A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
IV. évfolyam, 2007. február
M a k f a l v a
2. szám (38. szám)
h í r e s
Megjelenik havonta
e m b e r e i
makfalvi Dósa Dániel publicista, regényíró, közéleti személyiség Makfalvi Dósa Dániel 1821. január 30-án született Makfalván. 1889. szeptember 25-én halt meg Buzásbesenyőn. Szülei a makfalvi Dósa kúria építői voltak: Dósa Dániel és Madaras Ágnes. 1818-13-ban épült a barokk stílusú kúria, ma néprajzi múzeum. Testvérei: Karolina és Károly voltak. Gyermekei: Ákos, Endre, Sarolta és Dániel. Tanulmányait a marosvásárhelyi református főiskolán végezte. 1839-ben az ottani királyi táblánál lett írnok. 1844-ben ügyvédi vizsgát tett, és továbbra is Marosszék szolgálatában mint jegyző működött. 1849-ben a magyar forradalom és sza- badságharc idején titkárként dolgozott S ze mer e fo r r adalmi k a b inet jé nek belügyminisztériumában. A forradalom bukása után visszavonult birtokára, és idejét a szépir odalo mnak szent elt e. 1859 - ben Kolozsváron egy politikai hírlap szerkesztését vállalta. Hűséges munkatársa volt Mikó Imre grófnak, akit Erdély Széchenyijének neveztek széleskörű közgazdasági és közművelődési t evékenységéért . 1860-ban Marosszék alkirálybírója volt. Majd képviselőnek választották a szebeni országgyűlésbe, de nem jelent meg, ezzel jelezve, hogy nem ért egyet a cent ralist a törekvésekkel. 1868-tól a marosvásárhelyi királyi tábla első osztályú bírójává nevezték ki. 1872-től az újjászervezett királyi Kúria rendes bírója lett és itt mint a büntető tanács tagja működött. Rendkívüli sokoldalú volt irodalmi munkássága. Írt regényeket, verseket, politikai röpiratokat, büntetőjogi tanulmányokat és hírlapi cikkeket is. Regényei: Zandirkam (Kolozsvár, 1858), Kornis Ilona (Pest, 1859-1866), Boronkay Margit (Kolozsvár, 1860), Oláh Judit (Kolozsvár, 1863), Az északi fény (Kolozsvár, 1863).
A makfalvi Dósa kúria, ma néprajzi múzeum
Politikai művei: Csatározás a dáko-román törekvések ellen (1863), Nézet a megyegyűlés újabb szerkezetéről (1867). Számos cikke jelent meg a Kolozsvári Közlöny, a Pesti Napló, az Ellenőr hasábjain. Írásaira az előkelő konzervatív szellem, a gondos stílus jellemző. Nem csoda, ha olyan barátokra tett szert általuk mint Jókai Mór, Kriza János vagy Orbán Balázs. Mindhárman meglátogatták makfalvi otthonában, ahol nem csak kedves vendéglátásban volt részük, hanem feleségével együtt lelkesen támogatták Kriza Jánost és Orbán Balázst is értékes gyűjtőmunkájukban. Ezt igazolja Kriza János köszönő levele, és az itt gyűjtött népi játék is, mely így kezdődik: „Fáj a szüvem ezekér, Ezek közül egyikér, Tudom én, melyikér A makfalvi népekér, A legkedvessebbikér, Tudom én melyikér.” --------------Ennyit egyelőre Dósa Dánielről, de, hogy ne „fájdítsuk a szüvünket” folytatni fogjuk a következő lapszámban. Fülöp Irén
Makfalvi Tekintő
2. oldal
Makfalvi ügyes kezű asszonyok „Viszik a menyasszony vetett ágyát. /Csengős kocsin viszik a párnáját. A ládája teli, teli, teli, /De a szíve vágyik visszafelé...” 1937-ben utolsó alkalommal csendült fel ez a lakodalmas nóta faluk utcáin, amikor a tizenhét éves Péterfi Eszter örök hűséget esküdt Oláh Kálmánnak. Színes szalagokkal, csengőkkel díszített szarvú ökrök húzták a leendő boldog menyecske kiállításával terhelt, a Cili prímás muzsikásaitól kísért szekeret. A lakodalomlesők gyönyörködtetésére a tulipános láda fölött díszelgett a nagyágy teljes pompájában. A fodros, csipkebetétes, gyöngyházgombsoros patyolat lepedő fölött széles piros csíkozású, piros-kék kockás derékaljak, díszes bütűjű párnák és az ablakokra szánt dísztörülközők tornyosultak. Szemtanúk emlékeznek a nagy eseményre. Hozomány, staférung, kelengye, kiállítás. Közismert kifejezések, azonos jelentésű szavak. Makfalván a „kiállítás” vésődött be a köztudatba. Érthető, hisz amíg összeállt a leány hozománya, mindenféle anyag fokozatosan közszemlére került. A téli kórusba járás eredménye, a kender- és csepűfonal láncai a pitvar fogasán, szegein sorakoztak. „Minél több volt feltéve, annál ügyesebb volt az asszony ” – hozta szóba a falu véleményét igazoló megjegyzést néhai Dósa Elekné. Az elkészült szőtemények szapulás, a Küküllő fodrozó vizébe csapkodás után, ruhaszárító kötélen tarkállottak a kora nyári verőfényben, csalogatva a járókelők kíváncsi tekintetét. A kétrét fogott, felcsavart göngyölegek a szekrény és üveges tetején magasodva keltették fel az első házba belépők vagy csak bepillantók figyelmét. Mindezek láttán nem csak az asszonyok, de a legények is meggyőződhettek a háziasszony és a nagyleány szorgalmáról, előrelátó gondoskodásáról. Párválasztás esetén az előzetes kis bemutatók felkeltették az érdekelt legények figyelmét. A vetett ágy vagy nagyágy pedig az egész faluét. Elődeink önellátó életmódot folytattak. Földműveléssel, állattartással családjuk számára a legfőbb élelmiszer és ruházati alapanyagot megtermelték, előállították. A kevés termőfölddel rendelkezők a háziiparként gyakorolt fazekasság, posztózás útján pótolta a hiányokat. Ám a család bővülése növelte a szülők igényeit is. Ha Isten áldása fiúgyermekben valósult meg, az apa fő életcélja az új ház építése lett, ha pedig leánygyermekben mutatkozott, akkor az anya érdeklődési köre bővült. A népi mondás: „A férfi házat épít, az asszony otthont teremt” íratlan törvénye érvényesült. Már nem csak a maga részére termelte és dolgozta fel a
Kender- és gyapot szőttesek Anyák napja - kiállítási részlet kendert, hanem a leánya számára is. Mert a XX. század első felében „szégyen volt pénzért gatyát venni”. A kiállításba minden háztartáshoz szükséges szőteményből kettő – hat darabot szoktak adni. Egészséget, munkaképességet biztosító ruhaneműk előállítása a feleség, nagyleány munkája volt. Inget, gatyát, pendelyt, réklit, szoknyát, lájbit, nadrágot, ágyneműt, törlőket, zsákot, (gabona, liszt szállítására), átalvetőt, tarisznyát, (ruhanemű, élelem pakolására) házilag: fonás, szövés, kézi varrás útján állítottak elő. Különböző kézimunkákkal, a lakásbelső díszítésével a nyugalom, a jó hangulat, a meghittség érzetét keltették a tapaszos földű, egyszerű bútorzatú lakásban. Az otthonteremtés egyik gyakorlati tényezőjéből, a felruházásból nyújtott ízelítőt a nagyágy felmutatása. Vászonszövés Paraszt osztovátán (osztó-váltó?) készült falunkban fellelhető szőttesek erkölcsi és esztétikai értékére irányítanám a figyelmet. Kétnyüstös sima szövéssel készültek a legfinomabb kelmék, vékonyra font kenderszálból ingnek, gatyának, pendelynek, derékaljnak és párnahajnak való vásznak. Sűrű vászonszövésnél bordafoganként két szálat (párnahuzat, lepedő, zsák), laza szövésnél egy szálat adogattak (rongyszőnyeg, pokróc). A mindennapi használatra szőtt ágyneműk egyes darabjait színes gyapotfonallal csíkozták, kockázták. A kétszemélyes 65 cm x 90 cm párnahuzatokat 5 x 14 kockával szőtték. Az előzetes kalkulációt, nagy figyelmet igénylő vetőszegre a kenderfonal közé arányosan osztották el a sárga, piros vagy kék színű gyapotszálakat. A szövésnél a beverő szálakat hasonlóan osztották be. A két és fél centiméternyi szélességben terjedő két – három tagolású, színes fonalak metszéspontjaikkal pászmányi fehér alapú négyzetet alakítottak ki. Ezt a szövőasszonyok kockának mondják. Kedvelték a két és fél centiméteres szélességű piros csíkcsoportoknak az öt centiméteres szélességűvel kialakított kockásat is. Ezek a csíkcsoportok azt jelentik, hogy a középső
Makfalvi Tekintő
3. oldal
szélesebbet még kétfelől a fehér alapon még két – két keskenyebb piros vagy kék és piros háromszálnyi „igényi” kíséri. A kísérő szálakat Makfalván „csitkó”–nak nevezik. Az 5x7-es kockás vászon mintája az előbbihez viszo-nyítva gazdagabb: a nagy piros – fehér kockákat a vízszintes vékony kék szín előkelőbbé teszi. Mindkét változat László Elekné született Bernád Mária (1910) hagyatékából való. Jelenben is nagyon jó állapotban, váltogatva a piros – zöld kockás gyapjú szőttes ágyterítőn kellemes színfoltot jelentenek László Györgyné Suba Eszter (1943) konyhájában. Az anyós munkája iránti tisztelet, a hagyomány értékelése jut kifejezésre használatukkal. A párnahuzatok szabása után megmaradt vászonból hosszabb keskeny tarisznyát szoktak varrni, amit a kályha vagy a vízpad közelébe akasztottak. Fakanalakat, puliszkakeverőt és lapockát, laskasirítőt tartottak benne. Két használat között a fából faragott, esztergályozott dolgok szárazon maradtak, nem dohosodtak meg a konyhagőz miatt, kézügyben voltak. A régi hasznos, bevált eljárást ma is célszerűen alkal-mazza Vass Györgyné sz. Demény Ilona és Zsigmond Gyuláné (Ida). A duszát (szalmazsák), alsólepedőt egyszínű kender – csepű fonalból szőtték. A felső lepedőt keskeny színes, hármas tagolású piros vagy piros – kék csíkozásúakra változtatták. Ez utóbbit találtuk Dósa Elekné, Molnár Györgyné Bernád Juliánna, Zsigmond Imréné Szilveszter Lídia hagyatékában. 1950–ben hagyományhoz igazodó kenderes
lepedőt szőtt Bernád Ferencné sz. Vass Rozália. A 6 méteres vászon nyersalapanyagán félsingnyi (30 cm) távolság-ra ismétlődik a másfél centis keskeny háromszoros piros csík. Mutatós darab. Nem került sor a megvarrására. A család a gyolcslepedő használata mellett döntött. A piros–fekete kockás macskanyomos párnahuzat Dósa Mihályné Orbán Eszter hagyatékából kenderfelvetőbe kender gyapot beverővel szövődött. Négynyüstösökhöz tartozik. De nem úgy találjuk mégsem, hogy ünnepi, vendéglátásra szolgáló darab lenne. Anyaga és színösszeállítása arra utal, hogy öreg vagy beteg számára készült. Különlegesek az Erdély színeit (piros – kék – sárga) megörökítő gyapot – kender párnahuzatok. Vetőszegre széles sávokra huszonhat – harminckét pár fehér gyapotfonalat, keskeny csíkoknak négy - hat pár kék, sárga, piros szálat eresztettek fel. A beverő szálak hasonlóképpen oszlanak meg a kenderöltőben. Metszéspontjaikkal kialakított félpászmás fehér, piros, kék kockák mellett lépcsőzetesen ismétlődnek a kisebbedő fehér, kék, lila, piros, sárga, zöld négyzetek Dósa Albertné (1910), Istvánfi Jánosné Felméri Mária (1910) hagyatékában. Kissé zsúfoltnak tűnik a színek halmozása, de arányos elosztásuk, méreteik váltakozása, szabályos ismétlése megteremti az összhangot. Suba Mária - folytatjuk -
"Változnak az évszakok"? Gondolom, nem kerülte el a kedves olvasók figyelmét, hogy ez a kérdés egyre gyakrabban kerül szóba mindenféle médiában. Mármint abban a formában, hogy egyre kevésbé lehet megállapítani az időjárásból, hogy mikor van ősz, tél, tavasz vagy éppen nyár. Na persze, ha ránézünk a kalendáriumra, azonnal tudjuk, hogy milyen évszak van, csak sajnos az időjárás egyre többször mutatja meg, hogy nem ő alkalmazkodik a kalendáriumaink után, hanem rákényszerít minket, hogy mi alkalmazkodjunk utána, s ezt ezen a télen többször bebizonyította, ha még szükség lett volna rá. Ezt szeretném egy kicsit körbejárni amúgy a magam módján. Azaz azt, hogy miért van ez így. Mire számíthatunk a jövőben? Vagyis mit ígérnek a klímaváltozással foglalkozó tudósok. És hogy lehetne változtatni ezen, hogy egyre borúsabb előrelátásaik ne igazolódjanak be mind? Kezdjük a novemberi meg decemberi tavaszt idéző időjárással. Persze eretnekség volna részemről azt állítani, hogy nem élveztem az akkori szép napfényes heteket. Ki nem tette? Ám ugyanakkor felmerült bennem a nagy kérdés, hogy jó-e ez nekünk? És nem a hideget meg a havat hiányoltam, mert mindannyian tudjuk a régi szólást, hogy "A farkas nem eszi meg a telet." (Már csak azért sem, mert húsevő). De amint az a januári viharokból is kitetszett, az ily hirtelen hőmérséklet-vátozásoknak is megvannak a maga külön veszélyei. Azt gondolom, már senki számára sem újdonság, hogy mivel is magyarázzák a klimatológusok ezeket az egyre szélsőségesebb időjárásbeli változásokat. Szénmonoxid -kibocsátás. Ózonlyuk. Üvegházhatás. (...) Én nem akarok olyan apokaliptikus jóslatokba bocsátkozni, amint az eme mondatokkal kapcsolatban szokás. Már azért sem, mert én egy optimista beállítottságú ember vagyok. De azt el kell ismernünk, hogy mi emberek nagyban megváltoztattuk környezetünket, és sajnos többnyire ezzel kárt okoztunk benne, ami persze kihatással van klimatikus változásokra is. S szemléltetésképpen,
Makfalvi Tekintő
4. oldal
hogy milyen kevés emberi kihatás milyen komoly következményekkel járhat, lássuk a Galápagosszigetek példáját. Ha valaki nem tudná, miről van szó, majd arról is fogok írni következő számainkban több-kevesebb folytonossággal. Ám most arról akarok írni, hogy mit tehetünk mi környezetünkért. Persze erre a legtöbben azt kérdik: "Mit tudnék én tenni?" Hát először is ne szeméttárolónak használjuk a természetet, és ezt most nem is részletezném, csak annyit kérnék az emberektől, hogy csak úgy szemeteljünk a természetben meg utakon is, ahogy a saját szobánkban szoktunk, de inkább még úgy se, mert a szobánkat ki tudjuk néha takarítani, ám sajnos ez a természetben sokkal nehezebb vagy nem is lehetséges. Aztán itt van a biogazdálkodás problémája. Egyre kevésbé értem az embereket. Most, amikor egyre drágább lesz a műtrágya, és a világban mindenütt mind keresettebbek lesznek a biotermékek, mi mégis mintha egyre többet használnánk belőle. Persze lehet, miután abbahagynók a használatát, nem teremne éppen olyan szép paradicsomunk vagy más zöldségünk, vagy kevesebbet teremne a kukoricánk vagy más gabonánk is, de szerintem hosszú távon csak hasznunk származna belőle. Arról nem is szólva, hogy a marosvásárhelyi Azomures vegyi vállalat, ahol előállítják a műtrágyát, egymagában is nagyon környezetszennyező. Annak reményében, hogy sikerült legalább gondolkodóba ejtenem Önöket, kívánom minden makfalvinak a legjobbakat, akárhol éljen is. ifj. Kovács Árpád. BraveHeart.
Vass Áron munkája
Házasság Ráhangolódásként ajánlom a kedves olvasók figyelmébe, Házasodik a tücsök kezdetű nagyszerű dalunkat! Modern idők szele nyargal végig a keskeny utcákon? Ah, dehogy, csak mi, konzervatívok látjuk így. Ez a modernitás ugyanis nem az a modernitás, ez inkább életstílus, zsigerekbe oltott szokás, hagyomány, hogy nem szükséges ceremónia, nem szükséges papír ahhoz, hogy működjön egy házasság. Össze kell költözni, hozzá kell látni a családgyarapítás nagy férfimunkát igénylő feladatához, s máris minden megy magától,
mint a karikacsapás. Érkeznek az utódok, szintén hagyo-mányosan véget érni nem akaró sorozatban, és bizisten, senkinek nem hiányzik az együttélést legitimizáló papiros. A jó példa ragadós, és akadnak követők innen is onnan is. Vagy őket már valóban a posztmodern életstílus ragadja magával? Természetesen ez is elképzelhető. Aztán történik valami, egy hihetetlen, váratlan, meglepő, meghökkentő, megdöbbentő fordulat, és az orvosi vizsgás, községházas, ad absurdum templomos házassági ceremónia egy csapásra népszerű lesz. Az ifjú és kevésbe ifjú több-kevesebb gyermekes nők és férfiak özönlenek imádott másik felükkel hivatalosan is eggyé lenni. Minő kiválasztott pillanata lehet az életnek, amint a régiúj férj és feleség könnyekig meghatódva elrebegi a boldogító igent. Az embernek lánya belegondol, hogy ez valóban egy nagy lehetőség az újrakezdésre. Meg lehet például fogadni egymásnak, hogy eztán minden másképp lesz: a feleség nem zsörtölődik minden csekélységért, a férj is több figyelmet, törődést, odafordulást kíván felajánlani a jövőben Vesta oltáránál. Gonosz nyelvek azt rebesgetik, hogy a házasodási kedvet az állambácsi által az első házasoknak juttatandó 200 eurós ajándék hozta meg. Ez minden bizonnyal nem más, mint a rosszindulatból, a rosszmájúságból, az irigységből fakadó helytelen interpretációja a kialakult helyzetnek. Nyilván, nyilván. VaSS
Makfalvi Tekintő
5. oldal
Hány évig fogok élni? Jelenlegi életkor férfi átlagéletkor
női áltagéletkor
20-59
73
80
60-69
76
81
70-79
78
82
80 fölött
adjon 5 évet
jelen életkorához
Először keresse ki a kis táblázatból a mostani életkorához tartozó várható átlagéletkort, majd a nagyobbikból azokat a tényezőket, melyek az elérhető évek számát csökkentik vagy növelik, végül adja mindezt össze.
Egészség
+3év
+2év
+1év
Nincs változás
-1év
-2év
-3év
Vérnyomás
90/65 és 120/81 közt
-
121/82 és 129/85 közt
130/86
131/87 és 140/90 közt
141/91 és 150/95 közt
több mint 151/96
Cukorbetegség
-
-
-
-
Időskori (II. tip.) cukorb.
-
Fiatalkori (I. tip) cukorb.
Koleszterin
-
-
-
5,2
5,2 és 4,2 közt
4,2 és 3,5 közt
7,8 fölött
Milyennek érzi saját egészségi állapotát?
-
-
kitűnő
jó
-
nem jó
rossz
Életmód
+3év
+2év
+1év
Nincs változás
-1év
-2év
-3év
Dohányzás
nem
legalább 10 éve
legalább 5 éve nem
legalább 1-3 éve nem
legalább 1/2 éve nem
napi 1 doboznál kevesebbet
1 doboznál több
Passzív dohányzás
-
-
-
-
napi 1 óra
Mozgás
napi 1,5
napi 10 perc
napi 5
1-2 perc
semmi
Gyümölcs- és zöldségfogyasztás
-
-
napi 5 adag
-
nem fogyaszt
-
-
Család
+3év
+2év
+1év
Nincs változás
-1év
-2év
-3év
Családi állapot
-
házas férfi
házas nő
egyedülálló nő, özvegy férfi
elvált férfi özvegy nő
elvált nő
egyedülálló férfi
Az elmúlt évbe történte tragikus esemény
-
-
-
-
1 esemény
2 esemény
3 esemény
Baráti kapcsolatok
-
3 barát
2 barát
1 barát
-
nincsenek barátai
-
A szülők életkora
-
-
mindkettő 75 fölött
egyik 75 fölött
-
-
egyik sem élt 75 évig
napi 1 óra napi 20 perc
Február 10. – a betegek világnapja
napi 1-3 óra több, mint 3 óra
A Newsweek nyomán: Sz. Á.
Immár 15 éve, II. János Pál pápa kezdeményezésére, február 10–ét a Betegek Világnapjaként tartjuk számon. Minden drága betegünknek őszintén kívánom, hogy mielőbb így imádkozhasson: Hálát adok én neked Istenem, hogy visszaadtad legnagyobb kincsemet, az egészségemet, hogy meghallgattad szeretteim imádságát és az én esedezésemet. Köszönöm Néked, hogy betegségemben gyámolítóm voltál. Hosszúak voltak az éjszakák és fárasztóak a nappalok. Köszönöm, hogy betegágyam mellé drága lelkeket állítottál, akik gyöngédséggel és cselekvő szeretettel vettek körül. Bocsásd meg kishitűségemet, zúgolódásaimat. Kérlek, Istenem, erősítsd meg szívemben a háládatosságot, és taníts meg engem a gondviselésedben töretlenül bízni. Hallgasd meg imádságomat, én Uram, én Istenem! Ámen A Betegek Világnapján jó hírem az, hogy a világ fejlettebb országaiban egyértelmű tendencia bontakozik ki,
Makfalvi Tekintő
6. oldal
ugrásszerűen emelkedik az igen idős kort megélők száma. Ha ön kíváncsi, hogy milyenek az esélyei a hosszú élet elérésére, hívja segítségére a mellékelt tesztlapot. És még csak annyit: a matuzsálemi korúak egészsége sokkal jobb, mint a hetveneseké. Önálló életvitelüket legalább kilencvenes éveikig megtartják, és amikor az eleve elrendelt idejük eljött, erős lélekkel vesznek búcsút az élettől. Prokop Irén
Belső illemhelyek és központi fűtés a Gálkerti iskolában 2007. február 19-én hivatalosan is befejeződött az a pályázat, amelynek során a makfalvi Wesselényi Miklós Általános Iskola Gálkerti épületében belső illemhelyeket készítettek külön a lányok és külön a fiúk számára. Az iskola összes termét központi fütésrendszer melegíti, melyet még a tavalyi év végén helyeztek használatba. A pályázat összértéke 100.000 lej volt, amelyet az iskola vezetősége közösen a Polgármesteri Hivatallal pályázott meg. A pályázat megfelelő végrehajtását és a munkálatok menetét a helyi Polgármesteri Hivatal vezetősége, személyesen Makfalva község polgármestere dr. Zsigmond Vencel felügyelte. A következő pályázat végrehajtására a közeljövőben kerül sor. Ekkor a makfalvi, valamint a hármasfalusi iskola 10-10 darab modern számítógéphez fog jutni. A számítástechnikai tantermek feljavítását mindkét oktatási intézményben szintén a Polgármesteri Hivatal fogja végeztetni önrészből. Péterfi Levente M e t e o r o l ó g i a i a d a t o k j a n u á r
h ó n a p r a
Csapadék Év
2005
2006
liter/m2
Hőmérséklet °C A legmelegebb nap
A leghidegebb nap
7 órakor
19 órakor
7 órakor
19 órakor
nincs
0 C°
+3 C°
-17 C°
-11 C°
adat
január 14,22,25,26.
január 22.
január 19.
január 19.
nincs
+1 C°
+ 3 C°
-26 C°
-17 C°
adat 2007
- adatközlő: Péter Ödön -
46,5
Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: (SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG): 112, 955, 956, 961 Gázszolgáltató vállalat: 570.629 Áramszolgáltató vállalat: 570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 584.161
január 3.
január 26.
+4 C°
+7 C°
január 24.
január 10.
-8 C°
-5 C° január 30.
Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, ifj. Kovács Árpád, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
