Glifa, 2015. június 21, vasárnap, 58. nap Reggel fél nyolckor kidobott az ágy, nem küzdöttem, hanem felkeltem és neki kezdtem a tegnapi napló megírásának. Elég vontatottan haladtam és csaknem tíz óra lett, mire végeztem. Zsóka ekkor már olvasott az ágyban. Felolvastam a művet, és csak utána kezdtem hozzá a reggeli elkészítéséhez. Talán még a szokásosnál is kényelmesebben ettünk, aminek az is oka volt, hogy a sprotnit megtisztítani elég pepecselős munka. Utána a kocsi körül tettünk-vettünk. Learchiváltam a napló negyedik fejezetét, megnéztük az internetet, elég rossz híreket olvastunk a görög pénzügyi válságról. Áttekinttettük, mit is jelenthet számunkra, ha bejelentenek egy államcsődöt. Kidolgoztunk vészhelyzeti stratégiákat, de úgy látjuk, még nincs okunk változtatni programunkon. Minden esetre fokozottan fogjuk figyelni az eseményekről szóló híradásokat. Délután elkészítettük a tegnap vett padlizsánt, majd utána az esti sütéshez szükséges dolgokat. Már fél öt körül járt az idő, amikor lementem csobbanni egyet. Utána leszedtem a motort, itt, ha meg akarunk mozdulni, szükségünk lesz rá. Ma nem volt az a rekkenő hőség, a kocsi előtt, a fák árnyékában kellemes volt, nem is igazán vágytunk a partra. Most fél hat van, mindjárt hozzákezdek a sütéshez, és várhatóan hét óra körülre végzünk minden tennivalóval. Hogy utána kiülünk-e, az elsősorban Zsóka derekától függ. Minden esetre a leghosszabb nap tiszteletére a júniusi pezsgő be van hűtve. Glifa, 2015. június 22, hétfő, 59. nap Este pár parti rabló römi mellett elszopogattuk a júniusi pezsgőt. A szokásos időben, fél kilenc körül keltünk, reggeli után elhatároztunk egy kis motoros kirándulást a környékre. Első úti célunk Vartholomio volt, ahol ma piacot tartottak. Jó tíz kilométer után értük el a települést. Bemotorozva kellemes meglepetés volt a semmi különlegeset nem mutató, de hangulatos városka. A piacot csak úgy megérzésre kerestük, de szerencsénk volt, a központtól kicsit távolabb hamar rábukkantunk. Végig sétáltunk a mintegy száz stand között. Ezek fele élelmiszert, többnyire zöldség- és gyümölcsféléket kínált, de volt három halas és kb. ugyanennyi mézet kínáló árus is. Az árak talán a felét sem érték el a Lidl árainak, és a dolgok többnyire nagyon jól néztek ki. Sajnos a kocsiban jó egyheti készletek vannak felhalmozva, így nem volt értelme bármit is venni. A standok másik felén többnyire ruhaneműket láttunk, de tucatnyin háztartási kellékeket, szerszámokat, elektronikus dolgokat kínáltak. Én nem tudtam 210
ellenállni pár fogónak és csavarhúzónak, melyek a Tamáséknál lévő műhelyt lesznek hívatva alkalmassá tenni finomabb munkák elvégzésére. Zsókának találtunk nagyon jópofa élénkszínű csíkos pamut bugyikat, melyeket akár strandon, vagy a kempingben is hordhat. Elindultunk visszafelé, de a Chlemoutsi várat jelző táblánál letértünk és felkerestük. Ez egy középkori vár, melyet valamennyire felújítottak. Fel is kapaszkodtunk parkolóba, de ott kiderült, hogy hétfőn nincs nyitva, többekkel együtt csalódottan távoztunk. Talán a héten még egyszer felkeressük és bemegyünk. Az információs pavilonban elég ígéretes fényképeket láttunk. Még egy célunk volt, felkeresni azt a kikötőt, ahonnan a kompok indulnak Zakinthos-ra. Vagy tucatnyi kilométert kellett még motorozzunk, míg odaértünk. A kikötőben megtudtuk, hogy három társaság indít járatokat. Az első csak egyet, este fél hétkor, ez szóba sem jöhet. A második reggel fél nyolckor és kétnaponta fél egykor, a menettérti jegy 45 euró felett van, ez mind a korai indulás, mind az ár miatt elgondolkodtató. A harmadiknak hétköznapokon nyolckor és 12-kor, vasárnap tízkor van járata, és a menettérti jegyért csak 31.60-at kérnek. Vissza 14.45-kor, vagy 19.00-kor lehet jönni. Az első nagyon korán van, a második kicsit későn figyelembe véve, hogy egy óra a kompozás és mintegy félóra utána a motorozás. Mindenesetre átgondoljuk a dolgot és talán holnaputánra bevállaljuk. A Kompkikötő mögötti település, Kyllini Vartholomio-hoz hasonló, van pár hangulatos részlete, de semmi különleges. Ezután már csak a kikötőből a kempingbe vezető rövidebb utat kellett megtaláljuk. Ez nem is volt olyan egyszerű, mert jelzőtábla az nem jelzi. Végül harmadik nekirugaszkodásra, helyiek útmutatását követve találtuk meg. Ez is jó 15 kilométer és útközben kétszer is eltévedtünk. Majdnem két óra volt, mire visszaértünk a kocsihoz. Bár volt velünk két fényképezőgép is, nem láttunk semmi megörökítésre érdemeset. Miután kipakoltuk a motort, összekészültünk egy strandoláshoz. Fél háromra voltunk a parton, alig voltak. Jó két órát maradtunk lent. Jól sütött a nap és elég erős szél fújt, ezért nem volt kellemetlen. A vízbe bemenni nem nagyon volt kedvünk, én azért egyszer derékig bemerészkedtem. Visszajőve a strandról elmentünk zuhanyozni, utána Zsóka hozzálátott egy virslivel és sajttal gazdagított saláta elkészítéséhez, én pedig a nap eseményeinek ledokumentálásához, csak utána melegítettük meg a korábbi napok maradékait. Ma megint lehetőségünk lesz kiülni a kocsi elé és élvezni az estét. Az előirányzott augusztus 20.-i hazaérkezést figyelembe véve, most vagyunk utunk felében. Nagyon gyorsan eltelt ez a két hónap, mintha most indultunk volna.
211
Glifa, 2015. június 23, kedd, 60. nap Este soká készítettük az úti tervet Zakinthos-ra. Zsóka talált pár beszámolót az interneten, elolvastuk a begyűjtött brosúrákat és az útikönyveket, konzultáltunk Rózsival. Mintegy 120 kilométer, ha körbemotorozzuk a szigetet és a legfontosabb nevezetességeket megnézzük. Erre a rendelkezésre álló tíz óra akár elég is lehet, csak kérdés, hogy fogjuk-e bírni. Mindenesetre a tervezeteket betöltöm Rózsiba és elvisszük magunkkal. Telepe nem lesz elég az egész napi furikázáshoz, de ha kell, tudjuk segítségül hívni. Reggel a szokásos időben keltünk és első dolgom volt kimenni kenyérért. Ugyan a mai bundás kenyérhez volt elég alapanyag, de holnapra szendvicseket készítünk, és este, amikor visszaérünk, hideg vacsora a leggyorsabb, amit ehetünk. A reggeli készítés ma hosszadalmasabb volt és utána kemény tojást is főztünk a szendvicsekhez. Reggeli után Zsóka kimosott pár dolgot kézzel, elsősorban az új bugyik használatbavétele érdekében. Én közben a szomszéd németekkel beszélgettem, akik éppen induláshoz készülődtek, hogy elérjék az esti kompot. Így majdnem dél lett, mire elindultunk a strandra. Ma sokkal kevesebben voltak kint. Szomszédjainkhoz hasonlóan többen ma keltek útra, és hiába közeledik a főszezon, csak nem akar betelni a kemping, amit mi nem nagyon bánunk. Kellemes volt az idő, a nap sütött rendesen, de nem volt olyan döglesztő meleg és a szél is fújt egy keveset, de nem kellemetlenül. Én kétszer is bementem úszni, Zsóka viszont csak a parton sétált, félti a derekát a megfázástól. Négy óra után jöttünk vissza. Első dolgunk volt lezuhanyozni, utána töltöttem 20 liter vizet a tartályba és átmostam a mosdó lefolyócsövét. Zsóka hozzákezdett az esti pörkölt megfőzéséhez, közben megírtam a naplót. Még Rózsival kell foglalkozzak. Este, amit lehet, összekészítünk a holnapi napra. Fél hatkor tervezünk kelni és hétkor indulni, hogy legyen időnk megvenni a jegyeket. Glifa, 2015. június 24, szerda, 61. nap A terveknek megfelelően fél hatkor keltünk, még sötét volt. Utólag ez kicsit korainak bizonyult, ráértünk volna még egy félórácskát. Csak egyszerűsített reggelit ettünk és háromnegyed hétkor már ültünk a motoron. Nagyon hideg volt. Széldzsekiben is fáztunk, pedig csak harminccal mentem. A tükröket nem lehetett használni, mert lepárásodtak. A felkelő nap többször a szemünkbe sütött annyira, hogy nem láttuk az utat. Megint elkeveredtünk, és a várnál kötöttünk ki. Sehogy sem akaródzott megtalálni a Kastro-ba vezető utat. Végül egy nagy kerülővel jutottunk a kikötőbe, gyenge húsz kilométer 212
helyett 28-at tettünk meg, és mert az idő is sürgetett, 50-60-nal kellet menjünk, amitől ugyancsak hűvös volt a járgányon. Útközben a felkelő nap fényénél szépen látszott a vár.
eurót.
Végül fél nyolcra értünk a kikötőbe és megvettük menettérti jegyünket. A két napja jelzett 31.60 helyett 38.60at fizettettek velünk. Ezt nehezményeztem, de hajthatatlanok voltak. Még egyszer bepróbálkoztam, most már azt a papírt lebegtetve, melyre múltkor a koma felírta az árat. Most sikerrel jártam, visszaadtak 7
A pénztárnál találkoztunk egy svájci párral, ők is a mi kempingünkben vannak, és robogójukkal, - mely a mienk 15 évvel fiatalabb változata, - jöttek át, de ők 3-4 éjszakára ott maradnak. Jól elbeszélgettünk velük. A hajó pár perc késéssel indult. Még indulás előtt készítettem egy felvételt a kikötőről.
Útközben nem sok érdekesség volt. A hajón kevesen voltak, mi a felső fedélzeten a már rendesen sütő napot élvezve ültünk. Egyetlen látnivaló a szárazföld felöli oldalon a vár, mely uralja az egész környéket. Közeledve a Zakinthos-i kikötőhöz, - a szigetet és fővárosát ugyanúgy nevezik, - már a part adta az érdekességeket. Elsőnek a várostól délre húzódó hegyek és a város érdemelték ki figyelmünket.
213
Befutva a mólók mögé, amíg a hajó forgolódott, hogy tatjával tudjon beállni a parthoz, készítettem pár felvételt a városról. A panorámaképek a hajó mozgása miatt nem a legjobban sikerültek.
A kikötőben a konkurens társaság előttünk fél órával indult hajója állt bent. Éppen kihajóztak és kezdődött a behajózás. Itt is, mint a Krétára járó kompoknál, nincs sorbaállás, aki érkezik, az felmehet a hajóra. Legurulva a kompról az előzetesen megbeszélteknek megfelelően észak felé indultunk. Végigmotoroztunk a kikötő melletti úton. Információs irodát 214
kerestünk, de a Görögországban már megszokottaknak megfelelően, nem találtunk. Előjött a tartalék megoldás, bementünk egy szállodába, és ott szereztünk térképet. A parti úton indultunk tovább, célunk, a sziget északkeleti végében lévő Kék Barlang felé. Elég lehangoló üdülőhelyeken vezetett utunk, majd eltérve a tengertől, rendezetlen mezőgazdasági területeken keresztül motoroztunk. Az út minősége elég gyenge volt, rosszak voltak a jelzések, keskeny és kanyargós aszfaltcsík vezetett a dimbes-dombos területen. Elérve Alykes-t az út mellett só lepároló tavakat láttunk. Itt letértünk az útról a part felé, hogy megreggelizzünk. Egy nagykavicsos strandnál ültünk ki az egyik elhagyott üdülőház partra vezető lépcsőjére. A keskeny strandon elég sokan voltak, a víz szép tiszta volt, csak lassan mélyült. Gyorsan megettük a magunkkal hozott szendvicsek felét, ittunk egy kicsit és indultunk tovább. Nemsokára felhajtottunk a főútra, mely leginkább csak forgalmában, nem minőségében tért el az előzőektől. Az út elkezdett keményen emelkedni, motorunk néha nagyon küszködött. Rövidesen mind magasabbról láthattuk Alykes-t, a még előttünk álló hegyeket és a közeli Kefalonia szigetét. Errefelé már sok turista járt, többnyire bérelt járműveken. Sokan a mienkhez hasonló robogókon, de quadokat is láttunk szép számmal. Azért a többség kiskocsikat használt.
Elérve a hegy tetejét elkezdtünk ereszkedni. Errefelé a part sziklás, a tenger barlangokat alakított ki. A következő nevezetesség egy Xingia nevű hely. Itt egy sziklahasadék alatt szép homokos partszakasz található. Egy barlangban kénes forrás ered. Az út mellett zsebkendőnyi területen zsúfolt parkoló és egy taverna magasodik a hasadék fölé. A partra lépcsőn lehet lejutni. Lent a csodálatos kék vízben sokan strandoltak. 215
Tovább motorozva megkerültük a Katastari fokot és leereszkedtünk egészen a tenger mellé. Itt előre felé nézve hosszan láthattuk a jellegzetes barlangokat. Errefelé is ahol lehet, sokan strandolnak a keskeny parti sávon. Kicsit feljebb a parton üdülőházak sorakoznak. Sokat még csak építenek, számos építkezést felibenharmadában abbahagytak.
Megmászva egy újabb emelkedőt beértünk Ag. Nikolaos-ba. Erről a helyről indulnak a környék két nevezetességéhez, a Kék Barlanghoz és a Hajóroncshoz a rövid hajókirándulások. Indulnak Zakinthos-ból, Alykes-ből és a sziget túlsó oldalán lévő kikötőkből, például Navagio-ból is hajók. Le se állítottuk a motort, azonnal letámadott egy elég agresszív nő, 216
partot.
hajóutat ajánlva. Nem derült ki, hogy mennyi időbe telik a két hely, vagy csak a közelebb lévő Kék Barlang megtekintése. Tíz perc múlva esedékes indulásról és fejenként tíz euróról beszélt csak. Időhiány miatt nem igazán volt a tervben ez a hajókázás, de a nő viselkedése végkép elvette a kedvünket. Kicsit sétáltunk a kikötőben, visszafelé nézve egy hangulatos kis strandot találtunk megszakítva a sziklás
Mielőtt továbbindultunk Ag.Nikolaos-ból megtankoltuk a motort. félig volt, és ez valószínűleg elegendő is lett volna az mennivalóhoz, azért a nehéz hegyes területen nem tudtuk, alakulni a fogyasztás, és térképünk az egész nyugati parton benzinkutat.
Ugyan még egész napi hogyan fog nem jelzett
Újabb kemény emelkedőt leküzdve értük el a sziget északi csücskében lévő Sikinari fokra vezető utat. El is indultunk, de párszáz méter után olyan meredeknek és keskenynek bizonyult, hogy feladtuk. A kis világítótorony távolról elég semmitmondónak tűnt. Elindulva dél felé újabb szerpentineket küzdöttünk le, hol felfelé, hol lefelé. Ez a sziget olyan, hogy az ember nem tudja, merre lenne jobb menni, visszafelé azokon a meredekeken, melyeken legurult már, vagy előre, a még nem ismert utakon. A távolságok nem nagyok, de sohasem tudni, milyen az előttünk álló út. Következő célpontunkhoz, a Hajóroncs nevű helyhez is meredeken lejtő szerpentinen jutottunk le. Itt egy érdekes öbölben a homokos parton valamikor egy hajó szenvedett hajótörést. A kisodródott roncs ma is ott rozsdásodik. A szárazföld felől nem lehet megközelíteni, csak a magas sziklapartról lepillantva látható az öböl. Vízről viszont kisebb-nagyobb hajók sokasága érkezik és utasaik kihasználják a szép partot és a csodálatos kék vizet.
217
Sokfelé jártunk már, sok tengerpartot megcsodáltunk, láttunk világos és sötét türkizkék,
mélykék, különböző árnyalatú szürke vizeket, de ilyen csodálatos kékhez még nem volt szerencsénk. Érdekes módon az alig pár méterre lévő szomszédos öbölben már egészen más a víz színe. Elmentünk arrafelé is, de sajnos ebből az irányból nem lehet belátni a Hajóroncs öblébe.
Visszatérve motorunkhoz elindultunk vissza a főútra. Lefelé több helyen is esélyesnek véltük, hogy Zsókának le kell majd szállnia és gyalogolnia a legmeredekebb részeken. Kis motorunk becsületére legyen mondva, erre nem került sor, de azért szenvedett rendesen. Visszaérve a főútra indultunk dél felé. Maries, Exo Chora és Ag.Leon után értük el Kiliomeno-t. Ezen a vidéken a tengertől távol, hegyes vidéken motoroztunk. Forgalom alig volt. Különösebb érdekességet nem láttunk, de a táj nagyon nyugodt volt. Errefelé kopár a vidék, nincs sok fa, bokros, füves a környék. Idő hiányában kihagytuk az Ag.Leon-ból induló kitérőt Limnionas és Porto Roxa strandjai felé, pedig az elolvasott útleírások nagyon szépnek jelzik mindkettőt. Tartottunk a meredek utaktól is, nem akartunk kockáztatni, még hosszú út állt előttünk. Később egy útmelletti padnál megálltunk és leültünk megenni a velünk lévő epret és adni egy kis pihenőt magunknak és a járgánynak is. Mindannyiunkra ránk fért. Élveztük a nyugodt környezetet. 218
Kiliomeno-ban egy érdekes régi harangtorony keltette fel érdeklődésünket. Az utca túlsó oldalán
lévő templommal együtt be volt zárva. Következő célpontunk a sziget délnyugati csücskében lévő Keri volt. Itt a fokon egy világítótorony van és a leírások szerit szép a kilátás. Lithakia-n keresztül jutottunk el a településre. Megint sok hegyet kellett megmásszunk, szerpentineken szenvedtünk felfelé. Útközben fel-felvillant a tenger.
A település egy jellegzetes hegyi falú, az itt megszokott vegyes képet mutatja. Főterén hangulatos taverna, mellette színvonalas kézműves termékeket kínáló üzlet, velük szemben bedeszkázott, düledező épület. A fokra végül nem mentünk ki. Itt is nagyon rosszminőségű, meredek úton kellett volna először le, majd feljönnünk. Ahhoz pedig, hogy gyalog tegyük meg a két kilométert, már késő is volt, meleg is volt és fáradtak is voltunk. A faluban tett rövid séta után indultunk tovább Laganas felé. Ehhez először vissza kellett jussunk Lithakia-ba azon az úton, melyen jöttünk. Nem tudom megmondani, melyik irányban volt jobb. Laganas Zakinthos legnagyobb üdülőhelye és egyik fő látványosságának számít. Mi a település főútján érkeztünk. 219
A látványtól már itt elszörnyedtünk. A legrosszabb kanári szigeteki tapasztalatokat alulmúló kép fogadott. Az út két oldalán sűrűn egymás mellett steak house-ok, night-club-ok, többnyire csak strandcikkeket áruló szupermarketek, gyorsbüfék és hasonlók sorjáznak, kocsik sokasága parkol össze-vissza. És a tömeg az hömpölyög. Leérve a partra letettük a motort, elég nehéz volt helyet találni. Egy hosszú strand közepén voltunk. A benyomások csak romlottak. A keskeny homokos sávon hatalmas tömeg „élvezte” a hely nyújtotta örömöket. A lassan mélyedő vízben feketéllett a tömeg, és a hullámzással együtt felverték a homokot, ettől a víz koszos volt. A parton mindenfelé elszórt szemét.
A strand nyugati végében a nevezetes kalózsziget, mely a hírek szerint a turisták lehúzásának kitüntetett helye. Kiültünk egy, a partra merőleges falmaradványra, hogy megegyük szendvicseink második adagját, vettünk két üveg ásványvizet, mert a velünk lévő mostanra ihatatlanná melegedett, és gyorsan elhúztunk a helyről. Ekkor négy óra volt, még három óra a komp indulásáig. Bemotoroztunk Zakithos-ba. Itt már nem volt semmi megpróbáltatás, vízszintes terepen, városias körülmények között (jelzőlámpák, nagy forgalom, sok gyalogos) közlekedtünk. A talán nyolc kilométert hamar megtettük. Beérve a városba a kikötő felé vettük az irányt. Úgy határoztunk, itt tesszük le a motort és innen járjuk be a várost. Nem messze a katedrálistól álltunk meg. Első dolgunk volt venni egy képeslapot, majd betértünk a templomba. 220
Zakithos-ról tudni kell, hogy 1953-ban egy földrengés szinte teljesen elpusztította, régi épület egy sem maradt meg. Minden, ami látható újjáépített.
Az ortodox templomok többségéhez hasonlóan külön harangtorony van, mögötte egy kolostor áll.
Innen a rakparton sétáltunk végig. Be-benéztünk a keresztutcákba is. Láttunk pár hangulatos részletet.
A kompkikötővel és a katedrálissal ellentétes végén a partnak egy ígéretes épületet láttunk. Azt céloztuk meg. Elég sokat kellett gyalogolni. Félúton van a parton egy Spar, betértünk körülnézni. Talán leginkább az izgatott, van-e olyan, vagy hasonló boruk, mint amilyet Korinthos-ban találtunk. Örömmel állapítottuk meg, hogy van, csak ez esetben itteni eredetű. Megkóstolni 221
természetesen nem volt módunk, de felmerült, hogy vigyünk valamennyit. Ugyan a következő hetekre még van, de hazamenésig még hosszabb az idő. A part túlsó vége felé sétálva sok szép árkádos épületet láttunk.
Az az épület, mely felkeltette az érdeklődésünket egy templom, szintén újjáépített, csak nyers kő borítású. Mögötte tágas tér, túloldalán a múzeum épületével. A tér átépítés miatt le van zárva, csak a munkálatoknak nincs semmi nyoma. Görögországban sok helyen láttuk, hogy ilyen munkák félbehagyva állnak, de hasonló a helyzet számos útépítéssel is. Feltételezzük a válság következményeként állítottak le sok állami beruházást. Visszafelé a parttal párhuzamos bevásárló utcában jöttünk. Figyelembe véve, hogy Zakinthos egy kis sziget fővárosa, nem megyeszékhely, talán a mi járási székhelyeinknek felel meg, nagyon kulturált ez az utca. Számos elegáns üzlet, köztük világmárkák boltjai is, szegélyezi, és az egésznek van egy jó hangulata. Láttunk pár szép utcarészletet. Pár percre kiültünk egy padra pihenni. Betértünk a Spar-ba és vettünk hat másfél literes flakon rozét. Ezzel ballagtunk vissza a motorhoz. Ekkor hat óra volt. Láttuk, hogy hajónk beérkezett már, és jönnek le róla a kocsik és kamionok. Felültünk a járgányra, - a borok a lábamhoz kerültek, - és odamentünk. Minden további nélkül felengedtek. Letettük a motort és felmentünk fedélzetre. Kerestünk egy kényelmes helyet, onnan figyeltük a kikötő életét. A konkurens társaság járata megint 222
félórával előttünk indult. A kikötő másik végében egy modern magán jachtra lettünk figyelmesek. Pontosan indultunk. Bár úgy éreztük a kapitány nyomja a gázt, nyolc után tíz perccel kötöttünk ki. Elsőnek gurultunk le a hajóról és indultunk vissza a kempingbe. A két napja bejárt rövidebb úton jöttünk, de abban is éreztünk kerülőt. Amikor a vár alá értünk, megpróbáltuk megtalálni azt az utat, amelyen a múltkor oda mentünk. Nem találtuk meg, sokat nem akartunk kísérletezni elég késő volt. Háromnegyed kilencre voltunk a kocsinál. 173 kilométert motoroztunk és sokfelé jártunk. Ennek megfelelően fáradtak is voltunk rendesen. Első dolgunk volt, - egy-egy whisky bekapása után, - lezuhanyozni, a legfontosabb dolgokat elrakni és megenni hideg vacsoránkat. Hozzá megkóstoltuk új szerzeményünket. Nem olyan jó, mint a Korinthos-ban beszerzett, de a célnak meg fog felelni. Naplóírásról, vagy bármi hasonlóról szó sem lehetett. Éppen csak a fényképezőgépet volt erőm bedugni töltésre. Tíz óra felé járt az idő, amikor beestünk az ágyba. Glifa, 2015. június 25, csütörtök, 62. nap Fél kilenc után keltem. Elkezdtem a tegnapról elmaradt feladatokat behozni. Megnéztem a banki SMS-eket, megírtam a képeslapot a gyerekeknek. Ekkor Zsóka is elkezdett éledezni. Elkészítettük a reggelit és megettük. Kivittem a képeslapot a recepcióra, kicsit elbeszélgettem az ott szolgálatot adó idős hölggyel, aki lehet, hogy a tulajdonos. Reggeli után Zsóka kicsit kitakarított, majd kézzel kimosta a tegnap használt és összeizzadt gönceinket. Én lekönyveltem a tegnapi napot, elkezdtem áttölteni és megszerkeszteni a képeket. A Zakinthos-i panoráma képekkel különösen sokat szenvedtem. Kimondottan meleg volt, már 11-kor 34 fokot mutatott a fák alatt a hőmérő. Nem igazán volt érkezésünk kimenni a strandra. Inkább a kocsi körül tettünkvettünk. Megbeszéltük a következő napok programját. Miután megtudtuk, hogy a Meteora-k felé félúton kinézett kemping hat éve bezárt, új stratégiát kellett kidolgozni. Megtudtuk, hogy Patra felé 25 kilométernyire egy faluban vasárnaponként van piac, a három napja szerzett tapasztalatok alapján abban maradtunk, hogy onnan töltjük fel zöldség és gyümölcs készleteinket. Utána megpróbálunk eljutni a Meteora-któl száz kilométerre lévő tóparti kempingig. Ha nem sikerül, megalszunk valahol. Ehhez egy esetleges zuhanyozáshoz elegendő vizet kell vigyünk magunkkal. Ennek megfelelően módosítottam a tervezetet, és egyből betöltöttem Rózsiba. Utána kezdtem hozzá a tegnapi napló megírásához. Ez elég hosszadalmas volt, valahogy nem is ment az írás. Közben Zsóka megfőzte a múltkori pörkölt maradékából a székelykáposztát. 223
Vacsora és mosogatás után, már nyolc óra körül mentünk el zuhanyozni. Holnap lehet, hogy meglátogatjuk a várat és utána strandolunk, szombatra mosást tervezünk a strandolás mellé és vasárnap korai indulást. Glifa, 2015. június 26, péntek, 63. nap Este sokáig játszottunk és beszélgettünk a kocsi előtt, kellemes volt az idő. Reggel nyolc után mentem ki kenyérért, utána kezdtem el a reggelit készíteni. Reggeli után kényelmesen összekészültünk strandoláshoz. Közben lecseréltem a hálószoba ablak zárját, mert szétesett. Végül abban maradtunk, hogy csak holnap látogatjuk meg a környező látnivalókat és a mai strandolás után kimossuk a napozóágyon használatos borítókat. Fél 11 után mentünk le a partra, megint kevesen voltak és kellemeset lehetett napozni. A vízbe csak kétszer mentem be, nem kívántam többet. Zsóka megint a derekára vigyázva csak térdig gázolt be. Majdnem négy óra volt, amikor visszajöttünk. Egyből elvittük a mosodába a dolgokat, utána rendezkedtünk egy kicsit. Eltettük a Zakinthos-on vett borokat, a kiolvasott könyveket, az összegyűjtött térképeket és prospektusokat. Utána írtam meg a naplót és néztem meg az internetet. Ma a vacsorakészítés csak melegítést jelent, hamar fogunk végezni. Glifa, 2015. június 27, szombat, 64. nap Reggel a szokott időben borult égre ébredtünk. Reggeli után összekészültünk, hogy motorral meglátogassuk Chlemoutsi várát és a közelében lévő termálforrásokat. Fél 11 körül hagytuk el a kempinget és jó negyed óra múlva a vár parkolójában tettük le a motort. Eddigre a felhők csúnyán gyülekeztek, villámokat láttunk az ég alján és hűvösebb is lett. Útközben vettük észre, hogy a lakóautóban maradtak a fényképezőgépek. Ez szinte minden évben egyszer előfordul. Szerencsére idén nem egy különösebben fontos hely meglátogatásánál történt. Bementünk a XIII. században épült várba. Itt jól elhatárolódik egy belső és egy külső vár. A meglepően nagy területen a külső várfalakon túl egészen jó állapotban megmaradt a belsővár, mely a terület tenger felöli szélén 224
helyezkedik el. A külső vár nem sok érdekességet tartogat, a kaputornyon kívül csak néhány épület, köztük egy mecset falai láthatóak kb. derékmagasságig. A belső vár kissé szabálytalan elnyújtott hatszög alaprajzú. A hat szárnyépület közül négy egészen jó állapotban van, a másik kettő teteje beomolva. Ezeken elvileg dolgoznak, de mozgást nem láttunk. A hatszög közepén nem várudvar, hanem épületek lehettek valaha, alapfalaik ma is láthatóak. A legjobb állapotban lévő szárnyban kicsi, de igényesen kialakított múzeum működik. Pár patkót és más használati tárgyat vasból, pár cserépedényt, pénzeket és hasonlókat mutatnak be. Siettünk a vár bejárásával, mert a felhők nagyon gyülekeztek. A hőforrások felkeresését töröltük a programból és versenyt futva a felhőkkel indultunk vissza a kempingbe. Nyertünk, mert nem eredt el az eső. Visszaérve a lakóautóhoz, még nem volt egy óra sem. Gyorsan átöltöztünk és a holnapi továbbindulás jegyében leellenőriztük a keréknyomásokat. Utána szereltük fel a motort és töltöttem 40 liter vizet a tartályba, számolva azzal, hogy holnap nem kempingben alszunk esetleg. Mindezt égzengés kíséretében tettük, és mire végeztünk eleredt az eső. Rövidesen egy kiadós felhőszakadás tört a kempingre, az utakon hömpölygött a víz és hatalmas tócsákban állt meg. Nem tartott sokáig és a talaj rövidesen az utolsó cseppig beszívott mindent. Miután elállt az eső kimentem fizetni, majd lesétáltam a partra készíteni pár felvételt. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, hamar kimondottan tiszta lett az ég.
Eközben Zsóka kimosott pár dolgot kézzel és hozzákezdett az előkészíteni az esti sütéshez a dolgokat. Én közben megírtam ennek a kicsit felemásra sikeredett napnak a krónikáját. Holnap tovább megyünk utolsó görögországi állomásunkra, a Meteorákhoz. Mivel az út több mint négyszáz kilométer, útközben valahol meg kell álljunk éjszakázni.
225
Kalambaka, 2015. június 28, vasárnap, 65. nap A tervezettnél később, fél hétkor keltünk. Csak 16 fok volt, ami jelentősen elmaradt az elmúlt hetekben megszokottól. Az ég is felhős volt, amit nem bántunk. A tervezett hosszú útra ez nagyon is alkalmas időjárás. Eredetileg is bent szándékoztunk reggelizni, a székeket, asztalt már este lekötöttük, ahogy elraktuk a műfüvet és beszedtük a kötelet is, hogy annyival hamarabb tudjunk indulni. Háromnegyed nyolckor hagytuk el a kempinget. Rózsi megint fel akart vinni a várhoz, amit nem engedtünk neki, ezért kicsit kóvályogtunk az elmúlt napokban bejárt környéken. Végül csak feljutottunk a Patra-ba vezető főútra. N.Manolada-nál letértünk a településre, hogy a heti piacon beszerezzük a zöldség és gyümölcsféléket a következő hétre. Aránylag könnyen megtaláltuk az elhagyott vasúti pálya mellett hosszan elhúzódó standokat. Parkolóhelyet is találtunk a sínek másik oldalán, egy templom közelében, ahonnan a vasárnap reggeli mise hangjai szűrődtek ki. Elsőre rossz irányban indultunk, a ruhákat kínáló standok között rohantunk végig oda-vissza. Még kevesen voltak a vásárlók, az árusok egy része sem végzett még a portéka kipakolásával. A zöldségeseknél már folyt az élet. Gyorsan megnéztük a kínálatot, majd összeszedtük a szükséges dolgokat. Nem sokkal tíz euró fölött költöttünk és mindketten nagy szatyrokkal megpakolva indulhattunk vissza a kocsihoz. Csak tojást nem vettünk, mert darabját fél euróért, több mint 150 forintért kínálták, pedig a bolti 20 centes ár sem mondható alacsonynak. Ez azért is volt meglepő, mert a többi dolog a szupermarketekben megszokott árak alig felébe került. Elpakolással együtt sem tartott jó félóránál tovább ez a kis kitérő. Visszatérve a főútra, Patra irányába indultunk. Erre felé a vidék sík, az egyre növekvő forgalomban jól haladtunk az ingerszegény környezetben. Patra előtt megjelentek a hegyek, a várost elkerülő ingyenes autópálya féltucatnyi kisebb-nagyobb alagúton vezet el a Korinthos-i öböl bejárata felett átívelő hídig. Ennek a kábelhídnak középső íve, Rózsi magasságmérője szerint, jó ötven méterrel a tengerszintje felett vezet. Kellemes meglepetés volt, amikor a túloldali fizetőkapunál csak 13.20 eurót kértek, annyit, mint az előttünk álló személykocsitól.
226
Nem sokat kellett autózzunk, hogy nekiszaladjunk egy méretes hegynek. Ezt most a tenger felé kerültük ki. Izgalmas, a sziklaoldalban kialakított kanyargós úton jártunk. Baloldalon alattunk a tenger kéklett.
Hamarosan bevágtunk a hegyek közé. Kellemes, nem túlzottan kanyargós, nem túlzottan meredek úton haladtunk északnyugat felé. Mellettünk minduntalan felbukkant a térképünk szerint idénre átadni tervezett, de befejezetlen autópálya építkezése. Eddigre volt hely a tankban 20 liter gázolajnak, ezért megálltunk. Sikerült egy 1.20 alatti kutat kifognunk. Ezen a vidéken 1,20 és 1.30 között adják a gázolajat. Ez volt reményeink szerint az utolsó tankolásunk Görögországban. Nemsokára elértünk egy 33 kilométeres elkészült szakaszt. Ez még nem fizetős, de már építik a kapukat. Egyetlen előnye az volt, hogy jól tudtunk haladni, egyébként két leágazáson kívül semmi sincs az út mellett. Rövidesen elértük azt a helyet, ahol eredetileg éjszakázni szerettünk volna, de, - mint kiderült, - a kemping évekkel ezelőtt bezárt. Errefelé tavak és tengeröblök mellett vezet az út, nagyon szép a vidék és nem túlzottan nehéz a terep, legalább is itteni mércével mérve. Ezért is volt meglepő, hogy az egyik kanyarban leállítottak, mert egy felborult pótkocsis kamion mentését kezdték éppen. Hosszú évek óta járjuk Európa útjait, de ilyennel még nem találkoztunk.
Azután Arta mellett 16 kilométeren megint autópályán mehettünk, majd egy nagyon hangulatos völgyben folytattuk utunkat Ioannina felé. Ez a völgy az 227
otthoni hegyekre emlékeztetett. Egy patak partján számos vendégház, pisztrángot kínáló étterem, parkolók és látszatra a hegyekben turistautak várják az erre járókat. Elég sokan is voltak, de többnyire helyiek. Egyébként egész nap alig láttunk külföldit, talán három lakókocsit és öt-hat lakóautót. Egy óra körül járt az idő, amikor elértünk Ioannina közelébe. Itt egy tó partján terveztünk éjszakázni, hogy holnap mintegy száz kilométert megtéve érjünk el a Meteorák városába, Kalambaka-ba. Úgy éreztük, még van erőnk a hátralévő száz kilométert megtenni, ezért eldöntöttük, hogy továbbmegyünk. Ezzel elkerüljük, hogy kétszer is át kelljen vergődjünk a városon. Ioannina-ba tervezünk még jönni úgy gyenge két hét múlva egyetlen éjszakára, amikor a Ohrid-i tótól Sarande felé Görögországon keresztül megyünk. Ioannina-tól északkelet felé megvan az autópálya Thessaloniki-ba. Ezen jöttünk jó ötven kilométert. Hatalmas hegyek között vezet, tucatnyi alagúton jöttünk át, fele 100-300 méter hosszú, de volt 8.7 és 4.5 kilométeres is. Közben felkapaszkodtunk ezer méter fölé. Fizetnünk csak egyszer kellett, és ott is csak 6 eurót. Egy másik kaput is építenek már, de szerencsére még nem működik. A második ötven kilométer nagy része egy erősen kanyargós úton történő leereszkedés volt. Itt egy kamion mögé kerültünk, amely nagyon óvatosan, és ezzel lassan jött lefelé. Mi nem is nagyon bántuk, volt legalább idő gyönyörködni a tájban.
Egészen kétszáz méterig lejöttünk. Láttuk azt az útelágazást, melyen letérve kell majd továbbmenjünk Bitola felé. Reméljük ez az út nem lesz annyira meredek, mint amelyen ma jöttünk lefelé. Az utolsó kilométereken már látszottak a kolostoroknak helyet adó érdekes sziklák, melyek a kisváros fölé emelkednek. Egy-egy kolostor is feltűnt a sziklák tetején. Eddigre elég felhős lett az idő, és ez a látványon sokat rontott. 228
Áthajtottunk a városon, mert kempingünk annak túlsó oldalán van. Túl is kellet menjünk rajta, mert a négysávos útról nem lehetett balra lehajtani. A kemping egy csalódás. Egyrészt elég messze van a várostól és a látnivalóktól, de ez kis motorunknak köszönhetően nem gond. Ami meglepőbb, teljesen üres, egy osztrák és egy francia árválkodik a mintegy 60 parcellán. Az egész kissé lelakott, de gondozott, tiszta. Nagyon szívélyesen fogadtak, még azzal sem volt bajuk, hogy kempingcsekkel akarunk fizetni. Nagyon érdekes, de azért fárasztó nap volt. Egy híján négyszáz kilométert jöttünk, ez a Skopje-ig tartó felvezető szakaszok után a leghosszabb az idei túrán. Sokban könnyítette a helyzetet, hogy változatos terepen, szakaszosan változó viszonyok között jöttünk, és ezért nem volt unalmas. Nagyon szép helyeket ismerhettünk meg. Fél négy körül érkeztünk meg, letáborozás után rövidesen kaptunk egy kisebb esőt, amolyan inkább csak szitálóst. A motort még előtte leszedtük, itt megmozdulni sem lehet nélküle. Holnap a nagybevásárlást is meg kell ejtsük, a vasárnap miatt arra nem tudtunk sort keríteni ma. Zsóka hamar megmelegítette számomra a tegnap estéről maradt húst és krumplit, csak utána kezdett hozzá a hideg vacsorához szánt saláta elkészítéséhez. Én még nekiültem lekönyvelni a napot és a kocsi kamerájának felvételeit áttölteni, illetve képeket válogatni és megszerkeszteni. Vacsora után elmentünk zuhanyozni és megpróbáltam felmenni az internetre. Egyik géppel sem sikerült, ezért kimentem a recepcióhoz, ahol szintén sikertelen volt a kísérlet, majd holnap utánanézünk, mit lehet tenni. Mindenképpen jó volna, ha megoldódna a gond, Macedóniában nem tudjuk, hogy mire számíthatunk ez ügyben. A recepció mellett nagy meglepetésemre egy magyar rendszámú kisbuszra lettem figyelmes. Tulajdonosaival is találkoztam, egy negyven év körüli házaspár, akik négy tinédzser korú gyerekükkel éjszakáznak itt. Jól elbeszélgettem velük a tapasztalatokról, kempinges életformánkról és a mostani görög helyzetről. Mire visszaértem a kocsihoz jócskán sötét volt és Zsóka már nyugovóra tért. Én sem kezdtem már hozzá a naplóhoz, marad holnapra. 229
Kalambaka, 2015. június 29, hétfő, 66. nap Reggel fél hétkor keltem és hozzákezdtem a tegnapi napló megírásához. Mire megérkezett a banki SMS, majdnem kész voltam és Zsóka is kezdett ébredezni. Még befejeztem az írást és felolvastam, mielőtt elkészítettem a reggelit. Éjjel kissé hűvös idő volt, de nem vettük vissza a paplanokat, inkább a gyapjútakarókkal segíttettünk rá a frottírlepedőkre. Reggel is borús idő fogadott, de akkor még nem igazán látszott esőveszély. Reggeli után hozzákészültünk egy motoros kiránduláshoz a városba. Célunk volt a város megnézésén túl megtudni a Meteora-k meglátogatásának lehetőségeit és az elmaradt bevásárlás pótlása. 11-kor indultunk. Útközben jól látszottak a település fölé magasodó sziklák. Sajnos a tegnapi eső utáni pára és a borús égbolt miatt a képek nem igazán sikerültek.
Beérve a városba, első dolgunk volt a Meteora-k látogatóközpontját felkeresni. Ott megkaptuk a szükséges útbaigazításokat. Utána tettünk egy sétát. Kellemes benyomásokat szereztünk. Egy elég rendezett kisváros, melyet meghatároz a közelében lévő idegenforgalmi nevezetesség. Különlegessége a helynek, hogy az ember akármerre néz az utcák végén ott magasodnak a sziklafalak.
230
Félelmetes, ahogy a tűszerű képződmények egyikén-másikán teljesen labilisnak tűnő hatalmas sziklák pihennek. Látszik, hogy ha onnan elindulnak lefelé, a városkában komoly károkat okozhatnak. Mellettük egy-egy kolostor, vagy kilátó is megjelenik a csúcsokon.
231
A kisváros kellemes hely, de ha leszámítjuk a mögötte húzódó sziklákat, semmi különös. Mai városlátogatásunk szomorú tapasztalata volt, hogy először szembesültünk komolyan a fenyegető válsággal. A bank automaták előtt sokan várakoztak, de azok nem működtek. Ugyanakkor láttuk, hogy mindenki megpakolt szatyrokkal közlekedik, és később saját bevásárlásaink során meg is tapasztaltuk, hogy a szupermarketekben sokan vannak és többnyire tartós élelmiszereket szereznek be. A helyi kiadású bankkártyákat már nem fogadták el, mi minden további nélkül tudtuk használni sajátunkat. A benzinkutaktól kannákban hordták az üzemanyagot. Mi bevásárlásunkat a belvárosban lévő Carefour-ban kezdtük. Vettünk tejfölt nagy kiszerelésben és abból a kéksajtból, mely nagyon ízlett. Beszereztük az ajándékba hazaviendő olívaolajokat is. Utána betértünk a Lidl-be. Itt Albániára is gondolva töltöttük fel készleteinket. Ugyan tervezünk még úgy tíz nap múlva egy bevásárlást Ioannina-ban, de a jelenlegi bizonytalan helyzetben még az is lehet, hogy rövid második görögországi látogatásunkat törölnünk kell, és ha nem, nem tudjuk mi vár ránk akkor. Magamnak is vettem pár szerszámfélét. Motorunk szűkös tárolási lehetősége miatt nem tudtunk mindent magunkkal hozni. Ezért visszatérve a kempingbe lepakolás után ismét útra keltünk. A kör ugyan az volt. A Carefour-ban fröccsbort kellett vegyünk, mert a Lidl-ben nem kaptunk. Nem kis feladat volt a három ötliteres dobozt elrakni. Még a Lidl-be 232
is be kellett menni két karton vízért és néhány más dologért. Sót már sajnos nem kaptunk. Ez már valószínűleg a felvásárlás következménye. Mire végeztünk a bevásárlással, eleredt az eső. Pár percet vártunk a bejárat előtti tető alatt, hogy csituljon. Már az üzletben is feltűnt egy-két magyar család, akik elég nagy bevásárlást tettek. Amíg vártuk, hogy elálljon az eső, még vagy hat magyar kocsi hajtott be a parkolóba. Valószínűleg apartmanban lakó turisták, és most töltik fel a konyhát. Hamar meguntuk a veszteglést, és egy csendesebb időszakban bepakoltunk a motorba. Zsóka hóna alatt egy ötliteres doboz borral, én a lábam között két karton vízzel, vágtunk neki a talán két és fél kilométeres útnak. Mihelyt elhagytuk a parkolót, ismét rázendített és esett, amíg a kempingbe értünk. Arra azért elég volt, hogy rendesen elázzunk. A kempingben első dolgunk volt kihúzni az előtetőt, bár már nem igazán volt rá szükség. Levettük vizes gönceinket és elpakoltuk a beszerzett dolgokat. Egyben végeztünk egy átpakolást is. Újabb kajás ládát szüntettünk meg és helyette létrehoztunk egyet, melybe a biztosan hazaviendő dolgok kerültek, az ajándékok, a szerszámok és azok a kajafélék, melyek biztosan nem fognak elfogyni. A fröccsborok is külön ládát kaptak. A rendezkedés után Zsóka hozzákezdett az esti sült virsli előkészítéséhez, én pedig lekönyveltem a napot és magírtam a naplót. Most megsütjük a vacsinkat, majd még reméljük lesz lehetőségünk kiülni a kocsi elé. Az esőt ígérő felhők eltűntek és a nap süt rendesen. Holnap elkezdjük a kolostorok látogatását, még nem dolgoztunk ki stratégiát. Kalambaka, 2015. június 30, kedd, 67. nap Esőnap, de ez nem lepett meg minket. Este, amikor megnéztük az interneten az időjárás előrejelzést, mind a görög, mind a norvég esőt jelzett mára. Előbbi csak estefelé, utóbbi viszont déltől. És nem csak mára, hanem holnapra is. Reggel fél hétkor kezdte egy egyórás enyhe záporral. Utána csak borult volt az ég. Ennek megfelelően kilenckor keltünk és még nyugodtan meg tudtunk reggelizni. Délben azután jött az első komoly adag, kb. három órán keresztül esett masszívan. Nem volt felhőszakadás, de dörgés kíséretében folyamatosan esett. Mi az előtető alatt rabló römiztünk, de fel kellett tenni az előlapot is, hogy ne verjen be. Három után Zsóka elkezdte készíteni a milánói alapot a mai és holnapi vacsorához. Esős időben az egyik kedvelt foglalatosságunk a főzés. Én közben a nap eseményeit rögzítettem, nem volt egy nagy feladat. 233
Most, - négy óra sincs még, - éppen nem esik, de mindenfelé szürke felhők rohangálnak és nincs kétség az ügyben, hogy lesz még ma részünk benne. Kalambaka, 2015. július 1, szerda, 68. nap Este még esett párszor, mi az előtető alatt olvasással töltöttük az időt. Éjjel már nem volt eső. Mára, - az időjárás előrejelzést komolyan véve, - újabb esőnapot rendeltünk el. Ennek megfelelően csak kilenc körül keltünk és reggeli után ismét csak olvastunk, várva az esőt. Bár a felhők rohangáltak, és többször éreztük is az eső szelét, csak négy óra körül jött egy kisebb zápor, mely inkább csak szitálás volt. Kihasználva a tétlenkedést, átgondoltuk utunk albán részét, és megterveztük az egészet változatokkal. Elkezdtünk az utána jövő montenegrói szakaszon is gondolkodni. Öt óra körül vacsoráztunk, a tegnapi szószhoz főztünk ki tésztát. Utána írtam meg a naplót, már ragyogó napsütésben. Ha végzek, römizünk egy keveset még zuhanyozás előtt. Holnapra minden meteorológia jó időt ígér. Mi, - akár esik, akár fúj, felmegyünk a kolostorokhoz. Kalambaka, 2015. július 2, csütörtök, 69. nap Este hétórára megérkezett egy kiadós eső. Zsóka még le tudott zuhanyozni előtte, én már nem. Kb. egy órát tartott, de több esett, mint egész előzőnap. Nyirkos, hűvös időben feküdtünk le valamikor tíz óra után. Reggel tiszta időre ébredtünk és hét után nem sokkal fel is keltünk. Reggelit követően már kilenc órakor ültünk a motoron és mentünk a Meteorák felé. Nem tudom, más hogy van vele, én bennem a Meteorák mindig a kolostorokat jelentették. Ez súlyos tévedés, Meteoráknak azokat az akár 200 méter magas, meredek oldalfalú sziklatömböket nevezik, melyek itt a lankás völgyből emelkednek ki. Szokták „Sziklaerdőnek” is nevezni. Az pedig, hogy ezen, néha szinte tűhegyes sziklák egyikére- másikára 6-800 éve kolostorokat építettek, csak fokozza a terület érdekességét. Hajdan 24 ilyen kolostor volt, melyből mára hat maradt meg, ezek mind látogathatóak. Egy-két romot ma is látni itt-ott. Mi ma a terület nyugati felén lévőket, szám szerint négyet céloztuk meg. Elsőnek a legnagyobbat, - és egyben leglátogatottabbat, - a Nagy Meteoron kolostort kerestük fel. Ez van a legtávolabb, kempingünktől mintegy tíz 234
kilométerre. Úgy okoskodtunk, hogy, ha korán érkezünk, talán nem lesz akkora a tömeg. Ez be is vált, bár nem sokkal nyitás után már három busz és sok személykocsi volt a parkolóban. Ez az egész nagyon csalóka, megérkezik az ember egy parkolóba és a kolostor ott van előtte, talán kétemeletnyi lépcsőzés látszik szükségesnek. Amikor azután közelebb megy, kiderül, hogy egy negyven méteres szakadék van még közben. Már útközben feltűntek a sziklacsúcsokon a kolostorok. Elmentünk a St.Nikolaos Anapafsas, a Roussanou és a Varlaam kolostorok mellett. Ezeket visszafelé, - fordított sorrendben, - látogattuk meg.
Ezeket a kolostorokat hajdan csak csörlőkel lehetett megközelíteni. Azzal szállították az embereket és az építéshez, illetve a napi élethez szükséges dolgokat is. Mindegyik kolostornál még ma is megvan, és használják ezeket, csak természetesen nem emberi erővel, hanem villanymotorokkal működtetik. A Nagy Meteoron és a Varlaam kolostorok esetében kis kabinos kötélpályákat is építettek és használnak ma is. A személyforgalom, és ez elsősorban a turistákra vonatkozik, ma már lépcsőkön bonyolódik. Legutoljára a Varlaam kolostorba építették meg. A Nagy Meteoron kolostor esetében a parkolóból le kellett lépcsőzni több emeletnyit egy keskeny szakadék közepén kialakult nyeregszerűségbe, majd onnan fel a bejárathoz. 235
Errefelé a látnivalók jelentős részét a szomszédos kolostorok adják. Nagyon látványosak, ahogy a sziklahasadékokon átnézve, vagy a kilátóerkélyekről kipillantva minduntalan feltűnnek. Ezt a látványt szerény eszközeinkkel nem is lehet hitelesen visszaadni. 236
A belépőjegy mindenhol egységesen 3 euró, függetlenül a kolostor méretétől, vagy a bemutatott dolgok mennyiségétől. Semmilyen kedvezmény sincs. Ezért mindenhol be lehet menni a templomba, - de fényképezni nem szabad, - meg lehet látogatni egy-két másik helységet, - többnyire a beemelőt, kilátóteraszt. Sehol sem engednek be a szerzetesek által lakott részekbe, még az esetleg használaton kívüliekbe sem. Nem mutatnak meg semmit a közös helységekből. Mindenhol előírás férfiaknak a hosszú nadrág és ingujj, nőknek a szoknya és a hosszú ujjú blúz. Ebből egyedül a nők szoknyáját veszik komolyan. Akin nadrág van, annak fel kell vennie fölé valami szoknyaszerűséget, melyből szörnyű darabok állnak rendelkezésre mindenhol. Zsóka előrelátó volt, és elvittük azt a nagy kendőt, melyben a strandra szokott lejárni. Ezt tekerte alkalmanként szoknyaként maga köré. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy a Nagy Meteoron kolostorban négy (4), a Varlaam-ban tíz (10), míg a St. Nikolaou-ban csak három (3) szerzetes él. A Roussanou női kolostor, létszámáról nem tudtunk információt szerezni, de a pénztárban, üzletben és teremőrként három apácát is láttunk. A St.Nikolaouban egy szerzetes látta el ezt a feladatot, a másik két helyen civilek. Legtöbbet a Nagy Meteoron kolostorban mutatnak be. Itt az egykori élelmiszerraktár mellett egy asztalos-ács munkahely és a régi konyha is látogatható
237
A templomok általában nagyon kicsik, jó esetben két tucat embernek van hely bennük, de a St.Nikolaou esetében még a felének sem. Egyedül a Nagy Meteoron temploma és udvara emlékeztet más, meglátogatott kolostorokra.
emléktárgyakig minden
Komolyabb kiállítást is csak itt láthattunk, de azon is volt szabadságharcos felszerelésektől egyházi és világháborús katonai
238
A kilátóteraszokról gyönyörű panoráma tárult a látogató szeme elé. Természetesen a szomszédos kolostorok adták a legérdekesebb látnivalót, de a „beépítetlen” sziklaképződmények, vagy a hasadékokon kivillanó távolabbi tájak is figyelmet érdemeltek. Vitathatatlan, hogy a környezet önmagában is egyedi, a kolostorok a maguk különleges építészeti megoldásaival és életformájukkal (mely jelentősen eltér szokásos társaikétól), csak még érdekesebbé teszik.
239
Hogy a négy kolostor közül melyik tetszett a legjobban, arra nagyon nehéz válaszolni. A Nagy Meteoron felelt meg leginkább a kolostorokról kialakult képünknek, ott mutattak a legtöbbet és ott jártunk először. A Varlaam volt talán a legmodernebb, ott láttunk egyedül építkezést, valószínűleg egy újabb templomot építenek. A Roussanou le se tagadhatta volna, hogy apácák lakják, ez volt a legrendezettebb, a nővérek lakrészei előtti kis kert pedig a szikla tetején egyenesen csodálatos volt. A St Nikolaou volt a legkisebb, hozzá kellett a legtöbbet mászni és a legnehezebb körülmények között (vagy csak addigra elfáradtunk?), zeg-zugos épülete, ici-pici temploma, nagyon kedves volt. Külön érdekessége volt, hogy nem a szikla tetejére, hanem egy magasan lévő kiszögelésre épült és a sziklacsúcs, mint tetőterasz funkcionált.
240
241
242
Ezek a kolostorok mélyen bent vannak a „Sziklaerdő”-ben, ezért Kalambakaból nem is láthatóak. 243
Egy romot is láttunk egy egyedül álló kúpalakú szikla érdekes oldalteraszán. Nem tudjuk mi volt és mikor? A képeket igyekeztem időrendben beilleszteni, de a szöveg az általános, talán így is értelmezhetőek. Természetesen vannak felvételek, melyek út közben készültek. 244
Jó három órát mászkáltunk a kolostorokban, lépcsőztünk felfelé, lépcsőztünk lefelé. Közben jó meleg is lett. Ezért a St.Nikolaou kolostor előtt felültünk motorunkra, és indultunk vissza a kempingbe. Útközben megálltunk a Lidl-nél a további hetekre szükséges dolgokat beszerezni. Bár az ATM-ek előtt még mindig álltak a sorok, az üzletben már jóval kevesebben voltak, és mindent, - beleértve a sót is, - lehetett kapni. Megint megtömtük motorunkat. Találtunk Zsókának könnyű városi edzőcipőt, és nem hagyhattuk ott. Visszaérve a kempingbe, már nem vállaltuk be a közeli barlang meglátogatását. Majd holnap. Úgy is csak két kolostorunk lesz, és felhős időt is mondanak délutánra. A kempingben elpakoltuk új szerzeményeinket és nekiültem lekönyvelni a napot és megszerkeszteni a képeket, ma nagyon sok volt. A naplóhoz is hozzákezdtem, de a vacsora és a zuhanyozás miatt meg kellett szakítsam a munkát. Mielőtt folytattam volna, kimentem internetezni. Megnéztem a bankot, (sajnos 318 forint felett számoltak el jó 250 eurót), utaltam némi pénzt a folyószámlára, (nem tudjuk Macedóniában és Albániában hogyan lesz internetünk), megnéztem a leveleket és az időjárás előrejelzést (nekünk éppen meg fog felelni). Miután visszatértem a kocsihoz, befejeztem a naplót. Eddigre öreg este lett. Holnap megint korán kelünk, hogy még hűvösben látogathassuk meg a kolostorokat. Kalambaka, 2015. július 3, péntek, 70. nap Reggel hétkor napfényes, de kissé hűvös időben keltünk. Reggeli után kilenckor vágtunk neki mai túránknak. Most a keleti oldalon mentünk fel a Meteora-khoz. Ezen az oldalon sokkal meredekebben kellett felkapaszkodjunk. Hamarosan elértük a Szentháromság kolostort. Mivel útikönyvünk, - tévesen, - azt írta, hogy a St.Stephen kolostorhoz sok lépcső vezet, gondoltuk inkább azzal kezdünk. Már útközben készítettünk pár felvételt a korai fényben szépen látszó kolostorokról.
245
Mint kiderült a St.Stephen az egyetlen, melyhez nem kell lépcsőzni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a parkoló és a kolostor között nincs egy nyolcvan méter mély sziklahasadék. Az ezen átívelő hatméteres kőhídon lehet bejutni az épületbe. Ezt is apácák lakják, a kérdésünkre kapott válasz szerint kb. harmincan. Ez a kolostor is többnyire megfelel a kolostorokról alkotott elképzeléseknek, szépen rendezett kertje, valamennyi udvara van. Egy kis kiállításon régi kódexeket, miseruhákat, ikonokat mutatnak be. Nekünk egy 1857-ben készült arannyal és ezüsttel hímzett terítő tetszett a legjobban. Sajnos fényképezni nem engednek.
246
Templomában különösen sok finoman megmunkált fafaragványt csodálhattunk meg. Csak sajnos itt sem volt szabad fényképezni és nagyon sötét is volt. Ez egyébként az a kolostor, mely a városból is látszik. Kilátóteraszáról az egész völgy látható.
Elhagyva a kolostort, még visszapillantottunk a sok apró tetejű épületre. Ennek a kolostornak természetesen nincs beemelő szerkezete, sőt a szomszédos, kiterjedtebb sziklatetőn, - ahol a parkoló is van, - mintha a kolostorhoz tartozó gazdasági épületeket is láttunk volna. Egy kis kápolnát éppen felújítottak. Felültük motorunkra és indultunk visszafelé a csak pár száz méterre lévő Szentháromság kolostorhoz.
Mint kiderült, ez az, amelyhez sokat kell lépcsőzni. Itt is az a helyzet, mint a Nagy Meteoron-nál és a Varlaam-nál, hogy a parkoló, - ami itt csak az út 247
kiszélesedése, - közel egy szinten van a kolostor bejáratával, csak itt egy szélesebb, de sokkal mélyebb szakadék választja el a kettőt. A bátor vállalkozóknak, - nincsenek olyan sokan, mint más kolostoroknál, - először le kell menni egy nemrég felújított, és terepjárókkal is járható szerpentinen a kolostor sziklája alá, majd innen jön a lépcsőzés. Hajdan a lépcső alján volt az a hely, ahonnan csörlővel beemelték a dolgokat, ma már itt is van kötélpálya.
Mind közül ennél a kolostornál a legnagyobb kihívás a lépcső. Többnyire sziklába faragták, vagy nagy kockakövekből építették ki, sok helyen helyét a sziklafalból vésték ki, néhol alagútban halad. És nagyon meredek… Kemény munka a tűző napon leküzdeni, többen nem is tudják pihenő nélkül. Magáról a lépcsőről is nagyon szép kilátás nyílik Kalambaka-ra. Itt nincs külön jegyárusító fülke, egy koma ül a bejárati lépcsőn, és szedi a belépti díjakat. Ő felügyeli a hölgyek szoknyaviseletét is. (Az előző helyen Zsókának sikerült megúsznia, mert lekötöttem az apáca figyelmét.) Itt kegytárgyüzlet sincs.
248
Természetesen a templomban itt sem szabad fényképezni, de azért lopva készítettem két felvételt. A kis kolostor mögötti sziklafelület egy kilátópont. Itt van a harangtorony, melyben lévő harang nyelvét kézzel lehet mozgatni. A sziklaplató szélén van az a kilátópont, melyet a városból már láttunk, és azt mondtuk, hogy oda bizony semmi pénzért sem megyünk fel. Most azért körülnéztünk és hosszasan élveztük a látványt mind a völgy, mind a szomszédos hegyek felé.
249
Kifelé menet még lekaptam a bejárat melletti kis kápolnát, majd vetettünk egy utolsó pillantást a kolostor épületére. Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy a kolostort két (2) szerzetes lakja.
Lebotorkáltunk a lépcsőn, majd a tűző napon felkaptattunk a parkolóba. Ekkor már közeledett dél. Elhatároztuk, hogy nem azon az elég ingerszegény úton megyünk vissza, amelyen ma feljöttünk, hanem bezárjuk a kört és a tegnap meglátogatott kolostorok felé vesszük az irányt. Ennek azért is volt értelme, mert így érintettünk két kilátópontot is. Mindkettőre kimentünk és több képet is készítettünk. Öt kolostor volt látható, csak a St.Stephen nem, sőt a tegnap meglátogatottak egyetlen fényképbe is befértek. Innen jól látható volt az a szakadék, melyet a Szentháromság kolostor felé meg kellett másszunk.
250
251
A kilátópontok egyikére lépcső vezet fel a tegnap meglátogatott Roussanou kolostorból. Ez utóbbiról még a motorról is készítettünk egy felvételt. A hat kolostor közül nekünk talán az utoljára meglátogatott Szentháromság tetszett a legjobban. A Meteora-któl egy panorámaképpel búcsúztunk el. Nagyon érdekes hely, méltó befejezése görögországi utunknak, ide mindenképpen el kell jönni, ha valaki meglátogatja ezt az országot. Kalambaka felé motorozva tankolnunk kellett. Bár elég üzemanyagunk volt a kempingig, de ha holnap teszünk még egy kirándulást, vagy csak bejövünk a városba vásárolni, már gond lehet. A város főutcáján megálltunk a postánál, és feladtuk az utolsó görög képeslapot a kicsiknek, majd betértünk a Carefourba. Fémdobozos oliva olajat akartunk venni Annamáriának, de nem kaptunk. Azért öt liter fröccsbort és egy kéksajtot beraktunk a motorba. Hasonlóan a Lidl-nél is bekerült pár dolog. Igyekszünk úgy felszerelni magunkat, hogy következő hét hétben Macedóniában, Albániában és Montenegróban csak a legszükségesebbeket (kenyér, joghurt, zöldségfélék, gyümölcsök) kelljen beszereznünk. Egy óra körül értünk vissza a kempingbe. Első dolgunk volt kipörgetni egy adag ágyneműt, törülközőt és hasonlókat. Ezek még a délután folyamán meg is száradtak. Közben Zsóka csinált egy nagyobb takarítást és elkészítette az esti salátát, én pedig a nap ledokumentálásával foglalatoskodtam. Nagyon meleg volt, egyszer ki is mentem csobbanni a medencéhez. Fél hét körül végeztünk mindezekkel. Még megnézem az internetet, majd Vacsora, zuhanyozás, mosogatás és utána talán marad idő egy kicsit ücsörögni a kocsi előtt Kalambaka, 2015. július 4, szombat, 71. nap Éjjel esett vagy két órát, nem erősen, de azért még reggel is megvoltak a nyomok. A norvégok pontosan jelezték. Ma egész napra gyenge esőt ígértek.
252
A mai nap egy pihenős-készülős nap. Reggel nem siettük el a felkelést. Reggeli után komótosan összekészültünk egy motoros bevásárlásra. Leginkább kenyérre volt szükségünk, de az egy hete beszerzett zöldség- és gyümölcsféléket is többnyire elfogyasztottuk és fel kellett tölteni a készleteket. Kedvenc Lidl-ünkben meglepetésünkre nem kaptunk krumplit, és a bankkártyánkat sem fogadta el a gép. Mondták, hogy az egész rendszer bizonytalan, feltételezzük, hogy a helyiek pénzfelvételi kísérletei ültetik le. Visszaérve a kempingbe, elpakoltuk a beszerzett holmikat, majd lekönyveltem a napot, áttöltöttem Rózsi útvonalnaplóját, és megszerkesztettem. Korán megírtam a naplót, nem valószínű, hogy a nap folyamán nagy csodák fognak még történni velünk. Nemsokára felszerelem a motort, még learchiválom a napló 5. fejezetét. Este sütünk egy jót, nem tudjuk, mikor lesz következőleg alkalmunk rá. Utána mindent, amit lehet, elpakolunk és reggel korán kelünk. Hosszú út vár ránk, és nem tudjuk, milyen utakon. El szeretnénk jutni az Ohridi tóig, de legalább a Prespa tóig. Közben van egy határ és Bitola-t is megnéznénk. Ezzel idei utunk legjelentősebb részét teljesítettük. Úgy érezzük, Görögországot eléggé bejártuk. Az értékelésnek még nincs itt az ideje, majd megtesszük ősszel. Minden esetre érdekes tíz hét volt, ahogy az elején mondtuk, egy magunk fajtának mindenképpen el kell jönnie ide. Lehet, hogy hosszú évekig ez volt az utolsó lehetőség. Már a mi napjainkat is beárnyékolta a válság és a közelgő esetleges államcsőd. Volt pozitív, és volt negatív hatása. Az, hogy nem voltak sokan, kimondottan jól jött, de ismerve a hátteret, már sokat rontott a hangulaton. Bár számunkra a görög válságnak alig volt negatív hatása, az sem javította közérzetünket, hogy állandóan figyelni kellett az eseményeket, értékelni a helyzetet és vészhelyzeti terveket készíteni. Az időjárással szerencsénk volt, abban a kimondott hőségben nem nagyon volt részünk. A következő hetek egészen mások lesznek, Három olyan kis országba látogatunk el, ahol két éve már jártunk. Most csak az akkor kihagyott dolgokat szeretnénk megnézni és élvezni a nyarat, - ha lehet. Tudjuk, hogy sokkal mostohább körülmények közé kerülünk, és el is hagyjuk az EU területét, de valamilyen helyismeretünk azért van.
253
