Lehet-e? IMF vele, vagy nélküle? (cikkünk a 4. oldalon) Városi Újság. Augusztus közepéig még pályázhatnak az újpesti kisvállalkozások a 30 millió

„Virágos utcák – Virágos otthonok” Még lehet pályázni Újpest legszebb kertje és erkélye címre

Lehet-e? IMF — vele, vagy nélküle?

Schmitt és most! Schmitt Pál, a mindenes…

(cikkünk a 4. oldalon)

(cikkünk a 2. oldalon)

(cikkünk a 8. oldalon)

2010. augusztus 5.

VÚ Bp

Városi Újság

Megjelenik 2 hetente

Budapest

www.vujsag.com

Már elkészült 7 játszótér Az idén a park és játszótér felújítás program keretében 19 park és játszótér újul meg.

(cikkünk az 2. oldalon)

e-mail: [email protected]

Augusztus közepéig még pályázhatnak az újpesti kisvállalkozások a 30 millió forintos alapra

Augusztus 15-ig még pályázhatnak az újpesti kisvállalkozások a támogatásuk céljából elkülönített 30 millió forintos alapra. A vissza nem térítendő pénzbeli támogatást beruházásra, oktatásra és átképzésre, valamint munkahelyteremtésre igényelhetik. Az pályázatokat a tervek szerint szeptember hó 3. napjáig bírálják el. (cikkünk az 2. oldalon)

Elszámolás és tervek Kezemben tartok egy kis levelet, egy úgynevezett „DM-levelet”, melyben Ön az elmúlt négy év legkiemelkedőbb eredményeit, valamint a következő ciklus legfontosabb feladatait sorolja fel. E levél ugyan nem említi, de következtethetünk ebből arra, hogy Önt indítja a helyi MSZP szervezet az őszi polgármester-választási küzdelemben polgármester-jelöltnek? Riport dr. Trippon Norbert alpolgármesterrel a 3. oldalon

magukkal szemben. Szögezzük le: ilyen kérdés, hogy a törvénnyel szemben bárkinek lehet-e igaza, ilyen kérdés nem létezik, maga a törvény az „igaz”, azt kell betartani, és ez nem lehet holmi „vélemény” függvénye. (cikkünk a 4. oldalon)

árfolyam szépen megnyugszik, és visszaáll a normális kurzusra. Mellékeljük a Magyar nemzeti Bank hivatalos árfolyamtáblázatát a kérdéses időről, mind a forint/euró, mind a forint/svájci frank viszonylatában. (cikkünk az 5. oldalon)

A dicsőséges 56 nap A kormány első félszáz napja Sajnos az egyéni képviselők által benyújtott javaslatok hemzsegnek a hibáktól. Helyesírási és nyelvtani hibák mellett jogdogmatikai zavarok, az Európai Unió joganyagával és a hazai jogszabályokkal való harmonizáció

sem megoldott. Az alkotmányellenes szabályokat több esetben azzal próbálták legitimálni a képviselők, hogy a jogszabályjavaslattal egyidejűleg alkotmánymódosítást is benyújtottak. (cikkünk az 6 . oldalon)

Elöl jön bukdácsolva a „világkapitalizmus”, amiről ma már tudjuk, hogy megbukott, de minimum lejárt, mint Tescoban a tegnapi tej szavatossága. Ha lejárt, hát lejárt, le a polcról vele,

irány a múzeum. Ha kicsit durvábban akarnánk kifejezni magunkat, akár azt is mondhatnánk, hogy a „történelem szemétdombjára vele”. (cikkünk az 8 . oldalon)

Szó mi szó, Schmitt Pálról már sok mindent mondtak, ezt még nem. „– Mondták már, hogy maga nagyon szuggesztív? – kérdezte Laura de Pirelli. Vanek úr mélyen elgondolkodott: – Kérem, nekem itt a légióban már sok mindent mondtak. Erre nem emlékszem…” (Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó) Nem lett volna elég a „szövetséges”? Az legalább igaz.

Aki ezután elkezdi gyártani a Magyar Hiszekegy mintájú tapétát, az pillanatokon belül milliomos lesz…

Nekünk nem tetszik, de nem vagyunk meglepődve

Háromszor ígért Gémesinek a Fidesz Húsz év után nehéz ellenféllel kell megmérkőznie Gödöllő „örökös” polgármesterének. A Fidesz – most először nyíltan – saját jelöltet indít Gémesi Györggyel szemben. Gémesi szerint tavasszal

háromszor is megígérték neki, hogy ha nem indul a tavaszi országgyűlési választáson, nem kell fideszes ellenfélre számítania ősszel. (cikkünk a 3. oldalon)

Az ígéret nem kerül semmibe Még egy éve sincs, 2009 vége felé, a tavaszi választás előkampányaként, a kerületi oktatási intézmények levelet kaptak Orbán Viktortól, a FIDESZ elnökétől, melyben az elnök takaré-

A mi külön kis kapitalizmusunk

Állítólag a The Washington Post Schmitt Pál megválasztott államfőt „a kormányfő egyik nacionalista szövetségesének” nevezte.

Tűzzük mellé minden iskolában, minden osztályban Horthy fehér lovát is. Csak így, együtt az igazi!

Mi áll vissza?! Orbán Viktor miniszterelnök Kálmán Olga vendége volt az ATV egyik esti műsorában, ahol a műsorvezető a Kósa–Szijjártó féle kijelentésre is rákérdezett. Orbán Viktor válaszában bagatellizálta a kérdést, mondván, a tőzsde néha bepánikol, de aztán az

Ne vegye komolyan! Vagy mégis…?

Pörzse Sándor, a Jobbik országgyűlési képviselője hétfői sajtótájékoztatóján azt mondta, azt szeretné, ha minden tanintézményben kint lenne a Hiszekegy szövege.

A törvény, meg Ők Ha csak beszélni kell róla, tisztelik. (A miniszterelnök mondjuk még azt se nagyon – lásd véleményét az alkotmányunkról –, de ő nyilván úgy gondolja, hogy ezt is megengedheti magának.) De ha be is kellene tartani, akkor már sokkal nagyvonalúbbak

I. évfolyam 14. szám

Közel a Naphoz (Ikarosz)

Ismerik ugye, Ikarosz legendáját. A fiatalemberét, akinek apja, Daidalosz, a Labirintus építője valódi madártollakból szárnyakat ragasztott össze viasszal, hogy ezek segítségével kire-

kosságra, és a jövő évi változásokra hívta fel a figyelmet, aláírásával pedig vállalta, hogy jövőre több pénz jut az intézményeknek. (cikkünk a 3. oldalon)

pülhessenek a Labirintus fogságából. De mit tegyen egy mai, hétköznapi „Ikarosz”? Egy olyan fiatalember, aki még „atyai intelmekkel” sem bír, még ilyet sem kapott, csak szárnyakat. (cikkünk a 4. oldalon)

Akkor én most kérdezném meg Orbán Viktor miniszterelnöktől, hogy hol marad az a „két pofon”, amivel ígérete szerint hazakergeti ezt a gárdát? Lassan megjelenhet egy új regény, Móricz(ka) Zsiga: Pörzse Sándor ös�szevonja szemöldökét címmel. Hát, Pörzse Sándor nem a lovát ugratja, hanem a szomszédos államokat… Kósa Lajos újabb remek kijelentése: „Minket a magyar választópolgárok választanak, nem a Wall Street Journal!” Valaki súgja meg Kósának, hogy sosem az újság választ olvasót, hanem az olvasó újságot. Ja, és azt is, hogy ez a politikusokkal is pont így van! Pedig egy újságnál kiegyensúlyozottabb dolog szinte nincs is! Pont annyi baloldal van benne, mint amennyi jobboldal… Kósa kijelentése után az előfizetők száma várhatóan zuhanni kezd majd. Lehet, hogy az egész lap becsődöl, vagy kénytelen lesz görögül megjelenni. Orbán Viktor a Jobbik frakciójánál tett látogatása után kijelentette – a Magyar Gárdára utalva –, hogy nem járul hozzá, hogy kimasírozzunk a demokráciából. Majd ő kivezet minket onnan… A hangsúly a masírozáson van. Szépen, lassan óvakodva kell kimenni! Lépésről, lépésre.

VÚ Bp

I. évfolyam 14. szám

2

Már elkészült 7 játszótér

Az idén a park és játszótér felújítás program keretében 19 park és játszótér újul meg. Eddig 7 játszótér készült el, míg 12 helyszínen folynak a munkálatok. Várhatóan a hó végén az összes tervezett játszótér-felújítás befejeződik.

„Virágos utcák – Virágos otthonok”

Még lehet pályázni Újpest legszebb kertje és erkélye címre Augusztus 13-áig még lehet pályázni Újpest legszebb kertje és legszebb erkélye kitüntető címre. A nyerteseket értékes nyereményekkel jutalmazzák. Pályázni három darab fotóval, pontos cím és telefonszám megadásával lehet. A pályázatokat Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata, Gazdasági Alpolgármesteri Titkárság, 1042 Budapest István út 14. levelezési címre várják. A borítékon a pályázat címét „Virágos utcák – Virágos otthonok” is fel kell tüntetni. A beküldési határidő elteltét követően a Bíráló Bizottság tagjai felkeresik a pályázókat. Az eredményhirdetésre várhatóan szeptemberben kerül sor.

Munkahelyteremtésre, beruházásra, oktatásra

Augusztus közepéig még pályázhatnak az újpesti kisvállalkozások a 30 millió forintos alapra Augusztus 15-ig még pályázhatnak az újpesti kisvállalkozások a támogatásuk céljából elkülönített 30 millió forintos alapra. A vissza nem térítendő pénzbeli támogatást beruházásra, oktatásra és átképzésre, valamint munkahelyteremtésre igényelhetik. Az pályázatokat a tervek szerint szeptember hó 3. napjáig bírálják el. A pályázaton az Újpest közigazgatási területén székhellyel vagy telephel�lyel rendelkező egyéni és társas vállalkozások vehetnek részt, melyek a kiírást megelőzően legalább már egy éve Újpest terültére vannak bejelentve. További feltétel, hogy egy teljes lezárt üzleti évvel – éves beszámoló vagy azzal egyenértékű adóbevallás – rendelkezzenek és nettó árbevételük a pályázat kiírását megelőző utolsó lezárt teljes üzleti évben nem haladta meg a 200 millió forintot. A kizáró feltételek – mint például a köztartozás, végrehajtási eljárás – a pályázati felhívásban kerültek részletezésre, csak úgy, mint a különféle célok megvalósítására vonatkozó pályázati feltételek.

A kiírás szerint beruházási cél esetében a megállapított támogatás ös�szege maximum a beruházás teljes nettó bekerülési költségének 30 %-a, oktatási cél esetében az oktatás illetve az átképzés tényleges nettó költségének 40%-a. Munkahelyteremtés esetén a támogatás mértéke többlet foglalkoztatottanként a minimálbér után fizetendő munkaadói járulék összege. Az egy vállalkozás részére megállapított támogatás összege legfeljebb 1.000.000,- Ft lehet. A pályázatról részletes tájékoztatás a www.ujpest.hu weblapon olvasható, ezen túl a 231-3100 telefonszámon a 216-os és 221-es melléken illetve a 231-3138-as telefonszámon kérhető.

2010. augusztus 5.

3

VÚ Bp

Elszámolás és tervek Hosszú riportot készítettünk dr. Trippon Norberttel, az újpesti önkormányzat gazdasági alpolgármesterével abból az alkalomból, hogy ő (is) indul a polgármesteri posztért Újpesten. A riportot – terjedelmi okokból – több részletben közöljük.

I. Kinek a nevében, mit, és hogyan - Kezemben tartok egy kis levelet, egy úgynevezett „DM-levelet”, melyben Ön az elmúlt négy év legkiemelkedőbb eredményeit, valamint a következő ciklus legfontosabb feladatait sorolja fel. E levél ugyan nem említi, de következtethetünk ebből arra, hogy Önt indítja a helyi MSZP szervezet az őszi polgármester-választási küzdelemben polgármesterjelöltnek? - A levelet alpolgármesterként írtam, pontosan az összefogásra hívtam fel benne a figyelmet. Újpest az otthonunk, a mi városunk, Újpest ügyeiben nem pártszínekre kell helyezni a hangsúlyt, hanem lokálpatriótának kell lenni. Dr. Derce Tamás polgármester 20 éven keresztül képviselte ezt, s én igyekszem ezt a megközelítést továbbvinni. A fontos kérdésekben törekedni kell a pártok, a civil szervezetek és a lakosság összefogására. Ez sok türelmet, megértést igényel, de sikeresebb, mint a máshol elharapódzott pártháborúk, vagy bármilyen pártdiktatúra. Újpest az összefogás jóvoltából rohamosan fejlődött az elmúlt években. - Ha ez így van, mégis kinek, vagy kiknek a képviseletében indul? - A helyi MSZP jelöltje vagyok, de pártoktól függetlenül valamennyi újpesti polgárt igyekszem képviselni. Ha kell valahová egy játszótér, több tuca-

tot építettünk az elmúlt 4 évben, ott nincsen helye pártoknak. Egyszerűen csak szükség van rá. - Azért van olyan, hogy valaki a pártját képviseli az önkormányzatban… - Láttunk már ilyet. Szerintem az a helyes, ha egy helyi párt Újpest érdekeit képviseli, s nem kizárólag a saját hatalmi érdekeit. Azért támogat egy jó kezdeményezést, például a Főtér megépítését, mert az helyes, s nem támadja meg csak azért a jó kezdeményezéseket, hogy politikai hasznot kovácsoljon belőle magának. Én sokszor szembementem a saját pártom központjával is, ha valamiről azt gondoltam, hogy az nem helyes. Mi Újpesten nem a kormányt, vagy valamilyen pártot kell képviseljünk, hanem az újpestieket. Már régen készen lehetne a felújított Felnőtt Szakrendelő, ha a Fővárosi Önkormányzat is ugyanúgy szerette volna, mint mi, újpestiek. - Akkor térjünk át más témára. Ön újpesti lakos? - Igen Újpesten élek. Régebben Újpest Központjához közel, most éppen Káposztásmegyeren. Újpest az otthonom, a városom. Nekünk, újpestieknek nem kerület Újpest, hanem önálló, százezres város. Olyan város, mely a saját lábán áll, és a saját útját járja. Akkor is a mi városunk – mert így tekintünk rá –, ha közjogilag nem város. - Nem jelent majd hátrányt ez az indulásnál, hogy Derce úr több-generációs újpesti volt? - Az újpestiek egy része tősgyökeres, más része nem az. Ma is sokan választják lakóhelynek Újpestet, mely egy idő után már az otthonukká válik. Remélem Újpest a jövőben is olyan város lesz, ahová érdemes beköltöz-

ni, ahol érdemes családot alapítani. Hogy ki a jó újpesti, az nem azon múlik, hogy mióta lakik itt, hanem azon, hogy mit tesz. Ha például valaki szemetel, az nem helyes. Akkor sem, ha az érintett régi újpesti lakos, és akkor sem ha újabban költözött ide. Köszönöm az újpestieknek, hogy lehetőséget adtak arra, hogy munkámmal bizonyítsam azt, hogy tenni akarok, és tudok a közösségért. Új Főtér, gyermekszakrendelő, játszóterek, sok bajba jutott devizahiteles család megsegítése, idén a tankönyv támogatási rendszer bevezetése. Mindezek mutatják a megtett utat, s azt, hogy ha mi újpestiek akarunk valamit, azt együtt, összefogva el is érjük. - Kik indulnak még Ön ellen? - Én nem foglalkozom más jelöltekkel. Azzal törődöm, hogy bemutassuk az elvégzett munkát, a célokat, s abban bízom, hogy együtt még rohamosabb fejlődést tudunk elérni. - Ön a most véget érő ciklusban dr. Derce Tamás polgármester általános alpolgármestere volt. Talán beszéljünk arról, azért rendesen keveredtek itt nagyon fontos, és a talán kevésbé fontos dolgok. Arra gondolok, hogy egy gyermekszakrendelő, vagy egy fogászat talán fontosabb, mint egy szép új játszótér, vagy egy piaci bejárat. - Szerintem mindegyik fontos kérdés. Fontos az egészségügy, fontos az oktatás, fontos a közterületek rendje, állapota, és fontos az idén bevezetendő tankönyvtámogatás. Ezeket nem szabad egymással szembe állítanunk. Fontos az is, hogy mindezeket a célokat úgy értük el, hogy közben a Újpest nem vett fel fejlesztési és működési hiteleket, nem bocsátott ki kötvényt, mint mások. Mi a saját utunkat járjuk, és a saját lábunkon állunk. Ez nagysze-

Nekünk nem tetszik, de nem vagyunk meglepődve azon, amiről az Index adott hírt július 30-ikán a Fidesz szavahihetőségével kapcsolatban. Előbb idézzük a cikket, aztán a magunk véleményének is hangot adunk. A cikk:

„Háromszor ígért Gémesinek a Fidesz Húsz év után nehéz ellenféllel kell megmérkőznie Gödöllő „örökös” polgármesterének. A Fidesz – most először nyíltan – saját jelöltet indít Gémesi Györg�gyel szemben. Gémesi szerint tavasszal háromszor is megígérték neki, hogy ha nem indul a tavaszi országgyűlési választáson, nem kell fideszes ellenfélre számítania ősszel. Biztos vagyok benne, hogy a gödöllőiek nem pártra, hanem személyre fognak szavazni – ez a remény maradt október 3-ra Gémesi Györgynek, az MDF egykori alelnökének, aki öt sikeres polgármesteri választás után az idén hatodszor is megpróbálkozik az újraválasztással. A Pest megyei települést 1990 óta vezető Gémesinek azonban nehezebb lesz a mostani megméretés, mint a korábbiak, mert a tavasszal kétharmados parlamenti többséget elért Fidesz saját jelöltet indít a városban az egykori szövetséges ellen. A párt jelöltje egy gödöllői születésű ügyvédnő, Boros Andrea lesz. Gémesi az Index kérdésére azt mondta, az elért eredmények sokat fognak

nyomni a latba, még akkor is, ha a Fidesz már korábban sem tartozott a támogatói közé. Eddig kétszer adtak ellenlábasának burkolt támogatást, most először azonban saját jelöltet indít a párt. Gémesi szerint ez a döntés azért furcsa, mert a tavasszal háromszor is megállapodott a Fidesz helyi és megyei vezetőivel, hogy nem lesz vetély-

székért, sokan megkeresték. A jelzésekből úgy látja, a gödöllőiek szerint Gémesi a 20 év alatt meglehetősen elfáradt, itt a pillanat, hogy leváltsa valaki. Gémesi a 2006-os önkormányzati választáson 64 százalékkal győzött, pedig akkor már összekülönbözött Dávid Ibolyával, és lemondott MDF-es vezető posztjáról.” – Spirk József – Nem értjük, hogy ugyan miért baj az egy városnak, ha vezetője nem a nagypolitikával foglalkozik – ahogy a Fideszes ellenjelölt fogalmazott: „kiszorult a nagypolitikából” –, hanem saját városával. Véleményünk szerint az ilyesmi csak javára válhat egy városnak! Boros Andrea kisasszony minden bizonnyal látnoki – vagy szakorvosi – képességekkel bír, ha csak úgy kijelenti, hogy Gémesi „meglehetősen elfáradt”. Abban viszont igaza van, hogyha a szokásos gátlástalansággal támadják, elvitatják tőle mindazt, amit eddig tett, s Fideszt vakon követők hada ellene szavaz, akkor valóban le lehet váltani, ahogy – ezzel a módszerrel – szinte mindenkit az országban. Azon viszont a választók gondolkodjanak el, hogy ugyan tényleg jó lesz ez nekik? Valóban tudják, mit tesznek? Így képzelték? Nézzék meg, mi történt eddig: a Fidesz narancsot ígért, de ezidáig csak citromot kaptunk…

Járai Zsigmond

társa az önkormányzati választáson, ha Gémesi nem indul az országgyűlési képviselői helyért. A polgármester szerint ő tartotta magát a szóbeli megállapodáshoz. Boros Andrea szerint ezt a történetet eddig még csak Gémesitől lehetett hallani, ő nem értesült ilyen paktumról. A fideszes jelölt szerint nagyon káros lenne a városnak, ha egy 68 százalékos parlamenti többség idején még mindig Gémesi maradna a polgármester, aki ráadásul az utóbbi években már meglehetősen kiszorult a nagypolitikából. Boros Andrea azt állítja, mióta kiderült, hogy indul a polgármesteri

rű, mert gondoljon bele, milyen kevés város mondhatja el ezt magáról. - Jó, igaza van, fontos a környezetünk is. De akkor ebből adódik a következő kérdés: hogyan tovább? Ugyanígy, ilyen párhuzamossággal? - A Főtér építését, mélygarázzsal, közösségi térrel, vagy a Piac – ahol én is gyakran vásárolok – felújítását folytatnunk kell, ez nem is kérdés. De a felnőtt szakrendelőnek is meg kell újulnia, ahogy a Károlyi kórháznak is. Saját uszodára épp úgy szükség van, mint arra, hogy a metró kiérjen végre Káposztásmegyerre, és szükség van új óvodákra, bölcsődékre. Aki

ezekben a kérdésekben valamilyen „vagylagos” sorrendet akar felállítani, tehát, hogy vagy ezt, vagy azt, az szerintem nem tudja, hogyan működik egy város. Mindezek azonban nem valósulnak meg maguktól. Tennünk kell érte. Például a metró érdekében nyomás alá kell helyeznünk a Fővárost és a kormányt is. És ebből az összefogásból nem ugorhat ki egyetlen párt sem pártpolitikai okok miatt, mert nem kíván konfrontálni a kormánnyal. Csak az együttes újpesti erőfeszítés hoz eredményt. Én az összefogás, és a közös munka oldalán állok. –folytatjuk –

Az ígéret nem kerül semmibe Még egy éve sincs, 2009 vége felé, a tavaszi választás előkampányaként a kerületi oktatási intézmények levelet kaptak Orbán Viktortól, a FIDESZ elnökétől, melyben az elnök takarékosságra, és a jövő évi változásokra hívta fel a figyelmet, aláírásával pedig vállalta, hogy jövőre több pénz jut az intézményeknek. Aztán lezajlott a „szavazófülkék forradalma”, megalakult a Nemzeti Egység Kormánya – igazán átkeresztelhetnék már végre „Forradalmi Munkás-paraszt Kormány”-ra, ahogy annak előtte, még az „átkosban” hívták –, felállt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárral, és már nem is volt olyan fontos és sürgős az a tavalyi Orbáni ígéret! Hoffmann Rózsa az MTI-nek egy sajtóértekezleten azt mondta a közeljövő oktatási koncepciójáról, hogy a normatívalapú finanszírozás megszüntetését célul tűzték ki, mert azt a köz- és a felsőoktatásban egyaránt minőségellenes elvnek tartja a kormány. A kormányzati ciklus végére szeretnék elérni, hogy a központi költségvetés garantáljon minden pedagógusi és egyéb dolgozói bért, és annak járulékait. Ezen felül az iskola működtetéséhez szükséges költségeket a fenntartóknak kell f inanszírozniuk . Intézménytípus, feladat és tanulószám alapján kal-

kulált pedagóguslétszámot kapna minden akkreditált iskola, ami körülbelül három évig lenne állandó. Így a pedagógusok fizetése biztonságban lenne. Az államtitkár elmondta, hogy a méltatlanul alacsony pedagógusbérek rendezésének forrásait ugyan még nem látja, de azt szeretné, ha a következő költségvetésben már legalább gesztusértékű javítás, azt követően pedig látványosabb emelés valósulna meg. Tehát: a ciklus végéig, azaz négy év múlva akarják elérni, hogy a pedagógusoknak legalább három évig legyen biztos az állásuk, és a bérük – talán – elegendő lesz a tisztes megélhetéshez. Addig is – ahogyan Orbán Viktor írta, még a választási győzelme előtt: TAKARÉKOSSÁG! Ja, hogy aláírásával is garantálta annak idején, hogy ebben az évben már több pénz jut az intézményekhez? Hát Istenem! Ennyit ér a garanciája.

VÚ Bp

I. évfolyam 14. szám

4 Így aztán Ikarosz az emberiség egyik alapmítoszává lett, a szabadságvágy mítoszává, azé a vágyé, mely még önmagát is képes elpusztítani. De mit tegyen egy mai, hétköznapi „Ikarosz”? Egy olyan fiatalember, aki még „atyai intelmekkel” sem bír, még ilyet sem kapott, csak szárnyakat. Olyanokat, melyekről elhitette magával, hogy azokat nem holmi viasz, hanem annál sokkal erősebb valami tart össze: maga a népakarat. A mi Ikaroszunk felhajtó ereje az alulról felé szárnyaló ütemes „Vik-tor! Vik-tor! Vik-tor!” kiáltás légoszlopa, és a Nap is sokkal közelebb van, mint a legenda égiteste. Mit tegyen napjaink Ikarosza, ha nem az apjával, hanem egy egész tömeg sleppel kell repülnie, de olyanokkal, akik nem hogy nem szólnak – nem is szólhatnak! –, hanem szinte vakon csüngnek rajta, repülésük az ő röpte, magasságuk közvetlenül az ő magassága alatt húzódik, s bár őket már nem hajtja az alulról jövő éljenzés, húzza, vonja helyette maga a vezér,

kihez saját sorsukat kötötték. Az a baj, hogy e fölöttünk repkedő raj egyre inkább hasonlít a vándormadarak „V”betűjéhez, mint sem Ikarosz merész, tragikus szárnyalásához. Ám napjaink Ikarosza a maga módján szintén tragikus figura. Ha az ő szárnyait nem a viasz tartja össze hanem a népakarat, akkor annak elmúlta miatt fog majd szétesni. Ahogy egyre magasabbra tör, egyre jobban halkul az alulról jövő „ös�szetartó” bíztatás, az a bizonyos „Vik-tor! Vik-tor! Vik-tor!”, s mire már-már elérné a Napot, szétesik az egész tákolmány. Sosem fogja megérteni, hogy miért. Nem fogja megérteni – talán még tudni sem –, hogy ha egyszer immunissá vált a Nap perzselő sugaraira, ha elvakítva sem lett vakabb, mint volt, ha szárnyai nem olvadtak el, ugyan mitől hull a mélybe? Nem fogja megérteni, hogy a magasság – bizonyos értelemben – önmagában is pusztító, ha nem a tömeg emeli fel arra a szintre, illetve, pontosabban, ha túl lép azon a szin-

ten, ahová fölemelték! Ha nem elég a tömegek emelte magasság, ha annál többre vágyik, és meg is próbálja elérni azt. Mind így végzi, aki erre a pályára lép. S míg Ikarosz – az ember eredendő szabadságvágyának megtestesítőjeként – mítosszá lett zuhanásával, addig az ilyen „utó-Ikaroszok” hulltukban nevetség tárgyává válnak. Mert az emberek szeretik és becsülik azokat, akikben saját vágyaik öltenek testet, de elfordulnak azoktól, akik ezt a rajtuk való hatalom kiélésre használják. Ezért aztán Orbán Viktor sosem lesz Ikarosz. Kerülhet bármilyen közel a Naphoz, készülhet a szárnya bármiből, ahogy távolodik a röptét fenntartó tömegektől, ahogy halkul e távolság révén az őt éltető hang, úgy lesz egyre sebezhetőbbé, úgy lanyhul majd az a röpte, s hogy valami hasonlóság azért mégis legyen, ugyanúgy fog hullni, mint a mítosz főhőse. Ám ez a hullás nem fogja őt átnemesíteni a legendák, a nagyszerűségek vi-

lágába. Tanulságos lesz ez is, de nem a szabadság mítoszának tanulságával bír majd, hanem éppen ellenkezőleg, a szabadság elnyomásának, a tömegek szabadsága semmibe vételének lehetetlenségéről fog szólni. Mondhatnánk erre, hogy na és, volt már ilyen – nem is egyszer –, lesz is még, az emberiség történelme már csak ilyen. De van egy kis baj ezzel az egésszel. Nem a magasba törő Viktor sleppje a probléma, azok, akik együtt hullnak majd vele, és még csak nem is maga Viktor. A baj országunkkal van, Magyarországgal, amely jelenleg szintén odaköttetett e felelőtlenül szárnyaló fiók-Ikaroszhoz, s bizony komoly a veszélye annak, hogy mi is vele hullunk! Persze egy ország nem zúzza majd halálra magát, de a mélyből visszakapaszkodni igen nehéz lesz. Már hozzákötnünk is kár volt magunkat, most az lenne az üdvös, ha mielőbb el tudnánk vágni ezt a köteléket… Esti János főszerkesztő

Azt mondja dr. Kövér László, frissen ez nekünk, vagy megválasztott házelnök, hogy – nem. (Végtére is idézzük az Index-et – „minden ilyen még elutasítani vita arról szól, lehet-e még Magyar- is csak olyasmit országon emberi életet élni, vagy illik, amit előzőleg pedig „idejön egy arctalan pénzügyi megismert az ember.) szervezetnek a magyar emberek Már „csak” az a kérdés, valóban meg számára ismeretlen képviselője”, és tudjuk-e tenni mindezt? Valóban lediktálhatja a kétharmados parla- elég erős-e Magyarország, ahhoz, menti többségnek, mi a teendő például egy jegybankelnök fizetését illetően.” Ez alatt nyilván azt kell értenünk, lehet-e nemet mondani a világ vezető erőinek? Hát persze, hogy lehet! Minden ellenkező populista mellébeszéléssel ellentétben ezek a vezető erők ugyanis nem azt mondják, hogy nekünk mit kell tennünk, egyáltalán nem diktálnak, hanem arról tájékoztatják a nagyméltóságú kormányt, hogy ők, milyen feltételek megvalósulása esetén hajlandóak velünk együttműködni. Ez pedig egészen más dolog, különösen annak fényében, Innen szép nyerni hogy nem ők kérték az együttműködést, hanem mi, nem nekik van szükségük ránk, hanem nekünk rájuk! hogy magában is elboldogul? TényTermészetesen mondhatja az új leg nem kell a segítség? Valóban itt kormány, hogy nincs rájuk szüksé- tolongnak a kapu előtt a befektetők, günk. Megoldjuk a gondjainkat saját a különböző egyéb pénzügyi körök erőből. Ha ez így van, ha ezt valóban azért, hogy ugyan fogadjuk már el a meg tudják tenni, akkor igazuk van, nekünk szánt olcsó hiteleket? Tényleg akkor nem is kell tárgyalni velük, vagy csak holmi vándorcirkusz az IMF, a legfeljebb csak azért, hogy megismer- Világbank, az EU – és annak egyesíjük a szempontjaikat – ha netán még tett bankja –, akiknek csak úgy ajtót nem ismernénk –, és eldönthessük: jó lehet mutatni, ha olyasmit mernek

kérni támogatásuk fejében, ami a visszafizetést is garantálja? Orbán Viktor miniszterelnök, aki annyit ért a közgazdasághoz, mint hajdú a harangöntéshez, azt gondolja – és némi áttétellel mondja is –, hogy igen, lehet. Lehet nekik

Következésképpen, ha a fenti pénzügyi központok azt mondják, hogy Magyarország nem jó befektetési hely, akkor mások is ezt fogják gondolni, és nem adják a pénzüket. Ezt – kicsit leegyszerűsítve – úgy hívják, hogy hazánk gazdaságilag elszigetelődik. Márpedig azt még dr. Orbán Viktor is elismeri, Magyarország egyedül, önállóan nem tud úrrá lenni bajain, mert erre egyszerűen nincs elég pénze és piaca, mert a megtermelt, előállított GDP – az a bizonyos „bruttó nemzeti össztermék” – több, mint 60 százalékát eleve külföldi, multinacionális vállalatok állítják elő, termelik meg itthon, s mert az egész hazai ipari termelésünk alapvetően export-orientált, azaz, nem hazai fogyasztásra termel, hanem külföldi piacokra. Ráadásul éppen azokra a piacokra, melyek e célból, tehát eleve „beszállítónak” telepítettek ide modern ipart. Hogy egészen világos legyen: nem Magyarország gyárt személygépkocsikat, hanem a Suzuki ide telepített gyára, a GM ide telepített gyára stb. És ha ezek innen elmennek, akkor nem lesz hazai autógyártás. (De ez csak egy példa volt, hosszan sorolhatnánk még.) Szóval mutathatunk mi fityiszt a világnak nagy nemzeti felbuzdulásunkban, de aztán ne csodálkozzunk, ha majd a világ is fityiszt mutat nekünk. És akkor már „csak” az a kérdés marad: miből fogunk megélni?!

Ne vegye

Közel a Naphoz (Ikarosz) Ismerik ugye, Ikarosz legendáját. A fiatalemberét, akinek apja, Daidalosz, a Labirintus építője valódi madártollakból szárnyakat ragasztott össze viasszal, hogy ezek segítségével kirepülhessenek a Labirintus fogságából. Daidalosz tudta, hogy a viasz erős ragasztó, de hőre lágyul, olvad, ezért még időben lelkére kötötte Ikarosznak, hogy ne szálljon túl magasan, ne közelítsen a Naphoz, mert a viasz megolvad, a szárny szétesik, és ő lezuhan a mélybe. Ám Ikarosz fiatal volt, heves, a magasság, a repülés, szárnyalás mámora elragadta, megfeledkezett az atyai intelemről, és be is következett a baj: a szárnyakat összetartó viasz megolvadt, a többit már tudjuk.

Lehet-e?

ajtót mutatni, lehet független magyar pénzügyet csinálni stb. Szép és népszerű gondolat, csak az a baj vele, hogy nem igaz! Nem lehet! A világ minden mérvadó pénzügyi befektetője, hitelezője és minden komolyabb multinacionális vállalata hallgat rájuk. Nem ránk, nem dr. Orbán Viktorra, hanem rájuk. Tetszik, nem tetszik, ez van.

komolyan! Vagy mégis…? Lex Fülig, avagy, a koronatanácsban cipő nélkül, zokniban kell megjelenni. Emlékeznek még Rejtő Jenő, Piszkos Fred, a kapitány című regényére? A főszereplő, Fülig Jimmy átmenetileg a Boldogság Szigetek uralkodója lesz, de mert – az oda vezető út során – egy jó számmal kisebb cipőt tudott csak magának szerezni, első törvénye volt, hogy a koronatanácsban zokniban kell megjelenni, mert szorította a cipő. Valami hasonló történt napjainkban is, mikor a Fideszes törvénygyár – alapos körültekintő munka után – megszavazta a bankadót tartalmazó törvényt. Ezzel kapcsolatban van egy találós kérdésünk. Mi az? Kedd este még van, szerdán reggel már nincs, szerda este megint van, csütörtök reggel nem változott a helyzet, csütörtök kora délután azonban már úgy tűnik, mégsincs, aztán csütörtök este már biztos, hogy nincs! A megfejtés: a lex Járai.

A törvény, meg Ők Ha csak beszélni kell róla, tisztelik. (A miniszterelnök mondjuk még azt se nagyon – lásd véleményét az alkotmányunkról –, de ő nyilván úgy gondolja, hogy ezt is megengedheti magának.) De ha be is kellene tartani, akkor már sokkal nagyvonalúbbak magukkal szemben. Lázár János úr, a Fidesz frakcióvezetője, Hódmezővásárhely polgármestere például határozottan úgy véli, hogy rá nem, vagy csak részben vonatkoznak a törvények. Neki szabad törvényt – és ezzel együtt képviselői esküt – szegni, megteheti, ha úgy gondolja, hogy neki van igaza a törvénnyel szemben. Szögezzük le: ilyen kérdés, hogy a törvénnyel szemben bárkinek lehet-e igaza, ilyen kérdés nem létezik, maga a törvény az „igaz”, azt kell betartani, és ez nem lehet holmi „vélemény” függvénye. Hogy világos legyen: a rossz törvényeket is be kell tartani. Ha ez nem így lenne,

vagy maga a jog szűnne meg, vagy – de ez a minimum – a jog előtti egyenlőség. De Lázár urat ez nem zavarja, ő kiteszi, és kint is hagyja! Azt a „szégyenlistát”, melyen a szerinte odavaló

parlament emberjogi bizottsága is megállapította, hogy ehhez nincs joga, ez jogellenes magatartás. De Lázár úr kiteszi. Azt mondja – idézzük az MR Kossuth adóját, illetve őt, magát –, hogy „Tessék odajönni

- Csak hagyd kint, majd mi megmagyarázzuk

városlakókat és azok adatait tárja közszemlére, bár az ombudsman is, és a

és tessék leszedni a listát, ha ilyen elképzelése van [az ombudsmannak

– a szerk.] tudomásom szerint erre a törvény nem ad neki lehetőséget.” Abba most nem is akarok belemenni, hogy a nyilvános megszégyenítés miféle retorzió a XXI-ik században – jó, hogy nem akar felállítani egy kalodát a város főterén! –, mert egyszerűen nem erről van szó ezúttal. Az adatvédelmi törvényről van szó, azt kellene betartani, és nem holmi belső igazságérzetre – no meg a hatalomra – hivatkozva megszegni. Tisztelt Lázár úr, frakcióvezető úr, kedves képviselő úr, e forradalomban! A törvényekről lehet vitatkozni a parlamentben, meg lehet változtatni azokat – maga ne tudná, hogy még az Alkotmányt is –, de amíg azok érvényben vannak, addig be kell tartani őket! Még Önnek is! Hacsak nem én vagyok lemaradva, és valahogy kimaradt nekem a legújabb változat, mely szerint Lázár János maga a törvény!

A törvénynek az a része, amelyik kivette volna a bankadó alól Járai bankját. Járai Zsigmond az első Orbán-kormány volt pénzügyminisztere, akit félidőben aztán az MNB elnökévé tett Orbán, ezzel a húzással – már ha sikerült volna – igen jelentős piaci előnyre tett volna szert. (Arról már nem is beszélve, milyen finom érzés, ha valakinek nem kell különadót fizetnie!) Volt is zúgás ebben a gazdasági szektorban, még az EU is megüzente, hogy ez nem fog átmenni, ilyen kivételezést nem tűrnek a tagországokon belül. Így aztán kénytelenek voltak engedni a törvény-előkészítésben jeleskedő honatyák, és végül kimaradt a törvényből ez a kitétel. Hogy a nyitó hasonlattal éljek, túlságosan lábszagú volt ez a próbálkozás Európában. Így aztán tetszik, nem tetszik, akár hogy is szorít ez a cipő, Járai bankjának is fizetnie kell. A lex Fülig ezúttal elmaradt…

2010. augusztus 5. Orbán Viktor miniszterelnök Kálmán Olga vendége volt az ATV egyik esti műsorában – nem tisztünk a műsornak reklámot csinálni, így a címének kiírását mellőzzük –, ahol a műsorvezető a Kósa–Szijjártó féle kijelentésre is rákérdezett. Arra volt kíváncsi, vajon a miniszterelnök elítéli-e az ehhez hasonló felelőtlen kijelentéseket? Orbán Viktor válaszában bagatellizálta a kérdést, mondván, a tőzsde néha bepánikol, de aztán az árfolyam szépen megnyugszik, és visszaáll a normális kurzusra. Nagy kár, hogy az egyébként felkészült, remek riporter-műsorvezető nem szembesítette Orbánt azzal a ténnyel, hogy a dolog kissé másként áll, a tőzsde bepánikol, de aztán egyáltalán nem áll vissza a régebbi kurzusra, hanem megmarad egy igen magas szinten. Mellékeljük a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyam-táblázatát a kérdéses időről, mind a forint/euró, mind a forint/svájci frank viszonylatában. Ha valaki megnézi a táblázatot, pontosan láthatja belőle, hogy az ominózus kije-

5

Mi áll vissza?!

És ami (majdnem) visszaáll… Lassan kezdem azt hinni, hogy a mostani állapotok és az „átkos” között a legszembetűnőbb különbség az, hogy ma már nem él az akkori szikrázó humorú „megmondó-emberünk”, Hofi Géza! Az, ahogy Orbán Viktor próbálja őt pótolni – persze nyilván szándéktalanul –, az bíztató próbálkozás ugyan, csak éppen a humor és az értelem hiányzik belőle. Azt mondja dr. Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a Széchenyi-terv bevezetése alkalmából tartott sajtótájékoztatón, hogy „világkapitalizmus kora lejárt”. Azt csak remélni tudjuk, hogy ezt a világkapitalizmus is tudja, de legalábbis nem Orbán Viktortól fogja megtudni. (Vagy a hazai saj-

lentés – június 3-án délután – után, és az azt követő Szijjártó féle megerősítés után, a forint árfolyama hatalmasat zuhant! Az euróhoz képest 274,03 Ftról 287,46 Ft-ra! Ez 13,43 forintos esés két nap alatt! (A svájci frank szinte fillérre ugyanennyit esett; 13,26-ot.) Nevezzük ezt annak a bizonyos „pánik-reakciónak”, ahogyan Orbán miniszterelnök úr jellemezte a tőzsdei zuhanást. De semmi baj, hiszen a „roham elmúltával”, a brókerek megnyugszanak, és az árfolyam szépen „visszaáll”, ahogy Orbán úr mondja. Hát nézzük, visszaállt-e? Vessünk egy pillantást újból a mellékelt táblázatra, és nézzük meg, hogy állt a forint két hónappal később – ennyi idő talán már elég a „megnyugváshoz”? Azt látjuk, hogy az euró július 23-án 285,49en állt – ennyi forintba került egy euró –, a svájci frank pedig 211,34-en. Emlékeztetőül: 274, 03-, illetve 195,54ről indult. Azaz a különbség euróban 11,46 forint, svájci frank viszonylatban pedig 15,80! Ennyivel lett gyengébb a tóból, mint mi, a különböző gazdasági eseményeket.) Arra a gyenge poénra sem akarok külön kitérni, hogy Orbán szerint szinte mindent rosszabbul csinálunk, mint más európai országok, pedig azt gondoljuk, hogy nekünk van a legcsavarosabb észjárásunk. (Ha szabad Arany Jánost idéznem: „Gondolta a fene…”) Még azt a kérdést is kihagyjuk, hogy mit jelent „a zsugorodó világgazdasági környezet” – miközben a világegyetem éppen tágul –, mert az a gyanúnk, hogy erre még maga Orbán úr sem tudna kielégítő választ adni. Maradjunk csak a haldokló „világkapitalizmusnál”. Hogy pontosan mit jelent a „világkapitalizmus”, és miben különbözik az egyéb kapitalizmustól – mivel az a „világ” jelző nyilván megkülönböztetésként került a kapitalizmus elé

forintunk a Kósa-Szijjártó féle bejelentés óta! Átszámítva a forint az euróhoz képest 4,2 százalékot, a svájci frankhoz képest 8 százalékot esett! (Hogy közben az árfolyam megjárta az euróval szemben a a 290-es, a frankkal szemben pedig a 217-es csúcsot is, az már csak hab a tortán.) Szó sincs tehát semmiféle „visszaállásról”! Ráadásul ezt az árfolyamcsökkenést a hozzáértő nemzetközi pénzintézetek szépen be is árazták, egyöntetűen úgy vélik, hogy ez az akció Magyarországnak körülbelül 150180 milliárd forintjába került! És hogy mindez ne legyen olyan elvont, távoli közgazdasági szakmai értekezés, azt javaslom a kedves olvasónak, hogy ezután nézze meg a saját hiteltörlesztésének aktuális havi részleteit az elmúlt két-három hónapban. A különbségből pontosan fogja látni, hogy mit jelent neki mindez. (Azok a szerencsések, akik nem tartoznak devizában senkinek, esetleg egy tervezett külföldi nyaralás költségeit nézzék át újra, ott fogják látni a különbséget.) De senki nem ússza meg az ilyen ár-

–, azt nem tudni, de nem is bánjuk, ha a miniszterelnök úr nem bocsátkozik hosszas gazdaság-elméleti fejtegetésekbe. Annyi tény, hogy ez a kijelentése jó megközelítéssel hajaz Hofiéra, aki ezt annak idején úgy mondta, hogy „Olvasom, hogy haldoklik a kapitalizmus. Hú! Az a rothadt, hogy haldoklik… dögöljön meg!...” Csak aztán Hofi hozzátett egy apró kis gondolatot, ami Orbán úrtól már hiányzik. És ez az apróság tette helyére az egész sületlen mellébeszélést, az egész demagógiát, és világított rá a valóságra, amivel a miniszterelnök úr még adósunk. Szóval hogy is szólt Hofi véleménye: „Olvasom, hogy haldoklik a kapitalizmus. Hú! Az a rothadt, hogy haldoklik… dögöljön meg! Na de gyerekek! Kölcsönkérni egy haldoklótól?!...”

VÚ Bp

folyam-zuhanást az országban. A költségvetés mindenkit érint – eltekintve azoktól a nagyon gazdagoktól, akiket szintén érint ugyan, de könnyen lerázzák magukról, mert még így is marad nekik elég –, a forint gyengülése a hiányt növeli, előbb-utóbb a kamat emelésére kényszeríti az MNB-t, ami

újabb hiánynövelő tényező. Ám a miniszterelnök úr csak legyint. Szerinte a kormány nem viselkedhet úgy, mint egy hisztériás bróker. Szerintünk sem. De úgy sem viselkedhet, mint egy hülye bróker! Mert annak árát mi fizetjük ki. És nem a „Nemzeti Együttműködés” jegyében…

MNB Euró árfolyam:

MNB Svájci frank:

2010. 06. 01. 2010. 06. 02. 2010. 06. 03. 2010. 06. 04. 2010. 06. 07. 2010. 06. 08. 2010. 06. 09. 2010. 06. 10. 2010. 06. 11. 2010. 06. 14. 2010. 06. 15. 2010. 06. 16. 2010. 06. 17. 2010. 06. 18. 2010. 06. 21. 2010. 06. 22. 2010. 06. 23. 2010. 06. 24. 2010. 06. 25. 2010. 06. 28. 2010. 06. 29. 2010. 06. 30. 2010. 07. 01. 2010. 07. 02. 2010. 07. 05. 2010. 07. 06. 2010. 07. 07. 2010. 07. 08. 2010. 07. 09. 2010. 07. 12. 2010. 07. 13. 2010. 07. 14. 2010. 07. 15. 2010. 07. 16. 2010. 07. 19. 2010. 07. 20. 2010. 07. 21. 2010. 07. 22. 2010. 07. 23.

276,75 276,30 274,03 281,19 287,46 285,28 282,94 282,26 279,12 280,20 279,68 279,16 280,21 279,71 278,32 279,56 279,90 281,38 285,97 283,24 286,48 286,46 286,26 284,77 284,88 285,28 285,28 282,30 280,21 280,25 278,63 277,15 278,66 281,10 289,28 290,03 286,95 284,46 285,49

2010. 06. 01. 2010. 06. 02. 2010. 06. 03. 2010. 06. 04. 2010. 06. 07. 2010. 06. 08. 2010. 06. 09. 2010. 06. 10. 2010. 06. 11. 2010. 06. 14. 2010. 06. 15. 2010. 06. 16. 2010. 06. 17. 2010. 06. 18. 2010. 06. 21. 2010. 06. 22. 2010. 06. 23. 2010. 06. 24. 2010. 06. 25. 2010. 06. 28. 2010. 06. 29. 2010. 06. 30. 2010. 07. 01. 2010. 07. 02. 2010. 07. 05. 2010. 07. 06. 2010. 07. 07. 2010. 07. 08. 2010. 07. 09. 2010. 07. 12. 2010. 07. 13. 2010. 07. 14. 2010. 07. 15. 2010. 07. 16. 2010. 07. 19. 2010. 07. 20. 2010. 07. 21. 2010. 07. 22. 2010. 07. 23.

195,01 195,61 193,54 199,90 206,80 206,75 205,53 204,35 201,71 201,60 200,15 200,54 203,44 203,26 202,62 204,85 205,84 207,37 210,95 210,82 215,51 216,67 217,10 213,16 213,71 213,52 213,82 211,79 209,17 209,13 208,97 205,84 207,76 208,31 212,71 212,43 212,29 212,83 211,34

VÚ Bp

I. évfolyam 14. szám

6

A dicsőséges 56 nap

A kormány első félszáz napja Az interneten található „Galamus” honlapról idézünk: „Az Eötvös Károly Intézet a TASZ-al, a Magyar Helsinki Bizottsággal és Taransparency International-el közösen értékelést adott ki az új Országgyűlés munkájának első szakaszáról. Megvonják a három hónap egyenlegét, összefoglalják a munkastílust és a jogalkotási irányt ért bírálatokat. Mi, a Galamus készítői, jobban szeretjük érteni, mi történik velünk és körülöttünk, és bízunk benne, hogy olvasóink is így vannak ezzel. Az értékelést ezért tes�szük közzé, némileg szerkesztve. A törvényjavaslatok zömét nem a kormány nyújtotta be. „Jellemzővé vált az a munkamódszer, hogy például egy pénteken képviselői önálló indítványként benyújtott törvényjavaslat általános vitára alkalmasságát a következő hétfőn megtárgyalta a kijelölt bizottság, majd ugyanezen a napon megtartották és le is zárták az általános vitát – amivel azt érték el, hogy a törvényjavaslathoz további módosító javaslatokat már ne lehessen benyújtani –, másnap került sor a részletes vitára, a következő héten már a módosító javaslatokról szavaztak, elfogadott módosító javaslatok hiányában pedig akár a zárószavazásra is sor kerülhetett. Ha voltak elfogadott módosító javaslatok, akkor a zárószavazás egy héttel később történt meg. Így bő egy héten belül is el lehetett fogadni törvényeket, köztük az Alkotmány módosításait is.” Az első héten húsznál is több törvényjavaslatot iktattak, és csak elenyésző részük volt közvetlen kapcsolatban a kormányalakítással. Viszont számos olyan törvényjavaslat volt, amely alapvetően befolyásolja a polgárok életét,

Az EBESZ sajtószabadság-képviselője felszólítja a magyar kormányt, állítsa le a médiatörvénycsomagot és kezdjen nyilvános konzultációkat Dunja Mijatovic, az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) sajtószabadság-képviselője felszólította ma (csütörtökön) a magyar kormányt, állítsa le a médiatörvénytervezetet, amelyről a jövő héten szavazna a parlament, és kezdjen nyilvános konzultációkat a szakmai szereplők részvételével a törvénytervezetek módosítása érdekében. „A javasolt törvények nagyfokú aggodalomra adnak okot országuk médiaszabadságát illetően” - írta a sajtószabadság-képviselő Martonyi János külügyminiszterhez intézett levelében. „Elfogadásuk ahhoz vezethet, hogy az összes műsorszolgáltatást politikai döntéseknek rendelik alá”. A tervezett törvényi változtatások célja a jelenlegi médiairányítás rendszerének átfogó átalakítása. Az új törvények szerint két testületet hoznának létre - a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot és a Médiatanácsot, amely mind a kereskedelmi, mind a közszolgálati műsorszolgáltatást felügyelő új engedélyező szerv lesz. A hatóság elnökét a miniszterelnök nevezi ki, és a törvény szerint ugyanezt a személyt választaná meg a parlament a Médiatanács elnökének. Az új törvény előirányozza, hogy a parlament közvetlenül nevezze ki a médiaengedélyezéssel foglalkozó testület tagjait, a közszolgálati műsorszolgáltatók felügyelő testületét és az egyes közmédiumok - közszolgálati televízió, rádió és az egyetlen nemzeti hírügynökség - vezetőit. A hatalmon lévő párté a parlamenti képviselői helyek több mint kétharma-

megváltoztatja a demokrácia működését – ez a későbbi időszakra is igaz. Összegezve: – az Országgyűlés 56 törvényjavaslatot fogadott el. Közülük csupán 11 származott a Kormánytól, 45 javaslatot képviselői önálló indítványként nyújtottak be; – a benyújtás és a zárószavazás között átlagosan 19 naptári nap telt el, tíz törvényt a benyújtástól számított egy héten belül fogadtak el, de volt olyan törvényjavaslat is, amelyet a benyújtás napján fogadott el az Országgyűlés; – tekintve, hogy az Országgyűlés hetente 2-3 nap ülésezik, ez azt jelenti, hogy a törvényeket átlagosan az 5. vagy 6. ülésnapon fogadták el, úgy, hogy a benyújtás előtt a nyilvánosság egyáltalán nem ismerhette a törvény tervezetét, így nemhogy a tervezett szabályozás tartalmára, de még a jogalkotási szándékra sem derült fény a benyújtásig; – tíz hét alatt hat alkalommal módosították az Alkotmányt. Volt olyan alkotmánymódosítás is, amelyet a benyújtás napjához képest egy héttel később már el is fogadtak. Az általános és a részletes viták időtartama ennélfogva rendkívül rövid volt. Következmények: – a parlamenti döntéshozatal a gyors munkában szinte követhetetlenné vált;

– az országgyűlési képviselők által benyújtott törvényjavaslatoknál a szabályozás elveinek és a megalkotandó rendelkezéseknek nemhogy társadalmi, de még csak a szakmai egyeztetése sem folytatható le en�nyi idő alatt*; – az új szabályok bevezetését nem előzték meg hatásvizsgálatok; – az előterjesztések indokolásai rendkívül elnagyoltak voltak. Az alapvető változásokat hozó új médiaszabályokat például csak egy-egy mondatos indokolásokkal látták el, a pártok költségvetési támogatását csökkentő törvényjavaslat indokolása pedig csak annyit tartalmazott, hogy a módosításra a miniszterelnök által bejelentett akcióterv egyik pontjának végrehajtása érdekében van szükség. Az előterjesztők és az Országgyűlés tehát folyamatosan megsértette a jogalkotás törvényi szabályait. Ráadásul a Kormány által kezdeményezett törvényalkotás nyilvánosságát és társadalmi vitáját korszerű szabályok írják elő.

A kormányzati munka értékelése nem csak hazánkban folyik. Számos olyan törvény került elfogadásra, mely nemzetközi jogszabályokat sért, vagy sérthet. Talán érthető, ha lapunkat a médiatörvény körüli polémiák érdeklik a leginkább. Nem csak a közvetlen érdekeltség okán, hanem azért is, mert hisszük és valljuk – miként az európai demokráciákban még oly sokan mások is –, hogy a demokrácia egyik védőbástyája maga a sajtószabadság, a vélemények és azok közlésének szabadsága.

Ezért aztán két MTI hírt is közlünk. Olyan híreket, melyekben az európai sajtószabadság ügyeivel foglalkozó nemzetközi szervezetek hallatják hangjukat.

Még szabadon

da. Az új törvénycsomag elfogadása mind a magyarországi kereskedelmi, mind a közszolgálati médiumok feletti kormányellenőrzéshez vezethet - figyelmeztetett Mijatovic. A médiacsomagot június 11-én nyújtották be a parlamentbe, kiegészítve az ezeket a változtatásokat lehetővé tévő alkotmánymódosítással. A kormány ezeket a változtatásokat gyorsított eljárásban tervezi elfogadtatni június 28-án és 29-én. „Így nem lesz idő nyilvános vitára, amely az ilyen törvények esetében nemzetközi gyakorlat, és amelyben rész kell venniük a magyarországi szakmai szervezeteknek is” - írta levelében Mijatovic. „Bár a kormánynak megvan a parlamenti ereje az alkotmány és a szólásszabadságot szabályozó törvények

módosításához, nagyon fontos, hogy a kormány ne használja ezt az erőt a médiaszabadság garanciáinak gyengítésére és a médiának kormányellenőrzés alá történő helyezésére, és ne sértse meg ezzel a szólásszabadság és a médiaszabadság biztosítására vonatkozó nemzetközi és az EBESZnormákat” - tette hozzá. „A műsorszolgáltatók irányításának pluralisztikus rendszere, benne a kulcsfontosságú szakmai szereplőkkel és a civil társadalommal a média pluralitásának előfeltétele, amely az EBESZ alapvető elkötelezettsége a médiaszabadság területén”. Mijatovic felajánlotta hivatala segítségét a médiacsomag részletes jogi felülvizsgálatához. 2010. június 24. (MTI)

Egy minisztériumban előkészített jogszabály tervezetét ugyanis számos más állami és társadalmi szervezettel egyeztetni kell, de a jogszabály tervezeteit készítő minisztériumnak azt is biztosítania kell, hogy bárki véleményt nyilváníthasson róluk, javaslatokat tehessen hozzájuk. Törvény írja elő, hogy a jogszabályt előkészítő minisztérium honlapján az egyeztetés állapotának megjelölésével közzé kell tenni a jogalkotási koncepciókat és jogszabálytervezeteket, valamint ezek szakmai indokolásait. A közzététellel egyidejűleg a tervezetek véleményezését is biztosítani kell, ennek lehetőségét a honlapon meg kell teremteni. A törvény azt is előírja, hogy a jogszabály előkészítőjének mérlegelnie kell a véleményezők észrevételeit, és az észrevételekről, valamint az elutasított észrevételek esetében – a nyilvánvalóan alaptalan észrevételek kivételével – az elutasítás indokairól összefoglalót kell készítenie, amelyet a honlapján közzé kell tennie. A vizsgált időszakban elfogadott tizenegy kormány-előterjesztés esetében azonban ezeket a szabályokat megsértve nem történt meg sem a tervezetek nyilvánosságra hozatala, sem a véleményezés lehetőségének biztosítása. Nyilvánvalóan e szabályok megkerülésére szolgált az is, hogy az alapvetően a kormányprogram megvalósítását célzó törvényjavaslatokat is képviselői önálló indítványként nyújtották be.

Összefoglalva:

Az európai újságírók elutasítják az új magyar médiatörvényt és új tárgyalásokra szólítanak fel

audiovizuális média nagy részének tartalmát, sőt az Internet egy részét is. Mivel nem tartalmaz világosan meghatározott normákat, és felszínes, félő, hogy az új szabályokat önkényesen alkalmazzák, s utat nyit a felülről jövő beavatkozásnak. Az EFJ és az IFJ felszólítja a magyar kormányt, hogy vonja vissza a törvényt és kezdjen intenzív nyilvános vitát, s párbeszédet a médiaközösséggel és az újságírókkal. Ennek a párbeszédnek arra kell irányulnia, hogy olyan médiaszabályozás szülessen, amely eleget tesz az európai normáknak, s tiszteletben tartja a véleménynyilvánítás szabadságát és a szólásszabadságot. Bármilyen új törvénynek tartalmaznia kell az újságírói és szerkesztői szabadság jogi biztosítékait, és segítenie kell az etikus gyakorlatot. Az EFJ támogatja a hozzá tartozó szakmai szervezeteket, a Magyar Újságírók Országos Szövetségét és a Sajtószakszervezetet, valamint azokat a polgárokat és polgári szabadságjogokért fellépő szervezeteket, amelyek felemelték szavukat a törvény ellen. 2010. június 23. (MTI)

Az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) az alábbi információt tette közzé szerdán: Az Európai Újságíró Szövetség, a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) regionális szervezete szerdán tiltakozott a magyar kormány múlt héten bejelentett új médiatörvénye ellen, amely szerinte „visszafordítaná az időt” a sajtószabadság tekintetében Magyarországon. „A magyar parlament előtt lévő törvény korlátozó intézkedés, amely akadályozza a véleménynyilvánítás szabadságát és így a szólásszabadságot is” - mondta Aidan White, az EFJ főtitkára. „Nem felel meg a sokféleség és a pluralizmus európai normáinak, s visszaállítja az órát egy olyan időbe, amikor Magyarország kommunista uralom alatt és a média állami ellenőrzésének árnyékában élt.” Az EFJ szerint a törvény állami szabályozás alá vonja a nyomtatott és

A korlátozott nyilvánosság és az egyeztetés hiánya sérti a jogalkotás szabályait, növeli a rossz szabályok megalkotásának lehetőségét, ugyanakkor azt a veszélyt is magában hordozza, hogy fontos társadalmi problémákat esetleg jól megoldó szabályok legitimitása is kétségbe vonható lesz. Az Országgyűlésnek és a Kormánynak ezért nagyobb önmérsékletet kellene tanúsítania, és a működés követhetősége érdekében a jövőben vissza kell vennie a törvényhozási iramból, és be kell tartania a nyilvánosságra, átláthatóságra, egyeztetésre vonatkozó törvényi szabályokat. A jogalkotásra vonatkozó szabályok követése garanciális szempontból is nélkülözhetetlen: a kodifikátorok szaktudása, a szaktárcák és az érintett iparági szereplők, valamint a társadalmi szervezetek véleményének megismerése segíti a hosszú távon is alkalmazható, a piaci viszonyokat figyelembe vevő, a magyar alkotmányos rendszerbe illeszkedő és az uniós joggal harmonizáló jogalkotást. Sajnos az egyéni képviselők által benyújtott javaslatok hemzsegnek a hibáktól. Helyesírási és nyelvtani hibák mellett jogdogmatikai zavarok, az Európai Unió joganyagával és a hazai jogszabályokkal való harmonizáció sem megoldott. Az alkotmányellenes szabályokat több esetben azzal próbálták legitimálni a képviselők, hogy a jogszabályjavaslattal egyidejűleg alkotmánymódosítást is benyújtottak.”

Fotó: Internet

Korlátok között

2010. augusztus 5.

7

VÚ Bp

Két levél e-mailen érkezett szerkesztőségünkbe. Az egyik:

Tisztelt Főszerkesztő úr! Örülök, hogy még olvashatom(juk) a lakosság nagy részét érintő kritikus, egyben tárgyilagos lapjukat! Most a bankok adóztatásától, a jegybank-elnök fizetésétől hangos a sajtó, a TV, még a vízcsapból is ez folyik, ja, és az, hogy az MSZP a bankok barátja, illetve vezetőjük szószólója. Elfelejtették, hogy az előző kormány rendelete volt, hogy a megtakarítások után járó kamat kifizetését 20 %-kal csökkentsék, így a dolgozók kétszer adóztak: keresetük után járó személyi jövedelemadó, + megtakarításuk után is a kamatból levontak. Na ez sem volt népszerű az MSZP számára! Javaslom: a csak értünk aggódó miniszterelnök úrnak a jelenlegi kétharmados többséggel szüntesse meg ezt a rendelkezést. Visszatérve: engem nem zavar a jegybankelnök fizetése (bár igaz, sok), a magunkét, dolgozókét tartom(juk) kevésnek. Ja, az jobban felháborít, hogy a miniszterelnök úr míg állandóan („nemzeti összefogás”) értünk harcol, volt bátorsága kiutazni a világbajnokságra. Ez vajon mennyibe került?! Nem vette észre maga körül a bankárokkal, hogy a spanyol államfő az országa gazdasági helyzetére való tekintettel lemondott az utazásról, pedig a népe biztos megbocsátotta volna, hiszen az egész világ az ő focistáit ünnepelte, amíg nálunk több ezer hajléktalan, árvízkárosult, kilátástalan életéért aggódik, hát ők is érthetetlennek látják a miniszterelnök úr „aggódását”. Az csak hab a tortán, hogy az IMFtárgyalásokról is felállt a focimeccs miatt, azt hittem vaklárma, de nem, a TV-ben láttuk, a székesfehérvári focimeccsre odaért. Ugyan miért nem lett ő az MLSZ elnöke, a Csányi helyett?! Olvasom az egyik napilapban, hogy Stumpf István lesz az Alkotmánybíróság egyik tagja: hát ezt 2/3-dal is bátorság javasolni. Na képzelje el, ha mindezeket a Gyurcsány csinálta volna, ízekre szedte volna Navracsics úr. Azt hallani, Orbánnak két ellenfele volt, illetve van: Gyurcsány, Mesterházi. Hát igaz legyen, és kitartásuk ahhoz, hogy ez igazolódjon a jövőben is. Igaz, elvesztették a választást, de volt olyan párt, aki kétszer is bukott egymás után!!! De nem aggódunk, amíg van Vitányi, Gyurcsány, Mesterházi, Lendvai, Újhelyi, Szili (elnézést a sorrendért), és még sok név, addig van remény. Csak nem kibeszélni, hanem megbeszélni. Ugye tetszik érteni? Nem vagyok pesszimista, csak eszembe jut a Nemzeti Összefogás. Tisztelik a törvényt: kordonbontás, mindent az emberekért, a rászorultakért, világbajnokság. Összefogás! Szakszervezetek nélküli bértárgyalás. És még mi lesz?! Hát ez hosszúra sikeredett, de bízom abban, hogy elolvassák. Köszönjük az újságot mindenkinek, aki részt vesz megjelenésében, nem tudjuk, meddig. Köszönjük a terjesztőknek, főleg, ahová el is jut a lap. Befejezésül: kívánok munkájukhoz kitartást, elismerést, és sok siker, úgy a magánéletben, mint mindenben, bele értve a szponzorokat, akik segítenek. 2010. július 21.Név és cím a szerkesztőségben Kedves olvasónk! Köszönjük a jókívánságokat! A korrektség kedvéért annyit mindenképpen hozzá kell tennünk leveléhez, hogy tudomásunk szerint a miniszterelnök úr meghívott volt a foci-vébé döntőjén, tehát az utiköltségeket a rendező FIFA állta, és nem a magyar állam. Bízva abban, hogy lapunk szép kort ér majd meg, tisztelettel: Esti János, főszerkesztő

VÚ Bp

„T Esti János Úr. Kedves Főszerkesztő Úr, mivel Ön vette a bátorságot és a Városi Újság 13. számában „A fejő szék három lába” c. cikkben, amiket leírt, én csak ámultam most a „forradalom” után, amikor az MTV beszünteti a Szólás szabadsága c. műsorát. Azt már leírni sem merem, hogy 1931-ben kitől származik az a mondás, hogy „a szavazásra hozz magaddal még egy főt”. Most amikor az „ujságirók” sorban állnak a nyalatra. Gratulálok! és féltem, hogy netán elüti egy autó kirúgják, (lásd Debreczeni, igaz őt csak kirúgták minden honnan,) – Kérem ne feledje azt is megírni, mikor 2011-be a miniszter elnökünk lesz az EU. elnöke, hogy ki mondta azt, hogy ”Az EU-n kívül is van élet!” Üdv. Gyula” És a másik: „Esti Jánosnak, a Városi Újság főszerkesztőjének! Uram! Azt szeretném tudni, hogy honnan veszi maga a bátorságot ahhoz a sok mocsokhoz, amit összefirgálgatnak maguk abban a szennylapban!? Ideje lenne végre tudomásul venniük, hogy igenis, a nép a FIDESZT akarja, és ORBÁN VIKTORT akarja, és elegünk volt már a magukféléből! Meg abból is, amiket összevissza írogatnak. Mit gondol, meddig csinálhatják még ezt? Elegünk van magukból, menjenek a …” Itt sajnos be kellett fejeznünk az írottak idézését, mert nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket még másoktól sem idézünk. Ha a tisztelt levélíró legközelebb kicsit mérsékli magát, és megválogatja a kifejezéseit, szívesen leközöljük levelét, annak teljes terjedelmében. A közölhető részre pedig csak azt tudom válaszolni, nagyon sajnáljuk, hogy lapunk láthatóan nem nyerte el a tetszését. Mindazon által úgy véljük, hogy egészen addig írogathatunk „ilyesmiket”, míg Magyarországon demokrácia van, míg az valóban demokrácia, és működik is. Gondoljon bele: már Petőfi Sándor is azért harcolt 1848-ban, hogy ne legyen cenzúra, hogy mindenki szabadon kimondhassa és megírhassa, amit gondol. Biztosak vagyunk abban, ha Ön is átgondolja a fentieket, képes lesz megbékélni azzal a gondolattal, hogy akadnak, akik bizonyos dolgokról másként vélekednek, és ennek hangot is adnak. Nem hisszük, hogy ez baj lenne. Ha Ön ennyire nem tud megbarátkozni lapunkkal, hát ne olvassa. (Bár lúdtalpat nem okoz, az biztos. — Kedves levélíró azzal bíztatott minket a maga keresetlen stílusában, hogy addig üti a fejünket, míg lúdtalpasak nem leszünk.) Mondjuk dobja ki a kukába a saját példányát. Ez egy egyéni döntés az Ön részéről, amivel nem is tudunk, nem is akarunk vitázni. De azt ne döntse el sem Ön, se más, hogy például én, mire gondoljak, és ne akarjon senki megakadályozni abban, hogy gondolataimat szabadon vitára bocsáthassam. Ha ebben egyetértünk, már össze is tartozunk a demokrácia alapvető kérdéseiben. A többit pedig majd megvitatjuk egy újság oldalán, vagy egy nagyfröccsel a kezünkben egy kellemes kocsmában. Tisztelettel: Esti János, főszerkesztő

VÚ Bp

VÚ Bp

I. évfolyam 14. szám

8

Legelébb egy új költségvetést fognak készíteni – ígérték –, mert hogy ez a mostani nem ér semmit, a költségvetési hiány egyébként is tarthatatlan, Varga és Matolcsi urak 7-7,5 százalékos hiányról beszéltek. Aztán láss csudát: a hiány mégis tartható, maga Orbán Viktor nyilatkozott annak „kőbe vésett” voltáról, új költségvetés sem készül, mégis csak jó ez a sokat szidott, a Fidesz által el sem fogadott „régi”. Ennek bizony „átverés szaga” van, mert ha tényleg rossz volt, miért hagyták így, ha viszont mégis jó, miért szidták? Aztán itt van az egész törvénykezési módszer. Orbán megígérte, hogy minden törvény előtt egyeztetés lesz az érintettekkel, hatástanulmány, az egész kormányzat átlátható – „transzparens” – lesz, mert hogy szerinte a polgároknak joguk van tudni, hogy mikor mi történik, és mit tervez egy kormány. Azt már nem tette hozzá, hogy kivéve, amikor ő a miniszterelnök! Mert ami a kormány megalakulása óta folyik, az minden, csak nem az, amit ígért. Sem előzetes tárgyalások, sem hatásvizsgálat, sem tájékoztatás. Soha ilyen agresszív, minden felvetést félresöprő kormányzás nem volt hazánkban a rendszerváltás óta. Sem a szakszervezetekkel, sem a különböző szakmai, vagy civil szervezetekkel nem tárgyalnak, hiszen az nem tárgyalás, nem egyeztetés, hogy közlik velük, hogy mi lesz. Ha valamelyik törvényjavaslat ütközik az Alkotmánnyal, akkor azonnal megváltoztatják az Alkotmányt. A Fidesz-KDNP kétharmados szavazógépe hibátlanul működik, azt teszik, amit a vezér mond, és amikor nagyon nem tetszik nekik – s netán ennek hangot is adnak –, mehetnek raportra a nagyfőnökhöz. Demokráciát ígért Orbán Viktor. Demokráciát, és nem látszat-demokráciát! Ám az a rendszer, amit fokozatosan kiépít, egyre kevésbé hasonlít egy demokratikus szerkezethez! A Fidesz frakció alapszabályban, működési szabályzatában rögzítette – erről maga Szijjártó úr nyilatkozott többször –, hogy azoknak a vezető tisztségviselőknek a jelölése, akikre az

Itt az ideje, hogy lassan átnézzük a kormány, pontosabban Orbán Viktor választási ígéreteit. Tudjuk, hogy még 100 nap sem telt el a kormányalakítás óta, de hát Orbán nem is kért 100 napot, ellenkezőleg, azt mondta, kész terveik vannak, és azonnal nekilátnak a munkához.

Kész átverés show országgyűlés szavaz, a pártelnök joga. Azaz, Orbán Viktor jelöli ki, hogy ki legyen alkotmánybíró, ki legyen a Köztársasági Elnök, a legfőbb ügyész, a Számvevőszék elnöke, stb., és a kétharmados többségű frakció hűségesen nyomogatja az „igen” gombot. Ezt nevezik demokráciának? A legcinikusabb az egészben az, hogy mindez – mint ahogy an�nyiszor hivatkoznak rá – „törvényes”. Ez persze már önmagában sem igaz – a még érvényben levő törvény kötelezi például a kormányzatot az előte r j e s z tet t tör vények előzetes megvitatására a különböző érdekvédelmi és társadalmi, vagy szakmai szervezetekkel, tehát ha ez elmarad, akkor már maga az előterjesztés törvénytelen –, de ilyesmire hivatkozni úgy, hogy közben kényük-kedvük szerint írhatják át, változtathatják meg a törvényeket, egészen egyszerűen felháborító! Ha holnap hoznak egy törvényt arról, hogy a vörös hajú pasasokat fel lehet pofozni a nyílt utcán, akkor attól kezdve minden ilyen embernek leadott pofon törvényes, csak hát ezt azért mégse nevezzük „demokráciának”!

Azt ígérték, azonnal, érezhetően javul majd a közbiztonság. Evégből az ország egyik feléből áthelyeztek egy csomó rendőrt az ország másik felébe. Az alvilág pedig ugyanígy elmozdult, csak fordított irányba, most oda mennek, ahonnan a rendőröket áthelyezték. Ez a fogócska lenne a közbiztonság javulása? Hiszen manapság már majdnem minden napra jut egy bankrablás, némi autós üldözés, nyílt, utcai lövöldözés, itt-ott némi kézigránát-robbantás. Közben Pintér Sándor „rendőrminiszter” volt ő r z ő - vé d ő cégei megkapták szinte az összes f o n to s a b b kö z h i va t a l őrzését. Olcsóbb lesz a kormány működése, olcsóbb lesz a kormányzás! Ígérte Orbán, s közben az összevont nyolc minisztériumba kinevezett államtitkárok és helyetteseik létszáma majdnem a duplája lett, mint annak előtte! Megállítjuk az emberek – pardon: a zemberek – megsarcolását, véget vetünk a kiszolgáltatottságuknak, mondta Orbán szinte minden alkalommal, amikor megszólalt. De ugyan ki gondolta rajta kívül, hogy ez azt jelenti majd, hogy a hivatalnokokat ki lehet rúgni mindössze két

hónap felmondási idővel, minden indoklás nélkül? Miféle végtelen cinizmus az, hogy Orbán azzal magyarázza ezt a törvényt, hogy a dolgozó is bármikor elmehetett, indoklás nélkül, jogos hát, hogy akkor az intézet is hasonlóan járhasson el?! Az emberek védelme, a kiszolgáltatottságuk megszüntetése tehát azt jelenti, hogy az ő védelmükre meghozott törvényt átírják az intézmények védelmére?! Hogy bármelyik nyikhaj alvezér szabadon kirúghasson bárkit, függetlenül attól, hogy az hogy dolgozik, csak mert neki nem tetszik, vagy valamelyik haverját akarja a helyére ültetni? Tényleg, erre szavaztak a „zemberek” a nagy tavaszi Fidesz-áradás idején? Olyan apróságokról, mint közoktatás, egészségügy, lakossági devizaadósság stb. már ne is beszéljünk, ezek körül mély csend, nagy hallgatás, és ha valaki megszólal – mint legutóbb Hoffmann Rózsa, az oktatásért felelős államtitkár –, akkor inkább jobb lett volna, ha ő is hallgat, mert mást mondani nem tudott, mint hogy marad minden a régiben, legfeljebb egy kicsit ros�szabb lesz. Ősszel önkormányzati választások lesznek. A Fidesz 2006-ban, a választások alatt azzal vádolta a kormánypártokat, a kormányt magát, hogy nem hozta nyilvánosságra időben az aktuális költségvetési számokat. Ez persze nem volt igaz, a kormány időben nyilvánosságra hozta ezeket, de hogy a későbbiekben elejét vegye az ilyen vádaknak, olyan törvényt hozott, hogy a következő költségvetés terveit az őszi önkormányzati választások előtt nyilvánosságra kell hozni. Eddig ez így is volt, ám most, a forradalmi kétharmad megváltoztatta ezt a törvényt is, így aztán az emberek – a zemberek is! – csak a választások után fogják megtudni, hogy mi várhat rájuk jövőre, milyen megszorításokat fog elővezetni az Orbán-kormány. Csak gondoljon bele a kedves olvasó, mit művelt volna az Orbán, illetve szóvivő-hada, ha a Gyurcsány-, vagy a Bajnai-kormány mert volna ilyet tenni? Hát így néz ki az Orbán-kormány első 56 napja. És ami a legriasztóbb az egészben, hogy ez még csak a kezdet…

Schmitt és most! Emlékeznek még a 2002-es budapesti főpolgármester-választásra? Schmitt Pál indult a Fidesz támogatásával – akkor még „függetlenként” –, a címben kölcsön vett szlogennel. (Az eredményről udvariatlanság lenne beszélni.) Aztán – a főpolgármesteri aspiráció után – napjainkra elnöke lett a Parlamentnek, utána köztársasági elnök. Amolyan igazi Figaró ő, ahogy Rossini hőse a belépőjében dalol magáról:

szakmai körökben. A média-törvény, és a gazdasági „saláta-törvény” az a két frissen megalkotott jogszabálycsoport, melyekkel kapcsolatban bizony minimum alkotmányossági kontrollt kellene kérnie. Igen valószínű, hogy nem teszi meg. Hiszen éppen ezért tolták ki a vég-

„Figaró remekül viszi az ügyeket, Figarót hívhatod, küldheted, veheted, A munka szépen megy a kezében, Ő megcsinálja, te meg csak állsz.” Tudjuk róla – ő maga mondta –, hogy „nem fékje, hanem motorja kíván lenni” a házban folyó törvénykezési munkának. Ebből az értő fül számára az derül ki, hogy egyfelől fogalma sincs, mi is a dolga a törvénykezés kapcsán egy köztársasági elnöknek, másfelől vélhetően nem lesznek jogi aggályai az elé kerülő törvényekkel kapcsolatban. Már a debütálása is alkalmat ad rá, hogy mindezt bebizonyítsa. Két olyan törvény kerül elé azonnal, melyeket még maga is megszavazott a házban – akkor még házelnökként –, de melyekkel kapcsolatban komoly alkotmányossági aggályok merültek fel mind nemzetközi, mind hazai

Dr. Hóman Bálint

szavazást, és várt a felterjesztéssel az őt helyettesítő Lezsák alelnök úr addig – maradéktalanul kihasználva a törvény által engedélyezett 15 napot –, míg ezt a két törvényt már Schmitt elé kell felterjeszteni, és nem Sólyom László addigi köztársasági elnök elé. Schmitt elé, aki egyszer már igent

mondott rájuk a Parlamentben. Most majd köztársasági elnökként kell reagálnia rájuk. Vajon mit szól majd hozzá? Érdekes analógiát kínál e helyzetre a történelem. Dr. Hóman Bálint 1923tól ’32 október 1-ig volt a Nemzeti Múzeum főigazgatója. Elsejétől aztán kultuszminiszter lett. De szeptember végén ezt még nem tudhatta, és mint a Nemzeti Múzeum főigazgatója, kemény hangú levelet írt az akkori kultuszminiszternek, hogy azonnal és sürgősen adjanak pénzt a múzeumnak, mert a dolog nem tűr további halasztást. A levelet feladta, aztán, mint kultuszminiszter szépen átvette, mert akkor érkezett meg a minisztériumba, mikor már ő lett ott a főnök. Akkurátusan kibontotta, figyelmesen végigolvasta, majd ráírta: „Innen nézve már nem tűnik olyan sürgősnek. Ad acta!” Szó mi szó, elég cinikus reagálás, de talán nem tanulság nélküli. Arról van szó, hogy Hóman, mikor már az egész ország oktatási- és kulturális dolgaiért lett felelős és nem csupán egy intézményért, fel tudott nőni a feladathoz, és egy új perspektívából szemlélte az ügyeket. Onnan nézve már mások voltak a prioritások. És Schmitt Pál? Vajon ő fel fog nőni ahhoz a feladathoz, melyet e méltóság – és nem dr. Orbán Viktor – ró ki rá? Hamarosan elválik…

Ne vegye komolyan! Vagy mégis…? A mi külön kis kapitalizmusunk Orbán Viktort hallgatom, ezúttal a legfrissebb Széchenyi-tervet vezeti elő. Pontosabban vezetné, ám előtte – ahogy azt a klasszikus eposzoknál már illik – egy kisebb seregszemlét tart. Beszédje során hosszú tömött sorokban vonulnak a különböző kapitalizmusok. Elöl jön bukdácsolva a „világkapitalizmus”, amiről ma már tudjuk, hogy megbukott, de minimum lejárt, mint Tescoban a tegnapi tej szavatossága. Ha lejárt, hát lejárt, le a polcról vele, irány a múzeum. Ha kicsit durvábban akarnánk kifejezni magunkat, akár azt is mondhatnánk, hogy a „történelem szemétdombjára vele”. Jön ám a világkapitalizmus mögött a másik bukta, a „spekulatív kapitalizmus”. Ez addig hezitált, spekulált azon, hogy micsoda is ő valójában, míg az ő ideje is lejárt, hiába no, így vagyunk mi ezzel a lendkerekes idővel: felhúzzák, aztán egy kis ideig jár, utána meg lejár. Isten ments újra felhúzni, hamar ezt is a másik után a történelem süllyesztőjébe, vagy szemétdombjára, csak Illés úr, a környezetvédelem prófétája meg ne lássa, mert lehet ám, hogy ezek veszélyes hulladékok, és akkor nem elég a zsák, mindenféle óvó rendszabályok szigorú betartása mellett kell azokat megsemmisíteni, egy arra kijelölt helyen: mondjuk Észak-Koreában. (Ott már bő fél évszázada nagyüzemben folyik a lejárt szavatosságú, idejét múlt, rothadó kapitalizmusok megsemmisítése. Az eredmény ismert: a nép boldog, a vezér szeretve van, és a jólétnél csak az elmebaj nagyobb.) S hogy tévedésbe ne essünk, s el ne tévelyegjünk a sok kapitalizmus között, Orbán pontosan mutat rá a spekulatív kapitalizmus legfőbb ismérvére: e kategóriába tartozik például a tanácsadók munkája is. Milyen csúf fintora a sorsnak, hogy mindezt azon a beszédjén ismertette, melyen pár mondattal előbb épp azt az ötszáz walesi bárdot dicsérte, akik a Széchenyi terv létrejötte körül bábáskodtak. Hogy pontosan idézzük őt : ”A programok kialakítását másfél éves elemzői munka előzte meg, amiben mintegy ötszázan vettek részt.” Erre most kiderül róluk, hogy ők voltak a legaktívabb szekértolói a „spekulatív kapitalizmusnak”. Köszönetnek elég érdekes… És most jön a harmadik. Ez pedig nem más, mint a „termelő kapitalizmus”. Ez igen, ez már a mi kapitalizmusunk, hatalmas pocakja nem a „szelvényvagdosók” jóltápláltságától ilyen nagy, hanem azért, mert ő már a jövőtől terhes. Nagyjából épp a kilencedik hónap körül járhat, még egy kis türelem, és megszüli nekünk a jövőt. Csak nehogy az történjen, hogy a jövő megszületik, felsír, körülnéz, meglátja hazánk leminősítését, mire rémülten visszamászik…

VÚ Bp

Városi Újság ISSN 2061-604X Levélcím: Városi Újság, 1725 Budapest, Pf. 65 e-mail: [email protected] www.vujsag.com Kiadja: EX2 Kft. Telefon: (06-1) 2857-994 Főszerkesztő: Esti János Hirdetésfelvétel: a szerkesztőségben 1725 Budapest, Pf. 65 Nyomda: Pannon Lapok Társasága Kiadói Kft.