A Szegedi Híradó 1859 Harminchét eseményteljes esztendőnek a történetét nem lehet még csak vázlatosan sem beleszorítani abba a szűk keretbe, melyet az ezredéves orszá gos kiállítás igazgatósága ezen a helyen egy-egy lapnak átengedett. A „Szegedi Hiradó" abban az időben kezdte meg pályafutását, " amikor Magyarországon minden hazafias szellemben megjelent nyomtatott sornak, úgy szólván történeti jelentősége volt. * Ennek a lapnak is, mint minden régi magyar folyóiratnak, a nemzeti ébredés korszakában vannak följegyezve a legérdekesebb eseményei, melyekre itt kiterjeszkedni nem lehet. Burger Zsigmond volt a „Sz. H." első tulajdonosa. A lap első száma 1859. év május 2-án jelent meg a Kempelen Győző szerkesztése alatt. 1860. február 6-án már közölnie kellett Prottmann császári rendőrigazgató * A «Szegedi Hiradó» részletes történetet megírta Kulinyi Zsigmond a »Szegedi Napló« felelős szerkesztője, a Dugonics társaság 1894. évi évkönyvében, Reizner János a Somogyi-könyvtár igazgatója egy külön kötetben, és meg van írva ez a történet ma gában a «Szegedi Hiradó«-ban. Ezek a történeti munkák a lap fennállásának 25-ik évfordulóján jelentek meg.
írásbeli megintését, amiért — így szól Prottmann intése — az izgatást következetesen folytatja. — Ugyanaz év szeptember 9-én írta meg a „Sz. H.", hogy Kempelen Győző szerkesztőt fogolyként kisérték be a szegedi várba, majd ismét Pestre. — Október 28-áig Burger Zsigmond felelőssége alatt jelent meg a lap. Ekkor tért vissza Kempelen, de szabadsága nem tartott sokáig. Négy-öt hónap múlva újra várfogságba kisérték, majd rövid idő múlva a jóltevő halál váltotta meg szenve déseit. Egészen az 1861. év végéig ismét a Burger Zsigmond felelőssége alatt jelent meg a „Sz. H." Ez volt a lap legválságosabb korszaka, mert folytonosan küzdenie kellett az existentia kérdésével. Úgyszólván keletkezése óta Nagy Sándor egyik legbuzgóbb munka társa volt a „Szegedi Hiradó"-nak, melynek élére a rövid interregnum után Szabó Mihály állott. Ugyan ekkor Szeberényi Lajos ev. lelkész lett a lap főmunkatársa, de mellette szorgalmas tagja maradt a lapnak tovább is Nagy Sándor, aki később sokáig volt a lap felelős szerkesztője. Egy évig maradt csak Szabó Mihály a „Szegedi Hiradó" élén, őt Szabados János követte, aki az akkori fiatal író-nemzedéknek egyik jeles tagja volt. Szabadosnak nemcsak a „Sz. H." tör ténetében, de Szeged közéletének vezetésében is maradandó emlékű érdemei vannak. 1860. május elsejétől kezdve Nagy Sándor is megnevezett fő munkatársa a lapnak és akik megírták a „Sz. H." történetét, a Szabados János és Nagy Sándor működését a lap fénykorának nevezik. Az első tíz esztendő alatt már a legkiválóbb nevekkel lehet találkozni a „Sz. H." hasábjain, kik közül első sorban Osztrovszky József kúriai birót és Vadász Manó csongrádmegyei volt tan-
felügyelőt kell megemlíteni, kik sok tekintetben irányt adtak a lap szellemének. Az állandó munkatársak névsora különben a következő: Bakay Nándor, Bója Gergely, Borostyáni Nándor, Csermelényi Iván, Egri Sándor, Garzó Imre, Keméndy Nándor, Molnár Pál, Magyar János, Molnár György, Mayer Miksa, Remellay Gusztáv, Tassy Ede, Varga János, Varga Ferencz. E munkatársakon kívül szórványosan a követ kező nevekkel találkozunk a „Sz. H." hasábjain: Nyizsnyai Gusztáv, Abonyi Lajos, Szász Károly, Érkövy Adolf, Ormódy Bertalan, Juhos János, Csaplár Benedek, Maygraber Ágoston, Fejes István, Z. Herczegh Mihály, Matók Béla, Szeredi Ferencz, Barsi József, Fornai Károly, Jámbor Pál (Hiador), Reviczky Szevér, Thali Kálmán, Dalmady Győző, Tolnai Lajos, Szathmáry Károly. Balogh Zoltán, Szokoly Viktor, Bajza Jenő, Szász Béla, Dáni Ferencz, Képessy József, ifj. Kun Pál, Szegedi A. K., Buday Béla, Zsarkó Antal Várady Ákos, Győry Vilmos, Kuliffay Ede, Rákosi Nándor, Tolnai Károly, Zsilinszky István, Oltványi Pál, Ábray Károly, Jánosi Gusztáv, Szluha Ágoston, Csukássi József, Bercsényi Béla, Zilahy Károly, Jágócsi Péterffy József, Szász Gerő, Kulcsár József, Szokolovits József, Varga Pál, Bertéhyi József, Barth László, Czimegh János, Komócsy József, Halász Dezső, Kelemen Kajetán, Pásztor Ferencz, Ránosztai Rezső, Degré Alajos, Benicsky Emil. Benedek Ignácz. Marosi Mór, Enyedi Lukács, Benedek Aladár, Széli Farkas kir. táblai biró, Bainville József. Balázs Mihály, Sző/ősy Mihály, Rodiczky Jenő, Rósa Kálmán, Szabó Gergely, Muskó Sándor, Benedek István, Rósa Izsó, Bendtner József, Szőnyi Károly, Pillich Kálmán,,
Baranyai Zsigmond, Csorba Ákos, Zolnay Károly. LŐW Tobiás, Alföldi Lajos, Augusztich Imre, Szikszay Albert. Horváth Illés, Báthy Imre. Az 1868-ik évben már mint politikai lap jelenik meg a „Sz. H." Erős küzdelmet folytat a Rádaykorszak ellen, melyet Szeged szégyenkövének nevez. Foglalkozik a Tisza-szabályozással és mindenre kiterjed figyelme, ami csak Szegedet közelebbről érdekli. 1869. évi június 27-én ezután Szabados János megválik a laptól, a szerkesztést Nagy Sándor veszi át, aki féléves működés után azt a reformot hozza be, hogy nem kétszer, hanem háromszor jelenik meg hetenkint az öreg „Hiradó". Ez az állapot 1879. július l-ig tart, amikor a lap napilappá lett. A Nagy Sándor szerkesztése alatt, ami 15 teljes évig tartott, két nagytevékenységű munkaerő szegődött a „Hiradó"-hoz, dr. Kleinmann Lipót és Lévay Ferencz. Lévay hosszabb ideig megnevezett főmunkatársa volt a lapnak, majd kir. tanfelügyelőnek, később kultuszminiszteri osztálytanácsosnak nevezték ki. Kleinmann még 1876-ban, Lévay 1895-ben hunyt el. Ez idő alatt, több-kevesebb megszakítással, munkásságukkal támogatták a lapot: Reizner János., Király Ferencz, Lázár György dr., Thomay József, Nagy János, Gelléri Mór, Schmiedt Sándor, Kulinyi Zsigmond, Kovács János, Vas Pál, Papp Kálmán, Palotás Fausztin, Bánfalvy Lajos. A lap hasábjain e tizenötéves cziklus alatt még a következő nevekkel találkozunk : Költeményeket és tárcákat írtak: Babarcsy Ferencz, László Gyula városi tanácsnok, Széll Farkas, Wolf Vilmos, jelenleg budapesti ügyvéd és ars «Ügyvédek Lapja» szerkesztője, Balás Frigyes, akkor a «Torontáli című lap szerkesztője, Varga
János, ifj. Ábrányi Kornél, dr. Volly István kegyesrendi gymnasium nagyképzettségű fiatal tanára, ki 1873. szept. 9-éu hunyt el, Barth László, Telbisz Károly, utóbb Temesvár polgármestere, Waltherr Imre Derekegyházárol. («Hmvásárhely és Bercsényi Miklós» c. alatt tör téneti érdekű tárcákat irt 1871-ben), Bodnár Zsigmond, Erdélyi Gyula, Gyalokai Mózes, Konti Lipót, Lőw Lipót (Értekezés a könyvtárak törté netéről), Karvázi József, Bozóthi Dezső (Makó régen és most. — Vázlatok Makó város történetéből 1873.), Csolnoki Jenő, Stern Lajos, Szőnyi Lajos, Bényei (Blayer) Zsigmond. Redlick Fülöp (Amerikai levelek), Jónás János, Arányi Ágost, Ambrus József, Hoffer Endre reálisk. igazgató, dr. Dauer Simon reálisk. tanár. Csányi János, Molnár György, Várady Antal, Arányi Árpád, Rengey Mdande-, Csonka F.-né, a polg. iskola korán elhunyt jeles tanító nője. Faragó István, Lévay Béla, Posa Lajos, Farai Bertalan, Főkövi Lajos, Koncz Sándor, Békefi Antal, dr. K/ss György, dr. Tóth Pál, Gáspár Imre. Kalmár István ügyvéd, Makó Lajos színész, Tompa Kálmán, Fellegi Lajos, Farkas Géza. Jurkovics Aladár, Zarkavolgyi Andor, Pokorny Jenő, Relle Iván, Lanka Gusztáv, Szmollény Nándor, Fellegi Antal, Horovitz Sándor, Sz. Kovács Pál, Scossa Dezső. Politikai, társadalmi, közgazdasági és egyéb szak cikkeket: Bessenyei Ferencz (Temesvár), most orsz. képviselő. Vadász Manó, Muskó Sándor, Magyar János Széll György makói ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, Dobó Miklós, Molnár Pál, Szojka Gusztáv kir. főmérnök, Mihálovics János szentesi telekkönyvvezető, C'sermelény:
Iván, Krigler Miksa, Rubin Simon, Zombori Antal tanácsnok, Szluha Ágoston volt főkapitány, Gróf István, volt kórházi orvos, Antnuovics József, Szűcs M., debreceni tanár, Alföldi Lajos, Weitzenfeld Zsigmond, Novák József, Pártos S., Vass Mátyás, Szőnyi Lajos, Csapik János, Salamon Zsigmond, Ferencet János, Palásthy János, ár. Löwengard Miksa, Sziklay Ferencz, Farkas Antal reálisk. tanár, a »Tisza« c. hetilap szerkesztője, Nagybáthy Kálmán, Enyedy Lukács, Fodor Ferencz, Krikkay Gusztáv, Dudás Ödön, Vilheim Arnold, Tóvölgyi Titusz. Elismeréssel kell még felemlíteni Nagy Sándernét. a szerkesztő nejét, aki a színházi rovatot vezette hosz szabb ideig és a fordítókat: Bendtner Józsefet, Kleinmann Frigyest, Krikkay-Barbaró Emmát, Nagy Ibolykát, Verovac Mladent és Lendvay Sándort.
A lap huszonötödik évfordulóját megünnepelte a szegedi közönség. Ez ünneplésben kifejezést nyert az a benső bizalmas viszony, melylyel a „Sz. H." az ő olvasóinak a szívéhez férkőzött. A negyedszázados jubileum után Nagy Sándor még öt évig, egészen 1889. október l-ig állott a lap élén, amikor Mócs Zsigmond lett a „Sz. H." felelős szerkesztője, aki csak 1890. június végéig, tehát mindössze kilenc hónapig ma radt a lap élén. Ekkor az „Endrényi-Testvérek"-cég megsze rezte a „Sz. H." tulajdonjogát és Lipcsey Ádámot, a „Sz. N." volt munkatársát szerződtette felelős szer kesztőnek, aki 1892. deczember végéig kiváló gonddal és ügyszeretettel fárado zott a lap színvonalának emelésén.
Közben az „Endrényi- Testvérek«-cég beltagjai elváltak egymástól és a „Sz. H." az Endrényi Imre tulajdona lett, aki ma is tulajdonosa az öreg „Híradó"-nak. Lipcsey Ádám a „Nemzet" munkatársa lett és tőle Kemechey Jenő, aki már 1890. június vége óta a „Sz H." jeles munkatársa volt, vette át a szerkesztői tollat. Kemechey azonban szintén nem maradhatott sokáig a lap élén, 1894. év július 14-én eltávozott Szegedről és a „Budapesti Hirlap" munkatársai közé állott. Kemechey után Cserő Ede dr. következett, aki csak 1895. május l-ig volt a lap szerkesztője, míg végre egy kis interregnum után Palócz László került a lap élére, aki ma is szerkeszti ezt az érdemekben gazdag öreg újságot. A negyedszázados jubileum óta eltelt tizenkét esztendő alatt a következő munkatársak voltak a szer kesztőség tagjai: Lévay Ferencz, Gárdonyi Géza, Újlaki Antal, Palotás Fausztin. Tömörkény István, Sass Ede, Tőrös Tivadar, Albert Gyula, Főkövi Lajos, Kovács János, Farkas Antal, Szabó Mihály, Vánky József, Zarkavölgyi Andor, Lévay Béla, Barna György. Majd később Lipcsey Ádám idejében Kemechey Jenő, Újlaki Antal, Csóór Gáspár. A Kemechey szer kesztése alatt Kisteleki Ede, Irányi Dezső, Szmollény Nándor, Polczner Árpád, Szabó László, Móritz Pál, Liptai Károly, kik a Polczner, Szabó és Móritz kivéte lével a Cserő és a Palócz szerkesztőségében is meg maradtak. — Ma a szerkesztőség rendes tagjai: Palócz László, Rudnyánszky Gyula, Kisteleki Ede, Szmollény Nándor, Újvári Péter. 7
Az ujabb időkben munkásságaikkal támogatták és ma is támogatják a lapot: Lázár György dr., Thomay József, Duka Marcell, Lakatos Károly, Barfos Fülöp, Hankonyi Emma, Vass Mátyás, dr. Papp Dezső, Csákányi Károly, Cserzy Mihály, Bite Pál, Tergina Gyula dr., Lipcsey Lajos és számos jeles tollforgatója a magyar alföldnek, kikről, hogy teljes névsort adhassunk, tizenkét évfolyamot kellene előbb figyelmesen átbetüzni. A „Sz. H." politikai iránya kezdettől fogva liberális volt. A kiegyezés óta rendithetlen hive a Deák Ferencz nagy alkotásainak s utóbb figyelemre méltó orgánuma a szabadelvű törekvéseknek. Hangja komoly és tár gyilagos. Szeged helyi érdekeit mindig a legmelegebb ügyszeretettel karolja fel. Az árvízkatasztrófa alatt és később a rekonstrukció idejében befolyása jelentőség teljes és a helyi, közigazgatási, közgazdasági és társa dalmi kérdésekben ma is igazi tekintély.
