S IBILL A UNGUENTARIA A LEGÚJABB KUTATÁS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN PALLA
Á K O S
(Budapest)
1785-ben Weszprémi István egy egészségügyi vonatkozású ró mai emlék feltalálásáról ad hírt. A lelet Septimius Severus u r a l kodása a l a t t i időből származik. Ennek körülményeiről, m a j d ma gáról a bronztábla ismertetéséről és gondolatairól írt szövegének magyar fordítása a következő. „ A magyarországi és erdélyi or vosok életrajzának második részéhez szolgáló kiegészítések. A 31. cikkelyben, a 143. lapnak csillaggal jelölt megjegyzésében, emlí tést tettünk egy, a veszprémi határban talált római orvosi fel iratról s ehhez most egy ugyanazon tartalmú másikat csatolunk ide ugyanabból a megyéből, nevezetesen Tapolcafő községből, ahol gyönyörű tiszta források fakadnak. E z a múlt évben 1778ban m a g á v a l az írást tartalmazó bronztáblával együtt hozzánk j u t t a t o t t f e l i r a t következőképpen szól: S I B I L L A V N G V E N T A R I A L I B E R T A SEPT. S E V E R I I M P E . V E N D I T C R O C O M A G M A I N , V , P R H I S P I A . Ennek a mellékelt ábrán híven vázolt méretű bronztáblácskának szövegében megmagyarázni szeretném D a m o c r a t e s sáfránykenőcsét, melyet Viecker J á n o s Jakabnak Bázelben 1588-ban megjelent folio méretű Határo zott esetekre szóló gyógyszerkönyvében a I I . kötetnek a pasztillákról szóló 4 0 . fejezetében így találunk leírva a 419. l a p o n : v é g y 3 c. sáfrányt, 3 X X X keményítőt és arab gumm i t (egyenként), 31 piros rózsa myrrhát, borból q. K é s z í t s belőle 5 pasztillát. Galenus. Árulták p e d i g ezt a kenőcsöt 1
2
4*
51
az országúton, vagy ha jobban tetszik: Pannónia városban, vagy városában, vagy Pannon V a l é r i á b a n , vagy végül Pan nónia községében Rhispiában. Á m de a rómaiaknak ezt a Rhispia nevű városát h o l találhatjuk? E z t a várost a Pannoniákat Scheyb Ferenc Kristóf kiadásában megjelent Peutinger T i v a d a r féle térkép 5. és 6. lapja nem tünteti fel, de M o l e t Józsefnek Ptolomeushoz írt s Velencében 1562-ben k i a d o t t negyedrétű jegy zete határozottan Veszprémnek nevezi. Ehhez csatlakozik a nagy
SIBILLA VNGVENTARIA LIBERTA S E P T - S E V E R I IMPE? VENDIT CROCOMAG M A N
INv
VnP
RHISPIA
f o l i o alakú „ O r b i s antiqui T a b u l a r u m Geograficarum secundum Ptolomeum", A m s t e r d a m , 1730, kiadója, a k i az atlaszhoz kötött nyelvészeti tárgymutatóban megjegyzi, hogy a I V . G . e. és. az V . B e jelzésű E u r ó p a térképen levő Rhispia több tudós egyhangú véleménye szerint ugyancsak nem más, m i n t Veszprém. H a meg azután Claudius Ptolomeusnak többek között Nicolaus Germanus közreműködésével U l m b a n 1482-ben H o l . Lénárttól sub. cust. c. 4. más kötéssel c. 14. tab. V . E u r o p . k i a d o t t Cosmographiáját és ugyanazon Ptolomeusnak M e r c a t o r közreműködésével helyreállí t o t t s K ö l n b e n 1578-ban közzétett 5-ös számú E u r ó p a térképét, vagy pedig az Utrechtben 1695-ben nyomtatott térképét nézzük, valóban olyan helyen látjuk Rhispiát mindegyiken, hogy az a m i
Veszprém v á r o s u n k n a k m i n d földrajzi hosszúság, m i n d földrajzi szélesség tekintetében jogosan megfelelhet." 3
Weszprémi fenti sorait Schoenvisner hasonló jeliegű megem lékezése követi, a k i majdnem 10 év múlva szintén látta a bronz lapot és azzal kapcsolatban a következőket írja: „ C a e s a r i a n a 30.000 lépésnyire, azaz mai mértékkel kb. 6 és fél mérföldre van Mogentianaetól. E z a távolság Zalaegerszegtől a B u d á r a tartó postakocsi állomásig, Tapolcafőig nyúlik. I t t lehetett tehát Caesariana, vagy Caesarea . . . V a n n a k is e helyt n y o m a i annak a régi k o r n a k : magam láttam néhány é v e Kazzay debreceni gyógy szerész úrnál egy hatszögletes bronzlapot, amely tulajdonosa sze rint Tapolcafőn került elő ezzel a f e l i r a t t a l : 4
SIBILLA VNGVENTARIA LIBERTA SEPT. SEVERI IMPE. V E N D I T CROCOMAGMA IN . . . RHISPIA. Ez az emlék csillog előttem, amikor azt tartom, hogy a pan nóniai Caesariana vagy Caesarea nem volt más, m i n t Rhispia. E r r e enged következtetni Ptolemaeus is, aki R h i s p i á t éppen ebben a környezetben sorolja fel Szombathely előtt a Felső pannóniai városok között. E r r e enged következtetni más tar tományok sok más városának a római uralom a l a t t i Cae sarea neve, akár régibb nevük megtartása mellett, a k á r feledés be ment az. í g y olvasható azután P i s i d i á b a n Caesarea A n t i o c h i a , B i t h y n i á b a n és C a p p a d o c i á b a n egy-egy Caesarea, mely utóbbi ról Plinius mondja: az Argaeus hegy tövében van Mazaca, ame lyet most C a e s a r e á n a k neveznek. N e m fogadom el hát azok v é leményét, akik Veszprémet tartják Rhispiának. E z t a nézetet azért is teljesen elvetendőnek t a r t o m , mert Veszprém Pannoniá nak abba a részébe esik, amelyet a rómaiak A l s ó Pannoniának neveztek, Ptolemaeusból világosan kitűnik, Rhispia F e l s ő Panno niába tartozott." 5
6
7
A z ismertetett két szöveg elemzése után megállapítható, hogy az orvos-történész Weszprémit és a bölcsész-könyvtáros Schoen-
visnert a bronztáblával kapcsolatban teljesen azonos problémák érdeklik. Ezek azonban nem az orvostörténelem v o n a l á n mozog nak. A barokk végén az egészségügyi múlt emlékeinek jelentősé gét még nem ismerik f e l . Ezért e lelet esetében is ez v o i t a hely zet. Mindenben ritkaságokat, ismeretlent kerestek, és ők is csak azt akarják megállapítani, létezett-e földrajzi helyként a bronz lapon szereplő helységnév. Volt-e Rhispia, ha igen, m i v e l azonos és Pannoniának m e l y i k részében feküdt. Orvostörténeti vonatko zása csak Weszpréminél mintegy mellékgondolat kerül szóba és így további érdeklődését, egy másik nem ismert szó, a crocomagma jelentése képezi. M a g y a r á z a t a csak erre zsugorodik, ezt akarja megvilágítani és mondanivaló hiányában Damocratesre hivatkozva megállapításai néhány szóban kimerülnek. Tehát a feliratos tábla jelentőségét egyikük sem ismeri fel. A bronztábla, noha egyedülállónak látszott, az a k k o r i világiro dalomban figyelmet n e m keltett és érdeklődés iránta itthon sem mutatkozott. E g y s z e r ű e n tudomásul vették és a sok, akkoriban nap m i n t nap előbukkanó római emlék között nem tartották em lítésre méltónak. O r v o s i szakmai magyarázata nem született meg, azonban ez, a k o r viszonyai között természetszerű v o l t . Később, midőn már nagyobb szakszerűséggel lehetett v o l n a vizsgálni ezt a leletet - a tábla elkallódott. N e m maradt más, m i n t az ismer tetett két szöveg, amely az utolsó előtti sor két betűjének hiá n y á v a l teljesen fedte egymást. E b b ő l folyólag a kutatás mind máig e két szövegre támaszkodott és ebből v o n t a le megálla pításait. E tanulmánynak m a az ad különös jelentőséget, hogy az el veszettnek hitt bronztábla majdnem két századig tartó lappan gás után megkerült és vétel útján néhány évvel ezelőtt az Orszá gos Orvostörténeti K ö n y v t á r birtokába jutott. M o s t lehetőség nyílott e sokatmondó emléket m i n d e n részletre és szempontra k i terjedő vizsgálat a l á v e n n i . M a j d pedig a modern kutatási lehető ségek eszközeinek felhasználásával igazolni, vagy e l v e t n i jelen tőségét. Cáfolni, v a g y bizonyítani az eddigi i r o d a l m i megállapí tásokat és a v i z s g á l a t eredményének értelmében az orvostörténet
tárgyi emlékei között v é g l e g méltó helyre guentaria bronztábláját.
j u t t a t n i Sibilla
un-
Weszprémi és Schoenvisner közléseiből kitűnik, hogy látták s kezükben v o l t a tárgy, ezért leírásuk közvetlen adat ismertetése. Miután az őket követő szerzők rájuk és nem a táblára h i v a t k o z nak, így az utánuk nyilvánosságra hozott adatokat körültekintés sel kell kezelni. 8
Ismert v o l t a tapolcafői lelet Theodor M o m m s e n előtt, a k i a berlini a k a d é m i a megbízásából folytatólagosan szerkesztett Cor pus I n s c r i p t i o n u m L a t i n a r u m című művében tárgyalja és hatá rozottan hamisnak t a r t j a . T o v á b b i megjegyzése a lényeget ille tően semmitmondó, de viszont ránknézve rendkívül fontos, m e r t mindabból világos, hogy a táblát csak Weszprémi közlése alap ján ismeri. „Intelligendum puto crocomagma Damocratis Weszpremius; quo crocomagmate t u m utebantur pharmocopolae." 9
Ugyancsak hamisnak t a r t j a Tótvázsony határában 1757-ben elő került másik bronzlapot is, melyet szintén Weszprémi ír le első ként. E n n e k szövege a k ö v e t k e z ő : a >g a> C L A U D I A H E L P I S C U M F I L I A E T F I L I O I N P A C E A V I A . F. Szerinte a ke resztény jelzések e vidéken oly ritkák, hogy eredetisége kétséges. Semmikép sem fogadható el v a l ó d i n a k . „ P r a e t e r e a Rossius monuit praeter consvetudinem hic coniugi monogrammata infimae aetatis cum formulis quae propter simplicitatem antiquitatis speciem habent." 10
Ebbe a sorba tartozik m é g szerinte 1748-ban egy római sírból való vörös kő. D . M . C L . C O R V U S M E D I C U S O C U L A R I S LEGG. PANNICA. FLAVIUS. MACER ET CONIUX. B O N A EX VOTO, felirattal. V é g ü l , mint a legjellemzőbbet szintén N e m e s v á m o s r ó l való darabot kell megemlíteni, amely a maga naivságával n y i l v á n v a l ó v á teszi a hamisítást. Szövege a követ kező: V A M I A . L E G . P I A . I t t V a m i a ( V á m o s ) falu n e v é v e l v a l ó visszaélés világos b i z o n y í t é k . 1 1
12
A felsorolt négy római feliratot M o m m s e n Weszprémitől vette át, a k i megemlítette, hogy valamennyi K a z a y Sámuel gyűjtemé nyében v a n .
13
A X I X . század végén 1898-ban E r n y e i J ó z s e f emlékezik meg Sibilla unguentariáról és minden utána következő szerző őt idézi. I l y e n többek között O r i e n t G y u l a , aki így í r : , D r . E r n y e i ér tékes közleményeiből vált ismeretessé az a ritkabecsű gyógysze részi vonatkozású római eredetű lelet, amelyet Kazay Sámuel debreceni gyógyszerész m u t a t o t t be a X V I I I . században. A lelet, melyet 1778 táján Veszprém megye Tapolcafő községében találtak, 5 cm. magas réztáblát képez. A réztáblán egy hajdani gyógysze1 4
;
SIBILLA UNGUENTARIA LIBERTA SEPT: B E V E R I IMP. VENDIT CROCOMAGNA INV. P. RHISPIA.
rész kolléganőnek cáfolhatatlan emléke van megörökítve, amelyen a következő felírás olvasható: S I B I L L A V N G V E N T A R I A L I B E R T A SEPT: S E V E R I I M P . V E N D I T CROCOMAGNA I N V . P. R H I S P I A . A crocomagna szó jelentésére vonatkozólag dr. E r n y e i a következő felvilágosítással szolgál: „ E g y e t l e n elő írást ismerünk, Crocomagma Damocratis alatt. E z amylum, cro cus, g u m m i a r a b i c , myrrha és rózsalevelek porából gyúrt trochiscus massa. V á j j o n ilyent árult-é Septimius Severus császár kenőcs gyártója Rhispia (jelenleg V e s z p r é m , M a g y a r o r s z á g ) utcáin." Utána B a r a d l a i a következőképpen ír: „1778-ban Tapolcafőn (Veszprém megye) találtak egy 5 cm. magas réztáblát, melyet ak kor K a z a i debreceni gyógyszerész ismertetett, és későbben E r n y e i József szabatosan magyarázott. » S I B I L L A V N G V E N T A R I A L I 1 0
B E R T A SEPT. S E V E R ! I M P V E N D I T CROCOMAGNA I N V . P. R H I S P I A . " A szövegből E r n y e i meghatározása szerint az tűnik k i , hogy Sibilla, Septimius császár szabadosnője kenőcs készítő (unguentaria) v o l t és Rhispia (Veszprém) utcáin árult. A crocomagna (alighanem crocomagma), E r n y e i szerint a m y l u m , crocus, gummi arab., myrrha és rózsalevél porából készült t r o chiscus massa." A két utóbbi szerző átveszi E r n y e i téves állítását, hogy a táb lát Kazay ismertette, holott ő erről eddigi megállapítás szerint semmit sem írt. K i z á r ó l a g W e s z p r é m i közlése a forrás, hiszen M o m m s e n is csak őt említi. 1 0
Egyedül K o r b u l y az, a k i bár ismerteti a Sibilla emléket, mégis tárgyilagosan megjegyzi, hogy M o m m s e n „ n e m fogadta el v a l ó d i n a k " . Álláspontja nincs, a kérdést óvatosan kerüli és anél kül, hogy a feliratot hitelesnek a k a r n á elfogadni, a női gyógyító tevékenységre vonatkozólag lát benne dokumentumot annál is inkább, mivel az szerinte általánosan elterjedt v o l t Pannoniában. T e h á t a kenőcsárusok, v a l a m i n t kenőcskészítök - saját ké szítményük és egyéb gyógyszerek jövedelmező árusítása mellett - nyilván orvosi, illetve kuruzsló tevékenységet is űztek. Ez a l kalmasnak, látszott K o r b u l y előtt arra a megállapításra, hogy a római birodalomban a férfi és nő számára az orvosi tevékenység egyaránt nyitott v o l t , holott a nőknek ezt határozottan megtil tották. K o r b u l y előtt arról az állításról, mely M o m m s e n szájából hang zott el, hogy a Sibilla tábla hamisítvány, senki sem v o l t hajlandó tudomást szerezni. Lehet, hogy nem ismerték a C. I . L . - t , azon ban ez E r n y e i esetében kizárt. Szerintünk mindez abban talál magyarázatra, hogy a bronztáblán közöltek, a k o r a i századok mondanivalói most már szakmailag nagy értékűek lettek, vagy esetleg Mommsen állítását nem ismerték el. E z é r t tarthatták ezt az emléket különös becsűnek és Sibillát pedig m i n t az első ismert füves és gyógyszerésznő őst, a k i t magyar földről ismer a tudo mány, nem merték érinteni. E b b ő l származik azután az, hogy R é v a i J ó z s e f népszerűsítő művében így ír: „ K u r u z s l ó k is akadtak az orvosok mellett a tartományokban is, mint R ó m á b a n és m i n t 17
mindenütt az egész világon. A z emberiség babonásabb fele szí vesebben vette igénybe a titokzatos hókuszpókuszokat, ráolvasá sokat, varázslatokat és boszorkányos kotyvalékokat, m i n t a tudo mány segítségét. Innen a D u n a mellékéről ismerjük egy javas asszony nevét, igazán elmondhatjuk r á : nomen est o m e n : mert Sibillának hívták. A felirat elmondja róla, hogy ő árulja a Crocomagma nevü orvosságot; az orvosok ma sem tudják megmon d a n i , hogy m i lehetett; neve után ítélve valószínűleg v a l a m i sáf rányfőzet, íme, már az ókorban sem m i n d i g szívesen vették igénybe az orvosok segítségét, kuruzslókhoz fordultak, javasaszszonyokat kerestek fel és házi szerek tömegét használták; m i n d erről i r o d a l m i adataink vannak." A z eddigiek figyelembe vétele mellett az állapítható meg, hogy E r n y e i tudományos tekintélye minden orvos és gyógyszerész-tör ténet kutatóban a mcgingathatatlanság nimbuszától v o l t körül v é v e és nem merték feltételezni, hogy tévedett. M a az a feladat: meg kell állapítani, v a l ó d i vagy hamisítvány-e a bronztábla, hiszen sok ellentmondás született a máig lappangó tárgy körül. Mielőtt azonban álláspontunk kifejtését megkezde nénk, visszatérünk Weszprémi leírását megelőző - a X V I I I . szá zad első harmadába, hogy azután m i n d e n vonatkozásban bizo nyíthassuk, hogy a Sibilla tábla v a l ó d i - e , illetőleg kutatásunk é r v e i v e l tegyük meggyőzővé és végsőként mondhassuk k i azt, hogy a Kazay gyűjtemény egyik érdekessége közönséges hamisít v á n y . Sibilla nincs és a magyar földről nem büszkélkedhetünk ős gyógyszerésznővel. A X V I I I . század második felében a classica archeológiai érdek lődés ébredése folyománya volt a római maradványok fel tárásának. Ennek különös lendületet ad az az esemény, m i k o r 1709-ben kútásás a l k a l m á v a l megtalálják a mai Ressina és Por tiéi alatt 15-30 méter horzsakő és v u l k á n i hamu alatt az elteme tett Herculaneumot. A kezdetleges ásatások kincskeresés jelle gűek v o l t a k , rablóásatások és rendszertelenek, de még így is ontották a műkincseket, m i v e l az o t t lakók a V e z ú v kitörése alatt és után azokból jóformán semmit sem menthettek meg. M a j d 1748-ban P o m p e i t fedezik fel, mintegy 6 és fél méter 18
hamu alatt. A z ásatások azóta m i n d máig folynak, s e városok területének majdnem fele most is vulkáni takaró alatt alussza ál mát. Mindkettőt és néhány apróbb kis helységet 79 augusztus 24-26 között borította el a V e z ú v kráteréből kitóduló horzsakő és hamu, amelyet a közben megeredt eső megszilárdított. A z i n nen előkerülő l e l e t e k újból és erőteljesen ismét felcsigázták az emberi fantáziát és a gyűjtések újabb szakasza i n d u l t . M i n d e n főúr, minden tehetős, ritkaságokat szerez gyűjteménye számára, s ezek között elsősorban római régiségeket keresnek. A leletek nagysága és száma azonban nem járt együtt a gyűjtők v á g y á v a l , több v o l t a gyűjtő, m i n t a műkincs. E z t a helyzetet használták k i azután minden időben és ekkor is azok az élelmes és feltétlen művelt emberek, a k i k elődjeik útján haladva, műkincseket hami sítanak. A n t i k érmek és szobrok készülnek Itáliában és Ausztriá ban, A t t i l a kézirata és római csonttárgyak itthon nálunk. Példa erre hazai vonatkozásban Litteráti Nemes Sámuel hamisítói te vékenysége. Lassan-lassan minden magángyűjteményben akad egynéhány római régiség, s köztük az újonnan készültek is, a ha misítványok. K ö z t u d o m á s ú , hogy néhány évtizeddel ezelőtt a B r i tish Museum is sokat vásárolt a B r i g e t i o b a n kiásott római ré giségekből, hogy azután később a különleges nagybecsűnek tartott és ismeretlen pannóniai stílust képviselő csontfaragványokat, v á sárló szakértőinek nem kis megdöbbenésére, a hamisítások című gyűjteményébe helyezze át. 19
20
A tehetős magánosok gyüjtőszenvedélye nem v o l t kisebb, mint a főuraké és azok ritkaságokat, régiségeket hajszolva, országokat utaztak be. Példa erre a barokk k o r kimagasló alakja, a magyar orvos Z s á m b o k i (Sambucus) J á n o s . Főurak, nemesek, polgárok gyűjtenek és szenvedélyük nem ismer korlátokat. E z e k közé tar tozott a Sibilla tábla tulajdonosa, K a z a y Sámuel debreceni te hetős gyógyszerész. „Ellenállhatatlan szenvedéllyel v á s á r o l t a öszsze a régi könyveket, érméket és ritkaságokat. 1711-ben született a Dunántúlon, s m á r m i n t debreceni polgár sokat járt külföldön. Ottó Fridericus Lires nevű kereskedővel 1739 táján bejárta Olasz országot, Firenzét, Mantuát, Sienát, állítólag Bajorországba is el jutott." 21
E g y korabeli peres ügy irataiból alkalmazottjának, Cherny provizor vallomásának adatai között találjuk, hogy „ h i v a t k o z i k Óbu dáról v a l ó Herschel L e b e l nevű emberre, a k i azt beszélte, hogy m i k o r ezelőtt 14 esztendővel (tehát 1758 körül) kezdett Kaza> Sá muelnek holmi régi római numizmákat procurálni . . , " Természetszerű, hogy nem egy embertől vásárolt, megbízottai v o l t a k az egész országban. Gyűjteménye a „Collectio K a z a i a n a " országosan ismert v o l t és élete v é g e felé annak megszerzéséért számosan versengtek, többek között Jankovich Miklós is. K é z i r a t és könyvgyűjteménye, v a l a m i n t régi pénzei és ritkaságai a deb receni református K o l l é g i u m birtokába kerültek. „ A debreceni főtanodának 1714-ben 1452 kötet v o l t az állománya, 1791/2 közt B u d a i Ézsaiás k ö n y v t á r o s s á g a idejében szerezték meg a Kazay könyv, árem és ritkaság gyűjteményt." A tulajdonában levő „réztáblák közül W e s z p r é m i négyet ír le, kettőt T ó t v á z s o n y b a n , K a z a y szülőfalujában 1757 és 1760-ban találtak. A másik kettőnek Ó b u d a ( A q u i n c u m ) a lelőhelye. Ezeket Kazay nem csekély költ séggel 1765 körül szerezte m e g . " 2 2
23
24
A Mommsen által hamisnak t a r t o t t feliratok és a Weszprémitől felsoroltak azonosítása némi nehézségbe ütközik, m i v e l i t t el lentmondó adataink vannak. Csak két felirat feltalálásának időpontja azonos, a többi nem egyezik, s így teljes biztonsággal csak két Kazay gyűjteményből származó darabot említhet az i r o d a l o m . T a n u l m á n y u n k tárgyán k í v ü l pontosan azt a fel iratot, mely szintén megvan, s melyről R é v a i J ó z s e f azt írja, hogy az sírkő. E z t é v e d é s és önkényes! A felirat 77/76 m m nagy ságú vörösréz lap. Megállapítását nyilván a szöveg értelméből vonja le, ezért j u t erre a következtetésre. A Claudia H e l p i s kez detű tábla alig nagyobb mint egy n é v j e g y . Tehát ezek alapján ma két bronztábla áll rendelkezésre, a Sibilla és a C l a u d i a Helpis kezdetű. A többi hollétéről nem t u d u n k . A z előbbi kutatásunk célja, az utóbbi m a j d csak bizonyítékként fog szerepelni állítá sunk igazolása céljából. 25
26
A Sibilla feliratú bronzlap 82 m m magas, 118 m m széles és cca I m m vastag, úgy az elő, mint a hátlapot feketés zöld, vékony, nem egyenletes elosztású patinaréteg f e d i . A széleken többhelyütt
kimaródások n y o m a i vannak, a hátlapon ez erőteljesebben lát ható. A szöveg antiqua betűs, azok az első sortól kezdve soron ként kisebbednek, nem tartják nagyságukat, m i n d e n sor betűi sorvadnak. E z kevéssé jártas kezet bizonyít, amely a betűk for máján és a hibásan vésett, m a j d ismét átvésett javításon v i lágosan látszik. A z egész k i v i t e l laikus jellegű, gyakorlatlan. A meder hol sekély, hol mély, még egyes betűk részleteinek esetében is. Feltehető, hogy a táblát a vésés befejezése után lecsiszolták, mert ezzel akarták az anyagsarjaktól a felüle tet egyenletessé tenni. E b b ő l eredhet a Sibilla szóban előforduló B betű felső ívének hiánya is, a m i kizárólag csak ezzel i n d o k o l ható, m i v e l ezt a szót oldották meg egyébként is a legnagyobb gonddal. A z egész előállítás fogyatékos és nem szakmai tudás és eljárás, v a l a m i n t eszköz igénybevétele mellett szól. E z t követőleg a latin szöveg, valamint rövidítéseinek vizsgá lata esetleges újabb értelmi meghatározáson túl azt a célt szol gálja, hogy ezen keresztül is betekintsünk abba a gondolatvilágba és gondolkodásmódba, amely a bronztábla megszületésekor szo kásos lehetett. Természetszerű, hogy egy I I — I I I . századbeli tárgy, vagy szellemi mű hasonlíthat a majdan elkövetkező idők alko tásaihoz, de nem táplálkozhat annak eszméiből. M i k é n t a csá szári Rómában nem beszéltek az elektromosságról, ugyanúgy is meretlen v o l t a röpcédula, vagy a kuruzslók bronz cégtáblája. A kuruzsló ekkor még nem kínálhatja áruját ilyen időtálló mó don. Így, akár egyik, akár a másik feltételei megvoltak ugyan, de a kor ezt nem tette szükségszerűvé. T e h á t a szöveg, m i n t hirdetés, vagy lakóhely megjelölés korát megelőzően időszerűt len. Ez mint tény a X V I I I . század életében előfordulhat, de Pannoniában szokatlan, alapnélküli lenne. A I I I . század emberé nek gondolatvilágában élt sok minden, melynek hatásai máig érnek, de ez a fejlődés eredménye. Táblánk gyökértelenül egye dülálló, úgy beszél, m i n t a X V I I I . század v á n d o r l ó olejkárja, vagy kőmorzsolója. Nevet, rangot, árut és telephelyet közöl, úgy, m i n t ahogy a k k o r még nem gondolkodtak az emberek. A z értelmi részről csak ennyit. A rövidítéseket vizsgálva t e l jesen szokatlan a negyedik sor utolsó tagjának I M P E jelölése. A
római birodalomban ez nem v o l t gyakorlat. Sem a kövesetek és feliratok, sem az éremverés vonalán ilyen hasonlatot nem isme rünk. A z I M P E R A T O R szó rövidítése minden helyen I M P alak ban jelenik meg és nem I M P E szövegre tágítva. A m i esetünk ben valószínűsíthető, hogy a betűbeosztás csak így lett arányos és azért alkalmazza a vésnök. A római, vagy római korú ilyen
pongyolaságot nem engedett meg magának. Hiszen a m i száza dunkban használatos, a közismert tekintetes címet m i n d i g T e k nek rövidítette m i n d e n alkalmazója és senki sem g o n d o l t a azt, hogy esetleges szimmetria kedvéért T E K I - n e k írta, vagy véste volna. E z értelmetlen és nevetséges ma úgy, miként az I M P E a I I I . században. A régi magyar népi sírfeliratokon látható rövidí tések erre nem nyújtanak analógiát, a két k o r között l e v ő mű veltségi fok különbözet ezt kizárja. A z írás-olvasás hazánkban a X I - X I I I . században még csak a papok b i r t o k a . E s e t ü n k b e n pe-
dig a I I I . századbeli Pannoniát k e l l alapul v e n n i és ott, ha v a l a k i írni tudott, az ismerte az írás szabályait is. E z t nem használ hatták, mert azonos v o l t a lehetetlennel. D e viszont ilyen meggon doláson alapuló gátlásai nem lehettek annak, a k i beszélt és t u dott ugyan l a t i n u l , de nem kötötte a törvényszerűség, a kor szo kása. Használta és megalkotta, hogy a sor egyenlően záruljon, többet mondott, m i n t szabad lett volna. A C R O C O M A G M A , torzítva C R O C O M A G N A szó jelentését először Weszprémi, majd E r n y e i állapítják meg. Megelégszenek gyógyszerészi meghatározásukkal, nem keresik annak orvosi hasz nát, jelentőségét, hogy azután abból Sibillára és annak műkö désére következtethessenek. A galenusi recept ismertetése szaba tos ugyan, de Weszpréminél semmit sem m o n d . E r n y e i ezt tá gítja és megállapítja, hogy az trochiscus massa. U g y a n a k k o r mindez v a j m i kevés, nem több, mintha Weszprémit ismételné, mert hiszen a felsorolt anyagokból nem is lehet másra követ keztetni, így a szer végső formája csakis massza lehetett. A rendelkezésre álló általánosan ismert gyógyszerésztörténeti i r o d a l o m adatai csak ennyit mondanak. P l i n i u s n á l viszont m i n d ez világos: „ a galliai nárdusról, az orvosi sáfrányról, a crocomagmáról, a saliuncáról, a poliumról, az irisről, a holochrysusról, chrysocomeról és a meliotusról" című fejezetben a követke zőket írja. „ É s m i v e l egyesek, m i n t mondtuk, falusi nárdusnak nevezték a baccar gyökerét, egybe fogjuk ide gyűjteni a külföldi fákon termett gall nárdusból csinált orvosságokat. Segít a kígyó marás ellen két drachmányit téve borba, a colus gyulladásai ellen akár vízben, a k á r borban, továbbá a máj és vesegyulladás epével elöntött eseteiben. Segít a vízkórosokon, egymagában, vagy üröm ben. Megállítja a nők tisztulási rohamait. A n n a k pedig, a m i t ugyanazon helyen »fu«-nak (valeriána phu) neveztünk, a gyöke rét összetörve, vagy megfőzve is, mellfájás és lélegzési szorulás esetén is adják. Sietteti a havivérzést. Borral isszák. A sáfrány sem mézben, sem édes lében nem oldódik; legkönnyebben bor ban, vagy vízben. Igen használatos szer az orvoslásban. Szaru dobozban tartják. Megszüntet mindenféle gyulladást, de külö nösen a magtól eredő szemgyulladást, a szeméremajkak elszorulá27
sát, a gyomor elfekélycsedését s különösen hasznos a m e l l , vese, máj, tüdő és hólyaggyulladás eseteiben, úgyszintén a n á t h á r a és a mellhártyagyulladásra is. Viszketegséget szüntet, vizelést indít. A k i előbb sáfrányt iszik, nem érzi meg a mámort. A részegség nek evvel állják útját, a coronának is. V e l e enyhítik a részegsé get. Á l m o t hoz, a fejet enyhén befolyásolja, szerelmet gerjeszt. Virágát cimolusi krétával a sömörre kenik. Sok orvosságba ke verik. A z egyik szemír is róla van elnevezve, s belőle sajtolják a sáfránykenőcsöt is, amit crocomagmának neveznek. J ó a szem bevérzés ellen, jobban megindítja a vizelést, m i n t maga a sáfrány. Legjobb hatása, hogy megízlelve hat a nyálra és fogakra." H a most a sáfrány tágrétű felhasználását tekintjük, előttünk áll egy római vajákos asszony teljes működési köre, a k i ha tény leg élő személy volt, csak nagyon sok jóakarattal fogadható el gyógyszerész ősnek. Hasonló, számtalan él a középkorban anél kül, hogy bárki büszke lenne rá vagy szakmai ősei közé a k a r n á sorolni. E z a füves asszony, kuruzsló, ha k e l l méregárus, ha k e l l báj italt készít. D e így v o l t ez meglepően érdekes emlék egy te hetős gyógyszerész gyűjtő, Kazay és a későbbi i r o d a l o m számára. A tábla két utolsó sora a maga egyszerűségében sokatmondó. I N V . P. R H I S P I A , R h i s p i á b a n ; felmerül a kérdés, szükségesnek tarthatta-e egy I I I . századbeli kenőcsárusító asszony, hogy meg nevezze a helységet, a falut, ahol árusít, a k k o r ha azt a feliratos táblát a maga számára készítette. A Rhispiabeliek tudták hely ségük nevét és tudták, h o l l a k i k Sibilla. E kor még nem ismeri a reklámhirdetést, tehát röpcédulát nem készíttethetett bronzból Pannónia lakói számára. A z újabb aggályt ismét az támasztja, hogy a szöveg rendkívül szabatos. V a j o n a budai füvesasszony kiírta-e háza ajtajára, hogy ő Magyarországon, Ó b u d á n árusít? N e m ! E z pedig a döntő. Vizsgáljuk és kíséreljük felderíteni, m i célt szolgál mot már eszmeileg ez a bronzlap. Névjegy, röpcédula, vagy lakóhely megnevezés a rendeltetése, vagy volt-e egyáltalán valami? Weszprémi az egyedüli, a k i az I N . V . P. rövidítéseket meg kísérli feloldani, találgat. Lehet az országút, Pannónia városa, Pannónia községe, vagy Pannon V a l e r i a .
A több fajta változat ugyanúgy kísérlet, m i n t bárki másé lenne. E z é r t v e g y ü k sorjában fontolóra a megadott feloldásokat és is mételten igyekezzünk közelebb kerülni a V . P. fedte földrajzi meghatározáshoz. A z országút Rhispiában, Pannónia községében, vagy városában Rhispiában annyira szűkített fogalmi meghatáro zás, hogy egy feltételezett provinciális helységben alig jöhet szá mításba, majdnem értelmetlen volna. M i é r t is jelölné meg így működési helyét egy csekély lakosú területen a kenőcsárus. E r r e nincs i n d o k , nagyzolóan értelmetlen, hiányzik a logikai vonala. Kísérletnek tekintem viszont feltevésemet a sok megoldás k ö zött és Pannon V a l e r i a értelmezést t a r t o m elfogadhatónak, m i után a tábla szövegének eddigi felesleges és túlzott pontosságát veszem alapul. I t t is hasonló állítással találjuk magunkat szem ben, m i n t az I M P E rövidítésénél. A szövegíró kevesebb igyeke zettel hihetőbb marad. H e l y r a j z i pontossága óvatosságra i n t . Septimius Severus korában, illetőleg császársága alatt 193— 211-ig terjedő időben szabadul fel a rabszolga Sibilla és l i b e r t a lesz. E k k o r még Pannónia két részből áll, Pannónia Superior és Pannónia Inferiorból. A z t még 107-ben Traianus osztotta fel. Pan nónia V a l e r i a egy ismételt újabb felosztás után keletkezik akkor, midőn a dalmát származású Gaius A u r e l i u s Valerius D i o c l e t i a nus alatt, a k i 284-305-ig u r a l k o d o t t , közigazgatásilag újból rende zik a birodalmat. Szétválasztják a katonai és polgári közigaz gatást, a provinciákat megkisebbítik és új közigazgatási kerülete ket szerveznek, majd többek között Pannoniát is négy részre osztják fel. Pannónia Superior ettől kezdve két részre oszlik: az északi rész Pannónia Prima, a déli rész Pannónia Savia; a D r á v a - S z á v a köze. Pannónia Inferior ugyanígy tagolódik, az északi rész Pan nónia V a l e r i a , a déli, a D r á v a - S z á v a köze Pannónia Secunda. A korábbi I n f e r i o r és Superior között nem v o l t megszabott köz igazgatási határ. H a ezen a nyomon haladunk, akkor v i l á g o s , hogy Septimius Severus libertája nem l a k h a t o t t Pannon V a l é r i á b a n , mivel Pan nónia V a l e r i a mintegy 100 é v múlva keletkezett az őt felszaba5
Orvsstörténeti
közi.
65
dító császár után. H o l v o l t a k k o r már Sibilla, amikor Rhispia Pannónia V a l e r i a közigazgatási területéhez tartozhatott. A római világbirodalom közlekedő és postakocsi útjairól a maga idejében térkép készült, amely az állomások megnevezésé vel azok egymás közti távolságát tünteti fel. E z t az I t i n c r a r i u m o t Caracallának tulajdonítják, azonban az későbbi, feltehetőleg Alexander Severus alatt 230 körül keletkezett. A korunkra meg maradt I t i n e r a r i u m P r o v i n c i a r u m A n t o n i n i A u g u s t i 1215-ben k é szült másolata ma a bécsi N a t i o n a l Bibliothekben van és 12 per gamen lapon mutatja be a b i r o d a l m a t . M a i névadója Peutinger Konrád* (1465-1547) augsburgi tudós, akinek korábban birtoká ban volt. Ezt említi Weszprémi és Rhispia helyét Pannónia északi, te hát felső részeiben keresi. Schoenvisner is ugyanezt teszi, csak a részletekben v a n ellentét kettőjük között. Claudius Ptolemeus: Geographia universalis vêtus et nova című művében a pannóniai helységek felsorolásánál P a n n ó n i a Superior északi részében Savaria után, amely Claudius alatt 43-ban colonia lett, V i n u n d r i a előtt sorolja f e l . Ennek tanúsága szerint Rhispia Pannónia V a l é riában feküdhetett. A z viszont, hogy Rhispiát egy mai földrajzi hellyel megkíséreljük azonosítani, adott esetben céltalan, n e m is vagyok rá illetékes, de különben az már nem jelentős a bronz táblánk s z á m á r a . Tehát, ha Rhispia V a l é r i á b a n van, a k k o r a hamisítvány-jelleg ismételt bizonyítást nyert. M i n d e z azonban a kutatás során nem teljesen meggyőző és nem bizonyított, hiszen nem zárta k i a tévedés lehetőségét, mert az alapfeltétel, hogy az I N V . P. feloldása helyes, csak . feltevésen alapul, továbbá m i ként korábban említettem, Pannónia Superior és Inferior között levő határt nem ismerjük. 29
Ezekután a kutatási sorban végsőnek a bronztábla a n y a g á n a k megvizsgálása az utolsó lehetőség. A z ötvözet, a fémösszetétel döntse el a v i t á t . R ó m a i korú-e az öntvény, vagy nem. E z a megoldás keresés már kizárja a feltevéseket, a logikai fejtegeté sekből származó megállapításokat, nem analógiákra épít, hanem s. tényekre, a meggyőző bizonyosságokra. A közelmúltig is mert és használható anyagvizsgálatok elvégzésének lehetősége ál30
tálában a tárgy jelentős csonkításával, sérülésével járt. E z t m i n denképpen kerülni k e l l , még a feltételezett hamisítvány esetében is, azonban a legújabb technikai eljárások során ez már nem je lentett akadályt és a célunkra alkalmas emissziós színképelemzés alapján meg lehetett ejteni a vizsgálatot. „ E n n e k alapja az a fizikai folyamat, a m i k o r magas hőmérsékleten a vizsgálati anyag csekély részét gőzzé alakítjuk és ezt a fémgőzt gerjesztjük, azaz emittálásra bírjuk. A z izzó fémgőzök által kisugárzott keverék fénysugarakat alkalmas o p t i k a i berendezés segítségével hullám hosszúságuk szerint rendezzük és a k a p o t t spektrumot lefényké pezzük. Ezek után a színképvonalak feketedéséből levezethető a vizsgálati anyagban jelenlevő egyes elemek relatív mennyisége." A színképelemzést kérésemre az Á l t a l á n o s Géptervező I r o d a anyagvizsgáló laboratóriuma végezte el. Vizsgálat tárgyát ké pezte a Sibilla és a Claudia Helpis szövegkezdetű táblák anyaga, egybevetve a Nemzeti Múzeum tulajdonát képező Helios szobor korábban nyert elemzési adataival. A z eredményként kapott mennyiségek feltüntetésére használt jelzések a következők : + + + + főtömeg, + + + igen sok, sok, jól kimutatható, ny még k i mutatható, 0 nem mutatható k i . +
Claudia Helpis : Helios szobor : Sibilla : 31
+
+
Ag AI Cu Fe Mg ny 0 + + + 4- ny ny + 0 +•*- + + 4- ny ny + + + + + + +
Ni Mn Pb Sb Si Sn Zn P ny 0 ny ny ny ny 0 0 fnyny 4- + 4 - 4 4-4-40 0 ny ny + 4 - 4 - 0 +
A bronz már az ember életének ködös idejében is nagy sze repet játszott. E s z k ö z , fegyver, majd képzőművészeti nyersanyag, napjainkban pedig még a technika nélkülözhetetlen kelléke is lett. E l ő á l l í t á s á n a k fénykora és finom kezelése az antik görög világ nagy alkotásaiban nyer halhatatlanságot. E z t követően a római korú bronz a göröggel szemben a hanyatlás jelét mutatja. A l a k í t á s á n á l , főleg lemezes nyújtásának módszereiben az etrusz kok v o l t a k a mesterek. Összetétele a római korban változik meg és ekkor kezdték cinkkel ö t v ö z n i . Felhasználásuk szerint külön böző céloknak megfelelő ötvözetet ismerünk. Szűkítve ezt tár gyunk szempontjából a szobor és a pénzbronz az, ami részünkre érdekes, mivel i t t a fő szempont az idomíthatóság, a kezelési le32
hetőség. A pénzbronzban 4 % - n á l több ón nem szükséges, mivel ettől már elég rugalmas és megfelelő kemény marad. í g y egy Traianus bronzérem anyagösszetételének súlyaránya a következő: 88,4 réz, 1,8 ón, 7,6 cink, 2,2 ólom. E g y Néró-érem ehhez nagy ban hasonlít: 81,1 réz, 1,1 ón, 17,8 cink. A X I I . századból szár mazó braunschweigi oroszlán-szobor súlyaránya: 8 1 % réz, 6,5% ón, 1 0 % cink és 2,5% ólom. Összegezve vizsgálataink eredményét, elsősorban meg kell álla pítanunk, hogy a Claudia Helpis tábla nem bronz, hanem vörös réz, ezért a továbbiakból kizárható, annál is inkább, m i v e l t a n u l mányunk kezdetén is csak bizonyítéknak óhajtottuk felhasználni. D e mindkét táblánk elemeinek a v a l ó d i Helios szoborral történő egybevetése után nyilvánvaló, hogy azok a n y a g a r á n y a jelentéke nyen eltér a rómainak elfogadott-tói, és a k o r fémiparára j e l lemző cinket teljesen nélkülözi. E z pedig a döntő és ennek isme retében k i m o n d h a t j u k , hogy tábláink anyaga nem római ötvözet, nem a kor megszabta általános anyagfelhasználási arányban ké szült. Utolsó megállapításunk már v a l ó s á g , mely megerősítette az eddigi aggályokat és minden más nélkül önmagában is bizonyí taná, hogy a bronztábla hamisítvány.
J E G Y Z E T 1. Weszprémi, Stephanus: Succincta medicorum Hungáriáé et Transylvaniae Biographia. Centuria altera. Pars posterior. Viennae 1781. 433 oldal. 2. Damokrates, Plinius szerint Servilius Démocrates. Az I . század közepén Rómában gyógyító görög orvos. M ű v e : TTepi xfjç T Ú J V ávTiöÓToiv ö K e v a ö í a c cpiXiaTpoç, K X I V I K Ó C rtvO-iKÓc. Plinius nat. hist. X X I V . §. 43. 87. 3. Schoenvisner, Stephanus: Antiquitatum et históriáé Savaríensis ab origine usque ad praesens tempus libri novem. Pestini, 1791. 42 oldal. 4. Római község, Pannónia Superiorban, a Mursa (Eszék)-Savariai (Szom bathely) út mentén, a Balaton déli vége táján, talán a mai Fenékpuszta közelében. 5. Pizidia, ókori tartomány Kis-Ázsia déli partvidékén, Pamfiliától északra. 6. Az ókorban a kis-ázsiai félsziget északnyugati részének tartománya.
7- Kis-ázsiai fennsík keleti fele, tartomány az ókorban. 8. 1858-tól római történelmet ad elő a berlini egyetemen. 9. Mommsen, Theodor: Corpus inscriptionem latinarum. C. I . L . I I I . 211. 10. C. I . L . I I I . 208. 11. C. I . L . I I I .
209.
12. C. I . L . I I I . 207.
13. Ernyei József: Gyógyszer, ért. 1898. évfolyam 3Í.6. oldal'. (E hivatkozás Orientnél és Baradlainál fordul elő, azonban az általuk megadott helyen nincs és e tanulmány nem szerepel a Gyógyszerészeti Közlöny, valamint a Gyógyászat 1898-as évfolyamában ugyancsak nem található, Matolcsy Miklós: Könyv és irodalmi gyűjtemény magyarországi gyógyszerészeti munkákról 1578-1909-ig. Bp. 1910. című műben sem.) 14. Orient Gyula: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története. Cluj. 1926. 21. oldal. Közli a bronztábla rajzát, azonban torzítva, álló téglalap formájúnak fel, majd önkényesen módosítja a szöveget. 15. Baradlai 42. oldal.
János:
A
magyarországi
tünteti
gyógyszerészet története. Bp. 1930.
16. Korbuly György: Aquincum orvosi emlékei. Bp. 1934. 108. oldal. 17. Révai József: Séták a római Magyarországon. Bp. 1944. A munka ismeretterjesztő jellegű és rendkívül érdekesen előadott, olvasottsága nagy körben elterjedt, azonban igen sok téves adatot közöl és a tényekkel ellenkezőt ismertet, mint p l . 93. oldal: egyiptomi levélpapír, 270. o l d a l : római levélpapír, 269. oldal: Sibilla, 299. oldal: Claudia Helpis sírkő. 18. Boisser, Gaston: Róma és Pompei. Bp. 1883. M a i u r i , Amadeo: Pompejanische Wandbilder. Berlin. 1938. Thierry Amédée: Tableau de l'Empire romain depuis la fondation de Rome jusqu'à la fin du gouvernement impérial en Occident. Paris. 1881. Gregorovius Ferdinand: Hadrian császár. Bp. 1897. Fustel de Coulanges: Az ókori község. Bp. 1883. Lanciani Rudolf: A régi Róma. Bp. 1894. 19. John Addington Symonds:
Renaissance Olaszországban.
Bp. i88r.
20. Pannónia Superiorban, ma Ószőny község. 21. Magyar Könyvszemle. Bp. 1942. 345-363. oldal. Gábriel Asztrik: A deb receni könyvtár középkori kéziratai. 22. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője. Bp. 1931. V I I . èvf. 211-224. oldal. Zoltay Lajos: Ujabb adalékok a könyv, régiség és éremgyűjtő debreceni patikárius nemes Kazay Sámuel élettörténetéhez. Docum. Baranyaiana. I I . K . A . 310. a debreceni Déry Múzeum kézirat gyűj teményében. 23. Szűcs István: Szabad kir. Debrecen város történelme. Debrecen. 1871. I - m . 884., 983., 931. oldal.
24- Numizmatikai Közlöny X I V . évf. Bp. 1915. I V . füzet. 141. oldal. Grün A . : Kazay Sámuel éremgyűjteménye. Numizmatikai Közlöny. Bp. 1903. 25. Idézett műve: 299. oldal. 26. Farkas Jenő (Budapest, X I . Királyhágó tér 6.) tulajdonában van. 27. C. Plinii Secundi Naturalis históriáé libri triginta septem. Venetiis. 1559. (Liber vigesimus primus X X . caput 579. oldal.) 28. Claudius Ptolomaeus: 1540. liber I I . 27. oldal.
Geographia
universalis vêtus et nova.
Basileae.
29. Katancsich: Orbis antiquus. Budae. 1824. 30. Budapest régiségei. 1956. Bp. X V I I . kötet 327. oldal. 31. Meg nem erősített adatok szerint az i936-38-as években dr. Saáry Sándor szabolcs megyei orvos tulajdona volt. 32. Bibra Ch.: Erlangen. 1869.
Die
Bronze
und Kupferlegicrungen der ältesten Völker.
