MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
51.
ZSILKA JÁNOS
EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék 1998 1
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
Munkatárs: Módos Péter
ISBN 963 463 ????
©
Bolla Kálmán
Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett ’98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F. v.: Lajtai Ferenc. 2
ZSILKA JÁNOS
3
4
ZSILKA JÁNOS VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL 1930-ban születtem Rákoshegyen. Gimnáziumi tanulmányaimat Budapesten végeztem. A gimnáziumban a nyelvek tanulása érdekelt leginkább; a gimnázium elvégzése után latin–görög szakra jelentkeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és a görög stúdiumaimon belül elsősorban Homérosz nyelve érdekelt. Nyelvtudományban törekvéseimet, eredményeimet történetileg a következőkben tudnám röviden összefoglalni. Eredetileg klasszika filológusnak indultam, latin, görög nyelvvel foglalkoztam. Később négy éven keresztül óinddel. Eredetileg történeti nyelvésznek indultam, és az első munkáim ilyen irányba mutatnak: a szótövek vizsgálata az indoeurópai nyelvekben, a szóbővítmények, a szódetermináció kérdése. A későbbiekben a homéroszi eposzok nyelvével foglalkoztam, mégpedig a paradigmák és a jelentés összefüggésével. A nagy görög nyelvtanok a szóalakokat előre feltüntetik, és utána következik a jelentés leírása. Azt figyeltem meg, hogy nem minden jelentés található meg minden szóalakban, vagyis, hogy bizonyos szóalakok és a jelentés között belső összefüggés van. A paradigmák és a jelentés összefüggéseinek vizsgálata vezetett el a tárgyhoz. A tárgy és a jelentés vizsgálatán keresztül pedig mind közelebb jutottam a mondat és a jelentés összefüggéséhez. A későbbiekben ezeket az eredményeket, amelyeket elsősorban a homéroszi énekek elemzése alapján értem el, a magyar nyelvre kezdtem alkalmazni. És a vizsgálatok alapkérdése: a mondatok, mondatszerkezetek és a jelentés összefüggése. Arra az eredményre jutottam, hogy a mondatok levezethetők egymásból. Ez a gondolat különben a hagyományos nyelvészet előtt is ismert, csakhogy a hagyományos nyelvészet töredékes összefüggéseket állapított meg. Én magam a töredékes összefüggéseket egységes láncolattá próbáltam kiépíteni, és a nyelvnek ezt az összefüggését szerves rendszernek neveztem. A következő lépés, amikor a szerves összefüggéseknek a feltárása együtt halad bizonyos nyelvi, logikai általánosítások során nyert mondatformák vizsgálatával. És így végül is minden mondat, amely a szerves síkon egy bizonyos helyet foglal el, egyidejűleg deduktíve is levezethető.
5
A mondatok között bonyolult összefüggések vannak. A mondatok első-, másod-, harmad- vagy negyedfokon is feltételezik egymást. A továbbiakban a tulajdonképpeni jelentések és a metaforikus jelentések összefüggése került a középpontba. Korábban ugyanannak a szónak a különböző jelentéseit vizsgáltam. Az utóbbi problémakörön belül viszont az derült ki, hogy egy határon túl ugyanannak a szónak a különböző jelentései csak az egyéb szavakhoz való viszonyukban állapíthatók meg. Ugyanezek a vizsgálatok részben visszavezettek a paradigmák kérdéséhez is. Ugyanis, ha a mondatok levezethetők egymásból, a mondatot alkotó viszonyok, elemek is levezethetők egymásból. És így a paradigmatikus rendszernek is van szerves és hipotetikus aspektusa. Ezek a vizsgálatok részben párhuzamosan alakultak ki azokkal az eredményekkel, amelyekre a mindenekelőtt amerikai nyelvtudományban jutottak. Vagyis az 50-es évek végétől kezdve meginduló törekvésekkel mutatnak ezek a vizsgálatok bizonyos hasonlóságot. Lényeges azonban az, hogy az úgynevezett generatív grammatika, illetőleg a belőle kinövő generatív szemantika egyoldalúan deduktív. Ezek az összefüggések viszont, amelyeket a magyar nyelvben meghatároztam, egyidejűleg vizsgálhatók szerves vonatkozásaikban, és egy deduktív levezetésen belül. Úgy látszik, hogy ezek a vizsgálatok végül is a szóosztályok természetének mélyebb megismeréséhez vezetnek el. Míg a másik oldalon a generatív grammatikai, illetőleg szemantikai vizsgálatok a kategóriát, a nyelvi kategóriákat a jelentés szempontjából irrelevánsnak, vagy legalábbis nem tekintik olyan mértékben jelentősnek, mint amilyen mértékben a hagyományos nyelvészet tekintette. Az elemzésben végül is a mondatok mélyén olyan elvont összefüggéseket keresnek, amelyeket a matematikai logika tár fel. És a nyelvi kifejezésekben ezek az összefüggések jelennek meg bizonyos transzformációkban. Ebből következik, hogy a nyelvi formának a tartalom megmunkálásában való szerepe nem világos. Azokban a vizsgálatokban, elemzésekben, amelyeket folytattam a kategóriának a mélyebb természete, vagy a természete mélyebben világosodik meg. És ezzel valahol a hagyományos nyelvtudománynak a tárgyát sikerült elmélyítenem. A videofelvétel 1977. november 16-án készült, szövegét Földi Éva jegyezte le.
6
ZSILKA JÁNOS ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA 1960. A „tmesisek” problémája az Iliasban. Antik Tanulmányok VII/3–4. 238–54. A homerosi praepositiók kérdéséhez. Antik Tanulmányok IX/1–2. 59–75. 1962. The Semantics of the Accusative Case. (Based on Homeric Poems). ALinguH XII/3–4. 365–98. 1963. A magyar esetrendszer lényeges összefüggései. MNy LIX/3. 297–317. 1964. Das Problem der Tmesis in der Ilias. Acta Antiqua XII/3–4. 23–51. Das Passiv in Homers Heldengesängen. Acta Antiqua XII/3–4. 277–310. 1965. Das Passiv in Homers Heldengesängen. Acta Antiqua XIII/3–4. 1–26. Das System der griechischen Satzformen. Acta Antiqua XIII/3–4. 319–57. Az esetrendszer – implicit formák, anorganikus kiegészülések. NytudÉrt 46. 139–51. A valóság tükrözésének fejlôdése a mondatformák tükrében. ÁltNyT III, 213– 26. 1966. Probleme des Aorists bei Homer. Acta Antiqua XIV/1–2. 33–59. A magyar mondatformák rendszere és az esetrendszer. NytudÉrt 53. 1–13. Pszeudo-transzformációs csoportok. Mny LXII/2. 206–15. The System of Sentence Patterns in Greek. ALinguH XVI/3–4. 251–307. Nyelvi rendszer – „kernel”. ÁltNyT IV, 213–22. 1967. Objektív rendszer, szubjektív rendszer, elemzett rendszer (tárgyas mondat szerkezetek). I. OK XXIV/1–4. 265–355. The System of Hungarian Sentence Pattern. Indiana Universuty Publications, Vol. 67. 1–167. 7
A diakrón és szinkrón sók összefüggéséhez. ÁltNyT V, 301–4. 1968. Objective System, Subjective System and Analysed System. ALinguH XII/1–2. 25–124. Transzformációs csoportok és magányos sorok. NyK LXX/1. 105–25. Konnexió, junkció, transzláció. MNy LXIV/4. 416–26. Bemerkungen über die Bedeutung homerischer Wörter. Acta Antiqua XVI/1–4. 93–7. Mozgás és állapot viszonya a nyelvben. NyK LXX/2. 409–26. 1969. Szerves rendszer, szervetlen rendszer. NyK LXXI/1. 155–62. A szavak szemantikai struktúrájának kettôs aspektusa. NyK LXXI/2. 387–96. Szerves rendszer – szervetlen rendszer. (A generatív grammatika kritikája). I. OK XXVI/1–4. 267–84. 1970. The Relation of The Concrete and The General in The Linguistic System. (The Double Aspect of the Linguistic System). AUB Slingu, Tom. 1. 15–26. Nyelv és gondolkodás. ÁltNyT VII, 239–53. A magányos sorok és a nominalizációk. NyK LXXII/1. 125–42. A deadjektivális verbumokkal szerkesztett mondatok helye a nyelvi rendszerben. MNy LXVI/4. 452–7. A nyelvi mozgásformák dialektikája (a tárgyas mondatok alapján). Magyar Filozófiai Szemle 3. 836–67. Organic System, Unorganic System. ALinguH XX/3–4. 347–56. 1971. A jelentés szerkezete. (A jelentés-mozgás egysége). Valóság 10. 34–53. Nyelvi rendszer és valóság. Budapest, 1–240. Dialectics of the Forms of Motion in the Language. ALinguH XXI/3–4. 281– 320. Nominalizáció és elemi mondatok. NyK LXXIII/1. 223–31. 1972. Gondolatok Hadrovics László: Funkcionális magyar mondattan c. könyvéhez. NyK LXXIV/1. 121–53. A nyelv szerves, hipotetikus, homoszintaktikai síkja. ÁltNyT IX, 165–87. Válasz Komlósy András Zsilka János: Nyelvi rendszer és valóság c. dolgozatához. ÁltNyT IX, 217–21.
8
Sentence Pattern and Reality. The Hague. 1973. A nyelvi mozgásformák dialektikája (a nyelv szerves, hipotetikus és homoszintaktikai síkja). Budapest. The Structure of Meaning. (The Unity of the Motion of Meaning). ALinguH XXIII/1–2. 19–49. 1974. A konkrét és általános egysége a parafrázisok folyamatában. NyK LXXVI, 383–95. Strukturalizmus és ideológia. A szerves rendszer mint a strukturalizmus marxista változata. Magyar Tudomány LXXXI. Új folyam XIX, 95–9. 1975. A nyelvi rendszer fogalma. In: Király Jenô–Zsilka János: Kommunikációelmélet III. (Homogén médiumok). Budapest, 7–77. (Egyetemi jegyzet) A jelentés szerkezete. (A jelentés-mozgás egysége). Budapest. 1978. Válasz Bakos Ferenc „A jelentés szerkezete és mozgása. (Megjegyzések Zsilka János legújabb könyvéhez)” c. cikkéhez. NyK LXXX, 447–62. Jelentés-integráció. Budapest. 1981. Dialectics of the Motion Forms in Language. Budapest–The Hague. Szintaxis. Budapest. (Egyetemi jegyzet) 1982. A nyelvi elemzés fejlôdésének fôbb állomásai. Nyelvpedagógiai Írások 3. 2–15. Jelentés-rendszer – az elemzések módszertani alapja. (Bevezetés a „Nyelvi mozgásformák dialektikája” kutatócsoport 1. kötetéhez). In: Jelentéselemzések – a dictum körében. Budapest, 11–33. 1983. A van/valóság jelenléte a jelentésben – mint a modalitás része. (Bevezetés a „Nyelvi mozgásformák dialektikája” kutatócsoport 2. kötetéhez). In: Jelentéselemzések – a modalitás körébôl. Budapest, 5–15.
9
1985. Bevezetés a „Nyelvi mozgásformák dialektikája” kutatócsoport 3. kötetéhez. Jelentésszerkezet és szintaxis. Budapest, 5–20. Bevezetések a „Nyelvi mozgásformák dialektikája” kutatócsoport 4. kötetéhez. In: Jelentéselemzések. Budapest, 11–34, 187–97, 325–31, 353–68. 1986. Grammatika és marxizmus – a nyelvi leírás tartalmának marxista értelmezése. In: Marx-tanulmányok. Budapest, 39–46. 1987. Az ellentét szerepe a szó, ill. mondateszerkezet jelentésében – palintonia. (Bevezetés a „Nyelvi mozgásformák dialektikája” kutatócsoport 6. kötetéhez). In: Az ellentét szerepe a szó és a mondat jelentésében. Budapest, 5–155. Tautologikus egységek a nyelvben. Budapest. 1988. Praesokratikus filozófia és nyelvi rendszer – ellentét a szó, illetve a mondat jelentésében; palintonia. Nyelvpedagógiai Írások X, 46–73. Bevezetés a „Nyelvi mozgásformák dialektikája” kutatócsoport 7. kötetéhez. In: A metaforikus jelentések belsô rétegzôdése. Budapest, 5–36. Szintaxis. Budapest. (Egyetemi tankönyv) 1989. A tautologikus egység érvényének további kiterjesztése – a nominális mondatok körére. (Bevezetés a „Nyelvi mozgásformák dialektikája” kutatócsoport 8. kötetéhez). In: Nominális mondatok. Budapest, 5–31. 1990. A lelkiismeret nyelvi tere. (A nyelvi rendszer etikai aspektusa) Hitel III/1. 34–5. Nyelvi rendszer és etika 2. Jelentésintegráció és az erények/bűnök természete. Hitel III/9. 40–1. Nyelvi rendszer és etika – nyelvi rendszer és szabadakarat. In: Studia in honorem K. Bolla. Szerk. Földi Éva. Budapest, 1990, 217–33. (EFF 3.
10
GECSŐ TAMÁS ZSILKA JÁNOSRÓL A 70-es évek közepén, orosz-német szakos egyetemi hallgatóként hallottam először Zsilka János profresszor úrról. Egy diáktársam javaslatára mentem be az Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékre, ahol a professzor úr heti egy alkalommal latin nyelvórákat adott azoknak a hallatóknak, akik az önképzésnek ezt a formáját választották. Néhány hét elteltével ezek a foglalkozások az órák vége után más irányt vettek: Zsilka János általános kultúrtörténeti fejtegetésekbe kezdett, és ezeknek a gondolatoknak a kifejtésébe bevonta kislétszámú, de kitartó hallgatóságát. Egy idő után elbűvölten hallgattuk őt, alig vártuk, hogy eljöjjön a következő hét, amikor az addig még soha nem tapasztalt iramú nyelvtanulás végeztével újra és újra aktív részesei lehettünk az elménket pallérozó intellektuális csevegésnek. Zsilka János tanulásra, gondolkodásra és vitára ösztönzött mindannyiunkat. Zsilka János görög-német szakon végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Elmélyült óind tanulmányokat is folytatott, sőt, az ő megfogalmazásában "van egy fél történelem szakja is". Saját bevallása szerint a gimnáziumi érettségi évében már betéve tudta szinte az összes görög és latin auktort. Az egyetemre csak negyedszerre sikerült bekerülnie... A diploma megszerzése után egy szolnoki gimnáziumban tanított, majd visszakerült a bölcsészettudományi karra. Évtizedek óta az Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék oktatója, több ciklusban a tanszék vezetője. Zsilka Jánost már egyetemi tanulmányai során a nyelvészet legnagyobb, legizgalmasabb kérdései foglalkoztatták: hogyan függ össze egymással a jelentés és a szerkezet, hogyan írható le a jelentés szerkezete, hogyan értjük meg a mondat jelentését? Alapvető problémafelvetése sok elemében hasonlít Apollóniosz Düszkolosznak, a szintaxis megalapítójának általa is oly sokszor idézett kérdésfeltevéséhez: hogyan függ össze egymással a szó, a szerkezet és a kategória? A szintaxisnak erre az alapkérdésére keresték és keresik a választ az általános nyelvészet művelői. Pályája kezdetén Zsilka Jánost szakmai neveltetése a történeti és a hagyományos leíró nyelvészethez köti, gondolkodását alapvetően a filológia befolyásolja. Kutatómunkája során azonban fokozatosan eltávolodik a filológiától, a filológia egyre inkább már csak nyersanyagul szolgál számára azokban az elemzésekben, amelyekben a szintaxis és a szemantika belső összefüggéseit igyekszik feltárni imponáló következetességgel, művek hosszú sorában. Már eddigi életműve is lenyűgöző, mind gondolati gazdagságát, eredetiségét, mind mennyiségét tekintve. Zsilka János avatott szakértője a modern strukturalista, traszformációs és generatív irányzatoknak. Műveiben 11
megvalósul a hagyományos és a generatív leíró elméletek, leírási technikák kritikáján keresztül ezeknek az irányzatoknak a szintézise. A generativisták egyoldalúan deduktív nyelvleírásával szemben Zsilka János a jelentések levezethetőségének kétirányúságát, a jelentés "kettős mozgását" vallja. Zsilka János műveinek terjedelmes bibliográfiájából szeretném itt kiemelni azokat a munkákat, amelyeknek meghatározó jelentőségét már megjelenésük pillanatában elismerte a szakmai közvélemény. Ezek a művek -- megjelenésük időrendi sorrendjében: Nyelvi rendszer és valóság, Sentence Patterns and Reality, A nyelvi mozgásformák dialektikája (a nyelv szerves, hipotetikus és homoszintaktikai síkja), A jelentés szerkezete, Jelentés-integráció, Dialactics in the Motion Forms in Language, Szintaxis, De constructione, Tautologikus egységek a nyelvben, Szemantika. Zsilka János meghatározó alakja a bölcsészkari nyelvészképzésnek is. Általános nyelvészeti tömegelőadásai legendásak. Akik hallgatták előadásait, egy egész életre szóló élményt szereztek a tudomány iránti elkötelezettségéből, a pontosságából, és abból a mély humanizmusból, ami Zsilka János sajátja. Az általános és alkalmazott nyelvészet szakon az ő nevéhez fűződik a Szintaxis, a Szemantika és A nyelvi leírás elmélete elnevezésű tárgyak bevezetése és oktatása. Speciális kollégiumain hallgatóival további mélyfúrásokat végez, láttatja a problémát, és sugallja megoldást. Zsilka János egyik fő tudományos erénye a hihetetlen anyagszerűség. A nyelven kívüli valóság, a nyelvi adatok széleskörű és pontos ismerete segíti ahhoz, hogy elméletében a nyelv valódi összefüggéseit tárja fel. Zsilka János a háború utáni magyar nyelvtudomány, a hazai általános nyelvészet egyik iskolateremtő egyénisége. Hosszú éveken keresztül küzdött azért, hogy a tanszéken megalakulhasson saját kutatócsoportja. 1982-ben kezdte meg működését A nyelvi mozgásformák dialektikája elnevezésű kutatócsoport Zsilka János szellemi irányításával és aktív közreműködésével. A kutatócsoport tanulmánykötetek sorával bizonyította a Zsilka János által kezdeményezett kutatás életképességét, és kivívta magának a szakma elismerését. Zsilka János mindig is a kutatás többcentrumúságának szükségességét hirdette. Rendkívüli erőfeszítésébe került a kutatócsoport létrehozása, a későbbiekben is nagy ellenállással kellett megküzdenie. Zsilka Jánost kiemeli kortársai közül nagy ügyszeretete. Számára mindig az ügy a fontos, a tudomány ügye, és nem az egyéni ambíciók érvényesítése. Zsilka János az antikarrierista prototípusa. 1969-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, közel harminc éve a nyelvtudomány doktora. A szakma elismerése mind a mai napig várat magára. Nagy adóssága a magyar nyelvtudománynak Zsilka Jánossal szemben. A Magyar Tudományos Akadémia nem fogadta be tagjai közé. A tanszék többször is jelölte Széchenyidíjra, eddig eredménytelenül. Tanítványai, barátai változatlanul bíznak abban,
12
hogy a professzor úrhoz méltó hivatalos elismerés csak várat magára, de nem késik el. Zsilka János szellemi műhelye a bölcsészettudományi karon nagy vonzerőt gyakorolt a múltban és gyakorol ma is sokunkra. Megtiszteltetés mindanynyiunk számára, hogy baráti köréhez tartozhatunk. Zsilka János egészsége megromlott az utóbbi időben. Aggódva figyeltük sorsának fordulását, mélyen átéreztük, mi játszódhat le benne, bennünket is megviselt, ahogyan súlyos betegségével birkózott. Hála Istennek, mostanában konszolidálódni látszik állapota, mintha a munkakedve is visszatérőben lenne. Kollégái, barátai, tisztelői nevében szeretnék Zsilka János professzor úrnak elsősorban jó egészséget kívánni. Kívánjuk, hogy költözzön belé újra az életkedv, és az újraéledt életkedv vezesse őt tovább a tudománynak azon az útján, amelyet ő taposott ki magának, és amelyen bennünket, tanítványokat, szeretettel, kézen fogva vezetett.
EXEMPLIS DISCIMUS Képzeljük csak el az ifjú bölcsészek megrökönyödését, amikor egy nyelvészeti tárgyú könyvet kinyitva a lapokon "búgócsigák" és "amőbák" örvénylenek, csak éppen a sejtmagok helyén igék és vonzataik állnak. Mi is elcsodálkoztunk ezen kezdetben Zsilka János tanár úr könyveit lapozgatva. A professzor úr szintaxis és szemantika óráin azonban mélyebben megismerkedtünk az emögött rejlő sajátos elmélettel. Zsilka János élő legenda. Még olyanok is hallottak róla, akik a nyelvészetet csak hírből ismerik. Nekünk, tanítványainak az első találkozás felejthetetlen volt. Ez volt az egyik legelső óránk a szakon: szintaxis előadás a professzor úrral, mely az elejétől fogva igazi szellemi kalandot jelentett számunkra. Miután tisztáztuk az alapfogalmakat, s egy alapos történeti áttekintést is kaptunk tőle, részletesen elénk tárta immár iskolává nőtt elméletét. Az emögött meghúzódó teljesen új szemlélet, mely komplexitásában mégis oly egyszerű, óriási hatást gyakorolt ránk. Sajátos módszerével rávezetett minket a dinamikus szinkrónia fogalmára és ennek során világossá vált számunkra az együttesen érvényesülő ellentétes mozgások magasabb szinten történő egyesülése. Új szemléletmódjának szerves részét képezi a különböző tudományágak integrációja, így a jelentésszerkezetek elemzése során etimológiai, irodalomtörténeti és teológiai adalékokat is kaptunk. Gyakran a hozzá oly közel álló klasszikus, homéroszi és vergiliusi példákon keresztül világított meg egyegy nehezebben megragadható kérdéskört.
13
Az órák mindig jó hangulatban teltek, valójában kötetlen beszélgetések voltak. "Híressé" váltak a Zsilka-féle teázások is a hallgatók körében. A professzor úrral együtt elfogyasztott csésze teák máig kellemes emlékeink közé tartoznak. Szomorúan vettük tudomásul, hogy megromlott egészségi állapota miatt mostanában kevesebb órát tud tartani, de A nyelvi leírás elmélete című tárgyat még mindig nála hallgathatjuk. Ez különösen fontos, mivel ez a tanegység képezi az egész általános és alkalmazott nyelvészet szak összegző lezárását. Itt már a Zsilka-elmélet is méltó helyére kerühet a megismert, egymástól igen eltérő irányzatok tükrében. Közel húsz, az Akadémiai Kiadónál megjelent kötetében alapos elemzésekkel és az elhíresült ábrákkal illusztrálva soron követhetjük az elmélet kialakulását és fejlődésének stádiumait. Reméljük, hogy a szak többi oktatója és a Nyelvi Mozgásformák Dialektikája Kutatócsoport munkájának segítségével az utánunk következő évfolyamok hallgatói (a leendő nyelvészek!) is megismerhetik Zsilka professzor rendszerét, mely immár kikerülhetetlen fejezet a nyelvtudomány történetében. Dér Csilla, Hattyár Helga, Lantos Péter
14
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó negyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. Bolla Kálmán
15
folytatás a külső borítóról
53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 55. GADÁNYI KÁROLY 57. H. TÓTH IMRE
54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 56. PUSZTAY JÁNOS
Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 7., 8., 11., 19., 24., 28., 31., 33., 34., 35., 39., 40., 43., 48., 49., 51., 52., 55.
16
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY *** folytatás a belső borítón
17
