FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.2
Lélektan a munka világában mint az egészséggondozás része és a munkahatékonyság vizsgálatának, ill. javításának objektív eszköze Tárgyszavak: foglalkozás-egészségügy; pszichoszociális terhelés; stressz; továbbképzés.
Pszichés terhek – szomatikus panaszok Korunk mindennapjaiban egyre nagyobb szerepet játszanak a pszichoszociális (társadalomlélektani) terhek. A dolgozók a munkához kapcsolódó stressz fokozódását érzik, a szakemberek felismerik a kedvezőtlen pszichoszociális munkafeltételek összefüggését, nemcsak a lélek, hanem a test betegségeivel is. Sőt megállapítható, hogy – gyakran el sem lehet különíteni egymástól a pszichoszociális és egyéb foglalkozási megterheléseket, – a munkavállalók maguk foglalkoznak pszichoszociális témákkal, – a német munkavédelmi törvény és a képernyős munkát szabályozó rendelet szerint a megterhelésnek ezeket a formáit is figyelembe kell venni a munkahelyek megítélésénél. Német egyetemi kutatók annak felderítése céljából, hogy a társadalomlélektani tematika mennyiben képezi a foglalkozás-egészségügyi ellátás részét, s milyen ehhez az orvosok viszonya, írásbeli felmérés keretében az alábbi kérdésekre vártak választ: – Hogyan értékelik a foglalkozás-egészségügyi orvosok saját alkalmasságukat pszichoszociális terhelések megítélésére és kezelésére? – Mekkora tér jut pszichoszociális témáknak a foglalkozás-egészségügyi tevékenységben? – Milyen képzési és továbbképzési hiányok ismerhetők fel?
A vizsgálati módszer részletei A felmérés során 61 standard és 16 nyílt kérdést tettek fel a szokásos szociodemográfiai és a felsorolt tematikát érintő tartalommal, továbbá az önértékeléshez készítettek és előzőleg hitelesítettek egy skálát. A kérdőíveket
2001 májusa és augusztusa között 1176 foglalkozás-egészségügyi orvosnak küldték el. Regionális torzulások elkerülése céljából a felmérést hat német szövetségi tartományra terjesztették ki, külön figyelemmel a keleti tartományokból érkezett kérdőívek kiértékelésére. Ezen kívül kérdőíveket osztottak egy szövetségi hatósugarú „Stressz az üzemben” címmel Drezdában megtartott kurzus résztvevőinek.
Eredmények A kitöltve visszaküldött 652 (55,2%) kérdőív közül csak 440 volt értékelhető (részben elégtelen foglalkozás-egészségügyi orvosi tevékenység miatt, 1. táblázat). 1. táblázat Értékelhető kérdőívek területi megoszlása Régió
Tartomány
n
%
Új tartományok
Szászország Türingia Brandenburg
55 100 17
12,5 22,7 3,9
Régi tartományok
Hessen Rajna-vidék–Pfalz Észak-Rajna–Vesztfália
157 28 32
35,7 7,3 6,4
51
11,5
„Stresszkurzus” Összesen
440
100
A kutatók fontosnak ítélték annak felderítését is, hogy a megkérdezettek egy része a pszichoszociális kérdésfeltevések iránti érdeklődés hiánya miatt tagadta-e meg a válaszolást (annak következményei lettek volna az alapvető kijelentésekre). Ezért 61 címzettnél telefonos kiesési elemzést is végeztek „vakon” (vagyis az addigi válaszolási magatartás ismerete nélkül.) 22 olyan foglalkozás-egészségügyi orvost sikerült elérni, akik nem töltötték ki a kérdőívet, közülük tízen „magasra”, ketten „csekélyre” értékelték a pszichoszociális tényezőket. Ebből arra következtettek, hogy a szelektív visszaküldés miatti eredménytorzulás elhanyagolható.
A válaszolói csoport társadalmi szerkezete A válaszolók átlagéletkora 50,9 (±8,9) év, foglalkozás-egészségügyi praxisuk addigi átlagos ideje 16,3 (±9,5) év, a nők aránya összesen 48,1, az új tartományokban 58,2% volt, csak 31,1%-uk rendelkezett „foglalkozási betegségek szakorvosa” képesítéssel, 53,1%-uk gondozott legfeljebb 10 üzemet és 2500-nál kevesebb személyt. Az orvosok 23%-a munkaidejének több mint 40%-ában valamilyen egészségügyi közintézménynél dolgozott.
Pszichoszociális jártasság Pszichoszociális kompetenciájuk 1–4 skála szerinti saját megítéléséhez az orvosoknak hét kérdést kellett megválaszolniuk, a témát két részre: a személyes és szakmai pszichoszociális „illetékességre” osztva (2. táblázat). 2. táblázat Pszichoszociális kompetencia saját értékelése Kérdés
Igen/ inkább igen, %
Szakmai kompetencia Pszichikai terhelésekre vonatkozó ismereteim tanácsadáshoz is elegendők
71,8
Testi terhelések megbeszélésekor biztosabbnak érzem magam, mint lelkiek esetében (fordított értékelés)
48,4
Pszichikai terhelési faktorok területén jobb képzésre volna szükségem (fordított értékelés)
69,2
Személyes kompetencia Feladatomnak tekintem a munkavállalóknak nemcsak testi, hanem lelki terheivel való törődést is
98,2
Ha vizsgálat alkalmával felmerül bennem a beteg lelki terhelésének gyanúja, pontosabban rákérdezek
97,0
Ha lelki terhelést veszek észre, igyekszem a beteggel beszélni róla, még ha ezt először elhárítja is
85,7
Rutinszerűen érdeklődöm pszichikai terhelések felől
77,5
Inkább jó, mint rossz tapasztalataim vannak a dolgozók lelki terheléseivel kapcsolatban
69,5
Személyes illetékességét a legtöbb orvos magasra értékelte 3,4-es skálaátlaggal, egyénileg az életkorral emelkedve. A szakmai kompetencia átlagos önértéke ezzel szemben csupán 2,6, a keleti tartományokban ennél még kisebb volt. Legjobbra értékelték magukat a foglalkozás-egészségügyi orvosi mellékfoglalkozású „egyéb szakorvosok”.
A foglalkozás-egészségügyi orvosi tevékenység kapcsán felmerülő pszichoszociális kérdések A leggyakrabban felmerült pszichoszociális témák: – túlterheltség, – időhiány és – a munkahely bizonytalansága (1. ábra).
igen gyakran
gyakran
olykor
ritkán
soha
túlterheltség idõhiány a munkahely bizonytalansága kommunikáció problámák fölöttesekkel pszichikai problámák krónikus betegség miatt magánproblámák problémák egy-egy kollégával problémák a munkacsoportban túlzott követelmények kilátástalanság problémák a munka fajtájával függés szenvedélytõl túl kevés követelmény erkölcsi problémák szexuális túlkapások 0%
20%
40%
60%
80%
100%
1. ábra A különféle pszichoszociális témákkal való foglalkozás gyakorisági megoszlása az üzemorvosok munkájában A munkahelyféltés szignifikánsan nagyobb gyakorisággal jelent meg a keleti, ezzel szemben pl. az ellentét a felettesekkel, és a függőség gondja a nyugati tartományokban. A foglalkozás-egészségügyi orvosoknak mintegy negyedrésze vélekedett úgy, hogy a vállalatuknál mind az alkalmazottak (74%), mind az üzemi tanács (75%) a lelki problémák iránt nagyobb érdeklődést vár tőlük (1. ábra). Ilyen elvárás legkevésbé a vezetőség részéről nyilvánult meg (2. ábra). A válaszolók tevékenységük során a pszichikai terhelés témakörében már továbbképezték magukat, leginkább előadások és szakirodalom segítségével (51, ill. 48%) Nagy, a keleti országrészben kiemelkedő érdeklődés nyilvánult meg az orvosi-pszichológiai diagnosztikával foglalkozó írásbeli oktató és információs anyagok és előadások iránt (3. ábra).
Az eredmények értelmezése A vizsgálat fontos eredménye, hogy a pszichoszociális tényezők a foglalkozás-egészségügyi orvosi munkaidő 17,6%-át, azaz jelentős részét kötik le,
elsősorban egyéni beszélgetések, kevésbé csoportos foglalkozások formájában. A témák (túlterheltség, „időprés”) nagyrészt a munkaintenzitás általános fokozódásának tulajdonítható. igen
inkább igen
inkább nem
nem
alkalmazottak üzemi/személyzeti tanács fölöttesek a gondozott üzem vezetése az alkalmazottak hozzátartozói az orvos munkaadója háziorvosok 0%
10%
20%
30%
40%
50%
60%
70%
80%
90% 100%
2. ábra Véleménye szerint mely csoportok várnak lélektani problémákkal kapcsolatosan a foglalkozás-egészségügyi orvosoktól több törődést igen nagy
nagy
csekély
nincs
írásbeli tananyag orvosi-pszichológiai oktatás tájékoztató rendezvények pszichoterápiás oktatás gyakorlat, vezetéssel Bálint-csoportok 0%
10%
20%
30%
40%
50%
60%
70%
80%
90% 100%
3. ábra A továbbképzési igény nagysága A társadalomlélektani kérdésekben való szakképzettség önértékelése nem feltétlenül tükrözi a tényleges hozzáértést. Ennek a faktornak az értékei 2,0 átlaggal voltak a legalacsonyabbak, ugyanakkor az ottani orvosok szen
telték munkaidejük legnagyobb részét átlagosan 22,7%-át pszichoszociális problémáknak. Valószínű, hogy saját maguk „leértékelése” inkább határozott továbbképzési igényükből ered. A válaszok alapján a foglalkozás-egészségügyi orvosok úgy érzik, hogy a dolgozók és azok képviselői pszichoszociális gondjaikkal való intenzívebb törődést várnak el tőlük. Ezzel szemben a vállalat vezetői és a munkaadók ennek nem tulajdonítanak jelentőséget, kitartanak a hagyományos orvosi munkaköri feladatoknál. Egy másik felmérésből (2002) az derül ki, hogy a munkaadók és a munkavállalói képviseletek egybehangzó felfogása szerint a pszichoszociális felvetésekben ők is elsődleges partnerek. Ez az „illetékességtudat” akár az üzemorvosok esetleges szerepkonfliktusára is utalhat. Erősen megnyilvánul a foglalkozás-egészségügyi orvosok továbbképzés iránti igénye a pszichoszociális problémák témakörében, mégpedig írásbeli vagy előadásokon közvetített szakanyagként, kevésbé aktív tréning és foglalkozási képzések formájában. Ebből valószínűleg szakmai bizonytalanságra lehet következtetni a pszichoszociális kérdésfeltevések területén. Az orvosok képzésigénye azonban korántsem korlátozódik pszichoszociális tematikára: egy 2000. évi felmérés tanúsága szerint a válaszok 62%ával csak a harmadik helyen áll, megelőzi a foglalkozás-egészségügyi orvosi feladatok (65%), valamint a csontrendszer és vázizomzat foglalkozási ártalmai (64%) mint továbbképzési terület iránti érdeklődés.
Aggályok és befolyásoló tényezők A postai közvetítésű kérdőíves felmérések alapvető módszertani problémái – a begyűjtött információk szubjektivitása és – a válogatás torzító hatása. Bírálóik szerint nem a vizsgálat tárgyának valóságtartalmát tükrözik, hanem szubjektív értékelését. Az itt ismertetett felmérés azonban mentesül a kritikai értékcsökkentés alól, mivel elemzésének mindkét tárgya: a pszichoszociális tényezők szerepe a foglalkozás-egészségügyi orvosi gyakorlatban és az orvosok e területre nyilvánított továbbképzési igénye, a felvetésből következően a szubjektív megítélés alá tartozik, ami indokolja és igazolja a kérdőíves formát. Az eredményeket a válaszolók arányának fényében kell értékelni. Ez a mindössze 55%-os arány akár a foglalkoztatottakra kiterjedő, akár a korábbi üzemorvosi felmérésekhez képest gyenge, ami feltételezhetően a tematika saját élményeken alapuló kényes mivoltával függ össze. (Ezt alátámasztják a kérdéseket kommentáló írásos megegyezések is.) A felmérés eredményei alapján kívánatosnak látszik a foglalkozásegészségügyi orvosok fokozott részvétele az üzemben fellépő pszichoszociális gondok megoldásában vagy enyhítésében. Ez egybevág azzal a követeléssel, hogy az üzemorvost jobban be kell vonni az üzemi egészségvédő és -megőrző programokba, mivel a külső szakértőknél jobban ismeri az üzemet, emellett köti az orvosi titoktartás.
Ezeket az előnyöket e kényes terület kezelésére és „karbantartására” ki kellene használni, ahol szükséges, jó lenne, ha ennek az üzemi döntéshozók is tudatában volnának. Egy ilyen szerepet nem kellene (nem volna szabad) úgy tekinteni, mint amely konkurál más szakemberek, pl. pszichológusok feladataival. Ellenkezőleg: éppen a foglalkozás-egészségügyi orvos szorgalmazhatná ilyen specialisták bevonását bizonyos kiélezett vagy súlyos helyzetekbe.
Munkacsoportok értékelése szociometriai teszttel A szociometriai teszt (ST) a személyi (interperszonális) kapcsolatok felismerésére és vizsgálatára kidolgozott metodika gazdag eszköztárának egyik módszere, amely szerint a vizsgálandó csoport tagjait felszólítják maguk közül egy referenciacsoportot alkotó azon személyek (a majdani ST-résztvevők) összeírására, akik megfelelnek a megállapított kritériumnak (pl. „kit választana csoportvezetőnek?”) A kölcsönös választások négyzetes mátrixában standard módon kódolt válaszok mennyiségileg értékelhetők – szociometrikus mutatók szerint, amelyek lehetnek • egyéni mutatók, (pl. szavazati státus, elutasítási mutató) vagy • csoportmutatók, (pl. szociometrikus sűrűség, kompatibilitás), továbbá – szemléltethetők a csoport szerkezetét és dinamikáját leképező „szociotérképen”. Az ST csekély adminisztrációs és értékelési ráfordítással lehetővé teszi – mindig egy választhatósági kritérium alapján – különféle munkacsoportokban – az összetartás és a feszültség mindenkori mértékének követését, – az informális vezetők és a csoporthoz nem egészen tartozók („outsiderek”) felismerését, ill. a szociotérkép segítségével – az alcsoportok, „klikkek” kölcsönhatásainak tanulmányozását, valamint – kommunikációs tranzakciók szerkezetének megjelenítését.
ST-teszt együttműködési tréninggel A Cseh Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetében vizsgálták a szociometriai teszt alkalmazási lehetőségét kis munkacsoportok jellemzésére, az alapmutatók hitelesítésével. Két mintával dolgoztak: – az 1. (outdoor = külső) minta – vezető dolgozók 16, egyenként 8–21 tagú csoportjából, összesen 232, 26–55 éves személyből állt, akik részt vettek egy 2–3 napos szabadtéri „együttműködési gyakorlaton”, – a 2. (indoor = belső) minta – hipermarket – menedzserek 9, egyenként 5–19 tagú csoportjából, összesen 85, 27–48 éves személyből állt, akik 1–3 napos, elméleti és gyakorlati vezetői tanfolyamon vettek részt.
Az ST-t valamennyi csoport elvégezte a tréningek előtt és után is. A tagoktól azt kérték, hogy képzeljék el saját cégük vagy egy leányvállalat alapítását, majd – számkorlátozás nélkül – írják fel azoknak a nevét, akiket besorolnának egy induló team-be és külön azokat, akiket kihagynának belőle (természetesen teljes diszkréció és a „választó” névtelenségének megőrzése mellett. Az adatokat bevezették a mátrixba, majd a két minta egyes csoportjaira, a két említett időpontban kiszámították – a pozitív és – a negatív választások számának átlagát. Amennyiben az ST érzékenyen jellemzi a csoporton belüli „szociális klímát”, feltételezhető, hogy a többiek megismerésére alkalmat adó gyakorlatok után mindkét mintában – megnő a nagyobb összetartást jellemző pozitív és – csökken a feszültségre utaló negatív választások száma, továbbá várható, hogy a természeti környezetben (1. minta) még erősebben érvényesül mindkét mutatóra a két teszt közötti kedvező kooperációs hatás.
A tesztek eredménye A tényleges számok a várakozásnak megfelelően alakultak (4. ábra), amennyiben mind a pozitív, mind a negatív választások átlagos számának változása mindkét mintában – két kivétellel – szignifikánsnak bizonyult: 6 5 4 3 2 1
a tréning kezdete
vége
5,80 + választások 4,80
4,19
külső
4,6
belső
– választások
2,09 külső
1,26 belső
1,62 0,96
0
4. ábra A pozitív és negatív választások számának átlaga az együttműködési tréning előtt és után
– pozitív – belső, p ≤ 0,024; külső, p ≤ 0,001, – negatív – belső, p ≤ 0,008; külső, p ≤ 0,001. Az ST tehát érzékenyen közvetíti a csoportatmoszféra javulását, a kapcsolatok átlagos értékváltozásával. Az eredmények nem igazolták a szociometriai mutatók túlságos stabilitásával (pl. az előzetes választások melletti kitartással) kapcsolatos aggályokat, viszont mérlegelni kell pl. az esetleg éppen ellentétesen ható nagyvonalúságot a közös tréning végén, amely a kapcsolatok reális javulása nélkül „torzít” kedvező irányban. (Dr. Boros Tiborné) Hasselhorn, H. M.; Michaelis, M. stb.: Psychosoziale Aspekte bei betriebsärztlicher Tätigkeit. = Zentralblatt für Arbeitsmedizin, Arbeitsschutz und Ergonomie, 52. k. 6. sz. 2002. p. 154– 162. Šlechta, P.: Vyuzití sociometrického testu přri hodnocení pracovních skupin. = Psychologie v Ekonomické Praxi, 37. k. 1–2. sz. 2002. p. 87–90.
