Magángyógyszerészek Országos Szövetsége. IV. évf. 1. szám január

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége IV. évf. 1. szám • 2005. január

Pfizer hirdetés

Tavaszra várva

Úgy tûnik, hogy az újraszabályozás és rendtartás címszava mögé bújtatott, és már az irracionalitás határát súrolóan szélsôséges gyógyszerpiaci liberalizációs törekvéseket (egyelôre?) magunk mögött tudhatjuk, és – legalábbis ebbôl a szempontból – nyugalmasabb hónapok elé nézhetünk. Az ôsszel megújított kormányprogram a gyógyszerpiaci liberalizációról (és egyáltalán a gyógyszerpiacról) a korábbival ellentétben egy szót sem szól, továbbá a pár hónapja hivatalát elfoglaló új egészségügyi miniszter az egyik legfontosabb szempontként említette a megnyilatkozásaiban a párbeszéd megújítását és a jó viszony megôrzését. Ezt a kétségkívül kedvezô fordulatot többféleképpen lehet értékelni, csak egyet nem lehet csinálni: a nyertes csata örömével vagy a jól végzett munka elégedettségével hátradôlni és karba tett kézzel megpihenni. A korábbi történésekbôl már megtanulhattuk, hogy államigazgatásban született gondolat nem vész el (és még csak nem is biztos, hogy átalakul), ezért senki sem hiheti komolyan, hogy a liberalizációs gondolat egyszer és mindenkorra lekerült a napirendrôl. Új és új alakot öltve, rejtôzködve vagy teljes valójában, szelíden vagy erôszakos formában, elôbb vagy utóbb, de a visszatérése mindenképpen várható. Ezért a szabályozott piaci viszonyok fenntartása melletti érveket meg kell erôsítenünk, további szövetségeseket kell szereznünk és a mindennapok gyakorlatában kell az igazunkat bizonyítanunk. A puskaport tehát szárazon kell tartani. Az ilyen – kissé talán csöndesebbnek hitt – idôszakok a háttérbe szorult, elfelejtett, de fontos munkák elvégzésére alkalmasak lehetnek. Nemcsak nekünk, hanem az államigazgatásnak is. A Gyógyszertár jelen számában megjelenô írásokból, interjúkból szépen kirajzolódik, hogy a gyógyszerügyért felelôs állami szervek jó néhány lényeges, a gyógyszertárak mindennapi mûködését befolyásoló módosításon gon-

dolkodnak. Folytatódik a gyógyszerpiaci rendtartásról szóló – talán a liberalizációs elemeitôl megtisztított – csomag elôkészítése. Ilyen pl. a gyógyszerészi gondozás befogadása és rendszerbe állítása, a generikus program elôtérbe helyezése, a gyógyszertárak és a tb közötti kapcsolatok technikai feltételeinek módosítása, illetve a szerzôdések másfél év óta hibernált megújítása. Nem érdektelen tehát, hogy határozott álláspontot alakítsunk ki ezekben a kérdésekben és a gyógyszerellátás feltételeit javító kezdeményezések esetén kellôképpen konstruktívak legyünk. A kissé talán szélcsendesebb idôszakban a saját feladatainkat sem feledhetjük. Tavaly ôsszel, a MOSZ siófoki kongresszusának záró dokumentumaiban – az ott szerzett tapasztalatokat figyelembe véve – három szempontot különösen is fontosnak tartottunk. Át kell tekinteni a gyógyszertári vállalkozások legfontosabb kapcsolati rendszereit, különös tekintettel a gyógyszertárak és a rendszergazdák, a gyógyszertárak és a nagykereskedôk, illetve a gyógyszertárak és a könyvelôk viszonyára. Mire terjednek ki ezek az együttmûködések? Mik az elmúlt esztendôk tapasztalatai? Milyen az együttmûködések szakmai tartalma? Milyen reális elvárásokat fogalmazhatunk meg üzleti partnereinkkel szemben és melyek azok a szempontjaik, amelyeket akceptálnunk kell? A partneri kapcsolatok megújítását célzó munka elkezdôdött és a MOSZ márciusi konferenciáján már elhangzanak a különbözô munkacsoportok beszámolói. Remélhetjük, hogy az ezeket követô fórumokon a hogyan továbbot illetôen partnereink képviselôivel egyetértésre juthatunk. Le kell rakni egy új szakmai jövôkép alapjait, amivel több éves késésben vagyunk. Ennek hiányában ugyanis mindig csak reaktív szakmapolitikát folytathatunk és a mindennapok vitáiban könnyen irányt téveszthetünk. Az ezzel kapcsolatos igények már a kilencvenes évek legvégén megfogalmazódtak. El is kezdôdött az elôkészítô

munka, a külsô és belsô viharok azonban elmosták a kezdeményezéseket. Mégis, az egymást követô konferenciákon a legkülönbözôbb szakemberekkel közösen áttekintettük a piacszabályozás leglényegesebb ismérveit, megtanultuk a vállalkozás-irányítás legfontosabb elemeit, gyûlnek a tapasztalatok a „kétpólusú” gyógyszerészettel szemben támasztható követelményekrôl és olyan résztanulmányokat is készítettünk, amelyek alapjául szolgálhatnak ennek a munkának. A legalább hat-hétéves fáziskésés miatt további halogatásnak nincs helye. És végül, de nem utolsó sorban, megfogalmazódott a belsô kapcsolataink megújításának az igénye. Az elmúlt évek változásaihoz kell igazítani szervezetünket és belsô munkamegosztásunkat. Újra kell építeni közösségeinket és az egymás közötti személyes kapcsolatokat. Ennek a felismerésnek a jegyében jöttek létre minden megyében a MOSZ megyei szervezetei. Idén a megerôsítésükön, mûködési feltételeik kialakításán, tevékenységi körük pontosításán a sor. A fentebb vázoltak egyértelmûsítik, hogy az elkövetkezô idôszakban is lesz feladat bôven, a remélt viharszünetben az alapok megerôsítésére, az erôgyûjtésre koncentrálhatunk. Ennek a munkának az egyik jelentôs állomása lehet a március elsô hétvégéjén megrendezésre kerülô, hagyományos tavaszi MOSZ konferencia. Éljünk a lehetôséggel és minél többen kapcsolódjunk be a munkájába.

Gyógyszertár a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének Kiadványa Felelôs kiadó: dr. Samu Antal Szerkeszti a szerkesztô bizottság: Hankó Zoltán (szerkesztésért felel), Mátyásné Simon Zsuzsa, dr. Mikola Bálint, dr. Samu Antal, Sándor Árpád, Schlégelné Békefi Csilla, dr. Simon Kis Gábor A MOSZ címe: 1134 Budapest, Huba utca 10. Telefon: 236-0974 E-mail: [email protected] ISSN 1588-8231 Nyomdai elôkészítés: ABT 2000 Kft. Fotó: Hilbert Péter Sokszorosítás: Ritter Nyomda Hirdetésszervezô: G-Management Rt. 1134 Bp., Huba u. 10. Telefon: 320-4848 E-mail: [email protected] Ára: 1000 Ft + 15% ÁFA

Gyógyszertár IV. évf. 1. szám 1

Évfordulós körkérdés

A Gyógyszertár szerkesztôi az év végén úgy határoztak, hogy az egy évvel korábbihoz hasonlóan körkérdést intéznek néhány politikushoz és szakemberhez: „Milyennek ítéli 2004-et az egészségügy és ezen belül különösen a gyógyszerügy vonatkozásában és mit vár 2005-tôl?” A beérkezett válaszokat az alábbiakban közöljük.

Leltár helyett Az elmúlt évben – hasonlóan az utóbbi évtizedhez – az egészségügyi ellátó rendszerben folytatott tevékenységem során szoros kapcsolatban voltam a gyógyszerellátással, a közvetlen betegellátást végzô szereplôivel. Ismeretesek elôttem a gyógyszerellátás feszítô problémái, a „drága mint a patika” közmondás. Ismerem a gyógyszerellátással, a gyógyszertárakkal szemben megfogalmazott – sokszor igen eltérô – lakossági kívánalmakat, a városi települések éjjel-nappali ellátást követelôit és a falusi betegek „csak legyen gyógyszertárunk” igényét. Az elmúlt évben a gyógyszerellátás területét is felügyelô helyettes államtitkárként, majd az egészségügyért felelôs miniszterként kellô mennyiségû információ állt rendelkezésemre, hogy megalapozottan állíthassam: a gyógyszerellátás hazánkban, 2004 évben megfelelôen mûködött. Minden beteg hozzájutott a számára szükséges gyógyszerhez, egyetlen olyan lakosról nincs információm, aki hazánkban gyógyszerének hiánya, beszerezhetetlensége miatt betegedett volna meg, vagy súlyosbodott volna a betegsége. Tovább növekedett a hazánkban forgalomban lévô gyógyszerek száma. Lerövidült a törzskönyvezés ideje. A Kormány intézkedésének hatására az év tavaszán 15%-kal csökkent a gyógyszerek térítési díja. Ez a csökkentett „ár” az év végéig nem változott és ennek az extra támogatásnak a felét 2005 évben is biztosítani tudjuk a betegek számára. Az EU tagság elnyerésével változtak a gyógyszerré minôsítésre, a társadalombiztosítási támogatásba történô befogadásra és annak eljárási rendjére vonatkozó elôírások. Természetesen voltak az év folyamán olyan – finoman szólva – „féltô”, „aggódó” hangok, amelyek a magyarországi gyógyszerellátás zavaraira, az ellátás ellehetetlenüléseire hívták fel a figyelmet, riogatva ezzel a betegeket és a gyógyszerészeket egyaránt. Gondoljunk csak

2 Gyógyszertár IV. évf. 1. szám

a bonthatóság miatt sorban álló betegekre, a gyógyszerészek várható meghurcolására, a csôdbe jutó gyógyszertárak tömegeire, a súlyos gyógyszerhiányra, az import gyógyszerek behozatalának elmaradására vonatkozó nyilatkozatokra, a több tíz százalékos áremelések rémképeit vetítô állításokra. Az elmúlt év tényei igazolják: mindezek valóban csak rémképek voltak és az elmúlt évben a gyógyszerellátás európai színvonalon mûködött. Köszönetemet fejezem ki ezért a gyógyszerészeknek és a munkatársaiknak. A 2005-ös évben legfontosabb feladatnak tartom, hogy hozzálássunk az egészséges élet feltételeinek megteremtéséhez. Csodavárás és az álmodozások helyett a következetes és elszánt szakmai munkának jött el az ideje. Mindannyian tudjuk: az egészségügyben és – ezen belül – a gyógyszerellátásban rengeteg a megoldásra váró feladat, ezért döntenünk kell a sorrendrôl. Ki kell választanunk a tennivalók közül, a legfontosabbakat. Valamennyien tudjuk: akinek száz prioritása van, annak igazából egy sincs. Korábbi nyilatkozataimban, elôadásaimban az egészségügy integráns területeként értékeltem a gyógyszerellátást, és így gondolom ma is. Problémáit, gondjait az egészségügyi ellátáson belül kell vizsgálnunk. Szembe kell tudnunk nézni a tükörrel. Nosztalgia és megszokottsági kényszer nélkül döntenünk kell arról, hogy a gyógyszerellátás területén melyek azok a szabályok, amelyek felett elhaladt az idô; melyek azok, melyek napjainkban már nem segítik a betegek ellátását. Közös célunknak kell tekinteni a gyógyszerellátás biztonságának erôsítését, szakmai színvonalának folyamatos emelését, hogy ne váljék üres szólammá az a betegeknek szóló biztatás, hogy „forduljon gyógyszerészéhez”. E cél elérését segíti a szabályozott gyógyszerpiac kialakítását szorgalmazó törvényi szabályozás. Megismétlem többször kifejtett elvi álláspontomat: hazánkban az európai uniós irányelveknek megfelelô, transzparens, átlátható, mindenki számára kiszámítható, a betegellátás elsôdlegességét valló, a hazai hagyományokat is

tisztelô gyógyszerellátási rendszernek kell mûködnie. Az átfogó szabályozásnak az ellátás garanciáinak megteremtésére, az ellátó rendszer mûködési feltételeinek meghatározására kell koncentrálnia. A gyógyszerellátás mûködési rendjét meghatározó jogi szabályozás megalkotása óta eltelt idôszak tapasztalatait, a gazdasági és társadalmi életben bekövetkezett változásokat figyelembe vevô szabályozás megalkotása a feladatunk. Meg kell kezdenünk, illetve folytatnunk kell közös munkánkat, melynek célja a gyógyszerellátó rendszer egészségügyi funkciójának erôsítése, ennek részeként a gyógyszerészi gondozás hagyományainak felélesztése, gyakorlatának megerôsítése. Partnerként számítok minden gyógyszerészre, a nemzeti népegészségügyi programunk sikeres megvalósításában. A gyógyszerellátás szereplôivel az elmúlt évben – szinte szünet nélkül – folytak a tárgyalások. Fontos és elôre mutató konszenzusokat hoztunk létre és ez még annak ismeretében is igaz, hogy nem tudtunk minden kérdésben megállapodni. A párbeszédet folytatnunk kell. Nincs olyan kérdés, amelyrôl ne tudnánk értelmes és konstruktív vitát folytatni. Nyitott vagyok minden, a betegellátást segítô, a gyógyszerellátásra fordított közkiadások ésszerû keretek között tartására irányuló javaslatra.

Dr. Rácz Jenô egészségügyi miniszter

A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal várja a kormányoldalt Ami az egészségügy-gyógyszerügy 2004. évi történéseit illeti, a koncepciótlanság, lázas semmittevés volt a jellemzô. Próbálkozások ugyan történtek (új kórháztörvény, irányított betegellátás kiterjesztése, területi ellátásszervezés, regionális egészségügyi tanácsok felállítása), ezek azonban sorra elvetéltek. Az egészségügy irányítási és finanszírozási válsága tovább mélyült, melynek mára komoly társadalompolitikai következményei is vannak. Most látszik igazán, milyen nagy kár volt az elôzô kormányzati ciklus néhány, az ágazat konszolidációját szolgáló kodifikációjának elvetése (intézményátalakulási törvény, Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program, gyógyszergyártókkal kötött 3 éves megállapodás, amortizáció mûködtetési forrásba történô beépítés folytatása a magánosított háziorvosi praxisokat követôen a járó-beteg szakellátásban stb.). – A 2002-es választási ígéretek ellenére (1500 MrdFt pótlólagos forrásbevonás a négyéves ciklus alatt) a forráshiány és a rossz költségvetési tervezés miatt tavaly az egészségügyön belül különösen a kórházfinanszírozás és a gyógyszerügy területén alakult ki krízis közeli helyzet. A fiskális megszorítások által okozott probléma megoldására a kórházfinanszírozásban a kormány alkotmányossági kereteket feszegetô intézkedéseket hozott, a gyógyszerkassza betartása érdekében meglépett április elsejei árbefagyasztás alkotmányellenességét pedig az Alkotmánybíróság rekord idôn belül kimondta. – A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal 2004-ben a jelenlegi válságból kivezetô lehetséges alternatívaként jelent meg. Jól bizonyítja ezt az ellátás biztonságát veszélyeztetô, a gyógyszerpiaci liberalizáció leállításában vállalt szerepe, amelyben teljes konszenzusra jutott a szakma, a szakmai érdekvédelem és a szakpolitika. A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalban a FIDESZ meghatározó szerepet vállalt, a gyógyszerpiaci liberalizáció ellenes egységes fellépés kezdeményezôje volt. A szakmai, a társadalmi és civil szervezetekkel való egyeztetés teljes negálásával a kormányoldal nagy felelôsséget vállal magára.

Ami a 2005. évi várakozásokat illeti, látva a néhány héttel ezelôtt elfogadott költségvetést, nem lehetnek illúzióink. – A kórházprivatizációs népszavazás eredményének értelmezését illetôen hamar politikai és szakmai konszenzusra kell jutni. A konszenzusteremtés terepe lehet a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal, ahová a kormányoldal meghívása továbbra is él. A Parlament elé kell terjeszteni a specifikus egészségügyi szabályokkal, korlátokkal mederben tartható magánosítás Európában gyakorlatként megjelenô és a hazai helyzetben is járható, extraforrások bevonására is alkalmas módozatait. – A 2005-ös költségvetési keretek adottak: a források továbbra sem elégségesek semmilyen érdemi változás elindítására, csupán a válságmenedzseléshez lehet megteremteni a feltételeket. A kormánynak egyfelôl szakítania kell azzal a gyakorlattal, hogy a krízishelyzetekben a felelôsöket az egészségügy szereplôi között keresi, másfelôl az évközi intézkedéseit az egészségügy szereplôivel egyetértésben kell meglépnie. Az Irányított Betegellátási Rendszer, Regionális Tanácsok további sorsát illetôen – annak négyéves cikluson túlnyúló hatásai miatt – törekedjen konszenzusra. Félô, hogy a lakossági gyógyszerterhek 2005. évben az inflációs ráta feletti értékben fognak emelkedni, mivel az elôzô év végén lejárt, a gyógyszer-gyártókkal kötött megállapodást a kormány érthetetlen módon nem újította meg. – A tárgyévi kilátásokat tovább nehezíti, hogy széles tömegek elszegényedése tapasztalható. Ez nemcsak szociális, hanem egészségügyi szempontból is növekvô problémát okoz, ugyanis a rossz szociális helyzethez romló egészségügyi állapot és romló életkilátások társulnak. – A gyógyszerellátás területén is évek óta megoldatlan problémák feszülnek. A fentebb már említett finanszírozási konfliktuson, ár- és támogatáspolitikai kérdéseken túl, ilyen pl. a vidéki kisforgalmú gyógyszertárak helyzetének stabilizálása, a kiegyensúlyozott jövedelmezôségi viszonyok megteremtése, a gyógyszerészek Nemzeti Népegészségügyi Programba való bevonása, a gyógyszertárak nemzeti és szakmai kézben tartásának elôsegítése kedvezô hitelkonstrukciókkal és szabályozási eszközökkel, az ügyeleti szabályozás és finanszírozás megoldása, a fiatal gyógyszerészek „helyzetbe hozása”. Mindezen kérdések megoldására, illetve a szükséges intézkedések elôkészítésére, az egyeztetések lebonyolítására kiváló terepül szolgálna a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal.

Dr. Mikola István az Egészségügyi Egyeztetô Fórum elnöke

Csepeli gyógyszertár gyógyszerész munkatársat keres, mielôbbi belépéssel. A gyógyszertár akkreditált. Érdeklôdni a 420-8332 vagy a 278-0169 telefonszámokon lehet. Gyógyszertár IV. évf. 1. szám 3

Összefogásra és bátorságra van szükség A 2004. esztendô nem az egészségügy éve volt. Úgy éreztem, hogy nemcsak a kormányzat és az egészségügy különbözô szakterületei, szakemberei között nôtt a feszültség, hanem az ellátórendszeren belül is. Egyre jobban oszladozik az a szolidaritás, ami nélkül a betegellátás jól mûködni nem tud. Komoly gondot jelentettek az anyagi megszorítások, a gyógyszerek körüli feszültségek és a különbözô elôkészítetlen reformelképzelések. Szerencsére ez utóbbiakat sikerült kivédeni, de a finanszírozás negatív hatása és a gyógyszerek körüli bizonytalanság 2005-ben is fogja éreztetni hatását. Az alulfinanszírozottságra jellemzô, hogy a magyar turisták külföldi egészségügyi számlája négyszer akkora összeget tartalmaz, mint a külföldi turisták itthoni számlája. Mindehhez hozzájárult egy rendkívül negatív kampány az egészségügyben dolgozókkal szemben. Ez azért jelent problémát, mert évtizedek óta folyik és mára már alapvetôen megrengette azt a bizalmi elvet, ami nélkül az egészségügyben nem lehet dolgozni. 2005-tôl azt várom minimumként, hogy lesz egy év, amikor nyugodtan hagyják az egészségügyi ellátórendszert, elindul egy folyamat a tiszta és átlátható finanszírozás és mûködés irányába. Egyre nagyobb szükség lenne az 1992-es hiba korrigálására, amikor a külföldi gyógyszercégek és kereskedôk ellenôrizetlenül kerültek a magyar piacra, s aminek a következményeit ma is nyögjük. Azt hiszem, hogy kevesen tudják, hogy akkor ennek következményeként 1993-ban és 1994-ben két év alatt például a kórházi gyógyszerköltség megnyolcszorozódott, miközben a mennyiségi növekedés alig haladta meg a 10 %-ot. A társadalombiztosítás gyógyszerkasszája is ekkor kezdett nagyságrendekkel elszállni. Sajnálatos, hogy azóta is csak toldozgatásfoldozgatás történik, a valódi és igazi szabályozás helyett. A gyógyszerkassza hiányát nem a patikusokon kellene „leverni”, hanem a támogatási rendszert kellene a megváltozott körülményekhez igazítani. Ehhez természetesen komoly összefogásra és bátorságra van szükség. Ismerve a magyar egészségügy hagyományait, azt hiszem, nem alaptalanul mondom, hogy egy ilyen munkához az egészségügyben dolgozók legalább 95 %-a megnyerhetô; tudásával, munkájával szívesen hozzájárul egy tiszta, átlátható mûködés kialakításához, ami jó a betegeknek, jó az egészségügyben dolgozóknak, jó a tulajdonosoknak és a finanszírozónak is. Tudomásul kellene végre venni, hogy a szakmai jó teljesítés a leghatékonyabb mûködést teszi lehetôvé, a legolcsóbb egészségügyi ellátás a színvonalas ellátás. Ehhez kívánok a 2005. évben mindannyiunknak jó egészséget és sok sikert.

Dr. Gerô Gábor a Jahn Ferenc Kórház fôigazgatója

Megújulással a hatékonyságért

Elmúlt 2004. Már 2005 elején járunk és visszatekintve elmondhatjuk, hogy 2004. nem volt sima, könnyen felejthetô évünk. A gyógyszerész társadalom év elején szorongva várta, hogy mit kell majd 2004. során elviselni vagy kivédeni – ha kell, harcok árán is. A Gyógyszertár elôzô számában a fôszerkesztô a tôle megszokott alapossággal elemezte részleteiben és távlataiban is az eseményeket, így nekem csak egy-két momentum felvillantása maradt. A magángyógyszerészet valamennyi szereplôje érzi, hogy ez az év is több munkát, kevesebb aktív munkatársat és rosszabb gazdasági eredményt jelentett számunkra. A sokak életét megkeserítô ügyeleti és készenléti rendszer továbbra is a régi maradt. Reményt keltô, hogy 2005-ben kiemelt hangsúlyt kap a kérdés és az új országos tiszti fôgyógyszerész ezt a prob-


lémát eddigi, elôzô munkahelyén példásan megoldotta, továbbá a kormányzati ígéretek ez ügyben idén talán valóra válnak. Az év derekán a Irányított Betegellátási Rendszernek, illetve a Területi Ellátásszervezôkrôl szóló tervezetnek nevezett utópiák riogatták az egészségügy szereplôit. Lehet, hogy Veresegyházán jól mûködött az IBR, racionális és takarékos rendszer volt, országosan azonban már a problémák sokasága jelentkezett. Nem titkolható az aggodalom, hogy a jó szándék ellenére mind a tíz millióan nagyon ráfizethetünk. A kormányzati vesszôfutás és árnyékbokszolás egyszer csak véget ért azzal, hogy a kígyó a saját farkába harapott, a felelôs tényezôk egy része leamortizálódott és kicserélôdött. Jött az ôsz és az év vége. 2005. december 5. elôtt hatalmas

vihart kavart a két kérdéses népszavazás. A népszavazás két témája vélhetôen szakmánk képviselôit is érdekelte és erôsen megosztotta. A „kórház privatizáció” kérdése számunkra látszólag másodlagos volt, de mint állampolgár, nem mehettünk el mellette érdektelenül. Ha a kórházi dolgozók kedvezô hitellel saját gazdáik lehettek volna, azt gondolom, mindenki örömmel üdvözölné a „privatizációt”, de ha a döntés kaput nyit külsô befektetôknek, akik nemcsak egészségügyi szolgáltatásra, annak fejlesztésére használták volna az ingatlanokat, hanem esetleg eladják azokat – mert értékesítve többet érnek –, vagy a minél elôbbi profitkivétel mellett döntenek, még tovább romolhat egészségügyi ellátásunk színvonala és elérhetôsége. A „kettôs állampolgárságról” szóló kérdés körül hatalmas vita bontakozott ki a médiában és az interneten is.

A hatalmon lévôk, megtagadva nemzeti hovatartozásukat és a minimálisan elvárható emberi együttérzést, közpénzen kampányoltak, magyarok, magyarok ellen. Ekkor nagyon sokan szégyelltük ezt, mert egyetlenegy példát sem lehet találni arra, hogy állami szinten saját véreik ellen fordulnak a vezetôk. Arról nem esett szó, hogy a statisztikák és elemzések szerint 10-15 év múlva összeomlik a magyarországi nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszer, mert olyan kevés lesz a járulékfizetô! Létérdeke az országnak, hogy minél több munkaképes bevándorló jöjjön, dolgozzon és fizessen járulékot. Ezt már több európai ország érzi a bôrén.

Kiszámíthatatlanság helyett kiszámíthatóságot

is – miután az Alkotmánybíróság a kormányzati intézkedést alkotmányellenesnek minôsítve megsemmisítette –, a gyógyszernagykereskedelem június 30. után sem állt vissza a korábban adott kedvezmény mértékére.

A MOSZ sikeresen megújította területi szervezeteit, hangsúlyozottan a személyi jogos gyógyszerészek és rajtuk keresztül a gyógyszertárakban dolgozók érdekeit

Az év folyamán állandóan visszatérô, idegesítô tényezôként volt jelen a – fôként a GVH által favorizált – gyógyszerpiaci liberalizációról szóló elôterjesztés, holott a liberalizáció egyrészt károkat okoz a gyógyszerész társadalomnak, másrészt anyagi terhet jelent mind a lakosság, mind a költségvetés (tb) számára. Remélhetôleg a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal szereplôinek, valamint a gyógyszerész szakmai szervezeteknek a támogatásával sikerült a kérdést a napirendrôl hosszabb távon levenni. De még mindig él a bizonytalanság…

Az elmúlt esztendôrôl A 2004 év januárjától kötelezô gyógyszer-ÁFA áremelkedést okozva már az év elején borzolta a lakosság gyógyszervásárlói hangulatát, ami kihatott a patikai munkára. Az április 1-én bevezetett kormányzati intézkedés – ami a 15%-os árbefagyasztást jelentette – gyógyszerellátási zavart generált, rögtön maga után vonta a nagykereskedôk patikáknak nyújtott szállítási kedvezményeinek csökkenését. Így a közforgalmú gyógyszertárak veszteségét kompenzálni akaró késôbbi szándék eredménye elmaradt az elôirányzottól, ugyan-

Bizonytalanságot okozó tényezô volt a gyógyszer finanszírozás évrôl évre visszatérô alultervezése is, holott adott a lehetôség a pontos tervezésre. Összegezve, a gyakorló gyógyszerész szemszögébôl az elmúlt évet a kiszámíthatatlanság és a tervezhetetlenség miatti ellátási problémák jellemezték, aminek a hátterében túlnyomórészt a törvénysértô intézkedések voltak.

Az elôttünk álló esztendôrôl 2005-tôl a magángyógyszerészek elvárhatónak tartják a stabil támogatási politikát. A folyamatos gyógyszerellátást segítheti elô a gyógyszer-nagykereskedôk által

kívánja képviselni. Szeretném, ha ez a megújulás a hatékonyságunkat még inkább javítaná. Nagyon várjuk, hogy a Népegészségügyi Program az orvosegyetemeken képzett gyógyszerészek ajánlkozását – a lakosság szûrésében és gondozásában való részvételt – elfogadja, mert dôreség lenne kihasználatlanul hagyni ezt a lehetôséget. Jó lenne, ha új miniszterünk, ígéretének megfelelôen, a régóta halasztott témákban (ügyeleti rendszer, gyógyszerészi gondozás stb.) érdemi tárgyalásokat folytatna a szakma képviselôivel és 2005-ben mindenki megelégedésére lezárulhatnának ezek a kérdések.

Dr. Varga Imre személyi jogos gyógyszerész, a MOSZ Zala megyei elnöke

nyújtott kedvezményrendszer, ami – ha már számottevôen nem is javul –, de legalább ne romoljon tovább. Ezt az teheti lehetôvé, ha nem csökken az árrés. A generikus gyógyszerek forgalmának növelése érdekében tegyék érdekeltté a gyógyszerészt. Ez kedvezô lenne a betegnek (a kisebb térítési díj révén) és kedvezô lenne a tb-nek is, amely a megtakarítást az új originális gyógyszerek befogadására ill. finanszírozására fordíthatná. A patikák kapjanak hosszú távú(!) biztosítékot a gyógyszerek kizárólagos forgalmazására és ne irritálják „önzô érdekbôl” különbözô multinacionális pénzügyi befektetôk az ellátás biztonságos rendjét, annak idôrôl-idôre javasolt megváltoztatásával. Továbbra is elvárható a szakmapolitikai konszenzus, aminek a feltétele, hogy a különbözô szakmai szervezetek között erôsödjön a párbeszéd. Hiszen az elmúlt idôszak eseményei bizonyították, hogy az egységes gondolkozás eredményeket képes produkálni. Elvárható, hogy a kormányzat a gyógyszerész társadalmat partnernek tekintse és megfelelô szerepet szánjon neki, valamint biztosítsa a kiszámíthatóságot és a stabil létbiztonságot. Szeretném, ha a végzôs gyógyszerészhallgatók a remélt kedvezô változások folytán szívesebben vállalnának munkát közforgalmú gyógyszertárakban.

Dr. Écsy Zoltán személyi jogos gyógyszerész, Pátria gyógyszertár, Miskolc


Nemzeti konszenzust Bár a magam részérôl egyetértek Csokonaival, aki szerint:

„Ó, idô, te egy egész! Nincsen neked sem kezdeted, se véged; És csupán a véges ész Szabdalt fel apró részeidre téged.” (Újesztendei gondolatok), mégis, valóban hasznos idôrôl idôre visszatekinteni és elôrefordulni az embernek. Hívô ember számára a visszatekintés a hálaadással, az elôre gondolkodás a kéréssel rokon fogalom. Így, ha a kérdés szerint ítélnem kell az elmúlt évet, bajban vagyok, mert miféle ítélet az, ami a hálaadás lelkületében születik. Ezt a rövid bevezetôt azért tartottam fontosnak, hogy ne legyen félreérthetô, ha az elmúlt év kétségtelen nehézségeit, olykor gyötrelmeit a belenyugvás és elfogadás hangján értékelem. Az értékelés célszerû módszere lehet koncentrikus szûkülô körökben gondolkodni. A feltett kérdés értelmezési tartományán kívül esik ugyan, de meg kell említenem, hogy úgy érzem, a 2004. év a magyarság számára nem a nemzeti felemelkedés esztendejeként kerül az annalesekbe. Sapienti sat.

haladásával egyre kevesebb idôvel rendelkezô, e programpontok mögött rejtôzködô érdekcsoportok nyomásának ellen tudunk-e állni. Remélem igen. A gyógyszerészet, a gyógyszerészek ügyét a 2004. évben tekintve ismét igazolva láthatjuk, hogy az egységes fellépés súlyos helyzetekben alapvetô eleme a hatékony viszszahatásnak. Az egységes és szakértô fellépés. Ez teszi erôssé a köztestületet, azt a kamarát, ami állandó kezdeményezôje a szakmai konszenzuskeresésnek. A 2001. óta változatlan összetételû gyógyszerész tárgyalódelegáció az aktuális kormányzattal ennek megfelelôen szakértôi munkában kiérlelt érvrendszerrel tárgyal, a koncepcionális és stratégiai kérdésekben a gyógyszerész szervezetek vezetôivel kiegészülve kialakított konszenzusos álláspont alapján. Ez alapvetô fontosságú, a tárgyalópartner által is felismert tény. Ha az indokolt, akkor pedig nem tárgyalunk. Ilyen volt a „gyógyszerpiac újraszabályozási koncepciójának” munkabizottsági tárgyalása. Bár a legkisebb kör szintén nem része a kérdés értelmezési tartományának, megemlítem, hogy számomra a 2004. év sok tanulságot, néhány feldolgozandó kudarcot és néhány sikert is hozott. Hála Istennek. Végül visszatérve Csokonai gondolatához, a 2005. évvel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy feladataink túlnyomó többsége nem zárult le december 31-én. Elegendô lenne, ha valós problémákkal, azok megoldásával foglalkozhatnánk, álproblémákkal nem, újabb frontok pedig nem nyílnának. Azt várom, hogy a magunk és mások számára is egyértelmûvé és becsessé váljék az, amit csak mi, gyógyszerészek tudunk adni a nemzetnek.

Horváth Tamás a Magyar Gyógyszerész Kamara alelnöke

Többen azt valljuk, hogy az egészségügy – és az oktatásügy – nemzeti ügy. 2004-ben sem sikerült még ezt az alapigazságot a közgondolkodás elemévé tenni. Az egészség ügye és az oktatás ügye még mindig a napi politika, a politikusok játszó- és küzdôtere. Amíg ez így van, nincs és nem lehet elôrehaladás. Csak a politikai érdek fölött álló nemzeti konszenzus teremthet olyan környezetet, amiben e két ügy hosszabb távon biztonságban lehet. Ellenkezô esetben a parlamenti ciklusonként változó pozícióban levô szakpolitikusok pillanatnyi érdeke szerint az egészségügy is része az általános „adok-kapok”-nak. A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal alkalmas fóruma lehetne az egészségügy tárgyalásának, ha végre kiegészülne a kormányzó pártok képviseletével. Az ott elvégzett munka minôségét és bizonyos mértékig értelmét ugyan nem kérdôjelezi meg a távollétük, de így az elkészült dokumentumok nagy része jelenleg írott malaszt. Súlyos felelôsség terheli a távolmaradókat, a munka elôrehaladtával ezt egyre hangosabban kiáltja a nekik folyamatosan fenntartott hely a tárgyalóasztalnál. A gyógyszerügy is tulajdonképpen ennek a helyzetnek látja kárát. A kormányprogram(ok) gyógyszerellátással foglalkozó elemei mögött sincs meg az elôbb említett nemzeti konszenzus. A kormányzat részben ezeknek a választási kampány lázában kitalált elemeknek a fogságában vergôdik. Majdnem három év elteltével célszerûbb lenne belátni, ha valami hibás, megvalósíthatatlan, vagy felesleges. Ez emelkedettebb gondolkodásra vall, mint az, ha presztízs okokból vagy érdekbôl sietve, erônek erejével megvalósítják. Ilyen elemnek gondolom az ingyengyógyszer, a vevôkártya-rendszerek, a „családi patika” rendszer és az irányított betegellátás rendszerének erôltetését. Hogy a gyógyszertárak engedélyezésének liberalizációját ne is említsem... Az elmúlt év viharos eseményei összefüggésbe hozhatók ezen átgondolatlan és hibás programelemek megvalósításának igényével, vagy annak következményeivel. Kérdés, hogy a ciklus elôre-


Hirdetés (Corazon)

Felelôsséggel a gyógyszerügyekért Beszélgetés Dózsa Csabával, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gyógyszerügyekért felelôs fôigazgató-helyettesével

Dózsa Csaba 1994-ben végzett Budapesten a Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd az OEP Közgazdasági osztályán dolgozott 1997-ig. Ekkor másfél évre külföldi tanulmányútra ment és Barcelonában egészségügyi közgazdász másoddiplomát szerzett. Ezután további másfél évet korábbi munkahelyén dolgozott, amit idôközben Tervezési és költségvetési fôosztállyá szerveztek át. Ez lehetôséget teremtett arra, hogy makroszinten is megismerje az Egészségbiztosítási Alap teljes mûködését, a bevételek és kiadások szerkezetét, azok alakulását, a hiányt befolyásoló tényezôket. 2001 eleje óta a gyógyító megelôzô ellátási területen fôosztályvezetô, majd a 2002-es kormányváltást követôen dr. Matejka Zsuzsanna akkori fôigazgató felkérésére az egészségügyi ellátási területért felelôs fôigazgatóhelyettes. A gyógyszerügy formálisan ekkor került a felügyelete alá. A gyógyszerügyek felügyeletét 2004 elején dr. Kiss József fôigazgató-helyettes vette át, aki dr. Matejka Zsuzsanna lemondását követôen az OEP mb. fôigazgatója lett. Így a gyógyszerügyek felügyelete visszakerült Dózsa Csabához. A köztisztviselôség mellett több egyetemen és fôiskolán oktat egészségügyi gazdaságtant. Saját bevallása szerint leginkább a kórházi és az ellátórendszeri finanszírozásban járatos, mert korábban a Közgazdasági fôosztályon is ennek a területnek volt a szakreferense. A gyógyszerügyeket illetôen a gondolkodására inkább a nyitottságot tartja jellemzônek.

Közös jó barátunk közremûködésével sikerült egy találkozót megszervezni a két ünnep között az OEP Váci úti székházában Dózsa Csabával, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gyógyszerügyekért felelôs fôigazgató-helyettesével. A beszélgetésünk idején még nem dôlt el, hogy dr. Matejka Zsuzsanna fôigazgató lemondását követôen a megbízottként helyére lépô dr. Kiss József a végleges kinevezést is megkapja-e és Dózsa Csaba továbbra is a gyógyszerügyekért felelôs fôigazgatóhelyettesi posztot tölti be. Az együtt töltött idôben sok minden szóba került, így pl. a tb büdzsé hiányának alakulása, a támogatáspolitika kérdései valamint az OEP és a gyógyszerészek kapcsolata is. Az alábbi összeállítás a közel másfél órás beszélgetés legfontosabb részeit rögzíti.

Arról, hogy a gyógyszerbüdzsé hiánya elhatározás kérdése-e – Fôigazgató-helyettes Úr! Az április elsejei 15%-os árcsökkentés és a gyárakkal kötött júniusi megállapodás ellenére miért van mégis túllépés a 2004-re tervezett gyógyszerbüdzsében? – A 2004. évi büdzsét a reális várakozásokkal ellentétben nagyon alacsonyan határozták meg az eredeti elôirányzat jóváhagyásakor. Ha az egy évvel ezelôtti tervezetünkhöz viszonyítjuk a túllépést, akkor az már nem is olyan nagy. Az évközi beavatkozások pedig nem lehettek megfelelôen elôkészítve ahhoz, hogy a gyógyszerpiaci szereplôk minden olyan lépésének a hatását ellensúlyozzuk, ami a fogyasztás volumen növekedését és a támogatás-kiáramlás növelését célozta. – Igaz, hogy az OEP reális adatokat szolgáltatott a 2004. évi költségvetéshez? – Igen, de ez korábban is így volt. Az Állami Számvevôszék (ÁSZ) rendszeresen

vizsgálja, hogy az OEP tervei mennyire megalapozottak. 2003 októberében, amikor az Országgyûlés elé került a költségvetési törvény tervezete, az ÁSZ a javaslatunkat megnézte és összevetette a pénzügyminisztériumi elôterjesztéssel. Az ÁSZ a javaslatunkat reálisnak ítélte, csakúgy, mint 2004 ôszén. A fogyasztás több éves idôsoros elemzései és a nemzetközi tendenciák alapján igen nagy pontossággal lehet megtervezni az éves közel háromszázmilliárdos gyógyszerbüdzsét, a költségvetés lehetôségei azonban mindig más képet mutatnak. – Ön szerint mi az oka, hogy a Pénzügyminisztérium évrôl-évre megkurtítja a gyógyszerbüdzsét? – Az Egészségbiztosítási Alap (E. Alap) kezdetektôl fogva, azaz több mint tíz éve folyamatosan kiegyensúlyozatlan és az államháztartás hiányának jelentôs része (ebben az évben közel harmada) is itt kerül kimutatásra. Az pusztán pénzügy-politikai

„A járulék és EHO bevételek az E. Alap bevételeinek „csupán” 70 %-át fedezik, a többit vagy az adóbevételekbôl pénzeszköz átadással biztosítják a költségvetésben, vagy hiányként kezelik és az év lezárását követôen vállalja magára a központi költségvetés államadósságként.” döntés, hogy a mindenkori Kormány javaslatára az Országgyûlés hova helyezi el a hiányt. El lehet helyezni a központi költségvetésnél, a Nyugdíjbiztosítási Alapnál és az Egészségbiztosítási Alapnál is. Ezt nyugodtan állíthatom, hiszen a járulék és EHO bevételek az E. Alap bevételeinek „csupán” 70 %-át fedezik, a többit vagy az adóbevételekbôl pénzeszköz átadással bizGyógyszertár IV. évf. 1. szám 7

– Ön szerint miért tartják ezt a megoldást jónak a pénzügyérek? – Talán ezen a területen a legkisebb a politikai ellenállás, másrészt él még a szocializmusban meghonosodott maradványelv hagyománya is. Tehát minden tárca megkapja azt, amire igazán szüksége van, aztán a maradvány jut az egészségügyre, oktatásra stb. De azt is látni kell, hogy a központi költségvetés a hiányt minden év végén átvállalja. Ezért ez inkább kozmetikázása a hiánynak, illetve a hiány magas mértéke jó alapot teremt a pénzügyi kormányzatnak, hogy év közben állandó megszorító intézkedéseket követeljen az egészségügy vezetésétôl és az OEP-tôl, és ad hoc beavatkozásokat javasoljanak, pl. a nyugdíjhoz képest. – Azt említette, hogy ezen a területen a legkisebb az ellenállás. – Érdemes megnézni, hogy milyen hatékony az útépítô lobbi vagy a gazdatársadalom. A nyugdíjasok megnyilvánulásaira is érzékeny a politika. Ezeken a területeken egyik kormánynak sem gond egy 50 vagy 100 milliárdos tételt jóváhagyni, az egészségügyben meg ötmilliárd forintos többlet-

„Pozitív üzenete a megállapodásnak, hogy a gyáraknak – az eddigi igen agresszív promóciós technikákon alapuló – piacnövelési céljai helyett más megfontolásokat is figyelembe kell venniük.” fejlesztési forrás odaítélésérôl is hatalmas viták folynak a kormányzaton belül. A hiány magas és év közben növekvô mértéke pedig jó alapot teremt arra a pénzügyéreknek, hogy év közben mindenféle ad 8 Gyógyszertár IV. évf. 1. szám

hoc és alapvetôen fiskális szemléletû beavatkozásokat követeljenek a „stabilitás” érdekében, ami az ágazatban rendre bi-

– Egy adott összegû tb támogatás kiáramlás fölött (284 milliárd forint), degressziós sávonként a gyártók a megállapodásban

2003–2004. évben a gyógyszertárak részére kifizetett gyógyszertámogatás havi bontásban 29

27

2003. év Gyógyszerkiadások – bruttó 2004. év Gyógyszerkiadások – bruttó 2004. év Gyógyszerkiadások – nettó

25 milliárd forint

tosítják a költségvetésben, vagy hiányként kezelik és az év lezárását követôen vállalja magára a központi költségvetés államadósságként. A válasz 2005-ben egyértelmû, mivel az E. Alap hiánya megközelíti a 400 milliárdot. Ezen túl bizonyos bevételeket följebb szoktak tervezni a várhatóhoz képest – 2004-ben ez történt a járulékbevételekkel –, a kiadások egy részét pedig alultervezik, erre a sorsra szokott jutni a gyógyszertámogatás elôirányzata. Ezek következtében a valós év végi hiány még nagyobb szokott lenni, mint a tervezett. Ez egy több mint tíz éve folyó játék az Alappal, csak azt nem tudom, hogy az Unióban mennyire leszünk népszerûek ezekkel a tervezési technikákkal.

23

21

19

17

15 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

hónap

zonytalanságot és kiszámíthatatlanságot gerjeszt, és ennek eredményeként rossz közhangulatot eredményez. – Ha ennyire köztudott, hogy a hiány mértéke lényegében elhatározás kérdése, akkor az áprilisi 15%-os árcsökkentésnek és a júniusi megállapodásnak mi volt a pénzügyi alapja? – A döntéshozók végre az eddigieknél reálisabb irányba próbáltak menni. Nem történt más, mint hogy már év közben elismerésre került az év végére várható hiány, sôt még két évre elôre is sokkal reálisabban számolt éves gyógyszertámogatási keretösszeg került be a megállapodásba. Ez a Kormányra nézve azzal a kötelezettséggel jár, hogy az Országgyûlés elé kerülô költségvetési törvényjavaslatban a megállapodás szerinti számokat szerepeltesse. Eredményként könyvelhetô el, hogy a 2005. évi költségvetésben már nincs akkora különbség a tervezett és a várható kiadások között, mint amekkora 2004-ben volt. Egy ilyen megállapodás – ha mind a két fél betartja – kiszámíthatóságot jelent a gyógyszerpiacon, amely elônyös lehet mind a betegellátás, mind a tb kassza betarthatósága, mind a gyógyszergyártó cégek üzleti elvárásai szempontjából.

Arról, hogy mi befolyásolja a 2005. évi gyógyszerbüdzsét – A gyárakkal kötött júniusi megállapodásnak az OEP szempontjából melyek a 2005-re kiható leglényegesebb elemei?

meghatározott arányú visszafizetést vállaltak, ami a tb kassza túllépését korlátok közé szorítja. Mindenképpen pozitív üzenete a megállapodásnak, hogy a gyáraknak – az eddigi igen agresszív promóciós technikákon alapuló – piacnövelési céljai helyett más megfontolásokat is figyelembe kell venniük. Amikor a Pénzügyminisztérium jogszabállyal akarta felülrôl bezárni a gyógyszerkasszát, már akkor is presszionálni szerette volna a gyógyszerpiacot a promóció visszafogására, ez a megállapodás azonban nem a szankció, hanem az ösztönzôk oldaláról közelíti meg a kérdést. – Lesz-e következménye, hogy január elején nem volt a támogatott gyógyszereknél térítési díjemelés, pontosabban, hogy a kormány ezután is átvállalja a 15%-os árkülönbözet lakosságra esô hányadát? – Ez az intézkedés a lakossági terheket csökkenti, ugyanakkor azonos gyógyszerárak mellett megnöveli a támogatás kiáramlást. – A különbözetet a 284 milliárdos gyógyszerbüdzsébôl kell majd kigazdálkodni? – Ez az év végi mérlegkészítéskor dôl el, ekkor kell ezeket a tételeket figyelembe venni. – Ezek szerint a gyógyszerkassza hiányának mértéke 2005-ben is politikai elhatározások függvényében alakul? – A hiány mértékét nemcsak ez a tétel, hanem egyéb szakmai jellegû módosító tényezôk is befolyásolhatják. Tervezzük például, hogy néhány terméket a járóbeteg-gyógyszerkasszából áthelyezünk a kórházi kasz-

szába és indirekten, a HBCS-n keresztül fogjuk finanszírozni. Ilyenek lehetnek pl. egyes onkológiai szerek.

Arról, hogy az OEP milyen eszközökkel szeretné ösztönözni a racionális gyógyszerfelhasználást

a transzparens befogadási rendszer alkalmazásával és az evidenciák érvényesítésével a támogatási döntéseknél és besorolásoknál.

„Ezután lehet megmondani, hogy az IBR kísérletet tovább kell-e bôvíteni, alapvetôen az eddigi formában megfelelô szabályozási módosításokkal menjen-e tovább, netán a hasznos elemeit más programba kell konvertálni.”

– Elôbb utalt rá, hogy 2005-ben szintén várható a kassza túllépése, még ha kisebb összeggel is, mint pl. tavaly. Lesz-e eszköze az OEP-nek a túllépés tényleges csökkentésére?

– Az ÁSZ nyári jelentése szerint kevés volt az OEP mûködtetésére fordítható pénz. Emiatt nem volt lehetôsége arra, hogy az orvosokat és a betegeket a gyáraktól függetlenül tájékoztassa és ezáltal befolyásolja. Ennek a megállapításnak lesz-e következménye 2005-ben?

– Az árkontroll mellett leginkább a volumen kontroll irányába kell elmenni és a fogyasztást a költséghatékonyság irányba terelni. – Milyen lehetôségeik vannak erre?

– Nehéz kimutatni, ha mondjuk nem 20 milliárddal lépjük túl a keretet, hanem csak 10 milliárddal. De ha érzik az orvosok, hogy az OEP figyelemmel kíséri a gyógyszer felírásaikat (havonta megkapják a visszajelzéseket) és tudják, hogy a betegeiket is megkérdezzük, már önmagában ezzel is komoly eredményeket lehetne elérni. Tudatos programokra és ezek menedzselésére lenne szükség. Például az irányított betegellátásban használt módszerek is általánosabban alkalmazhatók lennének.

50 700

288 960* 239 905

153 000

179 457

147 000

135 000

139 461

122 932

135 474

102 580

85 383

84 246

100 000

72 000

150 000

100 876

200 000

150 751

250 000

216 972

209 033

300 000

251 818

350 000

millió forint

A társadalombiztosítási büdzsé ezeknek a termékeknek a támogatási kihatásával nem számol. A generikumok befogadásától azt várjuk, hogy a meglévô originális termékpiac rovására jönnek be a támogatásba és nem új piacok szerzésével. Az originális termékeket gyártó cégek sok esetben megváltoztathatják a portfoliójukat. Az OEP ezeknél a termékeknél többnyire külön ár-volumen szerzôdést alkalmaz, ami keretek közé szoríthatja a támogatás kiáramlást. De azt is látni kell, hogy az új gyógyszerek bevezetése nem csak a régiek rovására történik. Ennek ellenére nem akarjuk korlátozni az új terápiás lehetôségeket a magyar termékpiacon.

– Mekkora megtakarítást lehetne ezzel elérni?

Gyógyszerkiadások alakulása 1994–2004. év

– Az uniós csatlakozást megelôzôen a cégek kivártak azoknak a termékeknek a törzskönyvezésével, amiket az Unióban már törzskönyveztek. 2004. májusban ezeket a kérelmeket dömpingszerûen adták be a hatóságnak. A kihirdetések most vannak napirenden.

69 977

– A híradások szerint 2005-ben mintegy 15 originális és 85 generikus gyógyszer befogadására kerül sor. Ennek a kihatásával számoltak-e a tb büdzsében?

Ezen túlmenôen a háziorvosok részére már 2003-ban elôkészítettünk egy racionális gyógyszerfelírást ösztönzô rendszert. Ezen a területen ugyanis többet lehetne megspórolni, mint a makro szintû árkontroll bürokratikus intézményrendszerén keresztül.

67 702

– Volt már hasonló szerkezeti változás, amikor pl. a kötszerek átkerültek a gyógyászati segédeszköz kaszába. Ez finanszírozás-technikai és támogatáspolitikai kérdés és nem szabad túldimenzionálni a kasszahatárokat! A gyógyszer, a gyógyászati segédeszköz és a gyógyító-megelôzô kasszák arányait a költséghatékonyság és a finanszírozás technikák ösztönzô hatásai mentén célszerû változtatni.

– Guideline-ok és protokollok alapján a gyógyszerek és ezen belül különösen az eü pontos gyógyszerek körét át kell fésülni, hogy valóban csak a szakirodalom által ajánlott indikációkban történik-e fogyasztás. Itt a bizonyítékokon alapuló orvoslás (EBM) és az egészségügyi technológiaelemzések (HTA) legfrissebb eredményeit is fel szeretnénk használni. Magyarországon, ilyen egészségügyi költségvetés mellett nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne a leginkább költség-hatékony indikációban támogassuk a drága gyógyszereket. Ez több évig tartó feladat, mert az adott betegségekhez rendelt terápiákat egyenként kell áttekinteni.

61 572

– Ezek a szerkezeti változások módosíthatják a gyárakkal kötött megállapodás keretösszegekre vonatkozó részeit, továbbá a trendelemzéseket is nehezebbé tehetik. Ugyanis azok a számok, amelyeket 2005-ben majd megismerünk, nem is biztos, hogy reálisan következnek az elôzô évi folyamatokból.

– Az OEP költségvetés tervezésekor számoltunk ezekkel a programokkal. Ahhoz, hogy egy havonkénti értesítôrendszert megfelelôen mûködtessünk, több tízmillió forint többlet mûködési forrást kellene biztosítani a jelenlegihez képest, és ezen felül kellene még számolni az értesítôrendszer mûködtetésének kiadásaival (pl. postaköltség, bér stb.) Ennek a feladatnak a 2005-ös költségvetésben nincs meg a finanszírozási fedezete.

50 000

0 1994

1995

1996

1997

1998

1999

Eredeti elôirányzat (Millió Ft)

Többet kell foglalkoznunk a keresleti oldal szabályozásával és erôsíteni kell a szakmai és a költséghatékonysági szemléletet, pl.

2000

2001

2002

Teljesítés (Millió Ft)

2003

2004

*a 2004-es adat ÁFA-val értendô

Az IBR-ben kevesebb pénzbôl is több ellátást tudnak biztosítani a fölösleges és a párhuzamos kezelések elkerülésével. Gyógyszertár IV. évf. 1. szám 9

Vannak tartalékok a generikus programban is, amire az orvosokat és a betegeket is rá kellene beszélni. Ebben a megközelítésben már nem is csak a közkiadás csökkentése a cél, hanem a lakossági terhek mérséklése. – Az irányított betegellátásról az ÁSZ egy másik vizsgálat kapcsán néhány héttel ezelôtt azt fejtette ki, hogy le kéne vele állni. – Az ÁSZ alapvetôen azt mondja, hogy jobban kell szabályozni és tovább értékelni. Az IBR-t egyrészt egészségpolitikailag nem tartotta kellôen megalapozottnak, mert nem voltak egyértelmûen kitûzve a célok, másrészt a monitorozás sem volt megfelelôen megoldva. Az IBR elindult és spontán módon alakult. Az OEP a program öt éve alatt semmilyen többletforrást nem kapott az IBR-t támogató informatikai rendszerének fejlesztésére, vagy hogy megfelelô szakember gárdát tudjon kialakítani a modellkísérlet mûködtetésére, ellenôrzésére és elemzésére. A házi módszerek nem voltak elégségesek ezen feladatok alapos ellátására. Ennek ellenére számos elemzést végeztünk arra nézve, hogy az irányított betegellátás tényleg költséghatékonyabbá teszi-e a gyógyítást, megszûnnek-e a párhuzamos ellátások, illetve áttevôdik-e a hangsúly a kórházból az alapellátásba. Az IBR-t az ÁSZ szerint akkor érdemes folytatni, ha ezeket a kérdéseket sikerül tisztázni. Szabályozottabbá kell tenni a végrehajtását és mérhetôbbé az eredményeket. Ha ez viszont nem sikerül, akkor tényleg inkább le kéne állítani. A Minisztérium a Kormány részére most készít egy átfogó elemzést, ami az egész kérdéskört áttekinti. Csak ezután lehet megmondani, hogy az IBR kísérletet tovább kell-e bôvíteni, alapvetôen az eddigi formában megfelelô szabályozási módosításokkal menjen-e tovább, netán a hasznos elemeit más programba kell konvertálni stb.

Arról, hogy a fôigazgató-helyettes milyen támogatási rendszert tartana jónak? – Fôigazgató-helyettes Úr! Tegyük fel, hogy olyan támogatási politikát alakíthatna ki és olyan rendszert mûködtethetne, amilyet szeretne. Melyek lennének ennek a fôbb elemei? – A magyar támogatási rendszer megfelelôen szofisztikált. Sokféle százalékos támogatási kulcsot alkalmazunk, lehetségesek az árvolumen megállapodások, létezik a különkeret, az eü pontokon indikációspecifikus támogatást biztosítunk, mûködik fix támogatási rendszer, foglalkozunk a ge10 Gyógyszertár IV. évf. 1. szám

nerikus gyógyszerekkel, szabályozott a támogatásba fogadás rendje, tehát úgyszólván minden eszközt felvonultatunk, amit csak lehet. A technikai paletta adott. A technikák alkalmazása során azonban az árkontroll mellett vagy helyett szerintem sokkal inkább a volumen kontrollra kellene a hangsúlyt helyezni, azaz a gyógyszerek szakmailag megalapozott, költséghatékony alkalmazására. A hatékonyság alatt itt effektív gyógyulást, állapot stabilizálást, tehát életminôség javulást vagy várható élettartam növekedést kell érteni. Az alapcsomagot az eddigi eredményeket felhasználva kellene tovább fejleszteni, és amikor bebizonyosodik, hogy egy gyógyszer nem hatásos, vagy költséghatékonyabb termék is létezik, nyugodtan ki lehet zárni a támogatásból. Az evidence based medicine és az egészségügyi technológiai-elemzések eredményeinek felhasználásával, saját hazai elemzések készítésével lehetne egyértelmûbbé tenni, hogy országosan mi kerüljön a palet-

„Korábban már felmerült egy új szerzôdés igénye az OEP és a patikák között. Ezt már másfél éve elôkészítettük. Ebben hangsúlyosak lehetnek a kölcsönös garanciális elemek, a szankcionálási lehetôségek, és megkülönböztetett módon figyelhetünk az ellenôrzések lefolytatásának a rendjére.” tára és milyen szintû támogatással. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy fenntartható legyen a finanszírozás. A kasszahatárok merevségét fel kellene oldani, ami azonban csak a 3 nagy kassza reális tervezése mellett valósítható meg. A kasszák közötti átjárhatóság szolgáltatja csak az igazi költséghatékonyságot, vagyis a kasszák lehetô legésszerûbb felhasználását. Decentralizálni is kellene, hogy mikro szinten sokkal nagyobb legyen a mozgástér. A terápiás protokollokat helyben kellene kialakítani, és az ellátó rendszerrel integrálni a gyógyszerelést. A gyógyszerfelírás racionalizálásához erôsíteni szükséges a gondozási tevékenységet, a gondozási programok szakmai kontrollját és a szakorvosi felügyeletet (ÁNTSZ). Ösztönzô rendszer kellene ahhoz, hogy az orvosok érezzék: a gyógyszer ugyanúgy költségvetési tétel, mint ha kórházba utalják a beteget,

vagy egy órát eltöltenek vele egy szakrendelésen. Mindegyik tevékenységet ugyanabból a kasszából fizetjük! Az irányított betegellátás szemléletében és a fejkvóta rendszerben már ez a gondolkodás tükrözôdik vissza. Ebben az irányban tovább kellene erôsíteni a finanszírozási technikákat, hogy kistérségi, praxisközösségi szinten lehessen racionalizálni a gyógyszerrendelést. Így meg lehetne oldani, hogy a gyárak promóciós körútjainak hatásai mérséklôdjenek, vagy hogy ne az orvos egyes betegségcsoportokban való járatossága döntsön arról: jól írja fel a gyógyszereket vagy nem. Ez tompíthatná a gyártók által „motivált” kórházi orvosok hatását is. – Ezeken túl elsôsorban a motivációt, a továbbképzéseket vagy az ellenôrzést erôsítené? – A gyógyszergyári promóció által okozott motiváltság nagyon erôs. Ezzel szembe kellene helyezni egy másfajta érdekeltséget, aminek a fejkvóta finanszírozás lehet az alapja. Az érdekeltségi rendszerben erôsíteni kellene a minôségi elemeket, aminek az alapját a továbbképzések jelenthetik, és csak a végén kellene foglalkozni az ellenôrzéssel, ami csak egy bizonyos szélsôérték fölött és alatt válna meghatározóvá. – Megtartaná-e az ingyenes gyógyszerhez jutás jelenlegi mértékét? – Valamilyen szinten költség-érzékennyé kell tenni a rendszer szereplôit, beleértve a betegeket, mind a közgyógyellátás, mint az eü térítésmentesség körében, mert ezeken a csatornákon keresztül nagy pénzek áramlanak ki. A közgyógyellátás esetén a jogosultsági kör felülvizsgálatát a politika állandóan napirenden tartja, de már az is felmerült, hogy csak egy bizonyos szintig kellene a finanszírozást biztosítani. Elképzelhetô, hogy egy terápiához kötött, meghatározott gyógyszerkeret kerül kialakításra. Ez azonban elsôsorban nem tb finanszírozási, hanem szociálpolitikai kérdés. Mégis, szerintem a teljes ingyenesség helyett egy minimális térítési kötelezettséget be kellene vezetni. Az eü 100%-os támogatás esetében is felmerült hasonló gondolat, bár itt fontosabbnak tartanám az indikációk pontosabb körülírását. Ha az egyik évben egy adott indikációban egy adott gyógyszert 5000 beteg kap ingyen, a következô évben pedig a betegek száma a háromszorosára emelkedik, ott valami nincs rendben. Az indokolatlan támogatás kiáramlás más – indokolt – terápiáktól vonja el a pénzt! – Említette, hogy a közgyógyellátásban a jogosultság felülvizsgálata napirenden van.

– A jövedelemigazolásokból tudjuk, hogy nagyon sok a probléma: nem biztos, hogy aki papíron szegény, az a valóságban is az. Jó lenne továbbá azt is elérni, hogy a közgyógyellátottnak csak a saját gyógyszerét írják fel ilyen jogcímen. Ennek érdekében kidolgoztunk egy olyan szisztémát (az ún. virtuális pénztárcát), aminek a segítségével ez a probléma mérsékelhetô.

problémákat okozhat. A kérelmek többnyire néhány jól tájékozott szakorvostól jönnek, az ország nagyobb részében pedig esélye sincs a betegnek arra, hogy hozzájusson az adott gyógyszerhez. Ezért jobb, ha egy szakmai kollégium kidolgozza az indikációs kört és a gyógyszer terápiás rendjét, mert így az országon belül nagy eséllyel egységesek lesznek a hozzáférés elvei.

Arról, hogy miért akadozik az egyedi méltányossági eljárás

Arról, hogy mire számíthatnak a patikák 2005-ben

– 1999-ben egész évben kb. 260 ilyen kérelem érkezett, 2004. októberben egy nap alatt kaptunk ennyit és 2005-ben 15 ezer fölé kerülhet az egyedi méltányossági kérelmek száma! Ennek a kezelése egyedi államigazgatási eljárással szinte lehetetlen, legalábbis az egyre jobban beszûkülô mûködési költségvetés mellett. Egyre több olyan termék van, amelyik egyik hónapról a másikra elérhetetlenné válik a patikákban, a gyártó ugyanis kivonja a magyarországi forgalomból, és emiatt csak egyedi eljárással lesz beszerezhetô. Ezek támogatását a normatív rendszerben nem lehet megoldani, hanem csak egyedi méltányossági eljárásban. Ha mondjuk 3-4000 beteget kezeltek eddig az adott gyógyszerrel, akkor most ez ugyanennyi egyedi méltányossági kérelmet indukál. Ez elképesztô mértékû bürokráciával jár. Egyenként kell megnézni, szakmailag és eljárásjogilag elbírálni a kérelmet, aztán pedig döntést hozni, engedélyezni, pecsételni. Ez irdatlan terheket ró az OEP apparátusára, amit jó lenne ettôl mentesíteni, hogy értelmesebb szakmai programok kidolgozásával tudjon foglalkozni. Az egyedi kérelmek ugrásszerû növekedésének a másik oka, hogy több évre felfüggesztésre került az új gyógyszerek befogadása és ha „nem lehet az ajtón bejönni, bemásznak az ablakon”. Ha egy termékre hirtelen nagyon sok kérelem érkezik, akkor már nem lehet egyedi méltányossági eljárást alkalmazni. Ilyenkor kezdeményezzük, hogy pl. a gyógyszer váljék különkeretessé és néhány elosztó centrumon keresztül, egy szakmai protokoll alapján hozzá lehessen jutni. Az egyedi méltányosság intézményével más gond is van. Esélyegyenlôtlenséget indukál a társadalomban, és ez komoly

– Mit várhatnak a patikák az OEP és a gyógyszertárak kapcsolatának alakulásában 2005-ben?

Új kihívásnak tartom, hogy a patika az expediálás során az OEP adatbázishoz kapcsolódva on-line módon tudjon megbizonyosodni a TAJ-szám érvényességérôl. Erre az informatika ma már lehetôséget biztosít. Ebben az irányban lehet fejleszteni az elszámolást is, ha a digitális aláírással kapcsolatos jogi egyeztetéseknek a végére jutunk. Ha interneten keresztül le lehet adni a jelentést és nem kell a floppyval hetente a megyei tb központba bemenni, akkor ez is a jó partnerségi viszony irányába mutat. Néhány év múlva eljuthatunk az elektronikus vényig is, amely közvetlen kapcsolatot feltételez a háziorvosok és a patikák között.

– A differenciált vénykezelési díj folyósítására a költségvetési törvény 600 MFt-os nagyságrendben biztosít lehetôséget, ez

– Neuralgikus kérdés a zártforgalmú gyógyszertárak ügye. Pár hónappal ezelôtt volt egy ellenôrzés, amelyrôl az OEP egyik felelôs

2003. és 2004. évben a betegek által fizetett térítési díj alakulása havi bontásban 16,0

15,0

2003. év összesen: 140,5 Mrd Ft 2004. év összesen: 153,6 Mrd Ft 14,0 milliárd forint

– Az uniós csatlakozás után nagyon sok konfliktus támadt az egyedi gyógyszereknél. Mikorra várható ennek a problémának a megoldása?

elôbb-utóbb sor kerül. Remélem, hogy az új szerzôdés a korrekt partneri kapcsolatokat fogja erôsíteni.

13,0

12,0

11,0

10,0 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

hónap

kb. 800 alacsonyabb forgalmú és árrés tömegû, folyamatosan nyitva tartó patikát érinthet. Ez ugyan beavatkozás a tiszta piaci viszonyokba, de erre aprófalvakban, hátrányos helyzetû térségekben ellátási érdekbôl kerül sor. Késedelmes kifizetések eddig sem nagyon voltak és erre 2005-ben sem kell számítani. A heti elszámolási rend is korrektül mûködik. Korábban már felmerült egy új szerzôdés igénye az OEP és a patikák között. Ezt már másfél éve elôkészítettük. Ebben hangsúlyosak lehetnek a kölcsönös garanciális elemek, a szankcionálási lehetôségek, és megkülönbözetett módon figyelhetünk az ellenôrzések lefolytatásának a rendjére. Ezek az elemek az új szerzôdésben a jelenleginél sokkal pontosabban kerülhetnek megfogalmazásra. A segédeszközgyártókkal, -forgalmazókkal már jelentôsen elôrehaladtunk az új szerzôdések ügyében, a gyógyszertárakra is

vezetôje azt mondta, hogy volt ugyan néhány olyan zártforgalmú gyógyszertár, ahol felmerült a gyanú, hogy nem a szigorúan vett mûködési szabályok szerint mûködik, de a betegek jogosultan vették igénybe a támogatást. Lesz az ellenôrzésnek következménye? – Minden ellenôrzésnek vannak megállapításai és ebbôl adódó következményei. Azt, hogy lesz-e szankció, nem tudom. Tudomásom szerint igen komoly visszaéléseket és szabályozási hiányosságokat tárt fel az ellenôrzés. Ha valamilyen rendellenességet észlelünk, a szabályozást is felülvizsgáljuk. Az igazi megoldás az lenne, ha a szabályozást a normális irányba terelnénk. – Fôigazgató-helyettes Úr! Köszönöm a beszélgetést.

Hankó Zoltán Gyógyszertár IV. évf. 1. szám 11

Továbbképzés Visegrádon A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, immár hagyományosan, idén is Visegrádon kezdte meg méltán népszerû, nagy érdeklôdésre számot tartó pontszerzô továbbképzéseinek sorát, melyen ezúttal is csaknem száz regisztrált gyógyszerész vett részt. Január közepén, a szikrázó napsütés ellenére is ködbe burkolódzó Fellegvár romjai mellett elhaladva érkeztünk meg az elegáns Silvanus Hotelbe, melynek ablakaiból remek kilátás nyílt a kanyargó Dunára. A továbbképzésen a korszerû antibiotikus terápiával ismerkedhettünk meg. S bár az antibiotikumok alkalmazása, terápiás fel-

A továbbképzés második napján, szombaton délelôtt dr. Szalka András, a budapesti Szt. László Kórház osztályvezetô fôorvosa a húgyúti infekciók felosztásáról, diagnosztikájáról, a bôr, lágyrész infekciókról, a gastroenteritisek differenciál diagnosztikájáról tartott elôadást. Bemutatta az említett területeken alkalmazott terápiás protokollokat, az alkalmazandó antibiotikumokat, illetve azok kombinációit. Szombat délután dr. Ludwig Endre professzor, a Szt. László Kórház osztályvezetô fôorvosa a felsô légúti infekciók, a pneumonia, a COPD exacerbációjának antibiotikumos kezelését ismertette. Elôadásában rámutatott az antibiotikumok gyakran indokolatlan, nem jól megválasztott alkalmazására is. Az elôadások az elôzetes várakozásnak megfelelôen magas színvonalon, a tudós és gyakorló orvos szemével legkorszerûbbnek tartott terápiás módszereket bemutatva, naprakész, korszerû ismereteket adott számunkra, segítve minket abban, hogy a mindennapi munkánk során jól felkészülten válaszolhassunk, ha a beteg megkérdezi a gyógyszerészét… Az elhangzott elôadások vázlata a MOSZ honlapján olvasható.

használása a gyógyszerészek körében igen jól ismert terület, mégis nagy érdeklôdésre tart számot a téma. Sokszor felmerülô kérdés, hogy az újonnan forgalomba hozott második, harmadik stb. generációs antibiotikumok beváltják-e a hozzájuk fûzött reményeket. Egyre borsosabb árukkal párhuzamosan hatékonyabbak, korszerûbbek-e a régebben használt, elavultnak tartott készítményeknél? Mi a helyzet a rezisztenciával, lesz-e még tíz év múlva is hatékony antibiotikum? Az elôadások sorát dr. Samu Antal, a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének elnöke nyitotta meg. Elôadásában az infektológia gyógyszerészi vonatkozásait ismertette, valamint áttekintette a különbözô antibiotikum csoportokat kémiai szerkezetük alapján. Péntek délután a fôbb antibiotikum csoportok hatásspektrumát, indikációs területét, a rezisztencia kialakulásának mechanizmusát ismertette dr. Székely Éva fôorvos asszony. Magas színvonalú, jól összefoglalt elôadása kellô elméleti alapot adott az antibiotikumok terápiás felhasználásával foglalkozó elôadásokhoz. 12 Gyógyszertár IV. évf. 1. szám

beli hangszeres zene kíséretében, korhû ételeket, italokat fogyasztva töltöttünk el egy kellemes estét, kötetlen beszélgetéssel, rendkívül jó hangulatban.

A két, intenzív munkával, figyeléssel eltöltött nap után „királyi lakoma” keretében egy kis pihenésre, szórakozásra is mód nyílt. Kora-

A szakmai hétvége záró napján dr. Simon Kis Gábor kommunikációval foglalkozó elôadását hallgattuk meg. Az itt elhangzott elméletet jó lenne végre a mindennapokban is alkalmaznunk, mert a gyógyszerész szakmának nagy szüksége lenne hatékony kommunikációs gyakorlatra. A továbbképzést a szokásos tesztírással zártuk. A feladatok megoldása a remek elôadásoknak köszönhetôen igazán nem okozott nehézséget. A szakmai hétvége színvonalas szervezéséért köszönet a szervezôknek, és a GMRT-nek.

Dr. Schlégelné Békefi Csilla

A MOSZ választmány nyilvános ülése A választmány javaslatot tesz a megyei szervezetek ügyrendjére

A továbbképzés résztvevôinek egy csoportja A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 2005. január 16-án Visegrádon tartotta ez évi elsô választmányi ülését. A választmány a munkáját dr. Samu Antal köszöntôje után szervezeti kérdések tárgyalásával kezdte, majd az ülés a továbbképzésen résztvevô kollégák számára nyilvánossá vált. Elôször dr. Schlégelné Békefi Csilla elôterjesztésében a megyei szervezetek ügyrendtervezetének még nyitott kérdéseit vitattuk meg. A megyei szervezetek maguk fogadják el ügyrendjüket, de a MOSZ márciusi konferenciáján megtartandó közgyûlése a hatékonyság javítására egy egységes ügyrendre tesz javaslatot. A tervezetet a választmány néhány pontosító, értelmezô megjegyzéssel kiegészítve a közgyûlés elé terjesztésre alkalmasnak tartotta. Ezt követôen a beérkezett tagfelvételi kérelmeket fogadta el a választmány. Az ülés második részében – a továbbképzésen résztvevô, érdeklôdô kollégákkal

kiegészülve – elôször dr. Sólyi Ilona mutatta be a MOSZ honlapját és annak használatát ismertette. Örömmel regisztrálta, hogy egyre többen keresik fel naponta az oldalt. Bizakodását fejezte ki, hogy az útjára indított fórumot is mind többen látogatják majd és érdekessé, tanulságossá teszik véleményük megírásával, problémáik felvetésével. Ezután Hankó Zoltán tartotta meg a gyógyszerellátás aktuális kérdéseirôl szóló beszámolóját. Röviden ismertette az elmúlt esztendô legfontosabb, szakmánk alakulására hatást gyakorló eseményeit, kormányzati intézkedéseit. Elemezte ezek várható hatásait, foglalkozott az elkövetkezô hónapokban várható kormányzati szerepvállalással. Végül hangsúlyozta, hogy nagyon rövid idôn belül ki kell alakítanunk egy szakmai jövôképet, majd azt a mindennapok gyakorlatában kell kiteljesíteni. Ezután beszámolt a MOSZ tavaszi, gyógyszertár mûködtetéssel foglalkozó konferenciájának elôkészítésérôl. Mint mondta, évekkel ezelôtt többször áttekintettük és értékeltük a gyógyszertárak

kapcsolat rendszerét. Az akkori álláspontok átgondolására, korszerûsítésre szükség van. Ezért a konferencia tematikájának megfelelôen három-három munkacsoportban történik a felkészülés (nagykereskedôk, rendszergazdák, könyvelôk). A választmány foglalkozott a délkelet-ázsiai szökôár áldozatainak megsegítésére indított akciókkal és úgy határozott, hogy nem indít újabbat, de felhívja tagságának figyelmét, hogy mindenki lehetôségei és lelkiismerete szerint csatlakozzon valamelyik kezdeményezéshez. Külön is felhívja a figyelmet a Magyar Gyógyszerész Kamara kezdeményezésére. A választmányi ülés záró részében több szakmai, szakmapolitikai és gazdasági kérdés merült fel, amelyek megválaszolása, megoldása komoly feladatokat ró ránk.

Dr. Schlégelné Békefi Csilla


Konferenciára készülôdve rozása volt az elsôdleges szempont. Mára az együttmûködés szakmai és minôségi vonatkozásainak az áttekintése vált idôszerûvé: milyen szolgáltatásokat várhat el a gyógyszerész, milyen tanácsadást igényelhet, továbbá hogyan lehet az egységes minôséget és az értékarányos díjazást biztosítani? Vállalt feladatunkat mûhelymunka jelleggel szeretnénk elvégezni. Ahhoz, hogy eredményesek lehessünk, jóval a konferencia elôtt munkacsoportokban kell elkezdenünk az álláspontok kialakítását. Célunk, hogy a konferencia tapasztalatait felhasználva, annak végén – a MOSZ közgyûlése keretében – ajánlásokat fogalmazhassunk meg.

Kedves Kolléganôk! Tisztelt Kolléga Urak! A lényeg jövôre sem változik! Még néhány hónap is alig telt el azóta, hogy tavaly októberben e szavakkal búcsúztunk egymástól és a Hotel Ezüstpart Konferencia Központtól, s máris újra hívjuk Önöket Siófokra, most már azonban a minden igényt kielégítô, elegáns, vadonatúj Azur Hotelben rendezendô hagyományos március eleji konferenciánkra.

sen foglalkoztunk már a gyógyszertári vállalkozások tulajdonosai közötti viszonyokkal is. Akkor a Konfliktusok hálójában elnevezésû munkacsoport elôterjesztéseit vitattuk meg, és ezekre alapozva javasoltuk, hogy szerzôdéses kapcsolataiban mindenki igyekezzen a kollektív bölcsesség eredményeit hasznosítani. Akkor még a szerzôdéses viszonyok kialakítása és a szerzôdésekben rögzítendô jogok és kötelességek meghatá-

A program elôzetesébôl kitûnik, hogy a konferencián megvitatjuk a gyógyszertárak mûködtetésével kapcsolatos aktuális kérdéseket és mindenki összevetheti majd a feldolgozott gyógyszerforgalmi és a jövedelmezôségi adatokat is saját hazai tapasztalataival. Bízunk abban, hogy minél többen kapcsolódnak be a konferencia elôkészítô munkájába és az új helyszínen is a régi létszámban vesznek részt kollégáink március elsô hétvégéjén a magángyógyszertárak mûködtetésével foglalkozó rendezvényünkön.

Március elsô napjaiban a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége tehát ismét konferenciára, ezúttal a szó legszorosabb értelmében munkakonferenciára hívja önöket, ahol a kötelezô protokollt félretéve térhetünk vissza a kezdetek nagyszerû gyakorlatához, s ahol elsôsorban a személyes kapcsolatokra, a mindennapok során hasznosítható ismeretek gyûjtésére, a közös szakmapolitikai álláspont kialakításában való együttes részvételre igyekszünk a fô hangsúlyt helyezni. Miközben egyre nagyobb méreteket ölt a konferencia-turizmus és a mindennapjainkat is továbbképzések töltik be, úgy érezzük, újra indokolttá vált, hogy szembesítsük magunkat mindennapjaink gondjaival és együtt keressünk megoldást közös problémáinkra. Korábban már áttekintettük a magángyógyszertárak és legfontosabb partnereink, a számítógépes rendszergazdák, a nagykereskedôk, a könyvelôk és a társadalombiztosítás közötti kapcsolatokat, továbbá érintôlege14 Gyógyszertár IV. évf. 1. szám

A konferencia fórumainak témakörében lehetôség van elôzetes kérdések felvetésére, melyeket faxon (239-0349), illetve e-mailen ([email protected]) várjuk. Az anonimitást biztosítjuk.

Magángyógyszertárak mûködtetése – 2005 A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége konferenciája Azúr Hotel Siófok, 2005. március 4–6. Március 4. péntek 9.00 – 13.00

Március 5. szombat

Kreditpontos farmakoterápiás továbbképzés a Boehringer Ingelheim közremûködésével. Tesztírás. (A tanfolyamon való részvétel és a teszt sikeres kitöltésének akkreditált értéke: 16 pont) 8.30 –

Regisztráció az elôadóteremnél

9.00 – 9.45

Dr. Dobson Szabolcs: Az akut pharyngitis kialakulása és kezelési lehetôségei

9.45 – 10.30

Dr. Nyiredyné dr. Mikita Klára: A szellemi és fizikai teljesítôképesség fokozásának lehetôségei

9.00 – 9.30

A szabályozás aktuális kérdései. A gyógyszerpiaci rendtartás.

9.30 – 11.00

Az elmúlt év az adatok tükrében. Elôadások a gyógyszerforgalom, a gyógyszertámogatások és a gyógyszertár-mûködtetés 2004. évi alakulásáról.

11.00 – 13.00

Gyógyszertárak és nagykereskedôk. Fórum a gyógyszertárak és a nagykereskedôk együttmûködésérôl, kapcsolatáról. Felkért vitaindítót tartanak az elôkészítô munkacsoportok vezetôi.

11.00 – 13.00

Satellite: – Könyvelôk klubja. – A „Gyógyszertárak és könyvelôk” c. fórum elôkészítô munkacsoportjainak megbeszélése.

13.00 – 14.00

Ebéd

14.00 – 15.30

Adózás, számvitel, munkajog, 2005. Elôadások az adózási és számviteli jogszabályok változásairól, a munkajogi elôírásokról.

15.30 – 18.00

Gyógyszertárak és könyvelôk. Fórum a gyógyszertárak és a könyvelô cégek együttmûködésérôl, kapcsolatáról. Felkért vitaindítót tartanak az elôkészítô munkacsoportok vezetôi. Fórum az adózás, számvitel, munkajog aktuális kérdéseirôl. Fogadás

10.30 – 11.00 Szünet a Boehringer Ingelheim támogatásával 11.00 – 11.45 Dr. Katona Gábor: A rhinitis kezelése gyógyszerészi gondozás keretében 11.45 – 12.30 Dr. Gamal el Mohamed: Az obstipáció kialakulása és kezelése felnôtt- és gyermekkorban 12.30 – 13.00 Tesztírás 11.00 – 13.00

Satellite: A „Gyógyszertárak és informatikai rendszergazdák” c. fórum elôkészítô munkacsoportjainak megbeszélése.

13.00 – 14.00

Ebéd

20.00 –

14.00 – 15.00

Az egészségbiztosító és a gyógyszertárak. Elôadások az OEP és a gyógyszertárak közötti kapcsolatról és az informatika szerepérôl.

Március 6. vasárnap

15.00 – 17.30

Gyógyszertárak és informatikai rendszergazdák. Fórum a gyógyszertárak rendszergazdák együttmûködésérôl, kapcsolatáról. Felkért vitaindítót tartanak az elôkészítô munkacsoportok vezetôi.

16.00 – 18.00

Satellite: A „Gyógyszertárak és nagykereskedôk” c. fórum elôkészítô munkacsoportjainak megbeszélése.

19.00 –

Társas vacsora

20.00 –

Polgári est

9.00 – 10.00

A gyógyszertárak tulajdonosi szerkezete és a jogszabályok. Elôadások a bel- és kültag kapcsolatát szabályozó jogszabályi elôírásokról.

10.00 – 13.00

A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 2005. évi elsô nyilvános közgyûlése. A konferencia munkájának értékelése, összegzés, határozatok.


Ne szórjuk tele egymás arcát homokkal! Beszélgetés dr. Schvarcz Tiborral, az Országgyûlés Egészségügyi Bizottsága elnökével – (részlet) – Az IBR 2005-ös sorsával kapcsolatban a költségvetési törvényben találunk utalást. Az eredeti elképzeléssel szemben a rendszer idén nem öt, hanem „csak” 2,5 millió lakos bevonásáig bôvíthetô. Így a teljes lakosság negyede már érintett a rendszerben, vagyis ez már régen nem modellkísérlet, hanem egy országos méretûvé növekedett projekt. Úgy látszik, hogy ennek a modellnek sajátos sorsa, hogy nem önálló jogszabályban rögzítik a feltételeit, mert már az 1999-es indulásakor is a költségvetési törvény rendelkezett róla, amit az akkori ellenzéki és kormánypárti egészségpolitikusok közösen kezdeményeztek. Jó lenne ennek a konszenzusnak az újbóli kialakítása a parlamenti pártok között.

A Pharmanet exkluzív interjút készített január közepén dr. Schvarcz Tiborral a Magyar Szocialista Párt országgyûlési képviselôjével, az Országgyûlés Egészségügyi Bizottságának elnökével. Dr. Schvarcz elnök úr az interjúban az egészségügy átfogó rendezését megalapozó politikai, társadalmi konszenzus alapvetô elemeirôl, a kórház-finanszírozás nyitva maradt kérdéseirôl, a 2005. év gyógyszerpiaci, gyógyszerészi kilátásairól, illetve a szakdolgozói kamarával kapcsolatos tapasztalatairól beszélt. – Elnök Úr! Az Irányított Betegellátási Rendszerrel (IBR) kapcsolatban az Állami Számvevôszék több kritikát megfogalmazott. Mi lesz az IBR sorsa, várható-e a modell átalakítása?


Az Állami Számvevôszék Ön által imént említett jelentése még nem végleges és nem nyilvános, azonban már létrejött egy ad hoc bizottság, amely az ÁSZ fenntartásait vizsgálja. Az IBR további sorsáról még nincs döntés, mégis valószínûnek tartom és remélem, hogy valamilyen formában tovább fog folytatódni. A rendszer mûködésére vannak reményteljes példák. Az egyik ilyen a csornai, ahol a helyi betegek döntô többségét helyben és költségtakarékos módon látják el. Komolyan veszik a prevenciót, és mégis a költségkereten belül képesek maradni. A jogos felvetéseket körültekintôen meg kell vizsgálni, és pl. az adatvédelmi szempontokat illetôen a megfelelô megoldásban meg kell egyezni az ombudsmannal. Ha az informatikai rendszereket nem sikerül megnyugtató módon összekapcsolni és nem lehet a betegek adatait egyesíteni, akkor az irányított betegellátás modellje kiüresedhet, és valójában értelmét veszítheti. Hiszen a lényege éppen az, hogy egyszerre jelenjen meg a rendszerben a szakmai és a pénzügyi kontroll, ne kezeljék párhuzamosan ugyanazt a beteget, és oda irányítsák, ahová mennie kell. Ez nemcsak az irányítás szempontjából fontos, hanem a betegnek is jó, mert van valaki, aki megszervezi az ellátását és végigkíséri az egészségügyi ellátások között. Az IBR jövôjérôl szóló döntést – megítélésem szerint – 2005. február-március táján meg kell hozni, mert amint az ÁSZ jelentés hivatalossá válik, vélhetôleg a figyelem középpontjába kerül a kérdés.

– Az IBR-rel szemben, úgy tudom, Ön sem lelkesedik a területi ellátásszervezôkrôl szóló kezdeményezésekért. – A területi ellátásszervezés (TESZ) egyik legnagyobb problémáját éppen abban látom, hogy a TESZ-ben a kórházak aktív szerepvállalásával nem számoltak, ami nélkül – szerintem – nem lehet ezt a modellt hatékonyan mûködtetni. Az IBR ezt a kérdést a helyén kezeli. – Köztudomású, hogy eltér a szocialista és a szabad demokrata felfogás az állam és a magántôke szerepérôl az egészségügyben. Ez még a kórházprivatizációs népszavazás után is igaz, hiszen a szabad demokraták legújabban a több biztosítós modellt vették ismét elô. Hogyan tudják az eltéréseket a koalíción belül feloldani? – Ha kitekintünk a nemzetközi tapasztalatokra, azt látjuk, hogy például Norvégiában a korábban magánkézbe került egészségügyi szolgáltatások jelentôs részét visszaállamosították. Megtehették, mert olyan forráserôvel rendelkeznek, ami ezt lehetôvé tette. Svédországban is vegyesek a tapasztalatok a magántôke jelenlétével kapcsolatban. Azonban a magyar egészségügynek nem áll rendelkezésre jelentôs állami forrás sem a jelenlegi mûködtetéshez, sem a rendszerszintû átalakításhoz. Viszont már rövidtávon is szükséges a forrásbevonás, amit valamilyen módon biztosítani kell. Erre ad lehetôséget a magántôke bevonása, amivel kapcsolatban nem az a kérdés, hogy kell-e vagy sem, hanem az, hogy milyen módon vonjuk be az egészségügy mûködtetésébe. A szabad demokraták tényleg elôvették a több-biztosítós modellt, ezt viszont a Magyar Szocialista Párt továbbra sem támogatja. Így egyfajta kompromisszumként értelmezhetô, hogy az IBR kibôvítése felé hajlandó elmozdulni a nagyobbik kormánypárt, amennyiben az SZDSZ nem erôlteti a több-biztosítós rendszert. (…) – Elnök Úr! Önnek tavaly kora ôsszel – a kormányváltozás idôszakában – elhangzott egy nyilatkozata, ami szerint elképzelhetônek tartja, hogy a kormánypártok hamarosan megjelennek a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) tárgyalásain. Eddig erre

nem került sor. Mi ennek az oka? Mikorra várható, hogy ez az ígérete teljesül? Mi a véleménye a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal létrejöttérôl, eddigi tevékenységérôl? – Pillanatnyilag eltérnek a vélemények a kormányzati jelenlét lehetôségérôl, de egységes a kormánypártok álláspontja abban, hogy a MOK, mint az egyik fô kezdeményezô közéleti ambíciói túlzóak. Nem biztos, hogy egy szakmai köztestületnek ilyen mértékben kell részt vennie a mindennapi politizálásban. Nem vitatom, hogy legyen jelen a politikai életben, de ne sikkadjon el, hogy a MOK egy szakmai érdekképviseleti szervezet. A NEK tevékenységét persze figyelemmel kísérjük, hiszen kellô média-visszhangot kap a fórum. Ha változik a NEK jelenlegi résztvevôinek a magatartása, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a kormányzati oldal hozzáállása is módosul. Megítélésem szerint azonban a NEK mûködésénél sokkal nagyobb szükség volna a négypárti konszenzus kialakítására a tulajdonlás, a privatizáció, a biztosítás rendszere, a szolidaritás elv érvényesítése és a finanszírozás kérdéseiben. Ezekben kellene végre dûlôre jutni, hogy a lefektetett alapelvek mentén kormányzati ciklusoktól függetlenül lehessen egészségpolitikát megvalósítani. Elvileg erre a NEK is megfelelô fórumot tudott volna biztosítani, de ezt meggátolta a fô szervezôk támadó magatartása. – Elnök Úr! Ön a Magyar Egészségügyi Szakdolgozók Kamarájáról szóló törvény megalkotásának egyik kezdeményezôje volt. Hogyan látja: a törvény elfogadása óta eltelt több mint egy év alatt az eredeti elképzeléseinek megfelelôen alakult-e a kamara szervezése, mûködése? Ez azért is érdekes, mert korábban a gyógyszerészek egy része az aggályait hangoztatta. – Az említett kamarai törvényt személy szerint három egymást követô parlamenti ciklusban kezdeményeztem és 2003 ôszén sikerült elfogadtatni. A különbözô politikai, parlamenti és szakmai szervezetek együttmûködésében mindig más és más intézmény játssza a katalizátor szerepét. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozók Kamarájáról szóló törvény tervezeténél az MSZP egészségügyi munkacsoportja után végül is az Országgyûlés Egészségügyi Bizottsága volt a véleményvezetô, akárcsak a gyógyászati segédeszköz-kölcsönzés lehetôségének megteremtése kapcsán. Összességében úgy látom, hogy jó irányba mennek a dolgok. Jól mûködik a rendszer, amihez hozzátartozik, hogy a szakdolgozóknak megfelelô kompetenciát kell adni. Kétségtelen, hogy e területen van még bôven nyitott kérdés, elegendô a gyógyszer expediálásban az asszisztensek szerepére utalnom.

Visszatérve a NEK tapasztalataira, javasolnám, hogy az ott mûködô szakmai szervezetek vizsgálják meg, milyen mértékben kezdenek el aktuálpolitikával foglalkozni, s mennyi energiát fordítanak a belsô szakmai kérdésekre. Az orvostársadalom mintha kicsit fásultabb és átpolitizáltabb lenne, míg a szakdolgozókat inkább a lelkesedés és az optimizmus jellemzi. A szakmai szervezeteken és a különbözô tagozatokon belül értelemszerûen megjelennek a nézeteltérések, konfliktusok is keletkeznek, hiszen igen nagy létszámú és sok tekintetben heterogén társadalmi csoportoknak kell együtt dolgozniuk. Az idôvel azonban mindenki megtalálhatja a „saját homokozóját” és lecsillapodhatnak a kedélyek. De még ekkor is érdemes arra figyelni, hogy a játék hevében ne szórjuk tele egymás arcát homokkal. – Szakmai körökben nehezményezik, hogy a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr nevével fémjelzett kormányprogram a gyógyszerügyet illetôen nem tartalmazott semmi konkrétumot, sôt egyáltalán nem szerepel benne ez a terület. Ez a kormányzati törekvések kiszámíthatóságát jelentôsen csökkenti. Ezért is fontos megkérdezni, hogy milyen jogalkotási programra számíthat az egészségügy – és ezen belül különösen a gyógyszerészet – 2005-ben? – A kormányprogram szó szerinti elemzése semmiképpen nem járhat azzal a következtetéssel, hogy nem fontos a hazai gyógyszerpiac alakulása. Ezt támasztja alá az is, hogy épp a minap vettem részt egy szûk körû tanácskozáson a miniszterelnök úrnál, ahol kifejezetten a gyógyszerpiaci kérdésekkel foglalkoztunk. 2005. január 12-én ugyanis a miniszterelnök úr megbeszélést hívott össze a gyógyszerkassza teljesülésérôl, a várható gyógyszer árakról. A tavalyi ármegállapodás értelmében visszaáll a 15%os csökkentés az eredeti, intézkedések elôtti szintre. Ez jelentôs plusz kiadást jelentene a fogyasztóknak. A költségvetés sem tudja átvállalni ezt a terhet. Ezt elkerülendô a tárca, az OEP és a PM kidolgoztak néhány javaslatot. Tudjuk jól, hogy sajnos a gyógyszerek ára nemcsak gazdasági, szakmai kérdés, hanem keményen politikai is. Ezért voltunk ott politikusok, szakpolitikusok, hogy megtaláljuk azt a szakmai megoldást, ami a legkevesebb terhet rója a lakosokra, amellett finanszírozható és nem borítja fel a kaszszát. Ez az emelkedés a korábbi csökkentés megfelezése körüli összeg lehet. Az látható, hogy a gyógyszerpiacon pusztán pénzügy-technikai trükkökkel, lépésekkel nem orvosolható megnyugtatóan a kialakult helyzet, jogszabályi változások is szükségesek. Továbbá szemléletváltás is szükséges, amirôl az Állami Számvevôszék korábban úgy nyilatkozott, hogy nem szabad kizárólag a kínálati oldallal foglal-

kozni, hanem próbáljuk meg a keresleti oldalt is megvizsgálni. Azt hiszem, az eddig elmondottak ezt igazolják. – Úgy tudom, hogy a politika letett a gyógyszerpiac újraszabályozásáról és ennek kapcsán a gyógyszerpiac liberalizálásáról, de tovább folyik a gyógyszerpiaci rendtartással kapcsolatos szabályozás elôkészítése. Milyen területekre terjed majd ki az új rendtartás? – Igen, a gyógyszerpiaci rendtartás rendszeres egyeztetések tárgya. Megítélésem szerint a legfontosabb prioritás az átláthatóság biztosítása. Ezen belül több elemre érdemes fókuszálni. Fontos egy egyértelmû eljárásrend kialakítása, ahol minden szereplô tudja, hogy kinek, mikor, mi a feladata. Tisztázni szükséges a gyógyszerek támogatásba történô befogadási rendjét, a támogatásból történô kikerülés mikéntjét és menetrendjét; és az is tisztázandó, hogy milyen hatástani csoportokat milyen preferencia-rendszer mentén fogadunk el. Napi gondot jelent, hogy külön adatbázisa van az OGYI-nak és az OEP-nek, így a bekerülés és kikerülés szabályozása is nézeteltérésekbe torkollhat. A jelenlegi szabályozás sok tekintetben idejét múlta. Számos készítménycsoport körül igen éles politikai csatározás zajlik, ami megelôzhetô lenne a szabályozás frissítésével. Ilyen készítménycsoport például a daganatellenes szereké, ahol ráadásul elôre kalkulálható mértékû felhasználással számolhatunk. Egyes területeken az is megoldás lehet, hogy kiválasztjuk a mindenki által legjobbnak tartott szert, és csak azt finanszírozzuk. Izgalmas területe a gyógyszerpiaci rendtartásnak a gyógyszer-promóció. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete új etikai kódex bevezetésére vállalkozott – kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire fog ez beválni –, ám kijelenthetô, hogy a promóció jelenlegi gyakorlata komoly szellemi erôforrásokat von ki azáltal, hogy a különbözô gyári termékeket túlképzett szakemberek propagálják. A marketingre és a promócióra hatalmas összegek mennek el. A mindenkori kormányzat ezeket a kiadásokat megpróbálja kordában tartani, ami azért nehéz feladat, mert a gyáraknak is igazuk van abban, hogy egy telített piacon a marketing tevékenységet a szinten maradáshoz is fokozni kell. Mégsem látom be, hogy például a gyógyszerek, a kötszerek és a gyógyászati segédeszközök tekintetében miért kell felsôfokú egészségügyi végzettség a termékek promóciójához. Ugyanígy zavar, hogy a kongresszusok helyszínéül egyre exkluzívabb helyek és egzotikus földrészek szolgálnak. – Elnök Úr! Az elmúlt évben az egészségügyi ellátások finanszírozásában a legnagyobb konfliktusokat a kórház-finanszíroGyógyszertár IV. évf. 1. szám 17

zás és a gyógyszertámogatások elégtelen volta okozta. Ennek tükrében milyennek ítéli a 2005-ös költségvetést, különös tekintettel a gyógyszertámogatás mértékére? – Sokan félnek, hogy a 2005. évre szánt 284 Mrd forintos gyógyszerkassza szokás szerint nem lesz elég. Én is számítok arra, hogy néhány százalékos túllépés lesz, amit jó lenne elkerülni. Remélhetôleg a napokban zajló egyeztetéseknek köszönhetôen ez a keretösszeg – ha kis eltéréssel is –, de tartható lesz. Ez alapvetôen négy tényezôn nyugszik. Korrigálni kell a támogatás rendszerét és meg kell nézni, hogy szükség vane az összes 100%-ban támogatott készítmény kiemelt támogatására. Folytatni kell a generikus programot. A közgyógyellátás rendszerét is racionalizálni kellene és az eddiginél sokkal hatékonyabb ellenôrzésekre van szükség. A háziorvosok gyógyszerrendelésének ellenôrzésében már rendelkezünk bizonyos mértékig bejáratott módszerekkel, azonban a kórházi gyógyszerellátás – ami a megítélésem szerint komoly árgeneráló tényezô – még mindig nem kap kellô figyelmet. A kórházak az utóbbi években nagyon visszafogták a gyógyszerfelhasználást és a HBCS gyógyszertartalma sem magas. A kórházi gyógyszerköltségeket csökkenti továbbá, hogy számos helyen behozatják a beteggel a szükséges gyógyszereket. Mégis a kórházak falai között generálódik az összfogyasztás növekedése. Ott állítják be a betegeket az új terápiára, ami aztán kihat a háziorvosi gyógyszerrendelésre is. Ezért kellene valamilyen módon az ellenôrzést hatékonyabbá tenni. Ha az is megoldható lenne, hogy a vényt közokirattá minôsítsük – hiszen az ombudsman a vényen szereplô adatok felhasználását adatvédelmi szempontból aggályosnak tartja –, az ellenôrzések hatékonyságát jelentôsen meg lehetne növelni. Ma még utópisztikusnak tûnik, hogy a TAJ-szám alapján lekérdezhetôvé váljanak például az adott beteg korábbi zárójelentései, bár a számítástechnika erre ma már lehetôséget ad. Említettem már, hogy nemcsak a kórházi gyógyszerelés ellenôrzéséhez, hanem az Irányított Betegellátási Rendszer irányítási és ellenôrzési feladatainak az ellátásához is szükséges lenne az egységes adatbázisra és ezen adatbázisból szakmai szempontok alapján lehívható adatokra, összesítésekre. A kórházi gyógyszerellátás komolyabb elemzése a patikusoknak abból a szempontból érdekes, hogy egy részük nem nézi jó szemmel azt, ami a kórházakban történik, gondolok itt a nyitott, félig nyitott kórházi gyógyszertárak létesítésére. Ennek fejében, ha valaki a unit dose rendszert felajánlja, nincs olyan kórházi vezetô, aki 18 Gyógyszertár IV. évf. 1. szám

ne lenne hajlamos elcsábulni, függetlenül attól, hogy az végül megvalósul-e vagy sem. Ennek lehettünk tanúi például Zalaegerszegen, Esztergomban. A magántôke megjelenése a kórházi gyógyszerellátásban a magángyógyszerészeknek erôsödô konkurenciát jelent. A hatékony ellenôrzésekkel kiszûrhetô lenne a felesleges és a helytelen gyógyszerelési gyakorlat is. Ezt a feladatot a biztosítónak célszerû elvégezni, mert ô rendelkezik a megfelelô szakértôi háttérrel és ott a legnagyobb a motiváció is. Ez az ellenôrzés természetesen nem pótolhatja a háziorvos személyes felelôsségét. – Elnök Úr! Önt a gyógyszerészek úgy ismerték meg, mint kiegyensúlyozott, a szakmával jó kapcsolatokat ápolni szándékozó egészségpolitikust. Milyennek ítéli a gyógyszertárak helyzetét, különös tekintettel arra, hogy a gyógyszerpiac liberalizációja lekerült a napirendrôl, de a gyógyszerpiaci rendtartás kidolgozása továbbra is célja a tárcának. Milyen szabályozásra számíthatnak a gyógyszerészek a gyógyszerpiaci rendtartásról szóló jogszabályok megalkotásakor? – Az eddigi tervezetek, normaszövegjavaslatok, nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket, sôt vitákat generáltak, ezért ezek helyett újat kell alkotni. A gyógyszertárak vonatkozásában a legkritikusabb és legjelentôsebb kérdéskört a tisztességes árrés mértékének és mikéntjének meghatározása, valamint a vénykezelési díj rendszerének átgondolása jelenti. Amíg ezekben a kérdésekben nincs érdemi elôrelépés, addig bizonyos patikákban egzisztenciális gondok árnyékolják be a mindennapokat. A földrajzi elhelyezkedésbôl és a patikák különbözô forgalmából fakadóan igen jelentôs strukturális, mûködési különbségek adódnak. Véleményem szerint a jobb hely-

zetben lévô patikáknak egyfajta önkorlátozó szolidaritást kellene magukra vállalni annak érdekében, hogy a kisebb gyógyszertárak ne menjenek tönkre. Ennek több eszköze lehet. A pénzügypolitika a szabályozási rendszer megalkotásakor nagyon nehezen tudja kezelni egyszerre a két végpontot, a vidéki kispatikát és a nagy forgalmú nagyvárosi magángyógyszertárat. Ezért kénytelen egyfajta átlagos patikából kiindulni, majd a felmerülô anomáliákra speciális választ megfogalmazni. Ilyen eszköz a már korábban bevezetett differenciált vénykezelési díj, aminek ismételt átgondolása idôszerû lehet. Érdemes lehet azt is megvizsgálni, hogy a „nehezebb helyzetben lévô gyógyszertár” körülírással lehet-e árnyaltabb megközelítést alkalmazni, amibe pl. az ügyleleti kötelezettségek, vagy a magisztrális készítmények magas aránya egyaránt beletartozhat. Az ügyeleti rendszer átgondolása szintén kiemelt figyelmet érdemel, különös tekintettel arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással speciális munkaügyi elôírásokat kell(ene) betartani. Technikailag nehezíti a helyzetet, hogy bár logikailag alapellátásnak minôsül ez a terület, a jogszabályok mégis a szakellátások közé sorolják. A valós élet persze számos esetben megtalálja azokat a megoldásokat, amelyeket jelenleg a jogszabályok nem támogatnak. Ezeket a konfliktusokat közösen, a meghatározó politikai erôk önmérsékletet tanúsító, európai hangon is kommunikálni képes képviselôivel és a szakma bevonásával kell megoldanunk. Közös választ kell találnunk az egészségügy átfogó kérdéseire, mert más út nem járható. – Köszönöm az interjút!

Dr. Dabóczi Kálmán Pharmanet

2005. évi változások az adózásban

2005-ben – az eddig megszokotthoz képest – viszonylag kevés változás következett be az adó- és járulékfizetés terén. Ezért nem említem azokat a szabályokat, melyek nem változtak és csak azokkal a változásokkal foglalkozom az alábbiakban, melyek a gyógyszertári vállalkozások nagy többségét érintik, érinthetik.

mértéke az 50 000 Ft havi jövedelmet maghaladó jövedelem 18 %-a, ez 2004ben 540 Ft volt, 2005-ben már legfeljebb 1 260 Ft. A kiegészítô adójóváírás teljes összege a 2004. évi 720 ezer Ft-tal szemben 2005-ben már 1 millió Ft összjövedelemig vehetô igénybe. A 15 120 Ft-os éves összeg az 1 millió Ft feletti összeg 5 %-ával csökken és 1 302 400 Ft éves összes jövedelem fölött pedig egyáltalán nem érvényesíthetô. E fölött már csak a következô bekezdésben taglalt adójóváírás érvényesíthetô egészen addig, amíg az arra való jogosultság meg nem szûnik.

Személyi jövedelemadó

Adójóváírás

Legjelentôsebb változás a személyi jövedelemadó tábla módosulása lesz. Az eddigi három adókulcs helyett 2005-tôl már csak kettô lesz.

Az adójóváírás mértéke és összege változatlan, azaz a havi összege továbbra is legfeljebb 9 000 Ft, mértéke pedig 18 %. A teljes összegre való jogosultság felsô

2004. Jövedelemhatárok 800 000 Ft-ig 800 001-tôl 1 500 000 Ft-ig 1 500 001 Ft-tól

2005. Adókulcs % 18

Jövedelemhatárok 1 500 000 Ft-ig

Adókulcs % 18

26

–

–

38

1 500 001 Ft-tól

38

A változás lényege, hogy a középsô, 26 %kal adózó jövedelemtartomány megszûnt. Ez annyit jelent, hogy mindenkinek, akinek összeszámítandó jövedelme lesz és annak összege a 800 000 Ft-ot meghaladja, ennek a középsô, 800 000 Ft-tól 1.500 000 Ft-ig terjedô tartománynak a 8 %-ával csökken az adója, vagy másképp közelítve, ennyivel több lesz az adózott, nettó jövedelme. Ez a hétköznapokban azt jelenti, hogy akinek legalább 125 000 Ft a havi munkabére, az 2005tôl havonta 4 667 Ft-tal többet visz haza a borítékban.

Minimálbér A minimálbér összege havi 53 000 Ftról 57 000 Ft-ra emelkedik. A minimálbér adómentessége 2005-ben is biztosított lesz a kiegészítô adójóváírás által, melynek

határa is változatlan, 1 350 000 Ft, e fölött az ezt meghaladó összeg 18 %-ával csökken és 1 950 000 Ft felett egyáltalán nem érvényesíthetô. Havi összegekre lefordítva ez azt jelenti, hogy az adójóváírás 112 500 Ft-os havi munkabérig teljes összegében jár és 162 500 Ft havi munkabérig folyamatosan csökken, e fölött pedig egyáltalán nem jár. Fontos még tudni, hogy az adójóváírást és a kiegészítô adójóváírást csak munkaviszonyban állók igényelhetik.

Családi kedvezmény A családi kedvezmény havi összegei nem változnak, tehát egy eltartott esetén 3 000 Ft, két eltartott esetén 4 000 Ft, három és minden további eltartott esetén 10 000 Ft kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként. Nem

jár viszont teljes összegû családi kedvezmény annak, akinek az éves összes jövedelme a 8 millió forintot meghaladja. Az e fölötti jövedelem 20 százalékával csökkenteni kell a kedvezmény összegét, így az már nem jár egy gyermek esetén 8 millió 180 ezer forint, két gyermek esetén 8 millió 480 ezer forint, három gyermek esetén 9 millió 800 ezer forint éves jövedelemtôl, ha a kedvezményre egész évben jogosult lesz. Lényeges elem viszont, hogy ha a szülôtárs (házastárs, élettárs) éves jövedelme nem éri el a 8 millió forintot, akkor ô teljes egészében érvényesítheti a kedvezményt, feltéve, hogy van annyi összeszámítandó jövedelmet terhelô adója, ugyanis az adókedvezmények továbbra is csak az összevont adóalap adójáig érvényesíthetôk.

Lényeges változás, hogy 2005-ben nem számít bele az ingatlan értékesítésbôl származó jövedelem sem az adójóváírás sem a kiegészítô adójóváírás, sem a családi kedvezmény igénybevételének jogosultsági határánál figyelembe veendô éves összjövedelembe.

Adókedvezmények Az adózó által igénybe vehetô adókedvezmények együttes összege 2005-tôl nem haladhatja meg évente a 100 ezer forintot és évi 6 millió Ft jövedelem fölött csökkenteni kell a jövedelemhatárt meghaladó összeg 20 %-ával, tehát 6 500 000 Ft éves jövedelem fölött egyáltalán nem vehetô igénybe kedvezmény. Ezen korlátozás figyelembevételével vehetô igénybe a szellemi tevékenység, a közcélú adományok, a biztosítások és a felsôoktatási tandíj adókedvezménye, valamint az ôstermelôi adókedvezmény. A tandíj adókedvezménye érvényesítésének további feltétele, hogy a felsôoktatási intézmény az általa kiállított és a hallgatónak elismervény ellenében átadott igazolás kiadásának tényét a befizetésrôl kiállított, költségelszámolásra alkalmas bizonylaton, számlán feltüntesse. Az elôzôekben foglalt 100 ezer forintos keret és 6 millió forintos jövedelemhatár alól kivétel a családi kedvezmény, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befize-


tések és a megállapodás alapján fizetett TB járulék és magán-nyugdíjpénztári tagdíj kedvezménye. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befizetések együttes kedvezménye nem lehet több 120 ezer forintnál, illetve 150 ezer forintnál, annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. elôtt tölti be a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt. A felnôttképzés díjának, valamint a számítógép-, számítástechnikai eszköz beszerzésének kedvezménye beleszámít a 100 ezer forintban meghatározott levonhatósági keretbe, és mindkét kedvezmény érvényesítése esetén sem haladhatja meg együttes összegük a 60 ezer forintot. Számítástechnikai eszköz beszerzése esetén csak a vételár feléig érvényesíthetô a kedvezmény, de ez is csak akkor, ha a termékrôl kiállított számlára a számla kiállítója rávezette az adókedvezményre jogosító igazolás kiadásának a tényét. Ezek a kedvezmények csak akkor vehetôk teljes összegben figyelembe, ha az adózó éves összjövedelme nem haladja meg a 3 400 000 Ft-ot. Az e fölötti jövedelem 10 %-ával csökken az ezen a címen igénybe vehetô adókedvezmény összege és ebbôl következôen 4 000 000 Ft éves összjövedelem elérése esetén már egyáltalán nem érvényesíthetô.

Lakás célú kedvezmények A lakás célú kedvezmények feltételrendszere változatlan, csak emlékeztetés végett említem meg, hogy a magánszemély által igénybe vehetô kedvezmény összege – a 100 ezer forintban meghatározott korlátozott kereten felül – legfeljebb 120 ezer forint évente, továbbá érvényesítése még jövedelem-határhoz is kötött.

Adómentes természetbeni juttatások Étkezési támogatás. 2005-tôl a munkáltató által adómentesen adható élelmiszervásárlási utalvány havi 3 500 Ft-ról 4 000 Ft-ra, az étkezôhelyi vendéglátás, munkahelyi étkeztetés, közétkeztetés keretében beváltható, ún. melegétkeztetési utalvány összege, illetve a természetben nyújtott melegétkezés értéke havi 6 000 Ft-ról 8 000 Ft-ra emelkedik. Helyi utazási bérlet. A munkáltató által a saját nevére megvásárolt és a munkavállalónak ingyenesen juttatott helyi utazási bérlet árából 2 000,- Ft fejenként és havonta adómentesen elszámolható. Amennyiben a munkáltató élelmiszervásárlási utalványt is nyújt a dolgozójának, akkor az ingyenesen juttatott utazási bérlet és élelmiszervásárlási utalvány együttes


összege havi 6 000,- Ft-ig adómentes, ha pedig melegétkeztetést vagy arra szóló utalványt ad, akkor havi 10 000,- Ft együttes összegig adó- és járulékmentesek ezek a juttatások. Az összeghatárt meghaladóan adott juttatásoknak az elôbbi határokat meghaladó összege, továbbá a munkaviszony megszûnése esetén a munkaviszonyon kívüli idôre jutó bérletérték természetbeni juttatás és a szerint adóköteles. Tehát az összeghatárt meghaladó érték után 44 % személyi jövedelemadót és 29 % társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie a munkáltatónak.

Iskolakezdési támogatás. A munkáltató a tanévkezdést megelôzô és az azt követô 60 napon belül, tehát gyakorlatilag július, augusztus, szeptember és október hónapban gyermekenként az eddigi 15 000 Ft helyett 17 000 Ft értékben adhat tankönyv, taneszköz, ruházat vagy ezekre beváltható utalvány formájában adómentesen iskolakezdési támogatást. Ezt a támogatást továbbra is a gyermek mindkét szülôjének munkáltatója adhatja.

Adóköteles természetbeni juttatások A minden munkavállaló által azonos feltételekkel és ténylegesen elérhetô nem pénzbeli juttatások köre kibôvült a kereskedelmi utalvánnyal, jeggyel, bonnal, kuponnal, amennyiben feltüntették rajta, hogy mely termékre vagy szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben váltható be. Továbbra sem minôsül természetbeni juttatásnak és így a magánszemély összeszámítandó jövedelmét képezi a bármire beváltható utalvány vagy vásárlói kártya.

Csekély értékû ajándék Adómentes a kifizetô által a magánszemélynek (kifizetônként) legfeljebb évi három alkalommal adott termék, szolgáltatás, illetve az ezekre szóló utalvány értékébôl alkalmanként az adóév elsô napján érvényes havi minimálbér 10 százalékát meg nem haladó rész. 2005-ben ez az összeg 5 700 Ft. Az e fölötti érték attól függôen személyi jövedelemadó-köteles, hogy azt a magánszemély milyen jogcímen kapta. Ha a juttatás körülményei megfelelnek a természetbeni juttatásra elôírt követelményeknek, akkor adóköteles természetbeni juttatásnak minôsül. Célszerû alkalmanként és személyenként 5 700 Ft egyedi értéket meg nem haladó ajándékot adni, mert az e fölötti ajándékozás váratlan és kellemetlen értelmezésre adhat lehetôséget egy esetleges adóellenôrzés során. A csekély értékû ajándékokról a kifizetô nyilvántartást köteles vezetni. (Emlé-

keztetôül: Kifizetô az a belföldi illetôségû jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, amely (aki) ) adókötelezettség alá esô jövedelmet juttat, függetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti. Kamat esetében kifizetô az, aki a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt kibocsátotta, osztalék esetében az az adózó, amelynek a vagyona terhére az osztalékot juttatják.) A meghatározásból következôen minden gyógyszertárnak, függetlenül attól, hogy egyéni vállalkozó vagy betéti társaság üzemelteti, névre szóló nyilvántartást kell vezetni az általa adott csekély értékû ajándékokról és a megajándékozott személyekrôl.

Cégautóadó Tovább finomodott a cégautók adóztatása. Az 5 millió forint beszerzési árat meghaladó cégautókra újabb sávok és progreszszív adótételek kerültek meghatározásra, például a 15 millió forint beszerzési árat meghaladó cégautó után már 112 ezer forint adót kell fizetni havonta a birtoklás elsô 5 évében.

Elkülönülten adózó jövedelmek Az elkülönülten adózó jövedelmek az eddigi 20 %-kal szemben 2005-tôl 25 %os forrásadóval adóznak. Ilyenek pl.: az ingó és ingatlan vagyontárgy átruházásából, az ingatlan bérbeadásból, az árfolyamnyereségbôl származó, a vállalkozásból kivont jövedelem, az osztalék és egyéni vállalkozó esetében a vállalkozói osztalékalap eddig 20 %-kal adózó része. Fontos: osztalék és osztalékalap esetében elsô ízben a 2005. évi eredmény terhére megállapított osztalék és osztalékalap, valamint a korábbi évek – beleértve a 2004-es évet is – eredményébôl megállapított osztalékból 2005. december 31-éig ki nem fizetett részének adója emelkedik 20-ról 25-re. Tehát érdemes a 2004-es és a korábbi évek 20 %kal adózó osztalékát az év végéig kifizetni!

Egyéni vállalkozók adóalap-kedvezménye Az egyéni vállalkozóként mûködô gyógyszerész a társasági adónál taglalt feltételek mellett és mértékben vehet igénybe adóalap-kedvezményt a 16 %-kall adózó vállalkozói személyi jövedelemadó-alap megállapításánál az iparûzési adó és létszámnövelés esetén. A fejlesztési tartalék képzése szintén a társasági adónál ismertetett szabályok szerint változik.

Általános forgalmi adó

Létszámnövelés adókedvezménye

Egészségügyi hozzájárulás

A számla tartalma

2005-tôl a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának az elôzô évhez bekövetkezô növekedése után adóalap-kedvezményt vehet igénybe az adóév elsô napján mikrovállalkozásnak minôsülô adózó, ha az adóév végén nincs köztartozása és az adóévet megelôzô adóévben a foglalkoztatottjainak az átlagos állományi létszáma nem haladta meg az öt fôt.

A részmunkaidôben foglalkoztatottak után 2005-tôl már csak a részmunkaidôvel arányos EHO-t kell fizetni. 2005. november 1-jétôl pedig a tételes EHO összege havi 1 500,- Ft-tal csökken, 3 450,- Ft-ról 1 950,- Ft-ra.

A vevô közösségi adószámát csak abban az esetben kell feltüntetni a számlában, ha nem belföldi adóalany számára történik az értékesítés, tehát egyértelmû, hogy normál belföldi értékesítés esetén továbbra sem kell szerepeltetni a vevô adószámát. Mivel a gyógyszertárak jellemzôen kiskereskedelmi értékesítést végeznek és az belföldi értékesítésnek minôsül, továbbra sem kell az errôl szóló számlában feltüntetni a vevô adószámát. Természetesen nem tilos a vevô adószámának a feltüntetése a számlában, így, ha a vevô ragaszkodik hozzá, kerüljön bele a számlába. Ezzel nem történik szabálytalanság.

Az elôzetesen felszámított adó levonhatósága 2005. január 1-jétôl tovább szigorodnak a telefonszolgáltatásokat terhelô elôzetesen felszámított általános forgalmi adó levonásának szabályai. Az eddigi 70 % helyett már csak az elôzetesen felszámított ÁFA 50 %-a vonható le a törvényben meghatározott telefonszolgáltatások esetében. Érdemes figyelni a távbeszélô, de különösen az Internet szolgáltatásokról készült számlákban szereplô SzJ számokat, ugyanis, ha a szolgáltató nem a Szolgáltatások Jegyzéke szerinti 64.20.11; 64.20.12; 64.20.13 vagy 64.20.16 számot tünteti fel a számlájában, akkor nem áll fenn levonási tilalom.

Társasági adó Fejlesztési tartalék Már a 2004. évrôl készülô adóbevallásban sem képezhetô fejlesztési tartalék olyan beruházás után, amely után nem számolható el értékcsökkenési leírás. Ilyenek például: a földterületek, a telkek, a képzômûvészeti alkotások.

Iparûzési adó elszámolása Az eddigi 25 % helyett 2005-tôl az adóévre ráfordításként elszámolt helyi iparûzési adó 50 %-ával lehet csökkenteni az adóalapot, ha az adózónak az adóév végén nincs köztartozása. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a helyi iparûzési adó mértéke ugyan 2 %, de a társasági adóalap megállapításánál összesen 3 % vehetô figyelembe adóalap csökkentésként.

A foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát 2 tizedes jegy pontossággal kell meghatározni és a növekedés megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni azt a személyt, aki ✔ az adózó kapcsolt vállalkozásánál állt munkaviszonyban vagy munkaviszony jellegû jogviszonyban vagy személyes közremûködôként, társas vállalkozóként tagsági jogviszonyban, ✔ az adózó kapcsolt vállalkozásának minôsülô egyéni vállalkozóként végezte a tevékenységét az alkalmazását megelôzô 12 hónapban. A kedvezmény mértéke a létszámnövekedés után fejenként az adóév elsô napján érvényes minimálbér összege, azaz fejenként 9 120 Ft-tal csökkenthetô a 16 %-os társasági adó alapja.

Vállalkozói járulék Új elôírás 2005. január 1-jétôl. Ezentúl az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozó is részesülhet „munkanélküli ellátásban”, más néven „vállalkozói járadékban” és ezért köteles „vállalkozói járulékot” fizetni. A vállalkozói járulék mértéke azonos a munkavállalói (1 %) és a munkaadói járulék (3 %) mértékének az összegével, azaz az egészségbiztosítási járulék alapját képezô jövedelem 4 %-a. Várhatóan a napokban megjelenik az erre vonatkozó végrehajtási rendelet, mely remélhetôen eloszlatja a vállalkozói járulék elszámolhatósága, bevallása és megfizetése körüli homályt. Annyi mindenesetre biztos, hogy azoknak az egyéni és társas vállalkozóknak kell negyedévente megfizetni ezt a járulékot, akik tevékenysége nem minôsül kiegészítô tevékenységnek, vagy nincs egyidejûleg olyan munkaviszonyuk, ahol legalább heti 36 órát elérô munkaidôben dolgoznak.

Az adókedvezmények igénybevétele Nem változott az a szabály, hogy az adókedvezmények igénybevételérôl az adózó szabadon dönt, ha viszont úgy döntött, hogy bevallásában nem veszi igénybe, a döntését nem változtathatja meg, azaz utólag önellenôrzéssel sem érvényesítheti azokat. Új szabály viszont az, hogy ha azért nem vette igénybe, mert a számított adója kevesebb volt, mint az érvényesíthetô adókedvezmény, akkor egy késôbbi idôpontban végzett ellenôrzés vagy önellenôrzés által feltárt adóból is levonhatja a kedvezményt.

Innovációs járulék 2005-tôl nem kell innovációs járulékot fizetniük a kisvállalkozásoknak sem. Eddig csak a mikrovállalkozások voltak mentesek ezen kötelezettség alól. Emlékeztetôül: kisvállalkozásnak minôsül az olyan gazdasági társaság, melynél ✔ a foglalkoztatottak száma 50 fônél kevesebb, ✔ éves nettó árbevétele legfeljebb 700 millió Ft, vagy a mérleg fôösszege legfeljebb 500 millió Ft.

Nyugdíjbiztosítási egyéni járulék A munkavállaló munkabérébôl levonandó egyéni nyugdíjjárulékot és magánnyugdíj-pénztári tagdíjat (összesen 8,5 %-ot) 2005-ben napi 16 440,- Ft, évi 6 000 600,Ft jövedelemhatárig kell csak a bérbôl levonni és megfizetni és csak ezen összeghatárig képez a munkabér nyugdíjalapot. Ugyanezek a szabályok érvényesek az egyéni vállalkozói kivétre, továbbá a társas vállalkozónak a költségek között elszámolt jövedelmére is.

Az összeállítás koránt sem teljes körû, értelemszerûen csak az általános érdeklôdésre számot tartó szabályokat, változásokat tartalmazza.

HONESTAS

Felszegi-Molnár Bulcsu ügyvezetô igazgató Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Kft., Gödöllô


Tájékoztató munkajogi kérdésekben és a munkaügyi ellenôrzések tapasztalatairól ❖ arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személynek nem minôsülô gazdasági társaságra, aki/amely a tizennyolcadik életévét betöltött természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony, továbbá külföldit vagy fiatal munkavállalót foglalkoztatásra irányuló jogviszony, illetve a (4) bekezdésben meghatározott jogviszonyok alapján foglalkoztat, ❖ a Munka Törvénykönyve Harmadik része XI. fejezetében meghatározott munkaerô-kölcsönzés esetén a kölcsönbeadóra és a kölcsönvevôre (a továbbiakban együtt: foglalkoztató).

A MOSZ Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének felkérésére készítettük el a korábban már több elôadáson és újságcikkben is felemlített témáról készített tájékoztatónkat, amely a munkaviszony, a megbízási és a vállalkozási szerzôdés elhatárolására, illetôleg a munkaügyi ellenôrzések tapasztalatainak közreadására irányul. A jelen tájékoztatást több részre kell tagolni. Foglalkozunk a munkaviszonynak az egyéb jogviszonyoktól, így a vállalkozási jogviszonytól való elhatárolásával, a hatályos Munka Törvénykönyv egyes olyan szabályaival, amelyeket a munkaügyi ellenôrzések során különös gonddal figyelnek az ellenôrzést végzô személyek, valamint a munkaügyi ellenôrzésekre vonatkozó jogszabályi háttérrel is. Az említett témában már eddig is többször jelentettünk meg figyelemfelkeltô cikkeket a MOSZ kiadványaiban és törekedtünk arra, hogy olyan megoldást ajánljunk a gyógyszerészeknek, amelyeknek a legkisebb a kockázata egy esetleges ellenôrzés során. A munkaügyi ellenôrzések jogalapja és területei Elôször tisztáznunk kell a munkaügyi ellenôrzésekre vonatkozó szabályok rendszerét, a munkaügyi ellenôrök ellenôrzési területeit és jogkörét is. A munkaügyi ellenôrzésrôl szóló többször módosított 1996. évi LXXV. törvény hatálya kiterjed 22 Gyógyszertár IV. évf. 1. szám

A törvény alkalmazásában – néhány kivételtôl eltekintve – foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minôsül minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka. Nem foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében történik ❖ a Polgári Törvénykönyvrôl szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott vállalkozási szerzôdés (389-415. §), valamint megbízási szerzôdés (474-487. §) alapján végzett munka, továbbá ❖ a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényben szabályozott közkereseti társaság és betéti társaság tagjának személyes közremûködése, valamint a korlátolt felelôsségû társaság tagjának mellékszolgáltatásként nyújtott személyes közremûködése. A munkaügyi felügyelô a tényállás alapján jogosult – az ellenôrzés megkezdésekor fennálló – a foglalkoztató és a részére munkát végzô személy közötti, illetve a munkavállalónak munkavégzés céljából történô átengedése alapjául szolgáló jogviszony, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minôsítésére. Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka az elôbbiekben meghatározott jogviszonyok alapján, vagy ellenérték nélkül történt. A munkaügyi ellenôrzést – a törvényben foglalt kivételekkel – az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fôfelügyelôség területi felügyelôségeinek munkabiztonsági és munkaügyi felügyelôi, illetve munkaügyi felügyelôi látják el. A munkaügyi ellenôrzés kiterjed a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez

szükséges jognyilatkozatok alakszerûségére és kötelezô tartalmi elemeinek meglétére, továbbá a foglalkoztató írásbeli tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó rendelkezések megtartására is.

A munkaügyi ellenôrzések tanulságai A munkaügyi ellenôrzések során leggyakrabban fellelhetô hibák és mulasztások között beszélnünk kell a munkaszerzôdés írásba foglalásának elmulasztásáról is.

A munkaszerzôdésrôl Mit mond errôl a hatályos Munka Törvénykönyve? A munkaviszony – ha törvény másként nem rendelkezik – munkaszerzôdéssel jön létre. A munkaszerzôdést írásba kell foglalni. A munkaszerzôdés írásba foglalásáról a munkáltató köteles gondoskodni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerzôdés érvénytelenségére csak a munkavállaló – a munkába lépést követô harminc napon belül – hivatkozhat. A munkaszerzôdés, ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, csak az engedély beszerzését követôen köthetô meg. A munkaszerzôdésben a felek bármely kérdésben megállapodhatnak. A munkaszerzôdés jogszabállyal, illetve kollektív szerzôdéssel ellentétben nem állhat, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezôbb feltételt állapít meg. A feleknek a munkaszerzôdésben meg kell állapodniuk ❖ a munkavállaló személyi alapbérében, ❖ a munkakörében, ❖ a munkavégzési helyében. A munkaszerzôdésben meg kell jelölni a felek nevét, illetve megnevezését és a munkaviszony szempontjából lényeges adatait. A munkaszerzôdés megkötésével egyidejûleg a munkáltató a munkavállalót tájékoztatja az irányadó munkarendrôl, a munkabér egyéb elemeirôl, a bérfizetés napjáról, a munkába lépés napjáról, a rendes szabadság mértékének számítási módjáról és kiadásának, illetve a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idô megállapításának szabályairól, valamint arról, hogy a munkáltató kollektív szerzôdés hatálya alá tartozik-e. A munkáltató ezen tájékoztatást legkésôbb a munkaszerzôdés megkötésétôl számított harminc napon belül írásban is köteles a munkavállaló részére átadni. Ugyancsak gyakori hiba a munkaviszony létesítésével, megszûnésével, illetôleg megszüntetésével összefüggô bejelentési kötelezettség elmulasztása, amely talán nem szorul részletesebb magyarázatra. További hibaforrás még a munkáltató nyilvántartási kötelességének megszegése. E vonatkozásban beszélnünk kell a kötelezôen nyilvántartandó adatokról, amelyek az alábbiak:

❖ a munkavállaló rendes és rendkívüli munkaidejével, ügyeletével, készenlétével, ❖ szabadságának kiadásával, ❖ egyéb munkaidô-kedvezményével kapcsolatos adatok. A munkaidô kedvezménnyel kapcsolatban ki kell emelnünk az alábbiakat: Megilleti a munkaidô kedvezmény az üzemi tanács tagját, a szakszervezeti tisztségviselôt, az általános iskolai tanulmányait folytatót, a szoptató nôt, az apát a gyerek születésekor. Ez a kedvezmény a nônek a szoptatás elsô hat hónapjában naponta kétszer egy óra, ezt követôen a kilencedik hónap végéig egy óra. Ikrek esetében a munkaidô-kedvezmény az ikrek számának megfelelô mértékben jár. Az apát megilletô kedvezmény mértéke öt munkanap, melyet legkésôbb a születést követô második hónap végéig kérésének megfelelô idôpontban köteles a munkáltató kiadni. A munkaidô-kedvezmény tartamára távolléti díj jár.

A munkaidôrôl Beszélnünk kell még a munkaidô jogszabályban is megállapított definíciójáról, amely az alábbi:

„A munkavégzésre elôírt idô kezdetétôl annak befejezéséig tartó idôtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó elôkészítô és befejezô tevékenység idôtartamát. Eltérô rendelkezés vagy megállapodás hiányában a munkaidôbe a munkaközi szünet idôtartama – a készenléti jellegû munkakör kivételével – nem számít be”; A napi munkaidô az egy naptári napra esô, vagy huszonnégy órás megszakítás nélküli idôszakba tartozó munkaidô; a heti munkaidô az egy naptári hétre esô, vagy százhatvannyolc órás megszakítás nélküli idôszakba tartozó munkaidô. Az éjszakai munka a huszonkét és hat óra közötti idôszakban teljesített munkavégzés; míg többmûszakos munkarendrôl beszélünk akkor, ha a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét és a munkavállalók idôszakonként rendszeresen, egy napon belül egymást váltva végzik azonos tevékenységüket. A délutáni mûszak a többmûszakos munkarend alapján a tizennégy és huszonkét óra közötti idôszakban teljesített munkavégzés, az éjszakai mûszak a többmûszakos munkarend alapján végzett éjszakai munka. Az éjszakai munkát végzô munkavállaló az a munkavállaló, aki a munkarendje szerint rendszeresen éjszakai mûszakban, vagy az éves munkaidejének legalább egynegyedében éjszakai munkát végez. A teljes munkaidô mértéke napi nyolc, heti negyven óra, de a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása ennél rövidebb teljes munkaidôt is elôírhat. A teljes munkaidô mértéke – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi tizenkét, legfeljebb heti hatvan órára emelhetô,

ha (a) a munkavállaló készenléti jellegû munkakört lát el, (b) a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója.

kollektív szerzôdés rendelkezése alapján a pihenônap legfeljebb hathavonta – részben vagy egészben – összevontan is kiadható.

A munkáltató a munkaidôt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be. A munkaidô a munkanapokra – munkaidôkeret alkalmazása esetén – egyenlôtlenül is beosztható. Ilyen esetben a napi munkaidô négy óránál rövidebb nem lehet. A felek megállapodása a napi munkaidô hosszát részmunkaidô esetén rövidebb idôtartamban is meghatározhatja.

Vasárnapra rendes munkaidôben történô munkavégzés csak a rendeltetése folytán e napon is mûködô munkáltatónál, illetve munkakörben, vagy a készenléti jellegû munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy ennél több mûszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végzô munkavállaló esetében rendelhetô el. Munkaszüneti napon a munkavállaló csak a megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is mûködô munkáltatónál, illetôleg ilyen munkakörben foglalkoztatható. Ettôl érvényesen eltérni nem lehet.

Ha a beosztás szerinti napi munkaidô vagy a rendkívüli munkavégzés idôtartama a hat órát meghaladja, valamint minden további három óra munkavégzés után, a munkavállaló részére – a munkavégzés megszakításával – legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra pihenôidôt kell biztosítani. A munkavállalót hetenként két pihenônap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. A munkavállalónak munkaidôkeret alkalmazása esetén a munkaidô-beosztása alapján a pihenônapok helyett hetenként legalább negyvennyolc órát kitevô, megszakítás nélküli pihenôidô is biztosítható, amelybe a vasárnapnak bele kell esnie. Munkaidôkeret alkalmazása esetén a fentebb meghatározott pihenônapok helyett a munkaidô-beosztása alapján a munkavállalónak hetenként legalább negyvennyolc órát kitevô, megszakítás nélküli pihenôidô is biztosítható a rendeltetése folytán vasárnap is mûködô munkáltatónál, illetve munkakörben, a készenléti jellegû munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy ennél több mûszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végzô munkavállaló esetében, amelybe havonta legalább egy alkalommal a vasárnapnak bele kell esnie.

Munkaidôkeret alkalmazása esetén a meghatározott pihenônapok helyett a munkavállalónak a munkaidô-beosztása alapján hetenként legalább negyven órát kitevô, megszakítás nélküli pihenôidô is biztosítható, amelybe egy teljes naptári napnak és havonta legalább egy alkalommal a vasárnapnak bele kell esnie. A legalább heti negyven órát kitevô pihenôidô alkalmazása esetén a munkavállalónak a munkaidôkeret átlagában legalább heti negyvennyolc óra pihenôidôben kell részesülnie. Munkaidôkeret alkalmazása esetén a pihenônap kéthetente, illetve kollektív szerzôdés rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján, legfeljebb havonta – részben vagy egészben – összevontan is kiadható. Munkaidôkeret alkalmazása esetén a készenléti jellegû munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy ennél több mûszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végzô munkavállaló esetében

A munkáltató, illetve a munkakör akkor minôsül a munkaszüneti napon rendeltetése folytán mûködô munkáltatónak, illetve munkakörnek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatás e napon történô rendszeres igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó helyben kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredô igény alapján, vagy az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor. Rendkívüli munkavégzésnek minôsül a munkaidô-beosztástól eltérô, a munkaidôkereten felüli, illetve az ügyelet alatti munkavégzés, továbbá a készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstôl a munkavégzés befejezéséig – ha a munkavállalónak több helyen kell munkát végeznie, az elsô munkavégzési helyre érkezéstôl az utolsó munkavégzési helyen történô munkavégzés befejezéséig – terjedô idôtartam. A munkavállaló a munkáltató által meghatározott helyen és ideig történô rendelkezésre állásra (ügyelet), illetve az általa megjelölt – a munkavégzés helyére tekintettel elérhetô – helyen töltendô készenlétre kötelezhetô, a társadalmi közszükségletet kielégítô alapvetô szolgáltatás folyamatos biztosítása érdekében. Az ügyelet és a készenlét idôtartama alatt a munkavállaló köteles gondoskodni a munkára képes állapotának megôrzésérôl.

A szabadságról A munkaidô mellett beszélnünk kell a szabadságról is, hiszen a dolgozókat érintô egyik lényeges kérdés ez is. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, amely a munkavállaló életkorának emelkedésével folyamatosan növekszik. A szabadság kiadásának idôpontját – a munkavállaló elôzetes meghallgatása után – a munkáltató határozza meg. Az alapszabadság egynegyedét – a munkaviszony elsô három hónapját kivéve – a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelô idôpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete elôtt legkésôbb tizenöt nappal be kell jelentenie. A szabadságot esedékességének évében kell Gyógyszertár IV. évf. 1. szám 23

kiadni. A szabadságot kettônél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni. A szabadság kiadásának idôpontját a munkavállalóval legkésôbb a szabadság kezdete elôtt egy hónappal közölni kell. Az idôpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.

Egyéb problémák A munkaügyi ellenôrzések tapasztalatai alapján a további problémás területek az alábbiak: ❖ az egyenlô bánásmód követelménye, ❖ a nôk, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok, ❖ jogszabályban vagy kollektív szerzôdésben megállapított munkabér összegére, valamint a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések, ❖ a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszûnésével összefüggô – a munkavállalót megilletô – igazolások kiállításának és kiadásának elmulasztása. Ez utóbbi vonatkozásában kiemelendô, hogy a Munka Törvénykönyve rögzíti az alábbiakat:

„A munkáltató a munkaviszony megszüntetésekor (megszûnésekor) a munkavállaló részére a (2) bekezdésben meghatározott tartalmú igazolást állít ki. (2)Az igazolás tartalmazza: a) munkavállaló személyi adatait (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap); b) a munkavállaló TAJ számát; c) a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idô tartamát; d) a munkavállaló munkabérébôl jogerôs határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást, illetve ennek jogosultságát; e) a munkavállaló által a munkaviszony megszûnésének évében igénybe vett betegszabadság idôtartamát; f) a munkavállaló 95. § (5) bekezdésében meghatározott, emelt összegû végkielégítésben való részesülését. (3)A munkáltató köteles igazolni azt is, ha a munkavállaló munkabérét a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott tartozás nem terheli. (4)Az igazolásnak tartalmaznia kell a munkavállaló pénztártag által választott magánnyugdíjpénztár megnevezését, címét, bankszámlaszámát. Ha a tagságra kötelezett pályakezdô munkavállaló nem választott pénztárat, ezt a tényt jelezni kell, és meg kell jelölni az illetékes területi pénztár megnevezését, címét. Mt. 98. §. (1) A munkavállaló kérelmére munkaviszonyának megszüntetésekor (megszûnésekor), illetve az ezt követô egy éven belül a munkáltató köteles mûködési bizonyítványt adni. (2)A mûködési bizonyítvány tartalmazza: a) a munkáltatónál a munkavállaló által betöltött munkakört, 24 Gyógyszertár IV. évf. 1. szám

b) a munkavállaló munkájának értékelését. (3)A munkáltató a (2) bekezdés b) pontjában foglalt körülményrôl csak a munkavállaló kifejezett kérésére adhat tájékoztatást.” Gyakorta elôforduló hiba a munkaviszony megszûnésekor kötelezôen kiadandó igazolások átadásának elmaradása is, valamint a munkabér védelmérôl szóló rendelkezések megsértése. Ez utóbbival elsôsorban akkor találkozunk, amikor a dolgozót minimálbéren foglalkoztatja a munkáltató, melynek okát valamennyien ismerjük, ugyanakkor más forrásból próbálja finanszírozni a munkavállaló teljesítményét. Nyilvánvalóan kockázatos az ilyen típusú megállapodás mindkét fél vonatkozásában. A munkaügyi ellenôrzések során számos esetben találkozhatunk azzal, hogy bírságot szabnak ki a különbözô nyilvántartások vezetésének elmulasztása miatt. Ezek között a leggyakoribb a jelenléti ív vezetési kötelezettségének elmaradása, amelyet elôszeretettel szokott a munkaügyi ellenôrzés vizsgálni.

A munkavégzésre irányuló jogviszonyok A továbbiakban foglalkozunk a munkavégzésre irányuló jogviszonyok alapvetô ismérveivel, azok elhatárolási problémáival. A munkavégzésre irányuló jogviszonyok közötti alapvetô különbséget akkor állíthatjuk fel, ha rögzítjük, hogy a munkaviszony legfôbb ismérve, hogy a munkavállaló a munkáltató számára, annak irányítása alatt, a szerzôdésében meghatározott feladatokat, meghatározott idôben és a munkáltató utasítása szerint kell, hogy végezze. A vállalkozás ismérve, hogy a vállalkozó egy szolgáltatás teljesítésére, a megrendelô pedig a szolgáltatás átvételére és díjfizetésre vállal kötelezettséget. Ezzel szemben a megbízás legfôbb ismérve, hogy a megbízás olyan ügyviteli tevékenység, amelynek során a megbízott a megbízó utasításai szerint és annak érdekében köteles eljárni. Azt, hogy egyáltalán miért szükséges a munkaviszony és a vállalkozási típusú jogviszonyok elhatárolása, mi sem magyarázza jobban, minthogy napjainkban egyre többen kényszerülnek bele az ilyen burkolt munkaviszonyok létesítésébe, mindkét oldalról úgy a munkavállaló, mint a munkáltató oldaláról is. A munkavállalók elsôsorban azért, mert így nagyobb jövedelemre tesznek szert, míg a munkáltatók elsôsorban a foglalkoztatás magas költségei miatt, illetôleg a munkavállalókat védô szabályok súlya miatt választják inkább a munkaviszonytól eltérô alkalmazási formákat. Ez a jelenség egyébként nemcsak a versenyszférában jellemzô, hanem lassan már más alkalmazotti kategóriákban is megfigyelhetô. A munkaviszonynak a vállalkozási jogviszonytól történô elhatárolása elsôsorban azért bír nagy jelentôséggel, mert az egyre

gyakoribbá váló munkaügyi ellenôrzések során feltárt ilyen típusú hiányosságnak rendkívül súlyos következményei vannak a kiszabott büntetések, illetôleg azok nagysága miatt, továbbá az adóhatóság által folytatott eljárások során az adóhivatal a vállalkozási jogviszonyban lévô dolgozók mûködését jogosult munkaviszonynak minôsíteni és ilyen formában a részükre kifizetett vállalkozási díjat munkabérnek tekinteni. Ennek eredményeként az azután járó közterhek megfizetésére az egyébként megbízóként szereplô munkáltatót kötelezik. A munkaviszony és egyéb jogviszonyok keveredése között a leggyakrabban elôforduló hibák például, hogy a közremûködôk gyakorlatilag olyan elemeket rögzítenek a megbízási szerzôdésben, amelyek kizárólag a munkajog területéhez kapcsolódnak. Így például kikötik a napi munkaidôt, meghatározzák a munkakört, illetôleg a megbízási díjat munkabérként tüntetik fel, megjelölik azt, hogy ki jogosult utasításokat adni és ki tekinthetô munkavezetônek. Ezzel gyakorlatilag olyan valós elemeket foglalnak a megbízási szerzôdésbe, amelyeket már nem lehet a Polgári Törvénykönyvben szabályozott megbízási jogviszony keretében vizsgálni, mert ezek kizárólag a munkaviszony ismérvei közé tartoznak. Gyakorta elôforduló hiba lehet még, hogy a vállalkozási szerzôdésben óradíjat állapítanak meg, illetôleg az egyéni vállalkozó szabadságára nézve is rendelkezéseket tartalmaz a megállapodás. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy valós megbízási jogviszonynál vagy vállalkozási jogviszonynál ne lehetne órabérben megállapítani valamiféle díjazást, de a szabadság kiadása mindenképpen olyan munkajogi elem, amelynek nincs helye ebben a szerzôdéses kategóriában. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a munkavégzésre irányuló három jogviszony közül kettô a polgári jog szabályai alapján mûködik, míg egy, a munkajog által szabályozott jogviszony. A polgári jog a típusválasztás szabadságának elve alapján megengedi, hogy a szerzôdés tartalmát a felek szabadon állapíthassák meg, ez azonban a munkajognál nincs így. A felek természetesen szabadon döntenek abban, hogy munkajogviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt kívánnak létesíteni, azonban az esetben, ha akaratuk munkaviszony létrehozására irányul, olyan megállapodást kell kötniük, amelynek tartalma megfelel a Munka Törvénykönyve által meghatározottaknak. Gyakorta felmerül a kérdés (és azért is kell ezzel foglalkoznunk), hogy egy adott szerzôdés típusát annak fogalmi elemei és nem a szerzôdô felek szóhasználata fogalmazza meg. Ebbôl a szempontból rendkívül fontos, hogy a típusválasztási kényszer és a típusválasztási szabadság a fentiekben említettek problémája. Abban az esetben ugyanis, ha az egyik fél egy meghatározott munkatevékenység fajtát a másik fél utasításai szerint annak eszközeivel, meghatáro-

zott munkaidôben, rendszeresen a másik fél szervezetébe beépülten végez, hiába nevezik a megállapodást a felek vállalkozásnak vagy megbízásnak, általában azt lehet mondani, hogy munkajogviszonnyal állunk szemben. Összegezve tehát azt mondhatjuk: ha a felek úgy döntenek, hogy a munkajogviszony felváltható a vállalkozási vagy megbízási jogviszonnyal, megállapodásuk megkötésénél elsôdlegesen arra kell ügyelni, hogy olyan elemek még véletlenül se legyenek a szerzôdésükben, amelyek a munkaszerzôdés lényeges vagy esetleges tartalmi elemeit képezhetik. A munkaügyi felügyelônek joga van arra, hogy a dolgozó jogviszonyának minôsítését megtegye, tehát azt szemben a szerzôdésben foglaltakkal, akár munkaviszonynak is minôsítse.

A munkaügyi felügyelô jogairól A felügyelônek eljárása során lehetôsége van az alábbiakra is: ❖ belépni az ellenôrzése alá tartozó valamennyi munkahelyre, akadályoztatása esetén a rendôrség igénybevételére, ❖ az ellenôrzéshez szükséges nyilvántartások megtekintésére, azokról másolatok készítésére, ❖ az ellenôrzés során az ellenôrzéssel összefüggésben hang- és képfelvétel készítésére, ❖ a munkahelyen tartózkodó személyektôl az ellenôrzéshez szükséges felvilágosítás kérésére, valamint személyi azonosságuk igazoltatással történô megállapítására,

❖ a Társadalombiztosítási Azonosító Jel (TAJ) használatára. Ha az ellenôrzés helyszínén nincs mód arra, hogy a felügyelô az ellenôrzéshez szükséges nyilvántartásokról másolatot készítsen, a felügyelô – eljárási érdekbôl – a nyilvántartásokat legfeljebb három munkanapra bevonhatja. A felügyelô és a foglalkoztató munkahelyen jelenlévô képviselôje a bevont nyilvántartások átvételérôl és azok visszaszolgáltatásáról tételes jegyzéket készít. A felügyelô köteles az ellenôrzés során tudomására jutott üzemi, üzleti, állam-, illetve szolgálati titkot, valamint a foglalkoztatóra vonatkozó információkat megôrizni. A felügyelô az ellenôrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében: ❖ felhívja a foglalkoztató figyelmét a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megtartására, ❖ kötelezi a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott idôn belüli jövôre nézve történô megszüntetésére, ❖ megtiltja a további foglalkoztatást, ha az alkalmazás vagy a foglalkoztatás esetében a jogszabálysértés súlyossága miatt nem tartható fenn, és a sérelem rövid idôn belül nem orvosolható, ❖ kezdeményezi a munkanélküli ellátás jogalap nélküli igénybevétele esetén az ellátás szüneteltetését, illetve megszüntetését, ❖ javaslatot tehet munkaügyi bírság kiszabására, ❖ szabálysértési eljárást folytathat le, ❖ megállapítja a foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak a munkába lépés napjá-

tól történô fennállását és kötelezi a foglalkoztatót a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó szabályok betartására. A munkaügyi bírság mértéke az elsô alkalommal, egy jogszabályi rendelkezés megsértése esetén ötvenezer forinttól kétmillió forintig, több jogszabályi rendelkezés megsértése, valamint a korábbi bírságot kiszabó határozat jogerôre emelkedésétôl számított három éven belüli újabb jogsértés esetén ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedhet. A felügyelô az ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján a munkaügyi bírság kiszabására irányuló javaslata mellett szabálysértési eljárást is lefolytathat. Fontos lehet, ezért kiemeljük, hogy munkahelyen kell érteni minden olyan szabad vagy zárt területet (ideértve a föld alatti létesítményt, a jármûvet is), ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. Munkahelynek kell tekinteni a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végzô egyéni vállalkozó munkavégzési helyét is. +++

Mindezek ismeretében rendkívül körültekintôen kell eljárni a munkaviszony létesítése és fenntartása során is, azzal, hogy ez a körültekintô figyelem terjedjen ki az egyéb típusú jogviszonyok létesítésére is. Dr. Borsy János ügyvéd Almási és Borsy Ügyvédi Iroda Gyógyszertár IV. évf. 1. szám 25

Megbízott vagy munkavállaló a helyettesítô gyógyszerész? A közelmúltban az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fôfelügyelôség területi szervei olyan országos kiterjedésû, a gyógyszertárak mûködését – ezen belül is különösen a gyógyszerészek helyettesítését – vizsgáló célellenôrzéseket hajtottak végre, melyek kapcsán ugyancsak idôszerû lehet a hatósági jogalkalmazói és jogkeresô jogászi-gyógyszerészi egységes álláspont kialakítása a helyettesítô gyógyszerész munkakörben dolgozók foglalkoztatására létesített munkaviszony, a vállalkozási vagy megbízási jogviszony elhatárolása kérdésében. A Felügyelôség ugyanis kivétel nélkül munkaviszonynyá minôsítette a személyi joggal rendelkezô gyógyszerész, vagy a gyógyszertárat üzemeltetô gazdasági társaság és a helyettesítô gyógyszerész által kötött megbízási-vállalkozási szerzôdést, méghozzá minden esetben a felek látható akarata ellenére. Érthetô lehet persze az állami fellépés igénye is, a Felügyelôségnek ugyanis kötelessége a hátrányosan kényszer-vállalkozás keretében foglalkoztatott munkavállalók érdekvédelme, vonatkozásukban a visszásságok feltárása, azonban az érintett szakemberek, és a gyógyszerésztársadalom általam megismert véleménye egyértelmûen azt jelezte, hogy a Felügyelôség határozatai alaptalanul minôsítették a foglalkoztatási jogviszonyt munkaviszonyként, a felek ügyleti akarata ugyanis lazább, megbízási-vállalkozási jogviszony létrehozására irányult. Ezen konkrét és országos ellenôrzés kapcsán felvetôdött tehát az érintettekben a jogászok által megválaszolandó kérdés, vajon mely sarokpontok és milyen metodika alapján lehet szétválasztani ezt a két jogviszonyt, mely ismérvek alapján különböztethetô meg a munkaviszony a vállalkozási, és a vele rokon megbízási jogviszonytól, vagyis a szerzôdések értelmezése során mely tartalmi elemeknek kell utalniuk az ügylet lényegére, mely tartalmi elemek alkalmasak az elhatárolásra, és melyek nem. Ebben a tárgykörben már számos kiváló cikk jelent meg a Gyógyszertár címû folyóirat legutóbbi számaiban dr. Borsy János ügyvéd kollégám tollából, melyek iránymutatásul szolgálhatnak a fenti felvetés megoldásához, és mint vitaindító cikkhez, cikksorozathoz kívánok álláspontomat lentebb kifejtve csatlakozni. A Felügyelôség – tankönyvszerûen – alapvetôen a következô sarkalatos ismérvek alapján határolja el egymástól a foglalkoztatási jogviszonyok között a munkaviszonyt a megbízási (vállalkozási) jogviszonytól: ✔ a tevékenység végzésének helyét meghatározni jogosult személye; ✔ tevékenység végzésének idejének meghatározására jogosult személye; ✔ utasítási jog gyakorlójának személye; ✔ ellenôrzésre jogosult személye; ✔ e jogosítványok terjedelme úgy mélységében, mint gyakorlását tekintve idôbeli rendszerességében; ✔ személyes munkavégzés kötelezettségének fennállta; ✔ tevékenység végzéséhez szükséges eszközök tulajdona; ✔ tevékenységért járó ellenérték meghatározásának módja; ✔ felek korábbi üzleti kapcsolata. 26 Gyógyszertár IV. évf. 1. szám

Nem vizsgálja azonban a Felügyelôség az alábbiakat: ✔ a munkához való jog érvényesülése; ✔ a kárfelelôsség kérdése; ✔ többes gyógyszerészi munkaviszony tilalma; ✔ gyógyszerészek speciális szabadfoglalkozású tevékenysége; ✔ egyes, a gyógyszerészekre vonatkozó, utaló jogszabályokban lefektetett jogalkotói szándék, holott ezek figyelembevétele a kérdés megválaszolásához nélkülözhetetlen. *** A Munka Törvénykönyvének (Mt.) 103. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a munkavállaló a munkáltató által elôírt helyen és idôben köteles munkára képes állapotban megjelenni, és a munkaidejét munkában tölteni, vagy a munkakör jellegének megfelelôen a munkáltató rendelkezésére állni. Ezzel párhuzamosan a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) nem munkaviszony jellegû tevékenységek végzését szabályozó 474. §-ának (2) bekezdése szerint a megbízott a megbízó utasításai szerint kell ellássa a rábízott feladatot, sôt a vállalkozási jogviszony tekintetében a 393. § (1) bekezdése kifejezetten arra az esetre nézve állapít meg a feleknek kötelezettségeket, mikor a feladat jellegébôl fakadóan a vállalkozó a tevékenység végzésére a megbízó telephelyén köteles. Megállapíthatjuk tehát, hogy a tevékenység végzésének helyét meghatározni jogosult személynek vizsgálata és meghatározása nem lehet alkalmas ismérv a munkaviszony és a megbízási (vállalkozási) jogviszony elhatárolásához, hiszen mindkét jogi konstrukcióban törvény adta joga és lehetôsége van úgy a munkáltatónak, mint a megrendelô-megbízónak, hogy a tevékenység végzésének helyét kijelölje, és attól eltérést ne engedjen. Míg mindez egyértelmû a munkaviszony esetén, addig gondoljunk csupán egy építkezésre, ahol az építési vállalkozónak nyilván nem áll módjában a házat az építtetô által megjelölt telken kívülre felépíteni. A gyógyszerészek esete sem különbözik ettôl, hiszen a gyógyszertárak létesítésérôl és mûködésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény (Gyttv.), valamint a gyógyszertárak mûködési, szolgálati és nyitvatartási rendjérôl szóló 15/1997. (VI. 20.) NM rendelet (GyR.) a közforgalmú gyógyszertárak és fiókgyógyszertárak

alapítása és mûködtetése tárgyában leegyszerûsítve akként rendelkezik, hogy gyógyszertár csak az ÁNTSZ által engedélyezett telephelyen és ezen hatóság által meghatározott nyitvatartási, valamint kijelölt ügyeleti idôben üzemelhet, úgy, hogy egészségügyi alapellátás keretébe tartozó szolgáltatást nyújtva az adott helyen és idôben üzemelni is köteles (Gyttv. 10. §, GyR. 17. §). A Ptk. 200. § (1) bekezdése értelmében a felek a szerzôdés tartalmát szabadon határozzák meg, vagyis maguk döntik el, hogy a helyettesítôi gyógyszerészi feladatok ellátására munkaszerzôdést, vagy megbízási (vállalkozási) szerzôdést kötnek. Figyelemmel kell lenni természetesen az Mt. 75/A. § (1-2) bekezdésére is, mely szerint tevékenység végzésére irányuló jogviszonyok esetén a szerzôdéstípus megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására. A szerzôdési szabadság fentebb írt korlátja a Ptk. 200. § (2) bekezdése is, mely tiltja azt, hogy egy megállapodás jogszabályba ütközzék, az abban foglalt rendelkezésektôl eltérô legyen. Eszerint tehát a felek szabadon döntenek abban a kérdésben, hogy a helyettesítést vállalkozási, megbízási, vagy munkaviszony keretében lássák el, a helyettesítés részletes feltételeire vonatkozóan azonban nem térhetnek el a Gyttv. normái alapján kiadott azon ÁNTSZ határozattól, mely a tevékenység végzésének helyét és idejét meghatározza. Figyelembe véve azt is, hogy a Gyttv. 38. §-a szerint a közforgalmú gyógyszertárból gyógyszert csak gyógyszerész szolgáltathat ki, a helyettesítésben megállapodó felek így egyáltalán nem határozhatják meg azt, hogy egy tágabb idôintervallumon (példának okáért egy szabadságolási héten) belül naponta mikortól meddig kell a helyettesítési tevékenységet ellátni, azt pedig egyáltalán nem határozhatják meg, hogy hol, a szerzôdés ezen tartalmi elemei ugyanis jogszabály és ennek alapján kiadott egyedi hatósági engedély által meghatározottak, e körben a felek szerzôdési szabadsága nem érvényesül (v. ö.: Ptk. 226. § (1) bekezdés). Az elhatárolási ismérvek közül tehát ki kell zárnunk a munkavégzés helyének és idejének meghatározására jogosult személyét, tekintve, hogy a felek szerzôdési szabadsága e körben csupán annak a kérdésnek eldöntésére korlátozódik, hogy az adott lokális és temporális feltételekkel megkössék-e a szerzôdést, vagy sem. Ugyancsak nem lehet alkalmas ismérv az utasítási-ellenôrzési jog gyakorlója személyének meghatározása, hiszen sem a munkaviszony keretében foglalkoztatott, sem pedig a vállalkozó, vagy megbízott helyettesítô gyógyszerész vonatkozásában nem a munkáltató/megbízó határozza meg a munkaköri tevékenységet, azt ugyanis az egészségügyi (gyógyszerészi) alapellátásról szóló jogszabályok (egészségügyrôl szóló 1997. évi CLVI tv. – Eütv. –, Gyttv., GyR.) igen alaposan, és részletesen szabályozzák, melyek közül külön is említést érdemel a gyógyszerészi magántevékenység gyakorlásáról szóló 9/1990. (III. 28.) SZEM rendelet (GyMR). E jogszabályok részletesen és tételesen rögzítik a gyógyszerész feladatait, az általa készíthetô (magisztrális) és forgalmazható gyógyszerek, valamint gyógyászati segédeszközök körét, a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és ezek minimális darabszámát, a gyógyszerészi magántevékenység folytatásához használható helyiség négyzetméterben kifejezett minimális alapterületét, a készletnyilvántartás és a tevékenység dokumentálásának szabályait stb. A (túl)szabályozottság szemléltetésére leginkább annak a kötele-

…mely ismérvek alapján különböztethetô meg a munkaviszony a vállalkozási, és a vele rokon megbízási jogviszonytól, vagyis a szerzôdések értelmezése során mely tartalmi elemeknek kell utalniuk az ügylet lényegére, mely tartalmi elemek alkalmasak az elhatárolásra, és melyek nem. zettségnek a megemlítése alkalmas, hogy a gyógyszerek gyógyszertári állványedényekbe történô betöltésérôl (impleálásáról) is külön – a megyei/fôvárosi tiszti fôgyógyszerész által hitelesített – impleálási naplót kell vezetni. Mindezek alapján felvetôdik a kérdés, hogy a foglalkoztató (munkáltató/megbízó) vajon milyen

mélységig gyakorolhatja utasítási és ellenôrzési jogát egy olyan jogviszonyban, ahol az utasításokat jogszabályok tartalmazzák? Nyilvánvalóan erôtlen a foglalkoztató utasítási joga, hiszen az „utasított” helyettesítô gyógyszerész nem a foglalkoztató elôírásai-

„…indokolatlan és súlyosan méltánytalan a foglalkoztató és a helyettes gyógyszerész közötti laza, önálló felelôsség mellett végzett tevékenység folytatására irányuló megbízási jogviszony munkaviszonnyá minôsítése, ha a Felügyelôség ezen aktusa a felek tényleges akaratával, gazdasági érdekével és még saját expressis verbis szerzôdésértelmezésükkel is ellentétes.” nak eleget téve látja el feladatát, hanem saját szakmája, hivatása szakmai szabályainak és a jogszabályoknak megfelelôen jár el, a foglalkoztató utasítási joga pedig olyan szûk spektrumúra szûkül, hogy nem jellemzi a jogviszonyt. Párhuzamot vélek felfedezni a gyógyszerészi társadalom és az ügyvédi kar tevékenysége között a gyógyszerészi helyettesítés és a társas ügyintézés kérdésében. A büntetôeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) is említést tesz az ún. „vezetô védô”-rôl, aki mintegy jogosult a többes védôi gárda irányítására, munkájának koordinálására (utasítási jog), és nézetkülönbségek esetén azok feloldására, továbbá etikai kötelessége is felügyelni a csapat munkáját (ellenôrzés) – Be. 44 § (3) bek., 314. § (2) bek. Egy több éves, egész embert kívánó monstre-per kapcsán sem mondhatjuk azonban – és nem állapíthatja meg a Felügyelôség sem –, hogy a vezetô védô technikai, munkaszervezési utasításait követô, de attól teljesen független „beosztott védô” nem önálló ügyvédként, hanem alkalmazott ügyvédként, munkaviszony keretében tevékenykedik, még akkor sem, ha esetlegesen honoráriumát a vezetô védô munkadíjának terhére és a vezetô védôtôl kapja, mivel – példának okáért mint szakjogászt – a terhelt elôzetes jóváhagyásával annak érdekében vonta be az ügybe. Mondhatjuk persze, hogy az ügyvédségrôl szóló 1998. évi XI. törvény szerint az ügyvéd szabadfoglalkozású, aki nem állhat munkaviszonyban (Üt. 6. § (1) bek. a./ pont), azonban tudnunk kell, hogy a jogalkotó a gyógyszerészeket is ugyanilyen szabadfoglalkozásúaknak tekinti (az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseirôl szóló 2003. évi LXXXIV. törvény – Ettv. – 8-9. §-ai). A Gyttv. 32. §-a szerint a gyógyszertár vezetôje – értve ez alatt a helyettes gyógyszerészt is – az általa vezetett közforgalmú gyógyszertárhoz tartozó fiókgyógyszertár kivételével, csak egy közforgalmú gyógyszertárat vezethet, más gyógyszertárban munkaviszonyt, vagy közalkalmazotti jogviszonyt nem létesíthet. Egy példát felhozva: a gyógyszerész, aki délelôttönként napi négy órás munkarendben (többre nincs igény a munkáltató részérôl), munkaviszony keretében Nagyváros patikáját vezeti, nem léphet munkaviszonyba Kisváros patikájában, mivel a második munkaszerzôdése jogszabályba ütközô, és így semmis lenne (Ptk. 200. § (2) bek.). Nevezett gyógyszerésznek azonban a munkához és a társadalombiztosítási ellátások teljes körû igénybevételéhez való alkotmányos joga (Alkotmány 70/B. §, 70/D. §, 70/E. §) sérül, ha nem dolgozhat napi nyolc órában, így egyéni vállalkozóként – a szükséges hatósági engedélyek beszerzése után – elhelyezkedik Kisvárosban délutáni négyórás munkarendben megbízási/vállalkozási jogviszony keretében. Ugyanazt a munkát végzi mindkét helyen, ugyanúgy más telephelyén, más által kijelölt idôben, más eszközeivel, azonban a második jogviszony, mely a munkaviszonytól semmiben sem különbözik, már nem minôsíthetô munkaviszonynak. Érthetô persze a jogalkotó szándéka, a többes munkaviszony tilalmazásával a többes alávetettséget kívánta elkerülni, mert míg munkavállalóként a gyógyszerész túlmunkára kötelezhetô (rendkívüli, és elôre nem látott ügyelet), addig vállalkozóként, megbízottként nem. Mindez azonban egyértelmûen igazolja azt a tényt, hogy a más patikájában, más által meghatározott nyitvatartási idôben, más eszközeivel, más árukészletével végzett magángyógyszerészi tevékenység nem csak munkaviszony, hanem polgári jogi (vállalkozási, megbízási) jogviszony keretében is végezhetô. Gyógyszertár IV. évf. 1. szám 27

Itt kell utalni az Ettv. fentebb már hivatkozott 8-9 §-aira, melyek szerint az egészségügyi dolgozónak minôsülô gyógyszerész „jogosult bármely egészségügyi szolgáltatónál megbízási szerzôdés alapján (sic!) a szakmai kompetenciájába tartozó egészségügyi tevékenység ellátására (...). A megbízási szerzôdésben rögzíteni kell a feladatok pontos megnevezését, a tárgyi feltételek biztosításának módját (...)”, melyek tehát a foglalkoztató részérôl is rendelkezésre bocsáthatók, anélkül, hogy emiatt a körülmény miatt a megbízási jogviszonyt munkaviszonnyá minôsíthetné a hatóság. Nem hagyható figyelmen kívül a kárfelelôsség kérdése sem, mert míg a munkavállaló gondatlan károkozásáért az Mt 167. § (1) bekezdése alapján egyhavi átlagkeresetének ötven százalékával felel, addig a megbízási jogviszonyban tevékenykedô helyettesítô gyógyszerész teljes mértékben, kötelezô felelôsségbiztosítása segítségével (GyMR. 3. § (3) bek.), tekintve, hogy a – például a lejárt szavatosságú gyógyszerrel ellátott – beteg közvetlenül a foglalkoztató egészségügyi szolgáltatóval szemben terjesztheti elô kárigényét (Ettv. 19/A. §). Mindezek alapján indokolatlan és súlyosan méltánytalan a foglalkoztató és a helyettes gyógyszerész közötti laza, önálló felelôsség mellett végzett tevékenység folytatására irányuló megbízási jogviszony munkaviszonnyá minôsítése, ha a Felügyelôség ezen aktusa a felek tényleges akaratával, gazdasági érdekével és még saját expressis verbis szerzôdésértelmezésükkel is ellentétes. ***

A fentebb már hivatkozott, a gyógyszerészi társadalmat érintô jogszabályokban fellelhetô személyi és tárgyi követelmények, elôírások, a sokrétû, szinte minden gyógyszerészi cselekvôségre és mûködési körülményre, vagy ezek változtatására kiterjedô hatósági (ÁNTSZ) engedélyeztetési kényszer mind egy túlszabályozott gyógyszerészi hivatásrendre hívja fel a figyelmet. Ezzel ellenben nem állíthatjuk, hogy az erôs szakmai és jogi szabályozás e téren ne lenne általánosan elvárható követelmény, hiszen az emberi élet és az egészség a leginkább védendô társadalmi alapérték. Azzal viszont, hogy az állam jogászi törvényalkotó apparátusa alkotmányos értékek támogatandó védelmében poroszos alapossággal szabályozza a gyógyszerészi szakmai tevékenységet, a felek szerzôdési szabadságát – mely ugyancsak védendô alapjog – súlyos fokban korlátozza. Mindezt azonban észlelnie kell ugyanazon állam ugyancsak jogászi jogalkalmazójának, hogy ne hárítsa másodszor is a jogkeresô gyógyszerészekre a túlszabályozottság ódiumát, és hogy ne tûntesse fel saját jogellenes akaratukként a jogalkotó által rájuk kényszerített ügyleti tartalmat, és annak vélt vagy valós hibáját ne rója terhükre. Ne bis in idem. Dr. Bodnár Zoltán ügyvéd, Bodnár Ügyvédi iroda, Székesfehérvár 28 Gyógyszertár IV. évf. 1. szám

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége

Missziós nyilatkozat A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1991-ben a gyógyszerészek civil szervezôdése során jött létre a gyógyszerészet új ars poeticajának megfogalmazása, a gyógyszerészi hivatás fejlesztése és társadalmi megbecsülése elômozdítása érdekében. • Érdekérvényesítô tevékenységünket a nemzetközi szakmai folyamatokra is figyelemmel tényszerû adatokra, elemzésekre és következtetésekre támaszkodva, a gyógyszerészet stratégiai érdekeit szem elôtt tartva végezzük. • Kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítottunk ki és tartunk fenn a mindenkori állami-, szakmai irányítás vezetôivel, egészségügyi- és civil szervezetekkel egyaránt. • Filozófiánk homlokterébe tartozik a magángyógyszertárak mûködési feltételeinek javítása, a kiszámítható szakmai-, gazdasági- és jogi környezet megteremtése. • Kiemelkedôen fontosnak tartjuk a gyógyszerpiac szereplôivel, a gyógyszergyártók és nagykereskedôk szervezeteivel való érdekazonosság hangsúlyozását, a harmonikus szakmai és gazdasági együttmûködést. • Tudatosan törekszünk a gyógyszerészi érdekek megfogalmazására, tagságunk tájékozottságának növelésére, felkészültségének javítására. • Célkitûzésünk a gyógyszertárak szakmai-, gazdasági-, jogi- érdekérvényesítésének és az egyéni érdekérvényesítésnek magas szintre való fejlesztése. • Törekszünk a gyógyszerészet társadalmi presztizse növelésére, a szakmai szolgáltatások színvonala emelésére. • Fontosnak tartjuk a betegek életminôsége javítását, a gyógyszerész gyógyszerterápiás tanácsadó szerepének növelését, a betegorientált gyógyszerészet elterjesztését. • Elôsegítjük a gyógyszerészeti szakterületek érdekérvényesítési gyakorlata harmonizációját, felvállalva a gyógyszertárak és azok mûködtetésével összefüggô kérdések képviseletét.

SZÖVETSÉG A MAGÁNGYÓGYSZERÉSZETÉRT

Hírmorzsák Halálos gyógyszerek? Szakértôi becslések szerint Magyarországon több ember halálát okozhatják a súlyos gyógyszer-mellékhatások, mint a közlekedési balesetek. Az említett halálokok nagy többsége megelôzhetô lenne, ha az orvosok körültekintôbben rendelnék, a betegek pedig több információ birtokában váltanák ki, szednék a gyógyszereket. Népszabadság, december 6. Nem kapkodják el a gyógyszerárak kihirdetését A szaktárcától még mindig nem lehet megtudni, hogy is alakulnak január elsejétôl a támogatott gyógyszerek árai. Lapunk azt az információt kapta, hogy még folynak a tárgyalások, ám e megbeszélések legfeljebb kormányon belüliek lehetnek, hiszen a gyártók nem emelik a szubvencionált termékek termelôi árát. Napi Gazdaság, december 16. Elvérzik az egészségügyi reform? Úgy tûnik, az egészségügy évek óta hangoztatott reformjából semmi sem valósul meg. Az öt éve zajló kísérletnek ugyanis szinte minden eleme – különbözô okokból – kudarcot vallott. A két évvel ezelôtt megfogalmazott kormányprogram még évi 150 milliárd forintos többletet ígért az ágazatnak, ám ebbôl azóta sem lett semmi. Többletforrást reméltek a privatizációtól is, amelylyel külsô források révén juthatott volna az egészségügy pénzügyi vérátömlesztéshez, ám a kórház-privatizációs törvényt formai kifogásokra hivatkozva megsemmisítette az Alkotmánybíróság. Vasárnap Reggel, december 19. Késik a gyógyszerek begyûjtése Mégsem kezdôdhet el januárban a lejárt szavatosságú gyógyszerek országos begyûjtése és megsemmisítése. Várhatóan csak több hónapos késéssel indul a program, amellyel a háztartásokban felhalmozott több ezer tonna nem használt orvosságot próbálják majd ártalmatlanítani. Magyar Nemzet, december 20. Életveszélyes gyógyszer Jelentôsen fokozzák a szívinfarktus kialakulásának veszélyét a naproxent tartalmazó gyógyszerek – figyelmeztetett közleményében az amerikai gyógyszerengedélyezô hatóság (FDA). A naproxen fájdalomcsillapításra és az Alzheimer-kór kezelésére igen közkedvelt az Egyesült Államokban, ahol recept nélkül vásárolható. Számos amerikai szembesülhet most azzal, hogy

ugyan csökkentheti az elbutulással járó Alzheimer-kór veszélyét, ám cserében ötven százalékkal növeli a szívinfarktus valószínûségét, ha szedi a naproxen tartalmú gyógyszereket. Népszava, december 22.

Gyógyszerár-visszaemelés: kis haladék A támogatott gyógyszerek túlnyomó többségéhez még néhány hónapig a tavalyi – áprilisban 15 százalékkal csökkentett – árakon juthatnak a vásárlók. Egyelôre elhalasztotta ugyanis a kormányzat a támogatott gyógyszerek térítési díjának rendezését. Így még néhány hónapig nem terhelik a lakosságra azt a 15 százalékos támogatási többletet, amellyel e körben kiegészítik a patikai árakat. Népszabadság, december 23. Kendal, a feledékenyek reménysége Egy-két év, s az idôs emberek milliói lélegezhetnek fel: jó reményük lehet immár, hogy nemsokára számos olyan tablettát dobnak piacra, amely javítja, mi több, részben helyreállítja a sérült emlékezetet. A Newsweek tudományos riportere több mérvadó tudományos tanulmányra hivatkozva állította, hogy jó néhány kisebbnagyobb kutatóhely fejleszthet ki a közeljövôben memóriagyógyszereket, a Nobeldíjas Eric Kendal professzor nyomdokain járva. Népszava, december 27. Sztrájktárgyalások: még várni kell az eredményekre Januárban folytatódnak a tárgyalások az Egészségügyi Minisztérium és az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) sztrájkbizottsága között. A Népszava úgy tudja, hogy érdemi áttörés egyelôre nem történt, megegyezés leghamarabb egy-két hónapon belül várható. Népszava, december 28. Dráguló gyógyszerek Az idei gyógyszeráremelés egyik sajátossága, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben nem hatástani csoport, hanem gyártófüggô. Vagyis nem jelenthetô ki, hogy egyegy termékcsoport ára egyöntetûen növekszik. Meglepetés azonban ennek ellenére érheti majd a január elsô napjaiban patikai vásárlásra vállalkozókat. Egyes információk szerint jelentôs mértékben – 17 és 21 százalék között – emelkedik egyes multivitaminok, hasmenés kezelésére szolgáló készítmények (ezek nem receptkötelesek) s a kizárólag vényre megvehetô fogamzásgátlók ára. Magyar Nemzet, január 3. Egészségügyi reform: nehéz lesz konszenzusra jutni az alapjairól A szakmai szervezetek megosztottak és a két kormánypárt álláspontja is különbözik

abban, mire kellene alapozni az egészségügy reformját. Mindez alátámasztja a miniszterelnök nyilatkozatát, miszerint sem társadalmi, sem politikai konszenzus nincs az ágazat megújításáról. Az MSZP és az SZDSZ teljesen más oldalról közelítik meg az elkerülhetetlennek látszó reformot. Gyurcsány Ferenc szerint nincsenek valódi koncepciók, sem kiforrott javaslatok, de bôven van idô, hiszen 2006-ig nem várható nagyobb változás. Népszava, január 7.

Gyógyszergyártók: etikai határzár Visszaeshet az orvosi gyógyszerturizmus. Egzotikus és exkluzív városok és üdülôhelyek szállodái helyett jórészt belföldi célállomásokra utazhatnak majd az orvosok. Módosította ugyanis etikai kódexét az új termékeket elôállító cégeket tömörítô Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének közgyûlése. A jövôben a cégek a gyógyszereikrôl kizárólag az adott országban szervezhetnek tájékoztatókat. Vagyis a magyarországi székhelyû vállalkozások csak itthon ismertethetik meg az új eredményekkel az orvosokat – nyilatkozta dr. Székely Krisztina, az egyesület elnöke. Népszabadság, január 9. Késnek az EU-konform receptek Januárban a tervek szerint EU-konform recepteket kaptak volna az orvosok, ám az új vények gyártása egyelôre még el sem kezdôdött. A késedelem oka, hogy a beszállításra kiírt közbeszerzési eljárást az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) eredménytelennek minôsítette. Magyar Nemzet, január 9. A patikák túlrendelése okozta a gyógyszerhiányt a múlt nyáron? Nem a gyógyszer-nagykereskedelmi cégeket terheli a felelôsség a júniusban kialakult gyógyszerhiány miatt – állapította meg a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenytanácsának határozata. A hivatal kereskedelmi irodavezetôje, Kanizsai-Nagy Andrásné közölte, hogy a piac több mint 90 százalékát lefedô kilenc vizsgált vállalat 2003 azonos idôszakához, illetve az elôzô hónapokhoz képest nem kevesebb, hanem több gyógyszert szállított ki a gyógyszertáraknak. Ennek ellenére a nagykereskedôk csak részben elégítették ki a megnövekedett patikai igényeket. Népszava, január 11. Nem a patikák okozták a gyógyszerhiányt A patikák sem hibáztathatóak a tavaly júniusban kialakult gyógyszerhiányért, ezt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tavaly nyári ellenôrzése is egyértelmûen bizonyítja – mondta lapunknak Hávelné Szatmári Katalin, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke. Népszava, január 12. -péelGyógyszertár IV. évf. 1. szám 29

Hírmorzsák – külföldrôl A DocMorris dinamikusan fejlôdik Október végén a holland csomagküldô patika – a DocMorris – nyilvánosságra hozta 2004. évi aktuális forgalmi adatait. Január és szeptember között 775 000 csomagot küldött, amelyben 3.5 millió doboz gyógyszer került a betegekhez. Tavaly a hasonló idôszakban 360 000 csomagban 1.1 millió doboz gyógyszert küldtek. Az adatok szerint a DocMorris vásárlók 70%-a valamilyen krónikus betegségben szenved. A legnagyobb vásárlói csoportot (kb. 186 000 paciens) a szívinfarktus és az agyvérzés utókezeléséhez szükséges gyógyszereket szedôk alkotják. 151 000 beteg a fenti idôszakban a diabetesz kezeléséhez szükséges gyógyszereket rendelt. DAZ. 144. Jahrg. Nr.45 25.old. Az amerikai gyógyszergyártók üdvözlik Bush újraválasztását Az amerikai konszernek és kisebb vállalkozások az elemzôk szerint fellélegezhetnek. Bush a hivatalában marad és továbbra is folytatja megengedô kartellpolitikáját, továbbra sem avatkozik túlságosan a privát gazdaság ügyeibe. Bush az amerikai üzleti érdekek védelmében ellene van az olcsó gyógyszerek importjának és külföldi (európai) internetes patikákat sem látna szívesen. www.pharmazeutische-zeitung.de Cseh egészségügy: vissza a jövôbe A cseh betegbiztosító deficitje az elmúlt évben megközelítette az 580 millió eurót, ami az államháztartás közel 10%-a. Az eddigi kormányok széleskörû liberalizációval, az ellátórendszerek csaknem teljes privatizálásával próbálták a növekvô költségeket fékezni. A kormányzó szociáldemokrata párt (CSSD) ezért a korábban privatizált egészségügyi szolgáltatók újraállamosítását lehetôvé tévô törvénymódosításon munkálkodik. Ehhez azonban az alkotmánybíróságnak is lesz egy-két szava, állítják az elképzelés ellenzôi. A kormány szerint az egészségügy teljes magánosítása hiba volt, mivel a tulajdonos-befektetôk profitorientáltsága az egész rendszert megdrágította. A privát egészségügyi szolgáltatók szövetkezve az orvoskamarával, hatalmas ellenkampányba kezdtek. A kormányzó párt prominensei azzal védekeznek, hogy egyelôre a visszaállamosítás csak az egyik koncepció a sok közül. www.pharmazeutische-zeitung.de Horváth Csaba 30 Gyógyszertár IV. évf. 1. szám

Mi történik a gyógyszervilágban? Párhuzamos import és gyógyszerhamisítás Az Európai Gyógyszerforgalmazók Szervezete brit tagszervezetének élén álló Richard Freudenberg szerint a hamis gyógyszerek keltette aggodalmakkal visszaélve régóta próbálják befeketíteni a párhuzamos kereskedôket, eddig azonban egyetlen alkalommal se bizonyosodott be, hogy hamis gyógyszer ezen a csatornán jutott volna el a fogyasztókhoz. A párhuzamos importôrök által végrehajtott átcímkézést és újracsomagolást szigorú ellenôrzés mellett, képzett személyzet hajtja végre, s a cégeket rendszeresen ellenôrzi a Gyógyszer és Gyógyászati Termék Regulációs Ügynökség. Többnyire alkalmaznak egy EU-kvalifikációval és ipari jártassággal rendelkezô gyógyszerészt is. Freudenberg szerint az európai párhuzamos kereskedelem erôteljes szabályozottsága az amerikaitól eltérô helyzetet eredményez: a tengerentúlon több átcsomagolás is követheti egymást. A gyártók által a nagykereskedôkkel szemben alkalmazott ellátási kvóták hiányhelyzetet teremtenek, s valószínûleg ez hat ösztönzôleg a hamisítókra. Erre Olivier Brandicourt, a Pfizer UK igazgatója reagált, aki kifejtette, hogy a kvóták megállapításával hatékonyabban biztosítható a gyógyszerutánpótlás. Brandicourt szerint a Pfizer fokozottan ügyel a szállítási láncolat integritására. (Scrip, 2004. november 9.) A külön szolgáltatásokat nyújtó gyógyszertárak díjazása Angliában Az angol egészségügyi kormányzat járulékos díjazást kíván juttatni a patikáknak az általuk nyújtott külön szolgáltatásokért. A tervezethez a gyógyszerészek hozzájárulását is kikérik, s ha maguk az érintettek is jóváhagyják, szerzôdéseket kötnek velük. E kontraktusok értelmében javadalmazást kapnak a vérnyomás- és vércukorszint-mérésért, a dohányzásról való leszokáshoz nyújtott segítségért, és általában az egészséges életmódot elômozdító tanácsadásért. Rosie Winterton egészségügyi miniszter szerint „az új megállapodások korszakot nyitnak a gyógyszertárak és környezetük kapcsolatában, amibôl minden érdekeltnek haszna lesz. A gyógyszerészek mindeddig kihasználatlan lehetôséget jelentettek, én pedig azt szeretném ha jobban betagozódnának a nemzeti egészségügyi szolgálat családjába“. A Gyógyszerészeti Szolgáltatások Egyeztetô Bizottsága (Pharmaceutical Services Negotiating Committee, PSNC) ugyancsak üdvözölte a tervezett megállapodásokat, melyekre a kormány 1,766 milli-

árd fontot irányzott elô. Barry Andrews, a PSNC elnöke rámutatott: az új helyzetben a patikusok jobban profitálhatnak majd abból, amit szakirányú tanulmányaik négy éve során megtanultak. A bevezetendô szerzôdés-rendszer lehetôvé teszi, hogy a gyógyszertárak akár egy éven át is újra és újra kiadják a betegnek az orvos által egyszer felírt gyógyszert, s azt is, hogy a gyógyszerész, ha szükségét látja, visszaküldhesse a beteget a háziorvoshoz. A gyógyszertárak novemberben, írásban szavaznak az új rendszer bevezetésérôl, a szavazás eredményét a hó végén hirdetik ki, a szolgáltatás-bôvítés pedig 2006. április 1-jétôl lesz esedékes. (Scrip, 2004. november 15.)

Az új német gyógyszerárrendszer tapasztalatai A német gyógyszertárak jelenleg 3 százalékos relatív és tételenkénti további 8,10 eurós rögzített árréssel alakítják ki fogyasztói áraikat, azaz feladták a korábbi tisztán százalékos rendszert. A változás hátterében az a szándék állt, hogy a drága gyógyszereket viszonylag olcsóbbá, az olcsókat drágábbá tegyék, az eredmény pedig általános árcsökkenés lett. Az IMS Health szerint a szisztéma bevált, a támogatott receptköteles gyógyszerek ára 2004-ben 2003-hoz képest átlagosan 4 százalékkal mérséklôdött (és leginkább a legdrágábbaké). Az árcsökkenés mértéke terápiás csoportonként változó. A pszichiátriai-neurológiai szegmentumban eléri a 13 százalékot, amit az IMS Health azzal magyaráz, hogy e csoportba drága gyógyszerek tartoznak. Leginkább az egyébként általában olcsó orr-, fül- és garatgyógyszerek drágultak meg. A betegek térítési kötelezettségei ugyancsak változtak. A reform elôtt a csomagolás méretétôl függôen megállapított három ár egyikét fizették. Részesedésük most eléri az ár tíz százalékát, ez azonban termékenként legfeljebb 10 (de minimum 5) euro. A beteg-önrész neurológiai és pszichiátriai szerek esetében csomagolásonként átlagosan 6,01 euro. A legkisebb a nôgyógyászati gyógyszerek esetében: 5,19 euro. Az IMS Xponent szerint a betegbiztosítók 2004-ben tételenként – az összes támogatott gyógyszert figyelembe véve – átlagosan 5,53 euróval szubvencionálják a receptköteles gyógyszereket. (Scrip, 2004. november 11.)

az összeállítás a weborvos adatszolgáltatására épül

Méhecske: Sárga-fekete csíkos mellény és térdnadrág, tüllbôl szárnyak, a fejre fekete drótból hajlított két csáp.

Farsang „Itt a farsang áll a bál…”, dalolják a gyerekek, így farsang idején. A vízkereszttôl hamvazószerdáig tartó idôszakban, kicsik, nagyok, próbára téve szüleik és nagyszüleik alkotó fantáziát, készülnek a farsangi jelmezbálra. Ez a télûzô mulatság leginkább a gyerekek ünnepe, éppen ezért néhány jelmezötlettel szeretném segíteni Önöket.

Mickey illetve Minnie egér: Fekete anyagból, a legjobb a mûbôr, varrunk egy sapkát, arra két nagy fület rögzítünk. A homlokrésznél a jellegzetes Mickey formát alakítsuk ki. Az arcfestés a képen látható módon történik, kihangsúlyozzuk a szemet, nagy szájat és fekete orrot rajzolunk. A ruha attól függ, hogy Mickey vagy Minnie, tehát fiú avagy lány az egér, rövidnadrág, póló és bakancs, illetve szoknya, póló és lakkcipô.

Zenebohóc: Lehetôleg színes és bô nadrág valamint felsô, s mint a Chaplin jelmeznél, itt is fontos a pár mérettel nagyobb cipô. A bohókás paróka és kalap mellé virágot is tûzhetünk. Elengedhetetlen kellék valamilyen hangszer, a legjobb egy harmonika. Arcfestésnél a fehér, a fekete és a piros szín dominál. Az orrot megcsinálhatjuk a Kinder tojásban lévô „tojás” egyik felébôl, amit pirosra festünk és egy gumival rögzítjük az orra. A bálozó hölgyeknek pedig azt ajánlanám, hogy az esemény elôtt 1-2 nappal keressék fel kozmetikusukat arckezelés céljából. A jeles napon pedig egy „randevú” maszkkal az arcukon vegyenek egy pihentetô kádfürdôt, melybe illóolajat csepegtetnek. A szemre jégmaszkot vagy gyógyteás, hideg borogatást tegyenek, ettôl fog szemük igézôen csillogni. Aki nem rendelkezik randevú maszkkal, a jól bevált majonézpakolással helyettesítheti azt (tojássárgája + olivaolaj + tejszín).

Cica: Hajpántra kartonból készült füleket rögzítünk; rossz harisnyanadrágból cicafarkat fonunk, a fonatok közé drótot teszünk, így a farkincát kedvünkre formálhatjuk. A ruha stílusosan cicanadrág pólóval, színe attól függ, hogy a cica lány avagy fiú. A cicaarc a mellékelt képrôl látható, az orrcimpa fekete, a száj és az orr közötti részt fehér arcfestékkel kiemeljük és végül megrajzoljuk a hosszú, fekete bajuszt.

Chaplin: Bô fekete nadrág, nadrágtartóval, fehér ing, csokornyakkendôvel és keménykalap. A cipô lehetôleg több mérettel nagyobb legyen. Az arcfestésnél körberajzoljuk feketével a szemet, áthúzzuk a szemöldököt, majd megrajzoljuk a rövid bajuszt.

A smink farsangkor csillogó és merész. Használhatunk erôteljesebb színeket is, a lényeg mindig a harmónia. Minden bálozónak kellemes mulatságot, a gyereknek jó szórakozást és sikeres jelmezversenyt kívánok. Barabás Éva kozmetikus mester Gyógyszertár IV. évf. 1. szám 31

MOSZ-Portál OnLine HELP

Elindult a fórum – használjuk együtt! Örömmel tudatjuk, hogy a MOSZ-Portál Fóruma (a Bejelentkezés alatt) Szerintem... címmel már mûködik. Néhány jó tanács a használathoz, elsôsorban azok számára, akik ebben még nem túl nagy jártassággal rendelkeznek. Az elsô és legfontosabb, regisztrálni kell, ez azonban nagyon egyszerû! Nézzük, mit kell tenni... A fórumon regisztrált felhasználók cserélhetnek eszmét. (A regisztrációról a Gyógyszertár 2004. májusi számában olvashat. Az azóta eltelt idôszakban a portál fejlesztésének eredményeként a regisztráció lényegesen leegyszerûsödött.) Fórum használata: Ha valaki új témát szeretne indítani, ez nagyon egyszerûen megtehetô: a Szerintem... fórum-menüre kattintva a Témák fölött található egy sor, kékkel írva: „Új téma indítása” Erre kattintva máris vita indítható új kérdéskörben. Ha már elindított témához kíván valaki hozzászólni, akkor akár a korábban véleményt nyilvánított kolléga hozzászólása fölött látható „Válasz”-ra kattintva írható be az ember véleménye, akár ha véleményünk nem kapcsolódik az elôttünk szólókéhoz, akkor az Új hozzászólásra lehet kattintva leírni, amit szeretnénk.

NEW

Az AROMAX Rt. honlapja a Termékszállítók között: Az AROMAX Rt. több mint 10 éve forgalmaz magas minôségi követelményeket kielégítô aromaterápiás termékeket. Internetes megjelenésének érdekessége az online rendelés lehetôsége. A céget honlapján keresztül mutatjuk be. Az Aromax Rt. Magyarországon piacvezetô pozícióban lévô vállalkozás, megbízható, stabil háttérrel rendelkezik. Közel 100 féle kiváló és ellenôrzött minôségû illóolaj, ill. speciális összetételû aromaterápiás termék található kínálatában. A cég vezérelvei: a kiváló minôség, a vevôk igényének magas színvonalon történô kielégítése, valamint az állandó, célirányos fejlesztés. Minôségirányítási rendszere Magyarországon ebben a piaci szegmensben elsôként nyerte el az ISO 9001 tanúsítványt. A honlap segíti az oda látogatót abban, hogy képet kapjon az aromaterápiáról, (az illóolajokról általában, az aromaterápiás alkalmazásokról), az AROMAX minden termékérôl, azok hatásmechanizmusáról részletes leírást olvashasson. A Termékek menüpont ON-LINE megrendelés. Itt megtalálhatóak az AROMAX készítményei, leírással, és ezek a termékek, ha valaki már regisztrált, – a kosárra kattintva – AZONNAL on-line módon megrendelésre kerülnek. (Vigyázat, nincs gyûjtés egy nagy kosárban, hanem azonnal elmegy a rendelés.)

PHARMA

Kht.-vá alakulna az Országos Gyógyszerészeti Intézet: Közhasznú társasággá alakulást szorgalmaznak az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) vezetôi. Sándor István, az OGYI gazdasági igazgatója az Országgyûlés Egészségügyi Bizottságának támogatását kérte az intézmény közhasznú társasággá alakításához. Mint mondta, az OGYI költségvetési szervként mûködik ugyan, de állami támogatás nélkül, a bevételezett igazgatási-szolgáltatási díjakból tartja el magát. Sôt, az OGYI tervezetten felüli bevételeit a Pénzügyminisztérium azonnal el is viszi tôlük. Sándor István szerint a költségvetési gazdálkodási rend alkalmatlan mûködési forma egy olyan intézet esetében, amely magát tartja el. Immár hét éve próbálkoznak hiába az OGYI kht.-vá alakításával, amit többek között az is indokolna, hogy a gyógyszerészeti intézeteknek az Európai Unió szerint is az államuktól függetlenül kellene mûködniük. A parlamenti szakbizottság meghallgatásán Kárpáti Zsuzsa szocialista képviselô támogatta az OGYI átalakítási tervét. Úgy vélte, hogy az intézet feladata volna a gyógyszerekrôl az orvosok és a lakosság tájékoztatása, de ez költségigényes, tehát jó lenne, ha az állam nem vonna el pénzt az OGYI-tól. Frakciótársával ellentétes véleményt fejtett ki Keller László képviselô. Emlékeztetett arra, hogy az OGYI-n kívül van más felügyeleti szerv is – például a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete –, amely költségvetési intézményként, de saját bevételbôl mûködik. Keller László úgy gondolja, hogy állami felelôsségi körbe tartozó az OGYI mûködési területe, emellett a költségvetésnek is szüksége van a bevételére. Paál Tamás, az OGYI fôigazgatója a képviselôi hozzászólásokra reagálva hangsúlyozta, hogy elképzeléseik szerint az intézet az Egészségügyi Minisztérium egyszemélyes kht.-ja lenne. OSYNA

OnLine


A márciusi siófoki konferencia fô célkitûzése. Vízszintes: 1. A célkitûzés elsô része (G, Y, R, R). 13. Katlan fele! 14. Gyors tempójú modern társasági tánc. 15. Matematikai fogalom. 16. Képmagnó. 18. …-ce, kínai filozófus. 19. Kézben fogá. 20. Alváskor látjuk. 21. Morzehang. 22. Francia folyó. 24. Régi fenyítôeszköz. 27. Talmi. 28. Jak betûi keverve. 30. A kiütés jele. 32. Színpad közepe! 33. Ûrmérték. 36. Igevégzôdés. 37. Eszméletét veszti. 39. Odanyújt. 41. Színmû. 44. Péteri egynemû betûi. 45. Húzódozó. 47. Igekötô. 48. Fülöpszigeteki város Negros szigetén (CADIZ). 50. Lajoska. 51. Nôi név rövid alakja. 52. Ón vegyjele. 53. Helyiség. 55. Hárít. 57. Súlyarány, röv. 58. Idegen olaj. 60. Jelenleg. 61. Szándék. 64. Kavics a testben. 67. Keresztül. 68. … bene, jól jegyezd meg! 70. A távolabbival. 72. Kérdôszó. 74. Termôréteg. 75. Bécsi részlet! 76. Elvág. 78. Nitrogén, kén és kálium vegyjele. Függôleges: 1. Kocsi része. 2. Air …, légiposta. 3. Dél-amerikai hegylánc. 4. Kerti szerszám. 5. Enzim része! 6. Alávaló. 7. … Sumac, a perui csalogány. 8. Nemes nedû. 9. Gallium vegyjele. 10. Pan párja. 11. Nesz. 12. Leirat páros betûi. 17. Zománc. 19. Spanyol város a Tajo partján. 21. Drágakô. 23. Testrész. 25. A természetes logaritmus jele. 26. USA-tagállam. 29. Könyv megjelentetése. 30. A célkitûzés második része (L, A, K, T). 31. Tüzet szüntetni. 34. Bálvány. 35. Helyrag. 38. Pest megyei város. 40. Angol mese. 42. Omladék. 43. Orosz népi hangszer. 45. Válogat. 46. Módi. 49. Ital fele! 51. Török tartomány és város. 54. Helyez. 56. Véredény. 59. Rejtô Jenô szakácsa. 62. Gödör az úton. 63. Taszítaná. 65. Tetôfedô anyag. 66. Halfajta. 69. Bács-Kiskun megyei község. 71. VEI. 73. Ruhanemû. 74. Három, több szláv nyelven. 76. Félelem! 77. Fegyver. Beküldendô: vízsz. 1. és függ. 30. A helyes megfejtést beküldôk között 1 db regisztrációt sorsolunk ki a „Magángyógyszertárak mûködtetése 2005.” címû Továbbképzô Konferenciára. Helyszíne: Siófok, Hotel Azúr – 2005. március 4– 6. Elôzô számunk nyertese: Szórádi Tamás Veszprémvarsány, Kossuth u. 3. – Ôrangyal Gyógyszertár

Az újabb öt évre tematizált „Gyógyszertári menedzsment2” címû, kreditpontos továbbképzés elsô évfolyamának fôbb területei: ∑ PEST analízis (elôadó: dr. Simon Kis Gábor): A gyógyszerügy hektikus állapotának és helyzetének megértése és befolyásolási lehetôségeinek kiaknázása érdekében szükséges a politikai, közgazdasági, szociális és technológiai aspektusú áttekintése, feldolgozása ennek a politikailag igen kényes területnek. ∑ Vevô, beteg, páciens vagy…? (elôadó: dr. Breuer Tamás): A közforgalmú gyógyszerellátás és a gyógyszerészet jövôjérôl folyó hazai és nemzetközi polémiák az egyik legfontosabb tényezôre, a betegre nem fordítanak kellô figyelmet. A nemzetközi irányzatok vagy vevôként aposztrofálják a gyógyszertárban megforduló embereket (ld. drugstore), vagy csak a betegek ellátására koncentrálnak az ún. hagyományos gyógyszertárakban. ∑ Számvitel (elôadó: dr. Sándor István): A személyi jogos gyógyszerészek a gazdálkodási ismeretek terén a legkiszolgáltatottabbak. A számvitel áttekintése még senkit sem változtat könyvelôvé, de annyit elérhetünk, hogy vitaképes partnerré váljanak a gyógyszerészek könyvelôjükkel szemben. ∑ Vezetési stílusok (elôadók: dr. Samu Antal): A jó munkahelyi légkör kialakítása nagymértékben függ a vezetési stílustól. A vezetési stílusok megismerése plusz a kellô szintû önismeret lehetôséget biztosít e téren is egy tudatosabb magatartásforma kialakítására. ∑ Marketing gondolkodás (elôadó: Prof. Dr. Vincze Zoltán): A közforgalmú gyógyszertárak sikeres menedzselése és üzemvitele a mindennapi munka során sem nélkülözheti a marketinggondolkodást. A marketing gondolkodás célkitûzése a vevô központúság. Ez a tény különös jelentôséggel bír a betegellátás területén.

GYÓGYSZERTÁRI MENEDZSMENT2 TOVÁBBKÉPZÉS I. év – 2005. A továbbképzô elôadások helyszínei és idôpontjai: Budapest I. Miskolc Békéscsaba Szeged Pécs Budapest II. Debrecen Budapest III. Szombathely Szolnok Veszprém Budapest IV.

február 26–27. április 2–3. április 9–10. április 16–17. április 23–24. május 14–15. május 21–22. szeptember 24–25. október 1–2. november 12–13. november 19–20. november 26–27.

(szombat-vasárnap) (szombat-vasárnap) (szombat-vasárnap) (szombat-vasárnap) (szombat-vasárnap) (szombat-vasárnap) (szombat-vasárnap) (szombat-vasárnap) (szombat-vasárnap) (szombat-vasárnap) (szombat-vasárnap) (szombat-vasárnap)

A továbbképzô tanfolyam – az akkreditációs bizottság döntése alapján – részvétel esetén 15 kreditpont értékû, sikeres tesztvizsgával együttesen 30 kreditpont értékû. Részvételi díj: 9 750,- Ft. A számlát a tanfolyam után kapják meg a hallgatók. A képzés bonyolításával a Simon Patika Bt. foglalkozik (Címe: 1149 Budapest, Nagy Lajos király útja 158.) Információ: Takács Gézáné (tel.: 06 30 955-8125); illetve Marossy Irén (tel./fax: 06 1 252-4948, hétköznap 9–12 óráig)

✄ JELENTKEZÉSI LAP Gyógyszertári menedzsment2 I. év A továbbképzés választott helyszíne: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Jelentkezô neve: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Leánykori név: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Anyja neve:

......................................................

Szül. hely: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szül. ideje:

.....................

Kamarai nyilvántartási száma:

.....................

. . . . . . . . . . . . . . . Kelte:

Jelölje meg, melyik egyetemen tartják nyilván továbbképzéseit:

❏

Debreceni Egyetem

Munkahely megnevezése: Munkahely címe:

❏

Szegedi Egyetem

❏

...................................................

Munkahelyi telefon: Rádiótelefon:

Semmelweis Egyetem

.............................................

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Telefax:

.....................

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Email:

.....................

Tandíjat fizetô neve: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Címe: . . . . . . . . . . . . . . . . város . . . . . . . . . . . . . . . . . . utca

Kérjük, hogy a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével – a választott helyszín és idôpont megjelölésével – és visszaküldésével jelezze részvételi szándékát! Végleges értesítést a tanfolyam(ok) megkezdése elôtt két héttel küldünk.

Fizetési mód:

Átutalás

❏

. . . szám

. . . . ir.sz Készpénz

A részvételi feltételeket elfogadom, magamra nézve kötelezônek tartom, a tandíj határidôre való befizetésérôl gondoskodom. Kelt: 2005.

................................

........................................... aláírás Beküldési cím: Simon Patika Bt. 1149 Budapest Nagy Lajos király útja 158. Tel./fax: 06/1-252-4948

❏

GM Tours Utazási Iroda az Önök szolgálatában

• szakmai utak • külföldi és belföldi ajánlatok kedvezô áron

• rekreációs programok • wellness hétvégék • nyelvtanfolyamok • repülôjegy értékesítés • szállásfoglalás kül- és belföldön • autó kölcsönzés • utasbiztosítások

Bôvebb információ és jelentkezés a GM TOURS Utazási Irodában:

Utazzon Velünk!

cím: 1134 Budapest, Huba u. 10. tel.: 320-4848, 320-4860 fax: 239-0349 e-mail: [email protected]

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége. IV. évf. 1. szám január

Recommend Documents