Megjelen minden vasárnap.
Egész évre 20 kor.
Egyes szám 40 fillér.
:M|> Budapest, 1914. november hó 1B. <§KSr— tett á t i g a z á n . Csak a Kelet vette k o m o l y a n a közép-
Krónika.
kori
szinek
hangulatát,
Kelet népe. Kelet,
éjszakák
a
szinek,
álmok,
országa m e g m o z d u l t ,
képzelet
a
az
arabs
Mohamedek
a
mesékkel
hogy
átszőtt
a
fiai
a
volt
a z utolsó d a r a b föld, a h o v á a f a n t á z i á n k az
éj
magányosságában
elröpülhetett,
a h o l kényére-kedvére kergethetett furcsa lepkéket,
nagy
fényabroncsokat,
keresztül-kasul j á r h a t t a
a
k a t , az a r a n y h i d a k a t , boszorkányos
forgó k a s t é l y o k a t . ő tomány,
ahol
kezetesség,
a
az
ahol
szivárványo-
a
nádakat,
lidérezfényes, a
kacsalábon
volt az utolsó tar-
á b r á n d o k a t a követa szó,
a gon-
d o l a t o t a tett fölé helyezték : az
muzsikát
ultima
T h u l é , a h o l a d o l g o k l á t s z a t a t ö b b e t ért l é n y e g ü k n é l , a h o l az ősember kis kertecskéjében
és
rezedák
illatoztak, ahol m i n d a z t , a m i a
még
világon
mulandó: örömöt,
bazsilikomok
a
mosolyt,
a
szépséget,
a porba r a j z o l ó d o t t
n y o m á t t ö b b r e becsülték az ság t ö m ö r
és félelmetes
Képzeljük vonal
el,
női
az
lábak
örökkévaló-
kincseinél.
hogy
a
merőleges, k é p z e l j ü k
vizszintes el, h o g y
a
levegő nemcsak l á t h a t a t l a n , h a n e m igazi, megfogható képe
fluidum,
messziről,
a
és a k k o r a rezgés
Kelet
hullámaitól
m e g f i n o m o d v a , m i n t e g y a tenger fenekéről
néz
ránk
csigáival,
tarka
elsülyedt
második Vineta,
korálljaival, pompájával.
és a
tenger,
nagy Ez
a
amelybe
kényelmesen belésüppedt : a m u l t . a s z é p , szines, meleg m u l t , az élet h o m o k s z ó r ó j a , amelybe gyunk,
mindannyian de
amelyet
szerelmesek
csak
a
Kelet
vaér-
örök
c s u p á n m e g c s o d á l t á k , k ö r ü l u d v a r o l t á k m é l y szemét,
valóság
s z ü r k e g y é k é n y é v e l cserélje fel. ő
komor
tragédiáit,
hűséget ennek a rejtelmes Seherezádénak, a t ö b b i n é p
t a r k a b i r o d a l m á t , ezt a hatal-
m a s , b á r s o n y p u h a szőnyeget
ornamentika
fantasztikus
B i z á n c z a r a n y b a n f ü r d ő lelkét, csak ő e s k ü d ö t t — nov. 13.
A
varázsát,
B Á R C Z Y
ISTVÁNNÉ.
674 világába.
Fantaszta
volt
és ö r ö k k é az
m a r a d t ; egy
n é p , a m e l y csupa k ö l t ő b ő l és zenészből v e r ő d i k össze, n e m élhet m e g ; a k é p z e l e t b ő l n e m lehet kenyeret s ü t n i . Mig a többi n é p k u r t á n búcsúzott
el a l o v a g i
kortól,,
a h u m a n i z m u s palástos t u d ó s a i t ó l , a k e l e v é z e k t ő l , a vaskosaras a b l a k o k t ó l , a vallási r a j o n g á s k o r á t ó l , a t ö r ö k a legszebb t a b l e a u n á l m e g á l l í t o t t a az ó r á t , a
naptárt,
és l e f e k ü d t virágos szőnyegére, h o g y t o v á b b
álmodja
egy
boldog amateur
csodálatos
álmát.
A t ö r ö k s é g b u k á s á n a k ez az igazi és e m b e r i magyarázata.
A
zöld
tenger
nem más, mint Harald
mélységében
ülő
padisah
H a r f a g a r k i r á l y , a k i egy s z é p
sellő k a r j a i k ö z t á l m o d i k ; a k i érzi, h o g y ez a b o l d o g tespedés a Veszte, h o g y a n o r m a n n o k l e h a l l a t s z ó kiáltásai a könyörtelen
jelent h i r d e t i k , h o g y a
gépek
gőzösök
zakatolnak,
akaratok még
törtetnek
sincs
ereje,
Hermán melyet
Lipót festőművész
a harcztérről
küldött
önarczképe,
az
barátainak.
élet
a
homlokát,
húzták
fel v i t o r l á i k a t . A N y u g a t n é p é n e k díszlet, kivi-
híveinek,
a
valóság,
k e n y é r , az élet
a
haj fürtéit, a z u t á n
sietve
a k ö z é p k o r , n e k i k , a próféta kétszerkettő,
a
mindennapi
országútja.
közt
a
valóság
világába,
dúskálhat,
és a
viz
édes m a g á n y t
köré
Harfagar
mert
ugy
színére e m e l k e d e t t ,
K o n s t a n t i n , az utolsó kelet-római
a
ijedten
vasbetont ? Azok
művészi
lelkeket
az
mindig
verevissza
harczolhatna
fogná a görbe
kard
a csöndes t r a g é d i á k , a m e l y e k
a
huszadik
század
a
kar-
valahány-
menekült
az ő t e n g e r a l a t t i p a l o t á j á b a , m e r t h o g y a n a
sellő
valahányszor
a valósággal,
szenvedett, és m i n d i g
amit
Valahányszor
fölcserélte a b u z o g á n y n y a l ,
szor h a r e z b a vitte á l m a i t séget
fűzhet.
kibontakozott
a képzelet az e k r a z i t t a l , h o g y a n
1453 m á j u s 29-ikén foglalták el a t ö r ö k ö k B i z á n c z o U e k k o r lelte h a l á l á t
homlokunk
Harald
jaiból sápadt
l á g í t á s , ü n n e p i j á t é k volt
beálljon
kincsei
emberi
és a k i n e k
t u d j a , h o g y egy szép mese a legszebb b a b é r á g , sápadt
ábrándos
nyers
u j és v a d czélok f e l é ;
hogy
m i k o r a képzelet
lihegnek,
távolban
világában
a
nap-
császár a város f ü s t ö l g ő r o m j a i k ö z ö t t . E k k o r k e r ü l t &
n a p u t á n érik, a m e l y e k a k ö l t ő k e t , az á b r á n d o s gon-
félhold dicsősége t e t ő p o n t j á r a , de alig kétszáz év u t á n a
dolkodókat,
méla égi u t a s fénye h a l v á n y u l n i k e z d , és u t á n a folytonos
meiben
bukásokban
bályok
j u t el a m a i n a p i g . H o g y is t ö r t é n h e t e t t
a képzelet
dőre
agyonnyomják, döntötték
ugyanezek
meg
a
félhold
volna m á s k é p p e n ? A m u l t , a k á r m i l y e n vitéz és derék
török
legyen, m i n d i g vereséget fog szenvedni a jelentől, és a
n a g y í t o t t k i a d á s a , egy
török
lomkerekei k ö z é v a l ó j u t á s a .
megtestesítője
könyörtelenül
volt
a
perfectumnak,
amelylyel
f ű z t e össze a g o n d o l k o d á s a ,
a
vallása,
az é j t s z a k á i , a h a n g u l a t a i , m é g a b u g y o g ó s n a d r á g j a és a fátyolos asszonya is. N e m azért n e m h a l a d t a korral, m i n t h a n e m t u d o t t v o l n a ; n e m a k a r t vele lépést tart a n i , szerelmes volt a szinbe, a t i z e n ö t ö d i k
és tizen-
hatodik század Jókai-lelkü r o m a n t i k á j á b a , a mohosodni kezdő
kövekbe,
amelyek
a
mintha
szomorú
a lélek m é l y é b ő l , a
hullámaiból
himbálódznának
dött
ü bülbül
a
Gül
janicsár-zene felénk,
álmatag
trilláiba,
Marmara-tenger mert
összefüző-
strófáival,
a
karagőz
t i t o k z a t o s á r n y é k a i v a l , az a r a b s és perzsa szavak hervatag
virágaival,
összefonódtunk Ám
ami nálunk
ahogy
a
m i az e l m ú l t
biedermeierrel, v a g y ártatlan
nosztalgia,
évtizedekben az
az
empireral.
a
töröknek
a világegyetem volt : a félhold m e g á l l t az utolsó n a g y Mohamed
sírjánál.
drágán
a mult
bágyadt
levegőjét,
p a t i n á s színeit, a
mesék o r s z á g á t , m i n t az i z l á m , aki e g y m á s u t á n d o b á l t a le a kincsekkel teli z s á k o k a t , csakhogy l é g h a j ó j a egyszer,
utoljára
föl
tudjon
emelkedni
a
még
képzelet
a
a
Milyen
lesz
ma
rajongó
a
török
lét
küzdel-
tragikus
európai
história t u l a j d o n k é p p e n a K a r e n i n léleknek
Anna az
ébredése ?
sza-
súlyát ; a meg-
élet
ma-
Kíváncsian
v á r j u k ; az i f j ú T ö r ö k o r s z á g erős kézzel b o n t o t t a a
régi
világot,
leszedte
a
fölégette
titokzatosság
a
százados
fátylát
a
szét
szőnyegeket, és.
nagyszemü
török
Seherezádékról. A z u t o l s ó tiz év a l a t t egy u j
félhold
n ő t t k i a f ö l d b ő l , és a k i k l á t t á k az i z m a i t , a z o k mondják,
hogy
immár
nemcsak
a
szerelmesek
azt és a
k ö l t ő k j e l v é n y e , h a n e m a b a j v í v ó k é és a k o m o l y szab a d s á g h ő s ö k é is. L e h e t
h o g y i g y v a n : Petőfi elesett
Segesvárnál, l o r d B y r o n Mesolongionban szövi
tovább
a görög szabadságharcz
meséit, a k ö l t ő k , h a
kellett,
égő f e n y ő f á k k a l t u d t á k
az égboltra
irni ezt : Á g n e s ,
ich liebe D i c h ! T a l á n m a ü t ö t t az ó r a , h o g y a
Kelet
Holger D a n s k é j a f ö l é b r e d j e n , h a t a l m a s ö k l é v e l k ö r ü l üssön a szendergését h á b o r g a t ó megint
Soha senki, m é g Shakespeare sem fizette m e g oly
lovagjait
a
lehajtsa
a
Márvány-tenger
világban —
fejét, és b é k é n
és a z t á n
álmodjon
sellőiről, Seherezáde
puha
tovább ajkáról,
a k a r a g ő z e g y m á s b a f o n ó d ó , gyorsan t o v a i r a m l ó képeiről,
a
földi
élet
nagy
árny-
hiábavalóságáról. Syrion
304' tilinkókat ügyeskedtek jávorfából és kosarakat fontak czifra vesszőkből. Alkony előtt aztán jóllaktak krumplikásával, — oh zámiska, ha te nem volnál! — és menMinden asszonyok közt legelhagyottabb, tek aludni. Kiket most üdvösségök elhagyott A kárpáti téli vihar éjszakának idején gyakran be szokott kiáltani a makoviczai viskók mohás ablakain. S legszenvedőbbje minden asszonyoknak, — Mátká Kristye — sóhajtanak ilyenkor a bocsKiknek fájdalma, gyásza i s : ragyog, koros kuruczivadékok és a párnák alatt falhoz fordulva — Távol mezőkön uj tüzek lobognak tovább alszanak. És uj szentség vár uj áldozatot — Alusznak. Mert ha az ember alszik, nem érzi a szeKinek tündöklő istennője voltál: génységet. Az ember álmában néha a májusi gyönge Hamvadó lánggal rejtezik az oltár. lombok alatt üldögél, furulyát fújdogál, bárányokat legeltet, szép falatokat szel á bőrös szalonnából és az A kar, mely a hullámos álmu vésőt árpakenyérből, akit a Hancsu dagasztott. Okos emberek Vezette, most kifent aczélt ragad, ezek a makoviczai zatyafiak, akik télen hét Miatyánkon A költő hörgi énekét — a végsőt ! — alszanak e l ; azaz csak haton, mert a hetedik közepén már alusznak a kópék. És: örök csendbe fúlnak a szavak, Szűzi szinek szivárványba nézők Hanem a makoviczai kastélyokban és a hosszú Szemét lefogja véres alkonyat, kúriákban nem igen értek rá akkor aludni. A tekintetes urak hajnali kakaskukorékolásig pikétet, lahétet, elfHalálraszántak zsolozsmája zeng föl mándlit játszottak ; szívták a poczos tajtékpipákat és S gúlák épülnek rothadó tetemből. iddogálták a zöldes savanyiczát. A hölgyek ludaskását, lekváros bobájkát főztek a pomádésbajuszu férfiaknak ; — Te ülsz az álmok égi magasában aztán teát — vagy, mint -ők mondták, herbatébort — S el nem sötétül tiszta homlokod, szürcsölgettek és varrtak. A lőcsei öreg alabástromórák Holott, ha bennünk fájdalom meg gyász van: pedig taktakkoltak a sublád tetején és muzsikálták a Benned is ég és benned is zokog, divatos románczot: Heiho ! Die Lieder klingen heiter... Bizván bizol az örök ujhodásban A fehér rokokókályhában pattogott a tüzes hasáb És szitod az örök zsarátnokot: és a hölgyek ujjacskáiban csillogott a tü. Millflőrökből Tűzvész fényében elbuvik a csillag, és csipkékből ruhákat varrtak a megyebálra. Négy-öt szomszéd vármegye készült akkor a bálra. De láng-lohadtán ismét fényre virrad. A tekintetes urak hetekig kilincseltek Sárosban, Liptóban, Szepesben és Abaujban, mig olyan váltót tudtak Remélj, remélj — a virradat közelget, kombinálni, amelyikért kamatos pénzt kaptak. Meleg Az éjszakát harsogva üzi szét, (intimitások ezek ; nenyuljhozzám-virágok. Az uri érzés Ki hivőd megtér — fáradt, hősi gyermek: lés az adósságcsinálás talán ugyanegy ágon fakadnak . . . Forrásodban füröszti meg szivét; A zöldernyős lámpáknál, a régi bútorok között hát A távolokban uj formák lebegnek, varrták a báli toaletteket. Hímezték a romantik ás ábránA távolokban ezer uj szin ég, dokat. Készültek a krinolinos, szoknyák és az á lá A távoloknak érzem szívverését — Stuart-derekak. Félretevődött a kedvencz regény, a félig Örök az élet és örök a szépség ! átolvasott A b a f i ; még a cserepes rozmarinokat és muszkátákat is elfeledték most permetezgetni a hölgyek. Rédey Tivadar. Szegénykék; lázban perzselődtek akkor a makoviczai dámák . . . Néha hónapokig, évekig alig mozdultak ki a hegyek közül. Olyanok voltak, mint egy-egy hervadó tearózsa. Fehér tulipán. Nem csuda hát, hogy azon a télen egész éjszaka varrtak és álmodoztak fiatal férfiakról, szépszavu lovaIrta: S O M L A Y K Á R O L Y . gokról, akiknek karjain majd tánczolni fognak finom Azon a télen lengyel hidegek voltak a sárosi Ma- - lengyelkét és elegáns franczia tánczot. Mikor majd a koviczában. A Csernahóra ragyás homlokáról két hóna- kebel kebelre olvad és a diszkrét muzsikánál lelankadpig nem fogyott le a hó. Az Ondava és a Ladomér jegén nak a szédült szempillák. És a sok kalandos epizód, a is hóbunda fehéredett. Ha néha elővillant a köd alól a legyezők mögé rejtett mosolyok, kacsintások, a félig napsugár, a kint járó ember szinte elvesztette látását konczipiált mondások . . . Mindezeket elgondolta, de már a gyöngyös varróa gigantikus hótükrön. Délutáni napsütésben felhőrémek jelentek meg a dombok fölött : az ember saját alakját vánkos mellett át is élte a kis Pólika. Sose volt még bálátta bukdácsolni a fantasztikusan világított magassá- lon ; de tudta, hogy mi minden fog majd a Fekete Sasgokban. A förgeteg két-három napig is orgonált néha; ban a bálon történni. tépte, tördelte a hegyháti erdőkben a czirbolyafenyőket. Csöndes reggel volt, mikor a mamával, apával A szarvasok, őzek nappal is bejöttek a csűrökbe ele- szánra ültek. , Fejebubjáig bundába rejtették a kisségért és egyszer innen, másszor onnan hallottuk, hogy asszonyt, csak a fitoskája kandikált elő a bundából. farkasok törtek az istállókra. Néha a szemei is ki-kicsillantak a prém alól, hogy lássa; A levegőnek olyan szine volt, mint a kriptában vájjon nem tépték-e széjjel a pusztai csikaszok a szán fakult selyemszemfedő. Hollókárogást se lehetett akkor mellett ügető hattyulovagot, a drága Pityu cousint. Kár lenne az egyetlenért. hallani. Mintha minden, de minden meghalt volna. Pityu akkor jurista volt az .eperjesi kollégiumon és A makoviczai tót falvakból csak a templomtornyok tudtak felmagasodni a hó alól; a kontyfödeles házikók egy fehér paripán, a Hattyú hátán kisélte Pólikát a eszkimóálmaikat aludták a hangjavesztett völgységek- bálra. Két drágaság alkotta akkor a legényke világát. ben. A zatyafiak a hamuszínű nappalokon kanalakat, Az egyik drágaság a Póli; a másik a földkerekség legszebb
A Művészethez..
303 HARCZTÉRI TUDÓSÍTÓK.
Simon Vilmos (>>P. H.«).
Herczeg Géza (»A Nap«).
A legényke n e m felelt. Mellére v á g t a a fejét. A z orczája elsötétült. M i n t a h á b o r g ó g o n d o k b a szakadt Parsifal a hótengeren, u g y ügetett n é m á n a szán mellett. — É r t e m se a d n á d a H a t t y ú t ? — kérdezi újfent a kisasszony. — N e m ! — morgott elszántan az úrfi és térdeit kényesen a p a r i p a b o r d á i h o z n y o m t a . A H a t t y ú erre n y e r í t e t t ; fölágaskodott, a z t á n h á t s ó l á b a i v a l olyan s ü r ü h a v a k a t r ú g o t t a szánra, hogy P ó l i k a t ü s t é n t a b u n d á b a h ú z t a a fejét. Mert olyan a l e á n y , m i n t a csiga-biga : eleinte n y á j a s a n , félénken, k é s ő b b merészen n y ú j t o g a t j a a s z a r v a c s k á i t ; de az első pöczintésre hirtelen el is d u g j a őket. — N i a vasfejű . . . M a j d m e g l á g y í t o m a vasfejedet a b á l o n — d ü n n y ö g ö t t m a g á b a n a k i s l á n y és Eperjesig meg se mocczant a b u n d a fenekén. A z első b á l i é j s z a k á n alig v á l t o t t szót P ó l i k a a cousinjével. M á s o k k a l tánczolt, m á s o k k a l beszélgetett. H a j n a l t á j o n , m i k o r a t á n c z szünetelt, egy fiatal fiskálissal, I r á n y i P i s t á v a l sétált a teremben. A szomszéd s z o b á b a n egy barnásszőke fiatalember üldögélt egy szőke fiatalemberrel a c z i g á n y o k k ö z ö t t . A czigán y o k h ú z t á k ; f i n o m a n , l á g y a n h ú z t á k . A barnásszőke d a l l a d o z o t t : Kezemben v a n m á r az uti levelem, N e m diák m á r P a t a k o n az én n e v e m S o k viz lefoly m é g addig a Bodrogon, M i g e n g e m e t lát valaki P a t a k o n ...
Szomory Emil (»Az Ujság«).
p a r i p á j a , a H a t t y ú . A k e t t ő e g y ü t t : minden. E g y i k a m á s i k n é l k ü l : semmi. D é l t á j b a n értek a Kapy-vár alá. A legendás romok o n piroskék, habos felhők színesedtek. A Halyagos o r m a i n z ú z m a r á s n y í r f á k h a j l a d o z t a k . A szán elé fogott l o v a k ismerték az uraság szokását, befordultak a porócsi csárda állása alá. A csárdaszobában egy uri k o m p á n i a melengedett a sárkemenczénél. P ó l i k á é k is belévegyültek a társaságba. Beszélgettek a bálról. — P i t y u , megveszem a lovadat. A d n é k érte háromszáz váltóforintot készpénzben. I t t a helyszínen leszám o l o m a b a n k ó k a t — m o n d j a beszédközben a k u r i m a i fiatal földesúr. — H á r o m e z r e n se ! N e m eladó az én l o v a m . Nincsen a k k o r a kincs, a m i é r t a H a t t y u t ó l m e g v á l n é k — felelte az úrfi. N e m s o k á r a ismét szánra ültek P ó l i k á é k . A jurista is nyeregbe k a p o t t és f o l y t a t t á k az utat Eperjes felé. É g t u d j a , m i r ő l morfondírozott a kisasszony a fark a s b u n d á b a n . Egyszer csak igy szól a lovaghoz : — Pityóka ! — Parancs, P ó l i k a ! — S e m m i é r t se a d n á d a H a t t y ú t ? — Nem adnám. — Istenucscse ? — Márucscse ! — É r t e m sem a d n á d ?
P ó l i k a sokáig nézegette a dallos legényt, a z t á n I r á n y i h o z fordult : — K i ez a n ó t á s ember, Pista ? — A Péchy T a m á s é k i n s t r u k t o r j a — felelte Irányi. — H á t az a m á s i k , az a szőke? — A z a C h r i s t m a n Friczi, a k i Kcrényi néven irogat a z s u r n á l o k b a . — M i l y e n furcsa ember ez a nótás. U g y áll az ég felé a sörénye, m i n t a pacsirta k o n t y a . — C s a k u g y a n furcsa ember. O l y a n , m i n t a tavaszi k ö d . N y u g t a l a n . Sehol sem t u d j a elhelyezni a k á b u l t lelkét. M i g le n e m r o b b a n t a derékig érő hó, mindenn a p k i j á r o g a t o t t ide a város mellé a Zsimni-potok völgyébe, egy elhagyott erdei lakhoz és verseket költött/ — Poéta? — Olyas. Ő k ö l t ö t t e azt is, h o g y : B é k ó t tett e m fakó l o v a m l á b á r a . . . É s ezt is ő poétázta : Télen, n y á r o n p u s z t á n az én l a k á s o m . . . — O l v a s t a m őket az Életképek-bői. A Linka tánt spinéten el is játszotta. V o l t a k é p p kicsoda ő ? — E g y r i m a s z o m b a t i foltozóvarga fia. P a t a k o n volt jurista és teológiás d i á k . Nemes fi. L e g u t ó b b L a s k ó d o n volt falusi kosta, olyan tanítóféle. U g y látszik, n e m volt inyére a parasztok k o z m á s k ó k v i á j a , h á t otthagyta L a s k ó d o t . Csak a szép B ö s z ö r m é n y i K a t a emlékét h o z t a el a szivében. — M i a macska ? O l y a n szerelmes . . . — I t t Eperjesen meg a Krisztiáni pék leányába, a M a r i k á b a h a b a r o d o t t belé. Mást se teszen azóta, csak zsömlét vásárol. A P é c h y n é tekintetes asszonyka szidja is m i n t a b o k r o t , h o g y tálaláskor m é g a málnás mandulakóh se izlik Lázár Miklós (»P. N.«)
677' neki, mert előbb már jóllakott a Krisztiáni Marikánál A szán lassacskán poroszkált a havon. A lovak zsömlével. szügyre vágták fejüket. A hosszú' uton csak egyszer — Szörnyen intreszál éngem ez a bolondos. Nem szólt Pólika a cousinhez : mutatná be őtet, Pista ? — Mégis odaadtad értem a Hattyút ? — Od'adtam. Százszor is od'adnám — mo— Szivvel, Pólika. Barátom, hát megtehetem. A kontyos éppen uj nótára tanította a bandát. rogta az úrfi és megcsókolta a kisasszony ujjahegyét. Két szempáron át két lélek olvadt össze és' a Csöndesen dúdolgatta : Virágos kenderben pittypalatty, hópuszta elsülyedt körülöttük. Fehér tulipán, csupa Megöl a búbánat, galambom el ne hagyj . . . Pólika pillái alól köny harmatozott. Mire csip- tejszinü tulipán nyílott a hópuszta helyén . . . kés zsebkendőjével fölitatta az egerek vizecskéjét, a bubospacsirta, a nótás legény állott előtte. Meghaj- • totta magát. Téli alkonyon, mikor a makoviczai hegyek vo— Udvarlásra jöttem, kisasszony — szólt a nalai elvesztek a ködökben és mesélgető faunessek leányhoz. röpködtek az öreg kúriák almaillatos, homályos szo— Maga az a verselő Misku ? Isten éltesse. Ismé- báiban, mikor a keskeny selyemtopánkákba bujt lárem a verseit. Nyújtsa a karját. Magával akarok bacskák . a kandallóból szűrődő piros fényben fürödeztán tánczolni — csicsergett Pólika és karját Mihály tek : gyakorta esett emlékezés egy makoviczai kúriápoéta karjába kapcsolta. ban a pataki lantosdiákról és a visszagondolásokA megyebál akkor három éjszakán, három napig ban egy szőke menyecske szive meg-megremegett, tartott a Fekete Sas-ban. A második éjszakát a Péchy mint szellősuhanáson a gyönge szederinda. Tamásék házitanitójával tánczolta Pólika. A lantosdiák akkor már a hanvai eklézsia paróEs a hires vasfejű ? Letörve, bus árnyék gya- kiájában, lobogó gyertyafénynél regéket irogatott a nánt kószált a fenyőgallyas szálában. Csak a Póli- virágokról. kát kereste szemeivel és nyugtalanító érzések erjedtek szivében. Ökölbe szorította a markát. A leányka ugy tett, mintha ügyet sem vetne a cousinre. Csak titokban röpített feléje egy-egy pillantást. Toll és tőr. — Ha nékem most egy százasbankóm volna, bezzeg megmutatnám a pataki lantosdiáknak, hogy • — nov. 13. ki vagyok én ! De nincsen bankóm — morogta ma[ PRZEMYSLT MEGINT KÖRÜLZÁRTÁK a z o r o s z o k . gában Pityu és kiment a teremből. \ E n nyit mondott Höfer és ebből a z egyszerű Reggeledett. A banda még mindig a Péchyék bővített mondatból csak nagyon kevés ember házitanitójának húzta. Egyszer csak beront a tánczolók közé Pityu és a czigányok elé áll. —-J t u d t a k i h á m o z n i az igazi értelmet. Pest utczáin — Csönd ! Most már nékem húzod ! Azt, hogy : ' m e g i n t a h o s s z ú o r r o k t a r t o t t a k t ü n t e t ő f e l v o n u l á s t , é s m e g i n t Nincs édesebb, mint a méz . . . Ezt húzod, vén Hankó b e b i z o n y o s o d o t t , h o g y i r n i m á r t u d n á n k , d e o l v a s n i m é g Lojzi. Itt a százas ! — kurjantott a legényke. nem. Przemyslt megint körülzárták. E z tm o n d t a Höfer Rengeteg mélyén, holdas, harmatos őszelő éjszakán a szerelmes szarvashim kiáltásából lehet annyi é s e b b ő l a m o n d a t b ó l k u d a r c z u n k a t o l v a s t á k k i a z e m b e r e k , panaszt, annyi meleg hivást kiérezni, mint amennyi h o l o t t e b b e n a z e g y s z e r ű m o n d a t b a n g y ő z e l m ü n k c s i r á j á t most a Pityu szavában felhördült. Karjaira kapta k e l l e n e m e g l á t n u n k , h a a s ö t é t s z e m ü v e g e k n e m l e n n é n e k Pólikát és még egy százast, utána még egy harma- a n n y i r a d i v a t o s a k . P r z e m v s l n é l m á r g y ő z t ü n k e g y s z e r . dikat dobott á primás hegedűjére. A l i g ezer e m b e r volt a veszteségünk é sezt a zezer e m b e r t Negyedik nap reggelén Pólikáék szánja kiállott a z o r o s z o k h e t v e n e z e r k a t o n á v a l f i z e t t é k m e g . A m a g y a r a Fekete Sas udvarára. Mindenki helyén ült ; csak á r m á d i á n a k v a n m é g ezer e m b e r e , és a z o r o s z h a d v i s e l é s m é g Pityu nem volt még nyeregben. m a i s oly hazárd, h o g y ezer e m b e r b ő l álló nyereség remé— Vesd föl magad a Hattyúra, aztán indulunk n y é b e n k o c z k á r a tesz u j a b b hetvenezer embert. P r z e m y s l t haza .— szólt neki a leányka. újból körülzárták a zoroszok. B i z a k o d j u n k . P r z e m y s l állja — A Hattyúra ? — rebegi az úrfi. — Nem is ám a seprünyélre ! a tüzet ésatyuska n e m sajnálja a katonáit. — A Hattyúra . . . nem lehet a . . . — Hát hol a paripád ? — kérdezi izgalmasan a kisasszony. NEM A NEMZETI HIÚSÁG m o n d a t j a v e l ü n k , d e — Eladtam. Az éjszaka eladtam. Háromszáz foa tudós világ nemzetközi megrázkódtatásában rinton adtam el a szegényt. a m a g y a r A k a d é m i a hepe-hupái fölött lobbant Erre már a Pólika papájá is kinyitotta a füleit. föl a j ó z a n s á g első l á m p a f é n y e . A magyar — Amicenko, mit te povedálsz ? Eladtad a HatyAkadémia, m á r amennyire a z elnök nyilat-' tyucskát ? — mordul szép sárosi dialektussal az kozott : a za k a d é m i a direktívája, a m a g y a r A k a d é m i a n e m urfira. proskribál, n e m oszt halálitéleteket, n e m süt szégyenbélyeget. — Persze. Eladtam. — Táki velki azinusz ! A csacsi ! Á potom, minek N e h é z e l h a t á r o z á s , é s m e n t ü l n e h e z e b b á r m e n t e s t e r ü l e t e k e t hasítani a z annyira jogos, nemes, m i n d e n cselekvésünket, •'kellett neked ez a Dárius kincsecske, hé ? ! — Nem nékem kellett. A czigányoknak kellett s ő t m i n d e n e g y - g o n d o l a t u n k a t d i a d a l m a s a n b e f ú v ó n e m zeti büszkeségnek, antul tiszteletreméltóbb. Bizonyos : ; pusmogott az urli. : Akadémia — Idz du pekla ! Eriggy a pokolba ! Ha nincs h a a ( n é p f ö l k e l é s i s o r o n i s m e s s z e t u l v a l ó ) n e m z e t i s z i n ü k o k á r d á t t ű z n e k i , h a s ö p r ü t f o g n a : k ikergetni paripa, .hát'üljél fel szeginy gyerikem ide a Póli mellé méltat— dohogott a tekintetes ur, és hogy a mosolyát elpá- m i n d , a k i k e t h a z á j u k b e c s t e l e n m é l t a t l a n s á g a l a n n á t e t t e g y c z i v i l i z a t ó r i u s m a g y a r t e s t ü l e t t a g s á g á ra, h a rirozza, megsimogatta a bajuszát.
678' puskát ragadot t volna : a tudomány nemzeti határgrániczának oltalmára, ha mindezt mégtette volna/ nemcsak hogy. népszerű lett volna (ami körülbelül félszázadja sose" volt); de a maga természetes politikai életfunkczióját is teljesítő ; arról nem is szólva, hogy az érzelmeit, követte volna, ami szintén - nem utolsó passzió — egy akadémiánál. Hogy mindezt nem teszi meg, súlyos önmegtagadás, s lehet hogy holnapután, de lehet hogy már holnap mégis azok közt leszünk-, akik a hazafiúi fölháborodás színes köveivel bombázzuk a tudós társaság várát, — a jövendő azonban igazolni fogja Berzeviczy Albertet, aki számolt azzal, hogy a véres .felhőszakadás után a tudomány galambja békít ki mindeneket a Noé bárkáján. .-
Bárczy Istvánné. (Czimképünkhöz.) .
A
nagy
világkavaródásnak,
felszabadított fakasztotta, a
súroló első.
bájos/ kedves
oázisa
a szereplő
a jótékony
é s idegeiről
sorban
teljesen
számot
tan,
megfeledkező
tarthatnak
saját' h á z i k ö r ü k n e k ,
sadalmi
szívesebben
ne
elől,
d e a
kerülhették, irányozzák Ezek
idők
s bár mégis
elbújtak
idők
soha
a
teljes
figyelmét.
tartozik
hogy
változtával
Bárczy
asszonya, férjének
Istvánné,
ákiről
odaadó,
eddig
a kötelesség
is fényesen
tárlegk i
m a g u k r a
a m i derék csak
hűséges,
annyit
szereptelen
megelégedett azzal, h o g y e g y elmosódó
a
nagy
forgatagában
a nagyközönség
árnyékában
szerepben
keresték,
elvonul-
coeur
felesége, aki m i n d i g ember
éltek,
contre
polgármesterünk tudtunk,
eddig
utasította,
úgyszólván, nagy
asszony,
szinte
közé
hogy
n e m
frontba
elvonultak,;
nyilvánosság n e m
a z élső
túlzó,
érdeklődésünkre
családjuknak
erős .verőfényét
állásuk
asszony,
hajlamaiban
azok az egyszerű, mimózalelkü nők, akik nyilvánosság
VILÁGOK BUKNAK és világok születnek u j j á .'és a história é'gzengéscben — végre — megszólalt a »közjogi« publiczisztika is, amely mosti'g száraz ágon, hallgató a j a k k a l meredt ; igen, megszólalt' és megállapította . . . mit is állapított meg ? A z t állapította meg, hogy Tisza megszegte a hallgatólagos pártközi p a k t u m o t . Mit szegett m e g ? A hallgatólagos • pártközi p a k t u m o t . A z a Tisza ! A nemzet élethalálharczot. f o l y t a t és ő megszegi —• a p a k t u m o t ! A pártközi p a k t u m o t ! Pláne : a hallgatólagos pártközi p a k t u m o t . Istenem, mit szóltak volna ezek az emberek, ha (példának okáért) a rómaiak korában 1 éltek : milyen szörnyű paktumszegés, sőt direkt jogsértés volt a Rubikon átlépése ! Igazán irigylendő ez a jókedély, irigylendő az optika, ami a példátlan világok harczát a paktum-politika horizontjába szükiti, és amit a felhőkből sem lehet elég magasból nézni, azt egy kis sámliról látja'.- És a legszomorúbb az egészben, hogy mindez nem viccz, hanem igaz. valóság.
u j erőt forrásait
primadonna,
önmagáról de
mely/annyi
é sa l e l k i s z é p s é g é k n e k a n n y i , uj
nagy
szin lehessen, d em o s t a z hívó
állja. m e g
parancsára a
a z első
helyét.
A történelem margójáról.
Egy nagyváradi huszárkapitány beszélte : A KÉRDÉS NEM U J : az iró köszönheti-e á : Ugy -volt, hogy egy kis. gálicziai faluban éjszakázunk. sikert a színésznek, vagy pedig a színész'az írónak. Erről vitáztak Hegedűs Gyula és Juhász Boldog- volt az egész eszkadron. Tizenöt napi csatározás, Gyula. Hegedűs, aki inkább színész, mint iró,- csupasz földön hálás után végre födél alá kerülünk. Hua maga javára foglalta le az érdemek oroszlán-, szárjaim nagy buzgósággal-kerestek szállást, én meg tisztrészét. Juhász kollégánk, aki inkább iró, mint színész, nem jeimmel a ' kiskorcsmába huzódtunk, a gazda vendégei hagyta az irók jussát, s ha a béke angyala nem kérleli az -voltunk. Alig egy óra múlva vágtató lovas jön parancsurakat, karddal oldották volna meg a problémát, amely pedig, mostanában egy csöppet sem • aktuális.' De azért értjük és " csal : Előre az országúton a legnagyobb csendben, mert méltányoljuk, hogy Hegedűs Gyula, aki inkább színész, mint nem lehet tudni, merre van az ellenség. iró, körömszakadtáig védte a maga igazát, inert ő tudja legl Nyomban fölkerekedtünk. Mikor a századom feljobban, hogy a színész Hegedűs mily keveset köszönhet az sorakozott, mindenkinek a lelkére kötöttem, hogy a legiró Hegedűsnek.
E g y juniusi napra. N a p ! melyen először láttam a napot, ..;
mely mindén évben visszatérő bánatnapokká sokasodván az éltem bus évekre felszabod ; csillag vagy-e, istengyujtbtta lámpa, mely föl-föl fénylik az élettükörben és minden ujulása ujra csillag, mig el nem vész az idők távolába? — Vagy lássam benned bus kövek sorát, mértföldjelzőket egy árva uton ? . . . Egyre majd egyszer ráomlok, tudom, fáradtan, sirva s nem megyek tovább.
Lányi Sarolta.
.A
nagyobb csöndben legyen, nem szabad életjelt adni magunkról, mert. könnyen meglepetés érhet. Elindultunk. Alig érünk az országútra, az egyik huszár veszettül kurjongatni kezd. Odalovagolok, látom-, hogy be van rúgva. Három esztendeje ismerem a fiút, — sohase volt mámoros. Figyelmeztetés, szép szó nem használ semmit, á fiu ész nélkül ordít. Frre meghagyom két t legénynek, tömjék be a .száját és tegyék lé az országút.mentén. Ez a legkevesebb, amit ebben a' borzasztó helyzetben tennem kellett. Hajnaltájt megütköztünk • és két napig verekedtünk keményen. Harmadnap elém toppan ám a részeg huszár. Teljesen lerongyoltan, megviselve, éhesen, dideregve. Hogy talált ránk, képtelén voltam felfogni. Lesütötte a szemeit, de azért feszes tartásban jelentkezett: — Kapitány urnák alázatosan jelentem, bevonulok a századhoz. Félrefordultam. Könyek tolultak a szemembe.
679
M a g y a r sebesült bécsi
kórházban,
„Az Est«
fényképe.
680' Palika nagyon haragszik a • ráczokra. Valamelyik Német majd hogy nem kiugrott az ágyából. újságban azt olvassa, hogy vitéz csapataink -ezer szerb — Micsoda? Hogy a doktor urak bennem hagyják katonát foglyul ejtettek. Megkérdezi a kis hazafi a papájától: a golyót ? Ilyen csúfság ugyan nem esik meg rajtam. Szerb — És mondd, kérlek, papa, mit csinálunk aztán ezekkel golyót nem fogok a testemben hordani. Ugy megutáltam a szerb foglyokkal ? a ficzkókat... — Azokat, fiacskám, behozzák az ország belsejébe és * itt addig maradnak, amig vége lesz a háborúnak. Büszkén meséli az apa : Palika elcsodálkozik. — Négy fiam vonult be egyszerre mozgósításkor. Mind — Hát nem akasztják fel őket ? a négy tüzér. A legidősebb hadnagy, a legfiatalabb most — Foglyokat nem szabad bántani — világosítja önkénteskedik. fel az apja. — Ugy ? — mondja valaki. — Akkor legjobb, ha' ön . — De ugy-e, papa, — ragaszkodik makacsul a fiu az ő mindjárt vesz egy ágyút és — önállósítja magát. szívbeli vágyához — ő felsége kegyelméből föl lehet akasztani őket ? * *
Levél a szibériai fogolytáborból: »Kedves barátom, itt vagyok Omszkban mint hadifogoly. Nagyon jól bánnak velem, nagyon jól érzem magam. Katonák és czivilek vetélkednek, hogy minden kényelmem meglegyen. Az orosz tisztek különös szívességgel tüntetnek ki. Szállásom elsőrendű, az élelmezés kitűnő. Sokszor üdvözöl hü barátod Dr. Éppazellenkezőfe.«
Sabácz körül történt. Járőrségbe küldtek öt pesti honvédgyereket. Mind az öt jóvérű fiu, a városligeti stilus szakértője. Visszajövet megkötözve hozták foglyukat : egy csinos szerb leányt. A. százados tudakolja : • — Mit müveit ez a leány ? Az őrvezető keményen jelenti: — Kapitány ur, ez a tyúk ránk lőtt. *
*
Nemzetiszin pántlikás, virágos fegyverekkel vonultak végig öreg osztrák-német népfölkelők a budapesti nagyA kórházakban is terem még humor. Különösen az önkörúton. Olyiknak hosszú szakálla eltakarta a sarzsiját. kénytelen humor derűje .csillámlik át azokon a beszélgetéÉjszaka mentek egyik pályaudvartól a másikhoz és Pest seken, amiket a nép egyszerű gyermekeivel folytatnak az jószivü éjjeli népe látta el őket apró adományokkal, főképp áldozatkész, kedves, finom urihölgyek. czigarettával. Az alábbi beszélgetés is ezek közül való. — Hoch, hoch Ungarn ! — kiáltozták a véncsontok Egy öreg, könnyen sebesült népfelkelő fekszik az egyik' és boldogan gyömöszölték köpönyegeik zsebébe a dohányt. kórházban s beszélget egy jóságos arczu önkéntes ápolónővel; Elvonult vagy négy-öt század és nem csappant a lelkeaki czivilben — kegyelmes asszony. sedés. Egyszerre azonban mintha kettémetszették volna — No, bátya, hát hol sebesült meg ? — kérdi résztvevőn a jókedv fonalát. Mindig gyérebben hangzott az éljen meg a kegyelmes asszony. a hpch és lassanként eltünedeztek a kíváncsiak. — Ö semmi, könyörgöm, az egész, — adja a szót a — Ejnye, — kérdezte valaki — hát ezek.a többiek nem magyar — csak hát tetszik "tudni aranyos nagyságám, az épp oly derék katonák, mint amazok ? ilyen magamfajta öreg ember már mindent nehezebben bir. — Nem merünk lelkesedni, — szólalt meg egy úri— Ugyan már no, — mosolyog a kegyelmes asszony —* ember — mert a lelkesedéshez czigaretta is kéne és a körhiszen nem is olyan öreg még maga. Hány éves ? úton már minden kávéházi főpinczért kifosztottunk. — A nyáron multam harmincznyolcz, — feleli az öreg — Ugy ? Akkor talán más ajándékról kéne- gondoscsont. kodni. — Ejha, — nevet a kegyelmes asszony — hát Szólt, a legközelebbi kávéházba rohant és pár pillanat aztán az olyan sok. Rám nézzen, én harmincZkilenczéves múlva visszaérkezett tiz pakli kártyával. Viharos tüntetések vagyok. mellett osztotta szét a katonák között. Az egyik katona Az öreg népfölkelő végignéz a kegyelmes asszonyon, igy köszönte meg : aztán bólogatva adja meg a választ: — Majd aztán irunk, ha odafönt kibiczekre lesz — Hát iszen . . •. hanem meg is látszik a naccságán, szükség. v keziccsókolom. * '
*
Súlyos sebbel került haza a dicsőséges szerbiai harczokból Zugsführer Német. Mauser-puska golyója szaladt a mellébe. Itthon megvizsgálták a doktorok és nagy örömmel mondták a hős magyarnak : . . . — No, magának szerencséje van, fiam. Olyan jó helyen van az a golyó, hogy holta napjáig ott maradhat, semmi bajt nem csinál.
Egy huszár leveléből, aki a német hadseregben küzd Észak-Poroszország határán : »Kezdünk már tanulni németül. Zupa .helyett zúpét mondunk, gulyás helyett gulást. De a német is tanul magyarul. Már huszárnak mondja a huszárt, de ez nem igazi, mert nem tud káromkodni hozzá. Csak épp annyit tud idáig, hogy krikszrejkszkriszminiszter.«
681' Vilmosnak nagyszerű és nemes példaadására hivatkozunk' — a k k o r ez az ország igazán rendületlenül áll, a p o k l o k minden döngetésében is.
Ma. Ezüst hintómon őrült paripákkal Vágtatok véled a mámorba vakon. Hajrá! Talán egy őra az élet, S a perez fütyörészve ül a bakon. Áldott rohanás ez, véres, szakadatlan, Minden a máé — s a máma elég — Nem tudom édes, holnap, holnap, Hogy holnap élek-e m é g ? Rád ontom a c s ó k o m : múljon a szádon Csók, remegő vágy, sóhaj, szerelem. Két kézre pazarlom aranyam, virágom, Szakadjon s hervadjon öledbe velem. Törjön a lelkem, mint kráter, eléd ma, Mig hamvadva utolsó szikrája elég — Nem tudom édes, holnap, holnap, Hogy holnap élek-e m é g ? Legyél gyönyörű, kaczagó telje gyönyörnek, Mosolyod ragyogó, drága selyem, Légy fénye csodáknak, visszhangja meséknek, Áhítat, mámor, szépség, szerelem — Virága vágynak — délig nyitó csak, Pusztai tüz, mely egy éjjel elég — Nem tudom édes, holnap, holnap, Hogy holnap élek-e m é g ? !
D A háború újságírói. A háború újságírói ma a legaktuálisabb és legolvasottabb irók. R i p o r t j u k , a m i t a sajtóhadiszállásról küldenek, ma az Olvasmány, a m e l y pótolja a változott viszonyok által kiszorult belletrisztikát, a regényt, elbeszélést, a verset. F u t n a k a történelem után. A helyszínen pedig pillanatképekben örökítik meg. A Hét a közönség iránt való kötelességét teljesiti, mikor kibővíti a z t az arczképsorozatot, a m e l y e t mult számában kezdett meg. Herczeg Géza (A Nap) az északi harcztérről küldi izgalmas, friss riportjait. A n n a k idején szemt a n u j a volt a csataldzsai csatának s ő irta meg — kőzvetlen közelről — az ú j k o r egyik legnagyobb csatavesztését, a modern K a t a b á z i s t . Lázár Miklós (Pesti Napló) az igazi iró ösztönével örökíti meg a háború kis epizódjait. A szeme finom. Stílusa szines és változatos. A m i t ir, e g y n a g y konczepczióju regény részletének tetszik. Szomory E m i l t (Áz Újság) a bravúros ujságiró mindent látni, tudni és hallani akaró v á g y a v i t t e a hareztérre. írásai a mai zsurnalisztika, a modern pősti ujságirás jelentős eredményei. Simon Vilmos (Pesti Hirlap) a katonáéktól j ö t t hozzánk. F ő h a d n a g y volt. N e k i a háború már nem újság : >>látott más szeleket is«. Végigküzdötte a bur háborút, a burok oldalán. Igazi szaktudós; biztos szem, tárgyilagosság jellemzi írásait. N e m tudni, minek kitűnőbb : ujságirónak-e, v a g y szaktudósnak, katonának.
Mezey Sándor.
INNEN-ONNAN. Hadikölcsön. A haza zörgetett, az állam kölcsönt kér a polgáraitól, k ö l c s ö n t : a háborúra, amiben mindenünk koczkán perdül, amit ha nyerünk, s biztos, hogy nyerünk, egy világtörténelmi örökkévalóságot nyerünk, erőt, gazdagságot, politikai és gazdasági életörömöt, az állam kölcsönt kér, s fölemelő l á t v á n y , ahogy a zörgetésre minden k a p u megnyilik. A t i t k o k t i t k a egy kurta szó : pénzt, pénzt, pénzt, mondta Moritecuccoli, s ma ez is kell. De ma másra kell a pénz, a h o g y másra kell a háború, más pénz kell, hisz olyan másért v i v ő d i k a háború. Régen : uralkodó rendek, f a j t á k , osztályok, kiváltságok háborúja volt a háború, ma édesvalamennyiünké, s hogy hogy dől el, nem holmi hatalmi változatot jelent, hanem életet és halált, a te, meg az ő, meg a valamennyiünk épségét, fenmaradását, életed érdemességét, munkád folyamatosságát, érdeked, tűzhelyed, dologtevésed zavartalan nyugalmát. A háború czélja : a te biztonságod, az, hogy u g y dolgozhass, a h o g y azelőtt dolgoztál, ugy, de még jobban, gondtalanabbul, t ö b b bizalommal, több politikai, erkölcsi, a n y a g i eszközzel. Igen, népháboru ez, s nem lehet, nem szabad hogy legyen v a l a k i , a k i ebben a háborúban részt nem vesz, ha nem vérrel, hát pénzzel, és nem — és százszor nem — a z erejéhez mérten, de százszor is az erején fölül. Nem áldozatról v a n szó. hisz nem áldozat az, ami, mint ez a kölcsön is : komoly, példátlanul gyümölcsöző, lombot h a j t ó ü z l e t ; nem áldozatról v a n szó, csak okosságról, nem kötelességről: csák becsületről, nem.arról : hogy muszáj, hanem arról : hogy lehet harczolni, diadalmaskodni, hősnek lenni annak is, a k i nem áll vészben, vérviharban szemben az ellenséggel . . . A haza zörget és fölemelő l á t v á n y , a h o g y minden k a p u nyilik, minden zár p'attan. És ha a siker olyan lesz (s o l y a n lesz), amilyennek indult, és mindenki ugy megteszi kötelességét, a h o g y az első kölcsönjegyzők megtették, — csak az Első Magyar Általános Biztosító Társaság vezérigazgatójának, Ormody
= Hadifoglyok. A Francziaországból hazatért hadifoglyok nem a legnagyobb elismerést h a l l a t j á k a franczia vendégszeretetről. E m b e r e k e t ólakba fektetni, a l á j u k szalmát aljad:pni, sánezokat ásatni és koplaltatni — nem t a r t o z i k a legszebb hadi erények közé. Még a férfiak csak h a g y j á n . De v o l t a k szép számmal m a g y a r hölgyek is, fürdőn rekedtek, tanulmányúton megállítottak. A franczia, a k i a >>cherchez la femme«-t világgá szellemeskedte, nem kereste bennük az asszonyt, hogy ne is találja meg. Csúfolták, b á n t a l m a z t á k őket, s üres óráikban a hölgyek seregét az erdőkbe vezényelték makkszedés végett. Makkot kellett szedníök, hogy hízzanak, g y a r a p o d j a nak a franczia koczálc, melyeket cochon név alatt ismer a párisi természetrajz. R e m é l j ü k , nem szenved ínséget a revanche hazája, s a m a g y a r hölgyek annyit'szedtek az erdőkön, hogy a k á r t y á i n k r a is bőven j u t belőle.
tf Az Emden. M a j d jönnek uj h a j ó k , a német géniusz uj csodái, a német vitézség más tengeri atlétái, a századvizi mithoszának más hősei — de az E m d e n t nem pótolhatja s e m m i ; nem az erejét, nem szédítő elhatározását, a halálmegvető elszántságát, hanem a kezdeményező dicsőségét, amely b á m u l a t b a ejtette a becsület nemzeteit és megborzongatta a becstelenséget. A z Emden egy világtörténelmi életre v a l ó t végzett, nem azáltal, hogy lélekzetállitó bravúrral (az inicziativa iszonyú lendületével és a cselekvés nagyszerű tökéletességével) elsülyeszt e t t egy. valóságos kis hajóhadat, hanem azáltal, hogy leszámolt azzal a százados brit misztifikáczióval, amely Anglia tengeri sérthetetlenségét dogmaképp hitette el a világgal. A z E m d e n halálos sebet e j t e t t Anglia tengeri hatalmán ; az E m d e n tüneményes példája m u t a t t a meg a világnak, hogy a rettegett hegemónia csak addig való, amig próbára nem tétetik. Világtörténelem volt ez, világtörténelem a viz alatt, s a brit h a j ó k a t rég más német hajók sülyesztgetik, a világhír hullámain más h a j ó k kéménye füstölög, de az E m d e n dicsősége el nem h a l v á n y u l soha, s megindultan néznek mindenek az oczeán felé, amely örök mauzóleumként borult a győzelmes német hajóra.
682' Művészet. J ó t é k o n y c z é l u k i á l l í t á s . Művészi értékben j ó v a l felülemelkedik a jótékonyczélu képkiállitások n í v ó j á n az ,a g y ű j temény, melyet a képzőművészek segitőbizottsága állított ki a Szépművészeti Muzeum termeiben a művészek ajándékaiból s abból a tárlatból, melylyel a Képzőművészeti Társulat csatlakozott a mozgalomhoz. Különösen érdekes ez az utóbbi rész, melyben a közönség elé kerül néhány o l y a n kép, mely sok éve volt már a társulat birtokában elraktározva. E régebbi darabokon B r o c z k y , Keleti, Bihari, Molnár nevei szerepelnek. A modern kollekczióba nagyrészt olyan képek kerültek, amel y e k k e l e g y v a g y más tárlaton már találkoztunk s a m e l y e k most a művészek önkéntes a d o m á n y a k é n t kerülnek eladásra h a d b a v o n u l t szaktársaik segítségére. Mednyánszky, Szinyei, Csók, Halmi, Ferenczi, Grünwald neve mellett egész sereg ismert n é v szerepel. Magyar-Manheimer e g y uj és f ö l ö t t é b b érdekes t á j k é p v á s z n a t is hozott. A szobrászokat Teles, Róna, Zala, Ligeti, H ű v ö s László m ü v e i képviselik. Egészében a g y ű j t e m é n y olyan előkelő nivóju, hogy j ó t é k o n y c z é l j á t nem t e k i n t v e is méltó a. közönség érdeklődésére, főleg a vásárlók figyelmére. L e g j o b b bizonysága ennek, hogy a képek egvrésze már a megnyitás n a p j á n elkelt.
Sámuel Kornél. A fiatal m a g y a r szobrászgeneráczió is elküldte a hareztérre a maga hőseit és áldozatait. A fiatal és tehetséges Sámuel Kornél az áldozatok sorába került e g y ostobán szeszélyes ellenséges g o l y ó véletlenéből, mely nem válogat az értékesek és értékesebbek között. A fiatal Sámuel nemrégiben k a p o t t e g y n a g y o b b ösztöndijat, mely a n y a g i eszközöket a d o t t neki, hogy tehetségét, amelynek a Horn Ede-emlékben és egynéhány más eredményes p á l y a m u n k á j á ban ismerhettük meg biztos jegyeit, .külföldi tanulmányúton pallérozhassa és gyarapithassa. A minden fiatal művész számára. Ígérettel és reménységgel teljes t a n u l m á n y u t azonban elmaradt s a fiatal szobrász csak Galicziáig j u t o t t el. Talán először volt m ó d j á b a n , hogy igazán a művészetét szolgálja, de egy más, n a g y o b b és kötelezőbb szolgálat ezt az első n a g y o b b lehetőségét is.elvette tőle. R á a d á s u l pedig az életét is. Kevesen a d t a k oda olyan értékeset, mint ez a fiatal művész, és ezért illő, h o g y azok, a k i k fejlődő és értékes művészetét ismert é k , őszinte, n a g y kegyelettel gondoljanak reá.
IRODALOM. A t á v o z ó . Nincs a földnek e g y csücske sem, a m e l y ne lángolna : — mégis milyen kedves szenzáczió, hogy ma este e g y verseskönyvet olvasunk és e g y verseskönyvvel foglalkozunk, a m e l y megjelenésében is kicsi, könnyű, mint a puha és fehér Lányi Sarolta, a kedves, rokonszenves költőnő uj verseit a d t a ki. Leány versek . . . és leányproblémák . . . . H o g y kik a nők, sokáig csak a férfiakon keresztül, férfiirásokon á t l á t t u k . Jó darabig nem volt e g y é b a női irás, mint csipkemunka, v a g y pávatoll, amely a himet csalogatja, v a g y harisnyakötés. E z a költőnő az őszinték és jelentősek közé tartozik. Első verseiben — szerény és kellemes taglejtéssel — föltárta a leányszobák meleg és mély t i t k a i t . í m e ilyen v a g y o k . V a n n a k nők, a k i k férfihomlokkal gondolkoznak és férfiszemmel nézik az életet, v a n n a k o l y a n o k (mint a n a g y - n a g y A d a Negri), a k i k forradalmár-kéjjel állnak elénk, u g y hogy a női mivóltukon át felénk lángol a bennük lakó emberi, örökemberi tüz, v a n n a k a k i k turbékolnak, v a n n a k a k i k jajveszékelnek a h i m j ü k után, v a n n a k a k i k az irást pusztán posterestante-levelezésnek tekintik. É n nem ilyen v a g y o k . L e á n y v a g y o k , a k i dalol és sir.
I t t a bánatom : milyen egyhangú és változatos és szép. Ismerj é t e k meg a l e á n y t e g y leány által. L á n y i Sarolta lirája nem női, nem asszonyos, par excellence leány-lira. U j versei a régiek nyomán járnak. É r z é k e n y hullámzások, a melanchólia játékai, k ö n y e k és virágok. Csak talán "még egyszerűbb. E n n y i b e n
számolhatunk be fejlődéséről. A Testamentom és a Nyári tozás czimü versei m u t a t j á k , hogy eszközök nélkül tud, jelzők és szinek nélkül, az érzésé nyers és rábeszélő Ezeken a verseken v a n valami ódon, kellemes m a g y a r A régi m a g y a r költőnők, az igaz költőnők huga L á n y i a k i már szervesen kapcsolódik be a m a g y a r lírába, a és értékei folytán számot t a r t h a t a jövőre is. ízléses kis Kner Izidor, a g y o m a i nyomdász a d t a ki.
sóhaj-
is hatni erejével. parfüm. Sarolta, múltba könyvét
A harmadik Róma. Irta: CESARE CASTELLI.
(17)
Második rész. Filomena, igy hivták a szomszédasszonyt, gyakran jött át Idához. Magával hozta javítani való házidolgait s ott ült Ida mellett, akit első pereztöl kezdve nagyon megszeretett. Csak a munkáját kifogásolta néha. — A maga csipkéje — mondotta ilyenkor — valóságos remekmű, de ha el akarja adni, annyit sem kap majd érte, mint amennyi költsége volt rá. Filomenának igaza volt. Mikor Ida elkészült három méter csipkével, amelyen egy egész hónapig dolgozott, egész Rómát bejárta és hiába keresett vásárlót. A kereskedők megdicsérték a munkáját, de venni egyik sem akart. — Nem veszik már az ilyesmit — mondották és megmutatták készleteiket. Valódi csipkét nem vesz senki, mert nagyon drága. Jobban szeretik a gépmunkát. Ida csalódottan és kimerülten tért haza s még egyszer körültekintett a szobában, s valamit keresett, amit még értékesíteni lehet: Csak két derékalj maradt még; kétségbeesetten vitte el ezeket is a zálogházba, bár Filomena mindenáron vissza akarta tartani. Azontúl hát meg kellett elégedniök a szalmazsákkal. Igy mult el néhány nap. Paoló már jóformán semmit sem beszélt, reggel elment és gyakran csak késő éjszaka tért haza. — Én majd csak elvergődöm valahogy, de rólad nem gondoskodhatom — mondotta a leányának. — Épp elég gondom van úgyis . . . Ida mindent elkövetett, hogy inunkához jusson, közben pedig abból a néhány soldóból élt, melyet Filomenától kért kölcsön. Mikor azonban egy délután ily eredménytelen munkakereső útjából tért haza, elfogta a kétségbeesés s ugy érezte, hogy körülötte az éhezők egész tábora zsibong, akik számára a nyomorúság első lépés a szégyen és a bün felé. Vájjon neki is ez lesz-e a sorsa ? Nem. Ö nem merülhet el, hacsak nem akarja megtagadni saját magát. Ha végképp elfogta a keserűség, Marióra gondolt és jövendő reménységeikkel vigasztalta magát. De hátha Mario is éhezik. Ebben a pillanatban görcsös fájdalmat érzett s a gyomra égető kínnal vonaglott. Ugy érezte, hogy ez a rettenetes vég kezdete. Miért ne volna elég bátorsága hozzá, hogy siettesse ezt a véget, hogy megkímélje magát e hiábavaló gyötrődéstől ? Mario bizonyára szivesebben látná, hogy meghaljon, mint hogy éhen gyötrődjék. Egyik napon fáradtan ment fel a sötét és szük lépcsőn, láza-
^^^ / /
683' san nyitotta ki az ajtót, belépett a szobába és világot g y ú j t o t t . A szobában ott feküdt a szalmazsák, az utolsó bútordarab s egyben luxusczikk, amely megmaradt számára, meg egy bőrönd, melyben néhány ruhadarabja volt becsomagolva. Paolo még nem tért haza. Ida odament a kályhához, belerakta az egész szenet, a kályha csövét, az ajtót, az ablakokat szalmával és egy ócska takaróval tömte el, s mikor i g y minden előkészületet megtett, felvette egyetlen tisztességes ruháját, édesanyja utolsó ajándékát. Aztán meggyújtotta a tüzet és várt. A z t remélte, hogy hamarosan elalszik majd s az álma öntudatlanságában jut el majd a túlvilágra. De az álma késett ; a nehéz gőz és á meleg fojtogatta a torkát s egyre csak az járt az á g y á b a n , hogy talán a következő pillanatban eljön érte . . . a halál. Aztán egyszerre arra gondolt, hogy meg fog győződni róla, igazán olyan közel van-e már a halála. Megkisérlette, hogy felemelkedjék a .szalmazsákról: a könyökére támaszkodott, de néhány pillanat múlva erőtlenül hanyatlott vissza. A karja gyenge volt s a fejét is szédülés fogta el. A közeli, halál gondolatára megremegett s felsikoltott. • .. . — Mario, Mario ! . . . — zúgott a füle s csak halkan és tompán hallotta a saját szavát. — A hangom felmondja már a szolgálatot ? Igazán vége lesz hát mindennek ? • Jeges borzongás futott végig egész testén s az ismeretlentől és bizonytalantól való rettegő félelem úrrá lett rajta. Irtózattal gondolt azokra a gyötrelmekre, amelyek még elkövetkeznek s még egy végső erőfeszitést tett, hogy felugorjon és. kimeneküljön a szobától, de félig ájultan és tehetetlenül hullt vissza a szalmazsákra. Mikor a lámpa e terhes és megmérgezett levegőben utolsót villant, nagy ügygyel-bajjal az ajtóig vonszolta magát s lihegve tört ki belőle : — Segítség ! Segítség ! Meghalok ! — Nyissa ki gyorsan ! — kiáltotta Filomena, aki meghallotta segélykiáltásait s embereket hivott segitségül. A z ajtót feltörték. Filomena odasietett. Anyai gondossággal ölelte magához, bevitte a szobájába és életre keltette. — Nekem van pénzem ! Nem kell kétségbeesned, — mondotta, hogy valamivel megvigasztalja. — Ne gondolj semmi szomorú dologra. Mindjárt leküldök és hozatok neked valamit. Valami jót. Majd elmúlik minden. V. F E J E Z E T . Mikor Ida a nagy ablakokon átszűrődő nappali fényességre felriadt, nagy, fehér teremben feküdt. A teremben hosszú sor ágy állt és fojtott suttogásokat hallott maga körül, majd ideges köhécseléseket, amitől első pillanatra visszaborzadt. Hol van ? kik azok a sovány alakok akik ijedten dugják össze kiaszott fejeiket a takarók alól ? Megpróbálta, hogy felemelkedjék az ágyában, de olyan gyönge volt, hogy erőtlenül visszazuhant. Most lassan kezdett visszaemlékezni az elmúlt dolgokra. Hogy halálra, szánta magát, hogy öngyilkosságot kísérelt meg és hogy a halálfélelem mégis borzalmasan
Ha fái a feje
ne tétovázzék, hanem használjon
azonnal:
úrrá lett rajta. Mario miatt akartá eldobni az életet magától, de az utolsó pillanatban ráeszmélt a balgaságára. Boldog volt; hogy megmenekedett, de tudta azt is, hogy mire megint felgyógyul, elölről kezdődik a kétségbeesett küzdés. E g y kegyes apácza lépdelt el az á g y a k mellett és minden betegtől megkérdezte, hogy van. Ida látta, hogy a nővér az egyik sarokágynál megáll és a hosszú, hófehérruhás betegek izgatottan körülfogják. A z agy két oldalán, falépcsőn, két nagy gyertya égett. Ida rögtön tudta, hogy a sarokágyban rövid idővel ezelőtt halott feküdt és annak g y ú j t o t t á k meg a gyertyákat. A nővér gyengéden helyet csinált magának a belegek között, letérdelt az ágyhoz és imádkozott. .Az asszonyok már nem beszéltek, megfordultak és lassan visszatipegtek ágyaikhoz. Csak a. nővér homlokát lehetett látni azután a hófehér ágy mögött, mig áhítattal imádkozott. -. Ida szomszédnöje, egy fiatal asszony, látta, amint Ida felemelkedni próbált párnáin, közelebb hajolt hozzá és elolvasta, ami a fejtáblán állt : »Ida Santi, mérgezés szénoxid-intoxikáczióval«. '—. Te v a g y az ? — kérdezte az asszony. •- — Igen — felelte Ida halk hangon. — Tegnap este jöttél, ugy-e ? — Nem tudom. — Mi az, hogy szénoxid-intoxikáczió ? — kérdezte a z t á n az asszony. Ida nem válaszolt, valószínűleg ő sem tudta, hogy mi az. De valami jóindulattal tekintett szomszednőjére. A z asszony harmincz év körül lehetett. Sovány volt, beesett, hollófekete szemű, haja kuszán, de hullámosan omlott homlokára. Mikor látta, hogy Ida figyeli, megkérdezte : • — Mi az ? Néma v a g y ? É s közeledett hozzá. Odaült Ida ágyának szélére és belékezdett a nap eseményeinek elbeszélésébe. Kora reggel egy kis gyermek halt meg abban az ágyban, amely mellett a két gyertya ég. K é t hosszú hónap után váltotta meg szenvedéseitől a halál a szegény apróságot. Ö maga beszélte el, hogy szüleit sohasem ismerte. É g y bizonyos Trastenere nevü asszonynál lakott, a Sistohid környékén újságokat árult, és ha jól ment a bolt, este nyolcz-tiz s o l d ó t v i t t haza. A gyilkos kór, amelyet a folyó partján szerzett, egy hűvös reggelen végignyargalt csontjain. A láz aztán végzett vele. Miközben az asszony ezeket a dolgokat beszélte el Idának, a szomszédos ágyak lakói is felemelkedtek, látván, hogy már akadt valaki közöttük, aki az uj beteggel megismerkedett. Ida végigjárt tekintetével a különös és kíváncsiskodó arczokon. É s miközben az asszonyok azon voltak, hogy a fej táblácskáról leolvassák a nevét, a betegségét (amelyet egyikük sem értett még), üjból megkísérelte, hogy párnáin felemelkedjen. E z ú t t a l sikerült is a dolog. E g y kedves apróság, egy kis lányka, aki tizenkét éves lehetett, odajött hozzá. Ida végigsimította kezét lágy és aranyos haján. A z asszonyok közben megtudták a nővértől, hogy mit tart az orvos az állapota felől : — Három nap múlva megint egészséges v a g y . Az'orvos azt mondja, hogy tul v a g y minden veszélyen. — E z boldog ! •— mondta irigykedve egy öregedő nő.
Beretvás-pastillát
mely 10 perez alatt a legmakacsabb migraint és tejfájást elmu- D n r o t i / á o T a m Q C flyógy- I f i c n P C t P n K a P h a t ° minden gyógyszertárban, lasztja. Ára I korona 20 fillér. Orvosok által ajánlva. Készíti DGlöllflO I alllaO szerész MOpOdlOlli 3doboznál ingyen postai szállítás.
684 Mikor Ida megitta a csésze husievest, amit a nővér szolgált fel neki, el kellett mondania, hogy miért emelt kezet maga ellen. És mikor elmondta, kiderült, hogy a többinek is valamennyinek volt ilyen, vagy hasonlótos elmondanivalója. Az öreg nő elmondta, hogy egyetlen leánya egy szanatóriumban volt szolgálatban, de aztán eíhagyta őt, könnyüvérü lány volt, s most már valószínűleg el is hagyta Rómát. Egy másikat az éhség kergette ide a kórházba. Egészenelcrőtlenedett volt, amikor felvették. Hetekig kenyérhéjon élt. Mégsem jutott eszébe egy pillanatra sem, hogy öngyilkos legyen. Egy harmadik nő, szép és fiatal teremtés elmondta, hogy a férjét három esztendei fogházra ítélték, mert meglopta főnökét, aki nem akarta kifizetni neki járandóságát. — Mit tehetett volna egyebet a szerencsétlen ? — sóhajtozta. — Neki kötelessége volt, hogy a feleségét és azt a gyermeket, akinek az életet ő adta, eltartsa. Kislányunk meghalt. És én idejöttem, hogy egy kicsit összeszedjem magam. De már úgysem maradok itt sokáig. Megyek, csak tudnám, hová ? Ida figyelt és csak néha-néha szólt közbe. Hirtelen mindenki az ajtó felé tekintett, amelyen egy pap lépett be három nővér kíséretében. A pap kissé nyers hangon mondta el az áldást, mikor belépett. A nővérek égő gyertyát tartottak a kezükben.
(3
Bfiáfláczi-ut
Oteinzeti
Szindáz
7.
(Folytatása következik.)
Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. Fejfájás kínozza ? ? ? akkor sürgősen szedjen Beretváspasztillát. E készítmény elsőrangú klinikai észlelések szerint teljesen ártalmatlan, mert sem a szívre, sem a vérkeringésre, sem a gyomorra károsan nem hat. Hatása gyors, megbízható és a legmakacsabb fejfájásokat is radikálisan megszünteti. Minden gyógyszertárban és drogueriában kapható.
3annonia~száffocla (Budapest,
— Azért jött, hogy a reggeli imé íondja, — suttogta az egyik Idának — kissé meg* jcit vele. A betegek ismét felugrottak ágya n.bó\ látszott, hogy a pap megjelenése nagy esemény a kórházterem egyhangúságában. A pap felé sereg"! f tek mind, aki odalépett az elhunyt apróság ágyához Ida megint elvesztette eszméletét ér <sak akkor tért újra magához, mikor az orvos költi tni kezdte, ur volt. JóAz orvos idősebb, hosszuszakállu, ma ságosan mosolygott, ő volt az egyetlen ember, aki ebben a komor hangulatban megőrizte -> jókedvét és filozofikus derűvel tudta megaranyoz ; a kórházszoba leverő benyomásait. — Azért jöttem, hogy elvigyem önt — mondta Idának halk hangon. — Az igazgató meghagyta nekem, hogy jobb szobába helyeztessem át. — Miért ? — kérdezte Ida csodálkozva. — Nem tudom, Bizonyosan azért, hogy az alatt a két-három nap alatt, amig nálunk marad, nagyobb kényelemben legyen. — Felöltözzem ? — Nem szükséges. Majd ezen a hordszéken átvitetem. Csak takarózzék jól be.
szám.
f f
meflett.
_ A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamarától nyilvános, három évfolyamú
fenntartott
felső kereskedelmi iskola Pozsonyban Érettségi vizsgálat. — Állásközvetítés. — Internátus. — Értesítőt kívánatra küld : az igazgatóság.
DIVATOS
FLANELL-BLOUSE R E N D E L É S R E , MÉRTÉK SZERINT KÉSZÍTI
XXXI-ík
magyar
királyi
főnyereménye 200.000 kor. készpénzben. Az ö s s z e s nyeremények ö s s z e g e 4 7 5 . 0 0 0 K k é s z p é n z b e n . :i Egy sorsjegy ára 4 korona.
ISTVÁN U. 9 .
ARAK : „ V i y e l l a " flanell* K 24
„Angora"flanellblouse K 34 MÉRTÉK
napig.
JÓTÉKONYCZÉLU ÁLLAMSORSJÁTÉK
BUDAPEST, VÁCZI UTCZA 15.
blouse
néhány
H ú z á s már 1914. deczember 9-én. Ezen
VÁRADY BÉLA F Ö H E R C Z E G I UDVARI S Z Á L L Í T Ó FIÓKÜZLET: IV-, TÜRR
M é g csak
Sorsjegyek kaphatók a magy. kir. lottójövedéki i g a / v a t ó s í g n á l Budapesten (Vámpalota), valamennyi pósta-, adó-, vám- és schivatalnál, az összes vasúti állomásokon s a legtöbb dohánytőzsdében és váltó-üzletben. Játéktervet kívánatra bárkinek ingyen és bérmentve küld
a magy kir. Lotfójövedókl igazgatóság.
SZERINT.
RENDES „SPORT" BLOUSE KÉT KORONÁVAL O L C S Ó B B !
LOHR MÁRIA •
(KRONFUSZ)
•
A főváros első és legrégibb csipketisztiti, vegytisztitó és kelmefestő
gyári
intézete
Gyár és főüzlet: VIII., Baross-utcza 85. Flanell minták bérmentve ! „ZITA"
FIÓKOK: II., Fő-utcza27. IV., Esku-ut6. IV., Kecskemétlutcza 14. V., Harm Inczad-utczA 4 VI., Teréz-körut 39. VI., Andrássy-ut 16. VIII., zsef-körut 2.
Budapest, 1914. — Nyomatott az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. b.tu vei.
