Linda Howard MR. TÖKÉLETES. K.u.K. Kiadó. Linda Howard Mr. Tökéletes. A mű eredeti címe: Mr. Perfekt 2000 by Linda Howard

Linda Howard

MR. TÖKÉLETES

K.u.K. Kiadó Linda Howard Mr. Tökéletes A mű eredeti címe: Mr. Perfekt © 2000 by Linda Howard © Hungarian translation: Csermeli Dorottya © Borítóterv: Szabó Árpád

Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, részletek közlésének jogát is az írott és elektronikus sajtóban. ISSN 1586-7137 ISBN 963 9384 00 3

A kiadásért felel a K.u.K. ügyvezetője

Nyomdai előkészítés: Tordas és Társa Kft. Nyomta és kötötte: Kinizsi Nyomda, Debrecen Felelős vezető: Bördős János igazgató

Ez a könyv a képzelet műve. A nevek, szereplők, helyek és történések a szerző fantáziájának szüleményei. Bármiféle hasonlóság valós eseményekkel vagy helységekkel, élő vagy valaha élt személyekkel, teljesen véletlenszerű.

Ezer köszönet Henry Piechowski rendőrtisztnek a Michigan állambeli warreni rendőrőrsről, amiért türelemmel és kedélyesen válaszolt valamennyi kérdésemre. Fogadta a hívásaimat, időt szakított rám, és legjobb tudása szerint elmagyarázott nekem mindent. Valamennyi hiba csakis tőlem ered. Köszönöm, Henry. ELŐSZÓ

Denver, 1975

- Ugyan már, ez nevetséges! - A nő az asztalon keresztül az iskola igazgatójára meredt, és közben olyan erősen markolta a tárcáját, hogy csuklója egészen belefehéredett. - Azt mondta, egy ujjal se nyúlt a hörcsöghöz, márpedig az én fiam nem hazudik. Micsoda képtelenség! J. Clarence Cosgrove hat éve volt az Ellington iskola igazgatója, és azt megelőzően már húsz évet tanított. Hozzá volt szokva, hogyan bánjon az ingerült szülőkkel, de a magas, szikár nő, aki előtte ült szorosan mellé húzódó gyerekével, idegesítette. Igazán nem szerette megemelni a hangját, de ezek ketten egyszerűen az agyára mentek. Bár tisztában volt vele, hogy hiábavaló

próbálkozás, azért próbálta meggyőzni a nőt. - Egy szemtanú látta, hogy... - Mrs. Whitcomb vette rá, hogy azt mondja. Corin soha, de soha nem bántaná azt a hörcsögöt, igaz, kicsikém? - Nem, anya. - A hang szinte angyalian lágy volt, ám a gyermek tekintetével hidegen és egyetlen szemrebbenés nélkül vizslatta Mr. Cosgrove-ot, mintha a tagadás hatását méregetné rajta. - Látja, hát nem megmondtam! - kiáltott fel a nő győzedelmesen. Mr. Crosgrove újból nekirugaszkodott. - Mrs. Whitcomb... - Az első tanítási naptól ki nem állhatta Corint. Őt kellene most kihallgatnia, nem az én kisfiamat. - Az asszony ajka elvékonyodott a dühtől. - Beszéltem vele két héttel ezelőtt arról a szennyről, amit a gyerekek fejébe plántált, és megmondtam neki, hogy ha már nem ellenőrizhetem, miket mond a többi gyereknek, azt megtiltom neki, hogy akármivel is tömje az én fiam fejét a ...ezzel Corin felé sandított sz-e-xről. Hát ezért csinálta. - Mrs. Whitcombról mint tanárról igazán kedvezőek a vélemények. Ő nem tenne... - De megtette! Ne jöjjön azzal, hogy az a nő nem tenne ilyet, ha egyszer nyilvánvalóan megtette! Még azt is kinézem belőle, hogy ő maga nyiffantotta ki azt a hörcsögöt! - A hörcsög épp az ő kedvenc háziállata volt, amelyet azért hozott be az iskolába, hogy a gyerekeknek megtanítsa a... - Attól még megölhette. Istenem, különben is csak egy patkány volt. - mondta a nő kitérően. - Nem értem, miért ez a felhajtás, még ha Corin ölte volna is meg, amit persze nem tett. A gyerekemet meghurcolták, meghurcolták, és ezt nem viszik el szárazon. Gondoskodjon arról a nőszemélyről, vagy én magam gondoskodom róla. Mr. Cosgrove megigazította a szemüvegét, és buzgón hozzálátott a lencsék tisztogatásához, csakhogy valamivel foglalatoskodjék. Össze kell szednie gondolatait, hogy lecsillapítsa ennek a nőszemélynek a mérgét, még mielőtt romba döntené egy jó tanár karrierjét. Meggyőzni képtelenség, egészen mostanáig egyetlen mondatot sem engedett befejezni. Corinra pillantott; a gyerek még mindig őt mustrálgatta fagyos tekintetének teljességgel ellentmondó angyali ábrázattal. - Beszélhetnék önnel négyszemközt? kérdezte a nőt. Mrs. Whitcomb meghökkent. - Minek? Ha azt hiszi, meggyőzhet arról, hogy az én drága Corinom... - Mindössze egyetlen percre - vágott közbe az igazgató, palástolva örömteli

érzését, amiért végre ő vághat a másik szavába. Ahogy arckifejezéséből látta, ez egyáltalán nem volt ínyére a nőnek. - Kérem - erősködött Cosgrove, már-már átlépve az udvariasság határát. Hát, rendben - felelte a nő vonakodva. - Corin, drágaságom, eridj szépen kifelé. Állj az ajtó mellé, hogy anya láthasson. - Igen anya Mr. Cosgrove felkelt, és határozott mozdulattal becsukta az ajtót a gyerek mögött. Corin anyja ijedten nyugtázta, hogy a dolgok ilyen fordulatot vettek, és így nem tarthatja szemmel gyermekét. Félig felemelkedett a székről. - Kérem - szólt újra az igazgató. - Üljön le. - De Corin... - Corin jól ellesz odakinn. – „Újabb közbeszólás-pont a javamra”, gondolta. Elfoglalta a helyét, felemelt egy tollat, és úgy ütögette vele az előtte fekvő itatóspapírt, mint aki azon töpreng, hogyan rukkoljon elő egy diplomatikus megoldással. Aztán rádöbbent, hogy ennek az asszonynak 'semmi sem elég diplomatikus, és úgy döntött, inkább egyenesen a dolgok közepébe vág. Sosem gondolt még rá, hogy segítségért forduljon valakihez a gyermek ügyében? Mondjuk egy jó gyermekpszichológushoz... Meghibbant maga? - szisszent fel a nő, és arca hirtelen összerándult a hirtelen haragtól, ahogy felpattant székéről. - Corinnak nincs szüksége semmiféle pszichológusra. Az égvilágon semmi baja. Inkább azzal a kis szajhával van a gond, nem az én gyerekemmel. Tudhattam volna, hogy ez a találkozó magával nem lesz más, mint időpocsékolás. Persze, maga is az ő pártján áll. - Én egyszerűen Corinnak akarok jót - felelte az igazgató erőltetett higgadtsággal. - A hörcsög a legutóbbi baleset, de korántsem a legelső. Jó ideje megfigyelhető nála egy sor olyan zavarodott viselkedés, amely túlmegy egyszerű csintalanságon. - A többi gyerek féltékeny rá - vágott vissza Mrs. Whitcomb. - Tudom, hogy azok a kis gazemberek pikkelnek rá, az a szajha pedig az ujját se mozdítja a védelmében. Corin mindent el szokott mesélni nekem. Ha maga azt hiszi, hogy itt hagyom, ebben az iskolában, ahol hajtóvadászatot, folytatnak ellene... - Igaza van - felelte Mr. Cosgrove lágy hangon. A közbeszólások versenyében a nő állt vezetésre, de ezt a döntő pontot most ő szerezte. - Ezen a szinten minden bizonnyal egy másik iskola jelentene megoldást. Corin nem illeszkedett be ebbe a közösségbe. Ajánlhatok néhány kitűnő magániskolát...

- Ebbe ne üsse bele az orrát - vágott vissza Mrs. Whitcomb, ahogy az ajtóhoz lépett. - El sem tudom képzelni, miért gondolja, hogy egy fikarcnyit is adok a maga ajánlataira. - Eme búcsúszavak kíséretében felrántotta az ajtót, és megragadta Corin karját. - Gyerünk, aranyom. Soha többet nem kell betenned ide a lábad. - Igen, anya. Mr. Cosgrove az ablakához lépett, és nézte, ahogy a páros beszáll egy régesrégi, kétajtós Pontiacba, amelynek sárga motorháztetőjét helyenként barna rozsdafoltok pettyezték. Hát, megoldotta a legégetőbb problémát: kiállt Mrs. Whitcombért, de tisztában- volt vele, hogy a súlyosabb probléma éppen most sétált ki irodája ajtaján. Isten óvja azt az iskolát, ahová Corin legközelebb beteszi a lábát. Talán a következő helyen valaki majd csak közbelép, és elküldi pszichológiai tanácsadásra a gyereket, mielőtt túl nagy lenne a baj... Ha ugyan nem túl nagy már most is. Az autóban ülve az anya fagyos, dühödt csendben vezetett, míg messze maguk mögött nem hagyták az iskola épületét. Egy stopjelzésnél leállította az autót, és egyetlen szó nélkül akkora pofont kevert le Corinnak, hogy a gyerek feje az ablaknak ütődött. - Te kis szemét! - sziszegte összeszorított foggal. - Honnan vetted a bátorságot, hogy így megalázz engem?! Hogy behívassanak az igazgatói irodába, és úgy beszéljenek velem, mint valami komplett idiótával?! Ugye, tisztában vagy vele, hogy mit kapsz ezért, amikor hazaérünk? Ugye, tisztában vagy vele? - sipította Corin felé. - Igen, anya. - A gyerek arca kifejezéstelennek tűnt, de szemében megcsillant valami, ami rossz előérzetéről tanúskodott. Anyja mindkét kezével megragadta a kormánykereket, mintha fojtogatni próbálná. - Tökéletes leszel, még ha beléd is kell vernem. Megértetted? Az én gyerekem tökéletes lesz. - Igen, anya - válaszolta Corin. ELSŐ FEJEZET

Warren, Michigan állam, 2000.

Jaine Bright kellemetlenül ébredt.

Szomszédja, a környék leglepusztultabb figurája éppen akkor érkezett haza bömbölő autójával, hajnali háromkor. Ha volt is valaha kipufogója, az már rég leszakadhatott. Jaine legnagyobb szerencsétlenségére hálószobája ráadásul éppen a férfi kocsibeállójára nézett; hiába húzta fejére párnáját, így sem tudta tompítani a nyolchengeres Pontiac dübörgését. A férfi bevágta a kocsiajtót, felkapcsolta a veranda világítását, amely - micsoda véletlen éppen úgy volt elhelyezve, hogy egyenesen Jaine szemébe világítson, ha az ablak felé fordul, ahogyan most is. Ezután háromszor egymás után becsapta a bejárati ajtót, miközben nagy nehezen bejutott a házba, majd néhány perc múlva újra megjelent a kertben, hogy aztán még egyszer visszamenjen, és lehetőleg megfeledkezzék a veranda világításáról, minthogy néhány perccel később a fény a konyhában kialudt, de az az átkozott verandalámpa továbbra is égett. Ó, ha ismerte volna a szomszédját, mielőtt megvette ezt a házat, ez az üzlet soha, de soha nem köttetett volna meg. Jaine még csak két hete lakott is, de szomszédjának egyesegyedül sikerült máris elrontania minden ürömét, amelyet élete első saját otthona felett érzett. Iszákos alak. De akkor legalább miért nem derűs iszákos? - tűnődött Jaine keserűen. Nem, ez a férfi biztosan mogorva, undok ivó, az a fajta, akinek az ember még a macskáját sem engedi jó szívvel a kertjébe, mikor otthon van. BooBoo nem a macskák macskája - még csak nem is a sajátja -, de anya szereti, és ő nem akarja, hogy bármi baja essék ez-alatt az ideiglenes felügyelet alatt. Sosem lenne képes anyja szemébe nézni, ha szüleinek arra kéne hazaérkezniük hathetes európai álomkörútjukról, hogy BooBoo elpusztult vagy elveszett. A szomszédja egyébként máris neheztelt, szegény BooBoora, mert autójának szélvédőjén és a motorház tetején új karcolásokat fedezett fel. Reakciójából az ember azt gondolhatta volna, hogy legalábbis egy Rollsa van, nem pedig egy tízéves Pontiacja, mindkét oldalán kiadós mennyiségű horpadással. Jaine szerencséjére legalább egy időben voltak távol- otthonról, mikor dolgoztak, legalábbis Jaine gyanította, hogy a férfi azért csak eljár dolgozni. Most viszont úgy vélte, piálásból jöhetett haza éppen. Ha dolgozott egyáltalán, hát igencsak furcsa időbeosztásban, mert mind ez idáig nem sikerült felfedezni semmiféle rendszerességet az elmenetelei és megérkezései között. Jaine mindenesetre megpróbált roppant kedves lenni hozzá aznap, mikor felfedezte a karcolásokat a kocsiján, még rá is mosolygott, ami, beleszámítva, hogyan rivallt rá a kedves szomszéd, amiért a házszentelő buli felébresztette - délután kettőkor! -, igazi erőfeszítés volt a részéről. Ám a férfi ügyét sem vetett a békítő mosolyra, ehelyett felpattant az ülésről, ahogy ülepe hozzáért. - Azt ajánlom, tartsa távol a kocsimtól az átkozott macskáját, hölgyem! A mosoly nyomban Jaine arcára fagyott. Jaine utálta, ha veszendőbe megy

egy mosolya, különösen, ha ilyen borotválatlan, véraláfutásos szemű, sügér hapsira pazarolta. Megannyi csípős válasz kergette egymást agyában, de aztán visszafogta magát. Hiszen mégiscsak új itt a kornyéken, és máris ujjat húz ezzel az alakkal. Más: se hiányzott, minthogy háború robbanjon ki közöttük. Ügy döntött, ad egy utolsó esélyt a diplomáciának, noha a házszentelő bulin ez nem nagyon jött be. - Sajnálom - szólt nyugodt hangon. - Majd vigyázok rá. Tudja, ő a szüleim macskája, nem lesz sokáig nálam. - Már csak öt hétig. A férfi morgott valami keresetlen választ, majd bevágódott a kocsijába, és mennydörgéshez hasonlatos motorzúgás közepette elviharzott. Jaine hegyezte a fülét. A Pontiác karosszériája rémesen ütött-kopott volt, de a motor simán gördült, mint a selyem. Itt aztán van lóerő! Diplomáciával szemmel láthatóan nem megy semmire ennél az embernél. És most felbukkant újra, hogy, hajnali három órakor fellármázza az egész környéket. az átkozott autójával. Jaine-t annyira felbosszantotta az igazságtalanság, hogy még a férfinak állt feljebb, mikor ő a délután közepén merészelte fölkelteni, hogy legszívesebben azon nyomban kirohant volna a házból, és addig le nem vette volna ujját a férfi csengőjéről, amíg olyan éber nem lesz, mint a környék valamennyi lakója, akit felébresztett. Egyetlen csöppnyi gond volt csupán. Egy icike-picikét tartott ettől az embertől. Ez egyáltalán nem tetszett neki; Jaine nem volt hozzászokva, hogy akárki elől is meghátráljon, de ezzel az alakkal valahogy kényelmetlenül érezte magát. Még a nevét se tudta, mert a két alkalom, mikor találkoztak, nem volt éppen alkalmas, az „üdvözlöm, a nevem ez és ez" típusú csevegésre. Nem tudott róla mást, mint hogy csapzott kinézetű alak, akinek szemmel láthatóan nincs állandó munkája. Jobb esetben csak iszákos, és az iszákos emberek gyakran durvák és rombolók lehetnek. Rosszabb esetben valami illegális buliban van benne, és ezzel még a veszélyes jelző is a listára kerül. Nagydarab, izmos férfi, sötét hajjal, amelyet olyan rövidre vágatott, hogy bőrfejű benyomását kelti. Jaine valahányszor látta, mindig úgy nézett ki, mintha jó pár napja nem borotválkozott volna. És ha ehhez még hozzászámítja a véraláfutásos szemeket meg a rossz természetet, hát tuti, hogy alkoholistával áll szemben. Az, hogy olyan nagydarab, izmos ember, csak még jobban fokozta Jaine kényelmetlen érzését. Olyan biztonságos környéknek tűnt ez, de ilyen szomszéddal az ember mégsem érzi biztonságban magát. Jaine magában dúlt-fúlt, miközben kimászott az ágyból, és lehúzta a rolót. Az évek folyamán megtanulta, hogy ne sötétítsen be éjszakára, mert ha a vekker hangjára nem is ébred fel reggel, hát az első napsugarakra biztosan. Nem volt az a fülsüketítő zaj, ami hamarabb kiugrasztotta volna az ágyból; mint a hajnali napfény. Miután jó néhányszor talált már rá reggelente a

padlóhoz vágott ébresztőórára, úgy gondolta, a csengés biztosan eléggé felébresztette ahhoz, hogy lecsapja a szerkentyűt, de ahhoz nem eléggé, hogy teljesen magához térjen. Manapság rendes függönyt használt csak, ez útját állta, hogy bárki belásson, mikor nem égnek a lámpák, és ezt csak akkor húzta el, mikor éjszakára lekapcsolta a világítást. Ha ma elkésik a munkából, az a szomszédja hibája lesz, amiért arra kényszerítette, hogy a vekkerre bízza magát a napfény helyett. Miközben visszakecmergett az ágyba, megbotlott BooBooban. A macska rémült miau kíséretében arrébb ugrott, Jaine pedig kis híján szívgörcsöt kapott. Jézusom, BooBoo, halálra rémisztesz! - Jaine nem volt hozzászokva, hogy állatot tartson otthon, és minduntalan megfeledkezett róla, hogy a lába elé nézzen, mielőtt lép egyet. Mi a csudának ragaszkodott anya, hogy ő vigyázzon a macskára, ahelyett hogy. Shelleyre vagy Dave-re bízta volna? Mindkettőjüknek vannak gyerekeik, akik jól elszórakoztatták volna szegény párát. Mivel az iskolákban dúl a vakáció, valaki mindig lett volna otthon egész nap. De neeeem! BooBoora Jaine-nek kellett vigyáznia. Oda se neki,, hogy egyedül él, hogy heti öt napot dolgozik és hogy nem szokott hozzá az állattartáshoz. Egyébként ha lenne is háziállata, az véletlenül sem olyan lenne, mint BooBoo. Amióta kiherélték, leginkább egy macskaszerű felfújt galambhoz hasonlított, és kielégületlenségét a bútorokon élte ki. Egyetlen hét alatt úgy elnyűtte a kanapét, hogy Jaine kénytelen lesz újrakárpitoztatni. És BooBoo nem szerette őt. Akkor kedves volt hozzá, mikor náluk, otthon voltak, odasompolygott némi simogatás reményében, de nem szeretett nála lakni. Most valahányszor Jaine megpróbálta megcirógatni, begörbített háttal fújt rá. És az egészben az volt a legszebb, hogy Shelley még neheztelt is rá, amiért anya Jaine-t kérte meg, hogy vigyázzon az édes kis BooBoora. Ráadásul Shelley volt a legidősebb s kétségkívül a legháziasabb. Egyszerűen nem volt semmi értelme, hogy anya őt válassza. Jaine egyetértett nővérével, de ez egyáltalán nem enyhítette Shelley megbántottságát. A legeslegszebb az egészben pedig az volt, hogy David, aki egy évvel fiatalabb Shelleynél, szintén neheztelt rá. Na nem BooBoo miatt: David ugyanis allergiás volt a macskára. Nem, az dühítette fel, hogy anya apjuk roppant értékes autóját is Jaine-re bízta, ami egyébiránt azzal járt, hogy ő viszont nem parkolhatott a saját garázsában, mert egyetlen kocsi fért csak el benne. Azt kívánta, bárcsak Dave vigyázna arra az átkozott kocsira. Bárcsak apa garázsában hagyták volna, ám anya félt attól, hogy hat hétig őrizetlenül hagyja. Ezt Jaine megértette, azt azonban már kevésbé, hogy, miért szemelték ki épp őt macska- és kocsifelügyeletre egyaránt. Shelley nem értette a macskát, David nem értette a kocsit, Jaine pedig nem értette egyiket sem.

Így hát mindenesetre nővére és bátyja is neheztelt rá, BooBoo módszeresen rongálta a kanapéját, miközben ő állandóan rettegett, hogy valami történik apa autójával, és ráadásul részeges szomszédja csak még nyomorúságosabbá tette életét. Miért is vásárolt házat? Ha a lakásában maradt volna, most semmi ilyen baj nem hullott volna a fejére: nem lenne garázsa, és nem vehetne magához háziállatot. De ha egyszer annyira beleszeretett ebbe a környékbe ódon, negyvenes évekbeli házaival és az ennek megfelelő megfizethető áraival! Olyan rokonszenves embereket látott errefelé: fiatal, kisgyerekes családoktól a nyugdíjasokig, akikhez minden vasárnap látogatók jönnek. Néhány idősebb bácsi a verandán ücsörgött estelente, integettek az arra járóknak, udvarukon gyerekek játszottak anélkül, hogy aggódni kellett volna, nehogy elüsse őket egy arra száguldó autó. Persze ellenőriznie kellett volna az egész környéket, de első pillantásra olyan kedves, biztonságos helynek látszott egy egyedülálló nő számára, és félt, hogy nem talál máshol ilyen jó állapotban levő házat ennyire alacsony áron. Szomszédján merengve persze nem tudott visszaaludni, így összekulcsolta a kezét feje mögött, és a sötét plafonra meredt, miközben azon morfondírozott, mit is akar kicseréltetni a házban. A konyhára és a fürdőszobára is ráfér a modernizálás, de ezek nagyszabású beruházások, amelyekre még nincs anyagilag felkészülve. Viszont egy festés meg az új zsalugáterek sokban javítanák a külső összhatást, meg a falat is le kéne bontatni a nappali és az ebédlő között, hogy az ebédlő végre tágasabb legyen, mint így leválasztva, és a kettő közötti boltívre rá lehetne pingálni olyan kő-utánzatot, ami úgy néz ki, mint valami szikla... Az ébresztő fülsiketítő csengésére ébredt. Legalább most az egyszer felébredt erre az átkozottra, gondolta, ahogy oldalra fordult, hogy elzárja az órát. A szoba félhomályában szemébe világító vörös számjegyek felé hunyorgott, majd jobban megnézte. - A francba! - nyögött egyet felháborodva, ahogy kipattant az ágyból. Hat óra ötvennyolc; az ébresztőóra legalább egy órája szól már, ami azt jelenti, hogy késésben van. Szokás szerint. - A francba, a francba, a francba - mormolta, ahogy a zuhany alá ugrott, majd egy perc elteltével ki is ugrott alóla. Mialatt fogát sikálta, fogkefével a szájában beviharzott a konyhába, kinyitott egy konzervet BooBoonak, aki már várakozó testtartást vett fel tányérja mellett. A mosogatóba köpött, és megnyitotta a vízcsapot, hogy leöblítse a fogkrémet. - Ma miért nem tudtál az ágyra ugrani, ha éhes vagy, mint minden más reggelen? Nem, ma úgy döntöttél, hogy várni fogsz, így aztán nekem nem maradt időm az evésre. BooBoo semmi érdeklődést nem mutatott az iránt, hogy Jaine eszik vagy sem, saját reggelije teljesen lekötötte.

Jaine visszaviharzott a fürdőbe, gyorsan kifestette magát, fülkarikát csippentett a fülébe és órát kanyarított csuklója köré, aztán magára kapkodta azt, amit mindig magára kapott, valahányszor rohanásban volt, mert nem kellett túl sokat bíbelődnie vele: fekete nadrágot fehér selyemblúzzal és rikító piros zakóval. Belepréselte magát a nadrágba, megragadta a kistáskáját, azzal kívül termett az ajtón. Legelőször az utca túloldalán lakó ősz hajú nénikére esett a pillantása, aki éppen a szemetet vitte ki. Szemétszállítás napja. - A francba, fenébe, nyavalyába, pokolba meg miegymás - morgott Jaine magában, mialatt sarkon fordult, és visszarohant a házba. - Épp próbálok tartózkodni az ocsmány szavaktól rivallt rá BooBoorá, miközben kiemelte a szemeteszsákot a vödörből, és megkísérelte összefogni a tetejét - de te és Mr. Zsenialitás keresztülhúzzátok a számításaimat. BooBoo hátat fordított neki. Jaine újra kiszáguldott a házból, eszébe jutott, hogy nem csukta be az ajtót, aztán visszarohant, majd levonszolta a nagy fém kukát a kanyarig, és belehelyezte a reggeli adományokat a két már benne lévő zacskó fölé. Most először nem is próbált meg halk lenni, sőt egyenesen remélte, hogy fölébreszti azt a tapintatlan fajankót a szomszéd házban. Visszasietett az autójához, a meggypiros Dodge Viperhez, amelyet imádott, és miután beindította a motort, előtte felpörgette, persze csakis a szükséges mértékben, majd hátramenetbe kapcsolt. Az autó kilőtt hátrafelé, és mindent átható csattanással nekiütközött a fémkukának. Egy újabb csattanással a kuka nekicsapódott a szomszéd kukájának, míg fedele az utcára gurult. Jaine lehunyta szemét, és homlokát a kormánykerékbe verte, persze finoman, minthogy nem akart agyrázkódást. Bár lehet, hogy egy agyrázkódás csak jót tett volna. Legalább nem kellett volna azon aggódnia, hogy időben beérjen a munkahelyére, ami immár fizikai lehetetlenséggé vált. De nem átkozódott, nem jutott eszébe más szó, csak olyan, amelyet aztán tényleg nem akart volna kiejteni a száján. Leállította a motort, és kiszállt. Most önuralomra, nem temperamentumra van szükség. Felállította az eldőlt kukát, és visszahelyezte belé a szétszóródott zsákokat, majd rátette az elgörbült fedelet. Ezután a szomszéd kukáját állította fel, összeszedte a széthullott szemetet - szomszédja korántsem volt olyan akkurátus a hulladékszelektálás terén, mint ő, de mit is várhatnánk egy részegtől - aztán elindult, hogy felvegye a kuka tetejét. Ott hevert a szomszéd ház előtti kanyarban. Ahogy Jaine lehajolt, hogy fölemelje, hallotta, hogy egy bejárati ajtó csapódik mögötte. Valóra vált a vágya: a tapintatlan tökfilkó felébredt.

- Mi a fészkes fenét művel maga?! - csattant fel. Tréningnadrágjában és kinyúlt, mocskos pólójában, borotválatlan arcán haraggal ijesztőnek tűnt. Jaine megfordult, és visszasétált az erősen megviselődött kukához, majd nagy csattanással visszatette a fedelét. - Éppen a maga szemetét szedem össze - vágott vissza. A férfi szeme tüzet lövellt. Igazság szerint csak véraláfutásos volt, mint mindig, de a hatása ugyanaz volt. - Szóval, mégis, mi kifogása van az ellen, hogy kialudjam magam? Maga a legzajosabb némber, akivel valaha is dolgom akadt. A férfi szavaiból áradó igazságtalanság elfeledtette Jainenel, hogy egy kicsit fél tőle. Lassan, méltóságteljesen odalépett a férfi elé, és roppantul örült, hogy nyolccentis sarkú cipőt visel, így megemelkedve egy szintben áll a férfi... állával. Majdnem. ' Na és ha nagydarab, akkor mi van? Jaine pedig iszonyúan fel volt húzva, és ez többet nyom a latban, mint hogy valaki nagydarab vagy sem, legyen bár a hét akármelyik napja. - Hogy én vagyok zajos? - sziszegte Jaine összezárt fogai közül. Nehéz feladat volt zárt állkapocsból nagy hangerőt elővarázsolni, de Jaine nem adta fel. - Én vagyok zajos? - Azzal a férfira szegezte ujját. Nem akart hozzáérni, mert a férfi pólója elnyűtt volt, és foltot hagyott rajta... valami. - Nem én keltettem fel az egész környéket hajnali háromkor egy autónak becézett ócskavassal. Az Isten szerelmére, miért nem vesz egy kipufogódobot? Nem én csaptam be a kocsi ajtaját egyszer, a bejárati ajtót pedig háromszor - csak nem felejtette kint az üveget? Azért kellett visszamennie? És nem én hagytam égve a verandán a lámpát, hogy aztán bevilágítson a szobámba, és ne hagyjon aludni - engem. A férfi kinyitotta a száját, hogy félbeszakítsa Jaine-t, de ő még nem fejezte be. - Továbbá, sokkal valószínűbb, hogy: az emberek hajnali háromkor alszanak, semmint délután kettőkor, vagy - gyorsan az órájára pillantott - reggel hét óra huszonkét perckor. Istenem, milyen későre jár! - Szóval, vonulj vissza, apafej. Támolyogj vissza a palackhoz. Aztán, ha eleget ittál, az isten sem ébreszt majd fel szép álmaidból. A férfi ismét szólásra nyitotta a száját. Jaine, magából kikelve, szabályosan belebökött kinyújtott ujjával. Most aztán suvickolhatja. - Holnap veszek magának egy új kukát, csak hogy ne pampogjon többet. És ha bántani merészeli az anyukám macskáját, sejtről sejtre cincálom szét magát. Úgy átalakítom a DNS-ét, hogy sose reprodukálódhasson, amivel valószínűleg nagy hasznára leszek az emberiségnek. - Ezzel Jaine vetett a férfira egy becsmérlő pillantást, amely megállapodott a férfi szakadt, koszos

ruházatán és borotválatlan arcán. - Érti, amit mondok? A férfi bólintott. Jaine nagy levegőt vett, próbálta visszafogni elszabaduló indulatát. - Oké. Rendben. A fenébe is, maga miatt még káromkodtam is. Remélem, ez nem fordul elő többet. A férfi furcsa pillantást vetett Jaine-re. - Ja, igazán odafigyelhetne arra a francos káromkodásra. Jaine hátrasimította a haját homlokából, és próbált visszaemlékezni, hogy fésülködött-e aznap reggel. - Késésben vagyok - mondta. - Egy hunyásnyit sem aludtam, nem volt időm reggelizni, még egy kávét se ittam. Jobb, ha most elmegyek, mielőtt kárt tennék magában. A férfi bólintott. - Ez tényleg jó ötlet. Igazán nem lenne kedvem letartóztatni magát. Jaine megrökönyödve a férfira sandított. - Mi? - Ugyanis zsaru vagyok - felelte, azzal sarkon fordult, és visszabotorkált, a házába. Jaine még mindig kávé váltan meredt utána. Zsaru? - A büdös francba! - szólalt meg végül. MÁSODIK FEJEZET

Jaine és három barátnője a Hammersmith Technologytól, ahol valamennyien dolgoztak, minden péntek este összejöttek a helyi bár-grillétteremben, Ernienél, hogy iszogassanak, egyenek valami finomat, amit végre nem nekik kell kotyvasztaniuk, és persze pletykáljanak egy kicsit. Miután egész héten férfiak uralta környezetben dolgoztak, erre az igazi női csevegésre nagyon, de nagyon szükségük volt. A Hammerstead a Detroit közeli General Motors-üzemeknek gyártott komputer-alkatrészeket, és a komputerek ugyebár nagyrészt férfi fennhatóság alá tartoznak. Ráadásul jó nagy a cég, amitől a hangulat még inkább hátborzongató, hála a komputeres nyálalakok lehetetlen társulatának,

akiknek `halvány sejtelmük sincs róla, mit jelent az „irodába illő" kifejezés. Ha Jaine valamelyik kutatási-fejlesztési irodán dolgozna egy ilyen fura fazonnal, senki se vette volna észre, hogy aznap reggel elkésett, de ő, sajnos, a bérszámfejtés részlegvezetője volt, és közvetlen felettese le nem vette szemét az óráról... Mivel le kellett dolgoznia az aznap reggeli késést, majdnem negyed órával később ért Ernie éttermébe, de hála Istennek, a három lány már foglalt asztalt. Az étterem máris zsúfolásig megtelt, mint ahogy hétvégi estéken mindig, és Jaine ki nem állhatta, mikor a bárpult előtt kellett várakozniuk, hogy asztalhoz jussanak, még akkor sem, ha jókedvében volt. Hát még most, mikor egyáltalán nem volt jókedvében. - Micsoda nap volt ez a mai - sóhajtott fel, ahogy lehuppant a negyedik székre. Miközben Istennek hálálkodott, azt is bele kellett számolnia, hogy mindez pénteken történt. Nagy cirkusz volt, de legalább az utolsó - egészen hétfő reggelig. - Na, mesélj - morogta Marci, ahogy elnyomott egy cigarettát, és azon nyomban rágyújtott egy másikra. - Brick mostanában állandóan sírva fakad. Férfiaknak is lehet premenstruális szindrómájuk? - Nincs rá szükségük - vágta rá Jaine, és eszébe jutott a szomszéd tökfej - egy tökfej zsaru. - Mind tesztoszteron-mérgezéssel látják meg a napvilágot. - Ó, hát ez a baj? - Marci elkerekítette a szemét. - Azt hittem, csak a telihold vagy ilyesmi. Sosem találnátok ki, mi történt ma! Kellman belemarkolt a fenekembe. - Kellman? - kiáltott fel a másik három a meglepetéstől szinte egyszerre, együttes hangerejük rájuk terelte mindenki figyelmét a helyiségben. Aztán nevetésben törtek ki, lévén valamennyi lehetséges „támadó” közül Kellman a legkevésbé esélyes. A huszonhárom éves Derek Kellman amolyan szerencsétlen flótás volt. Hosszú, nyurga, egy részeg gólya minden gráciájával. Ádámcsutkája olyan erőteljesen dudorodott ki vékonyka nyakán, hogy úgy tűnt, mintha lenyelt volna egy jókora citromot, aztán az örökre megakadt volna a torkán. Vörhenyes haja sosem látott fésűt, egy helyütt teljesen lelapult, máshol felmeredezett: szétaludt frizura végső stádiumban. Ugyanakkor, azt el kell ismerni, zseni volt a komputerek világában, és igazából a lányok-mind nagyon szerették, amolyan védelmező, nővéri szeretettel. Félénk volt, esetlen, és teljességgel tudatlan a számítógépek világán kívül. Az irodában szívesen ugratták a háta mögött azzal, miszerint hallott már valamit arról, hogy két nem létezik a földön, de nem lehetett tudni, vajon igaz-e a híresztelés. Kellman volt a legeslegutolsó, akiről az ember gyanította volna, hogy egyszer csak belemarkol egy női fenékbe. - Ez kizárt - mondta Luna.

- Csak te találtad ki - vádolta T. J. Marci felnevetett érdes, bagós hangján, és nagyot szippantott a cigarettájából. - Istenemre mondom, hogy így történt. Elsétáltam mellette a folyosón. A következő dolog, amire emlékszem, hogy belém markol mindkét kezével, és aztán csak áll, csak áll kezében a fenekemmel, mintha kasárlabda lenne, és kis híján kicsurran a nyála. Ahogy ezt elképzelték, újra hahotában törtek ki. - És te mit csináltál? - kérdezte Jaine. - Hát, semmit - vallotta be Marci. - Tudjátok, a gond az, hogy Bennett, az a tuskó, nézett minket. Felnyögtek. Bennett Trotter kedvenc időtöltése volt, hogy rajtakapja azokat, akiket alárendeltjeinek tartott, és szegény Kellman volt a kedvenc célpontja. - Mit is tehettem volna? - kérdezte Maréi fejét csóválva. - Mindenképpen lovat adtam volna ez alá a seggfej alá, hogy legyen mit felhasználnia szegény srác ellen. Így megsimogattam Kellman arcát, és mondtam valami kacér dolgot, olyasmit, hogy „nem is gondoltam volna rólad, hogy érdekel az ilyesmi”. Kellman arca olyan vörös lett, mint a haja, és eltűnt a férfimosdó legmélyén. - És Bennett mit szólt? - Randa grimaszt vágott, és azt mondta, ha tudta volna, hogy annyira ki vagyok éhezve, hogy már egy Kellman is megteszi, a jótékonykodás nevében ő már réges-rég felajánlotta volna a szolgálatait. Ez a megjegyzés általános ellenérzést keltett. - Egyszóval, ugyanolyan seggfej volt, mint mindig - jegyezte meg Jaine undorodva. Namármost, van politikai korrektség meg van a valóság, és a valóság az, hogy a férfiak mégiscsak férfiak. A Hammersteadnál dolgozó férfiak között jó néhány üresfejű „dugógép” akad, akin a legmagasabb szintű érzékiségtanfolyam se tud segíteni. A legtöbb férfival viszont nem volt semmi baj, ráadásul a mérleg másik serpenyőjében jutott hely néhány megátalkodott nőszemélynek is. Jaine már réges-rég nem kereste a tökéletességet munkahelyen vagy bárhol máshol. Luna szerint túlságosan cinikus volt, de Luna volt a legfiatalabb köztük, és rózsaszín szemüvegén még semmi nem ejtett foltot - tán párás volt egy kicsit, de ép. Első pillantásra a négy barátnőben nem volt semmi közös, a munkahelyüket leszámítva. Marci Dean, főkönyvelő, negyvenegy éves volt, legidősebb mindnyájuk között. Háromszor ment férjhez, ugyanannyiszor vált el, és utolsó tárgyalótermi kiruccanása óta a kevésbé formális megállapodásokat részesítette előnyben. Haja platinaszőkére volt festve, a dohányzás kezdett

nyomot hagyni a bőrén, és ruhái szinte kivétel nélkül mind egy számmal kisebbek voltak a kelleténél. Kedvelte a sört, a munkásembereket, a dulakodást szex közben, és megőrült a bowlingért. - Én vagyok a férfiak álma - szokta mondani nevetve -, a sört szeretem jobban a sok pezsgőimádó cicus között. Marci aktuális barátja egy Brick nevű, nagydarab, izmos férfi volt, akit egyik barátnő sem kedvelt. Jaine-nek az volt a véleménye, hogy jól passzol hozzá a neve, mert tényleg olyan kemény a feje, mint egy tégla. Tíz évvel volt fiatalabb Marcinál, csak alkalmi munkákat végzett, és ideje legnagyobb részét sörivással meg tévénézéssel töltötte. Marci állította, hogy a szexben nagyszerűen megértik egymást, és ez elegendő ok volt arra, hogy megtartsa egy darabig. Luna Scissum, a legfiatalabb köztük, huszonnégy éves volt, a kereskedelmi részleg csodagyereke. Nyúlánk volt, karcsú, egy macska bájával és méltóságával. Sápadt, tejszínes karamellszín bőre volt, gyengéd, lírai hangja, és á férfiak úgy dongták körül, mint a legyek. Marci tökéletes ellentéte. Marci ricsajos és otromba volt, Luna visszafogott és elegáns. Lunát csak egyvalami tudta kihozni a sodrából: ha valaki afroamerikainak titulálta. - Amerikai vagyok - vágott vissza szélsebesen a sértegetőnek. - Sosem jártam Afrikában. Kaliforniában születtem, apám tengerészőrnagy volt, és nem vagyok semmiféle kötőjeles afro-izé. Vannak fekete őseim, de vannak fehérek is. Ilyenkor kinyújtotta vékony karját, és bőrszínét kezdte tanulmányozni. - Nekem úgy tűnik, barna. Az emberek mindnyájan a barna valamelyik árnyalatát viselik, úgyhogy nem tudom, miért kéne engem másként kezelni. A férfiú ilyenkor bocsánatkérésben tört ki, Luna pedig, Lunához 'méltóan, bájosan rámosolygott, és olyan édesen megbocsátott, hogy a másik a végén randevút kért tőle. Mostanság a Detroiti Oroszlánok egy hátvédjével randizgatott; legnagyobb szerencsétlenségére belezúgott Shamal Kingbe, pedig köztudott volt, hogy az minden városban barátnőt tart, ahol csak van NB1-es futballcsapat. Luna sötét-mogyoró szempárját egyre gyakrabban árnyékolta be a szomorúság, mégis képtelen volt lemondani a férfiról. T. J. Yother a humánpolitikai osztályon dolgozott, és ő volt a legmaradibb mindnyájuk közül. Jaine-nel egykorú volt, harmincéves, és kilenc éve hites felesége középiskolai nagy szerelmének. Egy szép külvárosi otthonban éltek két macska, egy papagáj és egy cocker spániel társaságában. Az egyetlen parányi, oda nem illő folt ezen a szabályos ábrán az volt, hogy T. J. szeretett volna gyereket, a férje, Galan viszont nem. Jaine úgy vélte, T. J. lehetne egy kicsit önállóbb. Bár Galan a Chevroletnél háromtól tizenegyig dolgozott művezetőként és úgysem volt otthon, T. J. állandóan a karórájára sandított, mintha meghatározott időre haza kellene érnie. Amennyire Jaine kivette, Galan nem nézte jó szemmel az ő péntek esti összejöveteleiket. Holott csak vacsoráztak Ernie éttermében, aztán kilenc körül hazamentek, és szó sem volt dáridózásról meg hajnalig tartó iszogatásokról.

Hát, senki sem tökéletes, gondolta Jaine. Ő maga sem tett le túl sokat a romantika asztalára. Háromszor volt gyűrűs menyasszony, de egyszer sem jutott el az oltárig. A harmadik szakítás után úgy döntött, pihenteti egy kicsit a randizást, és inkább a munkájára koncentrál. Hát itt tart most, hét év elteltével, azóta is koncentrál. Hitelképes, tetszetős a bankszámlája, és nemrég vásárolta élete első saját házát - ugyan korántsem élvezi annyira, mint remélte, amiatt a tapintatlan, bunkó szomszédja miatt. Hiába zsaru, mégiscsak kellemetlen érzése van miatta: épp olyasfajta fickó, akitől kitelik, hogy felgyújtja az ember házát, ha épp rossz napja van. Jaine-nek viszont azóta egyfolytában csak rossz napja van, hogy beköltözött. Ma reggel ismét összeszólalkoztam a szomszédommal - mesélte, és sóhajtott egyet, miközben könyökét az asztalra támasztotta, és állát összefont ujjaira támasztotta. - Megint mit művelt az az alak? - T. J. együttérző volt, mert mindnyájan tudták, hogy Jaine aztán-meg van áldva, és egy rossz szomszéd pokollá teheti az ember életét. - Nagyon siettem, és beletolattam a szemeteskukába. Tudjátok, milyen az, mikor az ember rohan? Egy csomó olyan dolgot művel, amelyek nem fordulhatnának elő, ha nem kéne sietnie. Ma reggel minden balul sült el. Szóval, a kuka eldőlt, a szemét pedig kiszóródott az utcára. Nem nehéz elképzelni, hogy ez milyen zajjal járt. Erre kicsörtet, mint egy medve, és üvölteni kezd, hogy én vagyok a leglármásabb némber, akit valaha is látott. - Fel kellett volna rúgnod a kukáját - jegyezte meg Marci. Nem volt nagy híve a viták békés elintézésének. - Letartóztatott volna csendháborításért - felelte Jaine gyászos hangon. Ugyanis zsaru. - Az lehetetlen. - Mindnyájan hitetlenül bámultak, hát még, mikor meghallották, hogy néz ki: vöröslő szemeivel, borostájával és mocskos öltözékében nem keltette éppen rendőr benyomását. - Szerintem a zsaruk között ugyanannyi a részeges, mint általában - mondta T. J. kissé eltűnődve. - Vagy talán még több. Jaine összeráncolta a homlokát, ahogy újból felidézte a reggel történteket. És ami a legfurcsább: nem éreztem rajta semmit. Ügy nézett ki, mint aki három napja folyamatosan piál, de nem érződött rajta az alkohol. A francba, nem is akarok belegondolni, mitől lehet ilyen faragatlan, ha még csak nem is másnapos. - Fizetsz! - mondta Marci. - A fenébe - mondta Jaine leginkább saját magának, reményvesztetten. Megbeszélte barátnőivel, hogyha káromkodik, fizet negyed dollárt. Azt

remélte, ez majd elveszi kedvét a durva beszédtől. - Kétszeresen is - tette hozzá T. J., és máris kinyújtotta a kezét. Morgolódva, de ezúttal figyelve minden szavára, Jaine mindhármuknak odanyújtott egy-egy ötvencentest. Még indulás előtt: meggyőződött róla, hogy van-e -elég-aprója.- Ezekben a szörnyű napokban könnyen szüksége lehet rá. - Végül is csak egy szomszéd - mondta Luna csillapítóan. - Egyszerűen kerülöd, és kész. - Mostanáig ebben nem jártam valami nagy sikerrel - felelte Jaine, és dühödten meredt az asztalra. Azután felegyenesedett, úgy döntött, nem hagyja tovább, hogy ez a fafej uralkodjon az életén és gondolatain úgy, mint az elmúlt két hétben. - Elég volt belőle. Nincs valami érdekes a többi férfi háza táján? Luna az ajkába harapott, nyomorúságos ábrázatot öltött. - Tegnap este felhívtam Shamalt, és egy nő vette fel a telefont. - A francba. - Marci áthajolt az asztalon, hogy megfogja Luna kezét, Jaine pedig egy pillanatra irigységet érzett barátai verbális szabadsága miatt. A pincér éppen ezt a pillanatot használta fel, hogy kiossza az étlapokat, amelyekre pedig semmi szükségük nem volt, hiszen kívülről fújták az egész választékot. Leadták a rendelést, a pincér összegyűjtötte az érintetlen étlapokat, és mikor elment, a négy barátnő közelebb hajolt az asztalhoz. - Most mit akarsz tenni? kérdezte Jaine. Nagy tapasztalata volt a szakításban. Mint ahogy abban is, milyen, ha otthagyják az embert. Második vőlegénye, az a szemét, megvárta az esküvő előtti estét, a főpróbát, hogy megmondja, meggondolta magát. Beletelt egy kis időbe, mire Jaine túltette magát rajta egyébként pedig a pusztán gondolatban kimondott szavakért esze ágában sincs fizetni. A szemét végtére is nem káromkodás. Vagy talán van egy hivatalos szójegyzék, amelyet tanulmányoznia kéne? Luna megvonta a vállát. A sírás kerülgette, de közönyt erőltetett magára. Végül is nem vagyunk jegyesek, nem is fogadtuk meg, hogy rá se nézünk másra. Nincs mit a szemére hánynom. - Nincs, de a saját érdekedben jobban tennéd, ha nem találkoznál vele többet - mondta T. J. halkan. - Megér ez a férfi ekkora a fájdalmat? Marci felhorkant. - Egyetlen férfi sem éri meg. - Ámen - nyugtázta Jaine, miközben egyfolytában felbontott jegyességei jártak az eszében. Luna hosszú, vékony ujjaival a szalvétát babrálta.

- De amikor együtt vagyunk... úgy... úgy viselkedik, mint aki tényleg szeret. Kedves, odaadó, és annyira figyelmes... - Minden férfi az, amíg meg nem kapja, amit akar. - Marci előhúzta a harmadik szál cigarettát. - Csak hogy tudd, ezt a személyes tapasztalat mondatja velem. Érezd jól magad vele, de ne is álmodj arról, hogy megváltozik. - Hát nem pontosan erről van szól?! fakadt ki T. J. keserűen. - Sosem változnak meg. Színészkednek egy ideig, de amikor nyeregben érzik magukat, kiengednek, és Mr. Hyde újra elődugja szőrös ábrázatát. Jaine felnevetett. - Ez éppen úgy hangzik, mintha én mondtam volna. - Azzal a különbséggel, hogy ebben nem volt csúnya szó - vágott vissza Marci. T. J. intett egyet annak jeléül, hogy ideje véget vetni a tréfálkozásnak. Luna még szerencsétlenebbül nézett ki, mint az előbb. - Tehát vagy merjek kiválni a csordából,. és saját magam lenni, vagy ne is találkozzam vele többet? - Hát... valahogy úgy. - De hisz az lehetetlen! Ha szeret, akkor hogyan érdekelheti a többi nő? - Hát az igazán egyszerű - felelte Jaine. - Az egyszemű kígyó nem válogat. - Szívecském - mondta Marci a lehető legnagyobb gyengédséggel, amelyet elő tudott csalogatni füstös hangjából ha Mr. Tökéletest keresed, egy életen keresztül csalódott leszel, mert Mr. Tökéletes egyszerűen nem létezik. A választékból a lehető legjobbat kell megcsípned, de csodákra ne számíts. - Tudom, hogy nem tökéletes, de... - De te azt szeretnéd, ha tökéletes lenne - fejezte be T. J. a mondatot. Jaine megcsóválta a fejét. - Az pedig nem fog menni - szögezte le. - Tökéletes férfi csak a tudományos-fantasztikus filmekben létezik. Nem mintha mi, nők, tökéletesek lennénk - tette hozzá -, de a legtöbb nő legalább megpróbálja. A férfiak meg sem próbálják. Ezért is mondtam le róluk. A kapcsolatok egyszerűen nem működnek a számomra. - Kis szünetet tartott, majd elgondolkodva így folytatta: - Egy szexrabszolgával viszont tudnék mit kezdeni. A másik három hangos nevetésben tört ki. Még Luna is. - Azt én se bánnám - felelte Marci. - Mondd csak, hol lehet beszerezni egy

ilyet? - Próbálkozz a szexrabszolga-kölcsönzőben - javasolta T. J., és újra nevetni kezdtek. - Biztos létezik ilyen honlap - mondta Luna kis kuncogással. - Persze hogy létezik. - Jaine tökéletes pléhpofával magyarázott. - Rajta is van a Kedvencek listámon: www.szexrabszolga.com. - Egyszerűen beírod a kívánságaidat, és óra vagy napibérért máris tied Mr. Tökéletes. - T. J. túláradó lelkesedésében egy szuszra felhajtotta a sörét. - Még hogy napibér? - harsant fel Jaine. - Egyetlen óra is csodaszámba menne. - Azontúl Mr. Tökéletes nem is létezik. Hát nem emlékeztek? - jegyezte meg Marci. - Jó, valójában nem létezik, de egy szexrabszolgának épp az a dolga, hogy pontosan olyan legyen, amilyennek legszebb álmaidban elképzeled. Marci sosem indult el otthonról puha bőrből készült levéltárcája nélkül. Most elővette, jegyzetfüzetet meg egy tollat húzott elő, és lecsapta az asztalra. - Természetesen így tenne. És most lássuk, milyen lenne Mr. Tökéletes? - Legalább ugyanannyit mosogasson, mint én, anélkül hogy erre külön kérvényt kellene neki benyújtanom - mondta T. J., közben kezét az asztalra csapva érdeklődő pillantást vetett a többiek felé. Mikor sikerült abbahagyniuk a nevetést annyi időre; hogy összeszedjék gondolataikat, Marci felfirkantotta a jegyzetfüzetbe: - Tehát, első pont: Mosogasson. - Ne, hékás, a mosogatás csak nem állhat az első helyen - ellenkezett Jaine. Ennél sokkal fontosabb elvárások is kerülhetnek a lista legelejére. - Az biztos - felelte Luna. - De komolyan. Milyennek képzeljük a tökéletes férfit? Sosem próbáltam meg még ilyen részletesen leírni. Talán segítene, ha tisztán látnám magam előtt, mit is szeretek egy férfiban. Mindnyájan hallgattak. A tökéletes férfi? Komolyan? - Jaine összeráncolta az orrát. - Komolyan. - Kell egy kis idő hozzá, hogy alaposan átgondoljam - jelentette ki Marci.

- Nekem nem.- mondta T. J., és a mosoly lefagyott arcáról. - A legfontosabb dolog, hogy ugyanazt várja az élettől, amit én. Egy pillanatra gondolataikba süllyedtek. A környező asztaloknál ülők, akiknek figyelmét a hangos nevetéssel magukra vonták, most valami érdekfeszítőbb téma reményében elfordultak. - Ugyanazt akarja az élettől - ismételte Marci, miközben írta. - Ez legyen a legelső? Mindannyiait egyetértünk benne? - Ez tényleg fontos - mondta Jaine. - De nem vagyok benne biztos, hogy ez a legeslegfontosabb. - Miért, nálad mi a legelső szempont? - A hűség: - Jaine-nek a második vőlegénye jutott eszébe, az a szemét. Az élet túl rövid ahhoz, hogy valaki olyanra fecséreljük, aki nem érdemli meg. Biztosnak kell lenned abban, hogy a férfi, akit szeretsz, nem hazudik neked, és nem csal meg. Ha ez megvan mint alap, már dolgozhatsz az építmény többi részén. - Nekem is ez a legfontosabb - jegyezte meg Luna halkan. T. J. elgondolkodott. - Igaz - szólalt meg végül. - Ha Galan nem lenne hűséges, nem akarnék tőle gyereket. - Ebben egyetértünk - mondta Marci. - Ki nem állom a kétszínű alakokat: Tehát 1. pont: Legyen hűséges, ne hazudjon, ne csaljon meg. Mindnyájan bólogattak. - És még? - kérdezte Marci a papír felé mutató tollal. - Legyen kedves - vetette fel T. J. - Kedves? - kérdezett vissza Marci, mint aki nem jól hall. - Igen, kedves. Ki akarja egy tuskóval leélni az életét? - Vagy egy tuskó szomszédságában? - morgott Jaine. Egyetértően bólintott. A kedvesség tényleg fontos. Első hallásra nem tűnik túl izgalmasnak, de érdemes belegondolni. Mr. Tökéletes kedves lenne a gyerekekhez, az állatokhoz, átsegítené az idős néniket az utcán, nem piszkálna csak azért, mert a véleményed más, mint az övé. Annyira fontos a kedvesség, hogy szinte vetekedik az első helyért. Luna bólogatott. - Legyen - nyugtázta Marci. - Istenemre, hát nem meggyőztetek?! Nem hiszem, hogy valaha is találkoztam volna egyetlen kedves fickóval is. Második

pont: Kedves. És mi legyen a harmadik? Erre megvan az ötletem. Olyan férfit akarok, aki megbízható. Ha azt mondja, hogy valamit megcsinál, akkor megcsinálja. Ha valahol ott kell lennie hétkor, akkor ott is van hétkor, és nem fél tízkor esik be, ha eljön egyáltalán. Erre szavaz valaki? Mindnyájan szavazásra emelték karjukat, így a megbízható került a lista harmadik sorába. - És mi legyen a negyedik? - De hát ez egyértelmű - szólalt meg Jaine. - Biztos állás. Marci hunyorgott. - Hm. Ez fáj. Brick folyamatosan a seggét meresztette ahelyett, hogy munka után nézett volna. - A biztos állás a megbízhatósághoz tartozik - szögezte le T. J. - Abban viszont egyetértek, hogy fontos. Egy biztos állás érettségre utal, meg felelősségtudatra. - Biztos állás - betűzte Marci, miközben papírra véste. - Legyen humorérzéke mondta Luna. - Több, mint hogy elrebegjen egy faviccet? - Még hogy faviccet? Vagy testi szükséglet témájú viccet. Marci, írd a legeslegelső helyre, hogy „budis viccek kizárva". - Ötödik pont: Humorérzék. - Marci nevetett, míg írta. - A tisztesség érdekében, nem hiszem, hogy meg kellene határoznunk, milyen formában nyilvánuljon meg ez a humor. - Dehogynem - ellenkezett Jaine. - Hiszen a szexrabszolgánk lesz, vagy máris elfelejtetted? - Hatodik pont. - Marci tollával a pohár szélét ütögette, hogy ezzel is noszogassa őket. - Ideje visszatérnünk a tárgyra, hölgyeim. - Mi legyen a hatodik pont? Egymásra néztek, és megrándították a vállukat. - A pénz nem hátrány - lépett elő javaslatával T. J. - Ez nem követelmény, mármint nem az a valós életben, de most képzelődünk, nem? A tökéletes férfinak legyen pénze. - Dúsgazdag vagy tehetős? Erre a kérdésre nem volt könnyű válaszolni. - Én a magam részéről a dúsgazdagra szavaznék - válaszolta Marci. - De ha dúsgazdag lenne, nem hagyna ki egyetlen ölébe hulló lehetőséget sem. Egyszerűen hozzá lenne szokva.

- Ez semmiképp nem fordulhat elő. Jó, a pénz nem hátrány. De ne legyen belőle túl sok. Tehetős. Mr. Tökéletes legyen tehetős. Négy kéz emelkedett a levegőbe, és a pénz került hatodik helyre. - Mivel ő a fantázia szüleménye - szólalt meg Jaine -, legyen jóképű. Ne szívdöglesztő Adonisz, mert az sok bajt okozhat. Luna az egyetlen közülünk, aki elég csinos ahhoz, hogy ne maradjon alul egy szépfiúval szemben: - Ebben nem vagyok valami jó, láthattátok - felelte Luna nem kis keserűséggel hangjában. - De igaz, ami igaz, ahhoz, hogy Mr, Tökéletes valóban tökéletes legyen, fontos, hogy jó érzés legyen ránézni. - No lám! Hetedik pont: Jóképű. - Mikor befejezte az . írást, Marci felemelte tekintetét, és kacsintott egyet. - Akkor én rukkolok elő azzal, amire mindnyájan gondolunk. Legyen jó az ágyban. Nem egyszerűen jó, nagyszerű. Olyan, akitől egymásba gabalyodnak az ujjaim, és a szemgolyóim a koponyámba gurulnak. Még mindig hahotázták, mikor a pincér lerakta eléjük, amit rendeltek. - Mi olyan mulatságos? - kérdezte. - Úgysem értené - felelte T. J. még mindig nevetéstől fuldokolva. - Értem -: felelte a pincér bölcsen. - A férfiakról beszélgetnek. - Nem, nem! A tudományos-fantasztikus műremekekről beszélgetünk mondta Jaine, amitől újra nevetésben törtek ki. A többi vendég tekintete ismét rájuk szegeződött, próbáltak fülelni, hogy mi lehet olyan mulatságos. A pincér elment. Marci az asztal fölé hajolt. - És ha már benne vagyok, azt akarom, hogy Mr. tökéletesnek legalább huszonöt centis legyen! - Óh, Istenem! - T. J. úgy tett, mint aki menten elájul, és legyezgette magát. Mire nem lennék képes, azaz miket is beszélek, mire lennék képes egy huszonöt centissel! Jaine az oldalát fogta nevettében. Erőfeszítésbe telt, hogy tompítsa a hangját, és szavai ne harsogjanak jókedvében. - Ugyan már! Húsz centi fölött másra se jó, minthogy mutogassák meg dicsekedjenek vele. Ott van, de nem tudod kihasználni. Lehet, hogy jól mutat az öltözőben, de - legyünk őszinték - az az öt centi csak felesleges ráadás. - Felesleges ráadás - kapkodott levegőért Luna, és a hasát fogta, ahogy rázkódott a nevetéstől. - Mit szóltok a felesleges ráadáshoz? - Jaj, nekem! - Marci gyors mozdulattal megtörölte nevetéstől könnyes szemét, és írni kezdett.

- Mi aztán nem lacafacázunk. Mije legyen még Mr. Tökéletesnek? T. J. legyintett egyet. - Hát én - bökte ki a vihogás közepette. - Legyek neki én. - Hacsak nem taposunk el a nagy tülekedés közepette, miközben Mr. Tökéletes felé igyekszünk - jegyezte meg Jaine, és felemelte a poharát. A másik három barátnő is emelte poharát, és nagy csörömpöléssel koccintottak: - Mr. Tökéletesre, akárhol legyen is most! HARMADIK FEJEZET

A szombat reggel fénylőn és korán köszöntött be - túlságosan fénylőn és fene korán. BooBoo már hajnali hatkor Jaine fülébe nyávogott. - Sicc innen motyogta Jaine, és fejére húzta a párnát. BooBoo újra nyávogott egyet, és ütögetni kezdte a párnát. Jaine vette az adást: vagy azonnal fölkel, vagy BooBoo kifent karmaihoz lesz szerencséje. Arrébb dobta hát a párnát, és miközben felült, a macskára sandított: - Tudod, mi vagy te? Egy rémálom. Megtehetted volna ugyanezt tegnap reggel is. Nem, te inkább kivártad, amíg szabadnapom van, és nem kell korán felkelnem. BooBoo a kifakadásra szemlátomást füle botját se mozgatta. Így van ez a macskákkal: még a legágrólszakadtabb is meg van győződve saját felsőbbrendűségéről. Jaine megvakarta a macska füle tövét, mire egész testén halk dorombolás hullámzott végig. Ferde vágású, sárga szeme lecsukódott a gyönyörtől. Na, várj csak - mondta Jaine. - Majd hozzászoktatlak ehhez a cirógatáshoz, azután mikor már teljesen a rabjává váltál, abbahagyom. Dobni foglak, aranyom. BooBoo leugrott az ágyról és elsétált a nyitott hálószobaajtóig, majd lassított, hogy visszanézzen és meggyőződjék róla, az a valaki ott az ágyban tényleg fölkelt. Jaine ásított egy nagyot, és visszadobta az ágyra a takarót. Ma éjjel legalább nem keltette fel a szomszéd hangos tragacsa, ráadásul lehúzta a redőnyt is, hogy feltartóztassa a reggeli napfényt, így nyugodtan aludt - míg BooBoo fel nem bukkant. Jaine felhúzta a rolót, és a függönyön keresztül kipillantott a szomszéd kocsibeállóra. Az ütött-kopott barna Pontiac ott állt. Ez azt jelenti, hogy vagy túlságosan kimerült volt, és úgy aludt, mint a bunda, vagy kedves szomszédja megcsináltatta a kipufogót. Úgy vélte, a „kimerült, aludt, mint a bunda” változat sokkal valószerűbb, mint hogy szomszédja meglepje őt egy kipufogódobbal. BooBoo szemmel láthatólag sérelmezte, hogy Jaine ennyit totojázik, mert figyelmeztetésül nyávogott egyet. Jaine felsóhajtott, kisimította arcából a haját, és a konyha felé botladozott, mégpedig szó szerint botladozott, minthogy BooBoo folyamatosan a lába alatt ólálkodott.

Menthetetlenül szüksége volt egy kávéra, de tapasztalatból tudta, hogy BooBoo úgysem hagyja békén, amíg nem ad neki enni. Kinyitott hát egy macskaeledeles konzervet, tartalmát beleöntötte egy tálkába, és a padlóra helyezte. Míg ezzel foglalatoskodott, feltette a kávét, és a zuhanyzó felé vette az irányt. Letépte magáról nyári hálóöltözékét: egy pólót és bugyit - telenként még meleg zokni egészítette ki az együttest -, a kellemes forró zuhany alá állt, és hagyta, hogy a vízsugarak éberré dögönyözzék. Vannak pacsirta típusú emberek, vannak éjjeli baglyok, nos: Jaine nem tartozott egyik csoportba sem. Gépezete képtelen volt beindulni a reggeli zuhany és kávé nélkül, és legkésőbb este tízkor már szeretett ágyban lenni. BooBoo teljesen felforgatta a dolgok rendes menetét azzal, hogy kikövetelte, mindenekelőtt ő kapjon enni. Hogyan is tehette vele ezt az anyukája?! - Már csak négy hét és hat nap - számolt félhangosan. Ki gondolta volna, hogy egy máskülönben oly szeretnivaló macska zsarnokká válik, mihelyst nem a megszokott környezetében van? Egy kiadós zuhany és két csésze kávé után Jaine számára végre derengeni kezdett, mik is az aznapi teendői. Vásárolni egy új kukát a szomszéd fafejnek. Felkiáltójel. Élelmiszerüzletbe menni - felkiáltójel. Lenyírni a gyepet felkiáltójel. A legutolsó tétel kapcsán enyhe izgalmat érzett. Le kell nyírnia a füvet - a saját füvét! Eddig csak bérlakásokban élt, amelyekhez sosem tartozott pázsit. Általában nőtt némi fű a járda és az épület között, de a karbantartók mindig gondoskodtak a nyírásáról. A franc ... iskába is, olyan csenevész fűszálak voltak, hogy akár ollóval is le lehetett vágni őket. Ám új otthonát saját, gyönyörűséges gyep övezte. E szent és várva várt pillanat méltó előkészítéseképpen Jaine beszerzett egy vadonatúj, önmeghajtású, csillogó-villogó fűnyírógépet, amely láttán tuti, hogy kedvenc bátyját, Davidet elönti majd a sárga irigység. Ő majd ráülős fűnyírógépet fog venni, hogy túllicitálja Jaine-t, és mivel bátyja kertje semmivel sem nagyobb az övénél, a fűnyíró nem a legkifizetődőbb módszer David hiúsága legyezgetésére. Jaine úgy vélte, sógornője, Valerie csak közbelép még időben, mielőtt férje ilyen bolondságot csinál. Igen, ma végre felavatja a fűnyírót. Már alig várta, hogy érezze a vörös szörny erejét, ahogy keze alatt lüktetve nyisszantja a fűszálakat. Mindig is csodálattal adózott a nagy, piros gépeknek. Kezdjük a legelején, határozott. Először is meg kell vennie az új kukát. Az ígéret szép szó, márpedig Jaine be akarta tartani a szavát. Gyorsan bekanalazott egy tál gabonapelyhet, majd magára kapott egy farmert meg egy pólót, lábát belegyömöszölte a szandálba, és már rohant is.

Ki gondolta volna, hogy ilyen nehéz fémkukát találni? A Wal-Mart csak műanyagot tartott raktáron. Saját maga számára vett egyet, de úgy érezte, ahhoz nincs joga, hogy lecserélje szomszédja kukáját. Innen tehát egy lakberendezési és kertészeti szakboltba tartott, de ott is kudarcot vallott. Ha ő maga vette volna nemrég saját szemetesét, most tudná, hol keressen ugyanolyat, de meglepetésként kapta a kukát az új házhoz anyjától, a Praktikus Ajándékok Királynőjétől. Mire végre rábukkant egy nagyméretű fém szeméttartóra, immár kilenc óra is elmúlt, és a hőmérséklet forróból kezdett elviselhetetlenné fokozódni. Ha nem vágja le a füvet minél hamarabb, meg kell várnia az alkonyt, mire alábbhagy a hőség. Úgy döntött, az élelmiszerbolt még várhat, bepréselte a kukát a szűkös hátsó ülésre, és elindult a Van Dyke úton dél felé majd a Ten Mile Roadnál jobbra fordult. Alig telt bele néhány perc, bekanyarodott saját utcájába, és a lombos fák alatt megbúvó takaros, öregecske házakra mosolygott. Néhány ház kertjében biciklik meg triciklik álltak. A fiatal párok kezdtek visszaszivárogni ezekre a régibb környékekre, ahogy felfedezték, milyen kedvezőek itt az árak. Ahelyett, hogy elnéptelenedtek volna, a házak megszépültek, modernizálódtak; lehet, hogy néhány év múlva magasba szökik majd az itteni ingatlanok ára, egyelőre mindenesetre pompás volt a most induló fiatalok számára. Ahogy Jaine kiszállt a kocsiból, másik szomszédja odalépett a telkeket elválasztó mellmagasságú fehér fakerítéshez, hogy intsen neki. - Jó reggelt! - kiáltott oda Mrs. Kulavich. - Jó reggelt! - felelte Jaine. Már beköltözése napján találkozott a kedves idős párral, és Mrs. Kulavich másnap hozott neki egy kis kóstolót az ürüpörköltjéből, néhány illatos töltött tekercs kíséretében. Ó, ha a fafej a másik oldalon csak egy kicsit is hasonlítana Kulavichékra, Jaine a hetedik mennyországban érezné magát, bár azt valahogy képtelen volt elképzelni, hogy a részeges férfi beállít hozzá egy kis házi készítésű habrolóval. Jaine odalépett a kerítéshez egy kis szomszédasszonyi csevegésre. - Szép napunk van, ugye? - Istennek hála az időjárásért. Különben mivel kezdené az ember a semmitmondó csevegéseket? - Ó, iszonyú kánikulának nézünk elébe - ragyogott felé Mrs. Kulavich, és egyik kesztyűs kezével meglengette a törölközőt. - Még idejében végeznem kell a kerti munkával, különben túl meleg lesz. - Én is elhatároztam, hogy lenyírom ma a füvet. - No lám, vannak hasonló észjárású emberek is. Most, hogy jobban odafigyelt, jól hallotta a fűnyíró berregését három háznyira Kulavichéktól, sőt egy másikét is átellenben. - Jól teszi. Csak vigyázzon, nehogy napszúrást kapjon; az én George-om

mindig egy nedves törölközőt terít a nyakára és a hátára, mikor füvet nyír, bár az unokáink mindig segítenek neki, és egyébként sem szükséges olyan gyakran csinálni, mint ahogy ő szokta. - Az asszony kacsintott. - Azt hiszem, most is csak azért halászta elő a jó öreg fűnyíróját, mert valami igazán férfias időtöltéshez támadt kedve. Jaine elmosolyodott, és már búcsúzkodni készült, mikor valami hirtelen eszébe jutott, és visszafordult az idős hölgyhöz. - Mrs. Kulavich, ismeri azt a férfit, aki a másik oldalamon lakik? - Mi van, ha ez a tökfej hazudott neki? Mi van, ha igazából nem is zsaru? Már látta maga előtt, hogyan neveti ki a háta mögött, mialatt ő megpróbál kedvesen és lábujjhegyen közeledni hozzá. - Samet? Hogyne, ismerem, amióta csak megszületett. Tudja,; a nagyszülei itt laktak. Igazán aranyos emberek voltak. Annyira örültem, mikor tavaly, a nagyanyja halála után Sam ideköltözött. Olyan biztonságban érzem magam egy rendőr szomszédságában. Maga nem? Hát lőttek az elméletnek. Jaine megeresztett egy mosolyt. - De... dehogynem. - Valamit rebegni kezdett a férfi különös napirendjéről, de látván az elragadtatást Mrs. Kulavich ragyogó, égszínkék szemében, elnyelte a mondat végét. Más se hiányzik, mint hogy idős szomszédja azt higgye, bármiféle érdeklődést táplál a fafej iránt, pláne, hogy ezt el is mondja neki, hiszen Mrs. Kulavich nyilván jóban van vele. Így hát, minden efféle gyanút eloszlatandó, hozzátette: - Azt hittem, esetleg drogdíler, vagy ilyesmi. Mrs. Kulavich lesújtóan tekintett rá. - Sam mint drogdíler? Ó, Istenem. Ó sohasem vetemedne ilyesmire. - Ezt örömmel hallom - mosolygott Jaine. - Most már azt hiszem, ideje hozzálátnom a fűnyíráshoz, mielőtt túl meleg lesz. - Igyon minél több vizet! - kiáltotta utána szomszédasszonya. Lám-lám, a fenébe is, morfondírozott Jaine, miközben kicibálta a kukát a hátsó ülésről. A fafej tehát mégis zsaru; nem hazudott neki. Íme, így foszlik szét az édes álom arról, hogy a férfit bilincsbe verve elvezetik házából. A kukát odavonszolta a szomszéd verandájára, aztán kiemelte a csomagtartóból a saját magának vásárolt műanyag szeméttartót is. Ha nem műanyag lenne, soha az életben be nem passzírozta volna a csomagtartóba, de ezt össze tudta préselni valahogy. Mikor felnyitotta a csomagtartót, úgy vágódott ki belőle a műanyag kuka, mint valami élő, eleven lény. A kicsiny konyha előtti tornácra állította, hogy az utcáról még véletlenül se lehessen rálátni, aztán bement a házba, hogy sortba és valami kánikula-felsőbe bújjon. A külvárosi ifjú hölgyek ilyesféle öltözékben szoktak gyepet nyírni, vagy nem? Aztán eszébe jutottak az idős szomszédok, és a kánikula-felsőt mégis inkább pólóra cserélte. Véletlenül se akart szívrohamot okozni valamelyik aggastyánnak.

Már elöljáróban is édes borzongást érzett, ahogy kinyitotta a garázs lakatját, majd belépett, és a vaksötétben odabotorkált a kapcsolóhoz, hogy felgyújtsa az egyetlen villanyégőt. És íme, itt állt apuci szeme fénye, tetőtől talpig egyedi gyártású, filcborítású vászonponyvába burkolva, nehogy a festékréteg megkarcolódjon. A francba is, miért nem hagyta apja inkább Davidnél. Persze az autó korántsem okozott annyi kellemetlenséget, mint BooBoo, viszont sokkal többet aggódott miatta. Úgy vélte, végül is az döntött az ő garázsa mellett, hogy annak régimódi, dupla szárnyú ajtaja volt, nem pedig modern bukóajtó. Apja aggódott, nehogy az autót meglássák az utcáról, és Jaine-nek elég volt résnyire nyitnia az ajtót, máris besurranhatott, míg David kétautós garázsában minden túlontúl láthatóvá vált, valahányszor felnyitotta az ajtót. Ahogy teheti, felszereltet egy automata ajtót a garázsra, határozta el Jaine. Fűnyíróját letakarta egy lepedővel, hogy ne porosodjék. Most lehúzta róla a lepedőt, és kezét végigjáratta a hideg fémen. Talán mégsem régi vágású garázsa volt a döntő tényező az autóőrzésben, inkább az, hogy ő volt az egyetlen apa gyerekei közül, aki osztotta a családfő autók iránti mérhetetlen lelkesedését. Ű volt az egyetlen, aki kiskorában naphosszat kocsijuk motorházát vizslatta, és megbűvölten bámulta a varázslatos, csillogó-villogó alkatrészeket, miközben apja olajat vagy gyertyát cserélt. Mire tízéves lett, már segédkezett is neki. Tizenkét éves korára teljesen átvállalta a kocsi körüli teendőket. Egy ideig mindenki azt hitte a családban, hogy gépészmérnöknek fog továbbtanulni, de a képzés sok-sok évbe tellett volna, és annyira mégsem gondolta komolyan. Egyszerűen csak olyan munkára vágyott, amelyet jól megfizetnek, és amelyet nem utál, és a számokkal ő éppolyan barátságban volt, mint a motorokkal. Rajongott az autókért, de nem akarta, hogy rajongása szakmává alacsonyodjon. Apja kocsija mellett óvatosan kigurította a fűnyírót, közben nagyon figyelt, nehogy megsértse. A vászonponyva védte az autót a felverődéstől, de az ember sosem lehet elég óvatos ezzel a járgánnyal. Éppen csak annyira nyitotta meg az ajtó egyik szárnyát, hogy a fűnyíró kiférjen rajta, és napfényre hozta újszülöttjét. Csak úgy ragyogott a piros festék, a króm fogantyúk visszaverték a napsugarakat. Óh, igazán csodálatos. A legutolsó percben Jaine-nek eszébe jutott, mivel is jár egy fűnyírás, és autójával kiállt az utcára. Nem árt az óvatosság, nehogy felrepüljön egy kődarab, amely betörhet egy ablakot vagy elcsúfíthatja a friss festést. Vetett egy pillantást a fafej kocsijára, és megvonta a vállát; lehet, hogy BooBoo nyomait észrevette, de a horpadások szemmel láthatóan nem nagyon izgatták. Boldog mosollyal indította be a kicsiny motort. A fűnyírásban az az élvezetes, döbbent rá, hogy az ember azonnal láthatja a teljesítményét. Pontosan tudja, honnan indult, és mennyit haladt. Apja és David mindig előszeretettel végezte ezt a házimunkát, az ő legnagyobb

megkönnyebbülésére, hiszen a fűnyírás olyan unalmasnak tűnt. Csak felnőttként tudta értékelni, mit is jelent, ha az embernek saját pázsitja van, és most úgy érezte, mintha végre, harmincéves korára, belépett volna a felnőtt korba. Háztulajdonossá vált. A saját füvét nyírja éppen. Hát nem csodálatos?! Ekkor valaki megveregette a vállát. Jaine megborzongott, és elengedte a fűnyíró fogantyúját, majd oldalra ugrott, hogy szemtől szembe kerüljön támadójával. A fűnyíró megállt. És ott állt ő. A fafej. Véraláfutásos szemeivel, borotválatlan arccal, mocskos ruhában: olyan volt a megjelenése, mint mindig. Odahajolt, és kikattintotta a kapcsolót. A jóravaló kis motor még utoljára mordult egyet. Aztán csend. Vagy fél másodpercig. - Ezt meg mi a francnak csinálta? - üvöltött rá Jaine. Arca vörösre vált a méregtől, ahogyan közelebb lépett, és kezét ösztönösen ökölbe szorította. - Azt hittem, éppen azon van, hogy ezentúl kevesebbet káromkodjon jegyezte meg gúnyosan a szomszéd. - Maga még egy szentet is káromkodásra késztetne! - Ez aztán mindenre felhatalmazza, igaz? - Beletrafált! A férfi pillantása Jaine ökölbe szorított jobb kezére esett. - Ezt be akarja vetni, vagy valami józanabb megoldás is szóba jöhet? - Micsoda? - Jaine lepillantott, és akkor látta, hogy félig behajlított karja, összeszorított ökle valóban nem hagy kétséget legbelső szándékairól. Nagy fáradsággal tudta csak kiengedni ujjait. Azok minduntalan harcoló tartásba rándultak. Hiszen ó tényleg, tényleg be akart neki húzni egyet, és csak még dühösebb volt amiatt, hogy ezt nem teheti meg. - Józan?! - üvöltötte még közelebb lépve. - Még hogy én legyek józan! Mikor maga... maga rémisztett halálra, és maga kapcsolta ki a fűnyírómat! - Éppen aludni próbáltam - mondta a férfi, megnyomva minden egyes szót, és közöttük kis szüneteket tartva. - Túl nagy kérés, hogy próbáljon erre tekintettel lenni egy kicsit? Jaine felháborodott. - Úgy csinál, mintha hajnalok hajnalán nyírnám a füvet. Vegye tudomásul, hogy majdnem tíz óra van! És nem én vagyok az egyetlen, aki elköveti a fűnyírás főbenjáró bűnét. Csak hallgassa - parancsolt rá a férfira, ahogy a környék fűnyíróinak tompított berregése morajlott szinte,

minden irányból. - De ezek nem a hálószobaablakom közvetlen közelében zakatolnak! - Akkor feküdjön le normális időben. Nem én tehetek róla, ha az éjszaka legnagyobb részét nem alvással tölti. A férfi arca kezdett olyan vörössé válni, mint Jaine-é. Én a különítménynél szolgálok, asszonyom. A munkámhoz tartozik, hogy kiszámíthatatlan a beosztásom. Akkor alszom, amikor tehetem, ami, mióta maga ideköltözött, nem történik meg túl gyakran. Jaine legyintett egyet. - Rendben. Ahogy óhajtja! Este fogom befejezni a fűnyírást, majd, ha lehűlt a levegő. - Azzal csitítóan így szólt: - Maga csak támolyogjon vissza az ágyába. Én bemegyek a házba, és az elkövetkezendő tizenegy órában mozdulatlanul ülök majd. Vagy az is zavarni fogja a pihizést? - tudakolta édesdeden. - Hacsak nincs rakéta a seggében - vágott vissza a férfi, és visszadülöngélt a házba. A törvény valószínűleg tiltja, hogy kővel dobáljuk meg valaki házát, merengett Jaine. Bosszúsan visszagurította fűnyíróját a garázsba, nagy körültekintéssel lelakatolta az ajtót, aztán visszaállt kocsijával a kertbe. Minden vágya az volt, hogy megmutassa, mit kezdene néhány rakétával. Véletlenül sem ülne rajtuk. Besomfordált a házba, és BooBoora sandított, aki a mancsát tisztogatta éppen, és rá ügyet sem vetett. - Még hogy a különítménynél - morgott. - És én nem vagyok józan. Egyszerűen csak arra lett volna szükség, hogy higgadt hangon megmagyarázza a dolgot, és én minden további nélkül elhalasztottam volna a fűnyírást estére. De nem, inkább segget csinál a szájából. BooBoo rásandított. - A segg nem káromkodás - mentegetőzött Jaine. - Ugyanakkor nem az én hibám volt. BooBoo, beavatlak egy titokba a szomszédunkkal kapcsolatban: ő aztán nem Mr. Tökéletes! NEGYEDIK FEJEZET

Jaine sikeresen átvészelte a hétvége hátralévő részét anélkül, hogy újabb összetűzésbe keveredett volna fafej szomszédjával, és tizenöt perccel korábban indult el a szokásosnál, hogy behozza a pénteki késést, noha már péntek este ledolgozta. Ahogy megállt a kapunál, az őr kihajolt, és Viperjét látva rosszallóan megjegyezte: - Mikor selejtezi már le ezt az ócskavasat, és szerez be helyette egy Chevroletet?

Jaine szinte mindennap hallotta ezt a kérdést. Így van ez, ha az ember Detroit körzetében dolgozik, olyan területen, amely csak a legcsekélyebb kapcsolatban is áll az gépjárműiparral. Teljes hűséggel kell adóznod Nagy Hármak azon tagjának, amely közvetve vagy közvetlenül, munkát biztosít a számodra. - Amikor majd megengedhetem magamnak - felelte, csakúgy, mint minden reggel. Oda se neki, hogy a Viper méregdrága volt, még használtan, ötvenezer kilométerrel is. - Tudja, éppen most vettem egy házat. Ha ezt nem kaptam volna ajándékba a papámtól, most nem tudom, mivel járnék. Ez utóbbi kifejezetten hazugság volt, de legalább leszállnak róla egy időre. Még szerencse, hogy errefelé senki sem ismeri az apját, különben már mindenki tudná, hogy ízig-vérig megszállott Ford-hívő. Ő személyes sértésnek érezte, mikor Jaine megvette a Vipert, és azóta sem mulasztotta el, hogy tegyen rá néhány rosszalló megjegyzést. - Ami azt illeti, az apjának lehetett volna ennyi esze. - Tudja, egyáltalán nem ért az autókhoz. - Jaine gondolatban felkészült rá, hogy menten lecsap rá a mennykő ekkora lódítás hallatán. A parkoló hátsó részén állt le, ahol kisebb volt a valószínűsége, hogy még valaki beleköt. A Hammersteadnél régi tréfa volt, hogy, mintegy véletlenül, kis híján beletolattak egymás autójába. Jaine úgy vélte, nem túl kényelmes az épülettől messze parkolni, főként rossz időben, de megázni még mindig kellemesebb, mint hagyni, hogy a kocsi esetleg megsérüljön. Már az autópályán vezetni is elég volt ahhoz, hogy legyen egy-két ősz hajszála. A Hamrnerstead cég székhelye egy négyemeletes, vöröstéglás épület volt, szürke boltíves kapuval és hat, kanyargós lépcsővel, amelyek az impozáns szárnyasajtóhoz vezettek. A bejáratot szinte kizárólag csak a vendégek használták. Az alkalmazottak egy elektronikus zárral felszerelt fém oldalajtón át egy szűk, hányászöld színű folyosóra jutottak, ahonnan a karbantartók és műszakiak irodái nyíltak, meg egy sötét, nedves helyiség „Raktár” felirattal. Jaine-t nem igazán izgatta, hogy mit raktároznak az ajtó mögött. A hányászöld folyosó végében három lépcsőfok egy újabb fémajtóhoz vezetett. Ez egy szürke szőnyeggel borított folyosóra nyílott, amely végigfutott az épület teljes hosszán, elejétől a végéig, és amelyből hajszálerekként ágaztak ki az irodák és az újabb folyosók. A két alsóbb emeleti folyosó a számítógépes gyökereknek volt fenntartva, azoknak a különös és tiszteletlen lényeknek, akik valami érthetetlen nyelven zagyváltak holmi bite-okról meg USB portokról. Ezekre az emeletekre nem juthatott be akárki, szükség volt egy belépőkártyára a hányászöld folyosóhoz, aztán egy újabbra, hogy az ember betehesse lábát az irodákba és a többi helyiségbe. Működött két lift az épület hátsó traktusában, az energikusabbak számára pedig ott volt a lépcső. Ahogy Jaine belépett a szürke szőnyeges folyosóra, egy nagybetűs, kézzel írott hirdetményre esett a pillantása. A kiírást közvetlenül a lift hívógombjai

fölé ragasztották. Zöld és lila zsírkrétával és fekete kontúrral a még nagyobb feltűnés kedvéért, új vállalati rendelet díszelgett: AZONNALI HATÁLLYAL FELSZÓLÍTUNK MINDEN ALKALMAZOTTAT, HOGY VEGYEN BE GINGKO-VIAGRA KEVERÉKET, NEHOGY ELFELEJTSE, MÉGIS MINEK BASSZA ITT A LEGYET. Jaine-t elfogta a nevetés. A gyökerek igazán klassz formában vannak ma. Természetűknél fogva folyamatosan tiltakoztak a felső vezetés és a vállalati szervezet ellen, az ehhez hasonló feliratok már-már közhelyszámba mentek egészen addig, míg valaki az igazgatóságról meg nem látta, és le nem tépte. Elképzelte, ahogy véges-végig a folyosón kíváncsi szempárak tapadnak a kicsiny résekre, és a „tettesek” jót mulatnak rajta, hogy milyen hatást váltanak ki a testületi hatalmat célzó újabb támadásukkal. Mögötte kinyílt az ajtó, és Jaine megfordult, hogy lássa, ki érkezett. Leah Street a humánpolitikai osztályon dolgozott, és híres volt arról, hogy a humor semmiféle formáját nem értette. Magas nő volt, azzal az egyetlen, nem titkolt szándékkal felvértezve, hogy tovább magasodjék, egészen az igazgatói szintig, bár úgy tűnt, nincs tisztában azzal, melyik út vezet fel oda. Meglehetősen kislányos holmikban járt ahelyett, hogy üzletasszonyhoz illő kosztümöt hordott volna, amely passzolt volna nyúlánk termetéhez. Vonzó nő volt, tollszerű, szőke hajzattal és szép bőrrel, a divathoz azonban szemmel láthatóan nem volt semmi érzéke. Legszebb testrésze a keze volt, hosszú és elegáns, mindig tökéletesre manikűrözött. Mint ahogyan az várható volt, a kiírás láttán Leah felsóhajtott, és elvörösödött. - Ez botrányos - fakadt ki, és már nyúlt is, hogy letépje a papírt. - Ha hozzáérsz, rajta marad az ujjlenyomatod - jegyezte meg Jaine tökéletes fapofával. Leah megmerevedett, keze hajszálnyira a papírtól állt meg a levegőben. - Arról nem is beszélve, hogy hányan olvasták már eddig is - folytatta Jaine, miközben benyomta a fel gombot. - Előbb-utóbb úgyis megtudja valaki a vezetésről, és utánajár a dolognak, még ha le is veszik addig. Hacsak nem akarsz ezen uzsonnázni - amit én nem tennék a helyedben, már csak a feltehetően rajta hemzsegő kórokozók miatt is -, hogyan semmisíthetnéd meg anélkül, hogy meglátnának? Leah megvető pillantást küldött Jaine felé. - Most bizonyára azt hiszed, ez a felháborító szemét roppant vicces. - Ami azt illeti, tényleg' azt hiszem. - Azon se lepődnék meg, ha te ragasztottad volna ki. - Akár be is köphetnél - javasolta Jaine, ahogy kinyílt a liftajtó, és ő belépett. -

Próbáld az 1-800-as besúgó-melléket. A liftajtó becsukódott, Leah pedig ott maradt, és továbbra is Jaine után bámult meredten. Ez volt a legcsípősebb szóváltás, amely valaha is lejátszódott közöttük, bár Leah nem arról volt híres, hogy jól kijönne a többiekkel. Jaine-nek már az sem fért a fejébe, hogyan köthetett ki épp a humánpolitikai területen. Jaine legtöbbször nem mást, mint puszta szánalmat érzett ez iránt a nő iránt. Most viszont nem „legtöbbször” volt. A hétfő mindig a legforgalmasabb nap volt a bérszámfejtésen, mert ilyenkor érkeztek be az előző heti blokkolókártyákkal. A Hammerstead a General Motorst látta el komputer tecnikával, de a saját bérszámfejtését véletlenül se komputerizálta volna. Még mindig az ősi módszer élt: blokkolóórával és kártyákkal. Ez sok papírmunkával járt, de így legalább nem állíthatta le az egész bérszámfejtési rendszert egy szoftverhiba vagy egy számítógépmeghibásodás. Talán ezért nem adta meg magát a modernizációnak a Hammerstead: a bérszámfejtésnek, ahogy a postázásnak is, folyamatosan üzemelnie kell. Tíz óra körül Jaine már alig várta, hogy szusszanjon egyet. Minden emeleten volt egy kis konyha, a szokásos berendezéssel: italautomaták, olcsó kávézóasztalok és fémszékek, egy hűtőszekrény, egy kávéfőzőpép és egy mikrohullámú sütő. Mikor Jaine belépett, az egyetlen kis asztal körül jó néhány nő és egyetlen férfi üldögélt, a nők teli torokból röhögtek, a férfi pedig. meglehetősen felháborodottnak látszott. Jaine töltött magának egy jól megérdemelt csésze kávét. - Mizújs'? - kérdezte. - A Hírlevél különkiadása - felelte egyikük, Dominica Flores. Könnye kicsordult a nevetéstől. - Ez egyszer még a történelemkönyvek lapjaira kerül. - Igazán nem értem, mi olyan mulatságos - jegyezte meg a férfi szemöldökét összevonva. - Neked nem is kell értened - vágott vissza egy nő vihogva, és Jaine felé nyújtotta a levelet. - Nézd csak meg. A vállalati hírújságot hivatalosan még véletlenül sem hagyta jóvá senki. Az első két emelet dolgozói bábáskodtak születésénél; mivel mindig nagyüzemben vándoroltak az izgalmas hírek egyik íróasztaltól a másikig, egészen természetes volt, hogy valamelyik gyökér vagy nyálfej egyszer előrukkol a lap gondolatával. A hírújság rendszertelen időközönként látott napvilágot, és általában mindig volt benne valami, ami miatt a vezetés legszívesebben azonnal zúzdába küldte volna az összes példányt. Jaine hörpintett egyet a kávéjából, miközben kezébe vette a Hírlevelet. A

srácok tényleg profi munkát végeztek, bár a rendelkezésükre álló berendezésekkel meg szoftverekkel szégyen is lenne, ha nem így lett volna. A cikkeket kolumnákba tördelték, kitűnő grafikákkal díszítették, és egy igazán szellemes karikaturista, aki csak Mako szignóval látta el műveit, a vállalati élet egy-egy oldalát mutatta be görbe tükörben. A vezércikk címe nagy, vastag betűkkel volt szedve: LABDÁBA RÚGHATSZ? Alatta pedig ez állt gépírás nagyságú, kacskaringós betűkkel, melyek úgy tekeregtek, mint az áldozatára lecsapni kész kobra: - Mire vágynak a nők igazából? - Fújjatok takarodót, srácok - kezdődött a cikk. - A legtöbben nem ma kezdtük. Évekig mondogatták nekünk, hogy nem az számít, mink van, hanem hogy hogyan használjuk, de most végre kibújt a szög a zsákból. A Hammersteadnál dolgozó négy barátnőből álló szakértőbizottságunk előállt egy listával, melyen elvárásaik szerepelnek a tökéletes férfival szemben. Nocsak-nocsak! Jaine majdnem felkiáltott, de még idejében visszafojtotta a torkát elhagyni készülő rémült hangot, és arcára nem ült ki egyéb érzelem, mint merő kíváncsiság. A francba is, mit művelt Marci a listával, amelyet leírt? Mind a négyüket kegyetlen ugratásoknak fogják kitenni, és ez a bélyeg egy életre rajtuk marad. Már látta is lelki szemei előtt, hogyan halmozódnak tucatjával íróasztalán a poénból küldött mérőszalagok. Sebesen átfutotta a cikket. Hála Istennek, egyikük neve sem szerepelt benne. A, B, C és D betűvel látták el őket. Továbbra se tett le róla, hogy kitekerje Marci nyakát, de legalább nem kell többrét hajtogatnia, kifacsarnia és megcsonkítania. Ott virított az egész lista, első helyen a hűséges kritériummal. A listával nem is volt semmi baj egészen a nyolcas pontig, jó az ágyban, de aztán a hanyatlás jeleit mutatta. A kilences pont Marci mániája volt a huszonöt centiméterről, kísérő megjegyzésekkel ellátva, beleértve Jaine-ét is az utolsó néhány centiméterről mint „felesleges ráadásról A tízes pont azt taglalta,, milyen hosszú ideig kell kitartania Mr. Tökéletesnek az ágyban. Mindenképpen tovább, mint egy tévéreklám -,ezt T. J. mondta -, vagyis Ms. D. Jaine emlékezett rá, hogy végül is fél órában állapították meg a szeretkezés optimális időtartamát, nem számítva az előjátékot. - Miért is ne? - idézte a cikk C - azaz Jaine véleményét. - Most fantaziálgatunk, nem? Az ember képzeletében pedig pontosan annak kell megjelennie, amit szeretne. Az én Mr. Tökéletesem igazán adhat nekem harminc perc döfködést, hacsak nem heves és gyors egymásnak esésről van szó, amely esetben is harmincpercnyi időtartam alatt éppen a lényeg veszne el. A nők mind kacagásban törtek ki, és Jaine megijedt, hogy arckifejezése elárult valamit. Csak remélte, hogy megrökönyödés és nem rémület ült ki az arcára. A fiú - a neve valami Cary vagy Craig - percről percre egyre jobban elvörösödött.

- Azt persze közel sem tartanátok ilyen viccesnek, ha egy csoport férfi azt mondaná, hogy az ideális nőnek legyenek nagy dudái - vágott vissza, és talpra szökkent. - Ugyan már - felelte Dominica még mindig csukladozva a nevetéstől. Mintha a kissrácok totyogós koruktól fogva nem vesznének meg a nagy dudáktól. Ideje volt egy kis visszavágásnak. Nagyszerű. A nemek csatája. Jaine máris elképzelte, hogyan kap majd szárnyra a téma keresztül-kasul az épületben. Magára erőltetett egy mosolyt, miközben visszaadta a Hírlevelet. - Azt hiszem, mostanság még hallani fogunk a dologról. - Viccelsz? - kérdezte Dorninica nevetve. - Én bekereteztetem a példányomat, és kiakasztom a falra, hogy reggelente ez legyen az első dolog, este, lefekvés előtt pedig az utolsó, amit a férjem meglát. Ahogy visszatért az irodájába, azonnal Marci mellékét tárcsázta. - Találd ki, mit láttam a Hírújságban? - méltatlankodott visszafogott hangon, nehogy valaki meghallja. - A fene egye meg. - Marci felsóhajtott. - Nagyon rémes? Még nem láttam egyetlen példányt sem. - Amennyire láttam, meglehetősen szöveghű. A francba, Marci, hogyan tehetted ezt? - Jössz negyed dollárral. - vágta rá Marci automatikusan. - Egyébként pedig véletlen volt. Itt az irodában nem akarok túl sokat mondani, de ha ráérsz ebédidőben, pontosan elmesélem, hogy történt. - Rendben. Railroad Pizzázó, délben. Felhívom T. J.-t és Lunát, biztosan ők is jönni akarnak. - Ez úgy hangzik, mint valami lincsparti - jegyezte meg Marci gyászos hangon. Lehet, hogy az is lesz felelte Jaine vészjóslóan, és letette a kagylót. A Railroad Pizzázó alig fél mérföldre volt a Hammersteadtől, ami meglehetősen népszerűvé tette az itt dolgozók körében. Rengeteg pizzát rendeltek tőlük elvitelre, emellett volt egy tucatnyi box és vagy ugyanannyi asztal a helyiségben. Jaine a hátsó boxhoz tartott, ahol meghittebben beszélgethetnek. Perceken belül befutott a másik három lány is, és ők is besurrantak a boxba. - Istenem, annyira sajnálom - mondta Marci. Igazán meggyötört benyomást keltett.

- Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy képes 'voltál bárki másnak megmutatni ezt a listát! - T. J. le volt taglózva. - Ha Galan valaha is rájön, hogy... a - Én nem értem, miért vagytok úgy kiakadva - mondta Luna zavartan. - Úgy értem, persze, lehet, hogy egy kicsit zavarbaejtő, ha az emberek rájönnek, hogy mi gyártottuk a listát, de van benne valami mulatságos is. - Fél év múlva is mulatságosnak fogod tartani, amikor még mindig férfiak tucatjai járnak a nyakadra, hogy ajánlkozzanak egy kis megmérettetésre? kérdezte Jaine. - Galan ezt egyáltalán nem találná viccesnek - mondta T. J. fejcsóválva. Megölne. - Persze - mondta Marci morcosan. - Brick nem az a kifejezetten érzékeny típus, de elájul, ha elmondom, hogy én ragaszkodtam a huszonöt centihez. Megeresztett egy gyenge mosolyt. - Gondolom, azonnal kitaláljátok, hogy jóval alatta marad ennek. - Mégis, hogyan történt? - kérdezte T. J. arcát kezébe temetve. - Szombaton vásárlásközben összefutottam azzal a hogyishívják Dawnával, tudod, azzal az Elvira-hasonmással az elsőről - kezdte Marci. - Szóba elegyedtünk, beültünk egyet estebédelni, bedobtunk néhány sört. Megmutattam neki a listát, jót nevetett rajta, és megkérte, hogy hadd másolja le. Gondoltam, miért ne. Egy pár sör, és utána már, jó néhány dologról úgy érzem, hogy miért ne. Feltett néhány kérdést, és én akaratlanul is leírtam minden egyes szót, amit mondtunk. Marcinak briliáns emlékezőtehetsége volt. Sajnos úgy tűnt, a sör nem befolyásolja a memóriáját, az ítélőképességét viszont annál inkább. - Még jó, hogy nem mondtad meg a nevünket - jegyezte meg T. J. - Pontosan tudja, hogy kik vagyunk érvelt Jaine. - A lista Marcinál volt, tehát csak egy komplett idióta nem jön rá azonnal, hogy ő is egyike a négy barátnőnek. Innen meg már gyerekjáték. T. J. újra kezébe temette az arcát. - Meghalok. Vagy legjobb esetben elválók. - Nem hiszem, hogy bármi is kisülne ebből - mondta Luna csitítóan. - Ha Dawna el akarta volni köpni a dolgot, már rég elfecsegte volna a kollégáinak az elsőn. Biztonságban vagyunk. Galan sohasem fogja megtudni. ÖTÖDIK FEJEZET

Jaine egész álló nap feszülten várta, vajon mi következik. El sem tudta képzelni, milyen ideges lehet most T. J., hiszen ha ez az egész valaha is kiderül, és Galan megtudja, hát T. J.-re nyomorúságos évek várnak. Ha kiborul a bili, T. J veszítheti a legtöbbet. Marcinak ugyan van barátja, de legalább nincsenek megesküdve. A kapcsolat Luna és Shemal King között hol létezik, hol nem létezik, bármi elkötelezettség nélkül. Négyük közül Jaine-re várt a legkisebb veszély, ha kiderül, kik rejtőznek a betűjelek mögött. Egyáltalán nem jár senkivel, sőt már le is mondott a férfiakról, és senki másnak nem tartozott felelősséggel saját magán kívül. Állnia kell a nyaggatók rohamát, ez minden. Miután önmagában kivesézte a helyzetet és levonta a következtetést, máris kevésbé aggódott. Na és akkor mi van, ha az iroda egyik bohóca előáll, hogy fitogtassa szellemességét? Őt sem faragták akármilyen fából. Kissé jobb kedve kitartott egészen addig, míg haza nem ért, és fel nem fedezte, hogy BooBoo, hogy kifejezésre juttassa, mennyire ki van borulva, amiért egy idegen házban kell laknia, teljesen szétszaggatta a kanapé egyik párnáját. A nappali padlóján mindenfelé párnatömésdarabok hevertek. Jaine lehunyta a szemét, számolt magában tízig, aztán tovább húszig. Semmi értelme nem lett volna, hogy felidegesítse magát ezen a macskán, ő úgysem értené, de ha értené is, oda se fütyülne. Hogy lehet valaki ennyire a körülmények áldozata?! BooBoo ráfújt, mikor felé nyújtotta a kezét. Ilyenkor Jaine általában békén hagyta, de most megsajnálta, és inkább felvette, ujjait bundája közé csúsztatta, és dögönyözni kezdte hátizmait: - Szegény kiscica dünnyögte. - Fogalmad sincs, mi történik veled, ugye? BooBoo rávicsorgott, aztán egy másodperccel azelőtti önmagát teljességgel megcáfolva édes dorombolásba fogott. - Már csak négy hétig és öt napig kell kihúznod. Az annyi, mint harminchárom nap. Addig még csak kibírod nálam valahogy, ugye? BooBoo nem úgy nézett ki, mint aki egyetért, de nem izgatta magát, amíg Jaine a hátát simogatta. Jaine a konyhába vitte, enni adott neki, aztán lerakott mellé a földre egy felhúzható játékegeret, hogy azzal viaskodjon. Klassz. A macska darabokra cincálja a házát. Semmi baj, túlteszi magát rajta. Anyja halálra fog rémülni, ha megtudja, mi történt, és azonnal meg akarja majd fizetni a kárát, így mindent összevetve nem származik túl nagy hátránya ebből a kis balesetből. Nagy elégedettséggel vette tudomásul, milyen érett nő is ő. Ivott egy pohár vizet, és a mosogatónál állva észrevette, hogy szomszédja épp akkor érkezik haza. A barna Pontiac láttán tüstént úgy érezte, hogy fene nagy érettsége ott tűnik el a lefolyó mélyén. De a kocsi csendes volt, úgy tűnik, a fafej tényleg kicserélte a kipufogót. Lám, ha ő próbálkozik, hát Jaine

is lehet belátóbb. Képzeletben egy dugót helyezett a lefolyóba. Kinézett az ablakon, és látta, ahogy szomszédja kiszáll a kocsiból, és kinyitja a konyhaajtót, amelyre Jaine pontosan rálátott. A férfi hosszú nadrágot és fehér inget viselt, lazán megkötött nyakkendő fityegett róla, rajta pedig félvállra vetett zakó. Fáradtnak látszott, és mikor Jaine felé fordult, hogy kinyissa a bejárati ajtót, Jaine észrevette, hogy övén nagy, fekete pisztoly csüng. Ez volt a legelső alkalom, hogy Jaine nem régi, szakadt rongyokban látta, és erősen elbizonytalanodott, mintha eltolódott volna a világ középpontja. Az, hogy tudja, szomszédja rendőr, meg hogy ez meg látszik rajta, két teljesen különböző dolog. Mivel civil ruhát hord és nem uniformist, valószínűleg nem járőrként dolgozik, de mégiscsak hivatásos nyomozó. Persze így is fafej, de legalább' olyan fafej, akinek nagy felelősség nyugszik a vállán, és talán Jaine is megértőbb lehetne vele szemben. Azt persze nem tudhatja, mikor alszik, és ha kopogtat az ajtaján hogy megtudja, könnyen felkeltheti, noha épp ezt akarta megelőzni. Egyszerűen csak egy ideig nem nyírja a füvet, ha látja, hogy szomszédja otthon van. Ez persze nem jelenti, hogy nem hasítana szíjat a férfi rinocérosz bőrrel borított hátából, valahányszor ő zavarja Jaine-t, de megpróbál valahogy kijönni vele. Végül is hosszú évekig szomszédok lesznek. Úristen, ez a gondolat igazán, lehangoló. Érettsége és emberszeretete tartott is-vagy... néhány óráig. Fél nyolckor letelepedett nagy foteljába, hogy tévét nézzen, meg olvasgasson egy kicsit. Gyakran olvasott a tévé előtt, úgy vélte, ha valami nagyon érdekeset mutatnak, arra úgyis felkapja a fejét. Könyöke mellett lágyan gőzölgött egy csésze zöld tea, és egy-egy hörpintéssel kényeztette magát. A kicsiny környék nyugalmát hangos csattanás zavarta meg. Jaine felemelkedett a székből, lábát belecsúsztatta a szandálba, és kisietett a bejárati ajtóhoz. Jól ismerte ezt a hangot, hallotta már százszor, ezerszer gyerekkorában, mikor apja elvitte magával a tesztpályára, hogy megnézzék, hogyan ütköznek egymással az autók. A verandák fényei mindenhol felkapcsolódtak az utcában, ajtók nyíltak, és kíváncsi fejek kukkantottak ki rajtuk, mint teknősbékák a páncéljuk alól. Öt házzal arrébb, a sarki lámpa fényében két horpadt fémdarabból álló kusza alakzat volt kivehető. Jaine. kalapáló szívvel rohanni kezdett, gyomra összeszorult, ahogy megkísérelte felkészíteni magát a borzalmas látványra, és próbált visszaemlékezni az elsősegélynyújtás alapjaira. Ekkor már több ember szivárgott ki a házakból, főként idősebbek, az asszonyok hálószobapapucsot és zsákszerű ruhát vagy hálóinget viseltek, a férfiak jobbára ujjatlan atlétatrikót. Hallani lehetett néhány sipító

gyerekhangot is, meg az anyákét; akik próbálták összeterelni őket, isiközben az apák idegesen kiabálták: - Ne engedd ki, ne engedd ki, lehet, hogy robbanni fog. Miután már nem egy ütközésnek volt szemtanúja, Jaine tudta, hogy egy robbanásnak nincs nagy valószínűsége, de a tűz veszélye mindig fennáll. Már majdnem elérte a kocsit, mikor a sofőroldal ajtaja felpattant, és egy indulatos fiatalember rontott ki a volán mögül. - A kibaszott életbe! - üvöltötte, ahogy autója összetört elejére pillantott. Belerohant az egyik kanyarban parkoló kocsi hátuljába. Közvetlenül mellettük egy fiatal nő szaladt ki a házból rémült tekintettel. - Jaj, Istenem, jaj, Istenem, az autóm! Az indulatos fiatalember felé pördült. - Ez a te autód, te kurva? És mi a rohadt francnak parkolsz vele az utcán? Részeg volt. Az alkoholbűz megcsapta Jaine orrát, és hátrált egy lépést. Jól hallotta, ahogy a lakók aggodalma egyöntetű megvetésbe csap át körülötte. - Valaki szóljon be Samért - motyogta egy öregember. - Majd én! - Mrs. Kulavich elindult lefelé, és a tőle telhető leggyorsabb tempóban csoszogott puha, bolyhos hálószobai papucsában. - Tényleg, hol van a szomszédja? - tűnődött Jaine. Az utca összes lakója kidugta a fejét rajta kívül. A fiatalasszony, akinek kár érte az autóját, sírva fakadt, kezét szája elé kapta, ahogy a roncsra pillantott. Mögötte két kisgyerek - úgy öt és hét év körüliek állt tanácstalanul a járdán. - Te büdös kurva - sziszegte a részeg, és megindult a fiatalasszony felé. - Hé! - szólalt meg magas hangon az egyik idősebb férfi. - Vigyázz a nyelvedre. - Baszd meg, papa. - Azzal megragadta a síró nőt, és úgy vállba verte, hogy az megfordult a tengelye körül. Jaine elindult feléjük, szívében lángolt a tiszta düh. - Hé, apafej - szólt oda élesen -, hagyd békén. - Te is baszd meg, hülye kurva - mondta a részeg. - Ez a hülye kurva szétbaszta az autómat.

- Te basztad szét a saját autódat. Részeg vagy, és belerohantál egy álló kocsiba. Jaine jól tudta, hogy erőlködése felesleges, egy részeggel nem lehet vitatkozni. A baj csak az volt, hogy a fickó ahhoz elég részeg volt, hogy agresszívvá váljon, de ahhoz nem volt elég részeg, hogy visszavonuljon. Meglökte a fiatal nőt, mire az hátraesett, sarkát beverte az utcát szegélyező fasor egyik kiágazó gyökerébe, és elvágódott a járdán. A nő felkiáltott, nyomában a gyerekek felsikítottak, és sírva fakadtak. Jaine oldalirányból nekirontott a férfinak. A férfi próbálta visszanyeri az egyensúlyát, de ehelyett az ülepére esett, lábai pedig az égnek meredtek. Feltápászkodott, és újabb rémes átkokat szórt Jaine fejére. Jaine félreugrott előle, és kitette elé a lábát. A férfi megingott, de ezúttal sikerült talpon maradnia. Mikor megfordult, látszott, hogy álla furcsán lóg alá, szeme vérben forog. A fenébe is, gondolta Jaine, most aztán nyakig benne vagyok. Ösztönösen bokszolóállásba helyezkedett, ahogy azt bátyjától tanulta a gyerekkori bunyózások során. Ezek a verekedések sok-sok évvel ezelőtt folytak köztük, és Jaine úgy képzelte, már örökre végük szakadt, de ki tudja, talán most elcsattanhat egy-két jól irányzott ütés. Körülötte izgatott, ijedt hangokat hallott, de ezek különös módon távolinak tűntek, ahogy az életben maradásra összpontosított. - Valaki hívja a 911-et! - Sadie most szól Samnek. Majd á lerendezi a dolgot. - Én már hívtam - szólt egy kislány. A részeg támadott, és ezúttal nem volt mód a kitérésre. Magával sodorta Jaine-t, aki rugdosások meg ökölcsapások segítségével próbálta, a férfi ütéseit hárítani. A részeg egyik öklével belevágott Jaine bordájába, akinek az ütés erejétől egy pillanatra elakadt a lélegzete. A szomszédok hirtelen mind körbe vették, a fiatalabb férfiak próbálták leszedni róla a részeget, az idősebbek azzal segítettek, hogy papucsos lábukkal, a rugdosták a férfit. Jaine és a részeg a földre került, és magukkal rántottak néhány idősebb férfit is, akik az emberhegy tetejére estek. Jaine feje a földnek ütközött, és egy jól irányzott ütés eltalálta a kulcscsontját. Egyik karja elzsibbadt egy rázuhant szomszédtól, de szabad kezével sikerült megragadnia egy darab húst a férfi mellkasán, és akkorát mart bele, amekkorát csak tudott. A férfi hatalmasat bömbölt, mint egy sebzett bölény. Aztán hirtelen csak eltűnt, egy láthatatlan súly felemelte róla. Jaine, még

mindig kábán, látta, hogy a részeg elterül mellette a földön, arca a homokba fúródik, ahogy karja hátrafeszül,- és bilincs kattan csuklóján. Jaine felküzdötte magát ülő helyzetbe, és szemtől szemben találta magát szomszédjával, a fafejjel. - A fenébe is, tudhattam volna, hogy csakis maga lehet az - jegyezte meg mogorván. - Mindkettőjüket letartóztathatnám ittasan elkövetett rendbontásért. - Én nem vagyok részeg! - mondta Jaine indulatosan. - Nem, ő az ittas, és maga a rendbontó. Az igazságtalan vád haraggal töltötte el, ami jól is jött számára, mert a torkán ragadt szavak valószínűleg megóvták egy valódi letartóztatástól. Körülöttük aggódó feleségek segítették talpra dadogó férjüket, nagy hűhót csaptak körülöttük, és karcolásokat meg törött csontokat keresgéltek rajtuk. Úgy tűnt, senkinek nem görbült a haja szála sem, és Jaine úgy vélte, az izgalom jótékony hatására legalább néhány évvel tovább ver majd a szívük. A sértett fiatalasszony körül egy csoportnyi kotnyeles, méltatlankodó asszony gyűlt össze. A nő feje vérzett hátul, gyerekei pedig még mindig sírtak. Együttérzésük jeléül, vagy csak egyszerűen mert kirekesztettnek érezték magukat, még néhány gyerek sírva fakadt. A távolból sziréna hangzott fel, és minden másodperccel egyre erőteljesebbé vált. A bilincsbe vert részeg felett guggoló Sam, miközben fél karjával a férfit tartotta a földön, hitetlenkedve pillantott körbe. - Jézusom - mormolta fejét csóválva. Az idős hölgy az utca túloldaláról, csavarókkal fején, Jaine-hez hajolt. - Jól van, kedveském? Ez volt a legbátrabb hőstett, amit valaha is láttam! Sajnálhatja, Sam, hogy nem volt itt. Mikor az a ...az a huligán ellökte Amyt, ez a fiatalasszony a fenekére ültette. Mi is a neve, kedveském? - kérdezte, s visszafordult Jaine-hez. - Én Eleanor Holland vagyok, szemközt lakom magával. - Jaine - felelte Jaine készségesen, és szemközti szomszédjára mosolygott. Igen, Sam, tényleg kár, hogy nem volt itt. - Éppen zuhanyoztam - morogta Sam. Majd kis szünet után folytatta: - És maga jól van? - Remekül. - Jaine feltápászkodott. Fogalma sem volt róla, hogy remekül van, vagy sem, de úgy tűnt, nem törött csontja, és nem is szédelgett, tehát nagy baja nem eshetett.

Sam pillantása Jaine csupasz lábára tévedt. - Vérzik a térde. Jaine odanézett, és észrevette, hogy vászonsortjának bal zsebe szinte teljesen leszakadt. Jobb térdéből vércsík folydogált lábszárán. Jaine továbbtépte a lefittyedő anyagdarabot, és sebéhez szorította. Semmiség, csak egy karcolás. A felmentő sereg, két járőrautó meg egy tűzoltóautó formájában villogó fénnyel megérkezett. Egyenruhás tisztek törtek utat a tömegben, míg a lakók a mentősöket a sérülthöz vezették. Harminc perc sem telt bele, és már semmi sem emlékeztetett a történtekre. A roncsszállítók elvonszolták a két összeütközött autót, az egyenruhások pedig elvezették a részeget. A fiatalasszonyt, két kisgyerekével egyetemben, a sürgősségi osztályra szállították, hogy összeöltsék a fején tátongó sebet. A kisebb karcolásokat már kitisztították és bekötözték, és a korosodó harcosokat hazaterelgették. Jaine megvárta, míg elmegy a mentő, aztán egy határozott mozdulattal letépte térdéről a méretes gézpárnát. Most, hogy izgalma elcsitult, csupán kimerültnek érezte magát, és nem vágyott másra, mint egy forró zuhanyra, egy csokis kekszre, meg a puha-pihe ágyikóra. Felnyögött, ahogy sántikálva elindult háza felé. Sam, a fafej mellette termett. Jaine felpillantott rá, aztán elkapta a tekintetét, és az utat bámulta maga előtt. Nem tetszett neki a férfi arckifejezése, se az, hogy úgy dereng felette, mint egy nagy fekete felhő. Te jó Isten, mekkora ez a hapsi, jóval száznyolcvan felett, lehet, hogy százkilencven is megvan, és a vállai akkorák, mint egy teniszpálya. - Maga mindig ököllel veti be magát veszélyes helyzetben? - tudakolta társalgási stílusban. Jaine elgondolkozott. - Igen - felelte végül. - Szép kis alak maga. Jaine megállt az utca közepén, és arccal szomszédja felé fordult csípőre tett kézzel. - Na ne vicceljen, mégis mit kellett volna tennem, csak álljak; és nézzem, hogyan veri péppé azt a szegény nőt? - Talán átengedhette volna ezt a nemes feladatot a férfiaknak. - Mivel ez senkinek nem jutott eszébe, nem várhattam tovább. Egy autó tűnt fel a sarkon, és feléjük közeledett. A férfi megfogta Jaine karját; és elvonszolta az utca közepéről. - Hány centi maga? Százötvenhat? - méregette Jaine-t.

Jaine összevonta a szemöldökét. - Százhatvan. Sam elkerekítette a szemét, és arckifejezésében ez állt: - Ja, persze. Ki se látszik a földből. Százhatvan centi - majdnem. Mit számít néhány kis centiméter ide vagy oda? - Amy, a nő, akit megsebesített, jó tíz centivel magasabb magánál és vagy tizenöt kilóval nehezebb. Miből gondolta, hogy képes lesz őt megvédeni? - Nem gondoltam - felelte Jaine. - Hogyhogy nem gondolta? Persze, még szép, ezt nem is gondolhatta. Egy zsarut nem üthetek meg - tűnődött Jaine. Egy zsarut nem üthetek meg ismételgette magának sokszor egymás után. Végre, csodálatra méltóan higgadt hangon sikerült ezt mondania: - Nem hittem, hogy képes leszek elbánni vele. - De azért rávetette magát. Jaine megvonta a vállát. - Beteges pillanat volt. Efelől semmi kétség. Ez hatott. Jaine újra megállt. - Ide figyeljen, elegem van a csípős megjegyzéseiből. Megállítattam, mielőtt agyonvert volna egy asszonyt a saját gyerekei előtt. Oké, nem volt bölcs dolog így ráugranom, és teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy megsebesülhettem volna. De újra így tennék. Most pedig vonszolja kiterjedt ülepét tovább az utcán, én mindenesetre nem óhajtom folytatni az eszmecserét. - Hűha, micsoda kemény nő maga - mondta a rendőr, és ismét Jaine karja felé nyúlt. Haladnia kell, különben újra megfogja ez a férfi. Mivel úgysem fogja hagyni, hogy egyedül sétáljon haza, hát gyorsít a tempón. Minél kevesebb ideig rontják egymást társaságát, annál jobb. - Siet? - kérdezte a férfi, és megszorította Jaine karját, amivel visszatartotta őt, és arra késztette, hogy igazodjék Sam ráérősebb lépteihez. - Igen. Nem akarom elmulasztani a... - Megpróbált visszaemlékezni, mi megy most a tévében, de kihagyott az agya. - BooBoo lenyelt egy szőrpamacsot, és ott akarok lenni, amikor kiköhögi. - Maga szereti a szőrpamacsokat, mi? - Érdekesebbek, mint a jelenlegi társaságom - felelte Jaine negédesen. Sam elfintorodott. - Na! Elérkeztek Jaine házához, így Samnek el kellett engednie a karját. - Tegyen

jeget a térdére, hogy ne liluljon be - mondta. Jaine bólintott, néhány lépést előrelépett, majd visszafordult, és látta, hogy a férfi még mindig ott áll a bejáró végében, és őt nézi meredten. - Köszönöm, hogy megcsináltatta a kipufogódobot! Sam azon volt, hogy tesz valami rosszindulatú megjegyzést, ez jól látszott arckifejezésén, de aztán inkább megvonta a vállát, és egyszerűen így válaszolt: Szívesen. - Majd kis szünet után így szólt: - Köszönöm az új kukát. - Szívesen. - Még egy pillanatig méregették egymást, mintha arra várnának, hogy melyikük kezdi újra a háborúskodást, aztán Jaine véget vetett az ácsorgásnak, sarkon fordult, és bement a házba. Becsukta maga mögött az ajtót, és egy pillanatra megállt, tekintetével végigpásztázott a barátságos, máris meghitt hangulatú nappalin. BooBoo ismét látogatást tett a párnán: a szőnyeget még több bélésanyag borította. Jaine felsóhajtott. - Felejtsük el a csokis kekszet - gondolkozott hangosan. Most a jégkrémnek jött el az ideje. HATODIK FEJEZET

Másnap reggel Jaine korán ébredt, a vekker vagy a napsugarak segítsége nélkül. Egyszerűen az ébresztette fel, hogy meg akart fordulni az ágyban, és testének minden izma ellenkezésben tört ki. Bordája és térde sajgott, karja húzódott, valahányszor csak megmozdította, még a feneke is fájt. Utoljára akkor érzett ilyen fájdalmat, mikor életében először görkorcsolyázott. Nyögve sikerült felülnie, és lábát lelógatta az ágy oldalán. Azon merengett, ha ő ilyen pocsékul érzi magát, hogy érezhetik magukat a férfiak. Igaz, hogy nem törülték képen őket, de keményen csattantak, ahogy a földre zuhantak. A hideg jobbat tesz a sajgó izmoknak, mint a meleg, de nem érzett magában elég bátorságot egy jeges zuhanyhoz. Inkább bármikor kiáll egy harcias részeggel, semmint, hogy meztelenül álljon a jéghideg vízsugár alá. Így csak langyos zuhanyt vett, aztán szép fokozatosan elzárta a melegvizet. Így a hideg elvesztette jótékony hatását, Jaine ácsorgott alatta vagy két másodpercig, aztán kipattant a zuhany alól - sokkal gyorsabban, mint ahogy bemászott. Vacogva megszárítkozott, és belebújt hosszú, sötétkék, elöl cipzáras köntösébe. Nem használta túl gyakran így nyáron, de aznap jó érzés volt testén a puha anyag. Volt egy óriási előnye annak, hogy korán ébredt: neki kellett felkeltenie BooBoot, és nem fordítva. BooBoo egyáltalán nem örült annak, hogy megzavarják a szunyókálásban. A

zsémbes kiscica Jaine-re fújt, majd elindult, hogy nyugalmasabb helyet keressen az alvásra. Jaine: mosolygott. Ezen a reggelen nem kellett kapkodnia, ami annál is inkább jól jött, mert fájó izmokkal egyébként is képtelen lett volna sietni. Elidőzött a kávéja felett, micsoda ritka program ez hétköznaponként, és ahelyett, hogy gabonapelyhet lapátolt volna be némi hideg tejjel, mint máskor, egy mélyhűtött gofrit dobott a kenyérpirítóba, és felszeletelt néhány szem epret, hogy majd a tetejére rakja. Egy hadirokkant mégiscsak megérdemel egy kis kényeztetést. Miután végzett a gofrival, ivott még egy csésze kávét, és felhúzta a pongyolája alját, hogy megnézze, milyen a sebesült térde. Este jegelte, ahogyan tanácsolták neki, de még mindig jókora horzsolás éktelenkedett rajta, egész térde, merev volt és sajgott. Mégsem ülhet egész nap felpolcolt lábbal és egy halom jégkockával a térdén, így inkább bekapott egy szem aszpirint, és beletörődött abba, hogy pár napig kellemetlenül érzi magát. Az első valódi meglepetés a nap folyamán akkor érte, mikor hozzálátott az öltözködéshez, és felvett egy melltartót. Ahogy meglazította az első kapcsot, hogy tágítson kicsit a fájó mellkasát szorító pánton, már tudta, hogy aznapra melltartó nem jöhet szóba. Ahogy a gardróbszekrény előtt állt egy szál bugyiban, újabb dilemmával került szembe: mit visel egy melltartó nélküli nő, ha nem akarja közhírré tenni, hogy nincs rajta melltartó? A levegő még egy légkondicionált irodában is túl meleg ahhoz, hogy egész nap ne bújjon ki a zakóból. Van egy-két csinos ruhája, de mellbimbói túlságosan kirajzolódnának a vékony anyag alatt. Nem olvasott egyszer valamit arról, hogy a mellbimbóra tapaszt szokás ragasztani? Mindenesetre érdemes lenne kipróbálni. Elővett két ragtapaszt, odaerősítette őket mellére, majd felvette az egyik ruhát, és alaposan végigtanulmányozta magát a tükörben. A ragtapaszok tisztán kivehetők voltak. Oké, ez tehát mégsem megy. Lehet, hogy egy sima ragasztószalag megtenné, de olyan nincs otthon. Ezen túl a ruha szabadon hagyta feldagadt térdét, amely egészen otrombának tűnt. Lehúzta a ragtapaszokat, és visszatért gardróbszekrényéhez, hogy tovább vizsgálja annak tartalmát. Végül egy hosszú, zöld vadászszoknya és egy fehér kötött felsőrész mellett döntött, amelyet egy tengerészkék selyeminggel fedett. Az ing szárait csomóra kötötte mellkasán, felvett egy zöld-kék karkötőt, és igazán meg volt elégedve, ahogy a tükörbe pillantott. - Nem is olyan rossz - mondta az eredmény láttán. - Egyáltalán nem rossz. Legnagyobb szerencséjére legalább a haja nem okozott fejtörést. Sűrű, vastag szálú haja volt, szép sötét gesztenyebarna színű. Mostanában kócos frizurát viselt, amelyen elég volt egyszer végigszántani a hajkefével. Még szerencse, ez is nehezen ment fájó karral. Nem is időzött vele. túl sokat. Igen ám, de az arccsontján-is volt egy horzsolás. Összevonta szemöldökét,

miközben finoman megérintette a kis kékeslila foltot. Fájni nem fájt - viszont kékeslilának határozottan kékeslila volt. Jaine csak néhanapján festette magát minek időt fecsérelni rá, mikor csak munkába megy? -, most azonban be kellett vetnie minden fegyverét. Mire kilépett az ajtón sikkes, ellenállhatatlan külsővel és vastagon kipingálva, úgy érezte, fene jól néz ki. A fafej - Sam - éppen a kocsiajtót nyitotta, mikor Jaine kilépett. Jaine megfordult, és sokáig pepecselt a zárral, remélve, hogy szomszédja egyszerűen beszáll az autóba, és kigördül. Nem volt ekkora szerencséje. - Minden rendben? - szólalt meg egy hang közvetlenül mellette, amitől Jaine-t kilelte a hideg. Sikítását visszafojtva hirtelen megfordult. Micsoda rossz mozdulat. Bordái ellenkeztek, Jaine akaratlanul is felnyögött, és leejtette a kulcsát. - A francba! - üvöltötte, mikor ismét lélegzethez jutott. - Ne ólálkodjon már körülöttem! - Mi mást tehetnék? - felelte Sam rezzenéstelen arccal. - Ha maga kegyeskedett volna felém fordulni, nem kellett volna lopva idesettenkednem. - Szünetet tartott. - Megint káromkodott. Mintha Jaine-nek nagy szüksége lett volna arra, hogy felhívja rá a figyelmét. Morcosan előcibálta a tárcáját, kivett belőle egy negyeddollárost, majd a férfi markába csúsztatta. Az az érmére sandított. - Hát ezt meg miért adta? - Mert fogadalmat tettem. Negyed dollárt kell fizetnem, valahányszor rajtakapnak. Ezzel ösztönzöm magam arra, hogy leszokjam a káromkodásról. - Akkor jócskán többel tartozik nekem negyed dollárnál. Tegnap este mondott egy-két cifrát. Jaine elbiggyesztette az ajkát. - Nem mehet vissza a múltba, és nem szedheti be az elmaradt pénzt. Lemerítené a bankszámlámat. Idejében kell résen lennie. - Résen is voltam. Szombaton, mikor a füvet nyírta. Akkor bezzeg nem fizetett. Csendben, összeszorított foggal, Jaine előhúzott még egy negyeddollárost.' Sam önelégülten vágta zsebre az érmét. Jaine minden más alkalommal nevetett volna, de még mindig iszonyú mérges volt rá, amiért ráijesztett. Bordái sajogtak, és mikor megpróbált lehajolni, hogy felvegye a leesett kulcsot, még nagyobb fájdalom hasított belé. És ez

még mind nem volt elég: térdét nem tudta behajlítani. Felegyenesedett, és olyan tehetetlen dühvel pillantott a férfira, hogy szája széle megrándult. Ha most nevetni merészel, gondolta Jaine, behúzok neki egyet. Miután még mindig előre volt hajolva, az ütés szöge tökéletes lesz. De Sam nem nevetett. A zsarukat biztosan kiképezik rá, hogy legyenek elővigyázatosak. Lehajolt, hogy felvegye Jaine kulcsát. - Sajog a térde, mi? - Ahogy a bordám is - felelte Jaine ingerülten, miközben megfogta a kulcsot, és lebotorkált a három lépcsőfokon. Sam összevonta a szemöldökét. - Mi baja van a bordájának? - Az a részeg behúzott egyet. Sam elkeseredetten sóhajtott. - És ezt miért nem mondta tegnap este? - Minek? Nincs eltörve, csak bekékült egy kicsit. - És ezt persze biztosan tudja, igaz?! Fel sem merül magában, hogy megrepedhetett, mi? - Nem érzem úgy, mintha megrepedt volna. És persze olyan hatalmas tapasztalata van a repedt bordák terén, hogy pontosan tudja, milyen érzés. Jaine kifakadt. - Ez az én bordám. Én pedig azt mondom, nincs megrepedve. Tárgyalás berekesztve: - Áruljon el valamit - folytatta Sam kitartóan. - Akad egyetlen olyan nap is, amikor nem harcol valakivel? - Azokon a napokon, mikor nem találkozom magával - vágott vissza Jaine. - És maga kezdte! Én úgy álltam hozzá, hogy a szomszédom biztosan kedves ember, de maga rám vicsorgott, valahányszor csak meglátott, hiába kértem még bocsánatot is, amikor BooBoo felmászott a kocsijára. Ráadásul még azt; is hittem magáról, hogy részeges. Sam megállt, a meglepődöttség kiült arcára. Részeges? - Véraláfutásos szem, piszkos ruha, hajnalban, egészen furcsa időben ér haza, iszonyú zajt csap, mindig olyan mogorva, mintha másnapos lenne... Mi mást gondolhattam volna? A férfi megdörzsölte az arcát. - Sajnálom, nem gondolkoztam. Le kellett volna zuhanyoznom, borotválkoznom, és öltönyt húznom, mielőtt kilépek a házból, hogy megmondjam, maga egy halottat is feltámasztana a lármájával. - Megtette volna egy tiszta farmernadrág is. - Jaine kinyitotta a Vipert, és felötlött benne egy újabb, nem elhanyagolható kérdés: vajon hogy fog beszállni ebbe az alacsony padlózatú kis rakétába?

- Újramázolom a konyhaszekrényemet - kezdett magyarázatba Sam egy kis szünet után. - Mivel mostanában sokat túlórázom, csak apránként tudok vele haladni, és néha előfordul, hogy a festékes ruhában alszom el. - És arra még sosem gondolt, hogy a konyhaszekrény-mázolással várhatna, amíg szabadnapos lesz, addig pedig nem ártana egy kicsivel többet aludnia? Talán javíthatna valamicskét az összképen. - Az én összképemmel nincs semmi baj. - Nem, nem, amennyiben elvetemült gazember látszatát óhajtja kelteni. Jaine kinyitotta a kocsiajtót, bedobta a tárcáját, és lelkileg próbált felkészülni a megerőltetésre, amely rá vár, ha be akar csusszanni a volán mögé. - Klasszak a gumijai - jegyezte meg Sam, ahogy tekintetével végigpásztázta a kocsit. - Kösz. - Jaine a Pontiacra pillantott, és nem szólt egy szót sem. A hallgatás néha többet elárul, mint a kimondott szavak. Sam jól látta a pillantást, és vigyorgott. Jaine arra vágyott, bárcsak ne vigyorogna, ettől a vigyortól már-már emberivé vált. Azt kívánta, bárcsak ne a kora reggeli napfényben ácsorognának most, mert így túlságosan jól látta, milyen sűrű fekete szempillája van a férfinak, és milyen barna cirmok futnak sötét szemében. Oké, tényleg nem rosszképű ez a férfi, ha éppen nem vörösek a szemei és nem vicsorog. Hirtelen hűvössé vált a tekintete. Jaine felé nyúlt, és hüvelykujját finoman Jaine arccsontjához nyomta. - De hiszen itt van egy horzsolás. - A fe... - Jaine elharapta a szót, mielőtt kicsusszanhatott volna a száján. - A fejembe vettem, hogy eltüntetem egy kis sminkkel. - Ügyesen csinálta. Észre se vettem, amíg nem állt ide a napfényre. - Sam keresztbe fonta a karját, és összehúzta a szemöldökét. - Más sérülések? - Csak az izmaim sajognak. - Azzal bánatosan az autó felé biccentett. Egyfolytában rettegek, hogyan fogok beszállni a kocsimba. Sam először a kocsira nézett, aztán Jaine-re, ahogy megragadja a nyitott ajtót, majd lassan, fájdalmasan megemeli a jobb lábát, és beljebb lép. Sam nagyot sóhajtott, mint aki valami nagyon kellemetlen kötelességnek kénytelen eleget tenni, és megfogta Jaine karját, hogy tartsa, miközben nagy nehezen elhelyezkedik a vezetőülésben. - Köszönöm - hadarta Jaine megkönnyebbülten, amiért letudta a nehéz feladatot. - Semmiség. - Sam behajolt a nyitott ajtón: - Kíván feljelentést tenni

támadásért? Jaine összehúzta az ajkát. - Én ütöttem először. Jaine-nek az volt az érzése, hogy Sam újra egy vigyort próbál magába fojtani. Ó, csak nyerjen azzal a vigyorral szemben! Igazán nem akar még egy emberi gesztust látni ilyen kevéssel az előző után. Még a végén kénytelen lesz azt hinni, hogy ez a férfi érző emberi lény. - Hát így állunk. - Sam felegyenesedett, és készült becsukni Jaine kocsijának ajtaját. - Egy masszázs jót fog tenni az izmainak. Meg a gőzfürdő. Jaine elképedt. - Gőz? Úgy érti, teljesen fölöslegesen vacogtam ma reggel a hideg zuhany alatt? Sam felnevetett, de bárcsak, bárcsak, bárcsak ne tette volna. Olyan szép, meleg nevetése volt. És vakító fehér fogai. - A hideg is jót tesz. Próbálja ki a forrót váltogatva a hideggel, hogy jól ellazuljon. És ha tud, menjen el egy jó masszázsra. Jaine nem igazán tudta elképzelni, hogy a Hammersteadben létezne valahol egy szépségszalon eldugva, de munka után körbenézhet, és előjegyeztetheti magát. Bólintott. - Jó ötlet. Köszönöm. Sam is bólintott, és hátralépett, ahogy becsukta az ajtót. Egyik karját integetésre emelte, majd autójához indult. Még ki sem nyitotta ajtaját, mikor Jaine Viperje már eltűnt az utca végében. Lám, lám. Lehet, hogy mégis ki fognak jönni egymással, tűnődött Jaine, és halványan elmosolyodott. Szó se róla, az elmúlt este igazán jól jött, hogy ott volt ő meg a bilincse. Annak ellenére, hogy hosszasan elbeszélgettek, Jaine még mindig jócskán időben volt, szép komótosan kikászálódhatott a kocsiból. A lift feletti kiírás most ezt hirdette: A KUDARC NEM VÁLASZTÁS KÉRDÉSE. A HIBA A SZOFTVEREDBEN VAN. Jaine valamitől úgy gondolta, ezen a vezetés jobban felhúzza majd az orrát, mint a tegnapin, ám az első két emeleten dolgozó gyökerek és nyálalakok valószínűleg úgy vélték, lélegzetelállító a humoruk. Az emberek kezdtek beszállingózni az irodába. A beszélgetés másról sem folyt, mint a Hírlevél-beli cikkről, részben a tartalmáról, részben azt találgatták, vajon ki lehet a négy nő. Legtöbben azon a véleményen voltak, hogy az egész cikk csupán a szerző agyszüleménye, és a négy barátnő puszta kitaláció, ami megnyugtatóan hatott Jaine-re. Csukva tartotta a száját - és keresztben egymáson az ujjait.

- Átfutottam a cikket, aztán elküldtem a chicagói unokanővéremnek hallotta, amint valaki a folyosón elhaladva kollégájának magyarázott. Jaine tuti biztos volt benne, hogy a megjegyzés véletlenül sem a Detroit News egyik cikkére vonatkozhatott. - Csodás. Gyorsan szállnak a hírek. Mivel már a gondolattól is összeborzadt, hogy egyetlen vacak ebéd kedvéért begyömöszölje magát a kocsiba, aztán újra kiszálljon, beérte a kis konyhahelyiségben néhány mogyoróvajas krékerrel és egy üdítővel Megkérhette volna T. J-t vagy bármelyik másik kolléganőjét, hogy hozzon neki valamit ebédre, de az égvilágon semmi kedve nem volt magyarázatokba bocsátkozni arról, hogy miért esik nehezére beszállni az autóba. Ha azt mondaná, hogy egy részeggel birkózott, úgy hangzana, mintha hencegne, mikor igazság szerint egyszerűen csak túlságosan fel volt dühödve ahhoz, hogy tudja, mit csinál. Leah Street belépett, és elővette csinos kis uzsonnás csomagját a hűtőből. Szendvicset csomagolt mára (pulykamell és saláta teljes őrlésű rozskenyérben), és egy narancsot. Jaine haraggal és ugyanakkor irigykedve felsóhajtott. Hogyan is szerethetne valakit, aki ilyen jól szervezett? Úgy vélte, az olyan emberek, mint Leah, csakis azért születtek erre a földre, hogy mindenki más tökéletlennek tűnjék mellettük. Ha jobban belegondol, ő is ugyanígy csomagolhatná magának ebédet, ahelyett, hogy mogyoróvajas kekszet rágcsál egy diétás üdítőital kíséretében. - Ideülhetek? - kérdezte Leah, és Jaine bűntudatot érzett. Mivel összesen ketten voltak a helyiségben, magától is eszébe juthatott volna, hogy odahívja Leah-t az asztalhoz. A légtöbbes egyszerűen csak leültek volna, de Leah-vel bizonyára olyan gyakran éreztették, mennyire nem szívesen látott személy, hogy kötelességének érezte megkérdezni. - Hát persze - felelte Jaine, és próbált egy kicsiny melegséget csempészni a hangjába. - Örülök, ha nem kell egyedül ennem. - Ha katolikus lenne, ezt a hazugságot feltétlenül meg kellene gyónnia, ez-még annál is égbekiáltóbb hazugság, mint azt mondani, hogy az apja nem ért az autókhoz. Leah elrendezte az asztalon tápláló és étvágygerjesztő eledelét, és leült. Egy kicsit harapott a szendvicsből, alaposan megrágta a falatot, megtörölte a száját, majd evett egy ugyanolyan kis kanálnyi levest, és újra megtörölte a száját. Jaine megigézve bámulta. Úgy képzelte, így viselkedhettek az asztalnál a viktoriánus kor emberei. Ő sem evett csúnyán, de Leah mellett barbárnak érezte magát. Egy perc elteltével Leah így szólt: - Gondolom, láttad tegnap azt a gusztustalan irományt. Jaine-nek már volt alkalma észrevenni, hogy a gusztustalan Leah kedvenc szava.

- Gondolom, a cikkre célzol - felelte Jaine, mert feleslegesnek tűnt kerülgetni a forró kását. - Belepillantottam. Nem olvastam az egészet. - Az ilyenek miatt szégyellnem kell, hogy nő vagyok. Hát, azért ez enyhe túlzás. Jaine tudta, jobb, ha ráhagyja, mert Leah az Leah, és semmi nem fogja megváltoztatni. De ott legbelül egy kicsi démon - jó, jó, ugyanaz a démon, amelyik mindig azt súgta, hogy nyissa ki a száját, mikor sokkal jobban tette volna, ha csukva tartja -, ezt mondatta vele: - Mégis, miért? Nekem az a véleményem, hogy legalább őszinték voltak. Leah letette a szendvicset, és megrökönyödött pillantást vetett Jaine-re. Őszinték? Úgy beszéltek, mint a szajhák. Másra sem kíváncsiak egy férfiból, mint a pénztárcájára meg a nagy... a nagy... - Péniszére segítette ki Jaine, mivel úgy tűnt, Leah nem ismeri a szót. - Én nem hinném, hogy csakis erre lennének kíváncsiak. Ha jól emlékszem, említettek valamit a hűségről és megbízhatóságról meg a humorérzékről... Leah legyintett. - Ha akarod, hidd ezt, de a cikk lényege nem egyéb, mint a szex meg a pénz. Nyilvánvaló. Romlott és kegyetlen is ez az írás, hiszen csak képzeld el, most hogy érezhetik magukat azok a férfiak, akiknek nincs sok pénzük meg nagy... micsodájuk... - Péniszük - vágott közbe Jaine. - Pénisznek hívják. Leah összeszorította ajkát. - Bizonyos dolgokról az ember nem beszél nyilvánosság előtt, de már régebben is észrevettem, hogy te elég szabad szájú vagy. - Én ugyan nem! - fortyant fel Jaine. - Oké, elismerem, hogy néha káromkodom, de próbálok leszokni rója, meg aztán a pénisz nem csúnya szó. Ez a korrekt megnevezése egy testrésznek. Olyan, mintha azt mondanám: láb. Vagy netántán a láb ellen is van valami kifogásod? Leah mindkét kezével megragadta az asztal szélét, olyan erővel, hogy csuklója elfehéredett. Vett egy nagy levegőt. -. Csak azt mondtam, képzeld el, mit érezhetnek azok a férfiak. Biztosan úgy érzik, ők nem elég jók, ők alábbvalók. - Néhányan alávalóak is - morogta Jaine. Ő aztán tudja. Már háromszor volt menyasszonya ilyen alávaló férfinak, és mikor ezt mondja, egyáltalán nem a nemi szervükre gondol. - Senkinek nem szabadna így éreznie magát - mondta Leah felemelt hangon. Újra harapott egyet a szendvicséből, és Jaine észrevette, legnagyobb meglepetésére, hogy Leah keze remeg. Felháborodása őszinte volt. - Nézd, én azt hiszem, az emberek, akik olvasták a cikket, viccesnek találták -

mondta békítőleg. - Egyértelmű, hogy humoros írásnak szánták. - Nekem egyáltalán nem ez a véleményem. Erkölcstelen volt, mocskos és szellemtelen. Hát, ennyit a békítésről. - Nem értek egyet veled - válaszolta Jaine egyszerűen, miközben felkapta a hulladékot az asztalról, és bedobta a szemetesbe. - Szerintem az emberek azt látják, amit látni akarnak. Aki hitvány, azt várja, hogy a többiek is hitványak legyenek, mint ahogy a piszkos fantáziájú ember úton-útfélen csak trágárságot lát. Leah először falfehér lett, aztán céklavörös. - Arra célzol, hogy piszkos a fantáziám? - Értsd, ahogy akarod. - Jaine visszatért az irodájába, mielőtt a kis nézeteltérésből nyílt háború kerekedett volna. Vajon mi nem stimmel vele mostanában? Először a szomszédja, most meg Leah. Úgy tűnik, képtelen bárkivel is kijönni, BooBoot is beleszámítva. Persze Leah-vel senki nem jött ki, így Jaine nem is egészen tudta, ezt a többihez számítsa-e, de úgy döntött, meg fog tenni minden tőle telhetőt, hogy legalább Sammel ne bonyolódjon összetűzésekbe. Ha Sam fel is húzta néhanapján, hát ő is tört egy kis borsot a férfi orra alá. Az egyetlen probléma csak az, hogy már rég elfelejtette, hogyan kell kijönni a férfiakkal. Mióta harmadik eljegyzése is felbomlott, széles ívben kerülte a férfiakat. De hát melyik nő tett volna másként ilyen tapasztalatokkal a háta mögött? Három eljegyzés három szakítás, és akkor még nem volt huszonhárom éves. Nem túl jó mérleg. Márpedig nem- arról van szó, hogy-úgy néz ki, mint egy romlott kutyaeledel-konzerv, nem. Ő is szokott tükörbe nézni, márpedig a tükör karcsú, csinos nőt mutat. A középiskolában igazán nagy népszerűségnek örvendett, olyakkorának, hogy az utolsó évben eljegyzésbe bonyolódott Brettel, a baseballcsapat sztár dobóemberével. Aztán ő főiskolára akart menni, Brett meg rá akart hajtani a baseballra, és valahogy szétmentek. Nem sokkal később Brett baseball-karrierjének is befellegzett. Aztán Alan következett. Jaine akkor huszonegy éves volt, éppen befejezte a főiskolát. Alan megvárta az esküvő előestéjét, a főpróbát, hogy bevallja, szerelmes egy volt barátnőjébe, és Jaine-nel csak azért kezdett járni, hogy bebizonyítsa magának, már túl van azon a másikon, de sajnos nem működik a dolog, egyszerűen képtelen komoly érzésekre az irányában. Persze. Álmodj csak tovább, te szemét. Alan után a véletlen úgy hozta, hogy eljegyezték egymást Warrennel, de addigra talán már túlságosan óvatossá vált ahhoz, hogy teljesen elkötelezze magát.- Akárhogyan is, miután Warren megkérte a kezét és ő igent mondott,

mindketten visszakozni kezdtek, és kapcsolatuk szép lassan meghalt. Mindketten hálásak voltak, amiért végül is fátylat borítottak a dologra. Jaine azon morfondírozott, hogy talán tovább kellett volna haladnia az úton, és össze kellett volna házasodniuk, annak ellenére, hogy egyiküknek sem voltak egetverő érzéseik, másrészt viszont boldog volt, hogy nem így történt. Mi lett volna, ha gyerekeik születnek, és utána mennek szét? Ha valaha is lesz gyereke, azt szeretné, hogy szilárd házasságban nőjenek fel, amilyen a szüleié is volt. Sosem érezte úgy, hogy az eljegyzései az ő hibájából hiúsultak meg. Kettő kölcsönös döntés eredménye volt, egy pedig minden kétséget kizáróan Alan hibája, bár... Lehet, hogy ő is hibázott? Úgy tűnt, nem kelt vad vágyakat, még kevesebb odaadást azokban a férfiakban, akikkel eddig találkozott. Boldogtalan gondolataiból T. J. zökkentette ki, ahogy bekukkantott az irodaajtón. Sápadtnak tűnt. - Itt van egy riporter a Newstól; és éppen most beszél Dawnával - hadarta. Istenem, ugye nem hiszed, hogy... Pillantásuk találkozott. - Ó, a pokolba - mondta Jaine felháborodva, és ezúttal T. J. annyira ki volt borulva, hogy még a negyeddollárosát is elfelejtette elkérni.

Ezen az estén Corin a Hírújságot vizslatta meredten, elolvasta, aztán újra elolvasta a cikket. Mocsokság, az egész mocsokság. Keze remegett, amitől a kicsiny szavak táncra perdültek szeme előtt. Hát ők nem tudják, mennyire fáj ez? Hogyan képesek nevetni rajta? El akarta dobni a Hírlevelet, de képtelen volt rá. A düh szinte megbénította. Képtelen volt elhinni, hogy olyan emberekkel dolgozik együtt, akik ilyen fájó dolgokat mondanak, akik kigúnyolják és terrorizálják... Nagy levegőt vett. Uralkodnia kell magán. Az orvosok is erre intették. Csak szedje szépen a tablettákat, és próbáljon uralkodni magán. És ő így is tett. Jó fiú volt, nagyon jó, immár hosszú ideje. Néha képes volt elfeledkezni magáról. De nem most. Most képtelen rá. Ez annál sokkal életbevágóbb. Kik lehetnek ők? Tudnia kell. Muszáj megtudnia.

HETEDIK FEJEZET

Olyan, mintha Damoklész kardja függene a feje fölött, gondolta Jaine keserűen másnap reggel. Még nem sújtott le rá, de tudta, hogy ami késik, nem múlik. Hogy mikor, az csak azon múlik, mennyi időbe telik, hogy Dawna szépen kitálalja: a listát Marcitól szerezte. Ha egyszer Marci kilétére fény derül, onnantól kezdve kitűzőt is viselhetnének ezzel a felirattal: - Bűnös vagyok. Szegény T. J. betegre aggódta magát, és ha Jaine férje lett volna Galan Yother,. valószínűleg ő is halálra aggódta volna magát. Hogyan tud egy négy barátnő közötti ártatlan kis tréfa olyan rémálommá fajulni, amely képes még egy házasságot is romba dönteni? Ezen az éjjelen sem aludt jól. Még több aszpirint vett be fájós izmaira, elmerült egy kád forró vízben, és mire ágyba került, sokkal jobban érezte magát. Ám ahogy azon a fránya cikken emésztette magát, sokkal tovább ébren maradt, mint máskor, és már hajnal előtt felébredt. Szó szerint reszketett attól, hogy kinyissa a reggeli lapot vagy hogy munkába menjen úgy érezte, százszor inkább összeverekszik egy másik részeggel. Vagy elmegy követ törni. Ivott egy kávét, és nézte, hogyan világosodik. BooBoo, úgy tűnt, megbocsátotta, hogy ismét felébresztette, mert odaült mellé mancsát nyalogatva és dorombolva, míg ő szórakozottan a macska füle tövét vakargatta. Ami akkor történt, nem az ő hibája volt. Ott állt a mosogatónál, és a kávéscsészéjét lögybölte ki éppen, amikor a szemközti ház konyhájának lámpája felgyulladt, és Sam besétált a képbe. Jaine-nek elakadt a lélegzete. Tüdeje megremegett, levegő se ki, se be. - Édes kis Jézusom - szaladt ki száján, miközben levegő után kapkodott. Többet látott Samből, mint amennyit legszebb rémálmaiban valaha is. Mindent látott. Sam ott állt a hűtőszekrény előtt, anyaszült meztelenül. Jainenek alig maradt ideje, hogy megcsodálja a férfi formás fenekét, mielőtt az elővett a hűtőből egy üveg narancslét, letekerte a kupakot, a szájához emelte és - megfordult. Jaine menten elfelejtkezett a férfi fenekéről. Elölnézetben még lenyűgözőbb volt, mint hátulnézetben, és ez aztán jelent valamit, mert igazán helyes kis segge volt. Hűha, ez aztán a tökös legény. - Istenem, BooBoo - sikitott fel Jaine. - Ezt nézd meg! - Az volt a nagy helyzet, hogy Sam átkozottul jól nézett ki, a lába kisujjától a feje búbjáig. Magas volt,

széles mellkasú, keménykötésű. Egy kissé északra fordította a tekintetét, és Jaine látta, hogy szép, szőrös mellkasa van. Azzal már tisztában volt, hogy a férfi jóképű - még ha egy kicsit nyúzott is. Szexi sötét szem, hófehér fogak, igéző nevetés... És micsoda szerszám! Jaine mellére szorította a kezét. Szíve vadul kalimpált össze-vissza, olyan érzése volt, mintha szét akarná feszíteni a szegycsontját. Teste többi részét is elöntötte az izgalom. Egy beteges pillanatban még az is felötlött benne, hogy fogja magát, és átrohan szomszédjához, hogy felajánlja szolgálatait mint első osztályú ágyas. A bensőjében zajló vihartól, na meg a szemközti lélegzetelállító látványtól kissé megingott. BooBoo továbbra is mancsát nyalogatta. Jaine megkapaszkodott a mosogató szélében, nehogy megcsússzon, és elessen. Szerencse, hogy egy életre letett a férfiakról, különben tényleg átrohant volna a szomszédjától elválasztó két autóbeállón keresztül, egészen a férfi konyhaajtajáig. Persze attól, hogy torkig van a férfiakkal, azért még van szeme a művészethez, márpedig szomszédja igazi mestermunka, valahol egy görög istenszobor meg egy pornósztár között. Noha cseppet sem fűlött hozzá a foga, azért mégiscsak figyelmeztetnie kellett, hogy ugyan, húzza már össze a függönyét, végül is szomszédok között megesik egy ilyen kérés, nem? Anélkül, hogy megfordult volna, nehogy egyetlen másodpercre is kimaradjon a látványosságból, vakon tapogatózva megragadta a telefonkagylót, aztán keze hirtelen megállt a levegőben. Nemcsak hogy nem tudta Sam telefonszámát, de még csak azt sem tudta, mi a vezetékneve. Szép kis szomszédasszony az ilyen: itt lakik már két és fél hete, és még mindig nem mutatkozott be, bár, jobban meggondolva, egy zsarunak éppen az a dolga, hogy kinyomozza mások nevét. Na persze, ő sem rohant át bemutatkozni. Ha nem beszélt volna Mrs. Kulavichcsal, a mai napig még annyit sem tudna, hogy szomszédja keresztneve Sam. Na, de ez igazán nem bátortalaníthatja el. Kulavichék telefonszámát a múltkor felvéste a noteszába, és most sikerült úgy kisilabizálnia, hogy közben ne kelljen megfosztania magát a szomszédban zajló show-tól. Benyomta a számot, és kissé későn jutott eszébe, hogy Kulavichék esetleg még nincsenek ébren ilyen korai órán. Mrs. Kulavich az első csöngetésre felvette a telefont. - Halló! - csiripelt a kagylóba annyi lelkesedéssel, hogy Jaine azonnal tudta, nem ő keltette fel. - Jó reggelt, Mrs. Kulavich, Jaine Bright vagyok a szomszédból. Hogy van? Végül is az embernek adnia kell a társadalmi elvárásokra, és az idősebb nemzedék esetében ez igényelhet némi időt. Remélte, hogy csak tíz vagy tizenöt percet. Elnézte, ahogy Sam végez az üveg narancslével, és kidobja az üveget.

- Ó, Jaine! De jó, hogy felhívott! - ujjongott Mrs. Kulavich, mintha Jaine hosszú utazásból tért volna haza. Mrs. Kulavich szemmel láthatóan olyan ember volt, aki telefonban csakis felkiáltó mondatokat tudott mondani. - Mi jól vagyunk, jól vagyunk. - Jól van felelte Jaine automatikusan, közben egyetlen pillantásra sem vette le szemét az előadásról. A férfi most a tejet vette elő. Uhh... Csak nem keveri össze a narancslével?! Kinyitotta a tejet, és leharapta a doboz csücskét. Bicepsze megdagadt, ahogy karja felemelkedett. - Ó, édes Istenem sziszegte Jaine. Úgy tűnt, a tej nem állta ki a próbát, mert Sam egy fintor kíséretében arrébb tette. - Mi volt ez? - érdeklődött Mrs. Kulavich. - Öö, azt mondtam, jól van. - Jaine megpróbálta összekotorászni figyelmét a terelőútról. - Mrs. Kulavich, mi Sam vezetékneve? Fel kell, hogy hívjam valamiért. - Ezzel végül is még nem mondott semmit. - Donovan, kedvesem. Sam Donovan. De nekem megvan a száma. Ugyanaz a szám, ami még a nagyszüleié volt. Ennek roppantul örülök, így legalább nem felejtem el. Sokkal könnyebben öregszik az ember, mint amilyen könnyen okosodik. - Felnevetett saját tréfáján. Jaine is nevetett, noha fogalma sem volt róla, hogy min. Megragadott egy ceruzát. Mrs. Kulavich szép lassan lediktálta a számot, Jaine pedig feljegyezte, ami korántsem ment olyan könnyen, lévén hogy tekintetével a papír meg a ceruza helyett Samet követte. A férfi nyakizmai megfeszültek, ahogy fejét felemelte, és Jaine egyszerűen képtelen volt levenni róla a szemét. Megköszönte Mrs. Kulavichnak a. segítséget, elköszönt, aztán nagy levegőt vett. Meg kell tennie. Nem számít, hogy mennyire kínos, mennyire lealacsonyító, fel kell hívnia Samet. Újabb nagy levegőt vett, és bepötyögte a férfi számát. Látta, ahogy Sam keresztülsétál a konyhán, és felemel egy vezeték nélküli telefont. Szemtől szemben állt meg Jaine-nel. Hűha, és megint csak hűha! Jaine szájában összefutott a nyál. Ettől az átkozott férfitól még a nyála is kicsordul. - Donovan. Mély hangja rekedtes volt, mintha még nem ébredt volna fel teljesen, és ezt az egyetlen szót is ingerülten ejtette ki a száján. - Ööö, Sam? - Igen...?

Ez aztán nem a legszívélyesebb válasz. Jaine megpróbált nyelni egyet, de úgy találta, ez felettébb nehéz, ha az embernek közben kilóg a nyelve. Jobbnak látta hát behúzni a nyelvét, és sajnálkozva sóhajtott egyet. - Itt Jaine, a szomszédból. Igazán nem szívesen kérem erre, de... lenne szíves... hm... behúzni a függönyt? Sam megállt az ablak előtt, és szemtől szemben meredtek egymásra a két kocsibeállón keresztül. Sam nem húzódott fél-, re, nem is lépett ki a látómezőből, sőt semmi olyat nem tett, amivel nem létező zavarát leplezné. Ehelyett kacsintott egyet. A francba. Legalább ezt ne tette volna. - Csak nem leskelődött egy kicsit? - kérdezte Sam, miközben az ablakhoz lépett, és a függöny felé nyúlt. - Dehogynem. Vagy öt perce egyebet se csinálok. Köszönöm. - Sam összehúzta a függönyt, és varázslatos testét elnyelte a sötétség. - Szívesen - nevetett Sam. - Egyszer talán viszonozhatná a szívességet. Azzal letette, még mielőtt Jaine válaszolhatott volna. Még szerencse, mivel Jaine-nek a szava is elállt, miközben lehúzta a redőnyt. De hisz mást se kellett volna tennie, mint hogy lehúzza a saját redőnyét, már sokkal előbb! - Igen, tiszta gyagya vagyok - mondta BooBoonak. Ahogy elképzelte, hogyan vetkőzne le e férfi előtt - felindult, és ugyanakkor izgalomba jött. De hát mi ő, exhibicionista? Eddig sosem vette észre magán, de most,.. Mellbimbója peckesen állt felfele, mint valami érett szeder, testének többi porcikája pedig... jaj. Az alkalmi szex sosem vonzotta különösképp, de az, hogy a világ összes férfiúja közül éppen Samet, a fafejt kívánja meg ily hirtelen, az földhöz vágta. Hogyan válhatott fafejből csábító férfivá pusztán azáltal, hogy levette magáról a ruháit? - Ennyire felszínes lennék? kérdezte BooBoot, aztán még egy percig tűnődött magában a kérdésen, majd bólintott. - Te kis nyavalyás. BooBoo nyávogott egyet, nyilvánvalóan egyetértése jeléül. Ó, Istenem. Hogyan lesz képes ezentúl Samre nézni úgy, hogy ne meztelen képe jelenjen meg előtte? Hogyan is találkozhatna vele anélkül, hogy elpirulna, anélkül hogy a férfi ne látná, olthatatlan vágyat érez a teste iránt? Sokkal kényelmesebb volt, amíg úgy tekintett rá, mint ellenségre, és nem mint vágya kívánatos tárgyára. Vágyai tárgyát jobban szerette biztos távolban tudni... mondjuk a mozivásznon. Sam persze nem érezte zavarban magát, és végtére miért is érezné? Két felnőtt emberről van szó, vagy nem? Jaine látott már nem egy meztelen férfit életében. De még sosem látta Samet meztelenül. Miért nincs inkább sörhasa meg aszott kis kolbásza a kockás hasa meg a tekintélyes reggeli erekciója helyett?

Jaine szájában újra összefutott a nyál. - Ez mégiscsak undorító - mondta hangosan. - Harmincéves vagyok, nem egy buta kis tini, aki összepisili magát, ha meglátja... mit tudom én, kitől pisilik össze magukat a mai tinik. Legalább arra odafigyelhetnék, hogy ne csöpögjön a nyálam. Nyálának cseppjei azonban más véleményen voltak. Valahányszor felvillant agyában Sam képe, ami megtörtént úgy minden tizedik másodpercben - és vagy kilenc másodpercig élvezhette is, mígnem sikerült kitörölnie az agyából -, nyelnie kellett. Megállás nélkül. Előző reggel korán indult munkába, és Sam is ugyanakkor ment el otthonról. Vagyis ha ma a megszokott időben megy, Sam addigra már nem lesz itthon. De hisz ő maga mondta, hogy különítménynél szolgál, szabálytalan időbeosztásban, ennélfogva akármikor mehet dolgozni. Jaine képtelen úgy időzíteni az indulását, hogy az semmi esetre se essék egybe Samével, legjobb, ha továbbra is akkor lép ki az ajtón, mint eddig, és imádkozik, hogy ne fussanak össze. Lehet, hogy holnap több ereje lesz egy találkozáshoz, de ma, így felpörögve, csordogáló nyállal, jobb lenne kitérni az útjából. Leghelyesebb, ha elfelejti az egészet, és összeszedi magát, hogy végre munkába induljon. Ott állt a nyitott gardróbszekrény előtt, és egy újabb dilemma kellős közepén találta magát. Mit visel valaki, aki esetleg összefuthat a szomszédjával, akit nem sokkal előtte látott anyaszült meztelenül? Istennek hála a sebhelyért a térdén, legalább könnyű a döntés. Amíg be nem gyógyul, muszáj nadrágot vagy hosszú szoknyát viselnie, így máris kizárt, hogy meggondolatlanul azt a térd felett végződő, spagettipántos fekete ruhát öltse magára, amelyet akkor visel, ha egy partin okos és kifinomult nő benyomását akarja kelteni. A fekete ruha mindig megtette a maga hatását, valami ilyesmit sugallt, hogy: „Nézz rám, hát nem vagyok szexi?”, de nyilvánvaló, hogy nem megfelelő viselet a munkahelyre. Lám, lám, felhorzsolt térde megkímélte őt egy nagy ballépéstől. Jobb az óvatosság, döntött végül, és a legszigorúbb, férfias szabású nadrágját választotta. Oda se neki, hogy a nadrág szorosan a fenekére simul, és sosem marad el a nyomában néhány elismerő megjegyzés a kollégák részéről: ma úgysem találkozik Sammel. Egyébként meg Samnek sokkal inkább zavarban kellene lennie a történtek miatt, mint neki. Ha valakinek kerülnie kell a másikat, hát Samnek kell kerülnie őt. Egy férfi, aki zavarban van, kacsintana felé ilyen pajkosan? Látszott, hogy tisztában van vele, milyen jól néz ki. Jól, hát ez enyhe kifejezés, a francba is. Míg azon igyekezett, hogy elterelje gondolatait arról, pontosan mennyire jól néz ki a férfi, bekapcsolta a tévét, hogy elcsípje a reggeli híreket, miközben

öltözött és sminkelt. Éppen az alapozót kente fel arcára, hogy eltüntesse a szederjes foltokat, mikor a helyi csatorna egyik bemondónője így szólt csicsergő hangon: - Freud sosem fejtette meg, mit is akarnak a nők. Pedig ha négy helybéli nőt kérdezett volna, minden bizonnyal választ kapott volna híres kérdésére. Fedezze fel, hogy férje vagy barátja tökéletes-e, hamarosan, a reklám után. Jaine annyira ledöbbent, hogy hamarjában egyetlen csúnya szó sem jutott az eszébe. Lába hirtelen elerőtlenedett, és lerogyott a lehajtott vécéülőkére. Dawna, a kis cafka, persze azonnal elárulta őket. Nem - ha elárulta volna a neveket, a telefon megállás nélkül csengene. Egyelőre még névtelenség fedte kilétüket, de könnyen lehet, hogy ennek már aznap vége szakad. Beviharzott a hálószobába, és T. J. számát tárcsázta, közben azon imádkozott magában, hogy barátnője még ne legyen úton a munkahelye felé. T. J. kijjebb lakott, mint Jaine, így valamivel korábban kellett reggelenként elindulnia otthonról. - Halló - T. J. hangja sietős és kissé ingerült volt. - Jaine vagyok, Láttad a ma reggeli híreket? - Nem, miért? - Mr. Tökéletes volt a mai szenzáció. - Ó, Istenem. - T. J. hangja olyan volt, mintha menten elájulna, vagy elhányná magát, vagy mindkettő. - Még nem tudják a nevünket, legalábbis nem hiszem, mivel még senki se telefonált. Viszont a Hammersteadnél ma úgyis kitalálja valaki, aztán délutánra már nyílt titok lesz. - De nem fognak minket a tévében mutogatni, ugye? - Galan mindig nézi a híreket. - Ki tudja? - Jaine megdörzsölte a homlokát. - Gondolom, attól függ, hogy milyen egyéb hírek akadnak mára. De én a helyedben kikapcsolnám a telefonokat, és kihúznám azt, amelyik az üzenetrögzítőhöz van csatlakoztatva. - Megtörtént - felelte T. J. Egy percig csöndben volt, majd így szólt nem túl vidáman: - Azt hiszem, most aztán ki fog derülni a számomra, hogy Galannak és nekem van-e értelme folytatni bármit is. Persze, nem várhatom, hogy boldog legyen a hírek hallatán, azt viszont igen, hogy megértőnek mutatkozzon. Miután a múlt héten beszélgettünk a mi Mr. Tökéletesünkről, nos... gondolkodtam, és, szóval... És Galan nem került ki győztesen az összehasonlításból, gondolta Jaine.

- Jobban meggondolva - mondta T. J. nagyon halkan - mégsem kapcsolom ki a telefont. Ha meg kell történnie, hát jobb, ha szembenézek vele. Miután letették, Jaine sietve összekészülődött. A telefonbeszélgetés nem tartott sokáig, a reklám éppen csak elkezdődött. A hírolvasó tenyérbemászó hangjától Jaine-t kilelte a hideg. Négy helybéli nő nyilvánosságra hozta listáját a tökéletes férfira vonatkozó elvárásaikkal.. Három perccel később Jaine lehunyta szemét, és óvatosan a piperepolcnak dőlt. Három perc! Három perc maga az örökkévalóság! Hogy egész álló nap ne történjék egyetlen lövöldözés vagy baleset, amely elzárná a közutakat, vagy háború, éhínség - akármi, ami elnyomna egy ilyen jelentéktelen hírecskét! A hír pusztán az elvárások felsorolására szorítkozott, de biztosította a nézőket, hogy a „listához”, ahogyan nevezték, és a kísérőcikkhez teljes egészében hozzáférhetnek a web site-on. Nőket és férfiakat kérdeztek meg a listán szereplő tételekkel kapcsolatban. Úgy tűnt, mindenki egyetért az első öttel, de ezután igencsak megoszlottak a vélemények - a nőknek is megvolt a maguk nézőpontja, meg a férfiaknak is. Ha kivenne egy hét szabadságot, azonnali hatállyal, talán ez az egész lecsengene, mire visszatér Külső-Mongóliából. De ez gyáva megfutamodás lenne. Ha T. J.-nek segítségre van szüksége, mellette kell állnia. Lehet, hogy Marcinak is számot kell vetnie a kapcsolat végével, noha Jaine úgy vélte, Brick elvesztése közel sem lenne akkora veszteség, emellett Marci megérdemel egy kis fricskát, amiért ezt az egészét első kézből kiteregette Dawnának. Minden egyes lépésénél félelem lett rajta úrrá, ahogy nagy nehezen elbotorkált az autójáig. Miközben kinyitotta, hallotta, hogy mögötte egy ajtó nyílik, és önkéntelenül is odapillantott a válla mögött. Egy másodpercig bambán meredt Samre, ahogy a férfi megfordult, hogy bezárja a konyhaajtót, aztán lelki szemei előtt hirtelen felvillant az előbb látott kép, és mint az őrült hozzálátott a kilincsével babrálni. Elegendő egy kis hírnév, és a nők máris megfeledkeznek róla, hogy egy bizonyos férfit ki akartak kerülni, gondolta Jaine mérgesen. Tán csak nem figyelte ki Sam? - Ma már jobban érzi magát valamicskét? - kérdezte a férfi, ahogy felé közeledett. - Remekül. - Jaine az anyósülésre hajította a táskáját, és a volán mögé csusszant.

- Ne oda tegye - tanácsolta Sam. - Ha megáll egy piros lámpánál, bárki mellé léphet, betöri az ablakot, megragadja a táskát, és már el is inal, mire maga egyáltalán felocsúdik. Jaine megragadta a napszemüvegét, és felvette, patetikusan hálás pillantás kíséretében az intelemért, már amikor egyáltalán rá mert nézni Samre. - Akkor hová tegyem? - A csomagtartóba. Az a legbiztonságosabb hely. - Viszont nem túl praktikus. Sam megvonta a vállát. Ettől a mozdulattól Jaine észrevette, milyen széles a férfi válla, erről pedig eszébe jutott összes többi testrésze. Forróság öntötte el arcát. Miért nem iszákos tényleg, ahogy gondolta? Miért nem visel még mindig mackónadrágot meg foltos, kinyúlt pólót a nyersszínű nadrág és a sötétkék selyeming helyett? Egy vajszín-kék nyakkendő laza csomóban fonta körül izmos nyakát, és egyik kezében egy zakót lóbált. Nagy, fekete pisztolya bal veséje felett nyugodott, a pisztolytáskában. Szilajnak és megbízhatónak látszott, és mindenképpen megfelelőnek ahhoz, hogy megzavarja Jaine lelki békéjét. - Sajnálom, ha zavarba hoztam ma reggel - mondta Sam. - Félig még aludtam, és nem figyeltem az ablakra.. Jaine erőltetett lazasággal megvonta a vállát. Nem hozott zavarba. Megesik az ilyen baleset. - Indulni készült, de Sam még mindig olyan közel állt hozzá, hogy Jaine nem tudta becsukni az ajtót. Sam bedugta fejét a kocsi és a nyitott ajtó alkotta V alakú nyíláson: - Biztos benne, hogy már jobban van? Még nem kötött belém, pedig idestova már - az órájára pillantott - vagy harminc másodperce beszélgetünk. - Derűs hangulatban vagyok - felelte Jaine egyszerűen. - Tartogatom az energiáimat arra az esetre, ha valami fontos dolog történne. A férfi kacsintott. - Ilyen kislány maga. Máris megnyugodtam - azzal felé nyúlt, és lágyan megérintette Jaine arcát. - A duzzanatleapadt. - Nem, még korántsem. Tudja, erre találták ki a sminket. - De még milyen jól! - A férfi ujja tovább haladt Jaine arcának kis gödrén, és lágyan megsimította. Jaine megkövülten ült a hirtelen felismeréstől: hiszen ez a férfi flörtöl vele, az Isten szerelmére! Szíve újra felvette a kalapács ritmusát. Huh. - Meg ne csókoljon - szólt figyelmeztetésképpen, mert úgy tűnt, mintha a férfi, anélkül hogy ténylegesen tett volna felé egyetlen mozdulatot is, valahogy közelebb termett volna, és mindeközben meredten fixálta Jaine

arcát azzal a sokatmondó pillantással, amely a bevetés előtt álló férfiak sajátja. - Nincs szándékomban - felelte egy kis mosoly kíséretében. - Nincs nálam a korbács meg a szék. - Azzal felállt és hátralépett, kezével megragadta az ajtót, hogy becsukja. Előtte azonban még így szólt Jaine-re pillantva: Egyébként meg, momentán nincs is időm rá. Mindketten munkába rohanunk, én meg ki nem állhatom az összecsapott dolgokat. Legalább egy-két órácskára van szükségem hozzá. Jaine tudta, hogy most hallgatnia kellene. Tudta, hogy egyszerűen csak be kellene csuknia a kocsiajtót és elhajtani. Ehelyett sután így felelt: - Egy-két órácskára? - Aha. - Sam ismét megvillantotta csábos mosolyát. - Három órácska még jobb lenne, mert úgy vélem, ha egyszer tényleg megcsókolom, akkor előbbutóbb mindketten meztelenül végezzük. NYOLCADIK FEJEZET

Óh, mormolta Jaine, miközben munkahelye felé tartott a detroiti csúcsforgalomban - Még egyszer óh. Micsoda csattanós visszavágás volt ez? Miért nem felelt valami olyasmit, hogy „Álmodban, apafej”, vagy „Jézusom, befagyott a pokol, mialatt nem néztem oda?” - Miért nem mondott akármit is ahelyett, hogy „óh”, az Isten szerelmére. Ennél még álmából felkeltve is valami frappánsabb jut az eszébe. Nem is könnyedén mondta, mintha információt kérne, és a válasz nem lenne valami érdekfeszítő. Nem, az az átkozott egyetlen kis szótag is olyan erőtlenre sikeredett, hogy az „óh"-mérő berendezés nem is jelezte volna. Sam most majd képes lesz azt hinni, hogy elég, ha egyszer csak átsétál hozzá, ő pedig azonnal a karjaiba hullik. Az egészben az a legkellemetlenebb, hogy még igaza is lehet. Nem. Nem, nem, nem, nem és nem. Ő nem megy bele alkalmi kapcsolatokba, és nem jó a komoly kapcsolatokban. Arra pedig semmi esetre sem hajlandó, hogy flörtölni kezdjen a közvetlen szomszédjával, akiről tegnap - vagy lehet, hogy tegnapelőtt? - még azt tartotta, hogy „fafej”. Még csak nem is kedveli. Na jó, nem nagyon kedveli. Meg kell hagyni, tényleg csodálatra méltó volt, ahogyan egy ütéssel földre terítette azt a részeget. Van olyan, mikor a brutális erő az egyetlen lehetséges megoldás, és Jaine tényleg kifejezetten elégedettnek érezte magát, ahogyan elnézte, hogy a részeg a porba hull, és Sam olyan könnyen elbánik vele, mint valami gyerekkel.

Van valami más, ami tetszik neki Samben? Már a testén kívül, mert ugyebár az adott, meg azon képességén kívül, hogy jól elbánik a részegekkel? Elgondolkozott egy percre. Végül is van valami figyelemreméltó egy férfiban, aki maga újítja fel a konyhaszekrényét, bár nem mert volna mérget venni rá, hogy pontosan micsoda. Talán egy leheletnyi háziasság? Samnek határozottan kell valami, ami ellensúlyozza machós nagyképűségét. Kivéve mikor nem nagyképűsködik, egyszerűen ott van és kész. Hiszen mi szüksége volna a nagyképűségére, mikor egy hajszárító nagyságú pisztoly lóg az oldalán? Ha már a fallikus szimbólumoknál tartunk, hát azt jócskán felülmúlja a valóságban. Minek lenne szimbólumra szüksége, mikor ott elöl, a nadrágjában tartogat egy igazi fegyvert. Jaine szorosan markolta a kormánykereket, próbálta egyenletesen venni a levegőt. Bekapcsolta a légkondicionálót, és úgy állította be a fuvallatot, hogy a hideg levegő éppen az arcát érje. Két mellbimbója megkeményedett, és tudta, ha odanyúlna, érezné, hogy feszesen állnak, mint kicsiny katonák. Oké. Amin most tűnődik, azt hívják megkívánásnak. A tény pedig az, és neki szembe kell néznie vele, hogy józan, intelligens felnőttként kell viselkednie, és amilyen hamar csak lehetséges, be kell szereznie valamilyen fogamzásgátló tablettát. Menstruációja úgyis a napokban esedékes, ez most igazán szerencse, megveszi a tablettát, és azonnal kezdheti is a szedését. Persze erről nem fog szólni neki. A tabletta puszta óvatosság, arra az eshetőségre, ha a hormonjai felülkerekednének szürkeállományán. Ilyen hülyeség sosem történt vele azelőtt, mint ahogy olyat sem érzett még soha, hogy menten elolvad egy férfi kiálló testrésze láttán. Mi nem stimmel vele? - tűnődött mérgesen. Látott már nem egy kiálló testrészt. Oké, Samé meglehetősen lenyűgöző példány, de még érdeklődő kollégista lány korában megnézett nem egy pornófilmet, néha volt szerencséje átlapozni a Playgirlt is, szóval látott már nagyobbakat ennél. Amellett, mikor Mr. Tökéletesről vitatkoztak, meg hogy mekkora legyen a pénisze, kiderült, hogy a pénisz közel sem olyan lényeges, mint az, hogy milyen férfihoz tartozik. Mr. Tökéletes. Az emlékezés hirtelen pofonként csapta arcon. A francba, hogyan is feledkezhetett meg róla? Ugyanúgy, ahogy régebben megfeledkezett Samről meg a Mr. Bájdorongról, mert a hülye hírek kötötték le a figyelmét, hát így. Mindkét téma képes lett volna teljességgel elvonni a figyelmét akár még arról is, hogy lángokban áll a háza. Ma valószínűleg csendes napja lesz, tűnődött. A Hammersteadnél dolgozó nyolcszáznegyvenhárom ember közül alig néhány ismerősük nézhette reggel a híreket, és találták ki, hogy kik ők valójában. Aztán majd valaki megkérdezi Dawnát szemtől szemben. Ő szépen mindent kitálal, és az információ egy email sebességével száguld majd végig az egész épületen. Ám amíg mindez a Hammerstead épületén belül marad, T. J.-nek legalább minimális esélye van arra, hogy Galan ne tudja meg. Galan nem nagyon barátkozott felesége

munkatársaival, kivéve a társasági karácsonyokon való kötelező megjelenést, ahol is unott pofával lézengett. Biztosan történik ma valami fontosabb is, ha nem is nemzeti, hát helyi szinten. Ezek a nyár rettegett, legkutyább napjai, mikor a Kongresszus nem ülésezik, és a szenátorok meg a képviselők vagy hazamennek, vagy a világ körül mulatoznak, így az országos hírcsatornák csak akkor szolgálhatnak valami érdekességgel, ha valahol katasztrófa történik. Jaine egyáltalán nem szerette volna, hogy lezuhanjon egy repülőgép vagy bármi hasonló történjék, de igazán hírét vehetnék valami olyannak, ami nem követel emberáldozatot. Azon imádkozott, hogy a tőzsdét hatalmas árzuhanás rázza meg, és csak a nap végére mutatkozzék némi enyhülés. Aztán az árak hirtelen rekordmagasságba szökkenhetnének, így elég sokáig le lennének kötve a hírszerkesztők, és szépen -megfeledkezhetnének Mr. Tökéletesről. Ahogy begördült a Hammerstead kapuján, máris látta, hogy túl optimista volt, mikor nyugodalmas napban reménykedett. Az épület mellett három televíziós közvetítőkocsi parkolt. Három lepusztult külsejű férfi, kézikamerával- egy-egy dolgozót kérdezgetett éppen, egy férfit és két nőt, akik a kerítés előtt álltak, háttérben a Hammerstead épületével. A három riporter elég távol állt egymáshoz, így nem zavarták a másik felvételeit, és nagy komolysággal beszéltek mikrofonjaikba. Jaine gyomra megremegett. Bár még nem veszítette el minden reményét: a tőzsde ilyenkor még ki se nyit. - Mi folyik itt? - ezek voltak az első szavak, melyek eljutottak füléhez, ahogy belépett az épületbe. Előtte két férfi sétált a folyosón. - Miért vannak itt a tévések? Csődbe mentünk, lehúzzuk a rolót vagy ilyesmi? - Hát nem nézted a reggeli híreket? - Nem volt rá időm. - Úgy tűnik, néhány itt dolgozó nő előrukkolt a maga elméletével Mr. Tökéletesről. Most gondolom, minden tévés csatorna úgy tálalja ezt, mint valami hatalmas szenzációt. - Na és mégis, mi ez az elmélet? Az a Mr. Tökéletes, aki mindig lehajtja a vécéülőkét maga után? Hoppá, villant fel Jaine agyában. Erről teljesen megfeledkeztek. - Nem, amennyire én hallottam, a szokásos cserkészfiú-szöveg: hűséges, becsületes, átsegíti az idős néniket az átkelőn meg efféle baromságok. - Nahát, arra én is képes vagyok - mondta az első férfi a felfedezés örömével. - Akkor miért nem teszed?

- Nem mondtam, hogy kedvem is lenne hozzá. Mindketten nevettek. Jaine eközben szép álmokat szövögetett arról, hogyan rugdosná őket keresztül az ajtón, ám ehelyett beérte azzal, hogy ironikusan megjegyezze: - Azt akarod mondani, hogy nem vagy az a hűséges típus? Nahát, micsoda menő csávó! Mindketten hátranéztek tettetett csodálkozással, mintha meglepte volna őket Jaine jelenléte, de nyilvánvalóan hallották, hogy az ajtó kinyílik, és valaki halad a nyomukban, így Jaine nem vette be a színlelést. Az arcukat ismerte, de a nevüket nem tudta, olyan középvezető-féléknek látszottak, huszonasok vagy harminckevés évesek, franciás sötétkék ingben és konzervatív nyakkendőben. - Bocsánat - szólalt meg az első férfi őszintén mentegetőzve: - Nem láttuk, hogy itt van. - Semmi baj - felelte Jaine szemforgatóan. Aztán erőt vett magán. Igazán nincs semmi szükség rá, hogy belefolyjon a beszélgetésbe. A nemek e különleges háborúját nélküle is megvívják, és minél kevésbé kelti fel másik három barátnőjével egyetemben a többiek figyelmét, annál jobb. Csendben odaértek a lifthez. Ma nem volt rá felragasztva semmilyen hír. Ettől kicsit elkedvetlenedett. Marci, roppant feszült ábrázattal, már várta az irodában. - Gondolom, láttad a híreket - mondta Jaine-nek. Jaine bólintott. - Fel is hívtam T. J.-t, hogy egy kis erőt öntsek belé. - Nem tudom elmondani, mennyire sajnálom, hogy ez történt - mondta Marci egészen halkan, mivel éppen elhaladt valaki az ajtó előtt. - Tudom - felelte Jaine, és sóhajtott egyet. Teljesen értelmetlen lett volna neheztelni Marcira. Ami történt, megtörtént. És ez nem a világ vége, még T. J. számára sem. Ha Galan rájönne a dologra, és annyira bepipulná, hogy válás lenne a vége, ez csak azt mutatná, hogy kapcsolatuk egyébként sem volt túl szilárd. - Dawna elárulta nekik a nevemet - folytatta Marci. - A telefon egész reggel az őrületbe kergetett. Minden csatorna interjút akar velem készíteni,. még a Híradó is. - Szünetet tartott. - Olvastad a ma reggeli cikket? Jaine tökéletesen megfeledkezett a reggeli újságról, a szomszéd peep show-ja túlságosan lekötötte a figyelmét. Megrázta a fejét. - Még nem volt ma újság a kezemben.

- Ravasz módon abba a rovatba tették, ahol receptek meg ilyesmik szoktak megjelenni, így talán nem sokan olvassák majd. Jó volt hallani, hogy emberi megnyilvánulásként és nem „hírként” kezelték, ráadásul sokan nem olvassák azt, amiről úgy vélik, amolyan „női” dolog. Hacsak nem állatkölyökkel vagy kisbabával volt kapcsolatos, az érdekességek hamar lekerültek a napirendről. Ez a szenzáció már így is tovább tartotta magát, mint természetes lett volna. - Szóba állsz velük? Mármint a híradósokkal. Marci megcsóválta a fejét. - Még csak az kéne. Ha csak rólam lenne szó, oké, hülyéskednék egy kicsit legfeljebb majd Brick kitömi az alsónadrágját valamivel. De így, hogy a barátaim is érintettek a dologban, más a helyzet. - Közülünk T. J. az, aki rémesen aggódik. Én tegnap átgondoltam a dolgot, és arra jutottam, hogy nincs semmi vesztenivalóm, ha a nevem kiszivárog, úgyhogy miattam ne aggódj. Úgy tűnt, Luna sem izgatja magát túlságosan, De T. J. - Jaine megingatta a fejét -, ő már gondot jelent. - Szegénykém. Bár nekem személy szerint az a véleményem, hogy nem lenne nagy veszteség, ha Galan felszívódna, de én nem vagyok az ő helyében, másrészt ő valószínűleg ugyanezt gondolja Brickről. - Marci felvihogott. - A fenébe is, hiszen legtöbbször én is ugyanezt gondolom róla! - Efelől semmi kétség - nyugtázta Jaine. Gina Landretti, aki szintén a bérszámfejtésen dolgozott, belépett az irodába. Abból ítélve, ahogyan felcsillant a szeme, mikor meglátta, hogy Marci és Jaine beszélget, úgy tűnt, leesett neki a tantusz. - Hé - szólt oda nagy vigyorgás közepette. - Szóval, ti vagytok azok! Mármint a négy barátnő! Azonnal rájöhettem volna, mikor olvastam Marci nevét, de csak most esett le. A másik kettő meg az a csinos kislány az értékesítésről, és az a másik a humánpolitikáról, ugye? Láttam, hogy ma együtt ebédeltetek. Felesleges lett volna tagadni. Egymásra pillantottak, és Jaine megvonta a vállát. - Ez olyan klassz! - lelkesedett Gina. - Tegnap megmutattam a hírújságot a férjemnek, és majdnem elájult mérgében, mikor a lista nyolcas pontjához ért, mintha ő nem fordulna meg a nagy dudák után, hát mondhatom, nevetnem kellett. Azóta se áll velem szóba. Gina nem tűnt túl letörtnek emiatt. - Egyszerűen csak szórakoztunk - magyarázta Jaine. - Aztán valahogy kicsúszott a kezünkből a dolog. - Ó, én nem így látom. Szerintem jópofa ez az egész. Meséltem róla a new

yorki nővéremnek, és - rögtön megkért, hogy küldjek neki másolatot az egész cikkről, nem is csak arról a részletről, ami a reggeli újságban megjelent. - A nővéred? - Jaine érezte, hogy gyomra újra összerándul. - Az a nővéred, aki valamelyik tévécsatornánál dolgozik? - Az ABC-nél. A Jó reggelt, Amerika egyik, munkatársa. Erre Marci is ijedten pislantott. - Öö, ugye csak magánemberként érdeklődött? - Azt mondta, hogy ez egyszerűen falrengető. És egyáltalán nem lennék meglepve, ha felhívnának titeket a társaságtól. Mintha említette volna is, milyen nagy tévészenzáció lehetne ez lista. - Gina odalibbent íróasztalához, szemmel láthatóan ragyogott a büszkeségtől, amiért nyilvánosságot biztosít a négy barátnőnek. Jaine előhúzott erszényéből egy egydollárost, átnyújtotta Marcinak, aztán négy felettébb ronda szót ejtett ki a száján. - Ez igen! - Marci elismerően nézett. - Ezt eddig nem is hallottam tőled. - A vészhelyzetekre tartogattam. Ekkor megszólalt a telefon. Jaine a készülékre meredt. Mivel még nem volt nyolc óra, nem lehetett szó hivatalos hívásról. Egészen biztos, hogy rossz hírt kap, ha felemeli a kagylót. A harmadik csengetésre végül Marci kapta fel. - Bérszámfejtés - szólt nyersen a ka lóba. - Ó, T. J.! Marci vagyok. Éppen arról beszélgettünk..., a fenébe, édesem, annyira sajnálom - mondta reménytelen aggodalomba fúló hangon. Jaine kikapta Marci kezéből a kagylót. - Mi történt? - kérdezte. - Teljesen padlón vagyok - mondta T. J. letörten. – Éppen most hallgattam le a hangpostámat, és hét üzenetem érkezett mindenféle riportertől. Fogadok, titeket is hívtak ugyanazokkal az üzenetekkel. Jaine az üzeneteket jelző fényre sandított. Úgy villogott, mint valami tikkelő szem. - Mi lenne, ha Marci és én beszélnénk velük? Ezzel talán távol tarthatnánk őket tőled meg Lunától javasolta. – Végül is csak egy sztorira van szükségük, nem? És kell hozzá egy arc, hogy elvigye a balhét, aztán lecseng az egész, és találnak maguknak valami újdonságot. - De tudják mind a négyünk nevét. - Ez nem jelenti azt, hogy négy riportra van szükségük. Bármilyen magyarázattal beérik. Marci, aki csak úgy követte a beszélgetést, hogy hallgatta Jaine válaszait, így

szólt: - Én magam is szívesen vállalom az interjút, ha úgy gondoljátok, hogy ez segít. T. J. hallotta Marci ajánlatát. - Szerintem egyetlen felvételt megérne a dolog. Viszont én sem akarom homokba dugni a fejem. Ha még mindig nem nyugszanak, miután beszéltek kettőtökkel vagy egyedül Marcival, akkor mind a négyen leülünk velük szemtől szembe, és történjék, aminek történnie kell. Nem vagyok hajlandó bűnösnek érezni magam, és idegeskedni, amiért szórakoztunk egy kicsit, és összehoztuk ezt az ütődött listát. - Rendben - mondta Marci, mikor Jaine lerakta a kagylót. - Felhívom Lunát, hogy beavassam, aztán visszahívom azokat a riportereket, és megszervezek valamit ebédidőre. Megpróbálom lecsitítani a kedélyeket, amennyire csak lehetséges. - Babonából keresztbe tette két ujját. - Ez talán működni fog. Délelőtt megállás nélkül kollégák dugták be, fejüket az ajtón, és nevetve megjegyzéseket tettek, legalábbis a nők. Jaine is kapott egy-két méricskélésre vonatkozó ajánlatot két fiútól, ahogyan várta, meg néhány szarkasztikus megjegyzést másoktól. Leah Street lesújtó pillantással illette, és kitért előle, amit Jaine persze egyáltalán nem bánt, bár már fel volt rá készülve, hogy egy „Babilon szajhája” feliratot talál az íróasztalán. Leah jobban a szívére vette a dolgot, mint T. J., és ez azért mégsem akármi.

A hangpostáján minden üzenet riporterektől érkezett. Szép sorban kitörölte őket, és egyetlen riportert sem hívott vissza. Marci bizonyára el lehetett foglalva a kiütéses kampány szervezésével, mert egyetlen hívás sem érkezett kilenc óra után. A cápák, némi zsákmány ígéretében, most Marci közelében köröztek. Számolva az eshetőséggel, hogy a barbárok még nem tágítottak a kapu elől, Jaine kiosont, és ebédjét ismét a kis konyhahelyiség automatáiból szerezte be. Igyekezett minél óvatosabban viselkedni, hátha tervük mégsem válik be, és ez az egész nem más, mint vihar előtti csend. Ahogy később kiderült, még sem volt akkora csend, mert a konyha zsúfolásig tömve volt kollégákkal, akik otthonról hozott ebédjüket fogyasztották, beleértve Leah Streetet, aki magányosan üldögélt az egyik asztalnál, noha az összes többi körül rengetegen tolongtak. A beszélgetés moraja fütty és taps keverékébe csapott, mikor Jaine megjelent az ajtóban. A taps, ahogyan várható volt, csakis nőktől származott. Jaine nem tehetett mást, mint hogy bólintson, enyhén meghajolva, már amennyire sajgó bordái és sebesült térde engedte. - Köszönöm - mondta, mint a Rock and Roll királya a koncerteken.

Bedobta az érméket a gépbe, és a lehető leggyorsabban elmenekült onnan, miközben próbálta nem meghallani a Marha klassz volt meg a Ti, nők, bezzeg ki vagytok akadva, ha a férfiak megjegyzést tesznek a - fajta hozzászólásokat. Az étkezőhelyiség hamarosan csatatérré vált, a frontvonal pedig a két nem között húzódott. - A francba. A francba. A francba. - mormogta Jaine magában, ahogyan visszatért az irodájába, kezében diétás üdítővel meg némi krékerrel. Kinek fizessen, ha magában káromkodik? - tűnődött. Létesítsen alapot jövőbeni kihágásai fedezésére? Az ebédidőnek rég vége volt, és már két óra felé járt, mikor Marci végre telefonált. Fáradt volt a hangja. - Túl vagyok az interjún. Most majd meglátjuk, alábbhagy-e az érdeklődés.

Mikor Jaine hazaindult, már nem látott riportereket a kapu mellett. Otthonába belépve tudomást sem vett a szőnyegen szanaszét heverő tömésdarabkákról, csak megragadta a távkapcsolót, bekapcsolta a tévét, és letelepedett fotelja karfájára. Megvárta, míg vége szakad a tőzsdei jelentésnek - a francba, se tőzsdekrach, se drámai zuhanás - az időjárás-jelentésnek meg a sportnak. Már épp kezdett reménykedni benne, hogy Marci riportja ma már nem kerül adásba, mikor a hírolvasó drámai hangon így szólt: - Következik: a lista. Négy helybéli nő elmondja, milyen férfira vágyik. Jaine felnyögött, és belesüppedt a fotelba. BooBoo az ölébe szökkent, először azóta, hogy nála lakott. Jaine önkéntelenül elkezdte vakargatni a macska füle tövét, mire az dorombolásba fogott. Vége volt a reklámnak, és a hírolvasó felkonferálta a következő riportot: Négy helybéli nő: Marci Dean, Jaine Bright, T. J. Yother és Luna Scissum listát állított össze egy tökéletes férfi kívánatos tulajdonságairól. A négy barátnő a Hammerstead Technologynál dolgozik, és a lista, ahogyan később ismertté vált, egy nemrég, ebédidőben lezajlott kis eszmecsere eredményeképpen született. Nem igaz, háborodott fel Jaine. Ernie éttermében ültek, munka után. Vagy a riporter nem kérdezte meg, csak egyszerűen úgy gondolta, biztosan együtt ebédeltek, vagy egyszerűen arról van szó, hogy az „ebédidő" jobban hangzik, mint hogy „munka után találkoztak egy bárban". Ha jobban belegondol, az ebédidő jobban jöhet T. J.-nek, mivel Galan ki nem állhatja a pénteki, munka utáni kiruccanásokat. Ekkor Marci arca villant fel a képernyőn. A legnagyobb nyugalommal

mosolygott, és a riporter kérdésére hátravetette fejét, hogy kacagásban törjön ki. - De hát ki nem vágyna Mr. Tökéletesre? - kérdezett vissza. - Persze minden nőnek mások az igényei, vagyis a mi listánkon szereplő kritériumok nem lennének rajta egy másik listán. Rendben, ez elég diplomatikusan hangzik - nyugtázta Jaine. Jó, eddig nincs mivel ellenkezni. Aztán Marci mégis elszúrta. A-kislábujja hegyéig politikai korrektségtől átitatott riporter megjegyzést fűzött a listán szereplő testi kritériumok sekélyességéhez. Marci nagy ívben fel húzta szemöldökét, szeme gyöngyszerűen csillant. Ahogy elnézte, Jaine felnyögött, mert ezek voltak Marcinál annak előjelei, hogy lecsapni készül áldozatára. - Sekélyes? vágott vissza mérgesen Marci. - Én inkább őszintének nevezném. Biztos vagyok benne, hogy minden nő olyan férfiról álmodik, akinek, mondjuk ki, van vér a pucájában. Magának talán nem ez a véleménye? - Ezt persze nem vágták ki! - sikoltott fel Jaine, közben talpra ugrott, és lesöpörte BooBoot az öléből. BooBoonak még éppen idejében sikerült leugrania, majd megfordult, és kér - dón Jaine-re meredt. Jaine tudomást sem vett róla. - Ilyet leadni ebben az időben! Mikor az egész család a tévé előtt ül! Hogyan lehetséges ez?! Hogyan?! Javítani kell a nézettségi statisztikát. Az ország tévécsatornái versenyeznek a híradóidő nézőszámáért. A szex jó árucikk, és Marci éppen most értékesítette. KILENCEDIK FEJEZET

Megszólalt a telefon. Jaine habozott, hogy fölvegye-e. Nem valószínű, hogy riporterek zaklatnák ezentúl, hiszen Marcitól már megvan a sztori. Viszont figyelembe véve az időpontot, a hívás minden bizonnyal olyasvalakitől jön, aki éppen most látta őt a tévében, és beszélni akar vele, mondván, e tizenöt perces rosszhírnévkeltés valamilyen úton-módon őt is érintheti. Semmi kedve nem volt megint arról az átkozott listáról beszélgetni, azt akarta, hogy merüljön feledésbe, és kész. Másrészt viszont lehet, hogy Luna az. Vagy T. J. Vagy Marci. A hetedik csengetésre végül is felvette a kagylót, és már azon volt, hogy átcsap olaszos kiejtésbe, és úgy csinál, mintha másvalaki lenne. - Hogyan tehetted ezt velem? - csattant fel bátyja, David, a vonal túlsó

végén. Jaine csak pislogott, próbált kapcsolni. Úristen, hát sosem teszi már túl magát azon, hogy apja ideiglenesen rábízta azt a nyamvadt autót? - Én nem vétettem neked semmit. Nem én tehetek róla, hogy apa nálam akarta hagyni a kocsiját. Én is jobban örülnék, ha te vigyáznál rá, hidd el, mert így a beállón kell parkolnom, ahelyett, hogy a garázsban állhatnék. - Ki beszél itt a kocsiról! - nyerítette David. - A tévéműsorról van szó! Hogyan tehettél ilyet? Mit gondolsz, milyen fényt vet ez majd rám? A dolog egyre különösebb. Jaine egy pillanatig gondolkozott, próbálta elképzelni, mi módon is lehetne a történteknek hatása Davidre, de az egyetlen dolog, ami eszébe jutott, hogy bátyja esetleg nem felel meg a lista valamennyi kritériumának, és nem akarta, hogy Valerie megtudja, egyáltalán létezik ilyesféle kritérium. Márpedig ha van valami, aminek megvitatásához az égvilágon semmi, kedve nincs, az bátyja testi adottsága. - Biztos vagyok benne, hogy Valerie nem áll neki méregetni - felelte Jaine a lehető legdiplomatikusabban. - Öö, egyébként felraktam a teavizet, és most... - Valerie? - kérdezett vissza David. - Mi köze neki ehhez? Csak nem azt akarod mondani, hogy ő is benne volt ebben a ...listakészítésben? Ez még annál is különösebb. Jaine megvakarta a fejét. - Azt hiszem, fogalmam sincs, hová akarsz kilyukadni - mondta végül. - Hát az a tévés dolog. - Mi van vele? Milyen hatással lehetne ez rád? - A neved adtad hozzá! Ha valaha is férjhez mentél volna, most nem Bright lenne a vezetékneved, de nem, neked vénkisasszonynak kellett maradnod, csakis azért, hogy ugyanazt a nevet használhasd, mint én. Márpedig ez nem túl gyakori név, ha eddig nem vetted volna észre! Csak gondold meg, miféle ugratásban lesz részem, ha bemegyek a munkahelyemre! Ez aztán kezd sok lenni, még Davidtől is. Üldözési mániája általában enyhébb formában nyilvánult meg. Jaine szerette őt, de Davidet sosem sikerült eltéríteni szilárd meggyőződésétől, miszerint a világegyetem körülötte forog. Magatartása a középiskolában még legalább érthető volt, mert magas volt, jóképű, és meglehetősen népszerű a lányok körében, de a középiskolából már majdnem tizenöt éve kikerült. - Nem hinném, hogy valaki is megjegyzést tenne - felelte Jaine a lehető legegyüttérzőbben. - Ez a te bajod. Hogy sosem gondolkozol, mielőtt kinyitnád azt a fene nagy szád...

Jaine most sem gondolkozott, úgy tett, ahogy érzett: - Nyald ki a seggem mondta, és lecsapta a telefont. Hát, ez nem a legérettebb elintézési mód, gondolta, de mindenesetre kielégítő. A telefon újra megcsörrent. Nincs az a pénz, hogy felvegye, gondolta, és most először bánta, hogy nincs hívófélazonosító-készüléke. Jó hasznát vehetné. A csengetés nem maradt abba. Miután már húszig elszámolt, megragadta a kagylót, és beleüvöltött: - Mi az?! - Ha David azt hiszi, így bosszanthatja, hát majd meglátjuk, mit fog szólni, ha majd ő viszonozza a hívást hajnali kettőkor. Testvérek! Shelley volt az. - Hát, ezt jól megcsináltad - vágott a dolgok közepébe a szerető nővérke. Jaine megnyomkodta a szemöldökét, érezte, hogy fejfájása lesz. Daviddel lezajlott kis szóváltása után most kíváncsi volt, ebből a beszélgetésből vajon mi sül ki. - Nem léphetek be emelt fővel a templomba. - Tényleg? Shelley, annyira sajnálom - felelte Jaine negédesen. - Nem vettem észre eddig, hogy petyhüdtnyak-szindrómában szenvedsz. Mikor diagnosztizálták? Persze, te csak hencegsz! Sosem gondolsz másra, csakis saját magadra. Nem merül fel benned egyszer, legalább egyetlenegyszer, hogy egy ilyesfajta dolognak rám vagy a gyerekeimre is hatása lehet? Stefanie le van taglózva. Minden barátja tudja, hogy te vagy a nagynénje... - Honnan tudnák? Sosem találkoztam a barátaival. Shelley egy pillanatra elhallgatott. - Azt hiszem, Stefanie mondta nekik. Annyira le van taglózva, hogy bevallotta. - Én vagyok a nagynénje? Ez felettébb furcsa. - Furcsa vagy sem - szögezte le Shelley -, mindenesetre gusztustalan dolog, hogy kiteregetted a nyilvánosság előtt. Jaine agyában hirtelen újra átvillant Marci televíziós interjúja. Ebben nem volt semmi felháborító. - Nem hiszem, hogy Marci valami rosszat mondott volna. - Marci? Mi a fenéről beszélsz?

- A tévéműsorról. Néhány perce volt adásban. - Mi? Úgy érted, már a televízióban is ezt adják? - kérdezte Shelley egyre dühösebben. - Ez nem lehet igaz! - Ha nem láttad a tévében, mégis, mi a fenéről beszélsz? - Hát az Internetről! Stefanie ott találta. Az Internetről? Fejfájása sajgó lüktetésbe csapott. - Az egyik nyálalak a munkahelyéről biztosan feltette a netre a hírújság teljes cikkét. A tizennégy éves Stefanie-nak aztán igazán nem ártott némi felvilágosítás. - Nem én tettem fel az Internetre - felelte Jaine kimerülten. - Biztosan valaki a munkahelyemen. - Teljesen mindegy, hogy kitette, mégiscsak te állsz amögött, hogy... hogy ez a lista egyáltalán létezik! Jaine egyszeriben úgy érezte, minden hullám összecsapott a feje felett: olyan, mintha egész héten egy kifeszített kötélen egyensúlyozott volna; feszültsége elérte a tetőpontját, majd szétrobban, és éppen azok, akiknek a legjobban szívükön kellene viselniük a sorsát és támaszt kéne nyújtaniuk számára, most a pokolba kívánják. Úgy érezte, nem bírja tovább, és képtelen volt előrukkolni bármiféle csípős visszavágással. - Tudod - mondta halkan, félbeszakítva nővére szónoklatát -, elegem van abból, hogy te és David automatikusan úgy vélitek, én vagyok a hibás, anélkül, hogy megkérdeznétek, mégis hogyan történt ez az egész. Ő fúj rám a kocsi miatt, te a macska miatt, úgyhogy rögtön rám támadtok, ahelyett, hogy megkérdeznétek, hogy érzem magam most, hogy mindenki csak a listáról beszél, és persze, ha csak egyetlen másodpercre elgondolkoznátok, tudhatnátok, hogy pocsékul. Pár perce - azt mondtam Davidnek, hogy nyalja ki a seggem, és tudod, mit, Shelley? Te is kinyalhatod! - Ezzel Jaine lecsapta a kagylót másik testvérkéjének is. Szerencse, hogy nincs belőlük több. - Íme, a békéltető, közvetítő Jaine - mondta BooBoonak, aztán hamar kitörölte szeméből ezt a rá annyira nem jellemző nedves csillogást. A telefon újra megszólalt. Jaine kikapcsolta. Az üzenetrögzítő kijelzőjéről leolvashatta, hogy már így is túl sok az üzenete. Megnyomta a törlés gombot, anélkül, hogy egyet is lehallgatott volna közülük, és a fürdőszobába ment, hogy előhalássza a munkaruháját. BooBoo a nyomában sündörgött. Volt ugyan némi kételye afelől, hogy BooBooban bármiféle vigaszra lelhet, mindenesetre felemelte, és arcát a macska fejéhez simította. BooBoo egyetlen percig tűrte csak a gyengédséget - végtére is ez nem a megszokott finom fültővakargatás volt -, aztán kiszabadította magát, és könnyed ugrással a padlón termett. Jaine túlságosan feszült és lehangolt volt ahhoz, hogy leüljön és elengedje

magát, vagy legalább bekapjon néhány falatot. Az autómosással elégethetné fölös energiáit, villant keresztül agyán, és sietve sortba meg pólóba bújt. A Viper nem volt éppen koszos - már vagy két hete nem esett egyetlen csepp eső sem - de Jaine szerette, ha a kocsi csillog-villog. Ez a suvickolás meg kencefice az autó körül nemcsak oldja a stresszt, de lelkének is jót tesz. Márpedig határozottan nagy szüksége van rá, hogy valami jót tegyen a lelkének. Magában füstölgött, miközben összeszedte a dolgokat, amelyekkel széppé varázsolhatja a Vipert. Shelley csak örülhet, hogy Jaine magához vette BooBoot, és most az ő párnáit szedi miszlikre, hiszen éppen most vett új bútort- az embernek az az érzése, mintha mindig új bútora lenne -, és valószínűleg nem szemlélné ilyen egykedvűen a kihúzogatott töltőanyagcafatokat. Jaine-t semmi más nem tartotta vissza attól, hogy fogja BooBoot, és azon nyomban átszállítsa nővéréhez, mint az, hogy anyja az ő gondoskodására bízta imádott cicusát, és nem nővérére. Ami pedig Davidet illeti - nos, a helyzet szinte szóról szóra ugyanaz. Örömmel átvinné apa kocsiját David garázsába, ha apjuk nem kifejezetten őt kérte volna meg, és ha netántán valami történne a járgánnyal David őrizete alatt, ő duplán felelősnek érezné magát. Akárhonnan is nézzük, csapdában vergődik. Miután összeszedte a szarvasbőrdarabokat, az ablaktisztítót és a halvány, különleges autómosó szappant, amelytől a glazúr nem veszti el fényét, kiengedte BooBoot a konyha előtti verandára, hogy szemmel követhesse az eseményeket. Mivel a macskák nem szeretik a vizet, nem volt túlságosan valószínű, hogy BooBoo mély érdeklődést mutasson, de Jaine-nek szüksége volt a társaságra. A macska letelepedett a késő délutáni napfény által beragyogott kicsiny folton, és azon nyomban álomba szenderült. A szomszédos bejárón híre-hava nem volt a behorpadt; barna Pontiacnak, így Jaine-nek nem kellett azon aggódnia, hogy esetleg ráspriccel valamit, felkeltve ezzel Sam haragját, bár Jaine véleménye az volt, hogy egy jó kis kocsimosás sosem árthat. Bár valószínűleg nem is sokat használna - egy ilyen felületi szépítés nem oszt, nem szoroz -, azért egy piszkos autó bántja a szemét. Sam autója ebből kifolyólag sokszor bántotta a szemét. Hozzáfogott, hogy üzemi mosást-fényezést hajtson végre, az egyes részeken külön-külön haladva, hogy a szappannak ne legyen ideje megszáradnia, és ne maradjon folt a nyomában. Ez a különleges szappan elvileg nem hagy foltot, ám Jaine nem bízott benne. Apja azt tanította, így mossa a kocsit, és ő azóta sem talált rá jobb módszert. - Hé. - A fenébe is - sikoltott fel Jaine, ijedtében hátratántorodott, a szappanos bőrt pedig kiejtette kezéből. Szíve majd' kiugrott a helyéből. Kezében a slaggal megfordult. Sam visszaugrott, ahogy lába körül szétspriccelt a víz.

- Figyeljen már oda, mi a fenét művel! - csattant fel. Jaine hirtelen dühbe gurult. - Oké - felelte beleegyezően, és a gumicsövet a férfi arcába irányította. Sam felüvöltött, és oldalra ugrott. Jaine ott állt mereven, kezében a slaggal, és nézte, ahogy Sam kezével ázott arcát takarja. Az első vízi támadás, amelyik még véletlenül történt, a férfi farmernadrágját áztatta el térdtál lefelé. A második sokkal inkább a pólóját célozta. Az elejéből csöpögött a víz, amitől úgy tapadt a bőréhez, mint a vakolat. Jaine megpróbált nem tudomást venni Sam mellkasának domborulatairól. Úgy meredtek egymásra, mint a tűzharcosok, alig harminc méter távolságból. - Maga teljesen bedilizett? - tudakolta Sam félig üvöltve. Jaine újból ráirányította a slagot. Bosszúsan spriccelte, üldözte a vízsugárral, miközben a férfi ugrálva próbált kitérni útjából, és hazafelé venni az irányt. - Ne merje azt állítani, hogy meghibbantam! - kiabálta Jaine, és közben ujját a kifolyónyíláshoz szorította, hogy szűkítse azt, és így a víz még nagyobb erővel, még messzebbre spricceljen. - Elegem van belőle, hogy az emberek mindenért engem hibáztatnak! - Jaine ismét Sam arca felé irányította a csövet. - A tököm tele van magával és Shelleyvel, meg Daviddel, meg mindenkivel a munkahelyemen, és a hülye riporterekkel, és BooBooval, aki szétszedi az összes párnámat! Elegem van!! Érti, amit mondok? Sam hirtelen taktikát váltott, menekülőből támadóra. Lassan közeledett Jaine felé, meg sem próbálva kitérni a felé irányzott vízsugár elől. Jaine úgy fél másodperccel később ugrott félre, mint kellett volna. Sam válla rekeszizmának ütközött, az ütődés a Viper oldalának lökte. Olyan gyorsan, mint egy támadó kígyó, Sam kiragadta kezéből a slagot. Jaine a gumicső után nyúlt, de Sam visszahúzta, teljes súlyával a Viperhez szorítva. Mindketten ziháltak. Sam a feje búbjától a kislábujjáig csurom vizes volt, ruhájából víz folyt Jaine ruhájába, mígnem ő is ugyanolyan vizes nem lett. Felpillantott Samre, Sam lenézett rá, orruk alig pár centire a másik orrától. Sam szempillájáról víz csepegett. - Lefröcskölt! - korholta Jaine-t, mintha önmaga sem hinné, hogy ilyesmi megtörténhetett. - Maga meg rám ijesztett - vágta vissza Jaine. - Véletlen volt. - Az, amikor először locsolt le. Másodszor azonban már szándékosan tette.

Jaine bólintott. - Ezenkívül azt is mondta, hogy a francba meg a fenébe. Lóg nekem ötven centtel. - Éppen most vezettem be új szabályt. Az mégsem tisztességes, hogy kihoz a sodromból, aztán megbírságol, amiért kijöttem a sodromból. - Képes rám kenni az egészet? - kérdezte hitetlenkedve Sam. - Még szép. A maga hibája az egész. - Mégis miért? - Váratlanul rám ijesztett, ne is próbálja tagadni. Először is ezért hibás. - Jaine próbált moccanni, hogy kicsusszanjon a férfi súlya alól. A fenébe is, ez aztán nehézfiú, és majdnem olyan merev, mint a mögötte húzódó fémlap. Sam letörte Jaine kitörési kísérletét azzal, hogy még nagyobb súllyal nehezedett rá. Ruhájából víz csöpögött Jaine lábára. - És mi a második? - Azt mondta, hogy... - Jaine erőt vett magán. - Az én két csúnya szavam együttesen sem olyan csúnya, mint a maga egyetlen szava. - Mi van, most már pontozásos rendszerben játszunk? Jaine lesújtó pillantást vetett rá. - Egyszerűen arról van szó, hogy én nem mondtam volna sem az első szót, ha nem ijeszt rám, sem a másodikat, ha maga nem kezd csúnyán beszélni. - Ha már egymást vádoljuk, hát én meg nem beszéltem volna csúnyán, ha maga nem locsolt volna le. - Én pedig nem locsoltam volna le, ha maga nem ijesztett volna rám. Látja, mondtam; hogy a maga hibája volt - nyugtázta Jaine győzedelmesen, fejét Sam felé billentve. Sam nagyot sóhajtott. Mellkasa emelkedésével még jobban összelapította Jaine mellét, noha már eddig is eléggé összelapult, így Jaine egyszeriben megérezte mellbimbóját. Mellbimbója pedig nagyon is tudatában volt a férfi jelenlétének. Hűha. Jaine pupillája a hirtelen vészhelyzetben kitágult. A férfi kiolvashatatlan tekintettel pillantott le Jaine-re. - Engedjen el - kérte Jaine idegesebb hangon, mint amilyennek tűnni szeretett volna. - Nem.

- Nem?! - ismételte Jaine. - Nem mondhat nemet. Jogtalanul fog le, akaratom ellenére. - Én nem akarata ellenére fogom le, hanem a kocsija ellenében. - Erőszakkal! Sam megadóan megvonta a vállát. Úgy tűnt, nem nagyon izgatja, hogy esetleg megszeg bármiféle törvényt a kezelhetetlen szomszéd sérelmére. - Hadd menjek - szólt újra Jaine. - Nem lehet. Jaine gyanakvóan méregetni kezdte. - És miért nem? - Tulajdonképpen tartott tőle, hogy nagyon is jól tudja, miért nem. A miért ott duzzadt Sam nedves farmernadrágjában már jó néhány perce. Jaine igazán megtett minden tőle telhetőt, hogy ne vegyen róla tudomást, és mellkastól fölfelé - leszámítva engedetlen mellbimbóit - mármár sikerrel is járt. Onnan lefelé azonban totális csődöt mondott. - Mert olyat teszek, amit magam is megbánnék. - Sam megcsóválta a fejét, mint ha ő sem értené saját magát. - Még mindig nincs zsinegem, amivel egy székhez kötözhetném, mégis kísérletet teszek rá. - Várjon - súgta Jaine, de elkésett. A férfi sötét kobakja Jaine arca felé hajolt. A késő délután szertefoszlott. Valahonnan az utcáról nevetéssel keveredő gyermekvisítás hallatszott. Egy autó haladt el mellettük. Ez mind távolinak és a valóságtól elszakítottnak tűnt. A valóság pedig nem volt más, mint Sam ajka az ő ajkán, nyelve az ő nyelvével viaskodva, testének meleg férfiillata az orrlyukaiban, betöltve egész tüdejét. És az íze - ó, az íze. Olyan íze volt, mint a csokoládénak, mintha egy hatalmas táblába harapott volna. Legszívesebben menten felfalta volna. Jaine rádöbbent, hogy öklével a nedves pamutot markolja. Szép lassan, anélkül, hogy a csókot abbahagyta volna, kiszabadította kezét Sam ingéből, és összefonta a férfi nyaka körül, engedve, hogy Sam még erősebben simuljon hozzá, térdétől egészen a válláig. Hogyan ébreszthetett benne egyetlen csók ilyen erős vágyat? De hisz ez nem egyszerű csók, Sam egész testével csókolt, olyan erősen hozzápréselte mellkasát Jaine mellbimbóihoz, hogy azok keményen meredtek fölfelé, közben a férfi lassú, lágy ritmusban mozgatta Jaine hasának feszülő, megkeményedett testrészét, és e lágy ritmus mégis olyan sodró erejű volt, mint a tenger áradása.

Jaine hallotta a vad, fulladásszerű hangot, amely torkából kiszakadt, és próbált feljebb kapaszkodni a férfin, hogy elég magasan helyezkedjen el, és az a bizonyos kitüremkedés a lehető legjobb helyen döfködje. Majd' megfulladt a hőségtől, és már-már eszét vesztette a hirtelen feltámadt szexuális vágytól és a beteljesületlenségtől. Sam még mindig a slagot tartotta egyik kezében. Mindkét karját összezárta Jaine körül, és a néhány hiányzó centiméterrel feljebb húzta magához. A vadul kilövellő vízsugár lespriccelte BooBoot, mire az dühödten fújva felpattant, majd a kocsiról visszacsapódva őket borította be még jobban. Jaine nem törődött vele. A férfi nyelve még mindig a szájában játszadozott, lába Sam testét ölelte, és az a kitüremkedés pontosan ott volt, ahol lennie kellett. Sam megmozdult - újra csak finom, ringó mozdulatokkal, és Jaine átkozottul közel járt hozzá, hogy elélvezzen. Körme a férfi hátába fúródott, és hörgő hangot hallatott, miközben egészen megfeszült a férfi karjaiban. Sam levette ajkát Jaine ajkáról. Tüzes és vad tekintettel hevesen zihált. - Menjünk be - mondta, olyan lassan és nyersen ejtve ki a szavakat, mintha mindketten morgó hangokat hallató oktondi állatok lennének. - Ne - nyögött Jaine. - Ne hagyd abba! - Ó, egek, olyan közel járt hozzá. Olyan közel. Újra megfeszült a férfi karjaiban. - Jézus Mária! - Sam lehunyta a szemét, arca már-már vad kifejezést öltött a nehezen elfojtott vágytól. - Jaine, nem feküdhetek le veled idekint. Be kell mennünk. - Lefeküdni? Bemenni? Úristen, már majdnem megtette, mikor még a tabletta szedését se kezdte el! - Várj! - kiáltott fel rémülten, kezével eltolta a férfi vállát, lábát lehámozta csípőjéről, és közben vadul rugdosott. - Hagyd abba! Engedj el! - Hagyjam abba? - kérdezett vissza Sam, mint aki rosszul hall. - De hisz alig egy másodperccel ezelőtt még azért könyörögtél, hogy ne hagyjam abba. - Meggondoltam magam. - Jaine még mindig teljes erejével Sam vállának feszült, de továbbra sem ért el vele semmit. - Nem gondolhatod meg magad! - Sam hangja kétségbeesettnek tűnt. - De igenis, meggondolhatom. - Herpeszed van? - Nem.

- Szifilisz? - Nem. - Gonorrhea? - Nem. - Aids? - Nem. - Akkor nincs miért meggondolnod magad. - Viszont peteérésem, az van. - Ami valószínűleg hazugság. Minden bizonnyal az. Valószínűleg holnap jön meg a menzesze, így az érett kis petesejt már réges-rég elvesztette életképességét, de Jaine mégsem akarta egy lehetséges utód kockázatát vállalni. Az érettpetesejt-mesére Sam elhallgatott. Gondolkodóba esett, majd így szólt: - Használhatnék óvszert. Jaine hervasztó pillantást vetett rá. Remélte, hogy ez majd elhallgattatja. Eleddig Sam úgyis hervaszthatatlannak tűnt. - Az óvszer csak kilencvenkilencvenöt százalékos biztonságot nyújt. Ez azt jelenti, hogy a hibaszázalék legjobb esetben is hat százalék. - Ugyan, ezek régi adatok. Újabb hervasztó pillantás. - Valóban? El tudod képzelni, mi történik, ha egyik kis zsoldosod megragadja az én kis királylánykámat? - Összegabalyodnának, és úgy küzdenének egymással, mint két vadmacska egy zsákban. - Aha. Ahogyan mi az előbb. Sam le volt taglózva. Elengedte Jaine-t, és hátralépett. - Előbb ott lesznek abban a zsákban, mint hogy bemutatkoznának egymásnak. - Ami azt illeti, mi sem mutatkoztunk még be egymásnak - Jaine kötelességének érezte, hogy erre feltétlenül rámutasson.

-. A francba! - Sam megtörölte kezével az arcát. - Örvendek, kisasszony. A nevem Sam Donovan. - Tudom, hogy hívnak. Mrs. Kulavich mondta. Én pedig Jaine Bright vagyok. - Tudom, nekem is elmondta. Még azt is, hogyan kell a neved leírni. Roppant érdekes. Ezt vajon honnan tudhatja Mrs. Kulavich? - A szüleim eredetileg Janine-t akartak – magyarázta Jaine. - De az első n véletlenül lemaradt a születési anyakönyvi kivonatról, anyu pedig arra jutott, hogy végül is teszik neki így. - Jaine szerette volna, ha Janine-ként nőhetett volna fel. Shelley, David, Janine, összeillő nevek. A Jaine olyan közöttük, mint a kakukktojás. - Nekem a Jaine jobban tetszik - mondta Sam. - Illik hozzád. Te nem vagy Janine-szerű. Hát, nem - gondolta Jaine morózusan. Éppen ez az. - És mi a bajod öö... Kivel is volt bajod? Ja, igen. Shelleyvel, Daviddel meg az összes kollégáddal. És persze BooBooval. És mi van a riporterekkel? Jaine-t lenyűgözte a férfi emlékezőtehetsége. ő aztán nem tudna visszaemlékezni egyetlen névre sem, amelyet felé ordítanak, mialatt jéghideg vízsugárral öntözik. - Shelley a nővérem. Ki van rám akadva, mert anyu engem kért meg, hogy vigyázzak BooBoora, mikor ő vágyott eme kitüntetésre. David a bátyám. Pikkel rám, mert apu engem kért meg, és nem őt, hogy vigyázzak a kocsijára. BooBoot pedig ismered. Sam gunyorosan oldalra sandított. - BooBoo az a cicus, aki épp az autód tetejét karmolássza? - Ó, Ist... - Jaine rémülten megfordult. BooBoo a Viper motorháztetejét dagasztotta éppen. Jaine lehessegette, még mielőtt ideje lett volna a menekülésre, és ellentmondást nem tűrően a házba tessékelte. Aztán visszasietett a Viperhez, és lehajolt, hogy szemügyre vegye, érte-e egyetlen picike karcolás is a motorháztetőt. Úgy tűnik, te sem rajongsz érte, ha a macskád a kocsidra mászik jegyezte meg gúnyosan Sam. Jaine próbált újra hervasztó pillantást küldeni felé, noha észrevette, hogy a petesejttörténet megtette a maga hatását Sam elcsöndesítésében. - Azén autómat össze se lehet hasonlítani a tiéddel - vágott vissza, majd az üres kocsibeállóra meredt megrökönyödve. Nem állt ott a barna Pontiac. Sam viszont nagyon is ott volt.

- Hol a kocsid? - A Pontiac nem az enyém. A város tulajdona. Jaine elgyengült a megkönnyebbüléstől. Hála istennek. Önbecsülése komoly csorbát szenvedett volna, ha annak a roncsnak a tulajdonosával bújt volna ágyba. Másrészt viszont jól jöhet a Pontiac mint feltörő szexuális vágyainak féken tartója. Ha ott állt volna a megszokott helyen, az előző kis jelenet során ő nem veszítette volna el ennyire a fejét. - Akkor mivel jöttél haza? - kérdezte körbepillantva. - A garázsban tartom a furgonomat. Így megóvom a portól, a pollentől meg a szemtelen madaraktól. - Furgon? És milyen? - Chevrolet. - Négykerékmeghajtású? - Sam olyan négykerék-meghajtású vezetőnek tűnik. Sam felsőbbrendű pillantással végigmérte. - Miért, létezik másmilyen is? - Ó, Istenem - sóhajtotta Jaine. - Megmutatod? - Nem, amíg az alkudozás végére nem érünk. - Alkudozás? - Aha. Arról, hogy mikor fejezzük be, amit elkezdtünk. Jaine eltátotta a száját. - Úgy érted, addig nem vagy hajlandó megmutatni a kocsidat, amíg nem feküdtem le veled? - Eltaláltad. - Tiszta őrült vagy, ha azt képzeled, hogy annyira szeretném látni azt a furgont - sziszegte. - Piros. - Jaj, ne - nyüszített Jaine. Sam karba fonta a kezét. - Márpedig valamit valamiért...

- Nem inkább azt akarod mondani, hogy valakit valamiért? - Csak annyit mondtam, hogy meg kellene beszélnünk egy randit. Nem kell most csinálnunk. Ha fizetnél se bocsátkoznék semmi ilyesmibe peteérés tájékán. Jaine elgondolkodott. - Megmutatom a generátoromat, ha megmutatod a furgonodat. Sam megrázta a fejét. - Ebben nincs semmi üzlet. Jaine még soha senkinek nem beszélt apja kocsijáról. Hiszen minden barátja tudta, hogy apja mániákusan rajong a családi sedanért. Ez azonban olyan adu volt, amely üt minden más lapot, a garantált ászok ásza. Ezen túl Sam mégiscsak zsaru: csak nem lesz semmi baj belőle, ha vet rá egy pillantást, legalább tudni fogja, hogy Jaine garázsa folyamatos őrizetre szorul. A kocsit ugyan apja milliókra biztosította, de mégiscsak pótolhatatlan értéket jelent. - Megmutatom az apám autóját, ha megmutatod a furgonodat - mondta ravaszul Legnagyobb meglepetésére Sam arcán érdeklődés villant. Talán Jaine arckifejezése árulta el, hogy apja kocsija egészen különleges. - Milyen márka? Jaine megvonta a vállát. - Nyilvánosság előtt sosem mondanám el. Sam lehajolt hozzá, és a fülére mutatott. - Súgd ide bele. Jaine odatapasztotta száját Sam füléhez, és úgy érezte, menten elbódul a meleg férfiillattól, amely ismét orrlyukaiba áramlott. Két szót súgott. Sam olyan hirtelen pattant fel, hogy megütötte Jaine orrát. - Hű, a mindenit! - Jaine fájó orrnyergét dörzsölgette. - Hadd lássam - szólt Sam rekedten. Most Jaine fonta karba kezét, utánozva Sam előbbi testtartását. - Akkor áll az üzlet? Én megmutatom apám kocsiját, te pedig a furgont? - A pokolba is, még vezetheted is a furgonomat, ha akarod. - Azzal megfordult, és úgy meredt Jaine garázsára, mintha a Szent Grált őriznék benne. - Itt van bent?

- Teljes biztonságban. - És valódi? Nem másolat? - Eredeti. - Hű, a mindenit - szólt ismét Sam akadozó lélegzettel, és máris a garázs felé tartott. - Hozom a kulcsot. - Jaine beviharzott a kulcsért; mire visszatért, Sam már tűkön ült. - Csak óvatosan, épp annyira nyisd ki az ajtót, hogy beslisszolhass figyelmeztette Jaine. - Nem akarom, hogy az utcáról meglássák. - Jó, jó - azzal Sam kivette a kulcsot Jaine kezéből, és a lakatba helyezte: Beléptek a sötét garázsba, Jaine a villanykapcsoló után tapogatózott. A mennyezeti fények kigyulladtak és megvilágították az alacsony padlózatú, ponyvával borított alakzatot. - Hogy jutott hozzá? - kérdezte Sam félig suttogva, mintha templomban lennének. Óvatosan megérintette a ponyva szélét. - Apám is részt vett a fejlesztésben. Sam sokatmondóan felé pillantott. - Az apád Lyle Bright? - Jaine igenlően bólintott. - Hű, a mindenit - sóhajtott Sam sokadszor, és felemelte a ponyvát. Mélyről fakadó nyögés szakadt ki torkából. Jaine jól tudta, mit érezhet. Neki is elállt a lélegzete, valahányszor az autócsodára pillantott, pedig ő együtt nőtt fel vele. Pedig nem volt különösebben feltűnő darab. A korabeli autófények közel sem csillogtak olyan fénnyel, mint a maiak. Ezüstös szürke volt, visszafogott, híján minden luxusnak, ami a mostani vásárlók számára már természetes. Kávéscsészetartó például nem volt benne. - Hűha - mondta Sam ki tudja, hányadszor, és közelebb hajolt, hogy szemügyre vegye a műszerfalat. Vigyázott, nehogy hozzáérjen az autóhoz. A legtöbb ember, százból kilencvenkilenc, biztos nem tudott volna ellenállni. Néhányan egyenesen arra vetemedtek volna, hogy átlendítsék lábukat az alacsony peremen, és becsusszanjanak a vezetőülésbe. Sam az autónak kijáró tisztelettel bánt vele, és Jaine-t valami egészen különös érzés kerítette hatalmába. Elfogta valami szédülésféle, és a garázsban lassan minden elhomályosult a számára, míg nem maradt más, csak Sam arca. Jaine nagy pislogások közepette a lélegzésre koncentrált, és egyszer csak hirtelen

minden visszatért az eredeti kerékvágásba. Hm. Ez meg mi volt?! Sam olyan gyengéden takarta vissza az autót, mint ahogy egy szerető anya takarja be alvó gyermekét. Anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna, előhalászta a kulcsot farmerzsebéből, és Jaine felé nyújtotta. Jaine elvette tőle, majd a ruhájára sandított. - Csupa víz vagyok. - Tudom - felelte Sam. - Egyfolytában a mellbimbódat bámulom. Jaine eltátotta a száját, majd gyorsan odakapta kezét nedves pólója említett részéhez. - És miért nem szóltál? - kérdezte dühösen. Sam gúnyosan felnevetett torka legmélyéből. - Csak nem gondolod, hogy elment az eszem? - Igazán örülhettél volna, ha vizes ruhában ülök be a furgonodba. Sam megrándította a vállát. - Most, hogy megmutattad apád kocsiját, plusz a mellbimbódat, úgy érzem, igazán tartozom ennyivel. Jaine vitatkozni kezdett, hogy ő ugyan nem mutatta meg a mellbimbóját, Sam az engedélye nélkül bámulta, aztán eszébe jutott, hogy ő aznap reggel éppenséggel jóval többet látott holmi mellbimbónál, így aztán jobbnak látta nem feszegetni ezt a kérdést. Már ha Sam hagyta volna. - Egyébként is - érvelt -, te láttad a fütyimet. Ez csak több pontot érdemel, mint a mellbimbód. - Ha - mondta Jaine. - Az érték a szemlélő tekintetében rejlik. Én pedig megkértelek, hogy takard el magad, már ha emlékezetem nem csal. - Igen, miután le nem vetted róla a tekinteted vagy... hány percig is? - Csak éppen annyi ideig, hogy felhívjam Mrs. Kulavichot, és elkérjem a telefonszámodat - felelte Jaine önérzetesen, minthogy az igazság tényleg ez volt. És akkor mi van, ha udvariasságból csevegnie kellett Mrs. Kulavichcsal néhány percig? - Te viszont nem tartottad lényegesnek, hogy felöltözzél. Ehelyett úgy lengetted körbe, mint valami harci lobogót.

- Meg akartalak hódítani. - Ugyan már! Fogalmad sem volt róla, hogy nézlek! Sam felhúzta a szemöldökét. Jaine visszadobta neki a kulcsokat. - Most már akkor sem vezetném a furgonodat, ha könyörögnél! Biztosan lapostetvekkel van tele! Te kéjsóvár, te gusztustalan... te gusztustalan péniszlengető. Sam egy kézzel elkapta a kulcsot. - Azt akarod mondani, hogy a hódítás nem járt sikerrel? Jaine már nyitotta száját, hogy azt felelje, az izgalom halványka szikráját sem érezte, de nyelve vonakodott megformálni a szavakat, melyek élete legnagyobb hazugságát jelentették, volna. Sam grimaszolt egyet. - Gondoltam. Jaine egyetlen módon nyerhetett csak csatát. Csípőjére tette a kezét, szabadon hagyva vékonyka melltartóját és pólóját átdöfő mellbimbóit. Mint valami lézerirányítású lövedék, Sam pillantása Jaine mellén landolt. Jaine jól látta, hogy a férfi hatalmasat nyel. - Nem játszol tisztességesen - hadarta Sam zavartan. Most Jaine-en volt a sor, hogy önelégült vigyorra húzza a száját. - Ezt sose feledd - mondta, és elindult kifelé a garázsból. Sam mellette termett. - Én megyek először - mondta. - Látni akarlak, ahogy kilépsz a napfényre. Jaine karját ismét összekulcsolta a mellén. - Ünneprontó - morogta Sam, és kiosont a szűk nyíláson. Majd visszalépett, de, oly hirtelen, hogy Jaine beleütközött. - Két rossz hírem van a számodra. - Valóban? - Aha. Először is: nyitva felejtetted a vizet. Megnézheted majd a vízszámládat.

Jaine sóhajtott egyet. A kocsibeállót biztos teljesen elmosta már a víz. Nyilvánvaló, hogy Sam teljesen megőrjítette, máskülönben nem lett volna ilyen figyelmetlen. - És mi a másik rossz hír? - Az udvarodon hemzsegnek a riporterek, akiket nem is olyan rég emlegettél. - A büdös francba! - nyögött fel Jaine. TIZEDIK FEJEZET

Sam ura volt a helyzetnek. Kilépett a garázsból, becsukta maga mögött a lakatot, nehogy valami kotnyeles 'riporter egyetlen pillantást is vethessen a kocsira, meg persze Jaine-re, bár Jaine-nek leginkább az volt az érzése, hogy Sam az autót jobban félti, mint őt. Belülről hallgatózott az ajtónál, ahogy Sam odalépett a Viperhez, és így szólt: - Elnézésüket kérem, de oda kell jutnom a kerti csaphoz, hogy elzárjam a vizet. Arrébb állnának, kérem? - Lehengerlően udvarias volt. Jaine azon tűnódött, akkor miért nem ilyen udvarias, mikor vele beszél. Persze olyan hangnemet használt, amely inkább tűnt parancsnak, semmint kérésnek, mégis... - Miben segíthetek, fiúk? - Interjút akarunk készíteni Jaine Brigthttal a lista ügyében - felelte egy furcsa hang. - Nem ismerek semmiféle Jaine Brightot - füllentette Sam. - Pedig itt lakik. Az ingatlan-nyilvántartás szerint néhány hete vette ezt a házat. - Tévedés. Ezt a, házat én vettem néhány héttel ezelőtt. Hűha, ezek szerint valami hiba csúszott be az adásvételi szerződés regisztrálásánál. Utána kell járnom a dolognak. - Ezek szerint Jaine Bright nem lakik itt? - Mondtam már, nem ismerek semmiféle Jaine Brightot. Most pedig, fiúk, ha nem bánják, ideje befejeznem a kocsimosást. - De... - Talán ideje bemutatkoznom - mondta Sam, egyszerre lágy hangon. Donovan felügyelő vagyok, ez pedig magánterület. Maguk magánlaksértést követnek el. Folytassuk tovább az eszmecserét?

Természetesen nem akarták tovább folytatni. Jaine mozdulatlanul állt, miközben a motorok beindultak és az autók elszállingóztak. Valóságos csoda, hogy a riporterek nem hallották meg, amint ó és Sam a garázsban beszélget, biztosan ók is beszéltek egymás között. És persze ők ketten Sammel is annyira el voltak merülve a saját csevegésükben, hogy nem figyeltek föl a riporterek érkezésére. Várta, hogy Sam visszajöjjön, és kinyissa a garázst. De Sam nem jött. Ehelyett Jaine vízcsobogást és dallamtalan fütyörészést hallott. A fafej az ő autóját mossa. - Ajánlom, hogy legalább jó munkát végezz! - sziszegte a fogai közül, - Ha hagyod, hogy rászáradjon a szappan, elevenen megnyúzlak. Reménytelenül ácsorgott ott, félt kiabálni vagy döngetni az ajtót, hátha ott ólálkodik még egy-két riporter. Ha akármelyiküknek lenne csak egy csöpp sütnivalója is, rögtön tudták volna, hogy ha Sam képes is lenne kipréselni magából egy Viper árát, nyilván nem költene ekkora összeget egy autóra, amelyben fülig felhúzott lábakkal kell kucorognia. A Vipert nem hórihorgas, tagbaszakadt férfiak számára tervezték. Hozzá sokkal jobban passzolt a furgon. Jaine-nek eszébe jutott a négykerékmeghajtású piros Chevrolet, és lebiggyesztette ajkát. Majdnem ilyet vett, de aztán a Viper győzött. Jaine-en nem volt karóra, de úgy becsülte, eltelt több mint egy óra, talán másfél is, mire Sam végre kinyitotta az ajtót. Az alkony kezdett estébe fordulni, és Sam pólója már teljesen megszáradt. Hát ilyen sokat kellett várakoznia türelmetlenül, hogy végre kiszabaduljon. - Jól itt hagytál - sziszegte Jaine, ahogy kilépett a garázsból. - Nagyon szívesen - felelte Sam. - Mert hogy közben szépen lemostam a kocsidat, aztán kifényesítettem és szarvasbőrrel áttörölgettem. - Köszönöm. És szép munkát végeztél? - Jaine odarohant a kocsihoz, de nem volt már elég világos hozzá, hogy láthassa, nem maradt-e foltos az autó. Sam kivételesen nem tett megjegyzést e bizalmatlanság láttán. Ehelyett így szólt: - Kíváncsi vagy, hogy bántam el a riporterekkel? - Nem. Inkább el akarom felejteni az egészet. - Nem hiszem, hogy erre lesz lehetőséged. Vissza fognak jönni, ahogy ellenőrzik a nyilvántartást, és rájönnek, hogy én a szomszéd ház tulajdonosa vagyok. Vagyis holnap reggel. - Akkor én munkában leszek.

- Jaine! - szólt rá Sam, immár nagyon is zsarus hangnemben. Jaine sóhajtott, és a veranda lépcsőjére telepedett. - Arról a hülye listáról van szó. Sam odaült mellé, és elnyújtóztatta hosszú lábait. - Miféle hülye listáról? - Egy bizonyos tökéletes férfiról. Sam felkapta a fejét. - Az a lista? Amelyik az újságban is megjelent? Jaine bólintott. - Te írtad? - Nem egészen. Én vagyok a négy barátnő egyike, akik kitalálták a listát. Ez a nagy felhajtás pedig egy buta véletlen eredménye. Senkinek sem akartuk megmutatni a listát, de valaki beletette a munkahelyi hírlevélbe, sót még az Internetre is fölkerült, onnan pedig Távinaként gördült tovább a dolog. - Jaine átkulcsolta karjával felhorzsolt térdét, és ráhajtotta a fejét. - Tiszta zűrzavar az egész. Úgy tűnik, uborkaszezon van, ha egy ilyen kis hírből ekkora szenzáció lehet. Egyfolytában azon imádkozom, hogy beüssön egy jó kis tőzsdekrach. - Vigyázz a nyelvedre. - Csak egy átmeneti, egészen kicsi krach. - Nem értem - szólalt meg Sam vagy egy perc múltán. - Mi lehet ennyire érdekes ebben a listában? Hűséges, kedves, jó állása van. Nagy cucc. - Az újságban ennél több állt - felelte Jaine kényszeredetten. - Több? Micsoda? - De hát úgyis tudod. Több. - Sam elgondolkozott, majd kibökte: - Testileg több? - Testileg több - hagyta rá Jaine. Újabb szünet következett. - És mennyivel több? - Nem akarok beszélni róla. - Akkor egyszerűen megnézem az Interneten. - Oké. Csak nézd. Belőlem úgysem húzod ki.

Sam keze Jaine tarkójához ért, és simogatni kezdte. – Csak nem olyan rémes a helyzet? - De igen. Lehet, hogy T. J.-nek el kell válnia emiatt. Shelley és David ki van rám akadva, amiért rossz fényt vetek rájuk. - Azt hittem, a macska meg az autó miatt vannak kiakadva. - Úgy is van. A macskát meg a kocsit ugródeszkának használják, hogy még nagyobb lendülettel húzzák fel magukat a lista miatt. - Ez nekem seggfejségnek tűnik. - Mit csináljak, ha egyszer a testvéreim, és én szeretem őket. - Jaine összegörnyedt. - Jut eszembe, máris hozom a pénzed. - Miféle pénzem? - Hát a csúnya szavakért. - Fizetni akarsz nekem? - Ez az egyetlen tisztességes megoldás. De most, hogy ismered az új szabályokat a megkopasztásomra, ez az utolsó alkalom, hogy fizetek, amikor a te hibádból történt. Hetvenöt cent, ugye? Két korábbi, meg egy, amikor megláttad a riportereket. - Úgy valahogy. Jaine bement a házba, és hetvenöt centtel a markában jött vissza. Kifogytak a negyeddollárosai, alig tudta összekaparni a sok aprópénzt. Sam továbbra is a veranda lépcsőjén ücsörgött, de felállt, hogy az aprót elsüllyessze nadrágzsebében. - Most pedig beinvitálsz magadhoz, hogy finom vacsorát főzzél nekem? Jaine felhúzta az orrát. - Bilibe lóg a kezed. - Gondoltam. Hát akkor mit szólnál, ha elmennénk és bekapnánk valamit? Jaine gondolkodóba esett. A meghívás mellett szólt sok érv meg ugyanannyi ellenérv is. Nyilvánvaló előnye volt, hogy nem kell egyedül ennie, már ha veszi a fáradságot, és kotyvaszt magának valamit, amire egyébként nem volt túl sok esély. A legsúlyosabb ellenérv pedig az volt, hogy Sammel kell töltenie az estét. Az pedig igencsak veszélyes lehet. Az imént is csak az óvta meg, hogy nem maradtak kettesben összezárva. Ha egyedül maradtak volna Sam furgonjában, hát, ki tudja, mi történt volna. Ami azt illeti, nem sók híja volt, hogy beszálljon abba a furgonba...

- Hé, nem azt kértem tőled, hogy magyarázd meg az élet értelmét - szólt rá Sam ingerülten. - Be akarsz kapni egy hamburgert vagy nem? - Ha veled megyek, egyetlen ujjal sem nyúlsz hozzám, rendben? Sam feltartotta mindkét kezét. - Esküszöm. Már megmondtam, hogy ha fizetnél se csinálnék semmi hülyeséget a peteérésed közelében: És mégis, mikor kezded el a tabletta szedését? - Ki mondta, hogy elkezdem? - Én mondom, hogy ideje volna. - Csak szállj le rólam, és törődj a magad dolgával. – Más se hiányzik, minthogy bevallja, éppen most akarta elkezdeni az antibébit. Ugyan ma elfelejtett betelefonálni a klinikára, de holnap reggel azonnal pótolja. Sam elhúzta a száját. - Jó a beszélőkéd, pipikém, de alig ütöd meg a kilencest, én viszont magasan' tíz felett járok. Úgyhogy nem maradt más választásod, mint lefeküdni velem. - Ha akárki más ilyet mondott volna neki, Jaine azon nyomban miszlikekre cincálta volna az önelégült barom egóját. Most viszont a legjobb, amit tehetett, hogy elodázza a dolgot. - Tehát még mindig noszogatsz? - Aha. Már kettőnél tartok, és a számolás háromnál véget ér. - Még haza is futhatok. - Ez nem túl valószínű. Jaine felhorkant, amiért Sam lekicsinyli az ó ellenállását Ezt majd még meglátjuk. - A fenébe is. Most versenyzünk? - De hiszen te kezdted. Megközelítem a kilencest, bezzeg te magasan tíz felett, a lótüdőbe is. - Ez egy újabb negyeddolláros. - A lótüdő nem csúnya szó. - Ezt az mondja, aki... - Sam nyelt egyet, és nagyot sóhajtott. - Oda se neki. Eltérítettél a tárgytól. Akarsz valamit enni vagy nem? - Nagyobb kedvem lenne valami kínai kajához, mint egy hamburgerhez.

Újabb sóhaj hallatszott. - Rendben. Menjünk kínaiba. - Azt szeretem; amelyik a Twelve Mile Roadon van. - Rendben - felelte Sam. Jaine ragyogó mosolyt küldött felé. - Azonnal átöltözöm. - Én is. Öt perc. Jaine berohant a házba, tudván, hogy Sam is siet. És mivel Sam nem hiszi, hogy képes öt perc alatt átöltözni, hát most csak azért is megmutatja. Mindent ledobált magáról, miközben a hálószobába viharzott. BooBoo ott lábatlankodott a nyomában, és szemrehányóan nyávogott. Vacsoraidő már rég elmúlt. Jaine felvett egy száraz bugyit meg egy száraz melltartót, magára húzott egy piros, rövid ujjú kötött felsőrészt, egy fehér farmernadrágba ugrott, és belelépett a szandálba. Majd visszarohant a konyhába, kinyitott egy macskaeledeles konzervet, BooBoo tányérjába öntötte, ezek után megragadta a táskáját, és-éppen akkor lépett ki az ajtón, mikor Sam megjelent a verandán, és elindult a garázs felé. - Elkéstél - szólt Sam. - Nem késtem el. Egyébként is, neked csak át kellett öltöznöd. Én nemcsak átöltöztem, de a macskát is megetettem. Samnek egészen modern garázsajtaja volt. A kezében levő távirányító gombját megnyomva az ajtó egyetlen finom mozdulattal felpattant. Jaine felsóhajtott, elfogta a garázsajtó-irigység egyik legkomolyabb vállfaja. Majd a felnyíló garázsajtó nyomában automatikusan kigyulladó lámpák fényében meglátta a csillogó-villogó vörös szörnyeteget. Krómozott dupla kipufogó. Olyan hatalmas gumiabroncsok, hogy fel kellene ugrania az ülésig, ha nem lennének ott fémrudak a nem túl tekintélyes lábhosszal megáldottak szolgálatára. - Ó - sóhajtott fel Jaine, és összecsapta a kezét. - Én pont erre vágytam, amíg meg nem láttam a Vipert. - Lehajtható ülése van - jegyezte meg Sam, és sandán pillantott Jaine-re. - Ha jó kislány leszel, és végre tablettát szedsz majd, megengedem, hogy elcsábíts a furgonban. Jaine megállta, hogy ne feleljen semmit. Szerencsére Sam nem vette észre, milyen nagy erőfeszítésébe kerül ez,- mert nem a hely, hanem a férfi

elcsábításának gondolata ragadta magával ismét. - Nincs semmi mondanivalód? - kérdezte Sam. Jaine megrázta a fejét. - A mindenit - jegyezte meg Sam, ahogy mindkét kezével megragadta Jaine derekát, és nagy nehézségek közepette betuszkolta a kocsiba. - Most aztán tényleg kezdek aggódni.

Marci terve nem vált be. T. J, a harmadik riporter telefonhívása után szembenézni kényszerült az elkerülhetetlennel. Ó, te jó isten, hát miért nem szakad már vége ennek az egésznek? Mi az érdekfeszítő egy vicces kis listában? Nem mintha Galan viccesnek gondolná, jutott eszébe keserűen: Úgy tűnt, Galan többé már semmit sem tart viccesnek, hacsak nem olyan dologról van szó, amely a munkájával kapcsolatos. Olyan mókás figura volt, mikor először találkozgatni kezdtek, áradt belőle a jókedv és nevetés. Hová tűnt az a mulatságos fickó? Azóta még csak nem is látták túl sokat egymást. T. J. nyolctól ötig dolgozott, Galan pedig háromtól tizenegyig. Mire a férfi hazaért, T. J. már az igazak álmát aludta. Galan pedig csak azután ébredt fel, hogy T. J. munkába indult. A legsokatmondóbb mégis csak az, merengett T. J. keserűen, hogy Galannak igazából nem lenne muszáj háromtól tizenegyig dolgoznia. Ő döntött így. Ha ezzel azt akarta elérni, hogy megszabaduljon T. J.-től, hát sikerült. Lehet, hogy házasságuknak már így is, úgy is befellegzett, és ő egyszerűen nem vett róla tudomást. Talán Galan éppen azért nem akart gyereket, mert tudta, hogy bizonytalan a kettejük jövője. A gondolattól legeslegbelül összeszorult a mellkasa. Hiszen szerette őt. Vagy inkább azt az embert szerette, akiről tudta, hogy Galanban lakozik a külső mögött, amelyet az utóbbi pár évben mutatott felé. Ha T. j. álmos volt vagy elgondolkozott, és hirtelen eszébe ötlött Galan, a férfi fiatal, nevetős arcát látta maga előtt, azét, akit olyan reménytelenül imádott a középiskolában. Rajongott az esetlen, kétbalkezes, segítőkész, tiszta szívű Galanért, akivel együtt töltötte mindkettőjük legeslegelső éjszakáját, apa egyik régi autójának hátsó ülésén. Szerette azt a férfit, aki első házassági évfordulójukra egyetlen szál vörös rózsával lepte csak meg, mert egy tucatnyira nem futotta. És nem szerette azt a férfit, aki egyszer sem ejtette ki a száján, hogy „szeretlek", már emberemlékezet óta. Barátnőivel összevetve T. J. igazán reménytelennek érezte a helyzetét. Ha valaki lapátra teszi Marcit, ő azonnal kitörli az emlékezetéből, és máris újabb

áldozat után néz, hogy legyen, aki beteszi lábát a férficipőbe - és főként Marci ágyába. Luna ki volt borulva Shamal miatt, mégsem ült és várakozott rá otthon napestig, megvolt a saját élete. Ami pedig Jaine-t illeti, Jaine pontosan az ő ellentéte, ezzel mindig is tisztában volt. Akármi is történt vele, Jaine mindig humorral és merészséggel nézett szembe vele. Három barátnője egyike sem siratta volna az egykori Galant, mint ő csendesen, már több mint két éve. Gyűlölte saját gyengeségét. Mi lesz, ha ő és Galan összevesznek? Él kell majd adniuk a házat, amelyet annyira szeret, na és? Akkor majd beköltözik egy lakásba. Évekig nem kertes házban lakott. És képes lesz egyedül élni, még ha eddig nemis próbálta. Hozzá kell szoknia, húgy mindent maga intézzen. És beszerez egy macskát - nem, inkább kutyát, hogy legyen, aki megvédje. És újra randevúzgatni kezd. Milyen lehet olyan férfival tölteni az időt, aki nem tesz rosszindulatú megjegyzést, valahányszor ő kinyitja a száját? Mikor a telefon megszólalt, azonnal tudta, hogy Galan az. Biztos kézzel markolta meg a kagylót. - Neked teljesen elment az eszed? - hallatszott a vonal túlsó végéről. A férfi fújtatott, ami arról árulkodott, hogy igencsak felhúzta magát. - Nem hinném - felelte T. J. higgadtan. - Teljesen nevetségessé tettél a kollégáim előtt... - Ha valaki nevet, hát csak azért teszi, mert te hagyod - vágott közbe T. J. Nem vagyok hajlandó telefonon keresztül beszélni erről. Ha óhajtasz emberi hangon tárgyalni velem a történtekről, mikor hazajössz, megvárlak. Ha viszont dúlni-fúlni van kedved, annál érdekesebb esti programot is találhatok magamnak. Azzal letette. Ekkor egy kissé már remegett a keze, ahogy visszahelyezte a kagylót. Könny öntötte el szemét. Ha Galan arra számít, hogy ő bocsánatért fog esedezni, hát csalódni fog. Az elmúlt két évben minden Galan kénye-kedve szerint történt, és igencsak rémes volt. Talán most elérkezett az idő, hogy végre a saját feje után menjen. Ha el is veszti Galant, legalább visszanyerheti saját önbecsülését. Úgy fél óra telhetett el, mikor újra megszólalt a telefon. T. J. gondterhelt tekintettel lépett a készülékhez. Tudta, nem túl valószínű, hogy Galan újra hívja, bár talán elgondolkodott a hallottakon, és felfogta, hogy T. J. ezúttal nem rezel be pusztán attól, hogy férje felemeli a hangját. - Halló - szólt a kagylóba. - Te melyik vagy?

A kísérteties suttogás hallatán T. J. összeráncolta a homlokát. - Micsoda? Ki beszél? - Te Ms. A vagy? Vagy B? Melyik? - Menj a pokolba - csattant fel a vadonatúj T. J., azzal lecsapta a telefont. TIZENEGYEDIK FEJEZET

Másnap reggel Jaine korán kipattant az ágyból, elhatározta, hogy munkába indul, még mielőtt Sam felbukkanna. Míg szíve hevesebben vert már a puszta gondolatra is, hogy újra összefuthat a férfival, agya azt mondta, Sam minden bizonnyal megkereste a listát az Interneten, miután tegnap este visszatértek a kis kínai étteremből. Sam rosszabb volt, mint egy pitbull: ha egyszer valamit a fejébe vett, abból nem engedett, egész vacsora alatt is végig azzal nyaggatta, hogy mi szerepel még a listán. Jaine viszont egyáltalán nem volt kíváncsi a férfi megjegyzéseire a hetedik után következő kritériumokról. Emberpróbálóan korán, hét órakor kilépett már az ajtaján, mikor meglátta, hogy az üzenetrögzítő ismét megtelt üzenetekkel. Jaine a törlés gombra meredt, aztán megtorpanta Esetleg történt valami a szüleivel az utazás alatt, lehet, hogy egyikük megbetegedett, vagy bármi más kellemetlenség merült fel. Az is előfordulhat, hogy Shelley vagy David hívta, hogy bocsánatot kérjen. - Ennek ugyan nem túl nagy az esélye - morogta magában, miközben megnyomta a gombot. Három üzenet újságíróktól érkezett, ebből kettő televíziós riporter, persze mind találkozni akart vele. Kétszer letette valaki. A hatodik hívó Pamela Morris volt, aki Gina Londretti nővéreként mutatkozott be. Lágy, meleg hangszínen, mint a tévébemondók, közölte Jaine-nel: ég a vágytól, hogy meghívhassa hassa Jó reggelt, Amerika című műsorába, ahol eltársaloghatnának a listáról, amelynek híre végigsöpört már az egész országon. A hetedik üzenet a People magazintól jött, persze ugyanazzal a céllal. Jaine-nek alig sikerült elfojtania feltámadt dühét, ahogy a három újabb néma hívást hallgatta. Akárki is volt az, jó sokáig várt némán, míg lerakta. Idióta. Jaine letörölte az üzeneteket, egyik riportert sem volt szándékában visszahívni. A helyzet butaságból kezdett komplett nevetségességgé fajulni. Sikerült lehajtania a bejáróról anélkül, hogy Sam feltűnt volna a láthatáron, ami azt jelentette, hogy a reggel lehetőséget nyújt számára egy kiegyensúlyozott indulásra. Olyan csodásan érezte magát, hogy a countryzenét sugárzó állomásra kapcsolta a rádiót, és meghallgatta a Diwie

Pipik előadásában, hogy Earlnek márpedig meg kell halnia. Ő maga is dalra fakadt, és közben azon merengett, vajon Samnek az lenne-e a véleménye, hogy Earl halálát jogos gyilkosság okozta. Talán még vitatkoznának is rajta. Tisztában volt vele, hogy elveszett, hiszen a gondolat, hogy Sammel vitatkozzék, izgatóbb volt a számára, mint az, hogy megnyerje a lottó főnyereményt. Azelőtt sosem találkozott olyasvalakivel, aki nem csak hogy nem huny szemet semmi felett, de késhegyig menő vitába bocsátkozik - akár szó szerint -, és közben arcizma se rándul. Felszabadító felismerés volt, hogy akármit mondhat, Sam nem kap szívszélhűdést. Néha egyenesen az volt az érzése, hogy Sam szereti felhúzni őt. Pimasz és idegesítő, és macho, és eszes, és kegyetlenül szexi. És kellő tisztelettel viseltet apja kocsija iránt, továbbá tökéletes munkát végez autómosás és fényezés terén. Minél hamarabb be kell szereznie a fogamzásgátló tablettát. A Hammerstead kapuinál már több riporter várakozott. Úgy tűnt, valaki leadta nekik a drótot Jaine kocsijáról, mert ahogy lassított az őrbódé mellett a sorompó felemelkedésére várva, máris vakuk villantak felé. Az őr rákacsintott. - Nem akar elvinni egy próbaútra, hogy eldönthesse, megfelelek-e a kritériumoknak? - kérdezte. - Majd visszatérünk rá - felelte Jaine. - Tudja, az elkövetkező két és fél évre már betelt az előjegyzési naptáram - Képzelem - kacsintott az őr. Olyan korán volt, hogy a hányászöld folyosó kongott az ürességtől. Úgy tűnt, azért mégsem ő kelt fel aznap legkorábban, valaki megelőzte. A lifthez lépett, hogy elolvassa a rajta díszelgő feliratot: NE FELEDD: ELŐSZÖR FOSZTOGATSZ, AZTÁN MEGÉGETED MAGAD. AKI EZT NEM TELJESÍTI, AZT KIZÁRJÁK A FOSZTOGATÓK CSAPATÁBÓL. Jaine máris jobban érezte magát: egy liftes üzenet nélkül induló nap rémesen is folytatódna. Már az irodájában volt, mikor hirtelen rádöbbent, hogy az őr és a riporterek egyáltalán nem idegesítették fel. Levegőnek nézte őket. A csatározás Sammel sokkal izgalmasabb volt, főként mióta mindketten tudták, mire megy ki a játék. Ez idáig sosem bocsátkozott alkalmi kalandba, de úgy képzelte, ez az egy igazi lepedőszaggató élmény lesz: Na, nem mintha túl könnyű préda látszatát akarta volna kelteni: Samnek meg kell küzdenie érte, akkor is, ha már elkezdi szedni a tablettát. Különben is, jó móka lesz húzni kicsit Samet.

Aznap Gina Landretti is korán ért be a munkahelyére. - Ó; hála Istennek - kiáltott fel csillogó szemekkel, mikor meglátta Jaine-t íróasztala mögött. - Beszélnem kell veled, és reméltem, korán bent leszel, hogy lehetőleg ne legyen hallgatóságunk. Jaine alig hallhatóan felnyögött. Mérföldekről is meglátta, mi következik. - Pam felhívott tegnap este - kezdte Gina. - Tudod, a nővérem. Egyébként téged is megpróbált elérni telefonon, és tudod, mi az ábra? Szerepeltetni akar a show-műsorában! A Jó reggelt, Amerikában! Hát nem izgalmas? Mármint, mind a négyeteket, úgy értem, de én mondtam, hogy biztosan te leszel majd a szóvivő. - Öö... nem hinném, hogy lenne közöttünk szóvivő - felelte Jaine enyhén elképedve Gina feltételezésétől. - Jó, jó, de ha lenne, biztos te lennél az. Mármint a szóvivő, Gina olyan büszkén ejtette ki ezt a szót, hogy Jaine valami diplomatikusabb válaszon törte a fejét, mint a „semmi esetre sem”. - Nem is tudtam, hogy a nővéred műsorszerkesztő. - Ő nem az, de beszélt a szerkesztővel, és őt is nagyon érdekli a dolog. Ezzel Pam szerezhetne egy jó pontot - közölte bizalmasan Gina. - Mivel nyilván a többi csatorna is meg akarja szerezni magának az interjút, Pam meg akarja előzni őket. Ez nagyban előrevihetné a karrierjét. Ami más szóval azt jelenti, hogy ha ő, Jaine nem működik vele együtt, Gina nővére előmenetelét közvetlenül ő fogja hátráltatni. - Azért felmerülhet itt némi gond - mondta Jaine, és olyan bűnbánóan nézett, ahogy csak bírt. - T. J. férje nem túlságosan örül a nagy nyilvánosságnak... Gina megvonta a vállát. - Akkor csak hárman szerepeltek az adásban. Egyébként az is tökéletesen elegendő lenne, ha te egyedül... - Luna sokkal csinosabb. - Oké, lehet, de ő olyan fiatal. Nincs olyan jó kiállása. Szuper. Mert neki, Jaine-nek aztán van kiállása. Úgyhogy azon nyomban megpróbálta hasznosítani a kiállását, és némi határozottságot vegyített a hangjába: - Tudod, én sem szeretem a nyilvánosságot. Sokkal jobban örülnék neki, ha a dolog szép lassan elcsitulna. Gina elképedve nézett rá. - Ezt nem mondhatod komolyan! Nem akarsz

gazdag és híres lenni? - Hát, ha gazdag lennék, azt nem bánnám. De híres, az nem. Azt meg végképp nem értem, hogyan válhatnék attól gazdaggá, hogy szerepelek a Jó reggelt, Amerikában. - Ezzel hatalmas üzletet csinálhatsz! Sok-sok milliós üzletet, elég, ha könyvet írtok a listából! - Gina! - rivallt rá Jaine szinte üvöltve. - Ennyire azért ne rugaszkodj el a valóságtól! Hogyan lehetne a listából könyvet írni, hacsak nem háromszáz oldalon keresztül taglaljuk a hímvessző méretét? - Háromszáz? - Gina kétkedőnek tűnt. - Szerintem százötven tökéletesen elég lenne. Jaine körbepillantott, hogy akad-e valami, amibe beleverhetné a fejét. - Kérlek, kérlek, ígérd meg, hogy igent mondasz Pamnek! - könyörgött Gina kezét imádsághoz kulcsolva össze. Hirtelen, valami sugallattól vezérelve Jaine így szólt: - Meg kell beszélnem a másik hárommal. Ez vagy csoportos buli lesz, vagy semmilyen. - De hiszen azt mondtad, T. ,J... - Beszélnem kell a másik három lánnyal - ismételte Jaine. Gina lesújtottnak tűnt, de nyilvánvalóan hatott rá valami abból a bizonyos jó kiállásból, amelynek Jaine birtokában volt. - Azt hittem, el leszel ájulva - hüppögte. - Ettől ugyan nem. Gyűlölöm a feltűnést. - Akkor meg minek tetted a listát a Hírlevélbe? - Én ugyan nem tettem. Marci kicsit becsípett, és kikotyogta annak a valamilyen Dawnának. Gina még lesújtottabbnak tűnt, ahogy lassan megértette, hogy Jaine-t sokkal kevésbé nyűgözi le az egész helyzet, mint ahogy azt képzelte. - Az egész családom ki van rám bukva emiatt - morgolódott Jaine. Csalódása dacára, Gina kedves nő volt és maradt. Leült Jaine íróasztala szélére, arckifejezése együttérzővé vált.

- Miért? Mi közük ehhez az egészhez? - Hát ezt kérdezem én is. A nővérem szerint zavarba hoztam őt, és képtelen lesz ezentúl emelt fővel belépni a templomba; ráadásul a tizennégy éves unokahúgom az egész cikket letöltötte az Internetről, így most Shelley duplán pikkel rám: A bátyám meg azért pikkel, mert rossz fényt vetettem rá a kollégái előtt. - Nem értem, hogyan, hacsak nem hasonlítgatták össze a méreteiket az öltözőben, és nem bizonyultak túl rövidnek - szögezte le Gina, majd nevetésben tört ki. Jaine így szólt. - Nem akarok gondolni se rá. - Aztán ő is nevetésben tört ki. Majd egymásra néztek Ginával, és nevetésük nőttön-nőtt, míg a könnyük is kicsordult, és persze jól eláztatta a szemfestékjüket. Szipogva-vihorászva vették útjukat a női mosdó felé, hogy helyrehozzák a kis malőrt.

Kilenc órakor Jaine-t hívatták közvetlen felettese irodájába. A főnök neve Ashford, M. deWynter volt. Valahányszor meghallotta ezt a nevet, Jaine-nek A Manderley-ház asszonya című film főhőse, Ashford Manderley jutott eszébe. Őrülten kíváncsi volt, az M betű milyen nevet takar, de félt, hogy például a kiábrándító Max helyett áll, így inkább nem kérdezte meg. Talán a férfi is játszadozott e megtévesztő rövidítéssel, bár mindig nagyon is európai módon öltözködött, és határozottan nem amerikai kiejtéssel beszélt. Ja, úgy mellékesen pedig egy faszfej volt. Néhány ember így születik. Mások keményen megdolgoznak érte. Ashford deWynternek mindkettő sikerült. Nem kínálta Jaine-t hellyel. Jaine mindenesetre leült, amivel rosszalló homlokráncolást vívott ki magának. Nagyon is sejtette e kis csevegés okát, és úgy vélte, jobb, ha kényelemben ül, amíg a főnök ezen a dolgon csámcsog. - Ms. Bright - kezdte a férfi, és olyan képet vágott, mintha valami különösen undorító bűzt érezne. - Mr. deWynter - felelte rá Jaine. A férfi újra összeráncolta a szemöldökét, amiből Jaine levonta a következtetést, hogy talán nem kellett volna megszólalnia.

- A helyzet a kapunál tarthatatlan. - Egyetértek. Talán ha megpróbálkozna egy, az udvarias viselkedésre vonatkozó rendelettel. - Hagyta, hogy a javaslat eljusson felettese tudatáig, főként, mivel tisztában volt vele, hogy főnökének nincs hatásköre ilyesmire, még ha lenne is rá alapja, amiben Jaine igencsak kételkedett. A „helyzet” nem veszélyeztetett senkit sem, mint ahogy az újságírók sem akadályozták az alkalmazottak munkáját. A szemöldökösszehúzásból meredt pillantás lett. - Nem értékelem a humorát. Nagyon jól tudja, hogy a helyzet magának köszönhető. Nem helyénvaló, hogy elvonja a dolgozók figyelmét, és az emberek rosszkedvűek lesznek tőle. Emberek helyett talán pontosabb lenne a feletteseim szó használnia gondolta Jaine. - Mégis, hogy érti, hogy nekem köszönhető? - kérdezte lágy hangon. - Az a maga közönséges listája... Lehet, hogy ezt a férfit és Leah Streetet születésükkor különválasztották, morfondírozott Jaine. - A lista nem az enyém, ugyanannyira Marci Deané is. Csapatmunka eredménye. - Mi a fene ütött itt mindenkibe, hogy egyedül őt tartják felelősnek a listáért? Mi ez a titokzatos „jó kiállás” már megint? Ha tényleg birtokában van ilyen erőnek, hát itt az ideje, hogy gyakrabban éljen is vele. Rávehetné a vásárlókat, hogy engedjék őt a sor legelejére, vagy elérhetné, hogy az ő utcájában kezdje a munkát a hóeke, ahogy leesett az első hó. - Ms. Bright - folytatta Ashfold deWynter csillapító hangon. - Kérem. Ami azt jelentette, kéri, hogy ne nézze idiótának. Késő. Már megtörtént. - Az ön humorérzéke igazán figyelemreméltó - tette hozzá. - Lehet, hogy nem ön az egyetlen érintett, de tagadhatatlanul ön volt az ötlet kiagyalója. Ezért az ön tisztje, hogy helyrehozza a hibát. Lehet, hogy Jaine szidta Dawnát a barátnőinek, de eszébe se jutott volna, hogy bárki más nevét említse deWynternek. A másik három nevet már úgy is ismerte. Ha úgy döntött, hogy a felelősség legnagyobb részt Jaine-t terheli, nincs az az érv, amely megváltoztatná eme hitében. - Rendben - mondta Jaine. - Ebédidőben odamegyek a kapuhoz, és elmondom nekik, hogy ön nem igazán örül a nyilvánosságnak, és azt szeretné, hogy tűnjenek el a Hammerstead területéről, máskülönben letartóztattatja őket. Főnöke olyan képet vágott, mintha torkán akadt volna egy jókora makréla. -

Öö... nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb módja a helyzet kezelésének. - Akkor mit ajánl? Tessék, itt a nagy kérdés. A férfi arckifejezése tökéletesen üressé vált. Jaine elrejtette megkönnyebbülését. Romba tiporta volna az önbecsülését, ha deWynter képes lett volna előrukkolni egy működő megoldással, mikor ő még egy működésképtelennel sem. - Telefonált a Jó reggelt, Amerika! egyik munkatársa - folytatta Jaine. - Ki fogom adni az útját. A People magazin is vissza fog hívni, de egyszerűen nem veszem fel a telefont. Erre az ingyen reklámra igazán nincs szüksége a cégnek. - Tévé? A nemzeti tévécsatorna? - kérdezte a férfi erőtlen hangon. Úgy kinyújtotta a nyakát, mint valami pulyka. - Ööö... Ez aztán igazán nagyszerű lehetőség lenne, nem? Jaine megvonta a vállát. Fogalma sem volt, hogy nagyszerű vagy nem nagyszerű. Persze, kutyaszorítóba került, hiszen éppen nyilvánosságot nem akart. Alighanem súlyos jellemhibája volt, hogy egyszerűen képtelen volt elviselni, ha deWynter bármiben is felülmúlja. - Talán fel kellene vetnie a javaslatot a vezetőségnek javasolta Jaine talpra szökkenve. Ha szerencséje van, az egyik nagyfejes csak megvétózza az ötletet. DeWynter az izgatottság és ellenkezés között ingadozott, nehezen ismerte be, hogy egyáltalán meg kell valakit kérdeznie, mintha Jaine nem tudná pontosan, mi a férfi beosztása, és milyen hatáskörrel jár ez együtt. A középvezetőség közepén foglal helyet, és ez annál magasabbat jelent, minél magasabbra emelkedik a vezetőség igazi krémje. Amint visszatért íróasztalához, Jaine haditanácsot hívott össze. Megegyeztek Lunával, Marcival és T. J.-vel, hogy ebédidőben Marci irodájában találkoznak. Jaine elmagyarázta a dolgok állását Ginának, és a délelőtt hátralevő részét kolléganője segédletével azzal töltötte, hogy telefonbeszélgetések elől menekült. Ebédidőben a négy barátnő tekintélyes mennyiségű kvékerrel és diétás üdítővel felszerelkezve Marci irodájában gyűlt össze. - Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a helyzet hivatalosan is kicsúszott a kezünkből - mondta Jaine lehangoltan, és tájékoztatta a lányokat Gina nővéréről meg a telefonhívásokról, amelyek aznap reggel az NBC-től és a People magazintól érkeztek, épp ahogy Gina megjósolta. Mindnyájan T. J.-re néztek.

T. J. megvonta a vállát. - Most már nem látom semmi értelmét, hogy visszavonuljunk. Galan úgyis tudja. Az elmúlt éjszaka már haza se jött. - Ó, kicsikém - szólt Marci együttérzőn, és megfogta T. J. karját. - Annyira sajnálom. T. J. szeme vörös volt, mintha egész éjjel sírt volna, de nyugodtnak tűnt. - Én nem sajnálom - mondta. -, Ez csak felszínre hozta a dolgokat. Vagy így is szeret, vagy egyébként, sem. Ha nem, akkor tűnjön a pokolba az életemből, és ne pazarolja tovább az időmet. - Ejha - szólt Luna csodás szemével T. J.-re ragyogva. - Jól mondod, kislány! - És te? - kérdezte Jaine Marcitól. - Brickkel volt valami baj? Marci szokásos, „sokat láttam s majd' ugyanannyit ki is próbáltam" vigyorral húzta el száját. - Brickkel állandóan baj van. Maradjunk annyiban, hogy tipikus Brick-féle módon reagált, üvöltözött és közben sört vedelt. Még mindig aludt, mikor ma reggel elindultam otthonról. Valamennyien Lunára sandítottak. - Én még csak nem is hallottam felőle - mondta, és Jaine-re vigyorgott. Teljesen igazatok volt a méretbeli kívánalmakkal meg viccekkel kapcsolatban. Már most megmondom minden fiúnak, hogy én harminc centire szavaztam, de ti kisebbet akartatok. Ez általában lehűti őket. Mikor abbahagyták a nevetést, Marci így szólt: - Oké, a trükk, hogy interjút adok a helyi tévének, nem jött be. Mi a franc... öö... mit gondoltok, hogyan vethetnénk véget egyszer és mindenkorra ennek a dolognak? DeWynter továbbítja az ingyenreklám ötletét a felső vezetésnek - mondta Jaine. - És persze véletlenül sem úgy vetik majd rá magukat, mint éhező asszony egy tábla csokoládéra - húzta fel az orrát T. J. - Én Marcival értek egyet. Tupírozzuk fel a listát, adjunk bele apait-anyait, és tegyünk hozzá még egy-két dolgot, na meg térjünk ki a vitákra és magyarázatokra. David és Shelley a pokolba fognak kívánni, gondolta Jaine. - A pokolba is - szólalt meg. - A pokolba is - visszhangozta Luna.

Egymásra néztek, elnevették magukat, majd Marci előhúzta a tollát meg a jegyzetfüzetét. - Akár hozzá is foghatunk, szolgáljunk nekik olyan sztorival, amiről legalább tényleg érdemes írni. T. J. bánatosan ingatta a fejét. - Ezzel tényleg kiengedjük a szellemet a palackból. Ti nem kaptatok egyetlen furcsa telefonhívást sem tegnap este? Egy férfi - azt hiszem, férfi volt, bár tulajdonképpen nő is lehetett azt suttogta: - Te melyik vagy? Tudni akarta, én vagyok-e Ms. A. Luna megrökönyödve bámult. Engem is felhívott. Meg sokszor nem is szólt bele az illető, úgyhogy azt gondoltam, megint ugyanaz az alak próbálkozik. De abban igazad van: a suttogásából nem lehetett megállapítani, hogy férfi vagy nő az. - Az én üzenetrögzítőmön legalább öt olyan hívás volt, amelynél nem szóltak bele - mondta Jaine. - Ki volt kapcsolva a telefonom. - Én nem voltam otthon - mondta Marci. - Brick meg hozzá vágta az üzenetrögzítőt a falhoz, úgyhogy pillanatnyilag nincs egyetlen üzenetem sem. Ma hazafelé menet beszerzek egy újat. - Úgy tűnik, valószínűleg mind a négyünket felhívott ugyanaz a hapsi összegezte Jaine a történteket, és kissé kínosan érezte magát, ugyanakkor hálás is volt, amiért egy rendőr lakik a közvetlen szomszédjában. T. J. megrántotta a vállát, és elvigyorodott. - Hja, a hírnévnek ára van! TIZENKETTEDIK FEJEZET

Jaine egész úton hazafelé morgolódott magában, de azért nem feledkezett meg róla, hogy megálljon a klinikánál, és beszerezzen háromhavi fogamzásgátló tablettát. A felsőbb vezetés úgy döntött, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kell biztosítani az ügynek, az csakis jót tehet a cégnek, ez után pedig gyorsan történtek a dolgok. A többiek nevében Jaine igent mondott egy felkérésre a Jó reggelt, Amerikában, bár el nem tudta képzelni, miért lenne mindez érdekes egy reggeli showműsor számára, ahol éppen a legrázósabb részletekbe nem szabad bocsátkozni. Azt meg tudta érteni, hogy a nyomtatott sajtó, mondjuk a Cosmopolitan vagy akár egy férfimagazin érdeklődjön. De hogy a Peopleben mi jelenhetne meg azon túl, hogy néhány személyes adatot közölnek mind a négyükről meg arról, hogy milyen hatással van életükre a lista? Persze, a szex még akkor is kelendő árucikk, ha nem is lehet nyíltan beszélni róla.

Mind a négyüket várják az ABC detroiti kirendeltségénél, a legmegfelelőbbnek ítélt hajnali négy órakor, hogy elkészítsék az interjút. Előtte csinosan fel kell öltözniük, meg kell fésülködniük, ki kell sminkelniük magukat. Az ABC egyik tudósítója - nem Diane vagy Charlie - utazik majd Detroitba, hogy vezesse a beszélgetést, inkább, mint hogy leültesse őket egy üres székre, és a fülükből kikandikáló hallgató segítségével az éteren át beszélgessenek valakivel, aki New Yorkban teszi fel a kérdéseket. Nyilvánvalóan nagy megtiszteltetésnek szánták, hogy egy hús-vér, eleven riporterrel beszélgethetnek. Jaine megpróbálta átérezni eme megtiszteltetést, de ehelyett inkább fáradtnak érezte magát már a puszta gondolatra is, hogy hajnali kettőkor kell fölkelnie, hogy felöltözzön, és némi frizurát meg sminket varázsoljon magára. A szomszédos kocsibeállón nem volt ott az autó, sőt semmiféle életjelnek se volt nyoma a házban. Ezt nevezik kudarcnak. BooBoo bajszáról párnatöltelék-szálacskák lógtak, mikor elé jött, hogy üdvözölje. Jaine még csak be se sandított a nappaliba. Ezen a ponton már úgysem tehet mást kanapéja épen maradt részeinek megmentése érdekében, mint hogy becsukja az ajtót, ám akkor a macska egy másik bútoron vezetné le dühét, amiért nem mehet be a nappaliba. A kanapét már így is, úgy is rendbe kell hozatni: hadd rongálja hát tovább. Egy hirtelen jött megérzés és egy röpke fürdőszobai kitérő nyilvánvalóvá tette számára, hogy megjött a menstruációja, ahogyan számította. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Most legalább pár napig biztonságban lesz Sam iránt érzett megmagyarázhatatlan elgyengülésével szemben. Talán még a lábát sem kellene borotválnia ez ideig, borostás lábbal aztán biztosan nem bocsátkozna semmiféle kalandba. Még legalább néhány hétig nem akarta megadni magát, csak hogy felhúzza Samet. Örömét lelte a tudatban, hogy Samet majd' szétveti a kielégítetlen vágy. A konyhába lépve kikukkantott az ablakon. A barna Pontian még mindig nem volt ott, bár Jaine úgy vélte, Sam aznap is a furgonnal ment el, mint tegnap. A konyhaablak függönyei össze voltak húzva. Komoly erőpróba zrikálni valakit, aki egyszerűen nincs jelen. Ekkor egy autó hajtott Jaine kocsibeállójára, a Viper mögé. Ketten szálltak ki belőle, egy férfi és egy nő. A férfinak fényképezőgép lógott a nyakában, és több táskát is cipelt magával. A nőnél is volt egy táska, és a hőség ellenére blézert viselt. Semmi értelme nincs, hogy továbbra is megpróbáljon kitérni a riporterek elől, annak aztán meg pláne nem, hogy párnabélés borította nappalijába betessékeljen akárkit is. A konyhaajtóhoz lépett, kinyitotta, és kilépett a verandára.

- Jöjjenek be - mondta fáradt hangon. - Kérnek egy kávét? Éppen most készültem főzni.

Corin a tükörből felé meredő arcot nézte meredten. Néha eltűnt hetekre, hónapokra, de aztán ott volt megint, mintha sosem váltak volna el. Ma képtelen volt dolgozni, félt, mi történik, ha csak egy pillanatra is meglátja őket. A négy kis kurvát. Hogyan mernek nevetni, gúnyolódni rajta a listájukkal? Mégis, mit képzelnek magukról? Nem hiszik el róla, hogy tökéletes, de ő ezt náluk sokkal jobban tudja. Hiszen anya megtanította rá.

Galan otthon volt, amikor T. J. megérkezett. T. J. gyomra egy pillanatra kissé összerándult, de nem hagyott időt magának a tépelődésre. Önbecsülése volt a legfontosabb. Mint mindig, most is a mosókonyhán keresztül lépett a házba. A mosókonyha a konyhába nyílt, gyönyörűséges konyhájába, fehér szekrényeivel és berendezésével és csillogó-villogó rézedényeivel, melyek a középső sziget felett lógtak. Olyan volt ez a konyha, mintha most került volna le egy lakberendező tervasztaláról, és ez volt az ő kedvenc helyisége az egész házban - nemcsak azért, mert imádott főzni, hanem mert szerette ezt a környezetet. Tartozott hozzá egy kicsiny beugró tele páfránnyal meg fűszernövényekkel és parányi, színpompás virágokkal, amelyek friss, üde illattal árasztották el e helyiséget. Itt helyezett el két fotelt meg egy asztalt, meg egy apró lábtartót az elkínzott talpaknak, meggémberedett lábaknak. A beugró falát legnagyobbrészt üvegtégla borította, amely beengedte a fénysugarakat, ugyanakkor útját állta a túl nagy forróságnak vagy hidegnek. T. J. imádott idekucorodni egy jó könyvvel meg egy csésze gőzölgő teával a kezében, főként télen, amikor kint a kertet hó borította, de bent minden meleg és lakájos volt, körbevéve az örök kerttel... Galan nem volt a konyhában. T. J. ledobta a táskáját és kulcsát a szokásos helyre, lerúgta magáról a cipőt, és vizet tett fel a teához. Nem kiabálta Galan nevét, nem is indult a keresésére. Úgy vélte, biztosan ott tanyázik a tévé előtt, és fortyog mérgében. Ha beszélni akar vele, hát majd csak kibújik a barlangjából. T. J. sortot meg egy lenge felsőrészt vett magára. Még mindig szép volt a teste, bár kicsit izmosabb, mint szerette volna, hiába, ez az eredménye, hogy évekig a női focicsapat erőssége volt. Jobban tetszett neki Luna karcsú

termete vagy Jaine finomabb domborulatai, de alapjában véve meg volt elégedve saját magával. A legtöbb férjes asszonyhoz hasonlóan viszont ő is elszokott tőle, hogy olyan ruhát viseljen, amely túlságosan kiadja az alakot, így általában' pulóverben járt télen, és túlméretezett pólókban nyáron. Ki tudja, talán itt az ideje, hogy ismét olyan formába hozza magát, mint amikor Galannal megismerkedett. Nem volt hozzászokva, hogy Galant otthon találja vacsoraidőben. Esténként általában hozatott valami vacsorát vagy kotyvasztott valamit a mikrosütőben. Úgy gondolta, Galan dacból akkor sem enne, ha főzne neki valamit - holott ez pusztán annyit jelentene, hogy Galan éhes -, így szokásos, mélyhűtött fogásainak egyikét vette elő. Kevés benne a zsír meg a kalória, úgyhogy utána még lecsusszanhat egy adag jégkrém. Galan akkor merészkedett elő barlangjából, mikor T. J. éppen az utolsó jégkrémdarabkákat nyalogatta le a pálcikáról. Megállt, és nézte őt, mintha arra várna, hogy T. J. felpattan és mentegetőzésbe fog, hogy aztán o" előrukkolhasson előre betanult hantájával. T. J. nem engedelmeskedett. Ehelyett így szólt: - Biztos rosszul érezted magad, ezért nem vagy a munkahelyeden. Galan összeharapta ajkát. Még mindig helyes fickó, gondolta T. J. bármiféle szenvedély nélkül. Jó kondiban van, szép barna a bőre, és alig valamivel kevesebb a haja, mint tizennyolc éves korában. Mindig jól öltözködött, divatos színeket viselt, selyeminget, méregdrága bőrkabátot. - Beszélnünk kell - szólt a férfi zord hangon. T. J. udvarias érdeklődéssel húzta fel a szemöldökét, úgy, ahogy Jaine tette volna. Jaine többre volt képes egyetlen szemöldökfelhúzással, mint más egy kőtörő kalapáccsal. - Pusztán ezért igazán nem kellett volna itthon maradnod. A férfi arckifejezéséből jól leolvasható volt, hogy nem erre a válaszra számított. T. J.-nek sokkal erősebben kellett volna ragaszkodnia kettejük kapcsolatához - na meg az ő nagyszerű természetéhez. Hát persze. - Azt hiszem, nem fogtad fel, milyen súlyos kárt okoztál nekem a munkahelyemen - kezdte Galan. - Nem tudom, valaha is képes leszek-e megbocsátani, amiért nevetség tárgyává tettél. Viszont mondok én neked valamit: ebből nem tudunk kikászálódni, amíg azzal a három barátnőnek nevezett lotyóval találkozgatsz. Nem akarom többet látni őket, megértetted? - Szóval így állunk - felelte T. J., mint akinek derengeni kezd valami. - És most azt hiszed, erre hivatkozva megszabhatod nekem, hogy kivel barátkozhatok és kivel nem. Oké. Lássuk csak... ha én megszakítom a kapcsolatot Marcival, te megszakítod Jasonnal. Lunáért legyen cserébe mondjuk... Curt. Ami pedig Jaine-it illeti, nos, ha nem találkozom többé Jainenel, elvárom, hogy te viszont

ne találkozz többé Steve-vel, bár személy szerint engem Steve sosem izgatott túlságosan, úgyhogy kellene még egy barát pluszban, hogy egálban legyünk. Galan úgy meredt T. J.-re, mintha asszonykájának két feje nőtt volna. Ó meg Steve a felső tagozat óta elválaszthatatlan cimborák voltak. Együtt mentek a Tigrisek meccsére nyaranként, és az Oroszlánokéra télen. Benne voltak a legtöbb férfias mókában. - Te teljesen megőrültél - fakadt ki. - Amiért arra kérnélek, hogy hagyj fel a barátaiddal? Hát ez roppant érdekes. Ha nekem meg kell tennem, neked is. - Én nem teszem tönkre a házasságunkat holmi hülye listákkal arról, hogy ki a tökéletes férfi - üvöltötte Galan. - Nem „ki” - javította ki T. J. -, hanem „mi”. Tudod, olyasféle dolgok, mint a belátás. Meg a hűség. - T. J. kérdőn a férfi szemébe nézett, miközben az utolsó szót kiejtette száján, és hirtelen azon kezdett töprengeni, vajon a két éve tartó érzelmi pangásnak kettőjük között volt-e valami megfoghatóbb oka annál, mint hogy egyszerűen elhidegültek egymástól. Galan elfordította a tekintetét. T. J. összekulcsolta maga előtt a kezét, hogy saját ölelésével óvja magát. Fájdalmát belegyömöszölte egy kicsiny dobozba, és elrejtette mélyen legbelül, hogy túlélje a következő néhány percet, napot és hetet. - Ki az a nő? - kérdezte olyan lazán, mintha azt kérdezné, hogy férje összeszedte-e a szennyes ruhát. - Ki kicsoda? Milyen nő? - A híres másik. Az, akivel gondolatban mindig összehasonlítasz. Galan elvörösödött, és zsebre dugta a kezét. - Nem voltam hűtlen hozzád - morogta. - Most miért akarod másra terelni a szót... - Ha fizikailag nem is voltál hozzám hűtlen, amit korántsem biztos, hogy elhiszek, szóval, azért van valaki, akihez meglehetősen vonzódsz, vagy tán tévednék? Galan még vörösebb lett. T. J. odalépett a konyhaszekrényhez, és elővett egy csészét meg egy tasak teát. Ezt a csészébe helyezte, és forró vizet öntött rá. Egy perccel később így szólt: - Azt hiszem, jobb, ha keresel magadnak egy motelt.

- T. J... T. J. legyintett egyet, anélkül hogy akár csak rá nézett volna Galanra. - Nem akarok elhamarkodott döntést hozni a válásról vagy különélésről. Egyszerűen úgy értettem, hogy ma éjjelre keress magadnak egy motelt. Szeretnék elgondolkozni egy s máson anélkül, hogy itt lennél körülöttem te, aki mindent felforgatsz és mindenért engem hibáztatsz. - És mi van azzal az átkozott listával? T. J. újból legyintett egyet. - Kit érdekel a lista!? - Mi az, hogy kit érdekel? A munkahelyemen az összes srác azzal ugrat, hogy te az óriási fütykösöket szereted... - Mindössze annyit kellett volna felelned, hogy igen, mert te alaposan elkényeztettél ezen a téren - vágta rá T. J. - Jó, hát a lista kicsit sikamlós. És akkor mi van? Szerintem meglehetősen jópofára sikeredett, és úgy tűnik, a legtöbb embernek szintén ez a véleménye. Holnap reggel még a Jó reggelt, Amerikában is szerepelünk. A People magazin is riportot akar készíteni velünk. Úgy döntöttünk, interjút adunk mindenkinek, aki csak kéri, hogy a dolog minél hamarabb elcsituljon. Néhány napon belül úgyis előrukkolnak valami érdekesebb sztorival, addig meg kibolondozzuk magunkat. Galan T. J.-re meredt, és megrázta az öklét. - Te nem az a nő vagy, akit én feleségül vettem - szólt vádlón. - És ez rendjén is van, minthogy te sem az a férfi vagy, akihez én hozzámentem. Galan sarkon fordult, és kiment a konyhából. T. J. a kezében tartott teáscsészére meredt, és visszafojtotta könnyeit. Hát, ideje volt már nyílt lapokkal játszani. Már réges-rég rá kellett volna jönnie, mi folyik. Végül is ki tudhatná nála jobban, hogyan viselkedik Galan, amikor szerelmes?

Mikor Marci hazaért, Brick nem heverészett a kanapén, ahogy szokott, bár a rozoga furgon ott parkolt a kocsibeállón. Marci a hálószobában talált rá, amint éppen ruhákat gyömöszölt egy sportszatyorba. - Hát te? Mész valahova? - kérdezte.

- Aha - felelte a férfi komoran. Marci nézte, ahogy a férfi csomagol. Jól nézett ki a maga sörivó cimbora módján, kissé túl hosszúra nőtt hajával, borostás képével, enyhén mackós, alkatával, szokásos farmernadrágjában meg szűk pólójában és kopott csizmájában. Tíz évvel volt fiatalabb Marcinál, és még sosem sikerült betöltenie egyetlen állást sem, semmi nem fért az agyába, ami nem függött össze a sporttal. Mondjuk ki kertelés nélkül, morfondírozott Marci, nem ő a század legnagyobb partija. Istennek hála, ő nem szerelmes belé. Évek óta nem volt szerelmes senkibe sem. Nem akart mást, csak társaságot meg szexet. Brick szexet nyújtott, társaságnak viszont nem volt valami nagy szám. Becipzárazta a sportszatyrot, megragadta a fülénél fogva, és elviharzott Marci mellett. - Vissza jössz még? - kérdezte Marci. - Vagy küldjem utánad a többi cuccod az új címedre? Brick rámeredt. - Mi a csudának kérdezed? Talán máris felszedtél valakit, hogy a helyemre fektesd? Valakit, akinek huszonöt centis farka van, pont olyan, amilyet szeretsz? Marci elkerekítette a szemét. - Ó, hát innen fúj a szél - morogta. - Isten óvjon engem a sértett férfiúi önérzettől. - Úgysem értenéd - mondta Brick, és Marci, legnagyobb meglepetésére, sértettséget vélt kihallani a durva hang mögül. Marci csak állt ott sűrű pislogások közepette, miközben Brick kiviharzott a házból, és bevágódott a furgonjába. Porzott utána a homokos út, ahogy elhúzott a kocsibeállóról. Marci el volt képedve. Brick megbántódott? Mi a szösz? Ugyan, ki gondolta volna? Hát, vagy visszajön, vagy nem. Marci gondolatban megrántotta a vállát, aztán hozzálátott, hogy kicsomagolja dobozából vadonatúj üzenetrögzítőjét, és ügyesen a telefonkészülékhez csatlakoztatta. Miközben a kimenő üzenetet rögzítette, azon tűnődött, vajon hány üzenetről maradt le, amiért Brick a falhoz vágta az előző berendezést. Még ha hajlandó volt is néha felvenni a telefont, soha nem adott volna át egyetlen üzenetet se, pláne mikor ilyen hangulatban volt. Ha annyira fontos valami, gondolta Marci, majd visszahívja, aki akarja.

Már majdnem meg is feledkezett az egészről, mikor megszólalt a telefon. Marci felemelte a kagylót. - Halló? - Te melyik vagy? - suttogta egy kísérteties hang. TIZENHARMADIK FEJEZET

Jaine résnyire nyitotta egyik szemét, és a különösen idegesítő, csipogó hang irányába sandított. Végre rádöbbent, hogy ébresztőórájából ered a hang végtére is, hajnali kettőkor ez idáig még sosem volt benne része -, odanyúlt, és kikapcsolta. A hirtelen támadt csendben összekucorodott, és azon merengett, vajon miért kapcsolt be az óra ebben az isten áldotta időpontban. Mert ő erre az isten áldotta időpontra állította be, hát azért. - Ne - nyögött fel a sötét szobában. - Képtelen vagyok felkelni. Még csak négy órája feküdtem le! Azért csak fölkelt. Annyi esze még volt lefekvés előtt, hogy bekészítse a kávét, és 1:50-re állítsa a kávéfőzőgép óráját. A kávéillat nyomán botladozva a konyha felé vette az irányt. Felkapcsolta a lámpát, és szemét dörzsölgette a hirtelen támadt világosságban. - A tévések nem e bolygóról valók - morogta, ahogy egy csészét keresgélt. - A normális emberek ilyet nem csinálnak rendszeresen. Miután felhörpintette a csésze kávét, nagy nehezen kikecmergett a fürdőszobába, és beállt a zuhany alá. Ahogy a víz a feje búbját dögönyözte, eszébe jutott, hogy nem akarta megmosni a haját. Mivel nem számolt hajmosási és szárítási idővel, amikor az ébresztést beállította, máris késésben volt eredeti menetrendjéhez képest. Felnyögött, és a falnak dőlt. - Nem bírom. Egy perccel később már újra noszogatta saját magát. Gyorsan beszappanozta és megdörgölte a fejét, három perccel utána pedig már ki is pattant a zuhany alól. Egy újabb csésze gőzölgő kávéval a kezében megszárította a haját, majd egy kevés hajfénnyel megkísérelte összerendezgetni a szanaszét repdeső hajszálakat. Ha az ember ilyen korán kel fel, muszáj sminkkel fedni az arcára kiülő rémületet és ellenkezést. Jaine gyors, de határozott mozdulatokkal vitte fel, ragyogó, „most jöttem a buliból" stílus mellett döntve. Valójában leginkább másnapos volt a kinézete, de nem pazarolhatott több időt ilyen reménytelen célra.

A kamera előtt ne viseljenek se fehéret, se feketét, figyelmeztette őket a tévés hölgy. Jaine hosszú, fekete szoknyát vett fel, úgy gondolta, a hölgy csak a felső részre célzott, ami látszik a képernyőn. Csónaknyakú, háromnegyedes ujjú piros pulóvert húzott a szoknyához, derekát fekete övvel fogta össze, lábát pedig fekete papucscipőbe bújtatta, mialatt gyors mozdulatokkal klasszikus aranykarikát próbált a fülébe illeszteni. Az órára pillantott. Hajnali három. A mindenét, ez igazán klasszul ment! Rendben, mi is van még? Víz és eledel BooBoonak, aki valahol elbújt. Okos kiscica, gondolta Jaine. Miután a macskával végzett, három óra öt perckor kilépett az ajtón. A szomszéd kocsibeálló még mindig üres volt. Nem állt ott a barna Pontiac, és éjszaka sem hallotta, hogy egyetlen autó behajtott volna. Sam nem jött haza. Biztosan van barátnője, villant át az agyán, és foga megcsikordult. Brrrr! Komplett idiótának érezte magát. Hát persze, hogy van barátnője. Az olyan férfiaknak, mint Sam, mindig van egy-két barátnőjük, akiket dróton rángathatnak. Vele nem jutott semerre sem, hála a fogamzásgátló tablettának, amit nem szed, úgyhogy a férfi lehajolt a sorban közvetkező kis virágszálért. Fafej - morgolódott Jaine, ahogy beszállt a Viperbe. Emlékezhetett volna, milyen tapasztalatokra tett szert a kapcsolatok háborújában, és nem kellett volna ennyire belelovalnia magát a dologba. Nyilvánvaló, hogy a hormonok felülkerekedtek józan eszén, és 6 megmámorosodott a világegyetem legerősebb, a józan észt leginkább romboló vegyületétől. Vetett egy pillantást a férfi meztelen testére - és nyomban elvesztette a fejét. - Felejtsd el - morogta magának, ahogy a sötét, kihalt, lakóházakkal övezett utcákban vezetett. - Ne is gondolj rá! Persze. Mintha olyan könnyű volna elfelejteni azt a büszkén és peckesen felé integető bájdorongot. Úgy érezte, menten elsírja magát arra a gondolatra, hogy le kell mondania arról a félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző falloszról, amelyet még csak ki sem próbálhatott, de büszkesége mindent legyőzött. Nem hajlandó egy lenni a számtalan nő között a férfi agyában, pláne az ágyában. Sam egyetlen mentsége, tűnődött tovább Jaine, az lehet, ha most valahol egy kórházban fekszik, és olyan súlyos a sérülése, hogy még a telefont is képtelen fölemelni. Tudta, hogy nem lőhették meg vagy ilyesmi, hiszen bemondták volna a hírekben, ha egy rendőr megsebesül. Mrs. Kulavich is azonnal telefonálna, ha Sam autóbalesetet szenvedne. Nem, Sam nagyon is él, és jól érzi magát valahol. A kérdés az, hogy hol. Minden eshetőséggel számolva azért megpróbált egy icipici aggodalmat kelteni magában, de másra sem tellett tőle, minthogy szívszaggató vágy fogja el az iránt, hogy kárt tegyen a férfiban.

Több esze van annál, mint hogy elveszítse a fejét egy férfi miatt. Éppen ez a legmegalázóbb: hogy több esze van. Három felbontott jegyesség megtanította rá, hogy egy nőnek meg kell tartania magának a kis szeszélyeit, ha a férfinem képviselőivel van dolga, máskülönben komolyan megsérülhet. Sam nem sértette meg - legalábbis nem nagyon -, de közel állt hozzá, hogy elkövessen egy igazán fatális hibát, és gyűlölt arra gondolni, hogy ilyen könnyen becsapható. A fenébe már Sammel, miért nem volt képes legalább telefonálni? Ha nála lenne a férfi egy hajfürtje, gondolta Jaine, most megátkozhatná, bár fogadni mert volna, hogy Sam semmi pénzért nem engedné őt a közelébe egy ollóval. Jaine azzal szórakoztatta magát, hogy képzeletben különféle átkokat szórt Sam fejére, mintha mégis megszerezte volna egy hajfürtjét. Különösen az tetszett neki, amelyik hatására örök lekonyulás jut neki osztályrészül. Hahaha! Csak lássa meg, milyen mély benyomást tesz a nőkre, mikor merev bájdorongja puha nudlivá válik. Másrészről viszont lehet, hogy túllihegi ezt az egészet. Egy csóktól még nem lesz valamiből kapcsolat. Nem támaszthat igényt Sammel, az idejével meg az erekciójával szemben. Na, nem mintha nem támasztana. Oké, hát ennyit a logikáról. Jó lenne túltenni magát keseredettségén, mert emellett nem marad hely semmi más számára. Érzései Sam iránt kezdenek elhajlani a normálistól: düh és szenvedély elegyévé állnak össze. Sam jobban, gyorsabban ki tudta hozni a sodrából, mint akárki is ezen a világon. És azzal a megjegyzésével sem állt távol az igazságtól, hogy ha megcsókolja Jaine-t, előbb-utóbb meztelenül végzik. Ha jobban megválogatta volna a helyszínt, ha nem a kocsibeállónál lettek volna, Jaine nem nyerte volna vissza az eszméletét, hogy álljt parancsoljon a férfinak. Ha már ilyen őszinteségi roham fogta el, hát azt is be kellett látnia, hogy valósággal kivirult ezektől az összeütközésektől. Mindhárom vőlegényével sőt, az igazság az, hogy valamennyi férfival - szemben visszafogta magát, tartózkodott a szellemes megjegyzésektől. Tudta magáról, hogy amolyan „okostóni", Shelley és David sosem mulasztotta volna el, hogy ezt a szemére hányja. Anyja próbálta féken tartani kislánya csípős nyelvét, és részben sikerült is neki. Iskolás évei alatt komolyan küzdött azért, hogy lakatot tegyen a nyelvére, mert agyának gyors reakciói megzavarták társait, akik képtelenek voltak követni kapkodó gondolatmenetét. Pedig ő a világért sem akarta senki érzéseit megsérteni, ami pedig, ezt hamar megtanulta, könnyen bekövetkezett, valahányszor meggondolatlanul fecsegett. Nagy becsben tartotta barátságát Marcival, T. J.-vel és Lunával, mert, ha mindhárman teljesen különbözőek voltak is, elfogadták őt, és nem bátortalanította el őket egy-két okoskodó megjegyzése. Ugyanezt a

megkönnyebbülést érezte akkor is, ha Sammel beszélgetett, mert ő talán ő még nála is nagyobb okostóni volt: hasonló gyorsasággal járt az agya - és a szája. Ezt pedig semmiképp nem akarta elveszíteni. Egyszer már belátta, felismerte, hogy két választása van: vagy elsétál szépen, amire legelőször hajlott volna, vagy megleckézteti Samet, hogy tanulja meg... mit is, igen, azt, hogy ne játszadozzon az érzelmeivel, a francba is! Ha van valami, amit gyűlöl, az, hogy mások játszadozzanak az érzelmeivel. Vagyis, jó, hát két ilyen dolog van. Azt se engedné, hogy a Viperrel játszadozzon valaki. De Sam... Samért megéri küzdeni. Ha van is másik nő az agyában meg az ágyában, egyszerűen ki kell fúrni őket, és Samnek lakolnia kell azért, amiért ilyen nehéz helyzetbe hozta őt. Ez az. Máris jobban érezte magát. Készen is állt a terv agyában. Gyorsabban ért oda a tévéállomáshoz, mint ahogy számította, de ilyen korán még nincs nagy forgalom sem az utakon, sem a kisebb utcákban. Luna már ott volt, épp akkor kászálódott ki fehér Camarójából, és olyan üdének meg kipihentnek tűnt, mintha legalábbis reggel kilenc óra lenne, nem pedig alig négy. Zöld selyemruhát viselt, amelyben csak úgy ragyogott tejeskávé színű bőre. - Ez kísérteties, nem gondolod? - szólalt meg, mikor Jaine mellé lépett, és elindultak az épület hátsó bejáratához, ahogyan előzetesen útba igazították őket. - Legalábbis különös nyugtázta Jaine. - Természetellenes, hogy valaki éber és munkaképes legyen ilyen tájban. Luna nevetett. - Biztos vagyok benne, hogy az úton haladók közül senki sem jószántából volt ébren, különben miért ne lennének otthon? - Drogárusok vagy perverzek valamennyien. - Prostituáltak. - Bankrablók. - Gyilkosok és feleségverők. - Tévés személyiségek. Még mindig nevettek, mikor Marci felbukkant. Ahogy odaért hozzájuk; így szólt: - Láttátok ezt a rengeteg fura figurát az utcákon? Biztosan éjfél örül rajzottak ki. - Ezt már megtárgyaltuk - felelte Jaine vihogva. - Gondolom, annyit bizton állíthatunk, hogy egyiktank sem akkora nagy bulizós, hogy a kora hajnali órákban tántorogjon haza.

- Ami azt illeti, én már kivettem a részem a tántorgásból - mondta Marci vidáman. - Míg meg nem untam, hogy lábnyomok tarkítják a kézfejemet. Körbepillantott. - El se hiszem. T. J. előtt érkeztem, pedig általában ő ér mindenhová előbb, én meg állandóan elkésem. - Lehet, hogy Galan felkapta a vizet, és nem engedte el - találgatott Luna. - Nem, telefonált volna, hogy nem jön - felelte Jaine. Az órájára pillantott: öt perc múlva négy. - Menjünk be. Talán van kávéjuk, márpedig nekem szükségem lenne egy kiadós adagra, ha összefüggően akarok társalogni. Jaine már járt tévéstúdióban, így nem lepte meg a pinceszerű helyiség, a sötétség, a padlón kígyózó vezetékek. A felvétel színhelyén kamerák és reflektorok álltak őrszemekként, és mindent monitorok pásztáztak. Körülöttük farmeres-edzőcipős férfiak tűntek fel, meg egyetlen nő sikkes, barackszínű kosztümben. A nő feléjük lépett tündöklő, profi mosollyal arcán, és kezet nyújtott. - Hello, a nevem Julia Belotti, a GMA-tól. Ha jó sejtem, önök a Listás Hölgyek? - nevetett saját viccén, miközben kezet rázott mindhármukkal. - Én készítem majd önökkel az interjút. De nem négyen vannak? Jaine eltekintett attól, hogy hamarjában összeszámolja a jelenlevőket, és így szóljon: Nem, csak hárman vagyunk. - Ezt a fajta okoskodást általában sikerült magába fojtania. - T. J. késik - magyarázta Marci. - T. J. Yother, ugye? - Ms. Belotti fitogtatni akarta, hogy tudja a leckét. Tudom, ön Marci Dean, sikerült elkapnom az interjút, amelyet a helyi tévé készített önnel. - Tekintetét Jaine-re emelte: - Ön pedig ...? - Jaine Bright. - A kamera imádni fogja az arcát - közölte elragadtatva Ms. Belotti, maid egy mosoly kíséretében Lunához fordult. Akkor ön bizonyára Luna Scissum. Meg kell mondanom, ha Ms. Yother is olyan csinos, mint önök valamennyien, akkor nagy sikerük lesz. Ugye tudják, milyen nagy vihart kavart a listájuk New Yorkban? - Nem igazán - válaszolta Luna. - Meg vagyunk lepve azon, hogy mennyi figyelmet szentelnek az ügynek. - Csak nyugodtan mondjanak valami hasonlóan hatásosat a felvétel során is utasította őket Ms. Belotti, és az órájára nézett. Kissé aggódva összehúzta szemöldökét, ám ekkor az ajtó kinyílt, és T. J. lépett be, tökéletes frizurával és sminkkel, mélykék ruhában, amely kiemelte bórének meleg tónusát. - Elnézést a késésért - szólt a kis csoporthoz lépve. Nem hozott fel semmi

mentséget, csak egy bocsánatkérést rebegett, és ahogy Jaine fürkésző pillantást vetett rá, meglátta a fáradtságot a smink alatt. Mindnyájuknak jó okuk volt rá, hogy fáradtak legyenek ilyen időben, de T. J.-n a stressz is nyomot hagyott. - Hol van a női mosdó? - tudakolta Jaine. - Szeretném újrarúzsozni a számat, ha van idő rá, és egy kávénak is nagyon örülnék, ha akad errefelé. Ms. Belotti nevetett. - Egy tévéstúdióban mindig akad kávé. A mosdó erre van! - Azzal a folyosó felé terelte őket. Ahogy az ajtó becsukódott mögöttük, mindenki T. J.-hez fordult. - Minden rendben? - kérdezte Jaine. - Ha Galanra érted, akkor igen, rendben. Tegnap elküldtem egy motelbe. Persze felhívhatta a barátnőjét, hogy végre van hol találkozniuk, de hát ez is benne van a pakliban. - Barátnőjét!? - visszhangozta Luna rémülettől tágra nyílt szemmel. - A kurafi - jegyezte meg Marci, T. J.-re bízva, hogy ezt Galanra értse, vagy egyszerű kifakadásként értelmezte. Jaine így szólt: - Most aztán nem sok mindent hozhat fel ellened a listával kapcsolatban, ugye? T. J. nevetett. - Semmit, és ezzel ő is tisztában van. - Körbetekintett a többiek aggódó ábrázatán. - Hé, nincs semmi baj. Ha véget akar vetni a házasságunknak, inkább most tudjam meg, mint hogy túl sok időt pazaroljak a megtartására. Útban idefelé máris abbahagytam az aggódást. - Mióta van barátnője? - kérdezte Marci. - Esküszik rá, hogy nincs, hogy fizikailag nem csalt meg. Képzelhetitek, mennyire hiszek neki. - Na persze - mondta Jaine. - A nap pedig nyugaton kél. - Lehet, hogy igazat mond szólalt meg Luna. - Lehetséges, de nem valószínű - nyugtázta Marci tapasztalt magabiztossággal. Akármit ismernek is be, az csak a jéghegy csúcsa. Ilyen az emberi természet. T. J. kifestette a száját. - Nem hiszem, hogy túl nagy lenne a különbség. Ha valaki másba szerelmes, akkor mit számít, hogy lefeküdt vele vagy sem? Egyébként pedig felejtsétek el. Én azt mondom, ha valakinek akad jóvátennivalója kettőnk közül, az nem én vagyok. Én addig viszem ezt a listaügyet, ameddig csak duzzad. És ha könyvírásra kérnek fel, azt mondom, vágjunk bele. Legalább látunk egy kis pénzt azok után, hogy ennyi

kellemetlenségen mentünk keresztül. - Ámen - felelte Marci, és hozzátette. - Brick összecsomagolt, és elment. Megsértettem az érzéseit. - Erre aztán eltátották a szájukat. Megpróbálták Bricket bármiféle érzéssel elképzelni. - Ha nem jön vissza - panaszkodott Marci -, újra el kell kezdenem a randizgatást. Jaj, azt pedig úgy utálom! Táncolni járni, hagyni, hogy meghívjanak egy pohár italra... Rééémes! Nevettek, ahogy kiléptek a mosdóból. Ms. Belotti odavezette őket a kávéfőző géphez, ahol négy csésze várt rájuk. -, A kis stúdió készen áll, ha úgy érzik, hogy kezdhetünk - mondta Ms. Belotti, finoman célozva arra, hogy jó lenne, ha befognák a szájukat, és végre leülnének. - A hangosítónak ellenőriznie kell a mikrofonokat, és a reflektorokat is be kell állítani. Ha lennének kedvesek erre fáradni... Táskájukat eltették a látótérből, és kávéscsészével a kezükben elhelyezkedtek egy kis stúdió barátságos nappalinak berendezett részében, melyben állt egy kanapé, két fotel, egy pár műpáfrány meg egy hangulatlámpa, amely nem volt bekapcsolva:-Egy húsz év körüli fiú rájuk csippentette a mikrofonokat. Ms. Belotti zakója hajtókájára erősítette a sajátját. Egyiküknek sem volt annyi esze, hogy zakóban jöjjön. Luna bő ruhája még könnyű eset volt, mint ahogy T. J. ruhájának állógallérja is. Marci viszont ujjatlan, kivágott nyakú pulóvert viselt, ami azt jelentette, hogy a mikrofont szinte szó szerint csak a torkára lehetett rögzíteni. Nem tehetett mást, mint hogy óvatosan mozdítsa a fejét, másként a keletkező zaj elnyom minden mást. Ezt követően a hangmérnök Jaine piros, csónaknyakú pulóverére sandított, és így szólt: - Hűha. Jaine vihogott, és kinyújtotta a kezét. - Majd én felteszem. Oldalt legyen, vagy pontosan középen? A fiú visszanevetett. - Pontosan középen, köszönöm. - Csak semmi bizalmaskodás - intette le Jaine, ahogy a mikrofont becsúsztatta a pulóver alá, és a nyakvonal alatt a két melle közé erősítette. Még túl korán van. - Jó leszek. - A fiú egy kacsintás kíséretében odatapasztotta a vezetéket Jaine oldalához, majd visszasétált a műszaki berendezéshez. - Oké, most azt kérném, hogy egyenként, szép sorban mondjanak valamit, hogy beállíthassam a hangot. Ms. Belotti könnyed csevegést kezdeményezett, azt kérdezte, hogy

valamennyien Detroit környékéről valók-e. Mikor a hangot sikerült pontosan beállítani és a kamerák is készen álltak, Ms. Belotti a producerre sandított, aki hozzálátott a visszaszámláláshoz, ujjával felé bökött, és Ms. Belotti lágy hangon hozzálátott, hogy felvezesse a híres - vagy hírhedt, ez, mint mondta, nézőpont kérdése - listát, amely lázba hozta az egész országot, és amely minden állam minden reggelizőasztalánál beszédtéma. Ezt követően egyenként bemutatta a barátnőket, és így szólt: - Valamelyikük életében létezik tökéletes férfi? Mindnyájan nevettek. Még szerencse, hogy erről semmit sem tud a riporternő! Luna meglökte térdével Jaine térdét. Jaine vette a lapot, és így szólt: - Senki sem tökéletes. Már az elején azzal ugrattuk egymást, hogy a lista tudományos-fantasztikus mű. - Tudományos-fantasztikus vagy sem, az emberek mindenesetre komolyan veszik. - Az ő dolguk. - Marci közbeszólt. - A tulajdonságok, amelyeket felvettünk a listára, a mi elképzeléseinket tükrözik arról, hogy mitől tökéletes egy férfi. Másik négy nő valószínűleg más tulajdonságokat vagy más sorrendben tüntetett volna fel. - Tudják, hogy a feminista csoportokban felháborodást váltottak ki a listán szereplő fizikai és szexuális kritériumok? Amikor a nők annyit küzdenek azért, hogy ne a megjelenésük vagy a mellméretük alapján ítéljék meg őket, úgy érzik, most rontottatok a helyzetükön azzal, hogy a férfiakról a testi adottságaik alapján alkotnak véleményt. Luna felhúzta egyik gyönyörűséges szemöldökét. - Én azt hittem, a feminista mozgalom célja, hogy szabadságot adjon a nőknek annak eldöntésében, hogy mit akarnak. Mi felsoroltuk, hogy mit akarunk. Őszinték voltunk. - A beszélgetés ezen szála cirógatta a lelkét; úgy vélte, a politikai korrektség valami gyűlöletes dolog, és sosem mulasztotta el, hogy eme véleményének hangot is adjon. - Meg aztán nem gondoltuk sosem, hogy a lista nyilvánosságra kerül - szólt közbe T. J. - Véletlen volt, hogy így történt. - Kevésbé lettek volna őszinték, ha tudták volna, hogy a listát publikálni fogják? - Nem - csattant fel Jaine. - Még magasabbra tettük volna a mércét. - A pokolba velük, hát miért ne bolondozzunk, ahogy T. J. is javasolta?! - Azt mondták, nincs Mr. Tökéletes az életükben - mondta Ms. Belotti lágy hangon. - De férfi azért csak van?

Nos, ezt az érzékeny pontocskát igazi szakértő ráérzésével pécézte ki a riporternő, gondolta Jaine, és azon tűnődött, vajon nem arra megy-e ki az egész interjú, hogy olyan nőkként állítsa be őket, akik képtelenek megtartani egyetlen férfit is. Enyhe vihorászás közben kénytelen volt belátni, hogy, minden körülményt figyelembe véve, ez a beállítás átkozottul pontos. Ám ha Ms. Belotti egy kis vitára vágyik, hát miért ne kapja meg? - Nem igazán - felelte. - Nem túl sok férfi rúghat labdába. Marci és T. J. nevetett. Luna egyetlen mosolyra szorítkozott. Valahonnan kintről fojtott kuncogás hallatszott. Ms. Belotti T. J.-hez fordult. - Ha jól tudom, ön az egyetlen a csoportból, aki férjnél van. Ms. Yother, mit gondol az ön férje a listáról? - Nem sok jót - vallotta be T. J. vidáman. - Nem örül jobban, mint én annak, hogy állandóan megfordul az utcán, ha egy csöcsös pipi megy el mellette. - Mondhatni: él-hal a nagy dudákért? Túl késón kapcsolt, hogy szóhasználata nem épp a legmegfelelőbb. - Inkább él, semmint hal értük - felelte Marci komolyan. Még szerencse, hogy az interjút felveszik, és nem élőben megy. - Arról van szó - magyarázta Luna -, hogy a legtöbb ezek közül olyan tulajdonság, amellyel minden embernek rendelkeznie kellene. A legelső a hűség, volt, emlékszik? Ha valaki párkapcsolatban él, hűségesnek kell lennie, és punktum. - Olvastam az egész cikket a listáról, és ha önök őszinték akarnak lenni, be kell látniuk, hogy az eszmecsere legnagyobbrészt nem olyan tulajdonságokról folyt, mint a hűség vagy megbízhatóság. A leghevesebb vitát a férfiak testi adottságai váltották ki. - Csak szórakoztunk - mondta Jaine higgadtan -, és nem vagyunk bolondok: persze, hogy olyan férfira vágyunk, aki külsőleg tetszik nekünk. Ms. Belotti a jegyzeteibe pislantott. - A cikkben nem a saját nevükön szerepelnek. A, B, C és D betűvel vannak azonosítva. Melyikük A? - Ezt nem kívánjuk felfedni - mondta Jaine. Érezte, ahogy a mellette ülő Marci enyhén felegyenesedik. - Az embereket nagyon foglalkoztatja, hogy mit ki mondott - szólt Marci. - Én például névtelen telefonhívásokat kaptam, amelyben azt tudakolja valaki, hogy melyik vagyok. - Én is - mondta T. J. - De ezt nem áruljuk el. A mi véleményünk nem volt

egyhangú, lehet, hogy valamelyikünk jobban a szívügyének tart egyes kritériumokat, mint a másik három. Ezen a téren meg akarjuk őrizni az inkognitónkat.. Újabb rossz szóhasználat. Mikor nevetésük elcsöndesült, Ms. Belotti ismét személyes témára váltott. - Jár valakivel? - kérdezte Lunától. - Nem különösképp. - Ezt kapd ki, Shamal. Ekkor Marcira nézett. - És ön? - Pillanatnyilag senkivel. - Ezt kapd ki, Brick. - Vagyis csak Ms. Yother él állandó kapcsolatban. Nem gondolják, hogy ez azt jelentheti, túlságosan szigorúak a kívánalmaik? - Miért adnánk alább az igényeinkből? - kérdezte Jaine villogó szemmel, és a riport innentől kezdve egyre laposabbá vált.

- Istenem, milyen fáradt vagyok - nyöszörgött T. J., mikor fél hétkor kiléptek a stúdióból. Ms. Belottinak jó sok anyag áll rendelkezésére, amelyből összevághatja a ténylegesen adásba kerülő kis részt. Egy bizonyos ponton abbahagyta a jegyzetei böngészését, és szenvedélyesen kiállt a feminista álláspont mellett. Jaine kételkedett benne, hogy bármelyik reggeli műsor hasznát vehetné akár csak az elhangzottak töredékének is, mindenesetre a stáb szemmel láthatóan el volt ragadtatva. Akármit használnak is fel belőle, jövő hétfőn adásba kerülnek. Lehet, hogy addigra elül minden érdeklődés. Végül is mennyi ideig lehet egy ilyen listán csámcsogni? Az embereknek élniük kell a saját életüket, a lista pedig már így is túl jár a neki szánt tizenöt percen. - Azok a telefonhívások egy picit nyugtalanítanak - jegyezte meg Marci, ahogy a fénylő, felhőtlen égre sandított. - Az emberek olyan furcsák. Sosem tudhatod, kit vet elibéd a sors... Jaine ismert valakit, akit igazán megköszönt volna a sorsnak. Ha leadnak valamit abból, amit mondott, Sam valószínűleg személyes kihívásnak fogja tekinteni. Jaine persze remélte, hogy így lesz. Mert pontosan ez volt a célja. TIZENNEGYEDIK FEJEZET

- Rendben - szólt Marci, mikor megérkezett a kávéjuk, és leadták a további rendelést a bárban, ahová beugrottak reggelizni. - És most mesélj el mindent Galanról. Nincs túl sok mesélnivaló róla - felelte T. J. vállát vonogatva. - Tegnap otthon volt, mikor hazaértem. Azzal kezdte, hogy hagyjam ott a barátnőimet különös tekintettel háromra, találjátok ki, melyik háromra! Mire én visszavágtam, hogy minden egyes barátnőmért cserébe ő is mondjon le egyegy barátjáról. Aztán, gondolom, valami női megérzés lehetett, egyszer csak az jutott eszembe, vajon nem azért volt-e ilyen hűvös az utóbbi két évben, mert van egy másik nő az életében. - De hát mi baja van? - kérdezte Luna mérgesen. - Gőze sincs róla, milyen szerencséje van veled? T. J. elmosolyodott. - Köszönöm a voksot. Nem adom fel, úgyis tudjátok. Lehet, hogy képesek leszünk helyrehozni, amit elrontottunk, de ha mégsem, akkor sem hagyom magam kikészíteni. Az éjszaka alaposan elgondolkoztam a dolgon, és ez az egész nem csak Galan hibája. Én sem vagyok jobban Mrs. Tökéletes, mint amennyire ő Mr. Tökéletes. - Viszont te nem találkozgatsz más férfiakkal - vágta rá Jaine. - Nem mondtam, hogy ugyanannyira hibásak vagyunk. Ha kicsit is érdekli, hogy a házasságunk folytatódjék, van mit helyrehoznia. De nekem is van mit jóvátennem. - Például micsodát? - Öö... nem engedtem el magam teljesen, de nem is tettem semmi különöset, amitől vonzónak találhatott volna. És ráhagytam mindent, amit csak mondott, csak hogy örömet szerezzek neki, és, mondjuk ki nyíltan, ez elsőre szépen is hangzik, ám ha egyenértékű partnerre, vágyik, akkor ez valószínűleg őrjítő lehet. Előttetek, csajok, ugyanolyan nyíltan mondom meg a véleményem, mint neki egykoron, vele viszont olyan mostanság, mintha a magam érdekes énjét távol tartanám tőle. Szakácsnőként meg házvezetőnőként élek mellette szerető és társ helyett, és ez nem jó egy házasságban. Nem csoda, ha elege lett. - Tudod, mennyire tipikus helyzet ez? - kérdezte Jaine csipetnyi felháborodással hangjában. - Akármi is történjék, a nők mindig magukat hibáztatják. - Beleszürcsölt a kávéjába, és a csésze mélyére bámult. - Tudom, tudom, néha szükségünk van erre. Utálom, ha nincs igazam, a fenébe is. - Ide a negyed dolcsival - szólalt meg egyszerre három hang. Jaine a táskájába nyúlt apróért, de csak negyvenhat centet tudott összekaparni. Ehelyett egy egydollárost helyezett az asztalra.

- Egyikőtök felválthatná a másik kettő számára. Újra össze kell gyűjtenem némi aprót. Sam teljesen megkopasztott. Hosszú csönd támadt, és egyszerre három szempár tapadt rá. Luna végül finoman megkérdezte: - Sam? Ki az a Sam? - Tudjátok. Sam. A szomszédom. Marci az ajkába harapott. - Csak nem ugyanaz a szomszéd, akiről .kiderült, hogy zsaru, te pedig hol fafejnek, hol iszákosnak, hol kábszeresnek, hol kurafinak jellemezted, egy melák, aki az évezred küszöbén még nem hallott se a borotváról, se a zuhanyról?! - Jó, jó - ismerte be Jaine. - Hát ugyanarról az alakról van szó. - És most meg már tegeződtök? - kérdezte T. J. megrökönyödve. Jaine arcát forróság öntötte el. - Valahogy úgy. - Ó, istenem. - Luna szeme kikerekedett. - Hiszen te elpirultál. - De hisz ez rémes! - kiáltott fel Marci, és három megrökönyödött szempár meredt Jaine-re. Jaine zavartan fészkelődni kezdett, érezte, hogy arca még forróbbá válik. - Nem az én hibám rebegte védekezőn. Van egy piros furgonja. Négykerékmeghajtásos. - Nem látom be, hogy ez mit változtat a dolgon - felelte T. J. a plafont szemlélve. - Vagyis mégsem akkora fafej - morogta Jaine. - Na és? Úgy értem, elég nagy fafej, de azért van néhány jó tulajdonsága is. - És a legjobbat a gatyájában hordja, ugye? - gúnyolódott Marci, aki mindig a lényegre tért. Luna az illendőség hiányáról téve meghökkentő bizonyságot, fújtató hangon így szólt. - Mélyebben! Mélyebben! Mélyebben! - mint valami tengeralattjárös háborús filmben. - Hagyjátok abba! - sziszegte Jaine. - Nem történt semmi olyan!

- Ha-ha! - T. J. közelebb hajolt. - Akkor mi az, ami történt? - Egyetlen kis csók, nagyokos, és kész. - Egy csóktól még nem lesz paprikavörös az ember - vágta rá Marci vigyorogva. - Pláne nem te, ha az arcocskádon csattan. Jaine felhúzta az orrát. - Nyilvánvaló, hogy téged sohasem csókolt még meg Sam, különben nem tennél ilyen elhibázott kijelentést. - Ilyen jó volt, hm? Jaine nem tudta útját állni a tüdejéből felszakadó, lebiggyedt ajka közül felszínre törő sóhajnak. - Aha. Olyan jó. - És mégis, mennyi ideig tartott? - Mondtam már! Nem volt semmi szex. Csak egyetlen csók. Mint ahogy a Viper is egyetlen autó, a Mount Everest meg egyetlen hegy. - Úgy értettem, a csók - mondta Marci türelmetlenül. - Mennyi ideig tartott? Jaine-nek erről halvány fogalma sem volt. Nem mérte pontosan, ezenfelül meg annyi minden történt akkor, mint például egy esedékes, de végül is magát meggondoló elélvezés, amely figyelmének nagy részét lekötötte. - Nem tudóm. Azt hiszem, úgy öt percig. Mindhárman Jaine-re hunyorítottak. - Öt percig? - kérdezte T. J. elgyengülten. - Egyetlen csók, amelyik öt percig tart?! Akkor jött megint az az átkozott elpirulás, Jaine érezte, hogyan égeti arcát. Luna lassan, hitetlenkedve ingatta a fejét. - Remélem, szedsz fogamzásgátlót, mert egyértelmű, hogy tilosban jársz, Akármikor célba érhet nálad. - Ő is ezt hiszi - mondta Jaine, és összevonta a szemöldökét. - Ha már itt tartunk, éppen tegnap írattam fel magamnak. - Vagyis szemmel láthatóan nem ő az egyetlen, aki ezt hiszi horkant fel T. J., és nagy vihogásban tört ki. - Hé, ez olyasvalami, amit meg kell ünnepelnünk! - Úgy viselkedsz, mintha reménytelen eset lennék. - Inkább fogalmazzunk úgy, hogy a társasági életednek ezennel befellegzett.

- De hisz nem is igaz! - Mikor voltál utoljára randin? Most megfogta, mert Jaine csak annyit tudott, hogy réges-rég, olyan rég, hogy pontosan nem is emlékezett rá. - És ha nem randizom sokat, akkor mi van? Ez lehetőség, nem kényszer. Az általam felszedett férfiak listája sosem volt valami tekintélyes, jól tudjátok. - És mégis, miben más ez a Sam nevű zsarulegény? - Sokban felelte Jaine bizonytalanul, és felrémlett előtte Sam meztelen alakja. Egy pillanatnyi álmodozás után megrázta magát, és visszatért a valóságba. Az eseteknek vagy a felében meg akarnám fojtani. - És a másik felében? Jaine nevetett. - Legszívesebben letépném róla az összes ruhát. - Ez úgy hangzik, mint egy csodás románc kezdete - mondta Marci. - Máris sokkal több, mint amit én Brick iránt éreztem, márpedig mi egy évig együtt voltunk. Jaine megkönnyebbült, hogy másra terelődött a beszélgetés. Hogyan is magyarázhatná meg, amit ő maga sem érti Sam észveszejtő, lángra gyúltak egymás iránt, és ez a férfi egyáltalán nem ment haza múlt éjjel. Inkább az ellenkező irányba kellene elfutnia ahelyett, hogy azon erősködik, teljesen megszerezze magának. - És ő mit mondott? - Nem túl sokat, ami meglepő. Mikor Brick begőzöl, körülbelül annyira beszámítható, mint egy kétéves hisztigép. - Marci arcát összefont karjára fektette. Be kell vallanom, teljesen meglepett. Fel voltam készülve kiabálásra meg káromkodásra, de arra nem, hogy holmi megsértett önérzetről beszél. - Talán jobban érdekli a dolog, mint ahogy képzelted - mondta Luna, bár az ő szavai is kétkedőnek hangzottak. Marci felhorkant. - Ami köztünk volt, az megfelelt mindkettőnknek, még ha nem is volt az évszázad románca. És te? Te hallottál hírt Shamal felől? - Marci témaváltása azt jelezte, hogy szívesen ejtené a Brick-sztorit, ahogyan Jaine is szívesebben beszélt bármi másról, mint Sarnről. - Ami azt illeti, hallottam. - Luna gondterheltnek tűnt. - Őt... nem is tudom... mintha lenyűgözte volna ez az egész felhajtás. Mintha ettől hirtelen értékesebb emberré váltam volna, ha értitek, hogy mire gondolok. Meghívott vacsorázni, ahelyett hogy azt mondta volna, majd beugrik, ha erre jár, mint ahogy szokása.

A boxot néhány másodpercre csend borította. Valamennyien egymásra néztek, kissé zavartak voltak Shamal hirtelen jött viselkedésváltozásától. Luna arckifejezése még mindig gondterhelt volt. - Nemet mondtam. Ha ezelőtt nem voltam elég érdekfeszítő a számára, hát most se legyek az. - Helyesen tetted - nyugtázta Jaine. - És most hányadán álltok? Shamal ezzel hivatalosan is múlt idejűvé vált, vagy várakozó állásponton vagy? - Várakozó állásponton. De én nem hívom fel újra, ha látni akar, ő is fel tudja tárcsázni a számomat. - De hiszen te adtad ki az útját - vitatkozott Marci. - Nem azt mondtam, hogy tűnjön el örökre, csak annyit mondtam, hogy nem, más programom van.- Luna megvonta a vállát. - Ha lesz köztünk bármiféle kapcsolat is a jövőben, az alapszabályoknak meg kell változniuk, ami azt jelenti, hogy nekem kell őket kialakítanom, és nem az övéi szerint kell ugrálnom. - Micsoda elfuserált népség vagyunk mi - jegyezte meg Jaine sóhajtva, és kávéscsészéjében keresett vigasztalást. Teljesen normálisak vagyunk javította ki T. J. - Én is ezt mondtam. Még mindig nevettek, amikor a pincér megjelent reggelijükkel, és eléjük pottyantotta a tányérokat. Szerelmi életük kollektíve kész csőd, na és? Itt gőzölög előttük az ínycsiklandó tojásrántotta meg a vagdalt, hogy legyen mitől jól érezniük magukat.

Péntek révén a lányok szokás szerint Ernie-hez ültek be munka után vacsorázni. Jaine-nek nehezére esett elhinnie, hogy még csak egyetlen hét telt el azóta, hogy felhőtlen jókedv közepette összeállították a listát. Egyetlen hét alatt olyan sok minden megváltozott. Először is a hangulat Ernie-nél: mikor beléptek, tapsvihar támadt, mások meg kórusban pfujoltak. Néhány nő, kétséget kizárólag a feldühödött feministák hadtestéből, a pfujolókhoz csatlakozott. - El tudod ezt hinni? - hebegte T. J., ahogy helyet foglaltak. - Ha próféták lennénk, talán meg is köveznének bennünket.

- A megbotlott asszonyokat kövezték meg - mondta Luna. - Azok is mi vagyunk - felelte Marci, nevetve. - Szóval az emberek véleményt nyilvánítanak. És akkor mi van? Ha valaki a képünkbe akar mondani valamit, azt hiszem, nyugodtan odatarthatjuk neki. Szokásos pincérük felbukkant a szokásos italokkal. - Na, lányok, ti aztán híressé váltatok mondta jókedvűen. Ha a lista bizonyos pontjai nem is voltak ínyére; nem mutatta. Persze az is lehet, hogy fogalma sem volt, milyen pontok állnak azon a listán. Jaine így szólt: - Csak gondolj bele, éppen egy hete, múlt péntek este támadt az ötletünk, ahogy itt ültünk, annál a 21 asztalnál. - Valóban? Hű a mindenit! - A pincér a szóban forgó asztalra nézett. - Várjatok csak, ezt el kell mondanom a főnöknek. - Aha, esetleg aranyba foglalhatná az asztalt, vagy ilyesmi. A pincér lassan, hitetlenkedve megcsóválta a fejét. Csak azt nem tudom, hogyan lehetne egy asztalt bearanyozni. - Egyszerű, csak négy emberre van hozzá szükség - felelte Jaine. - Hogy minden lábat tartson valaki. T. J. az asztalra fektette fejét, válla rázkódott, ahogy próbálta magába fojtani nevetését. Marci tekintetében némi vadság csillant, de sikerült leadnia a rendelést úgy, hogy hangja csak alig csuklott meg. Luna, valamennyiük közül a leghiggadtabb, megvárta, míg a pincér felveszi az összes rendelést, és eltűnik a konyhában, mielőtt szájára tapasztott kézzel olyan nevetésben tört volna ki, hogy könnycseppek peregtek le arcán. - Négy ember a négy lábhoz - ismételgette fulladozva, és újra felröhögött. Vacsorájuk nem a szokásos nyugalomban telt, mert folyamatosan odajött valaki az asztalukhoz, hogy megjegyzést tegyen, egyetértő vagy ellenséges megjegyzést. Mikor megérkezett a vacsorájuk, látták, hogy az egészet odaégették: a szakács nyilván a pfujolók táborához tartozott. - Szedjük a sátorfánkat - mondta végül Marci undorodva. - Még ha képesek lennénk is magunkba gyömöszölni ezt a faszénné égetett borzalmat, a zargatások alól nem tudnánk elmenekülni. - És kifizessük? - kérdezte Luna, miközben a hamburger helyett felszolgált hokilabdát méregette. Normális esetben azt mondanám, hogy ne felelte Jaine. - De ha ma patáliát csapunk, holnap reggel mindenki olvashatja majd az újságokban. Egyetértően sóhajtottak. Otthagyva a szinte érintetlen tányérokat, kifizették

a számlát, majd elmentek. Máskor sokáig elidőztek a vacsora mellett, most viszont alig hat óra múlt, amikor kiléptek az utcára, a nyári nap még mindig ott járt alacsonyan az égen, a hőség tikkasztó volt. Valamennyien saját autójukhoz sétáltak. Jaine beindította a Viper motorját, és ott ült egy pillanatig az erőteljes, remekül beállított gép dorombolását hallgatva. A légkondit a legmagasabb fokozatra állította, és úgy irányította a levegő áramlását, hogy az pont az arcát érje. Nem akart haza menni és híreket nézni, hátha újra a listáról esik szó. Úgy döntött, nem vár holnapig, és inkább már aznap bevásárol, úgyhogy a Van Dyke úton északnak fordult, elhúzott a General Motors üzem mellett, és ellenállt-a csábításnak, hogy jobbra forduljon, a Warreni Rendőrkapitányság irányába. Nem akarta megnézni, hogy egy piros furgon vagy egy lepusztult barna Pontiac ott áll-e a parkolóban. Egyszerűen csak be akart spájzolni némi élelmiszert, és hazamenni BooBoohoz. Olyan sokáig távol volt, hogy a macska valószínűleg újabb párna szétcincálásába foghatott. Jaine nem sokat időzött a bevásárlással. Egyenesen utálta a bevásárlást, és úgy tört be az élelmiszerboltba, mintha valami versenypálya lenne. Szélsebesen megragadott egy kocsit, keresztülcsörtetett a zöldség-gyümölcs részlegen, kocsijába hajigált egy-egy fej káposztát, salátát meg néhány szem gyümölcsöt, azzal a másik szárny felé vette az irányt. Nem főzött valami gyakran, mondván, túl sok macerával jár egyetlen ember számára, de néhanapján szívesen készített egy rostonsültet vagy valami hasonlót, aztán egy héten keresztül szendvicsen élt. Viszont BooBoonak muszáj macskaeledelt vennie. Egy kar fogta át derekát, és egy mély hang így szólt: - Hiányoztam? Sikerült elfojtania sikoltását, így alig hallható cincogás lett belőle, de jó magasra felugrott, és majdnem nekiütközött egy macskaeledeles dobozból rakott halomnak. Megfordult, a kocsit gyorsan maga és a másik közé állította, és veszélytől tágra nyílt szemmel meredt a támadóra. - Sajnálom - mondta -, de nem ismerem magát. Biztosan összetévesztett valakivel. Sam összevonta a szemöldökét. A többi vásárló határtalan érdeklődéssel szemlélte őket, egy idős hölgy:, legalábbis úgy pillantgatott feléjük, mintha azonnal a rendőrséget szándékozná hívni, ha a férfi csak egyetlen rossz mozdulatot is tesz. - Nagyon vicces - dörmögte Sam, és minden zavar nélkül levette a kabátját, közszemlére téve az övére erősített tokot meg a benne nyugvó nagy, fekete pisztolyt. Mivel az igazolványkártyája is az övéhez volt erősítve, a hetes

számú részleg tágra nyílt szemű vásárlóinak feszültsége nyomban szertefoszlott: jól kivehetők voltak a „De hisz ez zsaru!” meg ehhez hasonló pusmogások. - Hagyjál békén - mondta Jaine. - Sietek. - Azt látom. Mi ez? A zöldség-gyümölcspályás ötszáz? Legalább öt perce üldözlek fel és alá a különböző részlegekben. - Azt nem hinném - vágott vissza Jaine az órájára pillantva. - Ugyanis öt perccel ezelőtt még itt se voltam. - Jó, akkor legyen három. Láttam, ahogy egy piros csík ráfordul a Van Dyke útra, és utána eredtem, gondolván, ez csak te lehetsz. - A kocsid radarral van felszerelve? - A furgonommal vagyok, nem városi autóval. - Akkor nem is tudod ellenőrizni, hogy mennyivel mentem. - A francba is, Jaine, nem bírságcédulát akartam adni - mondta Sam indulatosan. - Bár ha nem lassítasz, hívni fogok egy közlekedési rendőrt, hogy tegye meg ezt a szívességet. - Szóval csak azért jöttél utánam, hogy megfenyegess? - Nem - felelte Sam eltúlzott türelemmel. - Azért, mert nem voltam itthon, és most köszönni akartam. - Nem voltál itthon? - ismételte Jaine, olyan tágra nyitva a szemét, amennyire csak sikerült. - Nem is tudtam. Sam összekoccintotta a fogát. Jaine látta, ahogy a férfi állkapcsa mozog. - Jó, hát telefonálnom kellett volna neked. - A szavak úgy hangzottak, mintha fájdalmasan szakadtak volna fel Sam torkából. - Telefonálnod? És ugyan miért? - Mert mi ... - Szomszédok vagyunk? - segítette ki Jaine, mert Sam, úgy tűnt, hiába keresgéli a megfelelő szót. Jaine kezdett jól szórakozni, már amennyire ez lehetséges kialvatlanságtól dagadó szemmel. - Mert van köztünk ez a dolog. - Sam haragosan pillantott Jaine-re, és egyáltalán nem tűnt valami boldognak a „dolog” miatt. - Dolog? Nekem ugyan semmi dolgom veled.

- De nekem van veled - morogta Sam a bajusza alatt. Jaine azért hallotta, és már nyitotta a száját, hogy valami csúnyát feleljen, mikor egy kisfiú, úgy, nyolcéves forma, odaszaladt, és egy műanyag lézerpisztolyt szegezett a bordáinak, amely a ravasz meghúzására folyamatosan elektromos robajt hallatott. - Most meghaltál - mondta a kissrác diadalittasan. Anyja sietve közeledett, szemmel láthatóan bosszankodva és tehetetlenül. - Damian, hagyd abba! - Azzal rámosolygott, leginkább grimaszhoz hasonlatos mosollyal. - Ne zavard ezeket a kedves embereket. - Pofa be - felelte a gyerek nyersen. - Nem látod, hogy ezek itt földönkívüliek? - Ne haragudjanak - szabadkozott az anya, próbálván elvonszolni onnan bájos ivadékát. - Damian, gyere azonnal, vagy otthon megbüntetlek! Jaine alig bírta türtőztetni magát. A kölyök újra a bordái közé bökött - Auuu! A gyerek ismét tratatata hangot csiholt fegyveréből, és minden jel szerint végtelen nagy örömét lelte abban, hogy Jaine milyen kellemetlenül érzi magát. Jaine széles mosolyt erőltetett arcára, közelebb hajolt az édes kis Damianhoz, majd a lehető legföldöntúlibb hangján ezt huhogta: - Nézd csak, egy kis földlakó! - Azzal felegyenesedett, és parancsoló tekintettel Sam felé fordult: - Nyírd ki! Damian eltátotta a száját. Szeme kikerekedett, mint két féldolláros, ahogy megpillantotta a nagy pisztolyt Sam övén. Kitátott szájából olyan rémült hangok törtek fel, mint valami tűzriadó. Sam halkan káromkodott egyet, megragadta Jaine karját, és végigvonszolta a fél üzleten, sőt még tovább, ki az ajtó elé. Jaine-nek még sikerült kiragadnia táskáját a kocsiból, ahogy elhaladtak mellette. - Hé, a kajám! - ellenkezett. - Holnap majd újra beugorhatsz teljes három percre, és elhozhatod őket mondta Sam elfojtott haraggal. - Most viszont próbállak megmenteni a letartóztatástól. - A mitől? - tudakolta Jaine ingerülten, miközben Sam kituszkolta az automata ajtón. Az emberek feléjük fordultak, de legtöbbjük inkább Damian rémült visítására figyelt a hetes számú részlegben.

- És az, hogy megfenyegeted azt a kölyköt még riadalmat okozol? - Én ugyan nem fenyegettem semmivel. Csak azt parancsoltam, hogy nyírd ki. - Jaine nehezen tartotta a lépést Sammel, hosszú szoknyáját nem futáshoz találták ki. Sam végigvonszolta az épület oldalán, ahol már senki sem látta őket, és a falnak szorította. - Kész csoda, hogy ennyivel megúsztuk mondta mérgelődve. Jaine felpillantott rá, és egy szót sem szólt. - Lapsingben voltam - morogta Sam, és olyan közel hajolt, hogy orrával majdnem megérintette Jaine orrát. - Egy állami állás megbeszélésén. - Nem tartozol nekem magyarázattal. Sam felegyenesedett, és az égre emelte tekintetét, mintha a Mindenhatótól várna könyörületet. Jaine úgy döntött, nyújt egy picike segítséget. - Na jó, egy telefonhívástól még nem tűntél volna túl rámenősnek. Sam újra morgott valamit válasz gyanánt. Jaine-nek volt némi sejtelme arról, hogy mit, de legnagyobb sajnálatára Sam nem fizetett minden egyes csúnya szava után. Ha így lett volna, most megütötte volna a főnyereményt. Jaine megragadta Sam fülét, magához húzta a fejét, és megcsókolta. Ekkor Sam szorosan a falnak nyomta, és karjával olyan erősen átfonta, hogy Jaine alig kapott levegőt, de momentán nem a lélegzetvétel volt szárvára a legfontosabb. Csakis az számított, hogy érzi őt, ízleli őt. Sam pisztolya az övén volt, így Jaine tudta, hogy nem az böki a hasát. Megmozdult, hogy megbizonyosodjon felőle. Nnnem, ez tényleg nem pisztoly. Sam zihálva emelte fel a fejét. - Te aztán értesz a legmegfelelőbb helyek kiválasztásához - mondta, és körbepillantott. - Én? Én itt bent intéztem a bevásárlást, mikor nem is egy, de két őrült támadt rám... - Te nem szereted a gyerekeket? Jaine hunyorgott. - Mi? - Nem szereted a gyerekeket? Azt akartad, hogy öljek meg egyet.

- A legtöbbjüket szeretem - felelte Jaine türelmetlenül. - Ez viszont nem tetszett. A bordámba döfött a fegyverével. - Én meg a hasadba döfök a fegyveremmel. Jaine édesen elmosolyodott, amitől Sam megborzongott. - Igen, de te nem műanyag lézerpuskát használsz. - Gyere, álljunk odébb innen - mondta Sam elszánt arckifejezéssel, és az autó felé terelgette Jaine-t. TIZENÖTÖDIK FEJEZET

- Kérsz egy kávét? - kérdezte Jaine, ahogy kinyitotta a konyhaajtót, és beinvitálta Samet. - Vagy inkább jeges teát? - tette hozzá arra gondolva, hogy egy hosszú, hűvös itóka esne most a legjobban ebben a tikkasztó hőségben. - Inkább teát - felelte Sam, lerombolva a zsarukról alkotott általános képet, akik állítólag csakis kávén és fánkon élnek. - Tekintetét körbejáratta a konyhában. - Hogy lehet az, hogy csak néhány hete költöztél ide, és máris sokkal belakottabb a házad, mint az enyém? Jaine úgy tett, mintha komolyan fontolóra venné a kérdést. - Nos, véleményem szerint ezt úgy hívják: kicsomagolás. Sam a plafont bámulta. - Lehet, hogy ez nálam kimaradt? - morogta a vakolatra meredve, még mindig megvilágosodásra áhítozva. Jaine vetett rá néhány pillantást, miközben kivette a két poharat a szekrényből, és megtöltötte jéggel. Vére zubogott az ereiben, mint ahogy mindig, ha Sam a közelében volt, a haragtól, a kimerültségtől vagy a vágytól? Ki tudja? Talán mindháromtól. Jaine barátságos kis konyhájában Sam még hatalmasabbnak tűnt, vállai betöltötték az ajtónyílást, óriási teste mellett eltörpült a kicsi, négyszemélyes asztal, tetején kerámialap berakással. - Milyen állami állást kellett megbeszélned? - Állami rendőrség, terepnyomozási részleg. Jaine elővette a hűtőből a jeges teát, és teletöltötte a két poharat. - Citromot kérsz bele? - Nem, csak így simán. - Sam elvette tőle a poharat, ujjai súrolták Jaine ujjait. Ez elég volt hozzá, hogy a nő mellbimbói máris peckesen álljanak. Sam tekintete megállapodott Jaine ajkán.

- Gratulálok - jegyezte meg. Jaine ráhunyorított. - Tettem valami érdemlegeset? - Igazán remélte, hogy Sam nem a listára gondol, ó, csak a listára ne. Már egészen megfeledkezett róla. Lehet, hogy Sam elolvasta az egészet? Hát persze. - Amiért egyszer sem káromkodtál, pedig már vagy fél órája együtt vagyunk. Még akkor sem szóltad el magad, mikor kivonszoltalak a szupermarketből. - Tényleg? - Jaine önelégülten mosolygott. Lehet, hogy a féldollárosok megdolgozták a tudatalattiját. - Még mindig eszébe jutott egy csomó csúnya szó, de néha már sikerült lenyelnie őket. Ezt nevezik haladásnak. Sam felemelte poharát, és belekortyolt. Jaine megbűvölten nézte, miként dolgozik az izmos torok. Keményen hadakozott vágyával, hogy azonnal leszaggasson a férfiról minden ruhát. Mi baja van? Számtalan férfit látott már inni életében, és még soha nem érezte ezt a bódultságot, soha, még három vőlegénye valamelyikénél sem. - Kérsz még? - kérdezte, mikor Sam kiitta az utolsó cseppet is, és a poharat az asztalra helyezte. - Nem, köszönöm. - Az a forró, sötét pillantás most végigpásztázott a testén, és a mellén landolt. - Ma nagyon kicsípted magad. Történt valami különleges? Jaine nem akart kitérni a tárgy elől, még ha kínos is. - Riportot készítettek velünk a Jó reggelt, Amerika számára, hajnali négykor. El tudod ezt képzelni? Kettőkor kellett felkelnem - panaszkodott -, és egész nap olyan voltam, mint egy álomkóros. - Ilyen népszerű lett a listátok? - kérdezte Sam meglepetten. - Attól tartok, igen - felelte Jaine morózusan, és közben leült az asztalhoz. Sam nem vele szemben, hanem közvetlenül mellette foglalt helyet. - Én is átfutottam az Interneten. Igazán vicces, Ms. C! Jaine ráförmedt. - Ezt meg honnan tudod?! Sam felhúzta az orrát. - Mintha nem ismerném fel azonnal az elmésségeidet még nyomtatásban is. – „Húsz centi fölött másra se jó, mint hogy mutogassák meg dicsekedjenek vele” idézte Jaine-t. - Gondolhattam volna, hogy csak a szexre vonatkozó részekre fogsz emlékezni.

- Ami azt illeti, a szex sokat jár az agyamban mostanság. Egyébként csak hogy emlékeztesselek, nekem nincs ilyen mutogatni- és dicsekednivalóm. Ha nem, hát mindenesetre nem sokon múlik, merengett Jaine, ahogy felvillant előtte Sam testének pontos körvonala profilból. Sam folytatta. - Még örülhetek, hogy nem kerültem az „ujjal mutogatok rád és kiröhöglek” - kategóriába. Jaine nevetve felvisított, és olyan erővel, vágta magát a székhez, hogy az felbillent vele együtt, és ő a padlóra esett. Ott ült bordáit masszírozva, amelyek már alig fájtak, ám most úgy döntöttek, újrakezdik ilyen erőteljes beavatkozás hatására, és képtelen volt abbahagyni a nevetést. BooBoo óvatosan közelített feléje, de úgy vélte, jobb, ha nem kerül karnyújtásnyi távolságon belül, és inkább Sam széke alatt keresett menedéket. Sam lehajolt, felnyalábolta a macskát, ölébe emelte, és simogatni kezdte hosszú, kinyújtott testét. BooBoo lehunyta a szemét, és dorombolásba fogott. A macska dorombolt, Sam pedig egyfolytában Jaine-t nézte, amíg a nevetéshullám nem csitult kuncogássá meg vihogássá. Jaine továbbra is ott ült a földön, mellkasa köré font karral és könnytől nedves szemmel. Ha maradt is rajta valamennyi szempillafesték, most minden bizonnyal fekete patakként csorog végig arcán, gondolta. - Segítsek felállni? - kérdezte Sam. - De figyelmeztetlek, hogy ha rád teszem a kezem, lehet, hogy soha többé nem leszek képes levenni rólad. - Nem, menni fog egyedül is, köszi. - Óvatosan, és hosszú szoknyájának köszönhetően nem kevés nehézség árán, Jaine talpra állt, és egy zsebkendővel megtörölte a szemét. - Nagyszerű. Igazán nem akarnám megzavarni... mi is a neve? BooBoo? Miféle név ez egy macskának? - Ne engem hibáztass, hanem az anyámat. - Egy macskának olyan név kell, amelyik megy hozzá. A BooBoo neki olyan, mintha a fiadat Alice-nak neveznéd. BooBoot inkább Tigrisnek vagy Rómeónak kellett volna nevezni. Jaine megingatta a fejét. - A Rómeó sajna kilőve. - Úgy érted... Jaine bólintott. - Ebben az esetben úgy vélem, a BooBoo igazán megfelelő név a számára, bár a BooBaj még jobb lenne.

Most aztán tényleg nagyon kellett szorítani az oldalát, nehogy újra kacagásban törjön ki. - Micsoda fazon vagy te! - Miért, minek kéne lennem? Balerinának? Nem, Jaine egyáltalán nem akarta, hogy más legyen, mint ami valójában. Soha senkitől nem buzgott még így a vére, mint a pezsgő, és ez nem kis eredmény volt, figyelembe véve, hogy alig egy héttel ezelőtt még csakis inzultusokban volt részük egymással. Mindössze két nap telt el első csókjuk óta, két nap, amely az örökkévalóságnak tűnt, mert azóta nem volt több csók, csak ma, hogy megragadta a férfi fülét a szupermarketnál, és lehúzta magához, a saját szintjére. - És mi van a tojással? - kérdezte Sam nehéz szemhéjjal sötét szeme felett, és Jaine nagyon is tisztában volt vele, hogy gondolatban egy tájon járnak. - Hol van az már? - felelte. - Akkor irány az ágyikó. - Gondolod, hogy mindössze ennyit kell mondanod: irány az ágyikó, és én azonnal hanyatt vágom magam? - tudakolta Jaine ingerülten. - Nem, gondoltam, lesz még lehetőségem egy kis miegymásra is, mielőtt hanyatt vágnád magad. - Sehová nem vágom magam. - És miért nem? - Mert menstruálok. - Különös, nem emlékezett rá, hogy mondta-e ezt így valaha is egy férfinak, főleg nem a legcsekélyebb zavar nélkül. Sam összehúzta a szemöldökét. - Mit csinálsz? - kérdezte egyre dühösebben. - Menstruálok, havi vérzésem van. Talán már hallottál róla. Tudod, ilyenkor... - Van két lánytestvérem, azt hiszem, tudok egyet s mást a menstruációról. Például azt, hogy a petesejt a ciklus közepén érik, és nem a vége felé. Lebukott. Jaine az ajkába harapott. - Oké, hazudtam. Mindig van egy csekélyke kockázata annak, hogy rosszul számol az ember, és én ezt nem akartam vállalni. Rendben? - Nyilvánvalóan nincs rendben. Leállítottál - nyögte Sam, és lehunyta a szemét, mintha nagy fájdalma lenne. - Közel álltam a meghaláshoz, és te leállítottál. - Ezt úgy mondod, mintha főbenjáró bűnt követtem volna el, legalábbis felségárulást.

Sam kinyitotta a szemét, és Jaine-re sandított. És most?? Sam legalább olyan romantikus, mint egy szikla, gondolta Jaine, akkor meg miért van rá ennyire beindulva? Sam türelmetlenül ismételgette: - És most? - Nem. - Jézusom! - Sam hátradőlt a székben, és újra becsukta a szemét - Most épp miért nem jó? - Megmondtam, menstruálok. - Na és? - Na és... nem. - Miért nem? - Mert nem akarom! - kiabálta Jaine. - Adj egy kis időt! Sam sóhajtott. - Értem. PMS*. - A PMS előtte van, te bugyuta. - Mondjátok ti. De a férfiak tudnának erről mást mesélni. - Mint valami nagy szakértők - gúnyolódott Jaine. - Édesem, a PMS egyedüli szakemberei a férfiak. Ezért olyan jók a férfiak háborúban: a „menekülj és térj ki” hadműveletet már otthon megtanulják. Jaine azon merengett, hogy hozzávág Samhez egy serpenyőt, de BooBoo is a tűzvonalban tartózkodott. Meg egyébként is, ehhez először keresnie kellett volna egy serpenyőt. Sam elvigyorodott Jaine arckifejezése láttán. - Tudod, hogy a. PMS-t miért hívják PMS-nek? - Ne merészeld! - fenyegette meg Jaine. - A PMS-ről csakis nők mondhatnak vicceket. - Mert a kergemarhakór elnevezés már foglalt volt. Felejtsük el a serpenyőt. Jaine tekintetével egy kést keresett. - Takarodj a házamból!

Sam lerakta BooBoot a padlóra, és fölállt, szemmel láthatóan készen a „menekülj és térj ki” hadműveletre. - Nyugodj le - mondta, és egy széket húzott közéjük. - Még hogy nyugodjak le! A francba is, hol a hentesbárdom. Kétségbeesetten tekintgetett mindenfelé. Ha régebb óta lakna itt, most mindenről tudná, hova tette. Sam kilépett a szék mögül, és keményen megszorította Jaine mindkét csuklóját, mielőtt még eszébe juthatott volna, melyik fiókba rakta a késeit. - Lógsz nekem egy féldollárossal - mondta, és felé vigyorgott, miközben magához húzta. - Csak lassan a testtel. Megmondtam, hogy nem fizetek, ha a te hibádból történik. - Azzal kifújta szeméből a haját, hogy hatásosabb pillantással illethesse Samet. Sam lehajtotta a fejét, és megcsókolta. Az idő ismét megállt. Sam nyilvánvalóan elengedte a csuklóját, mert karja a férfi nyakára siklott. Szája forró és mohó volt, és úgy csókolt, ahogy egyetlen férfinák sem lenne szabad büntetlenül. Illata olyan meleg és pézsmaszagú volt, mint maga a megtestesült szex, betöltve Jaine tüdejét, áthatolva a bőrén. * PMS - premenstruális szindróma Sam egyik hatalmas kezét Jaine fenekére helyezte, és felemelte a földről, tökéletesen egy szintre hozva kettőjük ágyékát. A hosszú szoknya megakadályozta Jaine-t abban, hogy keresztülfonja lábát a férfi testén. Jaine a vágytól megfeszülve kis híján sírva fakadt. - Nem lehet - suttogta, ahogy a férfi szájával néhány centivel feljebb haladt. - De csinálhatunk valami mást - felelte Sam, miközben leült Jaine-nel az ölében, aki az erős karnak dőlt. Sam buzgón Jaine pulóvere nyílásába csúsztatta a kezét. Jaine lehunyta a szemét a gyönyörtől, ahogy Sam durva tenyere mellbimbóján matatott. Nagyot sóhajtott: olyan volt, mintha mindketten visszafojtották volna lélegzetüket, ahogy a férfi keze mellére simult, kitapogatva annak méretét, lágyságát, bőre selymességét. Sam csendben kihúzta kezét, és kibújtatta Jaine-t a pulóverből, majd ügyesen kikapcsolta a melltartóját, és háta mögött a földre dobta.

Jaine félmeztelenül feküdt Sam ölében, egyre szaporábban vette a levegőt, ahogy figyelte a férfi vágyakozó pillantását. Ismerte saját mellét, de vajon milyen lehet egy férfi szemszögéből? Nem volt nagy, de kemény és feszes, mellbimbója kicsiny és rózsaszínes tárna, bársonyosan puha és finom, összevetve a durva ujjal, amely oly gyengéden körözött az egyik körül, hogy hatására még peckesebben meredt felfelé... Gyönyör áramlott át Jaine testén. Sam felemelte, még szorosabban karjaiba fonta, és fejét a mellére hajtotta. Gyengéd volt, bármiféle sietség nélkül. Jaine ámult ezen a figyelmességen, ismerve a férfi mohó csókjait. Sam Jaine melle alá fúrta fejét, a kanyarulatokat csókolgatta, majd a mellbimbóit nyalogatta gyengéden, míg egészen vörösek és feszesek nem lettek. Mikor végre szopogatni kezdte lassú, határozott nyomással, Jaine annyira elalélt, mintha áramütés érte volna. Nem tudott tovább uralkodni a testén, nem tudta megállni, hogy ne vesse magát vádul a férfi karjaiba, szíve hevesen kalapált, pulzusa olyan gyorsan vert, hogy szinte beleszédült. Nem volt mit tennie, képes lett volna bármire, amit csak a férfi akar. Mikor Sam abbahagyta, a saját akaratából és nem Jaine akaratából történt. Jaine érezte, hogy a férfi remeg, erős, izmos teste borzongott, mintha a hideg rázná, noha bőre forró volt az érintés nyomán. Felültette Jaine-t, homlokát az övéhez szorította, szemét lehunyta, és kezét durván végigsimította a nő csípőjén, mezítelen hátán. - Ha egyszer bejutok a testedbe - mondta rekedt hangon -, úgy két másodpercig fogom bírni. Esetleg. Jaine teljesen elvesztette az eszét. Biztos, mert- két másodperc Samből szebben hangzott, mint bármi, ami e pillanatban az eszébe juthatott. Üveges szemmel, és puha, nyílt ajkakkal meredt Samre. Vágyott arra a két másodpercre. De még mennyire vágyott. Sam lepillantott Jaine mellére, és nyögés meg szűkölés közti hangot hallatott. Egy csúnya szót mormolva lehajolt, felemelte a padlóról Jaine pulóverét, és a melléhez szorította. Talán jobb, ha most ezt felveszed. - Talán tényleg jobb - felelte Jaine, és hangja még saját maga számára is kábának tűnt. Karja nem akart engedelmeskedni. Sam nyaka köré fonódtak mindörökre. - Vagy felveszed a pulóvert, vagy átmegyünk a hálószobába. Ez aztán a nagy fenyegetés, gondolta Jaine, mikor teste minden parányi sejtje ezt kiáltotta: „Igen, igen, igen”. Amíg képes száját visszafogni ennek kimondásától, még talpon maradhat, de már kezdtek kételyei támadni afelől, hogy akár csak pár napra is távol tarthatná Samet, pláne nem néhány hétre, ahogy először tervezte. A férfi kínzása közel sem tűnt olyan viccesnek, mint

korábban, főként hogy most már tisztában volt vele, ezzel saját magát is kínozná. Belebújtatta karját a pulóver ujjába, és keresztülhúzta a fején. Észrevette, hogy a pulóver ki van fordulva. Na és? Kit érdekel? Őt ugyan nem. - Te a halálomat akarod - vádolta Sam. - De ezért drágán megfizetsz még. - Hogyhogy? - tudakolta Jaine érdeklődve, és Sam felé hajolt. Ugyanaz volt a baj a karjával, mint a gerincével, egyszerűen nem akarták őt megtartani. - A ... fél óra helyett meg fogok állni huszonkilenc percnél. Jaine felkacagott. - Az előbb azt hittem, két másodpercet emlegettél. - Előszörre. Másodszorra lángra lobbantjuk a lepedőt. Ideje lesz, gondolta Jaine, leszállni Sam öléből. Merevedése vasrúdként bökte a csípőjét, és csak rontott a helyzeten, hogy a szexről beszélgettek. Ha tényleg, de tényleg nem akar most lefeküdni vele, akkor fel kell kelnie innen. De hisz tényleg; tényleg le akar feküdni vele, és csak agyának egyetlen picinyke szeglete inti óvatosságra még mindig. Az a kicsiny szeglet viszont kitartó volt. Jaine megtanulta már, hogy nem mindig szabad a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezésre számítani, és pusztán az, hogy kívánják egymást, még nem jelenti, hogy van köztük bármi más is a szexen kívül, Jaine megköszörülte a torkát. - Ideje felkelnem innen, nem? - Ha muszáj megmozdulnod, hát csak óvatosan. - Ilyen közel állsz hozzá? - Csak szólíts Etnának. - Ki az az Edna? Sam felnevetett, pontosan ahogy Jaine remélte, de a hangja elcsigázottnak tűnt. Jaine gyorsan lemászott az öléből. Sam pislantott egyet, és ügyetlenül talpra állt. Nadrágja eleje kissé meggyötörtnek látszott, mintha ki lenne peckelve. Jaine megpróbált nem oda nézni. - Mesélj a családodról - kezdett társalgásba. - Mi? - Sam olyan képet vágott, mint aki nehezen tudja követni a tárgyat. - A családodról. Mesélj róluk. - Minek?

- Hát hogy kiverjem a fejedből a... tudod. - A „tudod” enyhén kérdés dallamúra sikeredett. - Azt mondtad, van két lánytestvéred. - Meg négy bátyám. Jaine hunyorított. - Hét gyerek. Ejha! - Aha. Sajnos, a legidősebb nővérem, Dorothy volt a harmadik gyerek. Az őseim egyfolytában azon próbálkoztak, hogy legyen még egy lányuk, nehogy szegény egyedül maradjon. Született még három fiuk, mire összehoztak Dorónak egy hugicát. - És te hányadik vagy a sorban? - Második. - Összetartó család vagytok? - Nagyon is. Mindnyájan itt élünk ebben az államban, kivéve Angie-t, a kislányt. Ő Chicagóba jár egyetemre. A módszer bevált: Sam egy kicsit ellazultabbnak tűnt, mint egy perccel azelőtt, noha pillantása még mindig visszavisszakalandozott Jaine melltartó nélküli kebleire. Hogy lefoglalja valamivel, Jaine töltött egy újabb pohár jeges teát, és a kezébe nyomta. - Megnősültél valaha? - Egyszer, úgy tíz éve. - És mi lett a vége? - Kicsit kíváncsi vagy, nem? - fortyant fel Sam. - Nem tetszett neki, hogy egy zsaru felesége, nekem meg nem tetszett, hogy egy kurva férje vagyok. Itt ért véget a történet. Eltűzött a nyugati partra, ahogy aláírtuk a papírokat. És te? - Kicsit kíváncsi vagy, nem? - vágott vissza Jaine, majd habozni kezdett. Gondolod, hogy kurva vagyok? - Isten tudja, nem viselkedett vele valami szépen. Ha jól belegondol, mondhatni, sose viselkedett vele szépen. - Dehogy. Olyan vagy, mint valami bányarém, de nem kurva. - Kösz - morogta Jaine, aztán, mert fair, ami fair, így szólt: - Nem, én sosem mentem férjhez, de háromszor voltam menyasszony. Sam kezében megállt a pohár fél úton, és megrökönyödve nézett Jaine-re: Háromszor? Jaine bólintott. - Azt hiszem, nem vagyok valami jó a férfi-nő dolgokban.

Sam pillantása újra Jaine mellére esett. - Ööö, nem is tudom. Az én érdeklődésemet mindenesetre nagyszerűen fel tudod kelteni. - Lehet, hogy egy mutánssal állok szemben - vonta meg vállát tanácstalanul Jaine. - A második vőlegényem rájött, hogy még mindig az ex-barátnőjébe szerelmes, aki szerintem még mindig nem volt „ex”, a másik kettővel nem tudom, mi történt. Sam szipogott egyet. - Biztosan megijedtek. - Megijedtek?! - Valami oknál fogva ez fájt Jaine-nek, noha csak egy kicsit. Erezte; hogy alsó ajka megrándul. Annyira azért nem vagyok rossz, vagy mégis? - Rosszabb - felelte Sam kedélyesen. - Te vagy maga a kerekeken száguldó pokol. Szerencséd van, amiért én éppen szeretem a száguldást. Most pedig, ha szépen felöltözöl, elviszlek vacsorázni. Mit szólnál egy hamburgerhez? - Szívesebben mennék kínaiba - felelte Jaine, miközben a hálószobája felé indult. - Gondolhattam volna - morogta Sam a bajusza alatt, mindenesetre Jaine azért hallotta, és elmosolyodott, ahogy becsukta maga mögött hálószobája ajtaját, és levette magáról a piros pulóvert. Ha Sam tényleg szereti a száguldást, hát majd megmutatja neki, micsoda sebességre képes. Csak próbálja meg utolérni. TIZENHATODIK FEJEZET

Corin nem tudott aludni. Kikászálódott az ágyból, és felkapcsolta a fürdőben a lámpát, hogy ellenőrizze a tükörben, még mindig ott van-e ő. Az arc, amely visszabámult rá, egy idegené volt, de a szeme ismerősnek tűnt. Egész életében látta, ahogy leselkednek rá ezek a szemek, de néha elbújt előlük, és olyankor nem fürkészhették. A kis polcon sárga gyógyszeres üvegcsék sorakoztak nagyság szerint, így megpillanthatta őket, valahányszor felébredt reggelente, és nem feledkezett meg arról, hogy bevegye az orvosságot. Több napja már - nem tudja, pontosan mennyi -, mióta utoljára bevett egyetlen pirulát is. Most látta magát, de ha gyógyszert vett be, tudata elborult, és elhalványult a ködben. Jobb az; mondták neki, ha inkább ott marad, a ködben elrejtőzve. A pirulák olyan jól hatottak, hogy néha még arról is megfeledkezett, hogy ő ott van. De mindig megmaradt az az érzése, hogy valami nem stimmel, mintha a világegyetem elferdült volna, és most már tudta, mi ez a valami. A pirulák elrejthetik, de nem tüntethetik el őt örökre..

Mióta abbahagyta a tabletta szedését, nem tudott többé aludni. Elelszundított, de az igazi alvás elkerülte. Néha úgy érezte, mintha ő legbelül leválna róla, ám valahányszor kinyújtotta a kezét, érezte, hogy szorosan össze vannak tapadva. Van valami kábító ezekben a tablettákban? Lehet, hogy hazudtak neki? Ő nem akart drogfüggő lenni, a függőség a gyengeség jele, anyja is mindig ezt mondta. Nem lehet függő, mert nem lehet gyenge. Erősnek kell lennie, tökéletesnek. Hallotta, amint egy hang így visszhangzik agyában: „Az én tökéletes kisfiam” ahogy anyja hívta, és közben mindig megsimította az arcát. Valahányszor megbántotta őt, valahányszor nem bizonyult tökéletesnek, anyja haragja olyan mindent elsöprő volt, hogy világa felfeslett a varrások mentén. Bármit megtett volna, hogy ne okozzon csalódást anyjának, ám egyetlen rémes titkot mégis elhallgatott előtte: hogy néha önszántából engedetlenkedett, épp csak egy kicsit, csak azért, hogy anyja megbüntesse. Még most is átjárta a borzongás, ha azokra a büntetésekre gondolt. Anyja olyan szomorú lett volna, ha felfedezte volna az ő kis titkos gyönyörét, így minden erejével próbálta elrejteni ezt a gyönyört. Néha olyan rémesen hiányzott az anyja. Ő mindig tudta, mit tegyen. Például most is tudná, hogyan bánjon el ezzel a négy szajhával, akik . kigúnyolták a listájukkal, amiért tökéletes. Ha tudnák, mi az a tökéletesség! Ő mindig megpróbált tökéletes kisfiú lenni, de néha csődöt mondott, még akkor is, mikor éppen csak rosszalkodott, akarattal, hogy anyja megbüntesse.. Mindig is tudta, hogy van benne valami tökéletlenség, amelyet sosem lesz képes kijavítani, amely már puszta létével is nagy csalódást okoz anyjának. Azt hiszik, irtó jópofák - a négy szajha - tetszett neki a kifejezés hangzása: a Négy Szajha, mint valami perverz római istenség. A Fúriák, a Gráciák, a Szajhák. Próbáltak túljárni az eszén, nevük helyett A, B, C és D betűk mögé rejtőztek. Az egyiküket különösen gyűlölte, amelyik azt mondta, hogy „ha, egy férfi nem tökéletes, még jobban kell próbálkoznia”. Mit tudnak ezek? Próbáltak már valaha is egy tökéletességet megközelítően magas elvárásnak megfelelni, és alatta maradni életük minden egyes napján? Próbálták már? Tudják, milyen volt az ő számára mindig csak próbálni, próbálni, és tudni legeslegbelül, hogy úgyis csődöt mond, mígnem megtanulta élvezni a büntetést, mert ez volt az egyetlen módja ónnak, hogy el tudja viselni? Tudják? Az ilyen szajhák nem érdemlik meg, hogy éljenek. Ekkor újra érezte a belső remegést, és átfonta maga körül a karját, hogy összetartsa saját magát. Az ő hibájuk, hogy nem tud aludni. Másra se tudott gondolni, csak rájuk, meg arra, amit mondtak. Melyikük lehetett? Az a szőkített hajú Marci Dean, aki a fenekére csapott

annyi férfi szeme láttára, mintha valami istennő lenne, ők meg kutyák, akik ugranak a szavára, amikor csak akarja? Hallotta, mikor azt mondta, hogy bárkivel lefeküdne, aki csak akarja, de nagyrészt ütlegelné őket. Anyját nagyon felháborította volna az ilyen csúnya viselkedés. Néhány ember nem érdemli meg, hogy éljen. Hallotta anyja suttogását fejében legbelül, mint ahogy sokszor, mikor nem vette be a tablettákat. Nemcsak ő tűnt el, mikor gyógyszert vett be, hanem anyja is. Talán együtt távoztak. Nem biztos benne, de reméli. Talán anyja így büntette, amiért gyógyszert szed, és ezzel eltünteti őt. Talán éppen ezért szedte az orvosságot, hogy ő és anyja elmenjenek és ... nem, ez nem igaz. Amikor beszedte a pirulát, olyan volt, mintha ő nem is létezne. Érezte, ahogy a gondolat elsuhan tőle. Csak annyit tudott, hogy nem akarja bevenni a tablettát. Ki akarja találni, melyik szajha melyik. Ez olyan jól hangzott, hogy sokszor elismételte magában, és halkan elnevette magát. Melyik szajha melyik. Ez jó. Mindannyiukról tudta, hol laknak. Az aktáikból írta ki a címüket. Ez nem nehéz, ha valaki tudja, hogyan csinálja, persze senki se kérdezett tőle semmit. El fog menni a házához, és ki fogja deríteni, ő volt-e, aki azt a rémes, buta dolgot mondta. Meglehetősen biztos volt benne, hogy Marci volt az. Majd ő móresre tanítja azt a hülye, gonosz szajhát. Anyjának olyan nagy örömet okozna vele.

Marci éjjeli bagoly volt, még hét közben is. Nem volt szüksége sok alvásra, így ha nem is bulizott olyan nagy hévvel, mint fiatalabb korában, mondjuk a harmincas éveiben, nem került ágyba túl gyakran éjjel egy óra előtt. Régi filmeket nézett a tévében, egy hét alatt elolvasott három vagy négy-g könyvet, még a keresztszemes öltést is tökélyre fejlesztette Nevetnie kellett saját magán, valahányszor kezébe vette a keresztszemes rámát, mert ez volt az ékes bizonyítéka annak, hogy a bulizós kislány öregszik. Viszont hímzés közben kitisztult a feje. Kinek van szüksége meditációra a belső nyugalom eléréséhez, ha ugyanazt a hatást egyetlen tű és himzőfonal segítségével is elérheti? Egy-egy színes ábra kihímzése után legalább valami felmutatnivalója is lett. Egykor rengeteg olyan dologgal próbálkozott, amelyet a legtöbb ember nem is feltételezne róla. Meditáció. Jóga. Önszuggesztió. Végül arra jutott, hogy egy sör éppen úgy megteszi, és máris annyira nyugodt, mint a többiek a maguk módszereivel. Ő az, ami. Ha valakinek nem tetszik, csessze meg.

Péntek esténként általában eljárt Brickkel egy-két bárba, táncoltak egyet, ittak pár korsó sört. Brick kitűnően táncolt, ami meglepő volt, mert úgy nézett ki, mint aki inkább meghal, semmint hogy a táncparkettre kelljen lépnie: egy teherautósofőr meg egy biciklista keveréke. Nem volt túl jó társalgó, de kétségtelenül jó a mozgása. Marci gondolt rá, hogy nélküle is elmenjen szórakozni, de az ötlet nem volt túlságosan lelkesítő. Ezzel a nagy hűhóval a lista körül egész héten, kicsit elfáradt. Le akart ülni egy könyvvel, és pihenni. Talán holnap este majd elmegy valahová. Hiányzott neki Brick. Az is lehet, hogy nem kifejezetten ő hiányzott, inkább a jelenléte. Mikor nem az ágyban vagy a táncparketten szórakoztak, meglehetősen unalmas figura volt. Aludt, sört vedelt, tévét nézett. Ennyi. Még csak jó szerető sem volt, viszont legalább buzgó. Sosem volt túl fáradt, és mindig szívesen kipróbált bármit, amire Marcinak kedve szottyant. Persze Brick is csak újabb bizonyítéka annak, hogy nem valami jó a férfiak felszedésében. Legalább nem annyira hülye; hogy hozzájuk is menjen. Háromszor elég volt, köszöni szépen. Jaine-t zavarja, hogy háromszor volt gyűrűs menyasszony, de ő legalább ténylegesen nem ment férjhez háromszor. Amellett Jaine egyszerűen még nem találkozott olyannal, akivel jól kijönne. Talán ez a zsaru majd... Nem, valószínűleg nem. Az élet arra tanította Marcit, hogy a dolgok ritkán sülnek el jól. Mindig van egy bucka az úton, egy guzmi a szoftverben. Már éjfél is elmúlt, mikor csengettek. Marci könyvjelzőt csúsztatott a lapok közé, hogy tudja, hol tartott, és felemelkedett a kanapéról, amelyen elterpeszkedett. Ki lehet az? Nyilván nem Brick jött vissza, neki különben is van kulcsa. Erről eszébe jutott, hogy ki kell cseréltetnie a zárat. Ahhoz túlságosan óvatos volt, hogy egyszerűen csak visszakérje tőle a kulcsot, azt gondolván, hogy Brick úgysem csináltat róla másolatot. Eddig nem lopott el tőle semmit, de az ember sose tudhatja, mire képes egy férfi, ha megorrol egy nőre. Óvatosságból először csak a kukucskáló lyukon lesett ki. Összehúzta szemöldökét, és hátrébb lépett, hogy kinyissa az ajtót, és leengedje a láncot. - Hahó - mondta, ahogy ajtót nyitott. - Talán valami baj van? - Nincs - felelte Corin és leütötte a kalapáccsal, amelyet a lába mellett szorongatott. TIZENHETEDIK FEJEZET

Hétfő reggel ez állt a liftre kitett hirdetményen: A FÉNYMÁSOLÓ ÉS A WURLITZER BEJELENTETTE, HOGY ELÁRASZTJÁK A SZAPORÍTÓSZERV.. PIACOT. Jaine még mindig vihogott, amikor a liftajtó kinyílt. Úgy érezte, mintha vére buzogna legbelül, a hétvége közvetlen hatásaként, melyet Sammel töltött. Őt magát még mindig nem töltötte be Sam, de aznap reggel elkezdte a fogamzásgátló tabletta szedését. Nem mintha ezt az orrára akarná kötni, még mit nem. A nélkülözéstől Sam egyszerűen megőrül, de a megelőlegezett elképzelés így is beragyogta Jaine egész világát. Nem emlékezett rá, hogy valaha is érezte-e magát ennyire elevennek, mintha testének minden parányi sejtje éberen dalolna. Derek Kellman előrelépett, hogy kiszálljon a liftből, amelybe Jaine éppen beszállni készült. - Pá, Kellmanka - szólt oda vidáman. - Hogy ityeg a fityeg? Kellman elvörösödött, ádámcsutkája megmozdult a torkában. - Öö... jól - motyogta, ahogy kidugta a fejét, majd kiviharzott a liftből. Jaine mosolyogva megcsóválta a fejét, és megnyomta a hármas gombot. El nem tudta képzelni, hogyan szedett össze annyi bátorságot Kellman, hogy megmarkolja Marci fenekét, ő meg még jó néhányan az épületből szép kis summát fizettek volna, csak hogy láthassák a jelenetet. Mint mindig, most is ő érkezett elsőként az irodába. Szeretett időben munkába menni hétfő reggelenként, a sok elintézendő papírmunka miatt. Ha képes a munkájára összpontosítani, a kezdet mindenesetre kedvező a számára. Ez a listaügy meg csak kimúlik végre. Mindenki készített velük riportot, aki csak akart, kivéve a People magazini. Aznap reggel nem nézte a tévét, így fogalma sem volt, hogy a pénteki interjúból végül is melyik részletek kerültek adásba. Valaki úgyis elmondja majd, és ha bárki is úgy döntene, hogy szeretné látni a műsort, ami nem túl valószínű, a három lány valamelyike biztos felvette videóra. Különös, hogy mennyire nem izgatja a dolog. Hogyan is törődne a listával, ha egyszer Sam annyira leköti minden idejét és gondolatát? Néha az agyára megy, de jópofa és szexi, és 6 .nagyon kívánja. Miután együtt vacsoráztak péntek este, szombat reggel fél hétkor felébresztette a hálószoba ablakán keresztül a slaggal, majd meginvitálta egy kis furgonmosásra. 'Úgy gondolván, végül is tartozik neki ennyivel, hiszen Sam lemosta a Vipert, gyorsán magára kapott valami göncöt, bedöntött egy csésze kávét, és csatlakozott a férfihoz. Sam nemcsak azt akarta, hogy mossa le a furgont, de fényezze is ki, szarvasbőrrel törölje át, és tisztítsa meg a krómrészeket, porszívózza ki a kocsi belsejét, és mossa le az ablakokat.

Kétórányi megfeszített munka eredményeképpen a kocsi csillogott-villogott. Ekkor Sam behajtott vele a garázsba, és azt tudakolta, milyen reggelit készít neki Jaine aznap reggel. Együtt töltötték az egész napot, veszekedtek és nevetgéltek, aztán valami labdajátékot néztek a tévében, és már éppen indultak vacsorázni, mikor megszólalt Sam csipogója. Jaine telefonjáról szólt be a központba, és mielőtt Jaine felocsúdott volna, egy gyors puszi kíséretében Sam már kint is termett az ajtón, és gyorsan odavetette: - Nem tudom, mikor jövök vissza. Persze, rendőr, emlékeztette magát Jaine. És amíg rendőr marad - márpedig úgy tűnik, erre építi a karrierjét - élete tele lesz megszakításokkal és sürgős hívásokkal. Az elmaradt randik benne vannak a pakliban. Jaine már átgondolta ezt, és arra jutott, hogy „na és”, kemény nő ő, majd kezeli a helyzetet. De mi lenne, ha Sam veszélyben lenne? Azt is ilyen jól kezelné? Még mindig annál a különítménynél dolgozik? És ez olyan hely, ahová állandóra veszik fel az embert, vagy csak átmeneti munkakör? Jaine nem tudott túl sokat az ilyesmiről, de mindenképpen utánajár majd. Sam szombat délután tért haza, fáradtan, nyúzottan, és semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy elmesélje, mit csinált. Ahelyett, hogy kérdésekkel bombázta volna, Jaine inkább jó kis kuckót készített neki a fotelban, ő pedig olvasgatott a kanapé néhány épen maradt párnájára kucorodva. Az, ahogy vele volt, nem randin vagy ilyesmin, csak úgy egyszerűen vele, olyan... jóleső érzés volt. Nézte, ahogy Sam alszik. Élvezte a szuszogását. És továbbra sem mert arra az sz-szel kezdődő szóra gondolni, amit érzett. Korai még, és túlságosan megviselték a múltbeli tapasztalatok ahhoz, hogy vakon bízzon benne, az izgalom, amely elfogja Sam közelében, örökké fog tartani. És ez volt az igazi oka annak is, hogy vonakodott lefeküdni Sammel. Igen, jó mulatság nemet mondani neki, és Jaine nagyon is élvezte a tüzet a férfi pillantásában, valahányszor ránézett, de mélyen legbelül félt attól, hogy túlságosan közel engedje magához… Talán majd a jövő héten. - Hé, Jaine! Ahogy felpillantott, látta, hogy Domenica Flores dugja be a fejét az ajtón, szemöldökét kérdőn felvonva. - Csak egy részét csíptem el a tévén ma reggel, el kellett indulnom, mielőtt vége lett volna, de beállítottam a videót. Olyan jópofa volt! Istenien néztetek ki, tényleg istenien. Mindenki jól nézett ki, de te aztán tényleg bombázó voltál. - Nem láttam - mondta Jaine.

- Tényleg nem? Nahát, ha én szerepelnék a nemzeti tévében, be se jönnék munkába, hogy magamat bámulhassam! Dehogynem, ha annyira eleged lenne már az egészből, mint nekem, gondolta Jaine. Azért magára erőltetett egy mosolyt. Nyolc harminckor Luna telefonált. - Tudsz valamit Marciról? - kérdezte. - Még nem ért be, és otthon sem veszi fel a telefont. - Nem, péntek óta nem beszéltünk. - Nem rá vallana, hogy lógjon a munkából. - Luna hangja aggódónak tűnt. Nagyon közel álltak egymáshoz Marcival ami meglepő, tekintve a köztük levő korkülönbséget. – És nem is telefonált, hogy beteg vagy késni fog vagy ilyesmi. Ez tényleg nem vallott Marcira. Ha nem lett volna megbízható, sose jutott volna odáig, hogy a könyvelés vezetője legyen. Jaine -összehúzta a szemöldökét. Most már ő is aggódni kezdett. - Próbáltad a mobilján? - Nincs bekapcsolva. Az első gondolat, amely Jaine eszébe ötlött, hogy baleset történt. - A detroiti közlekedés kész katasztrófa volt csúcsforgalom idején. Körbetelefonálok, hátha megtalálom - mondta, elrejtve hirtelen támadt ijedtségét Luna elől. - Rendben. Majd értesíts. Ahogy letette, Jaine megpróbálta átgondolni, kihez is telefonálhatna, hogy megtudja, történt-e ma baleset valahol a Sterling Heighs és Hammerstead közötti útszakaszon. És vajon Marci a Van Dyke útról tért rá az I-696-ra, vagy éppen hogy elkerülte, és az 1-75-ön közlekedett? Sam biztosan választ tud adni. Gyorsan kikereste a warreni rendőrkapitányság telefonszámát, tárcsázta, és Donovan felügyelőt kérte. Várnia kellett. Türelmetlenül ütögette íróasztalát egy tollal néhány percig. Végre egy hang szólt a telefonba, és azt mondta, hogy Donovan felügyelő nem elérhető, kíván-e üzenetet hagyni a számára. Jaine habozott egy darabig. Nem akarta zargatni Samet olyasmivel, amiről könnyen kiderülhet, hogy semmiség, de nem bízott másban, aki komolyan venné aggodalmát. És akkor mi van, ha barátnője fél óra késésben van, ez még nem ok arra, hogy mozgósítsák az embereiket. Az is lehet, hogy Jainenek sem kellene ilyen komolyan vennie a dolgot, de legalább erőfeszítést tesz, hogy megoldást találjon.

- Tudja a csipogója számát? - kérdezte végül. - Sürgős. - Neki sürgős, bár korántsem biztos, hogy a rendőrség számára is az. - Miről van szó? Jaine mérgében azon tűnődött, vajon Samet gyakran hívogatják-e nők munka közben. - Én vagyok az egyik besúgója - hazudta keresztbe font ujjakkal. - Akkor bizonyára megadta magának a csipogója számát. - Az Isten szerelmére! Lehet, hogy valaki megsérült vagy meghalt - Jaine visszafogta magát. - Oké, arról van szó, hogy terhes vagyok, és gondoltam, nem árt, ha ő is tudja. A hang felnevetett. - Csak nem Jaine beszél? Ó, jézus, szóval beszélt róla! Jaine arca lángba borult. - Öö, de igen - motyogta. - Elnézést. - Semmi baj. Donovan meghagyta, hogy azonnal kapcsoljam, ha telefonálna. Jó, de mesélt is róla? Nem merte megkérdezni, csak gyorsan felvéste a számokat. - Köszönöm! - mondta. - Szívesen. Öö... ami ezt a terhességdolgot illeti... - Hazudtam - felelte Jaine, és próbálta elrejteni a szégyent hangjában. Nem hitt benne, hogy sikerült, mert a nő nevetett. - Szép kislány maga - felelte a másik, majd lerakta, meghagyva Jaine-t kétségei közepette, hogy ezt vajon hogyan értette. Jaine benyomta Sam csipogójának a számát. Meghagyta rajta saját mellékét. Mivel tudta, hogy Sam nem fogja felismerni a számot, fogalma sem volt, vajon mikor hívja vissza. Ő viszont azonnal tárcsázta a könyvelést: - Megérkezett már Marci? - Nem - hangzott az aggódó válasz. - Nem tudunk róla semmit. - Jaine vagyok, a 3621-es mellékről. Ha bejön, kérem, azonnal hívjon fel. - Átadom.

Kilenc harminckor szólalt meg újra a telefon. Jaine felkapta a kagylót, remélve, hogy Marci bukkant fel végre. - Jaine Bright. - Hallom, szülők leszünk. - Sam mély hangja csak úgy zengett a telefonban. Miért is járt el a szám! - gondolta Jaine. - Valamit mondanom kellett. Nem hitte el, hogy spicli vagyok. - Még szerencse, hogy figyelmeztettem, esetleg telefonálni fogsz - mondta Sam, majd érdeklődött, hogy mi a baj. - Semmi, legalábbis remélem. A barátnőm, Marci... - Marci Dean, egyike a hírhedt listás hölgyeknek? Tudhatta volna, hogy Sam ismer róluk minden adatot. - Ma reggel nem jött be dolgozni, nem telefonált, nem veszi fel se az otthoni, se a mobiltelefonját. Attól félek, esetleg baleset történt vele munkába jövet, de nem tudom, kit hívhatnék 'fel ez ügyben. Tudnál segíteni? - Persze. Máris felhívom a közlekedésbiztonságiakat, és megkérem, hogy nézzék át a jelentéseket. Lássuk csak. A barátnőd Sterling Heightsben lakik, ugye? - Igen - Jaine gyorsan lediktálta a címet, majd egy pillanatra csöndben maradt, miközben újabb rémes gondolat villant fel agyában. - Sam... a barátja nagyon ki volt akadva a lista miatt. Csütörtökön elköltözött Marcitól, de lehet, hogy azóta visszajött... Sam egy pillanatig nem felelt, majd gyors és üzletemberszerű hangon így szólt. - Kapcsolatba lépek a seriff irodájával és a Sterling Heights-i rendőrséggel is, hogy ellenőrizzék a házat. Valószínűleg nem történt semmi, de jobb a bizonyosság. - Köszönöm - suttogta Jaine.

Sam nem lelte nagy örömét a gondolatban, amely felmerült benne, de túl régen dolgozott már a rendőrségen ahhoz, hogy pusztán felesleges aggódásnak tekintse Jaine rossz érzését. Egy feldühödött szerető - akinek megsértették az önérzetét ezzel a hülye listával, meg egy eltűnt nő túl sok

erőszakos bűncselekmény összetevője volt már. Talán csak lerobbant Ms. Dean autója - talán nem. Jaine nem az a típus, aki a semmin is bepánikol, és ezúttal egyértelműen félt. Talán valamiféle női megérzésről van szó, és ez sem figyelmen kívül hagyandó. Hiszen anyjának is volt egypár szeme hátul, és mindig, anélkül hogy valaha is tévedett volna, meg- A várta ébren őt és a testvéreit, ha valami rossz fát tettek a tűzre. Egészen-a mai napig Sam nem értette, honnan tudhatta anyjuk, egyszerűen csak elfogadta, hogy így van. Megejtett két telefonhívást, egyiket a Sterling Heights-i rendőrségre, a másikat pedig egyik cimborájának a közlekedésieknél, hogy ellenőrizék, bármilyen reggel történt balesetnek volt-e ilyen nevű áldozata. A Sterling Heights-i kolléga megígérte, azonnal kiküld egy autót Ms. Dean házához, így Sam nem tartotta fontosnak felhívni a seriffet. Mindkét helyen meghagyta a mobilszámát. Először a közlekedési kolléga jelzett vissza. - Ma reggel egyetlen komolyabb baleset sem történt mondta. - Mind össze néhány koccanás, plusz egy fickó a Gratiot Avenue kellős közepén, hagyta a motorját, de ez minden. - Köszönöm, hogy utánanéztél - mondta Sam. - Szívesen, máskor is. Tíz óra tizenöt perckor újra megszólalt a mobiltelefon. A Sterling Heights-i rendőr volt. - Beletrafált, nyomozó úr - mondta baljós hangon. - Meghalt? - De meg ám. Brutális módon végeztek vele. Megvan a barátja neve? Egyetlen szomszéd sem volt otthon, akitől megkérdezhettük volna, és azt hiszem, el kellene kicsit beszélgetnünk vele. - Meg tudom szerezni. A barátnőm Ms. Dean barátnője. Mármint volt. - Köszönöm a segítséget. Sam tudta, hogy valaki más felségterületére tévedt, de úgy képzelte, ha már ő küldte őket a helyszínre, a kollégája csak beavatja a dologba. - Tudna néhány részlettel szolgálni? A rendőr nagy levegőt vett, majd így szólt: - Milyen mobiltelefonja van?

- Digitális. - Biztonságos? - Míg a hekkerek ki nem fejlesztenek egy műszert, amely fogja a jelet. - Rendben. A gyilkos kalapáccsal sújtott le. Ott is hagyta a helyszínen. Valószínűleg találunk rajta ujjlenyomatot. Sam hunyorgott. Egy kalapácsütés nyomán borzalmas sérülés keletkezik. - A nő arcából nem sok maradt, ráadásul számtalanszor meg is szúrták. És szexuálisan is bántalmazták. - Ha a barátja hagyott maga után némi spermát, akkor azonnal elkapják. Találtak ondót? - Még nem tudom. Az igazságügyi orvosszakértőnek még el kell végeznie a vizsgálatokat. A ... izé... a kalapáccsal csinálta. - Jézusom. - Sam nagy levegőt vett. - Mindenesetre köszönöm. - Én köszönöm a segítséget. A barátnője - ő az, akitől meg akarja tudakolni az illető címét? - Igen. Azért hívott, mert aggódott, mikor Ms. Dean nem jelent meg ma reggel a munkahelyén. - Megtenné, hogy elkéri a címet, de megkíméli őt a többi szörnyűségtől? Sam szipákolt egyet. - Nagyobb eséllyel próbálkozhatnék azzal, hogy a napnyugtának útját álljam. - Szóval ilyen a nő, mi? És képes csöndben maradni? Meg vagyunk róla győződve, hogy Ms. Dean az illetd, de még nem azonosítottuk egyértelműen, és a családot sem értesítettük. - Érte megyek munka után. Biztosan nagyon ki lesz borulva. - Egyébként is Jaine mellett akart lenni, amikor elmondja, mi történt. - Rendben. És, ha nem találunk helyben egyetlen családtagot sem, lehet, hogy meg kell kérnünk a barátnőjét a holttest azonosítására. - Tudja a számomat - felelte Sam halkan. Miután letették, még ott ült vagy egy percig. Nem volt szüksége rá, hogy maga elé képzelje a rémes részleteket, túl sok gyilkossági helyszint látott már a maga véres valóságában. Pontosan tudta, mire képes egy kalapács

vagy egy baseballütő az emberi fejjel, azt is tudta, milyen egy sokszorosan szúrt seb. És, mint ahogy kollégája is, tudta, hogy ezt a gyilkosságot olyasvalaki tervelte ki, aki ismerte az áldozatot, mert szemtől szemben követték el, hiszen az arc sérült. A sok késszúrás feldühödtségre utal. És mivel a legtöbb női áldozatot olyasvalaki ölte meg, akit ismert, általában a férj vagy a szerető, vagy az ex-akárki, a körülmények nagyon is arra mutattak, hogy a gyilkost Ms. Dean barátjának személyében kell keresniük. Nagy levegőt vett, és újra Jaine számát tárcsázta. Mikor felvette, Sam csak ennyit szólt: - Tudod Marci barátjának a nevét? Jaine felsóhajtott. - Nincs semmi baja? - Még semmit se tudok - hazudta Sam... - Hogy hívják a... - A neve Brick Geurin. - Lebetűzte a vezetéknevet. - A Brick valódi név vagy becenév? - Nem tudom. Marci mindig így emlegeti. - Rendben, ennyi elég is. Ha megtudok valamit, újra jelentkezem. Ööö - nem találkozunk ebédidőben? - Oké. Hol? Jaine még mindig ijedtnek tűnt, de tartotta magát, ahogy Sam előre sejtette. - Eléd megyek, ha be tudsz engedni a kapun. - Persze. Délben? Sam az órájára pillantott. Tíz harmincöt. - Nem lehetne kicsit korábban, mondjuk tizenegy ötvenkor? Addigra ki tudok érni Hammersteadbe. Jaine talán már tudta, talán csak akkor kapcsolt. - Lent foglak várni. Az épület előtt várt rá, mikor az őr beengedte a kapun. Egyik hosszú, szűk szoknyáját viselte, amely úgy nézett ki, mint valami méregdrága cucc, és amelyben ugyanakkor képtelen volt bemászni a furgonba némi segítség nélkül. Sam kiszállt, és megkerülte a kocsit, hogy kinyissa neki az ajtót. Jaine tekintete riadttá vált, ahogy megpillantotta Sam arckifejezését. Tudta, hogy a zsaruarc pókerarc, hűvös és érzelem nélküli, láttán most mégis falfehérré vált.

Sam Jaine karcsú dereka köré fonta a karját, és beemelte a furgonba, majd visszasétált a sofőrüléshez. Könnycsepp gördült le Jaine arcán. - Mondd el - szólt elcsukló hangon. Sam sóhajtott, majd karjával magához húzta Jaine-t. - Annyira sajnálom - mondta Sam Jaine hajába fúrva arcát. Jaine megragadta Sam ingét. Sam érezte a rázkódást, és még szorosabban ölelte. - Ugye, meghalt? - kérdezte Jaine remegő hangon, noha ez nem volt kérdés. Tudta jól. TIZENNYOLCADIK FEJEZET

Jaine annyit sírt, hogy szeme szinte teljesen feldagadt. Sam megvárta, hogy csituljon a feltörő zokogás, majd megállt a s Hammerstead előtt, és amikor Jaine visszanyerte kicsit nyugalmát, ezt kérdezte: - Tudnál enni valamit? Jaine megrázta a fejét. - Nem. El kell mondanom Lunának... és T. J.-nek. - Még ne, drágám. Ha elmondod nekik, el fog terjedni az egész épületben, aztán majd valaki felhívja az újságot meg a tévét, és a hírekben is benne lesz. A családját még nem is értesítették, és nem lenne jó, ha ilyen módon szereznének róla tudomást. - Nincs túl nagy családja - Jaine előhúzott egy zsebkendőt' a táskájából, aztán megtörölte a szemét és kifújta az orrát. Van egy nővére Saginawban, meg azt hiszem, egy idős nagynénje meg nagybácsija Floridában. Mást sosem említett. - Tudod, hogy hívják a nővérét? - Cheryl. De a férje nevét nem tudom. - Valószínűleg meg fogjuk találni nála a telefonregiszterben. Megmondom a fiúknak, hogy egy Cherylt keressenek Saginawból. - Sam mobiljába nyomott egy telefonszámot, és halkan beszélt kollégájával a vonal túlsó végén, hogy elmondja neki az információkat Marci nővéréről., - Haza kell mennem - mondta Jaine, és keresztülbámult a szélvédőn. Az ajtó

felé nyúlt, de Sam megállította, biztos kézzel tartva egyik karját. - Nem engedem, hogy ilyen állapotban vezess hazáig - mondta. - Ha haza akarsz menni, majd én hazaviszlek. - De a kocsim... - Nem fog elszökni, biztos helyen van. Ha el kell menned valahová, majd én elviszlek. - De lehet, hogy riasztanak: - Majd elintézem - mondta. - Mindenesetre te nem vezethetsz. Ha Jaine nem lett volna annyira elcsigázva, biztosan vitatkozott volna Sammel, de újra könnyek csorogtak le arcán, és tudta, hogy még csak nem is látna vezetés közben. Vissza sem mehetett, hiszen így nem kerülhet senkinek útjába, nem tudna kitérni az elkerülhetetlen kérdések elől anélkül, hogy össze ne omlana. - Be kell szólnom az irodába, hogy hazamegyek - mondta. - Képes vagy rá, vagy jobb, ha én telefonálok? - Képes vagyok - mondta remegő hangon. - Csak:.. nem most rögtön. - Rendben. Csatold be az övet. Jaine engedelmesen becsatolta a biztonsági övet, és halálos mozdulatlanságban ült, mialatt Sam sebességbe tette az autót, majd rákanyarodott az autópályára. Csendben vezetett, nem zavarta meg Jaine gyászát, aki próbálta felfogni a gondolatot, hogy Marci nincs többé. - Te... te azt hiszed, Brick tette, ugye? - Ki fogják hallgatni - felelte Sam semleges hangon. Kiindulásként nyilván Geurin lesz az első számú gyanúsított, de ezt bizonyítékoknak kell alátámasztaniuk. Ha látszólag minden mellette szól, akkor sem szabad elfelejteni, hogy az igazság néha ellentmond a valószínűségi százalékoknak. Ki tudja? Lehet, hogy kiderül, Ms. Dean másvalakivel is találkozgatott. Jaine újra sírva fakadt. Kezébe temette arcát, és összekuporodva, remegő vállakkal ült. - Nem tudom elhinni, hogy ez történt - nyögte ki, aztán tompán azon merengett, hány millió ember ejtette már ki száján ugyanezt a mondatot válsághelyzetben. - Tudom, drágám. Persze, hogy tudja, döbbent rá Jaine. Foglalkozásából adódóan nyilván sok hasonló jelenetben volt már része.

- Ho... hogyan történt? Sam nem szívesen mondta volna el, hogy Marcit fejbe vágták és meg is szúrták. Még nem tudta a halál pontos okát, nem látta a helyszínt, így azt sem tudta, Marci fejsérülés következtében halt-e meg, vagy a szúrt sebek következtében. - Még nem ismerem a részleteket - felelte végül. - Tudom, hogy leszúrták. De nem közölték velem a halál időpontját vagy ilyesmit. - Ezek az állítások igazak voltak, noha nem álltak közel a tényleges valósághoz. - Leszúrták - ismételte Jaine, és lehunyta a szemét, mintha maga elé akarná képzelni a jelenetet. - Ne - szólt rá Sam. Jaine felnyitotta a szemét, és kérdőn Samre tekintett. - Megpróbáltad elképzelni, mi történhetett, milyen lehetett az arckifejezése, fájt-e neki - mondta sokkal nyersebben, mint ahogy akarta. - Inkább ne. Jaine nagy levegőt, vett, és Sam azt várta, hogy rátámad, gyászának és mérgének legjavát rázúdítva, ám ehelyett Jaine bólintott, megbízva abban, aki sokkal többet tud az ilyesmiről. - Meg fogom próbálni, de mégis, hogyan ne gondoljak rá? - Inkább rá magára gondolj - tanácsolta Sam, mert tudta, hogy Jaine így is fog tenni. A gyászfolyamatnak ez is része. Jaine próbált válaszolni valamit, megköszörülte a torkát, de ismét előtörtek könnyei, így csak egy tétova bólintásra tellett tőle. Attól kezdve egyetlen szót sem szólt egészen Warrenig. Jaine nagyon vénnek érezte magát, ahogy keresztülbotladozott a kocsibeállón egészen a házáig. Sam vele tartott, karjával átölelte, és Jaine hálás volt a segítségért, ahogy súlyos léptekkel felbaktatott a lépcsőn. BooBoo nyávogás, faroklengetés közepette jött eléjük, mintha azt tudakolná, Jaine miért ért ilyen korán haza. Jaine lehajolt, hogy megvakargassa a füle tövét, vigasztalást nyerve a kicsiny test melegéből és a macska bundájának puhaságából. Jaine az asztalra dobta táskáját, és leroskadt az egyik konyhai székre, ölében tartva és cirógatva BooBoot, míg Sam felhívta a kollégáját, és halkan tárgyalt vele. Jaine megpróbált nem gondolni Marcira, még nem. Inkább Lunára és T. J.-re gondolt, és az aggodalomra, amelyet érezhetnek, amiért nem hallanak Marci felől. Remélte, hogy Marci nővérét hamarosan értesítik, mert mikor bejelentette, hogy a nap hátralevő részére nem megy vissza, barátnői úgyis tudták, hogy valami rémes baj lehet. Ha idetelefonálnak hozzá, fogalma sincs, mit mondjon, vagy hogy egyáltalán képes-e bármit is mondani.

Sam letett elé egy pohár teát. - Idd meg - mondta. - Annyit sírtál, hogy egészen sok folyadékot vesztettél. Ettől, teljesen lehetetlen módon, Jaine halványan elmosolyodott. Sam megcsókolta a feje búbját, majd leült mellé kezében egy másik pohár teával. Jaine letette BooBoot a földre, szipogott és szemét törölgette. - Pontosan mit mondtál a többieknek rólam a munkahelyeden? - kérdezte, csak hogy beszélgessenek valamiről. Sam próbált ártatlan képet vágni. Nem illett ehhez a durván barázdált archoz. - Nem túl sokat. Csak azt, hogy ha telefonálsz, mondják meg neked, hogyan érhetsz el. Egyébként eszembe juthatott volna, hogy megadjam neked a csipogóm számát. - Szépreményű kísérlet - jegyezte meg Jaine. - És eredményes? - A fenét. - Rendben. Azt mondtam nekik, hogy úgy káromkodsz, mint egy tengerész. - De hisz ez nem is igaz!! - Azt mondtam, hogy a legédesebb, kis sziklás hegység lankájához hasonlatos popód van, és ha telefonálnál, azonnal jelentkezz nálam, mert megpróbáltalak ágyba cipelni, és lehet, hogy éppen azért hívsz, hogy igent mondjál. Most fel akarja vidítani, gondolta Jaine. Erezte, hogy álla megremeg. - Ez nagyon kedves - sikerült kinyögnie, és újra sírásban tört ki. Átfonta a karját a mellén, és előre hátra ringatta magát. Ez a kitörés erőteljes de rövid volt, mintha agyával képtelen lenne elviselni ilyesfajta gyötrelmet hosszú ideig. Sam az ölébe húzta, és magához ölelte. - Azt mondtam nekik, hogy te egészen különleges vagy - suttogta -, és ha telefonálsz, mindenképpen beszélni akarok veled mindegy hol vagyok vagy mit csinálok éppen. Valószínűleg ez is hazugság, gondolta Jaine, de legalább olyan kedves, mint az első. Hüppögve annyit sikerült szólnia:

- Akkor is, ha a különítményben vagy? Sam elgondolkozott. - Akkor talán nem. Jaine feje fájt a sok sírástól, és arca égett. Nagyon szerette volna megkérni Samet, hogy most szeretkezzenek, de elnyelte a szavakat. Amennyire szüksége volt a vigasztalásra és a testközelségre, az élet megerősítésére, ugyanannyira rosszul érezte volna magát: a legelső alkalomnak nem szabad ilyen körülmények között történnie. Így inkább Sam nyakához dörgölte arcát, és belélegezte forró férfiillatát, közelségéből nyerve minél nagyobb vigaszt. - Mit csinál pontosan egy különítmény? - Attól függ. A különítményt különféle okokból hozhatják létre. - És a te különítményed mit csinál? - Ez egy több rendőrségről verbuválódott, erőszakos bűncselekmények felderítésére szakosodott különítmény. Az erőszakos bűncselekmények elkövetőit kerítjük kézre. Nem volt jó ezt hallani. Jobb érzés lett volna elképzelni Samet, amint kérdéseket tesz fel, és egy kicsi noteszba jegyzetel valamit, vagyis nyomoz. Az erőszakos bűncselekmények elkövetőinek kézre kerítése úgy hangzott, mintha ajtókat törnének be meg ilyesmi, és sok olyan férfival kerülnének szemtől szembe, aki bármikor lepuffanthatja őket. - Majd még szeretnék megkérdezni egyet s mást - mondta Jaine, és felemelte fejét, hogy Samre sandítson. - De nem most. Majd később. Sam megkönnyebbülten sóhajtaft. Még ott tartotta egy kicsit az ölében: Közel húzta magához, míg Jaine felhívta az irodát, és beteget jelentett a nap hátralevő részére. Sikerült nyugodt hangon beszélnie, de Mr. deWynter nem volt benn, így Ginával kellett intéznie a dolgot, aki tele volt kérdéssel, és elmesélte, hogy Luna és T. J. már többször telefonált. Majd visszahívom őket mondta Jaine, és lerakta. Reményvesztetten újra Sam vállába temette az arcát. - Meddig kell távol tartanom őket? - Legalább addig, amíg haza nem érnek. Ellenőriztetni fogom, hogy értesítették-e már Marci nővérét. Addig egyszerűen ne vedd föl a telefont. Ha valakinek rám van szüksége, majd hív csipogón vagy a mobilon. Jaine elhagyta a Sam öle nyújtotta védelmet, és a fürdőszobába ment, hogy hideg vízzel megmossa az arcát. A tükörképére sandított. Szeme vörös volt, egész arca felduzzadt a sírástál, irgalmatlanul nézett ki, de most ez nem érdekelte. Hamar farmernadrágba és pólóba bújt, és bevett két aszpirint lüktető fejfájására.

Ott ült az ágy szélén, mikor Sam rátalált. Felbukkant az ajtóban nagy, izmos és furcsa módon mindazonáltal női hálószobába is nagyszerűen illő alakja. Leült Jaine mellé. - Kimerültnek tűnsz. Miért nem alszol egyet? Tényleg kimerült volt, kimondhatatlanul, ugyanakkor nem hitte, hogy képes lenne elaludni. - Legalább dőlj le egy kicsit - biztatta Sam, látva Jaine arcán a kétséget. - És ne izgulj, ha mégis elalszol, és én azalatt megtudok valamit, azonnal felébresztelek. - Kiscserkész becsületszavadra? - Kiscserkész becsületszavamra. - Voltál te egyáltalán cserkész? - Nem. Túl gyakran rosszalkodtam. Sam annyira aranyos volt, hogy Jaine legszívesebben darabokra szedte volna. Ehelyett megcsókolta, és így szólt: - Köszönöm, Sam, Nem tudom, mihez kezdtem volna nélküled., - Csak elboldogultál volna valahogy - felelte Sam, és mohón viszonozta Jaine csókját, de visszavonult, mielőtt túl komolyra fordult volna a dolog. - Aludj, ha tudsz - mondta, és csendben kiment a szobából, behajtva maga mögött az ajtót. Jaine ledőlt az ágyra, és behunyta égő szemét úgy tűnt, az aszpirin kezdte elmulasztani fejfájását, és mikor újra kinyitotta a szemét, rádöbbent, hogy késő délután lett. Riadtan nézett az órájára: három óra telt el. De legalább aludt. Volt otthon valamiféle-borogatása égő és duzzadt szemre, így két vattakorongot helyezett szemére, és pihent még egy darabig, próbált némi energiát gyűjteni az elkövetkező tikkasztó napokra. Mikor felült, és levette szeméről a borogatást, határozottan kisebb volt a puffadtság. Megfésülködött, fogat mosott, és elindult Sam keresésére, akit ölében az alvó BooBooval a tévé előtt talált meg. - Van valami újság? Samnek sokkal több részlet volt a birtokában, mint korábban, de egyiket sem akarta Jaine tudomására hozni. - A nővérét értesítették, és most már a sajtó is tudja az áldozat nevét. Valószínűleg benne lesz az esti hírekben.

Jaine arca megnyúlt a bánattól. - És Luna? T. J.? - Miután lefeküdtél, kikapcsoltam a telefont. Viszont van néhány üzenet a rögzítőn. Jaine megint az órára nézett. - Úton vannak hazafelé. Néhány perc múlva megpróbálom felhívni őket. Rémes lenne, ha a tévéből kellene megtudniuk. Alig ejtette ki e szavakat a száján, mikor két autó hajtott a bejáróra: Luna Camarója, és T. J. Buickja. Jaine gyorsan lehunyta a szemét, próbálta összeszedni magát az elkövetkező pár percre. Majd mezítláb kifutott a verandára, hogy üdvözölje a barátnőit. Sam követte. - Mi történik? - kérdezte T. J. félig kiabálva, csinos arca nyúzottnak tűnt a feszültségtől. - Nem tudjuk, hol van Marci, te hazamész az irodából, és nem veszed fel a telefont... a francba, Jaine. Jaine érezte, hogy arca remegni kezd. Szája elé tette kezét, próbálta visszatartani a mellkasát fojtogató könnyeket. Luna könnyeit nyelve megállt T. J. nyomában. - Jaine? - kérdezte remegő hangon. - Mi történt? Jaine vett néhány nagy levegőt, próbált uralkodni magán. - Marciról van szó - préselte ki a száján. T. J. nem felelt, csak némán állt egyik lábáról a másikra. Kezét tördelve sírva fakadt, s ezt kérdezte. - Mi az? Valami baja van? Jaine bólintott. - Meg... meghalt. Valaki megölte. Luna és T. J. nyomban odarohantak hozzá, és egymásba kapaszkodva sírtak, siratták a barátnőt, akit annyira szerettek, és elvesztettek mindörökre.

Corin a tévé előtt ült, előre-hátra ringatta magát, miközben csak várt és várt. Három napja megnézett minden egyes híradást, de mind ez idáig senki sem tudta, mit tett, és majd kibújt a bőréből izgalmában. Azt akarta, hogy tudja meg az egész világ: az egyik szajha a négyből végre kinyiffant. De nem tudja, hogy ez volt-e az. A, B, C vagy D lehetett? Remélte, hogy a C

volt. A C mondta azt a rémes dolgot a tökéletesség próbálásáról. A C volt az, akinek tényleg, tényleg meg kellett halnia. De hogyan bizonyosodjék meg felőle? Felhívta őket, de senki sem vette föl a telefont, és a másik három úgysem mondana semmit. De az egyikük miatt már nem kell aggódnia többé. Egy kész, jöhet a másik három. Végre a hírolvasó „óbekomolyvagyok”- arckifejezéssel így szólt: - Egy brutális gyilkosság Sterling Heightsben kioltotta Detroit egyik legújabb hírességének életét. Részletek később. Végre! Corint elöntötte a megkönnyebbülés. Most majd mindenki tudni fogja, hogy nem szabad ilyen dolgokat mondani Anyuci tökéletes kicsi fiáról. Előre-hátra ringatózott, és lágyan ezt duruzsolta magának: Egy kész, jöhet a másik három. Egy kész, jöhet a másik három... TIZENKILENCEDIK FEJEZET

A Brick becenévre hallgató Meldon Geurint megtalálni nem tartott túl sokáig. Néhány kérdés máris kedvenc bárjába vezetett, ami néhány legjobb barátjához vezetett, ami ahhoz az állításhoz vezetett, hogy - Igen, Brick meg az az öreg tyúkja összekapott vagy mi, és hallottam, hogy most Victornál húzta meg magát. - És ennek a Victornak mi a vezetékneve? - kérdezte Roger Bernsen felügyelő kedves hangon, de még mikor kedves hangon tette is fel a kérdést, valahogy úgy hangzott, mint egy fenyegetés, mert Bernsen felügyelő százötvennyolc centi magas dobozba tuszkolt százharminckilós csomag volt ötvenes nyakbőséggel, kecskebéka hanggal, és olyan arckifejezéssel, amely azt mutatta, menten szétrobban haragjában. Nem tehetett a hangjáról, nem törődött a súlyával, és sokat gyakorolta az arckifejezést. Az összkép meglehetősen elbátortalanító volt. - Öö, Ables. Victor Ables:, - Tudja, hol lakik ez a Victor? - A városban, jóember. Így a Sterling Heights-i detektív kapcsolatba lépett a detroiti rendőrkapitánysággal, Meldon Geurint, alias Bricket előállították, és egy irodába vezették kihallgatni. Mr. Geurin komor hangulatban volt, mikor Bernsen nyomozó leült vele

szemben. A férfi szeme véreres volt, és áporodott piaszag áradt belőle, így komorsága minden bizonnyal összefüggésben lehetett némi alkohollal. - Mr. Geurin - szólt a nyomozó türelmes hangon, amelytől mindazonáltal Mr. Geurin megrándult: - Mikor látta utoljára Marci Deant? Mr. Geurin felkapta fejét, olyan mozdulattal, amelyet később szemmel láthatólag megbánt. Mikor újra képes volt megszólalni, mogorván így felelt: - Csütörtök este. - Csütörtökön? Teljesen biztos ebben? - Igen, miért? Talán azt állítja, hogy elloptam tőle valamit? Ott volt, mikor elmentem hazulról, és ha azt mondja, hogy bármit is elvittem tőle, hát hazudik. Bernen nyomozó erre nem mondott semmit. Ehelyett így szólt: - Hol járt csütörtök óta? - A fogdában - felelte Geurin még mogorvábban, mint az előbb. Bernsen nyomozó visszahőkölt, megdöbbenése egyetlen látható jeleként. - Hol volt fogdában? - Detroitban. - Mikor vitték be? - Valamikor csütörtök éjjel. - És mikor engedték ki? - Tegnap délután. - Vagyis három napig élvezte a detroiti állam szíves vendéglátását? Mr. Geurin grimaszolt egyet. - Vendéglátását. Ja. - Miért vitték be? - Ittasan vezettem, aztán meg azt mondták, hogy ellenszegültem. Ezt igazán nem lesz nehéz ellenőrizni. Bernen nyomozó kávéval kínálta Mr. Geurint, de nem lepődött meg, mikor az visszautasította. Bernen egyedül hagyta a férfit, és kilépett, hogy felhívja a detroiti rendőrkapitányságot.

Mr. Geurin színtiszta igazat mondott. Csütörtök éjjel 11.34-től szombat délután 3.41-ig valóban fogdában volt. Ez aztán a megdönthetetlen alibi. Ms. Deant utoljára akkor látták elevenen, mikor három barátnejével kilépett Ernie étterméből péntek este. A holttest állapotából és a hullamerevség előrehaladtából, a légkondiciónáló jelenlétét is figyelembe véve, Ms. Deant valamikor péntek éjjel és szombat reggel között ölték meg. Az mindenesetre biztos, hogy nem Mr. Geurin volt a gyilkos. Ez az egyszerű tény még nehezebb kirakósjáték elé állította a nyomozót, mint ahogy azt először gondolta. Ha nem Mr. Geurin tette, akkor kicsoda? Eddig nem akadtak nyomára egyetlen más szerelmi kapcsolatnak sem, egyetlen elhagyott szeretőnek se, aki feldühödött, amiért a nő nem hajlandó elhagyni érte Mr. Geurint. Mivel Ms. Dean és Geurin mégiscsak szakított csütörtök este, az elmélet azért nem dőlt meg teljesen. A támadás ugyanakkor személyes indíttatású volt: amelyet haragos felindulás, a halálhoz elengedhetetlennél sokkal több erőszak jellemez, és az a szándék, hogy meghatározhatatlanná tegye az áldozat azonosságát. A szúrt sebek mind a halál beállta után keletkeztek: a kalapácsütések végeztek a nővel, de a gyilkos még mindig őrjöngött, és egy késhez folyamodott. A sérülések alig véreztek, ami azt jelzi, hogy Ms. Dean szíve már nem vert, mikor e sérüléseket szerezte. A szexuális erőszakot is a halál beállta után követte el a tettes. Marci Dean ismerte a gyilkosát, és valószínűleg ő is engedte be a házba, mivel nem volt nyoma erőszakos behatolásnak. Most, hogy Mr. Geurin kikerült a képből, a nyomozó ismét az első mezőn toporgott. Rekonstruálni kell Ms. Dean utolsó, péntek esti lépéseit, gondolkozott. Induljunk el Earnie éttermétől. Hová ment azután: betért egy-két bárba, talán felszedett valami hapsit, és hazavitte magához? A nyomozó töprengőn felhúzta a szemöldökét, majd visszament Mr. Geurinhoz, aki csukott szemmel hortyogott a székben. Mikor Brensen nyomozó belépett, összerezzent és felült. - Köszönöm az együttműködést - mondta a nyomozó udvariasan. Hazavitetem, ha gondolja. - Csak ennyi? Ez minden, amit kérdezni akart? Mégis miről van szó? Bernsen habozott. Ha van valami, amit gyűlöl, az a halálhír közlése. Pontosan emlékszik rá, amikor egy fegyveres tiszt jelent meg az ajtajukban 1968-ban, és közölte anyjával, hogy férje soha többé nem tér haza Vietnamból. A gyász emléke mélyen belevésődött agyába.

De Mr. Geurin belekeveredett ebbe az ügybe, és most magyarázatot várt. - Ms. Deant megtámadták az otthonában... - Marcit? - Mr. Geurin felegyenesedett, hirtelen riadókészültségbe vágta magát, egész testtartása megváltozott. - Megsérült? Valami baja esett? Bernen nyomozó újra tépelődött egy darabig, az emberi megindultság látványa ismét összeszorította a szívét. - Sajnálom - mondta a lehető leglágyabb hangján, tudván, hogy a hír sokkal sokkolóbb lesz a férfi számára, mint azt korábban feltételezte volna. - Ms. Dean nem élte túl a támadást. - Nem élte túl? Úgy érti... meghalt? - Sajnálom - mondta újra a nyomozó. Brick Geurin letaglózva ült egy pillanatig, majd lassan összeomlott. Borotválatlan arcát kezébe temette, és sírva fakadt.

Nővére, Shelley másnap reggel hét óra előtt csengetett be Jaine-hez. - Itthon akartalak érni, mielőtt munkába indulnál - hadarta, ahogy Jaine ajtót nyitott. - Ma nem megyek dolgozni. - Jaine automatikusan kivett még egy csészét a szekrényből, kávét töltött, majd Shelley kezébe nyomta. Éppen most? Nem érzett nagy vágyat egy kiadós, nővérek közötti veszekedéshez. Shelley az asztalra helyezte a poharat, és karjával szorosan átölelte Jaine-t. - Nem tudtam Marciról, míg ma reggel meg nem hallottam a hírekben. Azonnal kocsiba pattantam. Jól vagy? Újra könny futotta el Jaine szemét, mikor már azt hitte, képtelen rá. Úgy érezte, már elsírta mindenkönnyét. - Jól vagyok - felelte. Nem aludt valami sokat, nem evett valami sokat, és úgy érezte, mintha csak tartaléküzemen működne, de azért megvolt. Tudta, hogy akármennyire is fáj most Marci halála, túl fog rajta jutni egyszer. A jó öreg bölcsesség az idő múlásáról éppen azért jó öreg bölcsesség, mert igaz. Shelley megfogta a kezét, figyelmesen tanulmányozta sápadt arcát és duzzadt szemét.

- Hoztam neked egy uborkát - mondta. - Ülj le. - Uborkát? Minek? - kérdezte Jaine gyanakodva - Mit akarsz csinálni vele? - Uborkakarikákat akarok a szemedre tenni, te buta - felelte bosszankodva Jaine-nek. Gyakran tűnt bosszúsnak, mikor Jaine-nel beszélt. - Ettől elmúlik a duzzanat. - Arra van borogatásom. - Az uborka hatásosabb. Ülj már le! Mivel úgyis meglehetősen fáradt volt, Jaine leült. Nézte, amint Shelley előhúz válltáskájából egy hatalmas uborkát, megmossa, majd körbenéz: - Merre vannak a kések? - Nem tudom. Valamelyik fiókban. - Nem tudod, hol tartod a késeidet? - Ugyan már! Alig egy hónapja lakom csak itt. Neked mennyi ideig tartott, amíg kicsomagoltál, mikor Allal összeköltöztetek? - Várjunk csak, ez nyolc éve volt, vagyis... nyolc évig. - Humor szikrája villant Shelley szemében, ahogy hozzálátott, hogy szép komótosan kihúzogassa és visszacsukja egyenként a fiókokat. Határozott kopogtatás hallatszott, majd a konyhaajtó kinyílt, még mielőtt Jaine felállhatott volna. Sam lépett a konyhába. - Láttam, hogy idegen autó parkol a beállón, és átjöttem, hogy megnézzem, nem valami újabb riporter zargat-e - mondta Jaine-nek. Az elmúlt éjjel riporterek hada telefonált, beleértve a négy legnagyobb tévétársaság munkatársait is. Shelly megfordult a hatalmas uborkával a kezében. - Maga meg kicsoda? - kérdezte nyersen. - Jaine szomszédja, a zsaru - felelte Sam. Az uborkát mustrálgatta. Megzavartam valamiben? Jaine legszívesebben fejbe kólintotta volna, de nem volt ereje hozzá. Mégis, valahogy felvillanyozta Sam jelenléte. - A szememre fogja rakni. Sam vetett rá egy sanda, „tudom, hogy ugratsz” pillantást

- Csak le ne guruljon. Jaine úgy döntött, mégiscsak fejbe kólintja. Majd később. - Az uborkakarikákat kell a szememre rakni. Sam arckifejezése ekkor szkeptikus lett, amolyan „na, erre befizetek” szerű. Odalépett a szekrényhez, levett egy csészét, és kávét töltött magának. Hosszú lábait keresztbe téve, a szekrénynek dőlve várakozott. Shelley nem kis megrökönyödéssel Jaine-hez fordult - Ki ez? - kérdezte. - A szomszédom - felelte Jaine. - Shelley, bemutatom Sam Donovant. Sam, ez a testvérem, Shelley. Sam kezet nyújtott. - Örülök, hogy megismerhettem. Shelley kezet rázott vele, de úgy tűnt, mintha ezt. nem szívesen tenné. Tovább folytatta a késkeresést. - Alig három hete, hogy itt laksz, és máris van egy szomszédod, aki csak úgy ukmukfuk besétál, és tudja, hol talál magának kávéscsészét? - Nyomozó vagyok - mondta Sam nevetve. - Az a dolgom, hogy bármit megtalálják. Shelley királynői pillantást vetett rá, kifejezésre juttatva, hogy nincs oda Sam ellenállhatatlan humoráért. Jaine úgy gondolta, feláll, és átöleli Samet, csak mert jobban érzi magát a közelében. Fogalma sincs, mihez kezdett volna nélküle tegnap. Kősziklaként viselkedett, falként zárta el őt a telefonhívások elöl, és ha Sam egyszer valakinek azt mondta, hogy ne telefonáljon többet, azt megértették az emberek. Ma viszont már nem lesz mellette, döbbent rá. Munkaruha volt rajta, világos nadrág és krémszínű ing. Csipogója az övére volt erősítve, pisztolya az oldalán lógott. Shelley nem bírta róla levenni a szemét, mintha valamilyen egzotikus állatfaj példánya lenne, és csak félig koncentrált a késkeresésre. Végre megtalálta a megfelelő fiókot, és előhúzott egy hámozókést. - Ó - mondta Jaine csekélyke érdeklődéssel. - Hát megtaláltad. Shelley szembefordult Sammel, egyik kezében a késsel, másikban az uborkával

- Ti együtt is alszotok? - kérdezte ellenséges hangon. - Shelley! - fortyant fel Jaine. - Még nem - válaszolta Sam a legnagyobb őszinteséggel. Egy pillanatra csend lett a konyhában. Shelley hozzálátott, hogy apró, dühödt mozdulatokkal felkarikázza az uborkát. - Nem tűntök éppen nővéreknek - mérte őket végig Sam, mintha legalábbis nem fagyosan végződött volna az iménti beszélgetés. Életük során sokszor hallották már ezt a megjegyzést vagy legalábbis annak valamilyen változatát. - Shelley úgy néz ki, mint apa, de anyu színeivel, én meg anyura hasonlítok, de apa színeivel - válaszolta Jaine automatikusan. Shelley magas volt, vagy tizenkét-tizenhárom centivel magasabb, mint Jaine, nyurga és szőke. Szőke haja a vegyipar vívmányainak volt köszönhető, de remekül illett mogyoróbarna szeméhez. - Itt marad ma Jaine-nel? - kérdezte Sam Shelleyt. - Nem kell, hogy bárki is itt maradjon velem - mondta Jaine. - Itt maradok - felelte Shelley. - Lépjen közbe, és zavarja el az újságírókat, rendben? - Nincs szükségem rá, hogy itt legyen velem valaki - ismételte Jaine. - Oké - válaszolta Shelley Samnek. - Csodás - morogta Jaine. - Ez az én házam. Mégsem figyel rám senki. Shelley levágott két szelet uborkát. - Hajtsd hátra a fejed, és csukd be a szemed. Jaine engedelmeskedett. - Azt hittem, ehhez le is kell feküdnöm. - Késő - azzal Shelley Jaine duzzadt szemhéjára helyezte a hideg, zöld szeletkéket. Ez igazán jól esett neki, hideg és nedves, hihetetlenül megnyugtató. Valószínűleg szüksége lesz egy teljes zacskónyi uborkára, míg túllesz Marci temetésén, gondolta Jaine, és mintha a szomorúsága egyszeriben visszatért volna. Sam és Shelley eltüntették egy pillanatra, és Jaine hálás volt nekik ezért.

- Felhívott a nyomozást vezető detektív - mondta Sam. - Marci barátja, Brick a detroiti fogdában ült csütörtök estétől szombat délutánig. Tökéletes az alibije. - Egy idegen rontott rá és ölte meg? - kérdezte Jaine megrökönyödve, miközben levette szeméről az uborkaszeleteket, és felemelte fejét, hogy Samre pillantson. - Akárki tette is, nem volt nyoma erőszakos behatolásnak. Ennyit ő is olvasott a reggeli lapokban. - Ugye többet tudsz, mint amennyit elmondasz? Sam megrántotta a vállát. - A zsaruk mindig többet tudnak, mint amennyit elmondanak. Márpedig ő nem szivárogtat ki egyetlen részletet sem, ezt Jaine nagyon is jól látta abból, ahogy Sam arckifejezése zsarumaszkja mögé csúszott. Megpróbált inkább nem is gondolni rá, mik lehetnek azok a részletek. Sam kiitta a kávéját, és kilögybölte a csészét, majd lefordítva az edényszárítóba helyezte. Ezután lehajolt, és megcsókolta Jaine-t, ajka érintése rövid és forró volt. – Megvan a csipogóm és a mobiltelefonom száma is, csak hívj, ha szükséged van rám. - Nem lesz semmi baj - mondta Jaine, és tényleg így is gondolta. - Öö, nem tudod, hogy Marci nővére megérkezett-e már? Sam megingatta a fejét. - Visszament Saginawba. Itt még nem tud mit tenni. A házat kordonnal körülzárták, és minden halálesetnél boncolást rendelnek el. Hogy mennyi időt vesz igénybe, az az igazságügyi orvosszakértőkön múlik. De a hét vége előtt biztosan nem kerülhet sor a temetésre. Ez ismét olyan részlet volt, amelyre nem akart gondolni, Marci holttestére, amint napokon keresztül tárolják egy hűtőkamrában. - Akkor holnap bemegyek dolgozni. Szeretnék segíteni a nővérének a szervezésben, ha akarja, de nem hinném, hogy momentán tehetnénk bármit is. - Még nem. - Sam újra megcsókolta, majd felemelte Jaine kezét, amelyben még mindig az uborkaszeletek fityegtek, és visszahelyezte őket a szemére. Jobb, ha rajtahagyod. Szörnyen nézel ki. - Ó, köszönöm - felelte Jaine szárazon, és hallotta, hogy Sam nevet, miközben elmegy.

Újra csend támadt, majd Shelley így szólt: - Ő más. Más, mint Jaine előző vőlegényei, így értette. Ennek a fele se tréfa. - Aha - nyugtázta Jaine. - Ez a dolog nagyon komolynak tűnik. Pedig nem ismered valami régen. Ha Shelley tudná! Valószínűleg mind a három hetet beleszámolta, amióta Jaine itt lakik. Elképzelni is rossz, mit mondana, ha tudná, hogy az első két hétben Jaine még azt gondolta, hogy Sam részeges alak vagy drogdíler. - Nem tudom, mennyire komoly - válaszolta Jaine, és tisztában volt vele, hogy hazudik. - Nem akarok semmit elkapkodni. - Ami őt illeti, ennél komolyabban már nem is vehetné a dolgot. Hiszen szerelmes ebbe a nagy fafejbe. Az pedig, hogy egészen pontosan mi vagy hogyan történik, még mindig nyitott kérdés. - Akkor jó - mondta Shelley. - Más se hiányzik, mint egy újabb felbontott eljegyzés. Jaine-nek igazán nem esett volna nehezére eltölteni egy napot anélkül, hogy említést ne nyerne szánalmas szerelmi múltja, de Shelley soha nem tapintatáról volt híres. Másrészt Jaine sosem kételkedett abban, hogy nővére szereti őt, ami kárpótolta sok-sok tapintatlanságért. Ekkor megszólalt a telefon. Jaine levette szeméről az uborkakarikákat, és Shelleyvel egy időben nyúlt a vezeték nélküli készülékért. - Sam azt kérte, én vegyem fel a telefont - sziszegte Shelley, mintha az, aki telefonál, bármit is hallhatna ebből. Csrrr. - Mióta tartod be olyasvalaki utasítását,. akitől óva intesz? - tudakolta Jaine szárazon. Csrrrr. - Én nem intelek... Csrrr... Mivel tisztában volt vele, hogy ez a kis vita akár fél óráig is eltarthat, Jaine benyomta a beszélgetés gombot, mielőtt az üzenetrögzítő bekapcsolhatott volna. Halló. - Te melyik vagy?

- Micsoda? - kérdezte Jaine megdöbbenve. - Te melyik vagy? Jaine dühösen lecsapta a kagylót. - Ki volt az? - kérdezte Shelley. - Egy hülye telefonbetyár. Marci, T. J. és Luna is kapott hasonlókat, mióta megjelent a lista. - Hangja kicsit megcsuklott, mikor Marci nevét ejtette ki a száján. - Ugyanaz a hapsi, és mindig ugyanazt kérdezi. - Bejelentetted a telefontársaságnak, hogy obszcén hívások érkeznek hozzád? - Nem obszcének. Csak annyit kérdez, hogy „Te melyikvagy?" - ilyen furcsán suttogva. Azt hiszem, egy férfi lehet, de nehéz megmondani a suttogásról. Shelley szeme kikerekedett. - Egy őrült telefonáló a listával kapcsolatban? Mérget vehetsz rá, hogy hapsi az illető. Al azt mondja, a srácok a munkahelyén nagyon ki voltak akadva egyes részektől. A fantáziádra bízom, hogy melyik részektől. - Csak nem azoktól a részektől, amelyek az ő testük bizonyos részeiről szólnak? Ehhez nincs nagy szükség a találgatásra. - Olyan kiszámíthatók a férfiak, hát nem? - Shelley körbejárt a konyhában, kihúzogatta meg visszacsukogatta a fiókokat és ajtókat. - Mit csinálsz? - Próbálom feltérképezni, mi hol van, így nem kell mindent akkor keresgélnem, mikor már hozzáláttam a főzéshez. - Főzéshez? Milyen főzéshez? - Egyetlen röpke pillanatra még az is megfordult Jaine agyában, hogy Shelley talán a hozzávalókat is megvette már az aznapi családi vacsora elkészítéséhez. Végül is egy hatalmas méretű uborkát húzott elő a táskájából, csak Isten tudja, mi minden lapul még ott. Talán egy szép darab rostélyos? - Reggelit - felelte Shelley. - Nekünk. És meg fogod enni. Ami azt illeti, Jaine tényleg éhes volt aznap reggel, mivel előző nap nem vacsorázott. Lehet, hogy Shelley azt hiszi róla, megőrült? Az égvilágon semmi kedve kajáról vitatkozni. - Megpróbálom - szólt engedelmesen, és visszarakta szemére az uborkakarikákat, míg nővére körülötte tett-vett némi hamarjában összecsapott palacsinta ürügyén.

Corin merev tekintettel bámulta a telefonkészüléket, érezte, hogy csalódottsága újabb és újabb hullámokba tör rá. Ez sem árulta el. De legalább nem csapta le a kagylót, mint a többiek. Pedig azt hitte, így lesz, és előre felkészült rá, bármit is mondjon. Fene nagy szája van, ahogy anyja mondaná. Gyakran megütközött. azon, ahogy a munkahelyén beszélt, azzal a sok csúnya szóval. Anyjának biztosan nem tetszene. Nem tudta, mitévő legyen most. Az első szajha meggyilkolása olyan elementáris, mindent elsöprő élmény volt. Corin nem is számított ilyen féktelen, vad, már-már extázisba hajló gyönyörre. Fürdött a dicsőségben, de aztán megijedt. Mit csinálna anyja, ha megtudná, hogy ő élvezte a dolgot? Mindig annyira félt, hogy anyja rájön az ő titkos gyönyörére, melyet a büntetések alkalmával érez. De a gyilkolás... ó, á gyilkolás. Corin lehunyta szemét, előre-hátra ringatózott néhány percig, ahogy gondolatban újra átélt minden egyes percet. A sokkot annak a szajhának a tekintetében, egyetlen másodperccel azelőtt, hogy a kalapács lesújtott volna, a húsig hatoló cuppanó-puffanó hangokat, majd a gyönyört, ami ereiben zsibongva ébredt, és az érzést, hogy ő mindenható, hiszen a szajha képtelen megállítani őt, mert ő annyira, de annyira erős... Könny lepte el szemét, mert annyira élvezte a dolgot, és lám, most vége szakadt. Semmit nem élvezett ennyire, mióta anyját megölte. Nem - erre jobb, ha nem gondol. Azt mondták neki, erre jobb, ha nem gondol. De azt is mondták, hogy szedje a tablet tákat, ebben pedig tévedtek, vagy tán nem? A tabletták eltüntették őt. Tehát lehet, hogy éppen az a jó, ha igenis gondol az anyjára. A fürdőbe ment, és a tükörbe nézett. Igen, ő még mindig ott van. Ellopott egy szájfestéket a szajha házából. Nem tudta, miért. Miután meghalt, körbesétált a házában, szemügyre vette a dolgokat, és mikor a fürdőben volt, hogy ellenőrizze magát a tükörben, észrevette, hogy istentelen mennyiségűi szépítőszer hever szanaszét, minden talpalatnyi helyet beborítva. A szajha nyilván fontosnak tartotta, hogy szépítse magát. Hát, erre már nem lesz szüksége - gondolta Corin, és zsebébe csúsztatta a rúzst. Azóta a bizonyos éjszaka óta ott hever fürdőszobája polcán. Most felkapta a rúzst, és kitekerte. Az obszcén formájú rudacska elővillant, mint egy kutya pénisze. Márpedig ő csak tudja, milyen egy kutya pénisze, hiszen már... - ne, ne, jobb erre nem is gondolni. Előredőlt, és gondosan megrajzolta vörössel szája körvonalát.

Felegyenesedett, és saját arcára meredt a tükörben. Foga felett széthúzódott vöröslő ajakkal elmosolyodott, majd így szólt: - Helló, anya! HUSZADIK FEJEZET

Elképesztő, tűnődött Jaine másnap reggel, ahogy munkahelyén belépett a liftbe, mennyire más színben látja a világot, míg a legtöbb kollégájukat Hammersteadben teljesen érintetlenül hagyta Marci halála. Persze Lunát és T. J.-t ugyanolyan mélyen sújtotta a gyász, mint őt, és az emberek Marci osztályán mind szomorúak és döbbentek voltak, de a legtöbb ember, akivel összefutott, vagy egyáltalán nem említette a történteket, vagy valami ilyesmit mondott: - Igen, hallottam. Igazán rémes. A komputeres gyökereket természetesen hidegen hagyta minden, ami nem a gigabájtokkal kapcsolatos. Aznap reggel a liften ez a felirat lógott: LEGÚJABB SAJTÓKÖZLEMÉNY: A VÖRÖS HÚS NEM ÁRT. KÍSÉRLETEK EREDMÉNYEI IGAZOLJÁK, HOGY A PENÉSZES ZÖLD HÚS SOKKAL ÁRTALMASABB. Mivel a penészes zöld hús pontosan úgy hangzott, mint amilyet egy átlagos komputer-gyökér hűtőszekrényébe képzel az ember, e megjegyzés nyilván mély személyes jelentéssel bír a számukra, gondolta Jaine. Minden normális napon nevetett volna rajta. Ma viszont egy halvány mosolyt se bírt arcára csalni. T. J. és Luna sem ment be dolgozni előző nap. Egy kicsivel nyolc óra után érkeztek Jaine-hez, szemük ugyanolyan állapotban volt, mint az övé. Shelley újabb karikákat vágott le az uborkából, majd hozzálátott, hogy újabb adag palacsintát gyártson, ami legalább olyan vigasztaló volt a barátnők számára, mint amennyire Jaine számára volt. Shelley sosem találkozott Marcival, de szívesen hallgatta, ahogy Jaine-ék beszélgetnek róla, márpedig szinte egész nap róla beszéltek. Sokát sírtak, egy keveset nevettek is, és rengeteg időt töltöttek azzal, hogy elméleteket dolgozzanak ki arra, mi történhetett, mivel Brick teljesen ártatlannak bizonyult. Tudták, hogy nem fognak belebotlani az igazságba, de már az is sokat segített, hogy beszélhettek róla. Marci halála olyan hihetetlennek tűnt, hogy csak vég nélküli emlegetése hatására fogták fel szép lassan, hogy elveszítették őt mindörökre. Jaine most az egyszer nem érkezett túl korán. Mr. deWynter már bent volt, és azonnal hívatta az irodájába. Jaine felsóhajtott. Hiába ő a bérszámfejtés főnöke, e beosztás semmi hatalommal nem jár, csakis felelősséggel. Azzal, hogy hétfőn korán lelépett és kedden sem jelentkezett, cserben hagyta őket. DeWynter bizonyára megizzadt, míg mindennel időben végeztek, az emberek hajlamosak voltak

elveszíteni a fejüket, ha fizetési csekkjeiket nem kapták kézhez menetrendszerűen. Kész volt arra, hogy lenyelje a főnök megjegyzéseit, így alaposan meghökkent, mikor az így szólt: - Csak meg akarom mondani, mennyire sajnálom, ami a barátnőjével történt. igazán rémes. Jaine megesküdött rá, hogy aznap nem fog sírni a munkahelyén, de Mr. deWynter váratlan együttérzése szinte teljesen hatalmába kerítette. Sűrűn pislogott, hogy visszafojtsa könnyeit. - Köszönöm - felelte. - Tényleg rémes. És szeretnék elnézést kérni, amiért hétfőn, a legnagyobb hajtás közepette hagytam itt az osztályt... A férfi megingatta a fejét. - Megértem magát. Túlóráztunk egy keveset, de senki nem panaszkodott. Mikor lesz a temetés? - Még nem lehet tudni. A ...boncolás... - Ó, persze, persze. Kérem, tudassa, mikor lesz, a Hammersteadből nagyon sokan szeretnének részt venni rajta. Jaine bólintott, és visszamenekült íróasztala meg egy aktahalom mögé. Tudta, hogy ez a nap kemény lesz, de azt nem láthatta előre, hogy ennyire kemény. Gina meg a többiek az osztályon mind együttérzésükről biztosították, amitől persze kis híján újra-meg újra sírva fakadt. Mivel nem volt nála uborka, egész nap vissza kellett fojtani a könnyeit. Anélkül, hogy előre megbeszélték volna, T. J. és Luna is betoppant ebédidőben. - Vasúti pizzázó? - kérdezte T. J., és beszálltak T. J. kocsijába. Éppen kihozták a vegetáriánus pizzákat, mikor Jaine-nek eszébe jutott, hogy nem mesélte el nekik a telefonhívást, amelyet előző este kapott. - Engem is felhívott a suttogó ürge a „Te melyik vagy?” kérdéssel. - Hát nem komplett őrült?! - Luna nem túl nagy lelkesedéssel harapott bele a pizzába. Csinos arca úgy nézett ki, mintha az elmúlt két napban tíz évet, öregedett volna. - Mivel mindnyájunkat felhívott legalább kétszer, csodálom, hogy hozzád csak ennyi idő múlva jutott el. - Hát, ami azt illeti, az üzenetrögzítőmre sok olyan hívás érkezett, hogy nem szól bele az illető, de azt hittem, riporterek lehetnek. - Valószínűleg. Azokból is kijutott egypár az utóbbi napokban. - T. J.

megvakarta a homlokát. A fejem hasogat. Azt hiszem, igazából tegnap este fogtam fel, mikor hazaértem, és betegre sírtam magam. Galan... Jaine felpillantott. - Tényleg, mi a helyzet Galannal? Még mindig egy motel mélyén kuksol? - Nem. Hétfőn a munkahelyén volt, mikor megtudtuk, de többször felhívott és üzeneteket hagyott, és aznap éjjel haza is jött. Úgy érzem, a helyzet még mindig függőben van. A Marcival történteket, úgy gondoltam, jobb, ha nem zúdítom rá... Egyetlen rossz szót sem szól, olyan... tapintatos. Talán abban reménykedik, hogy meg fogok bocsátani. - Szinte dühösen harapott egyet a pizzából. - Gondolom, erre nem sok esély van - jegyezte meg Jaine szárazon, és Luna elmosolyodott. - Ebben az életben biztos nem - felelte T. J. - De inkább beszéljünk valami érdekesről. Itt van például Sam. - Pajkos szikra gyúlt szemében. - Képtelen vagyok elhinni, hogy azt hitted, ez a szexis izompacsirta egy részeges drogdíler. Jaine rádöbbent, hogy aznap már ő is képes mosolyogni. - Most mit mondjak? Jól leplezi. Látnotok kéne régi, szakadt ruhákban, borotválatlanul és kifejezetten rossz hangulatban. - Azok a sötét szemek... Hm. - Luna kezével legyezte magát. - Ezen túl igazán klassz válla van, már ha nem vettétek volna észre. Jaine tartózkodott tőle, hogy megjegyezze: az ő figyelmét ugyan semmi se kerülte el Sammel kapcsolatban. Felesleges tudniuk a konyhaablak előtti kis epizódról. Különös, gondolta, szinte naponta szórakoztatta őket mesékkel a veszekedésbe torkolló találkozásokról, mikor még azt hitte, Sam iszákos fafej, és amikor személyesebbé fordultak köztük a dolgok, egyszerűen nem beszélt róla többet. - Ő is be van ám rád indulva - tette hozzá T. J. - Ez a férfi legszívesebben máris ledöntene. Ezt nyugodtan vedd készpénznek. - Talán - felelte Jaine határozatlanul. Nem akart vitatkozni arról, mennyire áhítozik már valamennyi porcikája arra, hogy Sam végre rávesse magát, vagy hogy milyen közel jártak már a szeretkezéshez. - Ehhez a megállapításhoz aztán nem kell nagy pszichológusnak lenni mondta Luna T. J.-nek savanyúan. - Hiszen ő maga jelentette ki, és kész. T. J. nevetett. - Hát, nem valami gátlásos fickó. Nem, ha van valami, ami Sam Donovanról nem mondható el, hát az, hogy gátlásos lenne. Szemtelen, pimasz, arrogáns, eszes, szexi, aranyos - ezek jól jellemezték őt tetőtől talpig. De abban Jaine már kételkedett, hogy Samnek

akadna akár csak egyetlen gátlásos porcikája is, hála Istennek. Ekkor megszólalt T. J. telefonja. - Biztosan Galan lesz - mondta sóhajtva, miközben előhalászta a telefont táskájából. Felnyitotta, és megnyomta a hívásfogadás gombot. - Tessék! Jaine jól látta, hogy T. J. arca vörösbe borul. - Honnan tudta meg ezt a telefonszámot? - csattant fel, majd egy gombnyomással megszakította a beszélgetést. - Barom - morogta, ahogy, visszacsúsztatta táskájába a készüléket. - Úgy látom, nem Galan volt - jegyezte meg Jaine. - Az a telefonbetyár volt az. - T. J: hangjából csak úgy sütött a harag. Kíváncsi lennék, honnan szerezte meg a mobilorr számát, mert nem sok embernek adom meg. - Biztosan a mobilszám-tudakozóból - vágta rá Luna. - Az a bibi, hogy Galan szerepel előfizetőként bejegyezve, nem én, úgyhogy nem értem, honnan tudhatta, hogy nálam van a készülék. - Mit mondott? - kérdezte Jaine. - A szokásos te melyik vagy kezdetű baromságot. Aztán még annyit mondott, hogy Marci. Ennyit. Csak a nevét. A francba is, ez a dolog már igazán beteges. Jaine letette a pizzaszeletet. Egy pillanatra megdermedt, tarkóján még a szőr is felállt a rémülettől. Istenem, mi van, ha a telefonhívásoknak valami közük lehet Marci meggyilkolásához? Talán csak buta tréfa az egész, de lehet, hogy több annál. Talán egy hülye barom, aki nagyon de nagyon gyűlöli őket a lista miatt, és most a nyomukba eredt, szépen, egyenként... Annyira remegett, hogy T. J. és Luna bambán rámeredtek. - Mi a baj? - kérdezte Luna ijedten. - Csak az a rémes gondolatom támadt - suttogta Jaine -, hogy mi van, ha ez az alak ölte meg Marcit? Mi van, ha mindnyájunkkal végezni akar? Őszinte megrökönyödés ült ki mindkét lány arcára. - Ugyan már - felelte Luna elutasítóan. - És miért nem? - Csak! Mert ez olyan őrülten hangzik. Ilyen dolgok nem történnek. Jó, talán a hírességek körében igen, de nem a normális emberekkel. - Marcit meggyilkolták - mondta Jaine, és továbbra is ,képtelen volt hangosan beszélni. - Mi az, hogy normális? - megremegett. - Az otthoni

telefonhívásokkal nem nagyon törődtem, de igazad van, T. J., a mobilszámodat mégis, honnan tudja? Biztos vagyok benne, hogy vannak rá módszerek, de a legtöbb ember nem ismeri ezeket. Lehet, hogy be vagyunk cserkészve? Mindketten újra Jaine-re meredtek. - Most már én is félek - szólalt meg Luna egy perccel később. - Te egyedül élsz, én egyedül élek, Galan nem ér haza majdnem éjfélig, és Marci is egyedül volt. - De honnan tudhatta? Úgy értem, Brick csak egyetlen nappal azelőtt költözött el - ellenkezett T. J... Ez a megjegyzés csak még jobban fejbe vágta Jaine-t. Úgy érezte, menten rosszul lesz. - Az újságban az állt, hogy nem volt nyoma erőszakos behatolásnak. - Hallottam, amit Sam a telefonban mondott. Azt gondolták, hogy Brick volt a tettes, minthogy volt kulcsa a házhoz, de ő nem lehetett, tehát másvalakinek kellett lennie, akit Marci szintén ismert. Beengedte, a férfi pedig megölte. Nyelt egyet. - Olyan valaki, akit mindnyájan ismerünk. - Ó, Istenem! - Luna mindkét kezét a szája elé kapta, szeme tágra nyílt a rémülettől. T. J. elejtette a pizzaszeletet. Szemmel láthatólag is ő rosszul volt, és hirtelen meg is ijedt. Próbálta nevetéssel felrázni a többieket. - Saját magunkat riogatjuk, mint a kisgyerekek, akik szellemtörténeteket mesélnek egymásnak a tábortűz körül. - Ez még nem baj. Jobb félni, mint megijedni. Legalább még óvatosabbak leszünk. Amint beérek az irodába, azonnal felhívom Samet. T. J. elővette a mobiltelefonját, és bekapcsolta. - Tessék - mondta, és az asztalon keresztül Jaine-nek nyújtotta. - Most hívd fel! Jaine a táskájába nyúlt a papírcetliért, amelyre Sam felírta mindkét számát. Remegő kézzel nyomta be a megfelelő gombokat. Kicsöngött. Egyszer. Kétszer. Háromszor. - Donovan. Jaine mindkét kezével erősen megragadta a kicsiny készüléket. - Jaine vagyok. Sam, nagyon félünk. Mióta a lista megjelent, mind a négyen kapunk furcsa hívásokat, csak azért nem említettem, mert ezekben nem fenyegetnek meg minket, csupán egyetlen dologra kíváncsi az illető, hogy melyikünk kicsoda, tudod, A, B, C vagy D. Most pár perce viszont T. J.-t a

mobilján is felhívta ez az alak, és Marci nevét mondta, a telefonba. Honnan tudhatta meg T. J. számát? Az előfizetés a férje nevén van, akkor meg honnan tudhatja, hogy nem Galan használja a telefont, hanem T. J.? Hallottam, mikor azt mondtad, hogy Marci valószínűleg ismerte a gyilkosát, és ő engedte be a házba, és akárki is hívta T. J.-t, ismeri őt, mert egyébként honnan tudná a számát, és tudom, hogy hisztérikusnak tűnök, de nagyon megijedtem, és bárcsak te is azt mondanád, hogy csak túl élénk a fantáziám... - Hol vagy most? - kérdezte Sam nyugodt hangon. - A Vasúti Pizzázóban. Kérlek, mondd, hogy csak túl élénk a fantáziám. - Azt hiszem, hívófél-azonosító modemre lenne szükséged - mondta még mindig túl higgadt hangon. - Ha T. J.-nek és Lunának sincs, mondd meg, hogy szerezzenek be egyet. Még ma. Hívjátok fel a telefontársaságot a munkahelyetekről, hogy azonnal helyezzék üzembe, és hazafelé ugorjatok be a modemért. Jaine nagy levegőt vett. - Rendben. Hívásazonosító modem. - Neked van mobilod? És Lunának? - Nem, csak T. J.-nek. - Mindkettőtöknek szüksége lenne rá, hogy segítséget tudjatok kérni, ha nem vagytok vonalas készülék közelében. Úgy értem, veletek legyen, a zsebetekben, nem pedig a táskában vagy az autóban. - Mobiltelefon. Megjegyezve. - Jó sok helyre be kell ugraniuk hazafelé menet, gondolta Jaine. - Ismerősnek tűnik ez a hang? - Nem, mindig suttog, egyfajta hangos suttogással. Furcsán hangzik. - Nincs valami háttérzaj, amelyet tudnátok azonosítani? Jaine továbbította a kérdést T. J.-nek és Lunának. Megrázták a fejüket. - Nem, semmi. - Rendben. Hol lakik T. J. és Luna? Jaine megadta Samnek a címüket. T. J. Mount Clemensben lakik, Luna pedig Royal Oakban, mindkettő Detroittól északra található. Sam káromkodott egyet. - Royal Oak Oakland megyéhez tartozik. Vagyis két

különböző megye négy kapitányságának kell ráállnia az ügyre. - Arról volt szó, hogy azt fogod mondani, megőrültem - szólt Jaine már-már elcsukló hangon, bár igazából nagyon is jól tudta, hogy Sam nem fogja ezt mondani. - Marci meghalt - szögezte le Sam. - Mind a négyen ugyanattól kaptok furcsa hívásokat. Akarod, hogy a véletlenre bízzam az életed? Ilyen kifejezésekbe öntve már egyáltalán nem tűnt őrültségnek a dolog. Jaine nagyot sóhajtott. - Mihez kezdjünk most? - Mondd meg T. J.-nek és Lunának, amíg ki nem derítjük, ki áll ezek mögött a hívások mögött, senkit ne engedjenek be a házba családtagjaikon kívül, ne szálljanak be senkinek az autójába, még akkor sem, ha lerobban a kocsijuk és valaki felajánlja, hogy elviszi őket. Az ajtókat és ablakokat csukják be, és ha valamelyiküknek automata garázsajtaja van, győződjön meg róla, hogy senki nem surran be, miközben felemelkedik az ajtó. - Mennyi időbe telhet, míg megtalálják ezt az őrültet? - Attól függ. Ha csak egy tökkelütött seggfej, aki szórakozik, a hívófélazonosító vagy a visszahívás gomb segítségével könnyen lefüleljük. Ha nem, akkor lehallgatót szerelünk a vonalaitokra. - De ha egy tökkelütött se... - Jaine elnyelte a szót, még mielőtt kimondta volna. - Szóval ha ilyen alak az illető, honnan szerezte meg T. J. számát? - Úgy van, ahogy mondtad. Ismeri őt. Ahogy T. J. leparkolt a Hammerstead előtt, mindhárman a nagy téglaépület ablakaira meredtek. - Valószínűleg itt, közöttünk dolgozik az illető. - Szinte egészen biztos - mondta Luna. Egy barom, aki azt hiszi, hogy humoros, ha ijesztget minket. - Sam azt mondta, nem szabad a véletlenre bízni az életünket. Amíg nem tudunk többet, azt kell feltételeznünk, hogy a telefonbetyár azonos Marci gyilkosával. - Képtelen vagyok elhinni, hogy egy gyilkossal dolgozunk egy épületben mondta T. J. erőtlenül. - Egyszerűen képtelen vagyok. Annyira hihetetlen. Tuskók, igen. Csak nézzetek Bennett Trotterre. Marci ki nem állhatta. - Mint ahogy mi sem., - Bennett Trotter volt az állandó célpontjuk. Jaine összeborzadt, ahogy felidézte magában. Aznap este, mikor a lista született...

emlékeztek, Marci azt mesélte éppen, hogy Kellman belemarkolt a fenekébe. Nem éppen Bennett tett rá valami megjegyzést? - De, azt hiszem - válaszolta Luna nem túl nagy meggyőződéssel. - Mintha Bennett mondott volna valamit arról, hogy átveszi Kellman helyét, ha Marci ennyire be van indulva. - Lehet, hogy nagy faszfej, de nem hinném, hogy bárkit is képes lenne meggyilkolni - ellenkezett T. J. - A dolog úgy áll, hogy még semmit sem tudunk, tehát azt kell feltételeznünk, hogy bárki lehet a gyilkos. Ha Sam kideríti, honnan jönnek a telefonhívások, és olyasvalakitől, akinek van alibije, fellélegezhetünk. Addig viszont mindenkivel szemben óvatosnak kell lennünk. - Jaine legszívesebben jól megrázta volna T. J.-t, amiért egyszerűen képtelen felfogni, hogy ők is veszélyben lehetnek, bár lehet, hogy nincsenek, legalábbis remélte. De ez az egész a mai telefonhívással más fényben világította meg az összes többi furcsa hívást, és ez kellemetlen érzéssel töltötte el. Egyik énje egyetértett T. J.-vel: ez az egész elgondolás túlságosan meseszerű, túlságosan hihetetlen. Másik, józanabb énje viszont azt mondta, hogy Marci meghalt, meggyilkolták, és akárki is volt a gyilkosa, azóta is közöttük járkál. Ez még hihetetlenebbnek tűnt, mint a másik, noha igaz volt. Újabb taktikához folyamodott. Ha Sam úgy véli, hogy még óvatosabbaknak kell lennünk, ez nekem bőven elég. Ó sokkal többet tud az ilyesfajta dolgokról, mint mi. - Ez igaz - ismerte be T. J. Ha ó is aggódik, úgy kell tennünk, ahogy mondja. Jaine gondolatban szemét forgatta. Épp csak egyszer találkoztak Sammel, és T. J. Luna, de még Shelley is úgy kezdett viselkedni a közelében, mint ha ő lenne' a falu bölcse. Hát, végül is mindegy, fű hogy hallgatnak rá, és óvatosak. Együtt léptek be az épületbe, majd elindultak saját osztályaik felé. Betartva Sam utasításait, Jaine felhívta a telefontársaságot, hogy előjegyezze a hívófél-azonosítást meg a többi szolgáltatást. Eszébe jutott, hogy jól jöhet, ha a hívásokat egy másik vonalra tudja továbbítani. Mondjuk, Samhez.

Sam felhívta Bernsen felügyelőt. - Roger, az ösztöneim azt súgják, komolyabb problémával állunk szemben, mint ahogy gondoltuk. - Hogy érted?

- Ugye, tudod, hogy Ms. Dean egyike a listás hölgyeknek? - Igen, de mit számít ez, egyszerűen csak a riportereknek van szükségük valami csámcsognivalóra. - Kiderült, hogy mind a négy hölgyet hívogatja ugyanaz a férfi. Mindig azt akarja tudni, hogy melyikük kicsoda. - Melyikük kicsoda? - Igen. Olvastad a listát? - Nem volt hozzá szerencsém. De sajnos, a feleségem idézgetett belőle. - A négy nő A, B, C és D betűvel van azonosítva. Tehát ez a hapsi azt akarja tudni, hogy ki melyik betű mögött rejtőzik. Ügy tűnik, ez valamiért fontos a számára. Ma ebéd közben felhívta Ms. Yothert a mobiltelefonján, és feltette a szokásos kérdést, majd Ms. Dean nevét suttogta. Nem volt fenyegetés vagy ilyesmi, csak a szimpla név. - Hú - felelte Roger, ami azt jelentette, hogy gondolkozik. - Ms. Yother mobiltelefonja a férje nevén van, vagyis a legtöbben azt hinnék, hogy ténylegesen a férje használja. Ez a fickó nem csak a számot tudja, de azt is, hogy Ms. Yother használja a telefont. - Vagyis vagy ismeri a hölgyeket, vagy pedig ismeri a férjet. - Miért adná meg egy férj a felesége mobilszámát egy másik hapsinak? - Igazad van. Vagyis a telefonáló ismeri a hölgyeket. Hú. - A körülményekből kiderült, hogy Marci Dean ismerte a gyilkosát. Ő nyitott neki ajtót, igaz? - Igen. Az ajtón van kukucskáló. Láthatta, ki kopogtat. - A telefonbetyár elváltoztatja a hangját, suttogva beszél. - Ami azt jelenti, hogy ha normálisan beszélne, felismernék a hangját. Gondolod, hogy a gyilkos és a telefonáló ugyanaz a személy? - Vagy úgy áll a dolog, vagy véletlen egybeesés. - A büdös francba. - Mint a legtöbb zsaru, Roger sem volt oda a véletlen egybeesésekért. - Honnan ismerheti mind a négyüket? Talán egy helyen dolgoznak? - Igen, a Hammerstead Technologynál, az I-696-os út southfieldi kijáratánál. Valószínűleg a férfi is ott dolgozik.

- Valamilyen módon hozzá tud férni a személyes aktákhoz. Ez szűkíti a kört. - A Hammerstead komputertechnológia-fejlesztéssel foglalkozik. Nagyon sok ember tudja, hogyan juthat hozzá a személyi fájlokhoz. - De azért mégsem lehet gyerekjáték, igaz? - kérdezte Roger meggyötörten. - Az ösztöneim azt súgják, hogy valami kiakasztotta a listában, és most a másik három nő után veti magát. - Jézusom! Lehet, hogy igazad van. Megvannak nálad a címek és telefonszámok? - T. J. Yother, Mount Clemens, a férj neve Galan. Luna Scissum, Royal Oak, hajadon, és egyedül él. - Lediktálta a három utcanevet. - Jaine Bright, a harmadik, a közvetlen szomszédom. Ő is egyedül é1. - Hm... Ő a barátnőd? - Aha. - Vagyis te az egyik listás hölggyel jársz? Fiacskám, te aztán tökös legény vagy! - Roger nevetett a saját viccén. - El se tudod képzelni, mennyire. - Sam is nevetett, ahogy eszébe jutott Jaine meg a konok kis arc azokkal a majdnem-gödröcskékkel és ragyogó kék szemeivel. Jaine olyasvalaki, aki elébe megy az élet dolgainak, és nem csak hagyja, hogy történjenek vele. Sam sosem találkozott eddig ilyen szórakoztató, jópofa és szellemes nővel. Komolyabb tervei is vannak vele kapcsolatban, a legközelebbi mindenesetre az, hogy maga alá gyűrje végrevalahára. Semmi pénzért nem hagyná, hogy bántódása essék, még akkor se, ha itt kell hagynia az állását, hogy huszonnégyből huszonnégy órát őrködjön mellette. - Oké, ha igazad van, legalább megvan a kiindulópontunk - mondta Roger visszatérve a tárgyra. - Szóval a Hammerstead Technológy. Intézkedem, hogy hozzáférhessünk a személyi aktákhoz, és meglássuk, mi sül ki belőle, de ha úgy van, ahogy mondtad a komputeres fickókkal kapcsolatban, ez beletelhet egy kis időbe. Hivatalosan nem igazán tudom, mit tehetünk a hölgyek biztonsága érdekében. Négy különböző városban laknak... - És két különböző megyében. Tudom. - Már a puszta gondolatra is fejfájása támadt, hogy adminisztratív kérdéseken kelljen vitatkoznia. - Nem hivatalosan persze kitalálunk valamit. Majd behívunk néhány önkéntest, például kutyás őrnek. Ugye a hölgyek tudják, hogy óvatosnak kell lenniük? - Mind a hárman beszereznek egy hívófél-azonosítót meg egy mobiltelefont még ma. Ha a hapsi újra telefonál, még szerencsénk is lehet. Azt is

megmondtam nekik, hogy családtagokon kívül mást be ne engedjenek a házba, és ne szálljanak be senkinek az autójába. Nem akarom, hogy ez a szemét alak bármelyiküknek is a közelébe férkőzhessen. HUSZONEGYEDIK FEJEZET

Jaine azon kapta magát, hogy gyanúsan méreget minden férfit a munkahelyén, azon tűnődve, vajon ő lehet-e az. Szinte hihetetlennek tűnt számára, hogy egyikőjük gyilkos. Mind annyira normálisnak tűntek, legalábbis ugyanolyan normálisnak, mint bármelyik komputeriparban dolgozó férfi. Néhányukat ismerte és kedvelte, néhányukat' ismerte és nem kedvelte, de egyikről sem feltételezte volna, hogy gyilkosságot követett el. Sok srácot, főként az első és második emeletről, ismert látásból, de nem tudta a nevüket. Marci az egyiküket talán elég jól ismerte ahhoz, hogy beengedje a házába? Jaine próbálta elképzelni, mit csinálna, ha egy ismerős férfi kopogna ajtaján éjszaka, és azt mondaná, hogy lerobbant az autója. Egészen a mai napig valószínűleg minden teketória nélkül kinyitotta volna az ajtót, igyekezett volna a másik segítségére lenni. A gyilkos, még ha ki is derülne róla, hogy vadidegen volt, örökre megfosztotta őt ettől a bizalomtól, legbenső biztonságérzetétől. Szerette azzal áltatni magát, hogy éber, talpraesett nő, aki nem keresi a bajt, pedig hányszor nyitott ajtót anélkül, hogy megkérdezte volna, ki kopogtat? Most a puszta gondolatra is összeborzadt. Bejárati ajtaján még csak nincs is kukucskáló nyílás. Csak úgy láthatta, ki áll az ajtó előtt, ha felmászott a kanapéra, elhúzta a függönyt, és egészen jobbra hajolt. Konyhaajtaját pedig fele részben csak üveg borította, amelyet gyerekjáték volt betörni, akárki akart volna behatolni, elegendő lett volna benyúlnia, és bentről kinyitnia a zárat. Nincs riasztója, nincs semmiféle olyan eszköz a háznál, amellyel megvédhetné saját magát, semmi! A legjobb, amit tehet, ha valaki betörne a házába, mialatt ő is otthon van hogy, kimenekül az ablakon; már ha éppen alkalma adódik kinyitni. Addig még igen sok teendője lesz, gondolta, mire újra biztonságban érezheti magát a saját házában. Fél órával tovább dolgozott, mint máskor, kicsit leapasztotta a hiányzása alatt felgyülemlett irathalmot. Ahogy a parkoló felé tartott, észrevette, hogy alig pár autó áll ott, és most először rádöbbent, milyen sebezhető ebben a viszonylag késői időpontban, teljesen egyedül. Mindhármuknak, neki, Lunának és T. J.-nek is úgy kellene időzíteniük; hogy a tömeggel együtt érkezzenek és távozzanak, kihasználva a sok ember nyújtotta biztonságot. Ő még csak meg sem mondta nekik, hogy ma tovább akar bent maradni. Olyan sok mindenre kell gondolnia, annyi rejtett veszélyre, amely régebben fel sem merült benne. - Jaine!

Ahogy keresztülhaladt a parkolón, nevének említése hirtelen újra visszatérítette a valóságba, és rádöbbent, hogy valaki őt szólította legalább kétszer, de az is lehet, hogy többször. Megfordult, és enyhén meglepődött, mikor Leah Streetet pillantotta meg a nyomában loholva. - Ne haragudj. - mentegetőzött, noha el sem tudta képzelni, mit akarhat tőle Leah. - Elgondolkodtam, és nem hallottalak meg azonnal. Valami baj van? Leah megállt, kecses kezei megmerevedtek, arcán kínos kifejezés tűnt fel. Öö, én csak... én csak annyit akartam mondani, hogy sajnálom, ami Marcival történt. Mikor lesz a temetés? - Még nem tudom. - Jaine nem akart újra magyarázkodni a boncolásról. Marci nővére intézi a dolgokat. Leah bizonytalanul bólintott. - Majd szólj, kérlek. Szeretnék ott lenni. - Igen, hát persze. Úgy tűnt, mintha Leah akarna mondani még valamit, vagy talán nem tudta, mit is mondjon, de mindenesetre félszegen állt egyik lábáról a másikra. Végül biccentett egyet, és sietve megindult az autója felé. Hosszú szoknyája lebegett lába körül . Mai öltözéke különösen szerencsétlen volt: levendulaminta, amely véletlenül sem ment bőre színéhez, és kis fodor a nyak vonalában. Úgy festett, mint valami kiárusításon összeszedett vacak, noha Leah igazán szép summát keresett - Jaine pontosan tudta, mennyit -, és valószínűleg jó áruházakban vásárolt. Csak épp semmi érzéke nem volt a divathoz. - Másrészt - mormolta magának Jaine, miközben kinyitotta a Viper ajtaját nekem viszont nincs érzékem az emberekhez. - ítélőképessége nyilvánvalóan csődöt mondott, hisz a két ember, akitől legkevésbé sem várt volna együttérzést, Mr. DeWynter és Leah Street - voltak épp azok, aki megkeresték, hogy elmondják, mennyire sajnálják a Marcival történteket. Sam utasításainak megfelelően Jaine egy műszaki kereskedésbe tartott, és vásárolt magának egy hívófél-azonosító modemet, majd szerződést kötött egy mobiltelefon-szolgáltatóval, és a papírmunka után kiválasztotta a készüléket. A választék elbizonytalanította: olyat akar, amelyiknek van lecsapható billentyűzetvédője, vagy amelyiknek nincs? Végül az utóbbi mellett döntött, arra gondolva, hogy ha egy őrült gyilkos elől menekül, nem akar azzal bajlódni, hogy a lapocskát felcsapja, mielőtt telefonálni tudna. Ezek után a színt kellett eldöntenie. A feketét azonnal ejtette, mondván: túl szokványos. Legyen neonsárga? Azt nehéz lenne szem elől téveszteni. A kék igazán helyes, nem is látott túl sok ilyet. Másrészt viszont egyik sem olyan szép, mint a piros.

Miután a piros készülék mellett döntött, megvárta, míg beprogramozzák. Mire kilépett a műszaki kereskedés ajtaján, a késő nyári nap szinte teljesen lebukott már, délnyugat felől felhők suhantak az égen, és Jaine úgy érezte, gyomra menten kilyukad az éhségtől. Mivel a felhők közül hűvös szél fújt esőt sejtetve, és még két helyre be kellett ugrania, mielőtt hazamehetett volna, egy gyorsétteremben vett magának egy hamburgert meg egy üdítőt, és vezetés közben mohón eltüntette. A hamburger nem volt valami finom, de mégiscsak étel volt, és gyomrának most erre volt szüksége. Útjának kővetkező állomása egy biztonsági rendszereket árusító cég volt, ahol, miután válaszolt néhány kérdésre, kiválasztotta a neki legmegfelelőbb riasztórendszert, és kiállított egy csekket egy tekintélyes kis összegről. A rendszert szombathoz egy hétre helyezik működésbe, tudta meg. - De hisz az még tíz nap! - morgolódott Jaine. A tagbaszakadt férfi belenézett az előjegyzési füzetbe. - Sajnálom, de ennél korábban nem tudunk kiszállni önhöz. Jaine fürgén átnyúlt a pulton, és megragadta a csekket. - Körülnézek, hátha találok valakit, aki hamarabb is megcsinálja: Sajnálom, hogy feltartottam. - Kérem, kérem - vágta rá gyorsan a férfi. - Netán vészhelyzetről van szó? Ha valaki bajban van, azonnal a lista elejére tesszük. Miért nem ezzel kezdte? - Vészhelyzet - jelentette ki Jaine határozottan. - Rendben. Lássuk, mit tehetünk. - A férfi újra belelapozott az előjegyzési füzetbe. Megvakarta a fejét, ceruzáját megkocogtatta a füzeten. Majd így szólt; - Mivel vészhelyzetről van szó, még ezen a szombaton megcsináljuk. Jaine, gondosan ügyelve arra, nehogy győzelemittas arckifejezés üljön ki arcára, újra átadta a csekket. - Köszönöm - mondta, és úgy is gondolta. Ezt követően az építkezési szakáruházba vezetett útja. Hatalmas üzlet volt, benne mindazzal, amire egy építkezéshez szüksége lehet az embernek, kivéve persze a legfontosabbat: a pénzt. Vásárolt egy kukucskálóablakot a bejárati ajtóra, melynek használati utasításán az állt, hogy „Könnyű felszerelni", valamint egy új konyhaajtót, amely nem üveges, és két új zárat. Miután az ajtó szállítását megrendelte szombatra, és kifizette az ezzel járó pluszköltséget, megkönnyebbülten felsóhajtott, és elindult hazafelé. Ahogy befordult az utcájába, szélvédőjén esőcseppek koppantak. Leszállt a sötétség, amely a felhőtakaró alatt még sűrűbbnek tűnt. Nyugaton villámlott,

megvilágítva a vihar középpontját, és a környéket mennydörgés rázta meg. Háza sötét volt. Rendszerint még jóval sötétedés előtt hazaért, így nem kellett égve hagynia a világítást. Általában nem is aggódott azon, hogy egy sötét házba kell lépnie, de ezen az estén érezte, hogy borzongás fut végiggerince mentén. Ki volt élezve a veszélyre, jobban tudatában volt saját sebezhetőségének. Egy percig még ott ült a kocsiban, nem volt kedve leállítani a motort és bemenni a házba. Sam beállóján egyetlen autó sem parkolt, de konyhájában égett a lámpa, talán mégis otthon van. Jaine jobban szerette volna, ha Sam a beállón hagyná a kocsiját, ahelyett, hogy a garázsban parkol, így tudná, mikor van itthon, és mikor nincs. Ahogy lekapcsolta a világítást meg a gyújtást, balra mozgásra lett figyelmes. Szíve a torkában dobogott, majd rádöbbent, hogy Sam közeledik felé a veranda lépcsőjén. Megkönnyebbülés töltötte el. Megragadta retiküljét meg a műanyag bevásárlószatyrokat, és kiszállt az autóból. - Hol a pokolban voltál?! - ripakodott rá Sam, ahogy alakja kirajzolódott a sötétben, míg Jaine bezárta a kocsi ajtaját. Jaine nem számított rá, hogy Sam kiabálva fogadja, összerezzent, még az egyik szatyrot is elejtette. - A francba! - szólt, ahogy lehajolt, hogy fölvegye. - Életcéloddá vált, hogy engem minél többször megijessz? - Valakinek meg kell téged ijesztenie. - Azzal Sam megragadta Jaine felsőkarját, és magához húzta. Nem volt rajta ing, és Jaine orra a férfi mellizmának ütközött. - Nyolc óra van, lehet, hogy egy gyilkos szaglászik a nyomodban, és arra sem veszed a fáradtságot, hogy felhívj, és megmondd, hol a csudában jársz?! Többet is megérdemelsz, mint hogy egyszerűen csak megijesszen valaki. Jaine fáradt volt, ideges, az eső percről percre erősebben zuhogott, és nem volt abban a hangulatban, hogy elviselje a kiabálást. Felemelte a fejét, hogy Samre pillantson, és vízcseppek hullottak arcára. - Te mondtad, hogy vegyek egy hívófél-azonosítót meg egy mobiltelefont, vagyis te vagy az oka annak, hogy későn értem haza. - Három átkozott órába tellett neked az, amihez másnak fél órára van szüksége? Vajon most arra céloz, hogy nem normális? Jaine felháborodottan mindkét kezét Sam meztelén mellkasára helyezte a kezét és eltolta magától olyan erővel, ahogy csak bírta.

- Mióta tartozom neked beszámolóval? Sam tett egy kis lépést hátrafelé. - Úgy egy hete - felelte dühösen, és megcsókolta Jaine-t. Ajka kemény volt és mérges, szíve pedig úgy vert Jaine tenyere alatt, mint egy kőtörő kalapács. Mint mindig, valahányszor Sam megcsókolta, most is olyan volt, mintha megállt volna az idő, és nem létezne más, csak az itt és a most. Jaine-t betöltötte a férfi íze, mezítelen bőre felforrósodott az érintésre, noha esőcseppek áztatták őket. Sam karjával átkulcsolta Jaine-t, és olyan erősen szorította magához, hogy Jaine képtelen volt nagy levegőt venni, és gyomra tájékán érezte Sam ágaskodó testrészét. Sam remegett, és Jaine hirtelen megértette, mennyire aggódhatott érte a férfi. Nagydarab volt és keménykötésű, és elég erős ahhoz, hogy egy, bikával is felvegye a harcot. Ám aznap este félt féltette Jaine-t. Jaine mellébe hirtelen fájdalom nyilallott, mintha szíve összeszorult volna. Térde megremegett, ahogy Samnek dőlt, beléolvadt, lábujjhegyre állt, hogy ugyanolyan erővel, ugyanakkora szenvedéllyel viszonozhassa a férfi csókját. Sam torka mélyéből nyögés tört fel, a csók más lett, a harag eloszlott, helyét mohó vágy vette át. Jaine teljesen megadta magát, ám úgy tűnt, ez nem elegendő Sam számára, mert kezét Jaine hajába süllyesztette, fejét hátranyomta, és szabaddá váló nyakát csókokkal borította. Jaine arcába eső hullott, és lecsukta a szemét, immár reménytelenül bezárva ebbe a vaskalodába, melyből nem vágyott menekülésre. Az elmúlt három nap érzelmi megrázkódtatásai után átadta magát a testi gyönyöröknek, hogy elnyomjon minden gyászt és félelmet, és csakis Samet érezze, csakis rá gondoljon. A férfi felemelte őt, és megindult vele, és Jaine nem ellenkezett, s amikor megálltak csókolózni, nem hadakozott másért, csak hogy még közelebb kerülhessen Samhez. - A fenébe, Jaine, abbahagynád az izgés-mozgást? - nyögte Sam erőlködve, egyik oldalára tolva Jaine-t, mialatt a verandalépcsőn tartottak felfelé. - Miért? - Jaine hangja füstösnek, szexinek tűnt. Nem is tudta, hogy torka ilyesmire is képes. - Mert ellenkező esetben a farmernadrágomba fogok elélvezni - felelte Sam félig kiabálva a kielégületlenségtől Jaine úgy fél szívdobbanás erejéig átgondolta a problémát. Mivel az egyetlen módja, hogy ne izgassa fel túlságosan Samet, az, ha kiszabadítja magát a férfi szorításából és egyáltalán nem ér hozzá, ez azt jelentette, hogy saját magát is meg kell fosztania Sam érintésétől.

- Szenvedj csak - felelte. - Szenvedjek? - Sam hangja megrökönyödöttnek tűnt. Felrántotta a bejárati ajtót, és becipelte Jaine-t. A nappaliban sötét volt, az egyetlen beszűrődő fény a konyhából jött. Samnek forróság- meg eső- meg ázotthaj szaga volt. Jaine megpróbálta kezeit azokra a roppant széles vállakra csúsztatni, és rádöbbent, hogy még mindig a retiküljét és a bevásárlószatyrokat szorongatja. Türelmetlenül ledobta őket a földre, majd rátapadt Samre, mint valami vérszívó. Sam átkozódva tett vele néhány lépést, és a falnak szorította. Erőteljes mozdulatokkal megragadta Jaine nadrágját, olyan hévvel rántva meg a gombot és a cipzárt, hogy a gomb elrepült, a cipzár pedig megadta magát. A nadrág lecsúszott Jaine combjain. Lerúgta magáról a cipőt, és kiszabadította magát a bokája körül feltorlódott vászongyűrűből. Lábát nyomban összefonta Sam csípője körül lázasan próbálva egyre közelebb férkőzni hozzá, hogy testük összeolvadjon, és kielégülést nyerjen ez a hatalmas és kínzó vágy, mely belülről majd elemésztette. - Még ne! - Sam lihegve teljes súlyával ránehezedett, hogy a falnak dőlve tartsa, és kiszabadította Jaine lábait a csípője körül. A férfi súlya alatt összelapított mellkasából csak egyetlen ellenszegülő nyögésre futotta, mielőtt Sam ujjait Jaine bugyipántjába akasztotta, és letolta a combjáig. - Oh. Jaine arra gondolt, ugyan minek váratná Samet még pár hétig, vágy akár csak egy teljes menstruációs cikluson keresztül? Semmi, de semmi épkézláb érv nem jutott eszébe, nem, ha egyszer Samet váratni egyben azt is jelenti, hogy önmagát kell váratnia - nem, amikor annyira fél, hogy ugyanaz, aki megölte Marcit, talán őket is célpontnak tekinti, és rémes lenne anélkül meghalni, hogy tudná, milyen érzés szeretkezni ezzel a férfival. Itt és most nincs semmi fontosabb annál, mint hogy kipróbálja ezt a férfit. Lerúgta magáról a bugyit, Sam újra felemelte őt magához. Ujjai Jaine lába között pásztáztak, mialatt kiszabadította magát farmernadrágjából. Jaine visszatartotta lélegzetét, ahogy a legutolsó akadály is leomlott közöttük, és a férfi fallosza csupaszon és forrón kutakodva nekinyomódott. Gyönyör cikázott át testén, idegszálai majd szétpattantak. Teste tehetetlenül megfeszült, még többet akart, még többre vágyott. Sam lágyan magához húzta Jaine-t, éppen csak annyira, hogy egy vonalba emelje magával. Jaine érezte, ahogy á férfi falloszának csúcsa lágyan, mégis keményen és forrón kutatja őt, majd egy már-már hihetetlen nyomást érzett, ahogy Sam kivette alóla a kezét, és hagyta, hogy Jaine súlyával rácsusszanjon. Teste először ellenállt, majd mohón, centiről centire kezdte körbefogni és magába zárni őt. Jaine érezte, hogy minden porcikája megfeszül, ahogy az érzéki gyönyör magával sodorja...

Sam hirtelen megállt, nagyot sóhajtott, forró arcát Jaine nyakába temette. Tompa hangon ennyit kérdezett: - Elkezdted szedni a tablettát? Jaine körmeit a férfi mezítelen vállába süllyesztette, kis híján zokogott a vágytól. Hogyan képes megállni éppen most? Teste falloszának még épp csak a hegyét fogadta be, de ez nem elég, ez nem teljesen elég. Jaine belső izmai összerándultak körülötte, próbálván egyre mélyebbre vonni őt magába, Sam torkából pedig újabb szitkozódás szakadt fel: - A francba, Jaine, elkezdted a tabletta szedését? - Igen - sikerült végre kipréselnie magából a választ legalább olyan durva hangon, mint amilyen Samé volt. Sam a falnak nyomta Jaine-t, és egyetlen erőteljes lökéssel teljes hosszában belemélyesztette falloszát. Jaine hallotta saját kiáltását, de a hang valahogy olyan távolinak tűnt. Minden egyes kis sejtje a testében hol előre hol hátra mozgó vastag vesszőre koncentrált, a kemény és gyors ritmusra, és elöntötte a gyönyör. Samnek feszült, közben felkiáltott, csípője vonaglott, és egész teste remegett. A világ többi része teljes egészében eltűnt. Sam egy másodperccel később élvezett el, már-már állati erővel fúrva magát Jaine testébe. Jaine minden mély böködéstől a falnak csapódott, teste lejjebb csusszant, arra késztetve a férfit, hogy még mélyebbre hatoljon belé, olyan mélyre, hogy Jaine újra görcsbe rándult, és elérte a gyönyört, Sam Jaine-nek dőlt, bőre izzadtságtól és esőtől nedves volt. Erősen kapkodta a levegőt, mellkasa úgy hullámzott, mintha fuldokolna. A ház sötét és csendes volt, kivéve a tetőn dübörgő esőt és megerőltetett tüdejük zihálását. Jaine háta mögött a fal hűvös volt, és kényelmetlenül kemény. Jaine próbált valami okosat mondani, de agya teljesen kikapcsolt. Ez túl komoly, túlságosan fontos ahhoz, hogy ócska poénnal üsse el. Lehunyta a szemét, és arcát . a férfi vállán nyugtatta, míg felgyorsult szívverése kezdett megnyugodni, és lassan ágyéka is elernyedt Sam vesszője körül. A férfi motyogott valami butaságot, és még szorosabban magához húzta Jaine-t, egyik karjával a hátánál átfogva, másikkal pedig a feneke alatt, majd kilépett a farmernadrágból és a hálószoba felé botorkált. Még mindig Jaine testében volt, teste egy volt az övével, ahogy lassan az ágyra hanyatlottak, és Jaine fölébe kerekedett. A szoba sötét és hűvös volt, az ágy pedig széles. Sam letépte Jaine

selyemingét, kikapcsolta a melltartóját, és mindkét ruhadarabot a földre hajította. Most mindketten anyaszült meztelenek voltak, Sam mellkasszőre cirógatta Jaine mellbimbóit, ahogy a férfi ismét mozogni kezdett. A ritmus ezúttal lassabb volt, de nem kevésbé erőteljes, és minden egyes lökés egészen mélyre hatolt. Jaine legnagyobb meglepetésére újra fellángolt benne a tűz. Azt hitte volna, túlságosan kimerült ahhoz, hegy ismét felizguljon, de máshogy történt. Lábát átkulcsolta Sam lábán, és széttárta medencéjét, hogy magába fogadjon minden lökést, a férfihoz tapadva, szinte még mélyebbre húzva magában, és mikor eljutott a csúcsra, még intenzívebb gyönyörben volt része, mint az előbb. Gurgulázó hang szakadt fel torkából, mialatt továbbra is Sam alatt remegett. Sokkal később, mikor pulzusuk visszaállt az eredeti ritmusba, az izzadtság felszáradt, és izmaik legalábbis részben visszanyerték rugalmasságukat, Sam legördült Jaine-ról, hátára fordult, és egyik karjával eltakarta a szemét. - A fenébe is - motyogta a bajusza alatt. Mivel a szoba teljesen csendes volt, Jaine meghallotta. Szemét összehúzta dühében. Még mindig úgy érezte magát, mint valami petyhüdt, túlfőzött nudli, úgyhogy az enyhe kis mérgelődésen kívül nem igazán volt képes többre. - Hú, ez aztán romantikus - jegyezte meg gúnyosan. Sam már egy hete nem tágított mellőle, és most, hogy végre eljutottak a szeretkezésig, a fenébe is volt a legszebb, amit mondani képes, mintha az egész kis kaland elhibázott lépés lett volna? Sam felemelte a szemét elfedő karját, és megfordult, hogy Jaine-re sandítson. - Tudtam, hogy bajt hozol rám, már amikor először megláttalak. - Mit értesz azon, hogy baj? - Jaine felült, visszapillantott Samre. - Én nem hozok bajt senkire. Igazán kedves ember vagyok, kivéve, mikor fafejek tévednek az utamba. - Te a lehető legrosszabb fajta vagy - vágott vissza Sam. - Egyszerűen hűséget fogadtál a bajnak. Elgondolva, hogy három férfinak az életben akadt már jobb dolga is, mint hogy igényt tartson Jaine fogadalmára, ez nem a legtapintatosabb megjegyzés volt Sam részéról. Különösen fájó volt egy olyan férfitól, aki épp az imént juttatta két kirobbanó orgazmushoz. Jaine megragadta a párnát, és fejbe kólintotta vele Samet, majd kikelt az ágyból. - Ettől a problémától igazán nem kell tartanod - mondta Jaine füstölögve, mialatt a sötét szobában blúzát és melltartóját keresgélte. - A francba, hol lehet a villanykapcsoló? Ha már annyi bajt hozok rád, hát maradok a

kocsibeálló másik oldalán, és te is maradj a sajátodon! - Mire a mondat végére ért, már torka szakadtából üvöltött. Ott - az a fehér folt talán a melltartója. Hamar felemelte, de egy zokni volt az. Méghozzá egy büdös zokni. Samhez vágta. Sam arrébb hajította, majd az ágyból kinyúlt Jaine felé. - Mit csináltál az átkozott ruháimmal?! - ripakodott rá Jaine kitérve a felé nyújtott karok elől, tombolva a sötét szobában. - És hol a fenében van a villanykapcsoló? - Hajlandó lennél lehiggadni végre? - szólt rá Sam gyanús hangon, mint aki mindjárt nevetésben tör ki. Szóval nevet rajta. Jaine szemét könny öntötte el. - A pokolba is, nem, nem higgadok le! - kiabálta, és megindult az ajtó felé. Megtarthatod az átkozott ruháimat, inkább meztelenül megyek haza, mint hogy akár egyetlen percet is itt maradjak veled, te érzéketlen fafej... Izmos férfikar fonódott mellkasa köré, és kirázta a hideg. Megborzongott, karjával hadonászott, majd az ágyra hullott, és a levegő egy húúúú kíséretében elhagyta tüdejét. Még arra sem maradt ideje, hogy legalább egy kicsinyke levegőt beszippantson, Sam rajta termett, teljes súlyával lelapította, és újabb kilégzésre kényszerítette. A férfi nevetett azon, milyen játszi könnyedséggel felülkerekedett rajta: öt perc lapítás, és többé nem ficánkol. Jaine megrökönyödve, és dühösen fedezte fel, hogy ismét a férfi kemény fallosza feszül zárt ölének. Ha arra gondol, hogy ismét kitárja ölét ennek a férfinak azok után, hogy... Sam megmozdult, szakértő mozdulattal nyomást gyakorolt Jaine térdére, és a két láb menten szétnyílt. Újabb mozdulattal a férfi finoman Jaine testébe csusszant, és Jaine legszívesebben felkiáltott volna, amiért olyan jó, és annyira szereti Samet, és Sam egy fafej. Úgy tűnik, továbbra sincs szerencséje a férfiakkal. Sírásban tört ki. - Ugyan már, ne sírj! - nyugtatta Sam, miközben finoman mozgott Jaine testében. - Akkor sírok, amikor akarok - szipogta Jaine Sambe kapaszkodva. - Szeretlek, Jaine Bright. Hozzám jössz feleségül? - Nincs az a pénz. - Márpedig muszáj lesz. Hatalmasra nőtt a tartozásod a ma este elhangzott csúnya szavakért. Ha hozzám jössz, eltekintek az adósság megfizetésétől.

- Nincs is ilyen szabály. - Mostantól van. - Sam hatalmas tenyerébe fogta Jaine fejét, hüvelykujjával megsimította arcát, és elmorzsolta rajta a könnyeket. - Te pedig azt mondtad, a fenébe is. - Mi mást mondhatna egy férfi, mikor látja, hogy dicsőséges agglegény élete hamarosan szégyenletes véget ér? - De hiszen már voltál nős. - Igen, de az nem számít. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy tudjam, mit teszek. Azt hittem, dugni valakivel meg szeretni valakit az egy és ugyanaz. Jaine azt kívánta, bárcsak Sam nyugton maradna. Hogyan képes így csevegni, miközben azt csinálja, amit csinál? Nem is, inkább azt kívánja, bárcsak befogná a száját, és mégiscsak azt folytatná, amit csinál, noha talán egy kicsit gyorsabban. És egy kicsit erőteljesebben. Sam megcsókolta Jaine homlokát, ajkát, a kicsiny gödröcskét az arcán. - Sokszor hallottam, hogy más a szex egy olyan nővel, akit szeret is az ember, de nem hittem el. A szex végtére is csak szex. Aztán ahogy beléd hatoltam, úgy éreztem, mintha konnektorba dugtam volna a farkamat. - Ó. Hát ezért volt az a sok remegés meg kiabálás? - Jaine szipogott egyet, de azért figyelt. - Okostóni. Ezért volt, nem mintha én lettem volna az egyetlen, aki remeg és kiabál. Olyan ... más volt. Forróbb. Erősebb. És amikor vége lett, újra vágytam rá. - És újra is csináltad. - Itt a bizonyíték. Az Isten szerelmére, már kétszer elmentem, és újra feláll. Ez vagy kibaszottul nagy csoda, mégpedig nem átvitt értelemben, vagy ezt hívják szerelemnek. – Azzal megcsókolta Janie száját, lassan és mélyen, a nyelvével hatolva belé. - Ahogy elnézem, hogyan pipulsz be, attól mindig feláll. - Én nem szoktam bepipulni. Miért van az, hogy ha egy férfi dühbe gurul, arra azt mondják, hogy mérges, de ha egy nővel történik ugyanez, akkor bepipulásról van szó? - Majd szünetet tartott, mint akinek most esik le a tantusz. - És mi az, hogy mindig? - Mindig. Amikor felborítottad a kukámat, aztán kiabáltál velem, és a mellkasomba böktél.

- Akkor is felállt? - kérdezte Jaine megrökönyödve. - Mint egy harci lobogó. Jaine csodálkozva így szólt: - Ejha, a noha... - Tehát válaszolj a kérdésemre. Jaine már nyitotta a száját, hogy azt rebegje, igen, de egy belső hang óvatosságra intette. - Nincsenek túl jó tapasztalataim az eljegyzés terén. Az eljegyzés túl sok időt ad a férfinak ahhoz, hogy meggondolja magát. - Részemről az eljegyzést mint olyat átugorhatjuk. Nem jegyezzük el egymást, egyszerűen csak összeházasodunk. - Ebben az esetben rendben, hozzád megyek. - Jaine arcát Sam szája felé fordította, magába szívta a férfi testének melegét és illatát, és arra gondolt, hogy ha a régi korok illatszergyártói képesek lettek volna üvegbe zárni a Samből áradó bódulatot, manapság az egész női lakosságot állandó hőség fűtené. Sam zavartan morgott egyet: - Mert szeretsz? - súgta. Jaine mosolygott, ajkával Sam bőrét simogatta. - Őrülten, vadul, teljességgel, betegesen szerelmes vagyok beléd - jelentette ki. - A jövő héten összeházasodunk. - Nem lehet! - mondta Jaine rémülten, és kicsit visszahúzódva felpillantott Samre, aki rajta terpeszkedett előre-hátra mozogva, mint az árral sodródó tengeri moszat. - És mi a francért nem? - Mert a szüleim a nyaralásból nem jönnek meg előbb, csak... Már azt se tudom, hogy állunk a napok számlálásával. De azt hiszem, három hét múlva. - Tényleg, hol vannak. - Európai körúton. És ez anya álomvakációja, mert apának Parkinson-kórja van, és noha úgy tűnik, a gyógyszer tényleg használ, mostanság egy kicsit rosszabbodott az állapota, és anya attól tart, hogy ez az utolsó alkalom

számukra. A nyugdíjba vonulása előtt apa mindig túl elfoglalt volt ahhoz, hogy ilyen hosszú időre elszabadulhassanak, úgyhogy ez most különleges alkalom mindkettőjüknek. - Oké, oké. Akkor a megérkezésük másnapján tartjuk az esküvőt. - Anyu addigra ki sem tud csomagolni! - Micsoda pech. Viszont ha nem jegyezzük el egymást, nem tarthatunk nagy, egyházi ceremóniát. - Hála Istennek - felelte Jaine őszintén. Ezt az élményt már átélte a kettes számú delikvenssel, azzal a szeméttel, és jól tudja, milyen kiadásokkal, szervezéssel meg felfordulással jár, hogy aztán a vőlegény a legutolsó pillanatban visszakozzon. Sam megkönnyebbülten felsóhajtott, mintha attól tartott volna, hogy Jaine nagy esküvőt akar. - Mindent előkészítünk. A szüleidnek mindössze annyi lesz a dolguk, hogy megérkezzenek. Jaine igazán keményen koncentrált a beszélgetésre, miközben folytatta, amit elkezdtek, és teljesen le volt nyűgözve attól, hogy Sam is képes így türtőztetni magát a csevegés kedvéért, ám teste hirtelen elérte azt a pontot, ahonnan nincs visszaút. Jaine levegő után kapkodott, csípője összehúzódvaelernyedve feszült neki Samnek. - Majd később megbeszéljük - mondta rekedt hangon, belemarkolt Sam fenekébe, és még erőteljesebben testébe vonta őt. Azután egy ideig nem szóltak egy szót sem.

Jaine ásítva megmozdult. Boldogan feküdt volna egész éjszaka Sam karjaiban, de hirtelen eszébe villant valami, és felpattant. - BooBoo. Sam egyfajta nyögés és röfögés közti hangot hallatott: - Mi? - BooBoo. Biztosán éhezik szegény! El sem tudom képzelni, hogyan feledkezhettem meg róla! - Kikászálódott az ágyból. - Hol a villanykapcsoló? És miért nincs kislámpa az éjjeliszekrényen? - Az ajtó mellett jobbra. Miért lenne szükségem kislámpára?

- Például az olvasáshoz. - Jaine tenyerével végigtapogatta a falat, megtalálta a kapcsolót, és felkattintotta. Fény árasztotta el a szobát. Sam hunyorogva törölgetni kezdte a szemét, majd a hasára fordult. - Én a nappaliban szoktam olvasni. Jaine szemének is kellett vagy egy perc, mire megszokta a világosságot. Utána viszont annál nagyobbra tágultak pupillái a roncs láttán, amely a szépen vetett ágyikó helyén díszlett. A takarók össze voltak tekerve és kifordítva, a párnák - Jézus, ezek lennének a párnák?! meg a lepedő az egyik sarokba voltak hajítva, meg az ágy közepére halmozva. - Szent tehén jegyezte meg Jaine megrökönyödve, majd megrázta magát, és hozzálátott, hogy összeszedje a ruháit. Sam kinyitotta a szemét, egyik szemöldöke fennakadt, sötét szemei álmosan, ugyanakkor kutakodva figyelték, ahogy Jaine a szobában keresgél. Jaine blúzát az ágytakaróba göngyölve találta meg. Térdre ereszkedett, hogybekukkantson az ágy alá melltartójáért, Sam közelebb csúszott, hogy jobban szemügyre vegye Jaine magasba emelkedő hátsórészét. - Hogy az ördögbe kerülhetett az ágy alá? - mérgelődött Jaine, ahogy előhúzta melltarkóját rejtekhelyéről. - Odamászott - felelte Sam. Jaine elvigyorodott, majd körbetekintett. - A bugyim pedig... - A nappaliban van. Jaine a nappaliba ment, felkapcsolta a lámpát, és éppen azzal bíbelődött, hogy kibogozza bugyija pántját, mikor Sam bekukkantott anyaszült meztelenül, kezében egy tornacipővel. . Jaine nem bajlódott a melltartójával, beleugrott a bugyiba, majd magára kapta a blúzát. Magára rángatta a farmernadrágot is, és leült, hogy felvegye a tornacipőt. - Hová mész? - kérdezte Samtól - Sétálok egyet az ajtódig. Jaine már nyitotta száját, hogy azt mondja, erre igazán semmi szükség nincs, aztán eszébe jutott, hogy igenis van rá szükség, legalábbis most. Melltartóját táskájába gyömöszölte, majd felszedegette a reklámszatyrokat. Sam előhúzta övtáskájából a pisztolyát, és jobb kezében tartotta. - Add ide a kulcsot, és maradj mindig mögöttem - mondta. Jaine előkotorta táskájából a kulcscsomóját, megmutatta, melyik nyitja a

házat, és odanyújtotta Samnek. Az eső már elállt, nyomában az éjszaka forró és nedves volt. Tücskök ciripeltek, és az utca végében a sarki lámpa fényét páragyűrű övezte. Átkeltek mindkét kocsibeállón, és megindultak a verandalépcsőn a konyhaajtó felé. Sam pisztolyát az övébe dugta, amíg kinyitotta az ajtót, majd visszaadta a kulcsokat Jaine-nek, és újra előhúzta a fegyvert. Kinyitotta az ajtót, benyúlt, és felkapcsolta a világítást. Száját cifra káromkodás hagyta el. Jaine a pusztításra sandított, melyet a mennyezeti lámpa megvilágított, majd felsikoltott. - BooBoo! - és kísérletet tett, hogy befurakodjon Sam mellett. A férfi kinyújtott karjával útját állta, és úgy fordult, hogy hatalmas teste betöltse a kijáratot. - Szaladj át hozzám, és hívd a kilenctizenegyet. Most azonnal! - De BooBoo... - Menj már! - kiáltott rá Sam, és olyan mozdulattal intett felé, mintha lehessegetné a tornácról. Azzal sarkon fordult, és belépett a házba. Sam zsaru, ilyen ügyekben tehát feltétlenül meg kell bíznia benne. Vacogó foggal visszarohant a férfi házába, és a konyhában megragadta a vezeték nélküli készüléket. Lenyomta a kilenctizenegyet. . - Honnan telefonál? - A hang híján volt bármiféle személyességnek vagy érdeklődésnek. - Öö... a szomszédból. - Jaine lehunyta a szemét. - Úgy értem, a szomszédomtól telefonálok. A házamat kifosztották. - Jaine lediktálta a saját címét. - A szomszédom rendőr, és éppen most néz körbe a házban. - A telefonnal kezében kisétált a verandára a beállókon keresztül kis házára pillantott, ahol most két ablakon keresztül szűrődött ki fény. Közben a hálószobában is felgyulladt a lámpa. - Fegyver is van nála... - Kinél? - A diszpécser hirtelen ijedtnek tűnt. A szomszédomnál! Mondja meg a rendőrségnek, hogyha látnak egy félmeztelen férfit fegyverrel a kezében, ne lőjenek, mert ó is rendőr! - Jaine nagy levegőt vett, szíve olyan vadul kalapált, hogy úgy érezte, menten rosszul lesz. Én is átmegyek. - Ne! Asszonyom, maga csak ne menjen oda. Ha a szomszédja rendőr, maradjon csak távol. Érti, amit mondok? - Persze, itt vagyok. Azt persze nem mondta, hogy érti is. Keze remegett, a telefonkagyló fogához verődött.

- Maradjon vonalban, asszonyom, hogy az ügyeletes tisztet felvilágosíthassam a helyzetről. Egységeink már megkezdték a kiszállást a helyszínre, néhány percen belül ott is lesznek. Kérem, legyen türelemmel. Jaine képtelen volt türelmes lenni, viszont annál érzékenyebb volt. A verandán várakozott, arcán könnycseppek gördültek, ahogy vaksin saját háza felé pislantott, ahol Sam módszeresen kutatott, és veszélyeztette életét, valahányszor egy újabb szobába benyitott. BooBoora Jaine még csak gondolni sem mert. A diszpécser a kagylóban mondott még valamit, de ő már oda se figyelt, csak hümmögött valamit, hogy a másik tudja, ott van még. A távolban meghallotta a szirénák hangját. Sam kilépett a konyhai verandára, BooBoot tartva bal karjában. - BooBoo! - Jaine ledobta a kagylót, és feléjük rohant. Sam hagyta, hogy átvegye tőle a macskát, aztán övébe csúsztatta a pisztolyt. - Akárki tette is, nem lacafacázott - mondta, és karját összefonva Jaine dereka körül, a saját háza felé terelgette. Most, hogy Boobot biztonságban tudta a karjában, belelépett a cipőjébe. - Látni akarom... - Még ne. Először hadd végezzék el dolgukat a helyszínelők, hátha találnak valamit, amiből kiderül, ki volt ez a vadállat. - De hisz te bementél… - És figyeltem rá, hogy nem érjek hozzá semmihez - mondta Sam elkeseredetten. - Gyere, üljünk le. A fiúk egy percen belül itt lesznek. Jaine-nek eszébe jutott, hogy félrehájította a telefont. Felemelte, és odanyújtotta Samnek. - Még mindig a kilenctizenegy van a vonalban. Sam a füléhez emelte, de továbbra is szemmel tartotta Jaine-t, mialatt tömören felvázolta a helyzetet, elmondta, hogy a terep tiszta, majd letette a kagylót. Mindkét karjával átfonta Jaine-t - na meg BooBoot - és magához húzta. - Hol találtad meg BooBoot? - A folyosón, bújt el, az alatt a szekrényszerűség alatt. Jaine megcirógatta a macska fejét, és olyan hálás volt, amiért nem esett semmi baja, hogy majdnem újra sírva fakadt. Anyja sohasem bocsátotta volna meg neki, `ha bármi történik a macskájával.

- Gondolod, hogy ő volt az? - kérdezte halkan Samtől. Sam egy ideig nem felelt. Ekkor a szirénák sokkal közelebbről hallatszottak már, és egyre erősödött hangjuk a nyugodt éjszakában. Ahogy két autó befordult az utcájukba, Sarn megszólalt: - Képtelen vagyok mást gondolni. HUSZONKETTEDIK FEJEZET

Az utcában sorra kigyulladtak a fények az ablakokban, fejek kukkantottak ki az ajtókon, Sam és Jaine pedig kilépett a házból, hogy üdvözöljék a rendőröket. - Donovan felügyelő - mondta egyikük vigyorogva. Szóval maga az a félmeztelen ürge, akire nem szabad lőnünk. Sam haragosan lepillantott Jaine-re. Jaine még közelebb húzta magához BooBoot. - De hiszen fegyver van nálad - mentegetőzött. - Nem akartam, hogy véletlenül rád lőjenek. Sadie és George Kulavich átsétáltak a kocsibeállójukon, és a villódzó fényeken keresztül feléjük sandítottak. Mindketten ruhát húztak pizsamájuk fölé. Mr. Kulavich hálószobai papucsot viselt, Mrs. Kulavich ellenben gumicsizmát. Mrs. Kulavich nyakát nyújtogatva közelebb lépett. Jaine jól látta, hogy az utca másik oldalán Mrs. Holland is kilép az ajtón. Sam sóhajtott egyet. - Ellenőriztem a házat - mondta kollégáinak. - Alaposan felbolygatták, de senki sincs odabenn. Ti menjetek előre, míg én magamra rántok egy inget. Mrs. Kulavich elég közel volt már hozzájuk, így mindent hallott. Sam felé ragyogott: - Miattam ne izgasd magad! - mondta. - Sadie! - szólt rá Mr. Kulavich rendreutasító hangon. - Maradj már csendben, George! Öreg vagyok, nem halott! - Majd én is ezt fogom mondani, ha legközelebb a Playboy Csatorna adását akarom nézni - morgott Sam. Sam köhécselt, és hosszú léptekkel megindult háza felé, pisztolyát mélyen, nadrágja száránál lógatva, nehogy csillogó szemű idős szomszédai meglássák, és túlságosan felizgassák magukat. Jaine észrevette szomszédai szerűében azt a kíváncsiságot, mellyel őt

vizslatják. Emlékezett rá, hogy nem vett fel melltartót, és a selyemblúz alatt ez minden bizonnyal teljesen nyilvánvalóan szemet szúrt. Nem pillantott le, hogy erről meggyőződjék,-csak BooBoot szorította még erősebben magához. A haját sem igazította meg, tudta, hogy úgyis össze-vissza áll. Az esőtől vizes lett, a Sammel áthempergett néhány óra eredményeképpen pedig valószínűleg most csimbókokban lóg a fején. Ami pedig Sam kevéssé felöltözött állapotát illeti... Nos, úgy képzelte, a szomszédok minden bizonnyal levonták a megfelelő következtetést. A szomszédokra mégis sokkal könnyebb szívvel gondolt, mint a házára. Az első rémisztő pillantás után, melyet a konyhára vetett, nem is tudta, egyáltalán akarja-e látni a ház többi részét. Ez, ennyire kevéssel a Marci halála okozta trauma után, már-már több volt, mint amit képes volt elviselni, így megpróbált másra gondolni, például arra, hogyan kacsintott Mrs. Kulavich, mikor Sam kilépett a házból csinos, farmernadrágjába gyűrt sportingjében, övére erősített csipogójával. Jaine azon tűnődött, Samen vajon van-e alsónadrág. - Szolgálatban vagy? - kérdezte Samtől a csipogóra pillantva. - Még az is lehet. Itt vagyok a helyszínen, tizenegy óra után pedig mindnyájunkat hívhatnak. - Jaine felé ásított. - Tizenegy után... tényleg, hány óra van most? - Mindjárt éjfél. - Szerencsétlen BooBoo - mondta Jaine lesújtva. - Keresnél egy macskakonzervet, és hoznál egyet, hogy megetethessem végre szegénykét? Sam lepillantott rá, sötét szeme elárulta, hogy tudja, Jaine nem akar szembesülni a valósággal házában, de tekintetében az is benne volt, hogy mindezt megérti. - Rendben, valamit keresek neki. Odapillantott Mrs. Kulavichra. - Sadie, miért nem fáradnak Eleanorral meg Jaine-nel a házamba, hogy feltegyenek egy kávét? -Miért is ne, drágám? Mrs. Kulavichcsal és Mrs. Hollanddal az oldalán Jaine visszasétált Sam konyhájába. Letette a földre BooBoot, és érdeklődve nézett körül, mivel ez volt az első alkalom, hogy kicsit többet is láthat a házból. Előtte nem törődtek azzal, hogy felkapcsolják a villanyt, csak amikor ő öltözködni kezdett, így nem látott mást, mint a hálót meg a nappalit, amelyek csakis a legszükségesebb bútorokkal voltak berendezve. A konyha egyik végét, csakúgy mint saját házában, egy kis asztal foglalta el négy székkel, a gáztűzhely pedig lehetett vagy húszéves. A hűtő viszont vadonatújnak tűnt, mint ahogy a kávéfőzőgép is. Jól látszott, mi Sam életében a fontossági sorrend. Mrs. Kulavich bekészítette a kávét, és bekapcsolta a gépet. Jaine-nek hirtelen

sürgető szüksége támadt. Ööö, nem tudják véletlenül, merre van a mosdó? - Dehogynem, drágám mondta Mrs. Holland. - A nagy fürdőszoba a folyosón balra a második ajtó, a kisebb mosdó pedig Sam hálójából nyílik. Különös, hogy az idős hölgyek tudják azt, amit ő nem, de nehéz felfedezőútra indulni egy házban, amikor egy kilencvenkilós férfi terpeszkedik az emberen. Jaine a nagyobbik fürdőszoba mellett döntött, mert az volt közelebb, és magával vitte retiküljét is. Gyorsan lehányta magáról a ruhákat, majd egy mosdókesztyű segítségével megtisztította magát a négyórányi szeretkezés maradványaitól. Magára fújta Sam dezodorát, megfésülködött - mert hogy valóban csimbókokban lógott a haja - és ezúttal felvette melltartóját is. Immár kissé rendezettebbnek érezvén magát, visszatért a konyhába jól megérdemelt kávéjához. - Rémes, ami a házával történt, kedvesem - mondta Mrs. Holland, az viszont csodálatos, hogy maguk Sammel... Szabad máris gratulálnom? - Eleanor! - intette le Mrs. Kulavich. - Manapság más időket élünk. A fiatalok nem házasodnak össze pusztán azért, mert egy kis hempergésre támad kedvük. - Ez nem jelenti azt, hogy nem is kellene Összeházasodniuk - jegyezte meg Mrs. Holland szigorúan. Jaine megköszörülte a torkát. Annyi minden történt, hogy hirtelenjében nem is volt képes felfogni teljes egészében, ám a Sammel egy ágyban töltött édes órák annál elevenebben éltek képzeletében. - Ami azt illeti, megkérte a kezem - avatta be a két szomszédot. - Én pedig igent mondtam. - Jaine véletlenül sem használta volna az eljegyzés szót. - Óh, Istenem! - ragyogott fel Mrs. Kulavich. - Ez csodálatos! És mikor lesz az esküvő? - Úgy három hét múlva, mikor a szüleim visszajönnek a nyaralásból. Majd egy könnyelmű kijelentéssel folytatta: - És szeretettel látjuk az utca minden lakóját. Vagyis szűk körű kis esküvőjük picivel nagyobb lesz, na és? - Szükséged lesz nászajándéklistára - mondta Mrs. Holland. - Hol van toll meg jegyzettömb? El kell kezdenünk a tervezést. - De nekem nincs szükségem... - mondta volna Jaine, majd látván a két idős hölgy arckifejezését, megállt a mondat felénél. Rádöbbent, hogy valóban szüksége van nászajándékokra, hogy segítségével pótolja, ami épp most lett oda. - Álla megremegett. Ám hamar erőt vett magán, ahogy egy rendőr lépett a

konyhába két doboz macskaeledellel. - Ezeket Donovan felügyelő küldi - mondta. Jaine hálás volt, amiért a rendőr elterelte figyelmüket az eddigi tárgytól, és körbepillantott BooBoot keresve. Sehol sem látta. Jaine megijedt, hogy a macska megzavarodott az idegen környezettől, és most elbújt valahol. A saját házában már ismerte BooBoo valamennyi kedvenc rejtekhelyét, de arról fogalma sem volt, Samnél hol bújhat el. Csalogatásul felnyitotta az egyik macskakonzervet, majd négykézláb végigkúszott a házban BooBoot szólongatva, közben maga előtt tolta a nyitott macskaeledeles dobozt. A kanapé mögött végre megtalálta, de a csalétek dacára is jó negyed órába telt, mire sikerült előcsalogatnia rejtekhelyéről. BooBoo elősomfordált, majd rávetette magát az eledelre, mialatt Jaine cirógatta, és ő maga is megnyugvást lelt az állatka meleg kis testében. El kellene vinnie Shelley-hez, ötlött fel benne. A történtek után nem kockáztathatja, hogy a macskának bármi baja essék. Szemébe könny gyűlt, és lehajtotta fejét, hogy elrejtse, és csakis a macskára fordította figyelmét. Mialatt nem volt otthon, egy elvetemült csirkefogó dühét az ő tulajdontárgyain élte ki. Elmondhatatlanul boldog volt, amiért Sam ágyában fekszik, és nem a sajátjában, ugyanakkor nem teheti ki újra kockázatnak BooBoot meg apa kocsiját... A kocsi. Édes Istenem, a kocsi! Jaine talpra ugrott, annyira megijesztve ezzel BooBoot, hogy az visszaslisszolt a kanapé mögé. - Azonnal visszajövök - kiáltott oda Mrs. Kulavichnak és Mrs. Hollandnak, majd kirohant a házból. - Sam! - kiáltott. -. Az autó! Megnézted az autót? Mindkettőjük udvara zsúfolásig tele volt szomszédokkal. Mivel a Viper ott parkolt a kocsibeállón, jól látható helyen, megrökönyödött arcok fordultak felé. Ő persze nem a Viperre gondolt, mert akármennyire rajongott is érte, apja kocsija vagy ötször értékesebb volt, és teljességgel pótolhatatlan. Sam kilépett a konyhai verandára. A garázs felé sandított, és leugrott a verandáról. Együtt rohantak a garázsajtóhoz. Még mindig rajta volt a lakat. - Ugye nem juthatott be? - kérdezte Jaine kétségbeesetten suttogva. - Talán meg sem próbálta, hiszen látta, hogy a kocsid kint áll. Valószínűleg azt gondolta, hogy a garázs üres. Van másik bejárat?

- Nincs, hacsak nem üt lyukat a falba. - Ez esetben a kocsinak nem eshetett baja. - Sam Jaine vállára tette a kezét, és megindult vele a ház felé. Ugye nem akarod kinyitni a garázst mindenki szeme láttára? Jaine határozottan megingatta a fejét. - El kell vitetnem az autót tervezgetett már előre. - Davidhez kell szállítani. BooBoot pedig Shelleyhez. Apa és anya biztosan meg fogják érteni ilyen körülmények között. - Ha akarod, az én garázsomba is állíthatjuk. Jaine elgondolkozott. Legalább csak egy karnyújtásnyira lenne, és akárki is tette ezt a szörnyűséget, az eddigi helyen sem tudott az autóról, úgyhogy biztonságban lenne. - Rendben. Mikor mindenki elment, majd átvisszük. Jaine rá se pillantott a Viperre, ahogy elhaladt mellette, ám megtorpant. A rendőrautók tetején villódzó kék fényekre meredt, majd Samhez fordult. Az én autómmal minden rendben? Nem merek odanézni. - Szemmel láthatólag nincs semmi baja. Nem látok rajta semmiféle karcolást, nincs betörve sem. Jaine megkönnyebbülten felsóhajtott, és Samnek dőlt. A férfi átölelte, majd visszahessegette konyhájába, Sadie és Eleanor szoknyája mellé. Már hajnalodott, mikor Sam engedélyezte, hogy Jaine beléphessen saját házába. Meglepődött, a rendőrök milyen nagy figyelmet szenteltek annak, ami alapjában véve nem volt más, mint vandalizmus, de úgy vélte, ennek biztosan Sam az oka. Ő persze nem úgy gondolta, hogy pusztán vandalizmusról van szó. Mint ahogy Jaine sem úgy gondolta. Nem gondolhatta. Ahogy körbejárta a házat a pusztítás nyomában, azonnal feltűnt neki, milyen személyes jellegű a rombolás. A tévékészülékhez hozzá sem értek - különös, hiszen drága darab - ám ruháit és alsóneműit megszaggatták. Ugyanakkor farmerjeihez és nadrágjaihoz egy ujjal sem nyúltak. A hálószobában lepedői, párnái és matracai miszlikekre voltak szaggatva, parfümös üvegcséit eltörték. A konyhában minden üvegtárgyat széttörtek, valamennyi tányért és tálat, poharat, csészét, még a súlyos ólomkristály tálcákat is, amelyeket sosem használt. A fürdőszobában pedig a törülközőkhöz és egyéb textíliákhoz nem nyúltak, de a szépítőszereit mind tönkretették. A tubusokból mindent kinyomtak, a púdert szétszórták, szemhéjfestékei és pirosítói úgy néztek ki, mintha összezúzták, majd apró darabonként a földre dobálták volna.

- Tönkretett mindent, ami nőies - suttogta Jaine körbepillantva. Az ágy semleges vált, de az ágynemű hangsúlyósan nőies, lágy pasztell színeivel, csipkedíszítésű szegéllyel. - Utálja a nőket - nyugtázta Sam, és Jaine mögé lépett. Arcán komorság tükröződött. - Egy pszichiáter itt tölthetne egy napot terepmunkán. Jaine, az alvás hiányától és az előtte tornyosuló megannyi feladattól kimerülten, felsóhajtott. Samre pillantott: ő sem aludt semmivel sem többet, alig egy-két rövidke szemhunyásnyit. Ma be kell menned dolgozni? Sam megrökönyödve nézett vissza rá. - Persze. Beszélnem kell a nyomozóval Marci halálával kapcsolatban, aztán rá kell állítanom a most történtekre. - Én ma meg sem próbálok dolgozni. Legalább egy hetembe telik majd, mire mindent rendbe hozok. - Ugyan már. Hívj ki egy takarítószolgálatot. Amikor egyik hüvelykujját Jaine álla alá helyezve arcát felemelte és a fáradtság árnyékolta szemekbe nézett, mást javasolt: - Tudod, mit? Menj és aludj egyet az én ágyamban, és hagyd, hogy Mrs. Kulavich vegye kezébe a takarítást. Oda lesz a gyönyörűségtől. - Hát itt aztán kiélvezheti magát - jegyezte meg Jaine, ahogy tekintetével még egyszer végigpásztázott a romhalmazon, amely nemrég még meghitt kis otthona volt. Felnyögött. - El kell mennem vásárolni, hogy beszerezzek néhány ruhát meg szemfestéket a megrongáltak helyébe. Sam felnevetett. - A konyhai felszerelés bezzeg várhat, mi? - Hé, én tudom, mi fontos és mi nem. - Azzal Jaine nekidőlt a férfinak, karját összefonta dereka körül, kedvét lelve a fesztelenségben, amellyel mindezt végre megteheti, és kedvét lelve abban is, ahogy Sam karjai automatikusan összezáródtak körülötte. Egyszer csak megtorpant. Hitetlenkedve döbbent rá, hogy az elmúlt éjjel egyetlenegyszer sem jutott eszébe Luna és T. J. Agya biztosan kihagyott, más magyarázat nem létezhet. - Teljesen megfeledkeztem Lunáról és T. J.-ről! Istenem, azonnal fel kellett volna hívnom őket, hogy figyelmeztessem... - Én megtettem - mondta Sam, ahogy karját összefonta Jaine hátán. - Éjszaka felhívtam őket a mobilomról. Nincs semmi bajuk, csak érted aggódnak. Jaine felnyögött, és újból Samnek támaszkodott, fejét a férfi mellkasán nyugtatta. Szíve a fülében kalapált. Kimerült volt, de képtelen volt útját állni gondolatainak, melyek ügy köröztek agyában, mint legyek a friss hús körül. Ha nem tud lehiggadni, soha többet nem lesz képes elaludni sem. - Mi a véleményed a gyógyhatású szexről? kérdezte Samtől.

A férfi sötét szemében érdeklődés villant. - Itt is le kell nyelni valamit? Jaine belenevetett Sam ingébe. - Még nem. Talán ma éjjel. Most csupán arról van szó, hogy eléggé el kéne lazulnom ahhoz, hogy képes legyek elaludni. Érdekel a dolog? Válasz helyett Sam megragadta Jaine kezét, és farmernadrágja sliccére helyezte. A cipzár alatt valami hosszú, kemény volt tapintható. Jaine gyönyörtelien hümmögött, mialatt ujjait fel és le járatta a „valami” teljes hosszán, és érezte az apró, összeránduló kis mozgásokat a férfi testén, melyeknek képtelen volt parancsolni. - Istenem, te aztán könnyű eset vagy. - Ha a nyelésre gondolok, mindig feláll. Kéz a kézben sétáltak vissza Sam házához, ahol is sikerült ellazítania Jaine-t.

- A helyszínelők nem találtak egyetlen használható ujjlenyomatot sem mondta Sarn Roger Bernsennek néhány órával később. - Viszont találtak egy részleges cipőtalpnyomot. Futócipőnek tűnik: a talp mintázata alapján megpróbálom majd azonosíttatni a márkát. Bernsen nyomozó annyit mondott, amennyit Sam már úgyis tudott: Azzal a szándékkal tört be, hogy megöli, ám amikor nem találta otthon, inkább összemocskolta a házát. Tudod pontosan, mikor történhetett? Durván este nyolc és éjfél között. - Mrs. Holland folyamatosan szemmel tartotta az utcát, és azt mondta, nem látott egyetlen idegen autót vagy ismeretlen embert sem, mielőtt maga Sam is hazaérkezett volna. Sötétedés után pedig már senki se jött ki a házából. - Micsoda szerencse, hogy nem volt otthon. - Az. - Sam még csak gondolni sem akart a másik eshetőségre. - Hozzá kell kezdenünk a személyi akták átvizsgálásához a Hammersteadnél. - Azonnal felhívom az igazgatót. Nem akarom, hogy bárki másnak tudomására jusson, hogy az aktákat ellenőrizzük. Ő viszont hozzájuk férhet anélkül, hogy bárki is kérdezne bármit. Talán át lehetne másolni őket a mi

gépünkre, és akkor még csak azt sem kell kockáztatnunk, hogy betegyük oda a lábunkat. Roger horkant egyet. - Egyébként az igazságügyi orvosszakértő végzett Ms. Dean holttestével. Már értesítettem az elhunyt nővérét. - Köszönöm. Szükségünk van valakire, aki videóra veszi a temetést. - Gondolod, hogy a gyilkos is ott lesz? - Le merném fogadni - felelte Sam. HUSZONHARMADIK FEJEZET

Corin képtelen volt lehunyni a szemét éjjel, mégsem érezte magát fáradtnak. A kielégületlenség marcangolta. Vajon hová mehetett az a kis szajha? Biztosan elmondaná neki, gondolta. Legtöbbször ugyan egyáltalán nem törődött vele, néha viszont kedves volt hozzá a kis szajha. Ha épp kedves, lenne, hát biztosan elmondaná neki. Nem tudta, mit gondoljon felőle. Nem öltözködött kurvásan, mint Marci Dean, de a férfiak így is mindig megnézték, még akkor is, ha nadrágban volt. És amikor kedves volt, még szerette is, ám amikor csípős nyelvével ízekre szedte az embereket vagy nevetségessé tette őket, beleértve Corint is, legszívesebben csak ütötte és ütötte volna, mígnem feje teljesen meglágyul, és többé nem képes ilyen dolgokat művelni vele... Bár... ki is tette azt vele? Ő vagy anya? Összeborzadt, ahogy próbált visszaemlékezni. Néha a dolgok úgy összekeveredtek benne. Bizonyára még mindig a tabletták hatása alatt áll. A férfiak Lunát is megnézték. Mindig kedves volt hozzá, de nagyon erősen festette magát, és anya szerint mindig túl rövid szoknyákban járt. A rövid szoknyától a férfiaknak mocskos gondolataik támadnak, mondta mindig anya. Egy tisztességes-nő sosem hord rövid szoknyát. Lehet, hogy Luna csak tettette a kedvességet. A valóságban talán romlott. Talán éppen ő mondta azokat a dolgokat, ő nevette ki és késztette anyát arra, hogy bántsa őt. Lehunyta szemét, és arra gondolt, mennyire bántotta őt anya, és enyhe izgalom lett rajta úrrá. Kezét lejjebb csúsztatta, ahová nem lett volna szabad, de olyan jó érzés volt, és néha úgyis megtette. Nem. Ez rossz. És amikor anya megbüntette, éppen azért tette, hogy megmutassa, ez rossz dolog. Nem szabad benne élvezetet találnia. De az éjszaka nem telt el teljesen hiábavalóan. Hiszen lett egy új szájfestéke. Levette a tetejét, és alul tekert rajta egyet, hogy az a közönséges dolog

kicsusszanjon. Nem volt olyan rikító vörös, mint Marcié, inkább rózsaszínes, és ugyanannyira nem tetszett neki. Kifestette a száját, tükörképére sandított: összehúzott szemöldökkel, majd undorodva letörölte ajkáról a rúzst. A többiek talán olyan színű rúzst használnak, amely jobban illik hozzá.

Laurence Strawn, a Hammerstead Technology igazgatója szilaj nevetésű ember volt, s nagy érzéke volt ahhoz, hogy egészében lássa a dolgokat. A részletekre nem érzett rá, de hisz erre nem is volt szüksége. Azon a reggelen telefonhívást kapott egy Donovan nevű warreni nyomozótól. Donovan felügyelő nagyon meggyőző volt. Nem, nincs házkutatási parancsuk, hogy a Hammerstead személyi aktáiban kutakodjanak, és inkább azt szeretnék, hogy a dolog maradjon a lehető legnagyobb titoktartás közepette. Nem kér mást, mint hogy az igazgató úr legyen szíves közreműködni egy gyilkos kézre kerítésében, mielőtt az újra lecsaphatna, és nagy a valószínűsége, hogy az illető a Hammersteadnél dolgozik. - Honnan veszi ezt? - kérdezte Mr. Strawn, és akkor a fel~ ügyelő elmesélte neki a hívást T. J. Yother mobiltelefonjára, amelynek a számát az illető nem tudhatta volna meg, ha nem lenne hozzáférése bizonyos információkhoz. Mivel teljességgel biztosak abban, hogy Marci Dean ismerte a gyilkosát, és hogy ugyanaz a férfi hívta, T. J. mobilját is, ebből nem következhet más, mint hogy mindketten ismerik, illetve, hogy mind a négy barátnő ismeri. Vagyis nagyon nagy a valószínűsége, hogy az a férfi itt dolgozik velük egy épületben. Mr. Strawn hirtelen reakciója az volt, hogy nem akarja a dolgot a. sajtónak kiszivárogtatni. Végtére is ő az igazgató. Második, kevésbé kitervelt reakciója pedig, hogy kész megtenni minden tőle telhetőt, amivel útját állja ennek az őrültnek újabb alkalmazottak meggyilkolásában. - Mit tehetek az ügyben? - kérdezte. - Ha szükséges, készek vagyunk kiszállni a Hammersteadbe, hogy átfussuk az aktákat, de jobbnak látnánk nem megijeszteni a dolgozókat azzal, hogy keresünk valamit. Nem tudná megszerezni az aktákat, és elküldeni nekünk emailen csatolt dokumentumként? Az akták külön rendszerben vannak, amellyel nincs on-line összeköttetés. Átíratom őket CD-re, és aztán elküldöm magának. Mi az e-mail' címe? Ellentétben számos igazgatóval és társasági elnökkel, Laurence Strawn jól kiismerte magát a komputerek világában. Bizonyára kellett konyítania a dolgokhoz, ha érteni akarta, mit művelnek azok a fickók ott az első emeleten. - T. J. Yother a Humánpolitikán dolgozik - tette hozzá, miközben felvéste

Donovan felügyelő e-mail címét, lám, egy újabb kiváló képesség: két dolgot képes egyszerre csinálni. Őt fogom megkérni. Így biztosak lehetünk benne, hogy nem szivárog ki a dolog. - Jó ötlet - felelte Sam. Meglepetten nyugtázta, hogy tetszik neki ez a Laurence Strawn, majd figyelmét arra a cipőtalpminta-darabra fordította, melyet a helyszínelők rögzítettek Jaine fürdőszobájában. Az a szemét belelépett Jaine szemfestékeinek maradványaiba, és így klassz nyomot hagyott maga után. Remélte, legalább ahhoz elég lesz, hogy a márkát meghatározzák. Az O. J. Simpson-ügytől eltekintve, ha elkapják ezt a fickót, nagyban segíthet, ha bizonyítani tudják, hogy olyan fajta és méretű cipőt hord, mint amelyik a nyomot hagyta. Még jobb lenne, ha a barázdákba kis szemfesték-maradványok; ragadtak volna. A délelőtt legnagyobb részét a telefon mellett töltötte. Mégis, ki mondhatná, hogy a nyomozói munka nem veszélyes és izgalmas? Az elmúlt éjjel éppen egy kicsit veszélyesebb és izgalmasabb volt, mint szerette volna, gondolta keserűen. Nem szerette a „mi lett volna” játékot, de most képtelen volt nem gondolni rá. Mi lett volna, ha elhívják otthonról? Mi lett volna, ha Jaine nem a szokásosnál később ér haza, ő nem aggódik, és nem törnek ki veszekedésben? Elválhattak volna egyetlen jóéjszakát-puszival is, és Jaine visszatérhetett volna egyedül a saját házába. A házban végzett pusztítást tekintve Sam összeborzadt, ahogy arra gondolt, mi történhetett volna Jainenel, ha otthon van. Marci Dean magasabb és súlyosabb is volt Jaine-nél, mégsem volt képes útját állni a támadónak, vagyis Jaine esélyei a nullával lettek volna egyenlők. Visszadőlt székében, ujját összefonta tarkóján, és elgondolkozva a plafonra meredt. Valami kicsusszan a keze közül, és ő képtelen megfogni. Még képtelen, de előbb vagy utóbb megkaparintja, mert addig rágódik rajta, míg meg nem találja a választ. Húga, Doro azt mondta, ő egy áldozatát bekapó teknősbéka meg egy patkányvadász terrier keveréke: ha egyszer a foga közé kaparint valamit, sosem ereszti el többé. Persze Doro ezt véletlenül sem bóknak szánta. A kis Doróra gondolva eszébe jutott családja többi tagja, meg a nagy hír,. amelyet el kell nekik újságolnia. Felfirkantotta a jegyzettömbjére: Anyunak elmondani Jaine-t. Ez aztán nagy meglepetés lesz a számukra, hiszen legutóbb még ott tartottak, hogy még csak nem is randizgat senkivel. Elvigyorodott: hiszen most sem randizgat. Ezt a részt átugrotta, csakúgy, mint az eljegyzést, és egyenesen a házasságra tért, ami valószínűleg a legjobb módja Jaine megszerzésének. A család mégiscsak várhat. Most két fontosabb dolog is van ennél: el kell fognia egy gyilkost, és biztonságban kell tudnia Jaine-t. E két feladat nem hagy időt számára semmi másra.

Jaine alig valamivel déli egy óra után ébredt Sam ágyában. Nem pihente igazán ki magát, de eléggé 'feltöltődött ahhoz, hogy késznek érezze magát egy újabb krízis elviseléséhez. Miután belebújt farmernadrágjába meg egy pólóba, átment a szomszédba, hogy ellenőrizze, hogy halad a takarítás. Mrs. Kulavich szobáról szobára járkált, hogy meggyőződjék róla, nem hagynak ki semmit A-két asszony, aki a takarítást végezte, szemmel láthatóan természetesnek vette a felügyeletet. Az biztos, hogy hatásosan dolgoznak, gondolta Jaine. A hálóval és a fürdővel már végeztek is, a szétszaggatott matracokat kidobták; a miszlikbe szaggatott ruhadarabokat összeseperték és szemeteszsákokba gyömöszölték. Gyorsan felhívta a biztosítási ügynökét, és megtudta, hogy a bérlői biztosításból éppen nemrég módosított háztulajdonosi biztosítása fedezi a háztartási cikkek kicserélésének egy részét. A ruhaneműkre viszont egyáltalán nem terjed ki. - Még nincs egy órája, hogy itt járt a biztosítási ügynök - tájékoztatta Mrs. Kulavich. Körbenézett, készített néhány fotót, és azt mondta, beugrik a rendőrségre a jegyzőkönyv másolatáért. Meg azt is mondta, nem hiszi, hogy felmerülhetne bármiféle probléma. Hála Istennek. Mostanság alaposan kiköltekezett, és bankszámlája vészjóslóan megcsappant. Megszólalt a telefon. Ez egyike volt azoknak a nem nőies dolgoknak, melyeknek nem esett bántódásuk, így Jaine felvette. Eszébe jutott, hogy még mindig nem vette a fáradságot a hívófél-azonosító csatlakoztatásához, és gyomra görcsbe rándult a gondolatra, hogy fogalma sincs, ki van a vonal, túlsó végén. Viszont lehet, hogy Sam az, így füléhez emelte a kagylót. - Halló. - Jaine? Jaine Bright? Női hang volt, halványan még ismerősnek is tűnt. Jaine megkönnyebbülten felelte: - Igen. - Itt Cheryl...Cheryl Lobello. Marci nővére. Jaine-be fájdalom nyilallt. Hát ezért tűnt olyan ismerősnek ez a hang: Marci hangjára emlékeztette. Cheryl hangja nem volt reszelős a sok cigarettázástól, de a hangszín alapjában nagyon hasonlított. Jaine szorosabban markolta a kagylót.

- Marci sokat mesélt rólad - mondta könnyeivel küszködve, melyek gyakorta szemébe szöktek az elmúlt hétfő óta, mikor Sam elmondta neki, mi történt Marcival. - Én is épp ezt akartam mondani - felelte Cheryl egy kényszeredett, szomorkás nevetés kísérétében. Mindig felhívott, hogy elmesélje egy-egy megjegyzésedet, amellyel megnevettetted. Lunáról is sokat mesélt. Istenem, mintha nem is lenne igaz, ami történt! - Nem - suttogta Jáine. . Fojtott csend után Cheryl visszanyerte önuralmát, és így szólt: - Egyébként az orvosszakértő átadta nekem a holt... á holttestet, és már hozzáláttam a temetés szervezéséhez. A szüleink Taylorban vannak eltemetve, és gondoltam, szeretne a közelükben nyugodni. Neked mi a véleményed? - Igen, hát persze. - Mégsem olyan a hangja, mint Marcié, gondolta Jaine, hallani rajta a sok sírást. - Szombaton tizenegy órára beszéltem meg a temetési szertartást. Cheryl lediktálta a temető címét, és elmagyarázta, hogyan lehet megközelíteni. Taylor Detroit déli részében van, a Detroit Metro repülőtértől keletre. Jaine nem volt ismerős a környéken, de gondosan feljegyezte az útbaigazításokat. Azon tűnődött, mit is mondhatna, amivel enyhítené Cheryl fájdalmát, de hát hogyan lenne erre képes, ha egyszer a saját fájdalmát sem tudja enyhíteni? Aztán hirtelen beugrott neki, mit kellene tenniük Lunával meg T. J.-vel. Marcinak nagyon tetszene. - Virrasztást fogunk tartani az emlékére - bökte ki. - Szeretnél eljönni? - Virrasztást? - Cheryl hallhatóan megrökönyödött. - Ahogy az írek szokták? - Úgy valahogy, noha mi nem vagyunk írek. Csak üldögélünk, koccintunk egykét sörrel az emlékére, és történeteket mesélünk róla. Cheryl felnevetett, ezúttal igazi, szívből fakadó nevetéssel. - Marci odáig lett volna az ötletért. Szívesen elmegyek. Mikor lesz? Mivel Jaine még nem beszélt erről Lunával és T. J.-vel, nem tudta biztosan, mikor kezdődjön a virrasztás, de annyi bizonyos volt, hogy pénteken kell tartani. - Holnap éjjel - mondta. - Hadd hívjalak vissza a pontos idő és hely miatt. Hacsak nem gondolod, hogy a ravatalozóban hajlandók meg engedni, hogy ott virrasszunk vele?

- Ezt kötve hinném - felelte Cheryl, és megint annyira Marcisnak tűnt a hangja, hogy Jaine újra szorítást érzett a torkában. Miután leírta Cheryl számát, Jaine átment Samhez, és magához vette a nagy táskát a hívófél-azonosító modemmel meg a vadonatúj mobiltelefonnal, amelyeket eddig még csak be sem kapcsolt. Leült az asztalhoz, és figyelmesen, összeráncolt szemöldökkel elolvasta az utasításokat, majd papírgalacsinná gyűrte az egészet, és kidobta a szemétbe. - Ennyire nem lehet bonyolult - morogta. Csak be kell iktatni azt az izét a vonal és a telefonkészülék közé. Különben hogyan működne? Logikusan szemlélve elég egyszerű volt a dolog. Kihúzta a telefoncsatlakozót a falból, fogta a hívófél-azonosító egység vezetékét, az egységet a helyére csatlakoztatta, majd a telefont az egységhez kötötte. Bingó. Ekkor visszament Sam házába, és tárcsázta a saját számát, hogy lássa, működik-e a készülék. Működött. Mikor megnyomta a kijelző gombot, Sam neve bukkant fel a kis ablakban, alatta a telefonszámmal. Apám, ez aztán a csúcstechnika! Egy csomó telefont el kellett intéznie, legelőször mindenesetre Shelleyt kellett fölhívnia. - Át kell vinnem hozzád BooBoot anyuék nyaralásának hátralevő részére mondta. - Miért? - tudakolta Shelley ellenségesen, nem rejtve véka alá sértődöttségét. - Mert múlt éjjel feldúlták a házamat, és félek, hogy valami baja eshet BooBoonak. - Micsoda? - visított Shelley. - Betörtek a házadba? És te hol voltál? Mi történt? - Sammel voltam - felelte Jaine, és ennyiben hagyta a dolgot. - A házat pedig alaposan elintézték. - Hála a Magasságosnak, hogy nem voltál otthon! Majd hirtelen elhallgatott, és Jaine hallotta, hogyan forognak a kis kerekek nővére agyában. Shelley nem volt lassú észjárású. - Várjunk csak. A házat már feldúlták, és BooBoonak nem eseti semmi baja, ugye? - Nem, de attól félek, hogy még eshet. - Arra számítasz, hogy visszajönnek, és újra feldúlják a házadat? - Shelley újra felvisított. - A lista miatt van, igaz? Egy csomó őrültet vonzottál magadhoz! - Csak egyet, azt hiszem - felelte Jaine elcsukló hangon.

- Ó, Istenem. Gondolod, hogy az az ember tört be hozzád, aki megölte Marcit? Ugye, azt hiszed? Jaine, Istenem, mit csináljunk? El kell tűnnöd onnan. Költözz ide hozzám. Vagy menj szállodába. Csinálj valamit! - Köszönöm a meghívást, de Sam már megelőzött, és nála biztonságban érzem magam. Fegyvere van. Nem is akármekkora. - Tudom. Láttam. - Shelley elhallgatott egy percre. - Félek. - Én is - vallotta be Jaine. - Viszont Sam már dolgozik az ügyön, és van néhány ötlete. Öö, egyébként pedig összeházasodunk. Shelley ismét visításban tört ki. Jaine távol tartotta fülétől a kagylót. Mikor ismét csönd lett, visszatette, és így folytatta: - Valószínűleg másnap, ahogy anyuék megérkeznek. - De hisz az csak három hét! Annyi idő alatt képtelenség mindent megszervezni! Mi lesz a templommal? És a fogadás? Na és a menyasszonyi ruha? - Nem lesz templom, nem lesz fogadás - szögezte le Jaine. - Ruhát pedig csak találok. Nincs szükség rá, hogy csináltassak magamnak, egyszerűen csak leakasztom a vállfáról, és kész. Egyébként is be kell szereznem egy-két holmit, mert ez az elvetemült cafatokra cincálta szinte az egész ruhatáramat. Újabb visítás. Jaine megvárta, míg Shelley lecsillapodik. - Hé, megadom az új mobiltelefonom számát mondta. - Te vagy az első szerencsés. - Én, hm? - Shelley hangja fáradtnak tűnt a sok visítástól. - És Sam? - Még neki se adtam meg. - Hűha, ez aztán a megtiszteltetés. Valld be, hogy elfelejtetted neki megadni! - Aha. - Oké, hadd keressek egy tollat. - A kagylóban zörgés hallatszott. - Nem találok egyet sem. - Újabb zörgés. - Oké, mondhatod. - Találtál tollat? - Nem, de van előttem egy felbontott paradicsompürékonzerv. A pultra írom vele a számodat, aztán majd bemásolom. Jaine lediktálta a számot, és megvárta, hogy Shelley a pultrá mázolja. - Most otthon vagy, vagy a munkahelyeden? - Otthon.

- Akkor azonnal átmegyek BooBooért. - Kösz - felelte Jaine megkönnyebbülten, és örült, hogy legalább ez a teher lekerült a válláról. Ezt követően Lunát és T. J.-t hívta fel a munkahelyükön, konferenciabeszélgetéssel. Ők is halálra aggódták magukat Jaine miatt, és Jaine jól kivehette hangjukból, hogy tudták, velük is történhetett volna. Ahogy Jaine számította, el voltak ragadtatva a virrasztás ötletétől. Luna azonnal felajánlotta a lakását, és megbeszélték az időpontot. Jaine nekik is megadta a mobilszámát. - Valamit el kell mondanom mindkettőtöknek - mondta T. J. halkan. - De nem innen. - Ugorjatok be munkából jövet - mondta Jaine. - Luna, neked jó? - Persze. Shamal megint hívott, de nincs kedvem elmenni vele, most hogy Marci... - Luna nyelt egy nagyot. - Egyébként sem kell vele elmenned - jegyezte meg Jaine. - Emlékezz csak, mit mondott Sam: csakis családtagokkal. Ez azt jelenti: semmi randizgatás. - De Shamal nem... - Luna ismét megállt a mondat közepén. - Ez rémes. Még ebben sem lehetek biztos. Nem vállalhatom a kockázatot. - Nem - válaszolta T. J. - Mint ahogy egyikünk sem. Alig fejezte be Jaine a beszélgetést barátnőivel, a telefon megszólalt. Al neve és telefonszáma villant fel a kijelzőablakban. Felemelte a kagylót, és így szólt: - Szia, Shelley. - Szóval beszereztél végre egy hívófél-azonosítót - mondta Shelley. - Figyelj, arra gondoltam, hogy fel kellene hívnunk apát és anyát. - Ha el akarod mondani nekik, hogy férjhez megyek, csak tessék, bár jobban szerettem volna én magam elújságolni. De nehogy eszedbe jusson hazahívni őket emiatt az őrült miatt. - Az az őrült egy gyilkos, és rád fáj a foga! Nem gondolod, hogy esetleg itt akarnának lenni a közeledben? - És mégis, mit tehetnének? Egyébként sem áll szándékomban a közelembe engedni azt az alakot. Felszereltetek egy riasztórendszert, és Samnél lakom. Anya és apa csak feleslegesen aggódnának, és tudod, anyu mennyire várta ezt a nyaralást! - Mégiscsak itt kellene lenniük - erősködött Shelley.

- Nem, nem kellene. Hadd élvezzék a nyaralást. Gondolod, hagynám, hogy egy őrült közém és az esküvőm közé álljon? Ez az esküvő meg lesz tartva, még akkor is, ha pórázon kell Samet az oltár elé vonszolnom. - Vagy minek is hívják tette hozzá, mert eszébe jutott, hogy nem templomi szertartás lesz. Próbálod másra terelni a szót, de nem túl nagy sikerrel. Fel akarom hívni anyut és aput. - Én viszont nem, és most rólam van szó, ezért én döntök. - Elmondom Davidnek. Elmondhatod Davidnek, de senki, az égvilágon senki nem mondhatja el apunak és anyunak. ígérd meg, Shel. Senki a te családodból, senki havid családjából, és egyetlen barát vagy ellenség sem mondhatja el anyunak és apunak, mi történt. Expresszlevelet sem küldhet. Se táviratot, e-mailt vagy bármilyen más tájékoztatást, beleértve a füstjeleket, is. Elég világosan beszéltem? - Azt hiszem, igen - mondta Shelley. Nagyszerű. Hadd élvezzék csak a pihenést. Én pedig vigyázni fogok magamra. Megígérem.

Kora délután Laurence Strawn hívta Samet telefonon. - Kész lennék pert indítani személyiségi jogok megsértése miatt, de a bírósági határozat sok időbe telik, és lehet, hogy megriasztja az ürgét, úgyhogy a pokolba is vele. Ha ez eredményre vezet, felér száz perrel is. Samnek egyre jobban tetszett ez az alak. - Nézze meg az e-mailjét - folytatta Strawn. - Rémesen hosszú a csatolt dokumentum, beletelik majd egy kis időbe a letöltése. - Ez aztán gyorsan ment. - Ms. Yothert volt mi motiválja - felelte Strawn, azzal lerakta. Sam a komputeréhez fordult, hogy letöltse az e-mailjét. Mikor meglátta, milyen tekintélyes méretű fájlról van szó, hunyorogni kezdett. - Remélem, van hozzá elég szabad hely a gépben - motyogta, miközben meredten figyelte a letöltést jelző kis kék kockácskák csigalassúságú vánszorgását. Harminc perc elteltével a gép még mindig a letöltésen dolgozott. Sam ivott egy kis kávét, elvégzett némi papírmunkát, felhívta Bernsent, hogy elmondja, nála vannak a személyi akták, aztán ivott még egy kis kávét. Bernsen elindult hozzá, hogy elvigyen egy másolatot az aktákból, és Sam nagyon remélte,

hogy az az átkozott masina befejezi a letöltést, mielőtt kollégája befut. A letöltés végre befejeződött. Sam megnyitotta a fájlt, amely ismét tekintélyes időt emésztett fel. Végül papírt helyezett a nyomtató tálcájába, és hozzálátott a nyomtatáshoz. A fenébe is, ilyen mennyiségű akta átfutása átkozottul sok időt vesz igénybe, még akkor is, ha neki és Bernsennek nem kellene számos más ügyön is dolgozniuk, és kizárólag erre az egyre koncentrálhatnának. Nagyon úgy fest a dolog, hogy ez lesz az éjszakai olvasmánya. A printer festékpatronja kifogyott. Káromkodás. Sam leállította a nyomtatást, előhalászott egy patront, és ezzel szerencsétlenkedett, mikor ez egyik beosztottja végre megszánta, és segített neki berakni. A nyomtató újra hozzálátott a lapok köpdöséséhez. Megérkezett Bernsen, és együtt ültek a nyomtatóra bámulva. - Már a puszta látványától is elfáradok - mondta Bernsen a hatalmas papírhólomra pislantva. - Tiéd az egyik fele, enyém a másik. Átfutjuk a neveket, meglátjuk, mit dob ki a számítógép. - Hála az Égnék, hogy csak a férfiakat kell átnéznünk. - Igen, bár a komputeriparban jórészt férfiak dolgoznak. Az akták legnagyobb része férfiaké, nem ötvenszázalékos a megoszlás. Bernsen felsóhajtott: - Ma este meg akartam nézni a kosármeccset. Szünetet tartott. Megkaptam az orvosszakértői jelentést, Ms. Deanről. Nem találtak spermát a testében. Sam nem volt igazán meglepve. Számos esetben előfordult, hogy nem találtak spermát, vagy azért, mert az elkövető óvszert használt - néhányan valóban használtak -, vagy mert nem történt ejakuláció. Pedig szép lett volna némi DNS-minta az azonosításhoz, már amennyiben szükségük lesz ilyesmire. - Viszont talált egy hajszálat, amely nem Ms. Deané. Igazán csodálom, hogy kiszúrta, mert Ms. Dean szőke volt, és ez a fickó is az. Sam arcán elszánt vigyor ragyogott fel. Egy hajszál. Egyetlen kicsiny hajszál, ám ez lehetőséget nyújt számukra a DNS-azonosításhoz. Az ügy végére szép lassan pont kerül. Egy részleges cipőtalpnyom, egy hajszál, ha nem is túl sok, azért mégiscsak valami, amin elindulhatnak. HUSZONNEGYEDIK FEJEZET

Mikor Sam aznap délután ráhajtott a kocsibejáróra, T. J. és Luna éppen akkor

lépett be háza bejárati ajtaján. Ez azt jelentette, hogy Jaine nála van, és nem a saját házában. Ennek felettébb örült. Remélte, hogy Jaine jól érzi magát nála, mert nem állt szándékában hagyni, hogy a saját házában aludjon, míg meg nem találják Marci gyilkosát. Lehet, hogy még azután sem. Túlságosan klassz maga mellett tudni ót, semmint hogy ezt szívesen feladná, akár csak egy rövidke időre is. Átkozottul meleg nap volt, és izzadtság csorgott a hátán, ahogy belépett. Lerakta a kávézóasztalra a kezében tornyosuló irathalmot: a Hammerstead személyi aktáinak felét, majd ott állt egy pillanatig, hogy belélegezze az áldott, hűvös levegőt. Mikor tüdejét sikerült megmentenie a forróság pusztításától, ledobta magáról zakóját, és megindult a konyhába, a hang irányába. Jaine négy pohár jeges teát öntött éppen, vagyis látta, ahogy Sam autója felbukkan. - Éppen időben érkeztél - mondta. Sam lecsatolta a pisztolyát meg a csipogóját, és a kávéfőzőgép melletti pultra helyezte. - Mihez? - Elvette az egyik pohár teát, és hatalmas kortyokban, torkának minden pontjával élvezve a hűvös italt, lehajtotta. - Virrasztást tervezünk Marci emlékére. A nővére, Cheryl is eljön. - Hol és mikor? - tudakolta Sam. - Holnap éjjel, nálam - válaszolta Luna. - Rendben. El tudok menni. Jaine meghökkenve nézett rá, majd így szólt. De hisz ha mind együtt vagyunk, biztonságban vagyunk, nem? - Nem feltétlenül. Lehet, hogy épp nagyszerű lehetőséget teremtetek a számára azzal, hogy mindnyájatokra egyszerre csaphat le. Nem foglak zavarni titeket, de ott leszek. Jaine felhúzta az orrát. Ha Sam valahol ott van, igenis zavar. Nem olyasféle fickó ő, akit csak úgy figyelmen kívül lehetne hagyni. T. J. jelentőségteljes pillantást vetett Samre. - Mielőtt hozzálátnánk, újságom van a számotokra. - Nekem is újságom van - mondta Jaine. - Nekem is - tette hozzá Sam.

Mindnyájan elhallgattak. Luna végül így szólt: - Mivel én vagyok az egyetlen, akinek nincs semmiféle elújságolni valója, hát én leszek a játékmester. - Azzal T. J.-re mutatott. - Te kezded. Nagyon felcsigáztad az érdeklődésemet, mikor telefonon beszéltünk. T. J. Samre emelte tekintetét, azt tudakolván, helyesen teszi-e, ha elmondja a többieknek, mivel töltötte mai napját. Mivel úgyis elmondta volna nekik, ha ő nem toppan be, Sam így szólt: - Mondd csak. - Másolatot kellett készítenem az összes személyi aktáról Mr. Strawn számára - mesélte. - Egy bizonyos nyomozó akarta átnézni őket, és engedélyt kapott rá az igazgatótól. Három szempár tekintett Samre. Sam grimaszolt egyet. - Jó sok papírmunkát hoztam haza magammal. Átfutjuk a neveket a régebbi panaszokra és büntetésekre vonatkozóan. - Mennyi ideig fog ez tartani? - kérdezte Jaine. - Ha semmi nem bukkan fel a komputeren, ami a helyes irányba vezetne bennünket, át kell rágnunk magunkat minden egyes aktán, és ha találunk valamit, akkor még mélyebbre kell ásnunk. - De mégis! Egy nap? Kettő? - találgatott Jaine. - Te aztán optimista vagy, kislány! - Sam nagyot kortyolt a jegesteából. Luna T betűt mutatott a kezével; jelezvén; hogy idő van, majd Samre bökött. - Te következel. - Az igazságügyi orvosszakértő egy szőke hajszálat talált Marci testén, amely nem az övé. A három nő elhallgatott, és Sam tudta, hogy agyukban szélsebesen forognak az apró kerekek, és magukban próbálják számba venni az összes szőke férfit, aki a Hammersteadnél dogozik. - Beugrik valaki? - kérdezte. - Nem igazán - felelte Jaine. - És amire te azt mondod, hogy szőke, lehet, hogy nekünk világosbarna. - A másik két barátnőre nézett, akik megvonták a vállukat. - Sok olyan fiú van, aki beleillik a képbe. - Továbbra is legyetek résen. - figyelmeztette őket Sam. - Lehet, hogy valahol máshol tapadt rá az a hajszál. Fontos nyom, mert ha elcsípjük a tettest, és a DNS megegyezik, akkor pontot. tehetünk az ügy végére. Viszont legyetek különösen óvatosak ezentúl a szőke hapsikkal.

- Micsoda felvidító gondolat - jegyezte meg Luna savanyú ábrázattal. Mivel ti már elkeltetek, azt hiszem, én vagyok ez egyetlen, akire egy szőke veszélyes lehet. - Osztályonként fogok haladni az aktákon, és a könyveléssel kezdem, mivel Marci volt az első célpont. Egyébként fordult T. J.-hez - köszönöm, hogy osztályokra lebontva állítottad össze nekem az anyagot. T. J. kényszeredetten elmosolyodott. - Bármit megteszek, amivel segíthetek. Ismét Luna vette át a beszélgetés irányítását, ezúttal Jainere bökött. - Te következel. Jaine nagy levegőt vett. Három felbontott eljegyzés után össze kellett szednie magát annak bejelentéséhez, hogy... megint... férjhez akar menni. Samre sandított. A férfi kacsintott egyet. - Samésénösszeházasodunk - hadarta úgy egymásba olvasztva a szavakat, mintha ilyen módon kevésbé keltenék fel a hallgatóság figyelmét. Sam kezével befogta fülét, hogy meg ne süketüljön a bejelentés nyomán támadt hangzavartól. T. J. megölelte Jaine-t. Luna megölelte Samet. Aztán valahogy mindenki mindenkit átölelt. A kör túlságosan kicsi Marci nélkül, gondolta Jaine, de visszafojtotta könnyeit e kis ünneplés kedvéért. Az életnek tovább kell mennie. Szomorúbb Marci nélkül, üresebb, de azért mégiscsak folytatódik. - Hogyan? Úgy értem, mikor? - kérdezte T. J. - Három héten belül, mikor Jaine szülei megérkeznek - felelte Sam. - Először arra gondoltam, legyen egy börtöncellában, de a családom nem férne be, márpedig mind ott akarnak lenni. - Talán egy parkban - mondta Jaine. - Miért épp egy parkban? Valakinek a háza csak elég nagy. Az én szüleimnek például nagy házuk van, szükségük is volt rá, hét gyerekkel. Jane megköszörülte a ,torkát. - Hát, ott van a te családod, az én családom, T. J. és Luna, a rendőr barátaid, és én ... öö... szóval... meghívtam mindenkit az utcánkból. - Hát... George és Sadie biztos el fog jönni, meg Eleanor... A fenébe is, a mi kis szűk körű esküvőnkön legalább százan lesznek, vagy nem?! - fakadt ki.

- Attól tartok, igen. - Ez egy csomó kaját jelent, meg ilyesmit. - Pontosan. - Mégis, ki a fene fogja ezt megszervezni? Arckifejezése egyértelműen elárulta, hogy ő aztán nem. - Shelley. Imádja az efféle... mókát. Viszont nem lesz semmi felhajtás. Szűkös kasszán élek, itt vannak a ház részletei meg az új riasztórendszer, a mobiltelefon, most meg új ruhákat is kell vennem, meg új matracot és... - Nincs szükséged új matracra - szögezte le Sam, és T. J. meg Luna nevetésben tört ki. T. J. előhúzott a retiküljéből egy ötdollárost, és Luna kezébe csúsztatta. - Megmondtam - erősködött Luna. Jaine összevont szemöldökkel vizslatta őket. - Szóval ti fogadást kötöttetek az én szerelmi életemre - fakadt ki. - Igen, és meg kell, hogy mondjam, csalódtam benned mondta T. J, színlelt komolysággal. Még mindig nevetett, úgyhogy kísérlete a komolyságra kudarcba fulladt. - Azt hittem, távol tartod magadtól még legalább pár hétig. - Nem tudott nekem ellenállni - jegyezte meg Sam önelégülten, azzal töltött magának még egy pohár teát. - Megsajnáltam - helyesbítette Jaine. - Ez a sok esdeklés meg könyörgés. Szívszorító volt. Sam fintora megtorlást sejttetett. Jaine libabőrös lett a gondolatra. Lehet, hogy szeretkeznie kell vele, netán háromszor, négyszer is, hogy megvigasztalja sértett önérzetét. Micsoda áldozat! Jaine imádta, hogy Sam ilyen fesztelenül viselkedik a barátnői társaságában. Ott ült velük az asztal körül, segített megtervezni a virrasztást, noha a leghasznosabb tanács, amellyel szolgálni tudott, kimerült abban, hogy „sör és pattogatott kukorica. Mi másra lenne szükségetek egy virrasztáshoz?”- ami újabb ékes bizonyítéka volt annak, hogy nem ért a nőkhöz és az ételekhez. Miután T. J. és Luna elment, hozzáláttak, hogy átszállítsák apa kocsiját az egyik garázsból a másikba. Miközben Sam segített felgöngyölni a ponyvát és elővarázsolni alóla a kis ezüst csodaautót, így szólt: - Nálad vannak a kulcsok? Jaine előhalászta a kulcsot farmerja zsebéből, és meglengette Sam szeme előtt. - Akarsz egyet kocsikázni?

- Most próbálsz kiengesztelni, amiért előadtad a történetet holmi esdeklésről meg könyörgésről? - Nem, a kiengesztelést későbbre tartogatom. Sam grimaszolt egyet, és kivette Jaine kezéből a kulcsot. - A mindenit sóhajtott fel, ahogy kilépett cipőjéből, és először egyik, majd másik lábát átlendítve az autó ajtaján, becsusszant a vezetőülésre. A kis autó úgy passzolt hozzá, mint egy kesztyű. Kezével végigsimított a kormánykeréken. - Mit is mondtál, apád hogyan jutott hozzá? - Vette, még 1964-ben, de mint bennfentes. Apa tagja volt annak a munkacsoportnak, amely a motor fejlesztésén dolgozott. Egyszerűen beleszeretett az autóba. Anyu iszonyú patáliát csapott, amiért ennyit költ autóra, mikor éppen kisbabájuk született - Shelley -, és új házat kell venniük, hogy legyen elég hely. Ebből a modellből csak ezret gyártottak, egészen pontosan ezeregyszázat. így most apámé az egyik eredeti Cobra, és többet ér, mint amennyibe a ház került. Sam válla mögül a beállóra sandított, a Viperre. - Nem apád az egyetlen a családban, aki vagyonokat költ autóra. - Nem esett messze az alma a fájától. Egyébként pedig használtan vettem a Vipert, úgyhogy nem kellett érte leszurkolnom mind a hatvankilenc lepedőt. Hamburgeren meg tonhalkonzerven éltem három évig, hogy ki bírjam fizetni. Sam megvonta a vállát. - De a végén kifizetted, nem? - Teljesen és abszolút mértékben. Nem engedhettem volna meg magamnak a házat, ha még a kocsi részleteit kellene nyögnöm. Egyébként is apu hibája, hogy megvettem. - Hogy hogy? Jaine a Cobra felé intett. - Mit gondolsz, ő min tanított meg vezetni? Sam megrökönyödve pislogott. - Hagyta, hogy egy tanulóvezető üljön bele? - Mindhármunkat ezen tanított. Azt mondta, ha megtanuljuk kezelni a Cobrát, bármilyen autóval elboldogulunk. De Shelley és David nem nagyon éreztek rá az ízére, biztonságosabban érezték magukat anyu Lincolnjában. Azt hiszem, vannak, akik a kényelmet többre becsülik a sebességnél. - Arckifejezése elárulta, hogy ő aztán nem ért egyet az ilyen emberekkel. - Jézusom! - Sam szó szerint elsápadt a gondolatra, hogy három tanulatlan suhanc vezesse ezt az autót. - Apu gyűlöli, a Viperemet - vallotta be Jaine, és elfintorodott. - Részben azért,

mert nem Ford, de igazából, valójában azt utálja, hogy a Viper végsebessége felülmúlja a Cobráét. A Cobra jobban gyorsul, de akármilyen távolságról képes vagyok utolérni. - Ti versenyeztetek?! - kiáltott fel Sam, és úgy nézett ki, mintha menten ki akarna ugrani az autóból. - Csak hogy lássuk, mit tudnak azok a lóerők – nyugtatta meg Jaine. - És nem utcai verseny volt. Kimentünk a tesztpályára. Saras lehunyta a szemét. - Benned és apádban rengeteg a közös vonás, ugye? - kérdezte olyan borzalommal hangjában, mintha most döbbent volna rá, hogy mindketten tífusszal fertőzöttek. - Igen, biztosan szeretni fogod. - Már alig várom, hogy megismerhessem.

Mikor Luna hazaért, megrökönyödve vette észre, hogy Shamal King üldögél a földön, bejárati ajtaja mellett. Felállt, mikor meglátta Lunát, míg Luna lelassította a lépteit, és megmagyarázhatatlan félelem lett rajta úrrá. Shamal nagy és izmos. Egy borzalmas pillanatra felmerült benne, hogy esetleg ő a... nem, az lehetetlen. A gyilkos szőke, fehér bőrű férfi volt. Luna nyelt egyet, kicsit elgyengült az ijedtségtől meg a megkönnyebbüléstől, amelyek olyan gyorsan követték benne egymást. - Hát te mit keresel itt? - kérdezte kissé nyersen, és jól látta a férfi szemében a meglepődöttséget, amiért még csak nem is üdvözli. - Mostanság alig találkoztunk - dorombolta Shamal bársonyos hangon, amelyet annyira imádtak a nők, noha a milliók, melyeket a futballozással szerzett, se voltak épp elkedvetlenítők a számukra. Általában megvolt a maga kis holdudvara, rajongók, akik a nyakán csüngtek. Szerette a hírnevet és a dicsfényt, és alaposan ki is használta. - Az elmúlt két hét tiszta őrültek háza volt - mondta Luna. - Először itt volt a lista, aztán Marci... - Meg kellett állnia, torka összeszorult. Még mindig nem tudta elhinni, hogy Marci meghalt. Nem is, tulajdonképpen el tudta hinni, de nem tudta elfogadni. - Igen, nagyon sajnálom. Ti ketten nagyon közel álltatok egymáshoz, igaz? Shamal aztán nem tud valami sokat Marciról, gondolta Luna. A kapcsolatuk, már ha ezt kapcsolatnak lehet nevezni, csakis kizárólag Shamalról szólt.

- Ő volt a legjobb barátnőm - mondta Luna, és könny lepte el szemét. - Nézd, Shamal, most nem vagyok megfelelő hangulatban ahhoz, hogy... - Hé, nem azért jöttem - mondta a férfi, és összehúzott szemöldökkel méretre készíttetett selyemnadrágja zsebébe süllyesztette kezét. - Ha nem akarnék mást, csak szexet, azt megkaphatnám. - Hirtelen megállt, nyilván rájött, hogy nem ez a legokosabb dolog, amit mondhatott. - Nekem te hiányoztál mondta zavartan, esetlenül. Ez nem olyasféle dolog volt, amelyet Shamal King gyakran mondogatott volna a nőknek. Luna mellé lépett, és kinyitotta az ajtót. - Igazán? - kérdezte hűvösen. Különös, majd egy évig, azóta, hogy Shamallal találkozott, mindig arról álmodozott, hogy a férfi egyszer valami ilyesmit mondjon neki, hogy kimutassa valamilyen formában, hogy fontos a számára. Most, hogy megtörtént, semmi hajlandóságot nem érzett arra, hogy akár csak kisujját nyújtsa felé. Talán már odaadott neki mindent, amit adhatott, és elment olyan messzire, amennyire csak lehetséges volt. Shamal egyik lábáról a másikra állt. Nem tudja, mit mondjon, döbbent rá Luna. Mindig túlságosan jóképű volt, túlságosan tehetséges, most meg már túlságosan gazdag is: állandóan lógtak rajta a nők. A felső tagozat óta, mikor nyilvánvalóvá vált futótehetsége, lányok százai eszményítették, álmodoztak róla. Ez most valami egészen új volt Shamal King számára. - Be akarsz jönni? - kérdezte végül Luna. - Öö, persze. Shamal úgy nézett körbe Luna kis lakásában, mintha életében először látná. Odalépett a polchoz, hogy szemügyre vegye a könyveket meg a családi fotókat. - Ő az apád? - kérdezte egy zord, jóképű tengerésztiszt fényképére mutatva. - Igen, mielőtt nyugdíjba ment. - Vagyis te afféle hadiporonty vagy? - Tengerészporonty - helyesbített Luna, és arca alig láthatóan megrezzent, amiért Shamal nem ismerte föl az egyenruhát. Shamal újra kellemetlenül érezte magát. - Semmit sem tudok a katonaságról. Soha nem csináltam mást, csak fociztam. Gondolom, te beutaztad az egész világot, mi? - Csak részben. - Rögtön láttam rajtad, hogy úrilány vagy. - Azzal visszahelyezte a fotót a

helyére, és pontosan megigazította, ahogy eredetileg volt. - Biztosan ismered a borokat meg az efféle dolgokat. Luna kissé meglepődött. Shamal enyhén bizonytalannak tűnt, amely érzést régebben soha nem tudta volna elképzelni vele kapcsolatban. Mindig olyan pimasz volt és nagyszájú, mint aki természetesnek veszi, hogy ő van a figyelem középpontjában. Luna mindig úgy képzelte róla, egy palotában lakik, erre elbátortalanodik, amiért Luna utazott egy keveset életében, és kénytelen-kelletlen részt vett néhány protokollvacsorán. - Kérsz valamit inni? - kínálta. - Nincs semmi erős, csak sör. Vagy tudok adni gyümölcslevet, esetleg tejet. - Sört kérnék - mondta Shamal megkönnyebbülten. Talán attól félt, hogy számos finom fehérbor közül kell választania. Luna elővett két sört a hűtőből, kinyitotta őket, és ez egyiket odanyújtotta Shamalnak. Shamal megbabonázva nézte, ahogy Luna nagyokat kortyol - Azelőtt sosem láttalak sört inni. Luna megvonta a vállát. - Ez egyfajta népbetegség a katonai támaszpontokon. Én mindenesetre szeretem. Shamal leült, és a jéghideg üveget forgatta kezében. Egy pillanatig próbálta összeszedni bátorságát, majd így szólt: - Luna, öö, azért vagyok itt, hogy... - Azzal megállt, és újból forgatni kezdte az üveget. Luna leült vele szemben, és keresztbefonta hosszú lábait. Shamal tekintete megakadt a fedetlen, tejeskávé színű bőrön, pontosan, ahogy Luna várta. - Igen? Shamal megköszörülte a torkát. - Amikor nem találkoztunk többé, én... hogy is mondjam, meglepődtem. Azt hittem, hogy mi... hogy ez... - Szex volt közöttünk - mondta Luna lágyan, miután úgy döntött, segítségére siet a félszeg Shamalnak. Ha így folytatja, éjfél lesz, mire nagy nehezen kiböki, amit mondani akar. - Számodra nem volt több, és úgy tűnt, nem is akarsz többet. Én többre vágytam volna, de gondolom, téged jól ellát a többi pipid. Shamal még kényelmetlenebbül érezte magát.

- Öö... Ez több volt, mint szex. - Aha. Ezért kezdesz ki naponta vagy három lánnyal, ezért van minden városban szeretőd, ahova csak beteszed a lábad. Shamal, nem vagyok teljesen hülye. Felébredtem, és bilibe lógott az ujjam. Fontos akartam lenni a számodra, de már tudóm, hogy nem vagyok az. - De az vagy - erősködött a férfi. Újra a sörösüveg tanulmányozásába fogott, arca lángba borult. - Sokkal fontosabb, mint képzelnéd - motyogta. - Nem akarlak elveszíteni. Mégis, mit csináljak? - Dobd az összes többi lányt - vágta rá Luna. Ha képtelen vagy hű lenni hozzám, nem vagyok rád kíváncsi. - Igen, tudom. - Shamal kényszeredetten elmosolyodott. - Olvastam a listát. Bizonyos feltételeknek nem tudok megfelelni. Luna elmosolyodott. - Részben csak játék volt. Kivéve az első öt kívánalmat. - Vagyis ha... ha dobom a többi nőt,, akkor visszajössz hozzám? Luna elgondolkozott, olyan sokáig, hogy Shamal egészen beleizzadt, dacára a légkondicionáló berendezés nyújtotta hűvösnek. Luna rádöbbent, hogy gondolatban már törölte őt agyából, még ha a szíve erről nem is volt teljesen meggyőződve. Nem kevés erőfeszítést igényelne újra visszaállítani a dolgokat. - Adok egy esélyt - mondta végül, és Shamal megkönnyebbült sóhaj kíséretében dőlt hátra a kanapén. Luna kinyújtotta felé karcsú karját. - De ha hűtlen leszel, és akár csak egy lányt tapizni mersz valamelyik bulin, mint ahogy a múltkor rajtakaptalak, engem nem látsz többe. Nincs második esély, mert már mindegyikkel visszaéltél. - Esküszöm - mondta Shamal kezét felemelve. - Nem lesz több félrebaszás. - Mármint félrekefélés - javította ki Luna. - Micsoda? - Félrekefélés. - Azt mondom én is. - Kicsit jobban oda kellene figyelned a nyelvedre. - Kicsim, én focista vagyok. Mi gyakran káromkodunk. - Ez rendben is van a pályán. Most viszont nem a pályán vagy.

- Naa! - panaszkodott Shamal, ezúttal játékból. Máris meg akarsz változtatni. Luna megvonta a vállát amolyan „ha nem tetszik, fel is út, le is út” módon. Apám náladnál ezerszer cifrábban káromkodik, de a nyelvére ül, ha anyu ott van a közelben, mert tudja, hogy ő ki nem állhatja. Én se rajongok érte. A barátnőm, Jaine éppen most próbál leszokni a csúnya beszédről, és már egész jó úton halad. Ha ő képes rá, más is képes. - Oké, oké, megpróbálom. - Shamal hirtelen elvigyorodott. - Hé, ez egészen... meghitt, nem gondolod? Olyan... otthonos. Te rám ripakodsz, én pedig megígérem, hogy jó leszek. Mint egy igazi pár. Luna nevetett, és Shamal karjaiba dőlt. - Igen - felelte. - Mint egy igazi pár. HUSZONÖTÖDIK FEJEZET

Sam hunyorogva felnyitotta szemét a reggeli napfényben. Majd ásított egyet, és felült Luna kanapéján. Éjfél tájban a nők úgy döntöttek, hogy a lakást ugyanúgy őrizheti belülről is, mint kívülről, és ragaszkodtak hozzá, hogy bemenjen hozzájuk. Fáradt volt, hát engedelmeskedett. Már két, napja nem aludt valami sokat - ő ugyan aludt volna, de folyton ott feküdt alatta egy bizonyos okostóni, aki kis popójával izgettmozgott mozgott minduntalan - , ezenkívül ki volt akadva azon, hogy egy álló napi nyomozás teljesen hiábavalónak bizonyult egy másik ügyben, plusz nem jutott semerre sem a Hammerstead aktáival. A komputer a nevekkel kapcsolatban nem dobott ki semmit, kivéve egy egykori érvénytelen jeggyel utazót meg néhány csendháborítót. Éjfélkor a sörrel és csokoládéval feltankolt négy nő még mindig nagyszerű formában volt. Cherylről kiderült, hogy Marci szelídebb változatban, hasonló kinézettel és hanghordozással és ugyanolyan féktelen humorérzékkel megáldva. Beszélgettek, amíg csak be nem rekedtek, nevettek és sírtak, sört ittak, és felfaltak mindent, ami a kezük ügyébe esett. Szívderítő látványt nyújtottak. Egyszer csak átköltöztek a konyhába, Sam pedig elnyúlt a kanapén. Elaludt, de egyik fülével a konyhából kiszűrődő zajokra figyelt. Nem történt semmi ijesztő, kivéve, hogy rájött: Jaine sokat danolászik, mikor spicces. Mikor felébredt, azonnal észrevette, hogy elcsitult a zaj. Sőt teljes némaság borult a házra. Sam csendben kinyitotta a konyhaajtót, és bekukkantott: Mindenki aludt, fáradtságtól és alkoholtól hortyogva. T. J. enyhén horkolt, olyan finoman, hogy szinte nem is nevezhető igazi horkolásnak. Apja és négy fiútestvére mellett Sam aztán igazán megtanulta, milyen az igazi horkolás.

Jaine az asztal alatt volt. Szó szerint. Összegömbölyödött, fejét összefont karján nyugtatta, mint valami kis angyal. Sam szipogott egyet: ez aztán igazán bájos látvány. Jaine valószínűleg sokszor aludt így gyerekkorában. Luna karjára hajtotta fejét, mint a gyerekek az iskolában. Aranyos kislány, gondolta Sam, noha fel kell szednie némi vagányságot, ha tartani akarja a tempót a többiekkel. Cheryl feje is az asztalon nyugodott, ám ő egy edényfogót használt párna gyanánt. Kellő mennyiségű sör után sok dolog nyer értelmet, mely egyébként nem nyerne. Sam sikeresen felkutatta a kávét meg a kávéfőzőt, és feltett egy jó adagot, közben még véletlenül sem próbált meg csöndben maradni. A lányok még mindig aludtak. Mikor elkészült a kávé, Sam átkutatta a szekrényeket csészék után, majd levett ötöt. Négyet félig töltött, arra az esetre, ha netán valaki remegő kézzel próbálná felemelni, de a sajátját egészen a peremig. Majd így szólt: - Rendben, hölgyeim, ideje felkelni. Akár a falnak is beszélhetett volna, ugyanazt a hatást érte volna el bejelentésével. - Hölgyeim! - szólt erőteljesebb hangon. Semmi. - Jaine! Luna! T. J.! Cheryll Luna egész kicsit felemelte fejét az asztalról, homályosan rásandított, majd hagyta, hogy feje visszahulljon karjára. A másik három még csak meg sem rezzent. Sam elvigyorodott. Felrázhatná őket, tűnődött, de az nem lenne olyan mulatságos. Ami viszont felettébb mulatságos, ha keres egy fazekat meg egy fémkanalat, összecsapja, majd nézi, ahogy a négy lány felbőszült pillantás kíséretében felpattan. Jaine beverte fejét az asztalba, és felkiáltott: - A rohadt életbe! Küldetése sikerrel járt. Sam kiosztotta a kávéscsészéket, lehajolt Jaine-hez, hogy neki is odaadja az övét: ott ücsörgött az asztal alatt, fejét nyomkodta, és pislogott. Úristen, mennyire szereti ezt a nőt! - Gyerünk, ideje belehúzni - szólt a kis csoportnak. - Alig öt óra múlva kezdődik a temetés. - Öt óra múlva? - nyögött fel Luna. - Biztos vagy benne? - Biztos vagyok. Ez azt jelenti, hogy négy óra múlva már a ravatalozóban kell lennetek.

- Ez képtelenség - jelentette ki T. J., és nagy nehezen belekortyolt a kávéjába. - Még ki kell józanodnotok... - Nem vagyunk részegek morogta valaki az asztal alól. - Egyetek valamit, ha tudtok, zuhanyozzatok le, mossátok meg a hajatokat vagy amit akartok. Nincs idő arra, hogy az asztal alatt morgolódjatok. - Nem morgolódom. Nem, ez tényleg inkább vicsorgásnak tűnt. Talán némi gyógyhatású szex megédesítené a kedvét már ha Sam képes most erre. Momentán egészen tisztában volt vele, hogyan imádkozhatott a fekete özvegy hímje, mikor a nőstény közeledett, annak tudatában, hogy az élmény csodálatos lesz, csak éppen a feje is áldozatul esik. Hát, vannak bizonyos dolgok, melyekért az ember kész a fejét is kockára tenni. Cheryl nehézkesen felkecmergett. Arcán nyomott hagytak az edényfogó barázdái. Ivott egy kis kávét, megköszörülte a torkát, és így szólt: - Igaza van Samnek. Mozognunk kell, máskülönben elkésünk. Az asztal alól egy karcsú kar nyúlt ki egy üres kávéscsészét szorongatva. Sam újratöltötte. A kar visszahúzódott. Ha Isten is úgy akarja, negyven vagy ötven évig ebben lesz része. Rémisztő. De ami még rémisztőbb, hogy nagyon is ínyére van a dolog. T. J. megitta a kávéját, és felkelt némi repetáért, vagyis mozgásképesnek bizonyult. Így szólt. - Oké, ezzel megvolnánk. Most hadd pisiljek egyet, aztán megmosom az arcom, és akkor képes leszek elvezetni hazáig. - Botorkálva megindult a rövid kis előszobán. Hirtelen jajgatás hallatszott: Úristen, nem tudom elhinni, azt mondtam Samnek, pisilnem kell! Negyed óra sem telt bele, és mindnyájan ott álltak Sam előtt felsorakozva, beleértve Jaine-t is, és mind haragos képpel bámultak rá. - Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezt teszed velünk! - csattant fel Jaine, aztán engedelmesen belefújt a szondába. - Rendőr vagyok. Semmi esetre sem engedhetem, hogy a volán mögé üljetek, amíg nem ellenőriztem, hogy minden rendben van-e. - Leolvasta az eredményt, és fejét csóválva elvigyorodott. - Jó, hogy itt vagyok, cicuskám, mert te ma nem vezethetsz. A határérték felett vagy valamivel.

- Ugyan már! - De bizony. Most igyál még egy kis kávét, és maradj csöndben, míg a többieket is ellenőrzöm. Cheryl rendben volt, T. J. rendben volt, Luna rendben volt, még éppen. - Te csaltál! - vádolta Jaine, és szeme szikrákat szórt. - Hogy a pokolba csalhattam volna? Hiszen te magad fújtál bele! - Akkor nem jó a szonda! Hibás. Mindnyájan ugyanannyit ittunk, akkor hogy lehet, hogy nálam magasabb értéket mutat?! - A többiek súlyosabbak nálad - magyarázta Sam türelmesen. - Luna megközelíti a határértéket, de még szabályos. Te viszont nem. Elviszlek. Jaine most úgy nézett rá, mint egy durcás kisgyerek. - És mégis melyik kocsit fogjuk, itt hagyni, az enyémet vagy a tiedet? - A tiédet. Legalább úgy látszik, mintha Luna nem lenne egyedül, ha valaki idesandít a kocsibeállóra. Ez az érv hatott. Jaine még mindig duzzogott, de egy perc elteltével így szólt: Rendben. - Viszonylag kisebb nehézségek árán beemelte ülepét a furgonba, ahol azon nyomban újra elaludt. Sam felkeltette annyira, hogy saját erejéből el tudjon kecmeregni a házáig, de felettébb haragosan pislogott, mialatt Sam megengedte a zuhanyt, és hozzálátott, hogy előbb magáról, majd Jaine-ről is lehámozza a ruhát. - Meg akartad mosni a hajad? - kérdezte. - Igen. - Nagyszerű. Akkor mindegy, mikor raklak ide. - Azzal felkapta Jaine-t, és beemelte a zuhanyba, közvetlenül a vízsugár alá. Jaine köpködött meg köhögött, de nem hadakozott Sam ellen. Ehelyett mélyet sóhajtott, mint akinek jól esik a langyos permet. Miután haját besamponozta és leöblítette, így szólt: - Nem vagyok valami jó formában. - Észrevettem. - Mindig kába vagyok, ha nem alszom ki magam. - Ó, hát ez a baj? - tudakolta Sam szárazon.

- Elsősorban. Általában remekül érzem magam néhány sör után. - Tegnap éjjel is remekül érezted magad. A reggel már más lapra tartozik. - Most azt hiszed, másnapos vagyok. Pedig nem. Jó, egy kicsit fáj a fejem, de nem nagyon. Ezt vedd figyelmeztetésnek, ha netán úgy döntenél, hogy ma éjjel megint nem hagysz aludni. - Még hogy én nem hagylak? Én nem hagylak téged? - ismételte hitetlenkedve. - Ezt az a nő mondja, aki tegnap hajnali kettőkor felrázott legédesebb álmomból?! - Nem ráztalak fel, csak... rád vetettem magam. De nem ráztalak fel. - Rám vetetted magad - ismételte Sam. - Merevedésed volt. Ezt csak nem hagyhattam ki?! - Talán felébreszthettél volna, még mielőtt hozzálátsz, hogy ne hagyd ki. - Nézd - magyarázta Jaine mérgesen. - Ha nincs szándékodban használni, ne feküdj a hátadon a farkadat égnek meresztve. Ha ez nem felhívás keringőre, akkor semmi. - De hiszen aludtam. Magától történt... - Ami azt illeti, most is teljesen magától állt fel. Jaine érezte a bökdösést a hasában. Lepillantott... és elmosolyodott! Olyan mosollyal; melytől Sam golyói riadtan megrezzentek. Jaine egyetlen mozdulattal hátat fordított nekik, és a zuhanyzás alatt egyáltalán nem vett tudomást Samről. - Hahó! - szólt Sam, hogy végre magára vonja az érdeklődését. Hangjából riadalom sütött. - Ugye, ezt a mostanit sem akarod kihagyni?!

Időben odaértek a ravatalozóhoz, de az még zárva volt. Sam elhozta Lunától Jaine kocsiját, hogy ha a gyilkos ott lesz a temetésen, ne lássa meg, hogy Jaine Sam furgonjából száll ki, mert ebből könnyen kitalálhatja, hol lakik. Most, hogy a Cobra foglalja el a garázst, Samnek a furgonnal a beállón vagy Jaine garázsában kellett parkolnia, ami elég macerás volt, mert Jaine garázsán nincs automata ajtó. Kipihente magát, és Jaine is határozottan vidámabb hangulatban volt. A gyógyhatású szeretkezés remek találmány. Jaine-nek úgy öt percig sikerült

ellenállnia, de amikor Sam igazán hízelgőre fogta, kék szemében szikrák gyúlták, ahogy hozzábújt, és ezt suttogta: - Olyan feszültnek érzem magam. Azt hiszem, szükségem lenne egy kis ellazulásra. Fantasztikusan néz ki, gondolta Sam, ahogy a szobán keresztül Jaine-t nézte. Csinos tengerészkék kosztümöt viselt, amely pontosan térdig ért, hozzá szexi papucscipőt. Hagyta, hogy Sam nézze, ahogy felteszi az úgynevezett temetési sminket. A nőknek nyilván megvan a sminkstratégiájuk minden egyes alkalomra. A szemhéjtus és a szempillaceruza vízálló, nehogy elkenődjön. Semmi arcpír vagy alapozó, csakis púder, mert Jaine meg kell öleljen néhány embert, és nem akarja összekenni a ruhájukat. És csókálló rúzs, az általa „diszkrét mályvának" nevezett árnyalatban, noha Samnek fogalma se volt, hogy jön ide a mályva. A rúzs egyszerűen rózsaszínű, de a nők képtelenek egyszerűen rózsaszínnek hívni. A nők egy másik fajhoz tartoznak. Földönkívüliek. Ez az egyetlen magyarázat. Cheryl feketében volt, méltóságteljes benyomást keltett. A férje is elkísérte, ott állt mögötte a kezét fogva. T. J. sötétzöld kosztümöt viselt, és az ő férje is ott álldogált. Mr. Yother jóképű, tipikus amerikai férfi volt, ápolt barna hajjal és szabályos arcvonásokkal. Nem fogta meg T. J. kezét, és Samnek az is feltűnt, hogy T. J. nem néz rá túl gyakran. Itt valami nincs rendben, gondolta. Luna lábközépig érő, testhez álló piros ruhát viselt. Egyszerűen gyönyörű volt. Csatlakozott Jaine-hez, és Sam is közelebb lépett hozzájuk, hogy hallja, amit beszélnek. - Marci imádta a pirosat - jegyezte meg Jaine Lunára mosolyogva, és megfogta a kezét. - Kár, hogy nekem nem jutott eszembe. Luna szája széle megremegett. - Stílusosan akartam elbúcsúzni tőle. Ugye, ez még nem vall rossz ízlésre? - Viccelsz? Remek ötlet. Aki ismerte Marcit, érteni fogja, aki nem, az pedig úgysem számít. Roger Bernsen is ott volt, próbált elvegyülni a tömegben, noha nem túl nagy sikerrel. Nem csatlakozott a beszélgetőkhöz, de hisz nem is azért jöttek, hogy társasági életet éljenek. Körbesétáltak, figyelték a tömeget, hallgatták, ki miről beszélget. A közönség soraiban volt néhány szőke férfi, de Sam valamennyiüket alaposan megfigyelte, és szemmel láthatóan egyikük sem törődött Jaine-nel vagy a többiekkel. Legtöbbjük feleségük kíséretében érkezett. Lehet, hogy a gyilkos nőn- ember, és látszólag teljesen normális életet él, ezzel Sam teljesen tisztában volt, de hacsak nem hidegvérű sorozatgyilkosról van szó, valószínűleg mutat valamiféle érzelmet, ha szembesül a művével meg a további célpontjaival. Sam ugyanakkor nem hitte, hogy ilyen gyilkossal állnának szemben: a

támadások túlságosan személyesek, túl érzelemmel telítettek, mintha olyasvalaki követte volna el őket, aki elvesztette a fejét. Sam az egész, irgalmasan rövidke ceremónia alatt le nem vette szemét a tömegről. A forróság már-már fojtogató volt, pedig Cheryl a lehető legkorábbi időpontot választotta, hogy a nap legmelegebb szakát megússzák. Sam elkapta Bernsen pillantását, és Roger lassan megcsóválta a fejét. Tehát ő sem vett észre semmi gyanúsat. Mindent videóra rögzítenek, és utána majd megnézik a filmet, hogy lássák, volt-e valami, ami elkerülte a figyelmüket, de Sam nem hitte, hogy volt. A francba, pedig teljesen biztosra vette, hogy a gyilkos el fog jönni. Cheryl sírdogált egy kicsit, de igyekezett úrrá lenni bánatán. Sam látta, hogy Jaine egy összehajtott zsebkendő szélével törli meg szemét: újabb női taktika a szemfesték megóvására. Nem hitte, hogy az ő lánytestvérei is ismernék eme taktikákat. Egy csinos, karcsú nő, fekete ruhában közeledett Cheryl felé, és részvétnyilvánításra nyújtotta kezét, majd hirtelen összetörve a meglepődött Cheryl karjába hullott sírva. - Egyszerűen nem tudom elhinni - zokogta. - Az iroda nem is ugyanaz nélküle. T. J. és Luna közelebb lépett Jaine-hez, mindketten „hát itt meg mi folyik” pillantással meredtek a nőre. Sam is hozzájuk lépett. Az emberek csoportokba gyűltek, és udvariasan nem vettek tudomást az érzelmi kitörésről, így Sam sem keltett semmi gyanút, mikor ugyanígy tett. - Tudhattam volna előre, hogy Leah, amilyen, elő fog állni ezzel a nagyjelenettel - morogta megvetően T. J. - Igazi drámakirálynő - tette hozzá Sam kedvéért. - Az én osztályomon dolgozik, és rendszeresen ezt műveli. Csak mondj neki valamit, ami kicsit is elszomorító, és máris tragédiává nagyítja. Jaine megrökönyödve, haragos tekintettel szemlélte a jelenetet. Megcsóválta a fejét, és gyászos hangon így szólt: - Bolond lyukból bolond szél fúj... T. J. nevetésben tört ki, amit megpróbált köhögésnek álcázni. Gyorsan elfordult, arca elvörösödött, ahogy próbált uralkodni magán. Luna alsó ajkát harapdálta, de egy kuncogás mégis kibukott belőle, és neki sem maradt más választása, mint hogy hátat fordítson. Sam kezével eltakarta a száját, de válla rázkódott. Az emberek azt hihették, hogy zokog.

Piros ruha! A kis szajha piros ruhát viselt! Corin nem hitt a szemének. Ez olyan szégyenteljes, annyira vásári. Ezt igazán nem gondolta volna róla, és annyira megdöbbent rajta, hogy nem tellett tőle más, mint hogy egy ujjal se érjen hozzá. Anya teljesen ki lenne borulva. Az ilyen nő nem érdemli meg, hogy éljen. Egyikük sem. Mocskos, romlott lotyók, és ő igazán nagy szolgálatot tesz a világnak azzal, hogy megszabadítja tőlük. Luna megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor végre belépett lakásába, és lerúghatta magas sarkú cipőjét. Iszonyúan sajgott a lába, de megérte a fáradtságot, hogy Marci kedvéért jól nézzen ki. Újra megtenné, ha szükséges lenne, de örült, hogy nem az. Most, hogy vége volt a temetésnek, elcsigázottnak, kimerültnek érezte magát. A virrasztás elmondhatatlanul sokát segített: kész katarzis volt számára Marciról beszélgetni, nevetgélni, sírni, és csakis ezért volt képes átvészelni az egész mai napot. Magának a temetésnek, a szertartásnak is megvolt a maga vigasztaló ereje. Apja mesélte, hogy a katonai temetések, minden pompájukkal, a protokollal meg a pontosan vezényelt mozdulatokkal, vigaszul szolgáltak a család számára. A ceremónia azt erősítette meg, hogy ez a személy fontos ember volt. Ezt az embert tisztelet övezte. És a szertartás egyfajta érzelmi mérföldkő, az a pont, ahol a gyászolók leróhatják kegyeletüket a halott előtt, és egyben kiindulópontként szolgálhat saját további életük számára. Különös, hogyan kötődtek mindnyájan Cherylhez. Olyan volt, mintha Marci lenne közöttük, mégis más, hiszen Cherylnek nyilvánvalóan megvan a saját maga személyisége. Jó lenne tartani vele a kapcsolatot továbbra is. Luna kicsavart karral próbálta lehúzni ruhája cipzárját, és már félig sikerrel is járt, mikor valaki csöngetett az ajtón. Összeborzadt, ereiben megfagyott a vér. Ó, Istenem. Ő áll odakinn, ebben biztos volt. Hazáig követte. Tudta, hogy egyedül van most. Lábujjhegyen megindult a telefon felé, mintha a férfi legalábbis átlátna az ajtón, és ;tudná,. mit csinál. Képes lenne betörni? Jaine házába behatolt egyetlen üvegablak betörésével, de elég erős-e ahhoz, hogy egy tömör ajtóval is elbánjon? Luna sosem gondolt rá, hogy megtudakolja, ez egyszerű faajtó, vagy van rajta valami megerősítés. - Luna? - A hang zavartnak, erőtlennek tant. - Leah vagyok, Leah Street. Minden rendben? - Leah? - kérdezte Luna erőtlenül, és a megkönnyebbüléstől egészen megszédült. Előrehajolt, mély levegőt vett, hogy elmúljon az iménti remegése.

- Próbáltalak utolérni, de túlságosan siettél - kiabált be Leah. Igen, ez tényleg így volt. Alig várta, hogy hazaérjen, és ledobhassa magáról a cipőt. - Várj egy percet. Éppen öltözöm. - Mi a fenét keres itt Leah? - tűnődött, ahogy az ajtóhoz lépett, és levette róla a láncot. Azért mielőtt kinyitotta volna, még kikukucskált a lyukon, hogy meggyőződjön róla, tényleg Leah az, noha felismerte a hangját. Leah volt az, szomorúnak és fáradtnak tűnt, és Luna egyszeriben hibásnak érezte magát, amiért kinevette őt a temetésen. El nem tudta képzelni, miért akar vele beszélni Leah, eddig alig néhány szót váltottak, azt is csak futólag, de azért kinyitotta az ajtót. - Gyere be - invitálta. - Borzasztó nagy hőség volt a szertartáson, igaz? Kérsz valami hideget inni? - Igen, köszönöm - felelte Leah. Hatalmas válltáskát cipelt magával, és miután a nagy súlyt leemelte, úgy tartotta karjá ban, mint valami kisbabát. Ahogy Luna megfordult, hogy meginduljon a konyha felé, feltűnt neki, Leah szőke haja hogyan csillog a fényben. Még alaposabban szemügyre vette, enyhén összeráncolta a szemöldökét, és visszafordult. Túl későn. HUSZONHATODIK FEJEZET

Jaine vasárnap reggel fél tizenegykor ébredt. Akkor is csak azért, meg megszólalt a telefon. Ügyetlenül-a készülék felé nyúlt, majd hirtelen eszébe villant, hogy hiszen ez Sam háza, és ezzel visszaroskadt a párnára. Az ő oldalán van a készülék, na és? Sam telefonja, Sam felelőssége. A férfi megmozdult mellette, érezte melegét, keménységét, férfias pézsmaillatát. - Felvennéd a telefont? - kérdezte álmosan. - Téged keresnek - morogta Jaine. - Honnan tudod? - A te telefonod. - Jaine utálta magyarázni a magától értetődőt. Sam morgott valamit a bajusza alatt, aztán nagy nehezen egyik könyökére támaszkodott, és keresztülhajolt Jaine-en, a matracba préselve ezzel.

- Tessék - szólt a kagylóba. - Donovan. - Igen - mondta rövid szünet után. - Itt van. - Azzal önelégült mosoly kíséretében Jaine párnájára dobta a telefonkagylót. - Shelley az. Jaine-nek eszébe villant néhány keresetlen kifejezés, de nem ejtette ki őket száján. Sam még mindig nem fizettette meg adósságát azért a káromkodásért, amely akkor csúszott ki a száján, mikor a virrasztás után kolompolással ébresztette őket legédesebb álmukból. Nem akart újabb adósságokat. Füléhez emelte a kagylót, és így szólt: - Szia! - Sam ezalatt visszafeküdt mellé. - Hosszú volt az éjszaka? - kérdezte Shelley gonoszkodva. - Úgy tizenkét, tizenhárom óra. Mint mindig az év ezen szakában. Ekkor kemény, forró test nyomódott a hátához, forró kéz kezdte hasát simogatni, és kúszott fel lassan a melléig. Fenekét hátulról böködte valami, ami szintén kemény és forró volt. - Ha-ha - szólt Shelley. Vissza kell vinned a macskát. - Úgy hangzott, mint aki nem ad helyt ellenkezésnek. - BooBoot? Miért? - Mintha nem tudná. Sam a mellbimbóit morzsolgatta, Jaine odatette a kezét, hogy lefogja az ujjait. Összpontosítania kellett a beszélgetésre, nehogy megint nála kössön ki a macska. - Tönkreteszi a bútoraimat! Mindig olyan aranyos kiscicának tűnt, ehelyett egy romboló démon! - Egyszerűen csak kivan akadva a környezetváltozástól. - Miután a mellbimbóktól megfosztatott, Sam lejjebb csúsztatta kezét egy másik érdekes tájékra. Jaine összeszorította a lábát, hogy útját állja a matató ujjaknak. - Én még jobban ki vagyok akadva! - Shelley hangja olyan volt, mint aki nem egyszerűen ki van akadva, de teljesen ki van kelve magából. - Nézd, képtelen vagyok az esküvőd előkészítésével foglalkozni, ha a nap minden másodpercében erre a kis démonra kell figyelnem. - Ki akarod tenni annak a veszélynek, hogy valaki megöli? El akarod mesélni anyunak, hogy az elmebeteg gyilkos azért szabta át kicsit a macskája fazonját, mert téged jobban érdekelt a lakásod berendezése, mint az ő érzései? - A mindenit, ezt aztán gyönyörűen mondta. Mesterien. Shelley gyorsan kapkodta a levegőt. - Nem játszol tisztességesen - fakadt ki. Samnek sikerült kiszabadítani a kezét Jaine combjainak szorításából, és más

taktikát választott: hátulról intézett támadást. Ez az összpontosítást akadályozó kéz ráütött a fenekére, majd lejjebb és előbbre csúszott, mígnem megtalálta, amit keresett, és két hosszú ujj hatolt Jaine testébe. Jaine-nek elakadt a lélegzete, és kis híján elejtette a telefont. Shelley is taktikát váltott. - Nem is a saját házadban vagy; hanem Samnél. BooBoo ott teljes biztonságban lesz. Ó, nem. Így nem képes odafigyelni. Sam ujjai nagyok és érdesek, és őt teljesen megőrjítik. Hát ez a bosszú, amiért nem volt hajlandó felvenni a telefont, és ha nem hagyja abba, a fejére hoz egy feldühödött macskát, aki szétcincál mindent a házában. - Csak cirógasd sokat - nyögte ki. - Majd lehiggad. - Na persze, néhány rövidke héten belül. - Különösen azt imádja, ha a füle tövét vakargatják. - Gyere érte. - Shel, nem hozhatok ide egy macskát valaki másnak a házába! - Dehogynem. Sam egy egész falka eszeveszett démonmacskával is megküzdene, csak hogy a bugyidba jusson. Addig üsd a vasat, amíg meleg! Néhány hónap múlva már az sem fog eszébe jutni, hogy megborotválkozzon, mielőtt hancúrozni támad kedve. Klassz. Shelley női-férfi ellentétet akar csiholni a dologból. Sam ujjperce a klitoriszát simogatta éppen, és ő majdnem felsikoltott. Sikerült annyit felelnie, hogy „nem lehet”, noha fogalma sem volt, ezt melyiküknek mondja, Samnek vagy Shelleynek. Sam így felelt: - Dehogyisnem - lassú, érdes hangon, Shelley pedig a fülébe üvöltött: - Ó; Istenem, hát ti most is épp azt csináljátok?! Hallottam! Mialatt te velem beszélgetsz, Sam téged dug?! - Ugyan már - dadogta Jaine, és Sam, meghazudtolva Jaine-t, ujjait kihúzta, és helyükre tekintélyes falloszát csúsztatta. Jaine beharapta az ajkát, de egy szűkölő hang így is utat tört rajta. - Értem én, csak az időmet pazarlom, ha most próbálok meg beszélni veled mondta Shelley. - Majd újra hívlak, ha már nem vagy elfoglalt. Mennyi ideig szokott tartani nála? Öt perc? Tíz? Most meg mondjon pontos időpontot. Az, hogy ajkába harapott, semmit sem

használt. Még jó, hogy ott a párna. Kétségbeesetten küzdve, hogy egyetlen percre, csak egyre visszanyerje önuralmát, sikerült kinyögnie: - Egy-két óra. - Két óra! - Shelley újra felvisított. Majd elhallgatott. - Nincs egy bátyja? - Nn-négy. - A mindenit! - Újra csönd támadt, Shelley nyilvánvalóan összegezte magában az előnyöket meg hátrányokat arra az esetre, ha dobná Alt Sam valamelyik bátyjáért cserébe. Végül felsóhajtott. - Át fogom gondolni a stratégiámat. Te bizonyára inkább hagynád, hogy BooBoo teljesen szétrombolja a házamat, tégláról téglára, semmint hogy keresztbe tegyél egy ilyen különleges férfiúnak, igaz? - Ezt eltaláltad - nyugtázta Jaine lehunyt szemmel. Sam pozíciót váltott, térdre helyezkedett, és szétterpesztette Jaine combjait, bal lábát karján megtámasztva. Ebben a testhelyzetben a behatolás erőteljes és egyenes volt, és Sam bal combja épp a legmegfelelőbb helyen dörzsölte Jaine-t. Jainenek megint a párnába kellett harapnia. - Oké, elengedlek. - Shelley feladta a küzdelmet. - Én megpróbáltam. - Szia! - hörögte Jaine, és kinyújtózott, hogy a telefont a helyére tegye, de nem ért el odáig. Sam előrehajolt, hogy megtegye ezt a szívességet, és a mozdulattól olyan mélyen Jaine-be csusszant, hogy Jaine felkiáltott, és elélvezett. Mikor újra képes volt megszólalni, arcából kisimította a hajszálait, és ezt mondta: - Rémes vagy. - Még mindig zihált, teljesen el volt gyengülve, és képtelen volt bármi mást tenni, mint feküdni ott. - Nem, kicsim, én nagyon jó vagyok - ellenkezett Sam, és be is bizonyította. Mikor ott feküdt mellette izzadtan és elcsigázottan, álmosan így szólt: - Ha jól értem, majdnem visszakaptuk BooBoot. - Igen, te persze nem sokat tettél az ügy érdekében - morgolódott Jaine. Ráadásul Shelley még rá is jött, mit művelsz éppen. Ezt valószínűleg soha nem fogja megbocsátani. A telefon újra megcsörrent. Jaine odaszólt: - Ha Shelley az, nem vagyok itt. - És persze elfogja hinni - felelte Sam, ahogy megragadta a kagylót. - Nem érdekel, hogy mit hisz el és mit nem, csak ne kelljen vele beszélnem.

- Szia! - mondta Sam. - Igen, itt van. Azzal átnyújtotta a kagylót, Jaine pedig rásandított, ahogy átvette. Sam odasúgta, hogy „Cheryl az”, és Jaine megkönnyebbült. - Szia, Cheryl. - Szia. Figyelj, egyfolytában próbálom Lunát hívni. Van néhány fotóm Marciról, amelyekről másolatot kért, és a címét akarom elkérni, hogy tudjam, hova küldjem őket. Igaz, hogy tegnap voltam nála, de ki figyel oda az utcanevekre meg házszámokra? Mindenesetre nem veszi fel a telefont, úgyhogy meg tudnád adni -a címét? Jaine felült az ágyban, a rémülettől libabőrös lett. - Nem veszi fel? Mégis, mióta próbálod elérni? - Azt hiszem, úgy nyolc óta. Három órája: - Cherylnek hirtelen leesett a tantusz, és felkiáltott: - Ó, Istenem. Sam már kiszállt az ágyból, a nadrágját vette fel éppen. - Ki? - kérdezte nyersen, és bekapcsolta a mobiltelefonját. - Luna - válaszolta Jaine összeszorult torokkal. - Figyelj, Cheryl, lehet, hogy nincs semmi baj. Talán csak templomba ment, vagy Shamallal reggelizik. Biztos vele van. Utánanézek, és felhívlak, ha megtaláltam, rendben? Sam benyomott néhány számot a telefonjába, mialatt tiszta inget vett elő a gardróbszekrényből, és belebújt. Zoknijával és cipőjével a kezében kisétált a hálószobából, és olyan halkan beszélt a kis készülékbe, hogy Jaine nem hallhatta, mit mond. Jaine így szólt Cherylhez: - Sam már hívja is az embereit. Meg fogja találni. Azzal lerakta, anélkül hogy elköszönt volna, majd kiugrott az ágyból, és hozzálátott, hogy hamarjában összekapkodja saját ruháit. Másodpercről másodpercre jobban remegett. Alig néhány perccel ezelőtt még olyan felhőtlenül boldognak érezte magát, most pedig belebetegedett a rémületbe. Az ellentét már-már bénító volt. Beviharzott a nappaliba, magára húzta a farmernadrágját, mialatt Sam kilépett az ajtón. Pisztolya és csipogója is nála volt. - Várj! - kiáltotta Jaine rémteltén. - Nem - fordult vissza Sam kezét az ajtógombon nyugtatva. - Te nem jöhetsz. - De igen. - Jaine kárbepillantott cipője után kutatva. A francba is, a fürdőszobában; hagyta. - Várj meg! - Jaine - szólt Sam igazi zsarus határozottsággal. - Nem! Ha történt valami,

csak útban lennél. Úgysem engednek be, ahhoz meg túl nagy a hőség, hogy kint üldögélj a furgonban. Menj át T. J.-hez, és ott várj meg. Ahogy megtudok valamit, felhívlak. Jaine még mindig remegett, és immár sírva is fakadt. Nem csoda, ha Sam nem akarja, hogy ott lábatlankodjon. Kezével megsimította arcát. - Me-megígéred? - Megígérem. - Sam arckifejezése lágyabb lett. - Vigyázz magadra T. J.-hez menet. És kicsim, ne engedjetek be senkit, rendben? Jaine bólintott: - Oké. - Majd hívlak mondta újra Sam, és elment. Jaine leroskadt a kanapéra, és nagy hüppögésekkel sírva fakadt. Ezt képtelen újra végigcsinálni, egyszerűen képtelen. Nem lehet, hogy Lunát is... Olyan fiatal és olyan szép, az a szemét nem bánthatta. Luna most biztosan Shamallal van, úgy ragyogott a boldogságtól a férfi hirtelen pálfordulása miatt, hogy azóta biztos minden percet együtt töltenek. Sam meg fogja találni. Shamal száma titkos, de a rendőrök a titkos számokat is meg tudják szerezni. Luna biztosan Shamalnál van, Jaine pedig komplett hülyének fogja érezni magát, amiért így bepánikolt. Végre abbahagyta a sírást, és megtörölte az arcát. El kell mennie T. J.-hez, hogy ott várja Sam hívását. Elindult a fürdőszoba felé, majd hirtelen visszafordult, és kulcsra zárta a bejárati ajtót. Húsz perccel később, egy gyors fogmosás meg fésülködés után, már ott volt T. J.-nél. Rátapadt a csengőgombra: - T. J.! Jaine vagyok! Siess! Hallotta bentről a futóléptekét, aztán a cocker spániel ugatását, majd az ajtó felnyílt, és T. J aggódó arca bukkant fel benne. - Mi a baj? - kérdezte T. J. betessékelve Jaine-t, de Jaine képtelen volt elmondani, nem jött ki szó a torkán. A cocker spániel, Trilby még mindig hisztérikusan üvöltött, és felugrált a lábukra. - Trilby, menj innen! - szólt rá T. J. Ajka remegett, és nyelt egyet. - Luna? Jaine bólintott, és még mindig képtelen volt egyetlen hangot is kinyögni. T. J. szája elé tette kezét, torkából fájdalmas kiáltás szakadt fel, és a falnak dőlt. - Nem, nem! - visszakozott Jaine, és átölelte T. J.-t. Sajnálom, sajnálom. Nem úgy értettem, hogy... - Nagy levegőt vett. - Még nem tudunk semmit sem.

Sam már úton van a háza felé, és ide fog szólni, mihelyst megtud... - Mi folyik itt? - kérdezte Galan rémülten, ahogy az előszobába lépett, kezében a vasárnapi újság egy részével. Trilby odarohant hozzá, szélsebesen csóválva kicsiny farokcsonkját. Az az átkozott remegés újból rátört. Próbált uralkodni felette. - Luna eltűnt, Cheryl képtelen őt elérni telefonon. - Vagyis elment bevásárolni - mondta Galan, és megrántotta a vállát. T. J. velőig hatoló dühös pillantást vetett rá: - Azt hiszi, csak hisztizünk, és Marcit valami kábszeres ölte meg. - Ez mindenesetre értelmesebben hangzik, mint hogy egy őrült leselkedik rátok - vágott vissza Galan. - Felesleges mindent túldramatizálni. - Ha mi túldramatizáljuk, akkor a rendőrség is jegyezte. meg Jaine. Aztán ajkába harapott. Nem akart egy házastársi veszekedés középpontjába kerülni, T. J.-nek és Galannak nélküle is megvan a maga baja. Galan újból megrántotta a vállát. - T. J. mondta, hogy egy zsaruhoz készülsz feleségül menni, úgyhogy bizonyára jól elszórakoztok. Gyerünk, kutyuskám. - Azzal sarkon fordult, és újságjával visszatért odújába. Trilby a lába körül ugrándozott.' - Ne is törődj vele! - mondta T. J. - Mondd el, mi történt. Jaine elmesélte, amit Cheryl mondott, és hogy mennyi ideje mindennek. T. J. az órára sandított, dél is elmúlt valamennyivel. - Legalább négy órája nincs otthon. Biztos, hogy nem vásárolni ment. Felhívta valaki Shamalt? - Titkos a száma, de Sam majd megszerzi. Kimentek a konyhába, ahol T. J. olvasott, mikor Jaine betoppant. Nyitott könyve az alkóvban hevert. T. J. feltett egy kávét. Már mindketten a második csészénél tartottak, mikor a vezeték nélküli telefon, végre megszólalt. T. J. felkapta: - Sam? T. J. egy pillanatig hallgatott, és arca láttán Jaine megértette, hogy kialudt a remény utolsó szikrája is. T. J. le volt taglózva, minden vér kiszállt ereiből. Ajka mozgott, de nem jött ki rajta hang. Jaine kikapta kezéből a telefont. - Sam? Mondd el, mi van!

Sam nagyot sóhajtott. - Kicsim, annyira sajnálom. úgy tűnik, tegnap este történt, talán rögtön azt követően, hogy hazaért a temetésről. T. J. zokogva az asztalra hajtotta fejét. Jaine megsimogatta a vállát, próbálta megvigasztalni, de ő maga is érezte, hogy menten összeomlik, és magával ragadja a fájdalom, és talán egyáltalán nem is képes vigaszt nyújtani. - Maradj ott - mondta Sam. - Ne menj sehova. - Ott leszek, mihelyst elszabadulok. Ez nem az én körzetem, de mindnyájan összedugjuk a fejünket. Lehet, hogy órákig is eltart, addig ne mozdulj - intette. - Rendben - suttogta Jaine, és lerakta a kagylót. Galan az ajtóhoz lépett, és ott állt tanácstalanul T. J.-re meredve, mint ha remélné, hogy felesége csak túljátssza a dolgot, ám volt valami arckifejezésében, ami elárulta, hogy tudja: ezúttal más a helyzet. Elsápadt. Mi történt? - kérdezte rekedt hangon. - Sam volt az - mondta Jaine. - Luna meghalt. - Ekkor fájdalma, melyet ez idáig sikerült kordában tartania, felülkerekedett rajta, és jó ideig csak zokogott-zokogott T. J.-be kapaszkodva. Alkonyodott, mire Sam megérkezett. Fáradtnak és mérgésnek látszott. Bemutatkozott Galannak, mivel a két nő elfelejtette bemutatni őket egymásnak. - Maga ott volt a temetésen - villant fel hirtelen Galánban. Sam bólintott. - Mint ahogy egy Sterling Heights-i nyomozó is. Reméltük, hogy lefülelhetjük az illetőt, de vagy túl dörzsölt fickóval állunk szemben, vagy nem ment el a temetésre. Galan feleségére sandított. T. J. csendben ült, szórakozottan cirógatva a fekete-fehér cocker spánielt. Galan pillantása tegnap olyan távolinak tűnt, ám most nem volt semmi távoli abban, ahogy őt nézte. - Valaki tényleg a nyomukban van. Olyan átkozottul nehéz ezt elhinni. - Hát, pedig jobb, ha elhiszi - felelte Sam nyersen, és gyomra összerándult, ahogy felvillant előtte, mit művelt az a mocsok Lunával. Ugyanaz a vad, személyes indíttatású támadás: a felismerhetetlenségig szétroncsolt arc, többszörösen szúrt seb, szexuális erőszak. Marcitól eltérően viszont ő még életben volt, mikor megszúrták, a lakás padlója csak úgy tocsogott a vérben. A ruháit is megszaggatták, csakúgy, mint Jaine házában. Amikor Sam arra gondolt, milyen közel állt hozzá Jaine, hogy meghaljon, és mit kellett volna elszenvednie, ha otthon alszik szerda éjjel, alig bírta türtőztetni magát. - Értesítették már a szüleit? - kérdezte Jaine elcsukló hangon. - Toledóban laknak, nem messze innen.

- Igen, már itt is vannak - felelte Sam. Azzal leült, és karjával átfonta Jaine vállát, fejét vállára hajtotta. Megszólalt a csipogója. Sam az övéhez nyúlt, és elhallgattatta, majd a kijelzett számra pillantott, és arcát dörzsölgetve káromkodott egyet. Mennem kell. - Jaine itt maradhat - mondta T. J., még mielőtt Sam megkérhette volna. - Nincs nálam egyetlen ruha sem - mondta Jaine, de ez nem ellenkezés volt, inkább csak tényszerű megállapítás. - Hazaviszlek - ajánlotta Galan. - T. J. is jön velünk. Összeszeded, amire szükséged van, és addig maradsz nálunk, ameddig csak kedved tartja. San jóváhagyólag bólintott. - Majd hívlak mondta, ahogy kilépett az ajtón.

Corin előre-hátra ringatta magát. Nem tud elaludni, nem tud elaludni. Nem tud elaludni. –Magában dúdolgatott, mint kiskorában, de a varázsdal most nem hatott. Azon tűnődött, vajon mióta nem hat. Nem emlékezett. A piros ruhás szajha kinyiffant. Anya olyan elégedett. Kettő kész, jöhet a másik kettő. Jól érezte magát. Életében először anyja kedvére tudott tenni. Azelőtt soha semmi nem volt elég jó neki, mert mindig hibát követett el, akármennyire is próbálta őt anyja tökéletességre nevelni. Ezt most viszont jól csinálta: anyja nagyon örült. Megtisztította a világot ezektől a szajháktól,, szép sorban: egykettő-három. Nem. Ez túl sok. Hárommal még nem végzett. Megpróbálta, de az egyik nem volt otthon. Arra viszont emlékszik, hogy látta a temetésen. Nevetett. Vagy az a másik volt? Összezavarodott, mert az arcok egymásra torlódtak emlékezetében. Az embernek nem szabad nevetnie egy temetésen. Ez annyira sértő az elhunyt hozzátartozói számára. Mégis, melyik nevetett? Miért nem emlékszik rá? Nem számít, nyugtatta magát, és máris jobb kedve lett. Mindkettőjüknek meg kell halniuk, és akkor ugyan nem számít már, melyikük nevetett, vagy hogy melyikük volt Ms. C. Nem számít, mert anya végre – végre boldog lesz, és soha de soha nem bántja őt többé.

HUSZONHETEDIK FEJEZET

Hétfő reggel Sam kezébe hajtott fejjel üldögélt a warreni rendőrkapitányságon, és a Hammerstead aktáit lapozgatta újra meg újra. A számítógépek egyik nevet sem dobták ki, így Bernsennel együtt nem tehettek mást, mint hogy többször átolvassák az anyagot, hogy rábukkanjanak valamire, ami szöget üt a fejükbe, és nyomra vezeti őket. Mert itt kell lennie, Sam tudta, hogy itt kell lennie. Csak még nem találta meg. Gyanította, hogy azt is tudja, mi az, mert olyan furcsa érzése volt, hogy valami egyfolytában elkerüli a figyelmét. Nem tudott ujjal rábökni, mindazonáltal ott volt, és előbb vagy utóbb szemet fog neki szúrni. Csak remélhette, hogy inkább előbb, mint utóbb, mondjuk a következő percben. Ez a fickó gyűlöli a nőket. Képtelen kijönni velük, nem szeret velük dolgozni. Lehet, hogy aktájában szerepel egy ellene benyújtott panasz, akár egy feljelentés is szexuális zaklatásról. Ilyesmi ugyan azonnal feltűnt volna nekik, de lehet, hogy a panaszt úgy fogalmazták, hogy a vád nehezen megfogható. Aznap se T. J., se Jaine nem dolgozott. Még mindig együtt voltak, noha átköltöztek T. J.-éktől Shelleyékhez a csaholó kis cocker spániellel együtt, aki bármiféle betolakodó láttán riadót jelzett, akár egy madárka volt az a belső udvarban, akár egy sétáló a ház előtti fasoron. Sam félt, hogy Jaine az egész napot otthon akarja tölteni, a gardedami kötelességét roppant komolyan ellátó Mrs. Kulavich szárnyai alatt, ha már beszerelték az új riasztóberendezést - szombaton, míg ők a temetésen voltak. A riasztórendszer nagyszerű, csak épp nem állja útját egy megrögzött gyilkosnak. Am Jaine nem akart egyedül lenni. Egymásba kapaszkodtak T. J.-vel, le voltak taglózva, és szinte szédültek a gondolattól, mi történt az ő kis baráti körükkel. Most már senki sem kételkedett abban, hogy a lista váltotta ki az erőszakot, és a környék rendőrkapitányságai különítményt hoztak létre a nyomozás összehangolására, hiszen a barátnők nem ugyanabban a körzetben laktak. A nemzeti hírcsatornák ráharaptak a történetre. - Ki gyilkolja a listás hölgyeket? - tette fel a kérdést vészjósló hangon az egyik hírolvasó. - Detroit körzetét sokkolta a két nő halála, akik a néhány hete olyan nagy vihart kavart, humoros és ellentmondásos listát írták Mr. Tökéletesről. A Hammerstead kerítésénél újból riporterek vertek tanyát, meg akartak szólaltatni bárkit, aki ismeretségben állt a két áldozattal. A különítmény megállapodott velük, hogy minden elkészült riportról átadnak egy másolatot arra az esetre, ha a fickó, akit keresnek, villogni akarna a nemzeti televízióban, két „barátnőjét" gyászolva.

A riporterek jártak Jaine házánál is, de elszállingóztak, mikor rájöttek, hogy nincs ott senki. Sam úgy képzelte, biztosan T. J.-nél is próbálkoztak, éppen ezért hívta fel Shelleyt, hogy megkérje, hadd töltse nála Jaine és T. J. a mai napot. Shelley boldogan vállalta. Sam persze gondolta, hogy a szaglászok megkérdeznek néhány embert; akik ismernek másik néhány embert, és segítségükkel rábukkannak Shelleyékre, de Jaine-t és T. J.-t legalább egy napig nem zargatja senki. Sam megdörzsölte a szemét. Aludt vagy két órát. Éjjel egy másik gyilkosság színhelyére is riasztották, egy tizenéves fiú ügyében. Ennek a végére könnyen pontot tehettek a srác új barátnője exbarátjának letartóztatásával, aki nagyon a szívére vette, hogy a srác azt mondta neki, szívjon gázt. A papírmunka így is, mint mindig, sok macerával járt. Hol van a jelentés arról a cipőtalpnyomról, amelyet Jaine házában találtak? Általában nem kellett hozzá ilyen sok idő, hogy választ kapjanak. Átkutatta az íróasztalát, de senki se tette le a számára, amíg nem volt bent. Talán Bernsenhez került, mivel minden dokumentumot átküldenek egymásnak. Luna halála előtt többen kételkedtek abban, hogy a betörésnek Jaine házában köze lenne Marci meggyilkolásához, ám ő és Bernsen biztos volt benne. Most persze már elhallgattak a kételkedők. Felhívta Rogert. Nálad van a jelentés a cipőtalpnyomról? - Még csak nem is láttam. Ugy érted, te sem kaptad meg? - Nem. A labor biztosan elhányta valahová. Küldök nekik, egy újabb kérelmet. - A francba, gondolta, ahogy lerakta a kagylót. Ha valami nem hiányzik nekik, az a halogatás. Lehet, hogy a cipőtalpnyom nem lényeges, de az is előfordulhat, hogy egy ritka cipőtől származik, annyira különlegestől, hogy valaki a Harnmerstead-ben rápillant, és felkiált: - Á, igen. Ixipszilonnak éppen ilyen van. Kész vagyont fizetett érte. Figyelmét: ismét az aktákra fordította, és annyira feszült volt a tehetetlenségtől, hogy legszívesebben összetört volna valamit. Itt van az orra előtt, tudta. Nincs más dolga, mint hogy rábukkanjon. Galan aznap korán eljött a munkahelyéről. A tegnapi események annyira felkavarták, hogy egyszerűen képtelen volt koncentrálni. Nem vágyott másra, mint arra, hogy beugorjon T. J.-ért Jaine nővéréhez, aztán hazavigye, ahol ő vigyázhat rá. Nem tudja megmondani, hogyan veszítették el az érdeklődést egymás iránt vagyis, tudja. Az ártatlan kis flörtölgetés a munkahelyén Xandrea Conawayjel kezdett fontosnak tűnni a számára, meg aztán talán soha nem is volt olyan ártatlan. Mikor kezdett mindent, amit T. J. tett vagy mondott, Xandreához mérni, aki mindig csinosan volt öltözve, és sohasem zsémbelődött? Persze hogy T. J. otthon nincs csinosan öltözve, jutott eszébe. Ő sincs. Éppen

ezért van otthona az embernek, hogy kiengedjen és kényelembe helyezze magát. És akkor mi van, ha morgolódik néha, amiért nem viszi ki a szemetet? ó meg akkor morgolódik, ha T. J. szemfestékei beborítják az egész fürdőszobapolcot. Két ember, ha együtt él, néha óhatatlanul egymás idegeire megy. Ez is része a házasságnak. Szerette T. J.-t tizennégy éves kora óta. Hogyan is téveszthette ezt szem elől, meg azt, amit együtt elértek? Miért volt szükség egy elvetemült gyilkos fenyegetésére ahhoz, hogy rádöbbenjen, belehalna, ha elveszítené őt? Fogalma sincs, hogyan tehetne jóvá mindent. Azt sem tudja, T. J. vajon hagyja-e. Az elmúlt; hét óta, amióta T. J. rájött, hogy ő belegabalyodott Xandreába, teljesen elzárkózott előle. Talán azt hitte, hogy ténylegesen megcsalta őt, pedig az igazság az, hogy közte és Xandrea között soha nem fajultak idáig a dolgok. Csókolóztak, igen, de ezen túl semmi sem történt. Próbálta elképzelni, hogyan érezné magát, ha egy férfi megcsókolná T. J.-t, és gyomra összerándult. A csók talán mégsem olyan könnyen megbocsátható dolog. Hason csúszna előtte, ha csak egyszer úgy mosolyogna rá, mintha fontos lenne a számára. Jaine nővére egy nagy, kétemeletes, koloniális stílusban épített házban lakott St. Clair Shoresban. Az ajtók a háromautós garázs szintje fölött nyíltak, de Sam Donovan piros furgonja ott parkolt a beállón. Galan beállt mellé, és a kanyargós sétányon elindult a kétszárnyú bejárati ajtóhoz, ahol megnyomta a csengőt, és várt. Donovan nyitott ajtót. Galan észrevette, hogy még mindig övén lóg a fegyvere. Ha neki lenne fegyvere, gondolta, minden bizonnyal ő is magánál hordaná, akár legális, akár nem. - Hogy vannak? - kérdezte Galan halkan, ahogy belépett. - Fáradtan. Még mindig a sokk hatása alatt állnak. Shelley azt mondta, egész nap hol elszunyókáltak, hol felébredtek, gondolom, az elmúlt éjjel nem sokat aludhattak. Galan megrázta a fejét. Szinte egész éjjel beszélgettek. Furcsa, nem arról a szemétről beszélgettek, aki ezt művelte, és nem is arról, hogy milyen közel állt mindehhez Jaine is azon az éjszakán, mikor betörtek hozzá. Egyszerűen csak Lunáról meg Marciról folyt a szó. - Ez olyan számukra, mintha két közeli hozzátartozójukat veszítették volna el. Beletelik majd egy kis időbe, mire túlteszik magukat rajta. - Sam gyakorta szembesült a gyásszal, pontosan tudta, hogy Jaine túl fogja tenni magát rajta, mert az a nyughatatlan természete keresztülküzdi rajta magát, de azt is ugyanilyen jól tudta, hogy hetek, akár hónapok kellenek hozzá, hogy a fájdalom árnyékolta szempár újra csillogjon.

Ami a házat illeti, itt minden nyugodt volt. Shelley férje, Al tévét nézett éppen. Bakfis lányuk, Stefanie az emeleten telefonált, míg a tizenegy éves Nicholas videójátékot játszott a számítógépen. A nők a konyhában ücsörögtek - vajon miért mindig éppen a konyhában? -, beszélgettek, diétás üdítőt szürcsölgettek, és megettek mindent, ami csak akadt, Shelley kamrájában. A gyász mély barázdákat szántott Jaine és T. J. arcára is, sápadtak voltak, ám szemük száraz volt. T. J. megrökönyödött, ahogy megpillantotta férjét. - Hát te mit keresel itt? - Nem tűnt túlságosan boldognak, hogy látja. - Veled akartam lenni - felelte Galan. - Tudom, hogy fáradt vagy, ezért nem akartam, hogy csak éjfél körül kerülj haza. Nem is szólva Shelleyről meg a családjáról, akik biztosan korábban le akarnak feküdni. Shelley legyintett egyet. - Emiatt aztán ne izgasd magad. Általában későn fekszünk le, mikor nincs iskola. - És mi van a riporterekkel? - kérdezte T. J. - Nem lesz nyugtunk, ha azóta is ott hemzsegnek. - Kétleném, hogy mindörökké ott akarnak állomásozni - mondta Sam. Interjút szeretnének készíteni, oké, de másoktól is hozzájuthatnak információhoz. Több mint valószínű, hogy ha mást nem találtak ma otthon, körbetelefonálgattak, ahelyett hogy sátrat vertek volna az udvarotokban. - Akkor hazamegyek - mondta T. J., és felállt. Megölelte Shelleyt. - Ezer köszönet. Ma életet mentettél. Shelley is megölelte őt. - Nagyon szívesen. Gyere vissza holnap is, ha nem dolgozol. Akármit is csinálj, semmiképp ne maradj otthon egyedül! - Köszönöm. Lehet, hogy szavadon foglak, bár... azt hiszem, holnap mégis inkább bemegyek dolgozni. Ha visszaáll a megszokott rutin, talán nem gondolok olyasmire, amire nem kellene. Jaine így szólt: - Azt hiszem, mi is hazamegyünk Sammel. Ugyanolyan kimerültnek látszik, mint amilyennek én érzem magam. - Te bemész dolgozni holnap? - kérdezte T. J. - Nem tudom. Lehet, majd felhívlak, és megmondom. - Trilby! - kiáltott T. J., és a kutya talpra szökkent, egész kis testében reszketve a lelkesedéstől. - Gyere kislány, menjünk haza. Trilby csaholva ugrándozott T. J. lába körül. Galan lehajolt, hogy megsimogassa, mire a kutya megnyalta a kezét.

- Hol a pórázod? - kérdezte, és Trilby már szaladt is, hogy hozza. A kutya általában megnevettette T. J.-t, ám most még csak mosolyt sem csalt arcára. Hazafelé menet T. J. kibámult az ablakon. - Nem kellett volna ilyen korán eljönnöd a munkahelyedről. - mondta. - Jól vagyok. - Veled akartam lenni - ismételte Galan, és nagyot sóhajtott. Jobban szerette volna, ha ez a beszélgetés otthon zajlik köztük, mikor megérkeznek; ahol magához ölelheti T. J.-t, de lehet, hogy mégis ez a megfelelő hely és idő. Legalább T. J. nem tud arrébb sétálni. -. Ne haragudj - mondta halkan. T. J. még csak rá se pillantott. - Miért? - Amiért egy seggfej voltam, egy hülye seggfej. Jobban szeretlek, mint bárki mást ezen a földkerekségen, és belebetegszem a gondolatba, hogy elveszíthetlek. - És mi van a kis barátnőddel? - T. J. olyan becsmérlően ejtette ki a szót, mintha férje gyermeteg kamasz lenne, aki csakis a percnyi örömöknek él. Galan hunyorgott. - Tudom, hogy nem hiszel nekem, de esküszöm, hogy nem voltam annyira hülye. - Mégis, pontosan mennyire voltál hülye? Galan tudta, T. J. sosem hagyja, hogy kitérjen a válasz elől. Már az iskolában is a falnak szorította, ha megpróbálta eltitkolni előle, amire kíváncsi volt. Tekintetét le nem véve az útról, minthogy félt T. J.-re nézni, így felelt: - Annyira voltam hülye, hogy flörtöltem vele. Meg csókolóztam vele. De ennél több nem történt. Sosem. - Még egy kis tapizás sem? - T. J. hangja elárulta, hogy nem hisz Galannak. - Soha - jelentette ki a férfi határozottan. - Én.... a fenébe is, T. J., egyszerűen nem esett jól, és most nem is a testi részére gondolok.. Ő nem te vagy. Nem is tudom, talán jót tett az önérzetemnek, mert élveztem a bizsergést, de rosszat tettem, és ezt már akkor is tudtam. - És mégis, ki az a nő? - kérdezte T.J A nő nevének kiejtéséhez Galannak össze kellett szednie minden maradék bátorságát, mert tudta, a névtől egyszeriben testet ölt, valós személlyé válik. - Xandrea Conaway.

- Találkoztam vele? Galan megingatta a fejét. Hirtelen rádöbbent, hogy T. J. még mindig nem néz rá. - Azt, hiszem, nem. - Xandrea - ismételte T. J. - Ez úgy hangzik, mint valami koktél. Galannak esze ágában sem volt bármi szépet mondani Xandreáról. Ehelyett így szólt: - Szeretlek. Tegnap, mikor kiderült, mi történt Lunával, és rádöbbentem, hogy... - Hangja elcsuklott. Nyelnie kellett, mielőtt folytatni tudta volna. Mikor rádöbbentem, hogy veszély leselkedik rád, olyan volt, mintha arcon csaptak volna. . - Úgy tűnik, felkelti az ember érdeklődését, ha a másiknak egy elvetemült gyilkos liheg a nyomában - jegyezte meg T. J. szárazon. - Hát igen - Galan úgy döntött, tiszta vizet önt a pohárba, és így szólt: - Adsz nekem még egy esélyt? - Nem tudom - felelte T. J., és Galan magába roskadt. - Megmondtam, hogy nem leszek meggondolatlan, és nem teszek semmi drasztikus lépést, és tartom is a szavam. A figyelmem mostanság egészen másra irányul, úgyhogy azt hiszem, egy időre elnapolhatnánk ezt a beszélgetést. Ez jól is van így, gondolta Galan. Egy kis könnyelműsködés, kihagyott ziccer, de mégsem végleges vereség. - Aludhatok veled? - Úgy érted, szeretkezni akarsz velem? - Nem, úgy értem, aludni akarok veled. A közös ágyunkban. Persze szívesen szeretkeznék is veled, de ha nincs kedved, legalább azt megengeded, hogy veled aludjak? T. J. olyan sokáig tépelődött a válaszon, hogy Galan mármár azt hitte, túllőtt a célon. Végül T. J. így szólt: - Rendben. Galan megkönnyebbülten felsóhajtott. T. J. nincs oda a lelkesedéstől, de nem is rúgta ki. Vagyis kapott egy lehetőséget. Olyan sok évet töltöttek el együtt, és ez összetartja őket, míg az olyan párok, amelyeknek nem túl hosszú a közös történelmük, esetleg hamarabb feladják. Galan nem várhatta, hogy egyetlen éjszaka alatt fátylat borítsanak az elmúlt két évben elkövetett

valamennyi hibára. Viszont T. J. függőben hagyta a kérdést, ami azt jelenti, hogy nem fogja most azonnal elhagyni, akármennyire is biztos most a dolgában, vagy akármennyi időbe telik is majd, hogy elhitesse vele, szereti őt. A legeslegfontosabb dolog most az, hogy életben maradjon, még ha utána ki is sétál az ajtón. Galan nem tudta, vajon képes lenne-e elviselni, hogy elveszítse őt, abban viszont egészen biztos volt, hogy azt képtelen lenne elviselni, ha el kellene őt temetnie.

- Annyira fáradt vagyok - mondta Jaine. - Biztosan te is nagyon kimerült vagy. - Egész nap csak kávén éltem - felelte Sam. - Bár már gyengülőben a hatása. Akarod, hogy ma este korán lefeküdjünk? Jaine ásított. - Azt hiszem, nincs más választásom. Kétlem; hogy fenn tudnék maradni, még ha akarnám is. - Megnyomkodta a homlokát. Egész nap szaggató fejfájás kínoz, semmi nem használt, amit bevettem rá. - Ezt nevezem - szólt Sam lágyan. - Még össze sem házasodtunk, és máris fejfájásod van. Ez megérdemelt egy halványka mosolyt. - Shelley ma is előhozakodott egy termetes uborkával? A mosoly kicsit szélesebb lett, noha szomorúság vegyült hozzá. - Igen, valahányszor lehunytuk a szemcinket, máris ránk pakolt egy-két uborkaszeletet. Fogalmam sincs, hogy használ-e, mindenesetre kellemes érzés. - Szünetet tartott. - Haladtatok ma valamit? Sam dühösen felmordult. - Egy helyben topogunk. A számítógép nem dobott ki semmit, úgyhogy Bernsennel átrágjuk az aktákat, hátha találunk valamit, ami élkerülte a figyelmünket. Nem jut eszedbe zaklatással kapcsolatos feljelentés vagy más jellegű összezördülés két kolléga között? - Emlékszem, mikor Sada Whited rajtakapta a férjét, hogy Emily Hearsttel hetyeg. Kicsit összezördültek a parkolóban, de nem hinném, hogy ilyesmire vagy kíváncsi. - Jaine újra ásított egyet. - Szexuális zaklatás? Nem emlékszem semmi ilyesmire. Bennett Trottert valószínűleg naponta feljelenthetnék ilyesmivel, de nem hinném, hogy valaki is megtette már. Egyébként pedig sötét haja van. - Nem zártuk ki a barnákat. Sőt, egyáltalán senkit nem zártunk ki. Marcira ráragadhatott az a hajszál az áruházban is. Mesélj nekem erről a Bennett

Trotterről. - Egy faszfej, mindig olyan megjegyzéseket tesz, amelyekről azt hiszi, hogy nagyon erotikusak, de ő az egyetlen, aki azt hiszi. Ismered ezt a típust. Persze hogy ismeri. Azon tűnődött, ez a Trotter vajon be tudna-e számolni a kérdéses két napról bizonyítékkal alátámasztva. - Sok olyan ember van, akit senki sem szeret - folytatta Jaine. - Az egyik ilyen a főnököm, Ashford deWynter. A lista egyik legádázabb ellensége volt, mígnem a cég úgy döntött, hogy é1 az ingyenreklám lehetőségével. Erre ő is megbékélt vele. - Sam gondolatban odaillesztette a névsor végére Ashford deWynter nevét. Van még valaki? - Nem ismerek mindenkit. Lássuk csak. Senki sem szereti például Leah Streetet, de nem hiszem, hogy ez most érdekes lenne. A név ismerősen csengett. Egyetlen másodperc - alatt a `'helyére tette magában. - Ő a drámakirálynő. - És kegyetlenül ellenszenves. Örülök, hogy nem a mi osztályunkon dolgozik. T. J.-nek mindennap meggyűlik vele a baja. - Bárki más Trotteren és deWyntern kívül? - Senki különleges. Emlékszem egy Cary vagy valami hasonló nevű srácra, aki teljesen kikelt magából, mikor először megjelent a lista, mert néhány nő cikizni kezdte a kritériumokkal kapcsolatban, de egyáltalán nem volt erőszakos, csak duzzogott egy sort. - Nem tudnád megkérdezni a pontos nevét? - Dehogynem. Dominica Flores volt az egyik nő, aki szekírozta. Holnap reggel felhívom.

Különös, mennyire megváltozott minden, tűnődött T. J. másnap reggel, ahogy belépett a Hammerstead épületébe. Marci és Luna nincs itt. Soha többé nem is lesznek. Amennyire nehéz volt elfogadni Marci halálát, annyira lehetetlen volt Lunáét. T. J. még mindig nem tért napirendre fölötte. Luna olyan tündökletes volt, olyan aranyos, hogyan is volt képes valaki megölni őt egy hülye lista miatt? A gyilkos itt van az épületben, gondolta. Lehet, hogy mellette megy el a folyosón. Talán nem volt a legbölcsebb dolog, hogy bejött dolgozni, de furcsa

módon mégis éppen azért akart itt lenni, mert a gyilkos is itt van. Talán elszólja magát, noha tisztában volt vele, hogy ennek nem túl nagy az esélye. Esetleg elkap egy arckifejezést, valamit, akármit, ami segít kideríteni, hogy ki az illető. Igaz, hogy ő nem Sherlock Holmes, de azért nem is olyan buta. Mindig Jaine volt a legmerészebb közöttük, bár T. J. úgy gondolta, ez a merészség már-már vakmerőségbe hajlik. Persze meglehet, az is vakmerőség, hogy ma bejött dolgozni. Jaine nem jött be: tegnapi szaggató fejfájása nem múlt el, és még egy napot Shelley gondoskodó védőszárnyai alatt tölt. T. J.-nek be kellett ismernie, az is igencsak ínyére volt, ahogyan Galan aggódott érte. Buta, tálán egyenesen ostoba dolog volt bejönni, mikor tudta, hogy Galan halálra izgulja magát, de olyan sokáig levegőnek nézte, hogy ez a; heves aggódás most balzsamként enyhítette fájdalmát. Az elmúlt éjszaka meglepte, amit férje mondott. Talán tényleg képesek újrakezdeni. Nem siet elfogadni a mentségeit, mint ahogy a válást sem siettette, mikor házasságuk először meginogni látszott, ugyanakkor tényleg szereti Galant, és hosszú -idő óta most először úgy gondolja, talán a férfi is szereti őt. Végül Luna és Shamal között is megoldódott minden, éppen mielőtt Lunát meggyilkolták. Két nap boldogság adatott a számukra. Két nap, mikor Luna egy egész életre szóló boldogságot is megérdemelt volna. T. J. hirtelen megborzongott. Lehet, hogy neki is csak két napja lesz Galannal, hogy fegyverszünetet kössenek? Nem. A gyilkos nem fog tudni elbánni vele, ahogy Marcival és Lunával. El nem tudta képzelni, hogyan engedhette be Luna a férfit lakásába, ahogy a rendőrség gondolja. Lehet, hogy már bent volt, és ott várt rá. Sam azt mondta, nem találták nyomát erőszakos behatolásnak, de lehet, hogy a gyilkos leszerelte a zárat. Vagy talán hozzájutott valahogy-egy kulcshoz. Nem érti, hogyan, de valahogy mégiscsak be kellett jutnia. Ha Galan még munkában lesz, amikor ő ma délután hazaér, tűnődött, nem fog egyedül bemenni a házba. Majd megkér egy szomszédot, hogy kísérje be az ajtón. És ott van Trilby a még nagyobb biztonság kedvéért: a kiskutya figyelmét semmi nem kerüli el. A cocker spánielek lelkesen őrzik a gazdájukat és családját. Néhanapján az ugatás már egészen elviselhetetlen volt, ám T. J. most hálát érzett, amiért ilyen éber. Leah Street meglepve pillantott fel, mikor T. J. belépett az irodába. - Nem vártalak mára - mondta. T. J. elrejtette saját meglepettségét. Leah öltözéke sosem volt valami csinos, de legalább ápolt volt. Ma viszont úgy nézett ki, mintha a felmosórongyot kapta volna magára. Szoknya és blúz volt rajta, de a szoknya el volt szakadva egyik oldalt, és kilátszott alóla kombinéja szegélye. T. J. sosem gondolta, hogy manapság hord még valaki kombinét, ha nem muszáj, például a késő

nyári, hőségben. Leah blúza gyűrött volt, elején pedig pecsét, díszelgett. Még a haja is, mely általában rendezett volt, úgy nézett ki, mintha Leah nem fésülködött volna, mielőtt elindult otthonról. Ahogy észrevette, hogy Leah várakozásteljes pillantással nézi, gondolatban próbált visszakanyarodni a beszélgetéshez. - Gondoltam, a munka majd segít. Tudod, a mindennapi rutin. - Rutin. - Leah bólintott, mintha a szó szíven ütötte volna. Furcsa. De hisz Leah mindig is kilógott néhány szál sült krumplival a hamburgermenüből. Nem túlságosan, épp csak egy kicsit: Amennyire T. J. meg tudta mondani, Leah ma aztán különösen furcsa volt, csakis saját kis világával térődött: Tett-vett, körmöt reszelt, felvett egy-két telefont. Megfontoltnak tűnt, ha nem is túl hatékonynak. - Nem tudom, majd visszahívlak - úgy tűnt, ez a kedvenc mondata aznapra. Kevéssel kilenc óra után eltűnt, és tíz perccel később került elő, éktelen foltokkal a blúzán. Odalépett T. J.-hez, fölé hajolt, és ezt suttogta: - Elő kellene vennem néhány aktát. Segítenél nekem levenni a dobozokat? Miféle aktákat? Miféle dobozokat? Szinte minden aktát számítógépre vittek már. T. J. már nyitotta a száját, hogy megkérdezze, mégis, miről beszél, de Leah rövid, zavart pillantást vetett körbe az irodában, mintha olyan problémáról lenne szó, amelyhez az aktáknak semmi köze, és nem akarja; hogy a többiek megtudják. - Miért pont én? - tűnődött T. J., de aztán sóhajtva így felelt: - Hát persze. Követte Leah-t a lift felé. - Hol vannak ezek az akták? - kérdezte. - Lent, a raktárban. - Fogalmam sem volt, hogy a raktárban tényleg raktároznak valamit viccelődött, de Leah szemmel láthatólag nem vette a lapot. - Hát persze - felelte zavartan. A lift üres volt, és az első emeleti folyosón sem találkoztak senkivel, ami nem volt meglepő, tekintve a korai időpontot. Mindenki az irodájában tartózkodott, a komputeres gyökerek minden bizonnyal köpőcsőcsatát vívtak, a kávészünet ideje pedig még nem jött el, mikor az emberek elkezdenek mozgolódni. Áthaladtak a szűk, hányászöld folyosón, és Leah kinyitotta a Raktár feliratú ajtót. Félrelépett, hogy maga elé engedje T. J.-t. T. J. orrát megcsapta a

nedves és savanykás szag, a levegő olyan áporodott volt, mintha jó ideje nem tette volna be ide a lábát senki sem. Sötét is volt. Hol van a kapcsoló? - kérdezte még kint állva. Valami erősen hátba vágta, és betaszította a sötét, büdös helyiségbe. T. J., a durva betonpadlóra vágódott, lehorzsolta kezét és térdét. Hirtelen rémes felismerés villant agyába, mialatt megpróbált oldalára gördülni és feltápászkodni a földről. Ekkor egy hosszú fém cső lendült felé süvítve. Felkiáltott, vagy legalábbis úgy gondolta. Nem volt biztos benne,, mert szíve olyan vadul kalapált fülében, mint valami mennydörgés, és emellett nem hallott semmi mást. Próbálta megragadni a csövet, és kicsavarni a másik karjából. Ám Leah erős volt, nagyon erős, és egy kemény lökéssel ismét a földre taszította T. J.-t. T. J. ismét hallotta azt a süvítő hangot, majd fénycsóvák robbantak fejében, és többé nem hallott semmit sem. HUSZONNYOLCADIK FEJEZET

A folyosón kinyílt egy ajtó. Corin megdermedt, ahogy a folyosón végighaladó súlyos lépteket hallgatta, aztán újra ajtónyitódás és csukódás hallatszott. Valaki a karbantartásról, döbbent rá. Ha a férfi idenéz, és meglátja a nyitott raktárajtót, nyilván közelebb jön, hogy megnézze, ki van itt. Corin kétségbeesett. Miért nem gondolt a lehetőségre, hogy a karbantartók a közelben lehetnek? Gondolnia kellett volna rá, lám, nem volt elég elővigyázatos, és anya dühös lesz. A mocskos betonpadlón heverő nőre pillantott a nyitott raktárajtón beszűrődő fényben. Lélegzik? Nem tudta kivenni, és félt újabb zajt csapni. Ezt most egyáltalán nem csinálta jól. Nem tervezte meg elég pontosan, és ez riadalommal töltötte el, mert mikor valamit nem tökéletesen végzett el, anya mindig megdühödött rá. A kedvére kell tennie, ki kell gondolnia valamit, amit képes jól megcsinálni, amivel jóváteheti a hibát. A másik. Az a nagyszájú. Vele is elhibázta a dolgot, de az nem rajta múlt, hiszen a szajha nem volt otthon. Vajon anya meg fogja ezt érteni? Nem. Anya nem fogad el semmiféle kifogást. Vissza kell mennie, hogy jóvátegye a hibát. De mit fog csinálni, ha a szajha megint nem lesz otthon? Azt tudja, hogy nincs a munkahelyén: ellenőrizte. Akkor hol lehet?

Meg fogja találni. Tudja, kik a szülei és hol laknak, tudja, hogy hívják a bátyját és a nővérét, és a címüket is tudja. Sok mindent tud róla. Mint ahogy mindenkiről, aki itt dolgozik az épületben, mert imádja a személyi aktákat olvasgatni. Otthoni gépére kimásolhatja a társadalombiztosítási számukat meg a születési dátumukat, és még egy csomó mindent megtudhat róluk az utolsó. Nem várhat vele tovább. Meg kell találnia most azonnal, véghez kell vinnie a feladatot, amelyet anya kiszabott rá. Egészen halkan a mozdulatlan női test mellé helyezte a csövet, és kiosont a helyiségből. A lehető legkevesebb zaj kíséretében becsukta maga mögött az ajtót, majd lábujjhegyen elsietett.

Wayne Satran nyomozó megállt Sam íróasztala mellett kezében egy faxszal. Itt van a jelentés a cipőtalpnyomról, amit annyira vártál. - Azzal a többi jelentés tetejére dobta a papírlapot, és a saját asztala felé folytatta útját. Sam felemelte a jelentést, és elolvasta az első sort: A cipőtalp márkája nem megfeleltethető... Mi a franc ez? Minden bűnügyi laboratóriumnak van könyve vagy adatbázisa a sportcipőtalp-mintázatokról, amelyet állandóan frissítenek. Néha előfordul, hogy egy gyártó megfeledkezik róla, hogy mintát küldjön egy új modellről, vagy bármilyen okból megtagadja ezt. Ilyenkor a labor egyszerűen beszerez egy párat a kérdéses cipőből, hogy meglegyen a szükséges minta. Lehet, hogy a cipőt egy másik országban vásárolták. Talán sötét márkahamisítási ügy terméke, de az is lehet, hogy a fickó elég agyafúrt volt ahhoz, hogy egy kés segítségével megváltoztassa a mintát. Habár ezt kötve hiszi. Nem olyan gyilkos ez, aki mindent alaposan átgondol: inkább érzelmeitől meg a kínálkozó alkalomtól vezérelve cselekszik. Már készült arrébb hajítani a jelentést, de rádöbbent, hogy túl hosszú ahhoz képest, hogy a márka nem meghatározható. Nem engedheti meg magának, hogy akár csak egyetlen kis adatot is átugorjon, nem hagyhatja, hogy a nagy sietségben elkerülje valami a figyelmét. Ujra hozzálátott az olvasáshoz: A cipőtalp márkája nem megfeleltethető egyetlen férfi sportcipő márkájának sem. Ugyanakkor a minta egybevág -egy exkluzív gyártmányú, kifejezetten nők számára tervezett modellel. A rendelkezésre álló töredék nem elégséges a méret meghatározásához, de körülbelül harmincnyolc-negyvenes lehet. Női cipő? Ez a fickó női cipőt hord? Vagy pedig ... a fickó igazából nő.

- A büdös francba! - sziszegte Sam a fogai között, majd a telefonhoz nyúlt, és benyomta Bernsen számát. Mikor Roger felvette a telefont, így szólt: Megkaptam a jelentést a cipótalpnyomról. Női cipőtől származik. Egy pillanatra néma csönd hallatszott, majd Roger így szólt: - Most ugratsz. - Ugyanolyan megdöbbentnek tűnt a hír hallatán, amilyennek Sam is érezte magát. A számítógépes keresésből kizártuk a nőket. Kelepcébe kerültünk. Az ő aktáikat is át kell futnunk. - Azt akarod mondani, hogy egy nő... - Roger elhallgatott, és Sam tudta, hogy kollégája arra gondol, mit művelt a gyilkos Marci és Luna testével. Magasságos ég! - Most már tudjuk, hogyan nyithatta Luna ki az ajtót. Másképp nem áll össze a kép. De ő egy férfitól tartott, nem egy nőtől. - Az érzés, hogy valami elkerülte a figyelmüket, egyre erősödött benne. - Egy nő. Gondoljunk egy szőke nőre. Hirtelenjében maga elé idézte Marci temetését és a magas szőke nőt, aki összeomlott, és Cheryl karjaiba vetette magát. A drámakirálynő, mondta róla T. J., de Jaine máshogy fogalmazott: „Bolond lyukból bolond szél fúj..." Jaine úgy gondolta, a nőnek hiányzik egy kereke, valami nem stimmel vele. A francba is! Még említette is a névét, mikor felsorolta azon munkatársakat, akik nehezen jönnek ki a többiekkel. T. J. mást is mondott, ami akkor szintén nem kattant be azonnal: hogy a nő a humánpolitikán dolgozik. Vagyis hozzáférése van bármihez, minden akta valamennyi információjához, beleértve a telefonszámokat meg a hozzátartozók nevét és címét, akiket vészhelyzet esetén értesíteni kell. Ez az! Ennek szemet kellett volna szúrnia. Laurence Strawn külön el is mondta, hogy a személyi akták nincsenek on-line összeköttetésben az Internettel, lehetetlen hozzájuk férni. Akárki is hívta T. J. mobiltelefonját, a számhoz csakis az aktából juthatott, az aktához viszont, külön engedély nélkül, csakis a humánpolitikán dolgozók férhettek hozzá. Hogy is hívják? Hogy a francba hívják? Sam a telefonért nyúlt, hogy felhívja Jaine-t, de hirtelen beugrott neki a név, még mielőtt benyomta volna a számot: Street. Leah Street. Inkább Bernsent hívta. - Leah Street - szólt rekedten, mikor Roger felvette. - Aki hisztit rendezett Marci temetésén. - Az a szőke! - kiáltott fel Roger. - A fenébe! Még a profil is passzol rá.

Teljes mértékben, tűnődött Sam. Az idegesség, a túláradó érzelmek, a képtelenség arra, hogy meghúzódjon a háttérben. - Itt van nálam az aktája mondta Roger. - A viselkedésével kapcsolatban számos panasz érkezett. Nem jön ki az emberekkel. Istenem, ez tipikus. Beidézzük kihallgatásra, aztán meglátjuk, mit tudunk kiszedni belőle. - Ilyenkor a munkahelyén lesz mondta Sam, és hirtelen összeszorult a torka. T. J. ma bement dolgozni: Ugyanazon az osztályon vannak, a humánpolitikán. - Hívd fel T. J:-t - mondta Roger. Én pedig azonnal indulok. Sam gyorsan kikereste a Hammerstead számát. Az első csengetésre egy automata kapcsolt be, és Sam összeszorította a fogát. Végig kellett várnia, míg elhangzott a humánpolitika mellékének száma, ami nem kevés időbe tellett. A francba! A, cégeknél miért nem az-alkalmazottak veszik fel a telefont?! Az üzenetrögzítő olcsóbb, de vészhelyzetben ez a késlekedés nagy bajt okozhat. Végre megtudta a mellék számát, amelyre kíváncsi volt, és benyomta. Negyedik csöngetésre lihegve szólt bele valaki: - Humánpolitika, itt Fallon. - T. J. Yothert kérném. - Sajnálom, Ms. Yother nincs idebent. - Mióta van távol? - kérdezte Sam nyersen. Fallon nem hagyta magát csak úgy letámadni. - Ki beszél? - tudakolta nem kevésbé nyers hangon. - Donovan felügyelő. Nagyon fontos lenne, hogy megtaláljam. Figyeljen rám: Leah Street ott van? - Öö, nincs. - Fallon hangszíne megváltozott, immár sokkal készségesebbnek tűnt: - Ő és T. J. úgy fél órával ezelőtt mentek el valahová. A telefonok folyamatosan csengenek, és így, hogy mindketten hiányoznak, kész diliház, ami itt van. Ők... Sam közbevágott. - Ha T. J. visszamegy, mondja meg neki, hogy azonnal hívja fel Sam Donovan nyomozót. - Azzal megadta a számot. Eszébe jutott, hogy talán figyelmeztetnie kellene Fallont, de aztán máshogy döntött: ha Leah még nem lógott meg, jobb, ha nem ijeszt rá. - Tudná nekem kapcsolni, kérem, Mr. Strawn irodáját? - Csakis Laurence Strawnak van joga megtenni a szükséges lépést. - Igen... persze. Csend támadt. - Öö, akkor kapcsoljam? Sam lehunyta szemét, és elfojtott magában egy cifra káromkodást. - Igen,

legyen szíves. - Rendben. Maradjon vonalban. Elektronikus csipogás hallatszott a kagylóban, majd Mr. Strawn titkárnőjének selymes hangja szólt a telefonba. Sam közbevágott a jól begyakorolt bejelentkező üdvözlésbe: - Donovan nyomozó vagyok. Beszélhetnék Mr. Strawnnal? Vészhelyzetről van szó. A két bűvszó: nyomozó és vészhelyzet, azonnal utat nyitottak számára Strawnhoz. Sam gyorsan felvázolta a helyzetet. - Hívja fel az őrt a kapunál, hogy ne engedjen ki senkit, és kezdjék el -keresni T. J.-t. Ellenőrizzenek minden takarítószeres szekrényt és mellékhelyiséget. Ne kötekedjenek Ms Streettel, de ne is engedjék elmenni. Bernen nyomozó már úton van. - Tartsa, kérem! - mondta Strawn. - Azonnal hívom az őrt. Úgy harminc másodperc múltán szól bele ismét. - Ms. Street elhagyta az épületet úgy húsz perccel ezelőtt. - T. J. vele volt? - Nem. Az őr szerint egyedül volt. - Akkor keressék meg T. J.- t - utasította Sam. - Ezzel egyidőben felírt Wayne Satran részére valamit egy cédulára. Wayne elvette a cetlit, elolvasta, és akcióba lépett. - Valahol ott van az épületben, talán még é1. Talán. Marci meghalt az első kalapácsütéstől. Luna nem halt meg azonnal, de ő is fejsérülést szenvedett, mielőtt teljesen elvérzett volna a szúrt sebektől Az orvosszakértő, tapasztalata alapján, úgy becsülte, hogy Luna alig néhány perccel élhette túl a támadás kezdetét. Az ütések erőteljesek és megsemmisítők voltak. - Diszkréten kezeljem a dolgot? - kérdezte Strawn. - Ezen a ponton az a legfontosabb, hogy megtaláljuk. Leah Street már elmenekült. Mindenkit mozgósítson az épületben, hogy segítsen a keresésben. Ha megtalálták, és ha életben van, próbáljanak mindent megtenni a megmentése érdekében. Ha meghalt, próbálják biztosítani a helyszínt. A sürgősségi csoport már elindult. - Erre kérte Wayne-t: hogy indítsa be a gépezetet. Egységek voltak érkezőben számos körzetből, mint ahogy orvosok és nyombiztosító munkatársak is. - Meg fogjuk találni - mondta Laurence Strawn halkan. Sam zsaruösztöne azt diktálta, hogy siessen a helyszínre. Mégis ott maradt, ahol volt, mert tudta, hogy ott többet tehet az ügy érdekében. Leah Street aktája Rogernél van. Sam felhívta a Sterling Heights-i rendőrkapitányságot, és megkérte, a kollégát, akivel beszélt, hogy nézzen

bele az anyagba, és adja meg Leah otthoni címét meg telefonszámát, plusz a társadalombiztosítási számát. Egy perc elteltével a nyomozó ismét beleszólt a kagylóba: - Nem találom Leah Streetet. Van itt egy Corin Lee Street, de nincs Leah. - Corin Lee? Úristen! Sam megdörgölte a homlokát, próbált nem csodálkozni azon, amit ez jelent. Most ez a Leah nő vagy férfi? A két név túlságosan hasonlított egymáshoz, semmint hogy puszta egybeesésről lehetne szó. - Ez a Corin Street férfi vagy nő? - kérdezte. - Nézzük csak! - Szünet. - Itt az áll, hogy nő. Vagy nem, gondolta Sam. - Rendben, köszönöm. Rá, vagyok kíváncsi. A nyomozó felolvasta a Sam által kért információkat.. Sam felfirkantotta a hallottakat, majd felhívta a gépjárműosztályt, és elkérte a rendszámot meg az autó leírását. Körözést adott ki az autóra. Nem tudta, hogy Leah hord-e fegyvert magánál. Ez idáig nem használt lőfegyvert, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is neki, meg aztán kés is lehet nála. Olyan ingatag személyiség, csakis óvatosan lehet megközelíteni. Hova mehetett? Haza? Csak egy komplett gyogyós menne ilyenkor haza, de hisz Leah Street... tényleg gyogyós. Sam mozgósított néhány embert, hogy szálljanak ki Leah házához. Mialatt mindent megszervezett, próbált nem gondolni T. J.-re. Megtalálták már? És nem érkeztek túl későn? Mennyi idő telhetett el? Az órájára pillantott: tíz perce beszélt Strawnnal, ami azt jelenti, hogy Leah Street harminc perccel ezelőtt hagyta el a Hammersteadet. Autópályán fél órán belül eljuthat bárhová Detroit körzetében, vagy Windsor felé is veheti az irányt, Kanadába. Ez igazán nagyszerű lenne, már így is be kellett vonniuk a nyomozásba négy körzetet, miért is ne keverjenek bele egy másik országot is? Eszébe jutott, hogy felhívja Jaine-t, de aztán úgy döntött, vár még. Még semmi biztosat nem tud T. J.-ről, és nem teheti ki őt annak a megpróbáltatásnak, hogy ismét reszketve várjon a telefon mellett, ilyen kevéssel a Lunával történtek után. Hála az égnek, hogy Jaine Shelleynél van. Ott nincs egyedül, és biztonságban van, mert Leah nem tudja, ki az a Shelley vagy hogy hol lakik... Hacsak Jaine nem vette fel Shelleyt a vészhelyzet esetén értesítendő hozzátartozók listájára. Mivel Bernsennel ábécé szerint osztották fel az aktákat, és Samnél a

nyomtatott papírhalmaz teteje volt, Rogernél meg az alja, Rogernél volt Leah Street anyaga, és nála Jaine-é. Minden más betűnél több volt B-s nevekből, és Sam sebesen átnyálazta a papírstószt. Mikor megtalálta Jaine aktáját, gyorsan átfutotta. Shelley szerepelt a listán. Sam gyomra görcsbe rándult. Nem bajlódott a földi vonallal, mobilról hívta Shelley számát, mialatt kirohant az ajtón.

A riporterek végeztek némi nyomozást az ügyben, és Jaine-t keresve rábukkantak Shelleyre. Az állandó telefoncsörgés az agyukra ment, így Shelley végül kikapcsolta a telefont, és a belső udvaron, a medence körül telepedtek le. Sam annyira ragaszkodott hozzá, hogy Jaine tartsa magánál a mobiltelefont, hogy kivitte magával, és a teakfából készült párnájára helyezte. Jaine elbóbiskolt egy kicsit, mialatt Shelley olvasott a napsugaraknak útját álló hatalmas napernyő árnyékában. A házra áldott csend borult, miután, tudván, mennyire ki vannak készülve Jaine idegei, Shelley átküldte Nicholast a barátjához játszani, Stefanie pedig sétálni ment a barátnőivel. A háttérben egy CD-ről klasszikus zongoradarabok szóltak lágyan, és Jaine úgy érezte, végre múlóban van fejfájása, mint a partról visszahúzódó hullám. Nem volt képes Marcira és Lunára gondolni, még nem. Agya és érzelmei teljesen kimerültek. Félálomban Samre gondolt, és arra, hogy micsoda kőszikla az a férfi. Még csak három hete, hogy azt hitte, Sam a környék fekete báránya? Azóta annyi minden történt, hogy Jaine teljesen elveszítette időérzékét, úgy tűnt számára, mintha már hónapok óta' ismerné Samet. Már majdnem egy hete, hogy szeretők lettek, és néhány héten belül össze is házasodnak. Sosem gondolta volna, hogy ilyen hirtelen ilyen döntő lépésre szánja magát, de helyesnek érezte döntését. Sam passzolt hozzá, mintha egy kirakós játék összeillő darabkái lennének. A három másik vőlegényével egyáltalán nem kapkodta el a dolgot, aztán meg lehet nézni, hogyan sültek el azok az eljegyzések. Ezúttal azonban egyszerűen megteszi, és kész. Pokolba az óvatossággal, férjhez megy Sam Donovanhoz. Annyi tennivaló van még, annyi kis részlet vár elintézésre. Hála Istennek, Shelley kezébe vette a taktikai kérdéseket, mint a helyszín meg az étel, a zene, a virágok; a meghívók, a sátor. Shelley, aki sosem volt az a bátortalan típus, már beszélt is Sam édesanyjával és nővérével, Doróval, és bevonta őket az előkészületekbe. Jaine némi bosszússággal nyugtázta, hogy még nem találkozott Sam egyetlen rokonával sem, de Marci halála és temetése meg legutóbb a Lunával történtek miatt nem volt rá alkalma. Még örülhetett, amiért Samnek eszébe jutott, hogy elmondja a dolgot családnak, mielőtt

Shelley telefonált volna, mert úgy aztán még nagyobb sokként érte volna őket a hír. A háttérben lágyan megszólalt a kapucsengő, visszatérítve őt az elkalandozó gondolatoktól. Felsóhajtott, ahogy Shelleyre pillantott, aki nem mozdult. - Nem akarod megnézni, ki az? - Nem. Biztos megint egy riporter. - Lehet, hogy Sam az. - Sam telefonált volna, vagyis... Oh, rendben. Kihúztam a telefonokat. A francba - morgolódott Shelley, és szétnyitva letette a könyvet az asztalra, a két nyugágy közé. - Most tartok a legizgalmasabb résznél. Annyira szeretnék életemben egyszer végigolvasni egy könyvet anélkül, hogy megzavarnának benne. Ha nem a gyerekek, hát a telefon. Ha nem a telefon, akkor a csengő. Csak várd ki, míg neked meg Samnek gyerekeid lesznek - figyelmeztette Jaine-t, ahogy kinyitotta a belső udvar üveges ajtaját, és belépett a házba.

Sam felváltva káromkodott és imádkozott, ahogy villogó fénnyel szlalomozott az autók között. Shelleynél senki sem vette fel a telefont. Hagyott üzenetet a rögzítőn, de mégis, hol lehetnek ilyenkor? Jaine nem ment volna el sehova anélkül, hogy ne értesítené őt, jelen körülmények között aztán semmiképp. Soha életében nem volt még ennyire megrémülve. Ugyan odarendelt már néhány kollégát Shelley házához, de, magasságos ég, mi van, ha túl későn érkeznek? Ekkor eszébe jutott Jaine mobiltelefonja. Egy kézzel tartva a kormánykereket, padlóig nyomva a gázt, telefonjára sandított, és benyomta Jaine számát. Aztán várta, hogy kicsöngjön, és újra imádkozni kezdett. A belső udvar kapuja megzörrent. A medencét a kíváncsi tekintetektől elzáró kerítés több mint két méter magas volt, falécekre erősített-sűrű rács borította, de a kapu kovácsoltvas pántokból állt. Jaine riadtan felült, és odapillantott.' - Jaine! Legnagyobb meglepetésére Leah Street állt a kapunál. úgy tűnt, mint aki teljesen ki van kelve magából, egyik kezével újra megrángatta a kaput, mintha attól kinyílna. - Leah? Mi a baj? T. J.-vel történt valami? Jaine felkecmergett a nyugágyból, és a kapuhoz rohant. Szíve majd kiugrott a helyéről, olyan erős pánik lettrajta úrrá. Leah hunyorgott, mintha meglepte volna Jaine kérdése. Különös pillantással sandított Jaine-re.

- Igen - felelte, és újra megrázta a kaput. - Nyisd ki! - Mi történt vele? Nincs semmi baja? - Jaine odabotorkált a kapuhoz, majd rádöbbent, hogy nincs kulcsa a zárhoz. - Nyisd ki - ismételte Leah. - Nem tudom kinyitni, nincs hozzá kulcsom. Szólok Shelleynek... - Jaine majdnem elsírta magát rémületében, mialatt megfordult, hogy nővére után induljon, ám ekkor Leah átnyúlt a kapun, és megragadta a karját. - Hé! - Rémületéből felocsúdva Jaine kiszabadította magát, és szembefordult Leah-vel. - Mi a franc... A szavak torkán fagytak. Leah kinyújtott karján vér volt, és két körme le volt törve. A nő közelebb húzódott a kapuhoz, és Jaine észrevette, hogy bő blúzán több piros folt is éktelenkedik. Ösztönösen tett egy lépést hátrafelé. - Nyisd már ki ezt az átkozott kaput - üvöltötte Leah, és úgy rázta a kaput bal karjával, mint valami őrült csimpánz a ketrece rácsát. Tollszerű szőke haja repdesett arca körül. Jaine a vérre meredt, aztán a szőke hajra. Látta a különös csillogást- Lech szemében, látta zavart arckifejezését; és ereiben hirtelen megfagyott a vér. - Te szemét gyilkos! - sziszegte. Leah olyan gyors volt, mint az áldozatára lecsapni készülő kígyó. Jobb karját oldalra lendítve keresztülpréselte a kapu rácsain, majd valamit Jaine fejéhez vágott. Jaine hátratántorodott, elveszítette egyensúlyát, és néhány botorkáló lépést követően összeesett. Zuhanás közben oldalra fordult, és csípőjén ért földet. Adrenalintól hajtva feltápászkodott, még mielőtt érezni kezdte volna az ütődés okozta lüktető fájdalmat. Leah újból lesújtott. Jaine észrevette, hogy kezében méretes csavarkulcsot szorongat. Hátrébb lépett a kaputól, és így kiáltott: - Shelley! Hívd a rendőrséget! Azonnal! A nyugágyon, megszólalt a mobiltelefon. Akaratlanul is odapillantott, csakúgy, mint. Leah, aki őrült felindulástól hajtva hozzálátott a kaput ütni a csavarkulccsal. A fém megcsörrent az ütések súlya alatt, és a zár kiengedett. Leah felrántotta a kaput, és gonoszságtól eltorzult arccal belépett az udvarba. - Te kis szajha - mondta rekedt hangon, és felemelte kezében a csavarkulcsot. - Egy züllött, közönséges kis szajha vagy, és nem érdemled meg, hogy élj.

Jaine, miközben pillantását egyetlen másodpercre sem: merte levenni Leahről, oldalra lépett, hogy megpróbáljon legalább egy széket kettőjük közé tolni. Tudta, hogy mit jelent a vérfolt Leah kezén és ruháján, tisztában volt vele, hogy immár T. J. is halott. Mindnyájan elmentek. Minden barátnője. Ez az őrült némber kiirtotta őket. Túl nagyot lépett hátrafelé, kis híján a medence szélénél kötött ki. Gyorsan irányt váltott, elkanyarodva a medencétől. Shelley halálsápadt arccal és tágra nyílt szemmel kilépett a házból. Kezében Nicholas egyik hokiütőjét tartotta. - Hívtam a rendőrséget - mondta, és hangja megremegett, ahogy Leah-re nézett, mint mongúz a kobrára. És Leah figyelme egyszeriben Shelley-re irányult, mintha valóban kobra lenne. Nem, suttogta gondolatban félénken. Shelleyt ne! - Ne!!!! - szakadt fel torkából a kiáltás, és úgy érezte, szétrobban, ahogy dühe futótűzként feltör belőle, mintha teste nem tudná tovább magában tartani. Szeme előtt vörös pára lebegett, látása összeszűkült, míg nem látott már mást, csakis Leah-t. Szinte önkívületben lendült előre, de Leah visszapördült, szemtől szemben felemelt csavarkulccsal állva előtte. Shelley lesújtott a hokiütővel, egy pillanatra elvonva ezzel Leah figyelmét Jaine-ről. A kemény fa a vállán találta el Leah-t, aki dühödten felüvöltött, de nem dobta el a csavarkulcsot. Ehelyett széles ívben meglóbálta oldalra, és eltalálta vele Shelley egyik bordáját. Shelley felkiáltott fájdalmában, és összegörnyedt. Leah felemelte a nehéz vasdarabot, hogy lesújtson vele Shelley tarkójára, de ekkor Jaine őrjöngve rávetette magát dühének minden erejével. Leah magasabb volt, nehezebb is. Kitért Jaine, támadása elől, és a csavarkulccsal ráütött Jaine hátára, de Jaine túl közel volt hozzá ahhoz, hogy hathatós csapást mérhessen rá. Leah összeszedte magát, visszanyerte egyensúlyát, és arrébb taszította Jaine-t. Újra felemelte fegyverét, és két lépést tett Jaine felé. Shelley bordáit tapogatva felegyenesedett, arcát elöntötte a harag. Ő is Leah felé vetette magát, és mindhárman megtántorodtak a lendülettől. Jaine bal lába megcsúszott a medence szélén, és mint a dominók, mindhárman a vízbe hullottak. Összegabalyodva, egymással hadakozva a medence fenekére süllyedtek. Leah még mindig a csavarkulcsot markolta, de a víz felfogta az ütéseit, és képtelen volt karját meglendíteni. Vadul kalimpálva próbált kiszabadulni.

Jaine-nek nem maradt ideje levegő után kapkodni, mielőtt lemerült. Tüdeje égett, mellkasa megfeszült, ahogy erőlködött, nehogy vizet nyeljen. Elrugaszkodott, és a felszínre küzdötte magát, levegő után kapkodott, ahogy arca kiért a vízből. Fulladozott, köpködött,' és tágra nyílt szemmel körbesandított. Shelley és Leah nem emelkedett fel a víz alól. Jaine nagy levegőt vett, és újra lebukott. A dulakodás közepette a medence távolabbi végéhez sodródtak. Látta a levegőbuborékokat, kalimpáló végtagjaikat, és a vízen úszó hajat, meg Leah szoknyáját, mely úgy lebegett körülöttük, mint egy medúza. Jainé lábaival ollózva próbált közelíteni feléjük. Leah egyik karja Shelley nyaka köré fonódott. Jaine vadul belecsimpaszkodott Leah hajába, és visszahúzta, amennyire csak tudta, mígnem Leah engedett a szorításon. Shelley kilőtt a víz felszínére, mint egy ballon. Leah fordult egyet, és ujjait belemélyesztve egyik kezével megragadta Jaine torkát. A hihetetlen nyomástál Jaine tátogni kezdett, és víz áramlott be száján. Felemelte lábait, és Leah hasába rúgott. Ujjak karmolták nyakát, ahogy kiszabadította magát, és arca előtt piros folt fénylett a vízen. Ekkor újra ott termett Shelley, és sikerült lenyomnia Leah-t a medence aljára. Jaine utánuk vetette magát, hogy saját erejével fokozza Shelley erejét. Könyörtelenül a medence aljához szögezték Leah-t, aki kétségbeesetten küzdött velük. Nem merték elengedni, noha kifogytak a levegőből, de nem akarták, hogy Leah kiszabaduljon, és a felszínre ússzon. Leah kezével megragadta, és szorosan fogva tartotta Jaine blúzát. Ellenállása ekkor gyengülni kezdett. Kidülledő szemmel meredt rájuk a kristálytiszta vízben, majd tekintete lassan üvegessé vált. Mögöttük vízcsobbanás hallatszott. Jaine erőtlenül elfordította fejét, és egy sötét árnyat látott, majd még egyet, ahogy a buborékok sodrában feléjük tartanak. Erős kezek kiszabadították Jaine-t Leah halálos szorításából, míg egy másik pár kéz elhúzta, és a felszínre emelte Shelleyt. Jaine látta, hogy nővére csupasz lába rúgkapál, és próbálta utánozni, de ő több, időt töltött levegő nélkül a víz alatt, mint Shelley, és nem maradt ereje ahhoz, hogy lábával hajtsa magát. Úgy érezte, menten lesüllyed a medence fenekére, de ekkor az egyik egyenruhás rendőr megragadta, és elrugaszkodott vele a felszín felé, mindkettőjüket az éltető levegőre emelve. Csak félig volt tudatában annak, hogy kijutott a medencéből és a betonon fekszik kiterülve. Tátogott, egyfolytában köhögött, és rángatózott, mintha küzdene, hogy a levegőt keresztülpréselje feldagadt torkán. Hallotta Shelley

rekedt kiáltását, és amint a rendőrök egyszerre beszélték, a szavak összetorlódtak fejében. Körülöttük emberek rohangáltak fel s alá, és még valaki a vízbe vetette magát, apró vízcseppek csillantak a napfényben, és Jaine arcába fröccsentek. És akkor ott termett Sam, falfehér arccal. Ülő helyzetbe emelte őt, és átfonta körülötte a karját. - Ne félj! - mondta biztatóan; hangja határozott volt, noha karja reszketetett. Nyugodtan vedd a levegőt. Ne kapkodj annyira. Csak szép lassan lélegezz. Nyugi, kicsim. Így ni. Csak szép könnyedén lélegezz. Jaine a férfi hangjára koncentrált, és arra, hogy azt tegye, amit Sam mond. Mikor végre nem hatalmas kortyokban próbált levegőhöz jutni, torka ellazult, és feldagadt gégéjén keresztül oxigén áramlott testébe. Gyengén Sam mellkasának hajtotta fejét, és annyi ereje még volt, hogy rátegye a kezét a férfi karjára, és tudassa vele, eszméleténél van. - Nem tudtam időben ideérni - mondta Sam komoran -, Istenem, nem tudtam ideérni. Próbáltam telefonálni, de nem vetted fel. Miért nem vetted fel azt az átkozott telefont? - Egyfolytában riporterek hívogattak minket - mondta zihálva Shelley. Kikapcsoltam a telefont. - Összerándult fájdalmában, és bordáját tapogatta. Egészen sápadt volt. Úgy tűnt, mintha ezernyi sziréna verné fel a csendet, a zaj ott visszhangzott Jaine fülében. Mikor elviselhetetlenül hangossá vált, hirtelen abbamaradt, egy perccel, vagy az is lehet, hogy néhány perccel később pedig fehér inges orvosok gyűltek köréjük, és kiemelték őt Sam óvó öleléséből. - Ne... várj! - üvöltött fel, és eszeveszetten csapkodni kezdett karjaival. Sam nevét kiáltozta, leszámítva, hogy a kiáltás nem volt egyéb alig hallható brekegésnél. Sara intett az orvosoknak, hogy egy pillanatra lépjenek hátrébb, és ismét átfogta Jaine vállát. - T. J.? - nyögte ki Jaine kérdő hangsúllyal, és égő szeméből könny gördült. - Él - felelte Sam nem kevésbé megindult hangon. - A fél világot mozgósítottam. Végül a munkahelyeteken, egy raktárban találták meg. Jaine pillantása azt kérdezte, amit kérdeznie kellett. Sam habozott egy percig: Megsérült, drágám. Nem tudom, mennyire súlyos, de az a legfontosabb, hogy életben van.

Sam nem maradt ott, hogy végignézze, ahogy Leah Corin Lee - holttestét kiemelik a medencéből. Elég rendőr tartózkodott a helyszínen, és ez egyébként sem az ő körzete. Sokkal fontosabb dolga' is akadt ennél, például, hogy Jaine mellett legyen. Mikor őt és Shelleyt elszállították a helyi kórházba, furgonjával követte a mentőautót. A kezelőszobába tolták őket. Miután Sam megbizonyosodott felőle, hogy a kórház azonnal értesíti Alt, a falnák dőlt. Gyomra még mindig görcsben volt, arra esküdött, hogy szolgáljon és védjen, mégis képtelen volt megvédeni a nőt, akit a világon mindenkinél jobban szeret. Halála napjáig nem fogja elfelejteni azt a tehetetlen rémületet, ahogy az utcákon száguld, tudván, hogy túl késő, és nem ér oda időben, hogy megmenthesse Jaine-t. Sikerült összeillesztenie a kirakósjáték darabkáit, de túl későn ahhoz, hogy megóvja Jaine-t és T. J.-t a veszélytől. T. J. állapota-kritikus volt. Bernsen szerint csupán az mentette meg az életét, hogy a padlóra zuhanva fejét részben megvédte egy régi irodaszék alja. Valami elijesztette onnan Leah-t még mielőtt bevégezhette volna a művét, és inkább Jaine keresésére indult. Sam a várószoba egyik műanyag székébe roskadva ült, mikor Bernsen belépett. - Jézusom, micsoda rémálom - mondta Roger, és a Sam melletti székre rogyott. - Hallom, megúszta kisebb sérülésekkel. Mi tart ilyen sokáig? Gondolom, senki sem siet. Shelleyt, Jaine nővérét elvitték megröntgenezni, mert eltört az egyik bordája. Jaine torkát is megvizsgálják. Többet nem tudok. - Megdörzsölte az arcát. - Majdnem csődöt mondtam, Roger. Nem sikerült összeraknom a képet, csak amikor már majdnem késő lett, aztán pedig nem értem oda Jaine-hez időben. - Ahhoz viszont időben kapcsoltál, hogy másokat mozgósíts, és ők odaérjenek. T. J. életben van, ami így lenne, ha lenne találják meg. A kollégák, akik kihúzták Jaine-éket a vízből, azt mondják, mindketten közel álltak a fulladáshoz. Ha te nem riadóztattad volna őket, és nem küldted volna magad elé a többieket... - Roger a mondat közepénél megállt, és megrántotta vállát. - Személy szerint nekem az a véleményem, hogy klassz munkát végeztél, de én csak egy nyomozó vagyok, úgyhogy mi a francot tudhatok... A sürgősségi szakorvos végre kilépett Jaine kezelőszobájából. - Felvesszük az osztályra, hogy az éjszaka folyamán megfigyelés alatt tarthassuk - mondta. A torka sebes és fel van dagadva, de a gége nem sérült, és a nyelvcsont is ép, úgyhogy teljesen fel fog épülni. Csak elővigyázatosságból tartjuk bent. - Bemehetek hozzá? - kérdezte Sam, és felállt. - Persze. Öö… a nővérének eltörött két bordája, de ő is rendbe fog jönni. Szünetet tartott. - Úgy néz ki, kegyetlen verekedés lehetett.

- Az is volt - felelte Sam, és belépett a kezelőszobába, ahol Jaine egy műanyag borítású vizsgálóasztalon ücsörgött. Szeme felragyogott, mikor meglátta, és noha egyetlen szót sem szólt, mindent elmondott a mozdulat, amellyel kinyújtotta karját Sam felé. Sam gyengéden kezébe vette Jaine kezét, majd közelebb húzta őt magához, és átfonta karjaival.

Huszonkét órával később T. J. nagy nehezen résnyire nyitotta duzzadt szemhéját, és megmozdította ujjait, épp csak annyira, hogy megszoríthassa Galan kezét. HUSZONKILENCEDIK FEJEZET

- Képtelen vagyok elhinni, hogy nem mesélted el a szüleidnek mondta T. J. Hangja még mindig gyenge, beszéde enyhén hadaró volt, de a korholó hangsúly már tökéletesen ment. - Nem is, azt el tudom hinni, hogy te nem mondtad el nekik, de azt már nehezen, hogy Shelley és David sem. Hogyan voltál képes eltitkolni a szüleid elől, hogy valaki megpróbált téged meg Shelleyt megölni, és ráadásul majdnem sikerrel járt? Jaine megdörgölte az orrát. - Emlékszel, milyen volt, mikor kiskorodban bármit megtettél volna, nehogy a szüleid rájöjjenek, hogy bajban vagy? Most is valami ilyesmiről volt szó... Megvonta a vállát. - És akkor már -túl is voltunk rajta. Te életben maradtál, Shelley és én felépültünk, és egyszerűen nem akartam róla beszélni. Megőrjített a cirkusz, amelyet a média keltett az ügy körül, át kellett vészelnem Luna temetését, és képtelen voltam még mással is foglalkozni. T. J. óvatosan elfordította a fejét, amely még mindig be volt pólyálva, és kinézett a kórházablakon. Égy hete engedték ki az intenzív osztályról, ám az azt megelőző hét legnagyobb részére homály borult. A támadás napjáról semmire sem emlékezett, így pontosan nem lehetett tudni, mi történt. Sam és Bernsen nyomozó felállította a maga logikus elméletét, de senki sem tudott semmi biztosat. - Bárcsak el tudtam volna menni a temetésre - mondta T. J. szomorú és távoli arckifejezéssel. Jaine nem felelt semmit, de képzeletben megingatta a fejét. Nem, gondolta. Azt kívánta, bár ő se gazdagodott volna ilyen emlékkel. Két hét telt el azóta, és minden éjjel izzadtságban vergődve riadt fel mély álmából, szíve vadul kalapált egy borzalmas rémálomtól, amelyre nem tudott

visszaemlékezni. Persze, figyelembe véve Sam gyógymódját a rossz alvásra, az élmény végül is nem bizonyult éppen kellemetlennek. Lehet, hogy rémület közepette ébredt, de mikor újra elalvásra került a sor, minden izma elernyedt a túláradó gyönyörtől. Samnek is volt néhány rossz éjszakája, különösen az elején. Amilyen nagy hős, teljesen lehangolta, hogy nem volt képes előbb Jaine-hez érni. Ez addig tartott, míg Jaine egyik éjjel be nem állt a zuhany alá, és a víz alól kiabálni nem kezdett: Segítség! Segítség! Megfulladok! Mármint legalábbis megpróbált kiabálni, ám torka még mindig sebes és duzzadt volt, és Sam azt állította, leginkább egy párzó kecskebéka' brekegéséhez hasonlított a hangja. Sam elhúzta a zuhanyfüggönyt, és ott állt Jaine-re meredve, mialatt a - víz összefröcskölte az egész fürdőszobát. - Most gúnyt űzöl a hőskomplexusomból? - Igen - felelte Jaine, és fejét visszadugta' a zuhany alá, hogy újból fulladást tettessen. Sam egyik kezével elzárta a zuhanyt, majd rácsapott Jaine meztelen fenekére, és ingerülten annyit kiáltott, hogy „hé!”, aztán átkulcsolta karját Jaine dereka körül, és kiemelte a fürdőkádból. - Ezért még megfizetsz - dörmögte az ágy felé lépkedve, és rádobta Jaine-t, majd hátralépett, hogy levesse magáról a nedves ruhát. - Ó, tényleg? - Vizesen és meztelenül Jaine vonagló mozdulatok kíséretében elterült az ágyon. - Mégis, mire gondolsz? - Egyik kezével odanyúlt, hogy megsimítsa Sam felmeredő falloszát, majd a hasára gördült, és megmarkolta Samet. Sam egy szót sem szólt. Lágyan, mint egy macska, nyalogatni kezdte. Sam megborzongott. Jaine ekkor teljes hosszában szájába vette. Sam felnyögött. Jaine újból megnyalta, és nyelvét végigfuttatta az alsó tájékon. - Azt hiszem, tényleg, de tényleg meg kell fizetnem a tortértekért motyogta .Jaine. - És azt: hiszem, ehhez köze lesz a... nyeléshez is. Azzal a szájába vette a férfit, és szavait tett követte. Azóta, legalább napjában egyszer, Sam szánalmas ábrázatot öltött, és így szólt: - Bűntudatom van. Ah. A férfi hozzáállása mindennél jobban segített a trauma elviselésében. Nem babusgatta. Szerette, vigasztalta, szeretkezett vele, annyiszor, hogy: már

szinte belebetegedett, de ez volt minden, és ez több is volt, mint elégséges. Jaine újra képes volt nevetni. Mindennap meglátogatta T. J.-t. T. J. immár fizikoterápiás kezelésen vett részt, hogy legyőzze a fejsérülés okozta mozgászavarokat. Beszéde még összefolyt, de napról napra javult, és bár jobb_ lábát és karját még csak nehézkesen tudta mozdítani, de azt ígérték, gyakorlással ez is nagyban javulni fog. Galan folyamatosan ott volt mellette, és ha a tiszta odaadás szemeiben jelenthet valamit, akkor házasságuk problémáit már maguk mögött hagyták. - Visszatérve a szüleidre - szólalt meg T. J. -, még ma elmondod nekik, mikor kimész eléjük a reptérre? - Nem azonnal felelte Jaine. - Először be kell mutatnom őket Samnek. Meg aztán az esküvőt is meg kell beszélnünk. Emellett úgy gondoltam, Shelleyvel együtt kéne elmesélnünk nekik a dolgot. - Jobb, ha- túlestek rajta, mielőtt hazamennek, mert a szomszédaik rögtön át fognak rohanni hozzájuk, ahogy meglátják őket. - Oké, oké. Elmondom nekik. T. J. elvigyorodott. - És meséld el, hogy nekem köszönhetik, hogy egy héttel későbbre halasztottátok az esküvőt, így legalább lesz idejük kipihenni magukat.. Jaine szippantott egyet. Igaz, azzal, hogy későbbre tolták az esküvőt, T. J. is részt vehet rajta, még ha tolószékben is, de azt kötve hiszi, hogy apja bárkinek is köszönetet akarna mondani. Ha másnap lenne az esküvő, csak jól jött volna neki, mert sokkal kevesebb hajcihőt kellene elviselnie. Jaine az órájára pillantott. - Mennem kell, egy óra múlva találkozom Sammel. - Odahajolt az ágyhoz, és puszit nyomott T. J. arcára. - Holnap újra jövök. Ekkor lépett be Galan egy hatalmas liliomcsokorral kezében, amely azonnal illatárba borította a szobát. - Épp jókor - mondta Jaine, és Galanra kacsintott, ahogy elhaladt mellette.

- Igen - felelte J. Clarence Cosgrove öregesen elvékonyodó hangon. - Nagyon jól emlékszem Corin Streetre. Igazán különös eset volt, de nem tehettem érte semmit. Még csak azt sem tudtuk, hogy Corin lány, míg el nem érte a

pubertáskort. Persze a neme szerepelt az anyakönyvi kivonaton, de hát ki ellenőrzi azt? Az anya azt mondta. Corin a fia, így... elfogadtuk. - Úgy nevelte, mintha fiú lenne? - kérdezte Sam. Az íróasztalánál ült, hosszú lábaival egy kihúzott fiókot rugdosott, a kagylót füléhez szorította. - Amennyire én tudom, anyja sosem ismerte be, és sosem viselkedett úgy, mintha Corin nőnemű lenne. Corin súlyosan zavart gyermek volt. Súlyosan zavart - ismételte Mr. Cosgrove. - Állandó viselkedési problémákkal küzdött. Megölte az osztály kisállatát, de Mrs. Street egyszerűen képtelen volt elfogadni, hogy Corin valaha is megtenne ilyesmit. Mindig azt állította, gyakran és mindenkinek, aki éppen hallotta, hogy neki tökéletes kisfia van. Bingó, gondolta Sam. Mr. Tökéletes. Hát ez volt az a kulcsszó, amelytől az évek alatt lassan ketyegő bomba egyszeriben felrobbant. Nem a lista tartalma, sokkal inkább a cím volt kiborító a számára. - Kivette Corint az iskolámból - folytatta Mr. Cosgrove. -De, amennyire tudtam, nyomon követtem a gyermek életét. A viselkedési zavarok persze csak súlyosbodtak az évek folyamán. Corin tizenöt éves korában megölte az anyját. Úgy rémlik, különösen brutális gyilkosság volt, noha nem emlékszem a részletekre. Corin éveket töltött elmegyógyintézetben, és soha nem emeltek vádat ellene a gyilkosság elkövetése miatt. - Denverben követte el a gyilkosságot? - Igen. Köszönöm, Mr. Cosgrove. Sok fehér foltra derült fény az ön segítségével. Miután letette, Sam tollával ütögetve az íróasztalt azon tűnődött, amit eddig Corin Lee Streetről megtudott. Corinként került be az elmegyógyintézetbe, de Leah-ként hagyta el. Nyilván a hasonló hangzás miatt választotta épp ezt a nevet. A kirajzolódó kép egy szélsőségesen ingatag és veszélyes nőt mutatott, akit lelkileg és szexuálisan is gyötört az anyja egészen addig az erőszakos bűncselekményig, amely egész élete során ott érlelődött benne, hogy aztán utat törjön magának. A pszichiáterek éjt nappallá téve vitatkozhatnának rajta, hogy mi volt előbb, a kínzások vagy az erőszakos személyiség, de ez most nem fontos. Nem akar mást, mint tiszta képet arról a nőről, aki annyi pusztítást végzett. Miután beszélt Mr. Cosgrove-val, Corin középiskolai igazgatójával, Sam felhívta a denveri rendőrkapitányságot, és azt a rendőrt kérte a telefonhoz, aki annak idején Mrs. Street borzalmas meggyilkolásának ügyével foglalkozott. Corin egy állólámpával vágta fejbe anyját, majd alkoholt locsolt az asszony arcába, és felgyújtotta. Mikor a holttestet megtalálták, Corin összefüggéstelenül beszélt, és elméje nyilvánvalóan zavart volt. Hét évig gondozták elmegyógyintézetben. Némi további kérdezősködés elvezetett a pszichiáterhez, aki kezelte Corint. Mikor értesült Corin haláláról és annak körülményeiről, a nő felsóhajtott: -

Meggyőződésem ellenére engedték ki az intézményből - mondta -, de aztán jobban boldogult, mint ahogy gondoltam, ha ilyen sok idő elteltével indult csak romlásnak az állapota. Amikor gyógyszeres kezelés alatt állt, elég jól megvolt, de továbbra is - gyűlölök címkét aggatni valakire, még ha igaz is pszichotikus személyiség maradt. A véleményem az, hogy csakis idő kérdése volt, mikor kezdi az öldöklést. Minden klasszikus szimptómával rendelkezett. - Hogyan lett Corinból Leah? - Corin az anyai nagyapja neve volt. Anyja egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni arról, hogy gyermeke lány. - A lányok:.. „hitványak és tisztátalanok” - Corin ezt a kifejezést emlegette. Mrs. Street fiúnevet adott a gyereknek,, fiúként nevelte, fiúnak öltöztette, mindenkinek elmondta, hogy Corin a fia. Ha Corin bármilyen hibát vétett, már egész kisgyerekként is, anyja számtalan módon, megbüntette: megverte, tűvel szurkálta, sötét helyiségbe zárta. Amikor a gyerek elérte a serdülőkort, teste nőies formát öltött. Mrs. Street képtelen volt elviselni a változásokat Corin testén. A menstruáció különösen kiborította. - Fogadni mertem volna - jegyezte meg Sam, és már-már hányingere támadt ettől a sok gyalázattól. - A serdülést, követően, valahányszor Corin hibát követett el, szexuális bántalmazásban volt része. A részleteket a fantáziájára bízom. - Köszönöm - felelte Sam szárazon. - Gyűlölte a saját testét, gyűlölte a női szexualitást. A terápia még a gyógyszeres kezelés hatására végül sikerült kifejlesztenie magában egy meglehetősen kezdetleges női személyiséget, és Leah-nek nevezte magát. Keményen megdolgozott azért, hogy nő legyen. Ugyanakkor sohasem reménykedtem benne, hogy képes lesz szexuális vagy bármiféle normális kapcsolatra. Elsajátított néhány női külsőséget, és a gyógyszer kordában tartotta erőszakos hajlamait, de a valóságfelfogó képessége legjobb esetben is gyérnek volt nevezhető. Igazán meg vagyok lepve, amiért ennyi évig képes volt egy helyen dolgozni. Kíváncsi még valamire? - Nem, doktornő. Azt hiszem, választ kaptam minden kérdésemre - felelte Sam. Meg kellett tudnia. Ha Jaine valaha tudni akarja, válaszolnia kell neki, noha ez idáig egyetlen kérdést sem tett fel Leah Streettel kapcsolatban. Talán így van ez rendjén. Tudta, hogy Jaine nagyon tud küzdeni, de az meglepte, milyen ádáz csatát vívott a felépülésért, mintha valami határidőre formába kellene hoznia magát. Nem fogja hagyni, hogy Leah Street emléke akármiben is útját állja. Sam az órájára sandított, és látta, hogy késésben van. - A francba morogta. - Sosem tudja meg a történet végét, ha elkésik a

reptérről. Van néhány fontos híre a számára, olyan hír, amely nem várhat, és nem akarja, hogy Jaine dühös legyen, mikor elmeséli neki. Mint egy őrölt, száguldott Jaine szüleinek házához. Mivel mind a négyen, plusz hatheti csomag nem férnek be se a Viperbe, se az ő furgonjába, Jaine anyjának Lincolnjával mennek ki a reptérre. Jaine már a vezetőülésben várta járó motorral, mikor Sam felkanyarodott a beállóra, és kipattant a furgonból. - Késtél - jegyezte meg Jaine, és a gumik már meg is csikordultak, ahogy Sam lerakta az ülepét. A biztonsági övért nyúlt. - Odaérünk - mondta bátorítóan. Jaine-nel a volán mögött ebben tényleg nem kételkedett. Talán figyelmeztetnie kellene a gyorshajtásra, gondolta, aztán jobb ötlete támadt. - Emlékszel rá, hogy néhány hete egy állás ügyében voltam megbeszélésen? - Megkaptad az állást - vágta rá Jaine. - Honnan tudod? - Különben miért említenéd? - Az állami rendőrakadémián tanultam, így ezt már nem kell újra elvégeznem. Rögtön nyomozói munkát kaphatok. A gond mindössze annyi, hogy át kell költöznünk. - És? - Jaine szeme kikerekedett. - Ne csináld ezt! Az útra figyelj! - De hisz az útra figyelek! - Nem is izgat, hogy el kell költöznünk? Csak most vetted a házad! - Az sokkal jobban izgatna - felelte Jaine szűkszavúan -, ha te az egyik városban élnél, én meg a másikban. Az tényleg betenne. Aztán elgondolkodott. A „betenne” vajon káromkodásnak számít, vagy nem? Rekordidő alatt értek ki a repülőtérre, és leparkoltak. Ahogy az érkezési oldal kapui felé rohantak, Jaine odaszólt Samnek: - Ne felejtsd el, hogy apának Parkinson-kórja van, ezért remeg a karja. - Nem felejtem el - válaszolta Sam, miközben hosszú lábaival könnyedén lépést tartott Jaine-nel Éppen elérték a kaput, mikor az utasok elkezdtek kifelé szállingózni. Jaine szülei szinte azonnal felbukkantak. Jaine örömében felsikoltott, és odarohant

anyjához. Karját átfonta körülötte, és hevesen megölelte, majd ugyanezt megismételte apjával is. - És ez Sam! - mondta maga elé tuszkolva a férfit. Szülei már tudtak a közelgő esküvőről, így anyja Samet is megölelte. Jaine apja Sam felé nyújtotta erősen remegő karját. - Így ni - mondta. - Maga csak fogja a kezem, én meg majd rázom. Sam nevetésben tört ki, Jaine anyja pedig rászólt férjére. - Na de Lyle! - Miért? - kérdezte a férfi szemmel láthatóan megsértődve a rendreutasításon. - Ha még csak nem is viccelődhetek a bajomon, mire jó, hogy vari nekem egyáltalán? - Azokban a fénylő kék szemekben Sam meglátott egy csillanást, amely elárulta, hogy Jaine az apja lánya. - Rengeteg újságunk van a számotokra - mondta Jaine, mialatt karon fogta anyját, és megindultak az előcsarnokban. - Ígérjétek meg, hogy nem kaptok frászt. Most aztán jól megnyugtatta- őket, gondolta Sam. Lyle Bright így szólt: - Hacsak nem azt akarod mondani, hogy összetörted az autómat.