létünk TÁRSADALOM, TUDOMÁNY, XVI. évfolyam, 6. szám, november december Kari Marx: A politika! gazdaságtan bírálatához Előszó, 1859

létünk TÁRSADALOM, TUDOMÁNY,

KULTÚRA

X V I . évfolyam, 6. szám, 1986. november—december

„Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza."

Kari Marx: A politika! gazdaságtan bírálatához Előszó, 1859.

r

^

F o r u m K ö n y v k i a d ó , Üjvidék

Kiadja a Forum Könyvkiadó A Forum Könyvkiadó

Kiadói

Tanácsa

Dr. Bányai János Bognár Antal Mgr. Bordás GySzó Dr. Bori Imre Dudás Károly Fehér Ferenc Fehér Kálmán Gion Nándor Gobby Fehér Gyula Illés Lajos Major Nándor Mauríts Ferenc Minda Tibor Dr. Móra András, a Tanács elnöke Rajcsán István Tóbiás László Tolnai Ottó Szerkesztőbizottság

Árokszállási Borza Gyöngyi szerkeszti Ing. Bácsi Sándor Bózsó István Fehér Kálmán Mgr. Fejős I. István Dr. Gabrié-Molnár Irén Dr. Györe Kornél főszerkesztő-helyettes Illés Lajos műszaki szerkesztő | Dr. Matkovics JózsefJ Mgr. Borislav Martin Dr. Rehik László fő- és felelős szerkesztő Szilágyi Gábor Dr. Szórád György Dr. Tóth Lajos Dr. Várady Tibor

Szerkesztőségi

titkár

Terényi Zsófia A fedőlapot | Sáfrány Imre | és Szilágyi Gábor tervezte

Készült a Forum nyomdájában, Újvidéken A szám kéziratának leadási ideje 1986. október Megjelent 1986. december 20-án YTJ ISSN 0350-4158

TARTALOM Tomislav Rehák Hódi

Bandin

László Sándor

Vébel Lajos Gajdos

Tibor

Bela Duránci Vékás János Tornán László

A válság hamis kihívásai 807 Polgári szociológia — marxista szociológia 827 Kulturális kölcsönhatások — lelki sajátosságok Előmunkálatok a vajdasági ember pszichés habitusának vizsgá­ latához 846 A nő és a szocializmus — August Bebel könyvét olvasgatva újra 872 Egy festőművész centenáriuma — Oláh Sándor 883 Nyár végén Velencében — A 42. képzőművészeti biennálé 896 Interjú Kovács Sztrikó Zoltánnal 909 A Szép Szó élő irodalmi szemle 1956—1958 (Emlékezés és ada­ tok) 925 Dokumentum Közlemény a JSZSZK Elnökségének és a JKSZ KB Elnökségének együttes üléséről 931 Nemzetközi

Engler Lajos

szemle

A hararei csúcsértekezlet margójára 939 Szimpozion

Gubás Ágota

Frontális harc a rák ellen — Beszélgetés a XIV. Nemzetközi Rákkongresszusról dr. Taracky Máriával 949 Könyv-és

Losoncz

Alpár

Sebők

Zoltán

Bálint

István

Kontra Ferenc

folyóiratszemle

A Lét és idő hetven év után (Heidegger: Bitak i vrijeme 957 A vitatkozás filozófiája (Schopenhauer: Erisztikus dialek­ tika) 963 A vagy-vagy társadalmának vége (John. Naisbitt: Megatrendek) 965 „Ügy akarom, ahogy lesz!" — Moldova György: A pénz szaga (Riport a kamionsofőrökről) 970

Original scientific

paper

Tomislav Bandin A VÁLSÁG HAMIS KIHÍVÁSAI

Álláspontok,

vitás kérdések,

alternatívák

A gazdasági válság, a megbolygatott társadalmi viszonyok és m i n d e ­ nekelőtt az erkölcsi értékek d e g r a d á l á s a a t á r s a d a l o m mélyéről egy ellent­ mondásos történelmi fejlődésnek, t é v u t a k n a k és v a k v á g á n y o k n a k , ellen­ tétes ideológiák h o r d o z ó i n a k és ténykedésének a szennyvizét hozta fel­ színre a szocialista önigazgatás valódi értékeinek és irányvételének érvé­ nyesülése ellenében. A válságból v a l ó k i l á b a l á s m ó d o z a t a i n a k és lehetőségeinek a pozitív és d e m o k r a t i k u s útkeresése során ü g y e l n ü n k kell a r r a , hogy a fürdővízzel együtt k i ne öntsük a gyereket is, hiszen elméletünkben és társadalmi gya­ k o r l a t u n k b a n ilyen jelenségékkel és s z á n d é k o k k a l is szembesülhetünk. A forradalom egyenes vonalú fejlődésének, a konfliktusmentes, idillikus szocializmusnak a dogmájától v a l ó megszabadulás, v a l a m i n t az önigaz­ gatási érdekek p l u r a l i z m u s á n a k tiszteletben t a r t á s a nemegyszer oda ve­ zetett, hogy a szocialista önigazgatás építése során felmerült nyílt kér­ dések megoldása helyett visszatértünk a m á r idejét múlt viszonyokhoz és intézményekhez. Ismét fetisizálni kezdik az áru, a tőke és a m u n k a e r ő egyetemes piacát, a pluralista tulajdonviszonyokat, a részvénytőkét, a tőkés vállalkozást, a felhalmozás adminisztratív szabályozását stb., mint a fejlődés a u t o m a t i k u s ösztönzőjét. A társadalmi-gazdasági ellentmon­ dásokkal egyetemben k ö r v o n a l a z ó d n a k a válság hamis kihívásai. A gaz­ dasági válság és a különböző társadalmi ellentétek v á l n a k a szocialista forradalommal és önigazgatással való egyértelmű szembefordulás szo­ ciális keretévé. E z az á r a m l a t m i n d elméletben, mind g y a k o r l a t b a n t á ­ mogatja — de csak szóban — a dolgozók önigazgatását, a n n a k i n t é z ­ ményes formáit, miközben alaposan k o r l á t o z n i igyekszik igazi forra­ dalmi t a r t a l m á t . Aligha lehet vitás az a történelmi törvényszerűség, hogy a k o m m u n i s ­ ta társadalom felé i r á n y u l ó korai szocialista t á r s a d a l m a k objektíve ma-

gukon kell hogy viseljék a n n a k a t á r s a d a l o m n a k a jegyeit — a termelés társadalmi szervezeti formáit is —, amelyből keletkeztek, „amely tehát minden vonatkozásban, gazdaságilag, erkölcsileg, szellemileg még magán v i ­ seli a n n a k a régi t á r s a d a l o m n a k anyajegyeit, melynek méhéből s z á r m a z i k " . A z is törvényszerű, hogy ezek a t á r s a d a l m a k a társadalmi viszonyok és intézmények kialakításával megszabadulnak történelmi örökségüktől, s ez nem csupán a h a g y o m á n y o s termelési m ó d első áttörését jelenti, h a n e m u t a t nyit az új termelési mód k i a l a k í t á s á h o z . E z a történelmi folyamat vezetett el a szocialista önigazgatású társult m u n k a rendsze­ rének és g y a k o r l a t á n a k kiépítéséhez. A társult m u n k a rendszerének és g y a k o r l a t i n a k kialakítása során nagy nehézségek merülnek fel, amelyek felvetik a kérdést: Válaszút előtt áll-e a társult m u n k á n alapuló szocialista önigazgatás továbbfejlő­ dése? A társult m u n k a és az alapját képező alapszervezetek m e g m a r a d ­ nak-e a társadalmi értékorientáció stratégiai irányvételének, azaz a m u n ­ ka felszabadítói m a r a d n a k - e a szocializmus jelenlegi történelmi szaka­ szában, v a g y elérkezett az ideje az átfogó, illetve a részleges v á l t o z á ­ soknak. A kérdés komolysága olyan megközelítést igényel, amely nem­ csak a dogmatizmus veszélyétől mentes, h a n e m a konstruktivitást nél­ külöző b í r á l a t t ó l és a válságos helyzetet a történelmi és osztályjellegű szempontok k i i k t a t á s á v a l , p i l l a n a t n y i impressziók alapján kiértékelő szemlélettől is. A legfontosabb kérdés t e h á t az, hogy vajon a t á r s a d a l ­ mi tulajdonon alapuló társult m u n k a rendszere a szocializmus törté­ nelmi törvényszerűsége, v a g y utópia az úgynevezett reális önigazgatás, pluralista tulajdonviszonyok és a válság ideológiája által forgalomba h o z o t t egyéb kategóriák és intézmények ellenében. A kérdés így is meg­ f o g a l m a z h a t ó : vajon a társadalmi tulajdonon alapuló társult m u n k a rendszere által jelentős előrehaladást értünk-e el a termelőerők és a tár­ sadalmi t u d a t fejlettségéhez képest, illetve ez a tény eredményezte-e többnyire, hogy gazdasági és társadalmi nehézségekre, sőt az önigazgatás visszafejlődésére k e r ü l t sor, különösen a termelők körében. A felvetett kérdés időszerűvé teszi M a r x n a k A tőke első kiadásának előszavában megfogalmazott gondolatát: „ E g y társadalom, még h a n y o ­ m á r a j ö t t is mozgása természeti t ö r v é n y é n e k . . . természetes fejlődési fázisokat sem át nem ugorhat, sem rendeletileg el nem tüntethet, de megrövidítheti és enyhítheti a szülési f á j d a l m a k a t . " Felmerül tehát a kérdés, hogy vajon a társult m u n k a rendszere által a tényleges t á r s a d a l ­ mi-gazdasági, kulturális és egyéb feltételeket mellőzve tegyünk-e kísér­ letet a szocialista önigazgatáson a l a p u l ó jugoszláv társadalom természe­ tes fejlődési szakaszainak árugrására, v a g y gyors felváltására? A m e n y nyiben bebizonyosodik, hogy társadalmi tulajdonon alapuló társult m u n ­ k a rendszerünk utópia és a válság előidézője, illetve hogy ideológiai — m o n d h a t n i voluntarista — eszközökkel teszünk sikertelen kísérletet a társadalmi fejlődés természetes fejlődési szakaszainak átugrására v a g y gyors felváltására, a k k o r választási lehetőségként módosíthatjuk a kije­ lölt u t a t , és olyan társadalmi szervezeti formát v á l a s z t h a t u n k , melyben 1

a termelőeszközök társadalmi tulajdonát a pluralista tulajdonjog váltja fel, a m u n k a - és eszköztársítást a m u n k a e r ő p i a c és a tőke, a társult dol­ gozók döntéshozatalát a gazdálkodás és döntéshozatal vállalkozói-me­ nedzseri koncepciója, a társadalmi megállapodás és önigazgatási meg­ egyezés, a piaci automatizmus, a szocialista önigazgatás politikai rend­ szerét pedig a politikai pluralizmus helyettesíti. Bár ezeknek a kérdéseknek a megvitatása stratégiai jelentőségű a ju­ goszláv t á r s a d a l o m fejlődését, a szocialista önigazgatás sorsát illetően, t a n u l m á n y u n k célkitűzései nem teszik lehetővé, hogy átfogóan foglal­ k o z z u n k velük. Ilyen megfontolások késztettek b e n n ü n k e t arra, hogy elemzésünk súlypontját a társult m u n k a rendszere és az azt feltételező társadalmi tulajdon, v a l a m i n t a termelőeszközök pluralista tulajdonán alapuló társadalmi termelés közötti viszonyra, különösen pedig a tár­ sultmunka-szervezetek részvénytőkéjére helyezzük.

Nem a forradalmi

célokon,

hanem az irányvonalon

kell

változtatni

K o r u n k , amelyben élünk és a m u n k á s o s z t á l y történelmi céljainak, a m u n k a felszabadításának a megvalósítására törekszünk, egyértelműen a r r a utal, hogy „ a szocializmus megteremtése, az új világ és az új élet­ forma k i a l a k í t á s a nem mehet végbe fájdalommentesen, tragikum, szen­ vedés és lemondás nélkül, m e r t ez velejárója volt minden nagy dolog­ nak, ami az életben és a t á r s a d a l o m b a n létrejött". A fájdalom, a szen­ vedés és a lemondás történelmi kísérőjelenségei az újért, a haladásért és a h u m á n u s a b b é r t f o l y t a t o t t h a r c n a k . E z teszi szükségessé a n n a k meg­ értését, hogy a szabadabb és h u m á n u s a b b élet az emberek civilizációs és nemzedéki igénye, amelyet csak a saját felszabadításukra irányuló m u n ­ kájuk által v a l ó s í t h a t n a k meg, melynek hatékonysága a szabadság fo­ kától és emberiességétől függ. A szocialista önigazgatás fejlődése csak a k k o r áll a munkásosztály említett történelmi törekvéseinek a szolgá­ latában, ha programja a m u n k a felszabadítására irányuló mozgalommá válik. Ezért lényeges felmérni, hogy a p r o g r a m milyen mértékben v á l t mozgalommá. R a j t u n k múlik, hogy a J K S Z p r o g r a m j á n a k történelmi jelentőségű megállapítását követve, miszerint „semmi sem olyan szent, hogy ne lehessen túlhaladni, és ne adhassa á t a helyet a még h a l a d ó b b ­ n a k , még s z a b a d a b b n a k , még emberibbnek", olyan változásokat hoz­ zunk létre, amelyek sokoldalúan és h u m á n u s a n szolgálják az ember je­ lenlegi és jövőbeli szükségleteit. Szintén rajtunk múlik, hogy érveléssel, forradalmi határozottsággal szálljunk szembe a forradalmi irányvételről letérőkkel és az ellenzéki erőkkel, amelyek a társadalmi értékorientáció megvalósítására tett erőfeszítéseket a legsúlyosabb helyzetben igyekez­ nek v a k v á g á n y r a terelni. Elérkezett az ideje — s ehhez megfelelő er­ kölcsi erővel és forradalmi bátorsággal is rendelkezünk —, hogy a belső ellentmondások és széthúzások közepette szembenézzünk szocialista ö n ­ igazgatásunk nehézségeivel, hibáival és gyengeségeivel, hogy a v a l ó 2

sággal szembesülve folytassuk h a r c u n k a t szocialista önigazgatásunk je­ lenlegi céljainak eléréséért. N e m s z á m í t h a t u n k látványos változásokra, itt a jövőért k i t a r t ó harcot kell folytatni. A j ö v ő a b á t r a k é , akik nehéz időkben is mernek cselekedni. M a r x , a Polgárháború Franciaországban című munkájában r á m u t a t o t t , hogy a munkásosztály nem csodát v á r t a párizsi k o m m ü n t ő l , nem v a l a ­ miféle kész utópia népszavazással történő bevezetésében bízott, h a n e m : „Tudja, hogy amíg kivívhatja saját felszabadulását és ezzel együtt azt a magasabb formát, amely felé a jelenlegi társadalom a maga gazdasá­ gi hatóerői révén f e l t a r t ó z t a t h a t a t l a n u l tör, hosszú küzdelmeken, t ö r t é ­ nelmi f o l y a m a t o k egész sorozatán kell á t m e n n i , amelyek mind a körül­ ményeket, mind az embereket meg fogják v á l t o z t a t n i . " A szocializmus jugoszláviai múltja és jelenlegi gyakorlata szemléletesen bizonyítja, hogy milyen nehéz feladat a m u n k a felszabadítása és a többség anyagi és szellemi gazdagságának a növelése a kisebbség h a t a l m á n a k , gazdagsá­ g á n a k és fényűzésének támogatásához v i s z o n y í t v a . T á r s a d a l m u n k a politikai h a t a l o m á t v é t e l t követően szinte a z o n m ó d h o z z á l á t o t t ezeknek a f e l a d a t o k n a k a megvalósításához: a forradalmi etatizmus és a k ö z p o n t o s í t o t t bürokrácia helyébe a munkásönigazgatást helyezte. Ezzel h a t á r o z o t t választ adott a korai szooialista társadalmak stratégiájában és g y a k o r l a t á b a n egyaránt felmerülő ellentmondásos kér­ désre: „Vajon a m u n k a felszabadításának f o l y a m a t á r a mint a k o m m u ­ nista társadalom elsődleges céljára, közvetlenül a politikai h a t a l o m á t ­ vételt követően kerül-e sor, a szocializmus átmeneti időszakának társa­ dalmi és anyagi feltételei megteremtésével egyidőben, vagy csak en­ nek a történelmi i d ő s z a k n a k a v é g é n . " 3

4

5

A z önigazgatást a termelőerők és a termelési viszonyok fejlettsége között kifejezésre jutó ellentmondások közepette fejlesztő jugoszláv t á r ­ s a d a l o m e folyamat h a r m a d i k évtizedébe lépve új történelmi korszak­ hoz érkezett, melyet a társult m u n k a rendszere és a n n a k felépítménye, a szocialista önigazgatás politikai rendszere jellemez. A szooialista ö n ­ igazgatás h a r m a d i k , de különösen negyedik évtizedében végbemenő t á r ­ sadalmi-gazdasági folyamatok egyértelműen a r r a u t a l n a k , hogy a rend­ szernek, s azon belül a társult m u n k a g y a k o r l a t á n a k a kiépítése nem rövidlejáratú l á t v á n y o s változások kérdése. Ezen az úton rendkívül ne­ hezen lehet előrehaladni, mert a történelem s z á m á r a ismeretlen, s így a rendszert illetően felmerülő kételyek — t é v u t a k , gyengeségek, hibák — egyben történelmi következményei is a szocialista önigazgatású t á r ­ sadalom értékorientációja megvalósulásának. Természetesen az elkerül­ hetetlen történelmi következmények aligha elegendők a hibák, gyenge­ ségek és tévedések m a g y a r á z a t á r a . A z t viszont h a t á r o z o t t a n ki kell m o n d a n u n k , hogy szocialista önigazgatású jugoszláv t á r s a d a l m u n k v á l ­ lalta a történelmi jelentőségű kísérletet, és elindult a m u n k a felszabadí­ tásának útján, hogy a szükségszerűség b i r o d a l m á b a n hosszan és nehéz har­ cok árán létrehozza a szabadság birodalmát. „Ezen a téren a szabadság csak azt jelentheti, hogy a társadalmasult ember, a társult termelők ésszerűen 6

7

szabályozzák, közös ellenőrzésük alá vetik a természettel való a n y a g ­ cseréjüket, ahelyett h o g y az m i n t v a k h a t a l o m u r a l k o d n a rajtuk; ezt az anyagcserét a legkisebb erő felhasználásával, az emberi természethez legméltóbb és ennek legmegfelelőbb (T. B. kiemelése) feltételek mellett hajtják v é g r e . " A többségnek a többség jólétéért folytatott történelmi jelentőségű küzdelmére ilyen történelmi és osztálykörülmények közepet­ te elsőként a szocialista önigazgatású jugoszláv társadalom v á l l a l k o z o t t . N y i l v á n v a l ó , hogy aki elsőként jelöli ki a jövőbe vezető u t a t , merész változásokat kezdeményez az emberi méltóság történelmi megőrzése ér­ telmében, d e a tévedés k o c k á z a t á v a l is szembetalálja magát. Egészében véve a jugoszláv t á r s a d a l o m sem v o n h a t t a ki m a g á t ez alól. Ezt t u d o ­ másul kell v e n n ü n k , de ez nem jelenti azt, hogy a történelmi vállalko­ zás minden lépését szükségszerűnek kell tekintenünk. Éppen ezért, mint m á r említettük, a belső ellentmondásoktól szabdalt jugoszláv társada­ lom számára ez az út nem az elérhetetlen, s valamiféle szakadék veszé­ lyét jelenti, mint azt egyes szerzők előszeretettel h a n g s ú l y o z z á k . A meg­ tett ú t áttekintésére szükség v a n , de nem a régihez v a l ó visszatérés, az új, a merész, a h a l a d ó és a z emberibb lerombolása á r á n . Sajnos, szemta­ núi lehetünk még ez utóbbinak is. 8

Előrelépés

helyett

visszalépés

M i n d a z o k , akik arról beszélnek, hogy a szocialista t á r s a d a l m a k n a k , így az önigazgatáson alapuló szocialista Jugoszláviának is, a részvény­ társaságok és a tőke lehetséges, sőt egyetemesnek nevezett modelljét kell választania, hisz az „a társadalmi t ő k e állami szervezeti formájának a tagadását j e l e n t i " , illetve a pluralista t u l a j d o n f o r m á k r a kell összpon­ tosítania, nem tesznek mást, mint előrelépés helyett visszalépnek. Elemzésünk során erre igyekszünk r á m u t a t n i . A részvénytőke szószólói forradalmi jövőt jósolnak neki a szocialis­ ta önigazgatásban és szükségszerűségét hirdetve M a r x n a k a részvények rendszerével és a tőkés társadalom dolgozói b i r t o k á b a n levő szövetkeze­ ti gyáraival kapcsolatos álláspontjáról n y i l a t k o z n a k : „A tőkés terme­ lés legmagasabb fejlettségének ez az eredménye szükségszerű átmenet ahhoz, h o g y a tőkét visszaváltoztassák a termelők tulajdonává . . . " , illetve: „a m u n k á s o k szövetkezeti gyárai első áttörését jelentik a régi f o r m á k n a k a régi formán b e l ü l . . . " . D r . RaicS ezeknek a viszonylagos jelentőségű marxi megállapításoknak az alapján veti fel a k é r d é s t : „Birtokukba vehetik-e a társadalmi újra­ termelés egészét az önigazgatási alapon társult dolgozók, ha a társadal­ mi tőke, azaz a közvetlenül társult dolgozók tőkéje, még pontosabban fogalmazva, a részvénytőke nem megy á t b i r t o k u k b a (T. B. kiemelé­ s e ) ? " A kérdésre maga adja meg a v á l a s z t : „Ezek (a részvényes ter­ melési mód és az önigazgatáson alapuló szövetkezeti g y á r a k — T . B. megjegyzése) a t á r s a d a l m a s í t o t t tőke formái, amelyek nélkül nem lehet 9

10

11

12

1S

14

megszüntetni a tőke feletti állam-tulajdonosi monopóliumot (kiemelés T . B.) és a sajátosan államszocialista formában kifejezésre jutó b é r m u n ­ k a feletti etatista h a t a l m a t . " M i u t á n R a i í az „önigazgatáson alapuló szövetkezeti g y á r a k rendszerét" (a tőkés termelési módból a társulás fe­ lé való átmenet fejlettebb formáját) mint társadalmi termelési formát megtette az állam-tulajdonosi monopólium egyetlen eredményes ellen­ lábasának, kifejtette, hogy nálunk, az önigazgatása szocialista ország­ építés jelenlegi szakaszában ez csak a társult dolgozók részvénytársa­ ságai által vezethető be. A félreértések elkerülése végett most idézzük dr. Dragoje Zarkovicot, aki sokkal világosabban fogalmaz: „ M i é r t ne lehetnének nálunk a dol­ gozók társtulajdonosai (kiemelés: T. B.) a v á l l a l a t n a k , amelyben dolgoz­ n a k ? " Ahelyett, hogy most az említett szerzőknek a részvénytőkével, a részvényeknek a szocializmusban játszott szerepével, illetve a társa­ dalmi szektor gazdaságában, a társult m u n k á b a n érvényesülő pluralis­ ta tulajdonviszonyokkal kapcsolatos érveivel foglalkoznánk, térjünk vissza egy p i l l a n a t r a M a r x nézeteihez, amelyeket ugyan kiindulópontul vesznek, de nem teljességükben. M a r x ugyanis a részvényesség kapcsán a következőket írja: , , . . . de m á r nem elszigetelt termelők m a g á n t u l a j ­ dona, hanem a társult termelők tulajdona, közvetlen társadalmi tulaj­ don f o r m á j á b a n . " N y i l v á n v a l ó tehát, hogy M a r x n á l a m a g á n t u l a j ­ d o n n a k a t á r s a d a l m i v á való átalakulásáról, a társadalmi tulajdonforma minőségileg új formájáról van szó, nem pedig „közvetlenül társult egyé­ nek tőkéjéről", ahogyan Raic" M a r x o t értelmezi, még kevésbé a m u n k á ­ soknak a vállalati eszközök feletti társtulajdonosságáról (gyakorlatilag az eszközöknek a m u n k á s o k mint egyének általi birtoklásáról), m i n t ahogyan azt dr. Z a r k o v i é és más szerzők hirdetik. Egyszóval az emlí­ tett elméletírók a csoporttulajdon, azaz „a társult dolgozók alapszer­ vezeteiben dolgozó önigazgatók részvénytőkéje" mellett szállnak síkra (Raié), illetve a termelőeszközök egy részének magántulajdonát szor­ g a l m a z z á k (Zarkovié, K o v á é , N i k o l i é és mások). Ezeket az eszközöket valószínűleg a dolgozók vagy olyasvalaki vásárolná fel, aki pénzzel rendelkezik. Kitől? A z egyetlen lehetséges válasz: a társadalomtól, hisz h a z á n k b a n a szocialista önigazgatás körülményei k ö z ö t t nincs más bir­ tokosa a társadalmi tulajdonnak. A z ilyen és ehhez hasonló nézetek képviselői bizonyára t u d a t á b a n v a n n a k , hogy aligha lehetséges szocialista önigazgatású t á r s a d a l m u n k h á r o m és fél évtizedes fejlesztését követően feltámasztani a polgári tár­ sadalmat, de a gazdasági élet és a társadalom egyes betegségeinek a gyó­ gyítása érdekében támogatják r e d u k á l t és elferdült formáit, mint az o s z t á l y t á r s a d a l o m szurrogátumait. Raic a részvénytőkével kapcsolatos nézeteit fejtegetve elmondja, hogy nálunk elsősorban a z etatista erők manőverezése miatt nem alakulha­ t o t t ki, ugyanis a társadalmi tőke „ a z állam monopolista pénzügyi rendszerének hatáskörében m a r a d t " . Bár nem mondja ki h a t á r o z o t t a n , hogy nálunk mikor kellett volna „bevezetni a szocialista önigazgatású 15

1 6

17

18

részvény-rendszer sajátos formáját", beszámolója alapján megállapíthat­ juk, hogy erre v a g y az 1974-es a l k o t m á n y meghozatalakor, vagy a társult m u n k á r ó l szóló t ö r v é n y 1976. évi beiktatásakor kerülhetett v o l ­ n a sor. D r . Raic szerint szocialista és önigazgatáson alapuló jugoszláv t á r s a d a l m u n k n a k — ha m á r közvetlenül a politikai hatalomátvételt követően elmulasztotta — legalább a legújabb a l k o t m á n y r e f o r m kere­ tében hozzá kellett volna látnia a „szocialista önigazgatású részvény­ rendszer sajátos f o r m á j á n a k " a bevezetéséhez, mert neki úgy tűnik, hogy ez felel meg legjobban az önigazgatás történelmi fejlődésvonalá­ nak. A z elmondottak és még n é h á n y szerző véleménye alapján (a leg­ szélsőségesebb nézeteket Bogomir K o v a c , D r a g a n V e s e l i n o v és V l a d i mir G r i g u r o v képviselik) logikusnak tűnik a következtetés: téves volt m i n d a z , a m i t ez a társadalom tett a szocializmus fejlesztéséért, s mivel az 1974. évi a l k o t m á n y r e f o r m sem szolgálta a részvény-rendszer, a plu­ ralista tulajdonviszonyok stb. eszméjének bevezetését, tévesnek, sőt tel­ jesen elhibázottnak minősíthető a t á r s a d a l o m továbbépítése is. B r a n k o H o r v á t szerint társadalmi tulajdonon alapuló társult m u n k a rendsze­ rünk merőben rossz, tragikusan e l h i b á z o t t . E z a rossz, tragikusan el­ hibázott rendszer azért egzisztál R a i é elméleti rendszerében, mert ,,a szocialista önigazgatású részvény-rendszer sajátos formájaként" nem biztosítéka a n n a k , hogy az önigazgatási alapon társult dolgozók bir­ t o k u k b a vegyék a társadalmi újratermelés egészét. H a nem is kérdőjelezzük meg Raic? álláspontját, miszerint a társa­ dalmi tőke, ha nem is egészében, de az állam-tulajdonosi (decentrali­ zált) monopólium erős hatása alatt m a r a d t , felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt a monopóliumot megfosztani a társadalmi tőkére v o n a t k o z ó hatásától és döntéshozatalától, illetve milyen társadalmi formát öltsön ez a tőke a termelőerők és a szocialista termelési viszonyok fejlődésének felgyorsítása érdekében. Raicí ezzel kapcsolatosan az alábbiakat m o n d ­ j a : „Az etatizmus tényleges, tevékeny ellenpólusát a tőke t á r s a d a l m a ­ sításának részvényes formája képezi, beleértve az azon alapuló önigaz­ gatású (szövetkezeti) munkásvállalatok r e n d s z e r é t . " Ahhoz, hogy o b ­ jektíven értékelhessük álláspontját, alaposan vizsgálat alá kell v e n n ü n k , hogy mit ért a tőke társadalmasításának részvényes formáján. Raiic" t a n u l m á n y a szerint olyan társadalmasításról van szó, amely elvezet a dolgozóknak a társultmunka-szervezetek termelőeszközei feletti résztulajdonosságához, ugyanis az önigazgatási alapon társult dolgozók k ö z v e t ­ len, individuális tulajdonviszonyának (kiemelés: T. B.) a kialakulásáról van szó az említett tőke f e l e t t . " R a i é szerint „a társult m u n k a elemi szervezeti formájának elengedhetetlen intézményes kiegészítése lehet az, amikor a dolgozók mint a társadalmi tulajdon tényleges szubjektu­ mai ,,a részvényesek küldött-testületeit, illetve küldöttségeit (vagy ta­ nácsait) bevonják társultmunka-szervezeteink m u n k á s t a n á c s a i b a " a k ö z ­ vetlen individuális tulajdonban levő tőke kezelése érdekében. H o g y nemcsak az eddigi intézmény kiegészítéséről van szó (amely önmagá­ ban véve — támogatja a redukált és elferdült f o r m á k a t — a polgári 19

20

21

22

32

24

25

28

t á r s a d a l o m szurrogátumait), h a n e m a szocialista önigazgatású társult m u n k a rendszerének társadalmi és osztálylényege megváltoztatásáról, az abból is kitűnik, hogy a részvényesek hatásköre többek között kiter­ jedne „ a jövedelemelosztásra és a felhalmozási alap képzésére". Raié szerint az igazgatási és döntéshozatali szervek párhuzamossága jönne létre, sőt mi több nemcsak a munka, hanem a tőke feletti tulajdon is alapul szolgálna a jövedelem elosztásához, beleértve a személyi jöve­ delemszerzést is (a részvények utáni osztalékot)?! T e h á t Raicí és a ha­ sonmód vélekedő szerzők a pluralista tulajdonjog alapján szándékoz­ nak vegyes felépítésűvé tenni a társult m u n k á t . Ennek során Raié tel­ jesen tévesen M a r x r a alapozza nézeteit. M a r x ugyanis a tőkés terme­ lési m ó d legmagasabb szintjén jelentkező részvénytársaságokról be­ szélve a következőket hangsúlyozza: „Másrészt átmenet ahhoz, hogy az újratermelési folyamat valamennyi funkcióját, amelyek eddig még összefonódtak a tőketulajdonnal, pusztán a társult termelők funkcióivá, társadalmi funkciókká v á l t o z t a s s á k . " A Raié által javasolt és N i k o lic által lelkesen ü d v ö z ö l t részvényes tanácsoknak (és az ehhez hasonló k o n s t r u k c i ó k n a k ) , amelyek helyet k a p n á n a k a társultmunka-szerveze­ tek tanácsaiban, semmi k ö z ü k az iménti Marx-idézethez, mert funkció­ juk valójában a tőke birtoklásához kötődik. 27

2 9

30

Éppen ezért a szooialista önigazgatáson alapuló társult m u n k a rész­ vénytőkéjének szorgalmazása nem más, mint példátlan „engedmény a tőkés v i s z o n y o k n a k " . Kardelj megsejtette, hogy majd félreértések t á m a d n a k a dolgozók holt m u n k a alapján elszámolt személyi jövedelmének gazdasági és a n y a ­ gi viszonyai kapcsán, ezért hangsúlyozottan r á m u t a t : „Teljesen nyil­ v á n v a l ó , hogy itt nem a dolgozók magántulajdonosi viszonyának a t á r ­ sadalmi tőkével k ö t ö t t kompromisszumáról van s z ó . " A holt m u n k a és a magántulajdonosi részvényesség közötti alapvető gazdasági különb­ ségekre r á m u t a t v a kifejti, h o g y : „a magántulajdonosi részvények lé­ nyege mások munkatöbbletének a kihasználásában, illetve eltulajdoní­ tásában v a n , mégpedig a befektetett tőke alapján létrejött huzamos magántulajdonosi jogok, illetve a megvásárolt m u n k a e r ő alapján. É p ­ pen ezért a magántulajdonosi részvényesség minden formája, tehát a társadalmi tőkén belül a tőke bárminemű magánjellegű birtoklása (ki­ emelés: T. B.) t á r s a d a l m u n k számára elvileg elfogadhatatlan." T o v á b ­ b á : „ A magántulajdonosi részvényviszonyoktól eltérően a holt m u n k a alapján létrejött jogok azonosak a dolgozók társadalmi jövedelméből való részesedésének jogával, mégpedig a tulajdon munkája, nem pedig a magántőke birtoklása alapján (kiemelés: T . B.) — függetlenül attól, hogy a tulajdon munkaszervezetéről van-e szó, v a g y más társultmunka­ szervezetről." 31

32

33

Véleményünk szerint ezzel az idézettel egyben elvszerű választ ad­ tunk a szocialista önigazgatás társult munkáját részvénytőkével ki­ egészíteni s z á n d é k o z ó k n a k . A társult m u n k a rendszerének lényegét, előfeltételét és létalapját ké34

pező társadalmi tulajdonból kiindulva aligha érchetünk egyet RaicS említett beszámolójának azzal a tételével, miszerint „ A második forra­ dalmi lépés a részvénytőkének mint tényleges társadalmi tőkének az önigazgatási alapon társult egyének ellenőrzése alatti bevezetése lesz". T e h á t Raic" számára n e m az jelenti a f o r r a d a l m i továbblépést, hogy a társult dolgozók az önigazgatási döntéshozatal, a társulás és a kapcso­ latteremtés útján veszik b i r t o k u k b a a termelést és a m u n k a e r e d m é n y e ­ ket, az egész társadalmi újratermelést, h a n e m a mind történelmi, mind osztályszempontbél anakronizmusnak számító részvénytőke bevezetése. Ugyanilyen téves és elfogadhatatlan a szerzőnek az az álláspontja, hogy a részvénytőke bevezetése lehetővé tenné, h o g y a dolgozók túl­ tegyék m a g u k a t a „gyári ö n i g a z g a t á s o n " , kivéve, h a azon nem érti „olyan részvénybörzék (piacok) létrehozását, amelyek rendelkezésre b o ­ csátanak a manapság h i á n y z ó objektív gazdasági paramétereket (a rész­ vények á r f o l y a m á t ) az önigazgató d o l g o z ó k n a k a társadalmi t ő k e fe­ letti tulajdonosi szerepkörének a realizálásához (?! — T . B. megjegyzé­ se)" — mint ahogyan azt Raié javasolja. Még h a az intézményes „kiegészítésnek" ezek a formái — a részvénytőke, a részvénybörze, a részvényesek tanácsai stb. — összeegyeztethetők is lennének a szocia­ lista önigazgatás lényegével és létével, akkor sem járulnának hozzá a dolgozóknak a gyár falai közül való kiszabadításához, hanem befalaz­ nák őket a magánjellegű spekuláción és kizsákmányoláson alapuló fel­ legvárakba; gazdasági, társadalmi és politikai — s ezáltal emberi — egzisztenciájukat egyértelműen a gyári m u n k á r a r e d u k á l v a . A m á r említett szerzők — mindenekelőtt R a i é , Z a r k o v i é és N i k o l i c — számos okot sorolnak fel a részvénytőkének a társultmunka-szerve­ zetekbe való bevezetésére. Z a r k o v i é például a következőket mondja: „Ilyetén (a dolgozók társtulajdonosi viszonyára gondol — T. B. meg­ jegyzése) sokkal eredményesebben kerülhetne sor az élő és a holt m u n ­ ka szerinti j a v a d a l m a z á s r a , és sokkal j o b b a n kifejezésre j u t n a az ön­ igazgatásba való tevékeny bekapcsolódás iránti érdeklődés. Ilyen ala­ pon j u t h a t kifejezésre a munkaközösségek piaci gondolkodása és au­ tonómiája. A gazdaságot így meg lehet szabadítani a politika g y á m ­ k o d á s á t ó l . " Érdemes felhívni a figyelmet a r r a , hogy Z a r k o v i é t ö b b ­ nyire a fejlett tőkés országok mai g y a k o r l a t á b ó l szerzi t a p a s z t a l a t a i t , a m i k o r a következőket javasolja: „ A legfejlettebb tőkés t á r s a d a l m a k ­ ban így ösztönzik a dolgozókat jobb m u n k á r a , a tulajdon megőrzésére és az irányításba való b e k a p c s o l ó d á s r a . " Feltételezzük, hogy minden marxista számára világos, miért tesz a n a g y t ő k e ilyen engedményeket a munkásosztálynak. A pluralista tulajdon és a részvénytőke melletti ilyen és ehhez h a ­ sonló érvelésen túl Raicí még elmondja, hogy ez radikális lehetőséget jelentene az etatizmus gazdasági felszámolásának terén, hogy a rész­ v é n y t ő k e által lehetőség nyílna a m a g á n t ő k é v é a l a k u l t társadalmi t ő k e k a m a t o z ó tőkeként való társadalmasítására, hogy ez hozzájárulna a társadalmi tulajdon tényleges szubjektumainak tekintett dolgozók ész35

36

37

39

szerű b e a v a t k o z á s á h o z a bővített újratermelés szférájában, a társadalmi tőke gazdasági és politikai ügyviteli ellenőrzésének területén való ér­ vényesüléséhez, v a l a m i n t a részvények hazai és külföldi forgalmazása hozzájárulna az önigazgatáson alapuló társult m u n k a jugoszláv gyakor­ l a t á n a k a tőke világpiacával való kapcsolatfelvételéhez stb. A részvénytőke eszméjének hirdetői nem látják, hogy ezáltal a t á r ­ sadalmi tulajdon csoporttulajdonná a p r ó z ó d n a fel, ez pedig a magántulaj­ don, a kizsákmányolás és a politikai pluralizmus ellenőrizetlen burján­ zásához vezetne. Ezért a pluralista tulajdonviszonyok, a részvénytőke bevezetésének szorgalmazása és a t e c h n o k r a t a struktúra felé való for­ dulás (Kovač) mint a gazdasági hatékonyság i r á n t i egyéni és csopor­ tos érdeklődés anyagi alapja nem más, mint — s most megismétlem korábbi álláspontomat, amely miatt heves t á m a d á s o k n a k voltam k i ­ t é v e — alapos félrevezetés és rászedés, miáltal a munkásosztályt szán­ d é k o z n a k „megmenteni a tönkremenéstől", amit — lám! — a szocia­ lista önigazgatás fáradságos kiépítése, a társult m u n k a és a társadalmi tulajdon eredményez a m u n k a felszabadítására, mint a szocializmus kiépítésének és a t á r s a d a l o m legfontosabb értékeinek a stratégiai kér­ déseire i r á n y u l v a . 40

Amit nem értenek a részvénytőke

hívei

A részvénytőke hívei nem értik, hogy mi a lényege társult m u n k a rendszerünknek a szocializmus és az önigazgatás jelenlegi szakaszában. A pluralista tulajdonnal, a részvénytőkével stb. kapcsolatos téziseik igazolására bőségesen idézik M a r x o t , miközben arra a megállapításra j u t n a k , hogy M a r x „elsősorban a tőkés társadalom teoretikusa", és hogy (a termelést ilyetén elemezve) „ t u d o m á n y o s előrejelzését adta (de azon­ túl semmi többet) az említett rendszerben rejlő alapvető ellentmondá­ sok f e l o l d á s á n a k " . Ahelyett, hogy most vitába bocsátkoznánk M a r x ­ nak a szocializmus elméletéhez mint a kommunista társadalom első szakaszának a kialakításához való hozzájárulását illetően, azaz fejte­ getésünket a r r a a t á r s a d a l o m r a i r á n y í t a n á n k , amely nem olyan, mint „amely a saját alapján kifejlődött, hanem ellenkezőleg, . . . amely a tőkés társadalomból éppen hogy keletkezik"* , ezúttal a társult m u n k a rendszerének n é h á n y alapvető jellemzőjére m u t a t u n k rá, amely lehe­ tővé teszi a n n a k megítélését, hogy történelmileg, de gazdasági és osz­ tályszempontú előnyeit illetően hogyan viszonyul a m á r ismertetett osztályjellegű s z u r r o g á t u m o k h o z . Természetesen még ezen belül is le­ szűkítjük a vitát, csupán a z o k a t a jellemzőit emeljük ki, amelyek ér­ dekesek lehetnek a társultmunka-szervezetek részvénytőkésítése ellené­ ben. Amennyiben a társult m u n k a rendszerének történelmi küldetése a m u n k a felszabadításában van, a k k o r azt m o n d h a t n á n k , hogy a szo­ cializmus építésének ebben a szakaszában, pontosabban hazánk termelő41

1

erőinek és termelési viszonyainak a jelenlegi fejlettségi fokán h a t é k o ­ n y a n felkészíti a társult d o l g o z ó k a t a termelés és a munkaeredmények birtokbavételére. A szocializmus kiépítésének jelenlegi szakaszában a társult m u n k a történelmi t a r t a l m a i n a k a megvalósítását a társadalmi tulajdon m i n t általános feltétel mellett még két k ö r ü l m é n y teszi lehe­ tővé: a társultmunka-alapszervezetek dolgozóinak autonómiája, v a l a ­ mint a m u n k a - és eszköztársításon alapuló integráció. Mivel t o v á b b i t a n u l m á n y a i m b a n m á r ismertettem az autonómia és az integráció lé­ nyegét, illetve könyvemben széleskörűen feldolgoztam a t á r g y k ö r t , nem részletezném a kérdést, csupán megjegyezném: A termelés és a m u n k a ­ eredmények társult dolgozók általi birtokbavételének legfontosabb fel­ tétele egyrészt a társultmunka-alapszervezetekben dolgozók autonómiá­ j á n a k a következetes megvalósítása, másrészt pedig a m u n k a - és esz­ köztársításon alapuló integráció. E z á l t a l létrejönnek a társadalmi t ő ­ kével rendelkező decentralizált államtulajdonosi monopólium fokozatos kiküszöbölésének a feltételei. Éppen ezért m o n d h a t j u k , hogy társadal­ mi-gazdasági fejlődésünk problémái nem a „ g a z d á t l a n társadalmi tu­ l a j d o n b a n " rejlenek, h a n e m az a u t o n ó m i a és integráció kiterjedését és fejlődését, a t á r s a d a l m i újratermelésnek, a termelés feltételeinek és a m u n k a eredményeinek a társult dolgozók általi birtokbavételét akadá­ lyozó tényezőkben. Ezeknek az a k a d á l y o k n a k az elhárítását, sőt fel­ számolását, amelyek a gazdasági törvényszerűségek szabadabb érvénye­ sülése közepette decentralizált államtulajdonosi monopóliumot, a tár­ sultmunka-szervezetekben pedig t e c h n o k r a t a erőket mozgósítanak, csak a termelőerőkön és a szocialista önigazgatáson alapuló termelési viszo­ nyok fejlesztésével érhetjük el. H a mindezeknek az a k a d á l y o k n a k az elhárítására nem kerülne sor, és a részvénytőkének sikerülne beépülnie a társultmunka-szervezetekbe, pontosabban a v á l l a l a t o k b a , a k k o r sze­ rintem a munkásosztály önigazgatása megszűnne, s magától értetődő­ en k i t á r u l n á n a k a k a p u k az állami mellett a csoporttulajdonosi és m a ­ g á n m o n o p ó l i u m o k előtt is. E z a legfőbb oka, hogy az a u t o n ó m i á t és az integrációt a fenti értelemben szembehelyezzük a részvénytőkével és a hozzá hasonló, a szocialista önigazgatáson alapuló társult m u n k á r a v o n a t k o z ó kezdeményezésekkel. 43

Félreértés ne essék: írásainkban nem a status q u o fenntartására törek­ szünk. M á r maga a tény, hogy a termelőerők és a szocialista önigazga­ tás fejlődését k o m o l y a n gátoló tényezők kiküszöbölését sürgetjük, ele­ gendő a n n a k megállapítására, hogy a rendszeren belüli változások h í ­ vei v a g y u n k . Joggal várjuk el, hogy ezt az i r á n y v o n a l a t támasszák alá az esedékes szövetségi a l k o t m á n y m ó d o s í t á s o k és a társult m u n k á r ó l szóló törvény megváltoztatása, melyek a hosszú t á v ú gazdaságszilárdítási p r o g r a m következetes megvalósításával egyetemben h a t é k o n y a b b á te­ szik rendszerünket és továbbfejlesztik társult m u n k á n k g y a k o r l a t á t . 44

Garai László

fordítása

Jegyzetek Marx: A gothai program kritikája. Kossuth Kiadó, Budapest 1964, 14. I. A JKSZ programja. Marx: Polgárháború Franciaországban. ME válogatott művei, 3. köt., Bu­ dapest, 1977., 38. I. Marx és Engels a Kommunista Párt kiáltványában a következőket írta; „Minden eddigi mozgalom kisebbségek mozgalma vagy kisebbségek érdekében folytatott mozgalom volt. A proletármozgalom az óriási többség önálló mozgalma az óriási többség érdekében." MEM IV. köt., 451. 1. Aleksandar Grličkov: Raskršća socijalizma (Válaszúton a szocializmus). Belgrád, 1984., 2—45. 1. Az önigazgatás negyedik évtizedében a gazdasági válsággal és a társadalmi nyugtalanság egyéb jeleivel egyidőben nyíltan felkínálják elméletei­ ket a társult munka rendszerének és a létfeltételét képező társadal­ mi tulajdonnak a megdöntésére irányuló törekvések. Ugyanis „nemcsak a történelmet általában, hanem annak legmerészebb vál­ tozásait is élő emberek viszik véghez, akik két korszak határán születtek és nőttek fel. Az emberi gyengeségekről kialakuló kép még határozottabban kirajzolja a társadalom által vállalt kezdeményezés nagyságát". Miroslav Pečujić: Promene u socijalnoj strukturi jugoslovenskog socijalističkog društva (Változások a jugoszláv szocia­ lista társadalom társadalmi szerkezetében), Marksizam i samouprav­ ljanje közlöny, II. könyv, Belgrád 1977., 3—47. 1. Marx: A tőke III. köt., Budapest, 1967., 786. 1. Dr. Aleksandar Raič: Uzroci i posledice etatističke redukcije sistema or­ ganizacija udruženog rada na fabričko samoupravljanje (A tár­ sultmunka-szervezetek rendszerének a gyári önigazgatásra való eta­ tista leegyszerűsítésének okai és következményei. A beszámoló A munkásosztály és a Kommunista Szövetség ma címmel megrende­ zett tanácskozás kiadványában jelent meg, Újvidék, 1986., 2. 1. Elemzésünkben nem foglalkozunk részletesebben ezeknek a kérdéseknek az ideológiai megvitatásával. Erre többnyire már sor került a Kommu­ nista 1986. április 11-i és 18-i számában, majd pedig a lap hasáb­ jain kibontakozó viták során. Már említettük, hogy a társadalmi szervezet megváltoztatására tett kísér­ letek odáig mennek, hogy a szocialista önigazgatás politikai rend­ szerét politikai pluralizmussal igyekeznek felváltani. így például dr. Bogomir Kovač a N I N 1986. március 23-i számában rámutat, hogy „nem beszélhetünk társadalmi tulajdon iránti felelősségről, mert egyáltalán nincs gazdasági felelősség", majd így folytatja: „A po­ litikai felelősség kérdését viszont csak olyan demokratikus társada­ lomban lehet felvetni, amelyben kifejezésre lehet juttatni a politikai érdekek pluralizmusát. (Kiemelés: T. B.), illetve olyan társadalom­ ban, amelyben szóhoz jutnak az ellentmondásos érdekek és azok egy­ másra ügyelve ellenőrzik a társadalmi viselkedésformákat." Ahelyett, hogy most bármiféle bíráló megjegyzést tennénk, inkább Kardelj idevágó gondolatait idézzük. Hátha ez objektívebb saját hozzáállá­ sunknál, ugyanis akadtak már szerzők, akik „ideológiai vaksággal"

vádoltak, „ideológiai és politikai diszkvalifikátornak" neveztek, akik­ kel most már csak legfeljebb az övön aluli ütések stílusában foly­ tathatnánk „párbeszédet". Kardelj A szocialista önigazgatás politi­ kai rendszerének fejlődési irányai című munkájában (Forum Könyv­ kiadó, Újvidék, 1977.) a tőkés tulajdon politikai rendszerének és a társadalmi tulajdon politikai rendszerének az összehasonlítása so­ rán rámutat a múltnak mindazokra a dogmáira, amelyek a szocia­ lista országokra nehezednek: „A leggyakrabban emlegetett ettajta dogmák sorába tartozik a polgári társadalom parlamenti politikai rendszerének egyetemességét és örökkévalóságát, valamint e társa­ dalom politikai pluralizmusát mint a demokratikus emberi szabad­ ságjogok egyedüli forrását hirdető tétel. (Kiemelés: T. B.)" Kardelj ezt a rendszert elemezve és bírálva a következő megállapításra jut: „Mindemiatt a polgári parlamentarizmus korszakának politikai rend­ szere nem lehet a szocialista önigazgatású társadalom politikai rend­ szere, még kevésbé olyan társadalomé, amilyen a jugoszláv, amely mélyreható népi forradalom eredményeként született. Ez a rendszer mai körülményeink között sok mindenben visszavetne bennünket a politikai, illetve osztályhatalomért folytatott politikai harc állapotá­ ba, vagyis azok közé a viszonyok és társadalmi ellentétek közé, amelyek miatt a forradalom kitört; de ezen túl társadalmunk ön­ igazgatási szervezeti lényegének sem felel meg, hiszen társadalmunk nem a pártok politikai monopóliumának pluralizmusára, illetve kon­ kurenciájára épül, hanem az önigazgatási tényezők érdekeinek plu­ ralizmusára:' (24—27. 1.) Mane: A tőke III. köt., Budapest, 1967., 432. 1. I. m. 435. 1. Uzroci i posledice etatističke redukcije sistema organizacija udruženog rada na fabričko samoupravljanje (A társultmunka-szervezetek rend­ szerének gyári önigazgatásra való etatista leegyszerűsítésének okai és következménye, Újvidék, 1986., 1. 1. I. m. 2. 1. A hosszú távú gazdaságszilárdítási program meghozatalát követő harma­ dik évben szervezett tudományos tanácskozáson A gazdasági válság és a rendszer címmel beterjesztett tanulmány, a Szerb SZK KB Marxista Központja kiadványa, Belgrád, 1986., 16. 1. Természete­ sen nem csak Raič és Zarkovié képvisel ilyen nézeteket. Hasonlóan vélekedik Bogomir Kovač az Ekonomska politika 1986. február 24-i 1769-es számában, ahol rámutat, hogy az árutermelés és a társa­ dalmi tulajdon összeegyeztethetetlen: „A tulajdon társadalmi jelle­ gének legfelső határa a kollektív tulajdon. Ennél magasabb fokról nem beszélhetünk. Ezen belül liberálisan lehetővé kell tenni a tu­ lajdon pluralista koncepcióját (Kiemelés: T. B.)." Mint már láttuk (11. lábjegyzet) a Kovač által képviselt politikai érdekek pluralizmu­ sának elve logikus következménye a tulajdonjog pluralista koncep­ ciójának. Éppen ezért helyeselhetjük A társadalom tulajdon nélkül című, a zágrábi Danas hetilap 1986. március 26-i számában meg­ jelent írás megállapításait: „Vajon nem rejtezik-e ebben a bokorban még valamilyen nyúl, vagy egérre vadászó macska, amely a dolgok természeténél fogva Jugoszláviát a pluralista tulajdonon át a poli-

tikai pluralizmus felé vinné, miközben alapvető gazdasági és po­ litikai változások mennének végbe ilyen irányban?!" Marx: A tőke III. köt., Budapest, 1967., 435. 1. Engels az Eduárd Bernsteinhez írott levelében (ME válogatott művei, III. köt., Kossuth Kiadó, Budapest, 1967., 802. 1.) a következőket mondja: „ . . . a munkás csak akkor szabad, amikor munkaeszközei birtokosává vá­ lik — ez egyéni, vagy kollektív formában mehet végbe — az egyé­ ni birtoklásformát a gazdasági fejlődés túlhaladta, és napról napra jobban túlhaladja — csak a közös tulajdon formája maradhat hát stb . . . " Lásd Raič idézett művét, 3. 1. Lásd az Ekonomska politika 1985. július 1-i 1735. számában megjelent Senkinek sincs joga című cikkét. Horvát szó szerint a következőket mondja: „A jugoszláv gazdasági élet társultmunka-szervezetekre való felosztása az 1974. évi reform óta eltelt időszak egyik legtragikusabb tévedése és hibája." (Ekonomika, 1983., 2. sz.) A Komunist 1986. április 11-i és 18-i újvidéki kiadásában megjelent bí­ rálatomra adott válaszában Aleksandar Raič többek között a kö­ vetkezőket írja: „A részvénytőke mint a gazdálkodás átmeneti jel­ legű kollektív tulajdonosi formája ideiglenesen eszközszerepet tölt­ het be a társult munka önigazgatáson alapuló integrációs folyama­ tában. Ez a forma csak a tőke állami jellegű társadalmasításának a disszolúciója eszközeként tölthet be pozitív szerepet. A társadal­ mi tőke feletti államtulajdonosi monopólium hatékony ellensúlyozás, azaz önigazgatási részvényesség nélkül a társadalmi tulajdon sérthe­ tetlen és misztifikált formája marad (kiemelés: T. B.). Továbbá: „Végső soron ebből a koncepcióból következnek a holt munkával való önigazgatási rendelkezés alapján kialakított gazdasági viszo­ nyok." Mint a későbbiekben látni fogjuk, ez képezi a félreértés for­ rását; a részvényesség semmiképpen sem lehet a holt munkával való rendelkezés alapján történő jövedelemből való részesedés szinonimája. A dolgozóknak a többletmunkára vonatkozó döntéshozatalával kapcsolatos „hatalomfosztását", melyet a decentralizált állammonopólium visz véghez, a Da se razumemo (Félreértés ne essék!) című könyvemben bíráltam (Savremena administracija kiadása, Belgrád 1985). Lásd a Ki távolítja el a dolgozókat az általános termelési feltételektől c. fejezetet. Lásd Raič idézett művét, 4. 1. I. m. 15. 1. I. m. 17. 1. Egyes szerzők azért látják igazoltnak a részvénytőkének a társultmunka-szervezetekbe való bevezetését, mert a hitelviszonyok­ hoz képest számos előnye van. így például dr. Tomislav Nikolié az Ekonomska politika 1986. június 9-i 1784. számában közölt A tár­ sadalmi tulajdon körüli félreértések című cikkében hat ilyen előnyt említ, amelyek közül az egyik az, hogy a dolgozók „a társadalmi eszközök társtulajdonosaiként érdekeltek lennének az említett esz­ közök gyarapításában, hisz a részvények utáni osztalék alapján részt vennének a többlet vagy nyereség felosztásában, ami nem más, mint a dolgozók holt munka alapján való részesedésének az egyik formája".

Szerinte még vannak olyan ideológusok — adott esetben rám, a Komunist 1986. április 11-i és 18-i számában ismertetett álláspont­ jaimra gondol —, akik úgy vélik, hogy a részvénytulajdon beve­ zetése „azonos a szocializmusból a kapitalizmusba való visszatérés­ sel". Eltekintve attól, hogy szövegemben ilyen minősítés nem szere­ pel, hanem csak Kardeljt idéztem, Nikolicnak feltehetjük a kérdést, hogy kik is lennének ezek a mi „szocialista részvényeseink"? A dol­ gozók, vagy valaki mások? Ha áttekintené a betétkönyvesek szer­ kezetét és a lakosság egyes csoportjainál a takarék nagyságát, ak­ kor minden megvilágosodna előtte. Merészelem kijelenteni, hogy csak igen kisszámú munkás szerepelne a részvényesek között, annál in­ kább azok, akik jövedelmüket spekulációk és bürokratikus előnyjo­ gok alapján szerzik. Ezeknek a „szocialista részvényeseknek" az osztaléka aligha lenne más, mint a társult dolgozók, a munkásosz­ tály kizsákmányolásának eredménye. I. m. 17. 1. I. m. 17. 1. A. Raií (és 2arkovié) „eszméit" továbbfejlesztő Tomislav Nikolic a kö­ vetkezőket mondja: „A fenti javaslatot (részvényesek küldött-testü­ leteiről, küldöttségeiről, tanácsairól van szó — T. B. megjegyzése) egyes szerzők (most pedig rólam van szó — T. B. megjegyzése) az önigazgatás elleni támadásnak tekinti, s azt állítják, hogy ilyetén nem tartjuk magunkat ahhoz, hogy csak a munka képezheti a ré­ szesedés alapját. Ugyanis a munkások (?! — T. B. megjegyzése) részvénytulajdonának bírálói nem tudnák elviselni, hogy a dolgozók társtulajdonosi viszonya (?! — T. B. megjegyzése) alapján nem csak a munka, hanem a tulajdon alapján is részesedni lehessen, ami sze­ rintük ellentétben áll a JSZSZK 1974-es alkotmányával, s a szo­ cializmus lényegével." Ha már az említett szerzők olyannyira az „elismerés" mellett vannak, valóban el kell „ismernem", hogy kép­ telen vagyok elfogadni a részvénytőke szószólóinak javaslatait, hisz azok a JSZSZK alkotmánya 11. szakasza értelmében teljesen idege­ nek a szocialista önigazgatástól: „Az ember anyagi és társadalmi helyzetét egyenlő jogok és felelősség alapján a munka és a munka eredményei határozzák meg." Továbbá: „Senki sem húzhat köz­ vetlenül vagy közvetve (kiemelés tőlem — T. B.) anyagi és egyéb hasznot más munkájának a kizsákmányolásából." Tehát mindazt, amivel Nikolic bennünket, pontosabban, engem vádol, ahogyan azt Marx és Engels mondaná, a saját bűnömnek ismerem el. Marx A tőke III. kötetének 27. fejezetében a következőket mondja a részvénytársaságok megalakításáról: „A tőke, amely önmagában vé­ ve a termelés társadalmi módján alapul és feltételezi a termelési esz­ közök és munkaerő társadalmi koncentrációját, itt közvetlenül társa­ dalmi tőke (közvetlenül társult egyének tőkéje) alakját ölti, ellen­ tétben a magántőkével, s vállalatai mint társadalmi vállalatok lép­ nek fel, ellentétben a magánvállalatokkal. Ez a tőkének mint ma­ gántulajdonnak

a megszüntetése

a tőkés

termelési

mód

határain

be­

lül" (Kiemelés: T. B.). Marx: A tőke III., Budapest, 1967., 432. 1.) A társultmunka-szervezetek részvénytőkéjének szószólói megfeledkez­ nek Marx imént kiemelt gondolatáról. Ezt támasztja alá az is, hogy

Raič nem fogta fel Dragičević álláspontjának a lényegét, bár idézi és kedvezően értékeli: „A szocializmus nem a barikádokon, hanem a nagy tirstulajdonosi vállalatokban jön létre, azokban éli át gyer­ mekkorát." Ha rájött volna, hogy a szocializmus létrejöttére „a tő­ kés termelési mód határain belül" (Marx) kerül sor, akkor nem ja­ vasolta volna a közvetlenül társult egyének tőkéjének, azaz a rész­ vénytőkének a társultmunka-szervezeteinkbe való bevezetését. Marx: A tőke III., Budapest, 1967., 432. 1. Kardelj: Samoupravljanje i društvena svojina (önigazgatás és társadalmi tulajdon). Belgrád, 1979., 141. 1. I. m. 140—141. 1. Egyhén szólva különösen hatnak Nikoliénak az Ekonomska politika 1986. június 9-i számában megjelent nézetei: „Mindazoknak az ideológu­ soknak (?! — T. B. megjegyzése), akik idegenkednek ettől a javas­ lattól (a részvénytőke bevezetésétől — T. B. megjegyzése), meg kell magyarázni, hogy a részvénytőke formájában létrehozott társadalmi tulajdon nem kerülhet ki a társadalom kereteiből és hatásköréből. Csak a részvények egyéni tulajdonosai változhatnak, így a dolgo­ zók holt munka formájában (?! — T. B. megjegyzése) szabadon pénz­ zé tehetik saját magántulajdonukat (kiemelés: T. B.), de az tovább­ ra is a társadalmi tőke gyarapítását és a termelőerők fejlesztését szolgálná." Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy még Branko Horvát is, aki köz­ tudomásúan nem különösebb híve a társult munka rendszerének, Franc Ćerne téziseire reagálva, szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a munkaszervezetek birtokában levő társadalmi tőke számára felesle­ ges más kifejezést találni, megfelel a kollektív tőkésviszony: Telje­ sen feleslegesnek tartom, hogy a holt munka, a részvények által, vagy bármilyen más módon ösztönözzék nálunk a haszonelvű men­ talitást . . . Semmi szükségét sem látom annak, hogy az önigazga­ tással ellentétes rendszernek megfelelő módszerekhez térjünk viszsza." (Ekonomist, 1982., 4. sz.) Lásd Raič idézett művét, 17. 1. Ha a szóban forgó szerző helyesen értelmezte volna Tihomir Vlaškalić fi­ gyelmeztetését — amelyet egyébként Raič beszámolója mottójául választott — miszerint: „Ha nálunk az önigazgatást ún. gyári ön­ igazgatásra, azaz a participáció sajátos módjára egyszerűsítjük le, akkor az etatizmus megmarad és újratermelődik", akkor világos vol­ na számára, hogy az önigazgatás a maga „gyári" alapjaira egyszerű­ södött, hisz a társult dolgozók a technokrata és bürokrata mester­ kedések következtében nehezen és csak részlegesen veszik birtokuk­ ba a társadalmi újratermelést. A történelmi folyamatok és a forra­ dalmi irányvétel a dolgozóknak ebből a szűk körből való kivezeté­ sére irányulnak, hogy birtokukba vehessék a társadalmi újraterme­ lést és önigazgatásuk egyetemes érvényű legyen, s ne korlátozódjon valamiféle részvénytőkére — történelmi és osztályszempontból pe­ dig az osztályjellegűekhez hasonló szurrogátumokra és anakroniz­ musokra. Ekonomski sistem i kriza (Gazdasági rendszer és válság). Belgrád, 1986., 16. oldal.

Zarković ilyen értelemben hangsúlyozza, hogy: „számos tőkésnek nevezett országban (?! — T. B. megjegyzése), amelyekben a szociáldemokrata pártok több évtizeden át hatalmon voltak, a szociálpolitikai gya­ korlat sokkal humánusabb, mint bármely szocialista államban. Ez a hatékony piacgazdálkodásnak köszönhető. A korszerű tőkés társa­ dalmak tapasztalatai az államtulajdon tömeges leépítéséről tesznek tanúbizonyságot, ugyanis az államosított gazdasági területek lassú hanyatlásnak indultak." (I. m. 11. 1.) A fejlett, árutermelő kapita­ lizmus ilyetén való „megzenésítését" követően aligha meglepő, hogy szerzőnk a szocialista önigazgatás pluralista tulajdonviszonyai mel­ lett foglal állást. Zarković és mások szerint nekünk is ezt az utat kell választanunk. Minden hátsó szándék nélkül vetődik fel: Vajon Zarkoviénak és a hozzá hasonlóknak húsz év gondolkodásra volt szükség ahhoz, hogy ilyen gazdasági és társadalmi fejlődést java­ soljanak? Vagy talán a válság hamis kihívásairól van szó, amelynek ők is áldozataivá váltak? I. m. 16. 1. Kardelj A szocialista önigazgatás rendszere Jugoszláviában cí­ mű tanulmányában (megjelent a Samoupravljanje u Jugoslaviji 1950—1956 című kiadványban, Belgrád 1977. 11 1.) azzal a meg­ jegyzéssel mutatott rá az önigazgatás és a participáció kapcsolatá­ ra, hogy az utóbbi progresszív követelmény a munkásosztály har­ cában: „Illúzió volna arra számítani, hogy a magántőkési tulajdon­ ban maradó vállalatok irányításában részt vevő dolgozók tevékeny­ sége által megváltozhat a kapitalizmus természete és a tőkés tulaj­ donviszonyok lényege." Továbbá: „Az önigazgatás valójában ott ve­ szi kezdetét, ahol megszűnik a tőkés magántulajdon és kezdetét ve­ szi a munka és a dolgozó ember felszabadítási folyamata, ami egy­ ben az államtulajdonosi igazgatási monopólium, s a velejáró bürok­ ratikus és technokrata elferdülések kiküszöbölésének a kezdetét is jelenti." Lásd: Komunist 1986. április 11., 18. és 25. Heves támadást intéztek ellenem, mert a pluralista tulajdonról és a részvénytőkéről — s ez­ által ezek szószólóiról — megírtam, hogy a történelem kerekének visszafordítására törekszenek az osztályjellegfi szurrogátumok és anakronizmusok támogatásával és letérnek a forradalom irányvona­ láról, melynek a szocializmus jelenlegi szakaszában legfőbb célja, hogy a társult dolgozók birtokukba vegyék a termelési feltételeket és a munkaeredményeket. Éppen ezért maradok meg azoknál a né­ zeteimnél, melyek szerint a pluralista tulajdonnak, a részvénytőkének, a munkaerőpiacnak és tőkének a szocialista önigazgatáson alapuló társult munkába való bevezetése ellenforradalmi lépés, még ha az egyesek számára forradalminak is számít. Egyes szerzők olyan meszszire merészkednek a részvénytulajdonnak az ideológiai vaksággal vádolt szerzőkkel szembeni védelmében, hogy Marxnak a tőkés tár­ sadalom szövetkezeti gyáraiban betöltött helyzetével kapcsolatos idé­ zeteivel kísérlik meg bebizonyítani, hogy „a munkástulajdon rész­ vény formájában való bevezetése a szocializmusban Marxon alapul" (lásd Nikoliénak az Ekonomska politika 1986. június 9-i 1784. szá­ mában megjelent cikkét). Szerzőnk és a hasonló elvet képviselők csupán arról feledkeznek meg, hogy Marx a szövetkezeti gyárakról

írva kimondta, hogy azok „első áttörési formáit jelentik a régi for­ mának a régi formán belül" (A tőke III. köt., Budapest, 1967., 435. 1.). Éppen ezért hangzik cinikusan követelésük, hogy Jugoszláviában a három és fél évtizedes múltra visszatekintő önigazgatást követő­ en térjünk vissza a szövetkezeti gyárakhoz, mint a részvénytőkének a társultmunka-szervezetekbe való bevezetésének a „modelljéhez". Lásd Zarković idézett tanulmányát, 4. 1. « Marx: A gothai program kritikája. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1964., 18. 1. 43 A szerző többek között az Ekonomika udruženog rada c. folyóirat 1985. 4. számára utal, amelyben megjelent A társult munka rendszere és az önigazgatók motivációkomplexuma c. tanulmánya (a szerkesztő megjegyzése). Ilyen értelemben teljesen helytállónak tartom Stipe Šuvarnak az Ekonoms­ ka politika 1985. október 21-i 1751-es számában megjelent fejtege­ téseit: „Nem az a lényeg, hogy megváltoztassuk alkotmányunk 25. és a társult munkáról szóló törvény 18. szakaszát. Megváltoztatha­ tunk 50 szakaszt is, de nem térhetünk le a munka társításának és az új termelési viszonyoknak az útjáról. Tartsuk magunkat Vladi­ mir Bakarićhoz, aki szerint a rendszert fejleszteni, nem megváltoz­ tatni kell. Valójában a rendszer fejlesztésével változtatnánk meg a társadalmi viszonyokat." 4 1

4 4

Rezime Lažni izazovi krize Opredeljenja, raskršća, alternative Autor obraduje u svom članku jednu bez sumnje bitnu problematiku, koja se javlja u traganjima za načinima i putevima izlaska iz krize, ali i daljeg razvoja našeg samoupravnog, socijalističkog sistema uopšte. Radi se o shvatanjima, koja se javljaju u vezi sa tendencijama nekih stručnjaka, u pravcu pluralizma, vlasništva, uvođenjem akcionarskog kapitala, preduzetništva tj. o pretvaranju radničkog samoupravljanja sa društvenim sredstvima za pro­ izvodnju, u sistem grupnog vlasništva sredstava radnika, u pojedinim orga­ nizacijama udruženog rada. Konstatuje se, da je razumljivo, da rađanje no­ vog sveta i novih oblika života, ne može biti bez bolova, patnji i posustajanja; da je potrebno oslobađanje od idiličnog socijalizma, ali — izlaže autor — da to ne srne da dovede do vraćanja na staro i to, putem rušenja novog, smelijeg i progresivnijeg. Autor spominje nekoliko drugih stručnjaka, kao što su A. Raič, Dragoje Zarković, B. Kovač, T. Nikolić i drugi, koji traže oslanjanje socijalističkog društva na „štake" akcionarskih asocijacija kapitala, jer smatraju da je to „negacija državnog oblika organizacije društvenog kapitala, u njegovom to­ talitetu". Veoma je razumljiv stav autora, koji se protivi takvim stavovima, kao i stavovima o zameni našeg socijalističkog samoupravnog sistema, sa po­ litičkim pluralizmom. Pored jasnog prikazivanja svog ispravnog stava o da­ ljem razvitku našeg društva, putem razvijanja samoupravnog sistema i izra-

žito društvene svojine sredstava za proizvodnju, koji se ne srne pretvoriti u neku vrstu grupne svojine, autor potvrđuje i prikazom shvatanja Marksa i naših velikih stručnjaka, kao što je bio Kardelj i kao što su Tihomir Vlaškalić, Miroslav Pečujlić i drugi. Edvard Kardelj je jasno rekao, a autor ga citira, da „zato je svaki oblik privatno-sopstveničkog akcionarskog odnosa tj. svaki oblik privatnog posedovanja kapitala, za naše društvo načelno ne­ prihvatljiv". Autor potvrđuje stav dr. Vlaškalića, da u samoupravljanju svedenom na „fabričke" osnove, udruženi radnici mogu samo teško i ograničeno da ovla­ daju društvenom reprodukcijom. Učešće radnika u društvenom dohotku na osnovu minulog rada, nije učešće na bazi vlasništva, nego na bazi sopstvenog rada. Veoma je značajna konstatacija autora, da bi realizacija svojinskih funkci­ ja tj. gospodarenje društvenim kapitalom od strane radnika, samoupravljača, i kad bi bila spojiva sa suštinom i bićem socijalističkog samoupravljanja, ne bi vodila izvođenju, nego upravo zatvaranju radnika u „fabričke zidove". Poznati stav autora je međutim, da se razvoj samoupravnog socijalizma mora ostvariti putem daljeg razvitka autonomije udruženih radnika u OOURima, uz istovremeno integrisanje putem udruživanja rada i sredstava i za­ jedničke aktivnosti, u pravcu ovladavanja društvenom reprodukcijom. Treba podvući tvrdnju autora, da „ukoliko se ove blokade ne bi otklonile, a akcionarski kapital instalirao u organizacijama udruženog rada, zapravo preduzećima, mislim, čak tvrdim, da bi samoupravljanje radničke klase bilo uništeno". Na kraju, treba potvrditi u ovom rezimeu, stav autora, da to ne znači pledoaje za status quo, nego traženje puteva za razvoj proizvodnih snaga i socijalistič­ kog samoupravljanja, traženjem odgovarajućih promena unutar sistema. Promenama Ustava SFRJ ZUR-a i doslednom realizacijom dugoročnog progra­ ma stabilizacije, treba ostvariti dalji razvoj sistema i prakse udruženog rada.

Resummee Falsche Herausforderungen,

Krisen Engagiertheit, Alternativen

Verzweigungen,

Der Verfasser bearbeitet in seinem Artikel eine unbedingt grundlegende Problematik, die sich bei den Forschungen der Möglichkeiten und Wege der Überwindung der Krise meldet, aber auch bei der Untersuchung der weiteren Entwicklung unseres sozialistischen Selbstverwaltungsystems vorhanden ist. Es handelt sich um die Auffassungen, die sich als Tendenzen einiger Wissen­ schaftler, in der Richtung des Pluralismus, Eigentums durch Einführung des Aktienkapitals, in den Unternehmungen, d. h. um die Verwandlung der Selbst­ verwaltung der gesellschaftlichen Arbeitsmitteln, seitens der Arbeiter in ein System des Gruppeneigentums der Arbeiter, in den einzelnen Organisationen der vereinigten Arbeit handelt. Es wird als verständlich konstatiert, dass die Geburt der neuen Welt und neuer Lebensformen nicht ohne Schmerzen, Qua­ len und Schlaffheiten erlangt werden kann; das es nötig ist, sich von den Dogmen des idyllischen Sozialismus zu befreien, aber das darf nicht — führt

der Verfasser aus — zur Retournierung des alten Systems führen, durch Zerstörung des neuen, tapferen und progressiveren Systems. Der Verfasser weist aus einige anderen Wissenschaftler hin, wie es A. Raii, Dragoje 2arkovi£, B. Kova£, T. Nikolic" und andere sind, die Stützung der sozialistischen Gesellschaft auf die „Krücke" der aktionellen Assotiation des Kapitals suchen, da sie das als „Negation" der staatlichen Organisationform des gesellschaftlichen Kapitals in seiner Totalität", betrachtet. Die Auffassung des Verfassers die sich gegen solche Auffassungen stellt, ist sehr verständlich und stellt sich auch gegen die Substitution unseres sozialistischen Selbstverwaltungsystems mit dem System des politischen Pluralismus. Mit der Vorstellung richtig entsprechender Auffassung, über den Weg der weiteren Entwicklung unserer Gesellschaft, durch die weitere Entwicklung des Selbstverwaltungsystems, und ausdrücklich gesellschaftlichem Eigentum der Produktionsmitteln, befasst er sich das nicht in Gruppeneigentum umwandeln darf, mit Hinsicht auf die Auffassungen von Marx und von unserem grossen Wissenschaftler, wie es Edvard Kardelj war, und wie es Tihomir Vla3Skali<5, Miroslav Pecfujli<5 und andere sind. Edvard Kardelj hat es nämlich ganz hell gesagt, und der Verfasser zitiert seine Wörter, dass „daher jede Form des privateigentümlichen, aktionärischen Verhältnisses, d. h. jede Form des privaten Eigentums vom Kapital, im Ramen des gesellschaftlichen Kapitals für uns unannehmbar ist". Der Verfasser bestätigt die Konstatation von dr. VlaSkalic dass in der Selbstverwaltung, die auf die „Unternehmung abgeführt" ist, können die Arbeiter schwer und fast nur teilweise die Ganzheit der gesellschaftlichen Reproduktion beherrschen. Teilnahme in gesellschaftlichen Einkommen, auf Grund der versachlichten Arbeit, gründet sich nicht an dem Eigentumsrecht, sondern an der eigenen Arbeit. Die Feststellung des Verfassers ist besonders bedeutend, dass die Realisation der Eigentumsfunktion, d. h. die Herrschaft der Arbeiter-Selbstverwalter, mit dem gesellschaftlichen Kapital, sogar wenn sie mit dem Wesen und Sein der sozialistischen Selbstverwaltung verbunden werden könnte, nicht zur Entbindung, sondern eben zur Einschliessung der Arbeiter in die „Wände der Fabriken" führen würde. Der bekannte Satz des Verfassers ist dagegen, dass die Entwicklung der sozialistischen Selbstverwaltung, durch die Autonomie der vereinigten Arbeiter, in den Grundorganisationen und der gleichzeitigen Integrierung, durch die Verbindung der Arbeit und der Mittel, durchgeführt werden soll, in gleichzeitiger Aktivität zur Beherrschung der ganzen gesellschaftlichen Reproduktion. Man soll besonders unterstreichen dass „konnte man die Blokade nicht abwenden und das Aktienkapital in den Organisationen — eigentlich in den Unternehmungen — installiert würde," denke ich und eigentlich, ich behaupte, dass das die Selbstverwaltung der Arbeiterklasse vernichten würde. Am Ende soll man die Auffassung des Verfassers unterstreichen, dass das Suchen der Wege, zur weiteren Entwicklung der Produktionskräfte und der Selbstverwaltung bedeutet, mit entsprechenden Wandlungen, im Ramen des Systems. Mit den Aenderungen der Verfassung und des ZUR-s (Gesetz der vereinigten Arbeit), und mit konsequenter Durchführung des Stabilisationsprogramms, soll man die weitere Entwicklung und Praxis der vereinigten Arbeit, verwirklichen.

Original scientific paper

Rehák László POLGÁRI SZOCIOLÓGIA — MARXISTA SZOCIOLÓGIA

/.

A marxisták

elsődleges dilemmája: a történelmi és az általános szociológia viszonya

materializmus

A marxista megalapozottságú szociológia megújhodása a marxizmus és általában a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k sztálinista pragmatikus revízió­ j á n a k háttérbe szorításával valósulhatott meg s z á z a d u n k ötvenes évei­ ben. Ez idő tájt ismételten felmerült — hasonlóan, mint a századfor­ dulón — a kérdés, hogy milyen kapcsolatban v a n a történelmi materia­ lizmus és a szociológia. A kérdést számos országban v i t a t t á k , de szá­ m u n k r a elsősorban a hazai vita lehet tanulságos, m e r t az alapvető kér­ dés felvetése és a végső két jellegzetes válasz megfogalmazása nálunk és másutt többé-kevésbé megegyezett. A vita esetleg kiterjedésében és nyilvánosságában különbözött attól, amely 1954-ben indult meg ná­ lunk, ugyanabban az évben, amikor R a d o m i r D . Lukié professzor kez­ deményezésére az I. jugoszláv jogászkongresszuson megalakult a Szo­ ciológusok Országos Egyesülete (első országos elnöke: Oleg Mandic, szerbiai elnöke: R a d o m i r D . L u k i c ) . A munkaszociológia hazai megalapozójának egyike, a már elhunyt Ilija Stanojéic, 1964-ben megjelent k ö n y v é b e n áttekintést ad azokról a t a n u l m á n y o k r ó l , amelyekkel — a történelmi materializmus és a szo­ ciológia viszonyát v i t a t v a — Boris Ziherl, Joze Goricar, R a d o m i r D . Lukic és Ljubomir Zivkovic a nyilvánosság elé léptek. Az egyik állás­ p o n t t a g a d t a a marxista megalapozottságú szociológia létezésének és művelésének létjogosultságát (a leghajthatatlanabb és legmerevebb állás­ p o n t o t Boris Ziherl képviselte) azt a K o m i n t e r n sztálini k o r s z a k á b a n eluralkodó álláspontot h a n g o z t a t v a , miszerint a> történelmi materializ­ mus kimeríti az általános társadalomelmélet fogalmát, s így az általá­ nos vagy elméleti szociológiának nincs külön t a r t a l m a . A marxista megalapozottságú szociológia fejlődését szorgalmazó R. D . Lukié, O . M a n d i c és J. Goricar közül legkiterjedtebb tevékenységet R. D . Lukié fejtett ki, és az ő érvelése volt a legmeggyőzőbb is. Sze1

5

3

rinte a történelmi materializmusnak és az általános szociológiának a ku­ tatási területe azonos. Á m u g y a n a k k o r azt is k i m u t a t t a , hogy a t á r s a ­ d a l o m t a n u l m á n y o z á s a k o r nem azonos, h a n e m „különböző jelenségek" képezik kutatásuk t á r g y á t , illetve az „azonos jelenségeket és társadalmi f o l y a m a t o k a t különböző szempontból vizsgálják". Mivel pedig ezt el­ térő módszerek a l k a l m a z á s á v a l teszik, így indokolt a történelmi m a ­ terializmus és a szociológia megkülönböztetése. R. D . Lukié ezenkívül hangsúlyozza még a t u d o m á n y o s feltárás és a t u d o m á n y o s a n megalapozott elmélet közötti különbséget 'is, mert en­ nek a figyelembevétele teszi i n d o k o l t t á a történelmi materializmus (mint minden t á r s a d a l o m t u d o m á n y elmélete) és a szociológia (mint az em­ beri t á r s a d a l o m r a v o n a t k o z ó általános t u d o m á n y ) megkülönböztetését. M a m á r nem vitás, vagy legalábbis n e m szorul bizonyításra, hogy M a r x társadalomelmélete nem szűkíthető le az elméleti vagy általános szociológiára. A marxi társadalomelmélet sokkal átfogóbb: felöleli a filozófiát, az antropológiát és a gazdaság területét is. Igaz ugyan, hogy M a r x nem használta a szociológia szakkifejezést, mégis ő r a k t a le a tár­ sadalomról szóló t u d o m á n y , 111. a szociológia t u d o m á n y o s alapjait. Meg­ jegyzendő, hogy M a r x a történelmi materializmus terminust szintén mellőzte és nemigen használta (J. H a b e r m a s szerint M a r x csak két ízben fejti ki összefüggően és elvben a történelem materialista felfogá­ sára v o n a t k o z ó nézeteit,* ami ha meg is felel a valóságnak, lényegte­ len). A társadalmi folyamatok történelmiségének felismerése és a tör­ ténelemfilozófia M a r x életművének v o n a t k o z á s á b a n megkerülhetetlen,* függetlenül attól, hogy a marxista irodalomban a „történelmi materia­ l i z m u s " szakkifejezés idővel, de egyidejűleg is, igen sokféle t a r t a l m a t és felfogásbeli eltérést t ü k r ö z ö t t . A tárgyilagosságot szemmel t a r t v a nehéz kétségbe vonni, hogy M a r x jelentősen hozzájárult a szociológia alapfogalmainak t u d o m á n y o s rész­ letezéséhez, mint amilyen: a társadalom, a személyiség, a társadalmi törvényszerűség, a társadalmi alap és a társadalmi felépítmény viszo­ nya, a társadalmi-gazdasági alakzatok, a m u n k a és a munkamegosztás, a társadalmi fejlődést előrelendítő tényezők és az elidegenedés elmé­ lete. Visszatérve a történelmi materializmus és az általános szociológia közötti tartalmi különbségekre, R. D . Lukié 1957-ben megjelent k ö n y ­ vében hangsúlyozza, hogy „ N o h a a történelmi materializmus valóban a szociológia alapja, éppen a n n y i r a alapja a többi t á r s a d a l o m t u d o m á n y ­ nak is, mindenekelőtt pedig a történelemnek. Ennélfogva a történelmi materializmus átfogóbb a szociológiánál, s m á r ezért sem azonosítható vele. . . . Másrészt viszont a történelmi materializmus szükségszerűen szűkebb területet ölel fel, mint a szociológia és minden más társadalom­ t u d o m á n y . Szűkebb területet ölel fel azért, mert mint minden elmélet, csak a kapcsolatokat, az egyes jelenségek közötti viszonyokat fedi fel, figyelmen kívül h a g y v a a jelenségek struktúráját. A z egyes társadalmi jelenségek és általában a t á r s a d a l o m n a k mint egésznek struktúráját nem

a történelmi materializmus h a t á r o z z a meg, h a n e m az egyes szakosított t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k és a történelem, illetve a szociológia". A z 50-es évek vitái nálunk kifejezetten elvi síkon folytak, a tényle­ ges szociológiai k u t a t á s o k még csak f o l y a m a t b a n v o l t a k (elsősorban a belgrádi — a k k o r szövetségi jellegű intézményként megalapított — T á r ­ s a d a l o m t u d o m á n y i Intézet szociológiai részlege szervezésében). A meg­ jelentetett n é h á n y k ö n y v — szerzőik: Boris Ziherl (1949, illetve 1952), Joze Goricar (1953-4), R a d o m i r D . Lukic (1957), Ilija Kosanovic (1957), Ljubomir Zivkovié (1958) és R. D . Lukié (1958), J. Goricar (1959), Oleg Mandié (1960) és Lj. Zivkovié (1960) — azonban m á r megalapozta a szociológiának mint önálló t u d o m á n y n a k a fejlődését, n o h a véglegesen nem d ö n t ö t t e el a történelmi materializmus és a szociológia viszonyát. A gyakorlat, a tényleges szociológiai kutatások és az ezúton felmutatott eredmények (az Engels által, más v o n a t k o z á s b a n idézett angol k ö z m o n ­ dás: „ T h e proof of the p u d i n g is in e a t i n g " értelmében) a d t á k meg a v i t a t o t t kérdésre a m é r v a d ó választ. Joggal tiltakozik tehát az akkori téves és káros törekvések ellen Ilija Stanojcié az 1964-ben megjelent k ö n y v é b e n : „ . . . E z é r t érthetetlen és a tudományosság szempontjából t a r t h a t a t l a n egyes szociológusaink, pszichológusaink és filozófiai p r o ­ fesszoraink a »létező b í r á l a t á n a k * elmélete nevében folytatott " k e ­ resztes h a d j á r a t a * az empirikus k u t a t á s o k fölfejlődése és t u d o m á n y o s ­ módszertani tökéletesítése ellen. Ez esetben egyszerűen felmerül a kér­ dés, h o n n a n keríthető elő a tapasztalati t é n y a n y a g a hangoskodó kriti­ kusság számára. Szükségtelen külön elemezni az ilyen »gondolatokat« és " á l l á s p o n t o k a t * ahhoz, hogy kitűnjön a szubjektivista önkényesség és a >tanszéki monopolizmusra* való törekvés, v a l a m i n t az az igény, hogy olyan szocializmust építsünk, amelyet " k o p o n y á i k b a n * gondoltak k i . 8

7

8

Ez idő tájt a történelmi és társadalmi folyamatok materialista felfo­ gása — mint t u d o m á n y o s a n megalapozott t á r s a d a l o m t u d o m á n y i mód­ szer — egyáltalán nem volt kétséges, o l y a n n y i r a nem, hogy ez m á r a polgári t á r s a d a l o m nézőpontján álló szociológia számára is nagyobb részt eldöntött kérdésnek számított. Sokkal lényegesebb volt viszont a marxista szociológia s z á m á r a az a kérdés, hogy „milyen m a t e r i a l i z m u s " , „milyen m ó d s z e r " és „hogyan értelmezett d i a l e k t i k a " alapján kell való­ ban marxi értelemben felfogni a társadalom törvényszerűségeit, elemez­ ni a folyamatban levő társadalmi viszonyok alakulását, és előrejelezni a közeljövőre v o n a t k o z ó tudományosan megalapozott kilátásokat. A társadalmi g y a k o r l a t figyelmeztető jelzéseinek figyelembevétele mellett kellő alkotói kritikusságot is követelt e téren a Sztálin által megsze­ mélyesített, leegyszerűsített és részben előírt gondolkodási mód és be­ idegzett téves tételek levetkőzése, ami magába foglalta a m a r x i z m u s ­ nak tulajdonított társadalmi d e t e r m i n i z m u s h a t á r o z o t t elvetését is. Ez a determinizmus nemcsak kísért, de m á r a X I X . század végén jelen is v a n a marxista ihletésű m u n k á s m o z g a l o m b a n . M á r Engels is kénytelen vele h a d a k o z n i és élesen ellenszegülni (igaz főleg kiterjedt levelezésében), s ez később is folytatódik különösen a Lenin utáni idő9

szakban. H a F r a n z Mehring 1893-ban festett helyzetképe borúlátóan dramatizálja az a k k o r i állapotokat, mégis érdemes rá h i v a t k o z n i , el­ sősorban a marxizmus világviszonylatban való előretörésének érzékelte­ tésére. „A polgári világ ma körülbelül úgy áll szemben a történelmi m a ­ terializmussal — írja F. Mehring — , mint egy emberöltővel ezelőtt a darwinizmussal, és egy fél emberöltővel ezelőtt a szocializmussal. Szid­ ja, noha nem érti. Lassanként és elég nehezen felfogta, hogy a d a r w i ­ nizmus mégiscsak másvalami, mint egy »majomelmélet«, és hogy a szo­ cializmus mégiscsak másvalamit a k a r , mint »elosztani« és »rabló kezét rátenni egy ezeréves k u l t ú r a gyümölcseire*. A történelmi materializ­ mus azonban még mindig elég jó neki a r r a , hogy éppen olyan balga, mint olcsó szólamokkal árassza el, olyasfajta szólamokkal, hogy az né­ h á n y »tehetséges demagóg* által kitalált » a g y r é m « . " Persze az ilyen polgári ködösítő címkézésre részben rá is szolgáltak a mechanisztikus társadalmi felfogást képviselők, azok, akik a m a r x i z ­ must determinista ökonomista vulgarizálásnak vetették alá, és akik el­ len Engels 1890-ben a k ö v e t k e z ő k é p p emeli fel s z a v á t : „ . . . N é m e t o r ­ szágban a "materialista* szó sok fiatalabb író számára egyszerűen csak frázisul szolgál, amellyel további t a n u l m á n y o z á s nélkül mindent, de mindent megcímkéz, azaz ráragasztja ezt a címkét, s azt hiszi, ezzel el van intézve a dolog. Pedig a mi történelemfelfogásunk mindenekelőtt ú t m u t a t á s a tanulmányozáshoz, nem a konstrukció emeltyűje á la hegelianizmus. Az egész történelmet újra t a n u l m á n y o z n u n k kell, a külön­ féle t á r s a d a l o m a l a k u l a t o k létfeltételeit egyenként meg kell vizsgálnunk, mielőtt megkísérelnők a neki megfelelő politikai, magánjogi, esztétikai, filozófiai, vallási stb. szemléletmódokat levezetni belőlük. E téren e d ­ dig csak kevés t ö r t é n t , mert csak kevesen ültek neki k o m o l y a n . " Ez a determinizmus a X X . század derekán — a forradalmi m u n k á s ­ mozgalom felduzzadása, v a l a m i n t Sztálin és köre eszmei monopóliumra törekvése idején — szembetűnően jelen volt. Valójában a marxista meg­ alapozottságú szociológiának, amelynek jelentős h a g y o m á n y a i és ered­ ményei v o l t a k a múlt században és a X X . század elején, századunk második felében való erőteljes felfejlődése a sztálini dogmatista és p r a g ­ matikus revízió háttérbe szorítását jelezte a marxizmuson belül általá­ ban és külön a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k egyes ágazataiban, köztük a szo­ ciológiában is. 10

11

2. A marxista

megalapozottságú szociológia ingadozások

fejlődésében

jelentkező

A marxista megalapozottságú szociológia jelentős felfutási p á l y á t mu­ t a t egészen a X X . század második évtizedéig. E z t a fejlődési irányza­ tot lefékezi, nem egy országban pedig néhány évtizedre meg is s z a k í t ­ ja az a hamis tétel, miszerint a szociológia alapjában „burzsoá" á l t u d o ­ m á n y , és így nincs helye a t u d o m á n y o s a l a p o k r a épülő t á r s a d a l o m t u d o -

m á n y o k rendszerében. E z t a téves nézetet képviselte Sztálin és csoportja, amelynek d ö n t ő eszmei befolyása a húszas évek végén j u t o t t h a t á r o z o t ­ tan kifejezésre a Szovjetunióban és a I I I . Internacionáléban. D á t u m sze­ rint pedig ez a befolyás 1956 februárjában, a Szovjetunió Kommunista Pártja X X . kongresszusán, Hruscsov beszámolója n y o m á n (a sztálini korszak kirívó társadalmi eltorzulásainak és eszmei tévelygéseinek el­ ítélésével) ért véget. A marxizmus sztálinista dogmatikus revíziójának korróziója még az i r á n y z a t megszemélyesítőjének életében megindult — szemléletes példa erre éppen a J. B. T i t o vezette Jugoszlávia —, ám az 1956-ban m e g t a r t o t t kongresszuson elindított folyamat a mai napig sem egyértelmű. A marxista megalapozottságú szociológia azonban a sztálini eszmei dominancia idején sem szűnt meg. Művelői nem csak olyan marxisták voltak, akik nem z á r k ó z t a k fel a k o m m u n i s t á k szervezetéhez, hogy az­ tán politikai kiközösítésnek, v a l a m i n t a tudományosságukat g y a k r a n és méltánytalanul kétségbe v o n ó t á m a d á s o k n a k legyenek kitéve. Szocioló­ giai t a n u l m á n y o k a t , esettanulmányokat t a r t a l m a z ó k ö n y v e k e t , vagy más jellegű, átfogóbb műveket jelentettek meg a kommunista p á r t o k h o z tar­ tozó és eszmeileg elkötelezett szociológiai k u t a t ó k is. E z esetben a szer­ zők erőteljesebben hangsúlyozták a történelmiséget képviselő szempon­ t o k a t , v a l a m i n t az osztályharc megnyilvánulási elemeit, és nem hasz­ nálták a szociológia szakkifejezést. H a s o n l ó jugoszláv példaként a Belgrádban m ű k ö d ő Veselin Masleía két jelentős esettanulmánya h o z h a t ó fel. A z egyik a M l a d a B o s n a mozgalom marxista szempontból való elemzése, amely során kimutatja a n n a k társadalmi-forradalmi jellegét, cáfolva a hivatalos burzsoá tár­ s a d a l o m t u d o m á n y o k azon ködösítő és hamis tételét, miszerint e mozga­ lom és szervezet magva polgári nacionalista jellegű lett volna, függetle­ nül részvevőinek későbbi életútjától és nézeteinek alakulásától az S Z H S Z Királyságban, illetve a Jugoszláv Királyságban. A másik t a n u l m á n y Svetozar M a r k o v i é r ó l szól (tényismereti fogyatékosságai és az u r a l k o d ó politikai minősítés kritikátlan átvétele ellenére is jelentős szellemi v á l ­ lalkozásnak számít). Ebben szintén elvitatja azt a képet, amelyet az első szerbiai szocialista forradalmárról a polgári u r a l k o d ó körök, illet­ ve J o v a n Skerlic, majd később Slobodan J o v a n o v i c rajzoltak meg. M a , amikor m á r azt is kiderítették, hogy az I. Internacionálé balkáni leve­ lezője volt, és amikor a marxista ihletésű társadalmi f o r r a d a l m a k n a k egész sorával találkozunk, még fejletlen országokban is — t u d o m á n y o s tanácskozások sorozata m u t a t rá új, teljesebb megvilágításban Svetozar M a r k o v i é eredetiségére és forradalmi v o l t á r a . Ugyancsak figyelemre méltó szociológiai tárgyú m u n k á k k a l jelentkezett még a zágrábi O g njen Prica, Bozidar Adzija és O t o k a r Kersovani i s . Megemlítendő még Svetozar M a r k o v i é T o z a külön k i a d v á n y k é n t 1939-ben k ö z r e a d o t t esettanulmánya a vajdasági agrárproletariátus hely­ z e t é r ő l . E d v a r d Kardelj (Sperans álnéven) szlovén nyelven 1939-ben megjelenteti (a k ö n y v előszavának keltezése: 1938. november) A szlovén 12

13

14

1 5

16

17

nemzeti kérdés fejlődése című m u n k á j á t , ezen kívül az a k k o r i idő­ szerű fontos szociológiai munkái közül kiemelhető J. B. T i t ó n a k a n é p ­ felszabadító háború második évében k i n y o m t a t o t t munkája A nemzeti kérdés Jugoszláviában a népfelszabadító harc megvilágításában cím­ mel (a Proleter 1942. decemberi számában). Ebben az időszakban figye­ lemre méltó szociológiai t a n u l m á n y o k a t í r t még Filip Filipovié a J K P (illetve, kezdetben a J M S Z ( k ) P ) első vezető egyénisége a nemzeti kérdés és az agrárviszonyok tárgyköréből (orosz nyelven publikálta M o s z k v á ­ ban, emigrációs évei alatt, ahol meggyilkoltatásáig t u d o m á n y o s intézeti k u t a t ó k é n t élt és írt — Moszkovics álnéven). M u n k á i j a v á t (a teljes bibliográfia feltüntetésével) szerbhorvát fordításban, 1 9 6 2 - b e n jelen­ tették meg. Jelentősek még V l a d i m í r Bakaric m u n k á i a parasztkérdésről és a nemzeti viszonyokról Jugoszláviában, amelyek a két háború között és a népfelszabadító harc idején l á t t a k n a p v i l á g o t . N e m feledkezhetünk meg azonban egyes szerzőknek a J K P által k i ­ a d o t t legális sajtótermékekben (hetilapokban, folyóiratokban) megjelen­ tetett szociológiai és szociográfiai tárgyú cikkeiről sem. Említésre méltó még a S z a b a d k á n megjelenő H í d , főleg M a y e r O t t m á r szerkesztésében (előbb Lévay E n d r e , majd Simokovich Rókus szerkesztette, akit 1941 novemberében Mayerrel együtt végeztek ki) publikált írásai is. O s k a r D a v i é o így emlékezik vissza a l a p r a : , , . . . az a k k o r i fogalmak szerint a legjobban szerkesztett baloldali, h a l a d ó , legális társadalmi és művé­ szeti f o l y ó i r a t n a k " számított. A folyóirat rendszeresen közölte a v a j ­ dasági és a h a z á n k más részein élő m a g y a r és nem m a g y a r nyelven író szerzők m u n k á i t , k ö z t ü k a H o r t h y - t e r r o r elől ide emigrált D o k t o r Sán­ dor és valószínűleg F a r k a s Geiza írásait is (az akkori körülményeknek megfelelően: főleg álnéven), de elvétve külföldi szerzők írásainak is te­ ret szentelt. Visszatérve azonban a szociológiának „burzsoá á l t u d o m á n n y á " való nyilvánítása, vagyis a Sztálin előtti i d ő s z a k r a , meg kell állapítani, hogy a X I X . század második felében a szociológiai megközelítés valóságos d i v a t t á vált. H a s o n l ó a n mint a X V I I I . században és a X I X . század első felélben, amikor is ha a szerző valamilyen t á r s a d a l m i kérdést elvon­ t a b b a n , elméleti általánosítással közelített meg, munkája címében és szövegében rendszerint a kérdéses téma „filozófiáját" tüntette fel. így a X I X . s z á z a d második felében, majd a X X . század elején a polgári, de a marxista szerzők is, amennyiben valamilyen kérdés társadalmi v o n a t ­ kozását boncolgatták, mindjárt úgy tekintették, hogy a n n a k szocioló­ giáját tárgyalják. Ez a körülmény jobbára feledésbe merült a k o m m u ­ nista szervezetekhez k ö t ő d ő m a r x i s t á k n á l , a Lenin h a l á l á t követő 3—4 évtizedben, hogy a z u t á n 1956-ban, a Szovjetunió K o m m u n i s t a Pártja X X . kongresszusa után (nálunk Jugoszláviában egy jó fél évtizeddel korábban), hirtelen felfejlődjön a marxista megalapozottságú szocioló­ gia. A szociológiák, elsőnek a m u n k a - és iparszociológia, de a jogszocio­ lógia, a családszociológia és más szakszociológiák is gyors fejlődésnek indulnak. Ez a folyamat szervesen beilleszkedett a szociológia általános 19

19

20

21

világviszonylatban felmutatott fejlődési i r á n y z a t á b a , függetlenül m ű ­ velői osztály- és világnézeti elkötelezettségétől. Erről a századunk derekára jellemző sajátos folyamatról 1964-ben megjelent könyvében Ilija Stanojcié többek k ö z ö t t a következőket ír­ j a : „ . . . mennyiségileg értékelve ezek a bibliográfiák egyben a m u n k a ­ szociológia empirikus jellegű, hihetetlenül gyors és eredményes fölfejlő­ désére u t a l n a k . Egyes kiemelkedő szociológusok (G. Friedmann) véle­ ménye szerint, legtöbb k o r t á r s u n k s z á m á r a , aki érdeklődik a szocioló­ gia eredményei i r á n t és figyelemmel kíséri i r á n y z a t a i n a k fejlődését, épp a munkaszociológia t u d o m á n y o s eredményei jelentik a »mércét« az egész szociológiát illetően. T o v á b b á a fiatalabb — mind inkább a z empirikus kutatások iránt érdeklődő — szociológusok a nagyvilágban és nálunk is a z o k a t a társadalmi jelenségeket és f o l y a m a t o k a t kutatják, amelyek a munkaszociológia tárgykörébe t a r t o z n a k . E z jelentős és meg­ győző bizonyítéka a n n a k a m á r előrebocsátott állításomnak, hogy a munkaszociológia területén számos, még megoldatlan kérdés létezik. Ezek megválaszolása pedig t u d o m á n y o s szempontból mind időszerűbbé és vonzóbbá válik azok számára, akik e t u d o m á n y terén valami újat a k a r n a k felfedni. A nagy érdeklődés t e h á t az emberi m u n k a sokoldalú megnyilatkozási formáinak átfogó szociológiai t a n u l m á n y o z á s a i r á n t nem véletlen, és d i v a t n a k sem m o n d h a t ó , h a n e m az emberiség mai t á r ­ sadalmi valóságának magas fokú dinamizmusa h a t á r o z z a meg. N e v e ­ zetesen, ha csak a felgyorsult, és helyenként d r á m a i körülmények között végbement gazdasági változásokra v o n a t k o z ó felületes statisztikai bete­ kintésre szorítkozunk is, arra a megállapításra j u t u n k , hogy a jelenkor t á r s a d a l m á t m i n d i n k á b b áthatja a gépesített ipari termelés, amely nem­ csak k o r t á r s a i n k termelési viszonyait szabja meg lényegesen, hanem éle­ tüket és elvárásaikat is." * 2

A marxista megalapozottságú szociológia látványos, felfejlődése azon­ ban m á r nem csupán a kimagasló k u t a t ó k és t a n í t v á n y a i k m u n k á j á n a k az eredménye. A kutatások hátterében kiépített intézményhálózat és je­ lentős pénzeszközök állnak. Ez a- fejlődés pedig nemcsak értékesíti a p o l ­ gári szociológia tényleges, t u d o m á n y o s szempontból értékes részeredmé­ nyeit, de egyben átfogó bírálatát is adja, ide sorolva a z o k a t a látszatra marxista, vagy csak a n n a k n y i l v á n í t o t t hozzászólásokat is, amelyek ter­ mészetszerűleg a d ó d n a k a marxista t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k minden ága­ zatában. Kétségtelen, hogy a marxista megalapozottságú szociológia jelene és jövője szempontjából e t u d o m á n y mai és közelmúltbeli helyzete a leg­ fontosabb. D e a n n a k bizonyítására is, hogy a valóban tudományosan megalapozott szociológia nem az utóbbi évtizedek eredménye. A marxis­ ta megalapozottságú szociológia a s z á z a d f o r d u l ó n is — a X I X . század záró és a X X . század kezdő évtizedeiben, hisz ma m á r egy újabb szá­ zadforduló kezdetén járunk, új, minőségileg új társadalmi változások küszöbén — igen erőteljes volt.

Így Lenin s z á m á r a m á r munkássága legelején, 1894-ben egészen ter­ mészetes a szociológia létezése és síkraszáll a marxista megalapozottságú szociológia érvényesüléséért Oroszországban is. E z é r t a „ n é p b a r á t o k k a l " folytatott v i t a i r a t á b a n kétségbe vonja a m a g u k a t Oroszországban szub­ jektív szociológusoknak deklaráló, a társadalmi kérdésekkel foglalkozó k ö z í r ó k ( N . K . Mihajlovszkij, Sz. K r i v e n k o , akik még H . Spencer t á r ­ sadalom — közösség fogalompárosát is tagadták) tudományosságát, k i ­ fejtve többek k ö z ö t t : „ M á r ö n m a g á b a n a materializmusnak ez az esz­ méje a szociológiában zseniális gondolat volt. E z egyelőre természete­ sen csak hipotézis volt, d e olyan, amely először teremtette meg a szi­ gorúan t u d o m á n y o s állásfoglalás lehetőségét a történelem és a t á r s a d a ­ lom kérdéseiben. . . . T o v á b b á még egy másik szempontból is ez a h i p o ­ tézis emelte először a szociológiát t u d o m á n n y á . A d d i g a szociológusok a társadalmi jelenségek bonyolult h á l ó z a t á b a n nemigen t u d t á k megkü­ lönböztetni a fontos jelenségeket a nem fontosaktól (ez a szubjektivizmus gyökere a t á r s a d a l o m t u d o m á n y b a n ) , és nem t u d t á k megtalálni az el­ különítés objektív k r i t é r i u m á t . . . Végül, h a r m a d s z o r , m á r csak azért is ez a hipotézis tette először lehetővé a t u d o m á n y o s szociológiát, mert egyedül a társadalmi viszonyoknak a termelési viszonyokra, s ezeknek a termelőerők fejlettségi fokára való visszavezetése teremtette meg a szilárd alapját a n n a k , hogy a társadalmi a l a k u l a t o k fejlődését o l y a n n a k fogjuk fel, m i n t v a l a m i természettörténeti f o l y a m a t o t . " A t u d o m á n y o s szocializmus megalapozóinak szociológiai jellegű m ű ­ vei mellett — m i n t amilyenek pl. M a r x n a k A hegeli jogfilozófia kriti­ kája; a Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből cím alatt ismertté v á l t h á r o m kézirata (amelynek egyes részei a munkaszociológia alapját r a k ­ ják le) csakúgy mint fő művének A tőkének egyes fejezetei; a Luis Bonnaparte brumair tizennyolcadikája (amely a marxista megalapozottságú politikai szociológia elindítója); v a g y Engels két alapvetően szocioló­ giai megközelítésű és tárgyú m ű v e : A munkásosztály helyzete Angliá­ ban, és a M a r x halála u t á n , „bizonyos fokig (Marx) végrendeletét telje­ s í t v e " és jegyzeteit felhasználva megírt A család, a magántulajdon és az állam eredete című műve — , néhány olyan jelentős műre u t a l u n k , amelye­ ket a marxista megalapozottságú szociológia hozott létre a X I X . század vé­ gén és a X X . század elején, és amelyeket a jelenkorban is újra k i a d n a k . Ezek a k ö n y v e k a ma emberének az érdeklődésére is számíthatnak, és nem csu­ p á n adalékok a marxista megalapozottságú szociológia fejlődéstörténetéhez. Ilyen alkotás August Bebel sok nyelvre lefordított műve (1840—1913) A nő és a szocializmus** (az ötvenedik kiadáshoz írt előszavában — keltezése 1909. október 3 1 . — a szerző megemlíti, hogy az első kiadás h á r o m évtizeddel ennekelőtte jelent meg), K a r i K a u t s k y könyve, Thomas More és az ő utópiája?* (az első kiadás előszavát 1887 augusztusá­ ban keltezte), szintén K a r i K a u t s k y A kereszténység eredete című műve (előszavát a szerző 1908 szeptemberében keltezi). A fiatal Szov­ jetunióban jelent meg hatalmas p é l d á n y s z á m b a n N y i k o l a j J. Buharin k ö n y v e A történelmi materializmus elmélete. A marxista szociológia 23

20

27

népszerű tankönyve címmel (felróva a k ö n y v fogyatékosságát, a n n a k idején Lukács G y ö r g y is foglalkozott v e l e ) , amely kötet a Szovjetunió első éveiben gyakorlatilag hivatalos k é z i k ö n y v volt a marxizmus kez­ deti megismerésében. 28

3. A marxista és a polgári szociológia és objektív mércéi; a két irányzat

elhatárolásának szubjektív kölcsönös átfedései

Csak d u r v a leegyszerűsítéssel választható el egymástól a polgári és a t u d o m á n y o s szocializmus alapjaiból kiinduló szociológia. E n n e k a meg­ állapításnak a helyénvalósága azonban nem jelenti azt, hogy a valóság­ ban az ilyen elkülönítésre ne lenne számos példa. A polgári szociológusok, akik t u d a t o s a n vállalják a polgári rend esz­ mei elkötelezettjeinek és p r ó k á t o r a i n a k szerepét g y a k r a n f o l y a m o d n a k tudatos rágalmazáshoz és hamisításhoz. M i n t a polgári társadalom u r a l ­ k o d ó osztályerőinek tudatos elkötelezettjei r i t k á n foglalkoznak a v a l ó ­ ban marxista nézetekkel és a marxista megalapozottságú szociológia eredményeivel. S z á m u k r a sokkal megfelelőbb a vulgarizált és a m a r x i z ­ mus sztálinista típusú dogmatista revizionizmusát n y i l v á n í t a n i ki tu­ dományos szocializmussá, azt cáfolni, és tőle m a g u k a t elhatárolni. M á ­ sok pedig, tekintettel a r r a , hogy csak a polgári t á r s a d a l o m keretein be­ lül képesek gondolkodni, minden olyan t u d o m á n y o s megközelítést, amely a polgári t á r s a d a l o m meghaladására m u t a t , egyszerűen u t ó p i á n a k és tu­ d o m á n y t a l a n n a k n y i l v á n í t a n a k , v a g y t u d o m á s t sem vesznek a m a r x i s ­ ta megalapozottságú szociológia létezéséről, ami természetesen m i n d ke­ vésbé biztosítja a k í v á n t eredményeket. Természetesen, a marxizmusra h i v a t k o z v a , és a n n a k nevében a m ú l t ­ ban, de a jelenünkben is előfordul, hogy a polgári szociológia bármilyen eredményét kétségbevonják, vagy mereven elutasítják. E z a merev, dog­ matikus álláspont nem csak a félfedett, t u d o m á n y o s a n igazolt eredmé­ nyektől és kutatási módszerektől fosztja meg a polgári t á r s a d a l o m n a k és csökevényeinek meghaladását szorgalmazó és a munkásosztály i r á n y á ­ b a n elkötelezett k u t a t ó k a t . Kifejezetten d o g m a t i k u s v á l t o z a t á b a n még érveket is szolgáltat a polgári szociológusok társadalmi szerepvállalásá­ n a k betöltéséhez, amely szerepnek természetesen nem sok köze v a n a t á r ­ s a d a l o m t u d o m á n y h o z , a társadalmi történések igaz megismeréséhez. A világnézeti kizárólagosság a szociológia kapcsán, ha nem is indokolt, de nem meglepő. H i v a t k o z u n k az alapjában véve m a is lengyel szocio­ lógusnak tekinthető Z y g m u n t B a u m a n r a , aki 1964-ben megjelent k ö n y ­ vében többek k ö z ö t t részletesebben tárgyalja azt az általánosan elismert igazságot (legalábbis a marxista t á r s a d a l o m t u d ó s o k körében), miszerint minden t á r s a d a l o m t u d o m á n y ideológiailag elkötelezett. A z o k számára, akik M a r x egy idézetére h i v a t k o z v a és az a k k o r i szóhasználatot erőlte­ tetten a jelenkorban is a l k a l m a z v a ideológián „eltorzult v a g y téves t u ­ d a t o t " értenek, úgy is f o g a l m a z h a t u n k , hogy minden t á r s a d a l o m t u d o -

m á n y az osztályérdek szempontjából elkötelezett. „ A szociológiának nemcsak t á r g y a és megismerési módszerei, h a n e m története is mindmáig heves vita t á r g y a a hivatásos szociológusok k ö r é b e n . " E z az osztályelkötelezettség azért merül fel élesebben a szociológia esetében, mint a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k többségénél, mert a szocioló­ giánál jelen v a n egy nemigen megkerülhető ontológiai m o z z a n a t . U g y a n ­ is megválaszolandó az a kérdés, hogy h o v a m u t a t n a k , merre vezetnek a társadalmi folyamatok. Megjegyzendő, hogy a polgári szociológusok, akik a z t kutatják, h o v a n y ú l n a k a szociális patológia gyökerei, milyen természetűek a társadalmi különbségek, és milyenek a társadalmi v á l t o ­ zások v á r h a t ó irányai — nehezen hagyhatják válasz nélkül, legalábbis önmaguk, saját tudományosságra t ö r e k v ő lelkiismeretük előtt az egész társadalom sorskérdését, az osztálytársadalom és az osztálynélküli t á r ­ sadalom kilátásait. E z é r t ezek a k u t a t ó k — ahogyan azt a m a g y a r o r ­ szági újabb kori marxista megalapozottságú szociológia egyik kiemel­ kedő művelője, Hegedűs A n d r á s fogalmazta meg: — rendszerint a k a ­ pitalista t á r s a d a l o m ellentmondásainak malomkövei k ö z ö t t ő r l ő d n e k . Osztályelkötelezettségük és szilárdan k ö r ü l h a t á r o l t társadalmi kere­ teik m i a t t a polgári szociológusok zöme a valóság tényeivel szembeke­ rülve elismeri és tárgyalja ugyan a társadalmi rétegeződést és a változó társadalom folyamatait, de rendszerint elkerülik a társadalmi általáno­ sítást és a társadalmi rendszerek átfogó értékelését. A z á t h i d a l ó kísérlet a polgári szociológusok részéről a marxista meg­ alapozottságú szociológia i r á n y á b a n első ízben, k o m o l y a b b szinten, a századfordulón, M a x Weber (1864—1920) részéről nyilvánult meg, aki elvben elismeri M a r x és Engels igazát, azt hogy „minden eddigi társa­ dalom története osztályharcok t ö r t é n e t e " , azonban túlhangsúlyozza az eszmék, különösen a vallás (például a protestáns etika) jelentőségét az a l a p v e t ő társadalmi viszonyok k i a l a k í t á s á b a n . M a x Weber szocioló­ giájáról Lukács G y ö r g y 1952-ben keltezett előszavú könyvében (első megjelenése 1954), amelyben az irracionalizmus v o n u l a t á t tárgyalja elutasítólag nyilatkozik, mert szerinte a szociológia a társadalmi v a l ó ­ ság megismerésének burzsoá t u d o m á n y a , nevezetesen: „ a közgazdaság­ t u d o m á n y nélküli szellemtudomány". M a x Weber „megértő szociológiá­ j á t " , végső elemzéseit szubjektivista jellege m i a t t marasztalja el Lukács, amelyről ismeretelméleti szempontból megállapítja azt is, hogy „ é p p ez a szociológia mutatja, hogy a kapitalista racionalizmus talaján szük­ ségszerűen irracionalizmusnak kell létrejönnie, sőt hogy ez tulajdon­ képpen az egész m o z g á s a l a p j a " . Alapjában helyes, és a tényállásnak megfelelő Kulcsár K á l m á n meg­ állapítása, miszerint „a marxista szociológia számára lehetetlen a pol­ gári s z o c i o l ó g i a . . . általános elméleti próbálkozásainak a hasznosítá­ sa . . . " D e ez nem jelentheti azt, hogy a polgári szociológia részered­ ményei és kutatási módszerei nem a l k a l m a z h a t ó k a polgári társadalom meghaladását, illetve a m á r azt meghaladt szocialista társadalom to­ vábbfejlesztését szorgalmazó szociológia számára. V o n a t k o z i k ez első29

30

31

32

33

sorban „ a polgári szociológiában a módszer-elemek, a kutatási és fel­ dolgozási m e t o d i k a s bizonyos jelenségek v a g y jelenségcsoportok v i z s ­ gálatából a d ó d ó fogalmak, v a l a m i n t az empirikus v a g y az elméleti általánosítás alacsonyabb szintjén elhelyezkedő i s m e r e t a n y a g r a " . A z ilyen értelemben vett eredményeket a m a r x i s t a megalapozottságú szociológia n a p n a p u t á n hasznosítja is. A polgári szociológia eredmé­ nyeinek a marxista szociológus részéről való hasznosítása a k k o r válik kétségessé, a m i k o r nincs ennek t u d a t á b a n , v a g y a m i k o r tévesen a z t h i ­ szi, hogy a kutatási módszer, a k u t a t á s technikája társadalmilag sem­ leges, és ezért képtelen kritikai hozzáállással a polgári szociológia által felkínált eredményt v a g y módszert értékesíteni. Ezzel a kérdéskörrel is úgy v a g y u n k , mint az anyagi termelés technológiájával és a hozzá­ kapcsolódó vezetési rendszerrel, ami szintén nem semleges társadalmi szempontból. O k t a l a n s á g lenne az ilyen fejlett technológiát elvetni, v a g y éppenséggel tudomásul nem venni, d e m i n d e n k é p p e n szem előtt kell t a r t a n i azt, hogy a tőkés osztályviszonyok k ö z ö t t fogant és kifejlődött technológia eredményeit szocialista k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t kell a l k a l m a z ­ ni, lehetőségeinkhez és adottságainkhoz i d o m í t v a továbbfejleszteni. Természetesen, szociológiai részeredményekről v a n szó, amelyeket meg­ felelő elméleti rendszer alapján értékelhetünk, illetve értékeit mérlegel­ hetjük. A polgári szociológia, különösen az A m e r i k a i Egyesült Á l l a ­ m o k b a n , az empirikus szociológia adatgyűjtési módszerét és az így nyert eredmények m a t e m a t i k a i feldolgozási módját magas fokra fej­ lesztette. E z lehetővé tette, hogy a tudományosság látszata szembeötlő legyen, noha ez esetben triviális a t a r t a l o m feldolgozási módja, és a begyűjött a d a t o k bemutatásának magas szintű elaborációjáról v a n szó. I t t jegyezzük meg azonban, hogy a kiinduló elméleti feltételezések (amelyek m a g u k b a foglalják a tudatos v a g y k ö z v e t e t t osztályelkötele­ zettséget és világnézetet) jelentősen befolyásolják nemcsak az a d a t o k gyűjtési, de értékelési módja is. A z európai szociológusok szemszögéből, ideértve a polgári i r á n y z a t ú a k a t is, az amerikai szociológiában rendszerint szegényesnek t ű n i k a begyűjtött a d a t o k általánosítása. Ilyen k ö v e t e l m é n y t a t á r s a d a l o m u r a l ­ k o d ó tényezői és ennek következtében a t u d o m á n y o s közgondolkodás nem is igen támaszt az A m e r i k a i Egyesült Á l l a m o k b a n . Szelényi I v á n 1983-ban közölt beszélgetésében a szociológia adatszerűségéről az U S A - b a n a következőképpen n y i l a t k o z i k : „ H a v a l a k i nem pozitivista, azt a u t o m a t i k u s a n a filozófia körébe sorolják és lesajnálják." A z elmélet h i á n y a a gyakorlati tényekre a l a p o z o t t k u t a t á s o k terve­ zésénél nagy nehézségeket jelent, de még i n k á b b az ilyen empirikus kutatási eredmények értékelése, elméleti megalapozottsága nélkül — ami az amerikai, de általában a polgári szociológiát jellemzi — igen szűk k o r l á t o k közé szorítja a különben n a g y a p p a r á t u s s a l és költséggel le­ folytatott k u t a t á s o k a t . A z ilyen társadalmi helyzetben egy kisegítő megoldás az, hogy kialakítják az úgynevezett középszintű elméleti r e n d ­ szereket, amelyek az empirikus k u t a t á s o k a t egy m e g h a t á r o z o t t elméleti 34

35

keretbe ágyazzák, de nem törekszenek a globális, az átfogó t á r s a d a l ­ m a k kérdéskörét érinteni. E z t a kérdéskört a polgári szociológia több­ ségében elfogadott nézet szerint lehetetlen empirikus szociológiai mód­ szerekkel k u t a t n i és tárgyalni, így a globális társadalom kérdéseit a filozófia és a világnézet t a r t o m á n y á b a utalják. Erről a X X . század második felében jelentkező i r á n y z a t r ó l állapítja meg többek között K u l ­ csár K á l m á n 1980-ban: „Merton t u d o m á n y o s munkásságának igazán időtálló része elsősorban a z . . . , hogy az elmélet kérdése problémává vált a polgári szociológiában. . . . S z á z a d u n k negyvenes-ötvenes éveire ugyanis a polgári ideológia olyan mértékben empirikus t u d o m á n n y á fej­ lődött, hogy M e r t o n az a d a t o k a t m a g y a r á z n i t ö r e k v ő szociológiai el­ méletről joggal í r h a t t a , hogy a n n a k nagy része, amit szociológiai elmé­ letnek h í v u n k , sokkal i n k á b b egyes v á l t o z ó k közötti viszonyok vilá­ gos, verifikálható megállapításaiból áll. . . . Mindenesetre M e r t o n az elsők k ö z ö t t é b r e d t t u d a t á r a a n n a k , hogy az elméletalkotás problemati­ kussá válása hatást gyakorol a szociológia egészének fejlődésére, . . . A nyitva álló út az ún. középszintű elméletek alkotása, amelyekkel egy-egy társadalmi jelenség v a g y folyamat m e g é r t h e t ő , . . . " A másik visszahatás a hangsúlyozott empirizmus alkalmazására az a körülmény, hogy a társadalmi ellentmondások és felállított korlátok „ m a l o m k ö v e i k ö z ö t t őrlődő polgári szociológusok egy meghatározott, de rendszerint a polgári életformát kétségbe nem v o n ó kritikusságot követelnek és g y a k o r o l n a k . P é l d a k é n t említhetjük a francia Georges Gurvitschot, t o v á b b á a n y u g a t n é m e t Ralf D a h r e n d o r f o t , legalábbis munkássága első két é v t i z e d é b e n és az amerikai C. W r i g h t M i l l s t , valamint Alwin W. Gouldnert. A hazai szociológusok nagy része nem hangsúlyozza, de nem is rejti véka alá a polgári és a marxista szociológia közötti különbséget. V o ­ n a t k o z i k pedig ez elsősorban az általános szociológiára, amely a kü­ lönféle szakszociológiák kiindulópontja. Ilija Stanojcíié pl. említett k ö n y ­ vében figyelmeztetett, hogy az általános szociológia t a r t a l m i és m ó d ­ szertani meghatározása körüli éles vita és a különböző állásfoglalások egyik lényeges oka az is, „hogy az általános szociológia jelentős mér­ tékben foglal magába elméleti-ideológiai elemeket is", és J o z e Goriéarral (1907—1985) együtt azt bizonygatja, hogy „létezik két p á r h u z a m o s szociológia (marxista és nem marxista), ami azután nagy nehézségeket okoz a szociológia t a r t a l m á n a k m e g h a t á r o z á s á b a n " (ezt fejezi ki R . A r o n beszámolója az olaszországi Stezaban a szociológusok 1959 szep­ temberében m e g t a r t o t t I V . nemzetközi kongresszusán). N y i l v á n v a l ó tehát, hogy a két alapvető hozzáállású szociológia nem­ csak a múltban létezett, hanem így van ez napjainkban is: a t u d o m á ­ nyos, az adott, történelmileg determinált igazságra törő szociológia, és az, amely az elfogult, a meglévő társadalmi rendet apologizáló szocioló­ giát jelenti. Ez utóbbi — még ha m a g á t marxistának vallja is művelője — lehet k o n z e r v a t í v , nem forradalmi, és ezáltal a marxizmus egyik alapvető jegyével nem rendelkezik. 3 6

37

38

39

40

41

A b b a n , hogy egy szociológiai mű, v a g y egy szociológus t u d o m á n y o s alapokon áll-e, illetve hogy m a r x i s t a - e v a g y sem, nem a szóban forgó szociológus önmagáról alkotott véleménye a p e r d ö n t ő , sőt még csak az sem, hogy szocialista ország, vagy a n n a k szocialista intézménye kere­ tében működik-e, h a n e m az, h o g y milyen mértékben képviseli és szor­ galmazza az eredeti, marxi, forradalmi kritikusságot, azt a szellemet, amelyet a J K S Z programja z á r ó s z a v a is meghirdet: „ . . . viszonyul­ junk kritikusan ö n m a g u n k és m ű v ü n k iránt, legyünk megbékélhetetlen ellenségei minden d o g m a t i z m u s n a k , legyünk hívek a marxizmus forra­ dalmi alkotó szelleméhez. Semmi, ami létrejött, nem lehet s z á m u n k r a annyira szent, hogy ne lehetne túlszárnyalni, és ne engedhetné át helyét annak, ami még h a l a d ó b b , még szabadabb, még e m b e r i b b ! " Megjegy­ zendő azonban — saját forradalmi társadalmi g y a k o r l a t u n k alapján is meggyőződhetünk róla — , hogy sokkal nehezebb ténylegesen valóra v á l ­ tani a marxi követelményeket — a szociológia v o n a t k o z á s á b a n éppen úgy, mint más társadalmi t u d o m á n y o k terén — , mint a z o k a t felfogni és saját eltökéltségünkkel m a g u n k é v á tenni. 42

Jegyzetek 1

1

s

4

1

A Jugoszláv Kommunista Szövetség Programja (II. fejezet: Harc a szocia­ lizmusért az új feltételek között, „A Szovjetunió és a többi szocia­ lista ország eddigi szocialista fejlődésének néhány tapasztalata" cí­ mű rész); A JKSZ VII. kongresszusán (1958. április 22—26) fo­ gadták el; III. magyar nyelvű kiadás; Forum Könyvkiadó, Űjvidék, 1977; 51—52. oldal. A tevékenységek sorját részletezve lásd: Radomir D. Lukié, Osnovi socio­ logije; Naučna knjiga, Beograd, 1975; 125—133. o. Ilija Stanojčić: Predmet opšte sociologije — njen odnos prema drugim naukama; Savremena škola, Beograd, 1964; 55. o. Jürgen Habermas: Prilog rekonstrukciji istorijskog materijalizma; Veselin Masleša (Biblioteka Logos); Sarajevo, 1985; (első német nyelvű ki­ adás: 1978) 130 oldal. Az idevonatkozó hazai irodalomban igen figyelemre méltó munka Ljubomir Zivkovié: Društvena nadgradnja. Naprijed, Zagreb, 1960, va­ lamint Predrag Vranicki: Misaoni razvitak Karla Marxa. Matica hrvatska, Zagreb, 1963 és több bővített kiadásban először 1961-ben a zágrábi Naprijed kiadásában megjelent Historija marksizma című műve, valamint Veljko Koráé: Marksovo shvatanje čoveka, istorije i društva. Beogradski izdavačko-grafički zavod, redakcija Kultura, Beograd, 1971. — Magyar nyelven megjelent irodalom a témára vo­ natkozóan: Ágh Attila: A marxi történelemfilozófia kialakulása. Aka­ démiai Kiadó, Budapest, 1975; Lukács György: Adalékok az ifjú Marx filozófiai fejlődéséhez (1840—1844), első közlése német nyel­ ven 1954, magyarul 1957, könyv alakban: Utam Marxhoz. Váloga­ tott filozófiai tanulmányok II. kötet, Magvető Könyvkiadó, Bu­ dapest, 1971. — A régebbi irodalomból megemlítendő Antonio Lab-

riola: Tanulmányok a történelmi materializmusról. Kossuth Könyv­ kiadó, Budapest, 1966; Franz Mehring: A történelmi materializmus­ ról. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979, majd Kari Kors (Korsch): Materijalističko shvatanje istorije (Razračunavanje sa Karlom Kauckim) i drugi spisi. Beogradski izdavačko-grafički zavod, Beograd, 1975; Nikolaj Buharin: Teorija historijskog materijalizma, Popular­ ni udžbenik marksističke sociologije. Globus, Zagreb, 1980. Radomir D. Lukié: Uvod u sociologiju; Savez udruženja pravnika Jugosla­ vije; Beograd, 1957; 21—22. oldal. Feltüntetjük az idézett szerzők könyveinek teljes adatait. Boris Ziherl (štampano kao rukopis): Dijalektički i istorijski materijalizam. Stenografske beleške sa predavanja na Institutu društvenih nauka; I i II. sveska, Beograd, 1949; III sveska, Beograd, 1950 (ugyanezzel a felcímmel és alcímmel a belgrádi Rad kiadásában 1952-ben jelent meg a második kiadás egy kötetben, feltüntetve: I i II deo) — Jože Goričar: Uvod v druzbene vede, I—II, Ljubljana, 1953—4; — Ra­ domir D. Lukié: Uvod u sociologiju. Savez udruženja pravnika Ju­ goslavije, Beograd, 1957; — Ilija Kosanović: Istorijski materijali­ zam (Uvod u osnovna pitanja sociologije marksizma); Izdavačko preduzeée „Veselin Masleša"; Sarajevo, 1957 (az ötödik kiadás 1966ban jelent meg); — Ljubomir Zivkovié: Nauka o društvu; Zagreb 1958; — Radomir D. Lukié: Osnovi sociologije; Savez udruženja pravnika Jugoslavije; Beograd, 1958; — Jože Goričar: Sociologija, Osnovi marksističke opšte teorije o društvu; Ljubljana 1959 és Belg­ rád a Rad kiadásában ugyanebben az évben. Ez a kiadóház adta közre az ismételt kiadásokat is szerbhorvát nyelven, a XI. kiadás 1981-ben; — Oleg Mandié: Uvod u opštu sociologiju. Narodne no­ vine, Zagreb, 1960; — Ljubomir Zivkovié: Društvena nadgradnja. Naprijed, Zagreb, 1960. Ilija Stanojčić: Predmet opšte sociologije — Njen odnos prema drugim naukama. Savremena škola, Beograd, 1964; 54—55. o. Az ortodox marxisták (K. Katusky, G. V. Plehanov) vonulatának eltávo­ lodását az eredeti Marx és Engels nézeteitől, annak ellenére, hogy élesen támadták az akkori revizionistákat (E. Dühring, F. Lassalle, E. Bernstein, G. Sorel) lásd rendszerezve és értékelve a már idézett könyvben: Kari Kors (Korsch), „Materijalističko shvatanje istorije i drugi spisi" (Biblioteka marksizma sorozat); Beogradski izdavaČko-grafički zavod, Beograd, 1975. Franz Mehring: A történelmi materializmusról. Kossuth Könyvkiadó, Bu­ dapest, 1979, 5. oldal. MEM 37. kötet, levelek (1888—1890); Engels Konrád Schmidthez Ber­ linbe (London, 1890. aug. 5.). Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1977, 426—427. oldal. A szocialista Jugoszláviában 1964-ben került újra kiadásra Veselin Masle­ ša: Mlada Bosna. Izdavačko preduzeée „Veselin Masleša", Sarajevo, 1964. A már tudományosság szempontjából meghaladott nézetet tartalmazza Svetozar Markoviéról a Szovjet Tudományos Akadémia 6 kötetes fi­ lozófiatörténete (eredeti orosz nyelvű kiadása, Moszkva, 1957), amely­ nek Markoviéra vonatkozó része a Szerb Tudományos és Művészeti

Akadémia közreműködésével készült. Magyar nyelven: A filozófia története II. kötet. Gondolat, Budapest, 1960, 408—419. oldal. — Az első, mai, korszerű szempontokat képviselő esettanulmánya: Avdu Humo: Svetozar Markovié, filozof i revolucionar. Institut za po­ litičke studije Fakulteta političkih nauka, Beograd, 1975. A háború után munkáikból a következő válogatás jelent meg: Ognjen Priča: Izbor članaka. Kultura, Beograd, 1960. Ognjen Priča i Božidar Adžija: Vreme i savest. Kultura, Beograd, 1960.; Otokar Keršovani: Izbor članaka. Kultura, Beograd, 1960.; Božidar Adžija: Iz­ bor članaka, Kultura, Beograd, 1961. Nem tévesztendő össze Svetozar Markovié Toza (1913. VII. 13.— 1943. II. 9.) jogász, a JKP Tartományi Vezetőségének szervező tit­ kára és az Újvidéken általa szerkesztett Slobodna Vojvodina meg­ indítója, a népfelszabadító háború alatt és a horthysta vérbíróság által halálra ítélt és Újvidéken kivégzett forradalmár a szintén szo­ cialista forradalmár és jelentős elméleti munkát kifejtő múlt század­ beli Svetozar Markoviéival (1846. IX. 9.—1875. II. 26.). Svetozar Markovié munkája „Problemi poljoprivrednog radništva" címmel 1939-ben Belgrádban, különkiadványként jelent meg. A háború után eredeti, szerbhorvát nyelven többször megjelent, magyar fordításban a Létünk folyóirat 1977. évi 2. sz. (156—185. oldal), 3—4. sz. (331—346. oldal) és 5. számában (279—301. oldal). Josip Broz Tito összegyűjtött művei XIII. kötet (1942. november 14.— 1943. január 20.); Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1982, 96—102. ol­ dal. Külön előtanulmánnyal kibővítve háború utáni második kiadása Ljublja­ nában és szerbhorvát fordítása Belgrádban 1958-ban, magyar nyel­ ven: Edvard Kardelj—Sperans: A szlovén nemzeti kérdés fejlődése. Forum Könyvkiadó, Novi Sad, 1961. Filip Filipović: Izabrani spisi I i II knjiga. Kultura, Beograd, 1962. Vladimir Bakarić: Društvene klase, nacija i socijalizam. Školska knjiga, Zagreb, 1976; különösen a 3—139. oldalak. Híd, 1934—1941 (Oskar Davičo: Előszó), Forum Könyvkiadó, Novi Sad, 1964, 5. oldal (a könyv megjelent szerbhorvát nyelven is). Ilija Stanojčić: Predmet opšte sociologije — njen odnos prema drugim naukama. Savremena škola, Beograd, 1964, 154. oldal. » V. I. Lenin művei 1. kötet, (1893—1894), az 1941-ben kiadott orosz nyel­ vű IV. kiadás nyomán (Kik azok a „népbarátok" és hogyan hada­ koznak a szociáldemokraták ellen? — Válasz a „Ruszkoje bogatsztvo" marxistaellenes cikkeire), Szikra Kiadás, Budapest, 1961, 135., 136. és 137. oldal. — Az idézet elején a magyar nyelvű fordítás kihagyja a „szociológia" kifejezést, a IV. kiadás orosz nyelvű ki­ adványában (Moszkva, 1954., 121. oldal) közli ezt a mondatrészt is. Ennek megfelelően az először nálunk 16 kötetben kiadott szerb­ horvát nyelvű kiadás is közli (V. I. Lenjin: Izabrana dela u 16 to­ mova, tom 1, 1893—1895, Kultura, Beograd, 130. oldal). August Bebel: A nő és a szocializmus. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1976. Kari Kaucki: Tomas Mor i njegova utopija, sa istorijskim uvodom, Kultu­ ra, Beograd, 1967. Karl Kaucki: Poreklo hrišćanstva. Kultura, Beograd, 1967.

1 4

1 5

1 6

1 7

1 8

1 9

2 0

2 1

2 2

2

2 4

2 5

2 8

1 7

2 8

2 9

3 0

3 1

3 2 3 3

3 4

3 5

3 6

3 7

3 8

3 9

Nikolaj I. Buharin: Teorija historijskog materijalizma, Popularni udžbe­ nik marksističke sociologije. Globus, Zagreb, 1980. Lukács György: Utam Marxhoz. Válogatott filozófiai tanulmányok, I. kö­ tet, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1971., 455—468. oldalak — Az idézett 1980-as szerbhorvát kiadáshoz Vjekoslav Mikecin írt át­ fogó előszót, VII—L oldalak. Zygmunt Bauman: Általános szociológia. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1967, 507. oldal. (Eredeti lengyel kiadásának éve: 1964. Nálunk is kiadták szerbhorvát nyelven.) Hegedűs András: A szociológiáról. (Egy tudomány lehetőségei és korlátai.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. 40. oldal. K. Marx és F. Engels: A Kommunista Párt kiáltványa (a Kiáltvány első fejezetének kezdő mondata), MEM, 4. kötet (1846—1848), Buda­ pest, 1959. 442. oldal. Hegedűs András, idézett mű, 45—46. oldal. Lukács György: Az ész trónfosztása, az irracionalista filozófia kritikája (negyedik kiadás). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974., 452—453, 474. és 468. oldal. Kulcsár Kálmán: A szociológiai gondolkodás fejlődése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966., 568—571. oldal. Az amerikai szociológiáról. Interjú Szelényi Ivánnal. Szociológia, Az MTA szociológiai bizottságának folyóirata, Budapest, 1983. 3. szám, 309. oldal. Kulcsár Kálmán: Utószó, megjelent: Robert K. Merton, Társadalomelmé­ let és társadalmi struktúra (első angol nyelvű kiadása, 1968, egyes részei 1949. és 1957. évben), Gondolat, Budapest, 1980. 764—765. oldal. Zorž Gurvič: Savremeni poziv sociologije, s pogovorom dr. Vojina Milica. Izdavačko preduzeće „Veselin Masleša", Sarajevo, 1965. (az utószó az 525—635. oldalakon). Ralf Dahrendorf: Klasse und Klassenkonflikt in der industriellen Gesell­ schaft. Stuttgart, 1957. C. Wright Mills: Elita vlasti. Kultura, Beograd, 1969. — C. Wright Mills: White Collar: t h American Middle Class (1951). — C. Wright Mills: Power, Politics and Peoples (tanulmánygyűjtemény, szerk.: L. Horowitz), Oxford University Press, London, 1963. Alvin W. Gouldner: Za sociologiju. Obnavljanje i kritika u sociologiji da­ nas (első amerikai kiadás: 1973-ban). Globus, Zagreb, 1980. Ilija Stanojčić: Predmet opšte sociologije — njen odnos prema drugim naukama. Savremena škola, Beograd, 1964, 9—10. o. A Jugoszláv Kommunista Szövetség programja (elfogadva a JKSZ VII. kongresszusán, 1958. április 22—26), Harmadik magyar nyelvű ki­ adása, Forum, Újvidék, 1977, 259. oldal. e

4 0

4 1

4 8

Rezime Građanska sociologija — na marksizmu utemeljena sociologija U radu autor polazi od postojanja dve osnovne orijentacije u sociologiji: one građanske, koja se opredeljuje na takva istraživanja i predlaganja po­ duhvata koje se kreću u okvirima postojećeg građanskog društva; i one revolucionaro orijentisane, kojoj je opšte teoretsko utemeljenje pružila pojava i razvoj marksizma. Revolucionarnost marksistički zasnovane sociologije je u tome što se ona orijentiše na prevazilaženje građanskog društva, odnosno na takve odnose u društvu prelaznog perioda koji v o d prema istinski humanom, čoveku dostojnom komunističkom društvenom poredku. U radu se razmatra odnos istorijskog materijalizma i marksističke zasno­ vane sociologije, o čemu ni u svetu a ni među domaćim autorima nema je­ dinstvenog shvatanja. Autor se opredeljuje za veću uverljivost onih argume­ nata koji istorijski materijalizam smatraju teorijskoj osnovi većeg broja dru­ štvenih nauka, te između ostalog i u društvenom smislu revolucionarno orijentisanoj sociologiji. Marksistički utemeljena sociologija nije novijeg datuma, iako se tokom vi­ še od jednog veka postojanja nije jednakim intenzitetom razvijala. Bilo je perioda u radničkom pokretu — od početka 30-ih do druge polo­ vine 50-tih godina — kada je snažno bila prisutna proklamacija Staljina i njegovih sledbenika po kojoj je sociologija smatrana isključivo građanskom naukom. N o ni u tom periodu nisu prestajala sociološka istraživanja i izd­ vajanje socioloških dela marksistički opredeljenih autora, jedino što nije ter­ min sociologija bila naglašena. Za ovu vrstu kontinuiteta rada primer poka­ zuje i Jugoslavija. Po svojoj osnovnoj orijentaciji dve, paralelno postojeće sociologije nisu kruto odeljene jedna od druge. Baš naprotiv, imaju dodirne oblasti i mestimično se prožimaju. Autor ukazuje na to da u procena karaktera rezultata socioloških istraživanja i opredeljenosti njihovog autora nije toliko bitno subjektivno i lično deklarisanje istih, jer neko može biti uveren da je marksi­ sta a da u svojem sociološkom pristupu društvenim procesima zastupa kon­ zervativno, nerevolucionarno prilaženje društvenim problemima. Tako i re­ zultati građanski orijentisanog istraživača — uprkos za marksistu neprihvat­ ljivom globalnom stavu — u pojedinim fragmentima kao što je primenjena metodologija ili pojedini rezultati istraživanja, mogu biti validni, a to za­ visi od naučnosti obavljenih istraživanja. Naučnost je dobrim delom funkcija opšteg političkog i idejnog opredeljenja autora ali i naučne savesnosti i istra­ živačke znatiželje i sposobnosti za razotkrivanjem istine u društvenim pro­ cesima. e

Ova situacija je u celini složena, kada se ima u vidu građanska sociolo­ gija i marksistički utemeljena sociologija, ali kao realnost našeg protivurečnog savremenog sveta stalno je prisutna. Zato, poimanje sociologije, njenih kategorija i definisanje sociologije uopšte, nije semantičko pitanje, još manje pitanje veće ili manje veštine u definisanju, već posledica objektivne protivurečnosti koja proističe iz postojanja dve sociologije koje se delimično proži­ maju ali i razlikuju.

Resummee Bürgerliche Soziologie — am Marxismus begründete Soziologie In seiner Arbeit geht der Verfasser vom Bestehen zweier grundlegender Orientation in der Soziologie ab: der bürgerlichen die sich auf die Unter­ suchungen und Umfassungsvorlagen bestimmt, die sich in den Grenzen der bestehender bürgerlicher Gesellschaft bewegen; und der revolutionär orien­ tierter, der die allgemeine theoretische Grundlage das Erscheinen und Ent­ wicklung des Marxismus gegeben hat. Den revolutionären Inhalt der mar­ xistisch begründeter Soziologie ist in der Tatsache, das« sie sich auf Ober­ steigung der bürgerlichen Gesellschaft orientiert, bzw. auf solcne Verhältnisse in der Gesellschaft der Übergangsperiode, die zu wirklich humanen men­ schenwürdigen, kommunistischen, gesellschaftlichen Ordnung führen. In der Arbeit wird, das Verhältniss des historischen Materialismus und der marxistisch begründeter Soziologie untersucht über die in der Welt, und auch zwischen den einheimischen Verfassern, keine gemeinsame Auffassung besteht. Der Verfasser etschüesst sich für die stärkere Überzeugbarkeit der Argumen­ te, die das historische Materialismus als grundlegenden theoretischen Basis, mehrere Gesellschaftswissenschaften betrachten und zwischen anderen auch der, in gesellschaftlicher Hinsicht, revolutionär orientierter Soziologie. Marxistisch begründete Soziologie ist nicht jüngerer Anfangs, obwohl sie im Verlauf von mehr als einen Jahrhundert nicht mit gleicher Intensität sich entwickelt hat. Es waren Perioden in der Arbeiterbewegung — vom Anfang der Dreissiger bis zur zweiten Hälfte der Fünfziger Jahren — wann die Proklamation von Stalin und seiner Folger, stark gegenwertig war nach der die Soziologie, als ausgesprochen bürgerliche Wissenschaft betrachtet worden ist. In diesen Zeiten haben jedoch die soziologische Untersuchungen und Publikationen soziologisch orientierter Verfasser, nicht aufgehört, nur wurde das Termin Soziologie nicht unterstrichen. Zu dieser Kontinuitet der Arbeit reicht Jugoslawien, als Bei­ spiel. In ihrer grundlegenden Orientation sind beide paralel bestehende Soziolo­ gien nicht fest von einander abgetrennt. Im Gegenteil, sie haben viele sich berührende Gebiete und stellenweise durchdringen sie sich. Der Verfasser weist darauf hin, dass in der Schätzung des Charakters der Resultate, so­ zialistischer Untersuchungen, und der Entschliessung ihrer Verfasser, nicht so wichtig die personelle Deklaration dieser Verfasser ist, da die Möglichkeit besteht, dass jemand überzeugt ist, ein Marxist zu sein und doch das er in seinem sozialistischen Zutritt zu den gesellschaftlichen Prozessen, konservativ, nicht revolutionär sich hinstellt, und zu dem gesellschaftlicher Problemen zu­ greift. So sind auch die bürgerlich orientierter Forschern — unbeachtet der marxistisch nicht annehmbarer, globaler Auffassung — in einigen Fragmenten, sowie in der angewandten Methodologie, oder einiger Erfolge der Unter­ suchung, können wertvoll sein und das hängt von der Wissenschaftlichkeit der publizierten Untersuchungen ab. Die Wissenschaftlichkeit ist grösten Teils die Funktion der politischen und ideellen Bestimmung des Verfassers, aber auch der wissenschaftlichen Gewissenheit und Untersuchungsinteresse, sowie der Fähigkeit, d i Wahrheit in den gesellschaftlichen Prozessen zu entdecken. e

Diese Situation ist im Ganzen ziemlich kompliziert, wenn man die bür­ gerliche Soziologie und die marxsistisch begründete Soziologie ins Auge fasst, aber sie ist als Realität unserer heutigen widersprechenden Welt, immer vor­ handen. Das Begreifen der Soziologie, — ihrer Kategorien —, und die De­ finition der Soziologie ist daher keine semantische Frage, noch weniger Frage grösserer oder kleinerer Geschicklichkeit in der Def.nition, sondern Folge der objektiven Widersprechlichkeit, die aus dem Bestehen zweier Soziologien fol­ gen, die sich teilweise durchdringen, aber auch unterscheiden.

Original scientific

papet

Hódi Sándor KULTURÁLIS KÖLCSÖNHATÁSOK — LELKI SAJÁTOSSÁGOK ELŐMUNKÁLATOK A VAJDASÁGI EMBER PSZICHÉS HABITUSÁNAK VIZSGÁLATÁHOZ

Etnikai

és demográfiai

sajátosságok

Egy nép vagy nemzetiségi csoport közérzetéről, lelki sajátosságairól, pszichológiai arculatáról nem beszélhetünk anélkül, hogy figyelembe ne vennénk a n n a k életkörülményeit, szociális és gazdasági helyzetét, de­ mográfiai jellemzőit, a népesség természetes szaporodásának m u t a t ó i t , mobilitását, társadalmi-strukturális rétegeződését, műveltségi szintjét stb. Vajdaság esetében mindezen felül szem előtt kell t a r t a n u n k ennek a te­ rületnek a több nemzetiségű jellegét is, hiszen t a r t o m á n y u n k társadalmi­ gazdasági fejlettségi szintje, történelme, politikai kialakulása, kultúrája a legszorosabban összefügg azzal, hogy itt régtől fogva szerbek, hor­ vátok, m a g y a r o k , r o m á n o k , szlovákok, németek éltek együtt, akik k ö ­ zött jelentős kulturális kölcsönhatások, asszimilációs és integrációs fo­ lyamatok mentek végbe. Vajdaság több nemzetiségű volta természetesen d ö n t ő szerepet játszott, illetve játszik az itt élő emberek pszichológiai arculatának, pszichés habitusának kialakulásában is. Etno-biológiai keveredési folyamatok, nemzeti-kulturális kölcsönhatá­ sok a világ más részeire is jellemzőek, K ö z é p - és K e l e t - E u r ó p á r a k ü ­ lönösképpen, de talán sehol sem oly nagymértékben, mint é p p itt, V a j ­ daság területén. N e m tudjuk, hogy ezek a biológiai keveredési folya­ matok, etnikai kölcsönhatások, kulturális integrációk létrehoztak-e, ki­ érleltek-e m á r olyan új életmintákat, közös értékelveket, és általánosít­ h a t ó személyiségjegyeket, amelyeket ma a vajdasági ember megkülön­ böztetett pszichológiai vonásaiként értelmezhetnénk. Ez a kérdés t u d o ­ mányos szempontból feltárásra, tisztázásra v á r még. De, ha az i t t élő emberek egyáltalán fölruházhatók valamilyen sajátos vajdasági jelleggel, ha van valamilyen megkülönböztető közösségi jegyük más tájegységek lakóival szemben, úgy az minden bizonnyal összefügg e terület történetének, k ü ­ lönösen újabb kori történetének nemzetiségi jellegével, a kölcsönös egy­ másrautaltság felismerésének nagyobb fokú tudatosságával és a sorskö­ zösség szükségérzetével.

Mielőtt szűkebb p á t r i á n k pszichológiai sajátosságainak vizsgálatába kezdenénk, lássuk előbb, legalább dióhéjban, életünk anyagi v o n a t k o z á ­ sait. M i t m o n d a statisztika rólunk: kik v a g y u n k ? , h o n n a n j ö t t ü n k ? , hogyan élünk? A v a l a m i k o r i l a k a t l a n , mocsaras p u s z t a s á g r a nézve, ami a mai V a j ­ daság földrajzi területét képezi, kevés megbízható a d a t t a l rendelkezünk. A z itt megforduló, á t v o n u l ó , vagy hosszabban itt t a r t ó z k o d ó népek­ ről: jászokról, hunokról, gepidákról, a v a r o k r ó l , frankokról, szlávokról, m a g y a r o k r ó l , v a l a m i n t a vidék többszöri elnéptelenedésé­ ről és újbóli betelepítéséről régészek, történészek dolga számot a d n i . T é m á n k szempontjából nincs szükségünk a m ú l t kútjába ilyen mélyre ásni, a sok ezer esztendő h o m á l y á b a botorkálni. A n n a k megállapítása is elég, ami biztosan állítható. Nevezetesen, hogy Vajdaság mai terü­ lete a történelem folyamán mindig is igen vegyes összetételű terület volt, és sosem képezett egységes egészet sem etnikai, sem kulturális szempontból. Eme történelmi sajátosságánál, vagyis a benépe­ sülés jellegzetességénél fogva, az itt élő népek nem egysége­ sek m a sem. Nemcsak származásuk eltérő, letelepedésük időpont­ ja különböző, de nem azonos nyelvük, kultúrájuk és vallásuk sem. A lakosság jelentős részét a m i n d e n k o r i hatóság telepítette ide, más része menekültként került erre a vidékre, ismét mások jobb életfeltéte­ leket kerestek itt, de v o l t a k olyanok is, akik ideiglenes m u n k a v á l l a l á s ­ r a jöttek, a z t á n letelepedtek. Mivel Vajdaság mai területe a történelem folyamán sokféle h a t a l o m h o z t a r t o z o t t , és a m a g y a r királytól, illetve a h ű b é r u r a k t ó l a török szultánon á t az osztrák császárig sok mindenki járult hozzá a többször elnéptelenedett vidék újbóli benépesítéséhez, ami az újabb kori történelem során, az O s z t r á k — M a g y a r Monarchia, majd a S z e r b — H o r v á t — S z l o v é n Királyság a l a t t t o v á b b folytatódott, nemcsak különböző származású és különböző időpontban ideköltöző emberek kerültek egymás mellé, hanem, a h o g y a n azt M i r k o Barjaktarovic írja az Etnológiai kutatások című összefoglaló t a n u l m á n y á b a n — amelyre e rövid ismertetőnkben is t á m a s z k o d u n k — , „különböző k ö ­ telezettségű és nem egyenlő jogú, eltérő tulajdonviszonyokkal rendel­ k e z ő " emberek is. E n n e k következtében az etnikai-kulturális közeledés és kölcsönhatás, v a l a m i n t a gazdasági és politikai integráció spontán folyamata mellett o l y k o r jelen volt a d u r v a , erőszakos asszimiláció is, ami érthetően nemcsak a beolvadást gyorsította meg, h a n e m az etnikai elkülönülés l a p p a n g ó tendenciáit is felerősítette. A z ellentétek alapjául szolgált sokáig az is, hogy az i t t élő népek közül a történelmi fordu­ latok, a m e g v á l t o z o t t társadalmi-gazdasági és politikai viszonyok hol az egyik, hol a másik etnikai csoportot j u t t a t t á k előjogokhoz. A néme­ tek például á l l a m a l k o t ó nemzetiségként érkeztek erre a vidékre, a m o ­ dern termelés és a kulturális élet bevezetése volt a feladatuk, s m á r betelepítésüket követően jelentős gazdasági erőfölényhez j u t o t t a k . K e d ­ vezményeik a második világháború során erőszakosan érvényesített 1

előjogokká v á l t a k , aminek következtében, mint ismeretes, a háború után jelentősen megváltozik e vidék népi és nemzeti összetételei A X V I I I . század közepén a németek mellett nagy számban telepedtek le m a g y a r o k és szlovákok is. A m a g y a r telepesek általában kincstári birtokokon nyertek elhelyezést, s többnyire jobbágyok m a r a d t a k . Mint á l l a m a l k o t ó n é p " az O s z t r á k — M a g y a r Monarchia idején j u t n a k előjogok­ hoz, aminek a S z e r b — H o r v á t — S z l o v é n Királyság alatt látják majd böjt­ jét. Mivel a török elleni harcokban Ausztria számára a Vajdaság terü­ letére telepített szerbek igen fontos tényező szerepét játszották, Bécs a török elleni h a r c o k b a n jeleskedő szerb határőr-szolgálatot teljesí­ tőket jelentős kedvezményben részesítette. A m í g a katonai h a t á r ő r v i d é k sajátos szervezeti formája fennállt, az itt élő, illetve ide települő szer­ beknek sikerült is megőrizniük ezeket az előjogokat. A török veszede­ lem elmúltával a határőrség feloszlatása u t á n A u s z t r i a úgy hálálta meg a szerbek szolgálatait, hogy nagy részüket jobbágysorsba j u t t a t t a . A „kiegyezés" u t á n viszont, i m m á r a m a g y a r k o r m á n y z a t alá kerülve, a h o r v á t o k k a l , r o m á n o k k a l , szlovákokkal együtt a kissebbségi sorsban osztoztak. Vajdaság népe emellett csaknem mindig különféle uralkodó-hatalmi érdekcsoportok m a r a k o d á s i tárgya v o l t . A bécsi u d v a r tudatosan is fokozta az itt élő népek közötti súrlódást azzal, hogy hol a m a g y a r ne­ mességnek, hol a szerb despotáknak, hol az o s z t r á k grófoknak kedves­ kedett adománylevelekkel, b i r t o k o k k a l . A z egyház sem mindig a meg­ békélést szolgálta. A z osztrák belpolitikát például türelmetlen k a t o l i ­ kus agitáció jellemezte, ami a görögkeletiek erőszakos térítésében, il­ letve a protestánsok üldözésében jut kifejezésre. K é s ő b b viszont, a S z e r b — H o r v á t — S z l o v é n Királyságban a görögkeleti egyház szerepe és befolyása nagyobb, ennélfogva a szerbeknek j u t t a t o t t nagyobb előjogo­ k a t az itt élő katolikus és protestáns vallású nemzetiségek rovására. A b b ó l , hogy az államkeretek v á l t o z t a k , s hogy az évszázadok folya­ m á n különböző politikai szelek fújtak, valójában csak az u d v a r ke­ gyeltjei, a h a t a l o m hordozói: a főurak, nemesek, despoták, katonatisz­ tek, főpapok, grófok stb. h ú z t a k hasznot. A széles néprétegek, függet­ lenül attól, hogy szerbek, m a g y a r o k , szlovákok, v a g y románok voltak, egyaránt nehéz igát h ú z t a k . A felszabadulás új fejezetet nyitott az itt élő népek életében. Történel­ mileg végre létrejött a népek és nemzetiségek egyenjogúságának és egyenlő fejlődési lehetőségének társadalmi-gazdasági és politikai a l a p ­ ja. Természetesen ez sem valósult meg simán és egyszerre. A z öröklött ellentmondások m i a t t , valamint avégett, hogy területenként és nem­ zetenként más volt a népfelszabadító háborúba való bekapcsolódás le­ hetősége, esélye, mértéke, a h á b o r ú t követően eleinte meglehetősen össze­ tett gazdasági, etnikai, kulturális és politikai helyzet jött létre. A nem­ zeti és nemzetiségi egyenjogúság megvalósulásának politikai és gyakor­ lati a k a d á l y a i t leküzdve azonban jelentős változások következnek be az itt élő népek strukturális rétegeződésében, foglalkoztatási megoszlá1

sában, iskoláztatási lehetőségeiben, gazdasági helyzetében és kulturális életében. H a nem is á l l í t h a t ó biztosan, hogy az elmúlt évszázadok során az etnikai-kulturális integrációs folyamat valamilyen h a t á r o z o t t , jól k ö r ­ v o n a l a z h a t ó kultúrjelleget kölcsönzött a vajdasági embernek, az utóbbi évtizedek v i t a t h a t a t l a n u l felszínre vetették az integrálódás érzelmi, t u ­ dati jegyeit, amelyek az együvé t a r t o z á s és a közös érdekeltség felisme­ résében j u t n a k kifejezésre. A m á r idézett Barjaktarovié szerint egyébként az egységesülés és a kulturális „kiegyenlítődés" f o l y a m a t á n a k eredményeként bizonyos k ö ­ zös, vajdasági — jobban m o n d v a P a n n o n — kultúrjelleget több-keve­ sebb joggal m á r ma is t u l a j d o n í t h a t u n k az itt élő embereknek, b á r az csak az anyagi k u l t ú r a v o n a t k o z á s á b a n m u t a t h a t ó ki. A kulturális k ö ­ zeledés f o l y a m a t á n a k másféle eredményeiről, például az itt élő nemze­ tek és nemzetiségek lelkületének közös vonásairól, a vajdasági ember pszichológiai arculatáról azonban egyelőre nehéz volna hitelt érdemlően számot a d n i . Ami t a l á n érthető is, ha meggondoljuk, hogy a nemzeti k u l t ú r á k kölcsönhatása, illetve a pszichés h a b i t u s kialakítása szempont­ jából Vajdaságban szinte áttekinthetetlenül b o n y o l u l t helyzettel állunk szemben. A nemzetek és nemzetiségek községek szerinti eloszlását ala­ pul véve 's, h á t még, ha a községeket lebontjuk az emberi léptékkel mérhető élettérre, ahol a szocializáció végbemegy. A z etnikai a r á n y o k megfoghatatlan sokfélesége a lélektan szempontjából a z t jelenti, hogy ennyiféle a nemzeti és nemzetiségi k u l t ú r á k kölcsönhatásának feltétel­ rendszere, azaz elvileg ennyiféle „helyi sajátosság" volna megfigyelhető az együtt élő nemzetek és nemzetiségek lelkületében. O t t , a z o k b a n a közösségekben, ahol a nemzeti és nemzetiségi megoszlás több évtizedre visszamenőleg viszonylagos állandóságot m u t a t , talán — különlegesen érzékeny pszichológiai módszerekkel — k i m u t a t h a t ó k v o l n á n a k ezek a „helyi sajátosságok". Százszorta nehezebb feladatot jelentene ez a nagy migrációs körzetekben, például az ország legkülönbözőbb vidé­ keiről összesereglett embereknek o t t h o n t a d ó városokban, lakónegye­ dekben, v a g y a gyorsan felduzzasztott, nagy létszámú üzemekben. A sokféle „helyi sajátosságban" rejlő lehetséges „ k ö z ö s " vonások kiszűré­ se pedig végképp m e g o l d h a t a t l a n n a k t ű n ő feladat elé állítana b e n n ü n k e t . A z ún. „ P a n n o n kultúrjelleg", amit a Barjaktarovié a különböző szár­ mazású vajdasági lakosság lehetséges közös ismérveként említ, még az anyagi kultúra terén is csak a lakosság egy részére v o n a t k o z t a t h a t ó ma még. A z o k r a az őslakosokra, akiknél a hosszabb időn át való együtt­ élés egyáltalán lehetőséget nyújtott a tevékeny együttműködésre, a szo­ kások kölcsönös megismerésére és a kulturális értékek átvételére. D e ők, az őslakosok, csak egy részét képezik Vajdaság népességének. A z 1971-es népszámlálás adatai szerint például a lakosság összlétszámából csak 1 042 000 lakos, vagyis a népességnek csupán 53,4%-a lakott szülőhe­ lyén, míg a többiek máshonnan költöztek lakóhelyükre. Más szóval Vaj­ daság népességének számottevő része, kis híján csaknem fele, b e v á n d o r -

lónak vagy legalábbis félig-meddig idegennek t e k i n t h e t ő abban a k ö r ­ nyezetben, amelyben él. A két háború közti felmérés idején Vajdaság lakosságának még több mint háromnegyedét alkotják az őslakosok. Ezek zömében szerb, német, szlovák telepesek, a k i k szabad p a r a s z t k é n t költöztek ide, v a l a m i n t a kincstári b i r t o k o k r a telepített m a g y a r zsel­ lérek, illetve azok leszármazottai.* A második világháborút követő időszakban fellépő migrációs mozgások m á r - m á r népességvándorlásra emlékeztetnek. A vándornépesség több mint fele — 50,9 százaléka — a Szerb Köztársaság valamely községéből telepedett le Vajdaság területé­ re, 3 8 , 9 % - a más köztársaságból származik, 1 7 , 9 % - a az adott községen belüli helyváltoztatással került új lakhelyére, 2 , 3 % pedig külföldről, il­ letve ismeretlen helyről érkezett. Ez a n a g y m é r t é k ű migráció, amelyre éppúgy jellemző a lakosság köztársaságközi mozgása, mint a falvakból a városokba való áramlás, jelentősen befolyásolja a népek és nemzetisé­ gek életét, hiszen á l l a n d ó változást idéz elő gazdasági, szociális, k u l t u ­ rális téren, s nem utolsósorban a nemzetiségi összetétel tekintetében. Ebből a szempontból az elköltözés az új környezetbe épp olyan jelen­ tős, m i n t más lakosok tömegesebb odaköltözése, betelepedése valamely környezetbe. A z ország más vidékeiről Vajdaságba i r á n y u l ó spontán jellegű bevándorlást, illetve az ezt megelőző szervezett betelepítést, k ü ­ lönösen nagy jelentőségű demográfiai, gazdasági, szociális és kulturális jelenségnek tekinthetjük. A második világháborút megelőző években még viszonylag kevesen költöztek más köztársaságból Vajdaság területé­ re. Bácskába például évente 1335 személy, B á n á t b a ennél is kevesebb, 1125 fő. A második világháború éveiben a betelepülők száma Bácská­ ban 8200-ra, B á n á t b a n 4401-re növekszik. A legtömegesebb méretű be­ v á n d o r l á s mindjárt a háború u t á n alakult ki, tervszerű betelepítés révén. Csak az 1945—1948-as időszakban az ország különböző vidékeiről t ö b b mint 40 000 családot telepítettek le Vajdaság területén. A második világháború befejezése után ugyanis Vajdaság, részben kedvező termé­ szeti adottságainak, részben a gazdasági élet általános fejlettségének köszönhetően, Milán Bajié szavaival élve: „kifejezetten szívó hatást fej­ t e t t ki Jugoszlávia lakosságára", különösen a háború a l a t t letarolt or­ szágrészekben. A bánáti telepesek többsége Bosznia-Hercegovinából, szű­ kebb Szerbiából, Szlovéniából, Macedóniából és C r n a G o r á b ó l jött, összesen mintegy 11 000 család, s általában a volt német falvakba k ö l ­ töztek be. A későbbi ösztönszerű bevándorlás, amelynek hulláma 1 9 6 1 — 1965 k ö z ö t t tetőzött, amikor is évente átlag 10 878 személy települt Bá­ nát területére, m á r inkább a nagyobb városok, községközpontok lakos­ ságának a létszámát növelte. A bácskai telepesek H o r v á t o r s z á g b ó l (Titova Korenicából, Otocacból), Bosznia-Hercegovinából (Bugojnóból, G a ­ zinból, Nevesinjéből, D r v a r b ó l , Mrkonjic G r a d b ó l , Kljucból, Livnóból, D u v n ó b ó l , Bosanski Petrovacról) és C r n a G o r a különböző vidékeiről érkeztek, összesen 17 361 család. A likaiak Bácska nyugati-délnyugati részébe, Z o m b o r és P a l á n k a környékére telepedtek le, a crnagoraiak pe­ dig Bácska középső részére, Titoverbász környékére. A legmozgalma4

sabb betelepülési időszak Bácskában is 1961—1965 k ö z ö t t volt, amikor is évente mintegy 15 832 személy k ö l t ö z ö t t ide. E z t követően a betele­ pülés üteme mérséklődött. A Jugoszláv Enciklopédia a d a t a i szerint, a h o n n a n egyébként a fen­ ti a d a t o k is származnak, B á n á t lakosságának 45,26 százaléka betelepült, míg 54,74 százaléka őslakosnak tekinthető. A z őslakosok azokban a községekben, illetve helységekben élnek többségben, amelyekben a m á ­ sodik világháborút megelőző években nem éltek n a g y o b b számban né­ metek, m i n t például C s ó k a , Csernye, Törökbecse, Kovacica községek­ ben. A bánáti városokban, Pancsovát és Zrenjanint kivéve, az őslako­ sok m i n d e n ü t t többségben v a n n a k . A betelepülőknek egyébként csak mintegy negyede jött más szocialista köztársaságból, 57,31 % - u k Bácská­ ból, Szerémségből, v a l a m i n t Szerbia szűkebb területéről került az össze­ írás szerinti lakóhelyére, a többi pedig az a d o t t község más helységéből származik. Bácska lakosságának valamivel t ö b b mint a fele őslakos. Őslakos községnek tekinthető Kishegyes ( 8 2 % ) , P e t r ő c ( 8 0 % ) , A d a ( 7 5 % ) , t o v á b b á Zenta, Becse, K a n i z s a stb. Betelepült városnak tekint­ hető viszont Újvidék, ahol a betelepülők a r á n y a 6 7 % , A p a t i n ( 6 4 % ) , B á n á t b a n pedig P a n c s o v a (60,51) és Zrenjanin ( 5 1 , 1 6 % ) . A telepesek eltérő szokásokat, értékrendszert, h a g y o m á n y o k a t , visel­ kedési n o r m á k a t stb. h o z t a k m a g u k k a l , l á t t u k , az ország milyen vidé­ keiről. N e m eléggé feltárt, írja ezzel kapcsolatosan Barjaktarovic, hogy miként a l k a l m a z k o d n a k és viszonyulnak a telepesek a helyi lakosság­ hoz, a n n a k szokásaihoz, kultúrájához. Mivel az emberek általában hosszan megőrzik a szülőföldjükről m a g u k k a l h o z o t t szokásokat, k u l ­ turális sajátságokat, e n a g y a r á n y ú b e v á n d o r l á s m i a t t Vajdaság egészét tekintve a kulturális „kiegyenlítődés" f o l y a m a t a helyett i n k á b b a k u l t u ­ rális sokszínűség növekedéséről beszélhetünk. A kulturális kölcsönhatá­ sok feltételrendszere mindenképpen sokkal g y o r s a b b változáson ment keresztül, semhogy az, akármilyen h a l v á n y v o n á s o k k a l r u h á z h a t t a volna fel a vajdasági ember személyiségét. A közös vonások helyett ezért in­ k á b b a sajátosra, Vajdaság etnikai-kulturális tarkaságára kell figyel­ nünk. Népek

és nemzetiségek

területi

megoszlása

Vajdaság, a m i n t azt m á r hangsúlyoztuk, etnikailag t a r k a , v á l t o z a ­ tos k é p e t nyújtott történelmének minden időszakában. A legújabb be­ telepítési hullám, illetve a második világháborút k ö v e t ő nagyarányú migráció a népeknek, nyelveknek, vallásoknak, szokásoknak, mentalitá­ soknak ezt a bonyolult h a l m a z á t a r á n y a i b a n ugyan módosította, a né­ pi-nemzetiségi összkép tarkasága azonban nem sokat változott. A törté­ nelmi mozgások 21 féle népet, nemzetiséget, etnikai csoportot sodortak erre a tájra. E n n e k a mozgási, keveredési f o l y a m a t n a k különböző idő­ beli metszeteit és térbeli vetületeit tökrözik az 196l-es, az 1971-es és az 1 9 8 l - e s népszámlálások.

8

A z 1981-es népszámlálás a d a t a i szerint szerbek, m a g y a r o k , h o r v á t o k , szlovákok, r o m á n o k , crnagoraiak élnek itt nagyobb számban, Vajdaság össznépességének legalább 1%-át meghaladó a r á n y b a n . D e mellettük élnek még ruszinok, m a k e d ó n o k , cigányok, albánok, u k r á n o k , szlovének, m u z u l m á n o k , bolgárok, csehek, németek, oroszok stb. községenként el­ térő a r á n y b a n és jelentős létszámbeli különbséggel. A z összeírás szerint ismeretlen és egyéb nemzetiségű 1,43%, míg 8 , 1 3 % „jugoszlávnak" vallotta magát. Vajdaság egészét tekintve a szerb nemzetiségű lakosság a legszámot­ tevőbb, 5 4 , 5 4 % . A 44 község közül 22-ben 5 0 % fölötti többséget al­ kot, további 5 községben a lakosságon belüli s z á m a r á n y u k 8 0 % felett van. A magyarság Vajdaság lakosságának nem egészen 2 0 % - á t ( 1 8 , 9 2 % ) teszi ki. H é t községben 5 0 % fölötti többséget alkot, ezen belül 2 k ö z ­ ségben haladja meg a 8 0 % - o t . A s z l o v á k o k részvételi a r á n y a Vajdaság népességében 3 , 4 3 % , egy községben élnek 5 0 % - o t meghaladó többségben. A Vajdaságban élő többi nemzet és nemzetiség képviselői lakhelyi szétszórtságuk és lélek­ számuk m i a t t községi szinten sehol sem a l k o t n a k többséget. A fentiek alapján a r r a g o n d o l h a t n á n k , hogy amíg a nagyobb lélek­ s z á m ú szerbek, m a g y a r o k és szlovákok esetében a lakóhelyet illetően bizonyos tömörség figyelhető meg, a Vajdaság területén élő más nem­ zetekre és nemzetiségekre i n k á b b a szétszórtság jellemző. E z a felté­ telezés azonban, bár nem teljesen a l a p t a l a n , mégsem egészen pontos. P o n ­ tosításra szorul egyfelől azért, m e r t a szétszórtság v a g y heterogenitás Vajdaság szintjén a szerbekre, m a g y a r o k r a és szlovákokra v o n a t k o z ó a n is érvényes, amennyiben a lakóhely szerinti relatív etnikai tömörség elle­ nére valójában a t a r t o m á n y n a k m i n d a 44 községében élnek. A Vajda­ ság területén élő nemzetek és nemzetiségek tehát, kisebb vagy nagyobb lélekszámban, de minden községben képviseltetik m a g u k a t . (Ez alól legfeljebb olyan kivételek a d ó d n a k , mint például Csernye, ahol az 1981-es népszámlálás idején történetesen nem élt egyetlen ruszin sem, noha az 1971-es népszámlálási a d a t o k még feltüntetnek h á r o m főt. Vagy ilyen kivételnek számít Temerin, ahol az 1981-es népszámlálás nem re­ gisztrált egyetlen r o m á n t sem.) Másfelől a községi szinten 50 száza­ lékos fölötti többséget nem alkotó nemzetiségek szétszórtságára, hete­ rogenitására v o n a t k o z ó állítás is pontosításra szorul, mert ezeknek a nemzetiségeknek egy része, pl. a r o m á n o k , szlovákok, olyan községek területén él, amelyekben más nemzetek vagy nemzetiségek részvételi a r á ­ nya sem éri el az 50 százalékot, vagyis egyik sem alkot többséget. Ezek­ ben a vegyes lakosságú községekben az arányosabb eloszlás miatt a sze­ rényebb lélekszám is bizonyos fokú „tömörséget" képvisel; a közéleti tevékenység és a nyelvhasználat szempontjából mindenképpen kedvező feltételt jelent. 6

A nemzetek és nemzetiségek területi megoszlásáról alkotott kép azonban t o v á b b módosul, ha községek helyett a lakosság települések sze-

n n t i megoszlását vesszük alapul. Települések szintjén a lakosság nemzeti összetétel szerinti tömörülése sokkal kifejezettebb, mint községi szinten. A szerb lakosság esetében a helyzet a következő. A Vajdaságban élő 1 106 320 főből 987 364 olyan településeken él, amelyekben többsé­ get a l k o t n a k a szerbek. Más szóval a szerbségnek mintegy 90 százalé­ ka ( 8 9 , 2 4 % ) él többségi helyzetben. A települések szerinti megoszlásiban jelentősebb a tömörülés a m a ­ gyarok esetében is. A m í g községi szinten a m a g y a r s á g 5 6 , 2 2 % - a él többségi helyzetben, települések szintjén ez mintegy 70 százalékra (69,07%) nő. A m a g y a r o k Vajdaság 79 településén a l k o t n a k többséget, az összlétszámból, 383 715 főből 265 064 erre a 79 településre t ö m ö r ü l . Más nemzetek és nemzetiségek esetében a községek és települések sze­ rinti megoszlás közti különbség t a l á n még kifejezettebb. A vajdasági szlovákság községi szinten például csak k é t községben, Bački P e t r o v a con (Petrőcön) és Kovacicán alkot többséget. A teljes populációt jelen­ tő 69 581 főből 24 840, vagyis a szlovákok 3 5 , 6 9 % - a él e két község területén. Települések szintjén viszont a szlovákok 19 településen v a n n a k többségben, összesen 53 518 fő, azaz a szlovákság 76,91 százaléka v a n többségi helyzetben. A román, ruszin, m a k e d ó n , h o r v á t , crnagorai nemzetiségű személyek községi szinten sehol sem a l k o t n a k többséget. Települések szintjén m á r más a helyzet. A r o m á n o k 21 településen a l k o t n a k többséget. A v a j d a ­ sági románság 5 6 , 3 6 % - a — a 47 239 főből 26 628 él ezen a 21 telepü­ lésen. A ruszinok 3 településen v a n n a k többségben. A Vajdaságban élő 19 307 ruszinból 8269 ( 4 2 , 8 2 % ) fő él többségi helyzetben. A h o r v á t o k 18 településen a l k o t n a k többséget. A Vajdaságban élő 108 630 h o r v á t közül 19 709 fő ( 1 8 , 1 4 % ) él ezeken a településeken. A m a k e d ó n o k egy településen a l k o t n a k többséget. A Vajdaság területén összeírt 18 634 m a ­ kedónból 4038 fő ( 2 1 , 6 7 % ) él többségi helyzetben. A c r n a g o r a i a k két településen a l k o t n a k többséget 3760 fővel. Mivel Vajdaság területén 43 413 crnagorai nemzetiségű személy él, így mindössze 8,66 százalékuk van települések szintjén többségi helyzetben. A m i n t a fenti adatokból láthatjuk, a nemzetiségek: m a g y a r o k , r o m á ­ nok, szlovákok, ruszinok — települések szerinti tömörülése 42 és 70 százalék k ö z ö t t v a n , ami objektív lehetőséget kínál a nemzetiségi jogok érvényesítésére, az a n y a n y e l v h a s z n á l a t á r a a hivatali és m i n d e n n a p i érintkezésekben, a k ö z o k t a t á s megszervezésére, v a l a m i n t az etnikai-kul­ turális sajátosságok megőrzésére. Községi szinten, mivel így a tömörülés kisebb, a nemzetiségi jogok érvényesítése és a sajátos szükségletek kielé­ gítése objektíve több nehézségbe ütközik. Ezért ezen a szinten a t ö b b ­ ségi döntés helyett a nemzeti és nemzetiségi érdekeket és szükségleteket tiszteletben t a r t ó , az etnikai-kulturális sajátosságokat m é l t á n y l ó önigaz­ gatói megállapodásokra v a n szükség, amelyek a g y a k o r l a t b a n is kifeje­ zésre kell hogy juttassák nemzeti egyenjogúságra v o n a t k o z ó politikánk elveit. A lakosság nemzetek és nemzetiségek szerinti eloszlásának községi

szintű és települések szerinti elemzése mellett célszerű figyelmet szentel­ n ü n k Vajdaság etnikai összetételének a községeknél nagyobb tájegységek v o n a t k o z á s á b a n is. M á r csak azért is, m e r t pl. B á n á t , Bácska és Szerémség nemcsak az egyes nemzetek és nemzetiségek v o n a t k o z á s á b a n , h a ­ nem attól függetlenül is, sajátos kulturális egységet alkot, eltérő tör­ ténelmi t a p a s z t a l a t o k hordozója. D e jelentős eltérés figyelhető meg a nemzeti összetétel tekintetében is: más az etnikai kevertsége Bácskának, mint B á n á t n a k , és megint más Szerémségnek. E z az eltérés részben e tájegységek földrajzi fekvésének, sajátos történelmének, az egyes nemze­ tiségek anyaországai közelségének, a volt O s z t r á k — M a g y a r M o n a r c h i a különböző vidékeiről és E u r ó p a más részeiről v a l ó régebbi keletű, v a ­ l a m i n t a második világháborút k ö v e t ő újabb keletű betelepítéseknek, il­ letve spontán bevándorlásnak a k ö v e t k e z m é n y e . Legszámosabbak Bácskában, B á n á t b a n és Szerémségben is a szerbek, a lakosságon belüli s z á m a r á n y u k a z o n b a n különböző. Bácskában az össz­ lakosság 4 3 , 7 % - a , B á n á t b a n 6 5 , 4 % - a , Szerémségben pedig 7 5 , 3 % - a szerb. Szerémségben és K ö z é p - B á n á t b a n nagy, összefüggő területet népesítenek be, míg más helyen más nemzetiségű lakosság is közbeékelődik. Vajdaság nagy tájegységei szerint a magyarság még egyenlőtlenebb megoszlást m u t a t . A vajdasági m a g y a r o k zöme, 7 3 , 8 % - a , Bácskában él, ahol 32,44 százalékát teszi ki az össznépességnek. Bánátban a m a g y a r o k a r á n y a 1 5 , 4 7 % . A vajdasági magyarság 2 4 , 3 % - a él itt. Szerémségben a m a g y a r o k népességen belüli s z á m a r á n y a mintegy 2 % , a vajdasági m a ­ gyarság 1,9%-a él itt. A vajdasági h o r v á t o k jelentős többsége szintén Bácskában él. A z össz­ népességen belüli s z á m a r á n y u k 9 , 6 % , ez a szám azonban a h o r v á t o k 7 1 , 7 % - á t jelenti. Észak-Bácskában és a D u n a mentén tömörülnek erő­ sebben, míg K ö z é p - és Kelet-Bácska területén, a Tisza mentén csak el­ enyésző számban élnek. Szerémségben is jelentős számú h o r v á t lakik, főként Szerémség nyugati, középső és északkeleti részein. A vajdasági h o r v á t o k 2 2 , 6 % - a él itt. B á n á t b a n viszont szórványosan l a k n a k csak, az össznépességen belüli s z á m a r á n y u k 1,18%. A h o r v á t o k 5 , 7 % - a él itt, legszámosabban Dél-Bánát Belgrád felé eső területein. A h o r v á t o k u t á n szlovákok ( 3 , 8 0 % ) , crnagoraiak ( 3 , 2 4 % ) és ruszi­ nok ( 1 , 7 3 % ) élnek még Bácskában az össznépesség 1%-át meghaladó a r á n y b a n , míg B á n á t b a n a m a g y a r o k u t á n s z á m a r á n y u k a t tekintve a r o m á n o k következnek 7 , 4 2 % - k a l , majd a szlovákok 3 , 3 3 % - k a l és a macedónok 1,90%-kal. A szlovákok legfőbb tömörülési területe a D u ­ na-mellék (Dél-Bácskában, illetve Észak-Szerémségben), Sid környéke Szerémségben, Bácskában pedig H ó d s á g körzete. A bánáti szlovákok zöme K ö z é p - B á n á t b a n , KovacSica és Zrenjanin község területén él, de je­ lentős számban l a k n a k D é l - B á n á t b a n , P a n c s o v a környékén is. A r o m á n o k csaknem teljes létszáma — 93,3 százaléka — D é l - és K ö z é p - B á n á t területére koncentrálódik, 6 , 3 % - a Bácskában él, míg Sze­ rémség egy-egy községében csak n é h á n y r o m á n család fordul elő. A crnagoraiak jelentős része — csaknem fele — Közép-Bácska terü7

létén: Titoverbász, Kishegyes, K u l a , Újvidék v o n a l á n él. B á n á t b a n P a n csova község területén élnek n a g y o b b számban. A ruszinok 5 7 % - a szintén Közép-Bácskában, K u l a és Titoverbász községek területén él. Jelentős számban l a k n a k még a zsablyai és az újvidéki községekben is, v a l a m i n t Szerémségben Sid és Sr. Mitrovica környékén. Miután nagy v o n a l a k b a n áttekintettük Vajdaság népeinek és nemze­ tiségeinek területi elhelyezkedését, vessünk még egy pillantást a t a r t o ­ m á n y m a g y a r ajkú népességére. H a szemügyre vesszük a m a g y a r népesség községenkénti százalékos a r á n y á t , h a t — egymástól éles h a t á r v o n a l l a l el nem v á l a s z t h a t ó — et­ nikai körzetet k ü l ö n í t h e t ü n k el. ö t kisebb népességű Tisza menti községben: Kanizsán ( 8 7 , 3 4 % ) , Z e n tán ( 8 2 , 0 3 % ) , A d á n ( 7 8 , 1 9 % ) , Csókán ( 5 8 , 8 2 % ) , Becsén ( 5 8 , 2 6 % ) , v a l a m i n t T o p o l y á n ( 6 8 , 9 0 % ) , és Kishegyesen ( 6 2 , 4 5 % ) , a magyarság részvételi a r á n y a meghaladja az 50 százalékot. E n n e k a 7 községnek a területén 144 850 m a g y a r él, a vajdasági magyarság 37 százaléka. További négy községben, S z a b a d k á n ( 4 6 , 0 2 % ) , Temerinben ( 4 4 , 6 6 % ) , T ö r ö k k a n i z s á n ( 3 7 , 3 3 % ) és Szenttamáson ( 2 8 , 5 4 % ) a m a g y a r nemze­ tiségűek a r á n y a , nem éri el ugyan az 50 százalékot, létszámuk miatt azonban (92 043 fő) a magyarság jelentős része, mintegy negyede — 2 3 , 9 9 % - a — mégis e k o m m u n á k területére koncentrálódik. A z említett 11 község együtt a vajdasági m a g y a r o k földrajzi m a g ­ ját képezi, amennyiben ebben a jellegzetes ék alakú, északról dél felé haladva, Vajdaság közepéig benyúló etnikai körzetben lakik a m a g y a ­ r o k n a k több mint a fele — 61,74 százaléka — , az 1981-ben összeírt 383 717 főből 236 893. K ö z é p - B á n á t körzetében, v a l a m i n t a D u n a mentén, K u l a , Z o m b o r és A p a t i n községekben a m a g y a r o k össznépességen belüli a r á n y a 10—25 százalék k ö z ö t t v a n . B á n á t 9 községében él a magyarság 1 6 , 3 7 % - a , összesen 62 819 fő. A legtöbb Zrenjanin (20 185) és K i k i n d a ( 1 1 6 1 5 ) község területén lakik, de számottevőek Törökbecsén (7176) és Begaszentgyörgyön (6220) is. Z o m b o r , A p a t i n és Kula községek területén 30 397 m a g y a r nemzetiségű él, a vajdasági magyarság 7,92 százaléka. E községek területén egyébként más nemzetek és nemzetiségek sem h a ­ ladják meg az 50 százalékos többséget. Dél-Bácska öt községében, Újvidék ( 9 , 4 6 % ) , Verbász ( 8 , 6 8 % ) , Bács ( 8 , 2 9 % ) , Titel ( 7 , 5 0 % ) , H ó d s á g ( 6 , 8 2 % ) k o m m u n á k b a n , Szerémség­ ben, Ürögön ( 8 , 7 1 % ) , v a l a m i n t D é l - B á n á t b a n , Versec ( 6 , 6 3 % ) és P a n csova ( 5 , 1 9 % ) községben a m a g y a r nemzetiségűek lakosságon belüli szám­ a r á n y a 5 — 1 0 % k ö z ö t t v a n . E 8 község területén 45 121 m a g y a r él, a vajdasági magyarság 1 1 , 7 6 % - a . Legszámottevőbbek Újvidéken, ahol 24 383 fő él. ö t szerémségi községben, továbbá Zsablyán, Bácspalánkán, v a l a m i n t D é l - B á n á t b a n , A l i b u n á r és Fehértemplom területén a magyarság szám-

a r á n y a 1—5% százalék k ö z ö t t v a n . E kilenc község területén 8348 m a g y a r lakik, a vajdasági magyarság 2,18 százaléka. É s végül a vajdasági m a g y a r o k n a k nem egészen 1%-a négy olyan község területén él, amelyen belül nem éri el a lakosság 1 százalékát. A m a g y a r nemzetiség községenkénti százalékos megoszlása alapján megállapítható, hogy a magyarság 8 6 % - a Észak-Bácska, illetve Északés K ö z é p - B á n á t 23 községében, a v i s s z a m a r a d ó 1 4 % pedig Vajdaság további 21 községében él. A magyarság jelentős többsége tehát viszony­ lag összefüggő területen él. E z a terület azonban a valóságban kevésbé tekinthető k o m p a k t egységnek, mint ahogyan azt a községekre v o n a t ­ kozó statisztikai a d a t o k érzékeltetik. A valóságban inkább etnikai szi­ getekről lehetne beszélnünk, kivéve a Tisza mentét, illetve a m a g y a r ­ ság jelzett ék alakú etnikai körzetét.

Migrációs

folyamatok

Vajdaság népességének az általunk csak főbb k ö r v o n a l a i b a n vázolt területi megoszlása alapvonásaiban m á r a török hódoltságot követő betelepítések során kialakult. A két világháborút követő újabb nagy betelepülési hullám, v a l a m i n t a n a g y m é r t é k ű belső migráció: a falusi, mezőgazdasági népesség városokba, nagyobb ipari k ö z p o n t o k b a való áramlása, t o v á b b formálta, egyik helyen fellazította, a másik helyen ismételten feltöltötte a népi-nemzetiségi területi súlypontokat. Bár n a p ­ j a i n k b a n a bevándorlás üteme csökkent és a migráció á r a d a t a , az ipari körzetek munkaerővel v a l ó telítődésével valamelyest lecsillapodott, Vajdaság néprajzi térképe szüntelenül változik. H o g y milyen ütemű, mértékű és irányú volt ez a mozgás, s hogy ma, a viszonylagos „meg­ á l l a p o d á s " k o r s z a k á b a n ezen a téren h á n y a d á n is állunk, azt az 1 9 9 1 ben esedékes újabb népszámlálásig nehéz volna megmondani. A n a g y népességvándorlással kapcsolatosan egyébként két, egymás­ n a k látszólag ellentmondó nézet tartja magát. A z egyik elképzelés sze­ rint az erős népmozgások legjellemzőbb sajátossága a népi-nemzetiségi súlypontokról v a l ó szétáramlás, a k o m p a k t népi-nemzetiségi szigetek fellazulása, amely hosszabb t á v o n a népesség elvegyülését eredményez­ né. A másik elképzelés szerint a migrációs folyamatok sokkal inkább a nópességtömörülés irányába m u t a t n a k . Sem az egyik, sem a másik folyamat nem vajdasági sajátosság, h a n e m jellemző az egész o r s z á g r a , sőt az egész fejlődő világra. K ö n n y e n lehetséges, hogy egyidejűleg m i n d ­ két folyamat jelen v a n , azok ütemétől, mértékétől függően azonban, hol az egyik, hol a másik látványosabb. Á m hogy a népességi-területi meg­ oszlás e folyamatok kölcsönhatásának eredményeként végső összege ződésében mit eredményez, hogy egyes népek, nemzetiségek, illetve t á r ­ sadalmi rétegek, tájegységek, települések milyen erős eróziónak v a n n a k kitéve, arra v o n a t k o z ó a n nem rendelkezünk megfelelő demográfiai k i ­ m u t a t á s o k k a l . A nagyobb mozgások érzékeltetésére azonban a tíz éven-

ként megismétlődő népszámlálási a d a t o k összevetése is lehetőséget kínál, s t é m á n k szempontjából ezeknek a mozgásoknak a tudomásulvétele is elegendő. H a az 1971-es és 1981-es népszámlálás eredményeit összevetjük a nemzetek és nemzetiségek megoszlása szerint, két sajátos jelenségre fi­ gyelhetünk fel: a nemzeti h o v a t a r t o z á s szerinti tömörülésre, és az egyes népek, nemzetiségek létszámcsökkenésére. Települések, még inkább he­ lyi közösségek szintjén, a nemzetek és nemzetiségek területi megoszlását bizonyos tömörülés mindig is jellemezte. A z 1981-es népszámlálás t ü k ­ rében ez a tendencia még i n k á b b kifejezésre jut, melynek alapján a k á r a tömörülés fokozódásáról is lehetne beszélnünk. H a d d érzékeltessük ezt a f o l y a m a t o t a magyarság esetével. H a a két népszámlálás a d a t a i t összevetjük, azt látjuk, hogy a területi-etnikai tömörülés fokozódott, a n n a k ellenére, hogy a magyarság lélekszáma és a községek össznépes­ ségen belüli a r á n y a (St. P a z o v a kivételével, ahol a korábbi 118 fő he­ lyett, 1981-ben 139 m a g y a r ajkú élt) m i n d e n ü t t csökkent. 1971-ben a vajdasági magyarság 54 százaléka élt olyan községek területén, ahol egyúttal többséget a l k o t o t t . E z az a r á n y 1981-re 56,22 százalékra növe­ kedett. Még érzékelhetőbb ez a változás a z o k b a n a községekben, ame­ lyekben egyetlen nemzet v a g y nemzetiség képviselői sem haladják meg az 50 százalékos többséget. E községekben a m a g y a r o k korábbi 7,5 százalékos részvételi iránya 13,6 százalékra növekedett. A z o k b a n a k ö z ­ ségekben viszont, amelyekben a m a g y a r nemzetiségű lakosság kisebbsé­ get alkotott, illetve m á s nemzetek és nemzetiségek képviselői meghalad­ ják az 50 százalékos többséget, 8,4 százalékos csökkenés figyelhető meg. Települések szintjén az etnikai tömörülés még kifejezettebb, a je­ lenség érzékeltetéséhez azonban ilyen részletekbe menő elemzésre nincs szükségünk itt. 8

A létszámcsökkenés márcsak az imént jelzett tendenciából kifolyó­ lag sem lehet arányos minden községben. Általános érvényű megállapí­ tásnak tűnik, hogy azokban a községekben, amelyekben valamely nem­ zetiség létszáma jelentős, többséget alkot, v a g y más etnikai csoport képviselői sem haladják meg az 50 százalékos többséget, a létszámcsök­ kenés mérsékeltebb, míg ahol a magyarság össznépességen belüli szám­ a r á n y a kisebb, a létszámcsökkenés mértéke is jelentősebb. E z más et­ nikai csoportokra v o n a t k o z ó a n is érvényes. A gyér létszám, a szétszórt­ ság, az á l l a n d ó migráció az asszimilálódást erősíti, míg relatív magas létszám v a g y bizonyos fokú koncentrálódás mellett az etnikai közössé­ gek t a r t ó s a n megőrzik identitásukat és nemzeti karakterjegyeiket. E n ­ nek ellenére a létszámcsökkenés nem a r á n y o s az itt élő népek és nem­ zetiségek esetében. A m í g egyes etnikai közösségeknél nagyobb mérvű csökkenés figyelhető meg, más népeknél az etnikai erózió kisebb, mi több, gyarapodás, létszámnövekedés figyelhető meg. A z 1971-es népszámlálási a d a t o k h o z viszonyítva lélekszámukat, és Vajdaság össznépességén be­ lüli s z á m a r á n y u k a t tekintve csökkenés figyelhető meg a h o r v á t o k n á l (Index 1971/81 = 78,40), szlovéneknél (80,38), r o m á n o k n á l (89,15), m a -

g y a r o k n á l (90,53), szlovákoknál (95,58), ruszinoknál (96,01), v a l a m i n t az u k r á n o k n á l (99,58), míg számszerű és százalékos növekedés jellemzi a r o m á k a t (cigányokat) (255,63), m u z u l m á n o k a t (145,40), a l b á n o k a t (122,97), c r n a g o r a i a k a t (119,21), m a c e d ó n o k a t (112,74) és a szerbeket (101,58). A m i n t látjuk, elsősorban az őslakosok lélekszáma csökkent, míg a b e v á n d o r l ó k é növekedett. Kivételt ez alól talán csak a szerbek jelentenek, amennyiben 1 7 1 8 8 fővel g y a r a p o d t a k az 1971-es lélekszám­ hoz képest. Valószínű azonban, hogy a szerb nemzetiségű vajdasági ős­ lakosokat valójában u g y a n o l y a n mérvű létszámcsökkenés jellemzi, mint a velük régebb óta együtt élő népeket és nemzetiségeket, az újonnan betelepülők azonban ellensúlyozzák ezt a csökkenést. H o g y milyen tényezőkben kell keresnünk a létszámcsökkenés okát, nehéz volna pontosan megválaszolni. Tény, hogy nem valamilyen új keletű jelenséggel állunk szemben, hiszen az 1971-es népszámlálási ada­ tok az 1961-eshez viszonyítva m á r ugyanezt a folyamatot jelzik (lásd 1. t á b l á z a t ) . Kétségtelen u g y a n a k k o r , hogy az 1971 és 1981 közötti idő­ szakban a csökkenés egyes nemzetek és nemzetiségek esetében draszti­ kusabb formát ölt. Így például a h o r v á t o k száma 29 931 fővel, a m a ­ gyaroké 40 151-gyel csökkent, míg az előző tízéves időszakban a csök­ kenés a h o r v á t o k esetében 6780, a m a g y a r o k n á l pedig 18 695 fő volt. H ú s z év átlagát alapul véve a legnagyobb a r á n y ú létszámcsökkenés a h o r v á t o k n á l következett be. Lélekszámuk mintegy negyedével — 2 5 , 2 6 % - k a l — csökkent. A h o r v á t o k a t követően a románok számará­ n y a csökkent legjelentősebben, 1 7 , 5 % - k a l , majd a m a g y a r o k é 1 3 , 3 % kal, a szlovákoké 5 , 7 6 % - k a l , s végül a ruszinoké 3 , 9 9 % - k a l . Ezeknek a demográfiai változásoknak nyilvánvalóan sokféle össze­ tevőjük v a n . A z alábbiakban mi csak h á r o m tényező szerepével fog­ l a l k o z u n k : a natalitással, a külföldi munkavállalással és az identitás­ váltással. Vajdaság népességének természetes változása, natalitása és mortali­ tása, jelentős mértékben különbözik az ország m á s vidékeitől. A m á ­ sodik világháború után kialakult helyzet átfogó elemzésére Milán BaA lakosság nemzetek és nemzetiségek szerinti megoszlása 1961-ben, 1971-ben és 1981-ben' 1. tibiázat Népek,^ nemzetiségek Szerb Magyar Horvát Szlovák Román Crnagorai Ruszin

Népességszám 1961

1971

1 017 717 442 561 145 341 73 830 57 259 34 782

1 081132 423 866 138 561 72 795 52 987 36 416 20 109

—

Szerkezet 1981 1 106 320 383 715 108 630 69 581 47 239 43 413 19 307

1

1961

1971

1981

54,86 23,86 7,84 3,98 3,09 1,88

55,96 21,71 9,06 3,71 2,72 1,90 1,04

54,54 18,92 5,36 3,43 2,33 2,14 0,95

—

jic tett kísérletet a népesség egészére v o n a t k o z ó érvénnyel, vagyis nem­ zetiségekre való bontás nélkül. Vajdaság természetes szaporodására Ba­ jié két időszakot különböztet meg. Közvetlenül a háború után, az 50es évek elejéig-közepéig t a r t o t t az első szakasz, melyet a natalitás és mortalitás egyaránt magas foka jellemez. A természetes szaporodás mutatószámai ebben az időszakban viszonylag magasak, a lakosság k o r ­ összetételében a fiatalok magas százalékarányban szerepelnek, míg a közép- és idősebb életkorúak létszáma viszonylag alacsony volt. A z 50-es évek közepétől kezdődő második szakaszban ezzel éppen ellen­ tétes tendenciák érvényesülnek. A natalitás és mortalitás foka egyaránt csökken. „A természetes szaporodás viszonyszáma az 1950. évi 11,6-ról 1971-ben 3 - r a " , azaz e g y h a r m a d á r a esik vissza, s ezzel Vajdaság a népesség természetes szaporodásának fokát tekintve Jugoszláviában az utolsó helyre kerül, de világviszonylatban is a legalacsonyabbak közé tartozik. Ennek megfelelően a lakosság korösszetétele is jelentősen mó­ dosul. A fiatal korosztályok a r á n y a fokozatosan csökken, a közép- és idős korúak létszáma viszont állandóan növekszik. A születések száma Vajdaságban azóta is állandóan csökken, s a lakosság fokozatos elöre­ gedése figyelhető meg. Bajié m á r az 1971-es népszámlálási eredmények mutatószámai a l a p ­ ján jelzi, hogy Vajdaság lakossága „a maga természetes fejlődésében megközelítette a kritikus p o n t o t , a m i k o r az élve születettek száma ki­ egyenlítődik a halálozások s z á m á v a l " . A két népszámlálás közti idő­ szakban, 1971 és 1981 között a természetes szaporulat t o v á b b csökkent, 3,2-ről 2-re, s ezzel az élveszületések száma az elhalálozottak száma alá esik. Tulajdonképpen m á r az 1971-es népszámlálás idején is voltak olyan községek, amelyekben a természetes szaporodás e l m a r a d t a bio­ lógiai újratermelődés szintjétől, és a népesség lassú fogyása volt meg­ figyelhető. Az 1961/71-es a d a t o k összevetése alapján Apatin (—1,5), Bácspalánka (—2,3), B á í k i P e t r o v a c (—5,4), Kishegyes (—9,1), Csóka (—6) ilyen községeknek bizonyultak. Mivel a természetes szaporodás rendkívül alacsony már hosszabb idő óta, Vajdaság demográfiai összetétele mind kedvezőtlenebbé válik. A lakosság strukturális megoszlásán belül növekszik az idősebb korosz­ tályok a r á n y a . 1971-ben az idős korosztály a lakosság 1 0 % - á t tette ki, 1981-ben s z á m a r á n y a 1 1 , 3 % - r a növekedett. A lakosság elöregedése egyik legsúlyosabb szociális-demográfiai problémánk forrása. Tulajdonképpen a háború után kialakult, és az 50-es évek közepéig t a r t ó kedvezőbb korösszetétel és magas fokú natalitás sem az őslakos­ ság megváltozott magatartásával, sajátos lelkiállapot változásával ma­ g y a r á z h a t ó , hanem a m á r jelzett gazdasági és politikai események k ö ­ vetkezménye. A betelepített lakosság magasabb fokú natalitással k a p ­ csolatos n o r m á k a t hozott magával, amelyek azonban fokozatosan a vajdasági őslakosság születésszabályozási tendenciáihoz igazodtak. A na­ talitás emelkedéséhez természetesen hozzájárult az is, hogy a háború befejeztével a házasságkötések száma gyorsan emelkedett, s hogy a 10

11

háború a l a t t egymástól elszakított h á z a s t á r s a k n a k alkalmuk nyílott a — k o r á b b a n szükségképpen elodázott — családlétszám bővítésére. Ezek a lakosság természetes s z a p o r o d á s á n a k a fokát átmenetileg megemelő tendenciák később elvesztik jelentőségüket, és ellenkező tendenciák kez­ denek érvényesülni. A z újonnan letelepített lakosság nemcsak, hogy át­ veszi az őslakosságtól a születésszabályozás és családtervezés itteni sa­ játosságait, hanem megnövekszik a válások száma is, ami szintén ked­ vezőtlenül h a t vissza a természetes szaporodásra. Ráadásul a születés­ szabályozás és családtervezés meghatározó modelljévé m i n d i n k á b b az „ e g y k e " válik, azaz mind több család elégszik meg egy gyermekkel. U g y a n a k k o r Vajdaság a válások s z á m á t tekintve is országos csúcsot t a r t . Eme változások következtében Vajdaság lakossága az országban a legidősebb. Míg Jugoszlávia összlakosságának átlagéletkora 1961-ben 28,2 év, Vajdaságban m á r 30,6 év volt, ami 1971-re 33,2 évre emel­ kedett. A lakosság elöregedésének intenzitása szempontjából az egyes nem­ zetek és nemzetiségek k ö z ö t t n y i l v á n v a l ó a n t a p a s z t a l h a t ó a k v o l n á n a k bizonyos eltérések, erre v o n a t k o z ó a n azonban nem rendelkezünk a d a ­ t o k k a l . K é t sajátos körülmény mégis bizonyos következtetésekre kínál m ó d o t ebből a szempontból. A z egyik az, amire R u ž a Petrovié figyel­ meztet. Nevezetesen, hogy a „lakosság elöregedésének folyamata szem­ pontjából különösen a mezőgazdasági lakosság hirtelen elörege­ dése" játszik meghatározó szerepet. Ebből a szempontból Vaj­ daság mezőgazdasággal foglalkozó etnikai közösségei érintet­ tek elsősorban. Másfelől az egyes községek természetes sza­ porodását jelző viszonyszámok alapján is következtetni le­ het az o t t túlsúlyban levő etnikai közösségek elöregedésének ütemére. Tekintettel azonban arra, hogy Vajdaság lakosságát összessé­ gében is a regresszív biológiai típusú népek közé lehet sorolni — a m e n y nyiben világviszonylatban is itt a legalacsonyabb az élveszületettek s z á m a r á n y a — , a helyi és etnikai különbségek k i m u t a t á s á n a k nincs nagy jelentősége. A másik tényező, ami nagymértékben hozzájárulhatott a népesség csökkenéséhez, a külföldi m u n k a v á l l a l á s . Vajdaság népeinek és nemzetiségeinek külföldre való migrációjára valamivel később került sor, mint Jugoszlávia más vidékein. E folyamat kezdetét az 1965-ös társadalmi és gazdasági reform idejére tehetjük. ,,A maximális gazdaságosságra és termelékenységre való törekvés k ö ­ vetkeztében nemcsak falun jelentkezik káderfelesleg, hanem az iparban is tartalékok m u t a t k o z n a k . A reform — amelyet a gazdasági fejlett­ ségnek azon a fokán vezettek be, amely 500—600 dollárt biztosított fe­ jenként — szigorú gazdasági k r i t é r i u m a i t a l k a l m a z v a lehetetlen volt m u n k á t biztosítani a munkaképes összlakosság részére, de még azok számára is, akik bármilyen m u n k á t elvállaltak v o l n a " — írja erről az időszakról a vajdasági dolgozók külföldre való migrációs folyamatát elemző t a n u l m á n y á b a n Čedomir T o r b i c a . 12

18

A z extenzívről az intenzív gazdálkodásra való áttérés időszakában Vajdaságban is nagyszámú volt a fiktív foglalkoztatottak száma. A z iparban és a mezőgazdaságban is k i m u t a t h a t ó a n jelen volt a m u n k a ­ nélküliek tömege, akiknek m á r nem a d ó d o t t lehetőségük az iparban vagy a gazdaság más szektoraiban elhelyezkedni. Vajdaság ipara a reformot követően még a meglévő foglalkoztatottsági szintet sem t u d t a t a r t a n i , nemhogy abszorbeálhatta volna a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő-felesleget. Még 1972-ben is a gazdasági tevékenységekben ke­ vesebb foglalkoztatott volt, mint 1965-ben, a reformidőszak elején. E b ­ ben a helyzetben a külföldi munkavállalás „biztosítószeleppé" válik Vajdaság számára is, amennyiben a tömeges külföldi munkavállalás csökkentette a foglalkoztatottság növelésére irányuló nyomást, és meg­ gátolta, hogy a munkanélküliség még nagyobb méreteket öltsön. Vaj­ daság a k t í v lakosságának gazdasági struktúrája kedvezőtlen. A t a r t o ­ m á n y az ország más vidékeivel összevetve erősen agrárjellegű, amiből a k k o r is, később is, a munkaerő-felesleg mellett más problémák — ked­ vezőtlen hitelpolitika, központi árszabályozás stb. — is jelentkeztek. Jugoszláviából főként mezőgazdasági dolgozók kerültek külföldre, 50 százalékuk az agrárnépességből tevődött össze. Vonatkozik ez Vajda­ ságra is, ahol azonban ekkor még a családi magánbirtok ideiglenesen megköti a munkaerő-felesleget (a mezőgazdasági termelők Vajdaságból csak 2 6 % - b a n vesznek részt a külföldre kerülők népességében), ami ál­ tal „agrártúlnépesedés" lép fel, és a termelékenység jelentős mértékben csökken. A legtöbb dolgozó 1969—70-ben került külföldre. E két év alatt — az 1960-tól 1971-ig — t a r t ó időszakon belül verbuválódik a vendég­ munkások 60 százaléka. A gazdasági kivándorlás üteme a következő három évben is magas (lásd 2. táblázat), 1974-től azonban az energia­ válság o k o z t a megrázkódtatások miatt a külföldre t á v o z ó k száma, a befogadó országok politikája miatt, erősen csökken. 1974-től, amikor is az N S Z K , majd példáját követve D á n i a , Franciaország, Belgium, H o l ­ landia, Svédország stb. „lelassítják a bevándorlási folyamatot és meg­ nehezítik az elhelyezkedési lehetőséget az Európai Gazdasági Közössé­ gen kívüli államokból érkező m u n k a e r ő számára, a külföldre való mig­ ráció gyakorlatilag megszűnik, illetve szórványossá válik. És mérsékelt formában bár, de megindul a visszatérés. P o n t o s a b b a n : ettől az idő­ ponttól kezdve m á r többen térnek vissza, mint amennyien külföldre távoznak. Amellett, hogy csökkent a külföldi elhelyezkedés lehetősége más k ö ­ rülmények is hozzájárultak ehhez a változáshoz. Megnövekedett az itt­ honi foglalkoztatottak száma, sokan m á r elegendő tőkét h a l m o z t a k fel a hazatéréshez, különböző társadalompolitikai meggondolásokból szigo­ rúbb ellenőrzés alá került a külföldi munkavállalás, megkísérelték sza­ bályozni és i r á n y í t a n i a migrációs folyamatot stb. E z utóbbi intézke­ désnek köszönhetően például nagyszámú vajdasági dolgozó talált m u n ­ kát Szlovéniában.

Az ideiglenesen külföldi munkavállalásra került, illetve visszaköltözött dolgozók megoszlása az 1964 és 1977 év közötti időszakban" 2. táblázat Év

Külföldre került

Visszajött

1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970

646 1 640 2 258 2 205 5100 13 231 23 931

23 102 165 81 177 223

Év

Külföldre került

1971 1972 1973 1974 1975 1976

14 530 5 088 6 652 377 46 22

Visszajött 372 327 205 755 4 059 5 869

Talán nem érdektelen megemlítenünk, hogy a vajdasági polgárok 8 6 , 6 % - a N y u g a t - E u r ó p a országaiban talált m u n k á t m a g á n a k , 12,3%-a pedig E u r ó p á n kívül. Legtöbben — a vajdaságiak összlétszámának 60 százaléka — az N S Z K - b a n dolgoznak. A n a g y a r á n y ú külföldi munkavállalás mindenképpen szerepet játszik Vajdaság demográfiai a d a t a i n a k változásában és e jelenségnek u g y a n ­ akkor fontos gazdasági, politikai, etnikai és kulturális vonatkozásai is v a n n a k . A külföldre került munkások k ö z ö t t viszonylag magas száza­ lékban szerepelnek a nők. A vajdasági gazdasági kivándorlók 4 3 % - á t például nők alkotják, míg országos átlagban a külföldi m u n k a v á l l a l á ­ son levő nők a r á n y a csak 3 1 % . A vajdasági nők tehát sokkal g y a k r a b ­ ban vállalnak külföldön m u n k á t , mint az ország más területén élők, aminek természetesen negatív következményei v a n n a k a natalitás szem­ pontjából is. A n n á l is inkább, mivel a natalitás egyébként is rendkívül alacsony Vajdaságban, s mert éppen a szülőképes nők közül vállaltak legtöbben külföldön m u n k á t . A vendégmunkások korösszetételüket te­ kintve ugyanis 70 százalékukban 20 és 40 év közöttiek. Ez az „ é r v á g á s " is hozzásegített Vajdaság népeinek és nemzetiségei­ nek jelzett létszámcsökkenéséhez. A z alacsony fokú natalitás és a nők n a g y a r á n y ú külföldi munkavállalása mellett azonban más is hozzájá­ rult ehhez. Vajdaság etnikai sokféleségén belül, ahogyan országos viszonylatban is, megjelent egy sajátos, új identitáskeret. E z az identitáskeret tulaj­ donképpen nem valamely néphez vagy nemzetiséghez való tartozást je­ lez, hanem az ország egészével való politikai közösségvállalást fejezi ki. A z állampolgárságnál erőteljesebb igénnyel, s p a r a d o x módon a k o n k ­ rét etnikai kategóriák valamiféle riválisaként, melynek következtében, nemzeti h o v a t a r t o z á s r a való tekintet nélkül megállíthatatlanul szippant­ ja magába a nemzetek és nemzetiségek nagy tömegeit. A m í g 1971-ben Vajdaságban mindössze 46 928 fő vallotta m a g á t „jugoszlávnak", 1 9 8 1 re ez a szám 164 880-ra, azaz h á r o m és félszeresére emelkedett. És lé-

vén, hogy az önbesorolás eme új lehetőségével élők tekintélyes tömege végső soron az itt élő nemzetek és nemzetiségek tagjaiból v e r b u v á l ó d o t t össze, ez utóbbi közösségekben szükségképpen hiány mutatkozik. M e d d ő dolog volna találgatni, hogy etnikai csoportonként, nemze­ tenként és nemzetiségenként, számszerűen h á n y a n éltek az új önmeghatá­ rozás lehetőségével a s z á m u k r a v a l a m i k é n t problematikussá váló nem­ zetiségük vállalása helyett. T é n y azonban, hogy 1981-ben Vajdaság la­ kosságának 8,13 százalékát a m a g u k a t „ j u g o s z l á v n a k " vallók tették ki, és a szerbeket, m a g y a r o k a t , v a l a m i n t a h o r v á t o k a t kivéve nagyobb lé­ lekszámú csoportot a l k o t t a k , mint az itt élő crnagoraiak, macedónok, m u z u l m á n o k , szlovének, albánok, r o m á n o k , ruszinok, u k r á n o k és ci­ gányok együttvéve. A „jugoszlávok" csoportjához való nemzetenként és nemzetiségenként való „hozzájárulás" egyébként feltehetően arányos, s több-kevesebb el­ téréssel megfelel a vajdasági átlagnak. Községenként viszont annál szem­ betűnőbb különbségeket t a p a s z t a l h a t u n k , mind a „jugoszlávok" számát, mind az összlakosságon belüli a r á n y u k a t illetően. A lakosság etnikai összetételében 10 százalékon felüli a r á n y b a n 7 községben szerepelnek (lásd 3. t á b l á z a t ) . Községek, amelyekben a magukat „jugoszlávoknak" vallók aránya több, mint alakosság 10 százaléka" 3. táblázat Községek

Zombor Beocsin Üjvidék Apatin Bács Indija Szabadka

„jugoszlávnak" vallja magát 1971 1981 4 355 698 10 375 1407 599 1 208 4 927

14 123 1 812 32 888 4 299 2 227 5 034 16 766

% 1971 4,44 5,28 4,85 4,10 3,09 2,98 3,35

1981

Index 1971/81

14,27 12,90 12,76 12,71 12,24 11,45 10,88

324,29 259,59 316,99 305,54 371,78 416,72 340,28

A z 1971-es népszámlálás a d a t a i szerint e hét község területén 23 569 magát „ j u g o s z l á v n a k " valló személy élt, a Vajdaságban összeírt 46 928 . j u g o s z l á v n a k " az 5 0 , 2 2 % - a . Bár számuk 1981-re 77 149-re emelke­ dett, és részarányuk 1 0 % fölött v a n minden községben, a vajdasági „jugoszlávok" összlétszámához viszonyított a r á n y u k valamelyest mér­ séklődött, 4 6 , 7 9 % - r a csökkent. Csökkenés helyett valójában inkább a létszámnövekedés más községekhez viszonyított lassúbb üteméről kell beszélnünk, hiszen ténylegesen a m a g u k a t „jugoszlávnak" vallók ará­ nya 3 2 7 , 3 3 % - k a l növekedett. A létszámnövekedésnek ez az üteme azon­ ban elmarad a vajdasági átlag — 3 5 1 , 3 5 % — mögött. Még inkább el­ m a r a d a z o k n a k a községeknek az átlaga mögött, amelyekben a „jugo­ szlávok" száma öt-hatszorosára növekedett.

H a a m a g u k a t „ j u g o s z l á v n a k " vallók két népszámlálás közti növe­ kedésének az ütemét tartjuk szem előtt, ez esetben Ti tel (612,10), K a ­ nizsa (610,34), Temerin (592), T ö r ö k k a n i z s a (572,32), Szenttamás (566,89), Csernye (561,42), A d a (533,33), Z e n t a (522,37), Csóka (512,19) és K i k i n d a (511,18) község szerepel az első tíz helyen. Mivel ezekben a községekben, egy-két k o m m u n á t ó l eltekintve, a m a g y a r nem­ zetiségűek a r á n y a számottevő, úgy tűnhet, hogy az identitásváltás a magyarságra fokozottan jellemző. Ez a feltételezés azonban nehezen állja meg a helyét. Amennyiben ugyanis a magyarság más népeknél és nemzetiségeknél csakugyan számottevőbben képviseltetné magát a ma­ g u k a t „jugoszlávnak" vallók körében, úgy ennek fokozottan kifejezésre kellene jutnia azokban a községekben, amelyekben a m a g y a r ajkúak számbeli többséget a l k o t n a k . A két népszámlálás ide v o n a t k o z ó a d a t a i ­ nak összevetése azonban ilyen tendenciát nem érzékeltet. Ellenkezőleg. A túlsúlyban m a g y a r l a k t a községek területére eső magát „jugoszláv­ n a k " valló lakosság százalékaránya a Vajdaságban összeírtak összlét­ számához viszonyítva tíz év alatt lényegében nem sokat v á l t o z o t t . H é t község átlagát tekintve, amelyekben a magyarság 5 0 % - o s többséget alkot, 1971-ben a lakosság 4 , 6 4 % - a vallotta m a g á t „jugoszlávnak", 1981-ben pedig 5,48%-a. Lévén, hogy ez utóbbi érték mintegy 2 , 5 % - k a l a t a r t o ­ mányi átlag alatt v a n , nem állítható, hogy a m a g y a r o k fokozottabban hajlanának nemzeti identitásuk feladására. M i n t ahogyan ez nem állít­ ható más nemzetiségek tagjairól sem. E g y k é n t viszonyul mindegyik saját nemzeti identitásához, ami v o n a t k o z i k az itt élő nemzetek k é p ­ viselőire is. H o g y ilyen v o n a t k o z á s b a n mennyire nincs k ü l ö n b ­ ség a nemzetek és nemzetiségi közösségek tagjainak viselkedése között, azt az alábbi összehasonlítás is meggyőzően érzékelteti. Zsablyán, ahol 8 2 , 1 1 % - b a n szerb ajkúak laknak, a lakosság 4 , 0 9 % - a vallja magát „ju­ goszlávnak". Q p o v ó n ( 8 5 , 8 2 % - b a n szerb község), a „jugoszlávok" a r á ­ nya 2 , 4 7 % , Pecincin 89,53%-os többséget alkotnak, a „jugoszlávok" a r á n y a 3 , 4 7 % . E csaknem homogén szerb községekben a „jugoszlávok" a r á n y a messze a t a r t o m á n y i átlag alatt v a n . Ugyanilyen a r á n y o k a t k a ­ p u n k a m a g y a r túlsúlyt m u t a t ó községekben is. Így például Kanizsán a „jugoszlávok" a r á n y a 2 , 7 2 % , A d á n 3 , 4 9 % , Kishegyesen 3 , 2 9 % , T o ­ polyán 4 , 5 4 % stb. A m a g á t „ j u g o s z l á v n a k " valló lakosság számszerű növekedése mögött valójában más összefüggéseket kell keresnünk. A z új identitáskategóriá­ ba való önbesorolás egy olyan politikai, mikroszociológiai és a k k u l t u r á lódási f o l y a m a t o t jelez, ami elsősorban a nagy migrációs körzetek, s azo­ kon belül is főként városaink jellemzője. A Vajdaságban összeírt „ju­ goszlávok" csaknem a fele — 4 5 , 5 2 % - a — mindössze négy község te­ rületén (négy városunkban) él. Újvidéken 32 888, S z a b a d k á n 16 766, Z o m b o r b a n 14 123 és Zrenjaninban 11 273 fő. A h h o z azonban, hogy en­ nek a f o l y a m a t n a k a lényegét megértsük, amelynek az identitásváltáson kívül számos más vetülete is v a n , foglalkoznunk kell azokkal a társadal-

mi-strukturális változásokkal is, melyek meghatározó szerepet j á t s z a n a k az életrend, a k u l t ú r a , s végső soron az ember viselkedésének, pszichés habitusának formálásában.

Társadalmi-strukturális

változások

A z identitáshoz — önbesoroláshoz, én-azonossághoz — valami állan­ dóság gondolata t a p a d bennünk. N e m véletlenül, hiszen a különböző társas a l a k z a t o k h o z , a dolgokhoz és a világhoz v a l ó viszonyulásunk épp ennél az állandóságnál fogva jellemző r á n k . E z az állandóság azon­ ban a valóságban sokszor csak viszonylagos, mert azok a különböző társadalmi alakzatok, amelyek k ö z ö t t élünk, s amelyek lecsapódva a személyiség világába meghatározzák életmódunkat, viselkedésünket, te­ vékenységünket stb., maguk is v á l t o z n a k . M i n t ahogyan változik — v á l ­ tozhat — az ember ezekhez való viszonyulása is más okokból. H o g y az ember mely kategóriákkal, társadalmi a l a k z a t o k k a l vállal szorosabb azonosulást, hogy pl. a nemzet, a z etnikai csoport, a foglalkozás, a ge­ neráció, a nem, a lakóhely, a szűkebb v a g y t á g a b b területi egység, v a g y valami más, hit vagy eszme lesz-e az, a m i t legfőbb értékközvetítőnek tekint a maga számára, sok mindenen múlik. A különböző identitás­ kategóriákhoz, t á r s a d a l m i a l a k z a t o k h o z és s t r u k t ú r á k h o z való viszo­ nyunkat, az ezekhez k ö t ő d ő n o r m á k a t , a velük kapcsolatos hiedelmeket, elvárásokat a m i n d e n n a p i élet személyes világa, életünk közvetlen t á r ­ sas beágyazottsága közvetíti s z á m u n k r a . Ezért d ö n t ő fontosságú, hogy az egyént a családjában, munkája során, m i n d e n n a p i élmények alakjá­ ban, vagy közéleti t a p a s z t a l a t formájában milyen hatások érik. A t á r ­ sas alakzatok és személyes viszonyulások á t a l a k u l á s á n a k alapját viszont mindig a gazdaság szerkezeti változásaiban, illetve a társadalmi struk­ túra jellegében végbemenő változásokban kell keresni. Vajdaságban, ahol az urbanizációs, a mobilitási és migrációs folyamatok történetileg rend­ kívül gyorsan zajlottak, emellett v á l t a k o z ó hevességű hullámok alak­ ját öltötték, ez a folyamat távolról sem volt zökkenésmentes. A betele­ pítés, az agrárnépesség számának radikális csökkenése, az ideiglenes kül­ földi munkavállalás, de maga a példátlan méretű belső migráció is száz­ ezrek életmódját billenti ki megszokott keretéből, anélkül, hogy az érintetteknek módjuk lett volna kialakítani és megszilárdítani újszerű, tudatosan alakított és vállalt viselkedési m ó d o k a t , értékelvet, életfor­ mát. Vajdaság a k t í v lakosságának gazdasági-strukturális megoszlása sokáig kedvezőtlen volt. A z ország más vidékeivel összevetve t a r t o m á n y u n k erősen agrárjellegű vidéknek számított. 1971-ben az a k t í v lakosság 4 4 , 2 % - a a mezőgazdaságban, 1 7 , 3 % - a az i p a r b a n dolgozott. Az ezt követő másfél évtized a l a t t jelentős átrétegeződés indul meg. A primer ágazaton, a mezőgazdaságon belül foglalkoztatottak nagymértékű csök­ kenése következik be, ami a szekunder á g a z a t o k b a n — ipar, építőipar

— a foglalkoztatottak rohamos növekedésével jár. Emellett t a p a s z t a l h a ­ tó a tercier á g a z a t o k b a n — szállítás, hírközlés, kereskedelem, vendég­ látóipar, vízgazdálkodás, oktatás, egészségügy stb. — foglalkoztatottak számának dinamikus növekedése is. Szembetűnő a mezőgazdasági foglal­ k o z t a t o t t a k számának n a g y a r á n y ú csökkenése. A m í g 1971-ben az a k t í v lakosság 3 9 % - á t foglalkoztatta a mezőgazdaság, 1981-re ez az a r á n y 1 9 % - r a csökken. Ennek ellenére a foglalkoztatottak s z á m á t és a nem­ zeti jövedelemből való részesedési a r á n y á t tekintve a mezőgazdaság v a n t o v á b b r a is az első helyen Vajdaságban, ezt követi a gyáripar, a keres­ kedelem és vendéglátóipar, majd a turizmus stb. A lakosság s t r u k t u r á ­ lis megoszlása egyébként eltérő a t a r t o m á n y különböző részein. Bács­ kában az a k t í v keresők a r á n y a 4 2 , 7 0 % , az e l t a r t o t t a k é 4 8 , 2 5 % , míg személyi j u t t a t á s b a n részesül 9 , 0 5 % . A lakosság a k t í v részén belül leg­ többen v a n n a k a mezőgazdaságban ( 3 8 , 3 4 % ) , az ipariban ( 1 9 , 2 6 % ) , a kisiparban ( 8 , 2 1 % ) , a kereskedelemben, vendéglátóiparban és turizmus­ ban ( 7 , 5 4 % ) , a művelődési és oktatási, v a l a m i n t a szociális és egészség­ ügyi ágazatokban ( 6 , 8 4 % ) , a közlekedésben ( 4 , 1 0 % ) , az építőiparban ( 3 , 8 1 % ) , a társadalmi szervezetekben és állami szervekben ( 3 , 5 9 % ) , v a ­ lamint a kommunális szolgáltatásokban ( 1 , 1 0 % ) . A z a k t í v keresők 5 , 2 3 % - a ideiglenesen külföldön d o l g o z i k . B á n á t lakosságának 4 3 , 3 2 % - a a k t í v kereső, a többiek e l t a r t o t t a k , illetve személyi j u t t a t á s b a n része­ sülnek. A z a k t í v keresők nagy része, 50 százaléka, a mezőgazdaságban van foglalkoztatva, 1 6 % - a a gyáriparban, 5 , 5 % - a a kisiparban, 5 , 1 9 % a művelődési, oktatási, v a l a m i n t a szociális és egészségügyi ágazatban, 4 , 8 4 % a kereskedelemben, vendéglátóiparban és a turizmusban, míg 3 , 5 % az építőiparban, 2 , 7 % pedig a közlekedésben van alkalmazásban. A z a k t í v keresőknek mintegy 6 % - a van ideiglenes külföldi m u n k a v á l ­ laláson. 16

E strukturális változások n y o m á n megnőtt az alapvető társadalmi osztályok és rétegek határterületein helyet foglaló, ún. átmeneti helyzet­ ben levő (munkás-paraszt, fizikai-szellemi dolgozó) t á r s a d a l m i csopor­ tok, családok és egyének száma. Ezzel együtt a város és a falu közötti h a g y o m á n y o s különbség is megszűnt, illetve megváltozott. A városok lakosságának jelentős része mezőgazdasági h a g y o m á n y o k a t őriz, a m u n ­ kások fele viszont az ipari k ö z p o n t o k a t övező falvakban él. A falu urbanizálódása — a közlekedési, kommunikációs és kulturális viszonyok fejlődése, v a l a m i n t a mezőgazdasági termelés nagyüzemi és ipari m u n ­ kafeltételekhez való közelítése — elmosta a falu-város strukturális kü­ lönbségeit, és a f a l v a k a t ma m á r v o n z ó települési f o r m á v á teszi. A v á ­ ros és falu közötti különbség fokozatos megszűnésével megszűnt, vagy legalábbis nagymértékben vesztett jelentőségéből az emberek életmódjá­ n a k és pszichés habitusának legfontosabb differenciáló tényezője. Vajdaság az ország legurbanizáltabb területei közé tartozik. A z 1000 főnél kisebb lélekszámú településeken a lakosságnak csak mintegy 2 % - a él. A települések álagos nagysága 4000 fő. H o g y a n a g y a r á n y ú urbanizáció, az állandó migráció, a társadalom

strukturális átrétegeződése, az etnikai-kulturális kölcsönhatások folya­ m a t a milyen pszichológiai változásokkal jár együtt, hogyan és m i k é n t befolyásolja az emberek magatartását, gondolkodásmódját, életvitelét, k ö ­ rültekintő vizsgálatok nélkül nehéz volna megmondani. Bizonyosra v e ­ hető azonban, hogy a termelési és társadalmi viszonyok alakulását nem tekinthetjük minden v o n a t k o z á s b a n egyértelműen előremutató folya­ m a t n a k . A társadalom homogenizálódásának, a faluközösségekből, etni­ kai csoportokból való kiszakadásnak, a lakhely, foglalkozás és életmód megváltozásának, sajnos, ára is v a n . És a legsúlyosabb á r a t az emberi kapcsolatok, érintkezési formák, közösségi kötöttségek, identitás v o n a t ­ kozásában kell megfizetni. A társadalmi beilleszkedési z a v a r o k k a l fog­ lalkozók számára jól ismert e „fizetség" sokféle fájó formája. D e nemcsak a migrációs körzetekben, a népességtömörülés színhelyén, hanem a kibocsátó körzetekben v a g y térségekben is észlelhetők bizonyos fejlődéssel együtt járó problémák. N á l u n k is, m i n t m i n d e n ü t t a világon, legalábbis a fejlett ipari országokban, a k o r á b b a n t a r t ó s n a k és megin­ g a t h a t a t l a n n a k látszó integrációs keretek, társulási formák, szerves k ö ­ zösségek — családi, rokonsági, települési, etnikai kapcsolatok — gyors átalakulása, a kötöttségek meglazulása figyelhető meg. Ezáltal v i t a t h a ­ tatlanul bővül az egyén autonómiájának, szabadabb társadalmi mozgás­ terének a lehetősége, de az individualizációs törekvések, a hagyományos társulási formákból való kiszakadás, az etnikai-kulturális közösségekről való lemorzsolódás, elmagányosodással, é r t é k z a v a r r a l , integrációs és a z o ­ nosulási p r o b l é m á k k a l jár, én-azonossági válságot von maga u t á n . N e m feledkezhetünk meg ugyanis arról, hogy éppen a nemzeti kultúra, s azon belül a család, a lakóhelyi kapcsolatok juttatják el az egyénhez a társa­ dalmi viselkedés alapjául szolgáló értékelveket, n o r m á k a t és viselkedési m i n t á k a t . Ezek h o r d o z z á k a h a g y o m á n y o k a t és szokásokat, ezek v i ­ szik á t és továbbítják generációról generációra az egyetemes társadalmi n o r m á k a t , illetve emberi m a g a t a r t á s u n k p o z i t í v és negatív szankcioná­ lásának elvét és modelljeit. Ezért, ha a közvetlen társas a l a k z a t o k eresz­ tékei m e g r o p p a n n a k , ha a gyors változás és átalakulás következtében az egyének szerves és sokrétű integrálására n e m képesek, ha hiányosan töltik be eme szerepkörüket, az egyén társadalmi viselkedésének szerve­ zése is problematikussá válik. A z ún. „ t á r s a d a l m i a n ó m i a " állapota lép fel, ami közérzeti z a v a r o k b a n , a család, az iskola és más társadalmi intézmények súlyos n o r m a t í v bizonytalanságában jut kifejezésre. 17

A gyors strukturális és területi mobilitás — gondoljunk csak a n a g y ­ a r á n y ú népességvándorlásra, betelepítésekre, átrétegeződésre — a szemé­ lyes társas mező beszűkülését vonja m a g á v a l . A k i k e t az élet ily m ó d o n k i s z a k í t o t t h a g y o m á n y o s közösségükből, családi és rokonsági kötelé­ keikből, t a r t o m á n y u n k nagyobb városaiba költözve sorjában az a n o n i ­ mitás és az eltömegesedés, az egyéni és a társas m a g á n y állapotába k e ­ rültek. N é l k ü l ö z v e a z o k a t a segítő kapcsolatokat, amelyek egy-egy szer­ ves közösségen, etnikai csoporton, kulturális miliőn belül olajozottá te­ szik a m i n d e n n a p i életet, nagy pszichikus terhek nehezednek az ember-

re. Idegen városok, ismeretlen emberek közé kerülve, magára m a r a d v a nehézségekkel küszködik társadalmi érintkezései és kapcsolatai kivitele­ zésében. A közösségi kötöttségek, a kontroll hiánya, az „alkalmi jellegű ittlét", az érintkezési formák eldurvulásával j á r n a k együtt. A szerves közösségéről leszakadt embert, m i u t á n az érintkezési formák íratlan sza­ bályai nem kötik, s viselkedésének kulturális szankcionálása sem fenye­ geti, erőszakos jogérvényesítésre tör, minden szituációban saját előnyét keresi, o l y a n n y i r a hogy sokszor az elemi udvariassági szabályokat is félrelöki. A személytelen kiszolgáltatottság, a nem-méltányoltság, a név­ telenség, az észre-nem-vettség n y o m a s z t ó élménye lázad az ilyen dest­ r u k t í v viselkedésben, miközben az ö n m a g á t ily m ó d o n sértve érző személy általa nem érzékelt érintkezési szabályokat rúg fel, alapvető kulturális elvárásokon lép keresztül. A z ilyen szituációk elkerülhetetle­ nek a különböző származású és kultúrájú embereknek o t t h o n t adó v á ­ rosokban, és gyakori frusztráció forrásai. És mivel a városokban mások a társadalmi viselkedés ellenőrzésének, szankcionálásának lehetőségei, s módjai, mint ott, ahol az egyén mindig és minden szituációban a z o n o ­ sítható személyében, az indulati kirobbanások, személyes konfliktusok, rendellenes viselkedésmódok jóval g y a k o r i b b a k . A z aggasztóan növek­ vő deviáns megnyilvánulások közé kell sorolnunk az alkoholizmust, k á ­ bítószer-élvezést, neurózisokat, növekvő gyógyszerfüggőséget, öngyilkossá­ got, pszichózisokat stb., amelyek mind azt jelzik, hogy egyre bővül a min­ dennapi élet perspektívátlan rutinjába belesüppedt, a kellő szociális tá­ m a s z t és társadalmi beágyazottságot nélkülöző emberek száma. D e a szerves társas közösségi beágyazottság hiányáról tanúskodik a magá­ nyos emberek széles tábora is, akik szorongva keresik a „Kik v a g y u n k " ? , „ H o g y a n éljünk?", „Mivégre v a g y u n k a világon?" típusú kérdésekre a választ. A m i n d e n n a p i létviszonyok által k i v á l t o t t , a személyiség világában lezajló változások természetesen korántsem csupán vajdasági sajátossá­ gok. A személyes integrációt szolgáló társas alakzatok átalakulását kí­ sérőén jelen v a n m i n d e n ü t t a világon, ahol egyáltalán sor került a tár­ sadalom strukturális átalakulására, a népesség horizontális és vertikális mozgására. D e mivel t a r t o m á n y u n k b a n a népesség horizontális és ver­ tikális keveredése csaknem példa nélkül álló, némely vonatkozásban ta­ lán a lelki problémák is ennek megfelelően öltenek formát. A z egyén t á r s a d a l m i integrációja, szerves társas közösségi beágya­ zottsága szempontjából a d ö n t ő kérdés ez: megóvható-e a nemzeti-et­ nikai és kulturális sajátszerűség a gyors integrálódás viszonyai között? Egy-egy szerves etnikai-kulturális vagy lakóhelyi közösségben az em­ berek a maguk személyiségében vesznek részt egymás életében. Min­ denki ismerős az orvostól és a patikustól kezdve, a péken, a p i k t o r o n , a borbélyon, és hentesen át a tanítóig, rendőrig, közhivatalnokig. N a ­ gyobb városainkban m á r nem ilyen személyes érintkezést bonyolítunk le, hanem kizárólag mint „ v e v ő k " , „szülők", „páciensek", „ügyfelek", „kérelmezők", „ p a n a s z t e v ő k " stb. kerülnek kapcsolatba egymással, azaz

mindennapi dolgainkat intézve, m a g u n k is a n o n i m m ó d o n lépve fel, eszközzé s i l á n y u l u n k egymás életében. Toffler kutatásai n y o m á n hívja fel P a t a k i Ferenc a figyelmünket a r r a a jelenségre, amit legkifejezőb­ ben talán „ a m e r i k a n i z á l ó d á s n a k " lehetne n e v e z n ü n k . Ennek a jelen­ ségnek a lényege, hogy a gyors belső migráció, az állandó m u n k a és lakhelyváltozás, vagyis minden korábbi közösség — település, etnikum, m u n k a t á r s a k stb. — és hagyományos társas m i n t a feladása következ­ tében teljesen jelentőségét veszti az ember mások számára. Kizárólag alkalomszerű, elidegenült, szerepszerű figuraként v a n n a k jelen szemé­ lyes érintkezéseikben, melynek következtében egész népeken ú r r á lehet a „társas m a g á n y " . A z ilyen közegben még a legszemélyesebb jellegű kapcsolatok — barátság, család — is egyre b o m l é k o n y a b b á válnak, egyre felületesebb érintkezést tesznek csak lehetővé, míg végül megszű­ nik mindennemű intimitás. És a k ö r bezárul: beáll a totális m a g á n y . Az „amerikanizálódással", amelynek jelei n á l u n k is megfigyelhetők, a kapcsolatoknak, munkahelyi ismeretségeknek, alkalmi barátságoknak, de még a c s a l á d o k n a k sincs idejük a „beérésre". A z á l l a n d ó költözésben, mozgásban levő ember számára ugyanis a helyi, lokális kötelékeknek, a m u n k a t á r s i , szomszédsági k a p c s o l a t o k n a k nincs jelentősége. A h o g y a n tulajdonképpen tehertételt jelent a gyorsabb előrejutásban, szabadabb mozgásban a rokonság és a család is. Ezzel a nagyfokú individualizá­ cióval viszont az én-azonosság, a személyi identitás kerül veszélybe. Visszajutva így megint az identitás kérdéséhez, látjuk, hogy az ér­ telmes élet és cselekvés, ellentétben a kaméleon-magatartással, a pilla­ natnyi haszon, az önző, partikuláris cél á l l a n d ó szem előtt t a r t á s á v a l , feltételez bizonyos m é r v ű állandóságot, szilárd és tartós összetartozást, jó és rossz együttes vállalását. 18

Jegyzetek 1

Mirko Barjaktarovié: Etnológiai kutatások Vajdaságban. Létünk,

2

Erről részletesebben lásd Kiss Flórián (Cvetko Malušev) Vojvodina történe­ tének vázlata c. írását a H Í D 1938. 34., 125., 205., 257. és 334. oldal. Vö. Pálics Miklós: Vojvodina 20 éve. H Í D 1938. V. évfolyam, 301., 382. o. Milán Bajié: Néhány jelentősebb demográfiai változás Vajdaságban a má­ sodik világháború után. Létünk, 1977/3—4. sz. Popis stanovništva, domaćinstva i stanova. Pokrajinski zavod za statistiku, Novi Sad, juna 1981. Statistički bilten. Az újvidéki városközösség létrehozásával, amelyhez 7 község tartozik, 50-re emelkedett Vajdaság községeinek a száma. Mivel azonban a ren­ delkezésünkre álló statisztikai kimutatások, főként az egészségügyi kimutatások, többnyire az ezt megelőző időszakra vonatkoznak, ta­ nulmányunkban 44 községgel számolunk.

s

4

5

6

1975/5.

7

8

9

1 0

1 1

1 2

1 3

1 4

1 5

1 6

1 7

1 8

Vajdaság három nagyobb tájegységére vonatkozó adataink az 1971-es népszámlálás eredményeit tükrözik. Forrás: Jugoszláv Enciklopédia, Zágráb, 1985., valamint Györe Kornél: Vajdaság népeinek és nem­ zetiségeinek területi megoszlása, különös tekintettel a tartomány ma­ gyar népességére. Létünk, 1971/1. Vö. Rehák László: Kisebbségtől a nemzetiségig. Forum, Újvidék, 1979., 205. o. A táblázatban csak azokat a népeket és nemzetiségeket tüntettük fel, ame­ lyek 1971-ben Vajdaság népességén belül l°/o-nál magasabb részvé­ teli arányban szerepeltek. Forrás: Popis stanovništva, domaćinstva i stanova. Pokrajinski zavod za statistiku, Novi Sad, juna 1981. Statistički bilten. Valamint: Popis stanovništva i stanova 1971. god. Prethodni rezultati o nacionalnom sastavu stanovništva 31. marta 1971. god. Statistički bilten br. 7., Novi Sad, jula 1971. Milán Bajié: Néhány jelentősebb demográfiai változás Vajdaságban a má­ sodik világháború után. Létünk 1977/3—4. I. m. uo. Ruža Petrovié: Demografski razvitak Vojvodine. Újvidék, 1973. Idézi Mi­ lán Bajié. Čedomir Torbica: A vajdasági dolgozók külföldre való migrációja. Létünk, 1978/4. sz. Forrás: Szövetségi Statisztikai Intézet. Statisztikai Közlöny 679. sz. 83. o. Belgrád. Idézi: Čedomir Torbica: A vajdasági dolgozók külföldre való migrációja c. írásában. Forrás: Popis stanovništva, domaćinstva i stanova. Pokrajinski zavod za statistiku, Noi Sad, juna 1981. Statistički bilten. Forrás: A Jugoszláv Enciklopédia. Zágráb, 1985. Róbert K. Merton: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Gondolat, Budapest, 1980. Vö. Pataki Ferenc: A társas alakzatok fejlődéstendenciái és a szocialista életmód. In. Hogyan éljünk? Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bu­ dapest, 1984. (Szerkesztette Szántó Miklós)

Rezime Kulturno uzajamno delovanje — duševne osobenosti Predradnje za ispitivanje psihičkog lika vojvođanskog čoveka U toku proteklih vekova, usledio je, na teritoriji današnje Vojvodine, veo­ ma mnogostruki etničko-kulturni integracioni razvojni tok, koji je pružio specifični kulturni karakter vojvođanskom čoveku. Ako se ovaj specifični kulturni karakter danas još ne može tačno prikazati, zadnja desetleća su neosporno izbacila na površinu osećajne svesne oznake, koje dolaze do iz­ ražaja prvenstveno u saznanju zajedništva i zajedničke zainteresovanosti. Da bismo mogli više reći o zajedničkim obeležjima osobina naroda i na­ rodnosti, koji ovde žive, potrebno je izvršiti čitav niz istraživanja. Ova stu­ dija predstavlja deo predradnje, jednog takvog planiranog istraživanja. Obzirom da nacionalna kultura prenosi, pre svega putem porodičnih i prebivališnih veza, prema pojedincima vrednosna načela, norme i puteve, koji

određuju osnove društvenog ponašanja, studija pokušava, na osnovu statis­ tičkih podataka o raspodeli naroda i narodnosti, prikazati komplikovani sis­ tem uslova međusobnih uticaja, raznih kultura, karakterističnih za Vojvodinu. U nastavku, studija se bavi sa onim demografskim promenama (natalitet-mortalitet, migracija, zaposlenje u inostranstvu, promena identiteta), koje su povezane u ne manjoj meri sa psihičkim bićem ovde živećih ljudi. Pri kraju, studija se ukratko bavi sa tim društveno-strukturalnim promena­ ma, koji imaju definirajući uticaj na promené u životnom poretku i kulturi i konačno, na formiranje vladanja i psihičkog lika ljudi.

Resummee

Kulturelle Wechselwirkungen — seelische Spezialitäten Vorarbeiten zur Untersuchung der psychischen Beschaffenheit des vojvodinaer Menschen In den vergangenen Jahrhunderten ist an der Territorie der heutigen Voj­ vodina, ein vielseitiger ethnisch-kultureller Vorgang vonstatten gegangen, der dem vojvodinaer Menschen speziellen Kulturcharakter gereicht hat. Wenn dieser Kulturcharakter, heute noch nicht vollkommen umgerissen werden kann, wurden in den letzten Jahrzehnten unbestreitbar, die Gefühls und Bewustheitszeichen der Integrierung vorgebracht, die zunächst in dem Gefühl der Gemeinheitlichkeit und gemeinen Interessen zum Ausdruck gekommen sind. Um über die gleichen Zeichen der Gefühle, der hier lebenden Nationen und Nationalitäten, und daher über den Gesicht des vojvodinaer Menschen, etwas näher sagen zu können, müssen wir ein Reihe von Untersuchungen durchführen. Diese Studie ist ein Teil der Vorarbeiten einer solchen Unter­ suchung. Nachdem zuerst die nationale Kultur, durch die familiären und wohn­ sitzlichen Verbindungen, die grundlagende Wertungen, Normen und Benehmungsmustern überführt, hat die Studie auf grund der statistischen Daten, über die Teilung der Nationen und Nationalitäten, versucht, die das komplizierte Sys­ tem der Wechselwirkungen verschiedener Kulturen, feststellen, das für die Voj­ vodina charakteristisch ist. Weitergehend, beschäftigt sich die Studie mit den demografischen Verän­ derungen (Natalität, Mortalität, Migration, ausländische Arbeitsannahme, Identitätstausch), die mit den psychischen Habitus der hierlebenden Menschen in Zusammenhang sind. Zum Schluss, beschäftigt sich die Studie, kurz auch mit dem gesellschaft­ lich-strukturellen Veränderungen, die definierende Rolle in den Aenderungen der Lebensordnung und Kulturspielen und in letzter Hinsicht auch in der Formierung der Lebensweise und des psychischen Gesichtes des Menschen.

Memoirs-essay

Vébel Lajos A NŐ ÉS A SZOCIALIZMUS AUGUST BEBEL KÖNYVÉT OLVASGATVA ÚJRA

A m u n k á s m o z g a l o m májusi ünnepének alkalmából fellapoztam újra, v a g y fél évszázad m ú l t á n , ifjúkori katekizmusomat. August Bebelnek, a N é m e t Szociáldemokrata P á r t egyik alapítójának és vezetőjének k ö n y ­ ve volt ez, A nő és a szocializmus. A z újraolvasás ötletét a nemzedékemhez t a r t o z ó szerkesztőbarátom a d t a azzal, hogy próbáljak visszanézőben r á h i b á z n i : hogyan lehetett olyan n a g y hatása akkordban a n n a k a m á r csaknem elfelejtett m ű n e k , mely egész értelmiségi generációkat n y e r t meg a f o r r a d a l o m eszméjének. A k ö n n y ű n e k nem m o n d h a t ó közírói vállalkozás azonban, mint re­ mélhetőleg majd kiderül, nemcsak arra a kérdésre ad némi választ, m i ­ k é n t lettünk e szebb világ lelkes elkötelezettjei, h a n e m a r r a is utal, hogy mennyire v á l t o z t u n k meg mi m a g u n k is azóta. Ezenkívül az is kitűnik az idézetekből talán, hogy h o n n a n erednek azok a ma ú g y m o n d telje­ síthetetlen ábrándjaink. A z t á n , ami alighanem még izgatóbb: minek foly­ tán v á l t a k ezek a szívet-lelket melengető feltevések egyre g y a k r a b b a n kifogásolt és v o l t a k é p p csakugyan visszahúzó d o g m á k k á . A z a z , és ez valószínűleg a legfőbb tanulság: miért r a g a s z k o d u n k mégis olyan c s ö k ö ­ nyösen hozzájuk, esetleg fiatalos á l m a i n k a t féltve? A z t hiszem, erről í r t a valahol Oscar Wilde, hogy a r r a a világtérképre, amely nem tünteti fel a mindegyiknél különb u t ó p i a - á l l a m o t , ránézni sem érdemes. Bizo­ n y á r a a kiábrándultság szomorúságára gondolt, és ki ne a d n a neki is igazat. Végtére pedig mindenre kíváncsi k a m a s z o k voltunk, ahogyan erről m á r előbb v a l l o t t a m , és külön is érdekelt b e n n ü n k e t a nőkérdés. Így a kisemmizett p r o l e t á r o k mellett az asszonyi k o n y h a r a b s á g h á b o r í t o t t a fel leginkább a magamfajta legény-fantasztákat, és ezért t a r t o z o t t leg­ kedvesebb m a r x i o l v a s m á n y a i n k közé August Bebel A nő és a szocializ­ mus című, a múlt század vége felé k i a d o t t munkája. Mi tagadás, a m o ­ lyan emancipációs hévtől is e l r a g a d t a t v a u d v a r o l g a t t u n k Z e n t á n a fel­ szabadításra érdemes fruskáknak, k i v á l t k é p p , h a értékelték a gazdasági

függőségtől mentes, szabad szerelem forradalmiságát, amit a k k o r i b a n oly nagyon ellenzett a kapitalista maradiság t á p l á l t a szülői szigor. Szerencsémre a méltatott szöveg még ma is valósággal önmagáért beszél, és elég is hozzá néhány megjegyzés. Ennél több netalán m é l t á n y ­ t a l a n n a k is tűnhet, miután az 1913-ban e l h u n y t szerző m á r nem v i t a t ­ kozhat velünk, ráadásul olyanokkal, a k i k n e k félévszázados gyakorlati tapasztalata van a szocialista építésben. K ö n n y ű utólag okosabbnak len­ ni, ha ugyan a n n a k mondhatjuk m a g u n k a t . N e k i még a nők egyenjogú­ ságát gátló előítéletekkel kellett megküzdenie, a ma m á r jócskán elter­ jedt és az egész földkerekségen megkerülhetetlen szocialista eszméket hirdetve, amelyeknek megvalósulása „egyetlen záloga a nő társadalmi felszabadításának". És noha a nőkérdés még ma is időszerű, az ő k o r á ­ ban még újdonságként h a t o t t történelmi áttekintése is, mely szerint a házasság is bilincs és rabszolgaság lett, hiszen a feleségnek n y o m o r b a n és nélkülözésben kellett tengődnie. „A nőnek és a m u n k á s n a k — írja — közös sorsa az e l n y o m a t á s " , méghozzá az előbbi még magától értetődőnek is tartja alárendelt helyze­ tét. „ A nő az első emberi lény, aki rabszolgaságba jutott. Rabszolgává lett, mielőtt még rabszolga volt a világon." A rég múlt kilencedik p a ­ rancsolata „egy sorban említi a cselédséggel és a h á z i á l l a t o k k a l " . P á l apostol, aki i n k á b b tekinthető a kereszténység megalapítójának, mint J é ­ zus, az önmegtartóztatást propagálja. A házasság szerinte alantas álla­ pot. A test iránti gyűlölet valójában a nő ellen irányul, és félelem is egyúttal tőle. El is rendelték a p a p i nőtlenséget, és ebben a szellemben működik m a is a katolikus egyház. M e r t „ a nő tisztátlan, aki a b ű n t hozza a világra, és teszi t ö n k r e a férfit", ó a „pokol k a p u j a " . „ A h á ­ zasság mindig bűn, m i n d a z , amit tehetünk, m a g y a r á z g a t t á k , az az, h o g y megbocsátjuk és megszenteljük." A középkorban a germánok szigorúan büntették a házasságtörő nőt, a férfit kevésbé. R ó m á b a n u g y a n a k k o r a henye, nőtlen papság, a légiónyi szerzetes és apáca révén a kolostor csak abban különbözik a n y i l v á ­ nosháztól, hogy lakóik még féktelenebb és kicsapongóbb életmódot foly­ t a t n a k . A városokban meg, „hogy a n a g y o b b bajnak elejét v e g y é k " b o r ­ d é l y h á z a k a t létesítenek v a g y állítanak vissza. A reformációban L u t h e r kiharcolta, hogy a papság is nősülhessen, és a házasság korlátozása el­ len foglalt állást. Például, h a „tehetetlen férfival lépnek házasságra, j o ­ ga v a n őt o t t h a g y n i " — mondja. A harmincéves háború a z t á n kipusz­ tította a férfilakosságot, de „asszony fölös számban m a r a d t " . Megenged­ ték tehát a bigámiát. És női mesterek gürcöltek a vászon-, gyapjú- és szőnyegszövő, posztó- és szabóiparban. A X V I I I . század vége felé m á r százezer n ő és nyolcvanezer gyerek dolgozott az angliai és skóciai fono­ d á k b a n , szövödékben és n y o m d á k b a n , hajmeresztő m u n k a k ö r ü l m é n y e k közt. A francia f o r r a d a l o m és a gőzgép feltalálása után megszületett a n ő ­ ket is, persze még alacsonyabb bérrel, foglalkoztató nagyipar, és szaba­ don k ö l t ö z k ö d h e t e t t i m m á r a jónép m u n k a u t á n nézve. Eljutottunk vég-

re a jelenkorba — amely a k k o r a múlt s z á z a d n a k számított —, és még az erről szóló fejezetet is A nő és a szocializmus című könyvében A u ­ gust Bebel a jellegzetes Platón-idézettel kezdi. A z ógörög bölcselő állító­ lag az isteneknek nyolc jótéteményért a d o t t hálát. A z elsőnek azt te­ kintve, hogy nem rabszolgának, h a n e m szabad embernek, a másodiknak pedig hogy nem nőnek, hanem férfinak született. É r t e n d ő ezen, hogy a nő a polgári t á r s a d a l o m b a n is másodrangú lény. H o g y a fenébe ne esett volna meg rajtuk ifjú szívünk! És ezen mit sem v á l t o z t a t , hogy ma, ötven évvel később m á r azt ki­ fogásolhatjuk: még mindig a r á n y l a g kevesen v a n n a k a képviseleti tes­ tületekben, nem védi eléggé őket ellenünkben a t ö r v é n y stb. Csodál­ k o z v a az a d a t o n , hogy átlagban azért m á r csak tovább élnek, mint a férfiak, és nehéz elhinni, főleg a k a r d o s a b b menyecskék házastársi ki­ sebbrendűségét.

August Bebel több mint száz évvel ezelőtt, A nő és a szocializmus című művének második része alighanem a legnőibb. M a például, amikor a szexuális nevelés m á r unott iskolai t a n a n y a g , szinte hihetetlennek hangzik az olyan szájbarágós megállapítás, hogy az ember természetes ösztönei közül a létfenntartás után a nemi a legerő­ sebb. És hogy az nyilván nem lehet titkolózás és álszemérem t á r g y a , k ü ­ lönösen a nők körében „ a teljes t u d a t l a n s á g mélyén". M e r t — szörnyülködtetett meg sokakat ezzel a szerző — az egészséges embernek ki kell elégítenie ösztöneit, különben súlyos következményekkel számolhat. E r ­ ről, mondja, sokat beszélhetnének az orvosok, a tébolydák és a foghá­ zak, nem is szólva a feldúlt családok ezreiről. A z egyetlen megoldás tehát „ a z ifjúság igazi eredője" a házasság! Persze nem az olyan megszokott, amiről azt állítja, hogy ez az egyetlen igazi jobbágyság, amelyet a t ö r v é n y elismer. M á r m i n t a m á r a k k o r is d í v ó üzleti számításból való. H i á b a b ű n t e t t a kerítés, nem az, ha szü­ lők, r o k o n o k csinálják. Ezért házastársként is a nő jár pórul a férfi kétfajta erkölcse mellett. A z egyiket (a kicsapongó) maga élvezi, a má­ sikat meg a nőnek szánja (akitől elvárja a hűséget). A szóban forgó k ö n y v tizedik fejezete is azzal kezdődik, hogy „ A házasság, mint élet­ biztosítás", és ezt, sajnos, ma is odabiggyeszthette volna t a n u l m á n y a elé bármelyik n ő v é d ő aktivista. Főleg az Amerikai Egyesült Á l l a m o k b a n , ahol mindhalálig biztos megélhetést szavatol a bíróság az elvált fele­ ségnek. Így máig is az érdekházasság egyfajta prostitúció, amiről érthetően külön is részletesen tárgyal A nő és a szocializmus neves szerzője. A polgári társadalom szükséges intézményének tudja be a szociáldemokra­ ta vezető, akárcsak a rendőrséget, az állandó hadsereget, az egyházat és a magánvállalkozást. N o s , most m á r előrehaladott koromnál fogva sem lehetek szakértője a p r o b l é m á n a k , ám a sanda kérdés szinte ön­ magától a d ó d i k : v a g y még a száz év és a szocialista építés csaknem öt-

ven esztendeje m ú l t á n sem s z a b a d u l t u n k meg e szerint a polgári társa­ dalom csökevényeitől, v a g y nemcsak ennek a formációnak a velejárója a testnek ez a még mindig gyakori áruba bocsátása? A m i n t h o g y általá­ ban a létező, v a l ó v a g y vélt szocializmusok se m o n d t a k le a rendőrség­ ről és a hadseregről. És az egyház is fennáll, amiről pedig szívesen le­ m o n d a n á n a k , a magánvállalkozást pedig mostanság akarják kifejlesz­ teni a gazdaság fellendítésének kiegészítő á g a z a t a k é n t . V i t á k erről m á r a jelzett m ú l t b a n is j a v á b a n folytak. A z akkori re­ akciósok ellenvetése szerint, amíg világ a világ, a prostitúciót sem le­ het eltörölni a föld színéről. Majd a k k é n t is érveltek, hogy mi a hely­ zet, ha „ a ledér é l e t m ó d o t " folytató hölgyek az előkelő osztályhoz tar­ toznak? A r r a utalva, hogy a bajt mégsem lehet csupán gazdasági szem­ p o n t o k r a levezetni. H i s z az a k k o r m á r fejlettnek t a r t o t t N é m e t o r s z á g ­ ban olyan bért fizettek a munkásnőnek is, amely ,,a tisztességes megél­ hetéshez ugyan kevés, az éhhalálhoz azonban mindenképpen sok", és mégis v a n n a k ö r ö m l á n y o k . Ami azonban talán mégis mérsékeli majd „az ifjúság szertelenségét", sajnos még időszerű v á l t o z a t b a n is, azok a nemi betegségek, újabban az A I D S nevezetű halálos kórság. És itt m á r pozi­ tív értelemben dörgi kedvenc szerzőnk azt a bibliai átkot, hogy vigyázz, „bűneidért lakolni fogsz utódaidban h a r m a d - és negyedíziglen". A kétségkívül legfontosabb gazdasági függetlenségen kívül a nők fel­ szabadításán n a g y o t lendíthetne, és mint m á r látjuk, lendített is az isko­ lai képzés. Erről nem más, mint Goethe is zengedezett akként, hogy ne­ vetségessé tették a tudós nőket, és a t a n u l t a k a t se a k a r t á k tűrni, aligha­ nem azért, mert u d v a r i a t l a n dolognak t a r t o t t á k annyi t u d a t l a n férfi megszégyenítését. És szenvedélyes volt az egykori eszmecsere idevágóan a nő szellemi képességeiről is. August Bebel lelkesen szónokolt: ha a társadalmi fejlődés feltételei mindkét nemre nézve egyenlőek, a k k o r a nő is felemelkedik. Majd, hogy különben is a nők általában több tehet­ séget m u t a t n a k a k o r m á n y z á s r a , mint a férfiak. Lám, idéz, amikor Vik­ tória angol királynő 1901-ben meghalt, az egyik tekintélyes angol lap azt i n d í t v á n y o z t a , hogy vezessék be a kizárólagos női t r ó n ö r ö k l é s t . . . Végtére a n y a szülte a legnagyobb lángelméket is, ha még nincs is egye­ lőre sok női költő, festő, szobrász, zenész, tudós és filozófus. U g y a n a z o k a tudósok, kifogásolták a szocialisták, akik tagadják a nő magasabbrendű képességét, hajlamosak ugyanígy kezelni a kézművest és a m u n k á s t is. M i n t h a nem a kedvező életfeltételeknek, hanem egye­ dül különleges tehetségeknek köszönhetné bárki is, hogy azzá lett, ami. És örömmel konstatálták, hogy az utóbbi időben — a múlt században járunk — gyors ütemben szaporodott a z o k n a k az országoknak a száma, amelyek megnyitották a nők előtt az egyetemek és főiskolák kapuit. És feledésbe ment a bolognai tanintézet 1377-es rendelete, mely szerint „ m i ­ vel a nő a bűn kútforrása, az ördög fegyvere, a paradicsomból való kiűzetés oka, a régi törvény m e g r o n t ó j a . . . nyomatékosan megtiltjuk, hogy v a l a m e l y nőszemélyt a nevezett kollégiumba bárki bevezetni me­ részeljen!".

M á r a k k o r is n y i l v á n v a l ó volt, hogy a nőben egyre több az erő, a bátorság, a határozottság. É s hazafiasságban sem m a r a d le. A z o k n a k a nőknek a száma, olvassuk, akik szülés következtében meghalnak v a g y súlyosan megbetegszenek, jóval nagyobb a csatatéren elesett v a g y meg­ sebesült férfiakénál. Ezenkívül a r u h á z a t sem gátolja többé őket a sza­ bad mozgásban. A hosszú szoknya n e m törli fel i m m á r az utca p o r á t . H a c s a k a szfik f a r m e r n a d r á g nem veszi á t ezt az egészségre káros sze­ repet, ám ez a sorscsapás, szolgáljon vigasztalásul, a fiúkéval közös. A z t á n az erkölcs sem tiltja m á r a nőnek, hogy felkínálkozzék, de nem á m ! N e m kell várnia, amíg megkérik, v a g y kiválasztják. A Bebel által kigúnyolt bűnök sem szégyenteljesek többé, nevezetesen, hogy „bizonyos g y á r t m á n y o k k a l " elégüljenek ki természetellenesen. És „obszcén k é p e k b e n " sincs hiány meg „regényirodalmunk egy része is ugyanilyen célzatú". N a és bekövetkezett végre az ipari fejlődés, ami a családot is forra­ dalmasította. Régebben még, panaszolják A nő és a szocializmus című könyvben, természetesnek t a r t o t t á k , hogy az asszony v a r r t , k ö t ö t t és mosott, sőt kenyeret sütött, szőtt és font, fehérített, sört és s z a p p a n t főzött, gyertyát ö n t ö t t . E m u n k á t az ipar jobban elvégzi, a nő tehát szabadabb, függetlenebb lett. H á z i m u n k a helyett színházba, hangver­ senyre jár, a k á r h é t k ö z n a p o n is. Bevezették a h á z a k b a a villanyvilágí­ tást, étkezdék, mosodák létesültek. A m e r i k á b a n központilag is fűtenek. N é h o l m á r választói joga v a n a nőnek, és h i v a t a l o k a t tölthet be, ami­ ből „semmiféle káros k ö v e t k e z m é n y nem s z á r m a z h a t " . N e m az nagyszerű August Bebel és a többi egykori marxista elmél­ kedő az o k a , hogy az iparosított életvitel nem bizonyult fenékig tej­ felnek. És hogy egyre többen és jogosabban rójuk fel, teszem föl, az új, szabadabb feleségnemzedéknek, hogy nem tud sütni, főzni. És hogy komoly ellenmozgalom indult világszerte a természetes, mérgezetlen h á ­ zikoszt előállítására. H o g y a modern dolgozó nő további pótelfoglalt­ ságairól ne is beszéljünk!

A mű h a r m a d i k része a X I X . század legfejlettebb ipari országainak belviszonyairól szóló helyzetjelentés. C í m e : Állam és társadalom, s eb­ ben az olvasható, hogy bármilyen alakot is ölt a fejlődés során a tu­ lajdon elsajátítása, a n n a k lényegéhez tartozik, hogy a leggazdagabb nagybirtokosok egyúttal a leghatalmasabbak is, és az államot is érde­ keiknek megfelelően formálják. A tulajdonszerzési törekvéssel és a v a ­ gyonosok s z á m á n a k növekedésével persze együtt fejlődik a kultúra is, amiből rész jut a kizsákmányolt osztálynak is, növeli teljesítőképességét és fokozza ö n t u d a t á t . Létrejön a modern proletariátus, és rá v á r a történelmi küldetés, hogy kivívja nemcsak a maga felszabadítását, ha­ nem az összes elnyomott, tehát a nők emancipálódását is. Bebel ezután megállapítja, hogy éleződnek az osztályellentétek. H e ­ vesen harcol mindenki mindenki ellen. A kegyetlen h á b o r ú b a n nem igen

válogatják meg az eszközöket. A „takarodj o n n a n , hogy én lépjek a helyedbe" elv könyöklés, oldalvágások és rúgások formájában valósul meg. A z egyén az egyénnel kerül szembe, és ugyanígy küzd a férfi a nő ellen. A z emberi kapcsolatok egyetlen szabályzója a haszon, ami mö­ gött minden más szempont háttérbe szorul. H a az anyagi érdek meg­ kívánja, ezer meg ezer m u n k á s t és m u n k á s n ő t kilöknek az utcára. És ismét növekszik a prostitúció, virágzik a bűnözés, amint szigorúbb büntetésekkel, és nem az o k o k megszüntetésével akarják a kórt gyógyí­ tani. Azt meg mintha csak napjainkban írta volna le a szerző, hogy a me­ zőgazdaságot kiszorítja az ipar. A régi rend fő t á m a s z á t egyre jobban háttérbe kényszeríti a számbelileg gyorsan n ö v e k v ő lakosság, amelyet az ipar, a kereskedelem és a közlekedés foglalkoztat. A mezőgazdaság Németországban is a múlt s z á z a d hetvenes éveinek végén új fejlődési szakaszba lépett. Jelentősen fellendült a nemesebb gabona termesztése és vetésterülete is. Oroszország és R o m á n i a mellett megjelent a piacon Argentína, Ausztrália, India és időnként K a n a d a . A kisparasztok és a mezőgazdasági munkások menekülni kezdtek a városokba, vagy a tengerentúlra v á n d o r o l t a k ki, minekfolytán a falun munkaerőhiány ke­ letkezett. A tőke is elégtelenné vált. N e m is h a l a d h a t t a k tovább az ad­ digi v á g á n y o k o n , új gazdálkodási módszereket kellett keresniük. S z a p o ­ rodtak a gépek, melyeknek munkáját a felaprózott parcellák gátolták. De a társadalom tanácstalan; a k á r a ló a taposó malomban, egyre csak körben forog. Nincs tehát más kiút, mint a társadalom szocializálása. Ezt hirdeti A nő és a szocializmus című k ö n y v befejező része. Mielőtt azonban el­ mélyednénk benne, helyeselve vagy fejcsóválva, szögezzük le, hogy August Bebel nem volt dogmatikus gondolkodó. Íme szó szrint mit ír er­ ről: „ A fejlődés egyes szakaszában mindig a k o n k r é t körülményektől függ, hogy milyen intézkedéseket kell foganatosítani. N e m lehet előre megmondani, hogy egyes esetekben mi lesz szükséges. Különösen az olyan lépésekről nem lehet bizonyosat állítani, amelyeket előreláthatatlan és k i s z á m í t h a t a t l a n helyzetek befolyásolnak. Az eszközök, amelyek ma k i v á l ó n a k bizonyulnak — mondja a mostani vaskalaposokkal is v i ­ t a t k o z v a — h o l n a p á r t a l m a s a k lehetnek, ha megváltoznak a körülmé­ nyek . . . H a tehát le akarjuk írni, miként alakul a jövő, csak hipotézi­ sekkel d o l g o z h a t u n k ; bizonyos feltevéseket valóságnak tekintve . . . " N y i l v á n mindez a r r a a k i n y i l a t k o z t a t á s r a is vonatkozik, hogy a ha­ ladás legrövidebb és leggyorsabb útja az lenne, ha ezt a tőkés tulaj­ dont általános kisajátítással társadalmi tulajdonná változtatnánk. Ez esetben, állítja, az árutermelés, ami — m á r M a r x mindkét hazájában létezett — a szocialista társadalom által végzett termeléssé alakul, fo­ k o z ó d ó jövedelmezősége minden egyes ember messzemenő jólétének és harmonikus fejlődésének a forrása lesz . . . És hogy ez, sajnos, mégsem lett egészen így, a n n a k alighanem több oka van. A z egyik, ha nem a legfőbb, talán éppen azokban a bizonyos és figyelmen kívül hagyott

körülményekben rejlik. Nevezetesen, hogy a Bebel idejében m á r ipari­ lag a r á n y l a g fejlett országokhoz képest e l m a r a d o t t környezetben szo­ cializálódott a társadalom az októberi forradalom után. Ahol is ez legkevésbé a termelés „felívelő jövedelmezőségének" a kérdését oldotta meg. És így m á r csak ezért sem v á l h a t t a k be a szerző derűlátó elképzelé­ sei, melyeket A szocialista társadalom alaptörvényei és, egészíteném ki, tévedései fejezetben fogalmazott meg. M á r m i n t , hogy minden m u n k a ­ képes egyén m u n k á b a álljon, hogy senki se erőltesse meg m a g á t , hogy lehetőleg kellemesen és változatosabban dolgozzék, és persze minél ter­ melékenyebb legyen. Mivel ugye a szocialista társadalom nem azért jött létre, hogy proletár m ó d r a éljünk, h a n e m hogy megváltoztassa nagy többségünk életvitelét. Ehhez nyilván megfelelő közigazgatásra v a n szük­ ség — és 'itt is kezdődnek a bajok, amit mi m á r tapasztalatból tanúsít­ h a t u n k . H i á b a hitte Bebel, hogy a kérdésnek a jövőben nem lesz ak­ kora jelentősége, mint egykor volt, hiszen nem a nagyobb h a t a l m a t , befolyást és jövedelmet biztosító pozíciók elfoglalásáról lesz szó, h a ­ nem olyan bizalmi állásokról, amelyekre a legalkalmasabbakat jelölik ki... D e ez még hagyján! A szocialista társadalom — jövendöli t o v á b b — kiküszöböli az érdekellentéteket. A m u n k a i d ő is csökkenthető lenne. Egy számítás szerint mindössze két és fél ó r á t kellene dolgozni hogy a legfontosabb szükségleteket kielégítsük. Mindez még a szokásokat is megváltoztatná, és megszabadítaná a kapkodástól, izgatottságtól. A z élelmiszereket vegyi úton állítják majd elő. A növények helyett ezt az ipar végzi el. Eljön az idő — reméljük, nem egyhamar! — , amikor mindenki egy adag szert hord majd a zsebében, s ez lesz a fehérje-, a zsír- és a s z é n h i d r á t a d a g j a . . . A gyümölcsösök, szőlőhegyek, legelők el fog­ nak tűnni. A z ember jobb és erkölcsösebb lesz, mert m á r nem élőlények megöléséből és elpusztításából él. A földet kertté varázsoljuk, ahol gaz­ dagon, szabadon nő a fű és a virág, a b o k o r és az erdő, s ahol az em­ beriség bőségben éli a r a n y k o r á t . . . És következhet a g y a n ú n k : h o n n a n a tévhit, hogy a nálunk is beter­ vezett piacgazdálkodás ellenlábasa a szocializmusnak. Az új társadalom nem á r u t termel, olvashatjuk A nő és a szocializmus c. műben, hanem életszükségleti cikkeket. A társadalom fogyasztó képességének csupán a fogyasztó kielégítése szab h a t á r t . Milyen logikusnak hangzik, és m e n y ­ nyire irreális mégis, d ü n n y ö g ö m én is sajnálkozva, és folytatom a bön­ gészést. D e ha az új t á r s a d a l o m b a n nincs áru, a k k o r végül pénz sem lesz. Igen, ezt a tételt is m á r csaknem teljesen elfelejtettem, o l y a n n y i r a elképzelhetetlen a ma perspektívájából. Mindenki számíthat minden k í ­ vánsága és igénye teljesítésére — írja — , de nem a másik rovására. Visszakapja m i n d a z t , amit a t á r s a d a l o m n a k n y ú j t o t t . . . Ki tudja, egy­ szer majd talán ide is eljut valamelyik későbbi nemzedék, mi azonban most a szocializmus és főleg az emberség kezdetlegesebb szintjén kézen­ fekvő megoWásokat v a g y u n k kénytelenek keresgetni.

D e hol is a különbség a lusták és a szorgalmasak, az értelmesek és az ostobák között? Ellenfeleinknek, panaszolja Bebel, ez az egyik fő kérdése, és csaknem egy évszázaddal később, hja, nekünk is. H i á b a a k a r t u n k hinni, és h i t t ü n k is benne, hogy — idézzek — az új társa­ dalomban mindenki azonos feltételek k ö z ö t t fejlődik, mindenki ott te­ vékenykedik, ahová hajlama és készsége vezeti, s éppen ezért a telje­ sítményben csak csekély eltérések fognak m u t a t k o z n i . . . És különben is, mi jogon kívánja az egyik ember, hogy kiváltságokat élvezzen a másikkal szemben? H a valakivel a természet olyan mostohán bánt, hogy a legjobb a k a r a t t a l sem tudja elvégezni dolgát, a k k o r a társadalom nem büntetheti őt születési hibájáért. H a viszont valakinek olyanok a ké­ pességei, amelyek mások fölé emelik, a k k o r a társadalom nem köteles jutalmazni azt, ami nem személyes é r d e m e . . . Igaz, m o n d a n á m , csak éppen árubőség, kivitel, foglalkoztatottság és szociális biztonság nem lesz belőle, és azt is a saját b ő r ü n k ö n tapasztaltuk, hogy az egyenlősdi is v o l t a k é p p égbekiáltó igazságtalanság. Van aztán egy olyan közcím is a k ö n y v b e n , hogy A kereskedelem megszűnése. N o s ezt, a jelek szerint, n e k ü n k is sikerült elérnünk időre vagy még előbb! E z t követi A szocializmus és a mezőgazdaság című fejezet. E témáról jelentette ki nemrég neves közgazdászunk, hogy eb­ ben az á g a z a t b a n követték el az új t á r s a d a l m a k a legtöbb melléfogást, főleg persze saját balgaságaik révén, és nemcsak, mert a bebeli igék­ hez t a r t o t t u k m a g u n k a t . Melyek szerint: a föld a kezdet kezdetén köz­ tulajdon volt, majd egyesek elrabolták a p a r a s z t t ó l , aki szolgává válik. Ideje, áll a t a n u l m á n y b a n , hogy visszaszerezzük tőlük. N e m utolsósor­ ban, hogy ésszerűen megműveljük, netalán öntözzük is mesterségesen. Ez utóbbiból látni például, hogy nem is olyan új keletű az állandóan és jórészt hiábavalóan sürgetett D u n a — T i s z a — D u n a rendszer ilyen irá­ nyú kifejlesztése. A gépi megmunkálás és a m ű t r á g y a használata tekin­ tetében m á r jobbnak bizonyultunk. Érdekesen időszerű a nagyvárosok felduzzasztásának a bírálata is; ezt a f o l y a m a t o t m á r száz évvel ezelőtt sem t a r t o t t á k egészséges jelen­ ségnek. A következő évszázadban majd csak rájövünk erre is. O l y a n emberre emlékeztetnek ezek a k ö z p o n t o k — idézek — , „akinek a hasa folyton nő, végtagjai viszont egyre v é k o n y o d n a k és nem bírják el a! nagy terhet". És többfelé, széles e világban, m á r az a jóslat is betelje­ sedik, hogy feloszlatják ezeket a tömegtelepüléseket. A lakosság, állítja a szerző, a nagyvárosokból vidékre v á n d o r o l majd, ahol az ipari te­ vékenységet összekapcsolja a mezőgazdasági m u n k á v a l . És a közlekedési eszközök, a termelési berendezések stb. fejlesztése folytán falun is k i ­ elégíthetik kulturális szükségleteiket. A lakásviszonyok is sokkal egész­ ségesebbek. Évről évre több ipari vállalat költözik vidékre, ahol a m u n ­ kabérek is alacsonyabbak, másrészt a n a g y b i r t o k o k m i n d i n k á b b gyá­ r a k k á válnak. Erről is elkelt néhány találó m o n d a t , hogy ne csak azt feszegessük, mi vált elérhetetlenné vagy netalán elavulttá a híres k ö n y v ­ ben.

Az állam megszűnése című szakasz éppen valószerűtlenségében t a n u l ­ ságos, ha jobban odafigyelünk. A folyamat egykori m a g y a r á z a t a sze­ rint ez a magántulajdon és az osztályellentétek kiiktatása n y o m á n vá­ lik lehetővé. Ú g y m o n d önnön magát teszi feleslegessé utolsó aktusaként annak, hogy a társadalmi eszközöket a társadalom nevében vették bir­ tokba. A z állammal együtt tűnnek el a képviselők, a miniszterek, a p a r l a m e n t e k , az állandó hadsereg, a rendőrség és a csendőrség, a tör­ vényszékek, az ügyvédek és ügyészek, a foglári tisztviselők, az a d ó - és v á m b i v a t a l n o k o k , egyszóval az egész politikai a p p a r á t u s . Igazgatói tes­ tületek és bizottságok lépnek a kicsinyes parlamenti küzdelmek helyé­ re, amelyeknek a termeléssel, az elosztás legjobb megszervezésével, a szükséges készletek n a g y s á g á n a k megállapításával, a művészetben, a k ö z o k t a t á s b a n , a közlekedésben stb. bevezetendő újításokkal kell fog­ lalkozniuk. A magántulajdon megszűnésével nem lesznek tolvajok, csa­ vargók és m u n k a k e r ü l ő k . A gyilkosság is értelmetlenné válik, hisz sen­ ki sem g a z d a g o d h a t meg más ember vagyonából. Sajnos, sóhajt fel Bebel, mi még nem élhetünk azokban a boldog időkben, amikor az em­ beriség szabadon lélegezhet. És mi sem, kései olvasói száz évvel később, az általa is felvázolt szocializmus csaknem ötvenéves építése után. Sem­ mi jele az állam elgyengülésének, sőt! A jövőbe kivetítve tárgyal írónk a vallásról is, amivel szerinte u g y a n ­ az történik, mint az állammal. E g y m á s r a v á r n a k , m o n d a n á m a jelek­ ből ítélve, ha élcelődni a k a r n é k . Senki se fogja eltörölni az istent — folytatja — , a vallási szervezetek és velük együtt az egyház, minden­ nemű erőszakos t á m a d á s nélkül, lassanként hal ki. N e m az istenek teremtik az embert, hanem az ember teremti m a g á n a k az isteneket. M i n t M a r x mondja, a népnek illuzórikus boldogságra való törekvése, amely a társadalom olyan állapotából származik, amely rászorul az illúziókra. A természettudomány fényében mítosszá vált a világ teremtéséről szóló tanítás; az asztronómia, a m a t e m a t i k a és a fizika az eget levegőképződ­ m é n n y é , s az égbolt csillagait — az angyalok trónusát — pedig álló­ csillagokká és bolygókká teszi. A korlátlan emberi haladást és az igazi t u d o m á n y t írja fel zászlajára az új t á r s a d a l o m . . . A p a p n a k is dolgoznia kell, hogy megéljen, s minthogy eközben tanul, eljön az idő, m i k o r megérti majd: a legnagyobb dolog embernek l e n n i . . . H o g y mi lesz végül is a nőkkel? A z emberiség felerészeként mindez rájuk is vonatkozik. A gyermekneveléssel járó nehézségektől és fárad­ ságtól is megszabadul a szülő, azonkívül, hogy kevesen is tudják iga­ zán jól nevelni az utódokat. Az iskolázás korszerű intézetekben a nagy­ korúságig t a r t majd, szakemberek végzik apákból és anyákból álló ne­ velésügyi bizottságok ellenőrzése alatt. Ennélfogva sokkal több időt szentelhetünk a gyerekeknek, mint ma. A villamosított és gépesített k o n y h a is nagy nyűg még a nőnek, megszűnése megváltás lesz a szá­ mára. Az eljövendő kor az élelmező k ö z p o n t o k é . Itt étkezik majd a társadalmilag és gazdaságilag független nő, aki a párját is szabadon választja, mint ahogyan általában szabadon rendelkezik ö n m a g á v a l . És

.•zzel a házasság intézménye is rendbejön o l y a n n y i r a , hogy mai formá­ jában feleslegessé válik . . . Szép, csukom be a k ö n y v e t . Nincs kifogá­ som az elképzelés ellen. Bár előrehaladott k o r o m n á l fogva most m á r nem lelkesít úgy, m i n t egykor a szépreményű és folytonosan házasu­ landót és egyáltalán, a szebbik nem f á r a d h a t a t l a n ifjonti rajongóját.

» Ami azonban változatlan rabul ejt, az az írónak az emberiség jövő­ jébe vetett hite. Bebel megszámlálhatatlan hívével együtt a X X . század elé tekintett megnyerő szárnyalásával. M a , száz évvel később, a X X I . század küszöbéig jutott az új nemzedék, és k ö z ö t t ü k még néhány ma­ gamfajta, ittfelejtett optimista, úgyis, mint egyféle b ű n b a k , amiért még­ sem olyan ez a világ, amilyennek ígértük. H á t a k k o r mi is v á r ránk 2000 után, öregapám, kérhetik tőlem számon e méltatás végén is a gye­ rekek, feltéve, ha egyáltalán megérjük, és nem k a p újabb léket az ál­ talunk is o l y a n n y i r a áhított és felmagasztalt a t o m e r ő m ű - t u d o m á n y o s ­ ság, nem beszélve a felhalmozódott nukleáris fegyverek adta iszonyatléi. És a k á r m i t is m o n d o k , t u d o m , az távolról sem lesz olyan lelkesítő, mint a k k o r o n az ismertetett mű jövendölése volt. A z újabb európai gondolkodók különben is leszoktak m á r a szónoklásról és a b u z d í t á s r ó l Számolgatnak, a d a t o k k a l bíbelődnek, mindhalálig a különböző arányzatokát méricskélve. Szerintük a munkásosztály sem a régi m á r a legfej­ lettebb ipari országokban. Száma is csökken, a m o l y a n városi középré­ teggé sokasodva. Életszínvonala sem hasonlítható össze az egykor éhező és lázongó proletariátuséval. Keresete lassan megközelíti és eléri a tiszt­ viselőkét, így hát képzettségük és kulturális színvonaluk is emelkedik. És ha úgy tetszik, f o r r a d a l o m b a n sincs hiány, csak ez most technoló­ giai, és nem utcai b a r i k á d o k o n dúl, h a n e m az elektronika, az informa­ tika, az a u t o m a t i k a és a robotizáció keretében, melynek révén a tár­ sadalom összetétele is t o v á b b változik. Egyre több munkásból lesz tech­ nikus és szakember, és csökken a különbség a fizikai és a szellemi m u n k a között. N e m k ü l ö n b e n a tulajdon jellege is átalakul, egyesek értelmezésében m á r - m á r szinte jogi fikció csupán. Havifizetéses me­ nedzserek kezelik, részvényesek tömege bízza rájuk a pénzét és az újra gomba m ó d r a szaporodó kisüzemek gazdái. Ennek folytán a ma­ gánvagyon sem mindig h a t a l o m is m á r egyúttal, új f o r m á k a t ölt az osztályharc, és ez érthetően a baloldali p á r t o k igazodását is befolyá­ solja. És nem olyan egyértelműen elhatároltak m á r a birtoklási viszo­ nyok a szocialista államokban vagy állami szocializmusokban sem, ahol is a társadalminak nevezett tulajdon dominál, amelyet végeredményben a politikai és hatósági szervek igazgatnak a technokrácia segítségével, az elemzések szerint a z o n b a n lehet, hogy nem sokáig. A z a felismerés van terjedőben ugyanis, hogy az üzemvezetést önállósítani és demokratizálni kell. És itt is serényen iparosítanak, az éhínség is a múlté, legalábbis

a létminimum biztosított, a kereset, ha szerényebb is, de állandó. A munkás kevesebbet k a p a technikusnál és a mérnöknél, de a n n y i t v a g y többet, mint a tisztviselő. És falusi n y o m o r sincs, és ebben a társadalmi formációban is drasztikusan csökken a mezőgazdaságban dolgozók szá­ ma. T ö b b viszont a tisztviselői és a szolgáltatásokat végző személy. T á v l a t i reformokkal igyekeznek fellendíteni az elbürokratizálódott k ö z ­ gazdaságot, miután belátják, hogy a jó öreg piacgazdálkodás a szocia­ lizmusban is az anyagi prosperitást szolgálhatja. És szintén a többter­ melést növelve világszerte elfogadott törekvés lett, hogy a munkások is beleszólhassanak a vállalati irányításba. Szerénytelenség nélkül elmond­ hatjuk, hogy az önigazgatás bevezetésével ennek az i m m á r civilizációs v í v m á n y n a k mi v o l t u n k az élharcosai. És az szeretnénk lenni t o v á b b r a is. Egyszóval, talán mégis valamivel elviselhetőbb lesz az ember élete, ha nem is o l y a n elképesztően gyönyörű, mint August Bebel álma. Vi­ gasztalásul: ez azonban legalább ébrenlétes realitás! Ami bizonyos, a m ó d o z a t a i b a n gazdagabb szocializmus évszázada köszönt r á n k nemso­ k á r a bárhol, b á r h o g y a n is gátolják. Lám, nem hogy az ellenzői, de még saját következetlenségei és ferdeségei sem tehették tönkre az esz­ mét, oly nagy és p ó t o l h a t a t l a n . A z övé továbbra is a jövő, ahogyan k ö n y v e utolsó soraiban írta szerzőnk, elsősorban tehát a munkásé és a nőé.

Essay

Gajdos Tibor EGY FESTŐMŰVÉSZ CENTENÁRIUMA OLÁH SÁNDOR 1886—1986

A történetírók állásfoglalása a distancia elmélet körüli régi vitában nem túlságosan befolyásolhatja a képzőművészek és képzőművészeti alkotások értékelését, a műtörténészek m u n k á j á t általában, m e r t azok elutasítanak minden olyan merev, d o g m a t i k u s szabályozási rendszert, mely megkötheti, egyoldalúvá degradálhatja állásfoglalásukat. O l á h S á n d o r festőművész száz évvel ezelőtt született, m á r húsz éve nincs az élők sorában. K o r t á r s u n k volt, akinek munkásságát még éle­ tében figyelemmel kísérhettük, egyben megvan az a távolság is, amely megkönnyíti értékének objektív felmérését. Festőnk h a t v a n éven á t igye­ kezett ecsettel, ceruzával és szénnel színbe és v o n a l b a rögzíteni m i n d ­ azt, a m i t tudásával és tehetségével elmondani k í v á n t (vagy kényszerült) a n n a k a világnak, mely őt küzdelmes művészi pályafutása folyamán k ö ­ rülvette, melyben élt és alkotott, melyben siker, elismerés, de sok csa­ lódás, keserűség és b á n t ó d á s j u t o t t neki osztályrészül. Száz esztendő n a g y idő, az utóbbi húsz év sem csekély, de igazi ér­ tékelése még mindig h á t r a v a n . O l á h S á n d o r n a k ugyan m á r bőséges publicisztikai irodalma van, e sorok írója is egy terjedelmesebb és át­ fogóbb élet- és p á l y a r a j z z a l igyekezett hozzájárulni a művész emberi és alkotói a r c u l a t á n a k jobb megismeréséhez, de az analitikus, valóban elmélyült értékelés ez ideig elmaradt, és el sem v á r h a t j u k , hogy egyet­ len műben megtaláljuk m i n d a z t , a m i t ebből a h a t évtizedes munkából ki kell bányászni és kompetens m ó d o n n a p v i l á g r a hozni. A teljességre törekvés m á r csak azért sem volt lehetséges, mert O l á h Sándor m u n ­ káinak egy komoly h á n y a d a városától és Vajdaságtól távol, egy h a ­ tárral elválasztva, budapesti magángyűjteményekben létezett. A mű­ vész rokonságához tartozó tulajdonosok nagylelkűségének köszönhe­ tően ezek az alkotások csaknem teljes számban hazakerültek, a Városi Múzeum galériájában hozzáférhetővé v á l t a k , s ezáltal tágabb teret k a ­ pott a festő opusának értékelési lehetősége. A z a n y a g tehát a d v a van és az idő múlása is megköveteli, hogy újabb kísérleteket tegyünk O l á h munkásságának megismerésére és ismertetésére.

Schön Márkus portréja Ezt a törekvést elősegítheti az is, hogy nem csak Budapestről, h a n e m Szentesről, v a l a m i n t Újvidékről és más vajdasági helységekből is meg­ indult az O l á h - k é p e k á r a m l á s á n a k és begyűjtésének folyamata. A cen­ t e n á r i u m mellett tehát e tények is ösztönzést a d h a t n a k néhány m o z z a ­ n a t újbóli tömör megvilágítására. Egy festő életművének megítélése szempontjából talán nem a leglé­ nyegesebb k i i n d u l ó p o n t származásának, családja osztályhelyzetének fel-

A katonatárs arcképe,

Neum

derítése. O l á h S á n d o r esetében mégsem lehet megkerülni ezt, m e r t éle tében és halála után is, számos esetben t a l á l k o z h a t t u n k efféle besoro lássál, vagyis a n n a k a hangsúlyozásával, h o g y nem csak polgári szár mazású, h a n e m hosszú p á l y a f u t á s a során javarészt a polgárság festője ként is m ű k ö d ö t t . Igaz, az újabban begyűjtött képek tematikai és for mai szempontból e g y a r á n t az ilyen álláspontot támasztják alá. Ezek

képek — k o r á b b a n megismert m u n k á i h o z hasonlóan — arcképek, csend­ életek, a k t o k , figurák, ritkább esetben tájképek — nem nyugtalanítják a szemlélőt, formai szempontból is pihentető n y u g a l m a t , de szépségre v a l ó törekvést is á r a s z t a n a k . E tények semmit sem v o n n a k le O l á h fes­ tészetének értékéből, u g y a n a k k o r a műkritaka jogát a szociológiai szem­ p o n t o k taglalására sem lehet elvitatni. Természetesen O l á h nem az egyetlen festő, aki ilyen szempontú elbírálásban is részesült, hiszen is­ meretes, hogy léteztek proletárművészek is ( a n n a k idején Kujacic vagy a mi H a n g y á n k ) , és m ű k ö d t e k olyan jelentős művészegyéniségek (mint egykor Benczúr G y u l a és László F ü l ö p ) , akik az arisztokrácia festői­ ként v o l t a k számon t a r t v a . Idővel azonban az effajta beskatulyázások veszítettek jelentőségükből, és m e g m a r a d t az, ami valóban m a r a d a n d ó : a művész alkotói képességének és a m ű v e k értékének felbecsülése. O l á h Sándor polgári származásához nem fér kétség, de a teljes igazsághoz az is h o z z á t a r t o z i k , hogy a s z á r m a z á s sem g y e r m e k k o r á b a n , sem festői pályafutása során nem j á r t együtt polgári jóléttel. O l á h t a n u l m á n y a i ­ n a k idején valóságos n y o m o r b a n tengette életét, amikor pedig ö n m a ­ gára u t a l v a kizárólag a festészetből kellett megélnie, rövid n a p o k r a , de legfeljebb hetekre tudott csak megszabadulni az állandóan ránehezedő anyagi gondoktól. Ezeket az állításokat nemcsak saját n y i l a t k o z a t a i ­ val, de a m á r feltárt d o k u m e n t u m o k k a l is alá lehet támasztani. H o g y a polgárság számára festett, az természetes, hiszen csak ez a réteg v á ­ sárolhatott művészi p r o d u k t u m o t , csak a módosabb polgári réteg ad­ h a t o t t megrendeléseket, nemegyszer a festő m u n k á j á t nagyon megnehe­ zítő kikötésekkel. O l á h műveinek többsége bizonyítja, hogy eleget tett ezeknek a k ö ­ veteléseknek — de csak egy bizonyos határig. H a a pénzes megbízó túlzásba vitte követeléseit, a k k o r O l á h — v á l l a l v a az ebből f a k a d ó anyagi veszteségeket — ö n t u d a t o s a n szembeszegült rendelőivel. A rossz ízlést, a j ó m ó d b a n élő polgár kérkedő, k i h í v ó követeléseit O l á h nem volt hajlandó kiszolgálni, és ezt is hiteles d o k u m e n t u m o k k a l lehet bi­ zonyítani. E n n y i talán elég is lenne a művész polgári származásáról és osztályához v a l ó viszonyulásáról. A z igazság felderítése céljából mégis hozzá kell fűzni, hogy a felszabadulás u t á n i k o r s z a k b a n O l á h Sándor (más művészekhez hasonlóan) — m á r korosán és betegesen — igyeke­ zett m u n k á j á b a n az új i d ő k h ö z , a h a t a l o m r a j u t o t t új osztályhoz k ö ­ zelíteni festészetét. Meg kell állapítani, hogy mint más neves művész esetében, kevés sikerrel. D e ő ezt őszintén és jószándékúan tette. És fö­ löslegesen. M e r t az ilyen irányú „ á t á l l á s t " senki meg sem követelte. Kevés és mellőzhető kivétellel. N o h a nem S z a b a d k á n látta meg a napvilágot (Magyarcsekén szüle­ tett, az egykori Biharmegyében), O l á h o t általában igazi szabadkai fes­ tőként tartják számon, hiszen m á r négyéves k o r á b a n került a városba, s gyermekkori élményei is kizárólag ehhez a környezethez fűződnek. D e inaskodott a k o r o m p a i vasművekben(!), festői t a n u l m á n y a i t a budapesti Mintarajz Iskolában kezdte, Münchenben folytatta, majd a nagybányai

Csíkos csendélet és a kecskeméti művésztelepek szorgalmas látogatója volt. A z első v i ­ lágháború idején k a t o n a k é n t az A d r i a menti N e u m b a n szolgált. Ezek az a d a t o k világossá teszik, hogy O l á h fiatalabb éveiben — mely fes­ tővé érésének k o r s z a k á v a l esik egybe, nem z á r k ó z h a t o t t be a szabad­ kai o t t h o n négy fala közé. A z ilyen viszonylagos helyhez kötöttségre csalk a k k o r kényszerült, a m i k o r egészségi állapota nem engedte meg az alkotói l á t ó h a t á r t tágító mozgást, a n a g y o b b u t a z á s o k a t . D e legjobb éveiben sem vállalta a mozdulatlanságot, a műterembe zárkózás bénító

Csendélet állapotát. A két világháború között többször is ellátogatott a becskereki művésztelepre, ahol n a g y aktivitást fejtett ki. Űijvidéken, Verbászon, és más bácskai helységekben pedig magánrendelők és egyházi intéz­ mények megbízásait teljesítette. M i n d e z t pedig azért kell megemlíteni, m e r t O l á h o t sokan műtermi festőnek tekintik, jóllehet életének utolsó csaknem két évtizedében m o z ­ gási lehetősége egyre szűkült, míg végül élete a l k o n y á n valóban a négy fal közé kényszerült, l á t h a t á r a a Petőfi utcai l a k á s á v a l szemközti gim­ n á z i u m falával és a fölötte emelkedő égbolt egy keskeny sávjával zá­ rult. Á m még ez a szűk l á t ó h a t á r is megihlette! O l á h festői stílusáról az eddig megismert a n y a g alapján egy elég szte­ reotip vélemény alakult k i : általában a müncheni iskola mérsékelt, rea­ lista, az akadémizmustól sem túlságosan távol álló követőjének tekin­ tik. E z t a véleményt nem lehet egyértelműen p o n t a t l a n n a k nyilvánítani, de a valóságos helyzetnek mégsem egészen felel meg. Alkotásai szélesebb skálájának megismerése, magánszemélyek falairól napvilágot

látott (majd ismét elsüllyedt), v a l a m i n t az utóbbi időben a Városi M ú ­ zeum tulajdonába került festmények megismerése bizonyos módosítá­ sokra készteti az O l á h munkássága iránt érdeklődő műtörténészeket, így például az újonnan megtekinthető, 1906—1907. évekből, tehát a Mintarajz Iskola látogatása idejéből s z á r m a z ó kisméretű képek azt bi­ zonyítják, hogy abban az időszakban nagyon szabad felfogású, n a g y ­ stílű ecsetkezeléssel és életes színezéssel megoldott alkotások kerültek ki a kezdő O l á h keze alól. Ilyenek például József öccsének egy ifjúkori arcképe, egy korai önarcképe és más m u n k á k . Ez a kötetlen hozzáállás később m á r nem fog dominálni m u n k á i b a n , de egyes alkotásaiban (mint leányának két kisméretű arcképében és néhány plein-air képében), ha némileg mérsékeltebben is kifejezve, o l y k o r visszatér. Zemplényi T i ­ v a d a r elindító hatását e képek tükrében nagyobbra értékelhetjük, mint eddig, és csak sajnálhatjuk, hogy a későbbi müncheni években a szak­ mai ismeretek a l a p o s a b b elsajátítása érdekében visszaszorult. Angelo J a n k müncheni t a n á r a német alaposság és szigor megtestesí­ tőjeként jelent meg a fiatal művésznövendék előtt. Ez a lovasjelenetek és nagy figurális kompozíciók megalkotója fegyelmezett m u n k á r a és szakmai pedantériára serkentette t a n í t v á n y a i t , de O l á h nehezen t ö r t be ebbe az iskolai rendbe. T u d á s á t ugyan g y a r a p í t o t t a , de J a n k egyéb h a ­ tását kikerülte; sohasem lett a nagyszabású figurális kompozíciók festő­ je. Ilyen m u n k á k k a l csak jóval később, alkotói képességének alkonya táján kísérletezett. A hivatalos iskola mellett azonban ott volt a közel­ ben Hollósy Simon magániskolája, mely kötetlenebb, szabad levegőjével és munkamódszerével v o n z ó b b a n h a t o t t fiatal festőnkre. Az impresszio­ nizmus és a plein-air festészet lehetőségei új t á v l a t o k a t kínáltak, ám a szerény anyagi t á m o g a t á s a m á r régebben elhunyt P i l o t y nevével fémjel­ zett iskola a látogatására kötelezte. E z a kettősség meghatározó volt O l á h fejlődésének szempontjából. Teljes k i b o n t a k o z á s á h o z az iskolák n y ú j ­ tották az ú t r a v a l ó t , pedig az utána következő, az első világháborúig terjedő korszakban más neves mesterek mellett is dolgozhatott. A néha akadémikusnak t ű n ő alaposságnak, a szürkéskék elszínezés iránti v o n ­ z a l m á n a k o l y k o r k i m u t a t h a t ó a n élénkebb koloritást és a n a g y v o n a l ú megoldást helyezi szembe; d e ezek csak időnkénti, ritka „kitörések" — a müncheninek tekintett fegyelem különösen a nagyszámban festett arc­ képek, csendéletek és a k t o k tükrében, pályafutása során d o m i n á n s jel­ legű m a r a d . A kettős hatás vállalását a nagybányai és kecskeméti művésztelepek egymás utáni, sőt csaknem egyidőbeli látogatása is tanúsítja. Lehet, hogy O l á h nem használta ki kellőképpen a modern m a g y a r festőművé­ szet e két fellegvárának lehetőségeit, és talán ö n m a g á t fosztotta meg az újabb európai i r á n y z a t o k b a való bekapcsolódástól. D e ha kissé elkésve is, mégis kísérletet tett az első világháborúig sok hívet toborzott ,,új stílus", a szecesszióhoz való kapcsolódás irányába. A szecesszió hatását k i m u t a t ó képei közül az első talán az ö n a r c k é p virágos ablakkal 1911ben készült, a hasonló jegyeket viselő kisméretű N e u m i lány 1916-ban,

Műterem a bérpalotában míg a Felesegem k a l a p p a l című olajfestménye, mely utolsónak tekint­ hető ebben a sorban, 1918 körül készülhetett. Ismert még egy n a g y o b b méretű, magángyűjteményben levő Előrehajló női aktja, de keletkezésé­ nek pontosítása eddig még nem sikerült. O l á h S á n d o r ilyen irányú k í ­ sérletezése tehát hozzávetőlegesen hét-nyolc évet ölelt át, és mindjárt hozzá kell tenni, hogy azokban az években is a jellegzetes kék fátyolozás h a t o t t a á t képeinek zömét. Ezekben az években többször is talál­ k o z o t t a telepeken Ferenczi K á r o l l y a l , a k i v á l ó mesterrel, akinek jó né­ h á n y nagyszerű alkotásán u g y a n c s a k a kék szín az u r a l k o d ó ! S z a b a d k a i kollégái, Csincsák Elemér és F a r k a s Béla még a húszas években is éltet-

Falu végén

ték a szecessziós törekvéseket, melynek szellemében legjobb m u n k á i k a t a l k o t t á k , sőt az utóbbi, élete végéig sem ejtette el a szecessziós megfo­ galmazás lehetőségét. O l á h azonban teljesen s z a k í t o t t az egyébként is d i v a t j a m ú l t n a k tekintett, később pedig túlzottan lebecsült, majd nemré­ gen némileg rehabilitált i r á n y z a t t a l . N é m i stílusbeli váltással a második világháborút követő években is t a l á l k o z h a t u n k , de talán p o n t o s a b b meghatározással alkotói hozzáállá-

Csendélet a két világháború között sának, festői eljárásának módosításáról lehet beszélni. M á r szó volt O l á h n a k azon igyekezetéről, hogy a fölszabadulást követő korszakban az új társadalmi rend állapotához és „követelményeihez", tehát a szé­ lesebb néprétegekhez közelebb álló, életesebb témákhoz nyúljon. így jöttek létre azok a figurális kompozíciók, melyekben a háborús pusztí­ tás, a m u n k a és maga a m u n k á s , aratók, népi táncosok és más, „élet­ ből" merített t é m á k a t dolgozott fel vásznain. A z első egy-két ilyen fest­ ményén (pl. Bombázás után, Pihenő aratólány) még a tőle megszokott pedantería és kötöttség tapasztalható, később azonban ezeket a festmé-

Az első is utolsó gyűjteményes

kiállításán

nyéket lazább, kötetlenebb eszközökkel igyekezett O l á h megvalósítani. A z új témaválasztás és a felszabadultabb alkotói hozzáállás azonban n e a hozta a v á r t sikert, talán nem felelt meg a festő vérmérsékletének. Ebben a k o r s z a k b a n O l á h alig t u d o t t k i m u t a t n i olyan eredményeket, melyek az előbbi két és fél évtized minőségével felvehette v o l n a a ver­ senyt. Ehhez természetesen á l l a n d ó a n romló egészségi állapota is hozzá­ járult. E n n e k ellenére e korszak alkotásai k ö z ö t t k u t a t v a kivételekkel is t a l á l k o z h a t u n k . M e r t a Petőfi S á n d o r utcai műtermének ablakából megfestett gimnázium épülete, ez a napsütéstől beragyogott okker szim­ fónia legszebb alkotásai közé k í v á n k o z i k , és a beteg művész esztétikai b r a v ú r j á t demonstrálja. Ez az a festmény, mellyel, időrendi szempont­ ból a festő általános értékének alapjait le is z á r h a t n á n k . H a m á r a lényegről, az esztétikumról szólunk, nem hallgathatjuk el, hogy O l á h mintegy negyven képének visszatérése Budapestről — ha nem is alapjában módosítja életművéről k i a l a k í t o t t véleményünket — feltétlenül kiigazításra és kiegészítésre kényszerít. És ez a kiigazítás egyértelműen a s z á z évvel ezelőtt született festő j a v á r a billenti a m ű v é ­ szettörténeti mérleget. A z értékelés serpenyőjére ugyanis olyan, eddig ismeretlen m ű v e k kerültek, mint például a harmincas évek elején kelet­ kezett nagyon eredeti beállítású Zöldharisnyás lány, a fölényesen meg­ o l d o t t Édesanyám arcképe, vagy egy lélektani elmélyüléssel megfes­ tett ö n a r c k é p , melyek nemcsak egyenrangúak az eddig csúcsteljesít­ ménynek tekintett Pirosruhás lánnyal és más kiváló p o r t r é k k a l és ak-

t o k k a l , h a n e m a z o k a t túl is s z á r n y a l j á k . E z e k a p é l d a k é n t említett fest­ mények O l á h S á n d o r legihletettebb, m i n d technikai, m i n d esztétikai szempontból legsikerültebb alkotásai, melyek fényében a festő értékét magasabb szintre emelhetjük, egyben jelentőségének földrajzi h a t á r a i t is tágíthatjuk. Felelősségteljesen állíthatjuk, hogy O l á h művészetének értékei messze túllépik a város és a t a r t o m á n y h a t á r a i t , ezért éppen most lenne időszerű az ország (illetve a történelmi k ö r ü l m é n y e k k ö v e t ­ keztében két ország) művészeti életében is meghatározni az ő t megillető helyet. A z , hogy O l á h nem volt kísérletező v a g y újító művész, értékéből v a j ­ mi keveset v o n h a t le. Sokkal jelentősebb az, h o g y sohasem v á l t n a g y n e ­ vű mestereinek másolójává, hogy az epigoni szolgaságot elvetve Z e m p l é nyi T i v a d a r , Angelo J a n k , H o l l ó s y Simon, Réti István és Ferenczy K á r o l y művészetének megismerését, az á l t a l u k szerzett tudást és t a p a s z ­ talatot átszűrve és t ö m ö r í t v e , építette ki saját eredeti és egyedi festői egyéniségét. H o g y ez a művészet mennyire sajátosan O l á h S á n d o r - i , arról a cente­ nárium alkalmából a Szabadkai Városi M ú z e u m galériájában rendezen­ d ő nagyszabású kiállítás h i v a t o t t meggyőzni a képzőművészet értőit és a m ű p á r t o l ó közönséget egyaránt. E z az írás is e törekvés sikeréhez k í v á n hozzájárulni és segítséget nyújtani.

Rezime Šandor O l a h Stogodišnjica rođenja slikara Šandora Olaha je dobra prilika, da se još iednom sagleda značaj i vrednost njegovog umetničkog stvaralaštva. O Olahu je i do sada dosta rečeno, ali to su uglavnom bile publicističke ocene, koje ne pružaju dublju analizu njegovih stvaralačkih dometa. Olah je svoje studije započeo u Budimpeštanskoj školi oglednog crtanja, a nastavio na Minhenskoj akademiji, u klasi profesora Angela Janka. Istovremeno je pohađao i privat­ nu školu mađarskog majstora Šimona Hološija, čija slobodnija atmosfera ga više privlačila. Kasnije je godinama redovno posećivao umetničke kolonije u Nađbanji i Kečkemetu, gde je imao prilike da radi pored Ištvana Retija, Karolja Ferencia, Bele Ivanji-Grinvalda i drugih istaknutih majstora mađarskog slikarstva. Ipak, Olahova slikarska ličnost se prvenstveno formirala pod uticajem minhenskog školovanja, a propustio je priliku, da se uključi u tokove moder­ ne evropske umetnosti. Izrastao je u pedantnog i savesnog stvaraoca, slikara odličnih portreta, mrtvih priroda, lepih aktova i u redim slučajevima slobod­ nije obrađenih pejzaža, iako je celog života čeznuo za slikanjem u plein-airu. Najveće domete u svom šezdesetogodišnjem delovanju dostigao je u periodu između dva svetska rata. Četrdesetak slika, koje su zahvaljujući velikoduš­ noj donaciji vlasnika vraćene iz Budimpešte u Galeriju Gradskog muzeja Su-

boriće potvrđuju stav, da Olahovo životno delo zaslužuje visoku ocenu, i da značaj njegovog slikarstva ne bi se smelo omeđiti lokalnim granicama, već zaslužuje pažnju i priznanje mnogo šireg područja.

Resummee Oláh Sándor Der hundertste Jahresfeier vom Geburt des Malers Oláh Sándor, ist gute Gelegenheit um die Bedeutung und Wert seines künstlerischen Werkes noch einmal zu überlicken. Ober Oláh ist bis jetzt viel gesagt worden, das waren aber zumeist publizistische Bewertungen, die keine tiefere Analyse seiner schöpferischer Wurfweite gegeben haben. Oláh fing seine Studien in der buda­ pester Probezeitungsschule an, und in der münchener Akademie, in der Klas­ se des Professors Angel Jank weitergeführt. Gleichzeitig besucht er auch die private Schule des ungarischen Meisters Simon Hollósi, dessen freiere At­ mosphäre Ihn stärker angezogen hat. In späteren Jahren besuchte er sistematisch die Künstlerkolonien in Nagybánya und Kecskemét, wo er die Möglich­ keit hatte, neben Réti István, Ferenci Károly, Iványi Béla-Grünwald und anderer ausgezeichneten Meistern des ungarischen Malertums, zu arbeiten. Doch, die malerische Persönlichkeit von Oláh, formierte sich vorzüglich un­ ter dem Einfluss seiner Schulung in München, er versäumte die Gelegenheit sich in die Entwicklungen der modernen europäischen Malerei einzuschliessen. Er hat sich als pedanter und gewissenschafter Schöpfer entwickelt, als Maler ausgezeichneter Portrets, Stilleben, schöner Aktportrets und in seltenen fällen frei gearbeiteter Landschaften, trotz seiner Sehnsucht im ganzen Leben, in Pleinair zu malen. Grössten Erfolg in seiner 60 jährigen Aktivität erreicht er in der Periode, zwischen den beiden Weltkriegen. Vierzig Bilder, die Dank der grosszügigen Donation der Inhaber aus Budapest, der Galerie des Suboticaer Museums zurückgegeben wurden, bestätigen die Auffassung, dass das Lebenswerk von Oláh hohe Bewertung, und die Bedeutung seines Malertums nicht in den Grenzen der Lokalität eingeschlossen werden soll, sondern die Anerkennung und Bewertung, auf viel weiterer Territorie verdient.

Essay

Bela Duranci NYÁR VÉGÉN VELENCÉBEN A 42. KÉPZŐMŰVÉSZETI BIENNALE

A harcias h u n o k elől menekülő vénetek a l a p í t o t t a városban az építő­ művészet sokarcú remekművei harmonikus egységbe ötvöződnek. A vi­ lághírű Szent M á r k székesegyház nem egy k o r épülete, h a n e m a k ö z ­ társasággal fejlődött ezer éven át, s minden k o r r á n y o m t a bélyegét. H o m l o k z a t a a bizánci nagyságot, a romantikus állhatatosságot és a d í ­ szes gótikát foglalja egységbe. A remekműveknek ebben a t á r h á z á b a n a n n a k idején Laza Kostié, a zombori költő a S a n t a M a r i a della Salute t e m p l o m á t t a r t o t t a legszebb­ nek, amelynek kettős kupolája nélkül m a m á r el sem képzelhető Velen­ ce. Súlytalanul emelkedik a levegőbe, meseszerűségével nem b o n t v a meg a l á t v á n y egységét. Vajon mi az, amire mi, a 42. képzőművészeti biennálé látogatói, fel­ h í v h a t n á n k a figyelmet, ki az, akit kiemelhetnénk a nemzeti p a v i l o n o k ­ ban, tematikus és retrospektív t á r l a t o k o n b e m u t a t o t t mintegy hatezer alkotó közül? A biennálé k ö z p o n t i témája a művészet és a tudomány volt, amely a művészet és alkímia címmel megrendezett kiállításhoz hasonlóan tag­ lalta és v o n t a össze, osztotta fel részekre és egyesítette az összeegyeztethetetlent, vagy éppen az összefüggőt. E z t az erőfeszítést igyekezett elő­ segíteni negyven nemzeti pavilon mintegy nyolcszáz élő alkotója, akik sikeresen hozzájárultak teljesen széttagolt világunk jelenének felismeré­ séhez. A Giardini Pubblici előtt, ahol 1895 óta minden második évben megszervezik a képzőművészet nemzetközi szemléjét, a résztvevő orszá­ gok zászlói fogadnak. A v á r o s k ö z p o n t felőli partszakaszon néhány m o ­ dern szobrot helyeztek el, amelyek k o n t r a s z t h a t á s u k k a l még l á t v á n y o ­ sabbá teszik a régi v á r o s p a n o r á m á j á t . Az időjárás viszontagságait egyre nehezebben elviselő, a letűnt év­ ezred n y o m a i t magán viselő város, csipkés épületei segítségre v á r n a k . Az emberi hangyaboly egyedeinek magányosságára a k u t y á k jelenléte utal legjobban. A t u d o m á n y Aladdin-lámpájából kiszabadított szellem, a

kísérleti robbantások gombafelhője, a repülőrablások, az á r u h á z a k b a n és zsinagógákban véghez v i t t t á m a d á s o k újabbnál újabb terrorcseleke­ detekről szóló híreknek adják át helyüket. A z emberek egyre közelebb kerülnek p ó r á z o n t a r t o t t hűséges á l l a t u k h o z . A kiállítási csarnokokban még nem r o b b a n t bomba, a Giardini sétá­ nyain senkit sem látni k u t y á v a l . T a l á n tiltják, talán az embert remé­ nyeivel, félelmeivel, jövőbelátásával, szeretetével és emberségével hűsé­ gesen kísérő művészet pótolja az elvesztett bizalmat. Mindenesetre a művészet — az avantgárdé-jóslásokkal ellentétben, nem megy ki a „ d i ­ v a t b ó l " — , h a n e m egyre i n k á b b az emberi együttélés módozatai iránti érdeklődés színtere lesz. A G i a r d i n i viszont megszűnt a nemzetközi alkotói k o m m u n i k á c i ó színtere lenni. A nemzeti p a v i l o n o k o n végigsétálva megállapíthatjuk, hogy semmi n y o m a évtizedes szomszédságuknak. M i n t h a nem is azonos nyelven beszélnének, s nem azt v á r n á n k tőlük, hogy a saját környezetük autentikus a l k o t ó i eredményeivel köszöntsék egymást. A z eredetiségre való törekvés internacionalizmusa i n k á b b babiloni z ű r z a v a r r a hasonlít, mint a jelennel v a l ó megbékélés összhangjára. A kritikusok, a t á r l a t r e n ­ dezők és az alkotók minden energiája a r r a összpontosul, hogy rendsze­ rezzék, besorolják, s ezáltal megfejtsék a t i t k o k a t , igazolják az a v a n t g a r d i z m u s " számtalan v á l t o z a t á t , v a g y eleget tegyenek a galeristák igényeinek, s feltalálják m a g u k a t az izmusok rengetegében. M á r a k ö z p o n t i p a v i l o n b a n szemtanúi lehetünk a z a v a n t g á r d é és a racionális iránti érzéketlenségnek. Ismét n y i t o t t á tették azt a kupolát, amelynek falain Galileo Chini 1909-ben allegorikus képsoron, szecesz-

sziós stílusban á b r á z o l t a e történelmet és a művészetet. A k a l o t t á n a k a kupoláról való eltávolítását — amellyel Gió Ponti, a racionalista építészet ismert egyénisége fedte be 1928-ban — a századelő j a v á r a ol­ d o t t á k meg. A z idei kiállítás fő témája a „Művészet és a l k í m i a " cí­ mű tárlat. Ismét egymás mellé kerültek az emberi kreativitás titokza­ tosságát definiáló m o z a i k k o c k á k . A t u d o m á n y , az alkímia és az emberi tevékenység egyéb területei által m u t a t j á k be az alkotói folyamatot és m i n d a z o k a t a kreatív sajátságokat, amelyek a díszítőmintákon j á t é k o ­ san tekergőző v o n a l a k é n t v o n u l n a k végig s z á z a d u n k o n . A kevésbé ismert, v a g y ilyen összefüggésben még nem szereplő ne­ vek mellett ott találjuk Wollst, Dubuffet-t, T a n g u y - t , Mirót, Magreitte-ot, Picabiát, D a l i t , Kandinszkijt, Picassót, M a x Ernstet és a többieket. A z említett és fel nem sorolt nevek között a biennálé számos v a l a ­ mikori résztvevőjét találjuk, akikre a n n a k idején senki sem figyelt fel, ma viszont a l k a l m a s n a k bizonyulnak egyik v a g y másik kiállításrendező elméleti elképzelései alátámasztására. A z egyik képtől a másikig érve mind h a t á r o z o t t a b b a n ötlött fel bennem Stanicnak a Francis Baconnal készített interjúja: „ . . . a kép elkezd a maga módján fejlődni, minden megkötés nélkül és a saját, nem pedig az én valamiféle törvényszerű­ ségei szerint. Később a k í v á n t érzés kerül sorra. Mindebből szervesebb, egységesebb kép jön létre, szervesebb annál, amely az a k a r a t u n k k ö v e t ­ keztében k e l e t k e z n e . " Picassót követően S a l v a d o r D a l i mellett Bacon k o r u n k képzőművészetének a másik élő legendája, aki pillanatnyilag a legjobban fizetett mesterek közé tartozik. E g y hozzá hasonlóan ismert alkotó viszont a következőket m o n d t a : „Csodáljuk a véletlen t ö r v é n y ­ szerűségeit, s fel sem figyelünk arra, hogy ezáltal olyan realitás birto­ k á b a jutunk, melyről nem is á l m o d t u n k . " Jésus-Raphael Soto szavai után még meggyőzőbben h a t n a k H a n s H a r t u n g n a k , a kolorista jelek festőjének a m o n d a t a i : „ K o r t á r s a i n k vagy az elkövetkező nemzedékek majd m e g t a n u l n a k olvasni, és egy szép napon ezt a közvetlen jelírást normálisabbnak tartják majd, mint a figuratív festészetet, pontosan úgy, ahogyan elvont és korlátozott lehetőségű ábécénket ésszerűbbnek t a r t ­ juk, mint a kínaiak figuratív írását. Kerüljük ennek az új k o m m u n i k á ­ ciónak a saját formáival és jelenlegi sajátos t a r t a l m a i v a l való összeté­ vesztését. Ez utóbbiak gyökeres változáson mennek majd át. A z új v í v ­ m á n y , miszerint a természet által előidézett tévutak nélkül is ki lehet a dolgokat pikturálisan fejezni, valószínűleg m e g m a r a d ö r ö k r e (önálló­ an vagy a figuratív festészettel párhuzamosan)."* Aligha kétséges, hogy a rétegezett és összetett társadalmi szerkezet által kitermelt műalkotás a szerző pszichikai eszköztárának sajátossága és megismételhetetlensége révén t o v á b b r a is létezik. A z idő múlásával párbeszédet alakít ki olyan nemzedékekkel, amelyek s z á m á r a az alkotói szándék vagy a kor diktátuma felfoghatatlan. A z alkotás se nem fejlő­ dik, se nem öregszik, hanem létrejön és a humanitás autentikus és idő­ szerű jeleként k o m m u n i k á l . A z idei biennáléról legbeszédesebben a díjak vallanak. A kritikusok 1

2

A francia pavilon — Danid Buren alkotása és művészek helyett a „művészethez közelálló e m b e r e k b ő l " álló nemzet­ közi b í r á l ó bizottság ítélte oda a díjakat. A d í j a z o t t a k k ö z ö t t volt a Giardini egyik árnyékos részén meghúzódó, m á r - m á r familiárisán össze­ t a r t o z ó angol, francia és német p a v i l o n egy-egy alkotója is. A z angol F r a n k Auerbach képei egyértelműen M i l á n Konjovié m u n k á i t idézik emlékezetünkbe, a k i t a v a l y ősszel előrehaladott évei ellenére h í v t a fel m a g á r a Párizs figyelmét. Auerbach tökéletes rajzkészségével, ösztönös kolorizmusával, expresszivitásával, őszinteségével és ahogyan Stanié m o n ­ d a n á , „ a z igazi festők" kontinuitásával keltette fel a zsűri érdeklődé­ sét. A német Sigmar P o l k e spontaneitásával, állásában m e g b a r n u l t l a k ­ kok baljós jeleivel céloz a múlandóságtól, kételytől és szorongástól v a l ó rettegés archetípusaira. A z erőszak megjelölésével a n n a k okaira utal. Vitrinben kiállított á s v á n y i kristályaival metaforikusán érzékelteti, hogy ez a tökéletesség valójában természeti folyamat eredménye! Dániel Bu­ ren, a francia p a v i l o n alkotója más módszert v á l a s z t o t t : az új művészi g y a k o r l a t t a p a s z t a l a t a i t leszűrve rendezte be hazája kiállítási csarno­ kát. A h á r o m alkotónál csak a k r e a t í v személyiségjegyek és az emberhez intézett üzenet koherens v o l t a azonos. A S t a r t h e t i l a p k i k ü l d ö t t újság­ írója szerint P a o l o Porthogesi, a biennálé igazgatója a következőket n y i ­ l a t k o z t a : „Ezek a díjak figyelmeztetnek, hogy nem az új törekvések r a ­ g a d n a k el bennünket, h a n e m megkísérelünk h a t á s t gyakorolni r á j u k . " T e h á t a díjak összhangban v a n n a k az idei szemle á t t e k i n t ő igényével, a számos „ a v a n t g á r d é t ö r e k v é s " ellenében a kontinuitás felismerésével, és az eredeti k r e a t í v egyéniségek értékelésével. A z A r a n y O r o s z l á n o k egyi4

két a nemrégiben elhalálozott Faust Melotti szobrász k a p t a , s a pénzju­ t a l m a k egyikét is olasz alkotó, Stefano di N u n z i szobrász érdemelte ki. Porthogesi, a fiatalok számára létesített díj kezdeményezője erről a k ö ­ vetkezőket mondja: „ E n n e k a díjnak kell lehetővé tennie, hogy szaba­ don kísérletezhessenek és ne kösse őket gúzsba szigorú törvényeivel a piac" E h h e z még hozzátette, hogy a fiatal művészek gazdasági helyzete m á r - m á r d r á m a i , még a k k o r is, h a a t á r s a d a l o m minden téren igyek­ szik megfelelő feltételeket teremteni k r e a t í v tevékenységükhöz. A társadalmi vonatkozások a nemzeti p a v i l o n o k többségében h a n g ­ súlyos helyet k a p t a k . A hozzáértőén felújított m a g y a r p a v i l o n b a n Bak, Birkás, Kelemen és N á d l e r n a g y f o r m á t u m ú vásznaival ismerkedhetünk meg. V a l a m e n n y i ­ en közvetlenül a háború után születtek, kiállított m u n k á i k némelyike az idén keletkezett. E z a többnyire m á r világszerte is ismert négy név a m a g y a r képzőművészet jelenidejét reprezentálja. Egyéni sajátosságaik­ kal, a népművészetből áttételesen á t v e t t közös színvilágukkal, gesztu­ saik és palettájuk „ f a u v e " - i s t a felfokozottságával, de különösen B a k ­ n a k a H o m m a g e á Kassák című m u n k á j á v a l az átlagosnál jóval m a g a ­ sabb szinten képviselik hazájukat. A k i egy kicsit is ismeri a háború u t á ­ ni m a g y a r festészetet, meglepődik ennek az új alkotói légkörnek a k r e a t í v szellemisége l á t t á n . A z ilyen képzőművészeti értelemben vett kis országok közé tartozik Jugoszlávia is, azzal a különbséggel, hogy a mi p a v i l o n u n k r a kevésbé jellemző ilyen teljesség és eredetiség. Emerik B e m a r d , Z v e z d a n a Fio, N i n a Ivanéié, Miieta P r o d a n o v i é festők és Lujo Vodopivec szobrász alkotásai zsúfolttá teszik a termet. Egyenként u g y a n meggyőzően hat­ nak, de csoportosan nem mennek élményszámba. A jugoszláv k é p z ő m ű ­ vészeti élet jelenlegi helyzetének ismeretében még kevésbé meggyőző a válogatás. A napi aktualitásokat t u d a t o s a n hangsúlyozó lengyel pavilon szegé­ nyes és heterogén hatást kelt, a görög pedig egyszerűen morbid. Costas Tsoklis tökélyre fejlesztett videotechnikával szembesít b e n n ü n k e t egy szigonnyal átdöfött hal agóniájával. Egy kis türelemmel az ember t ö b b ­ ször is átélheti a képernyőn folyamatosan megismételt halálos vonaglást. E z t követően a h á r o m s k a n d i n á v ország pavilonjában könnyebbülhe­ tünk meg az Ellipsograph 1982 és C i r c u l o g r a p h 1983 című gépek lát­ tán, melyek alkotója, Finco O s m o Valtonen, szintén a görög múlt felé fordult, amikor létrehozta ezeket a h o m o k b a n számtalan k ö r v o n a l a t h ú z ó szerkezeteket. Ügy h a t n a k , m i n t Archimédesz, aki a k ö r a l a p ­ területét számolgatta Siracusa p o r á b a n , miközben felkészült halálára. Lucio F o n t a n a , az 1966-os biennálé ismertté v á l t díjazottja, akinek m u n ­ kásságára a vásznak kivágása a jellemző, alkotásairól a következőket mondja: „ A m í g ezeken az á t t ö r t vásznakon dolgozom, valójában nincs szándékomban képet létrehozni. Teret a k a r o k nyitni, létrehozni a m ű ­ vészet új dimenzióját, s összekötni azt a világűrrel, hogy folyamatos expanziójával kinőhesse a kép szűkös kereteit. A vászon kilyuggatásá-

A Magyar NK

pavilonja

val létrejövő ismétlődő m o t í v u m o k k a l nem felületdíszítésre törekedtem, h a n e m ellenkezőleg, a n n a k dimenzió szabta h a t á r a i t szándékoztam ki­ tágítani. A kivágások túloldalán az értelmezés új szabadsága, de u g y a n ­ a k k o r a művészet is jelen v a n . " Lucio F o n t a n a , aki Gillo Dorfles szerint „kétségkívül intuitív és szen­ vedélyes alkotó, i m p u l z í v és g y a n ú r a hajlamos személyiség volt, nem pedig m ű v e l t és szigorú teoretikus", a fenti kijelentést 1966-ban, két évvel t u d a t o s a n választott halála előtt tette. P o n t o s a n két évtized, k o ­ runk művészetének a legviharosabb korszaka múlt el a mostani vissza­ tekintésig. Vajon s z á z a d u n k első felének értékeit felidézve készülhetünk-e fel legjobban a közelgő ezredfordulóra? Vajon nincsenek-e még jelen a képzőművészetnek ebben a vásári forgatagában eredetiségünknek azok a ma még fel nem fedezett jövőbeli egyéniségei, akik ellenállóképesek a piaccal és a szenzációhajhászással szemben? A választ a ma m á r rég m ú l t n a k számító futurizmus eredményeinek próbája adja meg. A biennálé városszerte megnyílt kiállításai közül egy sajátos egysé­ get képező t á r l a t várja az érdeklődőket a C a n a l e G r a n d é partján levő Grassi p a l o t á b a n . A Futurizmus — futurizmusok című kiállítás tökéletes muzeológiai áttekintése ennek az első szervezett század eleji a v a n t g á r d é i r á n y z a t n a k , melynek kezdetét Marinetti k i á l t v á n y á t ó l számítják (a párizsi Figaro 1909. február 20-i számában tette közzé). Futurista k i á l t v á n y á b a n a h a g y o m á n y o k a t és a képzőművészetekben 5

Változások határkövei u r a l k o d ó á l l a p o t o k a t k á r h o z t a t v a a következőket í r t a : „Egy v e r s e n y ­ autó k i r o b b a n ó lélegzetű kígyókhoz hasonlatos vastag csövekkel díszí­ tett m o t o r h á z á v a l . . . egy bömbölő autó, mely úgy száguld, mint a k a r ­ tács, szebb mint a Szamotrakéi G y ő z e l e m . " A látogatókban ennek k a p ­ csán ötlik fel, hogy a P a l a z z o Grassi frissen restaurált b a r o k k épületében a Fiat gyár tőkéjének segítségével számos értékes a l k o t á s és d o k u m e n ­ táció k a p ím helyet. Kiállítottak két, a futurista mozgalom idejéből származó autót is. A Fiat 1909-es limuzinját és egy Bugattit, amely 170 kilométeres ó r á n k é n t i sebességével b i z o n y á r a felvillanyozta Marinettit. A m o z g á s és a sebesség, v a l a m i n t a mozgalom tagjainak és szószólóinak agresszivitása v á l t jellemzővé a futurista i r á n y z a t r a . Marinettinek a hagyományos művészet idejétmúlt tiszteletével szem­ beni fellépése mellett jelentős hozzájárulás volt még a mozgalomhoz U m b e r t o Boccioninak, Giacomo Baliának, C a r l o C a r r á n a k , Luigi Russolónak és G i n o Severininek, a k i á l t v á n y aláíróinak a tevékenysége. Boccioninak A térbeli folytonosság egyesített formái című 1913-ban keletkezett szobra a kiállítás k ö z p o n t i térségében elhelyezve szimboli­ kus jelentőséget k a p . A z ember mozgás iránti érdeklődését igazolják a kiállítás elején elhe­ lyezett, E d w a r d M u y b r i d g e által 1887-ben készített mozgásfotók, Étienne-Jules M a r e y szobrai és kísérletei, v a l a m i n t a Lumière testvérek k a merája és más kiállítási t á r g y a k . A futuristák agresszivitását és feltartóztathatatlan d u r v a r o h a m á t

kétségkívül elősegítették a t u d o m á n y o s felfedezések és a technika h i h e ­ tetlen m é r v ű fejlődése. A gyorsaság és a repülők, az új l á t v á n y és a lüktetés k á p r á z a t o s a n h a t o t t a k . A fiatalság felkorbácsolt ösztöne és kreativitása teljes jelenvalóságával s z a k a d t r á a d o g m á k és h a g y o m á ­ nyos életmód által b e h a t á r o l t olasz h é t k ö z n a p o k r a . E z t a forradalmi lendületet illusztrálja az emberi l á t ó k ö r kiterjesztésére utaló, kupola alatt lebegő két repülő is. A n t o n i o S a n t ' Elia és M a r i o C h i a t t o n e olasz építészek 1914-ben is­ mertették a iövő világvárosának vízióját, és ezáltal a legkorszerűbb európai építészeti törekvések f o l y a m a t á b a helyezték az olasz építésze­ tet, de hazájuk földjén soha egyetlen igazi futurista építményt sem si­ került létrehozniuk. Marinetti, a futuristák vezére Mussolini és a fasizmus szolgálatába állt. A m o z g a l m a t befogadták, a v a n t g á r d é szabadságtörekvéseit és k r e a ­ tív gondolkodásmódját elfojtotta a totalitáris légkör; a h a l a d ó és h á ­ borúellenes t á r s a d a l m a k v i s z o n t hosszú i d ő r e elfordultak a futurizmustól. U g y a n i l y e n k r e a t í v és agresszív törekvések h o z t á k mozgásba az i r á n y ­ zat híveit Olaszországon kívül is. A „ n a g y o k t ó b e r művészete" k i h a ­ tással volt a forradalmi mozgásra,, megtermékenyítette s z á z a d u n k euró­ pai művészetét, majd á t a d t a helyét a szocialista realizmusnak. Kassák a k t i v i z m u s á r a is jelentős hatást g y a k o r o l t az olasz futurizmus, majd az 1919-es M a g y a r Tanácsköztársaság által felkarolt m ű v é ­ szeti kifejezésformaként fejlődött fel és került emigrációba, s lobban­ totta fel az a v a n t g a r d i z m u s t ü z é t n á l u n k is az újvidéki Ú t című sajtó­ szerve által. A z a v a n t g a r d i z m u s nemzetközi m o z g a l m á h o z t a r t o z o t t a Zenit című folyóirat is, amely szintén a n a g y európai k u l t ú r k ö z p o n t o k alkotói törekvéseit közvetítette a provincia felé. E n n e k a futurista lelkesedésnek — b á r k ö z v e t v e — , v i d é k ü n k ö n is voltak hódolói. A futuristák lelkesedése h a j t o t t a a szabadkai Száríts J á ­ nost is, az 1905-ös S z a b a d k a — Z o m b o r autóverseny győztesét, a m i k o r a Marinetti 1909-es párizsi K i á l t v á n y a kapcsán szervezett autóversenyre ment, egy évvel később pedig S z a b a d k á n levegőbe emelkedett m a g a szerkesztette gépén. A z olasz futurizmus előfutárai a neoimpresszionista színvilág, a k u ­ bista f o r m a k u t a t á s , a szecesszió és az orfizmus tapasztalatai alapján a l a k í t o t t á k ki a m a g u k eredetiségét, amely a mozgás és a sebesség á b r á ­ zolásának szenvedélyes k u t a t á s á b a n merült ki. A kubizmus statikus jel­ legét erőteljes v o n a l a k k a l m o z d í t o t t á k ki tengelyéből, egymásutániságá­ ban á b r á z o l t á k a mozgásfázisokat, s a l á t v á n y t a sebesség illúziójával keltették létre. A r r a törekedtek, hogy mozgásukban ábrázolják a d o l ­ gokat. H i t t é k , hogy az általános káosz t e r m é k e n y talaja lehet a jövő megteremtésének, ezért éltették a háborút, b o t r á n y o k k a l sokkolták a közvéleményt. A l k o t á s a i k a t agresszív mozgás jellemzi. M a m á r a s z á ­ zadforduló r e n d k í v ü l impresszív m o z g a l m a k é n t tartjuk számon.

Mastroianni

szobra

a szenátor

háza előtt,

s talán szabadkai

kandelláberek

(t)

A z új felfedezések és változások görcsös megvalósítására való törek­ vés volt a feszítőereje a n n a k a káosznak, amelyet az új világ létrehozá­ sának reményében minden a v a n t g á r d é mozgalom a jövő k o v á s z á n a k te­ kintett. K ö z ü l ü k mégis a futuristák sejtették meg elsőként a sebesség és a felgyorsult társadalmi változások közötti összefüggést. Ez alkotásaik­ ban az erő és az agresszivitás által fogalmazódott meg. H a majd vége felé közeledő évszázadunk az emberiség történetének legagresszívabb időszakaként tekint vissza ö n m a g á r a , vajon büszkék leszünk-e a futu­ ristákra, v a g y szégyellni fogjuk előrelátásukat? M a m á r n y i l v á n v a l ó , hogy alkotótevékenységükkel előfutárai v o l t a k k o r u n k n a k . Most, hogy a b o t r á n y a i k körüli lárma végérvényesen elült, a P a l a z z o Grassiban meg­ rendezett kiállítás történelemmé minősítette őket. A z Agnus Dei romantikus ősi kis h á z á v a l szemben a csatorna innen­ ső partján magasodik a P a l a z z o P e z z a r o hatalmas tömbje, amelyben Paul Klee-nek, a futuristák k o r t á r s á n a k m u n k á i t állították ki, akinek pszichogramjai a gyermeki ösztönösség poézisét h o r d o z z á k m a g u k b a n . Klee önállóan, k o r a irányzataitól mentesen fejlődött. Figyelmesen ta­ n u l m á n y o z z a a gyermeki rajzot és a természet titkos törvényszerfisé-

geit; virágokkal, levelekkel b a r á t k o z i k , a természet legapróbb villózásait viszi á t szín és formavilágába. A z 1910-es kifinomult Virágtól az 1939-es szimpatikus Bastardig ível vonalköltészete, amely 1940-ben b e ­ következett halálával a Prelúdium egy szerenádért című képének fekete akcentusokkal kiemelt sárga, piros és b a r n a színei áttetszőségében ért véget. Színvilága olyan, m i n t később az 50-es, v a g y még későbbi éveké. D e : miféle 50-es évek! Sartre 1947-ben elképedten áll Wolls megrá­ zó művei előtt, amelyekről Georges M a t h i e u festő a következőket jegyzi fel: „ E z a negyven észbontó, izgalmas remekmű véres l á t v á n y á v a l V a n Gogh óta a legnagyobb esemény. M e g r á z ó hatással voltak r á m ezek a képek. Wolls m i n d e n t megsemmisített. Wolls u t á n mindent elölről kell k e z d e n i . " Wolls, ez a romboló, önmegsemmisítő alkotó, aki Jackson Pollockkal együtt — anélkül, hogy ismerték volna egymást — létrehoz­ ta a háború utáni évek szorongásos művészetét, ismerte a „gyermeteg lelkületű" és költői alkatú Klee-t. Wolls ö n m a g a általi keresztre feszí­ tése a szenvedő lélek olyan automatizmusa, amely által kifejezésre j u t t a t ­ ja kreativitását, amely kiindulópontját t e k i n t v e Klee-hez kötődik. Valamivel odébb, egy felújított t e m p l o m b a n nyílt meg a Chagall-kiállítás. E z a Vityebszkből elszármazott festő a futurizmus idején az orosz a v a n t g á r d é légörvényébe került, később pedig a szürrealizmus úttörői k ö ­ zött találjuk. Szenzibilitását és költőiséget nem r a g a d t a magával a fu­ turizmus, hanem i n k á b b a szülőföldje, Vityebszk iránti nosztalgikus á l ­ modozás. A kiállításon szereplő, 1910-ben keletkezett L á m p a című k é ­ pének koloritja a Grassi-palotában l á t o t t a k r a emlékeztet, de nem olyan mozgalmas. A bibliai m o t í v u m o k a t sorozatban dolgozta fel. 1931-ben megfestett N o é című képén azt a jelenetet látjuk, a m i k o r az élővilág megmentője galambot küld bárkájából a n n a k bizonyítékául, hogy a z árvíz veszélyei á t a d t á k helyüket az életnek. Fehér és zöld á r n y a l a t o k lobbannak fel a piros erőteljes hangsúlyozásával. Á b r a h á m című képén fehér angyal tartja vissza az Újszövetség legnagyobbjának kezét, hogy ne áldozza fel fiát. Alkotásain n y o m a sincs k o r a nyugtalanságának. Végül az 1958—59-ben készített, a revennai k é p t á r a t díszítő A z ú r k a ­ kas című mozaikja ajándékoz meg b e n n ü n k e t piros és fehér villózású, sárga akcentusú virágcsokor-farkával, titokzatosan kék napjával és kif­ lisárga holdjával. A C h a g a l l r a való emlékezés „kísérőjelensége" a napfényes Velence. A C a n a l e G r a n d é partján fáradt turisták csoportjai. Egy sem akad k ö ­ zülük, aki fényképezőgépét a magára m a r a d t C a ' d ' O r o r a , a velencei gotico fiorito csodálatos alkotására i r á n y í t a n á . T ú l messzinek tűnik most a 15. század. A hangoskodó kereskedőktől és nagyvilági vásárlóktól nyüzsgő Rialto hídfőt szeptember 18-án délután 3 óra 50-kor robbanás r á z k ó d t a t t a meg. A jajkiáltások elültével kiderült, hogy egy literes Coca-Colás üve­ get vetett szét a nyomás. P á r pillanat, s az emberi h a n g y a b o l y ismét felélénkült, mindenki örült, hogy nem ismétlődtek meg a párizsi áru­ h á z b a n t ö r t é n t e k : az emberek megtanultak együtt élni a terrorral. 7

A Casa d'Oro Minden megy t o v á b b a maga útján. A z egyik giccsgalériává á t m i n ő ­ sült utcácskában piros a l m á k bekeretezve, még harmatcseppek is remeg­ nek rajtuk. N e m az a k é p , amelyet 1966-ban l á t t u n k , hanem csak h a ­ sonlít ahhoz. A mellette levő léggömbre festett gyermekarcot ábrázol, hamisítatlanul eredeti k ö n n y e k k e l . Ezeket az a l m á k a t és gyermekarco­ k a t u g y a n a z a „könnyspecialista" festegeti, m á r legalább két évtizede. A Szent M á r k tér Olivetti irodájában aranyosan csillog Alberto Viani 1966-ban díjazott szobra. A biennálék v á l t o z n a k , a piros almák és a könnyek maradnak. A P i a z z á n , a híres Szent M á r k téren több a galamb, mint a turista. A térzene v á l t o z a t l a n u l u g y a n a z , mint a „császári és k i r á l y i " időkben. A k i k ö t ő tele jugoszláv turistahajókkal, többnyire a német turistá­ k a t h o z z á k Rovinjból és P o r é i b ó l . A szárnyashajón felmutatott sárga l a p kedvezményes fogyasztásra jogosít, de s z á m u n k r a még így is min­ den méregdrága. Lassan elindulunk, s az idei biennáléra visszagondolva M a s t r o i a n n i n a k , a valamikori szenátor csipkés háza előtt kirajzolódó szobrára emlékezünk, amely múlt és jövő századokat köt össze. E l h a ­ l a d u n k a biennálé résztvevőinek zászlósora mellett, közben a jugoszláv p a v i l o n r a gondolunk, amely az elmondottak ellenére sem alacsonyabb rendű a többinél. A z idei biennálé aligha lesz emlékezetes, talán a k ö ­ vetkezők h o z n a k majd v a l a m i újat. Bizonyos idő m ú l v a pedig kényte-

len-kelletlen rájövünk, hogy egyik-másik ismertté vált alkotóra annak idején nem figyeltünk fel, mint ahogyan a századforduló embere sem látta meg korának legmarkánsabb egyéniségeit. Garai

László

fordítása

Jegyzetek 1

2

» * 5

« i

Stevan Stanié: Találkozás Francis Bacon-nel, N I N 1986. VII. 6., 34. 1. Posle 45, umetnost našeg vremena (45 után, korunk művészete), I. köt., Mladinska knjiga, Ljubljana—Belgrád—Zágráb 1972. (Művészi val­ lomások: Jésus-Raphael Soto) 297. 1. lm. 153. 1. Peié: Beszélgetés Paolo Portoghesivel. Start 1986. VII. 12. 75. 1. Edward Lucie-Smith: Umjetnost danas (Korunk művészete) Mladost kiadó, Zágráb, 1978., 189. 1. Posle 4 5 . . . , 138—151. 1. lm. 33—34. 1.

Rezime Krajem leta u Veneciji — povodom 42. bijenala U ovogodišnjem likovnom Vavilonu, osobenost je uspaničeni internaciona­ lizam nužde za originalnošću. Žiri je ipak, nagradio autentične ličnosti. Na samosvojnom putu, Englez Frank Auerbah iznenađuje ekspresivnošću i podseća nas na Milana Konjovića i prošlogodišnje iznenađenje koje je ovaj pri­ redio likovnom Parizu. U susednom paviljonu Nemac, Sigmar Polke, sumnja — autentičnom vokacijom — da će čovek ikad ostvariti, savršenstvo prirod­ nog kristala. Francuz, Danijel Buren opet, iskustvima nove umetničke prakse, ostvario je upečatljivu celovitost na svoj način. U jednoj od sekcija osvrtanja „Umetnost i alhemija", združena su dela poz­ natih i još neznanih, sve u želji da se spoji nespojivo u — dobro smišljeni — dokaz. Uzalud! U živom delu bijenala, možda ima danas nezapaženih koje će sutra svrstavati u definicije savremene umetnosti. Bolje je stoga potražiti odgovor u Palačo Grasi, gde je „futurizam" već prošlost u savršenoj muzeološkoj prezentaciji. Sada već daleko iza nas, očigledno je da su futuristi bili impresivan pro­ dukt nezadržive industrijske revolucije u trenucima uspona. Silovitošću u delima, omamljeni pokretom i brzinama; agresivnošću „manifesta" i postupaka, predskazivali su danas već potvrđeni, najagresivniji vek ljudske istorije. Lakše se, zato, diše na izložbi „Pol Kle i njegovi kolekcionari" u također velelepnoj Kaza Pezaro. Ovaj mag detinje duše ne osvrćući se na „izme" i avangardu, savršenstvom „psihičke improvizacije" u minijaturnim eksponati­ ma monumentalnog dejstva vraća nadu u optimističko sutra. Ipak, on je svoievremeno inspirisao Volsa, utemeljivača slikarstva posleratnog beznađa!

Nedaleko, izlažu se i dela šagala. Hodao je vlastitim putem od futurizma, preko nadrealizma do nostalgičnih sećanja na detinjstvo u guberniji Vitebsk. Iznedrio je poetičnu viziju; darivao nas „Ažurnim petlom" 1958/59, repom najlepšeg mozaika buketa cveća, plavim tajnovitim suncem mašte i žutom kiflom meseca. Sve to u ime čoveka i uzlet njegove oslobodenosti.

Resummee Sommerende in Venedig — Angesicht der 42. Biennale In dem heutigen bildenden Babylon, sucht jedoch erschrockener Internatio­ nalismus, nach Originalität. Das Jury hat aber doch authentische Personen ausgezeichnet. Der Engländer Frank Auerbach hat mit seiner Expressionalität überrascht und erinnert uns auf Milan Konjovid und auf die vorjährige Über­ raschung, die er in dem bildhauerischen Paris errichtet hat. Im Nachbarpavil­ lon verdächtigt sich der deutsche Sigmar Polke — mit autentischer Vokation — das der Mensch jemals die Vollkommenheit des natürlichen Kristals, erschaf­ fen kann. Der Franzose Daniel Buren hat inzwischen mit seiner Erfahrung der künstlichen Praxis und eigener Form, seine überzeugende Vollkommenheit geschaffen. In einer Sektion des Hinweises „Kunst und Alchenüe" sind die werke der Bekannten und Unbekannten verbunden, in dem der Wunsch, das Unbindbare zu verbinden, ein — gutbedachter — Beweis ist. Umsonst! Im lebendigen Teil des Biennale gibt es vielleicht heute Unbemerkten, die morgen in die Defini­ tion der zeitgemässen Kunst eingereiht werden. Es ist vielleicht besser bei Palazzo Grassi zu suchen, wo Futurismus schon als Vergangenheit in vollstän­ diger museologischer Präsentation zu finden ist. Es ist schon weit hinter uns; anscheinend waren die Futuristen eindrückli­ che Produkte der unaufhaltsamen, industriellen Revolution, in der Zeit ihres Vorstosses. Mit der Macht ihrer Werke, mit der rausch der Bewegung und der Schnelle; mit der Aggressivität der „Manifeste und Prozeduren", haben sie die heute schon bewiesene aggressivste Zeitalter der menschlichen Geschichte, vor­ ausgesagt. Es ist daher leichter, an der Ausstellung, Paul Klee und seiner Kollektio­ nären, sowie der wunderschöne Casa Pezzaro, zu beatmen. Dieser Zauberer der Kinderseele, sich nicht mit den „Ismen" und Avantgarden hinwendet, gibt uns mit der Volkommenheit der „psychischen Improvisation" in winzi­ gen Exponaten, momentaler Wirkung, die Hoffnung des optimistischen Mor­ gens, zurück. Doch, er hat seinerzeit Wölls, den Gründer der Bildhauerei beeinflusst, in der hoffnungslosigkeit der Nachkriegszeit. Unweit, werden auch die Werke von Chagall ausgestellt. Er ging auf einen Wege von Futurismus, über den Hochrealismus, bis zu den nostalgischen Er­ innerungen, auf die Kindheit, in der Gubernie Vitebsk. Er hat die poetische Vision ausgearbeitet; er schenkte uns den „Azurhahn" 1958/59, mit dem Schwänze der schönsten Blumenstraussmozaik, mit blauer geheimlicher Sonne der Phantasie und gelben Kipfel des Mondes. Alles das, im Namen des Men­ schens und des Aufflugs seiner Befreiung.

Memoirs

Vékás János INTERJÚ KOVÁCS SZTRIKÓ ZOLTÁNNAL

Tessék, állok rendelkezésére.* Beszélgessünk szabadon, kézirat nélkül, mert a k k o r legalább teljesen őszinte v a g y o k . Én általában nem szere­ tek hazudni, mert ha h a z u d n é k , azt meg kellene jegyeznem. Mendacem oportet esse memorem — vagyis tudni kell, hogy kinek mit h a z u d t a m . I n k á b b nem h a z u d o k , megmondom őszintén, amit gondolok. Vázoljuk először az életútját... Egy tanyai iskolában, a S z a b a d k a melletti Kisbajmokon születtem. A p á m , a n y á m t a n í t ó volt. A kisbajmoki parasztgyerekekkel játszottunk, együtt őriztük a disznókat, együtt csináltunk furulyát meg tökből sípot. N a g y o n érdekes környezet volt, nagyon sok b a b o n á v a l . Például, hogy egy rongyon nehogy átlépj, mert beteg leszel, vagy hogy amikor a P r o kes téglagyár kéményébe belevágott a villám, azt a boszorkány csinál­ ta. N e k e m ezek a boszorkánymesék sose tetszettek. Meséltem m á r gye­ r e k k o r o m b a n is testvéreimnek, de igyekeztem mindig valóságos dolgo­ k a t mesélni. T e h á t reális meséket. Melyik a legkorábbi emléke? Volt egy nagyon kis szamárság, azt talán nem is volna szabad el­ m o n d a n o m . T e k i n t v e , hogy nagy család voltunk, öt gyerekkel, én mint * Kovács Sztrikó Zoltán tartományunk színes is sokoldalú egyénisége volt. Volt a haladó Grimasz karikaturistája és Gál László közvetlen munkatársa a valamikori Vajdaság legmagasabb fokú iskolájának, az újvidéki Pedagógiai Főiskolának tanára, amely tanár-utánképző tanfolyamain a gyakorló pedagógusokat tanította, hogyan készíthetnek szerény eszközökkel szemléltető fizikai tanszereket. A Fizi Karcsi alak­ jával és rajzaival úttörő volt nálunk abban, hogy a legkisebbekkel megértesse és megszerettesse a természettudományokat, elsősorban a fizikát és a technikai haladást. Gazdag élete utolsó éveit a Természettudományi Kar munkatársaként csendes mun­ kával töltötte, majd röviddel nyugdíjba vonulása után csakhamar, még csendeseb­ ben elhunyt. Mégis mint egyéniség sokat jelentett kulturális életünkben annak elle­ nére, hogy közéleti ember sohasem volt. Vékás János hosszabb beszélgetéssorozatot folytatott Kovács Sztrikó Zoltánnal, a hangszalagjáról itt teszi közzé a beszélgetés lényeges részeit. Szerkesztőségünk szán­ déka, hogy a jövőben is közöljön egy-egy interjút Vékás János gazdag dokumentá­ ciós anyagából közéletünk, elsősorban kulturális életünk kiemelkedő személyiségei­ nek munkássága előtt tisztelegve.

idősebb gyerek a n a g y a n y á m m a l a k o n y h á b a n a l u d t a m . O t t t a r t o t t á k a kiscsirkéket is. ö t é v e s lehettem, a m i k o r egyszer ki a k a r t a m bámulni az ablakon és valahogy ráléptem egy kiscsirkére. S z ö r n y ü l k ö d ö t t a csa­ lád, jaj, mit csináltál! M o n d o m , h á t én m o n d t a m neki, hogy p a r d o n . . . N a g y o n finom gyereknek indultam, később az élet kissé e l d u r v í t o t t . . . Emlékszem, lerajzoltam, ahogy a m a r o k k ó i a k jöttek be a szerb k a ­ t o n á k k a l , írtam kis szöveget is hozzá, n y o m t a t o t t betűkkel, mert hétéves korban az ember még nem sokat tud írni. D e azért lényegében egy ké­ pes riport volt az. N a g y b á t y á i m közül az egyik főkertész volt, az el­ látott p a p í r r a l és ceruzával. Meg kellett m u t a t n o m neki a rajzokat, és a k k o r újabb füzeteket, ceruzákat k a p t a m , s mindig megdicsért. Festő­ művész szerettem volna lenni. ö t ö d i k e s koromban igazi rossz kamaszkölyök voltam. A n g y a l k á k a t rajzoltam egész tanév alatt a bajai temetőben a sírokra, akkoriban fő­ ként azok érdekeltek, nagyon bájos kis a n g y a l k á k ugráltak vagy ültek ott a sírokon. T e h á t a temető volt a fő szórakozóhelyem, azon mentem mindig keresztül, újabb ösvényeket keresve. A z eredmény megvolt, ö t ö d i k b e n kegyetlenül elbuktam, méghozzá öt tantárgyból, a négy nyelv­ ből és történelemből. A p á m , mint jó pedagógus, még fel se pofozott. Elvezetett Ascher Askenazihoz, egy nagyon intelligens fametsző mester­ hez. A nyári szünidőt tehát nem strandolással töltöttem, hanem ott vol­ tam az üzletben, feltöröltem, fölsöprögettem és csináltam a metszete­ ket. A n y á r végén a p á m megkérdezte: I t t m a r a d s z a mesternél, vagy pedig tanulsz tovább? M o n d o m , inkább tanulok. Ismételtem az ö t ö d i ­ ket és aztán sikerült átmennem m a g y a r tagozatba. (Addig szerb tago­ zatban voltam.) A m a g y a r tagozaton bizonyos d o k t o r Petényi G y u l a felkarolt. Talán katonatársa lehetett a p á m n a k , v a g y valami pedagógusi kapcsolat lehetett közöttük, agyondicsérte a dolgozataimat, egyszerűen költőnek és hadvezérnek neveztek ki, úgyhogy ettől inspirálva novellá­ kat írtam. Kiss Jóska b a r á t o m m a l nyolcadikban megcsináltuk az Ő r ­ tüzet, sokszorosítottuk a szerb jegyzeteket. Hogyan került először kapcsolatba a fizikával? Az iskolában a fizikai és vegytani szertár eszközei fönt voltak a szekrény legmagasabb polcán, alattuk pedig az osztálykönyvek és h a ­ sonló iratok. 7—8 éves k o r o m b a n én m á r oda felmásztam. Fel kellett állnom az alsó polcokra és úgy elértem a villanycsengőt meg a Leclanche-elemet. A p a t i k á b a n szereztem szalmiáksót, és m ű k ö d ö t t is mind a kettő. A szobámban elalvás előtt megfogtam a 110 voltos á r a m o t és a lábujjaimmal zongoráztam a vaságy rácsain, hogy kisebb vagy nagyobb á r a m o t kapjak. T e h á t nekem a véremben volt az á r a m érzése. D e a többi kísérletre is nagyon élénken emlékszek. M o n d o m , miért ne bon­ t a n á m én a vizet v á l t ó á r a m m a l ? Egy nagy befőttesüveget megtöltők víz­ zel, azt lefordítom egy vízzel telt lavórba, aládugok két grafitceruzát, megvan a két pólus, bekapcsolom a v á l t ó á r a m b a és lesz, ami lesz. Lett is. Kifejlődött a hidrogén és oxigén keveréke, vagyis a d u r r a n ó g á z . A

végén a nagy hőfejlődés miatt átizzott a grafit, és a robbanástól a k ö ­ zelben minden ablak betört. A z t á n volt nekem egy Lajcsics Laci nevű b a r á t o m . M o n d o m neki, te Laci, nem kellene téged megörökíteni? Csinálnánk olyan halotti maszk-félét rólad. J ó , gyerünk — mondja — , adok hozzá pénzt, a k á r ­ mire kell. Megvettük a gipszet, m o n d o m neki, a n y á d nincs itthon, te lefekszel erre a deszkára és én majd szépen r á d r a k o s g a t o m a gipszet, előzőleg természetesen beolajozzuk az arcodat, hogy ne ragadjon. H o g y meg ne fulladj, itt a szódásüvegnek ez a csöve, a szádba veszed és azon keresztül lélegzel. Lefeküdt és r á r a k t a m a gipszet, de egyszer csak elkez­ dett ordítani, süti az arcát a gipsz, mert az köt, s tépni kezdte az ar­ cáról . . . A legérdekesebb az volt, hogy benne m a r a d t a k a szempillái a gipszben, és amikor megcsináltuk a pozitívot, abban az eredeti szem­ pillák v o l t a k ! A szüleim azt m o n d t á k ; ha m á r így szeretsz kísérletezni, ne menj te festőművésznek, azok mind olyan bohém emberek és mind úgy félre­ csúsznak, legyél te i n k á b b fizikus. Így i r a t k o z t a m Belgrádban fizikára. Hogy élt Belgrádban? N a g y o n szegényesen, ö t gyerek volt a családban, m á s o k n a k is kel­ lett, az idősebb nővérem is tanult. Volt egy érdekes esetem. É p p e n vegytan vizsgára mentem és n a g y a n y á m nekem ajándékozott egy ódon ezüst ó r á t a r a n y lánccal, m o n d v á n : „ N a g y o n vigyázz rá fiacskám, ez téged érdekel, mint leendő t a n á r t . " A z is n á l a m volt, meg talán h á r o m ­ száz d i n á r vizsgadíj. A belgrádi vasútállomáson összeismerkedtem egy melák a l a k k a l , aki r á m k é r d e z e t t : „ H á t te mit keresgélsz?" Egy olcsó szállodát — m o n d o m — , mert a B a l k á n b a n m á r a l u d t a m , de az tele van tetű vei, bolhával, és tizenketten v a n n a k egy szobában, az nekem nem tetszik. — T u d o d mit — javasolta —, gyere velem, a V a p a - g y á r mögött van egy n a g y szénarakás, azon megalszunk mi ketten. Elmen­ tem vele. Még meséltem neki, hogy a csillagok hogy viszonyulnak egy­ máshoz, mint a gombostű feje a dinnyéhez. — Jaj de nehéz az a te bőröndöd, mi van benne? — kérdezte. — H á t a k ö n y v e k — m o n d t a m . — J a , igen, azt m á r t u d o m — válaszolta —, a k ö n y v e k azok nagyon nehezek. M á r éjfél felé járt, o t t volt a Kleist cirkusz és reflektorfények szaladtak át az égen, még mindig előttem v a n az a kép. A z t mondja, „ d a se ne sekiraš", h a neked van v a l a m i pénzed, azt szépen kösd egy zsebkendőbe, ha nincs pénztárcád, nehogy kihulljon és reggel mérge­ lődj. És ha néha látod, hogy eltűnök, azon ne csodálkozz, dinnyét ettem... Éjfél u t á n k e t t ő felé arra ébredek, hogy nincs semmi. A bőrönd meg­ v a n , de az ó r á m és a vizsgadíjam nincs, a 99 dináros Bata cipőmet, amit levettetett, hogy ne szorítson egész éjszaka, azt is elvitte. Emléke­ zetembe véstem a bitangot, aki olyan szentimentális d u m á k k a l szédített, hogy ő tartja el az anyját, és mezítláb (szerencsére ruhában a l u d t a m ) megindultam a város felé. Locsolták az utcákat, megállítom az első taxit, mondom, kérem, engem kiraboltak, vigyen azonnal a rendőrségre, vagy

az állomásra, hogy megfogjam a tolvajt. Kérdezi, fizetsz? M o n d o m , a pénzemet is elrabolta. Menj a csudába, mondja, ha nincs pénzed, nincs taxizás. És elhajt. Eljutottam így is a rendőrségre, ott a rendőrök nagy derűje közepette lerajzoltam a tettest, az ó r á t és a Bata-cipőt is, tehát teljesen kész anyagot a d t a m nekik. J ó k a t nevettek rajtam, r á m i d t á k valami szökött rabnak a rettentő kemény, kérges bakancsát és kitessé­ keltek. A k k o r r a m á r reggel lett. Volt egy Szabó János nevű v a r r ó g é p ­ j a v í t ó mester a Studentski dom környékén. Bementem hozzá és m o n d ­ t a m : „ O l y a n gyönyörű p l a k á t o k a t festek m a g á n a k , csak egy p á r dinárt adjon nekem, hogy ebédet tudjak v e n n i . " A z t mondja: „Te szé hámos vagy, ismerlek én téged, te csak hazudsz, hogy téged megloptak, te magad vagy a t o l v a j . " Ezt én megírtam Szenteleky K o r n é l n a k versben, megjelent a Reggeli Újságban, és Szenteleky nagyon biztató, nagyon kedves pár sort írt ne­ kem. A k k o r i b a n volt valami hét újság, amelynek dolgoztam. A Reggeli Újságnak novellákat küldtem, H a n g y a illusztrációival, a G r i m a s z n a k linómetszeteket, Hitler-ellenes és Mussolini-ellenes k a r i k a t ú r á k a t csiná'tam. H a n g y a Bandit sikerült beszerveznem, hogy fölöttem lakjon az ud­ vari lakásban, még telefon-összeköttetést is csináltam vele. H a n g y a Bandi u g y a n a b b a n a h ó n a p b a n , u g y a n a z o n a n a p o n született, mint én, azért b a r á t k o z t u n k úgy össze. P e t a r D o b r o v i c h o z j á r t u n k együtt ingye­ nes a k t t a n f o l y a m r a . T e h á t esti időben ezt kihasználtam. Különben a Bolyai F a r k a s n a k az alapító tagja voltam, az irodalmi szakosztályt ve­ zettem, előadásokat t a r t o t t a m Bolyai Farkasról és a fiáról, meg Zilahyról, tehát volt ott bizonyos aktivitás. N a g y o n érdekes, Belgrádban a k k o r harmincezer m a g y a r élt. Jelen volt a Híd indulásánál. Emlékszik azokra a viszonyokra? Megvolt m á r tehát a sokszorosító üzem. Kis Jóska egyszer azt m o n d ­ ta, valaki felkeresett bennünket, hogy csinálunk mi egy ( . . . ) Megcsi­ náltuk a Továbbot, Hirsch Dezsővel, u t á n a pedig a H i d a t . Főként Lévay Bandival dolgoztunk együtt. Egyszer m i n t h a Juhász Ferenc Becs­ kerekre h í v o t t volna bennünket, kérdezte, hogy dolgozik a kultúregye­ sület. Éreztük m á r a háború leheletét. V a l a m i k o r 1939 táján csináltam egy linómetszetet. Egy sisakos csontváz k a t o n a r u h á b a n a virágzó tavaszi fa mögé bújik. Sok linómetszetem jelent meg abban az időben. Kenye­ ret, békét, Egy csésze tej, ilyen dolgok. Én csináltam a H í d első fejlé­ ceit is, később ügyeskedett a Kis József is, aki nyomdász volt, külön­ ben osztálytársam, ezért végig összetartottunk, ő a felszabadulást k ö ­ vető években meghalt, úgyhogy régi munkásságát nem is nagyon érvé­ nyesíthette. T e h á t egészen M a y e r O t t m á r idejéig, de még t o v á b b is, dolgoztam velük, de főként eleinte. A z volt az érdekes, hogy a H í d n á l mindenki beadta a kéziratot, de h o n o r á r i u m r a nem t a r t o t t u n k igényt, örültünk, hogy megjelennek a cikkeink. N é h a aztán mégis volt tiszte­ letdíj.

Milyen kapcsolatban volt akkor a Híd a munkásmozgalmi szervező­ déssel? I n k á b b csak lelki beállítottságban. Kis Jóska eljárt a szakszervezetbe, de különösebb kapcsolat nem volt. A n n y i , hogy a munkások maguk is írtak és felléptek. Lőrinc Péter (Lőbl Á r p á d ) is korán bekapcsolódott, Gál Laci is cikkekkel. Különben Lévay Bandi közvetlen szomszédunk volt, ő még a nővéremet is cikkírásra serkentette Bebel könyvével k a p ­ csolatban. Volt egy érdekes vitám bizonyos D o b a i álnévvel, volt egy természet­ tudományos cikkem és belekötött ez a bizonyos D o b a i . Egy v i t a i r a t o m volt ezzel kapcsolatban, de materialista álláspontot képviseltünk mind­ ketten. Dobai Mátyás Cseh Károly álneve volt. Úgy v a n , az a híres Cseh K á r o l y . N o igen, csodálatos is lett volna, ha a fizikához n a g y o n ért. Mi volt a vita tárgya? N e m t u d o k m á r pontosan visszaemlékezni, de általában a matéria és energia közötti viszony. T u d o m , hogy az atomenergiára is felhívtam a figyelmét, v o l t a k m á r kezdeti kísérletek, a Rutherford-féle első transz­ mutációk. A modern fizikát az egyetemen is kísértem és a Természet­ t u d o m á n y i K ö z l ö n y minden számát végigrágtam, tehát ilyen téren elég­ gé olvasott voltam. E z t a cikkemet különben később felhasználhattam újraválasztásoknál is, ötször választottak újra a főiskolán és az egye­ temen. A H í d b a n jelent meg a Mesél a h a t o d i k emelet című novellám, a b ­ ban azt í r t a m le, hogyan élnek az egyetemisták Belgrádban. N e k e m pél­ dául volt suszterfelszerelésem, hogy a cipőmet megfoltozzam, m a g a m festettem a szobámat forró mésszel, le is p a t t o g o t t gyönyörűen. E m l é k ­ szem, éppen a k k o r liften mentem fel egy gyönyörű selyemruhába öltö­ zött fiatal nővel együtt, és én mindig m e g h a t ó d o k a nőktől, h a selyem­ ruhában v a n n a k , emlékszem még a ruha csíkozatára is, de nem mer­ tem hozzá szólni, mert csak egy meszes szegény diák v a g y o k , ő pedig egy elegáns kis hölgy, aki nem áll szóba egy ilyen munkáskinézésű egyénnel. Különben a hatodik emeleten, ahol csak munkások voltak, még k á l y h á m se volt, vettem egy deszkát, a falra erősítettem és arra r a k t a m a könyveimet. A z t á n volt egy jó vastag spiráldrótom, azt két szögre felerősítettem és rákapcsoltam a lift v i l l a n y h á l ó z a t á r a , az me­ legített, m o n d o m , talán csak nem fog meg a háztulajdonos. Egyszer t a l á l k o z t a m vele a liftben. „ M i az — m o n d t a — , maga ott lakik a munkások k ö z ö t t ? " M o n d o m , ott élek, nekem az ott jó, kellemes. H a kinézek az ablakon, látom a Száva ezüst folyamát, o t t a Száva és a D u n a t o r k o l a t á n á l . A m a n z á r d kicsit hideg, de azt kibírja a diákem­ ber, fiatal szívvel. A z mondja, „szóval maga m a g y a r . P a i maj h a u z majstor je Madjar, ali je majstor cíovék!" Ez nagyon m e g m a r a d t az emlékezetemben és megfogadtam, ha m á r m a g y a r n a k születtem, igye-

kezni fogok, hogy legalább „majstor c ö v e k " legyek, hogy elismerjék a szakmabeli tudásomat. Hogyan kezdett gyerekeknek írni? Hogy született Fizi Karcsi? 25 éves k o r o m b a n megnősültem. A k k o r még csak G r i m a s z - k a r i k a t u ­ rista voltam a Gál Lacinál, összebarátkoztunk és a szomszéd szobában megismertem az öreg zsidó nénikét, akinek az unokáját, a Julikát, aki látogatóba j á r t Szegedről, feleségül vettem, ő 17 éves volt akkor. G o n d o s k o d n i kellett róla, hogy legyen mit ennünk. A N a p l ó h o z sze­ gődtem és volt úgy, hogy a N a p l ó szerkesztői fizették ki az egész havi kosztomat, különben éhen h a l t u n k volna. T á r s a d a l m i munkásságom nem volt olyan jellegű, hogy politikai cikkeket írhassak, hát a gyerekmese állt hozzám legközelebb, amúgy is szerettem mesélni. Most, hogy az Újvidéki R á d i ó b a n komoly fizikusokról kell beszélnem, ez sokkal ne­ hezebb, mint mesélni fizikai eszközökről, jelenségekről gyerekek számá­ ra. A z utcán most is e l k a p t a m egy a p r ó kis kölyköt, mindjárt m u t a t ­ tam neki a fényképezőgépemet, és általában a bőgő gyerekeket imá­ dom, a feleségem is i m á d t a volna, de nekünk, sajnos, nem volt. így más gyerekeinek mesélünk, ez egy bizonyos kompenzáció. H o g y miként született a Fizi Karcsi? A legjobb gyerekkori b a r á t o m Karcsi volt, Beszédes K á r o l y , most Belgrádban elektromérnök. N a g y o n sokat kísérleteztünk g y e r e k k o r u n k b a n , így született a Fizi Karcsi név. Ez egy gyűjtőcím, amelynek keretében igyekeztem minden jelenségről valami egyszerű kis történetet kitalálni, hogy legyen valami az atom­ hajtásról, az anyagátalakulásról, de legyen a N a p r ó l is, meg hogy mi­ lyen viszonyban v a n n a k a bolygók a N a p h o z képest, legyen az erősza­ kosságról és a durvaságról is egy kis nevelés, hogy nemcsak a futball a világ, hogy megmutassam a m u n k a örömét és a természet ezer arcát, ez volt a célom. Szívesen olvasnám fel ezeket a meséket még halálom előtt, talán a d n a k egyszer rá a l k a l m a t a rádióban. A z a híres politikus itt Újvidéken, a m a l o m i p a r i m u n k á s volt, a L a t á k sógora, az m o n d t a mindig: „ N a g y o n szeretem olvasni a maga gyerekmeséit, mert amit én v a l a m i k o r t a n u l t a m az iskolában, az egyszerre felélénkül b e n n e m . " G o n d o l t a m , nem t a n u l t a d te azt soha az iskolában, de örülök, hogy ilyen gyerekmese formájában beveszed. M e r t mégiscsak a természet is­ meretét terjesztem, ha így á t t r a n s z p o n á l v a is, hogy emészthetőbb le­ gyen. E z becukrozott orvosság. Orvosság? Mi ellen? Valamivel ki kell tölteni az agyat, mert ha egy k o p o n y a üres m a ­ rad, abból terrorista lesz, vagy alkoholista, v a g y n a r k o m á n . Ebben a világban, ahol az értékek csak m u n k a révén teremtődnek meg, ilyen irányban kell nevelni az ifjúságot, nem pedig a r r a , hogy csak á l m o ­ dozzon. A fizika az összes mesterségek alapjait ismerteti. Aki nem is­ meri a fizikát, az nem lehet újító, se feltaláló. Mi nagyon szívesen osz­ togatjuk ezt a két titulust. Egy t a n í t v á n y o m b ó l , akiről azt gondoltam, hogy érti a fizikát, valami igazgató lett, és egyszer az utcán megkérdez­ tem tőle, mivel foglalkozik. A z t mondja: „ I g a z g a t ó vagyok, de külön-

ben t u d o m á n y o s disszertációkkal is foglalkozom. Rájöttem a r r a , hogy a nyomás nem egyenlő erő osztva a felülettel, nem á m ! " H á t mi — kérdeztem. A z t mondja, az erőt meg kell szorozni a felülettel, m e r t ő ezeket a m ű a n y a g h a m u t a r t ó k a t préselve rájött, hogy minél n a g y o b b a felület, annál n a g y o b b húzóerő kell hozzá, és i l y e s m i k . . . M o n d o m , nézze, a t u d o m á n y o s felfedezés nem olyan n a g y o n közvetlenül a fel­ szín alatt v a n , h a n e m kissé mélyebben. N e m lehet ilyen alapvető fi­ zikai dolgokat egyszerűen csak úgy „ f ö l t a l á l n i " és abból d o k t o r á l n i . V a n még különben egy muzsikus ismerősöm, aki az idegemre ment egyrészt azzal, hogy rettenetesen sokat k ö p k ö d ö t t , másrészt, hogy mindig azt m o n d ­ ta, v a n neki egy új gondolata. „ O d a e r ő s í t e k egy a u t ó elé egy mágnest, és éppúgy, mint ahogy a ló húzza a kocsit, h a elébe teszünk egy szé­ nacsomót, a mágnes úgy fogja húzni a z a u t ó t . " Én, m o n d o m , kitalál­ t a m v a l a m i m á s t : egy olyan trombitát, amelyet nem a v é k o n y végén kell fújni, h a n e m szívni kell a v a s t a g végén (az illető ugyanis kürtös az O p e r á b a n ) . A z t mondja, a h h o z te nem értesz. H á t m o n d o m , te meg nem értesz a mágnesességhez. Volt még egy érdekes emberem. V a l a h o n n a n vidékről minden év­ ben eljött azzal, hogy bemutatja ö r ö k m o z g ó gépének a legújabb v á l t o ­ zatát. A z t mondja: „Látja ezt az ingát, ezt kicsit meg kell csak suhin­ t a n o m , jobbról és balról egy hajszálrugó v a n , és a k k o r ez megy hete­ ken át. E z t én m á r L o n d o n b a n b e m u t a t t a m , m e r t a fiam ott k a r r i e r t csinált." — Bemutatta? — kérdeztem. „Igen, a tudósok összejöttek, m o ­ solyogtak, n a g y o n szívesen f o g a d t a k . " — D e ide figyeljen — m o n d o m —, nem mehet az az inga energia nélkül, m a g a kipróbálhatja, köthet egy téglát egy kötélre és rá az eperfára, hogy lengjen, a k k o r is egy bizonyos idő m ú l v a megáll, általában újabb energiabefektetés nélkül nem mehet semmi. D e ő csak azt hajtja: „ E z nekem sikerülni fog, ezt én t o v á b b fogom tökéletesíteni. H a n e m , hogy maga meghallgatott en­ gem, és most m á r tizedszer, itt v a n megint egy öt literes köcsög méz. Tudja, én méhész v a g y o k . Fogadja csak el n y u g o d t a n . A z t á n h a újabb t a l á l m á n y o m lesz, majd megint j ö v ö k . " Türelmes volt az emberekkel? N a g y o n . Végtelenül szeretem az emberek kíváncsiságát. N e k e m csak az elfásult ember az iszonyatos. Attól menekülök. V a g y az öndicsérő ember, de, sajnos, én is sokszor ebbe a hibába esek. A z emberek k í ­ váncsisága viszont n a g y o n érdekel. Például abban a szatellita-korszakban az IvUié n y o m d á s z a M a g y a r Szóban esténként úgyszólván nyolc­ tól tízig á l l a n d ó a n g y ö t ö r t kérdésekkel, én meg boldogan válaszolgat­ t a m neki (különben erről C a c a k o n is t a r t o t t u n k előadást, a szabadkai N é p k ö r b e n is néhányszor, a k k o r A d á n , M o h o l o n . . . ) . Érdekes, hogy milyen nehéz az embereknek v a l a m i t m e g m a g y a r á z n i , ha h i á n y o z n a k bizonyos alapfogalmak. A z í v ű é n é l az v o l t a fő probléma, hogy az a szatellita miért nem esik le. — N e m esik le — m o n d t a m — , m e r t v a n egy tehetetlensége, az a bizonyos centrifugális erő, amivel igyek­ szik a megforgatott kerékpárkerékről a sár megszabadulni. D e aztán

v a n a szatellita és a Föld között egy vonzóerő, és a szatellita azon a p á l y á n kering, amelyen ez a két erő egyenlő. Így kering végeredmény­ ben a H o l d és a Föld körül, a Föld a N a p körül, ez egy természeti tüne­ mény, bizonyos Isaac N e w t o n magas matematikai 'számításokkal bizo­ nyította. M á s n a p aztán megint beivott egy kicsit az én IviSic b a r á t o m , s rákezdte: „ T a n á r úr, mesélje csak a szatellitát!" M o n d o m , megy az a szatellita, két erő egyenlő e g y m á s s a l . . . " „ D e miért nem esik !e?" Azért, m o n d o m , mert nem tudja, hol van a le. És e l m o n d t a m neki tízszer is. húszszor is boldogan. És a k k o r l á t t a m , hogy a gyerek a leghálásabb publikum. A n n a k ér­ demes mesélni, az olyan, mint amikor a friss földbe az ember elhinti a magot, az bizonyára kihajt és biztos eredményt hoz. T a n í t v á n y a i m ­ nak a szavaiból meg a hozzám való viszonyulásukból l á t t a m , hogy nem volt hiábavaló a fizikának az a sokirányú propagálása. Biztos vagyok benne, hogy beléjük épült. A nagy fizikusoknál is mindig volt valaki, aki fölkarolta és i r á n y í t o t t a őket. A szerencsétlen kőműves fiából lett a Gauss, a n n a k köszönhetően, hogy H u m b o l d t professzor felkarolta. N e m beszélve F a r a d a y r ő l , aki könyvkötősegéd volt és úgy vágódott be a professzorhoz nagy nehezen, hogy az előadásait szépen bekötötte, bevitte, és így vették fel üvegmosónak. A z t á n itt van Röntgen, akit kivágtak valami kis semmiség m i a t t az iskolából és mégiscsak igyekezett bizonyítani, hogy ő azért ember, h o g y tud értéket teremte­ ni. Elbukni nem szégyen, mindenki elbukhat, de utána lábra kell állni. így én is elbuktam, m o n d o m , ötödikes k o r o m b a n , d e leg­ alább megedződtem. A rajzolást u t á n a se t u d t a m abbahagyni, de az­ tán m á r jobb helyeken rajzoltam. A Fizi Karcsi kalandjain kívül van még egy könyve, A lábfülesek bolygóján. Erről még nem beszéltünk. Volt egy Buksi című lap. Bogdánfi m o n d t a : csináljon abba valami különleges, fantasztikus dolgot, olyan lábfüleseket, maga Sztrikó. En­ gem általában, de a p á m a t is gyakrnn Sztrikónak neveztek, pedig az a Kovács Sztrikó valahogy összetartozik, és nem szeretem, amikor na­ gyon lesztrikóznak. D e mindegy, én csak Sztrikó m a r a d t a m , és gon­ doltam, ez érdekes is lenne. Egyáltalán az ötlet, hogy valaki elkerül egy olyan bolygóra, ahol minden fordítva v a n , mint itt. í r t a m olyan meséket, amelyekben a hinta fölfelé libeg, a fák és növények beszél­ nek, de van bennük kaland, bennük van az egymásrautaltság gondo­ lata is. Érdekli, hogy hova jutottak el a könyveiben tzereplő ötletek, gon­ dolatok? Érdekel. N a g y o n jól esett, amikor hallottam, hogy a K ö n y v v i l á g b a n kétszer is keresték A lábfülesek bolygóján című k ö n y v e m . Tehát valaki beleolvasott, és látta, hogy abban több van, mint amennyit a gyerekek­ nek szánnak. V a n n a k ott rejtett gondolatok is. Valahogy úgy kell írni, hogy az jövőbe mutasson. N e m m o n d o m , hogy amit megírtam, az örök

életű. N a g y o n messze áll attól, nekem mégiscsak mellékfoglalkozásom volt a gyermekirodalom. Beszéljünk akkor most főfoglalkozásáról. Hogy került az egyetemre? A megszállás alatt a szabadkai gimnáziumban t a n í t o t t a m . Egyszer csak jött egy rendelet, hogy engem az újvidéki szerb t a n n y e l v ű g i m n á ­ ziumba helyeznek át, fizika és m a g y a r nyelv tanítására. N a g y o n kelle­ metlen volt, mert a n y á m és feleségem is S z a b a d k á h o z kötött, de k é n y ­ telen voltam elvállalni. Újvidéken volt a diákok között egy Djuric ne­ vezetű nagyon értelmes fiú, aki később A m e r i k á b a n d o k t o r á l t , az volt az egyik kedvenc t a n í t v á n y o m , ő az én szerbül igen gyengén fogal­ m a z o t t előadásaimat m á s n a p r a stilárisan gyönyörűen kijavítva sokszo­ rosította az egész osztály számára. A felszabadulás u t á n a papája, Branko Djuric h í v o t t engem a t a n á r k é p z ő főiskolára. O t t nagyon szépen d o l ­ goztunk D j u r i c t y a l , Ó u l u m m a l és dr. J a n k o v i c t y a l . T í z évig voltunk ott, a k k o r a t a n á r k é p z ő főiskola megszűnt, úgy kellett h a t á r o z n u n k , hogy megszűnjék. Egy ideig a technikai főiskolán dolgoztam h o n o r á r i san, a feleségemet természetesen m á r lehoztam, lakást is k a p t a m még 1946-ban, és a k k o r megkíséreltem bejutni az egyetemre. Fel is vettek mint előadót. K o r t á r s a i m különben a k k o r d o k t o r á l t a k , úgyhogy kellett valaki, aki húzza az igát, tehát t ö b b ó r á t is tartson, mint a n o r m a , mert az egyetemi n o r m a csak k é t - h á r o m ó r a , én pedig 12 ó r á v a l dol­ goztam egész 18 évi egyetemi „ k a r r i e r e m " alatt. K ö z b e n S z a b a d k á r a is j á r t a m , ahol m a g y a r u l a d t a m elő a fizikát, m e r t ott vegyészeink és matematikusaink voltak. Sokszor m o n d t a a feleségem, milyen fáradt vagy, nem megbeszéltük, hogy S z a b a d k á r a m á r n e m jársz? M o n d o m , igen, de ezt nem lehet félbehagyni, ott emberekről v a n szó, v a n egy harminc hallgató, aki engem vár, és nincs senki, aki vállalja, hogy m a g y a r nyelven ad elő fizikát, o d a j á r n o m kell. í g y volt. 39 év szolgálat u t á n , k o r o m folytán, m e r t m á r 67 éves v o l t a m , n y u g ­ díjaztak. D e nagyon bántott, hogy nincs meg a 40 m u n k a é v e m . Eszem­ be jutott, hogy voltam én újságíró is előzőleg, nem a k a r t a m mindjárt t a n á r lenni, mert t u d t a m , hogy valahol Kosovska Mitrovicán v a g y P r i z renben k a p t a m volna állást, és nem volt k e d v e m ehhez. í g y a N a p l ó ­ nál dolgoztam, csináltam a Hitler-ellenes k a r i k a t ú r á k a t , és A r á n y i J e n ő után én szerkesztettem a gyerekrovatot, a H a b o s t o r t á t . Rajzoltam, il­ lusztráltam, a v a s á r n a p i számokba mindig 8—10 linómetszetet készítet­ tem, nagyon színes szép százoldalas számok jelentek meg ebből az újságból az illusztrációimmal. T e h á t eszembe jutott, hogy újságíró is v o l t a m , elmentem a társadalombiztosítóba, S z a b a d k á n és a hiányzó egy év helyett h á r o m évet t a l á l t u n k , amit minden további nélkül elismertek. Ez nekem erkölcsi szatiszfakció volt, hogy mégis dolgoztam, nem léháskodtam. Közben színházi díszlettervező is v o l t a m . Igaz, néha túl n a g y r a sikerültek a díszletek, úgy hogy nem fértek be a színpadra a színészek, s a k k o r ki kellett dobni p á r széket. A k k o r is szenvedélyesen foglalkoztam fényképezéssel, üzleti hirdetéseket készí­ tettem diapozitívra. Még most is emlegetik, akik megrendelték tőlem.

A háborúban sokszor találkozott a halállal? A n n y i b a n , hogy tizedelték az embereket, hogy azt mondják, most te fogsz ideállni a gödörbe, és ha jön az amerikai t a n k , a k k o r kiugrasz és ráereszted azt a páncélfaustot. D e engem valahogy mindig ki­ m u s t r á l t a k . Rajzolással, térképkészítéssel meg fortifikációs ásásokkal megúsztam valahogy. Volt még egy másik esetem is a halállal. A z Elba folyón kellett átmenni egy schiffel és a németek csak o r d í t o z n a k a m a g y a r o k r a : los, los! Előző éjszaka á l m o m b a n a n y á m azt m o n d t a , hogy mindenem el fog veszni, vegyem m a g a m h o z , ami értékes. Kivettem a hátizsákomból a d i p l o m á m meg a festékeimet, hogy tudjak rajzolni. És mi történt? A z Elbán óriási hullámok jöttek, a hajó elkezdett d o ­ bálózni és ledobta a kocsinkat a holmival együtt, volt rajta még tokaji is egy egész h o r d ó v a l . . . Soha többé nem j u t o t t a m a holmimhoz, de a d i p l o m á m a zsebemben volt. Egy orosz filozófiatanárom (Velikovnak hívták) m o n d t a , hogy az emberekben megvan az életösztön és a halál­ ösztön, és attól kell menekülnünk, hogy a halálösztön uralkodjék raj­ t u n k . Szükséges mind a kettő, mert sokszor vállalni kell a veszélyt, d e h a r m ó n i á t kell t a r t a n i k ö z ö t t ü k . Lehet, hogy valamit másként is csinálhattam volna, de nem sokat, ö r ü l ö k , hogy a halálos veszedelmekből, amikor kihurcoltak N é m e t o r ­ szágba, végül mégis ép fejjel hazaérkeztem. K ó r h á z a u t ó n , mert a lábam elgennyesedett a sok gyaloglástól meg fagyástól. Lövegtalpakon hurcol­ tam át m a g a m , végül Schleswig-Holsteinbe jutottam, de előbb megjár­ tam S t a r g a r t o t , most Sczeczin Lengyelországban, méghozzá legfőképp gyalog v a g y lövegtalpon hasalva, m e r t én nem v o l t a m úriember, nem v o l t a m tiszt a m a g y a r hadseregben, h a n e m csak olyan „csatlós", aki örül, hogy él. A szerb hadseregben elvégeztem a tisztiiskolát, és nekem fájt a bizalmatlanság. A p á m a t is lecsetnikezték, pedig ő első világháborús h a d n a g y volt. Én nem, én h a d a p r ó d őrmesterként végigvergődtem ezt a h á b o r ú t és életben m a r a d t a m , ö r ü l ö k , hogy nem vitézkedtem. Volt egy zsidó b a r á t o m , Alstein Edének h í v t á k , az m o n d t a : „ T e Zoli, most vigyázz, jön ez a háború, gondold meg, h a te hősködni akarsz, a k k o r valószínűleg elvész a fejed. Te igyekezz túlélni ezt a szörnyű idősza­ kot, amely most k ö v e t k e z i k . " Sajnos, az én E d é m nem került életben haza, mint ahogy a Mikié Batót is lelőtték a szabadkai állomásnál. A z is jó b a r á t o m volt, gyerekkori b a r á t . N e m vagyok egy nagy, jelen­ tős személy, én egy tucatember vagyok, de igyekeztem becsületesen megállni a helyemet a tucatságomban. Számomra épp az a lényeges, hogy rettenetesen sok sztereotípiától si­ került megmenekülnie. N a g y o n sok sztereotip ember vallásos angyalmesékkel etet engem, de valami karrierizmus van abban, valami helyezkedés. Kevés ember mer a saját fejével gondolkodni, hanem frázisokba k a p a s z k o d i k , és sok esetben nem is tudja megindokolni azt, amiben hisz. A XX. századi fizikusok általában filozófiával is foglalkoznak. Miért?

A z é r t , mert a fizika tele v a n meghökkentő dolgokkal. I t t v a n pél­ dául a lézer-sugár, v a g y a félvezetők kérdése. Szóval úgy gondolja, hogy a fizikus akkor fordul a filozófiához, amikor valamiről még semmit se tud? Igen, erről v a n szó, hogy a dolgokat túlságosan felszínesen tudjuk és minden t ö r v é n y csak egy bizonyos intervallumban érvényes, azon k í ­ vül m á r új törvények jönnek. I t t v a n például egy kis digitron m ű k ö ­ dése. Kevés fizikus v a n még, aki ezt alaposan megmagyarázza, de hasz­ nálni m á r tudjuk, ugyanúgy, mint ahogy v a l a k i mondja: nekem v a n egy hároméves k ö l y k ö m , az m á r ért a televízióhoz. Kérdezem, mit ért? Megnyomja a gombot és m á r látja a képet. Meg tudja nyomni a gom­ bot. A d o l g o k a t túlságosan felszínesen ismerjük, olyan mélységig ju­ t o t t u n k , mint az a l m á n a k a héja, tehát nagyon gyönge k u k a c o k v a g y u n k . Einsteinnek v a n egy nagyon érdekes m o n d á s a : „Téves volna azt gondol­ ni, hogy az agyunk teljesen objektív mérőeszköze az igazságnak, mert olyan motivációkkal modulált, amelyek m i a t t az igazságot közvetlenül nem ismerhetjük meg." Mi csak bizonyos v o n a t k o z á s a i t tudhatjuk meg. Mire lenne a legkíváncsibb? A r r a , hogy m i k o r találnak fel egy olyan készüléket, amely az agy­ ban lejátszódó f o l y a m a t o k a t kivetíti. Most általában a biofizikának v a n óriási perspektívája. K a r i n t h y Utazás a koponyám körül című könyve állandóan ott van előttem. K a r i n t h y - i m á d ó v a g y o k . K a r i n t h y végtele­ nül sokat inspirált, annyira, hogy v o l t a k meséim, amelyekről később felfedeztem, hogy K a r i n t h y , más formában ugyan, d e m á r megírta őket. Érdekli a történelem? Történelemből b u k t a m meg a n n a k idején, és most kezdek olyan érési fokra jutni, hogy kezd érdekelni. D e különben az az a n n y i r a relatív szemlélet, hogy a piros oldalról nézem-e a feketét, v a g y a fekete ol­ daláról a pirosat, az v a l a m i egészen más. Rettenetesen háborúellenes vagyok, és érthetően, hiszen életpárti v a g y o k . Sajnos, Adlert nem na­ gyon adják ki, pedig nagyon fontos, amit a h a t a l m i ösztönről ír. H o g y „majd én m e g m u t a t o m , ha én leszek az ú r " . Valaki azt írta, hogy az embereknek több szabadidőt kell adni, hogy kulturálódjanak. Mi tör­ ténik? Adj neki több szabadidőt? Még többet fog zabálni, még többet fog járni futballmérkőzésre, üvölteni, még kevesebb értéket fog ter­ melni, még jobban elrontja a saját életét. T e h á t nem biztos, hogy a felszabadult idejében olvasni fogja majd K a n t o t , Hegelt, v a g y ném a k a r o k m a r a d i dolgokat m o n d a n i , például Nietzschét. A z olvasást és a jó előadásokat v o n z ó v á kell tenni az emberek számára, és értéket kell adni. V a n , aki leül a t v elé és mindent felfal, mindent bámul. Ismerek jó, érdekes embereket, a k i k n e k az életük most, a televízió-korszakban teljesen egyoldalúvá v á l t . R á t a p a d a szemük a tv-re. A Science et vieben, az j á r t nekem 15 évig, volt egy k a r i k a t ú r a : egy hason fekvő cse­ csemő bámulja a tévét, a l a t t a a szöveg: „ N e k i öt teljes esztendő az életéből a tévével fog eltelni." És nem lát semmit, csak u g r á n d o z ó majmokat.

Valószínűleg azért nézik sokan a tévét, mert lusták vagy félnek gon­ dolkodni. A tv kész programot ad. A gutembergi eszközök viszont vá­ lasztás elé állítják az embert. E z olyan, mint az a húskonzerv, hogy nem kell semmit se csinálni. Bevallom őszintén, én úgy sütök, főzök, m i n t egy jó háziasszony. Szé­ pen megsózom azt a csirkét v a g y p u l y k á t , tepsibe teszem és a k k o r él­ vezem a fizikát. Szereti a rendet? J a j , ez n a g y o n fogas kérdés. Szeretném, de, sajnos, inkább káosz v a n körülöttem. N é h a összerakodok, de a z t á n megint rendetlenséget csinálok. Ki tudja, egyáltalán nevelhető-e rendre valaki, aki eredetileg bohém beállítottságú, eltűri maga körül a rendetlenséget. V a n a rend­ ben egy bizonyos unalmas egyöntetűség. A természet káoszból áll, k a o ­ tikus mozgása a m o l e k u l á k n a k , de óriási teljesítményt lehet elérni vele a rendnek, a rendezettségnek a hatása alapján. Én persze csak fizikai analógiákban t u d o k gondolkodni, a k a t o n a i rend az egész más . . . az, hogy feküdj, pihenj, feküdj, és a végén lődd agyon az ellenséget. Hisz a sorsban? Kicsit furcsa religiózus elképzeléseim v a n n a k . N y o l c a d i k o s gimna­ zista k o r o m b a n í r t a m egy verset: O l y a n v a g y o k , mint b á r k i más, p á r erényem van, száz hibám, de sok irigyen nézhet rám, egy kincsem v a n , az akarás. T e h á t én az autoszuggesztiót, az akarást, a dolgok célszerű véghez­ vitelét t a r t o m a legszentebb dolognak. Teljesen p r i v á t kérdés, hogy ki miben hisz és hogyan képzeli el az istent. Haeckel írja: „ H a az ember o l y a n n a k képzeli Istent, mint amilyen ő, ez épp olyan, mintha egy v e k k e r ó r a azt m o n d a n á , engem egy n a g y v e k k e r ó r a készített." Fel kell az embernek készülnie arra, hogy fogékony legyen a természet impul­ zusaira. Könnyen tudott bánni az emberekkel? N e m m o n d h a t o m , hogy nagy összeütközéseim lettek volna. Volt, h o g y hiúságomban megsértettek és a k k o r túlságosan gyorsan és heve­ sen v á g t a m vissza. D e különben az én elvem az, hogy minden em­ berben fel kell fedezni az értéket. A hadifogságban valami ezer kilo­ métert gyalogoltam együtt egy férfival, 40 kilométereket n a p o n t a . A z t m o n d t a a z illető, hogy gimnáziumot végzett. K é r d e m tőle, tud v a l a m i t a cosinusról? „ H a l l o t t a m róla v a l a m i t " — mondja. H á t mire v o n a t ­ kozik? T í z perc a l a t t kiderült, hogy nem végzett gimnáziumot. M o n ­ d o m neki, vallja be, milyen ^szakmát tanult? A z t mondja, én pék v a ­ gyok. H á t a k k o r arról meséljen, az egy zseniális dolog! Csodálatos k a lorimetriai dolgokat mesélt, hogy a kiflikkel hogyan próbálják ki a kemence hőfokát, bámulatos kalorimetriai tudása volt. A p a r a s z t n a k

bámulatos mezőgazdasági tudása v a n . Csak meg kell hallgatni, hogy ő hogy vet, az m i n d izgalmas dolog. T e h á t nincs unalmas ember. K o s z ­ tolányi írta v a l a h o l : „Kinézek az ablakon és elgondolkozok, szeren­ csétlen írók, azt mondják, nincs témájuk. A h á n y ember elvonul az ablak alatt, annyi regény!" Sokat utazott? N e m sokat. Egyszer v o l t a m Párizsban, egy nagyon jó b a r á t o m , dr. K u n e t z G é z a mérnök, olajkutató, akinek a szüleit elhurcolták Ausch­ witzba, ő pedig elment Párizsba és megnősült egy francia nővel, ő volt olyan aranyos és meghívott. A z t á n v o l t a m még Kölnben egy t a n ­ szergyárban, ott l á t t a m , hogy a németek milyen szerény felszereléssel, milyen szerény helyiségekben milyen mesés eszközöket készítenek. A röntgenosztályon egy kis t ö k m a g , 12 éves kölyök, m i n t h a s z a p p a n b u ­ borékot fújna, csinálta az egyik röntgencsövet a másik u t á n . A z a k ö ­ lyök m á r bevezetődik a termelőmunkába, megszereti azt. M i n t Gauss esetében, a m i k o r az a herceg, aki o t t egy dölyfös főúr lehetett, egy feudális atyaúristen, az is rájött a r r a , hogy ebben az észt kell kifej­ leszteni. T ö b b haszna lesz az országnak abból, m i n t h a csak a téglákat rakja egymásra, a m i t egy bárgyú iszákos egyén is el tud végezni. N a ­ gyon n a g y dolog meglátni a p a l á n t á b a n a jövendő alkotót. N e m tu­ dom, meséltem-e, hogy a belgrádi egyetemisták körét az én i n d í t v á ­ n y o m r a (igaz, hogy nekem ezt Slobodan Ristic szuggerálta) nem A d y E n d r e - k ö r n e k , hanem Bolyai-körnek n e v e z t ü k el, m e r t n e k ü n k műszaki értelmiségre is szükségünk v a n , nem csak i r o d a l m á r o k r a . N a g y o n szép dolog az, hogy legyenek i r o d a l m á r o k , hogy a k ö l t ő k n y a k l ó nélkül í r ­ ják a verseket, de olyanok is kellenek, akik nem csak utánozni tudják az Amerikából jött sémát, hogy megcsinálják azt az elektromos számí­ tógépet, amelynek egyszerre csak a hamuját találjuk meg, mert nem szakember nyúlt hozzá. A m i k o r egyszer Kasanin j ö t t a technikai fa­ kultásra, akinél rettenetesen sokan b u k t a k , azt m o n d t a a h a l l g a t ó k n a k : „ T i t o még 45-ben évente száz m é r n ö k ö t tervezett. Én nyolcat." És nem lett semmi baja, m e r t a k o r m á n y z a t u n k is azt a k a r t a , legyen nyolc, de az igazi m é r n ö k legyen, ne csak a d m i n i s z t r a t í v személy. T e h á t m i n ­ dig t o v á b b kell mélyíteni a t u d o m á n y o k a t . Én pl. az egyetemen 18 évet, a főiskolán tízet t a n í t o t t a m , tehát ez 28 év, de minden ó r á r a ú j ­ r a f o g a l m a z t a m a jegyzeteimet. Szigorú volt? A z t mondják, szigorú voltam. D e nézze, én m a g a m h o z is szigorú v o l t a m . Mindig azt m o n d t a m , maguk csak negyedannyit tanuljanak, mint ahogy én állandóan kísérem az új i r o d a l m a t , és megkapják a t í ­ zest. D e i t t m á r tökéletesen kell tudni a szakmát. M a g u k n a k j o b b a k ­ nak kell lenniük nálam, különben nincs evolúció, különben visszame­ gyünk a m a j m o k h o z . Hogy emlékszik vissza a háború utáni szerkesztőségi életre? Vannak ilyen emlékei? V a n n a k . Például Girizd Laci meg F o d o r P a l i u t a z o t t h o z z á m Sza-

b a d k á r a , hogy megbeszéljék velem a címlapot, és általában n a g y o n nagy a k a r a t volt bennük, hogy az embereket aktivizálják. Ács Jóska mindjárt eljött, a régi rajzaimat keresték Sáfrány Imrével v a g y még valaki más festővel, tehát törődtek az emberekkel. J á r t u n k az élőúj­ ságokra, az is bennem él még, n e k ü n k volt igazunk a dologban, nem szégyellem azt a rengeteg Tájékoztató I r o d a elleni k a r i k a t ú r á t . T é l v í z idején m e n t ü n k , R e h á k László t a r t o t t a a nagy előadást, és a k k o r ne­ kem k a r i k a t ú r á v a l ki kellett j ö n n ö m , ezer d i n á r t k a p t a m különben egyegy k a r i k a t ú r á é r t . T e h á t az újságírással 1935-től állandóan kapcsolat­ ban voltam. Á l t a l á b a n a felszabadulás u t á n az emberek bizalommal fordultak h o z z á m és nem felejtették el, hogy kik v o l t a k azok, a k i k régebben, tehát 1945 előtt dolgoztak. N e m kellett tülekedni, h a n e m felkarolták és n ó g a t t á k az embert. D e még most is Mucsi Jóska min­ dig mondja, hogy a Fizi Karcsit folytassam t o v á b b . N é h a furcsállott á k , hogy egyetemi színvonalon igyekszek előadni, és emellett a gye­ rekeknek mesélek. Miért? Ez kiegészíti egymást. N e m szabad egyol­ dalúnak lenni és fölényeskedni, absztrakciókkal és aspektusokkal d o ­ bálózni, azzal még nem leszek nagyobb tudós. A b b a n a kissé g ú n y r e ­ gényemben, a A lábfülesek bolygóján címűben (azt érdemes lesz egy­ szer alaposan elolvasni) írom, hogy a m i k o r egy festő egy b a r a c k o t lefestett, fölvisítottak: ez egy b a r a c k ! E z t meg lehet ismerni! E z t az embert el kell tüntetni, mert ez o l y a n t fest, hogy meg lehet érteni! O l y a t kell festeni, hogy azt érezze az ember, hogy nagyon b u t a h o z z á ! Még g y e r m e k k o r o m b a n , amikor kötelező volt a t e m p l o m b a járás, lát­ tam, hogy a mise elején a csengetéskor mindenki lecsapja a fejét és veregeti a mellét: én bűnöm, én igen n a g y b ű n ö m . A k k o r mindig föl­ emeltem a fejem és azt néztem, hogy most mit történik, mit csinál közben a p a p , én a r r a v o l t a m kíváncsi. N e m szeretem a rejtett, susmus dolgokat. Mióta van nyugdíjban? Két és fél—három éve. Elég magas volt a tízévi átlagom, mert a szabadkai tanításomat is beszámították. M o n d o m is a M i n d a T i b o r n a k , te világ közepe, szervusz, t u d o d , h o g y nekem iszonyatosan magas n y u g ­ díjam van? O l y a n boldog vagyok, én azt el se t u d o m költeni. N a g y o t nevetett rajtam. V a l a m i k o r Zrenjaninba j á r t a m t a n í t a n i Zika Óulummal, ott b a r á t k o z t u n k össze M i n d á v a l . Vagy pedig a N a g y Feri, én nagyon szeretem azt az embert. A n y á m n a k t a n í t v á n y a volt és engem komoly szakembernek tart, mert az a n y á m olyan volt. V a n n a k poli­ tikusok, akik nagyon közel állnak h o z z á m . N e k e m különben a poli­ tika nem fekszik. Próbálkozott politikai pályafutással? N e m , nem. Egyszer volt egy nagyon érdekes esetem. Halasi Rózsa: „Kovács Sztrikó, m a g a tudja, hogy mi kátus elnöke. A z elvtársak azt mondják: m a g á n a k olyan egyrészt kritikus, másrészt pedig a politikai dolgokra

Mondja nekem lesz? A szindi­ a múltja, hogy sem érzéketlen,

s ezért erre nagyon a l k a l m a s . " És csalétekként, m i n t h a m á r a gonosz nyelvek jelentése eljutott volna a fülébe, azt mondja: „Tudja, milyen gyönyörű t i t k á r n ő t k a p ahhoz? M i n d e n t a világon megcsinál a z ! " M o n ­ dom, tudja mit? Én nem leszek soha a szindikátus elnöke. Mert h a a p á r t nem fogja megvédeni a munkás érdekeit, a k k o r én mint p á r t o n ­ kívüli nem fogom megvédeni. E z a p á r t a m u n k á s o k pártja, én nem fogok szindikális vonalon opponálni a p á r t n a k , mert nekem az ilyesmi nem tetszik. A szerb k ö z m o n d á s azt mondja: N e c u sut sa rogatim. T e ­ hát ez volt az én politikai karrierem. K é r d e z t e m én a Lőriktől, az egyik kollégámtól, aki 45-ben, amikor mindjárt kineveztek, támogatott, biz­ t a t o t t és még kölcsönt is a k a r t a d n i : Miért segítesz te engem? A z t m o n d ­ t a : „ T u d o d , te voltál a legközelebb az eszméhez." Én ezt így is tar­ tottam. Legközelebb voltam az eszméhez, mert az eszme végeredmény­ ben a munkásérdek és a munkás az, aki az értéktöbbletet teremti. Voltak nehéz időszakai az életben? A feleségem halála u t á n , amikor bőgve a d t a m elő. Csurgott a sze­ memből a k ö n n y , és közben d i k t á l t a m a fizikai tételeket. A k r é t á t nem bírtam a kezembe fogni. Javasolták, hogy menjek nyugdíjba. M o n d o m , a k k o r végem van, m e r t h a állandóan csak a h a l o t t feleségemre g o n d o ­ lok, a k k o r megbolondulok. Szeretnék most m á r kevesebb fájdalommal élni. E z a sok infarktus nem tetszik nekem. Figyelem az újságírókat, sok értékes ember agyonhajszolta magát. D e valakinek nem árt. Például L u k ó n a k , a K o m u n i s t szerkesztőjének. A z egy vasgyúró, megvan elő­ ször az asztalos képzettsége, és ha nem azt farag, hanem cikket farag, az is megy neki, és mosolyog, és v i d á m , és francia szakos diplomája is v a n . E z az ember tetszik nekem, az ilyen szívós, ellenálló. D e ott van az én Mirnics Jóska barátom, tudja, hogy miket írt, hogy ne emleges­ sem. Agyonhajszolta magát. I t t is kellett dolgoznia, ott is, nem aludt, nem pihent, á l l a n d ó lelki feszültségben élt. A z t nem lehet. A paraszttól még sokat t a n u l h a t u n k , az nem szokott infarktusban meghalni. Gondolkodott, hogy mit fog ezután csinálni? Szeretnék gyerekregényt írni. Kis bajnokok Kisbajmokon — ez len­ ne a címe, fel van m á r fél éve írva a falra. A z első bűnök, első hibák, első tévedések története lenne. Valakire az ember á t r u h á z n á azt a sok akarást, ami benne fészkelődött és valahogy kijött belőle, de talán szebben is meg lehetett volna valósítani. Toleráns volt azokkal szemben, akik nem olyanok voltak, mint maga? Természetesen. D e igyekeztem mindig a saját elveimet is kifejteni. Szegény jó a p á m m a l , aki nagyon vallásos érzésű volt, sokat v i t a t k o z ­ tam, ma m á r b á n o m is. N e m azért v i t a t k o z t a m vele, hogy bebizonyít­ sam: az ő álláspontjai helytelenek, hanem hogy lássam: az én álláspon­ tomban van-e valami igazság. H a l á l á n volt és én ott ültem az ágya mellett, m o n d o m neki, a p u k a , gondoljon csak vissza a r r a , hogyan ne­ mesítette azt a Pista bácsi által ültetett száz fát, az egész élete nemesí-

tés volt, emberek és növények nemesítése. E r r e a p á m az m o n d t a , csak azt szeretném, ha m e g p r ó b á l n á d . . . elmondani az Ü d v ö z l é g y M á r i á t . N e m t u d t a m elmondani. (Az interjú 1982. március 15-én készült. Hangfelvétele az Újvidéki R á d i ó szalagtárában.)

megtalálható

Essaydocumcnt

Tornán László A SZÉP SZÓ ÉLŐ IRODALMI SZEMLE 1956—1958 (EMLÉKEZÉS ÉS ADATOK)

A z egykori újvidéki József Attila Művelődési Egyesületnek 1956-ban el kellett hagynia az épületet, melyben m ű k ö d ö t t (a valamikori R e ­ formátus K ö r t ) , mert azt a városi hatóságok más célra szánták. (Azóta le is bontották.) A z egyesület átköltözött az egykori ún. külső K a t o l i ­ kus K ö r b e , a Dózsa György (volt Epres) utcába. A z új s z é k h á z igen szűkösnek bizonyult, csak egy kisebb terme volt, kis színpaddal, és egy irodahelyisége. N y i l v á n v a l ó , hogy az egyesület itt nem folytathatta azt a szerteágazó és gazdag tevékenységét, melyet a régi épületben végzett. Ezek k ö z ö t t az áldatlan körülmények között p r ó b á l t a meg a veze­ tőség megszervezni a m u n k á t . A z áthelyezésnek egyik következménye volt, hogy az egyesület elszakadt attól a környezettől, melyben azelőtt dolgozott, amelyből tagjait és aktivistáit toborozta, attól a közönségtől, mely megszokta, hogy részt vesz az egyesület rendezvényein, s mely odaszokott az egyesület gazdag k ö n y v t á r á b a . A z új környezetben új t a r t a l m a t kellett adni a m u n k á n a k , s új f o r m á k a t kellett találni. Felve­ tődött az ismeretterjesztő előadások gondolata. Egy előadást szervez­ t ü n k is — Sulhóf József t a r t o t t a —, de közönsége — néhány k ö r n y é k ­ beli gyerek kivételével — nem volt, s ezért az a döntés született, hogy valami mással kell próbálkozni. Újvidéken az idő tájt nem volt szervezett m a g y a r irodalmi élet, nem — vagy csak nagy ritkán — t a r t o t t a k író-olvasó találkozót, az akkori­ ban v é k o n y k a H í d n a k is csak a kiadóhivatala volt Újvidéken, a k ö n y v ­ kiadás h a l d o k l o t t (Csáki Piroska adatai szerint 1956-ban összesen nyolc k ö n y v jelent meg Jugoszláviában m a g y a r szerző tollából). Úgy érez­ tük, szükség van valamire, valamilyen megmozdulásra, amely kitöltené az újvidéki magyarság művelődési életében levő űrt, egyúttal pedig éle­ tet vinne az egyesület berkeibe és helyiségeibe. A z a gondolat foglalkoztatott ekkor, hogy a József Attila Művelő­ dési Egyesület — melyet akkori szokás szerint József Attila Kultúregyesületnek neveztek — adjon o t t h o n t az újvidéki m a g y a r irodalmi életnek. Azzal a javaslattal álltam h á t az egyesület vezetősége elé, hogy

— az élőújságok mintájára — indítsunk élő irodalmi folyóiratot. Aján­ l a t o m a t elfogadták, s az egyesület nevére való tekintettel a Szép Szó cí­ met adtuk „élő irodalmi szemlénknek". Ezzel a címmel jelezni k í v á n ­ tuk hűségünket a József Attila-i h a g y o m á n y h o z , de azt is, hogy a szép szót ápoljuk a József Attila Művelődési Egyesület szegényes, az egykori munkásegyesületek helyiségeire emlékeztető o t t h o n á b a n . Irodalmi életet a k a r t u n k kialakítani, de egyben népszerűsíteni is i r o d a l m u n k a t , íróinkat. Ú g y képzeltük, hogy az írók személyesen olvassák fel, mondják el mű­ veiket, s ekképpen is közelebb kerüljön a közönség az írókhoz. Minden támogatást megadott az egyesület vezetősége, részben vállal­ ta az anyagiak fedezését ( p l a k á t n y o m t a t á s t , a vidéki írók utazási költ­ ségeit stb.). H o n o r á r i u m o t nem fizettünk, a fellépők tiszeletdíj fejé­ ben egy-egy p l a k á t o t k a p t a k emlékbe. Mivel egymagam nem v á l l a l h a t t a m a szemle körüli szervező — és szerkesztői — m u n k á t , m u n k a t á r s a k után néztem. Régi barátság fűzött Sárosi K á r o l y h o z , aki a k k o r — ha jól emlékszem — az Újvidéki R á ­ dióban dolgozott, őrá gondoltam elsősorban. S mivel úgy véltem, hogy egy ilyen szemle irányítói közül nem h i á n y o z h a t n a k a kritikusok sem, h a r m a d i k n a k Juhász Gézára esett a választásom. A k k o r i b a n a P a p Pál G i m n á z i u m m a g y a r t a n á r a volt. M i u t á n az egyesület vezetősége jóvá­ hagyta az ő bevonásukat, megnyertem őket az ügynek. 1956 n y a r á n , ősz elején folytak az előkészületek, s október 18-án „megjelent" az első szám. A műsorok este 7-kor kezdődtek az egyesület Dózsa G y ö r g y utca 18. sz. alatti o t t h o n á b a n . Belépődíj is volt — 10 dinár. M ű s o r a i n k a t a folyóiratok klasszikus beosztásának mintájára tervez­ tük. S z á m o n k é n t egy-egy költőt és elbeszélőt h í v t u n k meg — a költők több versüket, az elbeszélők egy-egy novellát olvastak fel, saját válasz­ tásuk szerint —, de voltak ún. rovatai is a Szép Szónak. A Valóságban riportok hangzottak el, a P o r o n d című r o v a t b a n beszélgetéseket folytat­ tunk írókkal, szerkesztőkkel, szakemberekkel, vitacikkeket olvastak fel szerzőik, a Figyelőben kritikusok szerepeltek b í r á l a t t a l , esszével. A Szép Szó egyik célja volt ti. az is, hogy fejlessze a kritikai gondolkodást, s teret adjon a kulturális, művészeti, irodalmi témákról folyó v i t á n a k . Eleinte a műsor végén Kérdések és hozzászólások címmel a d t u n k he­ lyet a közönség véleményének, d e később ez megszűnt, mivel a v i t á t nem a k a r t u k „ r o v a t b a " — azaz k o r l á t o k közé — szorítani, s kérdések egyébként is elhangzottak a közönség részéről, a k á r műsor közben, akár utána. V o l t a k ettől a sémától eltérő számok is. Egy-egy teljes számot szen­ teltünk Fehér Ferenc Alom a dülöutak szélén című, a k k o r megjelent könyvének, öt kritikus részvételével, A r a n y J á n o s r a emlékeztünk szü­ letésének 140. évfordulóján, egy számban az akkori fiatalok léptek fel írásaikkal, külön számot szenteltünk József A t t i l á n a k , halála 20. év­ fordulóján, s egy számban a vajdasági szerb i r o d a l m a t k í v á n t u k bemu­ tatni, de sajnos, alig verődött össze néhány hallgató, s a műsor elma-

radt. Ez 1958. április 3-án történt. A műsor sikertelenségéről a k k o r i ­ ban, úgy emlékszem, nem volt a l k a l m u n k beszélni, de azt hiszem, hogy a meghívott T ó d o r Manojlović, A l e k s a n d a r Tišma és Milivoj N i k o l a jevié neve nem volt eléggé vonzó. (A verseknek, elbeszéléseknek két nyelven kellett volna elhangzaniuk.) D e az is lehet, hogy a szerkesztő­ ség céljai, szándéka és a közönség elvárásai k ö z ö t t nem volt meg az összhang. Később még majd beszélek a Szép Szó további sorsáról, most csak a n n y i t bocsátok előre, hogy ezután a Szép Szó nem jelent meg t ö b ­ bé a József Attila Művelődési Egyesület o t t h o n á b a n és keretében. összesen tizenhárom száma jelent meg tehát a Szép Szónak 1956 o k ­ tóberétől 1958 márciusáig. (Az április lett volna a 14.) Egy-egy műso­ ron átlagosan 50—60 ember jelent meg, de volt úgy, pl. az A r a n y J á n o s emlékszám alkalmából, a m i k o r kb. 250 ember szorongott a József A t t i ­ la kistermében. H a r m i n c k i l e n c ismert író, újságíró, szerkesztő, művész lépett fel a műsorokban — volt, aki többször is — , rajtuk kívül h á ­ rom színész vett részt a rendezvényeken. B. Szabó G y ö r g y és Juhász Géza egy-egy egész estét betöltő előadást t a r t o t t . A szerkesztés, a szervezés m u n k á j á t h á r m a n végeztük közösen. M i ­ után egy szám megjelent, megtárgyaltuk a k ö v e t k e z ő t a r t a l m á t , felosz­ tottuk egymás k ö z t a feladatokat, beszéltünk a z o k k a l , akiket a követ­ kező számban szerettünk volna szerepeltetni, leveleztünk a vidékiekkel) k i n y o m t a t t u k és kiragasztottuk a p l a k á t o k a t , az iskolákba, intézmé­ nyekbe személyesen v i t t ü k el; t o b o r o z t u k a közönséget, a műsor előtt fogadtuk a fellépőket és a hallgatóságot. N a g y volt ilyenkor a sürgés­ forgás az o m l a d o z ó Dózsa G y ö r g y utcai o t t h o n körül. A teremben fél­ körben helyeztük el a székeket, szemben velük József Attila mellszobra állt, előtte az előadói asztal. A szerkesztőség 1957 júniusában ankétot rendezett a közönség kö­ zött. A z a n k é t n a k az volt a célja, hogy kipuhatolja a véleményeket a szemléről, s megismerje a közönség kívánságait. A z a n k é t l a p h á r o m kér­ dést t a r t a l m a z o t t : rendszeresen vagy i d ő n k é n t j á r n a k - e a Szép Szóra, vagy a k k o r voltak először; szükségesnek tartják-e a szemle további meg­ jelenését; mik a kívánságaik, kit és mit szeretnének ezentúl hallani, ö t ­ ven a n k é t l a p o t osztottunk ki a jelenlevők k ö z ö t t , s ebből 46 érkezett vissza. A válaszolók közül 23 középiskolás, 5 egyetemi hallgató, 3 ú j ­ ságíró, 2—2 tisztviselő, illetve asztalos, 1—1 jogász, v a r r ó n ő , orvos, ba­ lett-táncos, nyugdíjas, pedagógus stb. H u s z o n k e t t e n közülük rendsze­ resen j á r t a k a Szép Szó műsoraira 14-en i d ő n k é n t jöttek, tízen a k k o r voltak először. A z ankét második kérdésére m i n d a n e g y v e n h a t a n egy­ behangzóan igennel feleltek. Sőt heten azt javasolták, hogy a szemle sűrűbben jelenjen meg. A legtöbben a fiatal írókat szerették volna h a l ­ lani (tizenegyen), h á r m a n - h á r m a n Sinkó E r v i n t és B. Szabó G y ö r g y ö t , ketten pedig Fehér Ferencet, Tolnai O t t ó t és Zoltánt, D e á k Ferencet és Csépé Imrét. A hallgatók érdeklődtek még a kritika, a képzőművészeti problémák, a h u m o r , a társadalmi p r o b l é m á k iránt is. Érdemes ideírni

néhány választ szó szerint is: „ M a v o l t a m e l ő s z ö r . . . de nekem ez n a ­ gyon tetszett, s nagyon sajnálom, hogy eddig nem v o l t a m . " (egy d i á k ) ; „A Szép Szó semmiképp sem szűnhet meg!" (egy újságíró); „ . . . éles v i ­ ták hozhatják meg a Szép Szó gyümölcsét" (egy középiskolás). Végül még egy érdekes válasz: „Lehetőséget kell találni, hogy rendesebb te­ remben tartsák meg a szemle s z á m a i t . . . Egy bizonyos fokú k a m a r a ­ előadás formáját kellene e l s a j á t í t a n i . . . K ü z d e n i , harcolni kell a Szép Szóért, tekintet nélkül a közönyre. N é h a , egyes számai különbek, mint a H í d némely színtelen, vérszegény s z á m a . " N e m h i á b a hangsúlyozta ez a részvevő, hogy harcolni kell a Szép Szóért, ugyanis eddig még — legalábbis előttem — tisztázatlan okokból nem m i n d e n ü t t nézték jó szemmel a Szép Szó működését, létét, s azt, hogy a József Attila Művelődési Egyesület keretébe tartozik. M a már nem tudom pontosan, mikor kezdődött az egész, de egyre hangosabban hallatszott az a vélemény, hogy a szemlének — állítólag jobb körülmé­ nyek biztosítása m i a t t — át kellene mennie az Ifjúsági T r i b ü n r e . H i v a ­ talos értesítés, rendelkezés — tudomásom szerint — nem érkezett, csak beszéltek a dologról, mígnem az egyesület vezetősége is tudomást szer­ zett róla. M i u t á n a város egyik akkori vezetője is ellátogatott az egyesü­ letbe, és beszélt a vezetőség tagjaival, végleges formát öltött az áthe­ lyezés. A z t hiszem, minden formális intézkedés vagy döntés nélkül, egy­ szerűen az Ifjúsági Tribün égisze alatt folytatta munkáját a szemle, én azonban nem csatlakoztam az új szerkesztőséghez. Minden további m u n k a az én részvételem nélkül folyt, úgyhogy az 1958. áprilisi — v a ­ lójában meg sem jelent — szám után történtekről nem is tudok beszá­ molni. Csupán a r r a emlékszem, hogy egy ideig feltüntették az Ifjúsági Tribün plakátjain a Szép Szó címet, később ez is eltűnt: a Szép Szó teljesen beolvadt a Tribünbe. 1962-ben aztán megszűnt a József Attila Művelődési Egyesület is. H a r m i n c év múlt el tehát a Szép Szó indulása óta. J ó lenne, művelő­ dés- és helytörténeti szempontból is, ha a történtekre több fény derül­ ne, s néhány részlet is tisztázódna. Még m e g v a n n a k azok, akik részt vettek mindebben, s van mondanivalójuk róla. És mondják el, mert az idő nem vár. H a l a d tovább, és mi előbb-utóbb lelépünk az élet p o r o n d ­ járól.

A S Z É P S Z Ó M Ű S O R A I 1956. O K T Ó B E R 18.—1958. Á P R I L I S 3. I. évfolyam 1. szám, 1956. október 18. Gál László költeményei Sárosi Károly elbeszélése Valóság: Major Nándor belgiumi útijegyzetei Porond: Beszélgetés Bodrits Istvánnal könyvkiadásunk problémáiról Figyelő: Juhász Géza ismerteti Dobrica Cosié Gyökerek c. regényét Kérdések és hozzászólások

I. évf. 2. sz., 1956. november 22. Majtényi Mihály legújabb regényéből Fehér Ferenc költeményei Porond: Lányi István a műkedvelő színjátszás időszerű kérdéseiről Valőság: Ezt láttam Magyarországon; Apró Mátyás élményeiről beszél Kérdések és hozzászólások I. évf. 3. sz., 1956. december 20. Herceg János elbeszélése Burány Nándor költeményei Valóság: Saffer Pál olaszországi útijegyzetei Porond: Beszélgetés Kovács Kálmánnal: Készül a szerb—magyar nagyszótár Figyelő: Tornán László írása II. évf. 1. sz., 1957. január 24. Ács Károly költeményei Németh István elbeszélése Porond: Sztáncsics András a „Vojvodina" költői panorámáról Figyelő: Bori Imre: „Költészet és valóság" II. évf. 2. (5.) sz., 1957. február 21. Nyilvános irodalmi vita Fehér Ferenc „Álom a dfilőutak szélén" című vers­ kötetéről. Bírálók: Ács Károly, Bálint István, Bori Imre, Juhász Géza, Sárosi Károly II. évf. 3. (6.) sz., 1957. március 28. Arany János ébresztése. Születésének 140. évfordulója alkalmából. A költő életéről és művéről B. Szabó György beszél. Arany-verseket R. Fazekas Piri, Geller Tibor és Nagy József, a noviszádi Rádió művészei adnak elő. II. évf. 4. (7.) sz., 1957. április 25. Csépé Imre elbeszélése Pap József költeményei Valósági Sárosi Károly isztriai útijegyzetei, eredeti hangfelvételekkel Figyelő: Major Nándor könyve és a kritika; Bálint István írása II. évf. Minket Gulyás Rudolf.

5. (8). sz., 1957. június 6. nem lehet letagadni. Fiatal íróké a szó. Deák Ferenc, Fehér Kálmán, József, Pintér Lajos, Szajkó Margit, Tolnai Ottó, Tolnai Zoltán, Vígh Bevezetőt Fehér Ferenc mond.

II. évf. 6. (9.) sz., 1957. október 3. Sulhóf József elbeszélése Fehér Kálmán versei Valóság: Burány Nándor: Fiatalok között Figyelő: Gál László. Emlékezés Heltai Jenőre. A verseket elmondja Geller Tibor II. évf. 7. (10.) sz., 1957. november 14. Major Nándor elbeszélése Bauer Irén versei

Valóság: Ázsiában jártam; Ádám Tibor riportja Porond: Beszélgetés Steinitz Tiborral a Magyar Szó könyvkiadási tervéről Figyelő: Szabó Lőrinc emléke; Sárosi Károly írása II. évf. 8. (11.) sz., 1957. december 26. József Attila. Emlékezés halálának 20. évfordulóján. A költőről beszél: Ju­ hász Géza III. évf. 1. (12.) sz., 1958. január 8. A Szép Szó a Telepen Majtényi Mihály elbeszélése Ács Károly költeményei Porond: Budapesti találkozások. Beszél: Beder István Figyelő: Egy önérzet története. Tornán László ismerteti Gelléri Andor Endre regényét A telepi Petőfi Sándor Kultúrotthonban III. évf. 2. sz., 1958. február 27. Kopeczky László elbeszélése Burány Béla versei Porond: Ács József időszerű művészeti kérdésekről beszél Valóság: Három hét a Szovjetunióban. Vukovics Géza benyomásai III. évf. 3. sz., 1958. április 3. Tódor Manojlovié: Versek — Pesme Aleksandar Tišma: Elbeszélés — Pripovetka Porond: Beszélgetés Milivoj Nikolajeviétyal — Razgovor sa Milivojem Nikolajeviéem Megjegyzés: A fenti jegyzék a Szép Szó megőrzött plakátjai alapján készült. A felolvasott művek címét nem tüntettük fel a plakátokon, mivel nyomdába adásukkor még nem tudtuk pontosan, mit olvasnak fel a meghívott írók. Itt jegyezzük meg, hogy a plakátok, melyeket városszerte kiragasztattunk, a Bu­ dućnost Nyomdában készültek, eleinte 83X57, a 10. számtól (1957. november) 83X29,5 cm nagyságban.

DOKUMENTUM Document

KÖZLEMÉNY A JSZSZK ELNÖKSÉGÉNEK ÉS A JKSZ KB ELNÖKSÉGÉNEK EGYÜTTES ÜLÉSÉRŐL

A J S Z S Z K Elnökségének és a J K S Z K B Elnökségének október 22-i és 28-i együttes ülésén Sinan H a s a n i és Milenko Renovica vezetésével részt vettek a föderáció legmagasabb rangú tisztségviselői, a szocialista köztársaságok és az a u t o n ó m t a r t o m á n y o k elnökségeinek elnökei és meg­ v i t a t t á k t á r s a d a l m u n k politikai és biztonsági helyzetét, kitérve a polgári jobboldal, v a l a m i n t más szocialista- és önigazgatásellenes erők tevékeny­ ségére. A z ülésen megállapították, hogy a J K S Z X I I I . kongresszusa forra­ d a l m u n k stratégiai céljai és a fejlődés mostani szakaszában kijelölt köz­ vetlen feladatok szempontjából kifejezte az egységet. A szubjektív szo­ cialista erők azonban még nem m u t a t n a k elegendő akcióképességet és erélyességet a kongresszusi i r á n y v o n a l érvényesítésére, s ezért a kongreszszus után fokozódott a polgári jobboldalnak, v a l a m i n t a z o k n a k a n a ­ cionalista és dogmatikus-bürokratikus erőknek a tevékenysége, amelyek korábban is, f o r r a d a l m u n k v a l a m e n n y i szakaszában — kisebb-nagyobb nyíltsággal és hévvel — bizonyságot tettek jelenlétükről.

A belső ellenség célja a szocialista önigazgatás rendszerének megdöntése Megállapították, hogy a politikai-biztonsági helyzetre kedvezőtlenül h a t n a k a gazdasági válság, a szocialista önigazgatás fejlesztésének meg­ torpanása, v a l a m i n t a kosovói ellenforradalmi események egyre k o ­ molyabbá v á l ó következményei. E z különösképpen a gazdaságban és általában az anyagi viszonyokban tapasztalható. Kifejezett a r á n y t a l a n ­ ságokban nyilvánul meg, illetve a n a g y szerkezetbeli ingadozásokban, rendellenességekben: a kivitel, a termelékenység és a gazdálkodási h a t é ­ konyság csökkenésében, a technológiai lemaradásban, a gazdaság anyagi helyzetének gyengülésében, az irreális általános és közös fogyasztásban, a személyi jövedelem elosztásának komoly fogyatékosságaiban. M i n d e z

csökkenti a m u n k a - és alkotókedvet, a motiváltságot, de megnyilvánul a nagy inflációban és a munkanélküliek t á b o r á n a k g y a r a p o d á s á b a n is. Ilyen helyzetben felújul az etatisztikus és technobürokratikus m o n o ­ pol, az adminisztráció, a társadalmi szerveződés valamennyi szintjén a voluntarizmus, de a szervezett szocialista erők fogyatékosságai és mu­ lasztásai is g y a k o r i a k . Tér nyílik a nacionalizmus, minden önigazgatásés szocialistaellenes erő fokozott és agresszív tevékenysége előtt is. E z t viszont m i n d a z o k a külföldi reakciós k ö r ö k is táplálják, amelyek azt akarják, hogy a J S Z S Z K - b a n megváltozzon a társadalmi berendezés, megváltozzon független és el nem kötelezett politikája. A belső ellenségnek, bármennyire heterogén, ideológiailag és politi­ kailag ellentétes struktúrájú is, a céljai azonosak: a szocialista önigaz­ gatás rendszerének elvitatása és megdöntése, a K o m m u n i s t a Szövetség vezető eszmei-politikai szerepének megtagadása a munkásosztály k ö z v e t ­ len és tartós érdekeinek érvényesítésében, a történelmi v í v m á n y o k elértéktelenítése, szocialista f o r r a d a l m u n k t á v l a t a i n a k lebecsülése. Mindezek egyformán károsan és d e s t r u k t í v a n viszonyulnak f o r r a d a l m u n k v í v m á ­ nyaihoz, miközben egyesek a z t állítják, hogy a forradalom csalás volt, mások pedig, hogy a f o r r a d a l m a t elárulták. A z ilyen tevékenység leleplezésének és letörésének legfontosabb fel­ tétele a társadalmi tulajdonra t á m a s z k o d ó termelőerők felgyorsított fej­ lesztése, a munkásosztály h a t a l m á n a k és a szocialista önigazgatásnak a fejlesztése, továbbá az, hogy minél nagyobb mértékben hasznosítsuk a t u d o m á n y nyújtotta potenciálokat, a modern tudományos-technológiai fejlődést. E z egyben megköveteli a K o m m u n i s t a Szövetség és minden más szervezett szocialista erő egységes, erélyes és offenzív eszmei-poli­ tikai akcióját a szocialista önigazgatás politikai rendszerének t o v á b b ­ fejlesztéséért, ami a munkásosztály h a t a l m á n , nemzeteink és nemzetisé­ geink egyenjogúságán alapul.

Társadalmunk

szabadságát mindenekelőtt fejlődés védelmezi

a

demokratikus

A két elnökség hangsúlyozza, hogy a szocialistaellenes erőkkel szem­ beni harc leghatékonyabb módja a súlyos gazdasági válság mielőbbi le­ küzdése. Erőteljesebb politikai akcióra v a n szükségünk, amellyel bizto­ síthatjuk az egységet és a következetességet a hosszú távú stabilizációs p r o g r a m teljesítésében, a politikai rendszer gyorsabb módosításában, ami fellelhető a bíráló elemzés által adott i r á n y v o n a l a k b a n és a J K S Z X I I I . kongresszusának h a t á r o z a t a i b a n is. A szocialistaellenes erőkkel és a nacionalizmussal szembeni erélyes és egységes h a r c n a k meg kell k ö n y nyítenie a J K S Z programjába foglalt feladatok gyors és h a t é k o n y tel­ jesítését. E harcban világosan meg kell k ü l ö n b ö z t e t n ü n k az olyan szocialista- és kommunistaellenes erőket és ideológiákat, amelvek célia t á r s a d a l m u n k

destabilizálása. E z utóbbi törekvéseket külön kell v á l a s z t a n u n k attól a jogos bírálattól, a m i t a dolgozók és a polgájrok fejeznek ki a jelenlegi helyzettel való elégedetlenségükben. A r r a a jogos b í r á l a t r a gondolunk, amely azt sürgeti, hogy a szervezett szocialista erők egységesen tevé­ kenykedjenek az önigazgatás fejlesztését gátló nehézségek mielőbbi le­ küzdéséért. T á r s a d a l m u n k a szocialista építést és a szabadságot mindenekelőtt a szocialista, d e m o k r a t i k u s fejlődéssel védelmezheti. H o s s z á t á v ú célunk a szocialista t á r s a d a l o m továbbfejlesztése, a m e l y stabilitását és politikai biztonságát a munkásosztály felszabadítására, a z osztálytagozódás és a bérviszony felszámolására, az anyagi és szellemi gazdagság gyarapításá­ ra, a szocialista demokrácia elmélyítésére alapozza, mert ez biztosítja a dolgozók és a polgárok szabadságát és jogait. E cél elérése érdekében fejlesztenünk kell a szocialista önigazgatás politikai rendszerét, és meg kell v á l t o z t a t n u n k benne m i n d a z t , ami las­ sítja v a g y eltorzítja az önigazgatási társadalmi-gazdasági viszonyok fejlődését, amelyek közepette a társult dolgozók valójában b i r t o k o l h a t ­ ják a b ő v í t e t t újratermelést. N e m szabad lebecsülnünk azt hogy m o ­ dern világunkban és h a z á n k b a n is léteznek és tevékenykednek olyan erők, amelyek n y í l t a n és b u r k o l t a n küzdenek a társadalmi haladás el­ len, s amelyek a kapitalista v a g y az államtulajdon felé szeretnék vissza­ forgatni a történelem kerekét.

Szervezett

akció a visszahúzó leleplezésére

erők

szándékának

A t á r s a d a l m u n k szabad és z a v a r t a l a n fejlődéséért v í v o t t h a r c az el nem kötelezett országok és minden h a l a d ó , d e m o k r a t i k u s erő h a r c á n a k , törekvésének része, azzal a céllal, hogy leküzdjük a világgazdasági v á l ­ ságot, a politikai viszonyok és a fejlődés válságait, és hogy a nemzet­ közi közösség megszabaduljon a t ö m b ö k fenyegetésétől, a faji, vallási, művelődési elkülönítéstől, a dominancia, a kizsákmányolás és az aláren­ deltség v a l a m e n n y i formájától. A szervezett szocialista erők soraiban, a szocialista önigazgatás politikai rendszerében és a nagy nyilvánosság előtt is erélyesen és szer­ vezetten, folyamatosan és érvekkel a l á t á m a s z t v a kell átfogó eszmei-po­ litikai tevékenységet indítani a polgári jobboldal és a b ü r o k r a t i k u s - d o g ­ matikus erők céljainak és módszereinek leleplezésére. E z e k ugyanis egy­ re szervezettebbek, agresszívabbak, kihasználják súlyos gazdasági hely­ zetünket, a szocialista önigazgatás fejlődésének megtorpanásait, s így r á n k kényszerítik eszmei és politikai nézeteiket, h a t á s t g y a k o r o l n a k a munkásosztályra, a népre, az ifjú nemzedékre. Ezek az erők a régi világot és a régi v i s z o n y o k a t akarják visszaállí­ tani, amelyekre a f o r r a d a l o m vereséget mért, a reakciós ideológiát és az ilyen eszméket v a l l ó k a t akarják rehabilitálni. T á r s a d a l m u n k r ó l azt

mondják, hogy nem demokratikus, hogy totalitárius, t á v l a t nélküli, a z t állítják, hogy a f o r r a d a l o m r a nem is volt szükség, hogy történelmi té­ vedés volt az úgynevezett polgári demokratikus kontinuitás feletti erő­ szak is. N e m titkolják, hogy a letűnt társadalomra való visszatéréssel újból magánkézbe kellene juttatni a termelőeszközöket és a munkásságot bérért dolgozó osztállyá változtatni. Csakhogy az ilyen visszatérés ered­ ménye a kizsákmányolás, a többpártrendszer, a nemzeti ellentétek k i ­ éleződése, az eszmék pluralizmusa lenne. V o l t a k é p p e n történelmileg t ú l ­ h a l a d o t t társadalmi formációkat a k a r n a k életre kelteni és dicsőíteni, ezek reakciós mítoszával együtt, a nemzeti és faji elkülönülés szításával, a gyűlölettel, a nemzeti p á r t o k k a l , az újabb eufóriákkal, a kishitűséggel és előítéletekkel.

A nacionalisták

elvitatják nemzeteink egyenjogúságát

és

nemzetiségeink

Különösképpen támadják nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogú­ ságát, testvériségét és egységét, a nemzetek közötti viszonyokat szabá­ lyozó alkotmányos megoldásokat. Egyes nemzeteink és nemzetiségeink körében téziseket a l a k í t a n a k ki arról, hogy ezek a nemzetek jogfosz­ t o t t a k és veszélyeztetettek szocialista Jugoszláviánkban, elvitatják az osztályharcot, h i v a t k o z v a az úgynevezett nemzeti megbékélésre. Ilyen értelemben egyes nacionalista csoportok, bármennyire ellentétes progra­ m o k a t v a l l a n a k is, egyetértenek az úgynevezett h a r m a d i k Jugoszláviáról a l k o t o t t elképzelésekben, sőt a jugoszláv föderáción kívüli nemzeti álla­ mok létrehozásában, a h a t á r o k megváltoztatásában, illetve egyes köz­ társaságok és t a r t o m á n y o k megszüntetésében is. Politikailag nyilvánosan egyre agresszívabban éreztetik h a t á s u k a t a bürokratikus-demokratikus erŐk, amelyek a centralista-etatisztikus rend­ szert és az unitarista megoldásokat szorgalmazzák. Ezek is egyre nyíl­ tabban támadják rendszerünket, a „ k e m é n y k é z " politikáját követelik, t o v á b b á a p á r t parancsnokló szerepét, a társadalmi élet valamennyi te­ rületének etatisztikus-bürokratikus szabályozását. A szocialista- és önigazgatásellenes erők, v a l a m i n t szövetségeseik ma m á r nemcsak ösztönösen, de szervezetten is megpróbálnak sajátos eszmei és politikai oppozíciót kialakítani, illetve szembefordulni a K o m m u n i s t a Szövetséggel, t á r s a d a l m u n k szervezett szocialista erőivel, a forradalom titói stratégiájával, a J K S Z programjával, vagyis útját állni a társadalmi és a politikai változásoknak és a szocialista önigazgatás fejlődésének. A polgári jobboldal, a nacionalisták, a dogmatikus-bürokratikus erők egyes csoportjai olyan p l a t f o r m o k a t dolgoznak ki, amelyek különféle „bizottságokban" készülnek vagy egyes t u d o m á n y o s és művelődési intéz­ mények és egyesületek nevében, majd petíciókban, közleményekben és m e m o r a n d u m o k b a n l á t n a k napvilágot, nyílt és z á r t tribünökön, esetleg

a politikai-informatív sajtó egyes termékeiben, bizonyos folyóiratokban, könyvekben, tendenciózus t a n u l m á n y o k b a n stb. A jugoszláv valóságot a lehető legsötétebben ábrázolják, s az ilyen valóságért nyíltan vádolják és támadják, r á g a l m a z z á k Titót, Kardeljt, Bakariéot, a forradalom és a szocialista országépítés más vezető egyéni­ ségeit. Ilyen értelemben akarják szocialista önigazgatási rendszerünkre rá­ kényszeríteni a nyugati polgári sajtó formáit, a demokrácia és a sza­ badság burzsoá értelmezésének formáit, hogy ezzel is hatást g y a k o r o l ­ janak a politikai erőviszonyok megváltoztatására, természetesen a m u n ­ kásosztály h a t a l m á n a k rovására.

A munkásosztálynak és forradalmi szervezett támadása

elméletének

É r t h e t ő , hogy efféle tevékenységükkel hatást k í v á n n a k gyakorolni a közvéleményre, a munkásosztály, a fiatalok, a dolgozók és a polgárok felfogására, h a n g u l a t á r a is. A polgári jobboldal és a más szocialistaés önigazgatásellenes erők egyidejűleg célul tűzik ki az egyes t u d o m á ­ nyos, művelődési és más intézményekben bizonyos pozíciók meghódítá­ sát, de ugyanígy a sajtóban, a kiadótevékenységben, v a l a m i n t a publi­ cisztika, a történetírás, az irodalom, a filozófia, a szociológia terüle­ tén is. A z ülésen külön r á m u t a t t a k a Szerb T u d o m á n y o s és Művészeti A k a d é m i á n készült m e m o r a n d u m ellenforradalmi t a r t a l m á r a , üzenetére és következményeire, és teljes mértékben t á m o g a t t á k a Szerb K o m m u n i s ­ ta Szövetség és a belgrádi k o m m u n i s t á k ezzel kapcsolatos értékelését és akcióit. H a s o n l ó követelmények lelhetők fel az alkotószabadság védel­ mére kelt bizottság d o k u m e n t u m a i b a n is, amelyben „ a jog érvényesítési" lehetőségeit követelik. A polgári jobboldal erői az utóbbi időben tevékenységüket igyekez­ nek kiterjeszteni a békemozgalmakra, a környezetvédelemre, sőt a szel­ lemi és más mozgalmak egy részére is. E g y r e intenzívebben használják fel a vallási szervezeteket és rendezvényeket is, h o g y m á s o k r a ráerősza­ kolják nézeteiket és újabb t á m p o n t o k a t nyerjenek. E z t ékesen igazol­ ják az olyan esetek, amikor politikai célokból visszaélnek az egyházzal, de bizonyítják ezt a kleronacionalista jelszavak is. A z önigazgatásellenes erők és ezek hirdetői egyre g y a k r a b b a n elvetik a marxizmust mint forradalmi elméletet, és M a r x elméletét nemcsak el­ a v u l t n a k nevezik, h a n e m felelőssé is teszik a sztálinizmusért, a totalita­ rizmusért, a szocializmus állítólagos demokratikusellenes természetéért, és magának a szocializmusnak az állítólagos összeomlásáért is. A m a r x i z ­ mus bírálói közül egyesek a m i n a p még a marxizmus leghívebb tolmácsolói, autentikusságának oltalmazói és a baloldali tendenciák hordozói voltak, ma viszont m á r nyíltan szorgalmazzák a burzsoá társadalmi v i -

i z o n y o k és politikai megoldások visszaállítását. A munkásosztály a z ilyenektől csak szabadságának, osztályérdekeinek és emberi érdekeinek a veszélyeztetését várhatja.

A tétlen és törvényszegő párttagoknak nincs a Kommunista Szövetségben

helyük

A z ülésen hangsúlyozták, hogy a z egységbontás, a felelőtlenség, az egoista részérdekek védelmezése, a X I I I . pártkongresszuson k i t ű z ö t t p o ­ litika lassú érvényesítése, a hosszú t á v ú stabilizációs p r o g r a m valóra váltásának fékezése, a politikai rendszer módosításában t a p a s z t a l h a t ó las­ súság, az erőteljesen megnyilvánuló liberalizmus és passzivitás, a m á r k i ­ merített t é m á k r a és egybehangolt megoldásokra való újbóli visszatérés, v a l a m i n t a K o m m u n i s t a Szövetség és a szervezett szocialista erők sorai­ ban t a p a s z t a l h a t ó egyéb fogyatékosságok, teret n y i t n a k a szocialistael­ lenes erők fokozott tevékenységének. Ehhez az olyan p á r t t a g o k is h o z ­ zájárulnak, akik a párttagság és intézményei mögé rejtőzve, a polgári jobboldal és a bürokratikus dogmatizmus pozícióiról tevékenykednek. A z ilyeneknek, v a l a m i n t azoknak, akik különféle formában kijátsszák a törvényeket, gátolják v a g y szabotálják a J K S Z politikájának é r v é ­ nyesülését, nincs helyük a K o m m u n i s t a Szövetségben és a társadalmi funkciókon. N a g y o n sok probléma merül fel az állam alkotmányos sze­ repének következetlen érvényesülése m i a t t is, de a törvényes, önigazga­ tási és erkölcsi jogszabályok be nem t a r t á s a m i a t t is. A szocialista önigazgatási d e m o k r á c i á n a k képesnek kell lennie a h a t é ­ k o n y működésre, az új távlatok meghódítására, egyébként a tévesen ér­ telmezett szabadságra h i v a t k o z v a éppen azok az erők fogják veszélyez­ tetni és aláásni, amelyek á d á z ellenségei a szabadságnak és demokráciá­ nak. A K o m m u n i s t a Szövetségnek és minden szervezett szocialista erő­ nek, a szocialista önigazgatás politikai rendszere v a l a m e n n y i szubjek­ t u m á n a k ilyen i r á n y b a n kell minden erejével tevékenykednie.

Építő jellegű bírálattal

a dolgozók

hatalmát

kell

erősíteni

T á r s a d a l m u n k b a n , de a K S Z és a más szervezett szocialista erők so­ raiban is tért h ó d í t o t t a k a kispolgári felfogások és a demokrácia v a l a ­ miféle osztályfeletti természetéről a l k o t o t t illúziók, m i n t h a a d e m o k r á ­ cia társadalom feletti, osztályellentétek feletti, eszmei és politikai össze­ tűzések feletti v a l a m i lenne. A munkásosztály h a t a l m á n a k erősítése, az olyan társadalmi fejlődés kijelölése, amelyben valóban a munkásosztályé lesz a döntéshozatal, a saját m u n k á j á n a k eredményeiről szóló döntéssel együtt — ez az egyet­ len és tartós, hosszú t á v r a szóló védekezés az ellenforradalmi tenden-

ciák reprodukálódásával szemben. Így védekezhetünk a társadalmi ösz­ tönszerűség ellen is, hogy be ne törjön a szervezett szocialista erők so­ raiba. A K o m m u n i s t a Szövetségben le kell k ü z d e n ü n k a sajátságos „ t u d a t ­ válságot", amelynek következtében a válságra mint reménytelenségre, távlattalanságra tekintünk. O l y a n felfogást kell k i a l a k í t a n u n k , hogy a felgyülemlett p r o b l é m á k kiküszöbölése h a l a s z t h a t a t l a n kötelezettség, esély a forradalmi törekvések megőrzésére, a kedvezőtlen folyamatok megváltoztatására. A kor kihívásaira keresve a választ, a J K S Z p r o g r a m j á n a k építő és dogmaellenes szelleméből kell kiindulnunk, a legátfogóbb társadalmi bírálatot, a véleményszabadságot, a párbeszédet kell szorgalmaznunk, de erélyesen szembe kell szállnunk az olyan p r ó b á l k o z á s o k k a l , amelyek a tudomány, az elméleti viták és dialógusok szabadságának leple alatt a szocialista önigazgatás és a szervezett erőivel szembehelyezkedő politi­ kai akciók során j u t o t t a k kifejezésre. A küldöttek hangsúlyozták, hogy ezért törekedni kell az olyan t u d o m á n y o s és társadalmi bírálatra, mely­ nek az a feladata, hogy leleplezze a m a r a d i t , az elavultat, s feltárja a szocialista önigazgatás alapjaira t á m a s z k o d ó fejlesztési ú t v o n a l a t , és így hozzájáruljon a munkásosztály, a dolgozók és a polgárok, tehát a tár­ sadalmi fejlődés és döntéshozatal szubjektumainak mozgósításához.

Nagyobb

felelősség és szilárdabb egység a határozatok végrehajtásában

kongresszusi

Ezekből a megállapításokból kiindulva hangsúlyozták, hogy erélye­ sen le kell számolnunk az opportunizmussal, a szocialista erők passzi­ vitásával, tétovázásával, de mindenekelőtt a J K S Z soraiban m e g m u t a t ­ kozó ilyen jelenséggel. Offenzív akciókra és harcra van szükség a pol­ gári jobboldal, v a l a m i n t más szocialista- és önigazgatásellenes erők üze­ neteinek és akcióinak a leleplezésére. A z egész országban egységes esz­ mei-politikai minősítési és eljárási mércékre v a n szükség, s így kell esz­ mei-politikai h a r c o t v í v n u n k , k o n k r é t eszmei-politikai és törvényes in­ tézkedéseket tennünk, hogy megőrizzük a szocialista forradalom v í v ­ mányait, a szabadságot, függetlenséget, elnemkötelezettségünket, nemze­ teink és nemzetiségeink egyenjogúságát, testvériségét és egységét, hogy leleplezzük a szocialista önigazgatás rendszerét t á m a d ó szocialistaellenes tevékenységet. A tájékoztatási eszközökben dolgozó k o m m u n i s t á k n a k külön felada­ taik v a n n a k : kötelesek idejekorán tájékoztatni a közvéleményt a nacio­ nalista és szocialistaellenes erők ténykedéséről; kötelességük hozzájárul­ ni téziseik és ambícióik letöréséhez; nem szabad megengednünk, hogy e demokratikus tribünöket a forradalom és az alkotmányos rendszer el­ leni t á m a d á s r a használják fel. A két elnökség hangsúlyozta, hogy nem a társadalmi élet további

demokratizálásáért v í v o t t h a r c beszfikítéséről, nem is az alkotás, a sza­ badság, a demokrácia, a bírálat és az eszmék szabadságára v o n a t k o z ó jog elfojtásáról v a n szó, h a n e m ellenkezőleg: a formális szabadság és demokrácia követelményeinek tett engedmény — ahogyan ezt a polgári jobboldali és a nacionalisták értelmezik — veszélyezteti és a k a d á l y o z z a a munkásosztály, a dolgozók és a p o l g á r o k igazi, tényleges szocialista demokráciájának fejlődését, és kedvez a b ü r o k r a t i k u s és t e c h n o k r a t a tendenciáknak és mesterkedéseknek. A K S Z forradalmi kezdeményezésével és akcióival, a Szocialista S z ö ­ vetség, a Szakszervezet, az Ifjúsági Szövetség, a H a r c o s Szövetség tevé­ kenységével, a küldöttrendszerre és a szocialista önigazgatás rendszerére t á m a s z k o d v a t á r s a d a l m u n k b a n k e d v e z ő politikai légkört kell k i a l a k í ­ tani, nagyobb fokú felelősséget és egységet teremteni; minden dolgozót és polgárt, önigazgatási és állami szervet, társadalmi-politikai szerveze­ tet és közösséget a r r a kell mozgósítanunk, hogy a gazdasági stabilizáció intézkedéseinek és a J K S Z X I I I . kongresszusa h a t á r o z a t a i n a k végrehaj­ tásával gyorsabban leküzdhessük a nehézségeket, s lehetővé tegyük t á r ­ s a d a l m u n k n a k a szocialista önigazgatás alapjaira t á m a s z k o d ó további forradalmi átalakulását. (Tanjug)

NEMZETKÖZI SZEMLE Original scientific paper

Engler Lajos A HARAREI CSÚCSÉRTEKEZLET MARGÓJÁRA

Általános megítélés szerint az el nem kötelezett országok nyolcadik, hararei csúcsértekezletére rendkívül kedvezőtlen nemzetközi viszonyok között került sor. A hetedik, delhi csúcstalálkozótól nem hogy csökkent volna, hanem tovább növedekett a nagyhatalmi fegyverkezési versengés, s ennek következtében fokozódtak a válságok. A tömbpolitika alapel­ vei, a nyomásgyakorlás, a nyílt és leplezett agresszió, a mások belügyei­ be való durva beavatkozás mindennapos jelenséggé vált a Közel- és K ö ­ zép-Keleten, Délkelet-Ázsiában, Dél-, illetve Latin-Amerikában, de ke­ vésbé nyílt formában úgyszólván a világ minden táján is. A z erőfölé­ nyért, a befolyási övezetekért folytatott versengés következtében veszélybe került úgyszólván valamennyi el nem kötelezett ország függetlensége és biztonsága. Ezzel párosult a világgazdasági helyzet további romlása, az Észak és Dél közötti párbeszéd megszakítása, a fejlett és a fejlődő országok kö­ zötti szakadék elmélyülése. Minden belső erőfeszítésük és lemondásaik ellenére ugyanis a fejlődő országok adósságterhe olyannyira megnöve­ kedett, hogy az elviselhetetlenség határait súrolva egy beláthatatlan k ö ­ vetkezményekkel fenyegető robbanás veszélyét vetítette előre. S a nö­ vekvő protekcionizmus, a kölcsönök után járó indokolatlanul magas kamatlábak, a valuta árfolyammal való manipulálás következtében ez a kritikus pillanat egyre közelebb kerül. A nemzetközi színtér ilyen szövegkörnyezetében a csúcsértekezletre nemcsak az a súlyos feladat hárult, hogy a mozgalom alapelveinek meg­ szilárdításával megőrizze az el nem kötelezettek mozgalmának egysé­ gét, síkraszálljon a mozgalom berkeiben jelentkező ellentétek rendezésé­ ért, mi több, a fegyveres összetűzések megszüntetéséért, hanem, hogy fel­ kutassa a hatékony módját annak, hogy útját állja az emberiség létét veszélyeztető fegyverkezési versengésnek, annak a legégetőbb prob­ lémának a megoldásáért, amely nélkül „egyetlen más kérdés sem vála­ szolható meg".

A csúcsértekezlet

vendéglátója

E n n e k tükrében érthetőbb az a bizonyos fenntartás, amellyel a m o z ­ galom egyes országai m á r a nyolcadik csúcsértekezlet vendéglátójának kijelölésekor viszonyultak Z i m b a b w e h o z . A z alig néhány évvel ezelőtt (1980-ban) felszabadult, önállóságának gyermekcipőjében járó országot valóban nem kis szervezési és politikai-diplomáciai feladatok v á r t á k a csúcsértekezlet z a v a r t a l a n lebonyolításához szükséges feltételek biztosí­ tásában. Ehhez, a feltételezett tapasztalatlanságon k í v ü l , tárgyilagos tényként párosult a fajüldöző Dél-Afrikai Köztársaság közvetlen közel­ sége, ami nemcsak egy lehetséges beavatkozás veszélyét, hanem a n n a k a lehetőségét is rejtegette, hogy a fajüldöző pretoriai rezsim által előidé­ zett, jóllehet általános érdekű, de mégis helyi jellegű válság, olyannyira „megüli" az értekezletet, hogy ezáltal háttérbe szorulhatnak az egész emberiséget érintő, a mozgalom egységének megőrzése szempontjából v i ­ tális kérdések. S jóllehet m á r az értekezlet napirendi javaslatának előkészítésekor, majd később a politikai és gazdasági záródokumentum-tervezetek meg­ szövegezésével erre Z i m b a b w e jó előre rácáfolt, az ebbéli aggályokat mégiscsak a csúcsértekezlet menete oszlatta szét végérvényesen. N e m vitás ugyan, hogy a nyolcadik csúcsértekezletre Zimbabweban kerül sor, jelentős támogatást nyújtott e független dél-afrikai országnak s a dél­ afrikai fajüldöző rendszer ellen k ü z d ő v a l a m e n n y i felszabadítási m o z ­ galomnak a g y a r m a t i rendszer utolsó fellegvára elleni harcban, de két­ ségtelen, h o g y ezzel sem a vendéglátó, sem más afrikai frontország k ü l ­ döttsége nem élt vissza az értekezleten. Ily módon a d v a voltak a kedvező feltételek egy sikeres csúcsértekez­ let megtartására. A n n á l inkább, mert R ó b e r t Mugabenak, Z i m b a b w e kormányfőjének a rátermettségéből kifolyólag, a csúcsértekezletet meg­ előző szerteágazó diplomáciai tevékenységből a vendéglátó a lehető leg­ megfelelőbb következtetéseket vonta le: magán a csúcsértekezleten ké­ sőbb n y i l v á n v a l ó v á is v á l t ugyanis, hogy — egy bizonyos hullámvöl­ gyön ( H a v a n n á b a n ) túljutva — nemcsak a mozgalom berkeiben, hanem világszerte is jelentősen megnövekedett az el nem kötelezettek alapelvei­ hez v a l ó ragaszkodás, illetve az irántuk tanúsított érdeklődés, mint a jelenlegi válságos világpolitikai korszakból való kiút felkutatásának egyedüli lehetősége. Az értekezlet z a v a r t a l a n menetének biztosításához tehát nem is kellett más, minthogy az elnöklő szilárdan tartsa m a g á t a mozgalom alapelveihez, amit Mugabe — akiben Afrika s a mozgalom kétségkívül egy új, kimagasló politikai egyéniséget, a „fekete k o n t i n e n s " hajdani nagy politikusainak méltó u t ó d á t ismerhette meg — következe­ tesen be is t a r t o t t .

A

jubileum

A vendéglátónak ebben jelentős segítségére volt az is, hogy a n y o l ­ cadik csúcsértekezlet kezdete még n a p r a is pontosan egybeesett a m o z ­ galom első, belgrádi summitjának 2 5 . évfordulójával. A z ez a l k a l o m m a l megtartott ünnepség, s a díszülésen elfogadott n y i l a t k o z a t egyértelműen kinyilvánította az egybegyűltek ragaszkodását az elnemkötelezettség p o ­ litikája tartós értékű elveihez és céljaihoz „amelyeket 1961 szeptembe­ rében megfogalmazott a belgrádi n y i l a t k o z a t , s a kairói, lusakai, algíri, colombói, havannai és delhi csúcsértekezlet t o v á b b tökéletesített", minek eredményeként „a mozgalom a nemzetközi kapcsolatok t ö m b ö n kívüli, független és egyetemes p ó t o l h a t a t l a n tényezőjévé v á l t " . Tito, Nasszer, Szukarno, N e h r u , N k r u m a h és a m o z g a l o m többi meg­ alapítói emlékének a felidézése azonban nem csupán az érzelgős megem­ lékezés ügyét szolgálta, hanem a n n a k a történelmi ténynek a n y u g t á z á ­ sát jelentette, hogy „ a z el nem kötelezettek a mozgalom politikájá­ nak, elveinek alkalmazásában az a k t í v , békés koegzisztencia érdekében kifejtett nagyszabású szerepvállalásukkal nagymértékben hozzájárultak jó néhány háborús veszély elhárításához, új t á v l a t o t n y i t o t t a k , r á m u ­ tattak a nemzetközi feszültség enyhítésének, az egyenrangú e g y ü t t m ű k ö ­ dés fejlesztésének és a lehetséges fejlődésnek az útjára". Az értekezlet tehát néhány előbbi csúcsértekezlettől eltérően az a l a p ­ elvek megőrzéséért folytatott h a r c helyett ezúttal valóban a lényegbevá­ gó kérdések megvitatására összpontosíthatott.

A

háború

így kerülhetett sor arra, hogy — bizonyos értelemben — az előre­ látott forgatókönyvtől eltérően előtérbe került az iraki—iráni háború problémája. Mint ismeretes, ezt a kérdést, ,,a mozgalom szégyenfoltját", kezdettől fogva minden gyülekezeten igyekeztek a részvevők megkerül­ ni. Elsősorban azért, mert az áldatlan háború kétségkívül sokat á r t o t t a mozgalom tekintélyének, de még inkább, mert említése rendszerint olyan véleménykülönbséget eredményezett, amely minden alkalommal erősen veszélyeztette a mozgalom egységét. Mivel ezúttal ez a veszély nem állt fenn, a csúcsértekezlet részvevői éltek az alkalommal, és kifejezésre j u t t a t t á k abbéli véleményüket, hogy a két el nem kötelezett ország közötti értelmetlen vérengzésnek, a két ország, az egész mozgalom és a világbéke érdekében, azonnal véget kell vet­ ni. Ezzel ugyan még nem b í r t á k jobb belátásra a háborús feleket, de kétség­ kívül megszabadultak egy nyomástól, egy erkölcsi kolonctól, amely a mozgalom rosszakaróinak a l k a l m a t adott, az alapelvek értékének meg­ kérdőjelezésére. A háborúval kapcsolatos fejlemények, sajnos, arra u t a l n a k , hogy a H a r a r e b a n elhangzott, olykor valóban őszinte emberség által d i k t á l t

felszólalásoknak nem lett meg a kellő foganatja, de így legalább n y i l v á n ­ valóvá vált, hogy ki a felelős a háború folytatásáért. A mozgalom a l a p ­ elvének erejét pedig az is bizonyítja, hogy mindennek ellenére a két h a d ­ ban álló halálos ellenség továbbra is — nyilván felmérve az egymás k ö ­ zötti ellenségeskedésen túlmenő érdekeiket — változatlanul k i t a r t a m o z ­ galom mellett.

A

leszerelés

E v á r a t l a n , s mégis előrelátható m o z z a n a t o n kívül, a többi alapvető általános érdekű kérdés közül a leszerelés problémája dominált az érte­ kezleten. S jóllehet a két versengő n a g y h a t a l o m közül ezúttal — tárgyilagos okoknál fogva — Washington h ú z t a a rövidebbet az áldatlan fegyverkezési verseny kérdésében, egyöntetűen az érdekövezetekre való felosztásra irá­ nyuló n a g y h a t a l m i politika lett, „mint o l y a n " , kipellengérezve: „ a z elnemkötelezettség jellege és eredeti elvei magába foglalják . . . a n a g y h a ­ talmak és tömbök olyan politikája elleni harcot, amely arra törekszik, hogy fenntartsa világunk tömbökre osztottságát" — áll többek k ö z ö t t a mozgalom évfordulója alkalmából elfogadott ünnepélyes n y i l a t k o z a t ­ ban. E r r e pedig azért szükséges külön is felhívni a figyelmet, mert a hararei plenáris üléseken elhangzott felszólalások, s az értekezleten el­ fogadott d o k u m e n t u m o k alapján egyesek a mozgalom jelentős „ r a d i k a lizálódásáról" cikkeznek. Abból a puszta „ m a t e m a t i k a i " tényből kiin­ dulva, hogy az értekezleten sokkal többször h a n g z o t t el negatív előjel­ lel az egyik n a g y h a t a l o m (azaz az USA) neve, mint a másiké (azaz a Szovjetunióé), azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy a mozgalom egé­ szében „ M o s z k v a felé tolódott", szem elől tévesztve azt, amit Tito is váltig h a n g o z t a t o t t : A z el nem kötelezettek nem az egyik vagy a másik nagyhatalom mellett, vagy ellen v a n n a k , hanem a nagyhatalmi politi­ k a elveinek a kiiktatásáért szállnak síkra, s ennek keretében a n a g y h a ­ t a l m a k n a k minden egyes cselekedetét külön-külön ítélik meg. A k i t te­ hát a jelen pillanatban ilyen értelemben több bírálat ért, az elsősorban magára vessen.

A világgazdasági

rendszer

A fegyverkezési verseny megszüntetéséért és a leszerelési folyamat ér­ demi beindításáért való síkraszállással p á r h u z a m o s a n a hararei csúcsér­ tekezlet a lehető legnagyobb eréllyel vetette fel a meglevő világgazda­ sági rendszer gyökeres megváltoztatásának a szükségét. A témakör, ter­ mészetesen, nem ú j . Ebben a kérdésben m á r a negyedik, algíri csúcsérte­ kezlet h a t á r o z o t t állást foglalt, de a probléma teljes jelentőségének a felismerésére csak a k k o r került sor, amikor a mértéktelen eladósodás folytán, a gazdasági tömbök önző politikájából kifolyólag a fejlődő or-

szagok haladása nemcsak megrekedt, hanem egyik-másik ország g a z d a ­ sága a szó szoros értelmében a teljes csőd szélére jutott, s a legszegényeb­ bekben aratni kezdett az éhhalál. H a r a r e e tekintetben is kétségkívül történelmi mérföldkövet jelent. A csúcsértekezlet egyértelmű állásfogla­ lása mellett, hogy „a mozgalom t o v á b b r a is ragaszkodik a világgazda­ ságot jellemző olyan strukturális a r á n y t a l a n s á g o k felszámolásához, ame­ lyek miatt veszélyesen mélyül a szakadék a fejlett és a fejlődő országok között, s fennáll a nemzetközi rendszer széthullásának veszélye, és ezzel összhangban csökkent a kilátás a fejlődő országok gazdaságának állan­ d ó és tartós fejlődésére". A z eladósodás pokolgépe tehát vészesen ketyeg, a pénz, a pénzügy, a kereskedelem és a kölcsönös függőségre épülő általános fejlődés ügye pe­ dig megköveteli a nemzetközi együttműködés h a l a d é k t a l a n és h a t é k o n y összehangolását, s a sürgős, teljes és átfogó reformot. S ez ezúttal nem csupán a gazdasági szakértők állásfoglalása. A hararei plenáris vita so­ rán ugyanis ezt a témát i m m á r azok az országok is felvetették, amelyek — a k i a p a d h a t a t l a n jövedelemforrásnak t ű n ő kőolaj birtokában — mindeddig elég közömbösen visszonyultak a kérdéshez. M a m á r kétségtelen, hogy a kölcsönösség tényét egyre inkább felis­ merik a fejlődők hitelezői is, úgy, hogy a csúcsértekezlet egyik legjelen­ tősebb h a t á r o z a t a , hogy ismét fel kell eleveníteni az Észak—Dél dialó­ gust, de sokkal k o m o l y a b b a n kell kezelni a D é l — D é l gazdasági együtt­ működésnek a problémáját is, ezúttal minden bizonnyal kedvező táp­ talajra talált, s elsőrendű politikai p r o b l é m á v á alakult.

A mozgalom

hatékonysága

S ha a világpolitika fent említett kulcskérdéseiben ezúttal aránylag könnyen közös nevezőre j u t o t t a k a csúcsértekezlet részvevői, az el nem kötelezettek m o z g a l m á n a k egy másik, m á r huzamosabb ideje időszerű, de bizonyos meggondolásból mindeddig háttérbe szorult problémája ezúttal, úgy tűnik, végérvényesen tisztázódott: a mozgalom hatékonysá­ gának kérdését M o a m e r el Kadhafi, a líbiai küldöttség vezetője vetette fel a maga sajátos módján. A mozgalom minden értékét elvitató, szög­ letes megfogalmazásaival, végül is jószolgálatot tett az el nem kötele­ zetteknek. Elsősorban azért, m e r t kitűnt, hogy véleményét a csúcsérte­ kezlet részvevőinek t ú l n y o m ó többsége nem osztja, s másodszor, mert a l k a l m a t a d o t t egy érdemi visszapillantásra, a n n a k az ú t n a k a tárgyi­ lagos felmérésére, amelyet a mozgalom az első és a nyolcadik értekezlet k ö z ö t t megtett. Ezen a huszonöt éves úton a mozgalom számos nagy világválsággal és megannyi megpróbáltatással találta m a g á t szemben, és kétségtelen, hogy valamennyi esetben figyelemre méltó szerepet játszott. E z elsősor­ ban az általános atomkatasztrófa megakadályozására és a világháborús veszély csökkentésére vonatkozik, de az sem vitás, hogy nagyban hoz-

zájárult a gyarmaturalom-ellenes f o r r a d a l m a k meggyorsításához, mind­ végig napirenden t a r t o t t a a világgazdasági rendszer megreformálásának, a gazdasági egyenjogúság biztosításának a kérdését, és „óriási hozzájá­ rulást adott a világszervezet tekintélyének és szerepvállalásának meg­ erősítéséhez és a nemzetközi kapcsolatok általános demokratizálásához". Az elnemkötelezettség eszméjének életrevalóságát bizonyítja továbbá az is, hogy a mozgalom egyre újabb földrajzi és politikai térségeket h ó ­ dít meg, s erről nem csupán az tanúskodik, hogy a belgrádi csúcsérte­ kezlet óta a négyszeresére nőtt a mozgalom tagjainak száma, hanem az is, hogy az eszme a világ minden részében, beleértve a tömböket is, egyre több társadalmi erő és egyén számára válik vonzóvá. S míg az el nem kötelezettek C o l o m b ó b a n még arról tárgyaltak, h o ­ gyan nyújtsanak hatékony segítséget a szabadságáért és függetlenségéért harcoló zimbabwei népnek, a nyolcadik csúcsértekezleten, amelyet az immár szabad Z i m b a b w e fővárosában, H a r a r e b a n t a r t o t t a k , arról folyt a vita, hogyan támogassák a Dél-afrikai Köztársaság népének szabad­ ságharcát, a gyarmati rendszer utolsó fellegvárának fajüldöző k o r m á n y a ellen folytatott á d á z küzdelmét, melyet csaknem az egész világ a ma­ gáénak tekint. Kell-e ennél ékesebb bizonyíték a mozgalom hatékonysá­ gára, életrevalóságára — vetette fel a kérdést az értekezlet pienáris ülésének egyik felszólalója. S mégis a mozgalom hatékonyságfokozásának kérdése ezúttal valóban komoly elemzések tárgyát képezte. N e m a n n y i r a a plenáris üléseken, mint inkább az értekezlet bizottságaiban. A z immár több mint száztagú mozgalomban ugyanis, melynek egyik alapelve, hogy nem intézménye­ síthető, s a h a t á r o z a t h o z a t a l is kizárólag konszenzussal történhet, termé­ szetszerűen jelentkezett a n n a k a szüksége, hogy h a t é k o n y a b b a n szembe tudjanak szállni a jól megszervezett katonai és gazdasági tömbökkel. Ez elsősorban a gazdasági téren jelentős, ahol úgyszólván n a p r ó l n a p ­ ra történnek változások, s a kellő reagálás hiánya rendszerint egyenlő a gazdasági lemaradással. Ezért — bár egyesek meg nem értésébe ü t k ö ­ zött — teljesen indokolt a csúcstalálkozó határozata, hogy hároméves megbízatással állandó miniszteri bizottságot létesítsen azzal a feladat­ tal, hogy figyelemmel kísérje a nemzetközi gazdasági helyzetet és h a t á ­ sát a fejlődő országok gazdaságára. A meg nem értés pedig arra v o n a t ­ kozott, hogy egyesek szerint ez m á r egy bizonyos fokú institucionalizálódás, amit a mozgalom kezdettől fogva elvben helytelenít. S míg egyes küldöttségeknek e h a t á r o z a t gyakorlati indokoltságát kellett meg­ m a g y a r á z n i , másoknak arra kellett r á m u t a t n i , hogy a hatékonyság n ö ­ vekedésének érdekében sem indokolt a konszenzus helyett a szavazat­ többséggel való h a t á r o z a t h o z a t a l g y a k o r l a t b a iktatása, mert ez aztán valóban szöges ellentétben áll a mozgalom alapelveivel, sőt lényével. M i n d e n t összevetve a hatékonyság növelésének tárgyilagos szüksége mellett az értekezlet részvevőinek egyértelmű megállapításaként leszö­ gezhető: világunk, sajnos, olyan, amilyen, de hogy az el nem kötelezet­ tek mozgalma nélkül még sokkal rosszabb lett volna, az is kétségtelen.

A politikai

nyilatkozat

A tény, hogy a csúcsértekezlet záróokmány-tervezetei körül minden szinten — tehát szakértői, külügyminiszteri és állam-, illetve k o r m á n y ­ fői szinten is — ezúttal a megszokottnál jóval kevesebb vita a d ó d o t t , két alapvető tényezőre vezethető vissza: az egyik, hogy a hararei csúcsérte­ kezleten lényegében senki sem kérdőjelezte meg a mozgalom első, belg­ rádi csúcsértekezletén lefektetett alapelveket, s a másik, hogy a vendég­ látó, számos előzetes konzultáció alapján valóban jó, az említett elveket messzemenően tiszteletben tartó záróokmány-tervezeteket prezentált a részvevőknek. Ezt félreérthetetlenül t u d a t t á k is a politikai n y i l a t k o z a t bevezető rendelkezéseiben, ahol megállapítást nyert az állam-, illetve k o r m á n y f ő k határozottsága, hogy „szigorúan tartják m a g u k a t az elnemkötelezettség elveihez és a mozgalom szelleméhez, mert ez az egyetlen módja, hogy t o v á b b erősítsék akcióképességüket és r á h a t á s u k a t a nem­ zetközi eseményekre". Ezekkel az alapelvekkel összhangban a nemzet­ közi viszonyok minden területén t a p a s z t a l h a t ó általános válság megol­ dásának kulcsa a párbeszéd, a tárgyalás kell hogy legyen, s az is első­ sorban az Egyesült N e m z e t e k Szervezetének keretében. A politikai z á r ó o k m á n y ebből kiindulva közelíti meg korunk és vilá­ gunk valamennyi problémáját, a m á r említett fegyverkezési versengés meggátolásától és a leszereléstől kezdve a délkelet-ázsiai, a délnyugat­ ázsiai, dél-afrikai, közel- és közép-keleti, a mediterrán térség és egyéb más időszerű problémán át egészen az el nem kötelezettek mozgalmának tagországai között dúló viszályokig és ellenségeskedésekig. Ennek kere­ tében az immár több mint hat éve dúló iraki—iráni háborúval kapcsolat­ ban ezúttal első ízben „a mozgalom számára elfogadhatatlan háború mielőbbi végetvetéséért" száll síkra, mert az, csakúgy, mint a tagországok közötti gyakoribbá vált viszályok „veszélyeztetik a békét, s nem külön­ ben az egész mozgalom összetartó erejét, hatékonyságát és szolidaritá­ sát". Meg kell azonban állapítani, hogy az iráni küldöttség nem fogadta el a politikai n y i l a t k o z a t n a k ezt, az iraki—iráni h á b o r ú r a v o n a t k o z ó ré­ szét. Mi több, az újabb iráni offenzívának a csúcsértekezlet ideje alatti tüntető elindításával világosan a mozgalom t u d t á r a a d t a , hogy a csúcs­ értekezletnek ezt a sarkallatos h a t á r o z a t á t nem hajlandó tiszteletben tartani.

A gazdasági

nyilatkozat

A csúcsértekezlet z á r ó d o k u m e n t u m á n a k gazdasági részén refrénként vonult végig a m á r említett megállapítás, hogy a mostani gazdasági vi­ lágválság, amely elsősorban a fejlődő országokat sújtja, „több szempont­ ból is súlyos politikai probléma". Szem előtt t a r t v a a tényt, a csúcsérte­ kezlet részvevői „sajnálatuknak a d t a k hangot, hogy a nemzetközi kö-

zösség a n n a k ellenére, hogy világszinten elismerték a külső eladósodás válságának súlyosságát, még nem tett szükséges lépéseket, hogy politi­ kailag serkentse e probléma tartós megoldását". Ezért nem zárhatók ki az újabb problémák, amelyek tovább veszélyeztetik a fejlődő országok társadalmi rendjét, stabilitását, biztonságát és a világbékét. A d o k u m e n t u m leszögezi, hogy a gazdasági világrendben egyre na­ gyobb a kölcsönös függőség, ez viszont egy globális tárgyalás keretében megköveteli a gyökeres reformot, a nagyméretű szerkezeti a r á n y t a l a n ­ ságok kiiktatását, egy arányosabb fejlődés bistosítását. A nyilatkozat, amely kiterjed a nemzetközi gazdasági élet több más területére is, h a t á ­ rozottan síkraszáll az el nem kötelezett országok gazdasági együttmű­ ködésének fokozásáért. A z erre v o n a t k o z ó javaslatokban, mint ismere­ tes, eddig sem volt hiány, az említett együttműködés azonban minded­ dig nemcsak a k í v á n t , hanem a lehetséges szint alatt is alakult. Egy kü­ lön erre a célra a l a k í t o t t bizottság ezért a r r a h i v a t o t t , hogy kidolgozza a D é l — D é l együttműködés stratégiáját, hogy aztán erre építsék a fejlett Északkal való tárgyalások kiindulópontjait.

A

bonyodalmak

Az értekezlet z á r ó d o k u m e n t u m a i tehát nemcsak megerősítették a m o z ­ galom eredeti elveit és céljait, hanem átfogó akciótervet is t a r t a l m a z n a k a soron következő időszakra. „Az állam-, illetve k o r m á n y f ő k egyértel­ műen m e g h a t á r o z t á k egyfelől országuknak, másfelől pedig az egész m o z ­ galomnak a viszonyulását korunk valamennyi égető problémájához és ellentmondásához." Általános vélemény szerint a csúcs z á r ó o k m á n y a i ezúttal egyetlen kulcsfontosságú kérdést sem kerültek meg. S amikor m á r úgy t ű n t , hogy a nyolcadik csúcsértekezlet vendéglátó­ jának sikerül az, amit az előbbiek nem t u d t a k megvalósítani, nevezete­ sen, hogy az értekezlet a kitűzött i d ő p o n t b a n érjen véget — s ezzel a szervezők p o n t o t tegyenek a valóban igen jól elvégzett feladatuk végé­ re —, a szokásos „meghosszabbítás" ezúttal sem m a r a d t el. A b o n y o ­ dalom, amely a soron következő miniszteri értekezlet vendéglátójának meghatározása körül gyűrűzött, voltaképpen a kilencedik csúcsértekezlet megszervezőinek a kijelölésével kapcsolatban keletkezett: sem az előké­ szítő értekezleteken, sem magán a csúcsértekezleten ugyanis az értekez­ let részvevőinek nem sikerült egységes álláspontra jutniuk a következő summit vendéglátójának kinevezése kérdésében. Jóllehet az egyetlen k o ­ moly jelölt N i c a r a g u a volt (bár a vendéglátó szerepét Indonézia is megpályázta), a vélemények mégis erősen megoszlottak. Egyesek szerint ugyanis N i c a r a g u a kinevezésével a mozgalom jelentős támogatást nyúj­ tana e közép-amerikai ország forradalmi v í v m á n y a i n a k megszilárdításá­ hoz és az U S A által támogatott ellenforradalmárokkal a függetlenség megőrzéséért vívott küzdelemben, míg mások szerint az ottani helyzet nem garantálja egy érdemi csúcsértekezlet összehívásának és megtartásá-

n a k a lehetőségét. H a ugyanis m á r a Dél-afrikai Köztársaság közelsége miatt több államfő is távol m a r a d t H a r a r e b ó l , a k k o r könnyen elkép­ zelhető, hogy M a n a g u á b a még kevesebben gyűlnének össze, holott éppen N i c a r a g u a érdeke, hogy a kilencedik csúcsértekezlet még jobban sike­ rüljön, még egységesebb legyen, tehát még nagyobb súllyal essen a latba a világpolitika ügyeinek intézésében, a tagországok függetlenségének, önállóságának megőrzésében. E z t a támogatást viszont a csúcsértekezlet N i c a r a g u a esetében m á r H a r a r e b a n is egyértelműen k i m o n d t a . így aztán a hararei csúcsértekezlet úgy d ö n t ö t t , hogy a következő összejövetelük vendéglátóját (további széles körű konzultációk után) a soron következő miniszteri értekezleten fogják kijelölni — mint ahogy az H a r a r e esetében is történt. Ezzel a döntéssel azonban felmerült az említett miniszteri értekezlet vendéglátójának a kérdése. A két jelölt, Ciprus és a Koreai N é p i D e m o k r a t i k u s Köztársaság k ö z ö t t a csúcsérte­ kezlet részvevőinek csak a késő éjszakába nyúló ó r á k b a n sikerült közös nevezőre jutniuk, mégpedig olyképpen, hogy az 1988-as miniszteri érte­ kezlet színhelye Ciprus lesz, míg a Koreai N é p i D e m o k r a t i k u s K ö z t á r ­ saság egy gazdasági p r o b l é m á k n a k szentelt rendkívüli miniszteri érte­ kezletet hív majd össze 1987-ben. E látszólag csekélység körüli vita a z o n b a n ékesen bizonyítja, hogy a mozgalom csúcs- és egyéb értekezletei vendéglátóinak kérdése egyálta­ lán nem csupán „műszaki p r o b l é m a " , h a n e m messzemenő politikai k ö ­ vetkezményekkel j á r ó , a mozgalom fejlődése szempontjából elsőrendű fontosságú kérdés.

A jugoszláv

küldöttség

A hararei csúcsértekezlet vendéglátóinak a küldöttségünk iránti v i ­ szonyulása, s nem különben a tény, hogy a csúcsértekezlet részvevői igen élénk érdeklődést tanúsítottak a küldöttségünkkel való kontaktusok és véleménycserék iránt, v a l a m i n t a szakembereink hozzájárulása a h a ­ rarei értekezlet sikeres megszervezéséhez, előkészületeihez, lebonyolítá­ sához és eredményéhez, kétséget kizáróan arról tanúskodik, hogy J u ­ goszlávia az el nem kötelezett országok m o z g a l m á b a n változatlanul n a g y tekintélynek örvend. „ H a z á n k n a k ezt, a T i t o által szerzett kincsét és nagy értékű h a g y a t é k á t mindenáron meg kell ő r i z n ü n k . "

Távlatok M i n d e n t összegezve, elvitathatatlan, hogy a szeptember 1—6-ig meg­ tartott nyolcadik hararei csúcsértekezlet rendkívül sikeresnek minősít­ hető. N e m csupán azért, mert ezzel úgy tűnik, végérvényesen befejező­ d ö t t a mozgalom alapelvei megkérdőjelezésének a k o r s z a k a , h a n e m mert a mozgalom ezúttal első ízben h o z o t t olyan előremutató, k o n k r é t akció-

terveket, amelyek megvalósításával a mozgalom m á r n e m csupán a n e m ­ zetközi színtér erkölcsi ereje, h a n e m a békeszerető emberiség lelkiisme­ retének szerepében még h a t é k o n y a b b fellépésre képes világpolitikai té­ nyezője lehet.

SZIMPOZION Essay-interview

Gubás Ágota FRONTÁLIS HARC A RÁK ELLEN BESZÉLGETÉS A BUDAPESTI XIV. NEMZETKÖZI RAKKONGRESSZUSRÓL* DR. TARACKY MÁRIA BELGYÓGYÁSZ-ONKOLÓGUSSAL, A SZABADKAI KÓRHÁZ ONKOLÓGIAI OSZTÁLYÁNAK FŐORVOSÁVAL

A z á r ó s z a v a k k a l kezdeném a beszélgetést, miután az egész kongreszszusra jellemző volt az a filozófiai idézet, amivel dr. E c k h a r d S á n d o r professzor, a budapesti Országos Onkológiai Intézet igazgatója zárta a kongresszust: „ A m i k o r a csillagokat szemléljük, nem szabad elfelejtenünk, hogy a földön á l l u n k . " U g y a n í g y a kongresszus h a t napján az előadá­ sokat hallgatva úgy érezhettük, hogy m á r a csillagok közt v a g y u n k , ami az onkológiai problémák megoldását illeti. Ilyen jó a helyzet a kutatómunkában? A k u t a t ó m u n k á b a n valóban nagyon jó a helyzet és a kísérleti o n k o ­ lógia nagyon előrehaladt, de az idézet másik fele a r r a utal, hogy ami­ kor visszatérünk a kongresszusról a m u n k a h e l y ü n k r e , a k k o r nagyon tu­ d a t á b a n kell lennünk a n n a k , hogy a földön állunk, tehát a klinikai onkológia még valóban tele van megoldatlan p r o b l é m á k k a l . Ez a kongresszus mire helyezte a hangsúlyt, az előbbire vagy az utóbbira? A kongresszus inkább a kísérleti, az experimentális onkológiát j u t t a t ­ ta előtérbe, az előadásoknak majdnem 70 százaléka ezzel foglalkozott. Teljes mértékben ismert a malignus sejtnek az anyagcseréje, t u d o t t a k azok a p o n t o k , amelyekben eltérnek az egészséges sejttől, még megol­ datlan viszont, hogy ezt az anyagcserét hogyan lehet befolyásolni, h o ­ gyan lehet a terápia szempontjából fölhasználni. Ez számunkra, kli­ nikusok számára igen fontos. Azt tudják-e már, hogy mi váltja ki ezt a megbomlott anyagcserét? Tulajdonképpen a rosszindulatú sejt abban különbözik az egészsé­ gestől, hogy az anyagcseréje más. A z ember szervezetében n a p o n t a ke­ letkezik rosszindulatú sejt, de az egészséges szervezet ezt felismeri és nem engedi, hogy szaporodjon. A beteg szervezetéből hiányzik ez a * 1986. VIII. 21-étől 27-éig Budapest adott otthont a Nemzetközi Rákunió szer­ vezésiben lezajlott kongresszusnak. Négyévenként ülnek össze a világnak szinte va­ lamennyi államiból kísérleti és klinikai rákkutatók, orvosok és ápolók, a rák és a dohányzás ellent küzdelem képviselői.

képesség, s így a sejtszaporodás lehetővé válik. A felismerésnek ez a hiánya lényegében a szervezet védekezőképességének az átmeneti vagy esetleg öröklött hibájából ered. H a ez a hiba csak átmeneti jellegű (vala­ milyen egyéb betegség, vírusfertőzés kapcsán vagy esetleg valamilyen stresszhatásra alakult ki), a k k o r a t u m o r is visszafejlődhet a hiba meg­ szűntével. A z is lehetséges, hogy egy g r a m m súlyú t u m o r is teljesen spontán visszafejlődjön akkor, hogyha a szervezet ezt a hibát eliminálta. A b b a n az esetben viszont, hogyha ez egy m a r a d a n d ó , hosszantartó hiba (nevezzük egyelőre ennek, mert tulajdonképpen még nem tudjuk, hogy milyen elváltozásról van szó), a k k o r a szervezet megbetegszik, s emiatt mondhatjuk ma m á r azt, hogy a malignus d a g a n a t , az nem egy szervnek, hanem az egész szervezetnek a betegsége. Tehát az okok után kutatva, e két nagy területen folynak a kutatá­ sok. Az örökletes vagy a vírusos betegségeredet feltételezéséből kiindulva milyen fázisban vannak jelenleg a kutatások? Tulajdoniképpen azt nem mondhatjuk, hogy örökletes a betegség­ ö r ö k l e t e s n e k minősül csak az az immunrendszerbeli hiba, ami hajla­ mosít a betegségnek a kifejlődésére. Lényegében először meg kellene pontosan állapítani azt, hogy melyik az az immunrendszerbeli k ü l ö n b ­ ség, ami a l k a l m a t ad a betegségre való hajlamra. Az már bizonyos, hogy immunrendszerbeli hibáról van szó? Igen, ez m á r bizonyos, csak nincs pontosan meghatározva ennek a hibának a milyensége. H a m á r ez is bizonyított lesz, a k k o r folytathat­ nak olyan genetikai vizsgálatokat, amelyek alapján esetleg feltételezhető lesz majd e hiba öröklődésének a menete. A vírusos megbetegedést feltételezve milyen irányban folynak a ku­ tatások? I t t is tulajdonképpen kétféle dologról kell beszélni. Egyrészt feltéte­ lezték m á r régóta, hogy vírus eredetű lehet a rosszindulatú betegség, de a későbbiekben bebizonyították, hogy a vírusnak csak mint egy úgy­ nevezett egzogén, külső f a k t o r n a k van szerepe a betegség kifejlődésé­ ben. A vírusok a fertőzést előidézve tulajdonképpen csak növelik a n ­ nak a mutációnak a számát, ami által keletkeznek a malignus sejtek. M a azonban, amikor az A I D S központi problémává vált, s nagyon k i ­ terjedt kísérletezések folynak e betegség vírusának a kitenyésztésére, meg­ á l l a p í t o t t á k , hogy az A I D S - e t előidéző retrovírus, amely a H T L V ne­ vet k a p t a , lényegében k ó r o k t a n i , etiológiai faktorként szerepel pillanat­ nyilag bizonyítottan m á r h á r o m rosszindulatú megbetegedésben, a Kaposi-féle s z a r k ó m á b a n , egyfajta agylimfomában és egyfajta leukémiá­ ban. Miután elég gyorsan növekszik az AIDS-betegek száma, ezért a kísérletek nagyon kiterjedtek arra v o n a t k o z ó a n is, hogy esetleg lehet­ séges több malignus megbetegedésnél ezt a kapcsolatot, ezt a közös etio­ lógiai tényezőt bizonyítani. Lényegében a kongresszus záróelőadásai k ö ­ zül is az egyik az A I D S - v í r u s n a k és a malignus megbetegedéseknek a kapcsolatáról szólt, a másik záróelőadást pedig egy amerikai profeszszor A z onkológia 2000-ben címmel t a r t o t t a meg. Ez utóbbi nagyjából

jelezte azt, hogy a klinikai onkológia még n a g y m é r t é k ű fejlesztésre szo­ rul. A betegség teljes kigyógyítását talán csak a jövő évezred elejére v á r ­ hatjuk.

Észlelni a mellrákot

még a csomók megjelenése

előtt

Közelebbről figyelemmel kísérte a mellrákról és a korai désköréről szóló előadásokat. Közülük mit emelne ki?

feltárás

kér­

A korai feltárással kapcsolatban nagyon érdekes új megállapítások születtek. Míg 10 évvel ezelőtt a mammográfiás, röntgenes vizsgálatok­ n a k nagyon sok ellenzőjére találhattunk világszerte, s különösen az amerikaiak körében, most a mellrák korai feltárására majdhogynem k i ­ zárólagos módszernek a mammográfiás vizsgálatot tartják. N a g y o n ér­ dekes előadást volt a l k a l m a m hallgatni Perbál Lászlótól, egy m a g y a r származású svéd k u t a t ó t ó l . T ö b b mint egy évtizede foglalkozik Svéd­ országban a mellrákok korai mammográfiás feltárásával és az ő adatai szerint ez az egyetlen olyan módszer, amivel valóban el tudjuk érni a mellrák o k o z t a mortalitás csökkentését. Ez azt jelenti, hogy még a csomók észlelésé előtt fel tudják fedni a betegséget? V a l ó b a n . V a n n a k olyan megfigyelései, amelyek alapján még p o n t o ­ san a csomónak a tapinthatósága előtt m á r tud a későbbi k a r c i n ó m a kifejlődésére u t a l ó jeleket találni a felvételekben. Érdekes volt például az, hogy kétezer m a m m o g r a m közül, amelyeket az előtte vizsgálók ne­ g a t í v n a k minősítették, ő 240-en k a r c i n ó m á r a u t a l ó jeleket talált. V a l ó ­ színű, hogy ehhez olyan lelkesedéssel kell végezni ezt a m u n k á t , ahogy ő teszi, s ez bizonyos, hogy a szűrővizsgálatok sikerességét is nagyon jól befolyásolja. Mindenesetre az általunk eddig elismert módszereket, te­ h á t a fizikális és a termovíziós vizsgálatot csak másodlagosnak tekin­ tik. N a g y o n meggondolandó tehát a környezetünkben is, hogy esetleg ezeket a vizsgálatokat a t o v á b b i a k b a n hogy fogjuk végezni, miután k ö z ­ t u d o t t , hogy S z a b a d k á n 10. éve folynak a mellrák korai feltárására a szűrővizsgálatok, és biztos, hogy a mi m u n k á n k a t is befolyásolni fogják ezek az újonnan szerzett ismeretek. Ezek a szűrővizsgálatok felölelik a mammográfiás vizsgálatot? A mi szűrővizsgálataink tulajdonképpen mammográfiás vizsgálatot csak a k k o r kérnek már, amennyiben tapintással valamilyen kóros elté­ rést találtak a mellben. T e h á t nálunk a populációt nem vizsgáljuk m a m ­ mográfiás vizsgálattal. Tulajdonképpen miből is áll ez a mammográfiás vizsgálat? E z röntgenvizsgálat egy m a m m o m á t n a k nevezett röntgenkészülékkel, amely csakis a mell röntgenvizsgálatára szolgál és a legnagyobb érzé­ kenységgel mutatja ki a mellben levő elváltozást.

Megszervezhető-e a mammográfiás szűrővizsgálat úgy, mint például a tébécé feltárását célzó vizsgálat? Természetesen, csak hát költséges. Másodsorban pedig nagyon sok röntgenológust igényel, akiknek nagyszámú felvételt kellene kiértékel­ niük. S megéri-e a kongresszuson tapasztalt előadás állításait figyelembe véve, hogy ezt esetleg a közeljövőben megszervezzék? Természetesen, hogy megéri. Ez a kérdés a kongresszuson is felvető­ dött és nem csak itt, h a n e m máskor és másutt is. Elsősorban a gazdag nyugati államok számítják ki azt a legalaposabban, hogy a befekte­ tett összeg visszatérül-e csökkentve a betegség kezelésének a költségeit, illetve a mortalitást. Ez utóbbira gondoltam, nem annyira a gazdasági vetületére, habár az sem elhanyagolható ... Persze, hogy nem elhanyagolható. Mi álszeméremmel beszélünk az egészségügyben a gazdasági faktorról, pedig ez megkerülhetetlen. N e ­ k ü n k pontosan t u d n u n k kell mondjuk egy szűrővizsgálat tervezésénél, hogy az anyagi befektetés ellenértékében mit fogunk k a p n i . A z egészség­ ügyi világszervezet európai rákcsoportja végzett pontos számításokat arra v o n a t k o z ó a n , hogy a mammográfiás vizsgálatoknak az ára ellen­ értékben van-e a befektetéssel, tehát csökkenthető-e a betegség miatti elhalálozás a r á n y a . Ezeknek a számításoknak az alapján á l l a p í t o t t á k meg, hogy lényegében az egész női populációra v o n a t k o z ó vizsgálatok fölöslegesek, hanem ankét segítségével kell kiválasztani a legveszélyez­ tetettebbek csoportját, pl. a 30 éven felüli nőket, azokat, akik nem s z o p t a t t a k v a g y akiknek a családjukban volt m á r mellrákban megbete­ gedett . . . és őket kell rendszeresen, évente egyszer mammográfiás vizs­ gálatnak alávetni. N á l u n k ez egy kicsit nehezebben megy, mert az ankétkészítéshez megfelelő egészségügyi és egyéb kulturáltság, színvonal szükséges, de valószínű, hogy ezt majd meg fogjuk tudni oldani egy belátható időn belül. A mellrákkal, a korai feltárással kapcsolatban hangzottak el előadá­ sok, de bizonyára érintették a gyógyítás módszerét is. A sugárkezelés ma milyen helyet foglal el a mellrákgyógyításban? R ö v i d ideig kicsit háttérbe szorították v a g y elhanyagolták a sugár­ terápiát, most a kisebb kiterjedésű műtétek után feltétlenül javasolják, de épp úgy ajánlják a nálunk is honos kemoterápiát és a citosztatikus kezelést. E z utóbbit ma m á r a világon sehol nem alkalmazzák hosszabb időn keresztül, m a x i m u m hat hónapon át, sőt egyre g y a k r a b b a n beszél­ nek arról, hogy csak h á r o m hónapos legyen ez az időszak. Talán a leglényegesebb változás az utóbbi években, hogy az azelőtt nagyon elterjedt, radikális műtétek mellett most inkább csak a daga­ nateltávolítás, tehát a mellszövetből csak a d a g a n a t o s résznek az eltá­ volítása, az úgynevezett quadrectómia, segmentectómia vette át a ra­ dikális műtétek helyét.

Vajon miért? Azért-e, mert már bizonyosan megállapítható, hogy a betegség nincs kiterjedve áttétek útján? Tulajdonképpen azért, m e r t bebizonyosodott, hogy a radikális mű­ tétek nem h o z t a k jobb eredményt. A mammográfiás vizsgálatok ugyanis a d a g a n a t o k kiterjedségét elég p o n t o s a n meg tudják határozni, és a k k o r fölösleges az egész mellet eltávolítani, a sok pszichikai p r o b l é m á t okozó teljes amputációt elvégezni. Ezek voltak azok a főbb változások, újdonságok, amelyek az előző és a mostani kongresszus közötti időszakban születtek meg.

Új gyógyszerek

a rák elleni

küzdelemben

Melyek a legelterjedtebb gyógyszerek, a kongresszuson ismertettek-e újakat? A legismertebbek a citosztatikumok. A cito sejtet jelent, a sztatikum pedig a sejtnek a felépítésére való hatást jelzi. Elsősorban az lenne a cél, hogy olyan gyógyszereket tudjunk előállítani, amelyek kizárólag a rossz­ indulatú, tehát a daganatsejtekre h a t n a k , s ezeknek az életműködését változtatják meg, azaz pusztítják el. A z újabb k u t a t á s o k n a k egy rend­ kívül lényeges m o m e n t u m a , mint ahogy azt m á r említettem, hogy meg­ á l l a p í t o t t á k : ezek a rosszindulatú sejtek lényegében az anyagcseréjükben különböznek az egészséges sejtektől. Tehát az lenne a cél, hogy a gyógyszerekkel ezeknek az anyagcseré­ jére, azaz az anyagcseréjükben lévő különbözőségre tudjunk h a t n i . E z nagyon egyszerűnek tűnik, de közel sem az. Ez még nem megoldott kérdés. A citosztatikumok valóban h a t n a k a rosszindulatú d a g a n a t o k anyagcseréjére, tehát tulajdonképpen antimetabolitok, de n e m csak a rosszindulatú sejtekre, h a n e m az egészségesekre is h a t n a k . A d a g a n a t ­ sejtek abban különböznek az egészséges sejtektől, hogy abban az eset­ ben, ha a citosztatikumokkal kezeljük őket, a k k o r megkárosodnak, a károsodásukat pedig nem tudják kijavítani, u g y a n a k k o r az egészséges sejtek képesek az úgynevezett replikációra, tehát képesek arra, hogy a sejtmagokban a D N S - ü k b e n keletkezett h i b á k a t kijavítsák. Ezek k ö ­ zött az antimetabolitok között, amelyek a legnagyobb számúak a cito­ sztatikumok sorában, ezek között a legfejlettebbek azok az antibiotiku­ mok, amelyeknek citosztatikus hatásuk is v a n . Ezelőtt 10 évvel került forgalomba az első e csoportba t a r t o z ó gyógyszer, az A d r i a m y c i n v a g y A d r y p l a s t i n , amelyet ma m á r a P l í v a is előállít. E z egy olasz eredetű gyógyszer, a F a r m i t a l i a készítménye és antibiotikumos hatása mellett a citosztatikus hatása a kifejezettebb. E gyógyszer káros hatással volt a szívizomra tehát kardiotoxikusságát kellett enyhíteni. Emellett a be­ tegek 80 százalékánál alopeciát, tehát teljes hajkihullást idézett elő, így a nők nagyon nehezen viselték el. K í v á n a t o s volt, hogy a gyógy­ szer kedvező hatásait kihangsúlyozva csökkentsék a mellékhatásokat.

A kongresszuson már beszámoltak arról, hogy ezt sikerült valamilyen formában elérni? Sikerült elérni egy epirubicin nevű gyógyszerrel, amely Farmrubicin néven kerül forgalomba a Farmitalia által. O l y a n hatása v a n , mint az A d r i a m y c i n n e k , de lényegesen kisebb a kardiotoxikus hatása, és az ese­ tek 30 százalékában idéz csak elő hajhullást. Olaszországban elsősor­ ban B o n a d o n n a és munkacsoportja foglalkozik ennek a gyógyszernek a kikísérletezésével, illetve a l k a l m a z á s á n a k a kivizsgálásával. N a g y o n nagyszámú beteganyagon vizsgálták ki, és a gyógyszert kiadták p r ó ­ b á r a nagyobb intézeteknek is. Jugoszláviában is kipróbálták? K o l a r i é professzor a zágrábi K ö z p o n t i D a g a n a t k e z e l ő Intézet szak­ embere t a r t o t t előadást az ő intézetükben folytatott m u n k á r ó l . A Ljub­ ljanai onkológiai intézettel közösen vállalták a gyógyszer hatásának a megvizsgálását és Kolarié professzor számolt be a gyomor és emésztő­ rendszer daganatos betegségeinél a l k a l m a z o t t hatásáról. Mennyi idő alatt várható ennek a gyógyszernek a forgalmazása ná­ lunk is? V á r h a t ó , hogy az év végéig még forgalomba kerül, illetve az egye­ temi klinikák és t u d o m á n y o s intézetek számára m á r pillanatnyilag is lehetőség v a n a gyógyszernek a behozatalára, de az év folyamán biztos, hogy a többi k ó r h á z is megrendelheti majd. Elsősorban a meli-, a hör­ gőrák, v a l a m i n t az emésztőszervi rendszer daganatos betegségeinél al­ k a l m a z z á k . A m i még egy nagyon n a g y előnye ennek a gyógyszernek, hogy szájon át is a d h a t ó , tehát kapszula formájában is megkaphatja a beteg, így kevésbé van kötve a k ó r h á z i kezeléshez. A z összes citosztatikus kezelésnek a h á t r á n y a , hogy fekvőbeteg intézményhez kötött, te­ h á t a betegek á l l a n d ó a n kapcsolatban v a n n a k a kórházzal és több be­ teggel is, ami pszichikailag nagyon megterhelő s z á m u k r a . A másik gyógyszer, amelyet kiemelnék, nem teljesen új gyógyszer, ez a M i t o m y c i n - C citosztatikum, amelyet a j a p á n o k állítanak elő, és ked­ vező h a t á s á t elsősorban az emésztőrendszer daganatos betegségeinél m u ­ tatják ki. N a g y p r o b l é m á t jelent ezeknek a d a g a n a t o k n a k a kezelése, in­ k á b b a sebészi b e a v a t k o z á s jut előtérbe, de abban az esetben, amikor m á r sebészi beavatkozásról nem lehet szó, nagyon kevés gyógyszert le­ het a l k a l m a z n i . E z a Mitamycin-C különösen jó hatásúnak bizonyult az úgynevezett disszeminált, olyan malignus betegségnél, amikor metasztázisok, áttétek v a n n a k a szervezetben. I l y e n k o r is az esetek 80 szá­ zalékánál t a l á l h a t t u n k p o z i t í v válaszra. J a p á n b a n a gyomor- és emész­ tőrendszeri karcinoma sokkal g y a k r a b b a n fordul elő, mint E u r ó p á b a n , s éppen ezért is volt v á r h a t ó , hogy innen fogunk k a p n i megfelelő gyógy­ szert, ami hatásosabb az eddig a l k a l m a z o t t a k n á l . Mikorra várható ennek a gyógyszernek a bejövetele Európába? Lényegében ezt a gyógyszert is a l k a l m a z z á k m á r Jugoszláviában az egyetemi intézetekben, mert számukra a behozatal sokkal egyszerűbb.

A regionális k ó r h á z a k b a n , mint például amilyen a szabadkai, ez már körülményesebb, tehát erre nem tudnék pontos választ a d n i .

A rákkeltő

anyagok

egzogén

tényezők

Bizonyára nem csak a gyógyszerekről, hanem a napjainkban egyre több r á k k e l t ő anyagról is sok szó esett ezen a nagyszabású tanácskozá­ son. A köztudatban elsősorban az él, hogy a dohányzás áll összefüg­ gésben a rákbetegséggel.. . Karcinogén a n y a g rengeteg v a n és n a p o n t a n ő a számuk. P i l l a n a t n y i ­ lag több mint húszezerre becsülik ezeknek a vegyületeknek a számát és minden országot, illetve onkológiai intézetet arra köteleznek, hogy ismertetőt adjanak ki a karcinogén anyagokról. A z Újvidéki O n k o l ó ­ giai Intézet is újévtől kezdve rendszeresen megjelenteti ezt a k i a d v á n y t . Sajnos valóban ezeknek az a n y a g o k n a k a száma állandóan növekszik. Ez a kutatás szempontjából bizonyára jó. Mit tud elősegíteni ezek­ nek a rákkeltő anyagoknak a felismerése? Ez tulajdonképpen a betegség megismerése szempontjából nem lénye­ ges, nem hoz közelebb a valósághoz, mert tudjuk azt, hogy a rákkeltő anyagok tulajdonképpen nem direkt a szervezetre h a t n a k , és nem maga a r á k k e l t ő anyag idézi elő a rákot, hanem mint az előzőekben említet­ tem, a r á k k e l t ő a n y a g mint egzogén tényező játszik szerepet a rákkel­ tésben, tehát ezek az anyagok csak növelik a z o k n a k a mutációs sejtek­ nek a számát, illetve a mutációknak a valószínfiségét, amelyek követ­ keztében rosszindulatú sejtek keletkeznek, de ahhoz, hogy ezek a sej­ tek t u m o r t h o z z a n a k létre a szervezetben, ahhoz szükség v a n az úgyne­ vezett endogén faktorra, ez viszont a szervezetnek a saját tulajdonsága, (hogy az említett kifejezést használjam) a hibája. A rákkeltő anyagok megismerésével azonban nagymértékben csökkent­ hető a tényezők befolyása. Természetesen. Csakhogy a cancerogen anyagok lényegében a min­ dennapi életünknek a szebbé, jobbá tételét segítik elő, pl. a növényvédő szerek k ö z ö t t v a n n a k cancerogen anyagok, s ezek nélkül az anyagok nélkül, m á r nem is t u d n á n k meglenni. A dohányzás nélkül viszont igen . .. A kongresszuson külön szekció foglalkozott a d o h á n y z á s á r t a l m a i v a l . Különösen lényeges, hogy arról h a l l o t t u n k , miként lehet megelőzni a d o h á n y z á s r a való rászokást; mert a m i k o r m á r le kell szokni a d o h á n y ­ zásról valamilyen betegség miatt, a k k o r rendszerint késő. N e k ü n k azért kell harcolni, hogy a gyermekek, a fiatalok ne szokjanak rá a d o h á n y ­ zásra. összesen hány előadás hangzott el? T ö b b mint hatezer előadás h a n g z o t t el, 18 szimpoziont is t a r t o t t a k A z t hiszem, hogy még hónapokig fogom olvasni a kongresszusról elho­ z o t t anyagot, hogy átfogó képet kapjak az elhangzottakról.

Ami több kötetet tesz ki. Köszimöm az összefoglalót, és sok sikert kívánok egy előkészületben levő hazai onkológiai tanácskozáshoz, amely­ nek szervezőbizottsági tagja. Valóban Vajdaság fogja megrendezni a V I I . cancerológiai kongreszszust 1987 októberébén, és ez nagy feladatot jelent s z á m u n k r a is. A k ö ­ zépponti téma az emésztőszervrendszeri daganatos betegségeknek a diag­ nosztikája és a kezelése lesz. Vajdaságban ezeknek a d a g a n a t o k n a k a gyakorisága növekszik a leggyorsabban az utóbbi évtizedben. A s z a b a d ­ kai kórházból többen is részt veszünk beszámolóval. A mi osztályunk fogja feldolgozni a 10 éve végzett szisztematikus mellrákvizsgálatoknak az adatait, ugyanis ez a szűrés teljesen egyedülálló ilyen formában J u ­ goszláviában, és nagyon érdeklődnek az eredményeink iránt. A z o n k í v ü l a nőgyógyászat és a sebészet is hozzájárul a t é m a k ö r minél alaposabb feldolgozásához.

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Book reviews

A LÉT ÉS I D Ö H E T V E N ÉV U T Á N Heidegger: Bitak i vrijeme, Naprijed, Zagreb, 1985. A Lét és idő a legnagyobb filo­ zófiai esemány A szellem fenome­ nológiája óta. Jürgen Habermastól származik e sommás ítélet, akit alig­ ha lehet a heideggeri filozófia irán­ ti túlzott rokonszenvvel vádolni. Kétségtelen, Heidegger eme könyvé­ nek hatását nem lehet túlbecsülni. Perdöntő volt a francia egziszten­ cialisták szellemi fejlődésében (Merlau-Ponty pl.), a hermeneutikus fi­ lozófia kialakulásában (Gadamer), a játék ontológiájának értelmezésé­ ben (Fink), fizikusok, biológusok értekeztek róla, szembesülésre kényszerített angolszász filozófusokat, befolyásolta a posztstrukturalista szellemi mozgásokat (Derrida) és a strukturalista pszichoanalízis (Lacan) intellektuális eredményeit, teológusok (Bultmann) elemezték, művészek, költők figyeltek föl rá stb. Egyszó­ val a Lét és idő szerzőjének gondol­ kodása kimagasló szerepet játszott a XX. századi filozófiai és szellemi toposzban egyaránt. Nemcsak az európai szellemi környezetre tett nagy hatást, hiszen nem kellene fe­ ledni, hogy a Sein und Zeit első for­ dítása 1939-ben, Japánban látott napvilágot, sőt meglehetősen rövid idő alatt, ha jól tudom, hat fordí­ tásban jelent meg e távol-keleti or­ szágban. A Sein und Zeit 1927-ben jelent meg először, így jugoszláv kiadása

majd hét évtized múltán kerül az olvasó kezébe. A nagy késés okai többé-kevésbé ismertek. A könyv rop­ pant nehéz feladatot állít a fordító elé. A „sűrített" heideggeri nyelvezet, a nyelvi konstrukciók vagy a filo­ zófiában használatos fogalmak új­ szerű értelmezése, hagyományos ta­ lány a fordító számára. (Itt lejegyzendő a heideggeri filozófia jelleg­ zetes karakterjegye. Tudniillik, Hei­ degger e nyelvezet révén a minden­ napi élet közvetlenségeit emeli a fi­ lozófia fennkölt szférájába. E gesz­ tust Péter Sloterndijk A cinikus ész bírálatának szerzője a banalitások kalandjának nevezte.) A fentiekkel magyarázható, hogy a Sein und Zeit recepciótörténetét feldolgozó könyvet (Rani

Hajdeger.

Beograd, 1979)

már

évekkel ezelőtt olvashattuk szerb­ horvátul, sőt Heidegger olyan műveit is, mint a Kant és a metafizika prob­ lémái vagy a Világképek kora. így is a Lét és idő jugoszláv kiadása nyilvánvalóan az utóbbi évek egyik figyelemre méltó vállalkozásának szá­ mít. Külön téma lehetne a Lét és idő jugoszláv recepciójának elemzése. Egy sereg jugoszláv filozófus gon­ dolkodása (legyen az Ivan Urbanéié vagy Miladin Zivotié) magán viseli e remekmű hatásának nyomait. Jó betekintést nyújt ebbe Dobrilo Aranitovic bibliográfiája, amely a kö-

tet szerves részét képezi, s amely fel­ tünteti a fordítók és a Heideggerrel foglalkozó szerzők névsorát is. E bibliográfia egyetlen hiányossága, hogy nem említi azt a jugoszláv fi­ lozófust, akire a heideggeri bölcselet talán leginkább hatott. Mihailo Durié

Stihija

savremenosti

és

Utopija

izmene sveta című köteteire gondo­ lok. A Lét és időt Heidegger Edmund Husserlnak, a fenomenológia atyjá­ nak ajánlotta. A fundamentális on­ tológia, a Lét és időben kifejtett fi­ lozófiai program azonban sok vo­ natkozásban éppen a husserli böl­ cseleti stratégia bírálata, noha Hei­ degger egyenesen arról értekezik, hogy az ontológia ténylegesen feno­ menológia, a filozófia maga pedig nem más mint egyetemleges fenome­ nológiai ontológia. A heideggeri böl­ cselet egészére jellemző egyfajta ra­ dikális gondolkodói magatartás, pon­ tosabban a radikális kérdésfelvetés, s a filozófia következetes önreflexió­ ja. Egy számomra igen rokonszen­ ves gondolkodói vonulat szerint Hei­ degger Nietzschével és Marxszal egye­ temben annak a filozófiai frontnak a tagja, amely a legmerészebben kérdezett rá a metafizikus gondol­ kodásra és vizsgálta felül a nyugati szellem transzcendentális értékeit, a lerögzült évezredes hagyományok­ kal rendelkező evidenciákat. (Egye­ dül Heidegger volt abban a helyzet­ ben, hogy nyilatkozhatott eme „front", másik két tagjáról: Nietzschéről két vaskos könyvet írt, Marx­ ról keveset értekezett, ám az elide­ genedés fogalomkörének fölvázolá­ sa miatt a metafizikus gondolkodás legjelentősebbjének tartotta.) Tudjuk azt is, hogy Heidegger Adornóval, Lukáccsal, Blochhal az ún. nagy fi­ lozófia utolsó képviselője volt. Nem áll módomban, még nagyvonalakban sem, ismertetni vagy elemezni a kö­ zöttük levő viszonylatokat, amelye­

ket legszemléletesebben éppen a Lét és idő általuk fölmutatott recepció­ ja közvetíthetné. Heidegger a filozó­ fia archaikus rétegeit, az egziszten­ ciális nyitottságot, a platóni rácsodálkozást nyitotta föl Blochhoz ha­ sonlóan, ám korántsem Az utópia szelleme írójának profetikus modo­ rában. A bölcseleti és egyáltalán a szel­ lemi hagyományhoz való heideggeri viszonyulás a Lét és időben (azaz az egész életműben) nem egyértel­ mű, magyarázatot igényel. A Lét és idő egyik fontos mozzanata az on­ tológia történetének destrukciója (lásd ebben a könyvben 21—29. o.). Heidegger külön-külön értelmezi a destrukció és a történelem fogalmát. Ennek alapján jut el a hagyomány hermeneutikus elsajátításához. „A destrukció nem tagadóan viszonyul a mához, bírálata a »Mát« célozza, az ontológia történetének uralkodó értelmezését, legyen az a szellemtör­ ténet vagy a doscográfia által meg­ határozott. A destrukció ugyanis nem temeti el a múltat a semmibe, hiszen pozitív céljai vannak: negatív funk­ ciója közvetett jellegű." (25. o.) A destrukció tehát önmagában hordoz­ za a kritika negatív potenciáljait, de szándéka szerint átfogóbb annál, s ilyen mivoltában lesz fontos a Lét és idő szerzőjének hermeneutikus gon­ dolkodása számára. (A jugoszláv ki­ adáshoz előszót író Gajo Petrovié szerint a heideggeri destrukció ha­ sonul a hegeli túlhaladás fogalmá­ hoz, hiszen funkciója a megszüntetve-megőrzés.) Ám Heidegger, aki rendkívül bírálóan viszonyult kora ismeretelméleti-neokantiánus tenden­ ciáihoz, tartózkodott attól, hogy a „bírálat" fogalmát szorgalmazza, amely nagy szerepet játszott a kanti és a neokantiánus szellemi moz­ gásokban. A destrukciót azonban le­ hetetlen a kritika negatív viszonyu­ lása nélkül értelmezni, s ezért talán hermeneutikus kritikának lehet ne-

vezni. Hiszen Heidegger kritikai ma­ gatartása a Lét és idő után megje­ lent művekben sem tűnik el, sőt. Például, mikor a humanizmusról (rott híres levelében arról értekezik, hogy miért nem írta meg a Lét és idő sokat ígért második részét (er­ ről lásd az előszót: LIII. o.), Hei­ degger a metafizika nyelvét tünteti fel fő akadályként. S egyébként is a harmincas évek után a metafizika újraalapozása helyett, a metafizika nyelvének és egész gondolatkörének bírálatára törekszik, amely egyúttal a destrukció kritikai hermeneutikai funkcióinak bővülését is jelentheti. Hadd térjek most vissza az onto­ lógia történetéhez. A történetiség Heidegger számára az itt-lét (ennek értelmezéséről később) időbeli mód­ ja. „Az itt-lét minden formájában, tehát a hozzátartó létértelmezéssel, a lét-tolmácsolásához tartozik, ab­ ban nőtt fel. Belőle érti önmagát, állandó módon." Az ontológia tör­ ténete tehát az itt-lét lét-tolmácsolá­ sának története. Ezáltal csupán azt kívántam jelezni, hogy a destrukció fogalmán Heidegger nem „csupán" filozófiai nézetek bírálatát, vagy az antik és a középkori ontológia bírá­ latát érti. Heidegger számára a dest­ rukció, e bírálandó szellemi maga­ tartás, a metafizikus gondolkodás, a lét-viszonyulás, lét-tolmácsolás mi­ benlétét kell hogy megváltoztassa. Az ontológia történetének destruk­ ciója a lét-viszony radikális transz­ formációját feltételezi, a radikalitás fogalmának gyökeres átgondolását. Az ontológia történetének négy fősze­ replője van: Kant, Hegel, Descartes, Arisztotelész. Heidegger egy kései in­ terjújában mondja, hogy a Lét és idő periódusában gondolkodásának egyik csomópontja a kanti, később pedig inkább a hegeli filozófia elem­ zése volt. Heidegger más filozófia­ történeti interpretációi is nevezete­ sek, elsősorban a görög bölcselőekre vonatkozóak. A Lét és idő után kö­

vetkező időszakban gondolkodásá­ nak egy másik lényeges pontja egyéb­ ként is a preszokratikusok filozófiá­ jának újszerű elemzése. A hagyo­ mányhoz való viszonyát több tanít­ ványa, követője, bírálója nevezte problematikusnak Michael Theunissen szerint például, a modern filo­ zófia konstellációjában Heidegger többek között — a preszokratiku­ sok gondolkodása iránti vonzalma miatt túlontúl archaikus, míg a ha­ gyományos filozófia szempontjából Heidegger viszont radikálisan mo­ dern. Gadamer, aki rendkívül ihle­ tett módon tudott írni a heideggeri bölcselet felszabadító hatásáról, s aki hermeneutikus ontológiájában Hei­ deggert értelmezi tovább, a Nietzscheinterpretációkat erőszakosoknak ne­ vezi. A fenntartások, észrevételek ezzel kapcsolatban tovább sorolha­ tók, a lényeg itt az a tény, hogy a heideggeri bölcselet és a hagyomány kritikai-hermeneutikai tolmácsolása az elemzők egyik fő témája. A korabeli és a hagyományos gondolkodással szemben már a kötet címe is kihívást jelentett. A filozó­ fia ősrégi kérdése a létezés egészé­ re, a létező létére vonatkozik. Mi az, ami közös minden létezőben, mi az, ami elvonatkoztatható minden léte­ zőtől, s ami által marad csupán a „van", s mi az, ami által a létező léttel bíró, azaz „van"? A hagyo­ mányos ontológia vagy föltételez egy legmagasabb rangú létezőt, amely lét-jelleget kölcsönöz a többi létező­ nek, vagy a létet örökkévalónak mu­ tatja be és a létező szempontjából ősökké stilizálja. Heidegger egy egzisztenciális-hermeneutikai projektum révén teszi fel újra a lét értelmét megillető kérdést, s az időbeliség „mint minden létmegértés lehetséges horizontjának értelmezése lesz a Lét és idő szerzőjének a célja. Honnan eredeztethető, és mivel magyarázható Heidegger eme tézise, miszerint az idő nem más, mint a lét transzcen-

dentilis horizontja? Minden létér­ telmezés önértelmezés, mert mint Heidegger mondja „Az itt-lét nem csupán megjelenik a többi létező kö­ zött. Az itt-lét ontikusan azáltal tű­ nik ki, hogy e létezőnek a létében, magáról erről a létről van szó". (12. o.) Tehát, a lét értelmére irányuló kérdés ama létező („emberi struk­ túra") által tevődik fel, amelyet Heidegger itt-létnek nevez, s amely „mi magunk vagyunk". Az itt-lét fogalma nem csak e kitüntetett lé­ tező térbeli, hanem időbeli és tér­ beli meghatározottságára is utal. Az itt-lét jellegzetes tulajdonsága, hogy önmagát projektálva azaz lehetősége­ it projektálva a megértés módján vi­ szonyul a léthez. Összefoglalva: az itt-lét révén ama nyitottság jelení­ tődik meg, amelyben a megértés-ér­ telmezés gesztusainak közvetítésével feltárulhat a lét értelme. Heidegger nem arról a lét-értelemről beszél, amelyről a hagyományos metafizika, mely szerint eme értelem átvilágítja a létezők előtti utat, célirányossá­ got biztosítva számukra. S ugyancsak Heideggernél az ön-értelmezés, az ön-kivetítés révén történő lét-föltá­ rás, nem a mindenkori létezéstől független lényeg kibontása, s nem is egy őseredeti állapotban fönnálló, de azóta elveszett autentikus tulajdon­ ságok újraszerzése. Heidegger poszt­ metafizikus gondolati irányulása az eszencializmus éles bírálata is egy­ úttal. Szintén rendkívül bírálóan vi­ szonyult az újkori tapasztalathoz, amelynek ontológiai alapelvei az alany-tárgy viszonylataihoz fűződ­ nek, s amely szerint a létező az in­ tencionális állapotban levő alany tárgya, azaz az újkori ontológia el­ ve, hogy a létező a jelenlétet a tu­ dat önmagára és a tárgyára irányuló közvetítettség révén nyeri el. Hei­ degger lét-elgondolása viszont egy meghatározott létező, az itt-lét lé­ tére utal, amely az egzisztenciális nyitottságot, a lét-értelmezést, az ön-

viszonyulás, az önmegértés folyama­ ta által létezteti. A lét, amelyet az itt-lét önviszonyuló módon történő megértése il­ let meg, Heidegger egzisztenciának nevezi. Az egzisztencia mint létmód az ember lehetősége s nem téveszten­ dő össze az egzisztencialisták fölfo­ gásával, amely Heidegger szerint nem más mint a hagyományosan uralko­ dó gondolat megfordítása — Sartre pl. azt hangsúlyozza, hogy az egzisz­ tencia megelőzi a lényeget —, s ennyiben a hagyományos bölcselet keretén belül marad. Az egziszten­ cia mint létmód lehetőség, amelyet az ember elfogadhat, átvehet meg­ értvén, kivetítvén önmagát s kitart­ ván a halálig. Mindazon mozzana­ tokat, amelyek az egzisztenciát ké­ pezik Heidegger egzisztenciátoknak, míg a létező ama létmeghatározóit, amelyek nem az itt-létre utalnak, kategóriáknak nevezi. A legfontosabb egzisztenciátok pl. a benne-lét (InSein), mint e világot megillető vi­ szony, a másikkal való együtt-lét (Mit-Sein). Mivel nincs alkalmam részletesen tovább taglalni a heideggeri bölcse­ letet, csupán kiemelem azokat a moz­ zanatokat, amelyeket a legfontosab­ baknak és újszerűeknek tartok e könyvben: — a világban-való-lét (In-der Welt Sein) és a világ világiságának elemzése — a gond mint egzisztenciális onto­ lógiai szerkezet, mint az itt-lét léte — a világban-való lét időbelisége s az itt-lét mindennapiságának idő­ beli értelme — a történelem egzisztenciális-onto­ lógiai kibontása, az idő és a tör­ ténelem viszonyának problémája — a halál egzisztenciális-ontológiai szerkezete — lehetőség-filozófia. Heidegger szerint a léttani hagyo­ mány egyik leglényegesebb jellemző-

je, a világ fene-ménjének mellőzése. Ennek a gondolati irányulásnak a kicsúcsosodását a descartesi bölcse­ letben véli fölfedezni, amely az önlegitimáló alany ontológiai tevékeny­ ségéből kiindulván a világ ontologikus meghatározottságát a „kiterje­ désben" látja. Innen ered a világ­ nélküli alany gondolata, amely ki­ tüntetett léterőként az alany-tárgy konstellációiban viszonyul a világ­ hoz. A megismerés-elmélet is a világ nélküli alanyt választja kiindulópont­ nak, méghozzá olyan módon, hogy számára a világ és az ember egymás­ tól független entitásként léteznek. Az intencionális állapotban levő önaffirmáló alany úgy létesíti a megis­ merés tárgyát, hogy kilépve „önköréből", a „belső szférából" a „külső szférába" lép, hogy a tárgy közve­ títésével meggazdagodva „térjen vissza". A világ-nélküli alany gon­ dolata a világot transzcendáló alany fogalmára utal. Heidegger számára először is problematikus az embert a szubjektumra, a világot az objek­ tumra leszűkítő elgondolás, továbbá számára elfogadhatatlan a „külső" és a belső szférára való ilyeténképpeni felosztás. Kora ismeretelméleti ten­ denciával szemben a megismerő alany létmódjára irányította a figyelmet. „A megismert érzékelése nem a kí­ vülre került megértő zsákmánnyal való visszatérése a tudat „házába", mert az itt-lét a megismerésben, a megfigyelésben, a megőrzésben és emlékezetben mint itt-lét mindig kinn-levő marad." (69. o.) Hogyan beszél tehát Heidegger a világiságról? Fontos kiemelni, hogy a világban való lét tematizálása nem a létezők, s nem az itt-lét léte tulajdonságának megismerésére, hanem a lét struktú­ rájának meghatározására vonatkozik. A világ Heidegger szerint az ember létének ama strukturális mozzanata, amelynek keretén belül megjelenik a mindig — a világban — levő létező (58—66. o.).

A gond a Lét és idő egyik alap­ vető fogalma. A heideggeri filozófiá­ val kapcsolatos félreértések nagyrészben e mozzanathoz kötődnek. A félreértések általában abból adódnak, hogy az értelmezők vagy a hagyo­ mányos filozófia kategóriatana ré­ vén közelítenek a fundamentális on­ tológia gondolatköréhez, vagy ugyan­ csak a hagyományos antropológia se­ gítségével értelmezik eme heideggeri kulcsfogalmat. A gond nem a világ sorsát fölpanaszoló pesszimista fi­ lozófus „kedvelt" kategóriája, s nem is az ember „tényleges" mibenlétét föltárni kívánó antropológia szárma­ zéka. (Nem árt hangsúlyozni, hogy Heideggernek nem állt szándékában valamiféle normatív konceptust meg­ alkotnia, amelyben arról esne szó, hogy milyennek „kellene" lennie az „autentikus" embernek, s nem is ar­ ról értekezett, hogy milyen az em­ ber „valójában" összefoglalván an­ nak össz tulajdonságait: a lényeg az ő esetében arra a struktúrára vonat­ kozik, amelyben feltárul a lét értel­ me.) A fundamentális ontológia alap­ téziseihez híven a gond voltaképpen egzisztenciális-léttani struktúra, amely az itt-lét lényegét jelenti. Az itt­ lét, említettem az imént, az „Itt", e nyitottság léteztetése, készenlét a nyitottságra, készenlét arra vonat­ kozólag, hogy létezésünket legsajá­ tabb lehetőségeink formálják. Azt a tényt, hogy az ember mindig a vi­ lágban van, Heidegger fakticitásnak nevezi. Az egzisztenciálisan értelme­ zett lehetőségek taglalásával a Lét és idő írója, az ember létének azt a mozzanatát érinti, hogy a lehető­ ségek kibontásával, sohasem mara­ dunk önmagunknál, sohasem mara­ dunk azok, amik vagyunk. Az em­ ber létének eme mozzanatát, amely voltaképpen az önmagát meghaladó embert föltételezi, Heidegger egzisztencialitásnak hívja. A Gond szer­ kezete tehát Sich-vorweg-schon-seinin (der Welt) als Sein bei (innert-

weltlich begegnen dem Seinden): „lét önmaga előtt már benne (a vi­ lágban) a (világon belül felbukkanó) létező mellett. Az ember az „Itt"ben, a nyitottságban fölvállalja ön­ nön lehetőségeit, bizonyítván lennitudását oly módon, hogy a „világon belül felbukkanó létező" mellett gon­ doskodik. A Gond ugyancsak nem egy szolipszista magatartás kifejeződése, hanem az itt-lét szerkezetét egybe­ fogó mozzanat. Mindehhez kapcso­ lódik az időbeliség teljesen újfajta értelmezése. Miért lehet az időbeli­ ség a gond ontológiai értelme? A magyarázat előtt, íme néhány szó Heidegger lehetőség és halál-filozó­ fiájáról, amelyek ugyancsak külön­ böző félreértéseket idéztek elő, mint azt a Lét és idő recepciótörténete ta­ núsítja. A valóságnál magasabban áll a lehetőség — ez az a famózus programmatikus mondat, amely köz­ vetlenül a hagyományos fölfogás el­ len irányul. A metafizika a teleolo­ gikus, célirányos lét-értelem szem­ fogéból értelmezi a lehetőség fogal­ mát. A valóság a megjelenülő érte­ lemnek rendelődik alá, a lehetőség pedig a valóság által meghatározott modális kategória, s ily módon a világban megnyilvánuló télosz kate­ góriatanához tartozik. Heidegger vi­ szont, mint Mihailo Durié mondja, e lehetőséget nem a „megvalósuló" valóság perspektívájából szemléli, te­ hát számára az nem az előre struk­ turált téloszt jeleníti meg, amelynek „meg kell jelennie", azaz Heidegger elszakítja a valóság és a lehetőség immár fölemlített logikai és ontoló­ giai kapcsolatát. A lehetőség eg­ zisztenciái, amelynek ősformája a halál, sőt a Semmi szakadékjának megtapasztalása, mint ontológiai le­ hetőséget Heidegger az autenticitás gondolatának kidolgozására használ­ ja fel. A halál nem a létesülő való­ ságot, a megvalósított lehetőségeket, avagy a megvalósítandót magát jel­

zi. A végesség egzisztenciális jelen­ ségként való jellemzése bírálata a halált „esetté" lefokozó racionalizá­ cióknak. A halál, mint az itt-lét lét­ módja a legsajátabb lehetőségünk, mégpedig oly módon, hogy a véges­ ség egzisztenciális fenoménja a megszüntethetetlen egyediségre, heideggeri fogalomhasználattal élve: az itt­ lét enyém-valóságára (arra, hogy az itt-lét mindig az enyém) utal. Ezen lehetőség állandó kitartása, a halál­ felé való lét (Sein zum Tode) hermeneutikus tematizálása, az itt-lét lehetetlenségének jelenítése, a „ha­ lálra való szabadság" megnyitása, azt az egzisztenciális nyitottságot formálja, amelyben viszonyíthatatlanul, ténylegesen önmagunk va­ gyunk. Ebben az eltökéltségben tör­ ténik önmagunk megértése, önma­ gunk választása: az önmagát meg­ ragadó itt-lét szabadsága, mint az autentikus egzisztálás formája. Mindebből közvetlenül, hogy az autenticitás, az önmagunkhoz való jutás léteztetése a jövőre vonatkozó nyitottságban lehetséges. De a jövőbe-hatolás mint önmagunk legsa­ játosabb lehetőségeinek megtartása egyúttal a váltságunkhoz való viszszatérést is jelenti. Az autentikus itt-lét a jövőt illető eltökéltségében megszerzi, megőrzi magában a viszszatérésben legsajátabb „voltságát". A voltság és a jövőbeliség ilyen öszszefonódása határozza meg a jelent a három idődimenzió eksztatikus egysége pedig — ti., hogy a halál­ felé tartó lét aktualizálása az ön­ magunkhoz való visszatérést felté­ telezi — a jelenvalóra mint jelen­ valóra vonatkozó viszonyt teszi le­ hetővé. Heidegger szerint (s ez szö­ ges ellentétben áll a marxista elkép­ zelésekkel) az emberi itt-lét történel­ mi jellegű, mert léte időbelileg meg­ határozott, s nem fordítva. Azt új­ ra alá kell húzni, hogy az itt-lét eksztázisa, a három idődimenzió egységének gondolata azt sugallja,

hogy maga az idő (nem az alany lép itt ki „önmagából", a maga eksztatikus időegységeket átfogó misz­ tikus pillantásával) „időisül" a há­ rom idődimenzió eme eksztázisában. Milyen helyet foglal el a Lét és idő a heideggeri opusban? Először is olyan műről van szó, amelyet Heidegger nem tekintett befejezettnek. A könyvnek csupán első része ké­ szült el, s az sem teljesen. A Lét és idő második részében Heidegger mint későbbi műveiben jelzi, Kant A tiszta ész kritikájának, értelme­ zését kívánta nyújtani. Az 1947ben írott humanizmus-levélben Hei­ degger a Lét és időben megjelenített

A VITATKOZÁS

filozófiai vállalkozás sikertelenségé­ ről beszél (lásd az előszót: XLVIII— LXIX o.), az 1962-ben, Freiburgban, az Idő- és a lét című előadásá­ ban pedig arról szól, hogy a Lét és idő szerzője nem nőtt fel az ott explikált téma feldolgozásához. A Lét és idő a későbbi „fordulat" (Kehre) ellenére is Heidegger fő műve marad, hiszen e könyv megje­ lenése utáni reflexiói is perdöntő módon az itt felvetett kérdésekhez fűződnek. Az „előkészítő gondolko­ dás" végérvényesen megkezdte útját. LOSONCZ

ALPAR

FILOZÓFIÁJA

(Artúr Sopenhauer: Eristicka dijalektika, Bratstvo-jedinstvo, Novi Sad, 1985) A vitát valószínűleg csak azok tekintik a személytelen igazságért folyó becsületes küzdelemnek, akik még sohasem polemizáltak, a vita fogalmát pedig csak könyvekből is­ merik. Arthur Schopenhauer, a 19. század egyik meghatározó filozófus­ egyénisége nem tartozott ezek közé. Már diákkorában fölfigyelt a kü­ lönféle polémiák során alkalmazott trükkökre, melyek ismétlődő előfor­ dulása arról győzte meg, hogy a vita célja általában nem az igazság, hanem hogy kiderüljön, kinek van igaza. Éppen ezért, a vita gyakorla­ tában is saját filozófiai álláspontját vélte igazoltnak látni. A polemikus érvelésben nem a tiszta intellektus küzdelmét látta, hanem egy attól gyökeresebb metafizikai entitásnak, az akaratnak a működését. Az in­ tellektus tehát ezek szerint nem más, mint az „akarat álarca": az ember természetadta tulajdonsága, hogy sa­ ját igazát akarja megvédeni, s ha ez becsületes úton nem megy, akkor különféle trükkökhöz folyamodik. Schopenhauer már ifjúkorában el­

kezdte gyűjteni és tanulmányozni a szóban forgó trükköket (Kunstgrif­ fe), s miután azt tapasztalta, hogy a filozófiatörténetben rendszerezett formában még senki sem foglalko­ zott velük, kénytelen volt új böl­ cseleti ágazatot alapítani. Így szü­ letett meg az erisztikus dialektika, amit, azt hiszem, nyugodtan nevez­ hetünk a vitatkozás filozófiájának is. Az erisztika egyébként hagyományo­ san a vitatkozás művészetét jelen­ ti, a dialektika szónok pedig ere­ deti értelmére emlékeztet Schopen­ hauer — vagyis a dialógus, illetve párbeszéd vezetésének tudományát érti alatta. Az erisztikus dialektika azonban egy lényeges vonatkozás­ ban különbözik a hagyományos igaz­ ságkereső dialektikától: olyan vita­ vezetési módszereknek adja meg a szerkezetét, melyek attól függetle­ nül vezetnek győzelemre, hogy a vitázónak objektíve igaza van-e. A hangsúly tehát azon van, hogy má­ soknak csak úgy tűnjön, mintha a vitázónak igaza lenne. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az erisztikus

dialektika pusztán szofisztika lenne, hiszen míg a szofisztika eleve a ha­ misról bizonyítja, hogy igaz, addig Schopenhauer olyan esetekkel fog­ lalkozik, ahol — mint a vitában ál­ talában — még nem lehet tudni, mi is az igazság. Többek között épp ezzel indokolja az erisztikus dia­ lektika létjogosultságát: sohasem tudhatjuk biztosan, hogy nem épp az-e az igazság, amit vitapartnerünk látszólag sikeresen cáfol. Ha időt nyerünk, talán eszünkbe jut egy jó érv a saját igazunk mellett. Az erisztikus dialektika azonban ettől függetlenül mégis mindenekelőtt machiavellista „tudomány", mivel a cél — hogy látszólag igazunk le­ gyen — szentesíti az eszközt, vagyis a legaljasabb trükkök alkalmazását is. Schopenhauer befejezetlenül ha­ gyott trükkgyűjteménye ugyanis több­ nyire meglehetősen szemtelen fogá­ sokat tartalmaz. Javasolja például, hogy a vita során érveljünk gyor­ san, mert így partnerünk nehezeb­ ben veszi észre szándékosan elköve­ tett hibáinkat, ha pedig végképp tehetetlenek vagyunk érveivel szem­ ben, árasszuk el értelmetlen szóhal­ mazzal — hátha véletlenül valami értelmet talál benne —, vagy tér­ jünk át a személyes sértegetés jól be­ vált módszerére. Indoklásul épp Machiavellivel példázódik. Machiavelli azért java­ solta a fejedelemnek, hogy szom­ szédja egyetlen gyengeségét se hagy­ ja kihasználatlanul, mert az emberi természetből következően különben a szomszédja támad. Ugyanígy Schopenhauer is az emberi termé­ szetre, vagy ha úgy tetszik a világ­ ban uralkodó állapotokra hivatko­ zik: ha a világban a becsületesség lenne az általános, semmi szükség sem lenne az erisztikus dialektikára, hiszen a logika maradéktalanul el­ látná az embert a vitatkozáshoz szükséges módszerekkel. De ha ez így lenne — teheti hozzá a mai ol­

vasó —, maga a szerző sem tudta volna összegyűjteni azt a mintegy negyven logikán inneni vitatrükköt, amit az Erisztikus dialektika című 1831-ben írt könyvében elemez. Mert egy dolog kétségtelen: Schopen­ hauer egyetlen új fegyvert sem kí­ nál vitáinak megnyeréséhez, hanem csak a már különben is meglevő fegyvereket szedi darabokra, meg­ mutatva belső szerkezetüket és mű­ ködésük módját. E befejezetlen, és a szerző halá­ láig kéziratban maradt műnek épp ez a legnagyobb érdeme: formali­ zálja és tudatosítja azoknak a trükköknek a mechanizmusát, melyeket a vita hevében általában mindkét fél ösztönösen alkalmaz, de gyak­ ran egyik sem fog fel igazán. Egy parázs vitában nehéz például észre­ venni partnerünk célját, ha kérdé­ seit más sorrendben teszi fel, mint ahogy válaszainkból a számára szükséges következmény adódik. Ép­ pen ezért, Schopenhauer szerint té­ zisünket úgy kell elfogadtatni, hogy előbb észrevétlenül elfogadtatjuk an­ nak premisszáit, majd váratlanul levonjuk a következtetést. Egy má­ sik trükk szerint, ha vitapartnerünk állítását fokozatosan minél általá­ nosabbá tesszük, sokkal könnyebb lesz támadni, és fordítva: a saját tézisünket igyekezzünk maximálisan konkretizálni, mert így kisebb táma­ dási felületet hagyunk ellenfelünk­ nek. Szintén az eredményes trükkök között emlegeti Schopenhauer azt a módszert, ha egy negatív kicsengé­ sű kategóriát sikerül vitapartnerünk állítására erőltetnünk. Erre egész példatárat sorakoztat fel: ha nem tudunk ésszerűen érvelni — javasol­ ja —, mondjuk azt, hogy ellenfe­ lünk tézise tiszta naturalizmus, spi­ ritualizmus, panteizmus, racionaliz­ mus, vagy épp miszticizmus — attól függően, hogy melyik illik rá a legjobban, és a vita hallgatósága melyiket utálja a legjobban. Ha ilyet

nem találunk, jelentsük ki, hogy „ez igaz lehet az elméletben, de a gya­ korlatban már nem", s máris kelle­ metlen helyzetbe hoztuk partnerün­ ket. Másrészt, globális stratégiánk ne az észérvek fölsorakoztatása le­ gyen, hanem próbáljunk inkább vi­ tapartnerünk akaratára hatni: bő­ séges példatárral mutatja be, hogy lehet egy rögeszméről elhitetni, hogy annak védelme nem áll partnerünk érdekében. A legszellemesebb mégis talán az a rész, ahol Schopenhauer az autoritás használatának módjait elemzi, és a legkedvezőbb hatást — teljes joggal — attól a trükktől vár­ ja, amikor nem valós, hanem ál-au­ toritásra, vagy egyenesen kitalált autoritásra hivatkozunk. Ha példá­ ul egy vitában azt mondom, hogy a marxista Liszifovics professzor az Erisztikus

dialektikát

erkölcstelennek

minősíti, bizonyos körökben ezzel még napjainkban is megszakad a vita, mert azokban a körökben egyrészt nem ajánlatos egy marxis­ ta professzor ellen érvelni, másrészt pedig egy nem létező személy mun­ kásságában nem könnyű támadási felületet találni. Pedig a vitát ezzel kár lenne lezárni, hiszen az erisz­ tikus dialektika bizonyos szempont­

ból Schopenhauer szellemében is er­ kölcstelen, mivel számára csak az a vita erkölcsös, melynek motívuma a részvét (Mitleid). Az általa elem­ zett trükkök használata pedig nyil­ vánvalóan nem ezt szolgálja. Talán éppen ezért lett az utolsó trükkje egyfajta antitrükk: ebben ugyanis azt tanácsolja, hogy ne vitatkozzunk akárkivel, hanem csak azzal, aki betartja a vita alapvető játéksza­ bályait, vagyis aki nem használ trükköket. Végül mi, mai olvasók, mindeh­ hez már csak egy utolsó utáni trük­ köt tanácsolhatunk: tanulmányozzuk figyelmesen az Erisztikus

dialektikát,

hogy minél felkészültebben hajthas­ suk végre az utolsó trükköt. Ha észrevesszük, hogy vitapartnerünk át akar verni bennünket, hivatkozzunk ezúttal egy valódi autoritásra: je­ lentsük ki, hogy ezt a trükköt Scho­ penhauer már százötven évvel ezelőtt ismerte. Ha ez sem használ, vigasz­ talódjunk azzal, hogy ha Marx ta­ lálta volna ki az erisztikus dialek­ tikát, utolsó utáni trükkünk — leg­ alábbis mifelénk — sokkal hatáso­ sabb lenne. SEBŐK

A VAGY-VAGY TÁRSADALMÁNAK

ZOLTÁN

VÉGE

John Naisbitt: Megatrendovi, Globus, Zágráb Kétnyelvű ország lesz hamarosan az USA. Los Angeles már most a második legnagyobb mexikói város, hiszen csak Mexico Cityben él több mexikói mint itt, Miami lakosságá­ nak pedig kétharmada kubai. Letűnőben van tehát az a társadalom, amelyben az USA polgárai csak két dolog közül választhattak: vagy beolvasztja őket az emigráció hős­ korában olyan zavartalanul működő olvasztókemence, az amerikai társa­ dalom, amelyben a világ minden ré­

széről odaáramló különféle nemze­ tiségű kivándoroltakból egyformán angolul beszélő amerikai lett, vagy pedig, pusztulásra vannak ítélve. És nem áll az a megoszlás sem, hogy az amerikai vagy fehér vagy néger. Most már sokkal szélesebb a skála. A latinok feketék, fehérek és szür­ kék, mexikóiak, Puerto Rico-iak, ku­ baiak, guatemalaiak és kolumbiaiak stb. De mellettük ott vannak a sár­ gák; a kínaiak, a fülöp-szigetiek, a japánok, a koreaiak, a vietnamiak,

vagy a sajátos színű indonéziaiaktól egészen a Samoa-szigetiekig. A tagjait ilyen válaszút elé állí­ tó társadalom minden más ponton is visszavonulóban van. Valamikor csak kettő közül választhattak, hogy klasszikus házasságban élnek-e vagy rajta kívül. Most itt is számtalan kombináció létezik: a klasszikus csa­ ládon kívül, amelyben az egyik szü­ lő dolgozik a másik nem (azzal, hogy az otthon maradó szülő lehet férfi és nő egyaránt) ott vannak az olyan házasságok, amelyekben mind a két házastárs dolgozik, a magá­ nyos nőkből és gyermekekből álló, vagy magányos férfiakból és gye­ rekekből álló családok, a házasságon kívül élő párok, vagy éppen csak valamilyen közösségben élő két kü­ lönböző nemhez vagy ugyanolyan nemhez tartozó emberek, és mind többen vannak a magányosok, hi­ szen 1955-ben az USA-ban minden tizedik háztartás, ma viszont min­ den negyedik háztartás áll magányo­ sokból. Így alakult ki a mindenna­ pi élet apró tényeiből, adataiból egy minden eddiginél összetettebb világ képe. Hol van már az a korszak, amikor a fürdőkád fehér volt, a te­ lefon fekete, a csekk pedig zöld! Ma az USA-ban nem kevesebb mint 752 autótípust lehet vásárolni, NewYorkban van egy bolt, ahol 2500 fajta villanyégőt lehet venni. Nem is szólva arról, hogy annak idején egyetlen fajta mustár vagy ecet he­ lyett hány fajtával lehet ma talál­ kozni. Még a foglalkozás terén is nagyot változott a helyzet. Nemcsak azért, mert a nők mindinkább meg­ hódítják azokat a foglalkozásokat is, amelyeket eddig kizárólag a fér­ fiak számára tartottak fenn, hanem fokozottan háttérbe szorul még az is, hogy az emberek zöme egész nyugdíjba vonulásáig 9-től délután 5-ig dolgozik. Ehelyett megnöveke­ dett a választás lehetősége: terjed a tiszteletdíjas munka — az ilyen

munkákat közvetítő ügynökségek keresete évente 20 százalékkal nö­ vekedett —, jelentkezik a lépcsőze­ tes munkakezdés, az otthoni munka, az otthoni és az irodai munka kom­ binálása stb. A változásoknak ilyen jelenségei­ vel foglalkozik John Naisbitt Megatrendek című könyve, amelynek szerbhorvát fordítása most jelent meg a mi könyvpiacunkon, a zág­ rábi Glóbus kiadásában. 1. Az alapvető változás persze a társadalomnak az az átalakulása, amit Naisbitt úgy jellemez, hogy az ipari társadalom informatikai tár­ sadalommá alakul át. Szerinte a tár­ sadalmi fejlődés három szakaszon megy át: mezőgazdasági, ipari és in­ formatikai szakaszon. Az új társa­ dalom kialakulásának jellemzője, hogy már 1956-ban — először az amerikai történelemben — a külön­ féle szolgálatokban dolgozó „fehér inggalléros dolgozók" túlsúlyba ke­ rültek a kék inggallérosokkal szem­ ben, vagyis több ember dolgozott az információkon, mint az anyagi ja­ vak előállításán. A hetvenes évek­ ben az USA-ban megnyílt 20 mil­ lió új munkahelynek csak 5 száza­ léka jut a közvetlen termelésre, mi­ közben New Yorkban a termelői munkahelyek száma 1947-hez viszo­ nyítva felére esett vissza. Ma az USA-ban a dolgozóknak csak 15 százaléka végez termelőmunkát, és ez az irányzat tovább tart, mert a Newsweek folyóirat becslése szerint „a század végéig a robotok helyette­ sítik az amerikai üzemi munkások 50—75 százalékát". Persze nem kell azért félnünk attól, hogy az embe­ riség anyagi javak nélkül marad, hogy ezt a változást az ipari ter­ melés sínyli meg. Jó példa erre a mezőgazdasági társadalommal való összehasonlítás, hiszen annak ide-

jén az amerikaiak 90 százaléka ál­ lította elő az ország összlakosságá­ nak ellátásához szükséges mezőgaz­ dasági terményeket, most viszont a lakosság 3 százaléka nem csak el tudja látni az összlakosságot, ha­ nem a termékek 20 százalékát még ki is szállíthatja. Ezekből a szám­ adatokból Naisbitt szinte a klasszi­ kus „a lét határozza meg a tuda­ tot" megfogalmazásra emlékeztető következtetést von le: „azok va­ gyunk, amit dolgozunk, és amit dol­ gozunk, az formálja a társadalmat". Ebben a társadalomban megvál­ tozik a termelés jellege és „az átté­ rés a pénzről az elektronikára épp olyan lényeges, mint az áttérés a cseréről a pénzre". A telefon, a kom­ puter és a televízió összességéből ki­ alakuló új technológia úgy közvetí­ ti ennek a társadalomnak a termé­ keit, mint valamikor a közlekedési hálózat az ipari termékeket, ez táp­ lálja az informatikai társadalmat éppúgy, mint ahogy a villamos, a nukleáris és a kőolajenergia mozgat­ ta az ipari társadalmat, vagy a ter­ mészet erői — a szél, a víz és a fizikai erő — fenntartotta a mező­ gazdasági társadalmat. Már 1967-ben az USA-ban az informatikai gazda­ ság állította elő a nemzeti bruttó termék 46 százalékát, s a jövedelem 53 százalékát, azóta viszont ez az arány mindinkább eltolódott az in­ formatika javára, hiszen a társada­ lom által használt adatok mennyi­ sége évente megkétszereződik. Itt lenne szükség arra, hogy Nais­ bitt vállalkozzon az elméleti álta­ lánosításra, vagyis arra, hogy társa­ dalomtudományi egészbe állítsa ezt az új társadalmat, amellyel foglal­ kozik. Ezt szükségessé teszi az is, hogy a szociológia számtalan isko­ lája hirdet valami hasonló társadal­ mi átalakulást. Már az 50-es évek­ ben Dániel Bell posztindusztriálisnak keresztelte el az új társadalmat. Azóta az elméletnek sok változata

van, elsősorban azzal az ideológiai töltettel, amely az osztályharcra alapozó elméletekkel szemben azt hirdeti, hogy a kapitalizmus és a szocializmus nemcsak számtalan kö­ zös vonásra tett szert, hanem mind közelebb került egymáshoz, azzal, hogy mindkettőjük helyébe egyfor­ mán egy új társadalom lép. Naisbitt azonban nem az elmélet embere, még csak általánosításra sem vállal­ kozik. Módszere az amerikai titkos szolgálat által a második világhá­ ború idején először alkalmazott meg­ oldás — a lapok elemzése. Vagyis abból áll, hogy havonta 6000 helyi lapot néz át csoportja, és az azok­ ban megjelent adatokból próbálnak tipikus jelenségekre következtetni. Ebből ered, hogy a tények elképzel­ hetetlenül gazdag tárházát adja — nemegyszer még ismételve is —, de azokat legfeljebb egyetlen mondatba foglalt általános megállapítással egé­ szíti ki. Az elmélet már nem az ő területe. Néha vet csak oda olyan elmé­ leti igényű megjegyzéseket, mint hogy „Az informatikai gazdaságban a tudás és nem a munka növeli az értéket. Marxnak az ipari gazdálko­ dási mód kezdetén kialakult »munka értékelméletét* a tudás új értékel­ méletével kell felcserélni. Az infor­ matikai társadalomban a tudás nö­ veli az értéket, az pedig másfajta munka, mint amilyenre Marx gon­ dolt". Arra azonban már nem vál­ lalkozik, hogy akár ennek elméle­ tét, akár pedig az új társadalom egyéb elméleti vonatkozását felvá­ zolja. Ennek egyik következménye, hogy a könyv elolvasása után hiány­ érzete támad mindenkinek, aki leg­ alább minimális elméleti általánosí­ tást vár attól, aki a mai társadalom problémáival foglalkozik. A másik következmény pedig az, hogy egyen­ rangúan kezel tíz változást, átalaku­ lást, irányzatot, amelyek közül csak az első az itt vázolt társadalmi át-

alakulás, a többi pedig csak annak kísérő jelensége, terméke, tehát sem­ miképpen sem kezelhető egyenran­ gúan a társadalmi átalakulás irány­ zatával. 2. Ha az elméleti általánosítás jog­ gal támasztható igényét feladjuk, akkor érdekes, sőt izgalmas olvas­ mánynak tekinthetjük Naisbitt köny­ vét. Sőt adathalmaza a tények rend­ kívül gazdag tárházát adja minden­ kinek, aki ezzel az új társadalom­ mal kíván elmélyültebben foglalkoz­ ni. Az elméleti általánosítás hiánya azonban megköveteli, hogy ne fo­ gadjuk el egyenrangúnak azt a tíz változást, amivel a könyv foglalko­ zik. Jelentőségében az új társadalom kialakulásával felérő — pontosabban annak nemzetközi kiegészítése — az az irányzat, amit Naisbitt úgy je­ löl, hogy „áttérés a nemzeti gazda­ ságról a világgazdaságra", mert „a múlt lezárult, alkalmazkodnunk kell ahhoz hogy kölcsönösen összefüggő közösségek világában élünk". Igaz, hogy kissé egyoldalúan, csak az USA példáját vizsgálva, világítja meg, mire gondol, de rengeteg adattal alátámasztva ábrázolja ennek az át­ alakulásnak két tünetét is. Egyik az, hogy részletesen foglalkozik a nem­ zetközi autógyártás átalakulásának négy jelével. Először is azzal, hogy az USA elveszítette vezető pozíció­ ját az autógyártásban, hiszen az USA-ban még mindig 31 óra kell egy autó előállításához, Japánban pedig már csak 9 óra. A másik irány­ zat, hogy a piac mind jobban te­ lítődik az autóipar termékeivel, hi­ szen ma már 86 ország gyárt autót. A harmadik irányzat az autógyárak nemzetközi összeszövődése, amellyel együttjár számos autógyár tönkre­ menése is. A negyedik irányzat pe­ dig az, hogy a nagy autógyárak

mind több országban nyitnak fió­ kokat, és ezzel az egész világot egy egységes autógyártási és értékesítési folyamatba olvasztják össze. Az au­ tógyártás esetében ilyen konkrét ada­ tokkal illusztrált folyamatnál álta­ lánosabb értékű az általa vázolt má­ sik folyamat, amely a fejlődő orszá­ gok előretöréséből és a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsoló­ dásából áll. Szerinte 18 év múlva a harmadik világ gyártja már a világ árucikkeinek 30 százalékát, de kö­ zülük már most is nem egy jelen­ tős helyet foglal el a világgazdaság­ ban: csak az USA-ban van több tengeri olajfúrókút, mint Singaporépan; Hong Kong és Tajvan a tex­ tilgyártásról átállt a bonyolult kom­ puterek gyártására; Dél-Korea mind­ inkább versenyre kel Japánnal a házi elektronika cikkeinek gyártá­ sában; a kínaiak kezdik lassan el­ árasztani a világot könnyűipari ter­ mékeikkel, textillel, kerékpárral, rá­ dió- és televíziókészülékkel stb. Itt azonban már megbosszulja ma­ gát, hogy Naisbitt milyen felülete­ sen nézi a világot. Egyrészt az ál­ tala vázolt jelenségek mögött nem látja a fejlődő országok helyzetének rosszabbodását, ami több tényezőnek — elsősorban az árarányok meg­ romlásának, az adósságok visszafi­ zetésének és a föltételek diktálásának — a következménye. Mint ahogy azt sem látja, hogy a világ­ gazdaság és a világpiac kialakulása nem egyszerű, hanem ellentétekkel és a fejlődő országokra nézve káros következményekkel járó folyamat, amit nemcsak az jelez, hogy mé­ lyül a szakadék a fejlődő és a fej­ lett országok között, hanem az is, hogy egyszerűen elértéktelenednek egész iparágak, mire a fejlődő or­ szágok azokat meghódítják. Ékesen igazolja ezt a textil példája, amely­ nek annak idején Anglia világha­ talmát köszönhette, ma viszont a legkevésbé kifizetődő és legnyomo-

rúságosabb iparág. Egyszóval nem látja, hogy a világgazdaság létre­ jött ugyan, de rendkívül igazságta­ lan föltételek között. A másik következmény, hogy min­ den megjegyzés vagy feldolgozás nélkül hagyja, hogy a tíz egyenran­ gúnak tekintett irányzat között van egy másik, amely éppen az ellenke­ zője a világ felé megnyílásnak, vagy­ is a decentralizálódás, ami szerinte abból fakad, hogy az ipari gépezet a világtörténelem legerőteljesebb központosított ereje, a mezőgazda­ sági és informatikai társadalom vi­ szont decentralizált. Ez az USA ese­ tében abban nyilvánul meg, hogy mind nagyobb szerephez jutnak a szövetségi államok, sőt a városok, községek. Az emberek érdeklődése is mindinkább azokban összpontosul, amit jelez, hogy az amerikai elnök­ választásokon 1952-ben 62 százalék szavazott le, 1976-ban viszont a vá­ lasztóknak már csak 54 százaléka, ugyanakkor a helyi kezdeményezé­ seken vagy népszavazásokon szava­ zók száma 75—80 százalékra emel­ kedett. Egyszóval nem tud megbir­ kózni azzal a tényleg meglévő el­ lentmondással, hogy minden egyes ország mind nyitottabbá válik a vi­ lág felé, ugyanakkor mind érezhe­ tőbb a begubózás a szűkebb közös­ ségekbe. Emellett a tíz egyenrangúan ke­ zelt változás közül három már csak egyszerű tünete az új társadalom kialakulásának. Az egyik az, hogy az emberek alkalmazkodnak az új helyzethez és az új technológiához, mivel „valahányszor a társadalom új technológiát vezet be, ki kell ala­ kulnia az emberek megfelelő reagá­ lásának is, vagyis a high touch-nak, vagy pedig a technológiát elvetik az emberek". A következő irányzat további szűkülést jelent, és már csak ennek az alkalmazkodásnak egy for­ mája, amely abból áll, hogy az in­ formatikai társadalom lehetővé teszi

az ember egyéniségének erőteljesebb kibontakozását, növeli a választás le­ hetőségét, s oda vezet, hogy „foko­ zatosan elszokunk az intézményektől való kollektív függéstől, és jobban támaszkodunk a saját erőnkre". Gyökere persze a munkavégzés új formája, ami abból származik, hogy a komputer már lehetővé teszi, hogy egyetlenegy ember egy egész válla­ latot alkosson, aminek eredménye, hogy a 11 millió amerikai vállalat közül 10,8 millió kisvállalat. Közü­ lük sok csak néhány embert fog­ lalkoztató vállalkozás, 1950-ben pl. az USA-ban 93 000 új vállalat lé­ tesült, 1980-ban pedig 600 000. A komputerek ugyanakkor lehetővé te­ szik az otthoni iskola, az otthoni gyógykezelés stb. jelentkezését. Naisbitt egy kalap alá veszi mindezzel a szokások számos megváltozását is, például azt, hogy ma az amerikai­ aknak a fele valamilyen sportot űz, 1965 óta 25 százalékkal csökkent a vaj- és 21 százalékkal a tejfogyasz­ tás, 28 százalékkal kevesebben dohá­ nyoznak, a tömény italokról áttér­ tek a borra, hétszeresére ugrott az úgynevezett egészséges élelmiszere­ ket árusító boltok száma stb. Mind­ ezt pedig még külön irányzatnak veszi, úgy jellemzi, hogy a társada­ lom tagjai eljutnak a hierarchiától a „hálókig". Az ipari társadalommal ugyanis vele járt a hierarchia, az új társadalomban viszont egész másfaj­ ta viszony alakul ki az emberek kö­ zött, annak alapján, hogy elhalnak a hagyományos struktúrák, elterjedt­ té váltak az információk, és beiga­ zolódik a hierarchia képtelensége ar­ ra, hogy megoldja a társadalom problémáit. A negyedik általa egyenrangúan kezelt irányzat pedig csak az új tár­ sadalom kialakulásának politikai ve­ tülete, a képviseleti demokrácia át­ alakítása participációvá. „A participáció etikája alulról felfelé terjed Amerikában, és radikálisan megvál-

toztatja az emberi igazgatást az in­ tézményekben. A polgárok, a mun­ kások és a fogyasztók több jogot igényelnek és kapnak az igazgatási szervekben, a vállalatokban és a pia­ con." Ennek magyarázata, hogy az informatikai társadalomban a pol­ gárok is tudnak annyit, mint azok, akikre a képviseleti demokrácia kor­ szakában a politikát bízták, de ugyanakkor megnövekszik a részvé­ teli lehetőség is. Mindennek kiegé­ szítője a hagyományos politikai pár­ tok helyett az új mozgalmak és pár­ tok jelentkezése és elszaporodása. Az egész irányzat négy mozgalomnak hajtóerejévé válik: a fogyasztók vé­ delme mozgalmának, annak a tö­ rekvésnek, hogy a különféle igazgató tanácsokba minél több külső tag kerüljön, a részvényesek aktivizáló­ dása irányzatának, és annak, hogy a dolgozók és az alkalmazottak mind nagyobb fokú participációhoz jut­ nak. Végül a három hátra maradó irányzat közül az egyik a sokrétűvé, bonyolultabbá válásnak a bevezető­ ben vázolt jelensége. A másik, rész­ ben amerikai sajátosságként, áttérés a hosszú távú tervezésre, annak fel­ számolásával, hogy az ipari társa­ dalom csak a pillanatnyi érdekeket tartja szem előtt és egyáltalán nem törődik a jövővel. Végül a harma­ dik irányzat pusztán amerikai je­ lenség, s abból áll, hogy az ország súlypontja Északról Délre tevődik át: 1980-ban történt meg először az USA történetében, hogy az ország déli és nyugati részén többen élnek,

mint a keleti és az északi részen. Maga ez a számadat arról tanúsko­ dik, hogy az országnak abban a ré­ szében jóval gyorsabb a növekedés. A 70-es években az USA nyugati és déli részén a lakosság kb. 65 százalékkal növekedett, és ennek a növekedésnek 40 százaléka három államra: Kaliforniára, Texasra és Floridára esett. Kalifornia ma már a legnépesebb amerikai állam, Texas harmadik helyre törte fel magát, és Florida lakossága 43 százalékkal gyarapodott. Ennek gazdasági hát­ tere az új iparágak jelentkezése az országnak ebben a részében, s az a körülmény, hogy éppen ezek az or­ szágrészek kapcsolódtak be jobban a világgazdaságba. Idézi például az egyik kaliforniai szenátornak nagyon jellemző nyilatkozatát: „Az, ami Ja­ pánban, Koreában és a Fülöp-szige­ teken történik, nagyobb befolyást gyakorol ránk és nagyobb közvetlen érdeklődésre számíthat, mint azok­ nak az eseményeknek a többsége, amelyek Massachusettsben játszódnak le." X X X

Mai világunk — elsősorban az USA megismeréséhez lényegesen hoz­ zájárul ez a könyv. Csak nem kell tőle többet várni, mint amennyit ad­ ni kíván: a tények és adatok hihe­ tetlen gazdagságát. Még néhány axiómaként ható megállapítása is fi­ gyelemre méltó. A tények feldolgo­ zását azonban másoktól kell vár­ nunk. BÁLINT

ISTVÁN

„ÚGY AKAROM, A H O G Y LESZ!" Moldova György: A pénz szaga (Riport a kamionsofőrökről). Magvető Kiadó, Budapest, 1986 Nem véletlenül emeltem írásom címévé a könyvben elhangzó kamionos közmondást, ugyanis tömören

megfogalmazott foglalatát adja mind­ annak, ami a szakmát alapvetően jellemezi. Az ember képességei kö-

zül itt első helyre kívánkozik az akarat, amely a kitűzött cél eléré­ sére irányul. A kamionosok elszánt­ sága és erős szándéka mindenekelőtt a pénzszerzésre irányul. Ezért fog­ lalkozik a könyv nagy terjedelem­ ben az ezzel kapcsolatos manipulá­ ciókkal, üzérkedéssel, valutacsempé­ széssel, csalásokkal, viszonteladásokkal stb. Az alanyok megnyilvánulá­ saiból kitűnik, hogy valamennyien a könnyű meggazdagodás reményében választották a kamionos életformát, vállalva peíjsze a vele járó nehézsé­ geket is: a baleseteket, a küzdelmet a meghibásodott járművel, a hosszú várakozásokat az országhatárokon; és mindezek előre beláthatatlan té­ nyezők, akarni tehát csak azt lehet végsősoron „ahogy lesz". Nem rit­ ka a haláleset sem a távoli ország­ utakon. Nemcsak a közlekedési bal­ esetekről van szó, hanem a terroris­ ták támadásairól, és a meggondolat­ lanságból eredő, céltalan halálról (N. Jancsi fogadott egy láda sörben, hogy be mer ülni nyakig a hideg vízbe, aztán megállt a szíve. Hatal­ mas ember volt. Négy társa két rak­ lapra fektette, és felváltva vigyázott rá, nehogy a patkányok megrágják. Mindez Koperben történt.). Mintha az életformával eleve együtt járna a céltalan kallódás, a korai betegségek és a felbomlott családi élet: a ki­ csapongó férj a kormánykerék mö­ gött, odahaza pedig a hűtlen feleség. Moldova György riportkönyve könnyen befogadható és olvasmányos. Olyan eseményekről ír, melyek bíz­ vást lekötik az olvasó figyelmét. A szórakoztató olvasmányosság másik jellemző sajátossága a szerkesztés: ahol a riportszöveg témájánál fogva „ellaposodik" vagy „szárazzá válik", ott mindig kéznél van egy anekdota, egy vidám csattanó; így biztosítja magának a szerző az olvasók folya­ matos figyelmét. Szinte fel sem me­ rülhet olvasás közben a kérdés: va­ jon hitelesek-e a riportok? Igazak-e

az elbeszélt események? Lényegében minden sofőr ugyanabban a szaba­ tos stílusban szólal meg, mint ami az összekötő szöveget jellemzi. A nyi­ latkozatok tehát eleve stilizáltak, más írói eljárás ebben az esetben el­ képzelhetetlen volna. A körülmények sem engednék meg pl. a magnetofo­ nos riportrögzítést többnapos fuvaros utakon; a gondolatmenet szempont­ jából fontos elemek szelekciója lehet ebben az esetben az egyetlen alkotói eljárás. így a szerzőnek mindenképpen a javára írandó, hogy nem volt rest két évig utazgatni különféle típusú és márkájú kamionokon azért, hogy megismerhesse a szociológiai alapos­ sággal vizsgált szakma buktatóit és röpke szépségeit. Moldova ismétel­ ten bizonyítja, hogy jó megfigyelő. Kiváló érzéke van ahhoz, hogy olyan jelentéktelennek tűnő apróságokat lásson meg és állítson egymás mellé, melyek együttesen mutatnak rá a világ visszásságaira. A következő részlet találó egybevetése látszólag ártatlan történelmi fricska: „Luck előtt egy repülőgép feszül egy osz­ lop tetején, olyan kisméretű, hogy az ember nem tudja elképzelni, mi­ ként férhetett el benne egy pilóta. A falvak főterén is emeltek hősi emlékműveket. Eltűnődöm az idővel-távolsággal járó különbségeken: a magyar falvakban a szoboralakok kézigránátot vagy szuronyos puskát tartanak a magasba, itt dobtáras géppisztolyt." Mindezeket egy lassan döcögő IFA-ban állapítja meg az író Moszkva felé menet. Vannak a riportkönyvnek jugo­ szláv vonatkozásai is. Moldova szó­ ba elegyedik egy topolyai autós fu­ varozóval, aki korábban vendégmun­ kás volt az NSZK-ban, és két nyolc­ tonnás teherautót hozott haza. Fő­ leg téglát fuvaroz. A gazdaságpolitika egészen más­ ként fest egy kamionos szemüvegén keresztül. Érdekes eseteket mesél az

egyik sofőr az Olasz november cí­ mű fejezetben: „És azt tudjátok, ki Európa legnagyobb gyapotszállító or­ szága? Mi, Magyarország. Jön a gyapot importban, levágják a báláról a cégjelzést, bevarrják az egészet ju­ tába, és már megy is tovább mint magyar export. Mi hondurasi kávét hoztunk Triesztből, célállomás a Masped-raktár. Letenyén várt az uta­ sítás: forduljunk vissza, megy az egész Jugoszláviába. Nekik már nem volt hitelük, így mi vásároltunk he­ lyettük." A szóban forgó kötet a magyar könyvkiadás egyik bestsellere volt 1986-ban. Nem túl gyakori eset, hogy egy riportkönyv ilyen nagy sikert arasson. A fejezetcímekből kitűnik a kötet megkomponálásának koncepció­ ja: mintha egy év leforgása alatt tör­ ténnének az események, és az évsza­ kokkal változna az útirány, is. Az sem zavaró, hogy a riportalanyok — sokszor a saját érdekükben — nem a saját nevükön szerepelnek, vagy éppen névtelenek maradnak. Időnként bepillantást nyerünk azok­ nak az országoknak az életébe, me­ lyeken az éppen aktuális kamion át­ halad. Meglepő, hogy tájleírással igen ritkán találkozunk, csak elvét­ ve emel ki egy-egy festői részletet: „Erről a tájról már nincsenek isme­ reteim, összehasonlításul szolgáló egyéb tapasztalataim — talán az északi orosz vidékekre emlékeztet, a szemem csak egy-egy templomon ál­

lapodik meg, körötte a fekete sír­ kövek úgy hatnak, mintha egy kü­ lönös vetés ütközne ki a föld alól." — írja a svédországi utazás kapcsán. Az utazások leírásainál csak az is­ métlődő elemek zavaróak. Unalmas többek között folyton azt hangoz­ tatni, hogy milyen kényelmetlen al­ vás esik a kocsiban, különösen, ha íróember lévén nem edződött hoz­ zá. A vége felé pedig feleslegessé vá­ lik a sofőrök szokásainak ismételt, részletező leírása. Ami viszont mindenképpen a ri­ portkönyv javára írandó, az az írói hozzáállás. Moldova György huma­ nizmusára vall, hogy alanyainak va­ lóban a sorstársa tud lenni. Nem felülről szemléli őket, hanem együtt él velük. Nincsenek előítéletei sen­ kivel és semmivel szemben, csak meg­ figyelései vannak; és álláspontját mindig meggyőző, belső érvekkel igyekszik alátámasztani. Könyve fülszövegén mintha mentegetőzne, amikor arról ír, hogy nem a ma­ gyar kamionfuvarozás adatokkal alá­ támasztott körképét kívánta megraj­ zolni. A sofőrélet általa leírt min­ dennapjai valóban többet jelentenek könyv formájában a kiglancolt sta­ tisztikánál. „Kalandkönyvet írtam, hétköznapi, szürke kalandok soroza­ tát, melynek egyetlen szenzációja a megismerés, a találkozás egy külö­ nös életformával." — írja befejezésül a szerző. KONTRA FERENC

MUNKATÁRSAINK Lektor: Tumbász Erzsébet A szerbhorvát nyelvű szövegeket fordította magyarra. Német nyelvű összefoglalók:

Korrektorok:

Garai László és Árokszállási Borza Gyöngyi

Szenes György

Kecskés Mária és Galambos Irén.

SZAMUNK SZERZŐI dr. Tomislav

Bandin,

dr. Rehák László, dr. Hódi Sándor, Vébel Lajos Gajdos Tibor Vékás János, Tornán László, Engler Lajos Gubás Ágota, Losoncz

Alpár

SebSk Zoltán, Bálint István

Kontra Ferenc

a közgazdaságtudományok és a társadalomtudományok dok­ tora, a szabadkai Közgazdasági Kar tanára a társadalomtudományok doktora, a szabadkai Közgazdasági Kar tanára, a Létünk fő- és felelős szerkesztője a pszichológia doktora, az adai Egészségház és a Potisje Szerszámgépgyár pszichológusa publicista, Újvidék művészettörténész, Szabadka az Üjvidéki Rádió szerkesztő-riportere a Forum Könyvkiadó szerkesztője, Újvidék külpolitikus, a Magyar Szó külpolitikai rovatának szerkesz­ tője, Újvidék a Szabadkai Rádió műsorvezető-szerkesztője okleveles jogász, az újvidéki Jogi Kar tanársegéde az Újvidéki Rádió munkatársa külpolitikus, a Magyar Szó külpolitikai rovatának állandó munkatársa, az SZVT fordító szolgálatának vezetője, Új­ vidék költő, Laskó

létünk — társadalmi, tudományos kulturális folyóirat. — Alapító: Vajdaság Dolgozó Népe Szocialista Szövetséginek Tartományi Választmánya. — Megjelenik a Tartományi Művelődési ÖÉK és a Tartományi Tudományügyi ÖÉK támogatásával. — Kiadja a Forum Lap- és Könyvkiadó és Nyomdaipari Munkaszervezet, 21000 Novi Sad, Vojvoda Misié utca 1. — Szerkesztőség: 24000 Subotica, Trg slobode 1/2., Tel.: 024/26-819. — Szerkesztőségi fogadóórák: mindennap 10-től 12 óráig. — Megjelenik kéthavonta. — Előfizethető a 65700-601-14861-es folyószámlára; előfizetéskor kérjük feltüntetni a LÉTÜNK nevét. — Előfizetési díj belföldön egy évre 1000 dinár, egyes szám ára 200, kettős szám ára 400 dinár, külföldre egy évre 2000 dinár; — Készült a Forum nyomdájában Újvidéken.