Lori Herter Kirakatpár How Much Is that Couple in the Window? (1996)

Lori Herter - Million-Dollar Marriages 1 - Kirakatpár - JKSZ/2003/06/01.

Lori Herter

Kirakatpár How Much Is that Couple in the Window? (1996) Million-Dollar Marriages 1. Egyik éjjel Jennifer, a Derring’s Áruház alkalmazottja és a főnöke, Charles az épületben ragad. A férfi azzal áll elő, hogy helyezzék magukat kényelembe reggelig a bútorosztály ágyain. Az ötlet nagyon is ésszerűen hangzik, ám Charlesnak határozott elképzelései vannak, mivel is töltsék az éjszakát… Karácsony előtt a Derring’s Áruház különleges ötlettel akarja megnyerni a vásárlókat: a kirakataiban egy lakást épít fel a saját árucikkeiből, amelynek helyiségeikben élő szereplők jelennek meg. Bár az ötlet Charles Derricktől, az áruház ifjú igazgatójától származik, ő mégis hevesen tiltakozni kezd, amikor az igazgatótanács kijelöli a kirakatpár férfi tagjának. Aztán beadja a derekát, de csak egy feltétellel: ha a párja Jennifer Westgate, az egyik kedvenc alkalmazottja lesz…

1/253


1. FEJEZET Jasper Derring komótosan elfogyasztotta szokásos, lekváros pirítósból és kávéból álló reggelijét, azután átballagott villája nappalijába, amelynek nagy ablakán át a Michigan-tóra nyílt kilátás. Felesége, Beatrice, akihez immár negyven éve kötötte a házassági eskü, behozta neki az újságot. Jasper sietve belelapozott, és az ötödik oldalon megtalálta, amit keresett: a Derring’s Áruház egész oldalas hirdetését, amely a karácsonyi akciókat harangozta be. A reklámosztály ezúttal különösen nagy gondot fordított a hirdetés megtervezésére. Nagy pelyhekben hullott a hó a megszólalásig élethű Télapóra és a szánját húzó rénszarvasra. Az ajándékokkal teli, hatalmas zsákon a következő szöveg volt olvasható: A Derring’s idén különleges karácsonyi meglepetéssel szolgál vásárlóinak. Ezúttal ne várja2/253


nak terepasztalt, amelyre műhó hull, se táncoló tündéreket vagy beszélő mackókat! Rudolf, a rénszarvas sem áll majd villogó orral a kirakatban. Ebben az évben a Derring’s egyedülálló módon élő embereket költöztet a kirakatba, akik az Önök szeme előtt élik majd mindennapi életüket. A szereplők a Derring’s alkalmazottai lesznek, akik máskor készségesen szolgálják ki Önöket osztályainkon. Jöjjenek el karácsony előtt a North Michigan sugárútra, és nézzék meg a „mozgó kirakatbábukat”! Integessenek nekik, és meglátják, szívélyesen viszonozni fogják a köszöntést! Jasper elégedett volt a fia, Charles munkájával. Az egész akció voltaképpen az ő ötlete volt, amelyet Jasper eleinte túlságosan eredetieskedőnek ítélt, később azután olyan lehetőségek is eszébe jutottak, amelyekre a fia nem is gondolt. Charles váratlanul került a Derring’s élére, miután Jaspert hat hónappal ezelőtt egy szívinfarktus arra kényszerítette, hogy visszavonuljon 3/253


az üzleti életből. Nehezére esett átengednie az irányítást a fiának. Elvégre negyven évvel ezelőtt ő alapította a céget a bátyjával, és azóta is a kezében futottak össze a szálak. Valamennyi felnőtt gyermeke közül azonban Charles, a legfiatalabb volt a legmegbízhatóbb. Rendelkezett a szükséges üzleti érzékkel, és ontotta a sziporkázó ötleteket. Ami pedig a legfontosabb, testvéreivel ellentétben imádta az áruházat. Rövidnadrágos kisfiú kora óta mindig ott lábatlankodott valamelyik osztályon. Jasper félretette az újságot. A nap sokkal szebbnek Ígérkezett, semhogy elrontsa a hangulatát politikai botrányokkal vagy a tőzsdei árfolyamok esésével. Odakint a hó szikrázott a napsütésben, és egy széncinke szorgalmasan csipegette az etetőbe szórt magokat. Jasper úgy döntött, új időtöltésének szenteli idejét: elővette a nemrég megkezdett hímzését. Felépülése után tanulta el a feleségétől. Az ötlet Beatrice-tól származott, miután látta, hogy férje egyre nehezebben ül meg otthon. Úgy gon4/253


dolta, a hímzés Jasperre is ugyanolyan nyugtató hatással lesz, mint őrá. Nem tévedett, a férje hihetetlen lelkesedéssel tanulta meg és gyakorolta az öltéseket, és azóta mindig tartott a keze ügyében valamilyen kézimunkát. Az idén pedig, feleségéhez hasonlóan, nekilátott, hogy kis ajándékokkal lepje meg a rokonságot. Buzgalma odáig ment, hogy a közeli kézimunkaüzletnek szinte teljes fonalkészletét felvásárolta. Most aztán lesz elegendő anyaga a következő három évre. Meglepő módon több olyan előnyomott vásznat is vett, amelyek esküvői mintákat ábrázoltak, holott a rokonságban senki sem készült házasodni. Talán titokban abban reménykedett, hogy a halála előtt még láthatja, amint gyermekei családot alapítanak. Fiai és lányai azonban élvezték az egyedülállók szabadságát. Jaspert ugyan mindig arról győzködte az orvosa, hogy egészsége hamarosan tökéletesen helyreáll, de a betegség az idős férfit arra emlékeztette, hogy ő sem örök életű. 5/253


Elővette a hímzőkeretet. Az esküvői harangok és csokrok már majdnem készen voltak, csak a fiatal pár neve és az időpont hiányzott róla. Jasper először azt fontolgatta, egyelőre félreteszi a képet, amíg valaki a családban házasodásra nem adja a fejét. Felesége is mindig tartott raktáron néhány félkész munkát ajándéknak. Végül azonban úgy döntött, befejezi a művet. Nekilátott, hogy ráhímezze a neveket a képre. Az időpont ráér később is. A vőlegény nevének kezdőbetűjét, a nagy „C”-t piros fonallal öltögette a vászonra. Mennyire meglepődne Charles! Jasper jót derült magában a gondolaton. Hát még ha a fia látná a menyasszony nevét, akkor esne csak le igazán az álla! Jennifer Westgate jóízűt ásított, és fellapozta a Chicago Tribüne friss számát, amelyet a földalatti-állomáson vásárolt. Amikor megpillantotta a Derring’s hatalmas betűkkel nyomtatott nevét, nagy szemeket meresztett a hirdetésre. A híresztelések tehát igaznak bizonyultak! 6/253


Hetek óta pusmogták, hogy a cég különleges reklámhadjáratba fog. Jennifer hihetetlennek tartotta, hogy a vezetés valóban az áruház alkalmazottait akarja kirakatbábunak felhasználni. Ha már ilyesmire készülnek, miért nem alkalmaznak színészeket vagy hivatásos modelleket? Kis híján belebetegedett a gondolatba, hogy esetleg őt választhatják ki a feladatra. Nem volt visszahúzódó természet, de a magamutogatás sem volt a kenyere. Különben is mit szólna hozzá Peter? Jennifer azzal nyugtatgatta magát, csekély az esély, hogy a Derring’s több száz alkalmazottja közül éppen őrá essék a választás. Ennek ellenére rossz érzés fogta el. Éppen az előző héten történt, hogy Mr. James, a szépítőszerek szakértője váratlanul megjelent a háztartási cikkek osztályán, ahol Jennifer dolgozott. Egyenesen odalépett hozzá, és a kávéfőzők felől érdeklődött, de Jennifernek valahogy az volt a benyomása, hogy látogatója titokban őt szemrevételezi. Mr. James végül a szépítőszerekre terelte a szót, és azt javasolta Jennifernek, hasz7/253


náljon mályvaszínű szemhéjfestéket, amely érvényre juttatná a szeme zöldjét. Erre a lány azt válaszolta, hogy semmire sem tartja az arcfestést, mivel az szerinte csak álarc, amely mögé elbújnak a nők, márpedig ő azt szeretné, ha úgy fogadnák el, amilyen valójában. Mr. James úgy nézett rá, mint egy csodabogárra, azután ravaszkás mosollyal távozott. Ám nem ez volt az egyetlen ok, amiért Jennifer gyanakodott. Úgy egy hónappal azelőtt Jasper Derring személyesen is szakértői szemlét tartott nála. Látszólag ez is egyike volt a szokásos, ötletszerű látogatásainak, amelyeket a szívrohama után sem mulasztott el. A zömök testalkatú, szeszélyes milliomos egyszer csak betoppant a háztartási osztályra. Amikor felfedezte Jennifert a pult mögött, megállt, és behatóan szemügyre vette. A lány rövid habozás után rámosolygott, anélkül hogy sejtelme lett volna, miről van szó. Az idősebb Derring odabiccentett neki, mondott valamit a kellemes napsütésről, 8/253


holott aznap kifejezetten komisz idő volt, majd ismét eltűnt. Jennifer nem tudta mire vélni a látogatást. Nem volt ritkaság, hogy szót váltott az áruház tulajdonosával, most azonban az az érzése támadt, mintha Derring titkolna előle valamit. Azután pedig megindult a szóbeszéd az élő kirakatbábukról. Meglehet, hogy csak üldözési mániában szenved? Éppen betöltötte a huszonhatot, és öt éve dolgozott eladóként a Derring’s Áruházban. Egy ideje már azzal büszkélkedhetett, hogy kinevezték a háztartási osztály helyettes vezetőjévé. Nagyon szerette a munkáját, és kedvelte a munkatársait is. Jasper Derring híres volt arról, hogy gondot fordított a kellemes munkahelyi légkörre, és alkalmazottai hűségét tisztes javadalmazással és előléptetéssel jutalmazta. Jennifer eladóként el sem tudott volna magának jobb munkahelyet elképzelni. 9/253


Az utóbbi hónapokban azonban egy és más megváltozott. Jasper Derring júliusban, a szívinfarktusa után, átengedte az ügyvezető igazgatói széket fiának, Charles Derringnek. Attól fogva Charles nemcsak az áruház új igazgatója, hanem egyenrangú résztulajdonos is lett. Azóta semmi sem maradt a régiben. Még az áruház arculata is megváltozott. Eltűnt az antik vitrinek hada a mennyezet aranyozott stukkójával egyetemben. „Korszerűsítés” – ez volt az új igazgató kedvenc szava, amelyet előszeretettel használt a dolgozókhoz címzett körlevelekben. Sajnos az áruház ezáltal sokat veszített meghitt, családias hangulatából. A reklámok is harsányabbak, tolakodóbbak lettek, legalábbis Jennifer úgy találta. Valószínűleg a kirakatbeli színjáték is a „korszerűsítéshez” tartozott. Az ötlet gazdája csakis Charles lehet, senki más. Jasper sem volt mindennapi személyiség, de nem szokott elrugaszkodni a földtől. Tekintélyét nem pénzének, hanem egyéniségének köszönhette. Évtizedeken át hű maradt feleségéhez, aki 10/253


számon tartotta az alkalmazottak születésnapját, és megajándékozta őket egy szál orchideával, amelyet kenilworthi birtokán nevelt. Jasper hitt az olyan régimódi értékekben, mint becsület és tisztesség, szemében valóban a vevő volt az úr. Hitt továbbá a kemény munkában. Saját vagyonát is kőkemény munkával szerezte, miután bátyjával negyven évvel ezelőtt egy teherautó rakterében beindították első kereskedelmi vállalkozásukat. Nem költött túl sokat az öltözködésre, sportkocsikra, nem hívott össze óriási vendégseregeket, nem kedvelte a feltűnést. Charles szinte mindenben az ellenkezője volt – Fogadni mernék, hogy Charlestól származik az ötlet – jegyezte meg a lány később Trudy Hargrove-nak, a főnökének. – Elég sajátos humora van. Ugyanúgy jellemző rá, mint azok az ostoba viccek, amelyeket a pénztárgépem kijelzőjére szokott küldözgetni. A születésnapján például a számítógépes pénztárgépe képernyőjén hirtelen megjelent a Boldog születésnapot, Jennifer! felirat. Egy héttel ké11/253


sőbb újabb üzenet érkezett: A számítógépemnek viszket a háta. Megvakarnád? Jennifernek sejtelme sem volt, hogyan szabadulhatna meg az üzenetektől, kénytelen volt kivárni, amíg azok maguktól eltűntek, csak azután folytathatta a munkáját. Tudta, hogy a szövegek csakis Charlestól eredhettek, mivel egyedül ő fért hozzá a számítógépes rendszer központi egységéhez. – Azt hiszem, igazad van – értett vele egyet Trudy, miután átfutotta az újságbeli reklám szövegét. Az asszony ötven felé járt, csinos volt, és remekül értette a dolgát. – Nagy mókamester volt akkor is, amikor nálunk dolgozott, és nem valószínű, hogy megváltozott volna, mióta igazgató lett. Charles az év elején négy hónapos gyakorlaton vett részt az osztályukon. Az utóbbi három évben végigjárta az összes áruházi osztályt. Mindenkinek lelkesen mesélte, hogy az alapoktól kezdve akarja megismerni az üzletet, amely 12/253


egyszer az övé lesz. Az is lehet persze, hogy csak az apjára akart jó benyomást tenni. Csakhogy a „hatalomátvételre” a vártnál előbb került sor. Charles épphogy elmúlt harmincegy, és az idősebb alkalmazottak azon morogtak, hogy nem elég érett még az üzletvezetésre. Valóban okos döntés volt Jasper Derring részéről, hogy átengedte neki az igazgatói posztot? Trudy lassan felvonta tökéletesen kihúzott szemöldökét. – Az tehát a kérdés, kiket választanak ki az alkalmazottak közül a kirakatbeli szereplésre. – Lehet már hallani valamit? – kérdezte Jennifer. – Mert az az érzésem, hogy én is szóba kerültem. – Beszámolt Trudynak a két különös látogatásról. – Grace a szépítőszerek osztályáról azt mondta, Mr. James különleges megbízatást kapott a karácsony előtti hétre. Jennifer belekapaszkodott az utolsó szalmaszálba. 13/253


– Akkor én nem lehetek. Megmondtam neki, hogy ki nem állom az arcfestést. Trudy elmosolyodott. – Bárcsak olyan jól néznénk ki festék nélkül is, mint te! Ragyogóan mutatnál a kirakatban. – Köszönöm, de sohasem vágytam rá, hogy az emberek megbámuljanak. – Jennifer kitűzte a névkártyáját a blézere hajtókájára. – A hirdetésben arra biztatják az embereket, hogy vegyék fel a kapcsolatot a kirakatbábukkal. Nem szörnyű? Úgy érezném magam, mint egy ketrecbe zárt állat. Nem is értem, hogyan adhatta áldását Jasper Derring egy ilyen őrült ötletre. – Küldemény Jennifer Westgate számára. – Nekem? – A hivatali küldönc kezében lévő boríték megriasztotta a lányt. – Talán valaki más névkártyáját viseli? – kérdezte a fiatalember. – Nem. – Akkor ez magának szól. A nagyfőnöktől személyesen. – Jennifer kezébe nyomta a küldeményt, és elsietett. 14/253


Trudy közelebb hajolt helyetteséhez. – Charlestól jött? Jaj, nyisd már fel! Mi van benne? – Remélhetőleg a felmondásom – jegyezte meg akasztófahumorával Jennifer, miközben feltépte a borítékot. Kedves Jennifer! Rád esett a választás, hogy részt vegyél áruházunk karácsony előtti reklámhadjáratában. A munkaidőd reggel 10 órától este 22 óráig tart. Természetesen nagyvonalú jutalomra számíthatsz. A továbbiakat ma ebéd közben beszéljük meg. Szívélyes üdvözlettel: Charles Derring – Te jó ég, az előérzetem nem csalt. – Jennifer úgy állt a pult előtt, mint akibe villám csapott, és odaadta Trudynak a levelet. – Nahát, mik vannak! Valóban téged választottak. – Trudy hangján őszinte öröm érződött. – 15/253


Ne vágj már ilyen kétségbeesett képet! Biztosan remek móka lesz. És még jutalmat is kapsz érte! – Kíváncsi vagyok, szándékosan csinálta-e – morfondírozott Jennifer, akit a jutalom a legkevésbé sem lelkesített. – Kicsoda? Charles? – Lehet, hogy bosszút akar állni rajtam. Annak idején engem hibáztatott, amiért a fenekén kiszakadt a nadrágja. Emlékszel még? Amikor kicsúszott a kezemből egy zsák granulátum. – Év elején, amikor Charles az osztályukon töltötte a gyakorlatát, Jennifer úgy akart megfizetni neki a számítógépes üzenetekért; hogy kiszórt az orra elé egy zsák granulátumot, amellyel a virágföldet lehet helyettesíteni. Amikor a férfi lehajolt, hogy összesöpörje, hátul elpattant a varrás a nadrágján. – Kellemetlen helyzetbe akar hozni. Rám azonban ne számítson! – Jenny, nyugodj meg! Az üzletvezetés nem véletlenül választott ki éppen téged. Biztosan nem büntetésnek szánták. Fogd fel inkább bóknak! Egyébként is udvariatlanság volna vissza16/253


utasítanod a megbízatást. A pályafutásodnak sem tenne jót, ha kéretnéd magad. A lány idegesen pillantott az órájára. Egy perc múlva nyitnak. – Igazad lehet. De azt se felejtsd el, hogy Charles előszeretettel ugrat engem! – Igen, nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, amikor erre jár – furcsállotta a dolgot Trudy. – Te pedig lelkesen kontrázol neki, ha jól veszem észre. Úgy civakodtok, mint egy házaspár. – Hogyisne! Egyébként is a jól kikent-kifent szőkéket szereti. – A lánynak egyszer csak az eszébe ötlött egy megnyugtató gondolat. – Ki lesz a másik, aki kiül velem a kirakatba? Szintén alkalmazott? Vagy több pár is lesz, akik kétóránként váltják egymást? – Connie a pénzügyről azt mondta, csak két személyt választanak ki. Jennifer kétségbeesett. – Na tessék! Én leszek az egyetlen nő, akinek egy héten keresztül pózolnia kell a kirakatban? 17/253


Mi a csudát kezdjek ott magammal? Zsonglőrködjek? És ki lesz a párom? – Fogalmam sincs. Különben sem kell készpénznek venni, amit Connie mondott. Az is lehet, hogy félreértettem valamit – El sem tudom képzelni, mit fog szólni az egészhez Peter. – Jennifer komolyan aggódott emiatt. – Peter? Egy hétre az érdeklődés középpontjába kerülsz, külön pénzt is kapsz, és még az izgat, mit fog szólni mindehhez a szórakozott professzorod? Talán ez végre lendületbe hozza. Mióta is jártok már? – Három hónapja. – És még meg sem csókolt úgy istenigazából. Jennifer már sajnálta, hogy Trudyt ennyire beavatta a szerelmi életébe. – Az angol tanszéken tanít az egyetemen, és az értelmiségiek elég tartózkodóak az ilyesmiben. – Vagy csak tutyimutyik – mormolta Trudy. – Biztosan nem lesz túl lelkes, ha meghallja, hogy a barátnője egy héten át egy kirakatban mutogatja magát. Ó, miért kellett éppen engem 18/253


választaniuk? A legkevésbé sem vagyok izgalmas jelenség az unalmas barna hajammal és az átlagos mellbőségemmel. Miért tesznek éppen engem a kirakatba? – Peter? – Jennifer az Illinois Egyetem számát tárcsázta. A barátja ott tanított. – Jennifer, te vagy az? – Igen, én. Bocsáss meg, ha rosszkor hívlak, de most van kávészünetem. Ráérsz ma este? Meg kell beszélnünk valamit. – Hm. – Hallani lehetett, ahogy Peter a határidőnaplójában lapozgat. – Tulajdonképpen ráérek. Rendben van. Menjek érted hatra, vagy tovább kell dolgoznod? – Most nem, de a jövő héten igen. – Valami baj van? Ha komoly az ügy, találkozhatunk délben is. – Nagyon kedves tőled, de nem érek rá. A nagyfőnökkel kell ebédelnem. – Charles Derringgel? 19/253


– Igen. Ma kaptam tőle egy levelet. De most már mennem kell. Hatkor látjuk egymást. Jennifer visszaakasztotta a kagylót, és nagyot kortyolt a kávéjából, mielőtt visszatért a pihenőhelyiségbe. Sóhajtva csatlakozott munkatársnőihez, akik mint mindig, most is a gyermekeikről és az unokáikról társalogtak. Jennifer nem figyelt oda a körülötte zajló beszélgetésre. Másra sem tudott gondolni, mint hogy mennyire ellenezni fogja Peter a fellépését. Már az is zavarta, hogy Jennifer egy áruházban dolgozott. A lány csak két évet végzett el a főiskolán, és Peter örökösen arról győzködte, hogy be kellene fejeznie a tanulmányait, és azután egy tisztességes állást kellene keresnie. Gyakran vitatkoztak erről, és a férfira a legcsekélyebb mértékben sem hatott az az érv, hogy Jennifernek a Derring’s-nél jó előmeneteli esélyei vannak. Ha most azzal áll elő, hogy kirakatbábut kell játszania, csak Peter előítéleteit igazolja. Alaposan át kell gondolnia, hogyan adja be barátjának a hírt. 20/253


Utolsó reménye az volt, hogy az ebédnél megkéri Charlest, válasszanak mást a feladatra. Végül is mindig jól szót értettek egymással, és noha a férfi többször a tudtára adta, hogy szerinte túlságosan komolyan veszi az életet, érezte, hogy Charles alapjában véve kedveli őt. A férfi talán néha hajlamos őrült dolgokat elkövetni, mint ahogy a gazdag és hatalommal bíró emberek nemritkán, de helyén volt a szíve. Legalábbis eddig úgy látszott.

21/253


2. FEJEZET Nem sokkal tizenkettő előtt Jennifernek, aki az alsó polcokon a poharakat rendezgette, az az érzése támadt, mintha figyelnék. Felpillantott, és Charlest látta maga előtt. – Szorgoskodsz, mint mindig – állapította meg a férfi. Drága öltönyben volt, szőke haját hátrafésülve viselte. Komoly eséllyel indulhatott volna a „bolygónk legjobban öltözött férfiúja” címért, ugyanakkor úgy látszott, nem fontos számára a külső megjelenés. Nagyobb jelentőséget tulajdonított annak, hogy mindenkihez barátságos legyen. Ez már túlzás, hogy egy ilyen vonzó férfi ráadásul még milliomos is legyen, gondolta Jennifer. Nem is beszélve arról, hogy minden idők legfiatalabb áruház-igazgatója volt Chicagóban.

22/253


– Csak azért teszem, hogy jó benyomást keltsek a főnöknőmben – válaszolta hetykén Jennifer. Charles megköszörülte a torkát, mintha valami fontosat készült volna mondani. – Tulajdonképpen tetszik, amikor az alkalmazottaim ekkora igyekezetet mutatnak. A te esetedben azonban nem bánnám, ha egyszer lustálkodni látnálak, csak hogy végre megbizonyosodhassam arról, te is emberi lény vagy. – Most pedig egy előadás következik arról, hogy az élet nem csak munkából áll? – A lány még nagyon jól emlékezett arra, hogyan akart Charles annak idején lefaragni a szorgalmából. – Szívesen végighallgatnád? Bármikor kész vagyok, hogy megtartsam – kontrázott a férfi. Jennifer jobbnak látta másra terelni a szót. – Bizonyára értem jöttél. – Úgy van. – Odanyújtotta kezét a lánynak, hogy segítse felállni, de az inkább úgy tett, mintha észre sem vette volna. – Mit szólnál a sörözőhöz? 23/253


Az volt a legdrágább az áruházban található három étterem közül. – Nagyszerű. – Jól van. Akkor menjünk! A felvonó felvitte őket a hetedikre. A söröző zsúfolt volt, de nekik szorítottak helyet az ablak mellett, amint a személyzet felismerte Charlest. Jennifer kicsit kényelmetlenül érezte magát a megkülönböztető bánásmód miatt. – Mit szólsz hozzá, hogy téged választottak ki a nagyszabású reklámhadjáratunkhoz? – kérdezte Charles, miután rendeltek. A hangja váratlanul komolyan csengett. Jennifer nagy levegőt vett, miközben idegesen simogatta az asztalon a szalvétáját. – Őszintén szólva nem vagyok túl lelkes. Miért esett a választás éppen rám? – Miért? – Charlest teljesen készületlenül érte a kérdés. – Nos, a pontos indoklást már elfelejtettem. A döntést a reklámszakembereink a ruházati és a szépségápolási osztállyal közösen hozták. Ők nézték meg valamennyi női alkalma24/253


zottunkat, és melletted döntöttek. – Egy pillanatra elhallgatott. – Ja igen, azt mondták, tökéletesen megfelel az alakod a kiválasztott ruhadarabokhoz, Mr. James pedig el volt tőled ragadtatva. Az egyik reklámszakember úgy vélte, sugárzik belőled az intelligencia és a biztos stílusérzék, tehát méltó módon képviselheted az áruházat. Jennifert meglepte a bók. – Ezt úgy értsem, hogy nem te magad választottál ki? – Én? Dehogy! Bár természetesen nagyon megkönnyebbültem, amikor közölték velem a döntést. – Hogyhogy megkönnyebbültél? – Ha már arra kényszerülök, hogy egy héten keresztül egy nővel kettesben egy kirakatban éljem az életemet, akkor legalább olyasvalakivel, aki… – Mit keresnél te a kirakatban? – vágott a szavába Jennifer. – Hidd el, nem az én ötletem volt. Egy egész hónapon át vitatkoztunk az apámmal. Ha nem 25/253


volna törékeny az egészsége, kerek perec nemet mondtam volna. A betegségére való tekintettel azonban beadtam a derekamat. – Ez igaz? – Jennifer képtelen volt elhinni, hogy Jasper Derring valóban arra kényszeríti a fiát, az áruház új igazgatóját, hogy egy álló hétig mutogassa magát a kirakatban. – Attól tartok, igen – válaszolta a férfi. – A sors iróniája, hogy a kirakati élőképek ötlete tőlem származik. A lány bólogatott. – Sejtettem. – Akkor jutott az eszembe, amikor egyik nap az akváriumomat nézegettem. Azután egy közös vacsoránál megemlítettem az apámnak. Először csak csóválta a fejét, képtelen ötletnek tartotta. Másnap reggel azonban felhívott, hogy közölje, mégis tetszik neki. És hogy a reklám még hatásosabb lesz, ha én magam állok ki a kirakatba. A Derring’s új, fiatal vezetője személyesen kezeskedik az áruház meghitt légköréért. 26/253


Jennifer nem hitt a fülének. Lehetséges, hogy a szívinfarktus Jasper Derring ítélőképességének is ártott? A pincér meghozta a két adag tyúkhúslevest. – Borzasztóan el voltam keseredve. Voltaképpen még most is – sóhajtott fel Charles. – Mármár azt kívántam, bárcsak ne álltam volna elő ezzel az ötlettel, de már nyakig ülök a pácban. Apa ragaszkodik hozzá, mert úgy véli, a hadjárat még ismertebbé teszi a cégünket, és be kell vallanom, bármire képes volnék, hogy a karácsonyi időszakban óriási forgalmat érjünk el. Tehát elvállaltam, hogy egy hétig bolondot csináljak magamból, és a kirakatban reklámozzam az áruinkat. Azt szeretném, ha a Derring’s válna Chicago legnépszerűbb áruházává. Jennifert meglepte Charles határozottsága. Erről az oldaláról még nem ismerte. Eddig csak az elkényeztetett aranyifjút látta benne, akinek az élete csupán szórakozásból állt. Meg kellett hagynia, jól állt a férfinak az az elszántság, hogy a teljesítményével érdemelje ki mások elismeré27/253


sét. Bárcsak ne kellene neki is részt vennie a terv megvalósításában! Charlesnak minden bizonnyal nyomós indokai voltak, hogy egy hétre kitegye magát közszemlére, de neki, Jennifernek ehhez semmi köze. Nem volt mit tennie, némi habozás után belekezdett a mondandójába. – Sok szerencsét kívánok az ötleted megvalósításához, Charles! Én azonban… – Hidd el, nekem ugyanúgy borsódzik a hátam az egésztől, mint neked. Kérlek, ne hagyj cserben éppen most, amikor szükségem van rád! Jennifer elkeseredetten nézett rá. – Képtelen vagyok kiállni egy kirakatba, mint valami modell. Ez egyáltalán nem nekem való! – Nem, itt nem modellkedésről van szó. Úgy látom, nem érted, mi az elképzelésünk lényege. – Charles előrehajolt, és az asztalra könyökölt. – Mi a hétköznapokat akarjuk bemutatni. Mindhárom Michigan sugárúti kirakatunkat erre akarjuk felhasználni. Az egyiket konyhának, a másikat 28/253


nappalinak, a harmadikat hálószobának rendezzük be. – Hálószobának?! Charles felnevetett. – Ne ijedj meg! Ebben a kirakatban egy hálószobabútort akarunk felállítani, és itt szeretnénk bemutatni az ágyneműket, a függönyöket, az edzőgépeket és természetesen a könyvosztályon árusított könyveinket. Jennifer értetlenül nézett a férfira. – És mit fogunk ott művelni… miközben az utca embere minket figyel? – Nos, semmi illetlent. Jennifer érezte, ahogy az arcába szökik a vér, és egy darabig kibámult az ablakon, mielőtt tovább érdeklődött volna. – És mit csinálunk a másik két kirakatban? Például a konyhában. Ebédet kell főznöm neked? Charles vállat vont. – Nem kizárt, de főzhetünk együtt is. Az elképzelés, amelyen az egész alapul, hogy egy há29/253


zaspárt mutatunk be hétköznapi tevékenységei közepette. Ez a házaspár pedig egy olyan házban lakik, amelyet teljes egészében a Derring’s-től rendeztek be. Most készül a forgatókönyv, amely segít nekünk abban, hogy az áruinkra ügyesen ráirányítsuk a figyelmet. – Egy házaspárt kell alakítanunk? – firtatta Jennifer. – Igen, legalábbis így terveztük. Én persze azt gondoltam, hogy hivatásos színészeket alkalmazunk, de apa úgy vélte, hogy sokkal hatásosabb lesz, ha egy alkalmazottunk és én lépünk fel. – Mi lesz, ha a sajtóban gúny tárgyává válunk, amiért nem vagyunk ténylegesen házasok? Végtére is téged mindenki ismer. A Derring család leszármazottja vagy, ráadásul az áruház új igazgatója, és ha kiderül rólam, hogy az alkalmazottad vagyok, jó kis botrány kerekedhet belőle. Charles csak legyintett. – Nem értem, miért. Hiszen az egész csak jó móka a járókelők szórakoztatására. És ha az újságok belekapaszkodnának az ügybe, mit szá30/253


mít? Nekem pillanatnyilag mindegy, mit írnak rólam. A fő, hogy a címlapra kerüljünk. – De előfordulhat, hogy néhány riporter szimatolni kezd a magánéletünk után. Engem elég kínosan érintene. Téged nem? Charles végigszántott a haján. – Jennifer, az egész dolog amúgy is elég kínos. Gyakran játszom társaságban a mókamestert, de a kirakatbábu szerepe nekem is új. Az egész helyzet olyannyira nevetséges, hogy képtelenség komolyan venni. Az apámnak ez a kívánsága, én pedig belementem a játékba. Talán te is érdekes tapasztalatokat szerzel majd – győzködte a lányt. – Amióta csak együtt dolgozunk, állandóan arra próbállak rávenni, hogy lazíts egy kicsit. Túl komoly vagy a korodhoz képest. Jennifernek nem tetszett a kioktató hang. Korábban ezt a férfi tudtára is adta, de most, hogy ő lett az igazgató jobbnak látta, ha tartja a száját Azonkívül még egy kérdést tisztázni akart vele.

31/253


– Nemcsak arról van szó, hogy bennem kelt visszatetszést az ötlet, hanem a barátom miatt is kínosnak érzem a nyilvános szereplést. Charles hátradőlt a székén, és oldalra hajtotta a fejét. – Néhány héttel ezelőtt egy magas, sötét hajú, szemüveges férfival láttalak. Róla van szó? – Igen, ő Peter Bartholomew. Angol irodalmat tanít az Illinois Egyetemen. Néhány hónapja ismertem meg, amikor konzervnyitót vásárolt nálam a barátja számára nászajándéknak. Beszélgetni kezdtünk, és azóta járunk. Charles bólintott. – Értem. És mi a gondja? – Voltaképpen nem az ő gondja – válaszolta kissé ingerülten Jennifer. – Sokkal inkább az enyém. Nem fog neki tetszeni, ha közszemlére teszem magam, egy kirakatban. Már azt is helyteleníti, hogy itt dolgozom. – Ahogy ezt kimondta, elpirult a szavai miatt. Charles átható pillantást vetett rá. 32/253


– Úgy érted, lenéz téged, mert csak eladó vagy? – Nem, vagyis… úgy gondolja, be kellene fejeznem a tanulmányaimat, és… – …akkor majd elég jó leszel neki. – Charles Jennifer felé bökött a kanalával. – Tévedsz. Ez nem a te gondod, hanem a drágalátos nyárspolgár barátodé. – Ne beszélj róla így! Charles elgondolkodva csóválta a fejét. – Nem értelek. Velem nem félsz feleselni, az az alak viszont megfélemlít. Miért? Mert egyetemi tanár? Valóban azt hiszed, nem vagy hozzá méltó? Azt kell tenned, amit jónak látsz, anélkül hogy a barátod rosszallásától tartanál! Szerintem mihamarabb szabadulj meg tőle! – Köszönöm szépen a tanácsot! – Jennifert felpaprikázta, hogy Charles voltaképpen gyáva nyúlnak nevezte. – Nem is ismered! – Felesleges. Látom, hogy korlátoz téged a szabadságodban, és ez nem tetszik. 33/253


– Nem szorulok a jóváhagyásodra! – háborgott Jennifer, de azután eszébe jutott, hogy Charles mégiscsak a kenyéradója. – Legalábbis magánügyekben nem. – Valóban olyan férfival akarsz járni, aki úgy viselkedik, mintha magasabb rendű volna nálad? Ennyire szereted? A kérdés készületlenül érte a lányt. Szeretni akarta Petert, és úgy is gondolta, hogy szerelmes belé. – Az érzelmeim nem tartoznak rád. Egy pillanatra csend támadt az asztalnál, azután Charles félretolta a levesestányérját. – Igazad van. Az érzelmeid nem tartoznak rám. Csak az bosszant, hogy a porban csúszol egy önhitt senki előtt. Ennél te sokkal többet érsz. A férfi elismerő szavai meglepték Jennifert. – Köszönöm. Charles rámosolygott.

34/253


– Szóval nem akarsz részt venni a kirakati játékban? – Láthatóan türelmetlenül várta a lány válaszát. – Egyszerűen csak úgy gondolom, nem én vagyok erre a megfelelő személy. Akkor sem, ha Petert figyelmen kívül hagyjuk. Nézd, én még az arcfestéstől is irtózom, pedig Mr. Jamesnek nyilván ez lesz a feladata. – Úgy van. Egy fodrászt is felfogadtunk. És előkészítettünk számodra egy csomó ruhát. Kényelmesebbeket nappalra, izgalmas estélyiket és csipkés hálóingeket estére. Azt hittem, egy nő számára nincs nagyobb élvezet, mint ha egy héten keresztül a legszebb holmikat viselheti. – Még hálóingeket is? – Te jó ég, gondolta Jennifer, és kiverte a víz. Ebbe aztán végképp nem fog belemenni Peter! Charles szélesen elmosolyodott. – Nem lesznek átlátszók, ezt megígérhetem. És valószínűleg selyemköntöst viselhetsz majd fölöttük. – A hálószoba-jelenetben? 35/253


– Természetesen. – És mi lesz rajtad? – Fogalmam sincs. Még meg sem kérdeztem. Úgy sejtem, pizsama és hálóköntös. – És komolyan azt képzeled, hogy az újságok egy sort sem írnak arról, ha a Derring’s új igazgatója egy kirakatban mutatkozik egyik alkalmazottjával, akin csak egy vékony hálóing van? Charles ismét az asztalra könyökölt. – Ez nem olyan, mintha rajtakapnának minket egy olcsó szállodában. Éppen az benne a vicc, hogy nyilvános színjátékról van szó, és hogy ezt mindenki tudja. Itt nincsenek megszellőztethető titkok. Apám pedig nem győzi hajtogatni, hogy én vagyok a város legkelendőbb agglegénye. Szerinte a híremből további tőkét kovácsolhatunk. Nincs ínyemre, de igaza lehet. – Nos, jól van, de mi lesz az én híremmel? Charles homloka ráncokba futott. – Úgy véled, ártani fog a jó hírednek, ha egy kirakatban látnak velem? Miközben rajtam a Derring’s egyik pizsamája van? A hírlapfotósok 36/253


és nézők százai jelenlétében? Azt hiszed, emiatt majd bukott lánynak fognak tartani? Attól eltekintve, hogy manapság már nincsenek bukott lányok, képzeld inkább azt, hogy minden férfi, aki csak számít a városban, rólad fog álmodni! Karácsony után tülekedni fognak érted, és könynyedén lecserélheted az unalmas professzorodat. A felszolgáló meghozta a szendvicseket, de Jennifert sokkal jobban felkavarta ez a beszélgetés, semhogy enni tudott volna. Charles komolyan nézett rá, arckifejezése megenyhült. – Nézd, tudom, mit érzel. Te a barátod miatt aggódsz. Bevallom, még én sem avattam be a barátnőmet, de szerintem halálra fogja nevetni magát. Mindketten sokkal szívesebben lennénk együtt a párunkkal, ahelyett hogy napi tizenkét órán át egy kirakatban üljünk összezárva. Ám mindketten az áruházban dolgozunk, és teljesítenünk kell a kötelességünket. Ezért kérlek, gondold át még egyszer! Holnap reggelig van 37/253


még időd, de akkor már hallani akarom a végleges válaszodat. – Rendben van. – Nagyon remélem, hogy igent mondasz. – Miért? Van itt a házban rengeteg nő, aki sokkal csinosabb nálam, ráadásul egy szavadra azonnal ugrana. Biztosan nem én vagyok az egyetlen alkalmazottad, aki elég karcsú, és a megjelenésével rokonszenvet kelt. Miért nem keresel magadnak valakit, akit ez a játék szórakoztat? Charles egy pillanatra lehajtotta a fejét. – Ahogy már meséltem, nagy kő esett le a szívemről, amikor meghallottam, hogy téged választottak. Azt hiszem, te vagy az egész áruházban az egyetlen, akivel kibírom kettesben egy héten át napi tizenkét órán keresztül. – Hogyhogy? A férfi elgondolkodott. – Először is, veled soha nem unatkozom.

38/253


E kijelentés meglepte Jennifert. Mindig úgy hitte, Charles a divatosan öltözött, feltűnően szép barátnői mellett őt szürke kisegérnek tartja. – Azonkívül – folytatta rövid habozás után a férfi – te nem vagy az a fajta nő, aki állandóan megpróbálna elcsábítani. Ez ugyanis egy ideje már az agyamra megy. Nem olyan egyszerű, ha vagyonod és komoly beosztásod van. Mintha örökösen rám irányulna az emberek figyelme. Nálad biztosra vehetem, hogy nincsenek hátsó gondolataid, mert úgy kezelsz, mint egy közönséges, hétköznapi embert. Szeretem, ahogyan ellenkezel velem. És régebben is nagyon élveztem a civakodásainkat. Mintha csak a húgom lennél. Van ugyan egy igazi húgom, de amióta elköltözött Chicagóból, alig látom. Néha úgy éreztem, mintha te vetted volna át a helyét. Ezért szeretném, ha te költöznél ki velem a kirakatba. Akkor együtt viselhetnénk ezt a nehéz terhet. Kérlek, ne vess oda prédául egy idegen nőnek, akiben még csak meg sem bízhatom! 39/253


Egyenessége annyira meghatotta Jennifert, hogy szinte már bűntudata támadt, amiért ekkora hűhót kavart az ügy körül. – Ma este beszélek Peterrel. – Jól van. De szeretném, ha végül te döntenél, és nem ő helyetted. – Úgy lesz. – Amint a lány kimondta, elfogta a bizonytalanság, valóban úgy lesz-e. Amikor Jennifer hat óra után a Derring’s főbejárata előtt várakozott, újból felidézte magában a Charlesszal folytatott beszélgetést. A Petert illető megjegyzései egész nap nem mentek ki a fejéből. Lehetséges, hogy Charlesnak végső soron igaza van? Hogy ő csak Peter lábtörlője volna? Amikor megismerkedtek, lenyűgözte a férfi tudása, a komolysága és a modora, nem is beszélve a munkájáról. Peter megbízható, szavatartó ember, amilyen férjet Jennifer mindig is elképzelt magának. Korábban meg sem fordult a fejében, hogy egy ilyen művelt ember valaha is szóba állna vele. Ám némelykor kifejezetten osto40/253


bának érezte magát a férfi jelenlétében, és ez rossz érzéssel töltötte el. Ahogy a bejárat mellett ácsorgott teveszőr kabátjában, piros sáljával, látta Charlest, amint távozott. A férfi nem vette észre őt, egyenesen egy fekete limuzinhoz tartott, amely éppen akkor gördült az áruház elé. A vezetője kiugrott, és kinyitotta az egyik hátsó ajtót. Egy lélegzetelállító, csillogó estélyit viselő szőkeség szállt ki. Hoszszasan csókolóztak, azután beszálltak a kocsiba, és azonnal elhajtottak. A legújabb szerzemény, állapította meg Jennifer. Az évek során számtalan különleges szépség társaságában látta Charlest. A férfi mindig a legújabb kocsival járt, a legdrágább öltönyöket viselte, övé volt a legjobb és talán legnagyobb áruház Chicagóban. Nem érhette be egy átlagnővel, csakis a legszebbekkel. De miért jár az esze Charles barátnőin, amikor megvannak a maga gondjai? Gondterhelten felpillantott, és Petert pillantotta meg maga előtt. A férfi több mint egy méter nyolcvan magas volt, 41/253


és a télikabátjában nagyon férfiasan festett. Bama haját leszorította a fülvédője pántja. Üdvözlésképpen arcon csókolta Jennifert, ami egyébként nem vallott rá, mert nem szerette az utcai bizalmaskodást. – Hogy vagy? – kérdezte. – Aggasztott a hívásod. Mi történt? Jennifer belefogott, hogy elmeséljen neki mindent, miközben a kedvenc éttermükhöz tartottak, de csak akkor ért a mondandója végére, amikor a pincér felszolgálta a Sztroganoff-bélszínt. – Hű alkalmazottja vagyok a cégnek, tehát meg kell tennem, amit kívánnak tőlem. Másrészt azonban elborzaszt a gondolat, hogy ki kell állnom egy kirakatba, ahol a fél világ megbámul. – Megértem – helyeselt Peter. – Ez az egész dolog egyszerűen megalázó. – Megalázó? – kérdezte megütközve a lány. – Intelligens, fiatal nő vagy, Jennifer. Van benned tisztesség és méltóság. Éppen ezt becsülöm benned a legtöbbre. Túl jó vagy az ilyesmire. A munkaadóid minden jel szerint nincsenek 42/253


nagy véleménnyel rólad, ha önjelölt modellnek tartanak, akit kielégít, ha neves divattervezők ruháiban pózolhat a fotósoknak. – Mr. Derring azt mondta, azért választottak engem, mert intelligens és önálló nő benyomását keltem. – Ez igaz, és örülök, hogy másnak is feltűnt. De miért nem keresnek neked akkor olyan lehetőséget, ahol valóban kamatoztathatod az intelligenciádat, ahelyett hogy kitesznek egy kirakatba? Jennifernek nem jutott eszébe semmilyen meggyőző válasz. Peter megfogta a kezét. – Lásd be végre, nem kötheted össze a jövődet ezzel az áruházzal! Menj vissza a főiskolára, és szerezd meg a diplomát! – Miből? Amíg odajártam, két év alatt háromszor változtattam szakot. Ezért is hagytam abba, és kerestem munkát. Eladóként végre boldog vagyok. Peter csak a fejét csóválta. 43/253


– Lehetetlen. Sokkal tehetségesebb vagy annál, semhogy kenyérpirítók és kávéfőzők eladása boldoggá tehetne. – Peter! – Jennifer összeszedte minden bátorságát. – Hadd döntsem el én, mi tesz boldoggá! – Szerintem te egyszerűen nem ismered magad eléggé ahhoz, hogy helyesen dönthess. Mostanáig távolról sem használtad ki a benned rejlő tehetséget. Vissza kell menned a főiskolára. – Azt hiszed, te eléggé ismersz? Peter a szemüvege fölött nézett rá. – Kicsit tüskések vagyunk ma, úgy látom. Elfelejted, hogy a munkám része a tanulmányi tanácsadás is. Úgy-ahogy kiismerem magam az ilyesmiben. – Csak éppen elfelejted, hogy nem vagyok a diákod. – Valóban nem, de még lehetsz, ha visszatérsz a tanulmányaidhoz. Jennifer elhúzta a száját. – Ha a diákod lennék, nem találkozhatnánk többet. 44/253


– Hajlandó lennék lemondani rólad, amíg nincs a diploma a tarsolyodban. – Szóval lemondanál rólam? – mormolta maga elé a lány. – Hm? – Á, semmi. Peter megérezte, mi zajlik a lányban. – Nem úgy értettem, de… azt már az elején megmondtam, hogy nem találom helyesnek elsietni a testieket. Ha jól emlékszem, akkor még helyeseltél te is, sőt mintha megkönnyebbültél volna. Te magad mondtad, mennyire eleged van a férfiakból, akik mind csak ugyanazt akarják. – Ez igaz is volt. Mármint akkor. Ó, természetesen most sem gondolom, hogy ész nélkül rohannunk kellene az ágyba. De… – De mi? Jennifer összeszorította az ajkát. Ő már azzal is beérte volna, ha Peter időnként magához öleli, és szenvedélyesen megcsókolja. Ha nem volna mindig olyan hajmeresztően fegyelmezett. Hirtelen elhúzta a kezét. 45/253


– Térjünk vissza a kirakatügyre! – Ami engem illet, én már elmondtam a véleményemet Mindenképpen nemet kell mondanod. – Miért? Mert neked kínos lenne? Attól félsz, az egyetemi munkatársaid kinevetnének? – Szó sincs róla! – Peter megigazította a szemüveget az orrán. Jennifernek most ötlött először a szemébe, hogy ezt a mozdulatot kényszeres gyakorisággal ismétli. – És ha én szívesen mutogatnám magam egy kirakatban? Peter szigorú pillantást vetett rá. – Most ezt puszta dacból csinálod? Vagy fel akarsz bosszantani? – Mi köze az egésznek hozzád? Nekem kell kiállnom a kirakatba, nem neked. – Egy pillanatig sem állítottam, hogy rólam van szó. Csak arra merészeltem felhívni a figyelmedet, hogy megalázó volna, ha igent mondanál. 46/253


– Úgy gondolom, te alázol meg engem, amikor nem hagyod, hogy én döntsek a magam ügyében. – A szavak váratlanul buktak ki a lány száján. – Eredetileg azt reméltem, segíteni fogsz, hogy végre döntésre jussak, de te csak a saját mércédet akarod rám erőltetni. Peter egy pillanatig megütközve nézett rá. – Nagyon sajnálom, ha így gondolod. Igazán csak segíteni akartam. – Nem sok hasznom volt belőle. Majd magam eldöntöm, mit tegyek. És kevéssé érdekel, tetszik-e neked, vagy sem. – A lány dühösen öszszegyűrte a szalvétáját, és a tányérjára dobta. – Most hazamegyek. Szeretném nyugodtan átgondolni a dolgot. – Várj, hazaviszlek! – Nem szükséges. A tömegközlekedés is megfelel egy magamfajta kiugrott főiskolásnak. – Jennifer… A lány azonban távozott, anélkül hogy visszanézett volna. Csak otthon, az elmhursti kis lakásában eredt el a könnye. Azután valamivel job47/253


ban érezte magát. Csak éppen még mindig nem tudta, mit válaszoljon Charles ajánlatára. Még akkor is az érveket latolgatta, amikor Peter felhívta. – Sajnálom, ha úgy érezted, gyámkodni akarok feletted. Nem lett volna szabad úgy kezelnem téged, mint a diákjaimat. De látszott rajtad, hogy tanácstalan vagy, és én csak segíteni akartam. – Tudom. – Jennifer már régen megnyugodott. – Nincs semmi gond – Megbocsátasz? – Persze. – És hogyan döntöttél? A lány gondolkodás nélkül bökte ki a választ: – Megcsinálom. – Aha. – És szeretném, ha támogatnál. – Még hogy én…?! Nos, persze, úgy lesz. Számíthatsz rám. – Eljössz megnézni a kirakatban? – Nem mulasztanám el semmi pénzért. 48/253


Jennifer érzékelte a gunyoros hanghordozást, de nem izgatta. Már nem érezte magát úgy, mintha Peter lábtörlője volna. Lehet, hogy köznevetség tárgya lesz, de legalább a maga akaratából.

49/253


3. FEJEZET Másnap nyolc órakor Jennifer a vezetők pihenőhelyiségében ült, a fején hajcsavarókkal, az arcán pedig Mr. James ügyködött. – Milyen csodálatos! – fuvolázta a férfi. – Öröm ilyen szép zöld szemmel dolgozni. Mr. James sovány, elegáns ember volt, aki a zakója alatt mindig pulóvert hordott. Az idősödő Fred Astaire-re emlékeztetett azzal a különbséggel, hogy a fején dús, ősz tincsek göndörödtek. Christine, a fodrász eleinte le sem tudta venni a szemét róla. Jennifer úgy érezte magát, mintha ott sem volna. Mind Christine, mind Mr. James élettelen tárgyként kezelte. A lány nem volt több, mint nyersanyag, amelyből minden férfi álmát kellett megteremteniük. Ez volt aztán a kihívás! Jennifer rendszerint szorosan hátrafésülte és lófarokba fogta a haját, az arca pedig jóformán sohasem látott sminket. 50/253


– Kérem, ne tegyen annyi festéket a szemem köré! – Nem volt ugyan tükör a helyiségben, de Jennifernek az volt a benyomása, azzal a festékmennyiséggel, amennyit rákentek, egy csatahajót is újra lehetett volna mázolni. – Semmiképpen sem szeretnék közönséges hatást kelteni. Mr. James halkan felnevetett. – Még hogy közönséges hatást? Nem az a célom, hogy elcsúnyítsam. Olyan elbűvölőnek kell kinéznie, hogy a vevők megrohamozzák a szépítőszerek osztályát, és mindent megvegyenek az utolsó tégelyig, amint meglátták magát. Lazítson, és bízzon bennem! Mr. James éppen Jennifer szempilláját festette, amikor nyílt az ajtó. A lány nem látta, ki jött be, csak remélte, hogy nem Charles. A közös ebédjük utáni napon közölte a férfival, hogy kész kiállni vele a kirakatba. Charles ennek ellenére pontosan tudta, hogy a lányt nem lelkesíti az ötlet, és Jennifer nem szeretett volna csípős megjegyzéseket hallani a szájából a hajcsavarókat illetően. 51/253


– Mr. Derring – fordult oda az érkezőhöz Mr. James. – Örülök, hogy ismét látom. Milyen volt Új-Zélandon? Új-Zélandon? Jennifer megnyugodott. – Pompás. Ott most tombol a nyár. Szívesen maradtam volna még. – Jennifernek sikerült annyira oldalt fordítania a fejét, hogy egy pillantást vethessen Jasper Derringre. Meglepte, hogy ott látja. Bizonyára ő is a sajtóértekezletre jött, amelyet Charles kilencre hívott össze. Jasper odalépett Jenniferhez, aki mosolyogva köszöntötte. Jasper viszonozta az üdvözlést. – Új-Zéland azonban távolról sem olyan szép, mint Miss Westgate. – Hát nem olyan, mint egy angyal? – kérdezte büszkén Mr. James. – Gyönyörű szeme van. Jó választás volt, uram, meg kell hagyni. Jennifert zavarta, hogy úgy beszélnek róla, mintha ott sem volna. Az pedig még inkább, hogy a jelek szerint éppen Jasper Derring választotta ki őt. Vagy rosszul értette volna, amit Mr. James mondott? 52/253


Jasper most egyenesen a lányhoz fordult. – Nem izgul, ugye? – De, egy kicsit. Nem tudom, mennyire fogom élvezni, hogy egész nap kíváncsi szempárok merednek rám. – Kedvesem, mindenki csodálni fogja magát. – Jasper a hatás kedvéért felvonta a szemöldökét. Még elegáns öltönyében is kicsit úgy festett, mint egy erdei manó. – A magam részéről mindig is nagyra tartottam a szorgalmát és a teherbírását. Bárcsak minden alkalmazottam ilyen lett volna! Annak is örültem, hogy Charles magával dolgozhatott együtt a háztartási osztályon. Jó példát mutatott neki. Jennifernek leesett az álla. Nem hitt a fülének. Ilyen jó véleménnyel van róla az áruház egykori igazgatója? Az évek során alkalmanként váltottak néhány szót, és Jasper Derring név szerint is ismerte őt, de a lány azt gondolta, minden alkalmazottjával ilyen a viszonya. – Köszönöm – kapott észbe. 53/253


– És ne hagyjon rá mindent Charlesra, mialatt a kirakatban lesznek! – folytatta Jasper. – Maga semmivel sem butább nála, sőt még sokkal tapasztaltabb is. Charles tele van ötletekkel. Néhány közülük nem is rossz, mint például a mostani reklámakció. Semmi kétség, ő a megfelelő ember az áruház vezetésére. Ám képtelen megmaradni egy helyben, pedig ideje, hogy gyökeret verjen. Jennifer zavartan lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen Jasper szemébe néznie. Csak nem azt gondolja az idős üzletember, hogy éppen ő fogja Charlest rábírni, változtasson az életmódján? Nem, biztosan nem ő lesz az. Jennifer ideges lett. Szíve szerint átment volna a saját osztályára, és beállt volna a pénztárgép mögé. Ehelyett itt ült egy széken, tökéletesen kisminkelve, és rejtélyes értelmű beszélgetést folytatott az áruház volt igazgatójával. Hirtelen nagyon elveszettnek érezte magát. Jasper elgondolkodva nézett rá. 54/253


– Ó, ne aggódjon! – Megveregette a vállát. – Szeretném, ha megpróbálná élvezni ezt a hetet. Akarom mondani, ne zavarja, hogy most Charles az első számú vezető a házban! Vitatkozzon csak vele nyugodtan, az jót fog tenni neki! Én soha nem hívtam Charleynak vagy Chucknak, abban a reményben, hogy attól is komolyabb lesz, és kialakul benne a felelősségtudat. Nos, nem jártam sikerrel. Hátha magának több szerencséje lesz. – Kétlem. – Várjuk ki a végét! Most mennem kell, de örülök, hogy hamarosan találkozunk a sajtóértekezleten. – Nekem is kell válaszolnom az újságírók kérdéseire? – kérdezte még gyorsan Jennifer. – Lehetséges. – De mit mondjak? – Ami éppen az eszébe jut. Tökéletesen megbízom magában.

55/253


Az idős Derring kiment a helyiségből, átengedve ezzel az elképedt Jennifert az egyre türelmetlenebbül várakozó Mr. Jamesnek. Charles megköszörülte a torkát, mielőtt a mikrofon után nyúlt volna. A reklámrészleg vagy ötven széket helyezett el a tanácsteremben, s a túlnyomó többségük már foglalt volt. A sajtó képviselői elővették magnóikat, miközben a fényképészek és tévések kameráikat tartották készenlétben. A terem egyik sarkában Charles felfedezte az apját. Már csak Jennifer hiányzott, akinek bármelyik pillanatban meg kellett jelennie az új külsejével. Charles elégedetten tekintett végig a sajtó embereinek hadán, és örült, hogy apja is eljött. – Jó reggelt kívánok! – nyitotta meg az összejövetelt, miközben már villantak is a vakuk. – Kezdjük akkor el! Jennifer Westgate, a társam ebben a különös vállalkozásban, már úton van ide. Mint valamennyien tudják, ma indul a reklámakciónk, amely a Michigan sugárúti három 56/253


kirakatunkra terjed ki. Minden kirakat egy család életének más és más terét mutatja. Remélem, már elkészítették ott az első fotókat, mert a berendezés valóban rendkívül jól sikerült, és kizárólag olyan árukból áll, amelyeket megvásárolhatnak a Derring’s-nél. A jelek szerint az újságírókat ez nem villanyozta fel túlságosan, ezért Charles folytatta. – Miss Westgate és én a hét folyamán naponta tíz órán át ezekben a kirakatokban fogunk élni. Ezalatt kizárólag a Derring’s-nél kapható ruhadarabokat fogjuk viselni. – A szeme sarkából látta, hogy nyílik a terem ajtaja. Egy nő lépett be Mr. James kíséretében. – Úgy látom, éppen… A szava is elállt, amikor a nő megérkezett az emelvény elé. Valóban Jennifer volna az? Hihetetlen! A lány amúgy sem volt csúnya, de Charles nem hitte volna, hogy ilyen elbűvölő, ilyen izgató is lehet. Hirtelen elfogta a bosszúság. Hová lett a jó öreg Jennifer, akit ismert? Képtelen lesz egy hetet eltölteni kettesben ezzel 57/253


a káprázatos nővel úgy, hogy megőrizze mellette a józan eszét. A lányon sötétkék nadrágkosztüm volt széles övvel, amely kiemelte karcsúságát. Máskor sima haja most csigákban omlott a vállára. Úgy festett, mint egy modell egy férfimagazin címlapján. Különösen a szeme volt feltűnő, amelyből titokzatos fény sugárzott Érdekes, Charles eddig nem fedezte fel, milyen szép szeme van. Amikor Jennifer helyet foglalt mellette, és nagy, zöld szemével ránézett, a férfi már-már elfeledkezett arról, hogy nyilvános helyen vannak. – Szeretném bemutatni… Miss Westgate-et Jennifer… máskülönben a háztartási osztályon dolgozik. Mától fogva pedig egy hétig a társam lesz a kirakatokban. Az újságírók halkan nevetgéltek, amire Charles nem talált magyarázatot. – Vannak kérdéseik a reklámakciónkkal kapcsolatban? Egy tudósító felemelte a kezét. 58/253


– Mit fognak csinálni kettesben egy héten keresztül? – A nevetés felerősödött. – Jó kérdés – felelte Charles, anélkül hogy tudomást vett volna a derültségről. – A munkatársaink mindent elkövettek, hogy egy jól működő forgatókönyvet állítsanak össze. A konyhadíszletben például étkezni vagy főzni fogunk. És kizárólag azokkal az eszközökkel, amelyek a háztartási részlegben kaphatók. Ez is az egyik ok, amiért éppen Miss Westgate-et választottuk ki a feladatra, ő tudja a legjobban, hogyan működnek az egyes berendezések. – Ezek szerint nem ön választotta ki Miss Westgate-et? – Nem, ez egy szakértői csoport feladata volt. – Én önt ki választotta ki, Mr. Derring? Charles elmosolyodott. – Tulajdonképpen ezt már az elején el kellett volna mondanom. Miután a kirakati játék ötletét részletekbe menően kidolgoztam, az apám, Jasper Derring azon a véleményen volt, hogy nekem kell elvállalnom az egyik szerepet. Ez 59/253


ugyanis jó lehetőség lesz, hogy bemutatkozhassam a nyilvánosságnak, és amúgy is a ház hagyományai közé tartozik, hogy a vásárlóinkkal személyes kapcsolat kialakítására törekszünk. Ezt a hagyományt manapság már nem sok helyütt ápolják. – Charlesnak valahogy az az érzése támadt, hogy a mondandója nem érdekli túlzottan az újságírókat. Ezután egy riporternö jelentkezett. – Ön nős, Mr. Derring? – Nem. – És Jennifer férjezett? Valamennyi szempár Jenniferre irányult, aki a kérdésre nyugodtan nemmel válaszolt. Ekkor újabb újságíró következett. – Viszonyuk van egymással? Ez a kérdés kizökkentette Charlest addigi nyugalmából. – Dehogyis! Természetesen nincs. Mellette Jennifer zavartan rázta a fejét. – Szeretnénk hallani Jennifertől is! – szólt oda valaki a hátsó sorból. 60/253


– Jó ideje van egy barátom – válaszolt a lány – , és úgy sejtem, Mr. Derringnek is van barátnője. Ez azt jelenti, nincs és nem is lehet közöttünk viszony. Charles megkönnyebbülten hallgatta, milyen ügyesen kezeli Jennifer a helyzetet. Hogyan is juthatott ilyesmi az újságírók eszébe?! Egy pillanatra csend támadt, azután felhangzott a következő kérdés. – Mr. Derring, meglepettnek, sőt azt mondhatnánk, elragadtatottnak látszott, amikor Jennifer belépett a terembe. Megtudhatnánk, mire gondolt akkor? Charles érthetetlennek találta, miért érdekli a sajtót épp ez a kérdés. Akkor azonban eszébe jutottak Jennifer figyelmeztető szavai. Minden úgy történt, ahogy a lány sejtette. – Egyszerűen lenyűgözött a szépsége. Önt talán nem? Ő az élő példa, mi mindent kínál a Derring’s a nőknek a ruházattól a szépítőszerekig. Jennifer mindig is csinos nő volt, de most átváltozott titokzatos, csábító szépséggé. Való61/253


ban nagy hatást tett rám, és remélem, önökre is, hölgyeim és uraim. Körbepillantott a sajtó embereinek hadán. Az arcokról leolvashatta, mi jár a fejükben. Mindenképpen kanyarítani akarnak köréjük egy szerelmi történetet. Egy pillanatra el is gondolkodott azon, nem tenne-e jót a reklámakciónak, ha kihasználnák az újságírók várakozását. – A hét leteltével talán meg is kérem Miss Westgate kezét – mondta széles mosollyal. Ragyogó arccal Jenniferhez fordult, mire vadul villogni kezdtek a vakuk. A smink ellenére is tökéletesen látta, mire gondol a lány. Az újságírók boldogan csaptak le humorosnak szánt megjegyzésére, de Jennifer egy pillanatig sem vette komolyan. Charles ezt nagyon megnyugtatónak találta. Jennifer késő délelőtt hagyhatta el először a kirakatot, hogy felkeresse a női mosdót. A hatalmas tükörben szembesült először Mr. James és Christine művével. A látvány nagy megráz62/253


kódtatásként érte, de nem volt kellemetlen. Valóban remekül festett. Nem csoda, hogy Charles döbbenten meresztette rá a szemét. Mr. James és Christine valóban értette a dolgát. Vajon mit fog szólni Peter, amikor először meglátja? A barátja megígérte, hogy munka után azonnal ellátogat a kirakatokhoz. Addig azonban még óráknak kell eltelniük, gondolta, miközben visszasétált új munkahelyére. Az első két órában Charlesszal a konyhadíszletben ostyát sütöttek, amelyet megettek reggelire. Nem voltak igazán éhesek, de igyekeztek olyan benyomást kelteni, mint akiknek óriási élvezetet szerez az étel. A beszélgetés is nehezen indult be. Charlest mintha idegesítette volna Jennifer jelenléte, akinek viszont fogalma sem volt, mi lehet a baj. Hiszen a férfinak tudnia kellett volna, hogy nem vette komolyan a leánykérésre vonatkozó, tréfás megjegyzését. Az üvegen át látta, hogy a tömeg az ebédidő közeledtével tovább nőtt. 63/253


Charles odalépett hozzá. Bordó pulóvert és sötét nadrágot viselt. – Na, megjött már az étvágyad? Várnak ránk az óriásszendvicsek. – Én is alig várom már őket – felelte megjátszott lelkesedéssel a lány. – És te? Charles azonban makacsul hallgatott. Arca különös módon gondterhelt volt. – Charles? – nógatta Jennifer, miközben odament a nagy, fehér mosogatóhoz, amely remekül mutatott az olasz csempe előtt. – Mi ütött beléd? Ahányszor csak rám nézel, elsötétül a tekinteted. Ilyennek még sohasem láttalak. Azt hittem, én leszek ideges a kirakatban, de most te vagy az. A férfi bólintott. – A sajtóértekezlet nem úgy zajlott le, ahogyan reméltem. Jennifer sejtelme beigazolódott. – Nézd, a hét leteltével biztosan nem fogunk az anyakönyvvezető elé állni. Tudom, hogy csak tréfáltál, amikor az újságíróknak oda akartál vetni valami koncot. Úgyhogy ne aggódj! 64/253


– Jó, jó, tudom. Nem is ez a bajom. – Hanem? – Magam sem értem. Az egész valahogy nem olyan, mint vártam. – Ennyire elbizonytalanítottak az újságírók? – A lány odahajolt a férfihoz, miközben egy tucat járókelő figyelte őket, szinte már a kirakatüveghez tapadva. Egyikük még integetett is nekik, mire Jennifer visszaintett. Charles elmosolyodott, és ő is integetett. Azután ismét a lányra nézett. – Azért nem annyira vészes, mint gondoltam. Úgy látszik, született ripacs vagyok. – Nem lep meg. – Tudod, a hangod, a modorod olyan, mint máskor – töprengett hangosan a férfi –, de a külsőd egészen más. Nehéz hozzászoknom. Amikor beléptél a terembe, majdnem hanyatt estem. Ezért is alakult másként a sajtóértekezlet, mint szerettem volna. És őszintén szólva, még mindig nem hevertem ki a megrázkódtatást. Feltétlenül úgy kell kinézned, mint az év fotómodellje? 65/253


Ez a kérdés felbőszítette Jennifert. – Nem az én ötletem volt, hogy ennyire kidekoráljanak! Közöltem Mr. Jamesszel, és általában mindenkivel, hogy ki nem állom az arcfestést, de érdekelt valakit is? Nem! Most meg panaszkodsz. – Jól van. – James békítően felemelte a kezét. – Igazad van. Nem tehetsz róla, hogy igazi szépséget faragtak belőled. Csak nehezemre esik az átállás. Úgy értem, belülről te maradtál, de a kinézeted zavarba ejt. Magam sem értem, miért, de valahogy… feldühít. – Feldühít? Téged? Miért? Charles vállat vont. – Honnan az ördögből tudjam? Talán csak azért, mert nem számítottam az átváltozásodra. Azt reméltem, hogy itt a kirakatban támogatni fogjuk egymást. – És ez most lehetetlenné vált, csak mert jobban nézek ki? – kérdezte értetlenül Jennifer. – Tudom, hogy furcsán hangzik – ismerte el a férfi, és nagyot sóhajtott. 66/253


– Nos, ebben legalább nincs semmi újdonság. Sokszor valóban furcsa, amit mondasz. Charles elnevette magát, és láthatóan kezdett felengedni. – Még szerencse, hogy nem változtál meg teljesen. Kérlek, adj egy kis időt, hogy hozzászokjam a szépségedhez! Mi a helyzet az ebéddel? Mit készítettek nekünk a szakácsaink? Jennifer benézett a hűtőszekrénybe. – Lássuk csak! – Nekiállt kirakodni az élelmiszereket. – Saláta, majonéz és szárnyas. Vajon csirke lehet, vagy pulyka? Charles kivette a kezéből a műanyag edényt, és megnézte a tartalmát. – Pulykának néz ki. És abban mi van? – mutatott egy másik dobozra. – Kanadai sonka. – Még jó, hogy nem spagettivel örvendeztettek meg minket. Úgy remeg a kezem, hogy nem tudnám a tésztát rendesen felcsavarni a villámra. Jennifer hangosan felnevetett. A végén még egész vidáman fogják eltölteni ezt az őrült hetet. 67/253


Délután átöltöztek a nappali díszlethez szánt ruhákba, és Charles kénytelen volt megállapítani, hogy visszatért az idegessége. Ő fekete szmokingot, Jennifer hosszú ujjú, türkizkék estélyit viselt, amely csábítóan simult karcsú testére. A férfi szíve ismét hevesebben kezdett verni. Csodálkozott saját viselkedésén, hiszen éppen elég szép nővel volt dolga életében. Ehhez jött még, hogy valamilyen furcsa okból helytelenítette, hogy Jennifer ilyen vonzó legyen. A lány mellette ült a bőrhuzatos kanapén, és sós kekszet evett kaviárral. Azután keresztbe vetette a lábát, és Charles az eddig rejtve maradt hasítéknak köszönhetően a világ legszebb combját pillanthatta meg. A kirakat előtt ácsorgó férfiakat mintha áramütés érte volna, és szemlátomást szerették volna rávetni magukat Jenniferre. Charles legszívesebben megkérte volna a lányt, viseljen inkább ezentúl is olyan hétköznapi holmikat, mint más68/253


kor szokott. Akkor azonban eszébe jutott, hogy éppen az ő ötlete miatt jár-kel Jennifer kihívó ruhájában. – Kaviárt? – nyújtott feléje egy megkent kekszet Jennifer. – Köszönöm, nem. – Charles hangja meglehetősen ingerülten csengett. A lány megrovóan nézett rá. – Azt várják tőlünk, hogy jól szórakozzunk, vagy legalábbis tegyünk úgy, mintha. Te túl jól szórakozol, kiabált rá kis híján Charles, és azt kívánta magában, bárcsak már letelt volna a hét. Gyorsan vett magának egy kekszet, és a szájába dugta. Egyszer csak feltűnt egy ismerős arc a kinti tömegben. Egy nercbundás, izgalmas szőke nő mosolygós arca. – Delphine! – Charles előrehajolt. – Köszönöm, hogy eljöttél! – kiabálta, s remélte, hogy a nő meghallja. Az bólintott, és még ragyogóbban mosolygott.

69/253


– Hogy vagy? – formálta a szavakat az ajkával, mert sejtette, hogy Charles aligha hallja, amit mond. – Nagyszerűen! – Delphine? – érdeklődött Jennifer. – A barátnőm – magyarázta a férfi. – Fotómodell. Megígérte, hogy megnéz. – Ismét a szőke teremtéshez fordult. – Tízkor vacsora? – kérdezte hangosan. Delphine olyan buzgón bólogatott, mintha valami fontosabbról, nem csak egy közös vacsoráról lett volna szó. Charles ugyanolyan lendületesen bólogatott. Szemmel láthatóan nagyon örült, hogy visszazökkent a megszokott kerékvágásba. Három hónapja jártak Delphine-nel. A nő kedvelte a mozgalmas életet, a kalandot, a férfiakat, és nagyon mutatós volt. Minden megvolt benne, amit Charles egy nőben becsült. Noha gazdag családból származott, úgy döntött, kilép a kifutóra. A családja nem fogadta kitörő örömmel az ötletét, különösen, mert előszeretettel mutatott be fehérneműket és fürdőruhákat. Charles azon70/253


ban nem csodálkozott ezen. Delphine-nek tökéletes volt a teste, és szívesen mutogatta. Egyszer csak egy gúnyos női hang ütötte meg a fülét. – Az összes nézővel találkát kell megbeszélnünk? – kérdezte látszólag közönyös képpel Jennifer. – Csak odaköszöntem a barátnőmnek. Jennifer felsóhajtott. – Még egy kis kaviárt? – Nem kérek. Delphine megint mondani próbált valamit, és Jennifer látta, hogy Charles hiába figyeli feszülten, nem érti. – Azt mondja, jól áll neked a szmoking – tolmácsolta unottan – Olyan eltúlzottan formál minden hangot, csodálom, hogy nem érted. – Mert elterelted a figyelmemet – vágta oda élesen a férfi. Töltött magának pezsgőt, és a poharát Delphine felé emelte.

71/253


Majdnem kiesett a kezéből a pohár, amikor Jennifer hirtelen felugrott mellőle. Most ő kezdett el lelkesen integetni valakinek. – Peter! – kiabálta. – Itt vagyok! Én vagyok az! Most Charles is észrevette a magas férfit, akinek a figyelmét Jennifer igyekezett magára vonni. Peter szorosan Delphine mellett állt, és zavartan meresztgette a szemét. Láthatóan nem ismerte meg Jennifert. Végül rájött, mi a helyzet, és elkerekedett szemmel bámulta a kirakatban integető nőt. Úgy állt ott, mint akibe villám csapott. Charles nagyon is megértette, de ettől még nem találta rokonszenvesebbnek. Jennifer előrehajolt Peter felé. – Vigyázz, nehogy féltékennyé tedd a többi bámészkodó férfit! – tanácsolta Charles. – Nagyon köszönöm. Peter minden megbecsülését el fogom veszítem. – Az ő baja. – Charles ivott egy korty pezsgőt. – Ragadj meg inkább te is egy poharat, és ne is törődj a tudós savanyújánosoddal! 72/253


A férfi pezsgőt öntött a másik pohárba is, de azután mindkettőjük figyelmét lekötötték a kirakatüvegen túl zajló események. Delphine és Peter éppen akkor mutatkozott be egymásnak. Most szinte egymáshoz simulva álltak a tömegben. – Miért állt szóba Peter éppen vele? – kérdezte csodálkozva Jennifer. – Talán feltűnt neki, hogy mindkettőjük közeli ismerőse ül a kirakatban. Delphine könnyen köt új ismeretségeket. – El tudom képzelni – jegyezte meg szárazon Jennifer. – Nincs bennük semmi közös, annyi szent. – Az biztos – értett vele egyet Charles, de azután halkan felnevetett. – Azt leszámítva, hogy mindketten a kedvesüket látogatják, akik átmenetileg egy kirakatban élnek. – Odakint Peter és Delphine szóba elegyedett – Ugyan miről tudnak ezek beszélgetni? – Nem hiszem el! – mondta Jennifer. – Kétlem, hogy Peter egy szót is ért abból, amit 73/253


Delphine mond, hiszen egész idő alatt csak a száját bámulja. Mindig ilyen túlzottan mozgatja az ajkát? Charles kényelmetlenül érezte magát. – Igen, így beszél. – Igyekezett palástolni meglepetését. Voltaképpen Delphine ajkát találta annak idején a legcsábítóbbnak. Ki gondolta volna, hogy egy olyan fagyott halat, mint ez a Peter, szintén a nő szája hozza lázba? Úgy látszik, a tudósok hormonjai is működnek. – Most még nevetnek is. Úgy látom, megfeledkeztek rólunk. – Nem. – Charles nem tudott beletörődni, hogy Delphine-t érdekelheti egy szemüveges értelmiségi, még ha magas és elegáns is. – Csak udvariaskodnak egymással. – Delphine kacérkodik Peterrel. Charles alaposabban szemügyre vette a jelenetet. – Mindenkivel kacérkodik, ő már csak ilyen. Peter viszont lépre megy. 74/253


– Ugyan, de… – Jennifer nem fejezte be a mondatot. – Soha nem tenné. Nem sokra becsüli az ilyen olcsó kis lotyókat. – Hogy mondhatsz ilyet?! – tiltakozott Charles. – Feltételezed rólam, hogy olcsó kis lotyókkal járok? Az apja a város legvagyonosabb pénzmágnásainak egyike. Jennifer vállat vont. – Gondolom, ismered az ősi viccet Dolly Partonról, hogy egy vagyonba kerül olyan olcsón kinézni, mint ő? Talán így szól Delphine vezérelve is. – Honnan tudod? A divatos öltözködés soha nem volt az erősséged. – Amikor azonban Charles rápillantott a lányra, rádöbbent, hogy ez már nem érvényes. – A becsvágyam nem az öltözködésben merül ki. És miért beszélünk egyáltalán magunkról? Mit művel odakint Sámson és Delila? Kinéztek a kirakatüvegen, és döbbenten látták, hogy kedveseik szemmel láthatóan nagyszerűen megértik egymást. Mintha megérezték volna, 75/253


hogy nézik őket, Delphine és Peter a kirakat felé fordult olyan arccal, mintha rajtakapták volna őket. Delphine kedvesen Charlesra mosolygott, miközben Peter a nyakkendőjét igazgatta. Bűntudatosnak látszott. Delphine ismét csókot dobott a barátjának, és ajkával a „későbbi viszontlátásra” szavakat formálta, azután eltűnt a tömegben, de előtte még szívélyes búcsút vett Petertől. Peter az óráján mutatta, hogy tízkor találkoznak, és ő is elment. – Felettébb érdekes. – Jennifer adta a közönyöst. – Ne törd rajta a fejed, én sem teszem! – füllentette Charles. – Megjegyzem, ha Peter kedveli a feltűnően csinos nőket, akkor most veled is jól jár. Jennifer elgondolkodva csóválta a fejét. – Éppen ezt nem értem. Soha nem kívánta, hogy fessem magam, vagy hogy divatosabban öltözködjem, ugyanakkor Delphine a kihidrogénezett hajával és a nercbundájával egyértelműen 76/253


tetszik neki. Én meg azt hittem Peterről, hogy elkötelezett állatvédő! – Delphine egy fotózás után tarthatta meg a bundát. Azt azonban róla valóban nem mondhatni, hogy különösebben érdekelné az állatvédelem. – Szerintem leginkább csak saját maga érdekli. Charles hirtelen más szemmel kezdte nézni Jennifert. – Nem is tudtam, hogy szeretsz gonoszkodni. – Biztosan az új szemhéjfestékem az oka. – Az tesz féltékennyé? – Charles kajánul mosolygott. – Valószínű, de nem örülök neki. – Biztosra veszem, hogy Petert teljesen el fogod bűvölni, amikor néhány óra múlva szemtől szemben találkoztok. – Charles igyekezett bátorságot önteni a lányba, de valójában ő sem érezte magát túl jól. Nem tudta eldönteni, mi bosszantja inkább: az, hogy Delphine annyira elnyerte a professzor tetszését, vagy hogy Jennifer egy ilyen alakkal jár. Charles már azt kezdte latol77/253


gatni, nem kellene-e beszereznie egy szemüveget. A jelek szerint a szemüvegesekre buknak a nők. Ezt az utóbbi gondolatot maga is különösnek találta. Még soha nem nézett úgy Jenniferre, mint meghódítható nőre. Egy óra múlva a két „élő kirakatbábu” átöltözött a hálószoba-jelenethez. Charles kék selyempizsamát és hozzá illő bársonyköntöst viselt. Nem zavarta, hogy így kell kilépnie a kirakatba, mert néhány, a pizsamafelsőből előgöndörödő szőrszálon kívül semmi sem tárult a nézősereg szeme elé. Jennifer annál inkább zavarban volt, amikor megjelent rózsaszín hálóköntösében. Alatta hosszú, rózsaszín, csipkeszegélyes szatén hálóing volt rajta. A v alakú kivágás látni engedett valamennyit a kebléből, és Charles örömmel legeltette a szemét a látványon, amely akkora hatást tett rá, hogy végül jobbnak látta, ha elvonul a kirakatnak abba a sarkába, ahol edzőgépeket 78/253


állítottak fel. Jennifer elhelyezkedett az ágyon, és belemerült egy könyvbe. Charles igyekezett lekötni magát, hogy ne kelljen beszélgetnie a lánnyal. Azon töprengett, mit mondjon majd Delphine-nek. Lehet, hogy a barátnője csak féltékennyé akarta tenni? Tekintete azonban újra és újra Jennifer felé kalandozott. A kirakatbeli fellépés minden bizonynyal meg fogja változtatni a lány életét, és ennek ő az oka. Vajon visszatalálnak-e valaha a régi, kedélyes, közvetlen hanghoz, amelyen – Charles legnagyobb élvezetére – olyan jóízűen tudták ugratni egymást? Miután Jennifer visszabújt saját barna kosztümjébe, a bejárathoz sietett, hogy találkozzon Peterrel. Szerencsére a férfi elment, mielőtt látnia kellett volna őt hálóingben. A lány még éppen idejében kisiklott az ajtón, mielőtt a biztonsági őrök bezárták volna. Peter az utca túloldalán várta. Meglehetősen szórakozott volt. 79/253


Jennifer belekarolt. – Nos, mit szólsz hozzá? – Mihez? – kérdezte óvatosan a férfi. – A kirakatbeli szereplésemhez. – Ó, persze! Meg voltam lepve. Teljesen másképp néztél ki. Azt kell mondjam, nagyon ügyesen oldottad meg a feladatodat. – Köszönöm. – A bók eléggé meglepte a lányt. – Neked azonban jobban tetszik a régi énem, ugye? – Nem arról van szó, mintha nem néznél ki jól az új frizuráddal, kifestve, de én anélkül ismertelek meg. – Úgy látom, megkedvelted Delphine-t. Rajta aztán bőven van festék. – Delphine-hez illik – felelte Peter. – Ő egyike azoknak a fiatal nőknek, akiknek különleges kisugárzásuk van. – Szóval a kisugárzása ragadott meg. Peter zavartan mosolygott.

80/253


– Mint a férfiak többsége, némelykor én is engedek alantas ösztöneimnek, és vonzónak találok egy ilyen divatbabát. – De én ne nézzek ki úgy? – kérdezte Jennifer. – Te nem is nézel ki úgy. – Úgy értem, mint most, az új frizurámmal meg a szemfestékkel. Peter a fejét rázta. – Mindezek ellenére nem úgy nézel ki. Te úgy festesz, mint egy sokoldalúan tehetséges nő, akit tévedésből beneveztek egy Miss Amerika versenyre. Jennifer inkább nem akart belegondolni, mit érthetett ezen Peter. Azt azonban ki kellett derítenie, hányadán állnak egymással. – Haragszol rám, amiért részt veszek az akcióban? – Nem – válaszolta tapintatosan a férfi. – Örülök, ha téged ez boldoggá tesz. – Nem érzed magad kínosan miatta? Egész nap fotóznak minket. Talán már holnap benne leszek az újságokban. 81/253


– Már a délutáni tévéhíradóban is benne voltál. – Igazán? – Igen, mutattak egy részletet a sajtóértekezletből. Charles Derring mellett álltál, aki valami leánykérést emlegetett. – Ó! – Jennifernek elillant a bátorsága. – Nem gondolta komolyan. Petert ez azonban nem izgatta különösebben. – Persze hogy nem. Nyilvánvalóan csak oda akart vetni valamit a sajtónak, amin rágódhatnak. Miért akarna feleségül venni téged? Jennifer értetlenül nézett rá. – Olyan rossz parti vagyok? – Nem, szó sincs róla! Nem veled van a baj, hanem vele. Ő csak egy felületes, nagyszájú aranyifjú. Azért is jár Delphine-nel, aki nyilván a legújabb hódítása. Valahogy sajnálom azt a teremtést. Jennifer mély levegőt vett, és azon töprengett, miért beszélgetnek éppen Delphine-ről. – És én miért nem jöhetek nála számításba? 82/253


– Mert ahhoz túl okos és túl tisztességes vagy. Egy férfi, akinek az egész élete csak szórakozásból áll, aligha érdeklődhet irántad. – És mi a helyzet veled, Peter? – Jennifer érezte, ahogy a félelem egyre jobban elszorítja a torkát. – Jelentek valamit a számodra? A férfi azonnal megállt, és barátságosan rámosolygott. Végül átölelte a vállát. – Persze! Gyere, keresünk egy vendéglőt, amely még nyitva van ilyenkor, és bekapunk valamit. Úgy is tettek. Azután Peter hazavitte kocsival a lányt. Az ajtaja előtt megcsókolta, azután viszszament a kocsijához. Menet közben egy zsebkendővel megtörölte a száját. Jennifer megfeledkezett arról, mennyire utálja Peter a rúzst.

83/253


4. FEJEZET Másnap reggel Charles hosszú kötényben, kezében egy keverőgéppel állt a konyhadíszletben. Jennifer hasonló kötényben hagymát hámozott. A forgatókönyv szerint aznap rántottát kellett készíteniük reggelire. Charles ki akarta használni a közös munkát, hogy kielégítse a kíváncsiságát. – Mit szólt tegnap Peter? – Mihez? Charles letette a keverőgépet. – Nem volt dühös? Nem bántott meg? – kérdezte aggódva. A lány felnevetett, miközben kitörölgette a szeméből a könnyeket. – Nem, higgadt volt, mint mindig. Miért kellett volna megbántania? Charles csodálkozva nézett rá. – Hiszen te sírsz! – Csak a hagymától van. 84/253


– Tényleg! El is feledkeztem a hagymáról. Tegnap bizonytalan voltál, nem tudtad, mit fog szólni az új külsődhöz. – Értékelte, bár megjegyezte, hogy nem illik hozzám. – Jennifer nekiállt felaprítani a hagymát. – Azt mondta, sokoldalúan tehetséges nő vagyok, akit tévedésből elindítottak egy Miss Amerika versenyen. – Mi kivetnivaló van abban, ha valaki olyan szép, hogy elindulhat egy szépségversenyen? Jennifer szárazon felnevetett, és egy konyharuhával ismét megtörölgette a szemét. – Nem tudom. Mindig úgy gondoltam, hogy egy szépségverseny résztvevőinek is tehetségesnek kell lenniük valamiben. Peternek azonban sajátos nézetei vannak a dolgokról. – Charlesra nézett. – Nem ment tönkre a sminkem? Mr. James nagy gondot fordított rá. Charles úgy találta, hogy Jennifer zöld szeme a hagymavágástól csak még jobban csillog. – Minden rendben, de azért figyelmeztetnünk kellene a szervezőket, hogy a hagymát inkább 85/253


felejtsék el a továbbiakban. – Felverte a tojást a keverőgéppel. – Peter nem említette Delphine-t? – De igen. – Jennifer lendületesen felvágta a paprikát. – Mondott egyet s mást. – Például? – Azt mondta, ő sem tagadhatja meg az alantas ösztöneit, és némelykor vonzónak találja a divatbabákat. – Tehát bevallotta! Vonzónak találja Delphine-t! – Igen, többé-kevésbé. – A lány azt latolgatta magában, vajon Charles szeretne-e többet is hallani. – És még mit mondott? Jennifer habozott. – Gyerünk, mesélj csak el mindent! Tudnunk kell, hányadán állunk. – Téged felületes, nagyszájú aranyifjúnak tart, aki Delphine-ben csak az újabb hódítását látja. Azt mondta, sajnálja őt emiatt. Ez aztán valóban meghökkentette a férfit. 86/253


– Még hogy sajnálja? A te professzorodnak hiányzik egy kereke! Még hogy sajnálja! Ha valaki egyáltalán, akkor én vagyok az ő hódítása. – Szép, hogy elismered – mormolta alig hallhatóan Jennifer. – Szóval úgy gondolod, hogy én csak egyike vagyok Delphine zsákmányainak? Hogy jut ilyesmi az eszedbe? Jennifer a késével hadonászva adott nyomatékot mondandójának. – Eléggé nyilvánvaló. Delphine szerintem szívesen áll a társaság középpontjában, és olyankor szereti mutogatni, mije van. És most éppen az egyik chicagói nagyáruház ifjú igazgatója akadt a horgára. Legalább olyan fontos lehetsz számára, mint a nercbunda, amelyet visel. – Nagyon tévedsz! – Charles szükségét érezte, hogy védelmébe vegye a barátnőjét, de a lelke mélyén egy hang azt súgta, Jennifernek tökéletesen igaza van. Hogy másra terelje a figyelmét, olyan erővel verte fel a tojást, hogy az kispriccelt a konyhaasztalra. 87/253


A lány vállat vont. – Nos, jól van, lehet, hogy tévedek. Hiszen nem is ismerem. De kíváncsi voltál a véleményemre. – A férfira nézett. – Charles, a tojás nem azért van, hogy szétkend az asztalon. Még meg kellene sütnünk. – Amúgy is elment az étvágyam. – Dühös vagy. Mi a baj? – Semmi. – Figyelj, én beszámoltam neked arról, mit mondott Peter. Hogy telt az estéd Delphine-nel? Charles a mosogatóba tette a keverőgépet. – Semmi különösről nem volt szó. – Mit mondott Peterről? Én mindent elmeséltem, most rajtad a sor. A férfi nagy levegőt vett, és Jenniferhez fordult. – Legyen! Mit számít, ha megtudod? A professzorod mély benyomást tett rá. Komolyan megkérdezte, hogyan járhat egy ilyen jelentős egyéniség egy kis eladólánnyal. – Egy kis eladólánnyal?! 88/253


– Igen. Ne haragudj, ezek az ő szavai. Delphine sokat ad a társadalmi rangokra. – Miért dolgozik egyáltalán modellként, ha gazdag a családja? – Hogy bosszantsa a szüleit, akik egyébként Petertől sem lennének lenyűgözve, mert nincs vagyona. Ez aggaszt a leginkább. A családja kedvel engem, viszont nem örülnének, ha Delphine Peterrel kezdene járni, és ez éppen elég ösztönzés lehet számára. – Soha nem jár csak azért egy férfival, mert szereti? Mindig kell közben valamilyen hátsó gondolatának lennie? Charles a konyhaszekrénynek támaszkodott. – Szó sincs róla, hogy mindezt tudatosan csinálná. Engem például azért talált érdekesnek, mert egy jachton rendezett partin meg tudtam mutatni, hogyan kell vezetni egy hajót. Nekem is van jachtom, és ez megtetszett neki. Természetesen más egyéb képességeim és erényeim mellett… – Mint például? 89/253


– Hagyjuk! – Charlesnak eddig még senki sem vetette a szemére, hogy rossz szerető, de jobban örült volna, ha a nők nem csak ezért becsülik. Aranyifjúi híre lassan többet ártott, mint használt. – Mint te is tudod, gazdag vagyok, és egy chicagói nagyáruház fiatal igazgatója. Delphine nagyra értékeli a hírességeket. – Mit akar akkor Petertől? Se nem gazdag, se nem híres. Megint borsot akar törni a szülei orra alá? – Nem vagyok biztos benne. Talán most más jár a fejében. Peter igazi értelmiségi, minden bizonnyal elismert tudós. Lefogadom, hogy néhány könyvet is írt. Jennifer bólogatott. – Igen. Én is éppen ezt találtam vonzónak benne, és csodálkoztam, hogy egyáltalán felkelthettem az érdeklődését. Hihetetlenül művelt. Határozott. Igazi apafigura. Egyes nők vonzónak találják az ilyesmit. – Zavartan lesütötte a szemét. – Hogyhogy? 90/253


– Nos, ha egy lány apja mindig csak dolgozott, és alig volt ideje a családjára, akkor később, felnőttkorában igyekszik megszerezni azt, amiben gyermekkorban hiányt szenvedett. Nálam legalábbis így volt. Én is csak tegnap este döbbentem rá, hogy ezért találom olyan izgalmasnak Petert. Charlest meghatotta ez a vallomás. – Él még az apád? – Nem, a szüleim már meghaltak. – Sajnálom. Attól tartok azonban, Delphine-re nem érvényes ez az elmélet. Az apja a születése pillanatától fogva csak kényeztette. Peter sokkal inkább kihívás lehet számára. – Lehetséges. Te mit találsz vonzónak Delphine-ben, Charles? A jellemzésed szerint csak egy elkényeztetett kislány, aki a férfiakat szórakozásból csábítja el. Milyen érzés, amikor csak újabb strigula vagy az ágytámláján? – Valószínűleg kezdetben ugyanazért választottam őt magamnak, amiért ő engem. Bevallom, kedvelem a szőkéket. Tetszenek a kacér 91/253


nők, akik sokat adnak a külsejükre. Szórakoztatóak. – Mi adja a dolog varázsát? – Izgalmas játék magamra vonni a figyelmüket, becserkészni és meghódítani őket, különösen akkor, ha a társaságban a többi férfi is rájuk feni a fogát. Megszerezni azt a nőt, akit a többi férfi is meg akar kapni. Megelőzni a többieket. Mi, férfiak, már csak ilyenek vagyunk. Jennifer az égnek emelte a tekintetét. – Remek. Ha most Delphine összeáll Peterrel, komoly kihívás lesz visszahódítanod. Charles a lányra kacsintott. – Igazad van. – Ez a játék azonban kezdte már untatni. Elmúlt harmincegy éves, és egy nagyáruház vezetése nem gyerekjáték. Nem futhatott annyit a nők után, mint azelőtt. Ideje volt, hogy nyugodtabb vizekre evezzen. Titokban arra vágyott, hogy Delphine mellett révbe érjen. – És mindkettőnk érdekében – folytatta Jennifer – melegen remélem, hogy elfogadod a kihívást, és tiéd lesz a győzelem. 92/253


– Úgy legyen! – felelte Charles, és a tojásmasszát a serpenyőbe öntötte. – Tehát feltétlenül meg akarod tartani a professzorodat? – Igen. – Annak ellenére, hogy rájöttél, csak apapótléknak kellett neked? A lány lehajtotta a fejét, és hosszú haja a vállára hullott. Charles gyomra összeszorult. Egy pillanatig boldogtalan kislánynak látta Jennifert. A lány azonban hamar összeszedte magát, és szemében megint a jól ismert derű csillogott. – Talán azt remélem, hogy az új külsőm tüzes szeretővé változtatja. Ez a válasz zavarba ejtette Charlest, és néhány percig csak ezen rágódott magában. A rántotta majdnem oda is égett. Délután a nappaliban lassan telt az idő, s Jennifert elfogta az idegesség. Peter még mindig nem tűnt fel a láthatáron, és nem lehetett tudni, jön-e egyáltalán. Ezúttal hosszú, ujjatlan, bársony vállpántos zöld ruhát viselt. Nagyon remél93/253


te, hogy eleganciájával lenyűgözi Petert. A fodrász ez alkalomra rafinált módon feltűzte a haját. Charles természetellenesen nyugodt volt. Korábban sokat tréfáltak a nézőkkel, és Jennifernek feltűnt, milyen jól bánik a férfi a gyerekekkel. Egy fotós csinált is róla néhány képet, amint grimaszokat vágott egy kislánynak. Nem is kellett ennél jobb reklám az áruháznak. Mostanra azonban mintha mindketten elveszítették volna a humorérzéküket. Jennifert az az előérzet gyötörte, hogy hamarosan történik valami, aminek messzemenő következményei lesznek. – Megint itt van – állapította meg halkan Charles. Peter valóban ott állt a kirakat előtt, amelyben éppen tartózkodtak. Láthatóan remek hangulatban volt, és nagy gondot fordított az öltözékére. Fülvédő helyett inkább felhajtotta kabátja gallérját, és a nyaka köré hanyagul egy fekete gyapjúsálat tekert, amelynek az egyik vége elöl leló94/253


gott. Jennifer még soha nem látta őt így. Mintha a férfi egy divatlapból szerzett volna ötleteket. Jennifer elmutogatta neki, mennyire tetszik a sálja, és Peter ezt elégedetten nyugtázta. A lány erre pózba vágta magát a ruhájában, mire Peter felemelt hüvelykjével válaszolt. – Volnál szíves ismét leülni? – kérte kicsit ingerülten Charles. – Ne tedd magad nevetségessé! – Milyen utálatos vagy ma! – jegyezte meg Jennifer, miután visszatelepedett a férfi mellé. – Csak mert Delphine nincs itt, hogy téged istenítsen. – Az is lehet, hogy mostantól a te professzorodat fogja isteníteni. Nem is lenne csoda, rendesen kicsípte magát! Miattad tette, vagy arra számít, hogy találkozni fog Delphine-nel? – Sejtelmem sincs. – Jennifer töltött magának pezsgőt. Közben eszébe jutott valami. – Tegnap megkérdezte, vajon Delphine minden este eljöne. Mintha tudnom kellene! 95/253


– Rövidebb pórázra kellene fognod a barátodat. – Mégis hogyan? – Hogyan? Vesd be a bájaidat! Biztosan ismersz néhány női fogást! A lány elpirult. – Nem, sajnos nem ismerek egyet sem. Talán Delphine-től kellene tanácsot kérnem. Ő elég rövid pórázon tart téged. – Hogy érted ezt? – Vajon ugyanannyit aggódik miattad, mint te őmiatta? Ha van közöttetek valamilyen kötelék, akkor annak az egyik vége az ő kezében, a másik a te nyakadon van. Charles kék szeme haragosan villogott. – Nem tartjuk egymást pórázon. Felnőtt emberek vagyunk, és mindkettőnknek megvan a saját élete. – Nagyszerű. Akárcsak Peternek és nekem. – Badarság! – Inkább ne beszéljünk a kapcsolatainkról, jó? – Nem bánom. 96/253


Charles megint töltött magának pezsgőt. Jennifer azon töprengett, vajon Petert érdekli-e, miről beszéltek az előbb Charlesszal, barátja figyelmét azonban éppen erősen lekötötte valami. A lány a szeme sarkából észrevett egy nercbundás alakot, amint keresztülnyomakodott a tömegen. Csodaszép mosoly sugárzott Delphine arcáról, de nem Charlesra, nem, a mosoly Peternek szólt. A nő könnyedén megérintette a professzor karját, mire az ragyogó arccal köszöntötte. Jennifer nem emlékezett rá, örült-e neki valaha is így a férfi. – Látod, amit én látok? – kérdezte színtelen hangon Charlestól. – Igen. – Ő is hitetlenkedve bámult ki az üvegen. Delphine egy pillanatra a kirakat felé fordult, csókot dobott Charlesnak, azután visszafordult Peterhez, és attól fogva neki szentelte minden figyelmét. – Nem hiszem el… – Jennifer már csak suttogni volt képes. – Egyszerre két férfival kacérkodik. 97/253


– Próbáld meg magadra vonni Peter figyelmét, és én is megpróbálkozom ugyanezzel Delphinenél! A következő húsz percben Jennifer mindent elkövetett, hogy lekösse Petert. Mindenféléről kérdezgette, ami csak eszébe jutott, és a férfi válaszolt is, de amint csak módja volt rá, visszafordult a szőke szépséghez. Jennifer úgy találta, hogy a Petert körülvevő értelmiségi dicsfény halványulni kezd. „Alantas ösztönei” a jelek szerint a kisugárzására is hatottak. Charles sem ért el több eredményt a barátnőjénél. A kudarc pedig egyre inkább lehangolta. Az egyik szervező beszólt nekik, hogy ideje átöltözniük, mielőtt átköltöznek a harmadik díszletbe. – Ki kell mennünk – jegyezte meg nehéz szívvel Jennifer. – Remélhetőleg itt lesznek még, amikor visszajövünk. Charles bosszúsnak látszott. – Talán azt gondolod, kihasználják a távollétünket, hogy együtt lelépjenek? 98/253


– Nem, az nem túl valószínű. Peter megbeszélte velem, hogy tízre értem jön, és Delphine is biztosan vár rád. Csak éppen nem szívesen hagyom őket kettesben. Ki tudja, mit művelnek, amikor nem látjuk őket. Charles felállt a kanapéról, és hosszasan figyelte a kinti párt, amely teljesen belemerült a beszélgetésbe. – Ugyan mit eszik rajta? Nem árt, ha szólok nekik, hogy mindjárt átköltözünk a következő kirakatba, különben még észre sem veszik! Négyszer is kopognia kellett az üvegen, mire elérte, hogy Delphine és Peter rá figyeljen. – Negyedóra múlva visszajövünk! – szólt ki nekik hangosan. – A következő kirakatba! – Rendben van – válaszolta Delphine, és csókot dobott neki. Peter is jelezte barátnőjének, hogy mindent értett. Jennifert ez pillanatnyilag megnyugtatta. Hátha azok ketten csak unatkoztak. Mindjárt meg is osztotta a gyanúját Charlesszal. 99/253


– Talán csak azért beszélgetnek egymással, mert velünk olyan nehezen tudnak szót érteni. Nem lehet nagyon szórakoztató a téli hidegben kint ácsorogni, és bennünket figyelni. – A többiek sem unatkoznak – vetette ellene a férfi. – Néhányan már egy órája bírják. – Igaz, de Peter sokkal intelligensebb annál, semhogy beérné egy kirakat bámulásával, még ha én vagyok is látható benne. Egyszerűen szüksége van arra, hogy beszélhessen valakivel. – Azt hiszem, sejtem, mire van most szüksége – mormolta Charles. Az öltözőben Jennifert egy fekete csipke hálóing várta. Épp olyan volt, mint azokban a katalógusokban, amelyeket mindig átnézés nélkül ki szokott dobni. Kedvetlenül húzta magára, és meg kellett állapítania, hogy alig takar valamit a kebléből. Meg sem kérdezte, felvehet-e alá valamit, úgyis tudta a választ. Gyorsan felkapta a köntöst, amelynek vékony anyaga sem volt kevésbé áttetsző. A karját ugyan befedte, de a mellét nem. 100/253


Feszengve tért vissza a hálószobadíszlet elé. Charles fekete selyempizsamában és szintén fekete köntösben várt rá. Lenyűgözően néz ki, gondolta Jennifer, és nagyot nyelt. – Így biztosan tetszeni fogsz Delphine-nek. Charles végigmérte a lányt, azután igyekezett más irányba nézni. – Ha Peter igazi férfi, most beugrik az üvegen át, hogy elraboljon. Jennifer azon kapta magát, hogy örül a gáláns megjegyzésnek. – Nem volna szabad ilyen izgatóan kinézned – folytatta Charles. – Ez nem tisztességes. Úgy értem, nem illik a Derring’s képéhez. Nem vetkőzőszámokkal akarjuk megnyerni a vevőket. Jennifernek elszorult a torka. – Ennyire kihívónak találsz? – ösztönösen szorosabbra húzta a köntöse övét. – Menjek ki, és kérjek inkább valami mást? Charles feszülten nézett végig rajta. – Dehogy, csak túloztam. Nincs rajtad semmi illetlen. Ha Delphine viselne ilyesmit a kamerák 101/253


előtt, nem volna ellene semmi kifogásom. Egyszerűen csak arról van szó, hogy tőled nem ezt szoktam meg. Te nem az a fajta nő vagy, aki ilyesmit felvesz, és ez zavar. – Legjobb, ha változtatok a viselkedésemen addig, ameddig ez van rajtam. Akkor helyreáll az összhang. – Hogy érted ezt? – kérdezte nyugtalanul Charles. – Ellesek egyet s mást a jó öreg Delphine-től – jelentette ki természetellenes, eltúlzott ajakmozgással képezve a hangokat Jennifer. – Most már jobban illik hozzám ez a kis fekete semmiség? – Csókot dobott Charlesnak. A férfi arca elsötétült. – Hagyd abba! – Csak tréfa volt. – Tartogasd inkább Peternek, hátha nála nagyobb sikered lesz! – Delphine is így beszél, és neked tetszik. – Te nem vagy Delphine. – A férfi vállánál fogva megragadta és megrázta Jennifert. – Légy 102/253


végre önmagad! Gyere, vissza kell mennünk a díszletbe. Delphine a kirakatüvegnek dőlve állt. Peter leplezetlenül vágyakozva bámulta. – Gondolod, hogy nagyon hiányoztunk nekik? – kérdezte komoran Charles. A látvány szíven ütötte Jennifert. Peter rá soha nem nézett így. – Lehet, hogy egymásba szerettek? Mintha Delphine is komolyabb lenne a szokásosnál. Ez náluk nem futó kaland, ez annál sokkal több. – Hogyan szerethettek volna egymásba ilyen rövid idő alatt? – kérdezte Charles, anélkül hogy levette volna a szemét a kinti párról. – Szerelem első látásra – válaszolta Jennifer. – Nem hiszek benne. Velem legalábbis még sohasem esett meg. – Velem sem, de nézz csak oda! – Delphine és Peter már a legcsekélyebb figyelemre sem méltatta őket. – Itt valami fontos dolog történt. – Hogyan szerethetnének egymásba éppen ők? 103/253


– Hogyan szeretett egymásba Arthur Miller és Marilyn Monroe? – Jennifernek összerándult a gyomra. Nyilvánvaló volt, hogy örökre elveszítette Petert. – Már azt sem tudtam megérteni. Gyere, ennek véget kell vetnünk! Nem hagyhatom, hogy egy szemüveges okostojás kiüssön a nyeregből! – Charles az üveghez sietett, és vadul verni kezdte. – Megint itt vagyunk! A kintiek megfordultak, és Delphine szomorúan Charlesra mosolygott. Peter arckifejezése kifürkészhetetlen volt. Jennifer minden meggyőződés nélkül odaintegetett Peternek. Amikor a férfi észrevette, lesütötte a szemét. Az arca bűntudatot, ugyanakkor elszántságot tükrözött. A lány tudta, mit jelent ez. El fogja hagyni Delphine miatt. Nem tehetett róla. Olyan tapasztalatot szerzett, amelyet eddig lehetetlennek tartott, és soha többé nem akar lemondani erről. Jennifer irigyelte, és a szeme könnybe lábadt. 104/253


Peter ajkáról le tudta olvasni a bocsánatkérő szavakat, és odaintett neki. Azután a kezét Charles karjára tette. A férfi még mindig Delphine után kiabált az üvegen keresztül. A nő változatlanul mosolygott, de lassan eltávolodott a kirakattól. – Tízre beszéltük meg! – erősködött Charles. – Tudom, de közbejött valami. – Delphine-nek sokkal inkább nehezére esett bevallani az igazságot. Talán azt remélte, hogy mindkét férfit megtarthatja. – Mi jöhetett közbe tizenöt perc alatt? – kérdezte élesen Charles. – Majd később megmagyarázom. – Delphine szorosan összehúzta magán a bundát. – Nem lehetne inkább most? Jennifer megveregette a karját. – Add fel, Charles! – mondta halkan. – Mit jelentsen ez? – Semmi értelme. Együtt fogják tölteni az éjszakát. Charles hunyorogva nézett rá. 105/253


– Megőrültél? – Nem. Kiolvastam Peter szeméből. – Úgy érted, kiadták az utunkat? Jennifer óvatosan elhúzta a férfit a kirakatüvegtől. – Gyere, viselkedjünk felnőttek módjára! Hiszen annyi barátnőd volt már, biztosan hamar találsz magadnak másikat. – Leült az ágyra, és maga mellé húzta a férfit. – Honnan tudod, hogy ez lesz? – Petertől. Szomorúan rám nézett, és azt mondta, bocsássak meg. És ez csak azt jelentheti, hogy elhagy Delphine-ért. – Jó, de Delphine nem mondott semmi ilyesmit. Peter talán azt képzeli, hogy vannak esélyei, de Delphine egy szóval sem mondta, mire készül. – Lemondta a találkátokat. – Talán valóban közbejött neki valami. Olyasmi, amit nem magyarázhatott el az üvegen keresztül. – Charles… 106/253


A férfi a fejét csóválta. – Azt még megérteném, ha egy labdarúgó vagy egy színész miatt hagyna el. De egy molyrágta egyetemi tanár miatt? Ugyan már! Megint kinéztek az utcára. Delphine még egyszer visszafordult Charleshoz. A férfi hirtelen átfogta Jennifer vállát. – Mit művelsz? – Féltékennyé akarom tenni. – Azt hiszed, sikerülni fog? – kérdezte kétkedve a lány. – Delphine nagyon önérzetes teremtés. Jennifer úgy döntött, Charles kedvéért belemegy a játékba. Peterre valószínűleg nem lesznek semmi hatással, de talán egy olyan személyiségre, mint Delphine, igen. A nő azonban csak megvetően mosolygott. – Te meg ő? Charles bólintott, és szorosabban magához vonta Jennifert, aki kezdte kényelmetlenül érezni magát. Azt mondogatta magában, hogy az 107/253


egész csak játék, máskülönben nehezen tudta volna kezelni a helyzetet. Peter valamit odasúgott Delphine-nek. Az bólintott, és visszafordult Charleshoz. – Boldogok vagytok? Charles megfogta Jennifer kezét, megcsókolta, és Delphine-re mosolygott. Delphine megkönnyebbülten felsóhajtott. – Minden jót, drágám! Légy vele boldog! – mondta hangosan. – Micsoda? – Charles csalódottan engedte el Jennifert, és figyelte, ahogyan a barátnője belekarol Peterbe. Az kurtán odabiccentett Jennifernek, azután együtt eltűntek a sötét utcán. – Úgy látom, a kísérlet kudarcba fulladt – szögezte le Jennifer. Charles sokáig bámult a távozók után. – Kész őrület! Annyira belebolondult a professzorodba, hogy még engem is képes elhagyni, csak hogy vele ágyba bújhasson! – Nem kellene ilyen szókimondóan fogalmaznod – panaszolta megbántva Jennifer. 108/253


– Ugyan, nézz szembe az igazsággal! Az az alak alig tudta fegyelmezni magát, hogy ott helyben le ne tépje a ruhát Delphine-ről! – Kérlek, ne beszélj így! Szerintem Peter a lehető legnagyobb méltósággal kezelte a helyzetet. – Még véded? Éppen most hagyott el téged, hogy ágyba bújjon a barátnőmmel, és te még méltóságról beszélsz? – Szerintem egyszerűen elsodorta a vágy. Nem tudott védekezni ellene. Boldog volnék, ha én válthattam volna ki belőle ilyen szenvedélyt, de sajnos nem így történt. – Ha többet törődtél volna a szerelmi életetekkel, akkor most nem itt tartanánk. – Charles változatlanul sötét ábrázattal meredt a neonfényes utcára, miközben a járókelők kíváncsian figyelték a jelenetet. – Nem volt köztünk szexuális viszony – bökte ki hirtelen Jennifer. Charles meglepetten nézett rá. 109/253


– Ti egyszer sem… Nem csoda, hogy annyira ki volt éhezve Delphine-re. – Minden bosszúsága egyszerre elpárolgott Visszatelepedett az ágyra. – Hogy alakult ez így? – Nem akartam siettetni a dolgokat, és ő sem. Eddig legalábbis. Mindketten a megfelelő pillanatra vártunk, amely azonban sehogy sem akart eljönni. Úgy látszott, őt ez cseppet sem zavarta. Sőt egyszer azt mondta, nem vagyok az a fajta nő, akivel egy férfi csak az élvezetért jár. Azt is állította, éppen a komolyságom miatt kedvel engem. Végső soron azonban mégiscsak az olyan izgalmas, csábító nőket szereti, mint Delphine. Charles csodálkozva nézett Jenniferre. – Az az ember megőrült. A lány felnevetett. – Te is ugyanazért jártál Delphine-nel. Miért volna Peter őrült? Charles töprengve meredt maga elé. Beletelt néhány másodpercbe, mire megtalálta a megfelelő szavakat. 110/253


– Hozzám az ilyen nők valók. Téged ellenben azok a férfiak kedvelhetnek, akik szilárd, tartós kapcsolatra vágynak. Most persze megőrülnek egymásért, de hogyan fogják érezni magukat holnap reggel? – Jó kérdés. Reméled, hogy Delphine még visszatér hozzád? – Nem tudom. – Charles hangja már-már közömbösnek tűnt. – És mi a helyzet Peterrel? Visszavárod még? Jennifer a fejét rázta. – Nem. Ha most a testi szenvedély tapasztalata volt számára a döntő, akkor aligha tér vissza hozzám, ha Delphine-nel vakvágányra futnak a dolgok. A mi kapcsolatunk inkább lelki természetű volt. És őszintén szólva nem hiszem, hogy én szeretnék megint egy ilyen kapcsolatot. Szívesen élném át én is azt, amit ők ma éjjel. Az igazi, sodró, viharos szenvedélyt. Charles rosszallóan nézett rá. – Jennifer, eddig nem ilyennek ismertelek. Most össze vagy zavarodva, mert elhagyott a ba111/253


rátod. De ne kövesd el azt a hibát, hogy beleveted magad valamilyen kalandba! Csak még zavarodottabb és boldogtalanabb leszel utána. – Nem hiszem, hogy zavart volnék. Inkább most kezdem végre átgondolni, mit is akarok az élettől. – Kezdem azt hinni, hogy a külsőd átalakulása a fejedbe szállt. Kedves, értelmes fiatal nő vagy. Nem szabad megváltoznod, csak mert a barátod faképnél hagyott egy szőke modellért! Rá fogsz találni az igazira. Ezért még nem kell átváltoznod a végzet asszonyává! Nem is sejted, milyen férfiakkal találkoznál akkor! Még veszélybe is sodorhatod magad. Maradj, amilyen vagy! Hidd el, az lesz a legjobb. Jennifer bosszúsan rázta a fejét. – Most úgy beszélsz, mintha az apám volnál. Éppen egy ilyen alaktól sikerült megszabadulnom, és most te is ezzel jössz… – Nem, ez nem így van! Nem akarok apáskodni veled. Fogadj el inkább a bátyádnak! Igen, tekintsd a szavaimat inkább testvéri jó tanácsnak! 112/253


– Én azonban nem akarok a kishúgod lenni! – Nem volt ugyan teljesen tisztában azzal, mije szeretne lenni Charlesnak, de a tanácsa nem tetszett. – Bocsáss meg, csak segíteni akartam. Úgy látom, kezdesz kifordulni önmagádból. – Egyedül én döntök az életemről, és senki más, ezt jól jegyezd meg! – Jó, jó, felejtsd el, amit mondtam! Mutogasd csak a kebledet a kint bámészkodó falkának! Akár sztriptízt is előadhatsz. Jennifer kipillantott az üvegen túlra. – Mi ütött beléd? Miért vágsz a fejemhez ilyesmit? Miért kellene levetkőznöm? – Mert te is szeretnél olyan csábító lenni, mint Delphine. – És mi abban a rossz? – Mert te nem vagy olyan, mint ő! Azért választottunk ki erre a feladatra, mert van benned szellem. Olyan nő kellett, akinek az intelligenciahányadosa nagyobb, mint a mellbősége. Lehet, hogy a szervezők tévedésből öltöztettek té113/253


ged ebbe az izgató semmiségbe, de mint a főnököd elvárom, hogy így is illendően és méltóságteljesen viselkedj! – Ha férfira vadásznék, biztosan nem a kirakat előtt kukkolók közül választanék! – Ne beszélj velem ilyen szemtelenül, Jennifer! Még mindig én vagyok ennek a kócerájnak a tulajdonosa, és a tiszteletlen modorod miatt bármikor kirúghatlak? – Nyomatékul csettintett egyet az ujjával. – Gyerünk, folytasd! Egy pillanatig farkasszemet néztek egymással, azután Charlesnak sikerült megfékeznie az indulatait. Miért is haragszik annyira Jenniferre? – Most mindketten eléggé feldúltak vagyunk. Beszéljük meg a dolgokat inkább holnap, és most tegyük azt, amit várnak tőlünk! Neked olvasnod kell az ágyon fekve, nekem meg az edzőgépeken dolgoznom, mint tegnap. Mehet? – Igenis, uram! Ki-ki játszani kezdte a maga szerepét, de közben Jennifernek azon járt az esze, vajon Charles 114/253


valóban el akarja-e bocsátani. Még soha nem látta ilyen indulatosnak. Talán valóban szerette Delphine-t, és a szakítás nagy megrázkódtatásként érte. Nos, ez az ő gondja, és ha valóban elbocsátaná, esetleg még követné is Peter tanácsát, és visszamenne a főiskolára. Lehet, hogy ebben a kérdésben igaza volt egykori barátjának. Hogyan is képzelhette, hogy komoly jövő vár rá a Derring’s-nél?

115/253


5. FEJEZET Másnap reggel Jennifert sportos, zöld pulóverbe és hozzá illő, szűk nadrágba öltöztették. A kirakathoz tartva fedezte fel Charlest, aki fehér mintás, sötétkék tréning-öltönyt és fehér sportcipőt viselt. Nyugodtnak látszott, és ebből Jennifer arra következtetett, hogy az állása nincs veszélyben. – Jó reggelt! – köszönt előre a férfi. – Jó reggelt! Nos, el vagyok bocsátva? – Jennifer nem szerette kerülgetni a forró kását. A férfi egy pillanatig habozott. – Nem. – Miért nem? – Csak nem abban reménykedtél, hogy kirúglak, mielőtt vége a szereplésnek? – Nem, csak tegnap nagyon dühös voltál rám, én pedig nem szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol a munkaadóm nem lát szívesen. 116/253


– Az alkalmazottam vagy, de tudod, hogyan kell velem bánni. Úgy nézel rám a nagy, zöld szemeddel, mintha nem is merészelhetnélek kidobni téged. Te miért nem kezelsz olyan alázattal, mint a többiek? – Ott voltam, amikor kiszakadt a nadrág a hátsódon. Már elfelejtetted? – És ki miatt történt? Fegyelmit kellene adnom a tiszteletlen viselkedésedért, de képtelen vagyok rá. Jennifer lendületesen meghajolt előtte, és szélesen elmosolyodott. – Minden okod megvan rá, hogy fegyelmit adj. Gyakran ellenkezem veled. – Ekkor hirtelen eszébe jutott, hogy az öreg Derring éppen erre biztatta. – Valószínűleg azért van, mert együtt dolgoztunk az osztályodon – vélte Charles. – Nem. A szememben te mindig a tulajdonos fia voltál, még ha nem éreztetted is velünk. – A múlt éjjel pedig együtt kellett megbirkóznunk egy válságos helyzettel, amely mindket117/253


tőnket érintett. Belekerültünk egy közös történetbe, és ez kihat a munkahelyi viszonyunkra is. Ha akarnám, sem volnék képes téged egykönynyen elbocsátani. A háztartási osztályon nélkülözhetetlen vagy, és apám olyan nagyra tart, hogy kitekerné a nyakam, ha elküldenétek. És ami a legfontosabb: ha te nem lennél itt, mással kellene megosztanom a kirakatokat, arról pedig szó sem lehet. – Örülök, hogy nem kell elmennem. Egyébként… Peter felhívott ma reggel. Charles felkapta a fejét. – Mit mondott? – Csak közölni akarta, úgy döntöttek, hogy Delphine Tahoe-tavi nyaralójában töltik a szabadságukat. Az egyetemen vége a szorgalmi időszaknak, így ma este felkerekednek. Charles szárazon felnevetett. – Eredetileg mi akartunk odautazni, mielőtt a kirakatügy közbejött volna. Úgy látszik, nem nehéz engem helyettesíteni. De Delphine-t még 118/253


mindig nem tudom megérteni. Mondott valamit róla Peter? – Csak hogy nagyon sajnálja, de abban a pillanatban, ahogy meglátta őt, eldőlt a sorsa. – A sorsa? – Őt idéztem. Azt mondta, még soha nem találkozott hozzá hasonló nővel. Azután dadogott még valamit az önmegvalósításról és arról, hogy új értelmet kapott az élete. – Jennifer képtelen volt tovább beszélni. – Ne hagyd abba! – Azt is mondta még, hogy egyszerűen elsodorták a gyönyör hullámai. Ezzel valószínűleg arra utalt, amit az éjjel átéltek. – Te jó ég! És Delphine is ugyanúgy érez? – Felteszem, hogy igen. Végül is ő hívta meg Petert a Tahoe-tóhoz. Charles bénultan állt a folyosón. – Delphine jó szerető? – kérdezte a kíváncsiságtól hajtva Jennifer. Charles elvörösödve nézett rá. – Micsoda kérdés! 119/253


A lány hirtelen kínosan érezte magát. Ilyen kérdést nem szokott feltenni az ember a munkaadójának. – Ne haragudj, nem is értem, mi ütött belém. Charles halkan elnevette magát. – Ó, megértem. Szeretnéd tudni, mivel láncolta magához Petert. A mi kapcsolatunk is meglehetősen viharos volt kezdetben, de később valahogy mindketten túlságosan elfoglaltak lettünk. – Egy pillanatra elhallgatott, mint akinek eszébe jutott valami. – Hogy a kérdésedre válaszoljak, igen, Delphine meglehetősen szenvedélyes tud lenni, ha akar. De gyanítom, hogy előbb-utóbb elveszíti az érdeklődését Peter iránt. – Sajnálnám, ha így lenne. – Miért? – Szeretném, ha Peter boldog lenne. Végre megélte a nagy szenvedélyt, és nem tudom, mit tenne, ha megint megfosztanák tőle. – Sokat emlegeted mostanában a nagy szenvedélyt. Tegnap is mondtam már, hogy ez nem rád vall. Annál sokkal józanabb vagy. 120/253


– Hátha nem akarok az lenni többé. – Kezdek aggódni miattad – mondta Charles, miközben kinyitotta a kirakat ajtaját. Jennifer a hűtőszekrényhez ment, és kivett belőle egy zacskó tejet. – Mindig azt hánytad a szememre, hogy nem veszem elég könnyedén az életet. – Azért nem kell rögtön átesni a ló túloldalára. – Ne aggódj miattam, Charles! Nagyon vágyom rá, de azt hiszem, soha nem fogom megélni az igazi szenvedélyt. A hozzám hasonló józan emberek túlságosan félnek a kockázattól. – A lány szemét elfutotta a könny. – Jól vagy? – Igen. – Jennifer gyorsan összeszedte magát. A következő pillanatban már semmi sem látszott rajta. Az önuralom mindig a legfőbb erősségei közé tartozott, de kezdte belátni, hogy a vesztét is okozhatja. Eltelt két nap. Charles ebéd közben Jennifer arcát figyelte. A nappaliban ebédeltek, miután a 121/253


konyhadíszletben megfőzték az ételt. A tömegből valaki odaintegetett Jennifernek, s a lány barátságosan viszonozta. Teste a kasmírpulóverben puhának és hajlékonynak hatott. Charles igyekezett a szendvicsére irányítani a figyelmét, hogy rendezni tudja gondolatait, de hiába. Bármit tett vagy gondolt, az volt az igazság, hogy kívánta Jennifert. Ő, aki mindig a csábító szőkékért rajongott, most ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy magához ölelje és megcsókolja. Vajon miért? A legrosszabbak az esték voltak, amikor Jennifernek izgató hálóruhákat kellett felöltenie. Az előző este Charles már-már az eszét vesztette. Megvetette a kintről beleselkedő férfiakat, miközben ő maga is legszívesebben bebújt volna Jennifer paplanja alá. – Valami nincs rendben? – kérdezte a lány. – Tessék? Nem, nem. Miért kérded? – Az volt a benyomásom, mintha nem éreznéd jól magad. Mintha lázad volna. Charles gyorsan belekortyolt az italába. 122/253


– Jól vagyok. Csakhogy ez színtiszta hazugság volt. Soha életében nem érezte magát ennyire zaklatottnak és tanácstalannak. Kívánta Jennifert, s voltaképpen megkönnyebbült, amikor Delphine elhagyta. De hogyan tovább? Engedjen a kísértésnek? Nem lenne illő, mivel Jennifer az alkalmazottja. A habozása tényleges oka azonban maga a lány volt. Vajon hogyan fogadná a közeledését? Ő volt az egyetlen nő, aki zavarba tudta ejteni. Egyetlen szava teljesen kizökkentette a nyugalmából. Ám azt is tudta, hogy minden kételye ellenére szerencsét kell próbálnia. Étvágytalanul félretette megkezdett szendvicsét. Jennifer csodálkozva pillantott rá. – Igazán jól vagy? Még soha nem láttalak ételt otthagyni. – Szeretnék fogyni egy keveset. Az utóbbi napokban felszedtem egy kicsit. – Valóban? Amilyen lendülettel emelgeted a súlyzókat minden este, már arra gondoltam, egy csepp zsír sem maradt a csontjaidon. 123/253


Charles az utóbbi két estén valóban úgy edzett, mint egy megszállott, hogy ne kelljen az ágyon heverő Jenniferre gondolnia. – Tudod, az ember nem lehet sem túl gazdag, sem túl karcsú – jegyezte meg vállat vonva. A lány felnevetett. – Úgy mondják, egy nő soha nem lehet elég gazdag és elég karcsú. A férfiakra ez nem érvényes. – Köszönöm a felvilágosítást. Ha befejezted az evést, akkor neki kell állnunk feldíszíteni a fát. – Igenis, uram! Készen állok. Charles a lelke mélyén azt kívánta, bárcsak ez a készségesség másnak szólna. Együtt nyitották ki az üveggömböket és gyertyákat tartalmazó dobozokat. Charles előhúzott a zsebéből egy cédulát, amelyet reggel a szervezők nyomtak a markába. – Nézzük csak! Először feltesszük a gyertyákat, majd a szünet után következnek a díszek és a boák. 124/253


Jennifer kiemelt az egyik dobozból egy elektromos gyertyafüzért, amelyet közösen erősítettek fel a fenyő ágaira. Közben néha-néha összeért a kezük, és Charles érezte, ahogy kiveri a veríték. A lánynak nyújtózkodnia kellett, hogy elérje a füzérrel a fa csúcsát, a férfi pedig átfogta a derekát, hogy el ne essen. Aztán valahogy a kelleténél szorosabban húzta magához. Jennifer megdermedt az ölelésében. Ez volt egyike azoknak a hihetetlen pillanatoknak, amikor az idő szinte megáll. Charles olvasott már erről versekben, de soha nem élte át, még Delphine-nel sem. – Most már a helyén van – szólt hátra fesztelenül a lány. – Ne haragudj! – mormolta zavartan Charles. – Semmi baj. – Jennifer tovább dolgozott, mintha mi sem történt volna, de kerülte a férfi tekintetét. Charles viszont a tudatára ébredt, hogy valami fontos történt közöttük. Valami visszafordítha125/253


tatlan, és minden porcikája a folytatás után áhítozott. Mégpedig minél előbb. A szünetben Jennifer az öltözőbe sietett. Remegő ujjakkal húzta magára a vállpánt nélküli, piros bársonyruhát. Amióta Charles a karjában tartotta, teljesen magánkívül volt. Valami történt közöttük. A levegő szikrázott a feszültségtől. Vajon szándékos volt az a hosszú ölelés? Úgy döntött, jobb lesz úgy tennie, mintha mi sem történt volna. Lehetséges, hogy Charles vonzalmat érez iránta annak ellenére, hogy távolról sem hasonlít a korábbi barátnőire? Többször rajtakapta a férfit, hogy figyeli, amint az ágyon hever. Amikor azonban viszonozta a pillantását, Charles gyorsan félrenézett. Most pedig ez a különös viselkedés a fadíszítéskor… Az is lehet, hogy félreértett valamit. Hiszen Charles maga mondta, hogy a húgának tekinti. És ha mégsem téved? Nem tudta, hogyan viselkedjék. Viszonozhatja a férfi érzelmeit? Kü126/253


lönben sem vette soha számításba lehetséges szeretőként. Szeretőként? Miért használta gondolatban éppen ezt a szót? Először talán ki kellene hevernie a Peterrel való szakítás fájdalmát. Túl korai lenne egy új kapcsolatba beleugrani, különösen, ha Charlesról van szó. És ha tudat alatt már régen készen állt rá? A kérdés annyira megijesztette Jennifert, hogy gyorsan el is hessegette. Egyszerűbb volt úgy gondolnia, hogy tévedett az iménti helyzet megítélésében. Miután felfrissítette a sminkjét, visszament a kirakatba. Charles, már ott volt. Szmokingban aggatta fel a díszeket a gyertyafüzér fényénél. A járdán ácsorgók érdeklődéssel figyelték. Egy fiatal apa videokamerával filmezte a gyermekeit a kirakat előtt. Jennifer igyekezett fesztelenül viselkedni Charlesszal, de ahogy a férfi nézett rá, nem ment olyan könnyen. Charles kék szeme ragyogott, és 127/253


különös, töprengő hangulatban volt. Mellesleg lenyűgözően festett. A szmoking kiemelte karcsú, sportos alakját, szőke haja csillogott… Mi folyik itt? Mintha új szemmel nézett volna Charlesra. A jelek szerint a férfi is ugyanígy járt. – Remekül nézel ki – mondta halkan, amikor Jennifer belépett a díszletbe. – Te is. – A lány idegesen felnevetett. – Már elkezdtem a díszítést. – Képtelen volt levenni a szemét Jenniferről. – Látom. – A karácsonyi ünnephez még feltétlenül hozzátartozik valami. – Mégpedig? Charles az ajtókeretre mutatott. A lány szíve zakatolni kezdett. – Nahát, egy fagyöngyág! – Igen. – Charles lassan odament hozzá. – Tudod, mit kell most tennünk. Jennifer szíve a torkában dobogott. Csak nem fogja valóban… – De itt mindenki lát minket – tiltakozott. 128/253


– Igen, és elvárják tőlünk, hogy kövessük a régi hagyományokat. Mi pedig nem akarunk nekik csalódást okozni, ugye? Szorosan a lány elé állt. Jennifer érezte a férfi testének melegét, és elfogta a vágy, hogy hozzásimuljon. – Attól tartok, az már túl sok volna a valószerűségből. – Én vagyok ennek az áruháznak az igazgatója, úgyhogy én döntök mindenben – súgta a fülébe Charles. – Nincs abban semmi, ha a nyilvánosság előtt megcsókoljuk egymást a fagyöngyág alatt. Hangja és kék szeme megbabonázta Jennifert. Éppen tiltakozni akart azzal az ürüggyel, hogy elkenődik a rúzsa, de Charles máris belefojtotta a szót a csókjával. Egy pillanatra szorosan magához is ölelte, azután ismét elengedte. – Nem is volt olyan vészes, ugye? – Hangja a szokásosnál mélyebben zengett. – Tökéletesen megfelelt a karácsony szellemének. – Jennifer mindent elkövetett, hogy sza129/253


vai nyugodtan hangozzanak, bár belül mindene reszketett. Nem tudta eldönteni, Charles csókja egyedül a közönségnek szólt-e, vagy a fagyöngyágat csak ürügyül használta-e arra, hogy megcsókolhassa. – Boldog karácsonyt, Jenny! – szorította meg a lány kezét. Charles ezt a becenevet még sohasem használta, és ez legalább annyira kizökkentette Jennifert a nyugalmából, mint előtte a rövid, de nagyon is gyöngéd csók. – Rúzsos lett a szád. – A lány megint csak azon volt, hogy nyugodt benyomást keltsen. – Töröld le, kérlek! – Ideadnád a zsebkendődet? – Használd egyszerűen az ujjadat! Jennifer végighúzta az ujját a férfi száján, a fejében kavargott minden, mintha túl sok pezsgőt ivott volna. – Fejezzük be a fa díszítését! – javasolta elfúló hangon. 130/253


Charles úgy mosolygott, mintha olvasott volna a gondolataiban. – Díszek, fagyöngyág és te. Szépnek ígérkezik ez a karácsony! Veled még tovább is eléldegélnék itt, a kirakatban. Jennifer szórakozottan akasztott fel egy gömböt az egyik ágra. – Az emberek azonban ránk unnának. – Nem hiszem. Éppen most váltottunk át a gyermekprogramról az esti filmre. Ha így folytatjuk, hamarosan az éjszakai műsor következik. Jennifer tudta, hogy Charles csak tréfálkozik, és belement a játékba. – Igazán? És ehhez egyetlen csók elég volt? Mit kellett volna tennünk, hogy bekerülhessünk az éjszakai műsorba? A férfi szeme felcsillant. – Amire csak kedved támad. – Rendben. – Jennifer igyekezett talpraesett választ adni. – Akkor tejszínhabot kenek az orrodra, és lenyalom. 131/253


Charles egy pillanatig értetlenül meredt rá, azután harsányan felnevetett. – Benne vagyok. Amikor csak akarod. Azon az estén Jennifer otthon a kanapén üldögélt. A tévét bekapcsolta, de nem figyelt az éjszakai hírekre, még le is halkította a készüléket. Gondolatban sorra vette a nap történéseit. Charles viselkedése zavarba ejtette, annál is inkább, mert újabban már nem is lopva, hanem nagyon is nyíltan mustrálgatta őt. A nap végén pedig ugyanúgy átfogta a vállát, mint akkor, amikor Delphine-t akarta féltékennyé tenni. Charles valóban úgy viselkedett vele, mintha vonzónak találná, de a lánynak nehezére esett hinnie ebben. A megszólaló telefon zökkentette ki elmélkedéséből. – Jennifer? Itt Charles. – Ó, szervusz! – A férfi még sohasem hívta fel az otthonában. 132/253


– Kapcsold be gyorsan a híreket a tévében! – Megnevezte a csatornát is. – Éppen azt nézem. – Akkor már tudod, hogy mi is szerepelni fogunk. – Micsoda? Levettem a hangot. Mit mondanak rólunk? – Az imént valami forró csókot emlegettek a Derring’s-nél. Jennifer gyorsan felhangosította a tévét. Éppen véget ért a reklám. A hírolvasó a Derring’s kirakatbeli akciójáról számolt be. – Ma délután egészen különleges látványosságra került sor. Egy járókelő a gyermekeit szerette volna lefilmezni a kirakat előtt, és közben megörökítette a jelenetet. Mint tudják, Charles Derring, az áruház új igazgatója egyalkalmazottal, Jennifer Westgate-tel együtt a nap tizenkét órájában élő kirakatbábut játszik. A karácsonyfa díszítése közben ma repkedtek a szikrák, amint saját szemükkel is láthatják… Jaj, nem! – gondolta Jennifer. 133/253


– Figyeled? – kérdezte Charles. A lány már egészen meg is feledkezett arról, hogy kezében tartja a kagylót. – Igen! – Éppen önmagát látta a képernyőn, amint megáll az ajtófélfánál, azután Charles magához öleli és megcsókolja Jennifer döbbenten állapította meg, mennyi szenvedély sugárzott belőlük. – Milyen kínos! – suttogta. – Kínos? – ismételte meg Charles. – Inkább fantasztikus! – Mit szólnak hozzá? – folytatta a hírolvasó. – A továbbiakban figyelemmel követjük az áruházi románcot, és igyekszünk önöket minden részletről tudósítani. Nézzenek minket holnap is, és ne felejtsék el kitűzni a fagyöngyágat! Jó éjszakát kívánunk! Jennifer kikapcsolta a készüléket. – Mi ebben a fantasztikus? – Ez a legjobb ingyenreklám az áruházunknak! Te pedig gyönyörű voltál a képernyőn. Minden sokkal jobban alakul, mint reméltem. Büszke vagyok rád! 134/253


– De most egész Chicago látta, hogy csókolóztunk! Nyilván egy nagy szerelmi történetet fognak költeni rólunk. – Na és? – Mi az, hogy na és? Semmi sem igaz belőle! Csak barátok vagyunk. Egy pillanatra csend támadt. – Igen, csak barátok. – A férfi hangja színtelen volt. – De egy szerelmi románc mindig érdekes, még ha kitalált is. – Azt akarod ezzel mondani, hogy a csók nem volt valódi? Csak színjáték volt? – Úgy gondolod, hogy csak színjáték volt? – Nos… te mondtad, hogy szórakoztatnunk kell a járókelőket. – Igen, de a magunk szórakozására is gondolnunk kell. – Valóban? – Igen. Jennifer nyelt egyet. – És te jól szórakoztál? – De mennyire! 135/253


– Aha. Ezentúl minden napra beíratod a csókot a forgatókönyvbe? – kérdezte a lány, remélve, hogy Charles a kérdést csak tréfának veszi. – Nem is hangzik rosszul. Neked tetszene? Jennifer szíve a torkában dobogott. – Hogyne. Bármit megtennék a Derring’s-ért. Csak a tejszínhabos számot kellene kihagynunk. Az áruház arculatának nem tenne jót. Charles felnevetett. – Azért az sem elveszett ötlet. És köszönöm az együttműködést. Különösen ami a csókot illeti. – Nem tesz semmit. A férfi megint elhallgatott, de mintha kétségbeesetten kutatna valamilyen téma után. – Most jobb lesz, ha lefekszem, és kialszom magam – jelentette ki a lány. – Holnap is szépnek kell lennem a kirakatban. – Akkor a holnapi viszontlátásra! – Jó éjszakát! A lány lefeküdt, de még sokáig nem tudott elaludni. Mit találhat benne egy milliomos fia? A szépsége csak a sminkes és a fodrász ügyessé136/253


gén múlott. Mi lesz, ha letelik ez a hét, és ő viszszabújik a régi Jennifer bőrébe? Charles érdeklődése valószínűleg azonnal alábbhagy. Minden nappal jobban vonzódott a férfihoz, de ez a Peterrel való szakítás utóhatása is lehetett. Tulajdonképpen nem talált volna semmi kivetnivalót azon, hogy kalandba keveredjen Charlesszal, még ha csak rövid időre is. Talán igaza van a férfinak, és nem kellene annyira komolyan vennie az életet. Szerelmi románc egy kirakatban – melyik nő dicsekedhet még ilyesmivel? Már félálomban volt, amikor döntésre jutott Miért is ne? Csak nem szabad túlságosan beleélnie magát Egy kis kirakati játék nem lehet veszélyes. Ennél tovább pedig semmiképpen sem menne.

137/253


6. FEJEZET Amikor Jennifer másnap reggel hosszú szoknyában és hozzáillő pulóverben kilépett az öltözőből Jasper Derring várt rá. – Jó reggel Mr. Derring! – köszöntötte szívélyesen az alacsony, de tekintélyt parancsoló idős urat, aki átvállalta Charles néhány kötelezettségét arra az időre, ameddig az a kirakatban szerepelt, ezért most gyakrabban bukkant fel az áruházban. – Jó reggelt, Jennifer! Elbűvölő, mint mindig. – Odalépett a lányhoz, és halkabban folytatta. – Csak azt akartam mondani, mennyire elégedett vagyok magával és Charlesszal. Nagyon bájos a fénykép a ma reggeli újságban. A lány elpirult. Meglepte, hogy Jasper ilyen elégedetten nyugtázta a dolgokat. – Én inkább kínosnak találom. – Ah, az csak egy kis ártalmatlan csókocska volt. Maga pedig úgy viselkedett, ahogyan kell. 138/253


Némi régimódi romantika remekül illik a Derring’s arculatához. A forgalmi adatok már eddig is javultak, de ma valószínűleg robbanásszerűen fognak emelkedni. – Nagyszerű, de remélhetőleg az emberek nem fognak nagyot csalódni, ha kitudódik, hogy Charles és én a valóságban nem járunk egymással. – Amióta bevallottá magának, hogy Charles a legkevésbé sem közömbös számára, zavarát igyekezett üzleties hangvétellel palástolni. – Nem fog tetszeni nekik, ha az akció végén nem kerül sor esküvőre. Jó, ha mindez nem üt vissza az áruház forgalmára. Jasper töprengve ráncolta a homlokát, és átható tekintetét Jenniferre szegezte. A lány már korábban is úgy érezte, mintha az idős férfi a veséjébe látna. Derring azonban a következő pillanatban ismét elmosolyodott, és megveregette Jennifer kezét. – Kedves magától, hogy aggódik a cég sorsa miatt, de semmi szükség rá. Ha valami félresiklana, nem hibáztatnánk magát. 139/253


– Ha tehát a nézők félreértelmezték a csókunkat, az Charles hibája? – bökte ki a kérdést önkéntelenül a lány. – Nem lesz semmi baj. Egyébként engem sem kérdezett meg, hogy megcsókolja-e magát – tette hozzá kedélyesen nevetve. – Minden bizonynyal a pillanat hangulata ösztönözte. Néha a hátrányára válik, máskor azonban jól sül el, amikor követi az érzéseit. Jennifer csodálkozott, hogy Jasper ennyi időt áldoz rá. A férfi most felvont szemöldökkel nézett rá. – Ugye nem esett olyan rosszul a csók? – Nem. Egyáltalán nem. Csak szórakoztatni akartuk a nézőket, mint Charles mondta. Jasper mormolt valamit az orra alatt, de a következő pillanatban ismét a lányra pillantott. – Van még egy-két elintéznivalóm, de örülök, hogy megint válthattunk néhány szót. Valamennyien el vagyunk bűvölve magától, és nagyon reméljük, hogy ez a kis kirakati színjáték nem esik túlontúl a nehezére. 140/253


– Nem, sőt szórakoztatóbb, mint vártam. Mellesleg lehetséges, hogy önt láttam tegnap délután az üveg túloldalán? Jasper szégyenlősen mosolygott. – Éles a szeme. Igen, olykor-olykor megnézem magukat a kirakatban. Szeretném látni, milyen hatást keltenek a járókelőkben. Kicsit olyan ez a játék, mintha megleshetnének egy párt, amikor meghitten maguk vannak, és ez a többséget izgatja. De most már mennem kell. Csak így tovább, kedvesem! – Azután eltűnt a ruhaállványok között. Jennifer a konyhadíszlethez indult. Charles már ott volt, ezúttal élénkpiros kötényben, és már hozzálátott a reggeli elkészítéséhez. – Az imént apáddal beszélgettem. Boldog, hogy a címlapokra kerültünk. Charles arca is elégedetten ragyogott. – Tudom. Reggel felhívott. Szép munka volt! Észrevetted, hogy ma még többen állnak a kirakat előtt? 141/253


– Igen, bár egyszerűen hihetetlen. – A legkülönbözőbb korú járókelők tolongtak kíváncsian a járdán. Néhányan integettek nekik, vagy csak rájuk mosolyogtak. Jennifer viszonozta a kedvességüket. – Néhányan le is táboroztak. Bizonyára még többet szeretnének látni. – Akkor ne okozzunk nekik csalódást! – Charles kivette a vajat a hűtőszekrényből. – Hogyan? Csak nem ma is csókolóznunk kell a forgatókönyv szerint? – kérdezte kacér mosollyal. – Nem, a csók kérdését ránk bízzák. De kezdem azt hinni, hogy rossz hatással vagyok rád. Azelőtt többet adtál az illemre. – Mindig azt hajtogattad, hogy túlságosan visszahúzódó vagyok – emlékeztette a lány. – Most meg arra panaszkodsz, hogy túl gyorsan változom. – Nem könnyíted meg a dolgomat – jegyezte meg szokatlanul meleg hangon Charles. – De szeretem a kihívásokat. 142/253


Jennifer nagy levegőt vett, hogy meg tudja őrizni a nyugalmát. – Őszintén válaszolsz, ha kérdezek valamit? – Természetesen. Miről van szó? – Mi történik velünk? Charles kék szeme felvillant. – Nem tudom pontosan, én is meg vagyok zavarodva. Téged mindig a barátomnak tekintettelek, akivel jóízűeket lehet civakodni. Most viszont… – Igen? – Most folyton csak rád gondolok. Ha a közeledben vagyok, szeretnélek megsimogatni vagy megcsókolni. A lány igyekezett megőrizni a higgadtságát. – Ez csak azért van, mert most én is úgy nézek ki, mint azok a nők, akikkel járni szoktál. – Lehetséges. Mégis inkább azt hiszem, a külsőd átalakulása csak ráirányítja a figyelmemet valamire, ami már korábban is ott volt. – Korábban azonban nem akartál megcsókolni. – Talán vak voltam. 143/253


Jennifer elfordította a tekintetét, mert nem tudta, hihet-e a hízelgő szavaknak. Charles talán csak a kinti nézősereg kedvéért udvarol neki. Amikor azonban újra ránézett, megállapította, hogy a férfi azóta sem vette le róla a szemét. Charles magához húzta, Jennifer pedig – eszébe idézve az előző esti döntését – lábujjhegyre állt, és megajándékozta a férfit egy rövid, de annál gyengédebb csókkal. A kintről behallatszó tetszésnyilvánítás aggasztotta a lányt. A tömeg tapsolt és éljenzett Jennifer Charlesra nézett, akinek széles mosoly ült az arcán. – Mi aztán tudjuk, hogyan kell szórakoztatni az embereket! – jegyezte meg vidáman Jennifer. Charles megállapította, hogy a kíváncsiskodók hada délutánra tovább gyarapodott. Többeknél volt kamera vagy fényképezőgép. Talán azt remélték, hogy a felvételeket jó pénzért eladhatják a sajtónak. A legjobb hírt azonban a titkára közölte a férfival átöltözés közben. A karácsonyi 144/253


forgalom minden eddigi rekordot megdöntött, és még mindig emelkedőben volt. Charlest örömmel töltötte el, hogy sikerült elérnie a maga elé tűzött célt. A kirakatajtóban összefutott Jenniferrel, aki minden addiginál izgatóbban volt öltözve. A hosszú, bordó ruha szabadon hagyta a vállát, a mély kivágás pedig a hátát. Haját a fodrász több csattal feltűzte, fülében gyémánt fülbevaló ragyogott Charles a szokásos szmokingjában nem vehette fel vele a versenyt, de szívesen engedte át Jennifernek a főszerepet az esti játékban. – Lenyűgöző vagy! – Odanyújtott neki egy pohár pezsgőt, hogy koccinthassanak. – Chicago legszebb nőjére! A lány, akit váratlanul ért a bók, zavartan elmosolyodott. Sokáig néztek egymás szemébe, amíg zajt nem hallottak az üveg irányából. Legalább hárman kopogtattak a kirakat üvegén. – Csókot, csókot! – skandálta közben egy fiatalember. 145/253


Jennifer meglepődött, de nevetnie kellett. Egyre többen tolongtak a kirakat előtt. – Nem hagyják abba, amíg nem teljesítjük a kívánságukat. – Charles sokatmondó pillantást vetett a lányra. – Készen állsz? Most egy kicsit menyasszony-vőlegényesdit kell játszanunk. – Semmi baj, ameddig nem kell eljátszanunk a nászéjszakát is. A gondolatra felpezsdült Charles vére. Közelebb hajolt Jenniferhez, de a nézősereg jelenléte most furcsa módon zavarta. A lány is hasonlóan érezhette magát, mert a csókjuk ezúttal nagyon rövidre és meglehetősen ártatlanra sikeredett. A tömeg ennek ellenére ujjongott, és egymás után készültek a fényképek. Charlesnak támadt egy ötlete. Ha az emberek ennyire ki vannak éhezve a szerelmi történetekre, akkor a Derring’s-nek júniusban, amely Amerikában hagyományosan az esküvők hava, egy élő esküvői kirakattal kellene előállnia. Akkorra azonban színészeket szerződtet majd. El146/253


határozta, hogy minél előbb a munkatársai elé terjeszti az új ötletet. Azután Jenniferre szegezte a tekintetét, aki egy sós kekszet rágcsált. Nagyon jól játszotta a szerepét. Hátha rá tudná venni, hogy legyen ő a menyasszony a júniusi kirakatban? Tudtával még nem akar férjhez menni. Egyelőre… Nem győzött hálát adni az égnek, hogy Peter elcsábította tőle Delphine-t. Jennifer, mint minden este, az ágyon ült, és a könyv lapjai felett Charlest figyelte, amint a gépeken edz. Súlyemelés közben néhány gomb felpattant a pizsamáján, úgyhogy előgöndörödhetett a mellszőrzete. Széles válla lenyűgözte a lányt, és a férfi izmainak mozgását jól tudta követni a pizsamakabáton át is. Charles hirtelen hozzá fordult. Tekintetük találkozott, és a férfi átható pillantást vetett rá. Azután szemével lassan bekalandozta Jennifer testének hajlatait, amennyire a hálóing és a kön147/253


tös puha anyaga engedte. A lánynak hirtelen kiszáradt a torka, és a mellbimbói felágaskodtak. Ám a kintről bámészkodó arcok visszatérítették a valóságba, úgyhogy ismét beletemetkezett a könyvébe. Ameddig azonban Charles a szeme előtt edzett, képtelen volt követni a cselekményt. – Már a végére értél? – kérdezte meglepetten a férfi, amikor látta, hogy Jennifer félreteszi a könyvet. – Nem. – Nem tetszik? – De, nagyon is. – Akkor miért hagytad abba? – Megfájdult a szemem. Charles egy darabig nézte a lányt. – Ezt a díszletet szeretem a legjobban. Ha téged nézhetlek, sohasem fájdul meg a szemem. – Azt hittem, nem örülsz neki, hogy efféle holmikba öltöztetnek. – Megváltozott a véleményem. – A tekintete ismét Jennifer keblén állapodott meg. 148/253


Amaz laposnak tartotta a mellét, főként az olyan nőkhöz mérten, mint például Delphine, Charlest azonban ez szemmel láthatóan nem zavarta. A lány hízelgőnek találta a férfi érdeklődését, és boldogan mosolygott. Charles folytatta a súlyzózást. Összpontosítva, lassú mozdulatokkal emelte és engedte le a súlyokat. Mozgásában volt valami érzéki, és Jenniferben hirtelen felmerült a kérdés, vajon szeretkezés közben is ilyen-e a mozgása. A rájuk meredő szemek ellenére is átadta magát az álmodozásnak… Charles leteszi a súlyzót, égő vággyal nézi őt, és odamegy az ágyához. Széthajtja a köntösét, és letolja a válláról a hálóinge pántját. Azután egyik kezét becsúsztatja a könnyű anyag alá, és megsimogatja a mellét, miközben a száját szenvedélyesen az ajkára tapasztja. Szívverése felgyorsul, amint a férfi először a nyakát, azután a mellét csókolja. Teste készen áll az egyesülésre… 149/253


Ebben a pillanatban jelentkezett énjének az a része, amely még elmosódottan tudatában volt környezetének, és Jennifer felnézett. Mindenki – a nézők odakinn és Charles odabenn – őt figyelte. Egy csapásra visszatért a valóságba, és igyekezett visszanyerni a nyugalmát. – Hol jártál az imént? – kérdezte a férfi. A lány először nem tudta, mit válaszoljon, és tanácstalanul vállat vont. – Elálmodoztam. – Miről? – Repülő szőnyegekről. – Hová repülnél? – Varázslatos országokba, ahol még nem jártam. A férfi hitetlenkedve nézett rá, de nem folytatta a faggatózást. Boldog volt, amikor végre eljött a záróra. Elég volt aznapra. Kemény küzdelmébe került, hogy ne bámulja állandóan a makulátlan fehér hálóingbe öltözött Jennifert. Bárcsak beleláthatott volna a fejébe! Borzasztó150/253


an izgatta, miről szólhatott az az álom, amelybe annyira belefeledkezett. Odaintett a legkitartóbb nézőknek, és meglepetten látta, hogy az apja is köztük van. Felmerült néhány gond az áruház működése során, és Charles nagyon örült, hogy az apja kézbe vette a dolgokat. Jasper integetett nekik, azután aktatáskájával a kezében hazafelé indult. Charles körülnézett, hogy hol van Jennifer, és az ágy előtt fedezte fel a szőnyegen térdelve. – Keresel valamit? – Az egyik gyémánt fülbevalóm eltűnt. Biztosan kiesett a fülemből. – Segítek megkeresni. – A férfi leguggolt Jennifer mellé, és tekintetével végigpásztázta a szőnyeget, de hiába. – Mi lesz, ha végleg nyoma veszett? Egy különösen értékes gyémánt volt benne. Nem is értem, hogyan bízhatták rám. – Csak a tökéletesen csiszolt, igazi gyémánt szikrázik így, ha ráesik a fény. Az én ötletem 151/253


volt. Ne aggódj, a Derring’s kibír ekkora veszteséget. – De nem lett volna szabad ilyen hanyagul bánnom vele! Csak az előbb vettem észre, hogy nincs a fülemben. Egy félórába telt, amíg átkutatták az egész díszletet Amikor végül Jennifer még egyszer benézett az ágy alá, Charles észrevette, hogy a fülbevaló a köntöséből a földre pottyant. Bizonyára becsúszott a hálóing kivágásába. A lány gyorsan lecsapott rá. – Megvan! Egész idő alatt nálam volt. De jó volt annak a nyavalyás gyémántnak! – irigykedett magában Charles. – Jól van. Most már nyugodtan hajthatod álomra a fejedet. Mindjárt tizenegy. Ideje hazamennünk. – Remélem, a ruhatáros még itt van. – Jennifer kilépett a kirakatból. Az áruházban azonban nem maradt egy lélek sem. 152/253


– Körülnézek az öltözőben – szólt oda Charlesnak a lány. A férfi közben bejárta a földszintet hangosan kiabálva, hátha felbukkan valaki. A mennyezeti világítás biztonsági okokból mindig égett. Charles próbálkozott a kijáratoknál is, de valamennyi ajtó zárva volt. Amikor visszatért a kiindulópontra, megjelent Jennifer is, változatlanul hálóingben és köntösben, kezében a táskájával. – Nincs itt senki, Charles! Lehet, hogy itt felejtettek minket? A férfi körbepillantott az elnéptelenedett eladótéren. – Úgy látszik. – De hogy jutunk ki innen? – Jó kérdés. A biztonsági emberek az összes ajtót bezárták, és bekapcsolták a riasztóberendezést. Az ajtókat sem belülről, sem kívülről nem lehet kinyitni, csak egy bizonyos kulccsal és a biztonsági kóddal. Jennifer ideges lett. 153/253


– Neked nincs ilyen kulcsod? – Nincs. – Nincsen kulcsod a saját áruházadhoz?! – Van, de nem itt. Ilyen későn már nem szoktam itt tartózkodni. És mivel a reklámakcióhoz állandóan át kell öltöznöm, az összes kulcsomat és hitelkártyámat a biztonság kedvéért otthon hagytam. – Akkor tehát itt ragadtunk? – Igen, legalábbis addig, amíg el nem érek telefonon valakit, aki kiszabadít minket. Jennifer arca felderült. – Például a biztonsági szolgálat főnökét? – Igen, akárkit a biztonsági szolgálattól, akinek megvan a telefonszáma. Ahhoz pedig először fel kell mennem az irodámba. – Akkor tegyük azt! Charles elgondolkodva megdörzsölte a homlokát. – Az irodám zárva van, és annak a kulcsa sincs nálam. – Mi a helyzet az alkalmazottaid irodáival? 154/253


Charles nem törte sokáig a fejét – Megpróbálhatom. De a lépcsőn kell mennem, mert a felvonókat is kikapcsolták. – Veled megyek. – Felesleges. – Akkor is. Egyedül félek. Charles megfogta a kezét. – Hiszen itt semmi veszély sem fenyeget! Jó, gyere! Kilenc emeletet kellett megmászniuk. A tizedikre, ahol a vezetők irodái voltak, csak liften lehetett feljutni, úgyhogy a tűzlétrát is igénybe kellett venniük. Kifulladva jutottak el Charles irodájához, amely természetesen zárva volt. A többi iroda ajtajával is próbálkoztak, de hiába. A titkárságon az íróasztalok fiókjait is zárva találták. – Igazán örülhetnék, hogy mindenki ilyen komolyan veszi a biztonsági előírásokat – jegyezte meg gunyorosan Charles. – Még az alkalmazottak otthoni számainak listáját sem felejtették elöl. 155/253


– Egyetlen számot sem tudsz fejből? Nem fordul elő néha, hogy munkaidőn kívül kell beszélned valamelyik helyetteseddel? Charles halkan felnevetett. – Dehogynem. De minden számot betápláltam a telefonom memóriájába, és csak megnyomok egy gombot, ha beszélni akarok valakivel. A te számodon kívül egyet sem tudok fejből. Azt ugyanis otthon ki kellett keresnem, mert még nem volt beprogramozva. A modern technikának néha kiütköznek a hátrányai. – Nagy bölcsesség – jegyezte meg szárazon Jennifer. – Felhívhatjuk még esetleg a tűzoltókat vagy a rendőrséget. Ők mindenképpen kimentenének minket. Jennifer nem tűnt valami lelkesnek. – Túl nagy hűhóval járna. – Ez meg sem fordult a fejemben. – A férfi homlokráncolva gondolta végig, hogyan vetné rá magát a sajtó, ha a rendőrségtől valami kitudódna. – Talán mégis meg kellene próbálnunk. 156/253


– Csak a reklámon jár az eszed? – kérdezte mérgesen Jennifer. – Ha kiderül, hogy záróra után még az épületben voltunk, mindenki azt fogja feltételezni, hogy… te is tudod, mit. Amióta láttak minket a kirakatban csókolózni, az emberek meg vannak róla győződve, hogy egymásba bolondultunk. Hogy juthat ilyesmi egyáltalán az eszedbe, hogy a rendőrséget hívjuk? – Csakis miattad. Te akarsz mindenképpen kijutni innen. – Persze, de nem örülnék, ha mindenki azt gondolná, hogy… – Megértelek. – Charlest ugyanakkor lehangolta, hogy Jennifer olyan taszítónak találta még az elképzelést is. – Gondolod, hogy használna a cég jó hírének, ha az új igazgatót egyértelmű helyzetben, kettesben találnák az egyik alkalmazottal? A kirakati előadásunk már amúgy is ízléstelenség. – Valóban? 157/253


– Igen. Én az áttetsző hálóingekben, te meg a pizsamáidban. – Ugyan már, mindig több méterre vagyunk egymástól! – A lényeg az, ami közben az emberek fejében jár. – Nekik tetszik, amit kapnak. Még a sajtó sem vádolt minket idáig ízléstelenséggel. – Még nem. – Jennifer idegesen járkált fel-alá a helyiségben. – De ha kiszagolják, hogy akár egyeden órát is kettesben töltöttünk az áruházban hiányos öltözékben, akkor elszabadul a pokol. – Nem hiszem, de nincs értelme vitatkoznunk. Ha nem akarod, hogy kihívjam a rendőrséget, akkor nem teszem. Nem szeretnélek kellemetlen helyzetbe hozni. – Akkor mit csináljunk? Charles először úgy érezte, kifogyott az ötletekből, de azután jött a hirtelen megvilágosodás. – Az apám! Már előbb is eszembe juthatott volna. Az ő számát tudom fejből, és biztosan 158/253


otthon van. Azonnal hívom. Ő majd küld segítséget. – Hála az égnek! – Jennifernek nagy kő esett le a szívéről. Charles a telefonhoz ment, és az apja számát tárcsázta, de csak az üzenetrögzítő válaszolt. Röviden rámondta a szalagra, mi történt, és letette a kagylót. – Nem volt otthon? – Jennifer Charlesra nézett, aki közben az órájára pillantott. – Anyám talán a húgához ment, de apának otthon kellene lennie. Láttam, amikor elment innen. Ne aggódj, hamarosan visszahív. Nem vagy éhes? – De igen. – Akkor menjünk le, és fosszuk ki az élelmiszerosztályt! Összeszedünk valami harapnivalót, és itt fenn elfogyasztjuk, amíg apám hívására várunk. A lány hosszú ideje először mosolyodott el. – Jól hangzik. De előbb át kellene öltöznöm. 159/253


– Akkor le kell menned a földszintre. Nem is árt, ha átöltözöl, mielőtt kiszabadítanak minket. – Logikus. Annyira megzavarodtam, hogy el is felejtettem átöltözni. Még szerencse, hogy legalább a táskámat elhoztam. – Nem fázol? Itt nincs olyan meleg, mint a kirakatban. – Egy kicsit, de majd átmelegszem, ha ettem valamit. Charles bólintott. – Igazi harcos természet vagy. Akkor gyerünk, ürítsük ki az élelmiszerosztályt! Lejjebb mentek három emeletet, ahol konzervek és előre csomagolt élelmiszerek hegyei között találták magukat. – Nem lesz baj belőle, ha csak úgy elviszünk innen dolgokat? – kérdezte Jennifer. – Vedd csak el, amire kedved van! Majd a számlámra írják. Jennifer sajtot, korpás kenyeret és hússal töltött szőlőleveleket választott az állványokról. Charles májpástétom és egy csomag sós keksz 160/253


mellett döntött, és a pénztár mellől beszerzett egy konzervnyitót és műanyag evőeszközöket Azután átment az italokhoz, és a hűtőpultból kiemelt egy üveg pezsgőt. – Kérsz még valamit? – Nem, ennyi elég. Mire kell a pezsgő? – Hogy gyorsabban teljen az idő. – Remélhetőleg nem fogunk becsípni, mire ránk találnak. – Annyit biztosan nem kell várnunk – bizonygatta Charles. – Ezért jobb is lesz, ha megint felmegyünk, nehogy elmulasszuk apám hívását. Miután felértek, Charles összetolt néhány széket az egyik íróasztalnál. Azután elvett a kávéfőző melletti tálcáról két papírpoharat, és megtöltötte pezsgővel. Lassan éjfél lett. Bevacsoráztak, és megitták a pezsgő felét. Charles élvezte a helyzetet, és Jennifer sem látszott éppen boldogtalannak. A férfi minél tovább törte a fejét, annál különösebbnek találta, hogy mindenki megfeledkezett róluk. Mintha a személyzet egy vezényszóra 161/253


hagyta volna el az épületet. Reggel majd utánanéz, mi is történhetett valójában. Közben folyton az óráját nézte. – Nem értem, miért nem hív az apám. – Próbáld meg még egyszer! Elmúlt már éjfél, otthon kell lennie! Ám ezúttal is csak az üzenetrögzítő jelentkezett. – Nagyon különös. – Charles az ajkába harapott. – Ilyenkor az emberek általában otthon vannak – jegyezte meg Jennifer. – Úgy van. Talán lehalkították a csengőt. A szüleimnek van egy uszkárjuk, amely minden éles hangra pánikba esik. Jennifer töltött magának még egy kis pezsgőt. – Akkor minden bizonnyal itt kell töltenünk az egész éjszakát. – Igen, hacsak nem hívjuk mégis a rendőrséget. – Szó sem lehet róla! Már két órája ülünk itt, és az első kérdésük az lesz, miért nem értesítettük őket azonnal. 162/253


Charles átült Jennifer mellé. – De mit fogunk mondani holnap reggel? Az nem lesz sokkal kellemetlenebb? – Először a biztonságiak érkeznek meg, ugye? – Igen. – Megbízol bennük? – Igen. – Kötelezd őket hallgatásra, és biztosítsd őket arról, hogy nem történt közöttünk semmi! – Ez nagyon úgy hangzik, mintha el akarnánk tussolni valamit – vetette ellene a férfi. – És a Watergate-ügy óta tudjuk, hogy az ilyen eljárás még nagyobb botrányhoz vezet. Jennifer lehangoltan kortyolt bele a poharába. – Fogalmam sincs, mit tehetnénk akkor. Pedig nálunk illedelmesebben aligha viselkedhet valaki. – Kell hogy legyen megoldás. – Charles lázasan törte a fejét. – Mit szólnál például a következőhöz? Az áruház elég nagy. Reggel fogadhatom én a biztonságiakat azzal, hogy benn ragadtam az épületben. Ez amúgy is egyértelmű, mert 163/253


addigra kiüt rajtam a borosta. Addig te felveszed a konyhadíszlethez szánt holnap reggeli holmikat, és elbújsz valahol. A söröző lesz a legjobb, mert csak tizenegykor nyit. Amint megjelenik az első vevő, te felbukkansz, és úgy teszel, mint aki a munkahelyére tart. Meg sem fog fordulni a fejében senkinek, hogy itt éjszakáztál. Jennifer elgondolkodott. Végül rábólintott a tervre. – Talán beválik. De mit csinálunk addig? – Alszunk. Van elég ágy a bútorosztályon. – Jó. – Jennifer fáradtan megdörzsölte a szemét, így sikerült elkennie a szemfestéket. – Először le kell törölnöm a sminket. Hol…? – A női mosdó hátul van. A lány felállt, és a mutatott irányba távozott. Charles elrágcsált még néhány kekszet, amíg Jennifer vissza nem jött. Most ismét úgy nézett ki, mint amilyennek azelőtt ismerte: mint egy kedves, egyszerű lány, leszámítva az izgató hálóinget. 164/253


A férfi hirtelen rádöbbent, hogy csak most kezdi igazán megismerni Jennifert. Azelőtt is kedvelte és tisztelte, de most ráadásul rendkívül vonzónak is találta. – Festék nélkül már más a kép, nemde? – Jennifer zavartan bámult maga elé. – Igen. Még jobb. A lány elkerekedett szemmel nézett fel. – Jobb? – Ha most megcsókolnálak, nem mázolnám össze magam a rúzsoddal. – Kétségtelen előny. De alig hiszem, hogy meg akarnál… – Elhallgatott, mielőtt még túl sokat mondott volna. Charles letette a csomag keksz maradékát, és felállt. Se szó, se beszéd átölelte és gyengéden megcsókolta Jennifert. A lány viszonozta a csókot, ami felbátorította Charlest. Egyik karjával átfogta a lány derekát, hogy magához húzza, a másikkal a hátát simogatta. Jennifer a férfi nyaka köré fonta a karját. Charles csókja egyre forróbb lett, hiszen végre 165/253


megkapta, amire napok óta vágyakozott. És a csók sokkal jobban ízlett, mint ahogy elképzelte. Lassan égető vágy kerítette hatalmába az egész testét. Jennifer megérezhette a változást, amely Charlesban lezajlott, mert hirtelen kibontakozott az öleléséből. Riadtnak látszott, ugyanakkor szeméből sugárzott az érzéki öröm. Olyan volt az arca, mint amikor a kirakatban elálmodozott. – Charles, nem csókolózhatunk tovább! – mondta levegő után kapkodva. – Miért nem? – Mert teljesen magunk vagyunk. Charles nem értette, mi ebben a logika. – Éppen mert nem bámulnak minket, nyugodtan csókolózhatunk. – De a végén még… – nyelt egyet – elveszíthetjük az önuralmunkat. – És az olyan vészes lenne? Jennifer úgy nézett rá, mintha hiányozna egy kereke. 166/253


– Charles, te az áruház igazgatója vagy, én pedig egy alkalmazottad. – Tudom, de mivel vonzódunk egymáshoz, miért ne engedhetnénk át magunkat a sors akaratának? Mindketten szabadok vagyunk, nem kell tekintettel lennünk senkire. – Gondolj csak a problémákra, amelyek abból adódnak, ha összeállsz egy alkalmazottaddal! A férfi újból magához ölelte Jennifert. – Feledkezzünk meg végre a munkahelyi posztjainkról! Nem lehetnénk egyszerűen csak Charles és Jennifer, akik követik a szívük szavát? – És mit súg a szívük? – Azt, hogy jobban meg kell ismerniük egymást. – Megcsókolta a lány nyakát. – Charles, nem viselkedhetünk ilyen felelőtlenül! A férfi vidáman elmosolyodott. – Hová lett a nagy fogadalmad, hogy kitörsz végre a szürke hétköznapokból? Nem te vágytál 167/253


arra, hogy megismerd a nagy szenvedélyt, mint Delphine és Peter? Jennifer először csak némán meredt a férfira, azután lassan megszólalt: – Igaz, de csak úgy mondtam. Velem úgysem történhet meg, nem vagyok az a szenvedélyes fajta. – Segíthetnék neked, hogy kipróbáld, valóban úgy van-e. – A férfi hangja egészen lágyan csengett. – Nem. – A lány a fejét rázva hátrább lépett. – Később megbánnánk. De miről is beszélsz egyáltalán? Csak nem…? – Szeretnék lefeküdni veled – fejezte be helyette a mondatot Charles. – Igazán? Velem? – Napok óta más sem jár a fejemben. Különösen, amikor ezek a csábító hálóingek vannak rajtad. Korábban nem volt ilyesmi a szándékomban, de most már többet szeretnék kapni abból a nőből, akivel napok óta együtt vagyok, de akihez csak az illendőség keretei között érhetek. 168/253


Jennifer szomorúan megrázta a fejét. – De a kirakatban semmi sem olyan, mint a valóságban. Amikor együtt dolgoztunk az osztályon, egyáltalán nem érdekeltelek. – Nem vallottam be magamnak, hogy vonzónak talállak. – Mert nem is volt úgy. És ma éjjel is csak csalódnál. Biztosan nem tudnám ugyanazt nyújtani, mint Delphine. – De nem vagy már szűz, ugye? – kérdezte elbizonytalanodva a férfi. – Nem. A főiskolán volt egy fiúm. Nagyon népszerű volt, hízelgőnek találtam, hogy éppen én kellek neki. Mindenképpen ágyba akart vinni, én pedig kíváncsi voltam. Abból ítélve azonban, hogy hamarosan ejtett, nem nyújthattam neki valami nagy élményt. – Valószínűleg csak gyors kielégülést keresett nálad. Nem törődhetsz bele, hogy egy rossz tapasztalat tönkretegye az egész további szerelmi életedet! Jennifer lesütötte a szemét. 169/253


– Talán igazad van, de nem szeretnék most újabb kísérletbe fogni veled. Elég kínosan érezném magam, ha nem tudnék megfelelni az igényeidnek. Charles látta az arcán, hogy minden szavát komolyan gondolja. – Hogyan tudnánk utána egymás szemébe nézni? Én nem lennék több, mint egy eladó, aki odaadta magát a főnöknek. Olcsó kis nőcskének érezném magam, és nem szeretném ezzel kezdeni az új életet. Charles bólintott. Átlátta, mi mozgatja Jennifert, és nem jutott eszébe semmilyen ésszerű ellenérv. – Megértelek. Azt hiszem, éppen ezért talállak olyan vonzónak. Sugárzik belőled a méltóság és az öntudat. – Elmosolyodott. – Bizonyára ezért is választottunk ki téged a kirakati akcióhoz. – Egy pillanatra elhallgatott, mintha foglalkoztatná egy gondolat. – Kérdezhetek valamit? – Mit? 170/253


– Azt mondtad, nem szeretnél velem újabb kísérletbe fogni. Peterrel megtetted volna? Vagy azért nem szeretkeztetek, mert féltél az igazság pillanatától? – Nem. Én szerettem volna ágyba bújni Peterrel, ő halogatta. Ez a válasz elkedvetlenítette Charlest. – Vele le akartál feküdni, de velem nem? Őt talán vonzóbbnak találtad? – Noha tartott a választól, mindenképpen tiszta vizet akart önteni a pohárba. Jennifer gondolkodott egy pillanatig, csak azután válaszolt: – Nem, egy cseppet sem. Éppen ellenkezőleg. Még álmodozni is szoktam rólad. Charles szíve hevesen megdobbant. – Mint például ma? – Igen. A történet ugyan nagyon közel állt ahhoz, amelyet éppen olvastam, de a főszereplő te voltál. – A nő meg te? Jennifer elpirulva bólintott. 171/253


– Arról álmodoztál, hogy velem szeretkezel? Én is sokszor elképzeltem, milyen lehet veled. – Megfogta a lány kezét. – Miért nem váltjuk valóra az álmainkat? – Mert ez a való élet, nem álomvilág. Utána tovább kell élnünk. Még ha nem is okoznék neked csalódást a tapasztalatlanságommal, akkor is a munkaadóm maradsz. Mi lenne holnap? – Senki sem tudná meg. A kettőnk titka maradna. – Az efféle titkok elég hamar kitudódnak. Emlékszel még, amit az eltussolási műveletekről mondtál? Egyébként pedig még ha senki sem tudná meg, akkor is elég, ha mi ketten tudjuk! Lesz folytatása a viszonyunknak, vagy véget vetünk neki? Bárhogyan döntünk, csak bonyodalmak adódnának belőle. Előbb-utóbb megismerkedsz egy újabb nagyvilági nővel, aki a te köreidhez tartozik, és mi lesz akkor velem? Nem, akkor már jobb, ha minden úgy marad, ahogy van. Maradjunk továbbra is barátok! 172/253


– Barátok, akik erősen vonzódnak egymáshoz? Nem, soha többé nem lesz már úgy, mint volt. – Miért ne maradhatna minden a régiben? – Mert kívánlak. – A férfi hangjából keserűség érződött. – Hátha elmúlik. Sőt biztos is, ha megismerkedsz egy olyan nővel, mint Delphine. – Éppen erről van szó! – magyarázta Charles, és kezét a lány vállára tette. – Azon a korszakon már túl vagyok. Szeretnék végre tartós kapcsolatot egy olyan nővel, aki szépítöszerek nélkül is vonzó. Delphine és a hozzá hasonlók már nem érdekelnek. Te sokkal izgalmasabb vagy. Jennifer hitetlenkedve ingatta a fejét. – Szerintem ez az érzés hamarosan elmúlik – mondta, miközben lefejtette a válláról Charles kezét. – Ne beszéljünk erről többet! Úgysem működne. Holnap reggelre már mindent megbánnánk. A férfinak el kellett ismernie, hogy Jennifernek néhány ponton igaza van. Ám még ha megértette is az aggályait, ez nem változtatott 173/253


a tényen, hogy kívánták egymást, és valahogy természetellenesnek érezte, ha nem engednek ennek a késztetésnek. Csakhogy éppen itt volt a kutya elásva. Jennifer nem az a fajta, aki egyszerűen átadja magát a vágyainak. – Legjobb lesz, ha valamilyen alvási lehetőség után nézünk – váltott témát Charles. – Talán két külön emeleten kellene töltenünk az éjszakát. Az ágyneműosztályon a harmadikon és a bútorosztályon a nyolcadikon. Így elég messze leszünk egymástól. Jennifer ijedten nézett rá. – Bár ésszerűen hangzik, de félek egyedül ebben az óriási épületben. Van benne valami kísérteties. – Jól van, akkor csak külön ágyban alszunk. A nyolcadikon megfelel? – A harmadikon már régebben kinéztem két ágyat, amelyet teljes ágyneműkészlettel állítottak ki. Már többször elképzeltem, milyen fekvés eshet bennük. És elég távol is vannak egymástól. 174/253


– Jól hangzik. Vigyük magunkkal a maradékot, ha később megéheznénk! – Rendben. – A lány megragadta a pezsgősüveg nyakát és a két papírpoharat – Te hozd az ennivalót! A kikapcsolt mozgólépcsőkön indultak neki, hogy megtegyék a hatemeletnyi utat. Amikor azonban megérkeztek, Jennifer nem az előbb emlegetett két ágy egyikéhez ment, hanem azonnal ledobta magát egy hatalmas franciaágyra, amelyen szintén ágyneműt mutattak be. Először élvezettel hintázott rajta, hogy kipróbálja a matracot. – Nagyon kényelmes. Ha nem bánod, én ezt választom. – Ahogy tetszik. – Az ennivalót Charles letette egy éjjeliszekrényre, és mindkét pohárba töltött pezsgőt. – Tessék, altató helyett. Kérsz még valamit enni? – Köszönöm, jóllaktam. – A lány egyik kezével végigsimított az ágytakarón. – Éppen ilyenre vágytam mindig. 175/253


Charles leült mellé. – Akkor legalább ez az álmod teljesült. Jennifer lehangoltan bámult a poharába. – Bocsáss meg, nem akartam újrakezdeni. Olyan elveszettnek látszott, hogy a férfi azon töprengett, vajon mi járhat a fejében. – Ó, Charles! – suttogta Jennifer. – Mi a baj? – A férfi letette a poharát, és megfogta a kezét. – Ne haragudj, nem akartalak zavarba hozni. – Lehet, hogy máris úgy viselkedem, mint egy vénlány? – Dehogyis! Csak józanul. Jennifer ismét belekortyolt a pezsgőjébe, és hirtelen könnyekbe tört ki. Charles tanácstalanul nézett rá. – Most meg miért sírsz? – A józanságommal nem jutok egyről a kettőre. Úgy érzem, zsákutcába kerültem. – De Jennifer! – Charles gyengéden megszorította a kezét. – Még csak huszonhat éves vagy. Rengeteg lehetőség vár rád a jövőben. 176/253


– Nemsokára harminc leszek, és semmit sem értem el az életben. A főiskolát abbahagytam. Peter elhagyott. Valójában még soha nem gondolkodtam el azon, mit is akarok igazán. Veled sem fogok összejönni… – Felzokogott. Charlesnak támadt egy gyanúja. – Nem ittál véletlenül túl sok pezsgőt? – Sejtelmem sincs. Miért kérded? – Mennyi bort tudsz meginni, mielőtt becsípnél? – Talán fél pohárral. A férfi elmosolyodott. – Most már messze túl jársz a kétszeresén is. – Kivette a poharat a lány kezéből. – Ideje aludnod. Lefekszem a másik ágyra. Közel leszek hozzád, nem kell félned. Jennifer végtelenül szomorúan pillantott rá. – Te is elhagysz. A férfi értetlenül nézett rá. – Hiszen te ragaszkodtál ahhoz, hogy külön ágyban aludjunk! Nem megyek messzire. 177/253


– Igen, én akartam így. Most elmégy, és ezzel lőttek a románcnak. – Meggondoltad magad? – kérdezte döbbenten Charles. – Annál sokkal józanabb vagyok! – Akkor jó éjszakát! – A férfi felállt. – Szép álmokat! – Lehajolt, és egy csókot lehelt Jennifer homlokára. A lány szeméből ismét peregni kezdtek a könnyek. – Olyan átkozottul józan vagyok, hogy az életem kész csőd, és ezen már nem változtathat semmi. Charles kezdte lassan felfogni, miről van szó. Jennifer azt szerette volna, ha segít neki leküzdeni a gátlásait. De helyes-e, ha megteszi? Kihasználhatja-e a lány állapotát, még ha közvetett módon fel is szólította rá? Kiszáradt a torka. Tudta, nem lesz ereje, hogy józan maradjon. Ha Jennifer meg akarja élni az igazi szerelmi szenvedélyt, akkor csakis vele teheti. Mert ő is a nagy szerelemre vágyott. 178/253


Hirtelen eszébe jutott valami. Felnézett, és észrevett egy biztonsági kamerát, amelyet az egyik oszlopon helyeztek el. Mintha egyenesen az ágyra irányították volna. Az egész áruházat ilyen kamerák sokaságával szerelték fel. Hogyan is feledkezhetett meg erről? Ki hinné el neki, hogy nem számolt a saját áruháza biztonsági berendezéseivel? Természetesen közölnie kell majd Jenniferrel, hogy egész idő alatt filmre vették őket, de nem ez tűnt a megfelelő időpontnak. Most először is módot kell találnia arra, hogy azt az egy kamerát kiiktassa. Miközben Jennifer zokogva a párnájába fúrta a fejét, Charles tekintete egy májpástétommal megkent sós kekszre esett. A keksz szép kerek volt. A férfi felvette, kihúzta magát, és megcélozta vele a lencsét. Egy darabig figyelte az eredményt, a pástétom kiválóan megtapadt. Charles megkönnyebbülten fellélegzett. Lassan visszaereszkedett a lány mellé, és megfogta a vállát. 179/253


– Még mindig nem győztél meg, Jennifer. Nagyon szívesen valóra váltanám az álmaidat. Semmit sem kell tenned, csak át kell adnod magad a vágyaidnak. Ez néha sokkal egyszerűbb, mint örökösen résen lenni. Válaszd egyszer a könnyebb utat! Jennifer felemelte a fejét, mire Charles gyengéden lenyomta az ágyra. És miközben a lány csodálkozva nézett rá, óvatosan letörölte az arcáról a könnyeket. Mielőtt pedig tiltakozhatott volna, lehajolt hozzá, és megcsókolta. Jennifer habozás nélkül viszonozta a csókot, és várakozásteljesen szétnyitotta az ajkát. Azután karját a férfi nyaka köré fonta, de olyan lassan és gyengéden, hogy Charles örömében még a szemét is lehunyta. A következő pillanatban azonban Jennifer ellökte magától. – Charles, ezt nem szabad! – Szerintem szabad. – De mi lesz majd holnap? 180/253


Kezével végigsimított a lány keblét fedő selymen. – Ezen ráérünk akkor gondolkodni. Jennifer teste puha volt, és forró, a selyem alatt felágaskodtak a mellbimbói. Levegő után kapkodva hunyta le a szemét. – Charles, Charles! – suttogta a vágytól elfúló hangon. – Jólesik? – kérdezte a férfi, és ismét szájon csókolta. Amikor a gyengéd, érzéki csók után felemelte a fejét, Jennifer ráemelte gyönyörű, zöld szemét. – De mennyire! Nem is érem be ennyivel.

181/253


7. FEJEZET – Jól hallok? – kérdezte Charles. Jennifer a férfi kék szemébe nézett, és nagyot nyelt. – Ne hagyd abba! – hallotta a saját hangját. A régi kétségek ugyan egy pillanatra gyötörni kezdték, de már nem mondhatta ki őket, mert Charles simogatni kezdte a mellét, és ez olyan jó volt, hogy minden másról megfeledkezett. A férfi csókjai egyre forróbbak, sürgetőbbek lettek, és Jennifer ugyanolyan hévvel viszonozta mindet. A következő pillanatban érezte, ahogyan Charles széthajtja a köntösét, és lehúzza válláról a hálóing pántját. Úgy érezte magát, mintha lázban égne a teste. Charles szája lassan lejjebb vándorolt, előbb a nyakát, azután a keblét csókolta, mint az álmaiban. A lány felnyögött az élvezettől.

182/253


– Milyen szép vagy – súgta oda a férfi, miközben Jennifer testét simogatta. Nem tudta levenni a szemét bársonyos bőréről. – Milyen izgató! – Komolyan? – Persze. – Charles elmosolyodott. Azután csókokkal halmozta el a lányt mindenütt, ahol csak érte. Jennifer megpróbálta kigombolni Charles pizsamakabátját, de túlságosan remegtek az ujjai, ezért egyszerűen letépte róla. Ez annyira felizgatta a férfit, hogy ráfeküdt Jenniferre. A lány egyik tenyerét finoman végighúzta Charles hátán, majd végül becsúsztatta a nadrágja övrésze alá. – Hm, ezt meg hol tanultad? – suttogta élvezettel Charles. – Az olvasmányaimból. – Harapdosni kezdte a férfi fülcimpáját. – Mindig is úgy találtam, hogy formás feneked van. Érezte, ahogyan Charles testét rázza a hangtalan nevetés. – Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer még ilyet hallok a szádból, de igazán jólesik! – 183/253


Nyújtózott egyet, és Jennifer látta rajta, hogy minden egyes izma megfeszül a várakozásban. – Jenny, pokolian kívánlak! A lányt is gyötörte a vágy, ugyanakkor nagyon félt, hogy nem tud eleget tenni a férfi igényeinek. Végül elhatározta, hogy életében először összeszedi minden bátorságát, és követi az ösztöneit. Charles azonban hirtelen elhúzódott tőle. – Nem is gondoltunk a védekezésre. Akkor is meg akarod kockáztatni? Én megtenném, de… – Semmi baj. Van a táskámban óvszer. A férfi hitetlenkedve nézett rá. – Tényleg? Jennifer nyelt egyet. Remélte, hogy a magyarázat nem fogja megtörni a pillanat varázsát. – Azóta tartok magamnál, amióta megismerkedtem Peterrel. De nem volt rá szükség. – Végtelenül örülök neki. – Charles már alig tudta féken tartani a vágyait. – Vedd elő gyorsan! 184/253


Kivette az egyik kis csomagot a lány kezéből, és feltépte. Azután kibújt a pizsamanadrágjából. Jennifer már alig tudott uralkodni magán. Charles tekintete a lány arcára esett. – Ugye nem riadsz vissza? – Nem! Charles a lány köntösének övére tette a kezét. – Akkor ezt most levesszük, jó? Jennifer egy szót sem tudott kinyögni, csak bólintott. A férfi gyorsan megszabadította minden zavaró ruhadarabtól, majd fölébe emelkedett. Kezét lassan becsúsztatta a combjai közé, és ahogyan elérte a legérzékenyebb pontját, Jennifer örömteli sóhajjal emelte meg a csípőjét. Teste már türelmetlenül szomjazta a beteljesülést, amelyet csak Charlestól kaphatott meg. Lábát a férfi derekára kulcsolta, száját a szájára tapasztotta. Charles képtelen volt tovább türtőztetni magát, és mélyen behatolt a lány testébe. Jennifer kéjesen felsikoltott. Olyan mámorító érzésben volt része, amely megsemmisítette korábbi tapasztalatait. Átvette a férfi mozgásának 185/253


ütemét, és az élvezet egyre távolabb sodorta a való világtól. Sohasem gondolta volna, hogy a testi szerelem ekkora gyönyörűséget tartogathat. Legmerészebb álmaiban sem adta át magát ilyen gátlástalanul egy férfinak. Ha pedig Charles mélyről jövő sóhajait és nyögéseit helyesen értelmezte, akkor ő is ugyanazt élte át. Utána egy ideig egymáshoz simulva, mozdulatlanul feküdtek. Jennifer sohasem volt még ilyen boldog életében. Végre megismerte a nagy szerelmet. Először érezte magát tökéletesen felszabadultnak. Gátlásai semmivé váltak. Most, hogy már tudta, mit mulasztott el eddig, más szemmel nézte a világot, még ha a szenvedély, amelyet Charlesnak köszönhetően élt meg, csak egyetlen éjszakára korlátozódott is. A férfi felkönyökölt, és gyengéden mosolyogva nézett rá. – Ha sejtettem volna, hogy ilyen csodálatos lesz, nem vártam volna mostanáig. Nagyon jó veled. – Ujja hegyével vonalat húzott a lány ajkától a két melle közötti völgyig. – Végtelenül 186/253


vonzó vagy, és nagyon érzékeny. Ezentúl egy napot sem hagynék ki szívesen. Jennifer a hetedik mennyországban érezte magát. Charles megajándékozta azzal, hogy jó szeretőnek nevezte. – Ha tudtam volna, milyen nagyszerű érzés, nem haboztam volna egy percet sem. Olyan erős vagy, mégis olyan gyengéd! Úgy éreztem magam, mintha nem is először tettük volna. Charles vidáman felnevetett. – Hiszen már megtettük, legalábbis az álmainkban. A valóság azonban mindent felülmúlt. Jennifer a férfihoz hajolt, hogy megcsókolja. – Felszabadítottál – mondta. – Te avattál igazi nővé. Nem is sejtettem, hogy képes vagyok enynyire átadni magam a szenvedélynek. Feltártál előttem egy új világot. Az adósod lettem. – Most csak hízelegsz – mondta Charles, és megcirógatta az egyik mellét. – Hm, milyen szép! – Meg is csókolta, és Jennifer érezte, ahogyan ismét kezd gyűlni a feszültség a levegőben. – Nem valami adósságot emlegettél? 187/253


A lány előhúzta a táskájából a másik óvszert. – Még van egy. Elég lesz az adósságom kiegyenlítéséhez? – Látom, megjött az étvágyad. Valóban te vagy az, vagy egész idő alatt csak megjátszottad magad? – Úgy látszik, most kezdem csak felfedezni az igazi énemet. Van kedved kipróbálni valami mást? Úgy értem, valamilyen más testhelyzetet – kérdezte Jennifer, miközben Charles feltépte a csomagocskát. – Hogyne, előttünk az éjszaka. – Az új énem nagyon kíváncsi. Charles elmosolyodott, és magához húzta a lányt. – Javaslom, hogy most te légy felül! Az első pillanatban Jennifernek még a lélegzete is elállt a gondolatra, de azután boldogan vetette bele magát a kísérletezésbe. Fáradhatatlanul simogatták és csókolták egymást, azután együtt vágtak neki a következő csúcs meghódításának. Később pedig, miután minden vágyuk 188/253


kielégült, csak feküdtek egymás karjában, amíg el nem nyomta őket az álom. Néhány óra elteltével a lány felébredt. Charles feje a vállán pihent. Jennifer hosszasan szemlélte a férfi arcát, kócos, szőke haját és csodálatos testét. Lassan pirkadni kezdett. Vajon mi fog megváltozni közöttük? Hogyan fogja érezni magát Charles, amikor felébred, és mellette találja magát az ágyban? A lány gyomra görcsbe rándult az aggodalomtól. Felfedezett egy érzést, amelyet sokáig elnyomott magában. Szerelmes lett Charlesba. Nem tudta volna megmondani, mikor. Talán amikor először dolgoztak együtt a háztartási osztályon. Ám mivel két külön világhoz tartoztak, Jennifer soha nem vallotta be magának, mit érez a férfi iránt. Nagyon különbözőek. Hogyan építhetnének ki így egy kapcsolatot? Fejében két szó formálódott: futó kaland. Igen, ennyivel kell beérnie, de annak minden másodperce drága a számára. 189/253


Hirtelen kinyílt Charles szeme, ám nem látszott sem ijedtnek, sem meglepettnek, hanem csak álmosan elmosolyodott. – Már reggel van? – Az órám fél hetet mutat. – Akkor még idejében felébredtünk, mielőtt megjönnének a biztonságiak. Hogy érzed magad? – Jól, csak rám férne egy kis alvás. – Ragyogóan nézel ki. Jót tesz, ha nem alszod ki magad. Vagy legalábbis az, ami miatt nem tudtad kialudni magad. Jennifer elmosolyodott. – Ha arról van szó, bármikor lemondanék érte az alvásról. – Tehát nem bántad meg? – Nem. És te? – Dehogy! – Azt vártam, hogy szégyenkezni fogok, de egyáltalán nem. Charles megfogta a kezét. 190/253


– Az jó. Nem szeretném ugyanis, ha bármit megbántál volna. – Azután tekintete a feldúlt ágyra esett. – Ki kell még találnunk egy történetet, mit csináltunk itt, miután ránk zárták az áruházat. – De hiszen tegnap már kész volt a tervünk, amely szerint… – Még egyszer átgondoltam az egészet, és akkor döbbentem rá, hogy az egész áruház tele van biztonsági kamerákkal. Bejártuk az összes emeletet, úgyhogy nehezen állíthatnánk, hogy nem voltál itt. Jennifer torkát elszorította a rémület. Hogyan lehetséges, hogy neki magának ez nem jutott az eszébe? – Te jó ég! – Felült, és körülnézett. – Remélem, nem készült rólunk felvétel, miközben…? Charles a két tenyerébe fogta a lány arcát, és a szemébe nézett. – Jennifer, hidd el nekem, hogy egyetlen kamera sem rögzítette azt, ami tegnap éjjel történt. Ennek ellenére elő kell vennünk a te tervedet: 191/253


beszélnem kell a biztonsági szolgálat vezetőjével, és hallgatásra kell köteleznem. Megkérem, hogy az előző éjszaka valamennyi felvételét semmisítse meg, akkor nem marad bizonyíték arra, hogy itt voltál. Időközben szerezhetsz magadnak valami ruhát, és addig elrejtőzhetsz, amíg el nem jön a munkakezdés ideje. – Honnan tudod, hogy nincs rólunk felvétel? – Mint az áruház igazgatója tudom, hol vannak kamerák. – Arról is elfeledkeztél, hogy egyáltalán vannak! – Igen, elég ostoba voltam. Bizonyára a pezsgő tett ilyen óvatlanná. Most azonban tiszta a fejem, és tudom, mit beszélek. Ne aggódj, rendben? Ennek ellenére a lány szorongása nem múlt el. A ruházati osztályon szerzett magának egy sötétkék kosztümöt, és felment vele a legfelső emeletre. A vezetők mosdójában volt zuhany is, amelyre Jennifernek nagy szüksége volt. Utána átöltözött, a hálóinget és a köntöst pedig betette 192/253


egy Derring’s feliratú bevásárlószatyorba, amely a többi holmija mellett az öltözőben hevert. Aztán felment a sörözőbe, és ott várt. Nyitás előtt nem sokkal elvegyült az alkalmazottak között, és az öltözőben alávetette magát Mr. James és Christine szorgos kezének. Jennifer azon kapta magát, hogy folyton boldogan mosolyog. Most már neki is volt egy izgalmas titka. A sminkmester és a fodrásznő a hét folyamán annyira belejött a munkába, hogy hamar végzett, így Jennifemek elég ideje maradt, hogy Charles keresésére induljon, és beszéljen vele. A férfi titkára a legfelső emeleti irodájához irányította. Jennifer ezúttal a felvonót használta, és amikor megérkezett az irodához, látta, hogy Charles éppen Herb Andersonnal, a biztonsági szolgálat vezetőjével tárgyal. Mivel a lány nem akarta megzavarni őket, az iroda előtt várakozott. Herb felnevetett, Jennifer szerint úgy, ahogyan a férfiak egy trágár viccen szoktak, és ez fel193/253


bosszantotta a lányt. Anderson nyilvánvalóan a főnök éjszakai kalandján derült, miközben átadott Charlesnak egy kazettát. – Itt van. A saját szemével is megnézheti. – Köszönöm. Tehát akkor minden köztünk marad. – Magától értetődik, Mr. Derring. Bízhat bennem. Nem engedhetem meg, hogy akár ön, akár az édesapja kellemetlen helyzetbe kerüljön. Annál sokkal többre becsülöm önöket. Még szerencse, hogy ma én érkeztem elsőnek. – Nagy szerencse. Köszönöm, Herb. Számíthat egy kis külön jutalomra az ünnepek előtt. – Nagyon kedves öntől. – Nem, Herb, ami jár, az jár. Most azonban be kell fejeznünk, mert még el kell intéznem néhány telefont. Herb elköszönt, és elhagyta az irodát, anélkül hogy tudomást vett volna Jenniferröl. Amikor a lány éppen be akart lépni az irodába, Charles felemelte a kagylót, és tárcsázott. Mint jó alkalmazott, Jennifer megint csak úgy találta, hogy 194/253


nem illendő belépnie. Mintha már el is felejtette volna, hogy együtt töltötték az előző éjszakát. – Itt Charles Derring. Hallgasson ide, az első szünet alatt szeretnék megbeszélni magával valamit. Támadt egy ötletem, és azt szeretném, ha maguk a reklámosztályról elmondanák, mit tartanak róla. Ha jól sikerülne a kivitelezés, megint a címoldalra kerülhetnénk… Jól van. Akkor később találkozunk. Jennifer azon kezdett rágódni, vajon az új ötletnek van-e valami köze a videofelvételhez. De mi az, aminek köszönhetően a Derring’s ismét a lapok címoldalára kerülhetne? Egy botrány! Van elég tévéműsor, amely a pletykákra szakosodott. Némelyek bemutatnak magánszemélyek által készített videofelvételeket is… Hirtelen elfogta a rosszullét. Ahelyett, hogy bement volna Charleshoz, ahogyan eredetileg tervezte, feltűnés nélkül elosont onnan. A lifttel lement a harmadikra, és az ágyneműrészlegre ment. Alaposan körülnézett, és felfedezett egy 195/253


szerelőt, amint egy létrán egyensúlyozott. A vér kiszaladt az arcából, amikor felfedezte fent a kis biztonsági kamerát. Charles meg azt bizonygatta, hogy nem készült róluk felvétel! Jennifer meg mert volna esküdni, hogy a kazetta, amelyet Herb adott át Charlesnak, abból a kamerából származott. És ezt a kazettát akarja Charles átadni a sajtónak, hogy ingyenreklámhoz jusson! A végén még a legtöbbet kínálónak fogja odaadni! Jennifernek eszébe jutott, menynyire örült a férfi a kirakatbeli csókjuk nyilvános fogadtatásának. Valóban úgy véli, hogy egy ilyen felvétel megfelelő reklám a Derring’s-nek? Talán csak azért szeretkezett vele, hogy fel lehessen venni videóra? Elgyengülve ereszkedett le az ágyra, és arcát a tenyerébe temette. Meg kell állítania Charlest, mielőtt még ilyesmit cselekedhetne! Utána pedig a saját kezével fogja megfojtani, amiért felhasználta őt a beteges becsvágya kiéléséhez! 196/253


Amikor kilépett a konyhadíszletbe, Charlesnak még nyoma sem volt. A kirakat előtti sokadalom lelkesen integetve fogadta. Jennifer erőltetett mosollyal visszaintegetett, azután kinyitotta a hűtőszekrényt, hogy kivegye mindazt, ami a reggeli omletthez szükséges volt. Belül azonban fortyogott a dühtől. Hogyan művelhetett vele ilyet Charles? Hogyan bízhatott meg benne egyáltalán? Éppen nekiállt feltömi a tojásokat, amikor a férfi is megjelent. – Még jó, hogy legalább az egyikünk pontos volt. El kellett intéznem néhány telefont. – A hangja vidáman és gondtalanul csengett. Jennifer egy tojással a kezében feléje fordult. – Te disznó! – Tessék? – Hogy tehettél ilyet? – A nagyobb nyomaték kedvéért a férfihoz vágta a tojást. Charles azonban ügyesen elkapta – a tojás csodák csodájára ép maradt –, és viszszatette a tartóba. A rémület azonban az arcára volt írva. 197/253


– Mi történt? – Azt mondtad, nem vettek minket filmre! – Úgy is van. – Odamentem, és éppen az ággyal szemben van egy kamera a mennyezeten! Azért fedeztem fel, mert éppen tisztították. Charles lassan kezdte megérteni, mi a baj. – Tegnap májpástétommal a lencsére ragasztottam egy kekszet. Ezért kellett most megtisztítani. – Egy kekszet a lencsére ragasztottál? – ismételte meg a szavait hitetlenkedve a lány. – Igen, amikor éppen nem figyeltél oda. – Akkor mi van azon a szalagon, amelyet Herb adott át neked? – Honnan tudsz erről? – Reggel beszélni akartam veled, és véletlenül kihallgattam, amint Herbbel beszéltél. Mint ahogyan a reklámosztállyal folytatott beszélgetésedet is. Charles hevesen rázta a fejét. – Figyelj ide, mindjárt megmagyarázom… 198/253


– Azért csábítottál el a kamera előtt, hogy eladhasd a kazettát? Ó, igen, lesz mit megmagyaráznod. Tényleg mindenre képes vagy a reklámért? Hogy tehettél ilyet? Elhitetted velem, hogy vonzónak találsz, én meg elég ostoba voltam, hogy bevegyem? – Egy újabb tojással célozta meg a férfit, Charles azonban azt is elkapta. – Jennifer, hallgass már rám egy percre! És tedd le azt a paradicsomot! – Óvatosságból az összes élelmiszert eltüntette a lány keze ügyéből. – Herb elmondta, hogy az apám tegnap este az összes kamerát kikapcsolta, miután hazaküldte a teljes személyzetet, és tőlem kérdezte, miért. Nekem azonban halvány fogalmam sincs róla. Azután elárultam neki, hogy az áruházban töltöttem az éjszakát, és Herb azt mondta, nem is csoda, hogy apám mindenkit elzavart. – Miért tenne apád ilyesmit? – kérdezte bizalmatlanul Jennifer. – Sejtelmem sincs. Abban megegyeztünk Herbbel, hogy az apám kezd néha elég furcsán 199/253


viselkedni. Ezért is kértem a hallgatását. Nem szeretném, ha az a hír járná, hogy szegény öregségére megbolondult. Jennifer át tudta érezni a férfi aggodalmát. – Szóval az összes kamerát kikapcsoltatta? – Igen. Úgyhogy Herb nem is tud arról, hogy itt voltál. – Akkor miért adta át neked a kazettát? – Meg akartam bizonyosodni arról, hogy a kamera valóban ki volt kapcsolva. Azt mondtam Herbnek, azért akarom ellenőrizni, mert meztelenül aludtam. Ő ezt felettébb tréfásnak találta. Jennifer nem tudta eldönteni, hihet-e Charlesnak. Nem volt túl meggyőző a története. – És mi van a reklámosztállyal? Mi az a korszakalkotó ötlet? – Tegnap éjjel kitaláltam valamit a júniusi reklámhadjárathoz. A dolognak semmi köze a kazettához. – Észrevette a kételyt Jennifer arcán. – Ha óhajtod, odaadom a kazettát, hogy te is ellenőrizhesd. De esküszöm, hogy üres. 200/253


– Honnan tudjam, hogy előzőleg nem törölted le? Charles kezdett dühbe gurulni. – Mert nem tennék ilyet! Nem gondolhatod komolyan, hogy azért csábítottalak el, mert filmre akartam venni magunkat! Minek nézel te engem?! – A kirakatakció is a te ötleted volt. Mint ahogy az is, hogy a tömeg szeme láttára csókolózzunk. Innen már csak egy lépés a videofelvételig. – Az viszont nem az én ötletem volt, hogy te költözz be velem a kirakatba. Az apám… – Hirtelen elakadt a szava. – Az öregúrnak a jelek szerint mindenben benne volt a keze, vagy tévednék? Jennifer megértette, mi ütött szöget Charles fejében. Valóban az öreg Derring kívánsága volt, hogy a fia személyesen vegyen részt a kirakati játékban, és rádöbbent, hogy őt is Jasper választotta ki. Ehhez jött még, hogy előző este ő küldte haza a személyzetet, és kapcsolta ki a kame201/253


rákat. Hirtelen felrémlett, hogy az idős férfit látta még késő este a kirakat előtt. – Csak nem gondolod, hogy…? Nem, ez azért már túl sok! Vagy mégsem? Eszébe jutott, mit mondott neki Jasper a fiáról találkozásaik alkalmával. – Lehetséges, hogy össze akar hozni minket? – Charles egyenesen kimondta, amit Jennifer hinni sem mert. – De miért éppen velem? Tudom, hogy kedvel, de nem vagyok sem gazdag, sem művelt. Még csak jó családból sem származom. Charles ajkán rejtélyes mosoly játszott. – Ha legközelebb találkozom vele, feltétlenül kifaggatom. Elhiszed most már, hogy nem vett fel minket a kamera? Jennifer tétován bólintott A kirakat előtti mozgolódás hirtelen más irányba terelte a figyelmét. Néhány kamerát tartó fiatalember hadonászott az üveg előtt. – Dobáljanak még tojásokat! – kiabálták be nevetve. 202/253


– Tegnap még a csókokat kevesellték – jegyezte meg gúnyosan Charles. – Vajon a tojásokkal is bekerülünk a tévébe? – kérdezte sóhajtva Jennifer. – Nagyon boldog leszek, ha végre vége lesz az egésznek. – Nagyon sajnálom, ha már ráuntál. Egy darabig az volt a benyomásom, hogy elég jól szórakozol. – Úgy is volt, de nekem valóban elég tizenöt perc a hírnévből. Most már szeretnék megint lábasokat eladni az osztályomon. – Nélkülem? Jennifer egy pillanatig habozott, de azután határozottan bólintott. – Az elmúlt éjjel hibát követtünk el. Attól tartottam, hogy napvilágnál az egész mocskosnak fog hatni, és igazam lett. A dolognak nem lett jó vége, még tojással is megdobáltalak. – Csak a kazettával kapcsolatos félreértés miatt, azt pedig már tisztáztuk. Miért mondod, hogy a dolognak nem lett jó vége? 203/253


– Mert így igaz. A varázs elszállt. A lencsét beragasztottad egy keksszel, mert azt hitted, a kamera működik. Mi lett volna, ha a keksz leesik, miközben éppen szeretkezünk? És mindez csak azért, mert immár majdnem egy hete úgyszólván a nyilvánosság előtt élünk. Talán csak azért találtuk olyan vonzónak egymást, mert a közönség éppen ezt várja tőlünk. Végtelenül boldog vagyok, hogy ennek a cirkusznak hamarosan vége. – Elfordult, hogy a férfi ne lássa a könnyeit. Charles sohasem tudhatja meg, hogy szereti. Még ha Jasper Derring személyesen akarta is összehozni őket, tisztában volt vele, hogy kettejük között soha nem lehet szó másról, mint futó kalandról. Az előző éjszaka nem tehetett a férfira túl nagy benyomást, ha máris az új reklámhadjáraton töri a fejét. Számára az éjjel történtek csak egy kevés szórakoztató változatosságot jelentettek.

204/253


A lány egész nap meglehetősen hűvösen viselkedett Charlesszal. Jobb, ha minél előbb kitépem a szívemből még az emlékét is, gondolta. Késő délután, amikor a hálószobai díszlethez öltözött át, valaki a kezébe nyomott egy újságot. A címlapon egy kép őt mutatta, amint Charleshoz vág egy tojást, alatta pedig a következő állt: Civakodás a szerelmi fészekben. Egy szál fekete hálóingben rohant ki a folyosóra, ahol Charles már várt rá. Jennifer bőszen az orra alá dugta az újságot. – Szerelmi fészek – olvasta hangosan Charles. – Honnan vették? – Nem te közölted az újságírókkal? – Dehogyis! – bizonygatta a férfi. – Miért tennék ilyet? Szerintem nem tudnak semmit. A „szerelmi fészek” szó mindig jól mutat egy címlapon. – Elővett egy videokazettát a köntöse zsebéből. – Van itt valami a számodra. Szeretném, ha otthon nyugodtan megnéznéd. – Jól van, inkább hiszek neked. – Jennifer kezdett már belefáradni az egész ügybe. 205/253


– Ragaszkodom hozzá, hogy megnézd – erősködött Charles. – Nem szeretném, ha maradnának még kételyeid. Jennifer kelletlenül átvette a szalagot. Azon az estén nem egy szerelmes regényt, hanem egy szakkönyvet olvasott, amely a nők és férfiak közötti kapcsolat zavarait tárgyalta. Charles szokásához híven edzésbe kezdett. Inkább kerülte a lány tekintetét, ám ezzel csak megbántotta. Jennifer azzal biztatta magát, így a legjobb, hiszen másnap lesz az utolsó közös napjuk a kirakatban. Miután hazaért, betette a szalagot a lejátszóba. A képernyőn azonban a várt fehér csíkok helyett Charles ábrázata jelent meg.

206/253


8. FEJEZET – Szervusz, Jennifer! – üdvözölte a képernyőről Charles. Ugyanúgy volt öltözve, mint reggel a kirakatban. – Azt állítottam ugyan, hogy a kazetta üres, és ez igaz is volt, de Herb segített ezt a rövid üzenetet rögzíteni. Nincs sok időm, mert mindjárt fel kell vennem a szmokingot. A lány tátott szájjal meredt a televízióra, és hallgatta Charles szavait. – A tojásháború után nagyon tartózkodóan viselkedtél velem. Mivel nem tudom, hogyan beszélhetnék veled máskülönben, megpróbálom ezen a módon. A tegnap éjszakáról annyit: szeretném, ha tudnád, hogy ez volt életem legszebb és legfontosabb éjszakája. Semmiképpen sem tartom tévedésnek. És főként nem mocskosnak. Nem így terveztem, ahogyan történt, és a legkevésbé sem akartam felhasználni reklámnak. Már bánom, hogy nem szóltam neked korábban a kameráról, de nagyon kívántalak. Nos, jó, lehet, 207/253


hogy nincs rá mentség, de eszemben sem volt megbántani téged, soha nem is tenném. Annál sokkal jobban tisztellek. Lehet, hogy nem érezted, mert sokat ugrattalak, de mindig különleges egyéniségnek tartottalak. Nagy levegőt vett, mintha össze kellene szednie valamihez a bátorságát, azután mégis az órájára pillantott. – Most vissza kell mennem a kirakatba. Remélem, hogy meg tudsz nekem bocsátani, ha még mindig haragszol rám. Nem értem ugyan, miért vagy velem olyan elutasító, de szeretném, ha barátok maradnánk. Ha neked megfelel, holnap folytathatjuk a beszélgetést. A képernyő elsötétült. Jennifer újra és újra lejátszotta a felvételt, és azon töprengett, hogyan viselkedjen ezentúl. A felvétel célja egyértelműen a bocsánatkérés volt, és a lány haragja amúgy is elpárolgott már. De mit jelentsen az, hogy Charles mindig is különleges egyéniségnek tartotta? És hogy maradjanak barátok? Barátok! A nagy szenvedély éjszakája után képtelen lenne a 208/253


férfiban csak a barátot látni. Inkább a volt szeretőt. Miért riasztja vissza ez a megfogalmazás? Másnap feltétlenül sort kell keríteniük egy őszinte beszélgetésre, és tisztázniuk kell a kapcsolatukat. Charles szokatlanul feszült volt. Nem sokkal azelőtt tudta meg, hogy egy televíziós forgatócsoport már úton van az áruházhoz, hogy interjút készítsen vele és Jenniferrel az utolsó kirakatbeli napjuk alkalmából. A férfi többször hívta az apját, hogy kifaggassa a kamerákról, de egyszerűen képtelen volt elérni. Ehhez járult még, hogy aggódott Jennifer miatt. Feltétlenül beszélni akart vele négyszemközt, ha másképp nem jön össze, akkor a kirakatban. Úgyhogy kilépett a konyhadíszletbe, üdvözölte a nézőket, és elolvasta az aznapra szánt konyhai útmutatót. Szerencsére tojás nem szerepelt 209/253


az étrendben, ehelyett datolyával és mazsolával gazdagított zabkását kellett készíteniük. A lány is megjelent a díszletben, krémszínű blúzt és divatos nadrágot viselt. A haját ezúttal szabadon hagyták. A vállára hulló fürtök festői keretbe foglalták az arcát. Amint találkozott a tekintetük, a kint ácsorgó tömeg mintha láthatatlanná vált volna. Jennifer kihúzta magát, és Charleshoz lépett. – Megnéztem a felvételt. Szeretném megköszönni, hogy fáradtál vele. Nem kell tovább mentegetőznöd, már megbocsátottam. Tegnap talán túl indulatos voltam, valószínűleg túlságosan élénken működött a képzeletem. Nagyon sajnálom. – Semmi baj. – Charles örült, hogy a lány már nem haragszik rá. – Nagyon is félreérthető volt a helyzet. Jennifer bólintott, ám komoly arckifejezése aggasztotta a férfit. – Arra a kérdésedre azonban, maradhatunk-e barátok, egyértelműen nemmel kell válaszolnom 210/253


– folytatta. – Nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna. Ne is áltassuk magunkat: futó kalandban volt részünk, amelynek máris vége. Mostantól a józan eszünkre kell hallgatnunk. Charles felvonta a szemöldökét. Miért kellene véget verniük a kapcsolatuknak? És miért nevezi Jennifer azt, ami köztük volt, futó kalandnak? Valóban be akarja fejezni? Az orrát lógatva magába roskadt. Jennifer a vízbe szórta a zabpelyhet, a férfi feladata pedig az ízesítés volt. – Elég lesz – szólt rá a lány, amikor Charles szórakozottan szórta tovább a mazsolát az üvegedénybe. – Bocsánat – dörmögte. – Te mindig beéred kevéssel is. – Mit jelentsen ez? – Semmit. Szóval, hogyan folytassuk? – Mit hogyan folytassunk? – Azt mondtad, hallgatnunk kell a józan eszünkre. Mit értettél ezen? 211/253


Jennifer a mikrohullámú sütőbe tette az edényt, és beállította az órát. – Nem tudom. Egyébként ez sokkal inkább tőled, semmint tőlem függ. Te vagy itt a főnök, én meg csak egy alkalmazott. – Ne gyere folyton ezzel! – vágott a szavába ingerülten Charles. A lány szikrázó szemmel nézett rá. – Akkor is ez az igazság. A te kezedben van a hatalom. Elbocsáthatsz, ha pedig nem teszed, rajtad áll a döntés, hogyan legyen tovább. Vagy úgy teszel, mintha mi sem történt volna, vagy a titkos szeretőd leszek. Esetleg kifizetsz valami csillogó ócskasággal, és kiadod az utamat. Charlesnak nehezére esett féken tartania a dühét. – Miért kell folyton a sárba taposnod a viszonyunkat? Nem élünk már az ötvenes években. Egyenrangú, felnőtt emberek vagyunk, akik vonzódnak egymáshoz, és ennek megfelelően viselkednek. 212/253


Jennifer arcára kiült a döbbenet. Ekkor jelzett a sütő órája. A lány kivette a kész kását. Amikor végre válaszolt, a hangja szokatlanul kihívóan csengett. – Szerinted akkor hogyan legyen ezentúl? – Éppen ezt kérdeztem tőled az előbb. A lány odafordult hozzá. A szemében könny csillogott. – Egyszerűen fogalmam sincs. Ez a helyzet teljesen új számomra. Neked már olyan sok viszonyod volt, hogy jobban kiismered magad az ilyen ügyekben. Rád bízom magam. – Miért feltételezed rólam, hogy be akarom fejezni a kapcsolatunkat? A férfi kérdése megzavarta Jennifert. – Hogyan lehetne másként? Vagy továbbra is szeretnél ágyba bújni velem? Előbb-utóbb minden napvilágra kerülne, és mi volnánk az első számú téma a pletykarovatokban. Ez aláásná a vezetői tekintélyedet, nekem pedig az orrom alá dörgölnék, hogy kivételezel velem. Ettől szeretném magunkat megkímélni. És ha józanul vé213/253


giggondolod, amit mondtam, igazat fogsz adni nekem. Charles kénytelen volt belátni, hogy Jennifernek valóban igaza van. Semmiképpen sem szerette volna kitenni annak, hogy meghurcolják a nevét. – Akkor minden bizonnyal el kell bocsátanom téged – válaszolta tréfából. – Talán jobb lenne, ha én mondanék fel. – Jennifer! – Úgy látszott, a lány komolyan vette. – Nem, nem. Visszamegyek a főiskolára, és megszerzem a diplomát. – Azt reméled, hogy akkor visszahódíthatod a professzorodat? – Nem. – Jennifer szeme ismét könnybe lábadt. – Úgy legalább elég messze kerülök tőled. – Miért? Tönkretettem az életedet? – Nem, csak megváltoztattad. – A lány letörölte a könnyeit, és bátortalanul elmosolyodott. – A veled töltött éjszaka felejthetetlen élmény marad, de most át kell gondolnom, hogyan tovább. 214/253


Át kell alakítanom az életemet, és meg kell alapoznom a jövőmet. Úgy pedig nem fog menni, ha a közeledben maradok. Charles nem tudta, mit válaszoljon erre. Kétségbeesetten törte a fejét. Ha Jennifer érez iránta bármit is, miért akarja elhagyni? Más nők nem szokták ilyesmin törni a fejüket! Hirtelen mintha hályog esett volna le a szeméről. Még sohasem szeretett egyetlen nőt sem őszintén. Még soha senki iránt nem érezte azt, amit most Jennifer iránt. És éppen most, amikor erre rádöbbent, a lány el akarja hagyni! Az ajtó résnyire nyílt, és Charles titkára közölte, hogy megérkezett a forgatócsoport. – Miféle forgatócsoport? – Jennifer bizalmatlanul nézett Charlesra. – Ne haragudj, teljesen kiment a fejemből. A városi televízió szeretne interjút készíteni velünk. – Jaj, ne! – Ha akarod, beszélek helyetted is. A lány lehangoltan nézett rá. 215/253


– Biztosan a viszonyunkon fognak lovagolni. Hogyan viselkedjünk? – Majd rögtönözni fogunk – válaszolta nem kevésbé letörten Charles. Aligha vallhatja meg az érzelmeit egy kamera előtt. Az interjú olyan bonyodalommentes kérdésekkel kezdődött, mint hogy milyen érzés az emberek szeme előtt élni, hogyan tartják a kapcsolatot a nézőkkel, és mit tartalmazott a forgatókönyv. Azután a riporter rátért arra a kérdésre, amelytől Jennifer és Charles a leginkább tartott. – A sajtóértekezlet óta egész Chicago azt latolgatja, mi van önök között. Nos tehát, egy igazi szerelmi történet szemtanúi lehettünk a Derring’s kirakatai előtt? Jennifer lesütötte a szemét, és Charles sem siette el a válaszadást. – Hadd fogalmazzak így: nem volna ellene semmi kifogásom. A riporter felkapta a fejét. – Úgy érti, hogy önök… 216/253


– Többet nem mondhatok – vágott a szavába Charles. A riporter erre a meglepett Jenniferhez fordult, aki hitetlenkedve pislogott. – Nekem sincs mit hozzátennem. – Jól van. – A riporter elégedettnek látszott azzal is, amit alanyai elhallgattak. – Ma töltik az utolsó napjukat a kirakati díszletekben. Örülnek, hogy már vége, vagy szívesen folytatnák tovább? – A mikrofont Jennifer orra alá dugta. – Örülök, hogy vége. Nem szoktam meg, hogy a figyelem középpontjában álljak. Ezután Charlesra került a sor. – Különleges tapasztalatra tettem szert. Több örömet szerzett, mint vártam. Ezért júniusra egy újabb kirakatakciót tervezek. – Valóban? És akkor is önök lépnek majd fel? – Ez több tényezőtől függ – próbált kitérni a válaszadás elől Charles. – Mint például? – Például hogy Jennifer hajlandó lesz-e támogatni engem. Nélküle ugyanis nem tudom el217/253


képzelni, hogy kiüljek a kirakatba. – Nagyon igyekezett, hogy a hangja kedélyesen csengjen. – És ön vállalkozna még egy ilyen akcióra? – fordult a riporter a lányhoz, aki nem hitt a fülének. – Azt hiszem, ezt majd csak júniusban döntöm el. – Azt ugyan nem! – mormolta az orra alatt Charles. – Tessék? – A riporter meghallotta a szavait. – Rossz szokás. Néha beszélek magamban. A riporter elnevette magát. – Vagy úgy! – Egyenesen a kamera felé fordult. – Ezek voltak a legújabb hírek a Derring’s kirakataiból. Csak semmi aggodalom, azonnal tájékoztatni fogjuk önöket, amint Jennifer döntött. Mindenki elköszönt, és a forgatócsoport távozott. Amint kettesben maradtak, a lány megragadta főnöke karját. 218/253


– Mi ez a júniusi akció? Nagyon jól tudod, hogy nem veszek részt benne. Akkor már itt sem leszek. – Egyelőre azonban még itt vagy, és a remény hal meg utoljára. – Azt akarod, hogy maradjak? – Persze! – Miért? Nem lenne egyszerűbb mindkettőnknek, ha elmennék? – Nem, a legkevésbé sem. – Miért mondtad, hogy szeretnéd, ha lenne köztünk valami? Újabb konc a sajtónak? – Nem, Jenny. Az ilyesmi már nem érdekel, egyedül csak az, mi lesz velünk. – Akkor miért beszéltél a júniusi akcióról, amihez én kellek? Abban reménykedsz, hogy meg tudod ismételni a karácsonyi sikert? Én biztosan nem veszek részt benne. És elég már a mézesmázos szavaidból is, engem nem tudsz becsapni! Nem vagyok már olyan hiszékeny, mint egy héttel ezelőtt! 219/253


– Jennifer… – Charles a lány keze után nyúlt, de az hátrább lépett. – Ne érj hozzám! Nem értem, mit akarsz még tőlem. – A hangja remegett. – Mindenbe belementem, noha az ötlet kezdettől fogva nem tetszett. Szerepeltem a televízióban, és hagytam, hogy a fél világ azt higgye, viszonyunk van egymással. Még le is feküdtem veled! Most pedig komolyan azt várod tőlem, hogy júniusban megismételjem mindezt? Mit képzelsz rólam? Nem vagyok színész, nem tudom eljátszani, amit nem érzek! – Rendben van – vágta oda rekedt hangon Charles. – Menj el, ha akarsz! Akár már holnap. Megfelelő ajánlást kapsz tőlem. A lány bólintott, és felszegte az állát. – Köszönöm. Sajnálom, hogy így kellett végződnie. Charles hallgatott, de a szíve azt dübörögte: Még nincs vége, Jenny! – Már holnap mehetek, vagy le kell töltenem a kéthetes felmondási időt? 220/253


– Nem akarlak itt tartani az akaratod ellenére. – Charles szíve szerint magához ölelte volna a lányt, de tudta, hogy az úgysem engedné. Gyorsan az órájára pillantott. – Itt a pihenő. Frissíttesd fel a sminkedet! Jennifer átható tekintettel nézett rá. – Most haragszol rám? – Igen – válaszolta Charles, bár távolról sem harag volt, amit érzett. – Nem akartalak feldühíteni. Nem tudom kezelni ezt a helyzetet. Ennyi az egész. Tudom, azt szeretnéd, ha barátok maradnánk, de képtelen vagyok rá. Sajnálom, ha ezzel csalódást okoztam. Ahogyan közben Charlesra nézett, a férfi meg mert volna esküdni rá, hogy szereti. Jennifer szomorúan hagyta el a díszletet. Charles követte, hogy megmondja neki, nem akarta megbántani, de beleütközött valakibe. – Szervusz, apa! Hol voltál mostanáig? Egész idő alatt kerestelek… 221/253


– Tudom. Szándékosan nem jelentkeztem. De most már nekem is túl sok, annyi ostobaságot műveltél. Charles nem hitt a fülének. – Ostobaságot? A reklámakciónak óriási sikere volt! – Nem arról beszélek. – Jasper körülnézett, hallhatja-e őket valaki. – Menjünk be az öltöződbe! Bizalmasan szeretnék beszélni veled. Charles el sem tudta képzelni, mi bőszíthette fel ennyire az apját. Amint beléptek az öltözőbe, Jasper kiküldte az alkalmazottakat, és bezárta maguk mögött az ajtót. – Hagyod, hogy Jennifer felmondjon? – Ha egyszer ez a kívánsága! – Ezek szerint apja hallgatózott az ajtó előtt. – És te mit szeretnél? – Én nem akarom! – Akkor tegyél valamit ellene! – De mit? – Charles nagyon remélte, hogy az apja majd ellátja valamilyen használható tanácscsal. 222/253


– Kérd meg, hogy maradjon! – Már megtettem. – Akkor valld be neki, hogy szereted! Charles elképedve bámult az apjára. Úgy látszik, az öreg jobban ismeri, mint ő saját magát. – Mióta tudod, hogy szeretem? – Már akkor beleszerettél, amikor a háztartási osztályon dolgoztál. Ha nem vagyok tisztában ezzel, miért zártalak volna be titeket éjszakára az áruházba? Ha rajtad áll, még most sem tudnád, mit akarsz. Lassan felderült Charles ábrázata. – Gondolhattam volna, hogy a te kezed van a dologban. Kintről láttad, hogy Jennifer a fülbevalóját keresi… – Igen, és akkor visszamentem az épületbe, és mindenkit kizavartam. Tudtam, hogy még egy ilyen jó lehetőség nem fog adódni az életben, úgyhogy átvettem a sors szerepét. És mit kezdtél a lehetőséggel? Elbaltáztad. – Egy félreértésen múlt. Jennifer azt hitte… 223/253


– A félreértések arra valók, hogy tisztázzák őket. – Meg is tettük, és én bocsánatot kértem, amit Jennifer el is fogadott, de azután mégis azt kezdte hajtogatni, hogy a kapcsolatunknak vége. Mit tehetnék, ha egyszer ő nem akar engem? – A nők szeretik hallani a szerelem szót. Kiejtetted már valaha a szádon? Charles maga elé bámult. – Nem. Én is csak nemrég tisztáztam magamban, mit érzek. Ilyesmi még sohasem történt velem. De mit tegyek, ha nem szeret? Legalábbis nem mondta az ellenkezőjét. Jasper a fejét csóválta. – Charles fiam, te megnehezíted a saját dolgodat. Itt is vállalnod kell a kockázatot, ha az üzleti életben nem félsz tőle. – Jól hangzik. Csakhogy most Jennifer meg van zavarodva. Ahogyan én is. – Így szokott lenni, amikor az ember szerelmes. Nincs ebben semmi meglepő. 224/253


– Ha megmondom neki, hogy szeretem, azt fogja hinni, megint csak valami trükkel állok elő, hogy bekerüljünk a hírekbe. Biztosan félre fogja érteni. Mindenesetre ezt nem a kirakatban kellene megbeszélnünk. – Így igaz. Tehát keresd az alkalmat, hogy négyszemközt maradhass vele! – De mikor? Tízig dolgozunk, utána pedig azonnal hazamegy. Még abban sem vagyok biztos, hogy holnap bejön-e dolgozni. A lehető legmesszebb akar kerülni tőlem. Még képes, és egy szó nélkül elhagyja a várost. – Apjára nézett, és hirtelen támadt egy ötlete. – Tegyük fel, hogy ma este én veszítenék el valamit a kirakatban… – Akkor megint bezárhatlak titeket az áruházba. – Jasper rávigyorgott. – Igen, lehet róla szó. – Nyitva hagynád az irodám ajtaját? – Hogyne. Charles reménykedve fellélegzett. – Jól van. A többi az én dolgom. De miből jöttél rá, hogy szeretem? 225/253


– Abból, ahogyan civódtál vele, és ahogy ránéztél. És ne aggódj, ő is szeret téged! Mindig kivirul a közeledben. – Nekem még nem tűnt fel. – Túlságosan elfoglaltak azok a kikent-kifent dámák, akikkel eddig jártál. Jennifer igazi hölgy, és nem tudom, hogy az édesanyádon kívül találkoztál-e már életedben ilyennel. Az olyan nőre, akiben van önérzet és méltóság, több időt kell szánni, hogy jobban megismerjük. De erre majd rájössz magad is. – Nagy ravaszdi vagy, tudod-e? – Hogyne. Ráadásul olyan, aki jól hátsón billent, ha nem éred el, hogy Jennifer feleségül menjen hozzád. – Feleségül? Értem. El kell vennem. Jasper sötét tekintettel méregette a fiát. – Talán nem akartad? – Dehogynem. Csak még nem jutottam el odáig. Egyelőre csak a szerelmét akarom elnyerni.

226/253


– Úgy, úgy. Még nem jutottál el odáig. És akkor mi az az esküvői díszlet, amelyet júniusra terveztél? – Arról is tudsz? – Igyekszem tájékozódni. Hogy jutott az eszedbe éppen az esküvő? – Ah, teljesen véletlenül. Június, mámorító éjszakák, érzelmes dalok… Minden egybevág. – És azt szeretnéd, ha Jennifer csinálná végig veled? – Igen, de visszautasított. – Charles megdörzsölte az orrát. – Igaz, nem árultam el neki, hogy esküvőről lesz szó. Jasper döbbenten nézett a fiára. – Micsoda lehetetlen alak vagy! Le mertem volna fogadni, azért ragaszkodsz annyira ahhoz, hogy Jenniferrel játszd el az esküvőt a kirakatban, mert… – A fiára mutatott, hogy az fejezze be a mondatot. – …mert el akarom venni. – Charles megadóan emelte fel mindkét kezét. – Jól van, végül is 227/253


igazad van. Zárj össze vele, és megkérem a kezét! – Nagyon jó. Közben megbeszélem édesanyáddal, hol legyen a lakodalom. Az időpontot ti választjátok meg. Tőlem lehet júniusban, de akár áprilisban vagy májusban is. – Apa… – Gondolkodj rajta! Most mennem kell. Jasper már el is tűnt, pedig Charles szerette volna még megbeszélni vele, mi van, ha Jennifer nemet mond. Ha őrültnek tartja. Nos, el kellett ismernie, hogy valóban megőrült. Szerelmes volt, tehát nem beszámítható. Két eshetőség állt előtte: vagy végtelen boldogság vár rá, vagy darabokra tönk a szíve. És hogy melyik következik be, egyedül egy gyönyörű, zöld szemű nőn múlik.

228/253


9. FEJEZET Jennifer a szokásos hálóöltözetben az ágyon feküdt, és megpróbált az olvasmányára figyelni. Az este folyamán alig váltottak szót Charlesszal, ő pedig igyekezett félrenézni, miközben a férfi a sarokban edzett. El akarta kerülni, hogy ismét felébredjen benne a vágy. Lassan tíz óra felé járt, a kirakat előtt oszlani kezdett a tömeg. A leghűségesebb rajongóik egy kézzel festett táblát tartottak fel, amelyen ez állt: Hiányozni fogtok! Nem sokkal tíz előtt Charles befejezte az edzést, és kezdte tüzetesen átvizsgálni a bútorokat és a szőnyeget, mintha keresne valamit. – Mi az? – kérdezte Jennifer, és félretette a könyvet. – Eltűnt az egyik arany kézelőgombom, amelyet a szmokinghoz viseltem. Elég drága darab. – Talán az öltözőben vesztetted el. 229/253


– Nem. – Letérdelt, hogy benézzen az ágy alá. – Éppen ott vettem észre, hogy nincs meg. Akkor a titkárommal átkutattuk a helyiséget. Nem találtuk meg, úgyhogy csakis itt lehet. – Felnézett a lányra. – Segítenél? – Hogyne – válaszolta megadó sóhajjal Jennifer. – De siessünk, nem szeretnék még egy éjszakát itt tölteni. – Ilyesmi nem történhet meg kétszer egymás után – nyugtatta meg a férfi. – Ha ketten keressük, hamarabb meglesz. Jennifer is letérdelt a szőnyegre, amikor hirtelen eszébe jutott valami. – Várj csak! Ha a kézelőgombot a szmokinghoz viselted, akkor nem ebben, hanem a nappali díszletben kell lennie! Charles bólogatott, de igyekezett kerülni a lány tekintetét. – Milyen ostoba vagyok! Magam is rájöhettem volna. Akkor nézzünk körül ott! Felállt, kézen fogta Jennifert, és a hátsó folyosón átmentek a másik kirakatba. 230/253


Jennifernek feltűnt, hogy sehol sincs egy lélek sem. – Charles, mintha megint teljesen kiürült volna az áruház! Majd megkeressük azt a gombot holnap. Mindenképpen szeretnék kijutni innen, mielőtt bezárják a kapukat. Charles megállt, és a lányra nézett, miközben még mindig fogta a kezét. Az épület valóban kihaltnak tűnt. – Csak nem késtünk el? – Jennifer elrántotta a kezét, és a kijárathoz rohant. – Zárva! – Az órájára nézett. – Még csak két perccel múlt tíz! Nem mehetett el mindenki. A mozgólépcsőhöz szaladt. – Hahó! Van itt valaki? – Senki sem válaszolt. Az áruház kísértetiesen csendes volt. Egy kéz ereszkedett a vállára, mire Jennifer ijedten fordult meg. – Semmi értelme – mondta Charles. – Megint itt ragadtunk. – Hogy történhetett? – Jennifer hitetlenkedve nézett a férfira. – Te magad mondtad, hogy ilyesmi nem történhet meg kétszer egymás után! 231/253


– Ekkor vette észre, hogy Charles hamiskásan mosolyog. – Te intézted így! A te ötleted volt, és nem is veszett el a kézelőgombod! – Tényleg nem – ismerte el nyugodtan Charles. – Gazember! – A lány dörömbölni kezdett Charles mellkasán, de a férfi elkapta a csuklóját, és magához húzta. – Miért tetted? Megint ágyba akarsz csalni? – Kettesben akartam beszélni veled. – Már korábban is megtehetted volna. Miért kellett ehhez bezáratni magunkat? – Mert féltem, hogy máskülönben elmégy. Reggel óta alig szóltál hozzám. Azt akartam, hogy végighallgass. Jennifer elrántotta a karját. – Mi mondanivalód lehet még? – kérdezte hűvösen. – Esküszöm, nem akarlak elcsábítani! Csak azt próbálom végre elmondani, hogy szeretlek, a pokolba is! 232/253


Charles szereti őt! Jennifert készületlenül érte a vallomás. Hihet benne, vagy ez megint csak valami trükk? – Ezt meg hogy értsem? – Szeretlek – ismételte meg Charles. – Megőrülök érted, állandóan csak te jársz a fejemben, senki más nem kell, csak te. Csak pár napja jöttem rá, de valójában már sokkal régebben szeretlek. – Igazán? – kérdezte félénken Jennifer. Charles szeme felragyogott. – Igen! – Odalépett a lányhoz, és karon fogta. – Annyira szeretlek, hogy teljesen magamon kívül vagyok. Azt hiszem, össze kellene házasodnunk. Jennifer egy pillanattal ezelőtt még boldog volt, most azonban megint minden szertefoszlott. – Nem, Charles, nem házasodhatunk össze. Hiszen ez nevetséges! Hogyan jut ilyesmi az… – Nevetséges? – A férfi kétségbeesetten nézett rá. – Miért? Nem szeretsz? 233/253


– Két külön világból származunk. Te gazdag üzletember vagy, én pedig csak egy középosztálybeli lány, aki még egy főiskolai diplomát sem tud felmutatni. Egyszerűen nem illek bele az előkelő körökbe, ahol te forogsz. Charles igyekezett megőrizni a nyugalmát, de végül mégis megrázta a lányt. – Badarság! Ha akarod, bármikor elvégezheted a főiskolát! Ami pedig a társaságot illeti, elárulom, hogy apám igazi hölgynek tart téged. Úgy véli, te vagy az egyetlen úrinő, akit valaha is ismertem, és hiszek neki. Mi, Derringek meggazdagodtunk ugyan, de nem hordjuk fent az orrunkat. Nézd csak meg az apámat! Mellesleg beismerte, ő zárta ránk először a kapukat, hogy öszszehozzon minket. Hihetetlen, nem igaz? És amikor magunkra maradtunk, nem volt többé érdekes, kinek mennyi pénze van, vagy milyen társaságba jár. Jennifert azonban még mindig nem sikerült meggyőznie. 234/253


– Teljesen összezavartál. Eddig nem beszéltél házasságról, és nekem sem fordult meg a fejemben. Honnan támadt ez a hirtelen ötlet? – Megpróbálom megmagyarázni, de előbb még valamit be kell vallanom. Ez a kirakati akció olyan sikeres volt, hogy júniusra is terveztem egy hasonlót. Mégpedig egy esküvői díszlettel. Azután rádöbbentem, hogy esküvő csak veled jöhet szóba. Senki mással, egyedül veled. Az együtt töltött éjszakánk után ráébredtem, hogy itt már távolról sem csak a reklámról van szó. El akarlak venni! Ma reggel azután beszéltem az apámmal, és az utolsó kétségeim is elszálltak. Az utóbbi időben eléggé össze voltam zavarodva, de most már mindent tisztán látok. Azt szeretném, ha hozzám jönnél feleségül. – Reménykedve nézett a lányra. – Mit szólsz hozzá? Kész őrület, gondolta Jennifer. A szemét elöntötte a könny. – Igen, hozzád megyek! – Gyorsan megtörölte a szemét. – De ha azt képzelted, hogy hajlandó 235/253


leszek egy kirakatban megesküdni veled, akkor elszámítottad magad. A férfi arcvonásai ellágyultak, és a legragyogóbb mosolyával ajándékozta meg a lányt. – Nem, Jenny, az esküvőnket nem szántam reklámakciónak. Az apám azt szeretné, ha minél előbb elszánnánk magunkat. – Tessék? – Helyes volt a sejtésünk, egész idő alatt azon mesterkedett, hogy összehozzon bennünket. Ma éjjelre is ő zárt össze minket. Bár az ötlet ezúttal tőlem származott, ő csak lelkesen közreműködött. – És én még azt hittem, te vagy a legfurcsább alak, akivel valaha is találkoztam. – Mit gondolsz, kire hasonlítok? Apám évek óta keres nekem megfelelő feleséget, de mostanáig nem vettem komolyan. Bizonyára ezért állt elő valami nagyon hatásossal. – De miért választott éppen engem? Charles ravaszkásan rámosolygott. 236/253


– Azt mondta, észrevette, hogy már az osztályodon együtt töltött idő óta szeretjük egymást. Most már belátom, hogy igaza volt, de akkor még nem voltam tudatában. És te? – Meg sem fordult a fejemben. – És most? Ugye szeretsz? – Charles feszülten várta a választ. Jennifer megértette, hogy a férfi még mindig nem biztos magában. – Jobban szeretlek az életemnél. Erre a közös éjszakánk után döbbentem rá, és villámcsapásként ért a felismerés. Bár akkor még azt is számításba vettem, hátha csak Delphine miatt kerestél nálam vigaszt. – Egy pillanatra elhallgatott, az ajka megremegett. – Biztos, hogy nem erről van szó, Charles? – Száz százalékig – bizonygatta a férfi. – Ilyet még soha nem éreztem életemben. Majdnem beleőrültem a félelembe, hogy elveszíthetlek. Melletted értettem meg, milyen felületesek voltak a korábbi kapcsolataim. Mostantól fogva az életet már nem csak partik végeláthatatlan sorának lá237/253


tom. Hosszú, boldog házasságban akarok élni. És te vagy az egyetlen nő, akivel ezt el tudom képzelni. – Még remélni sem mertem soha, hogy a te szádból hallhatom ezeket a szavakat. – A férfihoz simulva szabad folyást engedett a könnyeinek. – Olyan boldog vagyok! – Bárcsak boldognak is láthatnálak! – Charles magához szorította a lányt. – Kérlek, ne sírj! Inkább csókolj meg! Jennifer mosolyogva törölte le a könnyeket az arcáról, és végtelenül gyengéden megcsókolta a férfit. Azután a karját Charles nyaka köré fonta, és a következő csókját már áthevítette a szenvedély. A férfi keze Jennifer keblét kereste. A lány megborzongott. – Biztos, hogy kikapcsolták a kamerákat? – Sejtelmem sincs – válaszolta Charles. – Ezt nem beszéltük meg apámmal. Arra viszont megkértem, hagyja nyitva az irodámat. Ott nincs kamera, csak egy nagy bőrkanapé. – Menjünk fel! – javasolta izgatottan Jennifer. 238/253


Lihegve értek fel a legfelső emeletre. Szótlanul dobták le magukat a kanapéra. – Egyszerűen csodálatos vagy – mormolta elégedetten Charles, és bontogatni kezdte Jennifer köntösét. Azután a keze becsúszott a hálóing kivágásába. Jennifer egyre izgatottabban kapkodott levegő után, ahogyan Charles ujjai hozzáértek a bőréhez. A férfi minél előbb szerette volna meztelenül látni szerelmét, és mohón szabadította ki a hálóing alól a mellét. – Milyen csábító vagy! – suttogta rekedten, és arcát a két puha, gömbölyded domb közé temette. Azután ajkával körülfogta és szívni kezdte az egyik felágaskodó bimbót. Jennifer úgy érezte, mintha áram járná át a testét. Felnyögött. – Már attól féltem, hogy soha nem fogjuk megismételni – zihálta. – Ó, Charles, nagyon élvezem, amit velem művelsz. 239/253


A férfi ekkor ajkával vándorútra indult a mellén, majd a nyakán. Végül az ajkánál kötött ki. – Milyen édes vagy, milyen érzéki! A végsőkig felizgatsz az odaadásoddal. – Még lejjebb tolta a hálóinget, és Jennifer egy pillanatra felállt, hogy Charles teljesen lehúzhassa róla. Apró tangája is a hálóing mellett ért földet. Jennifer gyorsan lerántotta a férfiról a pizsamanadrágját, hogy kiszabadítsa börtönéből szerelmi készségének ágaskodó bizonyítékát. Charles ledőlt a kanapéra, magára húzta a lányt, és egy erőteljes csípőmozdulattal belehatolt. Néma összhangban kezdtek el mozogni, miközben igyekeztek fékezni az iramot, nehogy túl hamar véget érjen a csoda. Charles a vállánál fogva lehúzta magához Jennifert, hogy mellbimbóit elérhesse az ajkával, és felváltva becézgette a nyelvével hol az egyiket, hol a másikat. – Milyen izgató vagy! – lihegte. – Beleőrülök a boldogságba! 240/253


Jennifer szinte magánkívül volt. Lázas sietséggel gombolta ki Charles pizsamakabátját, hogy simogathassa izmos mellkasát és széles vállát. Azután még jobban lehajolt, hogy mellbimbóival is dörzsölhesse meztelen bőrét. Charles a testük között becsúsztatta kezét, amíg el nem érte Jennifer legérzékenyebb pontját. – Charles, ó, Charles! – sikoltotta a lány. Szíve vadul kalapált, mintha ki akart volna ugrani a melléből, testének minden egyes izma megfeszült. A férfi gyorsított az ütemen, amelyet Jennifer azonnal átvett. A fejét hátravetve újra és újra a férfi nevét ismételgette. Azután összecsaptak felette a gyönyör hullámai, és mintha a testén átviharzó kéj soha nem akart volna véget érni. Rögtön ezután érezte, hogy Charles is követte a gyönyör csúcsára. Végül Jennifer kimerülten dőlt le rá. Amikor felnézett, Charles szeméből csodálatot olvasott 241/253


ki. Azután fejét a férfi mellkasára fektette, Charles pedig gyengéden magához ölelte. Egy darabig hallgattak. Jennifer megcsókolta a férfit, és elmosolyodott. – Ezt mostantól fogva annyiszor ismételhetjük meg, ahányszor csak akarjuk? Charles magához szorította. – Igen. Ahányszor csak kedvünk tartja. Életünk végéig. Másnap reggel a férfi egyedül ébredt. Lezuhanyozott és elment, hogy tiszta ruhát keressen magának. Feltételezte, hogy Jennifer is ugyanazt teszi. Az áruház kinyitott, és Charles mindent elkövetett, hogy ne látsszanak meg rajta az előző éjszaka nyomai, bár legszívesebben mindenkinek elújságolta volna, hogy most élte át élete legszebb éjszakáját. Az irodájában váratlanul megjelent az apja. Charles levette a lábát az íróasztalról, és illendően helyezkedett el. 242/253


– Szervusz, apa! – Nos? – Sikerült – közölte büszkén Charles. – Hozzám jön feleségül. – Fogadd jókívánságaimat! El sem tudod képzelni, milyen boldoggá tettél minket anyáddal! Ennél szebb karácsonyi ajándékot nem is adhattál volna nekünk. – A segítségedre azért szükség volt hozzá. Ebben a pillanatban lépett be Jennifer. Csinos zöld gyapjúruhát viselt, amely jól illett a szeme színéhez. Egy kevés szemhéjfestéket is használt, haja pedig lágy hullámokban foglalta keretbe az arcát. Mindez azért volt különösen meglepő, mert aznap reggel sem Mr. James, sem Christine nem volt már szolgálatban. Jennifer tehát egyedül látott neki a szépítkezésnek. Az arca azonban olyan komoly volt, hogy Charlest elfogta az aggodalom. – Jó reggel, Mr. Derring! – köszöntötte udvariasan az idősebb férfit. Jasper mosolyogva rázta meg a kezét. 243/253


– Jó reggelt! Azután a lány Charleshoz fordult. – Szeretném közölni, hogy azonnali hatállyal felmondok. Charles kétségbeesetten ugrott fel a helyéről. – Az nem lehet, Jenny! Miért? – Nos, az adott körülmények között… – Egy pillanatra elhallgatott, és tétován Jasperre pillantott. – Úgy gondolom, nem dolgozhatom itt tovább. Charles megkísérelte leolvasni Jennifer arcáról, mi zajlik benne. – Úgy érted, azért nem dolgozhatsz itt, mert a menyasszonyom vagy? A lány bólogatott. Charles megkönnyebbülten sóhajtott fel. – Halálra rémítettél! Már attól féltem, meggondoltad magad. Jennifer kuncogni kezdett. – Sajnálom. Egyszerűen csak nem tudtam, bejöjjek-e ezentúl is dolgozni. 244/253


Charles észrevette, hogy az apja jelenléte elbizonytalanítja a lányt. Talán még mindig nehezen tudja elhinni, hogy a szülei valóban őt szemelték ki új családtagnak. Jasper is hasonló eredményre juthatott. – Hagyja csak Charlest, hadd vergődjön egy kicsit! Fiatal még, nem fog szívrohamot kapni, mint én. De túlzásba azért ne vigye! – Nem fogom… – Kedvesem, Charles édesanyja alig várja, hogy megismerhesse. Már sokat meséltem neki magáról, és persze látta a televízióban is. Neki is az volt a véleménye, hogy remekül illik a fiunkhoz. Jennifer valamelyest megnyugodott. – Remélem, nem okozok neki csalódást. Jasper megfogta a kezét. – Nekem még soha nem okozott. Már amikor először láttam az osztályán, az volt az első gondolatom, hogy maga lenne az igazi a fiam számára. Maga, és nem azok a felcicomázott lányok, akik mindent elkövettek, hogy felhívják 245/253


magukra a figyelmét. Mindig az volt a vágyam, hogy a fiaim olyan nőket vegyenek el, akik tudják, mi a munka. Sem én, sem a feleségem nem születtünk gazdag családba. Sajnos a gyermekeink már igen, és mi eléggé el is kényeztettük őket. Erre azonban csak későn döbbentünk rá. – Nahát, valóban? – jegyezte meg szemtelenül Charles. Jasper a fiára mosolygott, azután visszafordult Jenniferhez. – Charles a legkiegyensúlyozottabb a fiaim közül, úgyhogy nem kell aggódnia. Maga különben is nagyon jó hatással van rá. Isten hozta a családunkban! Jennifer szemét elhomályosították a meghatottság könnyei. – Köszönöm, Mr. Derring. – Szólíts csak Jaspernek vagy apának, ahogyan tetszik! Charles nem emlékezett rá, mikor látta apját utoljára ilyen boldognak. Soha nem vette észre, 246/253


mennyire aggasztotta az öreget a gyermekei jövője. – Jasper, nagyon örülök, hogy eljátszotta nálunk a kerítőt. Különben sohasem ismertük volna fel a saját érzelmeinket. Charles apjának szemmel láthatóan hízelegtek leendő menye szavai. – Reméltem, hogy rájöttök, mennyire szeretitek egymást, ha egy héten át rákényszerültök az együttműködésre. És egy kis segítséggel sikerült is. – Zseniális ötlet volt – ismerte el Charles. – Herb azóta is azt hiszi, elment a józan eszed. – Azóta már felvilágosítottam – közölte Jasper. – Mielőtt elfelejteném, van itt nálam valami, amit szeretnék megmutatni nektek. – Kinyitotta az aktatáskáját, és kivett belőle egy hímzést. – Anyáé? – kérdezte Charles, miután egy pillantást vetett rá. – Nem, én készítettem – felelte Jasper. – Mialatt lábadoztam, rákaptam a hímzésre, de nem 247/253


vertem nagydobra. Ezt azonban szeretném, ha megnéznétek. – Rámutatott a kézimunkára hímzett nevekre. – Már akkor ti jártatok a fejemben, amikor belefogtam. A közepét az időpontnak hagytam szabadon. Amint eláruljátok, az is a helyére kerül, és akkor lesz egy szép párnahuzatotok. – Milyen kedves! – kiáltott fel Jennifer. – Már régóta hitt bennünk. Jasper derűsen válaszolt: – Csak reménykedtem. Bevallom, már attól tartottam, hogy Charles sohasem fog megnősülni. Néhány nappal ezelőttig semmi érdeklődést sem mutatott a házasodás iránt. Charles nagy érdeklődéssel hallgatta apja szavait. – Amikor elkezdtem ezt a párnahuzatot, abban reménykedtem, hogy a szerelmetek beteljesül, és úgy is lett. Most már csak az a kérdés, a többi fiam is rátalál-e a párjára.

248/253


– Nagyon szép munka – dicsérte meg a hímzést Jennifer. – Ezt a kis műalkotást nagy becsben fogjuk tartani. Charles zavartan nyelt egyet. Apja nemcsak kerítőnek csapott fel, hanem a jelek szerint abban is hinni kezdett, hogy kézimunkával befolyásolhatja a világ járását. – Szóval kitűztétek már az időpontot? – kérdezte Jasper. Jennifer a vőlegényére nézett. – Még nem is gondolkodtunk rajta. – Nem, de apának már volt néhány javaslata – jegyezte meg Charles. – Szó volt például júniusról. – Igen, szó volt róla – erősítette meg Jasper. – De mit szólnátok inkább az áprilishoz? Arra gondoltunk, a lakodalom nálunk lesz, tehát nem kell alkalmazkodnunk senkihez és semmihez. Csak a lelkésszel és a szállítókkal kell megegyezni. A feleségemmel már körbetelefonáltunk, és úgy néz ki, április második szombatja lenne a legalkalmasabb. Megfelel? 249/253


– Természetesen – felelte ragyogó mosollyal a lány. – Szóval mi választhatjuk meg az időpontot? – tréfálkozott Charles. – Hogyne. Vagy április második szombatja, vagy a második péntek utáni nap. Tudom, mi jár most a fejedben, és nem szeretném azt a látszatot sem kelteni, mintha mi akarnánk megtervezni az egész esküvőt. De Jennifer szülei már nem élnek, nem támogathatják az előkészületekben, téged pedig leköt az áruház vezetése, ezért szeretnénk segíteni nektek. Charles elnevette magát. – Semmi baj! – Nagyszerű! – Jasper visszacsomagolta a hímzést. – Akkor végre ezt is befejezhetem. Miért nem vesztek ki ma egy szabadnapot? Egy héten át a kirakatban voltatok, most inkább tegyétek azt, amihez a leginkább kedvetek van! – Sejtelmesen elmosolyodott. – Bár el sem tudom képzelni, mivel tölthetnétek el a szabad időtöket. 250/253


Charles szinte biztos volt benne, mire gondolhatott az apja: unokákra. – Nos, most magatokra hagylak titeket. Jasper elbúcsúzott tőlük, és elment. Charles becsukta mögötte az ajtót, és magához ölelte Jennifert. – Ha már az esküvőnél tartunk… Tegnap levelet kaptam Delphine-től. Néhány napja összeházasodtak a professzoroddal. – Összeházasodtak? – Jennifernek leesett az álla. Charles előhúzta a levelet az íróasztala fiókjából. – Megelőztek minket! Felfoghatatlan! – Átnyújtotta a borítékot a lánynak. – Végül mind a négyen rátaláltunk a boldogságra. Jennifer elolvasta a levelet, és halkan felnevetett. – Remélem, boldogok lesznek. Ki gondolta volna, hogy egymásra találnak? – Ki gondolta volna, hogy mi egymásra találunk? – Charles kézen fogta a lányt. – Mit szól251/253


nál hozzá, ha követnénk apám tanácsát, és szabadságot vennénk ki mára? – Én már felmondtam, de te megteheted? – Megoldható. – Hová menjünk? És mit csináljunk? – Amihez csak kedved van. Jennifer sokatmondón elmosolyodott. – Ha valóban rám bízod, akkor nem kell elmennünk sehová. A kanapéd elég kényelmes, és nincs más teendőnk, mint bezárni az ajtót. – A munkatársaim furcsállni fogják. – Már hozzászokhattak. Ma reggel hallottam a legújabb pletykát. Néhányan már elgondolkodtak azon, miért kellett tegnap is olyan korán elmenniük, holott mi még a kirakatban voltunk. Akárcsak két napja. Nem kellett sok sütnivaló ahhoz, hogy kitalálják, mire ment ki a játék. – Úgy véled, tegyük azt, amit várnak tőlünk? – Miért ne? Már nem vagyok az alkalmazottad – súgta a lány, és a szemében csillogó fény megdobogtatta Charles szívét. A férfi bezárta az ajtót. 252/253


– Jól van, de csak kivételesen tehetünk ilyet munkaidőben. Azután megebédelünk, és elmegyünk hozzám. Jennifer rámosolygott. – Mindig azt képzeltem magamról, hogy távol áll tőlem az érzékiség, és holt unalomban fogom leélni az életemet. Most pedig elcsábítom a Derring’s igazgatóját nyitvatartási idő alatt, és még hozzá is megyek feleségül! Mintha egy felnőtteknek szóló mese vált volna valóra! – Amelyben apám volt a jó tündér! – A férfi átölelte Jennifert. Megharapdálta a fülcimpáját, azután megcsókolta…

253/253

Lori Herter Kirakatpár How Much Is that Couple in the Window? (1996)

Recommend Documents