LIMDAUER ANDRÁS MINDEGY
- KIS ROMANTIKUS LEVÉLREGÉNY -
KÉZIRAT
[email protected] +36 30 55 99 813
„SOMETIMES I DON’T KNOW WHERE THIS DIRTY ROAD IS TAKING ME SOMETIMES I CAN’T EVEN SEE THE REASON WHY I GUESS I KEEP ON GAMBLIN’ LOTS OF BOOZE AND LOTS OF RAMBLIN’ IT’S EASIER THAN JUST WAITIN’ AROUND TO DIE” BE GOOD TANYAS/TOWNES VAN ZANDT: WAITING AROUND TO DIE
Előszó “Az életben az a fontos, hogy mindent a priori ítélettel illessünk” – írta Boris Vian a Tajtékos napok előszavában. Pár sorral alább hozzátesz még két dolgot: a jazz zenét, a New Orleans-i és a Duke Ellington félét, és a szerelmet mindenféle csinos lányokkal. Főleg ez utóbbiról szól ez a regény, a dolgok azóta sokat nem változtak. Fontos azonban felismernünk a tényt: míg Vian meséje igaz, hiszen az elejétől a végéig ő találta ki, addig ilyen levelekből szőtt történetek milliónyi ember közt milliárd formában íródtak és íródnak szerte a világ irodáiban, otthonaiban és szórakozóhelyein nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra, évszakról évszakra. Tehát nyugodt szívvel vonhatjuk le a következtetést, mely szerint ez a könyv – ellentétben a zseniális Tajtékos napokkal – szükségszerűen fikció, csupán ártatlan elírás. Kivéve persze a telepátia létezését. Richmond, Surrey 2011. november 11. 2005.
2005. JÚNIUS „HEJ, TE SZEGÉNY, HETYKE LEGÉNY, FEJJEL MÉSZ A CSIPKERÓZSA SÖVÉNYNEK” KARÁDY KATALIN – JÁVOR PÁL: SZERENÁD 16. CSÜTÖRTÖK 22:19 A margitszigeti Chachacha terasz kis faházának bárpultjánál két ismerős szempár akad össze. Egy tengerzöld és egy óceánkék. Nem is ismerősök még, ezt megelőzően csak egyszer találkoztak egy filmpremier utáni társas összejövetelen, a Petőfi híd budai hídfőjénél, a Zöld Pardon Szeparéban. Ezeket a bulikat akkoriban a pesti köznyelv simán össznépi berúgásnak hívta, elsősorban a korlátlan italfogyasztás miatt, meghívóhoz nyilván korlátozott számban lehetett hozzájutni. A fiú emlékszik a bájos arcra, és emlékszik a kis kézre is, ami a meglepően erős szorítás után még hosszú másodpercekig olvadozott jobb kezébe zárva. Néhány pillanat múlva eszébe jut a lány neve is, Bíbor. Ő volt az első Bíbor, akivel életében találkozott. Cili mutatta be őket egymásnak.
7
A film, a Galaxis útikalauz stopposoknak, nem volt rossz, sőt. Utána a Szeparéban folytatódott az este, ahol a bemutatkozás után ittak együtt közösen Unicumot és egyetértettek, hogy Marvin volt a legjobb színész. E könnyed, mondhatnánk semmilyen csevej után mindenki ment a saját társaságához, bár az este folyamán még többször - talán véletlenül, talán készakarva - egymás mellé sodródtak. Beszélgettek hát tovább, de a szavakra, sőt már a témára sem emlékszik a fiú most a Margitszigeten, régen történt mindez, talán két hónapja. A zöld írisz csillogása emlékezteti csak, milyen sokszor kapták el és állták egymás tekintetét, nem egyszer hosszú másodpercekig. Mondhatjuk, kölcsönösen szimpatikusak voltak egymásnak. Fél tucatnyi Unicummal később a fiú szeme Bíbor vonalain pihent, és Cili rajtakapta ezen. - Tetszik? - kérdezte a lány fülig érő szájjal. A fiúnak nyilván nem volt más lehetősége, mint megemlíteni, hogy Bíbor olyan lány, így első pillantásra, akibe könnyedén bele tudna szeretni. És mivel Cilivel barátokból lettek szeretők, majd szeretőkből egy pár, ez a mondat természetes egyszerűséggel hagyta el a száját. Furcsa páros voltak, Cili és ő. Nem nagyon illettek össze, de szerették egymást, hiszen régi kapcsolat volt az övék, olyasmi, ami talán évtizedekig megmarad. Barátságukat, majd hirtelen jött szerelmüket véget nem érő játékként élték meg, és mindketten okos játékosnak tartották magukat, a másikhoz képest legalábbis mindenképpen. Bonyolult játékok voltak ezek, apró alkuk, észrevétlen szívességek hálózták be kapcsolatukat. Valamilyenformán örökösen a másik legyőzése volt a cél, ám semmiképp sem annak megalázása. Nem fiatal fejjel ugrottak neki viszonyuknak, a második randin
8
világossá tették egymás számára, hogy bár egyikük sem tartja már elképzelhetetlennek a monogámiát, ez nem azt jelenti, hogy egy cseppet is hinnének a féltékenység fogalmában, ha úgy tetszik annak létjogosultságában. Szabadok voltak, szerelemben, ebben egyeztek meg három héttel később. Minderre Cili emlékeztette egy részeg estén, miután a fiú kiakadt egy házibuliban a Ráday utcában. - Flörtölni másokkal szabad - mondta neki a lány négyszemközt a lépcsőházban. A fiú akkor már túl részeg volt, hogy ezt csak úgy elfogadja, sértődötten hagyta ott a lányt és hazaindult egyedül. Ám mikor hazafelé beugrott a Nagymami palacsintázójába, valahogyan beszédbe elegyedett két lánnyal, és kelletlenül, de belátta, hogy ebben kivételesen Cilinek volt igaza. Az üzlet másnap megkötetett egy csókkal. Azóta szemtelenül flörtöltek, akár a másik jelenlétében is. Mindketten voltak annyira hiúak, hogy örökösen szükségük legyen megerősítésre az ellenkező nemtől. Emellett viszont nem elhanyagolható az a tény, hogy mindig együtt mentek haza, mindig együtt aludtak, és ez így is volt rendben. Az kimondatlan maradt a későbbiek folyamán, hogy pontosan meddig mehetnek el, de nem voltak hülyék. Egy csókig vagy illetlen érintésig sem merészkedtek soha, a másik jelenlétében, nyilvános helyen legalábbis biztosan nem. Fél órával és még két Unicummal később a fiú fülét a férfi mosdó felé ütötte meg Cili jellegzetesen felszabadult, harsány nevetése. Ösztönösen odakapta a fejét és meg sem lepődött, hogy a lány Bíborral beszélget az egyik asztal mellett állva. Kényelmetlen érzés szurkálta a bőre alatt, elöntötte a hirtelen verejték.
9
Természetesen elmondta Bíbornak, gondolta. Nem tudta nem megosztani, hogy mit mondott neki félig viccből, félig részegen arról az első pillantásról, ami könnyedén szerelemmel végződhetne. Csontjaiban érezte, tudta, hogy Cili csak elmondta. Elárulta őt, mert Cili olyan lány, aki mindig is szerette húzni, zavarba hozni és ez rendszerint sikerült is neki. Egyszerűen okosabb játékosnak tartotta magát.
22:20 A találkozás a bárpultnál zavarba hozza mindkettőjüket. A fiú elmosolyodik, biccent a lánynak, keze tétova intésre szánja el magát. Bíbor bíztatóan visszamosolyog. Lépj már mégiscsak te vagy a fiú gondolja Bíbor és a fiú lép mert mégiscsak ő a fiú. Folyosót nyit a lány felé és odafurakszik mellé.
22:21 Hellót mond, és puszi vagy kézfogás helyett megérinti a lány alkarját. Bíbor beleremeg az érintésbe, ám ez valószínűleg pusztán részeg képzelgés a részéről. Mindketten tudják, hogy barátnője van, a lánynak pedig talán barátja, de mindenképpen nagy baráti társasága, így kimondatlanul is ehhez tartják magukat. {Mit kér?} kérdezi a fiú szavak nélkül. {Nem iszunk egy pálinkát?} kérdez vissza a lány gondolatban. - Kérsz nekem egy gintonicot? - szólal meg a lány Bíbor mellett. A fiú ránéz, eddig észre sem vette. Pedig csinos, kihívó, hosszúkás
10
arc, buja ajkak, formás cicik. Kár, hogy nem vagyok az esete, konstatálja. - Pálinka? - kérdezi tőle egykedvűen. - Nem, köszi. A fiú bólint, és nem egészen negyvenhárom másodperc múlva elkap egy ismerős tekintetet a pult mögött. Négy barackpálinkát rendel, egy gintonicot és fél liter szódát. Mindjárt jövök vissza hallja fejében a fiú hangját és ezt valahogy olyan természetesnek érzi. Rámosolyog és utánanéz ahogy elveszik a tömegben két tömzsi felespohárral kezében. Barátnője belekortyol a gintonicba és valamiről elkezd beszélni a másik két pálinka a szóda társaságában a pulton marad érintetlenül. Hét méterre onnan, a fiú belekóstol, Cili egy hajtásra lehúzza a pálinkát, hogy utána fintorgó szájjal csókolhassa meg. Nagy beszélgetésben van, méri fel a fiú barátnője környezetét és állapotát, részeg beszélgetésben. Nem tud és nem is akar csatlakozni, így másfél percig csendben nézi a táncoló fényeket a lányok ruháján, majd észrevétlenül otthagyja őket. Visszamegy a bárpulthoz, a másik két pálinkához, Bíborhoz. {Amúgy ismeritek egymást?} kérdi tekintetével a lány a másik felé pillantva. - Azt hiszem, még nem ismerjük egymást - szólal meg a fiú. - Anton vagyok. - Dóra. - Nagyon örülök. Dóra vagy Dóri? - Inkább Dóri.
11
- És hogy vagy kedves Dóri? - Kösz jól. - Pazar - válaszolja szórakozottan. Mindeközben csak azért sem pillant a dekoltázsára többdször. A lány elfordul tőle és folytatja a sztorit, amit elkezdett, múlt héten defektet kapott a Smartja egy Zala-megyei kis faluban, Kustánszegen. A fiú félfüllel, inkább a stílusra, mintsem a mondandóra figyel. Szeme olykor gyakran Bíborra kalandozik, és amikor a lány ezen rajtakapja, úgy kétpercenként, állja tekintetét, és összemosolyognak. A harmadiknak mindez fel sem tűnik. Anton megkönnyebbül, amikor Dórit egy ponton felkapja és elsöpri a tömeg a táncparkett irányába. Kettesben maradnak több száz ember közt, és bár nem zavarja a csend, tudja, hogy kérdeznie vagy mondania illik valamit. A kérdés mellett dönt. {Mikor csókolózott először?} Meglepően hamar jön a válasz. {Későn. Tizennyolc évesen azt hiszem, még a gimiben. Egészen pontosan az iskolaudvaron. Emlékszem, hogy utána matekóra volt.} {És hányasra érettségizett? Úgy értem matekból.} {Ötösre.} {Stréber} gondolja Anton egy gúnyos grimasz kíséretében. Csönd. {És te?} kérdez vissza a zöld szempár. {Nekem hármas, két pont híján négyes. A matektanárom eleve nem akart érettségire engedni} bonyolódik bele a gondolatmenetbe. {Végül tantestületi döntéssel mehettem. Ahhoz képest egész jó lett.} {Értem. Mindenkinek megvan az érettségi története} vág vissza a
12
lány könnyedén. {És az első csók mikor volt?} érdeklődik ártatlan szemekkel. Anton zavarba jön amiért félreértette a kérdést. Édes ahogy elpirulsz de te kezdted gondolja Bíbor önkéntelen nem is sejtve hogy ezzel csak még jobban zavarba hozza a fiút. {Korán.} {Mennyire?} {Tizenkettő, nyári tábor. Laurának hívták. Emlékszem, nagyon megijedtem, amikor átdugta a nyelvét, mintha egy meztelen csigát szopogattam volna. Brrrrrr.} Bíbor a fiú arcát látva felnevet, Anton hirtelen arra gondol, bűbájjal áll szemben, képtelen levenni szemét az előbukkanó csontfehér farkasfogakról. A lány hirtelen hagyja abba a nevetést mintha zavarba jött volna. {Még egy pálinka?} kérdezi a fiú. {Benne vagyok. Kapok én is szódát?} {Naná. Külön, vagy megfelel az enyém is?} {Külön, ha kérhetném.} {Ahogy gondolja.} {Azért mutatta be Dórit nekem, és nem engem neki, mert nem emlékezett a nevemre} tűnődik Anton. {Ez félig kijelentés, félig kérdés volt} teszi hozzá vigyorogva. {Ez hülyeség. Dorka a barátnőm, vagy legalábbis valami olyasmi, így illett bemutatnom. Amúgy pedig nem, nem emlékeztem a nevedre.}
13
A fiú vigyora még szélesebbre húzódik, a lány folytatja. {Csak azt tudtam, hogy a Cila barátja vagy.} Egy férfi lép oda hozzájuk, kezét bizalmasan Bíbor dereka köré fűzi miközben arconcsókolja. Bíbor finoman elhúzódik már nem először az elmúlt pár hónapban. Anton felé fordul. - Ismeritek egymást? - kérdezi hangosan. - Még nem. Anton - nyomja meg a nevét a fiú. - Ádám. - Örülök. - Nem jössz táncolni? - fordul Ádám a lányhoz. {Ez ki?} Bíbor megrázza a fejét: - Később, még nincs a boogie a lábamban. {Senki. Egy kollegám.} Olykor újabb ismerősök érkeznek, mindegyikkel váltanak pár szót, főleg Bíbor. Anton egyiket sem ismeri, ezért fél tucatszor legalább elismétli a nevét. Ismét magukra maradnak a táncparkett szélén állnak kettesben két vidám szóda és fél tucat üres műanyag pálinkáspohár társaságában. A lány azon veszi észre magát hogy szereti ahogy a fiú kisfiúsan mosolyog a kisfiúnak márpedig fülig ér a szája. Bíbor régen érzett ilyen pimaszságot.
14
{Kutya vagy macska?} {Kutya. Egyértelműen kutya.} Anton sejtette, a lány egyértelműen kutyás típus volt. {És te?} {Macska.} {Ó, miért?} {Nem is tudom, gondolom a szokásos. Hedonista, egoista, és ellentétben a kutyával sokat megőrzött vadállat mivoltából. Nyiltan elvárja, hogy ezt tiszteld, sőt szeresd benne. És becsületére legyen mondva ezt el is éri, a dorombolásnak nehéz ellenállni, függőséget okoz.} {Ezek szerint te is egoista hedonista vagy.} {És függőséget okozok, ezt ne felejtse.} {És mi van a hűséggel és a ragaszkodással?} {Túlértékelt fogalmak... Csak viccelek. A macska is hűséges és ragaszkodó. Legalább annyira, mint egy kutya, csak máshogy.} {Ez bullshit.} {Persze, hogy az.} {Volt macskája?} {Soha, mindig a szomszédok macskáit etettem. Nem lett bajuk, mielőtt még megkérdezi.} {Nem állt szándékomban.} A fiúnak még mindig fülig ér a szája. A lány fejében tűnődő hang a fiú hangja felnevet jó lenne macskaként újjászületni gondolja lehetőleg valami déli országban. Miért pont ott? Jobb a házi koszt és a klíma. Ajánlom Olaszországot ott jó dolgod lenne. Nem voltam még Olaszországban. Mindenképpen el kell menned, Róma a kedvenc városom szállingózik a tengerzöld szemek
15
mögött megannyi emlék érzés illat mint konfetti képeslapok. A város augusztusi fülledtsége épületeinek évezredes fanyar illatával keveredik a zaj egyfajta városokra hangolt örökös lüktetés még este is szavak autók dudálása hallatszik mindenhonnan. A városnak szíve van jut eszébe egy piciny templom melynek üres csendjébe menekült a zajok elől és csak ült ott egy órán át mikor először járt ott és amit soha többet nem talált meg újra pedig mennyit kereste... Anton beleszédül a képeslapok hullásába. {És maga?} kérdezi nagy nehezen. {Miért magáz?} {Szeretek magázódni.} {Végülis magázódhatunk.} {Megtisztel. Szóval?} {Mi szóval?} {Mi szeretne lenni, ha újjászületik?} {Nem is tudom. Hóvirág?} {Tényleg, a Római vakációt látta?} kérdezi kisvártatva Bíbor. {Nem} a lány vonásai felháborodottan hullámoznak és ő azonnal érzi, hogy nem kellett volna őszintének lennie. Gondolatban nehezen hazudik az ember, vígasztalja magát a fiú, mégis, legalább meg kellett volna próbálnia. {Most itthagy?} kérdezi megszeppenve. {Ha leteszi a nagyesküt, hogy megnézi, akkor maradok. Talán.} {Esküszöm. Arra a csillagra ott, látja?} {Az egy műhold.} {Nem arra. Felette. A nagygöncöl utolsó csillagára.} {Honnan nézve utolsóra?} {Az mindegy most...}
16
- Nézd, hullócsillag! Láttad? - kiált fel hangosan Bíborban a kislány. Csend cseppen közéjük egyszerre lélegzik be. Pár száz méterrel odébb a Váci úton egy lány bámul ki a szélvédőn keresztül az anyósülésről. Bal keze a férfi jobbján pihen a sebességváltón, hazafelé mennek, hozzá haza. A műszerfalon az óra éjfélre vált. Luca a mögöttük lévő estén és az előttük álló éjszakán mereng, amikor a megpillantja a hullócsillagot. Gyermek módjára derül fel az arca - csakúgy, mint Bíboré ugyanabban a pillanatban. Becsukja szemét, és kíván: „Bár minden éjszaka ilyen varázslatos lenne.” Odahajol és arcon csókolja a férfit. - Ezt most miért kaptam? - kérdezi amaz mosolyogva. - Csak úgy. {Volt egy pókom pár éve} vallja be a fiú. {Undorító!} {Jól van, nem az én pókom volt, csak együtt laktunk egy ideig. De nem volt neve vagy ilyesmi.} {Miért nem?} kérdezi a lány és tényleg nem érti, hiszen még az autóját is nevén szólította. {Na jó, volt neki. Póknak hívtam, néha pókincának, de nem is ez a lényeg.} Hatásszünetet tart, elmorzsol egy képzelt könnycseppet. {Szomorú vége lett az együttélésnek. Elkövette azt a hibát, hogy bemászott a zuhanytálcára. Bizonyára szuicid hajlamai voltak, hát segítettem neki. Azóta sem tudtam megbocsátani magamnak.} {Ez eutanáziának számít vagy keresztelésnek. Attól függ, hogy
17
megáldotta-e a vizet.} {Aha, és zsolozsmáztam alatta. Posztumusz a Jószomszéd nevet kapta.} Isszák egymás szemét a tenger az óceánt az óceán a tengert. Hirtelen rántja őket vissza a valóságba a zene a körülöttük táncoló testek surlódása. {Mióta is vannak együtt Cilivel?} érdeklődik félvállról a lány. {Egy, talán másfél éve} válaszol a fiú óvatosan. {Nem tudja pontosan?} {Már hogyne tudnám. Tavaly április elsején csókolóztunk először, igen, pont bolondok napján. Egy gyönyörű csütörtöki nap volt, esti harangszó szállt szerte a városban, az emberek vacsorához készülődtek otthonaikban, miközben mi alaposan berúgtunk a Hattyúházban. Nagy beszélgetésben voltunk, tudja, az élet, a világmindenség, meg minden, ahogy ezt Douglas Adams találóan megfogalmazta, bár nem feltétlenül pont ilyen esetekre.} {És?} {Nála kötöttünk ki, másfél hét múlva ott ragadtam, azóta együtt élünk. Mielőtt azt gondolná, hogy elsiettük, nem. Régi kapcsolat a mienk, mindig is jól megértettük egymást.} {Értem.} {És magácskának van valakije?} kérdez vissza ártatlanul a fiú, mintha nem is érdekelné. {Az előzőt heverem ki.} {Sokáig tartott?} {Hét év.} {Ezt igennek veszem. Hét év? Baszki, miért lett vége?}
18
{Nem szeretnék róla beszélni.} A lány szünetet tart, mérlegeli, hogy tegyen-e még hozzá valamit. Anton kivárja. {Azt hiszem, a végén mind a ketten magányosak voltunk.} Félrelépett és lelépett, fut át a fiú fejében önkéntelen, nem számolva azzal, hogy a lány hallja gondolatait. {Ne haragudjon, nem úgy gondoltam.} {Igen, lényegében ez történt.} Anton kínosan érzi magát. {Nem akartam tolakodó lenni.} {Nem volt az.} {Még egy pálinka?} zárja le végre a fiú. {Legyen} és a lánynak tényleg nincs ellenére. Egy asztalnál ülnek a sarokban a tömegnek háttal, fák lombjai alatt. Antont teljesen magával ragadják a lány gondolatai, néha ugyan csak töredékét érti-hallja, mint a tenger morajlását, amikor egy hullám épp nekicsapódik a szikláknak. - Hát ti mit csináltok, tubicáim? - karolja át nyakukat hirtelen Cili hátulról. A fiú utálja, amikor ezt csinálják emberek, a frászt hozza rá. - Épp rólad beszélgetünk. - Hogy mennyire szeretsz? - ül ölébe egyből a lány. Anton jobbjával átöleli, sejti, mire megy ki a játék. - Pontosan. - Nem is tudtam, hogy te is itt vagy - fúj Cili a fiú karja alól a másik lányra. - Szokásos csapatos megmozdulás, aztán hogyhogynem, véletlenül belefutottam a barátodba - tisztázza Bíbor az erőviszonyokat. - Nem jöttök táncolni? - húzza vissza karmait Cili.
19
- Később. Még nincs a boogie a lábamban - válaszol Anton készségesen, és valahogy ismerősen hangzik neki ez a beszélgetés. - És nem baj, ha én megyek? - harapja meg a fülét a lány. - Menj csak cicám - suttogja a lány hajába -, jól elvagyunk. - Akkor jó - csókolja szájon Cili mindenesetre. - Ma te vezetsz, azt hiszem, becsiccsentettem. Itt a kulcs, legyen nálad. De itt ne hagyj! - Nem foglak. {Sportol valamit?} vált könnyedebb témára Bíbor a bárpultnál állva ismét. {Frizbizem.} {Nyilván. Gondolhattam volna.} {Komolyan frizbizem, amatőr szinten persze. Csak dobálunk} hajlik dereka oldalra, jobb keze kifelé derékszögben hajít egy képzeletbeli korongot a tömegbe. {Tudja, mi a fantasztikus a frizbizésben?} folytatja a fiú. {Hogy repül?} {Az is, persze. De mondjon még egyetlen sportot, amiben nincs benne az ellenfél totális, végleges megsemmisítésének, ha úgy tetszik megalázásának vágya.} {Azért kicsit túloz.} {Egy kicsit, na mindegy. Maga mit sportol?} {Fallabdázom.} {Látja?} ragadja meg a témát. {Ott meccsek vannak és a meccseken győzni kell. A frizbizésben az a jó, hogy akkor játszol jól, ha pontosan a másik kezébe dobod a korongot, úgy, hogy neki meg sem kell mozdulnia. Csodálatos, nem?} {Az.} {Egyszer eljön velem frizbizni?}
20
{Lehet róla szó.} {Erre igyunk} emeli poharát Anton. Ebben a pillanatban egy részeg férfi tör utat a tömegen át és véletlenül meglöki a fiút. A pálinka a pólójára fröccsen, de ő úgy tűnik nem bánja, szabad kezével óhatatlanul belekapaszkodik Bíborba. Ölelésről csókról szó sem lehet, szalad át a mondat csupa NAGYBETŰVEL az agyán. Zavartan mosolyognak. {Bocsánat} szabadkozik Anton. {Semmi baj. Viszont ahogy elnézem, leitta magát. Kér még egyet?} {Azt hiszem, nem. Hallotta, ma én vezetek.} A kisfiú nem adja fel hirtelen újra odahajol de ezúttal nem ér hozzá. {Nem megyünk ki egy hamburgerre?} {Benne vagyok.} {Pompás, találkozzunk a bejáratnál. Mindjárt jövök.} {Oké.} Bíbornak hirtelen fogalma sincs hogy mit keres ebben és egyátalán hogyan került ebbe a szituációba. Azt tudja hogy rengeteget ivott és ez most egy csapásra józanná teszi. Rágyújt egy cigarettára elnézét kér az éppen mellette állótól es kezét feltartva minél előbb ki szeretne jutni a tömeg öleléséből. Közben a fiú célirányosan néz keresztül az ember-tömegen, ráérez, merre keresse szemével Cilit, ami párok és jó barátok sajátja csupán. Látja felvillanni a dj pult előtt, felszabadult részegen táncol egy barátnőjével, négy idegen egyenpólós srác fogja körbe őket
21
finoman. Külföldiek, talán angolok, méri fel a helyzetet, valószínűleg legénybúcsún. Rohadékok. Ezeknek is pont magyar lányra fáj a foguk. Egy vad hétvége Budapesten, mi? - gondolja és elvigyorodik. Tökéletesen megérti őket. Az éjszaka tele van meglepetésekkel, kellemesekkel kellemetlenekkel egyaránt. A maga részéről nem félti a lányt; angolul, ami azt illeti, németül és olaszul is könnyedén elküldi őket a fenébe, ha nagyon tolakodnának. A magyar lányok tudnak magukra vigyázni, ha akarnak. Megvonja a vállát és a kijárat felé indul, ahol a kőlépcsőn ülve Bíbor várja. Magasztos gondolatok kíséretében majszolják a város közmegegyezéssel legjobb hamburgerét. {Mi volt a jele az oviban?} talál a fejében egy kérdést a fiú. {Lóka.} {Micsoda?} {Lóka. Kicsinek raccsoltam. Rohadt róka!} Anton felnevet, és érzi, ahogy a térdük véletlenül összeér egy pillanatra. A lány gondolatai témáról témára csúsznak, míg a fiú azon kapja magát közben, hogy bamba mosollyal számolja a szeplőket az orrán. Még mindig részeg, később így magyarázza magának, hogy hirtelen mozdulattal jobb tenyerébe fogja a lány arcát, és hüvelykujjával megérinti az egyik szeplőt. A lány, ha meg is meglepődik, nem kapja el a fejét, ám néhány másodperc múlva finoman megfogja és leveszi a fiú kezét.
22
{Azt hiszem, most megyek. Reggel össze kell még szednem néhány kósza grp-t} gondolja fegyelmezetten, míg a telefonja után kezd kutatni táskájában. Anton két ujjal szalutál. Az estében nincs több, kihozták a legtöbbet belőle. Talán kicsit többet is, mint illett volna, gondolja magában. {Viszontlátásra} vigyorog közben. Bíbor miközben taxit hív a telefon mögött végre újra biztonságban érzi magát és megereszt egy mosolyt. Túl gúnyosra sikeredett rémül meg egy pillanatra de nem a kisfiú még gúnyosabban mosolyog vissza és ettől valahogy megnyugszik. Nem ma kezdték ezt a játékot egyikük sem de nem lett volna szabad idáig fajulnia. Barátnője van ráadásul én is ismerem bár nem vagyunk valami nagy barátságban de a maga módján még kedvelem is. Ez így buta hülyeség nem vezet sehová nem vezethet nem fog. Itt tart éppen mikor Anton megtöri mélyből suttogó gondolatoktól terhes csendet a lány fejében. {Megadja az e-maillcímét? Hazudhat is, ha akar.} A lány magában mosolyog a tisztesség kedvéért tétovázik végül kotorászik egy keveset a táskában majd a fiú kezébe ad egy névjegykártyát. {Utálom a hazugságokat} gondolja szomorúan. {Én is} válaszolja őszintén a fiú, úgy érzi, most mindketten Cilire gondoltak. Megérkezik az autó, Anton kinyitja a jobb hátsó ajtót. Sosem volt az a kimondott puszilkodós fajta, és szájon mégsem csókolhatja, fut át a fején, ezért inkább még egyszer hozzáér
23
búcsúzóul, ezúttal a jobb könyökéhez. Bíbor beszáll és bemondja a címet. Anton hosszan néz az autó után a bíbor pirkadatban félmosollyal az arcán, kavarog a lelke. Milyen csalóka, számol utána, hogy mindössze ötször értek egymáshoz az este folyamán. Miután a taxi fényei beleolvadnak Buda fényeibe, és végleg elveszik szeme elől a kora hajnali forgalomban, visszafordul. Kihúzza magát, összeszedi arcvonásait, és lebaktat a hangzavar felé, hogy megkeresse és hazavigye minden bizonnyal picsarészeg barátnőjét. Reméli, hogy Cili nem fog tiltakozni. Mindeközben a taxiban ülő lány azon mereng vajon telihold volt-e? Kicsit sajnálja hogy már hajnalodik.
24
17. PÉNTEK >>> AA > 11:15 > másnap >> Jó reggelt! Megvannak a fránya dzsíárpík? És a fejed?
>>> BB > 12:50 > re: másnap>> meg! a fejemet viszont tartani kell. jól indult a reggel. pizsamában, kiszáradt szájjal és nagyzenekarral a fejemben Tavasz Krisztina kosár-méretéről értekeztem, ami azért bizarr. végül épségben hazavezetted Cilát?
>>> AA > 13:23 > re: másnap >> Bizony haza, bár útközben csúnyán elgázoltunk néhány fekvőrendőrt. (Na nem mintha felébredt volna rájuk.) Nekem reggel (délben) 5 gombóc fagyi után tért vissza az életkedvem. Mesés a kiszáradt szájnak, és csodásan cirógatja a gyomrot! Munka után, de inkább közben, feltétlenül próbáld ki! A Nagyzenekar pedig miért nem ad ki egy cédét? Ha ma este is bulizol (igen?), holnapra összejöhet egy dupla album..
25
Várj csak, pizsamában alszol?? Na ez a bizarr. U.i.: Csak a kíváncsiság kedvéért: 85B?
>>> BB > 17:09 > re: másnap>> nem nyert, de meglesz az a dupla album. míg a gyógyító sztrapacskám alatt azon gondolkodtam, hogy elég jó cselekedetem volt már mára, és tán hazamennék, addig a buzi (nagy multinacionális cég neve törölve) bemondta a tutit: elvesznek 18 milkát a jövő évi büdzséből. azóta udvarolok/hízelgek/üvöltök velük, és nem értem, hogy a kis hülye cintányéros mé’ az elsőhegedűs helyén állva nyomja. szép este lesz, érzem. elindulok a lejtőn. a pizsamás beszólást kikérem magamnak. hétfőn tegyük ezt helyre. most mentem, legyetek jók!
26
JÚLIUS „ÉN? SZÁMÍTOK IS ÉN! ILYENEK VAGYUNK. RÉSZEGEK. HÜLYÉK. ÖRÖKKÉ RÉSZEGEK.” SENA: PLATONOV 7. CSÜTÖRTÖK >>> AA > 11:50 > őszinteség >> Szép jó napot, tudom előre, hogy ezzel a levéllel talán meggyalázom közös hamburgerezésünk amúgy felejthetetlen emlékét. Előre is elnézést kérek, nem szép tőlem, de nincs más választásom. Ki szeretnélek használni. Tudnod kell, hogy egy ember van, akire felnézek. Már gyerekkoromban csodáltam őt, a sötét lovagot: Batmant! Gyűjtöttem a képregényeket. Imádtam a filmet. (Csak az elsőt!) Bruce Wayne-ként mutatkoztam be. Tudnom kell, hogyan kezdődött! Tehát, ha valóban Te Vagy Az A Lány aki tud jegyet a premierre valamilyen, bármilyen, úton vagy módon, kérlek, könyörgöm, megvesztegetlek, kompenzállak. Ha rám bízod, pálinkával. Én, Bruce
27
>>> BB > 16:51 > re: őszinteség >> te, hétfő, 19.00, Lurdy. gyertek előbb, hogy legyen helyetek! pálinka mikor? üdvdök
10. VASÁRNAP >>> AA > 21:17 > re: őszinteség >> Köszönöm jóindulatod, bocs, hogy csak most reagálok, de volt a Volt, ami még egy napra is szar volt. Ezért, mármint a hülye szóviccért, már tényleg bocsánat. Plusz tegnap beszippantott a füstös pesti éjszaka, és csak reggel hatkor köpött ki - még szerencse, hogy a lakásom ajtajánál. Köszönöm, köszönöm ismét, és akkor talán holnap ismét találkozunk! Pálinkáról el ne felejtsünk beszélni, de most nem bírok rágondolni sem. Csoda, hogy le tudtam írni. Üdvdök (ez valami ősi avar köszönés?)
28
11. HÉTFŐ >>> BB >> 11:16 > vasárnap >> kiheverted már?
>>> AA >> 12:12 > re: vasárnap >> Mit is? A pá-li-linkát ki, a vörösboron még dolgozunk. Veled milyen volt a hétvége?
>>> BB > 14:00 > re: vasárnap >> béna kemping volt. az is szar volt.
>>> AA > 14:39 > kemping >> az esőben? Bátor, talán kiscserkész vagy? A Tűzraktár (kékmetró, Klinikák, volt már?) viszont nagyon kellemes. Mázlink volt szombaton, hogy pár óráig épp annyira nem esett. Ittunk sok-sok azt, megváltottuk a világot, megoldottuk a nagy képletet, utána meg szépen elfelejtettük hazafelé, ahogy azt illik. Ki séta közben,
29
ki a taxiból kifele hányva. Ez utóbbi, teszem hozzá, nem én voltam. Lényeg a lényeg, megnézhetnénk a héten újra, akár hármasban, akár kettesben, hisz’ bár csak kóserszilva van, a harmadik után már nem is tűnik az annyira rossznak.
>>> BB > 15:22 > re: kemping >> béna kemping: a lakásból nézed ahogy esik az eső. és egyre mélyebbre süllyedsz. tűzraktár???
>>> AA > 16:12 > re: kemping >> Áááááá, hogy Béna Kemping?? Így már megvan, szoktam én is menni, jót tesz a lélek háborgásának. A Tűzraktár lehet, hogy ilyen esőben nem annyira vicces, nyitott hely lévén könnyen eláznak a lángok. De nem vagyok semmi jónak elrontója, egy próbát igazán megér.
>>> BB > 16:17 > re: kemping >> nem fog egész héten esni. nem eshet!
30
>>> AA > 16:39 > re: kemping >> Szívemből szólál! Most megyek mettingre okoskodni, este ugye találkozunk? Én kb. negyed-fél7re érek oda, Cili siet. Legalább lesz időnk kedves gondolatokat váltani élőben.
12. KEDD 23:23 Cili és Anton egy lassan szokásosnak mondható este, két üveg szekszárdi rosé és fél üveg Finlandia után összekapnak, mint mostanában majdnem minden másnap. Hogy hol kezdődött, nem számít most a történet szempontjából, nem szoktak rá emlékezni amúgy sem. Ez a kedd esti veszekedés csak azért érdekes, mert ezúttal olyan szavakhoz lyukadnak ki, amelyekhez ezt megelőzően még soha. - Akkor vége? - Szakítsunk, ezt akarod? - Tőlem elmehetsz a büdös kurva anyádba! - Ezen ne múljon, te hülye picsa! A fiú taxit hív. A lány sír. Anton, részben a vodkától, hajthatatlan. - Szép életet - sziszegi a mondatot búcsúzóul, hogy bántsa a lányt. Mindketten tudják, hogy ezt holnap meg fogja bánni, Cili mindenesetre bevágja az ajtót utána.
31
Anton másfél év együttélés után, fogkefe nélkül egy hátizsákban mindössze négy napnyi váltás ruhával, másfél doboz cigivel és a maradék vodkával áll a ház előtt. Várja a taxit, hogy az visszaköltöztesse ritkán látogatott albérletébe. Rágyújt egy cigire, visszaindul, de megtorpan, nem megy vissza. Látja, hogy a lakásban kialszik a villany, erre teátrálisan eldobja a félig szívott cigit, és megereszt egy káromkodást a lány érzéketlenségével kapcsolatban. - Hosszú nap, mi? - jegyzi meg némi aggodalommal, de barátságosan a taxisofőr, utalva a fiú nyilvánvaló részegségére. - Lehetne, hogy nem beszélgetünk? - válaszol a fiú fagyosan. Majd mosolyt erőltet az arcára. - Hálás lennék érte. - Ahogy gondolja, uram - vonja meg a vállát a sofőr. - Köszönöm – mondja és kényelembe helyezi magát az ülésen. A szélvédőn a Szilágyi Erzsébet fasor fényei tükröződnek vissza, míg ő bent, a fejében, az elmúlt tizenöt hónapon tűnődik. Érzi, hogy ez most nem játék, egy pillanatra megijed. Ritkán, nagyon ritkán aludtak külön, csak ha valamelyikük elutazott, munkaügyben mondjuk, a másik nélkül. Itt vagy ott, néhány hét múlva szinte csak a Bimbó úton, Cilinél éltek. Kényelmesebb volt mindkettejüknek, mert bár a fiú albérlete óriási volt, ráadásul a Víziváros szívében, összességében egy egyszerű, puritán legénylakás volt. Anton mégis szerette azt a lakást, az olyan apróságok ellenére, hogy a hűtő olyan hangos volt, hogy már akkor is ki volt húzva, amikor még ott lakott. A sütőt pedig csak egyszer használta, de hamar elzárta, és utána napokig égett szagot érzett. Cili egy időben mondogatta, hogy adja fel, de a fiú mindig eleresztette a füle mellett az erre vonatkozó megjegyzéseket. A lány
32
hamar belátta, hogy valószínűleg szüksége van a tudatra, hogy van egy hely, ahová bármikor mehet, ahol bármikor egyedül lehet, ha akar. Elfogadta, nem hibáztatta érte, és nem hozta fel a témát újra. Talán van otthon némi vésztartalék füve is, jut eszébe, bár ha van is, biztos teljesen ki van száradva. Végülis mindegy, az erősségéből valószínűleg nem vesztett, és sokat aludni így se, úgy se fog, erre gondol, amikor megállnak az autóval a ház előtt. Számlát kér, és egy ezressel jutalmazza a sofőr szótlanságát. Kinyitja az ódon vaskaput, villanyt nem gyújt, úgy megy el a lakásáig, vakon, részegen botorkálva. Elbíbelődik a zárral, majd amikor belép, megcsapja albérletének por illata. A hátizsákot ledobja a kanapéra, és kimegy a konyhába egy vizespohárért, amibe jó két ujjnyi vodkát tölt. Belekortyol és nem érez semmit. Nyilvánvaló, hogy nem lehet egy kapcsolatot ilyen könnyen lezárni, ám Anton ezúttal komolyan gondolta. Nagyon unta már a mostanában állandósult veszekedéseket. Vitatkozni mindig szeretett, veszekedni azonban sosem, nem tudott Cili indulatosságára mit reagálni, ő mindig is híján volt ennek. A rosszindulattal pedig végképp soha nem tudott mit kezdeni, csak gúnyosan megmosolyogni és kivárni, hogy a másik lenyugodjon. Az utóbbi időben már a gúnyos mosoly sem ment, csak a veszekedés, észérvek nélküli hangos párbeszédek. Elfáradtak. Túl jól ismerték egymást, pontosan tudták, mivel tudják egymást kellemetlen helyzetbe hozni, de elfelejtették szeretni a másikat. Benne ragadtak a versengésben, saját hülye játékukban, és idővel
33
semmi más nem maradt, ami ezen felül összetartotta volna őket. Pár hónapig részeg alkalmi szeretők lesznek még, ahogy ez általában lenni szokott, de soha nem mondják többet a másiknak, hogy „szeretlek”, és soha nem költöznek újra össze. Bíbor neve aznap este nem hangzott el.
13. SZERDA >>> AA > 12:02 > lelkendezés >> Batman nagyon jó volt, egy igazi élmény! Ígérem, megnézem még egyszer.
>>> BB > 12:18 > re: lelkendezés >> két nap alatt csak ennyire futotta?! azt reméltem, komplett elemzést kapok majd...
>>> AA > 13:27 > re: lelkendezés >> Kö-höm. Azt hittem, először a pálinkát reklamálod. Ráadásul túlzol is, nem telt el két nap, és ez a minimum, hogy gyermekkori rajongásomat félretéve megpróbáljak objektíven állni a dologhoz. Bullshitelek, tudom, szoktam.
34
Nos, hirtelen felindulásból talán csak annyit, hogy boldog voltam a moziban, és utána is sokáig, míg egyszercsak el nem múlt, de erről nem a film tehet, mindegy is, ezt a részét hagyjuk. Ami az elemzést illeti, örülök, hogy végre elszakadtak a „mindenkinek van valami sebtében összeszedett fasza kis szuperképessége Gotham Cityben” koncepciótól, ami rendesen tönkrevágta a 3-as (mindörökké) és 4-es Batman (és Robin) filmeket. Épp itt volt az ideje, hogy abbahagyják az irrealisztikus hülyeségeket: nem az utolsó utáni pillanatban kapnak elő hihetetlen és eddig sosem látott csudaszuper fegyvert, és mentenek ezzel megannyi életet - a gonoszok kizárólag a sajátjukét, a jók meg mindenkiét persze. Az akciók hitelesek voltak, tényleg így történne, történhetne, történt is a való világban, ami pazar, ugyanis – ahogy az már közhelyszámba megy - Batmant azért szeretjük nagyon, mert ember, nem pedig szuperember (bocs, Superman!). Aminek személy szerint a legjobban örülök Róma, London, Gotham újjászületése után, ahogy Michael Caine kitölti Alfréd karakterét a maga cinizmusával és brit akcentusával. Végre több volt, mint egyszerű kiszolgáló személyzet, és ahogy mindig is sejtettünk, papa és mama hiányában a nevelője is volt. Gary Oldmanre pedig nem találok szavakat, soha jobb Gordon felügyelőt nem láttam. Piszkosul jól állt neki a pocakos zsaru - szerep, több ilyet kellene játszania. Tegyük hozzá, hogy Kim Basinger személy szerint jobban tetszett, mint Katie Holmes, valahogy nekem ő dögösebb, na. Még a csók is jó volt a végén, nem spirázták túl, bár titkon reméltem, hogy ki fog maradni.
35
Kis közjáték, de pár hete láttam a legjobb csókjelenetet a Girl next door (magyarul: Szüzet szüntess - ne is mondja!) című filmben. Amikor hevesebben ver a szíved, pedig tudod, hogy ez csak egy film, de tudod azt is, hogy egyszer neked is meg kell csókolnod valakit így, mert nem lehet meghalni enélkül az élmény nélkül. A film különben tök jó volt, szinte kötelező darab a maga műfajában, már ha jól sejtem, hogy szereted a könnyed romantikus filmeket. No de vissza Batmanhez. Nolan sok darabkát rakott hozzá a végre ismét komor Gotham Cityhez, és a Batman univerzumhoz úgy általában. Ráadásul elegánsan fűzte össze ezt a sztorit a Tim Burton féle első Batmannel. (Mondjuk arra kíváncsi vagyok, hogy Jack Nicholsont ki fogja lejátszani.) Hogy valami rosszat is sikerüljön kipréselnem magamból, a kabátoshajléktalanos jelenet erőltetett volt, azt hiszem, a tengerentúlon a prodjúszerek ezt gondolják a szimbolizmusról, de ez még elmegy a film mélypontjának. Ellenben kifejezetten dicséretes, hogy egyetlen amerikai zászlót sem láttam a filmben. Tehát Batmannek van már végre két jó filmje, időrendben az első és az utolsó. A többi nem ér semmit. Nagyon várom a folytatást. Szódával elmegy?
18:21 Cili próbálja elérni Antont, a fiú nézi a lány nevét a telefon kijelzőjén, de nem veszi fel, és nem hívja vissza. Még nem.
36
Ugyan pokolian érzi magát a történtek miatt, csak oda lyukad ki napok óta minduntalan, hogy bármennyire is rossz most, ennél csak jobb lehet, mindkettejüknek. Jobbnak kell lennie, ezt érzi, amikor a rezgés abbamarad. Erre, mint megérzésekre általában az ember, nehezen talál megfelelő szavakat. Szavakat, amikkel elmagyarázhatná ezt Cilinek. Fáj neki is, természetesen pokolian fáj, pont ezért kell idő. Idő, hogy letisztuljanak az érzései, hogy ne zavarják meg érvelés közben.
14. CSÜTÖRTÖK 23:43 Mikor Bíbor megpillantja az egyedül ülő Antont a csacsában látja rajta hogy részeg nagyon részeg. Tekintete zavaros ahogy felpillant a vörösbortól rózsaszín pecsétes füzetből majd vissza és körmöl olvashatatlan írással tovább arcán ostoba már-már mániákus megszállott vigyor. Kezében a toll meg-megremeg ahogy felemeli a papírról a szavak közt valószínűleg olyan gondolatokat kerget a fejében melyeket már nem tud megragadni. A fiú felpillant újra ezúttal meg is látja a lányt a vigyor ottmarad az arcán a tollat leteszi az asztalra. Elég rossz bőrben van gondolja Bíbor pedig még éjfél sincs. Ennek ellenére vagy pont ezért odaül hozzá. Hogy van? kérdezi. Soha jobban fókuszál a fiú óceánkék szeme tarajos hullámokat vet ostromolja a tűhegynyire szűkült fekete szembogarat. Rámered a lányra felállna de visszahuppan. Röhög.
37
Iszunk valamit? Egy jó pálinka kérdezi a részeg ember artikulálatlanul. A lány már megbánta hogy leült mellé de nincs mit tenni bólint és mosolyog. Persze válaszolja. A fiú felpattan és talpon is marad. Bíbor megkönnyebbül amikor elmegy italért. Baj van? Kérdezi amikor visszajön kezén olajosan csillog a pálinka amit útközben kilötykölt. Miért kérdez ilyen buta közhelyeket holott baj van tudja hogy baj van. Mi baj lenne? Minden elbaszottul jó válaszolja a fiú. Csendben marad időt hagy neki hogy összeszedje elmondja kimondja amit már ő is tud. Szétmentünk Cilivel. Tudom és sajnálom. De talán még nincs veszve semmi gondolja bátorításképp hogy lelket öntsön bele. A fiú gorombán szakítja félbe. Ne sajnálja! Anton megragadja a poharat és mohón iszik a szódából majd felpillant arcán újra fátyolos vigyor terül szét. A barátja a hogyishívják minket bámul emeli rá pálinkáspoharát majd miután a másik elfordul visszateszi az asztalra. Nem a barátom. De szeretne az lenni nem? Felesége van nős. Akkor mi a faszt keres itt? De komolyan. Most esik csak le neki. Honnan tudja kérdezi. Beszéltek? Nem. Vannak közös barátaink. Értem. Hát fasza. Elég gyorsan tejednek a hírek mondják az elmosódott arcvonások. Belekortyol a pálinkába. Bíbor látja a pillanatot amikor elér az
38
aznap esti utolsó korty alkoholhoz. A fiú öklendezik egyet köhög felnéz és mintha józan lenne egy pillanatra. Üres a horizont a hullámok elülnek szemében nem korbácsolja őket már semmi szél feladta hogy megtalálja azokat a szavakat amiket olyan kétségbeesetten keres érzi át a lány és hirtelen megsajnálja. Hívok egy taxit ajánlja fel a menekülőutat. Nem alszunk együtt? buggyannak elő a szavak valahonnan mélyről a lánynak koncentrálnia kell hogy megértse. Nem hiszem hogy jó ötlet lenne. Hát jó hagyja a fiú a témát ennyiben. Nem vagyok valami jó formában mi? Most nem de könnyebb jobb lesz idővel. Ígéri? Ígérem. Anton másnap nem emlékszik hogyan jutott haza aznap éjjel, arra is csak halványan, hogy találkozott Bíborral.
15. PÉNTEK 14:43 Anton délután ugyan bemegy dolgozni, de nem csinál semmit, nem szól senkihez. Egy másfél literes mentes ásványvízbe három Alka Seltzer tablettát tör bele, és kiül a tűzlépcsőre dohányozni. Még a számítógépét sem kapcsolja be. Bár páran észreveszik, hogy részeg, inkább nem teszik szóvá. Van valami a tekintetében, ami visszatartja őket.
39
15:52 Valaki csendben leül mellé, tudomást sem vesz róla. Tudja, hogy a többiek küldték ki, hogy értsen vele szót. Nincs fecsegős kedvében, kizárólag tőmondatokban válaszol. - Gondolkozom. - Hétfőre kész lesz minden. - Megígérem. - Igen, azt sem felejtettem el. - Semmi, szétmentünk a csajommal. Szerencsére nyár van és péntek, mindenki kicsit korábban hagyja el az irodát. Ő marad, nem siet sehova. Ugyan sok munkája van, ám azon kívül semmi dolga. Bekapcsolja a gépét, elővesz egy üres füzetet és nekiáll dolgozni.
19:43 Erőt érez magában, felhívja Cilit. A lány nem veszi fel, a fiú nem bánja. Valószínűleg még mindig nem tudna neki mit mondani. A lány húsz perc múlva visszaüzen. Még nem biztos, hogy akarok veled beszélni, írja. A fiú elolvassa néhányszor a mondatot, majd kikapcsolja a telefonját és beteszi a fiókba. Így legalább semmiképp nem fog írni se Cilinek, se bárki másnak meggondolatlanul. Veszi a kabátját, hazafelé kikölcsönzi a 24 negyedik évadát a Puskinból, hogy lekösse magát hétvégén. Úgysem lesz abban a hangulatban, hogy emberek közé menjen. Talán még a családi ebédet is le fogja mondani vasárnap.
40
19. KEDD 12:45 Megcsörren az asztali telefon, belső szám, megismeri a csörgésről. Felveszi. - Emese vagyok, a barátnőd keres. Kapcsolhatom? - Köszi, aha - válaszolja, és nem érzi, hogy most lenne itt az ideje, hogy felvilágosítsa a recepciós kislányt, hogy nincs barátnője. - Szia - szól bele Cili. - Szia. Hogy vagy? - Szarul. Egy hete bőgök, te hülye. Ki van kapcsolva a telefonod. - Talán ezért nem csörög napok óta. - Találkozzunk. Jó lenne beszélgetni. - Rendben. - Ma este? - Hétvége felé inkább. Sok a munka, és mivel szinte folyamatosan iszom, minden nehezebben megy. Hétvégére összeszedem magam. - Jó, akkor hétvégén. - És sajnálom - teszi hozzá Anton. - Mit? - Hogy ennyit sírsz miattam. A lány szó nélkül teszi le a telefont. A fiú tudja, újra sír. Valami neki is kaparja a torkát. Rá kell gyújtanom - gondolja üresen.
41
23. SZOMBAT 22:53 Két pár ül a Margitsziget partján, a lépcsőkről nézik az éjszakai Duna sodrását. A háttérben zene dübörög, fiúk, lányok, boldogan, boldogtalan táncolnak, támasztják a pultot, beszélgetnek, üvöltenek, pasiznak, csajoznak, jól érzik magukat a futópálya melletti örökös, örökösen ugyanolyan felszabadult térben. A közönség ugyan változik valamennyire évről évre, de mint mindenhol, itt is vannak törzsvendégek. Ismerősök, akik egymás nevét sem tudják, csak összebiccentenek. Köztük nincs szükség szavakra, a biccentés épp elég. Ők azok, akik tudják, hogy hiába változnak az emberek, a téma mindig ugyanaz marad, ugyanabban a formában, berúgni, kitáncolni, ráinni és lehetőleg nem egyedül, magányosan aludni aznap éjjel. A folyópart egy másik világ, kontrasztja a benti embertömegnek. Itt folytatódnak a bent született véletlen románcok, párok szorulnak ide lopott csókokra, meghitt beszélgetésekre éhesen. És részeg fiúk járnak még ide, ők vizelni, de arra vigyáznak, hogy a turbékoló párokat ne zavarják. Most csak négyen ülnek a parton, két pár, egymástól valamivel több mint tíz méterre. Az egyik fiú tizenhét éves lesz egy hónap múlva, tenyere a mellette ülő lány mellére kalandozik a póló alatt, közben édes igazságokat súg fülébe. A másik, az egyszervolt pár egymáshoz sem ér, beszélgetnek, megpróbálják kideríteni, vajon mennyire különböző célból ülnek itt.
42
Anton szeretné, hogy higgadtan átbeszéljék, hogyan és milyen formában maradhatnak meg egymásnak, ha úgy tetszik barátoknak, a szakítás után. Bármilyen közhelyesen is hangzik ez, komolyan gondolja, nem akarja végleg elveszíteni a másikat. Cili pedig azon gondolkozik, hátha megérdemel még egy esélyt a fiú. Ülnek ott egymás mellett, hosszú csendeket megszakítva beszélnek. Kilenc percbe telik, míg kiderül az alapfelállás, a lány újrakezdené, a fiú nem. A kamasz fiú mindeközben már a nadrágján keresztül simogatja a lány puha fenekét, már másfél órája ismeri. Anton hidegen mered maga elé, kusza gondolatok cikáznak agyában. Gondolatok, amelyeket korábban már mondatokra hámozott, de úgy tűnik, nem rendszerezett eléggé. Mégis mereven próbálja tartani magát azok foszlányaihoz, ami nehéz, ha Cili sír, könnyebb, amikor dühös. - Letelt az egy év - mondja. Tudta, jobban mondva tudták előre, hogy ezt valamelyikük egyszer ki fogja mondani, nem mintha valaha törődtek volna vele. Ez így volt rendjén, hiszen szerelmesek voltak, és a szerelmeseknek nem számít az idő; máshogyan érzékelik azt. Néha óráknak, néha másodperceknek tűnik egy perc, most azonban másról van szó. Csontjaiban érzi, hogy az ő idejük letelt, és nem rabolhatja tovább Ciliét sem, nem lenne tisztességes. Látta ezt a pillanatot előre, abban a pillanatban, amikor beleszeretett, sok évvel azután, hogy először találkoztak, tudta, hogy fájni fog és sírás lesz a vége. Mint minden, ez is ott volt a lány szemében és mosolyában, miután először megcsókolta. Ha magába néz, a szeretet egyetemesnek és változatlannak tűnik, de már nem azt az önző, izzó szenvedélyt érzi, mint mikor összejöttek. Nem szerelmes, kimondta magában ezerszer az elmúlt egy hétben,
43
már nem. Ez természetes, mondhatná bármilyen kívülálló, akinek már legalább egy hosszabb kapcsolata is volt életében. A fiú azonban tényleg úgy gondolja, kapcsolatuk tovább vonszolása esetükben hamar gyűlöletté változhat, hacsak nem változott máris azzá. Mérges-csalódott, egymással keringőző, de a másikat soha újra el nem érő csillagokká váltak, és ehhez őszintén nincs kedve. Cilinek pedig nincs rá ideje, a fiú szerint legalábbis nincs. Nem hitte és a lány nem hitegette komolyan egy percig sem, hogy ő lenne az igazi az életében. Beszéltek erről régebben egyszer őszintén. Tudták, hogy egyszer vége lesz, amikor a szerelmesek egy éve lejár. Ám ezt olyan jó volt elfelejteni, nem törődni vele, hinni benne, hogy az élet végül bárhogyan alakulhat. - Józan döntés volt a szakítás, még ha véletlenül is alakult így - hallja magát - már ha illik józanságról beszélni érzelmek esetén részegen. Ez az egyetlen út, hogy legalább a barátságunkat megmentsük, mielőtt vége lenne annak is – mondja, és közben nem néz a lányra, maga elé mered, szavait a Duna zölden fluoreszkáló sodrásából olvassa ki. A lány csendben marad, Anton hangjára figyel. - Nagyon különböző természetünk van - folytatja -, talán ezért is alkottunk jó párt ideig-óráig. Hosszútávon viszont nem működne, ezt te is tudod. Túl sok és egyben túl kevés ahhoz, hogy összetartson minket boldogságban, hogy elkerüljük a néha csendes, gyakran hangos megkeseredett utálatot, ami a végén csak még jobban összetartana minket. „Ha őszinte akarnál lenni” - suttogja a folyó - „akkor bevallanád neki, hogy előbb vagy utóbb úgyis elhagyod, mert találsz mást, valakit, aki jobban illik hozzád. Vagy ő talál meg téged, sose lehet
44
tudni.” Anton is csak a végeredményben volt biztos, és abban, hogy ekkora fájdalmat nem akar okozni, ezért csendben marad. Tényleg szereti a lányt, még mindig, csak már nem úgy. Nem szól többet, úgy érzi, nagyjából megtette, ami tőle telt. Nincs már mit mondania, hiába csűri-csavarja a szavakat, a mondanivaló ugyanaz marad. Reméli, hogy Cili a maga módján látja ennek hideg racionalitását, ő is tudja, hogy ez egy jó megoldás, mi több, egy kiváló lehetőség, hogy ne veszítsék el egymást. Nehéz lesz, persze hogy nehéz lesz, de még van rá esély, hogy túlélik ezt a traumát. És ha nem is most, idővel újra barátok lesznek, amik mindig is voltak. Valahol mélyen látnia kell a lánynak is, hogy semmi értelme kapcsolatukat egy silányabb szintre helyezni. Egyikükre sem volt jellemző soha a megalkuvás, egyikük sem érné be azzal, hogy csak néha, elvétve szeresse a másik, hogy párhuzamosan, ne egymással, hanem egymás mellett éljenek. Ezek és ilyen gondolatok örvénylenek a fiúban, melyek esetlen szavakká formált hűvös érvek formájában csapódnak le, amint kimondja őket. Érvek, melyek olykor petróleumként, olykor vízként hatnak arra a tűzre, ami Ciliben örökké lángol. Hosszú percek óta tart a csend, megint. Nem az a kínos csend, inkább üres, melyet csak a lány egy-egy szipogása tör meg olykor. Végül a fiú szólal meg, könnyedebb témára vált. - Azt hiszem, találkoztam Bíborral múlt héten... - kezdi és bár ne tette volna. Visszahőköl, mikor látja szavait fröccsenni a tűzre. - Rohadék vagy - lobban a lány, a fiú erre tényleg nem számított. És megvolt? Anton újra rádöbben, hogy mennyire fogalma sincs, mi jár a lány fejében. Mindössze meg akarta jegyezni, hogy úgy tűnik Cili szakításuk hírével már körbehaknizta a kettőjük baráti körét, és
45
örül, hogy neki már nem kell. Mindig is a lány volt a társasági ember kettejük közül, a fiú nem tartott közülük közeli barátokat, így tényleg hálás volt, hogy legalább ezzel nem kell törődnie. Hideg vízként éri a felismerés, hogy hiába töltöttek együtt annyi időt, még mindig nem tudhatta, mire számítson, és ezt titkon csodálta a lányban. Viszont az nem volt kérdés számára, hogy ilyenkor a visszaút nem járható, Cili mindig is megvetette a gyenge férfiakat. - Neked mi bajod van? De tényleg - kérdezi hát kedvesen. - Egy érzéketlen fasz vagy, az! Te vagy a bajom! - csapnak magasra a lángok a lányban, feláll, megigazítja magát, és macskalépteivel elindul a zene felé. Megtorpan, visszafordul és Antonra üvölt: - Bazdmeg! A másik, a romantikázó kamaszpár odakapja a fejét. A kislány egy pillanat alatt a külvilágra ébred, oda a varázs, ujjaival lehűti a fiú mohó kezét, és beszélgetést kezdeményez. Anton önkéntelen lehajtja fejét szégyenében, egyúttal nevethetnékje támad. Látja magukat kívülről, látja, milyen szerencsétlenek, szánalmasak. Anton mosolyát elrejtve a lány felé fordul, és bár érzi, hogy a láng benne is nő, nem adja meg neki azt az örömet, hogy veszekedjenek. Soha többé nem adja meg ezt az örömet. Le akarja zárni a témát, ennyit akar csupán. - Jó. Meg fogom, ha ez téged boldoggá tesz. A lány csak áll, mondani akar még valamit, de nem tud. Dühösen megfordul és otthagyja a fiút, a Duna-partot, a Margitszigetet. Csak a fiú iránt érzett szerelem egy része marad ott a kövön, de a következő áradás majd úgyis elviszi, neki már nem fog hiányozni. Anton elszív egy cigit a parton, egyedül. Megköszöni a folyónak a szavakat, amiket kölcsönzött tőle, majd erőt vesz magán és feláll. Várja vissza a táncoló, pasizó, csajozó massza.
46
Két perc múlva a pultnál áll, hat perc múlva szódát rendel sok-sok citrommal. Mire megkapja, meggondolja magát, és kér egy pálinkát is. - Sőt, legyen inkább kettő - mutatja a győzelem jelét a pultoslánynak, mintha mi sem történt volna. Mintha mi sem történt volna, ismétli magában, miközben a fél citromot facsarja a szódába.
24. VASÁRNAP 12:37 Anton a soron következő családi ebéden szokatlanul szótlan. - Baj van? - kérdezi nagymamája. - Semmi, fáradt vagyok, sokat éjszakáztam mostanában. - Túl ne hajtsd magad kisunokám - vél őszinte nagymamai aggodalmat felfedezni a hangjában. - Éjszakázás alatt nem a munkára gondoltam - mondja tettetett jókedvűséggel. - Az mindjárt más - képzeli el Nagymami, hogy mit ért ez alatt. Azért az ivással vigyázz ám. - Ne aggódj, nem iszom többet, mint bármelyik gyermekkori példaképem. Gondolok itt főleg Senki Alfonzra. Gorcsev Ivánt és Fülig Jimmy-t talán jobb, ha nem említem. - És mit szól ehhez Cili? - Cili nem szól semmit - válaszol maga elé nézve. Édesanyja hallgat, ő persze tud mindenről. És amikor érzi, hogy kicsi fiát kezdik sarokba szorítani a kérdések, finoman másfelé tereli a beszélgetést. Anton hálás érte.
47
17:27 A kis piros Citroenben ülnek kettesben, a fiú szótlanul mered az ablakon túl suhanó kinti világra. A Bartók rádióból Beethoven Holdfényszonátája árad. Szíve mindig összefacsarodik, amikor ezt a dallamot hallja, hirtelen sírhatnékja támad, de legyűri. {Biztos, hogy nem akarsz hazajönni egy időre?} hallja édesanyja hangját a fejében. {Biztos. Jobb most egyedül.} {Ahogy gondolod. Csak tudd, hogy bármikor hazajöhetsz.} {Igen, tudom anyu. És köszönöm.}
17:39 Az autó mellett szertartásszerűen elszívnak még egy cigit, mint mindig, ezúttal kivételesen csendben. Elköszönéskor megölelik egymást. {Vigyázz magadra, jó?} {Persze, ne aggódj} öleli vissza szorosan a fiú. {Hamar túlleszek rajta.} {Nem aggódom, de tudod, milyen az édesanyád.} {Hát hogyne tudnám} válaszolja napok óta az első őszinte mosollyal. {Köszönöm Anyu. Ne félts, minden rendben lesz.}
17:46 Albérlete ajtaja előtt két doboz várja. Cili valahogy bejutott a házba, pedig a vaskapuhoz nincsen kulcsa, ez fut át először az agyán. Visszafordul, és lebaktat a
48
lépcsőn. A dobozokhoz nem nyúl, hadd lássák a szomszédok, hogy hazaköltözött.
17:52 - Egy üveg Camparit legyen oly’ kedves drága. Szereti ezt az éjjel-nappali kisközértet a Fő utcán, méregdrága, viszont van választék. A műkörmös kiszolgáló lány közönséges szépsége hirtelen mocskos gondolatokat ébreszt nadrágjában. Ahogy a lány megfordul és felnyúl a polcra, látja, hogy valami nonfiguratív tetoválás van a derekán. Szívesen megkérdezné, hogy van-e varrva máshol is, de aztán eszébe jut, hogy biztos van barátja. Az ilyen lányok általában hamar megtalálják az igazit, és hűségesek is maradnak hozzá. - Még valami? - zökkenti vissza a lány a kisbolt valóságába. - Egy karton víz, és két grapefruitlé. Tartotok hosszú cigipapírt? - Smoking vagy Rizzla? - Ezüst Smoking ha van, de amúgy mindegy. - Van.
18:05 Bepakolja a dobozokat a lépcsőházból, előkeresi a vésztartalék szelencét a komód középső fiókjából, és teker egy cigit. Először a grapefruitlevet bontja ki.
20:01 Sodor még egy cigit.
49
21:06 És még egyet. Egyre több füvet tesz bele, gondolatai szinte üvöltenek a fejében, amikor a dobozokra néz.
21:36 Elfogy az üveg Campari és mindkét gyümölcslé, így visszamegy a közértbe néhány búzasörért. A lánynak nyoma sincs, a pult mögött álló férfi kézfejéről egy tetovált majomfej vigyorog rá.
22:09 Az első sör után kinyitja az átkozott dobozokat. A szigetelőszalaggal együtt szakad fel benne a fájdalom, végre elengedi könnyeit. Fejében leltárt készít az emlékekről, amiket sosem akar elfelejteni. Már másnap nem emlékszik az összesre.
23:41 Részegen merül álomba a kanapén, tárgyak, ruhák, csetreszek hevernek szanaszét a szobában. Mire elalszik, felszáradnak a könnyei, csak só marad utánuk, mintha tengervízben mosta volna az arcát. Hajnalban felriad. Felmászik a tetőtérbe, a lépcsőn újra rátör a zokogás, keservesen siratja az elmúlt éveket. Ő akarta, emlékezteti magát. Ő döntött így. Ezért nem érti, miért fáj ennyire. Amint a nap első sugarainak egyike felizzik az arcán, felébred ismét. Tollért kutat és ezt írja az éjjeliszekrényen heverő füzetébe: 50
„Sóssal keverem az elmúlás keserű és az újrakezdés édes ízét.” Lelke szomorú, agya felejteni akar, teste összeszedni magát, ő maga egy új életet. - Egy új életet legyen oly’ kedves drága! - rikkantja el magát a pirkadatban az üres tetőtérben. - Egy új élet rendel az úrnak! - motyogja vigyorogva, és átsatírozza az ostoba szavakat. Végül madárcsicsergésre alszik el újra.
25. HÉTFŐ 10:02 A telefonba köhög tompán, amolyan dohányosan. Nem érzi magát túl jól, mondja a főnökének, és nem hazudik. A tegnap elszívott két doboz cigi és fél gramm fű megtette hatását. Visszafekszik aludni.
14:04 Folyékony kenyeret reggelizik, reggeli mellé teker egy újabb cigit, hogy jobban legyen. Utána búzasört és keserű epét hány a vécécsészébe. Egy óra múlva ráveszi magát, hogy felöltözzön és lemenjen a Bambiba egy tisztességes reggelire és egy kávéra. Tehszínt és négy cukrot tesz bele, hogy ne marja a gyomrát.
51
16:14 Levesz egy könyvet a könyvespolcról, ami már régóta várja, hogy levegyék onnan. Az egyik kiskörúti antikváriumban bukkant rá bő másfél éve. Ahogy végigsimítja a könyv gerincét, emlékszik az érzésre, mikor először kezébe fogta. Azonnal tudta, hogy meg kell vennie, mind az írója, mind a címe miatt. Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a 17. századból. Felüti az első oldalon és elkezdi olvasni. A kacifántos szavak, a kacskaringós mondatok hamar magával ragadják, a külvilág finoman belesimul a képzeletébe. Fel se tűnik neki, hogy teljesen kijózanodott. Négysajtos pizzát rendel, és kitakarít, amíg megérkezik. Mikor már leragadnak a szemei, leteszi a könyvet és úgy dönt, másnap sem megy dolgozni.
28. CSÜTÖRTÖK 02:53 Az emberek java része hazament, nincs tömeg a Margitszigeten, de azért vannak elegen. A szerda az új csütörtök, tartja mostanában a mondás, a hajnali három óra pedig mindig is a magányosok, az egyéjszakás szeretetre vágyók órája volt. Azoké, akik már elég részegek ahhoz, hogy nyitottabbak legyenek és lejjebb adják igényeiket, de még józanok annyira, hogy tudják mit csinálnak, kivel menjenek haza. Asztaloknál gyülekeznek, sokatmondó pillantásokat vetnek egymásra; ilyenkor könnyebben születnek új ismeretségek, olykor jó üzletek a húspiacon.
52
A férfi a pultnál vadászból prédává vedlik, ahogy az ismeretlen lány egy székről megnézi magának. A fiú tekintete elrebben, majd visszakalandozik. Mosolyognak egymásra, mintha csak ketten lennének és minden más csak díszlet körülöttük. A szemek egy percen belül odahúzzák az asztalhoz, és ő enged nekik. Barátnőjére rá se pillant, szavait egyenesen a lánynak szegezi. - Szia. Elemér vagyok. Hülye név, tudom. Nagypapám után kaptam. - Szia, Ildikó - vihog a lány. Kezet fognak, és a fiú finom csókot lehel a lány jobb kézfejére. Úgy tűnik neki, Ildikó kihívóan mosolyog, be van rúgva ő is. Akkor beszélgessünk, gondolja a préda magában. A barátnő hamar elunja, és talál magának egy kellőképpen részeg huszonéves német fiút a tánc-parketten. Öt perc múlva fenekét a srác ágyékához nyomja, annak gyerekkori barátja így fotózza le őket. - Die ungarischen Mädchen! - mondják majd otthon a haveroknak. - Natürlich habe ich sie gefickt - teszi hozzá a másik, még akkor is, ha ez mégsem így történne. - Épp egy szakításon vagyok túl - húzza vissza Ildi a részeg valóságba. - Tudom. Én is. - Sejtettem. - Picsába az exekkel! Emelik poharukat és isznak. Egy szőke lány áll a bárpultnál, Anton pár pillanatig azt hiszi, Bíbor az, de mikor megfordul, rájön, hogy tévedett. - Mi van, tetszik? - kérdezi Ildikó csipetnyi sértődöttséggel.
53
- Te tetszel - válaszolja és megcsókolja a lányt, aki mintha csak erre várt volna, puha nyelve mohón siklik a fiú szájába. A kőlépcső alján állnak, a fiú átkarolja a lányt, csókolóznak. - Hazajössz velem? - kérdezi komolyan, mélyen a szemébe nézve. - Hol laksz? - Közel - mondja a fiú és újra megcsókolja. - Mohó vagy - hajol hátra a lány. - Te hozod ki belőlem. - Hívj egy taxit, addig eldöntöm - adja meg magát a csóknak. - Ezt igennek veszem - vigyorog a fiú. - A csók meg az ölelés oké, de szex nem lesz - vesz levegőt a lány a hátsó ülésen. - Csak néha kell valakivel aludni. - Tudom miről beszélsz. Csak alvás. - Van óvszered? - nyögi a lány a tetőtér félhomályában. - Elmegyek érte. - Remélem, nem a közértbe - vihog részegen, meztelen. Cseppet sem szégyenlős, úgy tűnik, tudta, hogy mit keres a Chachában és ez felizgatja a fiút. - Csak a nappaliba. - Siess! A lány rajta lovagol, így élvez el. A fiúnak eszébe jut, hogy tetteti, de nem számít. Ha igen, az ő baja, gondolja. A lány hirtelen felnevet a mellkasán és beletúr a hajába. - Gyere hátulról - helyezkedik elé négykézláb Ildikó, és a fiúnak nem kell kétszer mondani.
54
A fiú kétségbeesetten próbálja folyton-folyvást elkalandozó gondolatait visszaterelni és csak a lányra, a lány testére koncentrálni. Érzi, hogy egyre nehezebben megy, mozdulatai monotonná válnak, túl sokat ivott. Pár perc után kezd alábbhagyni a lelkesedése. Nem húzza tovább, úgy tesz mintha elmenne. Ildikó belemélyeszti a körmeit a matracba, talán újra elment. A fiú óvatosan kicsúszik belőle., majd elfordul, úgy húzza le a gumit. Kimászik az ágyból, a lány még mindig hason fekszik, egy párnát ölel. Szexszag van a szobában, mélyen lélegzi be. A gumit a kukába dobja, utána betámolyog a fürdőszobába. - Majd reggel befejezem - néz a tükörbe. - Majd reggel befejezed - válaszol a tükörképe. Beáll a zuhany alá és lemossa magáról az óvszer szagát.
07:26 Reggel félálomban húzza le a bugyit a hason alvó lányról. A lány tessék-lássék tiltakozik, de hamar megadja magát a fiú kezeinek. - Csak ne belém élvezz el - nyögi félálomban, mikor a férfi oroszlánként mászik rá. Ő irányít, és amikor megkéri a lányt, hogy mozgassa a csípőjét, látszólag szíves örömest megteszi. Négy perc múlva, az utolsó előtti pillanatban észbe kap és végül a lány kerek fenekére élvez. Az orgazmus utáni első tiszta gondolata kiábrándító, még saját maga számára is. Legalább kevésbé leszek másnapos gondolja. - Hozok neked egy zsebkendőt - mondja kiszáradt szájjal a lánynak. - Jó. Lehet, le is zuhanyoznék.
55
- Mindjárt keresek neked egy törölközőt, csak előtte fogat mosok. Mikor Ildi kitámolyog a zuhany alól, a fiú már a nappaliban cigarettázik. A dohányzóasztalon egy pohár érintetlen narancslé, mellette ásványvíz. Kezében fél literes pohár benne narancs-szóda, egy-három arányban. - Kávém sajnos nincs - szabadkozik. - És azt sem tudtam, hogy kérsz-e szódát. - Ez így jó - mondja a lány. Láthatóan zavarban van, Anton se tudja, hogy mit mondjon. Mind a ketten megkapták, amit akartak, most látják egymást először józan szemmel. Bár szeretkeztek, nem ismerik egymást. Vajon hogyan tovább? Szimpatikus vagyok-e neki, szimpatikus-e nekem - mint két kamasz. A fiú kissé kényelmetlenül kezdi érezni magát, mégiscsak ő a házigazda. - Szeretsz olvasni? - vesz le rövid gondolkodás után egy könyvet a polcról. - Igen. - Akkor ez a tied. - Felírod a számod? - kérdezi meg a fiú kisvártatva, mintha félne a rájuk szakadt csendtől. - Szeretnéd? - Azt hiszem, igen. Jól éreztem magam. - Én is. Van egy tollad?
07:58 - Kiengedsz? - Persze, bocs. Le is kísérlek. Esetlenül viselkednek mind a ketten, mint akik nem tudják, hová
56
tegyék a másikat. A fiú végül megfogja a lány kezét és megöleli, mielőtt kilépnek az utcára. - Szép napot! - mondja a kapu előtt, harangoznak. - Hívj - mondja a lány búcsúzóul. - Foglak - válaszolja Anton és szájon csókolja. Érzi az alkoholt saját leheletében. Másfél évvel később megtalálja egy régi füzetében Ildikó számát. Az Elemér névről, ami ott van zárójelben a szám alatt, eszébe jut a lány meztelenül a tetőtérben. Talán az az este volt? - tűnődik akkor tizenöt kilóval soványabban. Nem mintha már nem lenne teljesen mindegy, adja meg magának a választ azonnal. Hirtelen tisztán emlékszik a könyvre, amit neki adott, és később hónapokig keresett. A Részeg józanok volt az Müller Pétertől.
18:21 Aznap tudatosan kerüli a Margitszigetetnek még a gondolatát is; nem fog engedni a kísértésnek, bár nincs semmi más terve. Mikor végez a munkahelyén, engedi, hogy lábai vigyék, amerre kedvük tartja. Az Erzsébet híd budai hídfőjénél leül egy cigire a fűbe a fa alá, ahol tizenhat évesen csókolózott egy lánnyal. Május elseje volt, Editnek hívták, de már nem emlékszik, mi lett vele. Ettől egy kicsit csalódott lesz, leporolja magát, és elindul hazafelé. Ma otthon marad, olvasni fog. Betér egy sörre a Lánchíd sörözőbe, olvas tizenegynéhány oldalt Pascal Brucner Keserű méz című regényéből. Most olvassa másodjára. Ebből forgatott filmet Polanski, aminek Anton szerint –
57
és ezt hangoztatta is, amikor csak szóba került - alaposan elszúrta a végét. Jobb lett volna a könyvet alapul venni, mint általában, mondogatta. Ugyanúgy felidegesítette magát rajta, mint anno a Kubrick-féle Ragyogáson. Valahogy most még sincs türelme szépirodalmat olvasni, Jókai után valami könnyedebbre vágyik, de azért kér még egy pohár sört, hiába, nem tud a könyvre koncentrálni. Amint hazaér lezuhanyzik és rendbeteszi magát. Megvágja magát borotválkozás közben, ennek ellenére nincs kedve otthon maradni. Indulás előtt hosszasan elidőzik a könyvespolc előtt. A felső két polcon a kedvenc könyvei vannak, sokat közülük már többször olvasott, a középső kettőn, amiket még nem. Alul gyűlnek, melyeket antikváriumba fog vinni. Nézegeti őket, egyikhez sincs most kedve. Végül A szél árnyékát veszi le a középsőről, és a Keserű mézet visszateszi a felsőre. A kapu előtt tétovázik, balra vagy jobbra. Balra a Margitsziget várja, csábítja, ahol talán összefut Bíborral, de nem tudja, hogy jó ötlet lenne-e. Végül úgy dönt, túl kicsi ez a város, Cilivel pedig végképp nincs kedve találkozni, ezért a Lánchíd felé indul. Jobb szeretne ma egyedül lenni. Útközben régen látogatott helyek mellett halad el. Erzsike tele van, mint mindig. Benéz a Rácz Kertbe, aminek ez a nyár az utolsó-utáni-utáni, szám szerint harmadik zárószezonja. A fürdőt már körbekerítették és szétbombázták. Felméri a tömeget, és belátja, hogy húsz percen belül itt nem jut semmi italhoz, ismerőst nem lát. Elhagyja a Romkertet is, az már valahogy nem neki való. A Szeparéban nincs senki, ezért kér egy ananász-szódát.
58
22:22 Dancehall esten találja magát az A38-on, csukott szemmel, pohár sörrel a kezében ringatózik a ritmusra. Rövidet aznap este nem iszik. Bár nem keresi a tekinteteket, észreveszi, hogy egy lány olykor rápillant, rámosolyog. Automatikusan viszonozza, hízeleg a hiúságának, de nem állja a tekintetét egyszer sem, nem megy oda hozzájuk. A lány egy barátnőjével van, akinek szomorú madárfeje van. Bizonyára valami baja van, akinek bizonyára mindig valami baja van - vonja le a következtetést. Viszont a másikból süt az életöröm, olybá tűnik neki, mintha képtelen lenne nem mosolyogni; ebből a mosolyból jut a fiúnak is. Tehát, míg a barátnője lelkét ápolja, velem flörtöl. Hát ez gyönyörű - mosolyodik el a gondolatra. Pár óra múlva a harmadik sörrel a kezében kimegy a Duna-partra, leül a kőlépcsőre a Petőfi híd lábánál. Próba szerencse alapon felhívja Bíbort. Elszív egy cigit. Bíbor ki van kapcsolva. Visszafelé sétál a hajóhoz, amikor a két lányt pillantja meg a rakparton, a szalagkorlát melletti keskeny járdán jönnek vele szemben, a szomorú madárfejű és a vigyori vadalma. Fél három elmúlt, nem akarnak utolsónak távozni, mint ahogy Anton sem. Hirtelen ötlettől vezérelve szólítja meg őket. - Ne haragudjatok, lemerült a telefonom, és szeretnék egy taxit. Hívhatok a tiedről? - keres szemkontaktust a csinosabbikkal. - Persze, csak nyugodtan - vigyorog vissza a vadalma. - Hívjak nektek is? - Nem kell, a közelben lakunk, hazasétálunk. - Oké. Anton tárcsáz, majd megcsóválja a fejét.
59
- Foglalt. Újra hívom őket - mondja. - Persze, csak nyugodtan. Mikor kicsöng, kedvesen beleszól: - Csókolom, ötös tarifával szeretnék egy taxit mostanában a hajóhoz. Az A38-hoz. Mennyi idő? Köszönöm - kinyomja a telefont, és visszaadja. Kezet nyújt a mosolygós lánynak. - A nevem Anton, nagyon köszönöm kedves... - Luca. Ő a barátnőm, Évi. - Nagyon örülök Luca - fogja két tenyerébe a lány apró kezét, így ízleli a nevét. - És Évi. Köszönöm még egyszer. - Nincs mit. Jó éjszakát. - Szép álmokat lányok.
29. PÉNTEK 10:04 Másnap viszonylag frissen és korán ér be a munkahelyére. Negyed tizenegykor már kávéval és cigivel a kezében a teraszról telefonál. A munka várhat, mint mindig. - Igen? - Szia Luca, Anton vagyok. Tegnap éjjel találkoztunk. - Ööö, igen. Heló! - lepődik meg a lány. - Honnan tudod a számom? - Nem volt nehéz kideríteni. Ha randizol velem, elmondom. - Rámenős vagy. - De nem erőszakos. Holnap este?
60
Hallja, hogy a lány mosolyog a vonal másik végén. - Jó dumád van, oké. De legyen vasárnap. - Pompás. Hívlak holnap, hogy mikor, hol meg ilyenek, jó? - Várom. - Akkor beszélünk, szép napot! - Neked is.
30. SZOMBAT 23:44 - Részeg vagyok - szól a telefonba Cili az igazságnak megfelelően. - Én is – válaszolja Anton fülére szorított telefonnal a Castro hangzavarában. Körbetekint, nem ő az egyetlen. Részeg szemmel mindenki részegnek tűnik körülötte. - Találkozunk? - kérdezi kisvártatva. - Aludjunk együtt – ért egyet Cili. - És ne beszélgessünk. - Hol? - Tizenöt perc múlva otthon leszek. - Hívok egy taxit. Fél óra és otthon vagyok - néz félig teli poharára. - Bort hozol? - Persze. - Akkor várlak. - Sietek. - Úristen - veszi szájára az úr nevét hangosan, miután letette a telefont. Tényleg azt mondtam, hogy otthon? Rendel egy üveg rosét, elteszi a táskájába, kéri a számlát és taxit hív.
61
31. VASÁRNAP 17:04 Luca és Anton délután találkoznak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előtt. A Múzeum körúton indulnak el, beszélgetnek könyvekről, filmekről, zenékről - szokásos semmilyen dolgokról, amikről két ismeretlen beszélgetni szokott az első randevún. A fiúnak tetszik a lány, főleg a kisugárzása, egyfajta örökös derű veszi körül. Azt nem tudja eldönteni, ő tetszik-e a lánynak. Az Operánál járnak mikor rákérdez, és rövid tétovázás után azt a választ kapja, hogy nincs barátja. Hogy szeretője van-e, azt nem meri megkérdezni. Egy eldugott kávézóban kötnek ki valahol az Oktogon környékén, Anton még sosem járt ott azelőtt. Felfigyel rá, hogy a lány nevén szólítja a pincért. Megtisztelve érzi magát, amiért ide hozta. - Tehát honnan tudtad meg a számom? - kérdezi Luca egy óriási pöttyös bögrével a kezében. - Reméltem, hogy nem fog előkerülni ez a kérdés - kortyol bele a hosszúkávéba a fiú. - Azt hitted, hogy megúszod? - Őszintén? Azt - néz a fekete szemekbe, és lezártnak tekinti a témát. - Szóval hogyan nyomoztad ki? Van valami közös ismerősünk? A taxitársaság adta ki? Mert akkor most felhívom őket és... - Nyugi nem - szakítja félbe és teszi kezét a lány combjára könnyedén, majd magára eszmél és leveszi - nem ők voltak. És szerintem közös ismerősünk nincs, vagy legalábbis nem tudok róla.
62
Bevallom, ennek még nem jártam utána, hónapok óta nem mentem fel az iwiwre. - Akkor? A fiú kéretné magát ugyan még egy kicsit, de látja, hogy nem fog menni. - Elmondom, de nem mondhatod el senkinek. Saját ötlet, és nem akarom, hogy elterjedjen. - Oké. - De se fiú, se lánybarátodnak, ismerősödnek, senkinek. Komolyan, még az ékszerteknősödnek sem. - Nincs teknősöm, macskám van. - Hmmm, kedvelem a macskákat. Egyszer laktam együtt kettővel, de azok perzsák voltak... - Nekem is az van, de ne terelj. Ki vele, honnan tudod a számom? - Fenébe - csettint színpadiasan - na mindegy. Szóval ez voltaképp egy trükk, ami hiszed vagy sem, csütörtökön jutott eszembe. Mondhatni csak miattad van az egész. Tehát ugye azt mondtam, lemerült a telefonom, és elkértem a tied, hogy taxit hívjak. - Igen. - Nos, ez nem teljesen volt igaz. Nem volt lemerülve, le volt némítva. Amikor odaadtad a tied, először a saját számomat tárcsáztam, hagytam kicsörögni egyet-kettőt, majd mielőtt újra hívtam őket, kitöröltem a számom a híváslistádról. És utána hívtam taxit. Tudom, nem túl tisztességes megoldás, de akkor jó ötletnek tűnt - teszi hozzá, mint aki még mentené a menthetőt. A lány felnevet, a fiú kicsit megkönnyebbül. - Eredeti. És mi lett volna, ha le van tiltva a hívószámkijelzés? - Szerencsére nem volt - vigyorog Anton.
63
A délután kellemesen telik, észrevétlenül nyúlik estébe. Sokat nevetnek, egyre többször érnek egymáshoz véletlenül. A fiú hazakíséri és a kapualjban megcsókolja a lányt, Luca nem tiltakozik.
64
AUGUSZTUS „NINCS SEMMI BAJ SZÍVEM, AZT SÚGJA A SZÍVEM EBBEN AZ ORSZÁGBAN, EBBEN AZ ÓRÁBAN EBBEN A PERCBEN, CSAK TE VAGY NEKEM, A SZERELEM!” BÁRDOS DEÁK ÁGNES: MA HÁBORÚ VAN, HOLNAP BÉKE 3. SZERDA 19:58 A fiú a második emeleten egy sötétbarna ajtó előtt áll, rajta a 23-as szám. Az, hogy Luca a második randin felhívta magához vacsorára, biztos jelent valamit. Leginkább azt, hogy kiéhezett - gondolja. Az órájára néz, és megnyomja a csengőt. - Egy pillanat! - hallja az ajtó mögül. Zár kattan, ajtó kinyílik, Anton végigméri a lányt, mezítláb van, farmer, póló, alatta melltartó. - Későbbre vártalak – mondja, és futólag megcsókolja a fiút, mintha mi sem lenne természetesebb. - Úgy gondoltam, a pontosság előny. - Lehet, hogy előny, de nőknél nem túl célravezető. Egy negyed órát illik késni, kivéve ha publikus helyen találkoztok. Akkor érkezz egy negyed órával előbb. - Értettem. - Jajj bocs, gyere be! - Köszönöm. Hoztam bort.
65
- Egészségedre - néz a szemébe a lány örökös mosolyával, miután Anton kibontotta és kitöltötte a szekszárdi vöröset. Ajkát harapja a fiú szemében. - Egészségünkre - koccintanak. Együtt főznek, a fiú szívesen vállalja a kukta szerepét. Luca vágódeszkát tesz elé egy késsel, a fiú engedelmesen pucolni kezdi a hagymát, apró kockákra vágja. Miután végzett, a lány forró olajra söpri őket. - Jöhet a sárgarépa. - Értettem. - Nem úgy értem. - Tudom. Mit főzünk különben? - Még nem tudom pontosan, de valami curryféleség lesz belőle. Jázmin rizzsel és naan kenyérrel. - Honnan szereztél naant? - Az maradjon az én titkom - vigyorog. - Te tényleg megcsókoltál, amikor kinyitottad az ajtót? - vált témát a fiú. - Azt hiszem. - Rosszul emlékszem? - Azt hiszem. Mármint azt hiszem, nem. - Kérek egy rendeset - teszi le a kést, tengerkék szemével húzza magához a lányt. A hagyma, a répa és a krumpli már szinte ég, a lány szórakozottan dobja bele a karfiolt és a brokkolit, miközben a fiú hátulról öleli át. Finoman beleharap a nyakába, mielőtt elengedi. Ekkor kerül elő Luis, a perzsa macska, aki először érdeklődve méri végig őket, majd látványosan hidegen hagyja a dolgok ilyentén alakulása.
66
Mosogatás helyett először a konyhában, majd a kényelem kedvéért a hálóban folytatva szeretkezik át a fél éjszakát. Anton megérzése helyesnek bizonyul, a lány vad, hangos és végig mosolyog. Éjjel, míg Luca öleli, Bíborral álmodik. A lány Lolaként mutatkozik be, majd egy könyvvé változik, ám reggel sajnos már nem emlékszik rá, hogy pontosan melyik könyv is volt az.
4. CSÜTÖRTÖK 05:22 Napfelkeltekor félálomban ismét szeretkeznek, majd féléberen összebújva bóbiskolnak még egy kicsit.
07:28 A lány hagyja aludni a fiút, amikor felkel. Anton félálomban nyúl utána.
08:37 Hosszú csókkal búcsúznak, és megbeszélik, hogy este találkoznak.
08:39 Miközben a villamos után int, a fiú már tudja, hogy le fogja
67
mondani az estét. Más dolga lesz, valami, amit elfelejtett. Hiszen a lány annak ellenére, hogy macskája van, elég ragaszkodónak tűnik - gondolja, miközben rágyújt egy cigire a négyes-hatos villamos Wesselényi utcai megállójában.
08:44 Már a villamoson, talán az álom hatására, rádöbben, hogy milyen régen beszélt Bíborral. Valahogy hiányzik neki a lány és ez kicsit megijeszti. *** >>> AA > 13:25 > kiskezit csókolom >> Hogy vagyunk, hogy vagyunk, mit csinálunk mostanában?
>>> BB > 17:09 > re: kiskezit csókolom >> most fogok mély depresszióba zuhanni a k. eső miatt. ma este mulatni akartam. szabadtéri helyen. ehelyett egy üveg borral fogok könyveket dobozolni. szánalmas. ráadásul lassan végre elindul ez a lakásfelúíjtás rémálom. és ott mi a helyzet? egyébként pont ma akartam írni (mulatság kapcsán és okán), de a múlt héten elszállt a gépem, és azzal együtt az e-mail címed is.
68
>>> AA > 17:34 > re: kiskezit csókolom >> Csúnya gép, remélem kaptál újat. Ma estével így jártunk. Alapvetően én is szabadtérbe éltem bele magam, viszont a mai randimat lemondták, zuhog is, mintha dézsából öntenék, így az én depresszióm is garantált. Viszont éppen szereztünk a menhelyen egy üveg Zenithet, bár munkahelyen berúgni? Ez így olyan ódivatú. Az a gondolat nem hagy nyugodni, hogy szabadtéri helyek helyett biztos vannak fedettek. De hol? Olyan rég volt tél... Milyen mulatás lett volna amúgy?
>>> BB > 17:46 > re: kiskezit csókolom >> kaptam, szűz vinyóval. úgyhogy négy évet temettem. a mulatság a szabadtéri spontán egybegyűlés barátokkal, pálinkákkal, műanyag poharakkal. lett volna. te meg hány vasat tartasz a tűzben egyszerre?! Cilával totál zátony? fedett helyeket nem ismerek, szeptembertől májusig remeteként élek. ez megint szánalmas. tehát kollektív telepatikus depresszió. hirdessünk új vallást, toborozzunk híveket! ebből meg is gazdagodnánk. van olyan jó, mint a szcientológia!
69
>>> AA > 19:02 > re: kiskezit csókolom >> Szomorú lehetett, remélem szeretni fogod az újat is. És ez a géptéma itt most úgy tűnik, kifújt. Béke áramköreire. Új idők jönnek, új szelek fújnak, reméljük, nem a budi felől. Cilivel igen, vége, szóval vasat annyit, amennyit csak tudok. Ki tudja, mikor kezdődik a háború? KTD remek ötlet! Milyen kár, hogy nem nekem jutott eszembe! Térítsünk hát, én benne vagyok. Kezdhetnénk akár ma is, de félek, hogy nemet fogsz mondani, ama bizonyos kardok miatt, pedig nőkben már nem fogadok, és lassan nem is harcolok velük.
>>> BB > 19:18 > re: kiskezit csókolom >> te most velem kardoskodsz? ha már esik, tényleg dobozolok, de két kollégám most vásárolja a borokat. lesz bruschetta is! II. kerület, Fülemüle utca 19/a >>> AA > 19:41 > re: kiskezit csókolom >> Kardoskodni nem áll szándékomban. Inkább barátkoznék, ellenségemnek ugyanis nem kívánlak. Köszönöm a meghívást, megtisztelő. Lehet, hogy élek vele, bár fogalmam sincs hol van a Fülemüle utca, tornacipőben vagyok, zuhog a zuhé, de ilyenek ugye nem rettenthetnek el egy magamfajta szabadságharcost?
70
Ha mégsem találkoznánk valami vis maior miatt (nem írsz vissza, nem veszed fel, nagy zivatar, kis gömbvillám, még néhány üveg bor a kollegáimmal), jó dobozolást!
>>> AA > 22:49 > re: kiskezit csókolom >> És jut eszembe, nem tudom azt sem, hogy meddig él a meghívás. Nem szeretnék túl későn érkezni, a végén ezt is félreértenéd, mint a kardoskodást.
5. PÉNTEK >>> AA > 11:51 > tárgytalan>> Tegnap végül egész jó kedvem alakult, így depresszió híján nem sikerült csatlakoznom a KáTéDé-hez. Elnézést kérek ama előre megjósolt vis maiorért. Szar nap volt a tegnapi egészében, de a fegyvertény, hogy így elvesztettem az első pengeváltást (illetve elmaradt, ami ugyanaz) legalább jókedvre derített. Biztos érezted már, hogy annyira sajnálod magad önnön magányosságodban, hogy az már vicces. Tompa fejfájásomból azonban arra következtetek, hogy ebben volt némi szerepe bizonyos Egri leánykáknak is a Zenithen. Dobozok is gyűltek vagy csak üvegek?
71
>>> BB > 16:23 > re: tárgytalan >> is-is, de
>>> BB > 16:23 > re: tárgytalan >> bár tényleg nem vagyok ma túl beszédes, de az előző mél szinte magától indult útnak. nem terveztem ilyen rövidre zárni. sorry, összeszedem magam, oszt küldök válaszokat.
7. VASÁRNAP 18:16 Lucával végül vasárnap este találkoznak. A fiú viszonzásul a múltkori kávézóért a Castroba viszi, a felső bárpulthoz ülnek. A fiú a harmadik pohár Sárosdi rosé közben nagy nehezen kiböki, hogy nem akar semmi komolyat, jobb ezt az elején letisztázni, mondja komoly arccal a lány tekintetét kerülve. Luca erre kineveti, harsányan, hangosan. Anton nem teljesen érti, mi ebben a vicces, de mindenképpen megkönnyebbül. - Szóval ezért mondtad le a csütörtököt? A fiú bólint. - Mit gondoltál, én mit akarok? Komoly kapcsolatot? - Kicsit megijedtem, na. Szerda után csütörtök, csütörtök után péntek, tudod, hogy van ez. Pár év múlva arra eszmélek, hogy
72
macskáink vannak, akiket nem hagynak élni a gyerekeink. Szóval nem tudom. Mit akarsz? - Antonom, édes vagy nagyon, de ne haragudj. Jó volt veled a szex, sőt fantasztikus meg minden amit hallani akarsz, de nem hiszem, hogy készen állok egy kapcsolatra. Őszintén szólva, lehet, hogy nem kellene elmondanom... - Mit? - Á, mindegy. - Mondd csak. Kérlek. - Szóval másba vagyok szerelmes. Már egy ideje és tökéletesen reménytelenül - teszi hozzá keserű vidámsággal a lány. - Hogyhogy? - Van valaki, aki érdekel, de ő másért van oda. Barátnője van, jobban mondva menyasszonya. - Sajnálom. És örülök, hogy elmondtad. Mármint, hogy jó velem a szex. - Hülye. Amúgy pedig ne sajnáld. Tudom, hogy buta liba vagyok a szerelemmel kapcsolatban, de hát így érzek, és az érzések ellen nem lehet mit tenni. Anton hümmög, és arra gondol, hogy mennyire közhelyes is ez. És hogy mennyivel egyszerűbb lenne érzések helyett mindig csak az élvezeteket hajkurászni. - És veled mi a helyzet? Miért nem akarsz kapcsolatot? - kérdezi a lány. - Nem állok készen. Nemrég ért véget. - Na igen, ez tökéletesen látszik rajtad. - Tényleg? - Tényleg. Sokszor nézel úgy rám, hogy közben tudom, nem vagy jelen, mintha valaki más járna a fejedben. Mi lányok nagyon
73
fogékonyak vagyunk erre. - Bocsánat, nincs benne szándékosság. - Rá se ránts, nem veszem a szívemre. Az, mint mondtam, másé. - Akkor most mi lesz? Mármint velünk. Szeretők leszünk? - Ha neked megfelel, akkor igen, lehetünk. Ez olyan furcsa szó amúgy, hiszen egyikünk sem házas. De voltaképp igen, erről van szó. Mindenki éli a saját kis életét, találkozunk, heti egyszer vagy majd meglátjuk, szeretkezünk, jól érezzük magunkat, de nem láncoljuk magunkhoz a másikat. Nem vagyok kíváncsi a barátaidra, én se hozlak kellemetlen szituációba az enyéimmel. Csak azt csináljuk, ami mindkettőnknek jó, valami ilyesmihez mit szólsz? - Pompás. Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű lesz. - Velem nem nehéz, majd meglátod. - Remélem is - válaszolja a fiú, és szájon csókolja, ezzel az üzlet megköttetett.
8. HÉTFŐ >>> AA > 17:18 > re: tárgytalan >> Válaszodra várva péntek délután óta el sem mozdultam a gépemtől, hátha összeszeded magad - na erről ennyit. Kezdem már kapizsgálni, hogy nem is szeretsz igazán, a felismerés óta a könnyeimmel küszködöm csak... Fejlemények: sok időm lévén ma a világegyetem haszontalanságán tépelődni, gyorsan megtérítettem két embert (a fiatalabbik recepcióst és az egyik grafikust). Már ők is depressziósok.
74
Mondtam nekik, hogy a KTD után a megvilágosodás következő lépcsője a KBÖ (Kollektív Baltás Öngyilkosság) lesz. Ahhoz képest, hogy rossz kedvük van, nagyon lelkesek. Már hívtam ügyvédet a végrendeletük ügyében. Kell egy filckészlet? Irattűző? Rózsaszín post-it?
>>> BB > 17:32 > re: tárgytalan >> ó, jaj, helló. pénteken tényleg nem sikerült összeszednem magam, illetve attól függ, hogy honnan nézzük. mint KTD alapító, példásan viselkedtem. a buzi kivitelezővel már a szerződéskötésnél jártunk, erre hoppácska, a végösszeget sikerült másfél milkával nagyobbra gyurmáznia. azóta se tértem magamhoz. hétvégén a dobozaim között bolyongtam, isteni volt. én széles ragasztószalagot szeretnék, mert kifogytam. az nincs, nem volt nekik? szeretlek én, hát hogyne szeretnélek. a KTD-nek csak veled, tőled, miattad van értelme.
>>> AA > 19:36 > re: tárgytalan >> Wuduzd meg a rohadékot! Vess be bűbájt, tudom, hogy ti nők képesek vagytok ilyesmikre. Dobozok közt bolyongani, óóó be szomorú kép, megszakad a szívem, de tényleg! Ezen felbuzdulva én imígyen kezdeném a “Gyakorlati tanácsok a KTD eléréséhez” című művet: “1. Vegyél dobozokat gyermekem, és dobozolj!”
75
Zabálni fogják! HA. HA. HA. HA - ez itt most egy nagyonnagyon gonosz kacaj. Azt talán még érdemes elmondanom, hogy öblös nevetésem közben egy fehér, hályogos szemű, félvak perzsamacskát simogatok egy erre rendszeresített ezüst kefével. És mindezt a pecsétgyűrűs jobbommal! Leveled vége nem volt rossz, nos erről beszéltem az első bekezdésben. (Bár a miattad van értelme rész azért picit gyanús. Sebaj, még ilyet, még!) Bocs, de a ragasztószalag az egyik grafikus száján van, de onnan még a kedvedért sem veszem le. Sokat beszél ugyanis és keveset dolgozik. Mondjuk azt, hogy új munkamódszerrel kísérletezünk. U.i.: Jól van, jól van, nehéz lesz a válasz, mert nem írtam egyetlen árva kérdőjelet sem sehova.
9. KEDD >>> BB > 10:50 > re: tárgytalan >> (bű)bájaimat nem pazarlom egy ilyen dögre. inkább összekaparom, koplalok, lejegyzem, hogy mit nem ettem, és hányszor, kiadom, dőlni fog a lé. miénk lesz a két legerősebb vallás! most be kell ülnöm egy szörnyűséges mítingre, van kb. egy órád, hogy írj nekem valami lelkesítőt! szükségem lesz rá. aztán jó tett helyébe...
76
>>> AA > 11:16 > leglelkesebb ajánlatom >> Jéghideg pálinka a sziget miatt majdnem kihalt cha-cha-cha-kertben, csütörtök este.. Elég jó, hogy várhassak arra a jóra?
>>> BB > 12:02 > re: leglelkesebb ajánlatom >> najó.
>>> AA > 12:20 > re: leglelkesebb ajánlatom >> Bár válaszod lelkesnek nem mondhatnám, de értékelem, hogy legalább nem játszod meg magad. Arra gyanakszom, a hited nem engedi.
>>> AA > 12:50 > re: leglelkesebb ajánlatom >> Mégsem beszélgetünk?
>>> AA > 13:16 > re: leglelkesebb ajánlatom >> Elaludtál, vagy mi?
77
>>> BB > 13:24 > re: leglelkesebb ajánlatom >> szerződést írok, vazzeg! várjá!
>>> AA > 14:36 > re: leglelkesebb ajánlatom >> Hopsz, bocs, azt hittem ebédelsz, én azt tettem a helyében. Várok, persze, hogy várok, de rossz tett helyébe nincs rossz, ugye?
>>> AA > 16:16 > re: leglelkesebb ajánlatom >> Nah, sikerült nekem is belefutni egy borzalmasan ostoba, buta, megalázó mettingbe. Itt soha senki nem hoz döntéseket, tököm kivan már ezzel a teszetosza teletábi népséggel. Átgondoltam az ajánlatom, és nem bírok addig várni. Ma este egy ital?
>>> AA > 18:09 > re: leglelkesebb ajánlatom >> Idefigyelj, vagy ne. Ha van kedved kommunikálni, vagy nincs, én ma a tervek szerint a Szóda-kertben (József Nádor tér) szedem össze az agyam. Innom kell, ugyanis kifejezetten utáltam a mai napot. Van számom is, ha érdekel és csatlakoznál, vagy ha nem: harmincötvenöt-kilencvenkilenc-nyolc-egy-három.
78
>>> BB > 18:14 > re: leglelkesebb ajánlatom >> innék én is, de
>>> BB > 18:16 > re: leglelkesebb ajánlatom >> most kezdtem neki te telepata! (el is küldtem gyorsan, hogy lásd, legalább nekikészültem). szóval innék én is, de ma este azt a hiányzó másfél milkát próbálom meg összeszedni. azért annyira ne érezd jól magad, legyél hű a KTD-hez, meg hozzám! szomorú sorait várom reggel, maradok, vagy inkább megyek.
>>> AA > 18:28 > re: leglelkesebb ajánlatom >> Értékelem az igyekezeted. Másfél milkában nem tudok segíteni, hacsak nem csokira gondolsz. Az megoldható, mint ahogy az is, hogy sok italra a vendégem legyél. Ha nem jössz, se aggódj, nagyon rossz lesz nekem. Főleg hűségesnek lenni.
10. SZERDA >>> BB > 11:20 > hahó >> na, mi volt, mi volt? vagy tán még be sem értél?!
79
>>> AA > 11:26 > re: hahó >> Büszke lehetsz rám, elkeserítő estém volt. Sorolom: 1. Szomorú volt szépen lassú kínok közt berúgni alig több, mint egy üveg rosétól - nem voltam túlzottan formában. 2. Egész este írtam, mindenféle butaságot, bár a végén már csak olvashatatlan baromságok maradtak. 3. Amikor rádöbbentem, hogy képtelen vagyok bármi értelmeset is leírni a füzetembe, valahogyan összeismerkedtem két kislánnyal. 4. Miután egész este pancsoltam a rosszkedvben, hazafelé elgondolkoztam a Lánchídon, hogy beleugrom a Dunába, de a híd konkrétan drótkerítésbe van csomagolva. Mit képzelnek ezek? Mi van a városképpel?? 5. Utána tetéztem a bajokat, részegen sms-t írtam, pedig azt nem szabad. Még szerencse, hogy nem neked. Ami rosszabb, Cilinek. Tiszta hülye vagyok. Na de félre a borúval, veled mi volt? Megvan az lóvé? Fene nagy a boldogság? Dobozok?
>>> AA > 11:36 > re: hahó >> Torzítottam a tegnap estével kapcsolatosan. A Lánchíd peremére csak felmászni akartam, majd meglátjuk, peremtáncolunk-e elv mentén, de már a felmászást is akadályozza az a drótkerítés (aminek azért így utólag megvan a maga patinás bája - nehogy félreértsen, nem magának, a kerítésnek). De kérdem én, hogy vesszük így vissza a vezetést, ami az öngyilkosok számát illeti??!
80
>>> BB > 11:44 > re: hahó >> mindenképpen dicséretet érdemelsz, példásan viselkedtél, mint KTD alapító! persze az igazi az lett volna, ha fel is mászol/le is ugrasz, de ezen kívül szinte minden KTD-s pontnak megfelelt. aztán mesélj a lányokról! mit mondanak ilyenkor? és erre te? mire ők? én ezekre már nem emlékszem... sms: volt egy rövid (vagy hosszú, attól függ, honnan nézzük) időszakom, amikor a barátaimat megkértem, hogy még buli elején kobozzák el a telefonomat, és csak másnap reggel adják vissza... holnap este elveszem a telefonod! dobozok halomban, zsé talán. boldogság - ugyan már édesem!
>>> BB > 13:50 > re: hahó >> most mi van?! eszel, alszol? vagy talán dolgozol?!
>>> AA > 14:27 > re: hahó >> Dolgozni? Hová gondolsz?? Másnaposan??? Pedig lenne mit, de mindig inkább kimegyek cigizni, és utána csak heverek a jó padlószőnyegen. Úgyis darabokra hullik minden, minek törni magunkat? Szóval nihil van kedvesem, nihil. A lányokkal nem tudom, hogy hol kezdtük, azt hiszem a bárpultnál.
81
Kérdezték, hogy honnan ismerhetnek, erre én mondtam, hogy ez a legszarabb pasizós duma, amit csak hallottam. Vihogtak és nem adták fel, kiderült, hogy nagyon hasonlítok valami énekesre (én mindig Brad Pittre akartam inkább). Szégyenlősen bevallottam, hogy nem én leszek az ő emberük, és szívesen énekelek valamit, hogy bebizonyítsam. Ettől szerencsére eltekintettek. Utána vallattak, hogy megyek - e a szigetre, “naonszupcsi” lesz ugyanis - szó szerint idéztem. Én kételkedtem. Mióta nem lehet a porban heverni, és a punkoknak nincs pénzük a jegyre, azóta Martenst se húzok, ha kimegyek. Aztán teló “csöri”, és a lányok mentek a Mumusba, ahol sok barátjuk volt. Csinosak? Kérdeztem. Mi nem vagyunk elég csinosak neked? Kérdeztek vissza. Nem válaszoltam. Zavart, hogy folyton “csajszínak” hívják egymást, hosszú í-vel, komolyan. Szóval nem voltak se túl szépek, se túl okosak, és nem vagyok benne biztos, hogy leérettségiztek már egyáltalán. A beleegyezési korhatár nekem még tabu. Vannak elveim ugyanis. Holnap este örömest odaadom a telefonom, nem lesz rá szükségem. Előreláthatóan másra is igényt tartasz? Mik a horoszkópjaid (nyugati, kínai)? (ez benne volt a lányok első 3 kérdése közt - onnan loptam)
>>> BB > 14:51 > re: hahó >> sárkány. szűz. szűz-sárkány. most be kell mennem brainstormingolni, de lehet, hogy közben hányni fogok. elbaszott juhtúrós húst ettem.
82
>>> AA > 14:53 > re: hahó >> Hányd ki magad most: lehet, hogy nem juhtúró volt. >>> BB > 14:55 > re: hahó >> hülye!
>>> AA > 15:41 > re: hahó >> Tudtam, hogy előbb-utóbb átlátsz rajtam. Pedig csak jót akartam neked. Önzetlenül. Szűz-sárkány vicces. Majdnem mosolyogtam is, de ne félj, uralkodom magamon.
>>> BB > 15:53 > re: hahó >> szerintem a lányok Will Youngra gondoltak.
>>> AA > 16:05 > re: hahó >> Az ciki, hogy nem tudom, ki az? (Talán én??)
83
>>> AA > 16:07 > maga viccel?? >> Rákerestem a neten. Azonnal fel kell hívom a plasztikai sebészemet! Kezdenie kell valamit az állammal. Meg a számmal. Meg a hangszálaimmal. >>> BB > 16:48 > re: maga viccel?? >> ugye, hogy hasonlítasz? Ő rád vagy fordítva.
>>> AA > 16:58 > re: maga viccel?? >> Szerintem nem. Vagy igen? Nem tudom megítélni. Magának tetszik? Na nem mintha, érti, izé, látom muzsikus, jó zenét játszik?
>>> BB > 17:04 > re: maga viccel?? >> mittomén! ő volt az eső, aki utamba akadt, és gondoltam, piciben és pixelesen hasonlíthat rád... a zenéjéről se tudok semmit, de ő a brit megasztár. jaj, tényleg, neked brit fejed van. akkor mégiscsak hasonlít.
>>> AA > 17:15 > re: maga viccel?? >> Brit fej, kösz, mondja egy amazon. Tegyük hozzá a tisztesség kedvéért, hogy a sudárabbik fajtából.
84
Megasztár itthon is kimaradt, nem vagyok valami illetékes. Este megint dobozolsz? Dögvész és pestis, de én dolgozom. Fúj!
>>> BB > 17:24 > re: maga viccel?? >> imádlak! még soha senki nem mondta rám, hogy sudár(abbik)! jó tett helyébe: bemutatlak majd egy kolleginámnak Orsinak, ő döglik a brit(es) pasikért. szégyellem, mert nagyon nem KTD-s, de ma sportnap van, úgyhogy én most el is. KTD 3. pont dolgozz este, amikor mások szórakoznak! lehetőleg másnaposan. büszke vagyok rád. reggel várom szomorú soraid.
11. CSÜTÖRTÖK >>> BB > 10:47 > reggelt >> hogy vagy? kidolgoztad magad?
>>> BB > 12:49 > reggelt!! >> elvitt a dögvész? tönkretett a munka?
85
>>> AA > 12:52 > re: reggelt!! >> …és a nők, drágám. Ma délelőtt a csodás horvátországi nyaralást próbáltam intézni, melynek kritériumai: sziget, közel a tengerparthoz, 2 fő, 2 külön ágy, tőlem lehet apartman, vendégház, bungaló, de ne menjünk 100 ropi fölé. Mindenhol azt mondják, hogy fizessem ki, de nem tudják garantálni a feltételeimet. Fasza. Hozom a láncfűrészt. Nem vagyok egy szervező elme, de egy tömegmészárlást lazán összehozok.
>>> BB > 13:07 > re: reggelt!! >> a nőknek mi köze ahhoz, hogy nem tudsz szervezni?
>>> AA > 13:28 > re: reggelt!! >> Megjegyzem, a nőknek tapasztalataim szerint mindenhez közük van. Akkor is, ha nem úgy tűnik, de ez esetben most konkrétan: 1. Egész délelőtt mindenféle utazási irodákban műkörmöt reszelő leányzókkal beszélgettem (megannyi Zuzu Petals). 2. Mivel éppen gondtalan agglegényéletet élek, ebből következően nem tudom kitől spontán megkérdezni, hogy is kell ezt csinálni. (Mire nem jó egy barátnő, komolyan.) 3. A jó édes anyukám vakmerően rábízta az ő drága, kicsi fiára ezt a feladatot. Nem okozhatok neki csalódást mégsem, de azért picit neheztelhetek rá ezügyben.
86
>>> BB > 13:42 > rab >> képzeld, rab egy sziget! az ágyakat szét tudod tolni, az első szebb, de a másodiknál van ár. marija nem volt bent, de ígérték, hogy visszahív (az első verzió). http://www.ljeto.com/eng/detail.asp?id=95 http://www.ljeto.com/eng/detail.asp?id=629
>>> BB > 13:46 > re: rab >> Te tündérek királynője, te! Könnyekig meghatódtam, hogy ily’ önzetlenül felkaroltad ezt az ügyet. Nincsenek szavaim csak párás szemeim, hogy elmondják, mennyire jó ez nekem. Eretnek azért nem leszek, hiszen ezek után hűségem végképp nem lehet kérdéses. Jó tett helyébe pálinkát este! Mennyire este?
>>> AA > 14:13 > re: rab >> Nézd mit találtam: http://www.ljeto.com/eng/detail.asp?id=435 Imádlak! Mondtam már?
>>> BB > 14:52 > re: rab >> ez nagyon jó! (marija hívott, csak szept. 1. után van helyük.) nem, ma még nem mondtad.
87
>>> AA > 15:41 > re: rab >> Nem tudtam nem elmondani ma is, nem haragszol, ugye? Mit nekem Marija?! Írtam levelet Kamporba, Željko csak ennyit üzent vissza, idézem: plaese call! Magányos segélykiáltásnak tűnt először, de biztos csak sietett a strandra. Egy a lényeg, felhívtam, dumáltunk telefonon, megvan a szállás. Viccesen beszéli az angolt, jól ki fogunk jönni. Talán még be is rúgunk együtt - szigorúan strandpapucsban, rövidgatyában és atlétában. Ebből a szettből nem engedek. Milyen napod van?
>>> BB > 16:54 > re: rab >> örülök. dolgos, tüsszögős, fejfájós, lehet, hogy nem is megyek este sehová. csak a történeti hűség kedvéért: tegnap sem mondtad. az én voltam.
>>> BB > 17:12 > re: rab >> jó, akkor tényleg nem megyek sehova.
88
>>> AA > 18:15 > naaaaaa >> Ne tedd ezt velem! C-vitamin, rosé bor és/vagy mézes pálinka. A méz kiváló a toroknak és a légutaknak – és legalább tudod másnap, hogy miért fáj a fejed. És nem utolsósorban szépen lassan elfelejted a Dolgokat. Igazán távol álljon tőlem, hogy erőszakoskodjam, tudod nekem az a rossz, ami neked. És ez így, mivel kölcsönös, szép - erre igazán inni kell!
>>> AA > 18:16 > naaaaaaaaaaaaaaa >> Szóval ebbe a lehetőségbe tényleg nem akarok bele sem gondolni. Bocsánat, csak félre kellett dobnom a keyboardot egy órára, és dolgozni - ha ez vigasztal csak lehangoltam ma néhány embert, magamat is beleértve.
>>> AA > 18:23 > naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa >> Várjunk csak, ugye akkor még haza sem mentél? Ez amolyan költői kérdés.
>>> BB > 18:40 > re: naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa >> Itt vagyok, és már megbocsátottam.
89
>>> AA > 18:41 > huh >> Huh! Az érveim győztek meg az estét illetően? Gyűjtsek még újakat? Konzultáltam egy tüsszögésspecialistával és egy gyógyító sámánnal is.
>>> AA > 19:24 > viszlát este! >> Nekem még dolgoznom kell egy keveset a várva várt találkozás előtt. Kerthelységben, füzettel és tollal, rosé hosszúlépések vidám társaságában - de kilencre mindenképpen odaérek a Margitszigetre. Nem tudom, hogy bent vagy-e még, vagy hazamentél betegszabadságra, talán már alkoholt fogyasztasz a kemény nap után kollegálisan, nekem mennem kell a gépemtől. Ha minden igaz, tudod a számomat, én is a tied, szóval tudunk beszélni. Leszögezem, hogy szeretnélek látni - kölcsönösen depresszióba rángathatnánk egymást - ha durcás vagy, vagy ha nyűgös. Hangolj le, nekem ma jó kedvem van. Ezt nem tűrheted. ***
20:31 Bíbor hamarabb érkezik bort rendel hogy összeszedje szanaszét gurult tompa fejfájását. Ott várja a kisfiút a fa alatt kilenc órát beszéltek meg telefonon nem is ismerte fel a kisfiú hangját először. Meglepődik amikor háromnegyed kilenc után két perccel megjelenik arcán zavart mosoly szemével ide oda cikázik. Arca felderül már már felszikrázik
90
mikor megpillantja a lányt. Az óceánkék szemek csillogására és Bíbor akaratlanul is nagy mosollyal válaszol. Megölelik egymást mialatt rádöbben hogy a nő az és az lesz aki mindig is volt legbelül egy kislány akinek férfiölelésre van szüksége. Hátha attól jobban lesz hátha attól hamar meggyógyul a világ összes gyógyszerénél többet ér most ez neki. Alig akarja elengedni a kisfiút hat másodperc alatt józanodik ki és magában elpirul. Az első pohár közben Anton lélekben is megérkezik, és azon kapja magukat, hogy ott folytatják, ahol egykor abbahagyták, mohón kortyolják egymás gondolatait. {A minap láttam egy ötven körüli párt a Feneketlen tónál, szerintem szeretők voltak. Hét percig csókolóztak. Nem is csókolózás volt az, smároltak!} meséli Bíbor. {Amatőrök! Amúgy mit keresett a Feneketlen tónál?} {Kutyát sétáltattam.} {Azt tudtam, hogy kutyás, de azt nem, hogy van kutyája. Hogy hívják?} {Tücsök.} {Az bogár vagy rovar?} {Labrador.} {Zsemleszínű vagy fekete?} {Csokoládé.} {A nők legjobb barátja.} {Maga mennyi mindent tud a nőkről!} Anton inkább elengedi a füle mellett a megjegyzést, mintsem, hogy bevallja, valójában milyen keveset. {És Tücsök fiú vagy lány. Hány éves?} {Férfi. Lassan kilenc lesz.}
91
{Nem öreg egy kicsit magához?} {Érett, és ez nagy különbség. Már nem olyan szeleburdi kisfiú, mint maga.} {Ezt bóknak veszem.} {Annak is szántam. És magának se kutyája se macskája?} {Lakásban élek.} {Attól még halai lehetnének.} {Pókom már volt, azt említettem.} {Óóó, tényleg! Még mindig hiányzik?} {Próbálok nem gondolni rá és a jelennek élni. Mostanában egy képzeletbeli kutyát sétáltatok.} {Bogárkát kölcsönadhatom, imádja a sétákat. Higgye el, jobban élvezné a társaságát.} {Ne mondjon ilyet. A végén még féltékeny lesz szegény. Nagyon érzékeny a valóságra.} {Most is elhozta?} {Ott ül maga mellett.} A lány észreveszi és megsimogatja a képzeletbeli tacskó fejét. {Hogy hívják?} {Kenguru.} {Hány verset tud fejből?} érdeklődik a fiú. {Mármint a Himnusz első versszakán kívül? Félek, hogy nem sokat} vallja be a lány szemlesütve. {Miért, te?} {Ötöt. Ennyi az agykapacitásom, öt vers. Szánalmas, az a sok egyéb hülyeség nem hagy helyet a szép dolgoknak.} {Mondjon egyet} gondolja lelkesen Bíbor. {Halljuk!} {Nem, nem fogok szavalni.} {Dehogynem. Ez nem kérdés.}
92
{Nem is kérdésnek szántam.} {Kapja össze magát. Csupa fül vagyok.} Közelebb hajol. {Úgysem hall minket senki.} {Utálok szavalni. Az a korszak egy szép esős március 15-i ünnepségen örökre lezárult számomra.} {Elfelejtette a Nemzeti dalt?} {Képzelje, már a Walesi bárdokat is. Téma lezárva.} {Ez így nem fair. Biztos maga kezdte. Naa, a kedvemért. Akkor ne szavaljon, csak mondja el.} {Csak kéretem magam.} {Kérem. Szépen kérem} búgja Bíbor. Anton mély levegőt vesz, és miközben kifújja, a fejében fehér lapon táncoló fekete betűket szavakká formálja. Csönd ereszkedik le, mint üvegbura zárja el őket a külvilágtól. {„Bár volna örök álom életem, s ne kelnék fel, csak ha majd reggelem az öröklétnek hozza egy sugára. Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna, az is jobb volna, mint a lét rideg, éber világa annak, kinek szíve ez édes földön csupa mély érzés káosza volt, s lesz míg csak él”.} Anton félve nyitja ki a szemét, a lány megvárja míg a vers visszhangja végleg elül a fejében. {Ez nagyon szép} suttogja a lány és komolyan is gondolja. {Nagyon Kátédés.} {Ki írta?} kérdezi utána. {Edgar Allan Poe. Álmok a címe. Van még három versszaka, de azokat nem tudom fejből. És ráadásul van több fordítása is, de ez a kedvencem? Tellér Gyuláé.} {Ez így volt tökéletes. Leírja nekem?} {Szívesen.} Anton előveszi füzetét, lendületesen próbál szépen írni, legalábbis
93
olvashatóan. Mikor végzett, kitépi a lapot, félbehajtja és a lány felé nyújtja, de az utolsó pillanatban meggondolja magát. Odahajol, szája két centire áll meg Bíbor ajkaitól. {Talán ez a pillanat megér egy csókot. Mit gondol?} És Bíbor nevetve szájoncsókolja. Az este éjszakába nyúlt mindketten egy elvarázsolt mesekönyv lapjain érzik magukat. Beszélgetnek mindenféléről és közben a kisfiú olykor véletlenszerűen megcsókolja. Bíbornak tetszik a ritmustalan kiszámíthatatlanság mellyel a kisfiú szája időről időre az övét keresi. {Képzelje, van egy szellem a lakásomban. Néha, amikor filmet nézek éjjel otthon, a hang elkezd hangosabb és hangosabb lenni.} gondolja Anton baljóslóan. {Nem lehet, hogy ilyenkor csak ráül a távirányítóra?} {Én is erre gondoltam először, de nem. Látom a tévén, hogy emelkednek a számok, és látom a dvd távirányítóját tőlem harmincnegyven centire ugyanabban a pillanatban. A tévé meg már sikít, mire elérem a távirányítót.} {Hagyja abba.} {A szomszéd házban lakik egy ír fickó a családjával, innen jött az ötlet, és utánanéztem. Valószínűleg egy Bean Sídhe, ők hozhatták magukkal. Az igazán ijesztő, hogy ez a dög akkor jelenik meg, és sikolt és sikolt, ha valaki közel van a halálhoz. Remélem, nem rám pályázik.} {Hagyja abba!} Anton végre kapcsol. {Jól van na. Bocs, csak kicsit aggaszt ez a dolog. A bansheekkel nem árt alattomos népség} lendülne bele újra, de Bíbor félbeszakítja.
94
{Tudja, hogy ma nem alszom egyedül. Ezek után végképp nem.} Anton felé hajol, és megcsókolja. - Ne mondj nekem ilyeneket többet, jó? - suttogja Bíbor a fiú szájába, aki mintha csak erre várt volna, hogy körbeölelje, szorosan védelmezi. - Ígérem. Semmi ír mitológia. Bíbor elmosolyodik, és tovább isszák egymás száját. Negyven perc múlva taxiban ülnek, és végigcsókolózzák az utat. Miután Bíbor kinyitja az ajtót, egy nagyobb darab, lomha kutya jelenik meg, bebújik a lány keze alá, összevissza nyalja. Mikor ráébred a fiú jelenlétére, kíváncsian méregetni kezdi. A fiú odanyújtja kézfejét, hogy Tücsök megszaglászhassa, majd megvakarja nyakán a bundáját. A kutya két másodperc múlva hanyatt fekszik a földön, hogy Anton jobban megdögönyözhesse a hasát, amit a fiú készségesen meg is tesz. {Le vagyok nyűgözve} gondolja a lány. {Tücsi, legalább öt másodpercig kérethetted volna magad!} {Ciripelni szokott?} {Régebben igen. Mostanában inkább horkol.} {Hát, szia Tücsök! Remélem ma nem egy ágyban alszunk, már ha nem veszed sértésnek.} A labrador felpattan, oldalra hajtja a fejét, mint aki nem tudja, mit gondoljon. A szavakon túl bort isznak tovább elméjük egyre közelebb simul egymáshoz amit testük finoman követ. A kanapén ülnek valamin nevetnek Tücsök a lány lábánál hever és magában ciripel. Szeretnék kérni valamit morajlik a óceán.
95
Mit szeretne kérni zúg vissza a tenger. Egy füzetet. Füzetet? Igen. Magára bízom milyet. Azért férjen bele egy zakó zsebébe ha lehet. Kezd betelni az előző és szeretnék olyan füzetbe írni, amit magától kaptam. Jó. Sejtettem hogy maga ilyen romantikus fajta. A második üveg bor is lassan elfogy, poharaikban egy-egy korty várja, hogy bontsanak újat vagy tüntessék el őket. {Ez után elmegyünk lefeküdni?} kérdezi a fiú. {Persze. Átveszem az alvós ruhámat.} {Mármint a pizsamáját.} {Azt.} {Kaphatok egy fogkefét?} Bíbor a pólója alá igen, a pizsamanadrágjába már nem engedi be a fiú kíváncsi kezét. Anton nem bánja, félve cirógatja, ujja így is jobban szereti a bőr érintését mint a szövetét. A lány eltolja a kezét, mielőtt intimebb pontra tévedne, bár ő akár a haját is egész éjszaka tudná cirógatni. {Átölel inkább?} kérdezi a lány. A fiú átöleli, így alszanak el. Mindkettejüket a biztonság meghitt érzése járja át majd a pillanat belehalványul a következőbe. Mosollyal az arcukon igazítják egymáshoz lélegzetüket és zuhannak saját álmaikba. Anton egy pillanatra úgy érzi mintha Cilit ölelné Bíbort egy emlék öleli.
96
A fiú hatalmasat ugrik álmában, mindketten felriadnak, a bútorok körvonalai lihegnek a sötétben, gondolja először, majd mikor már ül, rájön, mi történhetett. {Megnyalta a lábam a bogarad.} {És?} kérdezi Bíbor, nem érti, mi a probléma. {Az egyetlen csiklandós pont a testemen. Ráhibázott a büdös dög} mered hirtelen a kutya körvonalai felé, mikor az meg sem hátrál, megsimogatja a labradort ott, ahol a fejét sejti. {Most nem is olyan büdös} szuszogja a lány félálomban. {Elmegyek kezet mosni.} {Jó, itt várlak.} {Te pedig, elő ne forduljon még egyszer} gondolja, megdögönyözi megint a kutyát és kitámolyog a sötét nappaliba. Bíbor felsóhajt és hangja szférák zenéje szakad fel mikor a kisfiú ujjaival finoman széttárja szeméremajkait. Egész teste remeg hullámzik a lepedőn tündesíp távoli furulyaszó hangjára. A fiú puha nedves ajkaival cirógatja feszes bal mellbimbóját éppen hogy hozzáérve játékosan egy pillanatra ízlelve csak meg nyelvének hegyével. Ráérősen nyakát veszi célba minden sietség nélkül a dallam egyre hangosabban egyre közelebbről szól. Kitárt ujjaival gyengéden hozzáér a fiúhoz alsónadrágján keresztül. Felsóhajt megint. A fiú megszabadul az alsónadrágjától és fölé helyezkedik. - Biztos, hogy akarod? - suttogja a fülébe. - Mindegy - fújja ki a lány a szót őszintén vagy önkéntelen, Anton sosem tudta később eldönteni. Először a fiú nyaka, majd a karizmai rándulnak meg, egy másodperccel később egész felsőteste megmerevedik, agyának túl
97
nagy hatalma van teste felett. Nem bírja magát tartani, félbehagyja a mozdulatot, félbemarad a csók is. Felemelkedik, sarkára ül, gondolatai túl kristálytiszták lettek egy csapásra. Bíbor csak most eszmél a várakozásból hirtelen nem érti mi történik. - Tessék? - kérdezi Anton legalább ugyanolyan értetlenül. A lány nem mond semmit. {Azt hiszem, elszívok egy cigit} A lány még mindig nem érti, a fiú szavakat keres, de csak egy ugrik be. {Mindegy? Mégis, ezt hogy a fenébe értette?} Megrázza a fejét, felveszi az alsónadrágját és kimegy a konyhába. Anton a konyhában az üres borosüvegek gúnyos társaságában cigarettázik, tölt egy pohár narancslét. Ideges, így hosszan tüdejébe zárva szívja le a füstöt, belekortyol a lébe, a szája belül összehúzódik, kifújja a füstöt. Újabb slukk, letüdőzi, belekortyol, kifújja. A mozdulatsor monoton szertartásjellege lelassítja cikázó gondolatait. Rágyújt még egyre, de négy slukk után elnyomja. Beleiszik egy ásványvizes üvegbe és visszamegy a szobába. Bíbor szeme világít a sötétben de nem szól. A fiút figyeli félve kutatva sose tudhatja mit várhat tőle olyan furcsa olyan öntörvényű olyan buta.
98
Anton a hold fényében nézi a nyakig betakarózott, félig ülő lányt, rosszul érzi magát, túlreagálta, megijesztette. {Ne haragudjon, hülye vagyok. Visszajöhetek?} A lány miután nem érez már semmi rosszat benne visszaengedi. Anton próbálja megcsókolni Bíbor elhúzódik így a fiú csak vállára lehelhet egy csókot. {Nincs kedvem újrakezdeni, aludjuk.} {Átölel?} kérdezi a fiú. És a lány átöleli. Így alszanak el.
12. PÉNTEK Korán kelő madarak csicseregnek a kertben köszöntve a reggeli harmatot a lány félálomban megcsókolja a fiú hátát újra biztonságban érzi vele magát majd újra elnyeli egy álom. Reggel nyolcig álmodnak, fél kilenc is lesz, mire ráérősen, apró érintésekkel cirógatva felébresztik egymást. Az éjjel és a reggel közötti idő nagy része elveszett. A forgalom zaja sem nyomja el a zenét a rádióból, autóban ülnek. Bíbor vezet és dúdol, Anton munkahelye nagyjából útba esik. {Mi ez a szám?} {Don’t cry for Loui. Vaya Con Díos.} {Hát az tényleg nagy hülyeség lenne} gondolja, hogy gondoljon valamit. {Mármint sírni Loui után.}
99
{Rágyújthatok?} kérdezi a fiú a két szám közti csendben. {Persze.} Anton öngyújtó után kutat, a lány ad neki egyet. {Azt mondtam, hogy öngyújtó fetisiszta vagyok?} {Említette.} {És ez egy szép darab, már ha érti, mire gondolok} forgatja a kezében az öngyújtót, oldalán a Szabadság-szobor van. {De az enyém.} {Nem is úgy értettem.} Miután a kisfiú kiszállt egy piros lámpánál az Astorián a lány utánanéz hogy megbizonyosodjon róla nem üti el senki. A búcsúcsók még fel sem száradt az arcán mikor nagybőgő húrjai pendülnek. A Just A Friend of Mine szólal meg ugyanarról az albumról. A kiskörút reggeli forgalmában azon veszi észre magát hogy teli torokból énekel duettet az énekesnővel. ***
>>> AA > 9:56 > furcsa másnap >> Nem lehet a bárgyú vigyort eltűntetni az arcomról. Pedig fáj a fejem, és arra kényszerítenek hűbéruraim (és hűbérhölgyeim), hogy dolgozzam. Hiába! Nyoma sincs a reggeli depressziónak. Ez is miattad van!
>>> BB > 10:27 > re: furcsa másnap >> itt is süt.. furcsa
100
>>> AA > 10:34 > re: furcsa másnap >> Hmm, szóval ott is. Több mint gyanús. Többet kellett volna lustálkodni! Szerintem alszom is egy kicsit. Igazán mesélhetnél nekem elalvás előtt.
>>> BB > 10:45 > re: furcsa másnap >> most nincs mese. megérkezett az ügyfél és népes társasága. megyek és lenyomom őket. mosolyogva.
>>> AA > 16:04 > re: furcsa másnap >> Ennek a napfénynek is vége lassan, elszabadultam végre a tárgyalóból, hurrá! Ma is mindent megtettünk, hogy vásárlásra késztessünk minden fogyasztót a szent biznisz érdekében. Elégedettek lehetünk. Ismét fontos csatát nyertünk a józan ész felett. Hurrá-hurrá! Vigyázz magadra, ha súlyos depresszióba süllyednél netalán, ne habozz írni, hogy azonnal csatlakozhassak a rosszkedvedhez. KTD forever! Ja, és üdvözlöm a bogárkád.
101
13. SZOMBAT 14:06 Bíbor súlytalannak érzi magát miután felbukkan a víz alól különkülön érzi az arcán guruló vízcseppeket. Kinyitja szemét és a jelen helyett a múltat a boldogat látja maga előtt a férfit dobókocka tetoválásával a szíve felett. Mindigis szeretett vele fürdeni ami azt illeti ő volt az egyetlen életében akivel rendszeresen szertartásszerűen ültek a kádban gyertya vagy villanyfénynél beszélgettek esténként. Bár az együtt töltött évek alatt a rituálé kopott és megritkult mindvégig megmaradt. Régi szép idők múlnak el minden percben sóhajt gondolatban majd újra összeszorítja szívét a dátum ma lenne az évfordulójuk. Érzi hogy a másik is gondol rá hiába nem beszéltek már nyolc hónapja mióta kilépett az ajtón hogy elhagyja egy huszonegy éves földrajz szakos egyetemista lányért. Erős volt és azóta nem beszéltek a férfi kereste egy ideig majd feladta Bíbor pedig nem tudja bánja vagy sem de inkább nem. Mit mondhatna neki az életek változnak már másnap más emberek lettek mind a ketten mi mondanivalójuk lehet ezek után egymásnak. Sosem szerette a nosztalgikus gondolatokat így védte érzékeny lelkét. A nosztalgia bolondoknak való mondogatta magának sokszor mégsem tudott a kesernyés gondolatoknak ellenállni. A nosztalgia bolondoknak való mantrázza most is és alámerül megint. A víz alatt összerezzen a telefon csörgésére és félve nyúl utána hirtelen még vizes kezét sem törli meg. Nyugalom járja át amikor meglátja a hívó felet és gondolkozás nélkül veszi fel.
102
A csörgés megszakad, Bíbor beleszól a telefonba. - Igen? - Zavarom? - válaszol kérdéssel Anton. - Nem zavar, éppen fürdök. - Köszönöm, a képet. Hogy van? - Rosszul, azt hiszem, ma megnézem az Álom luxuskivitelbent harmincadjára, és sírok egy jót a végén. És maga? - Mi a baj? - Miért hívott? - Mert hiányzott. Sajnálom a csütörtököt, hülye voltam. - Nem érdekes, van ez így. Jól aludtunk, nem? - Igen, nagyon. Mikor látom újra? - Miután hazajött Horvátországból, szerintem. - És együttalszik velem újra? - Meglátjuk. - Tudja igyekszem úriemberként viselkedni, és néha túlzásba esem. - Néha? - Cinikus. Az esetem, tudja? - Nem, nem tudom. Csend. - Hiányozni fog. - Nagy szavak ezek. Miért? - Valami szépet zaklat fel bennem. - Ha most nem bánja, kihűlt a víz, kiszállok és megtörölközöm. - Jövőhéten írjon. - Fogok. - És bocsánat. - Legyen férfi. Sose kérjen bocsánatot. - Csókolom.
103
- Szia - köszön el a lány, és megszakítja a vonalat. A mosógépre teszi telefonját hogy ott várakozzon a másik sosem jövő hívására. Úgysem venné fel. Forró vizet enged a langyosra és percek múltán nem tulajdonít különösebb jelentőséget a beszélgetésnek. Újra a dobókockákat lát szeme előtt és a számokban önmagát.
14. VASÁRNAP 20:12 Anton este kicsit kedvetlen, erre Luca indiai kaját javasol. A fiúnak tökmindegy, azt rendelnek hát. Miután a lány letette a telefont, hirtelen szeretkeznek vadul a szőnyegen, a lányt felizgatja a spontán önző szenvedély, percek alatt elélvez így, a fiú legnagyobb örömére. A közben szerzett harapásnyom valószínűleg meg is marad a vállán, nem bánja, kedveli az efféle stigmákat. Megérkezik a futár, Anton félmeztelenül, a harapást büszkén hordva nyit ajtót, míg Luca a tetőtérben csupán egy lepedőbe öltözve nevetgél. A lány felvesz egy pólót vacsora mellé, a fiú fehérbort nyit. Éppen szódát keres a hűtőben, hogy felhígítsa, mikor a lányhoz fordul, és maga sem tudja miért, könnyedén nekiszegezi a kérdést. - Van valakid rajtam kívül is? - Előfordul - válaszol tétován Luca. A mosoly sosem tűnik el az arcáról, csak átalakul. A fiú nem tudja eldönteni, igazat mond, vagy
104
csak viccel. Nem mintha nagyon számítana. - Szoktál védekezni? Nem csak a tablettára gondolok. - Igen. - És ki a másik? - puhatolózik tovább félvállról. - Miből gondolod, hogy csak egy van? - Te céda, imádlak! - húzza magához egy ölelésre, és akkor szinte teljesen biztos benne, hogy most ő az egyetlen a lány életében. A reménytelen szerelmet leszámítva, de hogy vele mi van, azt valószínűleg sosem fogja megtudni. Luca nem beszél róla, ő pedig a világért sem faggatná, és ez így van rendjén szeretők között. - Ugyanabban a cipőben járunk különben - hevernek játszóruhában egymás mellett az ágyban. - Hogy érted? - kérdez vissza a lány. - Azt hiszem szerelmes vagyok az ex-barátnőm egy barátnőjébe. - Az gáz. Az exed tudja? - Sejti. Nem nagyon beszélgetünk mostanában. Olykor részegen szexelünk, ennyi. - Tipikus. Mondjuk ezt sosem értettem - teszi hozzá kis gondolkodás után Luca. - Mit? - fordul felé a fiú. Hogyan lehet mindig mosolyogni, kérdezi magától közben. - A levezetést egy kapcsolatban. Én nem ilyen vagyok. Ha egyszer vége, akkor vége, nem akarom többet látni. - És csak kidobod, elfelejted az együtt töltött időt? - Nem erről van szó. Fáj, ha látom, ha érintem. Érted! Olyan mintha minden a régi lenne, viszont, amikor hajnalodik, akkor rájössz, hogy már nem a tiéd, és minden sokkal rosszabb lesz. Ezért nem. Nem vagyok mazochista. - Csak ami a reménytelen szerelmeket illeti.
105
A lány nagy levegőt vesz, de végül nem mond semmit. A fiú témát vált. - Örülök, hogy kiírta a számod aznap éjjel - ülteti szavait egy porszemre a fiú, és fújja a lány felé. Az ásványvizes palack alján már alig lötyög valami. Megosztották a vizet, dédelgeti a gondolatot a fiú. - Én is - húzódik közelebb hozzá és csókolja meg a lány. A pillanat kísértetiesen emlékezteti valamire a múltból. - Volt egy barátnőm, akivel ezt mondtuk szeretlek helyett. - Mit? - Hogy én is. Csak ennyit. Én is – mondja, és zavarában feláll, hogy leoltsa a lámpát a tetőtérben. Sötétség éled, befekszik mellé, és összebújnak a lepedő alatt. Luca feje Anton meztelen vállán, ujjai mellkasát és hasát cirógatják. A fiú a lány hátán korcsolyázik ujjaival. - Szeretek veled lenni. Néha olyan kár, hogy mindketten másba vagyunk szerelmesek - töri meg a csendet a fiú. - A sors furcsa fintora, ahogy apukám szokta mondani - mereng a lány. - A szerelemnek sok formája van. - Nálam nem. - Hogyhogy nem? - Hát nem. A szerelemnek csak egy formája van. Nem hiszek benne, hogy ugyanabban a pillanatban lehet több embert is szeretni, főleg nem ugyanúgy. Csak egyet. - Ezzel vitába szállnék. - Ezt szinte egyből gondoltam - sóhajt fel a lány vigyorogva. Halljuk az érveid, de előre szólok, hogy meggyőzni úgysem tudsz. Anton is elmosolyodik a sötétben, összeszedi gondolatait, majd kisvártatva megkérdezi.
106
- Szereted a tojásosnokedlit? - Igen. - És a rántotthúst? - Igen? - És melyiket szereted jobban? - Hát mikor melyiket kívánom. - Erről beszélek. A lány felkönyököl mellette. - Miről is? - Lássuk be, a tojásosnokedli és a rántotthús nem nagyon hasonlít egymáshoz. Lehetetlen őket egymáshoz mérni, mégis mindkettőt szereted. Innen már csak egy kis lépés, hogy kimondjuk, a rántottcsirke és a tojásosnokedli esszenciáját tekintve ugyanaz, étel mind a kettő. Azért léteznek, hogy a vágyaid, de mondhatnánk, a szükségleteid kielégítését szolgálják. És te mindkettőt szereted ugyanabban a pillanatban. Lehet, hogy néha ehhez van kedved, néha pedig ahhoz, de alapvetően bármelyik kerül az asztalra, mindkettővel boldog vagy. Mondhatnánk, majdnem ugyanúgy vagy boldog, hiszen szereted őket, és nyilván nem együtt, hanem külön-külön. Mikor melyikhez van kedved. Mindez csak az idő, a pillanat és a prioritás kérdése. - Valaki nagyon filozofikus hangulatban van ma. - Ezt hívom Tojásosnokedli-elméletnek. Nem is hangzik rosszul terül el büszke mosoly az arcán. - És mi van a családdal? - Hogyhogy mi van vele? - Szeretnél? - Azt hiszem, igen. Mondjuk úgy, hogy nem szeretném kihagyni ezt az élményt az életemből, de annak majd eljön az ideje.
107
- Akkor te csalni fogod a feleséged. A fiú ezen elgondolkozik. - Nem, nem tervezem. Nem akarom. - Pedig most ezt mondtad. Ha folyamatosan tojásosnokedli lesz az asztalon, rántotthúst fogsz enni. - Nem feltétlenül - töpreng el. - Elvből nem fogom megcsalni. Ha megnősülök, vegetáriánus leszek. - De hülye vagy, te. Vegetáriánus - kacag fel a lány, mire a fiú egy csókkal fojtja belé a nevetést. - Vannak testvéreid? - szuszogja a lány a feketeségbe. - Egyke vagyok - suttogja vissza a fiú. - És a szüleid? - Anyukám jól van, köszöni szépen, apukám meghalt, még amikor kicsi voltam. Mondhatjuk, félárva vagyok. - Sajnálom. - Nem kell, édesanyám átadta az emlékeit, amit tudott és akart. Én csak azt sajnálom, hogy nem az én emlékeim. Luca szorosan átöleli a fiút, mintha vigasztalni akarná. A fiú, bár nem mondja ki, hálás ezért. - És anyukád? - Mi van vele? - Jól kijöttök? - Persze, ő az anyum. Szerintem sokkal szorosabb a kapcsolatunk, mint a legtöbb anya-fia viszony. Ő nevelt fel, ráadásul egyedül, szóval érted. Kölcsönös véd- és dacszövetség. - Mostohaapád van? - Nincs, sosem volt. - Hogyhogy?
108
- Nem kérdeztem tőle, nem beszélünk erről. Azt hiszem, apámat szerette és nem magát a házasságot, vagy a valakihez való kötődést. Simán lehet, hogy én is ludas vagyok benne, egyetlen jelöltet sem bírtam gyerekkoromban, na nem mintha olyan sok lett volna belőlük. - Nem hiszem, hogy ez rajtad múlt volna. Ha szüksége lett volna valakire, akkor biztos talál hozzá partnert. Lehet, hogy a gyásszal volt elfoglalva. És ugye ott vagy neki te. - Gyász? Nem ismered. Nem egy szomorú típus. - Erős asszony lehet. - Kedvelnéd őt. Ő is örökké mosolyog, mint te. - Abban biztos vagyok, hogy kedvelném. Csak az a kérdés, hogy ő kedvelne-e engem. - Szerintem igen. Mindenkit szeret, aki kedvel engem, és akit én viszont. - És neked? Milyen a családod? - Rendes, közepesen nagy család. Kicsit olaszos. Egy nővér, egy báty, én vagyok a legkisebb. Apa, anya jól vannak, harmincvalahány éve házasok. Vannak rajtuk kívül nagybácsik, nagynénik, csomó unokatesó. Kész bolondokháza néha. - Az jó lehet. - Hát jó is és nem is jó, de alapvetően kedves emberek. Mindig történik valami. - Őszintén szólva nem tudom elképzelni. Félig alszanak már, Anton finoman megcsókolja Luca hátát. - Én is - suttogja a pihéknek. - Én is - válaszolja álmában a lány. A fiú utolsó gondolata, mielőtt végleg elnyeli egy álom, hogy
109
tényleg szereti a lányt. Jót tesz neki a maga furcsa módján. Furcsa, mintha kísértené ez a szó mostanában.
16. KEDD >>> AA > 10:30 > szomorú? >> Annyit könnyezel nekem, hogy már az égből is az folyik. Próbáljunk meg vidámságot csempészni az időjárásba, mert ma azért mégiscsak kimennék a szigetre nemtudommiért. Legyél velem könyörületes! Milyen volt a hétvége? (A fürdőkádas részről szerencsére már tudok.)
>>> BB > 10:31 > out of office autoreply: szomorú? >> I am out of office on Monday, will be back on Tuesday. ***
23:39 Luca nem veszi fel a telefont, Anton a Szigetről hívja, hangzavarból, elég részegen. Bíbor is ki van kapcsolva. Egy ismerős hang szólítja meg a Szeparé vip sátor előtt. Felpillant, megörülnek a másiknak, megölelik és szájon csókolják egymást.
110
Beszélgetni kezdenek, hamar kiderül, hogy a lány elhagyta a barátait. Anton szívesen felajánlja, hogy segít őket megkeresni.
23:40 Kétszáz kilométerrel arrébb a férfi tekintete perzselte Bíbor meztelennek érezte magát oly mohó ellentmondást nem tűrő volt. Nem volt ura önmagának vonzotta a tűz a férfi szemében ott táncolt az ajkain maradt nem futott el nem maradt más mint megcsókolni a parazsat hajtotta a kíváncsiság milyen forró lehet. Ölében feltámadt a vágy amit nem gondolt volna hogy valaha feltámad iránta de most amikor a pillanat elérkezett úgy érzete mindig is volt valami köztük talán kár volt idáig hagyni várni kéretni a férfit. Már régen meg kellett volna adni neki amit kimondatlan hónapok óta magának követelt a nappal a munkahelyen heti háromszor a squashpályák környékén és utána a szaunában. Kár hogy itt és most jött el a pillanat lobbant a láng Bíbor szemében hirtelen nem tudta a hintától szédült-e el a játszótéren Sopronban vagy a vörösbortól sok nevetéstől lopott érintésektől. Lelke egész este kavargott érzései puha spirálba rendeződtek és most várták a másik vörösen izzó száját. Amaz nem siette el játszott vele kivárt incselkedett míg a lány akarja jobban és a lány mindent megtett volna azért a csókért. A férfi szája az övére tapad és a lány hirtelen biztos volt benne hogy a fenevad tudta hogy így lesz mindez csak idő kérdése volt számára. Ördögi kacaj volt és jól állt neki milyen kár hogy Bíbor nem hallotta süket volt akkor már minden érzéke Ádám első csókjában pezsgett.
111
01:41 Az ismerősök végül nem lettek meg, bár annyira nem is keresték őket. Elmulatnak kettesben is, órákon át figyelik, elemzik, gúnyolják a körülöttük lévő embereket. Már elég részegek, mikor elcsattan egy rendes csók is; a lány ajkainak tömörsége és nyelvének járása Antonban megannyi édes emléket ébreszt. Munka kapcsán találkoztak, a lány autójában csókolóztak először annak Óbudai háza előtt, majd egymás szeretői lettek bő fél évre, mindez még Cili előtt. Ő volt a Keddi lány, ahogy félig viccesen nevezte magát. Az volt szokásban kettejük között, hogy valahogyan mindig kedden megjelent egy üveg vörösborral a fiú lakásán, hogy elsírja az aktuális, általában szerelmi bánatát, a fiú pedig megvigasztalta először szavakkal, majd érintésekkel, tettekkel. Munkáról szinte soha nem beszéltek. Pedig viszonylag gyakran találkoztak mindenféle meetingeken, amit a fiú kettejük szórakoztatására csak mettingeknek nevezett. Abban a közegben figyelniük kellett, hogy megőrizzék a semlegesség látszatát. Jól csinálták, soha senki nem kérdezett rá, hogy van-e valami több is köztük a nyilvánvaló kölcsönös szimpátián túl. Nem pletykáltak róluk. Egy időben nagyon egymásra voltak hangolva, szexuálisan mindketten nyitottak, kísérletezőek voltak. Örültek, hogy találtak valakit a másik nemből, akivel nyersen, szókimondóan lehet beszélni, mindenféle finomkodás nélkül. Antont ő vezette rá a dirty talkra, azóta nem is volt senki, akivel ezt művelte volna, ez csak az övék maradt. A testiségen túl humorukban is elég hasonlóak voltak, és ez a kettő lényegében elég volt nekik. Egyikük sem akart kapcsolatot,
112
egyikük sem akarta a másikat felvállalni a barátai előtt. Románcot kerestek, és megtalálták, majd vége lett, amikor Anton úgy érezte, beleszeretett Cilibe. Elmondta neki, a keddi lány nagyon örült, és két üveg Irsai után könnyedén váltak el, ahogy összejöttek, nem volt sírás a végén. - Nem megyünk haza és kúrunk egy óriásit? - kérdezi a lány az ambient sátor padlószőnyegén a fiú nevetéstől könnyes szemébe nézve. Anton erre még jobban nevet, rendesen be vannak tépve mindketten. - Menjünk - válaszolja húsz másodperc múlva, mikor levegőhöz jut. - Hozzám? - Hozzád - hagyja rá a lány, és a karjai alá bújik. Antonnak így ér végül véget a Sziget kettőezer-ötben. És bár akkor még nem tudja, soha többé nem megy ki újra.
03:59 A lány szétkeni Anton spermáját a hasáról a mellére, és nagyot nyújtózik. A fiú ezt látja, miközben izzadt mellkasán belül szívverése minden másodperccel csillapodik. Kimerülten zuhan hanyatt, fülében lassan halkul saját szívdobogása. Hirtelen azon kapja magát, hogy Bíborra gondol. A mellette heverő lány teste Bíbor alakját, arca Bíbor arcát veszi fel, beleszédül a látomásba. Megrázza a fejét, fáradt mosollyal veszi ki a palackot a keddi lány kezéből és mélyet kortyol a vízből.
113
17. SZERDA 22:44 Az emberek java része aznap korán elhagyja az irodát, ez a Sziget hetén Budapestszerte megfigyelhető jelenség. Magába szippantja őket az Hajógyári sziget. Sokan egy hétig másnaposak, egyúttal egy hétig folyamatosan isznak. Miután elfogyott a bor, a pálinka is az irodában, a Szigetet aznap elkerülő kollégák is szintén kellemesen be vannak csípve. A családosok és azok, akiket a sors azzal vert, hogy holnap korán kell kelniük, már régen hazamentek. A többieknek, köztük Antonnak, még ihatnékjuk van, hiszen csak most kezdődik az éjszaka, a kivételesen üresen kongó budapesti éjszaka. A fiú nem szeret nagy társasággal mozogni, túl nehézkesnek tartja, valakire mindig várni kell, mindenki mást akar, és ez döntésképtelenségbe taszítja őket, mint most, ahogy szerencsétlenül ácsorognak a Ferenciek terén. Ő pedig szomjas. Helyeket és ellenérveket mint piros labdákat dobálnak egymásnak. Grinzingi, Ibolya, Vén diák, Tripla, Ráday, a másik irányba Living Room, Puskin, Katapult, Szóda, Castro. Ő a Szimplát teszi a közösbe. A Grinzingiben az utóbbi időben pocsék a bor, márpedig ő sörözni már el nem kezd, érvel, a Castro, a Katapult és az Ibolya éjfélkor bezárnak, mint ahogy amúgy a Grinzingi is. A Szódát nem szereti, a Living Roomban pedig biztos egyetemista buli van, ha nyitva van egyáltalán. A Vén diákhoz, a Triplához és az egész Ráday utcához még nem ivott eleget, ott amúgy sincs senki, maximum turisták.
114
Márpedig ő életet akar, parfümillatot megfelelő koncentrációban, és ezt kedd este csak a Szimpla kínálja számításai szerint. Pár percig még illemtudóan ácsorog csendben, majd megunja: - A Szimplában találkozunk - mondja a töketlen társaságnak, és elindul a Kossuth Lajos utcán az Astoria felé. A séta és a friss levegő hatására járása ismét egyenes vonalon halad, pedig eléggé el van ázva. Egy tepertős pogácsa ártani nem fog a Rákóczi pékségben, gondolja, így azt a kijáratot választja az aluljáróból. A lépcsőn felfelé rágyújt az öngyújtóval, amit még Bíbortól lopott múlt héten. A nyomasztó érzés már elmúlt, a meghittség és némi kellemetlen utóíz maradt csupán. Lehet, hogy egyszerűen nem passzolnak össze, simán lehet. A Magyar Pálinka Háza előtt elhaladva a fejében ott motoszkál a szó, “mindegy”, amin akkor és annyira felkapta a vizet. Nem érdekli, úgysem akart lefeküdni vele. Mármint persze volt pillanat, amikor igen, de nem bánja, hogy így alakult végül. Jobban belegondolva mindkét lehetőség tökéletesen megfelelt neki. Mindig is szerette a játékot egy románcban, a várakozást. Ha aznap éjjel megkapja, talán nem jelentett volna neki semmi többet többé. Voltaképp neki is mindegy, győzködi magát kezében az öngyújtóval, melyen a Szabadság-szobor van. Az éjszaka visszafogadta, önbizalma a régi, a csütörtök éjjel történtek vagy nem történtek csak újabb fejezetet nyitott kettejük játékában. A Szimpla első látásra is elég kihalt, a bárpultnál csupán két lány ácsorog. Egy nagyobb darab csúnyácska és egy festett szőke. Anton régebben eltűnődött azon, hogy a fekete hajú lányok közt
115
miért van több husi, és vajon az evolúció direkt intézett-e nekik cserébe nagy csábító bociszemeket. Mellette a viszonylag csinos festett szőke kissé túl vézna az ő ízlésének. Stan és Pan – gondolja, és viccesnek érzi magát. Odaáll melléjük, rendel, egy deci száraz fehéret négy szódával; józanodni akar. Miután megkapja a bort, a fekete csúnyácskához fordul és megszólítja. - Szia, elárulod a barátnőd nevét? - Ez a duma be szokott jönni? - kérdez vissza a lány kapásból. Nagy gyakorlata lehet a srácok lekoptatásában, ki sem nézte volna belőle. Egy srác, középiskolai osztálytársa jut eszébe, akinek az volt az elmélete, hogy csak ilyen lányokra érdemes vadászni, mert nincs náluk tabu, mindent bevállalnak, mert túlságosan szeretetre éhesek, így könnyen kihasználhatók. Anton akkor erre azt válaszolta az iskola vécéjében cigizés közben, hogy mondjuk ki, egész egyszerűen neked nem jön össze másmilyen. Ezen akkoriban sokat röhögtek, a „neked nem jön össze másmilyen” frázis szállóigévé vált, amit bármikor be lehetett dobni, ha valamelyik haverjuk becsajozott. - Nem tudom, még nem próbáltam - tér vissza a beszélgetésbe. - Hát akkor ne is erőltesd - mondja a fekete lány, de nem fordul el, állja a fiú tekintetét. - Én kérek elnézést. Csak kedves akartam lenni. - Nem sikerült. Mosolyogva kortyol bele a sportfröccsbe. Szereti az ilyen szóváltásokat. - Jól felvágták a nyelved - jegyzi meg kedvesen. - Ezt bóknak veszem. - Annak is szántam. És téged hogy hívnak?
116
- Zita - válaszol az eddig csendben lévő szőke. - Most össze vagyok zavarodva. Melyikőtök a Zita? - Mindketten Ziták vagyunk - feleli a husi. - Átlátok ám a Zitán - mondja, de csak ő nevet fel. - Uh, megbocsáss, de ez fos volt. - kontráz vissza a fekete hajú lány. - Meg van bocsátva, tényleg az volt. Fizethetek egy italt kiengesztelésül? - Nem szoktunk idegenektől italt elfogadni. - Nagyon helyes. A nevem Örs. - Jó hülye név. - Nekem mondod? Képzelheted, mit éltem át általánosban, ahol Mókus, Kun Béla, sőt Gárdonyi Géza örs is volt. Zűrös régi szép békeidők voltak azok, mi például Ságvári Endrét választottuk névadónkul. Ellenben, teszem hozzá, teret neveztek el egy druszámról, az is valami. - Mi az a drusza? - Névrokon. Ti például ugye egymás druszái vagytok. Zita és Zita. - Értem - mondja unottan a fekete. - Az Örs vezér térre gondolsz? - kérdezi a szőke. - Bingo. Szóval mit isztok? - Köszi, de megvagyunk. - Anton bazdmeg - üvölt a bejárattól a bárpultig Laci, a fiú egyik munkatársa. Pont a legjobbkor érkeztek meg - gondolja a fiú csalódottan. - Várjál Laci, sztoriban vagyok a lányokkal - üvölti vissza finoman. - Sejtettem ám, hogy csak kitaláltad ezt az Örs dolgot - húzza fel a szemöldökét a husi fekete, aki egyre jobban bejön a fiúnak. Főleg a hatalmas meleg szája és nagy kerek fekete szemei. - Dehogyis, Anton a vezetéknevem. Anton Örs. Igaz Laci?
117
- Mi van? - Semmi. A lányok szeretnék ha meghívnád őket valamire. - Persze, bármire. - Kár erőlködni srácok, a lányok most távoznak. - Hát nagyon örültem kedves Ziták - szól utánuk a fiú. - Legyen máskor is szerencsénk! Anton végigméri Lacit. Mocsok részeg, de még áll a lábán. Fér még bele egy-két sör. - Látod Laci, elijesztetted őket. Pedig milyen helyes iksz lába volt az egyiknek. - Ostoba picsák, találunk ennél jobb kurvákat is! Anton összerezzen, nem szereti az efféle a beszédet, de szó nélkül hagyja. Laci alapjáraton káromkodós, és ha elég sokat iszik, akkor könnyen kijön belőle az újpalotai lakótelepi srác, akinek soha nem volt sikere a lányoknál. Csakúgy mint annak, aki a duci csajokat hajkurászta, húzza meg a párhuzamot. Amennyire Anton tudja, mindkét srác szerelmi élete aktusokban merül ki, tízezerért óránként. - Hol vannak a többiek? - kérdezi inkább. - Szerintem csak a Living roomig jutottak. Engem nem engedtek be a kopasz majom geci biztonságiak. - Az ő bajuk. Engem is meghívsz egy italra? - Naná! Mit kérsz öcsém? - Egy Unicumot. De tisztázzuk az elején, nem lesz semmi cserébe. - Te büdös ribanc, megbaszlak - rikkantja el magát László, Anton a láthatatlansággal kísérletezik. - Fogalmazzunk úgy, hogy nem a te ribancod vagyok - veszi csendesebbre. - Szerintem amúgy neked már fel se állna - teszi hozzá, de egyből meg is bánja.
118
- Hát hogyne állna! Mint a cövek! Mint a cövek! - üvölt újra Laci. Anton megrázza a fejét és feladja. - Mindegy, szóval mit iszunk? - Unicumot! - Jó fiú. És egy fél liter szódát mellé. Kösz. - Tekerünk egy cigit? - kérdezi Laci immáron suttogva. - Tekerhetünk, nekem édesmindegy. Egy órával később László a kisterem egyik karosszékében alszik; nem volt jó ötlet a cigi, mégsem bírja a piára, bármennyire is fogadkozott már megannyiszor, hogy igen. Anton ellenben eléggé józannak érzi magát, talán azért, mert az első Unicumot már nem követte több, és a sportfröccsöt is elhagyta valahol, csak szódát iszik egy ideje. Hát ha elaludt, az ő baja, gondolja, és kellemetlenül érzi magát mellette, így észrevétlenül otthagyja. Amúgy sem volt valami szórakoztató társaság, bele van zúgva Szilvibe, az irodaház recepciós kislányába. Persze megszólítani még nem merte, ellenben folyton róla magyaráz, hogy így, meg úgy, meg amúgy. Utólag belegondolva idegesítő társalgás volt, bár Antont megint lenyűgözte Laci elméje, ahogy egy mondatban össze tudja hozni a fennkölt romantikát és a csupasz kemény pornót. Végig az motoszkált a fejében, hogy van valami tiszteletreméltóan bizarr abban, ahogy Laci a nőkről beszél, úgy általában. Alfahím módjára, nyersen, ő ezért csodálja és megveti egyszerre. Csodálja, mert egyenes, őszinte, és legalább nagyjából tudja, mit akar: egy nőt. Bármilyen nőt, nincsenek nagy igényei, de leginkább olyat, aki lát benne valamit, aki el tudja viselni. Másrészt megveti, mert túl nyers, egyszerű és közönséges.
119
Hangoztatja, hogy nem kötne kompromisszumot, de a fiú egy cseppet sem biztos ebben. Szeretetre vágyik ő is, nyomorultul magányos lehet, nála ez így csapódik le. Mindenkinél bepróbálkozik, és néha úgy tűnik, működik ez a taktika. És ha működik, akkor miért ne lehetne valaki ilyen, jobban mondva, ha egyszerűen valaki ilyen, miért ne működhetne - sodródik a gondolatai között közepesen betépve. Valószínűleg nem működik túl jól, Laci ehhez nem elég jóképű. Szerencsére nem konkurenciái egymásnak, bár ha belegondol, Szilvire szíve szerint neki is fájna a foga. Csinos teremtés - látja maga előtt a lány óriási melleit. Ahogy magányosan kóvályog szódával a kezében, észreveszi, hogy a két lány egy asztalnál ül a nagyteremben, beszélgetnek. Arrafelé veszi az irányt és odalép hozzájuk. - Bocsánat a barátom miatt, aki nem is az amúgy. Nevezzük munkatársamnak inkább, és egy seggfej. - Igen pontosan annak is tűnik - válaszol Zita. - Szóval elnézést, csak ennyit akartam mondani. - El van nézve. - Leülhetek? - Nagy baj lenne, ha azt mondanám, hogy bocsi, de nem? Tudod, embert barátjáról, különben pedig éppen nagy beszélgetésben vagyunk. - Semmi gond - adja fel könnyedén az eleve vesztett csatát. Színpadiasan meghajol. - Örültem, hogy találkoztunk. További szép estét Ziták. Dülöngélve a bárpult felé veszi az irányt. És bár tudja, ha most iszik még egyet búcsúzóul, holnap mint a mosott szar olyan lesz, de nem érdekli. Egy utolsó keserű még belefér a tisztesség kedvéért.
120
A hátsó ülésen az öngyújtóval játszik, forgatja ujjai között. Hirtelen magányosnak, elveszettnek érzi magát, mikor arra az estére gondol, amikor Bíborral végigcsókolózták az utat. Csukott szemmel elmosolyodik az emléken, spontán dallamot dúdol, de hamar belehasít a kínos érzés, amiért olyan szerencsétlenül alakult az éjszaka végül. Nem lett volna mindegy, gondolja, úgy érzi, sikeresen megalázta magát a csendes tengerzöld szemekben. Az órájára néz, kettő-huszonkettő. Ellenáll a kísértésnek, és nem próbálja meg felhívni, biztos ki van kapcsolva. Mikor a kulccsal igyekszik eltalálni a zárat, bevillan, hogy Lacit jól otthagyta a Szimplában. Holnap azt mondja, már nem volt ott, ahol hagyta. Elalvás előtt azért kikapcsolja a telefonját, biztos ami biztos, nehogy az a barom felébressze.
18. CSÜTÖRTÖK >>> BB > 17:18 > szomorú a fene >> elvittek az ördögök, vagy egész nap dohányzol? holnap mozi? mindjárt küldök meghívót.
>>> AA > 17:30 > re: szomorú a fene >> Óóó, hétfőn Sziget, így tegnap képtelen voltam dolgozni, aztán kedden is inni kellett, tehát ma már harmadnapos vagyok.
121
Most megyek dohányozni (illetve visznek az ördögök), közben szól a kátédé himnusz, aminek megírtam a szövegét tegnap, de elfelejtettem. Moziba mindig szívesen megyek, legalább abban a két órában sem iszom. Mi lesz műsoron? Képzeld, az öngyújtód túlélte az elmúlt öt napot, kitartóan tartotta bennem a tüzet. Sorsszerű volt a találkozásunk.
19. PÉNTEK 11:11 Cili nevét írja a telefon képernyője. Feláll az asztalától, kimegy az erkélyre, keze közben cigi után kutat zsebében. Miután megvan, rágyújt, mély levegőt vesz, és megnyomja a zöld gombot. - Szia - szól bele. - Este mozi? Kaptál meghívót? - Kaptam, de még nem tudom. Dolgoznom kellene. - Elmehetek érted, és akkor együtt mennénk. - Még tényleg nem tudom. Beszéljünk később, jó? *** >>> AA > 14:54 > re: szomorú a fene >> Dolgozol nagyon, vagy büntiben vagyok? ***
122
16:23 Ráveszi magát, és visszahívja Cilit. Három és fél csörgés után a lány felveszi. - Na, hogy döntött őszeszélyessége? - szól bele vidáman. - Jól van, nincs már agyam a munkához, menjünk - mondja, pedig eredetileg teljesen mást akart mondani. - Fél hétre ott vagyok érted. - Oké.
19:19 A bejáratnál találkoznak hármasban. Cili nem bírja maradásra Bíbort, neki úgyis dolga van, Anton pedig jobbnak látja nem szólni semmit.
22:13 A teremből kifele jövet Anton szótlan, de vidám, A sziget nagyon tetszett neki. Mindig is nagy sci-fi rajongó volt, jobban mondva tu-fa rajongó. Valahol olvasta ezt a kifejezést és annyira béna volt, hogy elkezdte használni; tudományos-fantasztikus.
22:54 A filmet követő állófogadáson egy adott pillanatában Anton óceánkék szeme Cilit figyeli, aki Bíbort nézi türkiz lencsén át, míg Bíbor mintha Ádám mozdulatait követné tengerzöld szemeivel. Cili szeme méregzöld, Bíboré lila ködbe veszik. Nem lesz ez így jó, 123
gondolja. - Hívok egy taxit, korán kell kelnem - mondja miután letette a harmadik borospoharat is egy asztalra. - Holnap én főzöm a családi ebédet. - Hazaviszlek. - De nem alszunk együtt, nem baj? Cili játékos csalódottsággal biggyeszti száját.
23:23 - Hová megyünk? - kérdezi az anyósülésről. - Igyunk meg valamit a Margitszigeten. Beszélgessünk. Csak egy ital. Naaa... A fiú nagyon nem biztos benne, hogy szeretne ott Bíborral összefutni, pedig a premierek után mindig elég nagy rá a sansz, hogy ott kötnek ki a csipet csapattal. Mégis bólint. - Jó, beszélgessünk. De csak egy ital.
23:54 Mikor megérkeznek, a lány két pálinkát rendel. Majd kisvártatva még kettőt. Anton úgy dönt, nem iszik több bort, csak szódát. Cili rosé nagyfröccsöt kér magának a pálinkák mellé.
01:47 A Duna partján ülnek ismét, a folyó most csendesen csordogál. A lány más most, higgadt, csendes és józan. Figyeli Antont, míg a fiú esze máshol jár. Szerencsére nem látta bent se Bíbort, néhány más embert a nagyobb társaságából viszont igen. Eszébe jut, hogy Lucát 124
elfelejtette visszahívni. - Min gondolkozol? - kérdezi végül Cili. Anton felé fordul komoly, szinte szomorú arccal. - Tudod, hogy sosem lesz már az mint régen. - És ha én szeretném? - Akkor sem. Vége. Tényleg. A lány csendben elsírja magát, a fiú ugyanazzal a merev arckifejezéssel nézi cigarettájának parazsát, mint múltkor, olykor megfújva, felizzítva azt. A folyó még mindig hallgat, ő pedig várja, hogy a könnyek elapadjanak. - Mi van köztetek? Bíbor és közted? - Semmi, tényleg semmi. - Dugtatok? - Nem. - Még nem. - Végül nem. - Végül? - Szóval nem. - Azt tudod, hogy tönkretetted a barátságunkat. - Nem akartam. - Tudom. - Azért jó volt veled - bújik oda a lány. - Veled is. - Nem bánod, ugye? Hűvös van, fázik a cica. - Dehogy bánom szívem - öleli át Cilit. - Találkoztam egy helyes fiúval, aki eléggé belémzúgott - mondja, feje a fiú vállán pihen. - De az ágyamba még nem engedtem be.
125
- Miért nem? Félsz, hogy nem bírja az iramot, amit diktálsz? Amúgy nagyon örülök neki - lelkesül fel a fiú pár szekundum alatt, aztán eszébe jut, hogy a lány lehet, hogy csak kitalálja az egészet. Miért nem mondtad eddig? Ennyire friss? - Pár hete történt. - Hogy hívják? - Nem vagy féltékeny? - Nem, sose voltam, tudod. Nem fogadtunk örök hűséget, és szívből örülök, ha jól vagy. - Igor. - Látom vonzódsz az orosz nevekhez. - Nem az alapján választottam - fintorog a lány. - Igor - ízleli a nevet a fiú. - És Igor mit csinál? Bokszoló? - Hülye, nem. Fotós. - Szép képei lehetnek, ilyen érzékeny névvel. Miben utazik, tájképekben? - Ne legyél buzi. - Csak vicceltem. - Visszatérve, igen, van valami közöttünk Bíborral. Nem kell mindent kimondanunk, mégis értjük egymást. Gondolat-pingpong. És némi vonzalom, ennyi az egész. - De bazdmeg, én mutattalak be neki! - Tudom, sajnálom. - Beleszerettél? - Nem hiszem, hogy ez szerelem lenne, csak úgy szeretem. Jól érzem magam vele. Kikapcsol. - Velem már nem érzed jól magad? - Ez nem versenyhelyzet.
126
Anton hosszú percek óta most néz először Cilire, és látja, hogy bármikor újra könnyekben törhet ki. Mocskosul érzi magát, utálja, ha a lány sír, könnyes arcában saját tehetetlenségét látja tükröződni. Azonban pont Cili mondta egyszer, hogy a lányoknak néha muszáj sírniuk. Egyszerűen muszáj, úgy mint sminkelni - majd a fiú felhúzott szemöldökét látva, hiszen késésben voltak, hozzátette - vagyis inkább mint lélegezni. - Nem tehetek róla - ismétli - ez van. Velem is csak történik, nem én irányítok. - A legszarabb duma, amit valaha hallottam. Ketten nézik a fekete Duna olajos sodrását, a könnyek felszáradtak a fehér papírzsebkendőben. - Szerinted elviselhetetlen vagyok? - Nem, dehogy. Láttam már rosszabbat is. - Nagyon vicces. - Úgy értem te egy szeretetreméltó lány vagy. Még ha néha hisztis is. - Nem is vagyok hisztis. - Erről beszéltem. Megint hisztizel. - Hülye. - Visszamegyünk? - kérdezi a lány. - Menjünk - válaszolja Anton. - Akarsz még maradni? - Nem. Hívok egy taxit. - Hazaviszlek szívesen. - Oké.
127
01:41 Cili megfogja a fiú kezét, és ő nem húzza el. Olyannyira természetes ez köztük, gondolja. Búcsúzóul csókolóznak az autóban, a ház előtt. Anton megkívánja a lányt. - Menj, mielőtt letépem rólad a ruhát - olvas Cili a gondolataiban. A fiú elmosolyodik és kinyitja az ajtót. Odahajol és még egyszer szájon csókolja a lányt. - Köszönöm – mondja, és nem csak a fuvarra gondol. - Ugyan. Ez természetes. - Tényleg az. Jóéjt, szép este volt. - Szép álmokat és jó nyaralást. Anyudat puszilom - válaszolja szomorúan a Cili, és elindul. Nem néz vissza, mint ahogy a fiú sem.
01:43 Szájának íze mentolos barack szava édes aszú. Lopva nyitja ki szemét pillantása a férfiéval találkozik annak szeme nyitva tűz táncol gúnyosan végre az enyém vagy és nem eresztelek üzenték a lángok a fekete szempár mélyén. Újra lehunyja hát sajátját belemarkol a fehér lepedőbe de hiába a másik a fekete ott marad ahogy nevet rajta magának követeli hogy elégesse. Örökkévalóvá válunk ígéri válunk.
128
19. PÉNTEK >>> BB > 11:06 > re: szomorú a fene>> ugyan, miért lennél büntiben?! egyébként himnusz az kell, úgyhogy ütögesd a fejed, hátha előjön a szöveg. mi ez a hülye tárgy amúgy? nagyon nem kátédés.
>>> AA > 15:51 > szomorú a fene szemfeneke >> Parancsolj, így még hülyébb. Jó lesz? Töröm, töröm, bár tegnap a cha-cha-cha teraszon kinyírtam az utolsó még működőképes agysejtemet is Cili hatékony közreműködésével. Sebaj, majd Horvátországban írok egy másikat. Sajnos nem úszod meg, hogy onnan majd szeretettel, náha rosszkedvvel gondoljak rád onnan is, hiszen (annyi minden más mellett) végülis neked köszönhetem a tengerre néző teraszomat és ágyamat. Ezekért sokáig hálámmal fogom üldözni. Szép hetet, maradok odaadó híve, én
129
20. SZOMBAT - 27. SZOMBAT A fiú csodásan érzi magát Rab szigetén. Mobiltelefonját szándékosan otthon hagyja, az iBookja viszont nála van. A szálláson boldogan fedezi fel, hogy nincs internet. Füvet se vitt magával, úgy döntött, tényleg otthonhagyja budapesti életét, ezáltal felszabadul, mindenre képesnek érzi magát. Szereti ezeket az utazásokat, kettesben édesanyjával. Természetesen Anton vezet, az autóban megállás nélkül beszélgetnek mindenféléről, haszontalan és hasznos, értelmes és értelmetlen dolgokról egyaránt. Újraismerik egymást, mondhatnánk, de nem lenne igaz, egyszerűen csak továbbszövik az örökös beszélgetést, amit folytatnak soha véget nem érően. Lazára veszik a programot, minden nap más strandra mennek, minden este találomra ráböknek valamire a horvát vagy német nyelvű étlapokon. Mivel egyikük sem ért ezen a két nyelven egy szót sem, néha bejön, néha nem, mindenesetre jó játéknak tartják, jól szórakoznak, sosem rendelik kétszer ugyanazt.
Az első két este, miután édesanyja lefeküdt, sört iszik, négyet, aztán ötöt. Kitalálja, hogy szakállat növeszt, jobban mondva egyszerűen nem fog borotválkozni egy ideig. Sörözés közben ír, verseket, összesen ötöt. Ebből kettőt fog megtartani, mindkettőt képzeletben Lucának ajánlja. A harmadik napon már unja önmagába visszaforduló költészetét, unalmas rímeit. Negyedik nap sodor egymás mellé minket az élet, Rab szigetén, egy
130
kis öböl köves tengerparti szakaszán. Antont, a Csigaházat és minket, a Köveket. Innentől csak csigaházat kísérő levélre koncentrál. A fiú kék szeme ezekben a napokban szürkül el végleg, mint amikor az óceánból kiveszik a szín. Nem tehet róla, se ellene, nem veszi észre akkor még. Mintha a tenger szívta volna ki, tintaként hagyta volna ott a füzetének lapjain. Szeme színének változása egy életre szól, azok - egy bő másfél éves éjkék periódust leszámítva - haláláig szürkék maradnak, régi kékségüket sosem nyerik vissza. Egész héten csak egyszer rúg be igazán, az ötödik napon. Pólóban ugyan, nem atlétában, de fürdőnadrágban és a tulaj társaságában, ahogy ezt előre eltervezte. Jót beszélgetnek angolul, rengeteg apró félreértéssel közbeékelve, viszont őszintén, mint ahogy olyan emberek szoktak, akik szimpatikusak egymásnak, de tudják, hogy soha többé nem találkoznak újra. Az éjszaka folyamán címkézetlen üvegben előkerül valami horvát gyógynövénylikőr is, szívesen megkóstolja. Ízlik neki, de a nevét nem tudja kimondani, a házigazda nevet és nincs meglepődve. Aznap éjjel fél órán át könnyein keresztül hány a fürdőszobában. Minden rendben van, mondja édesanyjának, aki mérges, nem is kicsit, mindazonáltal hamar visszaalszik. Nem először hallja hányni kisfiát, és soha nem örül neki. Majd másnap reggelinél szóvá teszi, mert az hétszentség, hogy felkelti tíz óra előtt. A levél piszkozatával végül a hatodik éjszaka készül el, narancslével ünnepli. A javított verzióval a hetedik napon, ezt egy fél üveg vörösborral és egy kiadós búcsúvacsorával. Nekünk ő lesz az első és marad az egyetlen az emberek közül, akihez közel kerülünk, hála az időn kívüli véletlen szülte találkozásnak,
131
ami érintésre szakította el múltunkat és bogozta össze jövőnket. Ezért mondjuk el mi, a Kövek, az ő történetét, az ő szemszögéből, ahogy azt csak ő és mi láttuk, közös gondolatainkkal, saját szavainkkal. Bíbor története a pindur csigaházéval fonódik össze a jövőben és valamelyest a múltban is. A Csigaház és mi magunk döntjük el, hogy mi az, amit megosztunk e regény lapjain, mi az, amit inkább megtartunk magunknak. Ez az üzlet köttetett hármunk között a nyolcadik napon Kamporból hazafelé, huszonkilenc kilométerrel a magyar határ után.
29. HÉTFŐ >>> BB > 09:47 > helló tengerész >> milyen volt a kilátás?
>>> AA > 10:01 > helló gyönyörűm >> Giccses. (Kis öböl, sötétkék tengeren ringatózó hajók, képzelheted.) Hoztam neked ajándékféleséget. Mikor adhatom oda?
>>> BB > 12:49 > re: helló tengerész >> este?
132
>>> AA > 12:50 > re: helló gyönyörűm >> Este! ***
14:16 Napközben keres egy kisméretű dobozt, amibe az ajándék kerülhetne, de nem talál, ezért dönt úgy, hogy csinál egyet. Végy egy százhúsz grammos papírt, kezdi, ez volt a legvastagabb, amit az irodában talált. Ceruzával halványan megtervezi a T betűt és a füleket, ahol össze fogja ragasztani a kockát. A méretezéssel már elméletben bajai adódnak, úgy dönt, csinál öt különböző prototípust, és a későbbiekben választ közülük, melyik az igazi. Nekilát az elsőnek. Az egyik négyzetbe egy szót ír: “Köszönöm”. “Kicsi vagyok, el ne veszíts” - írja egy másikba. Igen ez kedves lesz, gondolja, és sniccerrel kivágja a formát. Az egyik fület rossz helyre rajzolta, jobban oda kell figyelnie. Jöhet a kettes számú, gondolja, miközben megcímezi. Hozzá kell tennünk, hogy Antonnak soha nem volt kézügyessége, mondhatnánk azt is, hogy eléggé ügyetlen. Az írása még részegen is szép és olvasható, érintése finom egy gyengéd, ezekre a dolgokra mindig is nagy hangsúlyt fektetett, de az általános iskolai technikaóra kész rémálom volt számára. Ezek alapján őt sem éri váratlanul, hogy túlszalad a sniccer. Összeragasztja a harmadik dobozt, itt minden sikerül, és mégsem. A kész dobozka egy csapásra visszahozza benne a kisgyereket, aki az
133
anyák napi ünnepségre készített mütyüröket vizsgálta csalódottan. Lélekben vállat von, összegyűri a dobozt, és kidobja a szemetes kosárba. Közben azzal mentegeti kudarcát, hogy az ajándék egyszerűen túl kicsi. Végül elhoz egy borítékot a recepcióról, abba teszi a kísérőlevelet és az ajándékot. A Csigaház teljesen elveszik a borítékban. Csak pár óra még, suttogja neki.
19:32 Mikor megérkezik az Urániába, vaku villan az arcába. A fotóst csak az utolsó pillanatban veszi észre, későn próbál mosolyogni. Vajon kivel keverhette össze? Hiszen egyáltalán nem volt híres, se hírhedt soha, és nem is vágyott rá sosem. Szereti a láthatatlanságot. A fotós biztos csak biztosra ment, nem számít. Talán a napsütötte bőr teszi, többet volt napon, mint az elmúlt fél évben összesen. Szépen lebarnult, karján a szőrt szőkére szívta a nap, időzik el itt hiú gondolataiban, bár tisztában van vele, hogy a fotó valószínűleg borzalmas lesz. Mivel egyedül van, önkéntelenül bámészkodik. Sosem szerette a felhajtást, de szeret premierekre járni, bolondul a filmekért, a moziért. Ismert és kevésbé ismert emberek beszélgetnek zavarukban és unalmukban, mindenki ismerőst keres, nem akar magányosnak tűnni. Csakúgy mint az éjszakában, gondolja, és óhatatlanul a nők ruhájára kalandozik a tekintete. Van, aki finoman engedi, sőt elvárja, hogy testének vonalai elragadják a férfiak képzeletét, és kiérdemelje nőtársai féltékenységét.
134
Vannak, akik kitették mindenüket ami volt, rendszerint szilikon béleléssel, Anton igyekszik róluk tudomást sem venni, javarészt úgyis férfitársaságban vannak. És hát még mindig messze nem olyan a helyzet, mint a Hajógyári-szigeten egy átlagos szombat este. Lát még asszonyokat elegáns kosztümben, egyikük kisestélyiben. És párban - hármasban ácsorognak fiatal lányok is, barátnők, ők nyári szoknyát vagy csak simán farmert húztak. Színészek és színésznők pózolnak a fotósoknak, felfedezi az egyik kereskedelmi csatorna egy bemondóját és egy jobboldali politikust is, mindketten feleségükkel az oldalukon állják a nekik alanyi jogon kijáró smúzolást. És ha mindez nem lenne elég, megjelent a fél filmes szakma is, producerek, rendezők, operatőrök, a fiú látásból ismer néhányat közülük, egykettővel össze is biccent, de szoros barátságban, mondhatni beszélgetőviszonyban egyikkel sincsen. Valójában szemével mindvégig a lányt keresi, és amint megakad rajta, elámul. Bíboron bíborvörös ruha lejt finom táncot egészen a bokájáig. Hullámzó haja szabadjára engedve nyakában vékony fehérarany lánc. Arcán örökös mosoly csillog elemében van szikrázik. Én mindig így látom őt a Anton szemén keresztül ha visszagondolok az időszakra mikor nővéremet megismertem. Ő a legcsinosabb a teremben, ha Anton objektíven akarja nézni az egészet, ami persze esze ágában sincs. Tekintetük összetalálkozik, egymásra mosolyognak, és amikor űr támad Bíbor előtt, a fiú odalép hozzá, hogy kitöltse. Úgy érzi, izzad és dadogni fog.
135
{Ezt neked hoztam. Köszönetképp} nyújtja át a borítékot, melyet zakójának belső zsebéből halászik elő kissé gyűrötten. {Nem kell most megnézned, pénz van benne.} Köszönöm suttogja Bíbor gondolatban és megöleli. Talán egy kicsit tovább is mint ahogy azt az adott helyzetben illene négy hosszú másodpercig. Anton szíve nyolcat dobban közben magában számolja. A kisfiú finoman belecsókol hajába mire kinyitja szemét elengedi és a borítékot benne velem elrejti a retiküljébe. Anton vigyorogva lép be a moziterembe, az ajándék, a kis Csigaház jó kezekben van. Finom kezekben.
136
A KAMPORI LEVÉL “HE WAS JUST ALL ALONE. HE COULDN’T ENJOY A GAME WITH ANYONE ELSE. LIKE LIVING INSIDE A DREAM... THAT’S THE KIND OF MAN HE WAS.” SPIKE SPIEGEL Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor megéreztem őt. Suha Puntában rosszkedvűen és vizesen hevertem a parton, éppen azzal játszottam, hogy el-elfújom a bárányfelhőket a nap elől, talán mondanom sem kell, nem sok sikerrel. Más játék után nézve szemügyre vettem a köveket magam körül, találtam is egy kedvemre valót, gyönyörködtem csúnya mivoltában, és zsebrevágtam. Abban a pillanatban kerített hirtelen hatalmába egy érzés, amit rég nem éreztem ilyen erősen, ilyen közelről. Megszédültem. Valaki osztozott velem a kollektív telepatikus depresszióban. A világ legmagányosabb Csigaháza. Csigája kínok közt pusztult el évekkel ezelőtt, azóta egyedül hánykolódott, sodródott a tenger fenekén minden reményét elvesztve. A nagyobb kövek tudomást sem vettek róla, észre sem vették, a kisebbek pedig folyton csak kinevették egészen pici mérete miatt. Játszani, beszélgetni semelyikük sem akart vele. Kereste hát tovább rendületlenül a magafajtát, de csak buta halakat, rákokat és élettelen páncélokat talált. Egy öregebb Héj azt mondta neki mogorván, ideje beletörődni az ürességbe, a magányba, egyedül lesz már mindörökre, ezen nincs mit változtatni... “Lehetnek ugyan barátaid, de minek? Úgyis elárulnak, vagy pedig idővel megfojtanak fene nagy szeretettükkel, rákényszerítve, hogy végül te áruld el őket.”
137
Aztán, mint mondta nekem, körülbelül fél évvel ezelőtt beletörődött, végleg. Viharos éjjel volt, így kézenfekvőnek tűnt keresnie egy szép nagy hullámot, amelyik az egyik Nevevan - sziklának csapja, és kész, vége, mindörökre. Pontosan elképzelte, szilánkjai évek múltán homokká csiszolódnak, de nem bánta, hiszen a szilánkok már nem érezek semmit az egészből, ami ő valaha volt. A Vihar azonban kegyetlenebb volt, mint amilyennek első pillanatra tűnt, és megtréfálta. Rengeteg kő közt tért magához a parton, és mivel tengeri csigaház volt, mozdulni sem tudott a szárazföldön. A Vihar még három szörnyű éjszakán és nappalon keresztül tombolt, a pici csigaház azonban úgy érezte, mindvégig csak rajta kacagott. Olykor egy-egy hullámot majdnem sikerült meglovagolnia, azonban a Vihar résen volt. A tengerbe engedett ugyan nagy ritkán egy-egy követ, fűcsomót, homokozólapátot, de őt mindig - eleinte gyengéden, később türelmét vesztve, a pöttöm Csigaház makacsságát látván egyre dühösebben - visszacsapta a partra a többi ott heverő szerencsétlen közé. A vihar egyik pillanatról a másikra unta meg és tovasöpört. Az üres Csigaház akkor éppen egy lyukas kő és néhány színes kavics között hevert magatehetetlenül. Azok folyamatosan gúnyolódtak rajta, lesajnálták őt. „Szegényke, jön a holnap, és holnap bizony már strandidő lesz” zizegték a színes kavicsok. „Egy ilyen mini csigaháznak, ilyen sok ember közt, nem sok esélye van” tette hozzá a lyukas kő. Ő nem foglalkozott velük, de ami a másnapot illeti, bizony megszeppent. De majdcsak lesz valahogy - bíztatta magát. Reggel hirtelen kezdődött, és úgy tűnt, soha többé nem lesz
138
nyugalom. Emberek lepték el a partot iszonyatos hordákban, voltak köztük mindenfélék, kisebbek és nagyobbak, csupasz és mohás hátúak, papucsosak és meztelen talpúak. A legkegyetlenebbek a kisebbek, a legrosszabbak pedig a fapapucsosak voltak. A fapapucsok ugyanis – a műanyag talpak, és a mezítlábak nem voltak elég erősek – porrá tudták volna zúzni, de szerencséjére vagy szerencsétlenségére nem tették. Mindig elkerülték, ám ezekben az órákban a pinduri Csigaház megismerte a félelmet. És bár a talpak nem bántották, a Nap nem kímélte: szárította, kínozta hosszú órákon keresztül, a Tenger pedig nem adta egyetlen cseppjét sem neki. Egy kisgyerek felvette egyszer, de amint látta, hogy milyen pici és milyen üres, azon nyomban félredobta. A pirinyó Csigaháznak csalódnia kellett, nem a tengerbe került, sőt, egy méterrel még messzebb a víztől. Hetek teltek, ő pedig leszámolt a honvággyal, nem akart vágyódni sem már soha többé. Nem hiányzik ott senkinek, akkor meg minek? – jutott következtetései végére. Mindig újabb és újabb kövek mellé vetette az élet, rúgták focizó lábak, dobták kicsiny gyerekkezek. Megismerte és megunta őket hamar; mind egy szálig egyformák voltak neki. Néha napokat töltött velük, néha csak órákat, de egyikkel sem volt képes beszélgetni érdemben, ahogy ő szerette volna. Éjjel csak hevertek, akkor pihenték ki a nyüzsgést, a nappalokat ugyanis örökös stresszben töltötték. Az opálos kövek egy csoportja, akik mellé sodorta éppen a sors szeszélye, panaszkodtak neki a Viharos Őszről, és a Rettenetes Télről is, meg arról, hogy az aztán hogy’ fog fájni mindenkinek.
139
A jövő azonban a kicsi Csigaházat sosem érdekelte, ráadásul, mivel mozdulni sem tudott, idővel az egyik pillanat pont olyan lett neki, mint bármely másik. Az igazság az volt, hogy el sem tudta képzelni, kiket takarnak ezek a nagybetűs nevek, hiszen neki csak tapasztalattal fel nem töltött szavak voltak csupán. A tengerben, ahol eddig élt, teljesen máshogy számolták az idő múlását. A piciny Csigaház általában nem szerette alkalmi társaságait. Javarészt pökhendiek voltak, csak magukról beszéltek, saját elmúlt, tehetetlen életükről, és annak minden részletével untatták őt, és oda se figyeltek, bármit mondott. Éjt nappallá téve örökösen magukkal voltak elfoglalva, nyavalyogtak; ahhoz nagyon értettek. Legjobban ez idegesítette, hiszen kőből vannak, semmi bajuk nem lehet! Azok, akiket pedig már simára csiszolt a víz csak illegették magukat, hiúságuk elképesztő volt. Jobban mondva félelmetes, gondolta magában a pindúr Csigaház. Egy hónapon keresztül vándorolt, méterről méterre, kövek közül kövek közé, mígnem találkozott egy igen-igen furcsa kővel. Valójában nem is csak egy kő volt, hanem sok kő együtt. Sok kicsi kavics egyetlen egymáshoz ragadt láncolata. Ő volt a Kövek. Napokig nem szólt semmit a csigaházhoz, rosszat sem, de jót sem. Az az igazság, hogy nemigen szólt senkihez. Ő volt a legfurább Kövek, akivel a picúr Csigaház eddig találkozott. Látszólag kövek tucatjai védték önnön magányosságának látszatától - vélekedett, és ezt egy naplementekor meg is osztotta vele. A Kövek nem válaszolt egyből, de nem sértődött meg. És amikor csillagok szikráztak az égen, megkérte, hogy mesélje el a saját történetét. A kis Csigaház elkezdett beszélni, a Kövek figyelmesen hallgatta, majd nem szólt egy szót sem, nem mondott
140
véleményt, nem ítélkezett, nem jutott eszébe egy saját történet, és mindezekért a Csigaház végtelenül hálás volt. A Csigaháznak kérdés jutott eszébe mesélés közben, és a Kövek hagyta, hogy feltegye őket szépen sorjában, egyiket a másik után. Válaszait gondosan, szikáran fogalmazta meg. A kicsi Csigaházat lenyűgözte a Kövek higgadt stílusa, semlegességre törekvő éleslátása a világ dolgaiban. Így alakult, hogy egy napon rádöbbent, hogy tartozik valakihez. A maga ürességében hinnie kellett valamiben vagy valakiben, és vajon kinek hinne, ha nem annak, akik ugyanolyan magányos, mint ő? Így lett tanítója után barátja is a Kövek, aki kavicsokból volt ugyan, de kővé állt össze. Ő így csapott be mindenkit maga körül, így keltve a látszatot: ők bizony nincsenek egyedül. Pedig dehogynem – gondolta a picurka Csigaház - hiszen a Köveknek hívta magát, pedig végső soron csak egy kő volt. A Kövek annyira ronda volt, hogy biztonságot nyújtott, vigyázott rá. A kisemberek így ezentúl nem háborgatták, hiába volt ritka látvány a csiga, illetve annak is már csak a háza a parton. A Csigaház olykor türelmetlen volt, a Kövek erre mindig türelemmel válaszolt, így billentette helyre az egyensúlyt, és nevelgette az élet nagy, valamitmondó dolgaira. Többek közt mesélt a legrosszabbról és a legjobbról egyben, a rosszkedvről. „Ez az elemi részecskéje minden érző lénynek, mert lehetőséget ad, hogy bárki világosabban lássa általa a világot és az életet egyaránt.” Az aprócska Csigaház nem volt benne biztos, hogy érti, de lélekben bólogatott. „Tudod, sokféle rosszkedv létezik – folytatta a Kövek - és neked át kell élned mindet, hogy tudd, már csak jó következhet.” „Igen?” – kérdezte bizonytalanul.
141
„Ha a nagy egészet nézed, kis barátom, akkor rádöbbensz, hogy összességében minden rosszkedv pontosan ugyanannyi jókedvet eredményez idővel. Nem tudom miért, de így van.” - mondta a Kövek, aki tényleg hitt ebben. Az icike-picike Csigaháznak a rosszkedv nem ment nehezen, elég volt csak elmerülnie zavaros emlékeiben. Csupa csalódás, csupa félelem, de nem ám az ismeretlentől, dehogy! Hitte, hogy a csalódás barátoktól jöhet csak, hiszen közömbös ismerősöktől nem várunk el semmit. Megítéljük őket, véleményt alkotunk róluk persze, de nem igényeljük a szeretetüket. „Ismerős mindenki akit csak párszor láttál mégis mindent tudsz róla. Ezzel szemben barát az akit bármilyen régen is ismerünk mindig tud újat mutatni. De ez teszi őt végül kiismerhetővé hiszen a kiismerhetetlen sem kerülheti el a végzetét. Mindenre és mindenkire rá lehet unni” – okoskodott egy éjjel a Köveknek. Amaz szomorúan és mélyen felsóhajtott, és ez a sóhaj bizony rádöbbentette a Csigaházat, hogy jól ismeri a Köveket is, de nem szólt semmit. Hiába volt kiszámítható az utolsó szemig, mégsem lett volna mersze elhagyni őket, vagy akár csalódást okozni nekik. Azonban mind a ketten tudták, még ha nem is mondták ki, hogy az újdonság varázsa immáron örökre tovaszökkent, nem sok mondanivalójuk maradt már egymásnak. Arra azonban egyikük sem számított, hogy egy nap valaki megcsodálja a Köveket a maga tökéletlenségében, és elrakja a világoskék fürdőnadrágjának zsebébe. Ez a valaki voltam én. Ez lehetett volna jel is, mondhatnák sokan, de szerintem sohasem derül ki, hogy az volt-e. A Kövek nem tiltakozott, de az elkeseredett Csigaház nem hagyta ennyiben. Ekkor már régóta elég erős volt ő és a nagy fájdalma, hogy csatlakozzon a KTD-hez. Én nem
142
gondoltam, hogy képes rá, ő pedig nem gondolta, hogy pont engem talál ott. Szemügyre vettem és hamar megnyugtattam, hogy utazhat velünk ha kedve tartja, legalább elmeséli nekem a történetét. A Kövek a mese alatt végig csendben maradt, hiszen ismerte azt, ráadásul majdnem örökkévaló lévén tudta, hogy neki még sok ideje lesz velem. A liliputi csigaházat tehát a magány sodorta utamba, az elszigeteltség, a rosszkedv azon sajátos mámora, aminek mi is annyi mindent köszönhetünk kedvesem. El kell ismernem, az apró Csigaház végül csak kifogott rajtam a meséjével. Nem tudok gyógyírt sebeire, az én tudásom ehhez kevés. Miután ezt mondtam neki, egy szóval sem siránkozott, nem tett szemrehányást sem. Sokat tanult a Kövektől, de nem eleget, ennyit mondott csupán. Ezért küldöm őt hozzád, rendünk alapítójához, szellemi vezetőjéhez, jó barátomhoz. Őszintén remélem, hogy gondja lesz rá, és idővel megfejti összes titkos okát engesztelhetetlen rosszkedvére. Talán képes megérteni őt, és megválaszolja, hogy ezt a kicsiny lelket miért nem érte soha jókedv, annyi rosszért cserébe? Én már nem vidíthatom fel - mondta nekem - ugyanis mélyen hiszi, hogy senki ismerős, de barát sem segíthet rajta. „Nem csillapíthatja az igazi magányt senki, csak aki ismeretlen. Ez így lesz, míg világ a világ és lesznek csigaházak.” Bármilyen szkeptikus is, bármennyire nem bízik senkiben, meg tudja tanulni a jókedvet, képes rá, tudja, de még nem érti, hogy nélküle nincs rosszkedv sem. Meglátja mennyi élvezeted leled majd benne, hiszen ő legalább annyiféle árnyban pompázik, amennyiben te szikrázol.
143
Meséltem neki rólad, a rendünkről sokat, így a mi csigaházunk ismeretlenül is, gyermeki kíváncsisággal telve tekint a találkozás elé. Ha te is szeretnéd, kishúgod lesz, tudom, hogy két hasonló lélek sok jót tud adni egymásnak. Talán sikerül majd mosolyra derítened is, életében először. A Kövek szerint csak az lehet mindig boldog, aki örökkön-örökké egyensúlyozni képes tragédiák és komédiák közt, egyiket sem túl komolyan véve igazán. Mivel ennek nagy mestere vagy, kérem, segíts neki, tanítsd meg nevetni minden szomorúságon. Szeretettel: Anton U.i.: Ha azonban csalódást okozna, megbántana, megcsalna, legyél gonosz és erős, ne érezz lelkiismeretfurdalást, hajítsd csak bele a Dunába. Kampor, 2005. 08. 26. Rab-sziget, Horvátország ***
144
30. KEDD >>> AA > 9:54 > re: helló gyönyörűm >> Milyen volt itthon?
>>> BB > 13:36 > re: helló tengerész >> itthon volt hogy jó volt, volt, hogy nem annyira. az ajándék pedig nem féleség, hanem igazi ajándék! köszönöm.
>>> AA > 13:37 > re: helló gyönyörűm >> Tetszett?
>>> BB > 13:39 > re: helló tengerész >> igen, nagyon. picur csigaházat behoztam magammal, mohára ültettem. tudom nem ez az elsődleges cél, meg önző is nagyon, de én mosolygok tőle. most megsimogattam a gyöngyházfényes búbját. szóval, azért neki se olyan rossz.
145
>>> AA > 16:01 > re: helló gyönyörűm >> Kifejtenéd ezt bővebben? Hogy vagy? Jól és néha nem jól? Miért? Mi történik az életben, miket csinálsz? Mi van a lakással? Tücsökkel? A fiúkkal? A Nightwatch-csal?? Tegnap picit esetlennek éreztem magam ezzel az ajándékdologgal, de boldog vagyok, hogy tetszett. Remélem, megtaláltam az összes helyesírási hibát, de ezt kétlem. A tiszta víz (mert azt jobb inni) kedvéért: Cilinek nagyvonalakban elmeséltem kapcsolatunkat, mert a barátom vagy mifene, különben is tartoztam neki ennyivel. Neked pedig annyival, hogy ezt elmondtam. Nem vagyok kettős ügynök, és bizony néha el-eltévedek a női lelkek útvesztőiben. Ma már belátom, hogy tökkelütött barom voltam aznap éjjel, el sem tudja képzelni mennyire szégyenlem (szégyellem? - sose tudom, elég hülye szó) magam. Mindentől függetlenül szeretlek barátomnak hinni, ezért lehet, hogy jobb ez így. Vagy nem, ezt hirtelen nem tudom megítélni. Pici csigaházat üdvözli a Kövek, feltétlenül mondd meg neki. Örülök, hogy jó kezekben van, akik simogatják a búbját olykor-olykor. Biztos jól érzi magát azon a mohán és még sok mosolyt fognak egymás arcára csalni minden hamisság és képmutatás nélkül. Vagy ne legyek már ennyire cirkalmas mindig?
146
>>> BB > 18:01 > sorok között >> Kifejtenéd ezt bővebben? Hogy vagy? Jól és néha nem jól? Miért? Mi történik az életben, miket csinálsz? Mi van a lakással? Tücsökkel? A fiúkkal? A Nightwatch-csal?? hát pont így. néha jól és néha nem annyira. a lakást 12-én dúlják fel. bogárka megsértődött, múlt héten egy éjszakára magára hagytam. ehhez nincs hozzászokva. a fiúk férjek, ez persze nem olyan szomorú, nézőpont kérdése. nightwatch jön! ügynökeim jelentették. szerintem azóta vissza is érkezett az info moszkvába, hogy találtunk valakit, aki várja. nagyon fognak örülni. Tegnap picit esetlennek éreztem magam ezzel az ajándékdologgal, de boldog vagyok, hogy tetszett. Remélem, megtaláltam az összes helyesírási hibát, de ezt azért kétlem. én nem találtam. hozzáteszem nem is aszerint olvastam. A tiszta (mert azt jobb inni) víz kedvéért: Cilinek nagyvonalakban elmeséltem kapcsolatunkat, mert a barátom vagy mifene, különben is tartoztam neki ennyivel. Neked pedig annyival, hogy ezt elmondtam. csak aztán fedjék egymást a nagyvonalaink. mert lehet, hogy ami magának, csak egy halvány csík, az nekem egy nagy vonal. szóval én mit mondjak?
147
Nem vagyok kettős ügynök, és bizony néha el-eltévedek a női lelkek útvesztőiben. Ma már belátom, hogy tökkelütött barom voltam aznap éjjel, el sem tudja képzelni mennyire szégyenlem (szégyellem? - sose tudom, elég hülye szó) magam. nos, az biztos hogy megjegyeztette magát. de fátylat rá! ha esetleg néhány pálinka után mégis úgy mutatnám be a barátaimnak, mint a pasi, aki nem akart lefeküdni velem, nyugodtan üssön meg! Mindentől függetlenül szeretlek barátomnak hinni, ezért lehet, hogy jobb ez így. Vagy nem, ezt hirtelen nem tudom megítélni. mondjuk azt, hogy jobb ez így. tiszta ügy. de mondhatjuk azt is, hogy nem, mert az meg olyan KTD-s. Pici csigaházat üdvözli a Kövek, feltétlenül mondd meg neki. Örülök, hogy jó kezekben van, akik simogatják a búbját olykor-olykor. Biztos jól érzi magát azon a mohán és még sok mosolyt fognak egymás arcára csalni minden hamisság és képmutatás nélkül. Vagy ne legyek már ennyire cirkalmas mindig? hamiskás mosoly.
148
>>> AA > 18:27 > re: sorok között >> Semmiképp nem szeretném előírni, hogy mit mondj, nem mellesleg én is kíváncsi lennék rá. Talán egy hamburger mellett majd rá merek kérdezni élőben is. A halvány csík és nagy vonal párhuzam szerintem haszontalan, bár ezen én is elmélkedtem már rosszabb pillanataimban. Én a fordítottjából indultam ki, tehát voltaképp ugyanarról beszélünk, nem? A nem akart pedig enyhe túlzás, csak örökké gondolkozik és érzékeny bizonyos helyzetekben bizonyos kérdésekre adott bizonyos szavakra. Mindegy. És nem utolsósorban: szegény Tücsi, te dög!
149
SZEPTEMBER „MIKOR LETÉRTEM AZ ÚTRÓL, PONTOSAN TUDTAM, HOGY AHOVÁ LÉPEK, OTT NEM NŐ VIRÁG.” QUIMBY: VIHARON TÚL, SZÉLCSENDEN INNEN 1. CSÜTÖRTÖK >>> AA > 11:47 > fröccsütörtök >> Ma este valami? És persze várom keserédes soraid, mint mindig. ***
16:03 Miután Bíbor nem válaszol, felhívja Lucát, hogy lenne-e kedve este valamit csinálni, mióta hazajött nem is találkoztak. A lány sem veszi fel a telefont. Nem megy a munka, és ami nem megy, azt hagyni kell a fenébe, gondolja, leteszi a billentyűzetet mára és felveszi a kabátját. - Leugrom egy kávéra - mondja Esztinek - lehet, hogy már nem jövök vissza. Ha valaki kétségbeesetten keres lennél oly tündér, hogy felhívsz? - Persze szívem, jó kávézást.
150
- Ilyen korán vége a napnak? - kérdezi kedvesen Szilvi nyolc emelettel lejjebb. - Elég volt mára, megtettem amit ma tennem kellett, azaz kábé semmit. - Jó kis munkahely lehet. És mész este valahova? A fiú felkapja a tekintetét a lány dekoltázsáról, elmosolyodik. - Valami biztos lesz. Most megyek, szép estét drága. - Neked is. Csütörtök este, mint mindig, ott motoszkál benne a kísértés, hogy lemenjen a Margitszigetre, azonban korán van még, így úgy dönt, hogy nem dönt még. Lábai hazafelé indulnak. A Vörösmarty téren elbizonytalanodik, hogy beugorjon-e egy hosszúlépésre a Szóda kertbe vagy menjen a Dorottya utcán a Lánchídig. Végül, ideje pont lévén, a József Nádor tér felé veszi az irányt. Amint befordul a Gerbeaud sarkánál egy apró, fekete hajú formás lányon suhan át a tekintete, majd visszaugrik rá, hogy jobban szemügyre vegye. Valahonnan ismeri. Úristen, hát persze, fut át az agyán, tudtam, hogy ismerem. A gimnáziumból, kettővel alattam járt, kíséri a gondolat a képeket. Egészen kivirágzott, állapítja meg, bár sosem volt csúnya. Inkább pöttöm, szürke kisegér, de még inkább galamb. Köszönőviszonyban voltak, de semmi több. Antonnak mindig is volt egy olyan érzése, hogy tetszik a lánynak, de nem emlékszik, hogy bármi is lett volna közöttük, egyszerűen más társaságban mozogtak. A lánynak másodiktól volt egy komoly barátja, egy srác, aki azóta sportriporter lett vagy valami ilyesmi.
151
Meg kell hagyni Lili - igen Lili, jut eszébe - igazán nőies jelenség lett. Kiskosztüm, blúz, harisnya, hegyes orrú magas sarkú cipő. Az arcvonásai is érettebbé váltak, a mosolygödröcskék elmélyültek. Összességében kifejezetten üdítő jelenség lett, és sokat vesztett galamb mivoltából, határozottan előnyére. - Lili, szia! Jól nézel ki, hogy vagy? - szakítja félbe hangosan gondolatait, melyek a középiskola folyosóján időztek éppen egy suli buli előtt. - Szia Anton, a gimi óta nem is találkoztunk, de régen volt! Mi van veled? - Egyszer láttalak a piros metrón pár éve a Batthányinál. Én éppen leszálltam és amikor visszanéztem ott voltál a másik kocsiban, ha jól emlékszem olvastál. - És nem vettelek észre? - Nem, biztos jó könyv volt. - És hogy vagy? Minden rendben van veled? - Jól vagyok, mint mindig, köszönöm. Van egy kis időd? Megihatnánk egy kávét vagy valamit a Szódában. Épp oda tartok. - Egyedül? - Nem te buta, kettesben. De igen, egyedül leszek. Lemondták a randim - füllent. - Most nem megy. Rohanok egy tárgyalásra és késésben vagyok. És ebben az átkozott cipőben amúgy sem túl egyszerű rohanni. - Tárgyalás? Rendőr, ügyvéd vagy bűnöző lettél? - Ügyvéd, abból is csak a kisbojtár. És ez nem olyan tárgyalás. Üzleti, bonyolult, nem is fárasztalak vele. - És szereted? Mármint a munkát. Az életet. A barátodat - teszi hozzá magában, reméli a lány nem hallja. - Ó nagyon, persze. Nagyon izgalmas, komolyan - és tényleg
152
lelkesnek tűnik. Nézik egymást pár másodpercig, mintha tényleg olyan hihetetlen lenne, hogy ennyi év után, csak így az utcán. És miért pont ma, miért pont ebben a pillanatban? - Valamikor pótoljuk be azt a kávét. Tudod a számom? - Nem, de írd fel nekem - veszi elő a füzetét a fiú. - Van egy tollad? - Nincs mobilod? - Jobb szeretem így, nevezz régimódinak. Lili kiveszi a füzetet a fiú kezéből és lefirkantja a számát. - Ez egy nulla? - Nem, hatos. - Oké. Két puszival búcsúznak el. - Hát akkor, örülök, hogy találkoztunk. És hívlak. Szép napot és jó tárgyalást. - Köszi. Te pedig vigyázz magadra. - Mint mindig. Anton pár lépés után önkéntelenül is visszafordul és a lány után néz. Egyrészt nem tud, nem akar ellenállni a kísértésnek, hogy megnézze a lány fenekét, másrészt kíváncsi, hogy a lány visszanéz-e. Nem nézett vissza. A Szóda kongott az ürességtől, konkrétan nem volt senki egyetlen egy pultoslányon kívül. Anton ettől függetlenül kér egy deci rosét négy szódával. Mielőtt fizetne azért megkérdezi, hogy itt él-e a szabály, mely szerint ha valaki egyedül van egy kocsmában, akkor ingyen iszik. Nem, erről a szabályról még nem halott soha, de nem rossz próbálkozás - mondja mosolyogva a vékony, pici szőke lány. A fiúnak nem jut eszébe más,
153
visszamosolyog és leül az egyik asztalhoz. Húsz percig nézi, ahogy nőnek a muskátlik a gang korlátjára akasztott ládákban. Elfogy az itala, feláll. Sajnálja, hogy nincs könyv nála, elköszön és elindul haza. A kapuban négy öltönyös kölyökkel találkozik, azok rá sem pillantanak.
20:04 Tereget, amikor az asztalon elkezd ciripelni a telefonja, a kijelzőn: Luca38. Hirtelen elfogja a kísértés, hogy hagyja, hadd csörögjön, mégis felveszi. - Bocsánat, most szabadultam - mondja a lány. - Semmi gond életem. Figyelj, én ma már nem megyek sehová ha nem baj. Pihennem kellene. - Én is hulla fáradt vagyok. - Milyen napod volt? - Szar, hosszú, fárasztó, idegesítő. És a tied? - Semmi különös. - Az jó. Na közben itt a metró. - Hétvége felé? - A péntek jónak tűnik. - Akkor hívlak, csók. - Szia.
22:19 Egy másik telefon csörren meg, az otthoni. A fiú leteszi a könyvet, talán édesanyja az, mert elfelejtett valamit mondani, elmesélni. - Mit csinálsz? - szól bele Cili kapatosan.
154
Anton jól ismeri ezt a hangot, nagyon is jól. - Oh, hello. Hogyhogy ezen hívsz? - Biztos félretárcsáztam...de elértelek! Mit csinálsz ma, van valami programod? - Semmi az ég egy adta világon. Itthon vagyok olvasok, miért? Hol vagy? Ahogy hallom bulizol. - A Margitszigeten. De inkább kérdezd az, hogy hol leszek? - Hol leszel? - Nááálad - nyújtja hosszúra az á betűt. - Fél óra múlva? A fiú közbeszólna, de nem ad neki esélyt. - Szükségem van egy kis gyengédségre, egy kis összebújásra. Kuckózásra. De először üljünk be valahová. Az Isolabella nyitva van ilyenkor? - Nem tudom. De miért? Baj van? - Nem, nincsen. Csak kicsit be vagyok csiccsentve és eszembe jutottál. Tudod, hogy van ez. - Igen, azt hallom. - Tehát akkor? Mehetek? - Hát persze, addig rendet rakok. - Jó! Mindjárt ott vagyok. A mindjártból nagyjából két és fél óra lesz. A csengő hallatán Anton félálomban feltápászkodik a kanapéról és lebaktat, hogy kinyissa az ódon kovácsoltvas kaput. - Jól nézel ki - mondja Anton és komolyan is gondolja. A lányon nagyon rövid nadrág van, egész combja fedetlen, és egyszerű fehér spagettipántos top volt, melltartó nélkül. Nem sok ruha volt rajta, amikor együtt voltak ritkán öltözködött így. Többet kellett volna,
155
gondolja most, de akkor persze ritkán gondolta, más idők voltak. - Köszike. Hoztam bort - lóbálja meg a kezében tartott majdnem teli üveget. - Szódád van? - Pár flakonnal biztos akad, de gyere be. Csókot nem kapok? - Ha kérsz, kaphatsz - incselkedik a lány majd hozzásimul úgy csókolja szájon. Antonban ismét tudatosul, hogy mennyire kívánja a lányt. - Te kívánsz engem. - Előfordulhat - válaszolja a fiú sejtelmesen és újra megcsókolja a lányt, szenvedélytől, vágytól fűtve, vadul. A lány nem ellenkezik, a villany kialszik, a borosüveg a földre kerül. A lakásig sem jutnak el, ott helyben egymáséi lesznek a villaház előterében. Anton a lány ajkára kell tapassza a tenyerét, hogy ne ébresszék fel a szomszédokat. Adrenalin töltötte mosollyal az arcukon, ártatlanul nevetgélve szedik össze ruhájukat és mennek fel a fiú lakására végül. Egymás mellett hevernek a kanapén, a fiú poharában sok bor már nincsen, teljes az idill. Cili ábrándozva megszólal: - Emlékszel, amikor nem bírtunk magunkkal és abban a lépcsőházban szeretkeztünk valahol a belvárosban? - Hát hogy feledhetném el. Egészen pontosan az Ó utcában. Gyakran eszembe jut magányos estéken. - Szeretek veled szeretkezni. - Igen, én is. - Biztos azért, mert szeretjük egymást - ábrándozik a lány. - Igen lehet - mondja a fiú óvatosan. - Mint embert, úgy értem.
156
- Már kezdtem megijedni - könnyebbül meg egy pillanat alatt. A lányhoz fordul, a tekintetét keresve folytatja: - És igazad van, szeretlek és fontos vagy nekem. És nincs abban semmi rossz, hogy rájöttünk, hogy a kapcsolatunk nem működik, nem úgy, ahogy szeretnénk, ahogy megérdemeljük. Úgy értem rengetegen tizenöt év házasság után döbbennek rá, hogy semmi közös nincs bennük, csak addig el voltak foglalva az élettel, a munkával a gyerekekkel. Hozzájuk képest szerencsések vagyunk, nem? - De mi van ha nem találom meg azt a valakit, aki tud szeretni húsz év múlva is? - Megtalálod, nem féltelek. - Megígéred? - Meg. - Mi van a fotósoddal? - Áh, ne is mondd, elég unalmas figura. Főleg az ágyban. - Sajnálom. - Hát, erre mit mondhatnék? Én is. - Mondtam, hogy jól áll a szakáll? - Nem, de köszönöm. - Mióta növeszted? - Horvátország óta. - Idősebbnek nézel ki vele. - Ami nem is baj. Mindig azt mondtad, hogy fel kellene már nőnöm. - Nem gondoltam komolyan - bújik a lány. - Dehogynem. Öleli át a fiú. - Szeretek veled aludni, is.
157
- Én is. Anton elalvás előtt arra gondol, hogy Bíbor neve szerencsére ki nem mondott maradt az este folyamán. Majd arra, hogy vajon mi lehet a lány és a kiscsaládos barát között, akit előző levelében említett. Valószínűleg Ádám az, de végülis tőle lehet bárki. Ő szeretkeztett már lépcsőházban? Valahogy nem tudja elképzelni.
3. SZOMBAT 18:33 A péntekből szombat lesz, cserébe Luca megígéri, hogy elmegy vele a Nightwatch premierre. Győzködnie kellett, igazi nő létére ösztönösen ódzkodott egy orosz fantasytól. A vetítésen Bíbor nincs ott, biztos jobb programja akadt. Sajnálja is, meg nem is, érdekes lenne ha látná őt egy másik lánnyal. Vagy nem. Nem hiszi, hogy bármi lesz köztük az után a-bizonyos-csütörtökiestén-történtek után. Az a kérdés foglalkoztatja leginkább, hogy ezek után merre visz a kapcsolatuk, meddig tart, mikor és hogyan szakad meg. Hirtelen bizonytalan érzés keríti hatalmába a levéllel kapcsolatban, amit neki írt Horvátországban, úgy érzi túlságosan kitárulkozott és meztelenre vetkőztette az agyát. Luca, mintha megérezne valamit gondolataiból, belekarol és visszahúzza a valóságba. - Min gondolkozol? - Az emberi kapcsolatok alakulásán. - Például? - Azon, hogy megéri-e csak azért ápolni egy barátságot, mert
158
kíváncsi vagy, hogyan lesz vége. Ja, itt most nem rád gondolok, félre ne érts, csak úgy általánosságokban. - Ez hülyeség. Egy barátságnak sosincs vége, akkor az nem barátság. - Mindennek vége van, legkésőbb a halállal. A másikéval vagy a tiedével. És bár igaz, hogy emlékek maradnak rólad, de mi a legjobb, amit remélhetsz? Három generáció után azok is elvesznek, a személyes élmények mindenképpen. - Komor hangulatban vagy ma. - Remélem a film is az lesz - mondja. És nem kellett csalódnia. A mozi után a lánynál kötnek ki, a fiúnak jobb kedve van. A kanapén szeretkeznek, utána pizzát rendelnek. Anton alsónadrágban, Luca bugyiban és pólóban, így vacsoráznak. - Azt tudod, hogy jössz nekem eggyel ezért a filmért. - Akár kettővel is életem. - Nem úgy te hülye! - Mindig nyitott vagyok újdonságokra is. - Azt gondolom. De most komolyan, kellenél nekem. Tudom, hogy nem olyan klasszikus kapcsolat a mienk, de kedden lesz egy céges üzleti vacsi, és a főnököm szerint illene vinnem valakit. - És? - És rád gondoltam. - Várj csak. Jól értem, hogy arra kérsz, hogy legyek a barátod? - Mondhatjuk így is. - Részemről a megtiszteltetés. Mi van a nagy szerelemmel? Miért nem őt hívod? - Bonyolult, de nem, őt nem hívhatom. - Hmm. Ebben az esetben szívesen leszek beugró barát. - Köszönöm. - Nincs mit.
159
- Szóval akkor mostantól járunk? - Mekkora bolond vagy - nevet fel a lány. - Ezt már mondtad galambom. Szüleidnek mikor mutatsz be? - Soha napján kiskedden. - Pompás, beírom a naptáramba. Ki lesz ott? - A főnököm a menyasszonyával, ügyfél és felesége. Utóbbiak mindketten angolok. Van öltönyöd? - Az pont nincs, de van egy csomó zakóm, majd kitalálok valamit. Drága helyre megyünk? - Mocsok drágába. Voltál már az Arany kaviárban? Tudod, az orosz étterem. - Még nem, de mindig is el akartam menni, csak az alkalomra vártam és valakire, aki fizeti a számlát. - Imádni fogod, de legyél elegáns. És kedves. - Ne félj. El lesznek tőlem bűvölve - biztosítja Anton. - Jó, csak mondom. - Ne izgulj. És hogy lesz ez? Azt rendelek, amit akarok? Tudod, hogy ínyenc vagyok, valószínűleg a legdrágábbat fogom választani. Ez nálam morális kérdés, ha nem én fizetek. - Igen, azt eszel amit akarsz. Sokat azért ne igyál, ne hagyj le minket! - Ja, persze, tudok viselkedni. Kizárólag orosz népdalokat fogok énekelni. - Olyan vagy, mint egy gyerek, mint egy nagy gyerek. - Ne izgulj! - Nem is izgulok. - Dehogynem, csak úgy süt rólad. Örömmel megnyugtatlak, hogy nem kell, a kedvedért szívesen előveszem a sármos énem. - Miért, van másmilyen is? - Na ezt már szeretem!
160
- Nem akarsz megborotválkozni keddig? - Nem...? - Oké, ahogy gondolod. De legalább megigazíthatnád egy kicsit. Kezdesz úgy kinézni, mint egy hajléktalan. - Ez fájt. Még akkor is, ha igazad van. Nekem is eszembe jutott a napokban, amikor a Batthyányin ücsörögtem az aluljáróban, és valaki pénzt adott. - Egy kiskörtének jobban örültél volna? - Nagyobb címletnek örültem volna jobban. Szóval nyugi, megteszem, ami tőlem telik. És amit megkövetel az asszonykám. - Miért engem hívtál? - Nem tudom. - Ennél valami kedvesebbre számítottam. - Tudom. Azt hiszem azért, mert ismerlek annyira, hogy nem fogsz zavarba hozni vagy lejáratni. - Köszönöm. Tényleg nem foglak. - Ajánlom is. - Azért majd megfogod a kezem? - Persze. Hisz a barátom leszel. Egy estére hivatalosan is. - Játsszunk olyat kedden, hogy ha nagyon hülyeségeket beszélek, akkor érintsd meg a fülbevalód! Ez lesz a titkos jelünk, amire befogom a szám és visszaveszek, jó? - Aludjunk, Anton. Holnap megbeszéljük. - Jó éjszakát. - Szép álmokat. - Neked is. Te is? - Én is.
161
5. HÉTFŐ 14:32 A hívott számon előfizető nem kapcsolható, ismétli a női hang. Bazdmeg Lili, gondolja Anton.
6. KEDD 19:17 Elengedi Luca kezét, és kezet fog a főnökével. Viktor pár évvel lehet idősebb nála, kézfogása puha és erőtlen, mintha egy kiló darálthúst szorongatna egy hosszú másodpercig. Utána bemutatkozik a középkorú brit házaspárnak is. Susan és Steve, próbálja megjegyezni. A férfi valami vezérigazgató, így vette ki Luca szavaiból, de hogy milyen céget vezet, arról fogalma sincsen. Bonyolult, mondta a lány. Pár perc múlva már eszterházy-csíkos zakójában ül egy hatfős asztalnál. A zakóhoz illő mellényben, drapp vászonnadrágban és a hely tiszteletére vásárolt orosz nyakú fekete ingben. Nyakkendőt nem akart kötni, ezért választotta az orosz nyakat. A másik két férfi jól szabott öltönyben van, kicsit feszeng emiatt, kikapcsolja a legfelső gombot, és átkozza magát az idióta mellény miatt. Hogy mit keres itt, azt pontosan nem tudja. Luca főnöke végül nem hozta el a menyasszonyát, így elég kínosnak érzi, hogy csak öten, páratlanul vannak. Úgy dönt, nem zavarja az egész szituáció, jól fogja magát érezni.
162
Az aperitif vodka apropóján udvariasan, de felhívja az angolok figyelmét, hogy legyenek szívesek a szemébe nézni koccintás közben. Miért? Ő ugyan nem mer megkockáztatni hét év rossz szexet, válaszolja. Ezen ők nevetnek, csak mintha Luca lenne ideges egy kissé, a fiú nem is érti, miért. Megfogja kezét az asztal alatt, a helyi babonákon rendszerint jól szórakoznak a külföldiek, gondolja a lány felé. A lány nem hallja a fiút, négy másodperc múlva elhúzza kezét és a poharáért nyúl. Az étel tényleg mennyei, a beszélgetés felszínes és lapos, de legalább rendkívül udvarias, ahogy ez lenni szokott. Anton mosolyt húz arcára, és nem nagyon szól közbe, nem nagyon van mit mondania. A főétel után szusszannak, Luca és Viktor az üzletre tereli a szót, míg Anton a nagy ember feleségével beszélget. Csinos, negyvenes nő csillogó szemekkel. Nagyon erős kisugárzása van, szeret tetszeni, látszik rajta, hogy még mindig szereti a szexet. Nem lenne meglepődve ha szeretőt, jobban mondva szeretőket tartana puha, elhízott és ránézésre alkoholista férje mellett. Miután kimerítették az időjárást, mint témát, és hogy mennyire csodás város Budapest, Susan megkérdezi: - Anton. It is a Russian name, isn’t it? - It is. My grandpa came from Russia and I was named after him. He fell in love with my grandmother in 1946, right after the second world war. - It is so lovely! Tell me about everything. I’m such a romantic. A daydreamer, my first husband used to say all the time. - It shows how big a heart you have - bókol esetlenül és próbálja kitalálni, a mostani vajon hányadik férje lehet. - Thank you my dear, you are lovely. I am all ears, now tell me your grandparents’ story.
163
- Do not expect too much. But as you wish here is your love story. According to the family legend they met when my grandmother was fifteen. She was one of the many orphaned children all over Europe. Her parents had been deported in 1944. They just disappeared. We think they ended up in a labour camp and now are lying in a common grave with other nameless Jewish victims. No one in the family knows exactly where they were buried or how they died. So she, my grandma, that little girl was abandoned, hiding somewhere in the countryside. My grandma has little memory of that time, she was only nine. I reckon those must have been quite insane times for everyone even for a child. - It’s shocking darling, those must have been terrible, terrible years. So how did she meet your grandfather then? - So, my grandpa was a young and proud Russian soldier, with no Hungarian knowledge at all. And now the interesting part is coming, they first met in a church. Why he went there my grandma didn’t know. He told her later, he didn’t know either. After seeing her he went there every Sunday morning for months. Finally he managed to have a conversation with her. That was a kind of love at first sight, which was I reckon quite unusual in those days. - Love is all about when the unusual happens. Lovers always need a story at the beginning – teszi hozzá Susan álmodozva, mintha egy Danielle Steel regényből idézné. - So, years later they got married in that small church. And when grandpa was conscripted again, they moved to Budapest. They were poor, I mean really poor, like everyone else. My grandma just did what she had to, she worked as a cleaner and two years later gave birth to my mother. - She must have been a strong woman.
164
- She was indeed. But you know what? Life is a bitch. My grandfather was hung up on a lamp pole just several miles from here. In 1956. I’m sure you’ve heard about the revolution here. - Why did he have to die? - I guess because he was Russian. There was a lynch mob right before the Russians came back with their bloody tanks. Some historians say they never left, anyway. Although he spoke quite good Hungarian, and he was not involved with the AVH, the Hungarian Secret Police, as far as I know. He was just in the wrong place at the wrong time with a wrong accent. - Oh my dear, I am so sorry. I thought it was a revolution for freedom. - Of course it was. It was. But every coin has two sides as we Hungarians often say. But anyway, my grandma remained alone with her daughter. She never married again. End of story. - She suffered too much. - To be honest with you, every family in Hungary has a story like this. It’s possible that’s why we are such a depressed nation now, our family stories are rarely fairy tales. I think we just don’t believe in happy ever after at all. Anton nem tudja mi ütött belé, hiszen ebből egy szó sem volt igaz. Szülei, a családi legendárium szerint egy Bulgáriai utazáson ismerkedtek össze tizenhat évesen. Mindketten a saját szüleikkel voltak, és Anton városában csókolóztak először az éj leple alatt titokban, egy közért tetején. Ezt is mondhatta volna, de a szavak az orosz nagypapáról megelőzték, csak úgy kicsusszantak a száján. Talán a hely szelleme, talán az ing, és már nem volt visszaút. Érdekesnek akarta feltüntetni magán keresztül kicsit Magyarországot. Nagyot nem hazudott, hitt benne, hogy a híres
165
magyar pesszimizmus oda vezethető vissza, hogy javarészt nincsenek boldog családi történeteink évszázadok óta. Mély benyomást akart kelteni, és úgy érzi, sikerült neki. Susanban feléled valami, amit a fiú anyai ösztönnek vél, de azért meghökken, amikor az asztalon átnyúlva megfogja a kezét. - That was such a moving story, thank you darling for sharing it with me. I deeply believe that such a life cannot happen again. Not in Europe anyway. And I hope the day is coming when will be peace in the world. Világbéke? Anton elfojt egy mosolyt. Kicsit nagyratörő és optimista. Kár, hogy lehetetlen. Valamelyik Heinlein regényben olvasta, hogy az emberiség történelmében csupán negyven békés év volt. Írt egy fantasztikus könyvet arról, hogy ha tényleg kitörne a világbéke, akkor jönnek az idegenek, és semmi perc alatt szétrúgják a seggünket. Nem pontosan így, de ez volt a lényeg. Mosolyogva emeli erre a gondolatra poharát, Antont mindig is lenyűgözte Heinlein érzékenysége a háború iránt. - We are just playing our role in the stage called the world – válaszolja komoly arccal, és finoman kiszabadítja a kezét. - Of course we are hoping the best, but seriously what else we could do? Vodkával koccintanak, szigorúan egymás szemébe nézve. Miután bizonyára valamiféle megállapodás megszületett a két cég között, még sok mindenről beszélgetnek az este folyamán, javarészt lényegtelen dolgokról. Viktor és Steve udvariasan kérdez ezt-azt tőle is, bár a fiúnak az az érzése, egyiküket sem érdeklik nagyon a válaszok. Búcsúzóul Susan két puszival köszön el, majd váratlanul szorosan meg is öleli Antont. Ezen mindenki meglepődik, a fiút és a nő férjét
166
is beleértve. - Nagyon örülök, hogy megismertelek - nyújt kezet Viktor, majd Lucához fordul. - Hívok egy taxit. A férfi kézfogás közben nem néz Anton szemébe, amitől mindig kinyílik a bicska a zsebében. Diszkréten magukra hagyja őket pár pillanatra, Anton kapva kap az alkalmon, megfogja Luca mindkét kezét. A lány most nem húzza el egyiket sem. - Na, ki szólal meg először? - szólal meg a fiú először. - Jó volt, hogy eljöttél, nagyon köszönöm. - Nincs mit, jól éreztem magam. - Jó benyomást tettél Susanra. - Helyes nő volt. Különben pedig kész szerencse, hogy nálam volt a sármos énem, ugye. - Igen az, kész szerencse - nevet a lány röviden. - Mi lesz, hívunk egy taxit mi is? - Ne haragudj, ma nem alszunk együtt. Holnap nagyon korán kelek. - Na persze - gondolja a fiú. - Ő az? - kérdezi hangosan. - Kicsoda? - A reménytelen szerelem. A főnököd. - A Viktor? Nem - nevet fel a lány. - Őt könnyen megkaphatnám, ha akarnám. Próbálkozott régebben, de ez régen volt. Azóta van menyasszonya, viszont munkában remek párost alkotunk. - Értem, nyugi, csak kérdeztem. Egyszer azért majd elmondod, hogy ki az? - Egyszer igen. - Hívsz nekem egy taxit? Most tényleg lemerült a telefonom. - Persze. A második autó is megérkezik, Luca főnöke kinyitja jobb hátsó
167
ajtaját, és vár. - Te is? - kérdezi a fiú, hogy húzza az időt és bosszantsa Viktort. - Igen - mondja a lány. - Akkor jó. - Megyek már! - szól hátra a lány. - Szia - mondja Anton - Csókot azért kapok? - Persze - és szájon puszilja a fiút. - Mondom csókot. - Jóéjt Anton - incselkedik a lány, de nem csókolja meg. Viktor becsapja a kocsiajtót, majd beül Luca mellé. Én is - olvassa le a szavakat a lány szájáról. Anton bólint, és nézi, ahogy a taxi eltűnik a sarkon. Ez az a pillanat, amikor ezek ketten egymásnak esnek a hátsó ülésen, látja maga előtt.
23:51 Fél óra séta után a Margitszigeten köt ki, de nincs ismerős. Nem bánja, bár csalódott; titkon reménykedett, hogy Bíbort ott találja. Ha már azzal kezdett, akkor marad a vodkánál. Cél nélkül belebelehallgat más emberek beszélgetésébe, életébe, míg a szavak, az elcsípett mondatok végül a fejében értelmetlen bekezdésekké válnak. Előveszi füzetét, hogy jegyzetel, talán ír belőle egy novellát később. A szabály - alkotja meg a módszert, amit minden bizonnyal kubisták és dadaisták találtak ki anno -, hogy ha meghall egy érdekes mondatot, leírja, és amíg ír, nem figyel. Azonban amint befejezi az utolsó szót, akkor új mondatot, ha úgy jön ki félmondatot kezd, valós időben. Ennek már nem kell érdekesnek, se értelmesnek lennie, az mindegy.
168
MIKOR UTOLJÁRA LÁTTAM BAZDMEG NAGYON KÉSZ VOLT. GYUFÁKAT GYŰJT. DE MIÉRT NEM BÉKÜLSZ KI VELE, KOMOLYAN. JÓL KIGYÚRTA MAGÁT. NEM MEGYÜNK ARRÉBB NYOMASZT EZ A TÖMEG. NÉGYEZER-HÉTSZÁZHÚSZ FORINT A KURVA ÉLET. AUTOKRATIKUS SZEMÉLYISÉGE VAN, DE EZ TESZI ŐT JÓ FŐNÖKKÉ. MIÉRT KÉRDEZED? AZT HISZEM HÁROMKOR ZÁRNAK. NYAVALYOG HOGY ÍGY MEG ÚGY, KIBASZOTTUL UNOM. VOLTAM A KIÁLLÍTÁSÁN, HOGY IS MONDJAM NEM ESTEM HANYATT. A BARÁTNŐIVEL VAN. ÉS OTT VOLT ÉS AHOGY RÁM NÉZETT AZT LÁTNOD KELLETT VOLNA. NÉZD AZT A HÜLYÉT, MEKKORA BALFASZ. EGYÉRTELMŰEN SILÁNY VOLT. SZERINTEM KÚRNAK. NYOLC ÉV UTÁN MÁR NEM UGYANOLYAN. HAGYD A PICSÁBA, NE ADD MEG NEKI EZT AZ ÖRÖMÖT. Ráun. Túl sok az impulzus, az idegen információ felgyülemlik és elborítja, úgy érzi, az agya megfullad benne. Mindemellett az emberek körülötte természetes gyanakvással nézik, ha egy idegen tollal a kezében ül számukra bizalmas beszélgetéseik mellett. Nem olyan, mint a gimnáziumban irodalomórán, jut eszébe régről, ahol ez a játékot csak szavakkal, nem mondatokkal csinálta gyakran, jegyzetelés címén. A füzete majdnem betelt, az utolsó két oldalt üresen hagyja, később még szüksége lehet rá. Leteszi a tollat, levedli a költő ócska, kopott gúnyáját, hogy végre magára húzza felül macis, alul rakétás pizsamáját - írta egyszer részegen a kilencedik füzetébe, pont ezekre a pillanatokra. Rendel még egy vodkát. Felszabadul egy szék a fák alatt, ahol Bíborral szokott ücsörögni, megkérdezi, hogy leülhet-e.
169
- Felőlem. - Persze - hangzik el két flegma válasz, a harmadik figyelemre sem méltatja. Egy lány, két fiú, testvéreknek tűnnek. A lány talán a legfiatalabb, vékony, törékeny, mosolygós, szemüveget hord, és meglepően jól áll neki, tudja csinosan hordani, karakteresebbé teszi. Sosem volt még szemüveges barátnője, eszmél rá, majd annak is eljön az ideje. Viszont nem ma. Leveszi szemét a hugi melléről, a fiúk még a végén félreértik, és nem csupán egy szerencsétlen ördögnek nézik, aki elhagyta a barátait, hanem valami sokkal rosszabbnak. Megszabadul mellényétől, zakóját a szék támlájára teríti, az égre tekint a fák dús lombjai között. Az elmúlt heteken, az estén, Lucán, Cilin és persze Bíboron töpreng pár percig, mozdulatlanul. A zenét se hallja, megpróbálja kibogozni a szálakat, amik összekötik őket egymással, pár pillanattal később már az emberek közti mindent átszövő hazugságfonalakon jár az esze. Elkapja a kísértés, hogy ezt lerajzolva egy ábrával fejezze be a füzetet, de túl bonyolultnak ítéli a feladatot. Még egy vodka mellett dönt hát. Feláll, megköszönné a helyet, de már nincs kinek, nem ül ott senki. Ettől kicsit zavarba jön, és elindul a bárpult irányába. Mikor meglátja a bárpultnál lebzselő zsibongó zombihordát, a lépcső felé veszi az irányt. Soha nem érezte még magát ennyire magányosnak. El innen, gondolja, csak jussak ki innen. Hazasétál, közben ostoba dallamot dúdol spontán. Elég sok vodkát ivott végül ahhoz, hogy a kanapén aludjon el, orosznyakú fekete ingben, mellény nélkül.
170
7. SZERDA 00:99 Anton. Hogy vagy? Boldogan. Soha nem gondoltam volna boldogan. Köszönöm hogy hazahoztál. És ő? Nappal boldog. Szeret. Mikor alszik szomorú. Gyakran rejtőzik el a házamban nem hittem hogy ilyenben újra lesz részem hogy az üresség kiköltözik valaha is. Kitölt és én megvédem. A magány elől rejtem el erre van a legnagyobb szüksége mint mindannyiunknak. Reméltem hogy így lesz. Különös érzés a boldogság nem is annyira más mint a szomorúság. A magánynak azonban nem ellentéte a társaság csak a szeretet. Ezt a Kövek mondta akkor nem értettem de már kezdem érteni érezni inkább. Álmaiban miért szomorú? Auróra régóta találja egyedül ágyában és fél hogy már mindig egyedül lesz hogy talán senki nem ébred többet vele ezt látja álmaiban. Sajnálom. Nem kell. Nappal gyakran felhőkön jár. Vigyázz rá. Te pedig magadra azt üzeni. Félt téged kisfiú. Kisfiú? Így nevez magában. Nem tud mire vélni de szeret. Szeret.
171
Sok időt tölt veled a fejében maga sem tudja hogy miért tudtok szavak nélkül beszélgetni. Számít? Szerintem sem. A Köveknek mondd meg kérlek köszönöm és hogy sokat tanultam tőle. Átadom. És akkor most visszaalszom? Hiszen fel sem ébredtél.
8. CSÜTÖRTÖK >>> BB > 10:01 > élsz még? >> halló, halló! eltűntetek, mizu? legalább a picúr csigaház felől érdeklődhetnél... hogy vagy?
>>> AA > 10:43 > re: élsz még? >> Mikor hogy kedvesem, mikor hogy. Éppen mániákus korszakaim sötétebbik oldalát élem meg kíváncsian. Ha ez megnyugtat - vagy felkavar vagy valami -, minden nap elkezdtem írni egy levelet apostoli útmutatásért, de ki is töröltem azon nyomban, mert nem tudtam, mit is akarok kérdezni. Csupa hülyeség jut ugyanis eszembe mostanság. Nem biztos semmi sem, de ez mindig így volt és lesz. A Kövek is megmondta. Csigaházikóval valamelyik hajnalban beszéltünk. Mondta, hogy jól érzed magad. Szívesen venném, ha mesélnél róla, rólatok. A következő füzetemről.
172
U.i.: Tényleg, mit gondolsz a világbékéről?
>>> AA > 11:36 > re: élsz még? >> Ha már így belejöttem az írásba: láttam ugye szombaton a Nightwatchot. Hát, másra számítottam, a találó szó: furcsa. A film felétől teljesen szétestek, már ami a filmet, a rendezőt és a forgatókönyvírót illeti, bár szerintem simán lehet, hogy csak szarul volt feliratozva. Nagyon várom a Puskinban a DVD verziót - újra fogom nézni. Mikor jön a Daywatch? Az ajándékcsomagot sem mi nyertük, pusztán kíváncsiságból: mi volt benne? Napszemüvegek?
>>> BB > 11:47 > re: élsz még? >> örülök, hogy hitünkhöz hű vagy, és haragszom, hogy kitörölted azokat a leveleket. tényleg, nagyon. beszéltünk?! lelkeink összekapcsolódtak, vagy mi? és tényleg jól voltam? füzete érkezik. hamarost. vodkáspoharak, pólók...
>>> AA > 12:06 > re: élsz még? >> A pontosítás végett: én és a Csigaház kapcsolódtunk össze éjjel, rövid időre. Azt mondta, boldog. Te is, ő is. Valamit mondott a szomorú hajnalokról, hogy Auróra, a hajnal istennője mindig magányos, mert
173
nem kel vele senki, de nem tudom, hogy ez metafora volt-e. Lehet, hogy csak álmodtam. Ne bánd azokat a leveleket. És végképp ne haragudj. Nightwatchosak mind?
>>> BB > 12:27 > re: élsz még? >> da.
>>> AA > 12:27 > re: élsz még? >> Já hácsu!
>>> BB > 12:27 > re: élsz még? >> elfogytak sajna... >>> AA > 14:47 > bjlaty! >> Csert voz’mi! Ez nem biztos, hogy helyes, említettem talán, hogy mi voltunk az első évfolyam, akik egy szót sem tanultak oroszul. Viszont az egyik kollegám - késsel a torkán - megesküszik rá, hogy ez azt jelenti, a picsába! Még kézilabdás korában tanulta valami edzőtáborban. Mindig is fejlett nyelvérzéke volt, bevallása szerint legalább húsz nyelven tud káromkodni, de kenyeret kérni már csak magyarul. Node elkalandoztam megint, iszom majd vodkát bánat ellen, üvegből, ahogy illik! Szép estét!
174
10. SZOMBAT 22:03 A szerelemnek külön nyelve van amit leírni elmondani nem lehet és csak ők a szerelmesek értenek. Nővéremnek fáj már a hasa a sok nevetéstől a következő pillanatban egy száj tapad mohón az övére elhúzódik körbenéz de nem lát ismerőst a sétányon ahol a taxit várják Pécs belvárosában. Visszacsókol. Szereti a másik illatát nyers férfias illatát sörtől keserű szájízét átveszi a csók irányítását a férfi hagyja magát talán fél percig is kezével benyúl a lány ruhája alá és körmeivel finoman határozottan végigkaristolja a hátát. Bíbor felemeli a fejét alig kap levegőt és teste beleremeg az idő illúziója szertefoszlik szorosan simul Ádáméhoz mágnesként tapad rá tekeredik minél több ponton akar hozzáérni szeretné hogy tökéletesen körbeölelje mert ez így még mindig kevés. Tovább csókolóznak a taxiban is a férfi a nyakát harapja a lány elfojt egy sóhajt nem tetszik neki a gondolat hogy a taxis hallja viszont hamarosan a szállodában lesznek ahol kiengedheti hangját. Ki is fogja ebben biztos. Most a férfi szobájába mennek otthon Budapesten mindig nála vannak a férfihez nem mehetnek érthető okokból és már hozzá sem sokáig a lakás üres várja a munkásokat hogy nekikezdjenek a felújításnak ami hetekig talán hónapokig is eltart majd előre fél tőle de örül hogy belevágott ideje volt hogy olyan legyen amilyennek ő akarja. Addig is még van egy éjszakájuk egy teljes éjszakájuk most nem jön el az utolsó pár órájuk egy varázslatos éjszaka el se hiszi bíbor lepedőbe burkolózva csak az övék reggelig. A férfi most nem hajnalban
175
kászálódik ki mellőle és hagyja magára gondolataival hiszen haza kell mennie nem nem nem most nem törődik ezzel reggel együtt kelnek és reggeliznek együtt. Megragadja a férfi haját erősen beleharap az ajkába amaz csak felszisszen vér csurran csak egy csepp gyöngyödzik ahol a felső farkasfog beletépett az alsó ajakba azonnal gyengéden lecsókolja kiengeszteli nyelve utat tör a másik szájába. Van egy éjszakájuk egy teljes éjszakájuk nem akar egyetlen pillanatot sem veszni hagyni kár lenne minden csöppenő másodpercért amit nem csókkal öleléssel szeretkezéssel egymás dédelgetésével töltenek.
11. VASÁRNAP 16:44 A fiú a Margit híd közepén járhat, mikor az eső elkezd szemerkélni, a telefonja pedig a cseppek ütemére csörögni. - Elindultál már? - kérdezi Luca. - Igen, miért, késni fogsz? - Sajnálom, de mégsem jó nekem a mai nap. - De hiszen megbeszéltük. - Igen tudom, de közbejött valami. - Micsoda? A vonal másik végén hosszú csend, majd szavak, amikre Anton nem volt felkészülve. - Otthagyta.
176
- Ki? Kit? - kérdezi ostobán. - A Viktor, a menyasszonyát. - És ehhez neked mi közöd? - Még mindig nem érti. - Ő a reménytelen szerelem. Már nem reménytelen. - De hisz azt mondtad... - áll össze egy pillanat alatt a kép egy taxi hátsó üléséről. - Igen tudom, sajnálom, hogy hazudtam. Csak olyan hülyén jött volna ki. - És akkor most? - Nem tudom, még olyan zavaros minden. - Értem. Szóval most vele találkozol? - Igen. Ne haragudj, de olyan boldog vagyok! - Értem. - Annyira sajnálom Anton, de tényleg. Te egy nagyon jó ember vagy, de úgy érzem, hogy most vagy soha. Remélem megérted. A vicces az egészben az, hogy voltaképp neked köszönhetem. Viktor elég féltékeny volt kedden, nem láttam még ilyennek, szóval... Nem várja meg, míg a lány befejezi a mondatot, eltartja a telefont, megcsóválja a fejét, és elhajítja. Nézi, ahogy nagy ívben repül és csobban bele a Dunába. Elhamarkodott ötlet volt, meg is bánja azonnal. Kell egy ital – bámulja a sodrást és gondolja túl józan fejjel. Megfordul, és ismét Buda felé veszi az irányt.
17:02 A Bambiban sokan vannak vasárnap délután lévén, de azért talál szabad asztalt az egyik oszlop mellett.
177
Unicumot rendel és sört, a hely szelleméhez méltóan mogorva, ötvenes pincérnőtől. Míg megérkezik az ital, előveszi majdnem betelt füzetét. Kinyitja az utolsó oldalnál, találó, gondolja. Öt percen keresztül tollal a kezében mered az előtte heverő üres lapra, de nem ír semmit. Nincs mit írnia. Nem érdemli meg a lány. Jobb ez így mindenkinek, gondolja közben, de azért sajnálja is egyben, hogy elveszítette. Sírni azért nem fog, bár be kell vallja legalább magának, hogy kényelmes és bimbódzó kapcsolat alakult köztük, szigorú szabályokkal ugyan, mégis kötetlen, kényelmes kapocs. Talán szerelmes? Nem, ez túlzás, de szerette és elkezdett ragaszkodni hozzá. Egy pohárral később azon tűnődik, mikor fogja megtanulni végre, hogy szeretőkkel nem szabad átlépni egy bizonyos érzelmi határt. Jól érzik magukat, nem csak dugnak, szeretkeznek, mikor hogy. Beszélgetnek, de nem terveznek közös jövőt, nincsenek közös barátaik, hiszen nem kötődnek szorosan egymáshoz, egymás életéhez, és végképp nem gondolják egy kósza pillanatig sem, hogy komolyan egymáshoz tartoznak. Szerelmes verseket írni hozzájuk? Komolyan? Csak érintik egymás életét, így nincsenek elvárások, nem kell megfelelni a másiknak, ez adja a szabadság illúzióját. Bármikor vége lehet, abbamaradhat. Egyszer csak nem lesz következő randi, újabb légyott, és ha így is alakul, nem fog fájni senkinek, nem lesz sírás a végén. Erre ő elkezd ragaszkodni, mekkora hülye. Örül, hogy Viktor jött képbe, és nem egy rendes kapcsolat igénye a részéről. Ha viszonzásra is lel az ötlet, akkor sem tartott volna soká, nem lett volna perzselő szerelem. Így volt az, és ennyi volt. Mégis, valahogy ez az egész telefonbeszélgetés keserű ízt hagyott a szájában. Ösztönösen rákortyol egy fél feles Unicumot, kisvártatva rendel még egyet.
178
Vajon miért hagyta, hogy kitöltse a düh, motoszkál a kérdés benne. Miért hajította telefonját a Dunába? Fájna legközelebb a lánnyal beszélni? Ismeri a viktor-féléket, csak hitegeti a lányt hosszútávon, nem lesz ebből semmi, semmi olyan, amit a lány akar. Nem lehet egy őszinte kapcsolatot hazugságokból felépíteni, márpedig a megcsalás alapja a folyamatos hazugság, és az arra épített álomvilág, ami könnyen szétpukkan a hétköznapok sodrásában. És amint Luca erre rájön - már ha rájön, ugyanis ismer olyan lányt, aki három éve nem jött rá, hogy rossz fiúba szerelmes -, ismét ott folytathatnák, ahol abbahagyták. Talán folytatják is egyszer a jövőben, évekkel később, újra problémák, elvárások nélkül, csak a legjobbat hozva ki a másikból. Mindegy is, kár ezen az egészen pörögni, már vége. Azelőtt vége volt, hogy elkezdődött volna. Tőlem mindenki ott kúrja el az életét, ahol akarja - motyogja a felespohár szélének, majd lehúzza a negyedik feles fekete mérget is. Kicsit jobban érzi magát. Kéri a számlát, hazaindul. Nagymami palacsintázójánál eszébe jut, hogy rácsörög Bíborra, mit csinál, és találkozzanak. A telefonját keresi, mikor felnevet és ráeszmél, hogy a mobilt azóta pontyok és busák használják folyón túli hívásokra, és akik minden bizonnyal szerencsétlen tonhalakat és delfineket kergetnek ezzel a halálba. A dunai telefonbetyárok, jó kis novella lehetne belőle, írja meg fejben, de tudja, hogy sosem fogja leírni papírra. Hirtelen próbálja elképzelni az összes emberkéz alkotta tárgyat, ami a Duna medrében heverhet, majd arra gondol, jó kis kiállítás lehetne belőlük.
179
12. HÉTFŐ >>> AA > 11:25 > van-e még élet az irodán túl? >> Hogy vagy? A lakás? Tücsi? Csigaház? De főleg te. Írj nekem sok rosszkedvű mondatot! ps. Azt hiszem, most megyek és felmondok. ***
11:25 A lift cseng ahogy kinyílik az ajtó a lány egyedül áll de nem lép be. Várja a férfit hogy együtt utazzanak tíz emeletet huszonhárom teljes másodpercig végre kettesben legyenek. Meg fogja ölelni és ő vigasztalást lel ebben az ölelésben régen érezte már ennyire magányosnak szomorúnak nincs jó napja nagyon nincs reggel kezdődött egy telefonhívással. Ádám megérkezik valahára végre rámosolyog amitől melegség járja át. Mindketten másra gondolnak míg azt hiszik a másik is ugyanarra gondol. A férfit vágy fűti a lány dédelgetésre vágyik. Nem mintha a végeredmény ne egy és ugyanaz lenne a férfi ösztönösen ismeri a lány testét birtokolja és ez megnyugtatja a lányt mindig érezteti csodálatát és Bíbor örökösen ki van éhezve a csodálatra. Belépnek a lift ajtaján egy másik világ saját világuk várja őket ahol
180
nincsenek kollegák nincsenek kezelendő problémák csak ők vannak ketten akik eggyé forrnak össze az ajtó bezárultával azonnyomban egy szenvedélyes csókra fogaik össze is koccannak a nagy lendülettől nevetnek. Majd újrakezdik ezúttal finomabban Bíbor keze a férfi nyakában a férfi keze a lány fenekét érinti a lift cseng. Nem erről volt szó még csak az negyediken járnak az ajtó csenget. Legalább öt másodpercet veszítettek számolja a lány és amikor az ajtó nyílik két szemtelenül fiatal kamasz száll be gyakornokok talán. Udvariasan köszönnek az egymás mellett közömbösen álló férfinek és nőnek munkatársaknak akik együtt mennek kávézni talán egy korai ebédre gondolják amazok hiszen annak tűnnek tényleg azok is. A lány bosszús a férfi lopva játékos ujjaival végigcirógatja a derekát amitől a lány összerezzen hiszen azok ketten is megláthatják de rájön a férfinek van igaza háttal állnak nekik csak a mögöttük lévő tükör tanúja a maga hűvös és szenvtelen módján a lopott érintésnek.
22:13 Este sokáig dolgozik későn érkezik ideiglenes otthonába kimerült nyűgös szomorú elveszett nem érti miért vannak ilyen nyomorult napok az ember életében sűrűek mint az iszap ő pedig tehetetlen néha csak túl sok ez. Hiányzik Tücsök az idegen lakásban. Szia mosolyog rá halványan a lányra aki volt olyan kedves és befogadta a kőbányai kertes ház kisebbik szobájába ahol csak egy nagy fekete kanapé matrac van ugyan de kényelmesen elfér rajta mint ahogy ruhái fekszenek és lógnak az ósdi szekrényben amely mintha mesekönyvek elvarázsolt szekrénye lenne. Szia válaszolja a barátnője könyvét félretéve mi a baj?
181
Bíbor elosztja a maradék bort és kihoz a spájzból egy másik üveget. Nem sokat kellett bátorítani hogy elmesélje az egész szemét átkozott napját. A másik lány csendes hallgatóság de figyel feszülten udvariasan közbe közbe szól olykor ha szükségét érzi és amikor Bíbor elsírja magát átöleli. Pálinkát bontanak agárdi cigánymeggyet. Megkérdezhetem mi van köztetek? Bíbor tudja kiről beszél. Tényleg érdekel? Ha belegondolok nem nem az én dolgom. Miből gondolod hogy van valami? Ugyan már mindenkinek van szeme. Tehát pletykálnak? Sok mindent de nem az én dolgom komolyan nem. Köszönöm. Természetes. Szóval csak annyit akartam mondani hogy ne félj itt lenni láthatatlan leszek nem zavarlak azt hozol ide akit akarsz nem beszélek róla senkinek a te dolgod. Komolyan. Köszönöm mondja meghatottan ismét. Nem tudok semmit és majd meglátjuk hogy alakul de nagyon kedves tőled. Olyan jó vagy hozzám emeli tengersós szemeit és pálinkás poharát a láthatatlan lányra.
13. KEDD >>> AA > 13:04 > és lőn világosság >> Megfejtettem egy talányt, hogy alkalomadtán miért nem válaszolsz: hiba megkérdezni, hogy vagy. (Pedig érdekel.)
182
Hiba kérni, hogy mesélj, írj sokat. (Pedig hogy olvasnám!) De azt hiszem, hiba hibáztatni is téged mindezekért. Biztos el vagy havazva, esetleg anyukád kiskorodban lelkedre kötötte, hogy ne barátkozz szakállas bácsikkal. Lassan egy hónapos lesz - mármint a szakáll. Annyira nem is rossz ám, majd meglátod. Pinduri csigaházat puszild meg a nevemben, én pedig epekedve várom keserédes soraid mindig.
>>> BB > 14:28 > kőbányai blues >> Kedveseim! Csak hogy tudjatok előre tervezni: kéretik szabaddá tenni magatokat szeptember 24-én szombaton, kb. 6 órától egészen hajnalig. Tisztességes meghívó, részletes akcióterv hamarosan érkezik. Csókok
>>> AA > 15:33 > re: kőbányai blues >> Köszi a meghívást, ott leszek, illetve gondolom, leszünk. PuszA
>>> BB > 15:39 > re: kőbányai blues >> Na, mi ez az -ünk?
183
>>> AA > 17:17 > re: kőbányai blues >> A kedveseim vezetett félre, vagy csak ketten lesz-ünk? Oké, mondjuk tényleg nem kellene vadidegen emberek nevében nyilatkozni. Viszont ha már kivételesen válaszoltál, kapva kapok az alkalmon, hogy megkérdezzem: előre megfontolt szándékkal, valamilyen homályos koncepció mentén nem válaszolsz nekem mostanában? Talán a kérdések rosszak?
>>> BB > 17:47 > re: kőbányai blues >> na helló, nem, nem, nincs baj a kérdésekkel, sőt tegnap este majdnem fel is hívtalak. régen voltam ennyire depressziós, rég volt ennyire szar napom. isteni ébredéssel indult, aztán kiderült, hogy ki kell rúgnom az egyik emberemet, mert leépítés lesz. hamar túlestem rajta, túléltem, és még nevetni is tudtam volna rajta, mikor délután megtudtam, hogy megszületett a legjobb barátaim első gyermeke, Hajni - kilenc héttel korábban. ezt már igazán nem találtam viccesnek, sorstól, Istentől, ettől a kibaszott világtól. szóval totál KO. az új lakótársam (vasárnap elköltöztem) sem nagyon tudott lelket önteni belém, csak pálinkát, amitől kellemesen elzsibbadtam, és bár sírva aludtam el, mára már jobb.
184
fiatal kollégáim viszont megint találtak ürügyet arra, hogy mit kell ünnepelnünk csütörtök este a ChaChaChában, úgyhogy ha gondolja, érkezzünk elébb, oszt beszélgessünk! de addig is írj. itt vagyok, olvasom(nám). csók
>>> AA > 18:07 > re: kőbányai blues >> Hajnalt nagyon sajnálom, őszintén, de talán nem a sajnálat a legjobb szó. Bízom benne, hogy ettől csak jobban megerősödik, és helyes kislány lesz belőle. Remélem, megvan rá az esély - és miért ne lenne -, de ha kevés, akkor nincs isten, vagy ha igen, csakis kisbetűvel. Velem (ezekhez képest főleg) minden rendben, annak ellenére, hogy tegnap felmondtam, majd kisvártatva hagytam magam megvesztegetni, ami nem tett túl jót az önbecsülésemnek. Már ha van még egyáltalán. Mindegy, mostantól mocskosul sok pénzt fogok keresni, tehát befogom a pofám és teszem a dolgom. Tegnap szüntelenül te jártál a fejemben, bár mondanivalóm nem volt, hallani akartalak, legalább a hangod. Telepátia biztos. Végül azért nem hívtalak, mert elég perverz lett volna, ha nem szólok bele, csak szuszogok, te pedig nem hallod, hogy mit gondolok. Csütörtök egy remek ötlet! U.i.: Most kapcsolok, hétvégén elköltöztél?
185
14. SZERDA >>> BB > 18:55 > tehát>> akkor mindketten csütörtököt mondtunk.
>>> AA > 19:01 > re: tehát >> Mondjunk mondjuk 8-at? Mikor jönnek a kollégáid? Ja, és azt említettem volt, hogy a telefonomat elnyelte a Duna? Bizarr és hosszú történet, nem is untatlak vele, majd maximum élőben, ha kifogytunk az egyéb témákból.
15. CSÜTÖRTÖK >>> AA > 14:38 > nekem igen >> Magának 8?
>>> BB > 16:43 > re: nekem igen >> inkább 9, őrültek háza van. borotválkoztál?
186
>>> AA > 16:45 > re: nekem igen >> Bevallom férfiasan, hogy nem. Noha a Wilkonson emlékeztetett idejekorán, hogy vegyek pengét, inkább legyintettem. Hát maximum nem cirógatod az arcomat, vagy kizárólag kerti kesztyűben. Meg kell értened, most szakállprojekt van - még soha nem növesztettem szakállat, épp itt volt az ideje. És telefonom sincs még mindig, de diliház dettó, 9 oké, a fák alatt, mint a mesékben. ***
21:06 Anton bő húsz perce a fák alatt ül és nézelődik, mikor Bíbor megjelenik nyári ruhában, papucsban. A fiú talán még sosem látta papucsban. Elmosolyodik, feláll és megöleli. {Hogy van?} {Jól, élvezem a nyarat, amíg lehet.} {Igen, azt látom. Jó a napszemüvege.} {Köszönöm, én is bírom a pöttyöket a magáén. És? Minden rendben?} {Persze, nagyon örülök, hogy látom.} {Én is.} {Igyunk valamit, mit kér?} {Maga mit iszik?} {Almafröccsöt, korán van még. De persze egy pálinkában is benne vagyok.}
187
{Jäger?} {Abban meg pláne. Megy az almaléhez, beleöntöm.} A fiú visszaül poharakkal a kezében, a lány gyufával bajlódik. Kiveszi a kezéből, tüzet ad neki, majd ő is rágyújt. {Köszönöm} gondolja Bíbor. {Egészségére. Az örök életre.} {Ihatnánk valami másra is.}
{Semmi jobb nem jut eszembe. Hogyhogy elköltözött?} {Elkezdték végre szétverni a lakást.} {És most akkor hol lakik?} {Egy kolleginánál. Helyes lány, biztos látta már.} {Biztos. És mi van Tücsökkel?} {Szegény bogárka hazament, apuhoz.} {Értem. Szegény. És a kedves apuka jól főz?} {Szerencsére igen.} {Akkor biztos jó dolga lesz.} {Remélem. De akkor is, úgy hiányzik.} {Tegnap vettem egy repülőjegyet.} {Hová repül?} {Londonba, egy barátomhoz.} {Imádom Londont!} {Én is.} {Volt már ott?} {Néhányszor.} {És mikor megy?} {Karácsony után. December huszonnyolcadikán repülök.} {Mennyi időre?} {Majdnem két hét. Tizedikén jövök csak haza.} {Irigylem.}
188
Ádám jelenik meg, a lány arca felderül. Anton titkon remélte, hogy a férfi aznap este nem lesz ott. - Ülj le! Többiek? - Még érkeznek. - Anton - nyújtja a kezét a férfinek, mert nem biztos benne, hogy be lettek mutatva, vagy hogy a férfi emlékszik rá. - Igen, már találkoztunk - szorítja meg a kezét. - Hogy vagy? - Minden a legnagyobb rendben. És veled? - Jól. - Hát ennek szívből örülök. Hozok valamit inni szólal meg Bíbor hangosan és feláll nem kicsit érzi kellemetlennek hirtelen ezt a háromszöget de már nincs visszaút. Mindketten utánanéznek a lánynak, a fiú szeme sarkából Ádámra pillant, amaz épp önkéntelenül megnyalja a szája szélét, mint egy ragadozó, aki prédáját lesi. Egy krokodil. Most esik le neki, Ádám egy kibaszott krokodilra emlékezteti. A férfi leveszi Bíborról a szemét és elnéz a fiú mellett, nem szólal meg. Anton sem erőlteti a beszélgetést, minek beszélgessen egy krokodillal, az elég hülye szituáció lenne. Mit kérdezne? Mi akarsz lenni ha újjászületsz? Csizma vagy táska? Ezen gúnyosan elmosolyodik, de továbbra sem szólal meg. Csendkirályt játszanak, hát legyen, nem zavarja a csend. Illetve nem a csend zavarja, pontosít magában. Ez nem volt jó ötlet ez nagyon nem volt jó ötlet járkál fel alá a gondolat Bíbor fejében miközben poharakkal a kezében nyomakszik vissza az asztal felé. Tényleg nem volt jó ötlet remélem nem estek egymásnak
189
ezek ketten. Nem könnyebbül meg amint megpillantja őket a férfit és a kisfiút ahogy ott ülnek csak ülnek és nem szólnak egymáshoz. Itt lehetnének már a többiek. Hozom a három Jaägert is mondja. Segítsek? kérdezi Ádám. {Azt hiszem hazamegyek} súgja gondolatban Anton a lánynak, amikor másodjára koccintanak. {Miért?} {Nem akarok zavarni.} {Ne legyen hülye, már miért zavarna?} néz felháborodottan. {Tessék?} {Kérem, ne menjen.} {Nem tudom, olyan kellemetlen} tűnődik a fiú. {Micsoda?} {Nem tudom.} {Azt hiszem, értem.} {Igen? Akkor alkalomadtán elmagyarázhatná nekem is.} {Legközelebb.} {Megbeszéltük. Hozok valamit inni.} {De ígérje meg, hogy nem tűnik el!} {Nem fogok.} A szó amint elhagyja a másik férfi száját lehuppan a lány ölébe combjánál érinti meg és végigsimítja a hasát a bordáit. Az egyik bordán átsuhan a lapockájára így éri el a nyakát és jut el a füléig: kívánlak! A lány leveszi térdéről a férfi kezét és visszasúgja. Nem itt nem lehet. Megőrültél. Őrülten kívánlak.
190
Most nem mondja határozottan ám belül zavarban van úgy érzi arca lángol mindenki őket nézi. Pedig nem a férfi figyel így biztos ebben. Anton az emberek által találomra nyitott résen keresztül látja az érintést és Bíbor arcát egy pillanatra, mielőtt a rés összezárul. Erős kísértést érez, hogy visszatérvén véletlenül ráborítsa a kezében tartott pohár bort a férfire, talán a lányra is juthatna belőle. Vagy még inkább haza kellene mennem, gondolja, de nem, kivételesen nem lesz gyerekes. Erőt vesz magán, és visszamegy az asztalhoz. A lány szeme, úgy tűnik neki, felcsillan, amint meglátja. - Örülök, hogy visszajöttél - mondja a lány ezúttal hangosan, hogy Ádám is hallja. - Valami érdekes? - Semmi különös, a szokásos massza. - Nem táncolunk? - Nem tudok táncolni - válaszolja Anton a hirtelen hölgyválaszra. - Én sem, de ez sosem akadályoz meg benne – nyugtatja meg Bíbor. Ádám nem szól közbe, úgy tesz, mintha nem figyelne rájuk, pedig nagyon is fülel, Anton biztos ebben. A táncparketten állnak, a fiú a kezét nyújtja, a lány elfogadja. {Béna a szakálla, de meg lehet szokni} gondolja. {Köszönöm. Ezt bóknak veszem.} {Valami olyasmi is volt.} {Lassúzunk?} {Erre?} {Miért ne?} Bíbor Anton tenyerén tűnődik ahogy táncolnak majd eszébe jutnak Ádáméi. Azok az ujjak azok a gyönyörű ujjak. Kiűzi a gondolatot a
191
fejéből közelebb bújik a kisfiúhoz körülöttük üvölt a zene emberek törzsi táncukat járják ők lassúznak milyen romantikus de egyben furcsán is érzi magát de a férfinek meg kell tanulnia ha ő nem lehet teljesen Bíboré addig ő se lesz teljesen az övé. A kisfiúval mindig jól érzi magát biztonságban de máshogy az örökös derű ami belőle árad a készség hogy mindent el tud viccelni a maga cinikus öniróniába hajló idealista módján rendszerint jobb kedvre deríti. Örül hogy felbukkant életében. Elkalandozik Londonra gondol a városra ami túl nagy hogy szeretni lehessen de ő mégis szereti járt már ott többször nem egy Róma de azért varázslatos város sokatlátott sokféle furcsa emberrel. Nem akar jönni? suttogja a kisfiú a lány szerint édesen félénken. Úgy értem Londonba. Nem akar jönni velem Londonba? Rámférne mereng el a gondolatban kicsit kiszakadnék az életemből. Azért nem lehet olyan rossz az az élet. Komolyan? kérdez rá a lány, amint leesett neki, hogy a fiú talán tényleg komolyan gondolja. A meghívás áll éljen vele szakadjon ki bátran! Gondolkozni fogok rajta. Amennyit csak akar, de mikulásig azért mondjon valamit. Szállás ilyenek tudja. Nehezen magyaráznám el a barátom feleségének hogy ki ez az ázott magyar kislány a küszöbükön. Nem hiszem ugyan hogy nagyon meglepődne egy jó teát biztos kapna. Mégis talán illene előre szólnom neki. Jó. Ígérem mikulásig választ kap. Csendben táncolnak tovább ki-ki a maga gondolataiban míg meg nem unják. Köszönöm a táncot és a meghívást pukedlizik Bíbor a fiú válaszul meghajol. Visszamegyünk? kérdezi a lány.
192
Maga menjen én körbenézek. Kér valamit? Most nem mondja. Anton meghajol ismét új arcot vesz fel és beleolvad a tömegbe. Kettesben ülnek az asztalnál Ádámmal a lánynak koncentrálnia kell hogy a tömeg az emberek a zene ne szűnjenek meg körülötte. Sosem érzett még ilyen elemi vágyat majd kiszakad úgy lüktet a méhe pedig a férfi éppen nem is ér hozzá játszik vele. Menjünk mondja Ádám mintha a gondolataiban olvasna megérintve Bíbor térdét finoman. Elektromosság szalad végig a lány testén a pihék a tarkóján felszikráznak. Hívj egy taxit suttogja és eszébe jut Anton. Kint találkozunk mondja és találomra elindul a tömegbe de nem nem látja nem találja nem érzi semerre talán mégis hazament. Nem szép tőle nyugtázza és apró lépteivel a kijárat felé veszi az irányt. Hová menjünk kérdezi a férfi a szigetbejárónál. Bárhová csak kettesben legyünk bújik hozzá a lány már nem félve nem törődve hogy bárki is meglátja őket. Van egy ötletem mondja a férfi. Anton fél óra múlva kezében két fröccsel az asztalnál áll értetlenül, Bíbor és Ádám helyén idegenek ülnek. Ostobán áll ott egy percig, magatehetetlennek érzi magát, majd mint aki álomból ébred, megfordul, és újra a bárpult felé veszi az irányt. A fröccsök mellé rendel két Jaägert is, az egyiket egy ismeretlen lánynak nyújtja, aki mellette áll. A lány elfogadja, koccintanak. - Egészségedre! - Egészségünkre! Anton bemutatkozik, a lány is.
193
- Egyedül vagy? - kérdezi a lány. - Úgy tűnik. Leléptek a barátaim - biggyeszti le a száját a fiú. - Nem szép tőlük, hogy itt hagytak. - Te viszont az vagy. - Óóó, lassan a testtel! Nekem viszont van a barátom, szóval ha megbocsátasz, visszamegyek hozzá. - Meg van bocsátva. Szeressétek egymást, amennyire csak tudjátok. Mit mondtál, hogy is hívnak? - Teljesen mindegy, holnap úgysem fogsz rá emlékezni. - Honnan vagy ebben olyan biztos? - Hagyjuk. Most tényleg mennem kell. Kösz az italt. - Bármikor. A panzió szobájának áporodott levegője porszemeket ásít míg az ágyon lévő pár szeretkezik. A lány próbál nem tudomást venni a kesernyés illatról ami beáramlik a tüdejébe próbál a férfire koncentrálni de minduntalan a recepciós kaján arcán terpeszkedő foghíjas vigyora jut eszébe. Hirtelen olyan olcsónak érzi magát sírhatnékja támad de nem sír nem akarja megijeszteni a férfit a férfit akiben úgy tűnik erősebb a vágy mint sem a pisiszagú környezettel foglalkozzon. És a lány ennek voltaképp örül ennek örömében el is szégyelli magát saját buta gondolatai miatt és újra próbál elveszni a monoton lüktetésben. Hazafelé a fiúra séta közben rátör a részeg önsajnálat. Ha kérdeznék sem tudná megmondani, mi baja van konkrétan, egyszerűen csak elkapta és nem ereszti a sivárság érzése, a városról visszaverődő szürke szomorúság. Az a fajta tehetetlen bú, gondol az emlékre, amit fiatalkorában érzett sokszor félálomban-féléberen, amikor sosem ismert apja halálát élte át. Természetesen nem az ő halálát, csak a
194
pillanatot, amikor felismerte a különbséget élő és halott között, amikor megértette a halál célját és értelmét. Amikor átérezte, hogy mi az a nem létezés. Idővel ezek a látomások olykor kiterjedtek az élőkre is, mint ahogy most is. Anyja képzelt halálának érzése belemarkol a szívébe és csak szorítja, szorítja, egyedül érzi magát, mocskosul egyedül. Nyel egyet és elengedi könnyeit, zokogás rázza meg a felsőtestét, a szorítás enyhül, a gondolatok értelmet nyernek. Patakokban folynak könnyei, miközben maga sem érti, honnan ez a hirtelen önsajnálat. Örülnie kellene Bíbornak. A lány boldog, legalábbis annak tűnt, és hogy nem vele, az ebből a szempontból nem számít. Londonra gondol, arra, hogy miért kérte a lányt, hogy tartson vele. Nem mintha nem akarta volna, tényleg, de hát mégis. Feltámadt benne valamiféle versenyszellem? Ez nem jellemző rá, emlékezteti magát szigorúan, sosem száll bele olyan játékba, ahol egyértelműen ő a vesztes. Márpedig a férfi és a lány között a kapocs tapintható volt, bármennyire is igyekeztek ezt leplezni. Hirtelen rosszullét kapja el, öklendezik, és a Bem rakpart bicikliútjára hányja az este elfogyasztott alkohol java részét. Micsoda pazarlás, gondolja vidáman, és ettől a gondolattól valóban felvidul, jobban érzi magát egy kicsit. Gyűrött rágót vesz elő a zsebéből, és az jut eszébe, ha lenne telefonja, most felhívná Cilit, hátha. Ostoba ötlet, nem oldana meg semmit, sőt, mindent csak még bonyolultabbá tenne. Erőt vesz magán, megpróbál kiegyenesedni, és amint ráeszmél, hogy már nem szédül annyira, kihúzza magát. Felszegi fejét és megpróbálja úgy is tartani az erős gravitáció ellenében. Elindul, az útra fókuszál, mindjárt otthon van.
195
A lány rövid csókot inkább puszit lehel búcsúzóul a férfi szájára Ádám ezt sem érti. Rákérdez a taxiban miért ilyen szótlan amit Bíbor válasz nélkül hagy. Baj van kérdezi miközben átöleli. A lány odébb húzódik nem érti ő maga sem miért hazudja hogy nincsen baj csodás este volt tényleg csak utálom hogy haza kell menned mindig minden átkozott hajnal hasadtával. Biztos lehetsz benne hogy ezzel én is így vagyok válaszolja Ádám és a lány érzi érezni akarja rajta hogy igazat mond hogy haza kell mennie és ezen a tényen a szavak nem tudnak változtatni. Harmadjára találja el a még mindig idegen kulccsal a kulcslyukat. Lábujjhegyen oson be a lakásba bár nem tudja otthon van-e a láthatatlan lány. Reméli hogy nincs de ha mégis akkor semmiképp nem akarja hogy ebben az állapotban lássa. Mindent összevetve élni kellett volna az ajánlattal ide kellett volna jönni nem abba a patkánytanyából kialakított csótányfészekbe. Na majd legközelebb. Nem lesz legközelebb. Never say never. Részeg szavak és mondatok keringőznek félig angolul fejében miközben megszabadul ruháitól és beáll a zuhany alá lemosni magáról a másik imádott illatát és a szoba ó az a koszos szoba mélyen megalázó mocskát. Mindkettő mélyen pórusaiba ette magát jó alaposan beszappanozza testét mindenhol haját kétszer is megmossa utána csak áll a vízesés alatt. Szeretné ha kimoshatná orrát torkát is még mindig érzi minden lélegzettel a kesernyés halott illatot és észre sem veszi hogy könnyei együtt csorognak arcán a vízzel.
196
16. PÉNTEK 10:48 Amikor Anton belép az irodaházba, Szilvi éppen egy nagy tálcával a kezében egyensúlyoz a lift felé. Kávéscsészék, kiskanalak felett a fiúra mosolyog, mint mindig, a fiú felkapja szemét a melleiről, mint mindig. - Nagy buli van valahol? - érdeklődik kedvesen. - Valami meeting van a konferenciateremben. Azt hiszem ráadásul, hogy ti szerveztétek. Neked nem kellene ott lenned? - Nem tudom, nem szólt senki. Második emelet, a lift megáll. Kinyílik az ajtó, a folyosó üres. Szellemjárat, gondolja a fiú, senki evilági. - Hosszú volt az éjszaka? - érdeklődik a lány. - Előfordul. És te? Jártál valamerre? - Barátnőimmel voltunk bulizni. Lányos este volt. - Hol voltatok? - A Chachában. Negyedik emelet. - Én is ott voltam - mondja a fiú meglepetten. - Tényleg? Hogyhogy nem találkoztunk? - Nem tudom, de sajnálom. Egyszer elmehetnénk valahová együtt. Hatodik emelet, csenget az ajtó, Szilvi ránéz a fiúra. - Benne vagyok - mondja könnyedén, és kiszáll. Anton magára marad. Úristen, mit csinálok? - gondolja a hetediken. - “Amíg hevülsz, az asszonyhoz úgy menekülsz, hogy óvjon karja öle térde” - suttogja fülébe szellemnyelven József Attila a hetedik és a
197
nyolcadik emelet között. A fiú szokásához híven bedobja az Alka-seltzert egy bő fél liter vízbe, vár egy percet, közben a pezsgést hallgatja. - Már megint piáltál? - zavarja meg Laci a pezsgést. - Csak pár pohárral. Viszont összefutottam a kis kedvenceddel a liftben. - És mi volt? - Dumáltunk, és hát említettem neki, hogy elmehetnénk valahová alkalomadtán. Hármasban. - És mit mondott? - Hogy jó. - Tudta, ki vagyok? - Hát persze. Bár a férfi szabadságon van a lány nem halogatja tovább felhívja úgy érzi beszélniük kell a tegnap estéről. Ádám nem veszi fel fél óra múlva újra hívja türelmetlen tényleg beszélniük kellene a rossz érzés gombóc tegnap este óta ott lebzsel a lány torkában és nem úgy tűnik hogy távozni akarna. Nem is gombóc az hanem pormacska maga alá vizelt porcica ami nem tud sehogy sem akar eltűnni onnan csak nyávog keservesen a lány a fejében hallja vizelete büdös mint egy kandúré pedig biztos benne hogy csak egy félénk kiscica éles karmokkal. Reméli ha beszélnek a férfi negro cukor ízű hangja kicsalogatja onnan mindig megnyugtatja már a hangja érintése is. Csak kicsöng csak kicsöng jelenleg nem elérhető. Újrahívja. Kicsöng csak kicsöng próbálja később. Egy óra elteltével hirtelen ötlettől ihletve a vonalas készülékről hívja Ádám számát azt nem jelzi ki. Láss csodát a férfi harmadik csörgésre
198
felveszi. A lány gúnyosan szól bele a telefonba. Szia én vagyok meglepődtél? Nem dehogy most láttam hogy kerestél szabadkozik nem voltam a telefon közelében. Hogy vagy baj van? Nem dehogy de beszélnünk kellene a tegnapról. Persze válaszolja a férfihang amit cseppet sem édes mentolos és megnyugtató ahogy arra számított sőt hideg mint a fagylalt keserű mint a medvecukor. Amikor a lány füle meghallja hogy valaki másnak odasúgja munka szívem csak munka agya először el sem hiszi. Leesik elpattan mint egy bögre pereme és leteszi a kagylót. A férfi hiába hívja vissza három órával később nem veszi fel nem megint nem. És amikor ismeretlen szám keresi gonoszul felkacag belül mit képzelsz te rólam? *** >>> BB > 17:20 > london >> komoly volt, vagy csak a sörök beszéltek belőled?
>>> AA > 17:47 > re: london >> Nem ittam egy korty sört sem tegnap. Szóval, igen, komolyan gondoltam, de hagyj még időt hétfőig. Cilivel mindenképpen beszélnem kellene róla a tisztesség kedvéért, ami nem tudom, mennyire lesz egyszerű. Sosem tudom, milyen stratégiát alkalmazzak, hívjam fel vagy sumákoljak? Egyenes vagy görbe? Örök dilemma. Mostanában hajlok az egyenesre, kipróbálás szinten legalábbis. Elméletileg működnie kell.
199
>>> BB > 17:57 > re: london >> egyenesen és egyszerűen hívd el őt Londonba és próbáljátok meg jól érezni magatokat!
>>> AA > 18:36 > re: london >> Félreértesz. Veled vagy egyedül megyek, harmadik opció nincs. Amúgy vicces volt tegnap, hogy a lelkemre kötötted, hogy ne tűnjek el, és csak aztán tűntél el.
20. HÉTFŐ 11:56 Mindenki szedelődzködik hogy visszaköltözzön pár órára az íróasztala mögé mikor a férfi megszólal beszélhetnénk pár szót négyszemközt? Szavait egyenesen Bíbornak szegezi. A lány egész reggel félt ettől a kérdéstől de közben elég erős annak érzi magát megbántottnak. Megvonja vállát. Persze nyomja meg sűrített hűvös hivatalos páracseppekkel a szót. A tárgyalóban egy asztalon figyelő tollon kívül nem marad más mintha soha nem is lett volna csak ők ketten. Sajnálom. Erre nem számított hosszas előadást várt. Várja a folytatást ám a férfi hallgat. És amikor rájön nem fog magyarázkodni látja hogy a férfi
200
szeme még mindig nyíltan kutatja az övét. Felveszi a harcot hagyja hogy Ádám tekintete fúrja bele magát még jobban az övébe majd mikor már elviselhetetlen mint egy tű hegye megszakítja a szemkontaktust. Azt elhiszem válaszolja kimérten. A férfi szótlan szemei nagyok tényleg őszintének tűnik nem is tudom mit vártam suhan át a fején és ezzel el is vesztette a csatát. Most mennem kell kezd visszavonulásba. Beszéljük ezt meg valamelyik este érik el a férfi búcsúszavai. Eléggé zsúfolt a hetem veti oda mígnem végre eléri a kilincset és kinyitja a tárgyaló ajtaját magára hagyva a férfit. Tekintete érzi perzseli tarkóját.
21. KEDD >>> AA > 14:17 > csingiling >> Újra van telefonom, csilivili, vadiúj! Mondjuk le lettem cseszve alaposan, mert mint kiderült, van egy ügyfél, aki egy hete próbál elérni - természetesen hiába. Ne is kérdezd, miért nem keresett az a barom a benti számom vagy skype-on, az e-mailről már nem is beszélve. Őszintén nem tudom, vajmi kevés fogalmam van a papucsállatkák problémamegoldó képességeiről. De minden jó, ha a vége új telefon, és bár megkaptam a magam fejmosását, mellécsaptak egy csinos keretet is. Szóval mostantól újra hívhatsz, sőt hívj! Számom a régi.
201
22. SZERDA 09:03 Egy képeslapot talál két szórólap között a postaládában. A képen egy rajz, ami egy macskát ábrázol mandolinnal a mancsában. A hátoldalán csak ennyi áll girbegurba, nehezen olvasható betűkkel: Én is, de már elmúlt. Vigyázz magadra! Anton hirtelen megérti Luca örökös mosolyát, és elszomorodik, mennyire hasonlítanak. Ő a lány, aki képeslapokat küld búcsúzóul. Anton a fiú, aki könyveket hagy maga után embereknél. Soha nem érezte még ilyen közel egymáshoz magukat. Légy jó, suttogja. Visszadobja a képeslapot a postaládába, és elindul a munkahelyére.
19:07 Hazafelé egész úton könyvek járnak a fejében. A könyvespolc előtt végül Junicsi Watanabe Japán szeretők című regénye mellett dönt. Szép történet, reméli, hogy tetszeni fog neki. Előveszi a füzetét, és ceruzát keres. A könyv első fehér lapjára néhány sort ír, még Horvátországból. „Várni tőle bármit is Önhittség és buta is Volt ami marad Meg nem szakad Könnyre már csak könyvön fakad.
202
Futni tőle bárhogy is Próba csak és gyáva is Van ami marad El nem szakad Csókra már csak bortól fakad Szájra könny és szemre csók Felébreszti álmodót” Végül nem írja alá. Majd holnap elküldi Lucának, gondolja naívan. Végül csak november 25-én adja postára, miután az azt megelőző éjjel utoljára, egy pillanatra találkoznak.
23. CSÜTÖRTÖK 11:21 Hosszú idő óta először ébred ébresztőóra nélkül. Kinyitja a szemét és Tücsök csaholására hatalmasat nyújtózik. Először nem tudja hol is van majd az ásítás közben helyére kerül minden Balatonfüreden a családi ház emeletén gyerekkori szobájában. A szőnyeg gyengéden végigsimítja meztelen talpát amikor kikel az ágyból. Elhúzza a függönyt eltakarja szemét napsütés szikrázik a madarak csőrén. Visszafekszik még egy kicsit lustálkodni a takaró alá végülis ma van a szülinapja.
12:26 Bekapcsolja a telefonját a beérkező üzenetek egymás után csipognak.
203
Nem számolja hányszor fogmosás közben.
13:01 Apukájával gyerekkori kedvencét rántottsajtot ebédel az ebédlőben neki ugyan reggeli. Utána kettesben kimennek a házhoz tartozó tuják és sövények által rejtett kis kertbe. Itt növényekről és zöldségekről beszélgetnek ami őt ugyan soha nem kötötte le túlzottan de szereti édesapja zöngékben gazdag mély hangját. A dolgok hétköznapisága megnyugtatja olyan mintha egy átlagos őszi hétvégére látogatott volna haza azzal a különbséggel hogy pont ezen a napon évek óta csak telefonon beszéltek. A nagy szavakat ösztönösen kerülik mindketten ma ennek nincs ideje se a számonkérésnek se a tanácsoknak.
14:51 Az a néhány ember akivel útközben találkozik mind mosolyog rá kutyasétáltatás közben. Igen ma valahogy mindenki mosolyog talán mert ő szikrázik mindenkinél jobban. A kis keresztutcák közé rejtett apró cukrászdában négy gombóc fagyit kér magának kehelybe csokoládét szamócát meggyet és szőlőt egyet egy tölcsérbe és hozzájuk nagy forrócsokit.
15:01 Tücsök a lábánál izgatottan nézi a gombóc vaníliafagyit a tölcsérben. Igen ez a tied mondja Bíbor hangosan és vigyáz hogy nehogy ujjai is a kutya szájában végezzék persze feleslegesen erre bogárka izgatottság ide vagy oda nála is jobban ügyel.
204
Míg az óriás bögre forró csokoládéját szürcsöli tizenkét üzenetre válaszol egyenként de abbahagyja amikor egy bácsi megsimogatja a kutyát és megkérdezi a nevét. Könnyed csevejbe bonyolódnak Tücsök kapcsán és ő hamarosan nem bírja tovább elárulja hogy születésnapja van. A bácsi boldog születésnapot édest kíván és nem kérdezi meg hogy hányadik hiszen a nőknél nem számít a kor csak hogy boldogak legyenek teszi hozzá. Közben keserédesen látja magát ahogy amikor hazaérkezik megcsókolja felesége urnáját. Tegnap talán elfelejtette pedig megegyeztek még bő fél évszázaddal ezelőtt hogy életük végéig minden nap megcsókolják egymást. Vigyázzon magára édesem legyen mindig nagyon boldog mondja neki búcsúzóul. Bíbor visszamosolyog kezébe veszi telefonját de mielőtt újra a köszönöm szó mindenféle variációján kezdene töprengeni a nap felé fordítja arcát és hagyja bőrén szétterülni a szeptemberi nap melegét. Gyerünk többre is képes vagy bíztatja és örül hogy idén nem esik az eső. Tiszta az ég egész héten vénasszonyok nyara volt de a mai inkább indián nyári napsütés.
16:21 A móló mindössze húsz perc séta a cukrászdától de hazamegy előtte. Elbúcsúzik édesapjától aki nem mutatja de boldog hogy meglátogatta pont ezen a napon és most szomorú hogy újra magára hagyja a kertben. Meglátogatod kérdezi búcsúzóul a férfi félig kérdés félig kijelentésként. Bíbor bólint. Édesapja a vállára teszi a kezét és azt mondja jó kislány. Bíbor hirtelen átlépi a kartávolságot és szorosan belefúrja magát az ölelésébe. Amikor kihajt a kertkapun a férfi marad még pár percig míg az autó el nem tűnik a szeme elől Tücsök mellette áll és fejét a férfi tenyere alá
205
nyomja így osztozik vele a hirtelen támadt űrben amit a lány hagyott maga után távoztával.
17:14 Piros napszemüvegét nézi a visszapillantóban hangosan énekel a nyitott ablaknál kertek alatt oson le a mólóhoz. Leül a kőre farmerban és nézi a délutáni nap sütötte tavat a déli partot a gyönyörű Balatont és elveszik gondolataiban. Mikor már elég üresnek érzi magát visszaül az autóba és a hetes út felé veszi az irányt.
18:02 Hogy van kérdezi a fehér kötényes ápolónőt aki kedvesen visszamosolyog megismeri a lányt. Ma éppen jó napja van dudorászik válaszolja. Bemehetek hozzá? Hát persze. Ki az kérdezi a fehér hajú asszony aki mintha most ébredt volna a karosszékben. Ki az? kérdezi még egyszer hangja szárazon visszhangzik a fehér falakon és felemeli jobb kezét melyen egyszerű arany karikagyűrű csillog belsejében gravírozott férfinév és dátum rejtőzik. Én vagyok. A kisunokád válaszolja Bíbor az ajtóból szomorú mély szeretettel a hangjában odalép hozzá és arcon csókolja. Hogy vagy? Ó de jó hogy jöttél felteszek egy kis teát pattanna fel az idős hölgy de nem megy már ez olyan gyorsan a lány könnyedén megelőzi. Hagyd csak majd megcsinálom én és két perc múlva a vízforraló fájdalmas hangon bugyogni kezd sípol sziszeg. Hát persze alig van
206
benne víz teljesen el van ma varázsolva. És hogy vagy? Jól vagyok jól vagyok öregesen de jól vagyok. Jó hogy látlak régen nem jöttél. Hol van az a kislány aki mindig veled van hol van az én kisunokám kérdezi váratlanul zöld vizes szemeit a lányra fókuszálva. De hiszen én vagyok az drága nagymami csak kicsit megnőttem időközben. Persze persze nem is úgy értettem ám tudom ám hogy te vagy az én egyetlen kisunokám. Tudod milyen az idő ma van ma holnap pedig holnap, de a múlt egy hosszúra nyúlt tegnap és hát néha nehezen teszek különbséget a tegnapok között. Tudom válaszolja a kislány Bíborban. És mesélj, hogy megy sorod kérdezi mit is csinálsz pontosan? Elfelejtettem tudod milyen rövid tud néha lenni az agyam pedig úgy igyekszem. Minden rendben velem jól vagyok azt hiszem nagyon jól vagyok. Azt hiszed? Hát remélem is tudod kisunokám hinni valamiben éppenséggel bármiben mindennél könnyebb. Még ha néha nem is így tűnik hallgass öreganyádra. És Bíbor hallgatott nagyon is tudta mennyire igaza van csapott fel és öntötte el a szeretet egy hulláma nagymamája iránt. Olvassak neked? kérdezi gyengéden. Az nagyon jó lenne válaszolja az öreg hölgy akinek a múlt egy hosszúra nyúlt tegnap és néha fel sem ismeri.
19:34 Budapest felé az autóból felhívja a férfit hét percet beszélnek ma lezárja végre nem megy ez neki nem való többet érdemel. Hajnalban lezárja pontosít amíg a férfi összeszedelőzködik lezárja.
207
Addig viszont ma még megérdemel egy szép estét és hajnalban mondja ki hogy ez így nem működik tovább.
20:33 A férfi a lépcsőn ül a szíve nagyot dobban majd kiugrik. Elpirul úgy érzi ennyi szépségbe ahogy Ádám mosolyog kezében egy óriási csokor rózsa tüskék nélkül majdnem a nyakába ugrik a férfi megcsókolja. Boldog születésnapot mondja mézédes hangján. Köszönöm kapaszkodik bele a lány és azt kívánja bár ilyen egyszerű lenne ez az egész.
21:10 Gazpachot főz vacsorára imádja az olasz konyhát és mikor éppen a forró vízből emeli ki a paradicsomot hogy meghámozza hirtelen annyira de annyira normálisnak érzi magát. A világ a helyére kerül egy pillanatra. Olyan hétköznapi ahogy nevetnek butaságokon a szerelem nyelvén csípősen odaszólva kerülve a komolyabb témákat. Eszükbe se jut érinteni hogy mi van közöttük mi várja otthon a másikat ezek mind kimondatlan maradnak egyszerűen csak elvesznek a pillanatban a jelen természetességében. Bíbor kívülről nézi magukat ahogy esznek az asztalnál a férfi ódákat zeng a levesről és közben nagymamájára gondol és arra hogy örült hogy bement hozzá az otthonba hiszen a szeretet a legfontosabb és hogy ezt ne csak a másiknak másoknak címzett szavakkal hanem tettekkel is adjuk át.
208
23:58 A szobában a férfi alszik mikor halkan fel ne ébressze előveszi a kiskönyvet táskájából és mobiljával kezében lábujjhegyen kisettenkedik a szobából. Mit csinálsz kérdezi lakótársa aki mint egy jelenés sejlik fel üres bögrével a konyhában. Bíbor majdnem szívinfarktust kap. Sajnálom nem akartalak megijeszteni mentegetőzik a láthatatlan lány. Semmi baj csak olyan átkozottul halk vagy néha. Bocsánat. Szóval mi ez a könyv vagy napló kérdezi kíváncsian. Nem nem napló csak egy füzet mutatja meg a füzetet ami bőrkötésével tényleg inkább egy könyvre hasonlít. Van egy játékom suttogja Bíbor sejtelmesen mintha nagy titok lenne. A maga módján az is hiszen édesapján kívül nem hiszi hogy más tudna a létezéséről. Mi az mi az? kíváncsiskodik tovább a másik. A szülinapi füzetbe minden évben felírom az emberek neveit akik köszöntöttek. Kislánykoromban fényképeket is ragasztottam bele. Ez tetszik, nagyon aranyos. Megmutatod? Persze. Mióta vezeted? kérdezi miközben a könyvet forgatja bele beleolvas ismeretlen nevek ismeretlen jelzőkkel illetett életeket élnek benne. Egy közös bennük Bíbor. Nyolc éves koromtól ez már a második ilyen füzet. És szép napod volt? A legszebb már nagyon régóta. Mikor visszamegy a férfi egyenletesen szuszog a hátán fekve meg sem mozdul nem tűnik úgy hogy észrevette volna hogy otthagyta.
209
Finoman odabújik közelkuckózik átöleli és megpuszilja félálomban. Így alszik és búcsúzik el.
03:53 Még sötét van felriad egy pillanatra ahogy Ádám kimászik mellőle. Nem nyúl utána szemét se nyitja ki megszokta már. Nem akar felébredni boldog születésmásnapjának magányos hajnalára így egy szót sem szól míg a férfi csendesen hogy fel ne ébressze öltözik. Mikor odahajol és megcsókolja visszacsókol és arra gondol amit nincs szíve kimondani míg a férfi felegyenesedik öleléséből ez a csók volt az utolsó.
24. SZOMBAT 19:21 Polaroid fényképezőgép kattan, a világ fehérségben úszik pár másodpercig, lassan nyeri vissza eredeti színeit. Anton mellett Bíbor áll, egymás felé fordulnak, a lány megfogja a kezét, így állnak, mosolyogva. {Legalább lesz közös fényképünk} gondolja a lány. {Mindig is szerettem volna egyet. Kiteszem az íróasztalomra.} {Mit iszik?} {Semmit, kocsival jöttem.} {Megőrült?} Mielőtt válaszolna, Bíbor hozzásimul, Polariod fényképezőgép kattan, Anton szürke szemébe ismét éles fehér fény hasít.
210
{Boldog születésnapot} gondloja, kettesben állnak a kertben. {Köszönöm. Ajándékot is kapok?} {Tudom, hogy csak ezért hívott meg, így készültem. Parancsoljon.} A Bíborban lakozó kislány izgatottan szedi le a csomagolópapírt, az eheti Élet és irodalom címoldalát. {Tizenhét éves koromban kaptam utoljára írott cd-t!} {A kamasz szerelmesek kézikönyvében találtam az ötletet. Azt írja, ezután a gesztus után bizonyos, hogy választottam a karjaimba omlik. Persze csak képletesen.} {Nagyon kedves} válaszolja Bíbor és szorosan megöleli a kisfiút. {Nekem is van ám egy ajándékom, itt várjon.} {Meg se mozdulok} néz a lány után, amint eltűnik az egyik szobában, hogy pár pillanattal később egy füzettel a kezében térjen vissza. {Tessék, ez a magáé.} {Nagyon köszönöm. Ez gyönyörű!} mosolyog a fiú fülig érő szájjal, és szorosan visszaöleli a lányt a soron következő, szám szerint huszonharmadik füzetével a kezében. A csengő megszólal, Anton megbocsát, Bíbor az ajtó felé libben. - Különben ti honnan ismeritek egymást? - kérdezi egy srác, akit életében először lát. Amikor motyog valamit válaszul, majd felméri a terepet; olyan tizenöt-húsz ember lehet, az emberek nagy része láthatóan nem ismeri egymást. Különböző társaságok klikkekbe tömörülnek, mindenki saját ismerőseit keresi zavarában, vagy legalább valakit, akivel már beszélt két szót korábban. Idővel majd szépen lassan egymás között is feloldódnak, új ismeretségek születnek. Később mindenki megtalálja majd saját
211
történetét erről az estéről, hetekig beszélnek még róla, míg nem jönnek az újabb, frissebb történetek. - Heló, mi még nem találkoztunk - szól hozzá egy lány a konyhában. - Valóban nem. Anton. - Kriszta vagyok - koccintanak. - Mit iszol? - Narancs-szódát. - Hogyhogy? - Kocsival vagyok. - És mivel foglalkozol? - kérdezősködik tovább. - Időutazó vagyok – válaszolja, és csalódott kicsit, amiért a lány arca kifejezéstelen marad. - És te? - PR. - Hmm. Szereted? - Aha, nem rossz - intézi el ennyivel. - Honnan ismered Bíbort? - Nem is tudom, annyi hely és idő - válaszol kitérően, őszintén nem tudja, erre mi a jó válasz, és főleg, mi a hivatalos. - És miért jöttél kocsival? - Miért nem azt kérdezed, milyennel? - Milyennel? - Egy 2022-es Trabanttal. 2019-ben újra elkezdik gyártani. Majd meglátod. - Te ilyen vicces fiú vagy? - Ahogy elnézem, nem. Ki az a fekete inges fickó? - tereli a témát Anton. - Öt perce téged néz. - A Balázs? Az egy lúzer. - Én is az vagyok - zárja rövidre ezt a pocsék a beszélgetést. - Ha megbocsátasz, kimegyek cigizni. Egy szürke folt suhan át a perifériáján, egy fiatal lány körvonalazódik előtte.
212
- Szia Anton - szólítja meg. - Szia, hogy vagy? - Köszönöm, jól. Emlékszel rám? - Őszintén? Bocsánat, nagyon rossz vagyok arcokban és nevekben. És színekben is, de ez nem tartozik ide. - De azt tudod, hogy szürke a szemed. Innen talán megjegyzel. - Sajnos ritkán nézek a saját szemembe. És te hogyhogy itt, mármint honnan? - dadog pedig nem szokása. Van valami a lányban, ami zavarba hozza. - Ez az én házam. Bíbor lakótársa vagyok. - Sokat hallottam rólad - füllenti. - Nagyon örülök. Ismét nagyon örülök. És... - nem tudja, mit kérdezzen a lánytól, akinek már megint elfelejtette a nevét. Az nem lehet, hogy Szürkének hívják. - És milyen az élet Bíborral? - présel ki magából egy kérdést. - Meglehetősen jó. De most megyek, jó szórakozást. Később még találkozunk - mondja a lány, és elhalványul. - Még látjuk egymást, remélem - szól utána a fiú, de már nem találja szemével, pedig nem akkora ez a ház. Meglátja viszont Bíbort, egyedül áll az erkélyajtóban. {Egy vallomással tartozom} lép oda hozzá bűnbánó arccal. {Ki vele! Nős és három gyereke van?} kérdezi a lány a fiú komolyságát látva tettetett felháborodással. {Majdnem. Van egy régi barátnőm, aki hirtelen kitalálta, hogy szerelmes belém.} {Tessék?} {Öt éves, a barátaim lánya. Jobban mondva én vagyok a család barátja.} {És miből gondolja, hogy szerelmes magába?} {Mostanában, amikor puszit adok neki köszönéskor, az utolsó
213
pillanatban mindig úgy fordítja a fejét, hogy a száján csattanjon az a puszi. Legalább félig.} {Így?} és hirtelen lábujjhegyre áll, és egy félrecsúszott szájrapuszit ad a fiúnak. {Ezt majd még gyakoroljuk} gondolja, miután ő már csak a levegőt puszilja a lány ajka helyett. {És hogy hívják a kis cédát?} {Ne beszéljen róla így} rázza meg a fejét a fiú. {Amúgy Fruzsina. Kétnapos kora óta ismerem.} {Össze fogja törni a szívét, tudja?} {Mindig ez van.} Negyvenhét perc múlva Anton a hintaágyon ül cigarettával az egyik kezében, másikban egy pohár almafröccs, éppen a kert vége felé egyensúlyozó srácot nézi. - Van tüzed? - ül le mellé egy tépett szőkére festett, bubifizurás lány. - Hogyne lenne, parancsolj. - Köszi - kiveszi a gyújtót a fiú kezéből, és rágyújt. - És ti honnan ismeritek egymást? - Ma látom először ezt a srácot. De hallottam róla, hogy egy lúzer. - Ez hülyeség, de nem úgy értem. Bíborral. - Ki az a Bíbor? - A szülinapos lány. - Ahogyan ez lenni szokott, mit tudom én. Egyszercsak találkoztunk. Gondolom. Vagy valami ilyesmi. És te? - Egy helyen dolgozunk. Hallani, hogy a szerencsétlen flótás öklendezik, alig tíz óra. - Nagyon örülök... - fordul a lány felé Anton. Egyikük sem érez késztetést, hogy akár pillantásával megzavarja a srácot.
214
- Orsi. De már találkoztunk. - Bocsánat, elég kellemetlen. Ez mindig az. - Nem, nem, dehogyis. Részeg voltál. - Köszönöm, ez így még kellemetlenebb. Sajnos megesik. Pedig szép lányok arcát ritkán felejtem el. - Hagyd ezt a dumát, nálam nem jön be. - Örülök. Én magam is gyakran unom már, de mit tehetek? Imádok bókolni. - Igen, azt észrevettem. Kivágódik az erkélyajtó, egy pillanatra mindketten odakapják tekintetüket, de csak a huzat jár ki-be. - Kicsit hasonlítasz Jude Lawra - mondja Orsi. - Ez bók volt? Mert ha igen, akkor köszönöm Miller kisasszony. - Mindig ilyen vagy? - Mármint édes? Igyekszem. Belül sajnos gyakran inkább keserű. - Ez hülyeség. - A válásom óta vannak rossz pillanataim. - Elvált vagy? - Nem. - Ideadod a hamutálat? - Igen. A fiú fejében az fut át, hogy a lány most csak elnyomja a cigarettáját vagy itt is hagyja egyúttal. Úgy tűnik, marad. - Szerencsétlen Balázs - mondja Orsi, lopva a kert vége felé nézve. - Balázs? - A kert végében. - Hát mindig van valaki, aki beelőzi a többieket. Magányos meló, csinálom néha én is. Egyszerűen előbb és jobban berúgott, mint a többiek. Nem könnyű most neki - mondja és azon gondolkozik, hogy
215
miért beszél vajon ennyi hülyeséget. - Mondjuk ez igaz. Vannak a tarsolyodban más közhelyek is? - Tele van velük a tarisznyám. Tarsoly, tarisznya, hmmm. Honnan kerültek elő ezek a furcsa szavak? Te tudod, mi az a tarsoly különben? - Fogalmam sincs. Gondolom olyan szütyő. - Szütyő, de rég hallottam ezt a szót! Szütyő! Ez nagyon jó! - nevet fel őszintén, a füléhez pár pillanattal később Bíbor gyöngyödző kacaja jut el valahonnan. - Ooorsíííí, buuli van!!!! - üvölti hátuk mögül a srác, majd támolyogva befelé veszi az irányt. - Ő Balázs, ha jól tippelem. Csak a lehelete alapján gondolom. - Nem rossz ember ő, nem mindig ilyen. Csak éppen szar időszakon megy keresztül. - Ebben egyetértek - ül le melléjük Bíbor. {Jövőhéten randizunk?} kérdezi a fiú, mikor Orsi magukra hagyja őket egy pillanatra. {Mármint maga és Orsi?} {Nem, maga és én.} {Évek óta nem randiztam. Azt hogy kell?} {Csinosan felöltözik, és eljön velem vacsorázni, vagy valami. Majd kitalálom. Előtte vagy utána akár beülhetünk egy moziba is. Kettesben. A Négy Testvért látta? Már ha szereti a krimit.} {És maga a Wallace és Gromitot?} kérdez vissza a lány. {Mert maga tuti szereti a gyurmafilmeket.} {Honnan gondolja?} {Női megérzés.} {Talált. Tehát?}
216
{A hétfő jónak tűnik.} {Akkor legyen hétfő.} Orsi italokkal a kezében tér vissza. - Neked almalét hoztam. Amúgy miért nem iszol? - kérdezi. - Mert hülye - válaszolja helyette Bíbor készségesen. - Holnap kirándulni megyek - helyesbít Anton. - Persze a kettő nem zárja ki egymást. - Kirándulni? Hová? - A Budai hegyekbe. A Batthányin találkozom ismerőseimmel kilenc felé. Ha minden igaz, szalonnát is sütünk. - Jól hangzik. - Az is lesz, mindig az. Három fiú csatlakozik hozzájuk, Bíbor barátai. Őket Anton is ismeri látásból, bölcsészek vagy hasonlók. Mindegyikkel váltott már néhány részeg filozofikus mondatot valamelyik csütörtök este, hogy pontosan miről, azt a jó ég tudja, nem mintha számítana. Elkezdődik a beszélgetés filmekről, könyvekről, egyetemekről, újságcikkekről. Okoskodás, kupálódó kultúrsznobizmus, csupa bullshit. Neki nem áll szándékában beszállni, feláll inkább, üres poharát szorongatja. {Elmegyek italért, hozzak valamit?} {Nem kösz, jól vagyok. Mondhatni túl jól.} {Még szerencse, hogy jól áll magának, ha becsípett.} {Akkor egy narancslét szódával, vodka nélkül. Az tökéletes lenne} kacsint a lány. {De el ne mondja senkinek, hogy nem tett bele vodkát!} {Tehát egy narancsfröccs a kisasszonynak. És hogy szereti kegyed a narancsfröccsöt?} {Fele-fele arányban, de vodka nélkül.} {Megbeszéltük.}
217
Amint belép a konyhába, Kriszta fordul felé, kezében talán gintonic. A fiúban felmerül a kérdés, hogy vajon elhagyta-e az este folyamán egyáltalán ezt a helységet. - Ádámot ismered? Hát ez hihetetlen - gondolja Anton egyre gyűlő ellenszenvvel. Elmosolyodik. - Azt hiszem - válaszolja óvatosan. - Te tudod, hogy mi van köztük? Meg kell hagyni, nem szarakodik. - Kik között? - játssza a hülyét, az tűnik a legbiztosabbnak. - Hát Bíbor és közte. Bíbor és Ádám közt. - Nem nagyon. - De van köztük valami, ugye? - Fogalmam sincsen. Komolyan. De miért fontos ez? Bejön neked ez az ádámpofa? - Dehogyis, az egy beképzelt majom. Végre valamiben egyetértenek. Megfordul, és szó nélkül visszamegy a kertbe. Túl józan, nem tud csatlakozni a társalgáshoz, nem is akar. Túl sok ember van hirtelen körülötte, szívesebben marad köztük észrevétlen. Követi a beszélgetést fél füllel, de javarészt a cigarettára koncentrál, egyik után a másikra gyújt rá. Anton egyik keze Bíbor kezében, a másik a lapockáján, lassúznak ismét, ezúttal valóban lassú zenére. Testük mellüknél és csípőjüknél is összeér, a lány feje a fiú vállán pihen. A fiú nagy, mély levegőt vesz, magába szívja a lány hajának pipacsvirág-illatát. {Hogy érzi magát?}
218
{Már túl vagyok a becsípettségen, kezdek berúgni.} {Bárcsak én is elmondhatnám ezt} sóhajt a fiú. {Hagyja itt az autót, taxizzon haza!} {Sajnos nem lehet. Holnap korán kelek. Randim van, tudja, az öt éves barátnőmmel. Nem jön?} {Nem hiszem, hogy fel tudnék kelni.} {Igen, mondjuk ez tényleg elég valószínűtlen.} {És amúgy sem szeretnék a gaz csábító lenni. Nem szeretem ezt a szerepet.} {Miért? Van benne gyakorlata?} Az ajtóban állnak, Bíbor elengedi a karját, amíg megöleli Orsit. - Sajnálom, hogy mész - mondja. - Holnap családi ebéd, és nem akarok nagyon hulla lenni. Majd legközelebb jobban belehúzok, ígérem! És a srácok is túl bátorra, ostobára itták magukat. - Ő megvéd, kölcsönadom - mutat a mellette álló kisfiúra. - Három pohár almafröccs az óradíjam. - Édes vagy, de megyek. Nagyon örülök, hogy kicsit megismertelek Anton, vigyázz Bíborra! - Ha engedi, akkor vigyázok, ne aggódj. Részemről volt a szerencse Miller kisasszony. - Csók, óvatosan hazafelé. Nagyon jó volt, hogy eljöttél - öleli meg még egyszer Bíbor Orsit. Az ajtó bezáródik mögötte, hallják kopogó lépteit távolodni a betonon. Ők az előszobában állnak, kezük egymásba fonva. Anton hüvelykujjával hanyagul cirógatja Bíbor bal kézfejét. {Helyes lány.} {Nem gondolja, hogy túl öreg magához?}
219
{Hogy érti?} {Az ötévesekre bukik, nem?} {És magára. Nem a barátnőire, csak magára. Gondoltam, jobb ezt leszögezni.} {Hát leszögezte.} A fiú, bár nem szeretné elrontani az idillt, mégis megteszi, úgy érzi, ennél jobb lehetősége nem lesz, hogy megkérdezze: {Mi van Ádám és maga közt?} {Semmi. Barátok vagyunk.} {Hogyhogy nincs itt?} {Családi program.} {Értem.} {Menjünk vissza!} {Jó.} A meghittséget mintha egy gombostűvel pukkantotta szét Ádám neve, de nem bánja. Túl józan most a romantikázáshoz. A zsúr az utolsókat rúgja, az emberek szép sorjában indulnak el hazafelé, a lány bent búcsúzkodik, a fiú a kertben cigarettázik. Balázs kint alszik a hintaágyon. Ő már valószínűleg marad is. Szép este van, gondolja éppen, és észre sem veszi, hogy Bíbor lakótársa gyengéden betakarja Balázst egy pokróccal. Anton kipöcköli a parazsat a cigiből és rálép. Itt az ideje neki is mennie. {Elindulok én is.} {Maradjon még!} kérleli a lány az ajtóban. {Nem lehet, majd legközelebb.} Bíbor nem húz kardigánt, amikor kíséri ki a fiút a kocsihoz. Tiszta libabőr, Anton a vállára teríti zakóját. A lány tiltakozik a zakó ellen. {Megfázik} aggódik.
220
{Ugyan már} kéri ki magának a fiú. Bíbor beletörődik, és hozzábújik, csak mert olyan természetesnek tűnik a mozdulat. Fejét séta közben Anton vállára hajtja. {Azért jól érezte magát józanul is?} {Tudja, ha részeg lennék hazavinném.} {Legközelebb igyon!} {Hazajön velem?} {Nem szeretnék korán kelni.} {Megértem.} Csend süvít végig a kihalt kőbányai utcán, magába szívja a hangokat, a madarak hangversenyét, a rovarok ciripelését, a távoli szirénaszót. {Vicces este volt. Mindenki azt kérdezte, hogy honnan ismerjük egymást.} {Tőlem is kérdezték. És tényleg, honnan? A Csacsából, ugye?} kérdezi a lány, mint aki biztos a válaszban. {Nem, nem onnan} gondolja a fiú. {Hanem?} Anton válasz helyett közel hajol, és félénken megcsókolja, szíve a torkában dobog. Bíbor ébred előbb a csókból. A fiú elvigyorodik azon, hogy még másodpercekkel később is érzi a lány szájának dohányfüsttel kevert alkoholízét a nyelvén. Kinyitja az autó ajtaját. {Menjen, megfázik a végén} szól rá és beszáll a kormány mögé. {Szép este volt} gondolja a lány, míg a fiú lehúzza az ablakot. {Igen, az volt. Még egy csók, aztán nyomás befelé a melegbe!} Félrecsúszott szájrapuszi csattan Anton mosolyának szélén. A fiú a visszapillantóból nézi, ahogy a lány beszalad a házba. Gyújtást ad, és sebességbe teszi az autót. Még pont tud aludni öt órát,
221
számolja hazafelé. Örül, hogy ellenállt a kísértésnek, és nem ivott egy kortyot sem.
26. HÉTFŐ >>> AA > 09:55 > te és én >> a. Nyolc éves voltál, amikor Almádiban lelocsoltalak vizipisztollyal a strandon, de egyikünk sem emlékszik rá. b. Összekevertelek egy filmcsillaggal, csillagomnak szólítottalak és autogramot kértem. c. Tényleg nem emlékszünk, de dereng, hogy részegek voltunk. d. Együtt stoppoltuk a zokninkat a Galaxis útikalauz útmutatása szerint többedmagunkkal egy teremben. e. Bemutattak minket egymásnak. Egyikünk sem gondolta, hogy megjegyzi a másik nevét, aztán mégis. f. Szomorúan álltál üres kézzel egy bulin, én ezért vittem egy pálinkát, hogy ne legyen üres a kezed se szomorú a szíved. g. Pálinkáért könyörgtél, és nekem megesett rajtad a szívem. h.
222
Már a középiskola óta kerülgettük egymást, pedig csak pár hónapja találkoztunk egy bulin. i. Hasonlítok egy gyerekkori szerelmedre, ezért kierőszakoltad, hogy mutassanak be neked. j. Hasonlítasz egy gyerekkori szerelmemre, ezért kierőszakoltam, hogy mutassanak be neked. k. Az első pillanatban tudtad, hogy el fogom lopni az öngyújtód, de mivel szociálisan érzékeny teremtés vagy, inkább belémkaroltál. l. ... Hirtelen ennyi, az abc másik fele a tied.
>>> BB > 13:10 > utózönge >> kedveseim! először is köszönöm, hogy vagytok és hogy ott voltatok. nem mondom még, hogy jövőre veletek, ugyanott, mert csütörtökön találkozunk a ChaChaCha záróbulin (ha valakinek nem mondtuk volna szombaton, attól én kérek elnézést), aztán meg a halloween partyn. a jelmezeteken már most lehet agyalni! életképek (cenzúrázatlanul) az ftp-n érhetők el. kollégák, kolleginák, csibéim, ti itt próbáljátok: <server://data/b/privat/pictures/hb05>
223
a polaroid képekre még kicsit várnotok kell. csókok
>>> AA > 13:10 > re: utózönge >> Jelentem, megnéztem a képeket, van néhány kedves rólunk is. Jó kis buli volt, na. Mellesleg (és ezt nem a hiúság mondatja velem) olyan mintha be lettem volna rúgva. Tehát nem vagyok kakukktojás. Tagadom.
>>> AA > 15:17 > re: utózönge >> Szomorú vagyok. Se nem írsz (vissza soha), se nem bíztatsz, hogy még inkább az lehessek. A fránya Csigaház sem jelentkezik, a Kövek nálam is jobban depressziós. Engem senki sem szeret, ez egy egyenes következtetés. Tegnap este párás szemmel fényképeket nézegettem, amiken még boldog voltam. Ráadásul úgy érzem, hogy a szomorúság sem tart örökké. Még ez is!
>>> BB > 15:27 > re: utózönge >> én is szomorú vagyok. majd elmesélem. én is párás szemmel, meg a fényképeket. hamarosan jelentkezem, de most elmegyek hányni. tarts ki! csók
224
>>> AA > 16:14 > jé, hétfő van >> Ma találkozunk? Tudja, a randi, amit felelőtlenül nekem ígértél. Menjünk el a Feldmár előadásra, utána vacsorázni, ahol elmeséled párás szemeid történetét. Széles vállaim vannak. Mondjuk ezt nagyon jól tudja. Viszontcsók U.i.: Lélekben tartom a homlokod.
>>> BB > 16:27 > re: jé, hétfő van >> holnap?
27. KEDD 17:13 Anton mélyet szív a cigarettából, majd megnyomja a hívás gombot. Nevetséges, hogy mindig izgulok, ha hívom, gondolja, míg kicsöng. - Igen? - szól bele Bíbor. - Én vagyok. Este látom? - Van rá esély. - Mikor? - Nem tudom, van itt fél 7-től egy telefonkonferencia, amint annak vége azonnal hívom.
225
- Így legyen. Addig is ölelem. - Csók. *** >>> BB > 18:46 > élő adás>> a dél-afrikai nő üvölt, és azt mondja: jéész. a görög csaj, biztos, hogy eszik közben... ők meg tuti hallják, hogy közben itt pötyögök...
>>> AA > 18:47 > re: élő adás >> Kapják be aszondom. Én mondom, nem te. Közelednek az álláspontok vagy állóháborút folytattok? Folyamatos tudósítást kérek a harctérről.
>>> BB > 18:59 > re: élő adás >> most ez izgi volt, egyszerre (pontosan nemtom hányan lehetünk a vonalban, talán tizenketten) vitatkoztunk. és már be se mondják, hogy ki beszél. bábeli. valamelyik egy sznob segg.
>>> AA > 19:04 > re: élő adás >> A sznobság vajon miről ismerhető fel telefonon? Hallani az aranyfogak félreismerhetetlen koccanását a telefonkagylón?
226
Neked mi az álláspontod? Konzervatív vagy reformista? Esetleg anarchista? Ja, nem, az nem lehet, akkor nem zavarna a zűrzavar, sőt. Még egy tippem van, de ez nagyon béna lesz: erőspista? Én éppen az egyik nagy Ügyfélnek írok egy levelet - ügyfél mostantól szigorúan nagy Ü betűvel, ez az új company policy bullshit, ne is mondd - ahelyett, hogy egyéb teendőimmel pepecselnék. Azt hiszem a főnökömnek át kell majd írnia picit. Bár már kiszedtem az összes bazdmeget (7 db volt benne), maradt még benne elég becsületsértés.
>>> BB > 19:23 > re: élő adás >> most éppen elvesztettem a fonalat. de szerintem ők is, na nem mintha ez megakadályozná őket, hogy vitatkozzanak. ezek hülyék. van itt egy idegesítő női hang, állandóan rámkontráz. kicsit sem zavarja, hogy senki se tudja, hogy ki ő. katonai kiképző táborba vele! ott megtanulná bemondani az azonosítóját. jaj, a kedvencem jön: analysis on traffic reports.
>>> AA > 19:30 > re: élő adás >> Na nem mintha tudnám, hogy az mi, de az biztos, hogy ezzel az izével soha nem foglak megörvendeztetni.
227
>>> AA > 19:41 > re: élő adás >> Igazán nem akarlak zaklatni, de most olvasom, hogy ugye jön a Syriana, de végül valamiért nincs benne Gina Gershon (Fülledség!), fiatalkorom egyik legszebb emléke. A sajtóhírekben nem erről volt szó!
>>> AA > 20:46 > re: élő adás >> Nekem lépnem kell most pár hosszút innen el, ráadásul füzet nélkül, ami mindig rosszat jelent. Még szerencse, hogy velem van Edmond Dantés. Imádom a Monte Cristo grófját, de ezt biztos már mondtam. Nem tudom, hogyan haladsz a visszhangok elleni magasztos harcban, de ne kímélj senkit, megérdemlik a sorsukat. Vess be minden fegyvert, hazudj, csalj, írj és hívj, hogy mi lett a sorsa a csatának, és nem utolsó sorban magának. ***
21:35 A telefonkonferenciának vége utána valamit meg akart még csinálni mikor egy érdekes már már zavarbaejtő hívást és tanácsot fogadott kelletlen a londoni főnökétől. Alaposan felidegesítette és egyben elbizonytalanította pedig e kettőt általában nem szokta senkinek hagyni.
228
Három szót ír Ádámnak beszélnünk kell munka és percekig gondolkozik, hogy elküldje-e. Tudja hogy ha valaki akkor ő megérti munkáról és csak munkáról akar beszélni kikérni a véleményét. Egy józan fejre van szüksége ő belebonyolódott túlságosan közel van a problémához. Ádám három perc múlva visszahívja ezek szerint nem otthon van suhan át mint a kereszthuzat nővérem gondolatai között persze fallabdázik biztos a többiekkel látja maga előtt rövidnadrágjában fehér talpú cipőben. Erei ilyenkor jól láthatóvá válnak alkarján ahogy lüktetnek szikárankalandozik el. Találkozzanak nyilvános helyen. Ő javasolja hogy a Paulanerben egy fél óra múlva ebben maradnak. A férfi illatában van valami aznap este vagy az éjfekete szemében a tóban a fodrozódó égbolt csillagainak tükörképe csillog mint a villanykörték. Meg mert volna esküdni hogy így volt látta őket ahogy karjaival átölelve szorosan hozzásimulva nézi oldalról. Villámként hasít bele a gyengeség érzése rájön mennyire képtelen ellenállni. Hirtelen támadt gondolatfoszlány nyomára lel a tó nyugodt partján a végén ő fog győzni boldog lesz vele szerelemben. Szerelemben igen szerelem van minden érintésükben márpedig az érintések nem hazudnak nem tudnak természetükkel teljesen ellentétes. Vannak pillanatok amikor másban nem is kell hinni hiszen minden más olyannyira felesleges és ez egy ilyen pillanat volt.
28. SZERDA >>> AA > 15:40 > irgumburgum >> Legyen rossz napod!
229
Nem akarok hisztis picsának tűnni, de mégis melyik volt tegnap az a pont, amikor úgy döntöttél, hogy nem válaszolsz? Gina Gershon? Más ötletem nincs, de valószínűleg nem látom a gerendától a szálkát. Kérlek, világosíts már fel. Oké befejeztem. Azt azért elárulom, hogy hajnali kettőig percenként néztem meg a telefonomat (már ameddig még láttam), de sorozatos csalódás ért. És bár végigzokogtam az éjszakát, férfias tartásomat megőrizve hősiesen, elég részegen, csakazértse nem írtam, és most mégis megint ezt teszem, ráadásul milyen hosszan. Nem ölelem. Mindettől függetlenül igazán kiengesztelhetnél egy pálinkával a Chacha záróbulin, csütörtökön, azaz HOLNAP.
29. CSÜTÖRTÖK 23:13 Bíbor az ablakban áll és nézi ahogy zuhog az eső nagy kövér cseppekkel üti a macskakövet a Thököly úton. Rezegni kezd a telefonja. A férfi zuhanyzik mint ahogy mindig zuhanyzik mielőtt hazamegy nem csoda nem akarja gerjeszteni a feszültséget a héten csak egy este volt eddig otthon. Bíbor újra rácsodálkozik hogy hogyan lehet ezt bírni miért hagyja valaki magát megalázni miért nem adja fel inkább könnyedén és engedi el a férfit ő. A kisfiú az néz a lenémított telefon képernyőjére. Elfelejtette felhívni mint annyi mindent elfelejtett az elmúlt két napban ma nem lesz társas összejövetel. Csak van annyi esze hogy ilyen zuhogó esőben mégse
230
menjen oda bár azt is kinézi belőle hogy nincs. Ki az kérdezi a férfi töröközővel a derekán. Közöd válaszol kérdésre kérdéssel kedvesen a lány. Jólvanna azért a fejem nem kell leharapni. Kevés lenne vacsorára mondja automatikusan közben a kisfiúra gondol. Le kell vele ülnie elmagyarázni mindent mert így lenne fair és tisztességes gondolja miközben kikapcsolja a telefont.
30. PÉNTEK >>> AA > 11:59 > szép reggelt >> Bocsánat az sms-ekért, nem fogadott hívásokért, igazán nem szeretek védtelen nőket zaklatni éjszaka, de nem volt senki, aki kiragadja a kezemből a telefont. Tomboltak viszont démonok bennem, kik kényszerítettek, hogy halásszam ki zsebemből időről-időre, pálinkárólpálinkára, kényemre-kedvemre.
Nos, a tegnapot sajnálhatod, sajnálom, hogy kihagytad. Szívesen töltöttem volna lényegében kettesben veled az estét a kihalt Chachában. Végre megmutatta igazi arcát és én belekacagtam, hátborzongató élmény volt. Szerintem egész éjjel nem fordult meg negyven embernél több. Imádtam! Szép, fennkölt, varázslatos élmény volt, maga a komor romantika! Méltó véget értek a csütörtök esték nekem ezen a nyáron.
231
OKTÓBER „KIHÚZTAD A GYUFÁT TE CUKI, PEDIG NEM IS VETTEM ELŐ MÉG A CIGIT.” NEUROTIC 4. KEDD >>> AA > 13:56 > zseniális >> http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/nez1001/ A linken letölthető Vada László gyönyörű filmje, az Anett. Passzol a tegnaphoz, a mához és a holnaphoz, furcsa, de összességében mégis szép. Hogy vagy? (Erre nem szoktál válaszolni, de nem adom fel.)
5. SZERDA >>> AA > 18:37 > nem és >> nem ír
>>> BB > 18:44 > re: nem és >> mert be van havazva. viszont olvasna. Anettet megnézte.
232
>>> AA > 18:56 > szegény te >> Adhatok könyvet... Ma este mi a program? Havat lapátolsz? Ugye nem!? Anett tetszett?
>>> BB > 19:05 > re: szegény te >> este sportolok, levezetek. jól nem mentünk moziba. négy testvért megnézted azóta? anett egyszerűsége lenyűgözött. ahogy ráfókuszált a ferdén odatett tányérra, az zseniális volt.
>>> AA > 19:26 > őszintén >> Remélem, nem a cinizmus beszél bebőled, szerintem tényleg fantasztikus volt. A sport, mint téma, viszont engem ennyire nem tud lázba hozni, és higgy nekem, pár pohár pálinka téged is jobb belátásra bírna. Úgysem voltál még a Tűzraktárban. Oké, tudom, hiába kérlek. Nem fogod lemondani a sportot (fallabda?), mert nem teheted meg velük, és különben is nyerni akarsz, győzelmet vagy ilyesmi. Én pedig meg majd jól megértem. Viszont jól megnézhetnénk magunknak a tesókat, jövő héten hogy érsz rám? Amúgy mit fogsz levezetni? ***
233
22:15 Az őszi fallabda szezon heti két este a cég jóvoltából még szeptember elsején kezdődött az iskolai évnyitó ünnepségekkel pont egy napon mikor Anton és Lili véletlenül összetalálkoznak a Vörösmarty tér sarkán. Bíbor azóta mindösszesen egyszer volt. Szokása volt az utolsó pillanatban lemondani és Ádámmal tölteni az estét néha viszont már pár nappal előre tudta nem fog tudni menni bár a tornacipője és az ütője mindig az irodában volt. A heti két estéből egy volt az ami ésszerű keretek között az övék lehet és a férfinek csak éjfél körül haza kell érkeznie. A Thököly úti kölcsönlakás franciaágyán egymás illatába burkolózva fekszenek. Bíbor kívülről látja magukat az idillt amely körbeöleli őket. Szerelmesek egymás karjában lustán és tétlenül mintha nem létezne idő csak a pillanat nem jönne el soha a perc hogy elválnak. Nővérem szólal meg hangja mintha álmodna. Meddig lehet ezt így csinálni? Ameddig jó és nem bántunk vele senkit válaszolja a férfi mint mindig. Nem most komolyan. Meddig? Magára a kérdésre a varázs egy pillanatra el-elszökik de mindig visszatalál. Visszahozza a férfi mondatainak érintésre hangszerelt virtuóz zongorajátéka. Nem jó már? Szeretlek mondja a lány nem először. Én jobban válaszolja a férfi sokadjára. Minden a kialakult koreográfia szerint gondolja egyre hidegebben a lány és folytatja. Nem értesz. Szeretlek ezért most nem akarlak látni egy ideig. Menj hozd rendbe a házasságodat. A férfi meghökken a gondolattól játéka megváltozik felerősödik.
234
Hányszor mondjam még el kéri ki magának az a tűzhely már kihűlt és nincs fa a környéken. Nekem te vagy az erdő zárja le diadalittasan. Akkor válj el válaszolja a lány csendesen. Így történt hogy Bíbor egy franciaágy ölében csábította csapdába a csábítót. Sokmindenről nem mesélek ami ebben az időszakban történt nővérem és a férfi között. Nem lesz szó arról a következő keddi napról amikor a férfi felesége Edit látja őket csókolózni az autóban egy piros lámpánál délután tizenhárom óra harmincnégy perckor. Bíbor még sosem találkozott vele a férfi rutinosan elszigeteli a munkahelyét a családi életétől egy év ismeretség után azt sem tudta vannak-e Ádámnak testvérei egyáltalán. Abban nem kérdéses hogy a férfi valahogy kimagyarázza ezt a helyzetet is otthon ahhoz nagyon ért és igaza is lett. Mindez nem számít sokat. Az ilyen történések elkerülhetetlen velejárói a románcoknak kiváltképp ha abban egy harmadik fél is érdekelt ilyen vagy olyanformán. A Kövek egyszer azt mondta aki azt hiszi hogy a szerelem béke harmónia és nyugalom az vagy nagyon magányos van vagy soha nem volt szerelmes igazán. Sokan vannak így vele mondta egyszerűen együtt maradnak szeretetben mert félnek az egyedülléttől vagy mert lusták jobbat főleg a tökéletest megtalálni. Talán úgy érzik nem lesz jobb és mire feleszmélnek milliónyi filóta szállal ragaszkodnak a másikhoz kétségbeesetten kapaszkodnak nem eresztve el egymást többé közös társas magány játékukból. Ellenben a nagy szerelmek ahelyett hogy letennék a fegyvert idővel mindig ott folytatják a harcot ahol az első csók után abbahagyták. A másik elől a másik karjaiba menekülnek és ott lelnek megnyugvást egy pillanatra. A nagy szerelmek ritkán tartanak sokáig. Valamelyik előbb utóbb
235
feladja a harcot mert az már számára értelmét veszti belefárad és elmenekül. És ha vége ott marad a lenyomata egy életen át. A véget nem érő románcoknak lételeme a káosz és pusztítás ahhoz hogy kiteljesedjen és hogy két ember megszelídítse egymást a világnak kell megváltoznia nem a szerelmeseknek. Nekik csupán az a dolguk hogy kitartsanak egymás mellett és ellen örökös harcukban kölcsönös véd és dacszövetséget alkotva. Ez a káosz jellemezte kettőezer-ötben Bíbort és Ádámot. Kapcsolatuk később is mindig hullámzott ahogy a tenger lélegzik ám az első év hatványozottan az apály és dagály időszaka volt. Az események csak dobálták mindkettejüket nem lehetett sosem tudniuk mit hoz a holnap. Októberben Bíbor elméje egyre inkább tiltakozik szíve minduntalan egyre hangosabban mást diktál. Nővérem nincs ehhez hozzászokva világéletében félt hogy a szív parancsoljon. Zűrös hónapok voltak az első hónapok mindketten annak élték meg őket. Bíbor mégis erős volt annak hitte és mutatta magát. Megvetette lábát és ellenállt az ostromnak. Voltak elvei melyek egy ideje perifériára szorultak kerülte és kimagyarázta őket de azok nem hagyták magukat és elvek maradtak. A szeretőkre vonatkozó szigorú játékszabályok is egyre boldogtalanabbá tették így amennyire tőle telt ellenállt a káosz forrásának Ádámnak. Kereste a kiutat.
236
8. SZOMBAT 17:34 Idegen szám, Anton ettől függetlenül felveszi a telefont. Óvatosan szól bele. - Igen? - Szia. - Heló. - Tudod, ki vagyok? - Tippelni tudok, de nem szeretnék. - Nem hívtál. - Szóval kihez van szerencsém? - Nem ismerem ezt a számot. - Lili vagyok. - Lili! Ezerszer próbáltalak hívni, de rossz számot adtál meg. - Na persze. - Hogy tudtad meg a számom? - Virág adta meg, Kati húga. Baj? - Dehogy baj, nagyon örülök. És mikor mesélsz személyesen, hogy mi történt veled az elmúlt években? Melyik Kati amúgy? - Találkozunk? - Jövő hét péntek? - Mikor? Beszélhetünk csütörtökön? - Persze. Most engem is sok munkával találtak meg. - Akkor szia – mondja a lány és bontja a vonalat. - Hát, akkor beszéljünk, szia – mondja Anton a süket telefonba.
237
Ez elég szürreális volt, gondolja percekkel később és elbizonytalanodik. Nem tudja eldönteni, tényleg megtörtént, vagy csak képzelte az iménti beszélgetést, ezért megnézi a híváslistáját.
11. KEDD >>> AA > 11:01 > einstand >> rád, ma estére. 10.15kor a Corvinban lép vászonra a négy testvér. Előtte elmehetnénk enni olaszokat vacsorára a Podmaninszky (remélem jól írtam) utcába. Kifogás? Üdv, Feri
>>> BB > 11:24 > re: einstand >> ki az a feri? nem lehetne mindezt holnap? ma tényleg sportnap van...
>>> AA > 15:49 > re: einstand >> Hát milyen Feri, milyen Feri? Az Ács! Beköpöm a tanárnéninek, hogy nem csináltad meg az olvasónaplód! Nem szerdán van sportnap? Hogy szolgál a kedves hangulatod? (Örök bukó kérdés.)
238
17. HÉTFŐ 10:01 Kifújja a cigarettafüstöt a hetes busz által keltett kipufogógáz felé a járdáról, mintha szét akarná oszlatni, persze reménytelenül. Hirtelen öklendezni kezd a bűztől, de mikor a csörgés megszakad, már a legkedvesebb hangján szól bele a telefonba. - Boldog születésnapot drága Cili. - Köszönöm! Nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám. - Természetes. Sokat gondolok rád. - Én is. Akartalak már hívni, holnap jössz? Nem jeleztél vissza. - Gondolkoztam rajta sokat, és azt hiszem nem - mondja és eldobja a cigit. - Ahogy gondolod. Nagyon édes vagy, hogy felhívtál. Mi van az ajándékommal? Ajándékaimmal, akarom mondani. - Csak egy van, azt vagy három napja feladtam postán. Mára mindenképp ott kell lennie. - Szóval mehetek postára a szülinapomon? - nevet a lány. Anton a forgóajtóban szomorúan elmosolyodik, szereti ahogy a lány nevet. - Mindenre én se gondolhatok. Menj el érte holnap. - Csak viccelek. - Tudom. - De azért kapok ajándékot. - Persze, hogy kapsz - mosolyog rá a telefon mögül Szilvi dekoltázsára. - Most sajnos mennem kell, hív a munka. Még egyszer nagyon szép születésnapot!
239
- Köszönöm. Sokszor puszillak! - Én is téged - nyomja ki a telefont a liftben.
20. CSÜTÖRTÖK 15:15 Elnézést kér a többiektől a tárgyalóban, amikor meglátja Lili nevét a kijelzőn, utána kérdőjel. Ezt fel kell vennem, mondja, és kilép az erkélyre. - Igen? Anton - mondja a nevét, hátha a másik is bemutatkozik. - Akartalak már hívni vagy írni, nem jó nekem a holnap. Bocsi köszönti Lili, ha tényleg Lili az. - Semmi baj, nekem se lenne az igazi. Jövőhét? - Egy barátnőmnek születésnapi partija van most pénteken, bocsi. - Jövőhéten is? - Meglátjuk, beszéljünk! - Oké, hát akkor beszéljünk. Csók. - Szia. Hát nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, gondolja az erkélyen, de nem izgatja magátkülönösebben, sőt, jó játéknak ígérkezik.
21. PÉNTEK >>> BB > 14:32 > re: einstand >> egye fene, ma este elvihetsz moziba.
240
>>> AA > 14:54 > re: einstand >> Oh, milyen kegyes hangulatban vagy ma. Természetesen élni óhajtok a lehetőséggel. ***
19:42 A MOM Park mozipénztáránál óriási a sor, egyiküknek sincs kedve beállni a végére. Megegyeznek, hogy isznak valamit, beszélgetnek, aztán majd meglátják. Még egyikük sem érkezett meg teljesen, addig is csevegnek, jó színházi darabokról, melyekből sok nincsen, közös filmélményekről, amikből annál többet találnak. Bíbor hamar elhatározásra jut. {Hagyjuk a fenébe a mozit és rúgjunk be.} {Benne vagyok. Amúgy is rühellem az eperturmixot.} {Akkor miért azt kért?} {Gondoltam, kap egy esélyt az eperturmix is. Ötévente újrapróbálom a dolgokat, amiket nagyon utálok, hátha. Tudja, sose lehet tudni.} {És?} {Borzasztó. Átkozottul műanyag íze van még mindig.} {Akkor kérje a számlát!} {Hová menjünk?} kérdezi a fiú. {Volt már idén a Kálvin téren?} {Múlt héten lenéztem, de semmi érdekes nem volt.} {Nem szeretne? Lesznek ismerősök is.}
241
{Piszi? Tőlem... Kedvelem a barátait, javarészt helyes emberek.} {Köszönöm.}
20:51 {És mit utál még?} érdeklődik Bíbor a taxiban. {A bizonytalanságot más emberekben} hajol oda Anton. {A sofőrben, mert olvasom a gondolataiban, hogy nem biztos benne, hogy mi most egy pár vagyunk vagy sem. Esetleg a bátyja vagyok, gondolja, vagy a béna fiúbarátja, aki sosem fogja megkapni. Sőt, megfordult a fejében egy gondolatfoszlány, hogy meleg vagyok, ami rosszabb, impotens.} {Szerintem nem gondolkozik ilyesmin} rázza a fejét a lány. {Azért megfogja a kezem? Ez most nagyon felzaklatott.} Bíbor nevet, és összekulcsolja ujjait a fiú kezén.
21:04 {Szabad?} {Persze, már hogyne szabadna, sőt, épp kérni szerettem volna.} Anton szerette, ha csinos lányok belékarolnak. Nővérem szeretett a kisfiú karjába karolni olyan természetesnek érezte hogy természetesnek érzi amaz. Van valami szép az egymásba karolásban illemtudóbb mintha egymás kezét fognák és távolságtartóbb mint az ölelés. A férfi kezét nyilvánosan sosem fogta meg sosem karolt bele karjába ők az ölelésben voltak jók. Észreveszi hogy egyre többször gondol rá múlt időben és ez a felismerés felvillanyozza. Mielőtt belépnek elengedi csak el a fiú karját és engedi maga elé. Meg se lepődik nem húzza el a kezét mikor a kisfiú megfogja
242
és finoman húzza maga után. Szívesen bújik el vállai mögé amik magabiztosan törnek utat az embereken át. - Emlékszel Antonra? - engedik el egymás kezét, amikor belebotlanak Orsiba a ruhatárnál. - Hát hogy is felejthetném el! - Miller kisasszony, végtelenül boldog vagyok, hogy viszontláthatom. - Ma iszol vagy vezetsz? - Iszom, vége a kirándulószezonnak. {És mit iszik?} {Bacardit paradicsomlével.} {Undorító} fintorog a lány. {Jól megy az eperturmixhoz. Később lehet, hogy áttérek a ginalmafröcsre.} - Mit isztok? - kérdezi Orsi. - Ő Bacardi-paradicsomlét. Ne is mondd - fintorog Bíbor. - Én csak egy rosé nagyfröccsöt.
22:02 Bíbor kint cigizik és beszélget egy sráccal, akit Anton sosem látott még ezelőtt. Lehet, hogy nem is ismeri, csak flörtöl, nem mintha számítana, mindenki szeret tetszeni. - Kérdezhetek valami személyeset? - húzza magára merengő pillantását Orsi hangja. - Persze. Ha túl személyes, akkor úgysem válaszolok. - Együtt vagytok? - Nem, nem hiszem. Csak együtt jöttünk - válaszolja óvatosan. Nem tudja, hová akar kilyukadni a lány.
243
- És miért nem? Mármint miért nem vagytok együtt? - Nem tudom. Azt hiszem, nem illünk össze. Mármint emberileg lehet, máshogyan nem nagyon. - És nem az számít? - Nem. - Ez baromság. - Miért? - fordítja meg nagy nehezen a társalgás menetét. - Mert az, hülyeség, kifogás, gyávaság. Jól kijöttök, izzik körülöttetek a levegő, mindig jókedvűek vagytok, jó rátok nézni együtt. Akkor meg miért nem? Miért kell túlbonyolítani a dolgokat? Anton erre hirtelen nem tud mit mondani, inkább elvigyorodik. Most először érzi, hogy talán tetszik Orsinak. - Gyávaság? - kérdez vissza kedvesen. - Lehet, de ti tettetek minket gyávává. - Mi? Ki az a mi? - Ti, nők. - Hogy érted? - húzza fel a szemöldökét a lány. - Hát az egész egyenjogúság-dolog. Az, hogy urai lettetek saját életeteknek és szexualitásotoknak, elkezdtétek a nadrágot hordani. - Ez simán hímsovinizmus, ki sem néztem volna belőled. - Ne érts félre, személy szerint azt gondolom, hogy jobb ez így, igazságosabb és ráadásul szórakoztatóbb is. Viszont tény, hogy a hagyományos női - férfi modell ezáltal vesztette el érvényét. A lány fanyar mosolyából arra enged következtetni, hogy egy nagy közhelyet mondott, de azért folytatja. - Manapság szinte tökmindegy, hogy egy férfi mit akar, mennyire akarja, majd ti eldöntitek, hogyan lesz jó, majd ti kitaláljátok mi legyen. Jogotok van hozzá, urai vagytok a saját sorsotoknak. Csak azzal
244
nem számoltatok, hogy azáltal, hogy ti nők ennyire megerősödtetek és döntéseitekben határozottá váltatok, mi férfiak fordított arányban lettünk gyengék és bizonytalanok. A dolgok mindig egyensúlyra törekszenek, és ez nincs máshogy a férfi-női kapcsolatoknál sem. - Mindig is a nők döntöttek. - Lehet, bár ezzel vitába tudnék szállni. Bár míg régen egy boldog család volt a legtöbb, amit elérhettetek, manapság már nincs erről szó. A függetlenség, az kell nektek. A biztonságot lecseréltétek a szabadságra. Ha kedvetek tartja, szeretőt tartotok, mert akiben van egy kis élet, az nincs meg szex nélkül, de elkötelezni már nem akarjátok magatokat. - Legalábbis nem mindenáron. Amúgy pedig, elárulom, minden nő el van kötelezve valaki iránt érzelmileg, egyszerűen így működünk. - Mint ahogy mi is. Arra akarok kilyukadni, hogy tökmindegy, hogy én vagy te azt gondoljuk, hogy az isten is egymásnak teremtett minket, Bíbor dönt. Ugye mindig a nők döntenek, már ha kegyeskednek dönteni egyáltalán. Sok olyat ismerek, aki egy életen keresztül válogat inkább, és ha nincs szerencséje, egyedül marad. Megtehetik. Eddig ez férfiúi kiváltság volt, a boldogtalan férfiak kiváltsága, de ti kiharcoltátok magatoknak az egyenlőséget. - El sem tudod képzelni, hogy hány olyan férfi van, aki képtelen bármilyen kapcsolatra. Van egy barátnőm, aki azt kérdezte a múltkor, szerintem normális-e, hogy három hete nem szexelt a pasijával. - Hány éve vannak együtt? - Négy hónapja. - Látod, pont ez a lényeg. Puhapöcsöket neveltetek belőlünk. Átestetek a ló túloldalára. Néha még engem is lever a víz a fene nagy határozottságotok láttán. - Milyen fene nagy határozottság?
245
- Amivel kompenzáltok, nem mintha kellene. Olyan élményed nyilván volt, hogy a barátnőddel, barátnőiddel ültél, és egy férfi odament hozzátok, hozzád. - Volt, igen, nem is egyszer. És? - Lett belőle valami? - Hogy érted? - Oké, hány másodperc alatt szedtétek ízekre? - Olyan harminc, de ha nagyon kitartó, akkor egy perc - nevet a lány. - Sokszor nem azért vagyunk ott, hogy pasizzunk. Ezt nem érzitek. És amikor pedig lehetne, a alig van férfi, aki oda mer jönni. - Félünk tőletek, hogy az esélyt sem adjátok meg. És mi mégis szánalmas kölyökkutyaként loholunk utánatok. Őszintén szólva nem csodálom, hogy javarészt nem kellünk nektek, hiszen valóban kiveszett belőlünk az, amit a lányregények a nagy őnek, az igazi álompasinak vagy mi a fenének neveznek. A nagybetűs Férfi. - Az tény, hogy nagyon kevesen vannak ilyenek, főleg az éjszakában. - És ha egy átlagos srác összeszedi a bátorságát, és a biztos kudarc ellenére legalább megpróbálja... Szóval, akkor mi szokott történni? - Úgyis csak a szexre hajt. - Lehet, de tételezzük fel, hogy nem csak. Meg akar ismerni. El tudja képzelni, hogy lehet belőletek valami, egy pár, férj és feleség, bármi. Általában mi a végeredmény? Tegyük fel, hogy megadod a számod, mert szimpatikus volt, vagy te voltál túl részeg, szeretetéhes. Másnapra viszont meggondolod magad, és nem veszed fel, ha hív. Eltűnsz, és mi feladjuk, nézünk a következő lehetőség után. - Ez nem teljesen így van. Eltűnni ti szoktatok, tízből kilencszer ti nem hívtok. - A régi szép időkben még talán így volt, most már ti is ezt csináljátok. Ne mondd, hogy manapság nem könnyebb egy újat
246
találni vagy egy régit hajkurászni, mint valakinek megadni az esélyt. Nézz csak körbe, túl nagy a választék, és a nagy választék egyedül döntésképtelenséghez vezet. A lány bólint, Anton örül, hogy végre valamiben egyetértenek. - Mindig van jobb - mondja a lány. - Legalábbis ezt hisszük, pedig ez egyszerűen nem igaz. Bárkivel le lehetne élni egy életet, bárkivel. - Ebben nem értünk egyet. Nem mindegy, hogy milyen az az élet. - És te ezt le tudod szűrni egy kétperces beszélgetésből, mielőtt elhajtod a fenébe? - Ennyiből nem. De két perc alatt el tudom dönteni, hogy érdemes-e vele hosszabban beszélgetni. - És hányszor döntesz úgy, hogy érdemes? - Nem sokszor - vallja be a lány. - De volt már ilyen, vele másfél évig jártam. - És megérte? - Mondjuk úgy, hogy sokat tanultam belőle. - Ő hívott először? Mármint először először. - Nem, én hívtam. - És azóta? - Nincs barátom. És nem hiszem, hogy itt fogom megtalálni. - De felteszem, nem vagy érzelmileg szabad. - Arra vagy kíváncsi, hogy tartok-e szeretőt? - Nem az én dolgom, de gyanítom, hogy igen - válaszolja Anton szemtelenül. - Nem. - Miért nem? - Várom az igazit. - Akit nem az éjszakában fogsz megtalálni.
247
- Nem túl valószínű. - De valakid biztos van. - Hát mindig van egy két udvarló, és persze vannak régi barátok. - És miért nem vagy együtt az egyikkel? - Hogy együtt? - Kapcsolat, szerelem, közös bulik, barátok, élet, hűség és büszkeség, ilyenek. Tudod, együtt. - Egyikkel sem lennék boldog. - Látod? Így teszitek tönkre a saját lányregényeteket. Nincs szükségetek ránk. - Te nem látod. Már hogy ne lenne, csak nem vagytok elegek. Javarészt nincs miért felnézzünk rátok. Mert részegen, büdös szájjal bepróbálkoztok? Ugyan! - emeli fel a hangját Orsi. Anton várja a folytatást, ami pár másodperc múlva érkezik, már sokkal nyugodtabban. - A női határozottság csak álca, minden nő legbelül ugyanúgy tartozni akar valakihez, de már nem mindegy, kihez. Tele van az éjszaka olyan lányokkal, akiknek teljesen mindegy. Próbálkozzatok náluk! - Az a probléma, hogy én férfiként tisztellek titeket, okos nőket, annyira, hogy ne akarjak erőszakkal az álarc mögé nézni. Ti akartátok a tiszteletem, megkaptátok. Kérdezhetek még valami személyeset? - Persze. - Te például férjhez akarsz menni? Szeretnél gyerekeket? És azt a választ, hogy öt-tíz év múlva, nem fogadom el. Ez az én dumám, amolyan férfiszöveg. - Nem, még nem. Fiatal vagyok. - És meddig leszel fiatal? - Ameddig meg nem találom azt, aki mellett le tudnám élni az
248
életem - válaszolja a lány. - Látod, hogy mennyire egyenlők vagyunk - Anton kiüríti a poharát és egyúttal hirtelen fejbecsapja az alkohol. Becsípett, gondolja, és rágyújt egy cigire. Percekig nem szól semmit. - Min gondolkozol? - kérdezi a lány természetes egyszerűséggel, mintha ősidők óta ismernék egymást. - Még egy dolog jutott eszembe. - Márpedig? - Nem vagyunk soha magunk. Olyan, hogy csak férfitársaság, többé nem létezik. Mindenhol ott vagytok, a háborúban és a kártyaasztalnál is. Eltűntek a helyek, ahol mi, férfiak, férfiak tudnánk lenni, ahol férfiként viselkedhetünk, ahol misztifikálni tudnánk a nőket. Ha csak a munkahelyemen körbenézek, az ügyfeleim többsége nő, nagyon határozott nő, és nekem, bármekkora hülyeséget is mondanak, el kell azt fogadnom, mert ők vannak pozícióban. Még csak meg sem mondhatom nekik, ha hülyék. Nincsenek többé kizárólag férfi sportok, mint ahogy a háztartás vezetése sem kizárólag női sport többé. Teljesen elvegyültünk egymással, ami nem tesz jót senkinek sem. A férfit a nő már nem tudja tisztelni, de a nő sem titok többé. Túl közel élünk egymáshoz, és abban a pillanatban, hogy a Rudasba nőket is be fognak engedni, az utolsó bástyánk is ledől, végleg egyenlők lesztek velünk. Az egészben az a vicces, hogy ezt a pillanatot ti nem is fogjátok értékelni. - Várj, szóval voltaképp nem csak azt mondod, hogy felcserélődtek a szerepek, hanem, hogy erről a nők tehetnek, mert rámászunk az életetekre, mert ott vagyunk mindenhol? Nem lehet, hogy jobban csináljuk, mint ti? Kicsit visszakanyarodva az egész egyenjogúsághoz, ennek szerintem pusztán történelmi gyökerei vannak. - Hogy érted?
249
- Egyszercsak elegünk lett. Gondolj csak a két világháborúra, vagy bármelyik háborúra. Ti robbantottátok ki őket, elmentetek harcolni, és a többség vagy odaveszett, vagy lelkisérült nyomorékként, éjszakánként felsíró kisgyerekként tért haza. A nőknek nem volt más lehetőségük, mint összeszedniük magukat. Egyszerűen nem maradt elég férfi. Meg kellett erősödnünk, elmennünk dolgozni, felépíteni egy életet, a saját életünket. És ezzel egy időben férjet találni, nevelni a gyerekeket. Voltaképp ti csesztétek ezt az egészet el, az örökös háborúzgatással. - Ebben lehet, hogy van igazság, de a tényen mit sem változtat. Puhapöcsöket neveltetek belőlünk. Ti neveltétek ezt belénk. - Jellemző, ránk fogjátok saját szerencsétlenségeteket. - Pontosan. És ha tudnánk gyereket szülni, akkor már rég önként vállalnánk ezt a nemes feladatot. Be kell látnod, az lenne az igazi egyenlőség, a szent grál, minden, amire titkon még vágytok. - Miről beszélgettek? - jelenik meg Bíbor az asztalnál. - A férfi és női szerepekről. Arról, hogy a férfiak félnek, hogy mi nők jobban csináljuk náluk a dolgokat - válaszolja készségesen Orsi. - Nem csináljátok jobban - vág közbe Anton. - Máshogy, de nem jobban. Csak arra akartam rávilágítani, hogy saját nyomorúságotokat, mely szerint nem vagyunk nektek elég férfiak, csak önmagatoknak köszönhetitek. Nézz csak körül az éjszakában, senki nem hisz a tündérmesékben. Pedig tündérmesék mindenhol vannak. - Már hogy lennének? - kérdezi Orsi, éles hangsúllyal. - Érdekes beszélgetés lehetett - vonja meg a vállát Bíbor, hogy lehűtse a kedélyeket. - Az volt. Azt hiszem most hozok valamit inni - mondja Orsi, a fiúnak kicsit túl zaklatottnak tűnik. - Ugye tudod, hogy nem akartalak megbántani - fordul hozzá.
250
- Ne legyél puhapöcs, nem bántottál meg. Beszélgettünk. - Kérlek, kérlek, bocsáss meg nekem - mondja Anton gúnyosan, és átfut a fején, hogy megpaskolja a fenekét, de nem meri megtenni. A lány ráfintorog és elindul a bárpult irányába a tánctéren keresztül. {Cigi?} húzza fel Anton a szemöldökét. {Menjünk.}
23:36 {Örülök, hogy jól kijön Orsival} gondolja Bíbor, mikor kettesben maradnak. {Helyes lány.} {És nincs barátja.} {Meggondolandó. Bár én titkon magára hajtok.} Az aluljáró masszív márványszerű falának dőlve cigiznek, Anton zakója ismét a lány vállán, ezúttal egy percig sem tiltakozott. {Mi volt ez az egész?} néz kérdően a lány. {Semmi, csak megkérdezte, hogy együtt vagyunk-e.} {És maga mit válaszolt?} {Hogy nem, de együtt jöttünk.} {És mi volt ez a duma a női - férfi szerepekről?} {Hát, valahogy ide lyukadtunk ki. Fene se érti, hogyan. Tudja, hogy megy ez.} {És mi volt a tanulság?} {Hogy bátornak kell maradnunk, nekünk férfiaknak.} {Bátornak?} {Annak.} Mélyet szív a cigarettából és vigyort húz az arcára. {Szóval meg is ragadnám az alkalmat és megkérdezem, mi lesz a
251
táncrend, együtt alszunk ma?} {Maga aztán tényleg nem szarozik.} {Nem szeretnék tovább ezen a kérdésen izgulni. Utálok izgulni is, ezt mondtam már?} Bíbor belenevet a szájába, miután a fiú végre észreveszi a lány által küldött jeleket és megcsókolja. Vidáman csókolóznak mikor Orsi elkiáltja magát oh come on get a room! A csókot félbe nem hagyva emelik középső ujjukat a hang forrása felé. Fuck off gondolják egyszerre mindketten és újra kizárják a külvilágot. Percekkel később arcukkal egymáshoz közel tartják fogva a másik tekintetét. A tengerzöld a fellegszürkét. Még mindig meghitten kacarásznak, maguk se tudják, min, mikor a fiúnak megcsörren a telefonja. A lány hallja meg először, majd a fiú. Önkéntelenül is előveszi, bassza meg, gondolja, amikor meglátja a hívó felet. Bíbor bár tényleg nem akarta automatikusan rápillant a kijelzőre Cila basszus a legjobbkor reped szét varázs számtalan éles csillogó darabra. Ezt most nem veszem fel. Dehogynem nyugodtan gondolja hűvösen. {Nem, nem} rázza a fejét Anton. A telefon elhallgat. {Ki volt az?} A szemébe néz, tétovázik, végül igazat mond. {Cili.} {Hívja vissza, biztos fontos.} {Ne törődjünk most ezzel, hol is tartottunk?}
252
És amikor megcsókolja, a telefon újra csörögni kezd. {Vegye fel} harap bele finoman ajkába a lány. {Vannak érvei, de majd csak akkor, ha harmadjára is hív. Biztos csak részeg} mentené a menthetőt, de a pillanat matt darabkái már az aluljáró kövén hevernek.
23:51 Égő cigarettával a kezében nézi ahogy a kisfiú fel alá sétál az aluljáróban égő cigarettával bal kezében jobbal telefonnal a fülén. Nem tudja miről beszélnek de sok jót nem jelent egy ilyen késői hívás neki semmiképpen. Van benne valami kalandozik vissza rá tengerzöld szeme viharosan. Nem egy férfiideál már ha van ilyen egyáltalán de van benne valami határozott anyag. Az anyagot nem tudja rendesen megfogalmazni inkább benyomásai vannak ám újra megnézi és el kell ismernie hogy sármos bár körülveszi valami furcsa vibrálás mintha még nem önmaga lenne. Semmit nem vesz komolyan. Amit pedig igen azt is cinizmussal leplezi túlontúl álmodozó álomvilágban él. Fiatal összegzi egy szóban. Érnie kell mint a bornak. Túl kisfiú így Ádámhoz képest mindenképpen kalandoznak tova a gondolatok rossz irányba rágyújt egy cigarettára. Műanyag ízzel utálja meg tehetetlenségét bemegy egy fröccsért egy ginért valami azt súgja szükségük lesz rá. Mellé lép a bárpultnál, a lány még nem rendelt. {Gyűlölni fog} kezdi Anton. {Már gyűlölöm} semelyikük nem nevet. {Miért?} {Lassan mennem kell, Cili sír. Tudja, utálom, ha nők sírnak. Úgy tűnik, pocsék szülinapi bulija volt.}
253
{És magának ehhez mi köze, már ha szabad kérdeznem.} {Bonyolult. De lényegében, ez a barátok dolga.} {És ha most én fakadok sírva, akkor mi lesz?} {Jó kérdés, de csak nem tenne velem ilyet. Annyira remélem nem érezte rosszul magát ma este.} {Csak viccelek. Menjen. Ne is lássam.} {Azért nem úgy van az, hogy egyből ugrom.} {Hanem?} {Igyunk valamit, szükségünk lesz rá} mondja és hirtelen megcsókolja. Nem tud rá haragudni érte. A pult mögött álló nő, akinek Anton egyszer megkérdezte ugyan a nevét, de két perc múlva elfelejtette, hamar elkapja a tekintetét. - Egy rosé nagyfröccs, egy ágyas barackpálinka, egy deci gin kettő jégkockával és sok citrommal, és egy nagy pohár almafröccs, kisasszony - teszi hozzá kedvesen, a pultosnő visszamosolyog. Anton elhatározza, hogy legközelebb ismét megkérdezi a nevét. {Nagyon sajnálom} kezdi a fiú újra, miután megkapták az italokat és fizetett. Én is dobban Bíbor szíve de nem esik ki a szerepéből. {És hogy fog ez kinézni? Találkoznak. Oké. És mi lesz? Csak kíváncsi vagyok.} {Nem tudom. Ápolom a lelkét, belediktálok egy liter vizet, talán főzök neki valami könnyűt, meghallgatom, megpróbálom megérteni és okos dolgokat mondani, amitől jobb kedve lesz. Tehát fogalmam sincs.} {Tehát nála találkoznak?}
254
A fiú nem szól semmit, arca kifejezéstelen, bólint, a lány keserűen felnevet. {Sokáig azt gondoltam, hogy csak azért szeret, mert megnyugtatom a jelenlétemmel} mondja szinte magának a fiú. {Miért szakítottak?} {Nagyon különbözőek vagyunk. Tűz és jég. Ezek együtt hosszútávon langyos vízzé válnak, a jég elolvad, a tűz kialszik és onnantól már semelyikük nincs elemében. {Aham} nyom el egy látványos ásítást Bíbor. {Ő túl gyors, végigrohan az életén, én sétálni szeretek. Nem tudtam és nem akartam vele lépést tartani.} {Fair enough.} - Belétek meg mi ütött? - kérdezi Orsi, amint odapréseli magát hozzájuk. - Valakinek pszichológusnak kellene mennie - válaszolja Bíbor. - És ez a valaki természetesen én vagyok - tárja szét kezét a fiú. - Így hát lassan megyünk - karol bele Bíbor. A fiú a lány felé fordul, nem biztos, hogy jól hallotta. - Ne már! Korán van még, nincs egy óra - tiltakozik Orsi joggal. - Ne haragudj - mondja a lány határozott mosollyal -, de megyünk. Majd legközelebb. {Köszönöm.} {Ugyan már, együtt érkeztünk.} - Hát jó - nyugszik bele a harmadik. - Örültem, hogy találkoztunk ismét. Legközelebb bővebben, ahogy mondani szokták. Vigyázz Bíborra, és meg kell, hogy mondjam, érdekes gondolatokkal lettem gazdagabb. Megsúgom, hogy nekünk nőknek általában fogalmunk sincs, hogy mi jár a fejetekben. - Az érzés kölcsönös, és sajnálom, hogy olykor túlzásokba estem.
255
Mentségemre legyen szólva, nem mindent gondoltam komolyan. - Ugyan! Jó kis beszélgetés volt. - Szerintem is, folytassuk valamikor. {Maguk számot is fognak cserélni?} - Mindenképpen! {Nem hiszem.}
01:11 Azért egy ilyen lélekápolásra én is befizetnék karol bele a lány újra Anton jobbján a taxi felé. Tudja hogy bármikor hívhat. És harmadjára majd felveszi nevet keserédesen. Megyek itt az autóm és hagyja hogy Anton megcsókolja utoljára búcsúzóul. A fiú nézi, ahogy a taxi eltűnik a Szabadság híd felé. Hirtelen déjá vu érzés járja át, mintha régebben már megálmodta volna ezt a pillanatot, az összes kusza, kavargó érzéssel együtt. Szürke szemét a holdra szegezi, és összeszorított fogakkal elátkozza a pillanatot, amikor felvette a telefonját.
02:21 Cilin újra erőt vesz a zokogás, Anton még mindig nem teljesen érti, hogy miért, de teszi, amit a férfinak tennie kell, amit filmekben látott, könyvekben olvasott. Szorosan átöleli, hagyja, hogy a lány belecsimpaszkodjon, megtalálja a helyét a világban, súlytalanná váljon, lebegjen. Finoman lecsókolja a lány arcáról a könnyeket, megízleli, így adja tudtára, hogy osztozik a fájdalmában.
256
És bár valójában nem tudja átérezni, hiszen nem az ő fájdalma, a lány mégis hálás érte. A zokogás idővel abbamarad, Cili üres álomba zuhan. Anton óvatosan, hogy fel ne ébressze, hasra fordul és a szívére fekszik. Jobb keze a paplan alatt megtalálja lányt balját, és a párna ismerős illatába burkolva alszik el ő is.
26. SZERDA >>> BB > 12:18 > döntések >> Tesók (Lurdy) vagy Wallace & Gromit?
>>> AA > 12:32 > re: döntések >> Nehéz kérdés, nehéz kérdés, mi legyen, mi legyen? Neked mihez van inkább kedved? Mondanám, hogy igazából majdnem mindegy, mind a kettőre rá tudok hangolódni könnyedén, de ez nem túl konstruktív. Mi lenne, ha helyszín alapján választanánk? (A Lurdyt eléggé nehéz megközelíteni a jó békávéval.) Kettesben, vagy csapatosan tekintjük meg a műalkotásokat?
>>> BB > 16:42 > re: döntések >> W&G a MOMban lesz. eredeti nyelven.
257
lesz ott néhány ismerős és barát, de alapvetően ez ma nem csoportos foglalkozás. no mi legyen?
>>> AA > 16:54 > re: döntések >> Rossz kedved van? W&G nyert. Tudsz egy jó kávézót a közelben?
>>> BB > 17:03 > re: döntések >> nem, csak sok baromsággal találtak ma meg. na, a MOMnak ez a baja, hogy nincs a közelben semmi jó, pedig éhes is leszek, meg szomjas is. marad a turmixos hely.
>>> AA > 17:09 > re: döntések >> Ajánlottak egy olaszt a Márvány utcában a “mongollal” szemben. Megkereshetnénk, ha vállalkozó szellemű vagy erre. Turmixos helyet bojkottálom. Mikor kezdődik a vetítés, és mikor tudunk találkozni?
>>> BB > 18:17 > re: döntések >> juj a márványos nagyon rossz, ott ettem tegnap. egyelőre itt ER van, a mozi 8-kor kezd.
258
>>> AA > 18:35 > re: döntések >> Értesíts, ha látod a műtét végét, a pszichiátrián elérsz negyed nyolcig.
>>> BB > 19:19 > halóóó!!!>> hahó!? ott vagy még?? ugye még nem indultál el???
>>> BB > 19:23 > fenébe >> sajnálom, de képtelen vagyok odaérni. és ki van kapcsolva a telefonod! fenébe, fenébe!! nem így akartam!!! ***
20:12 Anton újra az órájára néz, odalép a pulthoz és vesz egy jegyet. Előre, középre kéri. - Hány soros a terem? - kérdezi. - Tíz. - A negyedik jó lesz. - Csak egyet? - Igen, csak egyet.
259
21:55 Mire vége az Elvetemült Veteménylénynek, egy cseppnyi rossz érzés sincs benne. Nagyon régen nevetett ennyit. Nagyon-nagyon régen. Amikor a villamosra vár a Móricz Zsigmond körtér felé, elkapja egy pillanatra a szomorúság. Megpróbálja bekapcsolni a telefonját, bár nem emlékszik, hogy kikapcsolta volna. Úgy tűnik, lemerült, állapítja meg, és ez hirtelen rengeteg kérdést vet fel a fejében. Egy üveges Edelweiss jól fog esni az Aranykorsóban hazafelé, győzködi magát. Ma este már nem akar válaszokat.
260
NOVEMBER „SIT DOWN BACK IN THE CHAIR AND TURN YOUR BACK TO THE LOUDSPEAKER. YES TURN YOUR BACK. AND NOW SIT QUIETLY AND VERY QUIETLY. THE ROOM IS VERY QUIET” THE TAPE FEAT. RQM: MINIMAL (CUEBISM REMIX) 4. PÉNTEK 20:19 A Castroban Laci és Anton fogják körbe szavaikkal Szilvit a felső bárpultnál. Szekszárdi rosét isznak mindhárman, a lány buborékos ásványvízzel, a két fiú beéri a szódával is. A hebegés-habogást eltekintve, amit művelnek, amikor Szilvi rákérdez, hogy pontosan mit is csinálnak annál a cégnél a nyolcadikon, és leszámítva egy túl hosszúra nyúlt indulatos monológot Laci részéről annak ex barátnőjéről („az a kis ribanc, azt hitte nem jövök rá, hogy félrekúr, pedig érezni lehetett az idegen férfi szagát rajta”) az este kellemesen telik. Egyszerű dolgokról beszélgetnek, filmekről, könyvekről, emlékekről. Szilvi szereti a filmeket, és jó ízlése van Anton szerint. Szereti a könyveket is, itt elidőznek néhány percig. Laci pedig kedveli Szilvit, és úgy tűnik, Szilvinek is szimpatikus Laci. Főleg ha nem beszél, mert az gyakran inkább zavarba hozza, véli Anton a negyedik pohár után.
261
Azt, hogy Szilvi mit szeret valójában, egyik fiú sem tudja pontosan, de talán nevetni. És szerencsére nincsenek nagy igényei ezzel kapcsolatban, bármin képes kacagni, ezért tökéletes társaság. Mikor a felszolgálók már zárásra készülődnek a két fiú elosztja a számlát, a lányt nem engedik fizetni. Utána nekiindulnak és átmennek a Szimplába. Kellemesen be vannak csípve, de még nem részegek teljesen.
00:49 Anton az este egy pillanatában Lacit nézi, ahogy feszülten figyel Szilvire, aki valami történetet mesél lelkesen gyermekkorából. Elmosolyodik. Úgy tűnik, valami alakul közöttük, ami nem az ő dolga. Elnézést kér, azok ketten szinte tudomást sem vesznek róla, így kioson a mellékhelységbe és már nem megy vissza hozzájuk. Húsz perccel később a Nagymező utcán botorkál. Órájára pillant, a digitális számlapon
00:63 és ő meg sem lepődik. Minden nagyvárosnak megvannak a maga menedékei, helyek, ahol valahogy minden máshogy, kicsit természetellenesen működik. Mindenhol vannak éjszakai szentélyek, Budapesten annál is több, éjjel a város megmutatja valódi arcát, pogány hely volt mindig is, a hitetlenek Mekkája. Ezen jár az agya, amikor megnyomja a csengőt a
262
masszív faajtó mellett a falon. Az ajtó kitárul, szigorú szemek veszik szemügyre. Kifizeti a belépőt, aminek nagy részét lefogyaszthatja, így nyer bebocsátást egy idegen világba, a helyre, ahol nem úgy járnak a percek, mint máshol, ahol az idő valamikor régen megakadt két zongorabillentyű leütése között. A Piaf tizenegykor nyit, reggel hétkor zár, ezalatt pedig voltaképp csak egy célt szolgál, ki nem mondott történéseknek biztosít időn kívüli helyszínt. Karórák állnak meg a minden éjjel az újra felsíró zongora keserédes, vidám sanzonra szerelt dallamára. A szerény neonfelirat alatt élők nem törődnek vele, hogy fenntartsák a látszatot, nincs is óra sehol. A percek, órák, évek, évtizedek, évszázadok végképp értelmüket vesztetik, mindent a sors szeszélyes asszonya, a Véletlen ural kedvére. A fenti részen a férfi negyvenes lehet, a lány feleannyi, csak ők ülnek ott a vörös bársonykárpittal borított ülések egyikén, egymás szájában. A műsornak, az édes zongoraszónak már vége, Anton sajnálja, hogy lemaradt róla. Üveges sört rendel, mert igazán nem akarja feltartani a pult mögött állót, de közben ártatlanul megjegyzi: - Elég kihaltak vagytok ma, itt nincs péntek? - Lent pokoli nagy a buli - suttogja az árny a pult mögül. A fiú nem gondolkozik, a vaslépcső felé veszi az irányt és alámerül.
00:69 A bárpultnál állnak, már nem tudja, hogyan került ide, csak azt, hogy a nő mélyen a szemébe néz. Vajon ismer engem? - kérdezi magától.
263
- Mit csinál ez az édes kisfiú ilyen késői órában ezen a romlott helyen? - Kalandot keres, izgalmat, újdonságot, életet, örökké tartó életet. És egy ilyen dögös nő mit csinál itt ilyen későn, ilyen imádnivaló mellekkel? Pofont vár, de a nő felkacag, engedi láttatni fogait a sárga fényben. - Már ha nem veszed sértésnek - bátorodik fel azonnal a fiú. - Egy bók soha nem lehet sértés, még ha részeg is. Folytasd. Anton elvigyorodik, nem kell kétszer kérni. - Szóval várja otthon férfi, aki csodálja, becézgeti őket? - Férfiakról ne beszéljünk most, de úgy látom a melleim megragadták a képzeleted. Elég újak - teszi hozzá a nő. - Vajon meg is akarod fogni őket, vagy csak a szád nagy, kisfiú? - Minden vágyam - válaszolja egyszerűen, és esetlenül nyúl feléjük. A nő megfogja a kezeit, és mindkettőt fenekére húzza inkább. Anton érzi a kemény melleket mellkasához nyomva, és boldog. Önkéntelenül beleszagol a nő nyakába. - Mindent lehet, hercegem - harapja meg a fülét a nő -, de csak idejében. Tudni akarom, hogyan csókolsz. Anton mohón tapasztja száját a nőére a bárpultnál, nyelve hamar utat tör annak szájába. Közben arra gondol, a másik valószínűleg minden héten ugyanezt a játékot játssza, ő mégis mennyire kivételesnek, szerencsésnek érzi magát.
01:83 A függöny mögötti női vécében érinti meg először a feszes mellbimbókat, és egy perc múlva itt is hatol belé, először hátulról.
264
Mígnem valaki, talán az árny, dörömbölni nem kezd az ajtón, hogy távozásra szólítsa fel őket.
02:92 Anton mohón tapasztja száját a nőére a pirkadatban, keze a fenekét markolja, miközben várják a taxit a Hajós utcában. - A fiam lehetnél - mondja a nő. - De nem vagyok - válaszolja, az utca túloldalán egy férfi siet munkába. A taxisofőrrel sem törődik, gátlások nélkül nyúl be a nő lába közé, mindkettejüket siettetni akarja a kielégülés felé.
08:48 - Ki ez a csóringer? - üvölti a tizenkét év körüli aranyszőke srác a konyhában. - Egy barátom - válaszolja a nő köntösben, cseppet sem megszeppenten. - Egy barátod? Na persze! - Te miért nem vagy suliban, ha szabad kérdeznem? - üvölt vissza, egy cseppet sem hasonlít most arra, akivel Anton tegnap éjszaka találkozott. A háttérben felsír egy csecsemő, reméli, hogy csak képzelődik. - Olyan szánalmas vagy - hagyja a gyerek a kérdést tökéletesen figyelmen kívül. - Egy kurva vagy! Egy olcsó kurva az anyám! - Vigyázz a szádra, mert rácsapok! - emeli kezét a nő. Anton idejét látja a távozásnak. - Azt hiszem megyek - szól közbe. - Húzz a gecibe! - felesel a kissrác.
265
- Hogy beszélsz? - csattan fel az anyja. Ő eközben belebújik a cipőjébe, felveszi a kabátját, és kihúz egy könyvet a zsebéből. Szélesen elvigyorodik, Gaston Leraux horrorklasszikusa az, a Webber által méltatlanul nyálasra hangszerelt Operaház fantomja. Csendben leteszi a könyvet cipőtartó szekrényre, mielőtt kilép az ajtón. A lépcsőházban arra gondol, hogy mekkorát röhögne Laci, ha elmesélné neki, hol ébredt, anyucit, a kissrácot, a gyereksírást, de nem fogja. Hirtelen úgy érzi, velük kellett volna maradnia. Kilép az utcára, megpróbál rájönni, hogy hol lehet. A környék cseppet sem ismerős, és ez nem sok jót jelent. Mihamarabb aludnia kell.
7. HÉTFŐ 09:14 Szilvi mellei ragyognak rá a pult mögül az irodaház földszintjén. Milyen természetesnek tűnnek, suhan át rajta a gondolat óhatatlanul. - Kiheverted a pénteket? - duruzsolják a szemének. - Ki. Nagyon jó este volt, jól éreztem magam - válaszolja. - Remélem, te is, ti is. Veletek mi lett, meddig maradtatok? - Nem tudom, miután nem találtunk, leléptünk. Mindenki haza, mielőtt még rákérdezel. Persze azért bepróbálkozott a haverod. - Semmi közöm hozzá. - Legközelebb otthon hagyhatnánk. - Te flörtölsz velem.
266
- Ideje volt, hogy észrevedd. A lift a harmadikon jár, mire elhessegeti a képeket a fejéből. Megpróbál Lacira és a méltatlanul híres férfiszolidaritásra gondolni Az istennek se megy neki. Különben is, az esélyt igazán megadta.
9. SZERDA >>> BB > 13:33 > kedves barátunk >> 12-én szombaton szeretettel látunk a legvadabb jelmezedben a szokásos évi álarcosbálon, ezúttal Orsinál. Írj, ha ráérsz, és akkor a részletek, cím, ilyesmi megy e-mailben. ***
17:56 Eszébe jut a titokzatos női hang, aki talán Lili, de lehet bárki más is. Itt az ideje kideríteni, gondolja, miután elküldte a mai utolsó e-mailt is, amire nem vár választ. Kinézi a számát a telefonjából és az asztali készülékről tárcsázza. - Hallo? - szól bele egy érdes női hang. Talán csak meg van fázva, gondolja a fiú. - Szia, Anton vagyok - szól bele bizonytalanul. - Kicsoda? - Anton. Lili, te vagy az? - Kicsoda? Elismételné? - szól újra bele hangosan a hang, aki már biztos, hogy nem Lili.
267
- Anton vagyok és Lilivel szeretnék beszélni. - Kivel? - Elnézést asszonyom, azt hiszem félretárcsáztam. - Kicsoda maga? - Antonnak hívnak, de azt hiszem, félretárcsáztam. - Itt nem lakik semmiféle Lili. Kissné vagyok. - Azt hiszem, hogy akkor tényleg félretárcsáztam. Elnézést a zavarásért asszonyom – mondja, és finoman leteszi a kagylót. Hátradől, kifújja magát, de nem adja fel, újra tárcsáz. - Igen, tessék - szól bele ezúttal egy fiatal női hang, megkönnyebbül. - Anton vagyok, szia. Nem zavarlak? - Szia! Nem, dehogyis. - Akkor visszahívjalak később? - Nem kell, éppen hazafelé indultam. - Akkor jó. Úgy néz ki, hogy a holnap este nekem tökéletes lenne. Találkozunk egy kávéra? - Holnap este, mi van holnap este? Csütörtök, ugye? - Igen. - Oké, jól hangzik. Hol? - Astoria? - Nekem jó a Deák. - Akkor legyen a Deák. Deákon a templomnál? - Hol? - A templomnál. - Azt hittem, a Gödörre gondolsz. - És mikor? - Neked mikor jó? - Hét óra? - Jó, ott leszek.
268
- Viszlát holnap. - Akkor a Deákon nyolckor, szia! - mondja Lili, és bontja a vonalat.
10. CSÜTÖRTÖK >>> AA > 17:51 > re: kedves barátunk >> bent vagy még? ***
18:51 A Deákon ácsorog, végül nem volt benne biztos, hogy hetet vagy nyolcat beszéltek meg, mindenesetre előbb akar érkezni, átadva a másiknak a felismerés jogát. Nekidől az evangélikus templom falának, ahonnan jól belátja az egész teret. Előveszi a könyvét és olvasni kezd. Tizenöt perc múlva áthelyezi székhelyét a templom lépcsőjére, és újra belemerül James Grady A keselyű hat napja című könyvébe, melynek Robert Redford van a borítóján.
20:03 Egy lány közeledik, felpillant, mint megannyiszor az elmúlt órában. Elmosolyodik, Lili az, egyből megismeri. Egy rejtély megoldva, fellélegzik.
269
- Szia. Te már itt? - kezdi a lány. - Szeretek előbb érkezni, szia. Örülök, hogy látlak. - Örülök, hogy összejött, hogy találkozzunk - mondja Lili, és lábujjhegyre állva megpuszilja a fiút. - Hová menjünk? - Nem tudom, bárhová. Csak ne a mekibe. - Semmiképp - nevet fel a fiú. - Castrohoz mit szólsz? - Szódakert? A múltkor oda indultál, nem? - A Szódakert már zárva, de a Szódába lenézhetünk. - Rád bízom, nekem minden jó.
20:17 Végül az újonnan nyílt Lámpásban találnak maguknak egy szabad asztalt. A lépcsőn Anton megy előre. Mikor belépnek és a pulthoz sétálnak, szinte hallja, ahogy az egyetemista férfifejek a lány után fordulnak. Magassarkú csizmában, csinosan felöltözve cseppet sem illik ide, de nőiesen viseli, tudomást sem vesz róluk. - Te mit iszol? - Egy pohár rosét, fél liter szódával. - Az jó lesz nekem is, remélem jó a fehérboruk. Anton sóhajt és rendel. - Nem fűznék hozzá nagy reményeket - mondja. Miután megkapják italukat, emelik poharukat. - Egészségedre. - Egészségedre - koccintanak. - Kezdd te – mondja Anton, miután leültek az egyik kis kerek asztalhoz. - Kutya, macska, férj, gyerek?
270
- Kutya. Az én Oszkárom. - Milyen típus? Úgy értem fajta. - Olyan édes. És okos. - Olyan nagyobb darab bernáthegyit képzeljek el? A lány nevet: - Mindig is volt kutyánk, gyerekkorom óta. - És mi történt a sportriportereddel? Nagy volt a szerelem a gimiben, a közeledbe sem jutottam - biggyeszti száját a fiú. - Hát idővel nem működött, tudod, milyenek a zenészek. Mi legyen a következő kérdés? - jár Anton fejében a harmadik pohár bor után, nem mintha rosszul alakultak volna a dolgok. A lány csacsog és csapong, a fiú néha alig tudja követni, de legalább beszédes, és ez jól áll neki. Feltűnik ugyan, hogy nem kérdez tőle szinte semmit, csak válaszolgat viccesen. Nem tudja eldönteni, hogy a lányt ő nem érdekli, vagy csak alapvetően az emberek. Neki a negyedik, a lánynak a harmadik pohár bor után viszont mindez már nem is tűnik annyira fontosnak.
23:13 - Hívok egy taxit - mondja a lány spiccesen az utcán. - Hol vagyunk? - Hová menjünk? - Holnap korán kelek. - Jó, akkor a Csacsába - vágja rá Anton, és miután ezt kimondja, úgy érzi, mintha egész este elbeszélnének egymás mellett. A taxiban már azon nevetnek mindketten, mennyire zavarban voltak egy bizonyos iskolai buliban, a középiskola ebédlőjében.
271
Táncoltak, és úgy érezték mindenki őket nézi. A fiú kérte fel, emlékszik rá, akkoriban még így működtek ezek a dolgok, és ezen újra nevetnek.
23:32 Mint a kövek, merülnek alá a Kálvin téri aluljáróba. A ruhatár előtt a lány elnézést kér. - Elmegyek vécére, nagyon kell. - Én addig körbenézek. Itt találkozunk. - Jó, akkor öt perc múlva a pultnál – válaszolja Lili.
23:35 Bíbor érinti meg vállát. {Szép jó estét!} köszönti vidáman gondolatban. Anton megöleli. {Csókolom. Nem is reméltem, hogy ma összefutunk.} {Kicsi a világ.} {A budapesti éjszaka pedig úgy tűnik, még kisebb. Vagy közös a sorsunk.} {Megint jön ezekkel a nagy szavakkal.} {El is mehetek a nagy szavaimmal együtt.} {Maradjanak} legyint a lány. {Szombaton ugye jön?} {Fogalmam sincs, még meglátjuk, de igyekszem. Kik lesznek ott?} {A szokásos csipet csapat.} {Miller kisasszony?} {Ki?} {Orsi.}
272
{Nála lesz a banzáj, szóval remélem. Miért hívja Miller kisasszonynak?} {Béna sztori, nem untatnám vele. És még?} {Hát lássuk csak, kiket ismer. Ott lesz Csilla, tudja, a lakótársam, Dóri, és persze a Csaba, ők most is itt vannak. Valahol. És jön a Kriszta, és természetesen a Marcsi.} {Marcsit szeretem.} {Lehet, hogy jön a Gabó is.} {Értem, értem. Jól hangzik. Tudja, hogy kedvelem a barátait.} {Ők is magát.} {Ádám?} {Nem tudom biztosan, de azt hiszem, jön.} {Tényleg jól hangzik} próbál meg lelkes maradni a fiú. {Komolyan. És hogy van a bogárkája?} néz új téma után. {Hiányzik nagyon} sóhajt Bíbor. {Gondolom} érez vele együtt a fiú. Olyannyira belemerülnek a beszélgetésbe apróságokról, semmiségekről, hogy Anton jó húsz perc múlva eszmél csak. {Basszameg, a picsába! De egy fasz vagyok!} {Mit felejtett el?} {Azt hiszem, elhagytam a randim.} {Hogy mit csinált?} De a fiú már nem hallja, átvág, átrohan a tömegen át a kisteremhez, ahol hagyta a lányt. Nem látja feltűnni sehol. Pánikba esik, hogy soha többé nem találja meg. Tesz még egy kört bent, hiába. Kiviharzik, az asztaloknál sincs, mint ahogy az aluljáróban sem látja sehol. Előveszi a telefonját, felhívja, kicsöng, de nem veszi fel. Vajon melyik feljáraton távozott? Hátha utoléri, bízik benne. Az Üllői utat választja, valamiért ösztönösen azt gondolja, a lány a
273
középiskolájuk felé lakik. A levegő csípős, az út üres és kihalt, se egy ember, se egy autó nincs az utakon. Soha nem látta még ilyennek Budapestet, ennyire üresnek. Újra hívja, Lili már ki van kapcsolva.
00:03 Üzenetet fogalmaz, de csak bámulja a kijelzőt, nem tud mit írni, nincsenek szavak a fejében. Jobban oda kell figyelnie. Nagyon szégyellem magam. Sajnálom. Rohadtul érzem magam. Mindegyik csak róla szól. Hívj ha megkapod. Sajnálom! A szavak nem jelentenek semmit, de az utolsót elküldi. Soha nem érkezik rá válasz.
00:12 A cigaretta végéből kiszórja a dohányt a földre, fűvel tölti újra, rágyújt. Mélyen letüdőzi, sokáig bent tartja az első slukkot, és visszabaktat az aluljáróba. Közben befejezi a cigit. Teljesen ki van száradva a szája, megtorpan. A Kecskeméti utca felé veszi inkább az irányt. Elég volt mára.
11. PÉNTEK >>> AA > 13:04 > re: kedves barátunk >> Bent vagy már?
274
Köszönöm a meghívást szombatra, kérj elnézést a nevemben, de valószínűleg nem tudok részt venni az álarcos-barátkozós rendezvényen, ahová oly’ sok szeretettel invitáltatok. Pedig már a jelmezem is már kitaláltam, bajusz, néhány zokni az alsógatyába, hawaii ing, tipikus napszemüveg, és kész a kiégett pornószínész. (A zokni csak azért kell, nehogy Magnumnak nézzenek.) De nem megyek, egész egyszerűen nem fog menni. Túl sok volt a héten a program és nagyon kevés az alvás, ráadásul nem halad a munka az istennek sem. És én ugyan végképp nem látok összefüggést a dolgok közt, de muszáj pihennem. Filmet néznem. Könyvet olvasnom. Gyakorolni hitünket. Aludnom 15 órát. Dolgoznom kb. ugyanennyit. És csak semmi alkohol, mert megint jön a nínóautó és a detox. Puszilok mindenkit, legfőképp téged. U.i.: Miller kisasszonytól kérj elnézést, de otthon kell maradnom a gyerekekkel, nem bízom az új bébiszitterben. Majd legközelebb mindent megmagyarázok.
14. HÉTFŐ >>> BB > 12:05 > az igazság fogságában >> halló, halló, van kedv? jön Colin is! tsók
>>> AA > 12:10 > re: az igazság fogságában >> Köszönöm a meghívást, de nem jött át.
275
Mi is ez and who the freck is Colin?
>>> BB > 12:42 > re: az igazság fogságában >> még 1x
>>> AA > 13:03 > re: az igazság fogságában >> Rájöttem. HTML-ben kell megnézni. 1. Nincs alkalomhoz illő viseletem (hacsak a kordzakó és a kopott/ gyűrött Indiana Jones vászoning nem az). 2. Reggel beszéltem le egy randit holnapra a Cilivel, akit nem láttam az ominózus vasárnap hajnal óta. 3. Bár a holnapi randit biztos valahogyan át lehetne tenni mára a Halott menyasszonyra, és talán holnapig ki tudom vasaltatni azt az inget. Szánalmas, mennyire döntésképtelen vagyok. U.i.: Édes vagy a képeken, vidám buli lehetett. Sajnálom, hogy kihagytam. Dugóhúzó vicces jelmez, Ádám ugye az volt?
>>> BB > 14:11 > re: az igazság fogságában >> és mikorra várható döntés, ó Indy?
276
>>> AA > 14:15 > re: az igazság fogságában >> Ha a döntések kígyók, márpedig azok, akkor még le kell győznöm a kígyóiszonyom.
>>> AA > 14:17 > re: az igazság fogságában >> Döntöttem, ma Cilizem, holnap pedig a tied vagyok, de a kalapom és az ostorom otthon hagyom (tehát ez egy nagyon határozott igen a meghívóra). Este találkozunk. Meg holnap is.
>>> BB > 15:06 > re: az igazság fogságában >> Este nem, holnap. 7kor. Inget vasaltass! Ja, és örülök, hogy végülis.
>>> AA > 15:24 > re: az igazság fogságában >> Örülök én is, sőt, holnap hogy fogok! Holnap! ***
277
18:55 Cili telefonálás közben futólag szájoncsókolja, amikor beül mellé az autóba. Belehallgat, miről van szó, munka, nem érdekli. A lány rámosolyog és besorol a péntek esti dugóba. - És hogy vagy szívem? - kérdezi, miután Cili kivette a headsetet a füléből. - Minden rendben. - Örülök, hogy találkoztunk. - Én is.
19:22 A fiú előveszi a jegyeket és új órájára néz, seven-twenty two pm, olvassa le róla a betűket két sorban. - Van még, a reklámokat is beleszámítva, bő háromnegyed óránk. - Igyunk valamit - mondja a lány. - Benne vagyok - válaszolja nemes egyszerűséggel. - Szeretem, hogy téged sosem kell győzködni. - Miért másokat annyira kell?
19:36 A lánynak szeleburdi jó kedve van, tűnik fel neki végre, miután beültek egy boxba az egyik kávézóban. Hamar átragad rá is. - Emlékszel még a százhármas etikett szabályunkra? - kérdezi a fiú. - Mi is volt az? Annyi hülye játékunk volt. - Tudod, ha lány, akkor te rendelsz, ha fiú, akkor én. - Ja persze, ez alap – mondja, és mintha csak erre várt volna,
278
megjelenik a pincérlány az asztaluknál. - Nekem egy szénsavas vizet citrommal és jéggel, ennek az Adonisznak viszont hozzon kérem egy pohár vörösbort. Vöröset, mint a vér, azt szereti, csak a vöröset. Amúgy még agglegény, csak mondom - teszi hozzá Cili sokatmondóan. A vörösre festett hajú pincérlánynak jó napja van, veszi a lapot. Rámosolyog először a lányra, utána a fiúra kacsint, Anton visszavigyorog.
20:01 Anton választ sort a büfénél. - ...és ez a csodálatos tünemény itt mellettem, de el ne mondja neki - hajol közel - az egója már így is az egekben szárnyal, de hát ilyen testtel nem is csoda ugye. Na szóval, ez a mondjuk ki, szexbomba szeretne egy nagy kukoricát és egy közepes kólát, de nehogy lightot adjon! A srác a kassza mögött félve néz Cilire. - Kegyetlen vagy, zavarba hoztad ezt az édes fiút. A srác elpirul tetőtől talpig, de búcsúzóul állja a lány tekintetét.
20:43 A harmadik zenés betétnél a lány Anton vállára hajtja a fejét és hatalmasat ásít. A fiú a szája elé tartja a kezét, a lány erre nevetni kezd, majd köhögni. - Sose nevess, miközben ásítasz, nem mondták még neked? - súgja oda a fiú vigyorogva. - Hülye.
279
21:32 - Hát, szódával elment - nyújtózik Cili miután vége a filmnek, a moziteremből kifele menet. - Nem volt olyan rossz. - De nem is volt olyan jó. - Mondjuk azt, hogy a Nagy halhoz képest silány volt. Beülünk valahová? - Nem baj, ha nem? Holnap korán kelek – válaszolja a lány. - De azért jól érezted magad? - Mindig jól érzem magam veled.
22:04 Az autóban hazafelé mindketten el vannak merülve saját gondolataikban. - Mi ez a szám? - kapja fel fejét a fiú. - Nem tudom, csak úgy kaptam. Ott van a tok valahol a kesztyűtartóban. Anton kihalássza és megnézi a cd-t, Molly Johnson. Sose hallott róla, de megígéri magának, hogy utánanéz. Lehunyja szemét, veri az eső a szélvédőt, az ablaktörlő kattogása belesimul a zenébe, a holnap jut eszébe és Bíbor. A lány a ház előtt kiszáll vele és elszívnak még egy cigit. Miután eldobják, hosszan megölelik egymást, szavak nélkül, mintha akkor látnák egymást utoljára.
280
15. KEDD >>> AA > 16:08 > csuklom >> Te vagy az? Mikor végzel? 7kor ott?
>>> BB > 16:22 > re: csuklom >> én voltam. lehet, hogy nem érek oda 7re, és neked kéne átvenned a jegyeinket.
>>> AA > 16:25 > re: csuklom >> El fogják rólam hinni, hogy én vagyok te, vagy van valami titkos jelszó? Kitől?
>>> BB > 17:04 > re: csuklom >> el. mondd meg, hogy hozzám tartozol. kitől: nemtom, lesz legalább két asztalka, rajta sok-sok boríték, asztalkák mögött erőltetett mosollyal idegbeteg fiatal lánykák. gondolom. ***
281
20:34 Anton a sötét teremben finoman ráhelyezi tenyerét Bíbor combjára, de nem néz rá, a vásznat bámulja, próbál természetesnek tűnni. A lány felemeli a kezét és ujjaival átkulcsolja. Két perccel később hüvelykujjával kézfejét cirógatja, a fiú a mennyekből viszonozza.
22:04 A vetítést követő fogadáson a lány könnyedén lemond egy közös fotó lehetőségéről Colin Firth-tel. Mindketten sajnálják szegény fickót, senki nem mer odamenni hozzá, csak mosolyogva ácsorog és tűri, hogy fotózzák emberekkel, akikkel egy szót sem vált. Arra jutnak, hogy valószínűleg hamar le fog lépni. Az Uránia emeleti erkélyén dohányoznak, borospohárral a kezükben nézik a Rákóczi út zajos, büdös forgatagát. {Hallottam egy számot, ami magára emlékeztet} mereng Anton a lány fejében. {Melyik az?} {Molly Johnson, Melody. Egyszerűen gyönyörű} gondolja és elkezdi dúdolni. {Holnap azért át is küldi?} {Mindenképpen.}
22:16 Befejezték a bort, ami Antonnak kifejezetten nem esett jól. {Akkor most mi legyen a program?} kérdezi a lány. {Utálni fog, de szerintem hazamegyek. Ha van kedve, jöjjön velem,
282
van otthon valami borom szerintem.} {Megígértem a többieknek, hogy lenézek a Csacsába, ha már fallabdázni nem mentem.} {Dögunalom lesz, kedd van.} {Sose lehet tudni, ha az, akkor úgyse maradunk. Jöjjön, hiszen csak egy ital!} {Nem tudok, tényleg. Nagyon fáradt vagyok.} {Ez nem vall magára.} {Nem tudom, mi van velem, valahogy olyan gyengének érzem magam mostanában.} {El kellene mennie orvoshoz.} {Na persze. Szerintem pedig semmi komoly, csak közeledik a tél.} {Valami biztos bujkál magában. Vagy valaki.} {Megbocsát egy pillanatra?} szakítja félbe Anton a gondolatmenetet, és a vécé felé veszi lépteit. Egyenesen az egyik fülkébe megy, bezárja maga mögött az ajtót és a csészébe hány. Mikor teljesen kiürül a gyomra és megérzi az epe keserű ízét, abbahagyja az öklendezést. Pihen egy percig, és lehúzza a vécét. A mosdókagylónál alaposan kiöblíti a száját langyos vízzel, megmossa az arcát, majd bizonytalan léptekkel sétál vissza. {Jól van?} {Soha jobban. Azt hiszem, tényleg hazamegyek. Van egy rágója?} {Nem néz ki valami túl jól.} {Köszönöm a bókot. Azt hiszem, nem is vagyok.} {Hívok egy taxit magának.} {Azt megköszönöm. Van egy rágója?} Útba ejtik a Kálvin teret, Anton búcsúzáskor még az autóban megöleli a lányt. Az ajka szélén landoló puszit összezárt szájjal fogadja.
283
16. SZERDA >>> AA > 16:22 > melody >> Zene csatolva, tegnap mondtam. Mostanában ez szól, amikor rád gondolok. Vagy fordítva.
17. CSÜTÖRTÖK >>> BB > 14:22 > re: melody >> elkaptam a nyavalyádat, a nyavalyába! pedig ma este nagyon készültem a szódába! ha jól sejtem, ott leszel te is...
>>> AA > 14:27 > melody >> Este sajnos nem, nagymamámnak szülinapja van, már megrendeltem a tortát, szóval minden adott egy óriási meglepetésbulihoz!
19. SZOMBAT 18:03 {Hogy van?}
284
{Nem adok puszit, betegen, náthásan, és a lábam is kibebaszottul hasogat. Azt hiszem, rosszul léptem a Szódában.} {Vállalom a kockázatot} gondolja bátran Anton, és nagy nehezen kiharcol egy durcás szájrapuszit. {Bocsánat ha hirtelen magára prüszkölök} gondolja Bíbor, miután leültek a konyhaasztalhoz egymással szemben. {Nem veszem sértésnek. Szóval hogy van?} {Jól, köszöni. Virágot hozott?} {Csokit hoztam. És zenét. És meglepetést.} {Először a csokit. Addig nyissa ki a pálinkát.} {Parancsára.} {A zene milyen?} {Duplalemezes jazz válogatás. Sunset és Sunrise, remélem, tetszeni fog. A Piafban szereztem, személyesen a DJ-től.} {Maga jár a Piafba?} {Most egy ideig megint nem.} {Ezen van a Melody?} {Nem, az egy másik cd, de az is itt van. Egészségére!} {Egészségünkre!} {És mi a meglepetés?} {Ez.} {Ezt megtarthatja. Nem élek ilyesmivel.} {És bánja, hogy én olykor igen?} {A maga dolga.} {Kicsit csípős hangulatban van, ha jól érzem.} {Beteg vagyok, ne hergeljen.}
285
{Eszem ágában sincs. Beteszem a zenét.} {Melódiákat szeretnék.} {Igen, én is pont erre gondoltam.} {A lakótársa amúgy itthon van?} {Hazament hétvégére. Csak a miénk a kégli.} {Erre igyunk} mondja és újra tölt. {Érti, miről énekel?} {Úgy-ahogy.} {Egy szót nem értek csak.} {Melyik az?} {Várjon, mindjárt jön.} {Fogalmam sincs. Talán haunting?} {Nem, szerintem nem ugyanazt énekli.} {Akkor nem tudom. Egészségünkre.} {Egészségünkre.} {Na és mit írt eddig a füzetébe?} {Néhány buta verset. Most egy távirányító tervén dolgozom. Egy haverommal közösen tervezzük.} {Távirányító?} {De még milyen! Egyes gomb - láthatatlanság. Kettes gomb teljes ruhaeltüntetés. Hármas gomb - telepátia. Négyes gomb teleportáció. Ötös gomb - csiklandozás. Hatos gomb - levitáció. Hetes gomb - némítás. Nyolcas gomb - gondolatolvasás. Kilences gomb - hullócsillag. Nulla - időmegállítás. Jó mi?} {Eredeti. És a többi gomb?} {Még fejlesztés alatt van. De minél előbb szeretnénk elkezdeni a
286
sorozatgyártást.} {Igyunk akkor a távirányítójukra!} {Itt alszik?} {Itt aludhatok?} {Ha jól viselkedik.} {Most nem lehet. Tudja...} {Értem, nem baj. Akkor ma sem háljuk el a nászt. Mi másra is számíthattam volna egy beteg embertől?} {Hazamehet.} {Dehogy megyek! Imádok magával aludni.} {De azért ezt lehet, ugye?} kérdezi és a lány pólója alá nyúl és szorosan átöleli. {Persze, sőt!} {Erről a számról mindig maga fog eszembe jutni.} {Valóban? És hogy?} {Így, ez a pillanat. Kint farkasordító hideg, bent félhomály. Én alulöltözve, maga túlöltözve a vastag takaró alatt. Ahogy a kezem zongorázik a bordáin.} {Ez csikis!} {Türelem, alig egy etűd van hátra.} {Maga milyen hülye!} {Sajnálom azt a buta szót} néz Bíbor Anton szürke szemébe. {Melyiket?} {Aznap este. Tudja. A mindegyet.} {Azt én is.} {Ne haragudjon.}
287
{Nem tudok magára haragudni.} {Akkor jó.} {Miért jó? Néha azért szeretnék.} {Mert azt jelenti, hogy szeret.} {Igen. Ebben van valami.} {Valami?} {Valami szeretet.} És nővérem hosszú idő után nem egyedül ébred reggel meglehetősen vidáman majdhogynem boldogan. Nézi Antont amint valamiről magyaráz miközben felhúzza a pólóját és azon kapja magát hogy önfeledten nevet. Pedig talán nem is vicces amit beszél nem is hallja nem is figyel. Ádám elmosódottan bukkan fel a fejében de azonnal elhessegeti a férfit és újra csak a csálén vigyorgó fecsegő arcot látja. Ő ezt a pillanatot tartja meg emlékei közt a kisfiúról.
21. HÉTFŐ >>> AA > 13:18 > constantly >> MOLLY JOHNSON: MELODY It’s so easy here with you Like a walk in the park Just before dark Oh it’s so easy here with you Like sun on my face A bright summer day
288
You’re like a melody That follows me And when you go I still hear music constantly You’re like a melody That follows me And when you go you’re haunting me You’re taunting me And summer slips to fall, yes it does Seems no times past at all, no time at all And summer slips to fall and then it snows And then I watch you go, watch you go You’re like a melody That follows me And when you go I still hear music constantly You’re like a melody That follows me And when you go you’re haunting me You’re taunting me Got a feeling ‘bout you Might be nothing new But time slips by so easily I hardly try So don’t be sad I won’t be blue Cause love will follow, follow you
289
>>> BB > 13:55 > re: constanly >> szóval taunting. thanx
>>> AA > 15:01 > re: constanly >> Még egy érdekesség a szövegben: “summer slips to fall and then it snows”. Odaát is havazik? Gyönyörű így a város, nem?
22. KEDD >>> AA > 10:28 > isten városa >> Isten városát láttad? Ha nem, és nincs mára más programod, viszont van kedved, akkor szívesen látlak.
>>> BB >10:38 > re: isten városa >> Nem láttam. Próbáltam, de sajna nem megy. Tegnap HP 1 - 3?
>>> AA > 11:44 > re: isten városa >> Az első Potter nem volt bent, ezért a Mandzsúriai jelölt győzött. Sajnálom a nem szót, a másodikat. Örülök a próbálkozásnak.
290
És holnap Isten városa? Teoretikus, de nem költői a kérdés. Ugyanis ha holnapra is nemet mondasz, muszáj leszek ma megnézni.
>>> BB > 13:56 > re: isten városa >> Nemet nem mondanék, de ígérni sem merek. 5-től itt mozizunk, ha előtte a végére érek a napi listámnak, akkor lehet, ha nem, akkor mindenkit nagyon fogok gyűlölni. ***
17:36 Egész nap bújkál körülötte az érzés hogy ma valami szokatlan fog történni. Ott van az emberek szemében amikor nem néztek az övébe ott van Ádáméban ahogy követi minden mozdulatát az irodában. A kávéfőző hangjában ahogy éppen darálja a kávét a konyhában. Az ajtó csukódásában amikor a férfi becsukja maga mögött az ajtót mielőtt a lányhoz lép. Bíbor hátrahőköl egy lépést nem többet nem tud a pultnak ütközik. A férfi egyre közeledik ő pedig egyre inkább sarokba szorítva érzi magát. Mit akarsz kérdezi az utolsó pillanatban. Ádám nem törődik a szavakkal átgázol rajtuk a következő pillanatban jobb tenyere Bíbor hajába simul oldalról és ellentmondást nem tűrően csókolja meg a lány szívesen kibújna elhajtaná a fejét de képtelen rá a férfi keze szorosan tartja. Ádám ajka még mindig a szájára tapad a lány menekülni akar fejét hátrafeszíti az ujjak kicsúsznak a hajból és koponyája hangos koppanással a csempének ütközik. Felszisszen a férfi ösztönösen
291
hátralép. Bíbor keze lendül tenyere súlyos csattanással éri a férfi arcát. Te megőrültél sziszegi a lány a pofon visszhangjában. Megtörli a száját és kiviharzik a konyhából. A férfi magában egy életre megjegyzi ezt a pillanatot pár évvel később fel is emlegeti egy szerda este a Jelenben. *** >>> AA > 18:14 > re: isten városa >> Értem, értem, megelőlegezem a bizalmat. Béke veled, ha nem találkoznánk, szép estét. És ne feledd, a gyűlölet nem megoldás.
23. SZERDA >>> AA > 13:44 > re: isten városa >> Hogy haladsz a listáddal? Úgy alakult, hogy 6-7 felé épp arrafelé tartózkodom vendégségben egy utcányira a munkahelyedtől. Tudod, az ötéves szerelem, lopott szájrapuszik, nagy beszélgetések. Előtte összefuthatnánk egy kávéra. Beszéljünk/írj akkor, amikor már látod az alagút végét, ami remélhetőleg nem fene nagy fényesség és az ezt aláfestő szirénahang lesz. Nem csak ez az egy út van Isten városa felé!
292
24. CSÜTÖRTÖK >>> AA > 14:55 > 127. bejegyzés >> Kedves Naplóm, néha olyan érzésem támad, mintha egy naplóban egy naplót írnék, ami nem baj, mert legalább valamit írok, ez is valami manapság, még ha nem is sok. Egy régi lemezt ha leporolunk: Iszunk-e ma pálinkát valahol közösen?
>>> BB > 14:56 > re: 127. bejegyzés >> Igen.
>>> AA > 15:03 > re: 127. bejegyzés >> Mikor? Hol?
>>> BB > 14:56 > re: 127. bejegyzés >> Te és az örökös kérdéseid! Szerinted? ***
293
20:46 {Heló. Milyen jó, hogy így egymásba botlottunk} kezdi a fiú a Kálvin téri aluljáróban, égő cigarettával a kezében öleli meg a lányt. {Sejtettem, hogy itt lesz.} {Mit iszik?} {Bort.} {És hogy van?} {Jól.} {A bokája?} {Hát táncolni még nem tudok.} {És a náthája?} {Gyógyulgat. A szombati pálinkakúra jót tett neki.} {El van szakadva a zakója.} {Igen, tudom. Hetek óta.} {És akkor miért nem varrta meg?} {Mert nem tudok varrni.} {Férfiak! Na adja ide.} {Nem mondja komolyan, hogy van magánál tű meg cérna.} {Sose lehet tudni, mikor jön jól.} {Van egy elmélet, mely szerint minden női táska valójában feneketlen kívánságzsák. Ez most végérvényesen bebizonyosodott.} Leülnek az egyik műanyag asztalhoz. A fiú rágyújt, a lány befűzi a tűt. Másodjára sikerül neki. {Csak piros cérna van nálam} szabadkozik. {Ugyan már, mit számít? Imádom. Ez valami gyönyörű.} {Micsoda? Még neki se kezdtem.} {Itt és most. A Kálvin téri aluljáróban maga, ahogy varrja a zakóm. Ez minden férfi álma} sóhajt.
294
A lány csücsörít, a fiú készségesen a szájához tartja a cigarettát. Pár percig csöndben vannak, a fiú nem akarja megzavarni a lányt, a pillanatot. Mikor Bíbor végez, a kisfiúhoz dobja a zakót. {Nincs mit.} {Nagyon köszönöm, maga fantasztikus.} {Nem lett a legjobb, de megteszi.} {Büszkén fogom hordani. Bemegyünk?} {Menjünk!} Egy kisasztalnál ülnek, cigarettafüstbe burkolózva. {Maga volt katona?} kérdezi a lány. {Nem. Alkalmasságin voltam, tökéletesen megfeleltem, aztán valahogy inkább mindig tanultam. Mondjuk úgy, hogy édesanyám a könyveket részesítette előnyben a fegyverek ellenében. Igazi harcias pacifista.} {Pedig magára fért volna.} {Itt folytatjuk, bocsásson meg} vág a fiú a lány gondolatai közé, feláll és elkezd utat törni magának a bejárat felé. Luca volt az! Az ő arcát látta felvillanni egy pillanatra. Luca tekintete megakad rajta, majd hirtelen tovasuhan. A fiú tudja, hogy észrevette, mégis elnézett egy biccentés, egy mosoly nélkül. Anton megtorpan, összehúzza szemöldökét, de a lány nem pillant rá újra, megfordul, Viktor fülébe súg valamit és kifordulnak a helyről. Pazar - gondolja a fiú magában, és nem érti az egészet. {Ki volt az?} {Egy kísértet.}
295
{Akar róla beszélni?} {Nem. Meséljen maga.} Bíbor nagy levegőt vesz, eljött a pillanat, hogy megossza a szavakat, amire hetek óta készül. {Mit tudsz rólam és Ádámról?} Az eső nagy cseppekkel elkezdi verni a járdát a felszínen, hirtelen valóságos vízesés zubog a lépcsőkön lefele. A fiú fejében ablaktörlő zakatol. {Mondjuk azt, hogy semmit} válaszolja szürke szeme, pupillája tűhegynyire szűkül. És Bíbor mesélni kezd kendőzetlenül közben észre sem veszi bal hüvelykujja jobb tenyerét dörzsöli. Először nagyvonalakban felvázolja a helyzetet részletekbe nem megy bele azokat a fiú úgyis fejben hozzáteszi nem is sejti mennyire igaza van. Nem magyarázkodik próbálja megértetni a kisfiúval hogy a dolgok ilyentén alakulásában neki semmi szerepe nem volt talán Ádámnak sem. Egyszerűen csak megtörtént. Belecsöppent mint egy álomba amit talán más álmodik és nem tud felébredni belőle. Mert jó és mert olyan nehéz a boldogságnak ellenállni. Nagyon régen érzett ilyesmit. Szavaival a dolgok lelkében is letisztulnak a maga kusza bonyolult formájukba rendeződnek. Magát hallva döbben rá mennyire fontos neki a férfi. Új szavakat keres és talál olyan mondatokat mond amik egy jó időre mondatokként rögzülnek fejében az eddigi kaotikus gondolatok érzelmek folyományaként. Nem készakarva de ritkán néz a kisfiú szemébe vagy arcára tekintete a tenyerén pihen. Úgy érzi ha felnézne akkor talán nem tudná befejezni sehogysem.
296
{Azt hiszem, ez most kicsit tömény volt. Iszom rá egyet.} {Sajnálom, már régen el kellett volna mondanom, tudom.} {Örülök, hogy most elmondta.} {Utál?} {Nem, dehogyis.} {Biztos egy ribancnak tart.} {Ne legyen buta, ez távol áll a valóságtól. Amúgy ilyeneket sose mondjon, ne is gondoljon magáról!} Jó pár percig csendesen ülnek egymás mellett, mint régi barátok. {Azt hiszem, értem} gondolja a fiú végül. {Mit ért?} {Hogy miért.} {És miért? Mert én nem értem ezt az egészet.} {Chemistry. Kémia.} {Tudok angolul.} {Bocsánat. Szóval kémia. És egy péklapát.} {Hogy jön ide a péklapát?} {Feromonok, illatok, vágy, mágnesesség az érintésekben. Amit akar, a szakirodalom ebben a témában tényleg korlátlan. Ám szerintem ezért egyik sem értheti a lényeget. Ez annál mélyebb, sokkal földhöz ragadtabb. Szóval ez az egész história nem a maga hibája, csak úgy megtörténik. Az ember véletlenül lesz szerelmes.} {És a péklapát?} kérdezi újra a lány. {Sokáig azt gondoltam, hogy a szerelem az, amikor az embert fejbevágják egy péklapáttal, és ennek következtében nem ura saját cselekedeteinek. Nos, ehhez kell két ember, megfelelő kémiai kötéssel egymás közt, és Ámor egy péklapáttal. Mindenki egy helyen, egy időben. Mennyi ennek a valószínűsége?} {Kevés.}
297
{Ezért mondom, hogy mindez a véletleneken múlik, nem rajtunk.} {Találó gondolat.} {Magát nem zavarja, hogy ezt elmondtam?} {Nem zavar. A zavar nem a legjobb szó.} {Hanem?} {Ezen még gondolkoznom kell. Emésztenem kell a szituációt} cikázik a tekintete ide-oda, csak a lány szemébe nem tud nézni. {Pedig azt hittem fel vagyok rá készülve, de azt hiszem nem, nem zavar. Én se vagyok egy szent, szóval mit mondhatnék?} teszi hozzá fanyarul. {Meséljen!} {Nem. Gentleman never tells.} {Gentleman never asks, lady never tells by the way} javítja ki a lány. {Lehet, de nekem így jobban tetszik.} Csak ülnek egymás mellett csendben ismét, a fiú elmerül gondolataiban, a lány nem tudja mi mást mondhatna még neki. {Lassan megyek} áll fel Anton a székről. {Megbántottam ugye?} {Nem, de grokkolnom kell az egészet.} {Grokkolni?} {Azt.} {Egy búcsúital?} {Végülis belefér.}
00:09 Az egy italból négy pálinka lett két sörrel, végül másfél óra múlva is ott találja magát az egyik sarokban, egyedül. Csupán árnyékok és
298
füst ölelik körbe, hányingere van. Csípi a szemét a füst, ezért rágyújt. Fekete-fehér képeken idegen embereket lát idegen nézőpontokból a stroboszkóp villanásaira. Feláll a fotelből, megtántorodik, de tartja magát. Nem kap levegőt, az embergőz mintha tüdejében csapódna le, alkohol, cigaretta izzadság, parfüm, alapozó, zakatolnak szavak agyában, érzi őket, ahogy száguldanak ereiben. Fókuszál, megpillantja Bíbort, a dj-pult előtt táncol. Mintha a lábának semmi baja nem lenne. Egy szőke fiúval táncol, akit csak hátulról lát, hirtelen azt hiszi, saját maga az. Friss levegőre van szüksége. Kifelé veszi az irányt, arca gonosz grimaszba rándul ahogy elsétál mellettük, és a srác lógó kapucnijába dobja a félig elszívott égő cigarettát. Vissza se néz, úgy megy ki a helyről.
00:14 A csípős levegő kicsit helyre teszi. Jobban van, de nincs abban az állapotban már, hogy beszélgessen bárkivel is. Át kell gondolnia pár dolgot. Először is, hogy hogyan tartsa egyenesen magát. Mire kitalálja, lábai már utat választottak maguknak. Egy férfi suhan el mellette az üres Vámház körúton az aluljáró felé, Ádám az. Szemük találkozik egy pillanatra, de nem veszi a fáradságot egyikük sem, hogy odaköszönjön a másiknak.
00:26 Árnyékként ácsorog a Szabadság-hídon, ismét rágyújt. Mindig is szeretett hidakon dohányozni. A gellérthegyi sziklatemplom
299
keresztjét nézi, az visszanéz rá, és hívja őt. Hülye ötlet volt, látja be egy fél órával később. Részegen nem lehet hegynek felfelé menni, pláne nem sötétben. Fázik. Egyáltalán, miért akart felmászni a Citadellához? Miért nem elégedett meg a Pálos rend sziklatemplomával? Zárva volt, azért, válaszolja magának és összehúzza a kabátját. Sötétség borul rá, a város fényei kihunynak. Ezek szerint egy óra - gondolja - vagy kettő? Megnézi az óráját, de nincs rajta. Otthon hagyta tegnap reggel. Amikor harmadjára esik el, leül a betonra. Elővesz egy cigit, hogy átgondolja, de nem gyújtja meg. Részeg. Fáradt. Szomjas. Álmos. Vizet! Gyengeség vesz erőt rajta, hányni próbál, de nem sikerül. Észreveszi, hogy az eső szemerkél. Újra nekiindul, megáll. Majd legközelebb, majd legközelebb megnézi. Késő van, holnap dolgozik, aludnia kell pár órát, így is délre fog beérni. Elálmosodik az otthon gondolatára. Rágyújt. Az első slukk füstjével alkoholt és epét hány. Marja a torkát. Köhög, de nem hallja senki. Nem tudja kiegyenesíteni a gerincét. A beton csúszik, hullámzik. De folyamatosan talpon marad, nem esik el. Rámered a kezében tartott telefonra, majd elteszi zakójának zsebébe. Hol a jó istenben van? - zakatol a fejében. Az automata pilóta, amely idővel mindig hazaviszi, bekapcsol. Megpillantja ismét a keresztet, a maradék erő is elszáll belőle. Hív egy taxit a Gellért térhez. A Lánchíd irányába. Kétszer kell elismételnie, hogy a vonal túlsó végén ülő hölgy megértse. Megpróbál viselkedni, amikor beül a taxiba, de nyilvánvalóan
300
mocsok részeg. A sofőr hangot ad aggodalmának, hogy összehányja az autót, de a fiú megnyugtatja, hogy ez nem történhet meg, előre szól ha rosszul van. Azért csak vezessen lassan ha lehet, mondja. A taxisnak ezt mondani sem kell, tizenkét éve vezet az éjszakában, mindent megtesz, hogy autója tiszta maradjon. Elalszik a hátsó ülésen öt percre, mikor megérkeznek, a taxis felkelti. - Hétszáznyolcvan forint. Nem kér vissza a kétezresből. Nagy nehezen bejut a lakásba, lehámozza magáról frissen varrt zakóját és pulóverét. Kapucniján égett szélű lyuk éktelenkedik, közelebbről szemügyre veszi. Inge alól ázott cigarettacsikk hullik a parkettára. Ruhástól zuhan a kanapéra. Bíbor félig alszik már mikor bezuhan az ágyba ajkán egy csók pecsétje. A tenyere estében bepirosodik mintha a levegő csípte volna meg de ez képtelenség. Talán a szégyen vet pírt hogy milyen gyenge a hajnali búcsúcsóknak nem állt nem bírt nem tudott nem akart ellenállni sőt élvezte minden bódult pillanatát.
25. PÉNTEK >>> AA > 12:40 > rusnya másnap >> Illik bocsánatot kérnem? Szívesen megteszem. Milyen volt, meddig voltatok? El kellett volna koboznod a telefonom...
301
Válaszlevélnek örülök, ha azonban nem áll módodban visszaírni, akkor kérlek, nyisd meg a tudatod, hogy a távolból is kinyerhessem belőle a szükséges információkat. Előre is köszönöm az együttműködést.
>>> BB > 19:47 > re: rusnya másnap >> miért kéne bocsánatot kérni? nekem kellene. 4-ig voltunk végül, asszem. egész jó volt. kit zaklattál?
26. SZOMBAT >>> AA > 16:48 > re: rusnya másnap >> Számomra teljesen elmosódott este volt. Rossz érzésekkel tértem nyugovóra. A másnap még a mostani harmadnapnál is rosszabb volt. Egy régi barátnőmet, nem ismered. Azt hiszem sok sikert kívántam neki az élethez. És téged, de szerencsére ki voltál kapcsolva.
302
28. HÉTFŐ >>> BB > 09:01 > re: rusnya másnap >> elhagytam a telóm. hogy vagy? jobban? képzeld végre valahára hétvégén hazaköltöztem tücsivel a félkész lakásba, vissza a dobozok közé! juhé! mindketten nagyon boldogok vagyunk!!
303
DECEMBER „WHAT HAVE I BECOME MY SWEETEST FRIEND? EVERYONE I KNOW GOES AWAY IN THE END” JOHNNY CASH: HURT 1. CSÜTÖRTÖK 20:54 Éhes vagyok együnk valamit mondja Ádám körbenéz és átkarolja a lányt miközben mennek át a zebrán az autóhoz. Bíbor erre a képre emlékezni fog azon a reggelen négy év múlva. Átkarolja a rohadék mintha mi sem lenne természetesebb mintha minden rendben lenne. A lány csöndet hall a vendéglő tompa zsivajában nehezen jutnak el a másik szavai hozzá megérdemled hogy tőlem tudd meg még mielőtt publikus lesz. A legócskább mondatok gondolja közben. Megérdemlem? Köszi. Mikor hoztátok össze? Majdnem a harmadik hónapban van. Gratulálok sziszegi. Olvadt könnyeivel küzd belül kívülről jéghattyú. Megyek mondja. Beszéljük át kérleli a férfi. Én veled többet soha de soha nem beszélek fúj a férfi felé amaz hátrahőköl de nem hagyja annyiban. Ne csináld ezt. Voltaképp te tehetsz róla. Hogy én tehetek? Bazdmeg. Egy kibaszott étterembe hoztál még a hazug képmutató fejedet sem tudom rendesen leüvölteni. Bazdmeg 304
suttogja bazdmeg. Feláll körbenéz egy tekintettel sem találkozik mintha láthatatlanok lennének. Elmosolyodik visszanéz a férfire amaz éppen nem néz a szemébe ennek ellenére úgy határoz úrinő módjára nem csinál inkább jelenetet. Mi a legdrágább pezsgőjük? Mindjárt utánanézek. Mindegy ma ünneplünk a kollegám felesége várandós gyerekük lesz. Egy üveggel szeretnék ahhoz az asztalhoz látja? Nagy nap ez a mai. A legdrágább a legjobb! Hozzáírjam a számlához? Ez nagyon kedves lenne magától. Cigarettát tartanak? Sajnos azt nem árulunk. És a közelben hol tudok venni? Van egy benzinkút kétszáz méterrel odébb. Vegye fel a kabátját hideg van kint, nehogy megfázzon mondja készségesen a pincér és a fogashoz kíséri. Köszönöm. Viszontlátásra kisasszony. A férfi az ajtót bámulja melyen Bíbor távozott pár perce amikor megérkezik az üveg pezsgő két pohárral. Nem tehet mást elvigyorodik kivillantja fogait. Stílusa az van meg kell hagyni gondolja. Köszönjük mondja a pincérnek akinek arcán mintha gúnyos mosolyt vélne felfedezni. Szívesen megütné ezért. Bíbor a jelenetet mint ahogy a pincér segítőkészen cinkos mosolyát is csak képzeli futva az autó felé. Könnyei peregnek az ég mennydörögve szakad le hangulatához nagyon is illőn. Hirtelen belehasít a düh hogy lehetett ilyen naiv ennyire hülye.
305
22:36 Az egyik asztalnál kabátok közt ülve Anton egy, hozzá hasonló, magányos férfit fedez fel a táncparkett mellett. Követi a tekintetét, szemei éhesen merednek egy táncoló lánytársaságra. Egy vers jut eszébe, amire évek óta nem gondolt. Felveszi a tollat a füzetéről és elkezdi írni Shakespeare tizedik szonettjének szavait. Később talán összerak ennek szavaiból egy másikat, a saját verzióját. {Mit ír?} jelenik meg előtte Bíbor, mint egy kisírt szemű látomás. {Újabb funkciók jutottak eszébe a távirányítójukhoz?} {És működik! Pont magára gondoltam!} {Persze} gondolja szomorúan. {Szóval? Tőlem kapta a füzetet, jogom van tudni.} {Ilyen papírt nem írtam alá.} {Ez most mellékes. Persze ha titkos...} {Fenét titkos, egy vers jutott eszembe, amit egyszer régen megtanultam.} {Halljuk, tudja, hogy szeretem amikor szaval. Olyankor olyan magasztos arca van.} {Ne legyen buzi} de örül, hogy a lány végre mosolyog. {Adja ide, elolvasom.} {Tessék.} Anton, míg a lány olvas, magában suttogja a sorokat, amikre évek óta nem gondolt. „Szégyen! Mondd, hogy nincs nő, akit szeretnél, Te, ki magadhoz oly könnyelmű vagy; Vagy valld be, sokak bálványa lehetnél: Annyi szent, hogy a lelked csupa fagy.
306
Mert úgy megszállt a gyilkos gyűlölet, Hogy folyton lázadsz magad ellen is, Csak rombolod a szép épületet, Bár fő tiszted az volna, hogy javítsd. Óh, változz, s lelkem veled változik! Szeretetnél szebben lakjék a düh? Légy, mint a külsőd, szíves és szelíd, Vagy legalább magadhoz jószívű: Nemzz utódot, szívem is kér, - hadd éljen Szépséged tovább benned s a tiédben.” Egyszerre fejezik be, a fiú mosolyog, a lány hozzávágja a füzetet. {Maga mekkora egy rohadék!} A mosoly lehervad Anton arcáról. {Tessék? Mit csináltam?} kérdezi. Bíbor válasz helyett sarkon fordul és otthagyja. A fiú a bejáratnál éri utol, eléáll, megfogja az alkarját. {Ezt most nem értem. Magyarázza el.} {Nem értheti, nem is akarom, hogy értse!} kiáltja Bíbor Anton fejében, majd hirtelen lenyugszik. {Mit nem akar, hogy értsek?} {Engedjen, most inkább hazamennék. Kicsit sok volt a mai nap. Mondom engedjen!} Anton automatikusan elengedi a karját. {Sajnálom, ha bármit is tettem vagy mondtam.} {Nem a maga hibája.} {Ádám?} {Ezt a nevet ne merészelje többet kiejteni a jelenlétemben.} {Értem} hőköl vissza a fiú a lány tekintetétől.
307
{Dehogy érti! Nem ért maga semmit!} A fiú kitárja karját, a lány nem hagyja magát átölelni. Otthagyja Antont bambán állva, aki hosszan néz utána és próbál rájönni, mi történhetett. A férfi nem gyáva harmadjára csönget válasz nélkül. Visszaül az autójába és vár még egy fél órát hátha a lány megjelenik bár nem merne megesküdni rá hogy nincs otthon. Bíbor nem szeretne egyedül lenni. Érzi hogy haza nem mehet tudja hogy amaz ott vár rá érvekkel hamis csúszós szavakkal felfegyverkezve a végén még ezt is megmagyarázná. Nincs jobb ötlete mint régi lakótársa a láthatatlan lány. Hozzá talán hazamehet és ott tölthet még egy éjszakát. Lehet hogy még pezsgője is akad a hűtőben mosolyodik el a gondolatra órák óta először őszintén.
6. KEDD >>> AA > 13:30 > haló? >> Nagyon pörög a mókuskerék? Gondoltam, előkerestem a varrókészletemet, találtam még cérnát estére. Néhány kupica pálinka után talán varrni is megtaníthatsz. Tehát ma este valami? És nem kell semmit megmagyaráznod, ám ha beszélgethetnéked van, szívesen hallgatlak.
308
>>> BB > 13:31 > re: haló? >> I’m out of the office from Tuesday, will be back on next Monday. Your e-mail will be read and replied upon my return. Best regards
>>> AA > 13:33 > re: haló? >> Válaszoltál, válaszoltál, hogy repes a szívem! Viccet félretéve, remélem, hogy jól vagy.
7. SZERDA 18:09 A munkanap végeztével Lacival ketten szállnak be a liftbe a nyolcadikon. - Nem hívjuk el a kis kedvencedet is egy pohár borra? - kérdezi Anton, aki bár fáradt, nem akar hazamenni az üres lakásba. - Kérdezzük meg! - Megkérdezed? - Inkább te. Szilvi örömmel mond igent.
309
19:53 A két fiú a piszoárnál áll egymás mellett a Castroban, mindketten a csempe mintáját meg-megtörő kis matricákat bámulják. A legtöbb nagyon jól néz ki, de egyikre sem fognak emlékezni öt perc múlva. - Szerintem bejövök neki - mondja Laci maga elé. - Mondjuk lehet, hogy javítanál az esélyeiden, ha nem folyton a melleit bámulnád. És ha néha megszólalnál. - Menj a picsába, te is azokat stírölöd állandóan. És amúgy nem tenné ki, ha nem pont ez lenne vele a célja. - De én nem akarok tőle semmit. - Dehogynem, dehogynem. - Hát baszki, lebuktam - mondja Anton. Elapad a vizelete, összegombolja nadrágját és témát vált. - Magyarázz már meg nekem valamit! Pisálás közben miért köpsz bele a piszoárba? - Hogyhogy? - Megfigyeltem, vannak emberek, akik ezt csinálják és te is ilyen vagy. Sosem értettem ezt a köpködés dolgot. - Köpni kibaszottul jó. Mások meg finganak közben, az ugyanaz, nem? - Jogos. De a fingás valahogy természetesebb. - Köpni kell bazdmeg, kitisztítja a szádat.
21:37 A benti vécé épp szabad, Anton belép és magára zárja az ajtót. A deszkát felhajtja, vizel, de miután végzett még nem húzza le. Szereti ezt a vécét, pont olyan, mint az irodában. Mindig
310
makulátlanul tiszta, és van egy kis polc a vécé felett, ami a vécépapírgurigák tárolására szolgál. Hosszú cigarettapapírt vesz elő, a csiga már megvan, még a bárpultnál göngyölte össze. Megszórja egy réteg dohánnyal, egy kis fű, még egy kis dohány. Rutinosan megsodorja, egy perc alatt kész. Lehúzza a vécét, a spanglit egy üres cigisdobozba teszi, elfordítja a zárat és kilép. A piszoároknál senki. Az előtérben kezet mos, és kilép az ajtón. Szilvibe ütközik, a lány rámosolyog és futólag megérinti a kezét. Felnéz, Laci éppen a pultoslányt bűvöli.
22:17 Minden a legnagyobb rendben alakul, gondolja László pisálás közben, Szilvi jól érzi magát velük. Anton is eléggé visszafogja magát, ami rendes tőle. Már csak arra kellene rávenni, hogy elhúzzon megint a gecibe, mint a múltkor. Miután végzett, felhúzza a sliccét, és belenéz a tükörbe. Ránéz a csapra, de nem nyitja meg. A kezemet nem hugyoztam le, a faszom pedig nem koszos, gondolja és magában felröhög.
22:29 A mellékhelység előterében öleli körbe a lányt, nekidönti a falat beborító tükörnek. Szilvi alsótestét a fiú ágyékához nyomja, bár most először csókolóznak. - Várj, ez így nem lesz jó - eszmél fél perc múlva Anton. - Nem
311
tudnék a szemedbe nézni. - Ritkán nézel a szemembe - húzza magához újra Szilvi. Rendszerint a melleimet bámulod. - Mondjuk ez igaz. Azok a kigombolt blúzok mindig bearanyozzák a reggeleimet. Egy férfi nyit be, szétrebbennek. Adrenalintól fűtött mosollyal lépnek ki mindketten egyszerre, és mennek vissza a harmadikhoz.
23:49 - Biztos nem megyünk még valahová? Olyan fiatal az éjszaka kérdezi Laci bátortalanul a Castro előtt ácsorogva. - Bocs srácok, de én nem, de ti menjetek! Holnap korán kell kelnem. - Semmi baj - mondja Anton, odalép, és két puszit ad a lánynak. A papírcetlit a telefonszámával már rég elrejtette a lány kabátzsebében, ahogy megbeszélték. Féloldalasan vigyorog, majd átadja a helyet másik fiúnak és az árkádok árnyékai közé simul. Miután Szilvi beszáll a taxiba és az autó eltűnik a sarkon, Laci Antonhoz fordul. - Na, hová megyünk? Marilyn? - Az tudod, hogy mindig jól hangzik, de nekem mára elég volt. Holnap munka. - Ugyan már, lófaszt! Mikor érdekelt ez téged? - Ma este nem, nem bírok, tényleg. - Adok kölcsön egy kis bugyipénzt, ha ezen izgulsz. - Nem ezen izgulok. Talán egy üveg bort is ki tudnék fizetni, de ma
312
tényleg nem. Nem megy, aludnom kell, így is mosott szar leszek. - Hát bazdmeg, ahogy gondolod, akkor legközelebb. Hívok egy taxit, kell neked is? - Hazasétálok. - De azért kurva jó este volt. Szerintem Szilvi bukik rám. - Hát nem tudom. Nem vennék rá mérget. - Miért nem? - Szerintem csak olyan munkahelyi barátok vagyunk neki. Tudod, srácok a nyolcadikról. - Így kell ezt, először elaltatni a gyanút! Aztán hirtelen majd azon kapja magát, hogy Laci papa döngeti hátulról. Tudom, hogy neked is ez jár a fejedben, láttam, hogy nézel rá. - Hogy néztem rá, hogy néztem rá... Helyes lány, fantasztikus mellei vannak meg minden, de egy helyen dolgozunk, egy épületben legalábbis. És mint ilyen, házinyúl. Ismered az elveimet. - Te és a hülye elveid. Hahaha! - Itt a taxid, örültem, mint mindig. - Na csá tesó, holnap! Anton a taxi után int, elindul hazafelé, nem biztos benne, hogy a lány hívni fogja, valószínűleg meggondolta magát. Az Anker közben előhalássza a spanglit és a telefonját, elvigyorodik. Négy új üzenet ismeretlen számról. VII kerület, Rózsák tere. Na? Na mi van? Na mi van már? Körbenéz, sehol egy lélek. Rágyújt, hogy kijózanodjon és ráhangolja magát a húsz-huszonöt perces sétára, ami előtte áll. Elindul újra.
313
Előttünk az éjszaka, gondolja, amikor minden elhomályosul előtte. Egy férfi hajol föléje, kezében Anton telefonja. - Jól vagy haver? - kérdezi. Anton megrázza a fejét. - Mi a fene történt? - Fel tudsz állni? Eléggé szédül. - Azt hiszem, megszédültem - válaszolja. - Nem ütötted meg magad? Hívjak egy mentőt? - Dehogyis, minden rendben. - Milyen évet írunk? - Hülyéskedsz? - Nem. Szóval hanyadika van? - Kettőezer-öt, december. A napot nem tudom, kilencedike? - Hetedike. Jól van, a fejedet látom nem verted be eléggé. Fel tudsz állni? Anton feltápászkodik. - Biztos rendben vagy? Nagyon furcsa a szemed. - Minden oké - kapja el Anton a beszívottak ösztönével tekintetét a másikéból. - Hazajutsz? - Persze, minden rendben lesz. Hívok egy taxit. - Vigyázz magadra - mondja az ismeretlen. - Nagyon köszönöm - hálálkodik Anton. - Jó éjszakát! - kiált még utána. - Neked is - int vissza a válla fölül a másik. Megrázza a fejét. A bal karja fáj és zsibbad. Biztos ráesett. Nagy baj nem lehet, az ujjait tudja mozgatni. Főleg vállban sajog kicsit, de nem vészes, túléli.
314
Körbenéz a járdán, sehol nem látja a spanglit. Telefonjával a kezében tapogatja végig zsebeit, a kulcsa, a pénztárcája, benne az irataival, mind megvannak. A füzete és a könyve viszont hiányzik. Lehet, hogy nem is volt nála? Előhúz egy cigit és rágyújt. Két slukk után elnyomja. Le kellene állni ezzel a szarral, gondolja magában, de nem érzi magát valami erősnek. Még ahhoz is gyenge, hogy válaszoljon Szilvinek. Mikor a taxiból mégis felhívja, a lány már ki van kapcsolva. A sötét lépcsőházban szentimentális gondolatokon időzik hosszan. Nincs kit hívnom részegen, hasít belé. Csak ennyi, négy szó. Ezt a négy szót issza be agya, mint papír a tintát. A halál a mellkasára telepedik, kényelembe helyezi magát és nem engedi elmosolyodni. Tudván, hogy ma már más lehetősége nincs, végtelenül elszomorodik, és fél liter víz után kifacsart szívvel zuhan álomtalan álomba a kanapén. Hajnalban felébred és fájdalommentesen a vécébe hányja gyomortartalmát. Nem sokkal, de jobban érzi magát.
12. HÉTFŐ >>> BB > 14:12 > itt vagyok >> jegy van, a jan. 3-8. sanszos, de csak holnap tudok biztosat mondani. csók
315
>>> AA > 14:18 > re: itt vagyok >> Fülig ér a szám, holnap mondj biztosat! U.i.: Lángolj fel a lelkünkben szép Égi szikra szent öröm, Térj be hozzánk drága vendég, Tündökölj ránk fényözön. Egyesíted szellemeddel, Mit zord erkölcs szétszakít, Testvér lészen minden ember, Merre lengnek szárnyaid. Tá-dá-tá-dá-tátátátá-dádádádá-dá-dádá
>>> BB > 14:37 > re: itt vagyok >> mi ez??? pörög a meló, mi?! itt Sunrise van.
>>> AA > 16:01 > naplemente >> Beethoven örömódája. Még mindig ezt dúdolgatom, a sunset lassan jön.
316
23:11 Bíbor számítógépének képernyőjén egy város neve van és az nem London. Rómában fog szilveszterezni és csak január tizennegyedikén jön haza az örök városból amit nem véletlenül hívnak így. Akárhányszor jár ott mindig más ember lesz olyan amilyennek ő valójában látja magát. Minden egyes alkalommal újjászületett ott és most úgy érzi erre van a legnagyobb szüksége hogy gyógyírt találjon hogy újra felépítse önmagát. Az újjászületésben az azt megelőző feledés a legjobb gondolja. Jövőhéten majd valamikor ír egy levelet a kisfiúnak. Reméli hogy megérti hogy most képtelen lenne vele utazni nem lenne jó társaság hiszen bármennyire is nehezére esik beismernie még magának is de Ádám alaposan megsebezte. Gyógyulnia kell. Felejtenie és újjászületnie.
13. KEDD 15:12 Antonnak nem nagyon van munkája, ezért nem megy be reggel. Háromkor ébred, mégis fáradt. Valószínűleg túlaludta magát. Reggeli után elkezd készülődni a kollegális forraltbor-ivásra a Wörösmarty téren. Előre kellemetlenül érzi magát, majdnem egy hete nem ivott, és nem is kívánja az alkoholt. Nem tervezi, hogy sokáig marad, de bármennyire nincs kedve hozzá, ott kell lennie. Levél jött róla még múlt héten, egyenesen a vezérigazgatótól.
317
Tizenkilenc óra negyvenkilenc perckor szédül meg először, talán a bortól, pedig csak a második bögre felénél jár. Minden rendben, minden rendben. Minden a legnagyobb rendben - mantrázza magának. Körbepillant, reméli, hogy senki nem látta, de nincs szerencséje. László úgy néz rá, mintha először látná. Dejá vu érzése járja át. Lehet, hogy én is most látom először, jut eszébe. - Beszívtál bazdmeg? - szegezi neki a kérdést Laci. - Nem nagyon, miért? - vicceli el, pedig biztos benne, hogy nem szívott. - Olyan, olyan - keresi a szót - furcsa a szemed. Meg merne rá esküdni, hogy ez már megtörtént vele, álmodott róla, átélte ezt a pillanatról. - Hogy érted? - Mintha sárga lenne. Anton nem hiszi, hogy komolyan beszél, ezért nevet. Laci arcát látva azonban lelke mélyén megrémül, a félelem verejtékcseppek formájában csapódik ki homlokán. Nem tud mit mondani. - De nem, komolyan, nem szivatlak. Kurvára lefényképeznélek, ha lenne nálam gép. Elég ördögien nézel ki tesó, tiszta fehér vagy. Anton kabátja ujjával megtörli homlokát, két hüvelykujjával megdörzsöli a szemeit. Nem érez semmi különlegeset. - Mesi gyere ide! - üvölt Laci a háta mögé. Emese arca kerül látóterébe. - Ugye milyen furcsa a szeme? - kérdezi tőle László megerősítést várva. - Na kedvesem, mondja, mit lát a szememben - próbál humoros lenni, de már ő sem nevet. - Tényleg furcsa. Olyan sárga. Jól vagy Anton?
318
“Mindig a sárga úton, mindig a sárga úton” - csendül fel a fejében. - Hol sárga? - kérdezi. Nem érti, hogyan került ebbe a szürreális szituációba. - Ez így kibaszás, hogy én nem látom. - Aminek fehérnek kellene lennie - válaszol a lány aggodalommal a hangjában. Azonnal elkapja a tekintetét. - Nem szórakoztok - állapítja meg, közben ügyel rá, hogy hangja ne remegjen meg. Kell egy tükör. Kell egy tükör. - Kell egy tükör. - Nézd meg magadnak baszod. Menj a Burger Kingbe. - Inkább az Anna presszó akkor már - mondja a lány. - Elkísérlek. - Ugyan, nem kell, szerintem csak a fények. Túl sokat piáltatok, teljesen jól vagyok. Kell egy tükör, kell egy tükör, csak ez jár a fiú barna szemei mögött. A pulthoz lép a presszóban. - Egy hosszúkávé lesz, kis hideg tejjel. Használhatom a mosdót? - Természetesen uram - válaszolja a pincérlány. - Köszönöm - mondja és nem néz a lány szemébe. Egy csíkos inges férfi éppen kezet mos. Anton nem törődik vele, a vécé felé veszi az irányt, magára zárja az ajtót. Megvárja, míg a másik kimegy a helységből, csak akkor merészkedik elő. Egyedül van. Félve lép a tükörhöz és amikor meglátja arcát, látja azt is, ahogyan pupillái kikerekednek. Az ő arca, de nem az ő szemei. Megmarkolja a mosdókagylót. Azok kékek, óceánkékek, gondolja kétségbeesetten, viszont a szempárnak, ami visszanéz rá, a fehérje sárga, az szivárványhártyája barna. Elkapja tekintetét, pánikba esik. Talán csak képzeli, csak a képzelete néz farkasszemet magával. Visszapillant és nem.
319
Különös nyugalom szállja meg, igézve nézi idegen szemeit, ezek nem lehetnek az övéi. A pánik újabb hulláma csap át rajta, menekülőre fogja. Kifelé nem néz senkire. Beleütközik egy asztalba. A kávét a visszajáróval a bárpulton hagyja. A csípős levegő belemar arcába, feje kitisztul, idegesen rágyújt. Jólesik neki a cigaretta, kezének remegése másodpercről másodpercre csillapodik. Visszanéz a kollegák felé, de nem megy vissza. Nem szól senkinek, sietős, bizonytalan léptekkel hazafelé veszi az irányt. Útközben a telefonja csörögni kezd, nem veszi fel. Lázat mér a hideg lakásban, a higanyszál harmincnyolc-héten áll meg. Bevesz egy Rubophent és két Augmentint, ez rendesen kiüti, tízkor már alszik. Aznap nem néz többször tükörbe, nem mer.
14. SZERDA 07:59 Mikor felébred, ürességet érez. Mint mindig, első gondolata egy cigaretta. Második a lázmérő az éjjeliszekrényen, inkább ezzel kezd. Megbizonyosodik róla, hogy nem olvasta félre tegnap a számokat, de nem. Lerázza, maga mellé vesz egy hamutálat és rágyújt. Csendesen számolja a perceket, elnyomja a cigit, vízért nyúl és csak ezután veszi ki hóna alól a lázmérőt. Harminchat-nyolc. Visszateszi még tíz percre a hónalja alá, hogy biztos legyen benne. A higanyszál nem kúszik feljebb. Még valami amit meg kell tennie, emlékezteti magát, és kelletlenül
320
lebotorkál a hálóból a fürdőbe. Először megmossa az arcát, hogy időt nyerjen, és csak utána pillant tükörbe. Valami volt a forraltborban tegnap, gondolja megkönnyebbülten. Kicsit véreresek, de az ő szemei. Nagy, kerek, barna szemek. Különös érzése támad, de nem tudja, miért. Zuhanyzás közben elkacérkodik a gondolattal, hogy visszafeküdjön, de ha már ilyen korán felébredt, felöltözik és elmegy a háziorvoshoz. Érzi, hogy valami nincs rendben vele.
09:25 - Kicsit sápadt - tolja vissza a szemüvegét Dr. Pimpa Erzsébet, a körzeti orvosa. Anton kedveli a nőt, a nő is őt, holott csak egyszer találkoztak, egy vagy két éve, akkor egy makacs influenza döntötte le a lábáról. - Mi a panasza? - Nincs konkrét - hazudik a fiú. - Talán csak meg vagyok fázva, de hetek óta furcsán érzem magam. Fáradékony vagyok, elszédülök olykor. Tegnap belázasodtam, de reggelre elmúlt. - Maga fogyott, mióta itt járt - állapítja meg a doktornő. - Mennyit, ha szabad kérdeznem? - Nem tudom, nincs mérlegem. - Több stressz éri mostanában? Új munkahely? Több felelősség? Netán viszonzatlan szerelem? - teszi hozzá a maga fanyar humorával. - Doktornő, nem vagyok az a kimondottan stresszes típus. - Elküldöm egy teljes kivizsgálásra, vérkép, vizelet. Tüdőszűrésen mikor volt utoljára? - Talán másfél éve - szépít Anton.
321
- Akkor menjen el szépen oda is. Pénteken vegyen ki egy délelőttöt. A vérvétel reggel 7-kor lesz, utána pont van ideje továbbmenni a tüdőszűrésre, ők délig vannak. Az asszisztens a kezébe nyomja a papírokat. - Táppénzes papír kell? - kérdezi. Anton nemet int a fejével. - Akkor jöjjek vissza? - Ha jól érzi magát, nem szükséges. Ha valamit találunk, hívni fogom. Azt hiszem meg is vagyunk. El ne linkeskedje nekem a vizsgálatokat, mert leharapom a fejét - mondja neki búcsúzóul. - Nem fogom, és köszönöm szépen - veszi a kabátját. - Jó egészséget. - Magának is!
16. PÉNTEK >>> BB > 11:44 > click >> hollywood lenyúlta a távirányítótokat... adam sandler játszik téged, örülsz?
>>> AA > 11:54 > re: click >> A rohadékok, mindig ez van. Perelünk!
322
22. CSÜTÖRTÖK 18:34 A doktornőn ezúttal másik szemüveg van, hatvanas évekbeli, macskaszem formájú. Jól áll neki, megfiatalítja, Anton ezt készségesen meg is jegyzi. - Köszönöm. És maga hogy érzi magát? - Megvagyok. - Szédülés? Hányinger? - Semmi. Pár hete nem iszom alkoholt. Lehet, hogy csak az volt a baj, kellett egy kis szünet. - Ehhez jobb, ha hozzászokik. Üljön le, megjött a vérképe. - És mit mutat, hol vagyok? - kérdezi Anton tettetett vidámsággal. - Minden normális, illetve majdnem normális. Kivéve ezt, látja? A GOT és a GPT értékek. Az átlagos előbbinél tizennyolc körül van, utóbbinál húsz. Anton rázza a fejét, nem érti, csak két számot lát. - És ez mit jelent? Talán meg se történik ez a beszélgetés, fut át rajta, talán éppen dolgozik és a monitort bámulja. Mit is dolgozik? Nem jut eszébe. - Sok minden más mellett leteszteltük hepatitisre. Rossz hírem van. - Ki vele - mondja nyugodtan. - Bé. A fiú úgy érzi, éreznie kellene valamit. Bármit. De semmi, üres. Üres szavak. - Arra nem volt kötelező oltás? - hallja a hangját, idegennek tűnik. - Az ön korosztályánál még nem.
323
- Értem. Azt hiszem, értem. Pedig nem ért semmit. A doktornő csendben marad, hagyja, hogy az információ eljusson a fiatalember agyáig. Várja a következő kérdést. - És honnan? Hogyan lehet ezt elkapni? - Többféle módon. Gyanítom, vérátömlesztést nem kapott mostanában, arról illene tudnom - és Anton hálás a humoráért. Vérrel terjed, testváladékokkal... - Szexuális úton? - tárgyilagos, érzelmektől mentes kérdés. Tudja a választ, mégis hallania kell. - Is. - Mikor? - A lappangási idő átlagosan harminctól kilencven napig terjed, de a páciens olykor évekig tünetmentesen hordozhatja. - Megfertőztem valakit? Ha egy könnycsepp hullana ki a bal szeméből, észre sem venné, ahogy a szájáig szánkózik. Nem látja azt sem, ahogy a doktornő bólint, köd öleli körbe, csak a hangját hallja. - Elképzelhető. Pukkanást hall. Fegyverlövést, karikás ostor robbanását. - Megismételné? Kérem. - Ha élt szexuális életet és nem óvszerrel védekezett, akkor elképzelhető. Nem hiszi el, ez nem vele történik, ez nem lehet valóság. Hiszen neki kékek a szemei, hasít bele fájdalmasan, óceánkékek. - Úgy értem az egészet. Ismételje meg kérem. És a jó doktornő elismételte.
324
Anton arcát kezébe temeti, majd néhány perc csönd után felemeli a fejét, barna tekintetével a nő barna szemét keresi a szemüveg mögött. - Gyógyítható? - kérdezi végre. - Gyógyszerekkel, folyamatos orvosi felügyelet alatt kordában tartható egy, másfél évtizedig is akár. Ismétlem, egy, másfél évtizedig, az rengeteg idő! Tíz, tizenöt év, talán még több is. Pár dologról nyilván le kell mondania. Vigyáznia kell magára, főleg a májára. - Tehát nem. - Egyelőre Nem. - Csináljuk meg még egyszer a tesztet. Holnap reggel elmegyek újra vérvételre, ha rendelnek. - Persze, semmi akadálya. - Köszönöm doktornő. - Nagyon sajnálom. - Ugyan, nem a maga hibája.
23. PÉNTEK 07:19 Szúrást érez, érzi a vért távozni a testéből, a nővérke rutinos mozdulattal cseréli a műanyag tartályt, a branül marad. Anton ránéz, és csak egyvalamire tud gondolni. Időt nyert. Még nem kell elmondania senkinek. - Boldog karácsonyt - köszön el a nővér tőle, Anton elmosolyodik. - Kellemes ünnepeket - viszonozza melegen.
325
Tényleg, holnap már karácsony, húzza össze a télikabátját, ahogy kilép a rendelőből. Ma még a karácsonyfát is meg kell venniük édesanyjával, minden évben az utolsó pillanatra hagyják. Utána pedig, huszonnyolcadikán, ha hívja addig a doktornő, ha nem, felül arra a londoni gépre.
326
2006. JANUÁR „ÉDESEM, CSAK LÉLEGEZZ, MINT A TÚLVILÁG.” GHYMES: TÁNC A HÓBAN 26. CSÜTÖRTÖK >>> AA > 11:52 > gyenge életjel >>> szia, hol is kezdjem...
>>> AA > 12:36 > bocsánat >>> Az előző levelet nem állt szándékomban ennyire rövidre zárni. Jobban mondva nem elküldeni akartam, hanem bezárni az ablakot - szokás szerint. Aztán mégis elküldtem, mert jó lenne beszélnünk, újra beszélgetnünk. Máshogy fogalmazok. Javíthatatlan optimista lévén furdalja az oldalam a kíváncsiság, hogy volna-e kedved ebédelni, vacsorázni, vagy legalább moziba menni. Egy mondattal, ápolni, nekem úgy tűnik néha, már-már elfeledett barátságunkat. Szomorú vagyok, hogy egy hónapja minden szó nélkül eltűntél, de biztos megvan rá az okod, mint ahogy nekem is, hogy ezt nem kértem eddig számon. Csak tudod, néha hiányzol.
327
31. KEDD >>> AA > 17:59 > viszlát és nagyon >>> örülök, hogy egy ideig a barátja, és csak a barátja lehettem.
328
UTÓIRAT Antonnak ital és barátok nélkül nagyjából két évébe került összeszednie magát. Mikor 2007. november elsején a tükörbe néz, szeme újra hidegszürke. És pár héttel később, november utolsó szerdáján úgy alakul, hogy véletlenül megtalálja a saját csigaházát. - Te hogyan definiálnád a szomorúságot? - ezek voltak az első szavai az őzikeszemű lányhoz a futó utcai West Balkánban, kezében ananászfröccsöt tartott. A lányt Yvonne-nak hívják, és mint mágnes vonzotta a férfi. Csókolóznak a bárpultnál és ő kéri el a telefonszámát, pedig nem szokott ilyet csinálni. A férfi maga sem tudja miért, de megadja neki. Karácsony előtt találkoznak, Anton kész tények elé állítja. Titkon arra számít, a lány feláll és otthagyja, netán sajnálatot tud felfedezni az aranybarna szemekben, ez esetben ő hagyhatja ott. Csalódnia kell, a lányt más fából faragták. Búcsúzóul hosszan megcsókolja a fiút, és másnap újra keresi. Fél évre rá Yvonne már tudja, hogy szereti a férfit és mellette akar harcolni, amíg csak tud. Romantikus alkat volt, ebben is hasonlítottak. És amennyiben ha Anton veszít, márpedig idővel mindenki veszít, eltemetteti édesanyja helyett. Ebben egyeznek meg egy rendkívüli, borgőzös, sírós-érzelmes péntek este 2009. március kilencedikén, a portugáliai Evorában. A fiú hajnalban a hostelszobában letérdel, és másnap gyűrűt húznak egymás ujjára.
329
Bíbor négy évig van együtt Ádámmal boldog boldogtalan kisebb nagyobb szünetekkel szakításokkal. Hetedikén egy áprilisi reggel együtt ébrednek és ahogy felnyílik a szeme nem képes többé a férfit szeretni. Váratlanul megundorodik tőle mélyen a lénye lényegétől érintésétől. 2010-et írunk. Talán nem az undor a legjobb szó amit a férfi iránt érez egyszerűen Mint egy álomból örökös rosszkedvből eszmél fel frissen üdén kipihenten aznap reggel azt kérdezve magától mi ütött belé. A hosszúra nyúlt téli álomnak vége és hirtelen fogalma sincsen hogyan aludhatott ennyit. Nem volt utolsó csepp nem volt semmi egyszerűen felébred és nem gondol többet a férfira szeretettel. Meglátja a krokodilbőrbe bújt hüllőt és nem érti magát. A férfi jogilag még mindig házas gyakorlatilag pedig egy fedél alatt él meg nem született gyermeke anyjával a házban amit együtt építettek 2005-ben. Ugyanabban az évben 2010 július elsején csütörtökön este kutyasétáltatás közben egy elhagyott füzetet lát a földön. Eszébe jut a kisfiú. Felveszi és belenéz de üres. Felhívja hogy találkozzanak. A hívott számon előfizető nem kapcsolható. Nem adja fel másnap levelet ír. A válaszból megtudja hogy már nem dolgozik ott ahol néhány éve. Talán három válaszolja az ügyfélkapcsolati igazgató amikor eljut hozzá. Igen ismertem dolgoztunk együtt de nem tartjuk a kapcsolatot azt hiszem senkivel nem tartja. Ha jól tudom valahol külföldön él. Körbepuhatolózik közös ismerőseiknél. Senki nem tudja pontosan mi történt és most mi lehet vele. Nem hiányzott senkinek hiszen hidakat égetett fel maga mögött hallja vissza emberektől. Úgy hallottam Londonban él. Nem Spanyolországban? Talán Portugáliában. Máltán. Valójában senkit sem érdekel már mint ahogy senkit nem is érdekelt igazán soha. Egyvalakit kivéve. Megházasodott válaszolja a láthatatlan lány Bíbor egykori lakótársa.
330
Végül mégis ráveszi magát és felhívja Cilit akivel öt éve nem beszéltek és kikönyörgi tőle Anton elérhetőségét. Kap egy e-mailcímet arra is ír pár sort. Cili két nap múlva váratlanul visszahívja és azt javasolja hogy találkozzanak egy kávéra. A fiú pár héttel később jelentkezik a nyár végén Budapesten lesz pár napot. Augusztus huszonegyedikén egy kellemesen beszélgetős napsütötte délutánt töltenek el a teraszon a lánynál néhány üveg belga sör társaságában. Anton teát iszik és ő hülyének érzi magát a sör miatt. Nem tűnik betegnek lefogyott ugyan de meg is izmosodott. Férfivá érett állapítja meg magában amikor kinyitja az ajtót és nem kerüli el figyelmét a fehérarany karikagyűrű sem a férfi kezén. {Tücsök szépen öregedett meg} véli Anton, miután egy könyvvel a kezében belép a lakásba. Bíbor már nem hallja, mire gondol.
VÉGE
331
© LIMDAUER ANDRÁS JELEN KÉZIRAT INDESIGN CC-BEN KÉSZÜLT, MINION PRO BETŰTÍPUSSAL, 2014-BEN. A KÖNYVBEN SZEREPLŐ IDÉZETEK ÉS HIVATKOZÁSOK ESETÉBEN JÓHISZEMŰEN JÁRTAM EL. ÉS BÁR NEM MINDENHOL VOLT LEHETŐSÉGEM AZ ALKOTÓKAT FELTÜNTETNI, SEMMIFÉLE SZERZŐI JOGOT MEGSÉRTENI NEM ÁLLT SZÁNDÉKOMBAN. ELÉRHETŐSÉGEIM: E-MAIL:
[email protected] TELEFON: +36 30 55 99 813
