LORI FOSTER KOCKÁZATOS JÁTSZMA

LORI FOSTER KOCKÁZATOS JÁTSZMA

Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részének bármilyen formában történő sokszorosítását. A mű a Harlequin Books S.A. jóváhagyásával jelent meg. Kiadványunk szereplői, színhelyei és történései kitaláltak. Bármely adott személlyel, akár élővel, akár elhunyttal, illetve üzleti vállalkozással, eseménnyel vagy hellyel való hasonlóság a merő véletlen műve. § All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition is published by arrangement with Harlequin Books S.A. This is a work of fiction. Names, characters, places, and incidents are either the product of the author's imagination or are used fictitiously, and any resemblance to actual persons, living or dead, business establishments, events, or locales is entirely coincidental. ©Lori Foster, 2012-Harlequin Magyarország Kft., 2014 Eredeti címe: Run the Risk (Harlequin Books S. A.) Magyarra fordította: Zinner Judit Kép: Harlequin Books S.A. ISBN 978-963-538-858-5 HU ISSN 1789-2732 • Kiadó címe: 2800 Tatabánya, Mártírok útja 44. • Felelős kiadó: dr. Bayer József • Főszerkesztő: Vaskó Beatrix • Műszaki vezető: Sárai Szabó Mária • Szerkesztőség: 1122 Budapest, Városmajor u. 12-14. • Levélcím: 1535 Budapest, Pf. 762. • Telefon: +36-1-488-5569; Fax: +36-1-488-5584 • E-mail cím: [email protected] •Ügyfélszolgálat (megrendelés,reklamáció):előfizeté[email protected]; +36-40-510510 Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon is tájékozódhat: www.harlequin.hu Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken és rejtvénypályázatainkon részt vevők adatai (név, lakcím) kiadónk nyilvántartásába kerülnek. Részvételükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy a – fenti adatok felhasználásával – későbbiekben akcióinkra, kiadványainkra felhívjuk szíves figyelmüket. Szedés: Harlequin Magyarország Kft. Nyomás: AS-Nyomda Kft. Szilády Üzem Nyomda címe: 6000 Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Megrendelés száma: 401501 Nyomtatás időpontja: 2014/7. Felelős vezető: Futó Imre ügyvezető igazgató

1. A bérház felé közeledve Pepper Yates mindvégig magán érezte a vizslató tekintetet. Ez az érzés már több mint két hete kísérte, amióta csak beköltözött az új szomszéd, és azóta is képtelen volt megszokni. A veszély előérzete futott végig a hátán. Nem köszönt az erkélye korlátjára összefont karral támaszkodó, izmos, félmeztelen férfinak, aki mosolyogva figyelte minden mozdulatát, de még csak oda sem biccentett neki. Semmiféleképpen nem bátorította, hiszen annyira más közegben élnek. Az érdeklődése inkább feszültté tette, minden egyes alkalommal egyre feszültebbé. A bizonytalanságtól még a járása is más lett: olcsó, vászon papucscipőjében szinte már csoszogott. Hosszú szoknyája majdnem a bokáját verte, mellkasa behorpadt, amint előrehúzta a vállát. Fejét lehajtva szorította magához a papír bevásárlózacskókat, s úgy tett, mintha nem is látná a férfit. Oscar-díjat érdemelt volna az alakítása, mert ki ne venné észre ezt a pasast? A lány gyanította, hogy körüldongják a nők, amilyen nyersen, sugárzóan férfias jelenség. Neki is felpezsdül tőle a vére. Valószínűleg bosszantja is, hogy ő bezzeg semmibe veszi, ez lehet az egyetlen magyarázat a lankadatlan figyelmére. De mi mást tehetne? Perzselően sütött le az égből a forró augusztusi nap, s a lány mindent megadott volna egy hűsítő úszásért. Persze nem a szomszéd társaságában. Gondtalan napjai a folyónál végérvényesen a múlt ködébe vesztek, s a lányt elszomorította a veszteség. Mindaz, amit maga mögött kellett hagynia a túlélés érdekében. 4

Bátyjának hála, legalább az életét megmenthette, és végül is ez az egyetlen, ami igazán számít. És ez volt az elsődleges oka annak is, hogy nem engedhet a szomszéd csábításának, akinek a veszély a homlokára volt írva. Vagy inkább legtöbbször csupaszon közszemlére bocsátott mellkasára. Pepper állát leszorítva, lehajtott fejjel lépett az épületbe. A férfi persze odakiáltott üdvözlésképpen, ahogy mindig is szokta. A lány nem is értette, hogy néma elutasítása miért nem veszi el a kedvét. Nyilván sziklaszilárd az önbecsülése. – Jó estét, Miss Meeks! Könnyű volt kiválasztania ezt az álnevet, illett ahhoz, ahogyan most élt, amilyennek látszott. Jámbor kisasszony… Egy egyszerű lány, akivel szinte senki nem beszélget, akire szinte senki nem köszön rá. Csak ez az új szomszéd. A lány vett egy mély lélegzetet, feltekintett a férfira, és visszafogottan odabiccentett. – Jó estét! A fickó eltűnt az erkélyről, s a lány azonnal tudta, hogy útját akarja állni a keskeny folyosón. Miért nem képes békén hagyni őt? A bérház a legfinomabban szólva is kellemetlen hely volt. Pergett a falakról a festék, penészfoltok sötétlettek a sarkokban, s a szőnyegek foltjainak eredetébe jobb volt nem belegondolni. Pepper tudta, ő miért van itt, de miért van itt ez a férfi? Nehezére esett minden egyes lépés, mely közelebb vitte hozzá, mégis elindult az emeletre a nyikorgó lépcsőn. Persze ott állt a férfi az ajtajának támaszkodva, mely közvetlenül szomszédos volt az övével. Karját összefonta csupasz mellkasa előtt, kócosan, délutáni borostával az arcán mosolygott Pepperre. Mindössze egy kekiszínű sortot viselt, az is szinte lógott keskeny csípőjén. A lánynak elállt tőle a lélegzete. Ugyanolyan hatást gyakorolt rá, mint legelső alkalommal, amikor meglátta. Olyan bűnösen vonzó volt, hogy letaglózta az érzékeit. De mit akar tőle ez az ember? Nyilván nem azt, amit a férfiak általában akarnak a nőktől. Amilyen jóképű pasas, és ahogy pillanatnyilag ő kinéz, semmiképpen sem. Akkor meg miért üldözi ekkora kitartással? 5

A hosszú séta az élelmiszerboltig meg vissza, amit rendszerint kimondottan élvezett, most megizzasztotta. Kifulladt, felhevült, és semmi kedve sem volt holmi ostoba játékot űzni. Legalábbis ilyesfajtát nem. El kell kerülnie a férfi tekintetét, vagy az ki fogja olvasni a szeméből, amit érez, amire gondol. Róla és pompás testéről, amelyet folyton közszemlére tesz. Milyen megalázó! Pepper a legszívesebben odasimult volna ahhoz az izmos mellkashoz… – Helló! – köszönt újra a férfi meleg mosollyal sötét szemében, s mielőtt Pepper elsurranhatott volna mellette, ellökte magát a faltól. A lány elfojtotta a kikívánkozó sóhajt. – Helló! – Hadd segítsek! – ajánlkozott az idegen. Mintha ő nem boldogulna néhány bevásárlózacskóval! Miért ez az okvetetlenkedés? – Köszönöm, nem kell. De tényleg… – hadarta Pepper idegesen. Ám a férfi már el is vette tőle a zacskókat, s intett, hogy folytassa az útját. Üresen maradt kézzel és elbátortalanodva Pepper leejtette a vállát, s minden erejével igyekezett uralkodni magán. – De tényleg, Mr. Stark, nem kell… – Szomszédok vagyunk, úgyhogy hívjon csak Logannek! A lány nem akarta sehogy sem szólítani, amit némi sértődöttséget mutatva igyekezett is megértetni vele. – Nincs szükségem segítségre, Mr. Stark. A férfi egyre szélesebben mosolygott. – Kissé tüskés a kedves szomszéd – ingerkedett olyan hangon, mintha bókolt volna. – Én nem vagyok… Pepper torkán akadt a szó, mert a férfi kikapta a kezéből a kulcsot, és ha nem akart nevetséges módon utánakapni, nem tehetett mást, mint követte. Miközben Stark kinyitotta a lakása ajtaját, ő széles, napbarnította hátát bámulta, melyen a sima bőr legalább olyan nyirkos volt, mint az övé. Pepper tenyere viszketett, hogy megérintse, hogy végighúzza a kezét a férfi felhevült bőrén, feszes izmain. 6

Ekkor a szomszéd feléje fordult, s a lányt közelről szinte sokkolta finom szőrzettel borított mellkasának látványa. – Ha nem tüskés, akkor micsoda? Pepper felnézett, s tudatára ébredt, hogy a férfi látta, ahogy bámulja. A legszívesebben föld alá süllyedt volna szégyenében. Mélyen elpirult, s a teste is felforrósodott, ha nem is a bosszankodástól. – Csak magamnak való. Szeretek egyedül lenni – magyarázkodott, bár nem csoda, ha az előbbi perzselő pillantása láttán Logan ezt nem hiszi el. Valahányszor ránézett, szinte felfalta a tekintetével. A fickó ezt részben magának köszönhette, mert félmeztelenül állt előtte, s Pepper nem volt hozzászokva az ilyen látványhoz, legalábbis az ilyen pompás férfiak látványához. Finom érintést érzett az állán – Logan felemelte a fejét, hogy ránézzen. A lánynak szinte elállt a szívverése. – Ha odaköszönök egy szomszédnak, azzal már megsértem a magánszféráját? Csak ezt ne! Nem szabad, hogy megérintse, nem szabad hagynia, hogy megérintse! Ideje menekülőre fogni! Pepper hirtelen megkerülte a férfit, kicsapta az ajtót, s gyorsan elsurrant mellette. Aztán feléje fordult, s elállta az útját. – Hisz alig ismerem. – Épp ezt szeretném orvosolni – szólt a férfi, majd kíváncsian belesett a lakásba. Meglepetten húzta fel az egyik szemöldökét az odabent uralkodó felfordulás láttán. Legalább kiderült, hogy a szürke kisegér nem valami rendes nő, gondolta Pepper. Sőt inkább trehány. Ez talán elveszi a fickó kedvét az ismerkedéstől. – Ide sosem jön senki – jegyezte meg, majd sután kivette a zacskókat a férfi kezéből, s kihúzta magát. – Mint már említettem, magamnak való vagyok. Jobb lenne, ha mások is csak magukkal foglalkoznának. – Talán. Esetleg én is megtehetném. – Logan az ajtókeretnek támaszkodott, kihúzta magát mind a majdnem százkilencven centijével – széles vállától Pepper nem tudta becsukni az ajtót, – aztán türelmesen, csendben várta, hogy a lány ránézzen.

7

Pepper összeszedte magát, felpillantott, s hirtelen úgy érezte, mintha simogatná a férfi sokat sejtető, bensőséges tekintete. Megköszörülte a torkát. – Mit tehetne meg esetleg? – Esetleg abbahagyhatnám a kerülgetését – felelte a férfi, aztán halkabban hozzátette: – Persze csak ha nem lenne ilyen átkozottul csinos. A lány a döbbenettől hátrált egy lépést. Csinos? Ez az ember minden bizonnyal elmeháborodott, mert nőkben nem szenvedhet hiányt, annyi szent. Mi másért hordana össze ennyi ostobaságot? A szomszédnak ellágyult a tekintete. – Nem tartja csinosnak magát? A lány torkát nevetés fojtogatta, így a tiltakozása rekedt krákogásnak hatott. – Hát nem. Még hogy csinos? Aligha. Fakó, szőke haját tarkón összefogott, előnytelen lófarokban hordta, arcán nem volt egy csöpp smink sem. Ruháit még egy magára valamit adó nagymama is rég kiselejtezte volna, rémes cipője pedig őt magát is elszomorította, ha ránézett. Csoszogva járt és motyogva beszélt, vagy legalábbis igyekezett odafigyelni, hogy motyogva beszéljen, hacsak egy bizonyos szomszéd végképp ki nem hozta a sodrából. – Nos, szerintem meg az – folytatta a férfi olyan hangon, mintha szinte sajnálná. Hogy meri ez a fickó sajnálni őt? Pepperben győzött a büszkeség, és kihúzta magát. – Ez valami vicc, Mr. Stark? A férfi előrehajolt – mire Pepper visszafojtotta a lélegzetét, – majd határozottan felszólította a lányt: – Hívjon Logannek! Te jóságos ég! Annyira közel állt hozzá, hogy Pepper érezte leheletének melegét, látta sűrű, sötét szempilláit, alattuk meg azt a hálószobába illő tekintetet. Pattanásig feszültek az idegei. – Ó, hmm… Azok az érzéki ajkak elégedett vigyorra húzódtak. – Én hogyan szólíthatom? 8

Mikor Pepper csak kábán bámult tovább, a mosolygó száj megrándult. Istenem, de szerette volna a lány megcsókolni! Először a száját, aztán meg sok minden mást is… Észbe kapott, megrázta a fejét, s megpróbálta becsukni az ajtót. – Viszlát, Mr. Stark! A férfi nagy tenyerét az ajtóra nyomta a lány válla mellett. – Ugyan már, legalább dobjon nekem egy csontot! – Nem került nagy erőfeszítésébe, hogy nyitva tartsa az ajtót. – Mit árthat, ha elárulja a nevét? Mit tegyek? Most mit tegyek? – Sue. Logan derűsen bevallotta: – Tudom. – Tessék? – Maga a ház gondnoka, úgyhogy már láttam a nevét a bérleti szerződésen. Csak a saját szájából akartam hallani. A lány dühös horkanása sem űzte el a szomszédot az ajtóból. A férfi végighordozta tekintetét a folyosón. – Szóval maga egy magányos nő, ez pedig nem a legjobb bérház, és nem is a legjobb környék. És ezzel még nem mondott sokat, gondolta Pepper. – Csak nem a gondnoki munkámat becsmérli? – kérdezte. Ezzel aligha vélheti elnyerni az elismerését. – Magának csak az a dolga, hogy értesítse a tulajdonost, ha valaki késik a lakbérrel vagy meg kell javítani valamit. Igazam van? – Meg sem várva, hogy Pepper válaszolhasson, a férfi folytatta: – Hadd hagyjam itt a számomat! Ha történne bármi, vagy ha valaki zaklatná… – Maga zaklat. A szomszéd tekintete a lány szájára esett. – Ezért pirult ki ennyire? Jaj, nem! A megjegyzésre még több vér tódult Pepper arcába. – Komolyan, Mr. Stark… – Logan – helyesbített a férfi lágy hangon. – Mondja ki a kedvemért! Csak egyszer. Aztán elmegyek. Mit akar ez az ember? El akarja csábítani? Nagyon úgy tűnik. És ami még rosszabb, már a puszta jelenlétével eléri a célját. 9

– Logan – préselte ki Pepper a nevet merev ajkai közt. –Most mennem kell. Mielőtt még elkövetek valami ostobaságot, például behívom magamhoz a lakásba. Vagy megcsókolom, vagy magammal rántom a szőnyegre, és… A férfi előhúzott egy névjegyet a zsebéből. – Itt a számom. Komolyan gondoltam. Ha bármi problémája lenne… vagy csak átjönne hozzám, szóljon! Rendben? – Rendben. – Majd ha fagy! – Köszönöm. Mintha tudná, hogy nem őszinte választ kapott, a férfi kedvesen felnevetett, és hátralépett. – Akkor viszlát később, Sue! – Viszlát, Logan! – mondta a lány, s már majdnem becsukta az ajtót, mikor a szomszéd megszólalt: – Nem is fájt annyira, ugye? Pepper erre határozott mozdulattal rácsukta az ajtót, majd kimerülten nekitámaszkodott. Hogy fájt volna? Nem éppen. Inkább felkavarta. Úgy érezte magát, mintha egy őrült sebességgel forgó turmixgép lenne a lelke, ahol pörögnek, forognak, kavarognak az érzések, az elfojtott vágyak. Nagyon régen nem volt senkije, túlságosan régen ahhoz, hogy egy ilyen csodás férfipéldány jelenlétében ne kezdjen el fantáziálni a lehetetlenről. Meg kell találnia a módját, hogy elkerülje ezt a fickót, ráadásul úgy, hogy közben ne keltsen gyanút. És itt a bökkenő. Ugyanis elkerülni ezt az embert eleve gyanút ébreszt. Pepper oldalt fordult, most a vállával támasztotta az ajtót. Lehajtott fejjel, csukott szemmel igyekezett megoldást találni. Talán nem jól közelíti meg ezt a kérdést, érvelt magában. Bármelyik nő hízelgőnek találná Mr. Stark érdeklődését, egy hozzá hasonló meg különösképpen. Lassan felemelte a fejét. Vajon találhatna alapos okot, hogy beszédbe elegyedjen vele? Hogy jobban megismerje? Arcára szorította a kezét. Igen, megvan a megoldás! Ezentúl nem fogja kerülni a férfit, sőt félénken viszonozni fogja az érdeklődését. Ha ez nem ijeszti el a fickót, akkor semmi. 10

Logan Riske kellemes érzésekkel ballagott vissza ideiglenes bérlakásába. Szóval már megint kissé erőszakosnak kellett lennie, gyakorlatilag ki kellett kényszerítenie a beszélgetést a lányból. De most legalább sikerült. Jobban, mint várta. A hölgyike tagadhatja ítéletnapig, akkor is nyilvánvaló az érdeklődése iránta. Ha az a nyomorult bátyja nem félemlítené meg ennyire, talán máris jönne, és kopogna az ajtaján. Valahányszor a lány bátyjára, Rowdy Yatesre gondolt, Logannek mindig elromlott a kedve. Az a fickó láthatóan évek óta szigorú korlátok közé szorítja szegény lányt, úgyhogy neki igen óvatosnak kell lennie. Végighúzta tenyerét a mellkasán, s közben a lány trükkjein töprengett. Mert hogy trükkökhöz folyamodik, semmi kétség. Ugyanis másképp néz ki a birtokában lévő fotókon. Most azonban volt valami a szemében, a tekintetében, ahogy ránézett… Igen, kétségtelenül ő Pepper Yates. Kétévnyi kutatás után közeledik a végjáték. Logannek pontosan erre a nőre volt szüksége, erre az utolsó láncszemre, akinek a segítségével elérheti végre, amiért eddig dolgozott. A kisméretű, szemcsés fotókra gondolt az internetről, ahol a lány ijedt tekintetéből csak úgy sugárzott az ártatlanság. Most kicsit rosszabbul néz ki, mint két évvel korábban, de a menekülés, a rejtőzködés és Rowdy basáskodása bárkit megviselne. Logan ökölbe szorította a kezét. A legtöbb adat, amit sikerült összeszednie, Rowdy Yatesről szólt, de rábukkant egy-két apróságra Pepperrel kapcsolatban is. Annyit tudott róla, hogy nincs még harminc, és meglehetősen zárkózott. Azt viszont nem sejtette, hogy ennyire magas. Lehet vagy százhetvenöt, alig hét-nyolc centivel alacsonyabb nála. És bár senki sem vádolhatná azzal, hogy csinos, azt nem látni a képeken, milyen kifejező a barna szeme. Ez csak akkor derült ki, mikor egyenesen rászegeződött ez a tekintet. Bele is borzongott. Haja sötétszőke, majdnem barna. Hosszú, egyenes, kimondottan unalmas. Mindig rendetlennek tűnik, hiába kötötte lófarokba. Logan mégis szerette volna leeresztve látni, szerette volna érezni a tapintását. 11

És ha már a rendetlenségnél tartunk, a Pepper nappalijába vetett pillantás sokkolta a férfit. Azt feltételezte, hogy egy ilyen egyszerű lány természeténél fogva pedánsan rendes. Legalábbis ilyen kép él az emberekben a félénk, egyedülálló nőkről. Pepper azonban minden, csak nem rendes. Apró szobájában szanaszét hevertek a ruhák, a képes újságok, az üres kólás és pizzás dobozok. A fürdőszoba nyitott ajtaján át egy törülközőt lehetett látni a földön, a bevetetlen ágyára pedig éppen csak oda volt dobva egy foltvarrott takaró. Furcsamód a férfit mosolyra késztette a tudat, hogy a lány kimondottan rendetlen, annyira ellentmondott a várakozásainak. A feldúlt ágyra gondolva azt latolgatta, vajon Pepper álmatlanul hánykolódott-e benne az éjszaka. Azt ugyanis biztosan tudta, hogy ezt az éjszakát is egyedül töltötte, ahogy az összes többit. Talán ezért pislogott lopva nem is egyszer az ő csupasz felsőtestére, és ezért lett rózsapiros az arca. Hát igen. Nem épp bosszankodás tükröződött abban a kifejező szempárban, mely nem volt képes megőrizni gazdája titkait. Előtte legalábbis nem. Zsaruként kitűnően értett a rejtélyek kibogozásához, férfiként pedig nagyon jól tudta, hogyan kell egy nőt elcsábítani. Sue Meeks – mennyi szarkazmus van ebben a névben: Jámbor Zsuzsi – is csak olyan, mint a többi nő. A saját reakcióját viszont zavarba ejtőnek találta. A lány nem kifejezetten csúnya vagy hétköznapi. Logan ismerte annyira a nőket, hogy tudta, egy kis sminkkel, egy kis odafigyeléssel egyenesen vonzó lehetne. A nők elképesztően ügyesek, ha ki akarják emelni az előnyös tulajdonságaikat és elrejteni a hibáikat. Pepper Yates azonban úgy tűnik, más tészta. Fogalma sincs, hogyan kell kihozni magából a legjobbat. A testéről sincs igazán fogalma. Bő ruháiban nem látszik, hogy vékony vagy teltebb, egyszerűen csak… formátlan. Logan egyetlen fotót sem talált róla, amelyen látszott volna az alakja, ódivatú ruhái alatt pedig bármit rejtegethetett. Mégis valahogy élet költözött bele, miközben vele beszélt. A fenébe is, már attól jobban érezte magát, ha figyelte, amint hosszú lépteivel közeledik a járdán hatalmas, csúnya táskájával, mely jobban lehúzta a 12

vállát, mint karját a tömött bevásárlózacskók. Mindig lógatta a fejét, de járása magabiztosságot sugárzott. Egészen addig, amíg meg nem pillantotta őt. Attól kezdve úgy húzta a lábát, mint aki sosem szeretne odaérni a házhoz, akár egy vonakodó áldozati bárány. Ami tulajdonképpen nem is állt távol az igazságtól, tekintve a szerepet, amelyet Logan szánt neki. Nem lesz miatta lelkiismeret-furdalása, nyugtatta magát. A lánynak nem esik bántódása, arról ő gondoskodik. Lehet, hogy félénk, de van benne tűz, és ő ezt fogja kihasználni. Ha pedig már lángra lobbantotta, mindent kiszed belőle a bátyjáról, amire csak szüksége van, de nem fogja bántani, sőt nagyon is finoman kezeli. Tisztelettel fog bánni vele, és elhalmozza a figyelmével – mind érzelmileg, mind fizikailag. Nem, Pepper Yates nem egy szépség, de nem lesz kellemetlen lefeküdni vele. A fenébe is, már most várakozásteljes feszültség lesz rajta úrrá, ha csak rágondol. Na, ebből elég! Logan magára zárta a lakása ajtaját, és már indult is vissza az erkélyre. Az épület levegőtlen volt, az ablakok kicsik és nehezen nyithatók, így az erkély nyújtotta az egyetlen enyhülést a fullasztó, párás forróságban. De nem csak az augusztusi meleg volt az egyedüli oka annak, hogy Logan kimerészkedett a málladozó erkélyre. Az előbb meglátott egy marhaszeletet Pepper csomagjában, és tudta, hogy gyakran készíti az ételeit egy kis, gázzal működő grillen. Számos estén lesett már át hozzá a redőny résein át, és figyelte, hogyan főz egyetlen szem krumplit egy szelet ilyen-olyan hús mellé. Vajon ugyanannyira utál egymagára főzni, mint ő? Nem unja még, hogy mindennap egyedül eszik? Logan azt határozottan tudta, hogy nem találkozgat senkivel, és látogatókat sem fogad. Még azt az átkozott bátyját sem. Nem vezet autót, nem megy el hazulról hosszabb időre, csak amennyit az intéznivalói megkövetelnek, és ahogy ő maga is mondta, zárkózott életet él, nincs semmiféle társasága.

13

Logan ezzel tökéletesen tisztában volt, mert régebben figyelte a lányt, mint hogy beköltözött volna mellé a házba. Már hetekkel korábban szemmel tartotta. Vajon kimerészkedik most a grillel az erkélyére, ahol olyan közel lennének egymáshoz, hogy akár nyugodtan beszélgethetnének is? Vajon győz a kíváncsisága, amelyet az imént leolvasott az arcáról? Vagy inkább továbbra is kerüli őt, ahogy eddig? Logan ledobta magát a nyugágyba, kiitta a sörét, kényelmesen elnyújtózkodott, s lecsukta a szemét a tűző nap miatt, miközben azon tűnődött, mi vár még rá ezen a helyen. Ezzel a lánnyal. Enyhén fogalmazva is érdekes dolgokra számíthat. Sőt izgalmasakra. A vadászat, az üldözés izgalmára. Ez éltette, ezért lett zsaru. Ilyen volt az alaptermészete. Most pedig végre becserkészheti a prédát. Miért kell ennek a fickónak még mindig odakint napoznia? Pepper több mint egy órája várta, hogy bemenjen, de Logan nem mozdult. Ő pedig egész idő alatt le sem tudta róla venni a szemét. A szomszéd aludni látszott, széles mellkasa lassan süllyedt és emelkedett, ahogy egyenletesen vette a levegőt. Szétterpesztett lábbal, lazán lecsüngő kézzel, ellazult arcvonásokkal pihent. És őrülten vonzó volt. A lány nagyot nyelt, s a hűtő tetejére tett névjegyre gondolt, amelyet korábban Logantől kapott. A foglalkozása nem volt rajta, csak a neve, a címe és a mobilszáma. Nem úgy tűnt, hogy rosszul menne a sora. Viselkedése magabiztosabb volt, mint egy olyan emberé, akit megtört a munkanélküliség, izmos teste pedig nem épp egy irodakukacé. A lány az ajkába harapott. Logan beszélgetni akar, hát legyen! Megkérdezhetné tőle, hol dolgozik, talán még jól is esik a férfinak, ha látja, hogy ő is szeretne többet tudni róla. Istenem, milyen jól fest, ahogy így hever! Egyik kezét a feje fölé emeli, amitől megfeszülnek a karizmai, s kivillant sötét hónaljszőrzete. Ez már egyenesen bűnösen szexi! Másik karját kinyújtja maga mellett, nagy tenyere kemény, izmos hasán nyugszik. A lenyugvó nap fénye szinte bearanyozza barna mellszőrzetét, mely lefelé haladva elkeskenyedik, körülvéve a köldökét, majd egyre sötétebbé válva 14

eltűnik a nadrág dereka alatt. Nem túlságosan szőrös, pusztán megnyerően férfias. Olyan, akinél hál' istennek számba sem jöhet a szőrtelenítés. A sort slicce pedig csinosan kidomborodik. Pepper kissé előbbre lépett, s elbűvölten bámulta a férfit. Szívverése lelassult, s egyre szaporábban vette a levegőt. Logan kinyitotta a fél szemét, s ismét azt kellett látnia, hogy a lány rajta legelteti a tekintetét. Néhány pillanatig némán nézték egymást, aztán a férfi megszólalt: – Helló! – köszönt mély, elnyújtott hangon. Jaj, nem! Miért kell ennyire… vonzónak lennie? Pepper sosem volt gyáva, s miután így lelepleződött, már nyugodtan kiléphetett az erkélyre. Összekulcsolva maga előtt a kezét, ideges mosollyal válaszolt: – Ó, nem akartam felébreszteni. – Csak bóbiskoltam – felelte Logan, s jóleső nyögés közepette nyújtózkodott egyet. – Semmi komoly. A nyújtózkodás érdekes dolgokat művelt az izmaival: megfeszültek, kidagadtak, majd újra ellazultak. Micsoda igazságtalanság! Hogy festhet ilyen jól, miközben nem csinál semmit? A férfi felült, s közben egyik hosszú, szőrös lábát átlendítette a nyugágy innenső oldalára. Még az a nagy lábfeje is szépnek tűnt a lány szemében. Egyik kezével végigszántott a haján, végigsimított a mellkasán, majd teljes figyelmét Pepperre irányította. – Grillezni készül? Hát ezt meg honnan tudja? – Ühüm. – Csatlakozhatnék magához – nézett Logan egyenest a lány szemébe. – Nekem is van egy szelet húsom, amit meg akartam sütni. Semmi értelme két tüzet gyújtani, nem igaz? – vetette fel, aztán mintegy csaliként még hozzátette: – Én hozom a sört. Ilyen közelség a köztük vibráló feszültséget tekintve veszélyes is lehet. Egy kis időt Pepper még csak el tudna tölteni a férfi társaságában, de hogy együtt vacsorázzanak! Ostobaság lenne belemennie egy ilyen… 15

– Oké. Micsoda? Ezt tényleg ő mondta volna? Hát persze hogy ő. Elég volt ránéznie a fickóra, aki maga a megtestesült csábítás, ahogy ott ül szétterpesztett lábbal, lazán, napbarnított, meztelen mellkasával. A lány a szája elé kapta a kezét. De hát végül ő is csak ember, és ha csapzott, lestrapált külseje nem riasztotta el a férfit, hát legyen! Mit árthat egy közösen elköltött vacsora? A szomszéd legalább olyan meglepettnek tűnt, mint Pepper. – Komolyan? – Kihúzta magát ültében, gyanakvó képet vágott, s tetőtől talpig végigmérte a lányt. Mi az? Talán azt hiszi, fegyvert rejteget a szoknyája alatt? Vagy attól tart, hogy ellene fordítja a húsvágó kését? Vagy hátsó szándékot gyanít a beleegyezése mögött? Persze voltak hátsó szándékai, de azok valódi természetéről a férfinak fogalma sem lehet. Pepper maga mellé ejtette a kezét, s mélyet szippantott a nehéz esti levegőből. – Igaza van, nincs értelme begyújtani mind a két grillt. – Hát persze. – Logan mosolyogva feltápászkodott. – Van még időm lezuhanyozni? Ó, bárcsak ne tenné! – sóhajtott a lány. Érezni akarta a férfi napsütötte bőrének illatát. – Hát, ha szükségesnek tartja… – Adjon öt percet! – felelte Logan, azzal már el is tűnt a lakása belsejében. Pepper keresztbe font karral ült le az egyetlen székre az erkélyén. Tele volt aggodalommal, de legalább ugyanannyi várakozással is.

16

2. Miután megdöntötte a zuhanyozás és borotválkozás sebességi világrekordját, Logan beütötte a számokat, s fél kézzel dörzsölte magát szárazra, miközben a vállával szorította füléhez a telefont. Amikor a másik oldalon felvették, csak ennyit mondott: – Bekapta a csalit. Társa, Reese lenyelt egy káromkodást. – Ez mit jelent pontosan? Mit csináltál vele? Logan nyersen felnevetett. – Semmit sem csináltam vele – szögezte le, bármenynyire is remélte, hogy ez a helyzet nemsokára változni fog. Félredobta a törülközőt. – Pusztán belement, hogy együtt vacsorázzunk, ez minden. – Legalábbis egyelőre. De ha jól sülnek el a dolgok… – Nagyon örülnék, ha átgondolnád még egyszer. Miért kell Reese-nek úgy viselkednie, mintha ő zaklatná azt a lányt? – Ugyan, hagyd már! Ha én nem járok ennek a végére, akkor kicsoda? – Senkit sem érdekel az igazság, és senki sem meri felvenni a kesztyűt azzal a szemét Morton Andrewszal szemben. Senkinek sem fontos megtudni, mi történt két évvel azelőtt. – Logan… Nedves bőrére a férfi alsónadrág helyett egyenest egy puha, sokat hordott farmersortot vett fel. Sok éve már, hogy az örökölt gazdagság külsőségei helyett a kényelem mellett döntött. Nyomozóként öltönyben, nyakkendőben kellett járnia, és már annyira megszokta, hogy nem is zavarta. De szabadidejében úgy öltözött, ahogy jólesett. Ez a mostani álca, amivel középosztálybeli építőmunkásnak adta ki magát, egészen illett hozzá. Legtöbbször nem volt szüksége másra, mint egy rövidnadrágra. 17

– Már túl közel járok ahhoz, hogy most visszakozzak, úgyhogy kímélj meg a prédikációtól! – mondta, miközben gondosan felhúzta a cipzárt. Reese lemondón legyintett. – Láttad a bátyját? – Nem, de valahol a közelben kell lennie, ebben biztos vagyok. – Ha igazad lesz, végre leomolhatnak a falak. Ha viszont tévedsz… Nem, tévedés kizárva. Bízott az ösztöneiben, a megérzéseiben, s minden jel arra utalt, hogy rábukkant valamire. Ő és Jack Carmin végig együtt járt iskolába, aztán a főiskolára is, de míg Loganből nyomozó lett, Jack másképp kívánta szolgálni a közt: a politikában. És egy őrült kezétől kellett meghalnia. Egy értelmetlen gyilkosság áldozataként, melyért a mohóság és a korrupció volt a felelős. – A legjobb barátom volt, Reese. – És Morton Andrewsnak bűnhődnie kell, bármibe kerül is. – Tudom – mondta beletörődve Reese. – Csak folyamatosan tájékoztass, rendben? Ne nyomulj túl feltűnően, és ne csinálj semmi ostobaságot! Vigyázz magadra! Logannek nevetnie kellett, ha nem is jókedvében. – Egyszóval ne úgy viselkedjem, mint te? Reese nagyon hasonlított Jackre abban, hogy ugyanúgy kiállt a hátrányos helyzetűekért, az esélytelenekért. Ha igazságtalansággal találta magát szembe, gyakran előbb cselekedett, mint gondolkodott, bár Logan véleménye szerint sosem helytelenül. Az életét is rábízta volna, márpedig ezt csak kevesekről mondhatta el. Reese hangján érződött, hogy mosolyog. – Pontosan. – Holnap jelentkezem. – Ma este már nem? Hát, ha szerencséje lesz, késő éjszakáig akad elfoglaltsága… – Minél kevesebbet telefonálunk, annál jobb. Reese habozott. – Felejtsd el a többieket! Ha erősítésre van szükséged, ne bízz senki másban! Értetted? Engem hívj, és csakis engem! – Ez természetes. – Jack halála adta Logannek a lökést, hogy elfogadja egy különleges egység vezetését, parancsnoka pedig szabad kezet adott neki az ohiói Warfield korrupciótól való megtisztításához. 18

És mivel a korrupció már a rendőrség soraiba is beszivárgott, Logan nyomban maga mellé vette Reese-t. – Begyűjtöttem néhány egyenruhást is, hátha szükségünk lesz rájuk. Olyan srácok, akikre biztosan számíthatunk. A ”srácok” Reese szóhasználatában fiatal egyenruhás rendőrök voltak, akiket még fűtött a lelkesedés, hogy lássák győzni az igazságot. – De még nem mondtál nekik semmit, ugye? – Nem. Csak ellenőriztem a hátterüket, a családjukat és a pályafutásukat. Ha megtalálod Rowdyt, ők szabályszerűen le tudják majd tartóztatni. – Kösz. Ahhoz, hogy Logan elérje a célját, szüksége volt olyan emberekre, akikre támaszkodhatott, s ezek felkutatását bátran rábízhatta Reese-re. De leginkább arra az emberre volt szüksége, aki szemtanúja volt egy két évvel korábbi gyilkosságnak: Pepper bátyjára, Rowdy Yatesre. Tömérdek nyomozómunkával és egy kis szerencsével sikerült rábukkannia Pepperre. Először nem volt biztos abban, hogy valóban ő az, mert Rowdy elképesztő ügyességgel tüntette el a nyomaikat. De most, hogy már látta közelről és beszélt is vele, biztosan tudta, hogy a megfelelő nőt találta meg. Rajta keresztül aztán el fog jutni a bátyjához, Rowdyhoz is, akinek a tanúvallomása révén elkaphatja végre azt a nyomorult klubtulajdonost, Morton Andrewst, aki sokak haláláért felelős, beleértve a barátját, Jacket is. Persze nem ő az egyetlen, aki tud Andrews viselt dolgairól, csakhogy a fickó túl sokakat tart kézben, és épp elegendő alibit tudott megvásárolni magának ahhoz, hogy ne lehessen megszorongatni. Rowdy tanúvallomásának a birtokában azonban Logan végre pontot tehet Andrews szégyenletes pályafutásának a végére. – Most mennem kell – búcsúzott barátjától. – Vár a hölgyike. Azzal nadrágzsebébe süllyesztette a telefonját a kulcsaival, hamis személyi igazolványával, egy kondommal és néhány bankóval együtt, majd kisietett a konyhába. Az, hogy valódi keresztnevét megtartotta, egyszerűbbé tette a fedett nyomozói munkát. Elég volt észben tartania, hogy Pepper Yates most a Sue Meeks névre hallgat, nem kellett még egy saját álnévvel is 19

bajlódnia. Könnyű elbakizni a dolgokat, ha az ember túl sok mindenen változtat. Ezért volt az építkezés is az álcája része. Öccse, Dash és jómaga tonnányi pénzt örökölt a felmenőitől, de egyikük sem hivalkodott ezzel, és egyikük sem elégedett meg a tétlen élettel vagy holmi bizottsági tagsággal a valódi munka helyett. Bölcsen fektették be a pénzüket, nagylelkűen adományoztak belőle, és élték a maguk életét. Egy építkezési vállalat tulajdonosaként Dash alkalmazni tudta Logant, amikor szüksége volt rá, és ezzel biztosította a hátterét arra az esetre, ha Rowdynak netán gyanússá válna húga szomszédja, és nyomozásba kezdene. Kész szerencse, hogy Pepperre egy másik megyében talált rá. Így kisebb volt a veszélye annak, hogy egy ismerős vagy egy kolléga akaratlanul is leleplezi. Logan felkapta a becsomagolt szelet húst, egy nagy krumplit meg a karton sört, amiből csak az imént megivott üveg hiányzott. Bezárta maga mögött az ajtót, s mintha csak épp erre a hangra várt volna, Pepper abban a pillanatban már nyitotta is a magáét. Idegesen egyik lábáról a másikra állt, miközben üdvözölte a férfit. Imádni valóan bizonytalannak látszott, kerülte Logan tekintetét, s közben harapdálta az alsó ajkát. Aztán meg elpirult. A férfi visszaköszönt, majd végignézett a lányon. Nem mintha valami is változott volna rajta, amióta nem látta. Még mindig az a rusnya vászoncipő, hosszú szoknya és bő, bebújós felső volt rajta, amiben hazajött. Haja pedig ugyanúgy hátra volt kötve egy rémes lófarokba. Csak mély, ideges lélegzetvétele tűnt fel, no meg hogy remeg egy kicsit a keze. Logant felizgatta ez az érzéki feszültség. Hirtelen kíméletlen, territoriális hímnek érezte magát. – Beenged, Sue? A lány merőn nézte tovább, fel-alá hordozta rajta a tekintetét, de nem felelt. Logan erre halkan, de határozottan megszólalt: – Akkor most bemegyek. A lány zavarában lehunyta a szemét, majd oldalra lépett. 20

– Ó! Persze, jöjjön csak! Logan nem akarta siettetni a dolgokat. Úgy tervezte, hogy nyugodt lesz, és türelmes, de mivel alkalmasnak tűnt a pillanat, lehajtotta a fejét, és határozott csókot nyomott a lány puha ajkára, amint elhaladt mellette. – Köszönöm. A futó érintés elég volt ahhoz, hogy Pepper megszédüljön. Egyetlen rövidke csóktól! Logan már a lány konyhájában járt, amikor ráébredt, hogy vendéglátója még mindig a nyitott ajtóban áll, és a döbbenettől dermedten bámul utána. Csak nézi tágra nyílt szemmel, ahogy ő leteszi az asztalra a húst, a krumplit meg a sört. Mint aki nyomban elszalad. Logan úgy tett, mintha nem értené az okát, s halkan megkérdezte: – Minden rendben? A lány átható pillantást vetett rá. – Igen – felelte, majd hosszan kiengedve a benn tartott levegőt, becsukta a lakás ajtaját, egy pillanatig habozott, aztán közelebb lépett. – Igen, minden rendben – mondta, s lehajtott fejjel, összeszorított szájjal elsietett Logan mellett. – Már beindítottam a grillt. Még egy-két perc, és rátehetjük a húst. Logan elkapta a karját, köréje fonódtak az ujjai. Vékonyka lány volt, finom csontozatú. Vajon miért nem vette ezt eddig észre? – Rendet csinált – jegyezte meg. Pepper becsukta a hálószoba és a fürdő ajtaját, úgyhogy az ottani állapotokról a férfi nem tudhatott, de a konyhából és a nappaliból eltűntek a pizzás dobozok, az üres üdítős flakonok és a sok összegyűrt papír. – Remélem, nem miattam takarított ki. – Ó, nem, dehogy! – A lány elhúzta a karját, ledobott egy párnát a keskeny kanapé sarkába, s a bútor túloldalára állt, mintegy akadályt képezve kettejük között. – Az a sok minden még tegnap estéről maradt. Erőfeszítése, hogy távolságot tartson, felébresztette a férfi ragadozó ösztönét. Félelem tükröződött Pepper tekintetében, amint közeledett hozzá. Megpördült, hátat fordított neki, de aztán csak állt ott tétován, bizonytalanul. 21

Vajon így védekezik? Ennyire megnyomorította az a gyalázatos bátyja? Logan hirtelen úgy érezte, hogy meg kell védenie. Olyan édes ez a lány, annyira félénk! Édes lenne a karjai közt is. Bár nem mintha ez számítana. Annak, hogy most itt van, hogy ki akarja használni, édeskevés köze van a lány vonzerejéhez. Ahhoz a vonzerőhöz, amit ő észre sem vett, míg közel nem került hozzá. Egy ujjal megsimogatta Pepper nyakát, mire a lány megborzongott. Hihetetlen puhasága még jobban felkavarta a férfit, a hangja rekedten csengett, amikor megszólalt. – Egyedül evett pizzát tegnap este? – kérdezte, s fájt neki az elképzelt, magányos étkezés. – Én… hát persze – felelte Pepper, s odasimult Logan kezéhez. – Hisz egyedül élek. Elképedve attól, hogy a lány ilyen gyorsan feloldódott, Logan mindkét kezét a vállára tette, s ismét feltűnt neki, milyen vékony. Nem volt kifejezetten csontos, csak nőiesen karcsú. Tényleg ennyire egyszerű lenne meghódítani? Nincs ebben a lányban egy szemernyi védekező ösztön? A blúza fölött hordja a szívét, s szinte lerí róla, mennyire szüksége van a szeretetre. Logan a legszívesebben odahúzta volna magához, hogy átölelje, de nem akarta elriasztani. Csak a hüvelykujjával simogatta a vállát mögötte állva, miközben beszélt: – Áthívhatott volna. – Én… Nem, azt nem tehettem – ingatta tagadólag a fejét Pepper. Mert a bátyja nem engedte volna? A gyalázatos! Logan közelebb hajolt, lélegzete már a lány tarkóját simogatta, ahogy a fülébe suttogott: – Bármikor hívhat, Sue. Tudja a számom. – Ajka finoman a lány fülcimpájához ért. – Vagy csak kopogjon az ajtómon! Pepper nagy levegőt vett, szembefordult Logannel, s kicsusszant a kezei közül. – Sajnálom, de nem – jelentette ki szinte hadarva, majd kimenekült az erkélyre. A férfi magára maradva alaposabban körülnézett. 22

A szedett-vedett bútort nyilván a lakással együtt kapta, ahogy ő is. A négylakásos ház gondnokaként lehet, hogy nem kell fizetnie lakbért? Vajon miből él? A pénzhiány magyarázhatja a turkálóból származó ruhatárát is. Kocsija sincs, talán meg sem engedhetné magának. Logant kifejezetten zavarta, hogy a lány ennyire elszigetelt és magányos. Mindig is együtt érzett a kevésbé szerencsésekkel, mert ő maga sosem szenvedett semmiben hiányt. Kivéve, hogy nem minden bűnöst sikerült rács mögé juttatnia. Az igazság hiányzott néha egyedül. Ez a nő azonban nem csak a szociális érzékenységét ébresztette fel. Ez több volt, mint bármi, amit eddig ismert. Hol a pokolban lehet Pepper bátyja? Miért hagyta őt ennyire védtelenül? Abból, amit eddig megtudott róla, nem igazán tartotta Rowdy Yatest rossz embernek, inkább csak olyannak, aki rossz döntéseket hozott az élete során, és amikor Morton Andrews szolgálatába szegődött, még annál is rosszabb ismeretségeket kötött. Most viszont, hogy megismerte Peppert, úgy vélte, Rowdy aljas gazember. Hogy engedheti ilyen körülmények között élni a húgát? Azon túl, hogy a legváltozatosabb foglalkozásokat űzte, a mosogatófiútól a kézbesítőn át az ácsig és a kidobólegényig, igen kevés információ állt rendelkezésére Rowdyról, Pepperről pedig még ennyi sem. Logan annyit tudott, hogy a lány bátyja mindig is dolgozott, sodródott az árral, éppen csak elkerülte a bajt, s mindeközben magával cipelte Peppert mindenhová. A szüleikről vagy más rokonaikról és az iskoláikról semmit sem talált. Az viszont tény, hogy Rowdy utoljára egy klubban, a Checkers nevű játékkaszinóban dolgozott – rossz helyen, rossz időben. Elkerülhetetlenül belekeveredett az ott folyó korrupcióba, s neki, Logannek szüksége van a vallomására, hogy lebuktassa Andrewst. Csakhogy Rowdy két éve lapul, azóta nem keveredett bele semmibe. Utoljára akkor lehetett hallani róla, mikor annak az újságírónak elvágták a torkát. Azóta semmi. Egészen mostanáig. Logan immár rátette a kezét Rowdy kishúgára, és bármennyire is ellenkezik az elveivel, ki fogja használni a lányt, hogy elérje a célját. Az igazságot, a bosszút. A lelki békét. 23

Megacélozva a lelkét, felkapta a magával hozott ennivalót, melléje két sört, és csatlakozott a lányhoz az erkélyen. Pepper nyitott szemmel feküdt az ágyán, szörnyen melege volt, és elégedetlenség gyötörte. Az ablaknál álló ventilátor csak kavarta a párás levegőt a szobában, amely simogatta a lány majdnem meztelen testét. A hideg zuhany sem segített, Logan Stark négyórányi jelenlétét nem tudta feledtetni semmi. Pepper úgy érezte, megperzselődött a bizalmas pillantásaitól, a sokat sejtető mondataitól. Még az is lenyűgözte, ahogy evett, ő maga alig ért hozzá az ételéhez. Pedig mennyire várta a vacsorát! Azt tervezte, hogy feltesz Logannek néhány személyes kérdést, de a férfi apró érintései, meleg mosolya elterelték a figyelmét. Minden erejével arra kellett összpontosítania, nehogy áldozatául essen a bűvöletének. Pedig valójában nagyon is szeretett volna. Le akart feküdni vele. Képtelenség! Hátára gördülve a plafont bámulta, s arra gondolt, vajon ébren van-e még a férfi. Az után a spontán kis csók után, melyet az érkezésekor kapott, éberen figyelte. Amikor végre menni készült, és búcsúzkodva álltak az ajtóban, Pepper csak kezet nyújtott neki. Egy kézfogás még elmegy, az amolyan civilizált dolog. Társadalmilag elfogadott. Csakhogy Logan ekkor is túljárt az eszén. Szájához emelte a kezét, s belecsókolt a tenyerébe. A lányt ismét elborították az érzelmek, ki-be hajlítgatta az ujjait, és felnyögött. Amikor megszólalt a telefonja, összerezzent, és gyorsan felült az ágyban. Ezt a számot senki sem ismerte, kivéve Rowdyt. Felkapcsolta a villanyt, benyomta a gombot, és füléhez tartotta a mobilt. – Szia! – Felébresztettelek? – Nem. – Egyikük napirendje sem volt átlagosnak mondható, de Rowdy amúgy is a legvalószínűtlenebb időpontokban hívta. S mert a 24

veszély örökké ott lebegett a fejük fölött, Pepper nyomban feltette a kérdést: – Valami baj van? – Volt nálad valaki. A lány nagyot nyelt. Hogyan tudhatta meg ilyen hamar? – A szomszéd. – Egy férfi. Mivel valójában Rowdy volt a ház tulajdonosa álnéven, de a bérbeadást Pepper intézte, így bátyja nem tudott az új lakóról. A lány értette az aggodalmát. – Nem tudok róla valami sokat… – Mégis beengedted magadhoz? Pepper még a hitetlenkedését is megértette. – Ne értsd félre! Logan Starknak hívják, és valamilyen okból… – Nos, azt mégsem mondhatja el a bátyjának, hogy Logan megtetszett neki. Ezzel nemcsak feldühítené, hanem gyanússá is tenné a szemében a férfit. – Csak együtt akart vacsorázni velem, hogy ne együnk egyedül. Ennyi. Kimért csend következett. – Ugyan már, Rowdy! – hízelgett a lány. – Tudod, hogy óvatos vagyok. – A tűzzel játszol. Talán. – Nem nagy ügy, csak vacsoráztunk. – Miért akart veled vacsorázni? A lány vállat vont. – Ezen már én is elgondolkodtam. Nem hiszem, hogy tetszenék neki. Bátyja halkan elkáromkodta magát. – Nem erre gondoltam. – Dehogynem, semmi baj. Most az a legfontosabb, hogy jellegtelennek tűnjek, nem igaz? – Akkor sem tetszik. – Manapság kevés dolog tetszik neked – sóhajtott Pepper. Sajnálta a bátyját, aggódott érte, és már nagyon belefáradt a folytonos trükközésbe. – Kérlek, higgy nekem! Nem vállalok semmiféle kockázatot. 25

– Szándékosan talán nem, de már az is kockázatos volt, amit az este csináltál, úgyhogy utánanézek a fickónak. Hmm. – Talán nem árt, ha megtudod, hol dolgozik. – Kérdezd meg tőle te is – javasolta a férfi, – aztán meglátjuk, egybevág-e azzal, amit én kiderítek. – Rendben – értett egyet Pepper. Kérdezősködhet kicsit, ha alkalma adódik. – Adj egy-két hetet, hogy utánanézzek, és addig is vigyázz magadra! Hát persze, hisz más úgysem vigyáz rá. Természetesen a bátyját kivéve, akinek az ébersége néha kissé eltúlzott. Különösen most, hogy Logan bekerült a képbe. – Szeretlek, Rowdy. A férfi hangja ellágyult. – Én is téged, kicsi. – De mielőtt még letette volna a telefont, nem állta meg, hogy hozzá ne tegye: – Aztán viselkedj! Pepper visszatette a mobilt az éjjeliszekrényre. Annyira jó lenne már látni Rowdyt, eltölteni vele egy egész napot! Csakhogy a bátyja hallani sem akar róla. Pepper értette az okát, ám ettől Rowdy még nem hiányzott neki kevésbé. Sőt napról napra egyre jobban. Ez elszomorította, ám amikor megpróbált elaludni, Loganre gondolt, nem a bátyjára. És ez mindennél jobban zavarta. A legváltozatosabb szórakozást nyújtó, zártkörű klubjának második emeletén Morton Andrews meghallgatást tartott. Idióták vették körül, de legalább a saját idiótái, akik hűek voltak hozzá és tartottak a befolyásától, ezért elviselte őket. A zsarut figyelte, aki az imént lépett a helyiségbe. Hellyel nem fogja kínálni, és a legkevésbé sem lesz vele udvarias. A zsaruk jobb, ha tudják, hol a helyük: ők pusztán fizetett segítők. – Igaz, hogy Rowdy Yates ismét felbukkant? A rendőr egy pillanatra nem tudta palástolni meglepetését, de gyorsan összeszedte magát. – Honnan hallotta? Érdekes. Tehát lehet benne igazság. 26

– Elfelejtette, milyen messzire nyúlik a kezem? Mindenütt vannak besúgóim. A férfi bólintott. – Igen, tudom. Andrews kevés erénye közé határozottan nem tartozott a türelem. – Nos? – Nincs semmi konkrét információnk Yatesről. Ez a megvetés határát súroló, hűvös magabiztosság bosszantotta a férfit. Mások behúzták előtte fülüket-farkukat, de ez a fickó nem. – Értesít, ha megtud valamit? – Természetesen. Hogy tényleg így lesz-e, nem számít. Morton biztosra vette, hogy a maga módján és a maga idejében úgyis megoldja a dolgot. Pillanatnyilag elszórakoztatta, hogy úgy tett, mintha bizalommal lenne a rendőr iránt. – Akkor jó – mondta, aztán csak hogy bökjön egyet rajta, még hozzátette: – Most elmehet. A zsaru látszólag nem vette fel a sértést, megfordult és kiment. Morton ingatta a fejét. Számára az egyetlen jó zsaru a korrupt zsaru – vagy a halott. Még el kell döntenie, hogy ez a figura hová tartozzon a kettő közül. Logan három napig nem kereste a lányt. Nem volt könnyű, de azt akarta, hogy Pepper egyfolytában rá gondoljon, hogy már várja a találkozást. Mert neki pont erre van szüksége. Dash építkezésén a kemény munka segített, hogy a feszültség kiszálljon belőle. Jólesett a napfény, az izzadás, az erőlködés. Dash hasonlóképp érzett, s rendszeresen együtt dolgozott a munkásaival. Délután sokáig betonoztak, s az izzadságtól Logan fejére tapadt a haj, a hátára pedig az átázott póló. Ahova lépett, nyomokat hagyott poros bakancsa, arcán a túl sok napsütéstől feszült a bőr. Mégis szerette ezt csinálni. Dash okosan kitalálta, hogy tisztességes, jó munkával a maga útját járja, s ugyanakkor hírnevet szerez magának. És az sem ártott, hogy az építőipari cég szükség esetén nagyszerű álcát biztosított Logannek. 27

Senki sem tudta, hogy Dashsel rokonok, senki sem figyelt rá különösképpen. Egy volt a sok fizikai munkás közül. Abban a pillanatban, ahogy odaért lakásához, kinyílt Pepper ajtaja. A férfit elégedettség érzése járta át. Felnézett, meglátta, hogy a lány ott áll bizonytalanul, és elmosolyodott. – Helló, Sue! – Elfordította a zárban a kulcsot, majd belökte az ajtót. – Mi újság? – Én csak… Logan felhúzta a szemöldökét. – Pár napja nem láttam – jegyezte meg a lány. – Dolgoztam – felelte Logan, majd behajolt az ajtaján, hogy letegye a kezében tartott termoszt és a védősisakot. – Az építőipar már csak ilyen. Lehet, hogy egy hónapig nincs munka, aztán meg alig győzzük. – Építkezésen dolgozik? – érdeklődött Pepper kijjebb óvakodva a folyosóra. Logan kihasználta az alkalmat, és fáradtan megdörzsölte a tarkóját. – Ja – bólintott, aztán intett a kezével. – Bejön? Le kell zuhanyoznom és bekapnom valamit, de aztán beszélgethetünk. A lány megrázta a fejét, s hátrált egy lépést. – Ó, nem! Én… Logan merőn a szemébe nézett, Pepper felé nyúlt, megfogta a kezét, majd lassan behúzta a lakása ajtaján. – Csak néhány percre van szükségem. Mit tervezett vacsorára? Én mindjárt éhen halok! Ez nem volt a legtapintatosabb célzás, de talán győznek Pepper női ösztönei, és megsajnálja. – Pizzát készültem rendelni – felelte a lány. Érdeklődéssel nézett körül a férfi lakásában, de összerezzent, amikor Logan becsukta az ajtót. Rossz előérzete támadt. – Mennem kéne. – Én annak örülnék, ha maradna – jelentette ki a férfi. Ledobta magát a kanapéra, de nem dőlt hátra átizzadt ingében. Kezdte kifűzni a bakancsát. – Szívesen elhalasztanám a zuhanyozást, de tiszta kosz vagyok. Nem elég, hogy majdnem negyven fok van, még a páratartalom is jó magas. Rémes egy nap volt. – Az. 28

A kurta egyetértést hallva Logan felpillantott, észrevette, hogy a lány a vállát bámulja, s elmosolyodott. – Biztos úgy bűzlöm, mint egy koszos tornacipő. A lány pirulva, halkan tiltakozott: – Dehogy! Logan élvezte az egyszavas válaszokat, mert tudta, hogy a lány miatta van ilyen zavarban. Hogy tovább fokozza a hatást, felállt, s lehúzta magáról a pólót. Peppernek szó szerint leesett az álla, s csak remegve tudta beszívni a levegőt. Jézusom, lehet egy nő ennél elragadóbb? A napnál is világosabb, mennyire hiányzik neki egy kemény menet. Hisz még attól is majdnem elájult, amikor ő lehajolt mellette, hogy letegye az ajtó mellé a bakancsát. Kiürítette a zsebei tartalmát az asztalra: a tárcáját, a telefonját meg egy kis aprót. – Maradjon itt, rendben? Mindjárt visszajövök. Pepper némán bámulta az ádámcsutkáját. Ne felejtsd el, mit akarsz elérni! – figyelmeztette magát Logan, aztán biztatásképpen odasúgta: – Sue? Pepper elkapta a tekintetét. – Mondja, hogy még itt lesz, amikor kijövök a zuhany alól! – Igen – bólintott lassan a lány. – Itt leszek. Logan nem tudta megállni, hogy hozzá ne érjen, de mert csupa piszok volt, csak a kisujjával cirógatta meg meleg, puha arcát. – Érezze otthon magát! – mondta, majd besietett a fürdőszobába, nehogy elveszítse az önuralmát. Remélte, hogy Pepper kihasználja az időt egy kis kíváncsiskodásra, ezért hagyta a tárcáját és a másik telefonját az asztalon. Bármit talál a lány, az csak megerősíti a róla kialakított képet. Lesúrolta magát tetőtől talpig, s a hideg víz enyhítette kissé feszítő vágyait. Nem mintha ennek a vágynak lett volna értelme, hiszen ez is csak egy munka, akár a többi. Kapcsolata a lánnyal csak eszköz a célja érdekében, Pepper Yates, azaz Sue Meeks pedig olyan távol áll a végzet asszonyától, mint Makó Jeruzsálemtől. Mégis már a tudat felajzotta, hogy ott vár rá a másik szobában. 29

A francba! Sietett megtörülközni, mert nem akarta, hogy Pepper megfutamodjon, ha már végre sikerült becsalnia a lakásába. Ki akarta használni az alkalmat, és tovább mélyíteni a kapcsolatukat. Ám amint besétált a nappaliba – menet közben húzva fel farmerén a cipzárt, – a lányt még mindig az ajtónál állva találta, s a holmija érintetlenül hevert az asztalon. Pepper arcán tanácstalan kifejezés ült. Látszott, hogy egy centit sem mozdult odébb közben. A fenébe is, talán még levegőt sem vett! Újfajta érzések kerítették hatalmukba a férfit. Nem is értette egészen, mit érez, de rohamokban tört rá, és fölöttébb nyugtalanította. Egyikük sem szólt egy szót sem, csak összefonódott a tekintetük, s Logan elindult a lány felé. Másodpercekig csak álltak ott egymást bámulva, s minden szívdobbanással egyre jobban sistergett köztük a levegő. Logan halkan megszólalt: – Úgy néz ki, mint aki mindjárt elfut. Pepper beharapta a szája szélét, és megrázta a fejét. A férfi nem akarta megérinteni, ezért csak a feje tetejére tette a kezét. A lány haja selymesen puha volt, és meleg. Logan végigsimogatta a tarkójáig, majd a hosszú lófarkát is. Tenyere a lány derekánál állt meg. – Minden rendben? – Igen – felelte amaz, majd amint Logan finoman közelebb húzta magához, kibökte: – Csak napokig nem láttam… Szóval bevált a stratégia. De miért kell ettől most istenverte szélhámosnak éreznie magát? – Az egész napi munka után meglehetősen fáradtan értem haza. – Nem úgy értettem… Hiszen nem tartozik nekem magyarázattal. Sebezhetősége bűntudatot ébresztett Loganben. – Nem? Aztán a lány hirtelen közelebb lépett anélkül, hogy Logan biztatta volna, s tekintete a férfi ajkára szegeződött. – Én csak… Maga azt mondta… Szóval azt gondoltam… – A lány zavarában összeszorította a száját és lehunyta a szemét. – Nem szóltam semmit. – Megadtam a számomat – emlékeztette Logan. Pepper összeszedte magát, s határozottabb hangon válaszolt: 30

– Megmondtam, hogy nem fogom felhívni. Valóban. Talán már korábban meg kellett volna csókolnia, hogy elkerüljék ezt a kis szóváltást, gondolta a férfi. De jobb későn, mint soha. Mégsem a szájára hajolt, hanem a lány felhevült arcát súrolta az ajkával, majd tovább haladt az álla mentén, le egészen a nyaka selymes bőréig. Pepper összekulcsolta a kezét maga mögött, ami meglepte a férfit. – Jó az illatod, Sue – váltott bizalmasabbra Logan, orrával finoman bökdösve a lány fülcimpáját, s mély lélegzetet véve, hogy tüdejét megtöltse a lány illata. – Mint a napfényé. – Odakint voltam – felelt Pepper elfulladva, majd idegesen hozzátette: – Hangyák vannak a házban. – Igen? – dörmögte Logan, pedig cseppet sem érdekelte. Keze a lány hátára tapadt, melyet hajlékonynak, erősnek, ugyanakkor kellemesen puhának érzett. – Találkoznom kellett a rovarirtóval – folytatta Pepper, de közben hátrahajtotta a fejét, hogy a férfi jobban hozzáférjen a nyakához. – Legalább egy óra hosszat kint voltunk a napon. Mi az, ennek a romhalmaznak rovarirtója is van? Logan nem látott ugyan eddig egyetlen bogarat sem, mégis meglepte a tény. – Kösz, hogy ezzel is törődsz. – Talán nekem is le kellene zuhanyoznom – szabadkozott Pepper. – Nem – jelentette ki határozottan Logan, majd végignyalta a lány nyakát, megízlelte a bőrét, és a fülébe súgta: – De azért velem zuhanyozhattál volna, ha… A lány olyan gyorsan kisiklott a karjából, hogy beletelt egy pillanatba, míg Logan ráébredt, mi történt. Pepper az autó fényszórója által fogságba ejtett őz tekintetével meredt rá. Ideje visszanyerni a helyzet fölött az uralmat, gondolta a férfi. Mintha mi sem történt volna, hirtelen másról kezdett beszélni. Még hátrébb is lépett, hogy oldódjon a lány feszültsége. – Azt mondtad, pizzát akartál rendelni. Mi lenne, ha én hozatnék egy nagyot, és itt ennénk meg, nálam? Bizonytalanságában Pepper még mindig nem tudta, maradjon-e vagy menjen. – Nem akartam zavarni. 31

– Inkább szívességet teszel nekem. – Logan látta, hogy a lány habozik, és odanyújtotta neki a telefonját. – Rendeld csak meg, én hozok addig valamit inni. Azzal kiment abban a reményben, hogy Pepper megnyugszik és nála marad, de kész lett volna utánamenni, ha mégsem. Aztán meghallotta halk hangját, amint megrendeli a pizzát, méghozzá megpakolva minden földi jóval, ahogy ő szerette. Poharakat vett elő, s megkérdezte, sört kér-e, vagy kólát. A lány vágyakozva nézett a sörre, aztán mégis kólát kért. Még egy rejtély. Ha sört szeretett volna inni, miért nem azt mondta? Azt gondolta talán, hogy sört inni nem nőies, vagy attól tartott, hogy az alkohol, akár egyetlen sör is, ellankasztja a figyelmét, s esetleg kikotyog olyan titkokat, amelyeket nem szeretne? Logan percről percre jobban utálta a lány bátyját. – Jéggel? Pepper bólintott. – Mennyi idő múlva hozzák a pizzát? Éhen halok. – Kábé tizenöt perc – felelte a lány, s közben közelebb óvakodott. – Itt vannak a sarkon. – Jó tudni. – Thait és kínait is elég gyorsan kaphatsz, de a szendvics vagy a chili is csak félóra. – Látom, sok kész kaját eszel. – Nyáron általában grillezni szoktam a vacsorát, de ezt már tudod. Éjjel, amikor már elcsendesül minden, néha… – Nem folytatta, csak vállat vont. – Nem tudsz aludni? – Inkább élvezem a csendet és a békét – helyesbített Pepper. – Nincs megszabott időbeosztásom, így aztán ha meg akarok nézni egy régi filmet vagy a késői híradót, nyugodtan megtehetem. Bagolytípus vagyok. – Szóval bekucorodsz a kanapé sarkába egy kis gyorskajával? – Aranyos lehet. Vajon milyen hálóruhát hord? Nagymamás hálóinget, vagy pólóban és bugyiban alszik? Logan valahogy nem tudta elképzelni fehérneműben. – Megadhatnád a környékbeli éttermek számát. – Jó – bólintott Pepper, s bár megállt a konyha ajtajában, felajánlotta a segítségét. – Csinálhatnék valamit? 32

Ó, de még mennyire! Rengeteg mindent. Logan rámosolygott, de türtőztette magát. – Hagyd csak! Mindössze tányér és szalvéta kell, ha megjön a pizza. – Átnyújtotta a lánynak a kólát. – Szeretnél tévét nézni, vagy üljünk inkább ki az erkélyre? Pepper az erkély felé nézett, de megint csak tétovázott, így Logan átvette az irányítást. – Nézzük meg, mi megy a tévében! – javasolta, majd kézen fogta a lányt, s lehúzta maga mellé a kanapéra. Talán kissé közelebb is, mint azt Pepper szerette volna, de annyira nem, amennyire ő maga. A lány mereven, csendben, óvatosan ült ott. Miután letette az italát a dohányzóasztalra, összekulcsolta a kezét az ölében, térdét és bokáját összeszorította, háta pedig egyenes volt, mint a cövek. Mindez csak azért, mert ő mellette ül? – Lazíts! – Laza vagyok – vágta rá a lány túlságosan is gyorsan. Logan hosszan ránézett, majd elvigyorodott, s megcsóválta a fejét. – Azt hiszem, meg kell tanítsalak lazítani. Pepper szeme felvillant, különösen amikor a férfi letette a sörét, és a válla felé nyúlt. Ám Logan semmi mást nem tett, mint hátranyomta őt a kanapén, s masszírozni kezdte feszült izmait. – Ugyan már, Sue! Ne légy ilyen merev! Vegyél egy nagy levegőt… ez az! Most engedd ki szép lassan! A lány igyekezett, de látszólag hiába. – Semmi baj, végül sikerülni fog – biztatta Logan, majd maga is hátradőlt Pepper mellett. – Mellesleg ez egy ígéret volt – tette hozzá, majd bekapcsolta a tévét a távirányítóval, és végigpörgette a csatornákat, amíg nem talált egy filmet, ahol épp egy szerelmi jelenet játszódott. – Na tessék! – kortyolt a sörébe. – Jobb, mint odakint szenvedni a napon. A lány néhány percig nézte a filmet, miközben mélyen, egyenletesen lélegzett, amíg elsötétült a szexjelenet, s elkezdődött a reklám. Logan csatornát váltott, s megállapodott a sporthíreknél. Pepper félig feléje fordult, s a férfi egyre feszültebben várta, mi fog történni. 33

A lány egyik kezével megérintette az állát. A mozdulat annyira váratlan volt, olyan spontán, hogy Logan elnémult, megdermedt, és úgy érezte, menten felrobban a feszültségtől. – A férfiak szeretik, ha övék a távirányító, nem igaz? Mit tud ez a lány a férfiakról meg arról, mennyire szeretik, ha övék az irányítás? Logan megköszörülte a torkát. – Szeretnéd, ha visszamennénk a filmre? – Nem számít, mit nézünk, de annak örülök, hogy idebent maradtunk – felelte Pepper, majd végighúzta az ujjai hegyét a férfi nyakán. – Már így is túlságosan lesültél. Jézus, hogy tud egy egyszerű érintés ilyen hatással lenni rá? – hitetlenkedett magában Logan. – A vállam is leégett – mondta rekedtes hangon. – Foglalkozási ártalom, azt hiszem. Sokszor ing nélkül dolgozunk. Pepper tekintete a férfi vállára siklott, majd követte a keze is. – Ezért vagy ilyen barna? – Igen, de amúgy is szeretek a szabadban lenni – válaszolta Logan, majd oda sem nézve letette a sörét. – Úszni, evezni vagy csak sétálni. Szeretem a természetet. Öccsének volt egy titkos, tóparti háza, amelyet mindketten használtak, ha ki akartak szakadni a mindennapokból, amikor még női társasághoz sem volt kedvük. A gerendaház annyira kezdetleges volt, hogy egy ötperces zuhanyozás után már elfogyott a meleg víz, az edényeket kézzel kellett elmosogatni, de még mosógép sem volt. Három, alig bebútorozott hálószoba volt a házban, egy aprócska konyha a legszükségesebb felszereléssel és egy akkora fürdő, hogy alig lehetett benne megfordulni. A magasba szökő fákkal szegélyezett, hatalmas terasz egy kis, világtól elzárt tóra nézett, amely ahhoz azért elég nagy volt, hogy horgászni, úszni, evezni vagy motorcsónakázni lehessen rajta. – Fáj? – kérdezte gyengéden Pepper, a férfi vállát simogatva. – Mi? – A vágyakozás már annyira feszítette Logant, hogy az már tényleg fájt, de nem hihette, hogy a lány erre gondolt. – A leégés – felelte amaz, aztán továbbhúzta a kezét a férfi tarkójára, majd a kulcscsontja fölé.

34

Ez annyira merész mozdulat volt a félénk lánytól, annyira váratlan, hogy Logan megfeledkezett a tervéről. Elkapta Pepper csuklóját, belecsókolt a tenyerébe, aztán rászorította azt a mellkasára. – Sue? A lány vágyakozva bámulta a száját. – Milyen forró a bőröd! – súgta. A fene vigye el! Szinte könyörög egy csókért, ő pedig nem egy szent, isten a megmondhatója. Végül is mit számít, hogy most fekteti le, vagy később? Akárhogy is, de az övé lesz. Hogy kiélvezze – és hogy kihasználja. Pepper tarkójára tette a kezét, maga felé húzta a lányt, aztán ráhajolt. Amint az ajkuk összeért, Pepper élvezettel felnyögött, Logan pedig nyomban felfogta, hogy elveszett.

35

3. Lehet egy férfi íze, illata ennél finomabb, ennél csábítóbb? Loganből áradt a forróság, a lány pedig érezni akarta a bőrén, mindenütt. Maga elé képzelte, ahogy az építkezésen dolgozik farmerben és bakancsban, s a nap süti meztelen vállát meg mellkasát A gondolatra egekbe szökött a pulzusa, s amint Logan ajka falta az övét, tenyere újra meg újra a férfi mellszőrzetére tévedt. Vigyázva, nehogy fájdalmat okozzon leégett bőrének, simogatta a vállát, a mellkasát, majd tenyere elindult feszes izmú hasán lefelé. Istenem, mennyire szerette volna megérinteni mindenütt! Logan helyeslő mormogást hallatott, s közben hátradöntötte a lányt a kanapén. A párnák megadták magukat kettejük súlya alatt, s Pepper beléjük süppedt. Szörnyen hiányzott az érzés, ahogy egy kemény férfitest ránehezedik, hozzápréselődik. Pokolian hiányzott. Minden egyes csók mohóbb lett, mint az előző, nemsokára már mindketten kapkodták a levegőt. Logan nyelve felfedezőútra indult Pepper szájában, s a lányé a legnagyobb természetességgel kelt csatára vele. A férfi tenyere széttárt ujjakkal végigsimított Pepper oldalán, hogy minél nagyobb felületen érinthesse meg, s ez a hosszú szoknyán és az alsóneműn át is felvillanyozta a lányt. Aztán Logan folytatta felfedezőútját lefelé Pepper combján, mire a lány megdermedt, készen arra, hogy leállítsa, ha túl messzire merészkedik. Ám a férfi keze elindult vissza, felfelé, egészen Pepper bal melléhez.

36

A lány ösztönösen homorított, s belepréselte magát Logan tenyerébe, aki becézgette egy darabig, de egyre lassabb mozdulatokkal, mint aki inkább felfedez, mint simogat. Aztán felemelte a fejét, s szinte zavartan szólalt meg: – Miféle melltartó ez? Pepper nem örült, hogy a kábulatba betört a valóság. – Sportmelltartó – lihegte, s újra birtokba vette a férfi száját. Egy nagyon szoros, nagyon ellenálló sportmelltartó. Remélve, hogy a férfi nem fog fennakadni ezen, elhúzta a kezét. Kérlek, hadd élvezzelek még egy kicsit! – Meg akarlak érinteni – duruzsolta Logan, s keze visszasiklott Pepper csípőjére, ezúttal a bő blúz alá. A lányban egyre nőtt az érzéki feszültség, s csatázni kezdett a kétségbeeséssel, a józan ésszel. Tudta, hogy erősnek kell maradnia, de aztán megérezte Logan kérges kezét a derekán, majd a bordái fölött, s kezdett gyengülni az ellenállása. Mígnem kopogtak az ajtón. Pepper összerezzent. Először ijedten, aztán inkább vonakodva, de végül is megkönnyebbülten, hogy visszazökkent a valóságba. Megmentette a pizzafutár, ha már neki nem volt elég esze, hogy vigyázzon magára. Figyelmeztetésnek fogta fel a futár megjelenését, hogy ezentúl legyen óvatosabb. Logan az övéhez szorította a homlokát. Heves szívverését Pepper saját mellkasán érezte, keze alatt pedig a növekvő feszültséget a vállában. – Pokoli időzítés! – morogta a férfi. Két tenyere közé fogta Pepper arcát, hüvelykujjával végigsimított az állán, meleg lehelete a lány bőrét simogatta. – Nem gondolom, hogy lemondanál a vacsoráról. Vagy igen? Pepper nem mert ránézni, mert ha megteszi, még elgyengül. A férfi bal vállát bámulva megrázta a fejét. Logan sóhaja megcsiklandozta az ajkát. – Na jó, akkor jöjjön a pizza! Azzal a férfi felállt, és felhúzta magával Peppert. A lány annyira sajnálta, hogy elmarad a folytatás, hogy lehunyta a szemét. Mikor kinyitotta, Logan kutató tekintetével találta szembe magát. 37

A férfi kisfiús mosollyal csavarta az ujja köré Pepper egyik hosszú hajfürtjét. – Édes vagy! – mondta, azzal ellépett a kanapé mellől. Édes? Ez meg mi? Pepper ellenőrizte a frizuráját, s rájött, hogy kiszabadult a haja a lófarokból. De ami még ennél is rosszabb, a blúza sem volt a helyén, a szoknyája fennakadt az egyik térdén, s leesett a lábáról az egyik vászon papucscipő. Miközben Logan ajtót nyitott, Pepper úgy döntött, gyorsan kiszalad a fürdőszobába, és rendbe szedi magát. Felkapta a cipőjét, végigfutott a rövid folyosón, és magára zárta az ajtót. Szedd össze magad! – biztatta a tükörképét. Csakhogy ez nem volt egyszerű azok után a perzselő csókok és izgató érintések után. Néhány mély levegővétel azért némileg segített a helyzeten. Belelépett a cipőjébe, helyrerángatta a blúzát, és elfintorodott kócos haja láttán. Gyorsan lehúzta maradék lófarkáról a gumit, ujjaival hátragereblyézte hosszú haját, majd gondosan újra megkötötte. A ruhája már rendben volt, de izgalomtól kipirult arcával nem tudott mit kezdeni. A csudába a fehér bőrével! Kopogtak az ajtón. – Minden rendben, Sue? – Igen. – Már ha nem számítjuk a kielégítetlenül maradt vágyat. Pepper lehajtott fejjel kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, megkerülte a férfit, s visszaballagott a konyhába. Logan addigra tányérra tette a pizzaszeleteket, elővette a szalvétákat, és az asztalhoz vitte a poharaikat. Nem kis meglepetést okozva udvariasan kihúzta a lánynak a széket. De miért nem képes felvenni egy inget ahelyett, hogy félmeztelenül szaladgálna? És miért nem lehet formátlan ahelyett, hogy ilyen arányos volna? Vagy visszataszító a vonzó helyett. Vagy… – Ez csak pizza, Sue – nézett rá Logan félrebillent fejjel. – Nem fogok rád ugrani, amíg eszel, ígérem. – Köszönöm szépen – mondta a lány, azzal leült. Logan ujjai hegyével megsimogatta az arcát, aztán helyet foglalt maga is. – Jó étvágyat! – Köszönöm. A férfi elgondolkodva figyelte Peppert, miközben evett. 38

– Tudod, az előbb még benn volt a nyelvem a szádban, úgyhogy semmi értelme a hűvös távolságtartásnak. Pepper döbbenten kapott levegő után, és majdnem a torkán akadt a falat. Mégis mit gondol Logan, hogy így beszél? Nem ismeri az illendőséget? A köhögési roham elültével ránézett, és látta, hogy a férfi nyugodtan eszik tovább. – Zavar? – firtatta Logan. – Mármint hogy csókolóztunk. Ezért akartál megfulladni? – Nem… – Pedig szerintem úgy néztél ki, mint aki zavarban van. – Csak arra nem számítottam, hogy vacsora közben beszéljük meg. Logan ezt meg sem hallotta. – És ha elárulnám, mennyire szeretnélek meztelenül látni, egyenesen elájulnál? Pepper legszívesebben hozzávágta volna a pizzát, de inkább csak letette a tányérjára. Most menjen el? Mutasson megvetést? Vagy ismerje el, hogy zavarba hozták? Végül úgy döntött, inkább őszinte lesz. – Sosem fogsz meztelenül látni. – Nem? És miért? – kérdezte Logan olyan könnyedén, mintha nem is lenne komolyan kíváncsi a válaszára. – Mert nem engedem meg. A férfi szeme összeszűkült, s a tekintete a lány mellére vándorolt. – Talán túl félénk vagy? Pepper hátradőlt a székén. – Nem úgy beszélsz, mint aki udvarol. Túl gunyoros vagy, és ez már majdnem sértő. – Nem volt szándékos – jelentette ki Logan, és egy újabb hatalmas szelet pizzát rakott a tányérjára. – Az igazság az, Sue, hogy összezavarsz. – Összezavarlak? A válaszra várnia kellett, amíg Logan bekebelezte legalább a szelet felét. Akkor megtörölte a száját a szalvétával, és keresztbe tett kézzel az asztalra könyökölt. – Neked legalább annyira kell ez az egész, mint nekem. Nem én voltam az egyetlen azon a kanapén, aki többet akart. 39

Pepper igazat adott neki. – Nem. – Sőt ő valószínűleg sokkal mohóbban akarta, mert neki minden bizonnyal régebben nem volt kivel ágyba bújnia. – Akkor meg miért ijedezel? A fenébe is, valóban eléggé következetlen volt. De hogyan is magyarázhatná el a múltját, ami visszatartja, a félelmeit, melyek azt diktálják, hogy legyen óvatos? Logan megmentette a magyarázkodástól azzal, hogy megfogta a kezét. – Ugye tudod, hogy nekem elmondhatod? A legkevésbé sem. Óvatosan pillantott a férfira. – Mit? – Azt, ha valaki bántott, vagy hogy nincs elég tapasztalatod, szégyenlős vagy, félsz… Vagy bármit, ami visszatart. Mégis mire gondol Logan? Arra, hogy eddig zárdában élt, vagy esetleg molesztálták? Az igazat semmiképp sem mondhatja el, még részleteiben sem. Az igazság túl kockázatos lenne, hiába telt el annyi idő, hiába van Morton Andrews klubja egy másik megyében elég távol ahhoz, hogy ne fusson bele a gazemberbe, és elég közel, hogy Rowdy szemmel tarthassa. Valamit azonban mégis mondania kell. Pepper lenézett a férfi nagy kezére, ahogy fogta az övét. – Félénk vagyok, és szégyenlős. – No meg remek hazudozó. – Mégis kellek neked. De még mennyire! Akár szabad, akár nem, akár okos dolog, akár veszélyes ostobaság. – Sue? Elfogadom, bármit mondasz. Nem foglak sürgetni. Süket duma. Eddig is azt csinálta. A lány Logan szemébe nézett. – Igen. A férfi annyira meglepődött, hogy csak néhány szívdobbanásnyi idő után kérdezett vissza: – Igen… mi? – Kellesz nekem – bökte ki Pepper. Na, ezzel kezdjen most valamit! – Hízelgő az érdeklődésed – tette hozzá még nagyobb bizonytalanságot színlelve, – de nem érezném jól magam, ha bárki látna. Logan rövid csend után megkérdezte: – Úgy érted, meztelenül? 40

– Igen, úgy értem. A férfi elcsendesedett, de közbenjárt az agya. – Ugye nincs rajtad semmi, amit még ne láttam volna? – Nincs semmi testi hibám, ha erre gondolsz. – Hát ha a szemérmesség az egyetlen gondod… – Nem ez az egyetlen. – Nem. Milliónyi oka volt annak, hogy nem akart túlságosan közel kerülni a férfihoz sem fizikailag, sem másként. Mégis itt ül most nála, vele vacsorázik, vele beszélget. Ráadásul azok után, hogy megengedte neki, hogy az eszméletlenségig csókolja és fogdossa a kanapén. Pepper tenyerébe hajtotta a fejét, és elfojtott egy sóhajt. Logan megfeledkezve a vacsorájáról eltolta az asztaltól a székét, és a lányra emelte a tekintetét. – Mi van még? Mivel úgy tűnt, hogy az ígérete ellenére mindjárt lecsap rá, Pepper felállt, s a székét használta pajzsnak. Logan lassan felemelkedett, de mielőtt még tett volna a lány felé egy lépést, a lány újabb ellenérvet talált. – Alig ismerlek. – Oké – tárta szét a karját a férfi. – Nyitott könyv vagyok. Mit akarsz tudni? Például azt, hogy miért akarsz engem ennyire? Nem, ilyen nyersen őszinte kérdést mégsem tehet fel. – Azt hiszem, mindent. – Visszaülsz enni, amíg összefoglalom az életemet? Miért is ne? Pepper még mindig éhes volt, a pizza pedig még mindig meleg. – Jól van – felelte, azzal leült és beleharapott a pizzába. – A hosszú vagy a rövidített verziót szeretnéd? Mindent, a legkisebb részletig, gondolta magában Pepper, mégis megrázta a fejét. – Nem akarok kíváncsiskodni… – Akkor legyen a hosszú – mosolygott a férfi. Megvárta, amíg a lány lenyeli a falatot, aztán nekifogott: – Sosem voltam nős, de egyszer már voltam vőlegény. Van egy diplomám üzletvezetésből, de sosem használtam, mert jobban élvezem a szabadságot, amit az építőipar biztosít. Bejártam az egész országot, de a Közép-Nyugatot szeretem a 41

legjobban. Harminckét éves vagyok, imádok nézni mindenféle sportot, szeretek softballt játszani és focizni. Vásárolni utálok, még a közértben is, de jól főzök, ha nagyon muszáj. Nagyon szeretem az állatokat, de nincs egy sem, mert egy ilyen helyen nem lenne tisztességes az állattal szemben. Főleg a kutyák megérdemelnek egy nagy hátsó kertet. Most, hogy belegondolok, nem is bízom senkiben, aki nem szereti az állatokat. Te szereted őket? Beletelt egy pillanatba, míg Pepper rájött, hogy Logan közbeszúrt egy kérdést. Lenyelte a falatot, és bólintott. – Igen, de ugyanilyen okból… – és még sok minden miatt – nekem sincs állatom. Valamikor az elképzelt, távoli jövőben szeretné, ha lenne, nem is egy. Meg gyereke is… de erre most még gondolni sem akart, mert túlságosan elszomorította. – Tehát ez közös bennünk – szögezte le Logan. – Az öregeimnek van egy idős német juhászkutyájuk, aki imád úszni. Gondolom, ez könnyebb neki, mint a futás, nem terheli meg annyira a csípőjét. Ezúttal Pepper vetett közbe egy kérdést: – Miért nem nősültél meg? – Azt hiszem, még nem találtam meg az igazit. De szándékomban áll családot alapítani. Tudod, kell az otthon, a kandalló, két gyerek, kutya, macska… Ahogy illik. – És az eljegyzés? – firtatta Pepper. Logan végigszántott a haján. – Ja. Több mint egy évig tartott. Minden rendben ment egészen addig, amíg a lány a fejébe nem vette, hogy dolgozzak az apjánál, aki viszont egy kiállhatatlan seggfej volt. Így aztán… – vont vállat a férfi – mégsem jött össze. Egészen valószerűnek tűnt, de vajon ez volt a teljes igazság? – Nem hangzott úgy, mintha összetört volna a szíved. A férfi arckifejezése ellágyult. Peppernek megkésve jutott eszébe, hogy a szemérmes Sue Meeks nem hagyta volna annyiban, hogy a jelenlétében trágár szavakat használjanak, de most már mindegy volt. – Furcsa, de tényleg nem tört össze – felelte a férfi. Befejezte az evést, s hátradőlve a hasán egyensúlyozta a söröspoharat. – Dühös voltam, és talán… csalódott. De azt hiszem, sosem szerettem őt igazán. 42

Legalábbis nem úgy, ahogy azt kéne szeretned, akivel le akarod élni az életedet. – Milyen régen történt? – Néhány éve. – Logan kutató pillantást vetett a lányra. –És te? Volt már komoly kapcsolatod? – Nem – vágta rá Pepper. A gyors válasz hallatán Logan felnevetett. – Értem – mondta, aztán a lány üres tányérja felé bökött a fejével. – Kész vagy? Peppert kizökkentette a témaváltás. A tányérjára nézett, s meglepetten konstatálta, milyen sokat evett. – Igen, köszönöm. Logan felállt, s a mosogatóhoz vitte az edényeket. – No, akkor most mi legyen? A lány zavartan nézte, ahogy Logan leöblíti a tányérokat, berakja a mosogatógépbe, és eltakarítja a vacsora után maradt rendetlenséget. – Sokkal rendesebb vagy, mint én – jegyezte meg. – Ne sértődj meg, de nálad valószínűleg sokan vannak rendesebbek. – Ez igaz. – Pepper nem igazán szerette a házimunkát. Nagyot sóhajtott. – Tudod, a lakásom nem piszkos vagy bármi, csak rendetlen. Nem szeretek nagy hűhót csapni a takarítás körül – ráncolta az orrát. – Az jó. A pedáns nők bosszantóak tudnak lenni. A távolban megdördült az ég, mire mindketten az erkély felé kapták a fejüket. A ragyogó esti napfényt vastag, szürke felhők homályosították el. A megélénkülő szél hűvös levegőt sodort a lakásba. – Ne érts félre, de ez a legfurább randi, amiben eddig részem volt! – szólalt meg Logan. Pepper feléje fordult. – Ez nem volt randi – szögezte le. – Dehogynem – felelte incselkedő hangon a férfi, majd közelebb lépett. – Egy kis csókolózás, vacsora, beszélgetés, egymás alaposabb megismerése… Ó, istenem! Talán tényleg randi volt. – Bár rendszerint nem ebben a sorrendben történnek a dolgok – tűnődött Logan. – Nem is emlékszem, beszéltem-e valaha házasságról az első randevún. – Te hoztad fel a témát. 43

– Csak hogy kielégítsem a kíváncsiságodat. – Közben eleredt az eső, verni kezdte az erkély ajtaját. – De nem volt rossz első randinak, ugye? Egyáltalán nem. Igazából ősidők óta ez volt az első alkalom, hogy Pepper egy kis időre elfelejthette, mennyire megváltozott az élete. – Nem. Azt hiszem, nem. Villám hasította ketté az eget, majd fülsiketítő dörgés következett, melytől még a padló is megremegett a talpuk alatt. – Hű! – kiáltott fel Pepper, s abban a pillanatban kialudt a villany. Már csak ez hiányzott! Sötétség idebent, sötét ég odakint. A lakás titokzatos félhomályba burkolózott. Logan akkor ért az erkélyajtóhoz, amikor istenigazából kitört a vihar, és zuhogni kezdett az eső. Meztelen mellkasa, a haja és kopott farmerja eleje egy pillanat alatt csuromvizes lett. Behúzta az erkélyajtót, aztán megtörölve az arcát sietett becsukni a konyhaablakot is. Mivel Pepper csak állt ott lenyűgözve, megkérdezte: – A te ablakaiddal mi a helyzet? Nyitva vannak? Hogy is felejthette el? – A francba! – kiáltotta Pepper, majd rohant vissza a saját lakásába. Nem akarta, hogy Logan utánamenjen, de nem volt ideje megtiltani. Ahogy zuhog, mostanra már mindene elázott. Mire becsukta az erkélyajtaját, Logan már elintézte a konyhaablakot. Pepper befutott a fürdőszobába, hogy becsukja a kis ablakát, Logan pedig… a hálóba sietett. Nem! Ezt nem kellett volna! Vizes arccal, elázott szoknyában és cipőben Pepper várta, hogy a férfi kijön, de nem történt semmi. Tudta, hogy Logan közelsége legyőzheti, mégis utánament. A férfi háttal állt neki, és a futópadot méregette. – Logan? Ahogy megfordult, Pepper látta, hogy a vizes farmer hozzátapad a lábához, mellszőrzete sötétebb a víztől, mellbimbóit pedig megkeményítette a hideg. A lánynak kiszáradt a szája. – Sajnálom – szólalt meg Logan. Végighúzta a kezét az arcán, és hátragereblyézte a haját. – Alaposan bevert. Tiszta víz a padló még az ágy alatt is. 44

A lány megállt az ajtóban, s fejében képek kavarogtak, hogy milyen lenne, ha Logan meztelenül állna a hálószobájában. Egy hirtelen fuvallat, valamint a férfi megváltozott hangulata izgatott borzongást indított el a gerince mentén. Logan egy lépést tett feléje. – És te, Sue? A lány nem igazán tudta, mit akart kérdezni, így zavartan megrázta a fejét. – Túl sötét van ahhoz, hogy lássam – suttogta Logan közelebb lépve, fátyolos, sokat sejtető hangon, – de fogadni mernék, hogy te is csuromvíz vagy. Pepper sok mindent felelhetett volna, de hallgatott. Mivel képtelen volt gondolkodni, ha a férfira nézett, így inkább hátat fordított neki, s próbálta óvatosságra inteni magát. – Köszönöm a segítséget – mondta, ami nyilvánvaló célzás volt a távozásra, ugyanakkor másra sem tudott gondolni, mint hogy Logan ott áll a vetetlen ágy végében. Egy magas, félmeztelen férfi, aki olyan vonzó, hogy az már bűn. Logan keze a vállára nehezedett, illata betöltötte az orrlyukait. És mielőtt a férfi egyetlen szót is szólhatott volna, Pepper már tudta, hogy elveszett. Logan figyelmen kívül hagyta az egyértelmű felhívást a távozásra, főleg mert a lány hangja elvékonyodott, jelezve, mennyire ideges. De az okában nem volt egészen biztos. Viszont ott állt mellette a hálószobájában, majdnem teljes sötétben, s minden idegszálával tudatában volt a nőiességének. Nem a terve járt a fejében, hogy ez a lány hozzásegítheti a célja eléréséhez, hogy győzzön az igazságszolgáltatás. Csak a nőt érzékelte egyedül. Csak Peppert. A remegését, nyirkos bőrének illatát, a látható izgalmát. Ott álltak a sötétben, miközben odakint villámlott, s időnként dörgés rázta meg az ablakokat. Logan a vállánál fogva magához húzta a háttal álló lányt, s lehajolt, hogy beszívja nyirkos bőrének kábító illatát. – Nem akarlak egyedül hagyni ebben a viharban. 45

Feszült csend következett, s Logan tudta, hogy Pepper harcot vív magával, a vágyaival és talán annak a nyomorult bátyjának a szabályaival is. Végül suttogva érkezett a válasz: – Nem lesz semmi bajom. – Mégis azt akarod, hogy maradjak – jelentette ki Logan, s ennek tudatában folytatta a lány meggyőzését néhány finom harapással a nyakán, a füle ingerlésével, azzal, hogy végighúzta rajta a nyelve hegyét, hogy szorosan átkarolva olyan közel vonta magához, hogy megérezhesse vágya bizonyítékát, amint puha fenekének feszül. – Logan… – Vizes a blúzod – jegyezte meg a férfi, majd merészen benyúlt Pepper blúza alá, s megfogta a mellét. Az a nyavalyás melltartó persze az útját állta. Biztosan nem lehet kényelmes. – Ne! – Pepper elkapta a férfi csuklóját, s visszahúzta a kezét a derekára, de nem lépett tőle távolabb. – Rendben – fogadta el a helyzetet Logan, viszont keze elindult lefelé a lány hasára. – Így már jobb? Megdöbbentette, hogy Pepper bólintott. A férfin mostanra eluralkodott a vágy. A kezével beóvakodott a lány combjai közé, s a hosszú szoknyán keresztül megmarkolta ott, ahol a leginkább vágyott rá. Mindketten egyre gyorsabban kapkodták a levegőt. Pepper kissé széttárta a combját. Elképesztő! Szóval ezzel nincs baj, csak a melléhez ne érjen? Talán sebhelyes vagy valami még rosszabb történt vele? Nem állhatta meg, hogy fel ne tegye a kérdést: – Miért, szivi? Háttal nekisimulva, a lány rátette a kezét az övére, bátorítva a folytatásra, s halkan felelt: – Ne kérdezz! Logan jobbnak látta nem megtörni a varázst, ezért nem erősködött. Mihelyt ágyba bújnak, úgyis levetkőzteti, és kideríti a titkát. Aztán pedig megnyugtatja, hogy bármi is az, nem számít. Neki nem. Pepper széttárt ujjakkal a férfi combjára tette a tenyerét, majd kéjesen belevájta bőrébe a körmeit. Logan hallotta, hogy már 46

szaggatottan lélegzik, élvezte a testéből áradó meleget, s ahogy Pepper átadta magát kutató kezének. Sokáig álltak ott szorosan összesimulva, vizesen, felhevülten, simogatva, ingerelve, csókolgatva egymást. Logan elvigyorodott, miközben a lány vállát harapdálta. – A középiskola óta nem csináltam ilyet. Pepper csak kis hallgatás után szólalt meg: – Mit? – Csókolózni ruhában – felelte Logan, a lányhoz szorítva kőkemény férfiasságát. – És olyan kétségbeejtően felizgulni tőle, hogy már alig bírom elviselni. A lány felnyögött, és el akart lépni tőle. Logan azonban nem engedte, hanem inkább ledöntötte az ágyra. Rágördült, s keményen, forrón megcsókolta, remélve, hogy megtöri az ellenállását. De semmi ellenállással nem találkozott. Pepper saját jószántából tárta szét a combját, hogy magához engedje Logant. Ujjait a férfi hajába fúrta, s szorosan tartotta a fejét csókolózás közben. Hanem mikor Logan keze újból a melle felé közeledett, megint megálljt parancsolt. – Várj! A férfi engedelmeskedett. A lányon egyensúlyozva, vágytól kínozva, az arcán érezve Pepper leheletét. Testének körvonalait alig tudta kivenni, de azt érezte, hogy a lány ugyanúgy kívánja őt. Az ő tekintete is izzott a vágytól, mégis tele volt bizonytalansággal. Pepper Logan mellszőrzetét markolászta. – Ha ezt most folytatjuk… – Nagyon remélem! – .. .akkor be szeretném húzni a függönyt. Annak ellenére, hogy odakint koromsötét van? Logan az ablakra nézett. Talán Pepper attól fél, hogy a villám fényében ő észrevesz rajta valamit? De mit? Igyekezett bátorítani. – Nincs szükség rá, hogy… Pepper közbevágott: – És nem nyúlhatsz hozzám. 47

A férfi fejében vadul kavarogtak a gondolatok, mindenféle csúf gyanú. Gyengéden megcsókolta Peppert. – Nem értem. Hisz máris hozzád érek – mondta, s nyomatékosította egy kedves simogatással. – Azt nem akarom, hogy… mindenütt megérints. Logan megmozdult fölötte, hogy a ruhán át is minden testrészükkel érezzék egymást. – Így is érezlek. Egészen. – Lehunyta a szemét, ahogy átsejlett a ruhán a lány adakozó puhasága, a combjai közti bölcső, amely rá várt. – Puha vagy, forró, és… Enyhe pánikkal a hangjában – vagy inkább már a beteljesedés határán – Pepper elvékonyodott hangon sürgette a választ: – Ígérj meg valamit, vagy most azonnal abbahagyjuk. Nyugtalanító érzések hadakoztak a férfiban. Nem tudta megállni, hogy apró csókokat ne hintsen Pepper orrára, homlokára, és akarta volna csókolni tovább. Mindenütt. – Bármi is legyen az, esküszöm. – Rólam van szó. – A lány Logan hátát simogatta, kínozta a bizonytalanság, de szinte kapaszkodott a férfiba. – Magamon akarom tartani a ruhát, sötétet akarok a szobában, és azt, hogy ne érj hozzám. Jézusom! – Amikor a gimiről beszéltem, nem arra vágytam, hogy ugyanúgy csináljam, mint annak idején. A lány mélyen beszívta a levegőt. – Értem – mondta, majd megrázkódott, s megpróbált elfordulni Logantől. – Akkor felejtsük el! – Semmi pénzért! – A férfi maga felé fordította Pepper arcát, s megcsókolta újra, még lágyabban, még forróbban. – Bízhatsz bennem, Sue. – Na persze! – Nem fogok neked fájdalmat okozni. – A fenébe is, dehogynem! A csaknem teljes sötétségben figyelték egymás arcát. Pepper szeme halványan csillogott, de Logan nem látott elég jól ahhoz, hogy kiolvassa belőle a gondolatait. A lány megérintette az állát. – Engedj felkelni! A francba, a francba, a francba! 48

Logan nagyot nyögve a hátára gördült, s felhevülten, csalódottan, de leginkább zavartan a plafont bámulta. Lába térdből lelógott az ágyról, épp ahonnan az eső eláztatta a nadrágját. A szél kísértetiesen fütyült, illett a hangulatához. Mennydörgés csattant, s olyan volt, mintha belé csapott volna a villám. Nem akarta, hogy így érjen véget. Fél környékre támaszkodva megszólalt: – Sue? – Saját magát is meglepte, hogy sosem téveszti el a lány álnevét. Aztán csak annyit látott, hogy az árnyalak felemeli a szoknyáját. Majd belebolondult már az érzéki feszültségbe. Nagy levegőt vett. – Mit csinálsz? – Levetem a bugyim – jött a felelet, s a ruhadarab a padlóra hullott, gazdája pedig az ablakhoz lépett, hogy behúzza a nehéz függönyt. – Csak a bugyim. Logan szíve nagyot dobbant. – Rendben. – Belehasított a vágy, s mikor hallotta közeledni a lányt, hátradobta magát az ágyon, s a feszültségtől még a lélegzetét is visszatartotta. Pepper keze a farmer derekára vándorolt, s kis rántással kinyitotta a kapcsot. – Nem szabadna ezt tennem. Logan messze nem értett egyet. Aztán a lány letolta róla térdig a nadrágot. – Lehet, hogy meg fogom bánni. Kizárt dolog. Akárhogy is, de úgy intézi, hogy nagyon jó legyen… Pepper ujjai ekkor a férfiassága köré fonódtak, s Logan töprengés helyett már csak nyögni tudott. A férfi felajzott testrészével kis, forró kezében Pepper felmászott az ágyra, s elhelyezkedett Logan fölött. Felemelte a szoknyát, s tényleg nem volt rajta bugyi. – Kérlek, ne rontsd el, Logan! – Isten ments! Nem fogom. Pepper kissé hátradőlt, hogy még egyszer meg tudja simogatni, majd elengedte. – Fel tudod venni ezt a kotont? Honnan a fenéből kerítette elő? 49

A csudába is, kit érdekel? Kitapogatta a lány kezét a sötétben, és elvette tőle az óvszert. – Persze, nem gond. Megdöbbentette, mennyire közel áll ahhoz, hogy elveszítse az önuralmát, hisz nem teltek el évek azóta, hogy utoljára volt nővel. Nem lenne szabad ennyire kétségbeesetten várnia, hogy elmerülhessen Pepperben. Csak egy egyszerű, félénk, jellegtelen lány, akinek több a titka, mint amit meg tudna számolni a két kezén. Csupán eszköz a tervéhez, hogy sarokba szorítsa a gyilkos Morton Andrewst. Logan mégsem tudta, mikor érezte magát utoljára ilyen furcsán és ennyire izgatottan.

50

4. Logan mindig is szerette a szexet, és sok tapasztalatnak volt a birtokában. Pepper Yatesszel és szemérmes szabályaival, csábító félénkségével azonban mintha minden új lett volna a számára. Perzselő, buja volt minden pillanat, mintha csak egy bizarr fantázia kelt volna életre. A lány puha, meztelen combjai átfogták a csípőjét, s óriási megpróbáltatást jelentett, hogy nem érhetett hozzá. Kínjában belemarkolt a nyirkos lepedőbe. Pepper bezzeg ismét átfogta kis kezével. – Istenem, hogy lüktetsz! – suttogta. Jézus! – Mondd, mit akarsz, szivi! – Téged – jött a válasz. – Magamban. – Azzal a lány elhelyezkedett fölötte, hogy egymáshoz érjenek. Logan talán sosem volt még ennyire felajzott, ennyire izgatott. – Forró és nedves vagy – állapította meg elégedetten. Pepper oly keveset nyújtott neki, de ezt legalább már érezhette. – Tudom. A lány egy kicsit lejjebb ereszkedett, visszatartotta a lélegzetét, és habozott. Logan egész testében reszketett, de igyekezett mozdulatlan maradni. Összeszorított fogakkal várt. Alig látta a lányt, de az illatát jobban érezte most, hogy a teste körülfonta. Hol megszorította a combjával, hol puhábban ölelte, ami kétségbeejtő hatást gyakorolt a férfira. A finom ingerléstől már-már azt hitte, eszét veszti. – Folytasd, Sue! – szűrte a fogai között, majd élesen beszívta a levegőt. – Gyere most, vagy vége lesz, pedig még el sem kezdődött. 51

– Sajnálom – támaszkodott egyik tenyerével Logan mellkasára Pepper. Hintázott egy kicsit fölötte, s egyre mélyebben magába fogadta. – Nekem rég volt az utolsó. – Arra van szükséged, hogy megérintselek, hogy felkészítselek. .. – Nem! – jött nyomban a tiltakozás, majd a lány, mindkét tenyerével Logan mellkasán, levegő után kapkodva lejjebb ereszkedett. A férfi megemelte a csípőjét, hogy segítsen, s végre teljesen betöltötte Peppert. Hallotta a lány szaggatott nyögését, s érezte, ahogy dolgoznak belül az izmai. – Jó? – kérdezte megkapaszkodva, nehogy megfeledkezzen magáról, és megérintse a lányt. – Igen – sóhajtotta Pepper. Hála az égnek! A férfi mozogni kezdett fel-alá. Meg szerette volna markolni a lány csípőjét, kiszabadítani a keblét, és a szájába venni, de nem tehette. Semmit sem tehetett, s ez olyan átkozottul érzéki élmény volt, hogy minden erejét össze kellett szednie, nehogy idő előtt befejeződjék. Tökéletesen megtalálták együtt a ritmust. A lány körmei Logan hasába mélyedtek, majd ujjai élvezettel gyúrni kezdték az izmait. A férfi nyögött, a lány dorombolt. – Hadd csókoljalak meg! – könyörgött Logan. Legalább erre mégiscsak szüksége volt. – Add a szád! Pepper az alsókarjára ereszkedett, s megharapta a férfi alsó ajkát, majd forrón megcsókolta. Nyelve csatára kelt az övével. Ez a testhelyzet oda vezetett, hogy még szorosabban összefonódtak, s még nagyobb élvezetet okozott minden mozdulat. Logan észrevette, hogy Pepper közeledik a csúcspont felé. A lány a mohó csók közben felkiáltott, de csókolta őt tovább, s még erősebben dörzsölte hozzá az altestét. Egyre erősebben és egyre gyorsabban. Aztán hirtelen felnyögött, a háta ívben megfeszült, ahogy átélte a beteljesülést. Logan mindent megadott volna érte, ha láthatná. Ő sem fogta vissza magát tovább, s hangosan felnyögött. Megdöbbentette az érzés ereje, a fizikai és érzelmi hatás, amelyet Pepper rá gyakorolt. Hullámokban tört rá a kielégülés, majd lassan 52

elültek az utórezgések is, s Pepper ernyedten terült el rajta. A férfi édesnek érezte a súlyát a szíve fölött. Félig lent voltak az ágyról, félig rajta, s teljesen kiszállt belőlük az erő. Logan óvatosan rátette a kezét a lány keskeny hátára. – Jól vagy? – Mmm – hangzott a válasz, majd Pepper csókot nyomott a férfi izzadt mellkasára, orrával kedvesen megböködte, és valódi sajnálattal a hangjában megszólalt: – Milyen kár, hogy menned kell! Logan mozdulatlanná dermedt a kielégült nő alatt. – Ez most vicc? Hosszú, szomorú sóhaj kíséretében Pepper feltámaszkodott a tenyerére. – Nem. – Megveregette a férfi kőkemény vállát, lassan elhúzódott, és felkelt az ágyról. – Nagyon örülnék, ha maradhatnál – mondta őszintén. – De nagyon sajnálom, nem lehet. – Kidobsz? – ült fel Logan hitetlenkedve. – Most? Ezek után? – Igen. – Bárcsak előbb visszajönne a villany, hogy láthatná Logant! Csakhogy továbbra is sötét volt a házban. Pepper az ablakhoz lépett, és széthúzta a függönyt. – Későre jár. – Mindössze fél órával van több, mint mikor ágyba bújtunk! Ez igaz. Sajnos, az ő helyzetükben nem volt lehetőség hosszas előjátékra. Pepper igyekezett figyelmen kívül hagyni Logan bosszankodását, s elindult kifelé. – Le kell zuhanyoznom. A férfi egy szempillantás alatt kint termett az ágyból, s elállta az útját. Vérig volt sértve. Jelenlegi érzelmi állapotában – ellágyulva, elkábulva és… érzékenyen. Pepper örült, hogy Logan legalább felhúzta a nadrágját, ha a cipzárját még nem is. Láthatta a hasát, sőt lejjebb is, ameddig a nadrág engedte. De legalább nem mindent, azt semmiképpen, amit az imént megérintett, megsimogatott, magába fogadott. Szíve lassan, egyenletesen vert. Leküzdve a kísértést, hogy megérintse Logant, maga mögé tette a kezét, és hátrálni kezdett. A férfi hitetlenkedve meredt rá. – Csak nem félsz tőlem? 53

Azok után, ami az imént történt? – Dehogy. – Pepper inkább saját magától félt, a saját reakciójától, melyet Logan váltott ki belőle. Nem lett volna szabad ezt megtennie, de megtette. És annyira csodálatos volt! Logan taktikát változtatott. Megfogta a lány vállát, simogatta az ujjaival, és hízelegni kezdett. – Hadd maradjak éjszakára! – Nem lehet – hátrált tovább a lány, mígnem kartávolságon kívülre került. A férfi maga mellé ejtette a kezét. – A francba, ezt nem hiszem el! Peppernek rosszulesett a durva beszéd. Az előbb még szexeltek, még ha furcsán, korlátozottan is, de ez nem jogosítja fel Logant, hogy tiszteletlenül viselkedjen vele. – Én meg azt nem hiszem el, hogy káromkodsz. – Nem neked szólt. – Logan leküzdötte fellobbanó haragját, s megdörzsölte az orrnyergét. – A helyzetnek. Azt hittem, kezdünk közel kerülni egymáshoz. Azt hittem… Hogy ez Peppernek is jelentett valamit? Úgy hangzott volna, mint egy lerázott nő sopánkodása, s Logan ettől nevetségesnek érezte magát. Jobb lesz kimenni a hálószobából, vélte Pepper, s a kis kanapéig hátrált, majd megállt. Ne csináld, Pepper! Ne! – Vacsorázhatunk újra együtt. Mármint holnap – mondta, aztán szorosan lecsukta a szemét. – Persze csak ha ráérsz. A hirtelen beállt csendet a lány szinte fojtogatónak érezte. Vajon elállt közben a vihar is? Nem szokott ajánlatokat tenni férfiaknak, meghívni bárkit is vacsorára. Még azt megelőzően sem, hogy az élete ilyen drasztikusan megváltozott. Nem volt rá szükség, hogy ő kezdeményezzen. A férfi odafordult felé, mert érdekelte, mit gondol, és vajon elfogadja-e az ajánlatát. Karba tett kézzel állt, de lazának tűnő tartása sem tudta elrejteni ellenséges hangulatát. – Mit szólsz? – Azt próbálom kitalálni, hogy vacsorázni hívsz, vagy szexelni. Pepper zavarában megrázta a fejét. – Felejtsd el! Rossz ötlet volt. 54

– Ne tedd ezt! – tüntette el három hosszú lépéssel Logan a köztük lévő távolságot. – Bármit csináltunk is az előbb, nekem jó volt. Pepper lábából kiszállt az erő. – Nekem is. – Igen? – simogatta meg a férfi. – Szokatlan volt ugyan… – vagy inkább különös, furcsa, bizarr, – de nem hiszem, hogy begerjedtem valaha is ennyire. – Tényleg? – Igaz, neki is különleges volt, de hát egy éhezőnek minden morzsa aranyat ér. És ez tényleg nem volt több, mint egy morzsa. A férfiakat mindig könnyű táncba vinni, Pepper mégis alig hitte el, hogyan tudott Logan ennyire megértő lenni a feltételeivel szemben. – Komolyan. – Logan két ujjal megérintette a lány állát. – Ha csak ezért akarsz áthívni megint, benne vagyok. Vajon be tudja-e máskor is sötétíteni a lakást? Lesz-e lehetősége fekete redőnyt venni valahol? Lesz-e bátorsága megismételni ezt a különleges és némileg kínzó, intim élményt? – De ha csak vacsorázni akarsz – szakította félbe a férfi a gondolatait, – annak is örülni fogok. Kizárt! Ha elfogadja a puszta vacsorameghívást, azt csak azért teszi, mert biztos benne, hogy utána úgyis az ágyban kötnek ki. – Rendben. Mintegy igazolva Pepper gyanúját, a férfi két tenyerét a nyaka köré csúsztatta. – De ugye tudod, hogy az első verzióra szavazok? – Igen – felelte Pepper. Ahogy ő is. – Értelek, csak nem tudom… Logan egy csókkal szakította félbe. – A körülményekre bízzuk a dolgot, és meglátjuk, mi lesz belőle, jó? – Rendben – értett egyet a lány. És ha meg tudja kerülni Rowdyt, mindenképpen az ágy fog győzni. Mégsem voltak illúziói afelől, hogy titokban tarthatná a kapcsolatot a bátyja előtt. Rowdy mindig mindent tudott róla, mit csinál, és kivel. Persze az intim részleteket nem, de mivel folyamatosan szemmel tartotta, kizárt, hogy elkerülje a figyelmét, hogy Logan a lakásán járt épp egy áramszünet idején, amikor semmit sem lehet csinálni. Rowdy nem fog örülni ennek. Pepper gyakran gondolt arra, ha a bátyján múlna, bezárva tartaná őt valahol, ahol senki sem látja. 55

Ahol senkinek sem lehet az útjában. Ez a gondolatmenet felidegesítette a lányt, így ismét megsürgette Logant. – Most menned kell. Valami sötét és veszélyes csillant a férfi szemében, talán a sértett önérzete. – Kéznél van a telefonszámom? – A hűtő tetején. – Tartsd az ágyad mellett, jó? Sőt jobb lesz, ha beírod a telefonodba. Hátha szükséged lesz rám. Szüksége lesz rá? Vajon szexuális szolgáltatásra gondol, vagy arra, hogy védelemre szorulhat? Na mindegy! – Elboldogulok. Mintegy a lány kérdésére válaszul Logan megjegyezte: – Ha tartós lesz az áramkimaradás, sosem tudhatod, mi fenyeget. Ez igaz, de Pepper nem aggódott. – Ez csak egy vihar. – Isten a megmondhatója, ennél sokkal nagyobb bajokat is átvészelt már. – Különben meg… jó barátságban vagyok a számokkal. – Úgy érted, már meg is jegyezted? A lány vállat vont. – Akkor jó – mondta Logan, mégis habozott elmenni. – Csak kényszer hatására távozom. Pepper sosem találkozott még ilyen férfival. A legtöbb pasi hajlandó szexelni bármilyen körülmények között, de amit ők az imént műveltek, első helyezést érdemelne a furcsa szeretkezések toplistáján. Logan mégis kielégítőnek találta. Mesés volt hallani a nyögéseit és érezni, ahogy a teste megfeszül és megremeg az élvezet csúcspontján. Pepper imádta együttlétük minden percét. A pasi megkapta, amit akart, most pedig ahelyett, hogy örülne a lehetőségnek, hogy menekülhet egy szorosabb kapcsolat elől, nem akaródzik elmennie. Pepper majdnem elmosolyodott. – Köszönöm. A következő pillanatban legnagyobb meglepetésére Logan egyik karjával átfogta a derekát, a másikkal meg lejjebb kapta el, és felemelte 56

a földről. Pepper magasságát tekintve ez nem volt egyszerű mutatvány, de a férfin nem látszott erőfeszítés. Inkább izgalom. Már megint. – Logan! – súgta Pepper. – Mit csinálsz? Gondosan bebugyolált melle egy vonalban volt a férfi állával, Logan mégis a szemébe nézett. – Csak kérek még egy kis kóstolót, hogy kibírjam holnapig-, – Ó! – Pepper is egyetértett. – Rendben. Logan megcsókolta búcsúzóul, de ez a csók más volt, mint a többi. Nem kifejezetten érzéki, de nem is édes, ártatlan puszi. Inkább valahogy azt fejezte ki, hogy megérti őt, de nem mond le róla. Aztán letette Peppert a talpára, és végre elköszönt. – Gondolj rám az éjjel, Sue! Meg arra, mit fogunk csinálni holnap – mondta, majd egy utolsó csókkal távozott. Pepper nézte, ahogy elmegy. Gondoljon rá? Hogy tudna bármi másra gondolni ezek után? Mélyen a fejébe nyomott kalappal, felhajtott gallérral húzódott meg Rowdy Yates a fal tövében. A szakadó esőtől csak a bérházzal szemben lévő épület keskeny eresze védte. Egy fogvájót rágott elszántan egészen addig, amíg alig egy szilánk maradt belőle. Mi az ördögöt képzel ez a lány, hogy kikezd azzal az új szomszéddal? A francba, hisz tudja, mennyire kell vigyáznia! Ő maga tanította meg rá. A házban itt-ott elrejtett kameráknak eddig nem vette hasznát, de most annál inkább. Pepper eddig nem vállalt semmi kockázatot, de amióta Logan Stark a házba költözött, minden megváltozott, és Rowdy is éberebb lett. Főleg hogy Pepper megváltozott. Úgy tűnt, hogy a tűrőképessége végére ért, s neki kezdenie kell ezzel valamit. De először is utánanéz ennek a pasasnak. Távolabb az utcán, valahol a sötétben megszólalt egy kocsi riasztója, üvegcsörömpölés hallatszott, s szirénák hangja hasított az éjszakába. Egy utcai lámpa végre kezdett éledezni, majd teljes erővel felragyogott a közvilágítás az eső áztatta utcában. Rowdy eddig sötétbe burkolózó menedéke is odalett. 57

A karjába kapaszkodó nő reszketett az esőben, s nekinyomta tekintélyes mellét az oldalának. – Hideg van. – Nem igazán – vetette oda a férfi hanyagul. Már a nő nevét is elfelejtette, de nem is volt fontos. Úgysem fog vele találkozni többet. Átkarolta a vállát, és magához húzta. – Így jobb? – Most bemegyünk vagy nem? – Be. – Érezte a lány parfümjének illatát, a teste melegét. Kiköpte a fogpiszkáló maradékát. – De csak egy órám van, vagy annyi sem. A nő mosolyogva végigsimított tenyerével a mellkasán. – Az nekem épp elég, szivi. A pihentető éjszakai alvástól ellazultan, még mindig összekuporodva a takaró alatt, Pepper a függönyön át beszűrődő napsugarakat figyelte. Az a fajta tompaság uralkodott el rajta, amit csak a jó szex után érez az ember. Mosolyogva nyújtózkodott egyet, s eltűnődött, vajon mit hoz a mai nap vagy inkább az este. Még több szexet Logannel? Jó is lenne. Megszólalt a mobilja, mire vágott feléje egy grimaszt. Tudta, hogy csak Rowdy lehet az, és azt is, hogy bizonyára éktelenül mérges. Bármennyire is nem akaródzott beengednie a valóságot, ezt kénytelen lesz felvenni. Oldalt fordult az ágyon, elérte a telefonját, és lenyomta a gombot. – Korán keltél – szólt bele. – Te viszont nem. Pepper elmosolyodott, s a hátára gördült. – Elaludtam. – Aztán meg ágyban maradt álmodozni, emlékezni. – Beszélnünk kell, Pepper. Ó-ó! Rowdy hangjától nyomban elszállt a lány ábrándos kedve. – Mi a baj? – Tudod jól, úgyhogy ne add nekem az ostobát! Mit tudsz a fickóról? – Teljesen… ártalmatlan. – Csak egy szomszéd, egy szexéhes fiú, aki kész elfogadni a feltételeit, csak hogy része lehessen egy kis szórakozásban. Más szóval tökéletes. – Egy építkezésen dolgozik – közölte a bátyja. Pepper vállat vont. – Említette. 58

– De te nem tudhattad. Addig nem, amíg én ki nem nyomoztam. Pepper ránézett az órára, már tíz is elmúlt. – Most is ott van? – Ott. – És gondolod, hogy szabályosan alkalmazzák? – Miután épp most lőtte át a kezét egy szöggel, szerintem igen. Pepper olyan hirtelen ült fel az ágyban, hogy beleszédült. – Jól van? Rowdy meglepetten hallgatott. – Jól van? – Te belezúgtál! – csattant fel a férfi. – Hisz alig ismerem – tiltakozott Pepper. Ez nem is volt hazugság, bár bizonyos szempontból jobban ismerte Logant, mint az emberek túlnyomó többségét, hisz intim kapcsolatba került vele. Furcsa intimitás volt az, de mégis… – Ügyetlenkedett a szögbelövő pisztollyal, de szerintem nem nagy ügy. Csak egy másik fickó képes így legyinteni egy balesetre. – Kórházba került? – Nem. Néhány munkatársa megfoltozta. Pepper aggodalma alábbhagyott. Akkor mégsem lehetett annyira szörnyű. – Szóval meggyőződtél róla, hogy rendes ember? – A fenébe, dehogy! Nem kellene találkoznod vele. Dehogynem! – Miért? – Tudod te azt jól! – vágott vissza a bátyja. A hangjában utálat keveredett a haraggal. – Gondolkozz, Pepper! Mit akarhat valójában tőled? Szexet. – Fogalmam sincs. – Meg vacsorát és talán… egy kis beszélgetést. A lány megrázta a fejét. – Talán csak egy barátságos szomszédra van szüksége. – És barátságos voltál hozzá? – kérdezte Rowdy bársonyba burkolt fenyegetéssel a hangjában. Hoppá! Ez nem volt szerencsés szóhasználat. 59

– Nem igazán. – Pepper nekitámaszkodott az ágy fejének, és igyekezett témát váltani. – Szóval csak azért hívtál, hogy óvatosságra ints? – Hogy figyelmeztesselek. Veszélyes játékot űzöl, Pepper. A lány még sosem kérdezte a bátyját, vajon ő magányos életet él-e, mert úgyis tudta a választ, és mindig is bosszantotta a kettős mérce. – No, akkor ezzel megtetted a kötelességed. Most mennem kell, Rowdy, hogy kiderítsem, mennyi kárt okozott a vihar az épületedben. – Várj! Pepper szinte látta maga előtt a bátyját, ahogy a fogát csikorgatja, és elmosolyodott. – Igen? Pillanatnyi csend után jött az utasítás. – Ne engedd be a lakásodba, amíg alaposabban utána nem néztem! A lány összeszorította a száját. Rowdy imád parancsolgatni, és elvárja, hogy ő engedelmeskedjen. – Rendben. – Szerette volna tudni, vajon Logant hazaküldték-e a munkából, de nem merte megkérdezni. A bátyja már úgyis eléggé felhúzta magát, és nem éri meg a végsőkig felbosszantani. – Majd szólj, ha megtudsz róla még valamit! – Lehet, hogy beletelik néhány napba, de addig is hívni foglak. A kapcsolat megszakadt, ahogy vége szakadt Pepper jókedvének is. Félredobta a telefont, és felkelt az ágyból. Sok lesz ma a tennivalója, jobb, ha mindjárt nekilát. Kivett a szekrényéből egyet az unalmas, csúnya ruhái közül. s bement a pici fürdőszobába. A tükörbe nézve megérintette fakó haját és még fakóbb arcbőrét. Nem szívesen nézett szembe az igazsággal, de Rowdy nem beszélt ostobaságot. Még ha nem is mondta ki egyenesen, mindketten csodálkoztak azon, hogy mit eszik rajta Logan. A könnyen kapható szex vonzza? Kipipálva. És ezután? Még több szexre vágyik? A legtöbb férfi magát a hódítást élvezi, s mihelyt megkapja, amit akart, újabb prédát keres. Logan egyelőre rejtély. Most lezuhanyozik, felöltözik, és elintéz néhány dolgot többek közt – Rowdy intelmei ellenére – vesz egy sűrűbb függönyt és sötétítőket a hálószobájába. Mert hátha mégis… 60

Aztán mert olyan nő, aki állja a szavát ragaszkodik hozzá, hogy ma Logannel vacsorázzon. Vacsora után pedig talán rá tudja beszélni egy második menetre. A lány nagyot sóhajtott, hidegebbre állította a zuhanyt, majd belépett a vízsugár alá. Annál több esze volt, mint hogy túl sokat reméljen, hiszen igazából nem változott az életében semmi. Ezután is hazugságban fog élni, és elszigeteltségben kell maradnia. De ezt az egy örömöt nem tagadja meg magától. Szűkre szabott léte hirtelen derűsebbnek látszott. Hosszú idő óta először volt oka arra, hogy várakozással nézzen a nap elé. És ezt a maga korlátozott módján meg fogja köszönni Logannek. Logan bepötyögte telefonján a számot, s kis szobájában fel-alá járkálva főtt a saját levében. Szörnyen fájt a keze. Úgy kell nekem, gondolta. Szerencsére a bal sérült meg, nem amelyikkel lőni szokott. Ballal is jól célzott, de a jobb kezével tökéletesítette a tudományát. Az is szerencse – persze hozzáállás kérdése hogy egy ilyen munkahelyen nem ritka az efféle baleset. Miközben ő folyamatosan átkozódott, a többiek csak nevettek, amiből kiderült, hogy nem egyszer láttak már ilyet. Dash nem sajnálta, sőt alaposan leszidta, amiért figyelmetlen volt, ahogy bármely más munkással tette volna. Csakhogy néhány napig nem mehet dolgozni, és ez a lehető legrosszabbkor jön. Le kell foglalnia magát, hogy ne járjanak folyton másutt a gondolatai. Mi a fenét rejtegethet Pepper Yates a turkálóból való ruhái alatt? A férfiak egyszerű teremtmények, de a nők nem annyira. Nekik szükségük van szex közben érintésre, becézgetésre, hogy nekik is élvezetes legyen. Peppernek azonban nincs. Még mindig érezte, ahogy a lány lassan ráereszkedik a férfiasságára. Először óvatosan, miközben majdnem beleőrült, majd mélyen, hogy teljesen befogadja. És még mindig érezte, ahogy Pepper izmai a csúcsra érve megszorultak körülötte. A csúcsra, amihez szinte semmi segítség sem kellett neki az ő részéről. 61

És mindezt ruhában, anélkül, hogy ő bárhol simogathatta volna. Nem kellett neki csábítás, nem kellett semmi, hogy feltüzelje. Neki, Logannek csak az volt a dolga, hogy a rendelkezésére álljon, és betartsa az utasításait. Egyre jobban bosszantotta, hogy egyszerűen kihasználták. Reese a negyedik csengetésre végre felvette a telefont, és bosszúsan belevakkantott: – Valami baj van? Barátja rosszkedve Logant elgondolkoztatta. – Nem, nem igazán. Reese nagyot káromkodott. – Akkor jobb lesz, ha jó hírt mondasz. – Félbeszakítottam valamit? – Tulajdonképpen igen. Logan elvigyorodott. _ Új nő? _ Új kiskutya. Épp szétszedi a lakásomat. Logan mindenre számított, csak erre nem. – Lett egy kutyád? – Inkább neki lett egy gazdája. Hosszú történet. Reese befogadott volna egy kóbor kutyát? Logan elvigyorodott. – Te lágyszívű szamár! A barátja felhorkant. – Azt akarod, hogy odamenjek és seggbe rúgjalak? Erről van szó? Magányos vagy, csak nem akarod bevallani, így aztán ürügyet keresel, hogy felbosszants és megkeresselek? Logan most már hangosan nevetett. – Kiskutya, ne! Ne! A fene vigyen el! – kiabált közben Reese, aztán odamorogta Logannek: – Mi van? Logan nagy nehezen leküzdötte a fel-feltörő nevetést, de aztán megsajnálta Reese-t, és a tárgyra tért. – Meg kéne keresned nekem egy-két képet a fotótárunkban. – Rowdyról? – Nem. – Logan tudta, hogy barátja nem lesz elragadtatva, de kit érdekel? Megvan az oka, hogy ezzel a kéréssel fordul hozzá. – Pepperről. Reese egy pillanatig hallgatott. – Róla kevés anyagunk van. Csak néhány fekete-fehér kép. 62

– Tudom. – Ha lett volna rá lehetőség, maga kereste volna meg. Semmi szüksége nincs rá, hogy egy másik férfi vizsgálgassa Pepper testét. De túl veszélyes lenne ideküldetnie a fotókat, így kénytelen lesz megbízni Reese-ben. – Nézd meg, amink van, főleg ha vannak egész alakos felvételek. – Egész alakos? – Próbálj kiolvasni valamit a… a testéből – magyarázta kissé zavartan Logan. – Tessék? – Rejteget valamit, úgy értem, fizikailag. – És te ezt honnan tudod? Nincs az a pénz, hogy kiadja Reese-nek az intim részleteket. Igaz, hogy Pepper Yates csak eszköz, csak része a nagy tervnek, de Logan valamiért mégsem akarta elárulni. Ostobaság! – Keress olyan felvételt, ahol blúz vagy póló van rajta! Bármit, amiben látszik… – Elhallgatott, mert mit is mondhatott volna? – Hogy mekkora a segge? – fejezte be helyette barátja a mondatot. Logan megdörzsölte az arcát az ép kezével. – Ja, de ennél azért több kell. Hogy milyen az alakja. Formás vagy inkább izmos, esetleg kifejezetten vékony… – A fenébe, Logan, miben sántikálsz? – Semmiben. Csak tudnom kell, mivel állok szemben. – Merthogy a cicijeivel állsz szemben? – morogta Reese. – Felejtsd el, nem kérdeztem semmit! Legalább tudom, hogy még nem fektetted le, mert akkor nem kérdezősködnél. – Keresel képeket, vagy sem? – Hát persze. Holnap reggelig adj időt! Logan lenézett sérült kezére, behajlította az ujjait, mire eltorzult az arca. Miután kimerítette a Pepper testével kapcsolatos témát – legalábbis egyelőre, – másra terelte a szót. – És mi a neve a kutyának? – Zsozsó. – Szép név. – Hívhatnám Dollárkötegnek vagy Adósságnak is, amennyibe került – felelte Reese csüggedten. – Mennem kell, épp rágja az egyik cipőmet. 63

Logan még hallotta, ahogy Reese odakiált a kutyának és ledobja a telefont, majd nevetve bontotta a vonalat. Ha legközelebb találkoznak, meghallgatja a kiskutya történetét, de most fontosabb dolga van. Például miképp tudná elérni, hogy meztelenül lássa Peppert.

64

5. Logan farmerben és pólóban lépett ki a lakásból, bezárta az ajtót, megfordult – és szembetalálta magát Pepperrel. Úgy tűnt, ő is épp akkor jött ki a saját lakásából. – Szia, Sue! Épp hozzád indultam. Logan fel nem foghatta, hogyan tűnhet a lány ilyen félénknek a tegnap este után. A nő teljesen kikészítette, és mindketten élvezték a szeretkezés minden percét. Pepper megnyalta a szája szélét – amelyet a férfi a maga felhevült állapotában máris puhának és bujának látott, – majd odabiccentett neki. – Szia! – Egy nagy táskát szorongatva, a kijárathoz vezető lépcső felé fordult. – Épp menni készülök. – Várj! – csatlakozott hozzá Logan. Az üveges bejárati ajtón át beáradt a napfény, bearanyozva Pepper hosszú, sötét szempilláit, kiemelve arcán a smink hiányát. Eddig észre sem vettem, de csodálatos bőre van, állapította meg Logan. – Hova sietsz? – Vásárolni. – Elvihetlek. – Köszönöm, nem kell – indult Pepper sietve lefelé a lépcsőn. – Jó lesz gyalog. – Mire fel ez a rohanás? – kérdezte nevetve a férfi, bár még saját magának is feltűnt, mennyire mesterkélt ez a nevetés. De a fenébe is, a lány előle menekül! Először ott volt az a sietős szex ruhában és sötétben, aztán a gyors elköszönés, most meg egy pillanatra sem akar beszélni vele. – Bocsáss meg – mentegetőzött ismét Pepper, – de sok a dolgom. 65

– Segíthetnék – ajánlkozott Logan, de a lány a fejét rázta. – De miért? – tudakolta a férfi. – Mi változott meg mára? Persze tudta a választ. Az az átkozott napfény. Nappal még jobban őrizgeti Pepper a titkait. Csakhogy ő ezt nem fogja hagyni. A lány tágra nyílt, csodálkozó szemmel nézett rá. – Semmi sem változott. Miért gondoltad, hogy igen? Na, ez már igazán felbosszantotta Logant. – Tegnap szeretkeztünk, emlékszel? Pepper elpirult, tekintete a férfi szeméről a vállára vándorolt, aztán le a sliccére. – Igen – mondta halkan, majd kezét Logan mellkasára tette. Jézus! Attól, ahogy mondta, a férfiban feléledt minden emlék. Az ágyéka megfeszült, a szíve hevesen kezdett kalapálni. Tenyerével betakarta a lány kezét. – Élvezted. – Igen – nézett a szemébe Pepper, majd elhúzta a kezét. – Ettől azonban még nem változik semmi. Én még most sem tudok… – Nem fejezte be a mondatot, csak előbb a férfi, majd önmaga, aztán megint Logan felé intett a kezével. – Nem tudok. De ha akarod, együtt vacsorázhatunk ma este. Csak vacsora? Azt már nem! Az első adandó alkalommal megtorpedózza ezt az ötletet, döntött Logan. – Nálam vagy nálad? – kérdezte kihívón, aztán legszívesebben felpofozta volna magát, mikor Pepper lecsapott a lehetőségre. – Nálad. Egy élet kevés lenne kiismerni ezt a lányt. – Rendben. Miután eléri Pepper bátyját, remélhetőleg el tudja kapni Andrewst, és végre kiderül az igazság legjobb barátja megölésének ügyében. Azután pedig elkezdheti felgombolyítani Pepper Yates rejtélyét. Végignézett a fakó ingruhán, amelyet a lány egy könyékig érő ujjú blúz fölött viselt. – Mihez volna kedved? – kérdezte, miközben arra gondolt, milyen szörnyű ízlése van ennek a nőnek a ruhák terén. – Mármint rajtam kívül. 66

A lány szeme alig észrevehetően összeszűkült, amitől sötétebbnek és még titokzatosabbnak tűnt. – Rajtad kívül… teljesen mindegy. A fenébe! Szóval a szex jöhet, de az ő közreműködésére továbbra sincs szükség? Logan még sosem ismert nőt, aki az egyik pillanatban ennyire félénk lett volna, a másikban meg ennyire szókimondó. Pepper tele van izgató ellentmondásokkal. – Hétkor átmegyek – köszönt el a lány, még egyszer bizonytalanul felemelte a kezét, s alig érezhetően megsimogatta Logan mellkasát. – Akkor viszlát hétkor. A férfi megdörzsölte a helyet, ahol Pepper hozzáért. Mi a fene van vele, mit művel vele ez a lány? Ennyi erővel a fütykösét is megsimogathatta volna, akkora hatással van rá. A kezéről Pepper nem kérdezett semmit, meg arról sem, hogy miért nem dolgozik. Igaz, korábban mondta neki, hogy nincs munkája mindennap. No és amennyi figyelmet a többi testrészének szentelt, nem csoda, hogy nem vette észre azt a buta sérülést a kezén. Mielőtt Pepper túl messzire juthatott volna a járdán, utánakiáltott a kapuból: – Én csinálom a barbecue-t! Lehajtott fejjel, vissza sem nézve a lány csak intett, és sietett tovább. Mintha a pokol ördögei kergetnék. Logan addig nézett utána, amíg eltűnt a szeme elől. A francba! Túl kell ezen tennie magát, leginkább úgy, hogy magáévá teszi a lányt. Mégpedig ruha nélkül, sőt világosban. És úgy hogy legyen ideje felderíteni testének minden négyzetcentiméterét. Ha egyszer már az övé lett így istenigazából, jobban tud majd összpontosítani a feladatára is. De addig mi a fenét csináljon? A férfi a lépcső felé nézett, s azt fontolgatta, mi lenne, ha betörne a lány lakásába, és körülszaglászna. Csakhogy amennyiben Rowdy elhelyezett ott néhány trükkös csapdát, odalehet az álcája. Jobb lesz nem kockáztatni. Elindult inkább az üzlet felé. Vesz néhány szelet grillezni való húst, meg talán némi süteményt a péknél. 67

Megkerülte kocsijával a tömböt, nehogy Pepper azt higgye, követi. Még így is volt esélye, hogy egymásba futnak, de legalább nem lesz szándékos, legalábbis az ő részéről nem. Útközben Morton Andrewson járt az esze. A pasas eddig sok mindent megúszott, beleértve a gyilkosságot is. Pedig számtalanszor hozzá vezettek a nyomok. Sajnos azonban mindenütt voltak kapcsolatai, ami azt jelentette, hogy mindig volt alibije, esetleg hasonmása, akit alibinek használhatott. Logannek Rowdy Yates tanúvallomására volt szüksége ahhoz, hogy örökre rács mögé juttathassa a gazembert. A tények egyre inkább erősítették benne a hitet, hogy ezúttal sikerrel járhat. Yates néhány éve Andrews klubjában, a Checkersben dolgozott. Logan tudomása szerint ugyan legálisan alkalmazott kidobóember volt, mindenesetre jókor volt jó helyen ahhoz, hogy belülről ismerje, hogyan működik a hely. Egy újságíró azt állította, hogy szenzációs hírei vannak Jack haláláról, mégpedig egy Yatestől származó bizalmas értesülésnek köszönhetően. Ez a hír a riporterrel együtt a sírba szállt, de Yates még él, s neki, Logannek nemsokára lehetősége nyílik kikérdezni őt. Már alig várta. Még akkor is Andrewson járt a feje, amikor leparkolt a bolt előtt, és megvette, amit akart. Maga előtt látta az öntelt hólyagot: ötvenes, magas, piperkőc és kevés nála nagyobb gazember létezik. A nők jóképűnek találták festett, világosszőke haja, majdnem fekete szeme és elegáns ruhatára miatt. A jól menő klubtulajdonosok egyikeként mindig egy újabb cicababával a karján jelent meg. A nők vagy nem tudták, hogy Andrews drogokkal üzletel és rabszolga-kereskedelemmel gyanúsítják, valamint minden létező bűnnel a lopástól a gyilkosságig, vagy nem érdekelte őket. Mit szólna Pepper, ha kiderülne, hogy a bátyjának köze volt Morton Andrewshoz? Tudja egyáltalán, hogy a Checkersben dolgozott? Miközben Logan leszedte a polcokról azt a kevés dolgot, amire szüksége volt, meg mert volna esküdni, hogy valaki figyeli. Nem alkalmi kíváncsiságból, hanem szándékosan. Kifizette az árut, és visszasétált a parkolóba. 68

Ott tovább erősödött a korábbi rossz érzés. Felvette sötét, fényvisszaverő napszemüvegét, s körülnézett. Közömbösséget tettetve, pusztán a szeme mozgatásával ellenőrizte a parkoló autókat, a vásárlókat és az árnyékos helyeket. Bár nem látott semmi gyanúsat, elég rég volt a szakmában ahhoz, hogy tudja, nem képzelődik. Egyedül Reese és a főnöke tudja, hogy nyomozást folytat, de Andrews állandó fenyegetést jelent, ezért óvatosnak kell lennie még itt is. Mivel azonban átkozottul jól értette a dolgát, nem hitte, hogy Andrews emberei követték volna. Azt tudná. Akkor viszont ki az? Talán Rowdy Yates? Berakta a zacskókat a pickup hátuljába, s kinyitotta a kormány felőli ajtót. Hirtelen felállt a szőr a tarkóján. Vajon egy golyóval a hátában végzi? Bárki könnyedén le tudná most szedni egy puskával. Vajon Rowdy akkora gazember, hogy képes lenne ölni? – Te meg mit keresel itt? Logan megpördült, s Pepperrel találta szembe magát. A lány a tenyerét tartotta a szeme fölé napellenzőnek, a finom szellő lágyan játszadozott elszabadult sötétszőke fürtjeivel. Ahogy levette a napszemüvegét, hogy üdvözölje, Logan meglátta az aggodalmat a szemében. A férfi tudta, hogy Pepper bátyja jelentheti számára a legnagyobb fenyegetést, de vajon a lány is fél tőle? – Be kellett vásárolnom vacsorára – felelte. Hogy megnehezítse egy esetleges orvlövész dolgát, maga és a bolt bejárata közé manőverezte a lányt. Az ő hátát a saját kocsija védte. – És te mit csinálsz itt? – Én is vásárolni jöttem – felelte Pepper, aztán átnézve Logan válla fölött, aggodalmasan összehúzta a szemét, mintha bántaná az aszfaltozott parkoló csillogása. – Megvehettem volna neked, amit kell, de ha már itt vagy… – húzni kezdte magával a férfit vissza a boltba, – hazavihetsz, miután végeztem. Ez a viselkedés annyira más volt, mint az imént, hogy Logan egyre gyanakvóbbá vált. Talán Rowdytól akarja a lány megvédeni őt? – Szívesen – felelte, majd kiszabadította a csuklóját Pepper markából, hogy a derekára tehesse a kezét. Az éjszakai eső csak növelte a levegő páratartalmát, de könnyű szellő fújt, ami a lány lábához tapasztotta a szoknyát, mely meglibbent minden lépésnél. 69

– Ne bámulj! – figyelmeztette a férfit Pepper. – Zavarba hozol. Logan épp azon volt, hogy megkérdezi, miért kell ennyire sietni, de a megjegyzés elterelte a figyelmét. – Nehéz megállnom, hogy ne nézzelek. – Miért? – firtatta a lány. Korábban Logan csak azért bámulta annyira feltűnően Peppert, hogy felhívja magára a figyelmét, nem igazi érdeklődésből. Most viszont… a lány minden mozdulata lenyűgözte. Látni akarta a testét, megérinteni mindenütt. Agyának egy része csak arra tudott gondolni, milyen lehet a ruha alatt. Nem kell sok idő, és a megszállottja lesz. – Hosszú a lábad – tűnődött hangosan. Pepper egy pillanatra megtorpant, majd ellépett mellőle. Logan tudva, hogy a megjegyzésével futamította meg, elmosolyodott. – És karcsú a csípőd. Pepper nekiiramodott, elkapott egy bevásárlókocsit és megindult. Logan kissé lemaradva figyelte, amint igyekszik mereven járni, nehogy ringjon a csípője. Aztán a lány hirtelen megállt, és hátrafordulva rámeredt. Logan meglepetésére tűz lobogott a tekintetében. – Hagyd ezt abba – parancsolt rá Pepper, – vagy menj inkább el! Elbűvölő volt ez a kis dühkitörés. – Te kérted, hogy vigyelek haza. – Igen, de ha nem vagy képes civilizált módon viselkedni, inkább gyalog megyek. Tulajdonképpen szeretek gyalogolni. Jó testedzés, és… – Felejtsd el, szivi! – fogta át a derekát Logan továbbhaladásra nógatva. – Úgy fogok tenni, mintha nem is lennél nő, jó lesz? Pepper kinyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Erősen megmarkolta a kocsi fogantyúját, mintha támaszt keresne, s Logan ösztökélésére elindult a kenyerespolc felé. Amikor megállt, Logan ismét körülnézett, de már nem érezte a vizslató tekintetet a hátában. Gyere elő, te gazember! – gondolta magában. – Gyere elő, hogy elkaphassalak! De sehol sem látta Rowdy Yatest, és nem érezte a figyelő tekintetét sem. Ismét Pepper felé pillantott. Érdeklődve nézte, ahogy vásárol, a mozgását, de még azt is, milyen vacak készételekkel tölti meg a kocsit. 70

Hirtelen meleg lett. Az az átkozott érzéki kémia még az élelmiszerbolt kellős közepén is összekötötte őket, elevenen, forrón, félelmetes valódisággal. Talán ez volt a legvalóságosabb dolog, amit Logan két év óta érzett. – Itt fordulj be! Logan rápillantott a lányra. – Tessék? – Be kell mennem az áruházba is. Fordulj be itt! A férfi túl régóta hallgatott, s Pepper nem tudta, vajon azért-e, mert megérezte, hogy Rowdy figyeli őket, vagy inkább titkon őt bámulja. Egyik lehetőség sem járult hozzá a lelki békéjéhez. Mihelyt Logan beállt az egyik parkolóhelyre, a lány kikapcsolta a biztonsági övét. Még mindig a bátyján járt az esze, amikor megszólalt: – Nem kell megvárnod. Kösz, hogy elhoztál, de innen már gyalog megyek, miután végeztem. Logan gyengéden, de határozottan megmarkolta a karját. – Nem bánom, ha várnom kell. Nagy, erős keze volt, de Pepper el sem tudta volna képzelni, hogy valaha bántaná vele. – Azzal meg mi történt? – kérdezte a férfi kormányt tartó, bal keze felé intve a fejével, melyet csúnyán megsértett a szögbelövő. Mintha meg is feledkezett volna róla, Logan a kezére pillantott. – Elszúrtam valamit munka közben. Pepper nem tudta megállni, hogy meg ne fogja a csuklóját, és maga felé ne húzza a kezét. Logan hüvelykujján és mutatóujján vörös meg lila zúzódás éktelenkedett, ott pedig, ahol a legvastagabb volt a hús, egy szúrt seb. – Mit csináltál? – kérdezte Pepper halkan, tudatlanságot tettetve. – Átfúrtam egy szöggel – felelte a férfi, majd a lány ujjaira kulcsolta az övéit. – De semmi baj. – Juj! – szisszent fel Pepper együtt érzőn. Alig tudta megállni, hogy meg ne csókolja a férfi kezét. Ám nem tudhatta, hogy nem követte-e őket Rowdy, s nem akart semmi olyat tenni, amivel kihozná a sodrából. A bátyja néha olyan tudott lenni, akár egy feldühödött bika. – Voltál orvosnál? 71

– Nem. Nemrég kaptam tetanuszinjekciót, és semmi fontos nem sérült. Csak a büszkeségem. A lány mosolygott. Szinte ajánlatként hangzott, amikor Logan megjegyezte: – Nem megyek dolgozni néhány napig. Pepper nem válaszolt, nem is tudta, miért. – Azt remélem, több időt tölthetünk együtt – folytatta a férfi. Hát ez Rowdy gyanakvásának az oka! Pepper gondolkodott, mit is mondjon. Tudta, hogy vissza kell utasítania az ajánlatot. De Logan nem adott rá lehetőséget. – Annyi mindent szeretnék kérdezni tőled – mondta. A lánynak rémületében még a lélegzete is elállt. – Például? A férfi incselkedve megcsókolta az orra hegyét, aztán az arcát, végül a száját. Ráérősen, finoman. Lélegzetük összekeveredett, szívverésük felgyorsult. Végül Logan hátradőlt az ülésen. – Például azt, hogy egy hozzád hasonló, félénk nőnek miért van kéznél óvszer a hálószobájában. Ó! Ezt a kérdést még túl lehet élni. – Hát, ööö… – Aztán meg azt, hogy miért futópadon futsz a park helyett. Pepper elhúzta a száját. Tudta, hogy Logan ezt előbb-utóbb megkérdi. – A helyzet az… A férfi Pepper szájára tette az egyik ujját. – És hogy miért rejtegeted a szépségedet. Az összes ember közül, akik elnéztek mellette, sőt átnéztek rajta, Logan lenne az első, aki valóban látja őt? Nem az álcát, nem a felszínt, hanem az igazi nőt? A lány előreejtette a vállát. – Logan! – Szép vagy – simogatta meg Pepper arcát a férfi. – Még ha nem is akarsz annak látszani. Nem tudom nem észrevenni, hiába szeretnéd. Nem, a lány valóban nem akarta, hogy Logan túl sokat lásson, túl sokat megértsen belőle. – Nem vagyok szép. Tudom, mert van tükröm. Logan ismét megcsókolta, és úgy mormolta maga elé: 72

– Ha adsz rá alkalmat, meggyőzhetlek az ellenkezőjéről. Óriási volt a kísértés. – Alkalmat? Hogyan? Logan ajkával végigsimított az övén. – Tölts velem egy kis időt! Elmehetnénk a városba vacsorázni, moziba vagy csak úgy. Ahogy akarod. – De ugye, azért szexelni is akarsz? – Peppert kevésbé érdekelte a többi lehetőség, a testi örömökről azonban nem akart lemondani. A férfi szája mosolyra húzódott, aztán hangosan felnevetett. – Semmi ellenvetésem. – Egyik ujját végighúzta a lány álla mentén, majd le a nyakán. – De nem kell, hogy úgy érezd, mindent vagy semmit. Lehet ez is, az is. A lányt elöntötte a forróság attól, ahogy Logan ránézett. Mintha igazán komolyan gondolta volna, mintha tényleg szépnek látná őt. Mély levegőt vett, s abban a pillanatban megrezdült a mobil a táskájában. Rowdy! Jézus, gyorsan el kell tűnnie Logan közeléből! Nem tudta, vajon a bátyja ezekben a pillanatokban is figyeli-e őket, és azt sem, hogy Logan észrevette-e a rezgőre állított telefon hangját. Egy napra ennyi kockázat már épp elég. Kinyitotta a kocsi ajtaját, s lecsusszant az ülésről. – Bocs, de most már mennem kell, és tényleg ne várj meg! Kérlek, ne vitatkozz! Sétálni akarok, szükségem van a levegőre. – Aztán mert annyira hirtelen és talán udvariatlan volt ez a távozás, még hozzátette: – Este találkozunk. A férfi zavartan összehúzta a szemét. – Ennyi mindent mondani, és ilyen gyorsan! – Kérlek, Logan! A férfi Pepper arcát kutatta, összevonta a szemöldökét, majd bólintott. – Rendben. Te tudod. – Igen. És köszönöm. – Pepper ki akarta venni a csomagját a kocsiból, de a férfi megállította. – Majd én hazaviszem, aztán később átviheted magadhoz. Nem akarván tovább vitatkozni, a lány bólintott. – Rendben. – És Sue! 73

A lány napról napra jobban utálta ezt a buta nevet. – Igen? – Kapok választ a kérdéseimre? Úgy értem, a vacsoránál. Na jó. Az óvszer, a futópad és a szépség. Ezzel még elboldogul. – Oké. Logan elmosolyodott. – Akkor este. A lány elsietett – és ismét elfelejtett csoszogni. Rowdy le fogja harapni a fejét. De ha cserébe Logannel szeretkezhet, nem is annyira rossz üzlet.

74

6. Most hogy Pepper eltávolodott a pickuptól, Rowdyban felengedett a feszültség. Mi az ördögöt akar Logan Stark a húgától? Messzelátóján figyelte, ahogy Pepper átvág a parkolón, és belép az áruház viszonylagos biztonságába. Elkerülte volna valami a figyelmét? Nem, sosem kerüli el, ha nőkről van szó, legfőképp ha az ő rakoncátlan húgáról. Lehet, hogy Logant más érdekli, nem egy futó kaland. Visszairányította a messzelátót a szomszédra. A kocsijában ülve Logan Stark körülkémlelt mintha érezné, hogy figyelik. Nahát! Működik a hatodik érzéke a gazembernek! Végül Logan sebességbe tette az autóját és elhajtott. Rowdy a kesztyűtartóba dobta a messzelátót kiszállt bezárta a kocsit majd zsebre vágta a kulcsot. A bár, amit megfigyelőállásul választott ideális helynek bizonyult Távcsövén belátta az egész utcát a bérházáig, ahogy az élelmiszerboltot és a kis bevásárlóközpontot is. Tulajdonképpen mindent ahová a húga járni szokott. Miközben a bár felé ballagott, észrevett egy ”Eladó” táblát csak úgy átabotában a téglafalra rögzítve, egy szeméttel teli kartondoboz fölött. Régi újságok, néhány üres konzervdoboz, egy törött üveg hevert mellette, mert már nem fért bele. A Checkers jutott eszébe, Andrews elegáns klubja. Drága italok, divatos dekoráció, elegáns nők és nagy tétekben játszó férfiak. Látszólag tiszta volt minden, de Rowdy pontosan tudta, hogy több szenny volt azok között a falak között mint bármely külvárosi sikátorban, mint ott, ahol épp kénytelen volt a húgát rejtegetni. 75

A Checkersnek három szintje volt. Ő maga rendszerint a földszinten dolgozott, s a vendégek közé telepedő táncosnőket meg magukat a vendégeket ellenőrizte, nehogy egyikük-másikuk túl mohó legyen, és több szolgáltatást követeljen, mint amennyiért fizetett. A második szinten már kalandosabb tevékenységek folytak olyan férfiak részvételével, akiknek mélyebb volt a zsebük. Ott a legváltozatosabb szexuális szolgáltatásokat lehetett kapni egy, de akár három partnerrel is. Morton terjedelmes irodája a harmadik szintet foglalta el, mellette saját tanácsterme és még több kisebb iroda. Rowdyt kellőképpen megfizették, hogy ismerje az ügyfelek közötti különbségeket, hogy tartsa a száját az illegális szexuális szolgáltatásokat illetően, és hogy figyelmeztesse a felsőbb szinteken posztoló izomagyúakat, ha a törvény őrei felkeresték a klubot. Minden simán zajlott, még akkor is, amikor káosznak tűnt az egész. De amikor nem… Rowdy lehunyta a szemét, nem akart a városi tanácsosra gondolni, akit a klubban gyilkoltak meg. Jack Carmin fiatalon, harminckét évesen halt meg – és ő meg sem próbálta megvédeni. Égette a gyomrát a sav az idegességtől. Az a hír járta, hogy Andrews leánykereskedelemmel kívánja bővíteni a tevékenységét. Rowdy tudta, hogy tennie kell ez ellen valamit, mégpedig hamar. De most, hogy Pepper udvarlója bekerült a képbe, képtelen cselekedni. A húga biztonsága az első. Mindig is az lesz. Ha kiderül, hogy Logan Stark tisztességes fickó, talán Pepper biztonságban lesz anélkül is, hogy folyton szemmel tartaná. Legalábbis egy kis időre. Legalábbis addig, amíg ő elintézi Mortont, ahogy két évvel korábban kellett volna tennie. A bár bejáratánál egy részeg tántorgott. Odébb két suhanc dohányzott, és hangosan beszélgetett. Ilyesmi sosem történhetett volna meg a Checkers előtt, de itt és most a bártulajdonos Rowdy kezére játszott, mivel nem figyelt oda semmire és senkire. Miközben azon tűnődött, hogy ez a vacak bár talán nemsokára kénytelen lesz bezárni, észre sem vette, hogy egy nő rámosolyog. De 76

aztán kilépett az árnyékból. Magas, karcsú, szexi nő volt, és minden bizonnyal megvásárolható. Milyen kár, hogy ő kerüli a prostikat! Nem éppen erkölcsi megfontolásból, csak mert sosem költi ostobaságokra a pénzét. – Mit szólsz ehhez, szivi? – húzta végig a nő az egyik ujját mély dekoltázsán. – Van egy kis szabadidőd? Más sincs. – Sajnálom, de úgy nézem, többe kerülsz, mint amit megengedhetek magamnak. – Neked… különleges ajánlattal szolgálhatok. Ja, el tudja képzelni! – Igazán kedves, de inkább máskor – biccentett oda búcsúzóul Rowdy, és belépett a homályos helyiségbe. Lassú, halk zene szólt, törzsvendégek ültek a bokszokban meg a pultnál. Egy hevenyészett színpadon alig fedett testek tekeregtek. Több nő is feléje nézett, ezért óvakodott bármelyiken is rajta felejteni a tekintetét. Senkit sem akart bátorítani. El kell még intéznie néhány dolgot, mielőtt hálótársat keres magának. Mindössze odabiccentett az egyiknek, kedvetlenül rámosolygott a másikra. Mindig is értékelte, hogy tetszik a nőknek, de nem mindig használta ki. Mégis voltak idők, amikor felkavarodtak a múlt sötét emlékei, lehetetlenné téve az alvást, s ilyenkor jólesett egy puha női test, hogy átsegítse az éjszakán. Reggelre kelve mindig megvetette magát a gyengeségéért. Leült az egyik asztal mellé, s kényelmesen hátradőlt a széken. Az egyik rámosolygó lányt túl fiatalnak találta, a másikat túl ”érettnek”. Az egyik rúdtáncost figyelte, akinek túl nagy volt a feneke. A felszolgálólányokon alig volt ruha, de annál magasabb volt a cipősarkuk. Egyforma, apró kis kötények jelezték, hogy a bár alkalmazottai. Rowdy a száját dörzsölve tűnődött azon, hogy egy gyors hancúrozás vajon segítene-e kitisztítani a gondolatait. Nem mintha bárki megragadta volna a figyelmét. Nem lobbant fel a szikra még a legpucérabb szőkeség iránt sem. Nem tudta méltányolni csábos domborulatait. – Mit hozhatok? 77

A pattogó női hang hallatán Rowdy feltekintett – s beleveszett egy kék szempárba. Ám a kábulat nem tartott sokáig. Míg a vonagló szőke hidegen hagyta, ettől a kis nőtől hirtelen kipattant a szikra. A tekintetét végighordozta hajpánttal hátraszorított, sűrű, sötétvörös hajától keskeny orrán és széles száján át finom kis alakjáig. Ezen a lányon nem volt szexi egyenruha. Egyenes farmert viselt papucscipővel és kerek nyakú pólót. Csak a derekán volt a többiekével azonos kötény, bár kissé rendetlenebbül. Rowdy az arcára emelte a tekintetét. – Csinos kis darab vagy! A lány leszegte az állát. – Két választása van – jelentette ki. – Vagy leadja a rendelését, vagy átül egy másik asztalhoz. Nocsak, nocsak! Az iménti szikra immár lánggal égett. Rowdy rámosolygott a lányra, és észrevette, hogy felvillan a szeme. Kicsit prédára éhesen, de annál cinikusabban várt és figyelt. – Oké – szólalt meg a pincérnő. – El kell ismernem, ez a tekintet hatásos. Veszedelmesen hatásos. De mivel a borravalóból élek, ha mégsem akar rendelni, akkor… – Akarok. A lány mély levegőt vett, s az égre emelte a tekintetét. – A helyzet az, hogy tényleg fel kell vennem a rendelést. De ennyi. A munkaköröm nem terjed tovább. – Semmi rúdtánc? – ingerkedett Rowdy. – De kár! A lány összevonta a szemöldökét az enyhén csalódott hang hallatán. – Attól tönkremenne a hely, higgye el nekem. – Szerintem máris afelé halad – jegyezte meg Rowdy, majd látva a lány értetlenségét, hozzátette: – Láttam a táblán, hogy eladó. – Ja, tényleg. – A lány az orrát ráncolta. – Csak nem akarja megvenni? – Kinevezhetem rúdtáncosnak, ha megveszem? – Ha továbbra is alkalmazni akar, akkor nem. Vajon a mostani tulajdonos már megpróbálta? Érdekes. – Miért? Vannak más kilátásai is? 78

A lány egy pillanatig habozott, majd anélkül hogy meginvitálták volna, kihúzott magának egy széket és leült szemben a férfival. Szép illedelmesen, egyenes háttal, hátrahúzott vállal. – Hogy hívják? – kérdezte. – Hívhat, ahogy akar. – Már amíg nem a valódi nevén szólítja. Rowdy Yates mindenki számára eltűnt a térképről, és ennek így is kell maradnia. – Jól van. Akkor legyen Walter! – Walter? – Ezt a nevet választottam. Azt mondta, bármi megteszi. Rowdy feddőn ráncolta a homlokát. – Csak a Walter nem. A lány elkeseredetten sóhajtott fel. – Én dolgozom, uram. – Ez sem sokkal jobb. – A fenébe is, senki sem szólította még úrnak. Akikhez eddig köze volt, azoknak vagy egyáltalán nem volt modora, vagy olyanok voltak, akiket ő szólított uramnak. A lány folytatta: – Tudja, uram, nekem kötelességeim vannak. Tisztában vagyok vele, hogy itt kihívó viselkedést várnak el tőlem. Meg is értem, hiszen ez a bár igazi férfitanya. – Látható megvetéssel nézett körül, s halkabbra vette a hangját. –Szexre és mindenféle tisztességtelenségre épül. – Maga mégis itt van – mutatott rá Rowdy. – Igen, uram. Szükségem van a pénzre. De semmi közöm ehhez az… egészhez – intett a többiek felé. Rowdy úgy döntött, nem foglalkozik a megszólítással. – Önszántából? A lány az asztalra ejtette a fejét, csak úgy koppant. Rowdy vágott fájdalmas képet helyette is. A pincérlány fáradtnak tűnt, és úgy látszott, elege van az egészből. A férfi nem tudta megállni, hogy bele ne túrjon az asztalra hulló, sötétvörös hajzuhatagba. Meleg, sűrű, selymes volt a tapintása. Vajon eredetileg is vörös? Rowdy ösztönösen kedvelte az apró termetű nőket, és egyenesen a vörös volt a gyengéje.

79

A lány megragadta a csuklóját, eltolta magától, majd felegyenesedett, de nem engedte el. Vékony ujjaival át sem tudta érni a csuklóját. Rowdy nem tiltakozott, a lány keze pedig nem mozdult. Az érintés bizalmasnak tűnt, kicsit túl bizalmasnak. A férfi csendben figyelte a lányt, várta, mit fog tenni vagy mondani. A vöröske egyenest a szemébe nézett. – Arra az esetre, ha tényleg meg akarná venni az… intézményt, előre közlöm, hogy túl alacsony, túl sovány és túl szégyenlős vagyok bármilyen színpadi produkcióhoz. – Gondolja? – Rowdy nem értett egyet vele. – Tarthatnánk egy próbát, és rám bízhatná a döntést. A lány felemelte szabad kezét, hogy félbeszakítsa. – Ha viszont mégsem reménybeli vevő, akkor tudnia kell, hogy nem érdekel a flört, és soha, de soha nem randiznék senkivel, aki idejár, bármilyen vonzó is az illető. Randizni? Rowdy sosem randizott. Sem ideje nem volt rá, sem kedve. – Fogadok, hogy meg tudnám változtatni a véleményét. A lány ingerülten fújt egyet. – Nézzen körül, uram! Rengeteg nő vár arra, hogy maga észrevegye. Biztos vagyok benne, hogy náluk könnyebben célt ér. Fogalma sincs a kis vörösnek, hogy neki mi a célja, és esze ágában sincs körülnézni, mert nem érdeklik mások. – Vonzónak találom magát. Ettől a lány kissé meglepődött. Végignézett magán, és vágott egy grimaszt. – Valami egészen mást vártam. – Például? – Például hogy azt mondja, szimpla vagy érdektelen vagyok. Szinte észrevehetetlen. Szóval a ruhái azt a célt szolgálják, hogy elrejtőzzön mögöttük? Rowdy ismét a lány cipőjére pillantott, mely dísztelensége ellenére is nőies volt, akár egy finom kis balettcipő. A szemmel láthatóan új, egyenes szárú farmer kiemelte hosszú lábát, a kerek nyakú póló pedig, bár kicsit nagy volt, sejtette formás kis mellét. 80

Hiába nem akarta, lenyűgöző kis fruska volt. Kicsi, nőies, rejtett szépség. A vörös haja pedig egyenesen izgató. A férfi elhúzta a száját. Vajon Logan ugyanígy néz az ő húgára? Vajon ugyanígy átlát rajta? Azért a kettő nem volt ugyanaz, mivel ez a nő csak visszafogott, de nem akarja teljesen másnak mutatni magát. – Örülök, hogy ezt sikerült tisztáznunk – mondta a lány, majd érdektelenségnek véve a férfi hallgatását, felállt. – Tehát szeretne inni valamit, vagy sem? És higgye el, ha most is rossz választ kapok, elmegyek, és küldök magam helyett egy másik pincért. Rowdy ezt egy percig sem hitte el, de vette a lapot. – Sört kérek. – Rendben, azonnal hozom. A férfi hirtelen gondolt egyet, és előrehajolt. – Előbb azért hadd kérdezzek valamit! A lány türelmetlenül megbillentette a csípőjét, mint aki már megy is. – Más asztalokat is ki kell szolgálnom. – Megduplázom a borravalót, ha elmondja az igazat. – Csakugyan? – csillant fel a lány szeme. – Ígérem, nem szépítek semmit. Eddig is őszintének tűnt, így Rowdy hitt neki. – Ez a cucc a fickók elrettentését szolgálja azzal, hogy elrejti a bájait – ahogy a húga is teszi, – vagy általában így öltözködik? A pincérlány néhány pillanatig a férfi arcát fürkészte, talán megpróbálta kitalálni az indítékait – persze évtizedek alatt sem jönne rá, – aztán minden további nélkül válaszolt: – Néhány hete kezdtem itt dolgozni. A kötényt kivéve nincs megszabva, mit viseljünk, így a rendes ruhatáramat hordom, amit – higgye el – nem csábítás céljából állítottam össze. Érdekes. – Semmi mélyen kivágott felső, miniszoknya meg ilyenek? – Mindig ilyen lazán öltözködöm. Kár. Csinos lenne miniben, mert bár alacsony, hosszú a lába. Rowdy szívesen megnézte volna. Sőt el is képzelte magát azok között a hosszú combok között. – Na és a többi nő? 81

– Azt hiszem, ők azért öltöznek ilyen lengén, hogy több borravalót kapjanak – magyarázta a lány, és a hangjában nem csengett rosszallás. Szóval a megvetése csak a férfi vendégeknek szól, nem a kolléganőknek? Rowdy érdeklődése a lány iránt percről percre nőtt. – És beválik nekik a szexi viselet? – Igen, de sok zaklatással is jár. – Magát nem zaklatják ebben az öltözékben? A lány nem mondott sem igent, sem nemet. – Úgy döntöttem, eleve jobb lesz nem felkelteni a vendégek érdeklődését. Rowdy nem akarta felvilágosítani, hogy ezzel viszont felébreszti a kíváncsiságukat. – Szóval ezzel – biccentett fejével a lány felé – azt akarja elérni, hogy ne legyen vonzó? – Igen, és szerintem beválik. Rowdy felvonta az egyik szemöldökét, s hátradőlt a széken. – Sajnálom, drágaságom, de én így is vonzónak találom. – Na, ezzel eljátszotta az utolsó esélyét – jelentette ki a lány, majd felemelt fejjel elmasírozott. Rowdy derűsen nézett utána. Hátulról ugyanolyan helyesnek látta, mint elölről. Sűrű, mélyvörös, háta közepéig érő haja minden lépésnél megcsillant a lámpák fényében, s szinte felhívta a figyelmet formás kis fenekére, melyet még a farmer sem tudott elrejteni. Igen, Rowdy a bő göncök alatt is látott mindent, amit látni akart, s megesküdött, hogy megszerzi magának ezt a nőt. Bár még a nevét sem kérdezte meg, és azt sem látta, visel-e névtáblát a blúzán. Talán szándékosan nem. Egyelőre azonban jobban nyugtalanította, vajon Logan ugyanígy tekint-e a húgára és lát az álcája mögé. Csak szép nyugodtan! Először is még ma éjjel GPS-es nyomkövetőt tesz a fickó kocsijára, hogy lássa, merre jár. Így talán megfejtheti a szomszéd érthetetlen érdeklődését a húga iránt. Ha Logan Starknak bármi titkolnivalója van, azt ő ki fogja deríteni. Egy nő oldalazott oda az asztalához. – Helló! Rowdy felnézett rá. Világosbarna haj omlott a vállára és tekintélyes dekoltázsa köré. Illatfelhő vette körül. 82

A pincérlánnyal ellentétben ő nem takargatta elismerésre méltó bájait. Rowdynak általában az ilyen nők tetszettek, de ez a mai este semmiképp sem volt átlagos. Máris unta a nőt, de visszaköszönt. – Csak nem egyedül iszik? – érdeklődött amaz. Máskor Rowdy ezen a ponton kezdett udvarolni, hogy biztosítson magának hálótársat éjszakára. Ezúttal azonban mindenhez volt kedve, csak ehhez nem, pedig percekkel ezelőtt még felmerült benne az ötlet. – De igen. – Mit szólna, ha csatlakoznék? – Örülnék, már ha csak beszélgetni akar. A nő megtorpant, majd félénken, de annál egyértelműbben felajánlkozott – És ha többet akarnék? – Ma este nem jó, szivi, sajnálom. A visszautasítás meglepte a nőt – Megkérdezhetem az okát? – Van valami elintéznivalóm. A lány ennek ellenére becsusszant a székre Rowdyval szemben. Egyik szépen manikűrözött ujjával megbökte a férfi vállát, majd pilláit rebegtetve, mosolyogva odasúgta: – Engem intézz el! – Igazán csábító! – fogta meg a nő meleg kezét Rowdy, hogy visszategye az asztalra. – Mégis vissza kell utasítanom. – Elterelhetném a figyelmedet a gondjaidról. – Nem kétlem – lágyította meg a férfi hangját a nő önbizalma. – De ez sajnos nem változtat semmin. – Akkor holnap? Rowdy elmosolyodott. – Szóval nem csak egy italt szeretnél? Na jó. Ha holnap is itt leszek, nyugodtan szólj megint! A nő két tenyérrel az asztalra támaszkodott, előrehajolt, s belesúgta Rowdy ajkába: – Legyél itt! – Azzal felegyenesedett, s már ott sem volt. Rowdy nem tagadta, hogy imádja a nőket Minél merészebb, minél magabiztosabb, szókimondóbb a pipi, annál jobb. 83

– A másik pincérnő nem én rá – hallotta meg az ismerős, fátyolos hangot Rendszerint imádja a merész, szókimondó nőket, állapította meg magában Rowdy, most azonban valami egészen másfajta lány vonja magára a figyelmét A vöröske, aki olyan erővel csapta le az asztalra a sörét, hogy kilöttyent. – Köszönöm. A férfit nem lepte meg igazán, hogy a lány nem hagyta faképnél, ahogy ígérte. A nők imádnivalóan kiszámíthatók. Hogy tovább cukkolja, megkérdezte: – Csak nincs valami baj? – Á, dehogy. Adhatok még valamit? De elegem van a célozgatásaiból! Kimért hangja mulattatta a férfit. – Ennyire sablonos lennék? – Bocsánat. Ha nem kér mást… – Volna valami. A hangos zene és a beszélgetés zaja ellenére is Rowdy hallotta a lány elkeseredett sóhaját. Megállt háttal a férfinak, vett egy mély levegőt, majd visszanézett a válla fölött. – Igen? Rowdy karba font kézzel az asztalra könyökölt, és előrehajolt. – Szeretném megtudni a nevét. – Neeem! – felelte a lány nevetve. – Azt már nem! Ekkor Rowdy legnagyobb bosszúságára három nő lépett az asztalához, félbeszakítva a beszélgetést, a pincérlány pedig már ment is tovább. – Mindjárt visszajövök – szólt oda Rowdy a nőknek, majd néhány nagy lépéssel utolérte a pincérlányt, s megragadta a köténye masniját. Bársonyos hangon duruzsolta a fülébe: – Ne meneküljön tőlem! – Nem menekültem, csak – tudja – dolgoznom kell. – Ha maga mondja… – Rowdy a masninál fogva közelebb húzta a lányt. – Ennyi erővel a nevét is elárulhatná. Különben még mástól kell megkérdeznem. 84

A vöröske kezdte elveszíteni a türelmét. – Ugyan miért tenné? – Mert felpiszkálta a kíváncsiságomat – suttogta Rowdy közelről. A lány meleg illata egészen megszédítette. Ez már kiverte a pincérlánynál a biztosítékot. Megpördült, hogy jól leteremtse, de hirtelen megdermedt, mert meglepődött a férfi méretétől. Az csak bámult le rá a magasból, s egyre nőtt a feszültség. Rowdy várta, mit fog tenni vagy mondani a lány. Az volt az érzése, ezt a nőt nem tudná megunni. – Te jó ég! – döntötte hátra a fejét a lány, hogy a férfi szemébe nézhessen. – Maga aztán szép nagyra nőtt! Rowdynak melege lett, a kis nő megmelengette a szívét. – Úgy érti, magasra. Még mindig a magasságán csodálkozva a lány nem értette a helyesbítés lényegét. – Tessék? – Ugye a magasságomra célzott? – Persze. Mi másra? Több mint két méter? – Kettő tíz. De ami azt illeti, hogy mekkorára nőttem… – emelte fel Rowdy a vöröske állát. – Kíváncsi rá? A lány végre felfogta, mire céloz, de ahelyett hogy felháborodott volna a pimaszságon, elnevette magát. – Ezt nem viccnek szántam – figyelmeztette Rowdy. Nem is értette, miért, de a lány nevetése még jobban feltüzelte. – Uram, maga felháborítóan viselkedik – utasította rendre a pincérlány még mindig mosolyogva. Szája még érzékibb volt mosolygás közben. Lágy, telt ajkak, semmi rúzs, semmi, ami útjába állhatna egy forró csóknak. .. A lány meglengette a kezét Rowdy arca előtt. – Hé, hol jár az esze? – Azt jobb, ha nem tudod, gondolta a férfi. – Nos, ha visszatért a földre, törődjön helyettem azokkal a hölgyekkel, ott! – intett Rowdy asztala felé. Valóban ott állt egy csapat nő, és rá várt. Nem nagy ügy, hisz üldözték a nők egész életében. Hadd várjanak! Csakhogy amint visszafordult a pincérlány felé, már nem talált ott senkit. A lány eltűnt a tömegben. Ó, hogy az a…! 85

Nem fog még egyszer utána menni. Majd ha hoz neki még egy sört, folytatják a beszélgetést. Addig meg… Összeszűkült szemmel nézett végig az asztalánál nyüzsgő nőkön. Még a korábbi barna is közéjük állt. Kedves, kacér lányok, akik csak egy kis mókára vágynak, ezzel nincs is semmi baj. Egyik sem keltette benne életre a férfit, nem úgy, mint a kis pincérlány. Pillanatnyilag azonban, úgy még egy óra hosszára, az ő társaságuk is megteszi. Nem, semmiképp sem feledkezett meg Loganről és Pepperről, de még messze az este, addig meg miért ne üsse itt agyon az időt? Sajnos, a következő sörét mégis másik pincér hozta ki, s mikor érdeklődött nála a kis vörös felől, az csak annyit mondott, hogy fél órája elment. Anélkül hogy elköszönt volna. Éreztetni akarja, hogy nehezen kapható? Hát akkor játsszuk ezt! Rowdy időnként nem bánta az ilyesmit. Az elkövetkező néhány napban majd vissza-visszatér, s végül csak itt találja a vöröskét megint. Kifizette a számlát, s elköszönt a duzzogó, nyafogó szépségektől. A parkoló felé haladva jól szemügyre vett minden sötét sarkot, megmozduló árnyat és közelben elhaladó járókelőt. Az óvatosság mostanra a vérébe ivódott, sosem vette készpénznek a biztonságot. De nem látott semmi és senki érdekeset Ideje, hogy Pepper bosszantó szomszédjával foglalkozzon. Minden más várhat, beleértve a helyes kis pincérlányt is.

86

7. – Ó, Rowdy, nem! – kiáltott fel Pepper. A bátyja terve iránti bizalmatlanságtól megbicsaklott a hangja. – El sem hiszem, hogy arra kérsz… – Csak foglald le, semmi mást nem kérek. Egy szemvillanás alatt elintézem. Ez még visszaüthet, ez veszélyes, túl veszélyes, aggódott Pepper. – Nem akarom! Rowdy határozott hangon elhallgattatta. – Akkor is tedd meg! A lány hevesen dobogó szívvel rogyott le a kanapéra. – Kérlek, Rowdy! Gondold át! Nincs semmi okod, hogy… – Tudom, mit láttam. Te kezdted el ezt az egészet, úgyhogy most nincs választásom. Ez nem igazság! Miért kelt benne bűntudatot amiatt, hogy egy kis társaságra vágyott? – Olyan erőszakos vagy! – Húsz perced van, úgyhogy ne hagyj cserben! – felelte a bátyja, s már le is tette a telefont. Pepper karba fonta a kezét, előrehajolt, s küzdött az érzéseivel. A szomorúság, a folytonos hazudozás miatti fásultság, a vágy valami más, valami igazi iránt keveredett a bűntudattal, melyet a bátyja keltett benne az imént. No meg egy jó adag érzéki várakozással. Rowdy azt kérte, foglalja le Logant, amíg ő GPS-es nyomkövetőt tesz a kocsijára. Pepper csak egyetlen módot tudott erre. Bátyja nyilvánvalóan nem így értette, de nincs más megoldás. 87

Hirtelen, mintha csak megidézte volna, Logan kiáltott át az erkélyről: – Sue! Hangja hallatán Pepper szíve nagyot dobbant ijedtében. Csak nem hallgatta ki a beszélgetésüket? Belemarkolt a hajába, aztán kivette belőle a gumit, és megigazította. Vajon mennyit hallott? – Jól vagy, Sue? Nyilván eleget ahhoz, hogy aggódni kezdjen. Most mit csináljon? A lány gyorsan kidugta a fejét a balkon tolóajtaján. A kék éggel a háta mögött s élénk tekintetű, sötét szemével Logan olyan látványt nyújtott, hogy Peppernek elállt a lélegzete. – Szia! Itt vagyok. A férfi szeme aggodalmasan összeszűkült. Végignézett a lányon, mintha azt ellenőrizné, nincs-e rajta sérülés. – Minden rendben? – Persze. – Gondolkozz, Pepper! Logan kérdezni fog, és neked elő kell állnod valami magyarázattal, mégpedig azonnal! – Beszélni hallottalak – jegyezte meg Logan rákönyökölve az erkély korlátjára, hogy közel hajolhasson a lányhoz, amitől kidagadtak az izmai a karján, Peppernek pedig nekilódult a képzelete. – Zaklatottnak tűnt a hangod. – Ó! – Koncentrálj, Pepper! Gondolnia kellett volna arra, hogy a két erkély tolóajtaja nyitva van, csakhogy Logan felbukkanása előtt ez nem volt szempont. Nagyon rég nem érdeklődött iránta egyetlen férfi sem. – Nem, minden rendben. Logan félrebillent fejjel végigmérte. – És zaklatottnak is látszol. Inkább izgatottnak. Valahányszor Rowdy előbújt a rejtekéből, azt kockáztatta, hogy Morton Andrews egyik embere észreveszi. Itt azonban nem áll fenn ez a veszély. Kikerültek Morton hatósugarából, de az ördög sosem alszik. – Sue? Gondolkozz! – Készen állsz rám? – bökte ki, és imádkozott, hogy megragadja Logan képzeletét a kétértelmű kérdés. Imája meghallgatásra talált. A férfi felegyenesedett. 88

– Hogy készen-e? Pepper bólintott. – Arra gondoltam, hogy… szóval tudod. Átmehetnék? Mármint ha… van még idő vacsora előtt. – Persze hogy átjöhetsz. Bármikor. Már megmondtam, emlékszel? A vacsora nincs még kész, de én… – Logan a mondat közepén elhallgatott. Most. hogy már eldöntötte, mit tesz, Pepper szívverése felgyorsult a várakozástól. Felkapta a kulcsát meg a retiküljét, kiszaladt, bezárta a lakása ajtaját, s Logané már nyílt is, mire hátrafordult. Az érzéki feszültségtől mindketten sóbálvánnyá meredtek, s összefonódott a tekintetük. Csak nézték egymást csendben, s a várakozás nőtt minden egyes lélegzetvétellel. A lány kissé bizonytalannak érezte magát, Logan viszont úgy tűnt, teljesen begerjedt. Most mit mondjon, hogyan magyarázza ki magát? – tűnődött Pepper. – Gyere ide! – nyúlt utána Logan, nem igényelve semmilyen magyarázatot. Berántotta a lányt a lakásába, s nekidöntötte a becsukott ajtónak. Nyomban csókolni kezdte, és meghiúsította Pepper igyekezetét, hogy bekormányozza kettejüket a hálószobába. A lánynak elgyengült a térde, megszűnt körülötte a világ, csak élvezte Logan nedves szájának forróságát, nyelvének játékát, sürgető vágyának bizonyítékát. A férfi a karját szorította a két kezével, miközben falta a száját, de Pepper még ezt is élvezte. Igazából mindennek örült, amit Logan tett. Kedvelte a fickót úgy, ahogy volt. – Elepedek utánad – súgta Logan milliméterekkel a szája előtt, majd apró csókokkal borította az arcát, a nyakát. – Mmm! – dorombolt Pepper, de közben azon járt az esze, hogy Rowdy csak akkor lesz biztonságban, ha ők a hálószobában, csukott ajtó mellett teljesen belefeledkeznek egymásba. Ha Rowdy valaha is rájön a módszerére, neki annyi, de kit érdekel! Tenyerét Logan mellkasának támasztotta, s eltolta magától a férfit. – Irány a háló! A férfi Pepper vállát az ajtónak nyomta, s felhevült arccal, egyre gyorsabban kapkodta a levegőt. – Nekem tetszik az ötlet, hogy itt csináljuk. 89

Csodálatos ötlet, de mint annyi minden az életében, Peppernél ez sem jöhetett szóba. Szomorúan súgta vissza: – Nem lehet. Pillangószárnyak érintéséhez hasonló csókok záporoztak a halántékára. – Miért? – Sajnálom. – A lány becsukta a szemét, nagyot nyelt, majd megrázta a fejét. – Ágyban, vagy sehogy. Arra számított, hogy Logan vitatkozni kezd, hogy bosszús lesz, talán mérges is. A férfi halvány mosolya maga volt a kísértés. – Akkor menjünk, édesem, de gyorsan! Isten áldja érte! Ráadásul Logan megfogta a kezét, úgy vezette a hálószobába. Odabent pedig kérés nélkül nekilátott behúzni a függönyöket. – Így jó lesz? Annyira kedves tőle! Mikor volt vele utoljára egy férfi ilyen kedves? Peppert annyira elborították az érzések, hogy szinte megrendült. Tenyerét a szájára szorította, s csak bólintott. – Igen, köszönöm – mondta végül, majd mielőtt még Logan átvehette volna a vezetést, odalépett az ágy lábához. – Mit szólnál, ha most kipróbálnánk valami mást? Nem volt teljes a sötét, nemsokára alkalmazkodni fog a szemük a félhomályhoz. Sietnie kellett, és nem is esett nehezére. – Amit csak akarsz, édesem! – Logan közelebb lépett, de nem ért a lányhoz. – Mire gondolsz? Anyám, nem egyszerű kimondani! Pepper a legfontosabbal kezdte: – Először is rajtam marad a ruha. – Rendben. A lány hallotta, ahogy Logan nadrágján kinyílik a kapocs, majd lassan lehúzódik a cipzár. – Azt azért nem bánod, ha én levetkőzöm? Peppernek kiszáradt a szája, a szíve hevesen kalapált. – Nem. – Köszönöm. – A férfi letolta a sortját, majd elrúgta jó messzire. 90

A kísértés forró, meztelen szobra állt Pepper előtt várakozón. A lány hallotta kapkodó lélegzetét, érezte a belőle áradó meleget. Érezte bőrének illatát. Vakon előrenyújtotta a kezét. Alkalmazkodva a sötét szoba ünnepélyes nyugalmához, suttogva szólalt meg: – Nem bánod, ha megérintelek? – Egyenesen megkérlek rá. – Oké – tette Pepper két tenyerét a férfi vállára, s szinte szívta magába izmai feszességét. Végighúzta ujjait a kulcscsontja mentén, majd szétterpesztve őket lefelé a mellkasán, egészen a bimbóig. Logan felszisszent, s áttette a súlyát a másik lábára. – Vettem egy doboz óvszert – szólalt meg. A hasa is kemény, feszes volt, s ahogy Pepper megérintette, még jobban kidudorodtak az izmai. – Köszönöm. – Ott van – szólt Logan, s még gyorsabban szedte a levegőt – az éjjeliszekrényen. – Jó – nyugtázta Pepper, majd két kézzel körülfogta Logan férfiasságát. Szemét becsukva élvezte, hogy az megrezdül, és még vastagabb lesz. Elbűvölte, hogy valami, ami ennyire kemény és erős, ilyen bársonyos, puha bőrbe van csomagolva. Hüvelykujjával végigsimogatta, s érezte, hogy már nedves. – Ajjaj! – súgta Logan. – Sss! – csitította felvillanyozva, izgatottan Pepper. Élvezte a szabadságot, amellyel a férfi felhatalmazta. Egyik tenyerébe fogta a feszes heréket, míg a másikkal tovább simogatta Logan hímtagját. Annyi minden van rajta, amit élvezni lehet! Annyi minden! – Megölsz! – nyögött fel az áldozat. – Ugye tudod? – Ez csak… – Pepper most megmarkolta a tövénél. – Imádom a tapintását. Logan tenyerét a lány kezére téve fokozta a nyomást, s arra biztatta, mozgassa a kezét lassan fel-alá. Három heves lélegzetvétel után megkérdezte: – Na milyen? Hihetetlenül érzéki. Anélkül hogy elengedte volna, Pepper térdre ereszkedett. 91

– Talán az ízed még jobb lesz. – Jézusom! – nyögött fel szaggatottan Logan, s kissé nagyobb terpeszbe állt. Pepper végighúzta rajta a nyelvét, kóstolgatni kezdte, s mélyen beszívta az illatát, élvezve, ahogy meg-megrándul az egyre növekvő kéjtől. Szerette volna folytatni, amíg Logan el nem veszíti a csatát, de a férfi hirtelen karon ragadta, és talpra állította. – Mi az? – Hogyan csináljuk, édesem? Gyorsan felelj, mert már a végét járom. Pepper sietve lekapta magáról a bugyit. – Fogd az óvszert! Egymásnak ütköztek a sötétben, miközben Pepper a szoknyájával küzdött, Logan meg a dobozt bontogatta. Mihelyt visszafordult a lány felé, Pepper az ágy végére hajolt. Felcsapta a szoknyáját, belemarkolt a lepedőbe, és várt. Csend telepedett a szobára, csak a férfi nehéz lélegzetvételét lehetett hallani. – Logan? Semmi válasz. Pepper mégis tudta, hogy ott van mögötte. Érezte, hogy egészen közel áll, igyekszik kivenni a sötétben a látványt, alkalmazkodni a furcsa intimitáshoz. Ha félreérti a szándékát, azt nem tudná elviselni. Az érzelmektől elszorult a torka. – Kérlek, ne tedd tönkre! – mondta halk, fojtott hangon. Logan szőrös combja az övéhez ért. – Mondd, mit szeretnél! – Téged. Csak gyere! A férfi ujjai hegyével próbálta felderíteni a lány fenekét. – Logan! – figyelmeztette Pepper. Ha túl bizalmassá válik az érintés, kénytelen lesz megelőzni őt… De a férfi egyik kezével csak megtartotta, a másikkal pedig játszadozni kezdett vele, mígnem az őrületbe kergette, s eljuttatta egészen a határig. Igen, ez az! Puszta szex, sietős, személytelen. Ilyennek kell lennie, ilyennek kell maradnia, különben túl veszélyessé válhat. – Jó? – firtatta Logan. Még hogy jó? Úristen! 92

– Abba ne hagyd! – Csak ha már elmentél – ígérte győzedelmesen a férfi, s folytatta a kínzást. Pepper megvonaglott, ahogy egyre magasabbra sodorták a kéj hullámai, majd hirtelen feljutott a csúcsra. Felkiáltott, s a beteljesülést követően elgyengültek a lábai. Ahogy elterült az ágyon, Logan már fölötte is termett, s egyetlen erőteljes lökéssel betöltötte. Könyökén egyensúlyozva csókot nyomott a lány halántékára, s ritmusosan igyekezett a célja felé. Rengett alattuk az ágy, a férfi mellkasa neki-nekiütközött Pepper lapockájának. Némi akadályt képezett a felhúzott szoknya, de ez sem zavarta Logant. Pepper gyönyöre annyira feltüzelte, hogy nem kellett sok idő, megmerevedett, majd megkönnyebbülve rárogyott a lányra. Tudva, hogy nem maradnak így együtt soká, Pepper kiélvezte a pillanatot. Amolyan furcsán… védelmező volt ez a mozdulat, ez az összefonódás. Túl jó, túl kellemes. Pepper akár órákig is szívesen maradt volna ebben a pózban… vagy egy életen át. Kétségbe ejtette, hogy szűkre szabott az idő. Megköszörülte a torkát egyszer, aztán még egyszer, s mikor elsuttogta a férfi nevét, maga is hallotta a könnyeket a hangjában. Logan szó nélkül a karjára támaszkodott, finoman megcsókolta a lány arcát, majd legördült róla. Óriási volt a kísértés, hogy Pepper maradjon, odaforduljon hozzá, a karjába bújjon és megcsókolja. Hogy újrakezdjék az egészet. Csakhogy ha egy perccel is tovább marad, legyűri a sírás, így inkább kikászálódott az ágyból, lesimította a szoknyáját, s visszasietett a férfi nappalijába, hogy magához vegye a táskáját. Nagyot sóhajtva kinyitotta, majd csendben becsukta maga után az- ajtót. Hálás volt, amiért Logan nem ment utána, és nem kérdezett semmit. Mint akit nem is igazán érdekel. Kis, kopott lakása üresebbnek, magányosabbnak tűnt, mint valaha.

93

8. Miután Pepper gyakorlatilag kimenekült a szobából, Logan tovább feküdt az ágyon elnyúlva, magán a használt kondommal. A fene vigye el! Ökölbe szorította a kezét, és összeszorította a szemét is. Harminckét éves lévén már számos szexpartnere volt, fiatalabbak és érettebbek is. Voltak köztük, akik házasságra vágytak, és pusztán kalandkeresők, voltak gazdagok, és olyanok is, akiket elhagyott a szerencse. Az ördögbe is, tapasztaltnak mondhatta magát. A Pepper Yatesszel való szex azonban jobban összezavarta bárminél, és jobban kielégítette, mint valaha bárki. Pedig a lány ruhában volt, és még hozzá sem érhetett. Ennek ellenére felkavaró, észbontó élményben volt része már megint. Hogyan érte ezt el ez a kis bestia? Mihelyt ráhajolt az ágy végére és feltartotta azt a kis fenekét, neki vége volt. Nem látta a lányt világosan, és nem merte kitapogatni puha combját vagy csípőjét, nehogy elmeneküljön. Mégis egy vad orgia volt ez az egész. Már Pepper illata megőrjítette, a hangja pedig úgy simogatta, mint a legerotikusabb érintés. De mi a fenét rejteget? Az önutálat amiatt, hogy mit tett a lánnyal, azazhogy Pepper mire vette rá, kidobta az ágyból. Legszívesebben utánament volna, de ellenállt a kísértésnek, s inkább a fürdő felé vette az irányt, hogy hosszan zuhanyozzon. Talán attól kitisztul a feje. Hát nem tisztult ki.

94

A bőrére záporozó hűvös víztől csak még idegesebb lett. Nem azért, mert hagyta magát Peppertől sürgetni, és nem is csak azért, mert annyira élvezte. Hanem azért, mert szembe kellett néznie a szörnyű igazsággal. Amikor Pepperrel volt, megfeledkezett mindenről, arról is, hogy miért vágott bele ebbe az egészbe. Megfeledkezett arról, hogy a lány bátyja segíthet neki felgöngyölíteni a szálakat, hogy a legjobb barátja haláláért felelős személyek bíróság elé kerüljenek. Pepper csupán eszköz, hogy elérje Rowdyt, Rowdy pedig eszköz, hogy elérje Andrewst. Ám amikor a lány vele van, neki csak a gyönyör jár az eszében. Démonjaitól űzve, Logan meztelenül besétált a hálószobájába, hogy keressen valami ruhát. Mihelyt felkattintotta a villanyt, észrevette Pepper bugyiját a padlón. Egy pillanatra megállt az idő, s a férfi csak állt ott csendben, bámulva a ruhadarabot. Fekete volt, és csipkés. Egy falatnyi semmiség, az elején egy aprócska, rózsaszín masnival. Ez hihetetlen! Mint egy alvajáró odalépett, s lehajolt érte. Megdörzsölte az anyagot a hüvelykujjával, s elképzelte a lányon. Vajon hogyan néz ki benne, és miféle meglepetéseket tartogat még? Mit titkol előle és mindenki más elől? A nagyvilág szemében Pepper Yates csak egy kis penészvirág, akit dróton rángat a bátyja, pedig valójában olyan tüzes, amilyen egy nő csak lehet. Hogy az ördög vigye el, kezdi igazán megkedvelni! A matrac szélén ülve Logan megpróbálta kitalálni, hogyan tovább. Már túl messzire jutott ahhoz, hogy kockáztassa az inkognitóját. Ha most felfedi magát, talán sosem adódik még egyszer ilyen lehetősége. Peterson hadnagy jócskán adott neki időt, hogy elintézze, amit akar. A nőnek komoly ambíciói vannak az osztályt illetően, de a türelmének is vannak határai. Pontosan megszabta, mikorra kell lezárni az ügyet. Nem tehet mást, mint megsürgeti a dolgot, mégpedig a Pepperhez fűződő kapcsolata révén.

95

Nem ő az egyetlen, akit leterített a köztük működő kémia, Pepper ugyanúgy érez. Önkéntelenül is megszorította markában a bugyit, amint eszébe jutott, hogyan nyögött a lány a beteljesülés viharában. Igen, ebben mindketten benne vannak. Erre fog építeni, ezt fogja kihasználni Pepper ellen, ahelyett hogy veszélyeztetné az inkognitóját. Aztán majd ha lezárul az ügy, meg fogja találni a módját, hogy kárpótolja a lányt. Átmenjen hozzá ma este? – tette fel magának a kérdést, miközben hallgatta a vízcsövek surrogását, amint Pepper is megnyitotta a zuhanyt. Nem. Hadd főjön a lány egy kicsit a saját levében! Hadd gondoljon arra, amit közösen átéltek, mert ő arra fog, annyi szent! Aztán majd másnap ráveszi egy újabb ”randira”. A lány bízni fog benne, és végül megosztja vele a szükséges információt Rowdyról is. Logan felöltözött, zsebébe gyömöszölte a bugyit, és elindult a kocsijához. Le kell valahogy vezetnie az energiáit. Igazából Pepper kellett volna neki, de ma este kénytelen lesz beérni valami jó erős itallal. Andrews bosszúsan ütögette tollával az asztalt, s a lehetőségein tűnődött most, hogy már tudott Logan Riske-ről, a bosszúszomjas rendőrnyomozóról. De hogy miért akar bosszút állni, arról fogalma sem volt. Végül is bármi lehet. A gondolat megmosolyogtatta. – Szóval magának tudomása volt arról, hogy nyomoz utánam egy zsaru? Andrews magyarázkodásra számított, kifogásokra és sietve előadott bizonygatásokra, de mindössze egy vállrándítást kapott válaszul, és szemmel látható közömbösséget. – Mindig vannak zsaruk, akik maga után nyomoznak – felelte a fickó rezzenéstelen tekintettel. – De épp elég rendőrt vásárolt meg ahhoz, hogy ne kelljen aggódnia. Nem is aggódott, de most nem ez volt a lényeg. – Miért akar engem Riske elkapni? – Azt feltételezzük, hogy kinyíratta az egyik barátját. Mivel ez még nem szűkítette le kellőképpen a kört, Andrews tovább faggatózott: – Kit? 96

– Egy városi tanácsost. – Á! Ez az a gyilkosság, amelynek Rowdy Yates állítólag a szemtanúja volt. – A klubtulajdonos leült, s igyekezett visszaemlékezni az esetre, de semmi sem jutott az eszébe. – Mi is volt a neve? – Jack Carmin. A férfi csettintett az ujjával. – Ez az! A jó öreg Jack Carmin – dünnyögte. – Az erény bajnoka. – Igen, becsületes volt. Nincs maga ellen komoly bizonyíték, de azt mondják, megpróbálta megvesztegetni, ő pedig visszautasította. Valóban nincs elég bizonyíték, mert az a gyalázatos Rowdy Yates eltűnt, mint a kámfor. Előbb még beszélt azzal a riporterrel, akit ő később szintén hidegre tett, aztán meg felszívódott. – Emlékszem, először azt hittem, Yates ígéretes fickó. Gyorsan tanult, erős volt, mint egy bika, és nem tűnt ki a környezetéből. A másik férfi bosszantóan hallgatott, egyetlen megjegyzést sem fűzött az elhangzottakhoz. Andrews figyelte a zsaru minden rezdülését. – Szóval Rowdy ismét felbukkant? – Lehet, de nem számít. – És ha később számítani fog? – Akkor gondoskodom róla. Ez elég hihetően hangzott, így Andrews rábólintott. – Tökéletes. Előkészítő fázisban van egy új vállalkozásom. nem szeretném, ha bármi bezavarna. – Mikor a zsaru erre nem reagált, Andrews arca elutasító kifejezést öltött. – Van még valami? – Nincs. – Akkor a következő jelentéstételnél találkozunk – engedte útjára Andrews a fickót. Átkozott legyen, ha nem ébredt benne egy szikrányi csodálat iránta. Mindig is tisztelte a hideg, számító könyörtelenséget. Másnap reggel Pepper ráállt a futópadra, s addig hajtotta magát, amíg már égett a combja és a válla, s izzadság borította a testét. Levegőt is alig kapott – mégis égette a vágy. A Logan iránti vágy. Rengeteg minden történt vele az utóbbi két évben. Szörnyű dolgok, az egész életét felforgató dolgok. Már immúnisnak kellene lennie a fájdalomra, már meg kellett volna tanulnia, hogyan éljen álmok nélkül. 97

Jól is érezte magát, amíg fel nem bukkant Logan. Most meg? Most meg minden olyan új, olyan gyötrelmes, mint a legelső napon, amikor el kellett fogadnia, hogy számára nem léteznek többé álmok. Kényelmes kocogásig lassította a futópadot, hadd lassuljon le a szívverése, hadd hűljön le a teste, hadd alkalmazkodjon. Csúfos kudarcot vallott a kísérlet, hogy kimerítse magát fizikailag, hogy maga mögött hagyja a gondolatait és az érzéseit. Agyának minden zugába befészkelték magukat a Logannel kapcsolatos emlékek. A mosolya, a nézése, az íze… Saját érdekében kénytelen lesz visszavonulót fújni a férfinál. Rowdynak igaza van, túl nagy kockázatot vállalt. Nincs több játék a tűzzel, nincs több játszadozás a szexi szomszéddal. Nincs több vágyakozás a normális élet után. Épp befejezte a gyors, hűvös zuhanyt, amikor határozottan kopogtattak az ajtaján. Logan! Hiába fogadkozott magában az előbb, szétáradt benne az öröm. Halogatni akarta az elkerülhetetlent, ám az gyávaság lett volna. A veszélyről nem is beszélve. – Mindjárt jövök! – kiáltotta. Amilyen vékonyak voltak a falak, Logan bizonyára meghallotta. Körültekerte a fejét törülközővel, magára kapott valami hajléktalanhoz illő, nyomasztó göncöt, majd ajtót nyitott. Logan állt ott türelmesen várakozva, ezúttal is mindössze egyetlen sortban. Miért csinálja ezt vele? A férfi végignézett rajta, s elhalványult ajkán a mosoly. – A zuhany alól rángattalak ki? – Tessék? Ó! – Pepper megérintette a fején a törülközőt. Annyira lekötötte a férfi combjának látványa, hogy teljesen megfeledkezett magáról. – Már végeztem, amikor kopogtál. Logan kutató tekintettel felemelte a kezét, s két ujjal megsimogatta a lány arcát. Igen, Pepper arra is élénken emlékezett, mit tettek vele tegnap ezek az ujjak. Elöntötte a forróság, megrogyott a térde, az elhatározása. Logan leengedte a kezét. 98

– Lófarok nélkül egészen más vagy. Nem, azt nem szabad! Pepper ijedten hátrált egy lépést, hátha így kevésbé zavarja a férfi közelsége. – Mennem kell – intett fejével a fürdőszoba felé. – Meg kell szárítanom a hajam… Logan lépett egyet előre, be az ajtón. Ó, a francba! – Logan… – Tegnap este nem maradt időnk megenni a sültet. Igen, mert ő szinte bekergette a férfit az ágyba, hogy a bátyja nyomkövetőt tudjon szerelni az autójára. Mert ő és Rowdy úgy élnek, mint két menekülő bűnöző. Mert nem bíznak senkiben, még egy olyan szomszédban sem, akinek egyetlen célja, hogy szexeljen vele. Pepper néha már gyűlölte magát ezért. – Tudom – felelte, s nyelt egy nagyot. – Sajnálom. Logan becsukta maga mögött az ajtót. – Ne sajnáld! Én nem bántam. Pepper hevesen dobogó szívvel próbálta kitalálni, mit tegyen. – Veled lenni sokkal többet ér – súgta. Istenem, ha Rowdy rájönne, milyen közel került Loganhez érzelmileg, és milyen módszerekhez folyamodott, hogy a férfi figyelmét lekösse! És ez annyit jelent, hogy nem szabad többé kockáztatnia, távol kell tartania magát a férfitól. – Én… tegnap… elszabadultak a dolgok. Láthatóan Logan is így gondolta. – Akkor vacsorázz velem ma este! Vacsora szex helyett? – Nem. Logan úgy tett, mintha nem is hallotta volna. – Megesszük a tegnapi sültet, utána meg… – A sokat sejtető pillantás furcsa dolgokat művelt Pepper zsigereivel. – Utána meg újból elszabadulhatnak a dolgok. Mekkora kísértés! A lány mégis megrázta a fejét. Logan olyan szemekkel nézte, mint egy ragadozó, s közelebb lépett. – Akkor viszont reggelizz most velem! 99

Pepper ismét tiltakozni akart, mire Logan meglengette előtte a bugyit. A lány szája tátva maradt, és elvörösödött. Logan teljesen feleslegesen megjegyezte: – A hálószobám padlóján hagytad. Mintha nem tudná! Pepper vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon. – Köszönöm – mondta, ám amint nyúlt a bugyiért, Logan hirtelen a háta mögé dugta. Ezúttal nem mosolygott, sőt halálosan komoly maradt. – Azt hiszem, szeretném megtartani. – Ne! Kérem – nyújtotta feléje a tenyerét Pepper. – Vacsorázz velem! – ismételte a férfi, és még mindig nem mosolygott. Logan ezt most már túl komolyan veszi! – Nem hiszem, hogy jó ötlet. – Miért? Pepper lüktető halántékkal elfordult, majd máris vissza. – Tudod jól. Logan, kutató tekintetét le nem véve a lányról, a farzsebébe gyömöszölte a bugyit. – Mert eget verően működik köztünk a kémia? És akkor mi van? Ugyanúgy élvezed, mint én. Vagy talán még jobban. – Add vissza a bugyim! – Este visszaadom. Vacsora után. Hogy Logan ne tudja leolvasni arcáról az érzéseit és a gondolatait, Pepper ismét elfordult. Hogy állhatna ellen ennek a férfinak, aki a csábítás számtalan módját ismeri? Gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj! Nem hallotta Logant megmozdulni, de hirtelen körülölelte a férfi két karja. Istenem, de jólesik! – Nem kell szégyenlősködnöd, Sue! Nem is erről volt szó, sokkal inkább arról, hogy megóvja önmagát. Kérlek, ne tedd ezt velem! Pepper ellenállása kezdett megtörni. – Csak egy vacsora, semmi több – mondta a férfi elszántan. – Mindketten tudjuk, hogy abból nem csak vacsora lesz. – Rajtad áll, Sue. Mindig te döntesz. 100

És valahányszor kettesben maradtak, ő minden alkalommal a szex mellett döntött. – Úgyis tudod, mi fog történni. Az elsuttogott beismeréstől Logan egy pillanatra megdermedt, aztán az ölelő karok szorosabbra fonódtak a lány körül. – Ha neked nem kell a szex, ha azt mondod, hogy nem élvezted… – De igen. Élveztem. – Pepper nem hazudhatott. – Túlságosan is. – Az lehetetlen – szögezte le Logan. – De ha amellett szavazol, hogy lassítsunk kicsit, akkor mi lenne, ha elmennénk táncolni vacsora után? A lány majdnem megfulladt, akkorát nyelt. Milyen férfi képes ilyet javasolni? Milyen férfi képes felcserélni a szexet a táncra? – Nem. Hátulról átölelve a lányt, Logan folytatta a tervezgetést. – Kiköthetnénk egy klubban. – Nem! Te jó ég, bármennyire is gyűlöletes a gondolat, nem kellett volna ilyen hevesen reagálnia. Logan semmiképp sem gondolhatott a Checkersre. Egy órába is beletelne odaérni kocsival, a férfi nyilván valami közeli helyet javasolna. Igaz, Pepper nem ismert klubokat errefelé. – Mi a baj, Sue? Most már elkerülhetetlen volt a hazugság. – Én… nem tudok táncolni – mondta, pedig imádott. Ami meg a lassítást illeti… Vajon Logan képes volna rá? Őszintén megelégedne azzal, hogy csak elütik egymással az időt? Ugyan már! Pepper nem volt ennyire naiv. – Akkor kocogjunk együtt! – ringatta Logan a lányt oda-vissza. – Tudom, hogy szeretsz futni, különben nem lenne futópadod. Ördögi javaslat! A kocogás gondolata még vonzóbb, mint a tánc, de Pepper ezt sem engedhette meg magának. Különben is, miért áll elő újabb és újabb javaslatokkal Logan? Megfordult a férfi karjában, s durcás képpel közölte: – Vacsora és csakis vacsora. A férfi sötét szeme elégedetten felcsillant, s Pepper végre megkapta a mosolyt, amelyre várt. – Korán gyere! Mondjuk ötkor. Hihetetlen! 101

– Logan, biztos vagy benne, hogy ez kell neked? A férfi tréfából Pepper hanghordozását utánozta. – Igen, Sue, tökéletesen biztos vagyok. – Azzal elengedte a lányt, s elhátrált az ajtajáig. – Ne kételkedj már folyton! Jól fogjuk érezni magunkat, ígérem. Nem lehetséges ugyan jobban érezni magát a férfival az ágyon kívül, mint az ágyban, Pepper mégis bólintott. – Akkor ötkor. Logan tekintete a lány szájára vándorolt. – Megcsókolnálak, de nem tudom… – Jobb nem kísérletezni! – jelentette ki Pepper. Lehet, hogy Logan megállna egy csóknál, de ő minden bizonnyal többet akarna. Mintha csak tudná, mire gondol, Logan egy pillanatra a földre szegezte a tekintetét, majd elszántan a szemébe nézett. – Kedvellek, Sue Meeks. Ezt sose felejtsd el, rendben? Pepper örömében felnevetett. A hang annyira meglepte saját magát is, hogy a szája elé kapta a kezét. Logan vonásai ellágyultak. – Akkor este – mondta halkan. Miután becsukódott mögötte az ajtó, Pepper lerogyott a kanapéra. Túlságosan is belebonyolódott ebbe a kapcsolatba, és ami még rosszabb, élvezte minden percét. Három nappal később Pepper a naplementét csodálta Logannel a férfi erkélyén, miközben megosztoztak egy fagylaltkelyhen. Laza, kellemes hangulatban telt az este, egészen addig, míg meg nem csörrent a telefon. Összenéztek. – Vedd csak fel nyugodtan! – biztatta a férfi. Csakhogy ez Rowdy, hisz őt senki más nem hívja. – Mindjárt visszajövök – kelt fel Pepper a székről, s belépett a lakásba. A negyedik csengetésre előhalászta a mobilt a táskájából. – Szia! – Mi tartott ilyen sokáig? – Dolgom volt. – Persze, a szomszédoddal – zsörtölődött Rowdy. – Meghitt kis együttlétnek látszik. 102

Peppernek elnehezült a szíve. – Igen. – Nagyon meghitt, és ő élvez minden egyes pillanatot, amit együtt tölthet Logannel. És szörnyen hiányolja a szexet. – Ellenőrizzem a GPS-t? – tért a tárgyra Rowdy. – Gyakran mászkál el a fickó? Van bármi ok gyanakodni rá? – Nincs. Pepper minden egyes nappal biztosabb volt benne, hogy Rowdy feleslegesen idegeskedik. Logan alig ment bárhová a bolton kívül, ahová gyakran őt is magával vitte. Néha kocogott, és ő olyan szívesen csatlakozott volna hozzá… – Fáj még a keze? – Igen, de már javul. – Logan már morgolódott is amiatt, hogy unatkozik itthon. – Tudod, mikor áll újra munkába? Logan az erkélyen maradt, és háttal állt a lánynak, mint akit nem érdekel a beszélgetés. Az óvatosság kedvéért Pepper mégis lehalkította a hangját. – Holnap. Nagyon megszokta, hogy folyton itt van körülötte, s minden bizonnyal hiányozni fog. – Akkor adok még neki egy kis időt, mielőtt ellenőrzöm a készüléket. Ha megáll bárhol, ahol nem kéne, tudni fogjuk. – Persze – bólintott egyet Pepper. Bár ahogy ő látta, Logan pontosan az, akinek mondja magát: egyszerű pasas, aki élvezi az ő társaságát. Kivettek filmeket és megnézték együtt, elolvasták egymás újságjait, főzőcskéztek, beszélgettek és sokat nevettek. Pepper kedvelte Logant, sőt csodálta. Imádta a lazaságát, a kötetlen, baráti társaságát. – Ha már annyira otthon érzed ott magad – mondta Rowdy némi éllel a hangjában, – legalább nézz alaposan körül! Keress jeleket, amelyek többet elárulnak róla! Ne engedd, hogy a rajongásod… – Jól van, na! – Ó, a csudába! Pepper nem akart így felcsattanni. Logan hátranézett az élesebb hangra, rámosolygott, majd a korlátra hajolva az utca forgalmát figyelte. A lány lehajtotta a fejét, s vett egy mély lélegzetet. – Persze, úgy lesz. Rowdy nem szólt néhány pillanatig. 103

– Pár nap múlva hívlak. Ne csinálj semmi butaságot, jó? Például ne szexeljen egy majdnem ismeretlennel, akit a bátyja bűnös dolgokkal gyanúsít? A lány felsóhajtott. – Rendben. – Szeretlek, kicsi. – Én is téged. Pepper kinyomta a telefont, de még nem akaródzott visszatérnie Loganhez. A férfi megoldotta a helyzetet azzal, hogy maga jött be az erkélyről, és bár nem nézett rá a konyha fele menet, a lány érezte a belőle áradó feszültséget. Megköszörülte a torkát. – Sajnálom. Logan betette az üres fagylaltos kelyhet a mosogatóba. – Semmi baj – felelte, és várt, de mit is mondhatott volna Pepper? Csak megrázta a fejét, s megismételte a bocsánatkérést. A férfi színlelt udvariassággal elmosolyodott, de látszott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog. – Jogod van a titkaidhoz, Sue. Ha egy másik fickó hívogat, akkor sincs semmi baj. Hiszen nem köteleztük el magunkat egymásnak. Sőt már nem is szexelünk. Ezért? Találtál magadnak valaki mást? Micsoda? Hát erre gyanakszik? Pepper felnevetett a kérdés abszurditásán. Logan fenyegetőn összehúzott szemmel, kezét karba fonva állt meg előtte. – Olyan vicces? – Nos… igen. Egy kicsit. – Örülök, hogy meg tudtalak nevettetni. Juj, ez már tényleg mérgesen hangzott. – Sajnálom. Logan morgott valami csúnyát, aztán ugyanolyan bosszúsan hozzátette: – És hagyd abba a mentegetőzést! Pepper közelebb lépett. – Ez nem egy másik férfi volt. – Hát akkor ki? Ó, hogy az a…! Pepper a saját csapdájába esett. 104

– Úgy értem, férfi volt, de nem olyan. – Milyen más férfi létezik? Pepper a pillanat törtrésze alatt határozott. Jó módja Logan tesztelésének, ha odavet neki egy morzsányi információt, és figyeli a hatást. – A bátyám. Logan bosszúsan tudomásul vette a hírt, majd elmosolyodott. – Ó! – Aztán egy kínos pillanat után a mosoly nevetésbe fordult. – A francba! Pepper azon morfondírozott, mennyire őszinte ez a reakció. – És most mi olyan vicces? – Hogy féltékeny voltam. – Féltékeny? – Miért, mit gondoltál? – kérdezte Logan, majd meglepve a lányt, gyors csókot nyomott a szájára. – Nem tudtam, hogy van egy bátyád. A féltékenység szörnyen rossz dolog, ugyanakkor… nagyon kedves. – Nem túl gyakran látjuk egymást. – Hogyhogy? – Logan kézen fogta a lányt, és a kanapéhoz vezette. – Nem álltok közel egymáshoz? – Nem erről van szó. Tulajdonképpen nagyon közel állunk, már csak mi maradtunk egymásnak, de ő nem errefele él. – Elvesztettétek a szüleiteket? Pepper bólintott. – Már nagyon régen. A férfi meghatottan vette két tenyere közé a lány arcát. – Sosem beszéltél erről. – Mert nem valami vidám történet. Logan hüvelykujja a lány arcát simogatta. – Akkor is szívesen meghallgatlak. Annyira őszintének, annyira együtt érzőnek tűnt, hogy Pepper úgy döntött, nem árthat egy-két igazságmorzsa. Még sosem volt senkije, akire rábízhatta volna a titkait. Persze Rowdyt kivéve. És mivel senki sem ismeri a múltja részleteit, ezt a néhány információt Logan amúgy sem tudná felhasználni ellene, még ha alakoskodna is, amit Pepper elképzelni sem tudott. Márpedig a kényszer megtanította, hogy kiismerje mások jellemét. 105

Logan nem tűnt rossz embernek a szemében, semmilyen szempontból. – A bátyám és én egy lakókocsiban nőttünk fel a folyóparton – kezdte Pepper, s közben elárasztották az emlékek. Az úszással töltött napok, a játék a sárban; ahogy Rowdy horgászni és verekedni tanítja; az éjszakába nyúló beszélgetéseik a szabadban, és ahogy együtt nézték a csillagokat. Gyerekkorukban voltak jó korszakaik is, csak nem elég. – A szüleim… nem voltak valami nagyszerű emberek. Egyiknek sem volt folyamatosan munkája, és túl sokat ittak. A bátyám és én gyakorlatilag magunkra hagyva nőttünk fel, mint a gyom. – Ó, istenem! – Logan őszinte sajnálattal fogta meg a lány kezét. – Hány év van közöttetek? – Csak három – felelte Pepper, és önkéntelenül elmosolyodott. – De ő amolyan erős vezéregyéniség, és annyival közvetlenebb, mint én, hogy sokkal többnek gondolnád a korkülönbséget. – Vezéregyéniség? – Úgy értem, félelmet nem ismerő és túlságosan is bátor, sosem a saját érdekeit tartja szem előtt. Logan elcsendesedett, aztán az ajkához emelte a lány kezét. – Hogyan veszítetted el a szüleidet? – Egy ostoba autóbalesetben. Apa vezetett, de mindketten részegek voltak. Hat autó ment össze, de szerencsére más nem halt meg. Bár Pepper igyekezett megőrizni a három lépés távolságot kettejük között, most mégis arra eszmélt, hogy Logan vállára dől, s elfogadja a vigaszul nyújtott ölelést, a halántékára nyomott csókot. – Hány éves voltál? – Tizenöt. Fiatal, buta, és… – Az emlékektől elszorult a lány szíve. – Nem álltam készen rá, hogy intézetbe kerülök. – Istenem, hát ez történt? Pepper bólintott. Suttogva osztotta meg Logannel azt, amit eddig egyedül Rowdy tudott. – Annyira féltem ettől, hogy két napig csak sírtam. Nem akartam nevelőotthonba menni, nem akartam elveszíteni a testvéremet. Logan erős karja köréje fonódott, s tartotta gyengéden, védelmezőn. – Persze hogy nem. Egyetlen fiatal lánynak sem lenne szabad intézetbe kerülnie. – A bátyám aztán megoldotta. 106

– Hogyan? Bármennyire is élvezte Logan ölelését, figyelmét és együttérzését, Pepper kissé elhúzódott. Minél jobban támaszkodik rá, annál inkább vágyik utána, annál többet kockáztat. Rowdynak ebben teljesen igaza van. – A kora miatt ő nem lehetett a gyámom, így hát összecsomagoltunk és megszöktünk. Hitetlenkedés és sajnálat tükröződött Logan arcán. – Egy tizennyolc és egy tizenöt éves kamasz? A lány bólintott. Rowdy megígérte neki, hogy senki sem fogja elválasztani őket egymástól, és meg is tett minden tőle telhetőt ennek érdekében. Csakhogy az ember legnagyobb erőfeszítései ellenére sem tudja minden ígéretét betartani. Logan elgondolkodva simogatta Pepper haját. – Szerzett munkát magának? – Mindketten dolgoztunk, ahol csak tudtunk. S közben megtanultak alkalmazkodni a mostoha körülményekhez. Olcsó, koszos helyeken laktak, ahol állandó volt a veszély, s Rowdy megtanította őt az önvédelemre. És a legtöbbször kezelésbe vette azokat az alakokat, akik zaklatni próbálták a húgát. A fickók megtanulták, hogy békén kell hagyni Peppert, hacsak nem ő maga érdeklődik irántuk. Rowdy azonban még akkor sem tévesztette szem elől Peppert. Folyton körülötte lebzselt, és a mai napig figyeli messziről. – Kemény élet lehetett. Logan már-már érzelgősnek ható együttérzése megmosolyogtatta a lányt. – De legalább ott voltunk egymásnak. Logan hosszúra nyúló csend után szólalt meg újra: – Szívesen megismerkednék egyszer a bátyáddal. Arra bizony sosem kerülhet sor! – Talán majd egyszer – adott kitérő választ a lány, aztán hátradőlt, hogy Logan szemébe nézhessen. – Legalább most már tudod, hogy nem egy másik fickó hívott. Nem ismerek senkit, akivel beszélni szeretnék vagy aki beszélni szeretne velem. – Pepper beharapta a szája szélét, de be kellett ismernie az igazságot. – Te vagy az egyetlen, aki érdekel. Logan tekintete a lány ajkára vándorolt, majd vissza a szemére. – Én is örülök, hogy itt lehetek veled. 107

De meddig? Egy Loganhez hasonló férfi hamar megunja az önmegtartóztatást. Talán miután a bátyja ellenőrizte a GPS-t, és megállapította, hogy Logan nem jelent veszélyt, folytathatják a szexet… Vajon hogyan reagálna a férfi, ha most elmondana neki mindent? Megértené? Segítene megőrizni az álcát? Hajlandó lenne elfogadni, hogy az egész élete egy szövevényes hazugság? Pepper rádöbbent, hogy feszült csendben ülnek, és csak nézik egymást. Jóval előbbre szaladt gondolatban a jelen pillanatnál, úgyhogy jobbnak látta, ha ásít egy nagyot. – Mennem kell. Logan meg sem próbálta lebeszélni, csak bólintott. Egyszerre álltak fel, s a férfi az ajtóhoz kísérte. – Sue? – Hmm? A férfi tenyerét a lány tarkójára csúsztatta. – Jólesne egy búcsúcsók. Ígérem, nem kérek többet. Veszélyes, nagyon veszélyes, de… – Nekem is. Ez a csók más volt, mint a többi. Ugyanolyan forró, de lassú, gyengéd és valahogy személyesebb. Aztán Logan felemelte a fejét. – Holnap dolgozom, de szívesen vacsoráznék megint veled. – Én vagyok a főzésben a soros – jelentette ki Pepper, és mert képtelen volt türtőztetni magát, viszonozta a csókot. Milyen könnyű lenne a hálószobában folytatni, és hagyni, hogy magukkal sodorják az érzései… Ezúttal is Logan vetett véget a csóknak. – Szólj, mihelyt készen állsz, édesem! – figyelmeztette a lányt, aztán egy ujjal megérintette a szája sarkát, s a homlokának támasztotta a homlokát. – Addig visszafogom magam, hogy ne siettesselek, de még néhány ilyen csók, és nem állok jót magamért. Milyen nemes, milyen hihetetlenül figyelmes! – Köszönöm – mondta Pepper belülről fakadó, őszinte mosollyal, majd kilépett a folyosóra. – Jó éjt, Logan! – Jó éjt, Sue! Álmodj szépeket! 108

Logan igazi úriemberként ott állt a folyosón, amíg Pepper be nem csukta a lakása ajtaját. A lány, telve reménnyel, maga köré fonta a karját. Ha már nem lehet normális élete, legalább ez a kapcsolat Logannel az övé. Ez is több annál, mint amit az élettől várhat. És talán sokkal több annál is, amit megérdemel.

109

9. Alig több mint egy héttel később Rowdy a bár parkolójában ült a kocsiban, ölében a laptopjával, s hitetlenkedve nézte a GPS eredményeit. Már napok óta ellenőrizni akarta, de folyton halogatta. Pepper olyan átkozottul reménykedett a fickó tisztességében, hogy ő nem szerette volna kipukkasztani a buborékot a várható bizonyítékokkal. És már csak azért is várt annak az átkozott vacaknak az ellenőrzésével, nehogy elszalasszon valami fontos információt. De most már nem halogathatta a dolgot tovább, így amíg húgocskája otthon üldögélt meghitten annak a nyomorultnak a társaságában valami filmet nézve és pizzát eszegetve, visszaszerezte az eszközt Logan kocsijáról. Előre félt, hogyan fogja közölni a rossz hírt a húgával, hogyan fogja megmagyarázni neki, hogy kihasználták… Csakhogy az eredmények azt mutatták, hogy nem lesz szükség semmiféle magyarázatra. Logan Stark mindössze bevásárolni ment, meg néhány helyre a környéken, ahol bekapott vagy megivott valamit, aztán vissza az építkezésre, majd haza. A bérházba, ahol tömérdek időt töltött Pepperrel. Rowdy hátradőlt, de nem nyugtatták meg az információk. Járt az agya, mint a motolla, hisz ő és Pepper eddig is csak úgy maradtak életben, hogy óvatosak voltak, és bíztak az ösztöneikben. Az ösztönei pedig azt súgták, hogy Logan körül még sincs rendben minden. Agyában villogott a figyelmeztető jelzés. Hogyan érdeklődhetne bármelyik normális fickó ilyen hosszú ideje Pepper iránt? Hiszen úgy fest, mint egy lestrapált nő, egy hétköznapi senki, jellegtelen és csúnya. 110

Maga is férfi lévén értette a férfiagy működését, így korábban biztosra vette, hogy Pepper vonzereje nem kelthette fel Logan figyelmét. Persze amióta maga is megjárta a kis pincérlánnyal, másként gondolkodott. Néhányszor visszament azóta már a bárba, de egyszer sem látta a lányt, s ez jócskán hozzájárult a nyugtalanságához. Stark viszont majdnem mindennap találkozik Pepperrel, így a hiánya nem jelenthet kihívást. Ha pedig arra számít, hogy megkapja… Nem! Rowdy erre gondolni sem akart. Mellesleg ez nem is volna lehetséges anélkül, hogy Pepper veszélybe sodorná magát, márpedig ilyet sohasem tenne. Sok vonatkozásban óvatosabb, mint ő. Akkor meg mi az ördög folyik kettejük között? Ennek semmi értelme! Logannek kell hogy legyen valami hátsó szándéka. Óvatosságból Rowdy titkon figyelemmel kísérte a Checkerst, és megszerzett minden értesülést, ami Morton Andrewszal volt kapcsolatos. Látszólag minden rendben zajlott, az üzlet ment, mint korábban. A bűncselekményeket úgy követték el, hogy semminek ne legyen nyoma, az ellenük felhozott vádak mind alaptalannak bizonyultak. Orgyilkos üzelmeiket napról napra szélesebb körben folytatták. Folytonos csalódást okoztak a megmaradt néhány tisztességes rendőrnek. És ami a legfontosabb: említés sem történt Rowdy vagy Pepper Yatesről. Mintha teljesen elfelejtették volna őket. Talán még a legelvetemültebb bűnözők sem törődnek az elvarratlan szálakkal bizonyos idő után. Lehet, hogy tényleg vége? Hogy fellélegezhetnek? Lehet, hogy Logan Stark nem más, mint egy társaságra vágyó, becsületes fickó? Rowdy felhorkant. Erről még alaposan meg kell bizonyosodnia, ami azt jelenti, hogy be kell törnie Logan lakásába, és át kell kutatnia a holmiját, hátha talál valamit. Akárhogy is, de fel kell tárnia a fickó teljes hátterét. Ma este hozzá is lát… mihelyt rá tudja venni Peppert az együttműködésre.

111

Logan űzött vadként járkált fel-alá kis nappalijában. Pepper egy óra múlva várja, és nem is sejti, hogy ez a plátói kapcsolat micsoda feszültségeket kelt őbenne. Felváltva érez vágyakozást, együttérzést, aggodalmat. De legfőképp vágyakozást. A lány egyetlen apró mosolya is teljesen felkavarja. Amikor pedig nevet – sajnos, elég ritkán, – a legalapvetőbb ösztönök kelnek életre benne. A legszívesebben magáévá tenné a férfiak ősi módján. Csakhogy Pepper ezt kizárta. Bár Logan tudta, hogy a lány is vágyik őrá, minden alkalommal visszavonulót fújt, valahányszor felforrósodott a helyzet. Most, hogy Logan megismerte a lány múltjának néhány részletét, még jobban kedvelte. Micsoda kemény élete lehetett! Kislányként nem akart nevelőszülőkhöz kerülni, pedig nem volt még elég érett ahhoz, hogy maga döntse el, mi a legjobb a számára. De igazából még Rowdy sem. Tizennyolc évesen? A fenébe! Ilyen fiatalon felvállalni ekkora felelősséget! Logan sejtette, milyen könnyen le lehet ilyenkor térni a tisztesség egyenes, de annál keskenyebb ösvényéről. Tizennyolc évesen ő bezzeg úgy érezte, hogy övé a világ. A szülei kényeztették őt és Dasht is, ugyanakkor elegendő függetlenséget biztosítottak a számára. Semmiben sem szenvedett hiányt, biztonságban, kényelemben élt. Támogató szeretetben. Rowdynak és Peppernek mindebből semmi sem jutott. Soha. Gyerekként elhanyagolták őket az érdektelen szülők, kamaszként meg teljesen magukra maradtak. Logan kénytelen volt elismerni, hogy együtt érez Rowdyval. Nehéz döntéseket kellett meghoznia. Peppert mégsem kellett volna mindebbe belerángatnia. Bár Reese mindent megtett, nem sikerült találnia egyetlen jobb fotót Pepperről. Semmi színeset, semmi egész alakosat. Nem mintha számítana. Ha láthatná meztelenül, sem lehetne ennél jobban a megszállottja. Hála a papírvékony falaknak, Logannek csak egy kézi lehallgatókészülék kellett, hogy nyomon követhesse a lány minden percét. Ha éppen nem voltak együtt, hallhatta őt járni-kelni a lakásban, tévét nézni vagy rádiózni, zuhanyozni, vagy elmosni az edényeket. Vagy beszélgetni a bátyjával. Sokszor edzett a futópadon is, miután tőle elment. Órákig. 112

Talán így akart megszabadulni ugyanattól a feszültségtől, ami őt is kínozta. Megmondhatta volna a lánynak, hogy hiába fárad el, nem fog sikerülni. Rajtuk csak az igazi szex segíthet. Annyira jók lennének együtt, ha Pepper csak egy kicsit is bízna benne, ha… Persze minden oka megvan a bizalmatlanságra. Logan megdörzsölte az arcát. Minden sokkal bonyolultabb, mint várta, mert képtelen közömbös maradni. Nem maradhatott hűvös és közönyös, mert Pepper sem hűvös és közönyös iránta. Kedves, vicces, szeszélyes és átkozottul szexi. Hát igen, erre nem számított. Azok alapján a szemcsés kis fekete-fehér fotók alapján semmiképpen. Azok után meg pláne, hogy ócska zsákruhákban látta. Fizikai vonzereje első pillantásra nem nyilvánvaló. Van benne valami finom, belülről fakadó női ragyogás, ami sokkal hatásosabb, mint egy szexi alak. Amint elhalkult a vízcsövek hörgése, Logan közelebb lépett a két lakást elválasztó falhoz. Pepper befejezte a zuhanyozást. A férfi behunyta a szemét, és megpróbálta elképzelni őt meztelenül, de kudarcot vallott. A lány szinte mindenét rejtegette előle a kulcscsontja és a bokája között. Mégis az elviselhetetlenségig fel tudta tüzelni. Ruhái olyan ügyesen rejtették el az alakját, hogy Logannek csak sejtései lehettek. Éjjel nem hagyta aludni a csalódottság és a feltüzelt képzelet. Pepper úgy ki volt éhezve a társaságra – az ő társaságára, – hogy az már-már megtörte a férfi cinizmusát, s csaknem megmásította az elhatározását. Ha csak szexre lenne szüksége, megkaphatná. De neki maga a lány kellett. Teljes valójában. Meztelenül, lámpafénynél, kiengedett hajjal, s azzal a csak rá jellemző, különös kis mosollyal az arcán. – A francba! – fakadt ki Logan. Megdörzsölte a tarkóját, és hangosan nevetett saját magán. Még néhány hasonló gondolat, s felajzott állapotban fog járkálni az üres lakásban. Dűlőre kell jutnia ezzel a lánnyal, mégpedig hamar! Elfogadta Pepper játékszabályait, de a hosszadalmas önmegtartóztatás sem hozta meg a kívánt eredményt. Ma kissé rámenősebb lesz, nyomást gyakorol rá mind érzelmileg, mind 113

fizikailag. Tekintve a küldetése célját, gazembernek érezheti magát, mégis megteszi. Kénytelen lesz… A lány mobiljának a csörgése zökkentette ki zavaros gondolataiból. Tudta, hogy csak az a nyomorult bátyja lehet, aki folyton ellenőrzi. Elsősorban Rowdy Yates telefonhívásai miatt használta Logan a kézi lehallgatókészüléket, ugyanis túl kockázatos lett volna bepoloskázni Pepper lakását. A vékony falakon át hallgatózni sokkal biztonságosabb. Íróasztala fiókja alól kihalászta a készüléket, a fülhallgatót benyomta a fülébe, a vevőt pedig rászorította a falra. Elszalasztotta Pepper első, üdvözlő szavait, de a kétségbeesése így is érezhető volt. Úgy tűnt, elszomorítja fivére minden egyes hívása. – És mi van, ha rajtakap? – kérdezte a lány aggodalommal. – Teljességgel lehetetlen! Még ha megpróbálom is itt tartani… nos, nem! Logan összevonta a szemöldökét. Kiről van itt szó? Ki kaphat rajta kit? Állított a hangerőn, és várt. – Rowdy, könyörgöm, figyelj rám! – Pepper lehalkította a hangját, de szerencsére nem eléggé. – Túl veszélyes. Természetesen bízom benned, de ha Logan elkap a saját lakásában, nyilván hívja a rendőrséget. Akkor mi lesz? A harag elnyomta Loganben a sajnálatot, a bűntudatot, elsöpört minden más érzelmet. Rowdy Yates azt tervezi, hogy betör a lakásába! Ez az, te gazember! Most megvagy! Azonnal figyelmezteti Reese-t. Ő majd előre elrendez mindent, úgyhogy… – Nincs rá semmi okod – folytatta a tiltakozást Pepper. – Ő csak egy kedves, rendes fickó, semmi több. – Csend, nyilván Rowdy beszélt. – Tudom, és kész. Jézus! Pepper kedvesnek és rendesnek tartja! Logan lehunyta a szemét, de attól még nem csökkent a lelkifurdalása. Mielőtt alkalma lesz kimagyarázni magát, Pepper Yates csalódni fog benne. Egyszerre fog fájdalmat okozni neki a bátyja és ő. – Ha nem találsz semmit, végre abbahagyod? Logan visszatartotta a lélegzetét, míg Pepper meg nem szólalt megint: – Köszönöm. 114

Tehát belement a bátyja tervébe. Nyilván így volt ez egész életükben, Rowdy vitte őt magával az élet sötét oldalára. Szembe a törvénnyel. Mit számít, hogy Pepper nem tudja, most ő itt a törvény. – Ma nekem kellett volna átmennem hozzá, de áthívhatom, ha gondolod. Igen, biztos vagyok benne. Csak legyünk túl rajta. Logan ökölbe szorította a kezét. Tehát ma este! Annyi zsákutcába jutott nyomozás után most megkönnyebbülést kellene éreznie, sőt lelkendeznie kellene örömében. Ehelyett majdnem agyonnyomja a lelkiismeret-furdalás és a tudat, hogy ma mindent elveszít. Azt is, ami nem is volt igazán az övé soha. Elveszíti Peppert. Amint Reese elindult felfelé a lépcsőn második emeleti lakása felé, egyik szomszédja épp kijött az ajtaján. A férfi üdvözlésképpen rámosolygott, de a lány fütyült rá. Kétszer is ellenőrizte, hogy bezárta-e az ajtaját, majd elviharzott Reese mellett, mintha ott sem lenne. Rá sem nézett. Egyetlen pillantásra sem méltatta. Úgy kerülte, mint a pestisest. Mert hogy látta, az nyilvánvaló. Egy ekkora pasast nem lehet nem észrevenni. A nők meláknak szokták csúfolni, a férfiak meg nagy ívben elkerülték. Jó géneket örökölt családja férfiágáról: magas lett, és erős. Agglegény lévén volt ideje hetente többször lejárni az edzőterembe, így formában tudott maradni. A nők igenis észre szokták venni. Nem úgy a szomszéd lány. A beképzelt fruska! Valami Alice-nek hívják. Amolyan klasszikus szépség selymes, barna, vállig érő hajjal, lágy tekintetű, barna szemekkel, világos bőrrel és az átlagosnál kicsit vékonyabb testalkattal. Visszanézett a távozó lányra, de az láthatóan elmerült a gondolataiban, amint céltudatosan kilépett a kapun. Ezt a céltudatosságát Reese már korábban is megfigyelte. Akárhová is ment, azt úgy tette, mintha egy küldetést teljesítene. Még a szemetet is összeszedett figyelemmel vitte ki, mintha rendkívüli koncentrációt igényelne minden tevékenység. Reese-nél szakmai ártalom volt a ház lakóinak a megfigyelése. Sőt a környék lakóié is. A szomszéd lány nem érdekelte jobban, mint bárki 115

más, csak férfiúi önérzete nem bírta elviselni, hogy levegőnek nézik. Ezt senkitől sem viselte volna el. Hisz ő barátságos fickó, majdhogynem joviális, a fene vigye el! De hogyan legyen joviális egy olyan nővel, aki nem vesz róla tudomást? A fejét csóválva folytatta útját a lakása felé. Pokolian hosszú nap volt a kapitányságon, s már alig várta a sörét, a tévében a sporthíradót, előtte pedig a vastag sonkás szendvicset. Alice Akárki nem érdemli meg, hogy egyetlen gondolatot is vesztegessen rá. Hóna alatt a bevásárlózacskókkal sikerült bedugnia a kulcsát a zárba – mire felharsant a tébolyult ugatás. Reese nagyot sóhajtva kinyitotta az ajtót, s szembesült az aznapi pusztítással. A hosszú fülű, selymes göndör bundájú, hiperaktív fekete kiskutya ugatva, vonyítva, lelkesen futkározta körül. És nedves csíkot húzott maga után, amerre ment. Nagyszerű! Még jó, hogy parkettája van, és nem padlószőnyege. Reese lemondó képpel tette le a csomagjait, s előkotorta a nyakörvet meg a pórázt. – Azt hitted, nem jövök vissza? He? A kutya megadó pózban hanyatt vetette magát, s a földön tekeregve egyre közelebb került Reese-hez. A férfi nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. – Úgy látom, a pisilést már idebent elintézted, de talán nem árt rögtön bevezetni bizonyos szokásokat. Mit szólsz hozzá? – Azzal rácsatolta a kutyára a nyakörvet, hozzáerősítette a pórázt, és zsebre vágott néhány nejlonzacskót az esetleges utcai kutyapiszoknak. Már a gondolattól is undorodott, hogy neki kell majd összeszednie. Megveregette az állat selymes hátát. – Menjünk, Zsozsó! A kiskutya hol nekilódult, hol lecövekelt, végül mégis sikerült bezárni a lakásajtót és visszamenni a ház elé. A férfiról csurgott a víz, hozzátapadt az ing a bőréhez, de mintha még a nyakkendője is átázott volna. Ráadásul egy régi sérülés is lüktetni kezdett a bal combján. A többi szomszéd – lévén sokkal barátságosabb emberek, mint Alice Akárki – sorban üdvözölte. Egy csinos kis szőke még flörtölt is vele, mint mindig, de Reese-nek több esze volt annál, mint hogy szomszéddal kezdjen, és hazavigye a bajt. Nos, Zsozsót kivéve. 116

A kutya felugrott egy idősebb szomszédra, aki ezt nemigen tudta értékelni. S még mielőtt Reese leszidhatta volna, nekitámadt egy másik kutyának, de nem volt elég hosszú a póráz, így majdnem megfojtotta magát. Megszagolt minden átkozott fűszálat, és nem volt hajlandó továbbmenni egészen addig, amíg Alice Akárki hirtelen vissza nem tért. Ekkor Zsozsó úgy döntött, egyenest a lány szemébe nézve végzi el a dolgát. Óriási! Reese fütyült az egészre, és a lányra meredt. Csodák csodája, a lány – hiába volt Zsozsó épp valami disznósággal elfoglalva – rámosolygott a kiskutyára. Reese-ről továbbra sem vett tudomást, vagy legalábbis úgy tett. Hogy pukkadjon meg! – gondolta a férfi, s nem bírta megállni szó nélkül. – Új kutya – mondta a lánynak. – Egész nap sírt, amíg maga nem volt otthon – felelte a lány lényegre törően. Nagyszerű! Minek is vesztegetni az időt udvariasságra? – Sajnálom. Remélem, majd megnyugszik. A lány bólintott, azzal ment tovább. A férfi észrevette, hogy egy zacskó töltött cukorka van a kezében. Vajon mindössze ezért ment le a boltba? Egyetlen zacskó töltött cukorkáért? Még ilyet! Zsozsó végzett a dolgával, és a lány után eredt, ő pedig – ki hitte volna! – megállt, és lehajolt, hogy megsimogassa. Jó kutya! – gondolta Reese. – Zavarta magát? – Csak sajnáltam. Több figyelemre van szüksége, hiszen még csak kölyök. – Igen, de tudja, én is csak úgy találtam. Azaz ő talált engem. Nem igazán terveztem, hogy kutyát fogok tartani, de… – Kedves volt magától, hogy befogadta – dicsérte meg a lány, majd keskeny kis fenekével leült egy betonlépcsőre, s a jó öreg Zsozsó gyakorlatilag bemászott az ölébe. A lány ellágyult mosollyal hagyta. Ki gondolta volna, mi mindenre jó egy kutya? Alice kedvesen dédelgette a kutyust. Átlagos barna haja előrehullott, félig eltakarta 117

átlagos arcát. Láthatóan azzal sem törődött, hogy összepiszkolódik drapp nadrágja vagy kutyaszőr kerül ujjatlan, zöld pólójára. Maga mellé tette a táskáját meg a cukrot, és teljes figyelmét a kiskutyának szentelte. Hogy a fenébe tudta egy kis korcs elérni nála egy pillanat alatt, amit ő soha? – bosszankodott a férfi. Elszántan, hogy kideríti, már épp majdnem leült a lány mellé, amikor megcsörrent a mobilja. Előhúzta a zsebéből, s látva, hogy Logan az, felnyögött. Alice felnézett rá, mire ő a kezébe nyomta a pórázt. – Nem baj? Csak egy perc – mondta, s meg sem várva a választ, hátat fordított a lánynak, és eltávolodott pár lépést. – Gyorsan mondd! – vakkantott bele a telefonba. Nem akart túl udvariatlan lenni a szomszéd lánnyal most, hogy Zsozsónak végre sikerült megtörni a jeget. – Ma este készül betörni hozzám. A biztonság kedvéért Reese még néhány lépéssel messzebb ment, meg is feledkezve a kutyáról és Alice Akárkiről. A fedett nyomozásoknál nagyon kell vigyázni, nehogy kiszivárogjon valami. Még csak az kéne, hogy egy civil meghallja ezt a beszélgetést! – Rowdy Yates? – Pontosan. Váratlan fordulat. – Honnan tudod? Logan kis hallgatás után válaszolt: – Hallottam, amikor Pepper beszélt vele. – Előtted beszéltek? – Nem éppen. – Akkor hogyan? – A falon keresztül, egy készülékkel. A francba! Reese felnézett az égre, ahonnan a vörös, a rózsaszín és a bíbor minden árnyalatában ragyogott a lenyugodni készülő nap. Az utóbbi időben az esték sem voltak hűvösebbek a nappaloknál. – Fogadni mernék, hogy nincs hozzá engedélyed. – Nincs. Tehát nem tehet erről említést a kapitányságon. Sőt nem is derülhet ki soha. Nagyszerű! – Szóltál a hadnagynak? 118

– Még nem. Csak most neked. Ez legalább jó hír. – Ne is szólj! – Pedig elvárja tőlem, hogy tájékoztassam. Hát igen. Peterson hadnagy szeret mindig képben lenni. Rendíthetetlenül tör a célja felé, hogy megtisztítsa a rendőrséget, s a kollégái zúgolódása sem térítette el a szándékától. Reese pedig legalább ilyen elszántan igyekezett őt távol tartani ettől az ügytől. – Akkor majd én elintézem. – A maga módján, a maga idejében, szem előtt tartva az ügy szereplőinek érdekeit. Logannek nem fog tetszeni, de nem számít. Többről van itt szó, mint hogy ő kiderítse az igazságot és bosszút álljon. – Amúgy sincs sok időm, úgyhogy jó lesz így. – Visszanézett a szomszéd lány felé, aki épp egy árnyékos helyre vezette Zsozsót a füvön. A kutya őt bezzeg engedelmesen követte. Buta eb, gondolta Reese, és elmosolyodott. – Ha mondjuk épp arrafelé járok, ”véletlenül” rajtakaphatom Rowdyt a betörésen. – Én is pontosan így gondoltam – értett egyet Logan. – Senkinek sem kell tudnia, hogyan hallottam meg a részleteket. Reese az órájára nézett, s magán érezte a szomszéd lány kíváncsi pillantását. Nem épp a legjobbkor tanúsítasz érdeklődést irántam, szivi! – Egy órába is beletelhet, míg odaérek – mondta Logannek. Megvolt a maga csapata, akiket másodpercek alatt tudott mozgósítani. Ezek a fiúk hozzá voltak hűségesek, nem a hadnagyhoz vagy akár Loganhez. Másképp nem is vállalta volna. – Pontos időt nem tudok mondani – felelte Logan, – de hamarosan át kell mennem Pepperhez, úgyhogy addig biztos nem történik semmi. – Halogasd, ameddig csak tudod! Talán jó lesz jelzésnek, ha kiállsz az erkélyre. Miután odaértem, kell egy kis idő az előkészületekre. Meg tudod oldani? – Nem gond. Igaz lenne? Lehet, hogy Logan tényleg megcsípte a rejtőzködő Yatest? Reese eltűnődött, mi lehetett ennek az ára. – Mi van a húgával? 119

Logan hallgatása mindennél jobban aggasztotta a barátját. Tovább feszítette a húrt. – Akarod, hogy őt is megbilincseljem? – Hozzá ne érj! Nocsak, nocsak! Ez elég árulkodó. – Mindenképp sérül, Logan, ezt nem lehet elkerülni. – Gondolod, hogy nem tudom? Bárcsak hagyta volna Logan a fenébe az egészet! De nem tette, talán mert fogalma sem volt, milyen meggyőző tud lenni Morton Andrews. – Ha jól értem, még nem ismeri az indítékodat. Logan keserűen felnevetett. – Nem. Reese-nek az volt az érzése, hogy Logan sem érti saját magát. – Nos, emiatt ne aggódj. Pepper holnaptól nem a te gondod. – Vagy mégis? Úgy fest, a gondok megszaporodtak, s neki, Reese-nek mindegyikkel foglalkoznia kell, mielőtt kezelhetetlenné válik a helyzet. A csend túlságosan hosszúra nyúlt a vonal túlsó végén. – Logan? – Ez teljesen… abszurd, de… megkedveltem. Ó, a francba! – Tessék? – Kedvelem őt, a fenébe is! Nem olyan, mint… amilyennek képzeltem. Hát az biztos. Alice közben türelmetlen pillantást vetett Reese-re, aki tehetetlenül vállat vont. – Hogy lehet ez? – Aranyos lány, Reese. Ártatlanul belesodorták ebbe a disznóságba. – Hát igen, elég nehéz helyzetben van, de sajnos, ezen nem lehet segíteni. Főleg hogy körülötte ólálkodik a bátyja. – Nem is csak arról van szó, hogy helyes lány – folytatta Logan. Reese az égre nézett, de nem kapott útmutatást, így aztán csak várt. – Az a helyzet, hogy fontos nekem. Erre az egyszerű kijelentésre Reese megtorpant. – Át akarod segíteni a rá váró nehézségeken? Kárpótolni akarod azért, mert elkaptad Rowdyt? Mert rosszul érzed magad amiatt, hogy felforgatod az életét? – Mint nő fontos, a fene vigyen el! 120

– Marhaság! – emelte fel a hangját Reese, amivel magára vonta Alice figyelmét. Jobbnak látta hátat fordítani. – Nem hiszem el. – Azt még igen, hogy Logannek bűntudata van, hisz a legbecsületesebb ember, akit valaha ismert. Ezért is üldözi ilyen elszántan barátja gyilkosait. De mégis… – Én láttam a fotóit, ne felejtsd el! Nem az eseted. – A legjobb akarattal is átlagosnak mondható, de leginkább formátlan. Logan erőteljesen tiltakozott. – Okos és édes. – Az új kiskutyám is az, de ez még nem jelenti azt, hogy… Logan felhorkant. – Vessz meg, Reese! – csattant fel, aztán halkabban folytatta: – Te nem ismered. Reese bosszúsan szorította meg a telefonját, de vigyázott, hogy halkan beszéljen. – Miért, te igen? Jézusom, ember, te titkos nyomozást folytatsz! Bármiféle viszony, amit kialakítottál vele, csupán átkozott hazugság. Logan hangja hirtelen jegessé vált. – Csak érj ide, amilyen gyorsan csak tudsz! Úgy egy óra hosszat feltartóztatom Peppert. Miután Logan bontotta a hívást, Reese a zsebébe süllyesztette a telefont, s elindult Alice-hez meg a kutyához. A park egyetlen fája alatt ültek az árnyékban. Reese odaballagott, és megállt a lány mellett, aki szokásához híven ügyet sem vetett rá. – Maga szereti a kutyámat. – Gyönyörű. – Ráér ma este? A lány elfehéredett. Felnézett a férfira nagy, sötét szemével, és szinte lerítt róla a félelem. Kinyitotta a száját, de nem jött ki rajta hang. – Jézusom! – térdelt melléje Reese. – Nem ajánlatot akartam tenni, csak szükségem van valakire, aki vigyáz a kutyámra. Hosszú, terhes csend következett, aztán lassan visszatért a szín a lány arcába. – Ó! – Tudja, vészhelyzet van. Dolgom akadt, és eltarthat egy darabig, így aztán arra gondoltam… 121

– Igen – vágta rá a lány, miközben feltápászkodott, hogy távolabb kerüljön a férfitól. – Szívesen vigyázok rá. Furcsa. Egyenesen bizarr ez a lelkesedés. – Nagyszerű – állt fel lassan Reese is. – Még nem egészen szobatiszta, úgyhogy… nem lenne jobb, ha inkább nálam vigyázna rá? – Nálam – jött a gyors válasz. Micsoda megkönnyebbülés, ugyanakkor kicsit bosszantó. – Akkor megyek, és hozom a holmiját – mondta Reese, s már ott sem volt, nem törődve azzal, hogy udvariatlan-e, vagy sem. A kutya pedig – hogy a fene essen bele! – fütyült rá, most hogy Alice Akárki körülrajongta. Reese útban a lakás felé a mobilján gyorsan megszervezte a rajtaütést. Összeszedte a kiskutya cuccait, farmert meg fekete pólót kapott magára, s tíz perc múlva már ismét az utcán volt. Átadta a lánynak a szatyrot a kutyus újonnan beszerzett ingóságaival, amibe az étele, egy rágni való játék és egy takaró tartozott. Előre is megköszönte Alice jóságát, megsimogatta a kutyát, meghagyta neki, hogy legyen jó, aztán már ment is. Akárhogy is ér véget ez a mai este, nem lesz könnyű dolga. Érezte a csontjaiban. Beindultak az események, de hogy jó vagy rossz irányba indulnak, azt Reese nem tudta megmondani. Logan mindenesetre kicsit túl mélyen belemászott. Talán olyan dolgokat is felfedezett, amelyeket jobb lenne békén hagyni. Rajta kell tartania a szemét, és ha már a barátján rajta tartja, alaposan megnézi magának Pepper Yatest is.

122

10. Logannek nem volt könnyű megjátszania magát, és eltitkolni Pepper elől a várható eseményeket, mikor minden erejével meg szerette volna óvni a lányt attól, ami aznap este történni fog. A lavinától, amelyet ő maga indított útjára. Fivére utasításai ellenére Pepper őszintén boldognak látszott, hogy vendégül láthatja Logant. Talán kicsit tartózkodóbbnak tűnt a szokásosnál, bár ezt nehéz volt megmondani, hisz mindig is befelé forduló volt. Kivéve szex közben. Logan eredetileg azt tervezte, hogy ma este újra elcsábítja, kerül, amibe kerül. Csakhogy a történtek után erre nem lesz lehetősége. Ezt nem teheti meg Pepperrel. – Menjünk be! – javasolta a lány legalább ötödszörre, mivel az erkélyen ültek. – Itt túl meleg van. Normális körülmények között Logan egyetértett volna vele, de ma kénytelen volt tovább könyökölni a korláton, s bámulni a sokszínű eget. Reese-nek kellett még vagy húsz perc, hogy elhelyezkedjen. Nem ronthatja el a dolgot most, hogy Rowdy végre bekapta a csalit. Gyűlölte, hogy ilyen helyzetbe hozza Peppert, akinek most egyszerre kell teljesítenie bátyja parancsát és hazudnia őneki, de nem tehetett mást. – Nézd ezt a naplementét! – A napnak már csak egy kis szelete látszott, de olyan színkavalkádot festett az égre, hogy még a raktárak és a gyárak is szépnek látszottak a távolban. – Elképesztő, nem? Pepper kínjában lehunyta a szemét. Mit törődik ő a természet szépségével, amikor a fivérének tett ígéret ólomsúllyal nehezedik a vállára! 123

– Igen, nagyon szép. Logan annyira szerette volna megnyugtatni, magához ölelni és megígérni, hogy minden rendben lesz, ne féljen. Csakhogy már eddig is eleget hazudott Peppernek. – Jól vagy? A lány szeme kipattant, s pirulva nézett Loganre. Talán a bűntudattól. Vagy valami mástól. A férfi elgondolkodva figyelte Pepper arckifejezését. Látta már ilyennek, látta már felizzani azokat a szép szemeket, elpirulni a csinos kis arcot. – Sue? – I… igen, jól vagyok. Logan megfordult, s háttal támaszkodott a korlátnak, hogy a lányt lássa a naplemente helyett. – Tudod, hogy nézel ki? Pepper megrázta a fejét. – Mint aki kicsit begerjedt. Pepper nagyot sóhajtott, de nem tagadta a ”vádat”, inkább végigsimított a tenyerével Logan pólóján. A férfi egész testében érezte az érintését. Ellentmondó érzelmek kavarogtak benne. Pepper kötötte ki, hogy ne legyen köztük szex, most mégis el akarja csábítani. Annak az istenverte bátyjának az érdekében. Rátette a tenyerét a lány kezére, s maga mellé húzta. Még néhány hasonló gyöngéd simogatás, és ő megfeledkezik magáról. Legalább nem a csupasz bőréhez ért a lány keze. Persze nincs az a vastag ruha, ami Pepper közelében segítene rajta. Rengeteget gondolkozott ezen, de hiába nem jött rá, miért van úgy oda a lányért, a tény attól még tény maradt. Kívánta őt, és napról napra jobban. Remélve, hogy el tudja rejteni az érzéseit, rámosolygott Pepperre. – Lazíts, édes! A lány – ha lehet – ettől még feszültebbé vált. – Te most… büntetsz engem, Logan? – kérdezte lehajtott fejjel, kerülve a férfi pillantását. Mit akar ezzel mondani? Miféle büntetésről beszél? 124

– Nem értelek. – Dehogynem. Én leráztalak, és most megfizetsz érte. Logan elszántsága megingott. – Azt hiszed? – Persze bosszantotta, hogy Pepper ilyen könnyen meghajolt a bátyja akarata előtt, de igazából nem akarta a lányt elszomorítani. Pokolba ezzel az egésszel! Mit érdekli őt, hogy Reese, Rowdy vagy mindkettő látja?! – Nem – emelte fel a lány állát. – Ha akarnám, sem lennék rá képes – mondta, azzal lehajtotta a fejét, s minden aggodalmát beleadta a csókba. Nyelvük táncra kelt, ami Peppert még jobban felizgatta, de ő maga is veszélyesen közel került ahhoz a ponthoz, ahol már nincs megállás. A lány elhúzta kissé a fejét, de éppen csak. Szaggatottan súgta Logan szája elé: – Akkor most bemehetünk? Kérlek! Logannek észben kellett tartania, hogy ez most csak játék, Rowdy játéka, s Pepper nem más benne, mint egy báb. Szorosan magához ölelte a lányt, s körülfonta a karjával. Pepper magas volt, de karcsú, puha és meleg. – Előbb mondd el, mit szeretnél! – húzta az időt Logan. – Téged. Te jó ég! A férfi előbb a lány száját bámulta, aztán végighordozta a tekintetét az alakján. – Elég gyorsan meggondoltad magad. – Gyorsan? – csodálkozott Pepper. – Már több nap is eltelt! Ez igaz. Tudva, hogy a lánynak még mindig fontos, hogy elrejtse előle a testét, Logan odasúgta neki: – Rendben. Meséld el, hogyan szeretnéd? A pamutblúz alatt Pepper melle megemelkedett a mélyen beszívott levegőtől. A nyakán vadul lüktetett egy ér, a szempillái verdesve lecsukódtak. Istenem, de izgatott, és milyen édes! Aztán Pepper körülnézett, végighordozta tekintetét Logan üres erkélyén, az egy-két elhaladó autón, az utca túloldalán közömbösen sétáló néhány járókelőn, s felháborodást tettetve odasúgta: – Itt kint mondjam el? 125

– Senki sem hall minket. – Legalábbis Logan nem hitte hogy hallanák. Bár elképzelhető, hogy Rowdy ugyanúgy lehallgató készüléket használ, mint ő. Vannak eszközök, melyek messziről is felerősítik a hangot. Rowdy akár egy szemben lévő házból is kihallgathatja őket. Ez a lehetőség zavarta Logant. – Nincs itt más, csak te meg én, Sue – mondta, s élénken figyelte a lány arcát. – Nem igaz? – Igen, de… – Pepper ellépett mellőle, s ideges mozdulattal lesimította a szoknyáját. – Tudod, én csak sötétben… – Hogy ne láthassalak, igen. – És előbb-utóbb meg fogja tudni, miért. Logan tettetett nyugalommal a korlátnak dőlt. – De attól még beszélhetsz róla világosban is, ennyit megtehetsz a kedvemért. A lány hirtelen felszegte az állát. – Oké – felelte, s megnyalta a szája szélét. – Le akarom tolni a farmerodat a térdedig, és bele akarok ülni az öledbe. Az élénken elképzelt jelenet majdnem kiütötte Logant. Ellökte magát a korláttól, de tovább feszítette a húrt. – Szemből? – Igen. A férfi ujjával megbökte Pepper szoknyájának egyik redőjét. – Ezzel a derekad körül? A lány egyre mélyebbeket lélegzett. – Igen. – Széttárt combokkal, bugyi nélkül. Legalább végre láthatja majd a lábát, talán meg is simogathatja a combját, a csípőjét. Logan ágyéka megfeszült, de nem törődött vele. Közelebb lépve odasúgta a lánynak: – Én pedig mélyen benned. Kis, izgatott nyögés hagyta el Pepper ajkát, majd bólintott. – Igen. Ekkor Logan újból megcsókolta. Ezúttal gyengédebben, bocsánatkérőn. A lány szorosan magához ölelte, a fejét a vállgödrébe igazította, s körülfonta a karjával. – Sosem büntetnélek azért, amit te jónak látsz, Sue. – Jól van. Akkor hát… Logan félbeszakította: 126

– És éppen ezért, mert te lassítani akartál a tempón, én is jobb szeretném, ha még várnánk egy kicsit. – Legalább addig, amíg a bátyádat le nem tartóztatják, én pedig ki nem szedem belőle, amit akarok. – Azt szeretném, hogy biztos legyél benne… – Biztos vagyok – vágta rá sietve a lány. – Sss! Nem lenne jó, ha később megbánnád. – Még ezt is. Mert hogy a mai este után Pepper meg fog bánni mindent, és szörnyen szégyellni fogja magát, az szent. A lány elcsendesedett. Attól félt talán, hogy ő rájött az indítékára? Logan nem akarta, hogy féljen. Nem akart fájdalmat okozni. – Sokat jelentesz nekem – jelentette ki. Kérlek, hidd el, hidd el még azután is, hogy tönkreteszlek! Reese mostanra már biztos megtette az előkészületeket. – Gyere, menjünk be! Megnézünk egy filmet, beszélgetünk, aztán ha még mindig úgy érzed, én benne vagyok. Látta Pepper arcán, hogy tiltakozni szeretne, de mindenekelőtt azt akarja, hogy bejöjjenek végre az erkélyről. – Rendben. Hányszor okozott már ez a lány meglepetést?! Ez a mostani tekintet azonban új volt. Logan úgy vélte, nagy erő kellett ahhoz, hogy túlélje a kegyetlen, nehéz éveket Rowdy mellett, és megtegye mindazt, amire a bátyja kényszerítette. Például most azt, hogy csapja be őt. Logan szemében egyre nőtt Rowdy bűnlajstroma. – Nem fogom meggondolni magam – biztosította Pepper. Logan magára kényszerített egy mosolyt. – Örülök – felelte, s remélte, hogy a lány reggel is ugyanígy fog érezni iránta, de nem akarta áltatni magát. Nem kevés energiájába kerül majd, hogy lecsillapítsa Pepper haragját, ha a hazugságaira fény derül. De bármeddig tart is, ő sosem fogja feladni. Elnézve Logant, ahogy bekíséri a húgát a lakásba, felment Rowdyban a pumpa. Amit az imént látott, nem egy baráti puszi volt. Egy félelmetes pillanatig már-már azt hitte, Logan nyomban magáévá teszi Peppert azon az átkozott erkélyen. A rohadék! Rowdy legszívesebben elhajította volna a messzelátót, de inkább bedobta a kocsi ablakán át az ülésre. 127

Egyrészt szívesen cafatokra tépte volna Logant, amiért ilyen bizalmasságra vetemedett, másrészt viszont – ha fogcsikorgatva is – reménykedett, hátha sikerült a húgának rátalálni valamire, ami valódi. Remélte, hogy nem fog találni Logan lakásában semmi terhelőt, remélte, hogy a férfi nem csak kihasználja Peppert. Ám rég megtanulta, hogy csak a bolondok reménykednek, a realisták soha. Eddig sem a remény, hanem a realitás segített a túlélésükben. A megbeszélt helyen hagyta a bezárt kocsit az utcán, a bérháztól lejjebb, felvett egy kalapot, s elindult a ház felé. Egyre idegesebb lett, nem tudta volna megmondani, miért. Valami nem stimmel. Valami itt nagyon nincs rendben. Ha nem Pepperről lenne szó, most hallgatna a megérzésére, és elhalasztaná egy nappal a ”házkutatást”. Csakhogy nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a húga azért van most a lakásában együtt Logan Starkkal, mert ő megkérte erre. Tartozik neki azzal, hogy lezárja az ügyet. Nagyon nem lenne tisztességes Pepperrel szemben, ha még egyszer végigcsináltatná vele ugyanezt. Körülpásztázta a területet, jól megnézett minden árnyékos helyet, és kiélesített érzékekkel figyelt, hátha észrevesz valami fenyegetőt. A szemben lévő ház tövéből nézte a bérháza homlokzatát, a Pepper tolóajtaja mögötti fényt, a Logan ajtaja mögötti sötétet. Felállt a szőr a hátán. Két fiatal nő közeledett a járdán beszélgetve, nevetve. Megálltak egy pillanatra, amikor észrevették. Az egyik rámosolygott, a másik pimaszul végigmérte. Rowdynak nem volt hangulata beszélgetni, így csak odabiccentett. – Hölgyeim! A lányok továbbmentek, de vissza-visszanéztek rá. Elhaladt előtte néhány autó is, aztán meg egy busz. Rowdy várt, s pillanatonként ellenőrizte, hol ég a villany, hol van árnyék, s van-e valami, ami esetleg nem illik oda. A nap közben teljesen lenyugodott, kezdtek villózni az utcai lámpák. Szinte kísértetiesen nyugodt volt minden. A férfi nem várhatott tovább, nem kockáztathatta meg, hogy Logan visszatér a lakásába. Elszántan átvágott hát az utcán. Nem sietett, de nem is óvatoskodott. Bele kell olvadnia az utcaképbe, mint egy átlagos járókelőnek. 128

Pepper és Logan lakása az első emeleten volt egymás mellett. Azért adta a húgának pont ezt a lakást, mert a ház mellett növő hatalmas fa lehetővé tenné, hogy kiszökjön a fürdőszobaablakon, ha szükség lenne rá. Ahogy azt is, hogy Rowdy észrevétlenül bemászhasson hozzá. Persze volt kulcsa, de a bejáratot használva túlságosan ki lenne téve a kíváncsi tekinteteknek. Ha bárki észrevenné, nyomban azonosíthatná mint Pepper bátyját, és ezt semmiképp sem kockáztathatja meg. Logan ablakát már nehezebb lesz elérni, de menni fog. A mozgásérzékelő lámpák szándékosan úgy lettek beállítva, hogy ne érjék el a háznak ezt az oldalát, s a fa is adott némi takarást mászás közben. Évekkel ezelőtt, amikor ő és Pepper a folyó mellett lakott, folyton fára másztak. Nyáron néha felkötött egy kötelet jó magasra, azon himbálóztak, majd pottyantak a hideg folyóba. Máskor órákig ültek egy fán, s ő szóval tartotta Peppert, csak hogy ne menjen vissza a lakókocsiba, mivel az anyjuk és az apjuk túl sokat ivott. Rendszerint csak eltompultak részegen, de volt, hogy elszabadult a pokol. Lerázva a zavaró emlékeket, Rowdy kimerészkedett egy vastag ágra. Ahogy biciklizni sem felejt el az ember, a fára mászás is beleivódik a vérébe. Kellett hozzá némi manőverezés, de sikerült kinyitnia az ablakot, és keservesen bepréselődni a szűk nyíláson. Peppernek sokkal könnyebben menne, amilyen vékony. Beugrott a sötét helyiségbe, és megállt hallgatózni. Semmit sem hallott, így a fürdőszobaasztalon hagyta a kalapját, s előhúzta a zseblámpát. A gyógyszeres szekrénnyel kezdte. Minden receptre írt gyógyszer dobozán szerepel a név, de nem talált ilyen dobozt. A polcon csak vény nélküli pirulák sorakoztak, mint egy átlagos házi patikában, bizonyítva, hogy Logan valóban itt él. Egy borotva, egy fogkefe… rendben, szóval a fickó hosszú távra rendezkedett be. De ez még nem bizonyít semmit. Rowdy végiglopakodott a lakáson. Mivel folyamatosan résen kellett lennie, tudta, hogyan tüntesse el a nyomait. Észrevétlenül átkutatta a hálószobát, majd kiment. Nem hagyott maga után kihúzott fiókot, még a vetetlen ágy redői is ugyanúgy maradtak. Nem talált semmit. Egyszerre érzett megkönnyebbülést és csalódottságot. Utoljára hagyta a nappalit. A szoba közepén állva körülnézett, megpróbált 129

tájékozódni a sötétben, kivenni a bútorok, a lámpák körvonalait. Pepper lakása felől zajokat hallott: a tévé hangját és beszélgetést. A szekrényben nem volt semmi rendkívüli, és ez már furcsa volt egy kicsit. A legtöbb ember mindenfélét összezsúfol a szekrényébe. De itt nem volt sem fotóalbum, sem használaton kívüli sportfelszerelés. Csak egy könnyű dzseki és egy tartalék pár cipő. Rowdyt ez zavarba ejtette. A homlokát ráncolva nyitotta ki az íróasztalfiókot. A szokásos számlák, csekkfüzet, levelek. Minden kellék, ami ahhoz kell, hogy valaki álcázza magát – vagy hogy valóban éljen valahol. Még mindig gyanakodva benyúlt a fiók alá – és drótokat talált. Hirtelen kiélesedtek az érzékei. A foga közé vette a lámpát, megvizsgálta a drótokhoz csatlakoztatott készüléket, letaglózta a felismerés. A francba! Amint rádöbbent, hogy Logan kihallgatta Peppert, máris futó lépések zaját hallotta a folyosón. Több ember lépteinek zaját. A fenébe, ez úgy hangzik, mint egy egész átkozott menetoszlop! Rowdy eloltotta a lámpát, és sietett vissza a fürdőszobába, de a nyitott ablakon át férfihangokat hallott odalentről. A rohadt életbe! Sarokba szorították. Hang nélkül lopakodva elindult a hálószoba felé, hogy megpróbálja azt az ablakot, amikor férfiak özönlötték el a sötét lakást. Hallotta a mozgásukat és a fegyverek kattanását. Nyomban Pepper jutott az eszébe. Vajon veszélyben van? Csapda volt ez az egész? Rowdyt elöntötte a düh. Ha bárki hozzányúl Pepperhez, vagy bántja bármilyen módon, megfizet érte! Egyenletesen, lassan vette a levegőt, s előhúzta a kését. Ekkor felgyulladt a villany a keskeny előszobában, s egy pillanatra elvakította. Három férfi állt vele szemben talpig felfegyverkezve, pisztolyuk csöve feléje irányult. Rowdy keze megszorult a kés markolatán. Mögötte megszólalt valaki: – Én nem tenném. A francba, a francba, a francba! 130

Nem maradt más választása, mint hogy eldobja a kést. Feltartott kézzel, torkában dobogó szívvel fordult meg, hogy szembenézzen a hanggal. Rowdy nagyra nőtt, de ez a széles vállú figura jóval fölébe magasodott. A farmer és a póló ellenére Rowdy biztos volt benne, hogy a szőke behemót csak zsaru lehet. – Tiszt úr… – tapogatózott, hogy igazolja a feltevését. – Bareden nyomozó – mutatkozott be a rendőr, majd a többiekhez fordult. – Ha megmozdul, lőjétek le! Ő maga eltette a pisztolyát, és bilincset vett elő. Rowdy nevetve leengedte a kezét, és csak félig figyelt oda amíg Bareden felsorolta a jogait. Tehát valaki meglátta, hogy bemászik az ablakon, és kihívta a rendőröket? Betöréssel fogják megvádolni? Nagy ügy. Sokkal jobb, mint a valódi veszély, ami fenyegeti. Csakhogy miután Bareden kivezette a lakás ajtaján, megállt, hogy bekopogjon Pepperhez. Rowdy idegei összerándultak. – Mi ez az egész? Mit csinál? – Maradjon nyugton! – förmedt rá Bareden. – Őrá nincs magának szüksége – mondta Rowdy látszólag nyugodtan. Kioktatta Peppert az ilyen helyzetekre, biztos követni fogja az utasításait. – Neki semmi köze ehhez. Logan nyitott ajtót a kopogásra. Tekintete megállapodott Rowdyn, s a beképzelt tökfejnek elégedettség sütött a képéről. Mögüle falfehér, kétségbeesett arccal Pepper meredt a bátyjára. Remegő ajkára szorította a kezét. – Ne mondj semmit! – kiáltotta oda neki Rowdy. – Menj be, és ki ne nyisd a szád! Pepper összeszűkült szemmel, elszörnyedve nézte a bátyját bilincsben. Hirtelen úgy érezte, mintha fejbe verték volna. Logan is magas volt, Rowdy még nála is magasabb, de az izmos, szőke óriás a bátyja mögött mindkettejük fölé magasodott. Kinyújtotta a kezét, hogy el ne essen, s Logan karját találta megmarkolni. Logan a foga között szűrte a szavakat az óriás felé: 131

– Vidd innen! A lány annyira összezavarodott, hogy alig tartották meg a lábai. – Logan? Nem értett semmit. Furcsa rosszullét kerülgette, összeszorult a gyomra, s a szíve hevesen kalapált. Logan szorosan magához húzta. – Vedd le róla azt az átkozott kezed! – sziszegte Rowdy. – Várj! – indult meg feléje Pepper, de Logan visszahúzta. Rowdy csinos arca eltorzult, ahogy igyekezett megértetni magát a húgával. – Ehhez neked semmi közöd. Maradj ki belőle, világos? Ezt nem mondhatja komolyan jajdult fel magában Pepper, s kinyújtotta a kezét a bátyja felé. Logan átkarolta a derekát, s nem eresztette. – Vonszoljátok ki, ha kell, nem akarom itt látni! Most! – Igen, uram – mondta az egyik egyenruhás rendőr. Uram? Ahogy Pepper felfogta a szörnyű igazságot, elhúzódott Logantől. Láthatatlan vasmarok szorította össze a torkát. Szeme égett a dühtől és a fájdalomtól. – Ki vagy te? Engesztelhetetlen elszántság villant Logan szemében. – Logan Riske nyomozó. Nyomozó? Pepper összerándult a félelemtől. – Te… zsaru vagy? Rowdy nagy kavarodást okozott a lépcsőházban. Küzdött fogvatartói ellen, akik közül az egyik megbotlott, a másik el is esett. – Ne szólj többet hozzá! A nagydarab szőke karba font kézzel nézett Loganre. – Adsz további utasításokat, vagy innen vegyem át én? Logan megmarkolta Pepper karját, s elhúzta az ajtótól, be a lakásba. – Maradj itt! – parancsolta. – Mihelyt tudok, visszajövök, és beszélünk. – Mivel Pepper nem válaszolt, felemelte az állát. – Hallottad, mit mondtam? A lány kutató tekintettel pásztázta végig az arcát, s gyűlölte, amit látott. – Letartóztatod? A férfi hűvösnek, távolságtartónak tűnt. 132

– Később mindent megmagyarázok. Mintha ez az egész nem lenne nyilvánvaló! Mit lehet ezen még magyarázni? Utolérte őket a múlt, ennyi. Logan vagy összejátszik Morton Andrewszal, vagy nem, de igazából nem számít. Azok után már nem, hogy felfedte, s ezzel veszélynek tette ki Rowdyt, vele együtt pedig őt is. Ennyi óvatosan, meglapulva töltött év után Logannek most sikerült tönkretennie mindent. Pepper felnevetett, amikor belegondolt, hogyan tették bolonddá, aztán gyorsan betapasztotta a száját a tenyerével, hogy elfojtsa a hisztérikus hangot. Könnyek gyűltek a szemébe, szaporán pislogott. Logan tétovázott. – Pepper… – Te tudod a nevem! – döbbent rá a lány. Édes istenem? – Te mindent tudsz! A másik zsaru sóhajtva leengedte a kezét. – Hát igen… Miért nem hagyod rám a dolgot? Úgy nézem, itt is akad elintéznivalód. Egy utolsó, éles pillantást vetve Loganre, a lány átvágott kettejük között. – Pepper! Hosszú szoknyáját a térde fölé emelve a lány kettesével szedte lefelé a lépcsőket, s leérve kivágta a lépcsőház ajtaját. Még láthatta, hogy egy rendőr kinyitja egy rendszám nélküli szedán hátsó ajtaját, egy másik pedig próbálja betuszkolni Rowdyt. Ez nem lehet igaz! Attól rettegve, ha most elviszik, ő sosem látja többé a bátyját, Pepper rohanva indult feléjük. Vajon igazi rendőrök ezek? Vajon jó rendőrök? Rengeteg oka volt kételkedni ebben. Logan ismét utánakiáltott, de a lány úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. Később végig kell majd gondolnia, milyen elképesztően hiszékeny volt, mennyire megkönnyítette a férfinak, hogy elfogja a bátyját, hogy kihasználja őt… Egyelőre azonban az a legfontosabb, hogy beszélhessen a fivérével. – Várjanak! Már egész közeljárt, de az egyik rendőr – hányan lehettek itt az átkozottak? – megállította méterekre az autótól. 133

Rowdy a homlokát ráncolva, dühösen nézett rá. – Vissza a házba! Most! – Annyira sajnálom! – kiáltott elcsukló hangon Pepper. Egyre jobban rettegett, és szégyellte magát. – Tudhattam volna! Hallgatnom kellett volna rád! – Ne mondj semmit! – parancsolt rá újból a bátyja. Ó, istenem! – Sajnálom… – lépett egyet feléje Pepper. – Tartsd magad távol tőlem! Nem, ő egyedül nem tudja végigcsinálni. Rowdy nem teheti ezt vele. Nem hagyhatja magára! – Kérlek… – Tudod, mit kell tenned, úgyhogy tedd azt! – Ültessétek már be a fickót a kocsiba! – kiáltotta Logan, aki beérte a lányt, és megragadta a karját. Ezúttal Pepper már nem tudta lerázni. Rowdy szeme most még jobban összeszűkült, s elkeseredetten próbált ellenállni. – Mondd ki, hogy megértetted! – mennydörögte a húgának. – Hallgattassátok el végre! – förmedt rá a rendőrökre Logan. Az egyik rendőr megpróbálta betuszkolni Rowdyt a kocsiba, de az úgy meglökte a vállával a fiatalabb férfit, hogy az megpördült a tengelye körül. – Felelj, a fene vigyen el! Ekkor két rendőr rontott rá, de Rowdy még mindig küzdött. Pepper úgy érezte, megszakad a szíve. – Megértettem – suttogta, aztán hangosan Rowdy után kiáltotta, hogy ő is meghallja: – Megértettem! Rowdy azt akarja, hogy kövesse a vészforgatókönyvet. Tényleg azt hiszi, hogy elfelejtette? Hát persze hogy azt hiszi, és minden oka megvan rá. Mert tényleg elfelejtette! Egy kis időre Logan mellett tényleg elfelejtett mindent. Pepper válaszát hallva Rowdy nem küzdött tovább. Durva kezek ragadták meg, valaki még a hajába is belemarkolt. Úgy lökték be a kocsiba, pedig már nem állt ellen.

134

A bátyja kemény férfi, az egyik legkeményebb, akit valaha ismert. Nem lesz semmi baja. Pepper jobbnak látta ezt ismételgetni magában, hogy meg ne bolonduljon. Nincs itt az érzelmek ideje, neki magának is erősnek kell lennie. Ha nem magáért, hát a bátyjáért. Mindeközben érezte a szorosan mögötte álló Logant. A férfi kihasználta őt… felültette… Igen, mindenre emlékezett, amit Rowdy valaha tanított neki. A rendőrök parancsra vártak. Logan parancsára. Eltemetve magában a fájdalmát, a széttört reményei fölötti csalódottságát, sértett érzéseit, Pepper szembefordult a férfival. Információkra van szüksége, s arra, hogy Logan továbbra is úgy gondolja, ő tartja kézben a szálakat. Logan mögött megszólalt a szőke zsaru: – Hoztam neked egy inget. – Kösz, Reese – mondta Logan Peppert figyelve, s közben magára kapta a ruhadarabot. Gombolkozás közben szólt oda a lánynak: – Várj a lakásodban, amíg én… – Menj a pokolba! Logan keze megdermedt a nyers hang hallatán, aztán csak bólintott, mint aki elfogadja, megérti a reakciót. Vagy mint akit nem érdekel. Hát persze hogy nem érdekli. Színjáték volt az egész. A barátságos mosoly, a törődés, a szex… Pepper gyomra összeszorult, ahogy arcul csapta a döbbenetes valóság: Logan minden szava, minden tette pusztán azt szolgálta, hogy elnyerje a bizalmát. Pepper gyűlölte magát ezért. Logan két rendőrnek hűvös, hivatalos hangon utasítást osztogatott. – Maradjanak itt vele! – intett fejével Pepper felé. – Gondoskodjanak a biztonságáról! Szóval őrkutyák gondjaira bízza? A lány rámosolygott Loganre. Ez remek. A mosoly zavarba ejtette a férfit, s elfogta az aggodalom, Peppernek pontosan ez volt a célja. Érdeklődve tanulmányozta Logan arcát, óvatos tekintetét. – A fivérednek nem lesz semmi baja. 135

– Valóban nem – értett egyet Pepper. – De nem neked köszönhetően. Ő maga fog Rowdy biztonságáról gondoskodni, megteszi, amit már rég meg kellett volna tennie. Már egy ideje gondolkozott ezen, Logan árulása csak meggyorsította az elhatározását, és hamarabb késztette cselekvésre. Az óriásra nézett Logan válla fölött. – Reese? Logan a homlokát ráncolta, a haverja viszont csak felvonta a szemöldökét. – Bareden nyomozó, csak a barátaimnak Reese. – Én most le vagyok tartóztatva, Bareden nyomozó? – Nem tudom, miért kellene magát letartóztatni – felelte a férfi, majd Loganhez fordult. – Egyetértesz? Logan az egész helyzettől undorodva, épp bosszúsan tűrte be az ingét. Kissé furcsán festett öltönyhöz való, begombolt ingben és farmerben, de hát az egész lénye csupa ellentmondás volt egész idő alatt. Bárcsak hamarabb észrevette volna! – sóhajtott magában Pepper. – Nincs okom letartóztatni téged. A fiúk itt maradnak és vigyáznak a biztonságodra, amíg visszajövök. A lány figyelemre sem méltatta Logant, továbbra is Reese-hez beszélt: – A fivéremet letartóztatták? A férfit mulattatta a helyzet fonáksága, így önkéntelenül is elvigyorodott. – Csak beviszik kihallgatásra. Egyelőre. – Mivel kapcsolatban hallgatják ki? Logan Reese elé lépett, s a foga között szűrve a szavakat maga felelt Peppernek: – Később mindent megmagyarázok. A lány a nyakát nyújtogatta, hogy lássa Reese-t Logan mögött. A szőke óriás sóhajtva ingatta a fejét, mintha idegesítené Pepper faggatózása. A lány fütyült rá, hogy mit gondol. – Hová viszik? Reese megadta a rendőrkapitányság címét, amely ugyanabban a körzetben volt, ahol Morton Andrews működtette azt az átkozott 136

klubját. Egyáltalán szabályos ez? De mit számít, hiszen úgysem fordulhat ügyvédhez. – Mikor láthatom? Logan ismét eltakarta előle Reese-t. – Ha beszélni akarsz vele, Pepper, azt rajtam keresztül teheted. Most pedig ha nincs más… – Felesleges ez az arrogáns viselkedés, nyomozó. Nincs rám hatással, nem tud megfélemlíteni, és már nem is bízom magában. Logan együtt érző tekintettel nézett vissza rá, és csendben maradt. Pepper bármit elviselt volna, csak a sajnálatát nem. – Ugye, azt hiszed, sikerült bolondot csinálnod belőlem? – Felnevetett. – Hát tévedsz. Azt kívánom, bárcsak ott lehetnék, amikor rájössz erre. – Nem mész te innen sehová! Azok után, ami az imént történt, Logan komolyan gondolja, hogy meg tudja állítani? – Tőled mindenesetre elmegyek – jelentette ki, azzal megkerülte a férfit, s elindult a lakása felé. – Egyelőre ennyi épp elég. Logan nem szólt semmit, de a lány érezte perzselő pillantását a hátában. Rengeteg a dolga, nem fog egyetlen perccel sem többet veszett ügyekre pazarolni, gondolta Pepper. És bármi is a vezetékneve, Logan nyomozó határozottan veszett ügynek minősül.

137

11. – Gondolom, kutyaszorítóban vagy – jegyezte meg Reese. Logannel a Rowdyt szállító autót követték. Barátjának azonban nem volt kedve beszélgetni. Előbb a dühével és a lelkiismeret-furdalásával kellett megküzdenie. Az a kifejezés Pepper arcán… – Majd megbékél – válaszolta Reese-nek. Valahogy majdcsak el fogja érni, hogy megbékéljen. – Gondolod? Nekem úgy tűnt, inkább dühös, mint sértett. Reese ezt csak azért gondolja így, mert nem ismeri Peppert. – Édes és lágyszívű lány, semmi köze ehhez az egészhez. – Sajnos, akkor is benne van – mutatott rá Reese. Méghozzá Logannek köszönhetően. – A fenébe is, ugyanúgy tudom, mint te! – Csak mondom – vetett Reese a barátjára egy oldalpillantást, miközben szorosan a rendőrautó nyomában haladt. – Elboldogulok Yatesszel, ha a lánnyal akarsz lenni. – Nem akarok – jelentette ki Logan. Bármilyen nehéz, első a kötelesség. – Minél több időt adsz neki a gondolkodásra, annál kevésbé valószínű, hogy látni akarja még a képedet és hajlandó meghallgatni. A nők hajlamosak belelovalni magukat a dolgokba, főleg ha zavarba ejtő helyzetbe kerültek. Márpedig az, hogy őt használtad fel a bátyja bekerítésére, elég zavarba ejtő helyzet. – Amíg nem beszéltem Rowdyval, amíg nem szedtem ki belőle, amit tudni akarok, úgysem lenne hajlandó beszélni velem. Vakon fogja követni Rowdy parancsát, és nem fog beszélni vele. 138

Logan felidézte, milyen durván kiabált a férfi Pepperrel, és ez nagyon feldühítette. – Mihelyt megvan az infó, meg tudom értetni vele, milyen fontos ez az egész. – Mit gondolsz, meddig tarthatod bent a fickót? – érdeklődött Reese. – Miután betörésen kaptam? Elég hosszú ideig. – Legalábbis Logan ezt remélte. – Mit mondott a hadnagy? Reese erősebben markolta a kormányt. – Még nem szóltam neki. Logan hosszan ránézett, majd visszaejtette a fejét a támlára. A francba! Már csak ez kellett! – Dühös lesz. – Tíz perc, és ott vagyunk a kapitányságon. Úgyis mindjárt megtudja. Végül is akár Logan előnyére válhat, hogy Reese nem szólt a főnöknek. – Akkor majd én beszélek vele, miután kihallgattam Rowdyt. Addig is szigorúan őrizni kell a gazfickót. – Bízd rám! – nézett Reese a barátjára. – Ezen a ponton jobb nem megbízni senkiben. Mivel Logan is így gondolta, rábólintott. Véletlenül sem akarta, hogy Rowdy Yates kisétáljon a rendőrségről, mielőtt ő kiszedné belőle a részleteket. Aztán a kellő információ birtokában megtalálja a módját, hogy megvédje Rowdyt, közben kézre kerítse Morton Andrewst, majd lezárja az ügyet egyszer s mindenkorra. Utána pedig, ha már minden részlet a helyére került, visszamegy Pepperhez. Bocsánatot kér tőle, és megmagyaráz mindent. De addig is látni fogja lelki szemei előtt megkínzott tekintetét, s a lelke mélyén nem tudta igazán, számít-e még a bocsánatkérése és a magyarázkodása. A Logan által hátrahagyott két rendőr benyomult a lakásba Pepper után. A lány keményen rájuk nézett. – Nyugodtan távozhatnak, nem megyek sehová. – Hölgyem – nézett rá bocsánatkérőn a vékonyabb, – nekünk az ön biztonságára kell vigyáznunk, és az idebentről sokkal könnyebb. 139

– Le kell zuhanyoznom – mondta Pepper. Nem mintha ez lett volna most a legfontosabb, de ürügynek megtette. – Át kell öltöznöm, és meglátogatnom a bátyámat… – Riske nyomozó világos utasítást adott, hölgyem. Azt kérte, várja meg itt! – Nem érdekel. A két rendőr egymásra nézett. Ezúttal az alacsonyabb szólalt meg: – Úgysem találkozhat a bátyjával, amíg folyik a kihallgatás. Kihallgatják… Vajon hogyan? Andrews jóvoltából Pepper sokkal jobban ismerte a bűnözők módszereit, mint a rendőrökét. – Meddig tarthat ez? – Attól függ. Odaviszik a kapitányságra meghallgatásra. .. – Úgy érti, kihallgatásra. A rendőr erre nem reagált. – Aztán időbe telik, amíg kitöltik a papírokat, lefényképezik, ujjlenyomatot vesznek, meg ilyesmi. Nem tudom, hogy átszállítják-e a megyei fogdába, hogy ott tartsák, amíg vagy óvadékkal kiengedik, vagy sor kerül a tárgyalásra. A hosszú hozzátette: – Lehet, hogy egyenest a megyére viszik. Nem tudhatjuk, amíg Riske nyomozó vissza nem jön. Tehát a két fickót nem tájékoztatták a részletekkel kapcsolatban? Vajon biztonsági okokból, vagy csak mert nekik nem jár tájékoztatás? Valójából nem volt fontos, Pepper mégis önkéntelenül feltette a kérdést: – Tényleg Logan az igazi neve? – Hölgyem? – értetlenkedett a rendőr. Pepper türelmetlenül legyintett. – Riske nyomozó. Tényleg Logan a keresztneve? – Igen, hölgyem. Logan Riske. Talán azért tartotta meg az igazi keresztnevét, nehogy véletlenül elárulja magát, miközben… elcsábítja őt. Pepper megalázottnak érezte magát. Logan félénknek és befelé fordulónak tartotta, s mosolyogva hallgatta, ahogy elmeséli nyomorult gyerekkorát. És úri módon, szó nélkül elfogadta, hogy ő csak sötétben hajlandó szexelni. A magáévá tette őt a nyomorult! 140

Pepper úgy érezte, ólomsúly nehezedik rá, összetöri a szívét, és megnyomorítja. Maga köré fonta mindkét karját, hogy ne essen darabokra. Rosszullét fogta el, épp csak suttogni tudott egy halk köszönömöt. Hogy elaltassa a rendőrök gyanúját, a kanapé felé intett. – Érezzék otthon magukat! Én azért készülődöm, hátha Logan telefonál, vagy hamarabb visszajön, mint várnánk. A két férfi szánakozva nézett rá. Nyilván naivnak gondolják, aki nem fogja fel az ügy természetét. Lehet, hogy naiv, a legfontosabb tényt azonban nagyon is jól tudja: a bátyjára vadásznak mind a törvény innenső, mind a túlsó oldalán. Meghalhat, ha ő nem elég gyors. – Nem tart soká – mondta a rendőröknek, azzal bement a hálószobába. Ideje beindítani a gépezetet. Az ágy rugói közül kivette az elrejtett készpénzt, a kését és a harmincnyolcas revolverét, valamint a szükséges kulcsokat. Ezt mind betette a táskájába, azt pedig beletekerte egy váltás ruhába, amellyel elindult a fürdő felé. Közben vetett egy felénk pillantást a rendőrökre, akik persze nem ültek le, hanem figyelmesen, tettre készen álltak az ajtónál. Bizonyára jó zsaruk, hiszen eddig nem próbálták megölni, és nem is hívták ide a cinkosaikat. Még csak meg sem fenyegették. Csak a kijáratot zárták el, a menekülése útját. Pepper magára zárta a fürdőszobaajtót, megnyitotta a zuhanyt, s gyorsan magára kapta a farmert meg a pólót. A táska pántját átvetette a vállán, majd kinyitotta az ablakot, és kimászott rajta. Rég nem mászott fára, de a régi könnyedséggel kúszott lefelé az ágakon, majd végül a földre ugorva guggolásba érkezett. Levegőt venni sem mert. Várt, de láthatóan senki sem vette észre. Senki sem vette üldözőbe. A még jobb álca kedvéért kivette a pántot a lófarkából, s szétrázta hosszú haját. Nem az utca felé indult, hanem az épület mögé, s keskeny sikátorokon át tett meg vagy egy mérföldet. Az erős holdfény és más épületek biztonsági lámpái megnehezítették, hogy az árnyékban maradjon.

141

A megbeszélt helyen megtalálta Rowdy kocsiját. Meglapult, várt, hátha már figyelik az autót. De mivel igyekeznie kellett, leküzdötte a félelmét, s odarohant a kocsihoz. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor beindult a motor. Sok éve már, hogy nem vezetett, hiányolta is nemegyszer. Ahogy elindult a parkolóból, folyton azt leste, nem követik-e. Akkor is éberen nézett körül, mikor megállt egy boltnál gyorsan megvenni a legszükségesebbeket. Résen volt, amikor megállt a motelszobánál, ahol Rowdy utoljára megszállt. Beletelt néhány értékes másodpercbe, míg ki tudta nyitni a zárat, s amint kitárult az ajtó, egy nőt talált a bátyja ágyában. Ezt nem hiszem el! Micsoda képmutató ez a Rowdy! Pepper dühösen rontott be a szobába. Odamasírozott az ágyhoz, s lerántotta róla a takarót. Az álmos – és meztelen – barna lány összerezzent, majd felült, hogy tiltakozzon. – Te ki vagy? – Kifelé! – vágott elébe Pepper a méltatlankodásnak meg a kérdezősködésnek. – Azonnal! A lány annyira megzavarodott, hogy mozdulni sem bírt. – Nem megyek sehová. Várom, hogy… Pepper nem akarta tudni, Rowdy milyen álnevet használt éppen. Elővette táskájából a kést. – Fogd a ruhád – mondta szinte szótagolva, – és menj! – Te jó ég! – A lány sietve kipattant az ágyból, magára húzta testhez álló ruháját, felkapta a szandálját meg a retiküljét. – Te megőrültél! – Tudom. – Pepper tartotta neki az ajtót, a lány pedig gyorsan kiszaladt. Megőrült? Lehet. De attól még céltudatos. Rowdy pedig később még megkapja a magáét. Legalábbis Pepper nagyon remélte, hogy lesz még lehetősége lehordani. Édes istenem, engedd, hogy ne essen baja! Öt perc sem kellett, s eltüntette Rowdy ittlétének minden nyomát. A bátyja szerencsére csekély holmija zömét a kocsiban tartotta, a motelszobában csak egy váltás ruha és a tisztálkodási szerei voltak, semmi, ami gyanút keltene. De mivel nem kockáztathattak, Pepper úgy 142

tett, ahogy tanították, és mindent eltávolított. Egyetlen ujjlenyomat vagy hajszál sem maradhat utána. Bár a lepukkant helyen távozáskor kellett fizetni, Rowdy nyilván nem a leggyakrabban használt álnevén jelentkezett be, és Pepper nem vette a fáradságot, hogy kijelentse. Bepakolta a holmit a kocsiba, bepattant, és elindult a már régebben kialakított búvóhely felé. Rowdy időnként ellenőrizte, hogy továbbra is biztonságos-e, és megvannak-e a tartalékkészletek. Úgy beszélték meg, hogy Pepper oda megy veszély esetén, így a bátyja inkább a nyelvét harapja le, mint hogy elárulja bárkinek a helyet. Az éjszaka sötétjében, a gyér holdfény mellett a hatalmas, elhagyatott raktárépület láttán végigfutott Pepper hátán a hideg. Valószínűleg tele van rágcsálóval, és olyan rozogának látszik, mintha bármelyik pillanatban összedőlhetne. Mégis erőt vett magán, kinyitotta a raktár fémajtaját, s beállt a kocsival a mindenféle törött gép és szerkezet közé. Az autó segít majd neki az átalakulásban, az átalakulás pedig megkönnyíti a továbbiakat. Nem tudván, mire számítson, Rowdy mozdulatlanul, csendben ült a kihallgatószobában. A bal szeme alatti zúzódás megdagadt, de nem törődött vele. Vállai égtek a küzdelemtől. mikor bilincsben is szembeszállt a rendőrökkel, hogy ne tudják beültetni az autójukba, de ez volt a legkisebb baja. Nem tudta mire vélni ezt az egészet, de azt tudta, hogy van oka aggodalomra. Saját magáért is, de Pepperért is. Kényszerűségből csak ritkán találkoztak, így annál szörnyűbb volt ma este látnia őt ennek a rémálomnak a közepén. Minden pillanatban azt várta, hogy belép valaki, és provokálni kezdi. A zsaruk már csak így szokták. Vajon Peppernek sikerült elmenekülnie? Édes istenem, segíts neki! Ekkor besétált a helyiségbe Logan Stark, azaz Riske, ahogy Peppernek mondta, és a két férfi rezzenéstelen tekintettel meredt egymásra. Riske nem vágott diadalittas képet, ahogy Rowdy várta, sőt inkább lemondó, mogorva és csalódott volt az arca. A bilincsre nézett a fogoly csuklóján, mely csúnya zúzódásokat okozott, bizonyítva, hogy menekülni próbált. 143

Persze a zsaruk nem hagyták. Eddig egyetlen hibát sem követtek el. Logan kihúzott magának egy széket Rowdyval szemben, s leült. – Magát nem egyszerű megtalálni. Rowdy nem válaszolt, szeméből sütött a gyűlölet. Logan hátradőlt, s az asztalra bámult. – Nem Pepper adta fel, én… – Ne mentegesse a húgomat! – vágta oda Rowdy. Nagyon jól tudta, hogy Pepper sosem tenne olyat, amivel őt veszélybe sodorja, legalábbis tudatosan nem. Itt a nyomozó a bűnös… és saját maga. Rowdynak el kellett ismernie, hogy pocsék munkát végzett mint Pepper védelmezője, és most miatta a húga veszélybe kerülhet. Inkább meg kellett volna ölnie Mortont, nem pedig bujkálni előle. A földdel kellett volna egyenlővé tennie az egész klubot annak idején. Annyi mindent kellett volna tennie, de… – Nem érdemelte ki a haragját – szólalt meg a nyomozó. Rowdy felnevetett. – Magának fogalma sincs arról, Pepper mit érdemel. Ha tudná, nem használta volna ki. Logan előrehajolt. – Annyit tudok, hogy többet érdemel annál, mint hogy egész életében menekülnie kelljen. Rowdy összeszűkült szemmel méregette. Riske Pepper nevében haragszik? Nem ezt várta a nyomozótól, de mi lenne jobb módszer egy zsarutól, hogy megpuhítsa? – Én megölöm magát! Az elsuttogott szavak erejétől Logan hátrahőkölt. – Ezzel foglalkozik mostanában? Gyilkolással? – Odalökött Rowdy elé egy dossziét. – Végignéztem az aktáját, de gyilkosságot nem találtam. Talán vallomást akar tenni? – Vesszen meg! – sziszegte Rowdy. Inkább, mint hogy a húga vesszen meg a fickóért. Erre gondolni sem akart, különben hiába van megbilincselve, mindjárt ráront Logan Riske-re. – Információkra van szükségem – mondta a nyomozó, mint aki nem hallott semmit.

144

Rowdy hallgatott. Épp az információszerzés okozta ezt az egész rohadt katasztrófát. Ha megbízik egy zsaruban – bármelyikben az könnyen az életébe kerülhet. Nem éppen jó üzlet. – Maga néhány éve a Checkersben dolgozott, ugyanabban az időben, amikor megölték a városi tanácsos Jack Carmint. Rowdy elfordította a tekintetét, de Logan nem hagyta annyiban. – Tudom, hogy emlékszik erre. Maga ment el a riporterhez... Nem, nem ő volt az. – Ahhoz, akinek aztán elvágták a torkát? Igen, jól emlékszem. – Sosem fogja elfelejteni, és most azért imádkozott, hogy Pepper se felejtse el. – Akkor hol a bánatban voltak a kék kabátosok? Erről még sosem gondolkodott el? – De, nagyon gyakran. Ez annyira meglepte Rowdyt, hogy kezdte más megvilágításban látni a helyzetet. – Viccel? Pillanatnyi bizonytalankodás után Logan szándékosan feléje hajolt. Rowdy nem tudta, meg akarja ütni, vagy valami bizalmasat készül mondani. De mielőtt Logan kinyithatta volna a száját, belépett a szobába a másik nyomozó. – Telefonod van, Logan. A férfi bosszúsan nézett a barátjára. – A főnök az? – Nem. – Akkor vedd át az üzenetet! – mordult rá Logan mérgesen, amiért félbeszakították. A nagydarab nyomozó végigmérte Rowdyt, majd Loganre nézve lehalkította a hangját. – A húgáról van szó. Rowdy fellökött széke nagyot koppant a padlón, ahogy a férfi felpattant. Mivel az asztalhoz volt bilincselve, nem tehetett mást, csak tehetetlenül ordított: – Hol van Pepper? Mi történt? – Vigyázz rá! – utasította Logan a barátját, s két hosszú lépéssel már kint is volt a helyiségből. Rowdy a levegőt kapkodva meredt a vele szemben álló férfira. 145

– Ha bármi baja esik… – Érzelmileg szerintem nyilván a padlón van – felelte a zsaru, s közömbösséget tettetve, zsebre dugott kézzel az asztalnak támaszkodott. – Erről maguk ketten közös erővel gondoskodtak. Rá hárítja a felelősséget? – Mellesleg Bareden nyomozó vagyok. Reese Bareden. – Kit érdekel? – vágta oda dühösen Rowdy. Ilyen fura helyzetben sem volt még. Letartóztatták, de talán mégsem. Kihallgatják, de nem arról, amire számított. Csak úgy lazán bemutatkoznak neki, most meg úgy néz ki, mintha törődnének a húgával. Nemcsak Riske, hanem még ez a Bareden is. Rowdy egy kukkot sem értett az egészből, legalábbis egyelőre nem. – Maga semmit sem tud a húgomról – morogta. Bareden vállat vont. – Annyit tudok, hogy szegény lehetetlen helyzetbe került, és nem sok választási lehetősége maradt. Sajnos, Rowdynak még annál is kevesebb. – A fene vigye el, legalább annyit mondjon, hogy jól van-e! – Fogalmam sincs – vallotta be Bareden. – Csak annyit tudok, hogy meglépett a rendőreim elől. Beletelt néhány másodpercbe, míg a húgáért rettegő férfi megértette, amit hallott, s elült benne a pánik. Tehát Pepper megszökött! Hála az égnek! Úgy érezte, le kell ülnie, de az előbb felborította a székét, így aztán csak az asztalra könyökölt, s a fejét lehajtva igyekezett megnyugodni. Kényelmetlen érzés volt a tehetetlenség. Hallotta, hogy Bareden közeledik hozzá, s megfeszült, várva a támadást, de aztán csak a szék lába csikordult meg a padlón, amint a nyomozó felállította. – Pedig ügyesek az embereim – jegyezte meg közben. Pepper viszont még náluk is ügyesebb. Rowdy még egyszer hálát adott az égnek, mielőtt felemelte a fejét. Rámosolygott Baredenre. – A tények nem ezt mutatják. Baredennek szeme sem rebbent. – Az előbb elég furcsán reagált. – Mit érdekli? 146

– Csak kíváncsi vagyok – mondta Reese, élénken tanulmányozva Rowdy arcát. – Attól tart, hogy beköpi magát, vagy a biztonsága miatt aggódik? Rowdy hálásan lerogyott a székre. – Pepper sosem fog beszélni. Nem mintha lenne bármi terhelő, amit mondhatna róla. Megdörzsölte fáradt szemét, és imádkozott, hogy a húga nyomtalanul eltűnjön. Végleg. Mindent előkészített, hogy meglegyen rá a lehetősége. De vajon hajlandó lesz-e őt itthagyni? Logan viharzott be a szobába. Úgy vágta ki az ajtót, hogy az visszapattant a falról. Reese megpróbálta megállítani, de ő elrohant mellette, s megragadta Rowdyt az ingénél fogva. – Hol az istenben van Pepper? Yatesről lepergett a nyomozó haragja, nyugodtan nézte a férfi feszült vonásait, összeszorított állkapcsán az izmokat. Nahát! Ha nem tudná, hogy ostobaság, még azt hihetné, hogy Riske nyomozó aggódik Pepperért. Érdekes. Baredenre nézett. – És maga még azt mondta, hogy én reagálok furcsán. Logan alaposan megrázta. – Feleljen már, a pokolba! – Hogyne – válaszolt Rowdy, s tudva, hogy ezzel még jobban felbosszantja a nyomozót, hagyta, hogy kiüljön arcára az elégedettség. – Ahol maga sosem fogja megtalálni. Pepper a mosdónál állt, kezében olló. Természetes szőke fürtjeit még világosabb csíkok tarkították. Mivel gyakran maga vágta Rowdy és a saját haját is, volt benne gyakorlata. Egy fodrász persze jobban csinálná, de erre már nincs idő. Egy percet sem habozhat tovább, ahogy sok más dolog felett is eljárt az idő. Fél óra alatt végzett. Bár még mindig hosszú volt a haja, immár volt fazonja, s a réteges vágástól sűrűbbnek is tűnt. A sminkkel is hamar elkészült. Egy kis szemhéjfesték szemceruza, szempillafesték, arcpirosító, szájfény… A lány nem hasonlított többé a korábbi félénk, egyszerű, csendes teremtésre. 147

Noha az élete szörnyű fordulatot vett, legalább újra önmaga lehet. Rowdy mindent felhalmozott itt, amire szüksége lehet, még a régi ruháit is. Melltartóból viszont csak a rémes, régi, szűk sportmelltartó állt a rendelkezésére, hozzá is vágta egy rozsdás hordóhoz mérgében. Ha szerencséje lesz, sosem kell többé viselnie azt a kényelmetlen vackot. Sötét, ujjatlan felsőt kapott magára, szoros farmert és bokacipőt. Átfűzött egy bőrövet a csípőnadrág bújtatóin, beledugott egy katonai bicskát a cipő szárába, s vállára kanyarította a táskáját. Ennyi bujkálás után végre azt akarta, hogy lássák. Ugyanis ha Andrews emberei nem bukkannak a nyomára, Rowdy után erednek. Márpedig ő a börtönben könnyen megtalálható. Így neki kell mozgó céltáblává válni helyette. Ennyivel tartozik a bátyjának. Azzal kezdi, hogy bemegy a kapitányságra. Ha Morton hallotta Rowdy letartóztatásának hírét, a bérencei már készenlétben állnak. Logan is tudott róla, Pepperről, miért ne tudhatna Morton is? Most mindenesetre magára fogja vonni a figyelmét, s kis szerencsével Andrews emberei őt veszik üldözőbe, békén hagyva Rowdyt. El sem tudta képzelni, mit fog szólni Logan, ha az igazi Pepper Yatesszel találja szembe magát a kitalált Sue Meeks helyett. De nem is érdekelte. A fene vigye el Logant, ez most nem róla szól! Csakis a bátyjáról, és arról, hogy mindketten megússzák élve. Ha eleget mondogatja ezt magának, talán még el is hiszi.

148

12. A kapitányságra épp most visszaérkezett Margaret Peterson hadnagy dühösen meredt Loganre. A nő még szabadidejében sem öltözött lazán, szinte páncélként viselte kosztümjét és kikeményített galléros fehér blúzát. Logan tudta róla, hogy kemény nő. Harminckét éve ellenére már rengeteg ronda dolgot látott miközben szolgálta a várost. Egy hosszú múltra visszatekintő rendőrdinasztia tagjaként a törvényes rend védelme a vérében volt s annak idején igen jó ajánlólevelekkel került a kapitányságra. Minden erejével javítani akart a körzet biztonságán, meg akarta szüntetni a korrupciót a testületen belül. Egy nőnek igen keménynek kell lennie, ha ilyesmivel próbálkozik. – Hová vitte? – szegezte Logannek a kérdést – Tessék – nyújtott át neki a nyomozó egy bögre kávét – Reese vigyáz rá a kihallgatószobában. – Bareden nyomozó – helyesbített a hadnagy rosszalló hangsúllyal. – Azt hittem, megállapodtunk, hogy ez az ügy kettőnk között marad. – Én megbízom Reese-ben. – Azt látom – vetette oda bosszúsan a nő. Nagy, kék szeme, selymes barna haja és karcsú teste éles ellentétben állt vasakaratú természetével. – Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez bölcs dolog. Tehát ő nem bízik Reese-ben, s Reese sem őbenne. Más körülmények között Logan ezt szórakoztatónak tartotta volna, de nem most. Nem most, mikor Pepper odakint jár magára hagyatva halálosan megbántva, védtelenül. 149

– Hogy történt, nyomozó? – kérte számon Peterson, fél fenékkel az üres tanácsterem asztalára ülve, melyet a bizalmas beszélgetés helyszínéül választott. – Hogy létezik, hogy Bareden előbb tudott az egészről, mint én? Engem kellett volna legelőször tájékoztatnia, és csakis engem. Elfeledkezett erről az apróságról? – Szükségem volt Reese-re erősítésnek – felelte Logan. Reese pedig úgy döntött, nem avatja be a hadnagyot. Logan ivott még egy kis kávét, s egyre türelmetlenebb volt, mert repült az idő. – Én is küldhettem volna erősítést. – Váratlan helyzet állt elő. Amikor rájöttem, hogy most elkaphatom Yatest, nagyon gyorsan kellett cselekednem. – Szóval csak úgy véletlenül botlott bele Yatesbe? Ezt akarja mondani? – Valahogy úgy. – Logan megdörzsölte a tarkóját. Ma este több kell majd egy adag koffeinnél, hogy kitisztuljon a feje. – Épp a kontaktszeméllyel vettem fel a kapcsolatot, Rowdy húgával – aki ebben a pillanatban is épp veszélyben lehet, hogy a fene vigye el! – amikor a fickó betört a lakásomba. A hadnagy felvonta a szemöldökét. – Abba a lakásba, amit maga a fedett nyomozáshoz használt? – Igen. – Nem Andrews emberei szöktették meg és tartják Peppert fogva biztosítékképpen, nehogy Rowdynak eljárjon a szája? A gondolattól elfogta Logant a félelem, s majdnem elterelte a figyelmét a logikusnak szánt magyarázkodásról. – Azt hiszem, valahogy szagot fogott. Valószínűleg bizonyítékokat keresett, hogy megállapítsa a valódi kilétem. A hadnagy szeme összeszűkült. – Reese pedig épp véletlenül arra járt, és segített a letartóztatásban? Na, itt már kezdett gyengébb lábakon állni a mese. – Kihallgattam Pepper egy telefonbeszélgetését, és abból, amit mondott, bizonyos következtetésekre jutottam – tárta szét Logan a kezét. – Nem lehettem biztos benne, mi volt pontosan a beszélgetés tárgya, különben azonnal felvettem volna önnel a kapcsolatot Tudja, nehéz volt elhinni, hogy Rowdy ennyire vakmerő. Inkább csak a biztonság kedvéért kértem Reese-t, hogy legyen ott. A nő letette kezéből a kávét, ellökte magát az asztaltól, s járkálni kezdett fel-alá. 150

– És kifizetődött az elővigyázatossága. – Igen, elkaptuk. – De hogy mire jutnak vele, azt még nem lehetett tudni. – Szeretnék visszamenni, és folytatni a kihallgatást. – Menjen csak! – A hadnagy Logan felé fordult. – De ezúttal tájékoztasson minden egyes részletről! Értette? – Természetesen. Együtt hagyták el a helyiséget A hadnagy az irodájába sietett, Logan pedig vissza Rowdyhoz. Kiszedi belőle, amire szüksége van, ha itt kell is maradnia egész éjszaka. Aztán pedig indul megkeresni Peppert. Reese épp befejezte a fojtott hangú telefonbeszélgetést a sötét folyosón, amikor odalépett hozzá egy rendőr. A kapitányságon sosincs az embernek egy perc magánélete, bosszankodott magában. Zsebre dugta a mobilját, s kíváncsian fordult a fiatalemberhez. – Bocsánat a zavarásért, Bareden nyomozó, de valaki a fogadópultnál keresi. – Ki az? – Fogalmam sincs, uram. Először a bátyját akarta látni a hölgy, aztán mikor az őrmester megmondta neki, hogy azt nem lehet, ragaszkodott hozzá, hogy legalább magával beszélhessen. Reese fáradtsága hirtelen semmivé foszlott. – Lenyűgöző – mondta, s már indult is végig a hosszú folyosón, teli várakozással. – Menjen, szóljon Riske nyomozónak is, legyen szíves! Szerintem ő is ott akar lenni. – Uram? – értetlenkedett a rendőr. Reese nem akarta magyarázkodásra fecsérelni az időt. – Az egyik kihallgatóban van. Mondja meg neki, hogy maga addig ott marad, és szemmel tartja a gyanúsítottat. Nyomás! Reese otthagyta a zavart rendőrt, s öles léptekkel sietett az előcsarnok felé. Aztán hirtelen meg is torpant a látványtól, ami fogadta. Ilyen nincs! Alaposan megnézte magának a lányt, mielőtt az észrevette volna. Az orra, a makacs álla kétségtelenül Pepperé. Bármily hihetetlen, Pepper Yates állt a pultnál.

151

És mégsem ő. Abban a szoros szerelésben ugyancsak kívánatosnak tűnt. Klassz fenék, még klasszabb dudák. Hosszú láb, karcsú derék. És egy olyan arc, amitől beindulna bármelyik fickó fantáziája. Nem tudta megvárni, míg Logan odaér, zsebre dugott kézzel odasétált a lányhoz. – Yates kisasszony? A lány feléje kapta a fejét, s egy cunami erejével áradt belőle az érzéki vonzerő. Világosbarna szeme elevenen csillogott, nem visszafogottan, ahogy Reese emlékezett rá. Semmi finomkodás, semmi félénkség. Ez a csaj bátor, és kész szembeszállni az egész világgal. Reese elismerően füttyentett, mire a lány csillogó szája elkeskenyedett. Pepper hátravetette a haját, mely a maga mesterséges kócosságában olyan hatást keltett, mintha a gazdája az imént kelt volna fel a szeretője ágyából. Reese bólintott. – Le vagyok nyűgözve. Pepper mélyen beszívta a levegőt, ami ráirányította Reese figyelmét a keblére. – Látnom kell a bátyámat. – Nem lehet. Egyelőre nem – felelte a nyomozó, s nem is igyekezett eltitkolni az érdeklődését. Képtelen volt levenni a szemét a lányról. – Logan épp kihallgatja. Pepper formás csípőjére tette a kezét, s hagyta, hogy a férfi legeltesse a szemét. – Magának fogalma sincs, mit tett. – Logan utasítására tettem – vont vállat az óriás. – Választ akar kapni a kérdéseire, semmi több. A lány közelebb lépett, s keményen megbökte Reese mellkasát az ujjával. – Maguk mindketten bolondok. – Á, á! Nem szabad megütni egy nyomozót – figyelmeztette Reese, majd megfogta a lány kezét, és nem is engedte el egy darabig. Nem hagyhatja, hogy kisétáljon, mielőtt Logan vethetne rá egy pillantást. – Hagyja ezt abba! – Pepper megpróbálta kiszabadítani a kezét, de hiába. Reese csak mosolygott, és szorosan tartotta tovább. A lány közömbös vállrándítással megadta magát. 152

– Akkor legalább adjon át Rowdynak egy üzenetet! Ekkor Logan szólalt meg a hátuk mögül: – Pepper? A lány megdermedt, de nem fordult meg, hogy szembekerüljön vele. Csak Reese látta, hogy kipirul az arca, összeszűkül a szeme, és megfeszül az álla. – Maga hívatta ide? – kérdezte Pepper könnyedén, mintha nem is igazán érdekelné a válasz. – Természetesen. A lány mélyen Reese szemébe nézett. – Nos? A férfi értetlenül vonta fel a szemöldökét. – Átad a bátyámnak egy üzenetet? Reese nagyot sóhajtott. – Elrontja a szórakozásomat – mondta, azzal Logan felé fordította Peppert. Logan eltátotta a száját, aztán hang nélkül megint becsukta, s közelebb lépett. A szeme felvillant, az izmai megfeszültek, amint hitetlenkedve megismételte: – Pepper? – Nem veled beszélek. – Tipikus női reagálás – mosolygott Reese. – Tényleg te vagy az? A lány hallgatott. – A fenébe! Mit csináltál magaddal? – Logan Pepper felé nyúlt, mire az keményen belebokszolt a vállába. Meglepetésében Logan hátrahőkölt. – Vagy mégsem annyira tipikus – nevetett fel Reese. Pepper szúrós pillantást vetett rá, majd Logan felé fordult. – Ne érj hozzám, szomszéd! – Kieresztette a karmait a kicsike – jegyezte meg Reese, de már egyik sem figyelt rá. – Ezt nem értem – hebegett Logan, s falta szemével a lányt. – Mi ez? – Én. Az igazi én – szegte fel Pepper az állát. – Azt hitted, te vagy az egyetlen, aki álcát visel abban a házban? – Jézusom! 153

Úgy tűnt, amíg Logan nem képes levenni Pepperről a szemét, nem tud kinyögni egy értelmes mondatot sem, így Reese közbeszólt: – A kisasszony nyilván sántikál valamiben. – Csak a bátyámért jöttem. Logan zavarában és bosszúságában közelebb lépett. – Aggódtam érted. Pepper egy centimétert sem hátrált. – Ez valami vicc? Logan a fogát csikorgatta, majd szétrobbant. – Rettenetesen aggódtam, a francba! Most a lakásodban kellene lenned, biztonságban. Embereket hagytam ott, hogy vigyázzanak rád. Megmondtam, hogy visszamegyek, és beszélünk. A lány felhorkant. – Azt is mondtad, hogy csak egy szomszéd vagy. És azt is, hogy… Sok minden mást. Minden hazugság volt. Logan megenyhült. – Nem minden. – Süsd meg! Most már semmit sem hiszek neked, akármit mondasz! – kiabált a lány, aztán szinte kétségbeesetten fordult Reese-hez. – Megmondja Rowdynak, amit üzenek, vagy nem? Reese szóra nyitotta a száját, de Logan durván félrelökte a könyökével. – Már közöltem, ha bármi mondanivalód van a bátyád számára, azt rajtam keresztül intézd. Pepper farkasszemet nézett vele. – Rendben – mondta, s ezúttal Logant bökte mellkason. – Mondd meg neki, hogy elrejtettem. Mondd meg, hogy ne aggódjon. – Aztán kicsit bizonytalanabbul hozzátette: – Mondd meg, hogy… rajtam a sor. Reese nem értette a rejtjeles üzenetet, és úgy vélte, Logan sem. De gyanította, hogy nem jelenthet semmi jót. Az előcsarnokban nagyobb lett a zaj, mert öt férfi zúdult be egyszerre, hogy panaszt tegyen. Részegen és ziláltan, láthatóan egy verekedést követően ordibáltak és lökdösték egymást. Logan és Pepper ügyet sem vetett rájuk, csak egymásra figyeltek. Végül Logan bólintott. – Megmondom neki. Pepper megfordult, hogy távozzon. 154

– Maradj! – nyúlt utána Logan, de a lány gyilkos pillantását látva lehanyatlott a karja. – Miután beszéltem Rowdyval, jövök, és átadom a válaszát. Pepper megrázta a fejét. – Előre tudom, mit fog mondani. – Pepper! A lány ismét megtorpant. – Nem akarom, hogy aggódj. – Nem, csak azt akarod, hogy csaliként járjak-keljek, és játsszam a szerepemet anélkül, hogy az utadban lennék. – Nem… – Sok minden köt össze minket, de csupa rossz, Logan. – Nem! – jelentette ki a férfi, ezúttal határozottan. – Tudja mit, nyomozó? – nézett vissza rá szúrós szemmel Pepper. – Csak adja át Rowdynak az üzenetemet, és kvittek vagyunk. – Ez nem ilyen egyszerű – szorította ökölbe Logan a kezét. – Tudom, hogy dühös vagy, és megértelek. A lány felnevetett, megrázta a fejét, majd hátrálni kezdett. Reese majdnem megsajnálta a barátját, ahogy ott állt csalódottan, tehetetlenül. Ő megpróbálta Logant előre figyelmeztetni, megpróbálta kivédeni az elkerülhetetlent. De a barátját nem lehetett eltántorítani az igazság keresésétől. Most pedig mindannyiuknak rögtönözniük kell. – Te és én beszélni fogunk – jelentette ki Logan, s óvatosan közeledett a lányhoz, nehogy megijessze. S miközben terveket szőtt, hogyan tartsa maga mellett, még mindig a csodás átalakulásán álmélkodott. Azt már tudta, hogy Pepper a lénye mélyén olyan dögös, olyan vagány, amilyen egy nő csak lehet. De ahogy itt állt előtte szűk farmerban, ujjatlan topban, melltartó nélkül, leeresztett hajjal, csillogó szájjal, egyszerűen elállt tőle a lélegzete. Most már tudta, mit rejtegetett előle, és már azt is sejtette, miért. – Akár akarod hallani, akár nem – óvakodott egyre közelebb, – meg kell magyaráznom néhány dolgot. – Például hogyan esett a maga által ásott verembe, és miként lehet, hogy Pepper ilyen sokat jelent neki. 155

A lány le nem vette róla a szemét, s közben úgy lépkedett, hogy Logan ne juthasson a közelébe. – Hidd el, világos előttem az egész! Lehet, hogy ostobán hiszékeny vagyok, de nem teljesen hülye. – Nem vagy hiszékeny – tiltakozott a férfi. Csak szeretetre éhes, és ő éppen ezzel élt vissza. – Most már tényleg nem. Úgy tűnt, Pepper mindjárt kereket old, ezért Logan gyorsan hozzátette: – Eszemben sincs bántani a bátyádat. – Ez megint csak egy vicc, ugye? – nevetett fel keserűen a lány. – Máris bántottad, talán még jobban, mint engem. Nem mintha számítana neked, mit tettél velem. A gúnyos hang rosszulesett Logannek. Mennyire más lett Pepper! Másként néz ki, és másként is viselkedik. Ismerte egyáltalán valaha? – Mihelyt megtudom tőle, amit akarok, ott folytathatja az életét, ahol abbahagyta. Szavamat adom rá. Pepper előbb Reese-re, majd Loganre pillantott. – Ha tényleg ezt hiszed, nem tudod, mit beszélsz. De tegyél meg nekem még egy szívességet, jó? Pepper most kevésbé tűnt ellenségesnek vagy óvatosnak, inkább kimerültnek látszott. Logan bármit megígért volna, csak hogy biztonságban tudhassa. – Akármit. – Ne bízz senkiben! Ha tényleg azt akarod, hogy a bátyám ép bőrrel kerüljön ki ebből, vigyázz rá te magad! Te, és senki más! Reese sértődötten felkapta a tejét. – Csak nem engem vádol valamivel, Yates kisasszony? A lány nem felelt, csak hátrálni kezdett kifelé Loganre szegezett tekintettel. – Legyen mindig nálad a mobilod, Logan! Jó? Néha majd telefonálok. – Add meg a számod, és felhívlak, miután beszéltem Rowdyval. – Azt már nem. Logan csüggedten felsóhajtott. – Sajnálom, édes, de nem mész sehová – mondta gyengéden, remélve, hogy a lány nem rendez jelenetet. 156

Ezúttal majdnem ijesztő volt Pepper nevetése. – Az a helyzet, Logan, hogy már itt sem vagyok. A két férfi észbe sem kapott, és a lány már nem volt sehol Karcsún és villámsebesen átvágott a részegek és az őket szétválasztani akaró rendőrök közön. Logan és Reese a nyomába eredt, de a járdára érve sehol sem látták. Logan körbefordult, tekingetett az utcán fel-alá, átkutatta a parkolót, de hiába. Nem látott csak járókelőket, kocsikat meg egy buszt. Nyirkos esti levegő ölelte körül, fokozva a bosszúságát és a dühét. Pepper bármelyik irányba mehetett, vagy akár ülhet az egyik kocsiban is, és nézheti, ahogy ő ügyetlenkedik. – Kellett egy terv, ha ilyen gyorsan felszívódott – tűnődött fennhangon Reese. – Eleve úgy jött ide. Tudta, meddig akar maradni, mikor elmenni, s pontosan hol akar elrejtőzni, ha itt az idő. Logan összefűzte az ujjait a tarkóján, és még egyszer körülnézett. – Nem indulhatsz a keresésére – figyelmeztette Reese, amikor Logan épp eldöntötte, hogy ezt teszi. – Ígéretet tettél a hölgyikének a bátyjával kapcsolatban, és minél tovább marad Rowdy Yates idebent őrizetlenül, annál kevésbé valószínű, hogy meg tudod tartani a szavad. Loganben forrt a harag. Határozott léptekkel indult vissza az épületbe. Az aggodalom Pepper arcán nem hagyta nyugodni. – Azt hiszi, idebent valaki árthat Rowdynak. – Igen, én is így értettem – mondta Reese, lépést tartva Logannel. – Mindketten tudjuk, hogy vannak nálunk is lefizetett zsaruk, de vajon kik azok? Logan a barátjára emelte a tekintetét. – Nem bízik meg benned. És Peterson hadnagy sem. – Ő nem ismer – érvelt Reese, – de te igen, és csak ez számít. Mellesleg az az érzésem, hogy Pepper egyedül a bátyjában bízik. – És bennem – jelentette ki Logan. Nem szívesen, de mégis. Másként nem kérte volna meg, hogy gondoskodjon Rowdy biztonságáról. – Dühös, de elég okos ahhoz, hogy megértse, miért… Reese hátba veregette. – Mondogasd csak, ha ettől jobban érzed magad. Logan arra gondolt, hogyan nézett ki Pepper. Nem volt félénk, sem visszafogott. És határozottan nem hétköznapi. 157

Inkább merész, szexi, maga a két lábon járó kísértés. Igen, már tudja, mit rejtegetett: saját magát. A valódi énjét. – És most? – kérdezte Reese. – Láttad ezt a nőt? – morogta maga elé Logan. – Elég feltűnő jelenség volt… És fel is fog tűnni mindenkinek, beleértve Andrews bérgyilkosait is, akik megölték Jacket. Jézus! Hát ez a szándéka? Magára vonni a figyelmet? Logan kétségek között vergődött. – Ez az egész ügy több sebből is vérzik – morogta. – Erről jut eszembe, hogy ott van az a pár év, amikor Pepper teljesen eltűnt a képernyőről. Logan eddig azt feltételezte, hogy erre félénk természete a magyarázat. Meghúzta magát, míg Rowdy játszotta az irányító szerepét. De most? Már nem tudta, mit gondoljon. – Mit akarsz ezzel mondani? – Valójában semmit – vallotta be Reese. – Csak arra célzok, hogy talán egyáltalán nem ismered őt. Talán félre kéne dobnod az összes eddigi feltételezést, és a nulláról kezdeni mindent. Bár Logan is gondolt már erre, elvetette a lehetőséget. Hinnie kell abban, hogy Peppernek legalább egy része igazi. A sebezhető nő, aki elmesélte fájdalmas múltját, a rendetlen háziasszony, aki szeret késő éjjel filmeket nézni egy pizza mellett, aki imád futni, a szakács… a hihetetlenül fantáziadús szerető. – Miért kockáztatta meg, hogy idejöjjön, ha nem állt szándékában maradni? – firtatta Reese. – Elég lett volna felhívnia téged az üzenettel. Logan már látta a rendőrt a kihallgatószoba előtt, ahol Rowdyt hagyta. – Részben azért, hogy megkínozzon – válaszolta. Látta Pepper szemében. – Úgy akar bántani engem, ahogy én bántottam őt. – Azzal, hogy megmutatja, mennyire dögös? – horkant fel Reese. – Ez inkább ajándék volt a részéről, és ezt te is tudod. A látvány valóban sokkolta Logant, de nem kívánhatta jobban a lányt, mint ahogy eddig kívánta, mert azt már nem lehetett fokozni. Tagadólag megrázta a fejét. – Többet tudok, ha már beszéltem Rowdyval – mondta, majd megállt a rendőr előtt. – Nem volt gond? – Egy hang sem jött odabentről. 158

– Járt erre bárki is? – Senki. Logan megköszönte a szolgálatot, s megkérte Reese-t, vegye át az ajtónálló szerepét. – Nem akarom, hogy még egyszer félbeszakítsanak. – Rendben. De ha lehet, ne tartson túl sokáig, jó? Én most már felelős kisállattartó vagyok, nem maradhatok ki éjszakára. Komolyan beszél? Reese a kutyája miatt aggódik, mikor végre őrizetbe vették Rowdy Yatest, Pepper meg odakint van és isten tudja, mit csinál? Vagy van valami más is a barátja türelmetlensége mögött? Reese lemondóan ingatta a fejét. – Tudod jól, hogy itt maradok, ameddig csak szükséged van rám. De azért ne húzzuk az időt, jó? Logan bólintott, majd belépett a helyiségbe. Kissé lehiggadva kihúzta a széket Rowdyval szemben. A férfi titokzatos tekintete az övébe fúródott. – Meddig fog ez még tartani? – Miért? – kérdezett vissza Logan. – Talán mozijegye van? Rowdy vállat vont. – Kezdek éhes lenni, vizelnem kell, és egy készséges nőt hagytam az ágyamban. – Megmondta neki, hogy azért hagyja magára, mert betörni készül? – Igazából nem is törtem be, mert enyém az épület. Logan döbbenetét látva Rowdy elnevette magát. – Ja. Elgondolkodik az ember, melyikünk csapta be jobban a másikat. Maga, aki lakónak álcázta magát, vagy én, az ingatlantulajdonos. – Magáé a ház? – Így van. – Miért? – Szükség volt egy biztonságos helyre Peppernek. Egy helyre, ahol mindig megtalálom, ahol könnyű vigyázni rá. – Rowdy előrehajolt. – De ne örüljön, már rég nincsen ott, és nem is megy vissza. Ha a férfi igazat beszél, tényleg megtett mindent, hogy eltüntesse Peppert a térképről. – Egyszer csak vissza kell mennie. 159

– Nem. – Nem vitt magával semmit, minden holmija a lakásban maradt. Rowdy egy pillanatig fontolgatta, mit mondjon, aztán vállat vont. – Nincs ott semmi, amire szüksége van, higgye el nekem! Arra nem számítottam, hogy olyasvalaki találja meg, mint maga, de nem bíztam a véletlenre a biztonságát. – Mit ért ezen? – firtatta Logan. Hogy rájöjjön, hol lehet Pepper, többet kell tudnia. – Voltak vészforgatókönyveink, és a húgom mostanra már eltüntette a nyomainkat. Ez túlságosan véglegesnek hangzott, ezért Logan tovább kérdezősködött: – A maga nyomait is? – Ja, az enyémeket is. – Rowdy lassan elvigyorodott. – Most jut eszembe valami. Remélhetőleg egy nyom, amin el lehet indulni. – Halljam! Rowdy most már hangosan nevetett. – Egy lepukkant motelben szálltam meg az utóbbi néhány napban, és tényleg hagytam egy meztelen nőt az ágyamban. – Kit? – Nem emlékszem a nevére, de világbajnok cickói voltak Logan türelme fogytán volt. Belegondolt, hogy ez az ember áll legközelebb Pepperhez, és elfogta a hányinger. – Ki a fenét érdekel… – Nagy az esély, hogy Pepper ért oda előbb. Logannek minden önuralmára szüksége volt, hogy ne mutassa ki a haragját. – Hogy eltüntesse a maga nyomait? – Aha. – A férfi még mindig vigyorogva ingatta a fejét. – Ismerve a húgomat, biztos kihajította a csajt. Logant nem hagyta nyugodni egy kérdés. – Hogy a fenébe volt ideje így átvedleni? Rowdy egy szemvillanás alatt elkomolyodott. – Miről beszél? – Alig néhány óra állt a rendelkezésére, és ha annak egy részét a nyomok eltüntetésével töltötte… 160

Logan mobiljának a csörgése félbeszakította a mondatot. – Milyen átvedlésről beszél? Érdekes volt látni, hogyan változik meg Rowdy viselkedése. Logan hosszan a szemébe nézett, majd a telefonjára pillantott. ”Magántelefonszám”, név és szám nélkül. Kész rejtély ez az egész este. Fogadta a hívást. – Tessék! – Megmondtad már neki? Pepper! A lány hangját hallva Logan némileg megnyugodott. Legalábbis pillanatnyilag biztonságban van. – Hol vagy? – Semmi közöd hozzá. Megmondtad, vagy sem? – Igen beszédes, eddig még nem jutottam szóhoz. Rowdy mozdulatlanná dermedt, és fülelt. – Ja, képzelem – mondta a lány. – Akkor mondd meg most! – Mindjárt. – Pepper közölte, hogy jelentkezni fog, de milyen gyakran? Ha minden félórában telefonál, talán lenyomoztathatja a tartózkodási helyét. – Ha abbahagynád a menekülést, mesélhetnék néhány dolgot, ami biztosan érdekel. Például, hogy nem tettette az érdeklődést iránta, és még kevésbé azt, mennyire kívánja. Amit iránta érzett, az igazi volt, és majd belepusztult a gondolatba, hogy a lány most magára van utalva, miközben bújócskát játszik egy olyan gyilkossal, mint Morton Andrews. – Érdekes apróságokról akarsz beszélgetni, Logan? Hát itt van egy: nem a megfelelő embert vetted őrizetbe. Logan szívverése felgyorsult. – Ez legalább annyira zavarba ejtő, mint az átalakulásod. Végül is a bátyád tört be hozzám. Rowdy erre előrehajolt. – Hadd beszéljek vele! Logan figyelemre sem méltatta. – A bátyám egy szent – jelentette ki Pepper. – Bármit tett is, értem tette. Megvédett engem, mikor senki más nem tudott. Szeretett, mikor senki más nem. Logannek fájt ezt hallani. – Pepper… 161

– Beszélnem kell vele – sürgette Rowdy. Nyúlt a telefonért, de a bilincs visszatartotta. – A francba magával! Logan felállt, és odébb lépett. – Gyere vissza a kapitányságra, édes! Segíthetsz nekem kibogozni a szálakat. És ezúttal nem engedlek el innen. – Pepper itt járt? – pattant fel Rowdy olyan gyorsan, hogy vele emelkedett a nehéz asztal. Reese belépett az ajtón, de Logan intett, hogy nyugodtan kimehet, mire barátja – vonakodva bár, de – távozott. – Egy óra múlva visszahívlak. Egy óra múlva. Érted, Logan? – Miért épp egy óra múlva? – kérdezte a férfi abban reménykedve, hogy hosszabb ideig a vonalban tudja tartani. – Addigra mindennek meg kell történnie. Ha még nem mondtad el Rowdynak, amit üzentem, nem hívlak többet. És sosem fogod megtudni a válaszokat a kérdéseidre. – Ne engedje, hogy letegye! – kiáltotta Rowdy a bilincscsel küszködve. – Pepper! Az istenit, Pepper, ne merészeld… – Már nincs itt. – Nincs itt? – Letette. – Logan becsukta a telefonját, s rátámaszkodott az asztalra közel hajolva Rowdyhoz. – Hagyja abba a kiabálást vele! Megértette? – Tudja, hol van? Meg kell hogy állítsa! – Én is azt szeretném. – Rowdy idegessége átragadt a nyomozóra. – Miért nem árulja el, mire készül Pepper? Megint egy vészforgatókönyv? – Magának nincs semmi fogódzója. – Rowdy áthajolt az asztal fölött, és rekedten suttogta: – A meggyilkolt városi tanácsossal kapcsolatban kellenek információk? Pokolra akarja küldeni a fickót, aki hidegvérrel lelőtte? Azt akarja tudni, miért gyilkolták meg? Logan megborzongott. – Igen. – Nos, nem én vagyok az, aki látta az egészet. – Marhaság. A riporter azt állította… – Pepper volt az. Logan nem fogta fel azonnal a szavakat, csak megrázta a fejét. – Neem. 162

Rowdy az ajtóra nézett, majd csendesen folytatta: – Fogja fel végre, maga hólyag! Ha lenne más választásom, nem mondanék magának egy szót sem. De ha Pepper itt járt, nem azt a menetrendet követi, amiben megegyeztünk. Ez pedig azt jelenti, hogy veszélyben az élete. Nem, ez lehetetlen! – Döntsön, de gyorsan, nyomozó, mert csúnya fordulatot vehetnek a dolgok. Tulajdonképpen kinek az oldalán áll?

163

13. Logan gondolkodás nélkül az ajtóhoz lépett és magukra zárta. Majd ellenőrizte, hogy ki van-e kapcsolva a belső telefon. Reese hallotta a kattanást, megpróbált benyitni, majd komor képpel nézett be az ablakon. Ököllel ütötte az ajtót, hogy beengedjék. Érthető módon nem örül annak, hogy kizárták, gondolta Logan, és a hadnagy sem lesz túl lelkes, de velük majd később törődik. Közel hajolt Rowdyhoz. – Halljam! – Ez egy… bonyolult ügy, nagyon összetett. – Akkor mondja a rövidebb verziót, de gyorsan! – sziszegte Logan. Ha Pepper veszélyben van, annál gyorsabban tud segíteni, minél hamarabb megismeri a részleteket. Rowdy csak egy pillanatig habozott. – Mindketten a Checkersben dolgoztunk, Pepper és én is. Én kidobóember, biztonsági őr vagy ajtónálló voltam, nevezze, ahogy akarja, Pepper pedig esti szobalány. – Szobalány? – Hát takarító. Irodákat, mosdókat takarított, meg ilyesmi. Az én munkám igen jól fizetett, és Pepper is tisztességes bért kapott. Éjjel dolgozott, szolidra vette a külsejét, és meghúzta magát, úgyhogy sikerült elkerülnie a nagyfőnök figyelmét. Jelentéktelen figurának látszott. Mindketten így láttuk jónak. Ha pincérnő lett volna, vagy valami más… – Rowdy dühösen megcsóválta a fejét, – Andrews lecsapott volna rá. A nőket a tulajdonának tekintette, és senki sem mert neki ellentmondani. – Még egy városi tanácsos sem? Rowdy megdörzsölte az arcát. 164

– Maga ismerte? – A legjobb barátom volt. Rowdy lehorgasztotta a fejét. – Mortonnál rendőrök jártak folyton ki-be, segítették a vállalkozását. Jóval több korrupt zsarut láttam, mint tisztességeset. – Jack nem zsaru volt, de kétségtelenül tisztességes ember. Rowdy ezt nem kérdőjelezte meg. – A zsarukat jól megfizette – folytatta, – hogy félrenézzenek, amikor az üzleteit bonyolítja a városban. – Miféle üzleteket? – Adott-vett drogot, fegyvert, embert… ami épp kellett. – Honnan tudja? – Nem onnan, ahonnan gondolja. Morton rám csak az ajtót bízta, de kidobóként én engedtem be a bérlistáján szereplő alakokat és tartottam távol azokat a zsarukat, akik szimatolni jöttek. Ha nem tudtam az útjukat állni, megnyomtam a riasztót, amit csak a másodikon lehetett hallani, hogy Morton értesüljön a dologról. Így volt ideje rendet tenni odafent. Mire felértek, már nem találtak semmit. – Akadályozta a rendőrség munkáját. Rowdy felhorkant. – Nehéz volt megállapítani, mikor kopogtatnak igazi rendőrök, és mikor a korruptak. Maguk mind egyformák. Azt tudtam csak, kit szabad beengednem, és kit nem. De a részleteket nem ismertem, nem tudtam, ki miért, mikor és mivel hajt hasznot a főnöknek. Ha az egyik eltűnt vagy kinyírták, jött helyette egy ugyanolyan másik. Nem tudtam első kézből semmit a korrupcióról, de egyik sem volt angyal, annyi szent. – Azt mondja, maga csak a fizikai erejét adta el? – De nem az ellenfelek megveréséhez. Csak kidobtam a rendbontókat meg a részegeket. Sosem öltem meg senkit, bár néhányan véresen, zúzódásokkal kerültek haza. Szóval mégsem volt egy szent, ahogy Pepper mondta, bár nem is gazember, mint Andrews. – Már épp tervezgettem, hogyan szabadulunk meg onnan mindketten, de kitört a gyalázat, mielőtt odébbállhattunk volna. – Jack? 165

– Nem igazán tudok róla sokat. Úgy sejtem, hogy Andrews nagyobb befolyást akart, ezért elment a maga barátjához, akinek módjában állt volna áthelyeztetni Morton lefizetett zsaruit bizonyos körzetekbe, hogy ott hatékonyabban szolgálhassák. Olyan körzetekbe, amelyeket azóta sikerült is Andrewsnak megszereznie, nagyrészt azért, mert Jack már nem állt az útjában. – Jack azonban elutasította – vonta le a logikus következtetést Logan. – Feltételezem. Különben nem lett volna értelme vele példát statuálni. – Jack olyan ember volt, aki mindent megtett volna, hogy felfedje ezt az egészet – mondta Logan. De egy dolgot nem értett. – Azért ment oda, hogy találkozzon Andrewszal? Egyedül? – Úgy sejtem, az utcán kaphatták el, így hozták be a klubba – felelte Rowdy, miközben ökölbe szorult a keze. – Én a földszinten tartózkodtam, és nagy volt aznap a tömeg, így nem láttam az egészből semmit. Pepper korábban már kitakarított odafent, s akkor épp velem együtt lent kellett volna dolgoznia, csakhogy észrevette, hogy az emeleten felejtette a raktárhelyiség kulcsát. A fenébe! A gondolatra, mit láthatott Pepper, és milyen veszélyben forgott, Logan tagjai megmerevedtek. Rowdy halkan, szinte suttogva beszélt: – Elrejtőzött a tanácsteremben, és csendben maradt, de hallott mindent. – Jézusom! Rowdy szinte fizikai kínok közt folytatta: – Később elmondta, hogy bevonszolták a maga barátját. Addigra már alaposan megdolgozták, és igen rossz állapotban lehetett, mert már nem állt ellen. Pepper hallotta, ahogy Morton azt mondja, példát fog vele statuálni másoknak. Logan egyre mélyebben lélegzett. – A helyzet az… – nézett jelentőségteljesen Rowdy Loganre, – hogy volt ott másik két zsaru is. Közülük az egyik sütötte el a fegyvert. Bár Logan már tudta, miként végződött az eset – hogy barátját végül agyonlőtték a tény, hogy egy rendőr lőtte le, mérhetetlen haragot keltett benne. – Ismeri azokat a zsarukat? 166

Rowdy megrázta a fejét. – Maguk nekem mind egyformák. Önelégült figurák, akik villognak a tekintélyükkel. Logan erre nem reagált. – Férfiak voltak, vagy nők? Feketék vagy fehérek? – Férfiak és fehérek. – Rowdy vállat vont. – Legalábbis Pepper erre következtetett abból, amit hallott. – Aztán odament magához? – Nem azonnal. Több mint egy óra hosszat rejtőzködött még a helyiségben, félt megmozdulni. – Rowdy szája szomorú mosolyra húzódott. – Azt mondta, attól rettegett, ha elkapják, megölnek engem is. – Tudták, hogy maguk rokonok? – Nem, de Pepper már csak ilyen, amolyan védelmező típus. – A férfi lehunyta a szemét. – Én is megpróbálom biztonságban tudni, mert egyedül én vagyok neki, és… – Szereti magát. Rowdy a nyomozó szemébe nézett, és elismételte: – Egyedül én vagyok neki. Logan most jobban féltette Peppert, mint valaha. Hátradőlt a széken. – Maga mikor tudta meg, mi történt? – Telt ház volt aznap este, hat órát kellett túlóráznom. Éreztem, hogy valami baj van, de nem akartam sokat faggatni Peppert. Valahányszor rákérdeztem, hogy van, azt válaszolta, hogy rendben. – Ha aznap éjjel elkapják… – Nem tudta, kiben bízhat – magyarázta Rowdy. –Tisztában volt vele, hogy zsaruk is benne vannak az ügyben, tehát nem mehetett a rendőrségre bejelenteni az esetet. De mivel mégsem akarta, hogy megússzák, megpróbált beszélni egy riporterrel, de az a bolond épp rossz emberhez fordult a szenzációs hírrel… – Az értesüléssel, amit egy bizonyos Yatestől kapott. Nem feltétlenül Rowdytól, hisz csak egy vezetéknevet említett. Egész idő alatt Pepperről volt szó. Ő meg mindvégig azt gondolta, a lányt kell támogatni, segíteni, hogy megmeneküljön kegyetlen, zsarnok bátyjától, aki veszélybe sodorja… Ehelyett célponttá tette. Neki köszönhető, hogy most nagyobb veszélyben van, mint valaha. 167

Reese fel-alá járkált az ajtó előtt. Mi az isten folyik itt? Logan odabent pusmog Rowdyval, fojtott beszélgetésbe merülve ülnek az asztalnál. Mint akik megosztják egymással a részleteket, következtetésekre jutnak és terveznek… valamit. Őt pedig Logan kizárta az egészből. Reese zavartan nézett be ismét a kis ablakon. A megfigyelőkamerák ki vannak kapcsolva, és a két férfi ügyet sem vet rá. Mit jelentsen ez az egész? – Bareden nyomozó? Reese legszívesebben felnyögött volna, amint megfordult, hogy szembenézzen Peterson hadnaggyal. – Igen, asszonyom? A főnök éles tekintete áthatolt a nyomozó szokásos közömbösségén. – Őrkutyát játszik? Most mi lenne a jobb? Meghagyni a főnököt ebben a hitében, vagy elárulni, hogy Logan kizárta őt? Reese vállat vont. – Beszélni akarok Riske nyomozóval – jelentette ki Peterson. Reese rámosolygott, tudva, hogy a nő ezt mennyire utálja. Egy amazon bújt meg apró termetében, és szörnyen zavarta, hogy a férfi annyival nagyobb volt nála minden értelemben. – Nemsokára kijön. Peterson hadnagy felszegte az állát. – Én most akarok vele beszélni. A francba! Reese falazni akart Logannek, időt adni neki, hogy… Mire is? Hogy megjöjjön az esze, és bevegye őt is a buliba? Nos, igen. – A helyzet az, hogy Logannek eddig nem nagyon volt ideje zavartalanul beszélni Yatesszel. – Miért nem? – Mert folyton… félbeszakították. Peterson dühösen karba fonta a kezét, és szúrós szemmel nézett rá. – A maga viselkedése a feljebbvaló iránti engedetlenség határát súrolja, nyomozó – mondta egy olyan pillantás kíséretében, amelytől az állomány tagjainak többsége haptákba vágta volna magát. – Talán nem ártana egy kis szabadság, hogy összeszedje magát. Reese megdörzsölte a tarkóját. 168

Nem maradt más választása, mint kibökni az igazat. – Rowdy húga volt itt az imént látogatóban. Peterson tekintete előbb értetlenné vált, majd leengedte a karját. – A húga? – Igen. Azt hiszem, Logannel közel kerültek egymáshoz. Ő az a lány, akinek tette a szépet, hogy elkaphassa Rowdyt. – Tudom, ki az, a fene essen magába! – A hadnagy szeme összeszűkült. – Miért jött ide? – Talán hogy lássa a bátyját? A nő összevonta keskeny szemöldökét. – Ha nem tudja biztosra, akkor mondja azt! – Hogy lássa a bátyját. Peterson türelmetlenül felsóhajtott. – És sikerült? – Mi? A főnök türelmének vége szakadt. – Szándékosan csinálja ezt? Reese elfojtott egy mosolyt. – Mit? A hadnagy dühösen hátat fordított, tett néhány lépést, aztán visszafordult. Közben összeszedte magát, s hűvös önuralom alá rejtette bosszúságát. – Egy hajszál választ el attól, hogy fegyelmit adjak magának. Bevallom, kevés dolog szerezne ekkora örömet. – Kár. – Reese véleménye szerint egy nőnek rengeteg kellemes dolog szerezhet örömet. – Én csak igyekszem válaszolni a kérdéseire. A főnök fagyos mosollyal jutalmazta. – Bareden nyomozó! Vagy nyissa ki az ajtót, vagy álljon el az utamból! Azonnal! Reese, ha akarta, nagyon udvarias is tudott lenni, így félreállt, és széles karlendítéssel jelezte, hogy csak tessék. A nő megfogta az ajtógombot, megpróbálta elfordítani, és rájött, hogy a szoba be van zárva. Látszott rajta, hogy mindjárt felrobban. – Mi folyik itt? – Mivel én az ajtónak ugyanazon az oldalán állok, nem igazán tudom megmondani. – Reese könnyedén a falnak támaszkodott. – De 169

feltételezem, Logan nyomban felvilágosít minket, mihelyt kibogozta az ügyet. Csak remélni tudta, hogy ez igen gyorsan bekövetkezik. Rowdy összeszorította a szemét. – Ugyanazok az emberek, akik megölték a tanácsost, mert nem akart velük együttműködni, vágták el a riporter nyakát, nehogy nyilvánosságra kerüljön a sztori. És megölnének bárkit, aki ismeri az igazságot. Beleértve Peppert. A kirakós játék darabjai immár összeálltak Logan számára. – Amikor a riportert meggyilkolták, maga intézte úgy, hogy azt higgyék, maga volt a besúgó. – Hihetőbbnek látszott, hogy én voltam a tanú, így nem volt nehéz. Csak el kellett tűnnöm, és máris feltételezték, hogy bűnös vagyok. Pepper persze tiltakozott, de én azt gondoltam, inkább én, mint ő. Logan egyetértett. – És mindvégig… – Megtettem mindent, hogy őt biztonságban tudjam. Mihelyt elmondta, mi történt, azonnal pucoltunk onnan. Az összes pénzemet hamis személyazonosság megszerzésére fordítottam. Mivel rendőrök is érintettek voltak az ügyben, nem mertem repülőre szállni, de még vonatra sem. Azt a bérházat kártyán nyertem egy idős fickótól, aki azóta meghalt. Odaköltöztettem Peppert, én pedig távol maradtam tőle, nehogy bárki rájöjjön az igazságra, vagy megpróbálja felhasználni őt, hogy elkapjon engem. – Ahogy én tettem – túrt Logan idegesen a hajába. – Ügyesen eltüntette a nyomaikat, meg kell hagyni. Rengeteg időt töltöttem azzal, hogy megtaláljam magát, minden lehetséges szálon végigmentem. – Úgy számítottam, mindenki egy testvérpárt fog keresni, így én elrejtőztem, Pepper pedig megváltoztatott maga körül mindent. Az egész életét. – A külsejét is. – Utáltam ezt az egészet, de nem tudtam, melyik rendőr tisztességes és melyik nem, ahogy azt sem, milyen magas szintre jutott el a korrupció. Csak annyit tudtam, hogy ezek a fickók elég hidegvérűek 170

ahhoz, hogy szemrebbenés nélkül megöljék azt is, aki hozzájuk tartozik. Nem volt más választásunk, mint eltűnni a térképről. – Talán. Legalábbis akkor. – És most? Igazából okos húzás volt Rowdytól meglapulni, miközben Pepper visszavonultan, de a nyilvánosság előtt élte megváltozott hétköznapjait. Nem Andrews közelében, de nem is túl messze. Még Logannek is rengeteg idejébe telt megtalálni őket, pedig neki rendelkezésére álltak a rendőrség eszközei. – Én segíthetek. – Felfedte az álcáját. Ezt Logan sem tagadhatta. – Pepper arra kért, mondjam meg, hogy maga már eleget tett, most rajta a sor. Rowdy fájdalmas arccal félrenézett. – És olyan volt, mint régen? – Feltételezem. – Logan türelmetlenül felpattant. – Megpróbáltam itt tartani, de… – Hacsak nem találja meg és állítja le, minden követ meg fog mozgatni, hogy véget vessen ennek az egésznek. – Hogyan? Rowdy csüggedten vállat vont. – Talán egyenest odamegy a klubba, és levadássza Mortont. Ezt látja az egyetlen kiútnak, hogy megvédjen engem. – A férfi szeme összeszűkült. – A nagy kérdés az, bízik-e magában annyira, hogy elfogadja a segítségét. Logan biztos volt benne, hogy nem. A lány sértett, dühös és hajthatatlan, úgyhogy jobb lesz, ha ő a háttérben marad. Hirtelen elhatározásra jutott. Kihúzta a kulcsokat a zsebéből. – Majd együtt meggyőzzük – mondta. Ez az egyetlen módja, hogy megtalálja és biztonságos helyre vigye Peppert Akár tetszik, akár nem, megváltoztak a prioritásai, és első helyre a lány került. Utána elkapja Morton Andrewst, a piszkos zsarukat és mindenkit akinek része volt a korrupcióban. Miután Logan levette róla a bilincset, Rowdy körbeforgatta a csuklóját, és az ajtó felé intett a fejével. 171

– Elárulná, hogyan akarja megkerülni azt a fickót odakint? Mert nem hiszem, hogy ő hajlandó lenne félrenézni. Logan odafordult, s meglátta, hogy Reese figyeli őket az ablakon át. – Minden rendben lesz, csak csinálja, amit mondok! – Nem mintha lenne más választásom – felelte Rowdy. –De ha téved, és az az alak bántja Peppert, én megölöm. Logan nem szólt egy szót sem, mert ha Reese valóban bántja Peppert, Rowdynak már nem lesz lehetősége megölni. Megteszi azt ő maga. Rowdyt eléggé idegesítette már az is, hogy behozták a rendőrkapitányságra, de hogy még a húga biztonságát is Loganre bízza! Ez már kicsit sok volt. Igaz, ez a zsaru tisztességesnek látszik, ráadásul úgy tűnik, őszintén érdeklődik Pepper iránt. Sőt Pepper is iránta. Rowdyt arra tanította az élet, hogy a rendőrök nem a barátai, és pont. Ők az átlagembereket, a középosztályt és a kiváltságosokat védelmezik – meg egymást. De mi van azokkal, akiknek illegális dolgokat kell tenniük a túlélés érdekében? Az ilyenek a legjobb esetben is csak bosszantják a törvény szolgáit. Őt életében nevezték már bajkeverőnek, semmirekellőnek. Hogy együtt maradhassanak Pepperrel, évekig nem vállalhatott legális munkát. De még akkor sem akarta elengedni a közeléből a húgát, miután az nagykorú lett. Nem kellett sok ész hozzá, hogy valaki megértse az indítékait. Gyerekként elvesztett mindent és mindenkit, aki fontos volt az életében, kivéve Peppert. Ő volt számára a család, a legfontosabb személy, az egész világa. Kész lett volna meghalni érte. Vagy ölni. De isten a tanúja, sosem akarta, hogy Pepper is így érezzen. Egész felnőtt életüket azzal töltötték, hogy elkerüljék mind a bűnözőket, mind a zsarukat. Csak a túlélés volt a fontos. Hogy legyen tető a fejük felett, legyen ruhájuk, ételük, és néha jusson szórakozásra. A biztonság volt a legfőbb szempont. Neki, Rowdynak pedig fontos volt még egy készséges, meleg női test is, amikor túl nagy súllyal nehezedtek rá az emlékek. Semmi más nem kellett neki. 172

Az az acélos tekintetű, hivatalos külsejű nőszemély meg főképp nem, aki most megvetően végigmérte. – Riske nyomozó! Logan láthatóan nem számított arra, hogy belefutnak ebbe a nőbe, aki körül csak úgy vibrált a feszültség. Pepper miatti aggodalmában Rowdy már-már azon volt, hogy futásnak ered, csakhogy számos zsaru állt közte és a szabadság között. Ha elmenekül, a végén még bűnösnek tekintik, és tulajdonképpen bűnös is. Nem is egy dologban. Nem volt mindig illegális, amit tett, de a végelszámolásnál ez nem igazán fog számítani. Főleg nem egy olyan kapitányságon, ahol mindenkinek fegyvere van. Rowdy szentül hitte, hogy a zsaruk boldogan meghúzzák a ravaszt, utána meg keresik a kifogásokat. Ráadásul ha most megint lecsukatja magát, ki fogja Peppert megmenteni önmagától? Reese szólalt meg először: – Peterson hadnagy szeretett volna bekapcsolódni a kihallgatásba, de te bezártad az ajtót, Logan, így… Hadnagy? Hű! Rowdy végigmérte a nőt, s kénytelen volt elismerni, hogy nagy benyomást tett rá. Peterson dühében előbbre lépett, s egy pici nő állt szemben három megtermett férfival. Rowdy nem tagadhatta, hogy szereti a nőket, nem ez volt a legnagyobb hibája. A hadnagy dühös, de jegesen udvarias hangon adta ki az utasítást: – Uraim, vissza, ha kérhetném! Aprócska termete ellenére ez a nő óriási önbizalommal van felvértezve, állapította meg Rowdy. Bemasírozott a helyiségbe, ahonnan ő és Logan épp kilépett, aztán megállt és várta, hogy kövessék. A fenébe is, erre most nincs idő! Reese ment utána elsőnek, de Logan – a bizalmatlan gazember – Rowdyt tessékelte előre. A hadnagy becsukta mögöttük az ajtót, s karba tett kézzel nekitámaszkodott. – Nos, mi folyik itt? Mind Reese, mind Rowdy Loganre nézett. – Nincs ellene elég bizonyíték, hogy idebent tartsuk. 173

A nő szája elkeskenyedett. – Megmondta magának, ki ölte meg a városi tanácsost? – Azt a történetet láthatóan felfújta az a riporter – hazudott Logan. – Yates nem látott valami sokat, és még kevesebbre emlékszik. – De az az újságíró… – Pénzt ajánlott nekem az információért – szólt közbe Rowdy, – és én belementem. De nem jött többet, én pedig meg is feledkeztem róla. A hadnagyot nem győzte meg a mese, összehúzott szemmel vizslatta a társaságot. – No és a betörés? A maga által használt lakásba? – nézett Loganre. – Csak a húgát akarta látni – felelte Logan. – És mivel hajlandó segíteni nekünk, én eltekintek a vádemeléstől. – Tényleg segíteni akarok – jelentette ki Rowdy, s nagyon igyekezett, hogy őszintén csengjen a hangja, bár egyre idegesebb volt az időhúzás miatt. Ha nem találja meg egyhamar Peppert, a húga megy a maga feje után, és ki tudja, mi lesz a vége. Ám először meg kell nyernie a hadnagyot, így hát bevetette minden vonzerejét, s várta, hogy mi lesz. Nem esett nehezére, hiszen csinosnak találta a nőt, a maga merev, állig begombolkozott módján. Amikor a hadnagy legközelebb ránézett, a legszélesebb, legbizalmasabb mosolyát villantotta rá. A nő egy darabig hallgatott, aztán elhúzta a száját. – No és miben tudna segíteni? Mivel fogalma sem volt, Logan milyen válasznak örülne, Rowdy vállat vont. – Amiben csak lehet – felelte, de halk, sokat ígérő hanghordozása hallatán Peterson hadnagy elvörösödött. Reese köhintett egyet, Logan pedig Rowdy elé lépett, és átvette a szót. – Visszamegyünk a lakásba, végigvesszük időrendben a történteket, végignézzük az összes anyagot, amit a számítógépemen összegyűjtöttem, és akkor kiderül, találunk-e nyomot, amin el lehet indulni. Megpróbáljuk egyeztetni az időpontokat, megmutatunk Yatesnek néhány fotót, és meglátjuk, felismer-e közülük valakit, aki ott volt Jackkel, mielőtt meggyilkolták. A hadnagy átgondolta, amit hallott, s nagy, kék szeme megállapodott Rowdyn. 174

– Maga a klubban dolgozott? – Kidobó voltam – felelte a férfi, s közben önkéntelenül is Logan mellé állt. – Tömérdek embert láttam ki-be menni, és sok törzsvendégre emlékszem. Talán a képek majd… – elhalkult a hangja, a nő szájára nézett, majd újra a szemébe, s ismét elmosolyodott. – Ki tudja? Lehet, hogy beugrik valami. A hadnagy arca megenyhült, de egy darabig nem szólt egy szót sem. Végül megújult elszántsággal Loganhez fordult. – Tényleg itt volt a gyanúsított húga? Logan és Rowdy is ledermedt, egyikük sem pillantott Reese-re. – Igen – mondta Logan végül. – Egy rövid időre. Mikor közöltem, hogy előbb ki akarom hallgatni a bátyját, és csak azután találkozhat vele, elment. – Hová? – Fogalmam sincs – vont vállat Logan közömbösséget tettetve. – Talán vissza a lakásába. Miért? – nézett látszólagos érdeklődéssel a főnökére. – Akarja, hogy behozzam? A hadnagy legyintett. – Nem kell. Biztos elég volt neki, amin ma este átment – nézett célzatosan Rowdyra. – Inkább azt kérem, bánjanak vele tisztességesen. Már csak az kellene, hogy ügyvédhez forduljon. – Nem fog – jelentette ki Rowdy. – Túl költséges, és oka sincs rá, mivel nem vagyok letartóztatva. – És mivel amúgy is együttműködik – toldotta meg Logan. A hadnagy ezúttal mindannyiukhoz szólt: – Nem akarom, hogy a sajtó bármit kiszagoljon, megértették? Addig semmiképp, amíg nem lesz valami konkrétum a kezünkben, amin elindulhatunk. Rowdy megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. – Biztos vagyok benne, megértik a fontosságát annak, hogy a feltételezett bűnösök ne sejtsenek meg semmit, amíg csak lehet. – Tökéletesen – biztosította Logan. A hadnagy még mindig nem tűnt elégedettnek. – Tud bárki más is arról, hogy Yates itt volt nálunk? – Csak mi hárman – közölte Logan. – Senki más. A nő összevont szemöldökkel nézett Reese-re. – Hé! – tiltakozott amaz. – Tudok titkot tartani. 175

Szemmel láthatóan hiányzott a bizalom a hadnagy és Bareden nyomozó között. Rowdy elhatározta, később megkérdezi efelől Logant. Egyelőre azonban… – Megy az idő – szólalt meg Riske türelmetlenül. – Az ördögbe is, nemsokára megvirrad, szeretnék indulni! Úgyhogy ha nincs más… A hadnagy kinyitotta az ajtót, és kitessékelte a társaságot. Elöl haladt Reese, aztán Rowdy, de mielőtt Logan csatlakozhatott volna hozzájuk, a hadnagy elkapta a karját. – Ha Andrews fülébe jut, hogy készülünk valamire, az könnyen egy újabb életbe kerülhet. A magáéba – szögezte le, majd Rowdyra pillantott. – Vagy az övébe. Vagy Pepperébe, gondolta Rowdy, de igyekezett közömbös arcot vágni. – Vigyázzanak rá meg a húgára is! – parancsolta a hadnagy- – Megértették? – Meglesz – bólintott Logan. A nő mogorva tekintetet villantott Rowdy felé. – Remélem, tudja, mit csinál, Logan. Adtam magának elég időt, most már varrja el a szálakat, és haladjunk? – mondta, azzal otthagyta a társaságot. – Akkor mi legyen? – fordult Reese Logan felé, amint magukra maradtak. – Megengeded, hogy segítsek, vagy nem? Rowdy jobb szerette volna, ha a lehető legkevesebben vesznek részt az akcióban. Mikor Logan telefonja megcsörrent, mindhárman megdermedtek. Rowdy visszatartotta a lélegzetét, de mihelyt Logan beleszólt a telefonba, már tudta, hogy Pepper az.

176

14. Miután befejezte a hívást, Andrews az íróasztalára tette a telefont, s fel-alá kezdett járkálni a kis irodában. A klub még ezen az istentelenül késői órán is zsúfolásig megtelt, mindkét szintje tele volt férfiakkal, akik alig várták, hogy elkölthessék a pénzüket. A vendége bármelyik pillanatban megérkezhetett. Új vállalkozás fog ezzel beindulni, ami még több pénzt és még nagyobb hatalmat jelent. Andrewsnak egyáltalán nem hiányzott, hogy megszaporodjanak a gondjai, márpedig ez az üzlet ezzel jár majd. Tömérdek gonddal. Dühösen felkapta a telefont és a falhoz vágta. Hajszálnyival süvített el az egyik testőre mellett. Andrewsnak ezzel ugyan nem sikerült levezetnie a dühét, viszont sikerült ráijesztenie a többiekre. Volt, aki elugrott, felkiáltott vagy összerándult. A főnök ügyet sem vetett rájuk. Levegőnek nézte őket, csak az volt a fontos, hogy szolgálják, hogy védjék. Az ostobák kudarcot vallottak! Rowdy Yates él, és rendőri őrizetben van. Ez azt jelenti, hogy a megkent zsaru nem tette a dolgát. Körbehordozta tekintetét a testőrein, akik mind egyformán néztek ki: ugyanúgy mint ő. Hirtelen rájött, mit kell tennie. Nem kényelmes megoldás, de még mindig jobb, mint börtönbe kerülni. Meg fogja oldani, ahogy eddig is mindent megoldott. Aztán továbblép. – Hol vagy, Pepper? – kérdezte Logan, miközben sietett kifelé, a többiek meg utána. A lány elengedte a füle mellett a kérdést. – Izzanak miattam ma éjjel a vonalak, igaz? – nevetett, de Logan kihallotta hangjából a feszültséget, sőt a félelmet is. – Ezúttal tényleg rövid leszek, úgyhogy figyelj! Elmegyek a klubba. 177

– Ne, azt ne! – Túl késő. Ha el akarod kapni Andrewst, told ide a képed, és tetten érheted. Rowdy majd megmondja, hová kell menned. De semmi fanfár, Logan! Ne hozd magaddal az egyenruhás haverjaidat, mert akkor engem kinyírnak. A férfi szíve a torkában kalapált. A parkoló felé sietett, ahol a kocsiját hagyta, s közben igyekezett olyan nyugodtan beszélni, ahogy csak tellett tőle. – Figyelj rám, édes! A bátyád… – Ha meghallják, hogy jöttök, nekem annyi. Vedd ezt komolyan! Ha nem akarsz holtan látni… – A fenébe is, tudod, hogy nem! – csattant fel Logan, aztán lenyelte a mérgét, s nyugalmat erőltetett magára. – Meg akarlak védeni, azt akarom, hogy… – Nagyszerű! – vágott közbe Pepper. – Akkor ne rontsd el az akciót! A lány megszakította a vonalat. Logant cserbenhagyta az önuralma, futni kezdett a kocsija felé. – A klubba megy. Rowdy és Reese lépést tartott vele, miközben átnyomakodtak a vészkijáraton. Rowdy közben előkapta a mobilját, aztán csak káromkodott egyet. – A francba! Nem veszi fel. – Az isten szerelmére! – ragadta meg Logan karját Reese. – Ez kész őrültség! Te menj a parkon keresztül, én meg a másik oldalról kerülök. Amelyikünk előbb elkapja Peppert, visszatarthatja attól, hogy ostobaságot kövessen el. Rowdy tiltakozni akart, de Reese leintette. – Egy szót se! Nincs időnk vitára. Logan bólintott. – Húsz perc, míg odaérsz, de be ne kapcsold a szirénát! – Vettem – felelte Reese, azzal beugrott a kocsijába. Leküzdve magában minden bizonytalanságot, minden habozást, Pepper végignézett az elébe táruló látványon. Tudta, hogy a Checkers klubot nemcsak odabent, hanem kint is őrzik a nap minden percében. Morton Andrews egy vagyont költ a biztonságra. Nem lesz egyszerű a közelébe férkőzni. 178

Miután Logan mondata közepén kinyomta a telefonját, nyomban rezgőre állította. Még csak az kellene, hogy terve végrehajtása közben valaki rácsörögjön. Máris érezte, hogy rezeg, ami talán azt jelzi, hogy Logan aggódik érte. Ebből a gondolatból erőt merítve nekiindult. Szívből remélte, hogy jól ítélte meg a férfit, s a lelke mélyén valóban nem más, mint egy jó zsaru, aki az igazságot keresi. Tulajdonképpen minden mást elképzelhetetlennek tartott. Mert minden más azt jelentené, hogy a bátyja talán már nem is él. A klubtól jó néhány méternyire észrevette Andrews két emberét fülhallgatóval s kétségtelenül fegyverrel a kabátjuk alatt. Egymással beszélgettek, de közben figyelték a járókelőket. Az utcát jól kivilágított üzletek szegélyezték. Volt ott italbolttól tetoválószalonon át étteremig és benzinkútig minden. Neonfények villóztak, emberek jöttek-mentek, az autójuk mellett beszélgettek, vagy épp leintettek egy taxit. Senkinek sem tűnne fel egy nő, aki egyedül arra jár. Csakhogy Pepper olyan behatóan nézte a két biztonsági embert, hogy azok megérezték a jelenlétét, éppen úgy, ahogy akarta. A lány egyenesen odasétált hozzájuk. Amelyik közelebb állt hozzá, elismerően mérte végig. A másik kissé távolabb maradt, talán hogy jobban ki tudja élvezni a látványt. Pepper közönyt színlelve megállt a magasabbik előtt. – Látni akarom Mortont. A férfi szája gonosz mosolyra húzódott. – Ja. Te meg egy tucat másik nő. Hát ez érdekes. Pepper igyekezett titkolni az idegességét. – Kétlem, hogy bármelyikük is önszántából akarná látni. A férfi leereszkedő arroganciája bosszankodásnak adta át a helyét. – Kopj le, szivi! – Tudod, szivi, most egy dolgot tehetsz. Megmondod Mortonnak, hogy Pepper Yates van itt, és ha jó leszel, nem árulom el neki, hogy el akartál küldeni. Ugyanis ha megtudja, talán még meg is öl, mert alkalmatlan vagy a feladatodra. A fickón látszott a kételkedés, de gyorsan elnyomta az Andrewstól való egészséges félelem. Alig észrevehetően bólintott, s a társa felszólt a rádióján. Olyan halkan beszélt, hogy Pepper nem hallott semmit a 179

klubból kiözönlő vendégek kiabálása miatt. Annyit azonban tudott, hogy az őr Morton első számú emberével kellett hogy beszéljen. S az arckifejezéséből ítélve Andrews beleegyezett, hogy fogadja. Valószínűleg azt sem tudja, hogy néz ki, de a nevét annál inkább ismeri. Csak mert ő annak a Rowdynak a húga, akit árulónak tart. – Menjünk! – mondta a magasabbik fickó. A lány karja felé nyúlt, de Pepper elhúzódott tőle. – Morton odabent van? – Feltételezte, hogy igen, de biztosra kellett mennie. Ha rosszul számol, és csak be akarják tuszkolni egy kocsiba, hogy valahova máshova vigyék, inkább gyilkost kiált. Lehet, hogy így sem menekül meg, de legalább néhányan felfigyelnek rá. – Bent van az irodában. – A klub fölött? Az őr kezdte elveszíteni a türelmét. – Most jössz vagy nem? Pepper magára kényszerített egy mosolyt. – Megyek – felelte, azzal elindult a fickók előtt a klub bejárata felé. A szívverése legalább olyan gyors volt, mint a léptei. Minél közelebb ért, annál rosszabbul kezdte érezni magát. Hányingere lett, s lüktetett a halántéka, szinte szédült. Az őr ekkor megmarkolta a karját olyan erővel, hogy fájjon, s az egyik hátsó bejárat felé tuszkolta a lányt. A levegő után kapkodó Peppernek minden erejére szüksége volt, hogy egyik lábát a másik után tegye. Nem akarta, hogy vonszolják. Azt akarta, hogy a saját tempójában, a maga módján hajtsa végre, amit eltervezett. Szüksége volt rá. Morton Andrews tönkretette az életüket. Ha Logan nem ér ide időben, ő megtalálja a módját, hogy így vagy úgy, de kicsinálja azt a nyomorultat egyedül is. Az épület mögött, az élesen világító mozgásérzékelők fényében a fickó megállt. Az ott posztoló őr összevonta a szemöldökét. – Mit csináltok? Ide nem hozhattok senkit. – Andrews parancsa. – Ja? – Az őrök a pillanatnyi csendben végigmérték Peppert. Mindegyiknek ugyanaz járt a fejében, s végül egyszerre nevettek fel halkan. 180

A nyomorultak! Pepper nem nézett egyikre sem, amíg az őr feléje nem fordult. Látta a szándékát a nyálcsorgató arckifejezésében, a kéjes tekintetében. A fickó meg akarja motozni, s Pepper tudta, hogy nem lesz kíméletes. Felemelte az állát közömbösséget színlelve – s ekkor egy fülsiketítő robaj nyomta el az utca zaját. Puskalövés lett volna? De hol? És ki lőtt? A második emeleti ablakokból üvegszilánkok záporoztak rájuk, s fanyar füsttel telt meg a levegő, szinte égette Pepper orrát. Nem, ez nem puskalövés volt. Akkor viszont. .. Mielőtt a gondolat egésszé formálódhatott volna, éles szirénázás hasított az éjszakába. Pepper befogta a fülét, s összezavarodva lekuporodott. Vadul vert a szíve félelmében és zavarodottságában. Mi történhetett? Fegyverrel a kézben két másik őr futott el mellettük a rádiójukba beszélve. Az épület utcai frontja felől sikolyokat lehetett hallani, meg lábdobogást, ahogy a rémült vendégek menekültek. Peppert fellökték, és a földre esett, de gyorsan felpattant, majd távolabb húzódott. Addig guggolt egy homályos sarokban, amíg meg nem hallotta a szót: bomba. Te jó ég! Hirtelen minden értelmet nyert. Felnézett, s látta, hogy még mindig gomolyog az ablakokból a füst. Valaki bombát robbantott a klub második emeletén. Azon az emeleten, ahol Morton Andrews irodája van. Az iroda, ahová őt várta, ahol vele készült elbeszélgetni. – Lehet, hogy nem fogjuk megtalálni – morogta a Logannel utazó Rowdy, és egyre nyugtalanabb lett. –Tudja, hogyan kell elrejtőznie. Logan saját tapasztalatból tudta, milyen ügyes Pepper a rejtőzködésben. A pokolba is, hisz még szexelt is vele, mégsem tudta, hogy néz ki igazából! – Remélem, igaza lesz – felelte, s kissé túl gyorsan vette be a kanyart. Már csak percekre voltak a klubtól. – Amíg rejtőzködik, legalább biztonságban van. A távolból sziréna hallatszott, s egyre hangosabb lett, ahogy közeledett. 181

Rowdy előrehajolt. – Füst! – Mi? – kapta fel a fejét Logan. Még több sziréna kapcsolódott a hangzavarba, rendőrautók villogó lámpái közeledtek. – Odafent – válaszolt Rowdy. Beletúrt a hajába, és el. tátotta a száját. – Hogy az a… Egy tűzoltóautó kanyarodott a bár elé megelőzve őket egy másik pedig már ott állt. Emberek ugrottak ki belőlük. A klub előtt kisebb tömeg verődött össze. Néhányan a járdán ültek, mások meggörnyedtek a köhögéstől. Egy mentő száguldott oda szirénázva, de sérültet nem láttak. – Pepper nem tenne ilyet – jelentette ki Rowdy, majd megragadta Logan karját, hogy nyomatékot adjon a szavának. – Ő sosem tenne ilyet! Logan gyomra bukfencet vetett. Állkapcsát olyan erővel szorította össze, hogy megfájdult a halántéka. A klub kitört emeleti ablakain át hömpölygött ki a füst. Az épület hátsó része látszott leginkább sérültnek. – Bomba – mondta ki Logan hangosan. Rowdy most már dühösnek tűnt. – Pepper sosem csinálna ilyet, úgyhogy verje ki a fejéből! – kiáltotta, majd elfehéredve visszarogyott az ülésbe. – Jézusom, mi van, ha odabent volt? – Nem! – Logan még a gondolatot sem bírta elviselni, abban a pillanatban igazából gondolkodni sem tudott. Egymást kergették agyában a képek, s egyik rémisztőbb volt, mint a másik. Pedig gondolkodni kell, ki kell találni, hogy mit… Rowdy a kilincs után kapott, hogy kiugorjon a kocsiból, de Logan gyorsan lenyomta a központi zárat. Rowdy ráordított: – Lehet, hogy Pepper odabent van! Lehet, hogy… Ekkor megszólalt Logan telefonja, s mindkét férfi megdermedt. Logan előkapta a készüléket, s az első csengésre felvette. – Pepper? – Logan! – szólt bele a lány magas, éles hangon. – Ó, istenem, Logan! – Hol vagy? – nézett körül a férfi, s imádkozott, hogy észrevegye. – Robbanás történt! 182

Logan hallotta, hogy remeg a hangja, hallotta, hogy sokkot kapott. Semmi baj, most ő azonnal átveszi az ügyet. – Most már minden rendben. Mondd meg, hol vagy! – Emberek voltak bent – folytatta Pepper, mintha nem is hallotta volna. – Zene, zaj, én meg… egy őr épp meg akart motozni, hogy bevigyen Mortonhoz. – Szóval még idekint vagy? – Vajon még mindig figyelik Andrews emberei? – Van veled valaki? – Minden őr elrohant. Először nem tudtam, mi történt, de aztán valaki mondta, hogy… bomba – csuklott el Pepper hangja. – Nem tudom, megsérült-e valaki, nem tudom, Andrews él-e. – Minden rendben lesz, esküszöm – mondta Logan. Hallotta a lány gyors lélegzetvételét, de választ nem kapott. Hirtelen ötlettől vezérelve megszólalt: – Pepper, Rowdy akar beszélni veled. Le ne tedd, édes! Értetted? Odaadom a telefont a bátyádnak. Rowdy kikapta Logan kezéből a készüléket. – Jól vagy? – kérdezte, várt, aztán bólintott, s megnyugodva dőlt hátra az ülésen. – Hála istennek! – Mondja meg neki, hogy jöjjön ide! – utasította Logan, miközben tovább pásztázta szemével a környéket. Reese közeledett a pusztítás túloldaláról gyalog, elképedt arccal. Ugyanolyan döbbentnek látszott, mint Logan. – Ez most veszélyes. Túlságosan veszélyes – mondta, azzal visszahátrált az árnyékba, távolabb a tömegtől. Rowdy habozott, talán igyekezett kitalálni, hogyan helyezze biztonságba Peppert. Logan egyre nagyobb fenyegetettséget és feszültséget érzett. – Nem maradhatunk itt, a francba is! Pepper kitűnő céltábla. Ha bárki meglátja… Rowdy végre döntött, s előrehajolt. – Logannel vagyok, az ő kocsijában. Velünk kell jönnöd – jelentette ki, aztán lepisszegte Pepper ellenkezését, már ha tényleg ellenkezett. – Biztonságban leszel itt, feltéve ha minél előbb idetolod a képed. Logan éberen figyelt, miközben Rowdy elmagyarázta hol találja őket. – Maradj vonalban – figyelmeztette, – amíg meg nem látlak… 183

De már észre is vették a lányt az utca túloldalán, egy buszmegálló mögött, ahogy figyelmesen tekinget körbe. Rowdy ismét megpróbált kiszállni, de Logan káromkodva visszatartotta. Tekintve Rowdy méretét és erőfeszítése érzelmi töltetét, nem volt könnyű dolga. – Fel fogják ismerni! Maradjon veszteg, és mondja meg neki, hogy én megyek érte! Rowdy beadta a derekát. – Logan odamegy érted, kicsi! Én itt várlak a kocsiban. El ne mozdulj onnan! – Üljön a kormány mögé! – kiáltotta még oda Logan, mielőtt kiszállt és odafutott Pepperhez. A lány haját összekócolta az esti szél. Az arcáról kétségbeesés sugárzott, de tartásából inkább dac. Pályafutása során Logan már sokfajta igazságtalansággal találkozott. Tudott kedvesen, gyengéden bánni szexuális erőszak áldozataival, lövöldözések túlélőivel, de akár őrültekkel és gazemberekkel is. De még semmi sem ütötte úgy szíven, mint most Pepper tekintete. Amint közel ért hozzá, a lány hátrált egy lépést, majd lecövekelt. – Ha bántod a bátyámat, esküszöm… Logan elkapta, magához szorította, s a hajába fúrta az arcát. Két tenyerét a hátára nyomva szinte magához, préselte. Pepper nem viszonozta az ölelést, de el sem lökte magától. – Logan? Végre megvan, sóhajtott magában a férfi, és átkozott legyen, ha még egyszer elengedi! Hogy lássa, tényleg sértetlen-e, kissé eltartotta magától, hátrasimította a haját, és alaposan végigmérte. A lány szakadozó lélegzettel szólalt meg: – Nehogy azt hidd, hogy én… – Indulnunk kell. Később mindent megmagyarázol – vágott közbe Logan, s megfordult, szorosan maga mellett tartva a lányt. – Nincs mit magyaráznom. – Akkor jó – hagyta rá a férfi. A nagy zűrzavarban látszólag senki sem figyelt rájuk, de ez nem jelentette azt, hogy biztonságban vannak. Egyelőre nem. Lehet itt orvlövész vagy még egy bomba, sőt akár csapdába is eshetnek. Rowdy üresben járatta a kocsit, miközben várt rájuk. Logan betuszkolta Peppert a hármas ülés közepére, majd melléje csusszant. 184

– Induljon! – szólította fel Rowdyt. Már sebességben volt a kocsi, amikor a férfi megkérdezte: – Hova? – Mindegy, csak el innen! – felelte Logan, miközben bekötötte Peppert, majd saját magát is. A lány nem állt ellen, amikor megfogta a kezét. Rowdy rájuk nézett, aztán óvatosan megfordult az autóval, és elhajtott. Pepper hangosan beszívta a levegőt. – Szükségem van a cuccokra a kocsiból. – Felejtsd el! – intette Logan. Most egyedül az a fontos, hogy olyan messzire vigyék innen Peppert, amennyire csak lehet. A lánynak nem tetszett a dolog. – Nem, ez fontos. – Látom, kezdesz magadhoz térni a sokkból – jegyezte meg Logan. Most, hogy sértetlenül viszontlátta a lányt, az aggodalma haragra váltott. Akár meg is ölhették volna Peppert, sőt meg is ölték volna. Meg akarták ölni. – Hihetetlen ostobaság volt, amit tettél. Idejönni csak így! – Nos, ha te nem… – Kipucoltad a motelszobámat? – szólt közbe váratlanul Rowdy, magára vonva Pepper haragját. – Igen, a macával együtt, akit az ágyadban hagytál. Rowdy az utat figyelte, s bevette a következő kanyart. – Nagyon helyes lány volt. Mindent betettél a kocsim csomagtartójába? Pepper karba font kézzel Loganre meresztette a szemét. – Igen. Ha a helyzet nem lett volna annyira komoly, a férfi értékelni tudta volna a sors iróniáját. Azért kellett neki Pepper, hogy elkapja Rowdyt, és most, hogy Rowdy megvan, egyedül csak arra tud gondolni, hogy kimentse Peppert szorult helyzetéből. Fáradtan dörzsölte meg az orrnyergét. – Hol az a kocsi? – Kéttömbnyire északra a klubtól, egy zálogház parkolójában. Kulcsok az utasülés alatt. – Van benne bármi… terhelő? 185

A lány szeme villámokat szórt. – Mivel bűnözők vagyunk? Az ellenséges hang hallatán nehéz volt Logannek megőriznie a tárgyilagosságát. – Ezt nem mondtam. – Szavakkal talán nem, de mindvégig ezt gondoltad. Logan gyilkos pillantást vetett rá. – Nagyon hamar tisztázni fogjuk ezt az egész ügyet. Most csupán azt akartam kérdezni, hogy van-e a holmik közt olyan, ami alapján le lehet benneteket nyomozni. – Nem, dehogy. Csak kedvem támadt meglátogatni Rowdy legújabb barátnőjét egy kis csevegésre. Mi lehetne ennél jobb mulatság, nem igaz? Rowdy füttyentett egyet. – A gúnyolódásod nem segít. – Örülj, hogy beérem ennyivel! Logan hiába számolt tízig, egyre dühösebb lett. – Milyen kocsija van, Rowdy? Odaküldöm Reese-t, hogy intézkedjen. Miután a férfi megnevezte a típust és a rendszámot, Logan elővette a mobilját. – Ha követ valaki minket, le tudja rázni? Rowdy belenézett a visszapillantó tükörbe. – Számít rá, hogy követni fognak? – Nem, de azért legyen résen! – felelte Logan, azzal felhívta Reese-t. – Láttalak – szólt bele barátja kérdezés nélkül. – Mit akarsz, mit tegyek? Logan nem is értette, hogyan kételkedhetett egy pillanatig is Reeseben. – Egyelőre tűnj el onnan észrevétlenül! – Én is eljöttem, amikor ti. Találkozzunk valahol? Logan megrázta a fejét. – Egyelőre nem, de hamarosan. Rowdyn látszott, hogy nagyon megkönnyebbült. Tényleg ennyire nem bízik Reese-ben? Vagy még mindig attól tart, hogy Logan maga árulja el őket? 186

Nem valószínű. Logan sok mindent szeretett volna tenni Pepper Yatesszel, de elárulni semmiképpen. – Rá kell jönnöm, mi történt, és könnyebb lesz észrevétlenül kereket oldanom, ha egyedül vagyok. – Hisz épp ez a gond, Logan. Nem vagy egyedül, hanem olyan emberek társaságában, akiket nemrég még veszélyesnek tartottál. Fogalmam sincs, miért változtattad meg a véleményed, csak azt tudom, hogy ott lenne a helyem melletted. – Bízol bennem? – kérdezte Logan. Nem volt ideje magyarázkodásra. Reese habozás nélkül válaszolt: – Száz százalékig. – Köszönöm. – Jelen pillanatban igen értékes ajándék volt számára a bizalom. – Rengeteg tennivalóm van, úgyhogy arra kérlek, vidd el Pepper kocsiját onnan, ahol parkol. Reese-t zavarba ejtette a kérés, de rábólintott. – Persze. – Csak helyezd biztonságba, jó? – folytatta Logan, megadva a kocsi adatait. – Nem gond. – Telefont kell cserélnem, úgyhogy talán néhány órába is beletelik, amíg újra hívni tudlak. Addigra deríts ki mindent a klubról, amit lehet, de légy óvatos! Senki se tudja meg, hogy ott voltunk! – Természetes. – Értékelem. Logan kikapcsolta a mobilját, majd Pepperhez fordult. – Hol a telefonod? A lány megenyhülve átnyújtotta neki, s a férfi azt is kikapcsolta. Nem kell megkönnyíteni, hogy lenyomozzák a tartózkodási helyüket. – Rowdy? – Én már kikapcsoltam – mondta a férfi, s figyelmesen újból a visszapillantóba nézett. – De azért magamnál tartom. Logan bólintott. – Kanyarodjon még egyszer balra, aztán ki az országútra! Induljunk egyelőre délnek! – adta ki az utasítást. Megfordult, hogy kinézzen a hátsó ablakon, de nem vett észre semmi gyanúsat. 187

Pepperre pillantott. A lány arcán számtalan érzés tükröződött, de leginkább bizalmatlanság és megbántottság. Harciassággal igyekezett leplezni, de közben remegett a keze, és az arca is halottsápadt volt. – Sajnálom – mondta Logan, és komolyan is gondolta. – Süsd meg a bocsánatkérésedet! – húzódott Pepper tőle távolabb, s közelebb a bátyjához. – Nem akarom hallani. Rowdy egy pillanatra rátette a kezét húga térdére. – Most már minden rendben lesz – nyugtatta. Pepper a bátyja vállára hajtotta a fejét, s röviden, de annál szenvedélyesebben megölelte. – Mi az ördögöt csináltál a klubnál? – tette fel neki Rowdy a kérdést. – Nem én robbantottam. – Már én is mondtam neki – jegyezte meg Rowdy. – Köszönöm – ölelte meg ismét Pepper. miközben futó. barátságtalan pillantást vetett Loganre. – Istenem. Rowdy. szörnyen hiányoztál! A férfit egy pillanatra elöntötték az érzések. – Te is nekem. Logan megérintette Pepper hátát. – Hagyd őt vezetni, édes! Nem valószínű, de ha hirtelen észrevenné, hogy követnek, mindkét kezére szüksége lesz. A lány bólintott, s felegyenesedett. Ölébe tette a táskáját, s immár kérdés nélkül is válaszolt Logannek: – Számítottam rá, hogy időben odaérsz, de ha nem így lett volna, megöltem volna őket. – Őket? – Morton Andrewst meg a pribékjeit – felelte Pepper beletörölve tenyerét a nadrágjába. – És bárkit, aki az utamba áll.

188

15. Pepper törékenynek és sebezhetőnek látszott. Logan nem tudta megállni, hogy hátra ne simítsa a haját. A lány láthatóan bízik benne, hiszen remélte, odaér időben, valamint hogy nem érintett a korrupcióban. – Andrews bent volt a klubban? – Azt hiszem – felelte Pepper. Nem hagyhatta hidegen az érintés, mert beharapta a szája szélét. – Miután közöltem az őrrel, ki vagyok és hogy látni akarom Mortont… Rowdy halkan elkáromkodta magát. – …a pasas telefonált, majd nyilván utasítást kapott, hogy kísérjen fel. Épp kiértünk a hátsó bejárathoz, az őr meg akart motozni, amikor… Logan legszívesebben magához szorította volna, de tudta jól, hogy Pepper nem méltányolná. A lány nagyot nyelt, s megrázta a fejét. – Amikor meghallottam azt a hangot, fogalmam sem volt, mi történt. Először azt hittem, engem vesz célba valaki. De aztán kitörtek az ablakok, és felvijjogott a sziréna. Rowdy ráfordult a sztráda felhajtójához vezető útra. – Míg odakint lófráltál, nem láttál bemenni valami gyanús alakot? – kérdezte a húgát. – Nem – felelte a lány, majd Loganhez fordult. – Nagy ott az élet. Még hétköznap is sokan jönnek-mennek, rendszerint csoportosan. – Rövid szünet után folytatta: – Volt idő, amikor megismertem Morton kocsiját, és tudtam, ha bent van. De most már… Állt ott néhány csodaautó, de ki tudja, köztük volt-e Mortoné. Logan kinyitotta a kesztyűtartót, s kivett belőle egy tollat meg egy jegyzetfüzetet. 189

– Írd le, milyen kocsikra emlékszel! A típusukat, a színüket. Megpróbálom megtudni, mostanában mivel jár. – Saját sofőrje van – szólt közbe Rowdy, – és mindig egy egész csapat követi. Testőrök meg ilyesmi. Hatalmas kocsival jár. Pepper kezdett megnyugodni, már nem remegett a keze. Lejegyezte, amire emlékezett. – Most mit fog tenni? – kérdezte Rowdy Logant. – Először is biztonságba helyezem magukat. – Biztonságban voltunk, mielőtt megismertelek – vetette oda mintegy mellékesen Pepper, miközben tovább írt. – Köszönjük szépen. Rowdy csendben maradt. Tekintettel a történtekre, Logan jobbnak látta, ha erre nem reagál. – Tudok egy jó helyet. – És aztán? – Aztán szerzek egy kártyás mobilt, s felhívom Reese-t, hogy mit tudott meg Andrewsról, a bombáról és az esetleges gyanúsítottakról. Aztán majd meglátjuk – vont vállat Logan. Pepper aggodalomtól elsötétült szemmel szólalt meg: – Nem tudom, megsérült-e valaki. Kereket oldottam, mihelyt világos lett, mi történt. – Majd én megtudom. – Logan elvette a lánytól a noteszt, de nem engedte el a kezét. – Rendben? Pepper hosszú, kutató pillantást vetett rá, mielőtt bólintott. – Rendben – mondta, azzal megszorította a férfi kezét, mielőtt elengedte. Logan erőt merített a bizalmas gesztusból. – Valamit nem értek, fiúk – szólalt meg Pepper. – Ti ketten láthatóan egyetértésre jutottatok. Nem árulnátok el nekem, mi történt? – Elmondtam neki mindent – felelte Rowdy. – Megbízhatsz benne. jelentőségteljesen Loganre nézett. – Ami ezt az ügyet illeti. Pepper szeme összeszűkült, aztán bólintott. – Rendben van, megbízom benne – jelentette ki, aztán jelentőségteljesen Loganre nézett. – Ami ezt az ügyet illeti. Hát ez nem hangzott túl jól. – Kell majd egy utcai telefon – szólt Logan Rowdynak. – Ha lát egyet, álljon meg! 190

– Jó lenne valami ennivaló is – toldotta meg Pepper. – Tudom, hogy nem ez a legnagyobb problémánk, de mindjárt éhen halok. Rowdy elmosolyodott. – Mindig eszik, ha feldúlt vagy ideges – magyarázta Logannek. – Ne csináld ezt! – csattant fel Pepper. Látszott, hogy nagyon közel állnak egymáshoz. Ez a természetes, szeretetteljes hang meghazudtolta Logan számos feltételezését. Ő és az öccse is gyakran beszélgettek így. De ha baj történt, mindig ott voltak egymásnak. – Valami gyorskaja? – érdeklődött Rowdy. – Először jussunk át a hídon Kentuckyba. Legfeljebb tíz perc. Jó lesz Így? – kérdezte Logan Peppert, s mert még mindig nem tudott betelni csodás átalakulásával, élvezettel tanulmányozta a profilját. A lány hátrahajtotta a fejét, s lehunyta a szemét. – Addig még kibírom – felelte. Hajnalodott, s ő már az ebédet is kihagyta. Nyilván csak az adrenalin és a félelem tartotta mozgásban. Fázósan maga köré fonta a karját. – Legalább már nem kell viselnem azokat a ronda ruhákat. Rowdy sávot váltott, majd Loganhez fordult. – Ugye ezzel most megszegi a szabályokat? Akár az állásába is kerülhet. – Talán. Nem tudom. – Minden attól függ, hogyan fog elsülni a dolog. Peterson eddig elég rugalmas volt, ami az akcióit illeti. Még abba is belement, hogy fedett nyomozóként beépüljön Pepper szomszédságába, ami nem megszokott eljárás. De amire most készül? Ez különös megértést kívánna a hadnagytól. – Majdcsak megoldom valahogy. – Van egy javaslatom – szólalt meg Rowdy. – Nem vagyok biztos benne, hogy hallani akarom. Pepper felsóhajtott. – Én pedig biztos vagyok abban, hogy nem. Rowdy kiállt egy pihenőnél, majd szembefordult mindkettejükkel. – Sajnálom, Logan, de el kell hogy engedjen. – Nem! – kiáltott fel Pepper. Logan figyelmesen tanulmányozta a férfi arcát, mivel nem tudta, hová akar kilyukadni. – Miért kellene elengednem? 191

– Mert így juthatunk legkönnyebben információhoz. Nekem megvannak a kapcsolataim. Egyetlen nap alatt többet megtudhatok Andrewsról és arról, hogy ki akarta megölni, mint az egész nyavalyás rendőrkapitányság egy hét alatt. – Nem, Rowdy! – jajdult fel Pepper. A férfi magához húzta a húgát, és csókot nyomott a feje búbjára. – Sajnálom, édesem, de neked nem osztottak lapot – mondta, s Loganre nézett. – Engem nem korlátoznak a törvények, nincs szükségem házkutatási engedélyekre, de még kulcsokra sem, ha szaglászni akarok. Mivel Morton továbbra is fenyegetést jelentett a számunkra, rajta tartottam a szemem. Ismerem azokat, akik neki dolgoznak, tudom, hová menekülnek, ha el akarnak rejtőzni, és kihez fordulnak, ha kell. – Tehát ki tudja deríteni, ki kívánta a halálát? – kérdezte Logan feltételezve, hogy Andrews volt a célpont, és nem Pepper. Rowdy sokat sejtető pillantást vetett rá. – Tízszer annyi okom van kideríteni, mint bárkinek a rendőrségnél. Hiszen ő a húgát akarja megvédeni. Logan, nem szívesen, de elismerte, hogy Rowdynak igaza van. – Hallgatom. – A haverja, Reese idehozhatná nekem az autómat, ott van benne minden, amire szükségem lehet. – Mint például? – Kezdetnek például fél tucat feltöltőkártyás telefon. Okos. Logan bólintott. – És még? Rowdy nem szépítette az igazságot. – Pisztoly, kés, laptop. Meg a kapcsolatok. A francba! – Nem gondolhatja komolyan, hogy szabad kezet adok a gyilkoláshoz! – A fegyver önvédelemre kell – sziszegte Pepper, mire Rowdy elhúzta őt Logantől. – Meg akarja oldani ezt a rejtélyt egyszer s mindenkorra? Hozassa ide a kocsimat, és én átveszem az ügyet. Pepper csendben kuporgott az ülésen. Felhúzta a lábát, homlokát a térdére hajtotta. 192

Talán megtanulta, hogy nincs értelme a vitának, ha Rowdy eltervezett valamit? Vagy annyira megbízik benne, hogy helyesnek tart mindent, amit mond? Egy nap benne is ugyanígy fog bízni, fogadkozott magában Logan. – Meg tudom csinálni – folytatta Rowdy. – De tudnom kell, hogy Pepper addig is biztonságban van. – Nem engedem, hogy bármi baja essék. Logant meglepte, hogy a lány nem tiltakozott. Fel kell hívnia Dasht és Reese-t, s miután biztonságba helyezte Peppert, mondania kell a hadnagynak is valamit. – Belemegyek, egy feltétellel. – Mi legyen az? – kérdezte Rowdy készen arra, hogy bármi áron keresztülvigye a tervét. – Ha egy pillanatig is veszélyben érzi magát, azonnal értesít, hogy erősítést küldhessek. Pepper gyanakodva emelte fel a fejét, Rowdy szeme pedig összeszűkült. Logan tudta, hogy jogosan kételkednek benne. – Megértem, hogy fenntartásai vannak, tényleg megértem. De akár hiszi, akár nem, vannak még megbízható zsaruk a testületben. Tudom, mert én is közéjük tartozom. A nyilvános telefonfülkéből intézett néhány hívás után visszatértek a sztrádára. Nem álltak meg ennivalót venni, fontosabb volt, hogy éjszakára tető legyen a fejük fölött. Pepper nem tudta, Logan hová viszi őket, de nem is kérdezte. Ha Rowdy megbízhatónak találja a férfit, akkor megbízható, és pont. De a szívét nem bízza többé rá. Szégyellte bevallani, hogy bizony a szíve is érintett a történetben, és majdnem beleszeretett Loganbe. Még most is, mikor a pokolba kívánta, mikor gyűlölni szerette volna azért, amit vele tett, inkább vigasztalónak, megnyugtatónak érezte a közelségét. Sőt izgatónak. Beteges dolog! Akár akarta, akár nem, tudatában volt a közelségének. Válluk összeösszekoccant a mozgó autóban, combjuk egymáshoz préselődött, Pepper hiába igyekezett elhúzódni. 193

Önkéntelenül is mélyeket lélegzett, hogy érezze a férfi illatát. Ma éjjel meghalhatott volna, ebben Logannek igaza volt. A bomba a feje fölött robbant, és Morton Andrews valószínűleg meg is halt. De ahelyett, hogy Pepper ezzel foglalkozott volna, a gondolatai folyton visszatértek Loganhez, a kapcsolatukhoz, ahhoz, amit vele tett, ahogy kihasználta, ahogy visszaélt a bizalmával. Hátrahajtotta a fejét, lehunyta szemét, s közben kénytelen volt elismerni az igazságot: ő is kihasználta Logant, ő is visszaélt a bizalmával. Csak az indítékaik mások. Vajon Logan indítéka nem ugyanolyan elfogadható, mint az övé? A férfi közben halkan utasításokat osztogatott Rowdynak, és további terveket kovácsoltak. Az út hirtelen döcögősebbé vált, s a lány kinyitotta a szemét, hogy lássa, merre járnak. A kisteherautó lámpái megvilágították a koromsötét éjszakát. A keskeny, kavicsos utat mindkét oldalon erdő szegélyezte. Csak hogy bosszantsa Logant, megjegyezte: – Azt tervezed, hogy kiraksz bennünket valahol? A férfi komoly arccal válaszolt: – Az öcsém nyaralójához megyünk. – Biztonságos? – kérdezte Rowdy. – Dashen és rajtam kívül senki nem tud róla. – Dash? – kérdezte Pepper. – Dashiel, az öcsém – felelte Logan, aztán zavartan megdörzsölte a tarkóját. – Övé az az építőipari vállalat, ahol én… – Ahol te állítólag dolgoztál! – tört ki Pepperből ismét a felháborodás. – Nagyszerű álca volt, mi? Nem mintha megnehezítettem volna a dolgodat – tette hozzá önutálattal a hangjában. Rowdy kényelmetlenül érezte magát, és nagyot sóhajtott. Logan meg elengedte a füle mellett a megjegyzést. – Dash élvezi a fizikai munkát, de szeret néha kiszabadulni a természetbe – magyarázta. Egy perccel később a kocsi reflektora megállapodott egy hatalmas gerendaházon. Rowdy üresbe tette az autót, de nem állította le, csak jól megnézte magának a házat. – Azt mondja, az öccséé az építővállalat? – Igen. 194

Pepper fejébe szöget ütött egy gondolat. – Ezek szerint gazdag? – fordult szembe Logannel. A férfi hosszan bámult kifelé az ablakon. – Egyikünk sem szűkölködik – mondta, aztán Pepperre nézett. – Családi vállalkozások, meg ilyesmi. Azért dolgozunk, mert szeretjük csinálni, nem azért, mert muszáj. A lány ettől még dühösebb lett, legszívesebben elküldte volna Logant a fenébe. Rowdy csak a fejét ingatta. – Most bemegyünk, vagy sem? – Dash és Reese is mindjárt ideér. Addig akár be is mehetünk, hogy kiszellőztessünk – felelte Logan, azzal átnyúlt Pepper előtt, és kihúzta a kocsikulcsot, de égve hagyta a lámpákat. Megfogta a lány karját, hogy kisegítse. – Menjünk! Még ez a határozott szorítás is felkavaróan hatott Pepperre. – Nincs szükségem a segítségedre. – Dehogy nincs! Biztosítanom kell, nehogy faképnél hagyjatok. Tehát szorosan mellettem maradsz. – Ó, csodás! – prüszkölt Pepper, mégsem állt igazán ellen, amikor Logan kiszállt s húzta őt is magával. Ha jelenetet rendez, még összeugrasztja a bátyját és Logant, pedig mára elég volt a felfordulásból. Mindkettő erős és ügyes, ha összeakaszkodnak, a vége biztos vérontás lesz. Azért nem tudta szó nélkül megállni. – Becstelennek tartasz minket? – Nem. Csak félre lettetek vezetve – válaszolt Logan, s a fejével intett Rowdynak, hogy menjen előre. Pepperrel ellentétben Rowdy láthatóan nem akadt fenn ezen. A kocsi reflektorának fényében a kövezett járdára lépett, majd tovább egy oldalajtóhoz. Logan kinyitotta, aztán Pepperrel az oldalán bement, egy darabig matatott a falon, s rátalált egy zseblámpára. Odaadta Rowdynak. – Kapcsolja föl a biztosítékot az utolsó hálószobában! – Rendben. A zseblámpa fényénél kiderült, hogy egy ebédlővel kombinált konyhában állnak, a túlsó sarokban pedig egy szerény nappali kapott helyet. Az U alakú helyiségből négy ajtó nyílt. Nyilván a hálószobák, vélte Pepper, és remélhetőleg egy fürdő. Rowdy rápillantott. 195

– Mindjárt visszajövök. Amint sötétben maradtak, a lány ideges lett, hisz egyedül maradt Logannel. Majdnem. A férfi keze megszorult a karja körül, az ujjai szinte simogatták. – Mihelyt lesz villany, kinyitom az ablakokat, és beengedjük a friss levegőt. Pepper alig hallotta, amit mondott, olyan erővel hasított bele a vágy, hogy a vállára hajtsa a fejét, hogy hozzásimuljon. A tudat, hogy már nem kell rejtőznie, bizsergette az érzékeit. – A házat körülölelő fáknak köszönhetően idebent még a nyár közepén sincs túl meleg – jegyezte meg a férfi. Közben valahogy Pepper mögé került, s olyan közel állt hozzá, hogy meleg lélegzete a lány fülét simogatta. – Még mindig remegsz – ölelte át hátulról. Nem volt sokkal magasabb Peppernél, de sokkal erősebb, izmosabb, és a lány hihetetlenül forrónak érezte a bőrét. Logan combja a fenekéhez ért, széles mellkasa a lapockáihoz préselődött. Leírhatatlanul férfias illata beburkolta, s megtörte minden ellenállását. Visszaemlékezett a napra, amikor Logan ugyanígy ölelte, az ő utasításait követve hátulról tette a magáévá, s mindketten elvesztek a kéjben… A hirtelen felvillanó fény megriasztotta Peppert. Gyorsan elhúzódott Logantől, majd a hosszabbik falból nyíló teraszajtóhoz lépett. Rowdy bukkant fel, s az elemlámpát visszatette a tartójába, a bejárat mellé. Érdeklődéssel nézett körül, megcsodálva a horgászbotokat az ebédlő sarkában, a fatüzelésű kályhát, a sok használattól kissé megkopott bútorokat. – Szép hely. – Köszönöm. – Logan széthúzta a függönyöket, majd szélesre tárta a teraszajtót meg két ablakot. – Nem jutok el ide olyan gyakran, mint szeretném, de ha igen, nagyon élvezem, hogy ennyire békés. Egy autót hallottak közeledni. Rowdy szeme összeszűkült, Pepper megmerevedett. Logan megérintette a karját. – Maradj itt! – mondta, s kiment az ajtón. Rowdy is kinézett, aztán odalépett Pepperhez. – Jól vagy? 196

A lány csak bólintott. Nem akart a bátyjának még több aggodalmat okozni. – Logan öccsét nem ismerem, de Bareden nyomozóval találkoztam – mondta Rowdy. – Reese-szel? – Ja. Ismered? – Akkor találkoztam vele, amikor te. – Amikor Rowdyt letartóztatták. A lány még most is rémülten gondolt vissza arra a pillanatra. Életében nem érezte magát annyira kiszolgáltatottnak, annyira tehetetlennek. – És akkor is ott volt a kapitányságon, amikor meg akartalak látogatni. Ő amolyan… nem is tudom. – Igen, valahogy én is ezt érzem. Valami nincs rendben vele – bólintott Rowdy a sötétet fürkészve. – Mintha nem lenne egészen őszinte – folytatta Pepper. Ez nem jelentette szükségszerűen azt, hogy Reese rossz ember, csak volt benne valami… furcsa. – Igen. Nem tudok rajta eligazodni, úgyhogy légy vele nagyon óvatos! Meghallották, hogy Logan csendesen beszél valakivel, s léptek közeledtek a kavicson. – Maradj szorosan Logan mellett, oké? – intette Rowdy a húgát. Maradjon Logan mellett? Rowdy biztosan nem úgy értette… Logan mögött egy ismeretlen lépett a házba, nyilván az öccse. Még Logannél is magasabb volt, majdnem olyan magas, mint Rowdy a maga jó két méterével. A kőművesmunka szálasan izmossá tette. A haja kissé világosabb volt, mint Logané, de a szeme ugyanolyan sötét, csak sokkal derűsebb. Mihelyt meglátta Peppert, elvigyorodott, s a lánynak kétsége sem volt afelől, hogy sikeres a nőknél. – Helló! – üdvözölte a ház vendégeit. Mielőtt Pepper visszaköszönhetett volna, Reese nyomakodott be a házigazda után. – Ne bámuld szegényt ilyen kiguvadt szemmel! Tudod, eléggé megviselte ez az éjszaka. Dash nem zavartatta magát, csak letette a kezében tartott három nagy bevásárlózacskót a konyhaasztalra, majd a többiekhez lépett. – Biztosan maga Rowdy. 197

A két férfi kezet rázott. – Szép háza van – dicsérte a vendég. – És csendes is volt, mielőtt Logan úgy döntött, hogy birtokba veszi. Még nőt sem hoztam ide soha – fordult Dash Pepper felé. – Ezek után vetetek vele magamnak egy másik házat. Mit szól hozzá? Pepper gondolkodás nélkül visszakérdezett: – Megengedheti magának? – Meg hát. Nem árulta el, milyen vastag? Tulajdonképpen igen, de… – Fogd be, Dash! – fortyant fel a bátyja, miközben bezárta az ajtót. – Inkább tedd magad hasznossá, és adj Peppernek egy szobát! Dash arca széles mosolyra derült. – Melyiket? – Hagyd őt választani, nekem mindegy. – Akkor a fürdőszoba mellettit adom – bólintott Dash, majd elővett egy rend ágyneműt, és várta, hogy a lány kövesse. Rowdy azonban előbb megölelte a húgát. – Én közben elmegyek. Minél hamarabb belevetem magam az ügybe, annál hamarabb magunk mögött tudhatjuk az egészet. – Amikor Pepper szóra nyitotta a száját, a bátyja elhallgattatta. – Ne vitatkozz, tudom, mit csinálok. Csak emlékezz arra, amit mondtam, jó? Logan összevonta a szemöldökét, Dash tapintatosan elfordult, Reese pedig keresztbe font karral az asztalnak támaszkodott. – Nem felejtem el. – Az jó lesz. És főleg ha ezúttal aszerint is cselekszel. – Garantálom. A három megtermett férfi társaságában nem lehetett egy szót sem szólni, egy mozdulatot sem tenni úgy, hogy ne hallja, ne lássa senki, de Peppert ez most nem érdekelte. – Szeretlek, Rowdy! – csimpaszkodott a bátyja nyakába, aki úgy ölelte magához, hogy felemelte a földről. Aztán letette, elfordult, s elindult az ajtó felé. – Kísérjen ki! – szólt oda Logannek. Pepper csak állt ott mozdulatlanul, s bámulta az ajtót, mígnem Reese megszólalt: – Behoztam a ruháit a kocsiból. Ez visszahozta a lányt a jelenbe. 198

– Ezek szerint átkutatta a holminkat? Reese vállat vont. – Láttam, jól fel vannak szerelve. – Bombát mégsem tudtunk volna készíteni. A férfi egy pillanatra elhallgatott. – Nem, azt szerintem sem – mondta, majd átnyújtotta Pepper megtömött utazótáskáját Dashnek. – Menjen csak vele, én összeütök valamit ennivalót. Biztosan éhesek. A fenébe! Ha ilyen kedves, nem könnyű utálni. Pepper bosszúsan bólintott. – Kösz. Dash rámosolygott. – Ha a maga bátyja is olyan, mint az enyém, akkor őt sem lehet megállítani. Próbálja ne halálra aggódni magát! Annál még az is könnyebb lenne, ha nem venne levegőt. – Logan hol szokott aludni? – kérdezte Pepper csak úgy mellékesen. – A középső szobában, biztonsági okokból. Még álmában sem tudja kikapcsolni magában a zsarut. – És maga? – Nekem mindegy, válassza azt a szobát, amelyiket akarja! Reese majd a kanapén alszik. Tehát az ajtónál, nehogy meg tudjon szökni? Nem mintha eszébe jutott volna, de Peppert akkor is bosszantotta. – Van fürdőszoba is, de a bojler kicsi, tehát ha forró zuhanyra vágyik, igyekeznie kell. A hálószobák tágasak voltak, de alig volt bennük bútor Egy dupla ágy, egy komód, egy éjjeliszekrény és egy kis lámpa alkotta a berendezést. Dash letett néhány egyszerű, foltmintás takarót, egy rend ágyneműt meg egy párnát az ágyra. Pepper elvette tőle a táskáját, jelentőségteljesen ránézett, hogy menjen már, majd becsukta utána az ajtót. Ledobta magát az ágyra, s azon kezdte törni a fejét, hogy most mit csináljon. Éhes volt – hogy a fene vigye el Reese-t! – de a nyitott ablakon át beáramlott a tó illata, és ez eldöntötte a kérdést. A fenébe a zuhannyal! Megveti az ágyát, aztán felfrissíti magát egy jó kis éjszakai fürdőzéssel. 199

16. Reese kilépett a ház előtti teraszra, s járkált egy darabig, mire talált egy helyet, ahol volt térerő. Alice Akárki egyszer sem kereste, pedig csodálkoznia kellett volna, miért nem ment a kutyáért. Rosszkedvűen beütötte a nő számát, négyszer is kicsöngött, mire a lány fölöttébb álmos hangon beleszólt a telefonba: – Tessék! – Felébresztettem? – Ha alszik, hol a pokolban lehet Zsozsó? – Kivel beszélek? Reese hallotta a bizonytalanságot a lány hangján, de nem értette az okát. – Reese vagyok. Csend. – Magánál van a kutyám? – Ó, hát persze. A férfi körülnézett, de Logan még mindig Rowdyval pusmogott, Dash pedig odabent volt Pepper Yatesszel. Reese nagyot szippantott a friss levegőből. – Utálok szívességet kérni, de nem lenne gond, ha ott maradna éjszakára? – Nem, nem. Reese várt, de a lány semmit sem kérdezett, így ő kezdett magyarázkodni: – Közbejött valami munkahelyi gond. – Semmi baj. Már különben is lefeküdtünk. Lefeküdtünk? Nem illik kíváncsiskodni, hogy kivel, így Reese csak azt kérdezte meg, Zsozsó jól viselkedik-e. – Horkol, de nagyon édes. 200

– Horkol? Ott fekszik magával egy ágyban? A lány nem válaszolt azonnal. – Mivel idejött mellém, gondoltam, maga is megengedi neki. Meg is engedi, de végül is az ő kutyája. Kedves a lánytól, hogy ennyi kényelmetlenséget vállal. – Igazán nagyra értékelem a kedvességét. Valamikor a délután folyamán érte megyek. – Vagy nem. Attól függ, hogyan haladnak a dolgok ebben az őrült ügyben. – De ha bármi gond van, csak szóljon, jó? – Megleszünk. Holnap szabadnapos vagyok, úgyhogy menni fog. Reese-nek eszébe jutott, hogy tulajdonképpen semmit sem tud a lányról, például azt sem, hogy hol dolgozik. De talán sikerül megállapodnia vele. Láthatóan kedveli Zsozsót, ő viszont túl gyakran van távol ahhoz, hogy tényleg törődhessen egy kis állattal. Talán fel tudja fogadni a lányt kutyaszitternek vagy hogy is lehetne mondani. – Akar még valamit, Bareden nyomozó? – kérdezte Alice. – Igen. Szólítson Reese-nek, kérem! Ismét csend volt a válasz, mire a férfi feladta. – Akkor hagyom visszafeküdni, és még egyszer köszönöm. – Szívesen – felelte a lány, és letette a telefont. Reese csalódottnak, zavartnak és bosszúsnak érezte magát – csak azt nem értette, miért is mosolyog. Logan megvárta, míg Rowdy átnézi a holmiját a csomagtartójában. Bár motelszobákban lakott, láthatóan a kocsijából élt. Készen arra, hogy bármelyik pillanatban menekülni kell. Logan ruhákat, ételt, vizet, elsősegélydobozt, borotválkozószereket, fegyvert és lőszert látott… meg egy barna játék mackót. Miközben Rowdy visszatett mindent a helyére, Logan felvette a megviselt játékot. Kifakult piros szalag volt a nyakán, az egyik füle félig leszakadt, s helyenként alig volt rajta szőr. A férfinak elszorult a szíve. Rowdy ránézett, s halkan megszólalt: – Pepperé. Logan magától is rájött. – Megtartotta? Rowdy vállat vont. 201

– Azt akarta, hogy őrizzem meg neki. A kocsiban, mely mindig készen áll, ha netán menekülni kell. Mi lett volna, ha nem sikerül Rowdy bizalmát elnyernie? Ha kapja Peppert és továbbáll vele? Elveszíthette volna a lányt, mielőtt rádöbben, milyen sokat is jelent neki. Rowdy gyakorlott mozdulatokkal megtöltötte a pisztolyát, majd visszatette a helyére. – Ez a kopott kis mackó az egyetlen játék, amije valaha volt. Kiskorában vele aludt. Ha az öregeink túlságosan beszívtak, mindig jól eldugta. – Miért? – Mert nem akarta, hogy elvegyék tőle. Tehát ilyen kegyetlenül bántak velük. – Maga vette neki? Rowdy hamiskásan elvigyorodott. – Igazából loptam. A szüléinktől sosem kaptunk ajándékot. Ha zoknit vagy fehérneműt vettek, azt hittük, már itt a karácsony. A férfi elhallgatott, a nyitott csomagtartóra tette a kezét, tekintete a távolba révedt. Logan megértette az érzéseit. – Velem biztonságban lesz – mondta, mert tisztában volt vele, hogy Rowdynak ezt tudnia kell. – Ha megint megbántja – nézett rá a férfi jelentőségteljesen, – akkor velem gyűlik meg a baja. Rowdy elvette Logantől a mackót, s betette a sarokba, a töltények mögé, aztán letakarta egy pléd csücskével. Miután odaadott Logannek három kártyás telefont, lecsukta a csomagtartó fedelét, és beült. – Nem bízom a haverjában, úgyhogy szerzek egy másik kocsit. Ha eszébe jutna követni, tegyen le róla! – Értettem – felelte Logan, de mielőtt engedte volna Rowdyt elmenni, behajolt a kocsi ablakán. – Én viszont bízom magában, hogy olyan becsületes, amilyennek Pepper tartja. Rowdy gúnyosan felnevetett. – Bármi információt kap, ossza meg velem, mielőtt készpénznek veszi, és cselekszik! – folytatta Logan. – Ha megtudja, ki tette oda a bombát, vagy hogy Andrews él-e, tudassa velem! Semmilyen körülmények között ne maga legyen az igazságosztó! 202

– Tiszta sor. – Rowdy beindította a motort. – Magánál van a húgom, tehát gyakran fogok jelentkezni. És ha telefonálok, Pepperrel akarok majd beszélni, úgyhogy ne engedje el a közeléből! Ezt Logan is így gondolta. Talán ha megmondja Peppernek, hogy ez Rowdy kifejezett kívánsága, nem fog tiltakozni. – Rendben. Rowdy indulni készült. – Jobb, ha most már bemegy. Ahogy a húgomat ismerem, lehet, hogy már a többiek idegeire megy. Logan úgy érezte, percről percre jobban megérti a testvéreket. És percről percre jobban tiszteli Rowdyt, mint ahogy percről percre gyengédebb érzelmeket táplál Pepper iránt. – Vigyázzon magára! – lépett hátra, mire a kocsi elindult. Mintha az egész éjszakai ég súlya nyomta volna Logan vállát. Remélte, hogy helyesen döntött, de nem lehetett biztos benne. Mióta megismerte Pepper Yatest, egyre bizonytalanabb volt, hogy mi a helyes és mi nem. Pepper mezítláb, egy szál túlméretezett pólóban lépett ki a hálószobából. Olyan hosszú volt, mint egy rövidebb ruha. Mindkét férfi megbámulta, de nem törődött velük. Mivel Rowdy csak a legszükségesebb holmikat tartotta a biztonsági tartalékban, meglehetősen szűkös volt a ruhatára, többek között nem volt fürdőruhája sem. Márpedig ő úszni akar, akár tetszik a többieknek, akár nem. A fürdőben magához vett egy törülközőt meg egy szappant. Dash és Reese hitetlenkedve álltak a szoba közepén, s láthatóan nem tudták, hogyan kezeljék a helyzetet. – Úszni megyek – jelentette ki Pepper. Dash az útját állta. – Sötét van – közölte, s önkéntelenül is végignézett a lányon. – Na és? Pepper szinte a folyóban nőtt fel, úszott éjjel-nappal, legtöbbször ott is mosakodott. Megkerülte Dasht – és majdnem nekiütközött Reesenek. – Miért nem várja meg Logant? – Mert mostanában nemigen kedvelem. 203

– Rendben van, de akkor… – Ha tudni akarja, egyiküket sem imádom. – Miért, én mit csináltam? – kérdezte Dash tréfás sértődöttséggel. Külsőre hasonlított Loganre, de a természetük nem is lehetett volna különbözőbb. – Egyáltalán nem biztonságos… – kezdte újra Reese immár türelmetlenebbül. – De az. Tudok úszni, és nincs szükségem sem felügyeletre, sem segítségre – jelentette ki Pepper, majd visszanézve azon kapta Dasht, hogy a fenekét bámulja. A férfi elvigyorodott, de ő nem vette a lapot. – És csak hogy tudják, meztelenül fogok úszni, úgyhogy eszükbe ne jusson leskelődni! A bejelentésre mindkét férfiba belefagyott a szó. Pepper már azt hitte, nem ellenkeznek tovább, de mire kinyitotta a teraszajtót, már ott álltak mellette. – Nem jó ötlet éjszaka úszni – mondta jó hangosan Dash, nyilván azzal a céllal, hogy Logan is meghallja. – Kígyók vannak a vízben. Pepper felnevetett. – Így szokta ijesztgetni a lányokat? Nos, nekem gyerekkoromban rágcsálók és kígyók voltak a háziállataim, úgyhogy próbálkozzon mással! – Komolyan? Ez… szomorú – mondta Dash. – Térjen észhez, Pepper! – állt Dash mellé Reese. – Ez nagyon rossz ötlet. – Menjen a fenébe! – sziszegte a lány, s megpróbált a férfi mellett elosonni, de az az útját állta. Pepper gyilkos pillantást vetett rá. – Azt tanácsolom, menjen az utamból! – Semmi baj, Reese. Logan. A lány nem nézett vissza rá. Jobban örült volna, ha már a vízben van a visszatérte előtt, de ő aztán tud alkalmazkodni. Az ő életmódja mellett ez a túlélés feltétele. Reese látványosan félreállt, Pepper pedig megkerülte Dasht, s elindult a lejtőn lefelé a vízhez. Talpát hűvösen simogatta a harmatos fű. Tudta, hogy Logan követi. Korábban magán érezte Dash csodáló pillantását, de Logan jelenlétéhez semmi nem volt fogható. Amikor Logan figyelte, azt nemcsak a bőrén érezte, hanem a zsigereiben is. 204

– Talán jobb lenne, ha az ösvényen maradnál – szólalt meg mögötte a férfi. – Ágak és kövek lehetnek mindenütt, megvághatják a lábad. Az ösvényt nemigen lehetett látni a sötétben, de Pepper azért óvatosabban lépkedett. – A stég masszív, de a lámpafény nem ér el idáig – folytatta Logan. – Amikor horgászunk, viharlámpát szoktunk kihozni magunkkal. – Hároméves koromtól úszok. Gyakran ugrottam a vízbe farönkökről az éjszaka közepén. Gondolom, ezzel a tóval is megbirkózom. – Rendben. A férfi nyugodt hangja és viselkedése bosszantotta a lányt. Kisétált a deszkából készült stég végére, megállt, s lehúzta magáról a pólót. – Nem akarsz te is levetkőzni és úszni velem? – kérdezte, majd szégyenkezés nélkül kibújt a bugyijából is. A várakozás izgalma szinte tapintható volt a levegőben. – Ha szeretnéd… Pepper nagyon is szerette volna, de elismerni nem fogja, annyi szent. – Ahogy akarod. – Akkor jövök. Pepper szíve nagyot dobbant. Fejük fölött hunyorogtak a csillagok, s a holdfény homályos, kékes árnyakat festett a tájra. – A pólóm és a bugyim ott vannak a stég szélén. Bele ne rúgd őket a vízbe! – Látom. Pepper érezte, hogy a férfi közeledik. Vajon tényleg lát? Többet homályos körvonalaknál? – Van egy létra a stég jobb oldalán. Ne ugorj fejest, amíg nem ellenőrizted a mélységet! Száraz időszakokban alacsony lehet a víz. – Gondolod? – Pepper meghallotta Logan cipzárjának halk neszét, s hirtelen melege lett. – Mielőtt Rowdynak és nekem szednünk kellett a sátorfánkat, nyaranta több időt töltöttem a vízben, mint a parton. – Úgy érted, mielőtt meghaltak a szüleitek? Nem, ezt nem akarja megtárgyalni Logannel. Eltávolodott a férfitól, s próbálta hozzászoktatni a szemét a tintaszerű sötétséghez. Nemsokára meglátta a stég szintje fölött kezdődő létrát. Aztán a tó felé nézett. A víz fekete bársonyát a csillagok gyémántcsillogású tükörképe tarkázta, a sima felszínt csak egy-egy 205

felugró hal zavarta meg. Pepper leereszkedett néhány fokot a létrán, míg a víz már a derekáig ért. – Hideg? – kérdezte Logan fölötte állva. Pepper arca a térde magasságában lehetett. Vajon látja őt? Bárcsak ő jobban látna! – Nem rossz – felelte, azzal ellökte magát, a víz alá bukott, és több méterrel odébb jött a felszínre újra. Alig fél méterrel a lába alatt már ott volt a tófenék, igazán nem mély. Valami a lábának ütközött, s tudta, hogy csak Logan lehet. Mellette taposta a vizet, egészen közel. Hogy vigyázzon rá. A védelmező férfi… A parton rákezdte egy béka. Pepper imádta ezt a hangot ahogy a vizet is. – Van csónakotok? – Egy evezős csónak és egy kis horgászladik motorral. Semmi különös. – Dash azt mondta, gazdag vagy. Logan lebukott, s kissé távolabb bukkant fel. Bensőséges élmény volt együtt lenni vele a vízben. A holdfény táncolt sötét, vizes haján, néha beragyogta, néha elrejtette a szeme elől. Körülölelte őket az éjszakai égbolt, barátságos, érzéki hangulatot teremtve. Logan szinte mozdulatlan volt a vízben, és nem válaszolt. Pepper nem akarta újra megkérdezni. Ha nem beszél, hát úgy is jó. Akkor csendben fürdenek. A lány odaúszott a stéghez, s víztől csöpögő testtel felment a létrán a szappanért. Miközben beszappanozta magát, felnézett a házra, s észrevette, hogy valaki épp kilép onnan kezében a viharlámpával, amiről Logan beszélt. Nem akarta, hogy a többiek közül bárki meglássa, ezért visszacsusszant a vízbe leöblíteni magát. Félúton lefelé a dombról Dash odakiáltott nekik: – Minden rendben? – Hagyd a lámpát a padon! – kiáltott vissza Logan. – Oké – felelte az öccse. A lámpafény táncot járt, ahogy lépkedett, hol a harmatos füvet, hol egy fatörzset világítva meg, hol kísérteties, sárgás fényt vetve Dash arcára. A férfi egy nagy kőpadra tette a lámpást, amit Pepper eddig 206

észre sem vett a parton. Meleg fénye onnan elért a stég végéig, felnagyítva az árnyékokat, és megvilágítva a két halom ruhát. Ami azt jelentette, hogy amikor kiszáll a vízből, bárki megláthatja, aki épp odanéz, állapította meg Pepper. – Reese üzeni, hogy öt perc múlva kész a vagdalt, ha enni akartok. Konzervzöldbabot csinált hozzá, de van zsömle is. – Köszönjük – válaszolt nyugodt hangon Logan. Pepper végigkísérte Dasht a tekintetével egészen a házig, ahol a teraszajtóban találkozott Reese-szel. Mindketten lenéztek a tóra, majd bementek, s becsukták az ajtót maguk mögött. Pepperben vadul kavarogtak a gondolatok. Felszínre tört a bátyjáért érzett aggodalom, de erőszakkal elnyomta magában. Ha megadná magát ennek az érzésnek, sírva fakadna, mint egy gyerek. A hátára feküdt, és lustán lebegett a vízen, bár tisztában volt azzal, hogy a holdfény és a lámpás egyesült fényében jól látszik a teste. Csodás volt a víz. Frissítő, ugyanakkor lazító, bár ma éjjel csoda kellene hozzá, hogy ellazuljon. Legalábbis több, mint egy úszás a tóban. Megmozdult körülötte a felszín, amint Logan közelebb került. – Éhes vagy? A mély, érdes hang sokat elárult. Netán ki akar kezdeni vele? Már megint? Miért kellene neki szenvednie a férfi miatt? Hát nem! Miután elhatározásra jutott, Pepper hasra fordult a vízben, elmerült, majd nagy fröcsköléssel jött újra a felszínre. – Farkaséhes vagyok. Menjünk, és pusztítsuk el, amit elénk tesznek! Nem várta meg, hogy lássa, Logan miként értelmezi a hallottakat, hanem a létrához úszott, s kimászott a stégre. Logan másodpercekkel később követte. Pepper hallotta vizes lépteit a deszkán. A végtelen csend csak még jobban kiélesítette az érzékeit, tudta, hogy Logan a közelében van. Lassan megfordult, s maga előtt látta a férfit meztelenül, vizesen, a maga teljes pompájában – és felajzottan. Nagy levegőt vett, a testén végighullámzott a vágy. Kitágult szemmel mindvégig Logant figyelte, miközben törölközött. Amikor végzett, átnyújtotta neki a törülközőt. Logan nem kezdett szárítkozni, lazán leengedett kezéből alácsüngött a frottír. 207

– Örülök, hogy az öcséd idehozta a lámpát. A férfi egy lépést közeledett, miközben Peppert bámulta. – Én is. Mivel tudta, hogy akaratereje nem tart sokáig, a lány magára kapta a pólót, és belebújt a bugyijába. Logan még mindig nem mozdult. Pepper hirtelen ötlettől vezéreltetve körülfogta a vesszejét. A férfi ökle megszorult a törülköző körül. Áthelyezte a súlypontját, de megránduló péniszétől eltekintve mozdulatlan maradt. Pepper elengedte. – Hozd magaddal a szappant is! – vetette oda lazán, majd elsétált a ház felé. Ha ott marad, nem jutnak le a stégről, márpedig ő még mindig haragszik Loganre. Nagyon haragszik. Tudta, mit akar, de azt is, hogyan akarja azt elérni. És minden úgy fog történni, ahogy ő szeretné. Az ő feltételei szerint. Előbb megvacsoráznak, aztán Logan megismerheti az igazi Peppert. Logan nézte, ahogy a lány nekilát az evésnek. Az ördögbe is, képtelen levenni róla a szemét! A haja lassacskán kócos fürtökbe száradt, de még ez is szexi volt rajta. Farmert viselt, de a látványa, ahogy ott állt a holdfényben meztelenül, örökre beleégett Logan agyába. Ellenállhatatlan teste van. És ezt rejtegette előle mindvégig, még szex közben is. Soha meg sem érinthette. Pedig semmire sem vágyott jobban. Annyira gyötörte a vágy, hogy nem érdekelte semmi más. – Kitűnő ez a vacsora, Reese. – Köszönöm. Legalább valaki tudja értékelni. Sem Logan, sem Pepper nem hallotta Dash és Reese párbeszédét. A lány megivott egy pohár tejet, és hátradőlt a székén. Reese várt, de mikor Pepper nem szólt semmit, csak bámulta Logant, feltette a kérdést: – Jól látom, hogy ízlett? – Éhesen nem vagyok válogatós – felelte a lány, aztán a nyomozóra nézett. – De azért finom volt. – Mivel Reese reggel elmegy… – szólalt meg Dash. – Hova megy? – vágott közbe Pepper gyanakodva. 208

– ...holnap én készítek reggelit – fejezte be Dash. – Köszönöm, el tudom látni magam – tiltakozott Pepper, – de azért kedves. – Aztán Reese-hez fordult. – Tehát maga nem lesz végig itt? – Én jövök-megyek. Logan nem említette? Pepper a férfira pillantott. Logan nyugodtan megitta a tejét, majd Pepper mozdulatát utánozva hátradőlt a széken. – Nincs értelme tétlenül várnunk, hogy mit intéz a bátyád, mikor Reese is folytathatja közben a maga kutatását. – Ja. Eddig is sok sikerrel járt. – Én olyan törvényes csatornákat is tudok használni, amelyekhez Rowdy nem fér hozzá, ő meg olyanokat, amelyekhez én nem – magyarázta türelmesen Reese. – Szeretném azt gondolni, hogy kiegészíthetjük egymást. – Gondoljon, amit akar, de ha keresztbe tesz neki, és a bátyámnak baja esik… – Igen, igen. Már eleget hallottam mindkettejük fenyegetőzését. Nem is tudom, hogyan leszek képes aludni ma éjjel ennyi harag és gyanakvás közepette. A gúnyos megjegyzés hallatán Pepper felpattant, s előrehajolva az asztalra támaszkodott. – Honnan lehetnék biztos benne, hogy nem hoz magával ide valakit? Reese állkapcsa megfeszült. – Most bűnrészességgel vagy alkalmatlansággal vádol? – Nyugi, Reese! – csitította Logan. Nem látta értelmét még jobban felpaprikázni Peppert. – Én bízom benne, édes, úgyhogy… – Neked nem vagyok ”édes”! – vágott vissza a lány, majd szúrós pillantását Reese-re vetette. – Én viszont nem bízom a barátodban. Dash hallgatott, s Logan nem tudta, mulattatja vagy csodálattal tölti el Pepper hevessége. – Jaj, ez rosszulesett! – Hah! Félretéve a tréfát, Reese a lány felé hajolt. – Mielőtt elszabadulnak itt az indulatok, jobb lesz, ha felfogja, hogy ki tudom szúrni, ha követnek, és komolyan veszem a tisztemet mint a törvény szolgája. 209

– Halleluja! Csakhogy ez engem nem nyugtat meg – vágott vissza Pepper, majd hátratolta a székét. Feltételezve, hogy kiadta a mérgét, Logan is felállt készen arra, hogy kövesse és megpróbálja megnyugtatni Peppert. Ám a lány ahelyett, hogy kiviharzott volna, csak felkapta az üres tányérokat, és elindult a konyha felé. Dash most már teli szájjal vigyorgott, kétséget sem hagyva afelől, hogy mulattatja a jelenet. Reese az ég felé emelte mindkét kezét. Logan követte a lányt a poharakkal. Mivel a konyhát nem választotta el fal az ebédlőtől, tudta, hogy a másik kettő figyeli. – Nyugodj meg! – mondta halkan. – Minden rendben lesz. Pepper belekotorta a maradékokat a szemétbe. – Az az érzésem, hogy a te fogalmad a rendről más, mint az enyém – vágta rá, aztán kutatni kezdett a szekrényben. – Mit keresel? – Mosogatószert. Logan megfogta a vállát, s félreállította, hogy elővegye a flakont. Bedugta a mosogatót, s megtöltötte vízzel. Dash ekkor odalépett hozzájuk. – Miért nem hagyjátok rám a mosogatást? Ti addig… – Nem. – Pepper mindkét férfit félretolta a könyökével, s nekilátott mosogatni. – Én is kiveszem a részemet a munkából. Logan már tudta, hogy a lány nem épp egy házitündér, de annyira idegesnek látszott, hogy nem akarta tovább feszíteni a húrt. Intett Dashnek, hogy hagyja, aztán Pepperhez fordult. – Nem bánod, ha segítek? – De igen – felelte a lány megenyhült tekintettel. – Keress magadnak más tennivalót! Dash megköszörülte a torkát. – Mi kártyázni fogunk. Akar csatlakozni, ha végzett? – Nem – felelte Pepper, s Logan felé bökött a fejével. – És ő sem. Logannek fogalma sem volt, mit jelentsen ez, ezért csak mentegetőzve feltartotta a kezét. – Nekem még úgyis meg kell ágyaznom. Mindjárt itt a reggel, és néhány órát mégiscsak kéne aludnunk. Pepper erre motyogott valamit, amit Logan nem értett, és nem is mert rákérdezni. Sarkon fordult s elindult a szobája felé. 210

A hálószobákat az egyszerűség és a célszerűség uralta. Aki a házat építtette, nem luxusra vágyott, hanem vadászatra, halászatra és csendes elvonulásra a világtól. Sem ő, sem Dash nem vadászott, de szívesen horgásztak, úsztak és élvezték a természet közelségét. A szüleiknek egy előkelő, tóparti üdülőhelyen volt lakása, amit használhattak, amikor csak kedvük tartotta. Ott lehetett golfozni, lovagolni, éttermekbe járni, táncolni, meg még ki tudja mi mindent. A tavon versenycsónakok, vitorlások meg… Peppernek nem volt semmije a játék mackóján kívül. Neki él mindkét szülője, van egy öccse, akivel közel állnak egymáshoz és rokonai szerte az országban. Peppernek nincs más, csak Rowdy. Logan lenézett az ágyra, beletúrt a hajába, és beletörődött, hogy nem fog aludni egy percet sem az éjjel. Kezdte megérteni, miért kínozta Pepper a teste látványával meg az érintésével, mielőtt elfordult s visszajött a házhoz. Mert fájdalmat okozott neki, mikor már amúgy is eleget szenvedett, és így akart megfizetni. Világos. Felfogta. Ha ettől jobban érzi magát, zokszó nélkül el is viseli. De bármit megadna, ha a karjába vehetné, ha összebújhatna vele arra a pár órára hajnalig. Ledobott egy párnát a friss lepedőre, majd levetette az ingét, nyújtózkodott egyet, s kiment a szobából, hogy lássa, mit csinál Pepper. Épp eltörölgetett egy serpenyőt, majd visszatette a tűzhelyre. Felnézett, elkapta Logan pillantását, s le nem véve róla a szemét bedobta a törlőruhát a mosogatóba, s elindult feléje. Reese és Dash kezében megállt a kártya, ahogy elhaladt mellettük, fogva tartva Logan tekintetét. A férfi nem tudta mire vélni elszánt közeledését. Pepper megállt előtte, végigmérte, majd beleakasztotta az ujját Logan sortjának egyik övbújtatójába. Egyetlen mosoly, egyetlen szó nélkül visszahúzta magával a szobába, ahonnan az imént kilépett. – Pepper? Fittyet hányva a többiekre, a lány becsukta maguk mögött az ajtót, és nekitámaszkodott. – Vetkőzz – suttogta rekedten, – és irány az ágy!

211

17. A merész, felhevült és túlságosan is kiéhezett Pepper még a lélegzetét is visszatartotta, mert Logan habozott. A férfi arcára egyszerre ült ki zavar és aggodalom. A lány tudta, hogy kívánja őt, hisz látszott is rajta. Sötét szeme csillogott, az arca kipirult. – Csináld! – A lány ellépett az ajtótól, s lehámozta magáról a pólót, felfedve a mellét. Ledobta a ruhadarabot a földre, s szembefordult Logannel. A férfi tetőtől talpig végigmérte, majd az arcára emelte a tekintetét. Addigra már acélkemény volt, de a hangja lágy és gyengéd. – Mit csinálunk mi itt, édes? – Nem vagyok az édesed – helyesbített a lány kikapcsolva a farmerja derekát, – de szeretek szexelni veled, és ha már így együtt vagyunk, miért kellene megfosztanom magam ettől? És mivel már rejtőzködnünk sem kell, nem szükséges visszafognunk magunkat, nem igaz? – kérdezte, s a férfit ingerelve lassan lehúzta a cipzárt. Logan egyre mélyebbeket lélegzett, de nem állt neki vetkőzni. Pepper elmerülten nézte egy darabig, aztán vállat vont. – Szégyenlős vagy? – gúnyolódott, bár tudta, hogy nem erről van szó. – Akkor előbb én. Nem erényem a szemérmesség. Azzal letolta magáról a farmert, kilépett belőle, s odadobta a pólója mellé. Már csak egy apró bugyi volt rajta. – Pepper… – Mi az? Sajnálod, hogy megbántottál? – Igen. – Akkor add meg, amire szükségem van! – mondta halkan Pepper, majd leült az ágyra, feltornázta magát, amíg hátra tudott dőlni, és 212

rámosolygott Loganre. – Meg kell szabadulnom a feszültségtől, és ehhez rád van szükségem. A férfi megpróbálta összeszedni minden akaraterejét, összeszorította a fogát, s végül a lány arcára összpontosítva leereszkedett az ágy szélére. – Nem vagyok benne biztos, hogy… Pepper felült. – Azt akarod, hogy inkább Reese-hez vagy Dashhez forduljak? Erről van szó? Nem tudom, hogy érdekelné-e őket a dolog, de ha te nem… – Nem! – A harag elhomályosított Loganben minden más érzelmet, amikor szembefordult a lánnyal, és vállon ragadta. – Nem mész te más férfihoz! Pepper végighúzta ujjai hegyét a mellkasán. – Nem fogok – mondta, majd egyenként hangsúlyozva a szavakat, folytatta: – Feltéve, ha azonnal levetkőzöl. Miközben Logan megpróbálta megérteni a lányt, szorítása a vállán gyengéd simogatássá szelídült. – Szóval… szexre van szükséged? – Ó, igen – felelte Pepper, s mivel elege lett a várakozásból, hanyatt lökte Logant, aki immár nem tiltakozott. És milyen eszméletlenül jól nézett ki! Bár kis híján gyűlölte, Pepper még mindig kívánta őt. Rettenetesen kívánta. Kigombolta a sort derekát. – Amit korábban csináltunk, Logan, az kellemes volt, igaz? Diszkrét és pajzán – tette hozzá, s közben lecibálta a férfiról a sortot az alsónadrággal együtt. – Kielégítő. A férfi megemelte a csípőjét, hogy segítsen neki a vetkőztetésben. – Számomra különleges volt. – Marhaság! Pepper nem akarta hallani a magyarázkodást, nem akarta, hogy újra becsapják. Inkább megmarkolta Logan vesszejét, hogy elhallgattassa. A férfi félszívvel tiltakozni kezdett, de aztán inkább rátette a tenyerét a lány kezére, hogy még jobban magához préselje. – Ilyen keményen szereted, hm? Azzal szolgálhatok. Az izgató érintéstől Logan lehunyta a szemét, s a lány nevét nyögte halkan. 213

– Sss! Ne beszélj, jó? – Pepper nem akarta, hogy kizökkentsék. – Csak hagyd, hogy élvezzelek! Logan habozott. – Azt hiszed, kihasználtalak, és ha most te használsz ki engem, attól jobban fogod érezni magad? – Tényleg kihasználtál. – Peppernek már nagyon sietős volt. A férfi testében gyönyörködve ledobta a bugyiját. – Semmi értelme elemezgetni. – Nem is akarom. – Logan elnyúlt az ágyon, felajánlva magát a lánynak, hogy tegyen vele, amit csak akar. És Pepper nagyon sokat akart. Logan nem volt olyan izomkolosszus, mint Reese, és nem is olyan rendkívül magas, mint Dash vagy Rowdy. Viszont hihetetlenül vonzó volt, tökéletes kombinációja izomnak, csontnak, testszőrzetnek. Pepper nem tudott volna nála kívánatosabb, nála… tökéletesebb férfit elképzelni. Elhessegette ezt a gondolatot, s elhelyezkedett Logan fölött, aki egyre hangosabban zihált. Lassan tenyerébe fogta Pepper mellét. Istenem, de jólesett! Logan keze nagy volt, forró, erős. Pepper egy pillanatra hátrahajtotta a fejét, s lehunyta a szemét. Ez bátorítóan hathatott a férfira, mert simogatni kezdte, s hüvelykujjával finoman ingerelte a bimbót. – Nem tudom, most épp mi a szabály, édes, de szeretnélek megcsókolni. Ezúttal nem voltak szabályok. Erre nézve nem. – Hmm, azt én is szeretném – mondta Pepper, s végignyúlva a férfin birtokba vette a száját. Elhatározta, ezúttal is ő fog dirigálni, hogy megmutassa az erejét. De most, hogy itt feküdt Loganen meztelenül, s az ajkuk összeforrt… A férfi könnyedén átvette az irányítást, ő pedig engedelmeskedett. És egyáltalán nem bánta, hogy így alakult. Megdöbbentette, milyen elképesztő ereje lehet egy csóknak. Nedves, forró csók volt, s annyira helyénvaló, hogy Pepper érezte, régóta erre vágyott. Loganre, Logan csókjára. Hogy is felejthette el, milyen hatalma van a férfinak felette? Vajon Logan eddig visszafogta magát, vagy csak ő lett érzékenyebb, mert immár szabad? 214

Miközben nyelvük egymással csatázott, a férfi végigsimított tenyerével a lány hátán egészen a fenekéig, majd tovább. Eligazgatta a combját, hogy egészen magához préselje. Pont úgy és pont oda, ahol Pepper a leginkább szerette volna. Levegőért kapkodva felemelte a fejét. – Van óvszered? – Csak egy – súgta Logan még forróbb csókok közepette. – A tárcámban. – Holnap – dünnyögte Pepper – vegyél még! Mintha ettől a mondattól átszakadtak volna a gátak, Logan megfordult s maga alá gyűrte a lányt. Úgy csókolta a nyakát, mint aki örökre nyomot akar hagyni rajta. Ettől Pepper még jobban beindult, s lábával átkarolta a férfi derekát, aki végigcsókolta a mellét, s forró száját a bimbóra tapasztotta. – Logan! – Pepper teste ívben megfeszült. A férfi felnyögött. – Édes vagy! Pedig Pepper úgy vélte, nem igazán ez a jó szó rá. – Kellesz, Logan! Most azonnal! – Még nem – ellenkezett a férfi, s a másik bimbót vette kezelésbe. – Logan! – figyelmeztette magas, elvékonyodott hangon Pepper. – Ez már túl sok lesz! – Hadd segítsek! – nyúlt be kettejük közé a férfi finoman játszva, kutatva a duzzadt forróságban. – Máris nedves vagy. – Gyere! Akarlak! Csábítás nélkül, fenntartások nélkül, magyarázkodás nélkül. – Te is kellesz nekem, de… – Sss! – csókolta szájon Pepper. – Erről álmodoztam azóta, hogy beköltöztél a szomszédomba, úgyhogy kérlek, gyere! Vedd fel azt a gumit, és add meg mindkettőnknek, ami jár! Logan kutatón a szemébe nézett, aztán megcsókolta keményen, forrón, majd odébb gurult. Pillanatok alatt helyére került az óvszer. Pepper a vágytól lüktetve nyújtotta feléje a kezét. Logan elhelyezkedett a lábai közt, s csókolta tovább, miközben helyet csinált magának az ölében. A lány felnyögött, Logan pedig mélyen belemerült. 215

Igen, erre volt szüksége, gondolta Pepper. Logan ízére, melegére, teste súlyára az övé fölött, lélegzetére az arcán, az illatára maga körül. A férfi belefúrta egyik kezét Pepper hosszú hajába, míg a másik tenyerét a mellén tartotta. Isteni érzés volt. Az ágy neki-nekiütődött a falnak, de Pepper nem törődött vele, Logan pedig tán észre sem vette. Egyre fokozódott bennük a kéj, egyre jobban megfeszült a testük. Pepper sóhajtozása nyögdécselésre váltott, sarka a férfi hátába nyomódott, ujjait a vállizmába vájta. Egymásnak feszültek a megváltásra várva, annyira kellett mindkettejüknek a megkönnyebbülés. Logan hátrahajtott fejjel szorította össze az állkapcsát, s Pepper tudta, visszafogja magát, mert őrá vár. Ez megtette a hatását, s hatalmas hullámban öntötte el a lányt a gyönyör. Felkiáltott, s szorosan kapaszkodott a férfiba, míg elültek Logan gyönyörének hullámai is. A férfi lassan teljes súlyával visszaereszkedett Pepperre, majd a hátára gördült, de továbbra is magához ölelve tartotta a lányt. Veszélyesen érzelmes helyzet volt, de Pepper megengedett magának egy pillanatnyi közelséget azok után, amit együtt átéltek. A szíve még mindig hevesen vert, Logan pedig lassú mozdulatokkal tovább simogatta. Egyikük sem mondott semmit. Mit is mondhattak volna? Pepper talán azt, hogy ”tartoztál ezzel” vagy hogy ”jó volt” vagy ”köszönöm”? Dehogy! Nemcsak hogy nem érdemelte volna ezt tőle Logan, de valahogy… olcsóvá tette volna az egészet. Pepper semmiképp sem rontotta volna el az élményt, hiába haragudott Loganre. De azért jobb lesz, ha összeszedi magát, és megóvja a szívét a további rombolástól. Megsimogatta Logan nyirkos mellkasát, megérintette borostás állát, majd felült. A férfi keze lehanyatlóban még végigsimított a vállán, a karján, le a csuklójáig, majd megfogta a kezét. Ahogy az arcára nézett, Pepper óvatosnak, ugyanakkor lazának, mégis ébernek látta. Ne tedd, ne tedd! – hajtogatta magában, mégis lehajolt és megcsókolta. Teljesen elgyengült, ha Loganről volt szó, képtelen volt ellenállni. Aztán megacélozta magát, s könnyedén elköszönt: 216

– Aludj jól! Felállt, s megkereste a pólóját. Logan felkönyökölt. – Te mit csinálsz? Pepper semmi pénzért nem nézett volna rá újra. A férfi hangjából kicsengő sértettség máris görcsbe rántotta a gyomrát. Magára kapta a pólót, s megpróbált udvariasan válaszolni: – Megyek vissza a saját szobámba. Logan végre felfogta, s megkeményedtek a vonásai. Felült az ágy szélén. – Itt maradhatnál velem. – Kösz, de nem – húzta Pepper magára a bugyit is. – Pepper… Kérlek, ne engedd, hogy megtörjek! – fohászkodott a lány. – Jó éjt, Logan! – Azzal kinyitotta az ajtót, kisurrant s becsukta maga mögött. Reese és Dash még mindig az asztalnál ült, előttük kiterítve a kártya. Igyekeztek nem odanézni, de mindkettő kudarcot vallott. Pepper felszegett állal masírozott a saját szobájába. Halkan becsukta az ajtaját, és rátolta a reteszt. Szörnyű fájdalom hasított a szívébe, s a feltörő érzelem úgy fojtogatta, hogy alig kapott levegőt. Lassan lecsúszott az ajtó mellett a hideg padlóra, felhúzta a térdét, s égő szemmel nyelte a könnyeit. Mindig is tudta, hogy neki nem jár a sorstól normális élet. Csakhogy eddig nem találkozott Logan Riske-kel. Másnap reggel Logan kelt fel elsőnek, igaz, nem is aludt egyetlen percet sem. Reese megmozdult a kanapén, morgott valamit Logannek, aztán az oldalára fordult. Jó egylábnyival volt hosszabb a kanapénál, szörnyű kényelmetlen lehetett neki ez az éjszaka. Ma visszamegy a városba felfegyverkezve valami magyarázatfélével, amit előad majd a hadnagynak, és egy fedősztorival, ami lehetővé teszi Logannek, hogy Pepperrel maradjon. Logannél végig ott volt a mobil, de Rowdy eddig nem kereste. A konyhában állva várta, hogy elkészüljön a kávé. Nagy kannával főzött, ezért tartott tovább. 217

Nyílt egy ajtó, s Logan kipislantott a konyha sarkán, hogy ki az, de csak Dash volt. Farmer volt ugyan rajta, de nem gombolta be a derekát. Gyors pillantást vetett Reese-re, s halkan megszólalt: – Kávé? – Mindjárt kész. – Kösz. Dash bement a fürdőbe, s egy perc múlva már csatlakozott is Loganhez. Nekidőlt a pultnak, karba fonta a kezét, és várt. Most, hogy már nem telepedett az agyára a kéjes bódulat, Logan tudta, hogy Dash és Reese tisztában van azzal, ami az éjjel történt. Jézus, még mindig érezte, ahogy Pepper izmai megszorulnak körülötte, s ő elmerül a forró nedvességben! Még mindig a fülében csengtek a lány szaggatott kiáltásai, miközben feljutott a csúcsra. És még mindig érezte, ahogy olyan szorosan öleli őt magához, ahogyan csak bírja. Aztán meg képes volt otthagyni. Mihelyt lefőtt a kávé, Dash nyomban lecsapott rá. Kitöltött két bögrével, és nem állta meg, hogy meg ne jegyezze: – Én a nappal kelek, mert megszoktam az építkezésen. És akár dolgozom, akár nem, mindig felébredek, de neked mi a mentséged? Logan elvette a bögrét, odament vele az asztalhoz, és leült. – Az a tömérdek dolog, amit ma intézni kell. – Ja, ha már itt tartunk – húzott ki magának Dash is egy széket, – nem bánnám, ha egy-két dologba beavatnál. Őrkutya legyek, vagy kifutófiú? Mi lesz a dolgom? – Talán mindkettő egyszerre. A másik ajtó is megnyikordult, s Pepper lépett elő. Először a kanapén fekvő Reese-re nézett, majd Loganre és Dashre. Aztán minden további nélkül megkérdezte: – Kávé? Logan végignézett kócos haján, álmos tekintetű szemén, az egész ”épp most hancúroztam” kinézetén, s ismét fellobbant benne a vágy. A lány újból csak a hosszú pólót viselte, s mindenki láthatta gyönyörű lábait. Azokat a lábakat, melyekkel nemrég még körülfonta a derekát. – Épp most főtt le. Tejszínnel és cukorral? – Igen – felelte a lány ásítva, majd indult a fürdőszobába. 218

Dash elkészítette a kávét, letette az asztalra, majd megköszörülte a torkát. Logan szándékosan ügyet sem vetett rá. Ekkor feltápászkodott Reese is. Bokszeralsóban indult a fürdő felé, mikor Dash rászólt: – Foglalt. A férfi megtorpant egy pillanatra, majd vállat vont, és kiment a házból. Visszajőve a fürdőből Pepper észrevette a nyitott teraszajtót. Odanézett az üres kanapéra, s elmosolyodott. Egy szál pólójában ledobta magát egy székre az asztal mellett. Fejét az öklére támasztotta, s odabökött a kávésbögrére. – Az enyém? Dash rámosolygott. – Halljam, ízlik-e! Pepper belekortyolt, és drámaian felsóhajtott. – Tökéletes. Köszönöm. Hiába bökte oldalba Dash, Logan nem tudta levenni a szemét a lányról. Pedig utálta az érzést, hogy ettől a nőtől olyan… elveszettnek érzi magát. A tettek embere volt, s nem bírta a határozatlanságot, a zavarodottságot. Mindig kitűzött egy célt, és addig ment utána, amíg el is érte. Legyen az egy nő vagy egy bűnöző. Pepper esetében azonban teljesen tanácstalannak bizonyult. Reese bejött, meglátta Peppert az asztalnál, s odaoldalgott a kanapéhoz a nadrágjáért. – Ugye hagytatok kávét? – Logan egy egész kannával főzött. Bögrét találsz a tűzhely fölött – válaszolt Dash. – Ha elfogyott, készítek még. – Kösz. – Reese összehajtogatta a pokrócait, s a párnájával együtt visszatette őket az ágyneműs szekrénybe, majd a konyha felé vette az irányt. Pepper a kanapéra bámult, majd odafordult Dashhez. – Már maga is beágyazott? – Aha. A lány Loganre nézett. – Te már biztos megcsináltad. – Igen, de ne aggódj… 219

– Mindjárt jövök – tolta hátra Pepper a székét, s eltűnt az ajtaja mögött. Reese is letelepedett az asztal mellé egy kávéval meg egy csomag süteménnyel. Pár perccel később megkínálta a visszatérő Peppert. A lány egyszerre kettőt vett. Ki tudja, miért, Logant még ez a mozdulat is beindította. A fenébe! Kinézett az ablakon, hogy elterelje a figyelmét. Sűrű köd emelkedett fel épp a tóról a reggeli félhomályban. Egy óra múlva már fullasztó lesz a hőség és a páratartalom. Az asztal megmozdult, s Logan visszanézve azt látta, hogy Pepper a kávéval meg a süteménnyel elindul a teraszra. – Szóljatok, ha Rowdy telefonál! – fordult a férfi Dashhez és Reesehez, majd utánaeredt. A lány egy harmattól nyirkos padon ült a kávéját kortyolgatva, s nézte, ahogy a nap a dombok fölé emelkedik. Vakító erővel törte át a ködöt, s visszatükröződött a tó felszínén. Jöjjön, aminek jönnie kell, gondolta Logan, s letelepedett Pepper mellé. – Aludtál valamit? – Nem igazán – felelte a lány, belekortyolt a kávéba, s fojtott hangon hozzátette: – Talán majd napközben szundikálok egyet a stégen. – Lehet akár harmincöt fok is. – Tudom – felelte Pepper, aztán mintha nem lenne köztük semmi nézeteltérés, elmosolyodott. – Mindig is szerettem a szabad levegőn lenni. Még akkor is odakint úszkáltam, amikor a hőség mindenkit bekergetett a légkondis szobákba. Rowdy gyakran megszidott, hogy túl sok lesz a nap, s folyton be akart vonszolni az árnyékba. De legtöbbször az lett a vége, hogy csatlakozott hozzám. Logan alig bírta megállni, hogy meg ne érintse a lányt. Olyan érzés volt, mintha vissza kellene tartania a lélegzetét. – Nagyon szeret téged. A lány tekintete a tóra vándorolt. – A folyón is csodaszép tudott lenni a napkelte. Színesre festette az öreg, rozsdás lakókocsinkat, de még az elhagyott autóroncsokat is, mígnem egészen szépnek látszottak. – Lehunyta a szemét, s arcát odatartotta a fénynek. – Ilyenkor lehetett a legjobban horgászni, mielőtt a többiek felkeltek. A part közelében lelátott az ember a fenékig. Úgy 220

hétéves lehettem, amikor megtanultam megpucolni és elkészíteni a halat. – Még gyerek voltál. Pepper kinyitotta a szemét. – Megesett, hogy még reggelire is halat ettünk. Talán mert nem volt más? Logannek fájt, hogy Pepper ekkora szegénységben élt. Az általa ismert emberek, akik folyó mellett laktak, elegáns apartmanokban vagy hivalkodó házakban éltek. – Rowdy tanított meg rá? – Ő tanított… mindenre. – Pepper elgondolkodva rágcsált egy süteményt. – Nem hívott? – Nem. De még csak hét óra. – Hogy az ördögbe tudott Pepper álcázni egy ilyen testet? Egy ilyen arcot? Logan nem is tudott volna elképzelni nála szebb nőt. – Próbálj meg nem aggódni! Tényleg nem telt még el sok idő. – Fura, de azt hiszem, megérezném, ha baja történt volna. De lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, hogy ne bolonduljak bele az aggodalomba. Mintegy végszóra megcsörrent a házban a telefon. Mindketten odafordultak, amint Dash sietett feléjük átadni Logannek a mobilt. – Rowdy az – mondta Logan, majd röviden odavetette Peppernek: – Azt mondja, jól van. A lány hosszan kifújta a levegőt, majd bólintott. – Hát persze. Köszönöm. Dash nem akart kíváncsiskodni, nyomban visszament a házba, de nyitva hagyta a teraszajtót, hogy beengedje a hűvös reggeli levegőt. Logan Pepperre nézett, s látva leplezetlen aggodalmát, átnyújtotta a telefont. – Beszélj vele előbb te! Pepper arcán érzelmek suhantak át: meglepetés, talán hála. De nem köszönte meg, csak elvette a mobilt. – Szia, Rowdy! Rowdy elmosolyodott, miközben figyelmesen nézett kifelé kocsija ablakán. – Ugye nem vágtad el Logan torkát, csak hogy előbb te beszélhess? – Magától adta ide. 221

– A, tényleg? – A férfi hangja meglepettnek tűnt, és mintha örült volna annak, amit hall. – Kezd megjönni az esze? – Nem tudom. Rowdy sem tudta, mégis örült, hogy Pepper nyilvánvalóan még mindig óvatos Logannel. Lehet, hogy a fickónak tiszták a szándékai, de a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Kibámult az ablakon, és látta, hogy hivatalos emberek járkálnak kibe a Checkers ajtaján. Volt, aki civilben, mások egyenruhában. – Lehet, hogy jó hírem van. – Rám férne. – Úgy hallottam, Morton meghalt. Pepper felkiáltott: – Istenem! Tehát nem élte túl? – Legalábbis ezt mondják. Talán nem kell többé aggódnunk miatta, de amíg ki nem derítem, ki robbantotta fel a gazembert, ott kell maradnod. Érted? – Nem rejtőzködhetünk örökké. – De egy kicsit még igen, úgyhogy ígérd meg! Pepper hangjában mosoly bujkált. – Tedd, amit tenned kell, aztán gyere értem. Itt várlak, megígérem. – Köszönöm, kicsim. – Jobb lesz előbb megbizonyosodni mindenről. – Most add Logant, légy szíves! – Szeretlek. A bátyja tudta, de sosem unta meg hallani. – Én is téged. Néhány másodperc múlva Logan szólt a telefonba. – Andrewsnak annyi? – Ezt beszélik. Egy szaros kis házi készítésű bomba volt. Tízcentis cső, puskapor meg tömérdek éles kis repesz. Ráadásul azt mondják, épp az arcába robbant. Logan halkan füttyentett. – És a felismerhetetlenségig összezúzta… Kényelmes megoldás. Rowdy is épp erre gondolt. – Néhány órával a kórházba szállítás után meghalt. – Jobban örülnék, ha börtönben rohadna. Rowdynak mindegy lett volna, csak tűnjön el a gazember a pokolba. 222

Egy bomba is megteszi, csakhogy… miként kerülne a testőrökkel körülvett férfi közelébe egy bomba? – Le tudnák ellenőrizni, ahogy ilyenkor szokás? Ujjlenyomat, halottkémi jelentés meg minden? Szeretném biztosra tudni, hogy Morton volt az. – A halottkém mindenképpen boncolást fog elrendelni. Az lesz az első dolgom, hogy ellenőrzöm. Valami más? – Nem Morton volt az egyetlen, aki meghalt. Logan kis hallgatás után tette fel a kérdést: – Ki még? – Senki ártatlan, emiatt nem kell aggódni. Röviden, Morton leánykereskedelembe fogott, és épp nála volt az egyik gazember, hogy megkössék az alkut, amikor kitört a káosz. A robbanás után a fickó kimenekült az épületből, de belefutott egy orvlövész golyójába kifelé menet. – Szóval megúszta a bombát, aztán mégis meghalt. – Egyre bonyolultabb, igaz? Reese ott van még? – Nemsokára indul. – Maga ott marad Pepperrel? – Nekem is el kell mennem egy kis időre, de Dash vigyáz rá. – Ne menjen el, amíg Reese el nem indult! – Rowdy beindította az öreg szedánt, amelyet ugyanott rejtegetett, ahol a többi holmit is. – És gondoskodjon róla, hogy Dash felfogja. .. – Hogy maga nem bízik Reese-ben. Megmondom neki. De igazán fölösleges. – Hazardírozzon a saját életével, ha akar, de ne a húgoméval! – Jól értem, hogy Dashben megbízik? Pepperen kívül Rowdy nem bízott senkiben, de mégis… – Ő a maga testvére. – És ennyi elég? – Nem, de mivel én is valakinek a testvére vagyok, felteszem, ő is törődik magával – magyarázta Rowdy. Ugyan vannak rossz testvérek is, de az ösztönei azt súgták, Dash és Logan közel áll egymáshoz. – Igen. – Maga meg Pepperrel. Rowdy megerősítésre várt. Nem kellett sokáig várnia. 223

– Igen, Pepper fontos nekem – jelentette ki Logan bosszankodva, hogy Rowdy kihúzta belőle a vallomást. – Akkor jó. – Most, hogy már eltávolodott a klubtól, Rowdy témát váltott. – Ha már róla beszélünk, hogy van? Hosszú csend következett. – Ha jól gondolom, ott van maga mellett. – Nem, bement egy második kávéért. Aha! Rowdy elmosolyodott. Pepper imádta a kávét reggelente. – Akkor miért nem válaszolt azonnal? Logan zsémbesen felelt, nem szerette, ha nógatják. – Amint tudja, személyes gondjaink vannak egymással. Személyes? Rowdy elhúzta a száját. Nem igazán szeretett erre gondolni. – Na jó, hagyjuk! – Végül is nincsenek egyedül a házban, nem kell attól tartania, hogy Logan kihasználja Peppert. – Csak vegye figyelembe, hogy a húgom sokkal érzékenyebb, mint gondolná. – Jól titkolja – jegyezte meg Logan de igen, valóban nagyon érzékeny. Ha Pepper ezt most hallaná, agyoncsapná mindkettőjüket. – Ismerek néhány embert, akik drogot meg fegyvert adtak el Mortonnak. Leülök velük egy kicsit csevegni. – Semleges helyen találkozzanak! Nehogy belesétáljon egy csapdába! – Ne izguljon, Logan! Nem ez az első rodeóm. – Ő és Logan sok tekintetben hasonlítanak egymásra. Mindketten szeretik kézben tartani az irányítást, és fontosnak tartják az óvatosságot. – Értesítem, ha találtam valamit. – Remek. De ne felejtse el, hogy egyeztetnünk kell, mielőtt cselekszik! Na persze! Túl régóta járta ő már a maga útját, hogy épp most kezdjen el engedélyt kérni, mielőtt megteszi, amit helyesnek lát. – Ha csak lehet – felelte Rowdy, s kinyomta a telefont, mielőtt Logan vitába szállhatott volna vele. Azt nem említette Logannek, hogy miután tárgyalt a forrásaival, kutakodni fog egy kicsit Peterson hadnagy és Reese Bareden után is.

224

Egyelőre ugyanis a megbízhatatlan figurák listáját gyarapítják nála, és addig nyomoz utánuk, amíg meg nem győződik arról, hogy valóban tisztességesek. Itt valaki nem játszik tiszta eszközökkel, de ő ki fogja deríteni, ki az. Azután már tudni fogja, hogyan kezelje a dolgot. Itt az ideje maguk mögött hagyni a múltat, mégpedig egyszer s mindenkorra.

225

18. Amint belépett a házba, Logannek először Pepperen akadt meg a tekintete, aki a konyhában beszélgetett Dashsel. Elnézve a lány figyelmes pillantását és a kínt az öccse arcán, rögtön tudta, hogy Pepper épp vallatja Dasht. Megőrjítette, hogy most is azt az átkozott szexi pólót viseli, de el tudta képzelni, hogyan venné ki magát, ha épp ő akarná illendőségre tanítani. Jó megfigyelőnek tartotta magát, Pepper mégis átverte. Elhitte neki a szerény, vénlányos külsőt, és egyenest belehabarodott a ”csendes, szemérmes, zárkózott” nőbe, akinek Peppert vélte. De ez a mostani független, vidám, nyitott vadmacska még jobban tetszett neki. A testével, az arcával és azzal a pimasz, kihívó magatartásával Pepper megtestesítette minden férfi álmát. Látszott rajta, hogy rendben van önmagával, jól megvan a bőrében, és fütyül az illendőségre. Az öccse és Reese becsületes srácok, de még ez sem akadályozta meg, hogy vegyék az adást, és hasson rájuk a lány vonzereje. De legalább igyekeztek visszafogni magukat Ha már ott tartunk, hogy mi hat mire: a hűvös reggeli levegőtől felágaskodott Pepper mellbimbója a puha pamut alatt, Dash pedig már majdnem kancsalított igyekezetében, hogy a lány arcára nézzen. Reese azonban, akibe kevesebb finomság szorult, egyáltalán nem igyekezett, hanem nyíltan legeltette a szemét Pepper keblén és minden közszemlére tett domborulatán. Nem mintha a lány törődött volna ezzel, talán észre sem vette. Ő még Rowdynál is jobban viszolygott Reese-től, még kevésbé bízott benne. 226

Hogyan hagyhatná ezt figyelmen kívül? – töprengett Logan. Egyikük sem ostoba, a túlélésüket szolgálja az éles megfigyelőkészség, az, hogy észrevesznek dolgokat, amelyeket mások nem. Letette a kávéját az asztalra. – Dash? Öccse hálásan Logan felé fordult. – Igen. – Szükségem lenne rád egy percre. – Persze, máris. – Azzal vetett egy utolsó, mentegetőző pillantást Pepperre, megkerülte őt, s megkönnyebbült, ugyanakkor bűntudatos arccal csatlakozott Loganhez. – Mi van? – Négyszemközt – mondta Logan, s elkapta Reese pillantását, aki pimaszul elvigyorodott. – Ne félj, addig én rajta tartom a szemem! – intett a fejével Pepper felé. – Nem mintha ebben a szerelésben megszökhetne. Legalább… cipőt kellene vennie. Pepper felhúzta az orrát, s otthagyta a férfiakat. Bevonult a fürdőszobába, és magára zárta az ajtót. Mintha Reese mindvégig ezt akarta volna elérni, elégedetten elmosolyodott, s üdvözlésre emelte a kávéspoharát. – Na hadd halljuk! Logan nem igazán mondhatott neki bármit is anélkül, hogy Pepper ne hallotta volna, így csak figyelmeztető pillantást vetett rá. – Tíz perc múlva indulok. – Jó – mondta Reese, s végigsimította borostás állát. – Haza kell mennem borotválkozni és átöltözni, mielőtt beugrók a kapitányságra. Tudva, hogy az öccse követni fogja, Logan bement a szobájába. Vastagok voltak a gerendafalak, mégis lehalkította a hangját. – Nem tudom, meddig leszek ma el, de ne veszítsd Peppert egy percre se szem elől! – Jézusom, Logan, az nem olyan egyszerű – rogyott le Dash az ágyra, miközben a hajába túrt. Kétségbeesetten nézett a bátyjára. – Mi lesz, ha megint meztelenül akar majd fürdeni? Fényes nappal… Tudod, már tegnap éjjel is túl sokat láttam, pedig igyekeztem nem odanézni. – Te odanéztél? Dash elvigyorodott. 227

– Csak halványan láttam, de ismersz. A meztelen nők vonzzák a tekintetemet. A fenébe! – Beszélek vele, mielőtt elmegyek. Dash csúfondárosan felnevetett. – Sok szerencsét hozzá! – Nem szerencse kell, hanem bátorság, abban meg nincs hiány – felelte Logan. – Pepper kiszámíthatatlan. Minden, amiről azt hittem, hogy tudok vele kapcsolatban… – Ja. Reese mondta, hogy jól átvágott. – Nem egészen. Azért sok mindent helyesen látott Pepperben. Érzékeny, ahogy Rowdy is mondta, meg büszke és független. A szükség megtanította, hogy óvatos legyen, ugyanakkor jószívű és nagylelkű. Legbelül Logan meg volt győződve arról, hogy Pepper ugyanaz az ember, akivel ő kapcsolatba került. Mert az igenis kapcsolat. Ő már tudja, s előbb-utóbb Pepper is rá fog ébredni. – Legyél vele a lehető legkedvesebb, de ha ez nem használ, ha megpróbál megszökni vagy akár kikerülni a látóteredből... tedd, amit tenned kell! Ez meglepte Dasht. – Úgy érted, tartóztassam fel? Logan kelletlenül rábólintott, miközben vette fel az ingét. – Persze anélkül, hogy bántanád. Istenem, bárcsak itt maradhatna! – Tedd csak még nehezebbé, miért is ne! – bosszankodott Dash. Logannél elszakadt a cérna. – Meg tudod csinálni vagy nem? – förmedt az öccsére. – Persze hogy meg tudom. Majd kitalálok valamit. – Dash nyújtózkodott egyet, mintha nem lenne semmi gondja. – De azért nem gondolod komolyan, hogy esetleg menekülőre fogja, ugye? Hisz hová is mehetne? Gyalog órákig tartana bejutni a városba. Logan előkotorta a cipőjét, és leült Dash mellé, hogy felvegye. Egyetlen reménysugárba kapaszkodhatott. – Pepper azért van itt, mert a bátyja így akarja. – Ezzel azt akarod mondani, hogy az ő kedvéért nyugton marad? 228

Logan határozottan bólintott, de közben imádkozott, hogy igaza legyen. – Azért a biztonság kedvéért tartsd rajta a szemed! – Úgy lesz. Más? – Igen – dörzsölte meg Logan a tarkóját. Nem halogathatta tovább, figyelmeztetnie kell az öccsét: – Rowdy nem bízik Reese-ben. Megígértem neki, hogy nem hagyom vele egyedül Peppert, úgyhogy… – Az ördög vigyen el! – fordult hitetlenkedve Dash Logan felé. – Ha jól értem, amíg te ki tudja meddig távol leszel, nekem meg kell birkóznom egy pucér nővel… – Nem! – ...ugyanakkor távol kell tartanom tőle a társadat, akiben évek óta fenntartás nélkül megbízol. – Dash felvonta a szemöldökét. – Reese-t sem szabad bántanom? Logan arca elborult. Valóban évek óta barátok Reese-szel, és árulásnak tűnhet a mostani viselkedése, Rowdy aggodalma mégis megnyirbálta kissé a barátjába vetett bizalmát. – Nem tudom elképzelni, hogy bekövetkezhetne, de ha Reese netán szokatlanul viselkedik, tedd, amit tenned kell. Dash abbahagyta a kötözködést. – Ugyan már, Logan! Nem gondolhatod komolyan, hogy Reese ártana Peppernek. – Nem. – Logan megrázta a fejét. – De nem hagyhatom figyelmen kívül Rowdy ösztönös megérzéseit sem. Azt mondja, szerinte Reese titkol valamit. És minél többet töröm rajta a fejem, annál inkább én is erre a következtetésre jutok. Amíg nem tisztázom, mi folyik itt, nem akarok kockáztatni. Logan befejezte az öltözködést, zsebébe tuszkolta a tárcáját, felkapta a kulcsait, és kiment a szobából. Pepper szinte ugyanabban a pillanatban lépett elő a saját ajtaja mögül. Vizes hajtincsek lógtak az arcába, nyilván zuhanyozott. Ránézett Loganre, és felszegte az állát. – Használtam a szájvizedet, de nincs fogkefém. Dash megkerülte őket, kinyitott egy faliszekrényt a folyosón, és odanyújtott a lánynak egy bontatlan csomagolású fogkefét. – Tessék. Pepper megköszönte, aztán egy papírlapot dugott Logan orra alá. 229

– Van egy listám. – Egy listád? – csodálkozott a férfi. – Azokról a dolgokról, amiket hoznod kellene – válaszolt Pepper karba font kézzel a falnak támaszkodva. Éles tekintettel figyelte Logant. A lista élén egy doboz óvszer állt. Szóval nem gondolta meg magát. Pepper a férfi reakciójára várt, mire Logan ránézett, bólintott, s folytatta az olvasást. Fürdőruha – hatos méretű, – egy bizonyos fajta testápoló, sampon, hajöblítő, napszemüveg, futócipő… Dash átlesett Logan válla fölött, így az gyorsan összehajtotta a papírt, és bedugta a zsebébe. – Ha még eszedbe jut valami, hívj azon a telefonon, amelyet Rowdytól kaptam. Megvan a száma, ugye? – Igen. Meddig leszel el? – Ezt beszéljük meg! – mondta Logan, majd odafordult a konyhában várakozó Reese-hez. – Adj nekünk még egy percet! – Azzal kézen fogta Peppert, s magával húzta az oldalajtón át a kisteherautó felé. Amint kikerültek a többiek látóteréből, a lány elhúzta a kezét. – Pepper! – fogta meg Logan a vállát, nem engedve, hogy előresiessen. Mérgelődhet, ahogy akar, nem fogja hagyni, hogy kockáztasson. – Lehet, hogy csak sokára jövök vissza. Pepper arcán egy pillanatra mintha bizonytalanság tükröződött volna. – De visszajössz, ugye? Jézusom, mit gondolhat szegényke? Azt, hogy itt fogja hagyni? – Mihelyt lehet. – Az óvszerrel a lista élén hogyan lehetnek efelől Peppernek kétségei? – Attól függ, mibe botlunk munka közben. Ismered Andrewst, képzelheted, mennyi dolgom lesz. Például látnia kell a holttestet a saját szemével, hogy tényleg Andrews-e az. Olyan régen foglalkozott már a gazemberrel, hogy tudott minden tetoválásáról, minden sebhelyéről és testi hibájáról. Másokat talán becsaphat, de őt soha. – Más ügyeken is dolgozol? – Rendszerint igen, de most nem. Most ez az ügy az első. Egy kisebb egység parancsnokaként minden időmet ennek szentelhetem. Pepper bólintott, hogy érti. – Örülök, hogy Mortonnak annyi, de most ki kell deríteni, ki tette, igaz? 230

Mármint amennyiben Mortonnak annyi… Ehhez több kell, mint Rowdy utcai hírforrásai. – Utánajárok, ahogy a bátyád is. Kibogozzuk, ne félj! – Akkor jó – mondta Pepper, maga köré fonva a karját. – Miattam nem kell aggódnod. Elszórakoztatom magam, amíg távol leszel. Logan felemelte a lány állát az ujjával, hogy a szemébe nézhessen. – Éppen ez aggaszt. – Valóban? – húzta fel az orrát Pepper. Logan még így, ingerülten is gyönyörűnek látta. Egy lépéssel közelebb került, s nyomatékkal csak ennyit mondott: – Semmi meztelen fürdőzés! – Amíg vissza nem jössz egy fürdőruhával… – Addig sortban és pólóban úszol. Pepper dühbe gurult. – Te nem fogod… – És – szakította félbe Logan – eszedbe sem jut megnehezíteni Dash életét. Ne hagyd, hogy megtévesszen a kedvessége. Tud kíméletlen is lenni, ha túlfeszíted a húrt. A lány szeme összeszűkült. – Fejtsd csak ki bővebben, nyomozó! Pontosan mit fog tenni az öcséd, ha nem engedelmeskedem? – Nem engedelmeskedned kell, csak ésszerűen viselkedni – szögezte le Logan. – Tudom, hogy most haragszol rám, és megértem. – Igazán? – Minden jogod megvan rá, de remélem, egyszer majd túljutunk ezen – tette hozzá kedvesebben. A lány dühösen felhorkant, s Logan fogait összeszorítva igyekezett megőrizni a türelmét. – Meg kell értened, hogy az öcsém csak segít nekünk. Ő nem én vagyok, Pepper. Nem lenne tisztességes szándékosan kínos helyzetbe hoznod. De ha provokálod, rá fogsz jönni, hogy nagyon is érti a dolgát. Logan tudta, hogy mindezzel csak tovább rontja az esélyeit, de ezt el kellett mondania. – Hírem van a számodra, nyomozó. Egész életemben a nehezen elviselhető fivérek királyán gyakoroltam, úgyhogy Dash nem tud megijeszteni. Logan kis híján elmosolyodott. 231

– Tudom – simogatta meg a lány állát, mielőtt az elhúzódhatott volna. – Mégis jól fogsz viselkedni. – És ha nem? – Akkor nem engedem, hogy kapcsolatba lépj a bátyáddal. Pepper hátrahőkölt, s Logan maga mellé ejtette a kezét. A lány arcán annyi fájdalom tükröződött, hogy megsajnálta. – Nem, édesem! Nem azt mondtam, hogy engedem, hogy bármi baja essen. – Hah! – Csak éppen kizárólag velem beszélhet telefonon. Pepper felfogta, amit hallott. – És visszatartod tőlem az információt, ha nem leszek jó kislány? Így kimondva kifejezetten gonoszul hangzott. – Valahogy úgy. – Gazember! Bárcsak másként állnának a dolgok! – Nézd inkább úgy, hogy a saját érdekedben kell itt lenned... – Mégis hova mehetnék, Logan? – tárta szét a karját a lány. – Hiszen a semmi közepén vagyunk. – Ez igaz, de nem kerülte el a figyelmemet, milyen zseniális szabadulómüvészek vagytok ti ketten a bátyáddal. Pepper haragja enyhült, s hirtelen megremegett a szája. – Istenem, azt hiszed, én vagyok Houdini? Vagy hogy meg tudok szervezni egy légi mentőakciót? Mi vagyok én, egy átkozott nindzsa? – Nem. Viszont hihetetlenül szép vagy, és bosszúra szomjazol… – Vessz meg! – És ezzel nincs is semmi baj – folytatta higgadtan a férfi. – Töltsd ki minden mérgedet rajtam, megérdemlem. – Ebben legalább egyetértünk. Logan most már határozottabb hangot ütött meg. – Viszont Dash nem ezt érdemli! Ekkor Reese dugta ki a fejét az ajtón. – Tisztáznátok a legfontosabbakat, hogy elindulhassunk végre? – Máris mehetnek! – szólt vissza Pepper, majd halkabbra fogva a szót Loganhez fordult. – Ne félj, nyomozó, az öcsikéd biztonságban lesz tőlem! 232

Azzal sarkon fordult, s elviharzott volna, ha Logan meg nem akasztja ismét. Ezúttal azonban egy halk bocsánatkéréssel. – Sajnálom. Pepper megtorpant, egy pillanatig habozott, de nem fordult feléje. Logan közelebb lépett. – Ezt addig fogom mondogatni, amíg el nem hiszed. – A fenébe! – dünnyögte maga elé a lány. Gyorsabban kezdte szedni a levegőt, aztán hirtelen megpördült, s két tenyere közé fogta Logan arcát. Forró csókjától a férfi csaknem elfelejtette, hol is vannak, és hogy ő épp indulni készül. Aztán Pepper lassan elhúzódott. – Elhiszem, Logan – súgta egész közelről, – csak nem számít. Egyelőre nem. A férfi nézte, ahogy távolodik, s csinos kis feneke kidomborodik a póló alatt, válla pedig büszkén, makacsul megfeszül. Reese-nek kellett végül karon ragadnia és becibálnia az autóba. Még onnan is hátrahátranézett, csak hogy lássa, amint Dash szélesre tárja az ajtót Pepper előtt, majd integet utánuk, és követi a lányt a házba. Csak ezután kanyarodott ki az útra a város felé. Jó tizenöt percig csendben autóztak, aztán Reese felnevetett. – Pukkadj meg! – csattant fel Logan. Miközben bámult ki a szélvédőn, egyfolytában azon járt az esze, mivel kell ma foglalkoznia, miről tudhat Reese, és miről nem. Rosszkedve csak fokozta barátja vidámságát. – Megszívatott a csaj. Lehet, de ezt nem fogja megtárgyalni senkivel. – Hol a kocsid? – Egy parkolóban nem messze onnan, ahonnan Rowdy kocsiját elhoztam. Ott kitehetsz. Hazaszaladok ránézni a kutyámra, rendbe szedem magam, átöltözöm, aztán bemegyek a kapitányságra. – A kutyád be volt zárva egész idő alatt? – Már nem lenne lakásom, ha ezt tettem volna – morogta Reese. Visszakapcsolta a mobilját, rápillantott a kijelzőre, majd megrázta a fejét. – Az egyik szomszédnál van. Alice Akárki… – Vigyáz a kutyádra, te meg még a nevét sem tudod? 233

– Hála neked, rögtönöznöm kellett. A lány kéznél volt, meg amúgy is imádja Zsozsót – vont vállat Reese. – Nagyszerűen kijönnek egymással. Ért a kutya nyelvén, a kölyöknek meg szüksége is van egy kis gyengédségre. Nem tudom, mit tettem volna, ha ő nincs, de biztos nem hagytam volna magára Zsozsót ennyi ideig. Elhagyatva érezné magát. Így aztán tiszta haszon, hogy ott van nekünk Alice. Logant kíváncsivá tette ez a bő lére eresztett beszámoló a kutyáról, aki csak nemrég került Reese-hez, és a szomszédról, akiről eddig nem is hallott. – Neki is van kutyája? – Nincs, de látszik rajta, hogy imádja az állatokat. – Az jó. – Vajon Pepper mit szólna egy házi kedvenchez? Egy macskához vagy egy kutyához… esetleg mindkettőhöz? Logan úgy sejtette, tetszene neki az ötlet. – Egyedül él, imádja a rendet, úgyhogy azt hinné az ember, alig várja, hogy elvigyem a kutyát, nem igaz? De tegnap este, amikor felhívtam, hogy még nem tudok menni, álmából keltettem fel. És akár hiszed, akár nem, odavette maga mellé Zsozsót az ágyba, csak mert a kutya ott akart aludni. Egyedülálló és túlságosan is barátságos Reese kutyájához. Egyértelmű, gondolta Logan. – Akar tőled valamit. – Biztosan nem. Eddig legtöbbször vissza sem köszönt. És ha nem lenne Zsozsó, még most sem venne tudomást rólam. Furcsa lány, annyi szent. – Határozottan furcsa. Reese eltűnődött a jelzőn. – Talán inkább zárkózott. És óvatos. Folyton résen van, akár egy zsaru, csak másképp. Több az aggodalom benne, mint óvatosság. – Mégis rábíztad a kutyád. – Zsozsó első pillantásra beleszeretett. Mit mondjak? Kész rejtély. Logannek úgy tűnt, nem Zsozsó az egyetlen, akit megfogott a lány. Még egy negyedóra telt el viszonylagos csendben. Mindketten a gondolataikba merültek, míg végül Logan szólalt meg: – Peterson felől nem hallottál? – Elég furcsa, de nem. Igaz, ki volt kapcsolva a telefonom, de azt vártam, lesz rajta vagy egy tucat üzenet, de nincs. 234

– Biztos leharapja a fejünket, ha bemegyünk. – Úgy érted, a klubnál történtek miatt? – kérdezte Reese, majd megrázta a fejét. – Nem hiszem, hogy tudja, hogy egyáltalán ott jártunk. – A helyzet az… – kezdte Logan megmozgatva ujjait a kormányon, – hogy Morton Andrews meghalt tegnap este. – Mit nem mondasz! – ráncolta meglepetten a homlokát Reese. – Én láttam a helyszínt, és bárhogy elsülhetett az a merénylet. Végül is nem semmisült meg teljesen az emelet. – Házi készítésű bomba volt, és a kórházban halt meg, miután eltalálta egy repesz. – Logan Reese reakcióját figyelte, miközben megosztott vele néhány részletet, amit Rowdytól hallott a másik halott felől. Reese megrázta a fejét. – Meg kell találnunk az orvlövészt – mondta, aztán undorral motyogta maga elé: – Ami engem illet, béke poraikra. Jó válasz, de valami mégis hiányzik belőle. – Tudtál Andrews legutóbbi húzásáról, hogy leánykereskedelembe akart kezdeni? Reese nem tagadta, de rögtön magyarázattal is szolgált. – Csak annyit tudtam, hogy készül rá. Miért? – Nem gondoltad, hogy megoszthatnád velem ezt az infót? – Nem vagy kezdő. Tudtad jól, hogy a klub foglalkozik prostitúcióval, és azt is, hogy Andrews kegyetlen állat. Nyilvánvaló, hogy ott egyszerűsíti le a dolgát, ahol csak lehet. – Azzal, hogy maga adja-veszi a nőket? – Ne mondd, hogy meg vagy lepve! Amiatt, hogy Morton Andrews kereskedni akart a lányokkal? Nem. De amiatt igen, hogy Reese nem beszélt erről. Ez bizony kellemetlen meglepetésként érte. – Akkor is szólnod kellett volna. – Amennyire beleástad magad a figurába, azt hittem, tudod. Amikor meg Pepper Yates nyomába eredtél, nemigen volt lehetőségünk csevegni. Marhaság. Igenis beszéltek. – Néhányszor mellékvágányra futottam. Egyébként tudsz róla? – Csak néhány nyom, semmi konkrét – vont vállat Reese. – Még nem ellenőriztem ugyan, de az egyik besúgóm azt mondta, Andrews 235

egyik embere felvette a kapcsolatot a feltételezett leánykereskedőkkel. – Reese vetett egy oldalpillantást Loganre. – Ha már a besúgóknál tartunk, megnézted, nincs ezen a kocsin nyomkövető? Még szép! Nem vitte volna a tóparti házhoz Peppert, ha nem tudná, hogy ott biztonságban lesz. – Rowdy rakott rá egy aprócska szerkentyűt, de már levette. Mást nem talált. – Nahát! És ezt ő maga mesélte neked? – Azt mondja, mindent töredelmesen bevallott, nem titkol előlem semmit. – Logan ezt nagyjából el is hitte. Eddig minden stimmelt, amit Rowdy állított. – Gondolom, a húga miatt nem akar kockáztatni. – Rowdy Yates nem olyan ember, aki bármikor is kockáztatna – helyesbített Logan, s hálás volt Rowdy alaposságáért. – Végül is igaza volt, hogy nem bízott meg bennem. Reese figyelmesen nézett barátjára. – Egyedül az indítékaidban volt oka kételkedni, azért ez teljesen más. Az ösztönei azt súgták, hogy nem vagy őszinte. – Mert nem is voltam. – Logan közben lassított egy kijáratnál. Hála a sztrádának, a tóparti ház nem volt messze a lakásától és a munkahelyétől, csak félreeső helyen épült. – És az ösztön rendszerint nem hazudik. Reese bólintott. – Sosem értettem, miért nem bíznak az emberek a megérzéseikben. Ezzel Logan is így volt, és épp ezért vette komolyan Rowdy megérzéseit Reese-szel kapcsolatban. – De most már ismeri az indítékaidat – mutatott rá Reese. – Különben is a cél szentesíti az eszközt. – Gondolod? – Logan tudta, hogy maga is ennek szellemében cselekedett. Bárcsak visszaforgathatná az idő kerekét... De mi lenne akkor? Ha nem akarta volna mindenáron megtalálni Rowdyt, sosem találkozott volna Pepperrel, s a lánynak rejtőzködve, menekülve kellene leélnie az egész életét. – Tudom. Rowdy túlságosan érintett az ügyben, hogy tisztán lásson, de te nem, úgyhogy fejezd be az önostorozást! Reese vajon a saját hamissága alól keres felmentést? – Arra sosincs mentség, ha az ember szándékosan bánt egy nőt. 236

Reese rávigyorgott a barátjára. – Tegnap este Pepper bebizonyította, hogy nem egy törékeny virágszál. Valóban bizonyított… valamit, de Logan nem tudta, mi volt az. – Dugulj el! – Dash már attól tartott, lyukat üt az ágy vége a falba. Logan halántéka lüktetni kezdett. – Fogd be! Reese csak tovább vigyorgott. – De komolyan! Elnézve azt a lányt, ahogy bevonult a szobádba, meg ahogy kijött onnan, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki meg van bántva. Úgyhogy szerintem akár fel is vállalhatnátok, ami kialakult köztetek. Szóval mit szólnál hozzá, ha megbékítenénk a hadnagyot, én utánajárnék annak a bombának, lenyomoznánk az orvlövészt, aztán mindketten folytatnánk az életünket, ahol abbahagytuk? Logan bólintott, de tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű. Főleg ha Pepper Yatesről volt szó. Lakásához közeledve Reese-t egyre jobban elfogta az idegesség. Előző éjjel alig aludt a keskeny, rövid kanapén, el kellett viselnie egy lobbanékony, vádaskodó nőszemélyt, végighallgatnia Logan faggatózását, tűrnie elítélő hallgatását. Aztán még autóznia is kellett egy darabig, hogy visszaszerezze a saját kocsiját. Kimerült volt, aggódott, némileg sarokba szorítva érezte magát, és mégis… Gondolatai leginkább a szomszédja körül forogtak. Az órájára pillantott, s látta, van még egy kis ideje, mielőtt meg kell jelennie a kapitányságon. Vajon Alice fent van már? Hívja fel, vagy lepje meg azzal, hogy csak úgy bekopogtat? Az utóbbi mellett döntött. Leállította az autót. Kimerültsége ellenére várakozással telve ment fel a lépcsőn. Vajon Alice még pizsamában lesz? Vajon mit visel éjszaka? Lehet, hogy nem szexi hálóinget, hanem valami unalmas, formátlan ruhadarabot. Reese egyre szélesebben mosolygott a gondolatra.

237

Az ajtóhoz érve kopogásra emelte a kezét – mire Zsozsó vad ugatásba kezdett odabent. Az ajtó kinyílt, mielőtt kopoghatott volna, s ott állt Alice egy barackszínű, pamut házikabátba burkolózva. Reese-nek alig maradt ideje feltérképezni lágy tekintetét, kócos haját és kis lábfejét a köntös alatt, mert Zsozsó nyomban felugrott rá, ő pedig letérdelt, s üdvözölte a kutyát, ahogy az megérdemelte. A kis bolond csaknem felborította nagy igyekezetében, hogy megnyalja az arcát. Reese nevetve felállt, Alice pedig a kezébe nyomta a pórázt. – Ma még nem volt kint, nem kellene megvárakoztatni. – Aztán lenézett, és nagyot sóhajtott. – Késő. A fenébe! Reese is lesandított, s egy bűnbánó kutyapofi nézett vissza rá. – Ne aggódj, pajtás, majd feltörlöm. Zsozsó megkönnyebbülten verte a farkával a padlót, s izgatott csaholásba kezdett. Reese felnevetett, Alice pedig félrebillent fejjel tanulmányozta az arcát. A kutyája viselkedését látva neki most zavarban kéne lennie, de ki törődik ilyen aprósággal, hisz végül is vicces ez az egész. – Szóval hagyja csak! Rendbe teszem, mihelyt visszajöttem – mondta a férfi. – Jó. Reese elindult megjáratni a kutyát, s közben valósággal gügyögött hozzá. – Gyere, öregfiú! Jó kutya. Már a lépcső alján járt, amikor meghallotta, hogy csukódik a lány ajtaja. Szóval egész idáig nézett utána. Remek! Zsozsó ugrándozott körülötte, ő pedig kivitte a fűre, hadd érezze jól magát. A kiskutya lepisilt fél tucat helyet, hogy magának követelje, aztán megkergetett egy méhet, megugatott egy mókust, és futkosott a bot után, melyet Reese dobált neki. Egy darabig játszottak, aztán a férfi leült egy fa tövébe, hogy Zsozsó az ölébe mászhasson. Furcsa érzés volt, de be kellett ismernie, hogy hiányzott neki a kutya. Elmosolyodott a gondolatra, megölelte Zsozsót, sőt még meg is puszilta szőrös kis feje búbját. A kutyus ettől eksztázisba esett, amivel megnevettette Reese-t. 238

– Tényleg hiányozhattam neked. Alice biztos kegyetlenül bánt veled, mi? Madáreleséget adott vacsorára, és lelökött a kanapéról? – Nem igaz! Reese felkapta a fejét – s ott látta maga előtt Alice-t, aki gyorsan magára kapott egy kényelmes nadrágot meg egy papucscipőt, de fésülködni még nem volt ideje. – Csak vicceltem – nyugtatta meg a férfi, s megveregette maga mellett a füvet. – Ideül mellénk? – Kösz, jó így. Akkor meg miért csatlakozott hozzájuk? Hogy ne menjen a lakása közelébe? Érdekes. – Jól viselkedett? – intett a kutya felé. – Az attól függ, mit nevez viselkedésnek – felelte a lány, bár közben mosolygott. – Megevett egy díszpárnát, amíg… – Nem fejezte be a mondatot. Ez felkeltette Reese érdeklődését. – Amíg? A lány megköszörülte a torkát. – Amíg nem voltam a kanapén. Hanem? – Talán főzött? Átöltözött? Telefonált? Számítógépezett? – latolgatta Reese felidézve az alkalmakat, amikor Zsozsó nála a legtöbb kárt okozta. – Amíg… zuhanyoztam. Na, azt Reese megnézte volna. – Olyan sokáig zuhanyozott? – Legfeljebb tíz percig. Miután egy darabig kaparta a fürdőszobaajtót, elcsendesedett, és feltételeztem, megnyugodott. Amíg meg nem láttam, hogy a párna töltőanyaga borítja az egész szobát. Nagyszerű! – Sajnálom. Kifizetem a kárt. – Nem kell. Én csináltam a párnát, és van még anyagom. Varrok egy másikat. Valahogy illett hozzá, hogy tud varrni. De mit tudhat még? – Biztos? – Persze. Ne is törődjön vele! 239

Zsozsó végre elnyúlt Reese ölében, fejét a combjára hajtva. Farkával keményen dobolt a földön, miközben a gazdi simogatta. – Imádja magát. Mi ez? Csak nem meglepődés csengett Alice hangjából? – Imádni való fickó vagyok. A lány ajka halvány mosolyra húzódott. – Akarja, hogy ma is vigyázzak rá? – Épp beszélni akartam erről magával – mondta Reese, majd az órájára pillantott. – Jöjjön, üljön ide egy percre! Alice méregette egy darabig a füvet, aztán úgy döntött, állva marad. – Milyen félős! – csodálkozott a férfi. – Vajon miért? A lány majdhogynem felcsattant. – Nem vagyok félős! Nahát! Reese lassan feltápászkodott, de közben sem vette le a szemét a lányról. Zsozsó éberen figyelte őket, nem tudta, mire készül a két szeretett lény. Reese sem volt egészen biztos benne. – Leülhetnénk akkor talán a lépcsőre? – javasolta. A lány visszanézett a házra, vett egy mély lélegzetet, majd kelletlenül bólintott. A férfi nagy komolyan megköszönte, mintha kegyet gyakorolt volna. Közben titkon megesküdött, ki fogja deríteni, miért viselkedik így a lány, csak nem most, mikor ennyire kevés az ideje. De hamarosan, talán hamarabb is, mint Alice Akárki szeretné.

240

19. Csendben visszaballagtak a lépcsőhöz. – Hol dolgozik? – kérdezte a férfi. – Itthon. Önálló vagyok – felelte a lány. Megvárta, míg Reese letelepszik, aztán olyan messze ült le tőle, amennyire csak lehetett. – Tényleg? És mivel foglalkozik? – Virtuális asszisztens vagyok. A férfi még sosem hallott erről. Tanácstalan tekintete láttán a lány jól begyakorolt magyarázatba fogott: – Más, otthonról dolgozó embereknek gyakran van szüksége adatbázisokra, telefonos ügyeletre, adminisztrációra és más szervező tevékenységekre. Hát ilyesmi. Reese élvezte, hogy a lány legalább a munkája kapcsán kitárulkozik kissé, így tovább beszéltette. – És mindezt hogyan csinálja? – Interneten, e-mailen keresztül… Igazán nem nehéz. Az ügyfelek megküldik nekem az adatokat, én meg gondoskodom róla, hogy sima legyen az üzletmenetük. – Szóval tulajdonképpen… majdnem állandóan itthon tartózkodik? Annyira kényelmes megoldásnak tűnt ez az egész, hogy az már szinte sorsszerűnek tűnt. Nem mintha Reese hitt volna a sorsban. Jobbnak látta nem hinni benne, mert annyit tudott, hogy a sorsnak elég furcsa a humorérzéke. – Igen – felelte a lány a homlokát ráncolva. – De miért kérdi? Reese hirtelen elhatározásra jutott. – Hadd magyarázzam el! Zsozsót egy dobozban találtam az út közepén. Alaposan körbe volt ragasztva, úgyhogy szándékos volt a dolog. 241

– Te jó ég! Reese-nek tetszett a lány reagálása, mert ő ugyanígy elszörnyedt, amikor megtudta, mire ment ki a játék. – Csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem ment át rajta egy autó. Észrevettem, hogy mozog a doboz, gyanút fogtam, és megálltam. Amint felemeltem, rögtön tudtam, hogy kutya van benne, így aztán betettem a kocsimba, felvágtam a ragasztószalagot… és kiugrott a dobozból Zsozsó. Alice a szája elé kapta a kezét, s megindultan nézett a kiskutyára. Közelebb húzódott hozzá, és szorosan megölelte az állatot. – Végig sem gondoltam igazán – magyarázta a férfi, – csak elvittem egy állatorvoshoz, és ráköltöttem egy kisebb vagyont a bolhairtásra, fültisztításra, vérvételre meg még ki tudja, mire. Ezért lett Zsozsó a neve. – Ez nagyon kedves volt magától. No, érzelgősségre azért nincsen szükség. – Inkább csak emberséges, ha már az, aki a dobozba tette, híján volt az emberségnek. A lényeg az, hogy immár van egy kutyám, és imádom, ahogy ő is engem, csak sajnos, sokszor a legképtelenebb időpontokban dolgozom. – És szeretné, ha olyankor vigyáznék rá? Reese dicsérni kezdte a kutyát, mert félt, hogy a lány visszautasítja. – Igazán okos, biztosan megtanulja, hogy ne tépjen szét semmit és várjon a dolgával, amíg kiér a parkba. Persze adom vele a kutyakaját meg mindent, ami kell, és… – Szívesen. – ...fizetek is magának – fejezte be a mondatát Reese csaknem egyszerre a lánnyal. Aztán egymásra bámultak. Reese lejjebb ült egy lépcsővel, hogy közelebb legyen a kutyához – és Alice-hez. – Biztos meg tudnánk állapodni egy elfogadható bérben, és még túlórát is fel tudnék számolni, ha úgy adódik. – Akár már ma is. – Szeretem Zsozsót – ölelte védelmezőn a kiskutyát magához Alice. A kutya felhúzta a szemöldökét, és bizonytalanul Reese-re tekintett. – Szívesen vigyázok rá. 242

– Akkor is ragaszkodom hozzá, hogy fizessek érte – jelentette ki Reese, majd megveregette a combját. – Gyere ide, Zsozsó! A kutyus máris az ölében termett, de egy pillanat múlva már nyújtotta is a nyakát, hogy megnyalja Alice kezét. Igazi diplomata, vagy csak szeretetre éhes. Alice majdnem elolvadt. – Rendben. Jó, akkor lássuk a következő akadályt! – De ugye tudja, hogy nem vigyázhat úgy Zsozsóra, ha közben kizár engem a lakásából? – jegyezte meg a férfi. A lány rávillantotta a tekintetét. – Én… nem akartam kizárni, csak… – Semmi baj, nem akarok kíváncsiskodni – vágott közbe Reese, mielőtt a lány tovább magyarázkodhatott volna. – Csak tudja, zsaru vagyok, és tudnom kell, hogy Zsozsó biztonságban lesz-e. A lány mereven kihúzta magát, mint aki megsértődött. – Ha ezzel azt akarja mondani… – Nem akarok mondani semmit. – Csak le akarja fektetni a szabályokat. – Csupán azt, hogy ez egy üzleti alapokon nyugvó baráti megállapodás lesz, és nem kell aggódnia amiatt, hogy esetleg átlépem a határokat. – Az, hogy ebben a pillanatban épp ájulásig szerette volna csókolni a lányt, még nem jelent semmit. – Ezt szerettem volna tisztázni. A megállapodásunk részleteit. Alice továbbra is merev óvatossággal nézett rá, mire Reese úgy döntött, későbbre halasztja a beszélgetés folytatását. – Most sietnem kell lezuhanyozni és megborotválkozni, mielőtt dolgozni megyek. Zsozsó maradhat mára? – Igen – felelte a lány még mindig mereven. Na, ezt jól elszúrtam, morogta magában Reese. – Ma feltehetően megint rémes napom lesz, de ebédidőben benézhetek, nehogy Zsozsó azt higgye, örökre lemondtam róla. – Jó. A férfi megdörzsölte borostás állát. Most már tényleg mennie kell. – Majd beszélgetünk, mihelyt alkalmunk adódik – mondta, s két tenyere közé fogta Zsozsó szőrös fejét. – Jó légy, öregem!

243

Mintha felfogta volna a helyzetet, a kiskutya lapos kúszásban elindult Alice felé. A hátára fordult az ölében, és amúgy kutyamódra szélesen rávigyorgott. Alice úgy dédelgette, mint egy gyereket. – Te hízelgő! – nevette el magát Reese. Szépen kidolgozott tervei omlanak össze, de legalább ezen a fronton kézben tartja a dolgokat. – Köszönöm, Alice. Sokat jelent, hogy jó kezekben tudhatom Zsozsót. A lány nem nézett fel rá, inkább a kutya bundájába temette az arcát. – Örömmel teszem. Hát, erre Reese kíváncsi lett volna. Mármint Alice örömére. A karjai közt. Pedig számos ok miatt féken kellene tartania az efféle gondolatokat. Először is a lány a szomszédja, és láthatóan gondjai vannak, amelyeket ő nem ismer. Másodszor pedig vigyáz a kutyájára, tehát tabu. De mégis… A férfi lenézett Alice kócos hajára. Nem, igazából mindez nem érdekli, mert akarja Alice-t, és végül meg is fogja kapni. – Akkor viszlát! A lány nem köszönt vissza, ahogyan eddig sem. Logan és Reese egymás mellett állva hallgatta végig a hadnagy tájékoztatóját a bombamerényletről, melynek végeztével a nő Reese-hez fordult, ügyet sem vetve Loganre. – Azt akarom, hogy maga vezesse a nyomozást. A hadnagy érzékelhető bizalmatlansága miatt az utasítás mindkét férfit meglepte. A különleges egységet eddig Logan vezette, és semmi értelme nem volt változtatni ezen, de mit mondhatott volna? Amúgy is sok szabadidőre volt szüksége, így Peterson különös döntése még jól is jött neki. Reese csodálkozva meredt a felettesére, majd bólintott. – Igenis. A hadnagy aztán megnevezte a többieket, akik a klubban és a kórházban fognak nyomozni. – Őrizzük Andrews két emberét is. Megsérültek, de túlélik. Ez újdonság volt Logannek. Rowdy nem említette, de nem is csoda. – Mondtak már valamit? – Ellátták őket, aztán teletömték fájdalomcsillapítókkal. 244

– És senki sem igyekezett kiszedni belőlük valamit? – firtatta Logan. Ha a sérüléseik nem életveszélyesek, valakinek már ki kellett volna hallgatnia őket az első adandó alkalommal. – Már úgyis épp elég rossz a sajtónk ezen a téren. Úgysem mennek sehová, és senkit sem engedünk a közelükbe. – Azonnal odamegyek… Peterson megrázta a fejét. – Maga hallgassa ki a tanúkat! – Vannak tanúk? – Mármint Pepperen kívül, akit ő rejteget? – Kik? – Vendégek, járókelők, alkalmazottak… tipikus lehetséges szemtanúk. Eddig úgy tűnik, senki sem tud semmit, de érdemes tovább kérdezősködni. Kiszámíthatatlan, mikor bukkanunk érdemleges információra. Tehát Peterson azt akarja, hogy maradjon a kapitányságon? Reese csodálkozó pillantást vetett feléje, de Logan csak vállat vont. A hadnagy ezek után kiosztotta a háttérben dolgozóknak is a munkát. A számítógépeket és a videokamerák felvételeit is ellenőrizni kell, valamint beszerezni különböző engedélyeket. Mindent egybevetve Logan nem volt elégedetlen a ráosztott szereppel. Miután a hadnagy végzett, követte az irodájába, és kopogott az ajtókereten. – Van egy másodperce? Mintha várta volna, a hadnagy leült az íróasztala mögé, és kinyitott egy aktát, mielőtt válaszolt. – Mi nyomja a lelkét? – Ellenőrizteti Andrews személyazonosságát? A nő felkapta a fejét, s néhány pillanatig éber tekintettel nézett Loganre. – Nehéz lesz. Bizonyára épp a kezében volt a bomba, amikor felrobbant – felelte, aztán meglebegtette az ujjait. – Nincs ujjlenyomat. – Az ördögbe! – Ez már gyanúsan kényelmesnek tűnt. – Azonkívül megrongálódtak a fogai, és… eltűnt az arca. Logan most még inkább látni akarta a testet, mint valaha. – Várok ugyan még ma egy hivatalos jelentést, de ki tudja? A DNSteszt lenne az utolsó eszközünk. Az túl drága. – Vannak rokonai? 245

– Senkiről sem tudunk – ismerte be a hadnagy becsukva a dossziét. – Talán oka van azt hinni, hogy nem ő az? – Nem bíznám a véletlenre. – Természetesen nem. – A nő idegesen forgolódott a székével. – Hogy összegezzem: Morton Andrews feltehetően halott, megöltek egy leánykereskedőt, maga pedig elengedte Rowdy Yatest. A vád hallatán Logan kihúzta magát. Szóval ezért akarja a főnök a kapitányságon tartani. – Semmi okom nem volt rá, hogy ne tegyem. – Hmm. Ez a hümmögés rosszulesett. Logan állta felettese tekintetét, és várt. – Yates egyáltalán adott valami használható információt? Logannek nem tetszett ez a beszélgetés, de nem mutatta. Leült a hadnaggyal szemben. – Megerősítette, hogy a rendőrségtől egyesek Andrews alkalmazásában álltak abban az időben, amikor Jacket megölték. – Nem újdonság – legyintett a nő. – Tudja, most hol van? – Rowdy? – Épp helyettem dolgozik. – Pontosan nem. Peterson összevonta a szemöldökét. – Esetleg megkereshetem – ajánlotta Logan. – Jó. Tegye azt! – mondta a hadnagy, aztán feltűnően ránézett az órájára, de Logan nem mozdult. Mivel még mindig nincs okuk letartóztatni Rowdyt. – Kérjem meg, hogy jöjjön megint be? – Igen. Ő is meg a húga is – felelte a hadnagy, aztán felhúzta a szemöldökét, hogy Logan értsen végre a szóból. – Öt perc múlva találkozóm van a sajtóval. Logan igyekezett közömbös maradni, de felállt. – Van valami, amiről még nem tudok? – Mivel maga vezette a különleges egységet, szerintem nincs – válaszolta a nő, majd összetéve az ujjait figyelmesen nézett beosztottjára. Kis idő után megszólalt: – Igaz, magát és Bareden nyomozót tegnap este nem lehetett elérni. Logan bosszúsan nyelt egyet. – Csak egy kis időre. Keresett? Nem láttam nem fogadott hívásokat a telefonomon. – Tehát nem is tudtak Andrews haláláról egészen ma reggelig? 246

Logan pléhpofával válaszolt: – Nem. – Nem néztek tévét, nem hallgattak rádiót? – A szabadidőmmel én rendelkezem – szögezte le Logan, s a félhazugság mellett döntött. – Egy nővel voltam, és nem televíziózással vagy rádiózással voltunk elfoglalva. – Ja, úgy! Azt hiszem, ez megmagyarázza a dolgot. – A hadnagy felállt. – Gondolom, Bareden nyomozónak hasonló elfoglaltsága lehetett. Logan vállat vont. – Ezt tőle kell megkérdeznie. A hadnagy témát váltott. – A klub természetesen be van zárva, a helyszínt biztosítottuk, de ezzel még nem megyünk semmire. A hely tömve volt, mind a három szint. Mindent letapostak és összefogdostak, mire odaértünk. – Andrews irodája? – Őrzik a helyszínt, de még ha nem vetette volna is szét a robbanás, az a fickó nem volt olyan ostoba, hogy könnyen hozzáférhető helyen tartott volna bármi terhelő bizonyítékot. Nem, valóban nem. – Hogyan azonosították? – Úgy érti, az arca hiányában? – mosolyodott el a hadnagy. – A ruhájából, a hajából, a zsebében talált tárcában lévő igazolványából. A testalkat is stimmel, és a hajszíne is. Most pedig ha nincs más… – Nincs. – Akkor javaslom, kezdje meg a munkát a tanúkkal. Logan az íróasztalához ballagott a jelentésért, melyben a kikérdezendő tanúk szerepeltek. Fel akarta hívni Rowdyt is, de még nem lehetett. Ahhoz egyedül kell lennie, ami azt jelenti, hogy csak órák múlva keríthet rá sort. Addig számtalan kérdést kell még feltenni, terveket kovácsolni, jelentéseket írni. Összenézett Reese-szel. Hol kezdje, és kivel? Mezítláb bóklászva Pepper észrevette, hogy több a gaz, mint a fű, s láthatóan senki sem gondozza a kertet. A nap olyan hihetetlen erővel sütött, hogy bántotta a szemét, de ő imádta. 247

Az öreg házra is ráférne a festés, az ablakokra egy alapos tisztítás, és jól mutatna itt-ott néhány virág. Dash éber árnyékként követte. Nem volt tolakodó, csak kitartó. – Ha nekem volna egy ilyen birtokom, mindenhová vadvirágot ültetnék – jegyezte meg a lány. – A vadvirágnak épp az a lényege, hogy nem kell ültetni – tiltakozott a férfi. – Én akkor is ültetnék – hajolt le Pepper a ház sarkánál, és kihúzott egy jókora gyomot. – Van köztük néhány igazán szép fajta, és alig kell őket gondozni. – Úgy érti, az én kertem sivár? – mosolyodott el Dash. A lány hihetetlenül jóképűnek találta, és ha Logan nem forgatta volna fel a világát, talán nagyobb érdeklődést mutat. – Felteszem, hogy magát felveti a pénz. Miért nem csinosítja ki egy kicsit ezt a helyet? A férfi is lehajolt, s szintén kihúzott egy gazt. – Nem vet fel a pénz – helyesbített, – csak jól élek. Pepper felhorkant. A jó élet mást jelent mindenkinek. – Ha itt laknék – folytatta Dash, – talán nagyobb gondot fordítanék rá, de így éppen az vonz benne, hogy itt semmit sem kell csinálnom. Levágom a füvet, de… – Úgy érti, a gazt – vágott közbe a lány kitépve egy újabb kórót. – …csak ha muszáj. Leginkább csak lustálkodom a napon, úszom vagy evezek a tóban, meg ilyesmi. – Gyakran jár ide? – kérdezte Pepper. Ha övé volna ez a hely, el sem menne innen. – Néha egy-egy napot és évente párszor egy-két hetet, ha van időm – felelte Dash. Lehajolt, felfordított egy követ, és nézte a kövér pókot, mely sietve menekült alóla. – Nem akarom, hogy felelősséggé, teherré váljon ez a menedék, márpedig ha rendszeresen öntözni kellene a virágokat vagy nyírni a pázsitot, könnyen azzá válna. – Valóban. De fel is vehetne valakit. – Akkor mások is tudomást szereznének róla. És akkor Logan sem hagyta volna itt őt ilyen nyugodt szívvel. Dash nem panaszkodott, de Pepper úgy érezte, bocsánatkéréssel tartozik. – Sajnálom, hogy feldúltuk a nyaralóját. 248

Egy fészer árnyékából Dash körbehordozta tekintetét a magas fákról letört ágakon. – Sose sajnálja! Logan tudja, hogy rám mindenben számíthat – mondta, majd bosszankodva nézett a fészer rozsdás lakatjára. – A fenébe, azért mégiscsak kell ide némi karbantartás! – Van fűnyírója? – Amolyan tologatós – törölte le homlokáról a férfi a verejtéket. – A domb túl meredek egy traktornak. – Akkor lenyírom a füvet. Dash meglepetten hallgatott egy pillanatig. – Igazán nem kellene… – De én szeretném. Szeretek a napon és a friss levegőn lenni – erősködött Pepper, aztán kényszeredetten bevallotta, hogy unatkozik és egészen ellustult. – Mivel nincs fürdőruhám, és Logannek feláll a szőr a hátán a gondolatra, hogy a nélkül fürödjék… – Megtette volna? – szólt közbe Dash. – Úgy értem, Logan tudtán kívül? Pepper ajka széles mosolyra húzódott. – Azt hiszi, csak azért tettem, hogy bosszantsam? – Igen. – Igaza van. De meg fogja bánni, ha elárulja neki. Most már Dash is vigyorgott. – Miért tenném? – Mert Logan a bátyja. – Valóban, és szeretem is, a tegnapi este mégis fölöttébb szórakoztató volt. Szórakoztató? Peppernek ez egyáltalán nem állt szándékában. De annyira jó volt, ahogy Dash nyíltan bevallja, szereti a bátyját, hogy elengedte a füle mellett. – A legtöbb férfi nem ismeri be az érzéseit. – Csak a puhányok. Pepper elnevette magát. – Nem vagyok túl szégyenlős, de azért nem szoktam meztelenül szaladgálni. – Mély benyomást tett rám. Ördögien megfizetett Logannek, ahogy csak egy nő tud. 249

– Nem tudom, ezt bóknak vegyem-e. – Dash tálalásában bosszúálló, gonosz nőszemélynek látszott. Valóban az lenne? Nos, talán igen, és Logan különben is megérdemelte. Vagy nem? – Csak azt akartam mondani, hogy Logan túl magabiztos, és tetszik, hogy maga körül óvatoskodnia kell. – Még mindig nagyon haragszom rá – ismerte be Pepper, majd megrángatta a lakatot. – Van kulcsa? – Jól elrejtve a forgó tálaló alatt – felelte Dash, majd karba tett kézzel nekitámaszkodott a falnak. – Még mindig dühös annak ellenére, hogy tudja, miért kellett Logannek átvernie? Vagy az a baj, hogy túlságosan megkedvelte és megbízott benne? – tette hozzá megértő hangon. Pepper a férfi komoly arcára emelte a tekintetét. A sötétbarna szempár nagyon hasonlított Loganére, ahogy a széles váll is, meg a két erős kar, melyen kidagadtak az izmok, ahogy keresztbe fonta őket. Állán kezdett kiütközni a borosta, amitől megnyerő, rosszfiús kinézete lett. No és az a mosoly! Nem kérdés, hogy tucatjával töri össze a női szíveket. – Mi az, netán szarvam nőtt hirtelen? Pepper mosolyogva megrázta a fejét. – Fogadni mernék, hogy sikere van a nőknél. Így van? – Ki akar bújni a válasz alól? – Csak tettem egy megfigyelést. A válasz pedig… mindkettő. Dash egy pillanatig töprengett. – Nem nehéz boldogulni a nőkkel, ha egyszer megérti őket az ember. – Mit kell rajtunk megérteni? – Először is azt, hogy különböznek a férfiaktól. Gyengédebbek, finomabbak és sokkal érzelmesebbek. – Szörnyen előítéletesen hangzik. – Tényleg érzelgős lenne, csak mert neheztel Logan húzása miatt? – Attól még igaz – hunyorított rá Dash. – Később, ha már nincs ilyen meleg, lenyírhatjuk a füvet, ha tényleg ezt akarja. De addig miért ne úszhatnánk egyet? Adhatok kölcsön egy sortot meg egy pólót. Ígérem, nem figyelek oda, akármilyen istenien fog kinézni vizesen. Micsoda széltoló! – Jól van, miért is ne? Közben mesél nekem Loganről, jó? Dash elindult a ház felé. 250

– Mit akar tudni? – Mindent – felelte Pepper, s hogy bebiztosítsa Dash beleegyezését, még hozzátette: – Az a legkevesebb, hogy elszórakoztat, ha már itt ragadtam. – Hát jó, de legyen felkészülve, hogy utána még jobban fog utálni mindkettőnket. Egészében véve szép gyerekkorunk volt, szeretetben éltünk, kényeztettek a szüleink – mondta, s közben mosolygott. – Anyánk született kotlós, apánk meg olyan, aki minden körülmények között kiáll az övéiért. Furcsamód a lány örült, hogy ezt hallotta. – Egyiküket sem utálom. – Nem? – Nem – felelte Pepper, bár a saját gyerekkorát nem kívánta volna senkinek. – Majd úgy veszem a történetüket, mintha tündérmesét hallgatnék. – És talán jobban fog aludni tőle az éjjel. Logan az evezős csónakban talált rá Pepperre. A hátán feküdt az egyik kemény deszkaülésen, egy mentőmellénnyel a feje alatt. Lába a csónak oldalán túl belógott a vízbe. A magas fák árnyéka addigra már megszűrte a tavat érő napfényt. Fodrozódó hullámok ringatták lassan a csónakot, mely időnként nekiütközött a mólónak. A lány aludt. A melegben már megszáradt a haja, s most kócos fürtökben keretezte az arcát. A perzselő nap megkapta kicsit az orrát meg az arcát a járomcsontja fölött. Dash szorosan megkötött sortjában és pólójában akár nevetségesen is festhetett volna, de inkább lazának, sőt boldognak látszott. Nyugodtabbnak, mint amilyennek Logan valaha látta. A bájos kép feledtette kissé a hiábavaló munkával telt hosszú órákat. A férfi nem bánta volna, ha így ér véget minden munkanap, s úgy jöhet haza, hogy tudja, itt lesz neki Pepper éjszakára – és azon túl is mindig. A tanúkihallgatás időpazarlásnak bizonyult. Megpróbálta megnézni Andrews holttestét, de a hadnagy keményen őriztette. Gyanút keltett volna, ha túl sokat erősködik. Remélhetőleg Reese nagyobb sikerrel járt. A stégen ülve Logan levette a cipőjét, a zokniját, kigombolta az ingét, s feltűrte a nadrágja szárát. Párát hozó szellő simogatta mellkasa meztelen bőrét, s feltüzelte már amúgy is ébredező vágyát. 251

Tekintetét végighordozta a lány testén a mellétől hosszú lábain át keskeny lábfejéig. – Azon tűnődsz, hogy csatlakozz-e hozzám? A hangra Logan odakapta a tekintetét, s észrevette, hogy Pepper halvány mosollyal az arcán, sűrű szempillái alól figyeli őt. – Nem akartalak felébreszteni. – Semmi baj. – A lány nyújtózkodott egyet, s a mozdulat még ebben az abszurd öltözékben is felforralta Logan vérét. – Már amúgy is túl sokat szundikáltam. A férfi elmosolyodott, élvezte, hogy ilyen könnyed hangulatban találja. – Be kellett pótolnod a tegnap éjszakát. – Neked is – jegyezte meg Pepper, majd jógaülésben helyezkedett el a deszkán, s szemellenzőt formálva a tenyeréből Loganre hunyorgott. – Meghoztad az óvszert? Milyen merész, és milyen átkozottul csábos! Logant már gyötörte a vágy, de inkább a különös érzések zavarták. – Mindent meghoztam, ami a listádon szerepelt. – Jó. – Pepper körülnézett a tavon, s látta, hogy már majdnem lement a nap. – Hány óra? – Hét múlt. Korábban akartam visszajönni, de… – Ne mentegetőzz, hisz dolgoznod kellett. – Azzal a lány Logan felé nyújtotta a kezét, s miután az megfogta, kilépett a csónakból, és megállt mellette a stégen. – Van valami újság Mortonnal kapcsolatban? Mivel a szeme most Pepper térdével került egy vonalba, Logan nyelt egy nagyot. Milyen egyszerű lenne belefúrni az arcát a lány meleg combjába, belélegezni az illatát, amit még izgatóbba tett a napsütés! – Nem sok. – Az baj – jegyezte meg Pepper, majd megérintette Logan haját. – És amúgy milyen volt a napod? Tényleg úgy akar beszélgetni vele, mint egy hazatérő férjjel a feleség? Különös lenne megosztani az életét egy nővel, de hát Pepper is különös nő. – Kihallgattam egy sereg tanút. Pepper talpra húzta a férfit. – Fogadni mernék, hogy csak időpocsékolás volt, nem igaz? Ne szólj szám, nem fáj fejem. 252

– Körülbelül így – értett egyet Logan, aztán mikor a lány nekilátott kicsatolni a nadrágszíját, megfeszültek hasán az izmok. – Reese bement a kórházba, hogy beszéljen Andrews sérült embereivel, de még kábák a gyógyszerektől. – Élnek? – kérdezte Pepper nem túl nagy érdeklődéssel. Az övcsat és a nadrág derekának gombja után figyelmét Logan ingének szentelte, s lehúzta a válláról. – Igen. – Logan kiszabadította karjait az ingből, s ledobta a ruhadarabot a földre. Amint Pepper ismét a nadrágjával kezdett foglalkozni, elkapta a csuklóját. Nem mintha el akarta volna téríteni a szándékától, de nem volt biztos benne, mi lesz a folytatás. – Most mit is akarunk csinálni? – kérdezte. – Azt gondoltam, jólesne egy kis úszás, hogy lehűlj ebben a forróságban – felelte Pepper, majd kiszabadította az egyik kezét, és végigsimított Logan mellkasán. – Kicsit izzadt vagy. Szóval csak egy úszásról van szó? Ez még mindig jobb, mint egymásnak esni a vízben, miközben Dash a házban ügyködik, de azért… – Hogy tudtál aludni ebben a hőségben? – Mondtam már, hogy szeretem a meleget – felelte Pepper, majd letolta Logan lábán a nadrágot, hogy ki tudjon lépni belőle. Alaposan szemügyre vette a férfit a bokszeralsójában, mielőtt folytatta: – De úszni még jobban szeretek. Akkor jössz? – Dash pár perc múlva kész a vacsorával. – Akkor siessünk! – javasolta a lány, majd eltartotta magától a hatalmas pólót. – Látod, jó kislány voltam, és szépen felöltöztem. Logan őszintén megköszönte, mire Pepper elvigyorodott. – Kedvelem az öcsédet. A férfiban ésszerűtlen féltékenység ébredt. – Ez mit jelent? A vigyorból hangos nevetés lett. – Azt, hogy mindent egybevetve kellemes napom volt. – Ennek örülök – morgott Logan. Ki kell faggatnia Dasht, mert az imént csak futólag beszélgettek. – Talán te is szundikálhatnál egyet vacsora után – nyomott egy csókot Pepper a férfi ajkára lábujjhegyre állva. – Most, hogy beszerezted az óvszert, még a tegnapinál is jobb éjszakát remélek. 253

Azzal elfordult, egy kecses fejessel elmerült a vízben. Logan kitüremkedő alsónadrággal nézett utána a partról, s azt kívánta, bárcsak hagyhatná a fenébe a vacsorát, s azonnal ágyba bújhatna Pepperrel. Ekkor Dash kiáltott ki a házból: – Öt perc múlva kész a burger! A fene vigye el! Logan reménykedett, a víz elég hűvös lesz, hogy lehűtse a vágyát, s a lány után ugrott.

254

20. – Minden finomabb, ha szabad tűzön sütik – jegyezte meg Pepper bekapva egy hamburger utolsó falatját. Dash egyetértett. – De a látvány sem kutya. – Meg a friss levegő – tódította Logan. A lenyugvó nap bíborszínűre festette a felhőtlen eget, de még a tó nyugodt vizét is. Dash feltette lábát a korlátra, a kólásüvegből hasára csöpögött a hab. Pepper egy nyugágyban nyúlt el ugyanabban a ruhában, amelyet az úszáshoz viselt. Olyan gondtalannak látszott, hogy Logan legszívesebben örökre itt tartotta volna. Maga mellett. A lány elhessentett egy szúnyogot, ivott még egy kortyot a kólájából, majd Logan felé fordította a tejét – Reese nem csatlakozik hozzánk? – Ma nem. – Jobban bízom benne, ha látom. Dash felnevetett. – Azt hiszem, maga és a bátyja mindenkivel így van. – Okkal. Logan telefonja szinte végszóra megszólalt – Falra festettük az ördögöt? – kérdezte Pepper. Mivel az a telefon csörgött, amelyiket Rowdy adott Logannek, a férfi vállat vont. – Vagy Reese az, vagy a bátyád. Ezt a számot senki más nem ismeri. Reese szólt a telefonba üdvözlés nélkül, mihelyt Logan felvette. – Mi volt ez ma Peterson meg közted? 255

Korábban nem volt alkalmuk beszélni a többiek jelenlétében, aztán meg Reese ment a dolgára, és nem is találkoztak egész nap. – Várj! – kérte Logan, majd tenyerét a telefonra szorítva odaszólt Peppernek: – Csak egy perc – mondta, s már állt is fel, hogy távolabb menjen, de a lány intett neki. – Bemegyek lezuhanyozni és kimosni a hajamból a tavat. Dash is felállt. – Igyekezzen, ha végig meleg vizet akar! – tanácsolta Peppernek, aztán Loganre nézett. – Én meg elteszem az edényeket. Ez kódolt nyelven annyit jelentett, hogy szemmel tartja a lányt. Logan méltányolta a segítségét, ugyanakkor bosszankodott, amiért szüksége van az öccse közreműködésére. – Kösz. Pár perc, és megyek segíteni. – Nem kell sietned. Logan felállt, hogy a teraszajtón át láthassa Peppert, majd beleszólt a telefonba. – Fogalmam sincs, mi van a főnökkel, de be kell vallanom, nem gondoltam volna, hogy téged bíz meg a csoport irányításával. – Reese szabad kezet kapott a speciális egység vezetésében, és valóban el is ért valamit a nap során, bár Petersont természetesen nem tájékoztatta mindenről. – Talán elismeri, hogy jobb kopó vagyok nálad. Logant hidegen hagyta az élcelődés. – Vagy inkább tudja, hogy én mélyebben benne vagyok ebben, mint beismerem – jegyezte meg, miközben figyelte, ahogy Pepper végignézi a neki vásárolt dolgokat, beviszi a sampont, a hajbalzsamot és a testápolót a fürdőszobába, a többi holmit pedig a hálóba. – Vagy csak egymásnak akar minket ugrasztani. Ki tudja? Pepper közben néhány tiszta ruhával kijött a hálószobából. Egy percig társalgott Dashsel, aztán eltűnt a fürdőben, és magára zárta az ajtót. A kis zuhanyba egy ember is alig fért be, így ott semmiképp sem csatlakozhat hozzá, gondolta Logan, még ha Pepper hívná is. De azért maga elé képzelheti meztelenül, vizesen… – Ne hagyd, hogy behálózzon! – szólalt meg Reese félbeszakítva Logan gondolatait. – Ki? 256

A barátja kétségbeesetten felsóhajtott. – Peterson. – Egy pillanatra elhalkult a telefon, majd visszajött a hang. – Bocs, csak Zsozsó volt láb alatt. Most, hogy már nem Pepper elképzelt látványa kötötte le Logan figyelmét, odasétált a stég korlátjához, és bámulta a tavat. – Hogy van az a bolond lány, aki vigyáz rá? – Sosem mondtam, hogy bolond. Sőt tulajdonképpen hihetetlen egy csaj. Zsozsó boldog, én boldog vagyok, a lány pedig szabad a nap minden órájában. Szóval ha szükséged van rám, máris kocsiba ülök. De ha nincs, inkább Zsozsóval maradok éjszakára, aztán holnap kora reggel bemegyek, és talán sikerül Petersont elterelnem a nyomról. – Kösz, mi itt jól megvagyunk, miattunk ne aggódj! Na és különben? – Láttam a hullát – mondta Reese, és kihallatszott hangjából az undor. – Az arca csak egy cafat, az állkapcsa is széttört, egyik füle leszakadt és hiányoznak a fogai. A haja túl véres volt ahhoz, hogy meg tudjam állapítani a pontos színét, bár határozottan szőke. A mérete, a súlya, a testalkata stimmel. – Mégsem vagy meggyőződve arról, hogy ő az? – Elhiheti-e bárki, hogy Andrews ilyen egyszerűen meghal? – A helyzet az, hogy a kórházban fekvő két testőr be lett drogozva. Logan felegyenesedett. – Nocsak! – A bomba valóban okozott nekik némi sérülést, de leginkább azért vannak kiütve, mert valaki kábítószert adott nekik. Szerintem ők is csak kellékek, akár a tárca a hulla zsebében. Még maga a hulla is lehet puszta kellék. Reese folytatta: – Nem azt mondtad egyszer, hogy Andrewsnak volt egy sebhely a vállán? – De igen. – Fiatalon Morton még maga intézte a piszkos ügyeit, és nem mindig úszta meg sértetlenül. – Nos, a felsőtest eléggé megpörkölődött, de semmi ilyesmit nem találtam a hullán. Szóval megrendezett volt az egész! – Tehát Andrews él. – Lehet. De ha ez nem ő, akkor mit tegyünk? Kész rejtély, nem igaz? 257

– Az. – Logan szeme már égett a fáradtságtól meg a tó vizétől. – Jézusom, de jó lenne már túl lenni ezen! – Ezek után még inkább. – Mire gondolsz? – Hogy neked még Pepperre is vigyáznod kell, nem csak bosszút állni és elkapni egy bűnözőt. – Ahogy én látom, egyre több okom van bosszút állni – jelentette ki Logan. Andrews nemcsak a barátját, Jacket ölte meg, hanem Pepper életét is megnyomorította, sőt még most is fenyegetést jelent a számára. – Akárhogy is, Andrewsnak fizetnie kell. Ha meghalt, akkor rendben vagyunk, de ha él is, sosem jut Pepper közelébe. – Ha már Andrewsnál tartunk, Rowdy mire készül? – kérdezte Reese. Logannek még hazudnia sem kellett. – Fogalmam sincs. Valami nyomot követ, csak ennyit tudok. – Miféle nyomot? – Azt mondta, megbízható informátorai vannak az utcán, ahogy a legtöbb zsarunak. – Azért ő nem rendőr, Logan. – Nem – ismerte be a férfi. De attól még nem kevésbé megbízható. – Kissé veszélyes ilyen hosszú pórázra engedni, nem gondolod? Logan fújt egyet. Rowdy Yates nem az az ember, akit pórázon lehet tartani. – Nincs más választásom, mint megbízni benne. – Ahogy Reese-ben is, de némi fenntartással mindkettő iránt. Reese kis habozás után megkérdezte: – Ha rábukkan valamire, elmondod nekem? – Az lesz az első. Logan már bontani akarta a vonalat, mikor Reese még hozzátette: – Szinte sajnálom elmulasztani a mai előadást. Remélem, Pepper nem gyötör meg nagyon. Bár lehet, hogy te így szereted... Logan felcsattant, de a vonal a mondata közepén megszakadt. Épp akkor ért fel a házhoz, mikor Pepper nagyot visított, mert hirtelen elfogyott a meleg víz. Dash elvigyorodott. – Én szóltam. 258

Logan csatlakozott az öccséhez a konyhában, fogott egy konyharuhát, és törölgetni kezdett. – Úgy nézem, elég jól kijöttök egymással. – A maga oldalára állított – vallotta be Dash. – Ezek szerint nem szívatott meg? – Talán egy kicsit – villantott bátyjára Dash egy derűs mosolyt. – Ez egy őszinte lány, tudod? Olyan, amilyennek mutatja magát, meg vicces, és egyáltalán nem viselkedik ésszerűtlenül. – Veled. – Ez igaz. – Dash befejezte a mosogatást, megtörölte a kezét, s nekidőlt a konyhapultnak. – Ráadásul átkozottul szexi. – Tudom. – Azok a lábak! – Tudom – ismételte Logan egyre feszültebben. – Meg a többi… Logan lecsapta a konyharuhát, s azon tűnődött, megfojtsa-e az öccsét, vagy sem. –Mire célzol? Dash komoly arccal válaszolt, a hangjában sem volt már ugratás. – Arra, hogy Pepper olyan lány, akit megtart az ember. A ”megtartani való” lány ekkor elzárta a zuhanyt, s Logan tudta, hogy bármelyik pillanatban kijöhet a fürdőből. Frissen mosakodva, puhán, nedvesen… és talán készen, hogy őt tovább gyötörje. Mármint az ágyban. Dash megrázta bátyja vállát. – A fenébe is, Logan, olyan messzire mentetek, hogy az már nem vicces – mondta, mégis nevetett. – Ráadásul ennek a nőnek annyi ereje van, mint egy buldózernek. – Ezt meg hogy érted? – Lenyírta a füvet. Az egészet – hangsúlyozta. – És úgy tűnt, még élvezi is. Arra rávettem, hogy legalább a fején legyen valami a nap ellen, de rendes cipője nem volt. Logan összevonta a szemöldökét. – A dombot is? – Ott könnyű megcsúszni. – Ja. Pokoli meleg volt délután, gondoltam, le tudom beszélni, de nem. Felvette a farmerját meg a cipőt, amiben jött, és nekiállt. 259

Nem lepte meg Logant, hogy Pepper élvezi a szabadban végzett munkát. Most, hogy hozott neki cipőt, futhat is, és ezzel talán levezetheti a fölös energiáit. Hacsak nem sikerül ma éjjel levezetnie mindet az ágyban. – Nem volt könnyű, de miután úgy a felével végzett, rá tudtam beszélni egy pihenőre. Ittunk egy jeges teát, úsztunk megint egyet, aztán… – Dash vállat vont. – Mindenáron be akarta fejezni a fűnyírást, én meg egyre pocsékabbul éreztem magam, hogy csak nézem. Miután megígértem neked, hogy szemmel tartom, a végén nekiálltam kihúzkodni a gazokat. Most Logan vigyorgott. – Azt hittem, meg akarod őrizni a helyet érintetlenül, hogy ne váljon kötelességgé a rendben tartása. – Úgy is volt, de Pepper kifogott rajtam. Esküszöm, sokkal hamarabb belefáradtam, mint ő. Ha nem vigyázok, holnap még arra is rávesz, hogy ültessünk vadvirágokat. Logan lelki szemei előtt megjelent a kép, és nem állta meg nevetés nélkül. Pepper ekkor került elő. Ügyet sem vetve a fivérekre kisétált a stégre, hogy átkefélje vizes haját. Úristen, milyen szexi! Most, hogy már nem kell beleolvadnia a tapétába, ringó csípővel jár, ahogy régen is. A hideg víznek hála, a tiszta pólót majd kibökik ágaskodó mellbimbói. Logan élesen beszívta a levegőt, s látta, hogy Dash is a lány után bámul. Megbökte öccsét a vállával, mire az engedelmesen szalutált. – Azt hiszem, beveszem magam a tévé elé. Rossz volt a házban a vétel, de Dashnek volt jó néhány DVD-je. Látva, hogy öccse elfoglalja a kanapét, Logan a lány felé intett. – Azért figyeld, amíg én is lezuhanyozom! – Persze hideg vízben, de nem is fog ártani. Előbb mégis kidugta a fejét az ajtón, hogy szóljon Peppernek. – Megmosakszom, de nem tart sokáig. – Jó – felelte a lány, de nem fordult hátra, csak húzogatta a fehér fésűt hosszú, szőke hajában. Még mindig annyira meleg volt, hogy már kezdett megszáradni. – Azért siess! Szeretnék ma este korán lefeküdni. Vajon vele? Ez a lány annyira kiszámíthatatlan, hogy Logan nem lehetett ebben biztos. Nem akarta hiú reményekbe ringatni magát, ezért kénytelen volt rákérdezni. 260

– Pepper… A lány visszanézett a válla fölött, és tekintetéből csak úgy sütött a bujaság. – Legyen kéznél az óvszer! Elég volt ennyi, s Logannek máris szűk lett a nadrág. Talán ma éjjel rá tudja venni Peppert, hogy aludjon is nála. Annyi időt akar vele tölteni, amennyit csak lehet. És ameddig lehet. Rowdy a bár hátsó részében üldögélt. Miközben a kapcsolatára várt, azt figyelte, nem kerül-e bajba, no meg hogy merre jár a kis pincérlány. Látott bögyös macákat, buja szépségeket, szőkéket, barnákat, de a kis vörös nem volt sehol. Vajon kilépett? Vagy másik műszakban dolgozik? Nem fog ki rajta, előbb vagy utóbb megkeresi. Figyelme öt férfira irányult, akik épp akkor léptek be a helyiségbe, s tekintetükkel nyomban pásztázni kezdték a vendégeket. Zakót viseltek, nyilván hogy elrejtsék alatta a fegyvert. Rowdynak kétsége sem volt afelől, hogy őt keresik. Ez a kockázata annak, ha valaki nyomozásba kezd, ahogyan ő tette. A besúgók nem lojálisak, leginkább csak kétségbeesettek. Amikor feltette azokat a bizonyos kérdéseket, rögtön tudta, hogy a nyomába erednek puszta kíváncsiságból is, hogy megtudják, ki érdeklődött és miért. Szinte vicces lett volna ez a kiszámíthatóság, ha nem az ő bőrére megy a játék. Lecsúszott a székről, s belesimult a legsötétebb árnyékba a fal mentén, onnan pedig a hátsó helyiségek, a konyha, a mosdók és talán az iroda felé vezető folyosóra. Szörnyen bosszantotta, hogy távoznia kell anélkül, hogy találkozott volna az informátorával. A férfiak felbukkanása azt jelentette, hogy mai kérdezősködésével túl közeljutott a megoldáshoz, és ezt valaki észrevette. Egy, kettő, esetleg három fickóval szemben még megkockáztatta volna a harcot abban a reményben, hogy kiderít közben valami fontosat. De öt nehézfiúval szembeszállni kész öngyilkosság lenne. A mosdók felé indult, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, és inkább a forgalmas konyha lengő fémajtaját vette célba. Benyomta – és szó szerint belefutott a vöröskébe. 261

Egy tálca italt egyensúlyozva a kezében a lány hátrahőkölt, Rowdy pedig előrelépett, amivel elérte, hogy kikerültek a vendégek látószögéből. A lány puha ajkát egy ösztönös bocsánatkérés hagyta el, de aztán észrevette, kivel áll szemben, és elnémult. Gyönyörű, kék szeme számtalan érzelmet tükrözött: meglepődést, örömet, gyanakvást és szemrehányást. – Nem lenne szabad itt lennie. Rowdy átkozta a balszerencséjét, hogy végre itt a lány, de épp a legrosszabbkor. Tudta, mit akar tenni, illetve mit kell tennie, és gyorsan mérlegelte a lehetőségeit. – Ez a tálca nem lesz könnyebb, ha itt ácsorgok – jegyezte meg a lány. Szellemes, mint mindig. Rowdy tanácstalanul beharapta a szája szélét, de nem mondott ellent. – Reméltem, hogy újra látom. – Ugyan miért? Az orgyilkosok éppen utána kutatnak odakint, és ha megtalálják, nagy bajban lesz. Rowdy mégis rámosolygott a lányra. – Magának és nekem van egy kis elintézetlen ügyünk. A lány világoskék szeme meg sem rezdült. – Én meg azt hittem, befejeztük a beszélgetést. – Távolról sem. De bármennyire sajnálom, most nincs időm. Így aztán… – Nem fejezte be, csak kivette a lány kezéből a tálcát, és letette a pultra. – Mégis mit képzel? Azt Rowdy sem tudta. – Feltételezem, nem akar perceken belül holtan látni. – Holtan? – Sss! – Rowdy kilesett a válla fölött, s látta, hogy a fickók közelednek. – Szükségem van egy hátsó kijáratra. A lány egy pillanatra eltátotta a száját, aztán gyorsan becsukta. – Bajban van? – Majdnem mindig. – Micsoda meglepetés! – sóhajtott a lány gúnyosan. Rowdy kénytelen volt véget vetni a csevegésnek. 262

– Nem a zsaruk üldöznek, drágaságom. És hogy ne tartson gyávának, öten vannak. Nem adnám meg magam harc nélkül, de csúnya vége lenne. Kábé harminc másodpercem van. – Istenem! – A lány elkapta a kezét, s húzta maga után a hátsó kijárathoz, de hirtelen megtorpant, s inkább egy másik ajtón tuszkolta be a férfit, a kamrába. Aztán felnyúlt, megrántott egy zsinórt, és a kis helyiség sötétbe borult. Rowdy a lány hátának szorult. – Lehet, hogy nem értette világosan… – Sss! – A lány hátranyúlt, s Rowdy keze helyett véletlen a nadrágja elejét paskolta meg, mire zavartan nyelt egy nagyot, és elkapta a kezét. – Bocsánat! – suttogta. – Semmi baj – súgta Rowdy a fülébe. A lány elfordította kissé a fejét, hogy suttogva magyarázkodjon: – Férfiak voltak a hátsó ajtónál. Aha. Szóval azért váltott irányt, hogy megvédje őt. Milyen kedves! És milyen jó a leheletét érezni az állán, az illatát maga körül, no meg a bizalmat, amit iránta tanúsít. Sajnos, Rowdy örömébe némi aggodalom vegyült. Ha megtalálják őket a kamrában, a lány ugyanolyan bajban lesz, mint ő. Rátette kezét a lány vállára, s maga mögé tolta őt, amint hangokat hallott az ajtó elől. Mindketten visszatartották a lélegzetüket. – Láttad? – Nem. – Lehet, hogy a budiban lapul. Rowdy elhúzta a száját. Mi az, hogy lapul? Na jó, meghúzódott a kamrában, de ezt diktálta a józan ész. Nem gyávaságból tette. A lány ismét megveregette a sötétben, ezúttal a combján. – Körülnézünk még egyszer – hallatszott kintről, – de ha netán elszalasztanánk, te maradj itt, a hátsó ajtónál, Hicks! Smith, te a bejáratra figyelj! Ha bármelyikőtök látja, ne feledjétek, élve akarjuk, de nem feltétlenül harcképesen. A férfiak felröhögtek. Rowdy érezte, hogy a pincérlány remeg, és átölelte. Vártak még vagy harminc másodpercet, aztán a lány megfordult a karjában, mindkét tenyerét a mellkasára nyomta, és eltolta magától. 263

– Legyen óvatos! – súgta. – Zsákok meg bádogdobozok vannak mindenfelé a földön. Rowdy előkotorta a telefonját, bekapcsolta, és zseblámpa gyanánt körbevilágított vele. Észrevett egy keskeny rést az egyik polc mögött. – Maradjon itt! – mondta a lány. – Felkapcsolom a villanyt, és kimegyek. Ha senki sem figyel, hívom a rendőrséget. Rowdy szabad kezével elkapta a csuklóját, mire a telefon kék fénye a lány arcára esett, felnagyítva a szempilláit, csábító ajkának vonalát. – Azt ne! A lány egy pillanatig habozott. – Megtudhatom, miért? – Persze, de most nem tudok részletekbe bocsátkozni. – Tiszta őrültség, de Rowdy legszívesebben megcsókolta volna a lányt. És meg is fogja, csak nem most. – Ellenőrizze a hátsó ajtót! Ha csak egy férfi áll ott, az nem gond. Azzal elbírok. – Ne csináljon őrültséget! – Sss! – intette mosolyogva Rowdy, pedig a lány suttogott. Eltávolodott már tőle annyira, hogy hátrabillentve a fejét merőn a szemébe nézzen, s a kettejük közti méretbeli különbségtől a férfi egészen beindult. – Esküszöm, nem jelentek fenyegetést. – Legalábbis a lány számára nem, ahogy más ártatlan emberek számára sem. – De most már mennem kell, vagy másoknak esik bajuk. A vöröske kutató pillantást vetett az arcára, majd gyengéden a vállába bokszolt. – Mindjárt visszajövök. Addig ne mozduljon! Rowdy behúzódott a polc mögé, s imádkozott, hogy a lány ne árulja el, ne hívja a rendőröket, vagy ami még rosszabb, a kinti bérgyilkosokat. A pincérlány másodpercek múlva visszatért. – Négyen vannak a bejáratnál, és sorra kikérdezik a vendégeket. Ha bárki látta magát, hogy errefelé jön… – Kétlem. – Tehát csak egy fickó van hátul. Tökéletes. Rowdy beljebb húzta a lányt a helyiségbe. – Árulja el a nevét! A pincérlány zavarba jött. – Én nem… Rowdy erre megfogta mindkét karját, lábujjhegyre emelte, s egy határozott csókot nyomott az ajkára. Puha, meleg volt a lány ajka, s a 264

férfi többre vágyott, mint ez a három másodperc. Sokkal többre. De még sokáig kell várnia. Mikor elengedte, a lány némán bámult rá. – Visszajövök később, és mindent megmagyarázok, ígérem. De addig nem megyek el, amíg meg nem mondod a neved. A lány zavartan a hajába túrt, tönkretéve a frizuráját. – Avery Mullins. Igen, ez a név illik hozzá. Pont olyan, mint egy Avery. Rowdy még egyszer megcsókolta. – Megmentetted az életemet, Avery. Köszönöm. Azzal elindult kifelé, de a lány megragadta a nadrágszíjánál. – Várj! – súgta, s előbb ő lépett ki a kamrából. Körülnézett, mint akinek épp arra volt dolga, alig láthatóan odabiccentett Rowdynak, és felvette az italokkal teli tálcát. A férfi még látta, ahogy átmegy a fém lengőajtón, majd eltűnt a szeme elől. Nem vesztegette tovább az időt. Átvágott a konyhán a hátsó ajtó felé, s útközben magához vett egy konyharuhát, egy kötényt meg egy kést. Zajtalanul kilesett, s szembetalálta magát egy nagydarab gazemberrel. Elvigyorodott, amint meglátta az arcán a döbbenetet, aztán behúzott neki egy hatalmasat. Akit azzal a nagy öklével megütött, az megérezte. Elégedetten nyugtázta, hogy a pasas kettégörnyed. Rowdy lehajolt, hogy betömje a száját a konyharuhával. Közben figyelt, nem látja-e valaki. A köténnyel hátrakötötte az alak kezét, majd odarángatta a kocsijához, és betuszkolta a csomagtartóba. Elégedettség töltötte el, végül is megkapta az információt, amit akart. Egy pillanattal később már a volán mögött ült, és sértetlenül elhagyta a helyszínt. Nos, attól a csóktól eltekintve sértetlenül. Avery Mullins. Rowdy tudta, hogy nem lesz nyugta, amíg alaposabban meg nem ízleli azokat az ajkakat. Sőt ennél többet akar. Sokkal, sokkal többet.

265

21. Logan mindössze begombolatlan farmerját viselte, és nyitva hagyta szobája ajtaját, amikor bement, hogy megágyazzon. A jéghideg zuhany némileg felfrissítette, de ahhoz nem volt elég, hogy csillapítsa sürgető vágyát. Ehhez Pepperre volt szüksége. Épp indult, hogy megkeresse, amikor hallotta bejönni a házba. Lágy hangon kérdezte Dashtől, hogy ő hol van. Öccse válaszát nem hallotta, biztos csak intett a fejével. Logan feszülten megállt az ágy végében, de nem kellett sokáig várnia. Pepper belépett, becsukta az ajtót, s majd felfalta Logant a tekintetével. Nem mondott semmit, nem csinált semmit, csak nézte meredten. A férfi úgy érezte, mintha simogatnák. Vajon Pepper élvezi, hogy bizonytalanságban tartja a szándéka felől? A fenébe! Logan nagyon is jól tudta, mit akar, így hát eldöntötte, ő teszi meg az első lépést, aztán a lány kezdjen vele, amit tud. Le nem véve a szemét Pepperről, megfogta az óvszeres dobozt és letette az éjjeliszekrényre. A lány ajka érzéki mosolyra húzódott. – Vedd le a pólód! – kérte Logan. Pepper habozás nélkül ellökte magát az ajtótól, és engedelmeskedett. Megfogta a póló alját, majd lassan áthúzta a fején, és ledobta a földre. Egyetlen aprócska bugyiban odalépett az ágyhoz, rátérdelt, odakúszott Logan elé, és megállt. – Rajtad a sor – simogatta meg futólag a férfi mellkasát. – Le a farmerral!

266

Ebből a közelségből Logan már érezte samponja és testápolója illatát, meg azt az illatot, amit a nap és a friss levegő hagyott a bőrén. Ez így együtt elég volt, hogy elgyengüljön a térde. Fenntartás nélkül lerúgta magáról a farmert, s ott állt a lány előtt meztelenül. Pepper csípője után nyúlt, s mivel az nem tiltakozott, lassan végigsimogatta a fenekét, a combját, élvezte bársonyos tapintását. Nagy tenyere sokat letakart Pepper bőréből. Fokozta az izgalmát, ahogy elnézte saját barnább, durvább kezét a nő édes, fehér húsán. Elképesztően érzékinek találta a lányt, de sokkal több volt ez puszta fizikai vonzalomnál. Logan vasfegyelemmel uralkodva magán végigsimított Pepper keskeny derekán, majd fel a melléig. Buja, telt, kemény keblei voltak, s a bimbók kiemelkedtek az izgalomtól. A férfinak minden erejére szüksége volt, hogy ne döntse le Peppert az ágyra azonnal. A lány hátrahajtotta a fejét, a derekát, és odakínálta a mellét, s ezt a meghívást nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Logan finoman csókolgatni kezdte, majd nyalogatta, s végül szívogatta, majd látva a lány odaadását, lehúzta róla az aprócska bugyit. Pepper tekintete ellágyult a vágyakozástól. Átkarolta Logan nyakát, s a fülébe súgta: – Erre gondoltam egész nap. A férfi egyik kezével szorosan tartotta a derekát, a másikat pedig betolta a combjai közé. – Máris készen állsz? Pepper nagyot nyelt. – Mondtam, hogy egész nap ez járt a fejemben. – Azaz én – helyesbített Logan, csak hogy Pepper tisztán lásson. Ami köztük van, az különleges, akár elismeri a lány, akár nem. Tovább simogatta, amitől Peppernek elakadt a lélegzete. – Logan… ez olyan jó – nyöszörögte, miközben a férfi ujja siklott ki-be. – Istenem, annyira hiányzott a szex! Talán jobban, mint bármi más. Logan forrón megcsókolta, csak hogy elhallgattassa, hogy ne engedje az együtt töltött időt puszta fizikai örömszerzéssé lealacsonyítani. Pepper lelkesen fogadta a csókot, s ugyanolyan hévvel viszonozta, miközben megszorultak a belső izmai a férfi ujjai körül. 267

Mikor Logan érezte, hogy a lány már közel jár a beteljesüléshez, elhúzódott, s lefektette Peppert az ágyra. Lesodorta róla egészen a bugyit, végigsimított a testén, s széttolta a térdeit. A lány felhevült testtel, szétnyíló ajakkal engedte át magát neki. Logan többet akart, de egyelőre megelégedett ennyivel. Lehajolt, s csókot nyomott Pepper térdének belső oldalára, majd a combja belsejére, aztán feszes hasára is. A lány a lepedőt markolta, de nem tiltakozott. – Isteni illatod van – fúrta Logan az orrát a göndör szőrzet közé, mire Pepper izgatott kis hangot hallatott. A férfi a nyelvével kezdte ingerelni, majd rázárult az ajka gyönyöre középpontjára. Egyszerre nyögtek fel. Pepper íze még finomabb volt, mint az illata, s apró sóhajtozásai, kéjes rángásai Logant is tűrőképessége határára sodorták. Aztán amikor a lány megint a kielégülés közelébe ért, Logan ismét elhúzódott. – A pokolba! – jajdult fel Pepper. Logan elmosolyodott, s finoman megharapta. – Bízz bennem! – Ne cukkolj! Logan élete végéig cukkolta volna, de most csak ennyit mondott: – Meglátod, annál jobb lesz, minél tovább vársz. – Én nem akarok… ó! Most már belekapaszkodott Logan hajába, nehogy fel tudja emelni a fejét. Húzta a haját, de a férfi nem bánta, mert élvezte, hogy ilyen kétségbeesett vágyat tudott ébreszteni benne. Nem is kínozta tovább, érezni akarta, ahogy eléri a csúcsot. Egy párnával tompította a lány éles kiáltását, amikor Pepper erős combja megfeszült, sarka pedig a matracba mélyedt Logan válla mellett gyönyörében. Amint a hullámok elcsitultak, a lány teste egészen elernyedt. A férfira akkora hatást tett a látvány, hogy alig kapott levegőt. Felült, s elővett egy óvszert. Amikor visszafordult, Pepper csukott szemmel, széttárt lábbal hevert mellette. Logan megérintette a térdét. – Pepper! A lány mélyet sóhajtott, s kinyitotta a szemét. Pár másodpercig hallgatott, aztán… – Erre tényleg érdemes volt várni. 268

Logan fel-alá járatta ujjait a combján. – Örülök. – Ha meghívásra vársz, megkaptad, amikor beléptem a szobába. A férfi nem szólt semmit, csak halványan elmosolyodott. Egyrészt nem akarta siettetni a dolgot, mert tudta, Pepper itt fogja hagyni, ha végzett. Könyörögni, marasztalni viszont nem volna férfias. Óvatosan elhelyezkedett a lány combjai közt. – Mmm – dorombolta Pepper. – Szóval egy második meghívásra vártál. Logan végigcsókolta a nyakát, majd az állát. – Szeretem az ízedet – mondta, majd megszívta kicsit a lány nyakát, finoman megharapta a vállát, – és szeretlek így látni. – Mármint az ágyában, lágyan, befogadón. A ”szeretlek” szó meglepte Peppert egy pillanatra, aztán tréfára fordította a szót. – Úgy érted, kielégülve? Logan apró csókokkal hintette be az arcát. – Attól még messze vagy, édesem. Azzal mélyen belehatolt; szoros, síkos melegség fogadta. Az érzelmektől elszorult a torka, kellett egy pillanat, hogy összeszedje magát. Pepper egyre nehezebben vette a levegőt, csak suttogni tudott: – Valóban messze. Logannek ez volt az utolsó csepp a pohárban. Tenyerébe fogta Pepper arcát, s forrón megcsókolta. Szorosan magához ölelte, s ritmusosan mozogni kezdett. Sosem érezte még ilyen közel magát egy nőhöz. Nem kellett egy perc, s Pepper keményen megszorította, felkiáltott, és áthullámzott rajta a második beteljesülés. Logan a nyakába fúrta az arcát, s átadta magát saját gyönyörének. Percekkel később, amikor a szívverése már csillapodott, s egyenletesen tudott lélegezni, ráébredt, hogy Pepper még mindig átölelve tartja, s finoman csókolgatja a vállát. Ez a gyengéd érintés végleg két vállra fektette a férfit. Egy balhorog sem lehetett volna hatásosabb. Könyökére támaszkodott, hogy lássa Pepper arcát, de mihelyt megpillantotta a szemét, már tudta, a lány megint itt fogja hagyni. Érezte, amint érzelmileg eltávolodik. Vajon a 269

büszkesége nem engedi maradni, hiába szeretne? Vagy nem érzi ugyanazt, amit ő? Meggyőző érvek formálódtak az agyában, amit végül bosszúsággal leplezett. – Az ördögbe, Pepper, ez nevetséges! Te is tudod, hogy itt akarsz… Megszólalt a férfi mobilja. Talán jobb is, gondolta Logan, mert így megóvta attól, hogy túl sokat mondjon. Elhúzódott hát a lánytól, s elvette a telefont a komódról. Hogy megakadályozza Peppert a távozásban, mielőtt megbeszélhetnék a dolgot, szabad kezével szorosan tartotta a bokáját. A lány a könyökére támaszkodott. – A bátyám az? – Feltételezem – felelte Logan, s felcsapta a mobil fedelét. – Mi újság? – Itt ülök az egyik leánykereskedővel. Logan felegyenesedett. – Jól van? – Ocsmány egy gazfickó – most még inkább az, amióta befejeztük a csevegést de igen, én jól vagyok. Semmi gond. Logan megkönnyebbült, s odabólintott Peppernek, majd végigsimított a lábszárán. – A húga itt van velem. Rowdy erre suttogva válaszolt: – Így akarja jelezni, hogy ne ijesszem meg? – Valahogy úgy. Rowdy felhorkant. – Cenzúrázza, amit mondok, ahogy akarja, de ne kövesse el azt a hibát, hogy elhallgat előle információkat. Nem, ezt Logan sem akarta. Pepper erősebbnek bizonyult minden nőnél, akit eddig ismert, meg tud birkózni az igazsággal. Nem is érdemel mást. – Nem fogok semmit elhallgatni. – De semmi név, semmi terhelő adat, érti? Tehát a fickó hallgatja, amit mond. – Értem. Mesélje el, mi történt.

270

– Meg volt beszélve, hogy találkozom egy barátommal egy bárban, de helyette öt pasas jött, és engem kerestek. Sikerült elcsípnem az egyiket… – Mégis hogyan? Logan feje lüktetni kezdett. Már csak az hiányzik, hogy Rowdy megsebesítsen valakit! – Odaállították a hátsó kijárathoz, hogy ne szökhessek meg. De én ütöttem előbb. – Egyedül volt? – Igen. A többiek a bár vendégeit faggatták, és átkutatták a helyiséget, meg ilyesmi. Fojtott tiltakozást lehetett hallani, aztán egy tompa puffanást, majd csend lett. Logan lenyelte a bosszúságát. – Szóval behúzott neki, mire ő úgy döntött, beszélni fog? Nem kiáltott a másik négynek? Pepper hirtelen felült. – Volt még négy? Miről beszélsz? Rowdy jól van? – Csak henceg – nyugtatta meg Logan jó hangosan, hogy Rowdy is hallja. – Nyugodj meg, kutya baja! Rowdy nevetve folytatta: – Mielőtt annyira magához térhetett volna, hogy kiáltson, begyömöszöltem a csomagtartómba, és egy biztos helyre vittem kikérdezni. A fojtott nyöszörgés felerősödött. Logan megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. – Elmondaná nekem, hol az a hely? – Nem. Pepper közben Logan hátának dőlt, s átölelte a nyakát. A férfi érezte hátán két puha mellét, fülén meleg leheletét. Őrjítő helyzet volt. Igyekezett Rowdyra koncentrálni. – A fickó mennyire sérült meg, és mit tud? – Él, de nem túl boldog. Azt állítja, fontos szerepet játszik a bandában, és az a pasas, aki golyót kapott a kobakjába, csak közvetítő volt. Úgy néz ki, a jó öreg Morton számos fiatal lányt meg akart vásárolni. Logannek felfordult a gyomra. 271

– Milyen fiatalt? – Tizenhét-tizennyolc éveseket. A rohadék! – A klubban akarta dolgoztatni őket? – Ez a hülye nem tudja. Csak annyit tud, hogy Andrewsnak kellett egy szállítmány, meg is kötötték az alkut, de mikor a végső megállapodásra került volna sor, megpróbált visszatáncolni. – Mégsem akarta a lányokat? – Ó, dehogynem! Csak nem azon az áron, amiben megegyeztek. Aztán egy nagy puffanás, egy nyögés és egy újabb puffanás hallatszott, mintha Rowdy elégtételt akart volna venni a lányokért. – Figyeljen ide! – igyekezett Logan hivatalos hangot megütni. – Vissza kell fognia az indulatait. Az a fickó egy gazember, és megérdemli a verést, de ha megöli, abból magának lesz baja. Pepper figyelmesen kissé hátradőlt, de Logan vállán hagyta a kezét, és szórakozottan simogatta. – Maradjon ki ebből? –figyelmeztette Logan újra Rowdyt, miután felállt, hogy arrébb sétáljon. Pepper nem tudhatja, milyen ocsmányságokról beszélnek, és hogy a bátyja milyen vékony jégre tévedt. Logan teljes figyelmét a férfinak akarta szentelni, hogy a lelkére beszéljen, mielőtt valami helyrehozhatatlan történik. – Tudom, hogy legszívesebben megölné. – A puszta kezemmel. Úgy beszél a nőkről, mintha árucikkek lennének. Logan ismerte a fajtáját. Az ilyeneknek nem drága az emberi élet, és szinte sosem éreznek bűntudatot. – Nem bánom, hogy kivallatta, de most már hagyja abba! Inkább mondja el, mit tudott meg eddig! – Morton azzal fenyegette meg a lánykereskedőket, hogy neki dolgozik a rendőrség, s csak csettintenie kell, lecsukathat bárkit, akinek nem tetszik a pofája. – Miért tett volna ilyet? – Mert piszok olcsón akarta azt a szállítmányt, de nem jött be. A másik fél is fenyegetőzni kezdett, s Mortonnak rá kellett jönnie, hogy a leánykereskedőknek is megvannak a maguk eszközei. Sokan ezért gyanakodnak, hogy túl jókor jött a halála. – Jó oka volt megjátszani – bólintott Logan. 272

Ha Andrewst halottnak hiszik, az emberkereskedők elfelejtik a bosszút, aztán kis idő múlva Morton lecsaphat rájuk. – Úgy hallottam, Morton ingyen szerette volna megkapni a lányokat, és végül átvenni az egész üzletágat. A két gazember a nőkkel folytatott kereskedelem joga fölött acsarkodott… Könnyű volt megérteni Rowdy dühét, minden jóérzésű emberben hasonló indulat munkálna. Minden férfiban, aki valaha is szeretett nőt. Logan Pepper felé tekintett, aki az ágyon térdelt, kezét a combján nyugtatta, szőke hajtincsei félig eltakarták a mellét. Felkavaró látványt nyújtott. Logan hátat fordított neki, és lehalkította a hangját. – Ugye tudja, sosem hagynám, hogy Peppernek baja essen? – Már mondta. – Szavamat adtam. – Inkább meghalna, de nem engedné, hogy bárki, főleg egy Morton Andrewshoz hasonló gazember vagy egy leánykereskedő Peppernek csak a közelébe is kerüljön. – Csakhogy az ember nem mindenható. – Én mindig betartom a szavam. Rowdy megemésztette, amit hallott, aztán belemordult a telefonba: – Ezt díjazom. – Én is azt, amit maga tesz. – Nahát! Ez meg mi a fenét jelentsen? Logan visszafordult Pepper felé, s belenézett abba a gyönyörű, világosbarna szempárba. – Hogy nem szeretném, ha bármi visszaütne ebből az egészből magára. – Felejtse el ezt a baromságot! – horkant fel a férfi. – Nincs szükségem bébicsőszre. Maga csak törődjön a húgom biztonságával, a többi az én dolgom! Nem, Rowdynak valóban nem bébiszitterre volt szüksége, de egy barátra annál inkább. És nyugodt, emberi életre. – Amit a húga megérdemel, azt maga is. Gondolja csak el, milyen boldog lenne Pepper, ha tudná, hogy maga biztonságban él, és nem kell többé folyton hátratekingetnie a válla fölött. Logan elképedésére kövér könnycseppek gyűltek Pepper szemébe. Nem gördültek le az arcán, még csak nem is szipogott, s nem csinált ügyet abból, hogy kimutatta sebezhetőségét. 273

Csak egy halvány, kedves mosoly jelent meg a szája sarkában. Logan tudta, ha nem ismerné Peppert, akkor jó embernek tartaná Rowdyt, akinek rettenetesen nehéz élete volt. Rowdy belesuttogott a telefonba: – Gyűlölöm, hogy aggódnia kell értem. – Akkor ne adjunk rá több okot, rendben? – felelte Logan, majd odasétált Pepperhez, és megsimogatta a haját. Rendbe teszi ennek a két embernek az életét, mielőtt ez a hercehurca véget ér. – Haladjunk szépen sorjában! Ott még nem tartunk – figyelmeztette Rowdy. Valóban. Előbb még meg kell tudni, Andrews valóban halott-e, és még ott vannak a lánykereskedők is. Ki kell vonnia Rowdyt valahogy ebből az egészből, csakhogy ez nem lesz könnyű, amíg nála van a félig agyonvert bűnöző. Logan gondolkodott egy darabig, aztán előállt egy javaslattal: – Nos, akkor a következőket fogjuk tenni. Pepper élénken figyelt, miközben Logan figyelmesen hallgatta a bátyját. Egyetlenegyszer sem kérdőjelezte meg, amit Rowdy mondott. Megbízott a fivérében, s ezzel még jobban belopta magát Pepper szívébe. – Tudja, hogy maga kicsoda? … Akkor jó. Most sem hallott neveket, úgyhogy egyikünket sem kötheti az ügyhöz. Gondolja, hogy ott tudja hagyni valahol megkötözve, ahol senki más nem találhat rá? Nem végleg, csak amíg adok a rendőröknek egy névtelen tippet a hollétéről.… Nem, nem akármelyik rendőrnek, csak Reese-nek – magyarázta Logan, miközben meztelenül fel-alá járkált a hálószobában. – Tudom, hogy fenntartásai vannak vele kapcsolatban, de ő az egyetlen, akiben megbízom. Mihelyt Reese bevitte a fickót, nem lesz nehéz összeköttetésbe hozni a halott leánykereskedővel, főleg annak az információnak a birtokában, amit a tipp kíséretében átadunk. Ez elég lesz ahhoz, hogy bent tartsák. Pepper némileg elképedve rádöbbent, hogy Logan Rowdyt akarja megvédeni. A saját testvérén kívül eddig senki nem tett érte ennyit. Senki.

274

Persze Rowdy lenne az első, aki tiltakozna mondván, neki nem kell védelem. Tagadná az utolsó leheletéig. De túl régóta állt már szemben a világgal sorompóként a húga és az őt fenyegető veszedelmek között. A könnyek égették Pepper szemét, s halk sóhaja felkeltette Logan figyelmét. Homlokát ráncolva koncentrált, ahogy Rowdyt hallgatta, s közben le nem vette a szemét Pepperről. A lánynak olyan érzése támadt, mintha olvasni próbálna a gondolataiban. Eddig nem könnyítette meg Logan dolgát, de talán változtathatna ezen. Azzal, hogy Logan kiállt a testvére mellett, egy kis darabkát épp most lopott el a szívéből. – Igen – válaszolt Logan Rowdynak. – Reese kell hogy bevigye a fickót, de Peterson fogja felügyelni az egészet. Nem, a hadnagy nem fogja megöletni – mondta, s bosszúsan az égre nézett. – Nem, nem fogja, még ha szeretné is. Ahhoz túl sok az elvarratlan szál. – Egy pillanatig hallgatott, aztán megrázta a fejét. – Nem! Maga sem ölheti meg csak úgy! A lány elmosolyodott. Rowdy természetesen blöffölt, Logan meg bevette. Vagy csak amolyan lovagias módon mindketten hagyják, hogy a másik emelt fővel hagyja el a porondot. Nem mintha Pepper egy fikarcnyit is törődött volna a bátyja foglyával. Nőkkel kereskedett, Mortonnal üzletelt, és összeállt másokkal, hogy bántsa Rowdyt. Mindegyikért külön-külön is halált érdemel. Csakhogy amint már Logannek is mondta, Rowdy nem gyilkos. – Gondoljon arra, hogy a fickó valószínűleg alkut akar majd kötni, és beköpi a főnökét – érvelt Logan. És ezzel nők menekülnek meg a gyalázattól. Pepper még inkább ellágyult. Rowdy valószínűleg egyetértett, mert Logan bólintott. – Rendben. Akkor hagyja megkötözve reggelig, nekem nem fog fájni. Szenvedjen csak még egy kicsit! De ne tegyen benne még nagyobb kárt, komolyan mondom! Pepper az ágy fejéhez húzódott, hogy nekitámaszkodhasson, amivel ismét magára vonta Logan figyelmét. A férfi érdeklődéssel nézte az új pozíciót.

275

– Persze. Maga is felhívhatja Reese-t, ha úgy jobban szeretné. De tudnia kell, hogy én is telefonálok. – Hallgatott, aztán megrázta a fejét. – Ez nem vita tárgya, úgyhogy nyugodjon bele! Két ilyen hatalommániás embert! A tudattól, hogy ez a két férfi tiszteli egymást, furcsán elszorult Pepper mellkasa. – Rowdy, mielőtt még letenné… – Logan habozott egy pillanatig, aztán folytatta: – Nagyon hasznos dolgot tett. Köszönöm. Peppernek most már egyáltalán nem voltak fenntartásai. A fenébe is! Hogyan játszhatná a sértettet ezek után? Logan összecsukta a telefont, de nem csatlakozott hozzá az ágyban. Pepper hirtelen félénkké, szégyenlőssé vált. – Fel kell hívnod Reese-t? – Mindjárt – felelte Logan, majd karba font kézzel méregetni kezdte a lányt. – Előbb a bátyád akar beszélni vele. Pepper saját meztelensége tudatában legszívesebben bebújt volna a takaró alá. – Nem baj? – Ha ettől Rowdy jobban érzi magát, nekem mindegy. Beszéljék csak meg, hol hagyja a bátyád a gazembert, ahonnan Reese majd felszedheti. – Te megbízol Reese-ben, ugye? – kérdezte a lány. Fontos volt neki Logan ítélete. – Végül is igen. – Mégsem tartod ostobaságnak Rowdy gyanúját? – Hogyan tehetném? A bátyád tudja, mit csinál. Pepper megelégelte, hogy akkora távolság van köztük, s megpaskolta maga mellett a matracot. Logan leengedte a karját, tűnődő tekintettel elindult a lány felé, aztán megállt az ágy mellett. – Szeretném, ha itt maradnál velem éjszakára – mondta halkan, majd kinyújtotta a kezét és megérintette Pepper egyik hajfürtjét. – Aludj velem! – Meglehetősen fáradt vagyok. Nem biztos, hogy képes lennék többre az alvásnál. – Nem is akarok mást – nyugtatta meg Logan leülve az ágy szélére. – Csak átölelve szeretnélek tartani egész éjszaka. Nem akarok túlságosan 276

költői lenni, de érezni szeretném, ahogy ver a szíved, beszívni az illatodat… és egyszerűen csak hozzád érni. Pepper szíve vadul zakatolt. Logan finoman megérintette a szája sarkát. – Maradj itt velem! Valami új, valami más, valami csodás kelt életre Pepper lelkében. Kénytelen volt tréfával elütni a dolgot, különben menten elsírta volna magát. – De aztán ne panaszkodj, ha horkolok! Logan elvigyorodott. – Adj még tíz percet, hogy megtudjam, Rowdy és Reese megbeszélték a részleteket, aztán alhatunk. Ez így pont jó lesz, legalább nem kell találkoznia Dashsel a szeretkezésük után, aminek valószínűleg a fültanúja volt. Ráadásul Logan is kimerültnek látszott. – Rendben – ásított Pepper. – Addig is elmesélhetnéd, miket mondott Rowdy. Így is történt, aztán hamarosan mindketten álomba szenderültek. Logan pedig teljesen elfelejtette, hogy még fel akarta hívni a barátját.

277

22. Reese a kanapén üldögélt, lába a kisasztalon, egy doboz sör a keze ügyében, kutyája pedig elnyúlva az ölében. A tévében valami sportműsor ment, de a férfi nem igazán figyelt oda. Zsozsó szőre sima volt, és selymes, mert Alice megfürdette és alaposan kikefélgette. Valami különös okból ez nagyon jólesett Reesenek. Szinte látta maga előtt a lány gyengéd mozdulatait, hallotta kedves hangját… Nagyszerű! Ahelyett, hogy az Andrews-rejtély megoldásán gondolkodna, egy nő hangjáról ábrándozik. Szánalmas. Lenézett a kutyára, és azon kapta, hogy ő meg a gazdáját lesi. Ettől vigyorognia kellett. – Te is rá gondolsz, igaz? A kutya izgatottan csóválta a farkát, s várakozón felemelte a fejét. – Nem, most nem zavarhatjuk, de annyit elárulhatok, hogy ő is nagyon szeret téged. – Alaposan meghúzta a sörösdobozt, aztán tovább beszélt a kutyához: – Velem bezzeg távolságot tartó. Tennem kell ez ellen valamit, de nem akarom veszélyeztetni a megállapodásunkat miszerint rendszeresen vigyáz rád. Zsozsó felvonta a szemöldökét, aztán visszaengedte, majd félrebillentette a fejét. Reese felnevetett. Amint megszólalt a telefonja, a nevetés nyögésbe fulladt. Előrehajolt, és felemelte a készüléket a kanapé végénél álló asztalkáról. – A fenébe, épp most helyezkedtem el kényelmesen! Feltételezve, hogy Logan az, sietve felvette. 278

De nem Logan volt, hanem egy olyan telefonáló, akire egyáltalán nem számított. Mihelyt Logan másnap bement dolgozni, Reese félrehúzta a folyosón. Elgyötörtnek és fáradtnak látszott, ráadásul szörnyen dühösnek. – Mégis mi a fenét képzeltél? Logan alaposan szemügyre vette barátját. – Úgy látom, megkaptad a névtelen bejelentést. – Nem vicces, az ördög vigyen el! – Egy egyenruhás rendőr odanézett a felemelt hangra, mire Reese igyekezett visszafogni az indulatait. – Idehoztam, de hogyan gondolod, hogy ezt el tudom intézni, ember? Elintézni? Reese azt hitte, az egészet a nyakába akarja varrni? Hogy azt várja tőle, találjon megoldást mintegy varázsütésre? Aligha. Közben már rájött, hogy tartozik Reese-nek egy bocsánatkéréssel. – Nem kellett volna belerángatnom téged. Reese felkapta a fejét. – Micsoda? – Azon törtem a fejem, hogyan vonjam ki az egészből Rowdyt úgy, hogy mégis fel tudjuk használni az információit. De nem lett volna szabad, hogy ilyen helyzetbe hozzalak. .. – A francba ezzel! – Reese közelebb dugta a fejét, szinte összeért az orruk. – Nem erről beszélek. A társad vagyok, vagy mi? Fedezlek, bármi történik. Logan szeme összeszűkült. – Hátrább az agarakkal! Reese idegesen kapkodta a levegőt, aztán egy szaftos káromkodás kíséretében hátat fordított. Megdörzsölte a tarkóját, s láthatóan egyre ingerültebb lett. Van valami Reese-szel, s Logannek elege volt a titkolózásból. – Itt az ideje, hogy előállj a farbával. Reese felnevetett, és visszanézett rá. – Tudod, a fickót rendesen összeverték. Betört az orra, bedagadt a szeme, még az egyik ujja is eltört. Logan várta a folytatást. 279

– Át kellett adnom Petersonnak. Most hallgatja ki, és beleavatkozik abba, amibe nem kéne. Amibe nem kéne? – Ő a főnök. – De ez akkor is a te ügyed. Márpedig ahogy hallom, nem nyugszik. Szervezkedik, szaglászik… Szaglászik? – Mi a fene van veled, mondd! Peterson mindössze véget akar vetni a korrupciónak. Tudod, hogy mindig is szerette a kezében tartani a dolgokat. – Nem, Logan, itt többről van szó. – És ezt te honnan tudod? – Nyomozók! – csattant fel mellettük egy szigorú női hang. Odafordultak, s Peterson hadnagyot pillantották meg. Logan odabiccentett köszönésképpen. – Milyen szerencse, hogy mindkettejüket itt találom! Reese karba tett kézzel lazán a falnak dőlt, s olyan udvarias képet vágott, mintha az imént nem is dühöngött volna. – Van egy személyleírásom arról az emberről, aki megdolgozta a foglyunkat. Feltűnően hasonlít Rowdy Yateshez – nézett rájuk szúrós szemmel a hadnagy. – Igazán? – somolygott Reese. – A ”magas, szőke, izmos” számtalan férfira ráillik. A kategóriába Reese maga is beletartozott, úgyhogy Logan nem mondott semmit. A hadnagy hallgatott egy pillanatig, aztán egyszerűen kibökte, amit akart: – Andrews él. – Tényleg? – Logan még annyi fáradságot sem vett, hogy meglepettnek mutatkozzon. – Ezt a laposra vert fickó mondta, vagy a halottkém? – Mindkettő. A pokolba! Reese nem mozdult, így Logan folytatta a kérdezősködést: – Tudjuk, ki a hulla? – Az egyik embere – legyintett a hadnagy. – Morton nyilván azért alkalmazta, mert ugyanolyan testfelépítésű és hajszínű volt, mint ő. 280

– Festett szőke? – kérdezte Reese. A nő vállat vont. – Nem tudjuk, de nem is érdekes. – No és ki tudott szedni valami használható infót a fickóból, akit Reese behozott? – terelte másfelé Logan a beszélgetést. Minél hamarabb szabadul a kapitányságról, annál jobb. Meg kell találnia Andrewst, hogy ne jelentsen többé fenyegetést, meg kell hogy… – Végül is igen – dörzsölte meg fáradt mozdulattal az arcát a nő, majd maga mellé ejtette a kezét. – A bérház porig égett. Logan nem ilyen hírre várt, fel sem fogta azonnal. – Milyen bérház? Mikor? A hadnagy óvatosan Reese-re pillantott, de mivel az meg sem rezdült és továbbra is közömbös arcot vágott, visszanézett Loganre. – Az, ahol maga lakott, miközben behízelegte magát Pepper Yates kegyeibe. Gyilkos indulat lobbant Loganben. Ha nem hozza el onnan Peppert… – Az a bérház, ahol azt reméltük, hogy nyomot fogunk. De maga szerint nem volt ott semmi, amin el lehet indulni. – Mikor? – kérdezte Reese. – Megsérült valaki? – firtatta Logan. – Akkor kaptam a hívást, amikor épp a kihallgatószobában voltam. Valószínűleg gyújtogatás. Szépen leégett, totálkáros. Logan nem tudta megemészteni, hogy Pepper lakott abban a házban, és bárki is gyújtotta fel, nyilván őt akarta eltávolítani a színről. Megpróbált visszaemlékezni, ki lakott még az épületben. – Nem találtunk odabent holttesteket – mondta a hadnagy, de mielőtt Logan megkönnyebbülhetett volna, nekiszegezte a kérdést: – Megtalálta Rowdyt és Peppert? Logan megrázta a fejét, de hogy leplezze a hazugságot, sietve hozzátette: – A tűzre való tekintettel ez lesz az első dolgom. – Hát legyen is. Mindkettejüknek. Reese mélyen hallgatott, az arcáról nem lehetett leolvasni semmit. – Gondolja, hogy a testvérek egyike gyújtotta fel a házat? – Logan erre eddig nem is gondolt, és bár tudta, hogy Pepper nem hagyta el a tóparti házat, Rowdy felől már nem volt ennyire biztos. 281

– Miért tettek volna ilyet? – Talán hogy megsemmisítsék a bizonyítékokat. Maga még nem hozta el onnan a holmiját? – Nem. – Sokkal fontosabb volt Pepper édes kis hátsóját kimenekíteni a tűzvonalból. – Nem tartottam ott sok mindent. Néhány ruhát, ágyneműt… csak hogy úgy nézzen ki, tényleg ott élek. – Azóta nem látta Yates kisasszonyt? Mivel a kérdés puszta érdeklődésnek tűnt, Logan egykedvűen válaszolt: – Azóta egyáltalán nem jártam a házban – mondta, de már előbbre jártak a gondolatai. Először is meg kell találnia Rowdyt, aztán meg beszélnie kell Dashsel, hogy biztos lehessen benne, a tónál nem történt semmi rendkívüli. – Tehát nem veszett oda semmi érték? – kérdezte a hadnagy. – Nem igazán. Vajon Pepper holmija közül mi maradt a lakásban? Ahhoz túl okos, hogy elvarratlan szálakat hagyjon maga után. Vajon a tűz ellene irányult, vagy valóban bizonyos nyomok eltüntetése volt a cél? – Először egy bomba a klubban, aztán egy halott dublőr, most meg a tűz, miközben a különleges egység semmit sem talál – ingatta a hadnagy a fejét. – Percről percre nehezebb lesz ezt és a rendőrség érintettségét megmagyarázni. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy visszahozzuk ide a Yates testvéreket. – Azonnal intézkedem – ígérte Logan. – Értse meg, hogy még ma itt akarom látni őket! Nincs több késlekedés. Még ha nem is tudnak semmit a tűzről, lehet, hogy veszélyben vannak. Védelmet kínálunk nekik, itt biztonságban lesznek – mondta, majd jelentőségteljesen Reese-re nézett. – Mindenkitől. Reese felkapta a fejét, de Logan feltartott kézzel megakadályozta, hogy vitatkozni kezdjen. – Nem érdekel, hogyan csinálják, de itt akarom látni őket, hogy beszélhessek velük. Megértették? – emelte fel a hangját a hadnagy. – Világos – felelte Reese. Mihelyt Peterson elment, Reese nekidőlt a falnak. – Most mi legyen? Logan tanácstalanul nézett rá. 282

– Tudod, hogy nem bízom meg a főnökben egészen – jegyezte meg Reese, – de most igaza van. Az a nyaraló a tónál csak addig biztonságos, amíg valaki nem gyűjt be minden adatot rólad, és ezt egy másik rendőr könnyen megteheti. Akkor aztán egykettőre kiderül, hogy van egy öcséd, neki egy háza… – Igen – mondta Logan, és érezte, hogy egyre idegesebb. – A bérház leégett, és ez azt jelenti, valaki tudta, hogy Pepper ott lakik. – Lehetett volna véletlen is, de ezt nem vesszük be – folytatta Reese. – Vagy rád hajtanak, vagy Rowdyra és Pepperre. Esetleg mind a hármatokra. Tudom, hogy téged nem követtek. .. – Még a legjobb zsaru is lépre mehet, úgyhogy ne vegyük ezt készpénznek! Andrews eleve egy beteg elme, de ez az ügy most már új szintre emelkedett. Azzal, hogy a szervezett lánykereskedelem is bekerült a képbe, azt hiszem, a kapitányság tényleg biztonságosabb, mint az az isten háta mögötti hely. Reese egyetértőn bólintott. – El kell ismernem. Hogyan tudnék segíteni? – Én magam megyek Pepperért – jelentette ki Logan. Ezt semmi pénzért nem bízná másra. Reese elkapta a karját. – Valamit érts meg! Én itt vagyok, és fedezlek. Logan azonban tisztában volt azzal, hogy Reese még mindig titkol valamit. – Mit értesz ez alatt? Reese szeme résnyire szűkült. – Azt, hogy bízhatsz bennem, a fene vigyen el! Logan feszülten rámosolygott. – Tudom. – Akkor ne legyen több meglepetés! Ha Rowdy megint mesterkedik valamiben, légy szíves, és szólj nekem! – Rowdy öntörvényű fickó, a maga módján intézi a dolgait. – Szerintem nem okos ráhagyni. Logan ezzel nem értett egyet. Ennyi ismeretlen tényező mellett jó, hogy Rowdy kint van az utcán. Reese kedvéért azonban bólintott. – Talán nem, de nem tudom, számít-e ez most valamit. A lényeg, hogy én behozom Peppert, és ha tudom, begyűjtöm Rowdyt is. Te meg közben próbálj meg kiszedni valamit a foglyodból! 283

Reese megengesztelődve bólintott. – Majd értesítelek. Pepper egész úton hallgatott a kocsiban. Ez nem tetszett Logannek, de tudta, a lány a terv hirtelen megváltoztatása miatt aggódik. Nem is számított rá, hogy megnyugszik, míg nem tudnak Rowdyval beszélni. A férfi azt ígérte, Dash lakásánál találkoznak, és onnan együtt mehetnek be a kapitányságra, Pepper azonban nem tudott erről a kis kitérőről. Dash óvatosságból követte őket. Nem volt ugyan zsaru, viszont egy zsaru fivére, és elég lojális ahhoz, hogy megtegyen bármit, amit kell. Logant idegesítette, hogy Dasht és Peppert potenciális veszélynek teszi ki az úttal. Rowdy pedig… nos, őt Logan már jól ismerte. Volt egy olyan érzése, hogy ő is furikázik egy kicsit, mielőtt Dashnél találkozik velük. – Pepper? A lány kibámult az ablakon, és csak hümmögött valamit. Logan keze megszorult a kormányon. – Több időt akartam hagyni neked, de sajnos, az idővel most nem én rendelkezem. A lány feléje fordult. – Mit akarsz ezzel mondani? – Bíznod kell bennem. Csend lett a kocsiban, csak a forgalom és a légkondicionáló zaját lehetett hallani. Logan nem szólt, mit is mondhatott volna? Magán érezte Pepper világosbarna szemének kutató pillantását. Lassan szinte tapinthatóvá nőtt a feszültség köztük. – Nem könnyű – szólalt meg végül a lány. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Logan ígéretet vélt kihallani Pepper válaszából. – Tudom. A lány félig feléje fordult. – Hülyét csináltál belőlem. Logan gyomra összeszorult a bűntudattól. – Nem állt szándékomban. – Nem. Neked az volt a szándékod, hogy felhasználj a céljaidra annak érdekében, hogy elkaphasd a bátyámat. 284

Ezt nem lett volna értelme tagadni, és amúgy sem fog soha többé hazudni Peppernek. – Igen – ismerte be Logan, viszont a dolog pontosításra szorult. – De ez még az előtt volt, hogy igazán megismertelek. – Akkor már ismertél, amikor letartóztattad Rowdyt. Ezt a vádat Logan már nem volt hajlandó elfogadni. – Én Sue Meekst ismertem, a zárkózott, félénk szomszéd lányt, aki imádta a szexet. – Tudtad jól, hogy nem ez az igazi nevem. – A névnek ehhez semmi köze. Persze tudtam, hogy Sue Pepper Yates álnéven, de téged nem ismertelek. Legfeljebb részben. – Logan folytatta, bár tudta, hogy Peppernek nem fog tetszeni. – Például megtudtam rólad, hogy sebezhető vagy. – Tévedsz – tiltakozott a lány, de meggyőződés nélkül. – Először azért akartam közelebb kerülni hozzád, hogy elkapjam Rowdyt, ebben igazad van. De miután néhányszor már beszéltünk, kezdtem vonzódni hozzád és… együtt érezni veled. – Te… – Te viszont ravaszul becsaptál engem – vágott közbe Logan. – De most legalább már tudom, hogy érzéki nő vagy. – És ebből előnyt kovácsoltál! Ezt a vádat Logan nem tagadta. – Ahogy te is. – Most panaszkodsz? – kérdezte Pepper gúnyos mosollyal. Logan már értette a lány viselkedését. Valahányszor ideges vagy aggódik, gunyoros lesz, mintegy leplezve a valódi érzéseit. – Isteni veled a szex, úgyhogy nem fogsz panaszt hallani tőlem. Pepper gyanakodva összehúzta a szemét. – Viszont ha csak szexet akarnék – folytatta Logan, – azt nélküled is megkaphatnám. A lány felszisszent, de Logan gyorsan tovább beszélt, nehogy félreértse. – Nekem viszont kellett a félénk, visszahúzódó Sue Meeks, ahogy kell Pepper Yates is. Erősebb vagy, mint valaha gondoltam. Független, lojális és van humorérzéked. – Nem mondtam nemet, Logan, fölösleges bókolnod. 285

– Csak az igazat mondom – szögezte le a férfi. Kétségbeesetten meg szerette volna értetni magát Pepperrel. – A helyzet az, hogy a mai éjszaka, amikor a karomban tartottalak, amíg aludtál, és úgy ébredtem, hogy ott feküdtél szorosan mellettem… különleges volt a számomra, és az is marad. Sosem felejtem el. Pepper haragja elpárolgott, élénk tekintettel figyelte a férfit. – Soha? Az érzelmek érdessé tették Logan hangját. – Már akkor tele voltam megbánással és fenntartásokkal, amikor még nem is ismertem az igazi éned. Túl régóta akartam már elkapni Andrewst, hogy megbosszuljam Jack barátom halálát. Ez hajtott előre minden percben, szinte a megszállottja lettem. És akkor jöttél te, én meg gyűlölni kezdtem, hogy belebonyolódtál ebbe az ügybe. – Te kevertél bele – jegyezte meg a lány alig hallhatóan. – Nem én, hanem Andrews. Én csak napvilágra hoztam, és igazán sajnálom. Egy darabig azt kívántam, bárcsak más módszerekhez folyamodtam volna. De a helyzet az… – Logan szinte hallotta a saját szívverését és azt is, hogy Pepper visszatartja a levegőt. – A helyzet az, hogy most már ismerlek, tudom, milyen az igazi Pepper, és nem akarom elengedni, bármi történjék is. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanat után a lány Logan felé nyújtotta a kezét. Vajon elfogadta a magyarázatát? Elfogadta őt? Logan imádkozott, hogy az utóbbit jelentse a mozdulat, s megszorította Pepper ujjait. – Szükségem van rá, hogy bízz bennem, édes – mondta újra. A lány bólintott. – Rendben. Logan örült, hogy ezt legalább tisztázták, de még nem tudott megnyugodni. – Először Reese lakásához megyünk. A lány zavartan nézett ki az ablakon. – Hallottam, amikor azt mondod a bátyámnak, hogy Dashnél találkozunk. – Igen, és oda is fogunk menni végül. De először ellenőrizni szeretnék valamit, és ha nem tetszik, amit találok, akkor kell egy biztonságos hely, ahol elrejthetlek, amíg tisztázom az ügyet. Az én házamat valószínűleg figyelik, úgyhogy Reese-hez megyünk. 286

– És a bátyám? Ez nem lesz könnyű, mert mindketten tudták, hogy veszély ide vagy oda, Rowdy az életét is kockára fogja tenni Pepperért. Logan tisztában volt azzal is, milyen sokat jelent Rowdy Peppernek, és mivel már biztosan tudta, hogy szereti a lányt, boldognak akarta látni. – A szavamat adtam, édes. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy biztonságban tudjam. Peppert nem nyugtatta meg az ígéret, a homlokát ráncolta, majd motyogott egy halk köszönömöt, s elfordította a tekintetét. Andrews végigsimított új, sötétebb frizuráján, melyet nevetségesen kócos, fiatalos fazonra vágtak. Nem tetszett neki, mert átlagosnak érezte magát tőle, márpedig ő minden, csak nem átlagos. A borostás áll, a napszemüveg és az alakját testesebbnek mutató, bő ruha segítette az inkognitóját. Hiányzott méregdrága ruhatára, ahogy a kocsiparkja és a testőrei is. De már nem tart soká. A zsaruk halottnak hiszik, az üzletfelek pedig nem tekintik többé fenyegetésnek. Ismét nyeregben érezte magát. Már csak néhány szál maradt elvarratlanul, és ez az új külső segíteni fog, hogy hamarosan mindent elrendezzen. Egy fa árnyékában ült egy kis autóban. Határozottan élvezte a helyzet iróniáját. Rowdy Yates álcázva bújtatta előle a húgát, és most az álcázás segíti őt, hogy mindkettőt megölje. Rowdy rengeteg bosszúságot okozott neki, de ma mindenért megfizet, méghozzá az életével.

287

23. Rowdy az órájára pillantott. Logan és Pepper nemsokára Dash lakásához ér. Nincs sok ideje, de mielőtt hagyná, hogy a rendőrség védőőrizetbe vegye a húgát, ellenőriznie kell Reese Baredent Ennek pedig az a legkönnyebb módja, ha átkutatja a lakását. Befelé menet elhaladt egy lány mellett, aki pórázon vezetett egy kiskutyát, s odabiccentett neki, nehogy feltűnést keltsen. Ám a lány kerülte a tekintetét, és sietve elhaladt mellette, szorosabbra fogva a kutyát. Rowdy utánanézett, s látta, hogy a járda felé veszi az irányt. Nem is gondolt rá többet. Két ajtó volt Reese emeletén, s miután nem látott senkit, előkapta a szerszámait, hogy kinyissa a zárat. – Azt hinné az ember, hogy egy zsaru óvatosabb – suttogta maga elé, mikor a zár könnyedén engedett Még egyszer körülnézett, majd besurrant a lakásba, és becsukta az ajtót maga után. Bareden nyomozó rendszerető fickó, állapította meg, és ez most megkönnyíti a dolgát. Először az íróasztalt és a laptopot vette célba. Nem volt nagy komputerszakértő, ráadásul Bareden sok adatát jelszóval védte. De még így is talált eleget. Saját magáról és Pepperről. No meg Peterson hadnagyról. – Nahát! – Ez érdekes. Miért ez a kíváncsiság a hadnagy dolgai iránt? Minden zsaru, akit ismert tartott egy másolatot papíron is a feljegyzéseiről. Mivel nem fért volna hozzá gyorsan a számítógép adataihoz, Rowdy nekilátott átkutatni az íróasztal fiókjait. Úgy tűnt, Baredennek szép summa van a bankszámláján, és rendben lefűzve tartja a számláit. De semmi egyéb, ami érdekes lett volna. 288

Rowdy otthagyta hát az íróasztalt, és elindult a hálószobába. Átnézte az éjjeliszekrényeket, nem talált semmit, de ekkor hirtelen ötlettől vezérelve kihúzta a fiókokat, hogy benézzen mögéjük és alájuk. Ott találta meg a dossziét, ragasztószalaggal az éjjeliszekrény belsejéhez tapasztva, a fiókok mögött. Gyorsan kinyitotta, átfutotta, majd átnézte lassabban még egyszer. Leült az ágyra a dossziéval az ölében. Megtudta belőle, hogy Peterson hadnagy gyorsan lépkedett felfelé a ranglétrán, és eltökélt szándéka volt, hogy megtisztítsa körzetét a korrupciótól. Aztán elolvasott más, még érdekesebb beszámolókat is, összesen négyet. Nem kevés terhelő adatot tartalmaztak, de nem ez volt az, amit keresett. Ekkor kinyílt, majd csukódott a bejárati ajtó. Rowdy felkapta a fejét. Hová meneküljön? Az ablakon át, vagy netán a szekrénybe? Mintha várta volna, hogy ott találja Rowdyt, Bareden nyomozó lépett a szobába. Fegyver volt nála, de nem vette elő a vállán lévő tokból. Egyenesen a hálószobába jött, és egyenesen Rowdyhoz lépett. – Tud mondani egyetlen okot, hogy ne döngöljem a padlóba? – kérdezte halkan. Nahát! Meglepő ez a nyugalom. Rowdy felmérte a helyzetet, nem érezte magát igazán veszélyben, úgyhogy vállat vont. – Lehet, hogy nem lenne olyan könnyű, mint gondolja. – Amilyen hangulatban most vagyok, nem is akarom, hogy könnyű legyen – felelte Reese, de közben megdörzsölte az arcát, mint aki inkább undort érez, mint haragot. – Mit művel itt, Rowdy? – Szerintem tudja. – Valóban. Ha a húgáról van szó, semmit sem kockáztat. Bár Reese nem tűnt agresszívnak, Rowdy jobbnak látta felállni. – Azt hittem, a kapitányságon van. – Ezért úgy gondolta, szabad a gazda? – Ühüm. Reese a fejét ingatta, s megszokott módján nekidőlt vállával a falnak. – Alice hívott ide. Alice? Ki a fene az az Alice? Á, a kutyás hölgy! Az ördögbe! Nem is látszott rajta, hogy gyanakszik. Rowdy még abban sem volt biztos, észrevette-e őt egyáltalán. 289

– Egy szomszéd? Reese bólintott. – Sétálni vitte a kutyámat, meglátta magát, és rossz érzése támadt. Reese-nek kutyája van? Hát, erre sem számított. – Gyanakvó fajta lehet. – Igen, az. Nagyon is – dünnyögte Reese, mintha zavarná a lánynak ez a tulajdonsága. Aztán megrázta a fejét, talán hogy elűzze a zavaró gondolatot. – Szerencsére részletes leírást adott a behatolóról, különben a pisztolyom csövével találta volna szembe magát. Tehát Reese tudta, hogy ő az. – De hát akkor…? Szóval nem haragszik, hogy meglátogattam? – Oka van a szélsőséges óvatosságra – legyintett Reese, majd meglazította a nyakkendőjét, és kigombolta a legfelső gombot az ingén. – És én megközelítőleg sem vagyok annyira bizalmatlan, mint maga. Rowdy felemelte a dossziét. – Az utóbbi kijelentésével vitába szállnék. – Elolvasta? – A lényegét igen. – És kezdtek összeállni a kirakós játék darabkái. – Logan tud róla? Reese a fogát csikorgatta. – Nem könnyen teszem tönkre valakinek a jó hírét. Megdönthetetlen bizonyítékokra van szükségem, mielőtt mondok bármit is. Néhány titokzatos látogatás lehet véletlen egybeesés is. Hirtelen Peterson hadnagy lépett be a szobába fegyverrel a kézben. – Elárulná valamelyikük, mi folyik itt? Ó, a francba! – Maga idióta! Nem ártana egy riasztó. – Már én is látom – pillantott Reese a pisztoly csövére. Rowdy a lehetőségeit latolgatta. Meg sem fordult eddig a fejében, hogy más is elkaphatja, mint Reese. Mivel a nő és Reese mereven méregette egymást, Rowdy nekibátorodott. – Maga miért van itt? – kérdezte a hadnagyot. – Kezdjem én? Na jó – felelte a nő, majd intett Reese-nek, hogy lépjen hátrább. – A kedves kolléga újabban nagyon titokzatosan viselkedett, és gondoltam, mielőtt behozzuk magát meg a húgát a kapitányságra, kiderítem ennek az okát. – Tekintete ide-oda cikázott a 290

két férfi közt. – Arra nem számítottam, hogy magát is itt találom. Ezek szerint vele dolgozik? Rowdy nem értette. – Kivel? – Reese-szel. – A hadnagy a Rowdy kezében lévő dossziéra bökött. – Maguk ketten Andrews zsoldjába álltak? Rowdy lassan felfogta, és elvigyorodott. – Azt hiszi? Komolyan? Reese nem találta humorosnak a helyzetet. – Szerettem volna, ha tévedek. – Hát téved, nyomozó – válaszolta a felettese összehúzott szemmel. – Tényleg azt hitte, hagyom, hogy ezt megússza? Nem valószínű. Hetek óta tudom, hogy mesterkedik valamiben. – Maga után nyomozott – lengette meg Rowdy a dossziét a levegőben. S mivel biztos volt benne, hogy csak félreértésről van szó, még meg is magyarázta: – Bareden azt gondolja, maga az, aki összemelegedett Mortonnal. A nő finom állkapcsa megfeszült. – Soha! – Ostobaság. – Reese tett feléje egy óvatos lépést, a pisztolycső követte. – Csak a személyes kapcsolatait Andrewszal a radar alatt repülve intézte. – Miféle személyes kapcsolatokról hablatyol? Hogy szabaddá tegye a kezét, Rowdy ledobta a dossziét az asztalra. Szükség lehet rá, ha bárki lövöldözni kezd. – Itt van benne minden – bökött a papírra, remélve, ezzel alkalmat ad, hogy azok ketten tisztázni tudják a dolgot. – Minden dátum és időpont. A hadnagy megdöbbent, majd lassan leengedte a fegyverét. – Komolyan, Reese? Tényleg ezt csinálta? – kérdezte undorral. – Egész idő alatt engem figyelt? Istenem, mekkora egy idióta! Reese homloka ráncba szaladt. – Nem hiszem. – A bizonyítékok mást mutatnak – bosszankodott a nő, majd visszatette a tokba a pisztolyát. – Megvetem Andrewst meg a fajtáját. Igen, beszéltem vele néhányszor, de ez minden. – Mi oka volt rá? – firtatta Rowdy. 291

– Meg akart venni, és mindannyian tudjuk, mi történik, ha valaki nemet mond. Így aztán találkoztam vele. Burkolt ajánlatokat tett, én pedig látszólag belementem, de nem kapott tőlem semmit. – Valóban nem, de maga annyira elbűvölő volt – szólalt meg egy újabb hang, – hogy nem bántottam. Morton Andrews lépett a szobába egy 9 mm-es, hangtompítós pisztollyal a kezében. Mellette egy nagydarab kopasz figura hasonlóan felfegyverkezve. – Hogy az istennyila! – robbant ki Reese. – Mi van ezen a lakáson? Forgóajtó? – Nyugalom, az istennyila úgyis mindjárt belecsap magába – nyájaskodott Andrews. Akármennyire megváltoztatta a külsejét, Rowdy bárhol felismerte volna azt a kegyetlen, sötét szempárt. – Meg kell mondjam, Morton, nagyon szarul néz ki. – Ez csak átmeneti – felelt lazán a férfi, elállva a hálószobaajtót. Rámosolygott a kísérőjére, aki erre Rowdyra fogta a pisztolyát, majd a hadnagyhoz fordult. – Ha az üzleti ügyeim nem kuszálódtak volna össze, maga lett volna a következő. Erre a nyílt fenyegetésre Reese a felettese elé akart állni, de Andrews nem hagyta. – Nana! Semmi mozgolódás! – mondta, majd célba vette Petersont. – Ide a pisztolyokat! Lassan! Tegyék a földre, aztán álljanak az ágy túloldalára! Egyetlen rossz mozdulat, és golyót röpítek a hölgyike fejébe. Peterson és Bareden vonakodva letette a fegyverét, Andrews pedig átrúgta mindkettőt az ajtón, ki az előszobába. Elővett egy láncos bilincset, és ledobta az ágyra. – Milyen szerencse, hogy rácsos az ágytámlája! Tegye ezt a csuklójára, tekerje körbe az egyik rácson, aztán a hadnagy magára teszi szépen a másik végét. – Az ágyon? – kiáltott fel Peterson. – Azt már nem! Andrews felsóhajtott. – Most rögtön, vagy fejbe lövöm! Választhat. – Nagyszerű! – morogta Reese, de aztán engedelmesen a bal csuklójára kattintotta a bilincset, körbevezette a rács körül, aztán a szemöldökét felvonva intett Petersonnak. 292

– Tudtam, hogy nem halt meg – motyogta a hadnagy, miközben a jobb csuklójára tette a bilincs másik felét. Szorosan egymás mellett ültek Reese-szel az ágy közepén. – Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ilyen könnyen meg lehetne szabadulni magától. – Nem tévedett. Itt vagyok, és itt is leszek még jóval az után is, hogy maguk mindannyian rég alulról szagolják az ibolyát. Andrews meg a testőre Reese-t és Petersont tartotta sakkban, úgyhogy Rowdy úgy döntött, most vagy soha. Lehet, hogy meglövik, de mit számít, hiszen Morton amúgy is meg akarja ölni. Megmozdult, mire Andrews ráförmedt: – Megpróbálhatja, de miután magát agyonlőttem, megerőszakolom a hadnagyot, Bareden nyomozó pedig végignézheti. Tehetetlen dühében Rowdy megdermedt. Igen, Pepper a legfontosabb számára, de egy másik nőt sem áldozhat fel ilyen könnyen. Andrews ismét elvigyorodott. – Tehát a hírhedt Rowdy Yates úriember lenne? Ki hitte volna? – Mindenki, aki ismeri! – vágta oda Peterson. Reese szólalt meg hirtelen, talán hogy elterelje Andrews figyelmét. – Mit gondol, hogyan fog észrevétlenül eltűnni innen? – Ne reménykedjen, nyomozó! Igaz, pillanatnyilag nem állok kapcsolatban az embereimmel, de nem volt nehéz felbérelni valakit, hogy őrizze a ház bejáratát. Tudja, pénz beszél... A sok korrupt rendőr a megmondhatója. – Azért nem mindig jött be. Engem sem tudott megvenni – szólt közbe Peterson. – Akit nem tudok megvenni, azt eltüntetem. – A leánykereskedőkkel még meggyűlhet a baja – vetette közbe Reese. – Azok után, hogy át akarta verni őket, nem lesznek túl megértőek. Peterson Reese felé fordította a fejét. – Maga tudott erről? – Persze. A nő felháborodásában alig kapott levegőt. – És nem gondolta, hogy jelentenie kellene nekem? – Nem bíztam magában, emlékszik? 293

Rowdy látta, hogy Andrewst bosszantja a kis magánbeszélgetés. Csak a saját hangját szerette hallani. – Ők a következők. Halottnak hisznek, úgyhogy nem számítanak rám, ha majd felbukkanok. – Felbukkan? – érdeklődött Rowdy. – Álnéven új üzletbe fogok, és befolyásosabb leszek, mint valaha. – Azért abba nekik is lesz beleszólásuk – akadékoskodott Rowdy, hogy húzza az időt. – Ugyan már! Egy rozzant házba vették be magukat a Harmadik Sugárúton. Mocskos egy hely – rázkódott össze Andrews undorodva. – Élvezettel fogom megölni őket, de félig sem annyira, mint magukat. Reese közbeszólt: – Nem ő az, aki látta magát, amikor kinyírta Jack Carmint. Egész idő alatt rossz nyomon járt. – Fogja be, Reese! – kiáltotta Rowdy. Bármit is talált ki, nincs az az isten, hogy engedi Reese-nek kiejteni Pepper nevét Andrews előtt. – Ha azok az ostobák kifaggatták volna a riportert, mielőtt elvágják a torkát – dünnyögte Morton, – tudták volna, hogy a húga köpött be, nem ő, de nem számít. Azt mondják, Rowdy és Pepper elválaszthatatlanok. Találd meg az egyiket, és ott lesz hamarosan a másik is. Rowdy izmai megfeszültek. – Nem fog a húgom közelébe kerülni! – Már keresik is az embereim. – Fogalma sincs, hol van – szólt közbe Peterson. – Még én sem tudom. – Miért? Megmondaná, ha tudná? – érdeklődött Andrews. – Bár inkább megöltem volna, mikor alkalmam nyílt rá! Rowdy tudta, puszta kézzel tépi szét Mortont, mielőtt az megtalálhatná Peppert, ha addig él is. Logan leállította a kocsit Reese lakása előtt, s elsőnek a nőt pillantotta meg a pórázon tartott, középtermetű, fekete kutyával. A lány egyenesen feléje nézett. Logannek rossz érzései támadtak. – Itt valami nem stimmel. Pepper körülnézett. – Mi az? A bejárat folyosó felőli oldalánál egy nagydarab fickó álldogált. 294

– Itt vannak – mondta Logan, s máris hívta Dasht. – Állj be mellém, és mihelyt kiszálltam, ülj be gyorsan, és vidd innen Peppert! Dash nem kérdezett semmit. – Rendben – mondta, s odaállt Logan kocsija mellé, ahogy kérte, de Pepper már nem volt ennyire együttműködő. Mindkét kezével Logan karjába kapaszkodott. – Ki van itt? Mi folyik itt? – kérdezgette, s idegesen kapkodta ideoda a tekintetét. Logan a lány tarkójára tette a kezét. – Ne csináld ezt, édes! Ne kelts feltűnést! – Odahúzta magához egy gyors, de annál forróbb csókra. Miközben a szemébe nézett, emlékeztette az ígéretére. – Bízol bennem, ezt sose felejtsd el! Pepper bólintott, nyugalmat erőltetett magára, s nem mozdult. – Mi folyik itt? – kérdezte immár higgadtan. – Ki van itt? A kutya ugatni kezdett, s mikor Logan felnézett, látta, hogy a nő még mindig figyeli. – Andrews gorillái, a leánykereskedők vagy ki tudja. De Reese is itt van, az ott az ő kocsija. – Úgy gondolod… – Nem! – rázta meg Logan a fejét. – Az ördögbe is, nem! Lehet, hogy Reese mesterkedik valamiben, de ilyet nem tenne soha. Pepper Logan arcát fürkészte. – Biztos vagy benne? – Igen. – Reese sosem tenne ki egy nőt halálos veszélynek. – Akkor jó. Ha te bízol benne, akkor én is. Tehát elárulom, hogy… Rowdy kocsija is itt van. Logan összezavarodott. – Azt hittem, lop magának egy másikat. – Ő nem autótolvaj! – fakadt ki Pepper, aztán vett egy mély lélegzetet. – A raktárban tart néhány kiselejtezett kocsit, fegyvereket, váltóruhát, mindenfélét, amire kettőnknek szüksége lehet. Az az öreg szedán ott valószínűleg a miénk. Tehát Reese nincs egyedül. Remélhetőleg ez azt jelenti, hogy van erősítése, s nem pedig azt, hogy két áldozat hever a lakásban. – Ha bejutok, megtudom.

295

A nő és a kutya hirtelen megindult feléjük. A lány mosolygott és integetett, mintha épp most vett volna észre egy régi ismerőst. Logan nem tudta mire vélni. – Ki ez a nő? – kérdezte éles hangon Pepper. – Azt hiszem, ő lehet Reese kutyacsősze – felelte a férfi, s amikor a nő megállt mellette, letekerte az ablakot. A lány még mindig mosolyogva odahajolt. – Maga Bareden nyomozó barátja? Logan most már teljesen összezavarodott. – Igen. – Maga is rendőr, mint ő? – Igen. – Gondoltam. Pont úgy fest. Logannek fogalma sem volt, hogy néz ki egy tipikus nyomozó. – Valami történik odabent – mondta a lány, majd barátságos csevegést színlelve rátámaszkodott a lehúzott ablakra. – Jó néhányan bementek a lakásába, az egyik egy szörnyűséges alak valami testőrfélével. Nem hiszem, hogy sok időnk van, úgyhogy ha gondolja, én beviszem magammal. Úgy teszünk, mintha régi barátok lennénk. Menni fog? Jézusom! Logan nem tudta, mit gondoljon. – Maga Alice? – Igen. A szomszéd lány. Most bejön, vagy találjak ki valami mást? Ugyan mit? – Megyek – felelte Logan, aztán Pepperhez fordult. – Te elmész Dashsel. A lány idegesen megnyalta a szája szélét. – Valószínűleg hátul is lesznek emberek. – Nem hiszem – mondta Alice. – Az előbb körbesétáltam a kutyával, de nem vettem észre semmi furcsát. – Talán segíthetnék – erősködött Pepper. – Nem. Pepper hadarva folytatta, hátha így végighallgatják. – Megígérted a bátyámnak, hogy velem maradsz, ahogy nekem is megígérted. Egyedül nem mehetsz be. – De igen – szögezte le Logan, bár valóban nem szívesen veszítette szem elől Peppert. 296

– Javasolhatok valamit? – szólalt meg Alice. – Jöjjenek be velem mind a ketten, és ő ott maradhat a lakásomban. Az biztonságos. Biztonságos? Furcsa szó egy átlagos szomszéd lány szájából. A lány Dash felé pillantott, aki úgy tett, mintha csak a rádióját állítgatná. – Ő magukkal van? Hihetetlen! – Igen. – Boldogul egyedül? – Boldogul – felelte Logan. – Jó. Akkor figyelhetné azt az alakot a bejáratnál – mondta Alice, azzal kinyitotta Logan ajtaját mintegy üdvözölni a ”régi barátot”. – Akkor menjünk. A férfi komoran ráncolta a homlokát, s habozott egy pillanatig, aztán kivette a pisztolyát a kesztyűtartóból, és beledugta a nadrágja övébe az inge alatt. – Menjen át a túloldalra, és üdvözölje Peppert is? – kérte Alice-t. – Várjanak meg a kocsi túloldalán! A kutya izgatottan ugatott, mire Alice hangosan megjegyezte: – Azt hiszem, örül maguknak. Azzal látszólag gondtalanul megkerülte a kocsit, majd lelkesen ”beszélgetni” kezdett Pepperrel. Logant kevés dolog tudta meglepni az életben, de el kellett ismernie, Alice-től padlót fogott. Odament Dashhez, és becsúsztatta hozzá a pisztolyt az ablakon át. – Vigyázz, meg van töltve! Így neki nem marad fegyvere, de majdcsak kitalál valamit. Dash a combjára fektette a pisztolyt, és felhúzta a szemöldökét. – Kit kéne lelőnöm? Azt a gorillát a kapuban? – Szükség esetén igen – válaszolta Logan, aztán röviden elmagyarázta, mit mondott Alice, és milyen tervvel állt elő. – Én bemegyek, Pepper pedig Alice lakásában vár, amíg megnézem, mi a helyzet Reese-nél. – És mit csinálsz? Seggbe rúgod őket? Ha kell, igen. Pisztollyal vagy anélkül, de véget vet ennek az ügynek, mert csak így tudhatja Peppert biztonságban. 297

– Ha az akció netán zátonyra fut… vidd el innen Peppert! Legjobb, ha egyenest egy másik államba. Ott már elmehetsz a rendőrségre, de itt nem. – Itt túl sok volt a megválaszolatlan kérdés, és Logan nem tudta, kiben bízhat egyáltalán. Dash megragadta bátyja karját. – Bármennyire is élvezem ezt a löket adrenalint, még jobban fogom élvezni, ha épp bőrrel kerülsz ki innen. – Abban biztos lehetsz. Logan Alice felé nézett, aki hol a kutyával játszott, hol Pepperrel beszélgetett, mintha rég nem látott barátnője volna. Pepper ugyan kicsit sokkosnak tűnt, de vette a lapot. No, ebből elég! Logan széles mosolyt erőltetett magára, és csatlakozott a hölgyekhez. Mindhárman besétáltak a kapun, Logan csak arra vigyázott, hogy a lányok a jobbján haladjanak, távolabb a tagbaszakadt fickótól. A pasas nem figyelt rájuk, csak Pepperre vetett egy elismerő pillantást, Zsozsó viszont dühösen rávicsorgott. Alice tapasztalt profiként higgadtan rászólt a kutyára: – Viselkedj, Zsozsó! – mondta, majd megsimogatta a kutya fejét, és rámosolygott az őrszemre. – Bocsánat, általában nem ilyen barátságtalan. A férfi válaszul csak biccentett. Egy perccel később Logan biztonságban bekísérte a lányokat Alice lakásába. Pepperen látszott, hogy igyekszik elnyomni magában a rettegést. – Nem lesz semmi baj – nyugtatgatta Logan, mire a lány ránézett, bólintott, de a szeméből nem tűnt el a pánik. – Még egy pillanat! – szólalt meg Alice, azzal Pepper kezébe nyomta a pórázt, aki szórakozottan, gyengéd mozdulatokkal simogatni kezdte a kutyát. – Nekem ez nem tetszik. Ha bárki bántotta a bátyámat. .. – Akkor nem lenne a kapuban az őr – csitította Logan. – Még van időm. – De nincs fegyvered – érvelt Pepper. – Már van – vett elő Alice egy dobozt az előszobaszekrényből. Kiemelt belőle egy pisztolyt, és átadta Logannek. – Ne aggódjon, maradt egy másik a hálószobámban. Biztonságban leszünk. 298

Reese mondta, hogy fura ez a lány, és pontosabban nem is fogalmazhatott volna. – Vegye most azonnal magához! – Logan látni akarta a pisztolyt Alice kezében, mielőtt elhagyja a lakást. Míg Alice a fegyverért ment, Logan levette kemény talpú cipőjét, aztán az ingét is, az alatta viselt pólót pedig kiszabadította a nadrág derekából. Alice visszatért egy Glockkal a kezében, és rácsodálkozott a vetkőző férfira. – Maga meg mit művel? – Felkészül – magyarázta Logan helyett Pepper komoran. – Fontos, hogy szabadon mozoghasson, és észrevétlenül. Logan bedugta a pisztolyt az övébe. – Nem kellene egy kés is? – kérdezte Pepper. – Nem akarom elvágni a torkát, édes – felelte Logan, majd a pisztoly fölé húzta a pólót. Pepper visszaadta a pórázt Alice-nek, és nekilátott ellenőrizni, be vannak-e csukva az ablakok, majd behúzta a függönyöket. – A hálóban és a fürdőben már elintéztem – szólt Alice. – Bereteszeljük utánad az ajtót – fordult Pepper Loganhez, miután ellenőrizte a zárat. – Ahogy Alice is mondta, erős a zár, és ne aggódj, nem engedünk be senki ismeretlent. Logan látta, hogy a lány akar még mondani valamit, ezért várt. – Nem akarunk közbeavatkozni, de… Pepper kihúzta magát, és összeszedte minden bátorságát, ahogy már annyiszor volt kénytelen életében. Logan megérintette kipirult arcát. – Próbálj meg nem aggódni, édes! Tudod, megígértem, mindent megteszek, hogy Rowdynak ne essen baja. Pepper remegő ajakkal kapaszkodott Logan pólójába. – Az ördög vigyen el! A férfi maga sem értette, miként jutott odáig, hogy egy nő ennyire fontos legyen a számára. Ha mégis úgy adódna, hogy baja esik… Nem akart úgy elmenni, hogy ki ne mondja: – Szeretlek. A lány szemében különös fény csillant, a férfi ruháját markoló keze lehanyatlott. – Mi…? 299

– Szeretlek – ismételte meg Logan mosolyogva. – Gondolkozz el ezen, amíg elvagyok, jó? Azzal kisietett a lakásból.

300

24. Amióta társak voltak, óvatosságból kulcsuk volt egymás lakásához, de kiderült, hogy Logannek nem lesz szüksége kulcsra. Valaki, talán Andrews, résnyire nyitva hagyta az ajtót. Nyilván azért, hogy meg tudja lepni Reese-t, és ne árulja el a zár kattanása. Logan az előszobát üresen találta, a halk beszélgetés hangjait követve indult a hálószoba felé. Hangtalanul lopakodott, s már a kezében tartotta a pisztolyt. – Ezt nem fogja megúszni – hallotta Peterson hangját. Mit keres itt ez a nő? Andrews felnevetett. – Dehogynem. Pillanatnyilag ugyan nem tűnök erősnek, de még van hatalmam. Nem sietek, úgyhogy elüthetjük itt az időt, amíg megjön a hír, hogy elkapták Peppert. Logan nem hagyta, hogy a fenyegetés hasson rá. Pepper biztonságban van, Andrews nem árthat neki. Reese megvetően felhorkant. – Most, hogy bezárt a klub, maga meg zombit játszik, aligha vannak eszközei, hogy megtalálja Peppert. – Fogalma sincs, meddig ér el a kezem. De félig-meddig igaza van. Nem egyszerű kiépíteni egy csapatot igazán megbízható nehézfiúkból. Ezért kellenek az új kapcsolatok. – A leánykereskedők? – kérdezte Peterson. – Pontosan. A főnökük idő előtti meggyilkolása után… – Véletlenül nem maga lőtte le? – vetette közbe Reese, de nem lehetett tudni, kinek címezte a kérdést. – Bárcsak magamnak vindikálhatnám az érdemet? – biggyesztette le a száját megvetően Peterson. – De úgy sejtem, Andrews volt az. 301

Úgy látszik, Reese és a főnök elsimították a nézeteltéréseiket. Logan óvatosan közeledett, ügyelve, nehogy árnyékot vessen vagy nekimenjen valaminek. Vajon Andrews egyedül van? És hol lehet Rowdy? Istenem, ne engedd, hogy baja essen! Pepper nem élné túl. Andrews felnevetett. – Az a pasas hozta nekem a bombát, de nem játszhattam el a saját halálomat úgy, hogy tanút hagyok hátra, nem igaz? Nem lett volna okos dolog. Túl sokat tudott, és úgy döntöttem, az üzlete kifizetődőbb lesz a számomra, ha ő nem veszi le magának a sápot. Logan végre meghallotta Rowdy hangját. – Micsoda gyáva csaló maga! Logant némileg megnyugtatta, hogy hallhatóan senki sem sérült meg, és nem is túl idegesek. Mind Rowdy, mind Reese hűvös fejjel látszott gondolkodni, Peterson pedig egyenesen bosszúsnak tűnt. Lépett egyet előre. – Mostanra a leánykereskedők már közeljárnak a húgához – jegyezte meg Andrews. Rowdy jeges gyűlölettel válaszolt: – Pepper biztonságban van. – Logan Riske-nek van egy öccse, annak meg egy nyaralója – hencegett Andrews a jól informáltságával. – Könnyen megtudhatja az ember az ilyesmit, ha jó kapcsolatokat ápol a rendőrséggel. Logan bekukucskált az ajtón, s megpillantotta Andrewst meg a másik fegyverest. Rowdy az ágy lábánál állt, Reese meg Peterson pedig rajta ült. Reese vádlón nézett Petersonra, ami feldúlt hangjából ítélve bosszantotta a nőt. – Ha kiejti a száján, amit akar, megkérem Andrewst, hogy magát lője először agyon! – Miért? – firtatta Reese. – Azt hittem, maga az – ismerte be Peterson. – Egyedül maga volt gyanús – vágott vissza a nyomozó. – Maga találkozgatott a gazemberrel. – Ugyan már! – legyintett Andrews. – A fondorlatos kis bestia csak azt akarta megtudni, kiket fizetek le a rendőrségnél. Ugye erről volt szó, hadnagy? 302

– Igen. És meg is tudtam. Teljes a listám, és megírtam a jelentést. Akár megöl, akár nem, végrehajtottam a feladatot. Tehát sem Peterson, sem Reese nem sáros? Noha egymásra gyanakodtak? Később, ha Andrewst már hűvösre tette, biztosan megkönnyebbüléssel fogja eltölteni a gondolat. De ebben a pillanatban, veszélyérzettől kalapáló szívvel csak az a fontos, hogy tiszta fejjel felmérje a helyzetet. Reese szólalt meg: – Miért nem mondta nekem? – Mert nem bízom magában – vágott vissza a hadnagy. Aztán helyesbített: – Nem bíztam. – És most? – Nos… most már igen. – Nagyszerű – mondta Reese gúnyosan. – Legalább úgy halok meg, hogy tudom, elnyertem a bizalmát. – Mit gondol, én másképp érzek, maga pimasz fráter? Logan megértette, mire megy ki a játék: húzni az időt és elvonni a gyilkosok figyelmét. Méltányolta kollégái erőfeszítését, mert így alkalma nyílt újra bekukkantani és pontosítani a tervet. Andrews lazán maga mellett lógatta pisztolyt tartó kezét, de a bérence egyenest Rowdyra célzott. Morton gonosz vigyorral beszélni kezdett: – Tudja, a húga el fog tűnni, senki sem látja többé. De higgye el, hasznát veszem majd a kicsikének. Ahelyett hogy dühbe gurult volna, Rowdy megőrizte a nyugalmát. – Nem hiszem. Pepper biztonságban van, maga csak álmodozik. Fel akarja bosszantani Andrewst? Ha lövöldözésre kerülne sor, Reese és Peterson teljesen védtelenek. Vagy netán Rowdy észrevette őt? Azért igyekszik magára vonni a figyelmet, hogy mentse a többieket? Logan nem engedhette, hogy Rowdy legyen a céltábla. Csak egy pillanatra kell elvonnia a támadók figyelmét, és Rowdy nyomban cselekedni fog. Ők ketten meg tudják oldani ezt a helyzetet. De ha ő lelövi Andrewst, a gorilla megölheti Rowdyt. Ha viszont a gorillát teríti le, Andrews Petersont és Reese-t veheti célba.

303

A szoba elég kicsi ahhoz, hogy ha bárki lövöldözni kezd, mindannyian megjárhatják. A legjobb lenne elkerülni a tűzpárbajt, ha csak lehet. Logan döntésre jutott. Visszatette a pisztolyt az övébe, és lassan beállt az ajtókeretbe. Rowdy gyors észjárását bizonyítva átnézett rajta, nehogy elárulja a jelenlétét. Reese közömbös arcot vágott, csak némileg behúzódott Peterson elé. Rowdy segítségképpen összevonta a szemöldökét, és a szekrényre nézett, majd rémülten tágra nyílt a szeme. Andrews bekapta a csalit, odafordította a tekintetét, s Logan már ugrott is. Elkapta a csuklóját, lefelé nyomta a fegyvert, s addig szorította a férfi kezét, amíg az elejtette a pisztolyt. Rowdy és a másik fickó támadásba lendült, s Logan csak a hangtompító halk pukkanását hallotta – háromszor egymás után. Éles fájdalom hasított a felkarjába, elkáromkodta magát, de nem hagyta, hogy a sérülés gátolja a cselekvésben. Jobb könyökével úgy vágta arcon Andrewst, hogy betörte az orrát. A gazember dühében és fájdalmában felüvöltött, s Loganbe kapaszkodott, aki addig tolta előre, amíg neki nem estek a komódnak, majd a földön kötöttek ki. Logan került felülre, egy kicsit elhúzódott, hogy megüthesse Andrewst, amikor észrevette, hogy furcsán áll a férfi nyaka, a tekintete üres, és lefittyed a szája: Morton Andrews a nyakát törte, s észrevétlenül elszállt belőle a lélek. A hitetlenkedés még Logan fájdalmát is háttérbe szorította. Hirtelen eljutott az agyáig Reese hangja. – A fenébe, Rowdy! Hagyd abba! – üvöltötte, s tehetetlenül rázta az ágy rácsát. – Meg fogod ölni! Logan megpillantotta Morton emberét, ahogy mozdulatlanul fekszik Rowdy alatt a földön, összeverve, véresen. Talpra állt, és megragadta Rowdy vállát. – Elég lesz! A férfinak még ütésre lendült a keze, hangosan zihált, de aztán hátrahúzódott, s feltápászkodott a földről. Egy pillanatra kifújta magát, aztán már hajolt is le kiforgatni a fickó zsebeit. Miután megtalálta a bilincs kulcsát, Loganhez fordult, s összepréselte a száját, amint meglátta a sebet. – Miért nem ülsz le? – kérdezte. 304

A közösen megvívott harc szemlátomást közel hozta egymáshoz a két férfit. Logan nem ült le, inkább összeszedte a szanaszét heverő pisztolyokat. Ledobta őket az ágyra a hadnagy lábához, s közben összevérezett mindent. A fenébe! Reese odalépett hozzá. – Komolyan, Logan. Ülj le! Logan lenézett a karjára, a lassan szivárgó vérre, a duzzadt, elfeketedett húsra, és undorral csak ennyit mondott: – Tönkreteszem az ágyneműdet. – Az ördögbe! – mennydörögte Reese, miközben a zárral küzdött, hogy kiszabadítsa a hadnagyot is. – Majd veszek másikat. – Ne dühöngj! – csitította Logan. Reese mély lélegzetet vett, hogy lecsillapodjon. – Én jól vagyok, de te ülj le, vagy seggbe rúglak! Most, hogy a többiek felhívták rá a figyelmét, Logan karja őrülten elkezdett fájni. – Jól van, jól van. De akkor sem az ágyra roskadt, hanem a fal mellé. Rowdy elébe guggolt, hogy megnézze a sebet. – A fenébe, ember! Nagyon sajnálom. Megpróbáltam lefogni a fickó kezét, de… – Te nem sérültél meg? Rowdy vicces grimaszt vágott, aztán elnevette magát. – Tetőtől talpig tele vagyok zúzódással, de semmi komoly. Hála neked – tette hozzá, majd óvatosan megemelte Logan karját. – Úgy nézem, átment rajta a golyó. Gondolod, hogy csontot talált? Nem érzed, hogy eltört volna? – Nem, rendbe fog jönni. Rendbe kell jönnie, mégpedig hamar, mert most, hogy Andrews kikerült a képből, sok időt akar Pepperrel tölteni. Semmi kedve sokáig betegeskedni. – Szívás, hogy épp a jobb karod. Logan befejezettnek nyilvánította a témát. – Dash odakint van, figyeli Andrews másik emberét. Rowdy tovább piszkálta a sebet, akár egy átkozott doktor, aztán megkérdezte: 305

– A húgom? Logant meglepte, hogy Rowdy látszólag alig aggódik Pepper miatt. – Alice lakásában. – Akkor jó. Számítottam rá, hogy gondoskodsz a biztonságáról. Tartozom neked. – Egy fenét! Semmivel sem tartozol – szögezte le Logan, aztán dühösen saját magára nekitámaszkodott a falnak, és kinyújtotta az egyik lábát. – Nem hiszem el! – Betelefonálok – szólalt meg Peterson. Reese megfordította a földön heverő gazembert. Magánál volt, és felnyögött fájdalmában. Hátracsavarta a kezét, rákattintotta a bilincset, majd elvette a pisztolyát az ágyról. – Szólok a lányoknak, hogy tiszta a levegő, aztán gondoskodom a harmadik fickóról. Rowdy is kiment, de ismét meglepte Logant azzal, hogy pillanatok alatt vissza is tért két törülközővel a fürdőszobából. Tényleg jó kis felfordulást csináltak a lakásban. Vér, holttest, félholtra vert fogoly, golyó ütötte nyomok mindenütt. Reese-nek egy egész csapat takarítóra meg mesteremberre lesz szüksége. – Jobb lenne, ha lefeküdnél – javasolta Rowdy törülközőt szorítva Logan karjára. Logan ránézett, horkantott egyet, és megrázta a fejét. – Azt már nem! Rowdy elvigyorodott. – Ja, valószínűleg én is tartanám magam – mondta, aztán csak szorította tovább a törülközőt, és halkan mesélni kezdte Logannek, milyen tervei voltak Andrewsnak Pepperrel. Logan közbevágott: – Hallottam. De ő most már halott, Pepper pedig biztonságban van. – Igen, most már… szabad – bólintott Rowdy. Aztán egy percig csendben maradt. – Elmondta nekünk, hol tanyáznak a leánykereskedők. Peterson tenyerét a telefonra szorította, és összevont szemöldökkel meredt a férfira. – Maga kimarad ebből, Rowdy Yates! Megértette? Rowdy megigazította a törülközőt. – Igen, hölgyem. 306

– Komolyan mondtam. Már szervezek egy csapatot, akik odamennek. Megoldjuk. – Persze. Semmi gond. Peterson odébb sétált, miközben utasításokat harsogott a telefonba, Logan pedig nem tudta megállni, hogy el ne nevesse magát. – Rossz hazudozó vagy, Rowdy Yates, és még rosszabb ápoló – mondta, azzal elvette a férfitól a törülközőt. – Menj, hozd ide a húgodat! Úgyis tudom, hogy már alig várod. – Szét fogja rúgni a seggem, ha meglátja, hogy meglőttek. – Azt nem tudom, de ha téged lőttek volna meg, engem valószínűleg megölne. Rowdy furcsán nézett Loganre, aztán elnevette magát. – Ember! Téged még ér egy-két meglepetés – mondta, aztán elindult Pepperért. Szóval Rowdy szerint Pepper érdeklődik iránta? Fontos neki? Szép is lenne, gondolta Logan. Több mint szép. Az még egy golyót is megér. Egy perc sem kellett, kutyaugatás harsant, s Pepper sietett be a szobába. Aztán meg is torpant, amint meglátta őt a földön. Logan beleveszett az igéző szempárba. Mosolyogva ráköszönt, csak hogy megnyugtassa: – Szia! Pepper megdermedt. – Téged meglőttek – állapította meg. – Jól vagyok. És tényleg jól is volt. Haragudott ugyan, hogy Andrews csak úgy simán kilehelte a lelkét, főleg azok után a fenyegetések után, amiket Pepperről mondott. De legalább vége. Most már minden idejét annak szentelheti, hogy elnyerje Pepper szívét. A feszült várakozás szinte kioltotta a fájdalmat az agyában. A lány csak állt ott, és nézte Logant elszörnyedve. Rowdy finoman megbökte. – Csak a karja, hugi. Nem dobja fel a talpát. – Idióta! – Pepper ellökte magát az ajtótól, megkerülte Andrewst, és letérdelt Logan mellé. Elvette tőle a törülközőt, s benézett alája. – Te jó ég!

307

Nem említi ugyan a szerelmi vallomását, gondolta Logan, de a reakciójából ítélve nem felejtette el. A férfi visszatette a törülközőt a helyére. – Csókolj meg, attól majd jobban érzem magam. Rowdy felhorkant. – Ti megbuggyantatok – sóhajtott Pepper, de azért megcsókolta. Peterson befejezte a telefonálást, ránézett a csókolózó párra, és az égre emelte a tekintetét. – Mindjárt ideér a mentő. Logan figyelme elterelődött Pepperről. – Nem kell nekem semmiféle mentő. – Sajnálom, akkor is beviszik. Alice csendesen állt mellettük a kutya pórázát tartva. Zsozsó nyüszített, húzta a pórázt erre-arra, nem tudta, mit tegyen, mi történik az otthonában. És talán érezte a vér szagát. Az ágy szélén ülve Rowdy feléje nyújtotta a kezét, a kiskutya pedig úgy üdvözölte, mint rég nem látott barátot. Reese bukkant fel Dash társaságában, de nyomban meg is torpant, amint meglátta Alice-t. Logan csak ekkor vette észre, hogy még mindig a lánynál van a pisztoly, lazán tartja lecsüngő, szabad kezében. Anélkül hogy levette volna a lányról a tekintetét, Reese odaszólt Logannek: – Jönnek a kollégák, innen kézbe veszik az ügyet. – Jó. – Mindjárt itt lesznek a mentősök, és még fél tucat egyenruhás – mondta halkan. Logan Alice felé bökött a fejével. – Nem akarod te lerendezni, mielőtt ők teszik? – De – felelte Reese, s közelebb lépett a lányhoz. – Alice? A lány némán levette az ujját a ravaszról, megfordította a pisztolyt, és átadta Reese-nek, aki sietve elvette tőle. – Le akart lőni valakit? – Szükség esetén természetesen megtettem volna – felelte a lány, s láthatóan képtelen volt elfordítani a szemét Andrewsról. – Meghalt? – Sajnos, igen. – Miért sajnos? 308

A férfiak összenéztek, majd Logan válaszolt: – Mert be akartam vinni. Peterson keze ökölbe szorult. – Bíróság elé akartam állíttatni. Azt akartam, hogy… Alice közbevágott: – Néha jobb, ha inkább meghalnak. – Nahát! – csodálkozott el Pepper, és nekidőlt Logan ép oldalának. Logan osztozott a meglepődésében, s átölelte sértetlen karjával. Jobb, ha inkább meghalnak. Kivel keveredhetett Alice összetűzésbe, és kikre vonatkozhat a többes szám? – Alice? – Reese megérintette a lány arcát, s maga felé fordította. – Pillanatok múlva rengeteg lesz itt a dolgom. Minden rendben? – Igen. Pepper aggodalmas tekintettel nézett Loganre, aki megértette, de nem tudta, mit tehetne. – Vigyáz a kutyámra? – kérdezte Reese Alice-t. Alice csak állt egy darabig a gondolataiba merülve, majd összeszedte magát. – Igen. Zsozsó biztonságban lesz, és várja magát. – Azt szeretném, ha maga is várna. A lány felemelte az állát. – Nem szaladok el. – Jó tudni. Logan úgy vélte, sokkal többről van itt szó, mint a kutyáról, de nem most volt ideje a kérdezősködésnek. – Indulás! – húzta fel a földről a másik gazembert Reese, mit sem törődve a jajgatásával, majd szinte úgy vonszolta ki a szobából. Alice fogta a kutyát, és követte. – Dash? Egy zsaru fivéreként Dash tudta, hogy jobb az ajtó előtt várakoznia, mint a tetthelyen. Okos fiú, gondolta Logan, de most már szükség van rá. – Vigyáznál, hogy a szomszédok ne kezdjenek kíváncsiskodni? Dash végigmérte Logant, ránézett Pepperre, majd megdörzsölte a tarkóját. – Persze. Nem gond. Logant mulattatta a dolog. 309

– Az öcsém aggódik értem – magyarázta Peppernek, – de nem akarja kimutatni, nehogy felzaklasson téged. – Figyelmes – mondta Pepper, majd Rowdy felé sandított. – Ellentétben a bátyámmal. Rowdy rádobott egy lepedőt Andrewsra. – Ennyi figyelmesség elég lesz? Pepper megborzongott. – Morbid, de azért köszönöm. Logan nem aggódott, amiért őt nemsokára elviszik, mert tudta, Rowdy nem hagyja magára a húgát. Pepper arrafelé intett, amerre Alice távozott. – Szerintem valami tragikus történhetett ezzel a szegény nővel. – Lehet – húzta magához közelebb a lányt Logan, hogy megcsókolhassa a homlokát. – De rendben lesz, Reese gondoskodni fog róla. És te? Pepper hátrasimította Logan haját, és megérintett egy zúzódást az állán. – Mi van velem? Logan már bevallotta, hogy szereti, nincs értelme most elismételni. – Te is rendben leszel? – Hála neked, Andrewsnak vége, úgyhogy igen. – Pepper ezzel lezárta a témát. Kicserélte a törülközőt, és elhúzta a száját. – Hol vannak már azok a mentősök? – Rájuk csörgők – ajánlotta Peterson. Logan feltápászkodott a földről. – Te mit csinálsz? – állt fel ijedten Pepper is. Logan nem akarta, hogy a lánynak egy szobában kelljen tartózkodnia egy holttesttel, és nem akart nyugton ülni a fenekén, miközben a többiek végzik a dolgukat. Sajnos, épphogy kijutott a szobából, mikor rajta ütöttek a mentősök. Megragadta Pepper kezét. – Szeretném, ha velem maradnál ma éjjel. – Hah! – nyomott a szájára Pepper egy gyors csókot. – Meg sem tudsz szabadulni tőlem! Másnap hajnalban, egy hosszúra nyúlt kórházi tartózkodás, egy sereg kérdés és még több Peppertől távol töltött idő után Logan végre a saját 310

ágyában feküdt, a saját otthonában. Peterson alig pár perce telefonált, hogy értesítse a leánykereskedő hálózat felgöngyölítésének fejleményeiről. Számos gazembert letartóztattak, és úton voltak, hogy feltartóztassanak egy ”szállítmányt”, azaz kiszabadítsák az elrabolt nőket. Logannek újra meg újra emlékeztetnie kellett magát, hogy Morton Andrews halott, és Pepper nincs többé veszélyben. Megkönnyebbült sóhajjal süppedt bele a matracba. – Jól vagy? – simogatta meg az állát Pepper. – Jól. – Kérsz valamit inni? – simította hátra a férfi haját. – Vagy enni? Szokatlan volt a lánytól ez a kényeztetés. – Köszönöm, nem. – Jó, hogy Reese hozott neked tiszta inget – gombolta szét az ing elejét Pepper. – Szólj, ha fájdalmat okozok! Amíg nem hagyja el, nem is okozhat fájdalmat. Pepper finoman levette Loganről az inget, majd a cipőt is, aztán nekilátott lehúzni a nadrágját. – Azért nem vagyok nyomorék! – figyelmeztette Logan. – Nem, de jobbkezes vagy, és az orvos azt mondta, hogy a seb egy darabig őrülten fájni fog, úgyhogy segítek, és pont. Megemelnéd a csípődet? Logant elbűvölte ez a határozott, ugyanakkor kedves hang, úgyhogy engedelmeskedett. – A bokszer rajtam maradhat? – Ha ragaszkodsz hozzá… Pepper haja előrehullott, miközben húzta lefelé Logan nadrágját. A férfi mögé tuszkolt egy párnát, hogy kényelmesen nekidőlhessen az ágy végének, majd betakarta. Logan igyekezett figyelmen kívül hagyni lüktető karját, s figyelte Peppert, ahogy jön-megy a szobában, a levetett ruhadarabjait elrendezi egy székre, beteszi a cipőjét a szekrénybe... Igen, itt van a házában, a hálószobájában, és bármibe kerül, itt is fogja tartani. A feszültség és a kimerültség meglátszott a lány mozdulatain, a szeme alatti karikákon. Haja nem látott fésűt huszonnégy órája. 311

– Gyönyörű vagy. Egy aprócska mosoly tündökölt fel Pepper arcán, miközben egy fiókban kutatott tiszta póló után. – Bizonyára homályosan látsz a fájdalomtól. Biztos nem kérsz egy gyógyszert? – Még nem. – A kórházban kapott fájdalomcsillapító injekciót meg jó adag antibiotikumot a fenekébe. Még egy hétig kell antibiotikumot szednie, és még annál is tovább viselnie ezt az átkozott kötést. Később beveszi majd a pirulákat is, de tiszta fejre volt szüksége a Pepperrel folytatandó beszélgetéshez. Arra várt, hogy a lány levegye a ruháit. Pepper maga elé tartotta a pólót, és feddő tekintetet vetett rá. – Ugye tudod, hogy hiába nézel rám ilyen parázsló szemmel? Ebben az állapotban nem csinálhatsz semmit. – De azért magamhoz ölelhetlek – veregette meg Logan maga mellett bal kézzel az ágyat. Érezni akarta, hogy Pepper szíve egy ütemre ver az övével. Belélegezni az illatát, és hallgatni a szuszogását, amíg alszik. El akarta mondani neki, hogy semmi és senki nem bánthatja többé, bár sok tekintetben éppen ő volt az, aki bántotta. Pepper aggódva ráncolta a homlokát. – Mi lesz, ha álmomban véletlenül megütöm a karod? Azt még csak el tudná viselni, de azt nem, hogy egyedül kelljen aludnia. – Szükségem van rá, hogy mellettem légy. A lány nem szólt, csak állt ott Logan pólójával a kezében, néhány lépésnyire az ágytól. A férfi igyekezett türelmes maradni, pedig kétségbeesetten kívánta, hogy Pepper hozzábújjon végre. – Nem vagy éhes? – kérdezte. – Nem. Dash adott egy szendvicset a kórházban. – A nagy fürdő a mögött az ajtó mögött van, de nyílik egy a hallból is, ha sajátot szeretnél. – Szép ház. Pepper eddig körül sem nézett, csak Logannel törődött. – Köszönöm. 312

Logan hirtelen arra gondolt, megmondja a lánynak, változtathat a házon, amit csak akar, de ezzel talán túlságosan előreszaladna. Peppernek időbe telik megszokni, hogy gyökerestől megváltozik az élete. – Rowdy holnap benéz. – Mondta nekem is. Mihelyt Logan elszabadult a kórházból, Rowdy elhúzta a csíkot. Logannek fogalma sem volt, hová megy, Pepper pedig láthatóan nyugodt volt felőle, hogy a bátyja a maga dolgát intézi a maga módján. Dash vitte őket az autóján haza, és Logan biztosra vette, hogy szívesen maradna, de Rowdyhoz hasonlóan ő is megértette, hogy Logan kettesben szeretne maradni Pepperrel. – Ha aggódsz miatta… – Rowdy miatt? – A lány a fejét rázta. – Nem. Nem miatta aggódom. Logan már elújságolta Peppernek, hogy a leánykereskedő hálózatot sikerült felszámolni, úgyhogy tudta, annak az ügynek is vége. És bár mindketten aggódtak Alice-ért, az ő dolgába nem volt beleszólásuk. – Akkor mi a baj? Pepper beharapta a szája szélét. – Az, hogy nincs semmim – felelte, majd minden szégyenlősség nélkül levetkőzött, s felvette a pólót. Logan úgy érezte, sosem tudná megunni ezt a látványt. – Mire van szükséged? – Mindenre. Ami kevés holmim volt, az bent égett a házban, a többit a raktárban pedig ideiglenesen lefoglalta a rendőrség. Annyi minden történt az elmúlt huszonnégy órában, hogy Logan nem is gondolkodott ennyire előre. – Holnap elmehetünk vásárolni. – Nem, holnap még pihenned kell. Az orvos mondta – magyarázta Pepper, majd a saját ruháit is szépen elrendezte a széken. – Megpróbáltam átgondolni, mire van szükségem, de most, hogy… nem kell többet bujkálnom, a lista egyre csak gyarapszik. Rowdy azt mondta, Peppernek és neki van elég pénze, hogy boldoguljanak, de Logan ennél többet akart. Azt, hogy a lány bőségben éljen – vele. Pepper letelepedett az ágyra a férfi mellé. – Most minden annyira más… 313

Ezt Logan sem tagadhatta. – Azt akarom, hogy még jobb legyen. – Tulajdonképpen azóta vágyott erre, amióta először megpillantotta Peppert. – Tudod, Rowdynak meg nekem van pénzünk, a bátyám erről mindig gondoskodott. És valószínűleg egy autót is tartogat nekem valahol – mosolyodott el a lány. – Ő mindenre gondol. De nincs munkám, nincs otthonom, nincsenek ruháim, se edények, se bútor. Milyen bizonytalannak érezheti most magát! Logan tudta, hogy meg kell nyugtatnia. Boldog lenne, ha Pepper ideköltözne hozzá, ha megengedné, hogy vásárolhasson neki. De hogyan ajánlhatná fel anélkül, hogy megsértené a lány független, önérzetes lelkét vagy Rowdy előjogait? Pepper megnyalta az ajkát. – Viszont nincs több félelem sem. Sem fenyegetés, sem aggódás. – Vett egy mély levegőt. – És remélem, nincs több… magány. Mi ez? Célzás? Istenem, de szép is lenne! – Gondolod, hogy meg tudsz nekem bocsátani? Pepper folytatta, mintha meg sem hallotta volna a kérdést: – Szeretnék kocogni járni. Istenem, de hiányzik! – Mihelyt tudok, én is veled megyek. A leggyengédebb arckifejezéssel, amit Logan nő arcán valaha látott, Pepper megérintette sebesült karját. Mintha egy pillangó szállt volna rá. – Aztán szeretnék moziba és étterembe járni, talán a parkba is, meg a tóhoz. Úszni meg csónakázni. – Nekem ma még biztosan nem megy, de holnap… – Logan megmozdult, mire sajogni kezdett a karja, így gyorsan visszaült a helyére. – Vagy holnapután. Pepper hallgatott egy darabig, aztán félve, alig hallhatóan megszólalt: – Mi van, ha az a golyó egy kicsit följebb talál el? – De nem így történt. Csak a karom bánta, az meg hamar begyógyul. A lány szeme elhomályosult, az ajka remegni kezdett. – Meg is ölhettek volna, és én… Logan megfogta a kezét, és elhúzta a karjától. Abba tényleg belehal, ha Pepper most sírni kezd. Hogy elterelje a figyelmét, tett egy ígéretet: – Adj pár napot, és mindent együtt fogunk csinálni. 314

– Mindent? Hmm? – simított végig Pepper a férfi hasán. – Tudod, már nem vagyok veszélyben. Azt akarja ezzel mondani, hogy amit az imént felsorolt, inkább nélküle szeretné csinálni? Logan annyira összezavarodott, hogy még a feje is belefájdult. – Ne is kerülj veszélybe soha! Pepper elmosolyodott. – Talán egy kis kockázat még belefér… – Nem! – ült fel Logan, mire a lány ijedten tiltakozni kezdett. Logan mit sem törődött ezzel. Megfogta Pepper karját, és a szemébe mondta: – Az egyetlen veszély, aminek örömmel kitennélek, hogy felveszed a nevem. A lány olyan kábító mosollyal ajándékozta meg Logant, hogy azt sem vette volna észre, ha kiszakad a karja. – Komolyan, Riske nyomozó? Nem is tudom. Én inkább arra gondoltam, hogy a szívemet teszem kockára magáért. Logan kihagyott egy ütemet. – Értem? Pepper most már hangosan nevetett. – Igen, érted – mondta, majd előrehajolt és megcsókolta a férfit. – Bár meg kell mondjam, jöhet a neved is. A férfi nyelt egyet. – Hozzám jössz feleségül? – Tudod, Logan, amikor otthagytál Alice lakásán, és elmentél összeakaszkodni Andrewszal… – Pepper egy pillanatra lehunyta a szemét. – Istenem, akkor szörnyen féltem. – Tudom, és nagyon sajnálom. – Nem, nem tudod. Mert nem mondtam meg. – Pepper megérintette Logan mellkasát, és megborzongott. – Hagytam, hogy azt hidd, csak Rowdyért aggódom. Magammal is el akartam hitetni, hogy így van, mert még mindig haragudtam rád, még mindig meg voltam bántva, és… egy kicsit féltem is. Logan a tenyerébe vette Pepper ujjait. – Okkal. Sosem lett volna szabad kihasználnom téged. – Mégis annyira örülök, hogy megtetted! – A lány mosolya meglepte Logant. – Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem. Mi lenne 315

most velem, ha nem bukkansz fel az életemben? Nemcsak engem szabadítottál fel, hanem a bátyámat is. Csak hogy ne legyen félreértés, Logan megismételte reggeli vallomását: – Szeretlek. Pepper erre kicsit gyorsabban szedte a levegőt. – Az életem része lettél, az új, szebb életem része, és sosem akarlak elveszíteni – vallotta be. Logan nem habozott tovább. – Mondd, hogy hozzám jössz feleségül! Pepper felnevetett. – Hozzád megyek, mert én is szeretlek, és veled akarom leélni az életemet. Egyelőre azonban – segítette vissza a lány megkönnyebbülten mosolygó szerelmét a párnára – tényleg csak aludni szeretnék. – De velem! – húzta magához Logan. – Igen. – Pepper óvatosan átölelte, és csókot nyomott a mellkasára. Aztán álmosan megkérdezte: – Kis esküvő legyen, vagy nagy? – Ahogy akarod. Pepper ásított egyet. – Holnap elmondjuk Rowdynak és Dashnek, hogy összeházasodunk – bújt közelebb a férfihoz. – És persze Reese-nek is. Logan örült, hogy Rowdy és Pepper végre megbízik Reese-ben. – Talán meghívhatnánk Alice-t is az esküvőre, ha Reese nem bánja – folytatta Pepper. – Nekem nincs barátnőm, de őt megkedveltem. És meg is érdemli, hogy velünk ünnepeljen. – Remek ötlet. Biztos Alice-re is ráfér néhány új barát. Logan kérdezni akart még néhány dolgot Peppertől Alice-szel kapcsolatban, amikor meghallotta a lány egyenletes szuszogását. Elmosolyodott. Meglőtték, a karja jócskán bedagadt és pokolian fájt, a kapitányságon teljes a káosz, miután leleplezték a korrupt, tisztességtelen rendőröket, neki pedig hamarosan lesz egy önfejű, makacs, de kedves sógora. A világ legboldogabb emberének érezte magát. Az igazságot akarta, sokat kockáztatott, és bár sokáig vesztésre állt, végül mégis szerelem lett a jutalma. S amíg Pepper vele marad, övé az egész világ. 316

Reese bizonytalanul állt Alice ajtaja előtt. A kezét már felemelte, hogy bekopogjon, mégis habozott. Az ördögbe is, a lakása végül is használhatatlan! A holttestet már elvitték ugyan, de ott a vér, a dulakodás nyomai, a golyók a falban. Amíg a helyszínelők el nem készítik a jelentésüket, nem nyúlhat semmihez. Már alig állt a lábán a kimerültségtől, szinte duplán látott, de mégsem volt biztos abban, hogy helyesen cselekszik. Kinyílt az ajtó, s ott állt Alice Zsozsóval az oldalán. A kutya felugrott a gazdájára, hogy a szokásos lelkesedéssel üdvözölje. Reese megsimogatta a hátát. – Túl nagy volt a felfordulás, pajtás? Nekem is. Alice őszies színekben pompázó hálóruhában a lazán megkötött köntöse alatt, mezítláb, kócos hajjal, de éberen figyelte a szomszédot. Legjobb lesz kibökni, mit akar, aztán majd meglátja… Reese szóra nyitotta a száját, ám Alice megelőzte. – Nem alhat a lakásában – állapította meg. Reese becsukta a száját. Végigmérte Alice-t. Zavarba ejtette a képessége, amivel észrevesz olyan dolgokat, amelyeket egy félénk lánytól nem várna az ember. – Nem. – Viszont aludni szeretne. – Igen. A lány szája mosolyra húzódott, tetőtől talpig végigmérte a férfit, majd a tekintete visszatért az arcára. Megköszörülte a torkát. – Mindig ilyen felajzott, ha fáradt? Egyenesen a szemébe? Hmm. Érdekes és… izgalmas. No meg fölöttébb kínos. – Az ördög tudja. De nem kell aggódnia miattam. Ostobaság, már miért ne aggódna? Alice maga is titkokat őriz, a szomszédjában mindenféle titokzatos dolog történik, ő meg beállít hozzá félholtan, de izgalmi állapotban. Azóta gyötörte az önállósult testrész, amióta megállt kocsijával a ház előtt, és rádöbbent, hogy kénytelen lesz bekönyörögni magát Alice-hez, legalábbis a következő néhány napra. A lány megdörzsölte a szemét, aztán gyors döntésre jutott. Reese kezébe nyomta Zsozsó pórázát. – Vigye ki, addig megágyazok magának a kanapén! 317

– Nem leszek útban? – A vendégszobát irodává alakítottam, úgyhogy a nap nagy részében nem fogom zavarni. – Én amiatt aggódtam, hogy én nem zavarom-e magát. A lány elpirult. Reese már nem érzett fáradtságot, csak izgalmat, és ez egyértelműen látszott is rajta. Alice gyorsan félrenézett. – Vigye csak ki Zsozsót, aztán máris alhat. Utána meg… majd beszélünk. Reese rámosolygott. – Alig várom. – Elindult, de meggondolta magát, és megfogta az ajtót, mielőtt Alice becsukhatta volna. – Ugye nem arra készül, hogy miután kisétáltam, szépen kizár? A lány egy hosszúra nyúlt pillanatig a lábujjait bámulta, végül felemelte a fejét. – Az igazság az, nyomozó, hogy én sem szeretném egyedül tölteni az éjszakát. Vajon az emlékek késztették erre a vallomásra? – Akkor örülök, hogy idejöttem. A lány szorosabbra húzta magán a köntöst, bólintott, és szinte suttogva mondta: – Akármilyen furcsának tűnik, de én is. Azzal halkan becsukta Reese orra előtt az ajtót. A férfi várt, hogy kattan-e a zár, de nem hallott semmit. – Nagyszerű – mondta a kutyának kifelé menet a lépcsőházból. – Milyen nő az, aki úgy köszön el, hogy csak még jobban felizgatja az embert? – Zsozsó olyan hangot hallatott, amit Reese kimerült agya egyetértésnek vélt. – Na, lesz egy kis dolgunk, amíg ezt kibogozzuk, pajtás! Úgy tűnt, mintha panaszkodna, de már alig várta.

318