follett ken - a nagy jtszma

follett ken - a nagy jtszma Ken Follet A nagy játszma A vadászgép szárnyain megcsillant a titániumbevonat, amint cápa alakú törzse a legnagyobb sebességre kapcsolva száguldott a levegőben. A MiG-35-ös volt a világ leggyorsabb harci gépe. Most nyugat felől jött, a Földközi-tenger fölött húzódó ködrétegben, hatszorosan túllépve a hanghatárt, és ötvenlábnyi magasságban, melyet a radarkészülék már nem képes érzékelni, a két Tumanszky motor hangos, berregő hangját pedig még száz mérfölddel mögöttük is lehetett hallani. A pilótának nem volt sok dolga. Armon Habet nyugodtan üldögélt a műszerfalak között a vezetőfülkében. Komputerek irányították a repülés minden mozzanatát, azok fogták fel a földről érkező radarjeleket, és halálos pontossággal hajtották végre a gép haladására és repülési magasságára vonatkozó parancsokat. Viszont Armon némi aggodalommal figyelte azt a monitort, amelyen figyelmeztetnék, ha feléje tartó rakétát vennének észre. A legkevésbé sem becsülte le az izraeli parti őrség éberségét. A legutóbbi légitámadásnál két helyből felszállni tudó Mishmar rakéta vette üldözőbe két teljes percen keresztül. Szerencséjére a MiG-35-ös elég gyors volt ahhoz, hogy lerázza őket, de Armon tudta, hogy éppen hogy csak megúszta, és hogy most is volt rá esély, hogy ha jó helyről indítják a Mishmart, akkor találat érheti. Sipító hang figyelmeztette, hogy céljához közeledik. Armon hüvelykujjával megnyomta a támadási magasság gombját, és a gép automatikusan emelkedni kezdett, míg el nem érte az ötszáz lábnyi magasságot. Hirtelen feltűnt a szálloda a láthatáron. Másodpercenként egy mérfölddel került egyre közelebb a pilótához. A MiG zökkent egyet. A kijelzőn megváltozott a kiírás. Az AS-20-as rakétát elnyelte az alattuk tátongó sötétség. Armon sohasem látta, hogy hogyan ér célba a bomba, melyet ő indít útjára. A MiG már tíz mérföldre behatolt az izraeli légtérbe, és a Golanfennsík irányába haladt, mikor a támadótöltet azonosította célpontját, és lesújtott rá. Az AS-20-as százyardnyira volt a szállodától, amikor a rászerelt Radar lekapcsolta a támadófejet, és szabad utat engedett háromszáz különálló kis bombának. A szálloda lakóinak annyi idejük sem maradt, hogy felfogják, micsoda ördögi fegyvert szabadítottak rájuk. Még annyi sem, hogy pánikba essenek. A baseball-labda nagyságú bombák ugyanabban a pillanatban sújtottak le a szálloda homlokzatára, amikor a fölöttük elhaladó MiG kavarta robajba beleremegtek a hotel körüli lakóházak. A bombák egyszerre robbantak hálószobákban és fürdőszobákban. Robbantak és roncsoltak az étteremben, a bárban, a szaunában és a liftekben. Ugyanez történt a fodrászszalonokban, a folyosókon, az ajándéküzletekben. De még az uszodát is érte találat. Tízből kilenc becsapódó bomba úgy szakadt ezernyi repeszre, szilánkra, hogy ahol csak tudott,emberi húsba fúródott. A túlélőknél is biztosra lehetett venni, hogy röntgen sem képes kimutatnia szilánkokat. Ráadásul úgy voltak elkészítve, hogy miután a kezelés alaposan felemészti az ellenség gyógyszerkészleteit, egyfajta mérget bocsássanak a vérkeringésbe, mely feltétlenül halállal végződik. Minden tizedik pedig egyfajta gyújtóbomba volt, mely ragacsos fehéren izzó magnéziumlabdácskákat hányt minden irányba. Armon és MiG je a palesztin légierő jelével azóta már Názáret felett repült egyenesen Szíria felé tartva, és mindez csupán annyi idő alatt, míg a Földközi-tenger partján lévő szállodában felhangzottak az első vérfagyasztó sikolyok. Hendrik Rymann, Izrael tizenkettedik miniszterelnöke a jeruzsálemi Stholenskin utcában lévő hivatali rezidenciája felső szintjén Berendezett hálószobájában éppen átadta magát soha el nem mulasztott egyórás délutáni szendergésének, amikor megcsörrent az ágya melletti zöld telefon. Nagyjából kezdte visszanyerni az öntudatát, mire tapogatózó keze rátalált a készülékre. Ezen a vonalon csak egy ember érhette el - közeli barátja és bizalmasa, dr. Michael Greer, az intézet civil főnöke. Az intézet pedig nem más, mint a Mossad, az izraeli titkosszolgálat volt. Biztös, hogy rossz hír. Komoly, rossz hír. Manapság már nem léteztek jó hírek. - Kellemes délutánt, Michael üdvözölte barátját Rymann némi mesterkéltséggel a hangjában, és még mindig a 1. oldal

follett ken - a nagy jtszma szemét dörzsölgette. Greer nem vesztegette azzal az időt, hogy szabadkozzék a zavarásért, mert tudta, hogy Rymann úgyis leállítaná. - Hendrik,. megint történt egy MiG-35-ös mészárlás - közölte bevezetés nélkül. Rymann-nak egy csapásra elillant az álom a szeméből. - Hol? - kérdezte. - Netanyában. A Dan Hotelben. - Ćldozatok vannak? - kérdezte Rymann, és hangjában őszinte aggodalom csengett. A vonal másik végén Greer pillanatnyi szünetet tartott, mielőtt válaszolt. Legalább kétszázan haltak meg. A másik negyven súlyosan sérült. Aki nem ismeri jól a miniszterelnököt, könnyed arckifejezéséből úgy gondolhatta volna, hogy nem rázza meg különösebben a hír. De valójában Hendrik Rymannt mélyről jövő émelygés fogta el. Míg remegő kezével idegesen beletúrt rövidre vágott hajába, magában már azoknak a levelek_nek a tartalmát fogalmazta, amit az áldozatok családtagjainak fog írni rövidesen. Már így is egy teljes órát arra rendszeresített a munkaidejéből, hogy kondoleálóleveleket gyártson a konfliktusban ártatlanul elhunytak hozzátartozói számára. Javára legyen mondva, hogy a PFSZszel folytatott egy éve húzódó véres háború alatt sem fásult el annyira, hogy ne rázzák meg az effajta hírek. - Köszönöm, hogy hívtál, Michael nyögte ki nagy sokára. - A ma esti gyűlésen majd megbeszéljük. Rymann választ sem várvá tette le a kagylót. Hanyatt vágta magát az ágyon, és a plafonra meredt. Az elődje felhívná a Chel Ha Avir főparancsnokát, és azonnali megtorló intézkedést sürgetne. De pont ez volt az oka annak, hogy az Érzelmes Hari Ritz már nem ült a miniszterelnöki székben, hanem helyette ő, Hendrik Rymann. Egy évvel ezelőtt egy palesztin kamikaze lerombolta a Siratófal egy részét. Ritz, akit felháborított a zsidó kegyhelyek legszentebbikének ily módon történő megtámadása, azonnal légitámadást rendelt el a mekkai Kába ellen. Mindezt úgy, hogy ki sem kérte á kabinet vagy tanácsadói véleményét. A légitámadásban mintegy ötezer muzulmán zarándok lelte halálát, akik istentiszteletre gyűltek össze a híres nagy fekete kő körül. Ez meglehetősen esztelen lépés volt, melyért drágán kellett Izraelnek megfizetni, és további indulatokat szított. Az olajban gazdag Szaúd-Arábia felfüggesztette addig mérsékelt politikáját Izrael iránt, és határozottabban tette le voksát a PFSZ mellett. Egyiptom is megszegte az Izraellel kötött békét, és szembehelyezkedett vele. Ezután az egész arab világ követte Egyiptom példáját. A Szovjetunió, mely hamar kiszimatolta, Hogy merről fúj a szél, azonnal felajánlott a PFSZ-nek egy ideiglenes Területet a fekete-tengeri Bakaiban, melyet a PFSZ karizmatikus vezére, Joseph Maken nem is habozott elfogadni. Hari Ritz emiatt lemondásra kényszerült, és a hatalmon lévő DMC Szövetségnek új vezetőt kellett találnia - méghozzá sürgősen. Hendrik Rymannra, a jó humorú, egyenes beszédű védelmi miniszterre, akinek köztudott sikerei voltak a hölgyek körében, nem azonnal esett a választás. Voltak olyan érvek, hogy Rymann őszintesége és fesztelen humora ártalmas lehet az ügynek. Olyan újságírók, akik nem ismerték Rymannt valami jól, azzal érveltek, hogy lehetetlen komolyan venni egy olyan embert, aki egyszer azt nyilatkozta egy CBS-riporter kérdésére, hogy Izraelnek az az egyetlen baja, hogy elég gyér szőke szépségekből az ellátás. Amikor viszont elkezdődött a választási kampány, sokakat meglepett Rymann népszerűsége. Százharminc tag közül több mint negyven fejezte ki támogatását Rymann megválasztása iránt. Még nagyobb megdöbbenést keltett, hogy az ultraortodox Agudat Yisrael párt befolyásos rabbija, Val Nassim, akit egyben Rymann egyik fő ellenségének véltek, végül is Rymann oldalára állt, és azzal érvelt, hogy még mindig jobb egy Őszinte embert kinevezni miniszterelnöknek, mint egy képmutatót.. Ami pedig Rymann humorérzékét illeti, nos, arra pedig jócskán szüksége is lesz az elkövetkezendő hónapokban. Hát így történt, hogy negyvenkilenc éves korában Hendrik Rymann Izrael miniszterelnöke lett, a tizennyolcadik kneszet első évében. Rymann agya most az iménti telefonüzenet körül forgott. Nem volt nehéz kitalálni, hogy miért választotta Joseph Maken a Dan Hotelt célpontként. A tengerpartra néző szállodát 2. oldal

follett ken - a nagy jtszma tartották Izrael legpompásabb hoteljének, és gyakran vették igénybe a szomszédos ellenséges országokkal való békekötésre azokban az időkben, mikor Izrael még katonai fölényt élvezett. Fiatal tisztként maga Rymann is jelen volt a Dan Hotelben, mikor megszületett a béke Izrael és Libanon között. Az azóta eltelt Években az arabok szemében a szálloda sorozatos megaláztatásuk szimbólumává vált. Elkerülhetetlen volt, hogy a PFSZ nem hagyja ki a lehetőséget, hogy megsemmisítse, ha egyszer hatalmában áll. Rymann az órájára pillantott. Volt még huszonöt értékes perce, mielőtt felhívja a titkárnője. Kicsit fontolgatta, elküldjön-e Semonáért, hogy vele töltse el ezt a huszonöt percet, de aztán letett róla. Semona Lucca rav-turai (azaz: őrmester) az izraeli hadsereg legszédítőbb szépségű sofőrje lehetett. Csodás alakja mellett az volt a legnagyobb értéke, hogy nem kellett ki-be csempészni Rymann lakásából; ő csak szolgálatot teljesített. Csak az okozott némi problémát, hogy a miniszterelnök egyre jobban vonzódott hozzá. Amint Rymann visszacsúszott iménti kábulatába, furcsa rossz előérzet kezdte hatalmába keríteni. Olyasmi, hogy talán még a Dan Szálló elleni támadásnál is hátborzongatóbb valami következik. 2. Semmilyen jel nem utalt arra, hogy harminc perc múlva az OV-141-es űrhajó, a Dominator egyik pilótájára hirtelen és iszonyatos halál vár. Neil O'Harát még a harmincegyedik űrben tett útján is lenyűgözte a Föld látványa innen a világmindenségből. Az űrhajós úgy érezte, hogy még ha száz repülést tudhatna maga mögött, akkor is így élvezné a nyugodt anyabolygóra vetett pillantás minden egyes másodpercét. Mint minden kollégájára, akik ugyanígy keringenek az űrben, a szőke, fiatal űrhajósra is ilyen meghatározó hatást gyakorolt a fantasztikus látvány. Ebben a végtelen térben látni a Földet egyfajta cinizmussal töltötte el a férfit az iránt, hogy mennyi viszály dúl a határok megállapítása miatt. Kétszáz mérföldes magasságból az emberiség kis alantas kupacai szánalmasan jelentéktelennek és kártékonynak tűntek számára. Mikor az űrben repült, még szétesőfélben lévő házassága is alig jutott eszébe. Helen számára már valóban csak egy másik bolygó szülötte volt, akit alkalmanként meglátogatott, mikor a Földre tévedt. Az űrben érezte igazán otthon magát. Minden más elvesztette a jelentőségét. Valóságos kábítószerré vált számára a világegyetem, és a távolban feltűnő Föld szinte csak hallucinációnak tűnt. Az Antarktisz most kétszáz mérföldnyire terült el alatta, és az űrhajó ablakából pont az afrikai kontinens keleti partjára vetődött az űrhajós pillantása, mely nagy sötét foltként vetődött elé a láthatáron. Ezen terület fölött volt elhelyezve az úgynevezett KARMA-II, a három televíziós műhold egyike, melyet az Egyesült Arab Televíziós Társaság tudhatott magáénak. Amint ott meredezett előtte kitárt hatalmas szárnyaival, melyeknek az volt a funkciójuk, hogy napenergiát fogjanak föl, O'Hara úgy érezte, mintha holmi ragadozómadárral állna szemben, mely csak arra vár, hogy őt Dominatorostul fölfalhassa. Két héttel azelőtt az ötszázmillió dollárt érő műhold totálkáros lett; ezért kellett Nielnek és közeli barátjának, Al Benyonnak végrehajtaniuk tizedik űrrepülésüket. A1 nagyon találóan tette fel a kérdést: Ki gondolta volna, hogy egy ekkora akciót .is képes finanszírozni egy csapat hibbant beduin, csak hogy megkapják napi dózisukat ostoba tévéoperáikból és társasjátékukból? A1 hajlamos volt mindent leegyszerűsítve látni. Az igazság azért ennél összetettebb volt. A KARMA-II két másik műhold testvérével együtt több mint kétszáz, egy időben működő tv- és rádióprogramot közvetített minden létező arab dialektusban, és ezek a műsorok foglalkoztak a mezőgazdasági témáktól a komputerekig mindennel. Ötéves működésük alatt ez a három műhold gyakorolta a legnagyobb összetartó erőt az arab világban az iszlám után. A háromszázmillió előfizető körében a PFSZ által szerkesztett tíz csatorna könyvelhette el a legnagyobb nézettségi arányt. 3. oldal

follett ken - a nagy jtszma Neil ide-oda himbálózott parancsnoki székében, amint fél füllel hallgatta A1 és a Dominator harmadik pilótája, Kellinah Assad párbeszédét. Assad Neilnek háttal, a legénységi fülke bejáratánál állt, ott, ahol az űrhajó ablakai a Dominator rakodóterére néztek. Nem volt újonc az Egyesült Arab Televíziós Társaságnál, és tudása már elég volt ahhoz, hogy szakértőként részt vehessen az űrsétán. Visszahúzódó, halk szavú, harminc-egynéhány éves jordániai volt, és főleg ahhoz értett, hogy irányítsa a távvezérlésű, kanadai gyártmányú robot ötven láb hosszú, darukinézetű karját, melyet arra használtak, hogy szétszereljenek régi műholdakat, illetve hogy újakat helyezzenek működésbe. Hogy a súlytalanság miatt ne repkedjen ide-oda a fülkében, a szakértőt a padlóhoz tapadó Velcro cipőbe bújtatták. Most lábujjhegyre állt, hogy az ablakon át figyelhesse A1 Benyon űrhajós ruhás alakját, amint a KARMA-II-a munkálkodott. Az asztronauta a NASA legújabb típusú, igen nagy mozgásszabadságot biztosító, pehelykönnyű űrruháját viselte, melynek segítségével a legtávolabbi sarkokat is könnyűszerrel elérte. Ez pedig azért volt fontos, mert az űrben keringő műhold túl nagy volt ahhoz, hogy be tudják vonni a rakodótérbe. Neil nem nagyon örült, hogy A1 így ténykedik kint a szabad űrben. Nem is ez volt az eredeti terv, de a Kennedy űrközpont földi irányítói úgy döntöttek, hogy úgy lehet legolcsóbban megállapítani, hogy mi a baj a műholddal, ha közelről vizsgálják meg, ha kell, kint az űrben. - Azt hiszem, megtaláltam a hibát, Kell - hangzott Al hangja a mikrofonon keresztül. - Hozzátok a kanadai kart, hogy az nézze meg ezt az átkozott PDU-t. A meteorit kiszedte a helyéből. - Mindhárom részét? - kérdezte Assad. - Hát eléggé úgy néz ki. Assad a pisztoly alakú indító felé nyúlt, mely a kart hozta működésbe. A karra zárt áramkörrel működő tv-kamerák voltak szerelve a könyökénél és a csuklójánál, melyek alapos vizsgálatokra tették alkalmassá. Assad vigyázva, hogy a kar kikerülje Alt, a csuklóra szerelt tv-kamerát a KARMA energiaszétosztó egységébe irányította. Valamit motyogott magában arabul, amikor a képernyőn megjelent a hibás terület, és ő megállapíthatta a kiterjedés nagyságát és fokát. Egy a millióhoz volt az esélye annak, hogy a meteorit olyan szögben üsse meg modul dugóit, hogy két négyzetinchnyi területen tegye tönkre mindhárom alkatrészét. A1 torokhangon kuncogott a mikrofonba. - Gondolom, a főnökeid Allah akaratának tudják majd be, nemde, Kell? - Csak akkor, ha az Öreg küld egy másik meteort is, hogy tegye tönkre a rakodótérben várakozó pótalkatrészeket is - jegyezte meg Assad félig tréfálkozva. Válla fölött hátratekintett Neilre. - Parancsnok! Mikor Neilhez szólt, mindig a rangját hangoztatta, mert nem tetszett neki az a fesztelenség, ahogy csak keresztnevükön szólítgatták egymást a NASA űrhajósai. Neünek némi erőfeszítésébe telt, hogy szemét elvonja az ezüstcsíkkal körülrajzolt afrikai Malawi tóról és a Tanganyikárói. Megfordult székében. - Mi baj van, Kell? - Sajnálom, parancsnok úr, de ki kell cserélnünk a műhold energiaelosztójának mindhárom modulját. És méretre kell vágni őket. És csak azután fogjuk tudni megcsinálni az általános ellenőrzést. Neil bólintott, és feltette a fejhallgatóját.. - Mennyi pluszidőre van szüksége? Assad elgondolkodott: tizenöt perc a modulok kicserélésére, egy óra az általános ellenőrzésre, és plusz két óra arra, hogy visszaállítsák a műholdat eredeti keringési pályájára. - Még legalább két teljes órára, parancsnok. Neil bólintott. - Oké, Kell. De ahhoz még két teljes felszerelésre lesz szükség. A maga ruhája plusz egymillióba fog kerülni mint az akció része. Erre jön még rá A1 kosztümje". - Śgy vélem, a társaság megengedheti magának - felelte fagyosan Assad. Neil magában elvigyorodott, és bekapcsolta az övére erősített készüléket, melynek segítségével beszélni tudott a földi irányító központtal. - Központ, itt a Dominetor. 4. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Hallgatom, Dominetor - hangzott Earl Hackett hangja a Kennedy űrközpontból. - A munkatársaimnak további két felszerelésre van szüksége a javítási munkálatokhoz. Jason Pelham, a NASA Kennedy űrközpontjának fásult igazgatója hidegen mosolygott magában, mikor meghallotta, hogy a Dominetor pluszfelszerelést kért. Az igazgató felemelkedett székéből, és kibámult a Merritt-sziget aligátorokkal teli lagúnái felől az óriási jármű-összeszerelő épület irányába, ahol Apollo, illetve Szaturnusz űrhajókat szereltek össze a múltban, mikor még az volt a fő cél, hogy embereket juttassanak el a Holdra. Az Apollo hőskora óta az amerikaiak nem tértek vissza az égitesthez. Pelhalmnak az volt a szándéka, hogy ez ne maradjon így sokáig. Egyelőre viszont meg volt elégedve a jelenlegi helyzettel. Nem Kellett aktáiban kutatnia ahhoz, hogy rájöjjön, hogy az OV-141-es által kért plusz két felszerelés plusz egymilliós lyukat fog ütni az űrfelszerelési program szilárd költségvetésén, melyben megállapodott a kongresszusi tanáccsal a költségvetési év elején. Annak ellenére, hogy ez volt a munkaterülete, Jason Pelham nem érzett égető érdeklődést az űrhajósok szellemi kalandjai és az általuk végzett űrkutatás iránt, mint ahogy nem különösebben érdekelték a vonatok, amikor az Amtrak igazgatójának mondhatta magát. Az Amtraknél véghezvitte a lehetetlent is, és hét év alatt megháromszorozta a hasznát. Most elszántan ugyanezen munkálkodott az űrrepülés területén. Az öt évvel ezelőtti kinevezését nem fogadták túlzott lelkesedéssel a NASA-nál, de Pelham kiváló adminisztratív készségének és vaskos politikai hátterének köszönhetően hamar úrrá tudott lenni a kisebb viharon, és le tudta szerelni a bukását előkészítő mesterkedéseket. Mikor elfoglalta hivatalát, azonnal maga köré gyűjtött egy csapatnyi profi tudóst, és megbízta őket, hogy állítsák elő a közeljövő teljes űrprogramját. ŰtŰ. en működő űrállomás áll rendelkezésünkre - közölte csapatával. - Ez több, mint a Pan Am és a TWA szuperszonikus járatai együttvéve. Azt akarom, hogy egy űrhajó felbocsátása olyan simán menjen, mintha egy Pan Am-gépet átküldenénk New Yorkból Londonba. A fellövésnek rutinná kell válnia, mert ez minden takarékosság kiindulópontja. Semmi sem kerülte el rókaszemét. Berekesztették a nagyobb méretű űrhajók kutatási programjait, a kaliforniai Vandenberg légitámaszponton 10 11 felfüggesztették a felszerelésre szánt támogatást, és az évente a Kennedy űrközpontba látogató ötmillió látogatónak belépti díjat kellett fizetni. Előfordultak persze heves tiltakozások, főleg a nagy űrhajók kifejlesztésének leállítása miatt, de sok tekintetben Pelhamnek mégis igaza volt. A jelenlegi űrhajótípus megbízható és sokszor kipróbált modell volt, és több kongresszusi tanácstag hangoztatta azt a nézetét, hogy nem sok értelme volt hatalmas összegeket fektetni a nagyobb típusok kifejlesztésébe, hogy aztán egyszer repüljenek, mikor a most meglévő gépek két felszállással képesek elvégezni ugyanazt a munkát. Pelham hátat fordított az ablaknak, és játszani kezdett az íróasztalát díszítő kis makett űrállomással. Ez az elegáns, kerékre emlékeztető alkotmány uralta agyát teljesen mostanában: egy kétmilliárd dollárt érő űrállomás és egy hozzá tartozó szálloda olyan alapot jelentene a NASA számára, ahol rutinszerű olcsó felszállásokat lehetne rendszeresíteni a Holdra. Ahhoz, hogy létrehozzon egy ilyen programot, mely szinte automatikusan megy magától, Pelhamnek egy sor titkos tárgyalást kellett folytatnia egy nemzetközi szállodákból, szabadidőközpontokból és utaztatási vállalatokból álló társasággal. Ez a terv annyira vakmerőnek és fantáziadúsnak tűnt az egyébként nem könnyen mozduló társasági tagok számára, hogy egészen belelkesültek tőle, különösen mikor a piackutatás kimutatta, hogy világszerte elég szép számban akadnak olyan gazdag emberek és tudományos intézetek, akik szeretnének betársulni az űrállomás szállodaépítésébe. De a társaság aggódott a rendszeres utasforgalom bonyolításának biztonsága és gyakorlati megvalósulása miatt, ha ilyen félig kimustr'alt, átalakított űrhajókat akarnának használni. 5. oldal

follett ken - a nagy jtszma Pelham újabb hat hónapot adott a társaságnak, hogy meghozzák végső döntésüket. Ez volt a maximális idő, amit Rockwell és Rocketdyne hajlandó volt várni, hogy megépítsék az újabb ötven űrjárgányt. Ezután már kénytelenek lettek volna leépíteni a munkaerőbázist. Pelham eltökélte, hogy nem engedi, hogy bármi is történjen a hat hónap alatt, ami megrendíthetné a társaság bizalmát az új űrállomás sikerében. Jason Pelham adminisztrációs képességeivel csak a könyörtelensége vetekedhetett. A1 Benyon minden nehézség nélkül akasztotta ki helyéről a KARMĆ-ban lévő első és második energiaelosztó modult. Odatartotta őket Assadnak, hogy az elkaphassa őket a kanadai karral, és bevonszolhassa az űrhajó rakományterébe, hogy aztán a Földön alapos vizsgálatnak vessék alá őket. A1 hosszú szárú kesztyűbe bújtatott kezével megragadta a harmadik fogantyút is, és megtekerte. De semmi sem történt. Lábát jó erősen megvetette a műhold oldalán, és húzni kezdte a csavart. De a dugó csak nem mozdult. - Jézusom, Kell - motyogta A1 a sisakjára szerelt mikrofonba. - A lökés biztosan szétroncsolta a széleket. Feszítővasra van szükségem. A kicsire. Assad félresöpörte a kanadai kart, és a rakománytér felé fordította a fejet. Ott a kar, mint a zsákmányára lecsapni készülő ragadozómadár, megkereste a szerszámosládát, és kiválasztotta a megjelölt feszítőlécet. Mikor Assad látta, hogy a kar kellőképpen markolja a szerszámot, egyenesen A1 felé irányította újra. Assad óvatos volt, lassan fordította el a kart társa irányába. Az űrruhába bújtatott test mindig nehezebben boldogult a nehéz szérszámokkal. - Gyorsabban! - sürgette Ai. Neil magában mosolygott. Minthogy AI már több mint egy órája dolgozott a tikkasztó, állott levegőjű, az űrhajóhoz csatlakoztatott egységben, Neil nagyon is jól tudta, mit érezhet a társa. - Lehet, hogy a kar segíthetne kihúzni a modult, nem? - javasolta Assad. - Csak letépné a fogantyút - felelte ingerülten AI. - Lassanként, fokozatosan kell kiszedni. Most más irányból próbálom. Hé! Félremegy... hozd kicsit közelebb. - Parancsnok - szólt oda Neilnek Assad -, emelje meg a hátsó felét ötinchnyire. Neil a központi digitális automata vezérlő után nyúlt jobb kezével, kézi irányítás alá vonta a szerkezetet. Az űrhajó irányítását végző karon nyomott egyet-kettőt, és így közelebb vitte a gép farkát a műholdhoz. A másik automata kormány az űrhajó hirtelen irányváltoztatását szolgálta - jobbra vagy balra. Oké, jó lesz így - hangzott A1 hangja. - Innen is lehetne irányítani az automata kormányt - mondta vállalkozó kedvvel Assad. Neil megrázta a fejét. - Sajnálom, Kell. Addig nem lehet, amíg az űrhajós az EVA-a van. Assad nem ellenkezett tovább. Tekintete mosta KARMA makacs csavarjával küszködő Alre vándorolt. Időnként Al újabb és újabb szerszámokat kért az űrhajó raktárából. Neil újra hátradőlt pilótaszékében, és nézte az egyre távolodó Földet. Látta maga alatt a Nílus felső folyásánál lévő mocsaras területeket. Északabbra az afrikai kontinens Szaharájának kopasz foltja rajzolódott ki az ívelt horizonton, ezután pedig a Földközi-tenger azúrkék színében gyönyörködhetett. A háború sújtotta Izraelt, Olaszország és Görögország nagy részét és a Pireneusokig Spanyolországot sem fedték el felhők. Neil még a Galileai-tengert és a Holt-tengert összekötő Jordán folyó olvadt fonalát is felfedezte. Eddigi harmincegy űrsétája során még sohasem voltak ilyen tökéletesek a látási viszonyok. Neilt annyira magával ragadta a látvány, hogy szinte meg sem hallotta, amikor A1 így szólt: - Oké, most már jön. A Holt-tenger déli 6. oldal

follett ken - a nagy jtszma csücskétől mintegy ötvenmérföldnyire a Negev-sivatagban egy csöpp vakító fehér fény villant fel. Neil pislogott egyet, és azon tűnődött, hogy a jelenséget az ablak valamilyen kis optikai hibája okozta-e. - Ismered ezeket a gumókat, Kell - magyarázta Al, aki egy kis szünetet tartott, és újra használatba vette a kanadai kar fémujjai által odatartott feszítőlécet. - Gondolnád, hogy egytizede már kint van? Assad közelebb vitte a kart társához, és működésbe helyezte a rászerelt tv-kamerát is. Neil tudta, hogy lehetetlen, hogy bármi baja is legyen az űrhajó ablakának. Valaminek történnie kellett a Negev-sivatagban. Valami akkora méretű dolog történt, amit kétszáz mérföldes magasságból is látni lehetett. - Igazad van - értett egyet Assad Allel, miközben a monitort tanulmányozta. - Egytizede. Neil csak fél füllel hallotta, amikor Assad ezt mondta neki: - A Fart vigye jobbra egy kicsit - tíz fokkal. Neil azonnal a kormány felé nyúlt, és kicsit jobbra húzta. A gép azonnal reagált, és jobbra mozdult. - Ne! - kiáltotta Assad. De figyelmeztetése elkésett. A kormánykar túllendült. A hosszú feszítőléc mélyen Albe fúródott, a csípője fölött a gyomrába. A vas könnyűszerrel hatolt keresztül az űrruha terilén, poliuretén és szpandex rétegén. A ruha légzsákjából süvíteni kezdett a levegő, amelylyel együtt hűtőfolyadékkal keveredett vér fröcskölte be az űrhajó ablakát. Az űrruhából kiáramló levegő egyre távolabb lökdöste a szerencsétlenül járt asztronautát az űrhajótól. Neil azonnal Assad mellett termett, és tágra meredt szemmel bámulta A1 távolodó alakját. A mikrofonban egyetlen fojtott jajkiáltást hallottak, utána már csak ziháló kapkodást. - Az isten szerelmére! - hangzott Assad szinte nyüszítő hangja. - Mi az istenért... - AI! - mondta gyorsan Neil, és egy türelmetlen mozdulattal elnémította Assadet. - Al, hallasz engem? Válaszként viszont csak a haldokló űrhajós tüdejéből kipréselődő utolsó hörgések érkeztek, amint megpróbálta a ruhájából kiáramló oxigént belélegezni. A két férfi látta, hogy Al kesztyűs kezét a vérrel borított gyomrára szorítja, mintha így próbálná csökkenteni szörnyű sebesülése veszélyét. Adott egy utolsó elfojtott hangot még, aztán karjai élettelenül hullottak törzse mellé. - Al! - kiáltotta újra Neil, és szemét nem tudta levenni a tovatűnő emberalakról. - Bírod még? Bírod még? - Utána kell mennünk - hangzott Assad rekedtes hangja, mely nagy sokára törte meg a csendet, miután Neil kétségbeesetten szólongatta társát a mikrofonon keresztül. Neil nem válaszolt azonnal. Fegyelmeznie kellett magát, nehogy eluralkodjon hangján a kétségbeesés. - Nincs elég üzemanyagunk hozzá - préselte ki magából. - Használhatnánk a legénység egységcsomagját - szakította félbe Assad. Neil csak egyre a fejét rázta, és még mindig A1 tovatűnő alakjára meredt. Becslése szerint cimborája már vagy két mérföldre sodródott az űrhajótól. - Félórába is beletelne, mire beöltöznék és utánaeredhetnék. És még ha utol is érném, az MMU-nak nincs annyi hajtóereje, hogy vissza is hozzon, hát még Alt is magammal vonszolva. - Akkor hát nem tehetünk semmit? Anélkül hogy Assadre pillantott volna, Neil csak ennyit mondott: - Nézze meg jobban. Már halott. 7. oldal

follett ken - a nagy jtszma Assad egy ideig meredten nézte a testet, aztán ő is felfogta, hogy a felszakadt űrhajósruhából kiszivárgó halovány karikák, melyek körüllengték A1 ide-oda himbálózó alakját, nem a hűtőfolyadék volt, mint ahogy ő először gondolta. Hirtelen iszonyatos hányinger vett rajta erőt. 3. Anne Saxon hatvankét éves volt. A DanHotel szerencsétlenségét túlélők közül ő szenvedte a legsúlyosabb égési sebeket. Szinte egész testét műanyag bőr fedte, beleértve a kezét is, mégis meglepő erővel markolta meg Rymann ingujját, szinte magára rántotta a kórházi ágyra, melyen feküdt. A férfi alig tudta kivenni, amit a sebesült nő felhólyagosodott ajkai suttogtak az áttetsző műanyagréteg alatt. - Rymann úr. Mindkét fiam. A1 Arishnál a hetedik században, és most... - a nő hangja elcsuklott. Rymann nagyon finoman megérintette kezét az övével. Śgy tűnt, hogy ebből az apró gesztusból megint erőt merít a beteg. - Most pedig a férjem. Meddig tart ez még, Rymann úr? Ezt mondja meg nekem. Rymann lázasan gondolkodott, hogy mit mondhatna ennek az asszonynak, hogy ne hangozzék politikai klisének, de Anne Saxon megelőzte. Szavain átsütött elpusztíthatatlan szelleme. - Egyetlen támadás, Rymann úr. Egyetlen csapással kell véget vetni 14 1 15 ezerny sebből vérezzen, és ne pusztul ennek. Izrael nem bírja ki, ho$ jon bele... Túl kicsi hozzá... s szeme a mennyezetre tapadt, lélegzete Az asszony ujjai elernyedtek lelassult és egyenetlenné vált. érintette Rymann vállát. Egy épp arra elhúzó orvos rrie,$ n. - Most már mindent látott, ura, hetvenkét túlélővel átlagosan három Rymann bólintott és felállt. pillanatra sem törődött az aznapra előírt percet töltött egye ént, és egy iatt a titkárnői feje. hivatalos programjával. Főjön e,íta a főnököt. Rymann első pillantásra Greer a kórház kapujában v l kell számolnia. tudta, hogy további rossz hírekk atagban, Hendrik - mondta. - Robbanás történt a Negev-S tagjából kimegy az erő. A Negev-sivaRymann érezte, hogy minderi 8. oldal

follett ken - a nagy jtszma i számított. tagban egyetlen olyan hely volt - Mikor? - Reggel nyolckor. - Miért nem szóltál hamarabblátogatáson akarsz túllenni. - Tudtam, hogy előbb ezen a ann nem is vitatkozott tovább. Ez annyira igaz volt, hogy R halkan. - Egyszer eljön majd az a fé- Egy nap> Michael - mondt nekem. nyes nap is, amikor jó hírt hoZo életjel néhány katona volt egy cirkusz Ezer láb magasból az egyetle e, Túl elfoglaltnak tűntek ahhoz, hogy nagyságú sátor körül gyülekeZ Ssák a közeledő helikoptert. A nagy sáakár egyetlen pillantásra is mélt Személyszállító és egy rádióskocsi állt. tor bejárata előtt két páncélos nagy fekete kereszt, melyet a hadsereg Nem messze tőlük húzódott aZ eszállópályát. jelölt ki mint sivatagi helikopter yekezett leszállni, hogy szemügyre veRymann és Greer most ide l elyét. hessék az isZOnyatos pusztítás fegyvergyárából, ahol egyszersmind új Alig maradt valami a Nege íjeteztek. A betonból épített barakkokat, szerkezetek előállításával is kísérleti fülkéket, adminisztratív hivatalokat és a telephezntartozóelakónegya sors fi toraenaz iskola valahogyrmegmas söpörte le a föld színéről. De radt. nann ellátogatott a Negev-sivatag kopár Csak hat hete történt, hogy R allomásra. Még meg is dicsérte az első hegyei közé rejtett titkos rakétás próbakilövését, mely arra is alkalmas előgyártott Masada rakéta siker horgonyzó bármelyik kereskedőhajóról volt, hogy az óceán déli rés2én sz létesítményt. Minden épületet ügyeindítsák. Utána végigjárta az e C álcáztak. A környező dombokon még ser agrár jellegű kutatóközporitn tha valódi kísérleteket szolgálnának. veteményágyakat is műveltek, r 9. oldal

follett ken - a nagy jtszma a Masadán dolgozó kétszázötven mérRymann könnyedén elcseve8e 16 nőkkel, tudóssal és tervezővel. Kezet rázott minden egyes férfi dolgozóval, és arcon csókolt minden nőt. Miután meglátogatta az iskolát is, és eltöltött tizenöt igen élvezetes percet a gyerekek körében, Rymann megnézte az óriás húszkerekes kilövőt, majd megszemlélte a második előre gyártott Masada rakétát, melyet már be is állítottak későbbi helyére. A tízméteres Masada busztett kétéves áldozatos munkával hozták létre egy olyan program keretében, mely felemésztette Izrael éves honvédelemre szánt költségvetésének hatvan százalékát, egy olyan program részeként, melyet Rymann még védelmi minisztersége elején idított el. Az ország szinte minden neves, elismert tudósa dolgozott a Masada megalkotásán. Munkájuk eredményeként született meg a világ első mozgó hajóról indítható interkontinentális rakétája. A Masada rakéta a hozzá tartozó busztettel együtt kiváló elgondoláson alapult. Nem voltak hozzá szükségesek nagy és sérülékeny felbocsátóállomások, és mivel úgy tervezték, hogy képes legyen akár tízezer mérföld megtételére is, hajszálpontos navigálókészségével együtt alkalmassá vált arra, hogy bármely célpontra sikerrel sújtson le akár az arab, akár az afrikai világban. Még a fekete-tengeri Bakaiban székelő PFSZ-támaszpontot is meg tudta volna semmisíteni. Annak idején Rymann látogatása a légkondicionált buszter-összeszerelő műhelyben tartott díszebéddel zárult. A nagyfőnök még beszédet is mondott, melyben hallgatóságának ezeket mondotta: Izrael túlélése teljes mértékben a Masada-akciótól függ. Enélkül Izrael ellenségei büntetlenül folytathatják a legkegyetlenebb háborít a zsidók népe ellen, felhasználva a halált osztó, helyből felszálló SAM-SOA rakétákat. A szovjetek által gyártott rakéták olyan halálos pontossággal radírozták le az izraeli vadászgépeket az égboltról, hogy a háború első hat hónapja alatt a Chel Ha Avir elvesztette aktív állományának felét. A Masada segítségével viszont Izrael le fog tudni sújtani ellenségeire, bármelyik kontinensen is rejtőzzenek. Ez a beszéd hat hete hangzott el. A dolgozók, akik akkor áhítattal hallgatták, most mind halottak voltak. Az egyedüli még álló épület az iskola maradt, és a telepet körülvevő veteményes ágyások. A helikopter leszállt a fekete kereszt alakú pályára. Mihelyt elült a propellerek által felvert porfelhő, a sátorból egy testes, katonai egyenruhás férfi lépett elő. Daniel Kazaar ezredes, a zahali déli egységek parancsnokságától, keménykötésű, nagydarab, negyvenöt felé járó katona. Az ejtőernyősök zöld sapkáját viselte. Inge jobb zsebe fölött pedig az Ot Haoz, Izrael második legnagyobb kitüntetésének szalagja díszelgett. Harmincéves hivatásos szolgálati ideje alatt megtapasztalta a létező legvéresebb ös zecsapá. a . 17 sokat, mégis tragikus újdonsággal rázta meg az aznapi robbanás okozta tisztogatás. A sivatagban lévők most mind őt figyelték a túző nap alatt. 10. oldal

follett ken - a nagy jtszma Az ezredes arca erősen megviseltnek látszott. Rymannt és Greert szinte arculcsapásként érte a hőség, amint kiléptek a helikopterből. Kazaar ezredes tisztelgett és kezet fogott az érkezőkkel. - Igazán sajnálom, hogy nincs megfelelő fogadóbizottság, uram mondta az ezredes, amint a vendégeket a nagy sátorhoz vezette. - Én vagyok az egyetlen főtiszt pillanatnyilag. Rymann ügyet sem vetett az udvariaskodásra. Belépett a sátorba, és egyetlen pillantással felmérte a terepet. Néhány tartalékos katona dolgozott íróasztaloknál. A sátor közepén egy kötéllel elkerített területen két civil ruhás alak válogatta a hatalmas kupacba felhalmozott, felismerhetetlenségig megolvadt és elszenesedett vasdarabokat. A sátor távolabbik felében egy nagy darab, henger alakú légkondicionált bála hevert egy faállványon. - Abban vannak a testek maradványai, uram - felelte Kazaar ezredes Rymann kérdésére. - Mind? - Igen, uram. - Hány? - Kétszázkilencvenegy, uram. - Mikor az ezredes Rymann arcába nézett, látta, hogy a miniszterelnököt most teljesen cserbenhagyta szokásos derűlátása. îgy folytatta: - Egy tartalékos Chinook gép már útban van, hogy elvigye a hengert Tel-Avivba. - Hány túlélő van? - kérdezte Greer, aki most szólalt meg először. 3Kazaar ezredes szembefordult a Mossad főnökével. - Harmincegy - válaszolta. - Valamennyien gyerekek. Valamilyen okból kifolyólag az iskola élte túl a katasztrófát a legszerencsésebben. Azonnal a hazori katonai kórházba szállítottuk őket. Rymann azonnal belevéste agyába, hogy mielőbb meg kell látogatnia a gyerekeket. - Van valamilyen elképzelése a robbanás okáról? - kérdezte a tisztet. Kazaar megrázta a fejét, és a vasroncsok között turkáló civilekre mutatott. - Az a két szakértő ott ezt próbálja kideríteni'. Egyelőre meg vannak győződve róla, hogy szabotázs történt. - Van lista az áldozatokról, ezredes? - érdeklődött Greer. - Igen, uram - felelte mereven Kazaar. Nem kedvelte Greert, és azok közé tartozott, akik ellenezték, hogy egy civil kerüljön a Memueh, a Mossad elődjének élére. Mégis Kazaar az elsők közqtt ismerte be magának, hogy Greer a Mossad minden idők legjobb főn3ke Izrael eddigi történelmében. Mint Rymann kabinetjének szinte minden más tagja is, Kazaar is azért nem szerette Greert, mert akkora befolyással volt a miniszterelnökre. - Szeretnék egy példányt most - kérte a listát Greer. - És hozzá egy íróasztalt is. 4. 11. oldal

follett ken - a nagy jtszma Találtak néhány olyan nevet a listán, melyre Rymann emlékezett előző látogatásából. Az első oldalon például ott volt Alan Delmante, Izrael fő rakétatervezőjének a neve, de a többi név nagy része nem mondott sokat neki. Nem volt képes végigolvasni a listát. - Miért nem tüntették fel a rangokat és a beosztást? - Nem itt tartották a személyi adatokat. - Hanem az intézetben vannak? - Nem, mindent, ami van, azt Ab Yaranski irodájában kell keresnünk. Én akartam így. Rymann felvette a hordozható telefont, melyet Kazaar ezredes bocsátott rendelkezésére a sátorban felállított rögtönzött irodában. - Kapcsolja Ab Yaranskit a Rafael fegyver-előállítási és -fejlesztési osztályról - adta az utasítást annak a lánynak, aki a kommunikációs központot képviselte, jelenleg az egyik teherautóból bonyolítva a hívásokat. Rymann Greerre pillantott, amíg várt a kapcsolásra. - Innen egyenesen a kórházba megyünk megnézni a gyerekeket. - Ennél vannak fontosabb, sürgősebb teendőink is, Hendrik. Rymann összehunyorítta a szemét. - Akkor legyünk túl rajtuk. Mennyi idő alatt lehet felállítani egy újabb Masada-csapatot? Greer feszengeni kezdett.. - Sajnálom Hendrik. Nem tudom pontosan megmondani, amíg fel nem becsültük a teljes szellemi veszteséget, és hogy egyáltalán létezik-e utánpótlás. Yaranski sokkal többet fog tudni mondani. En nem. Rymann-nak hirtelen megmerevedtek az arcizmai. - Csak egyszer, Michael, egyetlenegyszer bújj ki abból a makacs csigaházadból, és saccold meg. Biztosíthatlak, hogy nem fog fájni. Megcsörrent a telefon. - Sajnálom, uram - hallották a telefonoslány hangját. - Kazaar ezredes azt mondja, hogy Ab Yaranski is az elhunytak között van. - Micsoda! - robbant ki Rymannból a keserű felháborodás. - Mi az ördögöt keresett itt? Mihelyt Greer kikereste Yaranski nevét a lista utolsó oldalán, Kazaar került a vonalba. - Nem tudjuk, uram -kezdte a tiszt -, de találtunk egy tartalékosigazolvány-karláncot, melyen az ő neve áll. - Az ezredes jobbnak látta, ha 18 19 nem említi, hogy a láncot egy egykor bal karnak nevezett valamin találták, és ez minden. - Köszönöm, ezredes - mondta Rymann. - Kérem, lépjen kapcsolatba Yaranski helyettesével, és derítse ki, hogy mit keresett itt. Greer felkapta pillantását a listáról. Nyúzott arca, ha lehet, most még 12. oldal

follett ken - a nagy jtszma beesettebbnek tűnt. Rymann észrevette a változást Greer arcán, gyorsan elköszönt Kazaartól, és letette a kagylót. - Mi baj van, Michael? - kérdezte. Egy fél percig Greer meg sem tudott szólalni. - Ezek a nevek - motyogta, és a kezében lévő listára mutatott. - Először azt hittem, .hogy csak véletlen egybeesés. De nem az. Harriman, George Kingsley. Ez csak az a George Harriman lehet. Rymann dermedten meredt barátjára. George Harriman Izrael rendkívüli képességekkel rendelkező repülőgép-tervezője, az izraeli légüpar műszaki igazgatója volt. Az ő zseniális agyából pattant ki a Sharav, a Sivatagi Szél, az a sokfunkciós harci gép terve, mely képes volt felülmúlni a MiG-25-öst is. Az ötszáz működő Sharav IV-es alkotta a Chel Ha Avir gerincét. Az ezután következő öt percben az elképedt Greer további neveket szedett ki a listáról, melyeket Izrael legfőbb tudósaiként ismert a világ. Śjból csörgött a telefon. Kazaar ezredes volt az. - Felhívtam Yaranski irodáját, uram - közölte a tiszt Rymann-nal. Azért volt itt, mert a legfelsőbb körök tanácskoztak az előregyártás problémáiról. Rymann meghallgatott még néhány részletinformációt Kazaartól, utána megköszönte a segítséget, és elköszönt az ezredestől. - Te jó ég! - mormogta Greernek. - Mindannyian itt voltak. Az ország összes fő rakétamérnöke. Gr er sokáig hallgatott, mielőtt újból megszólalt. Vékony arca egészen megszürkült. - Ebben az esetben lehet, hogy a robbanás miatt az egész háborút elvesztettük nyögte ki nagy sokára. - A Masada rakéta nélkül... - Ne legyünk ennyire borúlátók, Michael - mondta Rymann lágy hangon. - Inkább ne legyünk vakok ellenkezett Greer. A még mindig a roncsok között guberáló szakértők felé mutatott. - Nézd azt a roncshegyet, Hendrik. Ércdúsítók, vasalt szerszámok. Ezeregy olyan alkatrész és eszköz, melyek nélkülözhetetlenek a rakéta összeszereléséhez. Kétéves munka eredménye mind romokban hever. - Akkor újra kell kezdeni az egészet - jelentette ki csendesen Rymann. - Egyszer már sikerült. Śjra meg fogjuk csinálni. Greer előrehajolt az íróasztalon, és barátja arcába nézett. - Hendrik, figyelj ide. Mikor két évvel ezelőtt elindítottuk a Masadaprogramot, az ország legkiválóbb agyaiból álló csapat állt rendelkezésünkre, és egy ilyen rakéta már megvolt. Most semmink sincs. - Odatartotta a listát Rymann orra elé. - Ezek itt tervezők, tudósok, technikusok, üzemanyagvegyészek, gyártási mérnökök. Mind halott, Hendrik. Egytől egyig. Ekkor lépett oda hozzájuk az egyik civil ruhás szakértő. Kissé kopaszodó, köpcös férfi. Idegesen megköszörülte a torkát, mielőtt megszólalt. - Uraim, Kazaar ezredes meghagyta nekem, hogy egyenesen önöknek tegyek jelentést, mihelyt tudunk valami biztosat - kezdte. - Még nem tudjuk százszázalékos biztonsággal, de úgy véljük, kiderítettük a robbanás okát. - Foglaljon helyet - mondta Rymann, és az üres szék felé bólintott. A civil leült, és az asztalra tett egy eldeformálódott szürke műanyag tárgyat, melyből drótok álltak ki. - Ez egy távirányítású szelep - magyarázta a szakértő. - Ez mérte be, hogy a folyékony rakétaüzemanyag-oxidáló hogyan folyik a föld alatti tartályból az 13. oldal

follett ken - a nagy jtszma üzemanyag-finomítóba. - A férfi megtörölte izzadt homlokát egy zsebkendővel, és egyik főnökéről a másikra nézett. - Azt már biztosan tudjuk, hogy a robbanás a tartályok közelében történt. - Tehát? - sürgette Greer. - Megtaláltuk egy másik ugyanilyen szelep maradványait. Az amerikai. A két szelepnek együtt kellett működnie ahhoz, hogy az üzemanyag ne jusson el az oxidálóhoz, mikor a tartályok zárva voltak. - A civil itt a szelepre mutatott. - Jól kivehető tervezési hibája van, amelytől nyugodtan kinyílhat akkor is, ha el van zárva egyébként. Ez például nyitva van, bár zárva kéne lennie, ha nem folyik rajta át folyadék. Ha mindkét szelep nyitva volt egyszerre... - A férfi be sem fejezte a mondatot. Kényelmetlenül érezte magát főnökei nyomasztó hallgatása miatt. - Persze még semmit sem tudunk biztosan. - Akkor nem szabotázs volt? - kérdezte Rymann. A civil megrázta a fejét. - Mi úgy véljük, hogy nem. Rymann felvette a hibás szelepet, és alaposan megszemlélte. - Mennyibe kerül egy ilyen szelep? A civil nem értette, mit akar ezzel. - Gondolom, legfeljebb ötszáz dollár darabonként, uram - felelte. Rymann összenézett Greerrel. A két barát elég jól ismerte egymást, hogy tudják, mire gondol a másik: majdnem háromszáz ember halt meg, Izrael maga hatalmas veszélynek kiszolgáltatva, és mindez két hibás, ötszáz dollárnál is kevesebbet érő vacak kis dugattyú miatt. 20 5. Ćltalában Neil szeretett vezetni. Az, hogy kedvére elzárkózhat embertársaitól az acélból, üvegből és bőrből készült autócsodában, közelítette meg legjobban azt az érzést, melyet csak az űrben érzett, mikor elszabadult minden földi problémától. Ezúttal azonban, a Kennedy űrközponttól Melbourne-ig tartó huszonöt mérföldes út inkább lidércnyomásként hatott rá. Ugyanis AI kocsijában ült. A két űrhajós többnyire megosztotta autóját egymással, mikor együtt indultak küldetésre. A jármű minden egyes része harsogva hirdette A1 ízlését: a magnószalagok, melyeket ő választott ki, a napszemüvegek, a hátsó ülésen szanaszét szórt magazinok. Neil ráfordult az AlA-ra, Florida Atlanti-óceán felé vezető főútjára, és lassítani kezdett, amint közeledett az Indialantic kertek telepének bejárat oz, melyet két magas kapu jelzett. Neil gyorsan bepötyögte kódját az autó műszerfalába épített szerkezetbe, és erre a két nagy ajtó automatikusan kinyílt. Lassan hajtott végig a pálmafákkal szegélyezett elegáns parkon. Bud Allison két tinédzser fia hirtelen abbahagyta a partnernőikkel való csevegést, hogy jól megbámulhassák a jövevényt. A szemükből felé villanó gyűlöletből Neil azonnal tudta, hogy Al halála és az a tény, hogy ilyen fényűző melbourne-i telken él, egy csomó olyan problémát fog még okozni az életében, amivel eddig aligha számolt. Az Indialantic kerteket a helybéliek csak äAsztronauta sétánynak" emlegették, mert elég sok űrhajós költözött ide Houstonból, amikor a NASA úgy döntött, hogy az űrtevékenységek nagy részét a Kennedy űrközpontban vonja össze. Tökéletesre nyírt pázsittal 14. oldal

follett ken - a nagy jtszma szegett, abszolút biztonságos kerítésrendszerrel ellátott, összeforrott közösség élt itt, kiknek otthonaiban alig maradt házasság épen. Neil és Helen az elsők között költöztek ide három évvel ezelőtt, mikor Neil otthagyta régi állását a Pan Amnél, hogy elfoglalhassa az újat, melyet a NASA kínált neki. Űceánra néző házat választottak. Minthogy azelőtt egész életükben Texasban éltek, most élvezték a csodát, hogy mikor reggelente még ágyban feküdtek, rájuk ragyogott az óceán fénylő panorámája, melyet vég nélkül csodálhattak a padlótól a mennyezetig érő ablakokon át. Tíz évig tartó házasságuk maga sem szűkölködött csodákban, de az már a múlté volt. Neil az öreg Winnebago lakókocsija mellé állt be A1 autójával, és leállította a motort. Kimerültnek és szerencsétlennek érezte magát. Az, hogy A1 nélkül hozzák vissza az űrhajót a Földre, még simán is ment. Annál kevésbé, ami ezután következett: alapos kihallgatás, a szűnni nem akarö kérdészáporok, hogy megtudják, mi történt pontosan. Még Jason Pelhain is megjelent, hogy rezzenéstelen képpel, de semmit sem közölve engedje útjukra a sajtó hiénáit. Nem volt hajlandó semmiről sem nyilatkozni, míg be nem fejeződött a kihallgatás. Összevissza szarta magát a nyavalyás, nehogy az ellene hangolt közvélemény keresztülhúzza a drágalátos dollárszóró rendszeres űrjárat tervét. A házban mozgolódásnak nyoma sem volt. Helen magával vitte a gyerekeket Houstonba az anyjához, mint mindig, mikor ő küldetést teljesített. Most nem volt itt Pippa, hogy rajongva fusson elébe äHello, papa!" kiáltozással, és hogy a nyakába csimpaszkodjék, mikor ő kilép a kocsiból. Most Andrew sem áll félénken a háttérben. Helen az utóbbi időben sohasem jött elé. Neil éppen egy doboz hideg sört készült felbontani, amikor észrevette, hogy a konyhai televízión fény villan meg, ami pedig azt jelentette, hogy a készülék teletextjén üzenet érkezik számára.. Hüvelykujjával megnyomta az ujjlenyomat-azonosító gombot. Helen kislányos kézírása jelent meg a képernyőn. A szövegből az derült ki, hogy az asszony már hallotta a küldetés hírét, de úgy döntött; hogy még néhány napig az anyjánál marad. - Tisztáznom kell a saját gondolataimat - írta a levél végén. - Azt hiszem, ez lesz a legjobb nekünk is, meg a gyerekeknek is. A teletextüzenetet a Helenre jellemző rövid, szimbolikus H. betű zárta. Semmi ilyesmi, hogy 'szeretlek' vagy 'puszilunk'. Semmi. A képernyő felső részén kiírt információ szerint a levelet két órával ezelőtt küldték, mikor Helen tudta, hogy ő még nem lehet otthon. Neil ellenőrizte a telefon üzenetrögzítőjét is, ha netán felesége meggondolta volna magát, és üzent volna még valamit. De nem érte csalódás, mikor látta, hogy a szalag üres. Felhörpintette az első dobozos sörét, és már nyúlt is a következőért. 6. A Suntree golfklub volt a Brevard megyében lévő, űrkutatással foglalkozó területet szegélyező tengerpart egyik legjobb és legexkluzívabb klubja, ahol Jason Pelham gyakran megfordult, valahányszor nem íróasztala mögött görnyedt. Most ráncos homlokához emelte kezét, és kezével védte szemét a lenyugvó nap fényétől. Egy-két másodpercig még a távolba meredt, aztán az elütési helyre helyezte a golflabdát. Earl Hackett, az űrfejlesztési program igazgatója figyelte, amint Pelham először szemügyre veszi a labdát, majd végigtekint a pályán. Hackett is szeretett golfozni, de nem Pelhammel. Nem elsősorban azért, 15. oldal

follett ken - a nagy jtszma mert Pelham annyira komolyan vette az egészet, mintha legalábbis minden játszma egymilliós tétre menne, hanem inkább azért, mert ezzel az 22 23 emberrel nem lehetett feloldódni. Pelham nyilván még a sor végén sem állt, mikor a humorérzéket osztogatták. - Nagyon szerencsétlen dolog, ami A1 Benyonnal történt - fejtegette Pelham, miközben a megfelelő ütő kiválasztásával bajlódott. Hackett örült, hogy végre megtörik az üggyel kapcsolatos hírzárlat, és végre megtud valamit. Hat lyukkal játszottak. Bólintott arra, amit Pelham mondott, és hozzátette: - El fogjuk törölni ezt a szót: 'yaw'. - Ű? - tört fel Pelhamből halkan, és egyik körmével lefricskázott egy alig észrevehető sárdarabkát, mely az imént fröccsent az arcára. - Vajon nem vet-e majd rossz fényt ránk? Hackett nem tudta, mit feleljen. - Hogy érted ezt? - tért ki a válasz elől. - Śgy kell nézni a balesetet, ahogyan történt - emberi hibaként. Nem műszaki probléma volt. - Azt akarod mondani, hogy a balesetet Neil O'Hara okozta? Pelham leguggolt, és nem vette le tekintetét a pályáról. - Nem. De te ezt fogod mondani a vizsgálóbizottságnak. - Nem O'Hara hibájából történt - mondta csendesen Hackett. A 'yaw' szót már vagy húsz éve be kellett volna tiltani. Oké... legfeljebb felül kellett volna bírálnia, amit kértek tőle. De... - Pontosan. Meg kellett volna tennie valamit, amit végül is elmulas tott. - A baleset okát az űrrepülés kezdetére lehet visszavezetni. - A múlttal kapcsolatban engem csak egy dolog érdekel jelentette ki pelham fagyos hidegséggel a hangjában, és érzelemmentes kifejezéssel nézett társa arcába. - Mi az? Pelham szemében még akkor sem volt igazi jókedv, amikor mosolygott. Nagyon hűvös jellem volt. Tudta, hogy Hackett elég gyáva ahhoz, hogy bármit megtegyen neki, amire ő utasítja. îgy válaszolt: - Tudod, hogy mennyit vesztettünk az Arianespace javára az elmúlt évtized során? Hackett csak annyit tudott, hogy a nyugat-európai űrtársaság tisztes hasznot kasszírozott be a világ kis teherrakomány-piacából, de pontos adai nem voltak. De Pelham úgyis tudja, és azok több mint pontosak. Inkább a biztosat választotta, és nem saccolgatott. - Tizenkétmilliárd dollár - közölte Pelham. - A mi üzleti forgalmunkhoz képest az semmi - vonogatta a vállát idétlenül 16. oldal

follett ken - a nagy jtszma Hackett. - De akkor is olyan tizenkétmilliárd, amit Európa kaparintott meg, és nem mi - mondta kurtán Pelham. - És még nagyobb hasznot próbálnak majd húzni, mikor az új európai űrprogram is útjára indul. Aztán néhány év múlva az oroszok is bekapcsolódnak majd a versenybe. Csak akkor őrizhetjük meg vezető szerepünket, ha megtartjuk a hírünket, hogy a mi űrjárataink a legbiztonságosabbak és legolcsóbbak a világon. - A nagyfőnök itt rövid szünetet tartott. - És akkor még ott van az űrtelep szállodája is... Na, kezd már a lényegre térni - gondolta magában Hackett. - Ha egy kicsit is megrendül a közvélemény bizalma a társaság kiszáll az egészből, még mielőtt bármit is aláírtunk volna. Ezzel pedig dugába dőlne háromévi munkánk, az a tervünk, hogy járatokat rendszeresítsünk a Holdra, és hogy az üzlet önmagát finanszírozza. - Pelham hadonászott az ütőjével a levegőben. - Egyetértesz velem? - Ebben a kérdésben igen - jött Hackett válasza. - De hogy O'Harát hibáztatod. .. - Akkor ugyan kit hibáztassunk? - Egyáltalán nem egyértelmű, hogy ő lenne egyedül a vétkes. - Ezt az üggyel foglalkozó bizottságnak kell eldönteni. - Pelham elpöccintett egy lehullott falevelet az ütője útjából. - Egyébként is te leszel az egyik koronatanú az ügyben. Hogy a NASA volt adminisztrátoraként nyilatkozol-e, vagy mint akit még én fizetek, az teljesen tőled függ. Megértettél? Hackett szeretett volna lemondani erről a híres-neves állásáról ott helyben. De hirtelen eszébe jutott az indialantici új háza, a gyerekei, akiket még taníttatnia kell, a három kocsija... az egész életformája. îgy csak bólintott, és ennyit hebegett: - Azt hiszem. Pelham szorosan megmarkolta a golfütőt, és lábát addig sifitelte a talajon, míg tökéletes lett az egyensúlya. - Remek. Akkor a legnagyobb örömmel újítom meg a szerződésedet újabb három évre. Természetesen fizetésemeléssel. - Tisztában vagy vele, hogy tönkre fogod tenni O'Harát? - Az ő szakmai tapasztalatával nem lesz nehéz állást találnia mint teherszállítási tanácsadó - vetette oda félvállról Pelham. Mélyet lélegzett, és elütötte a labdát. Pelham figyelte a labdát, amint elrepül a pálmafák irányába egyenesen le a pályáról. - A francba - mormogta. - A francba. 7. Július Az orvlövész fegyvere kattant egyet. A lövedék takaros kis lyukat vájt a vezető sapkaellenzőjén, és Dessouter rav-turai halött volt. David Heinlein hadnagy nagy testével a taxi másik oldalára vetődött, és megpróbálta elkapni a kormányt a halott sofőrtől, de elkésett. A Datsun páncélautó végigszáguldott a Názáret utcán, felborult, és egy arab tulajdonban lévő televíziós szaküzletbe rohant, éppen amikor Heinlein24 / 25 ek sikerült bekapcsolnia az ingéhez erősített rádió adó-vevőt. A kis készülék egyenletes sípolása azt jelentette a központnak, hogy a tulajdonos 17. oldal

follett ken - a nagy jtszma erősítést kér. Heinlein félrelökte az útból a holttestet, és kimászott a páncélautóból. A szerencsétlenség a Haifa Afula úton történt, a Gyümölcsoltó Boldogasszony templomához közel. A szokottnál több arab siheder lófrált a környéken. A felboruló katonai jármű mintha jelet adott volna a zendü- lés kezdetére. A jármű hátsó üléseiről előkecmergő másik hat ejtőernyős azonnal védekezőállásba helyezkedett a kocsi fémtömege mögé húzódva, de akkor már záporoztak is feléjük az üvöltő tömeg kövei. A tévésbolt tulajdonosa hisztérikus kétségbeeséssel kiáltozott a tömegre vegyes arab és héber nyelven. Egy olajbomba csapódott be a kocsi közelében, és aztán beleveszett a lángokból felcsapó füstgomolyagba. - Pucoljunk! - kiáltotta Heinlein az embereinek. A hat férfi keresztülbukdácsolt a romokon, és elhagyta a szétzúzott üzletet. Heinlein nem törődött az arab csőcselékkel és az égő járműből feléjük csapó hőséggel. Az épületek tetejét kémlelte, mert tudta, hogy ott áll lesben az orvlövész. Minden idegszálával arra figyelt, hogy észrevegye, hol bújik. Tudta, hogy az orvlövész Joseph Maken egyik embere, aki a fekete-tengeri PFSZ-bázisról jött vissza észrevétlenül a városba. És ő ennek az egész cirkusznak az eszmei szerzője is. Egy olyan férfi vagy nő, akit szabotázsakciókra képeztek ki, és akinek a nyitótüze jeladásként szolgál az arab lakosságnak a zendülés elkezdésére. A csürhével nem volt érdemes komolyan foglalkozni, ők úgyis mindenhol és mindig jelen vannak. Az orvlövészt kellett megkeresni. Plána ha élve sikerülne elfogni, meg lehetne tőle tudni némi használható információt is. Legalábbis így tanították az iskolában. - Oké. Gyertek utánam! - kiáltotta Heinlein, és felegyenesedett. Magas volt, és erős testfelépítésű, mégis megemelte a tőlük ötvenyardnyira becsapódó gránát, és hanyatt vetette, amivel drága másodperceket vesztettek. Heinlein nagy nehezen feltápászkodott és ellenőrizte, nem sérült-e meg saját fegyvere, és egy mellékutcán lefordulva egy lakónegyed felé iramodott. A lakosok kíváncsian húzták el a redőnyöket, és arcok jelentek meg az ablakokban, kivéve egyetlen felső emeletit, ahol már eleve el volt húzva a sötétítőfüggöny annak ellenére, hogy így egész nap érte volna a tűző nap a szobát. Ezt gyanúsnak találta Heinlem. De még közelebb kellett mennie. Intett embereinek, hogy simuljanak szorosan a falhoz de ekkor hirtelen észrevette, hogy azok valahol lemaradtak tőle. Hallott ugyan maga mögött fegyverropogást, de már késő volt visszafordulni. Neki az orvlövészt kellett elkapni. Heinlein tovább sietett a keskeny utcán. Néhány arab srác, akik a káosz zaját követték, gyanakodva mérték végig, amint a férfi ellihegett mellettük. De ő szinte rájuk sem hederített. Az utca végén egy kis átjáróba fordult be. Most teljes képben látta maga előtt a lakóház homlokzatát. Előkotorta távollátó szemüvegét a tokjából, és a gyanús ablakot kezdte kémlelni. Mivel a napfény állandóan megcsillant a félig nyitott hasadékon, nehéz volt bármilyen részletet is kivennie, de azt biztosan tudta, hogy egy férfi fejét és vállát látja és talán egy puska csövén megcsillanó napsugarat. Számolni kezdte a szinteket. A hetedik emelet volt az. Megtudta, amit akart. Egy perccel később már a szeméttel teleszórt utcán szaladt a ház bejárata felé. 18. oldal

follett ken - a nagy jtszma Egy berregő katonai szolgálati kocsi vágódott ki az egyik mellékutcából éppen eléje, de aztán rögtön el is tűnt. Heinlein hallotta a csikorgó fék zaját, azt, hogy egy kicsit tolat az autó, aztán megint feltűnt a szeme előtt. Heinleint már csak vagy ötven yard választotta el az épület bejáratától, amikor ismerős hang szólította nevén hátulról: - Heinlein hadnagy! Heinlein nem hagyta abba a futást. - Heinlein hadnagy! - harsogta a hang. Heinlein katonabakancsa szinte szikrát hányt, amint megtorpant és sarkon fordult. Segan Aluf Sharon ült a kocsi hátsó ülésén. Most még a szokásosnál is hidegebben fúródott Heinlein arcába szúrós tekintete. - A zendülés a másik irányban található, hadnagy. - Igen uram - hagyta rá Heinlein. Hüvelykujjával a lakóház felé bökött. - De azt hiszem hogy az orvlövész, aki az egészet elindította, ebben a házban rejtőzködik. Engedelmével... - Orvlövész? - kérdezte lanyha hangon Sharon ezredes. - Nem kaptam olyan jelentést, hogy orvlövésztől kellene tartani ebben a negyedben. - Nos, akkor én most jelentettem, uram. Sharon összehúzta a szemét. - Hol vannak az emberei, hadnagy? - Elvágta tőlem őket a csőcselék, uram. Azt hittem, hallották a parancsomat, hogy kövessenek. - Azt hitte? - Igen, uram - ismételte Heinlein. Most már feladott minden reményt, hogy elkapja az orvlövészt. Segan Aluf Sharon túl gyakran volt vérszopó hangulatban. A főtiszt kitárta neki a kocsi hátsó ajtaját. - Śgy vélem, Heinlein hadnagy - kezdte lassan, előre megfontolt hangsúllyal -, talán jó ötlet, ha most velem jön. 26 8. Helen már nyolc napja nem volt otthon. Neil lassan kezdett hozzászokni a magányhoz, de valahányszor belebotlott Pippa vagy Andrew játékaiba, mindig jobban és jobban kongott benne az üresség érzése, mely mostanában mindenhová vele tartott. Amint egyik nap éppen főzéshez készülődött, telelevelet kapott megint. A szöveget Earl Hackett küldte, aki a szolgálatból való felfüggesztéséről tájékoztatta, melyet az A1 Benyon halálát nyomozó bírói testület hozott. Ez állt a levél végén: Teljes fizetést fog kapni, amíg a vizsgáló 19. oldal

follett ken - a nagy jtszma testület nyilvánosságra nem hozza az eredményt. Addig is nem kell szolgálatra jelentkeznie a KSC-nél, amíg nem szólítja fel a bizottság, hogy tegyen tanúvallomást. Neil elindította a készülékhez csatlakoztatott nyomtatót, és nézte, amint a gép lemásolja a levelet a képernyőről, és a kezébe löki az új példányt. Neil leszakította a levelet, és azt a hiú ábrándot dédelgette magában, hogy ha másodszor is elolvassa, nem ugyanazt a szöveget fogja látni maga előtt, amit az imént a képernyőn. Váratlanul érte, mikor megcsörrent a telefon. Egy ismerős houstoni szám jelent meg a telefon kijelzőjén. Helen volt az. Semmi felesleges bevezetés. Még azt sem kérdezte meg, hógy hogy van Neil. Csak annyit, hogy látta-e Neil az aznapi, NASA által kiadott híreket. - Nem, de el tudom képzelni, mi állt benne - válaszolta Neil, majd folytatta volna. - Helen, én szeretnék... - Anyám szeretné, ha maradnánk még néhány napig - vágott közbe a felesége. Neil most az egyszer nem akarta ennyiben hagynia dolgot. Kedve lett volna ordítani és szitkozódni. De helyette csak ennyit mondott: - Rendben, Helen. De szeretnélek meglátogatni benneteket, hogy lássam Pippát és Andrew-t. Śgy tűnik, mostanában nem leszek olyan elfoglalt. - Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Neil. - Miért nem? Helen nem válaszolt. Végre ezt mondta: - Szükségem van egy kis időre, hogy végiggondoljam a dolgokat. - De már eddig is két heted volt erre. Mikor jöttök haza? - Mégis mit gondolsz, hogyan jöhetnénk vissza azok után, ami történt? Hogy éljen együtt Pippa és Andrew a hátuk mögött menő suttogással és rájuk mutogatással? Neil kezdett feldühödni. Mint már annyiszor, Helen most is a gyerekeket használta védelmül a saját aggályai eloszlatására. - Az isten szerelmére, miféle sugdolózásról és mutogatásról beszélsz? - kérdezte ingerülten Neil. - Most nem akarok erről tovább beszélni. - De én igen. - Oké. Szerzek egy ügyvédet. Vele folytathatod a beszélgetést - vágott vissza Helen, és letette a kagylót. Neilnek alig volt ideje rendezni a gondolatait, mikor újra csöngeni kezdett a telefon. Egy melbourne-i laptól keresték, hogy reagáljon az ellene felhozott vádakra. 9. Harminc tonna lézerirányítású bomba zúgott alá halálos pontossággal, százhatvanezer láb magasból egyenesen a Ben Gurion nemzetközi repülőtérre. A betonhegyű bombák szétzúzták a reptér kifutópályáit, föld alatti üzemanyagtartályait, az El A1 hangárokat és az irányítótornyot. A szomszédos Izraeli Légipari Gyár Sharav típusú gépet összeszerelő mindkét üzemrészlege megsemmisült, csakúgy, mint maga a fő irodaépület. Harmincegy műszaki rajzoló lelte halálát a merényletben. A Chel Ha Avir 101-es alakulatától hat Sharav IV-es vadászgép repült a maximális nyolcvanezer láb magasságig, hogy elfogják a bombázót. Az izraeli pilóták bevetették a Wolverineket is az egymagában száguldó Tupoljev V-G hosszú távú bombázó ellen, és tehetetlen dühvel szemlélték, amint 20. oldal

follett ken - a nagy jtszma az amerikai gyártmányú rakéták sorra robbannak szét százötven láb magasban. Megsemmisülésük után a rakéták forgácsai visszahulltak az édes anyaföldre. A Tupoljev pedig csak haladt egyenesen, feltartóztathatatlanul, szinte ügyet sem vetve a történtekre. Egy hang szólalt meg a Sharav pilótái által használt kommunikációs UHF-csatornán. - A Tupoljev pilótája üzeni a Sharav-csoport vezetőjének. Hallanak engem? érdeklődött a hang. Művelt ember hangja volt, és meglehetősen jól beszélt héberül. A Chel Ha Avir csoport vezetője nem volt hajlandó válaszolni. - Śgy gondolom, hall engem - folytatta rendületlenül a hang. - Itt Joseph Maken beszél a Tupoljev bombázóról. A hat izraeli pilóta egyszerre kapcsolta be hallókészülékét, de egyik sem válaszolt Makennek. - Sajnálom, hogy a Ben Gurion repteret le kellett bombáznunk - kö28 29 zölte részvéttelen hangon Maken. - De ott volt az izraeli légipari központ is, az pedig a PFSZ szempontjából törvényes katonai célpontnak minősül. Az alázúduló bombák becsapódásának moraját harmincmérföldes körzetben is hallani lehetett Jeruzsálem városában. Tizenöt perccel később már maga Rymann is értesült az újabb ,>jó hírről", amint éppen a Rendkívüli Védelmi Tanács reggeli gyűlését készült megnyitni. A tanács optimális esetben hat tagból állt, de többnyire öten vettek részt a megbeszéléseken. Ezen a reggelen hárman jelentek meg: Ben Irving, a Chel Ha Avir főparancsnoka, Samuel Kuttner külügyminiszter, valamint Michael Greer. Rymann jobban szerette, ha kisebb létszámmal kell dolgoznia, de azok teljes testbedobással. A jelentés, melyet most kapott kézhez, rövid volt, de sokatmondó. Csupán egy gépelt oldal, ahogy Rymann szerette. Hangosan felolvasta a hírt a miniszterelnöki épület negyedik emeletén lévő privát tanácstermének ovális alakú olívafa asztala köré gyűlt társainak. A szögletes parlamenti épület nyugati szárnyát felállványozták még a múlt hónapban elkövetett légitámadás rombolásai miatt. - Tehát - nyögte Rymann, mikor befejezte a jelentés ismertetését. - Itt van felettünk ez a Joseph Maken, hogy meggyőzzön bennünket, hogy joga van sorra bombázni a katonai támaszpontjainkat. - Mindenesetre bravúros teljesítmény - jegyezte meg savanyú szájízzel Ben Irving. Robusztus, erős testalkatú ember volt, aki mindig megmondta egyenesen, hogy mit gondol. Szókimondása már sok ellenséget szerzett neki, de Rymann szerette benne ezt a vonást. Mindig tudta, hogy hol áll ezzel az emberrel. - Az meglehet - értett egyet Rymann óvatosan, míg szemét elismerően jártatta végig a gyorsírólányon. - Mindenképpen olyan tett, melynek nagyon kedvező lesz a visszhangja az arab lapokban. Biztosak lehetünk benne, hogy fotóriportert is vitt magával. Rymann egyik közismert erőssége volt, hogy remekül bele tudta képzelni magát az ellenség helyébe, és az ő szemszögükből nézni a történéseket. - Minden zsarnok rajong a közvélemény imádatáért - értett egyet Irving. - Ezen szoktak rajtaveszteni. Rymann tekintete találkozott Greerével egy pillanatra, aztán kibámult az elnöki parkra a Hakyria kormányközpont kertjeire nyíló ablakon. - Nos, nyilvánvalóan megtalálták a mi sebezhető pontunkat, ha százhatvanezer láb 21. oldal

follett ken - a nagy jtszma magasból sem tudjuk ártalmatlanná tenni őket - hívta fel a tényre Irving figyelmét. - Bocsásd rendelkezésemre a B9-eseket, és nem fog még egyszer előfordulni mondta színtelen hangon Irving. - Ha bevetnénk belőlük két hadtestet, Maken azt sem tudná, hogy honnan jött a rajtaütés. Rymann most a külügyminiszterhez fordult. - Sam, foglald össze dióhéjban, kérlek, hogy haladnak a fegyverkezési tárgyalások az USA-val. Samuel Kuttner megköszörülte a torkát, és egy nagy papírstócban kezdett turkálni, melyre Rymann rémült pillantásokat vetett. Kuttner apró, pirospozsgás ember volt, aki mindig nagy pontossággal beszélt munkáját. Rymann sokszor halálosan unta, de szüksége volt rá. meg fogja újítani az egyezményt. A dolgok jelenlegi állásáról tárgyalni, hisz azzal már végeztünk egyszer. Irving mormogott alatt.

és végezte a - Marshall elnök nincs mit valamit az orra

- Kaphatunk még a múlt évtized készletéből visszamaradt vacakokat. Az az egyezmény a mi békeidős ellátásunkat szolgálta. Rymann vállat vont. - Ertem én Marshall logikáját. Meg kell birkóznia az idei választásokkal. Nem engedheti meg magának, hogy a kampányprogramba belevegye Izrael felfegyverzésének a kérdését. Márpedig ez történne, ha új alapokra helyeznénk a régi egyezményt. Ez nem a huszadik század közepe. A zsidók szavazata már nem döntő tényező az USA politikájában. Ezt pedig Ritznek köszönhetjük. - Milyenek Marshall esélyei az újraválasztásra? - kérdezte Irving, aki nem volt túl járatos az amerikai politikában. - Elég gyatrák - adta meg a választ Greer, aki eddig csendben hallgatta a vitát. - A legtöbb közvélemény-kutatás tízszázalékos győzelmet jósol Hadley-nek. Es mint tudjuk, Hadley szenátor sem Izrael-barát nézeteiről híres. Ben Irving előrehajolt összekulcsolt kézzel és félig leeresztett szemhéjjal . - Rymann, amennyire én látom, nincs vesztenivalónk, ha Masada-fámadást intézünk Maken támaszpontja ellen, addig is, amíg elkészülnek az újabb rakéták. Én fütyülök rá, még ha a Szovjetunió elleni inzultusnak is veszik a lépésünket. Rymann rázta a fejét. Annak viszont örült, hogy jól működik a biztonsági hálózat, ha a Negev-sivatagi katasztrófa híre még nem jutott el Irvinghez. - Ezt nem tehetjük - mondta. Irvingnek megrándult erős állkapcsa. - Miért nem? Már elkezdték gyártani az újabb rakétákat, nem? Irving eleinte nem lelkesedett annyira a Masada fejlesztési programért, mert az a Chel Ha Avir költségvetésétől szipkázta el a pénzt. Csak a szovjet SAM-SOA rakétáktól elszenvedett óriási veszteségek láttatták be vele a háború közepe felé, hogy szükség van további fejlesztésre. Persze csak ha használható lesz az istenverte szerkezet. Rymann nagy vonalakban elmondta a negevi katásztrófa részleteit. Ir30 31 ving arca egyre borultabb és fehérebb lett, árcint hallgatta a szörnyű hírt. Mikor Rymann befejezte, ő tört ki: 22. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Śgy érted,hogy aem maradt semmink? - kérdezte kétségbeesve. Rymann szomorúan bólintott. Kuttner is elképedt arccal nézett a miniszterelnökre, és egy szót sem tudott szólni. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy Irving nem is egészen ura magának. Lassan, nagy erőfeszítések árán nyugodott csak meg. - Még egy alapmodellünk sem maradt? - kérdezte végül. Rymann megint csak tagadólag ingatta a fejét. - Csupán a tervrajzok és a teszteredmények. De megsemmisült az összes gyártáshoz szükséges gép és eszköz... és ami még rosszabb... az agyak is, amelyekből mindez született. - A francba az egésszel! Itt már Kuttner is megtörte a csendet, melybe eddig burkolózott. - De még megvannak maguk a Masadák - mutatott rá a fontos tényre. Irving mégis azonnal rátámadt. - Mégis mi a fenére használjuk őket? Milyen haszna lehet egy pontos, de rövid távú rakétának, ha nem tudjuk elég közel vinni az ellenséghez, hogy ott bocsássuk útjára? Pont ez a lényege a Masada buszternek, hogy az adja meg a rakétának azt a lökést, amelytől kontinenseket képes átszelni. Ezalatt Rymann azon tűnődött, hogy vajon az új gyorsírólány ugyanolyan pontosan veti-e papírra Irving őrjöngését, mint az előző tette. ž mindenesetre remélte. - Mennyi idő alatt tudnánk újra előállítani a busztert? - fortyogta Irving. - Michael! - fordult kollégájához Rymann. - Három év alatt - adta meg Greer kurtán a választ anélkül, hogy egyetlen pillantást vetett volna a jegyzeteibe. - Micsoda! - Elvesztettük az összes igazán profi tudósunkat és a technikusokat a robbanásban - magyarázta Greer. - žket nem lehet egyetlen éjszaka alatt pótolni. - De három év! - forrongott tovább Irving. - Fel tudja mérni, hová jut az országunk ennyi idő alatt, ha olyan ütemben folytatódnak a támadások, mint ahogy most mennek? Fel tudja fogni? - Azt hiszem, erre mindannyian tudjuk a választ - felelte Rymann, és hangja nem fejezett ki érzelmeket. A Chel Ha Avir főnöke a miniszterelnök felé fordult. - Az elnök tudja már? - Ma reggel találkoztam vele. - Megkérdezhetem, hogy mit szólt a helyzethez? Rymann merev pillantással nézett Irvingre. - Azt mondta, hogy az én feladatom időt nyerni. Bármilyen áron. A megbeszélés 23. oldal

follett ken - a nagy jtszma még húsz percig tartott. Az egyetlen következtetés, amire jutottak, az volt, hogy a kabinetnek létre kell hozni és finanszírozni kell egy új Masada busztert kifejlesztő csapatot, és hogy ezt kell az elsődleges feladatnak tekinteni. Greer még ott maradt Rymann irodájában egy ideig, miután Irving és Kuttner távoztak. Rymann mozdulatlanul állt néhány másodpercig, és kifelé bámult a tőle jobbra emelkedő Héber Egyetem épületére. Ama tanintézet káprázatos fehér falain belül képzik a jövő technikusait, tudósait, akiken hamarosan Izrael egész sorsa áll vagy bukik majd. - Van valami ötleted? - kérdezte Greert. - îgy kapásból nemigen. Rymann hamiskásan elmosolyodott. - De ugye, ki fogsz találni valamit, Michael? - Számíthatsz rám - ígérte Greer. Greer pedig olyan ember volt, aki megtartotta a szavát. î . A kilövőállomástól tíz mérföldre is látni lehetett a 39-es komplexumban lévő A indítóról felbocsátott Dominator által kibocsátott tűzcsóvát, és a dübörgés zajába beleremegtek a titusville-i partvonal étkezőinek ablakai. Az űrhajók felbocsátása nem volt ritka látvány Titusville-ben. Az ebédlő törzsvendégei meg sem fordultak székükön, viszont egy New York-i család minden tagja izgatottan futott az ajtóhoz, hogy kipislogjon az Indián-folyó és a Merritt-sziget lagúnái mögött feltűnő, a tiszta floridai égbolt felé sikló és tűzcsóvákat okádó űrhajó látványára. - Melyik Dominator, Neil? - kérdezte Harry, a csehó tulajdonosa, miközben egy jókora korsó sört rakott az űrhajós elé. - A I41-es. - De hát az nem a te madárkád? Neil elfordította fejét az ablaktól, és bólintott. - Tudja - gügyögte Harry -, már húsz éve nézem ezeket a felröppenő madárkákat, de még mindig lenyűgöznek. Neil lehunyta a szemét, és fülében hallotta a kilövés oly jól ismert zaját. Az a vágy, hogy újra repülhessen, megint megszabadulhasson a hétköznapi élet jelentéktelenségétől, már-már pusztító kórrá kezdett hatalmasodni benne, mely egyre ette az idegsejtjeit. A New York-i család nagy dáridózással tért vissza az asztalukhoz. - Hé, uram - kiáltott oda a pincérnek a kisebbik fiú. - Hogy is hívják azt az űrhajót? Harry erre Neilre bólintott, és így válaszolt: 32 33 - žt kérdezd, ő sokkal jobban tudja. A fiú kérdő pillantást vetett Neilre. - Ez az Oscar Victor 141-es - mormogta engedelmesen Neil. A kissrác úgy tizenegy éves lehetett. Minthogy látta, hogy a gyerek kíváncsisága még nem elégült ki, hozzátette: 24. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Kering a Föld körüli pályán. Dominetor a neve. A fiú teljesen el volt telve a hallottakkal. Aztán megkérdezte: - Az űrközpontban dolgozik, uram? - Rá lehet fogni. Harry magában vihogott. - Ez az úr itt űrhajós - ejtette el. A fiú szeme egyszerre felcsillant. - De hiszen ez nagyszerű! Kérhetnék egy autogramot, uram? - Hát persze - egyezett bele a dologba Neil, és ráírta a nevét a fiú noteszének egy üres lapjára. - Neil O'Hara? - firtatta tovább a dolgot a fiú. - Igen, így hívnak. - Nem láthattam magát a tévében a napokban? Harry erre vállon ragadta a fiút, játékosan megrázta, és a családja felé taszította. - Láttad, ahogy felbocsátották az űrhajót, találkoztál egy valódi űrhajóssal. Ezzel már ellehetsz mára, nem igaz, haver? A fiú visszaült a szüleihez. Neil látta, amint a srác apja megnézi az autogramot, majd kinyitja a New York Timest. - Kérek még egy sört, Harry. - Ez már a hetedik lesz. Neil nyögött egyet. - Inkább nálam ragadjon, mint a rendőrségen, az igaz - jegyezte meg a pincér, miközben újra teletöltötte Neil korsóját. - Ha szüksége van rá, Mary hazaviheti kocsival. - Nincs semmi bajom, az isten szerelmére! A fiú apja most felnézett az újságból, és valamit halkan felolvasott a feleségének és a fiának. Harry ott ült Neillel szemben, és némi aggodalommal figyelte, hogyan tűnik el az imént kitöltött sör szinte egy húzásra Neil torkában. - Csak szeretném, ha tudná, hogy mi Maryvel magával leszünk gondolatban, amikor át kell esnie ezen a kihallgatásfélén. - Kösz, Harry. - Meddig húzódhat el? - Gondolom, vagy két napig. De nem tudom. A család közben fizetett és elment. Harry lepucolta az asztalt utánuk, és kihalászott egy papírgalacsint a hamutartóból. Kisimította és megnézte. - Az autogramom, igaz? - kérdezte Neil. Harry bólintott. - A gyerekek már csak ilyenek - jegyezte meg méltatlankodva. Neil rendelt még egy italt. 25. oldal

follett ken - a nagy jtszma Heileinben fortyogott a düh. Tudta, hogy mi a hadbíróság ítélete, mihelyt belépett a bírósági terembe. Gideon Tal, a hasznavehetetlen ügyvédje észrevehetően kerülte a pillantását. Segan-Aluf Sharon még csak nem is próbálta leplezni diadalérzetét. A hadbíróság elnöke egy Aluf Mishne Leonaida nevű bíró volt a 10-es számú alakulattól, egy meglehetősen csúnya fickó, aki azért egész sokat tett azért, hogy Heinleint tisztességesen kérdezzék ki. Most egy magas támlájú széken ült Heinlein előtt két másik rangos tiszttel mindkét oldalán, akik még a szájukat sem nyitották ki a háromnapos kihallgatás során. Mögöttük pedig ott díszelgett a Dávid-csillag. - Alaposan megvizsgáltuk a maga ellen felhozott bizonyítékokat, Heinlein hadnagy - kezdte Leonaida, és belepislogott a jegyzeteibe. Különös hangsúlyt fektettünk dr. Karolski eredményeire, aki többször is megvizsgálta a sofőr tetemének maradványait, de orvlövész fegyveréből származó lövedéknek nyomát sem találta. Hát persze hogy nem. Hisz szénné égett a holttest! - Aztán itt van az emberei által nyújtott bizonyíték. Mindannyian eskü alatt vallották, hogy nem hallották az ön parancsát arra, hogy kövessék. Leonaida kis szünetet tartott, és végigmérte az előtte álló fekete fiatalembert. Valahol belül maga sem hitte, hogy Heinlein gyáva alak. Három napon át a fiatal katona ott állt előtte vigyázzállásban, és nem mondott semmit, mintha valamilyen maszkot erőltetett volna magára a falba fúródó szemével. Az egyetlen alkalom, amikor majdnem közbevágott, akkor volt, amikor Sharon tette meg tanúvallomását. Voltak olyan pillanatok, amikor Leonaida minden kitüntetését odaadta volna, ha egy pillantást vethetett volna Heinlein agyába. A bíró így folytatta: - Meghallgattuk az ön parancsnokának tanúvallomását is. Segan Aluf Sharon azt állítja, hogy nem kapott semmilyen jelentést sem arról, hogy palesztin ügynök vagy orvlövész garázdálkodna Názáretben. Ezen tények birtokában nem tehetünk mást, mint bűnösnek találni önt az ellene felhozott valamennyi vádban. Kérem, tegye szolgálati fegyverét az asztalra. Heinlein most végre levette szemét a falról, és Leonaidára emelte sötét, kikémlelhetetlen tekintetét. A bíró megismételte a parancsot. Heinlein kezdte életre rázni magát belül. Mint egy alvajáró, úgy csatolta le Lugerét. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy az asztalra fogja vágni a fegyvert, 34 35 de aztán gyorsan jobb belátásra tért, és megőrizve hidegvérét hajtotta végre a megalázó utasítást. - David Heinlein hadnagy - mondta Leonaida. - Az ejtőernyősöknél tanúsított eddigi kiváló eredményeit figyelembe véve, úgy döntöttünk, hogy nem hozunk kemény ítéletet maga ellen. A tűzharcból való dezertálás bűne miatt tíz évet kap. Az ellenség előtti megfutamodásának köszönheti ezt a tíz évet. Heinleinnek egy arcizma sem árulta el felháborodását. - žrmesteri fokozatát meghagyjuk. Akar valamit mondani? 26. oldal

follett ken - a nagy jtszma Heinlein csak egy pillanatig habozott, mielőtt válaszolt. - Nem, uram. Gideon Tal fellebbezést nyújtott be a hadbírósághoz enyhítésért. A fellebbezést elfogadták. Leonaida felállt. A hadbírósági tárgyalás véget ért. A Heinlein mellett álló őr jelezte, hogy induljanak. Tal a katonai rendőrautó mellett várta az elítéltet. Abbahagyta a vezetővel való társalgást, amikor meglátta Heinleint. A lefokozott hadnagy elfordűotta a fejét az ügyvédtől. - Ne aggódjon, hadnagy - mondta neki Tal, aki talán észre sem vette Heinlein lesúlytó pillantását. - Biztos, hogy enyhítést fog kapni a fellebbezésnek köszönhetően. - Vagy inkább még hozzátesznek? - felelte gúnyosan Heinlein. - Ez a veszély mindig fennáll - ismerte el Tal. Egyszerre eszébe jutott valami Heinleinnek, mikor be akart szállni az autóba. Visszafordult és megkérdezte az ügyvédtől: - Tudja, hány éves leszek, mikor szabadulok? Tal tudatlanul ingatta a fejét, és úgy találgatott. - Ö... nos... harminchárom vagy harmincnégy? Heinlein most nyílt megvetéssel förmedt a tisztre. - Gazember! - mondta, és elvigyorodott. - Még az aktámat sem olvasta el rendesen. Negyven leszek. Heinlein bemászott az őr mellé a hátsó ülésre. - Induljunk. El innen minél hamarabb - mondta. Az autó kigurult a központi parancsnokság területéről, és egykettőre elvegyült a Tel-Aviv felé tartó forgalomban. 12. Hatezer mérfölddel odébb, Floridában Neil O'Harának hasonló szertartásban volt része, mint Heinleinnek. Edward Williams kongresszusi képviselő kihallgatóbizottságának hét tagja nézett vele farkasszemet. Neil mellett ott ült a padban Kellinah Assad, a küldetés terhelési szakértője, valamint Earl Hackett. Jason Pelham a NASA-főtisztjeinek fenntartott oldalsó padokban pöffeszkedett. A1 Benyon özvegye, Jane, épp akkor lépett a terembe, mikor Neil egy órával ezelőtt felelgetni kezdett Williams kérdéseire. - Rendben, Mr. O'Hara - mondta Williams, mintha a mennyezetnek beszélne. - Ha nehezére esik követni a nyelvezetünket, hadd fogalmazzam át a kérdést. Kívánatosnak tartja-e ön, hogy egy űrhajó parancsnoka rákérdezzen egy kétértelmű kijelentésre, melyet a legénység valamely tagjától kap, vagy nem? A WESH-operatőr le nem vette a kamerát Neilről. - Igen... ha már az elhangzáskor is kétértelmű számára az a kijelentés válaszolta Neil. Williamsnek megvolt ez az idegtépő szokása, hogy akkor is a plafont bámulta, amikor egyenesen Neilnek szegezte a kérdéseit, ráadásul éreztetve, hogy úgyis ostoba koholmánynak tekinti a választ. Amikor pedig Neil felelni kezdett a kérdésére, úgy jártatta közben körbe a tekintetét a 27. oldal

follett ken - a nagy jtszma termen, mintha addigi várakozásait nagyon is igazolná, amit Neil mond. Williams korábban NASA-adminisztrátorként szolgált, aminek következtében ragadt rá némi méltóság, bár a kihallgatás alatt főként a bizottság szakértői által összeállított kérdéseket olvasta fel a jegyzeteiből. És ez még csak az első nap volt. Elsőként Assadot kérdezték ki, mint aki maga is részt vett a küldetésben. Assad ugyanolyan udvariasan felelgetett Williams kérdéseire, ahogy az feltette őket. Vallomásában ragaszkodott a tényekhez, és óvakodott attól, hogy felfújjon nem igazán fontos dolgokat, és túl nagy hangsúlyt fektessen rájuk. - Rendben - mondta Williams, miután sutyorgott valamit társaival. Megvető pillantást vetett Neilre. - Śgy tűnik, most már van remény, hogy végre kilyukadunk valahová, így fólytassuk ezt a vonalat. Ha az űrhajó kapitánya elmulasztja, hogy rákérdezzen egy számára nem világos kijelentésre, mondaná akkor ön, hogy mulasztást követ el? - Micsoda álszent kérdés - tört ki Neilből. - A1 Benyon halálában nincs semmi álszentség - jegyezte meg fagyosan Williams. Ha álszent kérdéseket tesz fel, elnök úr, ne várjon más választ sem. - Nekünk úgy tűnt, hogy ez egy nagyon is ésszerű kérdés, O'Hara úr. - Ezzel azt akarja bizonyítani, hogy mulasztást követtem el? Williams szeme a sértett ártatlanság kifejezésével telt meg. - Ennek a bizottságnak nem az a feladata, hogy célozgasson, O'Hara úr. Az a dolgunk, hogy megállapítsuk A1 Benyon halálának okát, nem hogy embereket hibáztassunk. Legalábbis még nem. De úgy látom, hogy a mulasztás lehetőségének feszegetése igen érzékenyen érinti önt, hát nézzünk valami mást. Neil nem felelt erre. Tekintete Jane Benyonra tévedt, aki erre gyorsan másfelé nézett. Jason Pelham viszont a zavar bármely jele nélkül bámult vissza Neilre. 36 I 37 Williams valamit egyeztetett a bizottság többi tagjával, mielőtt újra Neil felé fordult volna. - O'Hara úr, itt van előttünk az ön tanúvallomása. Arról, hogy mi történt pontosan az OV-141-esen a múlt héten. Ön előtt is van egy példány? - Igen, elnök úr. - Kíván-e módosítani bármit is az eddigi vallomásában? Hozzátenni valamit? Törölni belőle? - Nem, elnök úr. William bólintott és órájára pillantott. - Köszönöm, O'Hara úr. Egyelőre nincs több kérdésünk. Leülhet. Earl Hackett urat szólítom. Earl Hackett felállt. - Elnök úr? - Śgy tudjuk, ön az űrhajós küldetések irányítója, és ön volt a földi irányító az OV-141-es akciója során. - îgy van, elnök úr. - Rendben - mondta Williams. - Akkor most tartsunk egyórás szünetet, és negyed kettőkor újra találkozunk, hogy kihallgassuk önt. Az ebédszünetben Neil látta, hogy Earl Hackett nagyban beszélget Jason Pelhammel valamiről, és nem volt nehéz kitalálnia, hogy az ellene 28. oldal

follett ken - a nagy jtszma szóló tanúvallomás részleteit ismétlik át még egyszer. A videolejátszó be volt kapcsolva, és a felvétel láttán Neil kénytelen volt újra élni az A1 halála előtti utolsó perceket. A fedélzeten elhelyezett kamerák és mikrofonok mindent megörökítettek. A felvételeken jól látszott A1 űrhajósruhát viselő alakja, amint igyekszik kifeszíteni a megrongált műholdalkatrészt a helyéről. - Tudod, milyenek ezek a gizmók, Kell - hangzott A1 hangja. - Képzeld, egytizede már kilazult. Itt hosszú szünet következett, aztán Assad végzetes szavai, amint azt ismétlik: - Igazad van. Egytizede. A következő felvétel a kanadai kar felé szerelt kamerától származott. Vérfagyasztóan hű kép örökítette meg, amint a feszítővas átszakítja Al ruháját, és belehatol a testébe. - Ne! - üvöltötte Assad kétségbeesett hangja a mikrofonba. - Ne, az isten szerelmére! Neil megpróbálta mesterségesen függetleníteni az agyát a haláltusa további kínjától, de hallotta a saját hangját, amint Alt szólongatja, és a haldokló űrhajós utolsó hörgéseit. - Oké. Ennyi elég lesz - mondta Williams. A felvételt leállították. Williams odabólintott az egyik biztonsági őrnek. - Mondja meg Benyon feleségének, hogy most már visszajöhet, ha óhajt. - Szemét most Earl Hackettre vetette, akivel már negyedórája megkezdték a kihallgatást. - Hányszor látta ezeket a felvételeket, Hackett úr? - Már magam sem tudom. Egy idő után abbahagytam a számolást. Williams folytatta: - A baleset előtti percekben mondott bármelyik űrhajós valamit is, ami eltér a többi űrhajón ilyenkor elhangzottaktól? - Nem. Semmit. - Ismeri O'Hara úrnak a jelentését, melyben azt állítja, hogy a tragédiát két szó összecserélésének tulajdonítja. Az egyik a YAW szakszó, a másik szó a hasonlóan ejtett JŰ. - Ismerem, uram. - A saját szaktudását alapul véve, osztja O'Hara úr véleményét? A két szó kiejtve csakugyan roppant hasonlónak hangzik. - Kétséget kizáróan, elnök úr. Nem lehetett félreérteni. Többször lejátszottam a szalagot. - Felvett az asztalról egy halom iratot. - És alaposan tanulmányoztám a küldetés mozzanatait. A dialógusból egyértelműen kiderül, hogy Assadnak az a mondata, hogy äIgazad van. Egytizede", válasz volt az AI Benyontól elhangzott kérdésre. Ekkor Jane Benyon lépett a terembe, és leült az elnök mellé. Kínosan vigyázott, nehogy találkozzon a pillantása Neilével. - De a két szót egyformán ejtjük ki - erősködött Williams. - Lehet egyáltalán más szót használni úgy, hogy biztosan ne lehessen összekeverni másikkal? - Nem - felelte határozottan Hackett. - Nem a NASA feladata, hogy megújítsa az angol nyelvet, hogy elejét vegye előre nem látható félreértéseknek, melyek csakis hanyagságból adódhatnak. 29. oldal

follett ken - a nagy jtszma Williams összevonta a szemöldökét. - Ezzel azt mondja, hogy Neil O'Hara hanyagul járt el a Dominetor küldetésén? - Én csak általánosságokban beszéltem - felelte Hackett színtelen hangon. - Jól van. Akkor most beszéljünk konkrétan erről az esetről. Önnek mint szakértőnek, hiszen ezt nyugodtan elmondhatjuk önről, tapasztalt űrhajós lévén, hogy Neil O'Hara hanyagul járt el a Domirtator akciója során? Hackett egy kis ideig töprengett még a válaszon, aztán nagy sokára kimondta: - Igen. Minthogy alaposan áttanulmányoztam az aktákat, minden kétséget kizáróan mondhatom, hogy O'Hara parancsnok hanyagsága közvetlen módon idézte elő A1 Benyon halálát. 38 13. Augusztus Heinleint már két hete tartották fogva a tel-avivi katonai börtönben, amikor meglátogatta az apja. - Tíz perc - közölte az őr, mikor a Heinlein számára berendezett cellába vezette a vendéget, és aztán kiment. A két férfi kölcsönös bizalmatlansággal állt egymással szemben. Az előző évi yom kippuri találkozásuk óta most látták egymást először. Az uralkodásra termett Avram Heinlein milliomos gyémántkereskedő volt, aki aranyrudakkal is manipulált, valamint a Hasidic mozgalom ultra zsidó ortodox Satmar szektájának vezető tagja. Mint mindig, most is kifogástalan fekete öltönyt viselt, hosszúra növesztett pájesza pedig hűen tükrözte a Hasidic szekta stílusát. - Minden újság megírta, hogy mi történt veled - mondta fiának. - Életemben most először örülök, hogy anyád már nem él. - A férfi angolul beszélt. A héber az imádság szent nyelve volt számára. Heinlein cinikusan nézett apjára. - Ugyanezt mondtad, amikor befejeztem a tanulmányaimat, és valami nagyon hasonlót, amikor beléptem a hadseregbe, és azt mondtam, hogy nem érdekel a vallás. - Nem azért jöttem, hogy régi sebeket tépkedjünk föl - szakította félbe fiát Avram mereven. - Nem, de azért sem, hogy begyógyítsd őket. Akkor hát miért jöttél? Avram mélyet lélegzett. - Te rosszul ismersz engem, David. Bármit is mondtam eddig, mindig szerettelek. - Ez állt a legközelebb Avram szótárában ahhoz, amit bocsátkérésnek lehetett tekinteni. Heinlein kissé hitetlenkedve nézett apjára. - Megátkoztál azon a napon, amikor letettem a katonai esküt. - Izrael államának a megalapítása számomra istenkáromlás - mondta Avram hirtelen feltámadt szenvedéllyel. - Csak a Messiás hivatott arra, hogy elvégezzen egy ilyen szent feladatot. - A mostani érzéseim szerint egyetértek veled - mondta Heinlein keserűen. Személy szerint nem bánnám, ha a palesztinok eltörölnék az egész államot a föld színéről akár holnap. - Magadat is beleértve? Heinlein közömbösen vállat vont. 30. oldal

follett ken - a nagy jtszma Ostoba csend következett. Avram körülnézett a gyéren berendezett cellában. Egy televíziót látott a falhoz csavarozva, és mosdóalkalmatosságokat a sarokban. Még egy felszereletlen íróasztal tartozott a berendezéshez, meg egy könyvesállvány, melyen egy darab könyv sem volt. - Azért nem olyan rossz ez a hely, mint gondoltam. 40 Heinleint ez sem érdekelte. - A múlt században angol főhadiszállásként szolgált. A Haganah tagjait őrizték itt. Mint tiszt abban a kiváltságban van részem, hogy az épület északi szárnyában kaptam helyet. Tényleg csak azért jöttél, hogy nézelődj egy kicsit? Avram újra merevvé vált. Śgy döntött, hogy nem vesz tudomást a szemtelen kérdésről és inkább másról kezdett beszélni. - Moshe és Uri üdvözletüket küldik. Heinleint még testvérei említése sem érintette meg igazán. - Az üzlet elég jól megy - folytatta Avram. - Śj fióküzleteket nyitottunk itt Tel-Avivban, a gyémánttőzsde mellett. Moshe állt az üzlet élére Amszterdamban, Uri pedig a londoni láncot vezeti. Heinleinen látszott, hogy közömbösen hagyja a téma. - Akkor aligha mondhatod el, hogy az esetem szégyent és pusztulást hozott a családunkra. - El kellett viselnem a sutyorgásokat és nyílt célzásokat - vágott oda neki Avram szinte haragosan. - Ez a te bajod - válaszolta Heinlein. - Nekem tíz évet kell elviselnem ebben a lyukban. - Sohasem értettem, miért jelentkeztél ilyen hosszú szolgálatra - töprengett hangosan Avram. - Pedig egyszerű - felelte Heinlein. - Izgalmasabbnak éreztem a katonai pályát, mint hogy gyémántokat görgessek magam körül egész életemben a te hasznodra. - Pedig jól végezted a dolgodat. - De katonának még jobb voltam. Avram körbetekintett a gyéren berendezett szobán. - Śgy gondolod? David, ha helyt adnak a fellebbezésednek, szeretném, ha visszajönnél az üzletbe. Szükségem van rád. Heinlein felvonta a szemöldökét. - Azt hittem, Moshe és Uri remekül helytállnak. Avram türelmetlen mozdulatot tett. - Mindketten túl gyengekezűek. Hagyják, hogy mások kihasználják őket. Te viszont kemény voltál. - Köszönöm az ajánlatot, apám - felelte Heinlein. - De ha valaha kikerülök innen, legkevésbé veled dolgozni lesz kedvem. Avram végképp elbizonytalanodott. Olyan fájdalmas hullám lett úrrá rajta, hogy kedve lett volna elátkozni a fiát, de valahogy nem vitte rá a lélek. - Nem leszek messze tőled, David. Bármikor benézhetek hozzád. Ha j bármire szükséged lenne... 31. oldal

follett ken - a nagy jtszma Ha Heinleint valamennyire is megérintette apja barátságus ajánlata, semmi jelét nem mutatta. - Köszönöm, de nem, apám. Az elkövetkezendő tíz évben én az isten41 A káromló izraeli államnak leszek a vendége. Elégítsék ki a gazemberek az igényeimet. - Azért csak értesíts, ha bármit tehetek érted. Heinlein mereven apja szemébe nézett. - Az egyetlen dolog, amire most szükségem lenne, az igazság. Soha nem vártam el tőled gyerekkoromban, tehát aligha fogom most elvárni. És ha ettől a rohadt országtól várnám, az annyi lenne, mintha mennék és pisilnék egyet a széllel szemben. 14. Két mérföldre Heinlein hányattatásának színhelyétől Michael Greer lázasan dolgozott a Rothschild sugárúton lévő irodájának legfelső emeletén. Egy egész halom kémjelentés hevert előtte, hogy gyorsan átfussa őket, megeméssze, és ha kell, továbbítsa. Többségük rutinjelentés volt a Mossadnak a világ különböző pontjain működő ügynökeitől. Előbb vagy utóbb ezen jelentések mindegyike komputeres nyilvántartásba kerül a hivatali épület harmadik emeletén. Amint Greer végiglapozta az aktahalmot, magában azt kívánta, bárcsak találna jelentést Joseph Maken bakali állomásáról. Az utolsó ügynökük, akinek sikerült beférkőznie a PFSZ bázisára, röpke tíz nap múlva lebukott. Még arra sem volt ideje, hogy használja a műhold segítségével működő rádióadót. Ami információt a Mossad szerezni tudott, egy isztambuli forrás szolgáltatta, de az is meglehetősen szegényes volt. A legutóbbi jelentés szerint Leon Dranski, a szovjet főtitkár látogatást tervezett Bakaiba az elkövetkezendő néhány hét valamelyikén. Greer jelentései között szerepelt egy hadnagy hadbírósági tárgyalásának a híre, akit dezertálással és gyáva megfutamodással vádoltak. A védelem fő érve az volt, hogy a hadnagy egy állítólagos PFSZ-ügynököt, egy orvlövészt vett üldözőbe Názáret városában. Az ügyész viszont azt állította, hogy nem működött ilyen ügynök Názáretben. Greer azon tűnődött, hogy vajon miért jelentették neki ezt az ügyet. Aztán látta, hogy a szóban forgó tiszt a különleges ejtőernyős alakulat tagja volt, és valaha a Negev-sivatagban állomásozó biztonsági katonai hadtesthez tartozott. Ez magyarázta, hogy miért került a jelentés Greer íróasztalára. Abban a percben, mikor a Mossad vezetője értesült a robbanásról, azonnali parancsot adott, hogy minden létező iratot továbbítsanak neki, melyben szó esik a negevi biztonsági létesítményről. A hadbírósági jelentés nem volt Greer számára érdekes. Félreseperte az útból, továbbította hivatalnokainak, és megint a Rymann-nak tett ígéretére koncentrált, vagyis arra, hogy igyekszik háromévnyi szusszanásnyi időt nyerni Izrael számára, ami alatt talán sikerül előállítani az új Masada kilövőállomást. Egy bizarr terv máris kezdett összeállni a fejében. Persze, a bizarr aligha volt a megfelelő jelző. Inkább lehetne őrültnek mondani, és egész biztos, hogy Rymann kapásból el is fogja vetni, hacsak nem adagolják be neki nagyon nagyon körültekintően. A következő három jelentésre alig figyelt oda Greer, amíg szemet nem szúrt neki 32. oldal

follett ken - a nagy jtszma az egyik Mossad-ügynöktől származó, első látásra nem olyan fontos jelentés megint csak Názáretből. Az ügynök inkább csak a helyi mendemondákról számolt be, semmint tényekről. A hír szerint különlegesen kiképzett PFSZ-ügynököt küldtek Názáret városába. A jelentő kém hangsúlyozta, hogy meg nem erősített hírről van szó, és ígéretet tett, hogy igyekszik megbízható forrást keresni, amilyen hamar csak lehet. . Názáretben? Greer összevonta a szemöldökét, és az imént félretolt akták között kezdett turkálni. Megkereste a hadbírósági tárgyalásról szóló jelentést, és kétszer is alaposan átolvasta. Az ügyészségnek nem lehetett tudomása a gyanított Názáretben működő ügynökről. Tehát nagyon is fennáll a lehetősége annak, hogy az említett Heinlein hadnagy igazságtalanság áldozata. Greer néhány percig eltöprengett az ügyön. Tudta, hogy nemigen rukkolhat elő a hadbíróságnál egy névtelen kém szedett-vedelt hírével, és erre alapozva nem kérdőjelezheti meg a kivizsgálás eredményét. És különben is a hír nem rá tartozik. Legjobb, ha elfelejti az egészet. 15. A tízfős felfújható csónak hangtalan evezőcsapásokkal suhant az éj leplébe burkolt part felé. A benne evező nyolc palesztin egészen összegörnyedt, nehogy felboruljon a kis vízi jármű. Szándékosan választották az éjszakát, amikor eléggé viharos volt a tenger, és a magasra csapó hullámok miatt az izraeliek radarberendezései nehezebben érzékelhették a csónakot. A nyolc férfi könnyebb fegyverzetet és homokszínű harci ruhát viselt, hogy ezzel is álcázzák magukat. Az a hely, ahová a partraszállást tervezték, a Tel-Aviv és Netanya között húzódó homokdűnés, mintegy húsz mérföld hosszú tengerparti vonalon helyezkedett el. Viszonylag zátonymentes volt ez a rész, ami szintén kedvezett a partraszálláshoz. Mihelyt a partra siklott a csónak, a palesztinok azonnal kiugráltak belőle, és a parton egymásra hányt tengerparti nyugágyak mögé rejtették. Egy pillanatra valamennyien szoborrá dermedtek, amikor a közeli Chel Ha Avir támaszpontról érkező nehéz teherszállító gép húzott el felettük, és egy kis időre fényárral borította el a partot. Aztán a gépet el42 / 43 nyelte az éjszaka. Vezetőjük intésére a kommandósok munkájukhoz láttak. Mozdulataik bámulatosan fürgék és gyakorlottak voltak; soha nem akadályozták egymást, és mindegyikük kizárólag a saját feladatával foglalkozott. Háromhetes felkészülésük most kamatozott. Könnyebb lett volna egyszerűen aláaknázni a strand partvonalát, mely nagy tömegeket pusztított volna el, amikor a nyaralók ellepik a tengerpartot. Ehelyett kis homokkupacokat csináltak, és műanyag tartályokba mintákat gyűjtöttek belőlük, és mérőműszerek egész arzenálját pakolták ki a partra. Még klinométerük is volt, mely arra szolgált, hogy pontosan bemérje a part dőlési szögét. Eközben a többiek az alacsonyabban fekvő dűnéket tanulmányozták. Az egyik mini 3-D típusú videofelvevővel felszerelt férfi felmászott a töltésen kiépített főútra, és mindenre kiterjedő felvételeket készített minden irányban. Tíz perc múlva a kis csapat újra a habokat csapkodta gyors evezőhúzásokkal, vízhatlan zsákjaikban magukkal cipelve a kincset érő mintákat és felvételeket. A párás éjszakai levegőben végzett háromórás tikkasztó evezés után letették evezőiket, és átszálltak az ötven lóerős Mercury motorcsónakjukba. 33. oldal

follett ken - a nagy jtszma Śjabb egyórás hajózás után elérték a rájuk várakozó motoros jachtot. Széles vigyorra húzódó arccal másztak fel a fedélzetre, majd lebaktattak a főkabinba. A már órák óta rájuk várakozó magas, sötét hajú férfi melegen kezet rázott velük, és valamennyit hálásan vállon veregette. Joseph Makennek nagy megelégedésére szolgált az éjszaka során elvégzett akció. 16. - Kopjon le! - mondta kurtán Heinlein. A kis ember arcára kiült a döbbenet. Tanácstalanul pislogott. - De én a Hava'ad Lema'an Hahayal nevű jóléti bizottságtól jöttem. A katonaság hivatalos börtönellenőre vagyok. Egy egész sor könyv, folyóirat, videokazetta van nálam, hogy... - Mit bánom én, ha maga Mózes, az újjászületett Mózesa második sorozat tízparancsolattal is. Azt mondtam, hogy kopjon le. A kis ember hátrálni kezdett Heinlein ajtaja felé. - Még tóra sincs a cellájában... - Nekem nem kell a maga átkozott tórája! - emelte fel a hangját Heinlein. - Most pedig húzza el innen a csíkot, és hagyjon magamra! A kis ember nem próbálkozott tovább, hanem sietve elhagyta a cellát. - Én megmondtam magának - mondta neki az ajtón kívül várakozó, rágógumit rágó őr. - Olyan, mintha elektromosság rázná belülről - jegyezte meg a kis ember. - Mi az hogy! - értett egyet az őr. - Mindig ilyen? Az őr megrázta a fejét. - Nem. Ma kimondottan jó hangulatban van. 7. Greert csak nem hagyta nyugodni a dolog. Nem tudta rendesen végezni a munkáját; a Heinlein név állandóan vissza-visszatért az agyába. Az egész délelőttöt az irodájában töltötte, és a Rymann-nak adott ígéretével küszködött, vagyis hogy hogyan nyerjen három évet Izrael számára, hogy az új teamnek legyen ideje megalkotni az új Masada busztert. De Heinlein neve állandóan kísértette. Talán azért, mert valahol úgy érezte, hogy ezzel a tiszttel egy értékes katonát veszít el a hazája. Ahhoz ugyanis nem férhetett kétség, hogy Heinlein jó katona volt. Ez egyértelműen kitűnt az aktáiból. Ha azon a napon valóban akcióba lépett egy , orvlövész Názáretben, akkor Heinlein hadnagy a lehető legjobb lépést tette, amikor mindenről elfeledkezve megkísérelte kézre keríteni az illetőt. Greer elhúzta a száját, és úgy döntött, hogy tesz valamit David Heinlein hadnagy érdekében. Felvette a kagylót, és három helyre telefonált. Csak a harmadik hívás közben döbbent rá, hogy miért nem volt képes eddig kiverni Heinleint a fejéből. 18. Leon Dranski úgy préselte ki nagydarab hústömegét a helikopter ajtaján, mint egy túlméretezett krokettlabdát a karikán. Kövér karjával integetett a tévékameráknak, a PFSZ Legfelsőbb Tanácsa jelen lévő tagjainak és a légitámaszponton összegyűlt többsoros palesztin nézőseregnek. Kísérői lesegítették a helikopter elé fektetett piros szőnyegre, ahol úgy ölelte magához Joseph Makent, mint rég nem látott fivérét. 34. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Elnök elvtárs - üdvözölte melegen Maken. - Minden palesztin nevében üdvözlöm önt Bakaiban. A helikopter másik utasa Ustinov marsall volt, a Vörös Hadsereg vezérfőnöke, egy komor arcú férfi, aki egyetlen szó nélkül rázott kezet Makennel. Míg Dranski felkapaszkodott az emelvényre, az angyalkákra jellemző kedélyes mosoly egy pillanatra sem lohadt le az arcáról. A tribünt szov45 jet is palesztin zászlókkal tűzdelték tele. De a sarló és kalapácsos szovjet zászlók jobban domináltak, merthogy Bakal szovjet területhez tartozott. A vendégek beszéde rövid, de lelkes volt. Maken üdvözlő beszédére Dranski azzal válaszolt, hogy a palesztinok harcát a Szovjetunió sajátjának érzi. Vállvetve kell megvívniuk dicsőséges forradalmukat. Csak így érhetik el az áhított győzelmet. Együtt kell végigjárniuk a szocializmus útját, mely elvezet a világbékéhez és gazdasági jóléthez. A gyűlés elnöke azzal zárta az ünnepséget, hogy karját magasba emelve, jól begyakorolt arabsággal kijelentette, hogy a Szovjetunió nem hagyja abba a harcot, amíg a palesztinok vissza nem nyerik jogos történelmi örökségüket. A tömeg szinte eksztázisban éljenzett. Az üdvrivalgás jó néhány percig eltartótt, és csak akkor lett megint csend, amikor Dranski megkoszorúzta a PFSZ nemrégiben elesett hőseinek sírját. Öt perccel később feltűnt a golyóbiztos Mercedes konvoj a légitámaszpont előtt, hogy elszállítsa Leon Dranskit jeles kíséretével együtt látogatásuk első állomására, a bakali PFSZ-főhadiszállásra. - Ez hihetetlen, Joseph - mondta Dranski, miközben a sült csirkéjét eszegette. Mi a rendelkezésére bocsátunk háromszáz négyzetkilométernyi vadont, és maga valóságos kis miniállamot kreál belőle. Haditámaszpontot, hadsereget, tengerészetet. Iskolákat, farmokat, falvakat. De vannak televízió- és rádióstúdiók is. Ez bámulatos eredmény ilyen rövid idő alatt. Maken fanyarul elmosolyodott. - A tengerészetünk mindössze néhány felfújható csónakból és az én saját jachtomból áll, elnök elvtárs - szerénykedett Maken. - Ah, szóval nincs megelégedve? - Dehogynem, elnök úr. Ön nagyon is bőkezű volt hozzánk. Ön nélkül semmire sem mentünk volna. Dranski szinte szeretettel nézett Makenre. - Ez igaz, Joseph. Ez igaz. De mi megszoktuk, hogy olyan országoknak is segítséget nyújtunk, melyek végül is nem aknázzák ki az általunk nyújtott támogatást. Nagy politikai kockázatot vállaltam, amikor rávettem a kollégáimat, hogy engedjük át maguknak Bakalt. Most jó érzés látni, hogy a gyakorlat engem igazolt, és nem őket. Maken újra elmosolyodott, és száraz hangon így válaszolt: - Én azt hiszem, hogy a kockázatot azoknak kellett vállalni, akik ellent mertek mondani önnek. Śgy tűnt, hogy Dranskit meglepi ez a megjegyzés. Aztán hátravetett fejjel hangosan felnevetett. - žk azzal érveltek, hogy ha beengedjük a PFSZ-t saját területünkre, azzal viperát fogunk melengetni a keblünkön. - Mi is sok mindent megtanultunk az évek során, elnök elvtárs - felelte Maken -, köztük a legfontosabb, hogy hogyan különböztessük meg ellenségeinket a szövetségeseinktől. Dranski erre nagyot bólintott. Pontosan - mondta nagy vehemenciával. 35. oldal

follett ken - a nagy jtszma Maken egy ideig nem szólalt meg. Tudta, hogy a Krím félsziget köré épített SAM-SOA rakétahálózatot, mely Bakalt védte, bármikor be lehet vetni a palesztinok ellen, ha a legkisebb gyanú is felmerül, hogy esetleg viperák. Ráadásul Bakal csak mérsékelten volt ellátva friss édesvízzel, és azt is a szovjetek szolgáltatták. - Még egy kis csirkét, elnök úr? - Köszönöm, nem kérek. A két férfi Maken bungallójának étkezőjében ült. Maken akart kettesben ebédelni Dranskival, aki maga sem volt ellene, hogy Ustinov marsallt hagyják ki ebből a beszélgetésből. A két vezető furcsa párt alkotott. A pirospozsgás Leon Dranski ötvenkilenc éves volt. Ami hiánya volt műveltségének, azt pótolta józan paraszti esze, mely végül is a Kreml csúcsáig segítette. Ez, valamint arrogáns könyörtelensége elégnek bizonyult uralkodói posztja tartós megtartásához. Vele ellentétben Joseph Maken magas, kifinomult modorú, negyvenes, egy sikeres párizsi ügyvéd fia. Anyja palesztin nő volt, akit apja munkája során ismert meg, amikor az asszony titkárnőként dolgozott a PFSZ párizsi irodájában. Joseph volt az egyetlen gyermekük. Apja korán meghalt, akkor, amikor ő még a Sorbonne-ra járt. Anyja, aki egyszeriben hatalmas vagyon birtokában találta magát, amire nem is volt igazán szüksége, a pénz egyharmadát felajánlotta a PFSZ-nek, és Joseph világ körüli utazásaira költötte, hogy a fiú minél több nyelvet tudjon elsajátítani. Joseph tíz évig tanult Moszkvában, Bejrútban és New Yorkban, és figyelemre méltó eredményekei ért el az orosz, arab, héber és angol nyelvben. New Yorkban az ENSZ-nek tolmácsolt, oroszról anyanyelvére, a franciára, de aztán anyja rákos lett. Halála után Maken úgy döntött, hogy folytatja anyja munkáját a PFSZ-ben. George Kahn, a PFSZ vezetője, aki az 1980-az évek válságából kisegítette és újjászervezte a szervezetet, azonnal felismerte a fiatalemberben rejlő lehetőségeket, és különleges közvetítőként küldte Moszkvába, a legfelsőbb körökbe. Maken három évet fordított az életéből a PFSZ és Moszkva közötti együttműködés kiépítésére. Ami az oroszokat illeti, soha nem tudtak maximálisan megbízni Makenben, de legalább alaposan megismerték. Dranski rafinált agya felismerte, hogy a karizmatikus Maken megfelelő vezére lehet a PFSZ-mozgalomnak, és hozzá még szovjetpárti is. Az igaz, hogy nem szabadon manipulálható, de hát mindent nem lehet. Amikor George Kahn merénylet áldozata lett New Yorkban, feltehető46 / 47 leg Mossad-ügynökök gyilkolták meg, a szovjetek kezdtek célozgatni befolyásos emberek fülébe, hogy ha netán Makent tennék meg új vezetőjüknek, a Szovjetunió hajlandó lenne jelentősen növelni a mozgalomnak szánt katonai és gazdasági támogatást. A huszonkilenc PFSZ-frakció rövid, de vérre menő belső hatalmi harca után Maken került ki győztesen a versengésből. Egyik napról a másikra vált közemberré, kifogástalanul öltözött, finom beszédű, művelt személyiséggé, aki nem illett bele a hagyományos gerillaharcösokra emlékeztető palesztin vezetőkről kialakított képbe. Az ENSZ-hez intézett értelmes beszédeinek, az Egyesült Ćllamokban tett előadás-sorozatának és a pápával való együttműködésének köszönhetően hamarosan a forrongó arab politikai világ elismert erejévé vált. Zsúfolt munkabeosztása miatt szinte egyáltalán nem maradt ideje magánéletre. Eleinte mindenki bizonytalanul fogadta Maken hirtelen nyert hatalmát, főleg az izraeliek. De abban mindenki egyetértett, hogy Joseph Maken 36. oldal

follett ken - a nagy jtszma nagyon különbözik elődeitől. Ez a különbség még szembeötlőbbé vált a mekkai kegyhely ellen irányuló pusztító izraeli légitámadás után. Leon Dranski bejelentette, hogy a Szovjetunió megadja Palesztinának az ideiglenesen számukra kijelölt területet Bakalban, a fekete-tengeri Krím félszigeten. A külvilág még nagyobb megdöbbenéssel fogadta a hírt, hogy a szovjetek MiG-35-ös vadászgépekkel is felszerelik a PFSZ-t. A palesztinok négy nap alatt kialakították saját légifolyosójukat. A hatodik napon az első MiG-35-ös berepült Izrael területére, és lebombázta a yavnei üzemanyagreaktor-komplexumot. Kitört a háború a két ország között, és ennek most már egy teljes éve. Leon Dranski kihörpintette az utolsó kórtyot kávéscsészéjéből, és várakozással teli arccal fordult Maken felé. - Nos, Joseph, folytassuk a sétát? Minthogy maga is a seregben kezdte, a szovjet vezérkari főnököt lenyűgözte a PFSZ harmadik fegyveres alakulatának pompás tankvezetési taktikája. Teljes félórán át figyelte a nehéz terepen manőverező T-100-as típusú hadi járműveket. Nemcsak hogy kifogástalanul elsajátítottak minden technikát orosz oktatóiktól a jó fazonú egyenruhába öltözött palesztin katonák, hanem maguk is tudtak egy-két ügyes fogást mutatni orosz feletteseiknek. Usztinov marsall rezzenéstelen arcáról nem lehetett megítélni, tetszik-e neki a bemutató. Maken egyszer észrevette, hogy valamit odasúg Dranskinak, és hogy a vezérkari főnök egyetértően bólint. Ezután kétórás séta következett a nyilvántartási központban. A szovjetek támogatásával több tömböt is újjáépítettek ezen a területen. Maken vendégeinek megmutatták azokat a termeket, ahol palesztin emigráns katonák komputerképernyőkre meredve igyekeztek állandó ké48 szültségben kiszűrni minden légterükbe való potenciális izraeli betolakodót. Megtekintették a PFSZ tisztképzőjét, sőt még az Arafat három milliméteres gépfegyvert is kipróbálták, melyet a helyi fegyverkísérleti központban állítottak elő. - Nagyon sajnálom, uraim - mentegetőzött Maken a látogatás vége felé -, de meg kellett változtatnunk a program végét. Meglepetés. Dranski kisfiúsan kuncogott egyet. - Még egy meglepetés, Joseph? Azt hiszem, mostanra már szinte immúnisak lettünk rájuk. A vendégeket egy nagy, Izrael térképeivel felszerelt terembe vezették. A terem közepén egy hatalmas asztali makett volt látható, mely hosszú tengerparti vonalat ábrázolt. A part felső vonalát homokdűnék szegélyezték, mögötte pedig négysávos műút húzódott, mely a tengerparttal párhuzamosan futott. Maga a part lapos volt, és nem valami érdekes. - Ez itt a Tel-Aviv és Haifa közötti két kilométer széles partszakasz magyarázta Maken az asztal köré gyűlt szovjeteknek. Hosszú pálcával mutogatta a makett szóban forgó részeit. - A parton egyenlő arányban találhatunk homokot és kavicsot - és mindkettő elég szilárd. Nagyon szilárd. Ugyanígy a homokdűnék is. A legmeredekebb részen sem lejt jobban a part, mint ötfokos szögben. És mivel ezt a partot eleve üdülőhelynek tervezték, így sohasem ásták fel. Maken most a tengerre mutatott. - Könnyen megközelíthető és kétszáz méteres körzetben szinte teljesen zátonymentes, ami a többi partvonalról egyáltalán nem mondható el. Maken itt kis szünetet tartott, és cinkos pillantást vetett vendégeire. - Vannak kérdéseik, uraim? - Csak egy, Joseph - felelte Dranski, ezúttal mosolytalan arccal. Egy olyan kérdés, melyre talán én magam is tudom a választ. - Dundi 37. oldal

follett ken - a nagy jtszma kezét a makettre helyezte. - Mire való ez az egész? - A válasz egyszerű, elnök úr - hangzott Maken felelete. - Ez a partvonal lesz embereink partraszállásának színhelye, hogy elfoglaljuk Izraelt. 19. Maken meglepetése bombaként hatott Usztinov marsallra. - žrültség az egész - jegyezte meg fagyosan. - Miért, marsall elvtárs? - kérdezte Maken. - Miféle emberekkel és felszereléssel gondolja végrehajtani az akciót? - Az első hullám húszezer támadóosztagból állna. Száz darab T-100as típusú tankból, húsz RGD önmeghajtású gépfegyverből és tíz SAM-30-as repülőgép-megsemmisítő rakétafejből. Usztinov horkantott egyet a hallottakra. 49 - Még nem áll rendelkezésünkre tengerről kilőhető SAM-30-as, így pedig az izraeliek megsemmisíthetik az egész partra szálló akciót, még mielőtt száz kilométerre megközelíthetnék a partot. - Nem áll szándékunkban partra szálló legénységet bevetni - válaszolta Maken rezzenéstelen arccal. Most másodjára is sikerült megdöbbentenie a marsallt. - Akkor hát mit szándékozik bevetni? Ezzel eljött Maken nagy pillanata, hogy terve sikere érdekében meggyőzze a jelenlévőket. Fürkészően nézte Dranskit és Usztinovot egy-két pillanatig, mintha a gondolataikat szeretné kiolvasni, mielőtt válaszol. Arckifejezésük nem sok biztatást árult el. Egy Makennél jelentéktelenebb ember mély sóhajtással kezdte volna, ő viszont egyenesen belevágott a közepébe. - Be kell vallanom önöknek valamit, elvtársak. Az elmúlt három hónapban az egyik Pentagonban működő ügynökünk olyan tervet juttatott el hozzánk, melyről úgy gondolta, hogy hasznát vehetjük. A tervet az isztambuli amerikai tengerészattasé készítette. Eszerint Szevasztopolban állomásozó három Kosygin típusú hajót alakítottak át úgy hogy képes legyen egy igen nagy méretű tengeralattjáró vontatására. A terv meglehetősen új elemeket hordoz a tengerészet történetében. A benne szereplő tengeralattjáró csak egyszeri bevetésre alkalmas, de képes sekély vízben is megközelíteni a partot, és belefér a már említett húszezer támadóosztag a száz tank és egyéb fegyverzet. Maken kis szünetet tartott. A szovjetek továbbra is rezzenéstelen arccal néztek rá. - Egy ilyen anyahajó és tengeralattjáró át tudna úgy haladni a Boszporuszon, hogy senki sem fogna gyanút - folytatta Maken. - És persze a tengeralattjáró fel lenne szerelve a legújabb DWF foxerekkel, melyek megtévesztenék az izraeliek jelzőműszereit. Maken úgy gondolta, hogy egyelőre ele ec mondott. Tudta, hogy nagy és veszélyes labdát passzolt a szovjetek oldalára, és most kíváncsian várta, hogy azok mihez kezdenek vele. 38. oldal

follett ken - a nagy jtszma Dranski végre felvihogott a rá annyira jellemző hangon. De Maken tudta, hogy ez még semmit sem jelent. A szovjet vezető valószínűleg csak azon nevetett, hogy mennyire meglepte a bejelentett terv. - Érdekes ötlet, Joseph - mondta aztán Dranski hosszasan ízlelgetve minden szavát. - Nagyon is figyelemre méltó. Tegyük fel, hogy létezik egy ilyen tengeralattjáró, és ön meg is tud kaparintani egyet, de még így is hogy gondolhatja, hogy húszezér hadtesttel és száz tankkal el tudja foglalni Izraelt? Maken érezte, hogy a legrosszabbon már túl van. - Persze hogy csak úgy nem lehet, elnök elvtárs. De ha egyszer felszerelkezünk a SAM-30-asokkal, el fogjuk tudni torlaszolni a főutat, azzal olyan lezárt partvonalat fogunk tudni kialakítani, ahová aztán fokozatosan szállíthatjuk légi úton a nehézfegyverzet többi részét. Persze, az időzítésnek tökéletesnek kell lenni. Egyébként úgy terveztük, hogy a mi partraszállásunkat követő fél órán belül már meg is érkeznének az első fegyverszállítmányok. Mint tudjuk, az izraeliek igazán sohasem számoltak egy esetleges tenger felől érkező megszállással, és ezért felszerelésük túlnyomó részét nyugati, északi és déli irányban helyezték el. Három óra hosszába fog kerülni nekik, hogy bármely fegyverzetüket ellenünk irányítsák. Addigra viszont százezer emberünk éri el a partot, és addigra nekik már túl késő lesz. - Miből gondolja, hogy a főút kibír ekkora terhelést? - kérdezte Usztinov. Egyszerű. Mintákat vettünk. Dranski szeme elkerekedett erre. - Igazán? És hogyan? - Kétszer is küldtünk vizsgálóegységeket az említett partvonalra, hogy derítsék fel tüzetesen a terepet - felelte Maken, aki látszólag minden kérdésre kész válasszal rendelkezett. Dranski, ha lehet, még az eddiginél is nagyobb elismeréssel nézte a férfit. - Valóban? - kérdezte, és mélyen elgondolkodott. - Valóban ez lenne a helyzet? Maken bólintott. - Nagyon fontosnak tartjuk a részletek alapos kidolgozását, elnök elvtárs. Ha idézhetem Winston Churchillt: äAdják meg nekünk a szükséges eszközöket, és mi elvégezzük a munkát. " A szovjet vezérkari főnök egy percig komolyan fontolóra vette a dolgot. Aztán egyszerre lelkesült vigyorral fordult Maken felé. - Joseph, sok megbeszélnivalóm lesz a védelmi miniszterünkkel és a többi vezetőségi taggal. Elképzelhetőnek tartom, hogy az elkövetkezendő napokban meghívást fog kaF.^.i Moszkvába, hogy ott is válaszoljon néhány kérdésre. Gondolja, hogy készen tud állni egy ilyen útra? Maken érezte, hogy most ^::ár sínen van. Melegen kezet szorított Dranskival. - Mély köszönettel fogadom el a meghívást, elnök elvtárs. 20. Rymann nagyon elfoglalt volt, vagy inkább a sofőrje volt az, amikor megszólalt az ágy melletti telefon. 39. oldal

follett ken - a nagy jtszma - A fenébe - motyogta Semonának és gyengéden legördítette a nőt magáról, hogy felvehesse á kagylót. - Ez Michael lesz. Semona Lucca őrmester erre bájosan lebiggyesztette telt ajkát, és fedetlen keblére húzta a lepedőt. 50 51 - Hendrik? - Greer hangja idegesen csengett. - Ne haragudj, hogy zavarlak. - Hát, tényleg nem a legalkalmasabb - felelte lemondóan Rymann. - Beszélnem kell veled. Semona cinkos pillantást vetett Rymannra, érzékien végigvonta finom ujját a férfi hasán, és folytatta addigi ténykedését. - Mikor? - Most - jött Greer válasza. Rymann megmarkolta Semona csuklóját, hogy féken tartsa, és tudjon a hallottakra koncentrálni. - De hát tudod, hogy az egész napban ez az egyetlen idő, amit magamra tudok áldozni. Greer nagyon is jól tudta, hogyan szunyókál Rymann sziesztaidőben a szép Semonával. - Én is az időről szeretnék veled konzultálni - mondta tovább könyörtelenül Greer. Rymann nem tudta, hogy értse ezt. - Az időről? - A három évről. Rymann hirtelen magához tért. Semona megszűnt létezni számára. - Lemondtam a ma esti megbeszélést, hogy el tudjalak vinni kocsikázni egy kicsit - folytatta Greer. - Hová? Mikor Greer erre a kérdésre is megadta a választ, Rymann úgy ült fel, hogy azzal a mozdulattal szinte leseperte Semonát maga mellől a padlóra. - Miért pont oda, az isten szerelmére? - Egy negyedóra múlva érted megyek - fejezte be Greer. Rymann hallotta, hogy barátja letette a kagylót. A férfi csak ült tanácstalanul, és a szemben lévő falra meredt. Semona játékosan integetni kezdett főnöke szeme előtt, hogy magára vonja a figyelmét. - Halló, van ott valaki? Rymann végre elmosolyodott, és kezébe vette a nő gyönyörű arcocskáját. - Lucca őrmester. Ideje felkerekednie és elfoglalnia őrhelyét. Semona felnevetett, kipattant az ágyból, és azonnal nekilátott pompás olívaolajszínű alakját a feszes egyenruhába bújtatni. - És mit óhajt az én uram és parancsolóm, hogy hová röpítsem? - A Masadába felelte Rymann. 21. Tehát Masadába. Egyenesen a Júdeai-sivatagba. Az egész földön az egyik 40. oldal

follett ken - a nagy jtszma legalacsonyabban fekvő terület. Olyan a hőség, hogy felhólyagzik tőle az ember bőre. Napsütötte, végeláthatatlan fennsík, melyre Heródes király építtette erődszerű nyári palotáját, mely egyenesen a Holt-tengerre néz. Ma lanovka viszi fel a látogatókat mindössze öt perc alatt azon a lejtőn, melyet annak idején három év alatt is alig sikerült meghódítaniuk a római seregeknek. Masada. Ez a hely volt az i. e. 73-ban kitört zsidó lázadás utolsó stratégiai pontja, ahol kilencszáz férfi, nő és gyerek Ben Yair vezetésével ellen tudott állni a római uralom elnyomásának. Rymann és Greer most az Eszaki Palota márványromokkal teli teraszán sétálgatott, miközben testőreik állandóan szemmel tartották a terepet. Semona diszkrét távolból követte a két férfit. Fekete, kibontott haját kellemesen lebegtette a hegyi szellő, szeme neki is a lehetséges veszélyforrásokat kutatta, keze pedig a válláról lelógó Uzi géppisztoly markolatán nyugodott. A katonák már minden zsidó zarándokot elűztek a történelmi hegyről, és hozzátartozott az igazsághoz, hogy a turisták rnár nem jöttek túl nagy kedvvel Izraelbe. Rymann és Greer most saját gondolataikba merülve értek a kilátó korlátsorához. Rymann azon a képtelen ötleten morfondírozott, melyet barátja az alatt az egy óra alatt vázolt fel neki, míg Jeruzsálembe értek. Most együtt bámultak le a hajdani római ostrommaradványokra, a dombot körülvevő hatalmas kőfalakra, melyet a régmúltban azért építettek a betolakodók, hogy megakadályozzák Masada lakóit abban, hogy elmeneküljenek a szörnyű vég elől. Tőlük balra, az északi domboldalon volt látható az a jókora feljáró, melyet fáradságot nem kímélve építettek a rómaiak ádáz elhatározásukban, hogy bevegyék az; erődöt, kerüljön bármibe is. Amint Rymann most a feljárót nézte, nagyon is át tudta érezni az egykori védő, Ben Yair érzéseit, amit akkor érezhetett, mikor a szeme előtt épült a pusztulást hozó építmény. Hónapról hónapra - feltartóztathatatlanul. Minden egyes nap egy kicsit közelebb hozzájuk. Minden egyes nap egy-két centivel közelebb sodorva őt magát és embereit a keserű véghez. Ezekben a napokban Izraelre valami nagyon hasonló várt. Minden egyes nap hozzátett valamit azokhoz a már feltépett sebekhez, melyektől lassan elvérzik az országuk. A légierejük egyik napról a másikra semmisült meg, gyorsabban, mint hogy az utánpótlást biztosítani tudják. El53 pusztultak a tankjaik, hordozható lőfegyverkészletük, lebombázták a gyáraikat. És a halottak, temetések és zokogó hozzátartozók véget nem érő sora. Iszonyatos mészárlások, melyek megszüntetésére nem sok remény kínálkozik. És mégis a napi rémítő hírek ellenére is Rymann tudta, hogy egyszer mégis véget kell hogy érjen, ahogy Ben Yair is tudta, hogy egy nap felépül a feljáró. Izraelnek időt kell nyernie. Három évet. Ben Yair is időt nyert a népe számára. ž örökkévaló dicsőséggel ajándékozta meg embereit. A rómaiak is felvontatták a domboldalon faltörő kosaikat, és egy nap alatt készen álltak Masada ostromára. Ekkor Ben Yair összehívta a családok fejeit az erőd főterén, és együtt döntötték 41. oldal

follett ken - a nagy jtszma el, hogy mit tegyenek. Éjfélre meghozták a végső döntést. A krónika így írja le a rémálomnak tetsző lépést: Sorsot húzva kiválasztottak maguk közül tízet hogy azok mészárolják le a többieket, akik valamennyien lefeküdtek feleségeik és gyermekeik mellé a földre, és szorosan átölelték őket. Utána fejüket feltartva várták társaiktól a halált osztó kardcsapást, akik rendületlenül végezték szomorú feladatukat. Amikor a tíz kiválasztott befejezte, amit kellett, ismét sorsot húztak, hogy egyetlen maradjon, aki megöli a maradék kilencet. Amikor ez is megvolt, az utolsónak önm 8ával is végeznie kellett. A rómaiakat tehát az önkezétől lemészárolt kilencszázhatvan hős teteme fogadta. Semmi örömük nem telt a látványban, rné8 ha ellenségeik voltak is az elesettek. Csak bámulni tudták a bátorságukat és eltökéltségüket és a megvetést. mellyel a halált illették. Rymann hirtelen egy neszre lett figyelmes. Greerrel együtt lenézett a mélybe, ahol éppen katonák készülődtek eskütételre. Eredetileg csak ejtőernyősök tették le a Masada-esküt. Most már minden jelölt elzarándokolt a Masada erődhöz, hogy letegye a äsoha fel nem adás esküjét". - Te emlékszel még az eskütételed napjára, Hendrik? - kérdezte Greer szinte suttogva. Rymann szembefordult barátjával. Greer merev pillantással várta a választ. Rymann bólintott. - Éjszakai fáldYák mellett tettük le az esküt. Olyan élmény volt, melyet sohasem lehet elfelejteni. - Még most is kötelez minket az az eskü, Hendrik. Minket még a többieknél is jobban, mert Isten nekünk több hatalmat adott a kezünkbe, mint másoknak. - Valóban, Michael? Én néha nem így érzem. Greer most jól megnézte barátja arcát, és olyan kimerültséget vett észre rajta, melyet azelőtt soha. - Masada nem eshet el többé - mondta rá nem jellemző lelkesedéssel. - Inkább pusztuljon el egész Izrael vagy az egész Föld, ha kell, semmint hogy újra ellenség lépjen erre a szent hegyre. - Az egész Föld? - Az egész - ismételte habozás nélkül Greer. - Ha az egész világ képes tétlenül karba tett kézzel állni és nézni, hogy hogy pusztul el Izrael, akkor nekünk jogunk van a szemet szemért, fogat fogért törvényt érvényre juttatni - fejezte be Greer, és zsebkendőjével megtörölte izzadt arcát. - De olyan hihetetlen a terved. - Megnyeri számunkra a három évet, amire szükségünk van. Rymann a Holt-tenger túlsó partján emelkedő Moab hegység felé pillantott. - Az egész világ? - ismételte halkan magában. - Az én tervem az egyetlen lehetőségünk. De neked kell jóváhagynod. - És van valaki jelölted, aki véghezvinné ezt a... katonai csínyt? - Azt hiszem, hogy igen. 42. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Ki? - Egy tiszt. Még nem beszéltem vele. Rymann egy időre megint magába zuhant. Végül is sikerült dűlőre vinni a dilemmát. - Nos, jól van, Michael. De ez az egész köztünk marad, legalábbis ha nem jön be. - De bejön - ígérte Greer, és hangjában elégedett diadal csengett. - Remélem, Michael. Imádkozni fogok érte, hogy sikerüljön. De egyelőre csak maradjon titok. A mi kettőnké. - Hármunké - igazította ki Greer. 22. - Hogy mi van velem? - kérdezte Heinlein szinte kiabálva. - Megbocsátást nyert - ismételte fülig érő szájjal Gideon Tal. - Nem hiszek magának. - Itt van az elbocsátólevele. Heinlein erős kezével a papírok után nyúlt, és kikapta őket az ügyvéd kezéből. Szeme végigfutott valamennyin. - Śj bizonyítékot találtak? Miféle új bizonyítékot Talon látszott, hogy nem tudja, és ezt szóban is elismerte. - Hát akkor nem maga eszközölte ki a felmentést? 54 55 - Nos, ööö...nem egészen. Két órával ezelőtt telefonon behívtak a központi parancsnokságra, hogy ideadjanak néhány iratot. Egy stószot a börtönigazgatóság számára, egy stószot pedig önnek. - De magyarázatot nem fűztek hozzá? Tal egy bélyeg nélküli borítékot vett ki az aktatáskájából, és átnyújtotta Heinleinnek. - Lehet, hogy ebben van a magyarázat. Ez kizárólag magának szól. Tanúsítanom kell, hogy az elolvasás után azonnal megsemmisíti. Heinlein azonnal felbontotta a borítékot. Abban talált egy másik borítékot. Már a pecsét maga is meglepte. A kis boríték tartalma pedig még jobban. Kétszer is elolvasta, mintha kívülről meg akarná tanulni az egészet, majd hangosan felnevetett. - Megkérdezhetem, hogy mi áll benne? - kérdezte kíváncsian Tal. Észrevette, hogy a borítékra pontatlanul gépelték Heinlein nevét. - Kártérítést akarnak adni felelte habozás nélkül Heinlein. - Nem csoda, ha nem akarják a nyomorult gazemberek, hogy nyoma maradjon a hülyeségüknek. Egyhavi fizetésemet ajánlották fel kárpótlásul. Egyhavi fizetést azért, amin átmentem! - Ki lehet belőlük többet is szedni - ajánlkozott Tal. - Én ki tudnám harcolni önnek. Heinlein az ügyvédre szegezte sötét szemét. s - Maga? Maga még egy döglött verébbel sem bírna el. 43. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Köszönöm szépen a nagyrabecsülését. - Egyébként sem tartok igényt a szaros kártérítésükre. Heinlein még egyszer elolvasta a levelet. A cím helyén csak egy telavivi telefonszám állt, semmi más. Alaposan megtanulta mind a telefonszámot, mind a küldő kódnevét, mielőtt egy hamutartóban hamuvá égette mindkét borítékot. - És most mi lesz? - kérdezte Heinlein. - Szedheti a holmiját, és indulhatunk. Egy feddhetetlen hírű tiszt vissza egyenesen az alakulatába. Megkapja az eddigi teljes fizetését, és nem lesz akadálya az előmenetelének sem. - Hadd szedjem akkor össze a holmimat - hagyta rá Talra közömbös hangon Heinlein. - Örülök, hogy végül is minden jóra fordult, uram - mondta az őr, mikor kiadta Heinlein elkobzott tárgyait, és bepakolta a bőröndjét. - Nekem is hiányozni fognak a bolondozásai, porkoláb uram - felelte fanyar humorral az exrab. Az őr elmosolyodott és becsukta a bőröndöt. - Ha lenne kedves itt aláírni, uram... Köszönöm, uram. Tudja, én mindig éreztem, hogy valami sántít a maga ügyével. Olvastam a Ma'arakhotban. - Ű, igen kapcsolódott be a csevegésbe Tal is. - Meghagyták nekem, hogy juttassam eszébe, hogy még most is a hadsereg ellenőrzése alatt áll. Vagyis nem adhat sajtóinterjút, de mással sem beszélhet az ügyről. A védelmi minisztérium fog nyilatkozatot megjelentetni a holnapi nap folyamán. - Azzal fogok beszélni róla, akivel kedvem tartja - felelte Heinlein kurtán. - De nem szabad. A hadsereg szabályzata... - Le van szarva a hadsereg szabályzata. Rám ugyan nem vonatkozik, ha nem vagyok a seregben. Tal álmélkodva bámult Heinleinre. Olyan érzése kezdett lenni, hogy nagyon nincsenek rendjén a dolgok. ž arra kapott utasítást, hogy kísérje vissza Heinleint a központi parancsnoki főhadiszállásra. - De hát nem megy.vissza az alakulatához? - De, hogy aláírjam a lemondásomat, és felvegyem a fizetésemet. - De hát ezt nem teheti! - Próbáljon csak meg megakadályozni benne - vágott vissza Heinlein, felkapta a bőröndjét, és az ajtó felé indult. - Te jó ég - motyogta Tal megsemmisülten. - Hallgasson ide, hadnagy. Még ha ki is száll a buliból, akkor sem kürtölheti világgá, hogy mi történt. Az ország törvényei azért még vonatkoznak magára. Heinlein lassan fordult meg, hogy Tal arcába nézhessen. - Ki mondta magának, hogy ebben az átkozott országban akarom leélni az életemet? Tal teljesen elfehéredett. Heinlein felpattintotta az ajtót, és kilépett a napsütötte szabad levegőre. 44. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Az ördög vigye el - mormogta dühösen Tal. - Jópofa fickó - hallotta az őr hangját maga mögött. - Nem volt hasra esve a szolgáltatásainktól. Talnak az volt az érzése, hogy a parancsnoki főhadiszálláson sem lesznek hasra esve a fejleményektől. - Maga csak tartsa a száját erről - figyelmeztette az őrt az ügyvéd. Természetesen, uram - hagyta rá az őr, aki már alig várta, hogy elmesélhesse társainak a különleges sztorit. Heinlein váratlanul visszalépett. - Valaki adna kölcsön ötszáz Bekelt taxira? 23. Egy Barbie babára emlékeztető titkárnőcske vezette Neilt Earl Hackett dolgozószobájába, mely a Kennedy űrközpont adminisztrációs tömbjében helyezkedett el. - Örülök, hogy látom, Neil - üdvözölte Hackett kedélyeskedve, és 56 / 57 megrázva vendége kezét, az iroda egyik kényelmes fotelére mutatott. Gondolom, örül a hírnek, hogy Bud Wilsonnak és Lewis Marksteinnek végül is sikerült megjavítani a KARMA-II-t. - Igen, ez valóban jó hír, Earl. Hackett mégis elégedetlennek tűnt. - Csak az a baj, hogy nem számlázhatjuk Bud és Lewis akcióját a műhold tulajdonosának. - Ettől, gondolom, nem alszik túl jól Pelham mostanában jegyezte meg Neil epésen. Hackett kuncogott egyet a megfogalmazáson. Aztán egyszer csak elkomolyodott. Az órájára pillantott. - A vizsgálóbizottságjelentését két óra múlva hozzák nyilvánosságra. Śgy éreztem tisztességesnek, hogy megmutatom önnek, mielőtt megszüntetik a sajtóembargót. Kihúzott egy fiókot, és egy műanyag doszsziéba fogott több száz oldalas aktát nyújtott át Neilnek. Neil megpróbálta súlyra megsaccolni az irathalmot. Valósággal meglepte a mérete. - Az első rész magát az akciót mutatja be magyarázta Hackett. A második rész a 141-esen készült hanganyagot tartalmazza. Itt kis szünet következett. - A magára vonatkozó rész a végső értékelésben van. A hatodik fejezetben a 14.-től a 16.-ig. Neil a nevezett helyre lapozott, és bekezdésenként olvasni kezdte az iratot. A végső konklúzióban ez állt: Végső következtetésként megállapíthatjuk, hogy az OV-141-es űrhajó parancsnoka nem tanúsított teljes figyelmet a terhelési szakember és Al Benyon közötti párbeszédre, mialatt az utóbbi EVA-t hajtott végre. Az űrhajón készült hangfelvételek alapján (lásd a 2. fejezet 8.-tól a 20. oldaláig) egyértelműen bizonyítható, hogy a terhelési szakértő mindvégig AI Benyonhoz intézte szavait, nem pedig a parancsnokhoz. Hogyha ezt a megállapítást kiegészítjük a parancsnok 45. oldal

follett ken - a nagy jtszma saját nyilatkozatával, miszerint figyelmét nagymértékben lekötötte a Negev-sivatagban lejátszódó optikai jelenség, minden kétséget kizáróan Al Benyon tragikus halálát az OV-141-es parancsnoka fegyelmetlenségének kell tulajdonítanunk. Nem terheli semmilyen felelősség a NASA műszaki felkészítését és karbantartását, melyet alaposan megvizsgáltunk, és kielégítőnek találtunk (lásd az 5. fejezetet). Neil most a függelékhez lapozott, melyben a tanúk névsorát olvashatta. Szinte sokkolta az itt talált névsor. 58 - Nagyon elbántak magával - mondta Hackett bocsánatkérően, de közben nem nézett Neil szemébe. - Igazán sajnálom. Neilen erőt vett az indulat, és félresöpörte maga elöl az iratot. - Miért nem hallgatta ki a bizottság a többi űrhajóst is? Hackettet meglepte a kérdés. - Hogyhogy a többi űrhajóst? - Én leadtam magának másik négy űrhajós nevét, akik maguk mondták nekem, hogy őket is zavarja a äyaw" szó használata. Mi történt azzal a névsorral? - Ez nem ide tartozott... - kezdett mentegetőzni Hackett. - De számomra az önigazolást jelenthette volna! - hadakozott Neil tovább. - Williams kongresszusi képviselő úr azt mondta, hogy csak az akcióban közvetlenül érintett tanúkat hajlandó meghallgatni. A vizsgálati szabályzat szerint... - En nem a vizsgálati szabályzatról beszélek itt. Hanem arról a négy társamról, akiket ki kellett volna hallgatniuk. - Sajnálom, Neil. Nem lehetett behívni őket. - Egyáltalán továbbította a névsort Williamsnek? - Mi értelme lett volna? Meg sem nézte volna... Neil már-már ököllel csapkodta Hackett íróasztalát. - Mondja meg egyenesen, továbbította vagy sem? - Akartam, de... - Ki akadályozta meg benne? - Felsőbb körökből jött az utasítás. - Tehát Jason Pelhamtől, igaz? - Egyszerűen csak nem tartották témába vágónak a maga névsorát. - Hogy én vigyem el egyedül a balhét? Hackett kezdte elveszíteni hidegvérét. - Maga vágta el maga alatt a fát, amikor a vallomásában beismerte, hogy a figyelmét lekötötte a Negev-sivatagi jelenség. Másfelől én javasoltam önnek, hogy fogadjon egy jó ügyvédet a kihallgatásra, és hogy jöjjön el a másik két napon is. Maga döntött úgy, hogy nem hallgat rám. Neil szeretett volna tovább vitatkozni, de valahol érezte, hogy Hackettnek igaza van. Kezdett rádöbbenni, 46. oldal

follett ken - a nagy jtszma hogy előbb-utóbb bele kell nyugodnia, hogy őt teszik felelőssé A1 haláláért. Egyszerre feladta a harcot. Śrrá lett rajta az a jól ismert letargikus érzés, mely mindig is képtelenné tette arra, hogy megbirkózzon a mindennapi földi élet problémáival. - Rendben van - mondta lemondóan. - Akkor most mi lesz? - A felfüggesztése érvényben marad, amíg nem talál másik beosztást. Ahhoz nem fér kétség, hogy megmaradhat a tág értelemben vett szakmájában. Ez olyan lelki csapás volt, melyről Neil tudta, hogy elkerülhetetlen, '., 59 mégis szívébe markoltak Hackett szavai. Csak nézte a vele szemben ülő férfit, aki az űrhajó-összeszerelő egység épületét nézte az ablakon keresztül. - Ez nem lehetséges. Teljesen lemondtam róla, hogy a NASA-nál dolgozzak - mondta ki hangosan is, amit gondolt. - Akkor hát sajnálom, Neil. - Tudja, hogy mi lesz így velem? Hackett most rebbenéstelen szemmel nézte Neilt. - Talán van fogalmam róla. Ezért is gondolom, hogy az ön érdekét is szolgálja, ha nem vesz részt további küldetésekben. - Az orvosi leleteim... - Én sohasem utaltam a leleteire - vágott közbe élénken Hackett. Vagy van valami, amiről tudnom kellene? - hangja kezdett uralkodóvá válni. - Hallgasson ide, Neil. Nekünk továbbra is szükségünk van magára. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan nagy tudású és tapasztalt embereket veszítsünk el, mint ön. A jövő hónapban lesz egy igazgatói állás, aki az Arab-öböl STA-légierejének szárazföldi szolgáltatásaiért felel. Maga nagyon alkalmas lenne arra a feladatra. Neil nem nagyon hitt a saját fülének. Az Öböl-állomány négy kivénhedt, átalakításra váró gépből állt, melyeket valahogy alkalmassá akartak tenni távolabbi célpontok elérésére is. Amit most Hackett neki ajánlott, még a földi repülést sem tette lehetővé számára. Hallotta, amint ezt válaszolja: - En azért léptem be a NASA-hoz, hogy az űrben dolgozhassak. Ennél se többet, se kevesebbet nem kérek. - Sajnálom, Neil - felelte Hackett, és valódi részvét csengett a hangjában -, de be kell érnie kevesebbel. - És ha mégsem fogadom el? - Akkor a semmit kell elfogadnia. Felbonthatjuk a szerződését. Két évre szól. Ha a titkárnőmnél hagyja a lemondását, akkor tőle megkapja a hiányzó egyenleget és a biztosítási járulékot, és most azonnal itthagyhat bennünket, hogy többé vissza se nézzen. - Hackett szeme megint találkozott Neilével. - Ezt akarja? - Igen - felelte Neil kifejezéstelen hangon. - Pontosan ezt akarom. Neil az adminisztrációs tömb előtti kis Winnebago furgonjában ült, és minden igyekezetével azon volt, hogy valahogy rendszerbe szedje darabokra hullott kis életét. Helen most már nyíltan is megmondta neki, hogy nem tér vissza hozzá, és ügyvédje tanácsára telekügynökre bízta a házat. Neil tudta, hogy sürgősen állást kell találnia, de azzal is tisztában volt, 47. oldal

follett ken - a nagy jtszma hogy az űriparban aligha lesz keletje egy olyan volt űrhajósnak, akit azzal bélyegeztek meg hogy közvetlenül felelős egyik társa haláláért. Egyre forróbbnak érezte a lévegőt a furgonban. Beindította a turbinát 60 és a légkondicionálót. Śgy vette észre, mintha időnként furcsán megremegne a turbina. A fő rotor kiakadt. Ha meg kell csinálnia, legalább nem gondol Helenre és a gyerekekre. Ez azonban ráér. Először is új munkát kell találnia. 24. Az Aeroflot IIyushinja 10 óra 30 perckor ért földet Moszkvában. Makent és kíséretét a Katonai Tanács miniszerhelyettese fogadta a leszállópályán. Annak ellenére, hogy nyár volt, eső szemerkélt, ameddig a szem ellátott, és ehhez még metsző északi szél is járult. Nem volt üdvöző beszéd, sem éljenző tömeg. - Még egy teljes hatalmú minisztert sem érdemlünk meg - jegyezte meg ironikus hangon arabul Maken kísérete egyik tagjának amint a diplomataautó-konvoj végighajtott a kopár utcákon, és szállodájukba fuvarozta a PFSZ vezetőjét csapatával együtt. Három órával később Maken egyedül ment a Kremlbe, és egyenesen Dranski irodájába vezették. Dranski most is szokásos kedélyes hangulatában üdvözölte a vendéget. Arcán sugárzó mosoly, karját pedig baráti ölelésre tárva közeledett Makenhez. - Kedves Josephem, milyen kedves öntől, hogy így sietett hozzánk. Kérem, foglaljon helyet nálam. Jól utazott? A felszínes, különösebb tartalommal nem bíró csevegés vagy öt percig tartott, aztán Dranski hirtelen a dolgok közepébe vágott, amikor a marsall is a szobába lépett. Maken maga is állva üdvözölte Usztinov marsallt, és meglepetéssel figyelte, amint öt kifejezéstelen arcú, sötét öltönyös férfi is beszivárog még a szobába. Az öt jövevény annyira egyformának hatott, hogy akár bábuk is lehettek volna. Sem Dranski, sem Usztinov nem igyekezett bemutatni őket Makennek. Szótlanul helyezkedtek el a szoba öt különböző pontján. - Hát akkor térjünk a tárgyra - kezdte Dranski gyorsan, és összedör- r zsölte kis pufók kezét. - Joseph, el sem hiszi, micsoda nagy vitát kavart a legutóbb említett javaslata. Volt úgy, hogy emiatt csak hajnali négykor . keveredtem ágyba. - Remélem, hogy nem miattunk fáradozott, elnök úr - mondta Maken, aki kiváló diplomata lévén nagyon jól tudta, mennyit számít, ha őszinte hangon tudja kifejezni törődését. Dranski arcán kaján mosoly jelent meg. - Köszönöm, Joseph - felelte, és bekapott egy cukorkát. Azt szopogatta, miközben továbbra is Makenen tartotta a szemét. - Igaza van, ami 61 a Kosygin hajókat illeti. Csak abban tévedett, hogy eddig kettőt alakítottak át tengeralattjárók vontatására, nem hármat. 48. oldal

follett ken - a nagy jtszma Meglepő kezdet volt. Reményeket ébresztett Makenben, ugyanis ha a ravasz kis orosz nemet akart volna mondani a kérésére, elég lett volna azt mondania, hogy a hajók egyáltalán nem léteznek. - Érdekelne bennünket az információforrása, vagyis annak a Pentagon-ügynöknek a neve, akitől a hajókról értesült - folytatta Dranski. Gondoljon a megállapodásunkra, hogy a kölcsönös együttműködésünk teljesen feltétel nélküli, őszinte információcserén kell hogy alapuljon. - A részleteket holnap már meg is kaphatja, elnök úr - biztosította Maken. Dranski elégedetten szopogatta tovább a cukorkát, és a marsallhóz fordult. Usztinov megköszörülte a torkát és így szólt: - Maken elvtárs, együttműködési bizottságunk alaposan áttanulmányozta az ön Izrael elleni inváziójának tervét, és úgy ítélte meg, hogy ön még nem áll készen ennek a tervnek a végrehajtására. - Ezzel én is egyetértek... - felelte meglepetés nélkül Maken. Ezen viszont Usztinov döbbent meg. ...a felkészülés még egy évbe kerül az embereinknek - fejezte be a mondatot a palesztinok vezetője. - Mi két esztendőre becsültük - reagált egyenletes hangon Usztinov. Ekkor Maken hirtelen megértette, hogy az egész csak köntörfalazás; el akarják utasítani a kérelmét. Egy kis humorral próbálta leplezni csalódottságát. - Két év alatt, azt hiszem, az USA megszállására is lenne időnk felkészülni, marsall elvtárs. Dranski felnevetett, és majdnem egyben lenyelte a cukrot. Még az egyik sarokban álló pribék is megeresztett egy kis kuncogást. - De nekünk nem az a szándékunk, hogy az Egyesült Ćllamok ellen intézzünk inváziót - folytatta Maken erőt merítve Uszinov savanyú képéből. - Csak Izraelt akarjuk. Dranski ropogtatni kezdte az édességet. - A marsall elvtárs határozottan ellenzi a tervet. Sajnálom, Joseph, de nem akarjuk az ellenfél anyagi erejének a felőrlését siettetni. - Ekkor a fogdmegek felé bólintott. - Szakértőink szerint a palesztin népnek így is nagyon jó esélye van a győzelemre. Egy éven belül könnyen tárgyalásra lehet majd kényszeríteni Izraelt. Két év múlva térdre lehet őket kényszeríteni teljesen. Maken tudta, hogy további ellenkezésnek nincs helye. - Ha így döntöttek, nekem is el kell fogadnom azt, elnök élvtárs. - Maga született diplomata - hízelgett Makennek Dranski. - De mi barátok is vagyunk, halljuk hát, mit gondol valójában. - Szerintem Izrael sohasem fog tárgyalásokba kezdeni velünk - mondta Maken, aki észrevette, hogy Drariski alig észrevehető fejbólintással jelzett valamit az egyik pribéknek. - Ha Rymann nem is, de az utódja biztosan - szólt közbe a bábszerű szakértő. Mi úgy.gondoljuk, hogy az izraeli közvélemény máris a megbuktatására készül. Az izraeliek másik óriási stratégiai hibája, hogy nem hajlandók hazardírozni az emberi életekkel. A legkisebb veszteségeket is keservesen megsiratják. Még ha a jelenlegi áldozatok száma nem is tépázza meg igazán a lakosság létszámát, azaz nem lesz túl nagy a fiatalok halandósági aránya, az izraeli közvéleményen hamarosan úrrá lesz a pánik. Amikor már elegendő számú anya sirat el elegendő számú fiat, akkor békét fognak kérni. 49. oldal

follett ken - a nagy jtszma - A mi feltételeink szerint? - kérdezte Maken, akinek tetszett a pofa hidegvérű jövőbelátása. A szakértő bólintott. - Az is az önök kezére játszik, hogy Hadley szenátor valószínűleg megnyeri az amerikai elnökválasztást, ami azt jelenti, hogy az USA nem fog másként állni a dologhoz, mint eddig. Sőt az is elképzelhető, hogy még keményebb hozzáállást fog tanúsítani Izrael ellen. A halva született tárgyalás még egy jó félóráig tartott, amibe aztán belefolyt a másik négy szakértő is. A végén Dranski felállt, és kezet fogott Makennel. - Látja, Joseph; maga olyan ügyesen keveri a kártyát, hogy nincs is szükség azokra az áldozatokra, ami a palesztinokat sújthatná egy izraeli megszállás esetén. Természetesen továbbra is számíthat támogatásunkra. És mivel maga oly remekül kihasználta eddig is a MiG-35-ös gépeinket, újabb hatra számíthat, és hozzájuk több instruktort küldünk. - Dranski ezzel kedvesen vállon veregette Makent. - îgy háta maga politikai ellenségei sem vádolhatják azzal, hogy üres kézzel ment haza tőlünk. Maken meghajlással búcsúzott. Legalább a szovjetek támogatták hatalmon maradását. Ez is valami volt. - Ön nagyon nagylelkű, elnök elvtárs. - Kis szünetet tartott. - De lenne még valami. Említettük a kölcsönös információcserét. Ennek kapcsán rendkívül hálásak lennénk önöknek, ha bármit tudnának a Masada fedőnevet viselő új izraeli fegyverről. Dranski összevonta a szemöldökét, és kérdő pillantást vetett fegyverkezési szakértőjére. A szakértő elkapta a pillantást, egy kicsit gondolkodott, majd megrázta a fejét. - Sajnálom, Joseph - mentegetőzött Drariski. - Soha nem is hallottunk róla. Maga mit tud róla? - Csak hogy egy olyan interkontinentális rakéta, amit az izraeliek fejlesztettek ki. De valamirevaló információt eddig nem sikerült szereznem róla. - Nem tartom valószínűnek, hogy igaz lenne a hír - magyarázta a szakértő. - Az izraeliek kifejlesztettek egy csomó közép-hatótávolságú 62 63 fegyvert, az igaz. De sem az anyagi alapjuk, sem az egyéb források nem állnak rendelkezésükre egy olyan kilövőbuszter megalkotásához, ami az interkontinentális távoaágot biztosítaná. - Ha megtudunk valamit, értesítjük önt - fejezte be a beszélgetést vidáman Dranski. - Ha jól tudom, most, ugye, New Yorkba repül? - Igen, el kell rendeznem néhány rám váró ügyet az ottani irodánkban - felelte Maken. Dranski még mindig mosolyogva hozzátette: - Remélem, Hadley szenátor is New Yorkban lesz. Ha netán találkozik vele, adja át neki legjobb kívánságainkat. Mikor Maken végre hanyatt dőlhetett a limuzin hátsó ülésén, mely visszaszállította őt a szállodába, a palesztin főnök végre megengedhette magának a luxust, hogy jóízűt káromkodjon francia anyanyelvén. Az ördög vigyen el minden titkos rádióadót. 50. oldal

follett ken - a nagy jtszma 25. Kétszeri átszállás után Heinlein biztosan tudta, hogy követik. Elég sok fehér Ford furikázott Tel-Avivban, de ez már jó néhány utca óta követi, egy-két autóval lemaradva, és Heinlein majdnem teljesen biztos volt benne, hogy látta a vezető száját mozogni, mintha valamilyen rejtett mikrofonnak beszélne. A Ford most beállt egy parkolóba. Az egyik mellékutcából egy kopott teherautó fordult ki, és az Allenby utcán végigrobogó taxi után állt be. A Dávid téri közlekedési lámpáknál felhúzott a taxi mellé, úgyhogy Heinlein még a motor finom berregését is hallotta. Egy pillantást vetett a furgon kerekeire. Śj Michelin típus volt. Ragyogó, jól karbantartott tárcsán. Maga a furgon viszont nagyon ócskának tűnt. Heinleinnek semmi kétsége nem maradt afelől, hogy követik. Félig-meddig tudta is, hogy miért. Valaha részt vett a Masada fejlesztési programjában, sőt dolgozott is a Negev-sivatagiállomáson, ahol a rakétához szükséges buszter előállításán dolgoztak. O nagyon sokat tudott a tervekről. Túl sokat. Mégis hagyta, hogy csak törjék a fejüket; ő ugyanis eddig meg sem próbálta elérni a rejtélyes tel-avivi telefonszám tulajdonosát. Tehát érthető volt, hogy nem akarják szem elől veszíteni. Heinlein hátradőlt a taxi ülésén, és lazítani próbált. Ugyan mit is tehetnének vele? A seregből kilépett. Nyolc év óta először érezte szabadnak magát, hogy azt csinálja és oda menjen, ahová neki tetszik. Társaságra nemigen fog vágyni, mert mindig is magányos természet volt. Hogy hajlandó lesz-e segíteni a gazembereknek, teljesen tőle függ. A Leumi Bank impozáns és hatalmas tömbje előtt szállt ki a taxiból. Az ügyfeleket bebocsátó ajtóra szerelt ujjlenyomat-azonosítón akadály nélkül áthaladt, és a gép kiírta neki, hogy mennyi van a számláján. Az egyenleg szerint legfeljebb hat hónapra elég tartaléka maradt, ha ügyesen gazdálkodik majd. Pár perces töprengés után Heinlein bement egy telefonfülkébe, és felhívta a tel-avivi számot. Azonnal felvették a kagylót, és egy férfi így szólt a készülékbe: - Igen - hangzott az érett, művelt hang. Heinlein kicsit idétlenül érezte magát, de válaszolt: - Fedőnevet adtak meg nekem. Ben Yair. Vele akarok beszélni. - Kérem, adja meg a teljes nevét - kérte az érett férfihang. - Azt hiszem, eleget mondtam ahhoz, hogy hangminta alapján azonosítani tudjanak -felelte Heinlein unott hangon. Több mint eleget, David. Már vártuk a hívását. Érdekli az ajánlatunk? - Az a fizetéstől függ. És ne jöjjenek nekem a hazafias elkötelezettséggel és más efféle maszlaggal. A hazaszeretettől felkophat az állam. - Pillanatnyilag mennyi pénze van? Heinlein megmondta az összeget. - Ennyivel neki lehet indulni. - Śgy érti, hogy nekem magamnak kéne finanszíroznom a maguk őrült tervét? - Barátainknak remek hírszerző hálózata van - hívta fel a tényre Heinlein figyelmit a hang. - Könnyen megtudhatják, állt-e be változás a maga 51. oldal

follett ken - a nagy jtszma bankszámláján a közelmúltban. Nagyon gyanús lehet, ha bármilyen hirtelen növekedést észlelnek. - Mindketten hallgattak. - Nos, érdekli, miről van szó? - kérdezte ismét a hang. - Majd jelentkezem - felelte Heinlein. - Addig is leszedhetik rólam a kullancsaikat, akik követnek. Keressenek valakit, aki jobban csinálja. Ezzel letette a kagylót, és mély gondolatok közepette nyakába vette a várost. Még arra is gondolt, hogy mi lenne, ha tényleg elfogadná apja ajánlatát, de ezt az ötletet szinte azonnal el is vetette. A gyémántkereskedelem nem az ő asztala. Nem, munkát később is kereshet. Először is vennie kell egy-két új ruhadarabot, keresnie kell egy kényelmes kis motelt, és pihennie vagy két hetet. Talán egy lány sem lenne rossz. Már majdnem éjfél volt. A fényárban úszó Namir tér tele volt bárok teraszán cseverésző fiatalokkal, akik élvezték egymás társaságát, a kint elhelyezett televíziókat és a hűvös tengeri szellőt. A téren több út futott össze egy nagy csomópontban, melyek nagy része a parton kiépített településeket kötötte össze. Az ötcsillagos tel-avivi Plaza Hotel is erre a térre nézett. Heinlein is ezen a téren üldögélt, egy bár teraszán sört iszogatott, amikor egy elegánsan öltözött miniszoknyás lány suhant volna el mellette, de megbotlott a férfi kinyújtott lábában. Kis rémült sikolyt hallatott, és 64 1 65 félig teli P░ dos üresmasztalra hanyatlotttotta, miközben a lendülettől az egyik s gyom sajnálom - mondta Heinlein, és igyekezett felsegíteni a - Jaj Nem utotte meg magát? la UgY rnnriiri semmi bajom, az hiszem. eséstől, de azért válaszolt: - Neméiül huszonöt éves lehetett. Haja szinte fekete. Nagyon csinos. e mo t minden ízében remegett. D - U1J░n le k Y próbált tiltakozni a lány. - Jól vagy hiszen reszket. Az én hibám az egész. Nekem kellett vol- Deh░gyhogy hová teszem a nagy lábam. ria figyelrn'már az egyik pincér is észrevette a balesetet, és rongyokkal Ćddígra ietett lemosni az asztalt. felszeAr hisZefn, nincs semmi komoly baja a kisasszonynak - felelte a Pintér kérdő tekintetére, és segített letörölgetni a lány ruháját. 52. oldal

follett ken - a nagy jtszma einleín lelhetek? - kérdezte a lányhoz fordulva. - Mit ren kell - felelte az zavartan. - Me ó em s, Igyon velem valamit - kérte a férfi. - Látom, hogy még - Deh g é8 mindig remegje igazán belenézett a férfi egyenes, fekete szemébe, és elA IánY odott. Heinlein magasabb volt, mint a legtöbb zsidó. Majdb;zonytam ter saccolta meg magában a lány. Azt is érezte, hogy a férfi nem két mindig szinte fájdalmasan szorítja a csuklóját. keze mé8 óh ízót kérünk - utasította Heinlein a pincért -, és sok vod- EgY d ░gy hívják? kát hoziá _ ernek. _ Esi avid vagyok. Kérem üljön le. En D etet végignézte egy kopott farmernadrágos és gyűrött pólót vip jelen bér, A téren üldögélt nem messze a két fiataltól, és lábát lóselő fiatalemisZOgatva nézte a párt, és közben tudomást sem vett a körübáZVa, kól ZS░ngásról, de éles szemét a legkisebb részlet sem kerülte el. Jötte Zajló ssal nézte, ahogy az áldozat bekapta a legyet. Ahogy a na Elragadtat e$ van írva. Valóban remek alakítás. A lány mossadbeli kikőnYvben bászke lehetne tanítványára, ha látná ebben a pillanatban. képzőbe 1 ércig még nézte, hogyan kerül sínre Heinlein Echo Oscarral. Néhány P ,es Itt a X11 411-es - felelte egy hang a kólát iszogató megfigyelő fü. HallgatoW lébe Echo Oscar akcióba lépett. . Jól ment? . Nagy░n 4il.es. Vége. . Vettetn bér megnyomott egy gombot a kólásdobozán és béka cso' P A fiatalem 66 lódott az asztalnál folyó beszélgetésbe, ahol a pár már harmadszor töltött magának a whiskyből. - Tehát - vonta meg a konklúziót Heinlein - most, hogy kiléptem a hadseregből, az elkövetkezendő két hétben a semmittevésnek szentelem magam. Eszter mosolygott, és keresztbe tette hosszú, vékony lábait. Fehér miniszoknyája nagyon jól mutatott lebarnult bőrén. Egy kicsit vékony, de azért nem rossz kis nő, gondolta Heinlein. Már eleget elmondott magáról, hogy menjen a beszélgetés fonala. A lány meg azt mondta el magáról, hogy egy utazási irodában dolgozik, és hogy a szüleivel él egy nem éppen gazdag negyedben a Ben Gurion utcában. - Én is szabad vagyok a következő néhány napban - mondta a lány. - Akkor lehet, hogy összefutunk a strandon? - Lehet. Imádok úszni. Nem túl drága magának a Plaza? 53. oldal

follett ken - a nagy jtszma Heinlein felpillantott a toronyházra, és megrázta a fejét. - Nincs túl nagy forgalom benne a netanyai támadás óta. És különben is a tizedik emeleten lakom. Ott olcsóbb. - Miért? - Távolabb van a bunkerektől. Eszter ezen csak nevetett egyet, csuklott egy kicsit, és az órájára nézett. - Ű, én ostoba - mondta panaszosan. - Alig múlt éjfél - segítette ki Heinlein. A lány zavarodottnak tűnt. - Az ördögbe: Akkor kizártak hazulról. A szüleim úgy tudják, hogy ha nem megyek haza éjfélig, akkor biztosan barátoknál alszom. - De ha csenget, csak beengedik tán? - Nem szeretem felébreszteni őket - mondta a lány, és felvette a táskáját. - De ha azt mondja, hogy nem kerül olyan sokba itt egy éjszaka.. . - Ne költsön rá, ha nem muszáj. Két ágy van a szobámban. Eszter csak nézte a férfit, és elkuncogta magát. - Most nem tudnék. - Nem is kell - felelte száraz hangon Heinlein. - Én, minthogy rnár jó negyedórája skubizom ezeket a fantasztikus lábakat, tudom, hogy nekem menne. Eszter ezen megint mosolygott egy jót, de csak állt a székére támaszkodva. - Nos jó, David. Elfogadom a nagylelkű meghívást. Heinlein reggel arra ébredt, hogy Eszter megrázza a vállát. - Mi van? A lány ott térdelt mellette az ágyon, egy szál lepedőbe csavarva, nagy, tágra nyílt, komoly szemmel. 67 - Azt hiszem, tegnap este többet ittam a kelleténél. Soha sem csinálok ilyesmit idegen... - De most be voltál rúgva, hát megtetted - felelte Heinlein minden részvét nélkül. - Ráadásul élvezted is, hogy nem lenne szabad. A lány elhúzta szép ajkát. - Olyan nyers vagy velem. - Csak őszinte. Hagysz végre aludni? Eszter ledobta magáról a lepedőt, és rávetette magát Heinleinre, mielőtt az újra oldalára fekhetett volna. A férfi felnyögött a hirtelen rázúduló súlytól. - Mi a fenét csinálsz? - Tegyünk úgY. szaka bebotorkáltak a szobába odavánszo- Hogy? - Mikor előző éj rogtak az ágyhoz, és szeretkeztek. Csak most a nappali világosságnál látta a 54. oldal

follett ken - a nagy jtszma férfi a lány sötét bőrének, feszes kis mellének a valódi szépségét. Bal mellbimbója alatt érdekes félhold alakú anyajegyet vett észre. Eszter most megint az órájára nézett. - Tegyük úgY mintha megint tilos dolgot kellene csinálnunk. Heinlein kezével kitapogatta az anyajegyet, és aa lány melle közötti mélyedésben a nyakláncát kezdte babrálni. A szállodától százyardnyira dekkoló furgonban a Mossad-ügynök kikapcsolta a lehallgatókészüléket. - Most nem vagyok képes rá - vallotta be Heinlein. Eszter teste kihívóan megvonaglott, és miközben csábítón a férfihoz dörgölőzött, így szólt: - Én mégis úgy érzem, hogy h arosan megjön ez a képességed. Később a szálloda medencéje mellett reggeliztek. Eszter úgy vetette be kémkedési tudását, hogy a férfi hátterére vonatkozó kérdései átlagos érdeklődésnek hassanak csupán. Heinlein viszont már nem sok újat mondott magáról. Csak az apjáról mesélt, valamicskét a katonai pályafutásáról, a názáreti zavargásokról és az azt követő hadbírósági tárgyalásról. Eszter ennél többet akart tudni: át akart látni a fiatalembert takaró idegesítően vastag ködfátylon. Hogy ne legyen nagyon szembeötlő egyoldalú kíváncsiskodása, ő is beszúrt egy kis ömlengést saját utazni vágyásáról. - Azzal töltöm a napjaimat, hogy utazásokat árulok egzotikus országokba, amelyeket én magam is nagyon szeretnék látni - mondta, és kényelmesen elhelyezkedett az egyik nyugágyban. Istenkém, az aztán az élet. Heinlein a bárányfelhős, tiszta égboltot bámulta. - Ha megcsinálom a szerencsémet, mindig ilyen helyeken fogok tanyát verni. Eszter szembefordult a férfival, és közben úgy támaszkodott könyökére, hogy nyakláncával annak arcát simogassa. - Nem vágysz otthonra, feleségre, gyerekekre? - kérdezte. - Nem. Csak egy halom pénzre. Függetlenségre. A nő érezte, hogy kezd veszélyes vizekre evezni. - Tehát szeretnél meggazdagodni - próbált közömbösséget erőltetni a hangjába olyannyira, hogy inkább kijelentette, semmint kérdezte a dolgot. Heinlein ráhagyta. - Igen, nagyon meggazdagodni. - Hogy bebizonyítsd apádnak, hogy nélküle is tiéd lehet a világ? Igazam van? Nincs. Eszter kortyolt egyet a söréből. - Szerintem nagyon is erről van szó, David. A férfi most a lány szemébe nézett. - Egyszerűen csak szeretnék jómódú lenni. Nyolc évet húztam le úgy a katonaságnál, hogy alig kerestem valamit. Sok behoznivalóm van. - Sokat tudsz apád üzletéről? Heinlein szeme kifejezéstelen maradt a kérdésre. 55. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Nem, nem sokat. Megtanított osztályozni a gyémántokat, és megbecsülni az értéküket. És tudok valamicskét a forgalmi piacukról is. Heinlein hirtelen felnevetett egy újonnan támadt gondolaton. Furcsa, hogy az útlevelemben is gyémántkereskedőként szerepelek. îgy jegyeztettem be az elsőbe, mert akkor azt hittem, hogy egész életemben ezt fogom csinálni. Aztán meg úgy maradt. - Nos, helyben vagy - mondta Eszter. - Legyél gyémántkereskedő. - Ahhoz már túl késő. Elvesztegettem nyolc évet az életemből. - Bánod? Heinlein megint csak nevetett egyet. - Ez az év eddigi legenyhébb megfogalmazása. - Miért? Ha tévedés történt... - Mert a nyomorultak még annyit sem hagytak nekem, hogy azt gondolhassam, hogy esetleg mégis ért valamit az a nyolc év. De nekik semmit sem számított a munkám. Ha az a bizonyíték nem kerül elő egyik napról a másikra, tíz évig rohadhattam volna az átkozott börtönükben. Ha egy rendszer megengedi az ilyesmit, akkor úgy szar az egész, ahogy van. - Legalább elismerték a tévedésüket - csitította a férfit Eszter. - Egy csomó olyan ország van, ahol még ezt sem tették volna meg. Heinlein összehúzta a szemét. - És egy csomó olyan ország is van, ahol nem bélyegeznének egy embert gyávának csak úgy, és utána nem szúrnák ki a szemét egyhavi fizetéssel. Ha az én hazám csak erre képes, akkor inkább itt hagyom. Amilyen hamar csak lehet. 68 69 Másnap reggel Heinlein a hálószoba erkélyén üldögélt, kezében a Jeruzsálem Post egy példányával, melyből Joseph Maken New York-i útjáról értesült. A fiatalember elgondolkodott rajta, hogy mitévő legyen, és végül is eltökélte magát. Śtlevele rendben volt, tehát máris hozzáfoghatott terve végrehajtásához. Gyorsan összecsomagolta kevéske holmiját. Eszter még mindig ott feküdt meztelenül elnyújtózva az ágyon, mint valami nagy lusta macska, és mélyen aludt. Nem is csoda az ágyban nyújtott teljesítmónye után. Heinlein gyorsan írt neki egy rövidke búcsúszöveget, és az ágy mellé tette. A lány meg sem mozdult, amikor a férfi becsukta maga mögött az ajtót. Heinlein rendezte a hotelszámlát, kifizetett Eszter számára még két napot, és gyalog elsétált a Hayarkon utcán lévő USA-nagykövetségre, mely csupán fél mérföldre volt a szállodától. Megbizonyosodott felőle, hogy ezúttal nem követik. Három órán át kellett sorban állnia, különböző nyomtatványokat töltögetnie, kérdésekre válaszolgatnia, meg az igazolványait mutogatnia. Ezután újabb egyórás várakozás következett, mielőtt megszerezte az áhított vízumót. A Pan Am irodájának ablaka nagybetűs kiírással hirdette, hogy a háborús helyzet miatt a légitársaság felfüggeszti külföldi járatait az elkövetkezendő hét során. - De van egy lemondott hely a ma esti hétórás New York-i gépre, uram - közölte vele az irodában dolgozó lány, aki le nem vette szemét a komputer monitoráról. - Nincs valami korábban? A lány a fejét rázta. 56. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Sajnálom, uram. A délután induló gép teljesen betelt. És ugyanez a helyzet a többi légitársaságnál is. Vegye figyelembe, hogy a jövő héten nem indítanak járatokat, és annyi ember hagyja el most az országot... - Rendben. Megveszem azt a jegyet. A lány ellenőrizte Heinlein frissen beszerzett vízumát. - Épp most jövök a nagykövetségről - magyarázta Heinlein. - Minden a legnagyobb rendben van, uram - mondta a lány, és visszaadta ügyfelének az útlevelét. Nem sokkal a gép indulása előtt Heinlein még egyszer felhívta a titkos tel-avivi telefonszámot a Ben Gurion reptér egyik nyilvános fülkéjéből. Előtte persze nem felejtett el megbizonyosodni afelől, hogy ezúttal nem követik. - Oké - mondta az érett hangú férfinak a vonal túlsó végén. - Indulok New Yorkba. - Nagyszerű, David. Biztos vagyok benne... - Még semmit sem ígértem - szakította félbe Heinlein. - Én nem tartozom semmivel sem Izraelnek. Visszamehetek a gyémántiparba, ha úgy tetszik. Vagy dolgozhatok az ellenségnek is. žk legalább megfizetnének. Az érett férfihang itt hosszabb szünetet tartott, és csak aztán válaszolt. - Ezt nagyon nem tanácsolnám, David - mondta fagyosan. - Śgy teszek, ahogy nekem tetszik, és mindenki elmehet a fenébe. - Akkor ha döntésre jutott magával, hívjon vissza ezen a számon. Minden beérkező hívás ide fut be, úgyhogy engem mindig itt talál. - Oké - hagyta rá Heinlein közömbösen. Lenne még valami. - Mégpedig? - Kösz a csajt. Negyed nyolckor Heinlein a többi ötszázharminc.utassal együtt a levegőbe emelkedett a Pan Am SST Boeing típusú gépén, mely először keresztülrepült a Földközi-tengeren, majd nyugat felé vette útját, miközben a vérvörös nap alábukott a horizónton. 26. Annak ellenére, hogy a Plaza Hotel mellett parkoló Mossad-ügynöki furgon berendezése hangfelvételen rögzített mindent, ami Eszter és Heinlein között elhangzott, a lánynak mégis szóbeli jelentést is kellett tennie főnökénél. A szakaszvezető előtt ugyan ott voltak a jelentés írott példányai is, ám ezek mégsem pótolhatták annak a harminc együtt töltött órának a benyomásait, amit a lány szerezhetett feladata teljesítése közben. Esztert a Mossad egyik legjobb fedező ügynökének tartották. Már több alkalommal is bebizonyította, hogy képes úgy megkeverni egy férfi gondolatait, 57. oldal

follett ken - a nagy jtszma hogy a legbelsőbb agytekervényeiben is szabadon olvashasson. - Gondolja, hogy disszidálni fog? - kérdezte a szakaszvezető a lánytól. Eszter alaposan elgondolkozott, mielőtt válaszolt. - Igazán nem tudom megmondani. Pénzt akar, és pillanatnyilag úgy utálja Izraelt, mint a szart. A jelenlegi állapotában talán mindenre kész. De ha valaki át akarna állnia palesztinok oldalára, aligha tenné New Yorkon keresztül. Most eléggé fogytán volt már a pénze, és az biztos, hogy az apjától nem kérne anyagi segítséget. - Joseph Maken most pont New Yorkban tárgyal - közölte a szakaszvezető. - Még a reggeli lapok is megírták. - Ebben az esetben már sokkal valószínűbb, hogy disszidálni akar. A férfi bólintott. - És most mi lesz? - kérdezte a lány. - Nem tudom. A szakaszvezető tudta ugyan a választ, de ehhez Eszternek már nem volt köze. Már felkérték a New York-i ügynökségüket, hogy ne tévesszék szem elől Heinleint, és közvetlenül Greernek tegyenek jelentést. 70 27. Szeptember New Yorkban a párás, fojtogató indián nyár szedte áldozatait. Heinlein nyolc éve nem járt 'az amerikai kontinensen, akkor is apját képviselte egyik üzleti útján. Most meglepetten látta, hogy azon kívül, hogy kisebbek és csendesebbek lettek az autók, a város vajmi keveset változott. Az égbe nyúló iker felhőkarcoló, a World Trade Center harminc újabb emelettel gyarapodott, ezzel is öregbítve hírnevét, mely szerint ez az irodaház a világ legmagasabb épülete. A Hudson folyón új híd épült, melyen a Washingtont New Yorkkal összekötő vasútvonal haladt. Minden más változatlanságot tükrözött, amint Heinlein taxijából figyelte az egyre váltakozó utcaképeket. Olykor a hátsó ablakon pillantott ki, és megkérte a sofőrt, hogy tolasson vissza. - Mindent a kedves utasért - felelte a taxis, és tette a dolgát. Mikor visszatértek a főútra, Heinleinnek semmi kételye nem maradt. - Követnek minket jelentette a sofőrnek is. - Aha - értett egyet a vezető. - Én is észrevettem. Egy Buick. - Le tudja rázni? - Ha fizet még ötven dolcsit. - Megállapodtunk. Alighogy kimondta Heinlein az utolsó mondatot, szinte nekiszegeződött az ülésnek, amint a taxi lélegzetelállító gyorsasággal bevágódott az első jobb oldali mellékutcába. - Imádom ezt csinálni - tette hozzá a sofőr élvezettel a hangjában, és rálépett a gázra. - Mindig is szerettem volna autósmutatványokat végezni filmekben. Ezután úgy hajtottak végig a 15. utcán, hogy a kocsi ide-oda himbálta utasát. Heinlein kénytelen volt minden erejével a kapaszkodókat markolni, ha nem akart tehetetlen testként a kocsi falának vágódni. Dudák tülköltek mindenfelől. Fékcsikorgás. A túlhevült kocsigumi szaga. Aztán a taxi egyre lassulni kezdett. 58. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Na, ezeket leráztuk - jelentette vidáman a sofőr, és a Hilton elé gördült a taxival. - Lehetett volna még gyorsabban, de túl sok zsaru volt az utakon. Az első, amit Heinlein a szálloda halljában felfedezett, egy nagy videoképernyőn megjelenő felirat volt: A NEW YORK-I HILTON MELEGEN ÜDVÖZLI A PALESZTIN FELSZABADîTĆSI FRONT KÜLDÖTTSÉGÉT! A szálloda tele volt különböző ruházatot viselő biztonsági őrökkel p recepciós portás mindent elkövetett, hogy leplezze zavarát, amikor megnézte Heinlein útlevelét. - Ön tehát izraeli állampolgár, Heinlein úr? - Tehát tud olvasni? - felelte a vendég tettetett elismeréssel a hangjában. Egy barna öltönyös, szemüveges férfi jelent meg Heinlein oldalán, és érdeklődött: - Valami probléma van? - Ez az úr izraeli állampolgár - felelte a recepciós. - Ne aggódjon - nyugtatta meg Heinlein. - Nem készülök semmire. A hangjában lévő gúnyt a szemüveges elengedte a füle mellett. ž is végigpergette Heinlein útlevelének a lapjait. - Mennyi ideig kíván nálunk maradni, uram? - kérdezte nagyon udvarias hangon. Még nem tudom. A szemüveges férfi a videoképernyő felé mutatott. - Lehet, hogy egy másik szállodában nem érné ilyen kellemetlenség. - Engem nem érdekel a politika - biztosította Heinlein. - Én gyémántokkal foglalkozom. A szemüveges főnök úgy látszik, döntött. - Rendben. Kaphat egy szobát a tizedik emeleten - adta ki az utasítást a recepciósnak. Visszatette Heinlein útlevelét a helyére. - Remélem, jól fogja érezni magát New Yorkban, uram - búcsúzott el a vendégtől. Amint Heinlein a lifthez lépkedett a boy nyomában, észrevette, hogy a lengőajtó mindkét oldalára őröket állítottak. Ebből arra következtetett, hogy a palesztinok azt az egész épületszárnyat foglalták el, melybe csak ezzel a lifttel lehet eljutni. A lakosztályában Heinlein kicsomagolt, lezuhanyozott, leült az ágyára, és ezt a rövid levelet írta a szálloda írótömbjére. 1015-ös szoba Kedves Maken úr! Én tudok a Masadáról. Szeretnék beszélni önnel. David Heinlein Egy pillanatra elgondolkodott, nem túl merész-e az üzenete, de végül is úgy döntött, hogy minden benne van, amit mondani akart. 59. oldal

follett ken - a nagy jtszma Beletette egy légiposta-borítékba, és leragasztotta, hogy esély se legyen rá, hogy esetleg levélbombának nézzék, és levitte a portára. - Felvinnék ezt a levelet most Joseph Maken úr lakosztályába? A portás megvizsgálta a borítékot, és intett az egyik biztonsági embernek. 72 73 - Gondolom, nincs semmi akadálya, uram. Mikor Heinlein visszaért a lifthez, látta, hogy a szemüveges főnök is megvizsgálja a borítékot. Egy negyedóra múlva megszólalt az ágya melletti telefon. - Heinlein úr? - kérdezte egy női hang. - Igen, én vagyok. - Heinlein úr, nagyon örülnénk, ha lefáradna a hallban lévő igazgatói irodába. - Természetesen. Miről van szó? - Egyik vendégünk szeretne önnel találkozni. 28. A Mossad-terrroristák palesztinok ellen elkövetett merényleteinek listája hosszú volt ugyan, de nem igazán számottevő. Az egész Ghassan Kanafanival, a PFLP Központi Parancsnokság tagjával kezdődött, aki az 1972. májusi Lod nemzetközi repülőtéri vérengzést kiagyalta. Az atrocitás után két nappal az ő kocsija is felrobbant, melynek ő maga és egy vele utazó tinédzser lány esett áldozatul. Ezután sorra következett azoknak a palesztinoknak a módszeres kiirtása, akik a müncheni olimpián hajtottak végre olyan merényletet, melyben tizenegy izraeli csapattag vesztette életét. Időnként persze nem mentek jól a dolgok, például amikor egy Norvégiába irányított Mossad-csapat egy ártatlan embert gyilkolt meg tévedésből. A csapat szinte minden tagját letartóztatták a norvég hatóságok. De a hetvenes években folytatódott a szisztematikusan kitervelt gyilkosságsorozat. A kiszemelt áldozatok kivétel nélkül palesztin értelmiségiek voltak, a csúcson lévő tervkészítők, olyan férfiak és nők, akik a palesztin terrorizmust igyekeztek mesterszintre emelni. Hirtelen azonban azon vették észre magukat, hogy saját halálos fegyvereiket fordítják ellenük. A Mossad levélbombákkal és autókba rejtett robbanószerkezetekkel irtotta őket. Olykor egy elhagyatott utcán végzett velük egyetlen golyó. Máskor kommandósstílusú géppuskasortűzzel támadtak rájuk. Amilyen támadást intéztek ők Izrael ellen, éppúgy kellett megfizetniük pusztító ötleteikért. A hetvenes évek végén észrevehető fejlődés volt a PFSZ gondolkodásában, amikor is elvesztették befolyásukat azok a marxista idealisták, akik azt vallották, hogy előbb porig kell rombolni egy 60. oldal

follett ken - a nagy jtszma társadalmat, és csak aztán lehet hozzákezdeni a reformokhoz. A PFSZ fokozatosan letett a nemzetközi terrorizmus továbbfejlesztéséről, és inkább hosszú távú politikai stratégiák kidolgozását tűzte ki célul. A következő évtized elejére a Mossadnak szinte egyáltalán nem kellett megtorlóakciókat szerveznie, de a szervezetet azért megtartották tettre 74 kész állapotban, arra az esetre, ha megint úgy hozná a szükség. Az izraeli titkosrendőrségnél megmaradtak azok az emberek, akik magas szinten művelték az orgyilkosságok művészetét. A szükségállapot biztonsági tanácsának estéjén Rymann és Greer azért találkozott, hogy megbeszélje ennek a most is meglévő egységnek a hasznát. - Tehát nem kétséges, hogy Heinlein kapcsolatba lépett a PFSZ-szel? - kérdezte Rymann. Greer bólintott, amint a New York-i ügynökségtől kapott megfejtett kódüzenetre pillantott. - Semmi kétség felőle. Abban a szállodában szállt meg, ahol Maken. Milyen bizonyíték kell még? - De azt azért nem gondolod, hogy disszidált? - Biztos hogy nem. Csak játszik velünk. Tehát be kell neki bizonyítanunk - és Makennek is -, hogy milyen veszélyes játékba fogtak. Michael, azt hiszem, hogy ez kezd nagyon kockázatossá válni. - Rá fogjuk kényszeríteni Heinleint, hogy lépjen velünk kapcsolatba szakította félbe barátját Greer. - Ez minden, amire szükségünk van. Rymann kérdőn nézett társára. - Gondolsz valakire konkrétan? - Nos, igen. Egy nőre. Az egyik legjobb beépített emberünk. És már ismeri Heinlein, tehát nem szükséges belekevernünk a New York-fiakat. Könnyen meg fogják találni egymást. - De Heinlein trükkös fickó nagyon. A különleges ejtőernyős alakulatnál szolgált. .Nagyon jó kiképzést kapott. Ne felejtsd el, hogy lerázta az ügynökeidet. - Ez a nő meg fogja találni - mormogta Greer bizakodón. - Nagyon jó véleménnyel vagy róla. - Ez így van. Rymann száraz hangon felnevetett. - Nem hiszem, hogy kapott valaki valaha is ilyen furcsa parancsot. A kérdés, hogy vállalja-e. - Feltétlenül - vágta rá Greer teljes biztonsággal. - Ez sokba fog nekünk kerülni. - Igen, de megéri az árát. 61. oldal

follett ken - a nagy jtszma Rymann irodája ablakához sétált, és kibámult a Hakyrára, és csak állt zsebre dugott kézzel. Sokáig így maradt gondolataiba mélyülve, majd hirtelen megfordult, és Greer szemébe nézett. - Jól van, Michael. Indítsd el az akciót. 29. Heinleint két fegyveres biztonsági őr kísérte a szálloda liftjéhez, és a Hilton legfelső emeletére vitték. Mikor kinyílt a lift ajtaja, a vendéget két üzletember kinézetű, jó kedélyű palesztin vette át, és végigvezették a testőrökkel telezsúfolt folyosón egyenesen Maken lakosztályáig, ahol is alaposan megmotozták. Ezután egy másik szobába kísérték, egy dupla ajtós, golyóálló ablakokkal ellátott helyiségbe, ahol a Hilton politikus vendég i számára biztosított tárgyalási lehetőséget. Ebben a szobában naponta kétszer is ellenőrizték, hogy nem rejtett-e el valaki lehallgatópoloskákat, a tetőn pedig parabolaantennák tették lehetővé a közvetlen és azonnali kommunikációt a világ bármely országával műholdakon keresztül. Joseph Maken éppen a titkárnőjének diktált, amikor Heinleint a szobába vezették. - Heinlein úr van itt - jelentette az egyik őr, és azonnal távozott. - Ćh, Heinlein - üdvözölte Maken, és hellyel kínálta vendégét. - Remélem, nincs ellenére, ha a titkárnőm megörökíti a beszélgetésünket. - Nincs - hagyta rá közömbösen -Heinlein. Leült, és érdeklődéssel vette szemügyre Makent. Ennek a magas, szikár embernek sikerült az, amibe minden előtte lévő palesztin vezető belebukott: sikerült a PFSZ minden frakcióját egységbe fognia, kivívott nekik egy olyan biztonságos, igaz, ideiglenes hazát, ahol a Chel Ha Avir nem fenyegethette őket, és a világ legkisebb légierejével bombázta szüntelenül és büntetlenül Izraelt, csupán a MiG-35-ősökre támaszkodva. - Ön írta ezt a különös levelet? - kérdezte Maken. - Én. - Honnan tud a Masadáról? Heinlein röviden összefoglalta hadbírósági tárgyalása lényegét. - Rendben felelte hűvösen Maken. - Tehát maga egy kiábrándult izraeli katona, aki szeretne egy kis pénzt keresni. Én csak annyit tudok a Masadáról, hogy egy újonnan kifejlesztett izraeli fegyver, így nem tudom ellenőrizni, helytálló-e az az információ, amit el kíván nekem adni. - Én nem állítottam, hogy azért jöttem, hogy információt adjak el maguknak mondta Heinlein nyugodt hangon, és úgy érezte hogy Maken szándékosan szurkálja. - Azért jöttem, hogy információt adjak át maguknak. És egy olyan tervet, melynek segítségével térdre kényszeríthetik Izraelt már a jövő évben. - Valóban? - kérdezte Maken, de hangja nem árult el igazi érdeklődést. - Nekem két célom van. Vissza akarok vágni Izraelnek, és pénzhez akarok jutni. Sok pénzhez. A tervem elérhetővé teszi majd mindkettőt. Maken döbbenten nézett vendégére. Mikor Heinlein belépett az irodájába, meg volt róla győződve, hogy megint egy izraeli kémmel van dolga. Most nagyon elbizonytalanodott. A Mossadnak ennél jobb trükkjei szoktak lenni. A Bakal bevételére irányuló kísérleteik ügyesek voltak, bár sikertelenek. Soha nem küldenének egy ilyen pofonegyszerűen ellenőrizhető fedőembert. Maken úgy döntött, hogy most más irányból közelít. - Maga a PFSZ-t támogatja, Heinlein? Heinlein megvető pillantással válaszolt. - Én személy szerint egy kibaszott garast sem adnék a maguk ügyéért. Én csak ott 62. oldal

follett ken - a nagy jtszma akarok ütni Izraelen, ahol legjobban fáj majd neki, és ugyanakkor anyagilag sem akarok rosszul járni. - Tehát eszközül akar használni minket? - Ha maga így fogalmazza meg, igen. Maken még mindig gyanakodott, bár magában örült azért, hogy Heinlein egyenessége eltér az eddigi kémsztoriktól. Nem ő volt az első izraeli, aki felajánlotta szolgálatát a PFSZ-nek. Akadtak mások is, akik felismerték, hogy merről fúj a szél, és tudták, hogy megszokott kényelmes életvitelük érdekében melyik oldalra kell állniuk. Volt egy olyan izraeli csoport is, akik őszintén és meggyőződésből szimpatizáltak a palesztin üggyel. Meg persze nem szabad megfeledkezni a marxista és trockista ideológiát vallókról, akik tűzzel-vassal irtanák a zsidókat. Maken cinikusan, de reálisan mérte fel a helyzetet: ha a helyzet úgy hozta, kihasználta az ilyen önként jelentkezőket, de alapjában véve nem bízott sem bennük, sem az ideológusokban. Tapasztalatból tudta, hogy nem nehéz belehergelni ezeket az embereket saját ügyükbe, de aktív gerillaharcra nem alkalmasak. Heinlein másnak tűnt. És Makent érdekelte, hogy miben más ez a fekete, sötét bőrű fiatalember, aki most ott ül vele szemben. - Akkor beszéljen a Masadáról kérte Maken. - Mi a biztosíték arra, hogy bízhatok önben? - kérdezte Heinlein. - Nincs rá biztosíték. Előbb mondja el, amit tud, és akkor majd meglátjuk mennyi hitelt adhatunk egymás szavának. Heinlein elmosolyodott. Kezdett rájönni Maken sikerének titkára. - A Masada egy új rakéta. - Ezt magam is gondoltam. - Maga a Masada egy magában álló, nehéz üzemanyaggal működő rakéta, melyet nukleáris robbanótöltettel lehet ellátni. Egy új típusú űrvezérlésű rendszer mozgatja, mely mérnöki pontosságot biztosít. A rakétát egy buszter viszi fel az űrbe, ahol az leválik róla, és mötorja segítségével halad tovább, mígnem ötezér mérföldes körzetben óránként tizenegyezer mérföldes sebességgel csapódhat be bármely célpontra. - Heinlein itt megállt, és Maken elszürkült arcát fürkészte. - Célba ér, még mielőtt a maguk SAM rakétája egyáltalán elválik az indítótalapzatról. Két Masada 76 77 rakéta, melynek nukleáris robbanófeje is van, elég Bakal teljes kurtásához. Ami azt illeti, ez is a cél. A következő öt perc azzal telt, hogy Heinlein legjobb tudása szerint igyekezett válaszolgatni Maken pontosító kérdéseire. Még a térképen is megmutatta a Negev-sivatagi fejlesztőközpontot, melyet mezőgazdasági nemesítőtelepnek álcáztak. - Milyen stádiumban van a buszter kifejlesztése? - kérdezte Maken, és egy pillantást vetett a titkárnőjére, hogy megbizonyosodjon, egyetlen szó sem marad rögzítetlenül. - Az első darabot már majdnem befejezték, mikor hat hónappal ezelőtt otthagytam őket - felelte Heinlein. - A prototípus elkészülte után akartak még két előre gyárott darabot és egy távol eső területen egy teherszállító hajóról kipróbálni. - Mikor lesz kész a bevetésre szánt buszter? 63. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Egy éven belül. Ennél pontosabban nem tudom. Maken pókerarcáról nem rítt le a rémület, amit ebben a pillanatban belül érzett. - Térjünk vissza az ön motivációjára, amiért mindezt megosztotta velem. Ellenőriznem kell, amit a hadbírósági tárgyalásról mondott. Heinlein flegmán vállat vont. Maken még nem fejezte be. - Ami a másik motivációt illeti, az a kapzsiság. Hogyan szándékozik pénzt nyerni a szervezetünktől? - Śgy, hogy ellátjuk fegyverekkel. Maken felvonta a szemöldökét. - A legtöbb fegyverkereskedő tudja, hogy vannak meglévő készleteink. Heinlein horkantott egyet. - Én nem azokról a játékszerekről beszélek, amit az oroszok csurrantanak-cseppentenek. Hanem valódi fegyverekről, amikre szükségük lesz, ha tönkre akarják tenni Izraelt. - Fegyverellátóink mindent megadnak nekünk, amire szükségünk van -. jegyezte meg Maken. - Tényleg? Oké, tehát van néhány MiG-35-ös harci gépük. De hol vannak a nehézfegyverek? Hol vannak az ellentámadásra képes rakéták? Vagy van például tengerészetük? Tengeralattjáróik? Támadórakéták? Mert minderre szükségük lesz, ha le akarnak számolni Izraellel. És ne is próbálja megetetni velem, hogy az oroszok mindezt készek biztosítani, mert maga is tudja, hogy nem így van, hisz még a Varsói Szerződés tagországait sem látják el rendesen, nehogy az adott pillanatban ellenük fordítsák saját fegyvereiket. Maken most is igyekezett rezzenéstelen arccal leplezni, hogy Heinlein nagyon is fején találta a szöget. Igazi reagálás helyett csak ennyit mondott: - És maga el tud minket látni tengerészettel és légierővel? - Nem. De valami sokkal jobbal igen. - Éspedig? - Négy nukleáris töltettel ellátott Masada rakétával. Maken erre már mindenkit kivágott volna az irodájából azért, mert ugratja, de Heinleint túl kemény fiúnak érezte ekkora lódításhoz. - Milyen áron? - A tervem szerint a rakéták egy fillérjükbe sem fognak kerülni. - Nos, ez igazán lenyűgöző ajánlatnak hangzik - felelte Maken szárazon. - De a Masadához buszter is kell. Azt már csak nem állítja, hogy el tud minket látni a szükséges indítóbuszterrel is? Gondolom, nem könnyű feladat, pláne ha még maguknak az izraelieknek sem sikerült. Heinlein hidegen mosolygott. - Én teljesen más alapról kívánnám indítani a Masadákat. Ezután öt perc tanácskozás következett, melynek során Heinlein elmagyarázta tervét Palesztina felemelésére. Az akció olyan vakmerőnek, példátlannak és olyan alaposan kiterveltnek tűnt, hogy Maken ösztönös reakciója a teljes hitetlenkedés lehetett csak. Olyan terv volt, mely valóban 64. oldal

follett ken - a nagy jtszma csak egy zsidó agyában születhetett meg. Amint Heinlein beszélt, Maken agya már előre dolgozott, megpróbálva mérlegelni a siker lehetőségét. Minél többet gondolkodott róla, annál inkább kezdte belátni, milyen szédítően jó elgondolásról van szó. Amellett hogy garantálná Izrael teljes kapitulálását, a fő vonzereje abban rejlett, hogy országának nem kellene a Szovjetunióra támaszkodnia. Annak ellenére, hogy pályája során sokban összejátszott az oroszokkal, Maken nem volt igazi elhivatott kommunista. Söt voltak számára a rendszernek kifejezetten undorító vonásai, melyeket éppúgy megvetett, mint az erőszakot, de mégis kész volt mindkét tényezőt megragadni célja elérése érdekében. A kommunizmust és a fegyvereket is úgy kezelte, mint eldobható eszközöket, mihelyt megszolgáltak. Ugyanez vonatkozott az olyan zsoldosokra, mint Heinlein. De még mielőtt megállapodna Heinleinnel, meg kell róla bizonyosodnia, hogy valódi a segítőkészsége. Maken azzal fejezte be a beszélgetést, hogy megígérte Heinleinnek, megbeszéli a tervet tanácsadóival. Kérte Heinleint, hogy ne hagyja el a Hiltont, míg újra nem hallat magáról. 30. New Yorkban töltött első két napját Eszter azzal ütötte el, hogy megismerkedett a város elrendezésével, főleg Manhattan központi részével, hisz ott volt a Hilton Hotel. Eleinte kuszának és áttekinthetetlennek érezte a várost. Az első nap végére azonban kezdett otthonosabban mozogni, 78 I 79 annak ellenére, hogy küldetése természete nem töltötte el túl kellemes érzésekkel. Śtlevele szerint Eszter Oliveriának hívták, az egyik tel-avivi utazási iroda alkalmazottja. Remek ajánlólevele és jó néhány ezer dollár lapult a táskájában, sőt még megfelelő lakást is sikerült találnia a Columbus sugáníton, nem messze a zsidó gettótól. New Yorkban töltött harmadik napján, hétfőn vett egy Fegyverek című folyóiratot, és két órán át tanulmányozta a postaládájába bedobott reklámhirdetéseket. Egy Remington gyártmányú, Spotlight 22-es kaliberű puska mellett döntött, melynek Leupold gázlézer-érzékelője is volt, és mindezt azért, mert ez a fegyver állt legközelebb ahhoz a kis pehelysúlyú csodamasinához, mellyel a Mossadnál gyakorlatozott. - Automata, ultraszonikus célpontkereső - harsogta a prospektus reklámszövege. Önnek csak meg kell húznia a ravaszt, és a fegyverbe beépített komputer elvégzi ön helyett a többit. Ha a hónap végéig leadja megrendelését, száz töltényt kap díjmentesen. Eszter még aznap elküldte a rendelést és hozzá a hitelkártyája számát. A következő nap végig szemmel tartotta a Hiltont, de Heinlein személyében a fogás csak délután jelent meg, amikor a férfi kisétált a szálloda főbej áratán. A lánynak nem volt nehéz követnie volt szeretőjét. Heinlein észak felé, a Central Park felé tartott, és egy órán át az állatkertben csellengett. 65. oldal

follett ken - a nagy jtszma Mielőtt visszatért a hotelbe, még egy bárba is betért húsz percre, hogy felhörpintsen egy kis életelixírt. A szerdai program sem hozott sok újat, és csütörtökön is csak egy esti színházzal bővült az addigi repertoár. Śgy tűnt, mintha csak az időt akarná elütni, miközben valamire vár. A lány azon tűnődött, hogy vajon mi ez a valami. Pénteken Eszter vett egy zsebkomputert, és bement a Hiltonnal szemben lévő Amerikai Népművészeti Múzeum új épületébe. Senki sem állta útját, amikor a liften a legfelső emeletig ment. A folyosón egy teremtett lélek sem járt. A kis lépcsők a végén pedig azt sugallták, hogy azon kijuthat az épület tetejére. Egy nagy kulcscsomóról különböző saválló műanyag kulcsokat kezdett próbálgatni, és talált is egy pont a kulcslyukba valót, csakhogy elfordítani már nem tudta. A lány kivette a kulcsot, zsebéből előhúzott egy savat tartalmazó fiolát, és azt csúsztatta a zárba, gondosan vigyázva, hogy bele ne törje. Ekkor újra bedugta a kulcsot, és erősen belenyomta. A fiola eltört. Sav füstje keringett az ajtó körül, amint a maró folyadék elkezdte roncsoló hatását. Néhány másodperc múlva Eszter már mozgatni is tudta a kulcsot a zárban. Még mindig várnia kellett. Fontos volt, hogy jól időzítsen. Nem engedhette meg, hogy a sav túl sokáig roncsolja a zárat, mert azzal is áthatolhatatlanná teheti az ajtót. Egy percet várt, aztán újra próbálkozott. Ezúttal sikerült. Merev volt ugyan, de most érezte, ahogy a zár nyelve enged a forduló kulcsnak. A lány kinyitotta az ajtót, kivette a kulcsot, és egy semlegesítő folyadékkal eltüntette a kellemetlenül kavargó füstfelhőt. Merész léptekkel felmászott a tetőre, mintha minden joga meglenne ahhoz, hogy itt járjon, és úgy tett, mintha az ablakmosók fogantyúit ellenőrizné. Ha a szemközti épületekből bárkinek is szemet szúrna, azt hihette, hogy biztonsági ellenőr, aki a múzeum alkalmazottainak biztonságáért felel. Eszter meg volt elégedve a tetővel ? itűnőer, I5░ .ereiezt látni a Hilton fedett főbejáratát, sőt még ejy kis rész is - : , ░ ványnak használhatott a puska számára. Mikor visszatért a bérelt lakásába, a csomag mdr várta. A puska volt benne. 31. Heinlein már máskor is unatkozott. A negevi kutatóközpone an felettesei nemegyszer gondoskodtak róla. De most már négy nap telt el a Makennel való beszélgetése óta, és a palesztin vezető még mindig nem üzent érte. Soha nem ment el a szállodából több mint három órára, és mikor visszatért, soha nem mulasztotta el megkérdezni a portástól, hogy kereste-e valaki távollétében. 66. oldal

follett ken - a nagy jtszma Legutóbbi Broadwayon tett sétája után úgy döntött, hogy egy rövid levélben közli Makennel, hogy vissza kíván menni Izraelbe. 32. Eszter egy tisztáson feküdt a hasán, és az egyik távoli fa ágáról lelógó kólásdobozt vette célba. Egész pontosan háromszáz yardra volt tőle a doboz, de vörös színe úgy kiütközött a zöld lombok közül, mintha sokkal közelebb lett volna. A lány a fegyver lézerbemérőjével a felirat O betűjére irányította a puska csövét, miközben hallotta a beépített komputer finom berregését, amint elvégezte a szükséges pontosításokat. Mikor minden bemérés megtörtént, zöld fény jelent meg a lencsén. Eszter meghúzta a ravaszt. A dörrenés hangosabb volt, mint várta, de a találat törkéletesre sikerült. A lencsén keresztül a mesterlövész jól láthatta a COCA felirat O betűjében tátongó lyukat. Eszter még négy golyóval rajzolta körül előző találatát, hogy egész biztos legyen a dolgában. Elégedett volta puskával. Persze még ennél a fegyvernél is figyelembe 80 81 kellett vennie a szélviszonyokat, de ez egyrészt elkerülhetetlen volt, másrészt tudta, hogy ez a legmegbízhatóbb jószág, amit szerezni tudott. Szétszerelte a puskát, részeit fiatalos sporttáskájába rakta, és laza léptekkel megindult bérelt kocsija felé. 33. Fülledt délután volt. Maken irodájában teljes gőzzel dolgozott a légkondicionáló. - Utánajártunk a sztorijának, Heinlein - kezdte Maken. - Örömmel mondhatom, hogy helytállónak bizonyult. - Nem tudom, miért ne mondtam volna igazat. Történetesen tényleg ez az igazság. A palesztin vezető az asztalán előtte fekvő jelentést babrálta. Emberei alapos munkát végeztek, ott volt előtte Heinlein hadbírósági tárgyalásának jegyzőkönyvmásolata és a tel-avivi bankszámlájáról szóló jelentés. Megbeszéltem a tervét néhány nagyon közeli munkatársammal mondta Maken, és közben le nem vette a szemét Heinleinről. - Természetesen őket is nagyon meglepte. - Természetesen - hagyta rá Heinlein. - De aggasztja is őket az ön javaslata. - Miért? Maken tekintete Heinleinébe fúródott. - Ez igen egyszerű. Amit ön tanácsol, arra eddig nem volt precedens a történelemben. Heinlein flegmán elmosolyodott. - Pont ezért kéne most elsütni. - Pontosan. Mi ketten egyformán vélekedünk. - Remek. Mikor kell elkezdenem? - Nem kezd el semmit. Legalábbis még nem. - Nézze - csattant fel Heinlein, kimondott indulattal a hangjában -, egy teljes hetet... 67. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Megkapja a négyezer dollárt, amit kért - felelte továbbra is higgadtan Maken. - Most menjen vissza Izraelbe, és várjon, míg egyik embekapcsolatba lép magával. Tőle meg fogja tudni végső döntésünket. - Ez ugye azt jelenti, hogy még mindig nem bíznak bennem? Maken elbűvölő mosolyával ajándékozta meg a volt izraeli katonát. - Csak azt jelenti, hogy egy kis kölcsönös bizalmatlanság egyikünknek sem árthat egyelőre. 34. Sean Lewis, a New York-i rendőrség őrmestere remek megfigyelőkészségének köszönhette, hogy pályája töretlenül haladt mindeddig. Nem történhetett semmi olyan apró incidens Manhattan központjának forgalmában, melyet ő ne szúrt volna ki. Most is tudta, hogy látta már ezt a gyönyörű, fekete hajú lányt valahol. Egész pontosan négyszer. Vagy a Hilton melletti cukrászda teraszán üldögélt, vagy az Amerikai sugárúton sétálgatott fel s alá. Nem úgy viselkedett, mint egy prosti; sohasem csípett fel senkit, bár az ő külsejével inkább hadakoznia kellett, hogy őt ne csípjék fel. De hát akkor miben sántikál vajon? Lewis őrmester látta, amint a nő lazán végigsétál az utcán, vállán nagy sporttáskát visz, és belép az Amerikai Népművészeti Múzeumba. Lehet, hogy csak hűsölni akar egy kicsit, és ide menekül a fojtogató hőség elől. Lehet, hogy csak odaadó tanulmányozója az amerikai kultúrának, ahogy ő maga az emberi viselkedésnek, kiváltképp a bűnözőkének. Mindenesetre úgy döntött, szemmel tartja az épületet, és megfigyeli, mikor bukkan fel újra a lány. Eszter letérdelt fent a tetőn, és onnan figyelte a Hilton bejáratát. Ha Heinlein tartja eddigi napi programját, tíz perc múlva fogja elhagyni a szállodát. A lány remélte, hogy a katona nem fog késni, mert addigra valaki biztosan észreveszi a szemközti házak valamelyik abalakából. De arra is rájött, hogy az izzó nap nagyon jól fedezi, pont úgy, ahogy neki a legkedvezőbb. Eszter levette ruháját, hogy csak a kétrészes fürdőruhája maradt rajta, amit előre felvett. îgy úgy nézett ki, mint akármelyik irodistalány, aki egy kicsit napfürdőzik munkaidőben. Hasra gördült, és állát kezére támaszkodva figyelte a szálloda bejáratát. Mikor már jól elhelyezkedett, közelebb húzta a táskáját, és kinyitotta, hogy csak ki kelljen rántania belőle a Remingtont, mihelyt Heinlein felbukkan. Heinlein szobájában megszólalt a telefon. A reptérről keresték, hogy közöljék vele, rendben van az esti gépre foglalt jegye Tel-Avivba. A férfi megköszönte az információt, és órájára pillantott. Egész nap bent ült az épületben. Rengeteg ideje volt még meginni egy italt valahol. A múzeum biztonsági őre kétkedve pillantott fel. - Sporttáskát vitt a vállán?...Igen, tényleg volt egy ilyen lány. Fekete 83 hajú. Néhány perccel ezelőtt szállt be a liftbe. Bármelyik irodába mehetett. Lewis őrmester megköszönte az őrnek. Ami még sokat segített neki rendőri munkája 68. oldal

follett ken - a nagy jtszma során, az a hatodik érzéke volt. Es ez az ösztöne azt súgta, hogy a tetőn keresse a lányt. Eszter látta, amint Heinlein kilép a szállodából. A lány mozdulatai módszeresek és kiegyensúlyozottak voltak. De a keze azért remegett. Valahol érezte, hogy őrültség, amit csinál. A videofilmeken az orgyilkosok mindig hidegek és számítók, és most itt van ő - remegő kézzel és hevesen verő szívvel. Kivette a Remingtont a táskából, megtámasztotta, és belenézett a lencsébe. Beletelt néhány másodpercbe, míg megtalálta Heinleint. Tőle ellenkező irányba haladt, vagyis hátát fordította a lány felé. Eszter a lézerbemérővel megkereste a megfelelő célpontot a férfi hátán. Fokozatosan alábbhagyott kezének remegése, és sikerült szilárdan tartania a fegyvert. Heinlein lassan, gondolatokba merülve lépkedett az utcán. A lány érezte, hogy a szél belekap a hajába, és néhány tincset az arcába fúj. A szelet is számításba kell vennie! - jutott eszébe. A célpont teljesen megszilárdult, amint a lánynak végre sikerült maximálisan úrrá lenni idegein. Olykor járókelők ékelődtek közé és kiszemelt áldozata közé. De aztán Heinlein áttért a Burlington-ház előtti részre, ahol már nem volt akkora a forgalom. Eszter elvégezte az utolsó finomító igazításokat. És akkor megjelent a zöld fény. Eszter meghúzta a ravaszt. Egyszer, kétszer, sőt harmadszor is. Az első golyó hatinchnyire csapódott be Heinlein Iába előtt, és végül is bezúzta a Burlington-ház egyik földszinti ablakát. A férfi azonnal tudatára ébredt, hogy mi történik, és a közeli virágágyásba vetette magát. Ott érte a második lövés, mely szintén közvetlenül mellette verte fel a virágágyás földjét. Egy járókelő sikított fel, amint a harmadik golyó elsüvített a füle mellett, és belefúródott a ház oldalába. Lewis őrmester épp akkor tépte fel a tetőre vezető ajtót, amikor Eszter a negyedik lövésre készült. - Dobja el! - vicsorogta. A lány megfordult, de szeme nem árult el sem riadalmat, sem megbánást. A rendőr ott állt előtte, két kézzel markolva 38-as kaliberű szolgálati fegyverét, és egyenesen az orvlövész fejére célzott. - Azt mondtam, hogy dobja el! Eszter kezének szorítása lanyhulni kezdett a Remington markolatán. A fegyver lekoppant a tető szélére, és talán le is zuhant volna, ha a lány nem kap utána. Két dolog történt egyszerre. Az első, hogy az őrmester agyában feltevődött egy kérdés, mely aztán élete végéig kísértette: vajon ösztönösen kapott-e a lány a puska után, hogy le ne essen, vagy azért, hogy őellene fordítsa? A másik dolog a saját lövése volt, egyenesen a lány bal szemébe, mely azonnal végzett is vele. 35. A szemüveges hiltonos lehúzta a lepedőt Eszter arcáról, és kérdő pillantást vetett Heinleinre. - Már lefedték a szemét, ahol a golyó eltalálta - magyarázta. Heinlein a lányra pillantott. Ćltalában fesztelen arcára valódi döbbenet kifejezése ült ki. Agya lázasan dolgozni kezdett. - Nos? - sürgette a választ a szemüveges úr. Heinlein bólintott. - Igen, ismertem. Együtt jártunk Izraelben. Megőrültem érte. Rettenetesen 69. oldal

follett ken - a nagy jtszma féltékeny volt. Képzelheti, ha idáig követett Izraelből mondta, és hitetlenkedve rázta a fejét. A szemüveges férfi FBI-ügynök volt, az, aki érkezésekor végül is felvette Heinleint a vendégek közé. Nem dőlt be Heinlein sztorijának. - îrja le, milyen a teste - nógatta Heinleint. - Van rajta valamilyen ismertetőjegy? Vagy forradás? Heinlein egy pillanatig gondolkodott. - A bal mellén egy anyajegy. - Milyen alakú? - Oválisnak mondanám. Hold alakúnak. - A mellbimbója alatt vagy fölött? - Alatta. Az FBI embere megnyugodott. Mindazonáltal a Hilton előtti lövöldözés, ahol egyik zsidó a másikat irtja, nem vetett túl jó fényt a szállodára sem, ahol pont most Joseph Maken lakott. De a halott lány szállodai szobájában talált és Heinlein tollából származó búcsúlevél és a mostani testleírás mégis olyan ritka egybeesésnek tűnt, amit még az FBI emberének is el kellett ismernie. Ha a lány profi volt, nem valószínű, hogy a mellét mutogatja Heinleinnek. Ezenkívül lenyomozták Heinlein múltját is: a volt tiszt egy gazdag gyémántkereskedő fia, aki már azelőtt is járt New Yorkban üzleti úton. A két férfi együtt ment el a tragédia színhelyéről. - Akar még kérdezni tőlem valamit? - kérdezte Heinlein. - Csak egy kérdést. Miért akart találkozni Joseph Makennel? - Üzleti kíváncsiságból. Szerettem volna megtudni, hogy Tel-Aviv akkor is megtarthatná-e gyémántmonopóliumát, ha Palesztina elfoglalja. Mint már egyszer mondtam önnek, engem az üzlet érdekel, nem a politika. 84 I 85 - Mikor akar visszatérni Izraelbe? - Ma este. Pont e miatt az üzlet miatt késtem le a tegnapi járatot. - A lány nagyon jól lőtt, azt tudja. Heinlein vállat vont. - Nálunk még be lehet hívni a lányokat is katonai szolgálatra. Mindnyájan tudnak lőni valamennyire. Az FBI embere unott képpel nézte a jövő-menő forgalmat. - Nincs több kérdésem, Heinlein úr. Ha ezután is féltékeny hölgyekbe botlik, ne engedje, hogy New Yorkig kövessék. Megértett? - Igen, és igyekezni fogok - ígérte Heinlein. - Még valamit - mondta az ügynök. - Igen? A férfi egyenesen Heinlein szemébe nézett. 70. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Ne csodálkozzon, ha atyai gondoskodásunk odáig terjed, hogy megbizonyosodunk: biztonságban visszatért-e Izraelbe. - Mennyire megbízható a vonal? - kérdezte Heinlein a Times Square bár telefonfülkéjében. - Mondtam már, hogy minden beérkező hívást egyenesen hozzám kapcsolnak, így senki sem tud hallgatózni - biztosította Heinleint Greer hangja. - Kérem, folytassa. - Hallgasson ide, Ben Yair, vagy akárhogy is hívják. Mi a fenét játszanak maguk itt velem? - Én is ugyanezt akartam magától kérdezni, David. - Ha ki akarnak nyírni, miért azt a szerencsétlen kölyköt küldték a nyakamra? Még egy lézerbemérős puskával sem tudott egyenesen lőni. - Azt a parancsot kapta, hogy ne találja el magát. - MICSODA! - Azaz először - helyesbített Greer. - Az, hogy végül őt nyírják ki, nem szerepelt a tervünkben. Űva akartuk inteni magát, hogy térjen jobb belátásra, ha netán disszidáláson járt volna az esze. Nem tudtuk, hányadán állunk magával, így végül is mi nem felelünk a történtekért. - Figyeljen ide folytatta Heinlein. - Én a magam módján játszom ezt a játszmát, és nem tűrök senkitől közbeavatkozást. Helyesen gondolom, hogy önnek van egy kis szava a Mossadnál, igaz? - Igen, valamennyi van - ismerte be Greer. - Akkor mondja meg nekik, hogy koptassák le rólam a zöldfülűiket, oké? - Oké - egyezett bele Greer, aki megkönnyebbülten látta, hogy kezdenek a normális mederbe terelődni a dolgok. - Ne felejtse el, ha segítségre van szüksége, csak ezt a számot kell hívnia. - Nézzen utána, hogy az itteni nagykövetségünk tisztességes temetést rendez annak a kölyöknek - fejezte be Heinlein a beszélgetést. - Semmi kétség, hogy Mossad-ügynök volt a lány - jelentette ki Maken. Heinlein bágyadtan elmosolyodott. - Śgy gondolja? - Nem, tudom. - Ű, és honnét? - Maradjunk annyiban, hogy tudom. Aznap délelőtt Maken társaival végigböngészte az Izraelben általuk is ismert ügynökök fényképeit. Esztert az egyik tel-avivi utazási iroda munkatársaként tartották nyilván. Heinlein elvigyorodott. - Én azt hittem, hogy a Mossad legalább egyenesen lőni megtanítja a kémeit. - Még ilyen szélben és kényelmetlen fekvőhelyzetből is? Szerencséje volt, hogy legalább hatinchnyire sikerült megközelítenie magát. Ez a gyilkossági kísérlet megválaszol egy magával kapcsolatos kérdést, de felvet egy másikat helyette. Mennyire lehet maga hasznunkra, ha a Mossad ennyire vadászik a fejére? - Ha ez a lány valóban Mossad-ügynök volt, akkor szerintem most már békén fognak 71. oldal

follett ken - a nagy jtszma hagyni. Maken nem értette a választ. - Miből gondolja? - Mert az FBI lezártnak tekinti a dolgot. Egy féltékeny lány, aki megpróbált keresztbe tenni hűtlen szeretőjének. Ha ezek után bármi történik velem, az izraelieknek nemzetközi bonyodalmakkal kell számolniuk, ha az FBI-nak eszébe jutna utánanézni még egyszer, hogy ki is volt ez a lány voltaképpen. Politikai gyilkossági kísérlet éppen New Yorkban nemigen tenne jót az izraeli-amerikai kapcsolatoknak a jelen körülmények között. Maken eljátszadozott aranytollával. - Ebben lehet, hogy igaza van. De ez egy újabb kérdést juttat eszembe. Mi készek vagyunk elhinni, hogy az ön együttműködési készsége valódi, így embereket kívánunk a rendelkezésére bocsátani. Ezek az ön közvetlen munkatársai lesznek, Heinlein. Ha valami drasztikusan elromlana, velük is számolnia kell. Ugye, ért engem? 36. Mivel a palesztinok most is bombázták a Ben Gurion repteret, Heinlein Boeingjét a Chel Ha Avir Etizon nevű légi támaszpontjára irányították, a Sínai-fennsíkra. Mivel Izrael nem bonyolított belföldi légi forgalmat, az utasoknak itt kellett megvárniuk az értük jövő autóbuszokat, hogy azok bevigyék őket Tel-Avivba, és ott essenek át az útlevél- és vámvizsgálatokon. 86 87 Heinleinnek várakozásainak megfelelően nem akadt gondja az útlevélellenőrzésnél. Izzadtan, kimerülten és éhesen ért a Plaza Hotelbe. A következő reggelt nagyrészt alvással töltötte, hogy szervezete kiheverje az időzónák közötti különbség okozta fáradtságot, és csak késő délután tért valamennyire magához. Bérelt egy autót, és Tel-Aviv centrumába hajtott, ahol a szerszámszaküzleteket járta, vett egy övtáskát, néhány elektromos szerkentyűt meg egy kis borotvakrémet. Ezután átment Rothschild sugárúton lévő Bernershez, ahol vett egy polaroid iratfényképező gépet. Utolsó útja egy férfiruházati üzletbe vezetett. Itt Heinlein vásárolt magának egy pár nadrágot, egy pólóinget, pulóvert, kesztyűt, zoknit és egy pár cipőt is. Mindezt fekete színben. Éjszaka tíz mérföldet autózott északi irányban a tengerparton, apja Jaffa Gardens nevű telkén álló csodavillája felé. A kocsit a háztól fél mérföldre hagyta a lombok közé rejtve, és itt átöltözött újonnan vásárolt fekete szerelésébe. A szerszámokat az övtáskába tette, és vállára akasztotta a polaroid fényképezőgépet. A kocsi ajtaját nyitva hagyta, a slusszkulcsot pedig a padlón hagyta, ahol könnyen megtalálja majd, akárhogy kell is sietnie. Ejtőernyős múltja legalább akkora hangsúlyt fektetett a tetthelyről való felszívódás tanítására, mint arra, hogy hogyan lehet bárhová bejutni. Heinlein emlékezett, amint kiképzője figyelmeztette, veszélyes egy kulcscsomóval bajlódni akkor, mikor minden másodperc előnynek számíthat. De az indítóban sem tanácsos hagyni a kulcsot, mert az szinte provokálja, hogy. valaki elillanjon a kocsival. Ugyanennek a kiképzésnek köszönhetően Heinlein tudta, hogyan lehet macska módjára észrevétlenül átjutnia az épületet övező buja sövényen. Ćt kellett másznia néhány szomszédos falon és kerten is. Az olyan helyeken, ahol nem takarta a növényzet, perceket szentelt a terep teljes felmérésének, és minden 72. oldal

follett ken - a nagy jtszma lehetséges neszre fülelt. Legjobban a telken esetlegesen elhelyezett tévékameráktól és infravörös felderítőmonitoroktól tartott, bár emlékezete szerint ezeket apja inkább a legális bejáratokra irányíttatta. Kis idő múlva Heinlein átmászott apja házának jól ismert kerítésén, és óvatosan kezdte körbejárni az épületet. Egyik szobából sem szivárgott ki fény, csak apja és fivére hálószobájából hallatszott a légkondicionáló berregése. Avram Heinlein nem volt pazarló ember, csak ott használta a légkondicionálót, ahol tartózkodott is. Heinlein felmászott a dupla garázs tetejére, elhelyezte a betörőt figyelmeztető kis szerkezetet. Első feladata az volt, hogy bejusson az apja dolgozószobájába tolóablakon. Egy apró lyukat fúrt a-fémkeretbe, csavarhúzóval zárreteszt, és besurrant. Ceruzalámpájával egy pillanat alatt szemével a szobát, és örömmel állapította meg, hogy semmi sem

vezető nagy kiemelte a körbepásztázta változott.

A széf még mindig a Tom Keating-akvarell mögött rejlett. Heinlein magában fohászkodott, hogy a kódot is változatlannak találja. Beállította a kereket legjobb tudása szerint, és meghúzta. A, széf kinyílt. Vágatlan gyémántokat és egy bőrkötéses noteszt talált benne. Heinleit főleg a notesz érdekelte: egy gyémántkereskedő feljegyzései várható és beérkező szállítmányokról a megfelelő árfolyamon, a megfelelő kódjelekkel ellátva. A b'étörő kinyitotta a kis könyvet, és polaroid gépével lefényképezte az utolsó húsz oldalt. Mindezzel végzett is öt perc alatt. Visszatette a könyvet és a gyémántokat a széfbe, bezárta, és indult is vissza a kocsihoz. Mikor visszaért, két percig csak ült, hogy kifújja magát, és szívverése kissé lelassuljon. Szállodai szobája magányában Heirzlein kipakolta maga elé a polaroid gép felvételeit. Az automata élességállító a lehető legjobb munkát végezte, kristálytisztán olvashatott mind n apró adatot. Heinleinnek azzal is szerencséje volt, hogy apja nem v ltoztatta meg a kódrendszert sem a gyémántoknál, sem az aranyrudaknál. A legfontosabbnak egy két hét múlva esedékes, negyvenöt kiló vágatlan gyémántról szóló szállítmány tűnt. Az egész együtt mintegy negyedmillió karát értéket tett ki. Heinlein úgy gondolta, hogy elszámolt valamit, hát újravégezte a műveletet. Most is ugyanezt az értéket kapta. Ötvenkilónyi vágatlan gyémánt! Mindez ugyanazon a napon, ugyanoda - a vörös-tengeri Elat repülőtérre. Heinlein próbált rájönni, vajon miért akar apja ekkora vagyont kijuttatni az országból. Mivel a palesztinok Izrael elleni háborúja arra ment ki, hogy felőrölje az ellenség anyagi bázisát, hatalmas tőkék vándoroltak ki nap mint nap az országból. Ahhoz nem férhetett kétség, hogy a hatalmas rakomány illegálisan távozik. Az is tény, hogy Avram Heinlein nem valami nagy hazafi, így logikus, hogy hajlandó effajta lépésre, hogy megőrizze vevőkörét. Másnap reggel Heinlein lebonyolított néhány telefont, és kiderítette, hogy a szállításra megjelölt reggelen ötven jeruzsálemi hassidimból álló csapat foglalt le egy charterjáratot, mely az Elat repülőtérről Varsóba 73. oldal

follett ken - a nagy jtszma megy majd, mely szektájuk szellemi hazája, és útközben leszállnak Amszterdamban. Elat beleillett a képbe. Az egyik olyan reptér volt, melyet nem fenyegettek állandóan a palesztin támadások, és az is kézenfekvőnek látszott, hogy Amszterdamban fogják leadni a gyémántrakományt. Minél tovább gondolkodott Heinlein az ötvenkilónyi gyémánton, annál vonzóbbnak érezte a fogást. A várakozásaitól eltérően egyetlen rajtaütéssel megszerezhetik a vagyont, és még Makentől sem kell olyan sok segítséget kunyerálnia. Most csak annyi a dolga, hogy megtudja, milyen úton fog a hassidimokból álló csoport és a csomagjuk az Elat reptérre jutni. A rejtélyes Ben Yairnak szóló telefonból talán ez is kiderül. 88 37. A csípőjébe kapott hatalmas ütéstől Heinleinnek torkán akadt a korty, amit éppen söréből hörpintett. - David! - bömbölte egy öblös, angol akcentusú hang. - Ez aztán valóban David Heinlein! Vigyen el az ördög, ha ez nem maga a vén gazember! Még mielőtt Heinlein felocsúdott volna, egy kis köpcös, tokás, negyven év körüli ember fészkelte be magát Heinlein bokszába, és szélesen rávigyorgott. A déli nap hatására a kis ember homlokán verejtékcseppek csillogtak, melyeket az sűrűn törölgetett egy erősen használt zsebkendővel . - Ki a fene maga? - förmedt rá Heinlein. A kis ember döbbenten nézett vissza rá. - David, hát nem emlékszel a londoni csapatra? Mikor apád hosszabb pórázra engedett közvetlenül azelőtt, hogy törzsvendég lettél? Te jó ég, micsoda banda volt, nem igaz? Hány csajt is fektettünk két vállra? Heinlein még mindig elképedve bámulta a kis embert. Maken New York-i embere megmondta neki, hogy egy Sarcha nevű ügynök fog nála jelentkezni Tel-Avivban, és úgy fog bemutatkozni, hogy egy londoni társaságról fog halandzsázni. - Sajnálom, de nem emlékszem magára. - Na de, David, ne bolondozz. - A takaros kis idegen nem vesztette el jókedvét, és a hasát paskolta. - Nos, lehet, hogy azóta felszedtem egykét kilót. De még ma is belevaló gyerek vagyok. Sarcha, Peter Sarcha. Itt cinkos pillantást vetett Heinleinre. - Gondolom, ez a név felidéz benned néhány bűnös emléket. Heinlein szeme végigfutott a Namir téren, ahol ültek. Mint mindig, most is tele volt fiatalokkal. - Gondolom - kezdte óvatosan -, nem ártana átülnünk valahová, ahol jobban beszélgethetnénk. - Nem rossz ötlet - egyezett bele Sarcha. - Mit szólnál egy kis horgásztanyához? A két férfi bérelt egy kis motorcsónakot a kikötőben, és hozzá horgászfelszerelést. Jól meghajtották a motort, amíg legalább egy mérföldre el nem távolodtak a parttól, aztán hagyták, menjen magától a jármű. - Itt már sokkal jobb - kezdte széles vigyorral Sarcha. Szeretek jó mélyen behajózni a vízre. A mi kis Mossad-ügynökeink tudnak a világon a legjobban szájról olvasni. Az ötletes kis távcsöveiknek is aligha 74. oldal

follett ken - a nagy jtszma veszik hasznát, ha a vízen himbálózó két ürgét kell figyelniük. Heinlein kezdett némi tisztelettel nézni új ismerősére. A kis köpcös emberke nyilvánvalóan sokkal agyafúrtabb volt, mint első látásra gondolta. - Oké, Sarcha, tehát ki is maga voltaképpen? Sarcha jókedvűen és nagy vonalakban bemutatkozott. Valaha az angol légierő különleges alakulatánál szolgált őrmesteri rangban. Mikor ott hagyta a sereget, magántestőrként kereste kenyerét. - És nem is csináltam túl rosszul - dicsekedett Heinleinnek. - De még jobban kezdett menni a sorom, amikor az egyik védencem a helyes irányba terelte a figyelmemet, és én elkezdtem együttműködni a PFSZ-szel. - Hogyhogy együttműködni? Sarcha legyintett egyet. - Hát felbukkanni imitt-amott. Kis gyakorlatozás a SAS-szel és hasonló dolgok. Akiket eleinte kicsináltunk, még csak nem is zsidók voltak. Akkoriban még egymást irtották a palesztinok. Mikor Maken átvette a hatalmat, véget vetett a belső viszálynak. Azért dolgozom még mindig neki, mert csodálom, amit tesz. Most azt a megbízást kaptam, hogy lépjek kapcsolatba magával, és vegyem védőszárnyaim alá. Most, hogy itt vagyok, felelevenítem a barátságot néhány más régi palesztin cimborával is. Heinlein érdeklődéssel hallgatta Sarchát, és azon tűnődött, ugyan hogyan tudna ez a kis gömböc az ő segítségére lenni. Az biztos, hogy a súlya nem válik előnyére, bármibe fogjon is. Heinleinnek mozgékony emberekre volt szüksége. Maga zsoldot kap? - Egy összegben. - Aha. Tehát ha valaki egyszer többet ígérne, akár át is állhatna? Sarcha kissé rémültnek látszott erre a kérdésre. - És hajítanám a sutba Joseph Makent és a munkánkat? Nahát, azt már nem. És különben is beszari alak vagyok. - Sarcha a valódi neve? Sarcha elvigyorodott. - Ű, persze. Peter Sarcha. - Tud valamit a terveimről? Sarcha még mindig vigyorgott. - Hadd találjam ki. Valami gyémántügy? Méghozzá sok gyémánt? A válaszra Heinlein agya teljes készültségi állapotban kattogott tovább. Erősen az angolra szegezte szemét. - Ezt miből gondolja? - Tetszett a meló, amit az apja házán végzett a minap. Heinlein pulzusa triplájára gyorsult. - Meló? - kérdezte, és az agya lázasan próbált előre gondolkodni. Sarcha megadóan bólintott. - Én követtem magát. Ha tudná, milyen nehezemre esett mindazt a sok átkozott falat megmászni, hogy ne maradjak le. És David, gyerme90 91 kem, hagyott kívánnivalót a munkája. Mi mindig is megmondtuk, hogy az ejtőernyősök túlságosan a szerencsére bazíroznak ahelyett, hogy gondolkodnának. 75. oldal

follett ken - a nagy jtszma Én a maga helyében elhúztam volna a dolgozószoba függönyeit, nehogy valaki beleselkedjen, és láthassa, amint a széfien turkálok. És a fényképezőgépe vakuja szinte bevilágította az egész kertet. Sarcha itt nem állta meg, hogy fel ne nevessen Heinlein döbbent képét látva. - Tehát valóban gyémántokról van szó. Igazam van, David? Heinleint annyira meglepték az elhangzottak, hogy csak bólintani tudott. - Nagy tétel? Heinlein egy pillanatig habozott, aztán belátta, hogy úgyis felesleges bármit is titkolnia a ravasz kis angol elől. - Nagyon nagy - ismerte be. - Hány emberre lesz szüksége? - Velem együtt legalább hatra - vágta ki a fiatalember. Sarcha megint beindította a csónak motorját. - Rendben van, David fiam. A barátaim említették, hogy sántikál valamiben, de azt nem tudták, hogy miben. Azt is mondták, hogy egy százalék részesedésre igényt tarthatok. Heinlein nem tudta levenni a szemét a kis angolról. - Valóban? - nyögte ki. Sarcha kuncogott egyet. - Azt is mondták, hogy hagyjam; amint maga elveszi előbb a saját tíz százalékát. Akkor talán el is kezdhetnénk kidolgozni a részleteket! 38. Megfigyelőhelyéről Heinlein jól látta a legkisebb eltérést is, mely a világ legelhagyatottabb főútján, az Avara főúton megjelenhetett. A látcsövét egy sziklára szegezte, és a nap által felizzított szirtek között a délibábtól remegő, ide-oda himbálózó tárgyat figyelte. Kis idő múlva a homályos kép nagy porfelhőben közeledő busz körvonalává élesedett. Heinlein lecsatolta övéről a gyerekek által annyira kedvelt walkietalkie-t, és beleszólt a mikrofonba: - Jönnek. - Értettem - vette az üzenetet Sarcha. A zongorahuzal antennával is ellátott gyerek-walkie-talkie ideális rádió volt az akcióhoz, mert hatótávolsága nem haladta meg a fél mérföldet, és így csökkentette az esélyét annak, hogy nemkívánatos elemek is vehessék az üzeneteiket. Heinlein leereszkedett a puszta domboldalon, és segített Sarchának, Alefnek és a másik három palesztin katonának az útra cipelni a forgalomelterelő táblákat. Mind a hatan terepszínű Zahal harci egyenruhát, hozzá való sapkát és 20-as kaliberű Galil típusú fegyvert viseltek. Ruházatuk minden egyes darabja valódi volt, beleértve a jobb csiklójukon viselt személyazonossági láncot is. Heinlein vállán hadnagyi rangról árulkodott a kétcsíkos pánt. 76. oldal

follett ken - a nagy jtszma Heinlein szavára az öt másik férfi elfoglalta előre megbeszélt helyét, és várták a közeledő buszt. - Jesszusom - sopánkodott Sarcha, és egyre törölgette homlokáról a gyöngyöző izzadságcseppeket. - Még egy óra ebben az átkozott hőségben, és minden zsír leolvad rólam. - Előbb lássuk, mit tud a duci változat - ugratta Heinlein. A busz berregése egyre közelebbről hallatszott. A jármű ügyesen vette az utolsó kanyart is, és a busz csikorgó fékezéssel megállt, mihelyt a vezető észrevette az útlezáró táblákat. Jól gondolták, a busz valóban az Egged Tours charterjárata volt. Mikor az ajtó kinyílt, Heinlein odalépett a sofőrhöz. - Minden rendben van? - kérdezte a vezető. - Kérem a forgalmi és a SC-engedélyét - felelte válasz helyett Heinlein. Tekintete végigfutott az utasokon. Sötét öltönyös, tökéletesre borotvált szakállú és pájeszos, közömbös tekintetű ötven hassidim zsidót látott a két sorban elrendezett üléseken. A vezető átnyújtotta Heinleinnek az iratokat. - Az SC-engedélye nincs lepecsételve - jegyezte meg Heinlein, aki végiglapozta az iratokat, és megnézte a sofőr nevét. - Nem a Be'er Sheva határállomáson jöttek keresztül? A vezetőt meglepte a kérdés. - Nos, uram, nem. Nem láttam ilyen határállomást. Heinlein bólintott. - Valószínűleg még azelőtt hagyták el azt a pontot, hogy felállították az állomást. Kérem, kövesse a dzsipet a sátorhoz. Az egyik első sorban ülő zsidó felállt a helyéről, és így szólt: - Sharrat rabbi vagyok. Én vagyok ennek a csoportnak a vezetője. Zarándokútra megyünk Varsóba. - Sajnálom, rabbi - intette le Heinlein. - Ćt kell kutatnunk az autóbuszt. Azt a jelentést kaptuk, hogy fegyvereket akarnak csempészni az Elat reptérre. Minél hamarabb... - Azt csak igazán nem gondolja, hogy mi csempészünk fegyvereket! tiltakozott a rabbi. Heinlein elmosolyodott, és persze észrevette a jó néhány arcra kiülő rémületet. - Persze hogy nem, rabbi. De az azért lehetséges, hogy a maguk tudta nélkül csempészett volna valaki fegyvereket a buszra. - Heinlein a vezetőhöz fordult. - Maga tartalékos? - Igen, uram. Tizedes vagyok. 92 j 93 - Akkor most, Mishan tizedes, az én parancsnokságom alatt áll. dzsipet, és kapcsolja ki a rádiót. Heinlein leszállta buszról, vezette dzsip párkányára szökkent. A busz engedelmesen követte két közlegénye szabaddá tette az utat a sátorhoz, és beterelte innenső oldalára. 77. oldal

Kövesse a és az Alef őket. Heinlein a buszt a kerítés

follett ken - a nagy jtszma - Micsoda szégyen! - dohogott Sharrat rabbi, amint lelépett a buszról, és végre felfogta, micsoda procedúra áll előttük. - Nincs joguk így feltartani minket! - Mi a GOC déli parancsnokságnak felelünk, rabbi - felelte nyugodt hangon Heinlein. - Kérem, mondja meg a társainak, hogy vegye ki mindenki a busz csomagtartójából a bőröndjeit, és tegye őket erre az asztalra. Minden lelakatolt bőröndöt nyissanak ki. Ha valaki gyanús mozdulatot tesz, az életével játszik. Minél készségesebben működnek együtt velünk, annál hamarabb végzünk. A rabbi nem ellenkezett tovább. Jiddisül mondott valamit társainak. A mogorva hassidimek kelletlenül tették az asztalra egyenként táskáikat, és kinyitották őket. Szenvtelen arccal nézték végig, amint két közlegény végigtúrja a holmijukat, Sarcha pedig a buszt nézi át ezalatt. Alef a busz alá mászott be nagy teljesítményű zseblámpájával és tükrével. Egy félóra múltán sem találtak semmit. - Motozzák meg az utasokat - rendelkezett Heinlein. Ez a parancs újabb tiltakozási hullámot váltott ki, de végül is a rabbiknak nem volt más választásuk, mint kifordítani zsebeiket és levetkőzni. Egyikük válogatott szidalmak gyűjteményét zúdította Sarchára, de ha valamilyen fentről jött támadástól kellett tartani, akkor Sarcha szerint az inkább gépi természetű volt, mint isteni. - Ha még egy óráig itt szarakodunk, egész biztos, hogy a seregből valaki kiszúrja ezt a sátrat - súgta oda Heinleinnek. - Mi a fene jöhetett közbe? - Mishan tizedes! - szólította a sofőrt Heinlein. - Uram? - Jeruzsálemben vette föl ezeket az utasokat? - Igen, uram. - Hol? - A Mea Shearimban lévő könyvtáruk előtt, uram. - žk maguk helyezték el bőröndjeiket a csomagtartóban, vagy maga rakta be nekik? A fiatal sofőr megint csak meglepődött a kérdésen. - Hát... azt hiszem, hogy ők rakták be. - Mi az, hogy azt hiszi? Nem tudja biztosan? - Nem, uram. Tegnap este óta náluk volt a busz, hogy a feleségeik kipucolják az út előtt. - Mishan itt lejjebb vette a hangját. Tudja, milyen bogarasak az ilyen ürgék. Semmi világi szenny meg hasonlók. Mikor én a könyvtár elé értem, már mind bepakolva ült a helyén. Sarcha megeresztett egy cifra káromkodást. - Maga mindig ezt a buszt vezeti? - folytatta a kérdezősködést Heinlein. - Igen, szinte mindig. - Tehát ismeri kívül-belül? - Elég jól, úgy gondolom. - Jól van - jutott döntésre Heinlein. - Akkor mi ketten átfésüljük most 78. oldal

follett ken - a nagy jtszma széltében-hosszában. Jöjjön. Śjabb félórás alapos keresgélés után Mishan kidugta a fejét a busz belsejében lévő WC ajtaján, és hívta Heinleint. - Azt hiszem, itt valami nem stimmel, uram. Nem lehet lehúzni olyan erősen, mint azelőtt. - Hol van a víztartály? - kérdezte Heinlein, amikor lehúzta a WC-t, és maga is látta, hogy valóban alig csordogál egy kicsit. - A tetőben, uram. - Maga töltötte meg? - Nem, uram. žk. A hassidimok arcáról még most sem lehetett semmit leolvasni, amint Alef és fivére felmásztak a busz tetejére, és szabaddá tették a tartályt. Alef lekiáltott egy-két szerszámért, amit meg is kapott. A palesztinok mintegy öt percen át buzgólkodtak, miközben Sarcha és Heinlein egyre növekvő aggodalommal füleltek a feléjük közeledő helikopterek zajára. Sharrat rabbi már-már szólásra nyitotta a száját, de aztán meggondolta magát. Hassidim társaival együtt néma csendben figyelték, amint a busz százgallonos vizestartályát a katonák leeresztették a földre. Sarcha leguggolt, és megvizsgálta a tartály kistányér méretű fedelét. - Ehhez valaki hozzápiszkált mostanában - jelentette ki, és a csavarhúzóval kicsavarta rögzítő csavarokat. Egész karjával belenyúlt a tartályba, és mikor érzékelte, mit fogott, széles mosoly terült szét az arcán. Visszahúzta a karját. Kezében egy számcédulával ellátott műanyag zacskót tartott. - Śgy éreztem, van még benne néhány száz hasonló zsákocska mondta Heinleinnek, és átnyújtotta neki a zacskót. Heinlein kinyitotta a zacskót, és tartalmát a másik markába szórta. A körülbelül hatvan vágatlan gyémánt sokfélesége még őt is meglepte. Az egyes darabkák formája is erősen különbözött, és karátjuk is egytől nyolcig terjedt. A nyolckarátoson látszott, hogy a csiszolás első fázisán már átesett. Ez volt az egyetlen áruló jele annak a pániknak, mely a telavivi gyémánttőzsdén uralkodott, és amely miatt egy ilyen akció szükségessé válhatott. - Mennyit érnek? - kérdezte Sarcha. - Ez a kis maréknyi? Körülbelül harmincezer dollárt. Oké, szedjük ki 94 95 a többi zsákot is. - Heinlein a főrabbi orra alá dugta a gyémántokat. Feltételezem, hogy ön és a társai már hallottak a szükségállapot 131-es számú rendeletéről, rabbi? A rabbi állta Heinlein átható tekintetét, de nem válaszolt. - Ez a szabályzat tiltja az aranyrudak és drágakövek kivitelét az országból jegyezte meg Heinlein foghegyről. - Aki vét ez ellen a szabály ellen, automatikusan húszévi szabadságvesztésre ítélhető, és még csak fellebbezni sem lehet. Az államnak jogában áll elkobozni a drágaköveket. Hüvelykujjával a zsákok felé bökött, melyeket Sarcha épp most halászott ki egyenként a vizestartályból. - Ha nincs kiviteli engedélye ezekre a csomagocskákra, akkor talán kérhet egy nyugtát tőlünk, mielőtt megengedjük, hogy folytassa az útját. Sarcha egyszerre megfeledkezett az öt óra hosszős csónakázás okozta 79. oldal

follett ken - a nagy jtszma émelygéséről. - Nézd csak, ott! - kiáltott fel örömében, és a távolba mutatott. - Révbe jutottunk, nemde, David öcsém? Heinlein is látta az olajfekete tengeren fel-felvillanó fényt. Kezdte a felfújható csónakot a fény irányába fordítani. Az ötórás kóválygás miatt már veszélyesen kezdtek kifutni az üzemanyagból. Ezért üresben hagyta a motort még egy kis ideig, és csak akkor kezdett teljes gőzzel a fény felé hajtani, mikor megbizonyosodott felőle, hogy valóban nekik szól. A két férfi között a csónak alján ott hevert lőporos ládákba rejtve minden idők legnagyobb vámmentes szajréja. A fekete alaktalan tömeg, mely felé száguldottak, egyelőre a távoli horizontba veszett, de néhány perc múlva mindketten hallották, ahogy a Földközi-tenger hullámai egy hajó oldalának csapódnak. Heinlein előhalászta táskájából a walkie-talkie-t, és bekapcsolta. - Itt a Delta Hotel jelentkezik. - Értettem, Delta Hotel. Vettük - válaszolt valaki a hajóról. - Fáradjanak a fedélzetre. Ebben a pillanatban a gumicsónak Joseph Maken jachtjának ütközött. Maken és emberei a nyitott lőporos ládák köré gyűltek, és elkápráztatva csodálták azok tartalmát. A PFSZ vezére letérdelt kabinja vörös plüssszőnyegére, és manikűrözött ujjai között végigpergetett egy maréknyi csiszolatlan, de ragyogó gyémántot. - Én már elvettem a magam tíz százalékát - jelentette kurtán Heinlein. - Én pedig az egy százalékomat - dünnyögte Sarcha is. Maken elmosolyodott és bólintott. - Gondolom, a legjobb köveket tették zsebre. - Nincs okunk panaszra - felelte Heinlein zavar nélkül. Maken felegyenesedett. - A megérdemelt százalékot, ha szabad így fogalmaznom. - A dobozok felé intett. - Mennyi a teljes értékük? Heinlein vállat vont. - Nem lehet pontosan megmondani. Próbáltam megsaccolni egy maréknyi átlagos kő értékét. Ha egy éven át apránként értékesítjük őket, a teljes összeg háromszázmillióra is rúghat. Néhány másodpercig az egyetlen nesz, mely a kabinban hallatszott, a jacht motorjainak búgása volt. Śgy tűnt, hogy Maken most nincs szokásos könnyed, fesztelen hangulatában. Engedte, hogy tekintete visszavándoroljon a lábánál fekvő mesés vagyonra. - Háromszázmillió dollár? ismételte megkövülten. - Lehet, hogy alábecsülöm az értéküket - folytatta Heinlein olyan hangon, mintha ócska bútorok árát kellene megállapítania -, és persze igen óvatosan kell velük bánni, főleg a nagyobb darabokkal. Becslésem szerint ezeknek a köveknek a kilencven százaléka legalább tízkarátos - a világ legjobb konvertibilis valutája. - Nem fog ez valahol visszaütni? - kérdezte Maken egyik embere. Heinlein fanyarul elmosolyodott. - Nem azonnal. De persze ki fog tudódni az igazság. Mikor kiderül, azt az egész világ harsogni fogja. Ez magukat ne érdekelje. Semmiség lesz rendbe tenni az ügyet. Rengeteg felvásárló nyüzsög Londonban, New Yorkban vagy Amszterdamban, akik boldogan átveszik a csiszolatlan darabokat tízszázalékos árcsökkentés fejében. Maken nem tudta megállni, hogy meg ne érintse újra a kincseket. Egy másik marékot pergetett át ujjai között. 80. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Ez tehát itt háromszázmillió dollár - sóhajtotta ámulattal a hangjában. Több, mint jó néhány ország összjövedelme - tette hozzá Sarcha. - És elég ahhoz, hogy fedezze egy nukleáris háború kiadásait - tódította tovább a PFSZ főnöke. Nincs igazam, Heinlein úr? - De igen, Maken úr. 39. Neil egyhetes útja Houstonba, hogy meglátogassa Helent és a gyerekeket, nem alakult a legrózsásabban. Elvitte Pippát és Andrew-t a Winnebagóban kempingezni, és igyekezett elterelni a figyelmét sikertelen álláskereső kísérleteiről. Aztán ezt a kis felüdülést is elrontotta a felesége, akinek időközben sikerült egy új ügyvédre szert tennie, aki kisütötte, hogy Neil fizesse ki előre a gyerekek taníttatását = itt egy csekélyke ötvenezer dolláros csekkre gondolt - ahelyett a megállapodás helyett, hogy Neil negyedévenként gondoskodjon családjáról egy Helen által is elfogadott összeggel. 96 97 - Ez hosszú távön az ön érdekeit is szolgálja, O'Hara úr - magyarázta az ügyvéd. - Ha eladja a házat, annak egy részéből könnyen előteremtheti ezt a pénzt. Most nincs állása, és később talán még nehezebb lesz biztosítania ezt az összeget. Ez a mostani megegyezés megspórolhat önnek későbbi bírósági civakodásokat. A keserű vita egy egész napot igénybe vett. Végül is az ügyvédnek sikerült két vállra fektetnie Neilt, és megkopasztania ötvenezer dollárral. Neil igazán nem a gyerekektől sajnálta a pénzt. Azt tartotta tisztességtelennek, hogy a házból származó pénz nagy részét úgyis Helen kapja, és még ezt a kis tőkét sem hagyta meg neki. Utban vissza Floridába Neil megállt egy St. Augusine-hoz közel eső pihenőhelyen, hogy a Winnebago beépített komputerén ellenőrizze jelenlegi anyagi helyzetét. A számlakönyv adatai sorra jelentek meg a monitoron, mihelyt a rendszer azonosította Neil ujjlenyomatát. A számok csak még inkább elkedvetlenítették a férfit. Helen ügyvédje nem vesztegette az időt; már le is vette a szükséges összeget. Neil bankszámláján csupán tízezer dollár maradt. Ezzel egyszersmind keresztülhúzta férje azon tervét, hogy eladja a Winnebagót, és kevéske készpénzével vegyen egy lakást Edgewaterben. Daytona Beachtől ötmérföldnyire a lakókocsis járgány turbinája felmondta a szolgálatot. Neil csak a motortérből származó gyanús berregést hallotta. Valószínűleg túlhajtotta gazdája az idáig vezető sztrádán. - A főturbina meghibásodása - jelentette a beépített komputer géphangj a. Neil idegei pattanásig feszültek. - Tudom! - üvöltötte a gépnek. Aztán kicsit összeszedte magát, és a komputertől megtudta, hogy a Winnebago legfeljebb arra képes, hogy húsz mérföldet még megtegyen vele, ami arra elég, hogy lekerüljön az egyes főútról.. Neil elkeseredetten és a létező legnagyobb sebességre kapcsolva vágott neki az útnak. A következő útelágazásnál ráfordult a De Land és Edgewater közötti elhagyatott mellékútra. Neil nem merte bekapcsolni a légkondicionálót, és a floridai délutáni nap kezdte felforralni a levegőt a furgon belsejében. A férfi De Land felé manőverezett járgányával. Mindkét oldalról mocsarak vették közre. Neil nem sok reményt látott, hogy itt talál egy eleven lelket is, de a távolban hamarosan egy gazdátlannak tűnő 81. oldal

follett ken - a nagy jtszma benzinkutat vett észre, mely mellett volt még egy épület. A tornácon egy férfi állt, aki most felpillantott, és végig figyelte, amint Neil a töltőállomásra ügyeskedi járgányát. - Nem tudok segíteni magán, uram - mondta az ember, amint Neil elé ért. - Miért? A- férfi letette a kezében tartott újságot. - Śgy vánszorgott idáig a kocsija, mint amibe hálni jár a lélek. A turbina ment ki, ugye? - Eltalálta. Az ember megvakarta összetapadt őszes haját. - Soha nem értettem hozzá igazán - mondta és elvigyorodott. - Lena és én csak benzinkutasok vagyunk, de még az sem megy túl jól, mióta megnyitották az új vonalat. - De látom, hogy van szervize - jelezte Neil. Az öreg felállt és támolyogva megindult lefelé a lépcsőn. Erősen kitérdelt kezeslábast viselt. Testi hibája annyira nyilvánvaló volt, hogy szinte kétrét görnyedve járt. - Persze, szervizem az van. De mióta a fiam elment, nincs szerelő hozzá. Daytonából kell idehívni valakit, és bevontatni a városba. - Az öreg a benzinkút melletti nyilvános telefonfülkére mutatott. - Használhatnám a szervizét egy-két napig, hogy magam csináljam meg a turbinát? - szegezte neki az öregnek Neil a kérdést. - Napi száz dolcsiért - felelte rögtön a férfi. - Kilencven. - Jól van, uram. A hálókocsiban fog aludni? - Igen. - Tíz dollár a parkolásért. - Az isten szerelmére! - kezdett tiltakozni Neil. - Ebben benne van az áram is, amit használ - mondta gyorsan az öreg. - De nem tudok aludni, ha jár a motor egész éjjel. Egy százast kérek előre. Neilnek nem volt kedve tovább alkudozni. Leszámolt az öregnek öt darab húszdollárost. - Jacksonnak hívnak, vagy Jackónak. - Én Neil O'Hara vagyok. A két férfi kezet fogott. - Oké, Neil. Akár rögtön hozzá is kezdhet. Az ajtót az a kulcs nyitja ott mondta Jacko, és egy asztalra mutatott, aztán visszaballagott a tornácra. Neil kellemesen meglepődött, amikor a műhely dupla ajtaja valóban kinyílt. Nemcsak hogy elég tágasnak bizonyult a lakókocsi 82. oldal

follett ken - a nagy jtszma befogadására, de még tiszta is volt, és jól felszerelt. A kilencvendolláros napidíjat meg ki lehetett bírni. Tulajdonképpen Neil maga is szeretett volna mindig egy ilyen kis műhelyt magának. Egy óra múlva Neil megfeledkezett élete nagy problémáiról, amint beállt a Winnebagóval, és hozzálátott a kocsi állványra erősítéséhez. Este hétre eléggé szét tudta szedni a furgont ahhoz, hogy hozzáférjen a turbinához. Neil módszeresen dolgozott. Amikor kivett egy alkatrészt a helyéről, azonnal le is törölgette, és úgy tette félre. Mikor az egyik nehéz fogót a lábfejére ejtette, akkor döbbent rá fizikai fáradtságára. Ugy 98 döntött, aznapra elég a munkából. Lezuhanyozott, bekapott valamit, és egy kicsit videózni akart még elalvás előtt. Epp hozzákezdett az átöltözéshez, amikor valaki kopogott az ajtaján. - Ki az? Egy kissé érdes hang válaszolt. - Hello. Lena vagyok. Gondoltam, talán kér egy kis kávét. Neil kinyitotta az ajtót, és egy csodaszép fekete lányt látott maga előtt, aki kávéskancsót tartott a kezében. A lány bájosan mosolygott. - Bejöhetek, O'Hara úr? - Ööö... persze. Lena belépett a hálókocsiba, és az asztalra tette a kávéskancsót. Neil magában konstatálta, hogy a legszebb lányt látja maga előtt, akivel valaha is találkozott életében. A lány úgy huszonöt éves lehetett. Farmernadrágot és pólót viselt. Neil úgy érezte, mintha hatalmas adag kábítószert fecskendeztek volna egyenesen az agyába. - Nem akartam munka közben zavarni - kezdte a lány, és közben eltörölt két csészét, melyet a mosogatóból vett ki. - Épp erre jártam, és láttam, hogy mára befejezte, hát gondoltam, hozok egy kis kávét. - Lena cinkosan nézett a férfira. - JóI tettem? - A létező legjobban - biztosította Neil, aki azonnal viszonozta a mosolyt. Nagyon jó illata van. Csak egy kérdésem van - ki maga? - Lena, Jacko lánya. Az isten legyen hozzám irgalmas. Még csak hellyel sem kínál? Volt valami elragadó Lena természetes stílusában, mely Neilből is felszínre hozta a könnyedebb oldalt. - Dehogynem. De mielőtt megteszi, honnan tudhatom, hogy nem tör-e ránk egy féltékeny férj bármelyik pillanatban, és nem borítja-e ránk az asztalt? Ezzel a furgonnal nem lehet csak úgy felszívódni. Lena gyöngyöző hangon felkacagott. Neilnek a lány nevetése is nagyon tetszett. Es olyan szexinek találta, hogy az már szinte közveszélyes. - Biztosíthatom, hogy férjről szó sincs, de még csak barát sincs a láthatáron. Igyuk meg a kávét, mielőtt kihűl, aztán majd untatom a múltammal. Lena felvilágosította Neilt, hogy huszonhat éves, hajadon, és hogy a floridai műszaki egyetemen végzett üzletkötőként. - Anyám tíz éve halt meg - magyarázta. - George bátyám pedig tudja, aki a szervizt vitte egy ideig - most a Borg-Warnernél dolgozik 83. oldal

follett ken - a nagy jtszma Miamiban. - És magának van állása? - kérdezte Neil. - Nem olyan rendszeres. Csak egy műholdhoz csatlakoztatott IBM komputerem van a házban. Edgewater húsz üzletének a számlaügyeit intézem. Később szeretnék egy kis saját irodát nyitni valahol a parthoz közel. De ennyi elég is rólam. Beszéljünk inkább magáról. - Rólam igazán nem lehet sok érdekeset mondani - kezdte Neil. - Inkább folytassa maga. El tudnám hallgatni egész éjjel. - Ami engem illet, tény, hogy engem untatna a maga térdét bámulni egész este. Láttam, hogy a szélvédőjén Kennedy-igazolvány van, tehát a NASA-nál dolgozik. Igaz? - Igaz volt. - Történt valami? Neil elmesélte a lánynak a történetét AI halálától egészen a mostani válásáig. Mikor befejezte, Lena néhány percig még nem szólalt meg. - Hát magának aztán kijutott mostanában - szólalt meg nagy sokára. - Kedveském, sajnálatra igazán nincs szükségem. Lena elmosolyodott. - Nem is akartam sajnálkozó lenni - felelte Lena, és Neil nagy meglepetésére lerúgta a cipőjét. - Valami sokkal kézzelfoghatóbbat akarok adni - folytatta, és lecsatolta a karóráját. - Megpróbálom rávenni apámat, hogy ne legyen olyan szőrösszívű a bérleti díjjal. Nem bánja, ha most lezuhanyozom? Nálunk nem működik. - Ezzel kibújt a farmerből, mely alatt futósort feszült egy pár bombajó futólábon. Neil kezdte azt hinni, hogy káprázik a szeme. - Persze, használja csak - hebegte. - A szappan... Nem tudta befejezni a mondatot, mert a lány mögött már becsapódott a fürdőszoba ajtaja. 40. A Palesztin Felszabadítási Front Legfelsőbb Tanácsának tagjai a világ minden pontjáról repültek Bakalba. Joseph Maken kezet rázott és csevegett velük, amint lassanként megtöltötték az üléstermet. Tizenhat férfi és nő, akik nem biztos, hogy lojálisak voltak Makenhez, de akiket ő mégis vezető pozícióba helyezett, mert megbízott rátermettségükben és az ügy iránt való elhivatottságukban. Sarcha Heinlein füléhez hajolt, és ezt súgta bele: - Jézusom, ha a barátainknak most jutna eszébe ide egy bombát potytyantani! Sohasem tudnák áttörni a SAM-SOA-k vonalát - felelte kurtán Heinlein. Sarcha erre elhallgatott. Már egy hete volt, hogy Maken jachtján megérkeztek Bakalba. Sarcba kezdeti örömét, hogy palesztin barátai szép fejlődéseket értek el ideiglenes hazájukban, eloszlatta a kiábrándultság amiatt hogy igen nagy volt a szárazság. Maken megköszörülte a torkát, és elkezdte az ülést. - Jó napot, elvtársak. Tudom, hogy valamennyien nagyon elfoglaltak, hát igyekszem azonnal a lényegre térni. Azért hívtam ide önöket, hogy 100 101 84. oldal

follett ken - a nagy jtszma megvitassuk történelmünk eddigi legmerészebb katonai tervét. Ez az elképzelés talán még az Izrael megszállására irányuló tervünket is felülmúlja. Egy olyan elgondolás, ami ha sikerrel jár, egy éven belül térdre kényszeríti Izraelt. A PFSZ vezetőjéről köztudott volt, hogy nem tesz felelőtlen kijelentéseket; ha mond valamit, alá is tudja támasztani. Ezért szavait néma csendben várták a jelenlévők. - Mint valamennyien tudják -folytatta -, Dranski elnök nem támogatta az invázió tervét, ezért az ellenség tartalékainak a megsemmisítésére irányuló akcióink kezdtek ellaposodni. Bár rendelkezésünkre állnak továbbra is a MiG-35-ös harci gépek és a Tupoljev rakéták, nincs megfelelő fegyverkészletünk egy döntő csapás végrehajtásához. Szerencsére ezt az ellenségről is el lehet mondani; hozzánk hasonlóan nekik sem áll rendelkezésükre hosszú távú rakéta. Van ugyan egy nukleáris atomtöltettel ellátott rakétájuk, mely a Masada nevet viseli, de hatóereje nem ér el Bakaüg. Maken egyenként végigjártatta tekintetét a résztvevőkön. - Śgy néz ki, hogy az izraeliek nem tudják bevetni a Masadákat ellenünlc, hanem mi fogjuk azokat ellenük fordítani. El fogunk lopni négy atomtöltettel ellátott rakétát tőlük. A rakétákat egy NASA-űrhajó csomagterében rejtjük el, és ez az űrhajó az USA Kennedy űrállomásáról indul útnak majd. A kétszáz mérföldes magasságban köröző jármű alkalmas kilövési állomás, ahonnan eredményesen vethetjük be a Masadákat. A küldöttek sutyorogni kezdtek egymás között. Sarcha öblös hangját hallatta. - Mi a fenéért vontál ebbe bele engem is? - sziszegte oda Heinleinnek. Ezerszer mondtam már, hogy félénk típus vagyok. - Továbbá - folytatta Maken szilárd hangon -, az izraeliek tehetetlenek lesznek. Atomtámadás Tel-Aviv ellen egy vasárnap délelőtt... Haifa ellen délben... Jeruzsálem ellen délutáni teaidőben... - itt Maken kis szünetet tartott. - Kétlem, hogy vacsorakor még egyáltalán lesz izraeli kormány. - Te megőrültél - jelentette ki Sarcha a gyűlés után, mikor egyedül maradt Heinleinnel. - Miért? - Mert ez a legtébolyultabb, eszeveszett ötlet, amit valaha is hallottam. Egyszerűen elment az eszed. Most már látom, hogy végérvényesen és totálisan. Hogy az isten csudájában akarsz négy Masada rakétát megfújni? Heilein vállat vont. - Ez csak részletkérdés. Sarcba hitetlenkedve meregette a szemét. - Szóval részletkérdés! - robbant ki Sarchából. - Te tényleg meghibbantál. Tisztában vagy te ezzel? - Benne akarsz lenni az akcióban, vagy nem? - A te irányításod alatt? - Igen. - Azután, ahogy beszerencsétlenkedted magad apád házába? Heinlein kezdtett kijönni a sodrából. - Nem volt az annyira szerencsétlenkedés. Végül is megszereztem, amit akartam, nem? 85. oldal

follett ken - a nagy jtszma - De elég ügyefogyottan. Követtelek. És tőled akár egy egész Mossadosztag lehetett volna a nyomodban. - Oké, ha ki akarsz szállni... - Persze hogy ki akarok szállni. Bármely akció sikerének a nyitja, hogy a vezető felismeri-e saját gyengeségét, vagy sem. A vakságod főleg abban áll, hogy még mindig nem jöttél rá rendkívüli lángelmémre és arra, hogy egy fabatkát sem érsz nélküle. - Valóban? - kérdezte Heinlein gúnyosan. - Na és a beszariságod, amit állandóan emlegetsz? Anélkül is tehetetlen vagyok? - Anélkül is. Ha valami bűzleni kezd, mindig én fújom meg elsőnek a takarodót. Heinlein leplezetlen ellenszenvvel mérte végig a kis köpcös angolt. - Minden meggyőződésem ellenére is szeretném, ha velünk jönnél, Sarcha. Még szükségünk lehet rád mint nehezékre a súlytalanság állapotában. - Látod? Szükséged van rám, mégsem fogadsz el. - Ez esetben itt kell megvárnod, míg nyélbe ütjük az akciót. Lehet, hogy egy félévbe is beletelik. Sarcha ijedten pislogott. - De itt akkora a forróság! - Pontosan. Sarcha felnyögött. - Olyan kimondhatatlanul bitang tud lenni hozzám az élet. Maken még aznap délután irodájába hívatta Heinleint és Sarchát. - A szavazásban nyolcan megszavazták az akciót, nyolcan pedig ellene voksoltak - kezdte a PFSZ vezetője. - Az ellenzék azt javasolta, hogy várjuk meg az új amerikai elnökválasztást, ahol biztosra vehetjük Hadley szenátor győzelmét. ž nem szimpatizál Izraellel, így néhány kollégám abban reménykedik, hogy segítséget fog nyújtani a háború mielőbbi lezárásához. Én személy szerint nem reménykedem ebben. Néhányszor már találkoztam a wyomingi szenátorral. Megfontolt ember, aki nem hamarkodja el a lépéseit, és ha tesz valamit, sok ember bevonásával hozza meg a döntéseit. Mire ő bármit is tenne Izrael ellen, az nekünk már túl késő lehet. Enyém volt a végső szó, így az akciót elkezdhetjük. 102 103 Heinlein megkönnyebbülten dőlt hátra. - Ez esetben máris megkezdhetjük az előkészületeket. - Egy dologhoz az egész tanács ragaszkodott - mondta Maken. - Ön nem veheti igénybe egyetlen tengerentúli irodánk szolgáltatásait sem. Sarchát szemmel láthatóan megdöbbentette a bejelentés. - Egyedül nem tudjuk megvalósítani a tervet! - Muszáj. Lehet, hogy így nem fog sikerülni, de az is lehet, hogy igen. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az akciót a PFSZ-nek tulajdonítsa a világ, amíg el nem indul az űrhajó. Sarcha újabb tiltakozásra nyitotta a száját, de Heinlein leintette. - Rendben van, Maken. Egyedül fogjuk csinálni. A PFSZ vezetőjének tetszett a válasz. Kinyitotta íróasztalfiókját. - Nagyszerű. Akkor már csak egy dolgot kell tisztáznunk. Egy olyan valamit, amit szigorúan 86. oldal

follett ken - a nagy jtszma titokban kell tartanunk. Heinlein kérdőn vonta fel a szemöldökét. Maken egy whiskysüveget és három poharat tett az asztalra. - Azt hiszem, innunk kell kis tervünk sikerére. Sarcha ragyogó arccal konstatálta magában, hogy talán mégsem olyan kegyetlen hozzá a sors. 41. Lena egy maréknyi húszdollárossal a kezében lépett be a szerviz műhelyébe. A Winnebago alól kikandikáló csupasz férfilábak láttán pajkos gondolat fogant meg a lány agyában. Szemében csintalan fény jelent meg, amint a furgon oldalához lopakodott, és a férfi sípcsontjáról leszakított egy szőrszálat. A sípcsont és a szőrszál tulajdonosa hangos nyögéssel válaszolt a furgon alól, és reflexszerűen felkapta a fejét, ami viszont még a járgány alatt volt. Emiatt persze jól belevágta a kobakját a furgon aljába, és ettől nyögése még keservesebb lett. Neil kiküszködte magát a Winnebago alól, felnézett Lenára, kinek szemében kárörvendő mosoly bujkált. A látványra egy csapásra eloszlott a férfi felháborodása. - Szóval honnan való ez a pénz? - kérdezte Lena, és Neil orra alá dugta a húszdollárosokat. - Az elnökválasztási autókonvoj jött erre De Land felől. Maga odavolt Jackóval vásárolni. Tankolni akartak, hát én kiszolgáltam őket. - Ez nagyon szép magától, Neil. Remélem, demokraták voltak. - Hát persze. - Szeretném, ha Hadley győzne. - Én is - felelte vigyorogva Neil. - De árengedményt azért nem adtam nekik. Jacko jött be a műhelybe, amint a két fiatal ott nevetgélt. - Hogy halad, Neil? Neil kezdte letörölgetni az olajat a szerszámokról, és visszatenni őket a helyükre. - Még egy vagy két nap, és teljesen kész leszek, Jacko. Jacko felvihogott. - Tovább tart, mint gondolta. De hát a munka mindig ilyen. Jackónak nagyon is igaza lett. Neil egy idő múlva megszokott látvány lett a benzinkútnál, sőt még kisebb javítási munkákat is vállalt a kuncsaftoknak. - Neil kiszolgált néhány utast, míg odavoltunk, papa - mondta Lena. - Magam is gondoltam - felelte Jacko. - Csak tül soknak tűnt, mivel mindössze három óráig voltunk távol. - Sőt még gumit is cseréltem egy hölgynek, akinek defektje volt. - Egy csinos hölgynek? - kérdezte Lena. - Ű, igen. Csak három dolcsit kértem tőle. - Oké, és mennyit kért a kerékcseréért? - jött Lena újabb kérdése, és igyekezett nem mosolyogni hozzá. 87. oldal

follett ken - a nagy jtszma Aztán egyszerre mindhármójukból kirobbant a nevetés. Amint Neil a könnyet törölgette a szeméből, magában rádöbbent, hogy ő tulajdonképpen boldog Jackónál és Lenánál. Persze főleg Lena társaságában. 42. Heinlein és Sarcha átszállt Moszkvában, és Bakaiból való elutazásuk után tizennyolc órával megérkeztek a londoni Heathrow repülőtérre. A Savoy Hotelben vettek ki szobát, és a délelőtt további részében mindketten aludtak, hogy kipihenjék az út fáradalmait, mielőtt nekilátnának lázas teendőik sorának. - Holnap veszünk magunknak normális ruhát - mondta Heinlein a szobájukba rendelt kitűnő ebéd közben. - Utána vagy veszünk vagy bérelünk egy vityillót London külvárosában. - Egy kis bunkert, úgy érted? - kérdezte Sarcha, miközben füstölt lazacot tömködött a szájába. - Igen. És kell hogy nagy pajtája legyen. Legalább ötven láb hosszú. - Gondolom, most túl kockázatos hazamennem a saját lakásomba, hogy megnézzem, azóta ki perelt be a kifizetetlen számláim miatt? - Hát nem lenne túl jó ötlet - értett egyet Heinlein. Sarcha evett még egy kis lazacot, és pezsgővel öblítette le. - Akkor azt hiszem, hagynom kell tovább enyészni a dolgaimat. Egy vidéki ház egy kisebb vagyonba fog kerülni. - Emiatt ne főjön a fejed. Van mit a tejbe aprítanunk. A kiz zömök angol elvigyorodott. - Pokol lesz. 104 105 Másnap a két barát elment Harrodshoz, és fejenként ezer fontot költöttek ruhára, azután még ötszázat bőröndökre és csomagokra. Az árukat az áruház szállította házhoz a Savoyba. Mikor visszaértek a szállodába, Heinlein áttanulmányozott egy a PFSZ-től kapott iratot, mely felsorolta a legkiválóbb brit tudósok nevét és címét és azok kutatási területét. - Sarcha, menj és vegyél nekem egy Ki kicsodát és bármilyen kézikönyveket, melyek a brit tudósokról szólnak. Mihelyt magára maradt, Heinlein felhívta Greert Tel-Avivban. Śgy öt percig beszélhetett, de aztán gyorsan be kellett fejeznie, mert visszajött Sarcba, és néhány vaskos könyvet tett Heinlein mellé az ágyra. - Nem kellene felcsípnünk egy-két pipit ma este? - kérdezte a kis köpcös. - Szükségünk van alvásra - felelte Heinlein, miközben a PFSZ-listán lévő neveket sorra keresgélte ki a Ki kicsodában. - Akkor hát lányok nélkül töltjük az éjszakát - vette tudomásul a rossz hírt Sarcba, és egy mélyet sóhajtott hozzá. Megint nehezére esett az élet. -. Találtál valamit? - Azt hiszem, igen - válaszolta Heinlein, és felnézett a Ki kicsodából. - Sir Max Flinderst, a Királyi Társaság munkatársát és a Surrey Egyetem kancellárhelyettesét. Nagy szava van a műholdas kommunikáció és az űrtechnológia területén. - Heinlein itt egy másik kézikönyvbe temetkezett. - Érdekes, hogy Sir Max Flinders egy olyan kutatócsapat munkáját irányította, mely egy Cyclops nevű óriás műholdat tervezett, melynek az volt a funkciója, hogy különböző űrbeli szokatlan jelenségeket vizsgáljon. A műholdat űrhajónak kellett volna a helyére állítani, de a brit kormány lefújta az akciót a kilövés csillagászati ára miatt. Olyan sokba 88. oldal

follett ken - a nagy jtszma került volna, mint egy űrhajós küldetés finanszírozása. Sarcba füttyentett. - Śgy tűnik, nekünk pont egy ilyen esetre van szükségünk. - Én is így gondolom - felelte Heinlein. - De azért alaposan utána kell néznünk ennek először. Ez is a te feladatod lesz, Sarcba. Deríts ki mindent a Surrey Egyetemro"l, a kancellárhelyettesről és a Cyclopsról. Ha valaki tízmillió dollárral nyit folyószámlát, még ha a Liechtenstein Banknál is, az azért nem mindennapi látvány. Heinleint igen nagy tisztelettel és hajbókolással szolgálták ki a floridai bankhálózat londoni kirendeltségénél. - Nagy örömünkre szolgál, hogy végrendeletében Stavolos úr minket ajánlott önnek, Heinlein úr - udvarolt az új ügyfélnek a bank igazgatója, és egy pohár sherryt öntött Heinleinnek. - Bankunk nem olyan régen jött ugyan létre, de mindeddig sikerrel vett részt űrprogramok finanszírozásában. Természetesen örömmel vállaljuk, hogy a tröszt létrehozásához szükséges minden jogi eljárásnak utánanézünk. Szükségem lesz Stavolos úr végrendeletének másolatára, valamint a liechtensteini anyavál'alatnál nyitott számlakivonatokra, plusz... - Minden szükséges iratot megtalál ebben - szakította félbe Heinlein, és egy mappát nyújtott át az igazgatónak. A bankár gyakorlott szemmel futotta végig a fénymásolt végrendeletet. - Az elhunyt a tröszt főtitkáraként jelöli meg önt. Ki lesz az igazgató? Heinlein készült erre a kérdésre. - Stavolos úr rám gondolt a halálát követően. - Ez igen nagyvonalú ajánlatra vall, ha szabad megjegyeznem - jegyezte meg az igazgató. - De nem találja ön különösnek, hogy egy hajómágnás űrkutatási program szponzorálására alapítson trösztöt? Ez is olyan kérdés volt, amire Heinlein már számított. - Stavolos urat mindig is foglalkoztatta az űrkutatás kérdése. ž maga is lelkes amatőr csillagász volt. Én mint a személyi titkára fel tudom sorolni önnek, hogy hány űrkutatási programot segített finanszírozni egyikmásik vállalatán keresztül. ž nagyon sokoldalú egyéniség volt. - Látom, hogy ön igen sok mindenre kapott felhatalmazást az elhunyttól. A brit jogi szabályok szerint ez azt is jelenti, hogy ön a tőke kezelője. Vannak azonban egyéb komplikációk... - Engem egyelőre nem érdekelnek a részletek - vágott közbe megint Heinlein. Maga csak alapítsa meg a trösztöt, és számítsa fel ezért az önt megillető százalékot. - Tízmillió dollár nem kis pénz, Heinlein úr. Heinlein tekintete egy pillanatra a bankáréba fúródott. - Stavolos úr összesen mintegy háromszázezer dollárt kíván a trösztbe fektetni 89. oldal

follett ken - a nagy jtszma felelte epésen. - A tételeket az ön kívánsága szerint fogják átutalni a Liechtenstein Banktól. A bankigazgatónak az járt a fejében, hogy nem ártana többet megtudni erről a bizonyos Julius Stavolosról, de tudta, hogy a Liechtensteintől lehetetlen bármilyen információt is kisajtolni. Na és persze, az ember ne vitatkozzon olyan ügyfelekkel, akik hosszú lejáratú lekötéssel tesznek le tízmilliót az asztalra. - Nos, rendben van, Heinlein úr. El fogom indítani a jogi apparátust, hogy alapítsák meg az Európai Śrkutatási Trösztöt, mihelyt ön rendelkezésemre bocsátja a részvényesek nevét és címét. - Holnap találkozom Sir Max Flinderszel. žt fogom megkérni, hogy lássa el a tröszt elnöki teendőit - felelte Heinlein. Az igazgató helyeslően bólintott. Śgy látta, Heinlein tudja, mit akar. - Nagyon jól ismerjük Sir Maxot. Ha elfogadja, vele nagyon jól járnak. Adhatok egy bemutatkozólevelet számára. - Köszönöm - mondta Heinlein, aki időközben megnyugodott -, az biztosan nagyon hasznos lesz. Néhány perc múlva Heinlein kilépett a bankból. Minden abszolút zök106 107 kenőmentesen ment. Egy taxi húzott fel mellé a járdaszigetre. A lehúzott hátsó ablakból Sarcba holdvilágképe vigyorgott rá. - Hogy mentek a dolgok, drága David fiam? - Tűrhetően - válaszolta Heinlein, és beült társa mellé a hátsó ülésre, hogy a taxi a Savoyba repítse őket. - Jó, hogy a Surrey Egyetemet választottuk - magyarázta Sarcba, és felhúzta a sofőr és maguk közötti üvegablakot. - Kedvező híreket kaptunk a PFSZ-től. Ez az egyetem a hetvenes évek óta él-hal az űrprogramokért. Már ikszedik műholdját küldi fel USA-űrhajókkal. - És a Cyclops? - A terv lefújása szinte egyedülálló volt. Flinders majdnem lemondott akkor. Az biztos, hogy a műhold most is létezik. Találtam róla egy megbízhatónak tűnő cikket az Śj Tudós című tudományos folyóirat egyik mostani számában. Heinlein igazán elégedett lehetett. - Klassz munkát végeztél, Sarcba. Most kibérelünk egy kocsit, és holnap ellátogatunk Surrey-be. Én beszélek Sir Maxszal, miközben neked az lesz a feladatod, hogy egy takaros kis ház után nézz ott a környéken. Sarchának nem tetszett az ötlet. - De még nem tudhatod, hogy Flinders egyáltalán igent mond-e. - Igent fog mondani - biztosította társát magabiztosan Heinlein. Ami azt illeti, már ma is elkezdhetsz házat keresgetni. - De már megbeszéltem két elragadó hölgyikével, hogy elszórakoztatnak minket ma délután a szállodában - tiltakozott Sarcba. Nos, akkor egyszerűen visszamondod a randit - hangzott Heinlein ellentmondást nem tűrő válasza. Sir Max Flinders nagydarab, mély búgó hangú, lenyűgöző ember volt. Figyelmesen végighallgatta Heinlein ajánlatát, hátravetette a fejét, és felnevetett. - Tetszik nekem maga, Heinlein. Más, mint a többiek. Évi négy gyűlésért évi tizenöt százalékos nyereség? Lehet egy ilyen ajánlatra nemet mondani? A két férfi a Guilford külvárosában lévő Surrey Egyetem laboratóriumokra és 90. oldal

follett ken - a nagy jtszma tanulói villákra néző szenátusi épületének legfelső emeletén ült. - Ezt nagy őrömmel hallom, Sir Max - felelte Heinlein. - Miért esett épp rám a választásuk? - Stavolos úr olvasta az ön írásait a műholdas programtervekről, és igen nagyra értékelte az ön tudását. De a bankáraink is támogatták a választásunkat. Heinlein észrevette a Flinders arcán egyre szélesebbre húzódó mosolyt, és ebből tudta, hogy a tudós szereti, ha tisztelegnek szellemi nagysága előtt. - És persze az ön neve nagy szaktekintély az egész világon tette hozzá. Flinders nevetése betöltötte a kancellári szobát. - Nem a nevem az, amire oly sokan odafigyelnek a világon, hanem a hangom. Heinlein udvariasan mosolygott. - Egy tíz főből álló testületet kell összeállítanunk. - Jónak hangzik a javaslat. žk milyen anyagi elismerésre számíthatnak? - Évi ötezer fontra. Én szívesen önre bízom a tagok kiválasztását... - Munkát ad a srácoknak, mi? - ...az én jóváhagyásommal, de péntekre szükségem van nevekre és a címekre. Stavolos úrnak az a kikötése, hogy mindannyian neves, elismert tudósok legyenek, akik tapasztalattal bírnak az űrkutatás területén. Mint a tröszt főtitkára, nekem automatikusan helyem van a bizottságban. - Holnapra megkapja a neveket - ígérte Flinders, és felállt. - Nem szeretné megnézni itteni űrkutatási központunkat? Mi laboroknak hívtuk őket, de hát mindenben az amerikaiakat kell majmolnunk. - Nagyon szeretném látni - felelte udvariasan Heinlein. A következő félóra során Heinlein valódi ámulattal szemlélte a különböző műholdprototípusok kifejlesztésére specializált laboratóriumok felszereltségét és a bennük folyó munkát. - Már csak ez a terem van hátra - mondta Flinders, és egy megfigyelőállomásra kalauzolta Heinleint. A terem kísértetiesen hasonlított egy klinikai műtőhöz. - Ez a mi ätiszta szobánk" - magyarázta Flinders. - Itt szerelik össze, sterilizálják és ellenőrzik a műholdakat, mielőtt végleg kikerülnek tőlünk. A két férfi alaposan szemügyre vett egy köpenyt és maszkot viselő technikusokból álló csapatot, akik egy kis műholdon dolgoztak éppen, melynek mérete furcsa ellentétben állt a neki szentelt figyelem nagyságával. - Hát, ez minden - fejezte be Flinders a műhold funkciójának ismertetését. - Mit gondol a felszereltségünkről, Heinlein úr? - El vagyok ragadtatva, Sir Max. De miért ilyen kicsik ezek a műholdak? - Nem lehetnek nagyok. Nem engedhetünk meg magunknak egy egész Ariane rendszert. Ezek nem olyanok, mint az űrhajók. Az a valami ott fel tud bocsátani egy ötvenhat személyes űrbuszt. - Mi a helyzet a Cyclops nevű műholddal? Flinders itt hirtelen merevvé vált. Kutató pillantást vetett Heinleinre. Hogyhogy mi van vele? - Annak idején az én feladatom volt olyan cikkeket összeválogatni Stavolos úr 91. oldal

follett ken - a nagy jtszma számára, melyekről úgy gondoltam, hogy érdekelhetik. Emlékszem, hogy olvastam, hogy a Cyclops egy kivételesen nagy műhold v olt. 108 109 Flinders egy pillanatig habozott, aztán döntött. - Jöjjön velem - ragadta hirtelen karon Heinleint. A tudós sarkon fordult, és egy ablaktalan sötét épület felé vette az irányt. Heinlein alig bírt vele lépést tartani. Flinders kinyitotta az egyik oldalajtót, és a két férfi belépett a szűk kis kamrába. - Nem engedték felbocsátani - mondta Flinders szinte vadul. Kinyitott egy másik ajtót is, és ezúttal egy tágasabb terembe értek. - Ott van - mutatott Flinders a féltett kincsre. - A legfinomabb multispektrumú megfigyelőállomás, amit valaha elkészítettek. Van benne röntgen, infravörös fény és mikroszkópok. Ha nem lenne néhány ennyire beszűkült munkatársunk, már rég az űrben végezné a dolgát. Ahelyett, hogy itt rohadna, felbecsülhetetlen értékű adattal tudna minket ellátni. Heinleinnek a lélegzete is elakadt az előtte feltárult látványtól. Egy autóbusz nagyságú, fekete, egyszemű és kitárt karú monstrum meredezett előtte, melynek szárnyai faltól falig értek. A szerkezet olyan benyomást keltett, mintha egy egymilliárd dolláros szuperprodukció díszlettárából került volna elő. - A fenébe is - sóhajtotta, és nem tudta megállni, hogy még hozzá ne tegye: - a kurva anyjukat. 43. Heinlein lassan körbejárta az óriás műholdat. - Most már értem, miért kellett hozzá külön űrhajósakció - jegyezte meg. Flinders egy hatalmas henger alakú konténerre mutatott, mely nagyobb volt, mint akár egy metrószerelvény. - Ez az eredeti NASA-űrhajó rakodóterének a másolata a legnagyobb, mely valaha ebben a szériában készült. Ennek a segítségével határoztuk meg a műhold méretét is. - Flinders a kiterjesztett szárnyakra mutatott. - Ezek gyűjtik össze a működtetéshez szükséges napenergiát. Összecsukott állapotban a műholddal együtt épp belefér a hengerbe. Az eredeti terv szerint itt állítottuk volna össze a műholdat, és saját szakértőnkkel együtt a Kennedy űrközpontba szállítottuk volna. Az űrben a rakománytérből kiengedtük volna a hengert, és abból lehetett volna helyére állítani a műholdat. - Flinders hangja kezdett csukladozni a felindultságtól. Hat évet szenteltem az életemből a Cyclopsnak. Tönkrement bele a házasságom. És most nézze meg... - végleg elhalt a professzor hangja. Néhány másodpercig a két férfi némán nézte a műholdkolosszust. - Miért ne lehetne a Cyclóps az első műhold, mellyel felavatjuk a Stavolos-féle Európai śrkutatási Alapítványt? - ajánlotta Heinlein. Látszott, hogy Flinders szeretne mondani valamit. Helyette viszont 92. oldal

follett ken - a nagy jtszma szembefordult Heinleinnel. - Mi a fenéről beszél? Heinlein megismételte előbbi ötletét, és hozzátette: - Ez olyan terv, mellyel Stavolos úr is egyetértene. Flinders magában viaskodott, hogy felfogja az elhangzottakat. - Van fogalma róla, mibe.kerül egy űrhajós akció finanszírozása? - Százötvenmillió dollárba felelte habozás nélkül Heinlein. - Ez bőven kijön első éves költségvetésünkből. A professzor néhány másodpercig megint csak mereven bámult új ismerősére. - De plusz ötvenmilliót kéne rászánni, hogy újra formába hozzuk a Cyclopsot. - Mennyi időbe telne? - Figyeljen ide, maga csak tréfál... - Mennyi időre van szüksége hozzá? A lehető legrövidebb időt mondja! Körülbelül kilenc hónapra. Nagyon sok munka van vele - majdnem annyi, mint mikor először megépítettük. - Ha hat hónap alatt megcsinálják, én vállalom, hogy felbocsátjuk. Flinders kezdett magához térni. - Ugye, maga csak ugrat engem, Heinlein? A semmiből jelenik meg. Azt sem tudom, kicsoda. Besétál az irodámba, és... - Sir Max, ez a terv olyan, melyben Stavolos úr is kedvét lelné. Szerette a nagyszabású terveket, és velem sincs ez másként. Tehát az egész úgy kétszázötvenmillióba fog kerülni. Akkor térjünk a részletekre. - Minden készen áll - jelentette Heinlein, és hátradőlt a Rolls-Royce hátsó ülésén. - Majdr meghal örömében, hogy végre fellőheti a drága kis Cyclopsját. -. - Semmi kompláció nem volt? - kérdezte Sarcha, miközben rákanyarodott az A3-as útra, és délnek vette az irányt. - Egy kicsit fél a kollégái visszhangjától. Egyik pillanatról a másikra egy tröszt elnöke lett, aki egy kétszázötvenmilliós akcióban sokéves várakozás után pályára állíthatja dédelgetett kis kedvencét. De én felvilágosítottam, hogy soha vissza nem térő alkalma van, és ráadásul már készen is áll a kicsike. - Betyár szerencsénk van. - Az ám, átkozottul nagy szerencsénk - bólogatott Heinlein. Papírt vett elő a zsebéből. - Annyira izgatott volt, hogy azonnal fel is hívta néhány munkatársát. A b tsági tagok között dicsekedhetünk két Nobeldíjassal, a Királyi Taná rom tagjával, egy ex királyi csillagásszal és a Brit Tudományos Akadémia elnökével. Sarcha füttyentett egyet. 110 111 - Nem is rossz. - De nem ám - értett egyet Heinlein. - Jól fog mutatni a nevük az alapító oklevélen. Azt hiszem, most már elmondhatjuk magunkról, hogy köztiszteletben álló úriemberek vagyunk. Hogy telt a napod? - Találtam egy vityillót. Most odafele megyünk. Thursley Hallnak hívják. Egy kis kastély még vagy tíz mérföldre innen. Elzártan a világ zajától. 93. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Van hozzá nagy pajta? - Még túl nagy is - felelte Sarcha. - Kitűnő! - És utána? - Florida. - Nincs egy kicsit túl hamar? - Fel kell állítanunk egy koordinációs irodát a Kennedy űrközpont mellett. Flinders szerint egy ilyen program rengeteg papírmunkával jár, és szükségünk lesz a rakományt elhelyező szakemberekre, lehetőleg egy űrhajósra. Flinders azt mondja, hogy a NASA ad majd nekünk valakit megfelelő ellenszolgáltatás fejében. Olyan tapasztalt valakire van szükségünk, aki ha kell, az űrbe is kilép, és ott végzi el a megfelelő munkálatokat. - Hogyhogy kilép az űrbe? - Az űrhajóhoz csatolva, de szabadon îebegve a világűrben. Sarcha rálépett a gázpedálra, hogy leelőzzön egy tötyögő Fordot. - Nem tetszik nekem a dörgés. Ugy értem, egy NASA-űrhajós nem fog nekünk atomtöltetes rakétákat pakoîgatni. - Ez így van. ' A zömök kis angol hirtelen összezavarodott. - Remélem, ezzel nem azt akarod mondani, hogy nekem kell sétálgatnom a nagy semmiben. Ha nem tudnád, agorafóbiában szenvedek, és még mindig nem kezeltek ki akut gyávaságomból sem. Heinlein eltűnődött magában. - Túl sok foróg kockán ahhoz, hogy bármit is rád mernék bízni, ami komoly feladat... - Jó érzés, amikor megbecsülik az embert... - ...tehát, úgy tűnik, hogy kerítenünk kell magunknak egy űrhajóst. Valakit, aki mondjuk már nem csinálja, vagy a saját szakállára dolgozik. Mindent ugyanúgy csinál, mint ahogy a NASA-nak, csak ezúttal tőlünk kapja majd a fizetését. - Ez nem lesz könnyű. - Eddig minden úgy ment, mint a karikacsapás. - Tudom - értett egyet Sarcha. - Épp ezért aggódom. Még hátravan a rakéták megszerzése, és még el kell őket hozni ide valahogy. - Egyszerre csak egy problémára összpontosítunk, Sarcha, ez garantálja a végső sikert. Egyszerre egy akadály, és a végén egy győzelem. 44. November Jeruzsálemben Rymann kabinetülésén már nem is az előző éjszakai PFSZ által végrehajtott legújabb légitámadás került szóba, mely ezúttal a herziliyyai és haifai olajkutak ellen irányult, hanem Hadley szenátor fényes elnöki győzelme az USA-ban. A kis csapat már megszokta a komor híreket. Hadley győzelmét előre sejtették ugyan, most mégis csalódottan fogadták a hírt. Mindannyian tudták, hogy Hadley 94. oldal

follett ken - a nagy jtszma győzelme még a reményt is eloszlatja arra, hogy esetleg katonai segítséget kapjon Izrael az amerikaiaktól, melyre egyre égetőbben szüksége lenne. - Oké - mondta Rymann, és a tárgyra tért. - Hadley már a választás előtt összeállította kabinetjét. Az államtitkárnak Walter Swiftet jelölte ki New Jerseyből. - Rymann most Samuel Kuttner külügyminiszterhez fordult. - Mutasd be őt néhány mondatban, Sam - kérte, minthogy ismerte kollégája híres halandzsázóképességét. - Ördögien veszélyes - jegyezte meg Kuttner. - Mily módon - barátságos, ellenséges vagy semleges? - Nem tudom. Rymann úgy döntött, hogy nem tolja le Kuttnert, hogy azt mondja, amit e pillanatban gondolt: Pedig pont az lenne a dolgod, hogy tudd. Mint egykori történelemszakos tudta, nem jó lejáratni saját embereit egymás előtt, s ő maga is szívesebben hallott egy negatív, de őszinte választ, mint holmi körmönfont okoskodást. Azonnali reagálás helyett inkább gondolkodott egy pillanatig. - Swift felkapott figura lesz mostantól. Mindenesetre nekünk is szerét kell ejtenünk valahogy, hogy mielőbb összehozzunk egy találkozót közted és Swift között, csakúgy, mint köztem és az új elnök között. Ezután rátértek az egyre romló hazai helyzet elemzésére, főleg az előző éjszakai váratlan PFSZ-támadás pusztító következményeire. - Aggaszt engem - mondta Rymann -, hogy a támadás ekkora sikert hozott a palesztinoknak. Ennek nem szabad megismétlődni. - Pedig meg fog, hacsak nem sikerül elkapnunk a B9-eseket felelt Rymann megjegyzésére Ben Irving. - A harci gép fel van szerelve a legújabb típusú, milliméter-pontosságú radarral is. A ruszkik nagyon hűségesen kifejezik lojalitásukat a palesztin ügy iránt. - Igen, a szovjet ECM felszereléssel nem tudjuk felvenni a versenyt értett egyet Rymann. - De el kell ijesztenünk őket valahogy. Van ötleted, hogy hogyan, Ben? Irving összeillesztette nagy lapát kezét az asztalon, és előrehajolva magyarázta: 113 - Igen, rövid távú robbanófejjel látjuk el a Masadát, és azt vetjük be a gazemberek ellen, ha még egyszer felbukkannak a tenger felől. Senki sem mukkant meg a szobában. Greer levette a szemüvegét, és törölgetni kezdte. - Tudja, hogyan vélekedem az atomfegyverek használatáról, Ben mondta Rymann, aki nagy sokára megtörte a csendet. - Csakúgy, mint én magam is, miniszterelnök úr. Egyszer hallottam valahol, hogy az okos ember változtat a nézetein, az ostoba soha. Nos, én már másként vélekedem a Masadák használatáról. Én egyértelmű, egy kilotonnás rakétákról beszélek, melyeket harmincmérföldes magasságban vetnénk be, ugyanis ebben a magasságban támadnak a Tupoljevek, és ezt a távot a Masada is könnyedén elbírja. Még csak meg sem lehet hallani a detonációt. És én csak a tenger felőli támadásokról beszélek. Ha bevetjük a Masadát; annak több haszna is lehet. Először is megsemmisíthetjük azokat az 95. oldal

follett ken - a nagy jtszma átkozott vadászgépeket. Másodszor ez nem követelne civil áldozatokat. És jó, mi történik, ha meg is tudja a világ... - Hogy mást ne mondjunk - vágott közbe Greer. Ben Irving acélkemény arckifejezéssel fordult a Mossad főnöke felé. - És akkor mi van? Több tucat bizonyítékunk van rá, hogy nem nagyon válogathatunk az eszközökben. îgy legalább ráijeszthetünk néhány ország kormányára, akik nem átallják szövetségeseinknek mondani magukat. Rymann Greerre pillantott és elgondolkodott, vajon nem ő áll-e Ben Irving hirtelen pálfordulása mögött, ami a nukleáris fegyverhasználatot illeti, még ha korlátozott bevetésről beszél is. Greer tekintete viszonozta Rymann pillantását. Mintha kitalálná a miniszterelnök gondolatát, alig észrevehetően megrázta a fejét. Kuttner továbbra is a nukleáris fegyverek hasznáról papolt, és arról, hogy több szövetségesükkel nem érdemes tartani a jó kapcsolatot. - A PFSZ a mi helyzetünket veszélyezteti ezekben a percekben - jegyezte meg szárazon Rymann. Śgy gondolom, komolyan meg kellene fontolnunk a főparancsnok úr javaslatát. - Én nem azt mondom, hogy nagy mennyiségben vonjuk be a Masadákat - magyarázta tovább Irving. - Csak egy nagyot koppintsunk az orrukra, hogy legközelebb meggondolják, támadjanak-e. Hiszen csak az a néhány vacak Tupoljev gépük van. A gyűlésnek dél előtt néhány perccel lett vége. Greer és Rymann megint kettesben maradt az ülésteremben. Rymann mélyet sóhajtott. - Nincs hozzá közöm, Hendrik mondta Greer. - Engem éppúgy meglepett, mint téged. Rymann magában kuncogott. - Es én még azt hittem, hogy nehéz lesz rávenni. Hiába, a nagy elmék egyformán gondolkodnak. - De nem mindig ugyanamiatt - hívta fel Rymann figyelmét a Mossad főnöke. - Ez igaz, Michael. Nagyon igaz. Mi újság Heinleinnel? 45. December Tíz nappal később Heinlein és Sarcha pont délben megérkeztek Miami légikikötőjébe. Miután átestek az USA útlevél- és vámvizsgálatán, lejelentkeztek az információnál, ahol már várta őket egy sofőr a NASA-tól. - Az Oceanfront Holiday Innben foglaltunk maguknak szállást Cocoa Beachen - magyarázta a sofőr, miközben bepakolta a két vendég bőröndjeit Cadillac csomagtartójába. Közvetlenül az óceánparton van, az űrközponttól délre. Pelham úr holnap reggel várja magukat. - Nagyon jó - felelte Heinlein. Néhány perccel később a Cadillac észak felé röpítette utasait ötsávos főútján. Sarcha egy pillanatra lehúzta az ablakot, de rögtön fel is engedte, mert a forró trópusi levegő úgy érte, mint egy sárkány tüzes lehelete. - A pokolba! - sziszegte szemrehányón Heinleinnek. - Nem mondtad, hogy itt télen is ekkora a forróság. - Én sem tudtam - felelte kurtán Heinlein. Kinyitotta a diplomatatáskáját, és a NASA űrhajós programjairól kezdett tájékoztatókat olvasgatni. Ugyanezeket nézegette a Londonból Miamiba tartó járaton is. Háromórányi monoton autózás után a Cadillac befordult az óceánra néző Holiday Inn parkolójába. A NASA gondoskodott róla, hogy a vendégek elsőrangú ellátást kapjanak: egy fantasztikus harmadik emeleti kétszobás lakosztályt foglaltak számukra, ahol minden ablak egyenesen az 96. oldal

follett ken - a nagy jtszma óceánra nyílt. - Nem rossz - konstatálta Sarcha, amint a strandot elárasztó meztelen női bájakat csodálta. - Milyen lehet ez a vidék nyáron, ha most ilyen? Mi a program délutánra? Heinlein felvette a telefont, és a szobaszolgálatot tárcsázta. - Először is eszünk. Aztán iszunk valamit a bárban. Utána pédig alszunk. - Semmi éjszakai élet? - Śgy, ahogy mondod, semmi éjszakai élet. - De még olyan korán van. - Késő van, Sarcha. Ne felejtsd el, hogy a bioórád öt órával előbb jár, mint a tényleges itteni idő. - De az én bioórám mindennel megbirkózik, ha jól megolajozzák - tiltakozott Sarcha. - Azt mondtam, hogy pihenünk. Megértettél? - Igenis, főnök - felelte Sarcha mély lemondással. ' Melankóliáját egy távoli mennydörgésre emlékeztető, mély, vibráló 114 115 üvöltés szakította félbe. A két férfi tanácstalanul pillantott egymásra, és az erkélyre siettek. Amint Heinlein eltolta az erkélyablakot, úgy ütköztek a hangba, mint valami falba. Tőlük északra vérvörös színű, vakítóan izzó tűzcsóvát kibocsátva egy űrhajó kilövésének lehettek tanúi. - Egy űrhajó! - kiáltotta Sarcha, és majd kiesett a szeme a helyéből. Te jó isten! Vannak vajon utasai is? A hatalmas, hömpölygő tűzcsóvát hamarosan elnyelte a szürke felhőtakaró. A robaj még mindig erősen hallatszott, és még látni lehetett a felhőrétegen áttetsző, kékesen izzó fényoszlopot is. Fokozatosan azonban mindkettő beleveszett a végtelenbe. Egy pelikáncsapat húzott el Heinlein és Sarcha előtt háborítatlan békében, mintha mi sem történt volna. A partra visszatértek a lányok, hogy férfi társaik tovább legeltethessék szemüket formás idomaikon, a férfiak pedig mindezt azzal viszonozták; hogy a lányok örömére megint kitolták szörfjeiket a vízre, és folytatták labdajátékukat. - Te is fel fogsz szállni? - kérdezte Sarcha társától. Heinlein még mindig az iménti tünemény irányába bámult. - Több mint valószínű - felelte. Másnap a NASA a legnagyobbaknak járó fogadtatással fogadta Heinleint. Délelőtt tízkor ment érte az autó, és a várost elhagyva egyenesen a Merritt-szigeten lévő, mocsarakkal körülvett Kennedy űrközpont felé röpítette a nagy becsben álló vendéget. A lagúnák és citrusfák sora mögött imitt-amott kikandikáltak a kilövőállványok egyes részei. Némelyiket ma is használták, de 97. oldal

follett ken - a nagy jtszma többségük kivénhedt csataló volt már, egy nagy sebességgel fejlődő, forradalmi korszak emlékei, tehát itthagyták őket, hadd rozsdásodjanak kedvükre a párás floridai levegőben. A láthatáron a legszembeötlőbb épület mégis a VAB nevet viselő 39-es komplexum, azaz az összeszerelő csarnok volt. Abból az ismertetőből, amit Heinlein egész úton tanulmányozott, a fiatalember tudta, hogy a VAB a világ egyik legnagyobb építménye, amit így elég nehéz volt elhinni, legalábbis míg a sofőr egy kérdésre adott válaszából kiderült, hogy még öt mérföldre van tőlük. Az ipari komplexum területén lévő adminisztrációs központ előtt egy néhány fős delegáció várta Heinleint, Pelhammel az élükön. Heinlein mindenkivel kezet fogott, és megismerkedett Earl Hackett-tel. - Earl az űrhajó-felhasználási program vezetője - magyarázta Pelham, mikor mindannyian helyet foglaltak az ülésteremben. - O fogja megvizsgálni az ön igen figyelemre méltó javáslatát. Pelham megengedett magának egy széles vigyort. Mikor olyan vendég jelent meg nála, akitől nagy hasznot remélt, képes volt olyan sarmmal viselkedni, melynek máskor nyomát sem lehetett látni a jellemében. - Összeállítottunk egy kis útvonalat az ön számára. Egy kétórás kis sétára gondoltunk itt a telepen, utána megebédelnénk, majd rátérnénk a részletek megbeszélésére. Annak ellenére, hogy Heinlein türelmetlenül várta a lehetőséget, hogy ismertethesse tervét, a séta minden pillanata élvezettel töltötte el. Különösen az összeszerelő üzem tetszett neki, melyben tanúja lehetett, hogyan szerelik be a szükséges alkatrészeket két hatalmas űrhajóba, hogy utána elfoglalhassák méltó helyüket a kilövőállványokon. Az épületet valóban minden képzeletet felülmúlóan óriásnak találta. Voltaképpen olyan nagy volt, hogy a kezdeti időkben, amikor még nem alkalmaztak légkondicionálást, az épületben képződött felhők tényleges felhőszakadásokhoz vezethettek. Heinlein hosszasabban elidőzött az egyik állomásnál, ahol azt figyelte meg, hogyan rakodják be a szakemberek a rakományt az űrhajó csomagterébe. - Ezek itt a tervezett űrkórház felszerelései - magyarázta Hackett a vendégnek. - Kik végzik a bepakolást? Önök vagy a műholdak tulajdonosai? - Mind a kettő lehetséges - felelte Hackett. - Jó pár olyan eset fordult elő, hogy váratlan sebességváltásnál egymásra borultak a felszerelési tárgyak. Egyszer például az egyik űrbe kilépő űrhajós nem tudta kivenni az szükséges eszközöket a rakománytérből. Aztán nem tudta becsukni a raktárat, és ez azt jelentette, hogy minden kirepült az űrbe. A három férfi egy kis villanyszerelvényben hagyta el az összeszerelő csarnokot. Kint a szabadban már ott állt indulásra készen a lenyűgöző Apollo Saturn V. űrhajó. - Nem került volna sor rá, hogy itt csodálhassuk meg, ha a tervezett Apollo-programban szereplő holdjáratot sikerül beindítani - jegyezte meg Hackett, amint a kis csapat megállt, hogy szemügyre vegye a kolosszust, melyen már kezdtek mutatkozni a rozsdásodás első jelei. Ezzel véget is ért a séta, és a három férfi Alma Olasz éttermét választotta ebédjük helyéül Cocoa Beachben. Gondolom, hasznát vették annak a felhatalmazásnak, melyet a Brevard megyei bankunknál hagytunk, hogy belepillantsanak az ott nyilvántartott anyagi helyzetünkbe - kérdezte Heinlein, és közben spagettit tekert a villájára. - Természetesen - válaszolta Pelham. - Tehát mennyibe kerülne egy űrakció a trösztünknek? Pelham megkavarta a levesét, és közben gondolkodott. 98. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Amikor megkaptuk Sir Max levelét, azonnal végeztünk néhány előzetes számvetést. Szerintünk úgy százhatvanmillió körül lesz a végösszeg. A végleges összeget akkor fogjuk tudni megmondani, amikor ténylegesen megkötjük a szerződést, és addig is egy százalékra lesz szükségünk ahhoz, hogy előkészítsük a munkálatokat. - Ez az előleg tehát benne van a végösszegben? - kérdezte Heinlein. - Természetesen. A pincér leszedte az első fogás utáni használt tányérokat. 116 117 - Valamennyire áttanulmányoztam minden feltételüket - folytatta Heinlein. Nekem elfogadhatónak tűnnek. Viszont van valami, amihez a mi trösztünk ragaszkodik. Mi magunk kívánjuk beszállítani a Cyclopsot a rakománytérbe - méghozzá a Surrey Egyetemen. Ez annyit jelent, hogy az önök legnagyobb csomagtartóját részekben kell Angliába szállítani. - Sajnálom mondta Hackett, és ingatta a fejét. - Ez semmiképpen sem lehetséges. Nekünk kell bepakolni a rakományt. - Miért ne tehetnénk mi ezt? - Azért, amit az összeszerelő csarnokban mondtunk - felelte Pelham fagyosan. - Nem akarjuk kétségbe vonni az önök szakembereinek a képességét folytatta gyorsan Hackett -, de a csomagtér megfelelő kialakítása nagyon fontos, és könnyen megsérül, ha nem végzik tökéletesen a műveletet. Ha a rakomány elmozdul a helyéről az akció alatt, azzal veszélyeztetjük az űrhajósok életét. Különösen fontos ez egy olyan nagy súlyú rakománynál, amilyen a Cyclops. A rakományt az űrben kell kivenni és helyére állítani, az űrhajónak pedig üresen kell visszatérnie a Földre. - Ebben az esetben - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Heinlein - nem fogunk tudni megegyezni. Sir Max kikötötte, hogy ő akarja bepakolni a Cyclopsot a csomagtérbe a Surrey Egyetemen. - Heinlein úr, mi már ezer és ezer műholdat állítottunk pályára... - De aligha olyan nagyokat, mint a Cyclops. - Az lehet. De eddig nem volt soha bajunk az űrlaborok felszerelésével. Az űrkórház felállításához húsz részletben tudtuk elszállítani a felszerelést, és minden kifogástalanul ment. Már a század elején... - Várj egy pillanatra, várj egy kicsit - vágott közbe Pelham. Lehet, hogy meg tudunk egyezni egy olyan kompromisszumban... David, mit szólna, ha a mi szakembereinkből összeválogatnánk egy csapatot, akik elvinnék a részeket Angliába, hogy ott szereljék be az ő felügyeletük alatt? Ehhez mit szól? Heinlein legalább udvariasságból várt egy kicsit, mintha fontolgatná Pelham javaslatát. Magában persze örült, hisz ő maga is éppen ezzel akart előrukkolni. - Azt hiszem, ez igazán kiváló ötlet, Jason - felelte végre Heinlein, teljesen átvéve az amerikai szokást, hogy néhány órás ismeretség után már keresztnevükön szólítják egymást az emberek. - Persze a maguk költségén - tette hozzá Pelham. - Megegyeztünk - értett egyet Heinlein. Pelham elégedetten bólintott. Ezzel az ügylettel százhatvanmilliót tudhatott máris a zsebében. Felemelte borospoharát. - Śgy tűnik, nem járunk rosszul magával, David. 46. 99. oldal

follett ken - a nagy jtszma Heinlein még Sarcha előtt visszaért a Holiday Innbe. Pár percet azzal töltött, hogy meghallgatta a legfrissebb híreket a tévéhíradóból. A főhír Marshall elnök megromlott egészségi állapota miatti lemondásáról szólt, ami egyben Hadley beiktatásának előrehozatalát is jelentette. Heinlein arra gondolt, vajon hogyan fogadják a hírt otthon Izraelben, erről pedig eszébe jutott a tel-avivi telefonszám. Jelentését azonban félbe kellett szakítania, mikor meghallotta az ismerős motoszkálást az ajtónál. Sarcha izzadtan, lihegve lépett a lakosztályba. Heinlein kivett két behűtött dobozos sört a hűtőből, és egyet az angolnak nyújtott. - Nos? - kérdezte. - Ez aztán a rohadt éghajlat. Akkor már inkább jöjjön Izrael. - Mindjárt jól beléd csípek, ha nem hagyod abba a nyavalygást felelte kíméletlenül Heinlein. Sarcha egy köteg papírt vett elő a zsebéből, és az asztalra dobta. - Ez itt harminc rakományszakértő neve és címe. Egy Cocoa Beachbeli magándetektív segített a listához. Matt Connorsnak hívják. Ez itt még nem az összes. Azt ígérte, hogy holnap reggel még beugrik néhány névvel. Heinlein végignézte a listát, és utána áttért a másik listára, mely a potenciális villák sorát tartalmazta, ahol berendezhetnék a szükséges irodájukat. - Legalább húsz helyet már végigjártam ma - mondta Sarcha, miközben lerúgta a cipőjét, és kortyolgatni kezdte a sört. - A titusville-i a legjobb. Egyszintes. Van parkoló hozzá. Egy bár közvetlenül mellette. Egy évre lehet megkötni a bérleti szerződést. Vettem irodabútorokat, ami már holnap meg is érkezik. Rendeltem telefonokat és komputereket. - Remek munka, Sarcha. Akkor most már van székhelyünk Floridában is. - Szükségünk van valakire, aki az egészet irányítaná. Arra még nem volt időm, hogy hirdetést adjak fel a leendő stáb toborzására. Neked hogy ment a napod? Heinlein beszámolt a Pelhammel és Earl Hackett-tel való munkatalálkozóról, és így summázta az egészet: - Már csak a rakományszakértőre van szükségünk. - Micsoda? Ilyen hirtelen? - Hát, úgy tűnik. Összeköttetésben kell lennie a NASA-val, ami a technikai részleteket illeti, aztán indulás. A NASA ragaszkodott hozzá, hogy egy akkora rakományt, mint a Cyclops, egy nagyon tapasztalt űrhajós teheti be csak a csomagtérbe, és állíthatja később a helyére. žk is adtak nekem egy szakértői listát. Én szívesebben választanék valakit, aki 119 csak nekünk felel. Nekünk nem egy társaságra van szükségünk, vagy olyan valakire, akit a NASA fizet. - Heinlein szünetet tartott, és az órájára nézett. - El lehet még érni a magándetektívedet? - Nekem azt mondta, hogy a lelkét is eladná annyi pénzért, mint amennyit tőlünk kap. - Oké, akkor hívd föl, és mondd meg neki, hogy keressen nekünk egy már nem aktív űrhajóst. Valakit, aki jó, és nem vet meg egy kis pluszjövedelmet. Valakit, aki egyedül nekünk dolgozik. Az elkövetkezendő néhány napban Heinlein zárt ajtók mögött tárgyalt a NASA-val, miközben Sarcha az új iroda felállításán és berendezésén munkálkodott. Mihelyt helyükre kerültek a bútorok, a leendő titkárnő személyének a megkeresése következett. Jó néhány jelentkező után sem talált megfelelő lányt, de felvett egy szövegszerkesztőt, aki Heinlein levelezését kellett hogy bonyolítsa. Sarcha éppen az egyik új lézerprinterrel küszködött, amikor a magándetektív jelentkezett, és közölte, hogy megszerezte a számításba jöhető űrhajósok névsorát. - Három lehetőség van, Sarcha - kezdte Connors, és a listát az asztalra, keszeg testét pedig az egyik fotelbe vetette. - Az első William Zabranski, negyvenöt 100. oldal

follett ken - a nagy jtszma éves. Kis ültetvénye van itt Cocoában, de kísérleti ruhákat is gyárt a NASA-nak. Annyira nem megy neki jól, mert alkoholista a felesége, és elég szabadon bánik a pénzzel. A második jelölt Alaric Silkin, harmincöt éves. Akkor dobta be a törülközőt, amikor a NASA lefújta az egyik küldetését, amibe nagyon sok munkát ölt. Most Orlandóban házal hologramokkal. Napi harminc órát dolgozik, hogy letudja a büntetést, amit azért kapott, mert olyan hologramokat árult, amit egyetlen szülő sem mutogatna jó szívvel a gyerekeinek. - Hát ezekkel eddig nem szívesen kezdenék - jegyezte meg Sarcha, és nem sok jót várt a harmadiktól sem. Connors vállat vont. - Csupa leégett és lezüllött exűrhajós van. - Én nem azt mondtam, hogy leégett és lezüllött űrhajósok kellenek. Csak egy olyan valaki, akinek kapóra jönne egy kis pluszjövedelem. - Mi a különbség? Sarcha a harmadik jelölt dossziéját kezdte olvasgatni. - Neil O'Hara - olvasta hangosan -, a vizsgálóbizottság bűnösnek találta egyik társa halálában. Az isten szerelmére, Matt, keresse meg az igazit. A magándetektív elvigyorodott. - Ezt az utolsót például még nehezebb lenne megtalálni, mint a másik kettőt. Pedig ő felelne meg legjobban a maga igényeinek. A melbourne-i házát azért kellett eladnia, mert a felesége válni akar. Az asszony és a gyerekek most Houstonban élnek. Én felhívtam ott, és tőle tudom, hogy a pasas most egy Daytona és Orlando közötti benzinkútnál dolgozik. A nő is csak ennyit tudott, mert a férje nem adott neki sem telefonszámot, amikor legutóbb felhívta. Az egész tegnapi napom ráment, hogy megtaláljam. Rendbe hozott valamit a kocsim motorján. Egész jól megcsinálta. Értelmes. És jó a kézügyessége. Harminckétszer járt az űrben. Ezek közül tíz űrséta. ž a legfiatalabb visszavonult űrhajós, de a legtapasztaltabb valamennyi közül. Es csak néhány hete nem dolgozik a NASA-nál. - Igen, de a NASA nem fogja hagyni, hogy olyan szakértőt alkalmazzunk, akit éppen az ő bizottságuk szánt kereszthalálra - mutatott rá Sarcha a bökkenőre. Connorst nem nagyon izgatta ez a lehetőség. - Lehet. De az is lehet, hogy nem fognak úgy tiltakozni. Én hallottam, hogy azt csiripelik a madarak, hogy nem is olyan egyértelmű, hogy valóban O'Hara volt a hibás. Azt is mondták, hogy csak bűnbakot kerestek, de ennél mélyebbre nem mentem az ügybe. - Miért nem? - Azért kapom a fizetésemet, hogy neveket és címeket szolgáltassak, nem azért, hogy pletykákban vájkáljak. - Akkor most azért fogja kapnia pénzét - vágta rá Sarcha rá nem jellemző hevességgel. - Mindent tudni akarok Neil O'Haráról. 47. A h 101. oldal

follett ken - a nagy jtszma iliyyai Chel Ha Avir föld alatti audiomonitoros szobájában Alana Bader őrmester új hangra lett figyelmes, melyet a fejhallgatóján keresztül észlelt. Monitorja fényes pontként ábrázolta a felfogott hangot. Az őrmester megtekert két gombot a készüléken, így próbálva finomítani az újonnan érkezett jelet. Parancsára Gázában és Acréban is különlegesen érzékeny mikrofonok álltak rá a jelzett hangra, mely minden valószínűség szerint Bakal felől érkező jeleket észlelt ezekben a pillanatokban. Alana nem volt biztosa hang eredetében, mivel csupán ezekre a mikrohullámon érkező jelekre hagyatkozhatott, a kémállásba helyezett műholdakról nem érkezett figyelmeztetés. A komputer élemezte a két mikrofon által felfogott zörejeket, és a vonatok, hajók és egyéb forgalomtól származó zajok közül kiszűrte azt a másféle hangot, mely a fényes pont formájában a monitoron is megjelent. Alana tudta, hogy ez a hang indulásra kész harci gépek berregését jelentette. Az őrmester különböző gombokkal adta azt a parancsot a komputernek, hogy a memóriájában tárolt ujjlenyomatrendszer alapján azonosítsa a hangot. ž maga egy másodperccel megelőzte a gépet. Sajnos, most is 120 121 ugyanazt a hangot hallotta, mely oly sok tragédiát zúdított hazájára az elmúlt esték során. A monitor az alábbi módon azonosította a hangot: EREDETE:BAKAL FORRĆSA: SZOVJET KUZNETSOV NK-201-ES SZUPERSZONIKUS HARCI GÉPEK SZĆMUK: 6 TîPUS: 90%-OS VALŰSZîNśSÉG SZERINT 3 TUPOLJEV V-G NAGY TELJESîTMÉNYś BOMBĆZŰK Amint Alana feszülten nézte a monitort, a hangot jelző fényjel egyre erősödött, és ugyanezt a vészjelző hangot hallotta a fejhallgátón keresztül is. Az őrmester megnyomta a mikrofonján a beszélőgombot. - AMR monitor, Bader - jelentette -, három Tupoljev készül felszálláshoz Bakaltian. Rymann finoman fogai közé kapta Semona bal mellbimbóját, és a lány halkan felnyögött a kéjes érzéstől. A férfi szája módszeres, begyakorlott mozdulatokkal haladt végig a gyönyörű kreol bőrön, amikor megszólalt a telefon. Rymann mordult egyet, és úgy tett, mintha nem hallaná. - A telefon - kuncogott Semona. - Mondtam már neked valaha, hogy a bőröd érintésére automatikusan megszólal ez az átkozott készülék? Semona felnevetett, és főnöke kezébe tette a kagylót. Rymann elvette, füléhez illesztette, és utána másodpercekig csak feszülten figyelt. Mikor megszólalt, csupán ennyit mondott: - Jól van. Két perc múlva lent leszek. Rymann ezután levágta a kagylót, magához szorította Semonát, mélyen belecsókolt a szájába, és magára rángatta a pizsamáját. - Ne maradj el sokáig - mondta Semona, amint szeretője az ajtó felé indult, és még mindig nem sikerült magára kínlódnia a köntösét. Rymann megtorpant az ajtó előtt, és egy pillanatra visszanézett a lélegzetelállítóan szép lányra, aki még mindig az ágyon hevert. Nem fog sokáig tartani - ígérte. - Ma jót rákoppintunk a gazemberek orrára. Utána pedig kedvünkre ünnepelhetünk. Amikor a lift leért a földszintre, a Masadát is kihúzták addigi bunkeréből, hogy mielőbb felkészítsék a bevetésre. A kilövőállvány körül négy férfi várakozott. Két perc múlva Hendrik Rymann hangját hallották a fejhallgatójukon keresztül, amint ezt mondja: - Ćllítsák készenléti állapotba a rakétákat. 102. oldal

follett ken - a nagy jtszma - A miniszterelnök beszél - jelezte a komputer szintetizált hangja, mihelyt a gép azonosította Rymann hangját. A Masada egyik technikusa azonnal munkához látott. Az atomtöltetet a helyére illeszteni rutinműveletnek számított csak egy acéllapot kellett kinyitni, és beállítani a négy számjegyű kombinációs kódot. A tervezésnél figyelembe vették, hogy minél egyszerűbben lehessen használni a rakétákat. A hangot azonosító kód is azt a célt szolgálta, hogy a technikusok biztosak lehessenek afelől, valóban a miniszterelnöktől kapják az utasítást. A négy férfi felnyitotta az acéllapot. Ezután mindannyian visszasiettek az irányítókabinba, és megnyomták azt a gombot, mely felhúzta azt a hőbiztos üvegfalat, mely megóvta őket a kilövéskor kiszabaduló roppant hőségtől. Ezután vártak, és a tel-avivi központ, valamint az akciót végrehajtó parancsnokság közötti távbeszélgetés részleteit hallgatták. Most is a jól bevált gyakorlatot követik - mondta Irving Rymann-nak, amint monitoraikon a Földközi-tenger felől érkező harci gépek mozgását figyelték. - A Fekete-tengeren keresztül tartanak délnyugati irányban, átrepülnek a török felségterületen, és utána kelet felől intézik a támadást ellenünk. Mihelyt ráállnak a támadáshoz szükséges magasságra Kréta-fölött, bekapcsolják az ECM-rendszerüket, és onnantól kezdve nem tudjuk figyelni őket. Rendszerint ez szokott történni. - A Masada készen várakozik - jelentette az egyik helybeli tiszt. A két főnök szemét le nem véve a monitorról figyelte, amint a fenyegető villogó pontok átszelték az Égei-tengert. Hátuk mögött komputerszakemberek követték saját monitoraikon ugyanezeket a jeleket, és bonyolították az állandó információcserét a rakétakilövő parancsnokságával. A digitális kijelzőkön tisztán lehetett látni, hogy a palesztin harci gépek elérték a százötven lábnyi magasságot. A 101-es alakulat azonnal megkapta a parancsot, hogy indítsanak útnak hat Sharav típusú repülőgépet. - Nekünk is ugya i `úgy kell ellentámadásba lendülnünk, mint eddig magyarázta Irving. - Nem akarjuk, hogy a kis barátaink megsejtsék, hogy ma némi meglepetéssel is szolgálunk nekik. Ekkorra a fényes pontok elhagyták az Égei-tengert, és kelet felé vették az irányt, hogy arról repüljenek be Izrael légterébe. Még vagy két percig lehetett őket követni a monitorokon, amint elszántan közelednek céljukhoz, de utána eltűntek a képernyőkről. - Már nem lehet nyomon követni őket. Bekapcsolták az ECM-rendszert - jelentette egy hang a szoba hátuljából. - 275-es szám volt rajtuk, és 1640 méteren repültek. A követési távolság 629 kilométer. - A helyi rakétafellövő központban azt mondják, hogy ők is elvégezték a bemérést, és tudják követni az ellenséges gépeket - szólalt meg egy másik hang a helyiségben. ' - Ćllítsák be a rakétákat a megfelelő kilövési magasságra - rendelkezett Irving. 122 123 ak, akik el egybeli techni 103. oldal

follett ken - a nagy jtszma so bbították a n A parancsot azonnal tova ött vissza a val a sebességet, is végezték a műveletet. a kilövésre úlott. Azaz h░gY helyesen ál- A rakéták készen álln ómputereken ó figyelembe riátot, Ettől kezdve minden a k si magasság alkalmas pilla sák eddigi útkávetési távolságot és repühra leginkább vek megváltoZtas adtak a dölapítsák meg az ellentámadás░gy a Tupolle - Mennyi az esély arra, ri , fényes naPPal t e linkre, minvonalukat? - kérdezte Ryma ng. - AmiK░r bát szórnak a f J - Nem nagy - nyögte Ir oket, amint b ónt felé. a gök, hogy még láthassuk is kiszemelt Gelk░Inputer javaslat dig nyílegyenesen repültek hallatszott a - Még ötven másodperc uter csak az ő Te l/tleé ne yv npercek. üdta, hogy c á á$Y étser emével g g krofonját. dve. Ha t, Rymann bekapcsolta a rnfpillanattól Iteánn csendben hangját tolmácsolja ettől a jhatná. Ry követte az óra másodpe cmvltette a kompütobb híján a konafiibtetnn ké- Húsz másodperc - jele d a tenyere ódnia, helyes eló targYalásaiba Rymann érezte, hogy izZ azon gondol e szakákba n alószlnúleg szeTudta, hogy most már kár psági tanács er;il, a vílá$ adással reagált szül. A kabinet és a bizt 104. oldal

follett ken - a nagy jtszma " a az akció 5ik Izrael at░mt tekintett a köy y vég $ el ötört már mindenki belefáradt. y felett, h░glrit Ryma1>n t hoBY gY met huny majd a felett a tebázására. A kon, rádöbbe V 5ikerélményhárom harci repülőgép borítással teli ar ░ en szüksége rülötte ülő néma és várako n mindenkepp hazájának ennyi vereség ut győzelemsere, legalább egy parányi k15 serelnök arcápillantást a. égriyigtatta, amit Persze ha ez is sikerül. - Még tíz másodperc. Clsó fürkész bah főnöke Irving vetett még egy ut elhatározása várt. ra, hogy lássa, megingottp arccal ült és orodott. látott. Rymann rezzenéstele három.. . fülvédőit, és os egfe élően, és - Öt másodperc, négy... énység feltette át a helyzetnek A kilövőállomáson a le tvait alakította Egyikük Ézsaiás próféta sZ azt mormogta: m meg a béket űködesbe. Ol an - Zion nevében nem őrZ y - Kettő... egy... étlen pillanaéiernegett aZ eg é élYze ami den A Masada motorja egyk, hogy bel ░baJ, hogy a óriási energiával indult útn,ora volt a t A fülvédők ellenére is aki érzékszerve megbénult tőle - A rakéta elindult! A legénység kirohant a kabinból. A kilőtt rakéta által maga mögött hagyott áthatolhatatlan füstfelhőben jó ideig még egymást sem látták. Aztán egyszer csak megpillantották a szürke égbolton tovatűnő fénycsóvát, amint tör egyre magasabbra dübörgő, őrült erővel. 105. oldal

follett ken - a nagy jtszma Rymann és Irving lélegzet-visszafojtva figyelték a rakéta által kibocsátott gáz infravörös csíkját a monitoron. Mögöttük egy hang tudósított a fegyver állandóan váltakozó repülési adatairól, de senki sem figyelt rá. Valamennyien az atomtöltet leválásának pillanatát lesték. A Földközi-tenger halászai látták a harminc mérföld magasságban izzó napot. A tüneményt éppúgy látták Cipruson és a déli Alexandriában is. Vették a műholdak. Ćm ezek az, érzékeny műszerek messzebbre is elláttak, azok azonosítani tudták a nukleáris robbanást, és funkciójuknak megfelelően azonnal jelentették is a hírt tulajdonosuknak. - Eltaláltuk őket! - kiáltotta egy örömittas hang a megfigyelőközpontban. Bedöglött az ECM-rendszerük! Valóban így történt. A hatalmas kristálymonitoron egyszerre megjelentek a különös radarjelek szórványos jelei. - Fantasztikus! lihegte Irving. - A próféták akarata! Sikerült! A parancsnok ezzel megragadta Rymann kezét, és hevesen megrázta. Az eddig flegmának tűnő szakemberek is mind talpra ugrottak, s ölelkezve ünnepelték a sikert. Eközben szétlőtt géproncsok, szárnyak, motordarabkák és emberi testrészek hullottak alá ismeretlen sírjukba, harmincmérföldnyi magasságban a Földközi-tenger felett. 48. - Beszélhetnénk O'Hara úrral? - kérdezte Heinlein Lenától. A lány egyetlen pillantással végigmérte a sötét hajú idegent, és egy másikkal a Cadillacben várakozó kis köpcös társát; és magában úgy döntött, hogy egészen elfogadhatóan néznek ki. - Persze - válaszolta. - Egy pillanat türelmet. - Ez igen - jegyezte meg Sarcha, amint elismerően nézett végig Lena feszes, izmos lábán, miközben a lány a szerelőműhely felé vette az irányt. - Lefogadom, hogy legalább egy órába telik neki, míg beleszuszakolja magát abba a sortba. Ha O'Hara ilyen mézespikszisben üldögél, egymillióért sem fog velünk jönni. - Én azért azt hiszem, hogy fog - felelte savanyúan Heinlein. - Ez a lány valószínűleg Lena Jackson. Connors szerint van némi üzleti érzéke. žt is megpróbálhatjuk a saját hasznunkra fordítani. Végtére is még nem találtunk senkit az irodánk működtetésére. - Nagyon jól gondolkozol, David öcsém - vette szívesen az ötletet Sarcha. 125 124 - Most másra úgysem vagyok alkalmas - hangzott Heinlein válasza. Közben Neil is előkerült a műhelyből. - Jó reggelt - mondta kissé gyanakodva, és míg fél szemmel a Cadillacet leste, arra gondolt, hogy ezek talán Helen újabb hiénái, akik azért jöttek, hogy megkopasszák maradék dollárjaitól is. - Maga O'Hara úr? - Én vagyok. - Beszélhetnénk hatszemközt? Neil a Winnebagóban ültette le a vendégeket, ahol Heinlein így kezdte 106. oldal

follett ken - a nagy jtszma a beszélgetést. - O'Hara úr - mondta, és egy névjegykártyát csúsztatott Neil elé az asztalra -, a most alakult Stavolos Európai śrkutatási Alapítvány főtitkára vagyok, és ez az úr itt az igazgató. Egy űrhajót kívánunk felbocsátani jövőre egy műhold felállítására, és ehhez keresünk szakembert, aki bepakolná a rakományt, és az űrben helyére állítaná. Heinlein öt percben felvázolta a tröszt jellegét és a műhold funkcióját. Neil csendben hallgatta, de arca színe egyre szürkébbé vált, amint fokozatosan felfogta Heinlein ajánlatát. - Nos, O'Hara úr? Érdekli a munka? Neil még nem egészen tért magához meglepetéséből. - Igen... persze. De alig tudok valamit magáról és a trösztjéről. Válaszképpen Heinlein felpattintotta diplomatatáskájának zárját, és egy részletes leírást tett Neil elé az új vállalkozás részleteiről. Neil elkezdte lapozgatni az iratokat, amikor egyszerre Lena hangját hallotta a lakókocsi CB-rádióján keresztül. - Srácok, kérnek kávét? Neil abbahagyta az olvasást, és válaszolt a lánynak. - Igen, kérünk, Lena. - Készek vagyunk egyéves szerződést ajánlani önnek - folytatta Heinlein. - Havi huszonötezer dolláros fizetést és egyéb költségtérítést. Sokat kell majd ingáznia a Kennedy és az angliai Surrey Egyetem között. Folytassam? Neil majdnem azonnal válaszolt valamit, de aztán lenyelte. - Nos? - sürgette Heinlein. - Egy hónappal ezelőtt kapva kaptam volna egy ilyen ajánlaton. De most... az a helyzet, hogy válófélben vagyok, és Jackson úr, a benzinkút tulajdonosa, azt akarja hogy vegyem át a szervizt. - Szerzünk a maga helyére egy első osztályú szerelőt, és feldobjuk az üzletet ígérte Heinlein. - Magának pedig háromhavi fizetést előlegbe. Neil megint nem tudott mit mondani. Hihetetlenül csábító volt az ajánlat. Szomorúan ingatta a fejét. - Van valami, amit tudniuk kell. Nem egészen simán hagytam ott a NASA-t. Nem hiszem, hogy űrhajó közelébe engednének, még ha csak rakományszakértőnek is... - Tudunk a dologról - felelte rezzenéstelen hangon Heinlein. Mint ahogy azt is, hogy jó néhány űrhajós azt állítja, hogy maga vétlen volt a balesetben, és csak bűnbaknak használták. - Igen, de ha a NASA... Kopogás hallatszott a lakókocsi ajtaján. Lena jött meg a kávéval. - Ugye, maga Lena Jackson? - kérdezte könnyed hangon Heinlein, és nem tudta megállni, hogy egy pillantással ne vegye szemügyre a lány gyönyörű, kisportolt, meztelen lábát. - Igen - felelte Lena, és azt gondolta, hogy Neiltől tudják a nevét. Mindhárman kérnek tejszínt? - Jackson kisasszony - fordult újra a lányhoz Heinlein, miután az kitöltötte a kávét. - Mi a Stavolos Európai śrkutatási Központtól jöttünk mondta, és Lenának is adott egy ismertető prospektust. - Szeretném, ha 107. oldal

follett ken - a nagy jtszma maga is elolvasná. Neil egy vállvonással válaszolt a lány kérdő pillantására. Lena leült, gyorsan átolvasta a tájékoztatót, majd Heinleinre pillantott. - Mi közöm nekem ehhez? - Mi azért jöttünk, hogy munkát ajánljunk l ilnek, de azt is hallottuk, hogy maga ért a könyveléshez, és arra vagyunk kíváncsiak, elvállalná-e NASA-kirendeltségünk ügyeinek intézését. - Honnan értesültek rólunk? Pláne rólam? - Egy magándetektívtől. Lena szeme égni kezdett. - Szaglásztatnak énutánam! Egy istenverte kopóval! - Hevesen talpra ugrott. Feljelenthetném magukat becsületsértésért... - Kérlek, Lena - vágott közbe Neil, és elkapta a lány csuklóját. Hallgatsd őket végig, légy szíves. - Mi a fenéért? Utálom, ha valaki... - Nagyon kérlek. A lány egy pillanatig habozott, aztán visszaült a helyére, és Heinleinre nézett. - Először is - folytatta Heinlein, mintha mi sem történt volna -, az elkövetkezendő néhány évben több száz milliós kiadásaink lesznek, ezért alaposan meg kell válogatnunk, hogy kiket alkalmazunk. Másodszor, a detektívnek csupán annyi a bűne, hogy telefonon felhívta magát, mikor megtalálta a nevét egy nyilvántartási listán, és maga elmondta neki, hogy mivel foglalkozik, és milyen ügyfelei voltak eddig. Ez minden. Mi szeretnénk, ha mindketten elfogadnák az ajánlatunkat. Hajlandók akkor normálisan megbeszélni ezt a dolgot? - Irtó klassz - áradozött Sarcha visszafelé menet Titusville-be. Két légy egy csapásra. - Mit gondolsz, van köztük valami? - kérdezte Heinlein, aki most csak százhússzal hajtott a középső sávban. 126 127 - Nem tudom. De ha nincs, én szívesen próbálkoznék a kicsikénél. - Nekünk az lenne a jó, ha lenne. Vagy ha kifejlődne később. - Igazán? És miért? Heinlein sóhajtott egyet. - Lehet, hogy fantasztikusan nagy vagy megfutamodásban, Sarcha, de hogy egy csepp fantáziád sincs, az is biztos. Tegyük csak fel, miféle előnyei lehetnek annak, hogy én fent körözök majd a sráccal, te meg lent maradsz a csajjal. Sarcha belegondolt a dologba, és felvihogott. - Jól gondolkozol, David öcsém. - Mondtam már, én már csak ilyen vagyok. 49. Mikor Walter Swift elfoglalta államtitkári helyét az új 108. oldal

follett ken - a nagy jtszma Hadley-adminisztrációban az USA-ban, első dolga volt magához hívatni Izrael washingtoni nagykövetét. Yaarkov Efrat tudta, hogy miért kell ilyen sürgősen megjelennie a C Streeten, és magában fel is készült a találkozóra. - Uram kezdte Swift a formális bemutatkozás után -, bizonyítékunk van rá, hogy Izrael termonukleáris fegyvert juttatott az ionoszférába az elmúlt negyvennyolc óra során. - Ez így van, államtitkár úr. - Megtudhatnám, miért? - Meggyőződésem, hogy amit tőlem fog hallani, az nagyban megerősíti majd kémei jelentését. Hazám saját földjét és népét védte, amikor ellentámadással megsemmisítette a ránk támadó palesztin bombázókat. Izrael nem hajlandó ezentúl karba tett kézzel fogadni, amint a szovjetek és a palesztinok játékszernek használnak bennünket. Fizikusaink tüzetes vizsgálatokat végeztek, mielőtt rászánták magukat a nem túl nagy teljesítményű nukleáris rakéta bevetésére. Kimutatták, hogy az atomtöltet által felszabadított radioaktivitás mértéke teljességgel ártalmatlan lesz a környezetre. Biztosra veszem, hogy az USA szakemberei is elvégezték már ugyanezeket a méréseket, és hasonló eredményre jutottak. Az izraeli nagykövet igazat mondott, de Swiftnek még nem állt módjában egyetérteni. - Izrael eddig mindig azt hangoztatta, hogy nem fog elsőként atomfegyverhez nyúlni a Közép-Keleten - mondta az amerikai államtitkár. - Az még azelőtt volt, hogy mindennapos bombatámadásoknak lettünk volna kitéve a PFSZ részéről - felelte Efrat. - Ćllamtitkár úr, mi nem passzióból folyamodtunk ilyen megoldáshoz, hanem rákényszerítenek minket. Nem állt rendelkezésünkre más eszköz, hogy elrettentsük az ellenséget. Az USA megtagadta azt a kérésünket, hogy B9-es magassági interceptor vadászgépekkel lássa el hadseregünket. Swiftnek nem tetszett a válasz. - Efrat úr, ha arra akar rávenni minket, hogy vizsgáljuk felül, helyesen döntöttünk-e, amikor nem küldtünk fegyvereket Izraelnek, azt már most megmondhatom, hogy nem fog menni. A megfélemlítésnek szánt célzás nem törte össze a tapasztalt izraeli politikust. Ćllta Swift tekintetét, és csak ennyit válaszolt: - Nem is ez volt a célom. Az akciót kényszerűségből tettük. Az eddigi bombatámadásoknak már több mint kétezer civil esett áldozatul. Egyetlen kormány sem nézheti tétlenül, hogyan mészárolják le ártatlan asszonyaikat, gyerekeiket, öregeiket, pláne ha megvan az ereje az ellentámadáshoz. Nekünk megvan az erőnk. Hát használtuk. É ha szükséges, újra használni fogjuk. Efrat még egy olyan mondattal is megtoldotta beszédét, melytől Swiftben még az ütő is megállt: - Ćllamtitkár úr, hazám kutyaszorítóba került. Ha tetteinknek világégés lesz a következménye, mi azt is vállaljuk. Izrael népének nincs vesztenivalója. Swift egyetlen szót sem tudott kinyögni. - Śgy vélem - folytatta Efrat lassan -, nem ártana, ha Hadley elnök mielőbb találkozna a mi miniszterelnökünkkel. Mikor Efrat három testőr kíséretében elhagyta az államtitkárság épületét, esni kezdett a hó. A testőrök civil ruhás tengerészek voltak, és le nem vették szemüket védencükről. - Boldog karácsonyt, uram - mondta egyikük, mikor kinyitotta Efratnak a kocsi ajtaját. 109. oldal

follett ken - a nagy jtszma Efrat hitetlenkedve nézett maga elé. - Ma van szenteste - magyarázta a tengerész. 50. - Ellenzem, hogy Heinlein O'Harát válassza - mondta hevesen Jason Pelham Earl Hackettnek. - A szerződés szerint jogunk van megvétózni az ügyfél választását, ami a rakományszakértő személyét illeti. Azt akarom, hogy éljünk ezzel a jogunkkal. Hackett már annyira megszokta, hogy Pelham minden döntésére bólogatnia kell, hogy már majdnem most is egyetértett, de aztán mégis megszólalt. Ezúttal nem fog Pelham kezére játszani. - Nincs semmilyen alapos okunk, amiért ne fogadnánk el O'Harát felelte. Pelhamet váratlanul érte a váratlan ellenkezés, hatalmának megkérdőjelezése, és bár arcvonásai megkeményedtek, hangja nyugodt maradt. - Ha az a vád, hogy valaki egyik társának a haláláért felelős, nem alapos indok, akkor szeretném tudni, hogy szerinted mi az. 128 129 Hackett nem futamodott meg a kemény tekintetttől. - Nagyon sok dologért tisztellek, Jason, de sok minden van, amit határozottan nem szeretek benned. De azt soha nem hittem volna, hogy képes vagy elhinni a saját hazugságaidat. Mindketten tudjuk hogy O'Hara ártatlan. Isten a tudója, hogy engem őszintén bántott a kikezdése. Most, amikor úgy látom, hogy lehetősége van talpra állni, nem fogom még egyszer elgáncsolni. Pelham arcán egy izom sem rezdült. - Ha te nem fogsz ellene szavazni, akkor én keresek egy olyan űrhajókihasználási igazgatót aki hajlandó. Hackett meg sem hallotta a fenyegetést. Három évre meghosszabbított szerződés lapult a zsebében. - Tedd azt, Jason, csak utána ne csodálkozz, ha peres ügyekbe keveredsz, és ha minden utamba kerülő újságírónak leadom az O'Hara-ügy manipulációjának történetét. És én nem szeretnék a helyedben lenni, amikor Williams képviselő megtudja, hogy szándékosan tartottak vissza bizonyítékot a vizsgálóbizottságától. Mikor Pelham megszólalt, hangja még fagyosabban hangzott, de válasza tartalma már tükrözött némi kompromisszumkészséget. - Mindketten könnyen kijövünk a sodrunkból. Halasszuk a témát a jövő évre. Mikor Earl Hackett visszatért az irodájába, akkor ébredt tudatára, hogy végre egyszer csatát nyert Pelham ellen. Ha ezt a kört meg tudta nyerni, miért ne tudná máshol is megpuhítani. Egy csapásra határozottabbá váltak a léptei. 51. ]anuár Śj év, új állás. Lena optimistán, bizakodón tekintett az első felé, és örömteli hatékonysággal vetette bele magát az utóbbiba. Megszervezte az új iroda lézerlemezes tárolórendszerét, felvett egy ügyes gyorsírót, megszerezte Heinlein beleegyezését ahhoz, hogy ő maga írhasson alá csekkeket ezer dollárig, és rendezte az egyre növekvő számú számlákat. Módszeresen megválaszolta a sorra érkező telexüzeneteket, melyek többsége a Surrey Egyetemről jött, sőt még arra is gondja 110. oldal

follett ken - a nagy jtszma volt, hogy szaván fogja Heinleint, és apja valóban kapjon egy elsőrangú szerelőt a műhelyükbe. Miután Neil belement egy kényszerű karácsonyi együttünneplésbe Helennel és a gyerekekkel, visszatért a NASA-hoz, ahol ezúttal éljenzés fogadta, és egy meleg kézszorítás Earl Hackett-től. - Nagyon jó, hogy újra köztünk van, Neil. Gondolom, már minden adatot megkapott a rakományról. Küldünk egy teamet Angliába, hogy szaktanácsot adjanak a berakodással kapcsolatban. Paul Quincy már készített néhány hologramfelvételt a rakományról, de ha maga is hamarosan csatlakozik az ottaniakhoz, akkor maga úgyis átveszi majd a munka irányítását. A délelőtt hátralévő részét Neil azzal töltötte, hogy végignézte a jól ismert helyiségeket, és felelevenítette régi barátságait. Akivel sak találkozott, legyen az űrhajós, földi személyzet vagy technikus, Tnindenki nagy örömmel fogadta. Senki sem hozta szóba A1 halálát, és Neil érezte, hogy társai nem neheztelnek rá a történtekért. Az is nyilvánvaló volt, hogy a Palham iránti megvetés csak nőtt a közelmúltban, de túlságosan szitkozódni sem mertek az emberek, mert a kiszivárgó hírekből tudták, hogy ha Pelham megnyitja a tervezett űrszállodaláncot, akkor minden álláslehetőség az ő kezében lesz. Neil késő délután tért vissza Titusville-be, és épp akkor gördült Winnebagójával az iroda elé, amikor Lena rátette a lakatot. A lány ruhatárából egy csapásra eltűnt a farmer és a trikó. Mióta elfoglalta új állását, a ruhatárát is teljesen kicserélte. Aznap kasmírszoknyát és fehér selyemblúzt viselt. - Tudtad - kérdezte Neil, amikor a lány megfordult, és majdnem beleütközött -, hogy a selyembe öltözött titkárnők a gyengém? Elérte Tweedledum és Tweedledee a járatát? Lena jót kuncogott a Heinleint és Sarchát jelentőgúnyneveken. - Már oda is értek Londonba. Neked a jövő hétre vettem jegyet. Hogyan fogadta a nyája megkerült fekete bárányt ma? - Ha ma este még a kisasszony is igent mond a vacsorameghívásomra, elmondhatom, hogy tökéletes napom volt. - Rendben. De előtte szeretnék hazaugrani egy zuhanyra, és átöltözni. Neil nem hitt a fülének. Minden addigi próbálkozása falba ütközött. Igaz, hogy vicces, élcelődő visszautasításokba, de mégiscsak visszautasításokba. A lány többnyire rengeteg dolgára hivatkozott. Neil most nem tudott hová lenni örömében. - Miért kéne egy zuhanyért hazafurikázni? Használd a lakókocsi fürdőszobáját ajánlotta a lánynak. - Ha azon töröd a fejed, hogyan nyerd el kegyeimet a főzéstudományoddal, felejtsd is el. - Én egy előkelő étteremre gondoltam felelte Neil. - Ahová csak szeretnéd. Ma este te vagy a főnök. Lena pajkosan elmosolyodott. - Oké, akkor Vero'shoz. Neilben benneakadt a szusz. - Vero'shoz! Minek nézel te engem? - Azt mondtad, ma este én vagyok az úr - juttatta a férfi eszébe Lena iménti ígéretét. - Hág akkor Vero'shoz - nyugodott bele Neil, és kinyitotta a lány előtt a lakókocsi ajtaját. Közben egy pillanatra megkockáztatott egy bizalmas 130 111. oldal

follett ken - a nagy jtszma 131 kis paskoló mozdulatot a lány vállán. Ez volt az első olyan mozdulat, mely némi közelségről árulkodott kettejük között. - Śgy gondolom, egy fogást még megérdemelsz, de semmi salátát, ezt jegyezd meg. Lena nem tiltakozott a közvetlen gesztus miatt. Egyszerűen nem lehetett megzavarni jókedvét. - Jól van. Csak egy dupla tányérnyi homárollót fogok rendelni. - Tönkre akarsz tenni. - Miért ne, édesem? - kérdezte Lena, és kiejtése hamiskás déli akcentusra váltott. - Te talán nem azért vagy itt, hogy engem a végzetbe sodorj? Neil teljesen átvette a lány hangulatát, és így válaszolt: - Csak türelem, főnök, türelem. A vacsora remekül sikerült, bár később Neil képtelen volt felidézni magában, hogy mit is evett tulajdonképpen. Minden idegszálával Lenát figyelte, benne gyönyörködött, élvezte a hömpölygő beszélgetést és a lány gurgulázó nevetését, valahányszor egy elmésnek érzett mondatára reagált. Egyszer még Neil kezére is tette az övét, és közben Neil azon fohászkodott, hogy ne a bor hatására tegye. Śtban hazafelé a kocsiban Heinleinre és Sarchára terelődött a szó. - Elég furcsa pár - értett egyet Neil. - Csak nem gondolod, hogy homokosok? Lena csak nevetett. - Abból ítélve, ahogy Sarcha engem skubiz, amikor azt hiszi, hogy nem látom, aligha. De az biztos, hogy valami nagyon furcsa rajtuk. Nagyon furcsa. - Tweedledee? Miért? - Te mit gondolsz, hány kiló? Neil gondolkodott egy kicsit, majd rávágta: - Vagy száz, de lehet, hogy száztíz. - Szerintem is. És mégis úgy tud suhanni, mint egy kísértet. Neil Lenára nézett egy pillanatra. - Hogy mit tud? - Śgy tud bejönni az irodába, hogy észre sem veszem. És ráadásul a raktárba vezető lépcső még nyikorog is. De ha Sarcha megy rajta, akkor nem. Felmegy ezen a korhadt falépcsőn, és még csak hallani sem lehet. Szerinted ez nem furcsa? - De - értett egyet Neil. Lena észrevette, hogy Neil tekintete megakad az egyre közeledő Kennedy űrközpont feliraton. - Hiányzik neked, ugye? - kérdezte. Neil bólintott. - Jobban, mint ahogy azt el lehet mondani. Most, hogy csak egy időre vettek vissza, még jobban rádöbbent erre. Ćllandóan eszembe juttatja, 13 hogy mit veszítek. Ha ennek a küldetésnek vége, megint itt maradok a nagy 112. oldal

follett ken - a nagy jtszma semmiben. - Melyik része hiányzik a legjobban? A társaid? Az űr? Vagy a pénz? Neil alaposan elgondolkodott a kérdésen. Aztán így válaszolt: - Legeslegjobban az űr. Az olyan valami, ahol otthon érzem magam. Maga az a tény, hogy ott lehetek, azt az érzést kelti bennem, hogy minden földi problémánk olyan banális, olyan jelentéktelen. Néhány űrhajós egy idő után annyira elszokik a földi gondoktól, hogy megoldani sem képes már őket. És minél jobban elszoknak tőle, annál jobban vágyakoznak repülni. Olyan ez, mint a kábítószer. - A házasságod is ezért ment tönkre? - Részben ezért. Igen... azt hiszem, ez volt a fő oka. Egy idő után már arra sem vettem a fáradságot, hogy leálljak Helennel vitatkozni, holott egy-egy veszekedés talán egy időre megoldott volna problémákat. Később pedig hagytam, hogy az ügyvédjei keresztülsétáljanak rajtam. Egy ideig egyikük sem szólalt meg. Aztán Lena törte meg a csendet. - Még mindig én vagyok a főnök. Menjünk le a partra. Isteni ilyen időben sétálni. Neil nem ellenkezett. Kapóra jött Lena ötlete, mert így hosszabbra nyújthatta ezt a varázslatos estét. A férfi lekanyarodott a főútról, és közvetlenül a tenger mellett parkolt a lakókocsival. Végigsétáltak a parton, a hűvös hullámokat hallgatva, szótlanul. A szél is elült. Egyszer csak Lena megállt, és elkezdte kigombolnia blúzát. - Gyere - sürgette a férfit -, menjünk úszni. - Micsoda? - Śszni. Én vagyok a parancsnok. A fehér selyemblúz lehullott a homokba. Neil félénk pillantást vetett a lány mellére, de az hamar elfordult, hogy szoknyáját is kigombolja. Aztán teste beleveszett a sötétbe, amint nekiiramodott a végeláthatatlan óceánnak. - Gyere már, te gyáva csirke! - hallatszott Lena hangja a habok közül. Neil is egyetlen pillanat alatt megszabadult ruhájától, és ő is megindult a sötét ismeretlen felé. - Lena! - kiáltotta a lányt keresve, miközben egy nagyobb hullám belesodorta a vízbe. - Lena! Hol vagy? Neil háta mögött halk nevetést hallott. Megfordult. Két kar fonta át a nyakát, két kis puha mell simult a mellkasára, és a lány ajka tapadt az övére. Neil megszédült, és magával rántotta Lenát is az apálymosta honokba. Nem engedték el egymást, Lena halkan felnyögött, és testével nekifeszült Neil simogató kezének. Neil nem bánta, ahogy a jéghideg hullámok egyre-másra törnek meg lábán, hátán, ő csak a lány meleg testét akarta érezni. Lena nagyrészt védve volt a hideg hullámoktól, Niel forró teste rásimult és betakarta őt. Reggel a hálókocsi kényelmes, széles franciaágyán ébredtek. 52. Sarcha maga sem tudta, mit visel rosszabbul: London huzatos, nyirkos utcáit vagy Florida fullasztó, párás levegőjét, de egyvalamit biztosan tudott: nem szerette, ha revolvercsövet szegeznek a bordáinak, pontosabban szólva, a 113. oldal

follett ken - a nagy jtszma bordáit fedő hájrétegnek. De a műveletet végző két ír pofa akcentusa sem volt túlságosan ínyére. Valahogy attól az ütött-kopott Fordtól is viszolygott, amibe a két hiéna most Heinleinnel együtt betuszkolta. - Az isten szerelmére, Sarcha - mormogta Heinlein, és keze szorosabban fogta a diplomatatáska fülét -, szállj már be, ne cirkuszolj. Sarcha mélyet sóhajtot , és beszállt a kocsiba. És akkor olyasmit tett, ami az ő súlyával szinte lehetetlennek tűnne: hihetetlen könnyedséggel penderült ki a Fordból, és hatalmasat rúgott. A mögötte álló ír helyben összerogyott az ágyékát érő irtózatos ütéstől, a Heinlein mellett álló másik pribéknek felocsúdni sem volt ideje az állát ért villámgyors ökölcsapástól. Sarchának még arra is maradt ideje, hogy röptében elkapja az első áldozat kezéből kieső géppisztolyt. Közben a második bandita csuklójára taposott, melynek hatására annak is kiesett kezéből a pisztoly. Heinlein kétségbeesetten nyögött fel. - Sarcha, az isten szerelmére... - A sörözőben kellett volna várniuk minket, de nem jöttek - jegyezte meg Sarcha, és az egyik géppisztolyt az írekre szegezte, míg a másikat átnyújtotta Heinleinnek. - Akkor honnan tudjuk, hogy valóban ezek-e a mi embereink? - Nekünk még arra sem volt módunk, hogy megbizonyosodjunk felőle, nekik pedig arra nem, hogy igazolják magukat. - Hát akkor most megkapják a lehetőséget. De a mi feltételeinknek megfelelően - jelentette ki Sarcha. A géppisztollyal a Ford felé bökött. - Oké, ti ketten, előre. A második ír mély tisztelettel a szemében pillantott Sarchám, és még mindig kétrét görnyedt társát betuszkolta a kocsi első ülésére, a kormányhoz. Kapcsoljátok be a biztonsági öveket - rendelkezett Sarcha. Az ír kezében kattant az öv zárja. Ekkor már Sarcha és Heinlein is bemászott a hátsó ülésre. Sarcha a kormánynál ülő férfi tarkójához nyomta a géppisztoly csövét, és kérdőn tekintett Heinleinre. - Hogy is szokták mondani? - kérdezte. - A főnökkel akarok beszélni, hát vigyél hozzá. - Valahogy így - felelte Heinlein. Jack Farley Heinlein és Sarcha orra előtt rendezte takaros kis kupacokba a használt ötvenfontos bankjegyeket. A Sarcha által meggyúrt nehézfiúk is ott ültek a szobában, és miközben le nem vették a szemüket Sarcháról, még mindig sajgó sebeiket nyalogatták. Tekintetükből azt lehetett kiolvasni, hogy nem valami hálásak a tanleckéért, amit a kis kerekded angoltól kaptak. Az öt férfi Farley London kikötőjében lévő raktárirodájában ült most. A női bájakkal kitapétázott falon az egyetlen figyelemre méltó fecni egy ügynökközvetítő iroda naptára volt. - Tehát kétszáz fejenként - közölte Farley, és ujjai között morzsolgatta a bankjegyeket. - Nem rossz. Persze, kérhetnék többet is az embereim fájdalomdíját is beleszámolva. - Inkább arra legyen gondja, hogy legközelebb a megfelelő időben jelentkeznek a megfelelő helyen - felelte Heinlein. - A harmadik annak az összegnek az előlege, amiben megállapodtunk. Gondolom, tudja, azt a pénzt kinek kell átadnia. 114. oldal

follett ken - a nagy jtszma Farley felvihogott. Esze ágában sem volt ostobaságot csinálni, hogy tönkretegye virágzó kapcsolatát a PFSZ-szel. - Jól van, úrfi. Szóval mi lesz a rakomány? - Az a mi dolgunk. Farley bólintott. - îgy is fair. De legalább a súlyáról és a méretéről mondjon valamit, hogy megmondhassam, milyen tartályba kell bepakolni. Heinlein a sarokban kuporgó két nehézfiúra pillantott. Farley intett a fejével, és azok már spuriztak is az ajtó felé, de a második még vetett egy nem éppen barátságos pillantást Sarchám, mielőtt becsukta maga mögött az ajtót. - Négy henger alakú valamiről van szó - mondta Heinlein. - Mindegyik körülbelül harminc láb hosszú és legfeljebb három láb átmérőjűek. Súlyuk darabonként nyolcvanezer font lehet. Farley az asztalon dobolt ujjaival. - Lehet ezeket a hengereket mozgatni? - Igen, de számít ez valamit? - Azt szeretném tudni, hogyan nyerhetünk helyet, úrfikám. Szét lehet őket szerelni? - Nem. Az egész beszélgetés olyan volt, mintha a két férfi egy új autó alkatrészeiről cseverészne. Farley egy kis zsebszámológéppel osztott-szorzott. - Hol fogják bepakolni? - Izraelben. Śgyhogy a legvalószínűbb kikötő Haifa. - Helyes. Mikor? - Februárban vagy márciusban. Farley megint bólintott, és kinyitotta a Gyümölcsimport Szövetség 134 I - 135 előjegyzési naptárát. Ellenőrzött néhány bejegyzést, és ő is hozzáírt valamit. Jobb lenne március elején. Az a narancsszezon vége. Harminckettes citromoskonténert viszünk. Alumíniumkonténert. Hatalmas dögök. Hermetikusan lezártak, és nitrogénnel vannak töltve. Az tartja frissen a gyümölcsöt. A vámosok csak kiengednek belőle egy kis gázt, és lekopnak. Az is jó, hogy mivel le vannak zárva, a fedélzeten lehet szállítani őket. îgy biztos, hogy felférnek az értük jövő hajóra. A harminckettesek nagyon helyigényesek. - Jó, akkor állapodjunk meg március elejében. Még vagy öt percig pontosítgatták a részleteket, aztán Sarcha és Heinlein kezet rázott Farley-yel. A két nehézfiú közül a kevésbé sérült visszavitte őket a Park Lanen lévő parkolóba, ahol átültek Sarcha RollsRoyce-ába. - Nem lesz itt semmi baj - jegyezte meg Sarcha, miközben elhagyták Londont, és az A3-as úton Guilford felé vették az irányt. Thursley Hallba, angliai állomáshelyük felé tartottak. - Hiába, a pénz beszél, a kutya ugat. - Mégsem lehet rajta négy Masada rakétát venni - felelte kurtán Heinlein. Minden ügyességünket be kell vetnünk, hogy meg tudjuk kaparintani őket. 115. oldal

follett ken - a nagy jtszma Sarcha csak kuncogott. - David öcsém, te beszélsz itt ügyességről? Te, aki hagyod, hogy ilyen nyeszlett alakok megszorongassanak. Én a tervezőkészségedben bízom. Heinlein magában azt kívánta, inkább önmagában bízna Sarcha. Mikor aznap este odaértek Thursley Hallba, Heinlein egyszerűen nem tudott elaludni a rájuk váró akció miatti izgalmában. Mikor a villában már minden elcsendesedett, halkan tárcsázta a tel-avivi számot. Vagy egy teljes percig kellett várnia, mielőtt a Ben Yair fedőnéven ismert érett férfihang beleszólt a kagylóba. - Eddig minden a tervek szerint halad - jelentette Heinlein, miután a komputer azonosította a hangját. - A NASA már sürget, hogy közöljem a fellövés dátumát. žk május első két hetét szeretnék. - Ez ügyben vissza kell hívnia holnap - hangzott Greer válasza. Heinlein ideges pillantást vetett az ajtóra. Tudta, hogy Sarcha éber alvó, és azt is, hogy a kis angol képes úgy járni, akár a macska. - Lehet, hogy nem fog menni. Legalább egy hozzávetőleges időpontot mondjon most. Greer sokáig gondolkodott, mielőtt válaszolt. - Oké, egyelőre állapodjanak meg május tizedikében, és mikor legközelebb beszélünk, még visszatérünk erre. 53. Neil ellenőrizte az R-13-as panelon lévő lámpákat, melyeknek zöldet kellett mutatni, ha a rakománytér összes ajtóján tökéletesen zárt minden egyes zár, és ezt jelentenie kellett Jim Baylissnek, aki e pillanatban a parancsnoki székben feszített. - Jó, rendben van, Neil - mondta az oktató. Törölte a zsebszámítógépén az utolsó bejegyzést, kipenderült a parancsnoki székből. - Śgy gondolom, nincs szükség további gyakorlatokra, míg a Surrey Egyetemről meg nem küldik most már a részletes utasítást arra vonatkozóan, hogy hogyan akarják bepakolni a rakományt. Neil lelépett a csomagtérbe vezető emelvényről, és mélyen beszívta a hidraulikus olaj átható szagát, mely hajdani repülései hangulatát idézte fel benne. A kétórás koncentrálás végsőkig feszítette idegszálait, de nem bánta. Megint itt dolgozhatott a NASA-nál, együtt régi munkatársaival. Bayliss hátba veregette Neilt, miközben kiléptek az űrhajóból. - Jól csinálod, Neil. Meg fogom kérdezni Earlt, nem vihetném-e fel én a rakományotokat. Jó lenne megint együtt dolgozni, nem? Neil természetesen örült az ajánlatnak, és jó hangulatban követte társát. Egy technikus szólt utána, hogy telefonhoz kérik. Hackett akart beszélni vele. - Hogy mennek a gyakorlatok, Neil? - Minden remekül halad, Earl. De nincs értelme folytatni, míg meg nem tudjuk, mi is lesz a tényleges rakomány. A jövő héten repülök Angliába, így nógathatom a surreyieket, hogy adjanak pontos tájékoztatást a Cyclopsról. - Helyes - mondta Hackett. - Heinlein május tizedikét jelölte meg, ami nekünk jó. De a jövő héten még megerősítjük ezt a dátumot. Jöjjön majd be az irodámba, ha erre jár, és akkor véglegesítjük a tervet. - Rendben, Earl. 116. oldal

follett ken - a nagy jtszma - A főnöke, Heinlein is magukkal akar tartani a repülésnél. Nincs rá okunk, hogy visszautasítsuk a kérését, de neki is át kell esnie az alkalmassági vizsgálaton, és részt kell vennie a vészhelyzetekre való felkészítésen. Maga tudja, hogy mi mindennel jár ez. Kérem, nézzen utána, hogy mikor tudná fogadni Frank, és hogy ő maga mikor ér rá. Neilt meglepte a hír. - Heinlein részt akar venni a küldetésen? - Śgy tűnik. - Mint micsoda? Hackett nevetve válaszolt. - Gondolom, mint utas. Miért ne mehetne magukkal csak nézelődni? 137 Én megértem a fickót. ž fizet, és mivel elég kisszámú lesz a legénység, még helyhiánytól sem kell tartani. Csak az orvosi papírokat és a kiképzés igazolását kell nekünk leadnia. Oké? - Megmondom neki - ígérte Neil, és letette a kagylót. 54. - Egész jól leszereltük az atomtöltet bevetését kísérő külpolitikai tornádót jelentette Greer a Szükségállapot Nemzetvédelmi Tanácsának reggeli ülésén. Elismerem, hogy nem kis horderejű döntés volt bedobni a Masadát, de... - Csak azért sikerült eloszlatni a vihart, mert Maken nem hozta nyilvánosságra, hogy az akcióban szétlőttük három vadászbombázóját - vágott közbe Ben Irving. Az ellentámadás sikere nagyon kellett már hazánknak, de ezzel ennek vége is. Elrettentésül szántuk, és ezt a trükköt többé nem fogjuk eljátszani. Még egyszer mondom, ostobaság lenne eltékozolni a Masadákat egyszeri bevetésre, mielőtt elkészülne a hozzá való kilövőbuszter. - Hogy állíthatod, hogy nem fogjuk megismételni az akciót? - szólt közbe Rymann is. A Chel Ha Avir főparancsnoka összeillesztette tömzsi ujjait a nehéz rózsafa asztalon, és előredőlt. Ez volt a rá annyira jellemző támadópóz. - Tudjuk, hogy Makennek van egy harci kutatóosztaga, és nem is csinálják rosszul, amit csinálnak. Nem lesz nehéz nekik kiszimatolni, hogy második világháborús keresőt és haditechnikát alkalmaztunk a rakéta kilövésekor. Legközelebb egyszerűen váltogatni fogják a repülési magasságot és sebességet, és ha bekapcsolják az ECM-rendszerüket, akkor attól fogva bottal üthetjük a nyomukat. Ha vaktában lövöldözzük el a Masadáinkat, akkor csak embereinket és meglévő készleteinket pazaroljuk el. Űriási különbség van aközött, hogy egy vagy legfeljebb két akcióban bevetünk egy ilyen nagy erejű fegyvert egy kiszemelt célpont ellen, vagy hogy teljes egészében rájuk építjük a védelmünket, és összevissza lövöldözünk velük. A vita még vagy fél óráig tartott, és azzal végződött, hogy Rymann a Masada használata mellett szavazott. Kijelentette, hogy a Biztonsági Tanács ezt fogja indítványozni a kabinetnek. Rymann a külügyminiszterhez fordult. - Mi a helyzet a washingtoni látogatásommal kapcsolatban? 117. oldal

follett ken - a nagy jtszma Samuel Kuttner papírjai között kutatott. - Az USA államtitkársága egy- vagy kétnapos látogatást ajánlott az elkövetkezendő hetek során. Rymann kérdő pillantást vetett Greerre. - Van hozzáfűznivalód, Michael? - Igen. Szerintem túl korai már most betáblázni Hadley elnököt májusra. Én inkább azt javasolnám, hogy majd csak május elején lenne érdemes végleg lefixálni a látogatás időpontját. Nem lenne rossz mondjuk tizedikén és tizenegyedikén. Rymann-nak tetszett az ötlet. - Ez jó lenne, mert akkor visszaérnék a tizennegyediki függetlenségi nap ünnepére. - Az asztal fölött rámosolygott Greerre. - Lehet, hogy más ünnepelnivalónk is lesz akkorára, ugye, Michael? - Hát épp ezért javasoltam ezt az időpontot - felelte fáradtan Greer. 55. Sarcha biztosra vette, hogy gondjuk lesz a hatóságokkal az Izraelbe való visszatérésükkor, mert amikor gumicsónakon elhagyták az országot, természetesen semmilyen pecsétet nem kaptak az útlevelükbe. A Ben Gurion repülőtéren mégis szerencséjük volt, mert a belépésnél szolgálatban lévő nő csak azt nézte meg, hogy érvényes-e az útlevelük, és néhány szokványos kérdést tett fel a látogatásuk céljáról, aztán engedte őket tovább. Sarcha és Heinlein taxival ment Tel-Avivba, megint csak a Plaza Hotelben vettek ki szobát, és béreltek egy autót. - Jó kis szarban leszünk, ha valamelyik gyémántkereskedő fel talál ismerni minket - jegyezte meg Sarcha a szálloda uszodája mellett heverészve. Heinlein vihogott egyet, és italos poharával a bikiniben parádézó lányok felé bökött. - Ez nem fordulhat elő, amíg ilyen látvány köti le a férfiszemeket. Ez pedig így van az év tizenkét hónapján át. - Hacsak egypár jómadár nem érdekli őket jobban - vágott vissza Sarcha. - Ez igaz, de ezek nem járnak ilyen helyeknek még a közelében sem. Mellesleg a sajtó nem nagyon szellőztette a gyémántügyet. - Tényleg - értett egyet Sarcha. - Akkor hát hogy is lesz az a narancsszállítás, drága David öcsém? - Ami az időpontot illeti, az elkövetkezendő öt hét valamelyikén - felelte Heinlein. - Hogy hogyan, az már velősebb kérdés, még magam is töröm rajta a fejem. - Akkor csak gondolkozz, öregem - hagyta rá Sarcha elégedetten, és miközben lassan kortyolgatta italát, szemét egy közeli bikinis szépségen legeltette. - Nekünk csak annyi lesz a dolgunk, hogy felhívjuk Jack Farley emberét Haifában, egy bizonyos Harry Laffint. Sarcha horkantott egyet. - Tőle ugyan aligha tudjuk meg, hogy hol találjuk a narancsokat. 138 I 139 - Én is tudom, hogy van még egy-két akadály. De ne felejtsd el, hogy én hivatalosan is részt vettem az ilyen narancsügyekben. Sarcha kényelmesebb pózt vett fel, és oldalról figyelte Heinleint. - David öcsém, hadd mondjak meg neked valamit. Gyanútlan gyémántkereskedőket kelepcébe csalni egy buszon is más dolog meg vásárra vinni a bőrünket egy ilyen narancscsempész-akcióban is. Egyrészt egy 118. oldal

follett ken - a nagy jtszma csomó profival lesz dolgunk, akik isten tudja, milyen csodafegyverekkel rendelkeznek. És akkor nekem még ott van a krónikusan visszatérő félelemfóbiám is, amivel számolnom kell. Heinlein felállt. - Gyerünk, Sarcha. Kezdjük el a munkát. Autózzunk egyet. Sarcha vetett egy utolsó sajnálkozó pillantást a lányok felé, és kénytelen-kelletlen feltápászkodott a nyugágyról. - Hallottál valaha a Ta'asról? - kérdezte Heinlein, miközben a Herbert Samuel sétányon dél felé repítette Sarchát. - Valahol már igen. Fegyvergyártó cég? - Śgy van - felelte Heinlein. - A Ta'as fegyvergyárlánc Izrael különböző részein szétszórva, az ország hadiiparának része. Mindennel foglalkoznak, amit ma el lehet adni. Tankoktól kezdve bukósisakokig. - Masadákat is gyártanak? - Még azokat is. - Mikor maguk mögött hagyták a tel-avivi delfináriumot, Heinlein lefordult balra, és a kertvároson keresztül a déli pályaudvar felé vette az irányt. - De nem egy helyen állítják elő őket. Az elektromos alkatrészeket a Tediran gyártja. Az orr-részt az elad részleg, az üzemanyagtartályokat pedig a most jobb oldalon látható gyár. Ne bámuld annyira feltűnően. Sarcha tekintete jobbra siklott, és a rozsdás drótkerítés mögötti kis gyáregységet tanulmányozta. - Hát nem éppen a legmodernebbnek tűnik - jegyezte meg. Heinlein lassítani kezdett az éppen következő útkereszteződésnél. - Egyik sem az az itteniek közül. Ez félig-meddig szándékos is, hogy senki se sejtse, milyen program fut a falain belül. - Heinlein megint gyorsított. - Balra egy másik Ta'as épületet látsz. De ott nem gyártanak semmit sem. Sarcba az ablaktalan, bunkerszerű betonépületre pillantott. A külső szemlélő festékraktárnak nézhette volna. - Akkor hát mire szolgál? - A Masada robbanótölteteit tárolják itt, amíg el nem készülnek arra, hogy átszállítsák őket a szemben lévő gyárrészlegbe. Nézd meg jól, amikor megállok. Heinlein -a kereszteződésnél fékezett. Az úton nyüzsgött a forgahm. Legalább két percig kellett ott vesztegelniük, mielőtt folytathatták útjukat. Ezalatt Sarcba alaposan szemügyre vehette Izrael nemesfémgyárát. A laikus szemlélő semmi különöset nem vett észre a modern, egyszintes ipari létesítményen, de Sarcha sasszeme előtt nem maradhatott rejtve jó néhány megkülönböztető vonás. - Látsz rajta valamit? - kérdezte Heinlein, miközben íja gázt adott. - Szép fűvel van körülvéve. Kanyargós út vezet a bejárathoz. A járdát szegélyező díszkövek akadályozzák a gyorsan távozni szándékozót, a vastag tölgyfa kapuk pedig akár egy tankot is megállásra késztetnének. Az épület maga egy kisebb dombon áll, melyet olyan lanka vesz körül, ami minden közepes robbanást nagyrészt felfog. A fedett teniszpálya kupolája valószínűleg radargátló funkciót tölt be. Ű, igen. A láncokba elektromos áramot vezettek. Láttam a vezetékeket. Ezektől eltekintve ez 119. oldal

follett ken - a nagy jtszma is csak olyan kis összeszerelő épületegyüttes, mint a többi. Heinlein felnevetett. - Igazán formában vagy, Sarcha. - Mindenesetre elég lenne bemászni ide. Ha netán ilyen terveket forgatsz a fejedben, akkor rám legfeljebb az őr szerepét tukmálhatod. - Nem kell bejutnunk - nyugtatta meg társát Heinlein, miközben egy irodaépületekkel teleépített körzetbe jutottak. Egy impozánsnak tűnő, de eléggé elhagyatott toronyház előtt parkoltak. - Mit gyárt hivatalosan az Izraeli Nemesfémgyár? - kérdezte Sarcha. - Sima gyűrűket az ékszeripar számára. Aranyláncokat meg más ilyesmit. - Nem is rossz takaró az igazság elrejtésére - méltányolta Sarcha. - îgy van. Legalább kétszáz alkalmazottjuk van a normális munkára, de másik ötven dolgozik a különleges részlegben. žk szerelik össze a Masadákat. - A robbanófejekkel felszerelve? - Igen, az atomtöltetekkel ellátva - erősítette meg Heinlein a kis angol feltevését. Sarcha füttyentett egyet. - Hát, valahol nekik is lenniük kell - folytatta Heinlein. - A fő gyárépület túl jól ismert, tehát szükség volt a Ta'as ilyen jellegű fedezőmunkájára. Négy rakéta már így is olyan kész állapotban várakozik, hogy akármelyik pillanatban ki lehetne lőni őket. - Hány fővel? - Csak egy pilóta és egy másodpilóta kell hozzá - adta meg a kész választ Heinlein. - Ezen felül minden feltűnő lehetne. A rendes munkát végző alkalmazottak suttogni kezdenének. Sarcba elgondolkozott. - Te honnan tudod mindezt? - Én is részt vettem a biztonsági rendszer megszervezésében. Ezzel Heinlein kiszállt a kocsiból, és felmérte a lakatlan húszemeletes tömböt. - Mit szólsz hozzá? - kérdezte Sarchától. A kis köpcös is megszemlélte az épületet. 140 141 - Mit kéne szólnom? - Például hogy milyen lehet a kilátás a legfelső szintről? Sarcha megfontolta a dolgot. Elsétált az út közepéig, és onnan nézett vissza abba az irányba, ahonnét jöttek. Széles vigyor terült szét az arcán. - Azt hiszem, onnan egész jól látszik a nemesfémgyár főbejárata. - Remekül, Sarcha, remekül. A két férfi megkerülte a magas épülettömböt. Megnézték a nagy fedett parkolót és a rakománykirakodó részét. 120. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Ideálisnak tűnik - mormogta Heinlein, és feljegyezte a telekügynök adatait, akihez a garázs tartozott. - Csak nem atcarod megvenni ezt a telket? - kérdezte Sarcha. Heinlein megütközött a kérdésen. - Dehogyis. Ha bérbe venni is elég. A Stavolos Tröszt hivatalos papírján írt levélre, melyet az egyik szállodai portás küldött át az Angolszász Telekügynökségnek, két órán belül meg is jött a válaszadó telefonhívás. Heinlein aznap délutánra fixálta le a találkozót, és háromra már vissza is ért a hotelba. Egy kulcscsomót lökött Sarcha orra elé az asztalra. - Fél évre kötöttem a bérleti szerződést jelentette Heinlein. - Nem volt semmi akadálya. - Űrájára pillantott. - Még van időd elmenni és megkeríteni a Tel-Avivban található legnagyobb távcsövet. Néhány óra múlva Heinlein belekukucskált a Tel-Avivban található legnagyobb távcsőbe, és összehunyorította a szemét. - Minden fejjel lefelé látszik. - Azért, mert ez csillagászati távcső - felelte közömbösen Sarcha. De fantasztikusan tud nagyítani, nem gondolod? Śgy értem, pusztán attól, hogy belenézel, úgy érzed, hogy ott állsz a bejárat előtt. - Minthogy még sohasem álltam tótágast egyetlen gyár bejárata előtt sem, nem tudom. - Heinlein ellökte a székét a távcsőtől, és szeme végigfutott az irodában még betöltetlen szabad helyen. Sarcha elhúzta az ablak elől az állványra szerelt távcsövet, nehogy valaki észrevegye kívülről. - Azok a palesztinok, akiket a gyémántakcióra kiválasztottál, klassz srácok voltak. Tényleg jól dolgoztak. Sarcha elvigyorodott. - Alefre gondolsz, meg a barátaira? Persze hogy jó srácok. Én magam képeztem ki őket. Régi haverok vagyunk. - Elő tudod keríteni őket megint? - Ugyanannyiért, mint a múltkor? - A duplájáért. - Nem lesz gond. Egy napot adj. - Rendben - felelte Heinlein. - Ide hozd őket. Szükségünk lesz még egy autómentőre és egy kis robbanóanyagra. Talán jobb, ha nem állítunk össze belőlük bevásárlólistát. Máris munkához láthatsz. Sarcha nem értette a dolgot. - Máris? Heinlein összevonta dús szemöldökét. - Szerinted az a szó, hogy máris, nem azt jelenti, hogy ebben a pillanatban? - De, persze hogy azt jelenti. Ha annak idején hélyesen tanították az iskolában. De gondoskodtam ma estére egy kis szórakozásról. - Ha jól gondolom, ez a szebbik nem képviselőit jelenti, nemde? - Ami az áraikat illeti, nem találtaran annyira takarosnak, mint őket magukat - felelte Sarcha savanyúan. - Huszonöt százalékot már le is tettem az asztalra előlegben. - Az élet olykor elviselhetetlenül kegyetlen tud lenni - jegyezte meg 121. oldal

follett ken - a nagy jtszma Heinlein. Másnap reggel Heinlein első dolga volt egy fekete, egyéves Mercedest venni az egyik tel-avivi autókereskedőtől. Azért választott feketét, mert ez volt az izraeli diplomatakocsik jellemző színe. Ilyenben furikáztak a magas rangú Zahal tisztek szolgálati útjaikon. Próbaútra Heinlein Jeruzsálemet választotta, melybe két óra alatt elröpítette a kocsi az M1-es főúton, és az eredményt meggyőzőnek találta. Mikor visszatért Tel-Avivba, Heinlein egy jachtcégnél folytatta útját, és alaposan megvizsgálta az eladó rádió adó-vevő készletet. Szeme egy nagy és drága Yaesun akadt meg, nem annyira az ára miatt, mint inkább egyméteres frekvenciasávja miatt. - Háromezer dollár - mondta az eladó tiszteletteljes hangon, mikor megvizsgálta Heinlein üzleti igazolványát. Levette a gépről az egyméteres VHF-hullámsávkonvertert. - Ez védelmi intézkedés. Heinlein összevonta a szemöldökét. - Ez így nem fair. Szükségem lehet az egyméteres frekvenciasávra, amikor a jachtom amerikai vizeken állomásozik. - Nagyon sajnálom, uram. Csak olyan adó-vevőket adhatunk el, amelyek a hadsereg VHF-frekvenciahálózatán belül működnek. - Az eladó itt cinkos hangra váltott. De arra nem terjed ki a rendelkezés, hogy nem adhatjuk el azokat a hullámsávkonvertereket, amiket már leszereltünk a készülékről. Magának pedig gyerekjáték visszaszerelni azt. Ha leveszi a készülék hátsó részét, látni fogja az üres bemenetet. Heinlein elvigyorodott. - Néha olyan érzésem van, hogy nem a legnagyobb lángelmék hozzák a törvényein:;et. - Pontosan, uram. Heinlein vásárolgatott még ezt-azt, majd visszahajtott az irodaházba, ahol három órát töltött zárt ajtók mögött, nagyrészt a kirakodóhelyiség142 143 ben, ahol a Yaesut rákötötte a kocsi elektromos hálózatára. A konvertert könnyűszerrel vissza tudta állítani. A legtöbbet azzal bajlódott, hogy miután az antennát is feltette a tetőre, vissza tudja gyömöszölni a Mercedes többi alkatrészét a helyére. Ezután a Yaesut egy takaró alá rejtette, és maximális teljesítményre állította, a mikrofont az ülések közé dugta, és Tel-Aviv centrumába hajtott, és bekapcsolta a mikrofont, miközben elhajtott egy televízió-szaküzlet mellett. Látta, hogy a boltban egyszerre bolondul meg a sok televízión a kép, és mindaddig jár vad táncot a színek és formák kavalkádja, amíg ő bekapcsolva tartja a mikrofont. Néhány perc múlva még egyszer elvégezte ezt a próbát, miközben visszafelé jövet meg kellett állnia a közlekedési lámpánál. 122. oldal

follett ken - a nagy jtszma Heinlein meg volt elégedve az napi teljesítményével. Az antennával ellátott Yaesu úgy viselkedett, mint egy hatékony rádiózavaró. Ideje volt felhívnia megint a központi számot. - Sajnálom, David - hallotta Greer hangját, mikor az a kérésére válaszolt. Ebben még én sem tudok segíteni. A rakodást vezető tiszt határozza meg a napot és az órát, és ezt joga van csak az utolsó pillanatban közölni. Az a mondat, hogy ämég én sem tudok segíteni", felkeltette Heinlein gyanúját. Ebből arra következtetett, hogy Ben Yair nem akárki lehet. - Akkor mit tanácsol? Huszonnégy órán át tartsam szemmel a helyet? - Azt hiszem, nincs más választása, David. Sarcha este kilenckor ért haza, épp akkor, amikor Heinlein már addig bámult a távcsőben fejjel lefelé álló világra, hogy kezdett beleszédülni. Meleg kézfogással üdvözölte a négy palesztint. - Megvettünk mindent, amit mondtál - jelentette Sarcba, és csak úgy ragyogott a büszkeségtől. - És még ezeket is. - Ćtnyújtott Heinleinnek egy csomagot, melyben ideggázzal töltött gránátok sorakozták. - Ha jól irányítják a dobást, és a megfelelő helyen fejti ki hatását, képes az ellenséget néhány napos kényszeralvásra kárhoztatni. - Nagyon jó, Sarcba. Szép munkát végeztél. Sarcba elégedetten vigyorgott. - Gyere és nézd meg, mit hagytunk a parkolóban. A kis csapat letrappogott a kirakodótérbe, ahol Heinlein megszemlélhette az autómentőt, amit Sarcba most szerzett. Ugyanaz a General Motors termék volt, amit az izraeli hadsereg is használt, azzal az eltéréssel, hogy ezen ott virított a Nablus szerviz felirat, és arab rendszámtáblája volt. Sarcba bemutatta, hogy a gép harminctonnás víztartálya működik. - Alef nagy mestere a szórópisztolynak, csodákat képes művelni vele - jelentette Sarcba. - Tényleg, Alef? - kérdezte Heinlein. A palesztin egy bólintással válaszolt, majd hozzátette: - Ez volt eredetileg a szakmám. Két napot kérek, és pont olyan lesz, mint akármelyik hadseregbeli járgány. Heinlein megmutatta Alefnek a Mercedest. - Ezt is lásd el olyan táblákkal, feliratokkal, mintha a hadsereghez tartozna. A palesztint ez a feladat sem rettentette el. - Már azt is tudom, hogy honnan szerezzem meg a szükséges táblákat. A Tel-Aviv külvárosában lévő Tunny udvarán hatezerhatszáz négyszögölt töltöttek be a kereskedelmi furgonok, melyek között éppúgy lehetett kis teherautókat találni, mint hűtőládákkal felszerelt hatalmas kamionokat. Legalább hatszáz négyszögölön csak a gyümölcsszállító teherautók sorakoztak, melyek nagy része olyan állapotban volt, mintha egész életükben dinamittal bombázták volna őket. - Harminckénes típusú konténert keresnek? - motyogta magában Tunny, és elhaladt 123. oldal

follett ken - a nagy jtszma egy guberálóbrigád mellett, akik éppen egy kivénhedt teherautóból mentették a még menthetőt. - Azok alumíniumból vannak. Méghozzá préselt alumíniumból. El sem hinnék, hogy milyenek manapság az alumíniumárak. A hadiipar rendelkezései miatt. Sarcha két konténer közé furakodott, és így szólt: - Ha maga nem hajlandó eladni a sajátját, talán tud nekünk ajánlani valaki mást? Tunny mintha meg sem hallotta volna Sarcha kérdését, történetesen épp akkor bukkant rá a keresett tárgyra. - Itt is van, uram. Egy harminckettes típusú konténer. Iparosok készítik. A citromszállításra ez a legalkalmasabb. Akár száz évig is eltartható benne. Ez itt még csak egyéves. A hozzá való teherautó órája pedig még csak negyvenezer kilométert mutat. Sarcba megvizsgálta a járgányt és a hatalmas konténert, ügyet sem vetve a lábatlankodó Tunnyra, aki alig győzte sorolni áruja érdemeit. Most az egyszer valóban joggal dicsérte portékáját. A furgon valóban kifogástalan állapotban volt. - Mennyiért adja? Tunny úgy tett, mint akit nem izgat különösebben az üzlet. - Sekelben vagy dollárban? - Dollárban. Készpénzzel fizetek. - Odaadom harmincötért, ha nem kér róla nyugtát. Még nyugta nélkül is úgy fog hajtani, mint Penelopé rokkája. - Kérek nyugtát - felelte Sarcba ellentmondást nem tűrő hangon. Mindennek törvényesnek és minden gyanú felett állónak kell lenni. Tunny vállat vont, és kezdett rájönni, hogy vásárlója mégsem olyan balek, mint gondolta. Méghogy minden gyanú felett kell állnia. Hová halad a világ? 144 145 - Akkor kénytelen vagyok harminckilencet kérni - módosította az öreg az árat. - Harminchetet adok. - Harmincnyolcért viheti. - Megegyeztünk. 56. Heinlein tíz napig figyelte az Izraeli Nemesfémgyárat, és már kezdett aggódni, hogy a hosszas silbakolást megsínylik a csapat idegei. Még a máskor oly higgadt Sarcha is kezdett már tűkön ülni, a legkisebb vétségért ráordított mindenkire, és egyszer még a négy palesztin is komolyan összekülönbözött valamin. Még a rugós kés is előkerült egyszeriben. Csak az vetett véget az eldurvulni látszó veszekedésnek, amikor Sarcba kirúgta a támadó kezéből a fegyvert. A tizenegyedik délutánon Alef volt soron a távcsőnél, amikor füttyjellel hívta társait. Heinlein azonnal mellette termett. Egyetlen pillantás, melyet a távozni készülő, ponyvával letakart rakományra vetett, elég volt 124. oldal

follett ken - a nagy jtszma neki. - Ez az! - kiáltotta. Tehát érdemes volt ennyit várni. A hat férfi kirobogott az irodaházból, és mindegyik a maga autójába szállt. Heinlein a 7. izraeli fegyveres alakulat parancsnoki egyenruháját viselte, a Mercedes hátsó ülésére vetette magát, miközben Sarcba, a sofőrje a volán mögé vágódott, és beindította a motort. Alef és a másik három palesztin közkatonai egyenruhát viselt. žk az autómentőbe szálltak, és követték a parkolóból normális sebességgel kikanyarodó Mercedest. Mihelyt maguk mögött hagyták az ipartelepet, Sarcba egy kicsit jobban beletaposott a gázba, hogy utolérje a katonai teherautót: Egyelőre nem látta a járgányt, de tudták, hogy merre kellett mennie. Heinlein lenyúlt maga mellé, és felvette a földről a Yaesut. A mikrofont Sarcba mellé lökte az első ülésre, hogy társa bekapcsolhassa, amikor ő jelt ad. Az ideggázgránátokat Heinlein a mellkasán lévő belső zsebbe rejtette. Ettől kezdve azonban egyre rosszabbul mentek a dolgok. Sarcfia olyan mellékutcákba keveredett, ahol szélessége miatt nem fért el a mögöttük haladó autómentő. Heinleinnek kapaszkodnia kellett, olyan hirtelen kellett irányt változtatniuk. Aztán Sarcba kikeveredett a 44-es főútra, mely délkeleti irányban haladt a síkságon keresztül az egykori keresztes hadjáratok városa, Ramla felé, de még ekkor sem látták a teherautót. - Az isten szerelmére! - kiáltotta Sarcba. - Nem előzhettek meg ennyire bennünket! - Biztos, hogy erre kell menniük, ha a ramlai kirakodóállomásra akarnak jutni mondta Heinlein is zavarodottan. - Taposs bele! - Le fog minket állítani a rendőrség gyorshajtásért! - Ezzel a kocsival ugyan nem. Sarcha gyorsított, és azonnal le is előzött néhány autók, akik tartották magukat a sebességkorlátozáshoz. Két mérfölddel később az út többsávos sztrádává szélesedett. - Alef még nem ért utol minket - mondta Sarcha. - Azt fogja hinni, hogy feladtuk, és vissza fog fordulni. - Szerintem tovább fog hajtani a Rishon elágazásig - felelte Heinlein, és szidta a körülményeket, melyek kockázatossá tették, hogy rádión küldjön üzenetet társának. Ebben a pillanatban mindketten megpillantották a teherautót, mely vagy egy mérfölddel lehetett előttük. Jézusom! Ott van! - Indulj utána! - kiáltotta Heinlein, elvigyorodott, és elővette géppisztolyát tokjából, és ráerősítette a hangtompítót. A Mercedes monoton motorbúgással zúgott előre. Öt perc sem telt belé, és Sarcba már a teherautó mögött volt. Az a külső sávban haladt, a rakományt takaró ponyva erősen lobogott a szélben, olyannyira, hogy félő volt, nem bírja ki az út hátralévő részét. - Menj melléje! És tartsd készenlétben a mikrofont. - Te jó ég! - kiáltotta hátra Sarcba a válla fplött. - Majd kiesik a kerék ettől a sebességtől, és te csak itt dirigálgatsz! - Ne jártatsd a szád! Ćllj mellé,' ha mondom! Sarcfiának többször még dudálnia is kellett. A furgon makacsul tartotta magát a külső sávban. Látszott, hogy a vezető örömét leli benne, hogy megszívathat egy tiszti szolgálati kocsit. 125. oldal

follett ken - a nagy jtszma Sarcfia cifrákat káromkodott, nagy nehezen átjutott a középső sávba, és elhagyta a teherautót. Heinlein lehúzta a hátsó ablakot. Aztán lassan sikerült egy vonalba kerülniük a teherautó hátsó kerekével. Sarcfia komoran a kormányra szegezte szemét, és minden erejével igyekezett legyőzni a behemót teherautó által kavart szélvihart. - Háromra kapcsold be a mikrofont - harsogta Heinlein. - Eáy... Sarcfia kezébe vette a mikrofont. - Gyerünk már! Gyorsabban! Kettő... A Merdedes megint gyorsítani kezdett. A teherautó kerekei alatt izzani kezdett az aszfalt. A sebesség által felkorbácsolt tornádó gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy Heinlein hozzákezdjen terve kivitelezéséhez. Kétségbeesésében a férfi az ablaknak támasztotta a gépfegyvert, hogy legalább ezzel ellensúlyozza az őrült himbálózást. Már nem számított, hogy a sofőr mellett ülő ember észreveszi-e a fegyvert. - Három! Sarcfia ebben a pillanatban felpattintotta a mikrofon kapcsolóját, Heinlein pedig egy hat lövésből álló sorozatot eresztett a teherautó kerékgumijaiba. Először semmi sem történt azon kívül, hogy Sarcba hagyta, hogy a furgon elsüvítsen előttük. 146 147 - Bassza meg ezeket a szuperellenálló gumikat! - kiáltotta Sarcha, de vigyorgott, miközben továbbra is bekapcsolva tartotta a mikrofont. Heinlein új tárat tett a géppisztolyba. Hirtelen a furgon részegen kezdett az út széle felé tántorogni, egyre lassabban haladt, és ezzel Sarchát is fékezésre kényszerítene. A nehéz járgány egyre inkább ingadozni kezdett, a hátsó féklámpája hol kigyulladt, hol elaludt. Mindez a vezető kétségbeesett kísérleteiről árulkodott, mellyel igyekezett kordában tartani járművét. Minthogy kénytelen volt egyre lassítani, egykettőre befejeződött a csata, és a teherautó a füvön kötött ki, míg teljesen meg nem feneklett. A többi autó pedig csak egyre rótta a hosszakat Ramla felé, vezetőik mit sem sejtve az iménti drámáról. Sarcha a teherautó mögött egy-két yardnyira állt le. Még maradt annyi lélekjelenléte, hogy nem felejtette el kinyitni Heinleinnek az ajtót. îgy indultak meg az őrmester és a tizedes felé. Addigra Heinlein már előkészített kettőt az ideggázgránátok közül, melyek most ott lapultak a markában. A két katona kiugrott a járműből, és a tönkrement hátsó kereket vizsgálgatták. Az őrmester ott tartotta kezében szolgálati fegyverét. Most mindketten felegyenesedtek, úgy várták be a közeledő Heinleint és Sarchát. Śgy tűnt, hogy nincsenek elájulva Heinlein egyenruhájától, mert nem álltak vigyázzba, és jelét sem mutatták, hogy tisztelegni szándékoznak. - Ez nem jó jel - mormogta Sarcha az orra alatt. Heinlein nem vette észre, hogy társa nemtörődöm gesztussal egyenruhája zsebébe teszi a kezét. - Hé, mi a fene ez, hogy kilövöldözitek a kerekünket? - kérdezte méltatlankodva az 126. oldal

follett ken - a nagy jtszma őrmester, és közben a jövevényekre szegezte a puskáját. - Azt hiszem, itt valami félreértés van, őrmester - válaszolta Heinlein kedélyeskedve, és egyre közelebb ment a férfihoz. - Láttuk a defektet, és mondtam a sofőrömnek, hogy... - Hanta az egész. Láttam a lövéseket a visszapillantóból. Sarcha látta, hogy az őrmester ujja szorosabban illeszkedik a-ravaszra. Egyetlen mozdulattal félresöpörte Heinleint az útból, villámgyorsan előrántotta automata géppisztolyát, és két lövést adott le szinte egyszerre. Tény, hogy nem állt messze a célpontoktól, mégis szép találatnak számítottak a lövései. Az őrmester is, a tizedes is egy-egy lövést kapott a szeme közé. - Te jó ég, Sarchal Ezt nem kellett vol... - Ez a farkastörvény. Ha nem teszem, már te szagolnád alulról az ibolyát felelte Sarcha vigyorogva. - Tüntessük el őket gyorsan! Gyere, segíts! A két holttestet az utat szegélyező sövénybe rejtették. Heinlein ezután bemászott a teherautó vezetőfülkéjébe, és az adó-vevő jeleit hallgatta. Semmi rendkívülit nem hallott. Ettől egy csapásra megkönnyebbült. Vagy a Yaesu tett jó szolgálatot, vagy a két ürgének nem maradt ideje használni a rádiót. Magában azon tűnődött, hogy a két férfi nyilván azért húzott ennyire, mert hosszabb pihenőt akartak tartani, mielőtt Ramlába értek volna. De mivel máris egyórás késésben voltak, valószínűnek látszott, hogy katonai rendőrcsapatot küldenek rövidesen keresésükre, hogy fésüljék át az út menti pihenőhelyeket és csehókat. Az beletelik egy újabb óra hosszába. Tehát két óra múlva megszólalnak a vészharangok. - Na végre, itt vannak már! - kiáltotta Sarcha. Heinlein gyorsan kikecmergett a vezetőfülkéből, és intett az autómentőnek, melyben társaik ültek. Sarchával együtt egyetértettek abban, hogy régen örültek ennyire Alef megjelenésének. Idegtépő tizenöt percet töltöttek azzal, hogy a katonai teherautót az autómentőhöz erősítsék. - Az átkozott életbe - szitkozódott Sarcha néhány perccel később már a Mercedes volánjánál ülve, amint a kevésbé forgalmas Rishon út felé tartott. - Az utolsó pillanatban állítottuk meg a gazfickókat. Ha egy mérfölddel később próbálkozunk, már elhagytuk volna az útkereszteződést. - Rosszul becsültem meg a sebességüket - vallotta be Heinlein. Sarcha ezen csak nevetett, és a visszapillantó tükörben ellenőrizte, nem követik-e őket. - A katonai sofőrök mindenhol egyformák a világon - jelentette ki. - Azért nem kellett volna lepuffantanod őket - mondta Heinlein. Az ideggáz is azonnal hat. - De a golyó még annál is hamarabb - ellenkezett Sarcha. Gyanakodó pillantást vetett Heinleinre. - Mi van veled, David öcsém? Ahogy öregszünk, úgy válunk egyre szentimentálisabbá? - Az utat figyeld inkább - felelte kurtán Heinlein. Az autómentő most egy arablakta piszkos útra tért át, és egy olajfákkal szegélyezett, lankás, szűk ösvényen haladt tovább. Śjabb három mérföld után egy hepehupás rész következett, majd hirtelen egy betonbungallókkal körülvett csirkefarmmal ért véget. A baromfiudvar túlsó végében egy düledező Nissen kunyhó roskadozott, mely úgy nézett ki, mintha még 127. oldal

follett ken - a nagy jtszma az őskorban építették volna ide. A viskó előtt néhány ezeréves mezőgazdasági szerszám rozsdásodott. A kunyhóból vagy hat arab asszonyság nyomult elő, és hangos kiáltozással üdvözölték Alefet és a másik három palesztint. - Nem lehet nekik ellenállni - jegyezte meg Sarcha igazi melegséggel a hangjában, miközben leállította a Mercedes motorját. - Ezek az asszonyok két napon át dolgoztak, hogy rendbe hozzák ezt a viskót. Két nő tágra nyitotta a kunyhó hátsó ajtaját. Annak belsejében Heinlein egy Volvo teherautót látott a világ legnagyobb gyümölcskonténerével, amit el tudott képzelni. Alef társai segítségével szuszakolta be az autómentőt és a katonai teherautót a Volvo mellé. Heinlein is kiszállt a Mercedesből. Most, hogy újra kiegyenesedhetett, 148 149 vette észre, hogy az elmúlt három óra izgalmai mennyire kimerítették idegrendszerét. Ćsított és nyújtózkodott egy jót. - Nos - mondta Sarcha, aki Heinlein mellett feszített most is -, megszereztük a gyümölcstartályt is. És most már itt vannak a narancsok is. Alig bírom türtőztetni magam, hogy végre lássam is őket. Mindannyian beléptek a kunyhóba. Az egyik palesztin gondosan bezárta az ajtókat. Alef egy majom ügyességével ugrott fel a teherautóra, és kezdte kioldani a ponyvát. Mind a három maradék palesztin segített neki tartani a súlyos anyagot, és lerántani azt. Mikor meglátták a zsákmányt, egy csapásra bennük rekedt a viháncolás. Négy darab tíz méter hosszú, tűhegyes orrú rondaság hevert előttük szorosan egymás mellett a faállványon. Néhány másodpercig valamennyien szótlanul nézték a rakétákat. Végül Sarcha mozdult meg elsőnek, hogy megérintse őket. - Krisztusom - sóhajtotta. - Láttatok valaha ehhez hasonló fegyvert, melyet tudatosan terveztek azért, hogy fájdalmat és szenvedést zúdítsanak a világra? Még a máskor oly flegma Heinleinben is benne fagyott a szó. - Atomtöltetű vagy szokványos támadófejük van? - kérdezte Sarcha, és a világ minden kincséért sem vette volna le a szemét a rakétákról. Heinlein felmászott a teherautóra, és a rakéták mellé térdelt, hogy közelről megnézhesse a támadófejeket. Mindegyiken egy szériaszámot látott, melynek egy D betű volt az előtagja. - Tíz kilotonnás atom - ejtette ki egyszerű hanglejtéssel Heinlein. Sarcha magában fohászkodott. Heinlein kibogozott egy kis ládakeretet, melyet a rakéták között talált. - Ez pedig - mondta és feltartotta a keretet - a tűzelzáró panel. Ezzel leugrott a furgonról, és átvett Aleftől egy borítékot. - A sofőr széke alatt találtam mondta a palesztin. Heinlein felbontotta a borítékot. A Ta'as használati utasítását találta benne. A boríték belsejéhez erősítve lapult még egy kisebb boríték is. Abban csupán egyetlen papír volt, melyen csupa számsor sorakozott. Heinlein egy darabig tanulmányozta őket, majd ördögi mosoly jelent meg az arcán. - Mi az? - kérdezte Sarcha. 128. oldal

follett ken - a nagy jtszma - A kombináció a rakéták üzembe helyezésére. Ezek után Sarcha csak pislogott, és nem tudta, mi értelmeset mondhatna még. 57. Ben Irving már eleget hallott. Hirtelen felállt, felborítva maga mögött a széket, és az ajtóhoz vágtatott. - Elképesztő, iszonyú katonai balfogás! - üvöltötte Rymann-nak és Greernek a kabinet tárgyalótermében. - Nincs mellette őrség, és négy legtitkosabban kezelt rakétánk egyszerűen felszívódik! Ezzel Irving kirobogott a helyiségből, és be is vágta volna maga mögött az ajtót, ha Samuel Kuttner idejében el nem kapja azt, mivel ő már egy ideje várta kollégája dühkitörését. - Gyere ide, Sam - mondta Rymann fáradtan. - Te mit akarsz tőlem? - Most kaptunk üzenetet Washingtonból. Az államtitkárság jóváhagyta a tárgyalásra általunk kitűzött időpontokat. Tehát május tizedike és tizenegyedike. Én találkozom Walter Swifttel, és természetesen te is, ha akarsz, három órára május tizedikén. Másnap pedig Hadley elnök fogad téged kétórás nem hivatalos találkozón a Fehér Házban. Rymann megkönnyebbülten felsóhajtott. - Jól van, Sam. Ez legalább egy morzsányi jó hír a kabinet és az elnök számára. 5 8. Március Śjabb négyezer dolláros tarifa fejében Alef elvállalta a rendkívül kockázatos feladatot, azaz hogy a konténerbe rejett négy Masada rakétát Haifába szállítsa. Prémiumként Heinlein kilátásba helyezte még neki a Volvót is. Amint az ősi város külvárosába ért, Alef már látta is lelki szemei előtt csodás tervei megvalósulását, amikor is egy egész teherautó-hálózatot működtet majd Palesztinfa széltében-hosszában. Tökéletesen időzített: a súlyos rakománnyal felszerelt teharautó hajszálpontosan tizenkét óra ötven perckor szelte át a Giborim hidat. Utána Alef keresztülhajtott a Zevulun nevű iparnegyedes, és egy órakor leparkolt a Volvóval a Kishon kikötőben lévő Izraeli Ćllami Gyümölcsszállító Vállalat teherszállítással foglalkozó irodája előtt. A cég valójában nem volt olyan kiterjedt, mint azt nevéből sejteni lehetett; valójában a Haifa határán kívül működő társaságok legkisebbikeként tartották számon. Tulajdonosa, irodavezetője és munkairányítója egy személyben egy Harry Laffin nevű volt angol állampolgár volt, aki még évekkel ezelőtt emigrált Izraelbe abban a mély meggyőződésben, hogy egy angol gyümölcskereskedő itt tevékenykedhet a legkevesebb adót fizetve. Azért még megvoltak a londoni kapcsolatai, például Jack Farley-val, aki sok hasznot hajtott a 151 malmára az évek során. A legutóbbi üzlet pedig minden idők legnagyobb húzásának számított Laffin szemében. Amint meghallotta az iroda előtt elhallgató motorberregést, Harry azonnal az ablakhoz vágtatott. Ez volt az a teherautó, amit várt, és még a rendszámtábla is egyezett. A regényekben általában van a hősökre jellemző valamilyen sajátos gesztus, amivel örömüket kifejezik, ha jó hírt hallanak. Harry rendszerint ilyenkor kis örömteli táncot lejtett, és alig 129. oldal

follett ken - a nagy jtszma várta, hogy zsebében érezhesse a beígért tízezer dolcsit. Széles mosollyal várta a belépő Alefet. - Ah, maga biztosan Heinlein úr sofőre. Alef mondta, hogy ő az. - Igen, múlt este tisztáztam a részleteket Heinlein úrral magyarázta Harry, és nem is nagyon igyekezett leplezni izgalmát. - Elbűvölő ember. Én már minden papírmunkát elvégeztem. A Calder Castle egy órán belül kifut, de úgy intéztem, hogy hagyjanak helyet egy később érkező rakomány számára. Nem lehet semmi probléma. Hat nap múlva megérkezik Southamptonba. Ez az idei idény utolsó narancsszállítmánya. Farley és Heinlein urak jól fognak járni. El sem tudják képzelni, hogy kapkodják az angol háziasszonyok a narancsot az idén. - Harrynek egy pillanatra sem állt be a szája, miközben egy nagy papírstószban kutatott. Végre rátalált egy iratra, és átadta Alefnek. - A nyolcas számú dokkban áll. Adja ezt oda a parancsnoknak, és egy daruval pillanatok alatt felrakják a fedélzetre. A többire nekem lesz gondom. Alef megköszönte a segítséget, és már indult is kifelé. - Még valamit - szólt utána Harry. - Ugye, meg fogja mondani Heinlein úrnak, hogy minden simán ment? - Mihelyt a szállítmány biztonságban elhagyta a kikötőt - felelte Alef. Harry úgy nevetett, mintha nem nagyon izgatná a dolog. - Csak azért, mert eddig csak a fele pénzt kaptam meg. Nem szeretném, ha a másik fele elfelejtődne. - A másik felét akkor küldi, amikor a szállítmány megérkezik - hangzott Alef válasza. Amikor a daru leszedte a Volvóról a rakományt, és óvatosan' a fedélzetre rakta, Alef visszahajtott Haifa központjába, és egy meredek úton felért a Shaanannak nevezett gyönyörű zöldövezetbe. Olyan helyen parkolt, ahonnét valóban lélegzetelállító látvány nyílt Haifa kikötőjére. Innen ragyogóan beláthatta a kis darukkal, hajókkal és rohangáló emberekkel teletűzdelt kikötőt. Alef elővette a szendvicseit, és nekilátott az ebédjének. Két óra tizenöt perckor egy vontatókötelekkel bevontatott nagy teherhajón akadt meg a szeme, melyen Calder Castle felirat díszelgett. Alef távcsöve végigsiklott a fedélzeten sorakozó konténereken. Aztán felfedezte a harminckettes típusút, és kezében megállt a távcső. Az élescégállítóval még az oldalára írt szériaszámot is sikerült kivennie. Az ő konténerük volt az. Alef újra kocsiba szállt, és keresett egy telefonfülkét. Heinlein Haifa Dan Carmel Hoteljében várta a hívást. Sarcha azonnal lehalkította a tévét, amikor megszólalt a telefon. Heinlein vette fel a kagylót. - Itt Heinlein - jelentkezett. Néhány percig csak hallgatott, majd ennyit mondott. - Köszönöm, Alef. Nagyon szép munka volt. Meg fogja kapni a részét. Azzal letette a kagylót, és egy kis ideig némán nézte a szőnyeget. - Nos? - kérdezte Sarcha, és magában azt kívánta, bárcsak tudná olvasni Heinlein gondolatait. - A narancsok elindultak. 130. oldal

follett ken - a nagy jtszma Sarcha csak bámulta Heinleint. Tekintete hitetlenkedést és csodálatot árult el. - Akkor hát megcsináltuk - sóhajtotta. - Te jóságos isten, sikerült! 59. Lena vette fel a telefont. A vonal túlsó végén még bemutatkozni se nagyon hagyták. - Lena, itt Heinlein. A Surrey Egyetem irodájából telefonálok. Ott van Neil? - Heinlein úr. Már jó néhány napja igyekszem önt elérni... - Beszélhetnék Neillel? - ismételte Heinlein türelmetlenül. - Nem, Heinlein úr. A Kennedy központba ment gyűlésre. Azt mondta, hogy jóváhagyták a május tizediki kilövést, és már a legénység tagjait is kiválasztották. A NASA már sürgetné önt, hogy adja meg a dátumot, mikor kelhet útra a berakodást végző csapat. - Oké, Lena. Már megkaptam az üzeneteit. Mondja meg Hackettnek, hogy a Cyclops készenlétbe helyezéséhez még két hétre lesz szükség. A kilövés előtt én három nappal már a Kennedy központban leszek. Azt akarom, hogy Neil jöjjön a legelső géppel Londonba. Tervezett valamit az elkövetkezendő napokra? Lena megnézte Neil programterveinek listáját. - Az előkészítő gyakorlatokat már teljesítette. A szerződés minden részletét kidolgozták, és már egyeztető tárgyalásokat sem látok jelezve a Cyclops elkészültéig. Śgy tűnik, viszonylag szabad. - Jól van. Vegyen neki jegyet egy Heathrow-ba menő SST járatra, és magának is ugyanarra a gépre. Lena azt hitte, nem hall jól, és megkérte Heinleint, ismételje meg az utolsó mondatot. - Igen, maga is jöhet Neillel. 152 153 Lena még mindig nem nagyon akart hinni a fülének. - De... - Nem kíváncsi az Egyesült Királyságra? - Hát, dehogynem. - A lány agya sebesen járt. - De itt van az iroda, és... - A floridai stáb meglesz egy-két napig maga nélkül. Mondja meg a NASA-nak, hogy ha akarnak valamit, itt keressenek bennünket. Ennyi munka után igazán maga is megérdemel ennyi kis vakációt. Jöjjön Neillel együtt az öt órakor Miamiból induló géppel. Persze, első osztályon. Mondja meg Neilnek, hogy hozza magával a küldetés pontos tervét és a vészhelyzetre vonatkozó utasításokat. Megjegyzett mindent? 131. oldal

follett ken - a nagy jtszma Lena akkora izgalomba jött a küszöbönálló váratlan európai utazás gondolatától, hogy hirtelen alig tudta összeszedni a teendőit. De Heinlein pontosan elismételtetett mindent vele, kiváltképp a kényszerleszállásra vonatkozó aktát véste a lány emlékezetébe. Elégedetten dörmögött, amikor Lena végül mindent hiánytalanul felsorolt. - Jól van. Sarcba fogja várni magukat a Heathrow-n. - Nem is tudom, hogy köszönjem meg, Heinlein úr - hálálkodott Lena boldogan. Ez egy igazán... De még mielőtt befejezhette volna a mondatot, Heinlein már letette a kagylót. A lány néhány percet még elmeditált az iménti nem egészen szokványos beszélgetésen, maid megvette a két első osztályú repülőjegyet Londonba az esti gépre. Epp azon tűnődött, hogy milyen ruhákat vigyen magával, amikor Neil megjött. - Helló, főnök. Mitől sugárzol annyira? - Pont most telefonált Heinlein - felelte a lány, és viszonozta kedvese csókját. - Már ideje is volt. Lassan mindennel elkészültünk. Ekkor Lena előadta a Heinleinnel folytatott beszélgetés részleteit. Mire befejezte, Neil összevont szemöldökkel hallgatta. - Hinnye! - kiáltotta Lena felháborodással a hangjában, és a haját borzolgatta. - Mi ez a savanyú kép? Tán a társaságom ellen van kifogása az úrnak? - Ugyan dehogyis, szívem - felelte magába mélyedve Neil. - Inkább azt nem értem, mi a fenét akar a kényszerleszállásra vonatkozó aktával. Lena csak nevetett. - Lehet, hogy csak be van rezelve az első űrsétájától, és minden apróságot tudni akar. Neil arcon csókolta a lányt. - Még hogy Heinlein be lenne rezelve? Te viccelsz? 60. Helyi idő szerint hajnali három óra volt, amikor Neil és Lena átestek a Heathrow repülőtér vámvizsgálatán. Lena feltűnő fehér selyemnadrágot viselt, és hozzá illő blúzt, mely dekoltázsának egyik vámtisztviselő szeme sem tudott ellenállni, amikor a pár az ő részlegükön haladt keresztül. Sarcha a reptér épülete előtt várta őket. Nagy holdvilágképén szeretetteljes mosoly terült szét. Hatalmas öleléssel vonta magához Lenát, szenvedélyes puszit nyomott az arcára, majd eltartotta magától, hogy még jobban megcsodálhassa szépségét. - Lena, angyalkám! Te még szebb vagy, mint valaha! És ez a ruha! Ez aztán igen! A köpcös kis angol kedvesen és melegen üdvözölte Neilt is hazája földjén, és egyfolytában be nem állt a szája, amíg a jövevények csomagjait be nem pakolta a Rolls-Royce csomagtartójába. Széles jókedve még akkor sem hagyott alább, amikor kikerültek a város nem éppen forgalmas részéből, és rátértek a dél felé haladó A3-as útra. - Tehát még egyikük sem jár Angliában? - kérdezte a válla fölött. Nos, ebben a hajnali órában nincs annyi látnivaló. De ezen a Guilford felé vezető úton amúgy sincs túl sok érdekesség. Na de ez most nem is fontos, 132. oldal

follett ken - a nagy jtszma városnézésre még úgyis rengeteg idejük lesz. Neil és Lena elképedve látták, hogy itt mindenki a téves irányba halad, azaz az út bal oldalán. Sarcba pedig igyekezett nem túl sokat a visszapillantó tükörbe nézni, mert Neil és Lena finom, összefonódó kezének látványa erősen zavarta a vezetésben. Thursley Hall sötétbe és mély csendbe burkolózva várta őket. Lena és Neil azt mondták, hogy inkább alvásra van szükségük, mint étkezésre, így Sarcba két különálló; de szomszédos hálószobába vezette őket, és azzal búcsúzott, hogy Heinlein már alszik, de a reggelinél várja vendégeit. - A házvezetőnő délelőtt tizenegykor szolgálja fel a reggelit fejezte be mondandóját a kis köpcös angol, és becsukta maga mögött az ajtót. Śgyhogy alhatnak, amíg jólesik - szólt vissza egy mondat erejéig. Közben Heinlein a falra szorított fülhallgatóján keresztül figyelte a Neil szobájából kiszűrődő neszeket. Sarcba segített neki tartani a mikrofon hangerősítőjét, és kíváncsian várta az eredményt. Kis idő múlva Heinlein minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a hangok Neil és Lena szeretkezéséből erednek. - Remek - mormogta Heinlein elégedetten, és Sarchának is átadta a fülhallgatót egy kicsit. - Minden úgy megy, mint a karikacsapás. Épp erre számítottunk. Nem hinném, hogy O'Hara úrral bármi problémánk lenne. 61. Sir Max Flinders kitűnő formában volt. Öblös, mély hangja csak úgy csengett, amikor szájmaszkján keresztül megköszönte az egyetem technikusainak, hogy helyére illesztették a Cyclopsot védő utolsó laticeleket is, és így a csomagolás teljesen befejeződött. - Oké, jó lesz így - jelezte Neil, mikor ellenőrizte, hogy a panel elektromos zárai tökéletesen zárnak. - Hogyan fogod kiemelni az űrhajó rakományteréből? - kérdezte Lena, és le nem véne szemét a kényes rakományról. - Olyan hatalmas. - Nem olyan nehéz az, szívem - válaszolta Neil. - Közvetlenül a kiemelés előtt fejjel lefelé, azaz a Föld felé állítjuk az űrhajót. îgy tulajdonképpen magától csúszik ki tartójából. - Ez persze nagyon leegyszerűsítve magyarázat csak - szólt közbe Heinlein. - Mindenesetre így szokták. Ezek után mind az öten összeültek megbeszélni a küldetés részleteit, még a NASA-team elszállásolásáról is szót ejtettek, és kitértek arra is, hogyan fogják a Dunsfold közelében lévő brit légi támaszpontról a Kennedy űrközpontba röpíteni a drága rakományt. - Gondolnunk kell a közúti forgalom problémáira figyelmeztette a többieket Flinders. - Pickfordok lennének a legalkalmasabbak... - Ez nem akadály - vágott közbe Heinlein. - Ismerek egy kifogástalan teherszállító céget, amely vállalja, hogy innen elszállítja a rakományt Dunsfoldba. Flinderst meglepte Heinlein bejelentése. Látszott, hogy akar valamit mondani, de Lena megelőzte. - Adja meg a számukat, és én majd elintézem - ajánlotta készségesen. - Köszönöm, de nem szükséges, Lena - mondta Heinlein. - A cég rigazgatója régi jó barátom. Legalább van okom személyesen felhívni. Itt az órájára pillantott. - Azt hiszem, egyelőre ez minden. Neil, mivel mi ketten magán a küldetésen is részt veszünk, szeretnék néhány kérdést feltenni ezzel kapcsolatban. - Heinlein a többiekre nézett. - Nem fog sokáig tartani. 133. oldal

follett ken - a nagy jtszma Flinders, Lena és Sarcha vették a lapot, és felálltak. - Jöjjön, Lena - kérte a lányt Flinders, és kedvesen átkarolta a lány vállát. Ha érdekli, megmutatom a telep többi részlegét. Mihelyt magukra maradtak, Heinlein így szólt Neilhez: - Elhozta a kényszerleszállásra vonatkozó aktát? - Igen, persze. - Neil kinyitotta diplomatatáskáját, és átadta Heinleinnek a vékony elektronikus aktát. - Tízezer oldal mutatja be magát az űrhajót, a többi ötszáz oldal szól a kényszerleszállás részleteiről. De nem kell aggódnia. Tulajdonképpen semmi valószínűsége sincs annak, hogy bármi is elromlana. Heinlein bekapcsolta az elektronikus kézi adattárolót, megnézte az indexet, és addig lapozott, amíg egy olyan részhez nem ért, mely a laikus számára elrettentőnek hathat, telis-teli a világ különböző pontjain kijelölt űrbázisok diagramjaival és hozzájuk tartozó táblázatokkal. - Igaz is, Neil - érdeklődött Heinlein -, mi lett a sorsa annak az űrhajónak, amelyik tavaly kényszerleszállást hajtott végre Nairobiban? Neil tudta, hogy Heinlein nem vár választ, hisz maga is tudja azt. îgy felelet helyett Neil inkább visszakérdezett: - És mi lett azzal, amelyik Kairóban szállt le? Tehát röviden, ha valami miatt nem tudnánk visszatérni a Kennedyre, és ott leszállni, akkor Vandenbergben fogunk. De ha ott sem, akkor még ott van Andrews és Edwards... meg egy egész sor lehetőség. - Melyiket tudná a legkönnyebben elérni? Hajtóerő nélkül. Neil sóhajtott egyet. - A leszállás helyét még azelőtt ki kell választani, hogy az űrhajó elhagyná a Föld szféráját. Heinlein még mindig elég értetlen képet vágott, így Neil tovább magyarázott. - Ha megnézi ezt az ismertetőt, rá fog jönni, hogy négyféle lehetőség van a leszállásra. Az A-val jelöltek az elsődleges állomások, amilyen például a Kennedy vagy a Vandenberg, melyeket kimondottan űrhajók fogadására építettek. Aztán ott vannak a B jelűek, kényszerleszállásokra alkalmas helyek, mint Dryden, a spanyolországi Rota, Okinawa és a többi. Ezek többnyire AFB, melyek kifutópályái sokkal hosszabbak a szokásosnál. Ebbe az osztályba tartozik még néhány civil repülőtér is. Oké? - Mi a helyzet a D-vel jelöltekkel? Neil nem állhatta meg, hogy fel ne nevessen. - Akkor már fenemód ég az ember segge alatt az űrhajó, ha arra kényszerül. Az adattároló mintegy tizenöt kijelölt helyről tesz említést. Sóbányák, kiszáradt tómedrek, lekaszált szántóföldek. És persze semmilyen földi irányítás hozzá. Jézusom, azt senkinek sem kívánom. Csak mert végszükségnek ezeket is megjelölik, nem azt jelenti, hogy sikeresen le is lehet rajtuk szállni. Lehetnek ott lyukak, állatok, hangyabolyok, bármi. Nem nagy kunszt felrobbanni egy űrhajónak, ha ezernyi hepehupán landol. Egyetlenegyszer szálltam le próbagyakorlaton egy D típusú leszállópályán, amikor is egy sóbányában kötöttünk ki Boneville-ben. Heinlein eljátszotta, hogy őt is éppúgy mulattatja Neil sztorija, mint az űrhajóst magát. 134. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Hogyan sikerült? - Nem is olyan rosszul. Egy negyed mérföldet ugrált a gép, de végül is meg tudtam állítani. 156 157 - Rendben van, Neil. Nagyon köszönöm, hogy úgy-ahogy megnyugtatott. Azért megtarthatom ezt az ismertetőt? - Ha óhajtja. Heinlein elővett egy borítékot, és Neil kezébe nyomta. - Ez a magáé és Lenáé. Mivel még nem voltak Londonban, gondolom, nem bánnák, ha lenne egy szabad délutánjuk. Neil felnyitotta a borítékot. Két jegyet talált benne a londoni Palladiumba... aznap estére. Este nyolckor fény világított Thursley Hall fölcjszinti irodaszobájából, melyet Heinlein magának rendezett be. Csak a házvezetőnő szobája maradt sötét, mivel neki is jutott Heinlein. figyelmességéből, azaz ő is csatlakozott a színházlátogatók tömegéhez. - Elhatároztam, hogy hol száll majd le az űrhajó - jelentette be Heinlein, és bekapcsolta az elektronikus adattárat. Behívta rajta Dél-Afrika kinagyított térképét, és rámutatott a Mozambik és a Dél-afrikai Köztársaság közötti, északról délre futó határvonalra. - A Kruger Nemzeti Parkban. Sarchának a szája is tátva maradt, úgy bámult először a térképre, aztán Heinleinre. - Méghogy Dél-Afrikában! Te megőrültél! Teljesen elment az eszed, te közveszélyes bolond! - Nem olyan helyről beszélek, ahol állatok kószálnak szabadon - folytatta Heinlein, és nem nagyon zavartatta magát Sarcha őrjöngése miatt. A Kruger Nemzeti Park nagyobb, mint egész Izrael. Tízezer négyzetmérföld bozótos szavanna, melyet csupán néhány telepes őriz. A mozambiki határt kétszáz mérföld hosszúságban drótkerítés védi, melyet azért állítottak, hogy az álfátokat bent, az orvvadászokat és terroristákat pedig kívül tartsák a telepen. - Heinlein lapozott egyet, és az adattár egy másik térképet rajzolt ki, melyen a terület északi csücskében lévő Letaba folyó és Shingwidzi folyó közötti részt pontozott vonal jelölte. - Ez a NASA által kijelölt egyik kényszerleszállópálya. Nagy kiterjedésű, sík, sövényes terület. Sarcha a térkép fölé hajolt. Egy ideig minden igyekezetével megpróbálta kivenni az űrszakmával foglalkozó szakemberek agyszüleményének földi halandó számára is érthető jelentését, de aztán tehetetlenül föladta. - Nézd a skálát - ajánlotta Heinlein. Sarcha ekkor megjegyezte, hogy a pontozással jelölt terület mindössze harminc mérföldre van a mozambiki határtól. - Pontosan - felelte Heinlein. - Egy Westland Werewolf helikopter, amit a mozambiki légierő nagy előszeretettel használ, hét perc alatt teszi meg ezt a távot. 135. oldal

follett ken - a nagy jtszma Ekkor hirtelen ráébredt Sarcha is, miért találta Heinlein ennyire alkalmasnak ezt a leszállópályát. - Makennek jó kapcsolatai vannak Mozambikkal? - kérdezte. Heinlein bólintott. - Az a tizenöt perces repülőút, amellyel kiröppentenek bennünket a Kruger Nemzeti Parkból, egy százalékot törleszt abból, amivel Mozambik Makennek tartozik. - Hogyhogy minket? - Te is ott lesz, l, és vársz ránk... Lenával. És olyan technikai csodákkal felszerelkezve, aminek segítségével kommunikálni tudsz majd velem, míg az úrhajóban vagyok. Csakis arra az esetre, ha netán gond lenne O'Harával. Ekkor megszólalt a kapucsengő. Heinlein az órájára pillantott. Este negyed kilenc volt. - Ezt nevezem pontosságnak - jegyezte meg. Jack Farley állt a tornácon. Szeretetteljes vigyorral üdvözölte Sarchát, amikor az kinyitotta neki az ajtót. - Jó estét, úrfi. Remélem, uraim, szeretik a narancsot. Farley kezet rázott Heinleinnel és Sarchával, és a parkolóban hagyott hatalmas harminckettes típusú gyümölcskonténer felé bökött hüvelykujjával. Gondoltam, az lesz a legjobb, ha magam megyek érte Southamptonba. Csak olyan kedves ügyfeleknek, akik azonnal készpénzben fizetnek. - Nem volt vele semmi gond? - kérdezte Heinlein, miközben mindhárman odasétáltak a konténerhez. - Semmi, amit embereink egy kis vesztegetéssel ne tudtak volna elhárítani, úrfikám. Van hely, ahová lerakhatjuk a kicsikét? Sarcha a villa hátsó részéhez irányította Farley-t. A kereskedő ügyes vezető volt, sikerült különösebb nehézség nélkül bemanővereznie a teherautóval a csűrbe, és a konténert úgy a fal mellé állítania, hogy meg volt támasztva, de sok üres tér maradt azért körülötte. Sarcha segített leszedni Farley-nek a roppant súlyos rakományt. Mikor ezzel megvoltak, Sarcha becsukta a pajta ajtaját, és le is lakatolta. - Gondolom, itt van a hátralévő részem? - kérdezte Farley, és kiugrott a vezetőfülkéből. - Igen, a házban - adta meg a választ Heinlein. - És ha még érdekli egy kis pluszmunka, lenne valami magának meg a legényeinek. Ugyanilyen feltételek mellett... szintén készpénzben. Farley sokatmondóan elvigyorodott. - Az ilyen feltételek mindig felkeltik az érdeklődésemet, úrfi. 158 62. Jeruzsálemben javában folytak az előkészületek Rymann közelgő washingtoni látogatására. Rymann eddig csak egyetlen javaslatot vétózott meg, miszerint neki és kíséretének egy USAF B9-es bombázón kellett volna Amerikába repülnie. Miniszterelnök úr, el kellene fogadnia az USA ajánlatát - érvelt Kuttner. - Civil gépen fogom elhagyni Izraelt - felelte Rymann 136. oldal

follett ken - a nagy jtszma ellentmondást nem tűrő hangon. - Amit aztán a PFSZ azonnal szépen le is lő, mihelyt a Földközi-tenger felé ér vágott vissza a külügyminiszter. - Nekünk szándékunkban áll bejelenteni az ön jövő heti hivatalos látogatását az USA-ba, így nem kell titkolózni. De Maken sohasem támadna meg egy USAF B9-est. - Az izraeli államfők mindig állami gépen utaztak, mióta világ a világ - erősködött Rymann, és miközben szemét új titkárnőjén legeltette, azon morfondírozott, vajon milyenek az esélyei nála. Számomra ez a hagyományokhoz való hűség kérdése. - De ha lelövik a gépét, akkor is kénytelen lesz szakítani a múlt hagyományaival - ellenkezett még mindig Kuttner, ami nem volt rá máskor jellemző. - Ráadásul gondolt rá, hogy ezzel kockára teszi kísérete életét is? Rymann ezen elgondolkodott, majd bólintott. Tudta, mikor kell megadnia magát. - Igaza van, Sam. Rendben, elfogadom az USAF B9-est. - Itt megengedett magának egy kis nevetést, és hozzátette: - Vajon az USA kifizetteti velünk a viteldíjat? - Nem hinném. Magától Hadley elnöktől származik az ötlet. - Nos, ha ingyen mehetünk, az még nagyobb indok, hogy elfogadjuk az ajánlatot, mint hogy a bőrünk miatt reszkessünk. Kuttner nem nagyon díjazta főnöke humorát. 63. Ćprilis Neil és Lena április tizenötödikén fogadták a három főből álló NASAcsapatot a Gatwick reptéren. Farley egy lapos tetejű teherautóval ment a teherrakományt átvevő részlegbe, ahonnét egyenként előkerültek a tartály darabokra szedett részei. A NASA szakembereit a Vandenberg légi támaszpontra kellett vigyék, hogy ott végezzék el az űrrakomány előkészítését a repülésre. Va160 famennyien türelmetlenül várták, hogy mielőbb hozzákezdhessenek bonyolult feladatuk elvégzéséhez. Guilfordi szállásukon két órát töltöttek csak, utána máris a Surrey Egyetemre vitették magukat. A csapat vezetőjét Paul Quincynek hívták, New York-i lakos, aki még tinédzserként nézte az 1981-es első műholdfelbocsátást. Régen és jól ismerték egymást Neillel. - Gyönyörű, gyönyörű - lelkendezett Flindersnek és Neilnek, amikor először vette szemügyre az állványán álló Ciclopsot. - A legszebb rakomány, amit valaha láttam, Sir Max. Flinders mája csak úgy hízott a dicsérettől. - Hosszú évek fáradságos munkájának az eredménye ő, Quincy úr. Quincy kérdő pillantást vetett Neilro, - Volt bármilyen problémád a próbacsomagolásnál? - Az égvilágon semmi - felelte Neil. - A csomagolólaticelek olyan szorosan ölelik körül, hogy kívánni sem lehetne jobbat. A csapat ezután kétórás munkával kicsomagolta a tartály részeit, és ellenőrizték, hogy megvan-e mindegyik. - Oké - mondta Quincy, mikor végeztek. - Ez az utolsó lehetősége, hogy ellenőrizze, valóban minden teljesen rendben van-e, mert holnap reggel nyolckor megkezdjük a végleges csomagolást. A NASA-csapat ezzel vissza is tért a szállodába. Az este hátralévő részében az 137. oldal

follett ken - a nagy jtszma egyetem ellenőrző szakemberei még egyszer végigmentek a Cyclops minden egyes funkcióján. A próbánál neonlámpák elemét használták, mert ez volt a legalkalmasabb imitációja annak a fajta energiának, amit a műhold a Naptól fog kapni, mikor elfoglalja valódi helyét a világűrben. Találtak még néhány apró helyrehoznivalót az éjszaka során, de ezekkel is maradéktalanul végeztek, mire Quincy és két társa megérkezett reggel, hogy megkezdjék a munkát. - Szeretném nézni Sarchával, ahogy dolgoznak - mondta Heinlein. - Miért ne, srácok? - felelte Quincy kedélyesen, és körbejárta a két vendéget, hogy megnézze, tökéletesen zár-e sugárvédő ruhájuk. - Jól van, jöhetnek. Amint a Cyclops egy hatalmas állványról lógott lefelé, a szakemberek először az oldalait tekerték körül a védőpanelekkel, majd az alsó részét látták el a megfelelő védelemmel. Heinlein és Sarcha valósággal magukba szívtak minden apró mozdulatot, és meg sem szólaltak, hacsak nem kérdeztek tőlük valamit. Délre a Cyclops inkább hasonlított egy ókori görög monda mitologikus szörnyére, mint a huszadik század technikai csodájára, ami valójában volt. A nap során Flinders, Lena és Neil is többször bekukkantott a terembe, hogy megnézzék, hogy halad a munka. Délután három körül jött két vámtiszt, és miután ők is védőruhába öltöztek, csatlakoztak a még mindig éberen strázsáló Heinleinhez és Sar161 chához, és ámulva figyelték, hogyan illesztik a NASA emberei helyére az óriási rakományt. Délután ötre az utolsó simítások is befejeződtek, így az űr jövendő megfigyelőállomása hermetikusan elzárva várakozott hatalmas, henger alakú alumíniumtartályában. - Nagyszerű munka volt, Quincy úr - gratulált elsőként Heinlein. - Köszönöm, de higgye el, nem nagy dolog az egész - válaszolta Quincy, és elkezdett kibontakozni védőruhájából. - Inkább az a lényeg, hogy megbizonyosodjunk felőle, hogy valóban mindent hibátlanul hagyunk. - Odalépett a vámosokhoz. - Oké, srácok. Maguké a terep. A két vámtisztviselő még ellátta a rakományt a maguk hivatalos címkéivel, aztán dolguk végeztével így szóltak: - Ne vegyék le a pecsétet, amíg a rakomány át nem esett a vámvizsgálaton. - Ne aggódjanak felelte a NASA egyik szakembere, és közben egy fotelbe zuttyant -, mindenki tudja, milyen a hivatalos eljárás. Flinders eközben már hozta is a pezsgőspoharakat. - Most pedig ünnepelni fogunk - jelentette be az örömittas tudós, és mély, öblös hangja csak úgy visszhangzott a hatalmas teremben. - Quincy úr, elég erősek a panelek ahhoz; hogy kibírjanak egy pezsgősüveget? - A panelek felől nincsenek kételyeim, de hogy mi kibírjuk-e? îgy ért véget ez a nehéz nap. A Cyclops, zseniális agyak több ezer órás munkájának és dollármilliók anyagi áldozatának az eredménye, készen állt űrsétájára, hogy elfoglalja helyét 22 500 mérföldes magasságban az Egyenlítő felett. Készen állt egy olyan útra, mely arra ítéltett, hogy sohase váljon valóra. 64. Heinlein és Lena április 17-én kikísérték a NASA-csapatot a Gatwick reptérre. Utána Heinlein adott egy kis munkát Neilnek, mert nÉgyszemközt akart Lenával beszélni. - Nos, Lena... megint megtettünk egy nagyon fontos lépést - kezdte Heinlein, miközben hazafelé hajtott a reptérről. - Azért a java még hátra van - felelte Lena. - Én a tröszt szempontjából mondtam - pontosított Heinlein. - Ezzel kapcsolatban már mindent elvégeztünk. El kell kezdjünk készülni a következő lépésre. Lena kíváncsian várta a folytatást. - És mi az a következő lépés? 138. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Egy nagyszabású televíziós sorozatot tervezek, mely azzal foglalkozna, hogy milyen hatást gyakorolnak a műholdas információk a harmadik világ országaira. Olyan információk lennének, melyek segíthetnek megelőzni a rossz. terméshozamot, betegségeket, vagy a ritka állatfajok védelmét szolgálnák. Meg más efféle dolgokat. - Egész jól hangzik. Heinlein lassítani kezdett, amint beértek Horley kis Surrey nevű körzetébe. Oldalról vetett egy hosszú pillantást Lenára. - Szeretném, ha Sarchával elkezdené az új terv kidolgozását. Például megnézhetnének egy-két videofelvételre alkalmas helyet. Lena láthatólag gondterhelt lett. - Szívesen tenném, Heinlein úr, de én semmit sem értek a videózáshoz. ' - A műholdakról sem tudott sokkal többet, mégis remekül elboldogult. Az adminisztrációs készségére van szükségünk. - Nagyon kedves, hogy ezt mondja mondta Lena, akinek jólesett a dicséret. - De... - Minél előbb kezdjenek hozzá. Elmegy szépen Sarchával Dél-Afrikába, és körülnéznek, hogy hol érdemes felvételeket készíteni. Lena még mindig habozott. , - Visszaérek, mire maguknak indulniuk kell? - Nem hinném. Legalább egy hónapig eltart a munka, amit el kell végezniük. Miért kérdi? - Szerettem volna látni, amikor felszállnak. Végül is maga is, Neil is a fedélzeten lesz. - Lena, maga már így is nagyon sokat tett értünk. Most ideje továbblépni, előre tervezni. Maga nem így gondolja? - Hát... de... azt hiszem - hangzott Lena tétova válasza. Neil elképedve hallgatta a hírt, melyet Lena újságolt neki még aznap este. - Egy hónapra? - visszhangozta a fiatalember. - Egy teljes hónap nélküled? Addig lehet, hogy bele is halok. Lena tréfásan belebokszolt a férfi karjába. - Lehet, hogy még jót is fog tenni nekünk. Míg te a világűrben kalózkodsz, addig én afrikai vadállatokat szelídítek. Neil magához vonta a lányt, és egy puszit nyomott az orra hegyére. - Mikor visszajössz Floridába, keresünk egy házat magunknak. - Bérházi panelek kizárva - kötötte ki a lány. - Ott napok alatt megbolondulnék. 162 65. Ćprilis 18-át Lena Londonban töltötte, készült a dél-afrikai útra. Aznap este kivitte Neilt a Heathrow reptérre, hogy visszatérhessen Miamibe. Gyűlölte a búcsúzkodást. Az épület előtt magához szorította a férfit hosszan, szótlanul, majd visszatért a parkolóba anélkül, hogy egy pillanatra is visszanézett volna. Majdnem huszonnégy órával később már ismét ott volt, és a johannesburgi gépre várt. Az eredeti terv szerint Sarcha is vele ment volna. - Heinlein azt akarja, hogy még egy napot maradjak elintézzünk egy-két dolgot - magyarázta Lenának. elpocsékolni egy jegyet. Jelentkezz be a Jan Smuts közvetlenül a reptérrel szemben... és amint tudok,

a királyságban, hogy Azonban... semmi értelme Holiday fogadóba... csatlakozom hozzád.

Bár nem tudta mire vélni Sarcha titkolózását, hogy mi is az pontosan, amit el 139. oldal

follett ken - a nagy jtszma kell intéznie, nem tiltakozott. Különben sem szívesen töltötte volna ezt a hosszú utat Sarcha társaságában. Nem szerette ezt a vidám kis angolt, soha nem tudón szabadulni a gyanútól, hogy megleste őt meg Neilt szeretkezés közben. A hangosbemondó riasztotta fel gondolataiból. Az utasok felemelkedtek és az egyik kijárathoz csődültek. Az ő járatát mondták be. Összeszedte a cókmókját, és csatlakozott a tömeghez. A két fehér dél-afrikai tiszt félbeszakította a beszélgetést, hogy megcsodálják. Elismerő pillantásuk egy cseppet sem oldott a gyomrában támadt görcsön. A nyugodt, magabiztos felszín alatt Lena szorongott, hogy fehér Dél-Afrika majd fekete bőre alapján ítéli meg. 66. Ćprilis 21. Olyan kínszenvedés volt nézni, ahogy a hatalmas hengeres terhet csigalassúsággal Jack Farley kocsijára emelik, hogy végül Flinders kétségbeesett tekintettel visszatért irodájába, és azt kérte, csak akkor szóljanak, mikor már szeretett műholdját biztonságban bepakolták. - Legalább nincs útban - motyogta Farley öttagú csapatából a legnagyobb, miközben néhány centivel feljebb vontatták a rakományt a padon. Heinlein idegesen nézte az óráját. - Meddig tart még, Jack? - Tán még egy órát, uram. Oké, fiúk... fújjátok ki magatokat! A mintegy ötven diák, aki a rakomány irányításánál segédkezett, megpihent. Eközben Farley embereivel együtt megerősítette a lazulásokat, nehogy az óriási henger visszacsússzon a pallón. Két rendőrkocsi érkezett. A kíséretet irányító rendőr őrmester elégedetlenül szemlélte a félig berakodott terhet. - Akkor még nincsenek készen? Farley az égre emelte tekintetét. - Uram Jézus... hát nem fantasztikusak a rendőreink? Śgy néz ki, mintha kész lennénk? Az őrmesterről lepergett a rosszmájú megjegyzés. - Három óra múlva besötétedik - jegyezte meg. - Délután három után semmiképp nem engedhetjük ki ezt az A3-as útra. - Az ördögbe is, apóca... Dunsfold mindössze tíz marföld. - Nem érdekel, ha csak tíz yard lenne se... egy órába telik, míg oda-. érünk... ez azt jelenti, hogy három után már nem kísérhetjük el. Megértve? - Az isten szerelmére, csipkedjék magukat, és ne vitatkozzanak! kiabált Heinlein. A rendőr őrmester legnagyobb megelégedésére húsz perccel a megszabott határidő előtt végeztek a rakom'any bepakolásával és rögzítésével. Farley bemászott a volán mögé, és beindította a motort. Az öt markos legény bezsúfolódott a kocsi hátuljába. Nem maradt idő rá, hogy Flinders megtartsa a beszédét, és különben sem hallotta volna senki a lármától, mert az egész egyetem kitódult, hogy megéljenezze a lassan tovagördülő teherautót. Az őrmester kocsija haladt az élen, a másik rendőrkocsi a teherautó mögött, végül Heinlein Rolls-Royce-a zárta a menetet. Flinders mellette ült, Sarcha pedig a hátsó ülésen terpeszkedett. - Elindult - mondogatta magának Flinders. - El sem tudom hinni! Egyszerűen nem tudom elhinni! 140. oldal

follett ken - a nagy jtszma A menet besorolt az A3 dél felé haladó oldalára. A rendőrautók bekapcsolták a villogó kék fényüket, és nekivágtak a mintegy mérföldnyi emelkedőnek a Stag hegy oldalán. A rendőrség által is elfogadott útvonal hat mérföldön keresztül haladt dél felé az A3-ason, és a milfordi kereszteződésnél tért le Dunsfold felé. Eseménytelenül telt az út, mígnem épp a milfordi kereszteződés előtt a menet megállt. A forgalom feltorlódott a hátuk mögött. Nem harsogtak a dudák, ugyanis a legtöbb vezetőt nyugalomra intették a villogó kék fények. Flinders kezdett aggódni. - Megyek és megnézem, mi történt - szólt Heinlein, és kiszállt a Rolls-ból. Tíz .perc múlva visszaért. - Farley azt mondja, hogy kilyukadt a légféktartálya. Flinders hangosan felsóhajtott. - Tudtam, hogy valami ilyesmi fog történni - siránkozott. - Meddig tart, míg kijavítják? - A rádiótelefonján már beszólt a garázsba, és egy új tartályt útnak indítottak. Azt javasolta, hogy menjünk tovább az A3-ason, és a Thursley-nél levő leágazás előtt megállunk az éjjeli kamionparkolóban. - De az még négy mérföld. Nem veszélyes? 164 165 - Nem - felelte Heinlein, és beindította a motort, mert a menet újra elindult. - A kamionparkolóig nagyjából sík terepen haladhatunk, de azokon a keskeny utakon Dunsfoldig már nem biztonságos. Várni kell holnap reggelig. Flinders nagyon megdöbbent. - De hát ez lehetetlen! Miért nem lehet most megjavítani a kocsit, és azonnal tovább indulni? Heinlein a kereszteződésre figyelt. - Mert még három vagy négy órába telik, tníg az új tartályt beszerelik, és a rendőrség nem engedi, hogy éjjel is haladjunk. - De... - Figyeljen, Sir Max - folytatta Heinlein nyugodtan. - A rakományt meg sem mozdíthatjuk rendőri kíséret nélkül. Farley-nak igaza van... a legjobb, amit ő és az emberei tehetnek, hogy az éjszakát a thursley-i kamionparkolóban töltik, ahol kicserélhetik a tartályt. Az őrmester nagyon józanul viselkedett, és megígérte, hogy holnap reggel kilenckor ismét kiküldi a kíséretet. A Galaxis csak délután száll fel, és még így is rengeteg időnk lesz, hogy eljuttassuk a rakományt Dunsfoldba. Oké? - De biztonságban lesz a műhold az éjszaka folyamán? Sohasem lehet tudni, mi történik egy ilyen... - Nem hiszem, hogy bárki is tehetne valamit Farley és az emberei ellen - vetette közbe Sarcha szárazon. - Gondolniuk kellett volna ilyesmire a tervezésnél - morgolódott a tudós. - Számítottam előre nem látható nehézségekre - mondta Heinlein nyugodtan. - Mit gondol, miért szerveztem a szállítást a repülést megelőző napra? 141. oldal

follett ken - a nagy jtszma Még azon az éjjelen, közvetlenül éjfél előtt végre bekövetkezett a várva várt pangás az A3-as forgalmában. Megfigyelőhelyéről, az út fölé tornyosuló Gibbet-ről, ami Anglia déli részének egyik legmagasabb pontja, Sarcha egyik irányból sem látta közeledő autó fényét. Otször felvillantotta zseblámpáját, és lerohant a lejtőn a kocsijához. Heinlein észrevette a jelzést, és fényszóróival a parkolóra világított. A teherautó motorja felbúgott. Egy perc múlva a kamion és hatalmas szállítmánya feltűnt a bekötőúton, ráfordult a néptelen A3-asra, és dél felé indult. Minden simán folyt. A két jármű a thursley-i leágazásnál tért le a főútról. Farley-nak lassan kellett vezetnie a kivilágítatlan, keskeny úton. Heinlein fényszóróit követte, és nagyon ügyelt a kinyúló ágakra, amik elkerülhették a figyelmét mikor felderítette ezt az útvonalat. Az egyetlen nehézséget a Thursley Hallba vezető éles kanyar okozta. Heinlein távolabb állította meg a kocsiját, és kinyitotta a fészer ajtaját. A konténer eltűnt. A falak mentén több száz bála szalma sorakozott. A bálák előtt egy hatalmas vászonlepel hevert. Farley óvatosan. megfordította a csoma166 göt az emelőszerkezet rúdja alatt, amit már korábban felállított. Sarcha épp ekkor futott be. - Ezekkel mi lesz? - kérdezte Heinlein, és az ólomblombákra mutatott. Farley lemászott a kocsiról. - Semmi gond, uram - felelte hamiskás mosöllyal az arcán, és előhúzott egy görbe szerszámot a zsebéből. - Saját gyártmány. - Oké - mondta Heinlein, felhajtotta a vászonlepleket, és előbukkant a négy Masada rakéta. - Csak hat óránk van hajnalig... fogjunk gyorsan hozzá. 67. Lenát kellemes meglepetésként érte a johannesburgi fogadtatás. Udvariasan bántak vele, mikor bejelentkezett a Jan Smuts Holiday fogadóba. Lezuhanyozott, aludt három órát, majd a hotel buszával bement Johannesburg középpontjába. Egy jó órába telt, míg elmúlt a félelme, hogy egyedül van egy idegen városban, távol az otthonától. Azután már élvezni is kezdte a dolgot. A délután jelentős részét azzal töltötte, hogy felderítette a boltokat, és a közeli expedícióra megfelelő ruhákat vásárolt. Utolsónak egy dokumentumfilm-készítésről szóló, érthető kis kézikönyvet vett. A tőle megszokott módon Lena elhatározta, hogy megismerkedik az új feladathoz szükséges legfontosabb tudnivalókkal. Este, mielőtt elaludt volna, hirtelen rádöbbent, milyen nagyon hiányzik neki Neil. 68. Ćprilis 22. Két rendőrautó hajtott be a kamionparkolóba. Jack Farley járműve éppúgy állt ott, mint ahogy előző este a rendőrség hagyta. - Készen vagytok, fiúk? - szólt ki az őrmester. Ćlmos szemek, borotválatlan arcok tűntek fel a kocsi ablakában. A rendőr felnevetett. - Mi van? Nem tudtatok aludni? - Azok az átkozott baglyok nem hagytak - morogta Farley. - A fékek rendben vannak, ugye? - Készen állunk. 142. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Oké. Akkor indulás. A lassan haladó menet ötven perc múlva megérkezett a mélyen a Surrey hegyek között fekvő Dunsfold légikikötőbé. A älégikikötő" elég ódivatú szó, de rajta ragadt éz a név; bár semmi régimódi nem volt a fényes, harmadik generációs Harrier típusú gépeken, melyek tesztelését és repülés előtti ellenőrzését végezték a reptéren. A Dunsfold légikikötő 167 volt a szülőhelye több mint négyszáz helyből felszálló vadászgépnek. A Szuper Galaxisok... mint az is, ami arrébb várakozott... gyakori látogatói voltak a reptérnek, ahol felvették azokat a Harriereket, melyeket a légierő és a haditengerészet kijelölt. A biztonsági ellenőrzések után a menet egy tartálykocsit követve a várakozó Galaxis felé közeledett. A Rolls-Royce-ban csatlakozott hozzájuk Heinlein, Sarcha és Flinders is. - Hihetetlen - motyogta Flinders, és csak bámulta a Szuper Galaxis eléjük táruló hatalmas rakterét, ami akkor bukkant fel, mikor az óriás teherszállító orr-része felbillent, akár egy középkori lovag sisakrostélya. - Képtelenség, hogy egy ekkora monstrum meg tud mozdulni, nemhogy repülni: A Galaxis rakodótisztjével és egy csomó munkással folytatott rövid megbeszélés után Farley a teherszállítóhoz tolatott a kocsival. Pallókat tettek le, köteleket rögzítettek, és beindultak a hidraulikus motorok. A rakomány lassan araszolni kezdett a Szuper Galaxis belsejébe. Épp hogy befért, pont annyi hely maradt, hogy a rakodótiszt elaraszolhatott a rakomány és a gép törzse között, hogy elvégezze gyakori ellenőrzéseit. A bonyolult művelet végrehajtása egy órát vett igénybe. A járművek odébb álltak, mikor a rakományt a rakodótiszt elvárásainak megfelelően a padlóhoz rögzítették. Pontosan délben a fenséges gép beindította négy turbómotorját, és a kifutópálya végéhez gördült, lekonyuló szárnyai meg-megremegtek, mikor a kerekek repedésekkel találkoztak a betonon. A pilóta 12.10-kor megkapta a felszállási engedélyt. A motorok iszonyú erővel felbőgtek, úgyhogy a nézők a fülükre tapasztották kezeiket. A Szuper Galaxis gurulni kezdett, először csak lassan... mondhatni lustán, majd egyre sebesebben gyorsulva, a turbómotorok bemutatták erejüket. A kifutópálya háromnegyedénél az ezüstösen csillogó gépóriás dübörögve a levegőbe emelkedett, és elhúzott a fák koronája felett. Sarcha Flindersre pillantott. A tudós szeme a Szuper Galaxisra tapadt. A kis angolnak kimondottan bűntudata támadt a gondolatra, hogy Flinders imádott Cyclopsa néhány mérföldnyire a fészerben áll faállványon, és nem pedig a Kennedy űrközpont felé repül. Heinlein félrevonta Jack Farley-t, és egy borítékot csúsztatott a tenyerébe. - Az egész benne van, Jack. És még ötszáz dollár minden emberednek. Pokolian ügyesen dolgoztak. Farley a belső zsebébe rejtette szerzeményét. - Jó magával üzletelni, Mr. Heinlein. Gondolom, néhány nap múlva a tv-ben is hallunk majd erről a kis kalandról. - Lehet - felelte Heinlein. - De remélem, hogy nem. Ha minden terv szerint alakul, akkor nem. 143. oldal

follett ken - a nagy jtszma 168 A következő két napot Heinlein és Sarcha azzal töltötte, hogy elrendezte ügyeit a Surrey Egyetemen. - A felügyelőbizottság első ülésére itt leszünk - mondta Heinlein Flindersnek, mikor beugrott a helyettes dékán irodájába elbúcsúzni. Flinders megrázta Heinlein kezét. - Mindent köszönök önnek, Heinlein - hálálkodott tiszta szívéből. Kellemes utazást az űrbe. Talán lesz alkalmunk beszélgetni, ha a Cyclops vezérlő központot beszerelik. - Talán - motyogta Heinlein. - Talán. Másnap reggel, április 25-én, Heinlein és Sarcha a Thursley Hall dolgozószobájában ültek, és gondosan, lépésről lépésre végigmentek tervük részletein, hogy ismét ellenőrizzék, hogy semmiről nem feledkeztek meg. - Egyedül a helikopter zavar engem - szólalt meg Sarcha. - Ha nem kerül elő, vagy ha a dél-afrikaiak érnek ide először, akkor kész, végünk. - Ott lesz nyugtatta meg Heinlein. - Semmit sem tudok a mozambikiakról. És amit nem ismerek, abban nem bízom. - Bízol Makenben? - Tökéletesen. - Személyes garanciát vállal, hogy Mozambik nem fog csalódást okozni. - Bízzunk benne, David barátom. Heinlein az órájára pillantott. - Ideje indulnunk. Vettek két jegyet a Heathrow repülőtéren: egyet Sarchának Johannesburgba, a másikat pedig Heinleinnak vissza Floridába. - Dél-Afrikában találkozunk búcsúzott Heinlein, és a két férfi kezet rázott. - Vagy a pokolban, ha félresiklanak a dolgok. Heinlein megvárta, míg Sarcha eltűnik, aztán egy telefonfülkéhez lépett, és Tel-Avivot hívta. - Minden rendben, ahogy megegyeztünk, David - mondta Greer magabiztosan, mikor Heinlein befejezte a jelentést. - A fregatt már elhagyta Elatot, és Beira közelében fog várakozni. Amint a radar jelzi, hogy a hajó letért a pályáról, a helikopter felszáll. Egy perccel a hajó földet érése után érkezik a helyszínre. - Kiszámítottad, mennyi idő alatt reagálhat a Dél-afrikai Légierő? - Legrosszabb esetben is öt perced van a menekülésre. - Istenem... olyan kevés? - Nem aggódj, David. Kihozunk onnan. Minden akciónknál tökéletes az időzítés. 169 A megjegyzés mintegy megerősítette, amit Heinlein mindvégig gyanított. äBen Yair" és Michael Greer egy és ugyanaz... a Mossad vezetője. Heinleint ezután már nem zavarta, hogy másokon múlik az akció utolsó szakaszának sikere. 144. oldal

follett ken - a nagy jtszma 69. A Kennedy űrközpontban Neil Earl Hackett-tel együtt figyelte, hogyan ér földet a Szuper Galaxis a hatalmas kifutópályán, amit általában űrből visszatérő hajók használtak. - Nagy érdeklődéssel követjük majd ezt az utat - jegyezte meg Earl Hackett, miközben a rakományt kiemelték a teherszállítóból, és egy kocsira pakolták. - Es vajon miért, Earl? - Még soha nem vittünk az űrbe ennyi tele raklapot. Hallottál már az űrbéli hotelről? - Csak pletykákat. - Pelham a következő hónapban teszi meg a bejelentést. Ha egyszer beindul a program, mindennap óriási terheket viszünk ki. Tanulságos lesz figyelni, hogy boldogulsz, ha valóban szállítási szakember akarsz lenni. Másnap Neil egy teljes órát töltött az OPF egyik hatalmas hangárjában, és figyelte a mérnökcsoportot, hogyan ereszti le az óriási hengert az OV-141-es, a Dominator gyomrába, véletlenül épp abba a hajóéba, amit utolsó balszerencsés útján használt. A berakodása Dominatorba valamivel több mint öt órát vett igénybe. Mikor végeztek, a hajót átvontatták a szerelőcsarnokba, ahol hatalmas darukkal az egész hajót függőleges helyzetbe emelték, és egy mozgatható felszállóhelyre eresztették le. Mikor a hajót rögzítették a szerelőállványhoz, nekiláttak, hogy összeszereljék a szilárdüzemanyag-adagolókat és a külső üzemanyagtartályt. ,; A szerelőcsarnok egy sarkában egy hatalmas kivilágított tábla a w visszaszámlálás idejét mutatta. Ćprilis 25-e volt. Még további tizenöt nap a felszállásig. 70. Ugyanazon a napon a PFSZ eddigi leghevesebb légitámadását indította Izrael ellen. A három Tupoljev bombázó feltankolt a Földközi-tenger felett, ami lehetővé tette, hogy lebombázzák a Chel Ha Avir légi bázist Hazerimnél, Hazort és Herzliyyát százhatvanezer láb magasból, és aztán tovább repüljenek Elat felé. Herzliyyánál tíz Sharav vadászgépet pusztítottak el a föld alatti bunkereikben a betonon is áthatoló graviméter irányította bombák, és súlyos emberáldozatokat szedett Hazornál, mert az egyik bomba egy föld alatti kommunikációs szobában robbant. - Maken jól számított - vetette oda keserűen Rymann Greernek, mikor eljutottak hozzájuk a hírek. - Ćtkozottul tisztában volt vele, hogy nem merünk még egy nukleáris Masadát bevetni a repülői ellen nem egészen két héttel az amerikai látogatásom előtt. Az épp elég okot adna Hadley-nek, hogy visszalépjen. - Minden részlet végleges most már? - kérdezte Greer. - Május tizedikén a B9-es egyenesen az Andrews légi közvetlenül az után, hogy B9-est... belépünk, és el tudnánk venni. Oké:.. mik

Ben Gurionba repül, hogy felvegyen bennünket, és onnan támaszpontra visz. Tizenegyedikén indulunk vissza, találkoztam Hadley-yel. Hát ezért ajánlotta a is hagyjuk az országot, még mielőtt egyáltalán levegőt a híreid a Masada rakétáról? Greer átadta a jelentést 145. oldal

follett ken - a nagy jtszma Rymann-nak, ami, mint mindig, egyetlen gépelt papírból állt. - Az eredeti számításaim, hogy három évre lesz szükségünk ahhoz, hogy a rakétát termelésbe állítsuk, helyesnek bizonyultak magyarázta. Egy új fejlesztőcsoport van alakulóban Racine professzor vezetésével. O biztosra veszi, hogy három év elteltével módunkban áll letörölni Bakalt a föld színéről. - Vagy akár Moszkvát - tette hozzá Rymann elgondolkodva. Greer komor arca még jobban megmerevedett. - Ha Heinleinnak akcióba kell lépnie, akkor megteszi. Még mindig egyetértesz azzal, Hendrik? Rymann egy pillanatnyi habozás nélkül felelt. - A döntésem, amit azon a napon hoztam, amikor a Masada hegyhez mentünk, nem változott, és nem is fog az elkövetkező két hét alatt. Erre szavamat adom, Michael. Greer bólintott. - Izraelnek most leginkább időre van szüksége, nem pedig ígéretekre. - Keményen Rymannra nézett. - Szükségünk lesz a három évre, amit csak száz B9-es adhat meg nekünk, Hendrik. Máskülönben Heinlein akcióba lép. 7î . - Ennek semmi értelme, Neil - mondta Lena, és elnyúlt a hotelszobában az ágyon, a kagylót pedig a füléhez szorította. - Nem kezdhetsz úgy a videokészítéshez, hogy először elszaladsz és egy csomó helyet megnézel. - Honnan tudod, kedves? - Olvastam róla. 170 171 - Tweedledum és Tweedledee a maguk különös módján dolgoznak emlékeztette Neil -, és úgy tűnik, hogy működik. - Az csak azért van, mert annyi pénzt ölnek bele, hogy biztosan működjön. Neil... az egész hozzáállásuk ostoba. Nem hatékony. Pazarló. Szakszerűtlen. Utánanéztem a videokészítés költségeinek, és... - Ne foglalkozz vele, édes, amíg eleget fizetnek ahhoz, hogy megvehessük azt a házat. Lena sóhajtott. Ahogy Neil mindent tudomásul tud venni minden kérdés nélkül, az néha az ember idegeire megy. - Hát jó - motyogta, de messze nem volt meggyőzve. - Istenem... már belefáradtam a várakozásba, hogy Sarcha felbukkanjon. Még egypár percig folytatták a beszélgetést. - Hiányzol, édes - mondta Neil búcsúzóul. Lena nevetett. - Túl sok a dolgod, hogy hiányoljál - piszkálta. - Holnap hívlak. Ugyanebben az időben. Néhány perccel később a telefon halkan berregett. Sarcha hívta a hotel előteréből. Pont akkor érkezett Dél-Afrikába. - Mi az ördögért késett ennyit? - támadt neki, mikor beengedte a szobájába. Csak ültem ebben az átkozott hotelben, nem tudtam, mit tegyek, és közben halálra untam magam! Sarcha holdképére kiült a riadalom. Bárgyún pislogott, és idegesen hátrált az ajtó felé. - Lena... nagyon sajnálom, kedvesem. Holnap munkához látunk. Érdekesnek találja 146. oldal

follett ken - a nagy jtszma majd, megígérem. Sarcba állta a szavát. Másnap reggel találkozott Lenával egy gyors reggelire. Jó néhány órát eltöltöttek egy szószátyár zulu taxisofőr társaságában, aki egész körútra vitte őket, egyik használtautó-kereskedőtől a másikig, keresztül-kasul Johannesburgon. Már késő délutánra járt az idő, amikor Sarcba rábukkant egy hatalmas Chieftainre. Egyéves volt, és gazdája jó karban tartotta. Másnap készpénzben fizetett, és LenáVal együtt egy távközlési céghez hajtott, amely elvállalta, hogy igényeinek megfelelően felszereli rádióval és televízióval. - Több napba is beletelik, Mr. Sarcba - mondta a főmérnök, mikor végre megállapodtak a részletekben. - A bevonható követőtányérok beszerelése sok munkát igényel. Csak a követőkészülék maga... - Mennyi időt vesz igénybe? - Legalább tíz napot. - Nem tudnának hétvégén is dolgozni? - De igen, de a navigációs készülék... - Az idő sokkal fontosabb, mint a pénz - mondta Sarcba síri hangon. Dolgozzanak a hétvégén is. A főmérnök megígérte, hogy azonnal nekilátnak. - Miért kell nekünk ilyen drága jármű és ilyen bonyolult kommunikációs felszerelés? - kérdezte Lena a taxiban visszafelé úton. - A kocsi lesz a bázisállomás minden egységnek, ha egyszer beindul a forgatás - felelte Sárcha. - És az mikor lesz? Sarcha mintha észre sem vette volna a Lena hangjában bujkáló gyanakvást. Egyszerűen fisak megvonta a vállát. - Előbb lássuk meg, hogy megy az első terepszemlénk, kedveském. 72. Május 1. Visszaszámlálás a rombolásig Abban a pillanatban, amint az indítósín szirénája felvijjogott, Heinlein keresztülküzdötte magát a hajóimitátor nyílásán, végigfutott a keskeny beszállófolyosón, be abba a fehér szobába. A helyiség távolabbi oldalán kétszemélyes ketrecek lógtak felvonóköteleken. A legközelebbi ketrec ijesztően megingott, mikor beleugrott. Lenézett és kieresztette a fékkart... egy röpke pillanatra megszédült. A csiga megcsikordult a feje felett, és a fülke lecsúszott a kötélen. Heinlein lehunyta a szemét, és próbált nem gondolni a feléje közeledő talajra. A hadseregben gyakran használt ilyen szerkezetet, de soha nem kétezer-ötven láb magasságból egy olyan ketrecben, ami leginkább egy kocsihoz hasonlít egy bevásárlóközpontból. Hirtelen lassulni kezdett, ahogy a fülke beleütközött a hálóba. Heinlein kiugrott a fülkéből, mielőtt még az földet ért volna. Megtántorodott, majd egyensúlyát visszanyerve bevetette magát a legközelebbi bombabiztos bunkerba, mint egy üldözött nyuszi. - Különös, nem? kérdezte a kiképző, és megnyomta stopperének a gombját. - Különös - helyeselt Heinlein. - Ötvenöt másodperc. Nem rossz... de várja meg, míg megáll a ketrec. Annak meg semmi értelme, hogy kitörje a lábát, és ne érjen be a bunkerbe még a nagy bumm előtt. Heinlein követte a kiképzőt ki a bunkerból. Felnézett a műállványzatra és a hajóorra, amit épp az imént hagyott el. - Remélem, nem kell többet. - Nem, hacsak nem jószántából. - Köszönöm, nem kérek belőle. És must mi következik? A kiképző ellenőrizte a listáját. 147. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Az orvosija már megvan, és most végrehajtotta vészhelyzetből való menekülést is. Ennyi. Ezek után úgy gondoljuk, elég őrült ahhoz, hogy megfelelő utas váljon magából. 172 173 A délután folyamán Neil és Heinlein a szerelőcsarnokhoz hajtottak, hogy megnézzék, hogyan gurítják ki a hajót. Az óriási ajtó kinyílt, és egy hatalmas lánctalpas vontató bukkant elő... egy hatalmas plató, ami egymérföldes óránkénti sebességgel haladt. A platón pedig ott magasodott, a szerelőállványok és szilárdüzemanyag-adagoló motorok rejtekében, a külső üzemanyagtartályoktól eltorzult... Dominator. Május 1., a munka ünnepe. Tíz nap van hátra, és egyre fogy. 73. Május 9. A Drankensberg hegyek mint görcsös, romló fogak álltak ki a megkínzott ínyből, a bozótos síkság vörös talajából. A látvány egészen felrázta Lenát ernyedtségéből, de hamarosan átjutottak a hegyláncon, és az autó ismét a véget nem érő, unalmas 4-es úton gyorsított. A távbeszélő társaság teljesen átalakította a Chieftain hátsó részét. Eltűnt a kocsi teljes szélességében elnyúló heverő. Helyette egy forgószék állt ott előtte egy apró, de bonyolult rádiókonzollal. A konzoltól jobbra levő keverőpultba, melyet két hordozható kamerára terveztek, és amik ott lógtak a válaszfalon, egy televízió-képernyőt építettek. Még a mennyezetet is megváltoztatták, hogy helyet adhasson egy bevonható, szupermagas frekvenciájú tányérantennának. A kormány mellé még egy drága inercianavigációs egységet is betettek. Az egyetlen megnyugtató dolog Lena számára az volt, hogy a középső részhez legalább nem nyúltak, így nyugodt éjszakákra számíthatott. Sarcba beleegyezett, hogy hátul aludjon, ő pedig elfoglalja az egyetlen heverőt a sofőrülés mögött. A másik megnyugvást az okozta, hogy bár Sareba soha nem leplezte csodálatát, legalább egyszer sem próbálta megérinteni. Elgondolkodott, hogy vajon hibát követett-e el, mikor ilyen szűkre szabott szafariöltözéket vett. A kocsi mozgásának megváltozása riasztotta fel gondolataiból. - Ćtveheted a kormányt - mondta Sarcba, és hátravonult. Lena örült, hogy végre valami leköti a gondolatait. Délután háromra a Chieftain már Nelspruit piacvárosán haladt keresztül. Az utcákon sorakozó színpompás trópusi fákból és a citrusraktárakból áradó illat Floridára emlékeztette. Rettenetesen kínozta a honvágy, de vigyázott, hogy Sarcba ebből semmit ne vegyen észre. Hiányzott az apja és a lepusztult kis töltőállomás, vágyott Fioridc lagúnái és vízi útjai után, az ívelő hidak, a pálmák és a hőség után. De legjobban Neil hiányzott neki. Mikor elérték Komatipoort, egy jelentéktelen bádogtetős falucskát a mozambiki határ közelében, Sarcba átvette a kormányt. Észak felé fordultak egy keskeny aszfaltozott útra, és ráhajtottak a Krokodil-folyó híd174 jára, amely a Kruger Nemzeti Park legdélebbi határát jelezte. Sarcha megállt a híd közepén, és a térkép segítségével beállította a navigációs egységet. Mostantól a gépezet kevesebb mint egy yard pontossággal rögzíti a jármű helyzetét. - A Kruger Nemzeti Park - jelentette be Sarcba, és lehajtott a hídról. 148. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Hát nem sokat mutat, vagy igen? Tudja, mit mondott nekem egyszer Heinlein? Ez a hely nagyobb, mint Izrael. Egy parkőr intette le őket a háza előtt. Afrikai nyelven szólalt meg, de aztán átváltott angolra, mikor Sarcba elnézést kért, hogy nem érti. - Van maguknak, emberek, CB jük vagy rádiótelefonjuk? - kérdezte a parkőr, és Lenát méregette. ž hidegen nézett vissza rá. - Nincs, de bármelyik frekvenciára rá tudunk állni - felelte Sarcba. Miért? - 'Bique-ból jelentést kaptam, hogy illetéktelenek léptek át a kerítésen. Talán orvvadászok. Talán nem. Ha bármi gyanúsat észlelnek... csak szóljanak. A huszonhat egész kilencszázhatvanötön sugárzunk. Saicha lejegyezte a frekvenciát. - Oké, szólunk, ha látunk valamit. A parkőr bólintott. Egy pillanatra tekintete visszakalandozott Lenára. - Nincs békésebb és csendesebb hely a Krugernél a törvény megsértésére. - Milyen törvényről beszél? - kérdezte Lena. - Az erkölcsi törvényről, kisasszony. Érezze jól magát. Behajtottak a bokrok mélyére. - Mikor akar már megállni éjszakára? - nyűgösködött Lena néhány dérfölddel arrébb. Sarcba a kormányra terítette a térképet, és azt meg a navigációs egységet tanulmányozta, miközben vezetett. Sehol semmi veszély... az út nem volt más, mint egy lebetonozatlan, kopár csík a síkságon. - Az Alsó-Sabie-tól északra. Lena számításai szerint az Alsó-Sabie-tól északra fekvő terület volt a legelhagyatottabb hely az egész világon. Galagonyabokrok végeérhetetlen rengetege és a homályba vesző satnya fű mindenhol. A fű szemmel láthatóan az átvészelt rettentő forró nyár hatásait sínylette. Semmi jelét sem látták a Kruger Nemzeti Park sokat dicsért vadállományának, eltekintve egy-két sastól, amely szemmel tartotta a kocsit esetleges zsákmány reményében. - Az útikönyv szerint a java még északabbra van - mondta Sarcba, miközben Lena a vacsorát készítette. - Nézzük csak, hátha találunk valami érdekes néznivalót a világ televízióiban. - A pufók kis angol beült a forgószékbe, és a tányérantennát működtető gombokat nyomogatta. - Ć! - szólt egy pillanattal később. - No, ez valamivel jobbnak tűnik, mint amit az SABC ajánl. Lena felpillantotta marhahús mellől, amit éppen akkor sütött. Egy 175 bokszmeccs volt, francia kommentárral. A képernyő fölött a kijelző jelezte a sugárzó műholdat és az eredeti földi állomást is. Sarcha beütötte a 44-est, az angol nemzetközi kódját, és a kommentár angol nyelvűre váltott. Lena felsóhajtott, és egy tál marhahúst meg gombát tett le Sarcba mellé. - Remélem, nem kell egész este sportot néznem, vagy igen? Sarcba elmosolyodott, és a gombokhoz nyúlt. A több száz rendelkezésre álló 149. oldal

follett ken - a nagy jtszma műsorból egy agyműtétet választott ki, amit a 3-D adott. - És ehhez mit szól? kérdezte gonoszul. - Nem, amikor éppen enni készülünk. - Ez egy speciális adás. A NASA űrkórházából jön. Lenát érdekelni kezdte a dolog. - Az a felszerelés bármelyik műholddal kapcsolatba tud lépni? - érdeklődött. Sarcba kezdte magába tömni az ételt. - Śgy van, kedveském. - És egy hajóval is? - Ha van rajta ablak, akkor hallhatjuk őket... és láthatjuk is, ha tv-képeket is továbbít. Miért? - Neil és Heinlein holnap szállnak fel - vetette oda Lena, és igyekezett leplezni izgatottságát. - Rájuk tudnánk hangolódni? - Talán. Néha azonban az ő adásukat kódolni szokták. - Ű... én nem akarok Neillel beszélni... de csodás lenne, ha hallhatnám. Sarcba nagyon szeretett volna témát váltani. - Majd meglátjuk, mit tehetünk, kedves. Lena a távközlési konzolt nézte. - Elmondja, hogy miért kell nekünk ilyen bonyolult elektromos berendezés? kérdezte. A férfi éles pillantást vetett felé. - Már egyszer elmondtam - felelte tőle szokatlan idegességgel a hangjában. - Ez a kocsi lesz a bázisállomás, ami a többi egységet irányítja. Lena a konzolra mutatott. - Oké, talán szükségünk van a videokamerákra. De mennyibe került ez az egész? Egymillióba? Nincs szükség egymilliót érő kommunikációs rendszerre egy olyan országban, ahol fejlett a rádiótelefon-hálózat. Sarcba szélesen széttárta a karját. - Én csak azt teszem, amit mondtak, kedveském. Ha vitába akar száll- ni Heinleinnal, ha visszatért, tegye azt, de jelenleg magát is azért fizetik, hogy azt tegye, amit mondanak. Oké? Mikor Lena aznap este be akarta húzni a függönyöket az ő oldalában, mozgást látott odakinn. - Sarcba - szólt halkan. - Van kinn egy állat vagy valami. Sarcha felkapta a Lugert. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és eltűnt a sötétben. Lena odaugrott és bezárta. Körülnézett, hogy minden ablakot becsuktak-e, majd dermedten fülelt. Hangokat hallott. Sarcba nevetését. Léptek közeledtek az ajtóhoz. - Minden rendben, kedves. Nyissa ki. Lena felkapott egy görbe kést, és a ruhaujjába rejtette, majd eltolta a reteszt. Sarcba tányérképe jelent meg. - Jó barát - mondta vidáman, és belépett. - És nagyon sajnálja, ha megijesztette. Kérj bocsánatot a hölgytől, Joss. Egy nagyjából hus2onöt éves, magas, erős testalkatú zulu követte Sarchát be a 150. oldal

follett ken - a nagy jtszma kocsiba. Kopott farmernadrágot és piros kockás pólót viselt. Egyik vállán egy vászonzsák lógott. Lenára mosolygott, és felé nyújtotta a kezét. - Sajnálom, kisasszony. Nem akartam megijeszteni. - Lena, ő Joss... a vezetőnk. Lena először Jossra, aztán Sarchára meredt. - Vezetőnk? Említést sem tett vezetőről. - Az ágyra dobta a kést. Sarcba felnevetett. - Śgy volt, hogy nem jön, csak holnap. Joss hivatásos vezető. ž elvezethet bennünket az igazi látványhoz... nem oda, amit a turisták is láthatnak. Sok időt megtakarít nekünk. îgy van, Joss? Joss bólintott, és elismerően mosolygott Lenára. - Mikor beszélte meg vele a találkozót? - kérdezte Lena. - Ű... néhány telefon a johannesburgi ismerőseimnek - felelte Sarcba mintegy félvállról. - É hol fog aludni? Itt benn nincsen neki hely. - Ne törje a csinos kis fejét Joss miatt, kedvesem - mondta Sarcba olyan leereszkedő hangon, ami csak fokozta Lena ellenszenvét. Kinn fog aludni. Ujjával az ajtó felé mutatott. - Oké, Joss... kifelé. Lena majdnem elvágta magát a görbe késsel ágyazás közben. Már azon volt, hogy visszateszi a helyére, de meggondolta magát, és elrejtette a matraca közé. Mondta magának, hogy ostobaság, de bizonyos biztonságérzetet keltett benne, hogy van kéznél egy fegyver. 74. Május 10. Felvirradt a nap, mikor Hendrik Rymann és küldöttsége Washington közelében leszállt az Andrews légibázison, és a nap, amelyen Jim Bayliss, Mike Pepper, Neil O'Hara és David Heinlein belépett a Kennedy központ 39-es komplexum A indítójának fehér szobájába. Mind a négyen könnyű berepülőoverallt viseltek. A személyes holmik számára készült zsebben a bal combnál Heinlein még egy csomó plusztárgyat cipelt, amiről csak ő tudott: egy automatát meg két finom 176 177 fejű lövedéket, melyek ütésre szétrobbantak. Golyókat nem akart, melyek áthatolhatnak az emberi testen, és kárt tehetnek a gépben. Ezért több ideggázgránátot is bezsúfolt a zsebébe. - Eseménytelen repülést kívánok, uraim - mondta az ellenőrző csapat vezetője, mikor befejezte munkáját. A földi legénység több órát töltött a gépen, egészen negyven perccel az indulás előttig ott tartózkodtak. A számítógépes ellenőrzésben és vezérlő rendszerben eszközölt változtatások az első repülések óta azt eredményezték, hogy a legénységnek nem kellett csak két órával indulás előtt a fedélzetre szállnia. A földi legénység kinyitotta az ajtót. Attól a pillanattól kezdve, hogy beléptek a fehér szobába, Neil szíve sebesebben vert. Hát tényleg megtörténik! Ismét visszatér az űrbe! Aztán az ismerős illatok a hajó középfedélzetéin kitisztították az agyát, és arra koncentrált, hogy a mellette levő keskeny létrán felmásszon a repülőfedélzetre. A hajó függőleges helyzete az indítópadon a falakból padlót, a padlóból pedig falakat csinált. Bayliss és Pepper már el is foglalták helyüket, mire a székéhez ért és hátrafordult, hogy segítsen Heinleinnak. - Rendben vagytok, fiúk? kérdezte Bayliss, és rájuk nézett a jobb válla fölött. 151. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Remekül, Jim - felelte Neil, és ellenőrizte, hogy Heinlein helyesen kötötte-e be magát. Feltette a fejhallgatót, fejét kényelmesen a támlának döntötte, és a tiszta kék eget nézte az ablakon keresztül. Pepper, aki a jobb oldalon ült a pilótaülésben, előrehajolt, és bekapcsolta a kommunikációs egységet. - Kilövésirányítás. Itta Dominator. Rádió-ellenőrzés, vége. A kilövésirányítás válaszolt, és az ellenőrzések után jelentette, hogy minden csatorna kifogástalanul működik. Hasonló ellenőrzéseket végeztek Earl Hackett-tel a bevetést irányító teremben. A számláló szerint még harminc perc a kilövésig. - Dominator, itt a kilövésirányítás. Az oldalsó ajtó lezárva. - Rendben, vettük - felelte Pepper. A kilövés előtti ellenőrzések nyugodt tempóban folytak tovább. Pepper a központi egység billentyűzetét nyomkodta, és a hajó tervezett pályája megjelent a képernyőn. - Kilövésirányítás, itta Dominator. A repülési terv betöltve, vége. Hét perccel a kilövés előtt a beszállófolyosót visszahúzták. Neil oldalt pillantott Heinleinre, és mint már sokan előtte, ő is arra gondolt, vajon mi járhat a kifürkészhetetlen izraeli fejében. Két perccel a fellövés előtt érték el a kritikus állapotot, amikor a hatalmas külső hidrogéntartály csapjait elzárták, és áttértek a hajó belső energiájának a használatára. - Dominator, itt a kilövésirányítás. Az APU start beindult. A fedélzeti komputerre álljatok át, vége. - Rendben, vége - felelte Bayliss. A kijelzőn egymás után villantak fel a másodpercek a kilövésig: harminc, huszonkilenc, huszonnyolc... - Kéz- és lábtörést, fiúk - mondta a kilövésvezérlés. Egy sor piros fény gyulladt ki. - Első, második és harmadik SSME indítómű - mondta Bayliss, mikor a hajó három főmotorja beindult. Tíz... kilenc... nyolc... Egy halk sóhaj hallatszott, de túl távolinak tűnt, hogy bármi köze is legyen a Dominatorhoz. A sóhaj üvöltéssé erősödött, és hirtelen a hajó megbillent... egy szívdermesztő dőlés a külső tankok irányába. Aztán az egész fedélzet remegni kezdett, és a hajó visszabillent eredeti függőleges helyzetébe. Láng és füst csapott ki a motorokból. - Öt... négy... - jelentette egy közömbös hang a kilövésirányítástól. A központi motor beindult. Kettő... egy... zéró. A külső üzemanyagtartály oldalához rögzített szilárdüzemanyag-kilövő rakéták hirtelen két pokoli oszlopot lőttek ki magukból... energiájuk hozzáadódott a központi motor által fejlesztett másfél millió font erőhöz. Összesen hétmillió font erő szükséges ahhoz, hogy a hajót az űrbe lője. - SRB indítómű... felszállás. A kilövésvezérlő flegma hangját szinte teljesen elnyomta a hangár, ami betöltötte az egész fedélzetet. Először csak alig érezték, hogy mozognak, és az ablakon keresztül sem látszott semmi, ami azt jelezte volna, hogy bármi is történik. 152. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Dominator... elhagytad a tornyot. Minden motor rendben. Csodás látványt nyújtotok. Heinlein növekvő nyomást érzett a hátán, ahogy a gyorsulás könnyedén az ülésbe nyomta. A látása is eltorzult, mert a szemgolyói is beljebb nyomultak. Figyelmeztették ezekre az élményekre, így semmi kényelmetlenséget nem okozott. - Dominator, itt a központ. Beindítom a fordulómanővert - hallották Earl Hackett hangját, aki átvette a kilövésvezérléstől. Abban a pillanatban mind a négy férfi teste kezdett oldalra csúszni az ülésben, amit a hajó elfordulása okozott. Mire befejezték a manővert, a négy férfi majdnem lógott a székekben. Heinlein tökéletesen összezavarodott... nem tudta, merre van az előre. - A fordulómanővert végrehajtottam, Dominator. Minden rendben. - Rendben, központ. Szinte elvesztek a motorok örökös bömbölésében. Heinlein a komputér kijelzőjét figyelte, mikor Neil megérintette a karját, és a két kis ablakra mutatott a fejük fölött. A hajószimulátor által keltett hatások egyáltalán nem készítették fel Heinleint az élményre, hogy harminc mérfölddel a feje fölött láthatja az Atlanti-óceánt. 178 I 179 - Központ - szólt Pepper. - Itt a Dominator. Az SRB kiégett. Beindult a leválás. - Rendben, vége. Energiájának negyven százalékától megfosztva, a hajó elkezdte hosszú, lapos suhanását, amely majd leviszi kilencven mérföldről nyolcvan mérföldre. Az űrhajó sebessége nőtt. Heinlein azt hitte, egy hajót látott a feje felett a felhőkön keresztül. Vagy alattuk volt? Hányingere támadt, és lehunyta a szemét. - Dominator. Itt a központ. Kapcsolják ki a központi motort. Hirtelen a motorok bömbölése megszűnt. A tökéletes csend szinte megrázó volt. Heinlein kinyitotta a szemét. Furcsa módon kényelmesen érezte magát a székében. Neil rámosolygott. - Tudom, hogy érez - jegyezte meg csendesen. - A legrosszabbon már túljutottunk. Most lecsatoljuk a külső tartályt. Már majdnem pályán vagyunk. Figyeljen. - Neil felemelt egy kártyát, és elengedte. Ahelyett, hogy felzuhant volna a plafonra vagy le a tetőre... a kártya ott lebegett a levegőben. - A pokolba is - motyogta Heinlein, félig magának. Ismét lehunyta a szemét, mert újabb hányinger tört rá. Egy újabb zökkenés arra késztette, hogy megint kinyissa a szemét, és látta, hogy a hatalmas külső tartály a hajó előtt mozog, mint egy távolodó űrhajó. - Központ, itta Dominator. Az ET levált. Beindítjuk a mínusz zé fordítást, vége. - Dominator, itt a központ. Kapcsolják be az OMS motort. - Rendben, központ, vége. Bayless beírta megfelelő utasításokat a digitális automata pilótának. Az apró pályamanőverező rendszer motorjai beindultak. Halkan és könnyedén lendítette előre a hajót. Az OMS motorok húsz percen át egyfolytában üzemeltek... és feltolták a Dominatort a keringési magasságba, kétszáz mérföldre. Heinlein rosszulléte elmúlt, és kezdte élvezni a különös érzést, amit súlytalan teste keltett, ahogy belesüppedt székbe, majd ismét az övek felé emelkedett. 153. oldal

follett ken - a nagy jtszma Hirtelen lekapcsolták az OMS motorokat, közben Bayliss és Pepper több dolgot csinált, hogy felkészítse a Dominatort a pályára állásra. - Dominator, itt a központ. Indítsák be az OMS tartalékot javasolta Hackett, mikor a pilóták jelentették, hogy minden rendben. Az apró motorok ismét felberregtek, majd tíz perc után újra leálltak. - Központ, itt a Dominator. OMS tartalék leállt - szólt Bayliss. Elértük a pályát. Hátrafordult a székében. - Isten hozta az űrben, N1r. Heinlein. Pályán vagyunk. 75. Joseph Maken belépett bakali irodájába, és kinyitotta az íróasztalát. Kivette a képtávírót a fiókból, és kezébe vette az elektromos tollat. Mélyen a gondolataiba merülve ült. Több hónapos várakozás után az üzenet megfogalmazása nem akart sikerülni. A tollal játszott, majd végül ezt írta a kijelző tetejére héberül: äHendrik Rymann miniszterelnök úrnak." A szerkezet apró komputere hűségesen elraktározta memóriájában kézírásának vonásait, minden lendületes vonást tárolt, és még a toll nyomásának legapróbb változását is rögzítette. Mikor ezek eljutnak egy hasonló szerkezethez, minden kétséget kizáróan az ő kézírása lesz. Az írásra meredt, és további habozás nélkül három külön üzenetet írt Rymann-nak, majd aláírta. Maken átolvasta az írást. Mondataiból hiányzott a tőle megszokott elegancia, de tömörek voltak, és a lényegre tapintottak. Javított rajta néhány dolgot, majd megnyomta a megfelelő gombokat, hogy beállítsa a gép memóriáját, és az automatikusan továbbítsa az üzeneteket az előre megadott időpontban. Az utolsó dolga az volt, hogy beírja Rymann magánképtávírójának a számát a címrészbe. Az nem számított, hogy Rymann akkor épp Washingtonban tartózkodik... áz üzenetek pontosan megérkeznek majd az előre gondosan megadott időközökben, mindegy, bárhol jár is. 76. Rymann a washingtoni izraeli nagykövetség homályos tanácstermében ült, és Sam Kuttner jelentését hallgatta a Walter Swifttel történt találkozóról. Michael Greer jegyzetelt, és egyetlen szóval sem vett részt a beszélgetésben. - Jobb lett volna Swift irodájában találkozni - állapította meg Kuttner. - A Benjamin Franklin állami étterem aligha a megfelelő hely egy közvetlen beszélgetésre. ž annak a hatalmas asztalnak az egyik oldalán, én meg a másikon. - Rendben, Sam. Hát, reméljük, nekem több szerencsém lesz holnap Hadley-vel. - Valami okból kételkedem ebben - mondta Kuttner, miközben kifelé tartott a szobából. - Nem akarnak, vagy nem érdekli őket, hogy segítsenek rajtunk. Mikor egyedül maradtak, Greer felállt és átadta Rymann-nak a egyzeteket... mint minden dokumentum, amit Rymann-nak készített, ez is egyetlen lapból állt. 181 - Nem hinném, hogy bármi értelme lenne több vázlatot írni - mondta Greer. Ebben már minden benne van, amit Hadley-nek mondani akarsz, és olyan tömören, ahogy csak lehet. Rymann elolvasta a papírt, és egyetértett barátjával. Az összes bejelentések közül, amit valaha is amerikai elnöknek felolvastak, ez volt a 154. oldal

follett ken - a nagy jtszma legfelvillanyozóbb. Feltéve, hogy ezt bármikor is feljegyezték a történelemkönyvekben. 77. - A francba - kiáltotta Sarcha, és beletaposott a fékbe. A kerekek leblokkoltak. A kocsi hirtelen megállt, és beborította a kerekek által felkavart por. Egy hatalmas törött agyarú öreg bika állt szemben a Chieftainnel, fejét fenyegetően leszegte, fülével csapkodott, mintha arra akarná kényszeríteni a kocsit, hogy meg ne merjen mozdulni, míg asszonyai és kicsinyei át nem haladnak az úton. Végül az öreg bika megfordult, és csendesen fenéken billentette az utolsó tehenet. Sarcha addig figyelte a csordát, míg biztos távolba nem értek. Megkönnyebbülten felsóhajtott. - Mi történt? - kérdezte Lena. Sarcha ostobán nézett. - Nem tudok hazudni. Beszartam. - Felnevetett, és kezével a távolodó elefántok után intett. - Isten tudja, honnan bukkantak elő. Az ember azt hinné, hogy biztonságos dolog ezen a isten háta mögötti helyen bekapcsolni az útkövetőt, és filmet nézni, nem? Lena körülnézett. Ugyanaz a látvány fogadta, mint hajnalban, mikor elindultak: többmérföldnyi lapos semmi, melynek egyhangúságát időnként csak galagonyabokrok és hangyavárak szakítottak meg. Nehezen tudta elhinni, hogy az ember öt órát vezet, és semmi változást nem észlel a tájon. - Talán jobb lenne, ha átvenném egy kicsit - javasolta. Sarcha egyeztette a navigációs egység adatait a térkép oldalára kürtakkal. Nem, már csak ötmérföldnyire vagyunk. - Kiengedte a kéziféket, és a Chieftain ismét mozgásba lendült. - Mitől vagyunk ötmérföldnyire? - érdeklődött Lena. - Az első felderítendő helytől. Lena megfordult és Jossra meredt. A csendes zulu egy darab fát farigcsált a bicskájával. Felnézett a lányra, de képtelen volt pár másodpercnél tovább állni a tekintetét, ismét munkájára fordította a figyelmét. - Sarcba... miért van rá szükségünk, ha van navigációs rendszerünk? - Helyismeret, kedvesem. 182 - Lószart. Alig szólt egy szót, mióta csatlakozott hozzánk, akkor meg miért van itt? Sarcha nem válaszolt. Lena észrevette hogy a navigációs egység adatai.kezdtek megegyezni a térkép szélére kürtakkal. Öt perc vezetés után minden adat egyezett, kivéve az utolsó számjegyet. Sarcha lassított és körben haladt. Mikor a két adat tökéletesen egyezett, akkor megállt. Megérkeztünk az első helyszínre - jelentette be. Lena körülnézett. Ha lehet, a hely még laposabb és sivárabb volt, mint máshol. - Miféle helyszínre? 155. oldal

follett ken - a nagy jtszma Sarcha kinyitotta az ajtót. A déli forróság bezúdult a nyitott ajtón a kocsiba. A férfi egy hat láb hosszú, fehér végű botot húzott elő a kocsi alól. - Verd ezt itt le, Joss - adta ki az utasítást. - Rendben, Mr. Sarcha. A zulu egy kalapácsot varázsolt elő a kocsi szerszámosrekeszéból, és nekiállt, hogy beleékelje az oszlopot a kisült vörös földbe. Az erófeszítéstől izzadságcseppek fénylettek a testén. - Oké, Joss.... remek. - Lenne szíves végre elmondani, hogy mi az ördög folyik itt? - követelte Lena. Majd meglátja, kedvesem. - Sarcha ujjával a kocsira mutatott. Mindenki a fedélzetre. - Összehasonlította a jegyzeteit a navigációs egység adataival, és egyenesen nekiindult a prérinek. Volt abban valami hipnotikus, ahogyan a hosszú fű száguldott feléjük, majd eltűnt a sárhányó alatt. Sarcha kikerülte a bozótosokat, és a kocsi időnként megbillent, mikor a kerekek hangyavárakkal találkoztak. Gondosan figyelte a navigációs egységet, és mikor már vagy három mérföldet megtettek a jelzőtől, megállt. Ugyanazt a jelenetet játszották el a jelzőoszloppal. Lena figyelte, hogyan veri bele Joss a földbe, és Sarchához fordult. - Hajlandó végre elárulni, mi folyik itt? - Egyszerű, kedvesem - felelte a férfi, és letörölte az izzadságot a homlokáról. - Ha megkezdődik a felvétel, szükségünk lesz egy leszállópályára, hogy utánunk hozhassák a felszereléseket. - Megállt, és látcsövét az első jelzőoszlopra irányította. - Ez lesz a leszállópályánk. - Három mérföld hosszú? Hát az isten szerelmére, miféle gépek szállnak itt majd le? SST-k? Sarcha nevetett. - Itt van az űr, és miért ne vennénk hasznát, ha semmi kárunk nem származik belőle? Lena csípőre tette a kezét, arca elkomorult, és elszántságot tükrözött. - Mi a pokol folyik itt, Sarcba? Joss érdeklődve figyelte őket. 183 - Épp most mondtam el, kedvesem. - Amit most mondott, az egy rakás lószar. Ha tényleg filmet akarunk forgatni, akkor most forgatókönyveket tervezgetnénk, nem pedig leszállópályát az isten háta mögött! Válaszul Sarcba kivett a szerszámosrekeszből egy ásót, és Lena kezébe nyomta. - Elmondom, mik a terveim, kedveském -szólt gyengéden. - Śgy gondoltam, hogy maga meg én szétverjük a hangyavárakat a két jelző között, Joss pedig kiirtja a bokrokat. Ha nem segít, akkor egyedül csinálom. De a legnagyobbat azt meghagyom, és hozzákötözöm azt a gyönyörű testét - mondta széles vigyorral. Négy órába telt; négyórai deréksanyargató munkába a könyörtelenül tűző napon, míg végre utoljára végighajtottak rajta, és Sarcba kijelentette, hogy meg van elégedve. Amint Sarcba leparkolt, Lena bezárkózott a zuhanyzófülkébe, és tíz percen át súrolta a piszkot és az izzadságot a testéről. Egy tiszta szafariöltözékben bukkant fel újra. Amit Sarchának és Jossnak mondott, semmi kétséget sem hagyott a felől, milyen a hangulata. 156. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Ha maguk ketten enni akarnak, akkor csinálják meg maguknak. Nekem már elvették az étvágyamat. Joss belemerült a faragásba, Sarcba pedig megbánóan nézett Lenára a kommunikációs konzol mögül. - Lena, kedvesem. Azok után, hogy én annyit fáradoztam, hogy egy kis meglepetést készítsek magának. - Miféle meglepetést? - kérdezte Lena gyanakodva. Sarcba megérintett egy gombot. Halk hang hallatszott a hangszóróból. - Központ. Itta Dominator szállítási szakértője, hangellenőrzést kérek. Vége. Lena szíve megremegett. Neil hangja! - Rendben, Dominator - recsegte halkan a hangszóró. - Jól hallunk. - Sajnálom, hogy ennél jobbat nem tudok, kedvesem - szabadkozott Sarcba -, de a Kennedyt a TDRS keleti ismétlő műholdján át vesszük, és a Dominatort meg csak azért halljuk, mert a jeleit felerősítettem a szabályozóval. - Ez Earl Hackett hangja - szólt Lena. - Ideje, fiúk, hogy négy órára vízszintesbe helyezzétek magatokat folytatta Hackett. - Mi is ezt tesszük itt lenn. Vége. - Rendben, központ. Szép álmokat. Vége. - Śgy hangzik, minden rendben náluk - mondta Sarcba. Lenára mosolygott. Megfőzné a vacsorát? Lena úgy döntött, hogy egyelőre megfeledkezik a haragjáról. - Csinálok valamit. 7s. Heinlein lába fájdalmasan nekiütődött az ajtó oldalának, mikor fel akart mászni a létrán a középfedélzetről a repülőfedélzetre. Súlytalanságban mozogni nem is olyan könnyű, mint először gondolta. A gravitáció gátló hatása nélkül a végtagjai, különösen a lábai hajlamosak voltak nem engedelmeskedni. Heinlein lehorgonyozta Velcro cipőit a platóra, ahol Neil dolgozott a legénységi rész hátsó részében, és az ablakon keresztül bekukucskált a raktérbe. Nem sokkal azután, hogy pályára álltak, kinyitották az ajtókat, hogy a nap ne melegítse fel túlzottan a rakományt. Azóta Neil már rögzítette a kanadai karokat a raklap középső akasztójához, és sikerült kiküszködnie a hatalmas hengert a raktérből. - Szép munka volt - jegyezte meg Heinlein. ' - Azt mondták, próbáljam meg a karral, és ne az OMS motorral csinálj.Csak türelem kell hozzá. Heinlein az ablakhoz nyomta a fejét, és a Földet kereste, de nem találta. - Arra van - mondta Neil, és a feje fölé mutatott. Heinlein a fölöttük lebegő kék és fehér csodát bámulta. - Végig fejjel lefelé kell repülnünk? Neil megvonta a vállát. - Itt nincs olyan, hogy fenn meg lenn. - Hát ezt érzi a gyomrom. - Vannak rosszullét elleni tabletták alattunk a konyhán - mondta Neil 157. oldal

follett ken - a nagy jtszma mosolyogva. Heinlein fejjel előre ment ki, és ismét beverte a lábát, mikor átért a középfedélzetre. Bayliss, mikor meghallotta Heinlein káromkodását, félretolta hálóhelye elől a falat. - Hogy boldogul, Dave? - Bayliss halkan beszélt, nehogy felébressze Peppert, aki alatta aludt az elhúzott fal mögött. Fizikai értelemben egyik férfi sem feküdt le, hanem pántok tartották őket az ágyakon. Heinlein hátat fordított az űrhajósnak, és úgy tett, mintha egy izmot masszírozna a lábában, közben pedig kinyitotta az overall zsebét, és két ideggázbombát vett a kezébe. - Megvagyok, Jim... de még mindig beleütközöm mindenbe. Nem is beszélve a gyomromról. Bayliss felnevetett. - Mire hozzászoksz, már el is kezdjük a letérést a pályáról. Heinlein szembefordult Baylis-szal, és előrelépett, mintha a felső ágyat akarná használni. 185 - Hány úton voltál már, Jim? Az űrhajósnak már nem nyílt alkalma válaszolni, mert Heinlein előbb mély levegőt vett, majd Bayliss mellkasán eltörte a bombát, és rátolta a falat, mielőtt még a gáz kiszökhetett volna. Egyetlen fuldokló köhögés hallatszott Baylisstól. Pepper eltolta a falat. - Mi az ördög... - A második gránát megakadályozta, hogy befejezze a mondatát. Heinlein becsapta a falat az eszméletlen űrhajósra, és elmenekült. Csak amikor már átszuszakolta magát a repülőfedélzet ajtaján, akkor merte kifújni a levegőt. - Neil! Neil még mindig a hátsó részben tartózkodott. Megfordult, és döbbenten meredt Heinlein kezében az automatára. - Mit... ? - Ne beszélj, csak ha én mondom! - csattant fel Heinlein. A parancsnoki szék felé intett a fegyverrel. - Ülj le oda! Nyomás! Neil akart mondani valamit, de aztán hirtelen befogta a száját. - Azt mondtam, mozdulj! Egy pillanatra sem vette le a tekintetét Heinleinról meg a fegyverről, úgy evickélt át a fedélzeten, és ült bele a parancsnoki székbe. - Mi az ördög akar ez lenni, Heinlein? - Majd megtudod. Mostantól ez a hajó az én parancsnokságom alatt áll. Neil az izraeli kifejezéstelen arcába nézett. - Mi történt Jimmel és Mike-kal? - Eszméletlenek, és még sokáig úgy is maradnak. Ha valamivel próbálkozol, te nem úszod meg eszméletvesztéssel. Oké... van egy biztonsági mikrohullámú földre irányított antenna és keskeny sugarú tv- és audio kommunikációs csatorna a földi 158. oldal

follett ken - a nagy jtszma állomásokhoz. Ne tagadja, mert én is éppannyit tudok ennek a hajónak a kommunikációs rendszeréről, mint maga. Azt akarom, hogy a sugarat állítsa a dél-afrikai Kruger Nemzeti ParKra. Ne mondja, hogy nem tudja megtenni, mert épp most helyezték üzembe a rádióablakot. - Az isten szerelmére, Heinlein, maga... - Tegye, amit mondtam! - morogta Heinlein, és erősebben szorította az automatát, és közelebb lépett Neilhez. Az egykori űrhajós keze megremegett, mikor a parancsnok kommunikációs panelje felé nyúlt, és beállította a gombokat. - Rendben. Azon vagyunk. - Remek - mondta Heinlein, és bedugta a fülhallgatóját a legközelebbi audiocsatlakozóba, és külső kommunikációra állította az övén a kapcsolót. - Most pedig keresse ki a huszonkettes csatornát az URH-sávban. - Az egy széles sávú tv-csatorna. - No és? Tud hangot továbbítani, vagy nem? Keresse ki. Neil tette, amit mondtak. Heinlein halk sistergést hallott a fülhallgatóján. Beállította a hangerőt, és lenyomta a PTT gombot. - Delta Hotel hívja Papa Sierrát. Hallasz? Sarcha hangja azonnal válaszolt. - Rendben, Delta Hotel... tisztán hallunk. - Az egyes szakasz befejezve - mondta Heinlein. - Tíz perc múlva készen állunk a kettes szakasz végrehajtására. - Rendben, Delta Hotel. Tíz perc múlva ismét jelentkezem. Vége. 79. Abban a pillanatban, hogy a férfiak megragadták, és az ágyra kényszerítették, Lena küzdeni kezdett. Fogait mélyen, egész erejéből belevájta a karba, ami szorosan körül akarta kulcsolni, és ugyanakkor egy hatalmasat rúgott. Joss hangosan kiáltott fájdalmában, elkapta sérült karját, magára hagyva Sarchát, hogy megbirkózzon a rúgkapáló lábakkal. - Az isten szerelmére, fogja le! hörögte Sarcha. A zulu megpróbálta a matracra szorítani a lány csuklóját, de vészesen közel került ahhoz, hogy elveszítse a fél szemét, mikor Lenának sikerült kiszabadítania a fél kezét, és az arcába csapott. Lehetetlennek bizonyult leszorítani az őrülten vonagló testet. Sarcha fájdalmasan felnyögött, mikor mindkét térdével állon rúgta. Lena egész idő alatt ocsmányul káromkodott. A Joss sérült karjából szivárgó vér mindent összekent. Harcos tapasztalatai ellenére, Sarcha még soha nem próbált leteríteni egy egészséges, izmos felépítésű fiatal nőt. A lánynak sikerült kiszabadulnia Joss szorításából, egyik kezével a hajába markolt, és kezdte a falhoz verdesni, közben egy percre sem hagyta abba a szitkozódást. Sarcha úgy döntött, hogy súlyosan alábecsülte Lena erejét. Ideje volt olyan módszerekhez folyamodni, melyeket jól ismert. Valami okból Lena oldalt fordította a fejét, és szabad kezével kétségbeesetten a matrachoz kapott. Sarcha felismerte a lehetőséget. - Sajnálom, kedvesem - lihegte. Űvatosan, gondosan kiszámítva az ütés erejét, tenyerének élével a lány nyakára sújtott. 159. oldal

follett ken - a nagy jtszma Hirtelen csend ült a lakókocsira. A két férfi bizonytalanul talpra állt. Lihegve nézték Lena mozdulatlan alakját. A blúza szétnyílt, és Joss vére pirosra festette az arcát és a mellét. - Istenem - motyogta Joss, és sérült karját ápolgatta. - Tud harcolni. Tényleg tud. - Semmi hasznodat sem vettem - mor░ Eta Sarcha, és levett egy videokamerát, és a kommunikációs konzo? . z csatlakoztatta. - Sajnálom, Mr. Sarcha, de jól harca. Sarcha Lenára irányította a kamerát. - Mikor szólok, elkezdheted megkeresni a pénzedet. 186 1 187 Joss félve tekintett a lányra, mintha attól tartana, hogy hirtelen magához tér, és ráveti magát. - Nem kötözi meg? - Ne aggódj. Megkötözöm, még mielőtt magához tér. Heinlein az órájára pillantott. - Oké. Kapcsold be - parancsolta. Neil értetlenül nyúlt a kapcsolóhoz. Minden előzetes villogás nélkül egy állókép jelent meg a középső képernyőn a parancsnoki és a pilótaülés között. A képen Lena vérrel borított arca és válla látszott. - Lena... - suttogta Neil hitetlenkedve. - Lena! - Küzdött - hallatszott Sarcha hangja. - Le kellett csendesítenünk. Neil elborzadva nézett először a képernyőre, aztán Heinleinra. - Mi történt vele? Mit tettek vele? - Félig felemelkedett az ülésből, de aztán ismét leereszkedett, mikor Heinlein fenyegetően közelebb lépett. - Csak egy szavamba kerül, és vége - figyelmeztette Heinlein. - És akkor is vége, ha nem teszi pontosan azt, amit mondok. A Kruger Nemzeti Parkban van Sarchával. Ha maga bármi galibát okoz, ő odakötözi egy termeszvárhoz, és otthagyja a tűző napon. Megértette? Neil nem válaszolt. Megértette ? " Neil még mindig Heinleint bámulta. Szemében gyilkos düh lángolt. - Nézzen a képernyőre - parancsolta Heinlein. - Nézze! Rendben. Ha ezt akarja. Sarchal Joss keze jelent meg a képernyőn. Egy bicskát tartott benne. Lena mellének szegezte a hegyét, és egy apró kört írt le vele a mellbimbók körül. - Rendben! Rendben! - kiáltotta hirtelen Neil. - Hagyják békén, maguk állatok! Mondja meg, mit akar, és én megteszem, csak hagyják békén! Heinlein megnyugodott és elégedetten bólintott. - Rendben, Sarcha. Elég. A következő szakaszra térünk. - Rámosolygott Neilre. Oké. Lássunk neki. A manipulátor karja az utolsó zárat is eltávolította, és a rekesz kiszabadult. 160. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Szabaduljon meg tőle - mondta Heinlein. - De el kell tenni újrafelhasználásra. - Szabaduljon meg tőle! Neil meghajlította a kart, és kilazította a szorítását a raklaprészen. Lassú pörgéssel távolodott az űrhajótól. Hitetlenkedve bámult a szalmabálákra, amikkel teletömték a ládát. - Mik ezek? - Szalmabálák. Miért, minek néznek ki? Ezektől is szabaduljon meg. A következő húsz percben a kanadai kar segítségével Neil kiszedegette a szalmát a ládából... bonyolult művelet volt, mert minden egyes bála eltávolítása megváltoztatta a láda tömegközéppontját. Gyakran félbe kellett hagynia a munkát, és á kanadai kar segítségével megakadályozni, hogy a láda veszélyesen megbillenjen. Bal kezével ügyesen működtette a tartókart, jobb kezével pedig a T alakú vezérlőt, ami a hajót irányította. Fokozatosan láthatóvá vált a négy Masada rakéta. Sorban mindegyiket a kilövőtalapzathoz rögzítették. - Szabadítsa ki őket - utasította Heinlein. - Mik ezek? - Minek néznek ki? - Rakétáknak - felelte Neil mérgesen. - Miféle rakéták? - Dominator - hallatszott egy hang. - Itt a központ. Vége. - Válaszoljon nekik, de gondoljon arra, mi történhet Lenával - tanácsolta Heinlein finoman. Neil elbizonytalanodott. Az ablakon keresztül a Masadákra, aztán Heinleinre pillantott, mielőtt felvette volna a mikrofont. - Rendben, központ. Itta Dominator. Vétel. Vége. - Az óránkénti ellenőrzést végezzük. Vége. - Rendben, központ. Semmi jelentenivaló. Vége. - Remek - morogta Heinlein. - Most pedig szabadítsa ki őket. Neil a Masadák kilövőtalapzatára erősítette a manipulátor karját, és a rakétacsoportot leemelte a raklapról. Egy szokatlan típusú vezérlődobozt pillantott meg a rakéták talapzatához erősítve. Heinlein utasításait követve a talapzathoz rögzített állítható kampók segítségével az egész kilövőtalapzatot a raktér ajtajához erősítette. Mikor végzett, a négy ceruza alakú Masada a Föld felé irányult. - Rendben... ez nagyszerű - mondta Heinlein, és a kanadai karra rögzített kamera segítségével megvizsgálta a rakétákat. - Most pedig felkészülhet egy EVA-ra. Addig nem, amíg meg nem mondja, mi ez az egész. - Majd időben megtudja. - Az automatával a középfedélzet ajtajára mutatott. Indulás. Az elkövetkező két órában Neil egy hordozható oxigéntartályt viselt, és tiszta oxigént lélegzett be a hajó kabinjának levegője helyett. Ez alatt az idő alatt két ellenőrző hívásra kellett felelnie. Heinlein az órájára nézett. 161. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Oké... be az EMU-ba - parancsolta. Neil kinyitotta a légzsilipet, amit a középfedélzet falába építettek a hálóhelyek és a konyha között. Becsukta az ajtót, és működésbe hozta a gombokat, melyek kiürítették a nitrogént az apró fülkéből. Mikor a vezérlőpanel azt jelezte, hogy a légzsilipben tiszta oxigén van, levette a légzőkészüléket, és leakasztotta az űrruhát a helyéről. 188 189 Heinlein a kabin ajtajának ablakán keresztül figyelte. Tíz percbe telt, míg magára vette a ruhát. A mikrofont felerősítette a sisakra, és a fejére húzta. - Oké, most megszüntetem a nyomást a zsilipben - szólt bele Neil a távbeszélőbe, mikor ellenőrizte, hogy az űrruha tökéletesen működik. Amint a légnyomás nullára csökkent, Neil kinyitotta a zsilip ajtaját, és kilépett az űrbe. Heinlein visszatért a legénységi részleg hátsó részébe. Két nyugtalanító percen át nem látta Neilt. Végül megjelent Neil suta alakja, amint a Masada rakéták felé tart. - Nagyon figyeljen - mondta Heinlein. - A vezérlődoboz tetejére egy kis T alakú kulcsot rögzítettek. Látja? Neil a vezérlődoboz felett helyezkedett el. - Látom. - Ez az a kulcs, amivel kinyithatja a paneleket a rakéta robbanófejénél . - Látom őket. - Rendben... nyissa ki a paneleket. De tartsa távol magát a kamerától. Mindent látni akarok, ami történik. Neil óvatosan közeledett a panelhez, és a kulccsal kinyitotta őket, miközben Heinlein a kanadai kar végén levő kamerát állította be. Az izraeli az első panelre irányította a kamerát, majd ellenőrizte a monitort, hogy a hat számjegyű kombináció élesen látszik-e. - Oké, remek - szólt Heinlein. - Látja azt a gombot, ami az utolsó számjegyet állítja? A kijelző jobb oldalán levő gombot? - Látom. - Ćllítsa át kilencre. - Oké. - Menjen az útból. Neil elvitte a kezét a kamera elől. Heinlein ellenőrizte a kombinációt. 162. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Oké. Remek. Zárja be a panelt, és a második panelen állítsa az utolsó jegyet háromra. Neil beállította. - Nagyszerű, Neil. Jó munka. Most pedig szerelje le a vezérlődobozt, és hozza be a hajóra. - Rendben - felelte Neil. Heinlein egyébként rezzenéstelen arca most az egyszer büszkeségtől sugárzott, ahogy figyelte Neil súlytalan testét, amint a hajó teste mellett mozog. Az űrhajós kikerült az ablakok látóteréből. Heinleinnak jó oka volt az elégedettségre: minden terv szerint haladt. Mind a négy fegyver betöltve, tüzelésre kész. A bakali tanácsteremben várakozástelve ültek, mikor Maken felemelkedett, hogy megszólítsa a PFSZ Legfelsőbb Tanácsának tagjait. Nem voltak napirendi pontok, sem égető problémák azokon kívül, melyek a gondolatait lekötötték; ezért aztán egyenesen a tárgyra tért. - Gondolom, emlékeznek a néhány hónappal ezelőtti ülésre, amikor egy merész tervet körvonalaztam az anyagháború gyors befejezésére kezdte. - Ez a befejezés közeleg most. Egy űrhajó, a Dominator, kering most a Föld körül a PFSZ parancsnoksága alatt. - Maken az órájára pillantott. A Dominator beprogramozta a négy Masadát. A rakétákba nukleáris fejet töltöttek, és országunk kiválasztott pontjaira irányulnak. Megállt. Senki sem mozdult. Tizenhat szempár meredt rá rezdületlenül. Az egyetlen hang, amit hallani lehetett, az a légkondicionáló halk berregése volt. - Ma délben - folytatta Maken - jut el az izraeliekhez az első ultimátumom, melyben feltétel nélküli megadást követelek. Az ultimátum tartalmazza a követeléseinket és annak következményeit, ha nem teljesítik azokat. Az izraeliek természetesen azonnal visszautasítják az ultimátumot. Délután két órakor kilőjük az első Masadát. A célpontokat nem nevezhetem meg önöknek, csak annyit, hogy egy nagyjából kétszázezer lakosú izraeli városról van szó. A második ultimátumot is visszautasítják. A második célpontunk egy nagyváros. Borzasztóan sajnálom, hogy ennyi palesztin testvérünknek kell életét áldoznia a mi dicsőséges ügyünkért, de ezért az ügyért minden igaz palesztin szívesen áldozná életét. Senki sem tiltakozott a nagyvonalé általánosítás ellen. - A második célpont megsemmisítésével és egymillió izraeli elpusztításával, reméljük, hogy a jeruzsálemi rezsim, mely már majdnem háromnegyed évszázada, hogy elfoglalta szeretett hazánkat, összeomlik. Ha mégsem, akkora harmadik célpont harmadik és egyben utolsó ultimátumom után Tel-Aviv lesz, közvetlenül Jeruzsálem után. Ha mind a négy Masadát fel kell használnunk, akkor nem fogunk visszariadni tőle. Es nem hátrálunk meg a diadalmas feladattól sem, hogy a pusztítás után újraépítsük hazánkat. Mert az már újra a mi országunk lesz. Ahogyan az apáinké volt, úgy lesz ez a föld a gyermekeinké és az ő gyermekeiké. A neve pedig Palesztina lesz. A Maken bejelentését követő csendet az egyik tanácstag tapsa szakította meg. Példátlan válasz volt ez egy beszédre, és néhány másodpercig egyedül tapsolt. Egy újabb tag is csatlakozott hozzá. Aztán egyesével az asztal körül mindenki felállt, és vadul tapsolt. Maken köré gyűltek, és nevetve fogtak kezet vele és egymással. .. I 163. oldal

follett ken - a nagy jtszma s ä. ;, , . : :, ' . .;...- ;. . 8î . Mikor visszanyerte az eszméletét, Lena legelőször azt érezte, hogy olyan a nyaka, mintha egy egész bolygót dobtak volna rá. A füle alatti kínzó fájdalom miatt csak később jutott eszébe, mi is történt. Aztán rátörtek az emlékek, és azzal együtt a harag. Azonban a józan ész győzedelmeskedett, és nem kezdett újra harcolni. Semmi értelme kiabálni. Maradj csendben, mondta magának. Maradj csendben, hunyd le a szemed, és derítsd ki, mi folyik itt. Ovatosan megpróbálta megmozdítani a tagjait, és rájött, hogy nem tudja mozgatni a végtagjait. Egy kötélnek tűnő valamivel összekötözték a kezét és a lábát. Egyelőre nem tehet mást, mint hogy kihallgatja Sarcha és Joss sutyorgását, és megpróbál rájönni, mi történik és miért. Aztán eszébe jutott a görbe kés, amit a matrac alatt rejtett el. 82. A levegőt kávé illata töltötte be, és a társalgó minden vízszintes felületét fehér csészék borították. A PFSZ Legfelső Tanácsának tagjai élénk társalgást folytattak Makennel az eljövendő Palesztina adminisztrációs rendszeréről. Az egyik rádiókezelő 1,429 megaherzre állította a vevőkészüléket, Izrael tengerentúli adásainak sávjára. Ez volt az a sáv, amit Maken az ultimátumban megadott az izraeli kormánynak, hogy bejelentse teljes megadását. Egy Tel-Avivból közvetített koncert hangjai töltötték be a termet, míg a rádiós sietve lejjebb nem vette a hangot. Utolsó feladatként beállította az UHF adó-vevőt, hogy Maken közvetlenül beszélhessen Heinleinnal a Dominatoron. A szoba legfontosabb tartozéka azonban az a kék telefon volt, amelyen Hendrik Rymann személyesen beszélhetett Makennel. Maken a faliórára pillantott, amely a keleti középidőt mutatta. - Bajtársaim. Testvéreim - szónokolt. - Kilencven perc múlva az izraeli birodalom nem létezik többé. 83. Washington. Helyi idő szerint 11.05-kor a sajtótájékoztató véget ért. Öt perccel később Hadley elnök és Hendrik Rymann egyedül maradtak az ovális irodában. Rymann háttal ült a 3-D képernyősornak, melynek segítségével az elnök állandó kapcsolatot tarthat fenn közvetlen segítőtársaival és tanácsadóival. Mindketten igyekeztek maximálisan kihasználni az udvarias bevezető szavakat, hogy felmérjék a másikat. Mindkettőjüket kellemes meglepetés érte. Hadley magas, halk beszédű, őszülő férfi volt, megjelenéséből sugárzott a hatalom. Rymann-nak elég volt két perc a társaságában, és tudta, érezte, hogy ez az ember tiszteletet parancsol, mert a lehető legrövidebb úton rögtön a lényegre lát. Hadley egyéb jó tulajdonságai közé tartozott, hogy kitűnő hallgatóság és egyben figyelmet megragadó előadó volt. 164. oldal

follett ken - a nagy jtszma Hadley-t ellenben Rymann nyíltsága és egyenessége nyűgözte le, amit mi sem igazolt jobban, mint az izraeli miniszterelnök bevezető szavai. - Elnök úr. Hálásan köszönöm, hogy találkozhatom önnel. Csak egy órát kaptam az idejéből, ezért szeretném azt tökéletesen kihasználni. Tudja, miért vagyok itt, és azt is tudom, hogy tisztában van a hazámat fenyegető óriási veszedelemmel. Śgy érzem, a körülmények további ecsetelése csak időpocsékolás lenne. Hadley komoly tekintettel méregette látogatóját. - Az ön hozzáállása üdítő változást hoz, miniszterelnök úr. Igaza van... tisztán látom az önök országának a helyzetét. - Beadtunk az ön adminisztrációjához két listát, melyben megneveztük, milyen növekedést szeretnénk elérni az Izraelnek nyújtott katonai segítségben. Az elsővel, melyet szándékunkban áll közzétenni, biztosan nem érthetnek egyet. A másodikban azonban, amely jóval szerényebb, azt soroltuk fel, mi az a minimális katonai segítség, melyre feltétlenül szükségünk lenne, hogy fennállásunkat legalább az elkövetkező három évben garantálja. - Nagy érdeklődéssel tanulmányoztam mindkét listát - mondta Hadley, és lejegyzett magának valamit. - Az első lista legfontosabb tétele kétszáz darab B9-es vadászbombázó. A második listán már csak száz B9-es szerepel. - žszinte leszek önnel, elnök úr - mondta Rymann. - Létfontosságúak lennének a B9-esek. A legeslegkevesebb, ami elegendő lenne, az hetvenöt... valamint három évre elegendő utánpótlás-ellátás. - Miért három évre? - Azért, mert akkorára ki tudunk fejleszteni egy olyan fegyvert, amelynek birtokában már nem lesz szükségünk külső támogatásra. - Megtudhatnék néhány részletet? - Megmondaná, hogy hajlandók-e nekünk száz B9-est adni? - vágott vissza Rymann. - Bocsásson meg, elnök úr, nem akartam udvariatlan lenni, de szeretnék egy egyenes igenlő vagy nemleges választ kapni. - Meg is érdemli. A válasz nemleges kell hogy legyen. Rymann egy pillanatig némán ült... láthatóan keresgélte a szavakat. - Nem szeretnék melodramatikusnak hangzani, de a halálharangot kongatta meg ezzel népem felett. - Kétlem, hogy így lenne - felelte Hadley síri hangon. - Már több éve 192 193 csodálóm az izraeli nép bátorságát és leleményességét. Biztos vagyok benne, hogy ki tudnak találni valamit. Rymann megérintette az ujjlenyomat-azonosító gombot a táskáján. A fedél felpattant. - Nagyon meglepné, ha azt mondanám, hogy máris kitaláltunk valamit, elnök úr? Rymann hangjának fagyos csengése megkongatta Hadley-ben a vészharangot, de vigyázott, hogy ne látsszon rajta. - Azt hiszem, nem értem önt, miniszterelnök úr. - Az, hogy ön megtagadta tőlünk a B9-eseket, azt jelenti, hogy be kell indítanunk azt az akciót, amely biztosítja nekünk a háromévnyi nyugalmat, amire szükségünk van. - Ez a megbeszélés az, ahol meg akarja vitatni stratégiai terveit? Rymann azt a benyomást keltette, m-int aki gondosan megválogatja szavait, holott csak a Greer által papírra vetett vázlatot 165. oldal

follett ken - a nagy jtszma ismételte. - Elnök úr. Tegnap az egyik NASA-űrhajó, a Dominetor, felszállt a Kennedy űrközpontból. Fedélzetén magával vitt többet a mi nukleáris töltetekkel ellátott, közép-hatótávolságú Masada rakétáinkból. A hajó most egy izraeli tiszt parancsnoksága alatt áll, aki kész arra, hogy bevesse a rakétákat a kiszemelt szovjetunióbeli célpontok ellen, ha én másképp nem rendelkezem. Látja, elnök úr, úgy döntöttünk, hogy ha a világ el akarja pusztítani Izraelt, és elnézést, ha ismét melodramatikusnak hangzom, akkor Izrael kirobbant egy globális mészárlást. Hadley arcán egyetlen izom sem rándult, de a jegyzetelést abbahagyta. Rymann elővett egy elektronikus könyvet, és Hadley elé tette. - Ez tartalmazza a Masada összes adatait. Tervek, minden, egy negyed millió dokumentum egészen az inercianavigációs rendszerig. A szakértői megvizsgálhatják őket. Ha megtették, ők is megerősítik, hogy minden eszköz rendelkezésünkre áll, hogy beváltsuk fenyegetéseinket. A történelem folyamán bebizonyosodott, hogy az én országom nem szokott fenyegetőzni, csak amennyiben szándékában is áll beváltani azokat. Hogy beváltjuk-e, vagy sem ezt a bizonyos fenyegetést, az csak önön áll. 84. - Dominetor, itt a központ. Vége. Earl Hackett hangja volt, és szokatlanul feszültnek tűnt. Az ellenőrzés tizenöt perccel korábban jött. Heinlein még mindig a parancsnoki székben ült, térdére erősítette a Masada vezérlődobozát. Az órájára pillantott. - Jobb lenne, ha válaszolna. - Rendben, központ - felelte Neil. - Itt a Dominetor. Vétel. Vége. - Rendben, Dominetor. Ćllj át a tizenhármas biztonsági csatornára. - Az egy kódolt csatorna? - kérdezte Heinlein. - Igen. - Oké. Tegye, amit mondtak. Neil előrehajolt, és áthangolt az új csatornára. - Központ, itta Dominetor. Vége. - Vesszük, Dominetor. Mi a fene folyik ott fönn? Heinlein átvette a mikrofont. - Központ, itt David Heinlein főhadnagy az IDF-től. Hallanak? Hackett hangja ridegen csengett, mikor válaszolt, mintha egy rossz álom vált volna valósággá. - Rendben, Heinlein. Vesszük. - Mennyire biztonságos ez a csatorna? - Száz százalékig Dominetor. Több földi állomással állnak mikrohullámú kapcsolatban. A kapcsolás automata. Várjon. Egy pillanatra, mielőtt Hackett kikapcsolta volna a mikrofont, Heinlein valakinek a hangját hallotta, aki a 166. oldal

follett ken - a nagy jtszma földi irányítóhoz beszélt. Várt, és közben éberen figyelte Neilt. Hackett hangja néhány pillanat múlva újra felcsattant. - Dominetor, úgy tudjuk, hogy illegális szállítmányt vittek fel. Megerősítik? Rendben, központ - felelte Neil. - Megerősítjük. Śjabb hosszú szünet, aztán: - Mi történt Jim Bayliss-szel és Mike Pepperrel? Heinlein bólintott Neilnek, hogy válaszoljon. - Központ, itta Dominetor. Jim és Mike eszméletlenek. Ideggázbombák kábították el őket. - Rendben, Dominetor - mondta Hackett mereven. - Vettük a problémájukat. Kérnénk egy képet a szállítmányról. Heinlein felvette a mikrofont. - Hackett, itt Heinlein. A kanadai kamera már a rakományra irányul. Mostantól kezdve tizenöt másodpercen át egy lassan mozgó képet adunk azon a sávon. Kilépett és odaszólt Neilnek. - Rendben, mehet. Tizenöt másodperces képet adjon nekik a Masadákról. Neil megnyomta a megfelelő gombokat, melyek működésbe hozzák a manipulátor karjának televíziókameráját. A négy rakéta képe megjelent a fedélzet monitorán. Tizenöt másodpercre lenyomta a külső adás gombját, aztán elengedte. - Rendben, Dominetor. Vettük. - Hackett hangja megtévesztően nyugodtnak tűnt. Heinlein felvette a mikrofont. - Hackett, hall engem? - Vesszük, Dominetor. Tessék, Heinlein. Heinlein ellenőrizte a Masada vezérlődobozán az eltelt időt. 194 195 - Egy órán belül indítanom kell az első lövedéket... azaz keleti középidő szerint 14.30-kor. Ha azonban a meteorérzékelő radar bármilyen rakéta közeledtét jelezné, vagy valamilyen ECM radart vetnének be ellenünk, akkor azonnal indítom a lövedéket. Megértették? - Rendben, Heinlein. Megértettük. 85. Abban a pillanatban Hadley elnök, oldalán Walter Swifttel, épp Anton Horovitz professzorral, a Pentagon honvédelmi részlegének igazgatójával beszélt videofonon. A harmincöt éves, tiszta gondolkodású professzor volt Hadley elnök legbizalmasabb tanácsadója katonai ügyekben. Az ügy annyira sürgős volt, hogy még arra sem maradt idő, hogy átjöjjön a Fehér Házba. - Most nézem az adatokat - mondta Horovitz az egyik monitorról az ovális irodában. A professzor egy, a rögzített kamera hatósugarából kívül eső képernyőt tanulmányozott. - Néhány tipikus Litton pályarögzítő áramkör... Nem vagyok biztos benne, mit... O, igen... az lesz az átprogramozás. A kapcsolási rajz szerint egyértelműen... - Professzor - szakította félbe Hadley. - Tudom, hogy csak néhány perce tanulmányozza az adatokat, de abból, amit látott, gondolja, hogy a Masadák képesek jelentős földi célpontokra lecsapni? Horovitz felpillantott a kamerába, és így olyan volt, mintha egyenesen 167. oldal

follett ken - a nagy jtszma a szemükbe nézne. - Igen, elnök úr. A tervezési ötletek zseniálisak. - Milyen célpontokra jelenthetnek veszélyt a rakéták? Horovitz néhány gyors számítást végzett. - Egy órán belül a Dominator helyzete ragyogó tárházát nyújtja majd szovjet célpontoknak ötven és hatvan fok között északra. - Melyik városok tartoznak ide? - Leningrád, Kazany, Gorkij, Moszkva... - Köszönöm, professzor - szakította félbe Hadley. - Maradjon készenlétben. Lenyomta a gombot egy pillanatra, hogy ne hallatsszon a hangja. - Szent szar. - Hastings tábornok várakozik - mondta Swift, aki egy másik beszélgetést folytatott a fülhallgatóján. - Előbb még Pelhamot hívom. - Hadley megnyomott egy másik gombot a panelen. Jason Pelham sovány arca jelent meg az egyik monitoron. A NASA vezetőjének arcán semmi sem látszott a sokkból, amit átélt, mikor egy órával korábban megtudta, hogy a Dominatort Heinlein megkaparintotta. - Mondja, Pelham - parancsolta Hadley. - Legkorábban harminc órán belül tudunk egy hajót elindítani, elnök úr. Nem kezdhetjük addig a ... Nem volt idő magyarázkodásokra. Hadley mondat közepén szakította félbe Pelhamot, mondta neki, hogy siettesse a hajó előkészítését. - Tessék, Hastings tábornok. Theodore Hastings a vandenbergi śrvédelmi Parancsnokságról már a nyolcadik lyukra játszott, mikor megszólalt az óráján a csipogó... és a videofonhoz hívta. Golfsapkát viselt, és erc"sen izzadt a képernyő előtt. Most először beszélt Hadley elnökkel. - Elnök úr, az egész személyzet a helyzetet elemzi. Négy órára lenne szükségünk, hogy átirányítsuk a PHOTON-6 gázlézerműholdat. Mint ön is tudja, a PHOTON műholdat földről kilőtt lövedékek megsemmisítésére tervezték. Nem tudnak... Milyen más módon pusztíthatjuk el a Dominatort? - Ezer meg egy módon. De egyik sem elég gyors. Kilőhetnénk egy AMS20-as antiműhold löveget, de a Dominator három percen át érzékeli... - Az nem jó szólt közbe Hadley. - Nem lehetne úgy kilőni azt az átkozott hajót, hogy ne tudjon róla? - Nem, elnök úr. Lehetetlen egy pályára állt járművet észrevétlenül megközelíteni. - Oké. Maradjon. Horovitz, mondja. - Szeretnék egypár szót váltani négyszemközt. Hadley elválasztotta a csatornát, hogy a megbeszélésben részt vevők közül senki se hallja se a professzort, se őt. - Rendben, professzor. Rajta. - Ötven percünk maradt. Az első számú dolog, hogy meggyőzzük Rymannt, adjon még egy kis időt. - Megpróbáltuk - mondta Swift. - Azt mondja, hogy Heinlein csak egyetlen utasítást fogad el töle, hogy törölje a támadást. - Egyetlen politikus sem szűkítené le ennyire a manőverezési lehetősé- gét 168. oldal

follett ken - a nagy jtszma érvelt Horovitz. - Időt kell kicsikarnunk Rymannból. Hadley keserűen felnevetett. - Nem a saját manőverezési lehetőségeit szűkítette le, hanem a miénket. ž úgy gondolja, hogy az idő, amit nekünk adott, az elegendő, hogy meghozzuk a döntést. Azt mondta, hogy az, ha beleegyezünk az őáltala megkívánt katonai támogatásba, az nem a fegyverkezési politikánk feladása, hanem csak annak átfogalmazása. A kérdés csak az, hogy figyelmeztessük-e Dranskit. - Ne. - Miért ne? Ha a szovjet sugárfegyverek ki tudnák lőni azt a hajót... - Több oka is van, miért nem kell még szólnunk a szovjeteknek mondta Horovitz. - Az egyik, hogy úgysem hinnének nekünk. Azt gon196 I 197 dolnák, hogy ez egy kis trükk a részünkről, hogy kipróbáljuk a sugárrendszerük hatékonyságát. - Az isten szerelmére! - kiáltotta Hadley. - Biztosan nem hinnék, hogy feláldoznánk az űrhajósaink életét, csak hogy megtudjunk valamit a védelmi rendszerükről? - Honnan tudhatnák, hogy vannak űrhajósok a fedélzeten? - magyarázta Horovitz. A NASA tavaly kísérletezett vele, hogy legénység nélküli hajót küldött fel az űrkórházba. A szovjetek szerint akár szimulálhattuk is az űrhajósok hangját. Vizsgáljuk meg a lehetőséget, hogy megmondjuk Dranskinak az igazat - javasolta Hardley. Horovitz összevonta a szemöldökét. - Erre én is gondoltam. Oké... szóval mondjuk neki azt, hogy egy Amerikából fellőtt hajóról fenyegetik az országát? Walter Swift elég jól ismeri ahhoz, hogy tudja, hogyan reagálna. Hadley kérdőn nézett Swiftre. A kérdés már egy ideje foglalkoztatta az államtitkár gondolatait. Bólintott. - Dranski óriási árulásra gyanakodna, és megtorló intézkedésekkel fenyegetőzne. És nemcsak üres fenyegetőzések lennének. Amint a szovjet radarok észlelnék, hogy a Masadák elhagyják a hajót, és az ő légterük felé tartanak, azonnal ellentámadást indítanának. Csak a György korabeli óra ketyegése hallatszott a beálló hosszú csendben. - Van egy javaslatom - kockáztatta meg Horovitz. - Hagyjuk még Rymannt húsz percig izzadni. Aztán hívjuk be, és kezdjünk tárgyalásokba. Tizenöt perccel a határidő előtt hagyjuk, hogy a tárgyalás az ő kedvére alakuljon... nem nagyon, csak hogy rájöjjön, még több időre van szüksége. Ha még egy órát kicsikarunk belőle, akkor aztán kettőt is sikerülhet... és aztán talán hatot is. Hat óra alatt pedig Hastings tábornok kitalálhat valamit. - Veszélyes - mondta Hadley, mikor látta, hogy Swift rábólint. - Az biztos, hogy veszélyes - ismerte el Horovitz. - De idő nélkül semmi esélyünk sincs. Az átkozott fattyú egy lőporos hordóra ültetett bennünket, és kezünket meg lábunkat a földhöz kötözte. Még van tizenöt percünk, míg behívja Rymannt. Használjuk ezt arra, hogy néhány dolgot ellenőrzünk. 86. Ötperces repülés után a Surrey Egyetemről, ahol felvették Sir Max Flinderst, a brit hadsereg helikoptere nagy port felverve a Thurley Hallt körülvevő fák között leszállt. Az NCO-tól kapott parancs alapján az ajtó kinyílt, és katonák ugráltak a fűre. Fegyverrel a kezükben szóródtak szét, 198 és közelítették meg a házat. Flinders és Allan Scott dandárparancsnok, az Aldershot helyőrség parancsnoka követte őket. A házvezetőnő döbbenten kapkodott levegő után. Készségesen emelte magasba a kezét, mikor erre felszólítást kapott. A következő néhány perc őrült kavargásban telt, ahogy Flinderst kiabáló katonák tuszkolták egyik szobából a másikba. - Mi az ördögöt kerestetnek velem? kérdezte Scott dandárparancsnoktól, mikor kirúgták előtte az étkező ajtaját. 169. oldal

follett ken - a nagy jtszma Uram! - kiáltotta az NCO. - Nagy lezárt csűr odakinn. Kirobbantjuk az ajtót. Egy perccel később látta, hogy kör alakú apró robbanószerkezetek kirobbantják a Thursley Hall túlméretezett fészerének a zárát és a sarokvasakat. A hatalmas ajtók kiborultak és fenséges reccsenéssel omlottak alá, mint Jerikó falai. Az NCO berontott a fészerbe, és hasra vetette magát, mintha egy csoport gerillára számított volna. Néhány pillanatig mozdulatlanul feküdt a padlón közvetlenül a bejárat mellett. Felállt és a nézők felé fordult. Halkan beszélt, természetes hangon. - Azt hiszem, valami érdekeset találtunk, uram. Flinders követte Scott parancsnokot a fészerbe. Eleinte semmit sem látott, mert a fény mögüle jött, és a szemének még alkalmazkodnia kellett a benti homályhoz. Egy kattanás, és a fészer fénybe borult. A katona lélegzet-visszafojtva bámulta a fészer közepén álló jelenséget. Flinders mintha lebénult volna. Végtelen pillanatokig csak bámulta a fenséges műholdat. Scott parancsnok megnyomta apró rádiójának a gombját. - Megtaláltuk - szólt bele. Miközben Flinders szeretett műholdját nézte, azt kívánta, bárcsak gyengébb ember lenne, és most elájulna. 87. Neil rájött, hogy el kell vetnie az ötletét. Sikerült beszélgetésre bírnia Heinleint, de az izraeli gondosan ügyelt a köztük levő távolságra. A Masada vezérlődobozát továbbra is az ölében tartotta, és egy másodpercnél tovább soha nem vette le a tekintetét a volt űrhajósról. Nem sok esélye van, hogy alkalma támad elragadni az automatát. Heinlein meglepően beszédesnek bizonyult. Egy kis buzdítás után elmesélte az eseményeket, melyek a hadbíróság elé vitték, és aztán beszélt a szabadon bocsátásáról is. - Miért vonta be a PFSZ-t? - kérdezte Neil. - Nélkülük is végrehajthatta volna. Heinlein az automata ravaszával játszott. 199 - Biztos akartam lenni benne, hogy sok minden utal rájuk, ha valami félresiklana. Sarcha részvétele, például. - Sarcba PFSZ-ügynök? Heinlein bólintott. - És a bakali PFSZ-bázis ellen akarja felhasználni a rakétákat? Heinlein egyenesen Neil szemébe nézett. - Az egyik Masada Bakalra irányul. - És a többi célpont? - A Szovjetunió. Kettő Moszkvára és egy Leningrádra. Az igazi irónia a dologban az, hogy a PFSZ azt hiszi, hogy a Masadák izraeli célpontokra irányulnak. Neil az előtte levő panelre fordította tekintetét. Az ismerős gombok segítettek, hogy ne veszítse el a valósághoz való kötődését. - És miben bízol, mit nyersz? 170. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Hetvenöt B9-est. És fokozott katonai támogatást. De elsősorban a B9-eseket. Izrael biztonsága mindig a légi fölényétől függött. A B9-es az egyetlen olyan repülő, ami visszaállíthatja ezt a fölényt. Szükségünk van rájuk a túléléshez. - Es te tényleg azt hiszed, hogy az én kormányom hagyja magát megzsarolni? Heinlein megcsóválta a fejét. - Ez nem zsarolás, Neil. Ez azt mutatja meg a kormányodnak, mik a következményei annak, ha egy elkeseredett népet a sarokba szorítanak. - És te hagyod, hogy kihasználjon a kormányod - érvelt Neil. - Mivel tartozol te a kormányodnak? Te magad mondtad, hogy megbélyegeztek. Heinlein egy ideig hallgatott, mintha a gondolatait rendezgette volna. Mikor végre megszólalt, hangjában valami feszültség rezgett. Már nem volt az a kifürkészhetetlen izraeli, akinek a gondolatait csak találgathatja az ember. - Hallottál már Masadáról? - kérdezte. Neil az emlékei közt kutatott. Ez a név jelent valamit. - Nem szólt erről egy régi film? Néhány zsidóról, akik öngyilkosságot követtek el? Heinlein bólintott. - A Masada-hegy a Júdeai-sivatagban van. Népem közül majdnem ezren követtek el itt inkább öngyilkosságot, semhogy elfogják a rómaiak. Évekkel ezelőtt, mikor beléptem a hadseregbe, egy éjjel vagy húsz társammal együtt elvittek a Masadához. Tudod te, milyen éjjel a Júdeai-sivatag? Szinte érezni lehet Dávid, Salamon és Ćbrahám lelkét, ahogy feléd nyúl és megérint... vezet a Kígyó-ösvényen fel a csúcsra. Különös érzés. Soha máskor nem éreztem a népem és köztem levő kötelék erejét. Nagyon ostobán hangzik? Neil semmi okosra nem tudott gondolni. - Bizonyára. Te nem tudhatod, mit jelent, hogy ötezer év múlt tornyosul a hátad mögött. Mindegy, megmásztuk a Masadát a sötétben... botorkáltunk és féltünk, hogy lezuhanunk. Vérző ujjakkal és sajgó lábakkal értünk fel a tetőre. Ott aztán fáklyával kivilágított út vezetett a helyre, ahol a rómaiak megtalálták népem tetemeit. Körbe álltunk és fogadalmat tettünk: hogy Masada nem következik be újra, hogy soha idegen nem teszi lábát Izrael földjére. Arra is megesküdtünk, hogy ha alkalmunk adódik rá, elpusztítjuk Izrael ellenségeit, megtesszük, még ha ez önmagunk vagy földünk elpusztítását jelenti is. - Heinlein sötét szeme Neilen nyugodott. - Vagy í$y, vagy úgy teremtjük meg a lehetőséget... és ezért vagyunk most itt. En elsősorban és leginkább izraeli vagyok. Ha országom elbukik, akkor joga van figyelmet követelni, és az egész világot vérontásba rántani. Mindkét férfi hallgatott. Hirtelen Earl Hackett hangja szakította félbe gondolataikat. - Dominator, itt a központ. Veszitek? Neil kérdő tekintetére Heinlein bólintott, és kezét fenyegetőleg az automatára tette. - Rendben, központ - szólt Neil. - Itta Dominator. Vesszük az adást. 171. oldal

follett ken - a nagy jtszma Hogy vagy ott fenn, Neil? - Nincs semmi jelentenivaló - válaszolta Neil bizonytalanul. - Kapcsolatba léptünk a washingtoni irodával. Szükségünk van egy hangellenőrzésre. Vége. - Rendben, központ. Rajta. - Rajta, Washington - hívta Hackett. - Dominator, itt Washington. Hallasz? - A hang valahonnan ismerősnek tűnt. Heinlein mintha felismerte volna a hangot; megfeszült, és várakozva tekintett a legközelebbi hangszóróra. - Rendben, Washington - jelentkezett Neil, és próbálta azonosítani a hangot. Itta Dominator. Veszünk. Earl Hackett hangja szakította félbe. - Oké, Neil. Remek. Tartsd a vonalat. Heinlein nevetni kezdett. - Tudod, ki volt ez? - Már hallottam valahol ezt a hangot. Az izraeli nevetett, és ujjaival sötét hajába túrt. - Hát persze hogy hallottad már korábban. Hadley elnök volt. Śgy tűnik, közvetlen vonalat kaptunk a Fehér Házba. 200 88. A bakali társalgóban szinte pattanásig feszült a hangulat. A beszélgetés elhalt, és minden jelenlevő az UHF adó-vevőt figyelte... várta, hogy életre keljen, ahogy Maken biztosította őket róla. Egy órán belül immár harmadszor kérte Maken a mérnököt, hogy ellenőrizze a készüléket. 89. A mozambiki határtól százmérföldnyire az Indiai-óceánon a Golda nevű izraeli fregatt is várakozott. Gus Yaricon hadnagy ideje nagy részét pihenéssel töltötte, miközben Salamon helikoptere készenlétben állta helyén. A fregatt sötét vezérlőtermében a riadt férfiak és nők radarkijelzőjük előtt ültek, és ők is vártak és figyeltek. 90. A digitális óra Hadley elnök asztalán 14.05-öt mutatott, még húsz perc volt hátra Rymann határidejéig, amikor az izraeli miniszterelnököt bevezették Hadley elnökhöz az ovális irodába. Az első dolog, amit Rymann észrevett, az apró fülhallgató volt Hadley jobb fülén. Eltöprengett, vajon hányan hallgatják az elnök emberei közül a beszélgetésüket. - Mielőtt továbblépnénk - mondta Hadley hűvösen. - Tudnom kell, milyen célpontokat programoztak be a Masadákba. - Kicsit odébb tette a digitális órát, hogy Rymann is jól láthassa. - Jusson eszébe, csak huszonnégy perce van, miniszterelnök úr. Rymann arcán meglepett ártatlanság tükröződött. - A szakértői biztosan meghatározták a lehetséges célpontokat, amiket a Masadák elérhetnek. - Köztük van Bakal is? - Természetesen. 172. oldal

follett ken - a nagy jtszma - És a többi célpont? Rymann mosolya egy olyan emberé volt, aki tudja, hogy ő van felül. - Moszkva és Leningrád. Biztosra veszem, hogy nem kell ecsetelnem, hogyan reagálnak majd a szovjetek egy amerikai gépről rájuk kilőtt lövedékre. Hadley az izraeli vezetőre meredt. - Időre van szükségünk, hogy ezt megvitassuk. - Az íróasztalán levő kék telefont Rymann felé tolta. - Ez a telefon közvetlen kapcsolatban áll 202 a Dominatorral. Hívja fel Heinleint, és mondja meg neki, hogy halassza el az akciót egy órával. Rymann megcsóválta a fejét, és a mellét masszírozta, hogy enyhítsen a tompa fájáson. - Ahogy már mondtam, Heinlein hadnagynak az a parancsa, hogy 14.30-kor tüzeljen. Az egyetlen utasítás amit elfogad tőlem, az, hogy töröljük az akciót. Ez pedig csak akkor következhet be, ha beleegyezik, hogy megkapjuk a B9-eseket, és fokozzák a katonai segítséget. Mint egy olyan ország vezetője, aki sok fiatalját veszítette el a csatatéren, rian kellene, hogy mint sok más ország, mi nem a vérüket... csak az ó rr!,:ebotot kérjük. - Én ezt értékelem - felelte Hadley kurtán. - Amit iszont aem, hogy felelős államférfi ilyen kevés manőverezési lehetőséget ad ;at. _7ának. Több időre van szükségünk, hogy ezt megbeszéljük. Rymann a digitális órára mutatott. A fájdalom a mellében erősödött, mikor felemelte a karját. - Nincs szükség huszonöt percre ahhoz, hogy igent mondjon a kérésünkre, elnök úr. Hadley arckifejezése megkeményedett. - Nem folytatjuk ezt a megbeszélést, amíg meg nem mondja Heinleinnak, hogy várjon még egy órát. Rymann felállt és könnyedén meghajolt. - Rendben van, elnök úr. Köszönöm, hogy fogadott. Kinn várakozom, ha esetleg meggondolná magát. Hadley legnagyobb megdöbbenésére az izraeli politikus sarkon fordult, és elhagyta a szobát. - Walteri - csattant fel Hadley, mintha az üres szobának beszélne. Senki ne menjen a közelébe. Hadd izzadjon! Egy hang válaszolt Hadley fülébe. - Helyet foglalt, és csak ott ül. Ez az ember őrült! 173. oldal

follett ken - a nagy jtszma Hadley az órájára pillantott. Húsz perc. Istenem! - Ha az idegek harcára vágyik, hát én kiállok vele. Ürítsék ki az előszobát. Ha beszélni akar velem, akkor magától kell idejönnie. Hadley lerogyott a magas támlájú forgószékbe, és levette a fülhallgatót. Egy percig mélyen elgondolkodott, aztán megnyomta a gombot, ami teljes képet adott az előszobáról. Teljesen üres volt, kivéve Hendrik Rymannt. Az izraeli államférfi tökéletesen nyugodtan ült az egyik széken, és a Washington Post egyik másolatát olvasta, mintha csak egy repülőre várna. Még két perc eltelt. Tizennyolc van még hátra. Hadley közelítette a képet. Rymann közömbös arca töltötte be a képernyőt. A politikus úgy tűnt, hogy az újságra figyel, de szeme mégsem követte a sorokat. Rymann nyakán egy gyorsan pulzáló ér ragadta meg 203 Hadley figyelmét. A drága tizennyolcból egyet azzal töltött, hogy megszámolta a pulzusát. Százhatvan. A György-kori óra csendesen ketyegett magának, majd negyed háromkor zenélni kezdett. Tizenöt perc. Zaj hallatszott az előszobából. Hihetetlen, de Rymann megfordította az újságot, és jókat nevetgélt magában a viccrovaton. Mindazonáltal az izraeli pulzusa száznyolcvanra emelkedett. Hadley azon kapta magát, h g csodálja ennek az embernek a játékát és az országot, melynek ilyen naiv.vannak. Azokra az időkre gondolt, amikor még Izrael és az USA szoros kapcsolatban álltak. Tizenkét pere. A rádió fülhallgatója rettenetes recsegésbe fogott. Hadley visszatette a fülére, és figyelt. - Rendben, Walter. Tudom, mit csinálok. - Kihúzta a fülhallgatót, és az asztalára dobta. Felnézett a képernyőre, és ismét tanulmányozni kezdte Hendrik Rymannt. Az izraeli arca szürke volt. Amit az amerikai elnök nem tudott, hogy Rymann a kínzó fájdalommal küzdött, mely a mellét szorongatta, és tovább terjedt a bal vállába. Tíz perc. Rymann felemelte az újságot, hogy elrejtse az arcát. Nyolc perc. 91. A magányos Chieftain hosszú árnyékot vetett az afrikai bokrokra. Sarcba beállította a frekvenciát, amin Heinleinnal szokott beszélni az űrhajón. Nem vette észre, hogy Lena leeresztett szempillái alól őt figyeli. Ujjaival kitapogatta a görbe kést, és olyan helyzetbe fordította, hogy átvághassa vele a kötelékeit. - Papa Sierra Delta Hotelnek - mondta Sarcba. - Vétel. 174. oldal

follett ken - a nagy jtszma Semmi válasz. Sarcba összevonta a szemöldökét, és ellenőrizte a frekvenciát. - Papa Sierra Delta Hotelnek. Vétel. Megint semmi. - Bázis Papa Sierrának - recsegte a hangszóró. - Hallasz engem? - Hallom, uram jelentkezett Sarcba. Felismerte Joseph Maken hangját. - Itt Papa Sierra. - Sarcba? Mi történik? - Sajnálom, uram. Nem tudom. - Tizenöt perccel ezelőtt kellett volna hívnia. - Vádlóan hangzottak a szavak. - Bizonyára kommunikációs problémák adódtak, uram. Légköri zavarok. Jobb lenne, ha szabadon hagynánk a frekvenciát, ha megpróbál jelentkezni. - Mi is fülelünk - morogta Maken. Joss felnézett a faragásból. - Mi a baj, Mr. Sarchal Sarcha levette a fülhallgatót, és zavartan megrázta a fejét. - Nem tudom, Joss mondta lassan, elgondolkodva. A zulu Lena felé intett. - Sokáig alszik. Sarchát azonban nem érdekelte Lena. 92. A Dominator fedélzetén Heinlein közelebb vonta a vezérlődobozt, és felnyitotta a négy gombot takaró fedelet. Egy figyelmeztető fény kezdett villogni. Elfordította a kulcsot, és egy újabb figyelmeztető fény gyulladt ki. A Masadák készen álltak a kilövésre. Most már csak négy gombot kell megnyomnia az ujjaival. Le akarta hunyni a szemét, és egy néma imát elmormolni, de Neil feszülten figyelte minden mozdulatát. Neil immár századszor mérte fel annak kockázatát, hogy elveszi a vezérlődobozt Heinleintól. Végül is mi az ő élete szemben a több millió emberével odalenn? De ott van Lena. A gondolat, hogy mi történhet vele, egyedül ez késztette nyugodt és racionális gondolkodásra. Semmit sem tehet, mint hogy elúti az időt, és vár. Nagyon kevés idő maradt, de elhatározta, hogy tesz valamit. 93. Hat perccel a határidő előtt Hadley kinyitotta az előszobába vezető ajtót. Rymann még mindig az újság mögé rejtette arcát. Hallotta az ajtónyitást, és erővel elrendezte vonásait, mielőtt leeresztette az újságot, és kérdőn az elnökre nézett. - Rymann úr - mondta Hadley csendesen. - Azt hiszem, folytatnunk kellene a beszélgetést. Hadley észrevette, hogy van valami robotszerű Rymann mozgásában... mintha a 175. oldal

follett ken - a nagy jtszma járás nagy erőfeszítésébe kerülne. Visszatért az asztalához, és helyet mutatott. Rymann emberfeletti erővel megállta, hogy ne zuhanjon bele a székbe. A digitális óra 14.25-öt mutatott. - A néhány perc, ami még hátra van, elegendő arra, amit mondani szeretnék szólt Hadley. - Keményen gondolkodtam az országát fenyegető veszélyen. Az ön helyébe képzeltem magam, és azt kérdeztem, va204 ) 205 jon én mit tennék. - Hadley szárazon elmosolyodott. - Tudja mit? Biztos vagyok benne, hogy én is ugyanezt tettem volna, miniszterelnök úr. Feltéve, hogy kiváló emberek állnak rendelkezésemre, akik végrehajtják. Megállt, és észrevette, milyen elgyötört az izraeli vezető. Megkapja a katonai segítséget. Nem látom okát, miért nem indulhatnának a repülők már a jövő héten. Hirtelen a kín túl soknak bizonyult, hogy megőrizze önuralmát. A kínzó fájdalom győzött. Arca eltorzult. Szólásra nyitotta a száját, de a szavak nem jöttek. Hadley aggodalmasan figyelte az izraelit. - Jól van, miniszterelnök úr? Rymann mély levegőt vett, és megpróbált hangot kicsikarni magából. - Igen, elnök úr. Remekül. A digitális órán 14.27 látszott. Hadley a kék telefonra tette a kezét. - Két feltételem van, miniszterelnök úr. Először is... negyven B9-est adunk, nem hetvenötöt. Rymann most először engedte, hogy arca elárulja érzelmeit. - Nem - kiáltotta vadul. - Az... - Hallgasson végig! Másodszor... három éven át erős katonai segítséget kért. Megkapja. De én három év múlva is hivatalban leszek, és fenntartom a jogot, hogy a hároméves időszak leteltével visszavonjam a katonai segítséget. Rymann nehezen tudta Hadley-re fordítani a szemét. A fájdalom annyira erős volt, hogy alig tudta kimondani a szavakat. - Ez elfogadhatatlan, elnök úr. Legkevesebb hetvenöt B9-esre van szükségünk, két csapathoz... - Ez az ajánlatom - erősködött Hadley. - Vagy elfogadja, vagy a po kolra jut. 14.28 a digitális órán. Két perc. Két perc! Izzadságcseppek ültek ki Rymann homlokára. Mikor megszólalt, fogalma sem volt róla, hogy összefüggően beszél-e. - Nem tudom elfogadni, elnök úr. A B9-es a valaha épített legbonyolultabb repülő. Szüksé... - A szoba elhomályosult. Hadley feje elmosódott. - Rendszeres karbantartást igényel. Hetvenöt B9-esre van szükségünk, hogy egyszerre ötven használható gépünk legyen. Ha csak negyven... - Nem boldogult az egyszerű számítással. - EI kell fogadnia. Egy perc ötven másodperc. - Nem tehetem. Hadley egy szót sem szólt, csak bámult merev, ellenséges szemmel Rymannra. 176. oldal

follett ken - a nagy jtszma Egy perc harminc másodperc, sikoltotta az óra. A fájdalom elvakította. 206 Egy perc tizenöt másodperc. - Ha a Masadákat kilövik, az utolsó parancsom Izrael elpusztítása lesz. - Mintha egy jégverem fenekéről törtek volna felé a szavak. - Izraelnek úgyis vége hörögte Rymann. - És maga... egyetlen ember... lesz felelős milliók haláláért. Hadley hangja halálosan nyugodtan csengett. - Egy örökkévalóságot akar a pokolban tölteni, hogy ezt kiegyenlítse? Csak fel kell emelnie a telefont, miniszterelnök úr. Most magán a sor, hogy engedjen. Rymannt szinte hipnotizálta a digitális óra. Egy perc! Egy perc! - Nem árulhatom el az országomat! - Valaki más beszélt, csak az ő hangját használta. Ötvenöt másodperc... ötvennégy... ötvenhárom... ' Egy hideg, acélos marok szorította össze Rymann szívét. A kék tele. fon egyre közeledett hozzá. Egyre nőtt. Mögötte Hadley arca... egy groteszk maszk, amely vad mosollyal az arcán gúnyolta őt. És egész idő alatt a digitális óra ketyegett. Negyven... harminckilenc... harmincnyolc... Az arc. A telefon. Az óra. Mind a három körülötte forgott. Hetvenöt B9-es! Isten nevében, hát olyan sok ez? A szavak azonban kimondatlanok maradtak. Huszonöt... huszonnégy... huszonhárom... Magán a sor, hogy engedjen, miniszterelnök úr. Engedjen! Engedjen! Engedjen! Húsz... tizenkilenc... tizennyolc... Kegyelmes Istenem! Zion nevében! Ćllítsd meg az időt! Tizenöt... tizennégy... Hadley hátradőlt. Nerr mozdult. Nem szólt. Rymann egy pár kezet látott maga előtt. Tizenhárom... tizenkettő... tizenegy... A kezék vakon tapogatóztak. Tárgyakba ütköztek, amint a felé a kék telefon felé nyúltak. Az ő kezei voltak... vadul keresgéltek. Megérintették a hideg műanyagot. Erőlködött, hogy felemelje a kezet, melyet ötezer év történelme húzott lefelé. Egy hang: Istenem! Infarktusa van! Kilenc... nyolc... hét... Hadley felugrott. Ćthajolt az asztalon. Kezét a telefonra tette. A sima készülék ki akart csúszni az izzadt tenyérből. Śgy kapaszkodott bele, mint fuldokló a mentőövbe. 177. oldal

follett ken - a nagy jtszma Hat... öt... négy... Piros köd szállt a szemére. Hadley áll... kiabál. Emberek rohannak az irodába. Láthatatlan kezek tartják a kagylót a füléhez. Beszéljen Heinleinnal! Az isten szerelmére, beszéljen vele! Hangja elcsuklott. - Heinlein... Heinlein... Itt Rymann. Hallasz? 1 207 Édes Istenem, még ne. Adj még egypár másodpercet. Kérlek, Istenem! Az óra ketyeg. - Hallom, miniszterelnök úr. Három... kettő... - Heinlein... Ćllítsa le ... állítsa... 94. Heinlein ujjai már megérintették az első billentyűt a vezérlődobozon, amikor Hendrik Rymann zavaros hangja megszólalt a hangszóróban. Az izraeli megdermedt. Rymann hangja volt? Több órán át hallgatta az izraeli vezető hangját felvételről. Rymann hangjának tűnt, és mégis... - Heinlein hadnagy... Hall engem? - Hallom, uram. A szünet Rymann válasza előtt csak fokozta Heinlein gyanakvását. Izgatott hangokat hallott á háttérből. Kérdések tódultak az agyába, és egyre táplálták gyanakvását. Miért vannak olyan sokan a szobában? Mi történik? Mi tettek Rymann-nal? - Az akció sikerült, Heinlein. - Rymann hangja alig hallható suttogássá gyengült. Śjabb hosszú szünet. Túl hosszú. - Űriási siker. - Mi történt önnel, uram. Tud beszélni? - Hatástalaníthatja a Masadákat, és visszatérhet a Földre. - Mi történt önnel, uram? - ismételte meg Heinlein, és szorosabban fogta a vezérlődobozt. - Mi történik? - Neilről megfeledkezett. Felvette a hangot, mert mint valaki más is a szobában, alábecsülte a telefonok érzékenységét, és így szólt: - Nem adhatok neki több injekciót, megölné. Jéghideg düh mart a szívébe a gondolatra, hogy mit tettek Rymannnal. - Elindítom a lövegeket - jelentette nyugodtan. - Ne, Heinlein! - Rymann hangja szinte könyörgött. - Győztünk... Győztünk! Heinlein pályafutása során először teljesen eltanácstalanodott. A legközelebbi hangszóróra meredt, mintha az megoldhatná a dilemmát. Abban a pillanatban a vezérlődobozt kiragadták a kezéből, mert Neil teljes súlyával belekapaszkodott. Az egykori űrhajós az automatára vetette magát, és kiragadta Heinlein overalljából, aztán kioldotta az övet. Heinlein teste az első ablak felé lendült. Lábával hígkapált, és ez Neil felé fordította. Egy lövés dörrent. A vezérlődoboz hirtelen oldalra fordult, mint egy horogra akadt hal, a bele kilógott. 178. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Ćtkozott! - kiáltotta Heinlein, sápadt arcán leírhatatlan dühvel. Mielőtt Neil bármit tehetett volna, Heinlein keze az automatát tartó csuklójára záródott, a másikkal pedig a nyakának támadt. Neil erős és kisportolt volt, de nem vehette fel a versenyt a harcedzett izraelivel. Az automatát kiütötte a kezéből. A két küzdő ember forgott a mikrogravitációban... összefonódó testük hol a padlónak, hol a mennyezetnek ütődött. A szerencsés véletlen az izraeli elé sodorta az automatát. Megragadta és Neilre irányította. - Egy mozdulat - lihegte. - Egyetlen mozdulat, O'Hara. Csak annyi kell. - Ölj meg, Heinlein... és te is halott ember vagy. Egyedül nem tudod levinni ezt a hajót. - Neil a parancsnoki szék hátuljába kapaszkodott, melle zihált, a homlokáról vér folyt az arcába. Heinlein is hasonló állapotban volt; egy véres hajtincs lógott a homlokába, arcát csúnyán összetörte. Szemében még mindig düh lángolt, ujjpercei kifehéredtek, úgy szorította az automatát. Neil látta, hogy szavai találtak. Heinlein félreállt, és a fegyverrel a hátsó rész felé intett. - Kilökheted a Masadákat, és bezárhatod a raktér ajtaját. Aztán leszállunk. 95. Mikor Rymann felnézett, a mennyezet szélsebesen száguldott tova fölötte. Több ajtón át, majd ki a ragyogó kék ég alá. Két ápolónő és egy orvos szaladt az ágya mellett... lépteik hangosan kopogtak. Egy mentő teteje jelent meg a feje fölött. Ajtók csapódtak. Egy sor éles mozgás, amitől a teste megrándult, majd egy sziréna vijjogása. - Azt hittem, csak másnak lehet szívinfarktusa - motyogta tulajdonképpen senkinek. - Ne próbáljon beszélni - tanácsolta egy baráti hang. Valahogy azon kapta magát, hogy nevet. Talán a gyógyszer hatása, amit beadtak neki. - Szívinfarktusok és választások - mondta. - A legtöbb vezetőnek meg kell birkóznia velük. Vajon ezt a meccset megnyerem? - Biztosan megnyeri - nyugtatta meg a hang. - Csak ne akarjon beszélni. Rymann álomba zuhant. 96. Leszállt a sötét, mire Lenának sikerült elvágnia az utolsó kötelet is, amely csuklóját fogva tartotta. Azon töprengett, vajon hogyan szabadítja ki a bokáját, mikor Sarcha hirtelen megszólalt. - Valami gond van. - Az egyik kamera után nyúlt. - Joss! Felküldünk 208 209 egy képet, hátha vesznek minket. - Ujjával Lena felé mutatott. - Oké. Tudod, mit kell tenned. 179. oldal

follett ken - a nagy jtszma A zulu eldobta a fadarabot, amit farigcsált, és Lenához lépett. A lány keményen állta a tekintetét. Félelme ellenére volt annyi lélekjelenléte, hogy úgy tegyen, mintha még mindig meg lenne kötözve a keze. - Mit akar, mit tegyek, Mr. Sarchal - Az isten szerelmére! - motyogta Sarcha, miközben a kamerát az ágyra irányította, ahol Lena feküdt. - Csinálj valami látványosat, a hősszerelmes kedvéért, arra az esetre, ha ostobaságot művelne. - A kamera miatt Sarcha a legerősebbre állította a fényt a kocsiban. Lenának minden önuralmára szüksége volt, hogy ne ellenkezzen, mikor Joss a szafarinadrág övénél matatott. - Nem tudöm levenni róla, Mr. Sarcha. Sarcha úgy festett, mint aki azonnal fel akar robbanni. - Akkor szabadítsd ki a lábát, a pokolba is! Nem sokat tud tenni, ha meg van kötve a keze. Joss Lena fölé hajolt, és bicskájával elvágta a kötelet a lábán. Lehúzta a nadrágot és bugyit a lábáról a cipőn keresztül. Most, hogy Lena az ingétől eltekintve teljesen meztelenül feküdt, még bizonytalanabbnak tűnt, mit tegyen. Megfordult és kérdőn Sarchám nézett. - Az istenért - mondta Sarcha elkeseredetten. - Hát mi a fenéért fizetünk mi téged. Oké... fogd te a kamerát, és majd én megteszem, amit kell. Abban a pillanatban bekövetkezett a lehetetlen: Lena hirtelen feltérdelt az ágyon. Mielőtt Joss bármit tehetett volna, rávetette magát, és a görbe késsel a nyakába szúrt, és átvágta a nyaki vénát. A zulu szeme rémülten forgott körbe. Felhördült és kezét a nyakára szorította, mintha el akarná állítani a nyakából spriccelő vért. Sarcha eldobta a kamerát és felugrott, épp amikor Lena kivágta a kocsi ajtaját, és kilépett a sötétbe. Sarcha is nekilendült, de Joss megállította. A zulu belekapaszkodott, lihegett és köhögött. Ezzel értékes pillanatokhoz juttatta Lenát. Sarcha félrelökte a haldokló zulut. Mikor kiért, átkozta a kocsi erős lámpáit, mert most nem látott miattuk. Lenát izmos lába pillanatok alatt ötvenyardnyira repítette a lakókocsitól. Egy lövés dördült. Rémületében úgy gondolta, érzi, ahogy elzúg mellette a golyó. A második golyó rohanó lábától mintegy yardnyi távolságra csapódott a földbe, és meztelen lábát földdarabokkal hintette be. Kétségbeesve döbbent rá, hogy világos szafariblúza kitűnő célpontot nyújthat Sarchának. Sarcha megállt és gondosan célzott a sötétben. Még kétszer tüzelt. Ez alkalommal elégedetten látta, hogy az ing a földre zuhan. 97. - Te megőrültél - tiltakozott Neil. - A Kennedyn kell leszállnunk. Az afrikai bokrok között nem tudom letenni ezt a gépet. Heinlein hajthatatlan maradt. 180. oldal

follett ken - a nagy jtszma - A NASA által kijelölt egyik rendkívüli leszállóhelyről van szó. Sarcha ellenőrizte és megtisztította a terepet. Nos... vagy leszállsz ott, vagy nem teszünk jelentést Sarchának. Már így is lemaradtunk egy jelentésről. Ha még egy kimarad, Lena halott. Tehát mi legyen? Neil próbált érvelni az izraelinek, de rájött, hogy teljesen fölösleges lenne. - Szükségem lesz a központ segítségére - mondta, és a kommunikációs panel felé nyúlt. - Nem! Nem lépünk velük kapcsolatba többet. A hajó fedélzeti számítógépe megadja mindazt a segítséget, amire szükséged lesz. És ne mondd nekem, hogy nem, mert tudom, hogy igen. Neil nem válaszolt. Beütötte a számítógépbe a vészleszállást Krugeren, és megvizsgálta a kapott adatokat. - Dél-Afrikában pár perc múlva lesz éjfél. A sötétben nem tudok leszállni. A legelső adandó alkalom négy kör múlva adódik. Holnap hajnalban. - Oké - mondta Heinlein. - Akkor szóljunk Sarchának. 98. Május 12. Valami furcsa volt abban, ahogy Lena teste a füvön feküdt. A karok helyzete rossz. Eszébe jutott, hogy még mindig nála van a kés, ezért Sarcha óvatosan közelítette meg a mozdulatlan testet, közben arra gondolt, jó lenne visszamenni a kocsihoz egy zseblámpáért. Biztosan halott. Mire megállt és leadta a harmadik és a negyedik lövést, látása megjavult. Az egyik legjobb lövésznek tartották a brit hadsereg Különleges Légi Szolgálatánál. Hátrapillantott a kocsira. Ötven yard. Ilyen távolságból kizárt dolog, hogy a golyók nem fúródtak a lány hátába. Halott. Halottnak kell lennie. Sarcha odaért Lenához. A fegyvert még mindig rá irányította, mikor lábával megérintette a testét. Először nem akart hinni az érzékeinek. Semmilyen testhez nem ért a lába! Meglepetten felmordult, felkapta a szafarünget, halkan káromkodott, mikor ujjai két golyó ütötte lyukit találtak. Semmi vérnyomot nem érzett az ingen. A kis boszorkány biztosan levette az inget, és kitartotta, úgy szaladt. Dühe ellenére Sarcba önkéntelenül is csodálta leleményességét. 211 Köriilkémlelt a sötétben, azon töprengett, hol a pokolban lehet. Több ötlete is támadt, ezért fokozott óvatossággal tért vissza a kocsihoz: a hold nem világított, Lena pedig fekete, meztelen, és már bebizonyította, hogy tud bánni a késsel-. 99. Heinlein lenyomta a PTT gombot. - Papa Sierra. Itt Delta Hotel. Hallasz engem? - Igen, Delta Hotel - válaszolt Sarcha hangja kissé megkésve. Hallak. Gondjaink adódtak. A rakomány kilövését vezérlő doboz nem működik. - Az istenit! - dühöngött Sarcfia. - Nem hiszem el! 181. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Először én sem hittem... de sajnos igaz. Nem tudom kilőni a rakományt. Maken hangja szakította félbe őket. - Dominator! Hallasz? - Igen - felelt Heinlein. - Hallunk. - Mi történt? - A PFSZ vezetőjének hangja természetellenesen nyugodtnak hangzott. - Sajnálom, uram. De súlyos gondjaink adódtak a vezérlődobozzal. - Nem tudják kijavítani? - Nem, uram. Bármi legyen is a hiba, nem tudom betájolni. - De ki kell lőnie a rakományt! Muszáj! Minden ezen múlik! Heinlein azt kívánta, bárcsak lenne képkapcsolatuk is Bakahal, hogy lássa a PFSZ vezetőjének az arcát. Egyelőre be kell érnie azzal, hogy hallja a hangjába vegyülő hisztérikus felhangot. - Nem hinném, hogy a vezérlődoboz nélkül bármit is tehetek - mondta Heinlein, és közben éberen figyelte Neilt. - De hát ez lehetetlen - tiltakozott Maken. Mindent ebbe a műveletbe fektettünk. - Engedje meg, uram. Ön semmit sem tett. - A mozgalmunk jövője múlik az ön sikerén. - Nem inkább a saját jövőjére gondolt, uram? - javasolta Heinlein. Mindannyian tudtuk, mire számíthatunk, mikor belevágtunk. Tudtuk, hogy kicsi az esély a sikerre. Nos, hát kudarcot vallottunk. És bármit mond ezen nem változtathat. Sarcfia... nulla-nyolc-harminckor landolunk. Hogy van a biztosítékunk? - Remekül. - Jó lenne, ha készenlétbe helyezné mondjuk nulla-hetventől, ha esetleg bármi gond lenne. Addig aludjon egy kicsit. î 00. Lena hátán végigfutott a hideg, ahogy meztelenül ott hevert a füvön, és biztos távolból figyelte a kocsit. Csípős hideg éjszaka volt, és meztelensége miatt csak még védtelenebbnek érezte magát. Figyelte Sarcha mozgását a kocsiban... talán a zulu mocskát takarította fel. Egy pillanattal később kinyílt az ajtó, és fény vetődött a tájra. Sarcha zömök alakja tűnt fel, Joss teste a vállán lógott. Eltűnt az éjszakában, majd néhány perc múlva visszatért a zulu nélkül. Mikor a férfi körülnézett, Lenának az a kényelmetlen érzése támadt, hogy egyenesen őt nézi. Lejjebb húzta a fejét, és erősebben szorította a kést. Hallotta, hogy Sarcfia belép a kocsiba, és bezárja az ajtót. Még egy órát várt, miután a kocsiban kialudtak a fények, aztán felállt és leseperte magáról a bogarakat, amik ellepték és összevissza csipkedték. Tizenöt percbe telt, míg megtalálta a zulu testét. Egy állat segített neki... talán egy hiéna... ami figyelmeztetően felvonított, majd eltűnt az éjszakában. A sötétség segített leküzdeni undorát, míg á zulut vetkőztette. A póló még mindig nedves volt a vértől, de a nadrág az elég jónak tűnt. Mit számít, hogy egy halott ember ruhái, mondta magának. Végül is visszaadják az önbizalmát, és felmelegítik. Visszatért a kocsi közelébe. Észben tartva, hogy Sarcba úgy mozog, akár egy macska, közelebb kúszott. Meghallotta Sarcfia horkolását. Bemászott a jármű alá, és elhelyezkedett, amilyen kényelmesen csak tudott. Biztosra vette, hogy olyan helyet választott, ahol Sarcfiának még álmában sem 182. oldal

follett ken - a nagy jtszma jutna eszébe keresni. Semmi határozott tervet nem dolgozott ki, de bízott benne, hogy majd csak kitalál valamit. î î . Az Atlanti-óceán látszott a déí-amerikai horizonton, mikor Neil bejelentette, hogy minden rendben van. Utolsó feladata az volt, hogy Jim Bayliss és Mike Pepper eszméletlen testét biztonságosan bekötötte a rakétákba. - Tizenkét órán belül magukhoz térnek -felelte Heinlein Neil kérdésére. A Dominator az Atlanti-óceán fölött járt, mikor Heinlein és Neil elfoglalták széküket, és bekötötték magukat. - Delta Hotel Papa Sierrának - hívta Heinlein. - Hallasz? - Rendben, Delta Hotel - válaszolt Sarcfia, de alig hallották a hangját ilyen távolságból. - Tessék. 212 ' 213 _ Egy órán belül ott vagyunk. Légy készen. - Kész vagyok - jelentette Sarcha. Heinlein elgondolkodott, vajon Sarcha hogy reagál, ha megtudja, hogy hónapok óta az izraeli kormánynak dolgozott, és nem az ő kedvenc megbízóinak, a PFSZ-nek. Śgy gondolta, Sarcha meg fog vadulni. Nagyon meg fog vadulni, és veszélyessé válhat. Ezért úgy döntött, hogy nincs más választása, mint hogy leszállás után az első adandó alkalommal megöli. Egyelőre azonban szüksége van a kis angol segítségére. A radar képernyőjén megjelentek Afrika nyugati partjainak körvonalai. - Tíz perc múlva indul az első fázis - szólt Neil. - Sok szerencsét - motyogta Heinlein, és halványan Neilre mosolygott. Neil gondolatai automatikusan visszatértek Lenára, míg arra várt, hogy a komputerek beindítsák a leszállás első fázisát. Magában imádkozott az épségéért. Öt percig a két férfi egy szót sem szólt egymáshoz. Neil feszülten figyelte a komputer kijelzőjét. A várakozás csak növelte a csomót a gyomrában, amit a minden földi segédeszköz nélküli leszállás keltett benne. Mikor a komputerek jeleztek, bekapcsolta a DAP vezérlőket, melyek száznyolcvan fokkal elfordították a Dominatort, amely ezentúl nem farokkal előre haladt pályáján. Öt perccel később három percre beindultak az OMS motorok, amely kétszáz mérfölddel lassította a hajót, és ráállította az ötezer mérföldes spirális leszállópályára. Tizenöt perc elteltével Neil ismét megforgatta a gépet, amely immár a megfelelő irányba állt. Az orr automatikusan felemelkedett, és vele együtt a Föld légköre elleni hőpajzs is. A hajó megremegett. - Mi történik? - kérdezte Heinlein. - Belépünk a légkörbe - felelte Neil nyugodtan, és a központi képernyőre figyelt. - légköri hullámok. Sebességünk tizenhétezer mérföld óránként. Még rosszabb is lesz. A rádió-összeköttetés most szűnik meg. A hullámok egyre viharosabbá váltak. Heinlein megpróbálta elterelni a gondolatait a lökéselvről. Teste jobbra-balra dülöngélt, mikor a Dominator egy sor S kanyart csinált. A felszállással ellentétben a jármű a Földhöz viszonyítva fejjel felfelé haladt, ezért az első ablakokon át semmi mást nem lehetett látni, csak a sötét űrt. Ekkor a rángás még rosszabbá vált. A ritka légkör kezdeti süvítése egyre erősödött, mígnem elviselhetetlen bömböléssé nem fokozódott. Semmit nem láttak, csak egy lángoló vörös ragyogást. Heinlein olvasmányai a légkörbe történő visszatérésről nem készítették fel a fenséges látványra, amit egy lángra lobbanó légkör nyújt. Kötélidegzete ellenére nem tudta megállni, hogy oldalt ne pillantson Neilre. Az űrhajós nyugodt arca biztosította arról, hogy minden 183. oldal

follett ken - a nagy jtszma rendben folyik. Végtelennek tűnő perceken át tartott a bömbölés. Az idegtépő rángatózás fokozatosan megszűnt. Az ablak körül lángoló fan214 tasztikus színek elhalványultak, és felváltotta őket az ég... a fejük felett. Határozottan kékes árnyalatúnak tűnt. - Oké... túljutottunk - mondta Neil, és kezét most először tette a vezérlőoszlopra. - Helyreállt a rádiókapcsolat? - Természetesen. - Ellenőrizte a komputer kijelzőit. Minden rendben. - Az automata leszállás fázisába léptünk. Tíz pere múlva megérkezünk. Heinlein kinézett az oldalsó ablakon, és megpillantotta az afrikai kontinens sárgásvörös foltját. Lenyomta a PTT gombot. - Sarchal Nyolc perc múlva megpillantasz bennünket! A Golda radarja is figyelte a Dominator leszállását. Az izraeli fregatton felharsantak a szirénák. Gus Yaricon felpattant az ágyról, magára húzta repülősruháját. Két perc múlva már a levegőbe emelkedett a Salamon helikopter, és alacsonyan, de gyorsan repült a mozambiki part felé. Meghajtás nélkül a Dominator olyan repülési tulajdonsággal rendelkezett, mint egy zuhanó tégla. Ahogy a föld felé zuhant, az automata leszáílást irányító komputerek csodálatosan viselkedtek; rögzítették a leszálíóhelyet, és oiyan pontossággal irányították a Kruger Nemzeti Park felé a hajót, hogy Neilnek csak ritkán kellett korrigálnia. Az első ablakra kivetített adatok folyamatosan tájékoztatták a repülés paramétereiről. A táj alattuk füves síkságra váltott. Néhány pillanatra Neil megkockáztatta, hogy előrebillentse a hajó orrát, hogy megnézze, milyen terepén kell landolnia. Két perccel a földet érés előtt a facsoportok és bozótosok látványa nem hatott rá buzdítólag. Gus Yaricon helikopterének árnyéka átsuhant a kerítésen, mely Mozambik és Dél-Afrika határát volt hivatott jelölni. Két perccel előrébb járt, mint ahogy az a repülési tervében szerepelt. Jobb két perc előny, mint két perc késés, gondolta. A táj lapos volt, hihetetlenül lapos. Gyakori pillantásokat vetve az inercianavigációs komputerre, hogy jó úton halad-e, magkockáztatta, hogy még lejjebb ereszkedik, míg a motorok már felkavarták a Kruger Nemzeti Park füves pusztaságát. Hirtelen tíz kilométerrel maga előtt megpillantotta a lakókocsit. Annak kellett lennie, mert a megfelelő helyen állt, de semmi jelét sem látta az űrhajónak. - Ott a lakókocsi! - kiáltotta Heinlein előremutatva. - És ott vannak a jelzők! Neil ellenőrizte a felső kijelző számjegyeit. A jelzők a megfelelő helyen álltak... egyikük a leszállópálya elejét, másikuk pedig a végét jelez215 te, a lakókocsi pedig közvetlenül a második oszlop mögött állt. Abban a pillanatban egy helikopter repült a látóterébe. 184. oldal

follett ken - a nagy jtszma A helikopter hangjára Sarcha elfordította látcsövét a Dominatorról. A megdöbbenéstől majdnem elejtette a távcsövet. Nem annyira a hely lepte meg, ahol a helikopter landolt, bár elég rossz helyen tette, de az oldalára festett jel: halványkék csillag egy fehér körön. Jóságos istenem! Chel Ha'Avir jele! Mikor a helikopter leszállt a fűre, Sarcha megragadta a fegyverét, és szaladni kezdett felé. Tudta, hogy nem sok esélye van, hogy még a Dominator előtt odaérjen. - Semmit sem tehetek - kiáltotta Neil, és kikapcsolta az automata leszállást irányító komputert, átvette az vezérlést. - Helikopter vagy nem helikopter, le kell szállnunk! Heinlein magában szitkozódott, mikor meglátta a helikopter jelölését. Ostoba, kötözni való bolondok! Még csak meg sem próbálták eltüntetni! Rájött, hogy hiába töprengett rajta, hogy reagál majd Sarcha a hírre, mert a Dominator nem kerülheti el az összeütközést a helikopterrel. Neil úgy tartotta a vezérlőkart, mint anya a gyermekét. Egy gombnyomással leeresztette a kerekeket. Az oldalsó ablakon kibámult a mellette tovasuhanó fűre. A megszokott baráti hangok nélkül egy rémálommal is felért a várakozás, hogy a kerekek földet érjenek. Tíz láb, mutatta a radar a központi kijelzőn. A helikopter négymérföldnyire van. Pontosan előttük. Forgó rotorjai fénykört rajzoltak a levegőbe. Nyolc láb, jelezte a radar. - Ott van Sarcba! - kiáltotta Heinlein, és egy, a helikopter felé szaladó testes alakra mutatott. Neilt nem érdekelte. Figyelmét a kijelző és a füves talaj között osztottameg. Négy láb. Az orr túl magasan áll. Kicsit lejjebb. Nem nagyon. Három láb. Tartani... tartani... így tartani! Mikor végre földet értek, hirtelen lassulással és egy sor kalapácsütéssel járt, ami szinte biztosan széttépi a Dominetort. Mindkét férfi erősen nekiütődött az övének. Az orr lebillent, és az orrbeli kerék is barázdát vájt a másik kettő mellé az afrikai földbe. A helikopter most már mintegy félmérföldnyire állt... hajszálpontosan a Dominetor útjában. Gus Yaricon a feléje szaladó zömök alakot figyelte, amikor a vészradar sípolni kezdett. Megfordult. Ötszáz yardnyira egy porfüggöny közeledett felé. 216 Neil rátaposott a fékre, mikor a felső sebességjelző életveszélyes kilencvencsomós sebességet mutatott. Nincs más választása... a helikopter csak ötszáz yardnyira van. Nem tudta pontosan, hogy ekkor mi történt, mert még soha nem kanyarodott a földön. Különös módon a Dominator bírta a gyűrődést. Az egész űrhajó óriási porfelhőt kavarva oldalra siklott, de még mindig a helikopternek tartott. Kétszáz yard. Az összeütközés elkerülhetetlen. 1 1ei1 elveszítette uralmát a gép felett. Még ha nem így lett volna is, a kerekek sűrű akadályokba ütközése okozta sokk miatt, a keze nem akart engedelmeskedni az akaratának. A zajban mintha egy turbina pörgését hallotta volna. A rotorok felvillantak, a műanyag fülke az égbe szökellt, és a helikopter nem volt sehol. Az űrhajó megállt. Egy pillanatra imbolyogni kezdett, majd minden csendes lett. Kettős csoda: a Dominator háromszázhatvan fokos fordulatot hajtott végre földet 185. oldal

follett ken - a nagy jtszma érPskor, és mégis egy darabban maradt, és megúszták az ütközést a helikopterrel. Sarcha félreugrott. A Dominetor orrkerekei csak pár hüvelykkel kerülték el. A kavargó portól félig megvakítva kétszer a helikopterre lőtt, mikor az még harminc lábon belül volt. A második golyó Gus Yaricon fejét súrolta. Az izraeli pilóta gépének vezérlőjével küszködött, miközben megpróbálta szeméből kitörölni a vért. A helikopter oldalt fordult, majd olyan erővel landolt, ami elég lett volna, hogy szétverje az alvázát. Sarcha mit sem törődött a rotorok által felkavart porral. Feltápászkodott, és kinyitotta a pilóta felőli ajtót. Gus Yaricon elkeseredetten próbálta elállítani az arcára csorgó vért. Sarcba feltépte a pilóta öltözékét. A Chel Ha Avir-egyenruha csak megerősítette gyanúját. Már azon volt, hogy megöli a pilótát, mikor rájött, hogy az összes golyóra szüksége lesz, hogy végezhessen Heinleinnal és O'Harával. A Dominetor repülőfedélzeti füstjelzőjének riasztása elegendő lökést adott Neilnek. Kikötötte és Heinleinre vetette magát, öklével egyenesen az izraeli arcába vágott. Meg sem nézte, hogy Heinlein elveszítette-e az eszméletét, és nem próbálta megkaparintani az automatát sem, csak gyorsan átugrott a középfedélzetre. Kioldotta a vészcsapokat a kijárati nyíláson, úgy, hogy az vízszintes helyzetbe billent. A közelben álló Salamon által kavart porfelhő megtöltötte a középfedélzetet. Kilökte a keresztrudat, és már-már le akart ugrani, mikor Heinlein hátulról megragadta. - Neil! Űvakodj Sarchától! Meg fog ölni! Mindkettőnket megöl. - Lenához kell mennem - lihegte Neil. - Az isten szerelmére, hallgass rám! Sarcba jelent meg alattuk. A kavargó por miatt pontatlanul célzott; a golyó átfúrta Neil vállát, és a Dominetor burkolatába fúródott. Heinlein 217 félrelökte Neilt, és kivetette magát a nyíláson. A kövér kis angol félreugrott. Mikor Heinlein földet ért a porban, Sarcha látta, hogy az izraeli fegyvertelen. Diadalmas mosoly ült ki pufók arcára. Célzott. Ezúttal nem véti el. - Sarchal - kiáltotta egy hang mögötte. Megperdült és elborzadt hitetlenkedéssel meredt Jossra... a halott zulura... az meg nekirontott. Hosszú katonai pályafutása során a kis angol most habozott először és utoljára. Csak amikor Lena már a szívébe döfte a kést, akkor reagált. Kétszer a földbe lőtt maga mellett, miközben élettelen teste a földre zuhant. 102. Gus Yaricon türelmetlenül állt a kocsi ajtajában, amíg Heinlein végzettNeil sérülésével. Az egykori űrhajós az oldalán feküdt, fejét Lena ölében nyugtatta. - Igyekezz - kérte az izraeli. - Három perc késésben vagyunk. - Ha nem jöttél volna előbb, akkor ez talán nem így történik - emlékeztette Heinlein komoran. Felállt és gyorsan visszapakolta a Salamon, elsősegélyládáját. - Oké - szólt. - Túl fogod élni. Ne hagyja, hogy mozogjon, Lena. - Rámosolygott az amerikai lányra. - És ne izgassa fel túlságosan. 186. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Indulnunk kell most már - erősködött Gus Yaricon. - David. - Neil most először szólította keresztnevén az izraelit. Ép kezét felé nyújtotta. Heinlein kérdő tekintettel nézett rá. Habozott, majd elfogadta a feléje nyújtott kezet, és megrázta. - Sok szerencsét - mondta Neil. - Talán találkozunk még, ha ellátogatunk Izraelbe? - Talán - felelte Heinlein kétkedve. - Talán. - Gus Yariconhoz fordult. - Hadnagy úr... megmondaná, mi az ördögre várunk? , Tizenöt perccel a Salamon távozása után egy újabb helikopter érkezett a helyszínre. Ez azonban a dél-afrikai légierő jelét viselte. 103. Május 13. Earl Hackett befurakodott a pretoriai katonai kórház magánszobájába. - Hé, Neil! Hogy vagy? És te, Lena? Mindent hallottam a ti kis kalandotokról. Neil őszintén örült Hackett látogatásának, és Lena segítségével felült az ágyban. Néhány percen át élénken társalogtak. 218 - A Dominator meglepően jó állapotban van - mesélte Hackett, és vett egy fürt szőlőt. - Fantasztikus, tényleg. Jól csináltad, Neil. Hajóval elszállítjuk a legközelebbi SAAF bázisra, onnan pedig egy Boeing géppel vissza a Kennedyre. Semmi gond sem lesz. - Hackett már egy narancsért nyúlt, mikor észrevette Lena figyelmeztető tekintetét. - Van valami hír Mike-ról és Jimről? - kérdezte Neil. Ez a kérdés foglalkoztatta leginkább. - Jól vannak. Ma délután majd beugranak. - Kinek az ötlete volt, hogy ide hozzanak? Én civil vagyok. És mikor mehetünk haza? Hackett feltartotta a karját. - Egyszerre csak egy kérdést. Ide nem ér el a sajtó keze. És a doktorok szerint holnap már utazhatsz. A beszélgetés Heinleinre terelődött. - Śgy tűnik, megszökött - felelte Hackett. Élesen Neilre, majd Lenára nézett. Zavar benneteket? Lena témát váltott. - Pontosan mit akartak ezzel elérni az izraeliek? - kérdezte. - Három évet felelte Neil, és eszébe jutott Heinleinnal folytatott beszélgetése. - A hírekben láttam az új katonai segítségről szóló megállapodást. Śgy tűnik, megkapták, amit akartak. - De mit érnek három évvel? kérdezősködött Lena. - Az elegendő egy háború megnyeréséhez. - Vagy az elvesztéséhez - jegyezte meg Hackett szárazon. - Véletlenül, amint rendbe jön a karod, lenne egy küldetésünk a számodra. Neil meglepődött. - Mit jelent az a ämi"? Pelham? 187. oldal

follett ken - a nagy jtszma - Pelham lemondott - felelte Hackett röviden. - Tegnap jelentette be. Ideiglenesen én vagyok az igazgató. - Gratulálok, Earl. Talán véglegesítik is? Hackett bekapott egy szem szőlőt. . - Erre az útra már mint parancsnok kéne menned. - Tessék? - Hallottad. - Az nem azt jelenti, hogy vissza kell vennetek az állományba? - Hát, az ördögbe is... azt hiszem, igen - mondta Hackett, és igyekezett elfojtani mosolyát. - Ne aggódj. Rengeteg dolgod lesz, ha egyszer beindul az űrbeli hotel építése. Neil Lena dereka köré fonta ép karját. A lány ujjai az övére fonódtak. - És mi lenne ez a küldetés? - kérdezte végül. - Valami érdekes? 104. Május 20. Neil az utolsó Masada burkolatát is felnyitotta, és kivette a gombokat. - Oké, Mike - mondta, és ellökte súlytalan testét a kanadai kartól. Lefegyvereztük. Mike Pepper a Condor legénységi részlegének hátsó részében dolgozott. A vezérlőkarok és Neil segítségével a hajóhoz rögzítette a másik három Masada mellé. Az elkövetkező harminc percben Neil helyükre rögzítette a rakétákat. - Jól festenek - állapította meg Hackett, mikor a képek eljutottak a Kennedy űrközpontba. Neil helyeselt, és kiadta a parancsot a raktér ajtajainak lezárására. Jim Bayliss egy csésze kávéval várta Neilt, mikor kilépett a légzsilipből. - Earl beszélni akar veled. - Köszönöm, Jim. - Neil leült a parancsnoki székbe. - Központ, itt a Condor. Tessék. - Hívd a tizenkettes UHF-csatornát - utasította Hackett. - Van egy kis hírünk a számodra. Az izraeli műholdas hírszolgálattól vettük át nagyjából egy órája. Neil nem értette ugyan, de tette, amit mondtak. - Oké, Earl. Tessék. Egy kép jelent meg Neil előtt a képernyőn. Néhány fantasztikus kép Jeruzsálemről. Majd egy zsúfolt tanácsterembe kapcsoltak, ahol Hendrik Rymann héber nyelven tartott beszédet. Neil alig kapott levegőt, mikor egyszer csak Heinlein képe töltötte be a képernyőt. A kép megint váltott, és az látszott, amint Rymann egy kitüntetést tűz Heinlein kifogástalan egyenruhájára, és melegen kezet ráz vele. - David Heinlein hadnagy átveszi az Ot Haoz kitüntetést Hendrik Rymann miniszterelnöktől - olvasta a feliratot. - Mi az az Ot Haoz? - kérdezte Neil. - Azt hiszem, az izraeli legmagasabb kitüntetés - felelte Hackett. 105. Június 188. oldal

follett ken - a nagy jtszma A vadászgép szárnyain megcsillant a titániumbevonat, amint cápa alakú törzse a legnagyobb sebességre kapcsolva száguldott a levegőben. Nem sok dolga akadta MiG-35-ös pilótájának. Armon Habet egy elektromos és digitális kijelzőkkel telezsúfolt csendes fülkében ült. A fedélzeti számítógépek irányították a repülés minden mozzanatát. ... a tere220 pet pásztázó radar jelzéseit olyan impulzusókra fordították, melyek halálos pontossággal tartották a gép útvonalát és magasságát a tenger felett. Armon két percre volt a célponttól, a haifai olajte, mináltól, amikor a radar vészt jelzett. - B9-es típusú repülőgép - jelentette a komputer hangja. Egy ronda X alakú B9-es látszott Armon tükrében. Egy B9-es! A központban azt mondták, hogy nem vetik be a drága B9-eseiket egyetlen repülő ellen, pláne ilyen alacsonyan! A MiG elhárító rendszere vette át az irányítást. Azonban nem számított, milyen trükköket vetett be a PFSZ gépe az X alakú repülő lerázására, annak mindig sikerült a tükör középpontjában maradnia. Fényes villanásokat látott. Aztán semmi. A B9-es elkanyarodott, és biztonságos magasba emelkedett. Az izraeli pilóta értesítette a központot az eredményről, és még épp időben nézett ki az ablakon, hogy lássa Armon MiG-35-ősének maradványait az öböl vizén. Különös egybeesés, hogy ez pontosan egy évvel azután történt, hogy ugyanez a MiG-35-ös, ugyanezzel a pilótával a fedélzetén egy rakétatámadást intézett a netanyai Dan Hotelellen. F.. r t , ; RENDELJE MEG! FÖLLETT: FÖLDHAJSZA A Challenger legénysége kétségbeejtő helyzetben volt: az űrhajó fedélzetén születtek, sohasem tették a lábukat semmilyen bolygó felszínére, s mégis a Földet tekintették lelki otthonuknak. Éveken át tanulmányozták a Challenger könyvtárában talált hologramokat, videókat, és arról az időről ábrándoztak, amikor a hajójuk majd hazatér, s ők a Föld kék ege alatt sétálhatnak, langy nyári szellők cirógatják az arcukat, és hűvös zöld füvön járhatnak. Csakhogy a ,îd eltűnt a Naprendszerből. Bizonyos nyomokból arra következtettek a telepesek által benépe., "tett bolygókon, hogy a földlakók ämagukkal vitték" a bolygójukat egy új Nap keresésére, mely nem fenyeget azzal, hogy bármikor nóvává válhat. Challenger legénysége pedig úgy döntött, megkeresik az elveszett bolygójukat. Még akkor is, ha az utolsó nyom is félmillió évesnek bizonyult... RENDELJE MEG! 189. oldal

follett ken - a nagy jtszma FÖLLETT: FÖLDHAJSZA 2 (Halálhajó) Négymillió évvel ezelőtt a Challenger csillaghajó legénysége felhagyott a Föld keresésével, és letelepedtek, a galaxis peremén lévő egyik naprendszer harmadik bolygóján. A további kutatást Angyal Egyre és Angyal Kettőre, a Challenger vezérlő számítógépeire hagyták. A négy telepes Paradicsomnak nevezi el az új atthont. A bolygó felszínének héttized részét ví orítja, mélykék ég borul fölé, és bővelkedik tavakban, folyókban és buja erdőkben, nem i 'émlékeztetve a Földre, amit alaposan ismernek már a Challenger hologram- és videokönyvtárából. Ćm négy év elteltével megtanulják elfogadni a különbségeket... Ez lesz az otthonuk... Megrendelhető levelezőlapon: Phoenix Könyvklub, 4017 Debrecen, Pf. 32. Bruttó ár: 298 Ft + 30 Ft postaköltség-térítés Megrendelhető levelezőlapon: Phoenix Könyvklub, 4017 Debrecen, Pf. 32. Bruttó ár: 298 Ft + 30 Ft postaköltség-térítés ..d RENDELJE MEG! FÖLLETT: $WIFT Az összes bankközi tranzakciót London és New York között műholdak segítségével bonyolítják le, melyeken keresztül naponta több milliárd font értékű pénzmennyiség áramlik azonban nem bankjegyek, hanem sebezhető elektronsugarak formájában. A hálózatot, az összes létező számítógépes rendszer legfontosabbikát egy nemzetközi telekommunikációs intézet, a SWIFT működteti, és őrködik a rendszer fölött, melyen a világ pénzforgalmának egyensúlya nyugszik. Ennek a rendszernek a megsemmisítésére tör a sokszoros milliomos gengszterfőnök, Charlie Rose. A terv végrehajtásában segédkezik egy szovjet TASZSZ-tudósító, akinek egyéni érdekei fűződnek az ügyhöz, és egy kiváló programozó szakember, aki azonban pszichopata. Rose-nak pedig van elég hatalma és elszántsága, hogy megkockáztassa a legnagyobb és legjobban kitervelt lopást, amely valaha is ember agyában megfogant... Megrendelhető levelezőlapon: 190. oldal

follett ken - a nagy jtszma Phoenix Könyvklub, 4017 Debrecen, Pf. 32. Bruttó ár: 368 Ft + 30 Ft postaköltség-térítés

191. oldal