Magángyógyszerészek Országos Szövetsége III. évf. 6. szám • 2004. június
Sintek International www.sintek.se
GYÓGYSZERTÁRI RAKTÁROZÁS FELSÔFOKON •
ERGONOMIKUS
•
GAZDASÁGOS
•
ESZTÉTIKUS
NYÁRI AKCIÓ! A július 1. és szeptember 30. között leadott megrendelésekre 10% árengedmény a nettó vételárból! Ajánlatunk csak komplett modell megrendelése esetén érvényes. Érdeklôdni a megadott telefonszámokon lehet. RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁSÉRT FORDULJON IRODÁNKHOZ: SINTEK MAGYARORSZÁGI KÉPVISELET G-MANAGEMENT RT. 1134 BUDAPEST, HUBA UTCA 10. TELEFON: 320-4848, 320-4860, 320-4918, 320-5016 FAX: 239-0349 E-MAIL:
[email protected] http\\:www.gmrt.hu
GM MANAGEMENT
A gyógyszerpiac totális liberalizációjától a hadikommunizmusig
Az állami gyógyszerellátás négy évtizede ✔ A gyógyszergyárak kivétel nélkül állami tulajdonban voltak és fix árrendszerrel dolgoztak; ✔ egy – állami kézben lévô – országos hatáskörrel rendelkezô gyógyszer-nagykereskedés volt, 3%-os nagykereskedelmi árréssel; ✔ megyei szervezôdésû – szintén állami – gyógyszertári hálózat mûködött, 24 %-os kiskereskedelmi árréssel; ✔ a gyógyszerellátás hazai gyártókapacitásra épült, ennek (is) köszönhetôen a gyógyszerpaletta szûk és részben elavult volt, a modern gyógyszerek száma kevés volt és kis mennyiségben állt rendelkezésre a terápia számára. A gyógyszerellátás biztonságát volt hivatva szolgálni: ✔ a szerzôdéskötési kötelezettség a gyárak számára és ✔ az összességében 210 napos készletszint tartása a gyógyszer-kereskedelem vonatkozásában. A gyógyszergyárak a szerzôdéskötési kötelezettség kijátszásában voltak érdekeltek, mivel a fix árrésrendszer nem biztosított megfelelô jövedelmezôséget a hazai piacra szállított gyógyszereknél. A gyógyszerkészletek mechanikus feltöltési kényszere pedig egyrészt a gyógyszerhiány- helyzeteket konzerválta, másrészt folyamatosan elfekvô készleteket és selejteket produkált. A rendszerváltás hatása a gyógyszerpiacra A gyógyszerpiac teljes vertikumában az állami tulajdonlás megszûnt: ✔ a gyógyszergyárak (egy kivétellel) külföldi tulajdonba kerültek;
✔ mintegy száz gyógyszer-nagykereskedési engedély került kiadásra és a nagykereskedelmi árrés kezdetben több mint 10 % volt; ✔ zöld mezôs beruházásként mintegy 600 új gyógyszertár létesült; ✔ idôközben 1400 gyógyszertár privatizációjára is sor került; ✔ a megyei gyógyszertári központok részben átalakultak nagykereskedéssé, részben megszûntek; ✔ a kiskereskedelmi árrést 28 %-ra emelték. Ugyanakkor megszûnt a fix árrendszer, a szerzôdéskötési kötelezettség és a kötelezô szint-tartás. A gyógyszerellátás biztonságát az ugrásszerûen növekedô és színesedô gyógyszerpaletta szolgálta és szolgálja, egyre modernebb és egyúttal egyre drágább gyógyszerek jelentek meg jelentôs számban. Egyegy hatástani csoportban már nemcsak egy vagy legfeljebb két gyógyszer található, hanem jóval több, ami hiánycikk esetén hatásosabban biztosít helyettesíthetôséget a terápiában. Ez a metodika egyúttal nagyobb készletek tartását, azaz többletpénzt igényel mind a nagy-, mind a gyógyszer-kiskereskedelemben, viszont jóval nagyobb a biztonsága a betegellátásnak. Megállapítható, hogy a gyógyszerpiaci privatizáció látványos javulást hozott a betegellátásban, de ✔ a betegek anyagi terhei nagyon nagymértékben növekedtek (a térítési díjak több mint 40-szeresére nôttek) és a lakosság részérôl fokozódó elégedetlenség tapasztalható; ✔ megkezdôdött a gyógyszerpiac anyagi feltételrendszerének megnyirbálása, rontása; ✔ ennek köszönhetôen megtorpant a gyógyszeres terápia európai szintre történô felzárkóztatása.
Nemzetközi kitekintés Fejlett országok küszködnek az egészségügyi költségrobbanás megfékezésével. Az elmúlt három évtized tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nem valami sikeres ez a küzdelem. Az utóbbi évtized egyik fô irányzata a gyógyszerköltségek csökkentése a kormányzati árszabályozás eszközeivel (ld. táblázat). Ennek ellenére az 1990-2001 közötti idôszakban a gyógyszerkiadások pl. Németországban 17, Olaszországban 28 és Franciaországban 63 %-kal emelkedtek. A szokásos magyar túlbuzgóság eredményeként már az összes szabályozó módszert bevezették hazánkban és várták a csodát: csökkenni fognak a gyógyszerkiadások.
A csoda természetesen elmaradt, ezért újabb módszerekhez nyúlt az egészségügyi kormányzat. A sok évtizedes beidegzés – nevezetesen a piac csak rombol – ellentettjeként a piac mindent megoldó és rendbe hozó hatásában bízva a teljes körû liberalizációt célozták meg a GVH anyag elkészíttetése kapcsán (csupán emlékeztetôül egy évvel ezelôtt a Minisztérium illetékesei még elhatárolódtak a GVH anyagtól, jelenleg a szerzô – lényegében projekt managerként – az ESZCSM dolgozója). A totális liberalizáció érvényesítéséhez csupán néhány törvényt kell az útból eltakarítani és újból várhatják az illetékesek a hôn óhajtott csodát, azaz a gyógyszerköltségek jelentôs mértékû és tartós csökkenését. Ezek a törvények – a gyógyszertári és a gyógyszertörvény, de még az egészségügyi törvény is – a beteg ember érdekét szem elôtt tartva a betegellátás biztonságát szolgálják, ahol nem engedhetô meg semmilyen kalandorpolitika, akár fogyasztói érdeknek álcázva, akár piaci verseny fetisizálása formájában. Dicséretes szakmai ellenállás eredményeként – ahol egy platformra került a gyógyszerész- és orvostársadalom, és ahol a gyógyszertárak mellett sorakoztak fel a gyógyszernagykereskedôk és a gyógyszergyárak is – többszörös próbálkozás ellenére sem sikerült a törvényi szabályozást fellazítani. Eddig!!! De a bekerítô hadmûveletek tovább folytatódnak: egyrészt kormány-elôterjesztés formájában „A gyógyszerpiac újra szabályozásának szakmai koncepciójáról” címmel, másrészt a nagyhangon hirdetett gyógy-
Gyógyszertár a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének Kiadványa Felelôs kiadó: dr. Samu Antal Szerkeszti a szerkesztô bizottság: Hankó Zoltán (szerkesztésért felel), Mátyásné Simon Zsuzsa, dr. Mikola Bálint, dr. Samu Antal, Sándor Árpád, Schlégelné Békefi Csilla, dr. Simon Kis Gábor A MOSZ címe: 1134 Budapest, Huba utca 10. Telefon: 236-0974 E-mail:
[email protected] ISSN 1588-8231 Nyomdai elôkészítés: ABT 2000 Kft. Fotó: Hilbert Péter Sokszorosítás: Ritter Nyomda Hirdetésszervezô: G-Management Rt. 1134 Bp., Huba u. 10. Telefon: 320-4848 E-mail:
[email protected] Ára: 1000 Ft + 15% ÁFA
Gyógyszertár III. évf. 6. szám 1
len dologra jó, a káosz fokozására, a gyógyszerellátás egységeinek rapid tönkretételére. Ez pedig a külföldi nagybefektetôk eminens érdeke: olcsón hozzájutni a gyógyszerellátás teljes vertikumához. Úgy látszik, a kormányelôterjesztést készítôk bizalma sem teljes a vadkapitalista módszereket illetôen, ezért – a régi beidegzôdésükre hallgatva – a hadikommunizmus eszközeit sem vetik el teljes mértékben. Egyébként mivel magyarázható a fix árrendszer újbóli bevezetése, vagy pl. az a javaslatuk, hogy „olyan szabályozási környezetet teremtünk, hogy a nagyobb hatékonyságú, forgalmú gyógyszertárak se tudják a teljes profittöbbletet kivinni, hanem meg kelljen osztani azt a fogyasztóval”. Ezek szerint a magyar tôkést, befektetôt, kisvállalkozót stb.-t le kell szoktatni a hatékonyság fokozásáról, mert akkor többlet-
szerpiaci rendtartás ígéretével (ne legyenek illúzióink a módszereket illetôen, egyáltalán nem kényesek az ún. illetékesek: ezt bizonyítják az Alkotmánybíróság elmarasztaló határozatai is). Lényegében ugyanaz a „szakember-gárda ötletel” jelenleg is, mint akik 10 évvel ezelôtt a degresszív árrésrendszer bevezetése körül bábáskodtak és ígérték, hogy a gyógyszerellátás minden gondját megoldja ez az ellehetetlenítô finanszírozási rendszer. Ma ugyanôk megállapítják, hogy „A jelenlegi degresszív árrésrendszer erre – kiegészítô elemek rendszerbe illesztése vagy az árrésszabályozás teljes felülvizsgálata nélkül – nem alkalmas.” A kormány elôterjesztés szerinti „kiegészítô elem rendszer” egy önmagának is ellentmondó, logikátlan ötlethalmaz, ami egyet-
jövedelemhez juthatna, tehát ezt el kell tôle venni vagy szabályozóval, vagy erôszakkal. Oh, azok a régi, „szép” hadikommunista idôk! Más a helyzet külföldi tôkés, befektetô, vállalkozó stb. esetén, nemhogy erôszak, de szabályozó se nagyon akad, legfeljebb, adóelengedés, adókedvezmény formájában. Ideje lenne már a magyar érdekeket is figyelembe venni! Különösen egy olyan speciális területen, mint a gyógyszerellátás, ahol a dilettáns közgazdasági és szakmai beavatkozások okozzák az ellátási zavarokat és szó szerint emberi életekbe kerülhetnek, méghozzá beteg emberek életébe, idô elôtt és fölöslegesen.
Dr. Simon Kis Gábor
Spanyolország
+
+
+ +
+
+ + +
+
+
+ +
+
+ +
+
+
+
+
+ +
+ +
Svédország
Portugália
+
Svájc
Olaszország
+
+
+ +
+
Németország
+
+
Írország
+
+
Hollandia
+
Görögország
+
Franciaország
+
Finnország
+
Dánia
Belgium
Vényköteles gyógyszerek árszabályozása OTC termékek árszabályozása Pozitív lista Negatív lista Profitkontroll Referencia alapú árképzés Kockázatmegosztás Eladásösztönzési költségek szabályozása Megosztott (magán- és állami) finanszírozás Orvosok gyógyszerrendelési kerete Generikus helyettesítés Kötelezô gyógyszerésztani és gazdasági adatszolgáltatás
Ausztria
Anglia
A kormányzati árszabályozás eszközei az EU országaiban és Svájcban*
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+ +
+
+ +
+
+
+
+ +
*Forrás: Gazdasági Versenyhivatal, 2003. július
Magyarország szegényre takarékoskodja magát Az egészségpolitikában a kormányoldali bukfencek nem ritkák. A legújabb példa Magyarország. Több törvénnyel és rendelettel emelték a gyógyszerárakat, azután a kormány megszánta az elôállítókat, végül kölcsönvette a német egészségügyi reformtörvényt és törvényileg végrehajtotta a gyógyszerárak 15%-os csökkentését. Az eredmény: az államnak több pénzt kell kiadnia, mint eddig. Az év elején kezdôdött a magyar kormány vágya a több adóbevétel iránt. Ezt megtette, amenynyiben számos termékre – a gyógyszerekre is – felemelte a csökkentett hozzáadott értékadó téte-
2 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
leket. Egyidejûleg Magyarországon a gázárakat 40%-ig, az áramárakat 8%-kal emelték. A következmények elôre láthatóak voltak: a gyógyszerárakat az elôállítók 5-10%-kal emelték. Ezen a kormány csak sopánkodni tudott. És amint az szokásos a politika hibáinál, a hibát a gyógyszer elôállítókra hárították – további kellemetlen és eszelôs következményekkel.
Kötelezô árcsökkentés A kormány kötelezni akarta az elôállítókat, hogy elért bevételeik 15%-át önkéntesen fizessék be a betegbiztosítás alapjába. Mivel több mint 130 cégbôl erre csak 42 volt kész, hoztak egy jogszabályt e gyógyszerek eladási árának 15%-os csökkentésére, bár Magyarországon eleve igen alacsony árakat alkalmaztak. Egy német cég Meformin 850 tablettákat Magyarországon csak 5 euróért ad el, Németországban ugyanez
a csomagolás 16 euró. Azonban az új jogszabály is szorult helyzetbe hozta a magyar politikát. A gyógyszerészek 5 millió euróért vásároltak gyógyszereket magasabb árakon, amelyeket most olcsóbban kell eladniuk. Nem kevés gyógyszertárat ezért akut fizetésképtelenség fenyeget. És mert a gyógyszercégek megtagadták, hogy pl. az inzulint értékén alul adják el, és ezzel készek voltak üzleti tevékenységüket ebben a szegmensben inkább leállítani, a budapesti kormánynak 190 000 diabéteszes szükségletét egy fél évre magának kellett beszereznie – adópénzekbôl fizetve. Végül most a magyar gyógyszerészeknek kártalanítást kell kapniuk – vélhetôen a gyógyszerek áfája felemelésének többletbevételeibôl.
Pharma Zeitung, 2004., 149, 5, 14
Nyári olvadás?
A határozat fölött – melynek legfôbb lényegét, az április 1-i árbefagyasztás alkotmányellenességét úgyszintén mindannyian tudjuk – viszonylag gyorsan napirendre tértek az érintettek, ugyanis a probléma megoldása kötötte le mindannyiuk energiáit. Így még a szakmabeliek túlnyomó többsége sem ismeri az alkotmánybírósági határozat fontosabb elemeit. Emiatt nem érdektelen a határozat magángyógyszerészi szempontból legfontosabb elemeinek rövid ismertetése, azzal a megjegyzéssel, hogy aki az igazán autentikus szövegre kíváncsi, az a Magyar Közlönyben vagy az Alkotmánybíróság honlapján (www.mkab.hu) elolvashatja.
Az Alkotmánybíróság 2004. május 25-i, gyógyszerészettel összefüggô határozatának néhány – magángyógyszerészi szempontból fontosabb – aspektusa 1. Az Alkotmánybíróság (AB) foglalkozott az ártörvény (1990. évi LXXXVII. tv.) 19. § alkotmányosságának a vizsgálatával (1990 óta hatályban van), tekintettel arra, hogy beadvány érkezett ennek megsemmisítésére. A vitatott rendelkezés szövege az alábbi:
Mindannyian tudjuk, hogy április 1-én a kormány drasztikus beavatkozása miatt 15%-kal csökkent valamennyi gyógyszer termelôi ára és ennek következtében mérséklôdtek a támogatott gyógyszerek fogyasztói árai és térítési díjai. Jól emlékszünk még az ezt megelôzô és ezt követô idôszak indulatos vitáira, ráadásul valamennyien a saját bôrünkön is éreztük a kormányintézkedés negatív gazdasági hatásai mellett az ellátás bizonytalanságát és a társadalmi megítélés változásait is. A történések elôzményeivel, magukkal az intézkedésekkel és a közvetlen következményekkel a Gyógyszertár korábbi számaiban részletesen foglalkoztunk, így ettôl most eltekintünk. A gyógyszerpiac szereplôi nagy számban készítettek az Alkotmánybírósághoz beadványokat. Az eddigi gyakorlattal szemben – amely szerint egy-egy beadvány akár éveken keresztül is megválaszolatlan maradt –, az Alkotmánybíróság nagyon gyorsan tárgysorozatba vette az indítványokat és május 25-én ki is hirdette a határozatát. Az Alkotmánybíróság nem szokta indokolni, hogy egy-egy döntését mikor és milyen szempontok miatt hozza meg. Így most is csak találgatni lehet: az alkotmánybírák átérezték a helyzet súlyosságát, netán bevallhatatlan nyomás nehezedett rájuk a mielôbbi határozathozatalért, esetleg attól ijedtek meg, hogy a szokásos tempó mellett a beadványok száma kezelhetetlenül megnô, talán azt kezdték el mérlegelni, hogy a hosszú ideig fennálló bizonytalanság olyan károkat okoz (és esetleg olyan újabb kormányzati intézkedéseket generál), amelyek után a helyzet normalizálása úgyszólván lehetetlenné válik.
„A gazdaság egészét vagy jelentôs részét érintô és az árak alakulására ható adózási, pénzügyi vagy egyéb szabályozási eszköz változása esetén a Kormány – legfeljebb 6 hónapra – az árakra vonatkozóan rendelkezhet a nem hatósági árak körében is.”
Az AB szerint ez a passzus nem alkotmányellenes. Ahhoz azonban, hogy alkalmazni lehessen, egyidejûleg kell fennállni az öszszes benne rögzített feltételnek. Továbbá csak akkor alkalmazható, ha a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv-ben foglaltak nem elégségesek a megfelelô ügymenetre. Az AB szerint a kormányzati beavatkozás a versenyszabadságot nem befolyásolhatja, ésszerû indok alapján és csak szûk körben alkalmazható. Arra a kérdésre, hogy egymás után ismételten alkalmazható-e ez a passzus (t.i. fennállt az esélye annak, hogy a hat hónap letelte után a kormány újabb 6 hónapra hatósági gyógyszerárakat vezet be), az AB azt a választ adta, hogy csak az együttes feltételek ismételt bekövetkezése esetén alkalmazható újra. Ez az értelmezés igen komoly szigorításként fogható fel. Az AB továbbá kimondta, hogy a gazdasági verseny szabadsága nem alkotmányos alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, aminek a biztosítása az állam feladata. Ebbôl az is következik, hogy alkotmányos alapjogok (pl. az egészséghez való jog) érvényesülése érdekében a gazdasági verseny szabadsága korlátozható. Ez újabb közvetett alkotmánybírósági visszaigazolása annak, hogy a piacszabályozás a lakossági gyógyszerellátásban nem alkotmányellenes.
2. Az AB foglalkozott az ártörvény módosításával is (2004. évi XXVII. tv.), amelyre az április 1-i intézkedésekkel összefüggésben került sor. Ennek a szövege a következô: Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosítása: 39. § Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártörvény) 7. §-a a következô (4) bekezdéssel egészül ki: ,,(4) A költségvetési támogatással forgalmazott humán törzskönyvezett gyógyszerek és speciális táplálkozási igényt kielégítô tápszerek (a továbbiakban együtt: gyógyszerek) kiskereskedelmi forgalomban felszámítható legmagasabb árát a külön jogszabályban meghatározott hatóság egyedi határozatban állapítja meg.’’ 40. § Az Ártörvény a következô 24. §-sal egészül ki: „24. § Felhatalmazást kap a kormány, hogy a gyógyszerek kiskereskedelmi forgalomban felszámítható legmagasabb ára megállapításának részletes szabályait, az eljáró hatóságot és az ár közzétételének módját rendeletben állapítsa meg.’’
Az AB az ártörvény ezen módosításának tartalmi alkotmányellenességét állapította meg és a hatályba lépését nem hagyta jóvá. Az ártörvény ugyanis nem adhat felhatalmazást arra, hogy az ártörvény ármegállapítási rendjérôl ne törvény, hanem – mint ebben az esetben is – alacsonyabb jogszabály rendelkezzen. Azzal kapcsolatban, hogy a legmagasabb kiskereskedelmi árat külön jogszabály által meghatározott hatóság (lényegében az OEP) egyedi határozatban megállapíthatja-e, kifejtette, hogy ✗ a rendelkezés kiszámíthatatlan viszonyokat teremtene és lehetôséget a kormánynak arra, hogy önkényesen, diszkriminatíven járjon el, mert nem szab feltételeket a szabálytól való eltérésre, ✗ sérti a jogbiztonságot, ✗ nem szabályozza az indoklási kötelezettséget, az iratbetekintés jogát, a jogorvoslat rendjét, a bírósági felülvizsgálat lehetôségét; továbbá ✗ nem adható általános, korlátozás nélküli, az ármegállapítás lényeges szempontjait nem tartalmazó, az ármegállapító hatóságot meg nem nevezô, az egyedi határozat lényeges jellemzôit nem tartalmazó felhatalmazás a kormánynak. 3. Az AB nem foglalkozott érdemben azoknak a jogszabályoknak az alkotmányosságával, amelyek a 2000-es (Gógl) és a tavalyi hatósági intézkedéseket (GTVR) megalapozták, mivel hatályon kívül helyezett jogszabályok alkotmányosságát csak különleges esetben vizsgálhatja (pl. bírósági megkeresés esetén, az adott jogszabály érvényessége alatt elkövetett cselekmények jogszerûségének vizsgálata érdekében). Az AB – jogkör hiányában – nem foglalkozott azzal a beadvánnyal sem, amely a március 8-i kormányzati ultimátumról kérte az alkotmányellenesség megállapítását. Gyógyszertár III. évf. 6. szám 3
4. Az AB a gyógyszerek és tápszerek átmeneti árszabályozásáról szóló 48/2004. (III. 19.) sz. Korm. rendeletet, tehát amelyik ténylegesen életbe léptette a 15%-kal alacsonyabb árakat – mivel a jogszabályalkotó a felhatalmazás kereteit túllépte – alkotmányellenesnek minôsítette és június 30-i hatállyal megsemmisítette. Az ártörvény 19. § rendelkezésére való tekintettel ugyanis ✗ a rendeletnek hivatkoznia kellett volna szabályozási eszköz változásra, de ez nem történt meg. Ráadásul az AB sem talált olyan szabályozási eszköz változást, ami a rendelet alkotást megalapozta volna. Ugyanis sem a januári támogatás-változást, sem az 5%-os ÁFA bevezetését, sem a januári árrés korrekcót nem tekintette olyan szabályozási eszköz változásnak, ami közvetlen ok-okozati öszszefüggésben állt volna a rendelet megalkotásával; ✗ a rendelet mellékletének csak a gyógyszerek árára szabadott volna vonatkoznia, azonban a melléklet aszerint különbözteti meg a gyártókat és a forgalmazókat, hogy aláírták-e az ultimátumot vagy sem. Így a rendelet rájuk is vonatkozik (nemcsak a gyógyszerek árára), ráadásul visszaható jelleggel diszkriminál, mivel az ultimátum határideje március 16. volt, a rendelet pedig március 19-i keltezésû. Az AB kifogásolta, hogy a rendeletbôl nem derül ki az érvényesség határideje, ugyanis a rendelet hatályon kívül helyezô passzust (határidôt) nem tartalmaz. Ezt jelölni kellett volna, mert az ártörvény 19. § szerint max. 6 hónapig lehet hatósági árat bevezetni. Mindezek miatt az AB szerint a kormány túllépte a rendelkezésére álló felhatalmazási kereteket, ami miatt formai alkotmányellenesség áll fenn. Az ilyen esetben az AB a tartalmi vizsgálatot már el sem végzi. Az 4 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
AB így tehát nem vizsgálta, hogy a termelôi árak 15%-os csökkentése alkotmányos-e vagy sem. Ezért az a kérdés elvileg továbbra is nyitott, hogy árbefagyasztás esetén a kormány az adott vagy annál alacsonyabb szinten is megállapíthatja-e az árakat. Az AB a rendeletet június 30-i határidôvel hatálytalanította, mivel nem látott elegendô indokot arra, hogy a kihirdetés napjával (vagy visszamenôlegesen) hatálytalanítsa. Ez esetben ugyanis az árak és a támogatások – az álláspontja szerint – „meghatározatlanok” maradtak volna. Az AB szerint a rendelkezésre bocsátott idô lehetôséget teremt a szükséges intézkedések meghozatalára. Mivel ezzel a rendelettel párhuzamosan az 1/2003 sz. ESZCSM rendelet 4. sz. melléklete a 48/2004 (III: 19.) sz. Korm. rendelet megfelelô mellékletével módosításra került (18/2004 sz. ESZCSM rendelet), így az AB szerint ez „osztja” a 48/2004 (III. 19.) Korm. rendelet sorsát. Ezért június 30-i hatállyal az is hatályát veszti.
a termék forgalomba hozatali engedélyének jogosultja az OEP-hez nyújtja be. (2) Az egyes gyógyszerek áráról, társadalombiztosítási támogatásba való befogadásáról és a támogatás mértékérôl a külön jogszabályban foglalt feltételek alapján az OEP egy eljárásban, a kérelem benyújtását követô 180 napon belül – az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter által kijelölt szerv véleményének kikérését követôen – határozatban dönt. Az OEP a már támogatott gyógyszer árának vagy támogatása mértékének változására irányuló kérelem esetén 90 napon belül dönt.”
Az AB ezt a rendelkezést is alkotmányellenesnek találta. A korábban idézetthez hasonló okfejtéssel megállapította ugyanis, hogy a kormánynak nincs joga (felhatalmazása) arra, hogy az OEP-et felhatalmazza a már támogatott gyógyszerek árának változtatására irányuló kérelem elbírálására és az errôl való döntésre. Ezért az AB a rendelet szövegébôl törölte a fentebb vastag betûvel kiemelt „áráról” és „áráról vagy” szövegrészeket. Eszerint az ármeghatározás kompetenciája továbbra is kormányhatáskörben marad.
5. A kormány módosította a kötelezô egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. tv. végrehajtásáról rendelkezô 217/ 1997 (XII. 1.) Korm. rendeletet (a 91/2004 (IV. 26.) Korm. rendelettel) és a 7. § helyett újat alkotott. Ennek egyik leglényegesebb rendelkezése lehetôvé teszi, hogy a már támogatott gyógyszerek árváltozásáról az OEP döntsön. Ez összecseng az ártörvény korábban már említett és az AB ezen határozatában érvénytelenített módosításával. A 7 § (1) és (2) bek szövege az alábbi:
6. Az AB foglalkozott a kiegészítô vénykezelési díjról rendelkezô 22/2004 (IV. 1.) ESZCSM sz. rendelet alkotmányosságával is. A rendeletet alkotmányellenesnek találta, mert az alkotmányellenesnek nyilvánított 48/2004 (III. 19.) Korm. rendelethez kapcsolódóan, arra hivatkozással jelent meg. Ezért június 30-i hatállyal ezt a rendeletet is hatálytalanította. (Ezzel persze nem a vénykezelési díj alkotmányellenességét mondta ki.)
7. § ,,(1) A gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítô tápszerek (a továbbiakban együtt: gyógyszer) a) árához nyújtható támogatás megállapítása iránti kérelmet, b) támogatása mértékének módosítása iránti kérelmet, c) befogadásának megszüntetése iránti kérelmet,
7. Az AB foglalkozott azzal a beadvánnyal is, ami szerint a kormány intézkedése a gyógyszertárak vonatkozásában tulajdonjog elvonásként értelmezhetô, hiszen az árcsökkentés a patikák tulajdonában lévô gyógyszert (a patika tulajdonát) értékeli le. A beadvány szerint emiatt a kormánynak a gyógyszer-
tárak számára okozott kárt teljes körûen meg kellett volna térítenie. Ezért a beadvány szerint a kormány mulasztásos alkotmánysértést követett el, ugyanis nem hozott jogszabályt a gyógyszertárak kárának teljes körû kompenzálására. Az AB megállapította, hogy a kormány nem követett el mulasztásos alkotmánysértést. Az AB nem azt vizsgálta, hogy a gyógyszertáraknak keletkezett-e veszteségük vagy sem, hanem azt, hogy a kormányzat által hozott jogszabályi rendelkezések – a tulajdon védelme vonatkozásában – az alkotmány szabályait sértik-e, illetve az elszenvedett veszteségek a fennálló alkotmányos „szabályok sérelmét eredményezik-e”. Az AB értelmezése szerint a gyógyszertári vállalkozások nyereségét és veszteségét az árak mellett más tényezôk is befolyásolják. Vannak egyéb állami intézkedések, a gyógyszer speciális termék, a gyógyszerpiac speciális piac, továbbá a támogatások is hatnak a rendszerre. A gyógyszerre – mint sajátos árura – a tulajdonjog egyébként sem vonatkoztatható, a gyógyszerek árának a csökkentése pedig nem értelmezhetô tulajdonjog elvonásként. Így a – lényegében a kamara által kezdeményezett beadványt – elutasította.
Összegzésként megállapítható, hogy a kormány és a szaktárca április 1-hez illetve a gyógyszerek hatósági árszabályozásához kapcsolódó jogalkotási tevékenységét – vagy tartalmi vagy formai okok miatt – az AB szinte minden lényeges elemében alkotmányellenesnek ítélte. Élet a határozat után Mivel az alkotmánybírósági határozat nyomán – a megsemmisített jogszabályok hiányában – a gyógyszerpiacon igen komoly káosz kialakulásának a kockázata állt elô, a kormányra intézkedési kényszer nehezedett. A problémák megoldásának egyik lehetôségeként vetôdött fel, hogy a rendelkezésére álló idôben olyan jogszabályokat hozzon, amelyek a káosz elkerülését elôsegíthetik, a másik pedig a gyógyszergyárakkal való megállapodás volt. Mindkét területen viszonylag hamar elkezdôdött a munka. A jogszabály-alkotás területén a kormány feladatait – nyilván elôre egyeztetett koreográfia alapján – kormánypárti parlamenti képviselôk vették át, akik egyéni képviselôi indítványt terjesztettek az Országgyûlés elé az ártörvény módosítására. Ez kimondja, hogy a kormány „a gyógyszerpiac átmeneti zavarainak elhárítása, kiküszöbölése vagy a gyógyszerpiac egyensúlyának fenntartása érdekében” elrendelheti, hogy a humán gyógyszerek és a tápszerek esetében a gyártó és a forgalmazó közötti szerzôdésben (vagy a jogszabályban kihirdetett), „a kormányrendelet megjelenésekor” szereplô árat legfeljebb kilenc hónapig nem lehet emelni, illetve a gyártók és a forgalmazók e kilenc hónap alatt nem tehetnek egymás
felé szerzôdési ajánlatot. Ennél magasabb árhoz is hozzájárulhat azonban az egészségügyi miniszter, ha az adott gyógyszer egy adott betegség nélkülözhetetlen, „elsôvonalbeli” kezelésére szolgáló készítmény és a gyártó (vagy a forgalmazó) igazolja, hogy a gyógyszert csak a hatósági árnál drágábban tudja elôállítani. A törvényjavaslatot az Országgyûlés június 14-én négypárti konszenzussal elfogadta és Mádl Ferenc köztársasági elnök úr – a gyártók kérése ellenére, akik elôzetes alkotmánybírósági normakontrollt kértek – június 21-én aláírta. A törvénymódosítás így elvileg megnyitotta az utat a kormánynak arra, hogy a gyógyszerpiacon a hatósági árszabályozás eszközével éljen, de ehhez – természetesen – még kormányrendelet megalkotása is szükséges. Ez a passzus a gyárak mozgásterét („zsarolási potenciálját”) szûkítette. Ezzel párhuzamosan tárgyalások kezdôdtek a gyárak szövetségeinek és egyes gyáraknak a képviselôivel, valamint igen magas rangú külföldi politikai erôkkel. A tárgyalások – melyeket a Miniszterelnöki Hivatal koordinált – június 16-án kompromisszumos megállapodással zárultak. Így megnyílt az út a gyárak és a kormány közötti egyedi szerzôdések megkötésére. A kompromiszszum lényege, hogy a többletköltségeken megosztozik a kormány a gyárakkal. Ezzel elhárult annak a kockázata, hogy az új ártörvényi passzusok által megnyitott lehetôséggel élve július 1-tôl a kormány újabb – és alkotmányosan megint csak vitatható – lépésre kényszerüljön, presztízsének és a térítési díjaknak a védelme érdekében. A megállapodás alapján – melynek mélyebb elemzésére késôbb visszatérünk – július 1-én a támogatott gyógyszerek fogyasztói árai a március 31-i szintre állnak vissza, de a térítési díjak nem növekednek. A nem támogatott gyógyszerek árai pedig december 31-ig változatlanok maradnak. A gyárak idén 9 MrdFt-ot fizetnek be a kincstárnak, az efölötti összeg a kormányt terheli, továbbá az OTC gyártók veszteségeit is a kormány kompenzálja. A kormány vállalja, hogy a tb támogatás összege jövôre növekedni fog (várhatóan 285 MrdFt-ra, ami bizonyosan nem lesz elég), de a késôbbiekben is a gyárak feje felett lóg a Damoklesz kardja, legalábbis abban a vonatkozásban, hogy a keretösszeg túllépését követôen ismét visszafizetésre lesznek kötelezhetôk. Hogy ki járt jobban, ma még nehéz megmondani, de az tény, hogy a kormánynak nem sikerült az eredeti célt (t.i. azt, hogy se a betegek, se az adófizetôk terhei ne nôjenek) elérni. E sorok írásakor már tudni, hogy a gyógyszertárak árrés kondíciói április 1-hez viszonyítva javulnak, de a március 31-i állapotot nem sikerül helyreállítani. A támogatott gyógyszerek vonatkozásában a fogyasztói árak rendezése miatt további árréstömegkieséssel nem kell számolni, de az OTC gyógyszerek változatlan termelôi ára után sem a nagykereskedôk, sem a gyógyszertá-
rak nem kapnak automatikus kompenzációt. A gyártók összforgalomból való részesedési aránya tehát tovább nô a nagykereskedôk és a patikák rovására. (Naív) kérdésként vetôdhet fel még, hogy a nagykereskedôk korrigálják-e az április 1-vel felmondott szállítási feltételeiket, hiszen arra a lépésre deklaráltan a 15%-os árcsökkentés miatt került sor. E sorok írásakor még nem lehet tudni, hogy zökkenômentesen vagy konfliktusokkal jutunk el július 1-ig és az átállás sikeres lesz-e. A nagykereskedôk és a gyógyszertárak eddig elszenvedett veszteségeiket nyilván a készletátértékelésbôl származó bevételekkel szeretnék kompenzálni. Ez nagy terhet ró a gyógyszerpiac szereplôire és méltányos együttmûködést igényelne. A nagykereskedelem azonban a megnövekedett patikai igényeket 10 nappal július 1. elôtt nem képes (?) kielégíteni, ami június utolsó napjaiban igen feszült ellátási helyzetet is eredményezhet. A gyógyszerpiac minimális ismerete elegendô kellett volna legyen annak a felismeréséhez, hogy a gyógyszerek nagy hányadára kiterjedô 15%-os áremelés a gyárakat, a nagykereskedôket és a patikákat – eltérô érdekeik miatt – más és más üzleti magatartásra serkenti. Ahhoz, hogy a menetrendszerû gyógyszerbotrány elkerülhetô legyen, a gyárakkal folytatott tárgyalások részeként kellett volna megállapodni a július 1-ig terjedô idôszak alatti „játékszabályokról“ is, hiszen a piaci szereplôk saját belsô logikájuk szerint mûködnek. A piac pedig csupán korlátozottan képes az ilyen helyzetekben az önkorrekcióra, és egyik szereplô (így a nagykereskedelem) sem vállahatja magára a piac szabályozójának a szerepét. Az elmaradt megállapodás hiányában kialakuló gyógyszer beszerzési zavarok és piaci anomáliák könnyen oda vezethetnek, hogy azokat a társadalom a gyógyszerpiac szereplôinek koncért való marakodásaként fogja fel. S erre sem az ütközô zónába kerülô nagykereskedôknek, sem pedig a betegnek magyarázkodni kényszerülô gyógyszerészeknek nincs szüksége. Számos részletkérdés úgyszintén tisztázatlan, hiszen június 21-én pl. még senki sem tud semmit arról, hogy az átállást milyen technikával sikerül majd megoldani. Sok tehát a bizonytalanság. Azt azonban tudni lehet, hogy a kormányzat körültekintôbb magatartásával az elmúlt hónapok idegeket ôrlô, pénztárcát és büdzsét kiürítô, presztízs-erodáló konfliktusai elkerülhetôk lettek volna. Most mégis örülni kell annak, hogy a „befagyasztott” áprilist „kiolvadó” július követi. A fagyos tavasz után tehát a nyárra olvadás és ezzel együtt enyhülés várható. Óhatatlanul adódik a kérdés: ha az „enyhülés” tovább folytatódik, tán csaknem forró ôsznek nézünk elébe?
Hankó Zoltán Gyógyszertár III. évf. 6. szám 5
Új rendszerû gyógyszerellátás készülôben? Amikor a Gazdasági Versenyhivatal gyógyszerpiaci liberalizációról szóló tavalyi tanulmányának szerzôje „másodállásban átigazolt” az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumba, tudni lehetett, hogy ez nem ok és cél nélkül történt, hanem konkrét feladatra hívták (vagy küldték) új beosztásába. Amikor az április 17-re tervezett tiltakozó akció elôtt néhány nappal megkezdôdtek az egyeztetô tárgyalások a minisztériummal, és ott a tömegdemonstráció kockázatát is vállalva hárították el a kormányzat képviselôi annak a kijelentését, hogy hosszú távon leveszik a napirendrôl a gyógyszerpiaci liberalizációt, tudni lehetett, hogy valami készül. Nem kellett ahhoz nagy ész, hogy a fenti két esemény közötti közvetlen kapcsolatot felismerjük. Mint ahogy ahhoz sem kellett betegesen pesszimistának lenni, hogy tudjuk: a tavaly magunk mögött hagyottnak hitt versenyhivatali liberalizációs elképzelések újra elô fognak kerülni. Hiszen ez a módszer bevett államigazgatási gyakorlat.
Emlékezzünk… Az árrés fixesítésének ötlete elôször egy miniszteri biztos gyógyszerpiaci tanulmányában jelent meg még 1999-ben. A miniszteri biztos késôbb távozott, a tanulmány egy íróasztal fiókjába került. De nem sokáig hevert ott, mert 2000 nyarán már konkrét normaszöveg formájában reinkarnálódott, aminek a tárcakörözése is megtörtént. A szaktárca azonban akkor kevesek által ismert körülmények hatására a tervezetet visszavonta. És amikor már szinte mindenki
Államigazgatásban született gondolat nem vész el… és még csak át sem nagyon alakul. megnyugodott abban, hogy az ötlet véglegesen elabortál – hiszen idôközben a szaktárca felsô vezetése is teljesen kicserélôdött –, a fix árrés bevezetésére mégis sor került.
Államigazgatásban született gondolat tehát nem vész el… és még csak át sem nagyon alakul. Ezzel a felismeréssel kellett ismét szembesülnünk, amikor a gyógyszerpiaci rendtartásról szóló koncepciót olvashattuk. Pontosabban egy javaslatokkal teletûzdelt tanulmányt vehettünk a kezünkbe, ami az „Elôterjesztés a Kormány részére a gyógyszerpiac újraszabályozásának szakmai koncepciójáról” címet viseli és nagy terjedelemben foglalja össze az elôterjesztô gyógyszerpiaccal kapcsolatos gondolatait, az általa problémásnak ítélt jellemzôit. Egyben javaslatokat is tartalmaz ezek megoldására. A javaslat szerves folytatása a GVH tavaly megismert tanulmányának. A dokumentum 7 oldalas vezetôi összefoglalóban rögzíti az általa kiemelendônek ítélt célokat, az újraszabályozás megvalósításának eszközeit és a javaslat kormányprogramhoz való viszonyát. Tartalmaz egy három és fél oldalas kormányhatározat tervezetet, amely lényegében felhatalmazást ad arra, hogy ezen koncepció szerint kezdôdjék el a gyógyszerpiaci rendtartásról szóló törvény kodifikációs munkája. Továbbá tartalmazza – több mint hatvan oldalas terjedelemben – „a gyógyszerpiaci szabályozási reform szakmai koncepcióját” is. 6 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
Ez utóbbi „koncepció” önálló fejezetben mutatja be a „gyógyszerpiaci szabályozási reform makro- és mikrogazdasági feltételrendszerét”, a „gyógyszerpiac mûködésének sajátosságait”, rögzíti az „újraszabályozás” célját és eszközeit. Foglalkozik a „gyógyszer vertikum viszonyrendszerének újragondolásával”, a „gyógyszer-kiskereskedelem újraszabályozásával”, a felügyeleti rendszer átalakításával és megemlíti a szabályozás – szerinte – várható gazdasági hatásait is. A tanulmány szemlélete, szerkezete és fogalmazásmódja, törekvései és javaslatai nem hagynak kétséget afelôl, hogy a szerzôje azonos a Gazdasági Versenyhivatal tavalyi tanulmányának szerzôjé-
„már nem a Gazdasági Versenyhivatal munkatársai által készített … publikációs célra szánt tanulmányt tartjuk a kezünkben, … hanem a szaktárca … tervezetérôl kell véleményt alkotnunk.” vel. Ezt nem titkolják a minisztérium vezetôi sem. A szemléletmód tehát nem új, a tanulmány mégis több szempontból is igen komoly figyelmet követel.
Elôször is alapjaiban változott meg a helyzet a tavalyihoz képest. Hiszen most már nem a Gazdasági Versenyhivatal, tehát a versenyszabadság legfôbb ôrének munkatársai által készített, „véletlenül a vita középpontjába került”, a szerzô „önálló kezdeményezésére készült”, „publikációs célra szánt” tanulmányt tartjuk a kezünkben, amirôl – jól emlékszünk – a szaktárca vezetôi elôször támogatólag, majd a közfelháborodás hatására elhatárolódva nyilatkoztak. Hanem a gyógyszerellátásért (is) felelôs szaktárca felsô vezetôinek a felkérésére készített, a szaktárca törvényalkotási programjának részét alkotó, a gyógyszerpiac újraszabályozását célul tûzô, a tárca államtitkári értekezlete által tárcakörözésre és szakmai vitára alkalmasnak talált kormányhatározat tervezetérôl kell véleményt alkotnunk, amelyet idôközben a kormány is alkalmasnak talált a további munkára. Mivel ez a változás igen lényeges, a szakma és a szakmai érdekvédelem számára óriási kihívást jelent! Másodszor, joggal vetôdhet fel a kérdés, hogy a tárca felsô vezetése az új jogszabály megalkotását elôkészítô koncepció kidolgozásával miért a GVH egy munkatársát és nem a minisztériumi szakapparátust bízta meg? A szakapparátus tagjai a gyógyszerpiaci rendtartásról szóló tervezett jogszabály koncepciójának a kidolgozására feltehetôen alkalmasak lettek volna és az ehhez szükséges felkészültséggel is valószínûleg rendelkeznek, hiszen a minisztérium elsôdlegesen deklarált feladata már régen nem az egészségügyi intézményrendszer mûködtetése, hanem az egészségpolitika meghatározása és irányítása, a szabályozás és a felügyelet koordinálása. A szakapparátus ennek a feladatnak a jegyében állt össze évekkel ezelôtt. Mindezek ellenére erre az egy feladatra szakmailag mégis alkalmatlannak találták volna a saját munkatársaikat a minisztériumi vezetôk? Nem valószínû. Sokkal életszerûbb az a feltételezés, hogy a minisztérium egészségügyben és gyógyszerügyben járatosabb szakapparátusa más, az egészségügy és a gyógyszerpiac sajátosságait figyelembe vevô koncepciót tett volna le az asztalra. Ha ez így van, akkor az is igaz lehet, hogy a vezetôi elvárás teljesítésére alkalmasnak tartott személy a kiválasztását követôen a tárca vezetôinek igényével azonosulva fogalmazta meg a javaslatait és tette le azokat a megrendelôk asztalára. Ebben az esetben viszont megkerülhetetlen a kérdés: miért érdekelt a szaktárca vezetése a gyógyszerpiac radikális újraszabályozásában és átalakításában, illetve a gyógyszer-kiskereskedelem liberalizációjában? A kérdés már tavaly is felvetôdött, azonban a megválaszolására nem került sor. Harmadszor, ha már a szakma és a (szak)politika viszonyát boncolgatjuk, figyelni kell a javaslat és a nagypolitika viszonyára is. Jól emlékezhetünk még ugyanis arra, hogy a nagyobbik kormányzó párt vezetô politikusai és egészségpolitikusai tavaly ôsszel, nem egészen háromnegyed évvel ezelôtt, a különbözô szakmai rendezvényeken és a szakmai sajtóban is egymást megerôsítve nyilatkoz-
tak arról, hogy a lakossági gyógyszerellátás területén nem indokolt és nincs napirenden a liberalizáció. Sôt nyilvánosan kötelezték el magukat a jelenlegi struktúra értékeinek a védelme, a piacszabályozás lényegi elemeinek a megôrzése, a gyógyszerészi szerepkör szakmai és gazdasági megerôsítése mellett. Kérdés tehát – és rövid idôn belül tisztázandó –, hogy a nagyobbik kormányzó párt felügyelete alatt mûködô szaktárca kezdeményezése mennyiben harmonizál a vezetô kormánypárt irányítóinak és egészségpolitikai testületeinek álláspontjával és meghirdetett gyógyszerpiaci politikájával? S ha már a politikai összefüggéseknél tartunk, nem szabad nem észrevenni, hogy az elmúlt idôszakban egyre komolyabb és egyre mélyebb rétegeket érintô vita bontakozik ki arról, hogy az egészségügyben érvényesek-e a neoliberális közgazdaságtan általános törvényszerûségei és használhatóak-e az erre építkezô általános gazdaságpolitikai megoldások. A vitát elsôsorban az egészségügyi és egészségbiztosítási reform tervezett lépései gerjesztették, ezért a felszínen jórészt a kórházprivatizációról és az ellátásszervezôkrôl szól. Így a napi politika hangos vitái többnyire elfedik a mélyebb összefüggéseket. Azonban ezekben a vitákban olyan alapkérdések is a felszínre kerülnek, amelyeket mi már régóta feszegetünk, de eddig ezeket az uralkodó közgazdasági és gazdaságpolitikai irányzatok „szakavatott” képviselôi gyakran csak szánakozó mosollyal fogadtak. Az egészségügyi reform vitája kapcsán egyre hangsúlyosabbá válik az esélyegyenlôség, a szolidaritás, az igazságosság és a közjó érvényesítésének igénye, a beteg javának szolgálatára rendelt struktúra kialakításának és mûködtetésének a szükségessége. Megfogalmazásra kerül, hogy az egészségügy a nemzetgazdaság különleges része, amelynek speciális igényeket kell kielégítenie, mindenki számára elérhetônek és megfizethetônek kell lennie. Kimondatott, hogy az egészségügyben a piaci hatékonyság definíciója és mérésének módszere különbözik a gazdaság más területein alkalmazottól. Hatékonyságát nem elsôsorban a képzôdô profit, hanem az ellátás biztonsága és színvonala, az egészségben töltött évek növekvô száma, a compliance és az egészségnyereség mutatja meg, miközben – természetesen – a rendelkezésre álló források hatékony felhasználásának a követelménye is jelen van. Alapjaiban kérdôjelezôdik meg tehát a csak a piaci mechanizmusokra figyelô liberális szabályozás létjogosultsága. A fentiek alapján helyesen döntött tehát az MGYK, a GYTE és a MOSZ közös tárgyaló delegációja, amikor a javaslat vitájának
„a szakma kötelessége, hogy ne csak a kritikáját fogalmazza meg, hanem … olyan alternatívát tegyen le az asztalra, amely a késôbbiekben tárgyalási alap lehet” kezdetén egyértelmûvé tette, hogy a javaslatot koncepcionálisan vitatja és nem járul hozzá ahhoz, hogy a kormány elé a „szakmai érdekvédelmi szervezetekkel egyeztetve” megjegyzéssel kerüljön. Mivel azonban az elutasított tanulmány a tárca hivatalos javaslata, sôt, most már a kormány által is jóváhagyott törvényalkotás alapdokumentuma, a szakma kötelessége, hogy az anyaggal kapcsolatban ne csak a kritikáját fogalmazza meg, hanem a koncepcionális különbségek hangsúlyozásával egy olyan alternatívát tegyen le az asztalra, amely a késôbbiekben tárgyalási alap lehet. Összeállításunkban részleteket közlünk a tanulmánynak a magángyógyszerészet szempontjából legfontosabb fejezeteibôl. Reméljük, hogy a minisztérium vezetôi megértik: annak ellenére, hogy munkaanyag, ezt minden magángyógyszerésznek ismerni kell, hiszen rólunk, a jövônkrôl szól. Olvashatják a javaslat MOSZ vezetô testületei által készített kritikáját és a tárgyalási alapnak szánt alternatíváját, továbbá a Gyógyszer-nagykereskedôk Szövetsége álláspontját. Voltak kollégáink, akik a személyes érzelmeiket is megfogalmazták és – bár csak közvetetten kapcsolódik a témánkhoz – közzé tesszük a Magyar Orvosi Kamara elnökének a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal nyitó napján elhangzott gondolatait is.
Magángyógyszerészek Országos Szövetsége
Missziós nyilatkozat A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1991-ben a gyógyszerészek civil szervezôdése során jött létre a gyógyszerészet új ars poeticajának megfogalmazása, a gyógyszerészi hivatás fejlesztése és társadalmi megbecsülése elômozdítása érdekében. • Érdekérvényesítô tevékenységünket a nemzetközi szakmai folyamatokra is figyelemmel tényszerû adatokra, elemzésekre és következtetésekre támaszkodva, a gyógyszerészet stratégiai érdekeit szem elôtt tartva végezzük. • Kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítottunk ki és tartunk fenn a mindenkori állami-, szakmai irányítás vezetôivel, egészségügyi- és civil szervezetekkel egyaránt. • Filozófiánk homlokterébe tartozik a magángyógyszertárak mûködési feltételeinek javítása, a kiszámítható szakmai-, gazdasági- és jogi környezet megteremtése. • Kiemelkedôen fontosnak tartjuk a gyógyszerpiac szereplôivel, a gyógyszergyártók és nagykereskedôk szervezeteivel való érdekazonosság hangsúlyozását, a harmonikus szakmai és gazdasági együttmûködést. • Tudatosan törekszünk a gyógyszerészi érdekek megfogalmazására, tagságunk tájékozottságának növelésére, felkészültségének javítására. • Célkitûzésünk a gyógyszertárak szakmai-, gazdasági-, jogi- érdekérvényesítésének és az egyéni érdekérvényesítésnek magas szintre való fejlesztése. • Törekszünk a gyógyszerészet társadalmi presztizse növelésére, a szakmai szolgáltatások színvonala emelésére. • Fontosnak tartjuk a betegek életminôsége javítását, a gyógyszerész gyógyszerterápiás tanácsadó szerepének növelését, a betegorientált gyógyszerészet elterjesztését. • Elôsegítjük a gyógyszerészeti szakterületek érdekérvényesítési gyakorlata harmonizációját, felvállalva a gyógyszertárak és azok mûködtetésével összefüggô kérdések képviseletét.
SZÖVETSÉG A MAGÁNGYÓGYSZERÉSZETÉRT
Gyógyszertár III. évf. 6. szám 7
A gyógyszer kiskereskedelem újraszabályozásának tervezett eszközei a minisztériumi koncepció szerint A struktúra átalakításának eszközei • A mûködés engedélyezés fenntartása, de néhány korlátozó szabály oldása (pl. termékbiztonság, személyi feltételek: gyógyszertár szakmai vezetése – gyógyszerész; gyógyszerészeti tanácsadás, egészségügyi gondozás – gyógyszerész és/vagy orvos; kiadás – gyógyszerész, expediálási jogú szakasszisztens). • Az orvosi kézigyógyszertár rendszerelemként való megtartása. • A vényköteles gyógyszerek forgalmazásának feltétele az ellátási (beteggel való szerzôdéskötési jellegû) kötelezettség vállalása. • Az OEP-nek a gyógyszertárral, illetve a gyógyszertárnak az OEP-pel való szerzôdéskötési kötelezettsége fokozatos megszüntetése (ez azt is jelenthetné, hogy a csak vény nélküli szereket forgalmazó gyógyszertárral nem kötne az OEP szerzôdést; érdekes lesz annak a vizsgálata, hogy ki mire hajlandó az OEP-pel való szerzôdésért, hogy ez mit mond el a termék keresletérôl, a forgalmazás költségeirôl stb.). • A támogatott termékek forgalmazásának feltétele az OEP-pel való szerzôdéskötés, de más feltételeket is lehetne szabni (pl. ellátásszervezésben való részvétel vállalása). • Új – általános szerzôdési feltételek formát öltô – szerzôdési és finanszírozási csomag kidolgozása, árrés szabályozás felülvizsgálata (OEP hatáskörben, de hatósági felügyelet mellett). • Az új típusú szerzôdéses rendszer fô elemei: – Alapszolgáltatás – vényköteles termékek kiszolgálása, ezen belül különösen a referencia termékek kiszolgálásának kötelezettsége – alapdíj; – További egészségügyi szolgáltatások (népegészségügyi programban való részvétel, generikus programban való részvétel, gyógyszerészi gondozás és tanácsadás mûködtetése stb.) vállalásának ösztönzése külön díjtételekkel, díjtétel korrekciókkal. Szükség lehet a folyamat esetleges felgyorsítása érdekében külön célprogram szerinti támogatásokra, hitelgaranciákra a szükséges tárgyi feltételek megteremtése érdekében. – Területi pótlék a kis vényforgalmú, távoli helyszíneken lévô gyógyszertárak fennmaradása és mûködôképességének folyamatos fenntartása érdekében.
•
•
•
• •
– Készenléti díj azokon a területeken, ahol enélkül nem megoldható az idôbeli hozzáférés garantálása. A patikaalapítás korlátainak elôre meghirdetett, fokozatos eltörlése (oda kell figyelni arra, hogy a tulajdonlási, távolsági korlátok eltörlése nyomán, hogyan alakulnának az összevásárlások, lesznek-e versenyjogi – pl. árdiszkriminációs, monopolizációs – problémák, kell-e speciális beavatkozásokat statuálni (pl. összevásárlási korlátozások, tanácsadási tevékenység megbízhatóságának jogi garanciáinak megteremtése, stb)). A nem vényköteles gyógyszerek esetén fokozatosan oldani kell a forgalmazási korlátokat (csomagküldés, internetes kereskedelem – ezek európai bírósági döntésbôl következô követelmények is, általános forgalmazásra engedélyezett lista meghatározása). A nem vényköteles körben bizonyos átmeneti idô után a rögzített árak helyett a gyártói ármaximálás bevezetése, majd még késôbb annak eltörlése (természetesen ez nem jelenti azt, hogy az azonos vállalathoz tartozó gyógyszertárak ne alkalmazhatnának azonos árakat). A gyógyszertárak társasági formájára, tulajdonlására vonatkozó szabályok eltörlése. A gyógyszertárakban forgalmazható termékekre vonatkozó korlátozások eltörlése, természetesen figyelembe véve a tárolásra vonatkozó sajátos elôírásokat is.
Árrés- illetve tarifaszabályozási elképzelések A változások egyik alap eleme lenne olyan árrés- illetve tarifaszabályozás kidolgozása, amely a gyógyszertárak érdekeltségét növelné egyrészt az egészségügyi alapellátásba, az ellátásszervezésbe való gyorsabb bekapcsolódásra, továbbá a generikus programban való részvételre. A jelenlegi, degresszív árrés rendszer erre – kiegészítô elemek rendszerbe illesztése, vagy az árrés szabályozás teljes felülvizsgálat nélkül – nem alkalmas. A nemzetközi szabályozási tapasztalatokat felhasználva kell tehát új tarifaszabályozási rendszert kialakítani. Elôzetes elképzeléseink szerint a szabályozás kialakítását arra a gyógyszerkörre szükséges kiterjeszteni, amelyre ellátási kötelezettséget statuálunk. A nem vényköteles gyógyszerek körében az-
zal az elôzetes feltételezéssel élünk, hogy ebben a gyógyszerkörben a piac versenyzô jellege miatt – a mûködés engedélyezésen túl – nem érdemes adminisztratív jellegû szabályozásokkal beavatkozni a kereskedelmi forgalmazásba. A vényes forgalomról az OEP rendelkezik információkkal. Ez alapján mód van arra, hogy modellszámításokat lehessen végezni arra, hogy az új rendszerre való áttérés ne okozzon bevétel szint csökkenést a gyógyszertárakban, egyúttal az ellátásbiztonság fedezete megteremtôdjön. A szabályozás irányát úgy határoznánk meg, hogy • nem a legkevésbé hatékony gyógyszertárra szabjuk a tarifát, hanem a tipikus vényforgalommal, forgalmi összetétellel rendelkezô gyógyszertárakra, • az ez alatti forgalmú gyógyszertárakat külön, kiegészítô jellegû területi pótlékkal stabilizáljuk, egyúttal • olyan szabályozási környezetet teremtünk, hogy a nagyobb hatékonyságú, forgalmú gyógyszertárak se tudják a teljes profittöbbletet kivinni, hanem meg kelljen osztaniuk azt a fogyasztókkal. Külön elemezni szükséges azt, hogy áttérhetnénk-e egy olyan rendszerre, hogy a támogatott körben a patikai forgalomban a gyógyszertári ellátás, kiszolgálás költségeit a gyógyszerkassza fedezné szerzôdéssel a patikák felé, s ezzel párhuzamosan a támogatásokat, az árelfogadást az egész támogatásba bevont gyógyszerkörben a nagykereskedelmi árhoz kötnénk. Ez nyilvánvalóvá tenné, hogy a támogatott gyógyszerek körében az erre leszerzôdött gyógyszertárak alapvetôen csupán logisztikai, közszolgáltatási funkciót töltenek be (pl. vényenként kötött, vagy degresszív díjakért az OEP számára), nem pedig a klaszszikus értelemben vett kereskedelmi tevékenységet végeznek. Részletkérdés még az is, hogy megengedhetô-e ilyen jellegû szabályozási rendszerben az, hogy a nagykereskedô a mennyiségi árkedvezmények meghatározásakor ezt a gyógyszerkört is figyelembe véve határozzon meg rabatt mértéket. Ugyancsak további fontos szabályozási szempont az is, hogy ilyen rendszer mellett könnyen ki lehet alakítani a támogatott termékek lakossági térítési díjainak két elemét: egyrészt a nagykereskedelmi ár alapján meghatározott rögzített térítési díjat, másrészt a vények után fizetendô, fix összegû, vénykezelési díjat. Ez azért lenne hasznos, mert a jelenleg ingyenes gyógyszereknél is némi, minimális árérzékenységet lehetne ezzel kialakítani, miközben összességében nem emelkednének a térítési díjak. Az új, vényköteles gyógyszer kiszolgálási tarifaszabályozással párhuzamosan lenne indokolt tarifákat kidolgozni arra is, hogyha a gyógyszertár az egészségügyi alapellátásban, betegség megelôzô, illetve gondozó programokban vállal további szolgáltatásokat.
Gyógyszertár III. évf. 6. szám 9
A MOSZ véleménye a gyógyszerpiaci rendtartásról szóló koncepcióról Általános megfontolások Az ESZCSM 19303-1/2004-0004JKF/ Eü. sz. elôterjesztése „a gyógyszerpiac újraszabályozásának szakmai koncepciójáról” címet viseli. Megítélésünk szerint az újraszabályozás nem indokolt, a tervezet nem szakmai elemzést tartalmaz és a koncepciókkal kapcsolatban általában megfogalmazott követelményeket sem teljesíti.
1. „Újraszabályozás” Egy adott terület újraszabályozásának igénye elsôsorban három esetben merülhet fel. (a) Ha kiderül, hogy a rendszer alkalmatlan annak a társadalmilag szükséges feladatnak az ellátására, amire hivatott; (b) Ha a szabályozó állam olyan új koncepciót akar érvényesíteni, ami gyökeresen eltér az érvényben lévôtôl; (c) Ha az újraszabályozásra jogtechnikai okok miatt van szükség.
Ad a) Véleményünk szerint a gyógyszerpiac alkalmas alapvetô feladatainak az ellátására. A gyógyszerpiac szereplôi ugyanis mind egészségügyi-szakmai, mind közgazdaságiszakmai, mind pedig etikai szempontból kielégítik az európai elvárásokat. Ha a gyógyszerpiac teljesítményét és viszonyait az egészségügy egyéb területeinek a teljesítményével és viszonyaival vetjük öszsze, ott sincs semmi szégyenkezni valónk. Évekkel ezelôtt megtörtént a struktúraváltás, jogilag tiszta tulajdonosi viszonyok vannak, továbbá a gyógyszerpiac teljesítmény- és hatékonyságjavulása a korábbi idôszakokéhoz hasonlítva úgyszintén szignifikáns. A gyógyszerpiaci szereplôk oldaláról nézve – véleményünk szerint – az „újraszabályozás” szó használata tehát nem indokolt.
Ad b) Elvileg új kormányzati szabályozási koncepció érvényesítése is megalapozhat egy újraszabályozási igényt. Azonban a rendszerváltozást követôen a gyógyszerpiac teljes átalakítása mind szabályozási, mind finanszírozási, mind strukturális, mint pedig tulajdonosi kör és kompetencia szempontjából már megtörtént. Ráadásul az átalakítást széles politikai konszenzus övezte. Az újraszabályozás az uniós csatlakozás miatt sem indokolt. A magyarországi gyógyszerpiac a fôbb elveit illetôen a szociális piacgazdaság(ok)ban alkalmazott modellektôl nem tér el, így tehát – véleményünk szerint – 10 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
a „rendszerváltó” újraszabályozás politikai indokai sincsenek meg.
Ad c) Bizonyos jogtechnikai szempontok is megalapozhatnak „újraszabályozási” igényeket, aminek az alapját képezheti pl. az állandósuló deregulációs program. Ilyen esetben az eredeti szabályozási célok csak korlátozottan kerülnek felülvizsgálatra és elsôsorban a szabályozási technikákat illetve az államigazgatási gyakorlatot veszik górcsô alá. Pl. az eddig törvényben szabályozott elemek kormány- illetve tárca-hatáskörbe vagy még alacsonyabb szintre kerülhetnek, továbbá az államigazgatási (hatósági) eljárások rendje változhat. A tervezet kétségkívül tartalmaz ilyen elemeket, az „újraszabályozás” igényét azonban elsôsorban nem ilyen megfontolások képezik. Az újraszabályozási törekvés nemcsak a tervezet címében jelenik meg, hanem végigvonul az egész anyagon, annak tartalmi és lényegi elemét képezi. Koncepcionális (és filozófiai) kérdés, hogy a gyógyszerpiacon van-e tényleges társadalmi és/vagy általános politikai (esetleg szakmai) igény az újraszabályozásra vagy sem. Véleményünk szerint ma ilyen – megalapozott – igény nincs. Megfontolandó azonban, hogy a rendszerelemek megtartásával egyes, kétségtelenül meglévô feszültséggócok feloldása járható út lenne-e, ami a gyógyszerpiaci rendtartásról szóló jogszabály feladata lehet. Ennek mind az ellátás biztonsági, mind a politikai, mind pedig a társadalmi kockázata minimális lenne. Továbbá még az egyébként indokolt változtatások esetén is figyelembe kellene venni, hogy az egészségügyben aktuális rendszerszintû változásokkal egyidejûleg végrehajthatók-e ezek, és ha igen, milyen ütemezésben, hiszen legalább egy fix pontra szükség lenne. Az „újraszabályozás” igénye a fentiek alapján – véleményünk szerint – nem indokolt, azonban az indokolt korrekciós elemek figyelembe vétele támogatható.
2. „Szakmai” A tervezet a gyógyszerpiacot – a címében megfogalmazottakkal ellentétben – gyógyszerszakmai szempontból egyáltalán nem elemzi. A tervezet egy kizárólag versenypolitikai szempontokat figyelembe vevô eszmefuttatás, amely szinte minden probléma-felvetést a kereslet-kínálat összefüggés szempontjából vizsgál és megoldási javas-
latainak jóságát is ennek a függvénynek a várható alakulásához igazítja. A tervezetet vitára bocsátó ESZCSM számára is jól ismert, hogy a gyógyszerpiac több szempontból is igen speciális ismérvekkel rendelkezik, a versenypolitikai szempontok kizárólagossága megkérdôjelezi az egész tervezet érvényességét. Közismert, hogy a gyógyszer különleges áru és a gyógyszerpiac is különleges tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket az Alkotmánybíróság a legutóbbi határozatában is figyelembe vett. Továbbá külföldi példák is igazolják, hogy a verseny fokozódása – különösen a forgalmazás területén – nem jár automatikusan a gyógyszerek árának és a gyógyszerköltségeknek a mérséklôdésével. A szakmai szempontok és elemzés hiányát a tervezet több esetben elôítéletes megfogalmazásokkal, pejoratív megállapításokkal igyekszik pótolni (Bevezetés, III. fejezet) és a vélt vagy valós problémák egy részét a piaci szereplôk helytelen magatartásával, szakmai teljesítményének megkérdôjelezésével, nem egy esetben büntetôjogi kategóriák feltételezésével igyekszik magyarázni (III. 2.). Jellemzô, hogy a gyógyszerpiaci folyamatok értékelésekor a mellesleg igen terjedelmes anyag egyetlen szóval vagy gondolattal sem utal olyan – egyébként igencsak fontos szakmai és gazdaságossági(!) – probléma létezésére és megoldásának különféle lehetséges módozataira, mint pl. a beteg-compliance kérdése. Nem elemzi (és még csak fel sem veti) továbbá a gyógyszer bizalmi termék jellegébôl adódó problémákat és azt, hogy a beteg az állapotából fakadóan gyakran képtelen az elfogódottság-mentes vásárlói döntés meghozatalára még az információs aszimmetria lényeges csökkentése esetén sem. A vény nélküli gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatos kérdések tárgyalásánál megmarad a populáris sajtó(!) színvonalán, ugyanis az OTC termék választás valódi indokait figyelmen kívül hagyja és jellemzôivel nem számol. A választásban ma is hatékonyan segítô gyógyszerészek tevékenységét semmibe veszi és az informálás érdekeltségének megteremtésérôl beszél. A tervezet szakmapolitikai szempontból sem értékelhetô, hiszen adós marad pl. a piaci szereplôk érdekviszonyainak a rendszerszerû elemzésével is. A tervezet az egészségpolitikai szempontokat is figyelmen kívül hagyja. Ez annál is sajnálatosabb, mert a jelenlegi közjogi berendezkedésben a szaktárca az egészségpolitika elsô számú irányítója és felelôse. Ha a szaktárca nem képes a saját tervezeteiben az egészségpolitikai koncepció megfogalmazására és érvényesítésére, azt más szerv nem lesz képes helyette elvégezni. A tervezet nem tisztázza a gyógyszerellátás célját és eszközrendszerét az egészségügyi ellátórendszeren belül. A betegellátás érdekét figyelmen kívül hagyva csak a kereslet-kínálat szempontjából foglalkozik a gyógyszerpiac és a gyógyító (orvosi) tevékenység szakmai összefüggéseivel. Nem támaszt gyógyszerszakmai pri-
oritásokat, amelyeket a betegek, az egészségügy illetve a társadalom joggal fogalmazhatnának meg a gyógyszerellátó rendszerrel szemben, és amelyek az egészségpolitika rangjára emelhetôk lennének. Ugyanis megmarad pl. a (tervezet által kívánatosnak tartott) gyógyszerpiaci szolgáltatások mechanikus és technikai jellegû bemutatásánál, vagy a Kormányprogramra való hivatkozással jól hangzó, de alaptalan célok („Biztonságos gyógyszerellátás megteremtése” sic!) felemlegetésével. Az egészségpolitikai prioritások és szempontok figyelmen kívül hagyása azért is különösen kockázatos, mert a tervezet elismeri, hogy „a közfinanszírozás lehetôségei korlátozottak, ezért a teljes körû, a szükségletekhez mindenben igazodó gyógyszer ellátás kötelezettségét, megvalósítását nem lehet felvállalni”.
3. „Koncepció” Sajnos koncepcióként sem fogadható el a tervezet, amennyiben egy koncepcióval szemben bizonyos minimum-elvárásokat támasztunk. Egy „újraszabályozást” kitûzô koncepciótól elvárható lenne, hogy pl. a) a jelenlegi rendszer átfogó kritikájából induljon ki, b) a szabályozási célokat (nemcsak a kereslet-kínálat összefüggésre alapozva, hanem) teljes körûen mutassa be és részleteiben indokolja, c) a javasolt eszközök és megoldási módok alkalmazásának a szükségességét és jóságát igazolja, d) a tervezett változtatások arányosságát mutassa be, e) a javaslatok hatásvizsgálatát végezze el, f) a tervezett változtatások várható elônyeit és hátrányait mutassa be, beleértve a rendszer szereplôire (érintettekre) való kihatását is. A tervezet mindezt elmulasztja. Különösen bántónak tartjuk, hogy – a részletek kifejtésétôl most eltekintve – a lakossági gyógyszerellátás vonatkozásában a tervezet lényegében öncélú ötletbörzévé, ötletszerû brainstorminggá válik és számos, egymással inkoherens szabályozási elemet is „javasolható”-nak tart, miközben a kezdeményezett változtatások szükségességérôl, a javaslat lényegének kifejtésétôl és várható következményeinek felvázolásától megkíméli a döntéshozót.
Az állam és a finanszírozás szerepe a gyógyszerpiacon A tervezetben írtakból egyértelmûen következik, hogy a gyógyszerpiaccal kapcsolatos „szabályozási kudarcok” elsôsorban nem a gyógyszerpiac szereplôinek róhatók fel, hanem annak, hogy az állam (a mindenkori kormányzat illetve az OEP) kevésbé képes élni a már jelenleg is rendelkezésére álló lehetôségekkel. Meglepô, hogy a tervezet nem foglalkozik a politika gyógyszerpiaci konfliktusokat gerjesztô lépéseivel és nem tesz érdemi javaslatot ezek korlá-
tozására. Holott pl. az egyik táblázatából egyértelmûen kiolvasható, hogy a gyógyszerkassza túllépésének mértéke és a választási ciklusok között direkt összefüggés van. Mindaddig, amíg ezekre a problémákra megnyugtató válasz nem születik, véleményünk szerint felelôtlenség az OEP gyógyszerbüdzséje mögött jelenleg meglévô állami garancia mérséklésére vagy megszüntetésére javaslatot tenni, fôként úgy, hogy az esetleges hiány finanszírozására az E-alapon belüli átjárhatóság illetve az OEP önálló (pénzpiacról történô) forrásteremtô akciói teremtenének alapot. A tervezet javaslatot tesz az OEP vásárló funkciójának az erôsítésére is, bár az elôzményekrôl nem tesz említést és a jelenlegi helyzetet sem értékeli átfogóan. Már a múlt század kilencvenes éveinek közepe óta állandósuló törekvés az OEP vásárló funkciójának megerôsítése. Ez a funkció véleményünk szerint folyamatosan javul, hiszen az OEP ma már hatékonyabban lép fel a gyógyszergyárak áremelési törekvéseivel szemben, mint a korábbi években (bár a javulás üteme nyilván vitatható). Úgyszintén javult az OEP „teljesítménye” a támogatásba való befogadás és a támogatás mértékének a meghatározása során is. Az, hogy ennek ellenére mégis rendszeresen komoly kritika és elégedetlenség fogalmazódik meg ezen a téren, részben politikai szempontoknak, részben hibás helyzetértékelésnek a következménye. A politika ugyanis többnyire nem meri felvállalni a szûkös finanszírozási lehetôségekbôl adódó támogatási korlátok következményeit és ez a szükségszerûen jelentkezô finanszírozási feszültségeken keresztül gyógyszerpiaci problémákhoz vezet. Nehezíti a helyzetet, hogy a gyógyszerpiaci beavatkozások nincsenek jól megtervezve, a „rendszerszerûségük” is gyakran kívánni valót hagy maga után, s mindennek az a következménye, hogy az egyes intézkedések eredményessége erôsen vitatható. Hibás az a szemlélet is, hogy az intézkedések hatékonyságát nem a magyarországi viszonyokhoz, hanem a külföldrôl másolt intézkedések „anyaországi” eredményeihez hasonlítják. (Jó példa erre a generikus program eddigi története, amelyhez sokáig – és talán még ma is – hamis illúziók tapadtak illetve tapadnak.) A magyarországi gyógyszerárak Európában általában az alacsonyabbakhoz tartoznak, köszönhetôen az OEP korábbi ártárgyalásokon követett, a portugál, görög és francia árakkal összehasonlító technikájának. Óvnunk kell a tervezet készítôit attól a hiedelmüktôl, hogy az OEP vásárló funkciójának további erôsítése és a keresleti-kínálati viszonyok gyógyszerpiaci újraszabályozása a gyógyszerköltségek csökkenésével jár majd együtt, ami megalapozhatja, hogy ezáltal „az orvosok legális többletjövedelemhez jussanak”. Az elôterjesztés ugyanakkor nem számol a „spórolási technika” közvéleményre gyakorolt negatív hatásával és ennek következményeivel. Itt is nagy jelentôsége lenne az elmaradt korrekt hatáselemzésnek.
Joggal érheti azonban kifogás az OEP-et amiatt, mert eddig elmulasztotta a gyógyszeralkalmazás befolyásolását szakmai protokollokkal illetve információs aszimmetriát csökkentô tevékenységgel, sôt az elmúlt évtizedben elsorvadtak a gyógyszerpiac kínálati oldalának szereplôitôl független információs rendszerek is (mint pl. az OGYI gyógyszerismertetô hálózata). Sajnálatos, hogy a tervezet figyelmen kívül hagyja a szakmai információ-áramlásban igen komoly szerepet játszó szaksajtó pozitív szerepét is. Mindezek ráirányítják a figyelmet az állam felelôsségére a finanszírozás, a gyógyszerpiaci szabályozás, engedélyezés és ellenôrzés területén. A tervezet e tekintetben is elnagyolt, mert ezzel érdemben nem foglalkozik, ennek a „filozófiáját” nem adja meg. Ugyanakkor egy gyógyszerpiaci szuper-felügyeleti intézmény létrehozására tesz javaslatot, amelynek vázolja a jogkörét, de nem tesz említést arról, hogy egy ilyen intézmény létrehozása esetén miként változnak meg a már jelenleg is mûködô, hatósági ellenôrzést folytató intézmények (pl. OGYI, OEP, ÁNTSZ, MGYK stb.) feladatai, egymáshoz és a gyógyszerszakma szereplôihez fûzôdô viszonyai, illetve mindez már induláskor mibe fog kerülni.
Mindezek fényében alapvetôen új és körültekintôbb tervezet létrehozását tartjuk szükségesnek. Irreálisan rövidnek tartjuk azt az idôt, amelyet a tervezet a koncepcionális viták lefolytatására illetve a törvény elôkészítésére szán, hiszen jelen formájában alkalmatlan a tervezet arra, hogy az újabb hibákat már kihirdetésekor magába nem rejtô és a magyar társadalom érdekeit is figyelembe vevô „gyógyszerpiaci rendtartás szabályozására” ez alapján kerüljön sor. A MOSZ helyzetértékelését és javaslatait tartalmazó összeállítást önálló összeállítás tartalmazza. Gyógyszertár III. évf. 6. szám 11
A MOSZ szempontjai a gyógyszerpiaci rendtartásról szóló jogszabály koncepciójához
A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége az ESZCSM által a gyógyszerpiaci rendtartásról készülô jogszabályhoz elkészített tervezetet koncepcionálisan vitatja, ezért jelen összeállításban rögzíti azokat a szempontokat, amelyek figyelembe vételét fontosnak tartja. nagykereskedelmi ellátás színvonala. Ma a nagykereskedelmi forgalom több mint kétharmadát két, döntô többségét öt nagykereskedô bonyolítja. C) A lakossági gyógyszerellátásban úgyszintén jelentôs fejlôdésre került sor. A strukturális átalakulást megelôzôen országosan mintegy 1400 közforgalmú gyógyszertár mûködött, ma ezek száma meghaladja a 2000-t. A több mint 600 fiók- és 400-at meghaladó kézigyógyszertárral együtt minden 2700 lakosra jut egy gyógyszertár. A gyógyszertárak számottevô többsége lényegében önálló gyógyszerészi vállalkozásként mûködik. A gyógyszertárakban mintegy 4400 gyógyszerész és 5900 gyógyszertári asszisztens látja el a gyógyszerellátási feladatokat.
A gyógyszerellátó rendszerben az elmúlt évtizedben gyökeres átalakulás zajlott le, amely érintette a gyógyszerpiac valamennyi szereplôjét, továbbá komoly kihatása van a gyógyszerellátás színvonalára és költségeire. A gyógyszerpiac a jelenlegi struktúrájában alkalmas a jó színvonalú és garantált minôségû gyógyszerellátásra. Azonban kedvezôtlen folyamatok veszélyeztetik a kiegyensúlyozott gyógyszerellátást, megnehezítik a gyógyszerpiac szereplôinek mûködését, továbbá gátolják a gyógyítás szakmai színvonalának emelését és költséghatékonyságának javítását. Ezért a kialakult feszültséggócok oldására, új feszültséggócok kialakulásának megelôzésére és a gyógyszerellátó rendszer hatékonyságának növelésére célszerû koncentrálni. I. A jelenlegi struktúra jellemzôi, kialakításának fontosabb szempontjai A gyógyszerpiac vertikálisan és horizontálisan egyaránt tagolt, de mindkét irányban dinamikus integrációs folyamatok zajlanak. A gyógyszerpiac három „kínálati” fôszereplôjének, az iparnak, a nagy- és a kiskereskedelemnek az utóbbi 15 éves fejlôdése következôképpen jellemezhetô. A) A rendszerváltás nyomán a világ gyógyszeriparának jelentôs része önálló vállalat (leányvállalat) formában megjelent Magyar12 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
országon is. Az importliberalizáció következtében sokszorosára növekedett és modernizálódott a gyógyszerkincs. Ennek révén az elmúlt években minôségi gyógyszercsere következett be és jelentôsen közeledtek a hazánkban is elérhetô terápiás lehetôségek az európai uniós gyakorlathoz. Új gyógyszerek (hatóanyagok) és új terápiás formák (pl. gyermekgyógyszerek, tapaszok, inhalációs, szabályozott hatóanyag-leadású készítmények) használata vált elérhetôvé, melyek invazív orvosi beavatkozásokat váltanak ki, illetve a hagyományosan kórházi kezelésre szoruló betegek otthoni kezelését és házi ápolását teszik lehetôvé. Ez az össz-egészségügyi költségek csökkenését (de legalábbis növekedési ütemének mérséklését) okozza, úgy, hogy a költséges intézményi betegellátás visszaszorítása révén megtakarított jelentôs kiadások mellett egyidejûleg a gyógyszerellátás forrásigénye (az elôzônél kisebb mértékben) növekszik. Ezen folyamatokkal párhuzamosan a gyógyszergyárak marketing tevékenysége megerôsödött. B) Engedélyköteles tevékenységként lehetôvé vált az önálló gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenység, mellyel párhuzamosan lezajlott az állami és önkormányzati tulajdonban lévô gyógyszer-nagykereskedelem privatizálása. Az így létrejött szisztéma egyszintû és többcsatornás rendszerként mûködik. A többszöri és bonyolult tulajdonosváltásokon átment ágazatban jelentôs tôkebevonásra került sor és komoly logisztikai fejlesztéseket hajtottak végre. Ennek révén számottevôen javult a gyógyszer-
A lakossági gyógyszerellátó rendszer mai struktúrájának kialakítása során két lényeges, a rendszer mûködését alapjaiban érintô kérdésben született konszenzus:
a) A lakossági gyógyszerellátást szabályozott piaci körülmények keretei között kell biztosítani. A piacszabályozás egyaránt érvényesül a gyógyszer, a gyógyszerforgalmazás és a gyógyszerészi tevékenység szabályozásában: ♦ a gyógyszer esetében pl. a törzskönyvezés, forgalomba-hozatal, árképzés, reklámozás szabályozásával, a gyártól a fogyasztóig kontrollált forgalmazási viszonyok biztosításával, a kizárólagos gyógyszertári értékesítés elôírásával; ♦ a gyógyszerforgalmazás és értékesítés területén azáltal, hogy pl. engedélyköteles a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi tevékenység, a gyógyszertár létesítés geográfiai és demográfiai szempontok szerint korlátozott, a mûködtetés joga koncesszionális jellegû és a személyi jogos gyógyszerészt illeti meg, a gazdasági társaságokat – a bt kivételével – a szabályozás a gyógyszertár mûködtetésbôl kizárja; ♦ a személyes gyógyszertár mûködtetési joghoz gyógyszerészi végzettség és szakmai gyakorlat szükséges, továbbá a gyógyszer expediálás és készítés gyógyszerészi monopólium.
A gyógyszertárak tulajdonlását és mûködtetését illetôen a gyógyszerészekhez megkülönböztetett jogköröket telepítettek, de a jogokhoz feladatok és felelôsségek is tapadtak: a személyi jogos gyógyszerész felel az ellátásért, a mûködési feltételek biztosításáért és az ellátás minôségéért. A szabályozásban jelentôs szerepet töltenek be a jogszabályok, de a rendszer számos eleme szakmai szabályokra és etikai normatívákra épít. A szabályozás során figyelembe vették a nemzeti hagyományokat, a társadalmi elvárásokat, az ország gazdasági lehetôségeit, társadalmi és politikai törekvéseit, továbbá a nemzetközi tendenciákat is. A rendszer lehetôvé teszi a szolidaritás mellett a közjó és az igazságosság elvének érvényesítését is. A fentieknek megfelelôen a lakossági (járóbeteg) gyógyszerellátás ma Magyarországon kereskedelmi körülmények között végzett egészségügyi szolgáltatás, és a világszerte elterjedt változatok közül az ún. etikus gyógyszerészet-modellnek felel meg, ami az EU-n belül domináns ellátási forma.
b) Az állam és a gyógyszerellátás mûködtetôi között feladat- és felelôsség-megosztás érvényesül. Az állam (a) a tulajdonlás és (b) a mûködtetés jogáról a tevékenység engedélyese javára lemondott, (c) a szabályozás, (d) az engedélyezés, (e) az ellenôrzés és (f) a szankcionálás intézményrendszere azonban állami hatáskörben maradt. Az állam azonban e jogköröket is – részben – megosztotta a gyógyszerpiac szereplôivel (ill. érdekvédelmi képviseletükkel), amikor a szabályozás bizonyos területein egyetértési, véleményezési illetve javaslattételi jogot biztosított a szakmai testületeknek, továbbá az engedélyezési eljárások és a szankcionálás egy részét is a szakmai kamarához telepítette. A gyógyszerpiaci változások révén jelentôsen javult a betegek gyógyszerekhez való hozzáférhetôsége, hiszen az egészen kis lakosságszámú falvakat leszámítva valamennyi településen megoldott a lakossági gyógyszerellátás. A gyógyszerpiac garantálja a gyógyszerbiztonságot is, azonban a közfinanszírozás elégtelensége miatt a lakossági terhek gyors ütemben növekednek. Emiatt a betegek egy része képtelen megfizetni a gyógyszereit. Ezen (részben) a közgyógyellátás, az önkormányzatok segélyei és az OEP eseti méltányossági eljárásai igyekeznek segíteni. A finanszírozási feszültségek egyre gyakrabban kapkodó kormányzati intézkedéseket generálnak. A kényszerintézkedések fokozzák a bizonytalanságot, ami a rendszer valamennyi szereplôjét frusztrálja, beleértve a betegeket is.
Ennek ellenére az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a kiépített struktúra az alapvetô céloknak megfelel. Biztonságos, jó minôségû ellátást biztosít, költséghatékony módon. A lakossági gyógyszerellátás azonban a nagyfokú szabályozottság miatt statikus rendszerként mûködik, viszont a változó viszonyok dinamikus környezetet teremtenek. Emiatt a feltételek és az elvárások is folyamatos változásban vannak. Ezért több területen korrekciós elemek beiktatása indokolt. A korrekciók elmaradása vagy konszenzus nélküli kezdeményezése új konfliktusok forrásává válhat. Ezért a szükséges beavatkozásokat elôzetes egyeztetésekre alapozva célszerû kezdeményezni.
a lakossági gyógyszerköltségek és a tárgyalásos állami beavatkozási lehetôségek beszûkülnek. A negatív tendenciák következményei már középtávon komoly költségnövekedést eredményezhetnek. C) A lakossági gyógyszerellátó struktúra lényegét érintô döntések meghozatala óta eltelt mintegy 10 év – a rendszer mûködôképessége ellenére – számos feszültségforrást hozott a felszínre, amelyek közül az alábbiak tekinthetôk a fontosabbnak:
a) A közforgalmú, a fiók- és kézigyógyszertárak számának növelésével és szolgáltatási színvonalának emelkedésével járó költségnövekedés társadalmi és politikai elismertetése egyre nehezebb.
II. Tendenciák A) A gyógyszerkutatás fejlôdésével, a gyógyszerpaletta bôvülésével és az orvosi gyakorlat változásával folyamatosan kerülnek elôtérbe az új (általában külföldi eredetû) gyógyszerek, melyek sok esetben új terápiás lehetôséget és magas technológiai színvonalat képviselnek. Ugyanakkor magasabb árszínvonaluk miatt a közösségi és lakossági tehernövekedés fô okozói. Az uniós csatlakozás után a külföldi eredetû gyógyszerek fokozott beáramlásában további dinamikus változások várhatók, amelyek miatt a már jelenleg is 70:30-as arány tovább fog tolódni a külföldi gyógyszerek javára. A hazai gyárak újabb pozícióvesztése a lakossági költségeket és az OEP gyógyszerbüdzsét tovább fogja terhelni. B) Az utóbbi években a nagykereskedelmi piacokon jelentôs tôkekoncentráció zajlik, melyet az egyes szereplôk piacszerzési törekvése és az ágazat romló jövedelmezôsége egyaránt generál. A nagykereskedelmi piac változásai egyre inkább oligopol irányba mutatnak. A folyamatos tulajdonosi átrendezôdések következtében a nagykereskedelemben meghatározó tulajdonosi pozíciókba kerültek egyes gyógyszergyárak és külföldi (szakmai) befektetôk. A koncentrációval párhuzamosan – a nagykereskedôk piaci pozícióinak stabilizálása érdekében – évek óta folyik a gyógyszertárak felvásárlása és jórészt külföldi nagykereskedelmi érdekkörbe kerülése. A folyamatok olyan vertikális integrációs rendszer létrejöttét vetítik elôre, amelyek a vertikális marketing rendszerek hagyományos funkcióin túlmenôen a gyógyszerágazat mindhárom szintjének azonos érdekkörbe kerülését eredményezik. Az integráció további folytatása és a jelenleg még önálló piaci szereplôk azonos érdekkörbe kerülése (felvásárlása, beolvasztása) az érdekérvényesítés új eszközeit és formáit vonhatja maga után, ami annak kockázatát hordozza, hogy a költségvetés a gyógyszertámogatásokon keresztül kényszerpályára kerül és többletkiadásokra kényszerül. A korlátozott költségvetési lehetôségek miatt megnövekednek
A finanszírozási konfliktusok egy torz árrés-struktúra létrejöttét eredményezték. A degresszív árrésrendszer és a befagyasztott (fix) árrések miatt ma már az alapvetô egészségpolitikai és gyógyszerész-szakmai célok érvényesítését is gátló rossz jövedelmezôségi viszonyok alakultak ki.
b) Valamennyi lényeges piacszabályozó elem a napi gyakorlatban a közvetlen állami beavatkozás eszköze is, ami idôrôl idôre konfliktusok forrása. Az állami-kormányzati beavatkozási kísérletekrôl a szakma többnyire a politikai vagy államigazgatási döntések meghozatala után szerez tudomást. A direkt beavatkozási törekvések racionalitását a szakma gyakran megkérdôjelezi, ugyanakkor az ágazati konfliktuskezelési eszközök korlátozottak.
c) A gyógyszerellátással összefüggô állami szabályozási törekvések között egyre dominánsabban jelennek meg deregulációs és liberalizálási törekvések. A liberalizálási törekvések annak ellenére állandósulnak, hogy az EU Parlamentje is amellett foglalt állást, miszerint az oktatást, a szociális ellátást és a gyógyszerellátást is ki kell venni a piaci szabályozás alól. A dereguláció az engedélyezés, az ellenôrzés és a szankcionálás intézményrendszerében von maga után változásokat azáltal, hogy az egyes hatósági jogkörök és intézkedések az államigazgatás alacsonyabb szintjeire tevôdnek vagy megszûnnek, a liberalizáció pedig a piacszabályozás konszenzussal kialakított elemeit érinti és ezek az elemek vagy megszûnnek, vagy az eddigiektôl eltérô tartalmat nyernek. Ezzel összefüggésben idôrôl idôre megkérdôjelezôdik, pl. a személyi jog intézménye, a gyógyszerforgalmazás patikai monopóliuma, a gyógyszertár létesítés és mûködtetés szabályozásának jelenlegi gyakorlata.
Gyógyszertár III. évf. 6. szám 13
d) Az öngyógyítás-öngyógyszerelés elôtérbe kerülése, a gyógyszerkincs bôvülése, az egészségügyi marketing felerôsödése, az orvosi gyakorlat változása és az egészség társadalmi értékként való megjelenése a gyógyszerészet belsô fejlôdésében is mélyreható változásokat indukál. A hagyományos, elsôsorban a gyógyszer minôségére koncentráló termékcentrikus gyógyszerészet – korábbi értékeinek megtartása mellett – egyre inkább betegközpontúvá válik, így az eddigi egypólusú gyógyszerészet fokozatosan kétpólusúvá alakul. Társadalmi igény jelent meg a betegeknek nyújtott gyógyszertári szolgáltatások bôvítésére. A gyógyszerésznek részt kell vállalnia az egészséges életmód kialakításában, a beteg öngyógyításában-öngyógyszerelésében, egészségtudatának formálásában, orvoshoz irányításában, gyógyszeres terápiájának követésében. Nemzetközileg elfogadott programmá vált a gyógyszerészi gondozás, ami ma az egészségügy legköltséghatékonyabb fejlesztési lehetôsége. Ennek a folyamatnak nyilvánvaló következménye a gyógyszerész szakmai felkészültségével és tevékenységével illetve a gyógyszertárral szemben támasztott személyi és tárgyi követelményekkel kapcsolatos igények változása. Mindezek legmarkánsabban a gyógyszertári szolgáltatások iránti igények változásában és a gyógyszerészi gondozás térhódításában érhetôk tetten. A változások nemcsak új követelményeket támasztanak, hanem e tevékenység önálló finanszírozás iránti igényét is hordozzák.
e) A globalizáció, az integráció, illetve az uniós csatlakozás, valamint a gyógyszerpiac jellemzôi miatt folyamatosan változik a lakossági gyógyszerellátás közvetlen környezete. A hazai gyógyszerpiacon is egyre dominánsabbá válik a külföldi tôke jelenléte valamint a vertikális és a horizontális integráció. Folyamatos a tôkekoncentráció és a gyógyszerpiaci szereplôk között gyakori a kereszttulajdonlás. Mindezek miatt átrendezôdnek az érdekviszonyok és az egyes szereplôk érdekérvényesítési lehetôségei. A gyógyszertárak tulajdonosi szerkezetében is mélyreható változások következnek be. A gyógyszertárak gyógyszerészi tulajdonlása – több eddigi intézkedés ellenére (pl. repatriálási program) – fokozatosan háttérbe szorul és helyüket szakmai nagybefektetôk (gyógyszertár-láncok) veszik át. A változások nemcsak a gyógyszerészeket érintik hátrányosan, hanem az államot is, amennyiben az érdekérvényesítés lehetôségei számára is nehezednek a nagy tôkeerôvel rendelkezô multinacionális cégekkel szemben.
14 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
III. A szükséges korrekciók szempontjai Megítélésünk szerint a gyógyszerre, gyógyszerforgalmazásra és a gyógyszerészi szerepvállalásra egyaránt kiterjedô piacszabályozó rendszer generális felülvizsgálata nem indokolt. A feszültséggócok rendezése viszont politikailag is vállalható feladat. Ennek során az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: A) Ahhoz, hogy az állam szabályozó funkciója megmaradjon és érvényesülhessen, továbbá a forrásokat költségracionálisan lehessen felhasználni, ♦ célszerû a legnagyobb magyarországi gyógyszergyár jelenlegi státuszának megôrzése, ♦ meg kell akadályozni a nagykereskedelemben a további külföldi térnyerést, ♦ meg kell gátolni a nagykereskedelemban a további koncentrálódást és a kartellek kialakítását, ♦ meg kell akadályozni, hogy a gyógyszertárak nagykereskedelmi érdekkörbe kerülve gyógyszertár láncok tagjaivá váljanak, illetve támogatandó, hogy a gyógyszertárak a nagykereskedelemben tulajdonosi pozíciókat szerezhessenek, ♦ meg kell ôrizni a patikák önállóságát. B) Nemzetgazdasági érdek a gyógyszerkiadások növekedési ütemének mérséklése. Ennek egyik lehetséges eleme – az iparpolitikai lehetôségek beszûkülésével – a hazai gyógyszergyárak preferálása. Úgyszintén célszerû az egészségmegôrzésben komoly szerepet játszó, hazai elôállítású – olcsó, de jó minôségû – gyógytermékek piaci pozícióinak megôrzése és az egészséges életmód promóciójával való összekapcsolása. C) A lakossági gyógyszerellátásban kialakult feszültséggócok oldása érdekében:
a) Az ágazat jövedelmezôségével kapcsolatos tárgyalások során célszerû szem elôtt tartani ♦ a hozzáférési esélyegyenlôség és a minôségi ellátás biztosítását s ennek érdekében a kis vidéki települések gyógyszerellátásának fenntartását, ♦ a fix árrés eltörlését és a drága gyógyszereknél a gyógyszertári árrés korrekcióját, ♦ a gyógyszertári ügyeletek és ♦ a gyógyszerészi gondozás forrásigényét. b) Az állami irányítás, a finanszírozás, a felügyelet és a piaci szereplôk közötti összhangot meg kell teremteni, mert valamennyi szereplô egymásra van utalva. Egyfelôl közös felelôsségük a kiegyensúlyozott, jó minôségû, költséghatékony és magas színvonalú gyógyszerellátás, másfelôl az összhang a politikának társadalmi békét, a gyógyszerpiac szereplôinek egzisztenciális stabilitást, a gyógy-
szerre szorulóknak pedig megfelelô ellátást jelent. Az összhang megteremtését szolgálhatja egy állandó szereplôkkel, folyamatosan mûködtetett érdekegyeztetô fórum létrehozása (aminek a bázisául szolgálhat egy módszertani kérdésekkel foglalkozó intézet), amely az ágazati folyamatok monitorozása mellett tesz – szükség esetén – konszenzusos javaslatot a felmerülô problémák kezelésére ill. megoldására.
c) A kormányzati deregulációs törekvések figyelembe vételével kell konszenzusra jutni a hatósági jogkörök módosításának és áttelepítésének kérdéseiben. Ennek során elô kell segíteni, hogy a szakma tudatosan élni tudjon az önszabályozó struktúrák kiépítésének lehetôségével, mert ez úgy teremthet egyensúlyt a kormányzati törekvések és a gyógyszerészeti érdekvédelmi szempontok érvényesítése során, hogy a szabályozott piaci körülmények is megmaradnak. d) A gyógyszertári szolgáltatások megújítása során konszenzusos álláspontot kell kialakítani a gyógyszertári marketing alkalmazható elemeirôl és a gyógyszerész-beteg kapcsolat megújításáról. Vezetô szakemberek és szakmapolitikusok közremûködésével (célszerûen a fentebb már említett intézeten belül) módszertani csoportot kell felállítani, ami ezt az átalakulási folyamatot koordinálja. A gyógyszertári szolgáltatások fejlesztése során különös gondossággal kell kezelni azokat a területeket, amelyek az egészségügy más területein lezajló változások illetve a technikai fejlôdés eredményeképpen kerülnek elôtérbe. Ilyen területnek tekintjük pl. a házi ápolást, amelynek a gyógyszerészeti felügyelete az intézeti és a járóbeteg ellátásban dolgozó gyógyszerészek kooperációjában valósulhat meg, illetve bizonyos egyszerû diagnosztikai szolgáltatások patikai bevezetését. A változások ugyan a szakmai elôírások és az etikai normatívák változását hozhatják elsôsorban magukkal, azonban komoly szellemi és anyagi források mozgósítását is feltételezik. Ezt – és a finanszírozási alapok biztosítását – az intézkedések során figyelembe kell venni. e) Az integráció további folytatása esetén – a fentebb már említett káros következményeken túl – a gyógyszerészek pozíciói is romlanak. Emiatt e kérdésben – elvileg – az állam és a gyógyszerészek érdekei egybeesnek. Ezért a kormányzat által nyújtható garanciákkal segíteni kell a gyógyszertárak integritásának megôrzését (pl. a személyi joghoz tapadó jogok és kötelességek újragondolása, a repatriálási program véghezvitele, az ifjú gyógyszerészek helyzetbe hozása a patikai tulajdonosváltások során megfelelô hitellehetôségek biztosításával, a jogszabályi keretek korrekciója).
f) A strukturális átalakítás során kellôképpen figyelembe nem vett kérdések közül megfontolandónak tartjuk a személyi jog vagyoni értékû joggá való átalakítását (az orvosi praxisok vagyonértékû joggá történt átalakítása során szerzett tapasztalatok felhasználásával), a képzés-továbbképzés keretszámainak a felülvizsgálatát, az asszisztensek képzésével, munkakörével és foglalkoztatásával kapcsolatos kérdések tisztázását. A mindenkori kormányzat egészségpolitikai törekvéseiben a hozzáférési esélyegyenlôség javítása és a minôségi szolgáltatásokra való törekvés a források racionális elosztásának igényével párosul. Ez a gyógyszerpiaci szabályozás indokoltságának klasszikus elveivel együtt alkalmas alapot teremthet arra, hogy a kormány és a gyógyszerészet között, közös érdekeken nyugvó megállapodás szülessen a lakossági gyógyszerellátásban feszültséget okozó valamennyi lényeges kérdésben, amiben a jogos gyógyszerészi érdekeken túl a szakmával szemben támasztott társadalmi elvárások is megfelelô hangsúllyal érvényesülnek. IV. A gyógyszerész a beteg szolgálatában A gyógyszerészet paradigmaváltás kapujába érkezett. Az eddigi „termékcentrikus” gyógyszerészi tevékenység, amelyre a gyógyszerek gyógyszertári készítése, a minôségi garanciák biztosítása, a gyógyszerellátáshoz kapcsolódó logisztikai tevékenység és az ún. gyógyszerszakértôi szerep volt jellemzô, egyre markánsabban egészül ki a betegnek nyújtott szolgáltatásokkal: a gyógyszerészet „kétpólusú” hivatássá válik.
Az öngyógyítás-öngyógyszerelés elôtérbe kerülésével és az OTC szerek számának dinamikus növekedésével, az egészség mint érték megjelenésével a gyógyszerész szerepe felértékelôdik és egyre meghatározóbb szerepet játszik az enyhébb betegségek orvosi szolgáltatások igénybe vétele nélküli kezelésében, az öngyógyítás fejlesztésében, irányításában és kontrolljában. A gyógyszerész a gyógyszeres gyógyítási folyamat utolsó (ellenôrzô) tagjából – ezen a területen – egyre inkább elsô (kapuôr) szereplôjévé válik. A gyógyszerészet belsô fejlôdése is a betegcentrikus gyógyszerészet irányába hat. A múlt század elsô harmadában még a gyógyszerkészítés, késôbb a minôségbiztosítás, majd a gyógyszerszakértôi szerep vált dominánssá. A gyógyszeres terápia változása, az egyre hatékonyabb, veszélyesebb és drágább gyógyszerkincs felértékelte a gyógyszerválasztás, a mellékhatások, interakciók és a gazdaságilag racionális gyógyszeralkalmazás fontosságát. Ezeknek a folyamatoknak az eredményeképpen jött létre a klinikai gyógyszerészet, amit ma a gyógyszerészi gondozás világszerte terjedôben lévô gyakorlata követ. Ezáltal a gyógyszerész a krónikus betegek terápiájának is aktív résztvevôjévé válik, részben a szakszerû egészségpromóció, részben a diagnosztizálatlan betegek orvoshoz irányítása, részben pedig a gyógyszeres terápia compliance orientált követése és ellenôrzése révén. A gyógyszeres terápia hatékonyságának további növelése, az egészségkárosodások és a káros mellékhatások csökkentése a gyógyszerészek szakértelme és aktív információs illetve gyógyszerészi gondozói
tevékenysége nélkül ma már elképzelhetetlen. A gyógyszerész társadalom helyzeténél fogva (évente 60 millió gyógyszerész-beteg találkozás realizálódik a gyógyszertárakban) és felkészültsége révén erre a tevékenységre alkalmas és ismeretanyaga a kötelezô és önkéntes továbbképzéseken formálható, fejleszthetô. A gyógyszerész-társadalom partner az olcsó, humánus és emberközeli ellátás kialakításában. Ahhoz, hogy mindezen lehetôségek társadalmilag hasznosuljanak ♦ a gyógyszerészeket be kell vonni a népegészségügyi programba, ♦ a szakmai minimumfeltételeket – személyi feltételek (pl. létszám, képzettség, felkészültség) és tárgyi feltételek (pl. intim sarok, informatika) – az új követelmények figyelembe vételével kell kialakítani, ♦ meg kell határozni a gyógyszerészi szolgáltatási csomagot, ♦ ki kell dolgozni a gyógyszerészi (beteg)gondozás általános szakmai irányelveit, ♦ a gyógyszertár-mûködtetés finanszírozásának alapjául szolgáló árrésrendszerhez a gyógyszerészi gondozás szolgáltatási tartalmának megfelelô szolgáltatási díj-rendszert kell kidolgozni és illeszteni, hogy a kognitív és a disztribúciós feladatok egyaránt elismerésre kerüljenek, ♦ a graduális és posztgraduális képzésben – a képzôhelyek közötti összhangra figyelve – növelni kell a betegcentrikus gyógyszerészi gyakorlat és a farmakoökonómiai alapelvek elsajátítását lehetôvé tevô tárgyak arányát illetve óraszámát.
„Hivatássziget a patika, félig gyóntatószék. Akkor vagyok jó patikus, ha a kérelmezôben saját anyámat látom, gyermekemet, vagy unokámat. Öreg ráncok könnycseppjein, angyalian bájos leányarcocskák mosolyán mérem le emberi együttérzésem értékét, s ilyenkor elfelejtem, hogy néha gép vagyok. A közönséggel bánni nem könnyû, hát még a beteggel! Az idegszálak fogyó anyagok. Ennek dacára még a „nincs”-et is úgy kell megmagyarázni, hogy ez a negatívum fél gyógyulás legyen. A melegség, ami a szemedbôl árad, ami szavadban cseng, kis tûzhely legyen, amit az emberi lélek testvéri elektromossága táplál, amit magaddal vihetsz, ahol sebek vannak. S hol nincsenek?…”
Baranyai Aurél (1903-1983) közreadja dr. Feller Antal
„Hinni tud és tud hitet hinteni Marékkal a Tagadás szemébe, Számítsatok e nagybeteg világban A gyógyszerész szakértô értelmére!”
Baranyai Aurél Pécsi nagypatika
Gyógyszertár III. évf. 6. szám 15
A Gyógyszer-nagykereskedôk Szövetsége álláspontja a törvénytervezet koncepciójáról Megállapítható, hogy az egész elôterjesztés inkább teoretikus ötletek halmazát tartalmazza, nem pedig felvállalt problémákra és megoldandó kérdésekre ad válaszokat vagy megoldási lehetôségeket. A deklarált célokkal (lásd vezetôi összefoglaló) nehéz nem egyet érteni, kérdés, hogy a még nem látható jövôbeni rendszer mennyiben fog ezeknek jobban megfelelni, mint a jelenlegi – az esetleg szükséges korrekciókkal persze.
A Gyógyszer-nagykereskedôk Szövetsége véleményezés céljából megkapta „A gyógyszerpiac újraszabályozásának szakmai koncepciójáról szóló” Kormány elôterjesztés tervezetet. Tagszervezeteink a rendelet tervezetet áttanulmányozták, észrevételeiket Elnökségünk rendkívüli ülésen május 19-én megtárgyalta. Az Elnökség a tagszervezetek véleményét figyelembe véve észrevételeit és kérdéseit az alábbiakban foglalja össze.
Az anyag inkább tekinthetô gondolat indító felvetések összefoglalójának, semmint koncepciónak. Az anyagot végigolvasva egyértelmûen kitûnik, hogy azért született, mert a gyógyszerkasszával kapcsolatos problémát, azaz a túlköltekezést akarja a Kormány orvosolni. Viszont ha egyértelmûen ez az alapvetô cél, hol vannak azok az elemzések, melyek bemutatják, hogy miért nô ilyen mértékben a gyógyszerpiac és a szükséges támogatások összege, mennyit fordíthatunk felelôsséggel gyógyszerkiadásokra, milyen konkrét új elvre akarjuk alapozni a támogatási rendszert, mellyel elkerülhetô a gyógyszerkassza túllépése. Az összes többi ötlet szintû megfogalmazás már egy jól kitalált rendszer csiszolására alkalmas.
A koncepcióval kapcsolatban általános véleményként megfogalmazható, hogy elvileg egyet lehet érteni azzal, hogy a gyógyszerpiacot egységében és összefüggéseiben próbálja vizsgálni, és átfogó megoldásokat találni, bár nem biztos, hogy ez feltétlen szükséges és célszerû. Az elôterjesztés azt vetíti elôre, hogy a gyógyszerpiac eddigi szabályozása alapvetôen megváltoztatásra kerül. Ebbôl azt lehet sejteni, hogy a gyógyszerpiac mûködésében rendkívül nagy zavarok vannak, amellyel nem értünk egyet, mert alapvetôen mûködôképes és kiegyensúlyozott a piac. Mint minden piacon itt is jelentkeznek zavarok és problémák (támogatási rendszer anomáliái, promóció, jövedelmezôségi gondok stb.), ennek ellenére nem feltétlen kellene egy teljesen új rendszert kialakítani – pláne olyant, amelyrôl nem is tudjuk milyen, mert az anyagból ez nem derül ki.
Mindezek alapján a „koncepciónak“ nevezett anyag véleményezése rendkívül nehéz feladat, hiszen szinte semmit nem konkretizál, a felvetett ötleteket, fôleg azok következményeit nem viszi végig, legtöbb esetben nem határozza meg, mi van akkor, ha a felvetett alternatíva elvetésre kerül.
Számos olyan megállapítás van az anyagban, amely minôsíti a jelenlegi helyzetet, ugyanakkor a fennálló mûködés leírására, kritikájára, a helyzet átfogó elemzésére az anyag kísérletet sem tesz. Az utóbbi hónapok problémáit, mûködési zavarait lényegében a meglévô forráshiánynak, valamint az ezt nem adekvát módon megoldó intézkedéseknek köszönhetjük. A helyzet még tovább romolhat, ha az állam fokozatosan még jobban kihátrál a finanszírozásból.
Az egész koncepció szellemébôl az derül ki, hogy a kínálati oldalon lévô vállalatok érdekeivel ellentétben kell egy új rendszert felépíteni. Ez ellentmondásban van a másik megjelölt céllal, miszerint biztonságos gyógyszerellátást kell garantálni – ez a kínálati oldalon lévô szereplôk nélkül, vagy azok ellenében elég nehezen képzelhetô el. Nyilván ezen ellentmondásokat össze lehet és kell egyeztetni, de ilyen kettôsségek végigkísérik a tanulmányt, miközben a feloldásokra utalás sincs.
16 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
Oldalszámozás hiánya nehezíti a hivatkozást arra, hogy az anyagon belül mely résszel kapcsolatban kívánunk véleményt nyilvánítani, sok esetben kérdést feltenni. Ismétlôdnek a római és arab számozások. Az egyeztetési lappal kapcsolatban megjegyezzük, hogy megkaptuk az anyagot, de az egyébként üdvözlendô újításként bevezetett egyeztetési lap társadalmi és érdekképviseleti szervek sorában szövetségünk nincs feltüntetve. Az öt munkanap helyett pedig három állt rendelkezésünkre a véleményezést illetôen.
További ellentmondás a stratégiai célok között: a betegeknek a gyógyszerekhez való hozzájutása (megfizethetô helyen, áron, idôben) garantálható legyen, egyúttal a gyógyszerpiac kínálati oldali szereplôinek társadalmi jólét szempontjából méltányolható érdekei se szenvedjenek csorbát. Rögtön a következô szakasz azonban kimondja, a szükségletekhez igazodó gyógyszerellátás kötelezettségét nem lehet felvállalni, amellyel viszont egyetértünk. Számos ellentmondás tapasztalható az anyagban, így csak néhányat emelünk ki, például a verseny fokozása és a piac korlátozása, valamint a transzparencia elv és az egyedi felmentések lehetôsége. Érdekes a patika láncokra utaló kijelentés, mely szerint a piaci koncentráció alacsony, de vélhetôen minden negyediknél is több patika tartozik valahová. Akkor most ez hogy van, és milyen adatok alapján van így vagy úgy? Sok témánál a konkrétumok kifejtése helyett az alábbi „sokat mondó“ elvárások kerültek megfogalmazásra: ▼ felül kell vizsgálni..., ▼ biztosítani kell, ▼ elkerülhetôvé kell tenni..., ▼ új megoldásokat kell kialakítani stb. Ezekkel a megállapításokkal konkrétumok nélkül – ugyanúgy, mint régen – ma sem tudunk mit kezdeni. Új fogalom az anyagban „a vényköteles gyógyszereket forgalmazó nagykereskedô” (ugyanúgy a patika is) és az ezen az alapon meghatározott ellátási kötelezettség. Milyen ellátási kötelezettség hárul majd akkor egy országos nagykereskedôre? Lehet, hogy elég lenne a jelenlegi jogszabályokat betartatni, hiszen soha semmilyen eljárás vagy szankció nem született az eddigi „ellátási kötelezettség“ alapján. Hogyan egyeztethetô ez össze a jelenleg már egyes beszállítóknál – jogszerûen – meghatározott és alkalmazott kvótákkal? Az anyag ezen részében szerepel az a felvetés is, hogy a hatóság kötelezné a gyártókat, forgalmazókat arra, hogy a nagykereskedôkkel kötött szerzôdéseikben az országon kívüli eladásokat megtiltó, vagy korlátozó kikötéseket szerepeltessen. Hogyan várható el a nagykereskedelemtôl, hogy külföldre ne szállítson, ha a hazai piacon nem biztosított a jövedelmezôsége? Ezen tiltással egyébként sérülne az áruk szabad áramlása, ami az EU egyik legfôbb alapelve. A III.2.2. fejezetben kerül megfogalmazásra, hogy az OEP éves elôirányzatának túllépése esetén az állami költségvetés garancia vállalása megszûnne, helyette a biztosító lehetôséget kapna a többletforrások pénzpiacról való megszerzésére. Nem látjuk végiggondoltnak a tervezett intézkedést, milyen lehetôsége lenne az OEP-nek a hitel visszafizetésére? Kérdés, hogy mit jelent ez a tárgyalópartner (gyártó/nagykereskedô) számára? Külön értelmezést és ennek megfelelô tárgyalást igényelnek a III.2.3.c. címû fejezet második oldalán leírtak, miszerint a gyógyszeripari logisztikai szolgáltatások vevôje közvetlenül az OEP lenne, úgy az árak és
támogatások mérlegelése szempontjából a nagykereskedelmi ár lehetne a döntések során az ár összehasonlítások, illetve a költséghatékonysági mérlegelés alapja. Ugyanitt esik szó arról is, hogy a nagykereskedelmi ár válna a szabályozás centrumává, de kifejtés hiányában nem igazán értjük, hogy ez mit jelent. Rendkívül fontos, hogyan határozható meg a nagykereskedelmi árrés minimális szintje? (a degresszív árrés rendszere élni fog?)
A gyógyszertárakra vonatkozó elképzelésekre nem reagálunk, tekintve, hogy annak kamarai véleményezése bizonyára bôségesen meg fog történni. Megjegyezzük azonban, hogy az újraszabályozás azon törekvéseivel, hogy az ágazat vállalatainak jövedelmi pozíciói ne romoljanak tovább, teljes mértékben egyetértünk, azonban szeretnénk leszögezni, hogy ez a kiskereskedelmen kívül a nagykereskedelmi vállalatokra is kell, hogy vonatkozzon.
Itt jegyezzük meg, hogy az elmúlt évek során fokozatosan csökkent a gyógyszer-nagykereskedelem jövedelmezôsége, a több esetben, írásban kért nagykereskedelmi árrés valorizációjára a mai napig nem került sor. Sôt – lásd április 1!
Komoly hangsúlyt kap az egész új rendszer ellenôrzésében és a különbözô kérelmek elbírálásában a létrehozandó „Egészségügyi Felügyeleti Hatóság“ (ráadásul összekapcsolva az ellátásszervezéssel)! Az ellátásszervezésrôl eddig semmi konkrét információt nem kaptunk, holott az elôterjesztés kész tényként kezeli, ugyanakkor valószínû, hogy mûködése a nagykereskedelmet is érinti. Bár lényegében egyetértünk az EFH bevezetésével, azonban azt korainak tartjuk, különös tekintettel egy esetleges új rendszer ismeretének hiányára. Az esetleges bevezetés további széleskörû szakmai egyeztetést igényel.
A III.2.3.d. címû fejezet az árbefagyasztásról, mint kivételes eszközrôl beszél. A nagykereskedôk ragaszkodnak ahhoz, hogy a döntéshozói kompetencia pontosan kerüljön definiálásra, mert különben a Kormány bármikor használhatja ezt az eszközt, milliárdos károkat okozva az ágazatnak, teljes létbizonytalanságban tartva azt. Azon megállapítás, miszerint a termékbiztosítás döntô hányada ma már beépül a gyógyszerek gyári árába, és erre a kereskedelmi folyamatban további biztonsági költségek rakódnak, konkrét kifejtés hiányában érthetetlen, mire alapozódik? Nem értünk egyet azon megállapítással sem, hogy kiskereskedelem jövedelmi pozíciójának romlásához árrés szabályozáson kívül a többi piaci szereplô is hozzájárult. A nagykereskedelem nyugat-európai szintû kiszolgálást nyújt a patikáknak, nem beszélve arról, hogy a számára elméletileg realizálható árrésbôl jelentôs mértékû árengedményeket adott az elmúlt években.
Összefoglalva: Ahogy a bevezetôben is jeleztük, általánosságokra csak általánosságokkal tudtunk reagálni. Nagyon reméljük, hogy ezt követôen nem azt fogjuk olvasni a kormány elé kerülô törvénytervezetben, hogy a koncepció elôzetesen a szakmai érdekképviseletekkel véleményeztetésre került (netán azok egyetértésével készült a tervezet). A koncepció alapján még nem lehet látni, hogy az esetleges változtatások hogyan érintik a biztonságos gyógyszerellátást, a gyógy-
szerforgalmazás útját, a jövedelmezôség alakulását. Álláspontunk szerint a deklarált célok könnyebben elérhetôek a jelenlegi helyzet alapos elemzése utáni korrekcióval, mint egy teljesen új, vagy kockázatot és bizonytalanságot hozó rendszerrel. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy amennyiben az intézkedési tervnek megfelelôen az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter és az igazságügy miniszter mégis elkészíti a törvénytervezetet, annak érdemi megvitatására kapjon a szakma valódi lehetôséget, a téma súlyának megfelelôen rendelkezésre álló idôvel. Megjegyezzük azt is, hogy PGEU 2004. március 16-i Közgyûlésén elhangzottak szerint új direktíva készül a Belpiaci Szolgáltatásokról. Esetleg célszerû lenne megvárni a gyógyszerpiac teljes átalakításával a közösségi direktíva megjelenését, hogy legalább azzal összhangban történjen a szabályozás. Az elôterjesztésben szereplô Határozati Javaslatban az olvasható, hogy a Kormány a gyógyszerpiac újraszabályozásának koncepcióját megtárgyalta és elfogadta. A Kormány határozatban két határidô szerepel: június 30-ig kell lefolytatni a különbözô szervezetekkel a véleményeztetést, augusztus 31-ig kell kidolgozni a törvénytervezetet, és a Kormány elé terjeszteni. Fenti határidôket irreálisnak tartjuk, mert véleményünk szerint, hogy a koncepciót követôen a törvényjavaslat is megfeleljen a célrendszernek, alaposabb, szélesebb körû szakmai egyeztetés szükséges. Ebben a Gyógyszer-nagykereskedôk Szövetsége készségesen együttmûködik.
Szabó Ferenc elnök
Felhívás A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége a gyógyszerészi gondozás témakörében Hévízen a Hotel Panorámában, 2004. november 12-14. között „Mozgásszervi megbetegedések” címmel akkreditált továbbképzést tart.
A témához jól illeszkedô, kellemes környezetben megrendezésre kerülô továbbképzésre ezúton invitálunk a téma iránt érdeklôdô minden kedves kollégát.
A felhívást és a jelentkezési lapot várhatóan szeptember-október folyamán küldjük ki. Kérjük figyelje postáját, vagy érdeklôdjön az ismert elérhetôségeken a MOSZ irodán, vagy a szervezô G-Management Rt.-nél. Gyógyszertár III. évf. 6. szám 17
fogalmazok, esetleg szokatlan módon durván …Lehet, hogy tôlem nem szolgált rá, ezt olyant is megbántok, aki tudáshiányból fakadóan öntenem lelkem keserûségét. nem akarom. De ki kell
Levél a szerkesztônek
Kormánydu. véleményezésre megkapottV. fejezete Végigolvastam a tegnap az anyag hogy hol a helye… de mellett elôterjesztést. Tudom, reform szakmai koncepciója”) („A gyógyszerpiaci szabályozási nem lehet szó nélkül elmenni. l ismeras éveket idézô elbeszéléseibôtekintô, Eddig csak apám ötvenes-hatvan hivatásnak és egy szakmáját szeretô buta, a gyógytem azt az érzést, amit érez akkor, amikor egy e mellett felkészült szakember embereken segíteni kívánó” szemléletét adva szerész „tudása legjavát és hogyan kell csináltesz javaslatot arra, mit ellenôrzi, hogy hírbôl sem ismerô káder t jól mûködjön… majd ni ahhoz, hogy a gyógyszerésze jót tesz, mert azt sem képes felmérni, hogy más területeken végrehajtották-e? És hiszi, úgy igyekszik csillogtatni hogy mit nem tud. Sôt, ô olyat tud, amit csak akinek írja, azt higgye: szerzett ismereteit, hogy egyes kiválasztottak…
hogy a szakmai ezzel. Nem gondoltam, Itt most élesben találkoztam az anyagot jegyzi az ESZCSM, aki ezt vargabetût kélegfelsôbb irányítás, jelesül gyógyszerészek, ilyen és ahol ugyancsak dolgoznak gyógyszertári központ az asztalos irányította pes leírni, s visszajutni szintjére.
vizsga nélkül Európai Unióban is különbözeti Ha valaki 2004-ben, az k szakmai és erkölcsi rendelkezô gyógyszerésze elfogadott diplomával i, az vagy alkalmattervezettel megkérdôjelez alkalmasságát egy ilyen tegyen, vagy nem bármilyen javaslatot látják be, ezt az lan arra, hogy bárkinek legfelsôbb vezetôi nem és felszívja, a ember. Ha ezt az ország értékeset megemészti országot lenyeli, a valamelyest a fejlettebb (és gazdagabb) világ. kiveti maradékot pedig magából Kár lenne értünk!
jól láttam: mennyiMint korábbi felsôvezetô, Döntések és döntéshozók. irányból hallgat meg valakit, ha az csak egy re félre lehet vezetni el tanácsokat. véleményeket és fogad sokat csodálkozamikor a közgázra jártam, Itt el kell mondanom, hogy gondolkodáshoz, farmérésekhez, analitikus tás-kölcsöntam azon: a mi egzakt hez, a gyógyszer hatás-mellékha állnak az megfigyelések messze makológiai szokott agyunktól milyen munkamódhatás kombinatorikájához k és alaposságúnak tekintett ott tudományos pontosságúna az rossz, csak azt, hogy más. De ezt hogy ” társam, és szerek. Nem azt mondom, mint a többi „másdiplomás Ott megis megismertem, megtanultam, amennyit a bensôm engedélyez. is áru. s a pénz hasznosítok belôle annyit, a világot a pénz irányítja, szaktudással, tanultuk azt is, hogy megfelelô különleges áru, csak Különleges áru. És mint
megfelelô ellenôrzéssel és megfelelô engedélyezéssel lehet „pénzboltot”, azaz bankot nyitni. A banki jövedelmek ismeretében én is szívesen lennék bankár. De nem tehetem, mert a szabályozás nekem ezt nem teszi lehetôvé. És én ezt megértem… Hogy mer valaki nekifogni egy szakma és annak ide vonatkozó múltbeli eseményeinek ismerete nélkül olyan nagy horderejû döntés elôkészítéséhez, mint a gyógyszerpiac teljes átalakítása? Nem értem. És szomorú vagyok, mert látom: itt valóban szándékosan tönkre kívánnak tenni egy szakmát. Egy olyan szakmát, mely ma még képes a pénz elé helyezni a humánumot. Nevel, oktat és javasol gyógyszert, gyógymódot, életmódot legjobb tudása szerint. Sôt, a Tervezetben megfogalmazottak szerint tönkre tesz egy egész népet. Mert a gyógyszer szépen, lassan, alattomosan ölni is képes. Penicillin és allergia, Algopyrin és agranulocytosis stb. Sapienti sat. Ezen túl pedig hadd hulljon a férgese… Szörnyû jövôt elôrevetítô szemlélet. Ha TV-bôl, bulvárkönyvekbôl, internetrôl, CD-ROM-ról akarják a lakosságot az egészségügyi kultúra fejlesztésén túl megtanítani a helyes gyógyszer kiválasztására is, az legalább olyan butaság, mintha egy betörônek azt javasolnák: védje magát a bíróságon a CD-jogtárban fellelhetô információk, törvények és rendeletek alapján. Ez nem megy! De távol álljon tôlem, hogy bárkit is lebeszéljek a tudás ilyen megszerzésérôl. Ez is kell, mert így szélesedik az ember látóköre, így tudom jobban megérteni a másikat és értékelni annak alapos tudását. Én is ezért tanultam mindent, ami érdekelt. Talán egyszer eljön az az idô, amikor a gyógyszerész tanácsadásáért is annyit adnak majd az emberek, mint pl. egy jogászéért. Mert ma egy jó és alapos jogi tanácsadásért ill. képviseletért 10-20-30 ezer forintos órabért kell fizetni. Igaz, ez valakinek akár 10-20-30 millió Ft hasznot is hozhat. A mi esetünkben viszont „csak” egészséget vagy a betegség elkerülését, vagy egyszerûen csak a fájdalom, a panaszok enyhülését kaphatja meg a hozzánk forduló. érési idô ahhoz, hogy a ma Magyarországa Lehet, hogy kell egy kis még betegebb legyen és jobban értékelje a gyógyszerész szintetikus-analitikus gondolkodását ill. ennek alapján adott tanácsát? Népnevelô, egészségfejlesztô tevékenységét? Abbahagyom, mert már késô van. Inkább kialszom ezeket a lázongó gondolatokat, hiszen akinek ezt igazából el kellene olvasnia, ahhoz az ilyen anyag soha nem jut el, sôt talán idôt se szánna elolvasására, pláne nem átgondolására.
(név és cím a szerkesztônél)
A szerkesztôket olykor olyan írásokkal is megkeresik kollégáink, amelyeket nem a nagy nyilvánosságnak szánnak, hanem a személyes ismeretség vagy a barátság okán hívják fel a figyelmet jelenségekre, fejtik ki gondolataikat, adnak javaslatokat, vagy egyszerûen csak leírják az érzéseiket. Ezen levelek túlnyomó többsége a magánszféra tartományában marad, azonban esetenként, a téma aktualitása vagy közérdekû volta miatt a szerkesztô kivételt tesz és – a levélíró jóváhagyását megszerezve – közzéteszi a neki szánt gondolatokat.
tleg ván fogalmazok, ese szokatlan módon dur lgált rá, ezt szo …Lehet, hogy tôlem nem aki k, nto gbá olyant is me tudáshiányból fakadóan ségét. l öntenem lelkem keserû nem akarom. De ki kel nysre megkapott Kormá nap du. véleményezé e zet feje V. ag Végigolvastam a teg any az hogy hol a helye… de , om t llet Tud . me ) tést ja” esz ció terj elô ai koncep bályozási reform szakm („A gyógyszerpiaci sza enni. nem lehet szó nélkül elm elbeszéléseibôl ismers-hatvanas éveket idézô Eddig csak apám ötvene hivatásnak tekintô, és retô it egy szakmáját sze tem azt az érzést, am ikor egy buta, a gyógykember érez akkor, am t e mellett felkészült sza íteni kívánó” szemléleté seg n át adva embereke álcsin l kel yan szerész „tudása legjav hog és mit er tesz javaslatot arra, jd ellenôrzi, hogy hírbôl sem ismerô kád észet jól mûködjön… ma zer gys gyó a y hog képes felmérni, ni ahhoz, sem azt rt me i, hogy jót tesz, s területeken má i végrehajtották-e? És hisz tatn , úgy igyekszik csillog tud, amit csak at hogy mit nem tud. Sôt oly ô : gye hig azt , y akinek írja szerzett ismereteit, hog egyes kiválasztottak… ai doltam, hogy a szakm ztam ezzel. Nem gon yzi jeg t ago any Itt most élesben találko az ezt sül az ESZCSM, aki legfelsôbb irányítás, jele ilyen vargabetût kénak gyógyszerészek, goz dol sak anc és ahol ugy gyszertári központ gyó tta yíto i az asztalos irán pes leírni, s visszajutn szintjére. önbözeti vizsga nélkül Európai Unióban is kül si Ha valaki 2004-ben, az észek szakmai és erkölc rendelkezô gyógyszer y alkalmatvag az elfogadott diplomával zi, jele rdô gké n tervezettel me éalkalmasságát egy ilye yen, vagy nem tisztess bármilyen javaslatot teg ek kin az bár y ezt hog be, a, ák arr látj lan etôi nem ország legfelsôbb vez felszívja, ges ember. Ha ezt az keset megemészti és érté est ely am val a ) világ. abb dag országot lenyeli, gaz (és gából kiveti a fejlettebb a maradékot pedig ma Kár lenne értünk! izetô, jól láttam: menny k. Mint korábbi felsôve hallgat meg l ybó Döntések és döntéshozó irán egy k csa valakit, ha az re félre lehet vezetni el tanácsokat. véleményeket és fogad am, sokat csodálkozy amikor a közgázra járt dolkodáshoz, farItt el kell mondanom, hog gon mérésekhez, analitikus khatás-kölcsönellé tam azon: a mi egzakt ás-m hat zer gys gyó khez, a ssze állnak az me makológiai megfigyelése yen mil tól oz szokott agyunk tt munkamódinte hatás kombinatorikájáh tek únak ságúnak és alaposság y más. De ezt hog ott tudományos pontos , azt k csa sz, ros m, hogy az szerek. Nem azt mondo ásdiplomás” társam, és nultam, mint a többi „m is megismertem, megta engedélyez. Ott megyit, amennyit a bensôm hasznosítok belôle ann a, s a pénz is áru. yítj irán z a világot a pén tanultuk azt is, hogy gfelelô szaktudással, me t különleges áru, csak min És . áru s ege önl Kül
megfelelô ellenôrzéssel és meg felelô engedélyezéssel lehet „pén zboltot”, azaz bankot nyitni. A banki jövedelmek ismeretében én is szívesen lennék bankár. De nem tehetem, mert a szabályozás neke m ezt nem teszi lehetôvé. És én ezt megértem… Hogy mer valaki nekifogni egy szak ma és annak ide vonatkozó múltbeli eseményeinek ismerete nélkü l olyan nagy horderejû döntés elôkészítéséhez, mint a gyógysze rpiac teljes átalakítása? Nem értem . És szomorú vagyok, mert látom: itt valóban szándékosan tönkre kíván nak tenni egy szakmát. Egy olyan szakmát, mely ma még képes a pénz elé helyezni a humánumot. Nevel, oktat és javasol gyógyszert, gyóg ymódot, életmódot legjobb tudása szerint. Sôt, a Tervezetben meg fogalmazottak szerint tönkre tesz egy egész népet. Mert a gyógysze r szépen, lassan, alattomosan ölni is képes. Penicillin és allergia, Algo pyrin és agranulocytosis stb. Sapienti sat. Ezen túl pedig hadd hulljon a férgese… Szörnyû jövôt elôrevetítô szemlélet. Ha TV-bôl, bulvárkönyvekbôl, inter netrôl, CD-ROM-ról akarják a lako sságot az egészségügyi kultúra fejlesztésén túl megtanítani a helye s gyógyszer kiválasztására is, az legalább olyan butaság, mintha egy betörônek azt javasolnák: védje mag át a bíróságon a CD-jogtárban fellelhetô információk, törvények és rendeletek alapján. Ez nem megy! De távol álljon tôlem, hogy bárkit is lebeszéljek a tudás ilyen megszerzésérôl. Ez is kell, mert így széle sedik az ember látóköre, így tudo m jobban megérteni a másikat és érték elni annak alapos tudását. Én is ezért tanultam mindent, ami érde kelt. Talán egyszer eljön az az idô, amik or a gyógyszerész tanácsadásáé rt is annyit adnak majd az emberek , mint pl. egy jogászéért. Mert ma egy jó és alapos jogi tanácsad ásért ill. képviseletért 10-20-30 ezer forintos órabért kell fizetni. Igaz, ez valakinek akár 10-20-30 millió Ft hasznot is hozhat. A mi esetünkbe n viszont „csak” egészséget vagy a betegség elkerülését, vagy egyszerû en csak a fájdalom, a panaszok enyhülését kaphatja meg a hozz ánk forduló. Lehet, hogy kell egy kis érési idô ahhoz, hogy a ma Mag yarországa még betegebb legyen és jobban értékelje a gyógyszerész szintetikus-analitikus gondolkodásá t ill. ennek alapján adott tanácsát? Népnevelô, egészségfejlesztô tevékenységét? Abbahagyom, mert már késô van. Inkább kialszom ezeket a lázongó gondolatokat, hiszen akinek ezt igaz ából el kellene olvasnia, ahhoz az ilyen anyag soha nem jut el, sôt talán idôt se szánna elolvasására, pláne nem átgondolására.
(név és cím a szerkesztônél)
18 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
Párbeszéd az egészségrôl*
Új demokratikus társadalmi szerzôdést! Minden társadalom mûködése azon alapul, hogy deklarált, vagy nyílttá nem tett módon létezik egy olyan „társadalmi szerzôdés“ a tagjai között, amely értékválasztásokat és alapelveket fogalmaz meg többek között: – az erôsek és a gyengék viszonyáról, – az erôsek és gazdagok gyengékkel és szegényekkel kapcsolatos felelôsségérôl, – a közösségért érzett felelôsségrôl, vagy az individualizmusról, – a társadalom nélkülözéshez, betegséghez, tudatlansághoz, nyomorhoz és tétlenséghez való hozzáállásáról, ennek eltûrésérôl, vagy meg nem engedésérôl. E társadalmi szerzôdésen alapul a közösség egészséghez, egészségügyhöz való viszonya is. Létezett valaha egy többé-kevésbé mindenki számára egyformán értett társadalmi szerzôdés, amely megfogalmazta az egészséghez és az egészségben való maradás támogatásához való jogot, továbbá ennek megvalósítási módját: az emberek anyagi teherviselô képességük arányában járulnak hozzá a közterhekhez, és szükségleteik szerint részesednek az ellátásból, adott gazdasági feltételek között. E szerzôdés – annak ellenére, hogy fô tételeit az Alkotmány garantálja – mára erodálódott. Az egészségügy és az egészségbiztosítás, mint a társadalmi biztonság egyik alapvetô intézménye, számos ellentmondással terhelt, a megújítására irányuló próbálkozások pedig céljukat vesztették, ezért nem érhetik el azokat. A jelenlegi de facto mûködésbôl vissza lehet következtetni valamiféle, nyílttá nem
tett, meg nem vitatott, viszont mindennap munkálkodó formációra, amely ijesztô, aggasztó és nem fogadható el. A magyar emberek rossz egészségi állapota, ennek indokolatlan, és elkerülhetô súlyos egyenlôtlenségei, az egészség ügyének válság jelenségei, az egymást követô céljukat vesztett és sikertelen reformkísérletek, továbbá az egészségügyben dolgozók tarthatatlan helyzete szükségessé teszik, hogy a politikai élet szereplôi, a szakmai és érdekképviseleti szervezetek és a civil szféra között meginduljon a párbeszéd az egészségrôl. Ennek mentén kell létrehozni nyíltan és közérthetôen az új demokratikus társadalmi szerzôdést. Ez megfelelô alapot biztosít az egészségügy és az egészségbiztosítás megújításához, az emberek egészségi állapotának javításához, továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglaltak érvényesüléséhez. Az ágazatunkban dolgozó emberek, az alkotmányos és demokratikus rendet tiszteletben tartva immár 10-15 éve türelemmel várják, hogy a parlamentáris demokrácia keretei között, a mindenkori Országgyûlés és Kormány megteremti az Alkotmányban foglaltak teljesüléséhez szükséges feltételeket, és nyíltan deklarál egy új társadalmi szerzôdést. Ez idáig nem történt meg! Honfitársaink egészségi állapota, annak súlyos egyenlôtlenségei, az egészségügy intézményei és a benne dolgozók ellehetetlenülése miatt a türelem mára elfogyott. Ezért a Magyar Orvosi Kamara, az ellátók és ellátottak szervezeteivel egyetértésben kezdeményezte a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal létrehozását. Fô célunk, hogy a politikai élet, a szakma, az érdekképviseletek és a civil szervezetek képviselôi párbeszédük során megfogalmazzák, és az egész társadalom számára ismertté tegyék egy új társadalmi szerzôdés alapelveit, és mindezek alapján meghatározható legyen az egészségügy és egészségbiztosítás megújításának további iránya. Az új társadalmi szerzôdés nem pusztán alapértékekben és alapelvekben történô egyetértést jelent, hanem meghatároz egy mindenki által elfogadott és betartott eljárási rendet, gyakorlati cselekvéseket, ennek révén stabilitást, kiszámíthatóságot teremt a társadalom és intézményei számára. Az új társadalmi szerzôdés nem a politikai, vagy szakmai elit magánügye, hanem közügy, mert hosszú évtizedekre határozza meg a társadalmi biztonság egyik legfontosabb alrendszerének jövôjét, így minden magyar ember és leszármazottainak sorsát is!
Kérdések, értékválasztások és alapelvek Jó hír, hogy léteznek szakmai és technikai megoldások a problémákra. Ennek elôfeltétele az alapelvek megfogalmazása. A sorrend azonban nem cserélhetô fel, azaz a technikai megoldásokat nem szabad összekeverni az alapelvekkel és célokkal.
Jó hír az is, hogy az új társadalmi szerzôdés alapvetô értékválasztásai, alapelvei mindenki számára érthetô kérdések mentén világosan megfogalmazhatók. A válaszok akár évtizedekre is meghatározóak lesznek! A közelgô Európai Parlamenti választások különösen aktuálissá teszik törekvéseinket. A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal nemcsak az egészségrôl való párbeszédnek ad fórumot, de lehetôséget biztosít minden parlamenti pártnak, hogy még a választások elôtt világosan és egyértelmûen megnyilvánulhasson az alapkérdéseket illetôen. Szervezeteink saját szakmai tudásukkal, szempontjaikkal elôsegíthetik a nehéz kérdések megválaszolását, de a szükséges nemzeti konszenzust nem tudják létrehozni a politikai szereplôk nélkül! Az új, demokratikus társadalmi szerzôdés kialakítása szempontjából a következô alapkérdésekre kell választ találni. Fontos, hogy ezekrôl minden egyes szereplô világosan fogalmazza meg saját álláspontját: 1. Kinek az ügye az egészségügy és a prioritások meghatározása? A társadalom minden tagjáé, vagy elegendô, ha egy szûk szakmai és politikai elit saját, nyílttá nem tett szempontjai alapján dönt? Fontos rendezô elv-e, hogy mindenki számára érthetô, átlátható legyen a rendszer mûködése, vagy nem? 2. Olyan társadalom kialakulását tartjuk-e kívánatosnak, amely az elkövetkezô évtizedekben eltûri, hogy akár százezrek tartósan és netán visszafordíthatatlanul leszakadjanak, és kimaradjanak az egészségügyi ellátásból, vagy pedig ezt elfogadhatatlannak tartjuk? Kérdés az, ki milyen sorsot szán a magyar társadalomnak az Európai Unióhoz történt csatlakozást követôen: európai, vagy azt cáfoló modellt kell-e követni? 3. A jóléti intézmények, így az egészségbiztosítás, egészségügy rendszerszervezési alapelve legyen-e a társadalom egyes tagjainak egymásért érzett felelôsségvállalása, vagy más fontosabb érdekek miatt ez nem kívánatos? 4. Eltûri-e, eltûrheti-e a magyar társadalom, hogy tagjai között mind a megbetegedési, mind a halálozási mutatókat, mind a várható élettartamot illetôen igen nagy a jövedelmi és társadalmi helyzettôl függô, és elkerülhetô különbség, vagy pedig ezt nem tûri el, ezért rendszerépítési alapelvvé teszi ezen elkerülhetô és önhibán kívüli különbségek felszámolását? 5. Elfogadható-e, ha az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, az ellátások igénybevétele az adott ember fizetôképességétôl függ, vagy pedig olyan rendszert kívánunke fenntartani, amelyben az ellátáshoz való hozzáférés ettôl függetlenül garantált? Gyógyszertár III. évf. 6. szám 19
6. Elfogadható-e az, ha a társadalom egyes rétegei (pl: öregek, krónikus betegek, szegények, kisebbségek stb.) szisztematikusan esnek ki ellátásokból, vagy pedig alapelv, hogy ilyen egyenlôtlenségek ne fordulhassanak elô. 7. Az egészségügy a lehetô legtöbb egészségnyereség elôállítására törekedjen-e, vagy pedig az a jó, ha a szolgáltató egyes egyének részére próbál meg értékesíteni szolgáltatási „termékeket“? Fontos-e, hogy a legfôbb rendezôelv az ellátott közösség tényleges egészségi szükségletének való megfelelés legyen, vagy pedig fontosabb az üzletileg hasznot hozó egészségi szolgáltatások eladása, akár más fontos, de kevésbé profitábilis szolgáltatások háttérbe szorulása révén is? 8. Eltûrhetôek-e az egyes földrajzi területek közötti ellátási, állapotbéli különbségek, vagy pedig fontos rendszerépítési elv e különbségek felszámolása? 9. Eltûrhetô-e az, ha az egészségbiztosítás és egészségügy kettészakad gazdag és szegény ellátásra, vagy pedig fontos rendszerépítési elv a kétszintû ellátórendszer kialakulásának megakadályozása, az ilyen jellegû anomáliák megszüntetése? 10. Eltûri-e a társadalom, hogy alapvetô egészségbiztosítási, egészségi ellátó intézményei, továbbá orvosai és más szakemberei hosszú távon olyan kilátástalan anyagi helyzetben legyenek, amely az ellátás biztonságosságát és minôségét veszélyezteti, netán az ágazatból tömeges elvándorlás-
hoz vezet, vagy pedig ezen sürgôsen változtatni kíván saját jól felfogott érdekében?
Mûködési, szervezeti és intézményi megoldások Az új, demokratikus társadalmi szerzôdés fô tételei és válaszai mentén már szakmai és technikai alapon választ lehet adni számos olyan alapvetô kérdésre, amely mûködési, szervezési, szervezeti és intézményi megoldásokat tartalmaz. Így például: 1. Kötelezô egészségbiztosítási rendszer, vagy pedig önkéntes alapon szervezôdô magánbiztosítások rendszere a kívánatos? 2. Szükséges-e az egységes nemzeti szintû kockázatközösség fenntartása, vagy pedig megengedhetô az ország és a társadalom szétszakadása gazdag és szegény régiókra? 3. Üzleti, piaci alapon, vagy közszolgáltatási alapon kell-e megszervezni az egészségügy finanszírozását, illetôleg az egészségügyi szolgáltatások rendszerét? 4. A kötelezô társadalombiztosítás intézményrendszerén belül, vagy azt megbontva, azon kívül kell-e megszervezni az egészségügyi rendszer menedzselése eszköztárának bevezetését?
A Magyar Orvosi Kamara felismerte, hogy egy új, demokratikus társadalmi szerzôdés nélkül nem értelmezhetô egyetlen reformkísérlet sem. Ezért a közelmúltban, testületi állásfoglalásaiban megfogalmazta az alapkérdésekkel kapcsolatos álláspontját. Önmagában ez azonban nem elegendô. Szükség van arra, hogy minden parlamenti párt, minden szakmai, érdekképviseleti és civil szervezet hozza nyilvánosságra az új társadalmi szerzôdéssel összefüggô értékválasztásait és alapelveit, annak érdekében, hogy a társadalom minden egyes tagja megismerje, megértse ezeket és a demokratikus választások során kifejezhesse az ehhez való viszonyulását. A Magyar Orvosi Kamara fô célja a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal összehívásával, hogy – elôsegítse az új, demokratikus társadalmi szerzôdés megkötését, nyílttá tételét és széles körû megismertetését, – hozzájáruljon az egészségbiztosítás és egészségügy megújítására irányuló programok megfogalmazásához, – elôsegítse az egészségbiztosítás, egészségügy megújításának sikeres megvalósítását egy széles körû és kormányzati ciklusokon átívelô társadalmi és politikai konszenzus megteremtésével. Ez az egész magyar társadalom közös érdeke.
Zárógondolatok
Dr. Éger István a Magyar Orvosi Kamara elnöke
Az egészségbiztosítás, egészségügy és az abban dolgozók jelenlegi helyzete tarthatatlan, az emberek egészségi álla-
Félpénzen Nagy megdöbbenést keltett az egyetemi oktatók, majd a hírrôl értesülô gyógyszerészek körében, hogy a Kormány a felsôoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történô finanszírozásáról szóló 80/2004 (IV. 19.) sz. rendeletében a gyógyszerész képzés besorolását az egyetemi szintû alapképzési szakok között az eddigi 1. finanszírozási csoportból áthelyezte a 3. kategóriába és ezzel a gyógyszerész képzés a 670 000 Ft/hallgató/év összeg helyett mindössze 380 000 Ft/hallgató/fô oktatási támogatásban részesülhet. (Az oktatási tárca által elôkészített rendelet szerint az 1. kategóriába tartozik az orvosegyetemi képzés – orvosok, fogorvosok –, a 2. kategóriába (540 000 Ft/fô/év) pl. az ének-zenetanárok, építészek, festôk, formatervezôk, látványtervezôk, színészek, a 3. kategóriába – a gyógyszerészekkel együtt – pl. a vegyészmérnökök, klinikai kémikusok, agrármérnökök, biofizikusok tartoznak. Az egyetemi szintû képzési forma legalacsonyabb finanszírozási kategóriája a 4., amely 220 000 Ft/fô/év finanszírozásra jogosult. Ebbe a csoportba tartoznak pl. a különféle nyelvi képzésben résztvevôk.)
20 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
pota rossz. Ezért szükség van azonnali és pozitív változtatásokra.
*Elhangzott a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal nyitó ülésén, május 15-én
Néhány évvel ezelôtt már elkeseredett vita volt amiatt, hogy illetékes helyen kezdeményezték a gyógyszerészhallgatói normatíva átsorolását az 1. kategóriából a 2. kategóriába, de akkor karainknak sikerült meggyôzni a döntéshozókat a javaslat szakszerûtlenségérôl és tarthatatlanságáról. „Jó államigazgatási gyakorlat szerint” a téma újra elôkerült, azonban a két kategóriát ugró átsorolással nagyobbat sikerült ütni, mint ahogy azt korábban tervezték. A forráselvonás alapjaiban lehetetleníti el a gyógyszerészképzést, mert anyagi eszközök híján nem lesz lehetôség a szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására. És ezt pont egy olyan diplomával teszik meg, amely azon kevesek közé tartozik, melyet az Európai Unióban automatikusan elfogadnak. Túl azon, hogy a változtatás megütközést és általános tiltakozást keltett, a gyógyszerészképzés képviselôi a döntéshozatal körülményeit is vitatják, mert az elôírt egyeztetésekre sem került sor. Egyes feltételezések szerint az sem kizárt, hogy adminisztrációs hiba van a háttérben. A MOSZ elnöksége és Országos Választmánya legutóbbi ülésén foglalkozott a kérdéssel és határozott arról, hogy tiltakozik a változtatás ellen és kezdeményezi a diszkriminatív döntés mielôbbi korrigálását.
MOSZ info
XXXIX. Rozsnyay Mátyás Emlékverseny Miskolc-Lillafüred, 2004. május 20-22. Az idei év Rozsnyay Mátyás Emlékversenyét, festôi színhelyen, a Lillafüredi Palotaszállóban rendezte meg a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezete. A május 20-án reggel 10 órakor kezdôdött megnyitó emlékülésen kedves és biztató szavakkal köszöntötték a jelenlévô vendégeket és elsôsorban az izguló fiatal versenyzôket. Prof. dr. Erôs István a Biráló Bizottság elnöke beszédében példaként állította a fiatalság elé Rozsnyay Mátyás életútját, hiszen Rozsnyay „nyitott szemmel” dolgozott a patikájában és mindig észrevette a megoldásra váró szakmai feladatokat. Erôs professzor úr arra is kitért, hogy a mi felelôsségteljes és intellektuális, szép-nehéz pályánkat csak nagyfokú szakma- és tudományszeretettel érdemes mûvelni. Köszöntô beszédet mondott még prof. dr. Vincze Zoltán MGYT elnök, Nyiri László a MOSZ BAZ megyei elnöke, dr. Trestyánszky Zoltán az MGYK alelnöke, dr. Weltler János a Rozsnyay Mátyás Alapítvány Intézô Bizottságának elnöke és Miskolc város alpolgármestere is. Gulyás Tiborné a Rendezô Bizottság elnöke szakszerûen és nagy hozzáértéssel koordinálta a rendezvényt. A megnyitó utáni plenáris elôadást prof. dr. Paál Tamás „Az EU csatlakozás a gyógyszerészek szemszögébôl” címmel tartotta, amit nagy érdeklôdéssel követett mindenki. Ezek után kezdte meg munkáját a Bíráló Bizottság, hiszen a 27 versenyzô elôadásának sorsolását el kellett végezni és az aprócseprô menet közben felmerült problémákat helyre kellett tenni.
A 27 versenyelôadásból 11-et a gyógyszerügyi szervezés témakörébe soroltak, közülük 4 a gyógyszerészi gondozással foglalkozott, 3 a népegészségügyet érintette, 8 hatástani, 4 technológiai, 2 farmakognóziai és 1 gyógyszerésztörténeti elôadás hangzott el. Sajnos egy nagyon érdekes elôadás csak versenyen kívül hangozhatott el. A gyógyszerészi gondozás – melyet 2000ben a MOSZ karolt fel –, az a terület, melyet a gyógyszertári gyakorlatunkban nap, mint nap végzünk, nyomon követve visszatérô krónikus betegeink életútját az allergia, diabetes, magas vérnyomás és az osteoporozis betegségekben és jó témául szolgál a fiatal dolgozók számára. Úgy látom, a pályakezdôk is nagyon szívesen foglalkoznak mind a betegekkel, mind a gondozás elméleti feldolgozásával, tehát ezt a témát azonnal magukénak érezték. Az emlékversenyen mindvégig rendkívül jól felkészült versenyzôket és jól publikált versenyelôadásokat hallhattunk. A bírálat során figyelembe vettük a témaválasztást, az elôadás minôségét, dokumentáltságát, az elôadó rátermettségét és vitakészségét, valamint azt, hogy mennyire önállóan dolgozta fel a választott témát. Ennek a rangos, minden évben megrendezésre kerülô emlékversenynek mindannyian nyertesei vagyunk, elsôsorban azok a fiatalok, akik megismertették velünk az ôket érdeklô témákat és bátran kiálltak elôadásukkal. Nagyon sok szép díjat, különdíjat és felajánlást adott át a zsûri a résztvevôknek, minden elôadó szép tárgyi emlékkel térhetett haza.
A helyezettek a következôk lettek: 1. Pál Szilárd – (Pannon Patika, Pécs): A patikus dilemmái : FoNo VII. a gyakorlatban; 2. Fodor Andrea – (Farmaplant Gyógyszertár, Marosvásárhely): Egy 200 éves erdélyi orvoskönyv receptjei; 3. Bányai Erika – Paracetamol tartalmú mikrorészecskék a gyógyszerészetben; 4. Nagy Róbertné – (Korona Gyógyszertár, Nyíregyháza): Gyógyszerek és az UV sugárzás; 5. Sárosi Nándor – (Isteni Gondviselés Gyógyszertár, Újhartyán); 6. Vincze Szabina – (Hajnal Gyógyszertár, Budapest); 7. Tulok Balázs – (Madách Patika, Budapest); 8. Kemenczei Zsolt – (Fehér Üröm Gyógyszertár, Veszprém); 9. Molnár Viktória – (Rókus Gyógyszertár, Szombathely). A Magángyógyszerészek Országos Szövetségének különdiját Kemenczei Zsolt érdemelte ki, „A dohányzás, mint szenvedélybetegség gyógyszerész szemmel” címû elôadásával. Nagy örömmel és érdeklôdéssel hallgattam elôadását, mely igen aktuális napjainkban. Saját felméréseit és gyógyszertári tapasztalatait dolgozta fel, mintegy a gyógyszerészi gondozás keretein belül, és a kérdéseimre adott válaszai alapján kiderült, hogy elkötelezett híve a dohányzásról való leszoktatásnak és a szakember által adott megfelelô tanácsoknak. Ezt a színvonalas elôadást hallgathatjuk meg a MOSZ Ifjúsági Fórum elôadásán is októberben, Siófokon. Minden kedves, fiatal elôadónak szeretettel gratulálunk, további sikereket és lelkesedést kívánunk!
Rixer Mária a MOSZ elnökség tagja, a MOSZ IF elnöke Gyógyszertár III. évf. 6. szám 21
ÚTRAVALÓ Úgy tûnik, végre itt a nyár. Az elôrelátóbbak már idejekorán eltervezték, hogy hol, mikor és kivel töltik el szabadságukat, vannak azonban olyanok, akik a hirtelen jött ötletekben hisznek. Bármelyik „táborhoz” tartoznak is, az utazás mindenképpen bizonyos elôkészületeket igényel. Ehhez kívánunk segítséget nyújtani az alábbiakban. Utazási okmányok Utazás elôtt az egyik legfontosabb teendô meggyôzôdni a célország által elôírt úti okmányok meglétérôl, ill. érvényességérôl, ilyen például az útlevél, a vízum, a nemzetközi jogosítvány, a zöldkártya stb. Az útlevél iránti kérelmet a lakóhely szerint illetékes önkormányzatnál, vagy a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó, Választási Hivatalának Ügyfélszolgálatainál lehet elôterjeszteni hétfôtôl csütörtökig, 9-16 óráig, pénteken 9-13 óráig az alábbi címeken: ✔ Budapest V. Alkotmány u. 25. Tel: 267-0998, 267-0973 ✔ Budapest VI. Andrássy u.55. Tel: 331-0115 Általában 25-30 nap alatt készül el, indokolt esetben azonban 5 munkanap alatt (felár ellenében!) elkészíthetô az okmány. Fontos tudni, hogy a legtöbb ország megköveteli az odaérkezô turistáktól, hogy útlevele az elutazást követôen még 6 hónapig érvényes legyen! Az, hogy országunk az Európai Unió teljes jogú tagjává vált, csak a tagországokba történô bejutást könnyítette meg, de – egyelôre – nem váltotta ki az útlevelet.
Teljes körû, kölcsönös vízummentesség csak az országok mintegy 20-30%-ára érvényes. Ezért indulás elôtt mindenképpen ajánlott a külképviseleten érdeklôdni a vízumkötelezettségrôl! Érvényes vízum hiányában nem lehet belépni a célországba. Ez lehetôleg ne az induláskor a reptéren derüljön ki... A nemzetközi jogosítványt a lakóhely szerinti Okmányiroda állítja ki. Kiváltása nagyon ajánlott, mert bár csak Olaszországban kötelezô, külföldön elkerülhetôek vele az esetleges félreértések, mivel több nyelven is tartalmazza a szükséges információkat. Azonban a magyar jogosítványt is vigyük magunkkal, mert csak együtt érvényesek! Autóbérléshez feltétlenül szükséges a nemzetközi dokumentum. A „zöldkártya“ a kötelezô biztosítás meglétének igazolására szolgál külföldön. Feltétlenül szükséges okmány, a külföldi hatóságok egyik kedvelt vesszôparipája! Némely ország határôrei a belépést is megtagadják ennek hiányában. Hasznos „útitárs“ lehet autós túrákon az Autóklub Hitellevele. Ez váratlan helyzetekben (baleset, meghibásodás) nyújthat fedezetet a felmerülô, be nem kalkulált többletköltségekre, ill. különbözô kedvezmények igénybevételére jogosít külföldön. A pénz… …amibôl – jól tudjuk – soha nem elég. Ha az ember nyaralni, pihenni megy, ottlétét kellemesebbé tudja tenni, ha indulás elôtt alaposan tájékozódik a pénzügyi elôírásokról, lehetôségekrôl, ne érje meglepetés és ne tegye tönkre ezzel néhány napot, hetet. Néhány hasznos jó tanács: Tájékozódjon a célországokban érvényes banki nyitvatartásról! A helyi pénznemre való átváltás veszteséggel jár, ezért ajánlott a készpénzt „apránként“, folyamatosan, szükség szerint átváltani euróról, ill. USA dollárról. A magunkkal vitt készpénzt elveszíthetjük, ellophatják. Ezért javasolható a biztonságos és kényelmes, bár nálunk még nem elterjedt megoldás: az Utazási csekk. Elônye, hogy korlátlan ideig érvényes, elvesztése esetén nem károsodik – 24 órán belül térítésmentesen pótolható bárhol, kisebb lesz az átváltási vesztesége. Az Utazási csekket valutaszámláját vezetô bankjában válthatja ki. Legismertebb fajtái: VISA, American Express, Thomas Cook. Vigyázzon! Készpénzét, utazási csekkjeit bankokban és hivatalos pénzváltó helyeken váltsa csak be! Így elkerülheti a hamisítás és csalás veszélyét. Az utazások alkalmával aktuális kérdés a bankkártya-használat. Ellenôrizzük, hogy érvényes-e? Van-e rajta elég fedezet? Elfogadják-e külföldön? Elegendô összeg használatát, ill. felvételét engedélyezi-e a banki limit? Dombornyomásos, vagy elektronikus (sokkal kevesebb helyen fogadják el)? Soha ne hagyja ôrizetlenül kártyáját, s soha ne írja mellé a PIN kódot (!), hiszen a kártya eltûnése, elvesztése után azonnal megkezdôdnek a visszaélések... Fontos tudni tehát, mi a bankkártya letiltási telefonszáma. Figyelem! Az itthon használatos kék és zöld számok külföldrôl általában nem hívhatók! Vámszabályok Az utasok számára igen fontos lehet az érvényben lévô vámszabályok ismerete. Ezekrôl utazás elôtt mindenképpen tájékozódni kell. Mivel ezek folyamatosan változnak, ill. több oldalt is kitöltenének kérjük, látogatassák meg a Vámhivatal www.vam.hu címû oldalát az Interneten. Megéri a fáradtságot. Útipoggyász Utazásnál jó érzés az a tudat, hogy minden szükségest becsomagoltunk. Vegyük sorra a táskákat és a bôröndöket. Lehetôleg sohase vigyünk több tás-
22 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
kát, mint amennyit két kezünkben gyalog elbírunk. Nézzük meg, hogy táskáink zárhatóak-e, mûködnek-e, a csattok, és a cipzárak, nem lyukasak-e és ha igen, meg lehet-e javítani ôket? A bôröndöknek ne csak a szem elôtt lévô zárjait vizsgáljuk, hanem a hátsó zsanérokat is, különben nem akkor és ott nyílnak ki, amikor kell. Ahányan vagyunk annyiféleképpen csomagolunk. Van, aki a szekrények és a táskák között szervezetlen ingajáratban mindazt berakja, ami keze ügyébe kerül, de természetesen akad olyan is, aki egy szál fogkefével kívánja az egész útiholmit helyettesíteni, van aki nem kér tanácsot, mert úgy érzi azzal bôven el van látva, és van olyan, aki jó tanácsként saját eredeti elhatározásához akar beleegyezést kicsikarni – másra hárítva a felelôsséget. Középútként javasoljuk, hogy mindenki – különösen, aki gyakran utazik – szerkesszen magának egy olyan felsorolást, amely mindent tartalmaz, amire egy utazás során szükség lehet. Az út idôtartamától és milyenségétôl függ aztán az egyes használati tárgyakból becsomagolandó minôség és mennyiség. Más igényt kell figyelembe venni egy több-napos téli hegyi túránál, és mást külföldön egy tengerparton eltöltendô, kéthetes nyári vakáció esetében. Az említett felsorolás tehát lehetôleg legyen teljes és általános – mindenfajta utazásra vonatkoztatható –-, de csak azokhoz a tárgyakhoz írjunk darabszámot, amelyek az éppen soron lévô utazáshoz szükségesek. Csomagolási noteszt is létesíthetünk, amelyik többszöri utazáshoz, illetve csomagoláshoz is felhasználható, sôt – ha erre szükség van – vissza-kereshetô benne, hova milyen tárgyat vittünk magunkkal. A célország éghajlatának megfelelô ruhanemûkön kívül érdemes a következô igen hasznos tárgyakat is a bôröndbe zsúfolni – a teljesség igénye nélkül: ✔ személyes apró holmik (p.zsepkendô, varróeszköz, zsebkés, konzervnyitó stb...) ✔ fényképezôgép + tartalékfilmek ✔ videokamera + pótakkumulátor + töltô ✔ zsebszótár ✔ gyógyszerek (ld. késôbb) ✔ esernyô, esôköpeny ✔ szemüveg, napszemüveg ✔ papír, írószer ✔ ébresztôóra ✔ térképek, útikönyvek ✔ zseblámpa ✔ pillanatragasztó. Aki tengerpartra készül, semmiképpen ne hagyja itthon: ✔ gyékény, vagy fürdôlepedô a partra ✔ napszemüveg, szalmakalap ✔ fényvédô szerek ✔ gumimatrac, úszógumi ✔ úszószemüveg, békatalp ✔ mûanyag szandál a fürdéshez ✔ papucs, hûtôtáska, akku ✔ fürdôruha (külön fürdéshez és napozáshoz). Semmi esetre sem hagyjuk ki a poggyászunkból az egészségügyi csomagot, melybe a kisebb baleseti sérülések ellátására szolgáló elsôsegélycsomagon kívül érdemes még különféle gyógyszereket is bekészíteni, betegség esetére. Ha nem visszük magunkkal, biztos, hogy kelleni fog.... ✔ fájdalom- és lázcsillapító ✔ görcsoldó ✔ hányinger- és hányáscsillapító ✔ hasmenés ellen ✔ gombásodás/gyulladás ellen ✔ orrcsepp ✔ hashajtó
✔ ✔ ✔ ✔ ✔ ✔ ✔
sebhintôpor köhögéscsillapító fényvédô krém leégést, napégést gyógyító szer rovarcsípést kezelô szer füldugó (soha nem lehet tudni...) lázmérô.
Indulás elôtt nem árt tájékozódni a meglátogatott területen esetlegesen elôforduló betegségekrôl és a megelôzô védôoltások fajtáiról. Felsorolunk néhány gyakori betegséget, mely ellen védôoltással lehet/kell védekezni: ✔ diphtéria – kelet-európai országok ✔ hepatitis A – meleg égövi országok ✔ hepatitis B ✔ Japán encephalitis – Délkelet – Ázsia ✔ kolera – Afrika, Délkelet – Ázsia ✔ malária – Dél-Amerika, Ázsia, Afrika ✔ meningococcus meningitis – Afrika, Nepál, India ✔ polio (járványos gyermekbénulás) – Afrika, Távol-Kelet ✔ sárgaláz – Afrika, Dél-Amerika, Egyenlítô környéke ✔ tetanusz – trópusi környezet ✔ typhus – meleg égövi országok. Az útipoggyász tartalmának eltervezése után már csak egy teendô van hátra: végiggondolni az utazás elôtti teendôket és ezt ne a vasútállomáson vagy a repülôtéren tegyük. Ne ott derüljön ki, hogy égve hagytuk a villanyt, nem zártuk be az ajtót stb.). Nincs rosszabb annál, mint néhány kellemes nap, hét után valamilyen gondra, bajra, kellemetlen meglepetésre hazaérkezni... Éppen ezért érdemes feljegyezni, s elvinni: ✔ a legfontosabb otthoni telefonszámokat, címeket, ✔ a külföldi címeket, telefonszámokat (rokonok, barátok, szálláshelyek, találkozási pontok). Néhány percet érdemes rászánni a ✔ tartalék lakáskulcs átadására, ✔ a bôröndök pótkulcsainak elôkeresésére, ✔ lakásbiztosítás rendezésére, ✔ értékek biztonságba helyezésére, ✔ külföldi címem, elérhetôségem átadására, ✔ levélszekrény ürítés megszervezésére, ✔ újság elôfizetés átirányítására/szüneteltetésére, ✔ hûtôszekrény kiürítésére, ✔ gázóra elzárására, ✔ növények-háziállatokról való gondoskodásra, ✔ riasztóberendezés bekapcsolására. Mobil telefon Igen gyakori kérdés külföldi utazás elôtt, hogy lehet-e az adott országban mobil telefonálni? Nos, ez ügyben a mobilszolgáltatókhoz érdemes fordulni, melyek telefonos ügyfélszolgálatai pillanatokon belül megadják a választ a roomingolással (barangolással) kapcsolatos kérdéseinkre: van-e partnerük a célországban, mik a feltételek, milyenek a percdíjak stb. Ma már mindhárom szolgáltató biztosítja a külföldi telefonhasználatot mind az elôfizetéses (havidíjas), mind a feltöltôkártyás ügyfelek részére is. A különbség az, hogy az elôfizetôs ügyfelek ezt elôzetes bejelentés, s különösebb elôkészületek nélkül tehetik meg, viszont a feltöltôkártya tulajdonosoknak több feladatuk is van. Pl. vagy szóban, vagy különbözô kódok beütésével jelezni kell a szolgáltató felé rooming szándékukat (ez az ún. aktiválás), ill. jelentôs összeggel fel kell elôzetesen tölteniük kártyájukat. Ugyanis a mobiltelefonálás külföldön igen drága mulatság! Nem ritkán 300-500,-Ft-ba is belekerülhet egy perc beszélgetés, ill. 150-200,- Ft-ba egy-egy SMS. Hasonlóan költséges dolog a szállodai szoba tele-
fonját használni. A szálloda a percdíjakra is ráteszi saját hasznát, ezzel gyakran két-háromszorosára emelve a szolgáltatók alapdíjait! A meglepetés pedig a távozáskor, a recepción várja a kedves vendéget, telefonszámla formájában... A legtakarékosabban akkor jár el, ha MATÁV Világkártyát vált indulás elôtt. Ezzel bármilyen „tone” üzemmódú készülékrôl tud telefonálni úgy, hogy beszélgetéseinek díja utólag, saját telefonszámláján jelenik meg. Így a világ közel 40 országából olcsóbban tud beszélni az itthoniakkal. A megtakarítás az elôzô két módszerhez képest elérheti a több ezer forintot is! Számos országban vásárolható telefonkártya a fülkés, utcai telefonokhoz. Ez hasonlóan mûködik, mint a feltöltô kártyás mobiltelefon: tárcsázáskor be kell ütni a kártya kódját, s megtudjuk hány egység (perc) áll rendelkezésünkre. Szintén költség hatékony megoldás, nagyon javasolt például az USAban, vagy Kanadában. Biztosítás Szeretnénk felhívni a figyelmet az utazási biztosítások szükségességére. Külföldön megbetegedni, balesetet szenvedni nem csak kellemetlen, de nagyon költséges is!!! Akinek pedig akut problémája van (magas vérnyomás, cukorbetegség), semmiképpen ne induljon el biztosítás nélkül! Ezek rendkívül kedvezô áron, biztosítótól, módozatoktól, célországtól, életkortól függôen már napi 350,- Ft-tól köthetôek, tehát az utazásra szánt összeg egy-két százalékát teszik ki. Mégis szinte teljes körû védettséget adnak baleset, betegség, és poggyászkár esetén. Sok-sok pénzt lehet megspórolni, ha tudjuk, hogy pl. az USA-ban két-három napos kórházi tartózkodás számlája elérheti a több millió forintot is... „Repülôs” tanácsok Hosszú repülés Ha több tíz órás repülôútra utazik, készüljön fel, hogy... ✔ a lába duplájára dagad. A cipôbôl kibújni isteni! Hogy a lába ne fázzon plusz zoknit vigyen magával, ✔ bár több rádiócsatorna, filmvetítés van a gépen, mégis marad egy csomó ideje, amit ki kell tölteni, ezért vigyen könyvet, keresztrejtvényt, vagy bármit, amivel el tudja foglalni magát ✔ kézipoggyászként vigyen tisztálkodási eszközöket, és egy kis nasit is, mert nem mindig kiadós az ebéd ✔ sokan elegánsan utaznak, Ön ne tegye! Inkább kényelmesen öltözködjön ✔ az ablak mellett csak felszállás után és leszállás elôtt fél órával élvezetes az út, mert a felhôk fölé érve már nincs semmi érdekesség, így inkább a folyosó mellé üljön, így még a klausztrofóbiája sem fog elôjönni ✔ jegykezelésnél választhat, hova szeretne ülni, éljen ezzel a lehetôséggel!
✔ ne lepôdjön meg, a rádió egy idô után ugyanazt a zenét fogja ismételgetni, ✔ csak 4-5 óránként kérhet mini Baley’s-t, ellentétben az üdítôkkel, úgyhogy ne szomjazzon! ✔ készüljön fel a legrosszabbra! Fejfájás, hányinger, hasfájás, stb., legyen önnél mini gyógyszertár, ✔ ha nem a folyosó mellett ül, akkor ne lepôdjön meg, ha az Ön mellett ülô kedves utas nem engedi ki a toalettre, mert éppen felébresztené álmából. Ebben az esetben nincs más dolga, mint hogy még pár órát várakozni, ✔ ...egyébként repülni isteni!! Hol van a csomagom? Miután szerencsésen megérkeztünk, már csak a feladott csomagjainkat kell viszontlátnunk. Ha a csomagunk nem kerül elô, akkor a „baggage service“ feliratú táblát keressük meg, tanácsolja a szakember. Ez általában minden repülôtéren azon a szinten található, ahol a bôröndök köröznek a futószalagon. Itt jegyzôkönyvbe veszik, milyen volt az elkallódott bôrönd. Elveszett csomagunk vonalkódja ezek után bekerül a nemzetközi számítógépes keresôhálózatba, így ha nem került a csomagfosztogatók kezére, valószínûleg elôbb-utóbb meglesz. Az elveszett poggyászról általában huszonnégy órán belül információt kapunk, és ha megkerül, a légitársaság házhoz szállítja. Addig is kérhetünk „elsôsegélyt“, hogy a legszükségesebb ruhadarabokat megvásárolhassuk, ennek összege azonban nevetségesen kevés: 40,- EUR körül változik. Ha megkaptuk a bôröndünket, ellenôrizzük, nem sérült-e, nem hiányzik belôle valami, és ha igen, vetessünk fel jegyzôkönyvet. Ha hat napig nem akadnak a nyomára, elveszettnek nyilvánítják. Ilyenkor még mindig érdemes kimennünk a repülôtérre, és körülnéznünk az azonosíthatatlan bôröndök között. Ha végképp fel kell adnunk minden reményt, akkor Európán belül a feladott csomag után kilónként húsz dollár, a fedélzetre magunkkal vitt csomag után kilónként négyszáz dollár kártérítésre tarthatunk igényt. Bízunk abban, hogy a leírtak segítséget nyújtanak a gondtalan utazás elôkészítéséhez, s bár tudjuk, hogy errôl a témáról rengeteget lehet írni, így a teljesség igénye nélkül próbáltuk a legfontosabb tudnivalókat összefoglalni. Ígérjük, amint lehetôséget kapunk, ismét jelentkezünk néhány hasznos információval. Kellemes utazást és sok szép élményt kívánunk.
GM TOURS
Gyógyszertár III. évf. 6. szám 23
„Megrendült” vele szemben a bizalom Beszélgetés Balázsné dr. Molnár Borbála volt országos tiszti fôgyógyszerésszel nem tett, sôt a visszahelyezését javasolta. Ezzel egyidôben felkínáltak a számára az OTH-ban egy országos tiszti gyógyszerészi állást. A „hivatalos indoklás” szerint megrendült vele szemben a bizalom.
Április 29-én az országos tiszti fôorvos fegyelmi vizsgálatot rendelt el Balázsné dr. Molnár Borbála országos tiszti fôgyógyszerész ellen. A vizsgálatot – melynek idejére felfüggesztette a vezetôi jogkörébôl – egy nappal késôbb, a meghallgatása és a vizsgálat alapjául szolgáló, a gyógyszertárakba eljuttatott levél beszerzése után megszüntette. Néhány nappal késôbb, május 5-én az egészségügyi miniszter felmentette állásából és visszavonta a vezetôi megbízását, annak ellenére, hogy a fegyelmi vizsgálat elmarasztaló megállapítást
Mint ismeretes, a fegyelmi vizsgálatot azt követôen kezdeményezte a miniszter felkérésére az országos tiszti fôorvos, hogy a gyógyszertárakba egy olyan üzleti ajánlatot küldött ki egy kht, amely patikánként 130 ezer forint kezdô összegért és folyamatos havidíjért olyan információs szolgáltatásokat kínált, melyekben – többek között – az ÁNTSZ-szel való együttmûködésre hivatkozva egyes hatósági vizsgálati szempontok folyamatos ismertetését ígérte. A kht az ajánlathoz az országos tiszti fôgyógyszerész nevében és aláírásával támogató kísérôlevelet is mellékelt, amely az OTH logóját tartalmazó levélpapírra készült. A miniszter az eljárást a kamara elnökének a beadványára kezdeményezte, aki egy Veszprém megyei gyógyszertár tiltakozó levelére hivatkozva kérte az ügy kivizsgálását dr. Kökény Mihály egészségügyi, szociális és családügyi minisztertôl. Mivel az országos tiszti fôgyógyszerész a napi sajtóban megjelent nyilatkozataiban
nem ismerte el a „terhére felrótt cselekményt”, továbbá nem sokkal késôbb olyan híresztelések is szárnyra keltek, melyek szerint az aláírását ismeretlen tettesek hamisították a levél végére, a Gyógyszertár szerkesztôi úgy gondolták, hogy érdemes megkeresni Balázsné dr. Molnár Borbálát és néhány héttel a nagy sajtóvisszhangot kiváltó esemény után megpróbálni tisztázni: vajon mi – és legfôbbképpen – miért történt? Mivel a beszélgetés nem egy hivatalban lévô államigazgatási vezetôvel, hanem olyan kollégák között folyt, akik évtizedek óta személyesen ismerik egymást, mindvégig figyelmen kívül hagyhattuk a megszólítás és a hangnem – egyébként kötelezô – protokolláris elôírásait. – Borika! Azt hiszem, hogy szerinted a felmentésedben az általad képviselt szakmai koncepciónak a képviselete volt meghatározó. Azért gondolom ezt, mert kérdés nélkül is ezzel kezdted a beszélgetést! – Igen. Sokszor gondoltam arra, hogy az elképzeléseim nem illenek bele abba az irányba, ami felé a gyógyszerészeket szeretnék eltolni. Sokan szeretnének a gyógyszerészetbe belekötni és különbözô eszközrendszereket találni az átalakításához. Ha viszont mi a szakmaiságot helyezzük elôtérbe, ez sokkal nehezebben valósítható meg. Tudatosan kellene építeni a presztízsünket és a megmaradásunkat jelentô utat. Én országos tiszti fôgyógyszerészként mindig igyekeztem hangsúlyozni, hogy milyen szakmai kihívásokkal kell szembenéznünk és milyenek állnak elôttünk a közeli és a távolabbi jövôben.
A gyógyszerészeknek nagyon sok kihívással kell szembe nézniük, mégis hiányzik a közforgalmú gyógyszertárakban egy olyan szakmai támasz, ami alapján a munkájukat biztonsággal végezhetik. Ez egyre jobban látszik a megyei tiszti fôgyógyszerészek beszámolóiból. Sokan vannak, akik nagyon nívós szakmai teljesítményt nyújtanak, de vannak olyanok is, akik akarva sem tudnak minden elvárásnak eleget tenni. Ennek az egyik oka a létszámhiány, ami a gyógyszerészek és a gyógyszertári asszisztensek vonatkozásában egyaránt megmutatkozik. Emellett azonban bármilyen lépést kezdeményeztünk, ami a problémák közös megoldásához vezetett volna, azok valahol mindig megfeneklettek.
Nagyon nagy gondnak tartom, hogy mindenki mindig csak az árrésre gondol, pedig évek óta nyilvánvaló, hogy több lábon kellene állni és egyéb bevételi forrásokra is szert kellene tenni. Az egyik ilyen eszköz a magisztrális díjak emelése, amiben 2001ben jelentôsen sikerült elôre lépni, de mindig adódnak új lehetôségek is.
A megtorpanások egy része azzal magyarázható, hogy az ÁNTSZ jogalkalmazó és nem jogalkotó szervezet. Bár a feladataink közé tartozik, hogy indokolt esetekben a jogszabályok módosítására javaslatot tegyünk, a kezdeményezéseinket követôen mégis sokszor hónapok, évek múlnak el érdemi továbblépés nélkül. Ilyen sorsra jutott például az egyik legutóbbi javaslatunk is, ami a magisztrális gyógyszerkészítés szakmai feltételeire vonatkozott.
A véleményem szerint a jövôben egyre inkább elôtérbe kerül az egyénre szabott gyógyszerelés. Bár azt nem tudom, hogy az igazi áttörésre mikor kerül sor, de ez a folyamat az északamerikai országokban már elindult, sôt a nyugat-európai országokban is megjelent. Arra kell számítani, hogy a gyáripar soha nem lesz képes egy-egy ember egyéni gyógyszerelését megoldani, mert a korára, a testsúlyára, a betegségeire és az enzimrendszerére is figyelemmel kell lenni. Emiatt nem lenne szabad a magisztrális gyógyszerkészítést elsorvasztani. Ebbôl a szempontból Magyarországon még helyzeti elônyben vagyunk.
– Mióta érzed, hogy szálka vagy egyes politikai vezetôk szemében?
A humán genom megismerése is egyre jobban fog hatni a gyógyszeres terápiára és a gyógyításra, ezért, ha ezeket a feladatokat a gyógyszerészek kiengedik a kezükbôl, kérdéses, hogy a jövôben is ugyanolyan szükség lesz-e a gyógyszerészre, mint régebben, vagy mint ahogy ma.
– Amióta Csehák miniszter asszony lemondott, ugyanis vele nagyon jól dolgoztunk együtt. Az akkori országos tiszti fôorvos úrral is harmonikus volt az együttmûködésem, aki nem volt partner ahhoz, hogy eltávolít-
Mindenképpen fontos lenne elkészíteni a helyes gyógyszertári gyakorlat magyarországi adaptálását, de itt is csak szakmai összefogással lehet elôre lépni. Ahhoz, hogy ezen a területen eredményt lehessen elérni, a kidolgozás során figyelembe kell venni a jelenlegi magyarországi gyógyszertári lehetôségeket is. Azonban azt is tudomásul kell venni, hogy a mai adottságok nem kôbe vésett elôírások, hanem az idô függvényében módosulnak.
24 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
Most az új FoNo és az új gyógyszerkönyv életbe léptetése hoz majd jelentôs változásokat a patikai munkában és ezzel együtt új lehetôségeket is teremthet. Nagyon nagy szakmai felkészülés kell azonban hozzájuk, mert teljesen új szemléletet hordoznak és új munkastílust követelnek meg.
– Én nem szeretnék az eltávolításomból politikai ügyet csinálni. – Mióta érzed, hogy szálka vagy egyes kormányzati tisztségviselôk szemében?
sanak a pozíciómból. Az új tiszti fôorvos úrnak azonban nem volt szüksége rám, mert a januári hivatalba lépésétôl április végéig egyszer sem teremtett alkalmat arra, hogy leüljünk egymással megbeszélni a gyógyszerészet ügyeit. – Ezek szerint már korábban is felvetôdött az igény az eltávolításodra, de a közvetlen feletteseid akkor megvédtek. Ha nem ôk akartak meneszteni, akkor kinek voltál az útjában? – Szerintem elsôsorban a Magyar Gyógyszerész Kamara elnökségének egy szûk magva törekedett az eltávolításomra. – Milyen indokuk volt erre? – Három év és három hónapig voltam országos tiszti fôgyógyszerész. Ez alatt végig érezhetô volt, hogy a kamara elnöke meg szeretné mondani, hogy milyen esetekben mit döntsek. De a tiszti fôgyógyszerésznek minden döntését úgy kell meghozni, hogy az megfeleljen a jogszabályokban leírtaknak. – Ez csak egy általános, elvi igény volt a kamara részérôl, vagy konkrét ügyekben is megnyilvánult? – Mindkettô. A jogszabály lehet jó, lehet rossz, sôt lehet elégtelen is abból a szempontból, hogy pl. a gyógyszertár létesítési törvény már kilenc éve felhatalmazza a minisztert, hogy készítse el a végrehajtási utasításokat, de ezek nem készültek el. Ezért vitás ügyekben a bíróság döntéseire vagyunk utalva a szakmával együtt. A kamara elnöke szerint csak egy képviseleti forma létezhet és mindenkinek be kell állni a sorba. Sokszor mondtam, hol humorosan, hol komolyabban az elnök asszonynak, hogy a gyógyszerészet érdekképviselete a kamara feladata, az országos tiszti fôgyógyszerésznek pedig a lakossági gyógyszerellátás biztonságát kell szolgálni. Ez a két feladat egymással néha ütközik. Ha mindkettônknek száz százalékig ugyanazt kellene képviselnie, akkor valamelyik poszt teljesen felesleges lenne. Azért, hogy megfelelô legyen az együttmûködés, kezdeményeztem, hogy havonta egyszer üljünk le és beszéljük meg a problémákat. De ezek többször egyoldalú ordítozásba torkolltak, csakúgy, mint amikor átadtuk a kamarának a személyi joggal kapcsolatos dokumentációt. Volt, hogy a kamara más vezetôi sikerrel csitították az elnököt, de voltak olyan jelenetek is, amikor a kollégáimnak is összeszorult a gyomra. – Ugyanezek a problémák megyei szinten elôjöttek-e? – A megyékben sokkal közvetlenebb a munkakapcsolat, amit az ott dolgozó gyógyszerészek meg is követelnek. Bizonyos me-
gyékben kifejezetten harmonikus az együttmûködés, de tudok olyan megyérôl is, ahol kemény ellentétek vannak és még feljelentés is elôfordul.
az Országos Tisztifôorvosi Hivatal és az országos tiszti fôgyógyszerész pénzért adja majd az információkat a gyógyszerészeknek, arról nem én tehetek.
– Azért kérdeztem ezt meg, és elnézést kérek érte, mert ha magával a tiszti fôgyógyszerészi státusszal van probléma és mindazzal, ami ebbôl következik, akkor ez a konfliktus újra fog termelôdni, bárki is lesz az új tiszti fôgyógyszerész. Ha viszont a személyeddel volt a kamara elnökének problémája, akkor nyilván mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy olyan valaki kerüljön a székedbe, akivel jól együtt fog tudni dolgozni.
Ami a patikákba kikerült, az egy közbülsô munkaanyag felhasználásával készült, amire én nem adtam a jóváhagyásomat. A munkaanyag publikus volt az OTH-ban, hiszen több mint hatvanan férnek hozzá a központi szerveren lévô anyagainkhoz, sôt megyei tiszti fôgyógyszerészeknek is kiküldtem véleményezésre, hogy mindenki elmondhassa a véleményét róla. Ez a levél azonban nem az enyém. Nem azon az oldalon írok alá, nem használok színes levélpapírt, a tiszti fôgyógyszerészi hivatalban minden levelet iktattunk, ha két oldalt kellett kiküldenünk, az mindig két különálló lapon készült, hiányzik a bélyegzô és így tovább. A boríték, amit a feladó használt, szintén félrevezetô.
– Amikor még dr. Paál Tamás professzor úr volt az országos tiszti fôgyógyszerész és dr. Szabó Sándor a kamara elnöke, a megoldandó közös feladatok nem okoztak olyan jellegû konfliktusokat, mint amelyek most némelyik gyógyszertár körül borzolódnak. Bár igaz, hogy akkor még lehetett jogelôd nélküli patikát létesíteni és privatizálni is. Amikor 2002-ben a kamara megkapta a személyi jogról szóló döntés jogát, azt hittem, hogy nyugodtabb idôszak következik a mi kapcsolatunkban is, hiszen ô döntheti el, hogy ki kapja meg a személyi jogot. Ez azonban nem így történt. – Ha a kollégáink olvassák ezt a beszélgetést, nyilván lesznek olyanok is, akik nem fogják igazán hitelesnek tartani, amit mondasz. Lehet, hogy volt konfliktus – mondják majd –, de a véleményedet nyilván alaposan befolyásolja az az ügy, ami végül is alapot adott a felmentésedre. Mi az, amit errôl a konfliktusról el tudsz mondani? – Egy éve már mind elôadásokkal, mind írott anyagok készítésével nagymértékben járultunk hozzá ahhoz, hogy a szakma fel tudjon készülni az Unióba való belépésre. A rövid idô ellenére a tiszti fôgyógyszerészek és személy szerint én is nagyon sokat tettünk ezért. Egyetemek, menedzserképzôk, szakújságok kerestek meg, sôt amikor a konferenciákra meghívtak, akkor is jeleztem, hogy az Unióról szeretnék elôadást tartani. Olyan anyagok álltak a rendelkezésünkre, pl. egy hatvan oldalas kivonat az Unió egész gyógyszerellátó rendszerérôl, amit a szakértôk segítségével mi szedtünk össze és folyamatosan bôvítettünk, és amikkel senki más nem rendelkezett. Nagyon sok kollégával, intézménnyel és céggel dolgoztunk együtt. Többek között ezen az anyagon is, aminek a lényege a mi számunkra az volt, hogy a gyógyszertárak miképpen kaphatnak gyors információkat. Hogy a sok ember és cég között volt egy olyan, aki képes volt a visszaélésre és odahamisította a nevem egy olyan levélnek a végére, amit utána több mint kétezer példányban kiküldött a patikáknak, és ami azt a megtévesztô látszatot keltette, hogy
Készült egy együttmûködési megállapodástervezet is az OTH-ban azzal a céggel, amelyik kiküldte a gyógyszertárakba az ajánlatát és amit a médiában fantomcégként emlegettek. Ez persze nem egészen fantomcég még akkor sem, ha a cégbírósági bejegyzésére végül nem került sor. Volt elôzménye és valaki létre akarta hozni. Sajnos az együttmûködési megállapodásról azok egyetlen egyszer sem nyilatkoztak, akik az információkat a sajtó elé tárták. – Ezt a megállapodást kinek kellett volna aláírni? – Az országos tiszti fôorvosnak. Amikor az ominózus levél kiment a patikákba, a megállapodás tervezet nála volt véleményezésen. – Ki készítette elô a megállapodás-tervezetet? – Az OTH részérôl én a munkatársaimmal. Ez a tervezet az OTH és a cég között térítésmentes adatszolgáltatást rögzített. Az OTH ezen nem akart nyerészkedni. Mi teljesen térítésmentesen adtuk volna át az információkat és a szakmai anyagokat. De tudtommal nemcsak az ÁNTSZ-szel folyt az együttmûködés elôkészítése. Úgy tudom, hogy az OGYI-val a gyógytermékekrôl, az FVM-mel az állatgyógyászati készítményekrôl, az ORFK-val a kábítószerekkel kapcsolatos anyagok illetve ismeretek átadásáról voltak egyeztetések. – Azt mondod, hogy odahamisították a nevedet. Volt ott egy másik név is. – Ôt kellene megkérdezni arról, hogy az aláírása valódi-e, vagy szintén egy kopírozás eredménye. – Beszéltél-e azokkal, akik aláhamisították az aláírásodat?
Gyógyszertár III. évf. 6. szám 25
– Igen. Azt mondták, hogy elnézést kérnek, ez egy adminisztratív hiba volt a részükrôl, elhamarkodták. Kértem, hogy álljanak ki és mondják el a közvéleménynek, de ezt nem tették meg. – Ez volt az elsô munkakapcsolatod velük? – Nem. Már régebben is hívtak a kétnapos továbbképzéseikre elôadást tartani. A vezetôjük elôször egy általam nagyra becsült és szeretett gyógyszerész kolléganôvel jött, aki már akkor szakfelügyelô volt Budapesten, amikor én még csak végeztem. A továbbképzéseket Balatonöszödön a kormányüdülôben szervezik gyógyszerészek és gyógyszertári asszisztensek részére. A továbbképzéseknek egyébként nemcsak én voltam rendszeres elôadója, hanem más hatóság munkatársai és a kamara elnöke is.
is könnyen el lehetett volna érni. A sajtót is hamarabb tájékoztatták, mint engem. Olyannyira nem tudtam semmit, hogy patikából kellett bekérnem az anyagot. Azonnal fegyelmit indítottak ellenem, aminek a részeként igazoló jelentést kellett írnom a történtekrôl. A vezetôi megbízásomat a fegyelmi vizsgálat idejére visszavonták és néhány napig nyilatkoznom sem lehetett. Sürgôsen írnom kellett egy levelet a gyógyszertáraknak is, ami arról szólt, hogy az inkriminált ajánlat nem az ÁNTSZ-tôl származik. Ezt tudtommal a mai napig (az interjú készítéséig, azaz május 25-ig – a szerk.) nem postázták. Kellett írnom a kht-nak is egy levelet, melynek a sorsáról nincs tudomásom. – A vizsgálat végül is tisztázott a vád alól, de a tisztségedbôl felmentettek. Úgy fogalmaztak, hogy a veled szembeni bizalom megingott.
– Ez a Pharmamedia Kft.? – – – Ennek a vezetôje egy bizonyos Balázs György úr. Elterjedt, hogy a rokonod. – Csak névrokona a férjemnek. A Balázs és a Molnár vezetéknév egyaránt eléggé elterjedt. – Tudsz-e arról, hogyan kerültek a postára a levelek? – Április 26-án adta fel egy budapesti postán egy ismeretlen személy, aki nem kért róla számlát sem. Tehát zsebbôl fizette, gondolom azért, mert így kevésbé van nyoma. – A borítékon az Európai Gyógyszerészetért Kht. mint az ÁNTSZ kommunikációs partnere szerepel. – Amikor leült a tiszti fôorvos úr beszélni velem errôl az ügyrôl, megkérdeztem tôle, hogy ki kötött szerzôdést ezzel a céggel? Mert ha kötött, akkor jogosan használhatja ezt az információt a borítékján, ha viszont nem, akkor ez közokirat hamisítás. Ô akkor azt válaszolta, hogy nincs szerzôdés a kht-vel. – Mikor értesültél arról, hogy „helyzet van”? – Amikor felfüggesztettek, azaz április 29én. A kamara elnöke már 28-án feljelentett a miniszternél és az országos tiszti fôorvosnál, ahelyett, hogy elôtte beszélt volna velem és együtt léphettünk volna fel a tisztázás érdekében.
– Jogszabály szerint vezetô köztisztviselôk esetén a vezetôi megbízás indoklás nélkül visszavonható. Ezt megtehették volna úgy is, hogy nem egy ilyen koholt ügyet használnak fel ellenem.
– Nem sikerült tisztázni, hogy a feljelentése miért így ment el a minisztériumba és az OTH-ba? – Nem hiszem, hogy ennek bármiféle értelme lenne most már. – Az országos tiszti fôgyógyszerészi posztokon bekövetkezett változások eddig mindig viharos körülmények között történtek. Nem volt egy olyan országos tiszti fôgyógyszerész sem, aki ebbôl a státuszból ment volna nyugdíjba, vagy kölcsönös megelégedéssel vált volna meg a posztjától. Szerinted ennek mi az oka? – Központi kérdés, hogy mennyire tud személy szerint és szakmailag is jól együtt dolgozni a tiszti fôorvos és a tiszti fôgyógyszerész egymással. A három év alatt négy országos tiszti fôorvos mellett dolgoztam. Személyfüggô, hogy ki mennyire hagyja a tiszti fôgyógyszerészt önállóan dolgozni és mennyire fogadja el, hogy a gyógyszerészet az egészségügy szerves része, mégis megvannak a sajátos feladatai és sajátosságai.
– Ha nem a Te aláírásoddal mentek ki a levelek, ráadásul az OTH levélpapírját is jogosulatlanul használták, akkor ez egy rendôrségi ügy. Vagy nem?
– Mennyire politizálódott át ez a státusz?
– Igen de ez egy érdekes momentum. A feljelentést az OTH-nak hivatalból kellett volna megtennie ismeretlen tettes ellen, mint ahogy ezt egy május 4-i dokumentum befejezett tényként közli. Mégis csak május 11-én készítették el a feljelentést és vitették el futárral a rendôr-fôkapitányságra. Követni fogom a sorsát, mert mindenképpen szeretném, hogy tisztázódjon a helyzet.
– Ez miben nyilvánul meg? Konkrét politikusi megkeresések vannak konkrét ügyekben, vagy a jogszabály véleményezésekben kötik meg az ember kezét?
– Az ügyedrôl az országos tiszti fôorvossal beszéltél-e?
– A „zuhanyhíradóban” több név forog közszájon lehetséges utódodként. Tételezzük fel, hogy lesz alkalmad beszélni vele, mielôtt elfoglalja a hivatalát. Mire hívnád fel a figyelmét?
– Csupán két alkalommal találkoztunk, ugyanis a fegyelmi vizsgálatot az egyik helyettes országos tiszti fôorvos folytatta le. Elôször május 6-án, amikor átadta a miniszter úr levelét, amelyben visszavonta a vezetôi megbízásomat és közölte, hogy 5 munkanapom van a válaszra. Másodszor akkor beszéltünk egymással, amikor a válaszomat bevittem hozzá. Megkérdezte, hogy mit fogok csinálni, mivel a felkínált országos tiszti gyógyszerészi státuszt nem fogadtam el. A saját beosztottam nem akartam lenni. – A miniszter úrral beszéltél-e?
– Nem lenne szabad, de túlzottan azzá vált.
– Fôleg az utóbbi. Nem sikerült érvényesíteni azokat a kezdeményezéseket, amelyek egy átláthatóbb rendszert eredményezhetnének.
– Attól függ, hogy ki tölti majd be ezt a posztot. Lehetséges olyan utód is, aki nem fog igényt tartani a tapasztalataimra. Úgy tûnik ugyanis, hogy azok a lépések, amelyek a felmentésemhez vezettek, mintha egy megtervezett folyamat részei lettek volna. Ez intô példa, mert ez a veszély mindenkinél fennállhat. Ha viszont beszélgetnénk egymással, egészen biztos, hogy arról beszélnék, ami a gyógyszerészetre és magára az egész gyógyszerellátásra vár. Az elmúlt években ugyanis nagyon sok tapasztalatra tettem szert.
– Úgy hallottam, hogy keresett telefonon, de ki volt kapcsolva a készüléked.
– Többször is hívtam telefonon, üzenetet is hagytam, de nem hívtak vissza.
– Köszönöm a beszélgetést.
– Sokan tudták, hogy Hévizen vagyok az Analitikai Kollokviumon, ahol akkor elôadást tartottam. Minimális szándék esetén
– És a kamara elnökével?
– Én is köszönöm.
26 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
– Köszönöm szépen, nem.
Hankó Zoltán
Gyors, aktuális, kommunikatív – a megújult www.magangyogyszereszek.hu Amióta az Internet a mindennapi kommunikáció részévé vált, a cégeknek, intézményeknek a honlapja már második, harmadik verzióban jelenik meg. A honlap a szervezetet is minôsíti abból a szempontból, hogyan tudja tájékoztatni tagjait, hogyan tudja ôket bevonni 1-1 téma gyors értékelésébe. Különösen igaz ez olyan szakmai szervezetre, mint a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, amelynek – új koncepció alapján, team munkában készült – portálja június eleje óta mûködik.
irányuló nyílra háromszor kattintva eljutunk 2004. október hónaphoz, ahol a 7-re, vagy 8, 9, 10-re kattintva látható az elôzetes program. Listaszerûen nem irathatóak ki a rendezvények, a módszer azonban arra alkalmas, hogy ha 1-1 konkrét naptári napon való programunkat attól tesszük függôvé, hogy akkor lesz-e valamilyen rendezvény, akkor egyszerûen rákattintunk a kérdéses napra és máris látjuk, van-e akkor MOSZ rendezvény, vagy olyan program, amely a MOSZ-nál bejelentve itt a rendezvénynaptárban is szerepel. A Rendezvénynaptár naprakész.
A portál alapvetôen szolgáltató jellegû.
• Pályázatok Erre a menüpontra kattintva a MOSZ által kiírt minden aktuális pályázat teljes terjedelmében olvasható. Remélhetôleg a kör bôvülni fog EU pályázatokkal, ill. esetleg cégek által gyógyszertárak részére kiírt pályázatokkal – ha lesznek ilyenek.
Fômenü Fômenüje baloldalon, a MENÜ alatti részben található és a következô fô fejezeteket, rovatokat tartalmazza: • Legfrissebb A legalább heti két alkalommal, de szükség esetén, az aktualitástól függôen akár többször is frissített hírrovatban a gyógyszerészeket, – mint a gyógyszertárat mûködtetô vállalkozókat – leginkább érintô aktuális hírek, tudósítások, események, tények, adatok szerepelnek a rovatban. Itt jelennek meg a híradások rendezvényekrôl, pályázatokról, arról, hogy a legújabban megjelent Magyar Közlönyökben, mely rendeletek, jogszabályok érdemesek a gyógyszerészek figyelmére. • Fórum Használata regisztrációhoz kötött (ld. késôbb). Új téma indítása a MOSZ WEB szerkesztôitôl indulhat, azonban azon a témán belül – a hozzászólás fölötti szürke sávban a „válasz”-ra kattintva – bárki kifejtheti véleményét arról a felvetésrôl, vagy teljesen „új hozzászólás”-t is fûzhet az elôzményekhez. Remélhetô, hogy a MOSZ-fórum 1-2 hónap elteltével kellô népszerûségre tesz majd szert a szakmában. • Rendezvénynaptár Egy kis naptár segítségével lehet tájékozódni az aktuális rendezvényekrôl. A naptár mindig a tárgynapon áll. Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy például a Gyógyszerészek Országos Kongresszusának mi a programja, a naptár alatt látható kis jobbra
• Tények, adatok Szinte naponta jelennek meg a portál Legfrissebb… oldalán száraz, tény-jellegû közlések, adatokkal alátámasztva, majd amikor az aktuálisabbak ôket mintegy „hátrébb sorolnák” akkor kerülnek át a Tények, adatok rovatba.
bályokra, amelyek érintik vagy érinthetik a gyógyszertárakat, illetve azokra a hazai rendeletekre, jogszabályokra, amelyek bármi miatt figyelmet érdemelnek. A gyógyszertárak hasznát egy olyan Jogtár szolgálná leginkább, amely ebben a rovatban az összes – a patikai mûködéssel kapcsolatos – érvényben lévô jogszabályt – taxatíve – tartalmazná. Lehet, hogy ez az igény majd csak a honlap harmadik generációs változatában valósul meg, azonban aktualitását tekintve már a jelenlegi szolgáltatás is jelentôs elôrehaladás. • Közérdek – Jogalkotás Míg a Jogtár a már megjelent jogszabályokra hívja fel a figyelmet, addig a Jogalkotás rovatban jogszabály-tervezetekrôl készült írások, szakmai tanulmányok szerepelnek majd. • Közérdek – Kontroll A rovatban konkrét példák alapján a hatósági intézkedések, ellenôrzések tapasztalatait kívánják a szerkesztôk közzétenni, „más kárán tanul az okos” elve alapján. (MEP, ÁNTSZ, APEH, Tûzvédelem, BM stb.)
• Cikkek, elemzések Az elv az elôzô rovatéval azonos. Különbözô – gyógyszer-szakmai, illetve gazdasági – forrásokból származó értékelô, elemzô cikkek gyûjtôhelye ez a rovat. Itt már többrôl van szó, mint a puszta valóság közlésérôl, különbözô szakemberek keresik a tények között az összefüggéseket. A webszerkesztôk olyan forrásokból merítenek, amelyek garantálják a szakmai hitelességet, a legmagasabb színvonalat. A cél a gyógyszertár mûködtetését befolyásoló tényezôk elemzése, értékelése, még ha azok nem is közvetlenül, csak esetleg a távolabbi jövôben érinthetik a patika életét. A szerkesztôk szándéka szerint tanulságos következtetések levonására nyílhat majd így lehetôség, mintegy „csokorba szedve” a cikkeket 1-1 témakör köré.
• Szerzôdés-minták A tervek szerint ide olyan szerzôdés-minták kerülnek majd, amelyeket a kollégák szükség esetén a gyógyszertár mindennapi üzletmenetében alkalmazhatnak. Konkréten: ❖ adás-vételi szerzôdés, ❖ karbantartási szerzôdés, ❖ rendszer-felügyeleti szerzôdés, ❖ vállalkozási szerzôdés – pl. gyógyszertár felújításra, ❖ munkaszerzôdés meghatározatlan idôre szóló teljes munkaidôs munkaviszony létesítésére, ❖ munkaszerzôdés meghatározatlan idôre szóló részmunkaidôs munkaviszony létesítésére, ❖ egyszeri megbízási szerzôdés. A MOSZ web-szerkesztôsége kéri a kollégákat, juttassák el a
[email protected] címre, hogy még milyen szerzôdés-mintát látnának szívesen ebben a rovatban.
• Közérdek – Jogtár A cél ezzel a rovattal az volt, hogy patikaközelbe vigye a jogszabályi környezetet. Felhívja a figyelmet azokra az uniós jogsza-
• Szabályzat-minták Hasonlóan az elôzôhöz itt is egy mintagyûjteményt terveztek a szerkesztôk, a következôket értve ebbe a körbe:
Gyógyszertár III. évf. 6. szám 27
❖ Szervezeti és Mûködési Szabályzat, ❖ Tûzvédelmi szabályzat, ❖ Veszélyes anyagok kezelésének szabályzata, ❖ Leltározási szabályzat, ❖ Számviteli szabályzat, ❖ Pénzkezelési szabályzat. További szabályzatokra javaslatot a következô e-mail címre vár a szerkesztôség:
[email protected] • Gyógyszerészt keresek – Asszisztenst keresek – Munkát keresek Hirdetési lehetôség a MOSZ portálon. Egyetlen feltétel: aki hirdetni akar, annak be kell regisztrálnia. • Képek-események Már a MOSZ elôzô honlapján is nagy népszerûségnek örvendett az Archívum almenü alatt található képgyûjtemény. Ezt a hagyományt kívánja folytatni a MOSZ a Képekesemények rovattal. • Szakértôink válaszolnak Ezzel a rovattal a MOSZ vezetôségének nem titkolt a célja, hogy napi gyakorlattá tegye missziós célkitûzésének a patikák érdekében való realizálását, nevezetesen: a gyógyszertárak szakmai, gazdasági, jogi érdekérvényesítésének és az egyéni érdekérvényesítésnek magas szintre való fejlesztését. Ha valakinek bármilyen – a patika mûködtetésével kapcsolatos – problémája van és azt itt az üzenet ablakba beírja, majd az ELKÜLD gombra kattint, a levél a MOSZ vezetôségéhez érkezik. Ôk az arra leghivatottabb szakértônek átadva a kérést, kérdést, rövid úton, rövid idôn belül válaszolnak a kérdést feltevônek. Természetesen ezt a szolgáltatást is csak a regisztrált kollégák tudják használni. • MOSZ-elnökség Az elnökségi tagok elérhetôségi paraméterei. Közülük bárkivel akar valamelyik gyógyszerész-kolléga kontaktusba kerülni, elég ide kattintania, a nevek, telefonszámok, e-mail címek itt megtalálhatóak. • Missziós nyilatkozat A portál teljes tartalma azt a célt szolgálja, hogy a MOSZ missziós céljait minél hatékonyabban el tudja érni. Ezért került a nyilatkozat is – mintegy témazáróként – a fômenü utolsó rovatába. • MOSZ-hírlevél A következô baloldali menü-pont a MOSZhírlevél. Bárki kérhet MOSZ-hírlevelet. A hírlevelet a szerkesztôk az elsô 2 hónapban fontosabb események, cikkek megjelenése alkalmával küldenek ki, majd ha kialakul egy nagyobb kör, akik ezt igénylik, ez a szolgáltatás akár napi is lehet. Érdemes
28 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
megemlíteni, hogy a június 16-án megkötött – a kormány és a gyógyszergyártók közötti – megállapodásról a MOSZ-portál 2004. 06. 16.-án 20:17-kor adott hírt. Ugyanezt a hírt a vezetô gyógyszerszakmai portálok csak 06. 17-én hozták. • Légy pontos! Apró figyelmesség! Egy kellôen nagyméretû óra figyelmeztet bennünket arra, hány óra van, nehogy lekéssünk egy megbeszélést, elmulasszunk valamit, ami idôhöz kötött. • • • •
Pénz-tôke A mi érdekünk Marketing A baloldali utolsó három menüpont – Pénz-tôke, A mi érdekünk…, és Marketing – mindegyike a kidolgozás alatt álló szakmai linkgyûjtemény részei. ❖ A Pénz-tôke alatt az összes magyar pénzintézet hivatkozása elérhetô lesz. ❖ A mi érdekünk… rovatba olyan cégek hivatkozását kívánják a szerkesztôk elhelyezni, amelyekhez a patikának kapcsolódni, azzal a céggel a gazdasági kapcsolatot felvenni, tartani gyógyszerészérdek, (hogy jobban érthetô legyen: szemben a globalizációs-érdekekkel). • Marketing – azoknak a cégeknek az internetes elérhetôségei, amelyeknek fô, vagy kiegészítô tevékenysége a gyógyszertárak számára marketing szolgáltatások nyújtása. • Kapcsolat A menüpont alatt a MOSZ elérhetôségi adatai találhatóak. • Bejelentkezés A portál egyik legfontosabb része a Bejelentkezés. Aki elôször látogatja meg a MOSZ-portált, célszerû, ha a két üres mezô alatt található Regisztráció szóra kattint! A megjelenô kis ablakba be kell írni egy login (felhasználó) nevet, (célszerû mindenhol ugyanazt használni, mert az könnyen megjegyezhetô). Az alatta lévô ablakba a saját e-mail címet kell beírni, és már lehet is az ELKÜLD gombra kattintani. Ezt követôen szinte azonnal megérkezik az ott beírt e-mail címre a válasz, amely tartalmazza a regisztráció idôpontját, azt a login (felhasználó) nevet, amelyet beírtunk, és egy JELSZÓT. Ez egy hat betûbôl és számból álló szó, amelyet most fel kell írni, vagy kijelölni és a másolás gombbal „betenni az egérbe”. Most már kattinthatunk a Bejelentkezés rovaton belül a Login név ablakba és beírhatjuk az általunk megadott login, vagy felhasználónevet, valamint a jelszó ablakba azt a hat karakteres szót, amit a levélben kaptunk. Akinek van saját, rendszeresen használt jelszava, máris megváltoztathatja ezt a megjegyezhetetlen valamit. Szintén a Bejelentkezés ablakon belül – ahol most már nem
két üres ablakocska szerepel, hanem a felhasználónév, tehát az a név, amivel az ember belépett, ez alatt látható négy sor: Kijelentkezés Személyes adatlap Új jelszó Súgó ? Az Új jelszó-ra kattintva lehet megváltoztatni ezt a megjegyezhetetlent, amit a gép adott. A jelenlegi jelszó rovatba még ezt kell beírni, de utána már a saját – esetleg megszokott – jelszót kell elôször a középsô ablakba, majd átkattintva az egérrel az alsóba, oda még egyszer bepötyögtetni és az ELKÜLD gombra kattintani. Ha az ember nem akarja tovább olvasni a honlapot, kilépés elôtt célszerû a Kijelentkezés gombra kattintani. (Bár akkor sem történik semmi, ha ez elmaradna.) • A portál további jobboldali menüpontjai: • Gyógyszer-szállítók • Termék-szállítók • Rendszergazdák • Berendezés-kellék • Könyvvizsgálók • Alapképzés • Asszisztensképzés • Betegszervezetek szintén a kidolgozás alatt álló szakmai linkgyûjtemény részei. Remélhetôleg rövid idôn belül komplett lesz a gyûjtemény. • Protokollok Végül, de nem utolsó sorban, a MOSZ stratégiájának egyik igen fontos eleme a betegek életminôségének javítása, a gyógyszerész gyógyszerterápiás tanácsadó szerepének növelése, a betegorientált gyógyszerészet elterjesztése. Ezt a célt szolgálja a Betegszervezetek hivatkozási gyûjteményén túl, a Protokollok menüpont, amely egyes betegséghez kapcsolódó kérdezési protokollok megküldését ígéri e-mailben, olyan szakembereknek, akik ezt a MOSZ-tól kérik.
Ahhoz, hogy a MOSZ portál valóban elérje célját, szolgálhassa a gyógyszerészek mindennapi munkájának támogatását, már csak egy dolog szükségeltetik: az, hogy az érdekeltek – minden magángyógyszerész (vezetôségi és beosztás nélküli tagok, MOSZ-tagoki és nem tagok egyaránt) – használják. A puding próbája az evés. Használat közben fog majd eldôlni, jó volt-e a MOSZvezetés koncepciója, és annak megvalósítása. OSYNA
Hírmorzsák
Dr. info tüdôszûrésre küldi a miniszterelnököt Szedhetek-e Maripent Demalgonnal? Van-e olcsóbb, de ugyanolyan hatású gyógyszer, mint az Algopyrin? Ezekre a kérdésekre is választ ad a május 17. óta mûködô Dr. info vonal. A 06-40-374-636-os számon a betegségekkel kapcsolatos általános kérdések mellett arról is tájékoztatást kaphatunk, hogy hol van a hozzánk legközelebbi rendelô, kórház, patika. A Dr. info vonalon az elsô telefonáló Medgyessy Péter miniszterelnök volt. A kormányfô XII. kerületi lakosként mutatkozott be, akinek két héttel korábban influenzája volt, s a hátfájása azóta sem múlik. Az információs szolgálat azt tanácsolta neki, hogy menjen tüdôszûrésre, s megmondták azt is, hol van a lakóhelyéhez legközelebbi szûrôállomás. Magyar Hírlap, május 18.
Csak hatóanyagot írna fel az orvos Az orvos nem írhatná rá a receptre a gyógyszer nevét, csak a hatóanyagét, így a patikában dôlne el, hogy a beteg milyen medicinát kap – tartalmazza a kormány részére készített egészségügyi minisztériumi elôterjesztés. Alapvetôen megváltoztatná az orvosok gyógyszerrendelési szabályát az Egészségügyi Minisztérium. Míg eddig konkrét medicinát írtak fel a betegnek, addig a jövôben csak egy hatóanyagnevet szerepeltethetnének a recepten, a gyógyszer márkanevét nem (ezt nevezik nemzetközi szabadnéven való rendelésnek). A lapunk birtokába került, „a gyógyszerpiac újraszabályozásának szakmai koncepciója“ nevet viselô elôterjesztést pénteken kapták meg véleményezésre a szakmai szervezetek. Magyar Nemzet, május 18.
Készülôben az új gyógyszerpiaci koncepció A jövô héten mondanak véleményt a gyógyszercégek a gyógyszerpiac újraszabályozását célzó koncepcióról – egyeztek meg tegnapi tárgyalásukon a pénzügyi és az egész-
ségügyi tárca vezetôivel. Januártól olyan középtávú törvény lépne hatályba, amely biztonságos ellátást nyújt a betegeknek, átláthatóvá teszi a gyógyszerár-támogatást. A koncepciótól azt várják, hogy a piaci egyensúly a jelenleginél alacsonyabb árak mellett valósuljon meg, ami az inflációs, a költségvetési és a külgazdasági egyensúly megteremtését eredményezné. Elônyös helyzetbe kerülne a hazai ipar, és a termékismertetés szigorodásával csökkenne a gyógyszeriparban dolgozó orvoslátogatói kar. Ám ez nem vezetne munkanélküliséghez, mert az elbocsátott doktorokat az egészségügy hasznosítani tudná – áll a gyógyszerpiaci rendtartásról szóló javaslatban. Világgazdaság, május 18.
Hatóanyag a recepten? Tóth Judit, az Egészségügyi Minisztérium szóvivôje a NAPI Gazdaságnak cáfolta a Magyar Nemzet azon hírét, miszerint a gyógyszerpiaci rendtartásról szóló tervezetben az szerepelne, hogy az orvosok a jövôben konkrét készítmények helyett csak hatóanyagokat írhatnának fel. Ez csak egy lehetôség, de nem válna kötelezô és egyetlen megoldássá – mondta a szóvivô. Az orvosoknak 1994 óta van lehetôségük arra, hogy a vényre gyógyszert vagy hatóanyagot írjanak fel. Hávelné Szatmári Katalin a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke szerint azonban szinte egyetlen orvos sem élt ez utóbbi lehetôséggel. Ettôl függetlenül szakmai körökben nem aratott osztatlan sikert a kormány koncepciója, amelyet hétfôn kaptak meg a gyártók és patikusok. Világgazdaság, május 19. Gyógyszervásárlás: nem csak patikákban Liberalizálná a recept nélkül vásárolható orvosságok forgalmazását a gyógyszerpiac újraszabályozásáról szóló szakmai koncepció. A „nem nyilvános“ felirattal ellátott dokumentum lehetôvé tenné, hogy interneten, csomagküldôkön keresztül vagy akár benzinkutaknál legyenek vásárolhatók medicinák. Alighogy lecsendesedett az orvosságok árának befagyasztása körüli vita, a kormány ismét szembekerülhet a patikusokkal és a gyógyszergyártókkal. A gyógyszerpiac újraszabályozásáról szóló koncepció célja a patikák szétverése; legalábbis gyógyszerészkörökben sokan így látják. Az orvosi kamara szerint a betegeket veszélyeztetné egy ilyen jogszabály elfogadása. A Magyarországi Gyógyszergyártók Szövetsége egyenesen életveszélyesnek tartja a „nem nyilvános“ dokumentumban megfogalmazottakat – mondta Fekete Tibor szóvivô. Magyar Hírlap, május 21.
Máshol is van gyógyszerárstop Egyáltalán nem egyedi eset a 15 százalékos árcsökkentés és -befagyasztás a gyógyszerpiacon, és az sem, hogy a támogatott medicinákra hatósági árat vezetnek be – közölték egy háttérbeszélgetésen tegnap Armin Fidler és Thomas Palu, a Világbank szakértôi, akik az egészségügyi kormányzattal folytattak megbeszéléseket a magyar gyógyszerhelyzetrôl. A szakértôk szerint az uniós országok közül jelenleg Írországban, Portugáliában és Görögországban is fix árasak a támogatott készítmények. Napi Gazdaság, május 21. Fejtörô orvosi vények Ne ijedjünk meg, ha féléven belül a háziorvos kisebb regényt körmöl a receptre. Egy új tervezet szerint ugyanis nem a gyógyszer nevét, hanem annak hatóanyagait írnák fel, és ez alapján a gyógyszerész találhatná meg a beteg számára az árban legmegfelelôbb gyógyszert. Egyesek szerint az ötlet hajmeresztô, mert túlzott felelôsséget ró a patikusra. Tóth Judit, az egészségügyért felelôs minisztérium szóvivôje leszögezte, hogy körülbelül fél év múlva válhat esedékessé, hogy a beteg maga dönthesse el, melyik készítményt tudja megfizetni. Eszerint bizonyos gyógyszercsoportoknál odaadnák a hatóanyaglistát a patikusnak, akinek kötelessége lesz elmondani a betegnek, hogy milyen árban kaphatók a pirulák. Mai Lap, május 21. Alkotmánysértô a gyógyszerárak befagyasztása Alkotmánysértôen csökkentette a gyógyszerek termelôi árát a kormány március 19-i rendeletével – állapította meg tegnap a bírói testület. A jogszabályt a szaktárca ehhez kapcsolódó két rendeletével együtt június 30-ával megsemmisítették. Az egészségügyi és szociális szakterületen ez már a harmadik súlyos alkotmánysértés ebben a kormányzati ciklusban. A kormány keresi a lehetôséget, hogy ne kelljen árat emelni. Magyar Hírlap, május 26. A patikák lehetnek a gyógyszerárháború vesztesei Miközben a kormány arra keresi a technikát, hogy se a betegek, se az adófizetôk, se a költségvetés terhei ne növekedjenek, a gyártók nem tartják lehetségesnek, hogy a gyógyszerárak a jelenlegi szinten maradjanak. Tavaly 1400 gyógyszertár összesen 1 milliárd forintot kapott vénykezelési díjként, amit a Draskovics-csomag keretében megszüntettek, ám amikor befagyasztották az
Gyógyszertár III. évf. 6. szám 29
árakat, a patikák veszteségének kezelésre bruttó 2,5 milliárd forintot ismét szétosztott volna a tárca.
Dr. Zalai Károly, a Magyar Gyógyszerész Kamara alelnöke lapunknak úgy nyilatkozott, hogy jelenleg 30-40 patika tántorog a csôd szélén. Abban az esetben, ha az orvosságok ára nem változik és a vénykezelési díjat sem kapják meg, ez a szám jelentôsen megnôhet. Ráadásul pont olyan helyeken húzhatják le a rolót, ahol a patikák voltak az utolsó egészségügyi bázisok. Napi Gazdaság, május 28. Kökény: A jóisten és az AB kezében vagyunk Azt kívánják elérni, hogy az ártörvény olyan rendelkezéseket tartalmazzon, amelyek alapján, szükség esetén, alkotmányos módon lehet árkorlátozó intézkedéseket tenni. Ezt a javaslatot az igazságügyi és a pénzügyi tárca szakértôi megfelelônek találták az Alkotmánybíróság által elôírt követelmények teljesítésére. Kökény mindazonáltal nem vállalkozik arra, hogy megjósolja, emel-e kifogást a bírói testület. A miniszter úgy fogalmaz: „Mindannyian a jóisten és az Alkotmánybíróság kezében vagyunk.” Népszabadság, június 7. Kísérlet újabb árbefagyasztásra Az Alkotmánybíróság által megsemmisített rendelet hat hónapra fagyasztotta volna be a gyógyszerárakat, az új kormányjavaslat már kilenc hónapra. A koalíció bízik benne, hogy megtalálta a jogilag is korrekt megoldást. A Fidesz szerint nem. Népszabadság, június 8. Vérnyomásmérés a patikanapon Holnap, az elsô országos patikanapon a gyógyszerészek ingyenes vérnyomásméréssel, dohányzásról való leszokáshoz egyéni menetrend javasolásával, testsúlyméréssel várják az érdeklôdôket. Naponta 600 ezer ember keresi fel a gyógyszertárakat, ezért ez az ideális hely az egészséges életmód terjesztésére, a betegségek megelôzésére, a felvilágosításra – állítják a gyógyszerészek. Az orvosságok hatása 40 százalékban függ attól, hogy a beteg rendesen szedi-e, milyen folyadékkal és mikor veszi be. Minderrôl a patikusok nélkülözhetetlen információkkal szolgálhatnak. A gyógyszerészek arról is felvilágosítást adnak, hogy milyen mellékhatásai vannak az egyes készítményeknek, milyen szerekkel szedhetôk, illetve hogyan helyettesíthetôk. Ha valaki magától kezd el valamilyen patikaszert szedni, arról is tanácsos legalább a gyógyszerész véleményét megkérdeznie. Magyar Hírlap, június 8. 30 Gyógyszertár III. évf. 6. szám
Beszéljen gyógyszerészével! Az én gyógyszerészem, Mici néni, hosszú évek óta sokat segít nekem. Ha naptejet veszek, szól, hogy vízi túrához erôsebb kell, mert a vízen lévôt másképp fogja meg a nap. Figyelmeztet, ha a fiam ekcémája kiújul, mondván, lehet, hogy új receptet kell íratnom, mert a gyerek bôre hozzászokhatott a hatóanyaghoz. A bizalomról szól a Patika Nap szlogenje (Beszéljen gyógyszerészével!), s arra „az embertôl emberig érô” kapcsolatra, kommunikációs szerepre utal, melyet éppen a gyógyszeripar 21. századi fejlôdése, egyre összetettebbé válása hangsúlyoz. A Patika Napot itthon is, akárcsak Európa más országaiban, a gyógyszerpiac és a gyógyítási szokások változásaival megjelenô új igények és elvárások hívták életre. A patikusok nem eladók, akik azt nézik, hogy minél többet, minél magasabb áron adjanak el. Közérdekû tevékenységet látnak el, s megilleti ôket személyes méltóságuk, s fizikai sérthetetlenségük törvényes védelme. A társadalom nagy része jól tudja, milyen képzettséget kell szereznie egy gyógyszerésznek, s megbecsüli ezt a gyakran családi tradíciókra épülô, tekintélyes, értelmiségi hivatást, melynek tekintélye, függetlensége átértékelôdik a harmadik évezredben, többek között a modernizációs ártalmak s a gyógyszerek számának növekedése miatt. Mégis, sôt épp emiatt a fogyasztói társadalomnak fokozott mértékben van szüksége a gyógyszerészre. Ha elidegenedik a beteg és a patikus közötti kapcsolat, abba az egész társadalom belebetegedhet. A felgyorsult, de közben egyre nagyobb kényelemre törekvô világban a gyógyszervásárlásnak nem szabad sem felgyorsulnia, sem elkényelmesednie. Népszabadság, június 9.
Nem nôhetnek a betegek terhei Gyógyszeralku: megállapodás a héten – Gyártók alkotmányos aggályai. A fogyasztóknak nem emelkedik az orvosságok ára a legutóbbi alkotmánybírósági döntés július 1-jei életbe lépése után sem. Ám a parlament által tegnap megszavazott hatósági ár bevezetésére valószínûleg nem lesz szükség, a kormány és a gyógyszergyártók közötti megállapodás már biztosnak és közelinek tûnik. Az egyhangú parlamenti döntés nem zavarja a tárgyalásokat a kormánnyal, mondta Fekete Tibor, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége szóvivôje. Ezzel együtt alkotmányossági szempontból aggályosnak tartják a gyógyszerárak befagyasztásáról szóló parlamenti döntést és
úgy vélekednek: ha a köztársasági elnök kihirdetné a törvényt, akkor feltehetôen az Alkotmánybírósághoz fordulnának. Magyar Hírlap, június15.
- péel -
Hírmorzsák – külföldrôl Napvédô ruházat gyógyszertárból A német Phoenix gyógyszer-nagykereskedô termékei közé felvett bizonyos speciális napvédô ruházatot, melyet patikáknak is szállít. Június elejétôl a vásárlók különleges pólókat, nadrágokat, sapkákat vásárolhatnak a gyógyszertárakban elsô sorban gyermekek részére. A bôrbarát anyagokból készült ruházat garantálja a minimum UPF (Ultraviolet Protection Factor) 40-es védelmet. A speciális öltözék különösen olyan gyermekeknek ajánlott, akik valamilyen allergiás betegségben szenvednek. A termékeket egyébként közvetlenül meg lehet rendelni az alábbi honlapon: www.my-hyphen.com DAZ 144. Jahrgang Nr. 24, 51.old. „Esemény utáni” tabletták A német egészségügyi minisztérium vizsgálja annak lehetôségét, hogy a kizárólag levonorgestrel tartalmú „esemény utáni” tabletták a továbbiakban vény nélkül is kaphatóak legyenek. Az elképzelés hátterében az áll, hogy fôleg a fiatalabb korosztályok körében drasztikusan megemelkedett a mûvi terhesség-megszakítások száma. Ennek következményei pedig közismertek. A szakhatóságok bíznak abban, hogy a szabadon megvásárolható tablettákhoz így többen és gyorsabban hozzáférnek. A készítmény receptstátuszának megváltoztatásához azonban több törvényt is módosítani kell. DAZ 144. Jahrgang Nr.19, 33. old.
Az orvosok árgus szemekkel figyelik a Barmer biztosítóval szerzôdött patikákat. A háziorvosok nem nézik jó szemmel a Barmer biztosítóval szerzôdött patikák tevékenységét. Álláspontjuk szerint a gyógyszerészek az orvosok hatáskörébe tartozó feladatokat látnak el. Itt fôleg a beteg „gyógyszerprofiljába“ való beleszólást nehezményezik. Az is jelentôs ellenérzést váltott ki az orvosok körében, hogy ezért a biztosító még fizet is a patikusnak. Havonta betegenként kb. 5 Eurót. Amennyiben az álláspontok nem közelednek, az orvosok perekkel fenyegetôznek. DAZ 144. Jahrgang Nr. 21, 21.old.
Horváth Csaba
T ~ÉéÅxà|~âá àtÇöváÉÄ}t‹ Ismét kongresszuson jártam Ha május, akkor Beauty Hungary, a kozmetikai cégek seregszemléje, a szakmai újdonságok dömpingje. Rengeteg újdonság és hihetetlen gépparkok. Szinte már futurisztikus élményekben volt részem, ahogy egyegy kiállító mellett elhaladtam. Vákuum, ultrahang, lézer, idôgépek az arc és a test megfiatalításához. Minden standon szépültek a modellek. Minden mûfaj képviseltette magát. Az ezer éves indiai ajurvédikus szemlélet ugyanúgy, mint a XXI. század ûrtechnikája. Zsírégetés, alakformálás, aromaterápia, bôrfiatalító mikrodermabrázió. Ebben a fantasztikus szépségipari orgiában, már szinte megszédülve, keresem az arany középutat. Útkeresés közben ráakadtam a HOT STONE MASSAGE-ra, azaz a 73 lávakôvel és féldrágakövekkel végzett, relaxációs
AirStockig, egy porlasztott, vízálló, folyékony púder. A lábra felhordva, olyan, mintha harisnyát viselnénk. Utam vége felé, a meeting point színpadához verekedtem magam, ahol az év termékszenzációjáról, az új ráncok elleni csodafegyverrôl, a Botox-ról, hallottam elôadást S.Benita farmakológus professzortól. A Botox ugyan egy márkanév, amit takar, az botuline neurotoxin, hatóanyaga az acetyl hexapeptid 3 (AHP-3). Ez a nagy molekulasúlyú hatóanyag nem tud felszívódni a bôrbe, ezért eddig injektált formában kozmetológusok alkalmazták, a bôr alá fecskendezve. A Botox befészkeli magát az idegsejt és izomsejt közé, megakadályozva az ingerület átvitelt és ezáltal csökkenti a mimikai ráncokat. Mivel a Botox csak bôr alatt fejti ki hatását, ki kellett fejleszteni egy olyan hatóanyagot, amely a bôrön keresztül is felszívódik, lemásolva a Botox hatását. Gyógyszergyárban állították elô az új ráncmentesítô szérum 2 fô összetevôjét, az argireline-t és az antacticint. Az argireline természetes aminosavakból álló hexapeptid, mely pozitívan befolyásolja az arc izomtónusát, csökkenti a mimikai ráncokat. Az antarcticin, mely mint neve is mutatja, Antarktisz-i gleccserekben lévô, élô szervezetekbôl származó anyagokat, fehérje és cukor kombinációját tartalmazó glikoprotein. Védi a bôrt a kiszáradástól és egy speciális fagyás elleni hatása is van. Dermatológiai teszteket végeztek a szérumot használó páciensek
között, a 15 és a 30. napon szilikon lenyomatot készítettek a szemkörnyékrôl. A teszt eredményeként a bôr 50%-os javulást mutatott 1 hónapos használat után. A kongresszusról hazafelé megállapítottam, hogy manapság nagyszerû és hálás feladat a szépség iparosának lenni, csak azt a fránya középutat meglelni nehéz. Engedjék meg, hogy egy képes beszéddel éljek, amit nem régen olvastam és talán a mondandóm lényegét fogalmazza meg: „A hárfa és az üstdob jól játszik egy zenekarban, a lényeg, hogy milyen a zene”. Remélem egy-két újdonsággal tudtam szolgálni és szépülésüket elôsegíteni. Minden Kedves Olvasónak kellemes nyarat kívánok.
Barabás Éva kozmetikus mester
masszázsra. Itt próbálhattam ki az ajkak struktúráját növelô szájfényt, mely eltünteti az ajkak apró ráncait is. Láttam szempilladauert, melytôl a pilla gyönyörûen kunkorodott. Nekem nagyon tetszett Sebastian Trucco sminkmester bemutatója. Természetes színeket használt, úgymond láthatatlan sminket készített, kiemelve a modell szemét és száját. Pasztell és csillogó, ez az idei sminktrend. És az egyre népszerûbb permanent make-up, a sminktetoválás, ami ugyan nem természetes, de nagyon kényelmes megoldás, azoknak, akik reggelente kevesebb idôt akarnak tölteni a sminkeléssel. Harisnya porlasztott formában, ilyen is volt. Ez ügyben egy kicsit elszomorodtam, mert valami csodára számítottam, de az
Gyógyszertár III. évf. 6. szám 31
Norvégia a gyógyszertári láncok országa 2001. május 1-jén Norvégiában új gyógyszertári törvény lépett életbe. Azóta a norvég gyógyszertári piac a legliberálisabbnak számít egész Európában. A következmény: a liberalizálás kevesebb mint 3 éve után az összes gyógyszertár 95%-a láncokhoz tartozik és a gyógyszerárak emelkednek.
A jogi forma szabadon választható A piac önszabályozásában bízva a norvég kormány 2001-ben liberalizálta a gyógyszertári szektort. Saját befolyását arra korlátozta, hogy a gyógyszertárak megnyitásához szükséges engedélyeket kiadja, amelyek csupán az objektív feltételek teljesítésétôl függenek a tulajdon és a vezetés vonatkozásában. Azt, hogy milyen társasági formát választ cége számára a gyógyszertár tulajdonosa, az új törvény magára a vállalkozóra hagyta. A reform kihatásai nem sokáig várattak magukra. Már 2003 decemberében az ország 491 magángyógyszertárának 95%-a láncokhoz tartozott. Ezek közül ismét közel 85% a három szakmai óriás egyikéhez tartozik. Norvégiának ma sokkal több gyógyszertára van, mint a 2001. májusi törvényváltozás elôtt, azonban a nagy üzletsûrûség ellenére Norvégia, európai összehasonlításban, még mindig az utolsó helyek egyikén van. Míg Norvégiában 11 500 lakosra jut egy gyógyszertár, ez Nagy-Britanniában 5000, Németországban pedig csak 3800 lakos.
Áremelkedés a reform után Mégis a betegeknek a felírásköteles gyógyszerekkel vagy OTC termékekkel való ellátása a gyógyszertári piac expanziója révén javult. Többszörösen bôvült a szervizkínálat olyan szolgáltatásokkal, mint a vérnyomásmérés és a diabetes vizsgálat, vagy új termékkategóriák felvételével. Ezzel szemben nem teljesült a remény az alacsonyabb árak iránt. Ehelyett a norvégeknek a liberalizálás óta sokkal mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk, mint azelôtt.
Deutsche Apotheker Zeitung, 2004, 144, 22, 25-25
Pestkörnyéki gyógyszertári ingatlan, lakás eladó, személyi jog átadó. Telefon: 269-6339, 342-0362
A rejtvény két sorában egy jogszabályi koncepciót helyeztünk el, amellyel a késôbbiekben sok baja lehet még a gyógyszerészeknek. Vízszintes: 2. A megfejtés elsô része (V, G, Y, R). 13. Tehát, latinul. 14. Konyhakerti növény. 15. Fûszer. 16. Nitrogén és urán vegyjele. 17. Az ôsi kínai hiedelemben a személytelen ég. 19. Kínzásnak enged. 21. Névelô. 22. Azonos római számok. 24. Jelentéktelen. 26. Szerep fele! 27. Világhírû cimbalommûvészünk (Aladár). 29. Görög betû. 31. Olasz folyó. 33. Trinitro-toluol, röv. 35. Község a Velencei-tó közelében. 37. Francia színész (Jean). 38. Fürkészik. 40. Érzéki. 41. Utca közepe! 42. Klasszikus szerencse. 43. Szorító szerkezet. 44. Elsô osztályú, röv. 45. Szája elé teszi a kezét. 47. Fényképezôgép-márka. 49. Illatos virágú, kúszó díszcserje. 51. Heves megyei település. 53. Taszít. 54. Kiváló színészünk (Lajos). 55. Gyomai nyomdász (Izidor). 57. Horgászkellék. 59. Prózai részlet! 61. Kiadós. 64. Nagy Konstantin szülôhelye. 66. Belsôdarab! 67. A bányászott anyag alatti kôzet. 68. D-amerikai fôváros. 70. Japán táblajáték. 71. Véreskezû római uralkodó, idegen helyesírással. 73. Kétszínû. 75. Vajdasági magyar író (Nándor). Függôleges: 1. A megfejtés második része (R, T, R). 2. Munka, oroszul. 3. Az alaphangsor 3. és 5. hangja. 4. Piros, németül. 5. Csurgó. 6. Muzsika. 7. Klasszikus kötôszó. 8. Helyezé. 9. Balatoni üdülôhely. 10. Neves építészünk (Miklós). 11. Egymást elôzô betûk a magyar ABC-ben. 12. Osztrák város. 18. Régi ûrmérték. 20. Francia város. 23. Albán folyó. 25. A szabadban. 26. Francia író (Donation Alphonse Francoise Marquis de). 28. Férfinév. 30. Diák dolga. 32. Egy Tolna megyei községbôl származik. 33. Zuhanyozik. 34. Stanicli. 36. Miképpen. 38. Sziget az Adrián. 39. Órahang. 46. Füzet. 48. Ítéletet hoz. 50. Óvatosan lépked. 52. Fekete István gólyája. 54. Kémiai elem. 56. Halmaz. 57. Becézett nôi név. 58. Latinul: os. 60. Ruhatartozék. 62. Meneszt. 63. Állat alá terítik. 65. Orosz férfinév. 67. Összesodor. 69. Az ész helye. 71. Zrínyi Miklós szállóigévé vált mondata (E, T, G). 72. Igekötô. 74. Nátrium vegyjele. 76. Részben fiatal! Beküldendô: vízsz. 2. és függ. 1.
Tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy lapunk nyári (júliusi és augusztusi) számai összevontan jelennek meg.
A helyes megfejtést beküldôk között 1 db regisztrációt sorsolunk ki a „Gyógyszerészek Országos Kongresszusa 2004“ (Siófok, október 7-10.) rendezvényre Elôzô számunk rejtvényéhez értékelhetô megfejtés nem érkezett.
34 Gyógyszertár III. évf. 6. 32 5. szám
A Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar által meghírdetett, öt évre tematizált „Gyógyszertári menedzsment” címû, kreditpontos továbbképzés ötödik évfolyamának fôbb területei: ♦ Gyógyszerellátás szervezete (elôadó: prof. dr. Vincze Zoltán): A gyógyszertárak hagyományos arculatának megváltozása – azaz a gyógyszer-elôállítás feladatának átkerülése a gyáriparba – egyúttal szervezeti felépítésben is változásokat hozott. Európában lényegében mindenfajta szervezeti rendszer megtalálható. Áttekintésük segítheti jövôbeni eligazodásunkat. A gyógyszerek egy része kikerül(t) a patikákból, ugyanakkor a gyógyszertárak más cikkeket is elkezdtek forgalmazni. Nemzetközi kitekintés elôsegítheti e folyamatok tendenciáinak felismerését. ♦ Üzleti terv (elôadó: dr. Simon Kis Gábor): Amíg a gyógyszeripar számára az üzleti terv készítése a mindennapok rutinfeladata, addig a gyógyszer-kiskereskedelem, azaz a magángyógyszertárak esetében egyszeri alkalommal a patika megszerzése során tûnt kötelezô házi feladatnak. A gyógyszerkiskereskedelem alágazat túlélése szempontjából az üzleti terv készítése – saját jól felfogott érdekében – minden egyes gyógyszertár számára éves rutinfeladattá kell, hogy váljon ebben a válságoktól vészterhes idôszakban. ♦ Minôségbiztosítás (elôadó: dr. Sándor István): Minôségbiztosítás helye és szerepe az egészségügyben. A minôségbiztosítás különbözô aspektusai a gyógyszeriparban, a gyógyszer nagy- és kiskereskedelemben, valamint az intézeti gyógyszerellátásban különbözô megközelítést igényelnek a gyógyszerészektôl. A jövô egyik fontos feladata egy egységes szemléletmód kialakítása. ♦ Gyógyszertári logisztika (elôadó: dr. Samu Antal): A korszerû logisztikai elvek és módszerek gyógyszerellátásba történô adaptációja sok lehetôséget rejt magában a költséghatékonyabb gyógyszerellátás kifejlesztése terén a gyógyszerügy teljes vertikumában. Inflatórikus körülmények között különösen érzékeny kérdése a készletszintek figyelése, „karbantartása”. ♦ Etika (elôadó: Hankó Zoltán): A jog által le nem fedett vagy le sem fedhetô területek jelentôs hányada az etika tárgykörébe tartozik. Etikai alapfogalmak, az etikai értékek fejlôdése. Az egészségügyi etika alapkategóriái: élet, egészség, testi szenvedés, haldoklás és halál. A beteg és az egészségügyi dolgozó kapcsolata. Gyógyszerész-beteg viszony. Mind olyan téma, amivel a gyógyszerészek nap mint nap találkoznak.
GYÓGYSZERTÁRI MENEDZSMENT TOVÁBBKÉPZÉS V. év A továbbképzô elôadások tervezett helyszínei és idôpontjai 2004. év márciusától: Szombathely
szeptember 18–19.
(szombat-vasárnap)
Budapest II.
szeptember 25–26.
(szombat-vasárnap)
Szolnok
október 16–17.
(szombat-vasárnap)
Veszprém
november 6–7.
(szombat-vasárnap)
Debrecen
november 13–14.
(szombat-vasárnap)
Budapest III.
november 20 –21.
(szombat-vasárnap)
A továbbképzô tanfolyam – az akkreditációs bizottság döntése alapján – részvétel esetén 15 kreditpont értékû, sikeres tesztvizsgával együttesen 30 kreditpont értékû. Részvételi díj: 9 750,- Ft. A számlát a tanfolyam után kapják meg a hallgatók. A képzés bonyolításával a Simon Patika Bt. foglalkozik (Címe: 1149 Budapest, Nagy Lajos király útja 158.) Információ: Takács Gézáné (tel.: 06 30 955-8125); illetve Marossy Irén (tel./fax: 06 1 252-4948, hétköznap 9–12 óráig) Kérjük, hogy a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével – a választott helyszín és idôpont megjelölésével – és visszaküldésével jelezze részvételi szándékát! Végleges értesítést a tanfolyam(ok) megkezdése elôtt két héttel küldünk.
✄ JELENTKEZÉSI LAP Gyógyszertári menedzsment V. év A továbbképzés választott helyszíne: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Jelentkezô neve: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Leánykori név: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Anyja neve:
......................................................
Szül. hely: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szül. ideje:
.....................
Kamarai nyilvántartási száma:
.....................
. . . . . . . . . . . . . . . Kelte:
Jelölje meg, melyik egyetemen tartják nyilván továbbképzéseit:
❏
Debreceni Egyetem
Munkahely megnevezése: Munkahely címe:
❏
Szegedi Egyetem
❏
...................................................
Munkahelyi telefon: Rádiótelefon:
Semmelweis Egyetem
.............................................
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Telefax:
.....................
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Email:
.....................
Tandíjat fizetô neve: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Címe: . . . . . . . . . . . . . . . . város . . . . . . . . . . . . . . . . . . utca Fizetési mód:
Átutalás
❏
. . . szám
. . . . ir.sz Készpénz
A részvételi feltételeket elfogadom, magamra nézve kötelezônek tartom, a tandíj határidôre való befizetésérôl gondoskodom. Kelt: 2004.
................................
........................................... aláírás Beküldési cím: Simon Patika Bt. 1149 Budapest Nagy Lajos király útja 158.
❏
GM Tours Utazási Iroda az Önök szolgálatában
• szakmai utak • külföldi és belföldi ajánlatok kedvezô áron
• rekreációs programok • wellness hétvégék • nyelvtanfolyamok • repülôjegy értékesítés • szállásfoglalás kül- és belföldön • autó kölcsönzés • utasbiztosítások
Bôvebb információ és jelentkezés a GM TOURS Utazási Irodában:
Utazzon Velünk!
cím: 1134 Budapest, Huba u. 10. tel.: 320-4848, 320-4860 fax: 239-0349 e-mail:
[email protected]
