Leviathan and the Air-Pump Hobbes, Boyle, and the experimental life
Steven Shapin és Simon Schaffer Steven Shapin és Simon Schaffer 1985-ben írták meg közösen a Leviathan and the Air-Pump cimű könyvet. 2005-ben Erasmus díjat kaptak érte Steven Shapin a Franklin L. Ford Tudománytörténet kutatás professzora a Harvardon Siman Schaffer a Tudománytörténet és Tudományfilozófia professzora a Cambridge-i egyetemen és a The British Journal for the History of Science szerkesztője volt
Boyle légpumpája 3 “technológiát” használt fel a ténygyártáshoz: anyagi technológia (“Material technology”) a gép felépítésében és használatában irodalmi technológia (“Literary technology”) azzal hogy a gépezet által generált jelenséget eljuttatta azokhoz, akik nem látták közvetlenül
társadalmi technológia (“Social technology”) konvenciók empirista filozófusoknak
Boyle lég pumpája Boyle “matter of fact”-jei a pneumatikában gép által generáltak voltak Légpumpa avagy pneumatikus gép avagy Machina Boyleana→
Ezt a Boyle Greatorexxel a műszekészítővel és Robert Hooke-al közösen készítette Ahhoz hogy megértsük a ténygyártást, meg kell értenünk hogy hogyan működik és hogy hogyan készült
Boyle légpumpája Az első géppel (→) 43 kísérletet végeztek
2 rész : üveg gömb és és maga a pumpa A levegő kiszívása a gömbből: Zárócsap (s) és (R ) szelep be → szívót feltekerték a henger tetejéig (ekkor már nem volt a szívó és a henger teteje közt levegő) → szívót visszatekerték és a zárószelepet kihúzták → levegő egy része távozott a gömbből → újra. Hobbes szerint a gömb mindig tele maradt levegővel (Nem jól értette, hogy működik)
Boyle légpumpája Rendkívül nehéznek bizonyult ez a folyamat, több ok miatt is, főleg a szivárgás, az üveggömb elrepedése (bár a kisebb repedések Boyle szerint nem voltak katasztrofális problémák), és a bronzhenger horpadása Ezek fontosak, hiszen ennek a szerkezetnek “Matters of fact”-eket kellett gyártania, tehát nem lehetett “hiba” a rendszerben, úgyhogy ezt többféleképpen is próbálta megakadályozni (Diachylon, sajt+porrá tört mészkő+víz+rongy, salátaöntet…)
Sok kritikus, többek között Hobbes is, a szerkezet sértetlenségének hiányát hozták föl arra, hogy elvessék Boyle állításait
“Üresség-az-ürességben” kísérlet * Egy Torricellian* eszközt helyeztek a gömbbe majd kiürítették a gömböt Ahogy pumpálták ki a levegőt, úgy csökkent a higanyoszlop (~73cm) magassága, de soha nem lett nulla. A folyamatot megfordítva az eredetinél magasabbra tudta emelni az oszlopot. Sokszor megcsinálta a kísérletet kisebb változtatásokkal, és természetesen közönség előtt. Ez a kísérlet légnyomást próbálta bizonyítani, és a tényt, hogy a higanyoszlop magassága soha nem esett le teljesen, a szivárgásnak tulajdonította.
A márványlemezek Ebben a kísérletben Boyle két teljesen simára csiszolt márvány lemezt vizsgált (de nem talált tökéleteseket) Ha a két lemezt egymásra helyezzük, és az egyiket megemeljük, akkor a másik hozzá lesz “tapadva” a vákuum miatt
Azt akarta bizonyítani, hogy a légpumpán belül szétválasztódnának, de ez nem sikerült, így ezt a kísérletet sikertelennek könyvelte el Ezt azzal magyarázta, hogy a szivárgás elegendő levegőt biztosított ahhoz, hogy ez még ne legyen elég cáfolatnak
Közönség Ahhoz, hogy “matter of fact”-et készítsenek, több embernek is látnia kellett azt
Ennek érdekében, a legtöbb kísérletet egy nyilvános laboratóriumban végezték Ez persze nem volt tökéletes hiszen honnan lehet tudni, hogy aki végignézi a kísérletet, az szavahihető-e. Ez azért volt probléma, mert sok empirista csak ezekre tudott hagyatkozni. Egy oxfordi tudóst jobban szerettek a közönség soraiban látni, mint egy Oxford megyei parasztot A fontosabb kísérletekhez “díszvendégeket” hívtak, akiknek a szavahihetőségét senki nem kérdőjelezi meg: híres tudósokat, filozófusokat
“Virtuális” közönség Írott szöveg által végtelen sok szemtanúja lehetett egy “matter of fact”-nek, így ez annyira fontos volt mint maga a kísérlet
Boyle képeket is adott a szöveghez, ahol életszerűen ábrázolta a kísérleteket, azt állítva, hogy így a képzelet által akár ott is lehettek volna A szövegszerkesztésben és szóhasználatában közvetlen akart lenni
“Virtuális” közönség A sikertelen kísérletekről is írt El kellett magáról hitetnie, hogy megbízható forrás, és hogy szerény
Mindent összevetve, ahogyan írt (az alázatossága miatt úgy tűnt, mintha csak elfogulatlan megfigyelő lenne), az jó szemtanúvá tette, és ezért azok, akik a szövegét olvasták, szintén jó szemtanúkká váltak
Hobbesról röviden Valószínűleg nem értette a légpumpa működését
Tagadta a kísérletezés értékét a “matter of fact” gyártásban Akárhányszor Boyle alaposan megfontolt választ adott neki, azt megjelölte, mint példát arra, hogyan kell a vitákban válaszolni ha “experimentalista” vagy Szerinte ez nem igazi filozófia
