LELKISÉG. A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele szeptember. 70x7 megbocsátás, kiengesztelődés. A Miatyánk kifejtése. Bocsáss meg másoknak

SZÉCSÉNYI HARANGOK A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele 2008. szeptember

LELKISÉG A Miatyánk kifejtése Az Úr imádságát, a Miatyánkot Szent Ferenc minden imádság mintájának tekintette, és gyakran átelmélkedte szavait. Ennek gyümölcse a Miatyánk kifejtése, amelyet ő állított össze, és amelyet gyakran imádkozott a zsolozsmában. Ó, Szentséges Atyánk, teremtőnk, megváltónk, vigasztalónk és Üdvözítőnk. Aki a mennyekben vagy: az angyalokban és a szentekben; te világosítod meg őket tudásukban, mert te vagy, Uram, a fényesség; te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet; te töltöd el őket bentlakásod által boldogsággal, mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök, akitől minden jó ered, s aki nélkül semmi jó nincsen. Szenteltessék meg a te neved: ragyogjon föl bennünk a te ismereted, hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége, ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága és ítéleteid mélysége, Jöjjön el a te országod: hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel, és vezess bennünket a te országodba, ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes, barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó. Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is: hogy teljes szívünkből szeressünk téged, és szüntelenül reád gondoljunk, hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk, hogy teljes elménkből minden szándékunkat feléd irányozzuk, és mindenben a te tiszteletedet keressük, s hogy végül minden erőnkből minden képességünket, lelkünk és testünk minden rezdülését a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra; felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat, erőnkhöz képest iparkodjunk

mindenkit szeretetedre gyullasztani, mások szerencséjén nem kevésbé örülni, mint a magunkén, szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk, és senkit meg nem bántani. Mindennapi kenyerünket: a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust, add meg nekünk ma: annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett. És bocsásd meg vétkeinket: a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért, szerelmes Fiad szenvedésének erejéből, s a Boldogságos Szűz és minden választottak érdeméért és közbenjárására. Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek: és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram, hogy teljesen megbocsássunk; add, hogy az ellenséget igazán szeressük, s érettük nálad buzgón közbenjárjunk, senkinek rosszért rosszal ne fizessünk, s azon legyünk, hogy benned mindenkinek hasznára legyünk. És ne vígy minket kísértésbe: se burkoltba, se nyilvánvalóba, se váratlanba, se tartósba. De szabadíts meg a gonosztól: a múlttól, a jelentől és a jövendőtől. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké! Ámen.

70x7 – megbocsátás, kiengesztelődés Bocsáss meg másoknak Ahhoz, hogy a megbocsátásról elmélkedni tudjunk, csend kell. Nem kell gondolkodni, okoskodni, csak a szívre kell hallgatni. Mert a megbocsátás a szeretet műve, bocsánat nélkül elvadul a jóra éhes lélek. A szeretetbe vetett bizalmat kell megerősíteni, a feltétel nélküli elfogadást illetve visszafogadást. A tékozló fiú esete: mélységes bánatot okoz szerető atyjá-

2

Szécsényi Harangok

nak, aki mégis ünneplő szívvel fogadja őt vissza. Nekünk is így kell visszafogadnunk szeretetünkbe azt, aki megbántott, akit sértettségünk első pillanatában talán mi űztünk el, de az is lehet, hogy ő ment el. Aki megbocsát, az újra méltó élethez segíti embertársát. Fel kell bontani az akadályt a szeretet áramlása előtt. „Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad, - aki megbocsát, az új életre szül.” A megbocsátás nem az önérzetében megbántott ember leereszkedő kegye az ellene vétkező iránt, hanem az Isten új életre szülő teremtő ereje bennünk, amely fehér ruhába öltözteti a besározódott embert. Nehezen tudunk megbocsátani. Kimondjuk a feloldó szót, de szívünkben tovább viseljük a tőrt. Vagy megbüntetjük, vagy elnézünk a feje fölött annak, aki keresztezi életutunkat. De hát miért kell egyáltalán megbocsátanunk, amikor a haragban van egy bizonyos keserédes jó érzés, ami azt sugallja, hogy ez által fölébe kerülhetünk embertársunknak. Csak akkor bocsátunk meg neki, ha töredelmesen bocsánatot kér. Sebeinket nyalogatva átélhetjük saját fontosságunkat, jóságunkat, mártíromságunkat. Készek vagyunk megbocsátani, ha az ellenünk vétkezőnek megjön az esze, és bocsánatot kér. Ha nem teszi meg, önfejűnek tartjuk. Keresztény életünkben a bocsánatkérés nem arra való, hogy igazságot szolgáltasson, hanem, hogy helyreállítsa a szeretet légkörét. Érdektelen, hogy ki kér bocsánatot, a megbántó vagy a megbántott fél, ez nem lehet presztízskérdés. Az kér előbb bocsánatot, akiben a büszkeségnél nagyobb a szeretet. Jézus mondja: „Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. … Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni.” (Lk 6,37) Ítélkező és előítéleteket gyártó emberi természetünk meszsze áll a megbocsátás isteni természetétől. De Isten természetét nem birtokolhatjuk, csak engedhetjük, hogy átalakítson minket. Kérjük Őt, hogy töltsön be minket szeretetével. Ha Isten jelenlétében harmóniában élünk önmagunkkal, akkor nem leljük örömünket mások elítélésében, és keresni fogjuk az alkalmat, hogy megbocsássunk az ellenünk vétkezőnek. Szent Pál írja a kolosszei híveknek: „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot és a türelmet. Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, ahogy az Úr is megbocsátott nektek.” (Kol 3,12-13) Bocsáss meg másoknak, - hogy szereteted bizalmában megújulva ismét önmagukra találhassanak, - hogy ne akadjon el benned Isten szeretete, - hogy Isten rajtad keresztül áramló szeretete téged is tisztára mosson, - hogy mindig a személyes szeretet igazsága győzzön. Az elmélet után nézzük a gyakorlatot. Könnyű megbocsátani akkor, amikor felebarátunk, aki megbántott, sajnálkozik vétkén, és bocsánatot kér. Ha sze-

2008. szeptember

retjük őt, akkor kiengesztelődünk vele, sőt, a szeretetkapcsolat meg is erősödhet. Lehet újra kezdeni. Minél nagylelkűbbek vagyunk mi, annál megbocsátóbbak lesznek velünk szemben. Minél több szeretetet adunk, annál többet kapunk. Jézus Simon farizeus házában arról tanít, hogy akinek többet engednek el az adósságából, az jobban fog szeretni. Akinek több bűnét bocsátják meg, az jobban szeret. (vö. Lk 7,36-50) De hogy bocsássunk meg annak, aki nem mutatja jelét, hogy bocsánatot akar kérni? Meg kell néznünk, hogy egyáltalán tudatában van-e annak, hogy fájdalmat okozott nekünk. Ha nincs tudatában, akkor - elejtjük a szándékosság vádját, - szelíden tudtára adjuk, hogy megbántott minket, - mint érzéketlen szellemi tuskót lelkünk lomtárába száműzzük – de ez a legrosszabb. Ezzel azonban nem szűnik meg neheztelésünk iránta, és elfojtott haragunkkal magunkat mérgezzük tovább. Nehezebb eset, ha az ellenünk vétkező tudja, hogy megbántott, mégsem akar bocsánatot kérni. Lehetséges-e ilyenkor a kiengesztelődés? Jézus azt mondja: „Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki!” (Lk 17,3-4) De akkor is bocsássunk meg, ha nem bánja meg vétkét? Vagy akkor ne is bocsássunk meg? Lehet-e lélekben kiengesztelődni, ha nem mondjuk ki, hogy megbocsátunk? Nekem van szükségem arra, hogy megbocsássak akkor is, ha nem kérnek tőlem bocsánatot. Akkor is kiengesztelődhetek vele, ha ő ezt nem kéri, sőt talán visszautasítja. Ez az ő dolga. A megbocsátás azonban nem mindig állítja vissza az eredeti szeretetkapcsolatot. Minden szeretet gyökere a könyörülő Istenben van elrejtve. A megbocsátás nem emberi cselekedet, hanem Isten műve, aki képessé tesz arra, hogy összeölelkezzünk a másik emberben élő Istennel. Isten iránti szeretetünk hőmérője a kiengesztelődésre való hajlandóságunk. Ha az Ő kegyelmében élünk, akkor nem tudunk haragot tartani, hanem békét fogunk sugározni mindenki felé. Szívből bocsássunk meg egymásnak! … Hogy neked is megbocsásson az Isten. Ha a két címet: „Bocsáss meg másoknak, hogy neked is megbocsásson az Isten” összeolvassuk, akkor az derül ki, hogy a kettő összefügg. Isten csak akkor bocsát meg, ha én is megbocsátok. Ezt több szentírási rész is alátámasztja. Ezzel szemben a könyörtelen szolgáról szóló példabeszédben fordított a sorrend. A király előbb bocsát meg minden feltétel nélkül. Talán bízik abban, hogy a szolga is könyörületes lesz másokhoz. De nem így történik. (Mt 18,23-35) Isten szemében nagy dolog a szívbéli megbocsátás. A példabeszéd szerint Isten feltétel nélkül megbocsát, de rajtunk tartja szemét, hogy milyen gyümölcsöt terem bennünk irgalma. A minket végtelenül szerető Isten nem tud nem megbocsátani. Nem tud szeretetlen lenni a saját teremtménye iránt. Ő

2008. szeptember

Szécsényi Harangok

feltétel nélkül szeret minket. Mi nem tudunk így szeretni. A Nap életet, fényt, meleget ad. Nem tud nem sugározni, másképpen viselkedni, mint a lényege. És nem tud személyválogató lenni. Csak az nem részesedik áldásában, aki nem akar. Ha valaki a Nap fénye elől sötétbe menekül, és újra előjön, újra megfürödhet a Nap fényében. Akár jobb vagy rosszabb lett, a Nap ontani fogja rá sugarait. Így vagyunk Isten szeretetével és megbocsátásával is. Nem az a kérdés, hogy Isten megbocsát-e nekünk, ha mi képtelenek vagyunk megbocsátani, hanem az, hogy meg tudunke fürödni megbocsátásának meleg sugaraiban? Egy jó édesanya sem tud nem megbocsátani gyermekének. Viszont a gyermek csak akkor tudja elfogadni a bocsánatát, ha elismeri hibáját, és bocsánatot kér. A gyermekben felsajdul a szeretet hiánya. A tékozló fiú vagy lány anyja elé áll, és bocsánatot kér. Valahogy így vagyunk Istennel is. A megbocsátás képlete: mivel szeretlek, képtelen vagyok haragot tartani. Megbántottál, de megbocsátok neked. De csak akkor áll helyre köztünk a szeretetkapcsolat, ha kéred a kiengesztelődést. Rajtad áll, akarsz-e békében élni velem. Képzeljünk el egy óriási szeretetbankot, amelynek sok leányvállalata van. Minden leányvállaltnál tolonganak az emberek, csak Az isteni megbocsátás bankjánál lézengenek. Pedig a bank igazgatója minden adósságlevelet eltöröl. Ennek feltétele: az adósság személyes elismerése, és az adóslevél kézből-kézbe való átnyújtása. Aki ennek megfelel, jóváírják adósságát, széttépik az adósságlevelet. Mivel az emberek egymás felé is eladósodtak, így gondolkodnak: 1. Előbb az embertársammal rendezem ügyemet, aztán az Istennel. De nem keresi fel embertársát. 2. Úgy eladósodtam Isten felé, hogy Isten már nem bocsát meg. 3. Az Írás szerint Isten csak akkor bocsát meg, ha én is megbocsátok. De hogy tehetném, ha embertársam nem akar velem kiengesztelődni, nem kér bocsánatot? Pedig egyszerűbb lenne mindjárt Istennel rendezni ügyünket. Vágyakozva elé kellene állnunk, és átadni adósságlevelünket. Amíg nem fürdünk meg Isten megbocsátó szeretetében, és nem éljük meg, hogy bár érdemtelenek vagyunk, Ő mégis megbocsát, addig mi sem tudunk megbocsátani másoknak. Vágyakozz ismét a Szeretet után, tarts bűnbánatot, hogy a benned lakó Isten megbocsásson benned az ellene(d) vétkezőknek! Csak a bennünk lakó Isten erejével tudunk egymásnak és önmagunknak is megbocsátani. Bocsáss meg önmagadnak! Első hallásra kissé furcsa ez a felszólítás azoknak, akik békességben élnek önmagukkal és a bennük lakó Istennel. De sokan vannak olyanok, akikből hiányzik az egészséges önértékelés. Itt élnek közöttünk az önmaguknak nem megbocsátók. Ők általában szorgalmas, becsületes, megbízható emberek, akik néha túl sokat is dolgoznak önmagukat háttérbe szorítva. Mintha valamiért vezekelnének. Aggályos lelkiismeretük a legkisebb bűnt is felnagyítja.

3

Szeretnék befogadni Istent, de méltatlannak érzik magukat Isten szeretetére. De miért nem tudnak hát megbocsátani maguknak? Talán azért, mert soha nem szerették őket igazán. Nekik mindig bizonyítani kellett, hogy észrevegyék őket, mégsem kaptak soha elismerést vagy dicséretet. Senki nem mondta nekik, hogy ők egyszeri, megismételhetetlen lények, akiket önmagukban is lehet szeretni. Olyanok, akiknek ezt üzeni az Úr: „Ne félj, megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy. Mert drága vagy szememben. Becses vagy és én szeretlek téged.”(Iz 43,1-4) De ezt az üzenetet képtelen meghallani az, akit nem szerető szülők, hanem csak zord atyai szavak és számonkérések vettek körül. Akinek soha nem mondták: „Én szeretlek téged!” Aki mindig azt érezte, hogy csak teher mások számára, így önmagát is képtelen szeretni. De ha nem szereti magát, akkor megbocsátani is képtelen lesz önmagának, mert méltatlannak érzi magát minden jóra. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők érzékeltessék a gyermekeikkel, hogy nagyon szeretik őket, becsesek a szemükben, mert nagyszerűek és szeretnivalók. Bocsássák meg botlásaikat, neveljék őket helyes önszeretetre. Sokszor kerülünk mi magunk is olyan kritikus lelki állapotba, hogy nem tudunk magunknak megbocsátani. Hiába bocsánatkérés és őszinte bűnbocsánat, nem tudunk feloldódni. Ilyenkor nem kell erőltetni a dolgot! Az érzelmeket nem lehet értelemmel irányítani. Ki kell nyitni szívünket a közösség szeretete előtt. Akik szívesen vannak velünk, nem jótékonyságból viselkednek így. A következő lépés az lehet, ha szívből megbocsátunk azoknak, akik miatt nem tudott bennünk kialakulni a helyes önértékelés. Meg kell értenünk elődeink sorstragédiáját, hogy megtaláljuk a kulcsot önmagunkhoz. Mert hogy is tudnál megbocsátani magadnak, amíg nem engesztelődsz ki a szívedben azokkal, akiknek kusza személyiségében megakadt az Isten feléd áradó szeretete? Könnyű azt mondani: „Bocsáss meg nekik!” De vajon meg tudjuk-e ezt tenni? Nem kell megtennünk, engedni kell, hogy ezt Isten végezze el bennünk. A saját döntésünk az, hogy beengedjük-e Őt a szívünkbe. Persze nehéz levetkőzni a régi beidegzéseket. Nehéz elhinnie a saját szerethetőségét alig érzékelhető embernek azt, hogy őt szeretni is lehet. De az Úr ismét szól hozzá: „Szolgám vagy, kiválasztottalak, és nem vetlek el téged, ne félj, mert én veled vagyok! Ne tekintgess semerre, mert én vagyok a te Istened!” (Iz 41,9-10) S amikor azon tűnődik, hogy ezek után megbocsáthat-e magának azokért a bűnökért, amelyekért Istentől bocsánatot kért, akkor ismét szól az Úr: „…Így esküszöm, hogy nem haragszom rád, és nem korhollak téged. Mert a hegyek eltűnhetnek és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled…” (Iz 54,9-10) „Eltöröltem, mint felleget, gonoszságaidat, és mint felhő-

4

Szécsényi Harangok

ket, vétkeidet. Térj vissza hozzám, mert megváltottalak.” (Iz 44,22) Bocsáss meg hát önmagadnak azon tetteidért, amikkel ugyan fájdalmat okoztál, de már nem változtathatsz rajta! Ne gyötörd magad, ha már elnyerted felebarátod és Isten bocsánatát is! Ne ragaszkodj saját bűntudatodhoz! Gondolj arra, hogy ha nem tudsz megbocsátani magadnak, akkor hiába halt meg érted Krisztus, aki a te vétkeidet is felvitte testében a keresztfára! Az Ő áldozata árán minden bűnöd eltöröltetett. Ha ezt nem hiszed, magában Istenben kételkedsz. Ne engedd, hogy a túlzott bűntudat a lassú lelki halál felé sodorjon. Válaszd az életet! Lehet, hogy Izajás próféta szava a te lelkedből szól: „Uram, benned remél a szívem, hadd éljen a lelkem, gyógyíts meg és éltess engem! Íme, javamra válik legkeserűbb keservem, hiszen Te megmentetted lelkemet az enyészet vermétől, mivel hátad mögé dobtad minden vétkemet. Mert nem az alvilág magasztal Téged, és a halál sem dicsőít, … az élő, csak az élő magasztal Téged.” (Iz 38,16-20) És az Úr válaszol neked: „Örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. Újra fölépítelek, és te fölépülsz.” (Jer 31,3-4) Simon András

Nyolc boldogság – papoknak és más keresztényeknek Isten többeket hív papi hivatásra, mint ahányan manapság a papnevelő intézetekben készülnek. Sokakat nem igazítanak útba úgy, mint Éli az ifjú Sámuelt: „Ha hallod, hogy téged szólít, ezt válaszold: Uram hallgat a Te szolgád”. Az alábbi boldogságmondások persze nem csak papokra vonatkoznak. Arra akarnak indítani, hogy bárki rákérdezzen a saját hivatására. Elég az alábbiakban a „pap” szót mindenütt „kereszténynyel” helyettesíteni. 1. Boldogok a papok, akik újra Jézus Krisztusra figyelnek! Jézus nem arra törekedett, hogy a leghatékonyabban dolgozzon, hanem arra, hogy beteljesítse Atyja akaratát. A papi igehirdetésnek és a szentség-kiszolgáltatásnak abból fakad az ereje, hogy Krisztus Húsvétkor végérvényesen győzedelmeskedett. Ez teszi lehetővé a húsvéti életstílust. Mi, hívő emberek, már biztos „csatlakozók” vagyunk Isten Országához. A tanítványokat az lelkesítette, hogy Isten Országának sáfárai lehetnek. Ezért mesterükhöz hasonlóan bátrak voltak mindent maguk mögött hagyni és szabadon élni Istenért és az emberekért. 2. Boldogok a papok, akik nyugodtan megteszik, amit ma megtehetnek! A papoknak nem az a feladata, hogy megmentsék az egyházat. Arra kapnak megbízatást, hogy a lehetségest megtegyék. A húsvéti hitet kiegyensúlyozottság és nyugalom jellemzi. Az egyháztörténetből is tudjuk, hogy az egyház valódi megújulása sokszor rejtekből indul el. A Lélekből fa-

2008. szeptember

kadó megújuláshoz a papok és a keresztények bármelyike hozzáteheti a magáét. De nem az a dolgunk, hogy a gyengélkedő Isten hóna alá nyúljunk. Csak az a dolgunk, hogy figyeljük a Lélek fúvására – és engedelmeskedjünk neki. 3. Boldogok a papok, akik örülnek, ha az Isten iránti hála növekszik! Ha hívő emberek a szívükre hallgatnak, ma is történnek csodák. Ez a papokra is érvényes. A hálaadásra szóló buzdítás, az élet-eucharisztia az oltár Eucharisztiájából fakad. De fordítva is igaz: az Eucharisztia abból a konkrét, hétköznapi eucharisztiából valósul meg, amit a papok és a hívek bemutatnak. Ez nem azt jelenti, hogy hitünknek mindig tökéletesnek kell lennie. Az, ahogyan a pap maga is megküzd a kétségeivel, ahogyan elbukik és bűnéből felemelkedik, mások számára tanúságtétel lehet. 4. Boldog a papok, akik különbséget tudnak tenni a fontos és kevésbé fontos dolgok között! A megkülönböztetés adománya karizma. A pap nem foglalkozhat mindig csak a legfontosabb dolgokkal. Ám hűséges maradhat Isten akaratához a nyugalom és az eredménytelenségek idején is. Fontos begyakorolni azt az alapállást, hogy a dolgokat Jézus Krisztusnak, Urunknak és Barátunknak a szemével nézzük. Ez segít felismerni, hogy éppen most mi a fontos és halaszthatatlan. Nem minden engedelmesség Istennek tetsző, csak amelyikből nagyobb isten- és emberszeretet fakad. Jézus visszautasította azokat, akik örökségi ügyükben bíráskodásra kérték. Ez nem volt részéről szeretetlenség. 5. Boldogok a papok, akik nem dédelgetnek magukban egyfajta profil-neurózist! Aki azzal akarja papságának profilját megerősíteni, hogy nem engedi a laikusokat pasztorálni, az papként már elveszett. A pap egyedülállásának értelme Krisztus szentségi képviselete. De ennek a kiváltságnak alapján a papok nem tarthatják magukat másnál kiválóbbnak. Különben is, a szolgálatok között sok az átfedés az egyházban. Nagy lelki örömöt nyújthat, ha valakik valamit jobban tesznek, mint a pap. 6. Boldogok a papok, akiknek vannak barátai! Isten egyéneket hív meg, de a hivatás nem magányosságra szólít. Az Úr kettesével küldte tanítványait, bár mindenkinek önmagát kellett képviselnie. A közösség lelkisége ott kezdődik, amikor a pap saját barátaiban Isten ajándékát fedezi fel. Az igazi barát örül barátja növekedésének. A barátságra való emberi és lelki képesség az érett hit jele, ami a kiérlelt papi életet igazolja. 7. Boldogok a papok, akik a fiatal emberek számára nagy célokat tudnak felmutatni! Ebben szűkölködünk: elfogytak látomásaink. Ezért lettünk olyan kicsinyesek. A teljes biztonságra való törekvés gátat vet a bátorságnak. Aki az eke szarvára teszi a kezét, annak a gazdag termés tudatában kell lennie. A fiatalok a szív szemével akarnak látni. Rászorulnak arra, hogy ebben segítsenek nekik. Akit szimpatikusan és bizalommal megszólítanak, hogy valamiben segíthetne, az megmozdul. 8. Boldogok a papok, akik mellett lehet Istennek örülni! Minden cég rémálma az olyan munkatárs, aki a saját termékét járatja le. Aki Opelt akar eladni, annak Opellel kell közlekednie. Aki azt a benyomást kelti, hogy az egyház kifutó modell, és azt a részleget, ahol ő dolgozik nemso-

2008. szeptember

Szécsényi Harangok

kára be is zárják, az már lehúzta a redőnyt. Egyházi közérzetünk abból a meglepetésből és örömből fakad, amely az evangéliumból forrásozik. Aki megcselekszi az evangéliumot, az érti meg. Megtanulja szeretni. Aki örvendve az, aki lehet, az játszi könnyedséggel fog cselekedni. És tettei mentén barátok és munkatársak teremnek. Joachim Wanke, püspök

Liturgia A Szentolvasó – a megtérés és az üdvösség csodálatos titka (részlet) A szórakozottsággal, szétszórtsággal bátran szembe kell szállni. Ahogyan a lélek számára a jól elimádkozott Rózsafüzér a legérdemszerzőbb imádság, ugyanúgy nem is akad még egy ima, amelynek helyes elvégzése és amelyben való kitartás annyi nehézséggel járna, mint a Szentolvasó elimádkozása, mégpedig elkalandozásaink miatt, amelyek ugyanazon imaszöveg ilyen gyakori ismétlésénél természetszerűleg jelentkeznek. Ha a Boldogságos Szűz időszerinti karénekeit vagy a Hét Bűnbánat Zsoltárt vagy valamilyen más imát, mint a Rózsafüzért imádkozzuk, a változatosság vagy a kifejezések különbözősége, melyekkel ez imákat megfogalmazták, lebilincseli képzeletünket és pezsdíti szellemünket, és így lelkünk nagyobb könnyebbséget kap e változatos imák jó elvégzéséhez. De mivel a Rózsafüzérben mindig ugyanazt a Miatyánkot és Üdvözlégy Máriát stb. imádkozzuk és ugyanazt a formát tartjuk, nagyon nehéz, hogy ezalatt ne unatkozzunk, és ezért könnyen feladjuk, hogy helyette valamilyen más, élénkítőbb és kevésbé unalmas imát mondjunk. Ezért a Szentolvasóban való kitartás sokkal nagyobb áhítatot követel tőlünk, mint bármely más ima, akár még Dávid Zsoltárainak elmondása is. Ami nehézségeinket növeli, az a képzeletünk, amely olyan csapongó, hogy szinte egyetlen pillanatra sem képes megnyugodni; és az ördög gonoszsága, aki fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy szétszórja gondolatainkat, és bennünket az imádságban akadályozzon. Mi mindent meg nem tesz ez a gonosz lélek, miközben mi a Rózsafüzért imádkozzuk, hogy imánkat legyőzze? Megnöveli megromlott természetünkből fakadó restségünket és hanyagságunkat. Mielőtt még belekezdhetnénk az imába, felerősíti kedvetlenségünket, szétszórtságunkat, levertségünket. Mialatt imádkozunk, minden oldalról háborgat minket, és miután nagy vesződséggel és számos elkalandozással mondjuk a Szentolvasót, odasúgja nekünk: „Amit te most imádkozol, az teljesen értéktelen, Rózsafüzérednek semmi értelme nincs, jobban tennéd, ha dolgoznál vagy az ügyeidet intéznéd, csak az idődet vesztegeted ilyen sok szóbeli és állhatatlan, felületes imával. Egy félórás elmélkedés vagy lelki olvasmány sokkal többet érne. Holnap,

5

mikor majd kevésbé leszel álmos, sokkal áhítatosabban tudsz imádkozni, majd akkor elmondod a hátralevő részt.” Ilyen trükkökkel gyakran sikerül az ördögnek, hogy valaki teljesen vagy részben feladja a Szentolvasót, hogy más imát mondjon, vagy az imádkozást máskorra halassza. De te, kedves barátom, ne higgy neki, és gyűjts bátorságot, még akkor is, ha fantáziád az egész Rózsafüzér alatt más gondolatok körül kalandozott, pedig te, mihelyst észrevetted, megpróbáltad, ahogy csak tőled tellett, elűzni őket. Rózsafüzéred annál jobb, minél érdemszerzőbb, és annál érdemszerzőbb, minél fáradságosabb és minél kevésbé kellemes lelkednek az adott pillanatban. És minél jobban zaklatják lelkünket azok a nyomorult kis férgek és hangyák, melyek akaratunkon kívül képzeletünkben ide-oda futkosnak, és lelkünknek nem hagynak időt, hogy az imát ízleljük és békében mondhassuk. Ha az egész Szentolvasó alatt harcolnod kell ezek ellen az ostromló gondolatok ellen, harcolj bátran a kéznél levő fegyvereddel, vagyis folytasd a Rózsafüzért, még akkor is, ha éppen semmilyen lelki vigaszt nem érzel! Ez ugyan egy fáradságos, de a hűséges lélek számára biztosan üdvözítő harc lesz. Ha azonban eldobod fegyveredet, azaz abbahagyod a Rózsafüzért, legyőzettél, és az ördög, aki állhatatosságodat megtörte, bár e pillanatban békén hagy, de majd az ítélet napján szemedre hányják csüggedésedet és hűtlenségedet. Qui fidelis est in minimo, et in majori fidelis erit: „Aki kicsiben hű, az hű a nagyban is” (Lk 16,10). Aki híven megpróbálja imájának legkisebb részében a legenyhébb szétszórtságot is legyőzni, az a nagyobb dolgokban is hűséges lesz. Semmi nem olyan bizonyos, mint ez, hiszen maga a Szentlélek mondja. Bátorság tehát, Jézus Krisztus és az Ő legszentebb Édesanyjának hűséges szolgái és szolgálóleányai, kik elhatároztátok, hogy a Szentolvasót naponta elimádkozzátok! A legyek sokasága, ahogy én a szétszórtságokat nevezem, melyek az ima alatt ellenetek küzdenek, ne érhessék el, hogy Jézus és Mária társaságát, melyben a Szentolvasó imádkozása alatt vagytok, gyáván elhagyjátok. Monforti Grignon Szent Lajos-Mária

2008 – A BIBLIA ÉVE Vallomások a Bibliáról Horgonyt vetve a Szentírásban Gyerekkoromban nem volt Szentírásom. Kádár-rendszer vastagja volt akkor. Imakönyv az volt, Szentírást nem engedtek be az országba. Első személyes találkozásom a Szentírással, persze csak az Újszövetséggel, bencés diákkoromra nyúlik vissza. Harmadikos gimnazista lehettem, amikor az egyik atya egy Békés-Dalos Bécsből átmentett Szentírással akart megajándékozni. Mondtam: Atya! Ne adja ezt nekem, tessék olyannak adni, aki többet fogja olvasni, több ha-

6

Szécsényi Harangok

szonnal. De a tanár úr erőszakos volt, és nekem ajándékozta a Szentírást. Ha már egyszer van Szentírásom, akkor elhatároztam, hogy mindennap fogok olvasni belőle egy részt, és rájöttem, hogy unalmas olvasmány. Mert vagy tudtam már kívülről, amit olvastam, vagy nem értettem belőle semmit sem. De azért a szándékkal nem szakítottam: mindennap fogok Szentírást olvasni. Hogy ezt meg is tegyem, úgy segítettem magamnak, hogy a párnám alatt két könyv volt: a Szentírás meg egy jó könyv. Csak akkor kezdtem hozzá a jó könyv olvasásához, ha már egy fejezetet elolvastam a Szentírásból. Így olvastam végig a Szentírást, először az Újszövetséget. Mostanában, ha a Bibliáról beszélek, ha bibliaolvasásra gondolok, II. János Pál pápának egyik szava jut eszembe, aki a Novo millennium kezdetű buzdításában arról beszél, hogy a Szentírást hogyan kell olvasni helyesen. Ezt a kifejezést használja: „mintegy horgonyt vetve a Szentírásban”. Nagyon sokat mond ez a kifejezés. Rájöttem arra, hogy miért is maradt idegen sokak számára a Biblia. Sokszor csak hanyatt fekve belelapozunk, olvasunk néhány sort belőle, de nem igazán időzünk el mellette. Nagyon sokat buzdítok arra, hogy ha valaki Szentírást olvas, akkor ezzel a lelkülettel vegye a kezébe: szeretnék horgonyt vetni a Bibliában. Egy picikét hadd szóljak a család és a Biblia kapcsolatáról. Volt egy család, ahol hosszú ideig újra meg újra megszálltam. Nagy élmény volt számomra a velük való közös bibliaolvasás. Úgy történt, hogy a család este beosztotta, ki mikor megy a fürdőszobába. Aki végzett már a reggeli dolgokkal, ment teríteni a reggeli asztalt. Hattagú családról van szó és a hetedik még a vendég. 6 óra 40-kor mindenki ott van a nappaliban, ahol a dohányzó asztalkán egy gyertya égett. Az édesapa fölolvasta a napi evangéliumot, rövidke csend volt, utána lehetett szólni néhány szót a Biblia szövegéhez vagy hívek könyörgése-szerű fohászokkal egy-egy fohászt imádkozni. Néhány perc múlva már ott voltunk az asztalnál, a család közösen reggelizett, aki végzett, a mosogatóban elmosta a tányért, szárítóba helyezte, és 7 után 5-10 perccel a család útra készen volt ki iskolába, ki munkahelyre. Volt közös imádság, volt közös találkozás a Szentírással. Mindenki tudta a másikról, mi történik az nap, mikor jön haza, mit fog vásárolni a boltban a család szükségletéhez. Ez a reggeli fél óra a Szentírásból indult el. A Szentírás nem volt idegen test a reggeli zűrzavarban, hanem tényleg világító mécses volt, egy békés csendes indulás Isten igéjével. Azt gondolom, hogy ez a reggeli bibliaolvasás nagyon hasznos, jó ötlet. Ahol találkozom rendszeres családi bibliaolvasással, vagy házaspár bibliaolvasásával, azok általában reggel olvasnak Bibliát, mert ez, ami megtervezhető. Szabad negyedórával korábban kezdeni a napot azért, hogy egy pici csendünk legyen. Az utóbbi időben nagyon kedves szentírási szó számomra János levelének ez a gondolata: a szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem, hogy Ő szeret bennün-

2008. szeptember

ket. Nagyon nagy élmény számomra az isteni szó. Nagyon sokszor hívom föl rá figyelmét a hozzám érkezőknek, és házasságra alkalmazva így is szoktam mondani: a szeretet nem abban áll, hogy te szereted a házastársadat, hanem ő szeret téged. És ilyen visszajelzés érkezett, hogy mennyire jó volt észrevenni a másik szeretetét, és a másik szeretetére válaszolni a magam szeretetével. Láttam megújulni kapcsolatot ezen az alapon, amikor Jézus szándéka szerint fölismerte valaki, hogy nem nekem kell lenni a szeretet forrásának, hanem a másik akar lenni a szeretet forrása számomra, s a másikban maga Isten akar lenni számomra a szeretet forrása. Néha jószándékú keresztényeknél is az ember egyfajta erőlködést érez, nekem szeretnem kell, olyan nehézkesen megy. Ha csak egy egyszerű szentírási igazságra odafigyelnénk, mennyire meg tud újulni egy párkapcsolat, hogy ő szeret engem. Ezt észreveszem és én szeretnék erre válaszolni. XVI. Benedek pápa most megjelent enciklikájának a bevezetőjében is pontosan ezt a mondatot fejti ki, hogy ha észrevesszük azt, hogy Isten a szeretet, akkor a szeretet parancsa már nem csupán parancs lesz számunkra, hanem válasz a minket megelőző szeretetre. Leginkább most ezen szentírási mondat körül él bennem egy élmény, ahogyan meg tud világosítani embereket Isten igéje. Bíró László püspök

PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK Wolf Ida tanár néni emlékére Június 11-én a munkából hazatérve megdöbbenve láttam, hogy az általános iskola falán fekete zászlót lenget a szél, jelezve, hogy valaki elhunyt. Ilyenkor akaratunk ellenére megjelennek emlékeinkben az idős pedagógusok arcvonásai, akik nemzedékeket tanítottak a hosszú évtizedek alatt, s elmerengünk, hogy ki is halhatott meg. Erős megérzésként Wolf Ida tanár nénire gondoltam, tudva, hogy hosszabb ideje kórházban van. Hazaérve egy telefonhívás várt, s megerősítette a szomorú hírt, hogy Ida néni véglegesen búcsút vett a katedrától, itt hagyta tanítványait. Temetése napján sok tisztelője, tanítványa és kollégája kísérte végső földi útjára. Az elhangzott búcsúbeszédek ismertették a gazdag pedagógusi pályát, amit szülővárosában, Szécsényben kezdett és fejezett be. Több mint há-

2008. szeptember

Szécsényi Harangok

rom évtizeden át, 1945-től 1980-ig oktatta a szécsényi gyerekeket, de a nyugdíjba vonulás sem jelentette a végleges elszakadást a katedrától és tanítványaitól. Ő mindig úgy tartotta és úgy élte, hogy a pedagógus élete végéig pedagógus marad. A temetés után kisebb csoportokba verődve, ki-ki a maga módján idézte fel azt a sok szép emléket, amelyek emberi életutunk meghatározói lettek, amelyeket Tőle kaptuk. Egykori tanítványai lelkesedéssel beszéltek egyszerűségéről, a pedagógusi vénáról, ahogy lelkesedve TANÍTOTT, a szó nagybetűs értelmében. Arra nincs lehetőségem, hogy az elhangzottakat e rövid megemlékezés keretében visszaadjam, de élve a lehetőséggel, személyes emlékeimet szeretném megosztani az olvasókkal, hogy én milyen pedagógusnak ismertem meg Ida nénit, és mi mindent köszönhetek néki. 1980-ban, nyugdíjba vonulása előtt lettem ötödikes. Magyar nyelvet és irodalmat tanított számunkra. Személyisége nem volt ismeretlen családunknak, még pályafutásának kezdetén tanította édesapámat, majd később a bátyámat is. Így a mi osztályunk lett számára az utolsó hivatalos évfolyam. Visszaemlékezve az óráira, még mindig emlékeimben vannak az általa elmondottak. Arra törekedett, hogy ne csak a hivatalos tananyagot adja le, hanem hozzáfűzte azt a tudást is, ami máshol nem volt elérhető. Általa ismertük meg Szécsény mondáit, és ezeket oly élvezettel hallgattuk irodalmi órákon. A könyvek szeretetét, olvasását is megismertette velünk, oly nagy lelkesedéssel beszélt Molnár Ferencnek A Pál utcai fiúkjáról, hogy a szereplők szinte megjelentek előttünk. A regény végét már nem mondta el, ezzel késztetve minket arra, hogy magunk olvassuk el a könyvet. A János vitézt már úgy tanultuk meg, hogy fejezeteit színdarabosan előadtuk, s ez micsoda élmény volt számunkra! Lehettünk török basa, s bármilyen hős, amit kiolvastunk Petőfi költeményéből. Gyorsan ért véget ez a tanév, és mi meghatódva vettünk búcsút szeretett tanár néninktől. Hálátlan lennék, ha azt mondanám, hogy az őt követő tanítóktól kevesebbet kaptunk volna, ellenkezőleg, ismerték Ida néni pedagógusi képességeit, és ehhez hasonlóan folytatták az elkezdetteket, ők is szívvellélekkel adták át ismereteiket. Akkoriban természetes dolog volt, hogy a tanulók érdeklődésének megfelelően különböző szakköröket tartottak. Ida néni a honismereti szakkört vezette, s ennek voltam én is tagja. Az itt szerezett ismereteket egy életre kamatoztattam, hobbi, hivatás és munka lett mindaz, amit ő számomra átadott. Utólag visszagondolva, talán nem is lehet megfogalmazni, hogy miként is sikerült „láthatatlanul” beoltania a Szülőföld szeretetére és múltjának kutatására. Nagy élvezettel hallgattam az előadásait, miközben ő arra törekedett, hogy az elmondottakat más tantárgyak esetében is hasznosítani tudjuk. Természetes dolognak tartotta, hogy Szécsény műemlékeit is meg kell ismertetni. A templom meglátogatásakor mutatta meg nekünk, hogy mi a gótika és mi a barokk. Az I. világháborús emlékműnél tartott történelemórát. Az eseményeket már másként láttuk át, amikor felolvastuk a szécsényi áldozatok nevét, s mindannyiunknak igazi meglepetést okozott, hogy a hősök nevei között saját rokonainkat fedeztünk fel. Később eljött az az idő is, amikor a mester hallgatta meg a tanít-

7

vány előadásait a Múzeumbaráti Körben. Nagy örömmel vette kézbe, és a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott első könyvemről, amiben a szécsényi vincés nővérek történetét dolgoztam fel. Személyes emlékek is fűzték a nővérekhez őt, hiszen elemi iskolai tanulmányait az egykori leányiskolában kezdte, ahol apácák tanították a növendékeket. Kapcsolatunk élete végéig megmaradt, és ő mindig lelkesedve hallgatta az újabb felfedezéseket, kutatási eredményeimet, s nem tagadta, hogy büszkeséggel töltötte el, hogy akadt egy olyan növendéke, akit a honismeret és a Szülőföld szeretetére tudott nevelni. Kedves Tanár Néni! Már csak az égi szemeivel olvashatja ezeket a sorokat. Egy tanítvány – sok ezer tanítvány nevében is – csak megköszönni tudja mindazt, amit életével, személyiségével nyújtott számunkra. Gondoskodó tekintetével továbbra is nevelje tanítványait! Emlékét ápoljuk és kegyelettel őrizzük meg. Galcsik Zsolt

Keresztény Értelmiségiek Szövetsége – megalakult a KÉSZ szécsényi csoportja Rohanunk a világban, elmegyünk egymás mellett, hajtjuk a mindennapit, pazarlunk, s az értékeinket hagyjuk elveszni. Sőt! Lassan már nem is hiányzanak…, hiszen alig beszélgetünk, szókincsünk szűkül, lelkünk romlik, egyre többet gyűlölködünk, gyermekeink nem ismernek népmeséket, énekeket, mert ebben a virtuális világban minek. Nem tudunk örülni MA a MÁBAN. Nos, itthon, Szécsényben is észrevéve ezt a lehetetlen állapotot, többen szerettünk volna valami megújulást, nyugalmat közvetíteni, legfőképpen az értékeinket újra életre hívni, megélni, örülni neki, kereszténységünket tudatosan vállalva. Több szálon tevékenykedtünk, míg egy fonallá sodródtunk, bár segítségünkre voltak a balassagyarmatiak, akiknek programjaiba az elmúlt évben belekóstolhattunk. Ennek kapcsán 2008. május 19-én, 19 fővel megalakult a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ), melynek vezetőjévé Csordás Gábornét, Jucit választottuk. Alakuló ülésünkön Osztie Zoltánt, az Országos KÉSZ vezetőjét fogadtuk körünkben. Célul jelöltük, hogy kereszténységüket tudatosan vállaló közéleti személyeket hívunk vendégül, olyan programokat szervezünk, melyekkel lelkiekben értékesebbé, gazdagabbá tehetjük kis városunk, valamint a környező települések lakóit. Rendezvényeink mindenki számára nyitottak, olyan polgárok látogatására, érdeklődésére is számítunk, akik éhezik az efféle értékeket, de egyéb okokból nem tudnak kimozdulni szűkebb környezetükből. Ehhez nagy segítséget, támogatást nyújt a helyi ferences plébánia. Most szeretnénk ízelítőt adni az ez évre tervezett elképzelésünkből, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Szeptember 5. Tanévnyitó tábortűz a város ifjúsága részére dallal, játékkal.
Szeptember 22. „Egy csepp emberség” este – a Kossuth Rádió szerkesztő-műsorvezetője, Lengyel Anna előadása, akinek édesanyja szécsényi születésű, aki férjével, Rados Péterrel, könyveinek szerkesztőjével érkezik.

8

Szécsényi Harangok


Október 4. – Országos KÉSZ zarándoklat Szentkútra.
Advent első vasárnapjától, november 30-tól Vízkeresztig Ágoston-Papp Mónika keramikus kiállítása a Biblia éve kapcsán, a plébánia oldalfolyosóján. Itt lehetőség lesz karácsonyi ajándékok vásárlására is. A részletekről időben, pontosan igyekszünk tájékoztatni az érdeklődő közönséget. KÉSZ alapító tagok

Csodavár és más csodák – ifjúsági tábor Erdélyben A szécsényi ifjúsági hittancsoport 2008 nyarán az erdélyi Bihar-hegységben táborozott. A hosszú utazás nehézségeiért kárpótolt a minket váró táj szépsége.

A megérkezést követően már az első nap egy könnyű túrát tettünk a szállásunkhoz közel lévő Rozsdás-árokhoz. Másnap a rossz idő ellenére ellátogattunk a tordai sóbányához, utána pedig megmásztuk a Székely-kő csúcsát. Ezután megcsodáltuk Torockó parasztházait, melyek a világörökség részét képezik. Bár a kései hazaérkezés miatt a másnapi ébredés nehézkes volt, mégis „hősiesen” végigjártuk a hét legnagyobb túráját, a Galbena-kőhöz. A kalandos út és a sziklák megmászása után csodálatos látvány fogadott minket egy hatalmas vízesésnél, melynek szépsége mindannyiunkat magával ragadott. Bár hazaérkezésünk nem volt zökkenőmentes, végül mindenki épségben hazaért. Még aznap este megünnepeltünk egy születés- és egy névnapot. Csütörtökön lelki-délelőttön vettünk részt, majd délután meglátogattuk a Móc vidéket. Ezt követően egy szentmisén és egy szentségimádáson vettünk részt, mely frissítő lelki táplálékként szolgált a sok fizikai megpróbáltatás mellett. Végül nyársalással zártuk az estét. Pénteken kettévált a csoport: egyik része meglátogatta a Csodavárat, az Európában egyedülálló képződményt, ahol lenyűgöző látvány tárult elénk. A csapat másik fele a Fekete-sziklánál csodálhatta meg felülről a Bihar-hegység egy részét. Ezen a napon délután indultunk haza, hogy este tizenegy óra felé végre hazaérjünk. Ez a tábor mindannyiunk számára életünk egyik legszebb élményét nyújtotta. Köszönet ezért Szugyiczki Zsoltnak, aki ízelítőt adott a hegymászás rejtelmeiből, és Ámosz testvérnek, aki megszervezte a tábort. Köszönjük! ☺ Horváth Marcsi, Lazsán Zsófia, Molnár Roland, Sánta Csilla

2008. szeptember

Olimpia Egy eszmény, amely a totális egyenlőséget hirdeti. Két hétre öszszekapcsolja a világ minden nemzetét. Azt tanítja, hogy akarattal, odaszánással és az áldozattal minden lehetséges. Egy eszmény, amiben hinni szeretnénk. Olimpia. És az eszménnyel szemben ott áll a valóság. Kínában nem bíztak semmit a véletlenre, hiszen az ország az ötkarikás játékok rendezésével mutatkozik be a nagyvilágnak: készenlétben álló felhőoszlató berendezés a megnyitóünnepségre, több ezer katona és önkéntes a rend biztosítására és háromméteres falak a szegénynegyedek körül. Kína célja megelőzni az Egyesült Államokat, és nemcsak a megszerezett aranyérmek számára gondolnak, hanem hosszú távon katonai, gazdasági értelemben is. A tiszta eszmény így kerül politikai pástra. „Mindenki doppingol.” Angel Heredia mondta ezt nemrégiben egy interjúban. A férfi tehetséges mexikói diszkoszvetőként indult (ahogy maga mondja, „nagyon jó voltam Mexikóban, nagyon átlagos világviszonylatban”), kilenc éven át látta el az atléták legjobbjait, elsősorban az Egyesült Államok, Jamaica, a Bahamák és Mexikó versenyzőit mindenféle doppingszerrel. Saját adatai szerint 41 atléta volt az ügyfelei között, rajtuk kívül még néhány bokszoló, focista és sífutó. Odaszánás, áldozat és akarat már nem elég, „szertelenül” lehetetlen győzni? És mégis, a kettőségek ellenére összeszorul a szívünk, amikor a dobogó tetejére egy, a magyar nemzeti színekkel díszített melegítőbe öltözött alak áll, és megszólal a himnuszunk. Mert az olimpia azt fogalmazza meg, amiben hinni, és amit megvalósítani szeretnénk a Földön. A magyar csapat szereplése alulmúlta a várakozásokat, elindult a felelősök keresése. Felhívják a figyelmet, hogy a magyar sportéletbe fektetett állami támogatás igencsak sovány, a társadalom nem folytat egészséges életmódot, a szakemberek más országokba igazolnak stb. Ide sorolhatnánk a jelenlegi leszálló ágban lévő gazdasági környezetet, és mélységes meggyőződésem, hogy a pesszimista, borúlátó, a magyarok jövőjét sötét színbe festő elképzelések is ott dolgoznak a mélyben. Az elmúlt években nem sikerült semmiben kiemelkednünk sem a szűkebb szomszédságunkból, sem globális szinten: csak azzal dicsekedhetünk, milyen dicső volt a múlt, hány Nobel-díjast, olimpiai sportolót adtunk a világnak… Mindez mostanra már lassan csak az emlékeinkben él. „De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.” (Mt 19,26) A magyar nép tehetséges. Istentől kapta talentumait, olyan génkészletet és kulturális örökséget, ami egyedülálló a világban. Nem könnyű elherdálni, de sikerülhet. Megállítani, megfogni az aranyat a disznók elé dobó kezet, kivenni belőle a kincset és megmutatni a pazarlónak, hogyan lehet befektetni, megforgatni a növekedés érdekében. A 2008. ötkarikás nyári játékok mondanivalója számomra ez. Mert, hiába a rengeteg aranyérem, „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16) Csordás Bálint

2008. szeptember

Szécsényi Harangok

Mi lesz az óvoda sorsa? – válaszok és kérdések a Szegénygondozó Nővérek szemszögéből (Az alábbi írás a Szécsényi Napló augusztusi számába készült, ám kérésünk és az ígéret ellenére nem jelent meg…) Újabb és újabb kérdések, híresztelések keringenek szóbeszédben, újabb és újabb hírek jelennek meg az írott sajtóban az óvoda sorsát illetően. Úgy tűnik, semmi sem biztos, semmi sem látható tisztán. A helyzet azonban teljesen világos: az 1950-ben jogtalanul elvett – időközben elhasználódott állagú – egyházközségi iskola épületének visszajuttatását törvény írja elő, ám az épület 1993 óta húzódó és 1996 óta halasztódó átadása újra és újra bizonytalan ideig tolódik, s bár 17 éve tudni és tervezni lehet az óvoda áthelyezésének megoldását, úgy tűnik, a bizonytalanság fenntartása kényelmesebb. Az ok is egyértelmű. Az átadás már 1991 óta, immár másfél évtizede esedékes. Az egyetlen tollvonással, egyetlen nap alatt kártérítés nélkül elvett épületben jelenleg működő közintézmény funkciókiváltására a kormány az önkormányzatoknak állami támogatást ígért. Addig türelmet kértek. A határidő előbb 1996-ra tolódott, később 2006-ra. Türelmet kértek. 2001-ben közösségünk kérésére az egyházközség az épületet szociális otthon céljára átadta tulajdonunkba. A Széchenyi-terv keretében akkor pályázható összegből már évek óta 30-40 férőhelyes új intézménye lenne városunk lakóinak. Már a megállapodás határán állt a visszaadás ügye, amikor a városi képviselőtestületben elbukott. Bár demográfiai felmérés, hatástanulmány nem készült, tervek születtek új óvodáról és sok pénzről. Türelmet kértek. 2006-ban – a választások előtt – a kormány újra elővette az ügyet. A megszülető kormányhatározat előírja az épület 2007. december 31-i átadását. Újabb másfél év állt rendelkezésre, ám Polgármester asszony 2007. júniusi megbeszélésünkön ismét csak türelmet kért. Közösségünk újabb egyéves haladékot adott, kérve, hogy 2008. július 1-jén végre megkapjuk jogos tulajdonunkat. Azóta semmi sem történt. Újra csak azt halljuk: türelem! Az épület sorsa azonban nem pusztán a mi ügyünk. Szécsény lakói, idős, magukra maradt, magatehetetlen betegei várják a város önkormányzatának lépését. Türelmesek, amíg még tehetik. A város vezetése azonban, ahogy a gyermekeket sem, úgy őket sem hagyhatja magukra. Ők gondoskodást, ápolást, figyelmet kérnek. A „türelem” számunkra is komoly gondot okoz, hiszen a Betánia, az általunk fenntartott szociális otthon iránt rendkívül nagy az érdeklődés (hetente több jelentkező, jelenleg 4-5 éves előjegyzési idő). Vajon meddig kell türelemmel lennünk? Vajon miközben újabb és újabb nyilatkozatok, sikertörténetek hangzanak el nyertes pályázatokról, a betegek és nővérek által vezetett szociális otthon ügye miért nem

9

fontos, és az „új” óvoda ügye miért nem mozdul előre? S ha nem mozdul előre, vajon miért nem történik lépés az óvoda alkalmas elhelyezésére? S ha nem történik lépés, vajon miért nincs erről méltányos egyeztetés? Úgy tűnik, sem a kormányhatározatnak, sem az írásbeli megállapodásnak nincs ereje – jogos tulajdonunk kapujában kiszolgáltatottan várjuk, hogy a város betegei javára megépülhessen az általuk annyira várt otthon. Ferences szegénygondozó nővérként szomorúan tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb a megszülető gyerek, és egyre több az idős rászoruló. Esztergomban a város vezetősége külön programot dolgozott ki azért, hogy a fiatalok bátrabban vállaljanak gyermeket, így ott ma már magasabb a születések száma, mint a halálozás. A kérdés megoldása nem a gyerekek és az idősek szembeállítása. Kicsinyes, szűklátókörű szemléletet jelent szolgálatunknak és a gyerekek ügyének szembeállítása. Miközben messzemenően megértjük a város és a városvezetés nehézségeit, hasonló módon kérjük ezt irányunkban is, hiszen Szécsény lakóinak, és így az Önkormányzatnak is érdeke, hogy e problémára mielőbb megoldás szülessen. Tudjuk és megértjük, hogy az Önkormányzat nehéz helyzetben van, de nem lehet állandóan ezzel takarózni. A Ferences Szegénygondozó Nővérek általános főnöksége elkészíttette a leendő Idősek Otthonának terveit. Szeretnénk az egyházi ingatlant mielőbb visszakapni. Egymásért tenni csak egymással tudunk, kölcsönös tiszteletben, kölcsönös jóindulatban, betartva törvényt, megállapodást, a másik türelmével sosem visszaélve! Takács M. Klarissza a Ferences Szegénygondozó Nővérek általános főnöknője

1956 2008. június 7-én Erdő Péter bíboros úr szentelte fel Budapesten Rezső téri Magyarok Nagyasszonya templom falán az 1956-ban vértanúk emlékére állított emlékművet. Az ünnepség megrendítő pillanata volt, amikor a halálraítélt Tihanyi Árpád fia édesapja búcsúlevelét olvasta fel. Tihanyi Árpád, győri tanár 1956-ban a Dunántúli Nemzeti Tanács tagja volt. 1956. december 27-én tartóztatták le. A demokratikus államrend megdöntésére szervezett összeesküvésben való részvétel és gyilkosságra való felbujtás vádjával előbb életfogytiglani börtönre, majd halálra ítélték és 1957. december 31-én kivégezték. A halálra váró elítélt a börtönben WC-papírra írt szívbe markoló levelet övéinek. A kivégzést követően az elhalt ruháit megkapta a család, és édesanyjához kerültek. A mama nem sokkal ezután álmában látta fiát, amint a ruhák közül kiválasztja a zakót, a mama ölébe fekteti, és a hajtókájára mutat. Reggel a mama elővette a zakót, s a szövetet bontva talált fia búcsúlevelére. Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira Tihanyi Árpád levelével emlékezünk.

10

Szécsényi Harangok

Édes drága kis Máriám és drága Gyermekeim, Árpika és Lacika! Utolsó soraim, melyeket Hozzátok intézek. A haláltól nem félek, hat hónap alatt a halálos cellában és a soksok kivégzett, az itt létem alatt kb. 40-45 személy kivégzése megismertetett és hozzászoktatott a halálhoz és annak gondolatához. Hiszen közvetlen a cellámból 2-t végeztek ki, körülöttem pedig aratott a halál. Az írásomról is láthatjátok, nem félek a haláltól. Nem izgulok, nem remegek. És még eddig senki sem félt. Mindenki hősiesen halt meg. Az édes Jézus nekem is adott erős és bőséges kegyelmet a sors elviseléséhez. Tudjátok az igazságért meghalni dicsőség. Krisztusnak is azért kellett meghalni, mert az igazságot hirdette a zsarnokság, a gazság felett. Nem a földi élet az ember célja, hanem a túlvilág, az Istenhez eljutás. Aki pedig az igazságért hal mártírhalált, az eljut Istenhez. Sz. Pál apostol mondja: „Mit ér az embernek, ha az egész világot is elnyeri, de lelkének kárát vallja.” A világot nem nyertem el, mert szerényen éltem, de megtaláltam az Istent. Legyetek nyugodtak, a jó Istennel kibékültem, s amit még Vele el kellett számolnom, elszámoltam. Mindszenti péri plébánossal egy cellában voltam, nála még szeptemberben meggyóntam. Ma kértem újra papot, nem tudom, hogy kapok-e, de az sem baj. Mindenszentekkor valahol égessetek értem gyertyát, s pár szál virágot tegyetek a sírra. Szentmisét mondass értem, s én igen sokat fogok a jó Istennél értetek imádkozni. Ha egyszer mód lesz rá vitesd haza holttestemet. Édes drága kicsi Máriám, Gyermekeim! Szerettem volna élni, szerettem volna, mert Benneteket itt hagyni ez a szörnyű. Elválni azoktól, akik nekem az életet jelentették. Édes kis Máriám, forrón nagyon szerettelek, de az utolsó óráimban nem szerelmi vallomást akarok tenni, mert Te tudod, hogy nagyon, de nagyon szerettelek. Voltak hibáim, talán sok is, de hitvesi hűségemet soha nem szegtem meg. Ezért a hibáimért is most vezekelnem kellett, ki tudja talán éppen az életemet kellett érte adnom. Tudom kevés örömöt, boldogságot kaptál tőlem is meg az élettől. Most ezért kérek tőled bocsánatot. Felejtsd el az élet rossz oldalát, maradjon benned csak a jó, a szép. Te nekem sokat adtál. Mindent, amit egy férfi kaphat feleségétől. Ezt magammal viszem a sírba, s imádkozom Érted az édes Jézusnál, kivel tudom, együtt leszek. Köszönöm, hogy fáradtál életem megmentéséért, de a jó Isten akarata elkerülhetetlen. Mindannyian nyugodjatok bele, ennek így kellett lenni. Utolsó üzenetem és kérésem, hogy gyermekeimet Náci (Ignác) bátyám, Pici és a bencések neveljék, rajtad kívül természetesen, mert csak az ő kezükben látom biztosítva katolikus és magyar nevelésüket. Olyan Istenben hívő és magyar embereket neveljenek belőlük, mint én voltam. Soha kommunisták ne legyenek. A kommunizmus az emberi szabadság, jog, erkölcs, függet-

2008. szeptember

lenség megfojtója. A magyar pedagógusoknak pedig üzenem, olyan ifjúságot neveljenek ennek a szegény, szerencsétlen hazának, amilyeneket én. Jellemes, egyenes, gerinces, Istenben hívő és izzó hazaszeretettel átfűtött ifjúságot, melyben él ezeréves történelmünk. Édes, drága kis Gyermekeim! Búcsúzik apukátok Tőletek. Egy a kérésem, szeressétek édes drága anyátokat, ki sok szenvedéssel és nehéz küzdelemmel nevel Benneteket. Soha őt el ne hagyjátok. Öleljétek csókoljátok helyettem is, amíg él. Szeressétek ezt a drága magyar hazát és népet, és folytassátok a munkámat ott, ahol én abbahagytam. Legyetek büszkék rám, mert a mi vérünknek és áldozatunknak gyümölcsét Ti fogjátok learatni és élvezni. De mindenekfelett imádjátok és szeressétek az Istent. Minden cselekedeteknek a központja, Ő legyen, mert ő az út, az igazság és az élet. Ez az utolsó szavam hozzátok és ezt vigyétek magatokkal útravalóul. Náci bátyámnak külön köszönöm, hogy kísért utolsó utamon. Édes jó Anyám, ne haragudjon, ily szomorúságot szereztem neki. Édes kicsi Máriám! Mindenkitől bocsánatot kérek, kit megbántottam, mindenkinek megbocsátok, kik hamis vallomással idejuttattak. A jó Isten megfizet nekik. Én tudom, hogy a harc és áldozat nem volt hiábavaló, s szabad lesz még ez a haza. El ne felejtsetek, de éljetek vidáman, jól, gyermekeimre és magadra vigyázz, s találkozunk az örök boldogság honában. Bátran felemelt fejjel és büszkén halok meg. Ezzel az utolsó szóval Éljen Krisztus király és a haza! Isten veletek, imádkozom értetek, utoljára ölel, csókol Benneteket és mindenkit a Ti forrón szerető Aputok

Múltbatekintő A szécsényi plébánia történetét rögzítő Historia Domus jegyzetei a szerzetesek elhurcolása miatt 1950 júniusában véget érnek. Új bejegyzés közel negyven éven át – biztonsági szempontból sem – kerül a könyvbe. P. Boross Gyevi Imre atya a kolostor 1989. szeptember 9i visszaadása után folytatja P. Áldási Amand utolsó sorait – gondos utánjárás és levelezés után, a helyiek és az egykori itt szolgáló lelkipásztorok visszaemlékezéseit is rögzítve, kései krónikásként.

1951 A szerzetesrendek felszámolásának első hulláma, június 10., megzavarta az itteni plébánia életét is. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy nem a déli és nyugati határok „biztosításáról” van szó, hanem a szerzetesrendek feloszlatásáról. A szécsényi szerzetes lelkipásztoroknak azonban volt másfél hónap idejük, hogy reménykedjenek, majd reményt veszítsenek. … A nép azonban nem akarta

2008. szeptember

Szécsényi Harangok

elfogadni az elkerülhetetlent, őrizték a kolostort. Így ment ez több napon át, mikor aztán a plébános P. Áldási Amand kérésére, könyörgésére – ismerve a hatvani testvérek sorsát, – a nép megnyugodott és elszéledt, az ÁVÓ pedig szabadkezet kapott, és késedelem nélkül végrehajtotta a likvidálást július 31-én. Reggelre itt voltak az új papok, egyházmegyés papok, az ÁVÓ hozta őket ide. Az első Dr. Géczy János balassagyarmati hitoktató volt, ő lett a plébános helyettes, és a káplán Dr. Pakay László. Az egyházmegye hamarosan megerősítette őket és megindult a plébániának egy új korszaka. Dr. Géczy János nem sokáig marad, szeptember 16-án az anyakönyvben már Dr. Bernáth Elemér a plébános helyettes. Majd megkezdődik a barátok restaurálása, szept. 28-án Tamás Péter (P. Krizánt), okt. elején pedig Kóczán Károly (P. Attila) és Csertő Antal (P. Jakab) mint hitoktató szerepel. 1951. nov. 10-én mindkettőjüket elbocsátják az egyházi szolgálatból, Krizánt atya megmarad, és itt is marad mint helyettes plébános 1957-ig. A plébánosi irodára és a kápláni lakásra a klauzúrán kívüli irodát, a társalgót (az iroda előtti szoba) és a templomi mellékfolyosót hagyták meg a földszinten, az emeleten a Rákóczi-szobában lévő oratóriumot, az alatta levő kis szobát és a templom melletti folyosót. A lakás kérdése teljesen meg nem oldott, se konyha, se éléskamra, se wc, se fürdő, se egyházközségi terem.

Az én városom Sorozatunkban szécsényiek vallanak arról, mit jelent nekik városunk, miért pont Szécsényt vallják otthonuknak. Mondataik, szavaik, hitvallásuk és hűségük elgondolkodtató, példaértékű lehet számunkra, akik ismerjük őket és a helyet, ahol együtt élünk.

Egy darab „görbe országomból” Néha már vendégnek érzem magam, ha hazamegyek. Hát bizony, havonta szinte csak egy-két napot töltök otthon. Talán ezért cseréltem le tavaly az iwiwen a városomat Budapestre… Viszont ha megkérdezik, hova valósi vagyok, akkor kézzel-lábbal tiltakozom Pest ellen: én, kérem, szécsényi vagyok! Erre a reakció: „az meg hol van?” vagy a humorosabbak elsütik, hogy „nem is tudtam, hogy nemesi családból származol.” Azonban gyakran megdöbbentő, milyen sokat tudnak városunkról. Első információként közlik, hogy „tudom, ott ferencesek élnek.” Aztán jön a kastély, a torony, osztálykirándulós vagy énekkaros élmények, a Hollókővel összekötött túra, illetve a meteorológiai jelentések. Ilyenkor dagadó mellel zsebelem be a dicséreteket: milyen szép, kedves kisváros a miénk! Való igaz. De olyan érték ez, amit akkor tudok igazán becsülni, ha (már) nem (teljesen) az enyém. Mint ahogyan azt sem tudom felfogni, mekkora kincs, ha nem fáj a fogam. S mi mindent adott Magyarország e kis gyöngyszeme? Gyerekkort, családot, nevelést, iskolát, mintákat és nagy lendületet. Kaptam ezenkívül olyan barátokat, ismerősöket, akikkel összeköt a közös múlt, így eltelhet bármennyi

11

idő, akkor is úgy tudunk beszélgetni, mintha csak tegnap váltunk volna el egymástól. Sokan azonban, akárcsak én, máshol töltik mindennapjaikat. Velük sokszor összefutok. Mindig hitetlenül állnak e ténnyel szemben azok, akik éppen velem vannak. „Ezt nem hiszem el! Szécsény egy világváros? Hol rejteget ennyi embert?” Valószínűleg az egyik oka e számtalan ismerősi találkozónak az, hogy olyan kis közösségben él a város, ahol legalább köszönőviszonyban vagyunk egymással – ellenben a fővárossal, ahol egy ház lakói többnyire a szomszédaikat sem ismerik. Egy idegen városban pedig még arra a szécsényire is rámosolygok, akinek otthon talán nem is szoktam köszönni, csak látásból ismerem. Ezt a gesztust hoztam otthonról. Örülök neki, mert ő is egy darab a „görbe országomból.” Mit jelent ma nekem Szécsény? A helyet, ahol jókat lehet aludni, ahol klassz nosztalgiázva sétálni még télen a metsző hidegben is, ahol mindig találok „régi” arcokat. A helyet, ahol büszkén s jó szívvel kalauzolom barátaimat, hogy a föld által engem is jobban megismerjenek. Jelenti azt az ősotthont, ahova azokhoz megyek haza, akiktől annyit kaptam, melynek viszonzására egész életem kevés. Gordos Kati

A képviselőtestület hírei A nyáron – a Szent Erzsébet-szobor elkészültével kapcsolatos események mellett – megvalósult a szentkúti ház karbantartása és a zarándoklatra való felkészítése. Májusban villámcsapás érte a templomtornyot, aminek következtében leégett a harangozás vezérlése, a telefonközpont, károsodtak a plébánia számítógépei, ezért a nyáron mindezek felújítása, javítása mellett kiegészítő villámvédelmi rendszert kellett kiépíttetnünk. A plébánia hét nyári táborában mintegy kétszázhúszan vettek részt. Ezek támogatására 600 eFt-os összeget nyertünk az Egyházmegyétől, 100 eFt-ot az Észak-magyarországi Regionális Ifjúsági Tanácstól, így a Plébánia és az Élő Kövek Alapítvány jóvoltából minden hittanos hat-hatezer forint támogatással vehetett részt a táborokon. Jelen voltunk a ferences plébániák szentkúti találkozóján, részünk lehetett három kiemelkedően színvonalas orgonakoncertben, megtartottuk zarándoklatainkat, és megünnepeltük templombúcsúnkat, Biblia-vásárt tartottunk, a kolostorban, a hittanteremben és a Karitász-házban több hittanos csoportot, családot, és a Ferences Ifjúsági Zarándoklat kétszázötven résztvevőjét láttuk vendégül. A nyár során elkészült a szentkúti kegyhely keresztútjának felújítása is, melynek második stációjához még 2007-ben a szécsényi hívek adták össze a félmillió forintos adományt. Köszönjük minden hívő segítségét, munkáját, adományát, támogatását!

12

Szécsényi Harangok

A Szent Erzsébet-szobor születése Jól halad a templom előtti Szent Erzsébet téren közadakozásból felállítandó szobor elkészülte. A megvalósításban való közös fáradozás ügyében a Plébánia Szécsény Város Önkormányzatával, a Krúdy Gyula Művelődési Központtal, a Szécsény Műemlékeiért és Idegenforgalmáért Alapítványnyal, az Élő Kövek Alapítvánnyal és a Szécsényi Alkotóművészek Közösségével még tavasszal együttműködési megállapodást kötött. A gyűjtés és a megvalósítás koordinálására tavaszszal megalakult a Szent Erzsébet-bizottság, amely kéréssel kereste meg a szécsényi vállalkozásokat, a külföldre szakadt szécsényieket és magyarokat, a Szent Erzsébet tiszteletét ápoló egyesületeket, intézményeket, hogy támogassák adományukkal a szobor létrejöttét. Több irányból érkeztek is már adományok a kb. 5,6 mFtos beruházáshoz:
Szécsény képzőművészei alkotásaikat ajánlották fel a művelődési házban megtartott aukció keretében, melynek bevételével a gyűjtést támogatták. (A még meglévő képek a plébánia folyosóján megtekinthetők, és továbbra is megvásárolhatók.)
a Ferences Rendtartomány 300 eFt, a Váci Egyházmegye 50 eFt adományt adott,
Nógrád Megye Közgyűlése 70 eFt támogatást nyújtott,
a Városi Képviselőtestület hat tagja – Smelkó István, Halmosi György, Vizi Zoltán, Pintér Sándor, Sümegi Tamás, Szenográdi Ferenc – egy-egy havi illetményét ajánlotta fel, Varga Béla 500 eFt támogatást adott,
több helyi érdekeltségű cég már hozzájárult a költségekhez: a Vízmű és a Takarékszövetkezet 100-100 eFt, a Kira-Bau Kft. és a Magyargéc 2000 Kft. 10-10 eFt támogatást nyújtott,
a hívek perselyadományaiból, több család közcélú adományából, a Betánia idős betegeinek gyűjtéséből és Udvardy György püspök atya nagylelkűségéből közel nyolcszázezer forint folyt be eddig,
a kanadai Calgary Szent Erzsébet egyházközsége 500 eFtot küldött, az ottani hívek további 150 eFt-ot gyűjtöttek,
a Szilágyi Erzsébet Nőegylet pedig 50 eFt-ot utalt át e célra. A Képzőművészeti Lektorátus szakemberei márciusban és májusban tartottak zsűrizést, amely alapján pályázatot nyújtottunk be a Lektorátushoz, ahol a Reneszánsz év 2008 program keretében 600 eFt támogatást nyertünk utólagos elszámolásra. A nyár elején az engedélyezési eljárást is elindítottuk Horváth Róbert és Őze János szaksegítségével. Az engedély alapján még augusztusban elvégezhető volt a téren a szük-

2008. szeptember

séges a régészeti feltárás, szeptember első napjaiban pedig – Kelemen Tibor és a Lakóházépítő Kft. felajánlásaként – az alapozás. A szobor formázása (lsd. képen) július közepére készült el Bobály Attila műtermében. Augusztusban a megformázott szoborról elkészült a gumiminta, majd ebből a viaszszobor, az öntés mintájaként. A bronzszobor öntésére augusztus végén került sor, amelyet még a cizellálás művelete követ a szeptember közepén esedékes zsűrizés előtt. (Az alkotás folyamatáról született képek a plébánia honlapján megtekinthetők.) „Bronzszobor? Biztonságos lesz?” – kérdezik sokan. Nem ok nélkül merül fel sokakban a szobor biztonságának kérdése, hiszen a bronz alapanyag igen csábító lehet a fémtolvajok számára. A legbiztosabb megoldásnak a – belül üreges – szobornak a betonnal való feltöltése mutatkozik, így az az alapozással „egybenőve” gyakorlatilag mozdíthatatlan lesz. A szobor ügye tehát jól halad, és az remélhetőleg idén ősszel felállítható és felavatható lesz a Szent Erzsébet téren, meghívva mindenkit a nagylelkűség és az ajándékozás példájára, művészi értékével gazdagítva városunkat, öregbítve Szécsény hírnevét is. Köszönjük mindenkinek az eddigi támogatást! A még hiányzó, mintegy 2 mFt-os összeghez szeretettel és tisztelettel kérjük a szécsényi vállalkozások, cégek és mindenki támogatását, nagylelkű adományát a plébániai iroda vagy a templomi persely útján, vagy az Élő Kövek kiemelten közhasznú alapítványnak a Szécsény és környéke Takarékszövetkezetnél erre a célra nyitott 75700403–10005996 számú alszámlájára, hogy őszre – ha minden jól megy október 19re – elkészülhessen Szent Erzsébet szobra! Zalán atya

Eseménynapló • Május 10-én reggel indult Szentkútra a szécsényi férfiak hagyományos pünkösdi zarándoklata, melyen mintegy százhúszan vettek részt. • Szintén május 10-én pünkösdi Szentlélek-hívó virrasztás volt templomunkban 20 órától éjfélig a szegénygondozó nővérek vezetésével. • A Ferences Szegénygondozó Nővérek a Betánia otthon kápolnájának búcsúját Pünkösdhétfőn tartották. A szentmisét dr. Stella Leontin főesperes atya mutatta be. • Május 24-én délután családos majális volt a kolostor kertjében mintegy 50 résztvevővel. • Az úrnapi ünnepi szentmisét és körmenetet május 25-én tartottuk. • Nyári orgonakoncert-sorozat volt templomunkban: június 8-án, vasárnap Hajdók Judit orgonaművész, június 14én, szombaton Yashuhiro Yamada japán művész, június 22-én, vasárnap a nagyszombati Stanislav Surin orgonaművész adott nagysikerű hangversenyt. • A gyermekek Szent Antal napjához kapcsolódó megáldása június 15-én a családos mise keretében volt. • A Ferences plébániák zarándoklatát tartottuk június 21-én Szentkúton. Plébániánkról kb. nyolcvanan vettek részt a Biblia évéhez kapcsolódó programon. • Az Egyházmegyei találkozó Vácott volt június 27-28-án.

2008. szeptember

Szécsényi Harangok

• Augusztus 2-án, szombaton tartottuk hagyományos Porciunkula búcsúnkat. Az ünnepi szentmisét Magyar Gergely tartományfőnök atya mutatta be. • Augusztus 6-án templomunk búcsúnapját ünnepeltük az esti szentmisében. • Augusztus 10-én a 10 órás szentmisében emlékeztünk meg Boldog XI. Ince pápáról. • Assisi Szent Klára ünnepéhez kapcsolódóan augusztus 10-én, vasárnap a klarissza nővérek monostorában volt ünnepi szentmise és agapé. • Augusztus 16-án, szombaton reggel a szokott rend szerint a templomból indult a szentkúti gyalogos zarándoklat, melyen a rossz idő ellenére is mintegy százhúszan vettek részt. • Augusztus 18-án, hétfőn este érkezett városunkba a hagyományos, Esztergomból Szentkútra tartó Ferences ifjúsági zarándoklat. A mintegy kétszázötven fiatal most is a kolostorban és a szakközépiskola kollégiumában kapott vacsorát és szállást. • Augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén a 10 órás szentmise keretében tartottuk a hálaadó kenyérszentelést. • Augusztus 26-27-én papi találkozó volt MátraverebélySzentkúton, a gyalogos zarándokok Szécsényből indulva zarándokoltak a kegyhelyre. • Augusztus 31-én a 10 órás családos szentmisén tartottuk az idén bérmálkozó fiatalok kiválasztási szertartását. • Nyáron kereszteltük: Torda Viktória, Balázs Nicolle Klára, Erdélyi Noémi Johanna, Percze Máté, Vincze Csaba István, Borik Mária, Földi Bence János, Petrovecz Lilla Kinga, Szeles Veronika, Szoó Lilla Anna. • Házasságot kötöttek Isten színe előtt: Jusztin Ferenc és Pap Ágnes, Kiss József és Vartik Darinka, Szőrös Szabolcs és Reznicsek Éva, Berek Tamás és Varga Zsuzsanna, Szakács Ferenc és Oláh Natália. • Halottaink május óta: Lőrik László (58), Ocsovai Pál András (61), Hanczvikkel Béla (78), Nagy Adél Mára (79), Cseri Barnabás (59), Tőzsér József (65), Varga Sándorné (84), Wolf Ida (87), Tresó László (75), Szendrei György (54), Hegedűs Istvánné (91), Krista András (45), Laczkó Béla (51), Horváth János (74), Ocsovai Ferenc (78), Majoros Vilmos (54), Sárközi Éva (57). Nyugodjanak békében!

HÍRHARANG Őszi programjaink • Szeptember 5-én, pénteken 18 órától 21 óráig nyárbúcsúztató-évkezdő tábortűzre várjuk a gyerekeket és a fiatalokat a régi könyvtár udvarára. • A Temetőkápolna Kisboldogasszony napi búcsúját idén szeptember 6-án, szombaton este 18 órakor tartjuk. Ezen az estén a templomban nem lesz szentmise. • Szeptember 7-én két testvér Szécsényben, három testvér Csíksomlyón teszi le ideiglenes első fogadalmát, hárman pedig megkezdik újoncévüket. Imádkozzunk értük! • A pösténypusztai templom búcsúját szeptember 14én a reggel 8 órai szentmisében tartjuk.

13

• Az évkezdő Veni Sancte szentmisét szeptember 14-én 10 órakor tartjuk, melyre minden hittanost várunk! A mise végén élményidéző vetített képes beszámolót tartunk nyári táborainkból. A tanév során az általános iskolásokat és családjukat a 10 órás, a középiskolásokat az esti szentmisére várjuk. • A hitoktatás szeptember 15-étől kezdődik. Kérjük, minden szülő és hittanos kísérje figyelemmel, és időben keresse meg csoportját. • A kolostorban szeptember 15-től kezdődik a hagyományos terménybegyűjtés. Köszönettel várjuk a kedves hívek nagylelkű terményadományait a kispapnevelés támogatására! • Szeptember 28án lesz Szentírás vasárnapja. Az év végéig féláron lehet Újszövetségi vagy teljes Szentírást, Képes Bibliát, iskolás és óvodás korú gyerekeknek szóló bibliai összeállítást venni a sekrestyében. Legyen minden hívőnek, keresztény fiatalnak saját Szentírása! • Októberben a rózsafüzér ájtatosságokat a szentmisék előtt 17.30-kor tartjuk. Szeretettel várjuk a testvérek segítségét az előimádkozásban! • Szent Ferenc boldog halálára emlékezünk október 3-án az esti, ünnepi szentmisében. A mise után a híveket agapéra várjuk a kolostor folyosóin. • A bérmálás szentségét október 12-én, vasárnap a 10 órás szentmisében szolgáltatja ki püspök atya 27 fiatalunk számára. Imádkozzunk értük, hogy a keresztény hitben hűségesek, a mindennapi életben tanúságtevők legyenek! • Október 19-én Missziós vasárnap lesz – a missziók működéséért imádkozunk és támogatásukra gyűjtünk a szentmiséken. • A téli időszámítás kezdete október 26-ára virradó éjszaka lesz. • November 1-jén, szombaton lesz Mindenszentek ünnepe. Délután 3 órakor a temetőben imádkozunk elhunyt hozzátartozóinkért, ekkor lesz lehetőség az új sírkövek megáldására is. Az esti szentmise után halottainkért imádkozunk majd. • November 2-án, Halottak napján a templomban szokott rend szerint lesznek a szentmisék. A temetőkápolnában idén nem lesz külön szentmise. • Novemberben minden este kedves halottainkért mutatjuk be a szentmiséket. A padokra október végétől kitett borítékokban található lapokra írják majd fel mindazok nevét, akikért a közös imádságot kérik, majd a borítékba visszatéve, a szentmisékre szánt adományaikkal együtt az újságos pad melletti zárt perselybe dobják majd be. • November 22-én a Karitász ismét megrendezi a Művelődési Házban a hagyományos Erzsébet-Katalin napi jótékonysági bált, amelyre mindenkit szeretettel várunk! • Krisztus Király ünnepe, az egyházi év utolsó vasár-

14

Szécsényi Harangok

napja november 23-án lesz. A 10-es misében lesz az elsőáldozásra készülő gyerekek bemutatási szertartása. • November 29-én, Advent 1. vasárnapját megelőző szombaton 15 órától a családok számára ismét lesz a hittanteremben adventi koszorúkészítés. • December 6-án, szombaton egésznapos Szentségimádást tartunk templomunkban. Az imádságba bekapcsolódnak családjaink és hittancsoportjaink is, de mindenkit szeretettel várunk, hogy rövidebb-hosszabb időre kapcsolódjon be plébániánk imádságába. • December 8-án ünnepeljük Szűz Mária Szeplőtelen fogantatását. November 30-ától kilenceddel, Szűz Mária zsolozsmájának imádkozásával készülünk az ünnepre. Az imádság minden este ¼6-kor kezdődik. • A plébánia adventi lelkinapját december 13-án, szombaton tartjuk majd.

Apró hírek
A plébániai irodán hétfőn, szerdán és pénteken 9.3011.00, kedden és csütörtökön 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy ebben az időben keressék lelkipásztorainkat!
Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van.
A zsolozsmát mindennap 6.35-kor és 18.35-kor imádkozzuk a templomban.
Minden csütörtök este a szentmise után csendes szentségimádást tartunk családjainkért, gyermekeinkért, fiataljainkért és hazánkért.
Minden pénteken 19 órától Taize-i imaóra van a szegénygondozó nővérek kápolnájában.
Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket.
A Karitász-házban minden hónap első péntekén 16-17 óráig lehet adományokat leadni, támogatást kérni.
A Rózsafüzér-társulat minden hónap második vasárnapján tartja a titokcserét. A reggeli szentmisét ilyenkor a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel, az esti szentmise előtt pedig közös ima és elmélkedés van a tagok számára a templomban.
A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján az esti szentmise után és a hónap harmadik vasárnapján délután 16.30-kor tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti misét.
A házasságra készülő fiatalok és a szülők figyelmét felhívjuk, hogy az esküvőre – az alapos készület érdekében – 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián. Püspök atya rendelkezése szerint (709/2005.) „a szentségek kiszolgáltatása, vétele lehetőleg a helyi plébániákon történjen, hogy a szentségben részesülők saját közösségükkel együtt ünnepeljenek. Ettől csak rendkívüli esetben térhetnek el, csakis a plébános engedélyével fordulhatnak más plébánia lelkipásztorához.”
Az egyházközség működésének feltételeit az egyházi hozzájárulás (párbér) teremti meg, melynek befizetése minden felnőtt lelkiismereti kötelessége. Összegére a Képviselőtestület – a Püspöki Kar és dr. Beer Miklós püspök atya iránymutatásával megegyező módon – az éves nettó jövedelem 1%-át határozza meg kereső személyenként. A minimális összeg 2008-ban: 3000 Ft. A

2008. szeptember

hozzájárulást a templomban is megtalálható csekkeken a Takarékszövetkezetnél, misék után a sekrestyében, félfogadási időben az irodában, illetve a Szabadság u. 7. szám alatt Ocsovai Józsefnél fizethetik be.
A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek megválthatók. Érdeklődni a plébánián lehet.
A Szécsényi Harangok újság ingyenes, hogy mindenkihez eljuthasson. Egy példány előállítási költsége kb. 100 Ft. Kérjük, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák az újság előállítását. Köszönjük!

NAPRAFORGÓ A plébániai könyvtár új kiadványai:
Assisi Szent Ferenc – a Zefirelli féle romantikus Szent Ferenc filmtől eltérően egy önmegtagadásban, bűnbánatban élő, Isten-szerelmes Ferenc képe rajzolódik ki első társai és Szent Klára visszaemlékezéséből. (DVD, 149 perc)
Pió atya - a csodák embere – játékfilm a San Giovanni Rotondo-i kapucinus szerzetes igaz életútjáról: alázatáról, a kísértéseiről, csodás gyógyításairól. (DVD, 2*100 perc)
II. János Pál - a béke pápája – a XX. század nagy pápájának életéről szóló kétrészes játékfilm. (DVD 2*120 perc)  Az ismertetett könyvek megtalálhatóak a plébániai könyvtárban. A könyvtár várja az érdeklődőket a szombat esti és a vasárnap délelőtti szentmise után.

Böngésző  www.biblia.hu – a Biblia honlapja, ahol minden érdeklődő tájékozódhat a Szentírás kialakulásáról, kéziratairól, fordításairól, a benne található értelmezési alapelvekről, felépítéséről, tartalmáról és mondanivalójáról, bibliai tárgyú régészeti eredményekkel is megismerkedhet, és térképeken követheti nyomon a benne foglalt eseményeket.  http://europe4christ.net – az Európa Krisztusért! elnevezésű magyar nyelvű honlapon elkötelezett keresztény cikkek jelennek meg aktuális társadalmi, politikai és antropológiai témában.  www.oki-iroda.hu/kozospont – a Közös Pont sátor keresztény fiatalokból álló csapat, akik nyitottak arra, hogy Magyarország ifjúsági fesztiváljain az életről, világról, egyházról, az anyagon túli világról és Istenről beszéljenek.  www.csaladszolgalat.hu – az Új életet a családoknak! lelkiségi mozgalom honlapja, ahol szerelemről, házasságról, gyereknevelésről, férfi-női hivatásról olvashatunk, és e témákban találhatunk bőséges program- illetve lelkigyakorlat-ajánlatot.

2008. szeptember

Szécsényi Harangok

Könyvajánló Hited meggyógyít „Lajos atya vagyok, jó hírt hozok” – mondja a kórterembe lépvén egy mosolygós arcú idős pap. Bizonyára sokan nem tudják, ki lehet ez az ember, viszont mihelyst betegágyuk mellett beszélget velük, őszinte érdeklődéssel fordul hozzájuk, s azt mondja: „Jézus üdvözli”, megnyílik egyfajta személyes kapcsolat, amelyben érezhető, hogy valami van, és mindig lesz a világban, ami több, mint maga a világ, és az emberben, ami több, mint maga az ember. Ezt a gondolatot is tőle vettem. Ő Kerényi Lajos atya. Városunkhoz is kötődik: 1961 és ’64 között Szécsényben volt káplán. Jelenleg a budapesti Szent Kereszt templom plébánosa, kórházlelkész, a Szent Margit Gimnázium hittanára, az egerszalóki és nagymarosi ifjúsági találkozók lelkigyakorlatainak egyik vezetője. Nem semmi. S már túl a nyolcvanon. Isten kegyelméből megadatott, hogy találkoztam vele, s megismertem prédikációit. Aztán a könyveit is. Nagyon hasonló élmény olvasni tőle, mint hallgatni őt. Ugyanaz a kristálytiszta gondolatmenet, lenyűgöző tájékozottság, alázatos, gyermeki meghajlás a legnagyobb, az ősintelligencia előtt. Ez sugárzik tollából és beszédeiből egyaránt. A Miért hiszek? sorozatban megjelent Hited meggyógyít c. könyv egy beszélgetés, melyet Kozma László folytatott a piarista atyával. A könyvkereskedések honlapján az olvasható, hogy a kötetben Kerényi Lajos mesél szakmájáról és hitéről. Talán túl egyszerűnek és közhelyesnek tűnt volna, ha csak úgy fogalmaznak: mesél az életéről? Pedig találó lenne. A szakma, a mindennapi tevékenykedés alkotja az életet, a hit pedig az Életet adja. Egy emberről olvashatunk, akit kisgyermekként hívott szolgálni Jézus, akinek a világháború megszakította tanulmányait, s szerszámokat, majd fegyvert adott a kezébe, de akit Isten megtartott a legnagyobb szörnyűségek és nélkülözések között is. Hiteles pillanatképeket kapunk abból az időszakból, amikor igyekeztek „lehalkítani”, gyengíteni az egyházat. Sikertelenül. Több olyan lehetetlennek tűnő élethelyzetről számol be a könyv, amelyekben bizonyítást nyer a kereszt győzelme. Például a szibériai fogolytáborban kiváltott hatásáráról, ahol a gyerekek odaszaladtak Lajos atyához, s megcsókolták a nyakában függő feszületet. Megosztja velünk, miket tapasztalt sok súlyos betegnél járva: miként tesz a bűnös élete 180 fokos fordulatot a halálos ágyán. Ez a hit. A hit, amely meggyógyít. Azonban a gyógyulás, mielőtt még ágynak esnénk, akkor is lehetséges… E sorokat olvasva ráirányítja figyelmünket a Rómaiakhoz írt levél igazságára: „Mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül, de megigazulnak ingyen az ő kegyelméből, a Jézus Krisztusban való váltság által […] az ember hit által igazul meg” (Róm 3, 24 és 28). Lajos atya az, aki szüntelenül tanít. A misén már az evangélium felolvasása közben is magyarázza az Igét. A könyveiben is érezhető ez a hatás. Nagy tanító. Szavaival és személyével egyaránt. Mi jutott például eszébe, amikor a csepeli Kossuth utat aszfaltozta társaival - nem éppen önszántából? „Építsétek az Úr útját!” Gondolatai segíthetnek abban, ho-

15

gyan lássuk meg a hétköznapokban Isten jelenlétét, hogyan szegezzük szemünket folytonosan Jézusra, és járjunk a szép, a jó és az igaz útján. A Hited meggyógyít c. kötet igazán olvasóbarát, kéttenyérnyi kiadvány, mely egy kisebb méretű női táskában is elfér. Elolvasása után hogyan tovább? Íme, egy kis segítség: A tudomány Istenre talál, Mondom néktek…, Adj nekem lelkeket, Uram! Gordos Kati

GYEREKSAROK Rejtvény A nyári rejtvényre megoldást adtak le: Török-Székely Zsolt, és Géczi Kristóf. Jutalmukat a sekrestyében vehetik át.

Rejtvény kisebbeknek: Állati zsoltárok Keressétek ki a Bibliából az alábbi zsoltárrészleteket, és töltsétek ki a négyzeteket a hiányzó állatok neveivel! A szürke négyzetek adják a végső megoldást, mely Isten egyik jellemző tulajdonsága a teremtett világ felé. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

1. Így szólok: „Bárcsak szárnyam volna, mint a …-nak, akkor elrepülnék és megnyugodnék.” (Zsolt 55,7) 2. olyan lettem, mint a … a romok közt (Zsolt 102,7) 3. Hasonlítok a pusztában lakó …-hoz (Zsolt 102,7) 4. Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas … merít belőlük. (Zsolt 104,11) 5. Téved, ki … várja győzedelmét, bármilyen erős is az, nem menti meg. (Zsolt 33,17) 6. Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a … mérge van ajkukon. (Zsolt 140,4) 7. Ahogy a … a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram. (Zsolt 42,2) 8. Áhítozásukra …-et küldött, és égi kenyérrel lakatta jól őket. (Zsolt 105,40) 9. Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló …fiakat. (Zsolt 147,9) 10. Úgy rontottak rám, mint a …rajok, úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt, de az Úr nevében eltiportam őket. (Zsolt 118, 12) 11.Életed eltölti javakkal, mint a …-é, megújul ifjúságod. (Zsolt 103,5)

16

Szécsényi Harangok

Rejtvény nagyobbaknak: Hittérítők és kannibálok Áll egy folyóparton 3 hittérítő és 3 kannibál, át kell kelniük a folyón egy csónakkal, amibe csak két ember fér bele. Ha egy hittérítő egyedül marad a parton, miután elment a csónak, azt azonnal megeszik a kannibálok. Hogyan jutnak át?  A megfejtésedet a sekrestyébe juttasd el legkésőbb október 5-ig, névvel ellátott borítékban.

Humor  - Nekem nem volt szerencsém a férjeimmel – mondja a háromszoros özvegy –, valamennyien hamar meghaltak. - Miben? - Az első kettő gombamérgezésben. - És a harmadik? - Koponyaalapi törésben. - Hogyhogy? - Hát nem akarta megenni a gombát.  Kovács hajnaltájt tántorog hazafelé, és megszólít egy járókelőt: - Meg-meg tudná mondani, hol… hol vagyok? - A Rákóczi út és az Ady Endre utca sarkán. - Ha-hagyjuk a részleteket. Mi a város neve?  Egy kishivatalnok kopogás nélkül ront be az igazgató irodájába. Kinyújtja rá a nyelvét, arcába vágja a teli tintatartót, majd fejébe húzza a papírkosarat. Ekkor megállítják a kollégái: - Albert, csak vicceltünk! Nem nyertél a lottón!  Az erdész az egyik vadőrét rettentő részegen látja hazatántorogni. Szemrehányást tesz neki: - Ha nem innál ennyit, már rég erdőkerülő lennél. - T-t-tökmindegy az - dadogja a vadőr -, ha eleget iszom, én vagyok az erdő- és bányaügyi miniszter.

Elferdített mondások
Aki mer, annál van a kanál.
Madarat tolláról, zoknit szagáról.
Közös lónak túrós a táska.
Aki korpa közé keveredik, megeszik a vegetáriánusok.
Kicsi a bors, de tényleg.
Jobb ma egy veréb, és még nem is túlzok!
Nem minden arany, ami hörcsög.
Ritka, mint a fehér Zorro.
Néma gyereknek az anyja se látja a fától az erdőt.
Az ígéret szép szó, de a Landwirtschaftsaussstellung még szebb!

Ima, vers, vallomás „Az embernek a szeretetben maga mögött kellene hagynia minden részleges ítéletet, hogy a másikat egészen érinthesse; szeretete tulajdonképpen az, hogy megbocsátásból megbocsátásba lép.” Vasadi Péter

„A gyűlölet energiája nem vezet sehová, de a megbocsátás energiája, amely a szeretetben testesül meg, jó útra terelheti az életedet.” Paulo Coelho

2008. szeptember

Amikor elbocsát Isten téged teremtő kezéből, így szól hozzád: Rád bízok minden embert, külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg! Az egész világ a tied. De amiből másnak nem adsz, legyen bár az arany: iszappá válik, legyen öröm: szomorúsággá változik, legyen áldás: átokká válik. Elbocsátlak, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él; s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költöttél, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj, és élj! A világ a tied! Ismeretlen szerző

Bede Anna: Fohász Köszönöm azt, Uram, hogy élek; Köszönöm azt, hogy ép hitem, S hogy e világban ím, a lélek Gyönyörű házát építem. Köszönöm azt, hogy sok bajomban a Te Igéd vigasztalás, s hogy ahol ennyi fájdalom van, tovaröpít egy jó varázs. Valami mindig talpra állít, valaki mindig megsegít, rövid utunk kálváriáit — járva az átkok berkeit. Köszönöm azt, hogy vársz a mennyben, s hívogató szód rám talál A sugaras, kék végtelenben köszönöm azt, hogy nincs halál.

Barta László: Magyar ima Kegyes Istenem! Sok néped közt szeresd a magyart, más népeknél nem vagyunk alább, rég elhullattál már hunt, avart, mi általvészeltük múlt, galád évszázadok szenvedéseit, földünket dúlták más hatalmak, mi mégis megmaradtunk híveid. Utódaink élni akarnak, itt Máriának országában, a te uralmadban, magyarnak. „Kérdezd meg magadtól, mikor voltál boldog! Amikor annyira lefoglalt egy jó szívvel végzett munka, hogy számodra megszűnt minden más? Vagy akkor, amikor azzal beszélgettél, akit lelked annyira szeret? Mindkét esetben elfeledkeztél magadról. Az ember igazán akkor boldog, amikor nem is tudja.” fr. Barsi Balázs ofm

Szécsényi Harangok A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele - megjelenik alkalmanként Kiadja a szécsényi Ferences Plébánia, szerkeszti a Szerkesztő bizottság Szécsény, Haynald L. u. 9. 3170, tel:32/370-880, fax: 32/370-357, www.szecseny.ofm.hu, e-mail: [email protected] Felelős kiadó: fr. Lendvai Zalán plébános Készült: az Ipoly-Print Kft. Nyomdaüzemében, 800 példányban