poros jelmezek között, persze Cicukának akkor még nem jött bűz a pofájából. A Színésznőnek volt egy hasonmása, aki azon kívül, hogy úgy nézett ki, m int ő, semmivel nem tűnt ki egész életében, egy unalmas, öreg nyanyus volt, aki világ életében a postán dol­ gozott, és egyetlen erénye a gyönyörű beceneve, a Rachel volt. Megesett, hogy fiatal színészek vagy diákok próbáltak udvarol­ ni neki, ő meg nem egy ilyen fiatal kakast becipelt az ágyába ilyenkor, és bizony gyakran vonult az utcán úgy, hogy közben azok kosiattak utána büszkén mosolyogva. A postásmaca néha még mesélt is nekik a színészmesterség titkairól, nyilatkozott, de még hogy, azok meg feketébe öltözve, töprengő arccal hall­ gatták. Rachel meg csak kábította őket, kitalált magának m in­ denféle régi színházi kalandot, pedig azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán járt-e életében színházban. Hogy hogyan csábította el egy ismert rajongója, és ki hordta neki vödörszám a virágo­ kat. A színházzal kapcsolatos képzeteit ugyanis inkább Holly­ woodból merítette, m int Wroclawból. Végül az egyik okosabb nyanyus megorrolt a postásmacára, hogy hasznot húz a szí­ nésznőhöz való hasonlatosságából, holott semmiféle érdeme

121

nincs benne. Névtelen levélben elküldte neki a M enyegző zsidó­ jának Ráchelről szóló mondatát: Vonzódik a m uzsikához, nőül nem kérék, így aztán elhelyeztetem a p o stá n *

* Spiró György fordítása.

122

Ufó!

Visszajöttek. Először az egyik, az ebédről. De látva, hogy egyedül vagyok a takarón, m ár nem mer idejönni (hiszen a je­ lenlétének egyetlen ürügye a másik volt, aki egykorú vele); ki­ csit arrébb megy, leül a törülközőre, levélkét tesz az orrára, fel­ húzza a mellén a trikót, és napozik, időnként ki-kilesve, hogy nem nézegetem-e. Tudja, hogy sajnos figyelik, ezért legalább még a mellbimbóira is felrak egy-egy levelet. Aztán kisvártatva meglátom, hogy m ár jön vissza a második is, egy rakás különféle cekkerrel, ebből m ár világos, hogy késő estig itt szándékozik üldögélni. Utánavetem magam, m ert már rég elfogyott a cigarettám, és a strandon, a napozógödörben na­ gyon kívánja az ember a cigit, különösen, ha sör is van mellé. Megkínál a saját mezítlábasával, de nekem is vett Rl-et, va­ lam int megosztja a hírt, hogy Mi^dzyzdrojéban, a Fürdőpark­ ban valószínűleg Olesnickát látta, a mérgezett kutyájával, ezek szerint kiengedték... Bárcsak igaz lenne, hiszen Olesnicka iga­ zából m inden nyanyusügyek összlengyel igazgatónője. Egyelő­ re azonban csak annyit látok, hogy az én l.sz. Nyugdíjasom ide­ cipelt egy csomó szerelmesregényt, sőt (hogy elgyerekesednek öregkorukra az emberek!), egy olyan sárga, felfújható karúszót is fürdéshez! M indjárt fel is fújta m agának (és micsoda pofá­ kat vágott fújás közben!), felhúzta a vézna karjaira, és elment fürödni, ám előtte sűrű szabadkozás közepette, igen tisztelet­ tudóan megkért, hogy vigyázzak a kacatjaira abban a virágos hálószatyorban, amilyet az öregasszonyok hordanak maguk­ kal vásárolni. Otthon virágot nevel. Gerániumot, meg muskát­ lit, és nagyon öreg, nagyon terebélyes aloékat. 123

- Igen, igen, Olesnickát láttam, amikor jöttem vissza az ebéd­ ről. .. Erre Wieslaw úr, csipkelődve, halkan, visszahúzódva: - Én meg... ahogy jöttem vissza az ebédről..., akkor... ak­ kor. ... - és m intha menekülni készülne. - Mi? Mi? Erre ő felpattan elkiáltja magát: - Ufót láttam!!! Erre m ár kergetni kezdem, síkideg vagyok, ő meg sikoltozva menekül. És még futtában, menekülés közben visszafordul, és rám kiált: - Egy hatalmas gömb, m int egy hatalmas, tüzes gömb, fény, csillogás a dűnék fölött, gömb, gömb, gömb! Végre utolérem, fellököm, homokot vágok a szemébe, ő meg sikoltozik: - Ne csináld már, mit csinálsz?! Istenkém, mit csinál ez?! Az egész jelenetet Zdzisia kiabálása szakítja félbe: - Jön! - Jézusom, m indjárt itt van! - De mi? - kérdezem higgadtan, miközben ők m ár teljesen megőrültek. Aztán látom, hogy a horizonton megjelenik vala­ mi, de biztosan nem ufó, hanem csak egy nyanyus. Erre Zdzi­ sia: - Itt jön a Nyúlszájú, nyanyusok, fedezékbe! - Az meg kicsoda? - Ő az egyik kalandjáról lett olyan híres. Nézzétek, milyen kifogástalanul van felöltözve - tényleg, a hőség ellenére embe­ rünk hosszú ujjú, fekete blúzt visel, hosszúnadrágot, kalapot, kesztyűt, kendőt, cipőt, zoknit és gyűrűket... - Herótja van a meztelenségtől, ha ha! - teszi hozzá Zdzislawa, és már kezdi is a mesét a Nyúlszájúról... 124

Test a biciklin, avagy a Nyúlszájú

Herótja van a meztelenségtől. Amíg csak a nyúlélete tart, örökké! Igen! A helyszín Wroclaw nagyvárosa, nyár van, az éj­ szaka épp most megy át hajnalba. Körülbelül hajnali négy lehet. Lámpások fénye tükröződik a macskaköveken, üresek az utcák. És hirtelen a kihalt épületek, bezárt boltok, hivatalok közül ki­ biciklizik egy negyvenes, kopaszodó pasas. Vérző arccal. Na­ gyon gyorsan teker, közben bizonytalanul pislog oldalra. Nem csoda, hogy rögtön szembeötlik a képen egy apróság: mégpe­ dig az, hogy a pasas pucér, de tök-pu-cér. Se alsógatya, se szem­ üveg, se cipő, se táska nincs rajta, egyszerűen csak egy test van a biciklin! Hogy a lakásába hogyan jut be, azt senki nem tudja, mondjuk, nincs is senki a közelben. Nyúlszájú meglehetősen előreálló, méretes felső ajkának kö­ szönhette a becenevét, no meg az ebből származó vicces be­ szédhibájának. Doktorandusz volt az Egyetemen, vagy talán a Műszaki Főiskolán. Egész vasárnap a diákok dolgozatait javí­ totta, míg este ki nem hajtotta a vére a placcra. De „nem volt sem m i”. „Nincs sem m i”, „nem történik sem m i”... éveken át ez hallatszott legtöbbször a parkban. Valamiféle kulcs-mondat volt ez. Nem történik semmi, nem történik sem m i... Volt valami? Nem történik sem m i... Mindig ez a buddhista mantra ment, volt ebben valami a Nirvána-elméletből... Nincs sem­ mi, nem történik semmi... Ok, okozat, sem m i... Szenvedés... Az idő, a hely, az emberek tökéletes nemléte. Semmi és semmi. Várunk Godot-ra, de semmi. De még ha valami is, akkor is in­ kább semmi. így volt ez aznap este is. Ám úgy hajnali három fe­ lé, amikor m ár teljesen elcsigázott és hullafáradt volt a folya125

matos járkálástól, cigarettázástól meg bámulástól, a Nyúlszájú mégis rátalált egy lumpra. Aki szuper volt! És heteró. Elmentek a „tanácsházához”. A nagy oszlopok árnyékába, a homályba ve­ sző sarkok közé, a szobrok vetette árnyékok alá. A fények foto­ cellára gyulladtak fel, de tüstént engedelmesen ki is hunytak. És hirtelen megszólalt a lump: - Beindulok tőle, ha a pasik teljesen levetkőznek... - Erre a Nyúlszájú suttogva visszalihegte: - Veindulc, mi? Ha veindulc - egy pillanatig habozott - akkol tesszék! - És máris kezdte lázasan ledobálni a gönceit, jó messzire elhajigálva a hátizsákot, a cipőjét, a kulcsokat, az órá­ ját, az alsógatyát... A lump odafordította a falnak, a Nyúlszájút meg elöntötte a boldogság, hogy a lumpja annyira felizgult a sztriptíztől, hogy most majd hátulról fogja megcsinálni... Ehe­ lyett azonban a lump egy jól irányzott fordulattal akkorát rú ­ gott a fenekébe, hogy a Nyúlszájú arccal a földnek csapódott. Aztán elvette a cuccait, és elszaladt, csak a biciklijét hagyta meg (volt neki saját, ezért sehogy se bírta volna elvontatni a mási­ két). Biztos, hogy heteró volt, de ez a gondolat valahogy nem boldogította a Nyúlszájút. Merthogy most kulcs nélkül, pénz nélkül, alsógatya nélkül kell felszállnia biciklire. A verseny­ bringa keskeny nyerge fájdalmasan vágódott be a majd’ negy­ venéves farpofák közé, amelyek enélkül is eléggé belefáradtak már az életbe, és a pánikolás közepette Nyúlszájú gondolkodó­ ba esett. A katedrális tornyán az óra most üti a hármat, vagy talán a négyet, Nyúlszájú számára pedig eljött az elmélkedés órája. Szerencsére a város pillanatnyilag szinte üres, de ni, ott a kisutcából m ár jön is egy (akciós) sörtől mámoros fiúcsapat, és ki tudja, mi lesz, ha épp a Nyúlszájú diákjai? Muszáj hát a mel­ lékutcákon kacskaringóznia, ami viszont a végtelenségig meg­ hosszabbítja az utat. Hiszen a külvárosban lakik! Muszáj haza­ 126

érnie, mielőtt teljesen világos lesz, mielőtt felkelnek a madarak, és emberek töltik meg az utcát, tehát mielőtt ez az egész meg­ történik, ennek a M eztelen N yúlszájú biciklizik a város közepén című, álombéli, merőben szürreális hallucinációnak végérvé­ nyesen el kell tűnnie, el kell illannia vagy szét kell oszlania a hajnali ködben. Csönget a távolban az éjszakai villamos; Nyúl­ szájú valami nedveset érez a fenekénél, lefékez, megnézi, hát a vére az. Kegyetlenül csípnek a szúnyogok. Hiszen egyetlen porcikája sincs takarásban, és a nyúlvér nem mindennapi csábí­ tás a szúnyogoknak. Nyúlszájú beletapos a pedálba, és egy pil­ lanatra úgy érzi, m intha felröppenne a város fölé, olyan szabad, olyan meztelen, olyan felszabadult, felemelkedik a magasba, és úgy repked az ébredő város fölött, ahogy Margarita a seprűjén a szunnyadó Oroszország fölött. Aztán hirtelen újra észbe kap a helyzetét illetően, és kiüt a homlokán a hideg veríték. Megszólal a harang; Nyúlszájú meg­ szomjazik. Kiszáradt a torka; utoljára este nyolckor ivott, mie­ lőtt eljött otthonról, és akkor is vodkát. Ha most négy óra van, akkor már nyolc órája nem ivott, pedig a vodkára inni kell! El­ szívott (egy korty víz nélkül!) egy egész doboz Marlboro Lightot, ki ne akarna inni egy ilyen nyomorult éjszaka után! Monoton hangon zümmög az éjjeli áram; a Nyúlszájú éhes. A kikapcsolt lámpák egyhangúan villognak az útkereszteződésben; Nyúl­ szájú retteg a gondolattól, hogy az otthona sem hoz számára megkönnyebbülést, nem bújhat el benne, mint egy kényelmes és testhezálló ruhában, nem vehet magára mindent, ami csak a szekrényében van, ugyanis be sem jut a lakásba a kulcsa nélkül. Egy fekete macska szalad át előtte az úton; a Nyúlszájú széles félkörívben megfordul, és úgy dönt, elmegy egy ismerős nyanyushoz Kozanówba. Bekopog hozzá hajnali négykor. A kül­ városban. Meghajtja a biciklijét, és talán mégis felemelkedik 127

a város fölé. Véres, meztelen. Boldog. Fentről látja az átkozott placcot, a cigaretták parazsát, olyanok, m int a mécsesek, látja a Katedrálist, az egész Ostrów Tumskit, majd a Piacteret meg a részeg diákbandákat. Egy pillanatra megáll a Poltegor aszfalt­ tal és bádoggal fedett tetején, fekszik az antennák közt, és kap­ kodva liheg, selypegve suttog maga elé, lenyalja a vért, édes, ra­ gacsos érzés, eltűnik m inden...

128

A Studio mozi

És állítólag egyszer, Misu úr kérem, ő, m árm int a Nyúlszájú bemegy az órájára az elsősökkel, és... őt ismeri fel a padban! A diákja volt! Az a lump, aki elvette a ruháját! Állítólag kemé­ nyen bosszút állt, nem semmi dolgok estek meg akkor , de azt m ár csak a Jóisten tudja... Először az ő Romana-regényét olvastam... Szóval ül benne a főhősnő utószezon idején a teraszon, óriási kalapban, és nézi az őszi leveleket, és persze rögtön megismeri az orvost (ez ugyan­ is a „medic” sorozat), és m indjárt dugni kezdenek (merthogy ez egyúttal a „hot” sorozat is), és m inden jól végződik, m ert a férfinak kutyatelepe van, és természetesen gazdag stb. Rongygyá olvasott darab, a Munkásüdültetési Alap „Öröm IV” köl­ csönzőjének pecsétjével. A lapok tele különféle pöttyökkel, csí­ kokkal és foltokkal, m int a májfoltok az öreglányok kezén, akik ezeket forgatják. Nem m inden irónia nélkül gondoltam arra, hogy csak most, ilyen éles napsütésben tűnik teljesen konkrét tényállításnak a test-szöveg metafora: igen, a leghétköznapibb testet jelentik ezek a lapok (a nyugdíjasokét), elsárgultak és ré­ giek, hányszor taperolták és nyalták végig a tekintetek. Egy test ez, ami tele van románcokkal, bálokkal, és a teraszon álló szépfiúkról elképzelt vágyálmokkal. És hogy ez a realista irodalom, m ert az álmaikról mondja el az igazat. Felálltam a takaróról, kinyújtóztam, elnéztem a dűnék felé. Egy dagadt pasas állt az egyiken, és távcsővel pásztázta a stran­ dot. Távolról, a Scorpio bárból szűrődtek el hozzá a poznani csapat dalai. A 2.sz. Nyugdíjas újra nefelejcseket gyűjtögetett a dűnéken, vagyis csak úgy tett, és ezzel az ürüggyel settenkedett 129

valaki után. Közben az l.sz. Nyugdíjas prüszkölve és sikongat­ va visszatért a vízből. Meleg a víz, a homok, nem akarok-e m ár­ tózni egyet, és hogy ne hagyjam ki, ő addig figyelne. Olyan sima a tenger, m int egy tó. Mivel visszautasítom, megkérdeznek, me­ lyik a legrégebbi időszak (meleg életemből), amire visszaemlékszem. Azt felelem: a nyolcvanas évek és a Stúdió mozi. Ott tartották hetente egyszer a Lambda csoport helyi szerve­ zetének gyűlését. A nyanyusok kiskosztümben, kendőben ci­ garettáztak, ücsörögtek a mozi bárjában, ahol tévé is volt, meg virágok az ablakokban, pohárból itták a teát, kibeszélték egy­ mást, pletykálkodtak, vagy hallgatták a klubvezető beszédeit és próbáltak „politikailag tudatosak” lenni, meg „harcolni”. Né­ ha filmeket is adtak, olyanokat például, m int A z én szép kis m o­ so d á m * Havonta egyszer volt diszkó, hát ott bizony még vér is folyt! Merthogy a mozi Popowicében állt, abban a kerületben, ahol a legtöbb szkinhed van, és a szkinhedek mindig ott acsarkodtak a mozi előtt, mint a kutyák, és kővel dobálták az ablakot, többször be is találtak. Ha valaki ki akart menni, rendőrsorfa­ lon át kellett kimennie, m ert folyamatosan szurkáltak késsel, kővel dobáltak, az is előfordult, hogy súlyos állapotban szállí­ tottak kórházba valakit. A vér, erre emlékszem, ahogy folyt a vér az emberek arcán, akik szórakozni jöttek, emlékszem a vé­ res szkinhedekre, akik a rendőrökkel verekedtek tovább, rugdosódtak a levegőbe. De félbeszakítom a történetet, m ert úgy tűnik, jön valaki. A Nyugdíjasok rögtön összesúgnak maguk közt, hogy ez a Pa­ tikusmaca Bydgoszczból, egy nagyon gazdag nyanyus, aki ad magára és az egészségére. Sőt, nemcsak patikus, egyenesen op­

* Stephen Frears 1985-ös alkotása klasszikusnak szám ít a melegekkel foglalkozó filmek közt. (Aford.)

130

tikus, még saját szalonja is van. Külön vizet hord magával, hogy előtte le tudja mosni a cicafiúk faszát. Mindig van kotonja, meg síkosító zseléje, amit saját maga csinál, hátul a patikában, öszszekeveri mozsárban, abban a patikában ugyanis vannak ren­ delésre készített gyógyszerek is. És különféle zseléket is készít, kicsit feldobja érzéstelenítő, sőt pszichotróp szerekkel is, egy­ szer nekem is adott egy fehér dobozkában, hát az a kozmoszig röpítette a seggem! Vitaminokat szed, meg ásványi anyagokat. Rendesen ki van tömve, igazi nyanyusbiccs.

131

Nem lakhat jól az ember

- Nem lehet nyalni... - Nem lehet nyalni? - nem hisszük el. - Nem lehet nyalni, - a Patikusmaca megmutatja egy szóró­ lapon, ott áll feketén-fehéren, hogy nem lehet, m ert az a csepp, ami összegyűlik... - M árminthogy... az előváladék... - Szóval abban is lehet AIDS. - M árminthogy HÍV. - De hát azt mondom. Ülünk a takarón, és tanulunk. A Patikusmaca Vichy napteje­ ket vesz elő a táskájából, és egyenként beken vele m inden egyes szemölcsöt. Az anyajegyeket meg külön hatvanas védőkrém­ mel, az is Vichy. - A francba, lányok, szétkenni se szabad a spermát m agun­ kon! - Se a fasszal megérinteni az arcot, ha négy órával előtte bo­ rotváltad, m ert a m ikrosérülések... - Se beniveázni az ember seggét, m ert a kotonon utána megint csak mikrosérülések lehetnek... - Fogat se lehet mosni szopás előtt! Mert megint a mikrosebek... - Na, hát akkor egyáltalán nem lehet szaxizni. Mert hozzá­ érinted a fogadhoz: AIDS, hozzáérinted a borotva utáni karco­ láshoz: akkor is, hozzáérsz ahhoz a csepphez, irány a temető. Szóval semmi, semmit nem lehet m ár csinálni. - Patikusmaca most egy Vichy termálvizet szed elő a táskájából, és szétfolyatja a cseppjeit a sápadt bőrén. Azt mondja: 132

- Lehűtöm a bőrt, a mikrorészecskék pedig közben enyhítik a nap okozta irritációt, amely rosszindulatú bőrelváltozásokat okozhat. - Lányok, figyeljetek, itt azt írják, hogy még kézzel se lehet belenyúlni. - KÉZZEL SE? - egyszerre ugrunk fel mindannyian, és ki­ tépjük a cédulát a Patikusmaca kezéből. - Csókolózni sem szabad, m ert ha valakinek szifiliszes a szá­ ja ... vagyis az a ... n a ... nyálkahártya. Nem szabad, hogy össze­ érjen a két nyálkahártya, tehát például az ajkak nem érintkez­ hetnek semmi mással, azaz: semmi klassz dologgal... Mert az összes olyan helyen, ahol a cicafiút megnyalnád, ott neki nyál­ kahártya van. - Szóval akkor nem lehet semmit csinálni. Nekem m ár fáj is a torkom. - Semmit sem szabad! - kiáltja diadalmasan a Patikusmaca, Mától semmi élő dolgot nem szabad megérinteni, és nektek, akik ma még nyelvvel megérintettétek a faszt, Doxiciklin és Tantum Verde. Mindenfajta chlamydiát egyszer és mindenkorra ki kell irtani, és az újakat pedig nem szabad beereszteni! Intim higiéni­ ai géllel kell kimosni lent, kifőzni magunkat egyszer és m inden­ korra, a friss, fehér alsónadrágot lakattal lezárni, hátha még nem sikerült elkapnotok semmit, és mostantól semmihez sem szabad hozzányúlni! Semmit, semmit, semmit sem szabad! - Pedig mi mindent akarna az ember - kezdi nagyon halkan a 2.sz. Nyugdíjas. - Garatig ledugni a nyelvet, a nyelőcsőig, el­ nyelni m indent... - És segget nyalni, meg gecit inni! - És mindent, mindent, mindent nyalni, nyalni, örökké, a halálig! - erre az l.sz. Nyugdíjas is beindul, - és kitépni a szőrt, kiköpni, a golyókat harapdálni... 133

- Na ja, tudod te, hogy néz ki egy hímvessző, meg egy előbőr a mikroszkóp alatt? Tudod te mennyi ott a baktérium? És a vég­ bélnyílás? Tudod te, mi az a vírusos májgyulladás, méghozzá a ... - de m indannyian belefojtjuk a szót. Őt már csíramentesítették, aszeptikus, agyon van gyógysze­ rezve. Egy orvos, egy patikus számára nincs tabu, csak tamponálás van, és ő m ár teljesen kimosakodott a tabuból. Elegem van az orvosokból! A fél életemet kórházban meg ren­ delőkben töltöttem am iatt a nyomorult szex miatt. Mit össze mutogattam magam az orvosoknak! A doki mindig megkér­ dez, hogy volt-e „kockázatos viselkedés”, igen, felelem én, m i­ re ő, hogy mikor volt az utolsó viselkedés, amire azt mondom, hát úgy tegnap lehetett az utolsó. Nyakamat rá, hogy ez a „koc­ kázatos viselkedés” is valami tükörfordítás angolból... Meg az összes vizsgálat, a vérminták, azok a kis üveglemezkék... jaj! De ezeket m ár kimosták, tabumentesek és ráadásul vasaltak... Azt mondjuk a Patikusmacának: - Az lehet, hogy a végbélnyílás meg az előbőr úgy néz ki a mikroszkóp alatt, de az nekünk segg és fasz! Igen, segg és fasz! - Egyébként az van ideírva, hogy a sperma szétkenését az egész testen „orosz masszázsnak” nevezik, ti tudtátok? - A mellbebaszást meg spanyol szexnek... Mindenki kacag. Ezek a spanyolok! Hirtelen valamelyikük feláll, és azt mondja: - De összedörgölni a két faszt, arról senki se mondja nekem, hogy nem szabad. - De hát nem érhetnek össze a lyukak rajtuk, m ert az is csu­ pasz nyálkahártya. - Én is csupasz vagyok teljesen - és megint kacagnak. - És ha nincs túl sok a gatyájában? Akkor talán l e h e t . - de­ rülnek fel a Nyugdíjasok. 134

- Hülye vagy, mi a különbség, ha kevés van a nadrágjában? - Hát, tapintható... - Erre kacaj! - Én ezt nem értem. De hát ha ápolt, csinos a fiú, akkor biz­ tosan nem lehet AIDS-es! - Bizony, a Nyugdíjasok e tekintet­ ben reménytelenek! Hányszor hallottam már: Jössz itt nekem az AIDS-szel, mikor ez egy rendes, ápolt fiú... - Hát képzeld el, hogy ezt nem látni! Pillanatnyi csend. Olvasgatják a szórólapot, kacagnak a ké­ peken. - 0 , pedig annyira szeretne az ember végre eszméletveszté­ sig jóllakni egy pasival. - Drágám, azzal te nem lakhatsz jól, - válaszol bölcselkedve a Patikusmaca. - Az nem fogy el. Hiszen azt nem zabálod meg. (Mi: „Hát, azért volt m ár olyan”) Megérinted a nyelveddel, és végigtapintod a felületét. Csúszkálsz rajta, de igazán nem keve­ redtek össze. M intha a monitort nyalnád. Egyetértenek. A test általános táplálása és hermeneutikája. Hogy m int a tájkép, nem fogy el, és nem lehet felzabálni. Hogy egy illúzió. Felszín, rizomatikus hálózat, Deleuze és Guattari. - Optikai - teszi hozzá a 2,sz. Nyugdíjas buta képpel. A Patikusmaca előszed a táskájából egy Forumot, meg barnulást segítő tablettákat, amelyeket kudowai ásványvízzel öb­ lít le. - És azt tudjátok, hogy azt írja a Fórum , hogy az Egyesült Ál­ lamokban a fertőzések több, mint negyven százaléka szándé­ kos? És Nyugat-Európában... Hogy a nyanyák ott már annyira degeneráltak, hogy saját maguk akarnak megfertőződni? Hir­ detéseket írnak az újságokba, hogy „segíts, hogy pluszba m en­ jek” (azaz szeropozitív legyek), hogy ilyen meg ilyen HÍV oltá­ som már van, de ilyen meg ilyen hiányzik... Nem hisszük el. Megmutatja. Újságcikk. Hogy akarják. 135

- Fúj, de minek akarnak ilyet? - És miért ette meg az a német a másik németet? Nem vicc, amikor a rendőrség bement a házába Hamburgban, még volt egy kevés maradék a fridzsiderben. Ami a legérdekesebb, fel volt neki véve videóra, hogy a másik beleegyezik. Már abba, hogy megegyék! A nyugdíjasok keményen toppantanak: - Nem, ez az egész nem normális, én ezt nem veszem tudo­ másul, én m ár öregasszony vagyok, én egészséges akarok lenni és sokáig élni, és én lekvárt eszem, olyat, amit én csinálok télire gyümölcsből, nem pedig németekből. Állunk, hallgatunk. Tralla-la-la. Hirtelen az egyikük: - Figyeljetek csak, lehet, hogy az a német épp, hogy jól akart lakni a pasival?! - Hogy mi? - Hát amit mondtatok, hogy az ember nem lakik jól egy pa­ sival, m ert az nem fogy el, az csak a felszín, a bőre... és ha pont egészen össze akart olvadni vele? Egyetértenek. De hát ez mégsem ugyanaz. Hogy így megöl­ ni, felszeletelni és megenni. Az m ár olyan, mint a rántott hús. Az m ár étterem. A Patikusmaca fintorog: - Szörnyűek vagytok. Olyan, m int egy jó házból való úrilány, steril és tiszta. Még a napszemüvege alatt is van napszűrő, m ert olyan is van, hogy szemrák. Sápadt, sovány, vöröshajú. Ázott, angol veréb. Imá­ dom. Szóval a Patikusmaca igazából nem szexei soha, pedig na­ gyon szeretne, csak sajnos túl sok ilyen szórólapot olvasott már. Ráadásul internetes fórumfüggő is lett belőle. Engem is próbál rábeszélni, hogy vegyek egy webkamerát, m ert mosta­ 136

nában az összes netnyanyus színes szélesvásznon malackodik, és virtuális vírusokkal fertőzik egymást, virtuálisan. Megkö­ szönöm a tanácsát, és becsukom a szemem. Pillanatra elnyom az álom... - Nem tudom, hogy vagytok vele, de én többet faszt a szám­ ba nem veszek... - Nana, azt majd este m eglátjuk... - Nagyon, nagyon kifényesedik, benedvesedik... - Lakást keresett, ilyet meg olyat, mire mondom neki: mi kell még ennek a kurvának, csak a pofájára ne folyjon... - .. .azt sirályt ott, egy egész családot megenne... - Felhívom a kurváját... foglalt.

137

Dianka

karja tele volt vágásnyommal, Pozsonyból jött. - Az csak egy órára van Bécsikétől! Milannak hívták. Csodaszép, tizenhat éves, kékszemű szőke­ ség, hosszú szempillákkal, tisztára, m int az inas a jó gyerekek rajzfilmjében. Csak belül, ebben az inasfiúban egy dagadt vén­ asszony lakott. Aki még lomha is volt. A metróba járt dolgoz­ ni, a Karlsplatz-Oper állomásra. Volt ott egy olyan üvegfalú ká­ vézó, amit mi akváriumnak hívtunk, onnan rá lehetett látni a vécékre. Sok fiatal lengyel, cseh, román és orosz fiúka lebzselt körülötte, na meg persze a sok öreg osztrák. Milyen szépek vol­ tak egyesek, mások meg milyen ocsmányak! Közbülső csoport nem is volt... Dianka sosem felejti a citromillatú fertőtlenítőszer bűzét, ami mindent áthatott azon a helyen, ahogy összekeveredett a szarszaggal a vécében! Nem szeretett a piszoárok előtt álldo­ gálni és várni az ügyfeleket, ezért általában inkább az üvegfalú, földalatti kávézóban itta a sörét, és üveges szemmel bámulta a budi körül ólálkodó vénembereket. Mondtam is neki: - Munkára, Dianka, árbájten! Legalább azért az ötszáz silingért - mire ő: - Ja szem zsena lenyiva... És ha esetleg megmozdította a seggét, akkor is csak sörözött azzal a pasassal, és fennhangon beszélt hozzám, hiszen az úgy­ se értette: - Juzsem se szveho biha znalaszla.. .* * Lusta nő vagyok - M ár megtaláltam az én bikám at... (szlovák)

138

Nem Diankának való volt az a munka. Egyszer úgy kifárasz­ totta egy kuncsaftja, hogy taxit hívott magának. Nem ismerte igazán ezt a lépcsőházat, olyan meredek lépcsők voltak benne, aztán ott volt a nyitott kapu, amin túl m ár lehetett látni a Diankára várakozó autót. Szóval begyorsított, és szaladt lefelé a lép­ csőn, olyan szabad volt, és boldog, hogy végre túl van a dolgon, a zsebében meg ott egy egész rendes kis összeg. És m ár éppen odaért a lépcső aljára, amikor hirtelen óriási bumm, és eltűnt minden! Dianka elájult. Szlovákiában nem volt hozzászokva ennyire tiszta, láthatatlan üvegajtókhoz. Nagyon sok dologhoz nem volt hozzászokva. De a legjobban az fájt utána, hogy a ta­ xis látta, ahogy teljes erőből fejjel nekivágta magát az üvegnek, ezt szégyellte. Szóval egyre rosszabbul ment neki, egyre kevesebb pénze volt, és a végén m ár hajléktalan lett belőle, amitől egyre lepukkanttabb lett, és elindult az ördögi kör: nem volt pénze, emiatt rosszul nézett ki, ahhoz viszont, hogy pénzt keressen, ki kellett volna pihennie magát, lefürödni, és tiszta göncöket venni. Egyes-egyedül volt ott a metróban, ráadásul még a cipője is elszakadt, így lézengeni sem tudott Bécsben. Elbotorkált az Alfi’s-ba, ami egy bár volt az olyan (strichelő) fiúkáknak, m int ő, leült a sarokba, és nem ivott semmit, nem dohányzott, nem evett, csak figyelt, és közben szlovák rockballadákat dúdolt az orra alatt. Olyan ez, mint a rulettben: ötszáz silinget is megkereshetsz egy nap, de ahhoz, hogy keress, előbb be is kell fektetned. Mert nem ritkán akár órákig is itt kell ücsörögni, amíg valahogy le­ akaszt az ember egy kuncsaftot. Ez idő alatt pedig megiszik az ember vagy öt kávét, fantát, sört, vagy akármit, m ert a sze­ mélyzet figyel arra, hogy a strichelők legalább óránként ren­ deljenek. Amit tehát az ember megkeres egy nap, azt a követ­ 139

kező öt napi üldögélés alatt el is költi. Dianka irigykedve nézte, ahogy azok, akiknek bejött, zabálják a hatalmas rántott húso­ kat sült krumplival, meg salátával, tükörtojással, ami olyan szépen befedi a hússzeletet. A félbevágott gyönyörű citromok­ kal, amiket a húsra, meg a krum plira kell facsarni, micsoda fenséges lakoma! Azon tépelődött, hogy nemsokára ki fogják dobni, m ert az istennek sem tud m ár több pénzt fektetni eb­ be a bizniszbe. Sőt, még ha talált is volna néhány silinget, ak­ kor is nyilvánvaló: egyszer bejön a dolog, aztán jön öt üres este, és mindent elveszít az ember. Hja, a rom ánoknak például már két hete nem volt meg senki! Pedig micsoda románok azok! Is­ tenem! A hatalmas, buggyos fehér nadrágjuk mutatja Diankának, micsoda gyönyörű, hízott fütykösük van. Alig lehet rajta összegombolni a foltos szövetet. Orosszal kevert, tört német­ séggel magyarázzák, hogy nézze meg, majd szétpattan, már két hete. Silinget akarnak, cigarettát, de mit adhatna nekik? Szépek és férfiasak, nincs az a patikatisztaság szemükben, ami ott az osztrákoknál, a svájciaknál, meg a németeknél megvan, ők heterók. Tizennyolc évesek, füstösképűek, összenőtt, feke­ te szemöldökkel! Egy régi kuncsaft, Dieter, a hóna alatt Günter Grass újság­ papírba kötött P atkánynő jével úgy közlekedik a kocsmában, mint egy egyetemi tanár. Kopott zakóban. Szipkával. De maga se tudja, mit akar. Van, hogy odahívja az asztalához Díankát, szeszt rendel neki, de aztán azt mondja: - Heute ich bin müde, láss mich alléin...* - Aztán megbe­ széli vele szerdára, és Dianka már tényleg nem tudja, megéri-e. Ma Vincent van a pult mögött: magas, kedves osztrák fiú, és tudja, hogy az olyanok m iatt megy neki a geseft, m int Dianka. * Ma fá ra d t vagyok, hagyjál békén... (német)

140

A zenegépből általában a tavalyi év slágerei mennek, de még Edith Piaf is van. A másik teremben fiatal stricherek játszanak a nyerőgépeken. Egy ronda néger nő, mocskos és irtó büdös, Dianka tudja, hogy hajléktalan, beesett az ördögi körforgásba, és hogy egyszer majd ő is így végzi, ha ma este nem történik valami csoda. Az a cuki Vincent most szól a kidobónak, hogy diszkréten kísérje ki a néger nőt. És hirtelen belép egy csapat pajkos helyi playboy: öregek, színes kendőkkel a fejükön, lán­ cokban, gyűrűkkel. Zajosak és virgoncak, egyenesen a Miami nevű meseországból, a csillagok, a koktélok, a piros kabriók és a full hangerőn nyomatott zenék világából. A fotótapéták és a ki­ fakult álmok világából, ami nincs is olyan messze, ott van m in­ den egyes playboy fejében. Viszkit rendelnek, és piros Marlborót szívnak: nem érdekli őket az egészség. Kopaszok és szörnyen hájasak, de mégis milyen jól leplez minden ilyen vonást a gaz­ dagság - gondolja Milán, a pozsonyi paneltenger filozófusa. Mert ha valaki haspók és szegény, akkor csak kövér lesz, de le­ gyen csak gazdag (Diankának m inden osztrák gazdag), akkor ni, egyből úgy néz majd ki, m int ők, Gargantua-szerűen. Vagy ha egy gazdag nyanyus rendesen ferdül, akár egy fél ékszerbol­ tot magára is aggathat, lehet arany kabátja, szőrméje meg m in­ den: bármelyik operadívát lefőzheti. Szóval a playboyok teleki­ abálják az egész kocsmát, kezdik elveszíteni a kontrollt, de amíg együtt mulatnak, addig Dianka semmi hasznukat nem veszi. Van m ár annyira tapasztalt, hogy csak a krimó sarkában kuk­ soló, szégyellős papuskákat figyeli. A kopaszokból újra kirob­ ban a fékevesztett röhögés. Az igazi „fékevesztettek” viszont (a fiatal, gyönyörű oroszok) csendesen ülnek a sarokban és mocs­ kos farm erük zsebében számolgatják az utolsó apróikat. Vagy ott vannak a másfajta kliensek, akik a gazdagságuk m iatt rínak ki: grimaszoló, pofákat vágó negyvenes nyanyusok, valami ál­ 141

latra emlékeztet mindegyik: menyétre, papagájra, bagolyra... m ind karkötőben, póthajjal. A talmi csillogás és az olcsó szó­ rakozás birodalm ának kétméteres, elbűvölő fiúcskái feladják, vagy lesegítik a bundát ezeknek a buzeránsoknak, eléjük tolják a ham utartót, meggyújtják a cigarettáikat, előreengedik őket az ajtóban, csak őket vigyék magukkal. Átadják nekik a székü­ ket, még be is tolják alájuk. Szóval egyből ki is szolgálják őket, azok meg kacsintgatnak rájuk, ügyetlenül, de gyengéden meglegyintik őket, vagy sértő­ dött pofákat vágnak: „Csúnya fiú, ma mással megyek el, bee!” Hiába öregek és undorítóak, egy grammnyit se kopaszodnak (a beültetéstől), nem őszülnek (festés), nincs egy ráncuk se, m a­ gasak, virgoncak, annyira, hogy csak az unott fapofájukból le­ het a valódi korukra következtetni. Különben m ár mindenük ki van cserélve. De akkor is olyan képet vágnak, mint a cseh szí­ nésznők, az összes szomszédasszony a tartóshullámos hajá­ val. .. És karkötőjük is van, meg gyűrűik, meg cigarettatárcá­ juk, meg zsebhamutartójuk, mindegyik ujjuk tele brillekkel meg rubintokkal, mindennel, amit begyűjtöttek az évek alatt. Rögtön mellettük nagy, kopasz hústornyok, a hímbikák ülnek: a taxisofőrök. Isszák a söröcskéjüket, szívják a barna cigarettá­ ikat, és teleüvöltik a kocsmát. Bádoggyűrűik vannak, koponyás dísszel. Ha esetleg nem kopaszok, akkor vokuhiljuk van (vorne - kurz, hinten - láng), hátul hosszan hagyva (néha egészen de­ rékig), elöl meg „tüsire” vágva, kihidrogénezve. Egyikük most öreges tengerészléptekkel odalép a zenegéphez, és berendel egy egész német szintimulatós-válogatást a szerelemről. Kórussal. A zenegépből meleg női hang szól. Igen, m ár csak egy sör meg egy bécsiszelet hiányzik neki a boldogsághoz - gondolja Dianka, miközben a körmét csócsálja. A másik teremben vendégmunkások biliárdoznak. Amíg 142

meg nem unják, hat órán keresztül. Mintha egyáltalán nem kellene pénzt keresniük! Aha, itt ők rendelik a szendvicseket! Pedig jó drágák... Díszesek, és egészen a biliárdasztalig elvi­ szik nekik, pedig mindenki tudja, a felszolgálásért külön fizet­ ni kell. Kolbászos szendvicsek, kicsi uborkával, kicsi parival... Néha nyitva marad az Alfi ajtaja és befúj a szél. És néhány fiú­ kának folyton csörög a mobilja: igazi callboyok ők. Hirdetéseket adnak fel a melegmagazinokban a telefonszá­ mukkal, és a képeikkel. Felveszik a telefont, lassan odamen­ nek az ajtóhoz, kilépnek a bár elé, és sokáig beszélgetnek ott. Igen, itt Erósz, igen, Jácint beszél; az összes név kitalált. Aztán meg felhívják a barátnőiket meg a menyasszonyaikat Prágában vagy Moszkvában: - Igen, ott dolgozom az étteremben, m ár alig bírom kivár­ ni, hogy az esküvőre készüljek veled, drága aranyom... A zok­ nikat meg a fehérneműt, amit küldtél, megkaptam, köszönöm szépen... Van egy vézna, ideges, kopasz nyanyus, néha bejön, leül a bárpult mellé, rendel egy sört, és egész este kattintgatja az ön­ gyújtóját. Amikor tüzet kérnek tőle, az első pillanatban nem is reagál, m intha ott sem lenne. Aztán lengyel lumpok érkeznek. Heterók. Ott van az a közönségesség a tekintetükben, az az ag­ resszió. Itt keresik a pénzt, az undort meg elnyomják valahogy. Melegítőben vannak, a hátán nagy vörös betűkkel: POLSKA. Ilyeneket mondanak: - Bazmeg, bazmeg, kurvára kinyírom a rohadékot. Tőlük pánikszerűen retteg Dianka. De azért van egy rendes lengyel is. Éppen hallom, ahogy beszélget egy másikkal arról, hogy visszatért Franciaországból, Cannes-ból, és nem kere­ sett semmit, viszont eljátszotta a gatyáját is, és ha a haverja nem nyert volna, m ár vissza se tudott volna jönni, és ő is ördögi kör­ 143

be esne. Itt elhallgat, m ert azt, hogy ördögi kör, ebben a kocs­ mában senkinek sem kell magyarázni. Dianka föláll és kimegy a bárból, abból a rántotthús-, sör-, parfüm- és dohányszagtól nehéz levegőből... elmegy a köze­ li kis parkba, ott toporognak a hidegben azok, akiknek, akár­ csak neki, m ár a kocsmai üldögélésre sem telik. Kint az utcán ugyanúgy néz ki az egész, m int a régi időkben. Mindenki álldo­ gál, csupa kövér és kopasz öreg kuncsaft járkál az utcák mentén parkoló autók közt, néha valaki véresre veri a másikat, vagy be­ jön a lapostetű, és akkor mindenki eltűnik egy időre. És akkor ütött be az az ügyvéd, aki az elkövetkezendő három hónapra háziasszonyt faragott belőle. Cserébe a mosogatásért és a szexért ellátta Diana csontig feltört lábát, az összes betegsé­ get, amit felszedett az alatt az öt nap alatt, amíg hajléktalan volt. Amikor kint aludt... vagyis nem, ő sose aludt. A metrót ugyan­ is lezárták, olyan plafonról leresztett rácsokkal, m int a régi vá­ rakban. Mindent bezártak, a felnyitható hidakat felhajtották, piros a lámpa a pozsonyi Diankának! Az első éjszaka olyan volt, m intha sose akarna vége szakadni! Milán egyszerűen kint állt a fagyban éjféltől reggelig. És nem történt semmi. A hópelyhek csak hullottak a lámpaoszlop fényénél, bárcsak lenne valami, bárcsak jönne az Esemény... Néha elhúzott mellette egy csoda­ szép, áramvonalas Mercedes, de Dianka m ár nem is Mercedesekre vágyott, csak a saját szobájára a panelben, Pozsonyban, ahol a mama megfőzi a vacsorát, egy teára, meg a házifelada­ tára. Csakhogy az útlevele... Hát, szóval - az útlevele m ár nem volt meg. Miért ment el Milán otthonról? Mert túl sós volt neki a leves. Egy éve érkezett ide, m ert gondjai voltak az iskolában, m ert nem volt finom az ebéd, kozmás szagok jöttek a konyhá­ ból. .. Ilyen okai voltak. Mert szakmunkásképzőbe kellett vol­ na mennie, ugyanis rossz jegyei voltak. Mert csak. Mert az élet 144

biztos valahol máshol zajlik, és a táncról kéne szólnia a m illi­ omosokkal, meg a pezsgőivásról, nem az odakozmált szagok­ ról. Az ötlet hirtelen jött, ellopott ezt-azt, eladta és - úgy, ahogy volt - lelépett. Később, amikor Bécsben kiszállt, úgy döntött, ez maga a Paradicsom, és hogy soha többet nem megy vissza, úgy­ hogy kihajította az útlevelét egy szökőkútba. Hajnali öt körül kezdett el havat enni. A gyepről, m ert az tisz­ tábbnak tűnt, m int az utcai. Végigbicegett az egyik főutcán, né­ zegette a kirakatokat, kóstolgatta az egyetlen ízt, amit a Nyugat tartogat az embernek, ha semmi pénze nincs. Próbált lejutni a mélygarázsokba, de mindig bekapcsoltak a riasztók, és el kel­ lett menekülnie. Arra gondolt, még az autóknak is jobb dolguk van, mint neki. így aztán öt nap és öt éjszaka alatt körbekutyagolta az egész kurva Bécset. Amikor néptelenebb utcákra té­ vedt, levette azt a nyomorult cipőt, télidőben, a hóban. Inkább fagyoskodott. Kiállt a hídra, és nézte, ahogy a Duna viszi a nagy jégtáblákat. A koldusok elszántságával bámulta a járdaszegély t, hogy bármelyik pillanatban csak úgy rátalálhat egy pénzérm é­ re, hiszen egyszerűen statisztikailag lehetetlen, hogy ne talál­ jon. Volt a metróállomáson egy automata, benne az üveg m ö­ gött csokiszeletek meg meleg csirkeszárnyak. Minden. Már csak pénzérméket kellett találni, így egész éjjel azokat keres­ te. Minden, de m inden egyes söröskupak úgy nézett ki, mint egy pénzérme, m inden egyes aszfaltba olvadt kavics! Az utol­ só aprója... Szörnyű volt. Három napja haza akart telefonálni a szüleihez, hogy menjenek érte kocsival, vigyék el, csináljanak neki a követségen valami ideiglenes útlevelet, erre az az auto­ m ata felzabálta. Ököllel rávert (ah, neki inkább „kacsója” van), de semmit sem dobott ki a gép. Az oldalára rá volt írva, hogy ilyen esetekben fel kell hívni egy ingyenes számot, és bejelen­ teni, de természetesen nem történt semmi, csak bekapcsolt egy 145

automata, és gagyogott valamit. Dianka bosszúból teletömködte az osztrák gecik automatáját gallyakkal meg gyufaszálakkal (pedig azok most milyen jól jönnének). Bárkit képes volt meggyűlölni, aki akkor autóba ült, elhajtott az Operához, újságot olvasott az Edussó kis kávéházaiban, cso­ magot cipelt, kergetőzött a hóban, csókolózott a szobrok alatt vagy a Nagy Zenészek arcképével díszített csokikat árulta. Úgy nézett Dianka azokra a hatalmas bonbonokra, m int egy kiéhe­ zett kutya. Egész kirakatok voltak tele csokoládéval, mindegyik egyenként aranypapírba csomagolva valami hatalmas, ősz parókájú zenész szarjankó festett képével. Kocsikeréknyi kibon­ tott csokoládé csillogott az üres utca éjjeli fényében. Dianka túljutott az éhezés holtpontján, már egyre kevésbé volt éhes. Mégis csak nézte azokat a bonbonokat, le sem tudta venni ró­ luk a szemét, m ert ha valaki igazán nyomorba kerül, a világ pompája valahogy olyan hihetetlenné, elragadóvá válik számá­ ra. A szegény ember munkáról álmodozik meg egy kevés pén­ zecskékről, a nyomorgó viszont - csakis milliókról! A távolban harangoztak, fel-felvillantak a piros girlandok, és úgy érez­ te, egy pillanat, és lejön érte ott, a bolt előtt egy csapatnyi rén­ szarvas mögé befogott kocsi, és egyszerűen elviszi magával az egyik mesébe. Már maga sem tudta, melyik mese illik hozzá a leginkább: talán a gyufaárus lánykáé, aki ott fagyoskodik a sö­ tétben? Az utolsó gyufaszálakat is az automatába gyömöszölte, különben - amúgy is a dohányzás miatt volt a legnehezebb! De az éhség nem hagyott alább. Vagy inkább mégis Kai és Gerda meséjébe illik jobban? Biztos valami skandináv mese lehetett az, m ert Milán csak arra emlékezett, hogy egy csomó jég, fe­ hérség, fakó égbolt, meg gazdagság volt benne. Akárcsak Svéd­ országban. Csak még giccsesebb... A környéken mindenhol díszkivilágítás volt, és Dianka csodálkozva vette észre, hogy az 146

égősorok valamiféle fotocellával lehetnek ellátva, m ert ahogy közelebb lép hozzájuk az ember, egyből elkezdenek valami in­ fantilis, amerikai karácsonyi dalt énekelni. És a kihalt, fagyos éjszakában tényleg megszólaltak a csengettyűk, csakhogy rén­ szarvasok helyett egy éjjeli locsolókocsi érkezett, ami Ausztri­ ában úgy nézett ki, m intha a jövőből pottyant volna oda. Dianka is szemétnek érezte magát, arra gondolt, hogy biztos érte jönnek. Végül Dianka abbahagyta a botorkálást, m ert szinte minden lépés a csontjába mart. Legalábbis így érezte. Ezek a csinos, de most m ár annyira gyűlölt félcipők a nemrégi prosperity-időszak szép emlékei voltak (ó, Ralf, Alex!), amikor ahelyett, hogy spórolt volna az olyan időkre, m int a mostani, egy rakás új gön­ cöt vásárolt. (Spáren geld, spáren geld, Dianka! Du mussz geld spáren!) Aztán később, amikor elvesztette a szobáját az egyik brazil nyanyusnál (Sierra Ferrara di Milva), eldugta az összeset egy boxban a pályaudvari megőrzőben, bedobta a pénzecskéjét és.... és most elment oda, de kiderült, hogy ahhoz, hogy kiszed­ hesse őket, be kellene dobnia az automatába vagy ötszáz silinget, m ert a számláló egész idő alatt pörgött tovább! A kijelzőn egy barátságos felirat figyelmeztette Diankát, hogy amennyi­ ben nem veszi át az elkövetkezendő huszonnégy órában, akkor nem kapja meg a holmiját. Különben sem értette teljesen, mit írogattak össze azok az osztrák kurafiak. Nem tudott se járni, sem állni, sem elviselni a melankóliát, amit a karácsonyfák, az ünnepi díszkivilágítás és a karácsonyi énekeket játszó csengettyűk árasztottak mindenünnen. Nem hatotta meg az egész pirosas-zöldes giccs. És akkor megtörtént a csoda! Dianka ilyen mocskosán és éhesen leakasztott egy kuncsaftot a metrón. Uhh. Egy zsíros, izzadt, borostás arabot. Kéjsóváran vigyorgott a kamaszko­ 147

rú Diankára, a hamvasszőke hajacskájára. Milán úgy érezte, ott helyben, a metrón agyoncsókolja a boldogságtól! Gondo­ latban m ár átszámolta a pénzt hússzeletekre, sült krum plira meg szendvicsekre... De mennyit lehet legombolni egy ilyen­ ről? Nem sokat. A Bánhófon van egy tusoló, csak be kell dobni a pénzt, és kinyílik az ajtó. Igaz, csak néhány centire, hogy két ember ne tudjon befurakodni. Lesz fél órája, csak magára. Él­ vezet a mosakodás, de egyedül lenni egy fél órán keresztül... az maga a gyönyör! Végre nem az utcán, végre egyedül lesz! Lefürdik, és friss zoknit húz, amit ő vásárol magának. Ez lesz az ő ka­ rácsonya. Az arabnak nem volt helye. így szokás kérdezni: „Van he­ lyed?” És naná, hogy annak az arabnak nem volt. Dianka m in­ denképp a lehető leggyorsabban akarta elintézni a dolgot, pon­ tot tenni a végére, úgyhogy legszívesebben elráncigálta volna a parkba, a bokrok közé vagy a metró budijába, de az arab (Ah­ med) makacskodott, hogy ismer egy zseniális helyet. El is ve­ zette Milant egy földalatti parkolóba, ahol volt lent egy budi. Tévelyegtek a különféle színű autók között. Csak az EXIT fel­ iratú, zöld tábla világított a félhomályban. Bezárkóztak, és Ah­ med leült a vécére. Undorító volt. Akkora mellei voltak, mint egy nőnek, csak éppen szőrösek, savanykás izzadságtól bűzlött, folyton idióta vihogásban tört ki, és mindenhol a hájas testét nyalatta Diankával. Néha elfingta magát, azon is úgy röhögött, m intha valami szuper vicc lett volna! Dianka meg csak nyal­ ja, miközben m ár csak azokra a cigarettákra meg hússzeletekre gondol, ez segít elfelejteni azt, amit éppen csinál. Hirtelen azon­ ban valaki elkezd dörömbölni a budiajtón, mégpedig nem más, mint az éjjeliőr! Az éjjeliőr, aki a parkolót őrzi! Az egész föld­ alatti garázst, m intha a pokol őre lenne! Az éjjeliőr, sárga vagy talán narancssárga, fényvisszaverő mellényben. Dörömböl az 148

ajtón, ordít, Dianka egy szót sem ért az egészből, hiszen az őr svábul kiabál, ahhoz, hogy megértse, szlovákul kellett volna nyomnia, de nem így teszi. Svábul beszélnek tehát, bár a meg­ nyilatkozás tartalm i mondanivalóját M ilannak könnyű meg­ sejteni, nevezetesen: húzzon innét a picsába, m ert jön a policáj. - Verdammte Schwule! Verdammte Schwule!* Kinyitni! Na, erre az arab egyből elszökött (fizetés nélkül!), Diankát vi­ szont elkapta a másik, a még kövérebb és még undorítóbb éjjeli­ őr. Üdvözlésképp rögtön kapott egyet ököllel a képébe, és elön­ tötte a vér. Lerogyott a földre, a csempére. Az éjjeliőr elkapja a grabancánál fogva, üvölteni kezd a rendőrségről, majd hozzá­ vág egy vödröt, egy felmosófát és egy rongyot. Dianka mene­ külni akar, de az a gané végig teljes erejéből fogja a fülét. Tulaj­ donképpen végig a fülecskéjénél tartja fogva, m int az iskolában. Nagyon vigyáz, hogy el ne szökjön tőle a mi Diankánk - az in­ gyen segítség a felmosáshoz. Az éjjeliőr felváltva kiabálja, hogy „policáj” meg hogy „rongy”. Hogy lehet választani. Vagy itt fogsz ingyen puccen a parkolóban, vagy irány a policáj! Rohadt Svúle! Dianka a rongyot választotta. Kegyetlenül bőgve, éhe­ sen és mocskosán kellett felmosnia azt a többszintes garázst, és persze a budit, amiben elkapták, ami az egész okozója volt. Az­ tán kiment egyenesen az éjszakába, üres kézzel, lerongyolód­ va. Megtörölte a fejét, és észrevett maga előtt egy nagy luxus­ szállót. Hilton vagy Carlton. Esett a hó. Csak egyetlen szobában égett a villany. Volt m ár néhányszor ilyen szállodában kuncsaf­ tokkal, akik a hatalmas ágyra dobva töltötték a laptopjaikat, a fürdőszobában Chanel parfümjeik voltak, és a szobaszolgálat ezüst kiskocsin hozta fel a pezsgőt. Aztán a fény kialudt, és Di­ anka arra gondolt szlovákul, hogy nem igazság, hogy ezek eny* Rohadt buzik! (német)

149

nyi szobát elpazarolnak, amik egész éjjel ott állnak üresen, mi­ közben ő itt fagyoskodik, és nincs hol aludnia. Annyiszor mondtam neki: - Dianka, hagyd már, ez a m unka azoknak való, akiknek kötélből vannak az idegeik. Akik megtanulnak dájcsul, geldet gyűjtenek, és még a földalatti garázsokban is lefekszenek a mercis csávóknak! Ráadásul nem ide, hanem Münchenbe kel­ lett volna neked fáren, vagy Cürihbe! Nem itt blájben, nem! Itt niht gut, itt kájne geseft, Dianka. Nézd csak meg, milyen jól megy ez nekem, hogy hány kuncsaftom van! Mert én képes va­ gyok rá! Én még cédét is csináltam a képeimből! Panyemájes? Kapito, Milanko, drága kis ribancom? Most, hajnali ötkor, a zenélő bonbonosdobozokkal teli kira­ kat előtt biztosan úgy kavarogtak a fejében a szavaim, m int a hópelyhek. Aznap este Dianka megértette, hogy az egész Nyu­ gat olyan, mint egy konnektorba dugott, elektromos minivi­ dámpark. Mindegy, hogy éppen örülsz, vagy mondjuk megdöglesz a metrón, Milán, te szép kis angyal, a kis vidámparkon ugyanúgy villognak a fények. Hóttmindegy. Mindig vidám. Amíg ki nem húzzák a dugót a konnektorból. Úgyhogy Dianka hajszál híján szocialista lett azon az éjszakán. De egy ügyvédnek megesett rajta a szíve. Bezárta otthon egész napra, és elment dolgozni. Ezalatt Diankának kellett vin­ nie a konyhát, az összes házimunkát meg a számítógépet... Unatkozott, porszívózott, turkált a fóliaköpenybe bújtatott, unalmas öltönyökkel teli fogasok közt a szekrényben. Végül m ár sajnálta, hogy elszökött otthonról Bécsbe, ahol csak úgy folynia kéne a pezsgőnek, ahol egy csomó szuperpasi meg gyors autó van. Ehelyett Jürgen van: az öreg, kopasz ügyvéd, aki m in­ denért üti, kiabál, és különben is... ha valaki kamillaillatú, nedvesített vattapárnákkal törli a seggét, az nem lehet norm á­ 150

lis! Dianka bizalmatlanul nézegeti ezeket a számára ismeretlen találmányokat. Mire lehet jó például az a kis elektromos kefe? Úgy néz ki, m int egy üvegmosó, de a fogóján valami kapcso­ lók vannak, meg gombok, ja ne rozumim teho.* Mennyit kaca­ gott azon a kefén, amikor bekapcsolta! Hiszen ez valami gigan­ tikus vibrátor! Vagy amikor megmosta a haját az egyik samponnal a fürdő­ szobából, és Jürgen botrányt csapott, hogy ez egy speciális, ősz hajra való sampon, az övére, és hogy nagyon drága, és tartsa magát távol tőle. Szóval Dianka végül fellázadt, és szándéko­ san kezdett ellene cselekedni, használta a sampont, átrendez­ te a fehérneműket a szekrényben és (a tiltás ellenére) felhívta Edwint, az egyik ismerősét a régi szép időkből... az ő am eri­ kaiját. .. hogy beugrik hozzá az este. Hogy várjon rá. Edwin el­ magyarázta neki még egyszer, hogyan kell odamenni azzal az Űbánnal, amiből persze nem sokat értett. Dianka nagyon vár­ ta az estét. Akkoriban m ár m indennap megvolt a maga egy­ órás sétája, és házon kívül is lehetett egyedül. Ha viszont nem ért vissza a kijelölt időben, szörnyű veszekedés lett a vége. Ed­ win ízig-vérig playboy volt. Magas, hosszú, szőkére festett hajjal, veszkó, farmer, rágó, poppersz, ami akkor m ár be volt tiltva, ezért úgy árulták a szexshopokban mint „CD-tisztító folyadék”-ot. A Hammergasse közelében várt rá, és elvitte magá­ hoz, majd később, egy óra múlva elbúcsúzott tőle. A poppersztől még nem teljesen tiszta Dianka gyorsan leszaladt a lépcsőn, és beverte a fejét a tökéletesen átlátszó üvegbe. Amikor fölesz­ mélt, a kapualjban találta magát. A lépcsőhöz vezető ajtók au­ tom atikusan becsapódtak mögötte, az utcai kapuról viszont kiderült, hogy kulcsra van zárva. Ki akarta nyitni az üvegaj* ...én ezt nem értem, (szlovák)

151

tót, de kiderült, hogy az meg a kaputelefonhoz van kötve. Csak hogy hívják valójában Edwint, és melyik emeleten lakik? Nem figyelt, amikor a férfi idehozta, honnan tudhatta volna, hogy szüksége lesz rá. Néhány négyzetméternyi területre volt tehát bezárva, miközben múlt az idő, Jürgen pedig m ár biztosan át­ kozza otthon. Reggelig biztosan nem jön m ár senki, m ert ezek az osztrák nyárspolgárok rég lefeküdtek aludni. Felcsöngetett valakihez az elsőn, egy nő vette fel. Csakhogy Dianka német­ tudása igencsak közepes volt... Úgy kezdte tehát magyarázni a helyzetét, m intha velem beszélne, kevert cseh, német, orosz, és papiamento* nyelven, de a hang elkezdett kiabálni valamit a rendőrségről, és Dianka inkább letette. Kényelmesen lefeküdt a kőpadlóra és azon töprengett, vajon Bécsben mindenki ilyen kurva bérházban lakik-e... Amikor hazaért, Jürgen nem akarta beengedni. Először az összes homiját kidobálta az ajtó elé, de Dianka addig hisztériázott, míg végül beengedte aludni, m ert félt a szomszédoktól, Dianka ugyanis egyre rettenetesebben visított. De az ágyába már nem engedte vissza, a padlón kellett aludnia. Éjjel Dianka kilopózott a fürdőszobába, kivette a borotvából a pengét, és... hát ezért vannak vágásnyomok a csuklóján.

* A karibi térségben használt spanyol, portugál, holland és angol keve­ réknyelv. (Aford.)

152

A poznani csapat

Hímnemben beszélnek magukról. Melegfesztiválokra jár­ nak. Egymást fényképezgetik a mobiltelefonjaikkal, és USB-n kérészül másolják át a gépeikre. Esemeseket, meg ememeseket küldözgetnek. Wrockóból, meg Wawából. Szász. Oks! Az „emancipációs fázisban” vannak (mi nem, és ez a határ a kiszuperált radarállomás és a vörös zászló magasságában ket­ tészeli a strandot). A Scorpio bárba járnak. Küzdenek a házas­ sághoz és a gyerekvállaláshoz fűződő jogaikért. Általában véve is küzdenek, törekednek. Úgy beszélnek, m int a közéleti vita­ műsorokban. Odajöttek hozzánk a strandlabdájukkal (az egyi­ kükön férfias oldalszakáll, a többieken más és más borostam in­ ták) és az éneklő poznani akcentusukkal megkérdezték: - Nincs kedvetek játszani egyet? - Blazej vagyok - mutatkozott be egyikük, kézfogással, férfi­ asán, micsoda nagydarab, kopasz pasi! A két Nyugdíjasom rögtön túlságosan is férfinak érezte ma­ gát, túl meztelenül, úgyhogy gyorsan gyártottak m aguknak kis szoknyákat a törülközőkből, és visszahúzódtak, elszöktek her­ gelni, engem meg otthagytak, legyél velük te a férfias, mi me­ gyünk virágot, virágocskát szedni a dűnékre. Virágocskát, hogy feldíszítsük a cicifixünket! Piha. Árulók. Itthagytak! A homlokomra tolom a napszem­ üveget, és fekve pillantok fel a két súlyos combra, am ik úgy tornyosulnak fölöttem, m int két oszlop. Enyhén szétnyitom a szám, és m ár akcióba is kezdenék, amikor a két hatalmas comb idegesen megrándul, hogy nem, hogy az adoptálás, az em an­ 153

cipáció, a házassághoz való jog, a Zöldek pártja, és különben is barátság, állandó partner, biztonságos (baráti) szex, kotonnal. Kulturáltak vagyunk, mi tisztán akarjuk csinálni és er­ kölcsösen, a társadalom jóváhagyásával, fehér kesztyűben (nehogy bemocskoljátok magatokat). És rögtön igyekezett ben­ nem tudatosítani, hogy éppen az ilyenek m iatt olyan gyaláza­ tos a melegek társadalm i imidzse m int én, és hogy mi (vagy­ is én, a Nyugdíjasok, meg a többiek a dűnéken) úgy csináljuk itt, m int a kutyák a bokorban, miközben ők fociznak, sportol­ nak, edzik a testüket, m ert ki szeretnének szabadítani m inket a posztplaccos-preemancipatórikus hanyatlásból... vagyis sze­ retnék, ha valami hasznossal foglalnánk el magunkat. Elhí­ zottak vagytok, és teszitek magatokat: ez m ár nem trendi. Meg hogy én egyből kitátom a számat, amint valami meztelenséget látok, pedig szeretetre, megértésre és kölcsönös tiszteletre vol­ na szükség. Néha más dolgok is számítanak. Mik? A barátság, a gyengédség. Megdörzsöltem a szemem, gondoltam magamban, Luuukrecja, segítség! Hé, már látom a szemem sarkából, hogy az áru­ lók ott vonaglanak kéjesen a távolban, engem meg itthagytak szabad prédának. Szóval hallgatom tovább, mit mond ez a ki­ gyúrt, szörtelenített plasztikbubus, el is megy a kedvem a szexe­ léstől, mert ez az egész barátság- meg gyengédség-téma annyira taszító, az egész társalgás olyan lett tőle, m int egy pszichológi­ ai mélyinterjú. Túl közeli, túl érzékeny, m intha a családon be­ lül lenne, márpedig a családot valahogy nem illik... És külön­ ben is: nekem nem a barátság meg a gyengédség kell. Mert arról az anyám jut eszembe. Én egy ismeretlent akarok, aki széthajt, m int egy rossz varrógépet, végigdöngöl, átmegy rajtam, m int az úthenger, és úgy hagy ott, hogy fel sem bírok állni, hogy be­ 154

csukjam utána az ajtót, hogy ott feküdjek a foltos ágyon, meg­ alázva. .. És valami kalapácsos ember legyen, csapkodjon a ka­ lapácsával a gyárban, erre mit mondanál, talán nem tetszene? Beleremegnék, remegnék, beleremegnék, bele! Akitől egy rongy m arad belőlem, összekoszolt hajjal, ő meg leköp, odahajít egy papírtörülközőt és elsétál, még az ajtót se csukja be. Nyitva hagyja. Én pedig belefúrom az arcom a nedves kispárnába és el­ alszom, édesen alszom, barátság meg gyengédség nélkül is! Azt mondja: mi, melegek. Nekünk, melegeknek ezért meg azért össze kell tartanunk. Fent egy m adár száll el fölöttünk, egy sirály, a nap pedig elbújik a felhők mögé. Ne mindig csak a szex. Fontos a sport is, meg a környezetvédelem, az európai ci­ vilizáció új felfogása, és hogy nem akarok-e feliratkozni a levlistájukra, meg a honlapjukra. Ugyan már, én, vén csont lé­ temre az internetre?! Amikor egészen a múlt embere vagyok, én a vagonos üdülésekben, meg SZOT-üdülőkben élek, egy­ szóval a múltban. Ráadásul egyikük sem dohányzik, csak azt a NIVEA feliratú labdát dobálják, és kettesével, összebújva fek­ szenek a lepedőiken. Felkapom a fecskémet, átsétálok hozzá­ juk. Hoppá! Látom az egyik összebújó, hűséges párt, egyikük megvolt nekem itt a dűnéken... Ja, és most úgy tesznek, m int­ ha nem ismernének fel. Na, ennyire hűségesek ezek! Óhó, és az a fiatal szőke, aki egy idősebb pasi vállán fekszik egy Marlbo­ ro törülközőn, a naplementében, pont az elején, rögtön érkezés után volt meg. Az a sánta tehén is futott velem párszor, nyilván ő is nagyon hűséges. Jön az újabb gond. Ők (a többiek), akik nem voltak ott, am i­ kor beszélgettünk, látják, hogy új kislány vagyok, kidolgozott testtel, csinos szemüveggel, ezért közülük valónak gondolnak, 155

úgy beszélnek, m int egy olyan emancipált magukfajtával. És, mi a helyzet nálatok Wroclawban, milyen az ottani szcéna, mi megy a H20 klubban? És hogy most mennek Berlinbe a Lőve Parade-ra, nem megyek-e én is, befestetem, belövöm-e hajamat a nagy alkalomra? Még hímnemben is kellett beszélnem, ezért csendesen és alig érthetően kérdezem: - És hol jöttetek össze anya... a partnereitekkel? - Hirdetés alapján, melegek pont péel. Szia, élettársam kere­ sem káros szenvedélyek nélkül, mosolygós huszonéves vagyok, van egy kutyám, a neve Filip. Vagy úgy, hogy egy diák megis­ mer egy klassz fickót, akivel el lehet menni sörözni meg buliz­ ni. Ez a szkájpnevem, erre küldjél somit, Wrocekból Wawkába, kávécska, köszike. Mindehhez olyan játékokat játszanak, hogy az egyik lefekszik a homokba a víz pereméhez, a másik beássa, múmiát csinál be­ lőle, és hozzágyúr egy hatalmas faszt a nedves homokból, lyuk helyett egy kaviccsal. A spermacseppeket kis göröngyök szim­ bolizálják a tenger irányába. Aztán csíz, egy kép a digitális ka­ merával, mosoly az objektívbe, integetés. Megvan a képeslap: szívélyes jókívánságokkal a napfényes Lubiewóból, a cím: Poz­ nan, Kulczyk utca, Régi Sörfőzde.*

* Poznanban nem található ilyen nevű utca, a cím utalás a poznani ille­ tőségű Jan Kulczykra, az egyik leggazdagabb lengyelre, aki a rendszerváltás körüli időkben tett szert hatalm as vagyonra. A Régi Sörfőzde divatos bevá­ sárlóközpont Poznan belvárosában. (Aford.)

156

Lelkipasztor69,40 éves

Dicsértessék! Pap testvéri lelket keres (aktívat, szőrös mellkassal)! Hiszem, hogy m inden Másik Emberben Isten lakozik. Kötetlen találko­ zásokat ajánlok Nálad, orális és anális szex céljából (csak kotonnal). Házasok, gyerekesek előnyben. Csak mobilon. M ind­ örökké ámen!

157

írjál rólunk könyvet!

Ismerem én ezeket a hirdetéseket, hajjaj, de mennyire, egy csomó emberrel találkoztam közülük annak idején. A poznaniak idekiáltanak, hogy visszadobom-e a labdát, merthogy m in­ denféle botokra kifeszítettek egy hálót a tengertől egészen a dűnékig, és azon játszanak. Az egyiknek szőkített rasztája van, a másikon tetoválás, ott ugrálnak mind, nagyon férfiasam Ami­ kor már nem bírom tovább, odaszólok nekik: - Ugyan már, hogy jönnék én a labdázáshoz? Inkább elfek­ szem egy kicsit a plédeteken, ha nem zavar, és történetekkel szórakoztatlak titeket, abban jó vagyok. Hogy író? Á, nem va­ gyok én író, Kékharisnya Michaskának szoktak hívni, régeb­ ben meg Hófehérke voltam. - Akkor biztos te vagy az, aki azokat a melegpárti cikkeket írja a népszerű magazinokba! Te is részt veszel az emberjogi küzdelemben, és melegbarát módon nyilatkozol a médiában. - Hm, ja, igen, egyszer az A ktivistb a tényleg írtam valamit. - Egyik éjjel felhívott Jarek L. és megkért, m ert Wioletta W. el­ cseszte a vezércikket... - Az Új Férfi-bal - Nem, oda nem írok, se a M ásképpbe. De épp rólatok írok könyvet. - Elkötelezett irodalom? - Nem. - Sebaj, írd meg mindenképp, - mondja a kopasz szemüve­ ges, Blazej. - Mindenképpen írjál rólunk könyvet, rólunk, m e­ legekről... Két középosztálybeli, felsőfokú végzettségű m e­ legről kell szólnia, akik menedzsmentből doktoráltak meg 158

pénzügyből, szemüvegesek, pulóvert hordanak... Reggel egy ágyban kelnek, egy tévét néznek, reggelire egy tányérból eszik a paradicsomos szendvicset... Szóval tartós kapcsolatban él­ nek, és gyereket akarnak örökbe fogadni, de problémákba üt­ köznek. A társadalom nem akarja elfogadni őket, érted, pedig kulturáltak, békések, ezt látja az olvasó is. Hogy még nagyobb legyen a kontraszt, a szomszédságban legyen mindenkinek tel­ jesen kudarc a kapcsolata, igyanak, meg verjék a gyerekeiket, de nekik az Állam engedje meg az örökbefogadást, azoknak vi­ szont, ahol úgy élne az a gyerek, m int Marci Hevesen: megtiltja. Hogy az olvasó is lássa, mennyire igazságtalan ez az egész... És a végén fogadjanak örökbe, vagyis, dehogy, vegyenek egy macs­ kát, és azt nevezzék el úgy, ahogy a gyereket akarták.... - Aha, remek könyvötlet, zseniális ajándék Yalentin-napra, a meleg párok ezt fogják venni a plázában, rohanok is írni, m en­ nem kell, talán keresek vele valamit! Blazej ezek után még meghív valami gender- vagy queerkonferenciára Poznanba, az egyetemre, Germán Ritz* is ott lesz; csábító, Borkowska professzor feminista referátumot olvas fel a testről... Butler alapján és általában...

* (1951-) Svájci irodalom tudós, a szlavisztika, és a lengyel irodalom szak­ értője. (Aford.)

159

Randi

Ha m ár szóba került az internet, nekem is volt egy ügyem: Válaszolt a hirdetésemre egy fiú. Szerencsére egyáltalán nem volt se „kedves”, se „szimpatikus”, nem szeretett se „nevetni” se „jókat beszélgetni” - tehát m ár az elején rögtön öt pluszpon­ tot adtam neki. Nem szeretett kajakozni, nem sportolt, és nem volt absztinens se, ami m ár igazán nagyon ritkán fordul elő. Persze a hirdetéseim is úgy voltak megszerkesztve, hogy csak ilyen emberek válaszoltak rájuk. Szóval ez valami komoly tu­ dós volt. Mit szépítsük: kábé öt e-mail után beleszerettem. Tu­ dom, tudom, mit mondasz majd erre, Vikomtessz, és igazad is lesz... De m intha nekem teremtették volna, csak a kinézetéről nem m ondott semmit, én meg nem kérdeztem. Végül is azt ír­ ta, „neki nem számít a külső”. Mire rögtön válaszoltam, hogy nekem sem, hiszen m indenben egyetértettem vele. Kinyom­ tattam az e-mailjeit, csókolgattam őket, be is kereteztem. Tíz levél naponta, drága mobilos beszélgetések, ugyanis nem egy hálózatban vagyunk (ő Ideás, én Erás vagyok). Mégis gyakran órákat dum áltam vele telefonon, a hangja pedig fiatalos volt és szép. És... valami napkutató fizikus volt, világhírű. Asztrofizikus. Én addig csak egyetlen fizikust ismertem, az egy olyan vézna fiú volt, hosszú hajjal, még a hangja is illett az én kin­ csemhez, így aztán, mivel nem lehet sokáig csak betűkbe sze­ relmes az ember, a végén ilyen kinézetet ragasztott rá a képzele­ tem. Az absztrakció itt nem működik, csak így lehet a dologból valami. Néhány hónapnyi mailezés után nem bírtam tovább, találkozzunk az Állatkertnél, ma, most, rögtön, javasoltam ne­ ki. Nem, még beszélgetnünk kell egy kicsit, írja vissza. Mire

én: nem számít, hogy nézel ki, akár tolószékes is lehetsz, akár AIDS-es is lehetsz, én csak téged akarlak... És milyen okos fiú volt, mennyi nyelven levelezett összevissza a naprendszer dol­ gairól! Ezért nem voltak soha lengyel betűk a leveleiben, m ert ahogy mondta, - hozzászoktam, hogy tíz nyelven írok, köztük nagyon ritka nyelveken is. Végül nagy nehezen rábólintott a ta­ lálkozóra. Aznap ki se mozdultam a fürdőszobából. Aztán oda­ érek, megállók az Állatkert előtt, nincs ott, m ár negyedórával elmúlt öt. Csak egy tolószékes vénember, biztos koldus, m on­ dom magamban, m ert a fél arca le volt rohadva, látszik, hogy születésétől ilyen, valami betegsége van, elefántiázis, úgy hív­ ják. Állok, várok, nézem az órámat, és lassan kezd leesni, hogy az a koldus is vár valakire... Elefeántiázisa volt, kopaszodott, le volt robbanva... Rám mosolygott, és odakerekezett azzal a ko­ csival. Halálra váltam. Feltámadt a szél. Hirtelen fújni kezdett, és belevágta a hajam a szemembe. Na, igen, aznap délután a természet valóban mindent megtett a balladai hangulatért. Ott pörgött az agyam, most mit csináljak, hogyan tartsam vissza a bőgést? De hát nem szökhetek el! Annyira fojtogatott a sírás, hiszen épp a szemeim előtt halt meg az ember, akit elképzel­ tem magamnak. Meghalt az a sovány, hosszúhajú, kedves kan­ dúrka, aki olyan vidám an beszélt hozzám régóta a leveleiben. Olyan fiatalos kifejezéseket használt, m int hogy „erre m inden­ ki ráizgul”, vagy „bekattant nekem a számod”. .. Meghalt ez a kandúrka, a gödröcskéi összeestek, m int a hab, a kulccsontja elporladt, az összes szeplője szétszóródott, akár a hom ok... Soha nem is volt, pedig gondolatban hónapok óta őt csókolgat­ tam! Egy hullát csókolgattam! Azt csókolgattam, aki ott ült velem szemben a tolókocsiban. Fújt a szél, ő meg felemelte rám azokat a naiv, kék szemeit, hi­ szen baromi naivnak kellett lennie, ha elhitte nekem, hogy a 161

külső tényleg nem számít egyáltalán. Mondjuk egy pillanatra én is elhittem a dolgot. Ha nem számít, akkor szeresd ezt, itt gondoltam magamban, és visszafogtam a hangom: - Netán vársz valakire? - De annyira összeszorult a torkom, hogy magam sem értettem a szavaimat... Erre ő rám mosoly­ gott és megkérdezte: - Michal? - Elszorult torokkal kinyögtem valamit, mhm. Hogy nagyon örülök. De nem bírtam úgy leplezni, hogy ne ve­ gye észre, mennyire el vagyok keseredve. Akkor nem sétá­ lunk egyet a Szczytniki Parkban? Ne menjünk? És kezdte haj­ tani a kocsiját a gyalogátkelő felé. Némán haladunk egymás mellett, pedig néhány órával korábban m ég... Amikor hazaér, egy e-mail fogja várni, amit (mint az a beszélgetésből kiderül) még nem tudott megnyitni. Az a levél a mi néma, mondhatni gyászmenetünk (a kandúrka utolsó útja) fényében tökéletesen idiótának tűnik majd. Olyanokat írok benne, hogy ajkaink so­ ha el sem válnak majd egymástól, hogy rögtön és azonnal fel kell m ennünk hozzám és az eszméletvesztésig ölelkezni, nyal­ ni egymást, csókolózni, egyszerűen egyfolytában szeretkezni, im már közös életünk végéig. De erről most szó sem lehet. Ami­ kor úgy néz most rám ... Már látom, hogy tetszem neki, hogy felébred benne a remény, és bár látja, hogy valami nincs rend­ jén, talán sikerül valahogy a szélre, a rossz időjárásra fognia, így hirtelen odaszól hozzám: - Szépek a szemeid. - Szépek a szemeid, bazmeg, m ár sí­ rok is, m ár nem bírom tovább, és kimondom: Ne mondj nekem ilyeneket! Nem látod, mi van velem? Nem látod, hogy ezekből a szép szemekből éppen folyik a talán még szebb könny? Ne be­ szélj így, m ert én épp egy gyászmeneten vagyok, ez itt egy teme­ tés! Gyászléptekkel haladunk a fizikai térben, fizikus vagy, ak­ kor így megérted.

Magamban azt mondom: dumálj vele. Hadd meséljen neked a Nap természetéről, legalább nem lesz csönd, hiszen intellektu­ ális síkon továbbra is megértitek egymást. De a hangjában van valami, ugyanaz a ragyogó bölcsesség, m int a (kandúrkámtól jött) leveleiben, ami most mégis üresen cseng. Mégis erőltetem a beszélgetést az egyetemi pályázatokról meg a kutatói ösztön­ díjakról... Mintha a nagybátyámmal beszélnék, valamelyik­ kel a számtalan egyetemi tanár nagybátyám közül. Az egész­ be végül némi operettelem is beleszövődik, pedig ezt annyira el akartam kerülni: ő ugyanis megáll a parkban, lefékez a tolóko­ csival az egyik m anierista szobor, a Faun szökőkútja, vagy va­ lami hasonló rokokó faszság alatt, és azt mondja: - Szeretlek. - Nekem a konvenció szerint kellene játszanom, bár nem tudom mi ez, a H ím por * vagy a Csárdáskirálynő, de azt felelem: - M aradjunk barátok... - M aradjunk barátok, Vikomtessz, ez a vonat m ár elment, a szerelem villámcsapása m ár nem lobbantja lángra a szívünket, de jó barátok m aradhatunk, ahogy a poznaniak akarták, barátság meg gyengédség, más értékek uralkodjanak közöttünk, egy szó m int száz: tűnj az ágyamból, és ne dumálj nekem a szép szemeimről! A szeretet: helyes útja e létnek; ám a test, az anyagból megteremtetett!** Amikor hazaértem, ránéztem a falra, amin a „szemüveges fiú” kinyomtatott levelei lógtak, és elkezdtem újraolvasni őket. A fiú egy pillanatra feléledt, rúgott egyet a halála előtt, meg­

* Daphna K astner filmje 1998-ból, amelyben egy fiatal újságírónő M ad­ ridba megy, hogy tanulm ányt írjon a macsók term észetéről. Hasonló cím ­ mel zenés színpadi művet is m utattak be a szerző szülővárosában. (Aford.) ** „A szeretet: helyes útja e létnek; Á m a test, az anyagból m egterem tetett!” Idézet Mikolaj S^p Szarzynski (1550-1581) későreneszánsz költő V. Szonett­ jéből. Tandori Dezső fordítása. (Aford.)

163

mozdult, moccant egyet, aztán mindörökre megdöglött. Én meg a kanapéra rogytam, az arcomat a párnába fúrtam, és ak­ kora bőgést rendeztem, m int egy egész istálló. Belebetegedtem, lázas lettem, m int a regényekben; a test és a természet, minden összeesküdött azért, hogy erősítse az élményt. Szegény anyám, mondta is: - Látom, nem annyira sikerült a randevú...

164

A bőrruhás poznani

Na, gondoltam, a faszom kivan az egésszel, lelépek innen. Visszamegyek a takarómra, a hatvanas-hetvenes évekbe, a ter­ moszhoz, az ételhordós paradicsomleveskéhez, amit a szövet­ kezeti üdülő menzájáról hozott a 2.sz. Nyugdíjas. Hozzájuk. Mi vagyunk a placcosok, a rosszlányok, akik teszik magukat, mi vagyunk a Harm adik Köztársaság margója, a pörsenés a seg­ gén. A szoknyám emelem, és m ár húzom is a belem. Megyek írni. Erre idejön az a kitetovált pasas (ráadásul pont ő). Pirszinges, kopasz, borotvált, faszpirszinggel, függőkkel, meg egy szögekkel kivert bőrszíjjal a bicepszén. Na, ő jól megalázhatna! Csakhogy a következő szöveggel nyit: - Tudom ám, hogy te lengyel író vagy... Aki sokszor jár Nyu­ gaton. Hi, hi, hi, ismerjük ezt, michal witkowski kukac frí pont art pont péel, igaz? Minket nem csapsz be. Szeretsz fekete bőrcuccban fényképezkedni, meg Berlinbe járn i... Na, éppen erről akarok beszélni (Berlin valahogy összekapcsolódott nála a kurválkodással). Mi egy jól összeszokott társaság vagyunk, akik szeretik a biztonságos szexet egy bizonyos, jól meghatározható stílusban. Ha érdekelne a dolog... Férfiak vagyunk mind, jó ha­ verok, nem tegnap óta ismerjük egymást, kölcsönös a tisztelet (!). Ha elfogadnád a meghívást hozzám Poznanba, a Lech-telepre, jó, ha tudod, hogy van ám minden, teljes felszerelés, anális tágító, fekete latex-kesztyű, síkosító, poppersz, van bőr- és gu­ mimaszkunk, sőt, még gázmaszk is. Ostor, bilincsek, gyűrűk, tőrök a szurkáláshoz... - susogja biztatóan a bőrruhás, - perzselők.... Nem vagyunk perverzek, nálunk csak ügyvédek, m ű­ vészek vannak, szóval te is egész nyugodtan... 165

És így tovább, negyvenöt percen keresztül egyfolytában. Se rágyújtani, se egy sört meginni nem tudtam , és m ár kezd is le­ menni a nap. Végül rábólinottam: persze, egyszer majd szí­ vesen beugróm, de egyelőre most irány a takaró, mert van ott két... szóval két ismerős vigyáz a cuccaimra, de később talán még beugróm hozzátok...

166

Michal, ha nem tévedek

- Én meg egy intoleráns, vén, löttyedt, kelletős, rossz nyanyus vagyok, és úgy becsukom a fülem az összes ilyen diskur­ zus előtt, m int a húsbolt hatkor a komcsik alatt, a nyolcvanas években! Alexisnek hívnak! - mormogok magam elé a bokrok­ ba. Mindig is voltak gondjaim az asszertivitással, soha nem vol­ tam képes senkinek semmit egyenesen a szemébe mondani, mindig csak hülyén mosolyogtam és bólogattam. Amiből az­ tán mindig olyan gondok lettek, m int a következő történet. A nővérem megmondta előre: - Erre a hirdetésre ne válaszolj! Jön majd egy joviális öreg pasas, oldalra csapott svájcisapkában, kiskabátban, rózsával a kézben, ez lesz a titkos jel, és azt mondja majd: „Michal, ha nem tévedek...” És elvisz téged, M ichalkám , a trabantjához, és Ambrozy né­ ven mutatkozik be. - Én meg nem merek majd nemet monda­ ni neki, ha már annyira erőlteti, hogy találkozzunk... Aztán minden, töviről hegyire így is történik, jön egy nagypapaszerű, öreg pasas, udvarias, virágot hoz, joviális viccei vannak, Amb­ rozy, kérdezi, hogy szeretem-e az „Idősebb Férfiak Kabaréját?” Mire én udvariasan helyeselek, miközben újfent határozottság­ ra vágyom. Ami akkor jön csak elő, amikor írok, amikor már senki sincs a szemem előtt, mikor éjjelente a szövegeimet gyár­ tom a világnak, hogy az emberek arcába vágjam m indazt, am i­ ről szemtől-szembe nem beszélek senkinek.

167

Megint a nyugdíjasok

- Nem szeretem, nem m intha ne lennék toleráns, csak egy­ szerűen nem bírom, ha heterók jönnek ide a csajaikkal, és öszszehugyozzák a dűnéket, miközben nem is tudják, milyen helyen vannak. Mondom: nem elég nektek a heteró nudis­ ta strand? Kevés nektek a sima strand? Nem elég nektek ez az egész heteró világ?! Az egyik Nyugdíjas az orrára biggyesztett egy nagy, csont­ keretes okulárét és keresztrejtvényt fejt, amit persze majd be is küld a fődíj reményében. Ők ugyanis rendesen részt vesznek minden versenyen. Beküldenek mindent, összegyűjtik a kód­ számokat, felhívják a képernyőn látható számot. Az egyikük, aki kicsivel fiatalabb, egyszer egy egész hónapos szoláriumbér­ letet nyert, amit ki is használt alaposan. Kis híján odasült a bő­ re. Az volt a szerencséje, hogy ez még a kilencvenes évek ele­ jén történt, amikor még gyengék voltak a csövek. A másik meg ugyanígy nyert valami ásványvízzel (kód a kupak belsejében), el is ment a wellness-szalonba, de ott azt m ondták neki: - De ez a verseny csak nőknek szólt... Ő mégis mindent kisajtolt magának az utazásból, elment a többi nővel tornászni, kapott iszappakolást, volt kozmetikus­ nál; szerencsére volt még ott két másik pasas, akikre hivatkoz­ hatott, hogy tessék, más férfiak is vannak. A két másik férfi és a Nyugdíjasom (Wieslaw úr) ugyanan­ nál az asztalnál ültek a „fogyasztó üdülés” alatt, m int a többi nő. Csakhogy ők mindent megkaptak, mi szem-szájnak inge­ re, miközben a nőknek csak néhány salátalevelet, fél paradi­ csomot, egy fél száraz zsömlét, meg egy kevéske nullszázalé168

kos kefirt hoztak. Két nő komolyan idegbajos lett az éhségtől, m ert reggel óta nem ettek semmit, az instruktorok meg végig­ hajtották őket a hegyeken. Végül nem bírták ki, látták, hogy a férfiak oldalán mennyire meg van pakolva az asztal, odaugrot­ tak, és mindent felzabáltak! Süteményt, fagylaltot, mindent! Megjön a két fickó, nézik - semmi sem maradt. így meséli a mi Wieslawánk álltában, miközben egy szerelmesregénnyel legyezgeti magát: - Semmi, drága Michat úr. A két férfi mindenhová együtt ment, ápoltak voltak, melírozott m indkettő... Visszamorogtam valamit, hogy a melírozás olyan mucsai dolog, de m indjárt elnyom az álom, olyan kedvesen simogat a nap, ragyognak a hullámok, elvakítanak. Fekszem arccal félig a takaróba burkolózva, érzem a szöveten keresztül a gazt, az ap­ ró gallyakat. Elnehezültem, tele a hasam ... Aludni szeretnék a napon, a zümmögés és a távoli morajlás hangjában, aztán pe­ dig újra fürdők egyet, és alszom tovább. Az l.sz. Nyugdíjas köz­ ben megmutatja, milyen szuper, narancssárga szélvédő ernyőt szerzett „Kolastyn” felirattal, ingyen adták a napolajhoz a Rossmannban. Kinyitom a fél szemem, aha, igen, klassz... Mennyi most az idő? Még csak három óra. - Állítólag vasárnapig jó idő lesz, holnap is gyönyörű nap jön. Távoli zúgás, motorcsónak vagy kishajó az, megnézem, igen, kishajó. Ami még viccesebb, hogy a poznaniak szűk ruhát öl­ töttek, és szörfözni próbálnak, csak az a baj, hogy a tenger fel­ színe olyan sima, m int egy tóé... Lehunyom a szemem. Rá aka­ rok gyújtani, de nem szeretnék benyúlni a táskámba, m ert ott van benne az órám is, jó lenne vigyázni, nehogy belemenjen a hom ok...

169

- Vihart, lehűlést ígértek hétfőre, m ondták az időjárás-jelen­ tésben, hogy egész Lengyelországban lehűlés várható, de csak vasárnapig... - És aztán, kedveském kérem, az a Róbert mindent megho­ zott neki a nagykerből, én meg elmentem a telekre Luduskához, megyek haza, a lakás m eg... - Az a Kunicka slágere volt, nem Jarockáé, és a Beata a z albatrosszalt meg Laskowski énekelte, jól emlékszem...

- Állítólag csináltatott mellszűrést, de mit ér az... - Olyan nyomott vagyok ma, nem tudom a légnyomástól van-e, de m ár vagy két kávét ledöntöttem... - A nyanyusok megőrültek érte, az egyik még az aranyfoga­ it is kihúzatta... - Voltam nála otthon, micsoda lakása van a vén ribancnak, olyan képek lógnak a falon, hogy két vonal keresztbe, mégis lát­ szik, hogy baromi drága... hogy is mondta? „Kortárs művé­ szet”, de inkább olyan képzeletbeli... - Hát tudom én azt? Olyan sokáig azért ne, nehogy odakap­ janak.... - Olyan szép fürdődressze van, kedveském.... - Dollárboltban vettem. - Erre mondom neki: Figyelj, te tanulatlan ribanc! 170

- Vajon mennyi benzint fogyaszt egy ilyen ufó, hajjaj, biztos megvannak a kapcsolataik, vannak barátaik Izraelben.... A lehunyt szemeim alól annyit még láttam, hogy egy repülő húzott át fölöttünk, kettészelve a vattával tömött égboltot.

171

Intim fazonír.

- Függőleges: támadás másként, öt betű, első betűje A, attak, stimmel... Lassan felébredek, de ahogy át akarok fordulni a másik olda­ lamra, belém hasít a fájdalom. Fáj, leégtem, az egész oldalam, itt és itt, egészen a vállamig. Perzsel. A Nyugdíjasok rögtön fél­ reteszik a keresztrejtvényt, és ajánlkoznak, hogy bekennek, de még a legkönnyebb érintés is irtózatosan fáj, fáj. Egyszerre viszket és éget. Felállók, és egyedül megyek át az árnyékba, a dűnékhez, az erdőbe, talán Boulogne, így nevezik, forog a fe­ jem, fekete pontok cikáznak a szemem előtt. A pólómat, amin a saját arcképem díszeleg,* a hátam ra dobom és m ár megyek is. Még a bokrok is együtt mozognak a poznarii csapattal, akárhova nézek (néhányukat megismerem), mindenki borotvált, az­ tán az egyik, Zbyszek (róla nem tudni, nyanyus-e vagy nem) azt mondta, menj már, borotválkozzál meg, ne légy már m a­ jom. Szóval visszatérek a kis garzonomba, a Süket Nénihez, aki­ től bériem, a lehető legközelebb Lubiewóhoz, magamra zárom az ajtót, m ert a Süket Néni nagyon kíváncsi ám: am int kim e­ gyek, mindenemet föltúrja, bedugja a mancsát a krémembe, el­ olvassa az újságomat, úgyhogy mindent tud rólam. Mivel viszszautasítottam, hogy aludttejes pakolást csináljon a hátamra, otthagyott. Csináltam magamnak egy kis hangulatot, benyom­

* A rocksztáros rajongói pólók m intájára 2002 körül jelentek meg a len ­ gyel piacon a kortárs írók arcképével díszített pólók; nyom tattak a szerző arcképével is.

172

tam valami zenét, leoltottam a villanyt, lehúztam a bugyimat, most fogok egy ollót, fésűt, és azzal kezdem nyírni magamnak, m ert azt találtam ki, hogy először jobb az egészet rövidre vágni, aztán jöhet a hab és a borotválás. Csakhogy az összes feketés, göndör szőr a párnára hullott, ahogy a kikopott szőnyegen ül­ dögéltem, a futószőnyegnek meg a képeslapokkal teleragasztott lambériának dőlve. Belefújok, száll mindenfelé, ha meg túl rö­ vidre vágom ott, ahol összeérnek a combjaim, akkor meg szúr. Minden szúr odalent, minden olyan más lett, m intha nem is én lennék. A genitáliák. Már nem fasz, hanem hímvessző lett be­ lőle, m ár nem tojások, hanem heregolyók. Ők is furcsán érzik magukat, meztelenek, szúrnak, m int valami szégyentelen, fer­ de pöffeteg. Inkább legyen másmilyen: eredeti leszek, és valami aszimmetrikus fazont csinálok. Egyszer Németországban a sa­ ját szememmel láttam egy ilyen cégért: Intim Friseur - hidro­ génezett, pirszinget rakott be, cukros vízzel zöld, punkos tarajt csinált... Ahogy közelebbről megnéztem a szőröket, még a lám ­ pát is levettem hozzá az asztalról, aminél azt a sok bölcs köny­ vet olvasom, odahajlítom, és mit látok! Aprócska, fehér és feke­ te gömböcskék, majdnem akkorák csak, m int egy porszem, az én ölemben, az én ölemen! Nem a Szűzanya, nem is a Haza lágy ölén, hanem az én napbarnított ölemen. Porszerű pöttyök, jaj­ istenem, csak ne tetű legyen! Tetves lettem, mindent le kell vág­ ni, borotválni, epilálni! El kell égetni a bugyit, vagy azt nem? Mindjárt, mindjárt, hol van, ja igen, a sarokba dobva. Kimos­ sam? Megfulladnak a kis gecik, vagy vízállóak? És a nadrágom? A hajam? Oda nem fognak átköltözni? Vajon hozzáértem? Na, most m ár legalább értem, miért van az összes ribanc ilyen szé­ pen kiborotválva! Nézem: minden tele van ezekkel az átkozott, levágott szőrökkel. Mindjárt rámjön az üldözési mánia. M in­ denhol szőröket és tetveket látok, minden, amihez csak hoz­ 173

zányúlok, fertőzöttnek tűnik. Fogtam, behánytam egy szeme­ teszsákba az összes ágyneműt, minden göncömet, a tisztákat is, amiket most vettem ki a bőröndből, és elhúztam a városba újakat venni, de már sötét éjszaka volt. Már csak a promenádon álltak a standosok, akiknél csak a legbóvlibb bóvli kapha­ tó. Fehér farmer ezüst felvarrókkal és LŐVE felirattal a fene­ kén. D&G hamisítványok, m ind utánzat. M intha az egész világ otthon maradt volna, a saját városában, itt meg mindennek csak az árnyéka lenne, m int Platón barlangjában. Mit monda­ nak majd az Elegáns Nyanyusok, ha holnap meglátnak ebben a madárijesztő hacukában? Hiszen a Kilósruha Manci itt a promenádon a jóízlés királynője lenne! Ja, és bugyi, az sehol sincs. Ami alul van, az nem számít a playboyoknak, azt úgyse látni. Na mindegy, holnap veszek valamit a városban. El kell menni a patikába is, kell valami kencét venni erre. Na, hát én mennék is, de hogy? Mit mondok majd a patikusnak? Itt Mi^dzyzdrojében mindig olyan hosszú sorok vannak, mivel összesen három pati­ ka van csak, szóval folyton sorba állnak az antibiotikumért, én meg menjek oda és kérdezzem meg: - Van valami lapostetű ellen? Rögtön a szobám ajtaja mögött van a közös társalgó a tévé­ vel, ahol a Süket Néni többi vendége szokott találkozni. Heverészem meztelenül, elringat a csevegésük: - Ma 07 je len tk e zz lesz a híradó után, Borewicz kapitánnyal, én azt nézem ... - És tudta aranyom, hogy az a Borewicz m ost.. .* * Lengyel katonai sorozat a 07-es titkosügynökről. A kom m unizm us ide­ jén nagyon népszerű sorozat volt, a nyaralók most, 2004-ben a sokadik is­ m étlést nézik. A Borewicz kapitányt játszó színész később politizálni kez­ dett, innen a kérdés, és em iatt terelődik a beszélgetés a politikusokra.

174

- Lopnak ezek, lopnak, csak a maguk zsebét töm ik... Kőbá­ nyába küldeném az összesei... Amikor az Őrien volt főnökeinek a perét adják, akik nagy öszszeget, két és félmilliót síboltak, zúgolódó moraj fut át a társal­ gón. Megértő suttogások, tekintetek és sóhajtások. Aztán a pedofília kerül szóba. Lech Walesa nyilatkozik. Mindenki a pap ellen van. Az egyik nyaraló közbeszól: - Én letépném a tökét az ilyennek. Aztán fogkrém-reklám. Odaszól az egyik: - Biztos mindent kifehérít, na persze, de még mennyire... hát, én megyek a szobámba, alszom... - Magácskának hány autogrammja van a Promenádról? - Csak attól a nőtől a K lá n b ó l... - Én tegnap láttam Blaszczykot, ott ült teljesen szerényen egy kávézóban, visszafogott, fekete ruhában, minden testőr nélkül, senki meg nem mondta volna róla, hogy nagy sztár. - Én Jacek Cygant láttam ... - Megmondom én magácskának, hogy azért kicsit majom­ nak kell lenni, hogy színész legyen az ember, gondolom, hogy kiálljon a nagy nyilvánosság elé... - Én szeretnék...

175

A Süket Néni panaszai

Kipp-kopp! Ki az? A Süket Néni. - Maga ideérkezik, itt bérel szobát, itt száll meg, rendben. De tudja maga, hogy itt mindig csak magányos férfiak bérelnek lakrészt, májustól októberig? - Például ki? -M i? - Például ki!!! - Tessék? - PÉLDÁUL KI?! - Hát például az a bydgoszczi férfi, akit az a híres művész szo­ kott látogatni... - Milyen művész?! -M i? - Milyen művész? - Hogy? - Melyik? - Jaj, uram, itt mindenki ugyanabban utazik, maguk itten m ind a nudista strandra járnak, tán azt hiszik, hogy nem tu ­ dom, maguk itten m ind olyan művészek... - Én is művész vagyok, tetszik tudni? Tetszik tudni? - Tudom hát, de hiszen pont ezt mondom: maguk itten mind olyan művészek. - De nem, én könyveket írok... -M i? - Én azért vagyok művész, m ert könyveket írok! - Ilyen könyveket, mi? - És a Süket Néni olyan mozdulatot tesz, m intha a lovat hajtaná hátulról! Ilyenek az én könyveim is...

A Szűz

A Szűz világéletében a hatóságoknál dolgozott, hivatalban, és mindig intézett lakást, munkát, ingyenebédet a nyanyusoknak, ha m ár rosszabbul ment nekik, és szegény nyanyusok lettek. - Ők meg kétpofára zabálhatták a rántotthúst. Kedves kis nőci volt a Szűz, de az ilyen ügyekben rettenetesen nagyétkű. Sokszor ingyen intézte a dolgokat, és sokszor szexet akart cserébe. Ezért aztán a kommunizmus alatt végig Dianá­ val és Radwanickával barátkozott, mindig elintézett valamit az egyiknek vagy a másiknak. Ő szerzett például m unkát Radwanickának a cigányegyütteseknél. (Radwanicka: „Leszoptam az összes cigányt, de azok egyáltalán nem mosakodnak, Istenem! Soha!”) A Szüzet lumpok ölték meg az otthonában. Hetven szúrt seb, a székhez kötözték. A temetésén ott volt a fél placc (egy egész busz érkezett a hivatal elé), mindenki sírt, hiszen annyira jó ember volt, amikor viszont elkezdték énekelni „A nem es és á l­ d o tt S zű za n ya ...”, m e g a „Szeplőtelen S zű z” kezdetű énekeket akkor m ár a nyanyusok sem bírták tovább, és röhögni kezdtek, hiszen milyen egy szeplőtelen szűz lenne ő!

177

Radwanicka

- Mesélek neked egy kicsit Radwanickáról, Michaska, de ha megtudja, hogy mindent elmondtam neked, ígérd meg, hogy kifizeted a fogsoromat. ígérd meg, hogy kifizeted a fogaimat, m ert ki fogja nekem verni a vén ribanc, azt’ majd csináltatha­ tok magamnak porcelánt Németbe! A Lengyel Nyanyusok Nagyatlaszában a Radwanickával fog­ lalkozó oldalon, a jobb alsó sarokban, egy koponya díszeleg. Egy igazi, halálos mérgű pöfeteg ő, de ha megtéveszt titeket a mosolygós, sármos öregúr gusztusos, nett kinézete, könnyen lehet, hogy egy hónap múlva az ágyneműtartóban találnak rá­ tok! Igazi Bűnöző Nyanya ő, még a Mengele doktornál is roszszabb! Amikor kislány volt, konyhai merülőforralóval melegí­ tette a halakat az akváriumban, és annyira tetszett neki a dolog, hogy megfőzte őket, sőt, ki tudja, lehet, hogy meg is ette. Amikor fehér kabátban és kalapban átsétál a parkon, m in­ denki azt gondolja róla: íme, egy úrinő. Egy órával később vi­ szont m ár a szociális gondozóban látod, ahogy várja az ingyen­ levest. Ha neadjisten rádakaszkodik, ahogy egy fiatal lumppal sé­ tálsz a parkban, olyan édes lesz veled, mint valami komcsi cuk­ rászsütemény. Aztán rögtön elküld cigarettáért, vagy akárm i­ ért, női magazinért, ceruzaelemért, jól kifaggatja a lumpodat, és amikor rájön, hogy az semmit se tud rólad, azonnal rákezdi: „Te tényleg ezzel a buzizombival jársz?” Szóval, hogy... érted, veled. Erre nagyon elszomorodik és odahajol a lump füléhez, m intha akarata ellenére valami fájdalmas igazságot kellene el­ mondania, amivel megmenti a lumpod életét: 178

„Sajnálom, hogy ezt kell mondanom neked, mert végülis pont ezzel az emberrel jöttél ide, ő meg most elment elemért meg új­ ságért, de...”, és most még jobban odahajol a lump füléhez, „ne rontsd el az életed, fiam... Ne rontsd el az életed, hát nem tu­ dod, hogy ez a legrosszabb kurva, nála rosszabbat keresve se találhatnál? Akkora egy beteg, csóró rinya ez, hogy m ár a het­ venes években mindenki tőle szedett össze mindenfélét, am i­ kor te még a világon sem voltál, fiam, ő m ár túl volt a harm adik szifiliszen... Jobb lenne neked velem”, susogja neki, csak azért, hogy aznap este ő szophassa le a fiúkát. Aztán am int visszatérsz azzal az elemmel, am iért fondorlatosán elküldött, rögtön méz­ édes lesz veled, hiszen a mérget m ár beültette a lump fülébe. Ül a vén ribanc a pádon, barátságosan mosolyog, és Fredkáról beszél: „Olyan jó ember ez a mi Fredkánk, milyen fontos dolog, hogy jó legyen az em ber...” Az otthonról szökött, fiatal lumpok pedig úgy bám ulnak rá, m int valami szentképre, és át sem fut a fejü­ kön, hogy kivel mennek el... Radwanicka akkoriban Dianánál lakott, a halálára pályá­ zott, azt remélte, hogy majd ráhagyja a lakását. Hogy honnan szedhette ezt az ostobaságot a vén ribanc, hogy Diana majd ott­ hagyja neki a lakást (ami egyébként tökre lerobbant és tiszta penész... de nagyon jó elosztású), amikor saját családja is van, akik aztán biztos nem hagynak semmit Radwanickának? Éjje­ lenként Szűzanyának öltözött, m ert tudta, hogy Dianának be­ teg a szíve. És azt huhogta: „Térj meg, térj meg a Szűzanya keblére, jöjj.. Egy lepedőben, vagyis nem lepedőben, de már nem is tudom, pontosan miben játszotta neki a Szűzanya szellemét, egyszó­ val rettenetes egy riherongy volt. Valahonnan Keletről jött. Az egyik pacsirta volt egyszer nála, azt mondja, vályogviskó volt 179

az egész, Istenem, tiszta nyomor, ínség! Onnan szökött elő­ ször Varsóba, egy fásszekéren, stoppal. Ez lehetne akár a Radwanickáról szóló film nyitójelenete is. Ahogy megy azon a fás­ szekéren, el abból az éhező faluból. Ott aztán lopott, ült, aztán megint lopott, és amikor m ár kezdett igazán forró lenni a lába alatt a talaj, akkor meg idejött, hogy baszná meg. Varsóban pél­ dául egy lumpnál lakott. A lump úgy tett, m intha elmenne ott­ honról, de elrejtőzött, és figyelte, mit csinál a vén kanca, az meg persze rögtön elkezdett turkálni a fiókokban! így aztán húzha­ tott vissza a picsába Keletre. Végül valahogy lemenekült ide a zsaruk elől. Németországban egy csomó cipőt lopott. Ezért van az, hogy bár iszonyatos nyomorban él a vén kanca, nincs sem­ mije, még segélye se, de a göncei és a cipői m ind a mai napig a legdrágábbak. Csodálkoznak is a nyanyusok, hogy honnan sze­ di, persze csak azok, akik nem ismerik. Mert nekem m ár Anna megmondta: „Bármilyen cipőt, még egy kabátot is képes kihozni a boltból, de tényleg bármit! Csak azokból nem, ahol biztonsági rendszer van, de kevés még az olyan bolt, ahol az ilyen rendes, drága ru ­ hákon van riasztó. A vén ribanc persze ki tudja vágni ollóval azt a lopásgátlót, de ő már nem az a nemzedék (mint pl. Picsencia), szóval ezekben az elektromos kockákban m ár nem annyira jó, nem teljesen érti a dolgot. Egyszóval Radwanicka nem mocs­ kolja be a kezét pénzzel, de amit csak el lehet lopni, azt ellopja, és mindig a legdrágábbat választja a boltból... Amikor viszont a menhelyre megy ingyenebédért (azt úgysem tudná ellopni) meg segélycsomagért, akkor azt hiszed, azokban a csilivili, lo­ pott krokodilbőr csizmákban megy? Hát nem, a vén ribanc ak­ kor olyan nyomort ölt magára, hogy csak na, pomponos sap­ kában és rongyosan megy az alam izsnáért... Ő aztán az igazi színész! 180

Nemrég Walentyna robbant be a hírrel a placcra: „Radwanicka begolyózott, Radwanickának elszállt az agya, ha valaki hozzászól, azt válaszolja: húzz innét, a parkban le­ szaggatja a levelet a fákról, a törzsükre meg mindehová szent­ képeket aggat, mondom, tisztára őrült!” „Dehogy, csak szeretne továbbra is segélyen maradni.” „Ja vagy úgy, a leszázalékolás.” „Merthogy idegi alapon százalékolták le, az meg m indjárt le• / » jár. Vagy ott van Jacka, aki gyrost árul a viadukt alatt, Radwanic­ ka néha lemegy oda ebédidőben, és ami leesik a földre a gyrosokból, azt begyűjti egy zsömlébe és megeszi ebédre. Közben pedig mesélget ezt-azt Jackának, ferdülnek egy kicsit, m ert a Jacka baromira unatkozik ott, hogy egész nap csak gyrost kell árulnia. Mindig azt mondogatta: „És ezt nevezed te normális életnek? Ezt a vergődést?” „Hát tudom én, m iért vagyok ilyen? Tudod, hányszor elgon­ dolkodtam én ezen? Talán azért, m ert én vagyok a legfiatalabb testvér, és m ár nem volt annyi erő a magban, nem tudom ... Nem tudom, miért lett így.” Előbújt belőle a primitív genetikus. Mert Radwanicka valójában nagyon is polgári volt, annak elle­ nére, hogy ő volt a nagy gengszterkirálynő. Amikor hallgatta az ember, ahogy ott tépi a száját az orra alatt, az volt a benyomása, hogy egyrészt mardossa a lelkiismeretfurdalás, hogy nyanyus lett, másrészt meg normális családra és életre vágyik. Mindenféle olcsó parfüm-hamisítványt hozott be a Rájhból és itt a piacon adogatta el tízért darabját, de persze ő maga m in­ dig valami finomabbtól illatozott. Igazi vén kurva volt. De egy­ szer aztán lebukott. Természetesen az őrizetben aztán kiviselkedte magát, de még mennyire! A fakabátok hajjaj, de bunkók voltak a nyanyusokkal, persze ők is velük. A régi időben a kapi­ 181

tányságon a zsaruk felállították az asztalra a nyanyusokat, nő­ nemben beszéltek velük, és úgy egrecíroztatták őket, hogy m in­ den rendes ember panaszt is tett volna, a nyanyusok viszont csak nevettek a könnyeiken keresztül, és egyet-kettőt néha még le is szoptak. Mert a nyanyusok rögtön arra gondoltak, ha m ás­ nap ezt a parkban elmesélik, az csak emeli a nimbuszukat, és újabb skalpot gyűjtenek az életrajzukhoz. Évek múlva, amikor kiengedték a vén kurvedlit, olyan sovány volt szegény, tisztára megnyomorították. Mintha nem is Radwanicka lett volna. Mint aki beteg. A nyanyusok gyűjtést ren­ deztek, hogy levest vehessenek neki. És akkor jött be a képbe a Szűz az ingyenebédeivel. Ő intézett neki szociális gondozói munkát. Egyszer még engem is elvitt egy vaksi, süket, ágyhoz kötött vénasszonyhoz. A vén kurvedli oda is lumpokat cipelt fel magával, itták a „Bor” márkájú bort* a konyhában, a vén­ asszonynak meg fogalma sem volt róla, azt talán mondanom sem kell, ugye? Persze nyilván az ő lakását is kipucolta, m ert aztán megint sokáig nem bukkant fel a parkban, amíg hirte­ len elő nem került a Taborral, vagy valami más cigánytruppal. Merthogy azokban a cigánybandákban, amikor elaludt a m ű­ sorvezető, akkor ő ment ki a színpadra egy rózsával a kezében, és olyan dum ákat vágott le, de olyanokat, haj! Ilyen volt a Radwanicka. A zenekar tust húz! Csörögnek a cintányérok, aztán kijön a vén ribanc frakkban, és így szól: „Hölgyeim és Uraim, a Tábor együttes... Hisz mindegyik aszszony csak arról álmodik, hogy megismerjen egy szép cigány­ em bert... És minden férfi, egy gyönyörű cigánylányt... Hisz mit meg nem ér a cigányszerelem...” (És csak nyújtja, nyújta

* Ez volt a legolcsóbb bor a kom m unizm us alatt. Jellegzetes form aterve­ zésű cím kéjén nemes egyszerűséggel csak ennyi állt: „Bor.”

182

a hangját a végén a vén ribanc, hiszen amikor szerelmet mond, persze a szopásra gondol.) Mondták is neki a cigányok a bandában: „Aztakurva, hát te jobb vagy még a mi konferansziénknál is!” De aztán Radwanicka megint csinált egy-két ferde pénz­ ügyi manővert, úgyhogy újra mehetett a dutyiba. Tudniillik el­ mentek az emberek az előadásra, azt ott látják, hogy több em­ bernek is ugyanarra a helyre szól a jegye! A kurvája meg ott áll a kulisszák mögött a rózsájával és örül magának! Vagy amikor jött egy bocskorárus gurál, annak meg gurálul kezdte m ondani a bádogbudiban: „Mutíccsad a bögyörőt, mutíccsad.. Erre a gurál sikoltozva menekülőre fogta: „Oj, bozse moj, egy burnyák!” Merthogy gurálul a buzi, az burnyák! Egyszer régen a kurvedlije egymagában (még a sötét kom­ munizmusban) ellopott egy olyan óriás üveg lekvárt, be a sza­ tyorba, és nyomás. Erre az egyik lump, aki biztos egy régi szo­ pás m iatt emlékezett rá, utánaszólt: „Köcsög, köcsög.” Mire az a kurva Radwanicka akkorát lendített visszakézből a szatyorral, hogy teljes erőből pofán vágta a bödönnel, és a lumpnak tiszta vér lett a pofája, tele lett üvegcseréppel. Ahogy félig eszméletét vesztve végigtántorgott a bolton, a bevásárló mam ák úgy menekültek, m int a pestis elől. Erre Radwanicka: „Hogy másodszor ne kössél bele egy nyanyusba.” És utána? Utána jöttek a nyolcvanas évek, a fakabátok meg kitalálták a Jácint akciót, vagyis inkább ellesték az Endékás Sztázitól meg a román Szekuritátétól. A nyanyusok elkezdték egymást feljelentgetni az erkölcsrendészeten, m int a vadálla­ tok, pedig ott rettenetesen megkínozták őket. Szükségük volt 183

arra, hogy valakinek elmondják ezeket a dolgokat, hogy törté­ neteket gyárthassanak: ezt az igényüket korábban még kielégí­ tette a pletykálkodás, de most jóval figyelmesebb hallgatóságot találtak maguknak. Egyre több nyanyusnak volt aktája, a Belügyes Bronka mája meg csak egyre hízott. Persze Radwanickát is alaposan bemártották. Amikor elkezdtek róla lódítani, hozzákölteni egyet-mást az életrajzához, a zsaruk nem győztek álmélkodni, hogy micsoda m adarat fogtak. így hát Radwanicka, aki mindig élen járt a pletykálásban, végül a saját fegyverétől esett el. Éjjel például ott köröztek a jardoskocsik a parkban, a vén kur­ va meg még mindig, de egész idő alatt körözés alatt állt a varsói ügyei miatt. De nem zavartatta magát: aznap éjjel is felszedett valakit, hogy leszopja, m ár egészen le is tolta a gatyáját, és fuvolázás közben ürítette ki a zsebeit, m ert a lump ilyenkor már nem érzi, mi van a gatyájával. A csávó elsült, aztán indult ha­ zafelé. Villámgyorsan észrevette, hogy nincs meg a tárcája, se a kulcsa, semmi, m ert a szukája alaposan kipucolta. Ám a park éjjel kéklett a milíciától, úgyhogy rögtön megállít egy uerhás kocsit és azt mondja: „Az a helyzet, hogy ez és ez történt, jó, bevallom, homosze­ xuális vagyok, és itt ez meg ez (Radwanicka) leszopott a bokor­ ban, letolta a gatyámat, és az közben mindent kipakolt a zse­ bemből. ..” Brr, az életben nem mondanék ilyet a zsaruknak, de ez megtette. Erre a fakabátok: „Melyik az?” Nézik, a vén kurva teljes nyugalomban ott ül az ösvény egyik padján, a sötétben! Egyből bilincsbe verik, irány az urh-kocsi, igazolványt kérek, ő odaadja, mire a zsaruk: „Bazmeg, apám, te az egész ország területén körözött sze­ mélyvagy!” 184

Lilásan fénylenek a villogok a park sötétjében, vijjog a sziré­ na, a rendőrök bilincsben viszik el Radwanickát. Már kísérnék is be, de megtorpan, a földre veti magát, hánykolódik, és elor­ dítja búcsúáriáját a park összes nyanyusának. Még a jardoskocsi ajtajában is megáll, színpadiasan, bilincsben, és a küszöb­ ről, m int egy színpadról, elénekli a nagy üzenetét az összes nyanyusnak. Kántálva. Lassan, halkan kezdte, egyre erősítve a hangját, mígnem olyan sok lett benne a kifejezőerő, hogy a vé­ gén m ár suttognia kellett, hogy bele ne szakadjon a torka. Egy szuszra mondja, fojtott, reszelős hangon. Csak látszólag fordul hozzánk, igazából az egész világhoz szól, amit most szirénázva itthagy a picsába: „Micsoda? Mit képzelsz magadról te kibaszott kurva? Mi? Hogy a rácson kívül m ár kevésbé vagy olyan húgyagyú, mint én?” Itt szünet következett, m intha Radwanickának olyan sok mondanivalója lenne, hogy nem tudja, hogyan fogjon bele, m intha szét akarna robbanni. Még a rendőrök se erőlködtek, hogy szálljon be, csak bámulták, és feszülten várták, mit mond. Hagyták, ahogy az elítéltnek is joga van az utolsó cigarettához, és neki ez volt az utolsó cigarettája! „Mi m ind nem vagyunk norm álisak... Nézd meg, hogy él­ nek az emberek, van családjuk, látogatják egymást, bútorokat vesznek, tévét néznek, mi meg, akár esik, akár fagy, akár szélvi­ har van, akár kánikula, csak kutyagolunk az átkozott lumpfasz után, m int azok az elátkozott, vezeklő utcarongyok, ez neked normális?! Ezt nevezed te normálisnak?! Ezt a vergődést?” Én hallgatok, m indenki hallgat, végül azt mondom neki: „Igen, nekem ez a normális!” Erre felcsattant: „Te mindig őrült voltál! Tessék ez egy buzeráns élete, éven­ te egyszer valami részeget csendben, illegálisan végigtaperol a pádon, valakit leszop a csalitosban, a szélben, a fagyban, ez a 185

mi életünk, hát nem normális ez, akárhogy is szépíted... Mind pszichiátriai esetek vagytok, mégis mit képzeltek?” Aztán az égnek emelte a kezét a bilincsben, m intha azt akarná, hogy csak most tegyék fel, és nagy büszkén a következő szavakat in­ tézte a rendőrökhöz: „Uraim, tegyék, amit tenniük kell.” Azzal a rendőrök nagy komolyan elő is állították Radwanickát, igazi romantikus jelenet volt, Radwanicka, a hősnő. Kicsit megcsapkodták a gumibottal, bepakolták a jardoskocsiba, az­ tán szirénázva elhúztak a picsába, az őrszobára.

186

Fredka

Ül a pádon a parkban délelőtt, és alszik. Alszik, m ert már öreg, és álomba ringatta az arany lengyel ősz. Maga mellé fektet­ te a hálósszatyrot, abban van a teája, egy ecetesüvegben. A m á­ sik pad üres. A következő szintén. Még arrébb Radwanicka ül egy fiatal, intézetből szökött lumppal meg néhány nyanyussal. Amikor a szegény öreg Fredka feje bólogatni kezd, majd a mel­ lére bukik, Radwanicka csendben ránk kacsint, rámutat, mögé lopózik, és: HU! Halálra rémíti Fredkát, aki eszetlen rettegéssel a szemében körbepislog. A nyanyusok röhögnek. Mindennap bejön a parkba Wroclaw valamelyik elővárosá­ ból. Olesnicából, Olawából, vagy Miliczből, Dzierzoniówból, esetleg Sroda Siskából, mindegy; a lényeg, hogy három zlotyi­ ért naponta idebuszozik a távolságival, és m ár reggel kilenckor itt napozik az őszi napfényben a pádon. Végülis mit csinálna ott, Srodában vagy Miliczben, vagy ahol lakik? Ugyanazt, csak a sima parkban, amit a képzeletében alakítana át piaccá. Aztán amikor havonta egyszer a postás meghozza a rokkant­ ságit, Fredka barna zakóban, kicsípve érkezik, ugyanúgy, mint mindig, csak ünnepélyesebben. Nem hoz magával pénzt, de azért gondol a kis lumpokra. Összesen hatvan zlotyi van a tár­ cájában, háromszor húsz, három borítékban. Elmegy a romok­ hoz három tinilumppal, akik elszöktek otthonról, és kell nekik a pénz. Az annyi, m int három szopás, darabja húsz zlotyi. Eb­ ben a hónapban legalább háromszor veheti meg magának a de­ rűs őszt. Pedig micsoda csillag volt régen ez a Fredka! Együtt tom­ boltak Goldziával a Monopol hotel kávézójában, bemásztak a 187

cséndzsmanizók asztala alá, és kiválasztottak egyet. Aztán Goldzia kivette a műfogsorát, és jól leszopták. Az volt a játék lé­ nyege, hogy a valutázó nem árulhatta el, hogy őt választották. Mindegyik pasas nagyon figyelt magára, kártyáztak, és az ar­ cukon egy rezdülésnek sem volt szabad látszania. Ha a kivá­ lasztott m ár nem bírta tovább, kirobbant belőlük a röhögés, és Goldzia meg Fredka kikiabáltak az asztal alól: Mehet még? A Fredkához van még egy lábjegyzet, miszerint egyáltalán nem is Miliczből származik, hanem Wroclaw egy nagyon távo­ li kerületéből, és az a kurva Radwanicka, m int mindig, túlzott. Az az ember egyetlen igaz szót nem mondott egész életében.

188

Ablak, kilátással a Csillagok Promenádjára Azért a heterók is viccesek néha. Ülök egy este az ablakban. Alattam hömpölyög a promenád, m intha egész folyó lenne szépfiúkákból. A Neptunban, a hullámbádog tető alatt a lemez­ lovas épp azt mondja, most egy dalt fognak játszani valakinek, aki m ittudomén honnan jött, aztán belekezd egy mulatós disz­ kószámba: Édes babám , m egcsaltalak-e valaha. Aztán m egjön a Bielüje rózi, ami mindig lehangol. Az ablak alatt nyolcfős fiú­ csapat. Tulajdonképpen a fiúcska és a pasas közt vannak vala­ hol, úgy huszonnégy körül lehetnek. Szemben egy csapat nő, hasonló korúak, de ők m ár teljes mértékben a nő kategóriájá­ ba tartoznak. Mind kicsípve, illatosan, kiszőkítve, fehérben, ahogy a promenádon illik. Az egyik nő babakocsival jött, az egyik pasas kopasz. A babakocsis nő odafordul a kopaszhoz: - Hát te meg mit csinálsz itt? És már meg is csókolja, a kopasz meg hagyja, de nagyon za­ varban van. Kiderül, hogy a nő összetévesztette egy másik ko­ passzal, a saját pasijával. Az egész társaság röhög. De mivel már mindenki besörözött egy kicsit, senki sem veszi fel a dolgot, egy nagyvárosi utcán ez maga lenne a rémálom, de itt: alkalom! Szóval a babakocsis a barátnőjéhez: - Na, gyere már. Kire hasonlít a gyerek közülünk?! Az találgat. A másik megsúgja, kire. Röhögés. Az urak a höl­ gyekkel ismerkednek. Urak: - Nem jöttök egy sörre? Hölgyek: - De, majd holnap, ha megint találkozunk. Urak: - Akkor, lányok, adjátok meg a számotokat. Hölgyek: - Ööö... nem ... Ha megint összefutunk, akkor na­ 189

gyón szívesen, de különben nem igazán... - Főleg a kopasz erőlteti a dolgot, a többi fickó m ár megy is tovább. És csorgatja a nyálát. Ma egész nap nyáladzás megy. Én meg ott leskelődöm fölöttük, nem is látnak engem, pedig elég volna csak felemelni azt a borotvált fejüket, és látnák azt az alul kiborotvált cinikus nyanyust, ahogy ferdül magában. Issza a nyálukat, ahogy figye­ li őket, m intha a fürdőszoba kulcslyukán át leskelődne. De hirtelen akkora hangzavar lesz az ajtóm mögött, mint a pokol csárdájában! És egyre csak zúg, zúg. Gyorsan felhúzom a kisgatyámat, feltépem az ajtót, erre ott ül a Süket Néni, a házi­ néni, és a K lánt nézi teljes hangerővel, hogy hallja.

190

Most már nincs menekvés!

- Ejha! Itt valami változás történt! - mondja a lábam közé bámulva az egyik poznaríi, szerencsére nem a bőrruhás. - Ez így m indjárt más. Hát ki látott m ár olyat, hogy valaki akkora loboncot hordjon odalent, m intha szakálla lenne! - Ők még a hónaljukat is borotválják. Én mindig úgy tartottam , hogy attól sokkal hangsúlyosabb lesz a testiség. Amikor az ember leborot­ válja, az ember hónalja hirtelen előtűnik, és tüntetőleg létezni kezd. Ha pedig egy ilyen Rambo túlesik egy lézeres szőrtelenítésen, akkor az egész test ordítani, létezni kezd. Ezért olyan tes­ tiek ők, a szex is olyan náluk, hogy csak a testek basznak, sem­ mi lélek, metafizika, csak bedug, kihúz, testszex, nekrofília! Két test dörgölőzik egymáshoz, emberek nélkül. Mindent csak fej­ jel, érzelem nélkül. Először ilyen numera, aztán olyan szopás, aztán hatvankilenc, minden külön skatulyákba osztva. Fejjel szexeinek, nem többek egy hullánál, hisz mi más az ember lé­ lek nélkül? Mindenféle olajjal kenik be magukat, még a test ízét sem érzik, csak a kémiát meg az izzadásgátlókat. Kibaszott m ű­ anyag az egész. Távolról csábító, ígéretes, de ha belekóstol az ember, olyan lesz, m int azok a hatalmas eprek, amiket vattán hajtattak, vegyszerekkel. És még csodálkoznak, hogy ezeken a nyugati, poznani vidékeken csökken a népszaporulat. Miközben nekünk, öregebb, hajlott hátú értelmiségieknek, akik a kávéházba járunk újságot olvasni, szürke öltönyben, szemüvegben, pipával, nekünk, borostás íróknak inkább áttet­ sző testünk van, ami kevésbé szembeötlő. Megfeledkezünk róla. Pedig bennem is van egy ilyen valaki. De még milyen! Elég csak kutatni egy kicsit. De ha valaki férfiasan közeledik hozzám, ak­ 191

kor visszahúzódok a nőbe, ha meg túl nőies, akkor fordítva. Az egész ilyen ingatag, és miközben ezt a nyanyusos könyvet írom, az alsópólómat, vicces így kimondani, úgy lehajtom a vállamról, hogy dekoltázsnak nézzen ki, felhívom az ismerős nyanyusaimat, kunci-funcizunk, tessék, most m ár úgy beferdültem, m int a violinkulcs, talán m ár nincs is visszaút a társadalom­ ba, nekem m ár végem, Lukrecja, segítség, innen talán m ár so­ ha nincs menekvés, soha nem térek vissza a borostás értelmisé­ gihez. .. Már így is utánam néznek az emberek az utcán, amikor napjában egyszer lemegyek cigarettáért meg pizzáért. Felhívom őket, és azt mondom: - Mesélj, Patrycja, mesélj, Lukrecja, hogy volt ez meg az. - Az se volt semmi, amikor Zdzicha elment a temetőbe, és meglátta a temetőőr, ahogy onanizált, és beszakadt alatta a sír­ kő. És aztán azt mondta a rendőrségen, hogy kit érdekel, hogy le van tartóztatva, amikor az a lélek őt fogja üldözni, mert betör­ te a sírkövét. Zdzicha tényleg el is ment egy jósnőféléhez, aki­ nek végül majdnem ötszáz zlotyit kellett volna fizetnie, de nem tette. Ja. Itt majd tarts egy kis hatásszünetet, hadd vegyek leve­ gőt. Aztán ahogy telt-múlt az idő, Zdzicha mindenhol onani­ zált. Egyszer ülök a vonaton és hallom kintről a töltés mellől: „Szatír! Szatír! Emberek, meneküljön, ki merre lát!” Erre az ablakhoz ugrik mindenki, de én már fel sem nézek, tudom, hogy ez az a szakasz, ahol Zdzicha szokott grasszálni... De mi­ ről is beszéltem? Ja. Zdzicha nem fizette meg azt a pénzt, és fur­ csa dolgok kezdtek történni... Tűz volt nála, meg ilyenek, úgy­ hogy a végén fogta azt az ötszáz zlotyit és elküldte neki postán, és akkor rendeződött minden. - És aztán? - És aztán mi? Ezt m ár mind leírtad, Michaska? Minden nyanyus idegbeteg. 192

- Na ne túlozzunk, azt m ár nem fogom megírni, hogy ideg­ beteg és mindenhol matyizik, és a saját nyakára hozza a rend­ őrséget, azt m ár nem ... - Hát pedig, aki Á-t m ond... - Annak nem muszáj B-t is mondania. Drring! Az egyik Kioszkos nővér telefonál. - És azt megírtad, te kurvuska, hogy nyolcvannyolcban azt mutogattad a kioszkban, milyen nagy van neked? Ja, ott nálunk a kioszkban, bent... - a nyanyusok mindig gyengéden kurvuskának, ribikének, luvnyának becézik egymást, ezt élvezik. - Nem... Ti m ár úgy megírtátok nekem ezt a könyvet, hogy nekem egy árva morzsa sem m aradt... Már így is... Eszembe se jutott volna, hogy egyszer eljutunk oda, hogy Flóra írja he­ lyettem a könyvemet. Nem elég, hogy a fél wroclawi placc az én könyvemet írja, én meg csak a helyesírási hibákat javítom ben­ ne? Szóval a kioszkos nővérek még emlékeznek rám azokból az időkből. Semmit sem változtak. Csak annyit, hogy kicsit meg­ szedték magukat, és Tunéziába járnak arabozni: - Kell, hogy legyen nálad szesz, és nagyon kell vigyázni, mert nekik aztán egy rakás... tudod, mégiscsak prostik, na, nem olyanok m int mi, de elég, h a... - Ah, bárcsak összefutnánk a Belügyes Bronkával, de ő már ritkán mutatkozik, legfeljebb a Szczytnikiben, ott lehet látni, ott külön aktát vezetett m inden pacsirtáról, őt kellene megkér­ dezni...

193

Az embernél is fontosabb perspektíva

l.sz. Nyugdíjas: - Hol vannak már a szűz partok, ahol borostyánt gyűjtöt­ tem, nincs már ilyen! A nyolcvanas években még itt ment a dolog! Senki sem tudott az AIDS-ről, mindenki önként ra­ gasztotta át a másikra. Senki se használt kotont. Minek? Az­ tán valahogy, úgy nyolcvannyolc körül, hirtelen elkezdtek er­ ről beszélni. Itt a strandon, Lubiewóban, Rowyban. Merthogy ott is van egy ilyen strand. Kezdtek beszélni róla, de csak be­ szélni, senkinek eszébe nem jutott, hogy Lengyelországban is lehet ilyesmi. A mitikus Nyugatról jött, olyasmi volt, m int az ananász vagy az új autó, olyan, mint a kábítószer, vagy mittudomén. Egzotikumnak számított, és senki sem aggódott am i­ att, hogy egyszer majd hozzánk is eljut. Mindenki szentül meg volt győződve róla, hogy ha a kommunizmus kitart, nem is lett volna belőle semmi. Mert hogy is lehetne a kommunizmusban AIDS? A mi szürke közértjeinkben kéne az embernek sorban állni, vörös csillaggal a fején? Mert az AIDS valahogy összekap­ csolódott az élénkvörössel, a kommunizmus meg olyan szürke volt. Még ha lettek is volna ilyen dolgok a kommunizmusban, akkor se beszélt vagy írt volna róluk senki. És aztán eljött hoz­ zánk a Nyugat, és elhozta a maga betegségeit, meg az ananásza­ it. Ki hívta ide? Tán olyan rosszak voltak azok az augusztusi éj­ szakák a Wigry-tónál, a keskeny csíkban húzó kormoránok, a tánc a famólón... meg a szúnyogok? Olyan jó volt az étel az ét­ kezdében, haj, de milyen jó ... Az üdülésen mindig volt RÉV, az­ az reggeli-ebéd-vacsora. Reggelre tejleves, alma, zsömle, koc­ kavaj, dzsem, gyakran még szeletelt krémsajt is. Aztán rendes 194

ebéd, semmi fasztfúd, hanem leves (paradicsom- vagy ubor­ ka-), második fogás: fasírozott, krumplipüré, tejfölös uborka­ saláta. Kompót, vagy zseléhab, és desszert is: krémes sütemény. Aztán uzsonna: édes zsömle, alma, körte, kompót. Aztán a va­ csora, ott aztán volt minden: szeletelt sajt, kolbász, ami tele volt jó, nagy zsírdarabokkal, heringsaláta... És a szuveníres bódék. Akkor még utazhatott az ember, ma meg azt a pár száz zlotyit, ami megmarad a nyugdíjból, úgy kell összekuporgatni a tévé te­ tején álló kristályvázába, igen, ahhoz, hogy évente egyszer ide jöhessen az ember, egész évben dobálni kell a pénzt a kristály­ ba. Igen, muszáj mindent a kristályba tenni. Akkoriban a nya­ ralás még egyszerűen járt az embernek, és kész. A szanatórium is járt. Volt időnk, remek könyveket olvastunk a pádon, a park­ ban, az ágyban, amiket az üdülőből kölcsönöztünk ki. Most meg mit csinálnak a fiatalok? Akkor még kötelező volt a cser­ készet, társadalm i m unkában takarítottak, ágyásokat ültettek, tele virágokkal. Itt meg, kérem, egész dűnék állnak a szemétből, üvegekből, újságfoszlányokból, m erthogy mindenki buziújság­ gal törli a seggét. A felhívásom: „Nyanyusok! Ne szemeteljetek már, na, hát hogy fog kinézni utána!” Ezt írja bele, Michal úr. Én Ciechocinekbe jártam mindig, a sólepárlóhoz... A Gom­ ba kávézó körül ment a tánc, a lemezlovas hívogatta be az em­ bereket. .. Ültünk a sólepárló körül a pádon, ott fújtuk ki m a­ gunkat, pletykálkodtunk, vagy a Fürdőparkban, ahol az ivócsarnok volt, meg a sok páva és az a fekete tollú, piros csőrű hattyú sétálgatott... Milyen szép ott minden! A ciechocineki vizet Krystynkának nevezik, és egész Lengyelországban híres. Az ivócsarnokban egyszer fizetett az ember egy jelképes össze­ get, és utána egész nap ihatott abból a kis béka alakú csapból. Persze a homokosok is a fürdőparkban találkoztak, sőt, igazi placc volt az, spéci melléképületekkel, urasan. A pávákat egy 195

nagy ketrecben tartották a park közepén. Ha a hegyeket szereti az ember, ott van Krynica Górska, ha a tengert, akkor Krynica Morska, ha meg egyiket sem, akkor mehet a sima Krynicába, m indenkinek kedve szerint. Régen csak felszálltam a vonatra, azon vitettem a seggem, m int egy úrinő. Nem volt ez a nyüzs­ gés, ez a röpködés összevissza. Ruhatáros voltam, és senki ne mondja, hogy az rossz m unka volt. Kengurunyanya m ár reggel átjött, mivel a piaccal szemben dolgoztam. Csak át kellett ven­ ni a kabátokat, ennyi volt az egész. Csak egy baj volt, hogy azok a rohadt faragott ajtók az istennek se záródtak rendesen, és hú­ zott be a hideg. Kiírtam egy táblácskára, hogy „Akiben van kultúra, az ajtót az becsukja!”, de semmi, úgyhogy lecseréltem arra, hogy „Csukd be!”, de ez se hatott, csináltam egy harm a­ dikat, kiabáltam, de akárki is jött, mindig nyitva hagyta. Sze­ rettem volna, hogy a pulttól a plafonig csináljanak nekem egy üveglapot, hogy olyan legyen, m int egy bódéban, m intha a ki­ oszkban ülnék, és a kisablakon át venném be a kabátokat, de az egyik okostojás professzor, valami építész (fúj!), azt mond­ ta, nem lehet, m ert ez műemléképület, torzulna a perspektí­ va vagy micsoda, hogy nem lenne átlátható, de azt mondom én neked, ezeknek fontosabb a perspektíva, m int az élő ember. A pultot viszont, amikor tatarozáskor a munkások megkér­ dezték, milyen magasra akarom, direkt a faszvonalnál alacso­ nyabbra csináltattam, hogy m indenkit jól megnézhessek m a­ gamnak. A napvédő krémet a Baltonában* vettük, m ár ha volt, ha nem volt, akkor nem vettünk. Arckrém például sehol nem volt.

* Vám mentes bolthálózat a kom m unizm us idején, amely kapitalista te r­ mékeket árult, de „norm ális”, azaz dollárból átszám olt árakon, így persze nem sok m indenkinek tellett az ilyesmire.

196

A nyanyusok mindenféle mással kenegették a képüket, például étolajjal vagy joghurttal. És micsoda zenék mentek akkoriban, Wodecki, Slawa Przybylska, csupa szép, dallamos szám, színvo­ nalas romantikus szöveg, ami rímelt, és ütemes volt, most meg csak ez a repp szól m indenhol... Szabadstrandok sincsenek m ár... Ha valaki neadjisten lebetegedett, akkor csak el kellett menni az orvoshoz, és ott kérdés nélkül rögtön kezelték, bárhol meg lehetett gyógyulni. Most meg, ha neadjisten történik vala­ mi a szívemmel, azt mondják, a lakóhelyemre kell mennem. Én mondom magának, se a Fülesmackó, se Pankracy kutya* nem él m ár... Nincs m ár szabadstrand, nincs szabadstrand... 2.sz. Nyugdíjas: - Ja, de azért voltak árnyoldalai is. Egyszer például (itt volt üzemi üdülőnk, meg a Neckói-tónál), mindenki megbetegedett a bigoszbecsinálttól. Azért mondták becsináltnak, m ert bele­ csináltak mindent, amit csak találtak. Mindenki agyondicsérte azt a bigoszt, jól teleették magukat, de az egyik szakács, akinek, hogy úgy mondjam, az én kolbászomra fájt a foga, félrevont: „Wieslaw úr, az a helyzet, szóval hogy ne egyen abból a bigoszból, m ert az egy disznóság, ami abban van, reggel még zöld volt a kolbász, rohadt, de azt mondta a szakácsnő, hogy ha ki­ sütjük, nem fog látszani.” De akkor m ár jól belakott m inden­ ki, és aztán este robbant hír: m indenki ételmérgezést kapott! A pottyantós előtt kígyóztak a sorok, úton-útfélen hányt m in­ denki. Mert hogy csak egy fabudi volt ottan, abban egy luk a földben, körös-körül meg a szállongó legyek... Vagy amikor fa­

* Két népszerű rajzfilm hős a szocialista gyerm ekm űsorokból. A beszélő gondolatban ugrik egyet: nem a rajzfilm hősök halottak, hanem a szikronhangjaik.

197

gyit m entünk venni a barátnőmmel a bódéhoz, és azt m ond­ ta az árus: „Még nincs, felolvadva jött meg, és még nem bírtam visszafa­ gyasztani, kérem jöjjenek egy órával később...” Istenem! Vagy amikor a postára ment az ember, akkoriban még, Misu úr, ka­ binos hívást kellett rendelni, és beszélgetés közben folyton be­ kapcsolódott a telefonos nőcske, és belekérdezett: „Tetszik még beszélni?” Még csak ferdülni sem tudott az em­ ber rendesen, m ert a nőcske bármelyik pillanatban bekapcsol­ hatott, hogy megkérdezze, „Tetszik még beszélni?”, m ert csak így tudta ellenőrizni, hogy tart-e még a dolog, amire szokás szerint ugyanolyan unott hangon válaszoltunk: „Tetszik, tetszik...” De akkoriban, a kommunizmusban m in­ denki ezt mondta. A boltban nem volt semmi, kérem, merő üresség, mi maradt hát, ha nem a fantáziálás. Szóval a nyanyusokat nem gonoszságból beszéltük ki, hanem csak úgy, hogy mindegyikről kitaláljunk valami vicces történetet. - A függönyt kimostam elutazás előtt, az ablakot lepucol­ tam, feltöröltem a port, a virágokat leadtam a szomszédhoz... Huh, végre kifújhatom magam. - Én betoltam a fotelágyat. Talán túl kevés kenyeret vettem vasárnapra.

198

Lengyel Nyanyusok Nagyatlasza

ELEGÁNS NYANYUSOK

Fogom magam, és kezemben a cigimmel elindulok a napozó­ gödrök mentén Swinoujscie felé, nézem: hát nem a bydgoszczi Patikusmaca hever ott? Már kirakta a Vichy feliratú fehér nap­ ernyőjét, és ott kenegeti magát napolajjal, m int mindig. Üdvöz­ lésképpen udvariasan odabiccentettem, és már elő is adtam a kérdésem a lapostetvekkel kapcsolatban, vagyis, hogy hogyan kellene kigyógyítani magamat belőle. Erre ő rögtön egy egész kis előadást rittyentett nekem, hogy mindent, amit csak le­ het, simára kell szőrteleníteni, még a lábszőrt meg a hónaljat is, m ert oda is átköltöznek, sőt, szélsőséges esetekben, és ha nem kezelik, akkor akár az orr- és fülszőrökbe, meg a szemöldökbe is képesek befészkelni magukat a kis rohadékok. Aztán feltétle­ nül kell venni Jacutint a patikában, de persze nem kell előadni, hogy tetűre kell. Egyszerűen azt kell mondani: „Jacutint kérek.” Megköszöntem, és gyorsan elhúztam, mert azt mondta, ha tetves lettem, akkor lehet, hogy elkaptam mást is, valami még rosszabbat, szóval ő elküldene ebbe meg eb­ be az intézetbe, Wassermann-vizsgálatra, meg ilyesmikre... ja, és megint próbált rábeszélni, hogy vegyek egy webkamerát, és élőben közvetítsem neki az egész tetűirtást. Annak el­ lenére, hogy gazdag, Patikusmaca még mindig ugyanabban a szobában lakik, amelyikben a világra jött. Az öreganyja la­ kik a fal túloldalán, az első copf helyett az első lófarok lóg a falvédőn emlékbe. Kicsit úgy néz ki az egész, m int Auschwitz­ ban azokkal a hajakkal. Mindenhol a plafonig egymásra hányt 199

pornóújságok, a foszladozott tapétán régi plakátok a nyolcva­ nas évekből, dzsúdófilmeket, meg az E.T. vissza tért reklámoz­ zák. Az odú kellős közepén áll a számítógép, úgyhogy, kedves gyerekek: soha, de soha ne válaszoljatok ennek a bácsinak a eseten, akkor se, ha azt mondja, hogy tizenhárom éves, és ba­ bákkal játszik! Mert nem más ő, m int a kövér pasas a plakát­ ról, ami arra figyelmeztet, hogy ne ismerkedjetek idegenekkel, a pasas, aki csak arra gondol. Ő is használja a Kis Törpe Kuc­ kója társkereső és a Lurkó utazási iroda szolgáltatásait. Egytől egyig felfal benneteket, a kis csontocskáitokkal együtt, kidug­ ja a nyelvét, és összenyal, eljut hozzátok a legújabb generációs kamerájával, bizony, képzeljetek el egy hatalmas vörös nyelvet, am int kicsúszik a kamerából, és összenyal titeket! Mert az in­ ternet, az aztán az igazi kéjpart, az igazi bujadagonya, egy ki­ köpött nyanyus bícs! - Átjött a szomszéd beszerelni, összedugott mindent elegán­ san, elmagyarázta mit-hogy, erre bemegy a Windowsba, és ott a háttérkép az Új Férfi M agazin 2003-as címlapsrácával... A nap m ár a félúton túl jár arany pályáján, a darazsak züm ­ mögése pedig lassan átadja a helyét a szúnyogokénak. Szélcsend van, a tenger ezüstös és sima. A sima tóvízben mozdulatlan em­ berek állnak merengve. Mint azon a képen, ami a Jordánban való keresztelést ábrázolja. Csak m ár nincs bűn. Fent, a dűnéken magasodik egy kövér alak, akit mindig is csodáltam. Nagy, fehér virágos selyemtörülközőből csinált magának tunikát, le­ guggol, eltakarja a melleit, fönt megköti. Öreg, de hátul hosszú, vörösre festett lófarkat visel. Egyszer kihallgattam, hogy oro­ szul beszélt a mobilján. Máskor távolról integettem neki, ak­ kor meghajolt, de olyan kacifántosán, ahogy a kulturált német öregasszonyok szoktak. Néha az erdőn át jön ide a botjával, mint valami szellem, a 200

haja hátul lobog utána, csillog a vörös különféle árnyalatai­ ban, miközben fönt m ár teljesen ősz az egész. Mindig szoknyá­ ban van, vagy takaróból csinálja, vagy a virágos törülközőből, akármiből, csak ne kelljen nadrágban lennie... És a melleit so­ ha, de soha nem mutatja meg, mindig csomót köt oda... Min­ dig van mellette egy másik kövér, öreg pasas: ő játssza a férjet. És így ketten, egyik férfias, a másik nőies, adnak ki egy öreg há­ zaspárt. Ő a virágos türölköző-szoknyájában, a férje horgász­ bottal, cigarettával a szája sarkában... Elmegyek mellettük, elhagyok néhány napozógödröt, szén­ né sült, meztelen negyvenes asszonyokkal, ilyenből rengeteget látni. Mindegyik egyedül van a márkás hátizsákjával, az előke­ lő cigarettáival, a minőségi napolajával, meg az örökre az arcu­ kon ragadt, márkajel-szerű szomorúsággal. Aztán jön még egy napozógödör, mindenféle komisz bokrocskákkal árnyékolva, amiben két fiatal, elegáns dámácska foglalt helyet. Az egyik ké­ kesfeketére festett tartóshullámmal, nagy szemüvegben. A má­ sik vörös haja lélegzetelállítóan hosszú, az arca egy tizennyolc éves epheboszé. Egyből utánam füttyentenek, úgyhogy hango­ san visszaköszönök: - Jó napot kívánok, hát mit csinálnak itt az árnyékban, csak nem megártott a napocska? - Bizony megárt az én Boguisámnak a napocska, ő nagyon finom bő rű ... A nyakamat rá, hogy ezek Elegáns Nyanyusok: nagyvárosi­ ak, havi háromezer fölött keresnek, szolgáltatásokat használ­ nak, és előfizetéses a telefonjuk. Párizsba járnak Madonna-kon­ certre. Egyébként nagyon szimpatikusak. Hogy megtudjam, igazán azok-e, elvégzem rajtuk a „hajegyenesítő-teszt”-et. Ez abból áll, hogy a beszélgetés során az ember megemlíti, hogy nemrég szerzett be egy hajegyenesítőt. Ha a tesztnyanyus visz201

szakérdez: „Az meg mi?”, megbukott. Ha viszont viszakérdez: „Kerámialapos?”, akkor az Elegáns Nyanyus klasszikus eseté­ vel van dolgunk. - Kerámialapos? - kérdi Boguska feltűnő érdeklődéssel. És rögtön meg is tudja, hogy természetesen kerámialapos, hiszen ha hajegyenesítőről van szó, egyáltalán nem éri meg megvenni azokat a fémlaposakat, m ert azok kegyetlenül szétégetik a ha­ jat. A cél az, hogy valami olyan hatást érjünk el, ami átmenet az egyenesítő és a kreppelő között... És akkor itt jönnek a bo­ nyodalmak. Egyenesíteni, rendben, de mivel? Professzionális folyadékkal, amit csak drágább szalonokban lehet kapni száz zlotyiért, rendben, de milyen márka legyen, melyik ragasztja össze a hajat, és melyik nem. Aztán festékkel, vagy anélkül, fes­ ték az egész fejre, vagy a most divatos tarajjal, ami Limahllal együtt tér vissza a nyolcvanas évek retrohullámának köszön­ hetően. És ez még csak a fej, hol van a test többi része! Mert az­ tán ott vannak a körmök: hogy menjen-e az ember a műkörmöshöz műkörömért meg manikűrözni, vagy maga csinálja meg körömcsipesszel, szantálfa pálcikával nyomkodva vissza a bőrt, m ert m ár ilyesmit is lehet kapni a boltokban. Aztán: hol van jobb kozmetikum, a Stara Mydlarniában, a Mydlarniában, vagy a Sabonban? Na? Ki mondja meg nekem? Mert amelyik Elegáns Nyanyust kérdezem, m ind mást ajánl. És mivel fehé­ rítse a fogát az ember, azzal a Rossmanos szarral, vagy fogor­ vosnál, vagy ott a haj, amikor kettéválik a végénél, azt Kerastes-módszerrel, vagy Wella Professionallal, vagy L’Anzával kell visszaragasztani? Tudja a franc. Az öltözködés: - Varrasson az ember, vagy ne, inkább múltat idézzen, vagy azt ne, vagy inkább vásároljon ritkábban, de akkor nagyon drá­ gán, nehogy aztán tele legyen a szekrénye bóvlival, amit nem is hord... - Boguska váratlanul lepillant a Zara-cipőmre, amit a 202

kezemben hoztam, és most ledobtam a homokba, és odaszól a négerre sült feketének: - Nézd csak, mi jut eszedbe erről a cipőről? Egymásra mosolyognak. - Mit össze szenvedtem én ebben a cipőben... - Aha, szóval neki is ilyen volt. Az a baj az Elegáns Nyanyusokkal, hogy amint hoznak valami menő cuccot a Zarába, akkor az összes Elegáns Nyanyus pontosan ugyanolyat vesz egész Lengyelországban, m ert számukra nem létezik más bolt ebben az országban. Ha csak nem az Arturzycánál varratják őket, de az m ár a legmaga­ sabb fokozat. Szóval m arad a varrás, a spulnik, a gomblyukasz­ tó meg a szabásminta. Különben hirtelen m indenkin ugyanaz lesz a Scenában, a Scorpióban meg még ki tudja hol, és akkor szokás szerint megígérik egymásnak, hogy soha többet nem vesznek a Zarában semmit. Na jó, legfeljebb egy blúzt a női osz­ tályon, mert ezek a nyanyusok soványak, hosszú a karjuk, hoszszú a nyakuk, m intha új embertípus lennének, rövid, testhez­ álló pólókban nyomulnak (brillkővel a köldökükben). De van kéz- és lábkörömékszerük, bokaláncuk, és innentől a teljes láb­ ápolási piac feltárul előttünk, gazdag nyanyusok előtt, akik ha­ lálra unjuk magunkat m unka után. Az összes általam ismert fiatal Elegáns Nyanyus legalább egy könyvet elolvasott, a Veszedelm es viszonyokat és m ind azono­ sultak is a főszereplővel, Madame de Merteuil-jel. Boguska: - Szuper! Én vagyok Madame de Merteuil! Négernyanyus: - Nem, én vagyok Madame de Merteuil! Aztán esemeseket írnak egymásnak, és úgy kezdik, hogy „drága Vikomtessz.. Például én is éppen így írom a naplómat, m intha épp levelet írnék az én Paula barátnőmnek, akit ezek­ ben a levelekben pont Madame de Merteuil-nek hívok... És dőlt betűkkel írok, sok kacskaringós betűvel. Az összes, többnyire 203

csak képzelt intrikába beavatom, amik hol valódiak, hol pedig feldobom őket egy-egy cinikusabb cikornyával vagy archaizmussal. - Sajnos a lengyel nyanyusok többsége - rebegteti a pilláját Boguska, - még mindig olyan márkabuzi. Odajönnek, elgyö­ nyörködnek abban, ami rajtad van, aztán megnézik, és ha lát­ ják, hogy márkátlan, m ár rögtön nem tetszik nekik. Nem ve­ szik észre, hogy méret után készült. - A Négermaca rámutat két biciklistára a parton: - Hát ezek nem elegánsok?... - Á, dehogy... Ezek valami mucsaiak, Szczecin-D^biéből jöttek fel hétvégére távbusszal, és annyi közük van az elegan­ ciához, hogy a H&M-ben kasszás m indkettő... Pedig a H&M csak parasztvakítás olcsó nyanyusoknak! A koleszosoknak, a menzásoknak, meg a diákoknak. Egy igazi Elegáns Nyanyus, - álmodozott Boguska, - az igazi... az m ár olyan avantgárd, olyan... finom túlzás... csak a bennfenteseknek szól... Vagyis nekünk... Igazi avantgárd a tokiói, londoni szeköndhend bol­ tokból, a sanghaji ócskapiacról, a Moszkva báj nájt sztájlisztjaitól... Hol vannak ezek a kis Háundemes pipikék azoktól a sztá­ roktól! Az igazi elegánsok m ár annyira stílusosak, hogy egy laikus észre se veszi, még csak fel sem ismeri, hogy mennyire elegánsak, és mennyire meg vannak csinálva! A szemüveg Prá­ gából van, az ócskapiacról, az üveget Kuvaitban tetette bele, de először Kuvaitból elküldték Tokióba meg vissza, a tetoválását New Yorkban csináltatta, tíz évig tervezte éjjelenként... Úgy­ hogy egy ilyen igazi nyanyus gyakran m ár nem is tud mit ven­ ni, m ert a minőségre megy, nem a mennyiségre, ritkán vásárol, olykor egyetlen dolgot egy évben, egyetlen nagyon drágát, és aztán azt használja sokáig. Pont a Háundem fordítottja, ott egy­ szer megveszed, hordod egy szezonon át, és utána kihajítod! És 204

ha m ár a posztelegáns szinten van, amikor m ár minden volt a fején, akkor m ár direkt nem feltűnően néz ki, ez m ár a kifino­ multság csúcsa... A legsimább befőttesgumi a csuklón, hanyag lenövések, laza borosta, szúrósra hagyva, de az a borosta azért mégsem a hagyományos, hanem a legújabb sohói T&G boros­ ta-katalógusokból van kisasszerolva... Egy ilyen m ár egész Lengyelországban nem talál olyan cuccot, amit megtisztelhet­ ne az érdeklődésével. Ázsia, most Ázsia megy, a manga, manga a farmeron, mangás tetkó, az olcsó műanyag fülbevalók... A mesebeli varázspálcából szálló arany csillámpor a napvédő sapka átlátszó simlijén. A varázsos ázsiai képregények... Ma­ lajziába kell utazni az ilyesmiért! - És dalra fakadnak: Á zsia, Á zsia, Á zsia, igen! Ah, manga, manga, igen!

Boguska: Bóvli aranypor és óriás gyerekszem ek

Négermaca: A zo k gyön yörű kínai betűk!

Boguska: A cuki tajvani, kín ai ínyencségek!

Együtt: Csi-csi-csi! Legyünk olyan nőiesek, m in t a kis kínai nők!

Boguska: És m icsoda travik vannak Bangkokban!

Négermaca: H ogy h ívn ak?

Boguska (tört angolsággal): M áj néjm izA n a M arija Csin C sin!Á jm from Kualalum pur!

Négermaca: Ah, asian pussy!

205

Boguska: Ah, asian Sisi

Együtt: P iciny pu nci esi esi esi!!!

(Kuncognak, m intha kiszámolóst játszanának.) Ahogy így felvilágosítanak mindenről, holott nem feltétlenül szükséges, hiszen én is elegáns vagyok, arra gondolok bólogatás közben, hogy Boguska igazán elküldhetné a négerre sült macáját egy hosszú sétára, mondjuk Swinoujsciéba (legjobb lenne, ha vissza se jönne) hogy ismét kinyaljam, vagy nyalakodjunk eszméletvesztésig. Milyen árm ányt vetne itt be Merteuil márkiz, és milyet de Valmont vikomt? Bólogatok, holott ez nem párbeszéd, hiszen ugyanazt mondják, amit én. Az in­ tellektuális fejlődés azonos fokán vagyunk m indketten (már ami a ruházat-frizura altémakört illeti, természetesen), te­ hát m intha dialógus helyett kórusban beszélgetnénk. Szóval hogy tegnap ültek a mólón Miçdzyzdrojéban, a Paparazzi ká­ vézóban, és stírölték az elhaladókat, akik olyan kim érten lép­ delnek, akárcsak a kifutón. Egy jól öltözött embert se láttak. Dizájner-hamisítványok, leértékelt holmik, sportruházat. An­ nak ott szoláriuma van Swinoujsciében, m ert szénfeketére van égve, és fehérbe van öltözve, még a haja is fehér, úgy kiégett. Azok a csajok szintén onnan jöttek, csak egy napra, a kis szűz­ kurvák. Emezek ketten meg leléptek a feleségüktől, hogy végre kantársaságban ihassanak egy sört. És így tovább, nagyon me­ het a turkálónak! „Gondolkodj, gondolkodj”, jár a fejemben, „gondolkodj, hova a francba lehetne elküldeni a Négermacát... Vessük be a de Val­ mont vikomt-féle árm ánykodást... Megvan!” - Na, ezt nézzétek meg, micsoda pecsétgyűrűm van... 206

megmutatom nekik a titán-ezüst gyűrűmet, amit méretre csi­ náltak Walbrzychban. Fellelkesülnek: - Szuper! Hol vetted? - Megvan, Boguska már az enyém! Enyém már az én vörös Boguskám, akinek megárt a napocs­ ka... Az én Boguskám kivesz egy félkör alakú műanyag pán­ tot, az ósdi olvasókönyvekben hordanak ilyesmit a jókislányok, amikben Alá szerepel a cicuskájával, és azzal hátra is fogja a ha­ ját a homlokából, majd a gyönyörű kis fejecskéje búbján alapo­ san oda is rögzíti, és rettentő elégedett az eredménnyel. Később a fogorvosnál kezembe került valami bulvárszemét, abban ír­ ták, hogy pont ilyen ráfot hord Dávid Beckham is, úgyhogy tő­ le koppintottá... - Siess, - mondom a néger macának, - siess, m ert Swinoujsciében még lehet ilyen pecsétgyűrűket kapni, de a fickó éppen most készül költözni, és már csak néhány darabja van, siess, még találhatsz valamit, siess, vegyél a te Bogusiádnak is! - Saj­ nos az én Boguskám azt feleli erre: - Micsoda? Hogy nélkülem gyűrűt venni? Soha! A legroszszabbat fogja nekem választani! - Nem m aradt hát más válasz­ tásom, m int hogy udvariasan lelépjek, és kellemes, vagy leg­ alábbis enyhe napocskát kívánjak a világos bőrű Bogusiának. De távozóban a Négermaca még hirtelen megfordul és Boguskára mutatva a következő szavakat csicsergi nekem: - Figyuu, és azt tudtad, hogy ő idegen civilizációkat is látott? - Azt te láttad, nem is én! Úgy próbálják túlkiabálni egymást, m int a kislányok az is­ kolaudvaron, hogy most ki látta, ám előttem most mindketten szégyellik bevallani. - Aha, és hogy néztek ki? Erre még jobban elkezdik egymást hergelni, egymás szavába vágnak. Végül csak kiderül, hogy mindketten látták. 207

- Olyan Gallianós kezeslábasban volt... - Mire Boguska fél­ beszakítja a barátnőjét. - Az Arkadius volt, én mondom neked, a Gallianónál más gombok vannak, ilyenek, ni, - gombokat rajzol a homokba, ezek a gombok pedig pont hogy ilyenek voltak. - Kenzo szemüvege volt és Prada űűűrcipője! - Nem tudom, minek szólsz bele egyáltalán, amikor fogal­ mad sincs a divatról. Én mindent a saját szememmel láttam, és még az illatát is éreztem. - A saját szemeddel láttad! Akkor mondd meg, milyen illa­ ta volt! - Rosi Braidotti* illata volt, ha tudni akarod! Csipogás, izgatott sikkantások, hemperegnek, birkóznak a homokban, egymás haját húzogatják, a gombolyagból időnként kiáltások szűrődnek kifelé: - Donna Karan! - Galliano! - Hajsütővas, hajegyenesítővel! - Diesel! - Bokalánc! - Körömhosszabbítás! - Hajegyenesítés! - Művészi tetoválás! - Tartós smink! - Köldökpirszing! - McQueen! - Arkadius! - Tóni & Guy! - Vidal Sassoon! * (1951-) Kortárs fem inista filozófus. (Aford.)

208

AZ ESŐ M E G T I S Z T Í T !

És így csipogtak volna egészen máig, ha a luxusbutikjukra nem csapott volna le hirtelen az özönvízszerű zápor. Rögtön megváltozott minden. Mintha hirtelen vége lett vol­ na a nyárnak. Az Elegáns Nyanyusokkal együtt menekülök a strandról. Eső idején az Öreg Nyanyusok felöltik a lehető leg­ kommunistább nájlon esőköpenyüket, m intha a föld alól terem­ tenék elő. Nejlonzsákot tesznek a fejükre, mint a falusi vénasszo­ nyok. A Patikusmaca természetesen a „Vichy. Az egészség fontos. Kezdje a bőrénél”-feliratú reklámesernyővel menekül. De mivel addig is ki van téve a kullancsveszélynek, amíg fent visszamegy az erdei úton, a Patikus (noha nem ott esik) az erdőben is eser­ nyővel jár. A két Elegáns Nyanyus márkás esernyővel nyomja, az idei szezonban ez a legdivatosabb, olyan tökéletesen átlátszó, hogy nem is látni, ugyanis egyáltalán nincs is. A poznani mele­ gek bevágódnak a Puntóikba, a motorjaikra, meg és a középkate­ góriás kocsijaikba, hiszen mi mással is járhatnak az ilyen kezdő csúcsbizniszmenek. A strand elnéptelenedik, a vízfelszínt - ami még mindig sima, akár egy tó - óriási esőbuborékok pöttyözik. Csak egyetlen, középkorú nyanyus marad kint az esőben, va­ lami őrült lehet, egyből látszik, hogy egy kis „senkiházi ribike”, egy kis harisnyás pipi - ott táncol kinn, a záporban, sivalkodik, issza az esőt, hempereg a nedves homokban, ihletetten óbégat a megújuló szüzességről, hogy állítólag az esőtől újra szűz lesz, megfiatalodik, és gyorsabban folyik belé a vér... Erre aztán né­ hány öregebb nyanyus is előkerül, először tétován, aztán egy­ re jobban felbátorodva az esőtől, a vizes homoktól a kezükben, dörgölik magukat, befekszenek a tengervízbe, kiabálnak, hogy fiatalok, hogy megtisztítja őket az eső, ihletetten, misztikus pá­ tosszal rikoltoznak... 209

- Eső, eső, szűz vagyok, megtisztít, Isten küldte, hogy lemos­ sa rólam a rosszat...

EGYÉB N Y A N Y U S O K

De nem tartott valami sokáig ez az eső! Ahogy az a Balti-ten­ gernél lenni szokott, máris megint süt a nap. Haladok tovább, a dűnék egyre meredekebbek, felül már elfogy az erdő, eltűn­ nek a szúnyogokkal teli esőbeállók, és m ár csak ligetek vannak. Egyből oda is költözött néhány nyanyus Stargardból, akiket bi­ zonyára nem tisztított meg az eső, hiszen nem igazán néznek ki szűznek. A nyanyusok mindig tárgyiasítják is a férfiakat, nem pusztán hímnemben beszélnek róluk, nem azt mondják, hogy „megvolt valaki”, hanem, „dolgom volt”, vagy „itt nincs ma sem mi”, esetleg „talán lesz valami”: - Tanulsz? Dolgozol? - Valahogy ma nincs sem -m i izgalmas... - mondom, hogy megértse, ebből ma nem lesz semmi, ő viszont lágyabbra veszi a hangot: - Én izgalmas vagyok... De m ár elrontottam a kedvét a merev válaszommal, az izgal­ ma lelohadt, elpárolgott. Továbbmegyek, és nem hiszek a sze­ memnek! Itt egy törpe nyanyus. Hús-vér törpe, le is állok vele csevegni egy kicsit, megkérdezem, hogy nem fél-e, hogy ilyen apró létére a placcra jár? Szegény, biztos kineveti a többi nya­ nyus, hogy le se kell térdelnie, állva le tudja szopni a lumpokat. Vagy hogy nem fél, hogy egyszer egy lump egyszerűen bepa­ kolja egy bőröndbe, és magával viszi, ki tudja hová? Erre meg­ sértődik:

210

-

Mindenki olyan, amilyennek született - azzal arrébbto­

tyog az aprócska lábain. Elmegyek néhány német mellett, akiket m ár meztelenül is fölismerek az aprócska, fejükhöz simuló fülükről, a csinos, in­ telligens arcukról (egy gramm Lech Wal^sa-típusú, kolbászzsíros-pocakos-bajszos-lengyel adalékanyag sincs bennük), és a drága, súlyos karóráikról. Meg arról, hogy az elnyomott csik­ ket dobozba teszik, és elviszik magukkal, hogy az erre kijelölt helyen kidobhassák. - Szalü, - mondom nekik, m ert nagyon kulturáltak, gyönyörűen beszélnek angolul, lehet velük a kör­ nyezetvédelemről meg az irodalomról beszélgetni. Csak egyet nem lehet velük, m ert ott van a szemükben az a patikatiszta­ ság, az akkurátusság, lumpok, ugyan dehogy... A lumpnak in­ kább orosz lelkűnek kell lennie, széles, szilaj, vad természetnek, a lump csak bevágja a vodkásüveget a bokorba, nem fog ő sze­ lektíven szemetelni. Ja, és nyilván szó se lehet arról, hogy bo­ rotvált, vagy pirszinges fasza legyen. Nincs olyan, hogy nyuga­ ti lump: ez a faj csak az Oderától Keletre bukkan fel, és egészen Oroszország túlsó pereméig megtalálható. De sétálok tovább... igaza volt a Nyugdíjasnyanyusnak, hogy tényleg ölni tám ad kedve az embernek, annyit szemetelnek a nyanyusok. Ahogy haladok előre, a kotonok, ásványvizes palackok, és ré­ gi képesújságok halmai közül hirtelen kibontakozik egy hábo­ rú előtti díva alakja, m intha egy börleszkből, vagy egy varie­ tészínházból csöppent volna ide. Fekete ruhát visel, a vállán szőrmeboával... később tudom meg, hogy ő a Paradicsom La­ dy. Vagy inkább a szelleme, hiszen ő m ár a hatvanas években is buzibárokba járt. A Paradicsom Lady Öreg Nyanyus volt. Mert azt tudni kell, hogy amennyire léteznek Elegáns Nya-

211

nyusok (ártalmatlan és kulturált, a nagyvárosokban előforduló fajta), éppúgy kismillió fajtája létezik még a nyanyusoknak. Ott vannak például az Öreg Nyanyusok. Az Elegáns Nyanyusok, még ha megöregszenek is, akkor sem lesz belőlük Öreg Nyanyus, m ert ez utóbbiak születéstől fogva öregek, lerobbantak, restibejárósak (pre-emancipatorikusak), és beteges soványsá­ gukkal / kövérségükkel egyszer s mindenkorra ilyenek m arad­ nak. Leggyakrabban kis- és középméretű városokból származ­ nak, a vonat- meg a buszpályaudvarokon fordulnak elő, jelenleg kihalófélben lévő faj (Vigyázat! Áprilistól októberig védett!). Vannak Félnyanyusok: igen érdekes alfaj. A Félnyanyus m ás­ képpen ferdül, a ferdeség ott rejtőzködik minden gesztusában, de nem nőnemben beszél magáról, nem csipog, tulajdonképpen egészen rendesen öltözködik, de például az a gesztus, ahogy a táskájából előveszi a mobilját, máris ridiküllé változtatja a tás­ kát. Egy hangyányit túl figyelmesen hajol fölé, túl gyengéden hajtja szét... Öntudatlanul jön elő belőle a ferdeség; pedig ko­ moly ellenőrzés alatt tart mindent, ami árulkodó lehet. Azok az emancipált poznani cicafiúk például kilencvenkilenc százalék­ ban Félnyanyusok. Kopaszok, de riszálják a seggüket, kigyúr­ tak, de úgy kenik m agukra a kencéket, akár a dívák.... De im m ár tovább is lapozunk az Atlaszban, és megtaláljuk a Gót Nyanyusok típusát, aztán: a Fogyasztói Nyanyusokét (plázákban fordulnak elő, különös ismertetőjegyük: irokéz taraj, kissé rövidebb, m int az Elegáns Nyanyusoké, és nem festett), az Operettnyanyusokat (mutációk: Operaházi, Balett-, és Pantomimnyanyus), aztán ott vannak a Ruhatáros Nyanyusok, az Értelmiségi Nyanyusok, és a Örök Szépségápolási-Ügynök Nyanyusok. Az Atlasz következő lapján egy ritka fajt találunk: a Médiában a Melegeket Képviselő Nyanyust, rövidebb nevén a Dísznyanyust. Őt hívják mindig az újságok és a tévék, amikor 212

valami homofóbia elleni akció van készülőben, vagy amikor nyilatkozni kell a melegekkel kapcsolatban. Mert a Dísznyanyus, ha m ár közszereplő lett és felvállalta magát, a média szá­ m ára ritka és igen hasznos mutogatnivalót jelent. Ő beszél az összes többi nyanyus nevében, persze nem biztos, hogy a többi nyanyus csatlakozna hozzá, de ők úgysem olvasnak túl gyak­ ran újságot, úgyhogy ez nem okoz gondot. Magától értetődően ez a fajta szokott kereszteződni az Aktivista Nyanyussal, ami többé-kevésbé kiszámítható mutációt hoz létre, amely azonban erotikusán kevésbé vonzó. Az összes bölcsészkaron tanuló nya­ nyus (akár akarja, akár nem) arra ítéltetett, hogy gender- vagy queer studiest tanuljon és végül konferenciahiénává, Gendernyanyussá, más néven Gendermeleggé vagy Genderkévé, eset­ leg Queermacává váljon. Szellemi anyáik Donna Paglia és Rosi Braidotti, a legnagyobb tekintély pedig Butler. Lágyan ejtik az „r” betűt, mindig játszanak a szemüvegükkel, és bármilyen vi­ tához szívesen hozzászólnak. A Fogyasztói Nyanyus gyakran kereszteződik az Elegáns Nyanyussal (ez „a kinézet m inden’-típus) és az OBI-verzióval (ez a „minden a kertben és a ház körül”-típusú fogyasztás). Az Elegáns Nyanyus viszont például sosem kereszteződik az Öreg Nyanyussal, de az összes többi alfajjal igen. Például: Művész Nyanyus + Elegáns Nyanyus = Galériás Nyanyus. Ez utóbbira példa a Feketenyanyus. Mint a neve is mutatja, mindig feketében jár, tele van aggatva modern ezüstékszerek­ kel, galériában dolgozott, egy ideig színházban is, kiállítások­ ra, irodalmi estekre jár... Nagyon választékos és igényes, telje­ sen sznob, női cigarettákat szív, szipkával... A kávézóban nem veszi le a kalapját, abban ül, m int a micisapkás nénik, zabálja a sütit, és ilyeneket mond: - Tudod, épp a Szerzői Dalok Szemléje volt, azért nem tud­ 213

tam eljönni hozzád, m ert Krysiával és Olgierddel iddogáltu n k ... Mert éppen Stanislawval dolgozunk egy drám án... De ez még m ind semmi ahhoz képest, amikor a Fodrásznyanyus kereszteződik az Elegáns Nyanyussal! Minden jobb fod­ rászbolt tele van velünk, senki nem nyír szebben hajat, senki sem fest náluk jobban. Ők azok, akiknek ott van az összes törté­ net a fejében, a teljes É jszakák és nappalok. Soványak, magasak, szépek és lusták... Mindegyik dohányzik, és mindenük ki van lyuggatva. Ismerik az új árut a hajpiacon, tudják, honnan fúj a szél, és mi volt a menő tegnap a londoni kifutókon. Néha együtt laknak egy szép lakásban, egy csomó, mindenféle csecsebecsé­ vel telerakott antik szekrény között, m ind gyönyörűek, és ha­ lálra unják magukat, m int a dekadensek. Az antik polcokon meg könyv helyett egy csomó, már teljesen űrkorszakbeli, haj­ ra való kozmetikum doboza díszeleg, meg kockára hajtogatott, egymásra pakolt, fekete frottírtörülközők. Ilyen például Karén. A szakmunkásban végig képregényeket rajzolt a füzetei margójára, pózoló nőkkel, és mindegyiket La­ dy néven írta alá. Merev tartásban kimerevített hölgyek egész seregét vetette papírra. Az órákon a háborúkról, a királyokról beszélt a tanárnő, ő pedig kirakta a táskáját a padra, és egy kis kuckót, egy odút csinált magának a holmijából, a maga kis in­ tim világát. Volt kistükre, védőalapozója, amit kis pamaccsal kent fel magára, kívül dúltak a háborúk, felkelések, ő meg csak a sarokban, a kis házban, intim en... A diákszállóban, az ágya fölötti szalmaszőnyeget a Síró Pierrot-król készített rajzaival tapétázta ki. Festett nekik szájat és könnyeket, megcsinálta a fénycsíkokat a fekete turbánjukon. Az üzletben, ahol dolgozott, a főnökasszony folyton panaszko­ dott, hogy Karén önfejű és lusta fiú. Ő pedig, miközben az ügy­ felet borotválta, csak a kék mandulaszemekre gondolt, és láza­ 214

dásból kékre festette a haját. Egyáltalán nem olyan kellemes dolog egész nap hajakat mosni, hallgatni, hogy milyen önfejű és lusta, a szünetben meg sprézni a hajlakkal. Kívülről tudta az összes újságot, amit az ügyfeleknek tettek ki: azokba menekült! A Tóni & Guy katalógusai... Az volt aztán a világ! Fekete-fehér, síkos, parfüm m intáktól illatozó kartonlapokon. Egy világ, ami Karenhez csak foszlányokban jutott el, m int valami gyűrött fo­ tótapétán. Ebben a másik világban a kávé erős volt, és gyönyörű csészében adták, a férfiak pedig úgy néztek ki, m int a filmeken, lovak ágaskodtak a lemenő nap előtt, és a főzésnek semmi.köze nem volt azokhoz a pirogokhoz, amiket a fodrászüzlet dohány­ zóasztalán fogyasztottak el. Megértette, hogy ez a világ valahol egy az egyben megvan, és elutazott Párizsba megtalálni a bol­ dogságot! - Ahh, elutazott Párizsba megtalálni a boldogságot! Öljetek meg, lányok, én m indjárt belehalok! Elment, hogy összeragaszsza a saját fotótapétáját. Ennek nem lehet jó vége!

215

Paula

Hirtelen megcsörren a mobilom. Felveszem: Paula az. - Szia, Vikomtessz, itt vagyok a strand túlsó végén, gyere ide. - Hol vagy? - Ott, ahol a heterók, várj, elbújok, m ert fekete tanga van raj­ tam. M indjárt ott vagyok nálad... Már megint elfelejtette a lényeget, m ár megint nekem kell tu ­ datosítanom benne, úgyhogy elmondtam neki: - Drága Paulám, tényleg azért vetted ezt a (ha szabad így mondanom) látványos bugyit, hogy most rögtön elbújj a bok­ rokba, amikor végre akadna közönség is a bájaidnak? - Pau­ la igazat kell, hogy adjon nekem, azt mondja, én m ár teljesen emancipált vagyok (ez igaz), és nem rejtőzik el, sőt, éppen hogy előbújik. Hiszen épp az a lényeg, hogy előbújjon az ember. Az emancipáció demonstráció, nincs más megoldás. Ha nem rej­ tőzködsz, akkor előbújsz, olyan nincs, hogy csak úgy egysze­ rűen vagy. Pontosan ez tűnik el a posztemancipációs fázisban, amikor nem lesz m ár se melegstrand, se buzibár, se buziújság... Nem lesz semmilyen gettó. A buziság olyan átlátható lesz, hogy senki nem ütközik meg egy rendes strandon, hogy egy pasas egy másik pasassal csókolózik. De mi akkor, Paula, szerencsére m ár nem leszünk ezen a világon.

216

H OGYAN L E C K É Z T E T T E MEG PAULA AZ Á L É R T E L M I S É G I N Y A N Y U S T

- Ahogy jöttem ide, Vikomtessz, behuppantam egy napozó­ gödörbe pihenni egy kicsit, és becsatlakozott hozzám egy Álér­ telmiségi. Egy Hantamaca. Na, ezt képzeld el! Ott megy! Nézd csak! Ott, a horizonton! Talán m ár megy is vissza Mi^dzyzdroje felé! - Paula rámutat valakire, ahogy a tengerparton sétál. - Alaposan megszívattam, behúzta fülét-farkát és eloldalgott. Leterítem a takarót, ő odajön, de várj, hadd mondjam el, hogy nézett ki: a fején színes kendő, a ráncos nyakán m indenfé­ le buddhista nyaklánc, saruban jár, m int a mi Picsenciánk, tő­ lem néhány méterre kiteríti a takaróját, és leül egy könyvvel. És bámul rám, hogy mikor elegyedem m ár szóba vele, és köz­ ben láthatóan nagyra van a könyvével, meg a nyakláncával. Vé­ gül odaszól: „Csatlakozhatok?” És meg sem várva a választ, „csatlakozik”, m intha csak a kávéházban lennék. De milyen fontoskodó! Kér­ dezősködik: „Honnan tetszettünk jönni?” És úgy fordul oda hozzám, m intha valami ostoba konyhatündér volnék! Erre mondom neki: „Félig Wroclawból”, m ert kitaláltam már, mit teszek vele. Ő: „A félig, azt jelenti, hogy Wroclaw környékéről ?” Már örül magában, hogy falusi vagyok, hogy ezt mondhatja rám. Ha ak­ kor tudta volna, hogy magával de Merteuil madámmal van dol­ ga, biztos nem csipkelődne, és nem menekülne most olyan si­ etősen. Ilyenek ma az emberek, Vikomtessz! Se stílus, se ízlés, se pénz, se sikk! Se a karddal nem tudnak bánni, se a palást­ tal, semmi intrika, semmi szerelem, csak a zabálás! Akárhova

217

nézel, mindenki kövér, csak a chipset zabálják! Szóval kiprovo­ káltam ezt a kérdést, és most válaszolhatok: „Félig, merthogy félig Párizsban lakom.” Na, erre lefagyott a mosoly az arcáról. De még nem adta fel: „És mit tetszünk ott csinálni?” Mintha egy ostoba konyhatündérrel beszélne, Vikomtessz, egy ostoba konyhatündérrel, úgy társalog velem. A konyhatün­ dér azonban válaszol: „A doktori értekezésemen dolgozom.” Na, erre aztán tényleg visszasüppedt magába, m ert neki való­ színűleg az összes intellektuális ambíciója kifulladt a Munkás Kultúrklub Zgierz Kerületi Alkotókörének verslapjában megje­ lent költeményekben. De azért szemlátomást üti a vasat: „Ó, és mi a témánk?” Erre az ostoba konyhatündér nagy levegőt vett és felmond­ ta azt a témát, amivel egyszer te is próbálkoztál, Vikomtessz: „A kartéziánus szubjektum dekonstrukciója a korai derridai eszmerendszer tükrében, különleges tekintettel Rosi Braidotti női szubjektumának dekonstrukciójára... nesze, lekophatsz!” Kopj le, entellektüellkém! Hát mit mondjak: nagyon elkámpicsorodott, behúzta fülét-farkát és eloldalgott...

AZ E REKLYÉS S Z E N T M A R I A

- Képzeld, lett még egy szentünk - Paula a Ereklyés M áriá­ ról beszél, akivel elutazás előtt találkozott, akit a „Mindenpa­ pok Szeretőjének” is hívnak néha... van ugye az első szent, az a Szent Rolka, ez lenne a következő? Ő aztán igazán az. - Képzelj el egy fiatal, bunkó nyanyust, kiszedett szemöl­ dökkel, aki ereklyéket gyűjt. Az egész élete ezek körül az egy­ 218

házi izék körül forog, mindenféle latin szövegekkel, meg archaizmusokkal teletűzdelt nyelven beszél, mindent tud róluk, de közben bőséggel él a testi örömökkel... Milyen dolgokat mesélt az nekem, aranyos Misukám, te Úristen! De megiltotta, hogy továbmondjam. Azt mondja: „Ha m ár nagyon szegény leszek, eladom az egészet a Faktnak! A Hófehérke meg csak les majd, m int a hatodik kaparás u tán ...” - Brrr! - Annyit azért mondhatok, csak hogy tudd, hogy hülyék vol­ tunk, nagyon hülyék, hogy tíz évvel ezelőtt nem vonultunk be egy rendbe. Azt kellett volna csinálnunk, bizony. Persze, m in­ dig lesz egy undok priorissza, egy dagadt, szemüveges nyanyus valami magas beosztásban, és ha ilyet fogsz ki, akkor aztán el­ vágtad magad, na és akkor? Eleget teszel neki és kész. Miket mesélt ez a legmagasabb rangú egyházi méltóságokról, m i­ csoda dolgokat! Az is lehet, hogy kitalálta az egészet. Nem tu ­ dom. A nyanyusok mindenkiről ezt mondják, számukra sem­ mi se szent, mutass egy politikust, bárkit: egyből rámondják, hogy persze, megvolt nekem, mutass egy mintaférjet, egyből rámondják, az a kurva, az a fartúró is odajárt a placcra, mielőtt mintaférj lett belőle! Megvolt vagy ezerszer! Mentői följebb van valaki, annál nyilvánvalóbb, hogy nyanyus az, placcos múlttal a háta mögött. Ilyeneket mondanak, Vikomtessz, még hallgatni sem könnyű, hiszen, m int tudod, én nemesi házban, egy ősrégi zsidó családban nőttem fel. Tiszteletben tartottuk az értékeket. - Á, csak szeretnék! Mindenkire úgy néznek, m intha magu­ kat látnák. - Maria m ár önmagában megtestesíti ezt az egész képmu­ tatást. Varrt magának egy olyan fekete-fehér fityulafélét, mint amilyen az apácáknak van, és abban járkál otthon, ahogy te 219

a póthajaddal. Kifeküdnél, ha meglátnád azzal az izével a fe­ jén! Mert különben tényleg igazi apácának néz ki azzal a jovi­ ális-kedves nézésével, a kövérkés testével, meg abban a fityulában, ami tényleg teljesen valódira sikerült, ahogy felemeli benne a tekintetét, és felveszi hozzá azt a csontkeretes szemüve­ gét, mint amilyen az öregasszonyoknak van... Még ő is röhög magán olyankor: „Pszichonyanyus vagyok, apácát csináltam magamból...” Egy olyan kis zsákban tartja a pénzét, amin a következő fel­ irat van: „Kánonjogilag megfelelően, a Plébános Atya felügye­ lete alatt sütött elsőáldozási ostyák...” - Elsőáldozási? - Igen... Gyártja a CHRIST Kft. Abban tartja a pénzét a ribanc. Ja, és ereklyéket gyűjt. - Veszi őket? - Nem, ilyeneket tilos forgalmazni, a relikviákkal való keres­ kedelem a középkor óta szigorúan tilos. - És akkor honnan szerzi be a kis ribanc? - Hát, kell egy spéci levelet írni a Vatikánba, nagyon hosszút, abban el kell magyarázni, milyen mélyen hisz az em ber... És megírni, hogy térdenállva könyörög egy ereklyéért, hogy kis­ sé feltámassza a pislákoló hitét. Mert tudod, úgy szaporodnak ezek a szentek, hogy ha valakit szentnek terjesztenek fel, ott egy egész külön procedúra zajlik, az ereklyéit meg A, B és C kate­ gória szerint osztályozzák... A C a legrosszabb, elég egy tárgy valamilyen darabkája, amit a szent megérint, például egy ró­ zsafüzér szeme, és az máris C kategóriás ereklye lesz. A dolog menete a következő: először a Pápa szentet vagy boldogot csi­ nál valakiből. Akkor fogják, kirángatják a koporsóból, és szét­ cincálják. A combjából mindenféle pélébániáknak küldenek a világ minden tájára, azok m ár évek óta állnak sorban azért a 220

combcafatért, a feje Rómába költözik, az ujjait mindenféle fon­ tos helyekre osztják, a többit meg felszecskázzák magáncél­ ra. Tudniillik a szentek egyes részeit szentebbnek gondolják, m int más részeket. A mi M ariánknak például csak C kategóri­ ás ereklyéi vannak, és egyetlen A kategóriás darabja. A lengye­ lek közül van Szent Fausztinája, a ruhájából, aztán Szent Rafael Kalinowski koporsójából egy fadarab, meg két spanyol karm e­ lita apáca csontdarabjai, egy olyan kétoldalú aranymedalion­ ban. Ezen kívül van még Joanna de Chantalja, és Maria Alacoque-ja... Misukám, kérdeztem én középkoriakról is, hogy a névnapodra szerezzek valamit Szent Alexből, m ert annyira szereted a Szent A lex legendáját, de sajnos a legrégebbiek, és a Szent Alexek már nincsenek forgalomban, mostanában kikop­ tak. Most a reneszánsz megy. - Hát akkor legalább egy reneszánszot intézz nekem ... - És a ribanca, - kacag Paula, - cinkos képet vág, és azt mondja: „Mutatok valamit, de ez titok,” és a hálósszatyorból ki­ húz néhány arany medálszerűséget, kacskaringós, bevésett fel­ irattal. .. tessék, a spanyol karmeliták csontjai... - Hol szedte elő? A lakásban? Paula kuncog: - Na, találd ki... - Nem! Nem! Ott nem! Paula bólogat, belülről fojtogatja a nevetés. - Nem mondod, ne! A placcon vette elő? - A pádon, a parkban. És még azt is mondta: „Jól van, tudom én, hogy szentségtörés ilyen szent dolgokat ezen a helyen m u­ togatni, de most m ár megmutatom neked”, és tényleg előhúz két arany medálszerű valamit az ocsmány hipermarketes bevá­ sárlószatyrából. Nem is zavartatja magát. A mi M ariánk is úgy végzi, m int Rolka, meglátod. 221

- Belenéztél a medálok belsejébe? - Ne viccelj, le van az pecsételve! Nem lehet kinyitni. De meg­ kérdeztem, gyűjti-e még az ereklyéket, hogy vannak-e m ár ré­ gi darabjai, mire ő, hogy miután most megkísértette a kígyó, és szakított a tiltott gyümölcsből, bűnös lélek lévén abbahagy­ ta a további gyűjtést, tehát azért maradt benne még némi tisz­ tesség.

VÉGNYANYUS

Dring-dring! Anna: - Megyek Wroclawban a Krzykiben, és meglátom az egyik régi pacsirtát, már teljesen lezüllött, tudod, m ár koldult, lecsú­ szott teljesen, ő már csak egy végnyanyus, aki az egész világra meg van sértődve a balszerencséje miatt. Rámosolygok, ő meg visszasuttog, mint valami szellem, parancsoló hangon: „Ferdülj! Na... Most, hogy nem a placcon vagyunk, bezzeg férfias vagy, mi, te szuka! Ferdülj, de rögtön!” - Te, Andzia, hogy én min mentem keresztül tegnap... Tu­ dod, én nagyon rendes, ősi zsidó családból származom, egé­ szen udvari felmenőkkel. Én, mondjuk, akármilyen szegény lennék, akkor se adnék alább a színvonalból, merthogy ez szár­ mazás meg jóízlés, és nem pénz kérdése. Én mindig Niskie Lqki-ban veszem a porcelánt a Hutschenreuthernél. Bizonyos sza­ vakat például nem szabad előttem kiejteni, m ert egyszerűen nem fogom őket tudomásul venni. Ott van például az a g-betűs szó, amit mostanság mindenki csinál a kertben, és amitől m inden bűzlik a füsttől... Nem, én olyat nem csinálok, én „garden-partyt” rendezek egy pohárka, a mi Nágyja Nágyjejevna Jepancsinunktól származó remek, francia bor m ellett... 222

Ja igen, szóval a bor. Találkoztam egy pasassal, egyheteróval, aki időnként eljött hozzám, nyilvánvaló céllal. A feleségem el­ utazott, gyere át hozzám, mondja. Egyáltalán nem volt kedvem átmenni hozzá, nem nekem való egy olyan szalmaözvegy, aki Kowaléban lakik... De végül csak elmentem, m ert ostobán jött volna ki, ha lemondom. Hideg volt és sötét, rettenetes érzés volt végigmenni Kowalén. Az utca természetesen vagy egy kilomé­ terre elnyúlt, házszám persze sehol. Végül kiderült, hogy va­ lami régi iskolaépületben lakik, amit szükséglakásokká alakí­ tottak át, hogy micsoda egy nyúlodú volt az, Anka! Hogy élnek egyesek! A következőt képzeld el: az arcomba csap a bűz, am int belépek, körben minden tiszta rothadás. Egyetlen, nyomasztó kis lyuk az egész, de ami a leginkább nyomasztott, az a régi tévé volt, amin egy hatalmas, poros kutya hevert, egy olyan plüssállat-féle, de úgy, hogy a mancsa rálógott a képernyőre. Azt hit­ tem, elájulok. Te nyilván tudod, hogy m ár az a tény, hogy va­ lakinek tévéje van, gyanús, de hogy még egy plüsskutya is! Az igénytelenség csúcsa, de ha legalább egyből rátértünk volna a dolgokra! De nem, először meg kellett nézni valami amerikai filmet, m ert azt képzelte, hogy majd kettesben eltöltünk egy ro­ mantikus estét (miközben a másik szobában alszik a gyerek). Szóval karon fog, hogy kérek-e egy kis házibort: „Iszol velem egy kis házibort?” Erre azt feleltem, hogy nem értem, mit jelent az, hogy „házi­ bor”. Mi az? Aucune idée: »házibor«, c’est quoi? Mire ő: „Hát bor, én csináltam, szőlőből!” Látod, drága Michalinkám, mi veszélynek ki nem teszi magát az ember, ha prolikkal kezd! Szóval azt mondtam: „Nem is tudtam, hogy ebben a búvalbélelt országban csinál223

nakbort egyáltalán.. "Je ne savais p a s que dans ce p a ys triste on fa briqu e du vin!

Erre megsértődött. Ezek után természetesen szóba se jöhe­ tett a szex. Hogy képesek emberek élni, te! Micsoda bűz volt ott, mennyi limlom, és mennyi poros amerikai filmplakát, persze mind bűzlik és mocskos, de DVD, az persze van! Feladja nekem a teát duralex-pohárban* (most képzeld el, DURALEXBEN!), de DVD, az persze kell... Figure toi m a petite, il existe des m a ­ isons dans notre p ays triste ou on sert le café dans une tasse, o! non, non, non! Pas dans une tasse, m ais dans une bidule q u ’ils appellent »duralex«, mon Dieu! C ’est vraim en t horrible! Fülledt a levegő, m int egy poros zálogházban, m int egy szakadt pénz­ váltós bódéban, egy csomó koszlott művirág, festett, mocskos szivacsrózsák... És m indennek tetejébe ott alszik a kicsi fia a fal túloldalán, én meg tiszta ideg vagyok, nem is tudom, hogy érek haza majd Kowaléből? És ebbe az egészbe egyenesen Párizsból csöppentem bele, ahol többek közt elmentem a M auvaise Éducation című Almodóvar-film bemutatójára. Ahogy mondom, mon amie, egy ki­ csi moziban volt a párizsi premier, a teremben csak nyanyusok voltak, akik valami botrányosan viselkedtek! Ezek ott ájuldoztak, sikongattak, repülősót kértek, sóhajtoztak, hogy ez az ő éle­ tükről szól, hogy m ár nem bírják tovább nézni, francia nyelven ferdültek, és ott közösültek előttem, meg énekeltek hozzá! Ko­ molyan mondom, hozzájuk képest mi m ind cserkészlányok va­ gyunk.

* A nyolcvanas években divatos, olcsó és igénytelen, sötétített, törhetet­ len üveg.

224

F É R F I A K PAULA É L E T É B E N

- Michalinka aranyom, neked fogalmad sincs róla, milyen nagy szerepet játszott az én életemben a kézfogás gesztusa. Ahogy megérintettek. Az egész életemet átszőtte ez, mindig a legváratlanabb pillanatokban bukkant elő. Egy férfi, amint ké­ zen fog és elvisz valahová. Paula nagy fehér kalapban ül a takarón. Azok a történetek ke­ rülnek elő, am ik a tizenöt éves ismeretség ellenére eddig kim a­ radtak. - Még csak úgy hatéves lehettem, amikor először találkoz­ tam ezzel a gesztusai. A mi kis városunkban volt egy elálló fü­ lű, vörös hajú, szeplős siheder, kiálló lapockacsonttal, kidülledt szemekkel... Minden csálén állt rajta, csak úgy lötyögött a ru ­ hája. Ő tanult a legrosszabbul, de m ár iskolába járt. Az egyik nyanyus, aki gondnok volt az iskolában, az mesélte egyszer, hogy ez a suhanc az udvar közepén felmászott a magas rúdra, amire az ünnepségek idején a zászlót szokták felhúzni. Egyből odazarándokoltak hozzá könyörögni, hogy na, Andrzej, mássz le, mássz le... Aztán az iskolai ápolónő meg a tanárok is, de hi­ ába. Megmakacsolta magát, és csak kacagott le fentről a ritkás, sárga fogaival, a lapockái kidudorodtak, a fülei elálltak, haj, de mennyire. A rúd meg hol balra, hol jobbra lengett ki, m int a metronóm. De a fiú nem mászott le. Ilyen volt. Aztán később még ő maga is elmesélte, milyen volt, amikor onnan magasról tekintett le rájuk. Mindenféle emlékeim vannak erről az egészen rendkívü­ li időszakról, emlékszem a mocsárra, meg a kereszteződésre, ahol egy Mária-szobor állt. Egyszer még szentségtörésre is ve­ temedtem, kivettem az útmenti oltárból a kegyszobrot, amiről kiderült, hogy belül üres, mint a lecsavarós tetejű Szűz Mária 225

Palack, és csak egy dróttal volt odaerősítve alul, na, gondoltam, most eloszlott a varázslat... És akkor hirtelen a közepéből ki­ szökkent egy gyíkocska, oda a kezembe... Szóval visszatérve a kezekhez, az a suhanc egyszer azt m ond­ ta nekem: „Gyere, szökjünk meg innen.” Volt nekem akkoriban egy új­ ságból kivágott képem, ami egy antarktiszi tájat ábrázolt. Úgy­ hogy kitaláltuk, hogy az Antarktiszra szökünk. Megkérdezte, tudom-e egyáltalán, hogy hol van az az Antarktisz? Hát, biz­ tos nincs nagyon messze, mondtam neki, valahol a mocsáron túl kell lennie. Éjjelre terveztük a szökést. Tudat alatt izgultam egy kicsit, hogy egyedül megyek az Antarktiszra azzal a rosszcsonttal. El­ pakoltam fél kiló kolbászt, egy meleg pulóvert, meg ilyesmi­ ket. Kolbásszal az Antarktiszra... A gyíkos szobornál beszéltük meg a találkát. Kislisszoltam a házunkból. Elindultunk, nem vett észre senki, eljutottunk az erdőig, de ott egyszer csak meg­ ragadta a kezemet. Olyan ellentmondást nem tűrő mozdulat­ tal. Hogy menjünk a mocsáron keresztül, m ert úgy gyorsabb; a mocsár mögött m ár ott volt az erdő. Én nagyon féltem attól, hogy ott menjünk keresztül. De ő csak fogta a kezemet a kérges tenyerével, és körbepillantgatva vezetett. És amikor m ár jócs­ kán benn voltunk a közepén, a töksötétben, akkor azt mondta, talán fel kellene adnunk ezt az Antarktiszt, m ert m ár mindket­ ten tudtuk, hogy nem lesz rá erőnk. Már rég megbántuk a ka­ landot. Visszafordultunk. Hirtelen azonban közölte, hogy azért hozott el ide, mert meg akar ölni. Megálltam földbe gyökere­ zett lábbal, de nem engedte el a kezem, úgy szorította, hogy a végén egészen síkos lett az izzadságtól. így álltunk hosszú per­ cekig. Azt mondta: „Le fog húzni a mocsár, megvárjuk, amíg lehúz a mocsár.” Én 226

meg csak bőgtem, és bőgtem ... Azt mondta: „Én itt most meg­ fojtalak. ..” És amikor m ár tényleg kezdett lehúzni a mocsár, odaszólt: „Add ide a kezed...”, mondta, és olyan görcsösen szo­ rított, m intha egyszerre akarna megfojtani és megmenteni. Csak amikor m ár hajnalodott, akkor kezdtek eljutni hozzánk a fények, úgy találtak ránk, ahogy ott ácsorogtunk abban a mo­ csárban, ami mai szemmel m ár egyáltalán nem tűnik veszé­ lyesnek. .. Lehet, hogy csak úgy m ondták rá, hogy mocsár, mi­ közben csak egy kicsit lápos terület volt, olyan, ami el sem nyel. Aztán volt egy a nyári táborban, Csehszlovákiában... Olyan kommunista barakktábor volt az, farostlemez házi­ kókkal. De nekem az volt a Paradicsom, voltam m ár vagy ti­ zenöt, és a tábor teljes hímrésze viccből buzisat játszott. Szünet nélkül. Mondjuk például odamentek egymáshoz és elkezd­ ték egymást taperolni, meg nyögdécselni. Minden este ál-or­ giákat rendeztünk. Mindenki összeszedett magának egy párt, minden nap másikat. Aludtunk a földön, a priccseken meg az „emeleten”, m árm int az emeletes ágyak felső részén. És ahogy akkor egymás után, lentről felfelé aludtam egy kis lumpocskával a földön, egy semmilyennel a földszinten, majd egy meg­ szállott költővel odafent, annak megfelelően lehet beosztani az összes későbbi férfit az életemben. A tiszta erotizmustól, a go­ rilla-lumptól a többé-kevésbé normálisokon át egészen a ren­ des szerelemig (ez a felső szint). Persze leginkább a padlós fiú­ kára emlékszem, a középső, a hétköznapi teljesen kiesett. Első nap tehát azzal a padlóssal aludtam. Azt mondja: „Na, akkor ma téged keféllek meg.” Én egy szót se szóltam. Rám feküdt, és hozzám dörgölőzött, m indenki röhögött, hiszen az egészet viccnek vették. De volt ott egy fiatal nyanyus, Isten­ kém, ki mindenki megvolt annak! Hogy mímelte a tiltakozást! És fehér bugyija is volt a dollárboltból. Én a földön, a pléden fe­ 227

küdtem az én kis lumpommal a hálózsák alatt, szemben meg az alsó ágyon ott volt ő. Hogy az mit össze machinált ott a feneké­ vel! Jobbra meg balra riszálta, hogy a lenti lump és a fenti köl­ tő is lássa. Várj csak, mit is mondott utána az a Wojtek? - Paula tenyeré­ be támasztotta az arcát, eltöprengett, szívott egyet a cigarettájá­ ból. - Na nézz oda, elfelejtettem, pedig valamit odadünnyögött neki, hogy oltsa le a villanyt, talán azt hitte, hogy tényleg össze­ jön valami? Na, most m ár eszembe jutott, hogyan is volt, de azt nem írhatod meg. Nem! Ne írj! Könyörgöm, húzd ki az egészet. Mostmár tényleg emlékszem mindenre. - Mi volt az? - Szóval ez a nyanyusos Wojtek (klassz fiúka volt) nekem sokkal jobbnak tűnt, mint az a padlós, aki taperolt, úgyhogy el­ kezdtem mesterkedni, elmondtam egy-két viccet, és jött a vál­ tás. A dollárboltos-fehér bugyis nyanyus került a padlóra, én meg az emeletes ágyra Wojtekhez. Végül mindannyian elalud­ tunk, amikor eloltották a villanyt. És azzal a Wojtekkel már nem csak játszásiból ment. - Komolyan mondod? - Hát persze, te lökött! - nevet Paula, - Na... Mit szeretnél hallani? A szerelem: helyes útja e létnek; ám a test, az anyagból megteremtetett! A felsőbb szintű költőknek esélyük sem volt a földszinten... M indenhonnan áradt a fiatal izzadság illata, meg persze a farostlemezé, és a festéké... Szóval először a lump. Másnap az emeletes ágy alsó szintjén aludtam. Egy olyan „középsővel”, egy „közepessel”. Egy semmilyennel. A harmadik nap: az eme­ leten, egy olyannal, aki egész éjjel a verseit olvasta nekem! Szó­ val minden stimmelt. Tudod: hosszú haj, az a nebántsvirág típus... Szóval. Itt is megjelent a kézfogás gesztusa. Valami sza228

valóverseny volt készülőben, vagy előadás valakinek a tisztele­ tére. Engem persze versmondó lánynak szántak, hiszen humános voltam. Lázadoztam, hogy nem akarom megtanulni azt a verset (Galczynskit). Ott duzzogtam a menzán, m ár m inden­ ki elment, a könnyeim csöpögtek a kihűlt levesbe, úgy meg vol­ tam sértődve a világra. És akkor odajött hozzám az a lump a padlóról, az a nagydarab, törött orrú óriás... „Na, mi a baj, Pawluska... Mi bánt? Na, ne sírj, minden rend­ ben lesz...”, mondja, és közben simogat. Én meg csak ülök dur­ cásan, hogy minél tovább tartson a dolog. Szipogok, lassan szá­ rítom a könnyeimet, lesütöm a szemem, és a szívemben belül meg imádkozom, hogy ölelgessen és vigasztaljon tovább. És ő folytatja tovább: „Nem kell fociznod velünk, ha nem akarsz, én majd megvédelek...” És kézen fog, úgy beszél hozzám, mint egy csajhoz: „Na, Pawluska, gyere, kimegyünk az erdőbe, próbálunk egyet...” Én csak szipogtam, a körmeimet néztem, hiszen egy fejlődő korban lévő nyanyusnak szüksége van erre a férfias melegség­ re és érzékenységre. És akkor ő odanyújtja azt a férfias, kérges tenyerét, és olyan erősen megszorítja, de olyan erősen! Gyere az erdőbe! Velem, az erdőbe, talán még a mocsárba is... Végül elvisz magával próbálni, ahogy a vörös rosszcsont ak­ kor régen a mocsárban, m intha egyszerre akarna megölni és megvédeni... Igen, az ilyen férfias kis bikáktól mindig féltek a nyanyusok az összes iskolában, meg a nyári táborokban, hiszen gyakran akaszkodtak ránk, piszkáltak, de aztán am int elpityeregtük magunkat, egyből odasündörögtek, és mint egy meg­ bántott csajt, átöleltek... Egy szó m int száz, megnyertem a versenyt, és én voltam a sztár az egész nyári táborban. Attól fogva úgy járkált körülöt­ 229

tem az a fiúka a padlóról, m int valami testőr, olyan büszke volt, hogy a „mieink nyertek”, hiszen én végülis az ő barakkjához tartoztam. A középsőre nem emlékszem, nem is számít, de az a fönti... Ahogy félresimította a haját, és tűnődve odaszólt: „Na igen, ja, Galczynski, persze, ritmusos, könnyen tanulha­ tó, na ja (és összefogja a haját, de hogy!), na ja, de miért nem próbáltál meg például Stachurát mondani?” így mondta. A harm adik alkalommal már a kollégiumban jelent meg ez a gesztus. A nyolcvanas évek elején jártunk, akkor kerültem fel M-ből, a mi kis porfészkünkből a bentlakásos iskolába. A vö­ röstéglás diákszállóba, ami lehetett vagy tizenhetedik századi. Egészen laktanyás hangulata volt. Micsoda vicces alakok voltak ott... Például a fürdőszobában: gombás falak, nem volt fürdő­ kád, csak lábmosó, mindenki a csapnál mosakodott. Minden­ ki, kivéve a nyanyust! Ott is volt ugyanis egy nyanyus, és mivel nem volt kád, ő fogta magát, és most nevetni fogsz, Miskám, te­ leöntött két olyan lapos lábmosót vízzel és teljes egészében el­ feküdt benne, az egyikben a lába, a csípője meg a csupasz segge középen szárazon, és a hátával feküdt a másikban. És m indeh­ hez még olvasott is közben! Ennyire kellett neki a kád, a habbal, meg a könyvekkel, m int a filmeken. A diákszállón Hollywoo­ dot varázsolt magának! Mi a csapoknál pancsoltunk, ő meg ott feküdt, és olyan arccal olvasta a könyvét a lábmosóban, mint egy filmsztár. Aztán volt abban a diákszállóban egy fiú is, a kisképzőből, hosszú rasztákkal, összevissza átlőtt fülekkel, az mindig en­ gem festett. Egyszer erősen karon fog, és azt mondja: „Gyere, Pawluska, nem megyünk holnap iskolába, csak téged foglak festeni...” Ő az ágy emeletére való fiú volt, hosszú hajú, festő. Énszerintem a hajam sárga volt, ő szilvát látott benne, erre azt mondom 230

neki: „Nem, szilvát aztán nem tartok a hajam ban...” Erre ne­ vetni kezdett, és belecsókolt a hajamba, terpentin- és forraltbor-szaga volt, szegfűszeggel és fahéjjal! De voltak földszintiek is: ők a Vasúti Javító Ellátmányi Üzem­ ből jöttek, a csapnál mosakodtak meg fröcskölődtek... És do­ bálóztak a szappannal. Amikor kicsi voltam, a tanárnéni pontosan ebbe az ellátmányozási üzembe vitt minket „szakismereti kirándulásra”. Hajna­ li ötkor kellett kelni. Emlékszem a gyári sziréna visítására. Kibír­ hatatlan volt olyan korán. Mindannyian fáztunk, mert már késő ősz volt. Megdörzsöltem a kivörösödött szemeimet, és arra gon­ doltam, hogy még álmodom. Álmomban egy csomó koszos em­ bert láttam a fagyban, ahogy m atattak a gépekben, az alátétek­ kel, a zsírzással, és mintha éjjel jártak volna munkába. Mocskos kézzel bontogatták az ormótlan, zsíros-kolbászos szendvicsei­ ket. Amikor feltűrték az ingujjukat, kilátszottak a mély sebhe­ lyeik, olyan egyenesek voltak, mintha direkt csinálták volna. A körmük fekete, besüllyedt gödörré vált, és szinte eltűnt. Vala­ hol az őrbódéban a rádió valami fontos beszédet közvetített egé­ szen halkan. Amíg a pirkadat még éjjelnek látszott, akár csábító­ nak is tűnhetett, hogy nem kell aludni, hogy éjjel mindig furcsa dolgok történnek, de mi lesz, ha eljön az unalmas, józan hajnal­ hasadás? Akkor döntöttem el, hogy színész leszek, és a világért sem hagyom, hogy műszakos szerelő legyen belőlem. Beiratkoz­ tam a Kultúrházba. A tanítónéni azt mondta, ha szépen tanulsz, akkor sohasem kötsz ki ilyen helyen. Azok az emberek, akiket itt látsz, komiszak voltak, nem írták meg a leckéjüket, cigarettáz­ tak az iskola mögött és nem tanultak meg zongorázni. De ők cin­ kosan rám kacsintottak, hogy ne is hallgassak rá. Aztán évek múlva újra jött ugyanaz a gesztus. Mindenszen­ tekkor ültem az én Filipemmel a Szczytniki-híd alatt, gyertyákat 231

gyújtottunk és vodkáztunk. Néztük a vizet, ahogy emelkedett. Időnként felzúgott egy hajókürt. Filip odavágta az üres vodkásüvegét az Odera teknőjének a betonjához, én pedig tántorogva felálltam. Sétáljunk egyet a parton, mondtam, de ne a sétányon, hanem a beton mellvéden, ami a a víz fölé hajlik. És akkor hirte­ len odanyújtotta a kezét, teljes erejéből húzni kezdett magával. A lábaink folyton megcsúsztak a mellvédre nőtt jégpáncélon a német macskakövek fölött, így botorkáltunk el a következő hí­ dig, ahol m ár túl alacsony volt az átjáró, hogy állni tudjunk, de akkor felfedeztünk egy beugrót, ami a híd belsejébe, a föld alá vezetett, és akkor... És akkor ő megint a kezét nyújtotta nekem.

T EL E FON O K PAULA ÉLETÉBEN

Paula az ágyban az első kávé előtt. Olvas. Drr-drr-drr! Ki telefonál? Beczka. - Szia, Paula! Megjött Inez Amerikából! - Milyen Inez, ne zavarj, te varangy, éppen Greta Garbóról olvasok az ágyban. - Hát az Inez, te lökött, aki Amerikába disszidált a hadiálla­ pot idején, tudod, aki meglopta Jurkát, tudod, Krzykiből. Na, tudod, aki a dollárboltos Dariával élt... Paula, dühösen: - Nem emlékszem ilyenre. Beczka: - Holnapra mindenkit meghívott a régi csapatból a McDonald’sba ebédelni! Paula lecsapja a kagylót, feláll, valamit mormog maga elé, és elmegy kávét főzni. A rádiót az egyesre tekeri. A konyhát el­ árasztja a komolyzene.

232

Paula m ár túl van az első kávén. Vasárnap reggel van, a távol­ ban harangszó. Drr-drr-drr! Anna az: - Folyton foglalt vagy Anka, te locsifecsi! - Persze hogy foglalt, m ert egy csomó embert fölhívtam: elő­ ször Kengurunyanyát, de ő nem akar velem beszélni. Aztán Citerát, Citera meg mondta, hogy Bécsben, meg a berlini Friedrichstadtpalastban táncolt, de a sztálini idők Berlinje az ottani élmények miatt nem tetszett neki, aztán Olaszországba ment, Jugoszláviába, Olaszország, áttáncolta az egész életét, tudod... És most állítólag Rigában van, el van ragadtatva a várostól! Va­ lami bűnözővel él (vagy azt hazudja), de azt mondja, a bűnö­ ző otthagyta, és megint nem tette le nála a szóbeli, szóval orális vizsgát (érted!), és ez így megy tizenkilenc éve, amiből a pasas, mondja, rövidebb szünetekkel úgy nyolcat börtönben húzott le, merthogy tolvaj az illető. Mert egy tolvaj, m ert egy tolvaj... - A Scenából megkaptam a wroclawi nyanyusok legújabb ranglistáját. Egy régi név sincs rajta. Mi történt velük? Hova jár­ hatnak mostanában? Csupa új név. Mindenféle Eszterek, meg Pamelák... Te meg a Kékharisnya Michaska rajta se vagytok! Az egyetlen, ami vigasztal, hogy a ti nővérkétek még ott van a har­ mincadik helyen. De most minden kártyalap azt jósolja reggel: az Egyes placc most éli reneszánszát. Mostanában mindenki csak oda jár. Mindenki visszatér. Olyan lesz, mint régen. Többet nem mondhatok. A kártyák nem mondják meg, mikor lesz ez. - Paula? - Na ? - Elmehetek hozzád Wrodawba? - Persze, Andulkám, gyere mindenképpen! - Tudod, szívem... 233

- Na ? - Szeretnélek kirabolni... Téged és azt a kurvedli Michaskát... - Ha! Ha! Ha! - Igazságszérumot tennék a levesedbe, elvinném mindene­ det, kifaggatnálak: hol tartod a pénzt, te kurva... - Ha! Ha! Ha! - Beszélj, m ert kinyírlak! És arról álmodozom, hogy utána elmenj Szczytnikibe a placcra, és elmeséld valamelyik pletykacsászárnőnek, hogy „Emlékszel még Annára, aki annak idején Bydgoszczba ment?” Mire az egyik, mondjuk a Belügyes Bronka, vagy a Bagoly azt mondaná: „Aha?” És akkor te: „Úgy lát­ szik, tolvaj lett belőle, lenyúlta a fél lakásomat, megrövidített vagy százezerrel... A kurvája még a tojásokat is elcipelte a hű­ tőből.” Erre ők, a nyakamat rá, azt mondanák: „Mindig m ond­ tam, hogy az egy tolvaj, m ár a szeme se állt jól annak a kurvá­ nak! Ne gondolkodj, azonnal hívd a rendőrséget, ne kegyelmezz a ribancnak!” És még örülnének is! - Ha! Ha! Ha! Andulka, hát ezt jól kitaláltad! - És azt tudod, Paulám, hogy ez a ringyó Michaska minek ír­ ja a könyvét rólunk? - Na minek? - Mert azt hiszi, hogy a lumpok elolvassák, meghatódnak a sorsunktól, meglágyul a szívük, és nagy kegyesen odaállnak majd szopatni. Hogy azt mondják majd: „Ha már ennyit belefeccöltél a faszunkért, Michaska, akkor tessék, leszophatsz, ha ennyit kell érte sírni.. És a ringyó meg felolvasóestekre utaz­ gat majd, és végigszopja az összes lumpot Lengyelországban, nekünk meg nem hagy semmit, pedig ezek a mi történeteink! Mert ő, a nagyasszony, ő m ár nem fog lejönni hozzád a park­

234

ba, m int régen, nem ám, még összekoszolná m agát... Gyere, jól meglopjuk inkább, vagy elterjesztünk róla valam it... - Ugyan már, melyik lump olvas könyvet... Pedig állítólag az egész könyv a szopásról szól. - Ja, ezer sor a faszcibálásról... Ő m ár csak a pénzre megy, elég megnézni az arcát, hiába keresztelkedtek át ezek a Witkowskik, attól még olyan a kislány, m int aki most jött Tel-Avivból... Bi-bol-dó, semmi m ás... Hogy tudja m ár a pénzt számol­ ni... - A Michaska zsidó? - Egyszer kérd meg, hogy szopjon le... Rögtön rájössz, m i­ lyen származású. Ha azt átéled... Úgy kiszívja a mogyoróidat, hogy hallucinálsz tőle... Ez az igazság... Totál kurva az a Mi­ chaska. - Anka! Hallottad, hogy a placcon összebarátkoztam Radwanickával? - Isten óvjon tőle! - Nagyon kedves volt velem. - Ja, gondolom, miután megtudta, hogy van egy nagy la­ kásod, amiben van elfoglalható szoba, még jó, hogy nyalizni fog... Paula leteszi a kagylót, és mélyen eltöpreng. Az Egyes a né­ hány számozott placc egyike volt. Milyenek is voltak még? Volt a Művész, meg a Bem... De hogy egy placc visszatért volna? Pa­ ula fogja a fejét. A második kávé után kiteríti a kártyákat. Tegnap friss térí­ tőt tett föl, állítólag azt szeretik a kártyák. Levél! Milyen levél? Ugyan már, honnan a francból, évek óta nem kapok levelet. Esti időszakban egy szőke férfi. Paula kuncog magában. Megigazít­

235

ja a haját. Bevesz egy nyugtatót, „olyan kótyagos volt ma egész nap”. Telefon: - Halló. Tollaska az. Szipog: - Halló, te vagy az, Tollcsikám? - mire a túloldalról bőgés: - Li.. li.. li.. Liza meghalt, felakasztotta m agát... - Szentséges szűzanyám, miket hadoválsz, Tollaska, de hi­ szen szombaton láttam a placcon! Épp fizetett egy fiatal meg­ élhetésinek. Ott álltam és a saját szememmel láttam. A Mimi is ott volt. - Föllógatta magát. - Hol, és hogyan, beszélj. - Az öltözőben, nálunk, az Operettben... - Mit beszélsz? Tollaska, m ár kicsit nyugodtabban: - Ahogy mondom, m ár mindenki be volt öltözve, egy perc­ cel a fellépés előtt bementem hozzá az öltözőbe, hogy felhajt­ sak egy konyakot, szokás szerint, hiszen tudod, ő meg ott ló­ gott. .. - Tollaska megint bőgni kezd. - Ő meg a hálóinge övén csüngött a fűtéscsövön. - Paula nyugodt hangon (kezd hatni a nyugtató): - Gyere át azonal, körbetelefonáljuk a lányokat, össze kell dobnunk a koszorúra. Tollaska is megnyugodott egy kicsit: - Szalaggal? - Persze hogy a szalaggal. Az lesz rajta a felirat: „Lizának - a barátnők” - Paulában felötlik, milyen kontrasztban áll majd a felirat a férfi vezeték- és keresztnévvel a sírkövön, - vagy vala­ mi más, mit tudom én, lehet, hogy valami vers kéne, mindegy, gyere át. Paula odamegy az asztalhoz, összeszedi a lapokat, majd fel­ 236

áll becsukni az ablakot, s közben morog magában: „Szőkeség egy esti órán, tessék, nesze, itt a szőkéd...” Talán ő maga is ver­ set ír?

MEGJÁTSZOTT LUMP

Azt mondja Paula: - Vége a világnak, minden lement kutyába. Megyek a park­ ban, mit látok: egy lump. Egy olyan igazi bika, tahó pofa, nagy segg, minden, ami kell, az életben meg nem mondanád, hogy buzi. Sima férfi heterónak látszik, de ott mászkál a bokrokban, szóval utánaeredek, m ert hát annyira férfias, és leheletnyi nyanyaszagot sem érzek rajta, pedig én mindig megérzem. Komo­ lyan. Mondom magamnak, jön a klasszikus helyzet, ő a sliccet le, én meg térdelek. Oké. De aztán leesik az állam, m ert fog­ ja magát, lekuporodik, és ő akar nekem szaxizni. De hát itt én vagyok a csaj, a kibaszott nyanyus, ő pedig a lump! Erre térdig letolja a gatyáját, és mit látok rajta... egy vörös csipkés combfixet... Azt hittem, meghalok a röhögéstől, teljesen kizökken­ tem, pedig már csak azért is figyelek a részletekre, hogy utána a lehető legpontosabban leírhassak neked mindent, szóval azt mondtam neki: „Figyelj, egy csomó fakabát mozog itt a környéken, én annyi­ ra stresszelek, inkább m ár itt sem vagyok.” És elszeleltem. De hát, hogy már a lumpok is combfixet hord­ janak, ki látott m ár ilyet... Azóta már m indenki ismeri, egyszerűen „a Harisnyás” lett a neve... Bizony, ez esetben semmilyen kitalált nevet nem akar­ tak adni neki, csak ennyi lett: „a Harisnyás.” Gyakran a leg­ egyszerűbb megoldások a legzseniálisabbak. Persze, amikor 237

először jelent meg a Harisnyás, és még nem ismerték, egyből rárepült mindenki, de aztán, amikor m ár legálisan korzózott a parkban a combfixében (felül szkinhed, alul csaj - m int va­ lami szirén), akkor már mindenki ki volt okosítva és összesúg­ tak mögötte: „Ha, ha, ha, pszichonyanyus, pszichonyanyus!”

HOGYAN JÁ TSZOTT PAULA L U M P O T A S Z C Z Y T tol KTBF. N

- Éjszaka van. Ülök egy pádon a sétányon, cigarettázom, lumpot játszom. Bár abban a téli sapkában inkább úgy nézek ki, m int valami vénasszony a kendőjében, jót röhögnél, ha lát­ nád, Michaska. Mindenesetre a farmerbe bújtatott lábamat úgy szétrakom, ahogy csak lehet, az Adidasommal turkálok a föld­ ben, és persze lövöldözöm a lumpos grimaszokat. Ilyeneket, ni, - és Paula vicces arcot vág, ami egyáltalán nem lumpos, sokkal inkább egy nyanyuséhoz hasonlít. - Hogy ne látszódjon a sap­ kám, egy lumpos kapucnit borítottam rá, valami sportos, fel­ iratos pólóból, úgy ültem ott. - És minek játszottad a lumpot, te lökött? - A Bydgoszcz-i Anna telefonos megbízásából. Kutatást kel­ lett végeznem a legfiatalabb nyanyusok kultúrájáról. Nagyon sokáig ültem ott, mert a legtöbb nyanyus m ár ismert, és senki se vette be a lump-figurámat, csak nevettek rajtam ... De végül megjelent egy fiatal nyanyus, valószínűleg egyene­ sen a falujából, vagy egy kisvárosból jöhetett, azt mondja, kol­ légista, elsőéves. Olyan szégyenlős fajta, úgy néz föl rám, mint a Napra, hunyorog a szemével, nyilvánvaló, hogy a lumpot lát­ ja bennem! Én pedig önmagam karikatúráját láttam benne egy 238

lumppal szemben, én enyeleghetek így velük... Ettől gyűlöl­ ni kezdtem őt! Tudván, hogy minél inkább hasonlítanak egy­ másra a nyanyusok, annál kevésbé viselik el egymást, napi­ rendre kellene térnem a dolog felett, és elnyomni a gyűlöletet. Ő viszont mit sem tud erről az egészről, és nőies hangon így csi­ csereg nekem: „Néhány napja m ár jártál itt... Megismertelek... Valakivel voltál, egy barátoddal... Megismerlek a kapucnidról...” Összetévesztett egy igazi lumppal, talán mert nem nézett meg alaposabban. Vagyis már napok óta koslatott azután a lump után. Végül elkezd mesélni magáról: „Kollégiumban lakom, tudod? Szóval, te is megértheted... Nem vihetlek föl magam hoz.. Engem m ár fojtogat a nevetés, hát ki mond ilyeneket egy lumpnak? Milyen iskola ez? Micsoda stílus ez? Az biztos, hogy nem a miénk! „Értem, értem ...”, mondom férfihangon, szinte suttogok. Ő m ár nem bírja tovább és megkérdezi: „Te mit szeretsz?” Na, pont ez hiányzott, hogy még a szívemet is öntsem ki ne­ ki, Vikomtessz! „Azt majd meglátod... És te?” Ezt az „És te?”-t csak a te ked­ vedért dobtam be, Misuka, hogy utána elmondhassam neked, és kipukkadásig röhögjünk rajta. Csakis emiatt. Ez a nyanyus tudnillik m ár régen elbukott a vizsgán. És mit válaszolt...? Még saját magán is túltett, Vikomtessz! Mintha fülbegyónáson len­ ne, tudod, milyen az, amikor valaki szégyelli magát, és gyor­ san, egy levegőre elmondja a mondandóját, pont úgy, gyorsan elhadarta az orra alatt: „Kényeztetni a testet, a hímvesszőt, szájba venni (ha az enyé­ met is beveszik), csókolózni, a testet csókolgatni...” 239

K én yeztetn i a hím vesszőt! Itt m ár mondtam, hogy találjon

magának valaki mást, én fogtam a seggem, és odébbálltam. Felhívom Annát, hogy beszámoljak neki, mire ő így felel: „Minden azért van, m ert hiányoznak az öreg tanárnők... Mert m ár vagy öregek, vagy megölték az összes nyanyust, vagy már csak nagy ritkán mutatkoznak. Honnan vegyen példát ez a kis tacskó? Miből tanuljon? Hol a tankönyv? Egy Pék Roma, vagy én, mi még tanultunk, a Méhkirálynőnél, Picsenciánál, a Szakácsnénál, vagy a Citeránál töltöttük az inaséveket, a régi mestereknél. Hiszen ezek a fiatalok m ár nem is értik, hogyha igazi lump lettem volna, akkor nemhogy soha nem lettem vol­ na meg neki, de még kapott is volna a pofájára! Nem értik, hogy egy lumpnak egyszerűen nem m ondunk ilyen dolgokat! Hogy a lumpok magasról szarnak a mi brabanti csipkéinkre! Odamegy az ember, a szemet egyből a zérópontra fókuszálja, szó nélkül irány a slicc, és kész! Ez meg: »kényeztesd a testem«, meg még feltételeket is szab, hogy szájba veszi, ha az övét is! Komolyan mondom, a Méhkirálynő forog a sírjában!” Felhívom a Töröttorrú Citerát, megvénült, csontsovány, kan­ csal. Nyirokmirigy-rákja van szegénynek, otthon ül, az emléke­ ibe temetkezik. Kis parókában jár, amit felülre fésül, m int egy királynő. Pedig ő még a firenzei Operában is fellépett. A ferde, törött orrával. Az egész életét végigtáncolta-végigénekelte, az Amatorska kávézóba járt Varsóban (talán még a sztálini idők­ ben). Táncolt Sygietynskinél a Mazowsze együttesben. Nagyon kulturált kollegina. Ő talán meg tudná tanítani ezeket... Ezek a mai fiatalok... Paula kedvetlenül elnyomja a cigarettáját, és egy dobozba te­ szi a csikket. Összecsücsöríti a száját. Én inkább Gizeláról kér­ dezem, hogy valami hangozzon el az én fiatalságomból is, ha240

bár az a fiatalság a legigazibb buzikörnyezetben zajlott, szó sem volt ott leplezett vágyakról, mint azzal a kézfogósdival, nem volt semmi ilyesmi. Csupa leplezetlen dolog.

241

Gizela

- Neeem, - mondja Gizela, jól megemelve az e-t a végén, mint egy kislány. - Neeem, ez így nem mehet tovább! Valamit tenni kell. Kell találni egy szponzort. Szőke haja volt, német fazonnal: hátul hosszú, elöl rövid, da­ uer, hidrogén. Hozzá igazán gyönyörű, tizenhat éves arc. Imád­ ta a Papa Dance-t meg a Modern Talkingot. A világhírről ál­ modott. A parkban üldögélt velem a pádon, szívta az Extra Mocnét, és órákon át fejtegette, hogy megalakítja a Magic Talk­ ing együttest - ami annyit tesz: „Mágikus beszéd...” És aztán hirtelen „megváltozott az arca”, és elkezdett olyan magasan énekelni, m int a Modern Talkingban a visszhang és a kórus. Angolul. Meg hogy Dieter Bohlen így, meg Dieter Bohlen úgy. De az igazság más volt. És ő ettől a más igazságtól menekült Dieter Bohlenbe, oda rejtőzött el. Sovány volt, a nyomorból jött, abból a kerületből, amit Ber­ muda Háromszögnek neveznek. A pasija egy kőműves volt, iga­ zi tahó, Zbyszeknek hívták (bajsza is volt), és verte őt. Egyszer ültünk a botanikus kertben a víztározónál, és a térdén ott volt a legféltettebb kincse: egy nagy, színes, elemes magnó. Hallgat­ juk rajta a Modern Talkingját, ő énekel, m ert mindegyik kazet­ ta végén ott van az ún. repríz, a zenei aláfestés a dalokhoz, usgyi, bárkiből lehet sztár! Ő inkább Thomas Anders akart lenni. Nekem kellett Dietert énekelnem. A Róm eó és Júliát meg a többi slágert. Folyton álmodozásba, álvalóságokba menekült. Hogy meggazdagszik a piacon, vagy talál egy csomó pénzt. Vagy el­ megyünk a Wroclaw Hotelbe, és megismerünk egy németet, vagy egy milliomost. Az álmai netovábbja egy hifitorony volt,

ami olyan nagy, m int egy szekrény, a tetején az erősítővel, el­ végre ez még a nyolcvanas évek. - Meglenne ott az összes lemez, szép sorjában, kompletten minden, Dieter Bohlen, Modern Talking. Üvegajtók mögött. És Gizela hirtelen olyan hangokat kezd kiadni, m int egy vonat, de később kiderül, hogy egy sláger eleje az. Egész diszkót csi­ nált a szájával! Buh, buh, buh, i, i, i, uuuuuu. Ffff. U-u-u-u. Az egész arca átváltozik, m ár a szája is zenél, ő a dob és a cinek egy­ szerre. És hirtelen megjelenik az ő javíthatatlan Zbyszekje, az a tahó, idegből pofán keni, aztán kitépi a kezéből a magnót: - Hánykor kellett volna otthon lenned, te ribanc, hánykor, te ribanc, hánykor kellett volna... És földhöz bassza a magnót, behajítja a tóba, amin a vízilili­ omok úsznak, m ert még mindig a botanikus kertben üldögé­ lünk. De hiába, Gizela nem rúgja ki, m ert szereti. Azzal nem le­ het mit csinálni. Hány milliószor mondtam neki: - Gizela, térj észhez, rúgd ki. Üt-ver téged. - Ő meg azt haj­ togatta: - De hát tud nagyon gyengéd is lenni. Ha józan. Ilyenek a nyanyusok. A végén azt mondja: - Muszáj valahogy pénzt szereznünk, ez így nem mehet to­ vább! - Irány az éjszaka. Akkoriban mindig csak éjszaka volt, csak éjszaka üldögéltünk együtt, mászkáltunk Wroclawban, elnéztünk ismeretlen kerületek felé, egész a városkapukig. Ő rossz családból jött, én jó családból, de untam a tanulást, az ebédeket, az olvasást. Eleget hallgattam otthon, hogy a társa­ dalom margójával közösködöm, az utca szemetéig züllök. Ő a Traugutt utcából, én a Baciarelliből jöttem. Két külön világ. Én nappal iskolában voltam, ő meg valahol a lepukkant családjá­ 243

nál. Éjszaka viszont együtt voltunk. A szülőknek azt mondtuk, diszkóba megyünk. Végülis Gizelával mindig diszkó volt, nem tudott nem énekelni, nem bírta hangok nélkül. Szóval az em­ lékeimben mindig éjszaka van. Az ifjúságom, az éjszakák ti­ zenöt éves koromban. Pénzt szerezni. Hol van pénz? Hát a ho­ telekben! Hol is lehetne nyolcvankilencben, amikor m ár nincs kommunizmus, kapitalizmus meg még nincs. A Wroclaw szál­ lodában, meg a Panoráma szállodában, amit később lebontot­ tak, hogy megcsinálják a Dominikanska Üzletközpontot. Hogy kicsípte magát akkor Gizela, láthatóan kifosztotta a turkálót! Zöld kabátban volt, színes rongyokból varrt fejpánttal a fején, rózsaszín kamáslival. Hozzá azok a kék szemek, és azok a vá­ gások a karján, meg az az angyali hangocska, a szőke szem­ pilláival. Leültünk a haliba. Ülünk, szívjuk az Extra Mocnét, esetleg a külön erre az alkalomra vásárolt C arm ent... Öreg né­ met nyugdíjasok érkeznek bőr bőröndökkel, őszek, sm ink nél­ kül, az nem a diszkóvilág. Nem a Strangers in the night világa. Odatapasztjuk a nózinkat az üvegfalra, amelyen túl a drink­ bár van, jól nézhetünk ki a túloldalról. De belül nincs senki, a német nyugdíjasokat nem érdekli az éjszakai élet. Egészpá­ lyás kudarc. A Panorámában legalább dolgozott egy ismerős nyanyus, ő volt a vécésnéni, mindig lehetett nála ingyen pisilni, sminket igazítani. Egy híres divattervezőt vártunk. Hé, Gizela, m ond­ juk azt neki, hogy cikket akarunk írni róla az iskolai újság szá­ m ára... Merthogy állítólag meleg volt a pasi. Koktélokat ren­ delt nekünk a bárban... Azt mondogatta: - Még egy pohárral a fiatalúrnak! Gizela felkapaszkodott a bárpultra, ami nagyon magas volt neki. De nem jött össze a dolog. A divattervező még aznap éjjel elutazott egy bemutatóra. Gizela tántorogva, mocskosán ment 244

haza, részeg volt. Pedig olyan ártatlan pofija volt neki, máig em­ lékszem, azok a kék szemek, azok a szuper hangok, amiket tu­ dott utánozni, hányszor játszott Alexist... Egyik este viszont megismerkedtünk egy pasassal, aki azt mondta, nagykereskedést akar nyitni Legnicában, ami beindí­ totta a képzeletünket. Hogy dolgozhatnánk majd mi is ott, akár hárommilliót is megkereshetnénk egy hónapban. Egész simán. Hárommillió zlotyi, az havonta egy bőrkabát! Addig álmodni sem m ertünk ilyesmiről. Láttam egyet a piacon, összevart da­ rabokból van, olyan patchwork. Évente tizenkét bőrkabát! - Te nem vagy észnél?! Ha egy hónapban veszünk egy kabá­ tot, akkor m ár nincs sok értelme második kabátot venni, ak­ kor majd veszkócsizmát veszünk! - És egymásra nézünk, ké­ zen fogjuk egymást, és felkacagunk, m ert csak most ébredünk rá, mi is vár ránk valójában! Igen! Veszkócsizmát, aztán arany karkötőt! - Esküdj meg, - mondja Gizela éjjel a parkban, - esküdj meg, te hülye, hogy soha nem válunk el, és mindig ilyen jóban le­ szünk, és klassz életünk lesz! Esküdj meg anyádra! Elmentünk a pasashoz, egy régi, poros kacatokal telezsúfolt, ronda lakásra. Egy régi házban volt, egy rossz kerületben, Gize­ la nem lakott messze onnan... Reggel elküldött minket vodkáért, az egyik vázából rázott ki hozzá némi aprót, amihez még hozzá is kellett tennünk. A kö­ vetkező kép maradt meg az emlékezetemben: Gizela reggel a kádban. A habban. Tőlem kérdezi, elbújva a habban, te melyik sampont használnád, ha az én helyemben lennél, melyikkel mosnád meg a fejed, ezzel vagy azzal, vagy emezzel. Ja és menj oda, te hülye, hallgasd meg, nem áll-e kint az ajtó mögött. Nem. Feltúrunk mindent, csendben vihogunk rajta, visongva kaca­ gunk a dolgokon, amit találunk. 245

De aztán sokáig, sokáig nem történt semmi. A pasas nem te­ lefonált. Viszont megvolt a nagykereskedés címe. - Átbaszott minket. Gizela vattacukrot majszol a csillagos ég alatt. Ülünk a pádon, a háttám lán. Folyamatosan szotyolázunk, szünet nélkül nassolunk. Gizela elkapar egy vart, és a nyelvé­ vel nyalogatja a vért a térdéről, én meg köpködök a dohánytól, és abban turkálok egy bottal. Ő gyufaszállal turkálja ki a gyász­ huszárokat a hosszú körme alól; én inkább rágom az enyémet. A bőrt harapdálja az ajkairól, de ezt nem tudom észrevenni ak­ kor, ugyanis éppen a rágómat ragasztom a pad alá, aztán leva­ karom. Ekkor ő előszed egy kis palack parfümöt, M ade in Fran­ cé,, és nyom magára néhány spriccet. Belecsípek a combjába. - Még simán megváltozhat minden, gondolj csak erre: kovbojcsizma, bőrkabát, aranylánc, L’Oréal sampon! Végül aztán elmentünk hozzá Legnicába, vagy Trebnica volt? Szóval a címre, amit megadott. Órákig bandukoltunk a hőség­ ben. Ittunk egy ásványvizet a kerítés mellett, összevissza bo­ lyongtunk a garázsok között... Végül meglett! Egy régi, lépcsős villa. Egy nő nyit ajót, dzsoggingban. - Itt lakik ez és ez az úr? Itt egy nagykereskedésnek kéne len­ nie. - Igen itt lakik, de nincs itthon, a nagykereskedés pedig nem jött össze. Talán jövőre. Átadjak neki valamit? - Akkor... Akkor megmondaná neki, hogy... hogy itt volt Grzesiek és Michal, és hogy... a nagykereskedés m iatt... Stoppal m entünk haza. Esett, zuhogott. Gizela a vállamra hajtotta a fejét és a teherautó ringatására elaludt. Soha töb­ bé nem láttam, nem mozogtam vele, egyáltalán - senkivel sem közülük. 246

Német nyugdíjasok: a bosszú

Még mit nem! Igenis ezt fogom csinálni! Egy olyan vén kur­ va, m int én, csak nem fog keresgélni, hogy melyik patikába járnak a legkevesebben, ahol nincsenek turisták meg sorbánállás, és melyik esik félre egy kicsit, tele van a hócipőm, elme­ gyek a legnagyobba a központban, a Neptun-tér mellett, jó na­ pot, azonnal tessék nekem lapostetűre krémet adni, jó lenne, ha ezek a kurvák kidöglenének a picsába, az utolsó kibaszott geciig! Egy-kettő, mozogjál, vidd a kollegádat is, és csinálj nekem krémet fakátrányból, gyógyfüvek gyökeréből, meg orvosi lestyánból és rutafűből! Kint a promenádon német nyugdíjas nyanyusok akaszkodnak rám. Eszeveszett dühösek. Mindegyik krémszínű gyógypapucsban, krémszínű kiskabátban, barna nadrágban... Vízzel és szappannal mosták ki belőlük az egyéniséget. Rövid, ősz hajuk van. Sohasem festik, és mindig kínosan tiszták. Persze mind a volt NDK-ból jöttek. Jóravaló vénlányok. Évekig azt verték belé­ jük, hogy nem szabad különbözniük, hallgatni kell a „főnökök­ re”, a munkahelyen... csinálni, amit „fönt” parancsolnak, nem kommentálni, nem gondolkodni, végrehajtani! És munka után: irány a telek, amit a rendszer nagy kegyesen megengedett nekik. Nehéz most a ruha vagy a viselkedés egyéniségét követelni tő­ lük. Mindegyik csak azt lesi, nehogy kilógjon a többi közül. Ta­ lán túl nagy gyöngyklipszet tett fel? Lehet, hogy inkább le kelle­ ne vennie a vécében? Talán nem illik? Igazán nehéz lenne tőlük öregkorukra bármilyen változást elvárni. Ráadásul az öregkor náluk (tekintettel a mai Németország magas életszínvonalára) igen hosszú. Ezért még undorítóbb és még szembetűnőbb. 247

Szóval pont egy ilyen ideges kis csapat akaszkodik rám a promenádon, akik a Grunwald Hotel után kérdezősködnek. - Senki nem hallott róla? - reggel óta keresik, elutazás előtt telefonon lefoglalták a szobát, és kifizették az előleget. Világo­ san elismétlik, hogy megértsem: „Hotel Grrrrunwald!” Pörög a torkukban az „r”. Én tudom, hogy Mi^dzyzdrojében biztos nincs ilyen nevű szálloda, hiszen a legtöbb kóceráj éppen a németekre rendezke­ dett be. Valaki átbaszta őket, és kihasználta az alkalmat, hogy gúnyolódjon egy kicsit ezzel a névvel. Ismét kiderült, hogy Grunwald mindig balszerencsét hoz a ném etekre.. .*

* 1410-ben G runw aldnál m értek m egsem m isítő erejű csapást a ném et lo­ vagrendekre az egyesült lengyel-litván csapatok, megfordítva a ném et ter­ jeszkedést. A grunw aldi győzelem a lengyel történelm i emlékezet egyik leg­ nagyobb sikere. (A ford.)

Jacutint kérek!

Nem fért abba az ősz fejükbe, hogy valaki így kitolhatott ve­ lük. Amikor otthagytam őket, még mindig a járókelőket kér­ dezgették. Azok meg csak a vállukat vonogatták. Én meg: irány a patika! Sorban állnak a nyaralók, egyből látszik, hogy a heterók küldték ki a csajaikat sorban állni, miközben ők a mecscset nézik. Néhány nő üvöltő gyerekkel a karján, egy másikon viszont egyből látszik, hogy nincsen gyereke, legfeljebb vala­ mi napolajért ugrott le. „Bárcsak nekem is napolaj kellene, én is csak napolajat akarok!” - kiáltok gondolatban, miközben ismé­ telgetem, hogy el ne felejtsem: „Jacutin, Jacutin, Jacutin.” Saj­ nos - mondom magamnak, - napolajad m ár van, ráadásul nem is egy... Mögöttem m ár egészen tekintélyes sor torlódott össze, kiváló nézősereg lebukás esetén. Egy fiatal, szőkített nő szol­ gál ki. A legrosszabb sejtések gyötörnek, m ert még akkor is, ha senki nem tudja mi az, neki a „Jacutin” akkor is csak egyet je­ lent: tetűid vannak, tetves vagy! Ő, patikus lévén, tiszta és higi­ énikus. De végül kitaláltam, mi legyen, és amikor rám kerül a sor, higgadt hangon mondom: - Jacutint kérek. A gyereknek lesz... Nem adott. Győzködni próbált, hogy gyereknek fejtetűre csak egy másik orvosság jó, egy sampon. Szó nélkül megveszem, ki­ megyek. Irány a következő patika: - Jacutint kérek. - Mire? - Tetűre. - Fejtetűre? - Ööö... Igen.. 249

Ez is sampont adott, ugyanazt, amit az előző. Megvettem azt is. Megyek a harmadikba (és utolsóba). Mögöttem a sorban egy ismerős nyanyus a strandról, az egyik poznarii. Erre én: - Napolajat kérek. Megvettem, megyek kifelé. A nyanyus mögülem odalép az ablakhoz: - Valami jó szert kérek lapostetűre! - Jacutin? - Az jó lesz. - Tessék, tizenhat zlotyi nyolcvan groszy.

250

Olesnicka

Unatkozni kezdek, m ert a nyugdíjasaim m ár ismétlik ma­ gukat, ám ekkor hirtelen meglátok valakit: jaj, csak az legyen, amire gondolok! Kiskutya üget hozzánk messziről, egy feldí­ szített palotapincsi, messze mögötte pedig egy alacsony, bicegő gömbalak. Arra gondolok: bárcsak Olesnicka lenne az, semmi mást nem kívánok, csak Olesnicka pincsije legyen az! Bárcsak Olesnicka lenne! Bárcsak ő, a kövér, sánta, egyszerre kopasz és szőkített nyanyus, meg a kutyája, aki rekordot dön­ tött a körbepisilt fák számában, hiszen az egész életét a park­ ban, a placcokon élte le, az összes placcot, az összes fát megje­ lölte Lengyelországban, és most itt csörtet a növények között (emberi kezek ültették őket egytől egyig), hogy körbepisil­ je őket! Bár ő lenne, meg a kutyája, aki Bydgoszcz-ban, Torun-ban, Kalisz-ban, Suwalkiban, Zgierz-ben, Wrodaw-ban, Varsóban, Poznan-ban, Olsztynban és Krakkóban, mindenhol körbepisilte a fákat a placcokon, bár az a kis kan lenne (vagy­ is inkább szuka, teleaggatva masnikkal, és bár fütyije van, te­ le van műbrillel, elvégre nyanyuskutyáról van szó), akkor vége az unalomnak, és az egész történetünk kapna egy friss energialöketet! Tényleg Olesnicka az. Szevasztok lányok, hogy vagytok? Iderepültem a seprűnyé­ len, m ert azt hallottam, itt van Kengurunyanya, az a biccs, nem láttátok valahol? Tudjátok, azért hívják így, m ert régen sokat járt Ausztráliába, és most ausztrál nyugdíja van... Az összes nyugdíjas elsápad, m ert rájönnek, hogy magával az országszerte ismert Olesnickával találkoztak. Akit m inden vo251

naton és vécében felírnak a budifalra. Akiről minden börtön­ cellában mesélnek. Akiről egész éjjel megy a duma az összes kórházi nővérszobán, ahol a pacsirták ledolgozzák a helyette­ sítő szolgálatot. Aki a komcsik idején a legfontosabb volt rög­ tön a Fürdős Lujza után, de mivel Lujzát az otthonában megölte egy lump, most m ár élete végéig ő lesz a legfontosabb nyanyus egész Lengyelországban. A nyugdíjasok a lábához borultak. Én is. Olesnicka királynői gesztussal felállított bennünket, és to­ vább kérdezte, hogy nem láttuk-e azt a kurva Kengurunyanyát, aki meglovasította (ő csúnyábban fogalmazott) a húsz zlotyiját. - Tényleg itt volt június elején, kibagzotta magát, és eluta­ zott. - És Zsorzsett? - Na, m ár csak az a buzizombi hiányzott innen... - Nem láttuk m ár tavaly óta. Otthon rohad. - Ő itt m ár beégette magát, ezen túl Rowyba jár m ajd... Ott még nem ismerik.

252

Zsorzsett

szegény volt. - Ugyan, ma m ár mindenki kozmetikumot árul. Tessék, szemránckrém. Mi van ide írva? „Lukrécia-kivonattal.”* És mindkettőből kitör a röhögés!

* Édesgyökér. (Aford.)

253

Egy vécésnéni Olesnicából

És Olesnicka már húzza is elő a hálósszatyorból a vodkát, és a jó öreg placcmódszerrel becsavarja egy nejlonszatyorba. Meg is kínál minket, hozzá egy kis Popularnét, vagy Mocnét kínál, talán még egy kortyot, a kézfejével letörli az üveg száját, és iszik velünk. Kísérőnek elővesz valami kétliteres, színes, tablettás pancsot, aminek cukorkaíze van, ez volt a legolcsóbb a Lidiben. Ha egy kicsit beiszik, egyből az őrületbe, a maga nyomorult sor­ sába menekül. Odahívja a kutyát: - Andzselika. Fi, fi, fi! Gyere ide! Andzselika közben rég a dűnéken robog, m ár kefélni akar. Én addig megpróbálok Olesnickából kihúzni néhány történe­ tet, ő pedig a vodka meg a kísérő mellett, a bögrébe égetett l.sz. Nyugdíjassal, a délután árnyékában mesélni kezd: - Ezek m ár tényleg nem a régi idők... Nemrég egyedül ki­ mentem este a placcra, otthon Olesnicában, adtam a vécésnéninek két zlotyit, és fölírtam a nevem fölé a piszoárnál: „Bozena egy kurva, Bozena egy ribanc”. .. Aláírtam: „Bozena, 40 év.” Ki­ jövök, odasúgom a vécésnéninek: „Tudja, hogy három homokos ül benn?” Ő meg szinte énekelve mondja: „Ó, tudom én aztat, tudom én, m ár figyelmeztettek, amikor idejöttem dolgozni, tudom én aztat... Tele van velük...”, és csak legyint a kezével: „Hát hadd üljenek...”

A Lorca-szakértő

Kár a dumáért, a takarók m ár össze vannak kapcsolva, és a mi takarónk a legfontosabb, kész Lysa Gora* az egész, idegyűlt a mai éjszaka összes boszorkánya, hajjaj, m indjárt igazi Szentivánéjt rendezünk itt. De egyelőre még nappal van, bár már most úgy ülünk itt, és hallgatjuk Olesnickát, m intha a tábor­ tűznél lennénk, igen, pontosan, m intha tábortüzet gyújtana a történeteivel. Szakácsnyanya kezdi: - Szóval megyek haza Sobótkából Wroclawba a sárgabuszszal, felszáll egy fiúka, egész kulturált, fiatal, csinos. Nem vala­ m i csoda, de szimpatikus. Szó szót követ, és egy óra után végre kinyögi, hogy meleg. „Azért mondom el neked”, mondja, „mert érzem, hogy bíz­ hatok benned.” Én nem is mondtam neki, már úgyis tudott mindent. Beértünk Wroclawba: „Gyere”, mondja, „üljünk be egy sörre a kocsmába.” „Ne, minek üljünk folyton kocsmákban, a sok sör, meg a füst, gyere inkább Ostrów Tumskiba, ha dum álni szeretnél, veszünk sört, és leülünk egy padra, kilátással az Oderára.” Nagyon szé­ pen felújították ott, tizenkilencedik századi padok vannak, és még gázlámpákat is felszereltek. Kiülünk, iszogatunk, ő meg Lorca költészetéről mesél, szó­ val egészében véve kulturált. Na, de aztán. Elmegyek pisálni a

* Lengyelország legrégibb és egyik leglátogatottabb zarándokhelye, amely a legenda szerint pogány szertartások, boszorkány-gyűlések színhe­ lye is volt egykoron. (Aford.)

255

bokrosba, jövök vissza, iszogatjuk tovább a sörünket, és érzem, hogy kezd elnyomni az álom, arra még emlékszem, hogy anynyit mondtam, hogy „kicsit álmos lettem ettől a sörtől.” Aztán telefoncsörgésre ébredek. A saját ágyamban fekszem, csöng a telefon, Malgosia asszony az, ebédre vagyok hivata­ los nála, de csak három nappal később! Miért nem vagyok ott? Mondom neki: „Rögtön, rögtön, csak egy kicsit össze kell szednem m a­ gam ...” Felültem az ágyon. Akkor kezdett összeállni előttem minden! Az egész esemény. Jézusmária, hiszen ez beadott ne­ kem valamit, hiszen amikor elmentem pisálni, a söröm ottm a­ radt a pádon! A lakást természetesen kipakolta. Aztán a nyo­ mozás során kiderült, hogy kiállított magának három csekket fejenként ezerről, a saját hamis nevére, amit valami lopott iga­ zolvánnyal akart felvenni. Természetesen helyettem írta alá, az én nevemmel, és természetesen senki nem nézte meg őket a postán, pedig ott volt az aláírásminta a számítógépen.

256

Kengurunyanya

- Egyszer a Kengurunyanyánál egy lump, a Sógun, akit az otthonába fogadott, ellopta az útlevelét; mit volt mit tenni, tisz­ tességesen bejelentette a rendőrségen, meg ahol kell. Csináltak neki egy újat, el is feledkezett az egészről. Hirtelen aztán, évek­ kel később Kengurunyanya éppen megy szépen Törökország­ ba töröközni. Mindenki tudja, hogy minél rosszabbul megy egy országnak, annál jobb ott a fuvolatechnika. Minél kevésbé tart­ ják be az emberi jogokat, annál erősebbek a szopásjogok. A leg­ jobb Kubában. Megállítják a határon, útiokmányokat legyen szíves. Ő oda­ adja az új útlevelét. Azok meg egyből rávetik magukat! „Istenkém, hogy én, a Kengurunyanya szökött gyilkos le­ gyek, akit világszerte köröznek! A végén m ár ferdülni kezdtem, mondom a vámosnak: »Üss meg! Üss!«” Aztán (miután hazaért Törökországból), azt mondja nekem: „Te el tudod képzelni, hogy annak idején én ágyba bújtam az­ zal a pasival, és kiderült, hogy egy gyilkossal feküdtem le, akit az egész világon keresnek! Egy A1 Caponéval! Veszélyes bűnö­ ző. Szuper volt, egyáltalán nem is sajnálom azt az útlevelet!” Az ukrán határon szálltak rá, leszedték az autóbuszról, a ki­ rándulócsapat persze rémülten bámult rá, ő meg elkezdte a m ű­ sort, elég alaposan beferdült (ahogy én ismerem, kicsit betütüzött a buszon)... Mennyi ilyen dutyis történetet kitalált, aztán mindenhol elterjesztette, hogyan erőszakolták meg a gyilkosok (mondjuk azt tudtam, hogy lecsukták). Az a lump valami nagy­ kutya volt a gonosztevők közt, és a Kengurunyanya régi útleve­ lét használta. Lebukott, megszökött, és mindenki értesítve volt, 257

hogy ezt meg ezt kell keresni. De ez m ind semmi. Mert tudod, milyen egy hibbant nyanyus az, mennyit színészkedik. Mit öszsze ködösített a kihallgatásokon... Ilyeneket mondott: „A lábukhoz borulok, ne végezzenek ki, ártatlan vagyok, én csak a Kengurunyanya vagyok a placcról, beengedtem egy lum ­ pot az otthonomba, ő meg ellopta az útlevelem...”

Kenffurunyanva dutyis történetei

- Eddig talán igaz is volt, de az összes többit viszont m ár ő találta ki, miszerint ott rohadt volna a cellában három hetet, mielőtt kiderült az igazság, meg hogy egy elfátyolozott arcú, ismeretlen nő járt be hozzá, aki a rácson át adta be a kozme­ tikumokat, hogy meg ne csúnyuljon, m árm int a Kengurunyanya, elhiszed? - Nem. - Az holtbiztos, hogy egy gyilkossal került egy cellába, aki megitta a parfümjeit, meg hogy természetesen mindenkit le­ szopott. .. de szerintem csak féltékennyé akar tenni, te is tudod, milyen alak. Amikor Törökországba ment, egyből a következőt mesélte: „Megvolt az összes török, az összes! Tudod, ottan ki van­ nak éhezve, m ert az asszonyaiknak egészen az esküvőig szűz­ nek kell m aradniuk (aztán a nászéjszakán, a szüzesség elvesz­ tésének éjszakáján egyből ki is akasztják a véres lepedőt, hogy mindenki lássa). Arra meg nem bírják rádum álni a csajaikat, úgyhogy mi csak kiálltunk a hotelszoba erkélyére, ahol a szom­ széd erkélyen török munkások dolgoztak. Fogtuk magunkat és elkezdtünk mutogatni nekik”, Kengurunyanya meg is m utat­ ja hogyan, nyalja az ujját, kelleti magát, a nyelvét nyújtogatja, ki-be húzza, „ők meg a tekintetükkel egy bódé felé kacsintgat­ nak, merthogy a hátsó udvarban állt a ciszterna bódéja, körben pedig mindenféle boltok hátsó kijárata volt... mindenhol m o­ csok, fonnyadt virágok, rohadt gyümölcsök, haldarabok, kikö­ pött Campo di Fiori, n a ... szóval ott volt az a bódé, ők meg arra integettek, hogy m enjünk este oda.” 259

És minden OK is lenne, és m ár készülhetnénk a hazatérésre ezzel a történet-kinccsel, de van egy aprócska bökkenő: ez Kengurunyanya beszámolója, akinek viszont nem lehet hinni, és nem igazán éri meg elvonszolni a picsánkat egészen Törökor­ szágig, hogy megnézzük, és meggyőződjünk róla, hogy Kengurunyanya hazudott, lódított, és... És a kis tolvaj még két tízese­ met is lenyúlta. - Na, de hadd fejezzem be azt a Lorcás sztorit... - Ja, igen, halljuk.

260

A Lorca-szakértő

...egyből elvitték a véremet bevizsgálni a rendőrségre, „Aha, »igazságszérumot« adott magának az a Lorca-szakértő, ez az, amit az am erikaiak használnak a kihallgatásokon, és be van tiltva. Ezután maga mindent megcsinál.” Halálra rémül­ tem, vajon hogyan értem én haza? Hiszen akár embert is öl­ hettem volna, nem is tudnék róla, letagadnám! De a nyomozás során az is kiderült, hogy miután megtudta a lakcímemet (én csicseregtem el neki, még ott a pádon), otthagyott engem, kira­ bolta a lakást, és nyitva hagyta az ajtót. Én viszont egyedül m en­ tem haza arról a pádról, a szomszédok azt vallották, hogy láttak a kapu előtt, ahogy ki van szórva a táskám, és a kulcsomat ke­ resem, azt hitték, részeg vagyok. És amikor beengedtek, látták, hogy tárva-nyitva a lakás ajtaja. Én meg SEMMIRE sem em­ lékszem az egészből. Természetesen senkitől nem kaptam viszsza a pénzt, sőt, még nekem kellett fizetnem. És micsoda rém­ álom volt, ott a rendőrségen az összes szomszédot kihallgatták, egy szemölcsös, dagadt nő ült az írógépnél, nem volt se megér­ tő, se legalább finom, csak kopogott a lekopott körmeivel, mint a kommunizmusban, és rámförmed: „Ne interpretálja a tényeket, kérem! Akkor huszonkettő óra­ kor érkezett haza a lakóhelyére?” Mondom neki: „Nem tudom, nem voltam magamnál, a szom­ szédok vallották, hogy igen.” Ő: „De akkor történt, vagy nem?” És feljegyzi a következőt: homoszexuális, Lorca-szakértő. Én: „Micsoda?” „Hát, maga m ondta.. Mintha a rendőrség megtalálta volna az „igazság­ szérumot” a véremben, de ennek a nőnek nem mondták vol­ 261

na meg. Nem értett az egészből semmit, csak annyit, hogy „hu­ szonkettő órakor a lakóhelyemre igyekeztem.” Később aztán kiderült, hogy a legtöbb pacsirtának volt m ár dolga ezzel a Lorca-szakértővel. A Vendéglős Flórának is... És volt még valami, amit Flórával Titokzatos Foltnak neveztünk el... - Titokzatos Folt? - Amikor felébredtem a lakásomban, hiába volt kirabolva, kiderült, hogy egy: ő járt ott, kettő: fogalmam sincs, mi történt, hogy például nem ölt-e meg valakit és dugta-e el a fotelágyban. Az előszobában, a szürke szőnyegpadló közepén viszont volt egy jól látható, nedves folt. Flóránál az ágyneműn volt ugyanez. - Jesszusom! - Igen! A hülye rendőrök beszórták az összes kilincset fehér porral ujjlenyomatok után kutvatva, azt a foltot meg észre se vették...

262

Aki ellopta Kengurunyanya útlevelét

- Az nagyon romantikus történet volt m ár az elején... A ja­ vító előtt szúrta ki magának a pasit. Gyönyörű volt. Egyszerű, m int a rugós kés. Fel is hívott a Kengurunyanya, amikor már eléggé előrehaladott állapotban volt a románc, tisztára a fel­ legekben járt. Sőt! Látjátok, milyenek bírnak ezek lenni: az a lump még verseket is írt neki! Komolyan, több lapos, kézzel írt sorokat, nyilván nem olyanok voltak m int a Lorcának, de akkor is... Különben később kiderült, hogy tényleg tőrőlmetszett bű­ nöző volt, sőt, gyilkos. Sógunnak hívták. És ez a gyilkos Sógun virágokról, madarakról, szitakötőkről, meg a szerelemről írt verseket Kengurunyanyának. Mert ők nem is tudnak másként, csak a virágokról. Kengurunyanya be volt zsongva, körbehordozta a verseket, beolvasta nekem a telefonba, S zerelem -tavasz, ajánlom a z én K engurunyanyám nak. Amikor egyszer elmond­ ta, hol és mikor találkozik vele, és hogy menjek el én is, és néz­ zem meg távolról, mindent megértettem. A lumpság esszenciá­ ja volt, létrahosszú lábak, dagadozó slicctájék, otromba, római orr, kiugró szemöldökcsont, jókora bicepszek. Hát hogy is le­ hetne ezt szavakba önteni? Ügy ment oda hozzá, ringó léptek­ kel a Szczytniki Parkban a Tűnél, m int egy tengerész. Hej, mit tengerész! Ha a tanknak lábai lennének, az menne így! Nem bír­ tam ki, kiléptem a rejtekhelyemről és odamentem hozzájuk: „Nahát, meg sem ismered a barátnődet? Mutass be a barátod­ nak. ..” Nem volt kecmec, Kengurunyanyának be kellett mutatnia, én akkor ismertem meg a pasit. Mi minden volt ott az arcán, azok­ ban a szemekben, az alakjukban, úgy táncoltak, m int a láng­ 263

nyelvek, láthatta mindenki, hogy bűnöző. Igen, kicsit olyan dülledt szeme volt. És alul, a szeme alatt, kidülledt az a finom kis husika is. Volt egy vágás a pofiján, egy luk az állán, és szin­ te teátrálisan futottak az erek a karjain, minden olyan teátrális volt, m int egy rajzfilmben. Olyan túlrajzolt. Például olyan oldalszakálla volt, m int valami Ivánnak a XIX. századi Orosz­ országból, hatalmas, a fél arcát eltakarta. Hú, anyám. És aztán mi lett a vége? Kikötöttünk a Kengurunyanyánál. Tiszta sor: vodka, sör, én elkezdtem szédíteni, hogy én vagyok a gazdag amerikai nagynéni, m ert a tudatalattim valahogy azt súgta, hogy minél több pénzzel imponálok neki, annál jobban érdek­ lem. Szóval elővettem egy százast, a földre dobtam, és megta­ postam, de erre úgy elkezdett kiabálni, hogy ne merészeljem a földre dobni, m ert rajta van a sas, és ő ... hogy is mondta? Nem­ zeti érzelmű, vagy mi. Magyarázott arról, hogy a hazát, a cí­ mert, meg a földet tiszteletben kell tartani. Én meg részegen széttéptem azt a bankjegyet, és meg is gyújtottam, mint vala­ mi Nasztaszja Filippovna.* Amióta csak megpillantottam ott a Tűnél azokat a hatalmas lábakat, azóta élt bennem a kép: ott áll fölöttem, és úgy látom a két lábát, m int két oszlopot alulról, és rám hugyozik. A mellemre és az arcomra. És leköp. Szóval öszszesúgtam Kengurunyanyával, fogd a kulcsot és zárd be a für­ dőszobát, mondtam neki, hadd igya meg az összes sört, de ki, azt ne mehessen. Nem juthat ki a vécére! Ha egy kicsit is sze­ retsz, ha a barátnőm vagy, zárd be kulcsra! Zárd be a picsába, be ne mehessen, át ne lépje azt a kibaszott küszöböt. A kulcsot be­ akasztottam a nyakamba, m ert Kengurunyanya egy régi ház­

* Dosztojevszkij A félkegyelm ű c. regényének hőse, az utalás arra a jele­ netre vonatkozik, amelyben Nasztaszja tüzbe dobja Rogozsin százezer ru ­ belét. (A ford.)

264

bán lakik, ahol egy helyiségben van a budi és a kád, és m indent egyetlen, régi kulcs nyit. A szívem fölé rejtettem a kulcsot, és visszamentem a nappaliba, ahol épp a cipőjét vette le. Elmagya­ ráztunk neki mindent, mire azt mondja: „OK”, és rágja tovább a rágóját. OK... Már ez a két betű is úgy hangzott, m intha WC-t mon­ dott volna, kezdtük is tölteni belé a sört. Igyál csak, igyál. Egy szó, m int száz, beteljesült az álmom. Kengurunyanya közben a vécéajtóban állt, és fapofával fújta a füstöt. Utána telt-múlt az idő, egyszer csak összefutok a Sógunnal a városban. Nagyon kedves, meghívom egy italra, megkínálom cigivel. Véletlenül egész sok készpénz volt nálam. Vetetett ve­ lem egy cipőt, egy magasszárú bakancsot. Elvitt a Podwale áru­ ház legfelső emeletére, ott volt a kiszemelt lábbeli, háromszáz zlotyiért, ez akkoriban még sok volt. Én hülye, hogy imponál­ jak neki, elkezdtem rázni a rongyot, vettem neki meg magam­ nak ezt-azt. Egészen addig, amíg ki nem kotyogtam neki, hogy el akarnak vinni katonának. Bízzam csak rá, mondta, csak el kell menni, vagyis inkább taxizni a nagybátyjához a parancs­ nokságra, és hatszázért elintézi nekem a legrosszabb, vagyis a katonai szolgálatra alkalmatlan kategóriát. Beültünk egy ta­ xiba, irány a nagybátyja. Én már elég kapatos voltam, mivel minden egyes vásárlás után ittunk egyet egy elegáns pubban. Amint beért a taxi a régi utcák közé, az ún. Bermuda Három­ szögbe, a lumpom hátraszólt: „Várj meg itt a kocsiban!” Azzal elvitte a katonakönyvemet, meg a pénzemet, és eltűnt a kapulajban. Vártam, vártam már vagy fél órája, amikor a taxis is kezdett m ár forgolódni, és azt mondta nekem: „Hát, nagyon úgy tűnik, hogy a maga barátja m ár nem jön vissza...” Akkor m ár biztos voltam benne, hogy az udvarról el265

inait a picsába, na de mit számított az, amikor ott voltak azok a dülledt, karikás szemei... És utána még volt pofája elmenni Kengurunyanyához és kikérdezni őt az egészségemről. Meg el­ lopni az útlevelét. És azt használni. Évekkel később becsúszta­ tott az ajtó alatt egy levelet, hogy a katonakönyvemmel vár a Tűnél, és hogy ennyi és ennyi pénzt vigyek, és akkor visszaka­ pom, ha viszont nem megyek el, akkor van egy palacknyi fer­ tőzött vér nála, meg egy tű, és megszúr vele, na de kit érdekelt, amikor ott voltak azok a karikás szemek, meg a sebhely az ar­ cán.... De aztán hagytam a francba, és nem is lett semmilyen következménye a dolognak, azon kívül, hogy mind a mai na­ pig látom magam előtt azokat a combokat fölöttem. Egyáltalán nem sajnálom az egészet. Mert később az is kiderült, hogy va­ lami főbanditával, a maffia egyik főnökével akadtam össze... Csak azt sajnálom, hogy nekem nem írt verseket, m ert Kengurunyanya mind a mai napig őrizgeti a zöngeményeit a bár­ szekrényben az üres üvegek között, és mindenkinek felolvas­ sa őket...

266

Mengele Doktor

- Az egy halálosan mérgező nyanyus, Oswi^cimből jött, és úgy is néz ki, mint egy ciánkapszula. Amire valaki felül rátű­ zött egy drótkeretes, kerek szemüveget. Sovány, vékony, vörös himlőhelyes. Emberölésért ült, korábban kiengedték, most ná­ lunk vendégeskedik. Rögtön egész kis slepp alakult ki körülötte a nyanyusokból. A bűnözők krémje: Radwanicka, Ferdeorrú Jadzka. Nézem, mi van, valami új Szent jött közénk? Patrycja a fülembe súg­ ja: mé-reg! „Vigyázz”, mondja Patrycja, „mert ott a pádon egy rettene­ tes bűnözőnyanyus ül, Mengele Doktornak hívják. A Kacsánál lakik. Menj csak oda, de ne mondj semmit, csak figyelj, mert ki tudja, őrült egy kurva az, bárkit kicsinál.. Szemüveges arc, tényleg olyan, m int Mengele Doktor, szőke haj, na, m int egy hitlerista, egy az egyben! Épp azt meséli, micsoda bulikban volt benne Kacsával, pénzek, faszok... Ott volt Korkoc, a ti Sógunotok, akikre úgy rá voltatok kat­ tanva, és egyből Doktor Mengelével kezdtek sutyorogni. Susmus. Sugdolóztak egymás fülébe. Mire végül Mengele feláll, és azt mondja: „Bocsánat. Mennem kell. Dolgom van a pályaudvaron.” És negédesen-gyilkosan mosolyog hozzá. Patrycja odasúgja a fülembe: „Na tessék, összebeszéltek. A Sógun most majd elmegy hoz/» za. Hát, mivel a Sógunotok ismeri Mengele Doktort, én aztán tá­ vol tartom tőle magam, de távol ám! 267

Titokzatos szőke, fekete szombréróban

Erre a 2.sz. Nyugdíjas is felélénkült. Előrukkolt egy történet­ tel egy ismerős tczewi pacsirtáról, aki megismert egy gyönyörű férfit, szőke volt, feketébe öltözött, még fantáziája is volt, meg egy fekete kalapja... - Szombrérónak hívják. És természetesen a nyanyus egyből bekapta a horgot. Odamegy hozzá (ami m ár egyből gyanús, hi­ szen mit akarna egy vén nyanyustól egy ilyen pasas) és bead ne­ ki egy olyan dumát, hogy izé, elment a vonata, és a legközelebbi csak holnap jön, és talán vehetnének valami vodkát és leülhet­ nének ide a parkba, inni egyet... A pacsirta persze rögtön fülig szerelmes lesz, teljesen bezsong, és (a pasas terveinek megfele­ lően) azt mondja: „De minek mennénk a padra! Minek mennénk a padra, am i­ kor itt lakom nem messze!” - nevetünk mindannyian, mire a nyugdíjas finoman meghajol, és elégedetten folytatja a mesét: - Szóval hogy persze, menjenek hozzá. A pasas csak erre várt. Megvették a vodkát, felmentek hozzá, régi épület, ahogy az öszszes ott Tczewben, a pályaudvartól balra. De tényleg, képzeljé­ tek el, a pasi fiatal, szép, ő meg egy öreg nyanyus. Isznak. Az­ tán kávéznak, A nyanyus még kuglóffal is megkínálja. Jól van. A pasi megeszi a kuglófot, megissza a kávét. Aztán azt mondja: „Milyen csodás ez a kávé!” - Itt m ind vihogunk! - „Micsoda kávé! 0, nem kaphatnék véletlenül még egyet?!” A pacsirtánk persze a mennyekben jár, m ert nem elég, hogy egy ilyen szép­ fiú, még a kávé is így ízlik neki, hát igen, jó az ízlésem, mindig ezt a márkát veszem. Kimegy a konyhába újat főzni, mosolyog, üldögélnek, iszogatnak, aztán természetesen elalszik, m ert a 268

szombrérós közben beleöntött valami löttyöt a poharába. Elal­ szik, valami altatót kaphatott, nem igazságszérumot. Ámde ek­ kor a szombrérós, mielőtt még a pacsirtánk teljesen elaludt vol­ na, teljes erőből arcon bassza, el is törik valamije, de annyira, hogy székkel együtt repül el a szoba sarkáig, és csak akkor ve­ szíti el az eszméletét. Ennyi. Mire a nyanyus felkel, a lakás ter­ mészetesen ki van pakolva. Megy a rendőrségre, ott meg kirö­ högik (akárcsak mi): „Ejha, m ár megint itt van, aki m ár ’85-ben is volt lopás mi­ att, aztán ’90-ben... Most menjél te, Wacek, Krzysiek, nekem ma valahogy.... Nem akaródzik... Megint ugyanaz van itt, akit mindig kirabolnak....” - Mi meg röhögünk persze, közben po­ tyog a könnyünk, hisz nagy a mi bánatunk. - Csakhogy a „fekete pasas” ezúttal elkövetett egy hibát. Mert az első, amit a rendőrség kért, az a hívásrészletezés volt, és tessék! Ott volt! Erről és erről a számról, ezen és ezen a na­ pon, ilyen és ilyen számokat hívtak éjjel egy órakor Elkbe. És mi derült ki? Hogy a FELESÉGÉT hívta. Bizony! Talán el akar­ ta mondani neki, hogy sikerült az akció. Mindenesetre a rend­ őrségen szembesítést végeztek, odaállítottak a nyanyusunk elé tíz feketébe öltözött szőkét, az elé a tükör elé, ami egyik oldal­ ról átlátszó, a másikról nem, és tessék: a nyanyusunk habozás nélkül az utolsóelőttihez lépett, pontosan hozzá. Bizony. Há­ rom év fegyházat kapott a pali. De a nyanyusunk még a kerü­ letből is elköltözött, annyira félt a bosszújától. Kár, pedig jó fej volt, szimpatikus. Aztán a Patikus fakad ki: - Ó mennyire szeretném, ha valami klassz pasi meglátna en­ gem az utcán, és csak úgy belém zúgna. Ha egyből belém sze­ retne. Hát most kinek árt az? Annyi embernek sikerült m ár... Miért ne történhetne meg velem is? Hogy megállna, és úgy ma­ 269

radna az élménytől! És még csak ki se rabolna utána... Mert ahogy hallgat benneteket az ember, az a benyomása, hogy ha valaki érdeklődést mutat, m árm int ha valaki klassz, és ő is akarja, és hízeleg, akkor azt nem szerelemből teszi, az csak tol­ vaj lehet, vagy gyilkos...

Szuperpasi

Megyek tovább a dűnéken, mit látok: ott áll a dombon az én Szuperpasim, aki akkor tűnt el, amikor elkövette a tizennyolcas számú hibát. A hátizsákját maga mellett hagyta, letolta a farmerét, egy bottal integet, és mosolyog rám, haj, de hogy m o­ solyog! Úgyhogy én is barátságos pillantásokat lövellek vissza, és komótosan lépdelek előre a dűnék közt kitaposott üres (leg­ alábbis annak tűnő) ösvényeken. És m ár hallom, ahogy a szu­ perpasi ott jön mögöttem lépésről-lépésre, egyre közeledve. Le­ lassítok, rágyújtok egy cigire. És akkor hirtelen látom, hogy a dűnék közti úton jön velem szemben a Boguska, a néger ma­ cájával, és már messziről kiabál. „Aló Salut! Sunt eu, un haid u c ...”*, és így tovább, m int abban a slágerben. Most meg mit csináljak, gondolom magamban. Tuti, hogy mindent elronta­ nak itt nekem. Most nem szabad megállnom, nem állhatok szó­ ba vele, hiszen akkor egyből megsejtik, hogy rá pályázom, az én Szuperpasimra. De hát nem súghatom oda neki: „Hess innen!” így aztán a Szuperpasi fagyos arccal elmegy mellettem, elhagy és eltűnik a horizonton a nappal együtt, ah, én napocskám, a két gazella viszont elém toppan: - Megyünk vissza Mi^dzyzdrojéba, voltunk Swinoujsciében, de m ár nem volt olyan gyűrű. Holnapra szép időt m ondtak... így hát: A szezon véget ér, csak én m aradok facér. És közben az orgazmust egy meleg pepszisüveg kapja helyet­ tem.

* A 2004-es nyár slágere, a moldáv O-zone együttes Dragostea din tei cí­ m ű szám ának kezdősora.

271

Dzsesszi

- És ez még csak a kezdet, - mondja Olesnicka, és a kezeit dörzsöli. - Tábortüzet csinálunk, hiszen ma van Szentivánéj, és olyan boszorkánygyűlést csapunk, m int Lysa Gorán. - És m ár keresteti is a felcicomázott kutyájával az ágakat a dűnékről, hogy odahozza nekünk az én napozógödrömbe. Mi is kör­ benéztünk és összeszedtünk egy rakás rönköt ülőhelynek. Hálistennek meleg és nyugodt éjszakánk lesz, a tenger tükörsima, rögtön fürödni tám ad kedve az embernek, hej, fürdők is egyet a langyos vízben meztelenül. Isteni a víz, ahogy felfekszem rá, lá­ tom, m ár meg is gyújtották az első tüzet, m ár kezdenek össze­ szállingózni, talán épp seprűnyélen. Jódillatú a levegő, vizes a hajam, Olesnicka kutyája ott rohangál fel-alá a parton, be akar úszni hozzám ... Hirtelen valamit érzek a vízben, valamit érzek a vízben! Egy idegen, síkos testet! Valamit érzek. Kísértet? Vízi­ hulla? Andzselika sikoltozni kezd, mint egy kutyává varázsolt, elátkozott nyanyus! Jézusom, de hisz ez Dzsesszi! Idejött, ide­ úszott a pokolból! Hát igen, Dzsesszi most áll bosszút, m ert (annak ellenére, hogy integráns része ezeknek a történeteknek) khm, erkölcsi okokból nem került említésre. Semmi furcsa nincs tehát abban, hogy Dzsesszi kiszőkítette a taraját, felvette a legszebb pálm a­ fás ingét (szinte új, egyenest az USA-ból), megkötötte a nagy, kilógó nyelvű Adidasát és megjelent a bálunkon, m int a tizen­ harm adik boszorka. - Micsoda? Szevasz, Dzsesszika! - Milyen Ibiza, milyen Majorka, még hogy hájas angol turis­ ták? - Dzsesszika le se ül, annyira fel van háborodva. - Hiszen 272

műanyag az egész, amerikai közhely minden! Tele a strand te­ tovált belamikkal! Mondom: műanyag az egész! Szoláriumban barnított, gyúróteremben felfújt testek. Olyan az arcuk, m int­ ha kiónok lennének, mindegyik ugyanolyan. Én mondom, mennyire más volt még az éjszaka, novemberben, a nyolcvanas években... Eső, Wroclaw: Psie Pole pályaudvar. Jön a részeg ka­ tona... - Na tessék! - ... bemegy a Bierut utca kapuján. Körbehugyált kapualj, ho­ mályos villanyfény. Lemegy a pincébe. Az az igazi élet! Ti meg Ibizával jöttök nekem! Szikrázó napsütéssel! Engem akartok egy utazási iroda reklámjával megvenni? - Először is, Dzsesszi, ez itt nem Ibiza, valamit félrenéztél, ez a Balti-tenger, Lubiewo. Kettő: gyere ki a vízből ide hozzánk, a tűz mellé... - És m ár m együnk is, ki m indenki van ott! Egy iga­ zi boszorkányszombat! Kora, Anna, a Grófnő, M asni...

273

Masni

az egész tengermelléken híres volt. A nyanyusok nevezték el Masninak, m ert szalagokat árult. Orrhangja volt. A Lengyel Nyanyusok Nagyatlaszában a jobb alsó sarokban egy áthúzott tányér látható... ... egyszer voltam a D^bki strandon, megkérdeztem az egyik pacsirtát: „Hallottál m ár Masniról?” Erre úgy elment a kedve: „De hát az a Masni rossz ember... Amikor egyszer külföldi kiránduláson volt, odacsapódott az Eneszkás turistákhoz, el­ ment velük a szállodájukba, az étterembe, és a teljes svédasz­ talt, zsupsz, bepakolta a szatyorba (nejlonzacskóba, meztelen maca képével egy motoron), aztán m intha mi sem történt vol­ na, elment. A placcon meg, ha jött egy lump a bádogbudihoz, de túl sok volt a nyanyus, egyből férfihangon kiabálni kezdett: »Buzik, verjük meg, buzik, verjük meg!!!« Erre persze az összes pacsirta azonnal elhúzott a sunyiba, Masni meg besétált a bádogbudiba, és máris csak az övé volt a lump. Vett az Endékában egy cipőt a Salamanderben öt márkáért, és eladta a Lengyelországban a zaciban másfélezer zlotyiért. Vagy amikor összeszedett egy gazdag öreg németet, annak azt mondta: »Neked adtam a fiatalságomat, most te add ide a nyugdíja­ dat.«”

274

Mellek

Maciejowa melleket akart magának. Folyton azt hallotta: meg kell híznod, sovány vagy, mint a piszkafa. Erre Maciejowa elkezdett gyúróterembe járni, evett, ahogy csak bírt, de nem történt semmi. Végül egy ismerős travi azt mondta neki: - Nem nagy ügy, egy-két injekció, és kész is. És bizonyságul megmutatta a sajátját. Szép nagy mellei vol­ tak, mindenféle rózsafüzérekkel és láncokkal díszítve. Macie­ jowa ellopta otthonról a videót, eladta a piacon, vett a bazárban hormonokat, amitől végül bajsza nőtt, meg szakálla... Akkor derült ki, hogy tesztoszteront kapott. Azt hitték, a gyúrás m i­ att akar szteroidot az izmaihoz. Pedig világosan azt mondta: „mellnövesztő” nem pedig azt, hogy „mellizomnövesztő”.

275

A Pék Roma

igen egyszerű és igen dagadt teremtés volt. Bemondóként dol­ gozott a főpályaudvaron. Egyszer, m iután bemondta a Wroclawból Krakkóba tartó vonatot, elfelejtette kikapcsolni a mik­ rofont. És épp ott ült vele Sucha Beskidzka is, beferdültek mind a ketten rendesen. Mi m indent megtudtak róla akkor az embe­ rek. .. Ültek, ittak egy kis teát, kávét, vodkát, valami édeset, rá­ gyújtottak, közben bemondogatták a vonatokat. M intha ezáltal ők is utazgattak volna egy kicsit. Koluszkiba, Sucha Beskidzkán* keresztül Poznanba... ezen aztán megint nagyot vihog­ tak Sucha Beskidzkával! Na igen, ha ez volt kiírva, hát ezt kell mondanom. Nézd csak, kijön ott a csarnokban. Volt egy kam e­ ra, azon keresztül tökéletesen belátták a pályaudvar egész köz­ ponti csarnokát, benne a szatyraikkal tébláboló nyanyusokkal. És milyen irigyek voltak, amikor látták, hogy valamelyik épp odaér egy lumphoz vagy egy katonához, és belekezdene a maga mucsai leszólító dumájába, képesek voltak - a legkomo­ lyabb hangon - elhívni onnan. Már ha ismerték a teljes nevét. Holtkomoly hangon bem ondták a mikrofonba: „Kérjük Jan Ko­ walski urat, hogy jelentkezzen a Forgalmi Ügyeleten, ismét­ lem. ..” A végén m ár a vodka sem volt elég, úgyhogy felhívtak még vagy öt nyanyust bulizni. Gyakran megtörtént az is, hogy az egyik nyanyus a frissen megismert lumpjával felment hoz­ zájuk, és ő mondta be a vonatot, a lump meg közben prütykölte. Nekem mindig mondták, hogy várj csak, hallgassuk meg, ho­ gyan mondja be a Romka. Ha viszonylag gyorsan, akkor nincs * A szereplő neve egyszerre egy dél-lengyel kisváros neve is. (Aford.)

276

semmi, de ha lassan, nagyon lassan, m inden szót megfontolva, az azt jelenti, hogy a szöveg kissé szétfolyik a szeme előtt, mert valaki éppen prütyköli hátulról. Roma annyira egyszerű volt, hogy éppen ezért ment ne­ ki könnyen a lumpokkal. Megtalálta a közös hangot, nem úgy m int mi, értelmiségiek. Mi, ha egy lumppal dumálunk, öt perc múlva halljuk magunkon, hogy valahogy olyan furcsán beszé­ lünk, mint a színészek, vagy mint amikor a rádióban beszélnek, m intha egy rádióadást hallgatnánk, olyanok lesznek a kifeje­ zéseink. .. Ha meglátott egy eltávos katonát, akivel más, tanult ember nem tudott volna így eldumálni, Pék Roma, mivel azo­ nos szinten voltak, egyszerűen odament és m ár selypegte is: - Cia... K atona... -H e ? - Brzegi vagy? Ott van a laktanyáckád? Brzegben? Erre az visszaválaszolt, hogy nem Brzegben, hanem itt és itt. Mire ő: - Aha, igen, jáltam mái ott. - És rögtön: - Hé, katona, - de ezt is úgy mondta, m intha faluról volna, - hé, katona, nem icunk meg valamit? Ha erre azt mondta, hogy mondjuk itt beszélte meg valaki­ vel, de az a valaki nem jött el, akkor hazavitte, vett neki tetemes adag vodkát, és: - Mondd cak, katona, nem ennél valamit? És csinált neki szendvicseket, levest főzött, mosott rá... És azt mondja neki: - Katona, ne mosszam ki a fehélneműd? Majd amikor m ár teljesen leitatta, akkor aztán bele a közepé­ be, minden körítés nélkül: - Jaj, katona, ha mái így belaktál és beittál, akkol, tudod... 277

Mert én egy olyan... Félfiasz nő vagyok... - Kövér, férfias nő: ezt Roma elfelejtette hozzátenni. - Vagy én cináljak jót neked? - még egy filmet is benyomott neki. Persze gyakran kapott a pofájára, de azért igen gyakran megesett az is, hogy a pofájába kapta. Egyszer Beskidzkával kiöltöztek fehér nadrágba, fehér ingbe, aranylánccal. Elmentek a ruszkikhoz a laktanyához. Felmász­ tak a falon, s mivel a másik oldalon éppen hegyekben állt a tü­ zelő, egyből a szénre estek a kertben. A parancsnokságon éve­ kig azon röhögtek, mesélgették vodkázás közben, ahogy őket, m int két krampuszt előbányászták a kertből, tiszta mocskosán, lerobbanva. A katonság segítségével halászták ki őket onnan. De aztán meghalt a mi Romiskánk, aki egész életét a vasút­ nál élte le, jól is tette talán, hogy nem érte meg ezeket a ször­ nyű időket... Istenkém, mennyit bírt fecsegni, hogy volt képes annyit összelocsogni! Élete vége felé, amikor m ár Opoléban élt, akkor sokat panaszkodott, engem meg Patrycját hívogatta: - Húgocskám, te egy annyira klassz csaj vagy, én téged anynyira szeretlek, amennyire te szereted a katonákat. Megyek, próbálok befűzni valakit, semmi. Este nyolc, üres az Opolei pá­ lyaudvar, én meg megyek ismerkedni, de semmi, nincs itt sem­ mi. Járok föl alá a szatyrommal, teszem magam, pipiskedek, fi­ zetem a söröket, amikor látom, jön egy egyenruhás, odaszólok neki: „Na, mennyi van még hátra, kedves baka?” Mire ő: „Mi a fasz közöd van hozzá!” Ez a mai fiatalság, hogy vénségemre ezt kelljen m egérnem... Húgocskám, gyertek el hozzám Patrycjával, megyünk egy kört, engem az egész város ismer, tudják, hogy nyanyus vagyok meg pacsirta... És Szczecinben voltál már? Mert én Goleniówban szolgáltam a helyi egységnél, szóval ha Szczecinbe kerülnél, menj el, ott van a Mély tó, a vil­ 278

lamos végállomásánál, és ott, néha, tudod... Talán összejöhet egy fuvola... Roma, im m ár messziről: - Lusia, Lusia, milyen klasszul nézel ki, hová mégy, milyen egy klassz kis nő lettél! Gyere, ne menj el, egyszer igazán ki­ hagyhatod a tanulást, gyere, elmegyünk katonáékhoz! Lusia, gyere, elmesélem, mim volt ma éjszaka. - Leültünk egy padra, ő mesélt: - Volt ott egy katonai pilóta, odamentem hozzá, és mondom neki: „Milyen fess a katona úr, m ert én egy olyan férfias nő vagyok, nekem jobban tetszenek a fiúk, gyere igyál velem valamit, rúgjunk be, gyere, van egy laposüvegem, gye­ re, iszol egy kicsit, minden klassz lesz, ugyan már!” Tudod, ak­ koriban olyan évek jártak, hogy délután egytől m ár csak jegyre adták a vodkát, és korábban is csak mindenféle pancsokat kap­ hatott az ember. A baka persze beleegyezett, a Romka elmesél­ te: „Bazmeg, előhúzta az ágyúját, hogy fuvolázzak neki, aztán rózsaszirmokat szórtam eléje, de ő ezt nem tudta, »Mit akarsz te ott?«, kérdezte, azt hitte, én akarom megdugni, mire m on­ dom neki: „Jaj, dehogy, csak rózsaszirmot szórok eléd.” Hát ilyen különleges volt a Roma. Radwanicka megmondta neki egyszer, évekkel később, hogy itt a vége, akkor láttam éle­ temben az utolsóelőtti alkalommal. Akkor m ár Opoléban lakott. Ülünk hármasban, teázunk Bolitánál „Mich Barlangjá­ ban”: Radwanicka, Romka és én. És akkor Romka rámnéz és azt mondja: - Lusia, milyen gyönyörű voltál te régen, mennyire tetszet­ tél nekem, pedig én nem vagyok leszbikus, de te hogy megöre­ gedtél. .. Radwanicka akkor nagyon berágott rá, m ert Roma azt a pletykát terjesztette, hogy Radwanicka az ő tiszteletére érkezett Opoléba. Ami egyébként igaz is volt. Mert Radwanicka eluta­ 279

zott hozzá, aztán azzal dicsekedett, hogy Roma egyből vett egy tyúkot, feldobta levesnek egy hatalmas üstben, és egész héten azt a húslevest melegítették újra meg újra, és azt ették. Répát loptak a kertekből, kenyeret szereztek a pékségből, ahol Roma akkor még bedolgozott negyedműszakban... Mi is így men­ tünk volna hozzá Patrycjával, de Patrycja túl zsugori, ehhez pe­ dig jegyet kellett volna venni Opoléba és nem ártott volna vala­ mi ajándék Romának is... Mindenesetre Radwanicka valahogy rajta akarta kitölteni a dühét, ezért azt mondja: - Ó, te vén kurva, te ringyó... Szerinted te hogy nézel ki? Ő egy tanult, jólnevelt lány, ezért nem szól vissza, m ert én bi­ zony szétverném az agyad, belebasznám a ham utartót a pofád­ ba, szétkúrnám a fejed, te vén szarrágó, te ocsmány kurva, gye­ re - felállt, és odafordul hozzám, - gyere, menjünk innét, gyere, Zula, gyere velem. És otthagytuk szegény Romát egyedül Bolitánál a műanyag pohár fölött. Az utcán Radwanicka odaszólt: - Igen! És aztán rólam mondja a faszságait, hogy bazmeg én csak ömlesztett sajtot ennék, és még azt is lopnám. A vén kur­ vája, hogy minek hordja még a föld a hátán! Istenkém, így halt meg Romiska, az egész életét a vonattal él­ te le, mindvégig hitt abban, hogy visszatér majd Wroclawba és visszahozza a régi időket. Azt hiszem, talán jobb is, hogy nincs már, m ert tényleg magába roskadna attól, ami most van. Le­ genda volt, egy mega-mega legenda! Istenkém, mit össze bírt locsogni, m it össze nem fecsegett!

280

Anna

H O G Y A N F Ű Z T E BE A N N A A K A M I O N O S J O C I T

A nyolcvanas évek óta ő volt a legnagyobb sztár Wroclawban, Annának hívatta magát. Ha talált egy botot a parkban, egyből mikrofon lett belőle, és rákezdett egy Anna Jantar-számra,* őt imádta: - Anna Jantar volt a legnagyobb pacsirta a világon! - Miért? - M ert... Mert a Jantar azt jelenti, „borostyán”! Telefonál, és ilyeneket hazudik: - Bazmeg, mekkora mozgás van a Centralnán! - Mit hadoválsz össze, milyen mozgás? - Bazmeg, makettben újracsinálták a placcot, Radwanicka fehér köpenyben jár-kel, leszopja a lumpokat, óriási forgalom, kamerák, reflektorok! Vagy hússzor megismétlik a jelenetet, m ert sosem sikerül a felvétel, amikor Radwanicka úgy forgat­ ja a szemeit, miközben a fasz benne van a szájában. A rendező­ nek fontos, hogy meglegyen a nézése, hogy mutassák a szemeit, és ezt a pillanatot mindig megismétlik! A nyanyusok, bazmeg, patacipőben járkálnak, fehér nadrágba gyömöszölt seggel! Riszálják a farukat! - Megkaptátok a lapomat Ciechocinekből? - Az tőled jött?! „Legszívélyesebb jókívánságait küldi a nap­

* A nna Jantar (1950-1980) a hetvenes évek legendás esztrádénekesnője, lengyel könnyűzene ikonikus alakja. Repülőbalesetben veszítette életét. (Aford.)

281

sütötte Ciechocinekből Regina, és férje, Roman, meg a gyere­ kek?” - Igen volt ott egy továbbképzés... Hallottam, hogy a Kék­ harisnya Michaska könyvet ír rólunk... Istenkém, micsoda comeback ez ettől a lánytól, hogy ott van a címlapokon, miközben én még emlékszem, ahogy nyolcvannyolcban a Nyanyabárban meg a Központi Pályaudvaron azt beszélték a nyanyusok, hogy Michaskát m ár leírhatjuk... Nem igazán mutatkoztál akkori­ ban, te kis ribi, és egyből elterjedt a szóbeszéd, hogy leültettek. Ilyen hírek jártak akkoriban, hogy Hófehérkét leültették a pi­ csába, vagy valami betegség vitte el nagy nyomorban, m int a Norwidot.* Erre most ideutazom Bydgoszczból, aztán itt van Michaska, a ribanc, ráadásul hogy néz ki! Micsoda csillag lett, ott van m inden címlapon! Micsoda píár! Milyen fiatalnak néz ki, m int egy kis taknyos, biztos jó sok nyanyus fog rejszolni rá. - És azt meséltem m ár nektek, lányok, milyen volt, amikor kamionosokra utaztam a Novotelben? Nem? Ha ha ha! - De ek­ kor felhangzik a telefonján, a N apfény já rja á t a várost, ahogy m ég so/za-kezdetű Jantar-sláger, - Várjatok, lányok, - valamit beleszól angolul meg németül, miközben tenyerével ugyan el­ takarja a telefon mikrofonját, de úgy, hogy mi azért halljuk, - ...m ert hogy épp megérkezett hozzám a Scorpions együt­ tes... Várjatok, csak lerendezem őket, mennek a városba... - és megint magyaráz valamit a háttérben. - Na, itt vagyok. A mi Annánk már évek óta Bydgoszcz munkáskerületében lakik. Egyedül van, nem ismer senkit... - De csak van valami nyanyusbarátnőd, akivel együtt tud­ tok ferdülni?

* Cyprian Kamii Norwid (1821-1883) a kései rom antikus lengyel költőfe­ jedelem egy párizsi menhelyen halt meg. (Aford.)

282

- Ja. Ha rajzolok magamnak egyet. Repülnek a napok, az em­ lékek. .. Most m ár inkább elment a Scorpions, Anna most úgy tesz, m intha a nővére lenne a telefonnál: - A Nusi a tükör előtt festi magát, idehívjam? - Jaj, Nusi, mesélj inkább valamit a kamionosokról... - Anna! Az urak a Gazeta Wyborczától keresnek! - Egy ki­ csit később. - Halló, tessék. Ah, te vagy az Michaska, kis kurvedli, csak nem képzeled, hogy beszélek neked, hogy aztán rajtam keressél, ribikém, hogy aztán mindenféle Lancőme-krémekkel kenegesd a picsádat az én történeteimből? Na jól van, csak vicceltem... Szóval amikor utoljára W rodawban voltam, az jutott eszembe: laktanya már nincsen, a javítóhoz nem me­ gyek, nehogy összefussak Olesnickával, m ert emberemléke­ zet óta lógok neki tizenöt zlotyival, és a kurvedlije nem felejti el az ilyesmit... Inkább kimegyek kamionozni, csinálok egy kis konkurenciát az útszéli macáknak, de ott meg aztán kibe bot­ lom bele, hát Patrycjába. Bitang hideg volt, csikorgó fagy, szállt a pára a pofámból, hogy jutok én ki az autópályáig, hogy kell ki­ menni az Ikea parkolójához? Akkor is megyek. Nekem éjjel mindig sikerült. Addig bók­ lásztam a pályaudvaron fél éjszakát egy katona, Vasútőrségis (mi VŐ-nek hívtuk), vagy sima zöldfülű után, amíg nem talált magának egy nőt, akkor kettejüket követtem, ők felszálltak az éjszakai villamosra, Biskupinba: én utánuk, ők le az Oderához, be a sötét bokrok közé: én úgyszintén. Két méterre állhattam, amikor megdugta, és a földön kommandóztam oda a pasas felé, egészen addig, amíg féltékenységből el nem loptam a kurva tás­ káját, amit a földre dobott maga mellett. Semmit sem vett ész­ re. Olyan közel állt, hogy akár meg is érinthettem volna! Anna, a híres pacsirta akcióban! Néha a kapualjba vitték a csajaikat, 283

néha egyenesen a pályaudvar mögötti parkba, ismertem az öszszes útvonalukat. Az egyik azt mondta a nőjének: „Pinát följebb.” És közben paskolja a valagát. Leesett az állam, de aztán én is megmondtam az én Zbyszekemnek, hogy ugyanígy paskoljon és beszéljen közben. Aztán eljártam a pályaudvari pornómozi­ ba is, mintás, festett meztelen nős kendőben leültem az egyik közlegény mellé, és kilestem, ahogy onanizál, m ert oda csak ak­ kor volt érdemes menni, amikor „kendőnap” volt: minden kur­ va erre a napra mosta ki a bugyiját, és ilyenkor általános nyanyusmozgósítás volt. A hír villámgyorsan terjedt szájról szájra, am int reggel hatkor átment az első baka a pályaudvaron, indult a pletyka: eltáááv! De amikor felajánlkoztam az egyiknek, Jézu­ som! Mekkora botrány lett, felkapcsolták a lámpákat, az összes baka engem bámult, a műszakvezető meg a jegyszedő kiveze­ tett, hú, de szégyelltem magam. Na, szóval mentem éjjel a Nowotel mellett, aztán néhány meg­ állóval tovább, ott a baloldalon volt egy zöld-sárga benzinkút, a jobb oldalon megy végig kamionok. Beugrottam a boltba a benzinkúton, úgy tettem, m intha valami német újságot olvas­ nék, de ott m ár messziről megláttam a kirakaton át Patrycját, és majd kiröhögtem a belem attól, ahogy kinéz, milyen öreg, kövér, és mekkora a hasa (legalább négy hónapos lehet a kicsike!), meg ahogy kihúzta a képét tussal meg zöld festékkel, Istenkém, hogy megöregedett az elmúlt években, amíg nem voltam ott! Patrycjának viszont nem volt tiszta a lelkiismerete velem kapcsolatban, ezért már messziről, amikor meglátott, elbújt a McDolnald’s mellé, és amögül kukucskált kifelé. Aha, gondoltam magam­ ban, kukucskálj csak, kukucskálj, most majd elintézlek. Most elintézlek. Körbenézek... és a parkoló kamionok mel­ lett m ár ott tolonganak a ruszki meg román nőkurvák, és kar­ 284

tonlapokon tartják az árlistát: v ruku: 20 zl, v pascsu 50 zl, v zsopu 100 zl* Az egyikük, egy rövidre vágott, hidrogénezett hajú, chipset zabái, egyre csak zabálja, folyamatos, monoton mozdulatokkal tömi a szájába a chipseket. Erre odatipegek, és színpadiasan, teljes torokból, hogy a ringyója is hallja a McDo­ nald’s mögött, odakérdezek a ruszki pillangónak: „Aztán hol van az a kurva, az a dagadt? Nem láttál egy ilyen fekete, festett hajú kurvát, aki ide szokik jönni konkurenci­ ának? Aki ingyen csinálja, ingyen csinálja kézzel, szájjal meg még szívesebben?” Mire a ruszki zabálja tovább a chipsét, és két harapás között, csámcsogva a McDonald’s-ra mutat: „Odabújt az! Oda ni! Még ki is látszik a haja! Odabújt”, m ond­ ja, miközben zabái, „ott kilóg a feje”, zabái, „kilóg a pofája”, és zabái tovább, „ottan, ottan, ni!” Ti csak ne vihogjatok, lányok, én nagyon imádom Patrycját, bár, isten ments, hogy találkozzak vele, szóval próbáltam na­ gyon komoly lenni, nehogy a ruszki kurva kiszúrja, hogy már évek óta ismerjük egymást a vén kancával. Ezért úgy válaszol­ tam, m intha csak most vettem volna észre: „Ahá, m ár látom is a kurváját, látom már!” Es odaszóltam a ruszkinak: „Köszönöm, most m ár elzavarom innen... Dolgoz­ zatok nyugodtan, nem fogja az a fekete kurva többet se száj­ jal, se kézzel, se seggbe csinálni, pláne nem ingyen, m erthogy ez a ribanc negyven éves kora óta senkinek nem fizet placcpénzt, úgyhogy most elintézem.” Volt nálam egy reklám sza­ tyor, benne vodka a kamionosoknak, hogy rádumáljam, illet­ ve leitassam őket. Odamegyek Patrycjához a McDonald’snál, ő meg felemeli a kis dundi kezeit a szeme elé, és úgy sikolto­ zik, „Ne!”, „Ne!”, „Bocsáss meg”, én meg csöndben odasúgom: * Kézzel, szájjal, seggbe, (orosz)

285

„Takard el magad, picsogjál, m intha vernélek!” És úgy csiná­ lok, m intha a reklám szatyorral ütném a fejét, magam ban meg röhögök, de hogy a ruszki kurva hallja, teleüvöltöm az egész kutat: „Idebújtál, te kurva, ide, idesunnyogtál a McDonald’s m ö­ gé... Nesze! Tessék! Adót a kurválkodásért, azt meg nem fizet­ tél, mi, csak ingyen csináltad, tessék!” Úgy teszek, m intha verném, és közben a szemem sarkából fi­ gyelem, mi a helyzet a ruszki kurvánál. Valamennyire lenyugo­ dott a maga meg a barátnői sorsát illetően, hogy már nem csi­ nál nekik ingyen konkurenciát a fekete ribanc. Hát így. Akkor persze egyből egymás nyakába ugrottunk a McDo­ nald’s mögött. De a ringyója ham ar megunt engem, és m ár nem annyira tetszett neki, hogy én fogom itt neki csinálni a konku­ renciát, szóval negédesen odabúgta nekem: „Paulánál laksz? De Annácska, ez nem Bydgoszcz, hanem Wroclaw, innen minden messze van, szóval aggódom, hogy nem lesz buszod... Késő éjszaka van, a nappali járatok kezde­ nek ritkulni, és m indjárt itt az éjszaka közepe... Menj, eredj, jobb ilyenkor otthon, krémezd be magad, vedd fel a hálóinged, ez kell a te korodban, én még blájben itt egy darabig, de ham a­ rosan én is megyek haza, üres a placc és hideg, az összes kurva a kezeit dörzsölgeti, és topog, és úgy száll a pofájukból a pára, m int a gőzmozdonyból.” Mit dumál ez nekem? Faképnél hagytam a ribancot, és egye­ dül indultam a kamionosokhoz. Átfutottam a forgalmas autó­ sztrádán. Ezek a kaminonosok ott alszanak a vezetőfülke mö­ gött, fel kell mászni egy olyan kis létrán, a bal oldalon, hogy meglássa az ember, ki van a kabinban, merthogy magasan al­ szanak, m intha lóháton lennének. Alszanak. Az első szélvédő mögött pedig nem az van írva kartonlapra, hogy v ruku, v pas286

csu, v zsopu, hanem csak a neveik: Rafal, Wojtek, Főspriccmester,és... Józek! Hej, Józek, Józek, én még a zoknidat is kimosom, minek ne­ ked egy csaj! Egy kövér, negyvenes lump alszik benn, kis pocak­ kal, teljesen az én stílusom, az én ízlésem. Felmászom, bekopo­ gok a szélvédőn. Semmi. El van függönyözve, be van árnyékolva a kabinja, biztosan azt húzza el, ha kurvázik. Már elképzelem magamban, am int engem kefél, és m ár kiabálok: „Józek! Hasz­ náljuk ki ezt az éjszakát! Józek! Erősebben! Mélyebbre!” Figyelj, Michaska, figyelj csak, te kurvedli, egyszer még a mi sztoriainkból fogod megszedni magad, és elvonszolod a picsá­ dat süttetni Lubiewóba. Vagy Rowy-ba, m ert jobb, ha a Lubiewóban azután a könyv után nem mutatkozol... Szóval nem bír­ tam ki, bekopogtam a szélvédőn, és lementem. A fickó nézi, mi az, én meg ott rejszolok rá odalent. Jézusom, hogy betojt! M int­ ha a Grófnő szellemét látná. Vagy a Szűzét. Az arcán (ahogy mondom, úgy írjad le, ribikém) a rémület és a csodálkozás jelei ütköztek ki. Rögtön elhúzta a függönyt, de csak addig láttam, amíg ki nem bukkant mellőle a csipszes ruszki kurva, és elége­ detten rámförmedt: „Vöt, szpektaklja nye bugyet!”* Nye bugyet szpektaklja, mondja dölyfösen, m ert csak kibújt a szög a zsákból, hogy én akarok itten ingyen konkurenciát csi­ nálni.

* Tűnés, nem lesz itt előadás! (orosz)

287

A MIKOR J ANTAR ELŐSZÖR K I ME NT A N O V E M B E R I ÉJ BE

- És te m ikor fedezted fel ezeket a helyeket, drágám? - Először nem tudtam semmiről. A nyolcvannégy-nyolcvanötös tanév volt. Úgy kezdődött az egész, hogy elsőévesen nem mentem haza apám sírjához Mindenszentekkor. Messze volt, és igazából egyből indulhattam volna vissza, én meg nagyon el voltam foglalva az iskolával, az órákkal, hajtottam, m ert egy járt az eszemben: csak be kell fejeznem a sulit, és akkor végre elvisznek katonának. Mert mindig a novemberi éj* hajtja oda az embert, a füst, a levelek, a zimankó, meg a tüzek, mint Margot királynét, m in­ den nekem kiáltott: „Menj, Margot, menj!” Az embert valami hajtja a halál, Erósz és Thanatosz felé egyszerre. A füst, itt vala­ mi mozog, menj! Ne ülj otthon, az ördög kísért! Szóval bemegyek a Hanna Sawicka parkba. Hogy hol vannak a helyek, azt m ár előző nap megtudtam az egyik nyanyustól az évfolyamról, m ert ő telekiabálta vele az egész sulit: „Halljátok, bazmeg, akartok röhögni a buzikon? És nem csak azok vannak ott, hanem ez a doktor, meg az a professzor is. Baz­ meg, menjetek el és nézzétek meg, micsoda buli van a Mono­ polban! Egy olyan forgó izén táncolnak a buzik, túrják egymás valagát, hetyegnek, csókolóznak, ott a pádon a Hanka Sawic­ ka parkban, pasi a pasival! Az utca mindkét oldalán ott a pado­

* A Novemberi éj, Stanislaw W yspianski (1869-1907) darabja, a lengyel drám airodalom egyik csúcsteljesítménye szintén részben egy éjszakai park­ ban játszódik. (Aford.)

kon!” Az arcok meg az évfolyamról, a sok sötét mucsai picsa tátott szájjal hallgatta. „Hi, hi, hi, Gutek, miket nem mondasz! Hi hi hi, zabszem bújt a fenekedbe ezzel a Monopollal!” Én meg azt gondoltam magamban: „Na, ez betalált!” És köz­ ben kikukkantottam a Bemówka placcra is, de csak kutyafut­ tában, és menekültem is tovább, m int egy hülye, m int az őrült, merthogy AIDS, AIDS, menekülj, menekülj! Tudniillik én már nyolcvanegyben olvastam az olyan újságokban, mint az Egy­ m ással, vagy a K iránduljunk együ tt magazin, hogy az AIDS, az a buziktól van. Először azt hittem, elég csak nyanyusnak lenni, és az ember máris megkapja a betegséget, nem tudtam , hogy fer­ tőzéssel terjed. Még abban a szakaszban voltam, amikor azért imádkoztam, hogy vegye le rólam a Jóisten ezt a szörnyű átkot. Ha, ha, ha! Olvastam a címszavakat a német lexikonokban, az­ tán ötödikben vagy hatodikban, a könyvtárban kezembe akadt a Tónió Kroger és egyből otthonosan éreztem benne magam! Később, amikor elsőéves lettem, éppen egy nagy Endékás lexi­ kont nézegettem, amikor rábukkantam a „homosexualität, ho­ mosexuell” címszóra. És annyira csodálkoztam, m ert teljesen semlegesen volt leírva! Sőt, a végén még volt is egy megjegyzés, hogy „az ilyen egyének gyakori problémája, hogy nehezen ta­ lálnak partnert maguknak.” Na tessék! A mi egyetemi könyv­ tárunkban viszont m ár csak egy krim inalisztikai tankönyvben fordult elő, ez m ár önmagáért beszél. Egy teljesen átlagos pasas fényképe, tök sima hétköznapi arccal, és alatta a felirat: „Ho­ moszexuális.” Örök kacaj! Hiszen Lengyelországban nagyon sokáig az a nézet uralkodott, még a XIX. századból, hogy a ho­ moszexuálisok más testfelépítéssel bírnak, más a „fiziognómiájuk”, hogy a farpofájukról meg lehet ismerni őket...

289

Az első ember, aki odajött hozzám, Kacsa volt, meg a Gyilkos Cigánylány. Az egy olyan Cigánylány volt, aki megölt egy nyanyust, és ült egy darabig hűvösön. Hawa, vagy Jawa... valahogy így hívták. Ő volt a Tombakos. Na és beleszerettem Kacsába, Is­ tenkém. .. De természetesen nem volt beteljesedés, csak csókolóztunk, meg jártunk egymással... Aztán Kacsa adott egy tele­ fonszámot, azzal, hogy az övé... Elterjesztette, hogy jó faszom van, amitől rám szállt az összes nyanyus. De csak egyszer vagy kétszer hagytam neki, hogy megfogjon, aztán behúztam a slic­ cem, és elszaladtam. Elrohantam, és utána róla álmodoztam, hí­ vogattam, de csak egy öreg nyanyus vette fel (hogy is lett volna Kacsának telefonja, csak fel akart vágni azzal, hogy van neki). És milyen jó, hogy nem is volt több dolgom Kacsával, m ert utá­ na Rafalica szeretett belé, aki vele esett át a beavatáson, életében először, és rögtön meg is kapta a magáét: Kacsa megfertőzte szi­ filisszel! Kacsa egyenlő bűnöző, ezt vésd az eszedbe, Michaska. Én akkor annyira hülye voltam, hogy csak később tudtam meg a nyanyusoktól, a Bagolytól, hogy ki is a Kacsa valójában. Vagy Patrycjától... Nem, őt csak tavasszal ismertem meg. Amikor egy Andrzej nevű katonával csókolóztam a placcon, aztán a földön henteregtünk, közben meg ott álltak mellettünk a Zomósok*, az Opera mellett a fűben, a kutyaszarok között, szex mondjuk nem volt, csak henteregtünk, csókolóztunk, mint az őrült. Nem akar­ tam szexet, semmi mást, csak csókot. így is a rózsaszín felhők közt jártam haza minden este a parkból a kollégium felé. Patrycját egy májusi éjszaka ismertem meg. Egy eső után. Ezerkilencszáznyolcvanötben. Patrycja vagy húsz évig járt egy

* Zmotoryzowane Odwody Milicji Obywatelskiej (M otorizált Állam pol­ gári Rendőrség) - a kom m unista apparátus erőszakszervezete, őket vetették be a dem okratikus ellenzék és a Szolidaritás tüntetői ellen. (Aford.)

290

jugoszláv kiskabátban, amit egy ismerőstől kapott, aki bolti el­ adó volt, de m ár egy rongy volt az egész, nem kabát, ahogy Rimbaudírja: ...a köpeny vállam on m ár eszm évé s z a k a d t.. .*

na, pont így járt a Páti, egy ilyen szakadt, topis kabátban. Na, de olyan karcsú volt a kis fekete, és kurvajói tette magát, ahogy előjött az orgonabokor mögül. Azt mondta: „Kolléga... Kolléga... Minden rendben ott bent, mehetsz. Minden sima, és...” És m ár kezdte is a befűzést, de én olyan őszinte voltam, hogy megmondtam neki, mit tanulok, hogy né­ met szakos vagyok, mire ő: „Aha, igen... én szintén az egyetemről, m ár túl vagyok a zá­ róvizsgán, tavaly fejeztem b e.. „És mit tanult, kolléga úr?” „Orvosit végeztem, orvos vagyok.” „És nehéz volt az egyetem?” „Hajjaj, főleg az anatóm ia...” És közben egy arcizma sem rándult a ribancnak, úgy ad­ ta elő, hogy milyen tárgyakat hallgatott a főiskolán, meg hogy m i mindent csinált a röntgenben. Én meg fiatal voltam, elhit­ tem neki mindent. Amikor átmentem a másik padra, ahol azok a nyanyusok üldögéltek, akiket m ár ismertem, Bagoly és a töb­ biek, az öregebbek, mondtam is nekik: „Van itt egy olyan klassz kolleganő...”, vagyis nem, akkor még nem mondtam úgy, hogy kolleganő, majd csak két vagy három évvel később kezdtem nőnemben beszélni. Csak azután,

* Részlet A rthu r Rim baud M a bohémé c. verséből. Radnóti M iklós fordí­ tása. (Aford.)

291

hogy a Papos Jaskával, meg a Bolitával összehaverkodtam... Bolita szoktatott rá erre a nőnemezésre. Szóval mondom nekik: „Olyan klassz pasit ismertem meg itt, nagyon elegáns fickó és orvos...” - Jaj, Annácska ne beszélj már, hogy lett volna elegáns abban a szakadt kabátban... - Hát, figyelj, más idők jártak akkoriban. A lányok m ind egy­ re kérdezték: „Na, ki az, ki az!?” Mire mondom a Bagolynak: „Hát aki itt ült, amikor az előbb elmentél.” „Hát az Patryyyycja! Hogy mutatkozott be neked?” „Hát bemutatkozott, azt mondta, Piotr a neve.” „Hát az a Patrycja! Hogy lenne m ár orvos az a kurva? Maxi­ mum egyszer állt egy orvos mellett!” Mire az egyik öreg, hájas nyanyus, aki a mentőknél, mentős­ kocsin dolgozott, mentőssegéd volt, valahonnan Sroda S is k á ­ ból, közbeszól: „Tényleg csinálja, kék köpenyben! Az onkológián. Egyszer megyek bent, bazmeg, éppen beteget hozunk és mit látok, nem hiszek a szememnek, ott van Patrycja. Az a ferdülős kurva ott lófrál a folyosón, tényleg úgy, m int egy doktornő, fehér pa­ pucsban, riszálja a seggét, csörgeti a kulcsait...” Hát így kezdő­ dött...

H O G Y A N K A P T A EL A N N A A S Z O M S Z É D O T , AKI T K I DOB OT T A FELESÉGE

- Befűztem a pasit, be én, miért ne tettem volna, hiszen a fe­ lesége úgyis elhagyta, ahogy mondom, elvitte a gyereket, meg a gyerek összes állatkáját, mondjuk erről nekem halvány fo­ galmam sem volt. Egyik nap összefutunk a villamoson, kérde­ 292

zem, hogy van az asszony meg a kutyák, akkor mondja, hogy hát nagy változás volt náluk. Nincs m ár kutya. És mi van az aszszonnyal? Az sincs. Hohó, lumpocska (mert olyan lumpos volt, pont nekem való), gondoltam magamban, most nem mene­ külsz. Eszembe jutott, hogy egyszer mondta, hogy nagy hifira­ jongó, és hogy tudomisén, milyen zenefelszerelése van, de most gyűjt egy új, jobb darabra. Mire mondom neki: „Kedves szomszéd, azt ígérted, megmutatod a hifitornyodat, azt mondtad, van valami új kábeled, menjünk fel hozzád, mu­ tasd meg a kábeled.. Elmosolyodott, elvörösödött, és olyan gúnyosan, de azért szimpátiával rám nézett, majd így válaszolt: „Látom, szomszéd, te nem lacafacázol, ha kábelekről van szó...” Csak ez hiányzott Borostyánkénak, vagyis nekem! Elővettem a legszebb mosolyomat és válaszoltam: „Nem bizony, ha kábelekről van szó.. Mintha hirtelen fejjel zuhant volna a szakadékba, m intha a kérdésemben rejlő kavics lavinát indított volna el, úgy nézett rám. Mert a kétértélemű, vagy inkább egyértelmű felajánlkozá­ saimra eddig mindig jöhetett az asszonnyal, a kutyákkal, a gye­ rekekkel, most meg már nem volt semmi ilyen. Ott volt a verem alján, az én ölelésemben, a Borostyánkáéban! Egy nyanyus raga­ dós markában. Érzem, hogy sínen vagyok, úgyhogy folytatom: „Na, szomszéd?” Erre kinyögi, hogy még el kell mennie a boltba, leszáll a vil­ lamosról, mondom, akkor én is, végülis egy irányba tartunk, megyünk a közös otthonunkba! Hiszen szinte m ár együtt la­ kunk, m int egy pár! Na, szomszéd, veszünk egy kis sört, és csa­ punk egy agglegényes, görbe estét. Merthogy minden nő kur­ va, egyik se különb, és csak egy dolog jár a fejükben, két faszi 293

viszont mindig szót ért egymással, isznak egy kis sö rt... aztán jöhetnek azok a kábelek... - Hallgass már, haggyad m ár a kábeles szomszédot, mert m ár megbocsáss, de hallgatni is rossz! Szégyellhetnéd magad! - Bizony, Michaska, bizony, azon az éjszakán véget vetet­ tem a fantáziálgatásnak... De ő még az enyém lesz. Már azt is tudom, hogyan, m ert olvastam Apuleiusnál, a M etam orfózis avagy a z A ranyszam árban . A mi házunk mellett van Wladzia fodrászata, ő is oda jár. Titokban el kell lopni a haját a földről, elégetni, aztán... aztán... jaj, elfelejtettem, de majd utánaolva­ sok, hogy is kell csinálni, a lényeg, hogy működik, am int meg­ pörkölöm a haját a gázrezsón, térden fog odakúszni az ajtóm elé... H i,hi,hi!

HOGYAN MENT ANNA A SZISZTRÁJÁVAL A LAKTANYÁBA

Egyszer az Annácska elment a laktanyába egy fiatal kis pa­ csirtával, akire azt mondta: ő az én szisztrám. És nem hagyta, hogy hozzáérjenek: - Majaszisztrajiscsogyévka! A ruszkik persze kérdezik a „hugiról”: - Ggye ana rabótajet? Annát azonban nem lehet zavarba hozni: - Maja szisztra rabótajet tancóvscsicej. Nu davaj jej huja szaszity patam u sto vecserám ana v tyeátre tancujet „Lebegyínoje ózero”!*

* A húgom még szűz! - Hol dolgozik? - A húgom táncosnő. De hadd szopja m ár a faszodat, m ert este a színházban táncolja a H attyúk tavát! (orosz)

294

H O G Y I N T É Z E T T EL A N N A E GY R E K L A M Á L Ó L U M P O T

Máskor Anna összeakadt a parkban egy részeg lumppal, aki valahogy nem volt elégedett a szolgáltatásaival, és panaszkod­ ni kezdett: - Haggyá má, milyen szopás volt ez, ennél még a csajom is jobban csinálja... Annácska erre azonnal fölpattant, felült a biciklijére, és meszsziről, amikor már biztos volt benne, hogy a lump semmit sem tehet vele, visszakiáltott: - Piha! Harminc éve fuvolázom a Dontól a Dnyeperig, a Dnyepertől a Neisséig és még senki sem reklamált! - azzal rög­ tön beletaposott a pedálba és m ár ott sem volt!

H O G Y A N F Ű Z T E BE A N N A AZ E G Y Ü T T É R Z Ő L U M P O T

Amikor m ár semmi sem használt, amikor m ár nem volt sem­ mi más lehetőség, Annácska a lumpok szánalmát használta ki. Nagyon férfiasra vette a formát, és rövid ismerkedést követően (miután felbecsülte a másik férfiasságát) elhívta a lumpot egy vodkára. Pad, park, reklámszatyorba csomagolt vodkásüveg, egy pakli mezítlábas, őszi levelek a lábuk alatt. És elkezdtek du­ málni a nőkről, a „butákról”. Hogy klassz dolog az, de milyen nehéz, egy csomót kell vesződni, hogy megtalálja az ember azt, amelyik hagyja magát, amíg Annácska nem bírta tovább, és előjött a farbával: - A picsába, bazzeg, tesókám mondanék én valamit neked, bazzeg, de n a... szégyellem magam. 295

- Velem iszol, haverok vagyunk, m ondjad... Ki vele, majd én segítek. - Szóval tudod, igazából, persze, nehéz neked, nem lehet könnyű, közel-távol semmi csaj, csak ha eltávon van az ember, de mit mondjak én, amikor nekem százszor rosszabb... - és közben Annácska időnként kiköp a lába elé a levelekre. - M á’m ér’? Itt Anna lehajtja a fejét, mormog valamit az orra alatt, aztán rágyújt, legurít egy kis vodkát... - Hát tudod, én ültem a hűvösön, és ott aztán nagy kibaszás volt minden, na, tudod, ott hozzá kellett szoknom, és azóta úgy vagyok vele, tudod, hogy... szóval, tudod, hogy férfiakat szo­ pok... A lump erre teljes megértést és együttérzést mutatott: - Hú, a picsába, mekkora kibaszás lehet m ár buzinak lenni, komolyan ezt csinálták veled? Bazmeg, jól elintéztek... hát ez szomorú, kemény az élet... Ez komoly? Tényleg? És ezt cipeled magaddal mindig? Na, hogy segítsek rajtad, haverom? Erre Anna elfojtja belül a röhögést, komoly képet vág, és fel­ sóhajt: - Hát, nehéz, tényleg - itt leköp a földre, - a francba, én sem tudom, ha meglátnék egy ilyet, kinyírnám, de most csak ez m a­ radt nekem, meg a vodka, hogy... Ilyenkor a legtöbb lump azt mondta: - Tudod mit, öregem, ha m ár így vagy vele, én is segíthetek neked. Végülis lepipálhatnál, nem? - A lumpok sohasem tanul­ ják meg a „pipázni” ige helyes ragozását... Lumpnyelven a lepi­ p á zn i annyit tesz: leszopni. És m ár közben odaszól: - Bazmeg, te jobban csinálod, mint a csajom. - Na, tessék. A végén mondjuk pénzt kért, de Anna azt mondta, segélyen van. Aztán fel a bringára! 296

H O G Y A N F Ű Z Ö T T BE A N N A EGY L U M P O T A K O L B Á S Z Z O S I Á V A L

- Csöngetnek az ajtónál, kinézek a kukucskálólyukon, lá­ tom, hogy egy lump áll odakint. Jókötésű vagyok, gondolom magamban, ha nincs kése, semmit sem tud velem csinálni. Szó­ val kitárom az ajtót: „Itt lakik Zosia ...?” És valami vicces vezetéknevet mondott, m ár nem emlékszem, talán Kolbászt, azt hiszem, szóval hogy itt laknak a Kolbászék? Egész helyes kis lump, gondolom magamban, soha nem la­ kott itt semmilyen Kolbász Zosia, de ez talán nem lesz akadály. Szóval szomorú képet vágok, és szinte sírva közlöm, az ajtót közben még szélesebbre tárva, hogy jöjjön csak be, tessék, fá­ radjon beljebb, üljön le bátran, messziről érkezett? „Olsztynból, a régi barátnőmet keresem, itt lakott...” „Aha, aha, igen, hát a Zosiát, nos, tetszik tudni, nem is tu­ dom, hogyan mondjam el... Hát szóval egy hónapja elvitte a szíve...” És máris lehet átölelni, meg vigasztalni, hogy ha m ár itt van, vegyünk egy vodkát és együtt... Idézzük fel az emlékeket... Én voltam Zosia legjobb barátja...

297

Elméletek

AZ AUTÓ É R I N T H E T E T L E N S É G E

A „tőrőlmetszett” heteróknál nincs helye az iróniának, a já­ téknak, az idézőjeleknek, a stilizációnak, a campről m ár nem is beszélve. Ez a legnagyobb különbség közöttünk. Ők komo­ lyak, nyakig ülnek a kemény, mindennapi valóságban, mi meg kacsintva birizgáljuk őket a manírjainkkal. De ők olyan ko­ molyak, hogy ettől a csiklandozástól (az álluk alatt) csak felbaszódik az agyuk, és ahelyett, hogy átjönnének a mi oldalunk­ ra, kirobbannak, m ert úgy kezelik az egészet, m int támadást az ő komoly, heteró világuk ellen. Nyakig ülnek a társadalmi szerepeikben, mi pedig jövünk a transzgresszióinkkal, a me­ tamorfózisainkkal, meg a beöltözéssel. Mi mindent relativizálunk. Ők Slaweknek, Areknek, vagy Bogdannak hívják ma­ gukat, mi álneveket ragasztunk rájuk. Belerögzültek a szűkebb környezetükbe, amit leginkább úgy jeleznek, hogy hűsége­ sek egy sörmárkához, egy focicsapathoz, mi meg jövünk a fo­ lyamatos utazgatással, meg az ide-oda csapongással. Ők m in­ dig ugyanazt hordják, mi meg jövünk a hajfestékünkkel. Zéró posztmodern, zéró relativizmus, zéró általános viszonylagos­ ság, értékrelativitás - inkább néhány alapvető, kemény érték: a városi focicsapat, szóval a város becsülete, elvégre ide kötik őket a gyökereik... A saját és a másik barátnőjének érinthetetlensége, az autó érinthetetlensége.

298

A FERDÜLÉS ELMÉLETE

A nyanyusok azokat a viselkedésmintákat veszik át, ame­ lyektől az emancipáció során megszabadultak a nők: a passzi­ vitást, az alárendeltség szeretetét, a halkszavúságot, a szoro­ san keresztbe tett lábakat az ajkak végignyalásával együtt, az önállóság helyett a férfiakon való élősködést, az ön-lealacsonyítást, azt a finomkodást, amit m ár a legnőiesebb nőknél sem találtok meg, de még a pletykákat, és az ingatagságot („az aszszony ingatag”) is. Ezek a tulajdonságok, amiket annak idején kihajítottak a feminizmus ajtaján, most visszajönnek a nyanyusság ablakán. Az elmélet így folytatódik: vajon a nyanyu­ sok miért ezeket a lejárt szavatosságú női ismertetőjegyeket ré­ szesítik előnyben? Mert ezek azok a női jelek, amiket a férfiak ismernek (mert a nyanyusok azért mégiscsak férfiak). Egy pasi számára az emancipált, kisportolt, lábakat-az-asztalra, dobozos-sört-a-kézbe típusú nő kevésbé nőies. A férfiak szemében épp azok a hagyományos ismertetőjegyek az igazán izgatóak és nőiesek, am ik régen olyan nagyon útjába álltak az igazi nők ön­ megvalósításának. És most vegyük a praktikus kérdést: vajon a nőiesség vagy a nők vonzzák a heterókat? Ha nőies leszek, ak­ kor vajon felizgatom (befűzhetem) őket? Vajon a szexus, vagy­ is a biológiai, vagy a társadalm i nem, a gender izgatja őket? Ha a gender izgatná, akkor a buziknak a férfias leszbikusokra kel­ lene izgulniuk. De sajnos nem így megy...

CSI-CSI-CSI Azt mondja például az egyik nyanyus a másiknak: - Volt egy heteró dolgom. 299

- És, milyen volt? - Minden OK, de nem állt föl neki. - Hogyhogy? Csináltál neki csi-csi-csifí - Csináltam, de semmi. Na tessék, ha az elméleteknek bárm i közük lenne a való­ sághoz, ha a nőiességünk izgatná fel őket, akkor a csi-csi-csi mindig működne, így meg csak szökőévente egyszer sikerül. A csi-csi-csi lényege, hogy az ember az egyik kezén kifesti a körmöket finom rózsaszínnel, vagy színtelen lakkal, gyűrűket húz, egyszóval reprodukálja egy fiatal diáklány finom, hideg kezét. Nem valamiféle transzvesztita mancsot, hanem egy kis­ lány finom kis kacsóját. És azzal matat a heteró genitáliákon, nagyon finoman és nőiesen, miközben így beszél: - Juj, micsoda óriás vagy, én meg milyen picurka, egé­ szen remeg a kezem, na, mutasd azt a hatalmas sárkányodat, csi-csi-csi! - És teljesen úgy csinál az ember, m int a kicsi ázsi­ ai, ferdeszemű lány, egyenesen a M acarena klipjéből. - Egészen kis lucskos a pu-pu-pu, puncikám, kisbögyörőm! Anna M ari­ ja a nevem! Elsőéves lányka vagyok, m indjárt kiveszem a ke­ zecskémet a jegyzeteim közül, és megfogom a te hatalmas do­ rongodat. Te olyan óriás vagy, én meg olyan picurka. Fehér kis bugyika van rajtam, mondjuk egy kicsit m ár átnedvesedett, egyenesen egy Mangából léptem ki, nagyon, nagyon kavaí* va­ gyok, teen kategória. - És ilyenkor a lump egy egyszerű (ah, túl egyszerű!) kémiai reakció hatására villámgyorsan telekúródik férfiasságai, brutálférfivá válik, nehogy elöntse a nőiesség, ne áztassa el, és ahhoz, hogy ne fertőződjön meg ő is nőiességgel, muszáj villámgyorsan férfivá válnia, aminek viszont az a mel-

* Japán kifejezés, jelentése kb. „aranyos”. Vö. a „cukiság” m egkerülhe­ tetlen fogalmával a japán és az egyetemes popkultúrában. (Aford.)

lékhatása, hogy rögvest föláll neki. Ahogy például Szapolowska is csi-csi-csizett Kieslowski R övid film a szerelem ről c. filmjé­ ben a fiatal Olaf Lubaszenkóval, amikor azt mondta: - Nedves vagyok... Olyan finom a kezed... - hogy megfer­ tőzze azzal a finomsággal és nedvességgel, amitől a pasas meg­ retten, és azonnal a férfiasságba menekül előle. Semmire sem jutsz tehát egy heteró lumppal, ha elleplezed a nyanyusságodat. Egyből meredten a lump lába közé kell bámulni, és ferdülni ke­ ményen, m ert ő nem a pasit, hanem a csajt keresi benned. És ennek működnie kellene. Kellene.

301

A nyanyus, akinek kikapcsolták a mobilját egész Lengyelországban híres akart lenni. Vonattal járt. Vett egy hétvégi jegyet, akciósan, ötven zlotyiért. Péntektől vasár­ napig utazhatott vele az egész országban. Elment Kudowába. Volt Ustrzykiben, Krynicában, Zgorzelecben, sőt még Olesnicában is. Megmondta előre: - Addig megyek, amíg nem lesz valami! Minden egyes vécében kiírta a mobilszámát. Az összes vona­ lon és állomáson. Azt írta: „Szopok, és engem is leszophatsz.” Vagy: „Ruf mich an!” De mielőtt a reklámkampány eredményt hozhatott volna, díjtartozás m iatt kikapcsolták a mobilját. A szám meg később máshoz vándorolt.

302

Lebukás a hipermarketben

Egyszer Aligátorina elment a hipermarketbe. Otthagyta a retiküljét a megőrzőben, de elvesztette a bilétát. Megy vissza a szatyrokkal, kutatja a zsebeiben: nincs meg. A világ egy nagy vonalkóddá változott, amihez Aligátoriná­ nak nem volt leolvasója. - Kérem uram, ez meg ez történt: elvesztettem a számot, és itt lóg ez a sok szatyor a vállamon. - Ajjaj, nézze meg a zsebeiben, a pénztárcájában... Sokba fog ám kerülni... Biléta sehol. Az ügyfélszolgálatos fickó kihívja a biztonságiakat. Aligáto­ rina magába zuhan, halálra rémül. Kupaktanács. Biléta sehol. - Akkor kiállítunk egy betétlapot, és ötven zlotyit kell fizetni az elveszett számért. Melyik az Ön táskája? - Az ott a boxban lent, alulról a második, az a rózsaszín! A biztonsági őr felteszi a pultra Aligátorina retiküljét. - Na de uram, ez egy női táska... - Nem, ez az enyém. - Akkor mi van benne? - Tudom, mi van benne. Kulcsok, zsebkendő... - Ugyan kérem, kulcs és zsebkendő minden táskában van. Valami jellemzőbb nincs? Aligátorina hallgat, lehajtja a fejét, az ajkait harapdálja, mert tudja, hogy csak a sminkszettje, a női fésű, meg egy zsebtükör van benne... - Egy zsebtükör - böki ki halkan, és lesüti a szemét. 303

És akkor a sötétzöld ruhás, hatalmas, kigyúrt őrzővédő be­ dugja a hatalmas mancsát a táskába. És előszedi. A cukim ­ éit. A sok biszbaszt. A kacatokat. Amiket jól ismer Aligátori­ na. M intha őt magát fogdosná, ahogy az intim dolgaiban kutat, m intha a blúza alatt taperolná. - De hát ez nem a maga táskája, ez női! Kérem, fáradjon ve­ lem. Persze, férfi táska, férfi táska, naná... Tolvaj. - Egyre több bámészkodó gyűlik köréjük, és Aligátorina maga sem tudja már: lehet, hogy egész életében valaki más táskáját hordta?

Vendéglős Flora

Ladies & G entlem en, csak Önöknek, a világhírű... Vendéglős

Flora! Zenekar, tust! Flora Toláról mesél, Köjálináról, meg a fő­ pályaudvari Piszoaresszáról. Hallgassák figyelmesen!

TOLA Tola poznani volt, és fukar. Rettenetesen fukar. - Istenkém, micsoda egy fukar nőszemély volt a mi Tolánk! A mosdóba pisilt, m ert sajnálta lehúzni a vécét! Vett ugyan egy hűtőt, de a kaját a régi szokás szerint az ablak mögött, a párká­ nyon tartotta, a hűtő meg ott állt a sarokban kikapcsolva, mert Tola beijedt, hogy folyamatosan zabálja az áramot. Kinyitotta a mérőórát, megmutatta a lumpjának, akivel lakott, és figyel­ meztette: „Látod, Mirek, ez a kis tárcsa egész nap ilyen gyorsan pörög, egyfolytában így teker! Nem bírom ezt, egyfolytában zabálja az áramot, nézd csak meg, hogy pörög!” Szóval a Tola vagy hat évig egy eléggé lelumposodott szakácscsal, a Mirekkel lakott. Tola lökött volt, és fukar, nem véletlen tehát, hogy végül a lump kirúgta. Épp megbeszéltük - sóhajt fel Vendéglős Flora, - hogy menjünk el a Lidibe egy spórolós vásárlásra. Állunk sorba a kasszánál, én mindenféle Knorr-levest vettem, valami pikáns csirkét, meg sajtos lakomát. A lé­ nyeg, hogy mögöttünk is nyanyusok álltak, fiatalok, kiszedett szemöldökkel, Beckham-frizurával, egyenesen a diszkóból, vé­ konyak, a nyakuk meg hosszú, eres. Talán azt hitték, lump va305

gyök - m ert a Vendéglős Flóra tud ám férfias lenni, különben is nagydarab (igazából egy nő-lump ő), - szóval elkezdik nekünk tenni magukat: „Mi jót vásárolunk? Leveske? Ahh, akkor ugyanolyanunk van...” Ezt hogy bírták kitalálni? „Áh, Egyszerűen Finom... Azt mi is im ádjuk... Pont ezt.” Egyszerűen finom! - Vendéglős Flóra felhúzza a szemöldö­ két, kidülleszti a szemfehérjét, tördeli párnás ujjait. - Tola viszont még bedobott néhány alsónadrágot is a kosár­ ba, amikre azt hitték, hogy az enyémek: „Ó, micsoda alsók... A férfi ruhatárának legfontosabb része...” És abban a pillanatban érkezett Mirek esemese: „Elköltöz­ tem, kulcs a szomszédban.” Azt mondja erre a Tola: „Figyelj Florácska, gyere, gyere fel velem a lakásra, m ert nem tudom, mit találok otthon!” - És képzeljétek el mindezt Flóra előadásában, am int Tola poznan-i akcentusát utánozza, ahogy a Poznan környéki kisvárosok egyszerű asszonyai beszélnek, benne van abban a hangban az összes lakóhajó iránti aggoda­ lom... - Nyitom a kulccsal az ajtót, belépek, erre ő buuu, leveti ma­ gát a padlóra az előszobában, és bőgni kezd! De úgy bőg, hogy csak na! Jaj, ez a Tola. Buuuu, buuu. Végre aztán feláll bőgve, és kimegy a konyhába: „Istenem, Flóra, mit tett velem, ennyi év után!” És bőg to­ vább, brühühü. De ez még semmi, benéz a konyhaszekrénybe, és akkor robban ki igazán a torkából a bőgés, közben pedig ri­ kácsolni kezd: „Jézusúristen, a poharaim! Elvitte a poharaimat, bruhühü...” És elkezdi felmérni a lakás kiürítettségi fokát: „Jesszusom, elvitte a két lábosomat, a két utolsó lábosom, 306

brühühü... A lábasaim ...” Később végre egy kicsit megnyugo­ dott, de aztán a folyosón megint előtört belőle a bőgés: „Jaj Istenem, istenem, elvitte a bőrkabátomat, ezt m ár nem bocsátom meg neki, brühühü! De visszaadja a rohadék!”

KÖJÁLINA - Na, drágám, ez lenne elsőosztályú gasztronómiai üzlethelyiség? Na ne! Mintahelynek kellene lennie, erre mit látok: rum li rum li hátán! Vendéglős Flóra elmeséli, mi volt, amikor egyszer a m unka­ helyén egy Köjálos nyanyus látogatta meg. Vagy inkább berob­ bant hozzá. A segédjével, egy fiatal, rémült kislánnyal. Flóra éppen a kávékkal röpködött ide-oda a reggeli pörgés közepén. Erre a nyanyus betoppan, kötényt kér, kék sapkát, fóliasapkát, és irány hátra a konyhába. - Ez meg micsoda? - támadja le, miközben bedugja az ujját az egyik kondérba, - ez a húspácoló edény? Ohohó! De kérem - mondja Flóra felé fordulva, - itt élelmiszermaradékok látha­ tók. .. Na, nem: ebből kenetet veszünk. Malgosia! Ebből vegyél mintát. - És m ár a kötény sem elég neki, annyira undorodik mindentől, legszívesebben egy zacskót húzna a fejére maszk­ nak, pedig mindenki tudja, hogy Flóra vendéglője a legeslegel­ ső a városban, még az újságban is írtak róla... - És ebben az edényben mit tárol? - kérdezi, és kinyit egy műanyag prézlisdobozt. Flóra annyira meg van rémülve, hogy eltéveszti, és azt mondja: - Lisztet. - Lisztet? De hát ez zsemlemorzsa! Na szépen vagyunk. Használták ma m ár élelmiszer előállítására? 307

- Persze, friss, reggel frissen nyitottam ki, egy perccel ezelőtt tettem csak félre... - a Köjálos maca erre szárazon odaveti a se­ gédnek: - Nos, kérem, az ebben a percben im m ár lényegtelen - és zsupsz, beszórja a prézlit egy zacskóba, majd fölcímkézteti vizsgálatra. Most m ár a szekrényben turkál: - Ez meg milyen tartóedény? Hol az engedély? Uniós igazo­ lás? - Erre Flóra idegesen kezdi átpakolni a hússzeleteket, m i­ re ő: - Maga ezzel a pénzes kezével nyúl az élelmiszerhez? Nem, nem, nem és nem, ez így nem mehet tovább és nem is fog. Aztán a Köjálina az egész pofáját bedugja az üvegajtós hűtő­ be és ott nézelődik, vizsgálgatja a szendvicseket. Morog az or­ ra alatt: - Ezeket a szendvicseket készen szállították, ezeket is, meg ezeket is. Szavatossági idő, fólia, baktériumflórák - Flóra már nem is tudja, hová legyen, sírjon-e vagy nevessen. - És m it ke­ res itt ez a savanyúság? Nem tudta, hogy a savanyúságnak nincs joga... - Ez a főzőberendezés elromlott? Akkor nincs joga fémvillá­ kat használni, csak műanyagokat! - Flóra a fejét fogja. Isten­ kém, Jesszuskám, nálam, a város legjobb vendéglőjében m ű­ anyag villa? Nyanyus nyanyusnak farkasa! De milyen jól majmolja őt a Vendéglős Flóra! Legörbül a szá­ ja, forgatja a szemeit. A Köjálina m ár jó negyvenes nyanyus, kö­ vér, de m intha a patikából rántották volna elő. A hangja m intha maga lenne a bíróság, vagy a hivatal. Odalép a mosogatóhoz: - Na, látom, kedves Flórian úr: itt is rum li van... Ez meg mi? - és a segéderőhöz fordul: - Írjad: „Az edények higiéniáját szolgáló mosogatóban répa 308

eredetű maradványok találhatók. Zárójel kinyit: mintát véte­ leztünk. Zárójel bezár.” - Aztán végighúzza az ujját a padlón: - Ezen még senki sem csúszott el? Na szép. És én még hogy dicsértem magát, Flórian úr! Hiszen itt m inden csúszik! - Ven­ déglős Flóra az égre emeli a tekintetét, forgatja a szemgolyóit, tördeli a kezeit. De Köjálina m ár észre is vett valamit a sarok­ ban. Miközben meséli, Flóra egész kis pantomim-számot ad elő: - Istenem! Istenem, ez meg micsoda! Hah! Írjad: „Szerves eredetű törmelék, a bomlás előrehaladott állapotában!” - Bazmeg, egy darab cseresznyemagot talált, és abból csinált ekko­ ra balhét, magyarázza Flóra. Minden, ami szerves, az neki egy­ ből romlott hús, egy hulla. Szóval m ár messziről, színpadiasan fintorog, tüntetőleg felcsippenti a magot, fóliazacskón keresz­ tül, hogy meg ne fertőződjön SARS-szal, a másik kezével pedig befogja az orrát, úgy hessegeti a szagot a kurvája. Aztán egy hét múlva persze újra megjelenik, és ilyeneket mond: - Igen, üzletvezető úr, - és kézen fogja, m intha sétálni in­ dulnának, - éppen ez az a m intaszerű üzlethelyiség, amit meg akartam Önnek mutatni, erre tessék, újdonság, edénysterilizá­ lás, a legjobb cégek, a munkaállomások közgazdasági elosztás szerint, különben Flórian úr m indjárt megadja önnek a továb­ bi információkat, aztán - lehalkítja a hangját, - mindenképpen kóstolja meg a süteményt, az az üzem specialitása...

A PISZOARESSZA A FŐPÁLYAUDVARON szemét volt a nyanyusokkal. - A rohadt életbe! Hányszor jön maga ide a dolgát végezni! Huszadjárajön ma! 309

- De hát asszonyom, kifizetem... A komcsik alatt végig, sőt utána is ott ült morcos képpel a bu­ di előterében, a pultjánál, kócosán, térdig érő lila kötényben, és a kancsóból szürcsölgette a hideg teát, úgy „ücsörgött”. Ez az „ücsörgés” kész életforma. Felhívja az egyik a másikat: - Mit csinálsz? - Á, csak ücsörgők... Vagy: - Van is eszemben háromszor átszállni, inkább megyek a közvetlen járattal, lehet, hogy drágább egy tízessel, de csak le­ teszem a seggem és egészen Lubiewóig vitetem a picsámat, elücsörgök kényelmesen, mint egy úrinő... Szóval ez a Piszoaressza a munkahelyén kifüggesztette az üvegre Jézus Legszentebb Szívét, meg persze a Szűzanyát is. Az öltözőből belátása volt a piszoárterem mélyére, de a kabinokat (merthogy az ő oldalán voltak) nem láthatta. Bejött két nyanyus, bezárkóztak a kabinba. Aztán ha bejött valaki, azt mondta neki: - Tessék, először is két zlotyi előre, papír a jobboldalon! Igen, a piszoár is fizetős, a kézmosás benne van az árban. Na. - Szürcsöl egyet. - Micsoda? Foglalt? Hogyhogy foglalt? - És itt vág egy olyan „Én innen föl nem állok, nélkülem úgyse tehetnek semmit” arcot, aztán sóhajtozva félreteszi a teát, feláll, és oda­ megy a kabinhoz, ököllel az ajtóra vág, és mély bariton hangon beordít: - Kérem, hagyják el a helyiséget! Halló! Mi folyik ott? És bedörömböl. - Halló! Dörömbölés. - Még ilyet! Halló, kérem, mit csinálnak ottan! Tessék azon­ nal elhagyni a helyiséget. Józek! - volt ugyanis egy segédje, Józek, add csak ide a tartalék kilincset, megnézzük, mit törté­ 310

nik odabent, micsoda dolog, hogy valaki tíz percre elfoglalja a kabint! És dörömböl tovább. Miközben az egész titok nyitja az volt, hogy három kabin állt ott egymás mellett, igaz ebből az egyiken mindig ott lógott az „Elromlott” felirat, szóval inkább kettő. A kabinok közti falakat meg úgy építették, hogy alul vagy húsz centit szabadon hagy­ tak a padlóig. Ügyhogy a nyanyusok ravaszabbja látszólag külön kabinba lépett be, de aztán alul átcsúszkáltak egymáshoz (azon a nyirkos, összehugyozott padlón), és elszórakoztak egymással. Aztán persze ugyanazon az úton vissza is kellett csúszniuk. - Micsoda? Hogy itt nekem összevissza csúszkálnak a másik kabinokba? Istenem, m ár megint a buzeránsok! Takarodj a he­ lyedre, de rögtön, különben hívom a rendőrséget! Józek! Megint átmentek a másik kabinba! Aztán megint beragad itt nekem! Hajjaj, na most aztán jövök a felmosóval, fogom a rongyomat, és úgy fölmosok ottan, hogy felkenlek a falra! Amint megjött Anna, a Piszoaressza egyből fogta a mocskos, csurom szaros rongyot, és bumm! Áthajította a nyanyusok fejé­ re. Tiszta majomketrec. Egyszer az egyik nyanyus tényleg beakadt az elválasztófal alá, és aztán moccanni se tudott, se előre, se hátra. És még a ka­ bint is elfelejtette bezárni. Erre bejött a Piszoaressza, fel akarta mosni, kinyitotta az ajtót, azt’ úgy nekinyomta a fölmosót meg a kefét, hogy úgy kellett levakarni utána a falról! De általában csak ott ücsörög az előtérben, és ezeket mondja (monodrámát lehetne írni belőle): - Kabin? Két zlotyi, előre fizetve, papír a jobboldalon. - Két zlotyi? Miért ilyen drága? - Igen. Mert benne van a kézmosás. - Igen, két zlotyi, előre fizetve, papír a jobboldalon. 311

- Mert benne van a kézmosás. - Hogyhogy mindegyik foglalt? Hol a kilincsem? - Halló, uraim! Nem ücsörgünk itt napestig! Végigdörömböli a kabinokat. - Várjon egy kicsit! Jöjjön ide az én privát kabinomba - és egy pótkilinccsel vagy egy titkos kulccsal kinyitja az „Elrom­ lott” feliratú budit. - Halló! Vége az idillnek! Mi ez a dohányzás? Figyelmezte­ tem Önöket: a vécében nem dohányzunk, kérem! - Mi kellene? Kabin? Két zlotyi, előre fizetve, papír a jobbol­ dalon. - Mert benne van a kézmosás! - Ejnye uraim, tünés kifelé hamar, különben hozom a kilin­ cset! Ne tessék m ár itt aludni, nem alszunk! Kijön már? - Dö­ römböl. - Halló uram, mi a helyzet? Kész van már? Akkor gyor­ san törölje ki magát, tessék kitörölni. Istenem, csupa narkós! - Jó napot, papírt? Tessék, két zlotyi, előre fizetve, a papírt a jobboldalon találja... - Maga elmegy? - Várjon, mi ez? Hogy lehet így összedisznózni, hol van a vé­ cékefém? És maga? Mit hagyott itt maga? Az emberekben már egy fikarcnyi kultúra sincs! Hol a kefém? Hogy valaki így össze­ rondítson valamit! - Pillanatnyilag nincs szabad hely. - Na tessék: ketten egy kabinban, művészkéim! Tessék, sza­ bad. • • •

312

Egyszer (még a hatvanas években) jött egy néger, de egyálta­ lán nem m iattunk. Viszont a Piszoaressza még sohasem látott igazi négert, csak a szemét dörzsölgette, és nézegetett utána. Erre két nyanyus (a Merev Marcsa meg a Méhesmaca) megvic­ celték, fekete tintát öntöttek a piszoárba, ahonnan kijött a né­ ger. Aztán futottak Piszoaresszához panaszkodni: - Jaj! Jaj! Hogy összepiszkította! - Piszoaressza tombolt a dühtől, előrántotta a rongyot, odadugta a néger orra alá: - Nesze! Az ördög magvai! - És közben lóbálta előtte a ned­ ves rongyot. - Nem elég, hogy fekete ördögfajzat, de még feke­ tét is pisái! Azonnal feltakarítani, vagy hívom a vezetőséget! - Azzal a kezébe nyomja a rongyot, a néger meg halálra van ré­ mülve, nem ért sem m it...

313

Vendéglős Flora verse

ÉNANYANYUS Hát mégis minek izguljak én, rejtőzködjek, kérjek engedélyt, gyakoroljam a férfias járást az utcán, viseljem el a beszólásokat, húzzam be fülem-farkam, ha rámkiabálnak, nézzek úgy, m int egy kivert kutya, ha rámfütyülnek, húzzam össze a vállam, és gyorsítsak, ha rám mordulnak, öltözködjek férfiasan, hogy véletlenül se vegyenek észre, bujkáljak az egész Heteró-Köjál elől? Hát tök van az én nyakamon?! Ha kirúgnak - nem is volt érdemes tagnak lenni Ha elhagynak - valaki úgyis marad Ha kiröhögnek, akkor kárba ment a sör, amit fizettem Átszűröm őket a rostámon És ami megmarad, abban fészket rakok

314

Bik@128,30 és 32 éves

Uhh! Két elszánt kan szukát keres, aki elszórakoztat minket, elmosogat, lenyalja a csizmánk talpát, és m indezért csak egy seggberúgást kap. Ha szolgálni akarsz, és szereted, ha m e g a lá ^ nak, írj gyorsan, kis köcsög! Tói szétkúrunk a tesókámmalifte |m eg leszopsz és le is nyeled.

315

Anna Jantar jóslatai

Drr-drr-drr. - Halló? Ki beszél? - Itt Anna Jantar! Meghaltam, meghaltam, meghaltam, nem vagyok többé... Ma vanahalálom évfordulója... Mennyien vol­ tak a temetésemen... Ne vegyétek fel, nyanyusok, semmiképp se vegyétek fel a telefont vasárnap! A Halál Angyala suhan át a városon a telefonokban! Mindenki kap egy telefont a halála napjáról és órájáról... - Menj már, Annácska, te beteg vagy, ezzel nem szokás vic­ celni! - Paula leteszi a kagylót és elfelejti az egészet. Borostyánka vasárnap felhívja Paulát: - Mi van, kurvák? Nem hallgattatok a figyelmeztetésem­ re? Paula, a te felhőd ötbillió-négyszázmilliárd-nyolcszázmillió-ötszázötöt jósolt. Eszerint májusban halsz meg. De nem mondom meg, melyik évben, ettől megkíméllek. - Annácska... - Honnan hívsz, otthonról? - Otthonról. - Szerencséd, hogy otthonról, nem attól a kibaszott kurvától, attól a picsától. Hallani sem akarok többé arról a szifiliszes ribancról! Mondd meg neki, hogy nem akarom, hogy bármi kö­ zöm legyen hozzá életem végéig, hogy egy irodalmi nulla! Ki­ töröltem a nevét az összes emlékkönyvemből, noteszemből, mindenből, az összes gondolatát és mondását, egyszerűen nem is akarom ismerni. Nem szeretem a hazugságot, nem szeretem a képmutatást. A vén kurvedli W rodawban lófrál a tinédzse­ rekkel, hogy szégyellné magát az a rohadt tehén. Kipletykáltam 316

én az összes nyanyusnak, akikkel telefonkapcsolatban álltam, mert ők is m ind csak azt kérdezték: mi újság a Kékharisnyával, mi újság a Kékharisnyával? Én mindig ezt hazudom: „Megsza­ kította velem a kapcsolatot, m ert túl kövér vagyok, ő meg undo­ rodik a dagadt, öreg nyanyusoktól.” Ők meg sértődötten: „De hát bazmeg, ő is ezer éve jár a placcra!” Mire én: „Nem is igaz, csak tizennyolc éves.” Állítólag mindenkinek azzal dicsekszik, hogy a Tusk megígérte neki, hogy ha elnök lesz, állást ad ne­ ki az elnöki hivatalban. Lehet hogy arra játszik a kis ribanc, amit teljes szívemből kívánok is neki, hogy sikerüljön Varsóba költöznie, és végre valami rendes pénzt keressen. Ne meséljen m ár nekem egyfolytában olyan hülyeségeket, hogy Ukrajnában volt, ha egyszer nem is volt, utánanéztem, nekem is megvan­ nak a magam kapcsolatai! - Nade mi rosszat tett ő neked? - Jézusom, te nem tudod? Azt mondta telefonon, hogy Anka Jantarnak nem volt hangja. Hogy meghallgatta Anna Jantart, és arra a következtetésre jutott, hogy nem volt hangja. Nem, de mivel Anna Jantarról van szó, én most, ebben a pillanatban tel­ jesen őszintén elmondom neked, tudod. Olyan tizenhét lehet­ tem, amikor ő meghalt, másodikos voltam a gimiben, amikor meghalt abban a katasztrófában. Egész életemben lenyűgöz­ tek a repülőkatasztrófák, én is így akartam meghalni. És akkor kezdtem érdeklődni iránta, inkább a halálnem, az öngyilkos­ ság, és sokkal kevésbé az énekhangja miatt. Na, és akkor tény­ leg felfedeztem, hogy ő gyakorlatilag megjósolta a saját halálát az egyik dalában! - Hogyhogy megénekelte? - Jézusom, hát Choldys-szal vagy Metz-cel az az utolsó dala, hogy M ég egyszer h agyta a sors, hogy két em ber ta lá lk o zzo n ... Egy repülőn vették fel a klipet, azon, amin utazott, a Koper317

nikuszon! El tudod ezt képzelni? A rajongók fényképeket vit­ tek a férjének (még most is visznek), amiken az Ok^cie repté­ ren látható, a háttérben azzal a repülővel, am in meghalt! Tiszta rémálom! Magyarországról hozták azokat a képeket. Húszezer ember ment el a temetésre. Bezzeg a Czesíaw Niemennek* biz­ tosan nem volt ennyi... N a... Szóval m eghalt.... És ez meg azt meri mondani, hogy nem is volt hangja! - Jóslás, jóslás, maga kis fekete, ne jósoljak magának? Adj egy kis pénzecskét, kis feketém, és meghallod a jövődet... Első kér­ dés: megmondom neked, ki gondol rád, mondj egy számot egy és tizenhét között... - Tizenegy,cigányasszonyom... - A temetkezési vállalkozó... Szeret valaki? Tizenhétig mondjál... - Tizenhét. - Csak a nyanyusok. Ha, ha, ha! Régen az én nyanyusaim, m ára m ár m ind öregasszony, volt vagy háromszáz kérdé­ sük, kölcsönadták a paklit egy lánynak a szomszédságban, aki bazmeg eltűnt vele, mint szürke szamár a ködben, pedig olyan klassz kis kártya volt, ilyen teljesen ostoba... De mégis olyan bájos, és az összes kurva, aki ebből jósolt magának, vénlány m aradt egész életére. Ők is mindig mondták: „A kedves férfi ne­ ve. . Ugyan már, ismerték az összeset fejből, hogy mi van az adott kártya alatt, hogy a tizenegyes például Józek... Rendben, hol fogod megismerni? Mondjál tizenhatig. - Tizenhárom. - Ó, egy táncmulatságon! Teljesülnek-e a vágyálmaid? Ti­ zenhétig. * Czestaw Niemen (1939-2004) legendás lengyel rockénekes.

318

- Az egyest kérem. - Igen. -Ó ! - De türelemmel kell ám lenned... Ki gondol rád e pillanat­ ban? Tizenhatig. - Három. - A felső szomszéd. Uhahaa! Mit mondjak még neked? Ti­ zenötig. - Három. -É rzék i a szemed... Egyéb válaszok: „egyedül maradsz”, vagy „rosszul fordul a sorsod”, „megcsalnak a barátnőid”, „el­ utazol az USA-ba”, „hamarosan megváltozik a családi állapo­ tod”, „gyűjts pénzt a lakodalomra”, „túl keveset imádkozol”, „beszélj kevesebbet - hódíts a tekinteteddel”, „adj valami jelet”, „a férfi azt hiszi, becsületes lány vagy”, „rossz híredet költik”, „kúráld ki magad”, „szép a rucid”, „ne menj haza”.

319

Vihar Távoli viharzaj - a z égbolt tiszta hajcsavar M iron Bialoszewski

- Ma te mesélsz, Paula. Ha nem akarsz, akkor is, tegnap én voltam a soros. Nem fogom m indennap koptatni a csőröm, csak hogy neked jó legyen. Tied a szó, Paula, türelmetlenül vá­ rom. De most m ár tényleg, ne fogd vissza magad. Lassan vihar készülődik, jönnek a felhők Swinoujscie felől, de mondjad, ez még belefér. Erre Paula újból összecsücsöríti a száját, úgy, mint Mischell, de róla inkább majd máskor. - Rendben, mesélek neked. Az egyik öreg rókától hallottam. Krakkói volt, azzal dicsekedett, hogy még a Wawel sárkányát is leszopta, bár nem hinném, hogy ez igaz... Én a Dominkanska Plázában találkoztam vele, azt mondta, az Albertóba megy, m ert nincs pénze, és ott leárazás van. Ő mondta, hogy még a hetvenes években látta, hogy egy ismert író is gyakran megfor­ dul a placcon. Bottal járt, és kopasz volt. Találd ki, ki az (kunco­ gás)! Az bizony, igen. - Na ne szédíts, Paula! - Átutazóban volt itt, valami új iskola avatásánál kellett át­ vágnia a szalagot. És az az író mesélte annak a nyanyusnak, aki elmesélte Paulának, hogy hogyan ment a dolog régen, na nem a komcsik idején, hanem még korábban, a feudalizmus korá­ ban, tehát a két háború között, vagy még régebben. Hogy hogy csináltuk volna akkoriban. Jobban, mint az idegen civilizáci­ ókkal. Nekem ne mondja senki, hogy a mostani a legjobb idő a nyanyusok számára, m ert nem az. Sőt, ez a legrosszabb. Mert mi közöm nekem az emancipációhoz, meg hogy m inden új320

Ságból meg hirdetőtábláról ordít ez a férfierotika. M intha leg­ alábbis molesztálni akarnának. Mi közöm nekem a géjbárokhoz, meg az összes tollassegűhöz, én aztán nem fogok ilyesmit csinálni, egy másik nyanyussal, csakis lumpokkal, és mutas­ son nekem valaki egy lumpot egy melegbárban (kivéve persze a kidobókat). Akkor pedig mindig volt egy lump az ember seg­ gében. Szó szerint, és átvitt értelemben is. Mindent megcsinál­ hattál velük. Ma viszont úgy néz ki a lumpvadászat, hogy tízből kilencszer kap az ember a szájára, és csak egyszer a szájába. Na. Na, gyere, leülünk, elszívunk egy mezítlábast, elmesélek mindent szép sorjában, hogy is ment akkoriban. Van egy Janusz Glowacki-darab, A zsarátnok, amiben a lányok a javító­ ban este az ágyukon egymásnak mesélgetnek, és azonosulnak a szereplőkkel. Akkor nekünk is lehet. Szóval legyünk teszemazt közép, vagy felsőnemesség. Gazdag földesurak. És legyünk túl a harmincon valamivel. Legyen m ondjuk... -

Barokk! - szólok közbe kérlelő tekintettel, ahogy A zsa rá t­

nok lányai is egymás szavába vágnak a darabban. - A Grófnő fél

tízkor ment el otthonról. A parókánk alatt van egy kis doboz, furmányosan faragott nyílásokkal. Ezek a bolhacsapdák. A do­ bozban egy mézzel vagy vérrel (havivérrel, hiszen egyikünk sem akarja megszúrni magát) átitatott vattadarabka lapul, ami m iatt a ruhákból, meg persze a parókából az összes bolha bele­ mászik a csapdába. (Amikor Paradicsom Lady egyszer lapostetűt kapott - kivel nem esett meg, drágám - ő is csinált magá­ nak egy ilyen barokk csapdát, sőt, még egy kis mézes tégelyt is odatett, de nem segített, m ert a lapostetű nem bolha, nem akar­ ja a mézet.) És tudod, Paula, mi van még azokban az ősz paró­ kákban? Fogadok, hogy nem találod ki. Kicsi virágok vannak belehajtogatva, ibolyák, liliomok, és mindegyiknek, hogy el ne 321

hervadjanak, m iniatűr vázákat is bújtattak a hajszálak közé! És van krinolinunk is, hogy a lakoma közben ott ülhessünk a m ű­ vészien megfaragott éjjeliedényen és szarhassunk. így volt, Arturica mesélte, ezért találták ki a krinolinokat. Ha valakinek csípte a csőrét a másik, a lakoma előtt betett egy élő békát vagy patkányt az éjjeliedénybe. És mindenféle szépségflastromokkal takarták el a ragyáikat. Ja, és a gardróbjaink tele vannak kis odúkkal, titkos átjárókkal, m int a gótikus várak. A szoknyánk minden egyes ráncában van egy szeretőnk, meg egy kis méreg­ fiola, vagy egy levél, netán más nagyon apró és művészi tárgy. Rokokó szúnyogcsapda. És ülünk a lakomán, azokon az éjjeli­ edényeken, úgy belepasszírozva a fűzőinkbe, hogy rögtön ki is jön minden, amit megeszünk. Ülünk, és érezzük, ahogy a paró­ ka alatt az összes tetű a mézzel vagy vérrel teli arany skatulyába igyekszik. Ha pedig unatkozom, akkor a különleges pamaccsal bepúdereiem a mellkasomat, váltam at... - Rendben, legyen barokk - Paula beburkolózik a sáljába, és dekoltázst kanyarít magának. Már teljesen elmerült a krinolinok, csillárok, turnírok világában. - Vasárnap van, és kikocsizunk a hintónkon a legénnyel, várj! Nem! Te úgy hat versztára laksz tőlem, a saját kúriádban, én meg az enyémben. Vasárnap kihajtatok a körmenetre, és közben az intézőm, vagy kicsodám elmagyarázza a hintón, mennyi volt a rozs, a búza, én pedig a csipkébe bújtatott kezemmel a halántékomat dörzsölöm, m ert főfájásom támad. - De csajok vagyunk vagy pasik? - Pasik hát. Biológiailag pasik. De játszhatjuk azt, hogy nem. M indenesetre... barokk nyanyusok vagyunk, ezt képzeld el. -J ó .

322

Eldörren az első villámcsapás a kerítésen túl, mindjárt ki­ adósán ömleni kezd. - Gyere, Paula, az üdülő felé útközben majd tovább mon­ dod. .. Fogd a takarónkat, porold le, vedd a kezedbe a cipődet és gyere, m enjünk innen, m ert itt fél óra múlva mindenhol vil­ lámok fognak dörögni. Idecsap majd a villám, erre az elátko­ zott helyre, m intha valami bűnt követtek volna el ezen a helyen, de addigra m ár nem lesz itt senki. Csak a víz, amiben ott állnak a nyanyusok mozdulatlanul, csak a hullámok gyűrűznek majd körülöttük, m int a kacsák körül, csak a víz fog felkorbácsolódni. Örvényleni. De akkor mi m ár ott fogunk ülni némi szultán­ krém*, vattacukor, meg alutasakos narancslé társaságában, és szívjuk a mezítlábast. Évődünk a sütemény mellett, és utána megígérjük m agunknak, hogy soha, de soha. Gyere, Paula, pat­ tanjunk fel a delizsánszunkra, és húzzunk innét a picsába! - Na. És az kezdi nekem magyarázni, az a főlovász, hogy mi hogy terem, én meg mísz képpel ülök, támaszkodom, émelygek, migrénem van, satöbbi. Végül azt mondom neki: „Kedves Jan, legyen oly jó, és vigyen még el az istállóhoz, úgy gyötör a főfájás.” - Én pedig m ár ott várok, testhezálló öltözetben, feketében, zsokésapkában, pálcával... - Na ne, a barokkban zsokésapka ... Mindenesetre ott vársz. És aztán választunk két lovászt... - Bár én inkább egy olyan nyalka béreslegényt szeretnék... - Na jó, akkor választunk egy lovászt és egy nyalka béresle­ gényt, és azt mondjuk nekik: „Eridjetek a tóhoz, az agyagosba, fürödjetek le, aztán rögvest járuljatok a palotához, de kicsípve ám, m intha misére mennétek.” * Tejszínes-mazsolás-bodzás édesség. (Aford.)

323

- Ők meg földig hajolnak a süvegükkel és azt mondják: „Na de naccsosúr, hát mi m án Húsvétkor lefüröttünk vót.. - Nem baj, Maciejkám, Lukaszkám, azért csak irány a tó... - Mi meg legott csinálunk m agunknak egy remek beöntést. - Lehet egy beöntés remek? - Lehet, ha faragott a ballon... És babérlevél-motívumok­ kal van díszítve... Mert persze nem azokról a nagy ballonok­ ról beszélek, amik a tizenkilencedik században voltak, ha­ nem ilyen szépen megmunkált kis műremekekről, ahol a víz úgy megy át a csövön a seggedbe, m int egy infúzióból. A beön­ tés a legjobb gyógyszer volt akkoriban mindenféle betegség­ re, és persze más okokból sem jött rosszul. Öt órán keresztül öt liter borral és fűszerekkel kevert víz csöpög belénk, aztán ki­ fossuk az egészet, és szépen megtisztulva (Madonna is csinál­ ja!) ülünk le, aztán... Már m agunk sem tudjuk, m it csináljunk egymással, m ár az orrcimpáink is remegnek, zihál a mellka­ sunk, de semmi, csak púderezzük a cicinket! Púderezzük ma­ gunkat! Jézusom, de hogy, csak úgy száll mindenfelé! Még a parókát is bepúderezzük, hogy a bolhák megfulladjanak tőle! És hozzá hogy parfüm özünk, de hogy! Akkor még nem is volt szórófej, Paula, hidd el, ha mondom. Úgyhogy fogjuk azokat a nehéz, esti parfümöket, és ahogy régen a vasalásnál spriccel­ tek, úgy spricceljük be egymást! Amíg azt nem mondod: „Ne a szemembe, te ostoba, m ert belefolyik a púder!” Aztán addig pörgünk-forgunk a krinolinjainkban jobbra meg balra, amíg ki nem esik belőlük minden. És mindenféle briliánsnyakékeket aggatunk m agunkra, fülönfüggőket, a parókánkba zafírfe­ jű hajtűket szúrunk, gyűrűt húzunk, kicicomázzuk magunkat! Majdhogynem összeverekszünk a legnagyobb miatt. És (mivel m ár vénséges nyanyusok vagyunk, aszottak, ráncos nyakkal, 324

és lötyögő tokával) még műnyakat is veszünk műanyagból, vagy m ittudom én miből csinálták a műnyakakat akkoriban. Igen, műnyakat, nem olvastad a Tavaszelőt,* amiben az a két nyanyus, a W iktoria meg a másik elmentek Nawloc-ba ezek­ ben a műnyakakban, hogy még egyszer utoljára elbűvöljék a világot a bájaikkal? Hogy mesterséges dekoltázsuk volt szili­ konból... - Ne már, akkoriban még nem is volt szilikon! - .. .jó, akkor valami műtestből, és a nyaknál egy darab bár­ sonnyal takarták el a helyet, ahol annak a vacaknak vége volt? Na. Szóval pont ilyen öregek leszünk és gazdagok, azokban a vackokban, májfoltos kézzel, brilliánsokkal az ujjunkon... A fiúkák meg közben javában fürdenek. Végül leülök a trónomra és várok rájuk. Mit csinálnak ezek olyan sokáig a tóban? E ls ü l­ lyedtek? Második villám - veri az ördög a feleségét. Süt a nap, és közben ömlik az eső, m indjárt megjelenik va­ lami buzis szivárvány az égbolton annak jeleként, hogy Isten megbocsát! Mi lenne, ha mi is megfulladnánk itt, ebben a víz­ ben, hogy aztán megtaláljanak Svédországban a tisztán öko­ logikus homokban? Merthogy egyre jobban esik, pedig még messze van minden, először jön a zöld lépcső, ami fölött aztán nincs semmi az erdőn, meg az egyetlen közérten kívül. És nem tudom, mondtam-e, de betegesen félek a villámoktól. Rögtön tudom, hogy rám sújtanak. De különben m indegyikünk erő­ sen idegbajos. Ez ettől fél, a másik amaztól, és m ind rosszul al­ szunk éjjel, és m ind valamilyen neurózist kapunk.

* Stefan Zerom ski (1864-1925) pozitivista nagyregénye az újjászülető Lengyelországról. (Aford)

325

- Jézusom, micsoda dörgés, Paula, fussunk, fussunk! - Fogd m ár be egy pillanatra. - Fogd be te a pofád! - Nézz rájuk, olyanok, m int valami zilált boszorkányok, ahogy menekülnek, kis híján még a bugyijukat is otthagyják, m intha egyenest Thesszáliából vagy a Sierra Morénából érkez­ tek volna.* Nézd, de közben meg ne állj a futásban! A tévében reggel óta vihart mondtak, m ár sokkal korábban vissza kellett volna m ennünk a szállásra! - De, mondtak jó időt, csak nem mára. Jesszusom, de bebasz­ tam a lábam. Nem bírom tovább. A futást. - Kellett neked dohányozni? - És olyan felfrissültén jönnek oda hozzánk, hogy csak na, de hogy ne bízzák el magukat, nem abban a teremben fogad­ juk őket, ahol Lubomirska hercegnőt, hanem egy silányabban, ahol az intézőt szokás fogadni. - A pipázóhelyiségben. - A szivarszobában. - És semmit sem tálalunk fel a családi Baranówka porcelá­ nunkban, legfeljebb valami Cmielówiban. - Cmielówiban szolgálnál fel, te ostoba? - Hát te megőrültél, bazmeg, miben akarsz nekik felszolgál­ ni? Agyagbödönben akarsz felszolgálni? Hogy aztán kibeszél­ jék a faluban, hogy de Merteuil márkinénál a palotában úgy esznek, m int a parasztkunyhóban? - Te Paula, tudod, hogy hívnak téged a placcon? Hihihi! - Na, hogy?

* Utalás Jan Potocki (1761-1815) Kaland a Sierra Morénában c. híres pikareszk regényére.

326

- Tojásrántottának! Auu! Mit csinálsz?! Hagyjál már! - És azt tudod, hogy téged hogy hívnak? Mimózának, úgy bizony, Nyikhajnak hívnak, Harisnyás Cuncikának, ha tudni akarod! Auu! Ne már! - A te Tercet Egzotycznydnek* meg nincs is hangja! - Micsoda? Bazmeg, inkább a te Papa Dance-ednek nem volt hangja! Auu! Jól van, felejtsd el! - A te Tercet Egzotycznyd, az meg ilyen: ...a távoli Pueblón, ahol a hajnal készü lődik...

(Au! A picsába, hagyjál békén!) ...a z agavék k ö zt lépdel egy magányos, karcsú lá n y... M oszkitierónak hívják a szegény á r v á t... A barátn őjét látogatja, U n aP astát... C sörtet a kaktuszosban, a tüskék k ö zö tt M ert a szeretője, Pedro Gardenios N apkeltekor elhagyta P u eblót...

(Au! Auu! Bazmeg!) - Visszaszívod? - Jó, van hangja! - Na tessék... összevesznek azon, miben tálaljanak a parasz­ toknak! - És akkor ott ülnének a fiúkák, de maguktól meg nem mer­ nék kérdezni, m iért hívta meg őket a két hölgy, és m iért ülhet­ nek az úri asztalnál, a vodka viszont majd megoldaná a nyelvü­ ket. És végül megkérdeznék: „Ejnye, hát mi oka vagyon, hogy a naccsasszonyék minket ide meghívtak?” És mivel m ár kapisgálnák, miről lehet szó, végül csak rava­ * 1963 óta m űködő lengyel latinpop zenekar.

szül kacsintatnának és azt mondanák: „Fél az úr, hogy fölláza­ dunk. Nevet az úr, hogy m ik vagyunk!”* - És akkor én azt mondanám az enyémnek, hogy ne gondol­ ja, hogy meg akarjuk zabolázni a pórnépet, vagy hogy félünk a falubeli plebsz nyugtalankodásától: „Akkor, Lukasz, mossa meg a hátam ”, sóhajtanám maximális idézőjelekkel, és bevin­ ném magammal a kádba... - A barokkban nem mosdottak, csak bepúderozták a folto­ kat, ha büdös volt, akkor parfüm öt spricceltek rá, ha meg na­ gyobb folt volt, akkor befestették vagy kimeszelték... - De hát m ár régen nem a barokkban járunk, hanem sokkal később. Már van kád! Szóval teleszórnám a kádat mindenfé­ le sóval, amit Baden-Badenből hoztam, ő meg nem tudná, m i­ re való az, levetkőznék, letenném a műnyakamat a kád mellé a műdekoltázzsal együtt, és egy szál csipkebugyiban lépnék bele a vízbe, ő meg ott állna hátratett kézzel... - És én? - Mit te? - Hát én, én mit csinálnék közben? - Te? - morfondírozik Paula - Te ott maradtál a szobában, neked valami mást kell kitalálnod... Mert én aztán azt m on­ danám az enyémnek: „Tudja, kedves Lukaszom, ha becsukja a szemét, akkor az ember bárm it elképzelhet magának, még azt is, hogy egy nővel van...” És bunkó módon lerángatnám róla a ruhát, letépnék róla m inden parasztos vászongúnyát, és berán­ tanám magammal a kádba!... És ott aztán életében először lát­ ná, milyen az, ha valakit jól leápolnak fuvolában. És utána még engem kérdezne, hogy most hogyan tovább, elmondja-e a pap­ nak gyónáskor, vagy ne, mire azt m ondanám neki: * Stanislaw Wyspiariski: A menyegző. Spiró György fordítása. (Aford.)

328

„A plébános atya m ondott talán valamit a fiúkról a példabe­ szédben? Márpedig ha nem mondta, az azt jelenti, hogy nem bűn fiúval csinálni! De azért nehogy el merészeld fecsegni a papnak, m ert kitépem a nyelved! Beverem az orcád!” Bár végülis... még ha meg is mondaná, végülis ő is csak egy pap... (Ne kacsintgass, Paula.) Hiszen olyan ez, m intha családon be­ lül lenne... Hiszen mindig együtt kártyáztak a pappal akkori­ ban. .. És, hát emlékszel Gombrowicz Ferdydurkéjára? Ott is az volt a gond, hogy „barátkozni” akart, pedig ha szexet akart vol­ na a legénnyel, akkor tökéletesen illett volna az úri szeszélyek közé... - Kifecsegne mindent. - Pont hogy nem. Reggel elmenne haza, az anyja ott szelné a kenyeret a falusi kalyibában. Tudod, olyan horizontális aszszony, m int a P arasztokban * Szóval égne a tűz a tűzhelyen, a nő meg mérgesen sandítana rá a szeme sarkából, és úgy vágná azt a hatalmas veknit. És közben ráripakodna: „Hol voltál? Egész éjjel a kúrián?” „Igen, a naccságák egész éjjel ott tartottak m inköt tukaszszal...” „Na beszéljél, mit csináltál ahelyett, hogy inkább a m unkára lett vóna gondod!” „De hát a naccsága azt mondta, nem szabad...” Erre az asszony összehúzza azt az egybenőtt szemöldökét, és m ár alig bír magán uralkodni: „Nyisd ki a szád, vagy odacsördítek egyet!” „Jaj, nem is tudom ...” „Beszélj, m ert hozom a botot!”

* A Nobel-díjas W ladyslaw Stanislaw Reym ont (1867-1925) naturalista társadalm i nagyregénye. (Aford.)

329

„A naccságák azt csináltatták velünk, m intha nők vónának, hogy mossuk meg a hátukat nekik.. Erre az asszonyság félreteszi a kést, és villámgyorsan mel­ lette terem: „Én agyoncsaplak, fiacskám, komolyan mondom, agyoncsaplak, ne merészelj nekem ilyeneket mondani, te hülye, hülye vagy, ilyeneket mersz összebeszélni a mi jó földesurunk­ ról, hát micsoda egy esztelen vagy te, hiszen m ink itten m ind­ annyian alája tartozunk, m indjárt itt az aratás, és ha öregapád elveszíti a munkáját a fuvarosoknál a krumpliföldön, akkor az­ tán úgy végezzük mind, m int a szolgálólány, de nélkülöd, mert te bizony meggárgyultál! Ne merészeljél ilyen disznóságokat mondani az urunkról, ráadásul betakarítás előtt!” - Na, drágám ezt most tedd szépen a mérleg egyik oldalára, a másikra meg tedd a melegbárokat... - Jézusom, hogy zuhog, Paula, gyere, bújjunk be ide, a kö­ zérthez, vegyünk luxuspudingot, egyenesen a hűtőből, itt van­ nak a márkás italok, zuhog, zuhog, de aztán kizuhogja magát, és abbamarad, m ert holnapra gyönyörű, gyönyörűszép időt m ondtak a Zetrádióban, és kész.

330

Ufó

- De Paula, azt mondom én neked, ez nem egy sima vihar... Olyan lilásnak tűnnek ezek a villám ok... És micsoda csészealj landolt ott lenn a dűnéken? Micsoda bóvli, Paula! Fények vil­ lognak az alján! Mintha egy őrült ufológus álma lenne! Stroboszkópszerű, ultraibolya fényben előlép a planetáris fuvolázási tanácsadó! Micsoda gagyi, nem bírom! „Csendőr és Ufó!” Segítség! Felnyílik az ajtó pántja, és egy zöld emberke lép ki a járműből. Antennákkal a fején. Prada űrcsizmában. Nesze Wieska, nesze Zdziska, itt az alkalom, most meg hová hátráltok? Erre odalép Zdziska, és elkezd babrálni a kezeslábasán, a slicc magasságában. De nem slicc az, és ami még rosszabb: megráz­ za az áram. Végül lepattan ott egy pánt, és belül nincs semmi, csak az az aggasztó, ultraibolya fény. Legfeljebb egy rugó ugrik ki, mint a kakukk a régi faliórákból. Na, ezt kell leszopni! De mégsincs ott semmi. Mint egy üres páncélban. Szóval Wiesia most hirtelen úgy dönt, inkább saját kezűleg ellenőrzi le. Hogy akkor most hogyan is van az ő anatómiájukkal. Lehet, hogy va­ lahol máshol van nekik? Mintha valami hosszúkás állna ki a hóna alól! Ojjé! És ott hátul, az mi? A farka? De m ár megint el­ kapja az áram, amikor megpróbálja szájába venni azt az izét. És kacaj, kozmikus kacaj, m intha egy doboz mélyéről jönne. - Bizony, idegen civilizációk ezek.

33i

Telefonok Paula életéből

Dr-dr-dr! Anna hív: - Paula, mi történt, zeng az egész ország! - Mi történt? Csak röviden, épp megyek az Operába a Carm enre... - A Michalinához írott leveleidet, meg az ő válaszait megta­

lálta egy lump, ellopta és kiadta! - Mi van?! - Mindent, az egészet, amit csak összebaromkodtatok, ki­ adta! Az emberek megtudtak mindent! Hát így ütött vissza a sors Michalinára! Először kirúgták mindenhonnan, ahonnan csak lehet, még az egyetemről is, elvették az összes pénzét, és ami még rosszabb, valami nyavalyát is elkapott! Elveszítette a fél szemét, tiszta ragya a fél arca, biztos kiújult valami betegsé­ ge... Még aznap éjjel elmenekült Svájcba, Zürichbe. Vitte m a­ gával a családi ezüstöt meg a brilleket. Tengernyi adósságot ha­ gyott hátra, m ert nem adózott, nem vallott be sem m it... De útközben cigányok tám adták meg a delizsánszát, el akarták ra­ bolni a háremükbe, amikor viszont felhajtották a fekete fáty­ lát, és a holdsugár rásütött arra, ami az arcából maradt, meg­ rettentek az irtózatos randaságtól. Boszorkánynak nézték, és bele akarták fojtani az egyik svájci tóba. Michalina mesélte az egészet mobilon! Mert aztán voltak még más kalandjai, hogy csak még egyet mondjak, állítólag arabokkal is látták a sivatag­ ban, ott mindenféle klánok vannak, vagy mi a fasz, kurpok,* meg mucsai üzbégek... Állítólag elrabolta valami Ávós Arab, az * Egy kelet-lengyelországi tájegység lakói. (A fo rd .)

332

egyik nagyfőnök a klánban, meg akarták ölni, de aztán engesz­ telő adományként felajánlotta nekik a notebookját, bekapcsol­ ta a Windowst, és azt mondta, maga Allah beszél hozzájuk a lá­ dából! De végül annyira összemelegedett velük a sivatagban, hogy összeszedett valami nyavalyát, amit a segglyukba kerülő homok okoz. Nem tudom, igaz-e, ne kérdezd, elég annyi, hogy Michaska nem Zürichbe, hanem Roulettenburgba ment el gya­ log, és most ott játszik a gépi Black Jacket, meg rulettet... plasz­ tikai sebészre gyűjt! Ide, azt mondja, többé soha nem tér vissza, és felhagy az írással is. - Micsoda?! Velem kellenie operába mennie, még csodálkoz­ tam is, hogy késik! - Hát nem! Michaska már Roulettenburgban van! Te meg csak ne menj az Operába, m ert egész Wroclaw erről beszél! Ki­ fütyülnek téged! Azonnal menjél Michalinához, csak azt pa­ kold össze, amit érdemes vinni, m inden pillanat számít! Gyor­ san a Hrobot Reisenbe, nyolckor van indulás a Wroclaw szálló elől, és irány Svájc! Mindenki tud mindent, az egészet, amit csak összebaromkodtatok! Mindent, Paula, mindent! - Ha! Ha! Ha!

333

TARTALOM

1 / AZ UTCAKÖNYVE I I / NYANYAPI.ÁZS Csocsika! Fekszenek kettesben, nézik a csillagokat Nyugdíjasok Lubiewóból Zdzislaw és Wiesfaw fekszenek és bámulják az eget Nyanyus Berg Szt. Rolka az Egyetemi Könyvtárból SMS Paulától A kifestett svéd Invázió A dűnék őrnői A kedvetlen szöszke Kaja 98 A tizennyolcas számú hiba Cigánylány A színésznő rucikái Ufó! Test a biciklin, avagy a Nyúlszájú A Stúdió mozi Nem lakhat jól az ember Dianka A poznarii csapat Lelkipasztor69,40 éves írjál rólunk könyvet! Randi

7 83 85 86 87 99 100 102 104 105 107 109 110 113 114 116 119 123 125 129 132 138 153 157 158 160

A bőrruhás poznani Michal, ha nem tévedek Megint a nyugdíjasok Intim fazonír... A Süket Néni panaszai A Szűz

165 167 168

Radwanicka Fredka

178 187

Ablak, kilátással a Csillagok Promenádjára Most m ár nincs menekvés! Az embernél is fontosabb perspektíva Lengyel Nyanyusok Nagyatlasza

189

Elegáns nyanyusok A z eső megtisztít! Egyéb nyanyusok

Paula

172

176 177

191

194 199 199 209 210 216

Hogyan leckéztette meg Paula az Álértelmiségi Nyanyust

217

A z Ereklyés Szent Maria

218

Végnyanyus

222

Férfiak Paula életében

Gizela Német nyugdíjasok: a bosszú Jacutint kérek!

225 232 237 238 242 247 249

Olesnicka Zsorzsett EgyvécésnéniOlesnicából A Lorca-szakértő

251 253 254 255

Telefonok Paula életében Megjátszott lump Hogyan játszott Paula lumpot a Szczytnikiben

Kengurunyanya Kengurunyanya dutyis történetei A Lorca-szakértő Aki ellopta Kengurunyanya útlevelét Mengele Doktor Titokzatos szőke, fekete szombréróban Szuperpasi Dzsesszi Masni Mellek A Pék Roma Anna Hogyan fűzte be Anna a kamionos Jocit Amikor fantar először kimenta novemberi éjbe

257 259 261 263 267 268 271 272 274 275 276 281 281 288

Hogyan kapta el Anna a szomszédot, akit kidobott a felesége Hogyan ment Anna a szisztrájával a laktanyába Hogy intézett el Anna egy reklamáló lumpot Hogyan fű zte be Anna az együttérző lumpot

292 294 295 295

Hogyan fű zö tt be Anna egy lumpot a Kolbász Zosiával

Elméletek A z autó érinthetetlensége A ferdülés elmélete Csi-csi-csi

A nyanyus, akinek kikapcsolták a mobilját Lebukás a hipermarketben Vendéglős Flóra Tola Köjálina A Piszoaressza afőpályaudvaron

297 298 298 299 299 302 303 205 305 307 309

Vendéglős Flóra verse Bik@128,30 és 32 éves Anna Jantar jóslatai Vihar Ufó Telefonok Paula életéből

314 315 316 320 331 332

MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

Honlap: www.magveto.hu E-mail: [email protected] Felelős kiadó M orcsányi Géza Nyom tatta és kötötte Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt., 2010-ben Felelős vezető Vágó Magdolna vezérigazgató Felelős szerkesztő Sárközy Bence A borító Szilágyi Lenke fotójának és Háy Ágnes grafikájának felhasználásával készült A kötetet P intér József tervezte M űszaki vezető Bezúr Györgyi Kiadványszám 8230 M inion betűtípusból szedve ISBN 978 963 14 2665 6