A KATOLIKUS TEOLÓGIA MEGALAPOZÁSA Bevezetés
a t e o l ó g ia i
ISM ERETELM ÉLETBE
Richard R. Gaillardetz
S E N S U S FIDEI FIDELIUM
1
A S a p ie n tia S z e rz e te si H ittu d o m á n y i F ő isk o la F u n d am en tális T e o ló g ia T a n szé k é n e k sorozata
S o ro zatszerk esztő : Vá r n a i J a k a b O FM , B a g y i n s z k i Á g o s t o n O FM
Richard R. Gaillardetz
A K A TO LIK U S T E O L Ó G IA M E G A L A P O Z Á S A Bev ezetés
a t e o l ó g ia i is m e r e t e l m é l e t b e
L’H arm attan Kiadó Sapientia Szerzetesi Hittudom ányi Főiskola Budapest, 2011
A fordítás alapjául szolgáló m ű: Richard R. Gaillardetz: By What Authority? A Primer on Scripture, the Magisterium, and the Sense of the Faithful, Liturgical Press, Collegeville, 2003
A m agyar kiadást szerkesztette: B a g y i n s z k i Á g o s t o n O FM
Fordította: B u d a i G y ö r g y Lektorálta: V á r n a i J a k a b O FM A szöveget gondozta: G á b o r A
d r ien n
© 2003 Liturgical Press (Saint Jo h n ’s Abbey, C ollegeville, M in nesota 56321, U. S. A .) © L ’ H arm attan K iadó , 2 0 11 © S a p ie n tia S zerzetesi H ittu d o m án yi F ő isk o la, 2 0 11
TARTALOM Előszó a magyar kiadáshoz.................................................................................
7
A szerző előszava ................................................................................
11
Bevezetés. A II. Vatikáni Zsinat k in yilatk oztatás-teo ló giája....................
17
E l ső r é s z - A S z e n t ír á s é s a S z e n t h a g y o m á n y t e k in t é l y e . .
31
I. M it jelent a Biblia sugalm azottsága?......................................................
33
II. M i a bibliai k á n o n ? .....................................................................................
51
III. Milyen viszonyban áll egymással a Szentírás és a Szenthagyomány? . .
67
M á s o d i k r é s z - A z E g y h á z T a n í t ó h i v a t a l á n a k t e k i n t é l y e . . 85
IV. Hogyan értelmezzük a Tanítóhivatalt az Egyházban?...........................
87
V. Hogyan gyakorolják tanítói tekintélyüket a pápa és a püspökök? . . 109 V I. M i a „dogma” és mi a „tanítás” (doctrina)?............................................129
H a r m a d ik r é s z - A h ív ő k k ö z ö s s é g é n e k t e k in t é l y e . . . .
1 49
V II. M it értünk a hívek hitérzékén ?................................................................ 151 V III. Megengedett-e az egyet nem értés a Katolikus Egyházban? . . . .
169
IX. Milyen kapcsolat kívánatos a Tanítóhivatal és a teológusok között? . . 187
Epilógus ................................................................................................................... 201 Köszönetnyilvánítás...............................................................................................202
PÉLD ÁK NYITOTT ÉS VITATO TT K É R D É S E K R E ..................................... 205 VÁLOGATOTT ANGOL NYELVŰ SZAKIRODALOM, E KÖNYV HÁROM NAGY TÉMAKÖRÉNEK MEGFELELŐ BO N T Á SBA N ............... 211 5
ELŐSZÓ A M AGYAR K IAD Á SH O Z A m agyar nyelven hozzáférhető katolikus tankönyviroda lom ban a teológiai ismeretelmélet alapvető kérdéseinek átte kintése m indezidáig csak dogm atika tankönyvek bevezető inek (prolegomena), vázlatosan kidolgozott alfejezeteiből, és teológiai szótárak m egfelelő cím szavait összegyűjtve volt lehetséges. Ezzel szemben, az újkori katolikus teológiában M elchior Cano-ig visszam enő, félévezredes hagyom ánya van az episztem ológiai kérdések önállóbb, rendszerezett tárgya lásának. Ez a szisztem atikus teológiai tanulm ányokba való bevezetéshez nélkülözhetetlen ism eretanyag a II. Vatikáni Z si nat előtti, újskolasztikus form ájában tükröződik Schütz Antal 1922-ben megjelent m agyar nyelvű Dogm atikájában, és a zsi nat utáni form ában és hangsúlyokkal jelenik meg az utóbbi két évtizedben m agyarul is elérhetővé vált két dogm atika tan könyvben: a Theodor Schneider szerkesztésében megjelent Dogm atika Kézikönyvében és Gerhard Ludwig M üller Katoli kus D ogm atikájában. A tém a újskolasztikus és zsinatot köve tő tárgyalásai között vízválasztót jelent, hogy a Dei Verbum dokum entum (1965) a teológiai episztem ológia néhány alap vető, v itatott kérdésében világos állásfoglalást tett. A legfonto sabb ilyen állásfoglalások a kinyilatkoztatás nem pusztán tan tételszerű természetére, a hagyom ány dinam ikus karakterére és a Szentíráshoz való viszonyára, a Tanítóhivatal hitletéte m ényt értelmező szerepére, és a m odern szentírásm agyarázat m ódszertani mozgásterére vonatkoznak. Richard Gaillardetz m agyarul m ost közreadott, bevezető tankönyve a zsinat ezen állásfoglalásait bontja ki, a viták közepette a tém akör legki emelkedőbb újkori mesterét, Boldog John Henry Newmant választva mentorként a teológiai ismeretelmélet m űveléséhez.
A katolik us teológia m egalapozása
G aillardetz rendszerező értelemben törekszik átfogó tárgyalás ra, így csak utalásokat kapunk az egyes kérdések teológiatörté neti összefüggéseire vonatkozóan, amelyek a szerző szándéka szerint a m ellékelt bibliográfián keresztül am úgy is hozzáfér hetőek. M iközben Gaillardetz nagy érdeme, hogy könnyen fel dolgozható terjedelemben ad kulcsot a zsinatnak megfelelő, évezredes hagyom ánnyal egybehangzó, episztem ológiai szem lélet kialakításához, a könyvet feldolgozó teológiai kurzusok nak az egyes kérdések történeti összefüggéseit is érdemes ala posabban m egvilágítaniuk. Cano-tól a barokk teológián, a Katolikus Tübingeni Iskolán, Franzelin-en, Newman-en, az újskolasztikusokon és a II. Vatikáni Zsinaton keresztül jutunk el a teológiai ismeretelmélet m ai problem atikájáig, am it hite lesen foglal össze Richard Gaillardetz m agyar nyelven m ost megjelenő, hiánypótló műve. A m agyar olvasók szám ára a szerzőt magát is röviden be kell m utatnunk. Richard Gaillardetz e könyv m agyar kiadásá nak megjelenésekor az Egyesült Á llam ok legrangosabb jezsui ta egyetemei egyikének, a Boston College-nak a szisztematikus teológia professzora. Teológiai profiljára is alapvető hatással van, hogy nem pap teológusként, hanem nős em berként, négy gyermekes családapaként m űveli a teológiát. Ennek m egfele lően, az egyháztant középpontba állító szakm ai orientáció ja kom oly figyelmet szentel a házasság teológiája és lelkisége kérdésköreinek is. A szoros értelemben vett akadém iai m u n ka mellett hosszabban dolgozott egyházmegyei szintű felnőtt képzési program ok koordinátoraként, és az Egyesült Á lla m ok püspöki karának m egbízásából a katolikus-m etodista párbeszéd egyik teológus szakértőjeként, valam int különböző bizottsági m unkákban. Gaillardetz professzor papi és püspö ki rekollekciók vezetőjeként is világszerte keresett és elismert előadó. A z am erikai egyház meglehetősen összetett teológiai
Előszó a m agyar kiadáshoz
térképén belül hasonló kiegyensúlyozó szerepet tölt be, mint a német nyelvterület egyházán belül a m agyar olvasó szám ára is ismerős W olfgang Bemert, akivel Gaillardetz szoros szak m ai kapcsolatot ápol. A szerző e könyvben foglalt tém ákhoz kapcsolódó, szakm ai profilját körvonalazó publikációi a bib liográfiát tartalmazó függelékben m egtalálhatók, így itt nem szükséges ezeket felsorolnunk. Jelen kötetet m int bevezető tankönyvet jogosan elvárt, didaktikus tudatosság és áttekint hető tömörség jellem zi, amelyet a szerző bonyolult kérdéseket is egyszerűen láttatni képes stílusa tesz élvezetes olvasm ánnyá. E kiadás szerkesztésében figyelembe vettük a m agyar egy ház am erikaitól eltérő adottságait. Ez elsősorban a szemlél tetésre használt, am erikai teológiai irodalom ból vett példák „m agyarra fordítását” , valam int néhány helyen lábjegyze tek beillesztését követelte meg. Ehhez kapcsolódik az a szer kesztői döntés is, hogy az eredeti kiadásban az egyes fejezetek végén található „vitatott kérdések” részt és az ajánlott bibliog ráfiát a m agyar olvasó szem pontjai szerint, m egszűrt form á ban, a m agyar kiadás függelékeként adjuk közre. Ezek a szer kesztői beavatkozások a könyv gondolati keretét nem érin tik, de a m agyar teológiai irodalom ban otthonosabb formát adnak a tartalom nak. A szentírási idézetek m agyar fordítá sát a Szent István Társulat 2009-es javított szövegéből vettük. A patrisztikus nevek átírásánál, a zsinatok nevének helyesírá sánál, és általában az alapvető teológiai term inológia magyar helyesírással kapcsolatos kulcskérdéseinél az Ókeresztény Írók sorozat 20. kötetében (Vanyó László: Bevezetés az óke resztény kor dogmatörténetébe) Perendy László tanár úr gon dos szerkesztői m unkával kialakított irányelveit vettük alapul. A hol a patrisztikus szerzőktől vett idézeteknél vagy tanítóhi vatali szövegeknél elérhető volt m agyar fordítás, annak forrá sát az adott helyen lábjegyzetben feltüntettük. A II. Vatikáni
A katolikus teológia m egalapozása
Zsinat dokum entum ainak m agyar fordítása a Szent István T ársulat 2006-0S szövegét követi. M indezeken túl is előkerül tek e könyv témái szem pontjából különösen fontos, a m agyar teológiai irodalom ban még tisztázatlan helyesírási kérdések. Szembeötlőbb esetekben a tárgyalás kulcspontjain, lábjegyze tekben indokoltuk a szerkesztői döntéseket. Általános irány elv, hogy a M agyar Tudom ányos A kadém ia érvényben lévő helyesírási szabályzatától csak olyan esetekben tértünk el, ahol a sajátos teológiai term inológia áttekinthetősége azt kifejezet ten megkövetelte. A keresztény élet m aga, így annak noetikus-teológiai dim en ziója is a Mesterhez fűződő tanítványi viszonyban gyökerezik. A M ester: a Názáreti Jézus, a feltám adott Krisztus, aki tanít ványokat gyűjt m aga köré és m egalapítja az Egyházat. A tanít vány és Mestere közötti élő kapcsolatban az Egyház sokrétű valósága, életm egnyilvánulásai és tanúságtevő fórum ai olyan közvetítő szerepet játszanak, amely által a M ester tekintéllyel vezeti a tanítványt a m indennapok élethelyzeteiben. Ennek a kapcsolatnak a természetéről, a tekintélyi közvetítés form áiról és azok összefüggéseiről, valam int a teológiai ismeretelmélet mindezen keresztül kirajzolódó, intellektuális kontúrjairól ad eligazítást Gaillardetz professzor könyve, amelyet m ost öröm mel nyújtunk át a m agyar olvasóknak. Bagyinszki Á goston O FM Fundam entális Teológia Tanszék Sapientia Szerzetesi Hittudom ányi Főiskola
A S Z E R Z Ő E LŐ S Z A V A Ellenlábasai többször is nyilvánosan Jézusnak szegezték a kér dést: „M ilyen tekintéllyel szólsz és cselekszel?” Ő sohasem adott nekik közvetlen választ, ám ez a kérdés m aga is elgon dolkodtató. Valójában azt kérdezték Jézustól, hogy „ki a cse lekedeteid valódi szerzője?” Jézus egész élete és szolgálata adta m eg az egyetlen lehetséges választ erre a kérdésre. Isten m aga cselekedett a Názáreti Jézus életében. Tekintélyét azzal az iste ni személlyel fennálló kapcsolatára alapozta, akit bensősége sen „A tyjának” hívott. A z Egyház élete arra irányul, hogy hirdesse Jézus Krisztus nak, az Isten Igéjének a m isztérium át. Tekintélyét illetően az Egyház is Istentől, az élet szerzőjétől függ: nem birtokolja job ban ezt a tekintélyt Jézusnál. Valójában a tekintély egyáltalán nem is birtokolható. A tekintély egy kapcsolat minőségéhez tartozik hozzá. Ezzel m agyarázható, hogy m indig veszélyt is hordoz m agában, ha az Egyház a tekintélyére hivatkozik. A veszély abból a félreértésből ered, hogy a tekintély személyek ben (pl. egyházi elöljárók), vagy tárgyakban (pl. a Biblia) rej lik. Megtévesztő, ha így beszélünk a tekintélyről, mert alapo sabb vizsgálódásból kiderül, hogy a tekintély inkább kapcsolat, mint személy vagy tárgy. A hétköznapi életben egy személy csak olyan mértékben lehet hatékony tekintély, am ennyire tekintélyét a vele kapcso latban állók elism erik. Például tanárként csak annyiban szá m ítok tekintélynek az előadásaim on, am ennyiben a diákjaim elism erik a hozzáértésemet. Hiába van egyetemi diplom ám , ha úgy tekintenének rám , m int egy dilettánsra, elveszíthetném tekintélyemet az ő szem ükben. A tekintély a kapcsolatunk jel legében valósul meg, bár objektív értékforrásból ered. Hasonló
A k ato lik u s teológia m egalapozása
mondható el a vallási tekintélyről is. Ha az em berek úgy viszo nyulnak a Szentíráshoz, a hitvalláshoz, vagy egy egyházi elöl járóhoz, hogy elism erik azok tekintélyét, akkor ez a tekintély —e közösségben — hatékonyan kifejezésre jut. A tekintély így m indig több alany közötti kapcsolatrendszerben válik valóság gá: a tekintélyt elismerő, és a tekintélyt kinyilvánító szubjektu m ok között. A m inket itt szorosabban érdeklő vallási tekinté lyek végső soron Isten tekintélyének véges közvetítői, amelye ket a hit által ism er el tekintélynek a hívő ember. Ez a könyv az Egyház tekintélyéről szól. Különösképpen is annak szenteli figyelmét, hogy a tekintély hogyan áll kapcso latban a keresztény hittel, és a teológia szám ára jelentős fóru m okkal, am elyek felölelik a Szentírást, a Szenthagyom ányt, a pápákat és a püspököket, a hitvallásokat és a tanítást, a teo lógusokat és az egész hívő népet. Egy ilyen terjedelmű beve zető tankönyv természetesen nem térhet ki a tekintélygyakor lás számos részletkérdésére az egyházkorm ányzatban vagy az Egyház szentségi és liturgikus élete területén. A kereszténység történetében sajnálatosan bekövetkezett több, kisebb-nagyobb egyházszakadás annak a következm é nye, hogy nem született időben kellő egyetértés a hitéleti tekin tély megfelelő forrásairól, vagy annak helyes gyakorlásáról. Előfordult, hogy kijátszották a Szentírás tekintélyét a Szentha gyomány tekintélyével szemben; avagy a Tanítóhivatal tekin télyét (pl. pápa és püspökök) a teológusokkal vagy a laikus hívőkkel szemben. A z egészséges katolikus tekintélyfelfogás képes összefogni ezeket a szem benállásokat, és rám utat arra, hogy a különböző tekintélyform ák hogyan hatnak egym ásra és hogyan egészítik ki egym ást az Egyház küldetésében. A különböző tém ákat a II. Vatikáni Zsinat alapján fogjuk vizsgálni. A z 1962 és 1965 között tartott II. Vatikáni Zsinat oly annyira m ozgásba hozta a katolikus gondolkodást, hogy ilyes
A szerző előszava
mire a X V I. század óta nem volt példa. A zsinat nem csak a hivatalosan kihirdetett, tizenhat dokum entum által fejtette ki a hatását, hanem azáltal az új teológiai értelmezési keret által is, amelyet a jelenkori egyházi élet átgondolására felkínált. A z új keret olyan kapcsolódási pontokat is figyelembe vett, amelyek ott jöttek létre, ahol korábban csak szembenállásokat feltételez tek. Hajdan a modern tudomány és a történetkritikai kutatás megjelenését komoly fenntartásokkal fogadták —most a zsinat felszólított a m odern tudományok kom olyan vételére, valam int a történeti kutatások eredményei felé való nyitottságra. Vala ha a papságot és a hívő népet két külön „osztálynak” tekintet ték, ahol a laikusok feladata arra korlátozódott, hogy engedel meskedjenek a papságnak — m ost a zsinat aktív együttműkö désre szólította fel őket, arra építve, hogy m indannyian krisz tushívők (christifideles). Korábban a teológusok feladata kim e rült abban, hogy m egm agyarázzák az Egyház hivatalos tanítá sát a laikus híveknek —m ost Isten Igéjének szolgálatában a püs pöknek és a teológusnak egymást kölcsönösen kiegészítő fel adata van. Egykor a világot csupán veszélyek forrásának tekin tették — most a zsinat m eglátta a világban Isten kegyelmének működését, és a tiszteletteljes párbeszéd lehetőségét is. A katolikus hit értelmezésének ezen új kerete a m últ és a jelen szem pontjainak kiegyensúlyozására törekedett. Ez a két szem pont m ár a zsinaton is form át öltött: egyrészt jelen volt az eltökéltség, hogy az Egyházat kom m unikációképessé tegyék olyan területeken, ahol hite és gyakorlata m ár nem volt érthető a kortárs világ szám ára; m ásrészt jelen volt az igény, hogy visz szatérjenek a kereszténység forrásaihoz, és ezáltal újra felfe dezzék a Szentírás és a korai Egyház lendületes látásm ódját a keresztény életről, amelyet az újkori katolicizm us hagyott fele désbe m erülni.
A k atolik us teológia m egalapozása
A z, hogy ez a könyv a II. Vatikáni Zsinat alapján íródott, nem azt jelenti, hogy az általunk tárgyalt kérdésekre csak a zsi nat dokum entum aitól várjuk a választ. A zsinat m aga is egy szerre volt nyitott a m últ és a jövő felé. A zsinati alap inkább azt jelenti szám unkra, hogy a II. Vatikáni Zsinat tanítása meg bízható értelmezési keretet nyújt a tanítás tekintélyi m egalapo zásával kapcsolatos kérdéseink megtárgyalásához. A könyv alapvetően három részre tagozódik. A z első rész a hitletétemény (depositum fidei) tekintélyével kapcsolatos kérdé seket vizsgálja a Róm ai Katolikus Egyházon belül. Katolikus felfogás szerint a Szentírás központi jelentőségű az Egyház éle tében, azonban a Szentírás tekintélye nem független az Egy ház életétől, így a hagyom ánytól sem. A m ásodik rész azoknak a tekintélyére irányítja figyelm ünket, akik hivataluknál fogva tanítanak a Katolikus Egyházban: a pápára és a püspökökre. A katolikusok Tanítóhivatalnak nevezik a pápa és a püspö kök különleges tanítói tekintélyét. Végül, a harm adik rész egy elhanyagolt témát vesz górcső alá, nevezetesen azt a különle ges tekintélyt, amelyet a világi hívek és az egész hívő közös ség birtokol a keresztségből fakadóan. A II. Vatikáni Zsin at a „hitérzék” , a sensus fidelium ősi teológiai tém ájának tárgyalása során foglalkozott ezzel a kérdéssel. A z „újskolasztikus” időszakban (közel egy évszázadon keresztül) a teológusok tekintélyét kizárólagosan a Tanítóhi vatalhoz kapcsolták. A II. Vatikáni Zsinat előtt általános véle mény volt, hogy a teológusok feladata csupán a hivatalos egy házi tanítás m agyarázata. Egy ősibb szemlélet szerint a teoló gusok m unkája kapcsolódik Isten egész népének hitbeli m eg látásaihoz is. A z utolsó részben a teológusok szerepével is fog lalkozunk, valam int azzal a kényes kérdéssel, hogy m i történik akkor, ha valaki úgy érzi, hogy nem tud azonosulni az Egyház tanításának valam ely elemével.
A szerző előszava
Reményeim szerint ez a bevezetőnek szánt tankönyv hasz nosnak bizonyul m ajd m ind egyetemi teológiai kurzusokon, m ind a laikusok szolgálatában, különböző képzési program ok keretében. A zoknak az olvasóknak, akik szakirodalm i hivat kozásokkal együtt szeretnék mélyebben m egism erni azokat a szerteágazó tém ákat, amelyeket a jelen kötet m ásodik és har m adik része tárgyal, figyelmébe ajánlom korábbi szakmaibb hangú m u nkám at.1 Jelen kötet célja nem az aprólékos akadé m ikus kidolgozottság volt, hanem hogy közérthető m ódon és szintézist teremtve m utassam be a kinyilatkoztatásról és az Egyház tanítói tekintélyéről szóló alapvető meglátásokat. M indegyik fejezet egy-egy teológiai nézőpontot kínál a téma feldolgozásához. A függelékben minden fejezethez csatoltunk egy vázlatos áttekintést valam ely kapcsolódó, de még le nem zárt teológi ai kérdésről. Régi keletű a katolikus teológiában a quaestiones disputatae (a vitatott kérdések) szám ontartásának a pedagógi ai módszere. Ez a m űfaj a középkori egyetemeken alakult ki, ahol felism erték, hogy egy tekintéllyel rendelkező szöveg gon dos olvasása (lectio) élénk vitákat válthat ki a szöveg pontos értelmezésével kapcsolatban. így a lectio lehetőséget kínált a disputatio-ra, am elynek során különféle értelmezésekről eshe tett szó a studium során. M arie-D om inique Chenu O R a kiváló teológus-történész írja a disputatio jelentőségéről: „Ettől a ponttól kezdve jutnak szerephez az érvek (pro) és az ellenérvek (contra); nem azért, hogy azonnali választ kapjanak, hanem azért, hogy a dubitatio (kételkedés) aktusával a keresést a végső határokig fokozzák. K ielégítő m agyarázatot csak azzal
1 R i c h a r d R . G a i l l a r d e t z : Teaching with Authority: A Theology of the Magisterium in the Church (Tekintéllyel tanítani: a Tanítóhivatal teológiája az Egyházban), The Liturgical Press, Collegeville, 1997.
A katolikus teológia m egalapozása
a feltétellel adnak, hogy tovább folytatják a keresést addig, am íg m eg nem találják a kétely o k át.”2
Ez a vitakultúra alapvetően fontos a teológiai m unka elevensé géhez. Bár egy ilyen könyv nem vállalkozhat arra, hogy elm é lyedjen a kortárs viták problem atikájában, az olvasónak mégis jogos igénye, hogy képet alkosson egy-egy ilyen vita jellegéről. A példaként kiválasztott vitatott kérdések vázlatos összefogla lása megismertetheti az olvasót a m ai teológia —egyházi élettel együtt járó - konstruktív feszültségeivel.
2 M . D. C h e n u : Toward Understanding Saint Thomas, Henry Regency, Chi cago, 1964, 48.
A L’H arm attan Kiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel m egvásárolhatók: L’Harmattan Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u. 14- 16. Tel.: (1) 267-5979 harm attan@ harm attan.hu; www.harmattan.hu Felelős kiadó: Gyenes Á dám , Orosz A ndrás Lóránt O FM T ipográfia és borító: Takács Zita N yom dai m unkálatok: Robinco Kft. Felelős vezető: Kecskeméthy Péter
ISB N 978-963-236-457-5 IS S N 2063-0859
2400 Ft ISBN 978-963-236-457-5
SENSUS FIDEI FIDELIUM - „A HÍVŐK HITÉRZÉKE”
Sorozatunk címét a II. Vatikáni Zsinat szavai fejtik ki: „Isten szent népe Krisztus prófétai küldetéséből is részesedik, leginkább azáltal, hogy a hívő és szerető élettel egyre szélesebb körben tesz tanúságot róla, és fölajánlja Istennek a dicséret áldozatát: az Ő ne vét megvalló ajkak gyümölcsét. A hívők összessé ge, mely a Szentlélek kenetének birtokában van, a hitben nem tévedhet, és ezt a különleges tulajdon ságát az egész nép természetfölötti hitérzéke révén nyilvánítja ki, amikor »a püspököktől kezdve a leg jelentéktelenebb világi hívőkig« hit és erkölcs dol gában kifejezi egyetemes egyetértését. E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal hűségesen követett vezetésével már nem emberi szót, hanem valóban Isten igéjét kapja, az egyszer átadott szent hit taní tását, és fogyatkozás nélkül ragaszkodik hozzá, az által, hogy helyes ítélettel egyre elmélyül benne és egyre inkább alkalmazza életében." (Lum en Gentium 12)
