Légy készen! (Olvasandó: Máté 25:1-13.)

”

Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet.” M (Ézsaiás 52:7) M

7. évfolyam 4. szám • 2011. október • A Budapesti Svábhegyi Református Missziói Egyházközség lapja

Lelkipásztori üzenet

Légy készen! (Olvasandó: Máté 25:1-13.)

E számunk tartalmából ÚTRAVALÓ Légy készen! (Lelkipásztori üzenet) • 1 B

A múlt adja a jelen építõköveit, és a jelen határozza meg a jövõt. Ez a törvényszerûség sokunk tapasztalata szerint egyértelmû. Egy kiegyensúlyozott múltból felépülhet egy kiegyensúlyozott jelen, és remélhetünk egy hasonló jövõt. Egy sebekkel teli múltból felépülhet egy sérülékeny építmény, a jelen, és egy bizonytalan jövõ. Ha Isten szemszögébõl nézem, mindannyiunk múltja a bûnesetben gyökerezik. Földünk élõvilágának veszélyeztetettsége, mai társadalmunk sokszor eltorzult értékrendje, az emberi kapcsolatok elhidegülése, és mindaz, amire a pusztulás rányomja bélyegét, ennek a múltnak a következménye. Jövõnk pedig behatárolt, ismeretlen, amibe jobb bele sem gondolni. Itt vége a mondatnak, de mégsem. Ez nem egy lezárt gondolat. Mert azzal kezdtem, hogy „Isten szemszögébõl…”. Az Õ szemszögébõl itt nem ér véget a történet, hanem folytatódik. Az Õ gondolata továbbmegy, ez csak a kiindulópont. Õ nem így tervezte, nem ezt gondolta felõlünk, Õ abból, is, amit mi elrontottunk, jót akar és tud ki-

KÁNTORI ÉLETÚT Beszélgetés Rásky Klárával • 5 B

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR Gyülekezetünk a Svábhegyi Pünkösdi Búcsúban • 10 Berekfürdõi visszaemlékezések Együtt növekedtünk Berekfürdõn • 11 Gyülekezeti hét Berekfürdõn • 15 Növekedés Berekfürdõn • 16 Gyereknapló a berekfürdõi táborról • 18 Gyülekezeti hétvége Mátraházán • 20 Presbiterválasztás • 21 B

A HIT EMBEREI Zsoltáraink közelebbrõl • 32 B

BEHARANGOZÓ Gyülekezeti programjaink • 34 B

OLVASÁSRA AJÁNLJUK • 36

 d Örömmondó

ÚTRAVALÓ

hozni. József azt mondta a testvéreinek: „Ti rosszat gondoltatok ellenem, de Isten jóra gondolta azt fordítani.” Isten jóra tudja fordítani, amit mi elrontunk. Jóra tudja fordítani, amit a múlt nemzedék elrontott. Jóra tudja és akarja fordítani, amit Ádám és Éva elrontott. Jóra tudja fordítani, amit a jelenben rontottunk el, és ami fenyegetõ hatással van a jövõnkre nézve. Az emberiség, a családunk, és személyes életünk múltja behatárolhat, de Isten jóra tudja azt fordítani, ha az életünk feletti uralmat – jelenünket és jövõnket – saját kezünkbõl kiengedve az Õ kezébe tesszük bele. Isten – Jézusban – azért lett emberré, hogy az Õ múltja, jelene és jövõje átszõhesse a mienket. Azért, hogy az átkot, saját múltunk, jelenünk determináltságát áldásba fordítva meggazdagíthassa életünket, és minden képzeletünket felülmúló jövendõvel ajándékozhasson meg. A mai ember gondolkodásában, világszemléletében a jövõnek kevesebb szerepe van, mint a Biblia üzenetén tájékozódó ember világszemléletében. A hétköznapi ember számára az élet véget ér a halállal, a Föld jövõje ismeretlen, bizonytalan, hosszú távon a jelenben érdemes berendezkedni. Az Ige ezzel szemben arra tanít, hogy egy ígéretes jövõ vár ránk, amelyrõl fontos gondolkodnunk, amelyet fontos, hogy beépítsünk az életszemléletünkbe, mert ennek a fényében a „ma” nem önmagáért való, nem önmagában értelmezhetõ, hanem annak az útnak a része, amely az Úrral való végsõ találkozáshoz vezet. A mában megélt, jövõre tekintõ élet a felelõsségérõl, lehetõségérõl, fontosságáról szól az okos és balga szüzek példázata. A példázatokat általában egy szemszögbõl, egy kulcsgondolat szempont-

2011. Október

jából lehet jól értelmezni. A felolvasott példázat esetében ilyen kulcs-mondat az utolsó sor, amely összefoglalja a történet tanulságát: „Virrasszatok, mert nem ismeritek sem a napot sem az órát.” A mondanivaló lényege tehát, hogy nem tudjuk, mikor jön vissza Jézus, ezért mindig készen kell állnunk a fogadására. Mit jelent ez az állandó készenlét? Ennek a megértéséhez a példázat kifejezésit kell értelmeznünk. Az itt szereplõ „okos” és „balga” szavak szerepelnek még egy helyen, a kõsziklára épített ház példázatában. Az okos építõmester gondolt arra, hogy jöhet vihar, jöhet árvíz, ezért sziklára építette a házát. A bolond építõmester azt gondolta, hogy az idõjárási viszonyok mindig olyanok lesznek, mint az építkezés pillanatában, vagy nem is gondolkodott el errõl, és a homokra építette a házát. Az ‘okos’ eredeti kifejezése tehát valami olyasmit jelent, hogy törõdni valamivel, elõrelátónak lenni. Az okos építõmesterhez Jézus azokat hasonlítja, akik megtartják, cselekedetekre váltják Urunk szavait. A balga kifejezés ezzel szemben gondatlanságot, nemtörõdömséget jelent. Az okos gondolt rá, készült arra, hogy megpróbáltatik a háza. A bolond azt gondolta, hogy ami a jelenben jó, az késõbb is annak bizonyul. De nem így történt. Ami a jelenben jónak tûnik, az késõbb nem biztos, hogy idõtállónak bizonyul. Az okos építõmester elõrelátó volt. A jelent a jövõ szemszögébõl tudta értékelni. A tíz szûz példázatában is hasonló vonások szerepelnek. A szüzek egy találkozásra, egy nagy ünnepségre készülnek. Öt közülük elõrelátó, mindenre felkészült a võlegény érkezését illetõen, öt pedig nem. Az állandó készenlét elõször is azt jelenti, hogy a jelenemet ennek a találko-

2011. Október

ÚTRAVALÓ

zásnak a fényében élem. Egy alkalommal láthatatlan színházi elõadáson vettem részt, amely során a saját életem egyes lépéseit élették át velem, bekötött szemmel, egészen a halálomig. Azután pedig az ítélet következett. Emlékszem, hogy milyen kibeszélhetetlen érzés volt, hogy én Jézust várhatom, Vele találkozhatok odaát. Ez az átélés teljesen új fényben láttatta meg velem a mostani életemet. Sok fontos dolog szükségtelenné, ezredrangúvá vált, és annak lett nagy jelentõsége a számomra, ami erre a találkozásra mutatott, erre nézve történt, erre készített fel. Amikor Jézus lesz minden mindenekben, akkor minden más törekvés, cél értelmetlenné válik. Lehet ünneplõbe öltöztetni az életemet és Õt várni, mert az a nap valóban csodálatos ünneplés lesz. Ez a jövõbeli találkozás tehát arra hív, hogy ennek a gazdagsága, öröme és fényessége határozza meg a jelenemet. Ha megfigyeljük az életünket, valami – legyen az szokás, gondolkodásmód, idõtöltés, és még sorolhatnám – mindig növekszik bennünk, valami pedig csökken. Mi az, ami növekszik és mi az ami csökken? Ha valami olyasmi, ami nem abba az irányba tart, amerre az életem végcélja, ez a végsõ találkozás az én Urammal, akkor annak nincs helye az életemben. Úgyis feltehetném a kérdést, hogy mi tölti meg a jelenemet? Engedhetem, hogy Jézus élete növekedjék bennem, engedhetem Õt elõre, amikor a saját haragom, önzésem akar tért nyerni. Engedhetem, hogy annak az öröme határozzon meg, hogy elhívásom a menynyei valósághoz kapcsol, hogy Isten gyermeke lehetek. (Lukács 10:20.) A jelenben tudom Õt segítségül hívni mindehhez. És megkaphatom a segítséget, hogy életem Istenben forrásozzék, és az Õ áldá-

Örömmondó

d


sai által gazdagíthasson másokat. A Biblia szavai egyszerre intve és hívogatva beszélnek arról, hogy komolyan vegyük ezt a felkészülést. A keresztény lét ennek fényében nem vargabetûk, és egyenes útszakaszok váltakozása, hanem egy folyamatos, éber készülõdés, ünnepi várakozás története. Készülõdés a nagy, végsõ vacsorára, ünnepre, a mennyei örömre. Az állandó készenlét tehát másodszor nem jelent mást, mint útonlételt. A jelenben akkor tudok helytállni, ha Jézussal járok benne. (1 Thessz. 5: 1-10.) János evangéliumában Jézus arról beszél, hogy ha Benne maradunk, akkor termünk sok gyümölcsöt, és akkor a tanítványai leszünk. Benne maradni azt jelenti, hogy nem csupán egyszer bízom Rá életem vezetését, hanem naponként, minden helyzetben, döntésben Õt kérdezem, Rá hallgatok. Személyre szabott utunk van, amelyet naponként elkészít számunkra az Úr. Személyre szabott hivatásunk, küldetésünk van, melyet a Vele megélt kapcsolatban, az õ erõi, szeretete, bölcsessége által felruházva tölthetünk be igazán méltó módon. Emlékszem egy kedves apáca-kolostorra, ahol vendégül láttak engem. Emlékszem a mosolyukra, a szeretetükre, készséges szolgálatukra. Átragyogott rajta valami több. Mindaz, amit tettek, érezhetõen a Krisztussal megélt kapcsolatukból fakadt. Ha életünk egyértelmûen Jézusra irányul, akkor fel tudjuk ismerni mindazokat az alkalmakat, amelyeket a mindennapokban rejt el számunkra. Fel tudjuk ismerni, amikor egy rászoruló emberben elénk toppan, amikor a ránk bízottak személyében felelõsséggel ruház fel, amikor egy elkészített beszélgetés alkalmát hozza elénk. Így leszünk sóvá, amely megízesíti maga körül a világot. Így tölthet-

 d Örömmondó

ÚTRAVALÓ

2011. Október

a szolgálatban azok felé, akik rám bízattak. Mit tehetek, ha híjával találtatom mindezekben, ha felkészületlen vagyok? Mit tehetek, ha a múltam, jelenem és jövõm nem az elhangzottak fényében élem? Jákób története iránymutató lehet számunkra etekintetben. Csalással testvére haragját vonta magára, és amikor kettejük találkozása esedékessé válik, Jákób fél a találkozástól. Fel kell készüljön rá. Azon az éjjelen megharcolja Istennel a megharcolnivalóját. Ez az igazi felkészülés. Szembenéz a múltjával, Istenével, és nem bocsátja õt el addig, amíg meg nem áldja. Ebben a tusakodásban, imádságban átéli, hogy Isten mindazt, amit õ rosszul cselekedett jóra fordítja, a fenyegetõ veszély helyett áldásban lesz része, az eddigi meghatározó jellemezõ helyett (a Jákób név csalót jelent) újat kap, melyet az Izráel név fejez ki – Isten harcosává válik. Mi is engedhetjük, hogy Isten nevünkön szólítson, tükröt tartson elénk, és tusakodhatunk azért, hogy annak ellenére, ami a múltunkra jellemzõ – Jézusért áldásában, szeretetében, új életben részesítsen. Engedhetjük, hogy bemutatkozzon, mint a porszem emberrel tusakodó, mint a velem, értem tusakodó mennybéli Úr. Bemutatkozzon, mint aki kész értem tusakodni a Gecsemáné kertben, a kereszten, imádkozik értem a mennyben, és aki áldott jövendõvel kész megajándékozni. Ámen. Bob Ilona Enet beosztott lelkipásztor jük be a küldetésünket. Itt gondolhatunk hivatásunkra, feladatainkra, a ránk bízottakra, szolgálatunkra. Az állandó készenlét tehát jelent elõrelátó életet a jelenben, útonjárást Jézussal, készséget

(A 2011. szeptember 18-án, új beosztott lelkipásztorunk bemutatkozó szolgálatán elhangzott igeirdetés szerkesztett változata)

2011. Október

ÉLETÚT

Örömmondó

d

Akik Istent szeretik, minden javukra van Beszélgetés pótkántorunkkal, Rásky Klárával Vasárnaponként nem maradtunk még orgonajáték nélkül az istentiszteleteken, amikor szükség volt rá, kántorunkat Péterfy Ferencné Rásky Klára helyettesítette, ha meg tudta oldani gurulószékhez kötött 91 éves édesanyja felügyeletét. Az V. parancsolat jutott eszembe, amikor beléptem a Svábhegy egyik mellékutcájának székely kapuján, a Péterfy család kertes otthonába. Édesanyja, özv. Ráski Sándorné Mura Klára is nagy szeretettel fogadott, mint „földijét”, aki – ahogy õ mondta –, ugyancsak a Tiszáninneni Egyházkerületbõl érkezett. Egy-egy csésze tea mellett hármasban beszélgettünk. – Olvastam az örömmondóban, hogy Zsindelyné Tüdõs Klára és Zsindely Ferenc háza emléktáblát kapott – kezd a beszélgetésbe Ráski Sándorné. – Nagyon örültem neki, mert egy nagyon szép hetet töltöttem az Istenhegyi Otthonban, a lelkészfeleségekkel együtt egy nõszövetségi konferencián. Reggeli a gyönyörû ebédlõben volt, reggeli után áhítatok, majd istentisztelet. Minden nap más lelkész szolgált. Ebéd után felsétáltunk a hegyekbe. Este kézimunkázni tanultunk, kötni, varrni. Nagyon áldott napok voltak. Klári néni mindig kérdezte: jól érzitek magatokat? Mondtam, jól, csak a gyerekek nagyon hiányoznak. A párom otthon maradt egyedül a két gyerekkel. Amikor megérkeztem, Sándor megkérdezte: hogy bírtad ki nélkülünk? Kibírtam, mert Isten erõt adott. – Klári néni, kérhetem, hogy meséljen családról is? – Amikor Kassáról a kitelepítés után Magyarországra érkeztünk, összeültem a párommal, hogyan rendezzük be új életünket és pl. mi legyen a két gyerekkel, Gáborral és Klárival, ha sor kerül rá, ezzel a származással hol tanulhatnak tovább? Mondja az én édes párom: fontosnak tartom a zenetanulást, mert ha bár-

milyen zenét tanulnak, talán könnyebben találnak megélhetést. Egy hirdetésben olvastam még a kitelepítés idején Kassán, hogy felvételt hirdettek zenészeknek és még a magyar nemzetiség sem volt kizáró ok. Így is történt, az egyiket beírattuk zongorázni, a másikat gordonkázni, és így lett zongorista Klárika. Amikor az édesapja kántor nélkül maradt, mert Sepsy Károly elment, Klárika vette át az orgonálást a Kossuth utcai református templomban. – Arról a Sepsy Károlyról van szó, aki késõbb a debreceni teológián egyházi ének-zenét tanított, képezte a kántorokat, és a kollégiumi kántus karnagya is volt Berkesi Sándorral együtt? Kedves emlékeim kötõdnek hozzá. – Igen. Most küldött egy könyvet, amely nyolcvan éves születésnapjára jelent meg. Nagyon szép esztendõk és szomorú idõk jártak rá is, Újszászy Kálmánra és minden egyházi vezetõre. Újszászy Kálmán volt a fõjegyzõ az uram mellett. Õ ajánlotta: senki más ne legyen, csak Ráski Sándor a püspök, mert õ megérdemli! – Ezután pótkántorunkhoz fordultam. – Klára, ne siessünk ennyire elõre, menjünk vissza az idõben! Hogyan telt gyermekkora?

 d Örömmondó

ÉLETÚT

– Kassán születtem, a felvidéken. Édesapám elõzõleg Sárospatakon végezte a teológiát, onnan Dr. Újszászy Kálmán professzor úrral a szoros kapcsolat. A benesi-dekrétumok alapján kihirdetett nemzetiségi hovatartozás kinyilatkoztatása során édesapám természetesen magyarnak vallotta magát, mint kassai segédlelkész, mert oda került vissza Sárospatakról. Nagyon szerette szülõvárosát és a gyülekezet is visszavárta, hiszen ott nõtt fel közöttük és nagyon szerették. A lakosságcserével rögtön az elsõ turnusban áttelepítették. Még nem voltam egy éves. – Még vizet sem kapott szegény Klárikám a vonaton, ahova bevagoníroztak minket a többnapos útra Kassa-Budapest között. Aztán egy iskolateremben helyeztek el minket, amíg férjem valami munkát és lakást talál – jegyzi meg az édesanyja. – Édesapám Kálmán bácsit kérdezte, tud-e segíteni. Így végül is a kitelepítés után Sárospatakra kerültünk, egy diákvárosba, a hangulata is hasonlított a kassaihoz. Amikor Enyedi Andor lett a püspök, édesapámat másodlelkésznek hívta. Így kerültünk Miskolcra 1950-ben. – Édesanyja már említette zenei tanulmányait. – Miskolcon beírattak zeneóvodába, aztán a Kodály-módszer szellemében a zeneiskolában folytattam tovább a zenetanulást. Fontosnak tartották szüleim a zenei pálya lehetõségét, mert az ötvenes években lelkészgyerekként bizonytalan volt a továbbtanulás lehetõsége, így viszont kántor is lehetsz – mondták a szüleim. Ennek a félelmüknek a valóságát rögtön az elsõ továbbtanulási lépésnél meg is tapasztaltam. Középiskoláimat Miskolcon végeztem, a Zrínyi Ilo-

2011. Október

na Gimnáziumban érettségiztem, ahová elõzõleg, mint papgyereket nem akartak felvenni. – Akkor mondta édesapád: „…Akkor lemondok az esperességrõl!” – Szólt közbe ismét az édesanya. – „Ha ez a gyermek nem érdemli meg, kitûnõ eredménye ellenére, hogy fölvegyék gimnáziumba, lemondok az esperességrõl!” Erre megdöbbentek, nagy visszhangja lett , és így mégiscsak bejutott Klára a gimnáziumba. – Akkoriban nem volt jó ajánlólevél az értelmiségi származás… – Az elsõ, amit ezzel kapcsolatban otthon hallottunk, mindig az volt, hogy nektek mindent maximálisan kell teljesíteni, mert akkor nincs ellenérv, mert ti adjátok a pluszt azzal, hogy mindent megtanultok, a származásotok az abszolút mínusz és két mínusz semmiképp nem lenne eredményes. Így a gimnázium mellet végigjártam a zenei szakközépiskolát is. – Gimnazistaként már kántorizált? – Sepsy Károly volt a segédlelkésze édesapámnak, és õ végezte a kántori szolgálatot is. Amikor megválasztották lelkésznek Miskolc-Tapolcára, nem tudtak kántort szerezni. „Azért taníttattunk zongorázni” – mondta édesapám. Nagy különbség, zongora vagy orgona. A Kossuth utcában több manuálos orgona volt. Nyolcadikos voltam, amikor Sepsy Károly valamelyest bevezetett az orgonálásba, megmutatta, gyakoroltatta velem, mit kell kihúzgálni, hogyan kell regisztrálni. Pedálozni nem tudtam, mert azt külön kellett volna megtanulnom, de arra már nem volt idõ. – Minden vasárnap játszott? – Tizennégy évesen elég hamar belekerültem a mélyvízbe. Játszottam az es-

2011. Október

ÉLETÚT

küvõkön is. Amikor iskolában voltam, például Áldozó csütörtökön, édesapám orgonált helyettem: az apostoli köszöntés után levette a palástot, felment a karzatra, kísérte az énekeket, majd felvette a palástot, és visszament a szószékre prédikálni. Egészen addig, amíg az egyetemre nem kerültem Pestre, addig én voltam a kántor, csak a temetésekre próbált máshonnan kántort találni édesapám. Utánam az öcsém folytatta, amíg egyetemre nem került. – Klára, melyik szakon végzett? – A budapesti Mûszaki Egyetemen, a vegyész karon végeztem. Mondták, a mûegyetemeken kívül ne is próbálkozzunk mással, az „egyéb” származásom miatt úgy sincs esélyem máshol. – Kollégista volt? – Albérletben laktam, egy volt miskolci tanítónõnél, akivel korábban társbérletbe laktunk még Miskolcon, a Kossuth utcán. Õ szólt, hogy úgyis egyedül van, jó, ha van mellette valaki. – Egyetemistaként melyik gyülekezetbe járt? – A Kálvin térre jártam, ott laktunk közel. – Pesten hogyan alakult az élete? – Az egyetem után a Humán Oltóanyagtermelõ és Kutató Intézetben pályáztam meg egy állást. A gödöllõi részlegén dolgoztam az elején. Ott ismerkedtem meg férjemmel, aki szintén vegyészmérnök, és szintén lelkész család gyermeke. Én felvidéki vagyok, õ erdélyi. Hasonló életutat jártunk be. Édesapám az esküvõi beszédben kitért erre is, hogy az életünk során biztos lesznek jó és nehezebb idõszakok, események, de ennek megítélését és megoldását Istenre kell bízzuk. Példaként említette, hogy Isten útjai mennyire kiszámíthatatlanok, hogy

Örömmondó

d

egy háború, amely mindenkire negatívan hat, hogyan vált pozitívvá a mi életünkben, mert ha nincs, akkor mi soha nem találkozunk. A háború idején a férjem családjával együtt Erdélybõl menekült, minket pedig kitelepítettek a Felvidékrõl így találkozhattunk Magyarországon. – Pesten telepedtek le? – A György Aladár utca egyik társasházába költöztünk, és Pasarétre, Cseri Kálmán nagytiszteletû úr gyülekezetébe jártunk a vasárnapi istentiszteletekre. Három gyermekünk született, az elsõ kettõt még édesapám keresztelte, a harmadikat Cseri Kálmán nagytiszteletû úr. Mindhárman a pasaréti gyülekezetben konfirmáltak. Tovább növekedett aztán a család, most már hét unokám van. – Klári néni, bizonyára örül a nagy családnak? – Kérdeztem ismét a 91 éves édesanyát. – Tizenkét dédunokám van. A sok rossz dolog után Isten áldása megsegítette családunkat. Még ad a jó Isten sok örömet, és ezért hálás vagyok. Olyan szívesen felmennék a Felhõ utcai templomba, hiszen nincs messze, de nem tudok, nem lehet. Nem akarom a gyerekeket terhelni, és félek attól is, hogy netán eltörik a lábam. A férjem az erdélyi, felvidéki, délvidéki és anyaországi lelkészek konferenciáján, Felsõõrön (Ausztria) prédikált utoljára. Magyarul. Ott lett rosszul. Hiába vitték Bécsbe, a kórházba, egy órán belül meghalt. Mostanában kézimunkázással foglalom el magam, és olvasok. – Mennyire maradt meg a kapcsolat Kassával, Patakkal, Miskolccal? – Édesanyám rokonai Kassán éltek, özvegy nagymamán ott maradt nagyapám sírját ápolni, és most már csak édesanyám testvérének a fiai élnek ott.

 d Örömmondó

ÉLETÚT

A Mura családdal így tartjuk továbbra is a kapcsolatot, Édesanyám születésnapjára õk is eljönnek, ha tehetjük, mi is megyünk Kassára. Legutóbb a múlt évben éppen október 31-én voltunk ott. Így a Reformáció ünnepén a kassai református templomban – ahol édesapám volt lelkész és keresztelt meg –, a magyar nyelvû istentiszteleten vettünk úrvacsorát. Hálát adtam Istennek, mert a templom tele volt és az ünnepi istentiszteleten sok fiatal is részt vett. Sárospatakra korábban gyakrabban jártunk, amíg Kálmán bácsi élt, édesapám halála után kérésére az iratokat a pataki könyvtárba vittük el. Ha ott jártunk, olykor a lelkészt, ifj. Virágh Sándort is meglátogattuk, mivel édesapja szintén segédlelkésze volt édesapámnak. Miskolcon laknak a Ráski unokatestvérek, édesapám sírjánál pedig többször találkozunk a Kossuth utcai lelkésszel, Szabó Sándorral, aki legutóbb elújságolta, hogy most csinálják a Kossuth utcai templom teljes, nagy felújítását. Mondtam, hogy együtt tudok érezni vele, mert gyermekkoromban, édesapám idejében is volt egy ugyanilyen nagy felújítás, és tudom, hogy mennyi gonddal, odafigyeléssel jár. Az egykori gyülekezeti tagjaink közül sajnos, már nem sokan élnek. – Klára, mikor költöztek a hegyre? – A férjem kétéves kutatói ösztöndíjat nyert el Finnországba, ebben az idõszakban a családdal együtt kint éltünk. Mie-

2011. Október

lõtt kimentünk, született meg harmadik gyermekünk, egy nagyobb lakásba költöztünk a Mártonhegyi útra, majd amikor visszajöttünk Finnországból innen költöztünk ebbe a családi kertes házba. Félig volt kész, mi fejeztük be. Gyönyörû a kilátás. Innen a Böszörményi útra jártunk istentiszteletre, az volt közelebb, de sokszor jártunk vissza a pasaréti gyülekezetbe is. – Nem hiányzott az orgonálás? – Cseri Kálmán nagytiszteletû úr egyszer hirdette, hogy a Csaba utcai igehirdetõ helyen az idõs kántor már nem vállalja tovább a kántorizálást, és ha valaki tud ilyen szolgálatot elvállalni, jelentkezzen. A gyerekek már nagyobbak voltak, édesanyám még tudott segíteni, és úgy éreztem, hogy a nagy kihagyás ellenére megpróbálom. Ott kezdtem el újból orgonálni, még Nagy Károly idejében, õt követte Ajtony Artúr nagytiszteletû úr. – Hogy került a svábhegyi gyülekezetbe? – Minden vasárnap a Csaba utcán szolgáltam. Gyermekeink közül kettõ családot alapított, jöttek az unokák, egyre többet fordult elõ, hogy idõnként vasárnap itthon is be kellett segíteni. Mondtam Artúrnak, nem biztos, hogy minden vasárnap tudok kántorizálni. Amikor el kezdett épülni a Felhõ utcában a templom, ott voltunk az alapkõ lerakásakor. Találtak utódot, és így adódott, hogy késõbb már ide, az altemplomba jártunk.

2011. Október

ÉLETÚT

– Lelkészünk, Berta Zsolt nagytiszteletû úr tudta, hogy tud orgonálni? – Artúr említette neki, hogy „a kántorunk a ti gyülekezetetekbe jár”. Utána mondta nekem Zsolt, hogy van egy információja rólam, és megkérdezte, ha már itt vagyok, és ha éppen szükség volna rám, és az unokáim nem igénylik a segítségem, tudom-e vállalni a kántorizálást. Mondtam, állandóra nem, de ha elõre megbeszéljük, természetesen nagy örömmel. – Tagja a gyülekezeti kórusunknak is? – Elõször a szopránban énekeltem, de az alt létszáma lecsökkent, és mivel mezo-szoprán voltam a gimnáziumi énekkarban, így bekapcsolódtam az alt szólamba. De jó lenne, ha egyre többen énekelnénk a kórusban! Hívunk, várunk mindenkit, aki szeret énekelni! – Van-e különösen kedves gyülekezeti éneke? – Nagyon sok szép énekünket szeretem, de az ének és orgonaszóra való utalás miatt is különösen szeretem az „Áldjad én lelkem a dicsõség királyát…”, a 264-es dicséretet. – Látom, a sarokban áll egy pianínó. Azon szokott gyakorolni? – Amikor zenélni tanultam, még nem volt zongoránk. Miskolcon vagy a Palóczy utcai iskola gyülekezeti termében gyakoroltam, vagy Enyedi Andor bácsinál. Mivel a gyülekezeti teremben nem volt fûtés, télen megdermedtek az ujjaim, a kezem lefagyott. Egy hõsugárzó melegített, hogy ne legyen annyira elgémberedve a kezem. Hatalmas élményt és örömet jelentett, amikor szüleim vettek egy pianínót. – Mit játszik rajta szívesen? – Nincs nagyon idõm zongorázni, idõnként, ha az unokák az énekmûso-

Örömmondó

d

rukhoz igénylik a kíséretet, akkor ülök mellé. Amikor még több idõm volt és mivel Bach orgonamuzsikáját szeretem, könnyebb prelúdiumokat, fúgát játszottam legszívesebben. Most már inkább hallgatni szeretem Bachot, és egyéb komolyzenét is, pl. Beethoven mûveit, operát vagy hangversenyre járni. – Milyennek látja a svábhegyi gyülekezeti életet? – A korábbi (miskolci, pasaréti) gyülekezetekkel összehasonlítva még nem nagy gyülekezet, ezért sokkal családiasabb, mindenki valamilyen szinten ismeri a másikat. Pozitívnak találom, hogy sok fiatal van, és a fiatal családok gyerekekkel együtt jönnek. Ha jönnek a lányomék, õk is hozzák a gyerekeket is, és a gyermek istentiszteleten is részt vesznek. Talán azért is, hogy sok a fiatal, pezsgõ a gyülekezeti élet. – Lett-e, lesz-e a gyermekekbõl, unokákból lelkész? – Áron fiam bár filozófia szakon végzett, most a családi vállalkozásban egészségügyi menedzser, stratégiai vezetõként dolgozik. Melinda lányom mûvészettörténész, most viszont a négy gyermekével van otthon. Hajni lányom kutató biológus, õ veszi át tõlem a stafétát a családi vállalkozásunkban. A vegyészet után kutatóként az immunológiai tudomány területére kerültem, orvosi biokémiai területre és ezt a kutatói munkát folytatja nagy örömünkre a lányunk. – Így már csak valamelyik unokánkból lehetne lelkész talán éppen a hetedik unokából –mesékben ez kitüntetett szám! A hat lányunoka után egyenlõre õ az egyetlen fiú. – Köszönöm a beszélgetést! Béres L. Attila

d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

2011. Október

2011. Október

Gyülekezetünk a Svábhegyi Pünkösdi Búcsúban

A

mit Krisztus halálával és feltámadásával megszerzett, azt Isten pünkösdkor, az új, a szeretetszövetség napján fejezte be az egyház alapításával. A pünkösdkor kitöltött Szentlélek hozta létre az egyházat, és Jézus tanítványai hozzájárultak ahhoz, hogy az addig kívülállók, hit által Istennel és egymással közösséget alkossanak. Ennek az új szövetségnek, Isten szeretetének igazi tanúságtevõi lehettünk a Diana parkban 2011. június 11-én, 12-én és 13-án a Svábhegyi Pünkösdi Búcsú szombattól-hétfõig tartó rendezvényén. A jól sikerült tavalyi részvételünk fõ szervezõje Dr. Kóti Tamás elgondolásaira is építve az idén is azt tudtuk megmutatni, hogy az élõ egyház tagja a svábhegyi református gyülekezet is. A református és katolikus gyülekezet közös sátorát és az asztalt a búcsú fõ szervezõi, Leintner Zsolt valamint Dicsõ Andrea, a XII. kerületi Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke a MOM-tól biztosította számunkra. A három napos rendezvény idején számos búcsújáró, – így többek között gyülekezetünk lelkésze, Berta Zsolt, pünkösdhétfõn a Szent László-templomban tartott misérõl távozó Makovecz Imre építész, a huszadik század háborúiban elesettek nevét viselõ Hõsök Emlékmûvének megkoszorúzására érkezõ Fonti Krisztina alpolgármester – is megállt sátrunknál. A katolikus templom tõszomszédságában álló ökumenikus sátrunknál nemcsak református gyülekezeti tagjainkkal és katolikus testvéreinkkel beszélgettünk, hanem a környéken lakókkal is, olyanokkal is, akik még hírünket sem hallották, arról sem tudtak, merre található református templomunk.

A külmissziói bizottság búcsúra szervezett szolgálatában önként jelentkezõ gyülekezeti tagjaink – Sütõ-Nagy István, Szanyi Miklós és felesége Vezekényi Vanessa, Fekete Zsuzsa, Megyeri Gergõ, Falus György és felesége Szabó Zsófia, Úr Gézáné Dr. Koncz Kornélia, Kovács Tamás és testvére Kovács Ágnes, Bartók Júlianna, Komlós Imréné Klárika, Ágai László és felesége Tüzes Klára, Dr. Kardon Tamás és felesége Dr. Dolgos Judit, Lovas Miklós és felesége Dr. Berecz Ágnes, valamint e sorok írója, Béres L. Attila – vettek részt. A búcsúba ellátogató számos érdeklõdõvel beszélgettünk, templomunkat ábrázoló könyvjelzõket, hûtõ-mágnest, a gyülekezetet bemutató szórólapot és az ünnepre megjelent Örömmondó pünkösdi számát adtuk ajándékba a gyerekeknek, felnõtteknek. A gyerekek sikerrel töltötték ki a „Pünkösdi kvíz” kérdõívet, és voltak, akik részt vettek „Keresd meg Zákeust” játékunkban is. Volt, aki a könyvterjesztésünkben is kapható, a gyülekezetünkrõl szóló ismertetõ mellett egy szép könyvet, vagy M. Kiss Katalin egyedi, kézi festésû igés kerámia plakettjét vitte haza vásárfiaként. Az érdeklõdõknek megmutattuk épülõ templomunkat, a toronyba felmerészkedõk pedig Budapest csodálatos panorámájában is gyönyörködhettek. Reméljük, ezekben a napokban nemcsak templomunkban, hanem Isten szabad ege alatt, az utcán, a parkban, a búcsún, tevékeny jelenlétünkkel Jézus tanítványaiként mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy új szövetség jöjjön létre a hegyen lakókkal, hogy velük is növekedjen a svábhegyi református gyülekezetünk. (Béres)

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

Örömmondó

d

Együtt növekedtünk Berekfürdõn

G

yülekezeti hetünk a frissen megindult imaközösségünkben fõ témává lépett elõ az elmúlt idõben; mindnyájan fontosnak éreztük így is készülni rá. Lelkipásztorunk jó ideje már többgenerációsnak hirdeti a nyári hetet, amire tavaly a családos jelzõ illett leginkább. Idén ellenben – nagy örömünkre – valóban mindenfajta családi állapotból való tagunk képviseltette magát: a tervezett 67 résztvevõ között az alig kéthónapos kisbabától, kamasz fiúkon, fiatal felnõtteken és családosokon át egészen a nagymamákig valamennyi generáció jelen lehetett Berekfürdõn, a Megbékélés házában. Igazi meglepetés, hogy mi várja az embert egy gyülekezeti táborban… Az egyik ilyen, az elõre jelzettel ellentétbena sok napsütés volt; igazán szép idõ adott keretet az együttlétünknek. Hétfõ késõ estére a legtöbb testvérünknek sikerült megérkeznie, néhá-

nyuknak kisebb-nagyobb viszontagsággal. A közös ebéd után az elsõ együttes programunk egy ismerkedési játék volt. Frappáns felépítése remek ráhangolódásként szolgált a hétre olyannyira, hogy a játék végeztével a csapat jó része elmondhatta, hogy már az elsõ napon hét emberrel beszélgethetett. Az elsõ közös lelki alkalmunk esti áhítat volt vacsora után. A monoszlói családos hétvégén már ígéretesen kipróbált diaporámás vetítés által maga Jézus Krisztus jött közel hozzánk. Õ mondja: – Én vagyok az ajtó, út, az igazság és az élet, a jó pásztor, a világ világossága, a feltámadás és az élet – estérõl estére az ezeket felölelõ igéken elmélkedhettünk. Az áhítatok igazi különlegessége a tömör mondanivaló és az azzal tökéletes összhangban álló képi anyag együttes ereje volt. Valósággal rabul ejtette figyelmünket, s ami nagy szó: a gyerekekét is. Az

 d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

egyes gondolatok különös nyomatékkal érhettek el hozzánk helyet követelve maguknak a sok beszédtõl, temérdek információtól agyonterhelt fejünkben. Minden reggel imaközösséggel köszönthettük a napot. A Kalauz szerinti napi ige fényében szép számban vihettük Istenünk elé kívánságainkat, hálánkat, dicséretünket, hordozva az elõttünk álló napot, elkérve annak várva várt áldásait. Az elsõ reggeli igerész nagy erõvel szólalt meg: aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyûlöli az életét e világon, örök éltre õrzi meg azt. (Jn12,25.). Ezzel mintha hely készíttetett volna a lélekben mindannak a befogadására, amit Isten adni szánt nekünk a héten. A délelõtti alkalmak négy – két felnõtt és két gyerekekbõl álló – csoportban zajlottak. Növekedés a kegyelemben, hitben, engedelmességben, közösségben, szolgálatban – mi, felnõttek ezen öt téma mentén állhattunk az ige fényébe

2011. Október

nap, mint nap. Volt helye a személyes tapasztalatok megosztásának, kiscsoportos irányított beszélgetéseknek, önvizsgálatnak, ám ami személy szerint nekem a legnagyobb örömöt jelentette, az ige mint vezérfonal és mindaz, amit ezáltal kaphattunk csoportvezetõink – Berta Zsolt és Szõke Etelka lelkipásztorok – kérdései, szempontjai kapcsán. A kegyelmet nyert ember legnagyobb kincse az Istennel való kapcsolat lehetõsége-ez szép távlatot nyithatott elõttünk. Egy nyitott ajtó képét idézte ez a mondat, kinek vágyakozást keltve, kinek pedig megerõsítést adva lelki útján. Megvizsgálhattuk továbbá, hogy személyes életünkben a jó vagy inkább a rossz események azok, amik Istenhez hívogatnak bennünket. Jézus minket, a szívünket akarja – jó volt ennek a fényében meggondolni, hogy végül is bármi által közel hívhat magához. Tudunk-e Jézushoz menni, ha kudarc ér bennünket? Isten-

2011. Október

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

nél minden lehetséges; önmagunkon túl tudunk-e Õhozzá kapcsolódni? – Mindannyiunk szívét megmozgatták ezek a kérdések, egyénileg indítva el növekedést, még ha ott és akkor nem is tudtuk megragadni annak mibenlétét… Valamennyi téma körbejárásakor Jézus keresztjénél találtuk magunkat, s ez erõs alapot adott a beszélgetéshez, az utunk megvizsgálásához. A közösségben és a szolgálatban való növekedés – számomra legalábbis – szorosan összefonódott. Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok – szólt az ige. Ha valaki „több” a másiknál, az Istenben legyen több nála, ami mindenképpen gyümölcseirõl ismerszik meg, nem másról. Érdekes volt ezt a témát így, a mélységei felõl, s nem feltétlenül az emberi igyekezet felõl megközelíteni, s átgondolni a gyülekezeti életünk viszonylatában. A délutánok egytõl-egyig szabadprogrammal teltek. A jó idõnek köszönhe-

Örömmondó

d


tõen legtöbben a strandot választották pihenésül, felüdülésül. A maratoni vízilabdameccseket fiúk-lányok közt – mindnyájunk nevében bizonnyal mondhatom –, sem nem fogjuk elfelejteni, még akkor sem, ha a „csata” hevében becsúszott kék-zöld foltok, karmolásnyomok már felszívódtak tagjainkról… A közösségnek, gondtalanságnak szép pillanatait élhettük meg: felhõtlenül örülhettünk egymásnak, a játéknak, s persze annak, aki ezt mind adta nekünk. A biciklizõk sem csalódtak a közeli látnivalók felfedezésében, sõt… Délutánokon ideális alkalmat adtak a pályamunkák születéséhez is. Versek, rajzok, festmények sok szép momentumát örökítették meg a hétnek, és nagy örömünkre megcsillanthatták egy-egy testvérünk a legtöbbek számára korábban rejtekben lévõ tehetségét is. A hét élményei közül nem hagyható ki a közös éneklés sem. Énekeink gyûjte-

 d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

ménye újonnan készült Négyesi Adrienn és Mányi Dani jóvoltából. Fõként ifjúsági dalokból áll, amelyek lendületükkel, kedves dallamaikkal, vágyakozó tartalmukkal magukkal ragadhatták szívünket az igahallgatás elõtt. Egy kántorunk vezette énekkari próba alkalmával pedig részesedhettünk a többszólamúság adta szépségekben is. A nap levezetéseképpen az étkezõ teaházzá öltözött át néhány szorgos testvérünk jóvoltából. Meghitt vagy éppen vidám beszélgetéseknek adott otthont egészen a szemek lecsukódásáig… A hét zárásaképpen mindenki nagy várakozással tekintett a gyerekek készítette film õsbemutatója elébe. Az ebben koordinátorként, segítõként közremûködõ felnõttek karikás szemei nyomban kisimultak, visszanyerték eredeti fényüket, mikor munkájuk gyümölcsét kitörõ örömmel fogadta a közösség. Igazi színfolt volt ez a gyülekezet életében (a honlapon megtekinthetõ)! Nincs tábor tûzrakás nélkül; most sem volt! A tûz melegének arcot és lelket melengetõ ereje és az, hogy még egyszer mindnyájan együtt lehettünk, méltó zárást jelentett. A sportversenyek eredményhirdetése után meghallgathattuk Oláh Edit héten írt versét is, egy személyes bizonyságtételt…, sokunk szívét megdobogtatta… A szombati nap a hazautazás sürgölõdése jegyében telt. Ahogyan láthattunk egy-egy autót kihajtani a ház parkolójából, kis szomorúság is vegyült a sok jó közé, ahogy ez lenni szokott ilyenkor. Eltelt jó pár nap azóta, hogy hazatértünk. A gondolatok napról-napra újulnak, az elvetett mag dolgozik legbelül. Gyülekezeti hét után visszatérve a hétköznapok rutinjába, terhei közé általá-

2011. Október

Kegyelembõl kaptam új életet Mert Jézus magánál jobban szeretett Múlandó és örök így találkozott Gyümölcstelen létemre orvosság adatott Hiányaim, mik felettébb gyötörtek Hit által célt és értelmet nyertek. Bûneimet bátran vihetem Õ hozzá Mindattól mi terhel Õ tesz szabaddá. A keskeny úton járva Jézust követhetem Vele és általa lesz gyõztes az életem Munkálkodását mindaddig folytatja Míg meg nem látszik bennem az Atya ábrázata Én kisebbé leszek, s Õ növekszik bennem Az Õ kegyelmén múlik, hogy a célt elérjem.

OLÁH EDIT: Növekedés Krisztusban ban megkopik, majd kialszik az együtt eltöltött napok fénye. Most azonban nem így tapasztalom. Különleges érezni, hogy valóban növekedésnek indult. És ezzel egyetemben meggondolni, tudatosítani, sõt örülni is annak, hogy bizony a régi természetnek, ami ezt gátolná, bizony, mint a magnak, el kell halnia. Mindnyájan más és más jóról, élményrõl, tanulságról számolhatnánk be. Egyben összefoglalóan – azt hiszem – mindannyian osztozhatunk: jó, hogy magát Istent, az Õ munkálkodását tudhatjuk valamennyi személyesen kapott áldás mögött, s együtt örülhetünk annak, hogy mint közösséget is megáldott minket! Jó így várni a további növekedést õbenne, általa és reá nézve… Nagy Szilvia Anna

2011. Október

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

Örömmondó

d 

Gyülekezeti hét Berekfürdõn

E

bben az évben augusztus közepén utazhattunk gyülekezeti hetünkre az alföldi fürdõvárosba, Berekfürdõre. Hétfõn délelõtt magunk mögött hagyva a monoton hétköznapokat útnak indultunk a Hortobágy felé, hogy nyugodt, békés környezetben töltsük el a ránk váró 6 napot. A korábban érkezõk gyorsan megismerkedhettek a hetünknek otthont adó református konferencia központtal és Berekfürdõ csöndes városával is. A csapat délutánra vált teljessé, addigra érkezett meg mindenki, így a vacsorát már közösen tudtuk elfogyasztani. Ekkor ismerkedtünk meg a hét hátra levõ részének programjával is. Mivel sem gyermekekben, sem pedig felnõttekben nem volt hiány ezért a tavalyi mintához hasonlóan 4 csoportra bomlottunk: A felnõttek két csoportját Szõke Eta és Berta Zsolt vezették, a gyerekkel pedig Négyesi Adrienn és Szõke Attila foglalkoztak, Mányi Dani és jómagam (Fekete Zsuzsi) segítségével. Az elsõ közös esténket vidám éneklés és Zsolt bácsi interaktív, képekkel illusztrált áhítata zárta. Gördülékenyen alakult ki napi rutinunk is; a reggelit rövid éneklés követte, ami után a csoportok különbözõ termekbe tértek és elkezdõdhetett a beszélgetés a heti témáról. Ezután az ebéd következett, majd vacsoráig szabad program. Minden napot áhítat zárt, Jézus Krisztus „Én vagyok… mondásai” köré fonva, melyek estére még újabb és újabb gondolatokat indítottak el, alapot adva a további, éjszakába nyúló beszélgetésekhez. A felnõttek keddtõl kezdve a „növekedés” témakörében merültek el, hogy eljussanak a lelki növekedéstõl, a hitbeli

növekedésen át a gyülekezeti szolgálatban való növekedésig. Különbözõ kérdésekkel, gondolatokkal és példákkal járta körbe mindenki az aktuális témát, hogy a belsõ folyamatok áltál közelebb és közelebb juthasson az Istenben való õszinte, boldog növekedéshez. Eközben a gyerekek Gedeon történetével voltak elfoglalva, amit játékokkal és kézmûves foglalkozással színesítve meséltünk el nekik, megbízva õket a feladattal, hogy készítsenek egy rövidfilmet a történetrõl. Ebédnél általában kiderült, hogy kiskorútól az idõsekig mindenki élvezte a délelõtti alkalmakat, hiszen az ezzel kapcsolatos gondolatok megtárgyalásától zsibongtak az asztalok. A délelõtti szellemi felfrissülés után a délutánjainkat testünk aktív pihentetésére szántuk, így szabadidõnket a berekfürdõi termál strandon töltöttük. Az idõsebbek a gyógyvizes medencét részesítették elõnyben, a többiek pedig az úszómedencét, ahol kedvünkre ugrálhattunk labdázhattunk és úszhattunk. A megfelelõ mennyiségû napozás és fagylalt elnyalása után vidáman elfáradva tértünk vissza szállásunkra, hogy elfogyasszuk vacsoránkat. Csütörtök délután ellátogatott hozzánk Petrõczi Éva református költõnõ, aki felolvasott verseibõl és dedikálta már megjelent köteteit. Az estéket is közösségben töltöttük, hol teaházzal, hol énekkari próbával, hol pedig a hortobágyi ég csillagképeinek kifürkészésével. Péntek estére mindenkit megcsapott a hazautazás borongós szele, de a gyerekek által készített film megtekintése megalapozta a hangulatot, hogy lefekvés elõtt még a tábortûzhöz

 d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

gyûljünk és felköszöntsük az augusztusban születetteket. A szülinapi dinnye elfogyasztása után még énekeltünk egy keveset közösen majd kötetlen beszélgetéssel zártuk utolsó esténket. A hétfõn még oly messzinek tûnõ szombat reggel hamarabb eljött, mint vártuk volna, így a délelõtti alkalom már a búcsúzkodás jegyében telt. Átbeszéltük még, hogy kinek, mit adtak az elmúlt napok, mindenki el tudta mondani, hogy miben sikerült növekednie, il-

2011. Október

letve miben szeretne még. Ebéd után útra készen gyûltünk össze és búcsúztunk el egymástól, noha tudtuk, hogy másnap, vagyis vasárnap, valószínûleg találkozunk a templomban. Ez a hét is kiszakított minket megszokott valóságunkból és erõt adott (és ad a mai napig is) ahhoz, hogy szívvel, lélekkel végezzük mindennapi feladatainkat és azok segítségével növekedhessünk Jézus Krisztus szeretetében. Fekete Zsuzsanna

Növekedés Berekfürdõn

A

ugusztus elején egy hét esõ áztatta nyaralás után hazafelé autóztunk. Sebaj, jövõ héten Berekfürdõn leszünk, biztos lesz alkalom egy kis strandolásra vigasztaltam a gyerekeket, bár az elõrejelzés pár meleg nap után újra esõt jósolt. Augusztus 8-án már kora délelõtt elkezdtünk összeseregleni Berekfürdõn. Több gyülekezeti tagunkat már mint régi ismerõst köszöntötte a Megbékélés Háza, a park, a játszótér. Én még nem jártam itt, de már elsõ hallásra tetszett a ház neve. Úgy gondoltam, hogy éppen jól illik ahhoz a barátságos légkörhöz, ami a korábbi gyülekezeti táborokat jellemezte. A hely valóban nagyon békés, tiszta és csendes volt. A csend elég hamar átadta a helyét egy kis gyerekzsivajnak, de ez – úgy vettem észre – nem zavarta az idõsebb gyülekezeti tagokat sem. Megyeri Gergõ és Zsófi vezették az elsõ közös programot, egy vidám beszélgetõs ismerkedési játékot. A tábor valójában nem is csak egyszerûen több, mondhatni sokgenerációsra sikeredett. Már csak gyerekbõl is több korosztály volt jelen, a pár

hetes csecsemõtõl az óvodásokon és kisiskolásokon át a nagy kamaszokig, de voltak közöttünk egyetemisták, családalapítás elõtt álló fiatalok, anyukák, apukák, és nyugdíjasok. Olyan színes és vidám kis csapat gyûlt egybe amelyik lehetõvé teszi a lelki feltöltõdést és növekedést. Minden többgenerációs nyári tábornak van egy témája. Az idei tábor a növekedésrõl szólt. A gyülekezet lelki erõsödését Zsolt Bácsi, Négyesi Adrienn és két régi lelkész barátunk, Szõke Attila és Etelka segítette. Örültünk, hogy pár napot velünk lehetett Bob Enett is. A korán kelõket Zsolt Bácsi hívta minden reggel imaközösségbe, majd a közös reggeli után együtt énekeltünk és imádkoztunk. Az éneklés a gyerekek kedvence. Most is egymással versengve javasolták egyik éneket a másik után, a kéréseknek szinte lehetetlen volt a végére érni. A közös áhítat után a gyülekezet csoportokra oszlott. A gyerekek Négyesi Adriennel, Szõke Attilával, Fekete Zsuzsival és Mányi Dani-

2011. Október

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

val Gedeon történetét elemezgették. A történet részleteinek átbeszélése után a kisebbek rajzokon ábrázolták amit tanultak, a nagyobbak jelmezeket készítettek Gedeon történetének megfilmesítéséhez. A film forgatásán minden gyerek és a vállalkozó kedvû felnõtt részt vehetett. A tábor ideje alatt készített film az augusztus 12-i õsbemutatóján osztatlan sikert aratott. Aki még nem látta, annak feltétlen ajánlom, vagy aki újra megnézné a filmet, a világhálón itt találja: http://refsvabhegy. org/index.php?page=hirek.php. A felnõttek két csoportra válva Zsolt Bácsi és Szõke Etelka vezetésével beszélgettek minden nap a kegyelemben, közösségben, hitben, engedelmességben és szolgálatban való növekedésrõl. Úgy gondolom, hogy mindenki sokat tanult e beszélgetések alatt. Jó volt megbeszélni a reményeinket, de jó volt kimondani a kérdéseinket és kétségeinket is, mert a Testvérektõl azonnal kaptunk magyarázatot, útmutatást, biztatást. A délelõtti beszélgetések után többször is hallottam a Testvérektõl, hogy úgy érzik, Jézus valóban itt van velünk. A délutánok kötetlen szórakozással teltek. Az idõ – az elõrejelzés ellenére – végig meleg volt és napos. A berekfürdõi strand igen kellemes, és a társaság nagy része elõbb-utóbb a medencében kötött ki minden délután. Azt hiszem, mindannyiunk nagy élménye volt a közös vízilabdázás. Berekfürdõ az elmúlt két év gyülekezeti többgenerációs táborainak helyszínénél egyértelmûen több alkalmat kínált a kikapcsolódásra. Ez a kellemes állapot tulajdonképpen egy csapda is volt, tavaly többször alakultak ki délutánonként beszélgetõ csoportok és imaközösségek. Jól sikerült délutáni közös program volt a gyerekek tájfutó versenye, amit

Örömmondó

d 

Schultheisz Gyuri és Edina szervezett. A nagy meleg ellenére a rajt körött tolongott szinte minden gyerek aki már tudott járni. A kicsik kísérettel, a nagyobbak egyedül, de mind lelkesen és izgatottan vágtak neki a kijelölt táv lefutásának. Öröm volt nézni a gyerekek igyekezetét, ügyességét, fürgeségét. A vacsora utáni esti áhítat igemagyarázatait Zsolt Bácsi vetítéssel tette szemléletesebbé, ami – azt hiszem – mindenkinek tetszett. A képek nemcsak az egész napi futkosás után elfáradt gyerekek, hanem az utánuk loholó és rájuk vigyázó felnõttek lankadó figyelmét is segített fogva tartani. Egyik esti áhítat után Szommer Adrienn rögtönzött kórust alakított a jelen lévõkbõl, és hangos vidámságunkat új mederbe terelve megtanított nekünk két dalt is több szólamban énekelni. Másnap az áhítat elõtt, természetesen nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy újra elénekeljük. A gyerekek elcsendesedése után minden este alakultak kisebb baráti beszélgetõ és borozgató csoportok, de több alkalommal szerveztünk közös késõ esti programokat is. A teaház nagy sikernek örvendett. Kivételesen, sok gyermeknek is megengedték, hogy fennmaradjon, és késõ estig iszogattuk a teát, beszélgettünk és társasjátékoztunk. Utolsó este tábortûz mellett köszöntöttük fel azokat, akiknek augusztusban van a születés- vagy névnapja. Hajnalig folyt a beszélgetés a tûz körött. Általában rohanós az év közbeni munkatempó, és sietõs még a nyaralás is. A többgenerációs nyári tábor a csendes elmélyedés ideje, ami mindig olyan hamar elszáll és amire egész évben jó visszaemlékezni. Hálás vagyok Istennek ezekért az alkalmakért, és hálás vagyok a gyülekezetért, amely növekedni tanít. Osváth Szabolcs

 d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

2011. Október

2011. Október

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

Gyereknapló a berekfürdõi táborról Elsõ nap A 180 km-es út után végre mindenki megérkezett Berekfürdõre. Berekfürdõ az Alföld területén, a Tisza-tó mellet található. Mi a Megbékélés Házában szálltunk meg. A programot ismerkedõs játékkal kezdtük. A vacsora kezdetekor – fél hétkor – már mindenki éhes volt annyit mozogtunk. Vacsora után következett az áhítat, amelyen Zsolt bácsi Jézusról, a hû pásztorról prédikált. A nagyobbak 10 órakor, a kicsik áhítat után ágyba bújtak. Második nap Majdnem mindenki fél 8-kor kelt az elõzõ fárasztó nap után. A reggeli 8-kor kezdõdött. 9-kor délelõtti áhítat majd a gyerekek és a felnõttek külön váltak. A nagyobb gyerekek Adriennel és Mányi Danival Gedeon történetét kezdték el

feldolgozni. Gedeon története mellet Adrienn még a lovagok világába is elkalauzolt minket. Lovagos, és harcos jelmezeket, kellékeket gyártottunk, de csak este tudtuk meg, hogy a heti feladatunk egy „gedeonos film” elkészítése lesz. A kicsik Attilával és Zsuzsival játszottak. A foglalkozás után a játékokkal teli hatalmas kertben töltöttük az idõt. Fél egykor éhesen battyogtunk ebédelni. Utána fél óra „csendes” pihi következett. A nagy melegben mindenki a strandot választotta délutáni programként. A strandon öt gyógy- és egy úszómedence található. Mindenki vacsora elõtt tíz perccel hazaért. Fél hétkor vacsora, aztán áhítat. Zsolt bácsi a jó útról, Jézusról beszélt. Áhítat alatt már nehezen tudtunk figyelni, de Zsolt bácsi érdekes képekkel keltette fel érdeklõdésünket.

Örömmondó

d 

minden apró részletre. Például, hogy ne legyenek olyan dolgok a képben, mint a szelektív hulladékgyûjtõk. A fárasztó filmezés után jól esett a finom ebéd, mely után egy kis lazítás (honfoglalózás) aztán újra elmélyültünk a forgatás rejtelmeiben. Amíg a többiek strandoltak, mi pirotechnikai kísérletet (napalmot) készítettünk. A vacsorát éhesen vártuk. Vacsora után áhítat, majd teaház. Persze a munka soha nem áll meg. Andris és Dávid narrációt készítettek a gedeonos filmhez Megyeri Gergõ segítségével.

Harmadik nap Az éjszaka kellemes alvással telt, bár nem sikerült fél 8-nál tovább aludni. Álmosan, ámbár éhesen kullogtunk reggelizni. Utána fél óránk volt az egyéb dolgok elvégzésére, majd áhítat. Az áhítat elsõ fele után természetesen megint szétváltunk. Majd a szokásos délelõtti program. Délután a Schulteisz család által szervezett tájfutás volt. Majdnem mindenki érmet kapott. Sötétedés után vágtunk bele a filmforgatásba, mivel az esti jelenetekhez sötétre volt szükség. Na, most ez nem volt olyan rövid és egyszerû, mint gondolnánk, fel kellett állítanunk a stábot, ki kellett jelölni a szereplõket, és meg kellett tervezni a jeleneteket. Viszont az esti teaház kellemes volt a nagyon hosszúra nyúlt forgatási nap után. Majd zuhantunk az ágyba. Negyedik nap Az izgatott ébredés után reggeli majd a délelõtti programok, azaz filmforgatás. Szokásunkhoz híven ezek a forgatások sem lettek túl rövidek. Emellé még hozzájárult az is, hogy figyelnünk kellett

Ötödik nap A szokásos reggeli, és délelõtti program után, megint ebéd jött. A délutáni program strandolás volt. Ma szerencsére már a filmmel nem kellett foglalkozni. Ez után esti áhítaton megnéztük az alkotásunkat (mindenki megnézheti a You Tube-on, ha beírja, hogy „Gedeon, Svábhegy”), majd a nap fénypontja, a tábortûz következett. Ott osztották ki a tájfutás érmeit (mindenki kapott valamilyen színût), és – immár hagyományosan – felköszöntöttük a szülinaposokat és a névnaposokat. Tiszteletükre elfogyasztottunk egy hatalmas görögdinnyét, aztán egy közös énekléssel zártuk a napot. Hatodik nap Mivel 10 órakor el kellett hagyni a szobákat, villámgyorsan intéztük az összepakolást. Utolsó nap Dani és Adrienn már játékosra vették a délelõtti foglalkozást .A filmünkért sok dicséretet zsebeltünk be a felnõttektõl. A hazautazás elõtt a társaság egy része a kunmadarasi református templomot látogatta meg, másik fele pedig a vízben vett búcsút Berekfürdõtõl. Falus Márton és Kóti Dávid.

 d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

2011. Október

Gyülekezeti hétvége Mátraházán

S

zeptember végén gyülekezetünk egy kis csoportja ismét eltölthetett egy áldott hétvégét Mátraházán a Református Lelkészüdülõben. Többen immáron harmadszorra vettünk részt gyülekezeti alkalmon ezen a csodálatos helyen. Pénteken az érkezés után vacsorával indult az együttlétünk. Este, valamint másnap az áhítatot új beosztott lelkészünk Bob Ilona Enett tartotta. Ezen a hétvégén a terheinkrõl beszélgettünk. A kiscsoportos beszélgetések jó alkalmak arra, hogy a különbözõ korosztályokat összehozza, és közelebbrõl is megismerhessük egymást a gondolatainkon keresztül. Erre leginkább az ilyen tematikus összejöveteleken van lehetõségünk. Megállapíthattuk, hogy kivétel nélkül rengeteg terhet cipelünk, legyen az családi, iskolai, munkahelyi, különbözõ közösségi, netán gyülekezeti. Hogy hogyan is gyûjtjük be ezeket a terheket életünk

során, annak több oka is van. Keletkezhet ez abból, hogy ki hova születik, milyen családban, közösségben nevelkedik, ki mennyire teherbíró, illetve teher hordozó. Szerencsés ember az aki képes a terheit másokkal megosztani, és elfogadja mások segítségét. A mindennapok keresztjeit mindnyájunknak el kell hordoznunk, de csak az bírja el, aki hisz az Úr Isten segítségében. A csoport beszélgetéseink konklúziója az volt, hogy az Úr mindenkire csak annyi terhet ró, amennyit elbírunk hordozni. „Egymásnak terhét ha hordozzátok, úgy tesztek Jézus szava szerint. Egymásnak terhét csak hordozzátok, mint arra Jézus példája int!” Vasárnap az istentiszteletet Berta Zsolt nagytiszteletû úr tartotta. Itt a baptista testvérekkel lehettünk együtt, akik szintén ezen a hétvégén voltak az üdülõben. A csodálatosan szép õszi idõt kihasz-

2011. Október

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

nálva volt alkalmunk rövidebb, hosszabb sétát is tenni a Mátrában. A kisgyerekesek elsétálhattak a közeli tóhoz, az idõsebbek pedig a gyönyörû környezetben a szép õszi napsütésben üldögélve beszélgetve tölthették az idõt. Aki késõ éjjelig fenn tudott maradni, az a csillagos ég alatt ritka természeti csodában gyönyörködhetett, és hallgathatta a Mátrában élõ szarvasok bõgését. Aki hallott már ilyet az nagy szerencsének tarthatja, hogy részese lehet egy ilyen „koncertnek” Az esténként megrendezett vidám játékos vetélkedõk feledtették velünk a hétköznapok terheit, és mindenki testileg felüdülve, lelkileg kisimulva térhetett vissza mindennapi munkájához. Jó szívvel ajánljuk ezeket az alkalmakat a gyülekezetünk minden tagjának, és aki csak teheti jöjjön velünk a hasonló összejövetelekre, hogy a svábhegyi gyülekezet minél egységesebb legyen és a gondjainkat, örömeinket ezen az alkalmakon is elõvehessük. Szeretettel az Úr család nevében Dr. Koncz Kornélia presbiter

Örömmondó

d 

Kinek a lelke vágyik a fényre, kinek kenyere az Úr Igéje, és kenyerébõl másnak is szel, az presbiter. Kinek van szeme a más bajára, kinek van füle a más jajára, a tennivalóit így méri fel, az presbiter. Ki másnak vermét sohasem ássa, aki keresztjét nem teszi másra, a mások terhét így veszi fel, az presbiter. Kinek a templom kegyelem háza, otthon van benne maga, családja, bár mindenütt az Úrra figyel, az presbiter. Aki hitét örömmel megvallja, mind presbiter, bár nem az a rangja, de kedves élet Isten elõtt: megáldja és megszenteli õt. FÜLE LAJOS: Presbiterek

Presbiterválasztás 2011. egyházunkban a presbiteri tisztújítás éve. Egyházközségünk presbitériuma 2011. szeptember 26-án elfogadta a presbiterválasztás gyülekezeti menetrendjét, és a Jelölõ- és Választási Bizottság presbiterjelöltekre vonatkozó javaslatát. Ennek értelmében a presbiterjelöltek az október 16-i istentiszteleten bemutatkoztak a gyülekezet elõtt. November 13-án, az istentisztelet után egyházközségi közgyûlést tartunk, melynek

során a Választói Névjegyzékbe felvett, teljes jogú egyháztagok megválasztják a 2012. január 1-tõl 6 évre hivatalba lépõ presbitérium tagjait. Presbitériumunk döntése értelmében a 16 jelöltbõl – a szavazati arányoknak megfelelõen – 10 presbitert és 4 pótpresbitert fogunk választani. A megválasztott új tisztségviselõk december 3-án, az istentisztelet keretében teszik le esküjüket. Az alábbiakban a 16 jelölt bemutatkozását olvashatjuk.

 d Örömmondó

PRESBITERVÁLASZTÁS

2011. Október

2011. Október

PRESBITERVÁLASZTÁS

Ágai László

Béres L. Attila

Ágai László avagy Laci bácsi (67). Papgyerek, papbáty és papsógor. Kétdiplomás közgazdász, 44. éve boldog házasságban, szintén közgazdász feleségemmel. Két fiúgyermek és három unoka gazdagságunk alapja. Ifjúkoromban kántorkodtam és vasárnapi iskolát is vezettem, Párizsban még presbiter is voltam az egyik ottani magyar református gyülekezetben. Két éve választott pótpresbiterré a Svábhegyi Református gyülekezet, ez idõ alatt igyekeztem aktívan közremûködni a presbitérium munkájában, két munkabizottságnak is tagja vagyok. Nagyon örültem, amikor megalakult az énekkarunk, bár többen lennénk! Szüleimtõl

Debreceni teológián szereztem diplomát. Nyugdíjas újságíró vagyok, az Erdélyi Örmény Gyökerek füzetek fõszerkesztõje, emellett foglalkozom ingatlanbecsléssel, személyi bankárként pénzügyi tanácsadással, média-, közvélemény- és piackutatással, hálózatépítéssel. Közéleti emberként több mint tíz szervezet tud tagjai között. Hûséges asszonyommal az idén ünnepeltük 25 éves házassági évfordulónkat. Négy gyermek édesapja vagyok, akik közül három egyetemre jár. Gyülekezetünk nagy rész(é)t nemcsak látásból ismer(em)? Hegyvidéki keresztyén értelmiségiként, presbiterként másképpen gondolkozom. Hiszem, hogy a szeretetbõl teremtõ üzenetével felvér-

örököltem a Józsué 24.15-ben foglaltakat: „én és az én házam az Úrnak szolgálunk”. Megköszönve a presbiteri jelölést, Isten segítségét kérve, remélem méltónak tudnék bizonyulni a megtiszteltetésre.

Bartók Júlia

Falus György

...Neki növekednie kell, nekem kisebbé kell válnom... hetek, hónapok, évek óta ez zeng a fejembe, a lelkembe, a szívembe… …messzirõl jöttem, s ahogy mondani szokás, az ilyen ember azt mond, amit akar!.. …nagy családban nõttem fel, Édesanyám és Édesapám hét gyereket nevelt fel szeretetben, tisztességben és becsületben! …életem nehéz fordulópontján kerültem a svábhegyi gyülekezetbe, Berta Zsolt hittantanára volt Csenge lányomnak a gimnáziumban… Endre fiam már itt konfirmált… s akkor amikor úgy éreztem, hogy mindent elveszítettem: hitemet, családomat, hazámat… itt otthonra, családra, befogadó és elfogadó

Falus György vagyok, geológus, 4 gyermek édesapja. Feleségemmel 2006 márciusában csatlakoztunk a svábhegyi gyülekezethez. 2009 õsze óta presbiter vagyok. A gyülekezeti közösség megtartó erejét, ezen keresztül Isten irántunk való felfoghatatlanul nagy szeretetét itt tapasztalhattam meg. Nem félve a kétkezi feladatoktól sem, presbiterként a gyülekezet lelki megerõsödésében a belsõ és külsõ misszióban szeretnék tevékenyen részt vállalni. szeretetre találtunk. Isten áldjon minden kinyújtott kezet! …tettem, amit tennem „kellett”! S teszem azt, amit megkapok feladatul! …egymás terheit hordozzuk szeretetben és békességben, alázattal, türelemmel!

Örömmondó

d 


tezve cselekszem mindazt, ami rám bízatott. A presbiteri eskü kötelez! „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki engem megerõsített, hogy hûnek ítélt és szolgálatra rendelt…” (Tim. 1,12.)

 d Örömmondó

PRESBITERVÁLASZTÁS

2011. Október

2011. Október

PRESBITERVÁLASZTÁS

Fekete Zsuzsanna

Konkoly Elemér

A nevem Fekete Zsuzsanna, 1991 tavaszán születtem Budapesten. Jelenleg is itt élek családommal és itt is tanulok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán, nemzetközi igazgatásszervezést. Hívõ családból származom, ezért már gyerekként is sokat hallottam Isten szeretetérõl, ami máig meghatározza mindennapjaimat. Immár 4 éve járok a svábhegyi gyülekezetbe, a Gyermek és Ifjúsági Bizottság tagjaként igyekszem kivenni a részem a közösségi munkából is. Nagyon szeretek szabadidõmben gyermekek közt tevékenykedni, olvasni, nevetni és életem fontos része a sport is. Sokkal több dolog elõtt állok még, mint amennyi történt velem életem elmúlt 20 éve

55 éves vagyok, nõs, öt gyermekem közül kettõ dolgozik, három tanuló, õk mindhárman cserkészvezetõk. Legidõsebb leányom házas. Ügyvitelszervezõként dolgozom a Magyar Exporthitel Biztosító Zrt-ben 14. éve. Szüleim hitben neveltek. A Csepel Királyerdei Gyülekezetben kereszteltek és ott tettem konfirmációi fogadalmat is – édesapám ott volt gondnok és kántor. Legkisebb gyermekemet, Csaba fiamat Berta Zsolt nagytiszteletû úr keresztelte a Budahegyvidéki Gyülekezetben 1994-ben. 1998 telén értesültünk, hogy a hegyen megkezdõdött az igehirdetés, és akkortól kezdtünk rendszeresen járni a gyerekekkel, eleinte a katolikus testvérek hittantermébe, majd a Jókai Iskola tornatermébe. Feleségem, Bihari Zita hitében a Svábhegyi gyülekezet közösségében erõsödött meg, és itt tett konfirmációi tanúbizonyságot. A formálódó gyülekezetnek tagja, a hivatalosan is megalakult – Istennek hála egyre gyarapodó és napjainkra már önállóságra képes – Budapest Svábhegyi Református Missziói Egyházközségnek kezdettõl gondnoka vagyok.

Kardon Tamás 1969-ben születtem, kutatóorvos vagyok a Semmelweis Egyetemen. Születésem óta a Svábhegyen élek, immár feleségemmel, Judittal és 16, 14, 10 éves gyermekeinkkel. Katolikus neveltetésben részesültem, végül 2007-ben felnõttként konfirmáltam a Brüsszeli Protestáns Gyülekezetben. A svábhegyi gyülekezetnek 2008 nyara óta vagyok tagja, 2009-tõl pótpresbiteri feladatot kaptam. Isten iránti hûséggel megyek, ha további szolgálatra hív.

alatt, de hálás vagyok az átélt pillanatokért és igyekszem figyelni Isten útmutatására és vezetésére, hogy a megfelelõ úton tudjak járni életem minden napján.

Örömmondó

d 

Elkötelezett híve vagyok Küldetésnyilatkozatunkban foglalt missziói célkitûzéseinknek, azon belül az Istenét, Krisztusát és Hazáját tisztelõ magyar református gyülekezet-építésnek és szervezésének, a gyülekezeti élet tartalmasabbá tételének, a tagok lelki és hitbeli gyarapodása elõmozdításának, a testvér-gyülekezeti kapcsolatépítésnek, a társintézmények – fõként az egyházi iskolák és cserkészcsapatok vallási-erkölcsi nevelési munkája – támogatásának. Különösen közel áll a szívemhez református hagyományainkat megõrzõ, közösségteremtõ egyházi zenénk, így kórusunknak kezdettõl aktív tagja vagyok.

 d Örömmondó

PRESBITERVÁLASZTÁS

2011. Október

2011. Október

PRESBITERVÁLASZTÁS

Koncz Kornélia

Mányi Dániel

Dr. Koncz Kornélia vagyok. A svábhegyi gyülekezet indulása óta folyamatosan vállalok szolgálatot. A gyermekekkel vasárnaponként közel 10 évig foglalkoztam. Kirándulásokat szervezek, nõi hétvégéket menedzselek. Több éve a missziói bizottságot, egy éve a külkapcsolati bizottságot vezetem. Tagja vagyok az építési és karbantartási bizottságnak, így a templom építés munkájában a tervezés idõszaka óta részt veszek. Az Isten-hegy alapítvány elnökeként 10 éve rendszeresen és eredményesen írok pályázatokat. Az idén már presbiteri megbízatásom harmadik ciklusát kezdem. Mindezek alapján jól ismerem a gyü-

Mányi Dániel, építész, Budapest, 1968. Sváb-hegyi református gyülekezet 2006tól, konfirmáció 2007-ben. Hiszem, ha a gyülekezet presbiterré választ, akkor az Isten hívása a gyülekezetért való szolgálatra. Ez bíztatott arra, hogy a jelölést elfogadjam. Nem bátorított, hanem több: bíztatott. Nem magam által vélt képességek állnak mögötte, hanem Valaki más. Azt kérem az Úrtól, bárhogy is alakuljon, az apostoli intelem kísérjen: …ne gondolja magát többnek, mint ameny-nyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék…! (Róm 12:3).

Kóti Tamás Végzettségem orvos, közgazdász. Feleségemmel, 3 gyerekemmel sokrétûen kötõdünk a gyülekezethez. 2009 óta presbiter vagyok, továbbá a Pénzügyi Bizottság elnöke, és az Építési Bizottság tagja. Debrecen mellett egy kis faluban nõttem fel, református családi környezetben. Az itteni hitéletben is szeretném képviselni azt a természetességet, amit egy debreceninek jelent reformátusnak lenni. Presbiterként azt tartom a legfontosabbnak, hogy a templomépítés mellett lelkiekben is Istennek tetszõ módon építkezzünk, hogy gyülekeztünk téglát tégla mellé, lelket lélek mellé rakva tölthesse be küldetését.

lekezetünkben adódó feladatokat. A doktori címemet a közgazdaság tudományok szervezéstudományi szakágán szereztem.

Örömmondó

d 

 d Örömmondó

PRESBITERVÁLASZTÁS

2011. Október

2011. Október

PRESBITERVÁLASZTÁS

Megyeri Gergely

Osváth Szabolcs

Megyeri Gergely vagyok, 39 éves, egy nemzetközi szoftvercégnél dolgozom. 17 évvel ezelõtt szólított meg Krisztus evangéliuma, azóta sokfelé jártam. Zsófi feleségemmel kb. 6 éve járunk rendszeresebben a Svábhegyi gyülekezetbe. Van egy 3 és egy 1,5 éves gyermekünk. Meggyõzõdésem, hogy Isten arra hív bennünket, hogy betöltsük a legfõbb parancsolatot, de nem a magunk erejébõl, hanem az Õ bennünk végzett áldott munkája eredményeképp, amint azt Mózes 5. könyvében olvassuk: „Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl, és élni fogsz.” 5Móz 30,6 és ahogy Pál apostol ír errõl: „Mi pedig, miközben … szemléljük az Úr dicsõségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által…” 2Kor 3,18 Úgy látom ez az útja annak, hogy hatalmasan megerõsödjék bennünk ama belsõ ember az Õ Lelke által és Krisztus szeretete szívünkbe gyökerezve átjárja életünk minden területét és napját (ld. Ef 3, 14-19). A gyerekek születése elõtt ezért kezdeményeztünk egy házicsoportot is,

Nagyváradon születtem és nõttem fel, majd Szegeden jártam ki a fizikus szakot. Jelenleg a Semmelweis Egyetemen dolgozom adjunktusként. Gyerek koromban konfirmáltam a szüleim hatására, de csak öt éve tértem meg. Hálás vagyok Istennek, hogy három éve a svábhegyi gyülekezethez vezetett minket a feleségemmel Katival, és a három kisgyerekünkkel. Úgy érzem, hogy többet kéne tennem a gyülekezetért. hogy Krisztust személyesen keresve tanulmányozzuk az Igét és járuljunk elé imádságban. Nem érzem magam méltónak a presbiteri posztra, mert úgy érzem, ennek az útnak még magam is meglehetõsen az elején járok. Jelen élethelyzetemben a munkám és a család elég sok idõmet leköti, ezért megválasztásom esetén én nem elsõsorban a sok odaszánt idõmmel fogom tudni szolgálni a gyülekezetet. De mindenképpen a fenti ígéretre hagyatkozva, imádságban Krisztus Urunk szívünket újjáteremtõ munkáját kérve szeretnék a gyülekezet közösségével haladni a fenti cél, a Krisztusnak odaszánt és Benne kiteljesedõ élet felé.

Örömmondó

d 

Péterfy Ferenc 1941-ben születtem Marosvásárhelyen. Többgenerációs lelkészcsaládból származom. Apai felmenõim Küküllõ és Nyárád menti gyülekezetekben, az anyaiak pedig Háromszék és Udvarhelyszék gyülekezeteiben szolgáltak. Elõdeimtõl kapott örökségem és az identitásom fontos rétege a családomhoz, az egyházamhoz, a szülõföldemhez, a nemzetemhez való kötõdés. A hagyományaink megbecsülésénél fontosabb útravalót kaptam Édesanyámtól, akinek rendíthetetlen mély hite a front elõl Ózdra menekülõ családunk megtartó ereje volt. Miközben felnövõ gyermekei az önmegvalósítás bûvöletében botladoztak, õ szüntelenül a megszabadulásunkért imádkozott. Meghallgatásra talált, és mind a négyen ráébredtünk, hogy csak egy igaz út van. Ezután kegyelmi ajándékokat kaptam: a feleségemet, akinek édesapja is lelkész volt, a három gyermekemet és hét unokámat. A munkámban is érezhettem Isten áldását. Ak-

kor is, amikor kutató vegyészként dolgoztam, akkor is, amikor vállalkozást alapítottam. A szépen fejlõdõ cégcsoport irányítása nagy lefoglaltsággal jár. Ennek ellenére azért fogadtam el a megtisztelõ felkérést a presbiteri tisztségre, mert mélyen átérzem a személyes hozzájárulás fontosságát a gyülekezet építéséhez. Mivel tudom, hogy semmim sincs, amit ne Istentõl kaptam volna, ez a kötelességem is.


d Örömmondó

PRESBITERVÁLASZTÁS

2011. Október

2011. Október

PRESBITERVÁLASZTÁS

Pummerné Boruzs Mariann

Sándor János

Köszönettel és nagy alázattal fogadtam el a jelöltséget, hiszen ezzel a felkéréssel alkalmasnak talált a jelölõbizottság arra, hogy a gyülekezet gondozásában, egyben Isten országának építésében részt vegyek, tiszta lelkiismerettel törekszem arra, hogy méltó legyek erre a szolgálatra. Kit is jelölt a bizottság? Pummerné Boruzs Mariann vagyok. Debrecenben, magát reformátusnak valló, de hitét csak a nagy keresztény ünnepeken gyakorló családban születtem. A keresztség sákramentumában gyermekként nem részesültem, éppen a 20. életévem betöltése elõtt konfirmáltam és kereszteltek meg a Debreceni Református Nagytemplomban azután, hogy a gimnáziumi majd az egyetemi években Isten szívembe adta a keresést, egyre inkább éreztem, hogy személyes üzenetei vannak számomra. A Szegedi Állam és Jogtudományi Kar elvégzését követõen Budapesten, a Legfelsõbb Bíróságon nyertem el egy állást 1995-ben, azóta Budapesten élek. Itt ismerkedtem meg a férjemmel, Pummer Csabával, akit pénztárosként már mindannyian ismerhetnek. Két kislányunk van, Petra 12, Maya 9 éves. A nagyobb lányunk iskolakezdését követõen, hittantanára, a nagytiszteletû Úr által ismerhettük meg a gyülekezetet 2006-ban. Hamarosan rendszeresen Istentiszteletre járó hívek lettünk, egy év elteltével már a gyülekezeti õszi hétvégé-

53 éve születtem a XII. kerületben. A Budahegyvidéki Egyházközség Böszörményi úti templomában kereszteltek meg. Ebben a templomban kötöttem házasságot 27 évvel ezelõtt. Két gyermekemet is itt keresztelték meg. Lányom az ELTE biológus szakán végzett, most phd. hallgató. Fiam az ELTE informatikus karán tanul. 1984-ben végeztem a Budapesti Mûszaki Egyetem építõmérnöki karán, 1990ben másoddiplomát szereztem, 1991-óta családi tervezõcégben dolgozom. Egy éve vagyok az építési bizottság tagja. Sokat gondolkoztam azon, vajon én vagyok-e a megfelelõ a jelöltségre. Hiszen ebben a körben én vagyok a legfiatalabb, mert csak 2010. májusában konfirmáltam.

re is a gyülekezettel tartottunk, ahol azt hiszem, elõször élhettük meg közösségben a jelenlévõ testvérek által a Krisztusi szeretet. A gyülekezet tagjaként, amennyire a bírói hivatásom, amelyet jelenleg a Budai Központi Kerületi Bíróságon gyakorlok, illetve a gyermeknevelésbõl adódó feladataim ellátása mellett idõm és erõm engedte, jó szívvel végeztem kisebb szolgálatot a gyermekmunkások között, illetve egy-egy közös templomtakarítás alkalmával. Évek óta részt veszünk a kisgyermekes kör alkalmain, illetve idõnként látogatom a Biblia iskolát is. Amennyiben Isten akaratából, de az Önök szavazatai által presbiterként szolgálhatok a gyülekezetben, szívügyem az együttmûködés lesz, azon kívánok munkálkodni, hogy egységben legyünk minden különbözõség ellenére. Áldás Békesség mindnyájatoknak!

Örömmondó

d


Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy vannak nálam méltóbbak is erre a tisztségre – olyanok – akik régebben csatlakoztak a közösséghez. Szeretném megköszönni a jelölõ bizottság bizalmát és amennyiben megválasztanak, meg is felelni annak.

Szanyi Miklós 1961-ben születtem Debrecenben, 1980-tól lakom Budapesten, nõs vagyok, két gyermekem egyetemre jár. Közgazdasági egyetemet végeztem, kutatóként és oktatóként is dolgozom, az MTA Doktora vagyok, egyetemi tanár. A Svábhegyi Református Gyülekezetbe 2000-ben kezdtünk rendszeresen járni. Azóta részt veszek a gyülekezeti programok szervezésében és lebonyolításában, több bizottságnak is tagja voltam. Jelenleg a Missziói Bizottságban és a Külkapcsolati Bizottságban dolgozom. 2003 és 2008 között én voltam az önállósult gyülekezet elsõ pénztárosa. Terveim között szerepel a gyülekezeti közösség

programjainak további szervezése, a testvérgyülekezetekkel kialakult kapcsolatok ápolása. Presbiterként ezek a feladataim újakkal egészülnek ki, amelyeknek elvégzésére készen állok.


 d Örömmondó

2011. Október

A HIT EMBEREI

Zsoltáraink közelebbrõl

M

ielõtt a kedves olvasó a cikk olvasását folytatná, kérem, vegye elõ az énekeskönyvet, és képzelje el, hogy a templomban a jobboldalon lévõ táblán szereplõ istentiszteleti énekek közül elsõ helyen a 42. zsoltár szerepel. Nyissuk ki együtt az énekeskönyvet, és most ne kezdjünk hozzá a mindenki által szeretett zsoltár éneklésébe, hanem arra figyeljünk fel, hogy a kotta tetején, a jobboldalon kis dõlt betûkkel, mint dallamszerzõnek, kinek a neve van felírva? Bourgeois L., Genf, 1551. A szerkesztõ persze magyarosan elõre írta 1948-ban a vezetéknevet. Aztán lapozzunk az énekeskönyv hátsó részéhez, ahol a betûrendes tartalomjegyzék elõtt található a dallamszerzõk és források felsorolása. Bourgeois Loys neve mellett szinte az összes zsoltárunk száma fel van tüntetve! Közének Mielõtt arról esne szó, ki is volt ez a zeneszerzõ, gondoljunk a 90. zsoltárra: „Tebenned bíztunk eleitõl fogva”. Van valami különösen lélekbemarkoló a dallam és a szöveg egységében. Ezt a zsoltárt a reformáció korától kezdõdõen a magyarság néphimnuszként énekelte, ezért magyar református zsoltárnak, sõt református himnusznak is nevezzük. Különösen akkor vált népszerûvé, amikor a hajdúk és a hozzájuk csatlakozó jobbágyok élén Bocskai István megindította az idegen osztrák uralom elleni szabadságharcot, és a fejedelem születésének 50. évfordulójától, 1607-tõl a 90. zsoltár bekerült az akkori reformátusok énekei közé, és a „Pro Deo et Patria” feliratú zászlók alatt a harcba induló hajdúk énekelték. Hatá-

ron túli honfitársaink annak idején Kárpátalján, vagy Erdélyben a betiltott Himnusz helyett ezt zengték ünnepi alkalmakkor. (Így zárójelben jegyzem meg: a 90. zsoltár talán ezért nincsen benne a francia énekeskönyvben?)

Loys Bourgeois Zsoltárdallamaink szerzõjének születési helye a genfi matrikula szerint Párizs, de annak ideje bizonytalan: 1510–1515 közé tehetõ. 1545-ben történik róla elõször említés a genfi városi tanács nyilvántartásaiban. Mint énekes kapott ezért évi 60 forintokat (florins). Ezért zsoltárokat kellett énekelnie és erre tanítani a gyermekeket is. 1546-ban már 100 forintokra emelkedik a bére, miután kinevezik a Saint Gervais templom gyermekkórusa oktatójává. A kórustagok házában kap lakást. 1546-ban a genfi lelkipásztorokkal együtt kidolgozza annak a táblának a tervét, amely a tanács által engedélyezett, vasárnaponként énekelt zsoltárokat tünteti fel, és amelyet a templom ajtajára is kifüggesztenek. 1547-ben megnõsül (az apósa késlekedik a hozomány kifizetésével), és ugyanezen év májusában ingyen megkapja a genfi polgári címet.

2011. Október

A HIT EMBEREI

Közének Pál apostol történetébõl tudjuk, milyen nagy jelentõsége volt annak, hogy õ római polgár volt. Nos, Genf esetében sem volt ez magától értetõdõ. Polgár – bourgeois (burzsoá) – csak az a férfi lehetett, aki annak árát megfizette. A pénzen kívül ugyanis állnia kellett a polgárnak egy tûzoltásnál vederrel közremûködõ személy kiállítását és egy tûzfegyver megvásárlását is. A genfi „lakosok” is fizettek adót, de csak akkor lehettek polgárok, ha bizonyos számú évig laktak a városban. A külföldi, de genfi lakos szülõktõl származó fiúgyermekek minden politikai joguktól meg voltak fosztva és csak bizonyos szakmákat gyakorolhattak. A genfi polgárok alkották a Nagytanácsot, amely szavazati jogú tagjainak száma nem haladta meg az 1500 fõt. (1798 óta minden genfi lakos egyben a város polgára is.) Loys Bourgeois Zeneszerzõnk igencsak érdemdús munkát végzett tehát, hogy ingyen kapta meg a kiváltságos címet. 1550-ben nyújtja be a tanácsnak dallamainak gyûjteményét – A zene helyes útja címmel – amiért a testület egy mérõ gabonával jutalmazza, és engedélyezi annak kinyomtatását. A következõ évben ismét kéri, kapjon búzában többletjuttatást, azzal az indokkal, hogy tökéletesítette a zsoltárok éneklését. A tanács a kérésnek nem adott helyet, mondván, fejezze be ezt a munkát. Valószínûleg a „83 zsoltár” címû énekeskönyv dallamainak befejezésérõl van szó. A könyvet 1551-ben adták ki, majd 1554ben másodszor is. Közben a fizetését csökkentették, a város anyagi gondjaira hivatkozva, viszont megemelték a gabonarész arányát. 1551. december 3-án bör-

Örömmondó

d



tönbe zárják, mivel engedély nélkül módosította néhány kinyomtatott zsoltár dallamát, és ezáltal megzavarta a régebbieket megtanult híveket!!! Másnap kiengedik, de az ügynek folytatása van: a tanács panaszt emelt a híveknek az új dallamok általi bizonytalanságai okán, és megparancsolja a nyomdásznak, égesse el azt a felhívást, amelyben Loys Bourgeois ezek éneklésére buzdítja a híveket. Egyes források szerint Kálvin engedélyezi a módosításokat. Bourgeois viszonya egyre feszültebb a tanáccsal, ezért 3 hónapos szabadságot kér és kap, hogy Lyonba és Párizsba mehessen mûveinek kiadása érdekében. A szabadság lejártával újabb 8 hetet kér, amit a tanács elutasít, és az év végével munkaviszonyát is megszünteti.A lyoni tartózkodásról csak annyi tudható, hogy a városi okiratok szerint 1557-ben, mint zenemestert tartják nyilván. 1560 a zeneszerzõt már Párizsban találja, ahol egy katolikus templomban (!) keresztelik meg Zsuzsanna (Suzanne) nevû leányát. A bebörtönzés bizonyára ilyen mély nyomot hagyott benne. 1561-re teszik elhunytát. Záróének Loys Bourgeois az elsõ közé tartozott, akik a szolfézs alkalmazását javasolták az énektanítás eszközeként. A zenetanulásról írott könyve az éneklés és a lapról olvasás elsõ francia alapmûve. A 25., a 42. és a 90. zsoltárok a magyar kultúra részeivé váltak. A cikk záróéneke legyen mégis a 134. zsoltár: „Úrnak szolgái mindnyájan, Áldjátok az urat vígan…” Igen! Vígan kell Õt áldanunk! Ágai László


 d Örömmondó

BEHARANGOZÓ

2011. Október

Gyülekezeti programjaink Október 31-én, hétfõn 18 órakor a Budahegyvidéki Református Gyülekezet Böszörményi úti templomában (Böszörményi út 28.) közös istentisztelettel és úrvacsoraosztással emlékeznek a XII. kerület protestáns hívei a Reformáció ünnepére. November 6-án, vasárnap du. 4 órakor dr. Falus András Széchenyi-díjas immunológus, egyetemi tanár, a MTA tagja, a Semmelweis Egyetem Genetikai Sejt- és Immunbiológiai Intézete igazgatója tart elõadást a „Teremtés és/vagy evolúció” izgalmas témakörérõl. November 11-én, pénteken 18 órától folytatódik gyülekezeti filmklubunk amelyen ezúttal az „Esõember” c. amerikai filmdrámát tekintjük meg. A film után rövid beszlégetésre is várjuk az érdeklõdõket. November 13-án, vasárnap a 10 órakor kezdõdõ istentisztelet után egyházközségi közgyûlést tartunk, melynek keretében sor kerül a presbiterválasztásra. November 19-én, szombaton egész napos Családi Napot tart a XII. Kerület Ó, milyen vak homályba futnak kik nélküled indúlnak utnak. A kezemet nézem: leszárad; szivem sívó homokkal árad.

Hegyvidék Önkormányzata a kerületi történelmi egyházakkal – így a mi gyülekezetünkkel – együtt a felújított MOM Kulturális Központban. November 26-án, szombaton 9 órától adventi barkács délelõttöt szervezünk a templomban, ahol a hagyományos adventi vásárunkra szánt kézmûves tárgyakat fogjuk elkészíteni. December 3-án, szombaton fél 10tõl 12-ig adventi gyermekjátszóházat tartunk az óvodás és alsó tagozatos gyermekek és szüleik számára. December 4-én, vasárnap 10 órakor vendégül látjuk az istentiszteleten a BaárMadas Református Gimnázium 9. B osztályát. Az istentisztelet után szeretetvendégséget tartunk az altemplomban. December 4-én, 11-én, és 18-án advent 2., 3., és 4. vasárnapján istentisztelet elõtt és után adventi vásárt tartunk az altemplomban. December 5-én, hétfõn 18 órakor gyülekezeti Mikulás ünnepséget tartunk a legkisebb gyermekek számára az altemplomban. Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szivemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben.

Én Istenem, hívj vissza engem! Magam maradtam, eltévedtem. Légy bátorságom, bizodalmam; ó, légy úrrá megint Te rajtam! KERESZTURY DEZSÕ: Esti imádság

2011. Október

BEHARANGOZÓ

Örömmondó

d


Rendszeres gyülekezeti alkalmaink – Hétfõ 18.30-kor: énekkari próba – Minden hónap elsõ hétfõjén, este 18.30-kor: presbiteri bibliaóra – Minden második héten kedden 10.00kor: nyugdíjas bibliaóra – Minden második héten kedden 18.00kor: gyülekezeti bibliaiskola – Szerda 7.00–8.00: gyülekezeti imaóra – Minden második héten csütörtökön 9.00-kor: baba-mama kör – Csütörtökön 18.00-kor: gyülekezeti bibliaóra – Pénteken 17,30-kor: ifjúsági bibliaóra – Minden hónap második vasárnapján 16,00-kor: kisgyermekes-családi bibliakör Hittanórák rendje Óvodai hitoktatás

Õzike Óvoda Kedd: 15.00–15.30 – 1. csoport 15.30–16.00 – 2. csoport Iskolai hitoktatás Jókai Mór Általános Iskola Hétfõ: 13.30–14.15 – 4. osztály Kedd: 13.45–14.30 – 1. osztály Kedd: 13.45–14.30 – 5. osztály Szerda: 13.45–14.30 – 3. osztály Csütörtök: 13.45–14.30 – 2. osztály Templomi hitoktatás Svábhegyi Református Templom Vasárnap: 8.30–9.30 – Konfirmációi elõkészítõ Alkalmainkra és gyülekezeti programjainkra mindenkit szeretettel várunk!

Normafa Óvoda Hétfõ: 15.30–16.00 – 1. csoport; 16.00–16.30 – 2. csoport

Imádkozzunk Adjunk hálát Istennek: – az új beosztott lelkipásztorért – a nyári tábor és az õszi gyülekezeti hétvége áldásaiért – a hitoktatás és a gyülekezeti csoportok újraindulásáért – a templomépítés elõrehaladásáért

Könyörögjünk Istennek: – a presbiteri tisztújítás folyamatáért, – alkalmas jelöltek megválasztásáért – új gyülekezeti munkásokért – a konfirmációi elõkészítõre járó fiatalokért – az adventi készülõdés áldásaiért


 d Örömmondó

OLVASÁSRA AJÁNLJUK

2011. Október

Karácsonyi mesélõ könyv A Harmat Kiadó mesélõ könyvek harmadik kötete egy színes csokor karácsonyi történetet kínál a gyerekeknek és az egész családnak. A Jézus születését hírül adó bibliai beszámolókat, a karácsonyi szokásokról szóló történeteket és legendákat különbözõ népek elbeszéléseibõl meríti az író, és – a sorozatból ismert – közös mesélésre alkalmas módon adja tovább.

Végre egy nyelvet beszélünk A házasságnak számos buktatója van, melyekkel a pár rendszerint csak az együttélés elsõ hónapjai, évei után találkozik. Hogyan alakítható ki az õszinte és hatékony kommunikáció, és miként mélyíthetõ el az intimitás, hogy a különbségek, a konfliktusok, a félreértések és egyéb kapcsolati problémák megoldhatóvá váljanak, és a házasság fejlõdõ és kölcsönös elégedettséget nyújtó kapcsolat legyen? Chapman tanácsadói praxisából vett esetekkel, és bibliai idézetekkel támasztja alá gondolatmenetét. Könyvét mindenki haszonnal forgathatja, aki változtatni és javítani kíván a társával való kapcsolatán. Megjelent a Harmat Kiadónál

Észrevételeket, javaslatokat és cikkeket várunk az Örömmondó számára! ÖRÖMMONDÓ KIADJA A BUDAPEST SVÁBHEGYI REFORMÁTUS MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉG 1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10. WWW.REFSVABHEGY.HU UNICREDIT BANKSZÁMLASZÁM: 10918001-00000017-35180007 LELKÉSZI HIVATAL: 1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10. H., K., CS.: 9:00–13:00 A LAPOT SZERKESZTETTE ÉS A KIADÁSÉRT FELEL: BERTA ZSOLT LELKIPÁSZTOR A SZERKESZTÕBIZOTTSÁG TAGJAI: ÁGAI LÁSZLÓ, DR. BERECZ ÁGNES, BÉRES L. ATTILA, KONKOLY ELEMÉR, OLÁH EDIT TÖRDELÉS: MADARÁSZ GYÖRGY Az Örömmondó ingyenes. Adományaikat az újság megjelenésének támogatására szívesen fogadjuk. A megjelenést támogatja Budapest XII. kerületi Önkormányzata.