LEGHATALMASABB, AKI EMBERT SZÜL A VILÁGRA

Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Nyelvtudományi Doktori Iskola, Kommunikáció Doktori Program Témavezető: Dr. Síklaki István Iskolavezető: Prof. Dr. Horányi Özséb

„…LEGHATALMASABB, AKI EMBERT SZÜL A VILÁGRA..”

– az orvos-beteg kommunikáció, mint speciális interperszonális kommunikációs szituáció sokrétű vizsgálata, szüléstörténetek elemzése -

Doktori értekezés

FAZEKAS PIROSKA

2013. tavasz

2

Tartalomjegyzék

1Bevezetés……………………………………………………………………………………….4 2. Kutatási kérdések, a diszkussziókiindulópontjai……………………………………………………………………..5 I. rész: Az orvos-beteg kommunikációról……………………………………………………7 1 Szerepek………………………………………………………………………………………10 2 A szereposztás lehetsges mintázatai…………………………………………………………. 3. Komunikációs nehézségek és hibák…………………………………………………………..16 4. A megfelelő orvos-beteg kommunikáció pozitív hatásai…………………………………….20 5.A complience avagy az együttműködés mérföldkövei……………………………………….22 6. Az empátia…………………………………………………………………………………….26 7. A vizsgálati módszerekről……………………………………………………………………34 7.1 Amit a tartalomelemzésről tudni kell……………………………………………………….34

7.2 Szereplői funkciók………………………………………………………………………….36

7.3 Az elbeszélői perspektíva…………………………………………………………………..37

7.4 Az időélmény szerepe a narratívumban…………………………………………………..38

3 7.5 Narratív értékelés………………………………………………………………………….41

7.6 Narratív koherencia………………………………………………………………………..42

7.7 A szelf referencia pszichológiai jelentése……………………………………………………42

8. Miért a kvalitatív módszer mellett döntöttünk?.....................................................................43

9. Szüléstörténetek eredetmondája……………………………………………………………….44

9.1 Szüléstörténetek, mint a speciális orvos-beteg-kommunikációs szituáció elemzési szempontjai………………………………………………………………………………………44

9.2 Elemzés nyelvi szempontok szerint…………………………………………………………..46

9.3 A kategórizációs modell……………………………………………………………………..49

9.4 A kommunikáciü megfigyelése……………………………………………………………51

9.5 Elemzések tanulságai……………………………………………………………………….52

10. Általános következtetések………………………………………………………………….54

Függelék…………………………………………………………………………………………56

Szüléstörténetek és elemzésük…………………………………………………………57

Kérdések és válaszok a szülés és a születés témakörében (internetes csevegések elemzései )……………………………………………………………141

4

„Gyermekeitek általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár veletek vannak, nem birtokolhatjátok őket. Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az Ő lelkük már a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok olyanná tenni őket, mint ti vagytok. Mert az élet sem halad visszafelé, s nem reked meg a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. " Kahlil Gibrantól

5

„A kutatás: látni, amit mindenki látott, és arra gondolni, amit még senki sem gondolt.” (Szent-Györgyi Albert)

1. Bevezetés Az orvos-beteg viszonyról tett megállapítások, megfigyelések több évezredes múltra tekintenek vissza. Jelenkorunk mediatizálódó, rohanó társadalma új mederbe tereli ezt a kapcsolatot. Az orvos és a beteg hagyományos kapcsolatában az orvos motivációja hogy gyógyítson, ehhez évszázadokon keresztül szükséges volt a közvetlen kapcsolat, a mindkét féltől elvárható bizalom és teljes odafordulás. Ebben a bensőséges kontextusban erős az érzelmi involváció, hiszen az orvos közvetlen kapcsolatban van a beteg testével, intim történetekbe nyerhet betekintést az anamnézis felvétele során. A gyógyítás, a segítő tevékenység (mint például egy szülés levezetése) befolyásolás; melynek sikere az orvos szociális képességein múlik, azon, hogy tudja alakítani a páciens attitűdjeit. Az orvos-beteg kommunikáció egy igen speciális része a szülés. A világrajövő új élet mind két féltől teljes odafordulást és figyelmet igényel. A szülés és születés kiélezett szitáció: mind lélektanilag, mind a testi folyamatok szempontjából kiszolgáltatott lesz a szülő asszony (s jegyezzük meg: az újszülött is). Ahogy az egyik anyuka írta, „egyszerre gyönyörű és félelmetes élmény, mely életem végéig elkísér…” Ebben a szituációban még inkább fogékonyak a páciensek a kommunikáció milyenségére, ezért tartottuk fontosnak a tartalomelezését.

rendelkezésünkre álló diskurzusok elemzését és a történetek

6 Ezekben a helyzetekben fokozott figyelmet kapnak az interakció jellemzői (így visszásságai is). A szülés testi és lelki folyamatait sok szempontból vizsgálja az orvostörténeti szakirodalom, a kommunikációközpontú feldolgozottság azonban rendkívűl gyér, ennek okán úgy gondoltam, érdemes lenne ezt a területet vizsgálat alá vetni. 2. Kutatási kérdések, a diszkusszió kiindulópontjai 1.) Az egészségügyben elharapódzott patriachális viszony milyen kommunikációs szituációkat teremt, és az interakciókban résztvevőkből milyen válaszokat (magatartásformákat) hív elő? Úgy látszik, a patriarchális viszony is kétféle megnyilvánulási formát mutat; egyfelől a segítő, mellérendelő viszony kialakítása is beletartozik az „atyai” segítői szerep kommunikációs attitűdjei sorába, másfelől a (szakirodalom által sokat elemzett) alázatot követelő, előíró, alárendelő viszony is sajátja. 2.) Melyek lehetnek azok a kommunikációt gátló tényezők, melyek sok esetben aláássák az őszinte interakcót, így a mielőbbi gyógyulás, rekreáció lehetőségét is? Az orvos-beteg interakciók során a közlések nyelvi megformáltságának fontosságát nem kell hangsúlyoznunk. Olyan kiélezett kommunikációs szituációban, mint amilyen a szülés (és születés) a mondatok megformáltsága, azok hangsúlya stb. különös szerepet kap. (Egy jól megválasztott szókapcsolat, egy kedves kérdés sokat segíthet a vajúdó, szülő asszonynak, de éppen annyit árthat is, a rosszul megválasztott). 3.) A vajúdás és a szülés folyamata, mint az orvos-beteg kommunikáció egy speciális színtere több elemzési lehetőséget kínál. A szülés olyan speciális helyzet, melyben az orvos-beteg kommunikáció igen jól vizsgálható, ugyanis egy alapvetően egészséges állapotról van szó, az anya és gyermeke azonban a legitim intézményi színtér által a betegek közé soroltatik (sokszor a szó fizikai értelmében is).

7 A szülő nőt a gyakorta lehangoló környezet, de a személyzet is a betegek közé sorolja, ennek megvalósulása sokszor fizikai értelemben is megtörténik. Érdekes volt megfigyelnünk az elemzett szövegeken illetve beszélgetésekben, hogy az édesanyák mikor és milyen mértékben engedik át az irányítást a gyógyításért felelős személynek? A testünk és egészségünk felett gyakorolt kontroll átadása csak nagyon kiélezett szituácókban történik meg (közvetlen életveszély, súlyos pszichés állapot). A szülő anya esetében ez a váltás azonban, annak ellenére, hogy a szó klasszikus értelmében véve ő nem beteg, hirtelen történik. (A szülés során az édesanya kénytelen átadni az irányítást, s ezzel a gesztussal kerül a beteg szerepébe úgy, hogy valójában nem beteg). E szerep kapcsán érdekes megfigyelni a complience (együttműködés) fokozatait és megjelenési formáit. A rendelkezésemre bocsájtott (írásban megfogalmazott) szüléstörténetek, illetve a zárt fórumon zajló beszélgetések elemzése segítette kutatói kérdéseim megválaszolását és feltételezéseim finomítását, illetve alátámasztását.

8

I. rész Az orvos- beteg kommunikációról

9

Az orvos-beteg kapcsolatok megváltozásában szociológiai szempontból azoknak a történeti változásoknak van jelentőségük, amelyek miatt a beteg egyre kevésbé kezdett függeni orvosától. Az elmúlt ötven évben felgyorsult gazdasági és társadalmi változások fellazították a paternalisztikus modell szigorú szabályozottságát, a hatalomtól való függés enyhült, s mára a betegek „fogyasztói” viszonyba keveredtek orvosukkal. Ez azt is jelenti, hogy egyenrangú félként nem csak a párbeszédre van igényük, hanem sokszor igen konkrét elvárásokat is megfogalmaznak.

Az információ robbanás és az internethasználat széleskörű elterjedésének hatására a beteg tájékozottá, (partnerré) kezd válni. Az orvos ez által új szerepeket vesz föl a már meglévőek mellé, (ideális esetben például segítséget kell nyújtania az online térben való tájékozódásban is).

Az orvos-beteg viszony alakulását tekintve a kezdeti benyomások vitathatatlanul fontosak. Az orvos feladata, hogy azokat a jelenségeket, amelyek nem kommunikációk, de kommunikatívak: vélemények, attitűdök, magatartások, vagyis befolyásolására alkalmasak, sikerrel kell közvetítse (érthetővé és belsővé tegye) a közönség, vagyis a betegek felé.

A diszkusszió céljairól A kutatás tárgya: a személyközi kommunikáció azon speciális szeletének tanulmányozása, mely az orvos és a betege között zajlik. Az interakciót már a kezdetektől, a rendelőbe (szülészeti osztályra való be) lépéstől, illetve az ezt megelőző folyamatoktól vizsgáltam a tartalomelemzés módszerével, az elemzések fókuszában a civilből a beteggé válás folyamata volt, illetve a szülés (és a kísérőkörülmények) megélésének és kommunikációs formáinak vizsgálatát tűztük ki feladatul. Jelen kutatás nem tekinthető reprezentatívnak, de ezt nem is tekinti feladatának.

10 A minta jellemzése

A csoport 50 tagot számlál, (ebből körülbelül tizen jelenleg „pihennek” csoport saját kifejezésével élve, ez azt jelenti, inaktívak). A fennmaradó 40 tagból körülbelül 30 aktív tag van, a többiek inkább megfigyelnek, vagy kevesebbet szóltak hozzá kimondottan kutatási céllal feltett, de érdekes, oldott beszélgetéseket generáló kérdésekhez. A kismamák életkora 28 és 38 év közé tehető. Egy anyuka 19 éves, és van egy nagymama is, ő 58 éves, 2 kb. az anyukákkal egy korú fia és egy lányunokája van. Bölcs világlátása, jó tanácsai, kedves humora miatt nagy tisztelet övezi.

Minden történet valós, (csak a neveket és az időpontokat változtattuk el) időpontjukat tekintve az elmúlt 5 évből származnak (2008 és 2013 közötti szülések történetei), s mint ilyenek lefestik a mai magyar általános kommunikációs gyakorlatot is, mely egy átlagos szülés kapcsán történik.

A lakhely szerinti megoszlás tekintetében fővárosiak és vidékiek egyaránt vannak, kb. 2/3, 1/3 arányban, jelenleg 4 fő külföldön él (Angliában, Hollandiában és Ausztriában), így a külföldi állapotokra vonatkozóan is van némi kitekintés, néhányuknak a férje dolgozik külföldön, ők is sokat mesélnek az ottani állapotokról.

Általában a 2 gyermek jellemző, 2 anyukának van 3 gyermeke, és 2 anyukának van 1 gyermeke, ők nem is szeretnének egyenlőre többet.

Iskolai végzettég szerint a 30 főnyi „aktív” válaszokat adó tag megoszlása a következő képpen alakul:

11

19 diplomás 2 tagnak van egynél több diplomája, 2 tag jelenleg szerzi PhD. fokozatát. 8 tagnak nincsen diplomája, de jelenleg is OkJ-s képzésen vesz részt, ebből 1 tag pályamódosításra készül, jelenleg átképzi magát. A nem válaszoló „megfigyelő csoport” tagjai között is magasabb a diplomások aránya. Az átlagot tekintve a férjek is diplomások.

Társadalmi státusz szerint: A fórumozók jól szituált polgári családok tagjai, gyermekeiket akarták, várták, szeretettel nevelik. A kisebbségektől való idegenkedés és egyéb szélsőséges megnyilvánulás nem tapasztalható a csoportban, (egy roma származású anyuka is tag). Mindenki segítőkész, befogadó (bár a fórum egy éve nem vesz fel új tagot a posztok követhetőségének érdekében).

1. Szerepek

Az orvos-beteg interakciókban az orvos kezében van az irányítás, hiszen ő a gyógyításhoz, segítségnyújtáshoz szükséges tudás letéteményese.

„Az orvos-beteg viszony különleges formája a szülész-nőgyógyász és a nőbeteg kapcsolata. A nőgyógyászati vizsgálat különösen intim és bizonyos értelemben invazív jellegű, ami a nő privát szférájába való behatolást jelentheti, tehát a bizalmával kitűntetett szülész-nőgyógyász részéről nagyfokú empátiát kíván. A bizalom az orvos folyamatosan továbbfejlesztett elméleti és gyakorlati ismereteire, valamint azon törekvéseire épül, hogy mindenkor beszélje meg a beteggel, mi az, ami tudható, és mi az ami bizonytalan. A beteg jogosult minden rá vonatkozó tény és adat megismerésére. Korunkban a beteg többé nem passzív szemlélője az eseményeknek, hanem aktív formálója, aki egyre inkább az orvos partnere a diagnosztika és a terápia titkaiban.” (Papp Zoltán: A szülészet-nőgyógyászat tankönyve Semmelweis Kiadó, 2009)

12

A páciens speciális helyzetben van, hiszen fizikai, pszichés, társadalmi funkciói ellátásában akadályozott, éppen ezért kialakul(hat) a tipikus beteghelyzet: az egészség-betegség közötti "határszéli" helyzet, amely mint ilyen, konfliktusokkal terhelt, veszélyérzetet válthat ki, ennek során védekezési reakciók jelenhetnek meg, illetve nem egyszer szinte eufórikus "roham", súlyosabb betegségénél (de akár a szülés során is) halálfélelem is jelentkezhet. Jellemző lehet még a látókör beszűkűlése, a fokozott énközpontúság, a szorongás.

Példa halálfélelem átélésére és a látókör beszűkülésére az alább elemzett szüléstörténetekből:

„…arra gondoltam h lehet h ezek az utolsó óráim. borzasztó volt. azt hittem, ott halok meg, annyira nagyon fájt…” „Amikor 17.30-kor megvizsgált és 3 ujjnyira voltam kitágulva és csak annyit mondott, h ma még azért ebből lesz baba, akkor azt hittem meghalok. (…) Párszor megpofoztak, kiabáltak velem, h lélegezzek - én meg nem tudtam válaszolni, csak gondolatban, h próbálok bameg. De valóban össze-vissza kapkodtam a levegőt, úgy éreztem megfulladok. ÉS a legnagyobb bajom az, h asszem Blankára egyáltalán nem is figyeltem/gondoltam, és ezt nagyon-nagyon bánom, és valóban nem voltam felkészülve a szülésre. Utálom, h csak a saját fájdalmammal voltam elfoglalva. Emiatt megfogadtam, h a következőre már akkor elkezdek felkészülni, amikor pozitív lesz a tesztem. ”

Mivel a beteg nem tud önszántából meggyógyulni, azoktól a személyektől kaphat segítséget, akik a társadalomban intézményesítik (intézmények tagjaiként képviselik) ezeket a jogokat és egyben a betegnek nyújtott segítséget. A kezelt, sokszor maga is érezvén ennek súlyát, ingadozik a segítség túlzott elfogadása és megtagadása között. A kismamák helyzete ebben az aspektusban is speciális, ugyanis úgy kell lemondaniuk a testük feletti kontrollról a szülés szituációjában, hogy valójában nem betegek. Ha azonban nem engednek a az orvos és a személyzet kéréseinek, (nem egy esetben parancsainak), verbális és néha nem verbális agresszió (pl. ügyetlenebbül eltalált véna) áldozatai lehetnek.

13

Példák a kontroll átengedésére:

1. „…nem igazán elmondható, hogy tájékoztatott volna bármiről is....azonkivül, amiről az utolso 2 percben muszáj volt->hogy elmultak a fájásaim, kiküldi anyámat, hiv még egy főorvost és kiszippantja belőlem a gyereket, mert "beragadt" mit éreztem??? Sokkot kaptam...amit sztem azota sem dolgoztam fel....” A fenti példán látszik, hogy az irányítás és a döntés teljes mértékben az orvos kezében van, ami rendjén való, hiszen a normálistól eltérő események következtek be, mindazonáltal a korrekt tájékoztatás kijárt volna a kismamának. 2. „a férjemnek azt mondta, amikor toltak a műtőbe, h sajnálja, h nem sikerült, pedig olyan jól bírtam. Mindez két és fél óra alatt, amit a szülőszobán töltöttem. és most sírok, h én ezt is elcsesztem :((((„ Az alábbi megnyilatkozás azt mutatja, milyen az, amikor a kismama feje fölött beszélnek, mintha ott sem lenne, s nem tisztelik meg azzal, hogy hozzá és nem róla beszélnek, vagyis nem tekintik partnernek. A vezetői stílus itt a paternalisztikus és alárendelő. A hibát még hónapokkal a történtek után is önmagában keresi, holott jól megmagyarázható (az édesanya szándékain kívüli okokból) került sor a császármetszésre. Sheila Kitzinger így ír: „Már az az élmény traumatikus lehet, hogy az egészségügyi rendszer „bedarálja” őket, ezzel elvesztik az irányítást az élmények felett.”

Az orvosok általában a paternalisztikus modellt követik, a magyar társadalomban ennek van hagyománya.

14 Az „atyáskodó” magatartás hallatán sokszor a szó negatív konnotációja kerül előtérbe, vagyis az előíró, szigorú, parancsoló attitűd, holott egy atyának legalább annyira kell megértőnek, türelmesnek, oltalmazónak lennie.

A kutatási kérdésekre adott válaszok alapján úgy látszik, a „klasszikus paternalisztikus” szerep fellazulni látszik, a legtöbb válaszban az anyukák azon érzéseiknek adtak hangot, mely szerint az orvos sok esetben épít az ő eleve meglévő (többnyire internetes) tudásanyagukra, és nem „rágja a szájukba” a dolgokat. A viszony tehát oldottabb lesz, de az irányítás – a dolog természeténél fogva – természetesen a doktor kezében marad. A függelmi viszonyokhoz (megszólításokhoz), főleg a fiatalabb korosztály kevésbé ragaszkodik. Úgy látszik, két fajta paternalista hozzáállásról beszélhetünk, egy röghöz kötöttebb, régebbi tipusú, „előíró” és egy modernebb, „megbeszélő” irányzatról.

„A hagyományos, tekintélyelvű orvosképzésben nagyon szigorú elemek szabályozták az orvos viselkedését. Az egyetemi képzésben a betegeket „nem nemhez tartozó”-nak (általános embereknek) tekintették és az orvosokat is „nem nélkülinek” képezték. A 3 lépés távolság megtartása a különböző esetlegesen jelentkező érzelmi ráhangolódások és áttételes mechanizmusok elfojtása kötelező volt.” (…) „Az utóbbi évek változásai egyre nagyobb kompetenciát adtak az embereknek. Az egészséges emberek igénye: információcsere, egyenrangúság, utasítások és tanácsok helyett inkább konzultáció. Elvárják, hogy bevonják őket a döntésekbe. Szerencsére az orvosok körében is terjed a személy és egészségközpontúság felismerése.”

(Bálint Sándor Dr. In: A szavakon túl – kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban szerk. Varga Katalin)

2. A szereposztás lehetséges mintázatai

Kapcsolat típusa Aktív-passzív

Orvosszerep Autokrata

Betegszerep Passzív

Betegség Sürgősségi

Hasonlat Szülő-csecsemő,

15 Barátságos, de

esetek vagy

szülő-kisgyermek

távolságtartó

olyan akut

(paternalisztikus)

Domináns

betegségek, ahol a páciens erős és hatalmas személyt igényel

Koordinálás-

Barátságos,

Együttműködik,

Félheveny

Szülő-gyermek,

kooperálás

érzelmileg

több lehetőség

betegségek,

szülő serdülő

semleges

közül választhat

kisebb krónikus

(vezető)

Tanácsokat ad,

problémák

tervez tájékoztat Kölcsönös

Általában

A beteg

Hosszantartó

Felnőtt-felnőtt

együttműködés

barátságos

szakértőhöz

krónikus

(partneri)

Megbeszéli a

fordul, de a saját

betegségek,

kezelést

kezelésében

pszichoterápia

Interaktív

aktívan részt vesz

Segít a betegnek

Interaktív

hogy az segítsen magán Értelmező

1. táblázat: Az orvos-beteg kommunikáció modellje a kapcsolat lehetséges típusai szerint Thomas Szasz és Mark Hollender (1956) szerint

A fenti táblázat „koordinálás-kooperálás” és a „kölcsönös együttműködés” kategóriái között a szerző nem érez éles határvonalat. E két kategória akár egyet is alkothatna, a „mellérendelő atya” kategóriáját, aki a zord, előíró, tiszteletet parancsoló „ alárendelő atyával” szemben a modern, fiatalos, összekacsintó, támogató „atya” szerepét testesíti meg.

16 Még „kölcsönös együttműködés” kategóriájában sem valósulhat meg a példában hozott (felnőttfelnőtt) alapú teljes partneri viszony, hiszen az orvos szaktudása révén mindig a páciens fölött áll, ezek alapján a fent szétválasztott két kategória bátran kezelhető egyként.

A táblázat ennek megfelelően az alábbiak szerint alakul:

A kapcsolat

Orvosszerep

Betegszerep

Betegség

Hasonlat

típusa Klaszikus

Autokrata

Passzív,

Sürgősségi esetek

Szülő-csecsemő,

paternalisztikus

Barátságos

kívülről várja a

vagy olyan akut

szülő-kisgyermek

vagy

segítséget

betegségek, ahol a

érzelmileg

páciens erős és

semleges

hatalmas személyt

Távolságtartó

igényel

Tájékoztat Domináns Előíró Mellérendelő

Demokrata

Együttműködik,

Félheveny

Kisgyermekkel

paternalisztikus

Barátságos,

több lehetőség

betegségek, kisebb

ahányszor ez

vagy

közül választhat

krónikus

lehetséges és nem

érzelmileg

A beteg

problémák

rejt veszélyt

semleges

szakértőhöz

Hosszantartó

lehetünk

Tanácsokat ad,

fordul, de a saját

krónikus

megengedőek

tervez

kezelésében

betegségek,

Megbeszéli a

aktívan részt vesz

pszichoterápia

kezelést

Interaktív

Interaktív Segít a betegnek hogy az segítsen magán

17 Értelmező

2. táblázat: A paternalisztikus szerepekről

A táblázatokban összefoglalt és elemzett körülmények mellett nem szabad elfeledkeznünk a bizalmatlanság egyik legfontosabb okáról. Alább Papp Zoltán Dr. hívja fel erre a figyelmet.

„Sajnos az orvos-beteg kapcsolatot alapvetően megmételyezte az USÁ-ból indult kártérítési gyakorlat. Orvosi mulasztás nélkül is, kizárólag az orvosi beavatkozásra visszavezethető egészségkárododás esetén kártérítést ítélnek meg a betegnek, amelyet az orvos, illetve a kórház biztosítója fizet. Ezért az orvost többé nem az érdekli, „mi baja lehet a betegnek?”, hanem hogy „mi baja lehet a betegből?” A szülészeteket ezért nem elsősorban a szakmai rend, hanem a védekező magatartás vezeti, s ezért pl. háromszor gyakrabban végeznek császármetszést az USÁban, mint indokolható lenne.”

(Papp Zoltán: A szülészet-nőgyógyászat tankönyve, Semmelweis Kiadó, 2009)

Mindezek mellett úgy tűnik, a beteg egyre inkább részt vesz a gyógyítás folyamatában, a kezelésben, hiszen az információrobbanás korában nem nehéz releváns információkhoz jutni, tájékozódni. A javuló körülmények között érthető tehát, ha fokozódik az emberek egészségtudatossága, a betegek egyre jobban igényelik a megfelelő orvosi tájékoztatást, és persze szeretnének beleszólni a "tárgyalás menetébe", azaz megszabni a kívánatos kapcsolattípust. Ehhez sok esetben az is hozzátartozik, hogy a betegek nehezebben működnek együtt az orvossal. Az orvos a beteggel konzultálva dönti el, hogy melyik lenne a megfelelő alternatíva, ezen kívül foglalkozik egészségneveléssel, életmódra vonatkozó tanácsokat is ad, figyelmezteti a beteget a nem megfelelő életmód következményeire.

3.) Kommunikációs nehézségek hibák

18

Az orvos részéről Időhiány (kapkodás),

A beteg részéről Készületlenség

részleges odafigyelés

Mindkét részről Rossz beidegződések és helytelen attitűdök

Fogalmazásmód: pattogó

Szorongás (fehér köpeny

Előítéletek és hamis

mondatok, sürgető hangnem,

effektus) elhangzottak

előfeltevések

gyorsított anamnézisfelvétel

elfelejtése

és diagnózis

(fogalmazásmódban: bizonytalanság)

Paternalisztikus, hatalmi elvű

Szétszórtság, „ajtókilincs

Idegesség, frusztráció

kommunikáció

jelenség”1, meghunyászkodás

Túlhajszoltság,

Rossz közérzet: sokszor első

Zavaró külső és belső

adminisztrációs és egyéb

lépésben a lelki okok

körülmények (egészségügy

kényszerek

feltárására volna szükség.

általános helyzete és a vizsgált

Bálint Mihály: „minden

rendelő állapota, pénztelenség,

betegség pszichoszomatikus

hálapénz kérdése).

eredetű” Holisztikus gyógyítás hiánya

Holisztikus gyógyításra való

Megszokott normákhoz való

igény

igazodás

3. táblázat A kommunikáció buktatói

Optimális esetben az orvosnak a beteg elvárásaira figyelve, vele párbeszédet folytatva kell konszenzusra jutnia a kezelést illetően (hisz-e az ajánlott gyógymódban, miket hallott másoktól, hogy áll a homeopátia kérdéséhez), a kérdések azonban idő szűke miatt rendszerint elmaradnak. A beteg információéhségét sosem szabad alábecsülni. Tájékoztatni kell – a maga szintjén – arról, 1 ajtókilincs jelenségen azt értjük, mikor a betegnek szinte már az ajtóban állva, távozáskor jut eszébe a valódi ok, mely a rendelőbe vezérelte. A páciens zavartsága, készületlensége, szorongása csak fokozhatja a dekoncentrált állapotot.

19 hogy mi a jelenlegi helyzet, és mi várható a jövőben a gyógyulás érdekében. Így a beteg elégedett lesz és együttműködő. A problémafeltárás során a páciensnek szintén aktívnak és felkészültnek kell lennie. Az írásbeli csatornát a szakirodalom a verbális közlések sorába helyezi. Ez estben a szakszavak élőszóbeni magyarázatára időt kell biztosítani. Sokszor a zárójelentésben vagy leletben szereplő idegen szavak magyarázat nélkül maradnak, a beteg nem mer rákérdezni azok tartalmára, keresgélni kezd az interneten, és végül sokkal rosszabb diagnózist állít fel önmagáról, mint amilyen a helyzet valójában. Nyelvhasználat, gesztusok

A szülészeti szakirodalom a kontrakciókat „fájásként” fordítja, mely szó eleve negatív konnotációval terhelt (angolszász területen meg is maradt az eredeti kifejezés, a kontrakció megfelelőjét használják). A szülést „vezetik”, mintha a kismama természettől felruházott hatalma által egyedül nem volna képes megszülni a gyermekét. Érdemes megfigyelni a kicsit esetlen „védőnő” kifejezést. Jó lenne tudni, mitől kell megvédeni a csecsemőt. A szerzőnek önkénytelenül mindig az (a kezdetekkor még tudatlan és tapasztalatlan) „anyától” válasz ugrik be. Persze tudjuk, hogy elsősorban nem erről van szó, hanem a fertőzésektől, de hát attól meg a védőoltások és a jó tanácsok mentén kiépített óvatosság menti meg a kisbabát. Így sokkal szerencsésebb volna „tanácsadó nőnek”, vagy „társalkodónőnek” nevezni, hisz’ a kismamák lelki gondozása is többnyire őrájuk hárul. „A magyar nyelvben a kontrakciót fájásnak hívjuk. Nagyon jellemzőnek és fontosnak tartom, hogy ők (amerikaiak) ezt kontrakciónak (izomösszehúzódásnak) nevezik, ami biztosan segít abban, hogy figyelmük inkább a folyamat céljára, mint kellemetlen kísérőtünetére, a fájdalomra irányuljon”. (F. Várkonyi Zsuzsa: Normális szülés)

20 „Hogy miért élik meg traumaként az anyukák a szülésüket, a szülési fájdalom környékén keresendő” – írja Sheila Kitizinger.

„Örvendetes a változás a verbális szuggesztiók használatában is. Pl. ma már többnyire a „várandósság” kifejezés használatos a „terhesség” helyett: a terhesek kiskönyve is „várandósok könyvévé” nemesedett.” „A kórházi dolgozók fizikai és pszichés megterhelése igen nagy. Ez csökkentheti a kommunikációs szuggesztiókkal kapcsolatos ismeretek bővítését(…). A felvételre jelentkező pácienst fogadó szakember sokszor fáradt.” (Bálint Sándor Dr.: A szavakon túl – kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban szerk. Varga Katalin).

Bernárd Ilona hívja fel a figyelmet arra, hogy a „terhes” nő, hogy önmagát kímélje, a terminus végén „betegszabadságra” megy.2Mindemellett arra is felhívja a figyelmet, hogy régebben ugyan nem mentek a nők „betegszabadságra”, sőt, az is megesett, hogy a munka közben a földeken jött el a szülés ideje, ekkor félrevonulva életet adtak gyermeküknek, viszont a szülés utáni hat hetes gyermekágyi időszakot komolyan vették. Ma ez éppen fordítva van, a kismamának sokdzor nincs megfelelő segítsége, ha van már idősebb gyereke a korházból való hazatérés után azonnal kénytelen visszaállni az otthoni munkába.

A verbális csatorna mellett ügyelni kell a nem verbális közlések alkalmazására is, a páciens nem láthat unottságot, fáradtságot az orvoson, mert blokkoló hatással lehet rá. Bár a gesztusok jó része öntudatlan, mégis rengeteg információt hordoz. Jelentős területi különbségek lehetnek ezek dekódolása terén, így arra is ügyelni kell, milyen nemzetiségükek a felek, s a másik kulturális szokásrendszerét figyelembe kell venni. A proxemika (térközszabályzás) kérdése a vizsgált kontextusban új értelmet kap, hiszen hiába vannak megszabva az udvarias távolságok, az orvos a vizsgálat során a viszony mélységétől 2

Bernárd Ilona Népi bábaság c. előadása http://www.youtube.com/watch?v=R1tglWUyPcM&feature=share

21 függetlenül közelebbi testi kapcsolatba kerül a pácienssel, mint az sok esetben indokolt volna. Ez a tény természetesen hordoz némi feszültséget, de ügyes, őszinte kommunikációval mindez leküzdhető. „A nőgyógyászati vizsgálatoknál az a testrész kerül előtérbe, amely más vizsgálatok során általában fedett. A védtelenség, a kitárulkozás, a természetes szeméremérzet feszültséget kelthet a páciensben, melyet oldani kell.” (Bálint Sándor Dr. In A szavakon túl)

A felmérések többsége azt bizonyítja, hogy a páciensek leginkább - a kezelés során kapott információ mennyiségét keveslik - a tájékoztatatás minőségét tartják nem megfelelőnek.

(A kórházi tartózkodásoknál is ezt tartják első számú problémának a páciensek megelőzi az ellátás, élelmezés, egyéb körülményeket)

3. A megfelelő orvos-beteg kommunikáció pozitív hatásai

Idézet egy másik beszámolóból:

„nekem mázlim volt, mert az orvos, csak a végére jött be, addig egy baromi jófej fiatal szülésznő volt, el rihegtünk-röhögtünk ezen-azon. A férjem sem volt bent, mert nem ért be, de valahogy én ezt az egész szülést olyan „csajos” dolognak éreztem akkor, a faszik úgyis dísznek vannak ott, csak az anyuka, meg a szülésznő tudja min kell keresztülmenni tulajdonképpen…A szülésznő tök rendi volt, mert amikor látta, hogy jönnek a fájások, modta: „Látom, csöndesedsz. Nem zavarlak. Arra gondolj, hogy minden fájás, előbbre visz, és segíti a babád. Próbálj Őrá koncentrálni”. Valahogy olyan megnyugtató volt, amiket mondott. Nem szerepelt a szavai között semmi negatív a „fájáson” kívül, de ezt meg úgy hívják eleve. Nem hiányzott volna a férjem idegeskedése, hogy nem tud segíteni. Szépen megszültünk ketten, infúziós oxitocinra sem volt szükség. A dokinak szólt ugyan, mikor tolni kellett, de gyakorlatilag a végére ért oda, egy perccel utána meg jött a férjem is….”

22 „A félelem megszüntetésére adott hormonális válaszként a test megkezdi az oxitocin termelését. A szülés közben azonban sokkal többet foglalkoznak a mesterséges oxitocin adagolásával, mint a szorongások és félelmek csökkentésével.” (F. Várkonyi Zsuzsa: Otthonszülés)

23

2. Műtét (ill. szülés) előtti stressz, szorongás kezelése

Idézet egy beszámolóból:

„Aranyos volt dokim, mert nagyjából azért megpróbált arra felkészíteni, hogy mi várható. Nyilván utánaolvas mindenki, hogy mire kell számítani, meg ezek azért valamennyire köztudott dolgok, meg Ti is sokmindent elmondtatok, de akkor is jó volt, hogy az utolsó alkalmak egyikén azt mondta, „na mostmár guggolórajt, csomag remélem bekészítve, és akkor röviden elmondom mi lesz azután, mikor meg tetszenek érkezni a szülőszobára”. És tényleg korrektül elmondta”.

„A szorongás csökkentésével a fájdalomérzet is csökkenthető. Felfigyeltek arra, hogy azok a betegek, akiknek elmagyarázták, hogy mire számíthatnak (…), kevesebb fájdalomcsillapítót igényeltek és hamarabb gyógyultak”. (Varga Katalin-Hodász Gábor: Szülés és születés – lélektanon innen és túl)

„A műtét (szülés) előtti stressz csökkenésének hatására a betegek kevesebb érzéstelenítőt kérnek, és a komplikációk valószínűsége is jóval kisebb lesz. Érdemes felkészíteni tehát a beteget arra, hogy pontosan mi következik, részletesen elmagyarázni a beavatkozás fázisait, és az ezt követő terápiát.” (Varga Katalin-Hodász Gábor: szülés és születés – léletanon innen és túl)

3. Az orvosi előírások tiszteletben tartása

Kevésbé tartják be az előírásokat azok a betegek, akik úgy vélik, az orvos hiányosan tájékoztatta őket és akkor tartanak ki leginkább a kezelés mellett, ha ezt az orvossal való konszenzus előzte meg, vagyis a beteggel együtt döntött az orvos a terápiáról, (melynek során az orvos elmesélte a gyógyszer hatásait és persze mellékhatásait is, esetleg a gyógyszer hatásmechanizmusát is).

24 A páciensek általában az orvos emberi kvalitásaira érzekenyek (ezért a legjobban a megfelelő tájékoztatást, gondoskodást, türelmet értékelik, és gyakran hanyagsággal, szakmai hibákkal vádolják meg a rosszul vagy kevéssé hatékonyan kommunikáló orvosokat).

Idézet egy válaszból: „csalódtam az orvosomban, mikor nem a magánrendelőjébe kellett menni, hanem a kórházba a kötelező vizsgálatokra, akkor meg sem ismert, azt sem tudta ki is vagyok... szülés utáni 2-3 napban szintén azt sem tudta ki vagyok , még a nővéreket kérdezte meg előttem, hogy én hol fekszem arról nem beszélve, hogy terhesség alatt is csak akkor adott felvilágosítást mikor vagy ötvenszer megkérdeztem .... pedig én veszélyeztetett voltam ... és még azt is nagy nehezen tudtuk kihúzni a férjemmel hogy egyáltalán miért is?” A fenti beszámolóban ismét az autokratikus alárendelő paternalista orvos alakja jelenik meg, aki annyira sem becsüli a betegét, hogy felismerje, illetve tájékoztassa

4. A complience avagy az együttműködés mérföldkövei

A beteg 1.) köteles kompetens segítséget keresni, 2.) kötelessége együttműködni azokkal, akik az egészségével foglalkoznak

Az orvosnak és a személyzetnek az a feladata, hogy legjobb tudása szerint gyógyítsa, segítse a pácienst, és amennyire lehet, kedvező körülményeket teremtsen a regenerálódáshoz.

A szüléstöténetek elemzése során azt találtuk, hogy sokan a helyzet újszerűsége miatt szorongnak („féltem az ismeretlentől”), illetve taszító lehet az a perspektíva, hogy végső soron a betegekkel használatos bánásmódban részesülnek (előfordult olyan is, hogy ténylegesen más nőgyógyászati

25 műtéteken átesett nőkkel volt egy szobában a frissen szült asszony, ami azon túl, hogy tapintatlan, átgondolatlan, nemtörődöm szervezés szüleménye, lehet egyéb kellemetlenségek forrása is).

Idézet egy bejegyzésből:

„A nővérek igen bunkók voltak, nem csak velünk, kismamákkal, hanem azokkal is, akik vetélésen vagy egyéb műtéten estek át. Az külön nagyon rossz volt, hogy a vetélés miatt bent fekvőket összepakolták velünk. Volt ott egy csaj, egész nap csak sírt, többedszerre próbálták a babát, és nem jött össze, én meg ott jöttem-mentem Blankával a karomon. Még én éreztem magam kellemetlenül. Meg volt ott egy másik lány is, az meg kérkedett vele, hogy ők nem tudták most bevállalni az ikreket, mert van már otthon egy gyerek és építkeznek, meg mit tudom én, de nem esett le neki, hogy a másiknak ezt mennyire rossz már hallgatnia…mondjuk alapvetően szerintem ez csak figyelem kérdése, hogy nem rakom össze a kismamákat a műtétesekkel, ne mondja, senki, hogy nem lehetne ezt megoldani. A szomszéd teremben két ágy is üresen állt…”

„A nőgyógyászat különlegessége, hogy a jelentkező betegek egy része nem beteg, hanem egészséges ember, szülő nő, vagy kérésére valamilyen beavatkozásra kerül sor (gyermeket szeretne, vagy éppen nem szeretné a megfogantat). Másik csoportjuk a „valódi beteg”, aki műtétre jött, akut esemény miatt kerül felvételre, vagy onkológiai ellátása van folyamatban.” (…) „Sajnos nincs mindig mód a valódi betegség miatt felvetteket, és a egészséges szülő nőket különválasztani.”

(Bálint Sándor Dr. : A szavakon túl – kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban szerk. Varga Katalin).

26

Idézet egy beszámolóból: „41.héten befektettek és a dokim rábízott egyik kollégájára míg pár napot szabizott-azért érdekes mert próbáltak indítani és ha beindult volna jött volna.A 2.terhelést nem bírta Keti szíve -rosszul reagált és elkezdett csökkenni (ott állt a doki és udvarolt az egyik szülésznőnek)-mikor észrevették azaz kikiabáltam persze egyből levettek a terhelésről és utána minden rendbe jött de akkor orcán tudtam volna ütni a saját dokimat ha ott van.akkor haragot éreztem a saját dokim iránt is viszont akire rábízott és udvarolt azt a mai napig utálom....Noelnél pedig az volt,hogy ugye toxémia miatt befektetett és császárt kért a főorvostól aki nemet mondott. Csalódtam benne mert az ő kismamája voltam nem a főorvosé”

Az orvos-beteg szerep kapcsolat az együttműködésen túl konszenusra épül, de aszimmetrikus atekintetben, hogy az orvos magabb pozicíóban van, ugyanekkor a szerepek komplementerek. Fontos, hogy a beteg úgy érezze, nem használják ki, élhet jogaival: ha biztonságban érzi magát, képes lesz az együttműködésre, ha bizalma meging, az együttműködés is lehetetlen.

Az orvos akkor oszlatja el sikeresen a szorongást, akkor ébreszt bizalmat, és akkor segíti a kooperációt, ha páciensével jó viszonyt épít ki, és ezt a viszonyt fenn is tudja tartani, ellenkező esetben a complience és a bizalom is sérül.

Idézet egy bejegyzésből:

„Az orvosváltáshoz még annyit, hogy az első fiam születése után, átestem azon a két vetélésen. Tudom, hogy nem az orvos hibája volt, de valahogy olyan bizonytalan lettem ebben is. Mikor ismét teherbe estem (persze tele aggodaommal az előzmények miatt), felkerestem. Vérezgettem is a terhesség elején, ez már korábban sem jelentett jót, hát nagyon féltem. Az uh. sem nyugtatott meg, a magánrendelőjében régi vacak kismonitoros készülék volt, csak „szaladgáló hangyákat” láttam rajta, semmi mást. A dokim is nagyon mereszetette a szemét, és

27 ráncolta a homlokát. Nem szólt. Úgy vert a szívem idgességemben, hogy szerintem Ő is hallotta. Aztán végre megszólalt: „hát…megint nem jó felé haladunk…látok itt valamit, de nekem ez inkább miómának tűnik. Szívhangot sem hallok, pedig az adatok alapján, amit mondani tetszik, ugye 8 hetesnek kellene lenni…tessék visszajönni 2 hét múva, akkor okosabbak leszünk”. Nem tudom, hogy kászálódtam le a székről és hogy öltöztem föl. A lépcsőházból sírva hívtam s férjemet , és a legjobb barátnőmet, hogy akkor most adja meg a nőgyógyásza számát, akinél az a profi plazmatévés ultrahang van. A következő hétfőn felkerestem. Nagyon rendes volt. Nem miómát láttunk, a kicsi szíve vert. Ott sírtam a kezelőágyon… Máig úgy érzem, ha akkor nem váltok orvost, az a terhességem sem sikerül…”

Látható, a kismama valahol menet közben elvesztette bizalmát az orvosában. Nem tudjuk pontosan megállapítani (ahogyan nyilván a történet mesélője sem), hogy mi és mikor „törött el”, de a bizalom a páciens részről csorbát szenvedett, így az együttműködési készség megszűnt. Ás történetekben is olvashattunk arról, hányszor hagyják a „ koraterhes” (vagy még rosszabb kifejezéssel élve „kisterhes” anyukákat bizonytalanságban hetekig atekintetben, minden rendben van-e magzatukkal. Mint tudjuk a korai időszakban elszenvedett stressz igen káros a magzat fejlődése szempontjából, de az elemzett szituációkban ez úőgy tűnik nem volt szempont.

28

5. Az empátia

Az alapvetően természettudományosnak mondható beállítódás hátráltatja a kommunikáció sikerességét, s ezt tovább ronthatja a technikára-hagyatkozás,3 vagyishogy az orvosok elhanyagolják az empátiát (már az orvosi szocializáció során elsorvad empatikus készségük).

„A többnyire férfi orvos számára általánosan nem megengedett, hogy megváljon racionális, hogy megváljon tradicionális operatív üzemmódjától, ezzel kevéssé lesz kooperatív. Más puszta megjelenése is adrenalin termelést válthat ki.” (F. Várkonyi Zsuzsa: Otthonszülés)

„Az orvosok a beavatkozásokkal megoldják az akut problémákat, csak a hosszú távú következményekkel nem gondolnak. A pánik, az elhagyatottság, a reményvesztettség érzése, illetve ennek biokémiai emlékei a gyermek fulladásos megbetegedéseiben, bőrbetegségeiben, visszatérő görcsös állapotaiban. A CTG folyamatos jelenléte emeli a sürgősségi császármetszések számát, az anyában pedig azt az érzetet kelti, hogy a gép által jelzett érték fontosabb, mint azok a jelek, melyeket ő maga képes produkálni. Teste működése bármikor elromolhat, így nem bíznak meg benne.” (F. Várkonyi Zsuzsa: Otthonszülés)

F. Várkonyi Zsuzsa megállapításainak igazát erősíti az alábbi történet is:

„…amikor már majd’ megszakadtam, és azt hittem, nincs tovább, bejött a szülész (azt is hittem, hogy most valami előrelépés lesz), ránézett a monitorra, és közölte, hogy „ááááh, ez még semmi, ezek még nem erős fájások”…Én már lilát láttam, és hirtelen arra gondoltam, hogy akkor most még ennél is tud jobban fájni?...A szülésznő feltekerte kakaóra az oxitocint. Néhány perc múlva megtudtam, hogy tényleg tud jobban fájni. Utólag láttam a papíromra írva: „másodlagos fájásgyengeség”. Hát nem tudom, kívánom a Főorvosnak azt a „gyenge” fájást, aki odaírta…”

3

az orvosok ugyanis a mind fejlettebb gépi berendezések és technikai eszközök hatására inkább mondhatóak sok esetben „eszközhasználó” közvetítő embereknek, mint támogató segítőtársaknak a gyógyulás folyamatában.

29

A legtöbb negatív élmény a terhesség megállapításának környékén éri az Édesanyákat, általában Sztk rendeléseken, ahol a vizsgálatok futószalag-szerűen zajlanak, az orvos sokszor túlhajszolt, fáradt, mint alább látjuk, van, hogy hibázik is. Idézet egy beszámolóból:

Már volt egy rossz élményem korábban az sztk-s rendelővel, konkrétan mikor elmentem gyógyszert feliratni és a doki a vizsgálat után megjegyezte, hogy biztos kicsi a barátom "szerszáma", mivel olyan mintha még szűz lennék, ja a vizsgálat pedig elég durva volt...na nem kell mondanom én ezután felé se mentem nőgyógyásznak, persze szerencsére semmi problémám se volt...

Szóval megörülve a pozitiv tesztnek reggel, délután mentünk is fel a kórházba az sztk-s rendelőbe.....egy helyettes doki volt, és érdekes módon először ő elküldött Uh-ra...amiről aznap már lekéstünk, igy másnap mentünk el korán reggel... Másnap reggel az Uh-n a nővérke mindenféle figyelmeztetés nélkül behelyezte a hüvelyi Uh-t, hát nem mondom hogy jól esett a dolog....ha jól emlékszem nem is mondta, hogy van.e baba vagy nincs, de a kis monitoron láttam szerencsére...megkérdezte tervezett terhesség volt-e....begépelte, kinyomtatta, kezembe nyomta...agyő....mérgesen , csalódottan jöttem ki....egy percre még nem is tudtam örülni neki, hogy ott van a kicsi baba .....

Ezután felmentünk az sztk-s rendelőhöz.....Egy köztudottan durva doki volt .... felfeküdtem az asztalra....a használt "kacsák" látványa a vödörben nagyon bizalomgerjesztő volt....lefertőtlenitik rendesen egyáltalán?! Vizsgálat...kész görcs voltam, a doki majdnem kiabált, hogy engedjem már el magamat, közben nyomta a kezét meg a hasamat is egyszerre...."Hogy fog maga igy szülni???" Kérdezi egy 6 hetes kismamától...."Ki mondta magának, hogy terhes, meg egyáltalán mért először Uh-ra ment???" De azért megmondta , hogy tényleg terhes vagyok....kértem, hogy adjon igazolást róla, és szeretnék otthon maradni...elég "veszélyes" iskolában dolgozok, nem szeretnék bajt.....erre is

30 kinevetett "Mi az, talán rosszak a gyerekek?" ...mondtam neki hogy nem részletezném az attrocitásokat, és itt se teszem....de azért beirta, hogy veszélyeztetett terhes vagyok....ajánlja az otthonmaradást, ez volt az egyetlen pozitiv dolog..... (…) “Később rájöttem, hogy nekem fejben volt problémám ezekkel a vizsgálatokkal, s talán amiatt az első rossz élmény miatt....nem tudom.” (…) A másik, imserős orvosnál: Uh-ra ha mentünk akkor soron kivül behivott minket, kaptunk képeket is...ami amúgy nem jellemző, drága a papir....de akinek fogadott dokija van, na az kap....:S

Teljes nyugalomban mentem a 40. héten a kiirt napon vizsgálatra.....doki mondta, hogy még van vagy 2 hetem.....okés...hirtelen telefont kap, várjuk meg....Debrecenből hivták, hogy a hüvelyemben olyan fertőzés van, ami megölheti a kisbabát is vagy megvakithatja szülés alatt.....pánik, elkülönités, császármetszés....kontroll vizsgálat....kiderült hogy a hüvelyemben semmi probléma....volt fertőzés, de az orromban!!!! 100% hogy az utolsó vizsgálatkor szedtem össze valamit, és a kenetet fertőzött lapra tették, vagy a laborban hibáztak....nem tudom.....

De 9 hónapnyi gyönyörű babavárás után ez lett a vége, apás szülésre készülés, homeopátia...stb....császár után 2 hét fertőző osztály (rémálom)....3 hónap depresszió, zárt osztály 1 éjszaka, kórház....

Azóta jól vagyok, de nem tudom soha ezeket elfelejteni....és hogy lesz-e második baba...mindez visszatart tőle, de mégis szeretnék....talán.”

Egy másik beszámolóból, a kismama szintén sztk rendelésre megy terhességének megállapítása (megerősítés) céljából. “Sok nega teszt és 1,5 év várakozás után… Már 42 napja késett, de féltem egy újabb negatív eredménytől. Párom nézte meg az eredményt. Kérdezte, h a két csík mit jelent? Mondom, h babánk lesz :-)

31 De mivel nem hittük el, most már együtt csináltunk még egyet, Az is 2 csíkos lett :-)

Ezután 2 vagy 3 napra tudtam elmenni sztk rendelésre. végigültük a sort, ott volt velem a férjem is. Mikor én kerültem sorra a férjem is bejött velem, vigyorogtunk mint a vadalma és szerintem lebegtünk is.

- Mondtam a dokinak, h pozitívat teszteltem 2x is! :-) - Erre, miért az elsőnek nem hitte el? (Olyan lesajnáló modorban mondta, de ekkor még nem tudott kizökkenteni az örömömből). - Mondom neki, h hát 1,5 éve próbálkozunk és már volt több negatív teszt és hát hihetetlen volt, h végre sikerült. :-) És már 44-45. napon vagyok.

- A pozitív az pozitív - mondta a doki, de megint olyan hangsúllyal .... Megvizsgálom, az úr menjen ki.

Férjem kiment, a doki meg kissé sem finoman vizsgált meg. Valamit odaböfögött az asszisztensnek, én meg kiterítve kérdezem, h Na?

- Hát vagy terhes, vagy nem. Megtartja?

- Mondom, hát persze, hogy meg, hiszen erre várunk 1,5 éve. De utána olvastam, ilyenkor már szívhangnak is kellene lennie.

Erre a doki olyan fejet vágott, hogy na, ez itt okoskodik, majd jól megmutatom neki.

- Jöjjön vissza 2 hét múlva, addigra kiderül, h valóban terhes-e. - Mondom és addig? De itt már majdnem elbőgtem magam, mert olyan bunkó volt. - Hát addig semmi, majd 2 hét múlva meglátjuk, h van-e ott valami egyáltalán.

És ezzel kijöttem. Teljesen kába voltam és csalódott.

32 Olyannyira, h a férjem azonnal elkezdett telefonálgatni és 2 nap múlvanra sikerült ip-t szereznie magándokihoz. 2 nap múlva: - Jó napot kívánok, ha jól emlékszem azért jöttek el hozzánk, mert minden valószínűséggel kisbabát várnak. - Igen, 5 napja pozitív lett a teszt és szeretnénk megtudni, h minden rendben van-e.

- Tessék bemenni oda, ott le lehet vetkőzni, itt az uh, a kedves férjét megkérem, h csak a monitort és a kedves feleségét nézze.

Monitoron fél perc múlva ott volt a petezsák, benne a babakezdemény, akinek már simán erősen pulzált a szíve. Amikor meghallottuk mindketten elbőgtük magunkat. A doki és az asszisztens is csak mosolygott. Kérdezte a doki, h szeretnénk-e képet, mert akkor nyomtat nekünk. És, ha legközelebb jövünk, és hozunk cd-t, akkor a szívhangot is és a fényképeket is rá tudja rakni.

Na, ez a különbség.”

Az empátia és az odafordulás hiánya súlyosbíthatja az amúgy is súlyos(nak ítélt) helyzetet. A fenti példák azt mutatják, milyen reakciókat válthat ki egy fáradtságból (?) elkövetett hiba, vagy egy át nem gondolt korai diagnozis. Az első idézett esetben az orvos unott, magatartásán megfigyelhető a futószalag jelenség okozta fásultság. Nem várható el, hogy minden páciens érzéseire tekintettel legyen, és belehelyezkedjen az adott életszituációba, de az elemi udvariasság elvárható.

A másik tipikus szituáció a terhesség „másik végén” adódik a szülés beindulása (és a vajúdás) során:

F. Várkonyi Zsuzsa így ír:

„Súlyos károkat okoz akiben sem az ösztönös emberi jóérzés, sem az érzelmek tanult ismerete nem vet gátat a hatalom fitogtató beavatkozásoknak, az önkényes rendelkezősdinek.”

33

(F. Várkonyi Zsuzsa: Normális szülés In: Valóság 1990/3)

„(…) a medikalizált szülészet kulcsfogalma a szeparáció, az az erőteljes törekvés, hogy a természetüknél fogva összetartozó dolgokat különválassza. A karteziánus szemlélet kapcsán láttuk, hogyan válik függetlenül kezelt létezővé a test és a lélek. Rothman szerint ugyanilyen elkülönítés figyelhető meg a gépként kezelt test és annak működéseit monitorizáló gépezetek között. A szüléseknél használt technológia, a modern gépek és vizsgáló eljárások alkalmazása szinte kiszorítja a képből az anya testét: az orvos a monitorokra, kijelzőkre, regisztrátumokra, leletekre pillant először és nem a szülő nőre.” (Varga Katalin-Suhai-Hodász Gábor: Szülés és születés – lélektanon innen és túl) Idézet egy beszámolóból: „ Az első babámmal vajúdtam, amikor a ctg azt jelezte, rosszabbodik a szívműködés.. A szülésznő azonnal szólt az orvosomnak, aki ott termett, és alaposan megrángatta a hasamat. Nagyon ijesztő érzés volt, közben végig azon aggódtam, nehogy baja essen ettől a babának, pedig igen szakavatott mozdulatnak tűnt. Később ismét esett a szívhang, így a bába ismét szólította az orvost. Ő mielőtt odalépett volna hozzám, szólt egy-két szót. Már a hangja puszta hallatára érzékelni lehetett, hogy kisfiam szívműködése felgyorsult. Ezek szerint Ő maga is ijesztőnek találta ezt az eljárást…

Sheila Kizinger így ír:

„A traumát sokszor a kommunikáció milyensége, vagyis az okozza, hogy gépként kezelik őket,(a kismamákat-F.P.) méghozzá olyan gépként, ami bármikor elromolhat. Ezt sugározza a szülőszoba kialakítása (az infúziós állvány, a bekészített eszközök, a szülőágy, mely bármikor hamar kőmetsző pozícióba alakítható.”

34 Az empátia hiányát, illetve a betegviselkedés orvos általi meg nem értését, a valós kommunikáció hiányát jelzi az egyre sűrűbben tapasztalható beteg - engedetlenség. A szakirodalom a következő megállapítást teszi ezzel kapcsolatban: „minden emlősnél leáll a szülés, ha figyelik 8az üvegkalitkába zárt egereknél egyértelműen tapasztalható lesz ilyen viselkedés.”

(In Newton, Niels, Foshee, Donald: Experimental inhibition of labor through environmental disturbance, Birth and the Family Journal 61. Spring 1979).

„Az embereknél az intimtásigény megsétrésére adott hormonális reakcióként adrenalin szabadul fel, mely éppen ellentétes hatású az oxitocinnal, mely a méh összehúzódásáért és tágulásáért felelős. Az adrenalin hatására a méh feszes és rugalmatlan lesz, melynek hatására, a szülés fájdalmassá válik.” (Elizabeth davis- Debra Pascali-Borano: Az orgazmisuk szülés -

útmutató a biztonságos,

örömteli szülésélményhez) Bernárd Ilona már idézett előadásában így fogalmaz: „Aki szeretettel van jelen a szülésnél, annak kinyílik egy kapu, és annak kinyílik a szíve”.

Buda Béla így ír:

"Az empátia lényegében a beteg egyéni kommunikációs kódrendszerének megértéséhez ad kulcsot (…). Az empátia révén létrejövő mélyrehatóbb megértésében lényegében a nem verbális kommunikáció és a metakommunikáció olyan mérvű felfogása és tudatosítása történik meg, amely a mindennapi emberi érintkezésben nem szokásos (…) azt kell elérni, hogy megváltozzon a beteg viselkedése vagy átélésének módja"4

Szerencsére akad jó példa is (idézet egy beszámolóból):

4

Buda Béla - A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei, (MEK).

35 „Amikor az ikerterhességem nem sikerült, még jobban kiborultam, mint az előző alkalommal, de a családomat nem akartam már ezzel nagyon terhelni, a kisfiam, akkor volt egy év körüli, fogzás gyötörte, és egyébként is nagyon érzékeny volt. A dokim látta rajtam, hogy nagyon padlón vagyok, ráadásul – amint korábban írtam nektek (most a sok kismama miatt nem mennék bele a részletekbe) speciális eset is voltam, ahogy ő mondta, „tankönyvi”, olyan ritka dolog volt az, ami velem fordult elő. Mikor azt látod az orvoson, hogy Ő maga is megijed, az azért mocsok érzés. Talán ezért is volt a műtét végén olyan empatikus, barátságos. Mikor ébredtem, meglátogatott. Mikor elment Anyukám, leült mellém. Az már egy korábbi beszélgetésünkből kiderült, hogy közös jósnőhöz járunk. Ez az öreg néni nekem azt jósolta, hogy két gyerekem lesz, de a második nehezen fog összejönni. Erre a doki emlékezett és azt mondta: „most tartunk a nehezennél…”. Nem fejezte be a mondatot, de jobb is volt így, hogy magam egészíthettem ki: „ de összejön azért majd”, bár ott és akkor úgy gondoltam, sosem akarom megpróbálni megint, valahogy ez a mondat lendített át a nehezén…”

36

6. A vizsgálati módszerekről Dolgozatom kutatási módszeréül a tartalomelemzést választottam. Mivel a fórumbeszélgetések (kérdésfeltevések) célravezetőbbnek bizonyultak, mint ugyanezen kérdések kérdőíves formátumban való lekérdezése, a válaszokból tekintélyes mennyiségű, érdekes anyag jött össze. A párbeszédeket tartalmilag elemeztük, a szüléstörténeteket pedig a tartalomelemzés módszerével vizsgáltuk. 7.1 Amit a tartalomelemzésről tudni kell A tartalomelemzés igen elterjedt módszer a társadalomtudományok területén. Ez a kutatási eljárás, amelynek segítségével a szövegadatokból olyan következtetések vonhatók le, amelyek a közleményekben nyíltan nincsenek kimondva, de a szöveg szerkezetéből, az elemek együttes előfordulásaiból és azok törvényszerűen visszatérő sajátosságaiból kiolvashatók. Valójában mindenki végez tartalomelemzést, mikor pélául újságot olvas. A tartalomelemzés kvalitatív ága a közölt tartalmak látens szintjét képes feltárni, köznapi kifejezéssel élve valójában „olvasunk a sorok között”, vagyis a kutató feltárhatja a szavak mögöttes jelentéseit, a szófordulatok, fogalmak kapcsolataiból következtetéseket von le. A kvantitatív ág a szavak, fordulatok, témák gyakoriságát, a szóelőfordulásokat számlálja: a mi vizsgálatunk azonban kvalitatív jellegű. A tudományos igényű tartalomelemzés a tömegkommunikációs eszközök önállósodása és az empirikus módszerek fejlődése révén nagy lendületet vett, ma már számos tudományág alkalmazza, interdiszciplináris módszerré nőtte ki magát. A tartalomelemzés feltárja a manifeszt tartalmakat, de a mélyben rejlő jelentéseket is, nem igényel sok pénzt, nem beavatkozó jellegű kutatás, igény szerint, szakaszokra bontható és hosszú

37 idő alatt lezajló események vizsgálatára is alkalmas. Ezek az előnyök azok, melyek mára igen elerjedtté teték. Hátránya, hogy csak rögzített kommunikációs aktusokon végezhető el, ha azonban egy kommunikációs folyamat képezi a vizsgálódás tárgyát (mint esetemben is), akkor érvényes, megbízható eredményeket ad. A tartalomelemzés akkor mondható objektívnek, ha különböző kutatók ugyanazon módszerrel azonos eredményre jutnak. Bár esetünkben a szituáció is igen egyedi, hiszen évek óta összeszokott csapattól kérdeztük le az összeállt anyagot, mégis célravezető, hiszen a szülés milyenségéről, a kórházi körülményekről, az orvosok, szülésznők hozzáállásáról, a szülő asszony társadalmi státuszának változatairól nagyjából azonos eredményekre lehet jutni. Fontos kritériuma a rendszeresség, vagyis az összefüggések feltárásához mindig az egész szöveget kell vizsgálni. Az adatokból a kontextusra vonatkozóan megismételhető, érvényes következtetéseket vonhatunk le. A tartalomelemzés a kommunikációban résztvevők pszichológiai állapotfelmérésére is remekül alkalmazható. Ehmann Bea5 hivatkozott cikkében így nyilatkozik: „Felteszünk a szövegeknek egy vagy sok konkrét kérdés, és szeretnénk a válaszokat bizonyított formában, akár színes grafikonként látni, másokkal megtárgyalni, közeli, vagy távoli céljainkhoz használni. - Nos, ekkor lesz szükségünk a tartalomelemzésre”. Az adatredukciót a számítógépes tartalomelemezés során alkalmazzuk, az eredeti adatokat jobban kezelhető alakba foglaljuk össze. A tartalomelemzéses vizsgálatok célja a következtetések levonása, az üzenetek okainak, előzményeinek feltárása, a kommunikáció hatásainak meghatározására. 5

Dr. Ehmann Bea: Számítógépes tartalomelemzés. Az üzleti hírszerzés megújhodó útja

38 A gyakorisági elemzések lehetnek abszolút formájúak, vagyis amikor a mintában keresett szavak számával dolgozunk, vagy relaítvak, ilyenkor az előfordulási arányból lehet következtetéseket levonni. A tartalomelemzés mindezen belül arra szolgál, hogy olyan mozzanatokat tárjon fel, amelyeket az üzenet feladója nem tud, vagy nem akar nyíltan közölni, illetve amelyekről az üzenet feladója nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy észlelte. 7.2 A szereplői funkciók Az élettörténeti elbeszélések sajátossága, hogy a szereplők cselekedeteikkel nemcsak a cselekményt lendítik előre, tehát nem csupán cselekmény-funkcióik vannak, hanem a személyiségfejlődés, illetve a személyiség állapota szempontjából lényeges interperszonális, pszichológiai funkciókat is képviselnek. A segítségnyújtás vagy védelmezés cselekményfunkciója jól értelmezhető a védekezés és a biztonság pszichológiai funkciója mentén, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a funkciót a szülő a gyerekkel, vagy fordítva, a gyerek a szülővel szemben gyakorolja (mutatis mutandis: az orvos a beteggel, vagy a beteg az orvossal szemben mit engedhet meg magának, s itt elérkeztünk a már korábban hivatkozott szerepasszimetria kérdésköréhez). A szereplők és funkcióik pszichológiai tartalomelemzése tehát nem tetszőlegesen választott egységeket számlál össze a szövegben, hanem a szöveg lényegét alkotó narratív tulajdonságokra, szereplőkre és cselekedetekre építi az értelmezést. (A szereplők pszichológiai funkcióival kapcsolatban Péley Bernadette6 (2002), Ehmann Bea 7

6

(2002) és Hargitai Rita (2004)8 végeztek vizsgálatokat, vö. irodalomjegyzék).

Péley B (2002) Rítus és történet, Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó, 112 p. dokumentum típusa: Könyv/Monográfia 7 Ehmann Bea (2002): A szöveg mélyén: A pszichológiai tartalomelemzés. Új Mandátum Kiadó, Budapest 8 Rita Hargitai: (2004)The contribution of narrative psychology to the intrapsychic dynamics of colorectal cancer patients., 25th European Congress on Psychosomatic Research, Berlin, 2004. június 23-26. Journal of Psychosomatic Research. Vol. 56. Nr. 6. p. 642.

39 7.3 Az elbeszélői perspektíva A történet elbeszélője gyakran nemcsak bemutatja szereplőit, illetve a szereplői által végzett cselekvéseket vagy a szereplőivel történteket, hanem emellett arra is lehetősége van, hogy az eseményeket és azok körülményeinek egy részét vagy akár egészét a szereplő nézőpontjából mutassa be. A szereplő perspektíváját érvényesítő történetből így nemcsak arról értesülünk, hogy mi történt, hanem az eseményeket a szereplő tapasztalatain mintegy átszűrve ismerjük meg. Ez a perspektíva megmutatkozik az elemzett beszélgetésekben, és a szüléstörténetekben is. Az elbeszélői perspektíva hordozza azokat a tudatállapotokat, amelyek az eseményekkel összefüggésben az elbeszélőt, illetve az elbeszélés szereplőit jellemzik, ezért az események bemutatásának elemzésében az elbeszélői perspektíva vagy nézőpont kitüntetett helyet foglal el. Az elbeszélői perspektíva pszichológiai implikációinak kibontására és operacionalizására - a perspektíva pszichológiai síkján - az önéletrajzi elbeszélésben Pólya Tibor (1999; 2004)9 tett kísérletet. Pólya szerint az élettörténet elbeszélője két pozíció érvényesítése között választhat. 1.) "a történet elbeszélője" pozícióból úgy beszélheti el az eseményeket, ahogy azokat felidézéskor látja, 2.) a "történet elbeszélője mint a történet szereplője" pozícióból pedig úgy, ahogy az eseményeket eredetileg megtapasztalta. A rendszer dimenziói a személyre, időre, illetve helyre utaló deiktikus kifejezések, így többek közt a személyes névmások, az idői és téri határozószók és az igeidő. Az elemzés a deiktikus kifejezések azon fontos jellemzőjére épít, hogy a deiktikus kifejezések jelentése csak a kontextus ismeretében állapítható meg. "Az én most itt vagyok" mondatot véve példaként az, hogy kire vonatkozik az "én" személyes névmás, továbbá az, hogy milyen időpontot, illetve helyet jelölnek meg a "most" és az "itt" szavak és a jelen idejű "vagyok" igealak, csak akkor tudhatjuk meg, ha ismerjük azt a kontextust, amelyben ez a mondat eredetileg elhangzott.

9

Pólya T., Kis, B., Naszódi, M., & László, J. (2007): Narrative perspective and the emotion regulation of a narrating person. Empirical Text and Culture Research, 7(3), 50-61.

40 Amikor az elbeszélő egy történet elbeszélésébe kezd, a narratív szöveg deiktikus centruma általában az elbeszélés szituációjához kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy a szöveg egyes szám első személyű névmása a "történet elbeszélője" pozícióra vonatkozik, és az időre és a helyre utaló deiktikus kifejezések közül a közeliek (például "ekkor", "itt" stb.) az elbeszélés aktuális helyzetére, a távoliak ("akkor", "ott" stb.) a felidézett eseményre. Ugyanígy az elbeszélő jelen idejű igealakot használ az elbeszéléssel egy időben végbemenő cselekvésre, és múlt időt az elbeszélt eseményre. Amikor viszont az elbeszélő a "történet elbeszélője mint a történet szereplője" pozíciót foglalja el, akkor az időre és helyre utaló deiktikus kifejezések közül a közeliek, illetve a jelen idejű igealakok az elbeszélt, azaz felidézett eseményre vonatkoznak, nem pedig a felidézés aktuális helyzetére. Mivel a személyes névmások a téri és idői határozószókkal, illetve igeidővel ellentétben nem oszthatók két - egy közeli és egy távoli - egymástól alakjukban is megkülönböztetett pólusra, valójában az igeidő megváltozása, illetve a határozószók ezen közelitávoli váltása alapján valószínűsíthető a személyes névmás váltása is a "történet elbeszélője" és a "történet elbeszélője mint a történet szereplője" pozíciók között. 7.4 Az időélmény szerepe a narratívumban Az idői szervezés az élettörténeti elbeszélések olyan bensőleges sajátossága, ami összefüggésbe hozható intrapszichés folyamatokkal és állapotokkal. Az alábbi idézetben olvashatunk arról a perspektíváról, mely szerint életeseményeink során folyamatosan

ujjászletünk

és

ezen

szülés-születésélményeinket

magunkkal

visszük.

Időérzékelésünk szüntelen születések és elmúlások sorozata. Ennek fényében érdekes lehet, hogy a valódi szülés (születés) folyamán hogyan élik meg az idő múlását a kismamák (belső idejük gyakorta felülírja a reális időérzékelést). Miközben gyermekük születik, a nőből édesanya lesz, mindezek mellett újabb életesemény, (örök életre szóló élmény) is születik. Ami addig volt, felülíródik, és szükségképpen új értelmet nyer.

41

“Accordingly, persons having completed the rite, are considered newly born: the rite as the universal pattern of major psychosocial transformations is the repetition and resolution of the first life-transformation, our birth. Grof (1985) describes the initial state of birth-transition as an oceanic experience, a cosmic unity that has to be left behind as the developmental resources of the environment prove limited and delimiting. External pressure and internal needs urge the person to separate from the previously nurturing environment. In the next phase the person experiences the anxiety of stagnation, not finding the way out. Berguno (2001) has termed such an experience and the resulting loss of control "unconditional waiting" where the person, enclosed in a frightening and torturing situation, experiences one's own helplessness. Liberation occurs when the person gives up efforts to control the uncontrollable but maintains hope. Struggling for life (birth) will commence and the person will reach a new state, incommensurable with

the

previous

one,

where

even

modes

of

perception

are

different.

In some cultures, birth is represented as the end (death) of the journey of the soul (O'Connell & Airey, 2005). In this idea, the knowledge that every major transformation involves losses as deaths of previous entities and relations is incorporated.’10 Vagyis: “Ennek megfelelően, a szertartáson áteső személyekről úgy tartják, hogy újra (meg)születtek: a szertartás, mint a főbb pszicho-szociális átalakulások univerzális sémája, az első élettranszformációnak, a születésünknek az ismétlése és megoldása. Grof 1985-ben a születésátmenet kezdeti stádiumát óceáni élményként írja le, egy kozmikus egység, amit magunk mögött kell hagyni, mivel a környezet fejlődési forrásai korlátozottnak és körülhatároltnak bizonyulnak. Külső nyomás és belső szükségletek késztetik az embert arra, hogy a korábbi tápláló környezettől elszakadjon. A következő fázisban az ember megtapasztalja a stagnálás miatti szorongást, nem találván a kiutat. Berguno 2001-ben ezt a fajta élményt és az ebből következő önuralom-vesztést

10

In: Marta B. Erdos, Gabor Kelemen, Jozsef Csurke, Joan Borst: Reflective Recovery, 2011 5.fejezet

42 "feltétel nélküli várakozásnak" definiálja, ahol az ember , bezárván egy rémisztő és kínzó szituációba, megtapasztalja saját tehetetlenségét. A felszabadulás akkor következik be, amikor az ember feladja a kontrollálhatatlan kontrollálására tett erőfeszítéseit, de azért még továbbra is reménykedik. Az életért való küzdelem (a születés) kezdődik el ezután és az ember egy új stádiumba kerül, ami az előzővel összehasonlíthatatlan, ahol még az érzékelés módja is más.

Néhány kultúrában, a születést a lélek utazásának végeként (halálaként) jelenítik meg (O'Connell & Airey, 2005). Ezen elképzelés azt a tapasztalatot is magában fogalja, miszerint minden jelentősebb átalakulással együtt jár a veszteség is, a korábbi entitások és rokonok halála”.

Az idői szervezés elemzése az alábbi szempontok szerint történhet: 1. Az elbeszélt esemény(ek) és az élettörténet valóságos (biológiai, pszichológiai és szociális) kronológiájának viszonya. Mely életszakasz(ok)ból származnak az esemény(ek)? 2. A történet "sűrűsége", az esemény valóságos és elbeszélt idői kiterjedésének viszonya, például az idő megállítása vagy kitágítása. (ld. szüléstörténetek) 3. Az elbeszélés idői perspektívája, illetve ennek változásai (jelen, múlt, jövő). 4. Az elbeszélés kronológiai mintája: kilengések az egyenes vonalú előrehaladáshoz képest, illetve az idői ingadozásokhoz kötődő jelenségek.

43

7.5 Narratív értékelés A narratív értékelés szerves része, lényegi mozzanata az elbeszélésnek. Erre Willam Labov éppen élettörténeti elbeszélések elemzésével világított rá (Labov - Waletzky, 1967)11. Labovot elsősorban az eseményszekvencia és a történetszekvencia közötti viszony érdekelte, és ennek alapján különböztetett meg az eseményen belüli sorrendi helyzethez képest elmozdítható illetve nem elmozdítható kijelentéseket - utóbbiakat tekintve az elbeszélés alapvető, ún. narratív kijelentéseinek vagy csomópontjainak.

Azt is felismerte, hogy egy esemény elbeszélésének nemcsak a narratív kijelentések a szükségszerű alkotórészei, hanem azok az eszközök is, amelyek révén az elbeszélő világossá teszi, hogy nem egy puszta eseményszekvenciát sorol fel, hanem történetet mond, aminek értelme, jelentése van. A legfontosabb ilyen eszköz az értékelő kommentár, ami az elbeszélő személyes viszonyát fejezi ki az eseményhez. Az értékelő kommentár azonban nemcsak önálló kijelentés formájában jelenhet meg, hanem lehet maga is narratív kijelentés. Az értékelés elemzésének nyersebb formája a pozitív és negatív érzelmekkel terhelt szavak és kifejezések szótárának alkalmazása. Ilyen szótárak a hetvenes évektől készülnek, például az Oxfordi Érzelem Szótár vagy a Linguistic Inquiry and Word Count LIWC 2001. E szótárak hátránya, hogy az elbeszélői nézőpontot eleve adottnak tekintik, nem tudják megkülönböztetni az érzelmi és kognitív értékelést, illetve az értékelés tárgyát, előnyük viszont, hogy az elbeszélés érzelmi-hangulati tónusáról, ennek ingadozásairól viszonylag pontos képet adnak.

11

Labov W.& Waletzky J (1967) Narrative analysis: Oral version of personal expirience In. Essays ont he verbal and visual arts Seattle: University of Washington Press

44 7.6 Narratív koherencia Az elbeszélésben a külső és belső világ eseményei ésszerű rendben jelennek meg. A narratív koherencia mértéke az élettörténeti epizódokban, illetve magában az élettörténeti elbeszélésben a belső állapotok, intrapszichés történések érzékeny mutatójának tűnik. Aaron Antonovsky (1987) szerint az emberek általános egészségi állapota is összefüggésben van azzal, hogy élettörténetüket mennyire koherensnek élik át. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az élettörténeti elbeszélés koherenciáját a szöveg szintjén igen nehéz operacionálisan megragadni, hiszen, pusztán a cselekmény síkján maradva, a legegyszerűbb történeteket is bonyolult oksági láncolatok kötik össze, s ekkor még nem vettük figyelembe sem az előzőekben elemzett további koherencia-tényezőket, sem pedig a cselekvési sík és a tudatossági sík összhangját. Az élettörténeti szöveg koherenciájának megállapítására Craig R. Barclay (1996)12 javasolt elemzési sémát, azonban ez a séma inkább a koherenciaképzésben szerepet játszó alkotóelemeket, mintsem a koherencia mérésének eljárását tartalmazza. Mindazonáltal pillanatnyilag a történetkoherencia megállapítására a globális becslés tűnik az egyedül hozzáférhető eljárásnak, amikor is a szöveget független értékelők ítélik meg a koherencia szempontjából. 7.7 A szelf-referencia pszichológiai jelentései Az élettörténeti elbeszélések szükségképpen én-elbeszélések, amennyiben a narrátor és a főszereplő definíciószerűen az én. Az elbeszélés az én élményeiről szól. Az viszont nem szükségszerű, hogy saját élményeinek felidézésekor az elbeszélő kizárólag szubjektív tapasztalatairól adjon számot, figyelmen kívül hagyva partnereinek élményeit. Másrészt előfordulhat az is, hogy az elbeszélésből hiányoznak az én élményei, mintegy kimarad az én. Az elbeszélő szöveg szintjén az én jelenléte az önhivatkozásokban nyilvánul meg. Hargitai (2004)

12

Carig R. Barcalay (1996) Autographical remembering: narrative constans on objectified selves Remembering our Past (pp.9-125)

45

8. Miért nem a kvantitatív módszer mellett döntöttünk?

A kvantitatív módszerek mindig számszerű eredményeket produkálnak (mennyi?, hányan?, hány százalék?). Lényegük a mennyiségi mérés, az adatok szárazak és számszerűek, de kétségtelenül tényszerűek lehetnek. Az adatok megbízhatósága magas, viszont érvényességük alacsony. A kutató legtöbb esetben nem is találkozik az alannyal, csak a kérdezőbiztosok által lekérdezett szigorúan strukturált kérdőívet, vagy esetleg a már rögzített adatokat ismeri. Hátránya, hogy kénytelen figyelmen kívül hagyni azokat a tényezőket, amelyeket a kérdőív rögzíteni nem tud, így az eredmény olykor torzulhat.

Számunkra fontos volt, hogy a rendelkezésre álló szövegek mélyére látva nem számszerűsíthető adatokat nyerjünk.

9. A szüléstörténetek erdetmondája

A kismamákkal egy internetes oldalon ismerkedtem meg, álnevek (nick nevek) mögé bújva folytattunk beszélgetéseket. Két évvel ezelőtt azonban a moderátor visszament dolgozni, az oldal pedig kis idő után megszűnt. Néhány anyukával ekkor határoztunk úgy, hogy a facebookon belül elindítunk egy zárt csoportot, hogy ne veszítsük szem elől egymást. Az ötlet bevált, hiszen ezeket az oldalakat a klubtagok úgyis naponta szemlézik, s ha „jelen vannak”, akkor már belépnek a fórumra is. A váltás után sokan lemorzsolódtak, érdekes megfigyelni, hogy a téli időszakban (amikor amúgy is mindenki depresszióra, megsértődésre hajlamosabb), kilépési (és sértődési) hullámok vannak, de egy összetató kemény mag megmaradt. A csoport valódi tartalommal, élményekkel bír; gyakoriak a személyes találkozók, programok, a vidéken élők személyes felkeresése.

Ez a kedves közösség ajánlotta föl, hogy munkám során elemezhetem a közös (de zárt) dokumentumban gyűlő szüléstörténeteket, így olyan kincs birtokába jutottam, melyet etikai

46 engedélyek és idő hiányában élesben (szülés után álló nőket megkérdezve) aligha szerezhettem volna meg.

9.1.

Szüléstörténetek mint speciális orvos-beteg szituációk elemzési szempontjai

Az összegyűlt történeteket az alábbi interdiszciplináris szövegelemzési szempontok alapján elemeztem.

● szociológiai, (Burn out szindróma, függelmi viszonyok kezelése)

● szociolingvisztikai (nyelvi megnyilatkozások)

● pszichológiai (öntudatlan?) feszültségkeltés non-verbális kommunikációval („jóindulatú” megjegyzésekkel, falragaszokkal), empátia. Hivatásszeretet, unottság,

● kommunikációelméleti/ kommunikáció technikai: befolyásolási szándék jelzése, egymás felé fordulás (térben és átvitt értelemben gesztusok, hanghordozás hangszín, proxemika, testbeszéd, attitűd is – amennyiben van róluk adat) non-verbális kommunikációs jegyek a leírásokban (nővér vállat von, biccent az orvos felé, de a beteget nem tájékoztatják, kihagyják a „társalgásból”)

● környezet (és hangulati elemek): vagyis hogy hogyan hat a kismamára a kórházba érkezés (félelem fogja el, vagy éppen megnyugszik melyek az első benyomásai, mi történik vele, s ami történik, azt hogyan éli meg? (adminisztráció, zsúfolt szülőszobák ld. később).

● érzelmi értékelés: vagyis annak elemzése, hogyan csapódnak le az események az édesanyává váló kismamában, mit gondol, mitől szorong, mi bántja,13 ide sorolom a fájdalom fokozatainak 13

pl.„azt hittem, nem bírom tovább”, „feladom”, „nem gondoltam, hogy túl lehet élni”, „azt hittem, szétszakadok”,

pedig reális eszével, mindenki tudja, hogy a szülésbe (in szitu) szinte senki nem hal bele, hogy menet közben nem lehet „feladni”, vagy abbahagyni. (vizsgáltam hányszor, hányféleképpen hivatkoznak a fájdalomra - Milyen szorongattató gondolatok foglalkoztatják a kismamát (elég- e a beöntés, mi lesz ha hányni kell, mi lesz ha kijön az aranyér, félnek a kihelyezett műszerektől)

47 megélését14 is, hiszen ez is szubjektív dolog, illetve azt, hogy hogyan viszonyul saját szülésének élményéhez. E kategórián belül kell kezelni, de külön kiemelést igényel az „ez már az?” élménye. Hiszen nagyon sokan számoltak be arról (akár második gyerek esetében is), hogy bizonytalanok voltak az első fájások, folyás, egyéb jelentkezésekor, hogy ez már valóban a szülés megindulását jelenti-e, vagy csak kósza, múló tünetekről beszélünk?.15

● időkezelés és filmszakadások: érdekes volt megfigyelni a kismamáknál, hogy míg sokan végig „eszükön voltak” és időkezelésük reális maradt, lehetett velük kommunikálni, sokaknál „filmszakadások” álltak be, elvesztették időérzéküket. (Pl. A kórházba vezető út túlságosan hosszúnak, vagy éppen ellenkezőleg, meglepően rövidnek bizonyult).

● kommunikáció a környezettel: ide tartozik az orvossal, szülésznővel, de akár a hozzátartozóval történő kommunikáció is, hiszen remekül modellálja, milyen kommunikációs szituációk alakulhatnak ki ebben a kiélezett helyzetben.16

(A császármetszéshez való hozzáállás: sokan sajnálták, akik végül császárnmetszéssel szültek, hogy nem „nem dolgoztak meg érte”, hanem „kiemelték” belőlük a babát. Ugyanekkor ennek ellenkezőjével, aki sajnálta volna, hogy természetes úton szült, mert császárt akart, nem találkoztam).

Érdekelt a várandós asszonyból a szülővé válás folyamatának vizsgálata:ez sokszor csak néhány szóban érhető tetten, sokszor alig mutatható ki, hiszen hosszabb folyamat is lehet.

14

Pl.volt ami negyed órának tűnt, holott ¾ óra volt, vagy fél órának tűnt, holott 5 perc volt).

15

Ehhez kapcsolódik a vicc: Kismama: Doktor úr, és mikor érdemes kérnem a fájdalomcsillapítót? Orvos: Már a terhesség elején…☺ 16 sok szüléstörténetben felmerült, hogy nem tájékoztatták a kismamákat, hogy most mi történik vagy mi fog történni. Esetenként füllentettek neki, vagy lekezelően bántak velük. Sokszor a feje fölött beszélt az orvos és a szülésznő (vagy csak összenéztek, mintha Ő, a főszereplő ott sem lenne („nem elég még…” (de mi nem?...) „azon már átfér” (hol? Mennyi kéne még, hogy simán átférjen?).

48 9.2 Elemzés nyelvi szempontok szerint

● Érdekességeket tartogatott a nézőpontváltások megfigyelése az alábbi szempontok szerint:

Érdemes belehelyezkednünk a történet elbszélőjének perspektívájába

-

a történet elbeszélője, ahogy azt a történet felidézésekor látta

-

és a történet elbeszélője, mint a történet szereplője (ahogy az eseményeket eredetileg megtapasztalta az más megvilágításba helyezi a narratívumot, ezáltal újabb és újabb rétegek fejthetők le, s elemezhetőek.

(A szempontrendszer kialakítása Pólya Tibor narrativ tartalomelemzési szempontjai alapján történt.)

A fentieken túlmenően érdekes lehet az édesanya - szülés közbeni (együttműködő vagy magába forduló – mindezt párhuzamba állítva a környezet viselkedésével) illetve 2 (vagy több) szülés közötti nézőpont váltása is.

● A ragozás megfigyelése is tanulságokkal szolgált. - Külső-belső tényezők és a ragozás sokszor szoros kapcsolatban állnak. - (Pl. a szülő nő következetesen birtokos szerkezetben beszél, orvosáról, a szülésznőről vagy távolít: Tsz/3.sz (ők – és én/mi). ●A kontroll érzés kialakítása és biztonság növelése az egészségügyis partner feladata. Ennek eleget tehet tájékoztatással, de tervezhető lépésekkel is, melyeket közöl a szülő anyával. A viszonyra utaló ragozás tanulságai (pl. ez vagy az fog történni, itt tartunk…) szolgáltatnak elemezhető adatot ebben az esetben. ● Vizsgáltuk, hogy az egészségügyhöz való viszony mutat-e vmilyen kapcsolatot azzal, ahogyan a nő a kisbabáról beszél (pl. nevén utal rá, párbeszédet folytat vele, magát mint édesanyát nevezi meg, a baba nézőpontjából e helyen tetten érhető az anyává válás folyamata is).

49

● Az egészségügyi nyelvhasználatban elharapódzott az olyan többes szám első személyű igealakok használata, melyek objektíve nem tekinthetők valódinak. (pl. fájunk már?, szülünk…!) Ez kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor az Anyuka így számol be a gyermek fejlődéséről: már 3 kilót híztunk (nyilván az anya is a terhesség alatt, de az is nyilvánvaló, hogy az idézett heyzetben nem erre gondol). Mi lehet ennek forrása az egészségügy területén? empátia ? modorosság?

● A Tsz./ 1. alakú személyes névmások gyakran utalnak a szülésre, mint közös "vállalkozásra" (pl. "felgyorsítsuk"). ● Egyes esetekben megfigyelhető, hogy ez a "mi" ragozás "én" és "ők" ragozásra vált., főleg olyan szituációkban, amikor az anya (úgy érzi), hirtelen kicsit magára marad küzdelmével. (…"valaki vegye már ki", “csináljanak már valamit…!”).

● Az eü. személyzet kommunikációs attitűdjének elemzése kapcsán érdekes felfigyelni arra a jelenségre, amikor az elbeszélő a helyzethez nem igazán illő fordulatot használ (pl. szülésznő: “fáradjunk le a szülőszobába”, “apuka ide csücsüljön” – ez utóbbi gügyögős nyelvhasználat – mely talán éppen a szorongást volna hivatott oldani? – amúgy is jellemzi az egészségügyi(s) nyelvhasználatot).

● Érdekes megfigyelni, hogy az állítmányokat a konkréttól az absztrakt felé haladó kontinuumon honnan választja az elbeszélő. ● A tranzaktív és intranzaktív (interaktív) igék használatának megfigyelésével kiderül, hogy az egyes szereplőkre melyik kategória használata a jellemző inkább.

50

9.3 A kategorizációs modell A fentebb felsorolt szempontok mellett érdemes figyelembe venni az alábbi modell szempontjait is. Szint

Kategória

Példák

I.

Leíró cselekvést jelentő hív

Egyetlen viselkedéses eseményre utal;

igék (Descriptive Action

konkrét kontextusra vagy szituációra utal; találkozik

Verbs, DAV)

üt

KONKRÉT

Jellegzetességek

megfigyelhető

események

objektív

leírása; legalább egy fizikailag invariáns tulajdonság jellemzi

látogat II.

Értelmező

cselekvést csal

kontextusra vagy szituációra utal; a puszta

jelentő igék (Interpretive Action Verbs, IAV)

Egyetlen viselkedéses eseményre utal;

utánoz segít

leíráson túli értelmezést tartalmaz; nincs fizikailag invariáns tulajdonság benne; tipikusan értékeléssel jár

gátol bánt III.

Állapotot

jelentő

igék tisztel

(State Verbs, SV)

Egyedüli eseményektől elvonatkoztatott tartós állapotok; társas tárgyra utal, de

gyűlöl kedvel

nem utal szituációra; a kontextusra utalást nem őrzi meg; értelmezés és értékelés jellemzi

irtózik IV.

Melléknevek (Adjectives, becsületes

Nagyon absztrakt személyes diszpozíció;

ADJ)

nincs tárgyra vagy szituációra utalás; nem megbízható

ABSZTRAKT segítőkész

utal

kontextusra;

nagyon

leválik a konkrét viselkedésről

értelmező,

51 ellenséges agresszív

Az interperszonális kifejezések négyszintű megkülönböztetése a Nyelvi kategorizációs modell (LCM) szerint (Semin–Fiedler, 1988)17

Érdekes megfigyelni ugyanis, hogy a beszélő élménye leírása (vagy kötetlenebb “elmesélése” közben honnan választja mondatai állítmányait. Mennyire marad a “földön”, és milyen mértékben közelít az absztrakt irányába, tehát mennyire marad reális, és mennyire vonódik be a történetbe a felidézés során? Hasonlóan érdekes a tranzaktív és intranzitív igék használatának jellege18. Tranzaktív igéknek nevezzük azokat az igealakokat, amelyeknek történetátadó szerepük van, tehát előbbre viszik a cselekményt. (pl. bekötötte (az infúziót). Elemzéseink során ide soroltuk a szubjektív megnyilvánulási formákat is (gondoltam, úgy éreztem, mert bár az elsődleges szálon nem feltétleül mozdítják előre a csalakményt, a belső gondolatok, érzések mindenképpen befolyással bírnak a történet narrációjára, tehát alakítják azt. Intranzaktív igék közé soroljuk azokat az alakokat, amelyek funkciójukat tekintve fontosak, de nem viszik előre a cselekményt és nem irányulnak a másik szereplőre, illetve nem idéznek fel fontos változásokat, de jellemzika szituációt és árnyalják az egyes szereplők viselkedését. (pl. kimegy, rohangál, mosolyog, kinevet). Ezáltal pusztán a nyelvhasználat megfigyelésével következtethetünk mélylélektani folyamatokra, úgy mint a kontroll és felelősség implicit tulajdonítására, kiszolgáltatottság érzésének vagy éppen a felszabadultság megélése. Mindez pedig elvezet az explicit aktív/passzív, felelős/nem felelős stb. attitűdök (tulajdonításának) elemzéséhez is.

17

A fenti táblázatban az aláhúzások a szerző kiemelései, illetve a konkrét és absztrakt fogalmak bevezetése is.

18 A fogalom pontosítását Pintér Róbert Terézanya a Szupersztrár és „Ezerarcú Diana” – a nép hercegnője, avagy hogyan temet a sajtó? c. cikkének fogalommagyarázata alapján pontosítottuk. Internetes hivatkozás: www.artefaktum.hu/irasok/temet.doc

52 Az elemzés lényege, hogy a különböző szereplők milyen gyakran vannak tranzaktív propozíció cselekvő szerepében (a példánkban a nővér), s milyen gyakran vannak tranzaktív propozíciók elszenvedő szerepében (a példánkban a szülő nő); illetve milyen gyakran vannak intranzitív propozíciók alanyaként. A lényeg az, hogy aki gyakrabban van tranzaktív propozíció cselekvő szerepében, annak nagyobb a kontrollja, nagyobb a státusa, felelősebb az eseményekért, mint aki vagy tranzaktív propozíció elszenvedő szerepében van, vagy intranzitív propozícióban szerepel.

Ahhoz, hogy az állítmányokat és az igék irányultságát megállapíthassuk, a szöveget esemény “szekvenciákra” osztottuk. Az egyes szakaszok végét egy következő jelentős esemény kezdete jelzi. Ezen tartományokon belül vizsgáljuk a szavak előfordlását és milyenségét.

9.4 A kommunikáció megfigyelése

A kommunikációs szituáció rekonstruálására az alábbi szempontok mentén tettünk kísérletet. Vizsgáltuk a ● bizalom és bizalmatlanság nyelvi megjelenési formáit (pl. megbízom, csalódtam, „rendes volt”, „bunkók voltak”). ● tájékoztatás és kommunikáció milyenségét (pl. partnerként, vagy alárendeltként kezelik a kismamát, ennek kapcsán kibontakozik, hogy az orvos (ha jelen van a szülésnél) a paternalisztius stílus melyik ágát részesíti előnyben.( Ez leginkább az utasítások, illetve a kérések mentén érhető tetten). ● Az alá és fölé rendeltség nem csak a nyelvi fordulatokban, de a cselekményszövés megfigyelése során is tettenérhető. Utólag is látszik a szöveggé alakult élményen, mennyire viselték meg a történtek az édesanyát, vagy éppen ellenkezőleg, milyen mértékben sikerült pozitív élményt létrehozni. Sheila Kitzinger több helyen utalt rá könyvében, hogy az olyan szülés, melyben az anya alárendeltként éli meg a folyamatokat, a kiszolgáltatottság érzését hívja elő, szükségképpen tehát nem lehet kellemes élmény. Mindez pedig kihat nem csak az anya, de a csecsemő toovábbi életére is.

53 ● A fentiekhez járul a külső környezet és egyéb körülmények megjelenítése, hiszen nem választható le a folyamat a környezetről, melyben játszódik. (erre kérdez rá a kórházi tartózkodás napjait firtató kérdés a kötetlen beszélgetésben). ● A belső élmények: gondolatok szorongások, fájdalmak, öröm, megkönnyebülés, elégedettség kifejezéseinek megjelenései és a szógyakoriságok vizsgálata azt mutaják (tudat alatt) hogyan éli meg az anya az egész szituációt, miként szervezi történetté számunkra élményeit. ● Mindezek kapcsán figyelmet szenteltünk az időkezelés (idősíkok váltogatása) megfigyelésének is. Mivel a szüléstörténetekből csak töredékesen jött elő miként élték meg az idő múlását, külön kérdés (poszt) alatt is interjúvoltam a résztvevőket. Reményeink szerint ez az interdiszciplináris szempontrendszer új, jelen kombinációban eddig még nem alkalmazott, kimerítő elemzést ad, s választ kutatási kérdéseinkre, kiinduló állításaink igazságára vonatkozóan. A szülsétörténetek és elemzésük a függelékben található.

9.5 Az elemzések tanulságai A történetek elemzései sok oldalról megvilágították az orvos-beteg kommunikáció sajátosságait. A történetek között találunk példát arra, amikor az anya felkészült testileg és lelkileg is, összpontosít a „feladatra”, és ehhez a magatartáshoz segítő, támogató orvosi (és szeméylzeti magatartás párosul, ezek a pozitívan megélt történetek, de vannak olyanok is, melyeknél az egyik fél felkészültsége nem megfelelő, vagy egyéb zavaró krülmények miatt zökken ki a cselekmény medréből. Az megkérdezett anyukák általában első szülésük történetét mesélték el, így gyakoribb a bizonytalansági tényezők (ez már az?-jelenség, mit fognak velem tenni?, jó úton haladunk?) megjelenése, mint azoknál az anyukáknál, akik többedszerre élik át az élményt.

54 Az orvossal kialakított személyes, bensőséges kapcsolaton rengeteg múlik, legalább olyan fontos, mint az anya attitűdje, ezért is eredményez feszültséggel teli szituációt az, amikor a választott orvos valamely körülmény folytán mégsem tud részt venni a szülésen. Sokan haragról és csalódottságról számoltak be ennek kapcsán, főleg az elemzett bezélgetésekben. Az orvos magatartása mellett legalább olyan fontos a személyzet hozzáállása is. Amint látjuk sok esetben (követve a külföldi mintát) a szülés segítése, támogatása, „levezetése” mindinkább a szülésznők feladata lesz, az orvos csak a kitolási szakaszban jut főszerephez (és nem várt fordulatok esetén). A hazai szakirodalom tanulmányozása során mindinkább előtérbe kerülnek azok a munkák melyek egy része az otthonszülést, vagy az ettől idegenkedők számára az anya által irányított szülést javasolja. (ezek a munkák egyébiránt a külföldi trendet követik, főleg az Egyesült Államokban a holisztikus gyógyítási szemlélet az irányadó (ld. F. Várkonyi Zsuzsa vonatkozó írásai)). Azzal a vonulattal minden esetre egyet lehet érteni, hogy a kismamának joga van saját érzéseire hallgatva, belefé figyelve, homeopátiás gyógyszerek (gyógynövények) támogatásával, olyan pozícióban, mely őt segíti világra hozni gyermekét. Amint a beszámolókból láthatjuk, a magyarországi kórházi gyakorlat a beavatkozó elvet követi, a szülő nőt irányítják, utasítják (és többnyire) tájékoztatják. A megkérdezett édesanyák nagy többsége azért nem választotta az otthonszülés lehetőségét, mert féltek a komplikációktól, vagy egyéb okokból fontosnak tartották az orvosok és az egészségügyi személyzet jelenlétét. A környezet és a szervezés (kiket raknak egy szobába, mennyire rugalmasak a fájdalomcsillapítás tekintetében) tényezőiről alkotot vélemények inkább a kötetlen beszélgetések kapcsán kerültek előtérbe.

55

10. Általános következtetések

Az orvos-beteg viszonyról tett megállapítások, több évezredes múltra tekintenek vissza. Úgy láttuk, jelenkorunk rohanó társadalma láthatóan új mederbe tereli ezt a kapcsolatot, s ennek az új rendszernek formanyelve és elvárásai mostanság vannak kialakulóban. Az orvos és a beteg viszonya ideális esetben bensőséges, melyben erős az érzelmi involváció, hiszen az orvos közvetlen kapcsolatban van a beteg testével, intim szituációk résztvevője lesz, vagy magán történetekbe nyerhet betekintést az anamnézis felvétele során., éppen ezért olyan fontos, hogy az orvos, akit a beteg felkeres, rászolgáljon a megelőlegzett bizalomra, a beteg pedig kövesse az utasításokat a sikeres szülés,vagy a felépülés érdekében. A gyógyítás és a segítő tevékenység (szülés levezetése) befolyásolás; melynek sikere az orvos illetve a személyzetszociális képességein is múlik, például azon, hogy tudják alakítani a beteg egészséggel és betegséggel kapcsolatos attitűdjeit. (Akár a szavakba öntött (szövegszinten kimutatható) bátorítás, akár egy mosoly, egy apró gesztus, egy jól elhelyezett humoros megjegyzés csodákat tehet, és megfordítva, a rossz időzítés, vagy eszközhasználat (választás) mindent el is ronthat, sőt maradandó testi, lelki károsodást okozhat. Ehhez mindeddig szükség volt állandó visszacsatolásra, a betegkövetésre non-verbális jelekre, ezek azonban manapság időhiány, vagy a kommunikációs csatornák módosulásai miatt elmaradnak. Kutatásom során arra kerestem a választ, hogyan formálják a társadalmi változások ezt a kapcsolatot, miért tűnik el a bizalom, melyek lehetnek azok a kommunikációs hibák, buktatók, melyeket jobb volna elkerülni? A kommunikációs hibákról hosszasan értekeztünk. Köztük talán az időhiányból, tévedésből és türelmetlenségből,

vagy

az

ügyetlen

fogalamzásmódból

elkövetettek

bizonyultak

a

legsúlyosabbaknak.

A beteg mindazonáltal függőségi viszonyban van és marad annyira, amennyire ezt az interakció sikeressége megköveteli. Az őskorból eredeztethető kapcsolatok mint például a beteg és segítője,

56 illetve a szülő és a gyerek kapcsolata sohasem fog megváltozni, hiszen a kapcsolat maga szűnne meg, ha az irányító szerep kikerülne az egyik fél kezéből.

57

Függelék (szövegek és szövegelemzések)

58

Szüléstörténetek elemzése

59

1. történet “Most, hogy van egy kis időm, itt az ideje, hogy a szülésemet leírjam. 1.) November 17-én kezdődött hajnalban amikor arra ébredtem, hogy fáj, szurkál a hasam és ahogy az órát néztem kb. 10 perces időközönként. Aztán kb. 1,5 óra múlva abbahagyta. Akkor még azt hittem, hogy ezek jóslófájások voltak, szépen elmúltak és utána nem is foglalkoztam velük. Aztán délelőtt úgyis mennem kellett a nőgyógyászomhoz és uh-ra valamint este a szülésznőmhöz, gondoltam majd ott úgyis megmondják, hogy mi volt ez. Az uh-on már a fejét nem is nagyon tudták megnézni, azt mondták, már nagyon lenn van, azért egy becsült súlyt még mondtak. Aztán a nőgyógyászom is megvizsgált, azt mondta egy, másfél ujjnyira vagyok nyitva, a fejét is érzi már és már akkor megmondta, hogy kis hajas baba lesz, valamint azzal engedett el, hogy egy héten belül valószínűleg szülni fogok, azért kérjek időpontot jövő hétre, de valószínűleg már nem fogunk találkozni. Ezek után hazamentem, gondoltam jól fog esni egy kis alvás, mert elfáradtam a várakozások alatt a rendelőben. Aztán délután 4 körül arra ébredtem, hogy nem tudom visszatartani a vizeletemet, mindjárt bepisilek, irány a mosdó, ahol tényleg nem maradt abba a folyás. gyorsan felhívtam a szülésznőmet, hogy most mit csináljunk. (egy kb. fél óra múlva találkoztunk volna szülésfelkészítés miatt). Azt mondta, hogy ez lehet magzatvíz és lehet hüvelyi folyás is, menjek be hozzá, ha akkor is folytatódik, akkor irány a kórház. Miután megérkeztünk megkérdezte, hogy még folyik-e, és mivel még mindig folyt, ezért mondta, hogy a szülésfelkészítést most élőben, gyakorlatba tesszük át valószínűleg a kórházban. gyorsan hazajöttünk, még össze is kellett pakolni, mert még nem volt teljesen kész a táska, aztán irány a kórház, ahol mondták, hogy ez tényleg magzatvíz, úgyhogy maradunk, várjuk, hogy beinduljanak a fájások. Páromat szépen hazaküldtem, hogy ha jönnek a fájások majd telefonálok, ki tudja mikor fog elkezdődni. 2.) A kórházban a szülészet telt házasan működött, aznap este és másnap sosem volt szabad ágy, aki már 5 perces fájásokkal jött be azt rögtön a szülőszobába vitték, mert a vajúdóban nem volt hely, hihetetlen mennyi szülés volt az alatt a pár nap alatt, amíg benn

60 voltam Az éjszaka eltelt és nem igazán akartak jönni a fájások, próbáltam Annácskával beszélni, hogy ha már elkezdte, akkor jöjjön ki szépen gyorsan, mert nem szeretnénk császárt, márpedig 24 óra múlva az várt volna ránk. Szerencsére úgy tűnik hallgatott az édesanyjára, mert 10 körül elkezdtek jönni a fájások, még nem voltak olyan erősek és szabályosak, de elkezdődtek. Ekkor a szülésznőm adott homeopátiás gyógyszereket, valamint egy oxitocin injekciót is, hogy felgyorsítsuk a folyamatot. Ezeknek köszönhetően végre a fájások erősebbek, szabályosabbak lettek, de ekkor már dél körül volt, kezdett az idő szorítani. Ez az időszak elhúzódott 3ig, amikor is végre azt mondta a szülésznőm, hogy 3 ujjnyira vagyok nyitva, a fájásaim is megfelelőek, mehetünk a szülőszobába. Ekkor végre a párom is bejöhetett. A szülőszoba nagyon szép volt, olyan volt, mintha egy szállodában lettem volna, csak éppen nagyon fájtam Ez a légzés dolog egész szépen ment egészen addig, amíg meg nem kaptam az újabb adag oxitocint és az infúziót, ez olyan 6 óra körül lehetett. Akkor még azt hittük, hogy 2 óra lesz mire meglesz Anna kislányunk, de végül kicsit gyorsabb lett. 3.) Az infúziótól kezdve csillagokat láttam, és ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy nem is a medencém, vagy odalenn fájt volna, hanem a hátam és a combom fájt iszonyatosan. Akkor már elkezdtem könyörögni, hogy valaki vegye ki nagyon gyorsan mert nem bírom tovább és nagyon fáj. Aztán végre jött a megkönnyebbülés negyed-fél 7 között, mikor is mondta a szülésznőm, hogy most már tényleg szülünk és gyorsan rohant az orvosnőért, és végre nyomhattam. Igazából onnantól nem is igazán éreztem azt a szörnyű fájdalmat, hanem végre a nyomásra koncentrálhattam, így sokkal könnyebbnek éreztem. Párom nagyon ügyes volt, végig támogatott és még azt is nézte, hogy mit csinálnak odalenn, mindig mondta, hogy mennyire van már kinn Anna Egyszer éreztem egy kis csípés szerűséget is, meg is kérdeztem, hogy most gátat metszettek-e, de azt füllentették, hogy nem De csak azért mert előtte látták mennyire nem bírom a tűt és a vágásokat és meg akartak nyugtatni 4.) És végül egyszer csak, háromnegyed 7 kor, mint a kishal kicsúszott belőlem Anna babánk, hihetetlen érzés volt, leírhatatlan Aztán a mellkasomra helyezték és én csak gyönyörködtem benne, hogy milyen szép kislányom van, és még most is megkönnyezem,

61 ha rágondolok. Aztán elvitték megfürdeni, meg megméregetni, meg hogy mindenerendben van-e és ezt jó alaposan megnézték, két gyerekorvos is volt benn a szülésnél, hiszen egy picit koraszülöttnek számított, bár egy nappal átléptük a koraszülöttség határát. Ezután az apukája kapta meg a kezébe, hogy vigyázzon rá, nekem még a méhlepényt kellett "megszülnöm" majd jöhetett a gátvarrás. A méhlepénnyel nem is volt bajom, de ez a gátvarrás... Nem tudom kinek milyen volt, de én folyamatosan csak azt kérdeztem, hogy még mindig van, még mindig van? Őszintén szólva nem tartozik a legkellemesebb emlékeim közé és aki összevarrt is egy öltéstől eltekintett, mert nagyon elhúzkodtam magam 5.) Ezek után még két órát hármasban lehettünk Annával és Apával, a mellemre is tették, hogy szopizzon, nagyon furcsa de egyben nagyon jó élmény is volt Furcsa, mert számomra elképzelhetetlen volt, hogy milyen és nagyon jó volt, mert én táplálhattam a kisbabámat, aki előtte nem sokkal még a pocakomban volt Így visszagondolva számomra a szülés nem volt olyan szörnyű, csak a szép részére emlékszem, de azokra nagyon és ahogy Anyukámnak is mondtam, most jelenleg a gátvarrásomat fájdalmasabbnak érzem, mint magát a szülést…” Interdiszciplináris szövegelemzési szempontok Bizalom és bizalmatlanság: Az anyuka nem bizalmatlan, megbízik a körülötte lévőkben Tájékoztatás és kommunikáció (Utasítások): Orvosáról nem ír, koherens kép nem rajzolódik ki, (mint utólag megtudom, az orvos csak a szülés végére jött be (bár házon belül volt). A kommunikáció a szülésznővel zajlik. Alá és fölé rendeltség: A normális kereteken belül marad. Nyillvánvalóan követni kell az egészségügyi személyzet utasításait, de felsőbbrendűségét senki nem hamgsúlyozza. Kommunikáció a környezettel: aktív, de nem az orvossal, hanem a szülésznővel és a férjével kommunikál, aki mindvégig jelen van, segíti. A légkör el-és befogadó.

62 Nem panaszkodik arra, hogy nem tájékoztatnák rendesen töviről-hegyire az eseményekről, csak egy helyen említi, hogy „füllentettek” neki a gátmetszéssel kapcsolatban, de azt is csak azért, hogy ne féljen. Külső környezet: olyan, mint egy átlagos kórházban, teltházas, a vajúdóban nincs szabad hely, várni kell. Az átlagosnál kellemetlenebb élmények nem érik. Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdalmak Az „ez már az” élmény a szöveg első felében szépen megjelenik. A fájdalom fokozatairól is beszámol, de mentes a túlzásoktól és az önsajnálattól. Meseszövését reálisnak tartanám, bár érzelmes típus. A szülést pozitív élményként éli meg („hihetetlen, leírhatatlan” örömöt él meg kislánya láttán, akivel még szülés közben megbeszélte, hogy igyekezzék kifelé, hogy elkerülhető legyen a császármetszés. Pozitív személyiség (erre példa: csak azért füllentettek, hogy megnyugtassák, vagy: „csak a szépre emlékszem”). Időkezelés: Az időkezelés mindvégig a reális tartományban mozog, filmszakadás nem tapasztalható. Szociológiai és szociolingvisztikai szempontból sem az orvosról, sem a betegről nem derül ki semmi különösebb. A kismama szépen, kerek mondatokban fogalmaz, látszik, hogy emocionálisan teljes mértékben átéli, ami vele történik, szívesen, sokat és választékosan mesél, történetszövése kerek egészet alkot. Pszicholingvisztikai szempontból a szöveg eseményszekvenciái köré gyűlnek az emocionális töltetű szavak, a szülés, mint esemény leírása körül tömörülnek a jelzők, és ott található a legtöbb szubjektív élményt leíró mondat is. Negatív jelzőket csak a fájdalom leírására használ (illetve a környezet leírásánál („zsúfolt”), de ez nem számottevő a történet szempontjából).

63 A kommunikációs viszonyrendszerek rendezettek, a kismama engedelmesen és fegyelmezetten viselkedik, együttműködő, próbálja követni az utasításokat, ezeknek hasznát és értelmét látja.. A szülésznő segítőkész, nyugodt légkört biztosít, az orvosról keveset hallunk, de empatikus atekintetben, hogy egy-két öltéstől eltekint a gátvarrás kapcsán látva az anya kimerült állapotát. Nyelvi elemzés

● Nézőpontváltás: Jelen történetben a történet elbeszélője, úgy idézi föl az eseményeket, ahogy azokat utólag visszatekintve látta.Elbeszélése mindvégig múlidejű.

Mikor elfáradt, akkor érezhetjük a MI (anya és baba), illetve az ŐK (szülésznő, orvos) szembenállást: “valaki vegye ki”. Gyakori a nézőpontváltás a kitolási szakaszban, hiszen bár ez igényli a legnagyobb energia befektetést, az anya ilyenkorra rendszerint elfárad.

● A ragozás megfigyelése: A külső-belső tényezők és a ragozási formák megjelenése sok esetben korrelál egymással. Az anyuka a szülésznőről birtokos esetben beszél, “szülésznőm”, ami annyit jelez, hogy kapcsolatuk bensőséges, egymás kölcsönös elfogadásán, megértésén és az együttműködésen alapul. Ha a ragozás Tsz./3.személyre vált (ők) az jelezhet szembefordulást, elkülönülést. Általában jelentős események, kellemetlen élmények környékén figyelhetjük meg a szöveg besűrűsödését (mely magában foglalja a nézőpontváltást – vagyis a ragozás kimutatható megváltozását, kapkodó fogalmazásmódot (ekkor, aztán, ezt tették, az következett), felszaporodnak az időhatározók.

● kontroll érzés és biztonság növelésének szándéka is megjelenik a szövegben, szép példa erre a a gátmetszéssel kapcsolatos füllentés, mely ugyan nem helyes, de mint látjuk, a kismama nem

64 veszi rossznéven, hiszen szorongott tőle, s talán megakasztotta volna az egyébként gördülékeny folyamatot a szorongás (köztudottan hormonális szinten is blokkoló19) hatása. Látszik, hogy a kismamát mindvégig tájékoztatják arról, hogy mi fog történni :„ mondta a szülésznőm, hogy most már tényleg szülünk és gyorsan rohant az orvosnőért…”, mindemellett a férje is támogató módon vesz részt a szülésben: („Párom nagyon ügyes volt, végig támogatott és még azt is nézte, hogy mit csinálnak odalenn, mindig mondta, hogy mennyire van már kinn Anna.”), ezzel a magatartással tovább erősíti a személyzet pozitív viselkedésének kedvező hatásait. Tranzaktív igék pl.:Ekkor a szülésznőm adott homeopátiás gyógyszereket, valamint egy oxitocin injekciót is. hogy felgyorsítsuk a folyamatot, (ezek az előkészületek mind a minél gyorsabb szülést célozzák meg).

● Vizsgálandó, hogy az egészségügyhöz való viszony mutat-e valamilyen kapcsolatot azzal, ahogyan a nő a kisbabáról beszél. Jelen esetben az anyuka nevén nevezi a kisbabáját már a pocakban is, az egészségügyi személyzettel és az orvossal való viszonya is kiegyensúlyozott. A kismama egészségügyhöz kapcsolódó viszonya mindvégig jó, kooperál a környezetével, és elégedett az ellátással. Mikor a vajúdás lassan halad, beszél is a babájával: “próbáltam Annácskával beszélni, hogy ha már elkezdte, akkor jöjjön ki szépen gyorsan, mert nem szeretnénk császárt, márpedig 24 óra múlva az várt volna ránk. Szerencsére úgy tűnik hallgatott az édesanyjára, mert 10 körül elkezdtek jönni a fájások, még nem voltak olyan erősek és szabályosak, de elkezdődtek.” - a kiragadott szövegrészleten látszik, hogy anya és gyermeke között már az intrauterin kapcsolat is nagyon jó, a kisbaba meghallgatja édesanyja kérését, és a rábeszélés hatására rendesen megindul a szülés. A születése után “Anna babánknak”, kisbabámnak szólítja. “számomra elképzelhetetlen volt, hogy milyen és nagyon jó volt, mert én táplálhattam a kisbabámat, aki előtte nem sokkal még a pocakomban volt.”

19

A szorongás vagy hirtelen támadt ijedtség leállítja (mintegy inhibitorként hat) az oxitocin hormon termelésére. Ezáltal a szülési folyamat lelassul, az izmok megfeszülnek, a folyamat még fájdalmasabbá válik.

65

● Tsz./1. alakú személyes névmásokat is találunk, melyek egyértelműen a szülésre, mint közös "vállalkozásra" utalnak (pl. (a már idézett részletből: “Ekkor a szülésznőm adott homeopátiás gyógyszereket, valamint egy oxitocin injekciót is. hogy felgyorsítsuk a folyamatot.”

„…mondta a szülésznőm, hogy most már tényleg szülünk” – ebben a szövegrészletben nem a modorosság, hanem a közös vállalkozás mondatja a szülésznővel a Tsz/1 személyű igealakot. Ezzel bizonyítást nyer a jó kapcsolat kölcsönössége, és azon kérdésünkre is választ kapunk, mely a nyelvi megformáltság legapróbb részleteit is relevánsnak tartja, valóban helytállónak bizonyul.

Egy speciálisabb megnyilvánuási forma: “már 2 nappal túlhaladtuk a koraszülöttséget” – nyilván az édesanya nem, csak a baba. Jelen esetben a ragozás az összetartozást fejezi ki, az “én” és a “te” ugyanis sokáig, még “mi” marad mind az anya, mind a baba fejében.

● Az állítmányválasztás a konkréttól elindul az absztrakt felé :

„…mondta a szülésznőm, hogy most már tényleg szülünk és gyorsan rohant az orvosnőért, és végre nyomhattam. Igazából onnantól nem is igazán éreztem azt a szörnyű fájdalmat, hanem végre a nyomásra koncentrálhattam, így sokkal könnyebbnek éreztem. Párom nagyon ügyes volt, végig támogatott és még azt is nézte, hogy mit csinálnak odalenn, mindig mondta, hogy mennyire van már kinn Anna Egyszer éreztem egy kis csípés szerűséget is, meg is kérdeztem, hogy most gátat metszettek-e, de azt füllentették, hogy nem De csak azért mert előtte látták mennyire nem bírom a tűt és a vágásokat és meg akartak nyugtatni…”

A fenti szövegrészleten az is megfigyelhető, hogy a gátmetszés megejtéséig együtt haladnak a szereplők. (én-ők) a felállás a szereposztás. Illetve Mi, hiszen közösen szülünk. Majd a gátmetszést követően: metszettek (Tsz./3.sz), füllentették (Tsz./3.sz) látták (Tsz./3.). Bár a szövegben az édesanya felmentést ad a füllentés alól (csak azért tették, mert, tudták, hogy mennyire félek), a ragozás megváltozása arra enged következetni, esetleg mégis jobban esett volna, ha fél perccel a beavatkozás előtt tájékoztatják (és akkor már izgulni sincs idő).

66

67

●tranzaktív, intranzaktív igék használata Tranzaktív igék

Intrazaktív/ interaktív igék

szülni fogok azt hittem

felhívtam

gondoltam összepakoltam

megmondják

elkezdődik

elfáradtam

2.) adott (szülésznő)

hazamegy

kaptam

próbál

fáj

elhúzódótt

vegye ki (valaki)

éreztem

füllentették (a személyzet) kicsúszott (baba) megnéz (orvosok)

Amint látjuk, kicsit több az intranzaktív ige, az igék használtata szépen követi az eseménysor hullámzását, melyet kezdetben a bizonytalanság, majd a helyzet felismerése, a szülés beindulása, majd a folyamat lelassulása, a lelki rábeszélés, a folyamat újbóli beindulása, a vajúdás, majd a szülés közben átélt érzelmek jellemeznek. A kontroll és felelősség implicit tulajdonítása terén a kontrollt és a felelősséget is átengedi a szülésznőnek és a szülést bezető orvosnak. Explicit vagyis kifejtett aktív módon felelőst nem keres. Az élmény összességében pozitív az anya számára.

68

2.történet

“1.) Én nem szedtem semmilyen homeós készítményt szüléskönnyítésre, csak a málnalevél teát ittam naponta 1-2szer. Szeptember 15-re voltam kiírva, és nem történt addig semmi. Luca hol lejjebb, hol fejjebb ment, pedig a 38. héten a dokim nagyon esélyesnek látta, h hamarosan szülünk. Hát nem jött be a tipp. Ehelyett tűkön ülve vártam 2naponta magzatvíz nézéssel, h Luca végre megszülessen. Szeptember 21-én a dokim mondta, h. 23-án mikor megyek már be kéne feküdni, mert naponta lesz a vizsgálat és már nem ajánlotta a minden napos 40 km-es kocsikázást. Gondoltam oké. Szeptember 22-én nagyon sokat telefonáltam apával, rengeteget nevettem nővéremmel, meg szüleimmel. Este még megnéztem tesómmal egy filmet, közben hintaszékeztem, mert azt Luca is díjazta. A film végére azt vettem észre, h látványosan lecsúszott a hasam. Tesóm ideges volt, h mikor akar már megszületni a keresztlánya, mert lassan a szabija végéhez közeledett, és ő akart benn lenni velem a szülésnél. Így beszélt Lucussal, mondta neki, h már kibújhatna, meg ne akarja, h kórházban legyünk sokáig. A csomagom összekészítettem másnapra, és lefeküdtem aludni. 2.)Fél 2kor 10 perces fájásokra ébredtem. Gondoltam volt ez már így, még várjunk. Csendben járkáltam, nem szóltam senkinek, nem akartam vak lármát. Fél 4re erősödtek a fájások és azt olvastam, ha erősödik, az nem jósló, és lecsökkent 8 percesre. Gondoltam menjünk el zuhizni, ha a meleg víztől elmúlik, még mindig csak jósló. Szóltam anyának, h megyek zuhanyozni. Nem múlt el, 7-8 percenként jöttek a fájások és már több mint fél percesek voltak. 3.) Na 4 után telefonáltunk a mentőknek, azzal beértünk olyan 5re a kórházba. Az ügyeletes doki egy hentes volt. Útálom, és ha valaha találkoznék vele, megtagadnám a vizsgálatot. Belémerőltetett egy nagy kacsát, azt hittem ott pusztulok el. A szülésznő sajnált nagyon. Szálltam volna le utána az asztalról és mondta, h várjak ad egy betétet, mondom minek. Hát mert úgy megvizsgált az a hentes, h elkezdtem eléggé vérezni. Utána megkaptam a beöntést- nem volt olyan vészes, fél hatig wc-n ültem, a fájásaim erősödtek. Aztán bementünk tesómmal az alternatív vajúdóba, volt ott minden: labda minden, de engem nem

69 érdekelt igazából, m 4 percesek lettek a fájások és már 1 percig tartottak. 7kor megjött a dokim, megvizsgált- neki arany keze van, és annyira aranyos volt, mondta, h minden ok, tágultam, tűnik el a méhszáj, repesszünk burkot. Egyáltalán nem fájt. Aztán egyre durvább fájások jöttek, szinte szünet sem volt. A szülésznő nagyon rendes volt, pedig őt nem fogadtam meg. Végig ott ült, és mondta, h elengedhetném magam, m túl fegyelmezett vagyok20, legalább nyögjek, az segít. 4.) Aztán egy idő után olyan fáradt lettem, h képes lettem volna elaludni, de a fájások jöttek és jöttek. Aztán mondta a szülésznő, h már látja a fejét, és hogy lassan óvatosan elkezdhetek nyomni. Mondtam neki, h oké, de attól félek, h nem volt elég a beöntés. Mondta, h ilyenekkel most ne foglalkozzak, meg csak úgy érzem. Aztán szóltak a dokimnak, aki vizitelt, h gyorsan jöjjön. 21 Ő jött, kaptam egy adag piros vackot a lábaim közé locsolva, gondolom fertőtlenítőt, aztán mondták, h nyomjak, és a következőnél volt a gátmetszés aztán szünet nélkül két nyomásra megszületett az én édes porontyom, akit rögtön a mellemre tettek. Kis ráncos volt, és nagy. A dokim ezt is elnézte, m végig azt mondta olyan 2800-3000 g között lesz, és ehhez képest 3600g volt és 54 cm. A tesóm, aki végig ott volt szorítottam a kezét, kérdezte, h na, jöhet a következő gyerek? Én meg ott a szülőágyon mondtam neki, h igen... 5.) A varrás volt nekem fájdalmas. Az annyira rossz volt, h vasárnap mikor a dokim jött varratszedésre vacilláltam, nem nagyon akarózott menni. De mondta, h ne féljek, nem fog fájni és tényleg nem is fájt. Szerintem csodálatos dolog anyává válni. Nem adják ingyen az biztos, de nem baj. Ez az élet rendje. Mondom ezt úgy, h attól h gátmetszés volt repedtem is, 10 öltésem volt, 6és fél hétig véreztem, több mint 2 hónapja alig alszok, de nem érdekel. Nem az idő megszépítése miatt írom ezt. Hanem a szülés utáni pillanattól így érzem.”

20 21

Kiemelés tőlem Kiemelés tőlem

70

Szövegszintű következtetések Bizalom és bizalmatlanság: A szövegben a bizalom és a bizalmatlanság egyaránt megjelenik. Az Anyuka bízik a kezelőorvosában, és jó kapcsolata van a lány testvérével, aki a szülésre elkísérte. Rossz élmény (túlságosan durva vizsgálat) miatt bizalmát vesztette az ügyeletes orvosban, aki maradandó rossz élményt okozott neki. Tájékoztatás és kommunikáció: A tájékoztatást megfelelőnek találta, a szülésznő láthatóan nyitott a kismama minden rezdülésére, az idézett durva vizsgálat során empátiát tanusít, nyugtatja, bíztatja, hogy engedje el magát, ne akarjon túlzottan megfelelni. Alá és fölé rendeltség: az alá és fölérendeltség viszonyának megjelenése normálisnak mondható. Kommunikáció a környezettel: testvérével, a szülésznővel és az orvossal is folyamatosan kommunikál, képben van, nem hagyja el magát, bár erős fájdalmakat él át, fegyelmezett. Külső környezet: egy utalást tesz az alternatív vajúdó felszereltségére, melyet azonban nem vesz igénybe erős fájdalmai és előrehaladott állapota miatt. Kétszer is említi „minden” („volt ott minden, labda, minden”), ez arra utal, hogy igen jól fel lehetett szerelve a szoba.22 Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdalmak: az „ez már az?”-élmények szépen kirajzolódnak a szöveg elején. A kismama általában pozitív gondolatokat fogalmaz meg. Megfelelni vágyó személyiség, fájdalmai közepette is szorong azon, vajon elegendő volt-e a beöntés. Időkezelése mindvégig reálisnak mondható, bár a szöveg elején egészen pontos időpontokat ad, az utolsó ezirányú megnyilatkozás már bizonytalanabb.

22

Ha a kismamák teszenek aemlítést a környezetről, akor az áltelában pozitív, szülőszobák és a vajúdó felszereltségére és kellemes légkörrte ugyanis ügyelnek.

71 Interdiszciplináris elemzés alapján ● Szociológiai és szociolingvisztikai szempontból: fogalmazásmódja kerek, érthető, nem csapong, lineáris szerkezetű írást ad. Csak elvétve használ szleng kifejezéseket: „Este még megnéztem tesómmal egy filmet, közben hintaszékeztem, mert azt Luca is díjazta.” A szülés külső körülményeiről nem sokat tudunk, csak a kezelőorvosában bízik meg, de a szülésznővel is együttműködő. ● Pszicholingvisztikai szempontból: a szöveg a történet vége felé sűrűsödik be, ahol az anyaságról ír. Pozitív személyiség, a szülést is pozitív élményként írja le, olyannyira, hogy még ott a szülőágyon úgy nyilatkozik, nem zárkózik el egy következő szüléstől. ● Kommunikációs viszonyrendszerek: Mindenkivel türelmes (kivéve a fájdalmat okozó ügyeletest, bár őt is csak gondolatban szidja), engedelmes, fegyelmezett. ● Nézőpontváltás: A történet elbeszélője, mint a történet szereplője mutatkozik meg (ahogy az eseményeket eredetileg megtapasztalta). ● A ragozás megfigyelése Külső-belső tényezők és a ragozás jelen esetben is összefüggést mutat. Az anyuka megbízik az orvosában, elégedett is vele, (“nagyon aranyos volt”, “arany keze van”). Ez a pozitív érzelem a szövegalkotás során is megjelenik, hiszen a kismama következetesen birtokos szerkezetben beszél orvosáról (“dokim”). ● kontroll érzés és biztonság növelése (eü. partner tájékoztatással, tervezhető lépésekkel él), és viszonyra utaló ragozás tanulságai az alábbi szövegrészleten érhetőek tetten: „Aztán mondta a szülésznő, h már látja a fejét, és hogy lassan óvatosan elkezdhetek nyomni. Mondtam neki, h oké, de attól félek, h nem volt elég a beöntés. Mondta, h ilyenekkel most ne foglalkozzak, meg csak úgy érzem.” A szülésznő tájékoztatja a szülő asszonyt arról, hogy a kitolási szakaszba érkeztek, ezzel egyidejűleg oldja szorongását is, a kontroll tehát nem csúszik ki az anya kezéből, sem az események fizikális megvalósulásának szintjén, sem a gondolati (pszichés folyamatok) szintjén.

72 Ezen a kis szövegrészleten nyakoncsíphető az a nehezen megragadható metamorfózis, melynek kapcsán emlegetni szokták, hogy nem csak kisbaba, édesanya is születik. Ez az édesanya szorong, elegendő volt-e a beöntés, a szülésznő azonban szelíden felhívja a figyelmét arra, hogy ilyen „materiális” dolgokkal, most nem kell foglalkozni, minden szemérmet, szokást és általános szabályt felülír az a feladat, hogy mielőbb viágra segítsék az újszülöttet. Az anya tehát érzékelhetően a háttérbe szorul, és a baba foglalja el az első helyet. (ez a folyamat persze már a teherbeeséskor megkezdődik, de talán ezekben a kiélezett szituációkban a legegyértelműbb).

●Az egészségügyhöz való viszony és a kisbabáról való beszéd is harmóniát sugároz. Mikor még pocakon belül van, a nagynénje beszél hozzá, hogy mosmtár siethetne, mindvégig szeretet övezi, a nevén szólítják (Luca, Lucus, az én édes porontyom)

●"mi" ragozás "én" és "ők" ragozásra vált: “Mondta, h ilyenekkel most ne foglalkozzak, meg csak úgy érzem. Aztán szóltak a dokimnak, aki vizitelt, h gyorsan jöjjön. 23Ő jött, kaptam egy adag piros vackot a lábaim közé locsolva, gondolom fertőtlenítőt, aztán mondták, h nyomjak…”

Látható, hogyan válik szét az eddigi „mi” közös projektje Én (pontosabban mi: a baba és az én) és Ők (orvos és személyzet)-re.

●állítmányokat a konkréttól az absztrakt felé haladó négyfokú kontinuumon honnan választja az elbeszélő:

Konkrét állítmányok

Absztrakt állítmányok

1.) Szedtem, ittam, ment, látta, megyek, 1.) Voltam kiírva, nem történt, vettem észre, telefonáltam, nevettem, megnéztem, lecsúszott, elmúlik, nem múlt el ideges mondta,

volt,

megszületni,

összekészítettem,

beszélt,

akart,

lefeküdtem,

ébredtem, gondoltam, várunk, járkáltam, nem szóltam, olvastam, menjünk, szóltam, megyek, 23

Kiemelés tőlem

73 jöttek, telefonáltunk,

2.) megtagadtam, belémeröltetett, mondta,

2.) elkezdtem, sajnált nagyon, nem érdekelt,

mondtam, megkaptam, bementünk,

képes lettem volna, túnik el, aranyos volt,

megvizsgált

rendes volt, fogadtam meg,

3.) látja, nyomni, mondtak, szóltak, vizitelt, 3.) azt hittem, félek, érzem, jött, kaptam, mondták, nyomjak, megszületett, Csodálatos dolog tették, ráncos volt, nagy (volt), elnézte, mondta

Az elemzés alapján úgy látszik, a fontosabb csomópontokon bukkannak fel az absztraktabb állítmányok, vagyis akkor, amikor új szakaszba lép a cselekmény.

Tranzaktív igék Szed,

iszik,

megnéz,

Intranzaktív /interaktív igék lecsúszik,

ideges, Megy, telefonál, nevet, beszél, mond vár,

megszületni, akart, összekészít, ébred, gondol, járkál olvas, van kiírva, nem történik (semmi) vesz észre, elmúlik /nem múlik jobbnak lát, nem szól, szól, lefekszik megtagad, belémeröltet, megkap képes vmire, bemegy, mond, mondtam, megvizsgál elkezd, sajnál, nem érdekel, tűnik el, aranyos, rendes, fogad (meg/felvkit), látja, nyom, , vizitel, kap, fél, azt hiszi, érzi , elnéz, mondta, mondtak, szól jön, mondták (ők megszületett, tesz, ráncos, nagy

tsz.), Csodálatos dolog

74

3. történet 1.) Január 16-ra voltam kiírva, de én későbbre vártam mert előtte 35 naposak voltak a ciklusaim. December közepe felé elkezdtek vizesedni a lábaim, de nagyon, és semmi nem hatott. Január 4-én voltam NST-n, utána a doki még megvizsgált, és ahogy meglátta a lábamat, be akart fektetni, de kikönyörögtük hogy had menjek még haza, így csak szerdán kellett befeküdnöm. Nem nagyon örültem neki, mert itt a 42. hétig ha nincs baj, nem indítanak szülést, és karantén miatt még látogatók sem jöhettek (azért naponta kiszöktem a férjemhez). Naponta csináltak nst-t, kétnaponta uh-ot. Minden másnap az nst oxitocinnal egybekötött volt, hogy figyeljék, hogyan reagál a fájdalmakra a pici szíve. Ez a vizsgálat a POSE. A dokim szombat reggel elment Amerikába konferenciára, pénteken jött volna haza. Na szombaton 10-kor mentem POSE-ra. Két balfék szülésznő, nem tudták bekötni rendesen az infúziót, de mivel nem púposodott a kezem ezért úgy gondolták jó az. Jó volt, csak fájásokat nem csinált....egyre nagyobb dózisban kaptam, és talán mutatott pár fájást, amit én nem éreztem, viszont Bencém szívhangja folyamatosan 60-on volt csak.... Leszedték rólam, megnézte az ügyeletes doki, és mondta hogy rakják vissza még 10 percre. Ekkor már jól kötötték be az infúziót és minden rendben is volt. 2.) A doki ennek ellenére azt mondta hogy mivel másfél ujjnyira nyitva vagyok és aznap töltöttem a 39 hetet, mellette vizesedek, és terhességi cukrom van, ő jobbnak látja beindítani.A főorvost hívták, mert elvileg neki adtak át, de annyira esett a hó Pakson, hogy nem tudott visszajönni, így két ügyeletes közül választhattam. Mivel aki megvizsgált vele legalább egyszer már taliztam, így őt választottam, és nem is bántam meg. Felmentem összepakolni a szobámba, közben a férjemnek szóltam hogy kicsit gyorsabban jöjjön az átlagnál. Lementem vissza a szülőszobára, kaptam beöntést, wc, aztán elmentem fürdeni. Mire végeztema férjem is odaért. Még egy másik POSE-t csináltak éppen az alternatív szobában így addig várni kellett, így tudtunk beszélni.

75 3.) Aztán bementünk, rám kötötték az infúziót, burokrepesztés, na onnantól kezdve 1-2 perces fájások, beszélgetni nem nagyon tudtunk mert a két fájás közt nem volt idő rá. Utána kaptam gázt. Háááááááát.... Nem sokat segített, csak elkábított, de a fájdalmam így is szinte kibírhatatlan volt. Szó szerint, és komolyan úgy gondoltam, hogy nem élem túl. Közben többször megvizsgált a doki (ezekre amiket most írok a férjem meséjéből tudom csak), egyszer a szülésznő is. Eleinte azt mondták 10 óra felé lesz baba várhatóan. Átestünk egy műszakváltáson a szülésznőket illetően (ezt nem bánom), aztán negyed 7 felé elvették a gázt, hogy érzem majd a tolófájásokat. Én úgy gondoltam ez mindössze negyed óra volt, férjem szerint már másfél órával szülés előtt elvették. Közben megint párszor vizsgált a doki, aztán egyszer csak mondta hogy ad 10 percet még a babának mert nem akar lejjebb jönni, és kénytelen lesz császározni. 10 perc után mondta is hogy nyomjak. Nem voltam halk, de nem nevezném kiabálásnak. Akkor sem jött lejjebb, így belefeküdt a hasamba (szó szerint), és kinyomta belőlem a gyereket. Csodálatos érzés volt. És nem csak azért mert végre megszületett Bencus, hanem mert véget ért a fájdalom. Kitisztították a pici orrát, száját, nyöszörgött kicsit, de ahogy odaadták már semmi baja nem volt

Szövegszintű következtetések Bizalom és bizalmatlanság: A szövegben a “balfék” szülésznők iránti bizalmatlanság pontosan kimutatható, akik az infúzióbekötés sikerességét pusztán arról ítélték meg, hogy “nem púposodik” a kismama keze, tehát (elvileg) jó helyre folyik az infúzió, azt azonban nem figyelték, van-e valamilyen hatása. Tájékoztatás és kommunikáció (Utasítások): A tájékoztatás korrektnek mondható, az anyuka nem panaszkodik arra, hogy nem tájékoztatják kellően. Alá és fölé rendeltség: Az alá és fölérendeltségi viszonyok a szituációnak megfelelően mutatkoznak meg a szövegben (pl. Az orvos 10 percet ad – az idő megszabása mindig a fölérendelt fél privilégiuma (ld, szülő-gyermek kapcsolatban).

76 Kommunikáció a környezettel: A kismama szövegéből nem derül ki, hogyan kommunikál a környezetével, a szöveg stílusából kitűnik, hogy kicsit kritikus a környezetével (balfék szülésznők, „átestünk” egy műszakváltson, amit nem bántam”, „az ügyeletest választottam, mert vele legalább taliztam már”), gondolhatnánk, hogy ezek a kissé pikirt megállapítások az adott szituációban és környezetben helyénvalóak is lehetnek, mégis feltűnő a kritikus hozzáállás. A külső környezetről: egyáltalán nem ír. Láthatóan belső élményei foglalják le. Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdlmak: Belső élményeiről sokat ír, ezek teszik ki a szöveg nagy részét. A kellemetlenségek és a fájdalmak fokozódása konzekvensen kimutatható a szövegből. Erős fájdalmakat él át, megjelenik a halálfélelem is („ komolyan azt hittem, nem élem túl”).

Időkezelése reálisnak mondható, de a szöveg vége felé bizonytalalnabb lesz az idő meghatározása, a belső és a külső idő szétválik. Filmszakadás is bekövetkezik (pl. „ezeket, amiket most írok, csak a férjem beszámlója alapján tudom”). Interdiszciplináris elemzés alapján ● Szociológiai és szociolingvisztikai szempontból: nem kerül szóba családi hátterük, vagy mások társadalmi rangja stb. Szociolingvisztikai szempontból néhány köznapibb kifejezést használ ( „taliztam”, „balfék”). ● Pszicholingvisztikai szempontból: A beszámoló tömör, rövid, korrekt, csapongó érzelmektől, hosszan kifejtett részletektől mentes. ● Kommunikációs vizsonyrendszerek: Normálisnak mondhatóak a kommunikáció körülményei, nem veszekszik, nem kiabál, ugyan kicsit kritikus, de nem bánt meg ezzel senkit. Az orvos fölérendeltségi szerepe ellen sincsen kifogása.

77

● Nézőpontváltás:

A történet elbeszélője, mint a történet szereplője mutatkozik meg (ahogy az eseményeket eredetileg megtapasztalta).

● A ragozás megfigyelése

Külső-belső tényezők és a ragozás: az anyuka nem használ birtokos szerkezetet az orvos, vagy a szülésznők megnevezésekor, (a doki, a szülésznők), ez arra enged következtetni, hogy nem alakított ki mélyebb kapcsolatot velük, nincsenek egy hullámhosszon, szerepüket, fontosságukat nem vitatja, jelenlétüket elviseli, mindez érthető is, hiszen az orvossal, aki a szülést vezeti egyetlen egyszer találkozott korábban.

● kontroll érzés és biztonság növelése nem jellemző. Az orvos a szülésznőknek beszél többnyire, vagy nem tudjuk ki közlései megszólítottja, a szövegben általánosságban jelennek meg az orvos utasításai, vagy véleményei (“rakják vissza még 10 percre”), „10 percet még a babának mert nem akar lejjebb jönni, és kénytelen lesz császározni”. Egyértelműen az orvosnál van a kontroll, de ezt nem is vitaja senki. 10 perc után mondta is hogy nyomjak” – ekkor szól a kismamához.

● eü.-höz való viszony mutat-e vmilyen kapcsolatot azzal, ahogyan a nő a kisbabáról beszél: Az anyuka tárgyilagos leírást ad, nem becézgeti a kisbabáját. Ha beszél ról anéven nevezi. E tekintetben is tárgyilagosnak mondható.

Érdekes, hogy a történetben nem találunk olyan helyet, ahol az orvos, a szülésznő és a kismama alkotná a “mi” csapatot, akik közös vállalkozás keretében világra segítik a kisbabát. A szövegben látensen érezhető a hiretelnjében verbuválódott egészségügyi team, és a kismama szembenállása. Viszonyuk semmivel nem több és segítőkészebb az alapvetően elvárhatónál.

78 Szembetűnő, hogy az anyuka végig Tsz. /3. személyű (ők) illetve E/3. személyű (ő) igealakokat használ, ez is azt mutaja, hogy az én azaz a babával alkotott (“mi”) és az “ők” szembenállnak.

●állítmányokat a konkréttól az absztrakt felé haladó négyfokú kontinuumon honnan választja az elbeszélő:

Konkrét állítmányok

Absztrakt állítmányok

1.) van, elkezdtek vizesedni, nem hat, voltam kiírva, kellett befeküdnöm, kiszöktem, megvizsgált, meglátta kikönyörögtük,

gondolták, jó az.

2.) figyelték,nem tudták bekötni, kaptam, indítanak, nyitva vagyok, jobbank látja, Nem leszedték, megnézte, mondta, hívták, tudott visszajönni, választhattam, bementünk, adták át. 3.) szóltam,

csináltak,

rám

kötötték, nem nagyon tudtuk, nem sokat segített, úgy

megvizsgált, nem élem túl, elvették, gondoltam, kibírhatatlan volt, nem bánom belefeküdt, megszületett

(jelen idejű), kénytelen lesz, elmúlt, csodálatos érzés volt

Az összeforrott kifejezéseket (melyek egyébként az egészségügyi nyelvhasználat sajátjai) pl. “befektettek” (tsz/3!), “indítanak” “voltam kiírva”(holott a szó materiális értelmében nem lóg a falon táblázat, ahová az ember ki lenne írva, még a műtéti előjegyzésbe is csak akkor kerül a kismama, ha programozott császármetszésre készül, a szülés időpontja ugyanis természeténél fogva tervezhetetlen) az absztrakt állítmányok közé soroltam, mert jelentésük elvontabb az egyszerű cselekvést jelentő igéknél (pl. csinálták, bekötötte), ezekhez képest sajátos jelentésárnyalatot, hangulatot hordoznak.

79

●tranzaktív, intranzaktív igék használata abból a szempontból, hogy melyik szereplőkre melyik kategória használata a jellemző Tranzaktív igék elkezd vizesedni, hat, megvizsgál, ,

Intranzaktív / interaktív igék van kiírva, kikönyörög, befekszik, kiszökik, gondola(ja), meglát

figyel, leszed, megnéz, kap, mond, hív, ad, indít, nyitva van, jobbnak lát, nem tud szól, csinál, ráköt,

visszajönni, választ, bemegy

elvesz, befekszik, megszületik

nem (nagyon) tud, nem(sokat) segít, nem bán, elmúlik

Érdekes az E/1. sz. igelalakok használata az alábbi esetekben “nyitva vagyok” (ti a méhszáj) “fájok”. Ezek a beszélő önmagához és a szüléshez való viszonyát fejezik ki. Bár a beszélő kiszolgáltatott, tud azonosulni ezzel az állapottal, olyannyaira, hogy “önmagának fáj”. Az absztrakt állítmányok között találunk olyanokat, melyek a kismama bizonytalanságát fejezik ki. ezek azt is sugallják, hogy az ÖK és az ÉN folyamatos szembenállásával a szülő asszony bizonytalansága nő: nem nagyon tudtuk, nem sokat segített. (Egy kicsit azért tudtuk? Egy kicsit azért segített? Mindezek konnotációja: nem igazán, job let, de nem az igazi a segítség, a tudás, a felelősség pedig AZOKAT terheli mindezért.

Ebben a történetben a kismama beszél múlt időben, ahogy az eseményeket most látja, mindössze egy helyen tesz jelen idejű kijelentést, a szülésznők műszakváltsánál (nem bánom). ebből is látszik, mennyire zavarta a “balfék” szülésznők inkompetenciája.

80 4. történet 1.)“Október 10re voltam kiírva! Kicsit bíztam benne, h szeptember végén kibújik, de nem jött össze! Szüléstől egyáltalán nem féltem! Telefonok, sms-ek hada, h na mi van nem bújt még ki???Hát kicsit elegem volt belőle!eljött a 10e nem történt semmi!11én CTG-n szülésznőm megvizsgált szűk egy ujjnyi, elmondott mindent ,ha nem történik semmi kedden be kell feküdnöm este valami tágítót raknak a méhszájhoz és várnak reggelig...stb....mikor onnan hazamentünk teljesen összetörtem, h én nem akarok be feküdni bőgtem, h mért nem akar már kibújni.....aztán vasárnap 14én párom szüleinél vacsiztunk akkor ott éreztem, h itt történik vmi mert furcsa fájásaim voltak de kb fél óránként majd óránként jöttek...na mondom, akkor ez még nem az! Éjszaka 2szer keltem fel vmi nagyobb fájásokra néztem az időt, h na ismétlődik....mikor? 15 perc....aztán még vagy 3 jött de elmúlt....ez így ment hajnalig(hétfő okt. 15)! mikor is kezdett rendszeressé válni, h 15 percenként majd 20 majd 15....szóval össze-vissza!Mondtam apának, de még bement dolgozni! Lelkemre kötötte, h szóljak ha indulni kell, én meg izgultam, h egyáltalán elengedik e..... Aztán szépen 10 percesek lettek...attól féltem h elmúlik....de nem múltak el! Majd olyan délután 2 körül kezdtek 5 perces fájások lenni, még vártam vagy 1 órát, h biztos el ne múljon, és telefonáltam apának, h indulhat mert mennünk kell!5 perc alatt hazaért! Olyan izgatott volt, pakolászott körbeugrált, akkor most mit csináljon???!Kinevettem csak mosolyogtam rajta, úgy izgult mint egy kisgyerek..... Hívtam a dokim aki azt mondta 1óra alatt érjünk azért be(rendelt).Hívtam a szülésznőt aki mondta, h azért annyira ne siessünk mert, nincs hely a szülőszobán.....pffff.....Aztán elindultunk délután 5 körül értünk be...még mindig 5 perces fájások....megvizsgáltak mondták egy ujjnyi....Bementünk a vajúdóba (ott csak CTG-t csinálnak) rámrakták a CTG-t 1 órát volt rajtam, beszélgettünk, telefonáltunk mindenkinek, h lehet izgulni mert jön a fiatalember!Aztán este 7re lett szabad szülőszoba!

81 2.) Akkor burkot repesztettek, tiszta zöld volt a magzatvíz!!Már izgultam, h minden rendben legyen!!!Ekkor azt mondták első szülés 1 ujjnyira vagyok nyitva reggelig is el fog tartani.....pfff....mondom....Sétálgattunk, kezdek erősödni a fájások!!!3percesek még telefonáltam barinőmnek teljesen be volt zsongva....de még vigyorogtam, még mindig....fél óra múlva rámrakták a CTG-t azt hittem ott helyben meghalok nem volt szívhang!!!!!!!Majd a szülésznő megrángatta(szó szerint) a hasamat, h na mi van??majdnem sírtam, h Úristen ez nem történhet meg!!!Majd a bal oldalamra kellett feküdnöm és így VOLT szívhang!!!!Egy hatalmas kő esett le a szívemről!!!!Így vajúdtam végig!!!Azt mondták h a köldökzsinor elnyomódott....Meg se mertem mozdulni!!!!Erősödtek a fájások szorítottam apa kezét és feszülten néztem a monitort, h jó e a szívhang!!!!Szülésznő szaladgált mint a mérgezett egér!!!Annyian szültek!!!!!Mikor már szinte csak fájás volt (alig bírtam apa kezét elengedni úgy fájt!!!!) a szívhang kezdett rosszabbodni....mondtam szóljon a szülésznőnek nézzék meg, akkor már nagyon fájtam (nem tudnám megmondani pontosan, h mi fájt de nagyon fájt!!!!!), szülésznő megnyugtatott, ez még jó szívhang!Úgy volt, h csak este fél 9kor néznek méhszájat de mondtam, h már olyan máshogy fájok....már nagyon....akkor megvizsgált mosolygott de meg is lepődött, h hoppá már 5 cm-nél tartunk (?)este 8kor!(1 órával a burokrepesztés után ahol 1 ujjnyi volt)), majd már nagyon fájtam. nem tudom,h mikor jött következőleg (ettől a ponttól az időérzékemet elvesztettem a fájdalom miatt) kérdezte, hogy hogy fájok??Mondom nagyon- nagyon és mondom, h olyan mintha kakilnom kéne!!!!Mondja HUHA...gyors vizsgálat....7cm....kb ennél a pontnál mondtam, h nem bírom tovább a fájdalmat kérhetném e az EDA-t?...Mosolygott....Mondta, hogy hát arra már nincs idő örüljünk ha a doki ideér...pff.... Vajúdtunk tovább a bal oldalamon iszonyú volt, h meg se merek mozdulni de közben meg annyira fájt és olyan ingerem volt nyomni......Odaért a doki....örültem neki!!!Megvizsgált fájás alatt, de esküszöm az jobban fájt mint maga a fájás!!!!Azt mondta kicsit rásegített....Mindeközben Peti szívverése kezdett egyre lejjebb, lejjebb menni....Nagyon féltem, hogy minden rendben legyen!Aztán eljött az idő, h nyomjunk.(a doki befogta páromat dolgozni neki kellett fognia az egyik lábam a másikat meg a doki)...Először nem mertem nyomni mert féltem, h kijön az aranyerem.....pfffff(még ilyeneken tudtam gondolkodni)......Innentől kezdve pörögtek az események....Peti szívhangja 50 felé nem ment, sőt sokszor nem is volt.........A doki ideges volt nyomnom kellett közben még azt is hallottam, h de még van egy cm(gondolom a méhszájból) a doki, h de átfér rajta......!Közben többször megvizsgált ami iszonyat fájt!!!Volt egy pont, és

82 mondtam is, h én nem bírom tovább!!!Mire a doki mondta, h fel ne merje adni!!!....Apa hulla fehéren, remegő hangon biztatott,h de látom a fejét nyomjad!Ez akkora erőt adott, h végül nem tudom, mert nem emlékszem hányadik nyomásra, (a doki nyomta a hasam lefelé) de végre 21:42perckor kibújt az alagútból a kis barlangjáróm!!!!! 3.)Minden fájdalom elmúlt!!!!egy szempillantás alatt!Majd hallottam, h nyöszörög, rám rakták a kis békát! nézett a gyönyörű szemével!!!!Felemeltem , h biztos meg van e mindene...sőt megnéztem, h tényleg kukis e!!!!Leírhatatlan érzést volt mikor először magamhoz öleltem!!!! A gátmetszésre nem emlékszem és bevallom még a méhlepényre sem!!! Aztán elvitték megfürdetni apa fürdette meg legelőször!!!Olyan boldog volt!!Közben összevarrt a doki... mikor visszahozták apa kezében volt alig akarta odaadni nekem.”

Szövegszintű következtetések Bizalom és bizalmatlanság: A bizalom megvan mindkét irányban, nem szenved csorbát. Tájékoztatás és kommunikáció (Utasítások): A tájékoztatás megfelelő, egy ponton számol be arról a kismama (amikor az orvos is megijed), hogy nem érti azt, miről beszélnek körülötte. Kiszolgáltatottnak érzi magát, (hozzá tartozik, hogy nagyon fáradt már, a szülés vége felé van ez a pont). Utasítások: „Fel ne merje adni!”-ez is a szülés végé beálló kritikus ponton hangzik el (nem mintha a szülést abba lehetne hagyni), nyilván arra gondolt az orvos, hogy tegye oda magát az anyuka, és segítse a babát, hogy ne kelljen egyéb eljárásokhoz folyamodni. Alá és fölé rendeltség: normális szinten jelenik meg a szövegben. A szülésznő kedves és segítőkész, az orvos is barátságos. Kommunikáció a környezettel: a kismama befelé fordul, belső érzéseire és a megélt élményekre figyel, de a környezetével is kommunikál, ez a „jó viszony” mindvégig megmarad, a párja – akivel szemmel láthatóan nagyon jó a kapcsolata – végig segíti.

83 Külső környezet: nem kaptak azonnal szaad szülőszobát, ezt nehezményezte (ismét találkozunk a teltház jelenséggel). Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdlmak: szépen, részletesen beszámol minden benyomásról, élményről és fádalomról. Az „ez már az?” élmény is kimutathatóa szöveg első felében. Szorong attól nem fog-e kiújulni az aranyere, mindent jól akar csinálni. Hihetetlen mélységeket (átmenetileg nem hallani a szívhangot a köldökzsinór elnyomódása miatt) és magasságokat jár be: öröme kézzel fogható, mikor végre ölelheti a kisfiát. Időkezelés: Időkezelése néhol bizonytalan, egyszer bekövetkezik a „filmszakadás” a szülés végén, nem emlékszik a méhlepényre és a gátvarrásra sem.

Interdiszciplináris elemzés alapján ● Szociológiai és szociolingvisztikai szempontból: szépen, kerek mondatokban fogalmaz, kifejezéskészlete választékos. A környezetre vonatkozó megjegyzést nem tesz. ● Pszicholingvisztikai szempontból: kimutatható erős érzelmi involváltsága a !-ek gyakori halmozott használatából. ● Kommunikációs vizsonyrendszerek: a párja van jelen a szülésnél, aki sokat segíti. Az orvossal az szülésznővel is kész az együttműködésre, az apukát is “befogják” segíteni.

● Nézőpontváltás: az anyuka mindvégig E/3 (ő) illetve Tsz/3 (ők) alakokban beszél az egészségügyi személyzetről, ez mutatja az (mi) és az ők szembenállását vagyis azt, hogy nem alakul ki a csapatmunka a személyzet és az anyuka között.

84

● A ragozás megfigyelése

- Külső-belső tényezők és a ragozás: hazamnetem, összetörtem, nem akarok, bőgtem, vártam, féltem E/1.személyű igealakok akkor jelennek meg, mikor az anyuka erős érzelmeket él meg, és úgy érzi a kontroll, az irányítás kicsúszik a kezéből, mert rendelkeznek fölötte, befektetik, és ez Ellen enm tehet semmit, vagy közlik, hogy nincs szívhang, feküdjön így meg úgy, és nem tud mit tenni, csak tehetetlenül vár. Az első Tsz/3. személyű igaalak ebben a szövegben a szülsé beindításának leírásakor jelenik meg (“burkot repesztettek”). ● kontroll érzés és biztonság növelése: rendesen és részletesen tájékoztatják az anyukát, az irányítás mindvégig az orvos és a személyzet kezében marad.

● állítmányokat a konkréttól az absztrakt felé haladó négyfokú kontinuumon honnan választja az elbeszélő.

Konkrét állítmány

Absztrakt állítmány

kibújik, nem féltem, elegem volt, nem történt

voltam kiírva, bíztam benne, befeküdnöm,

semmi, raknak, várnak, , nem akarok, bőgtem,

összetörtem, hazamentünk,nem az, így ment,

vacsiztunk,keltem, körülugrált,

kinevettem, mosolyogtam, izgatott volt,

hívtam, mondta, elindultunk, megvizsgáltak,

rendszeressé válni, lellekmre kötötte, kezdtek

telefonálgattam, lehet izgulni, jön,

(fájások) lenni, értünk be,

mondták, kezdtek elnyomódott,erősödtek,

burkot repesztettek, nyitva vagyok, be volt ,

szorítottam, néztem, szaladgált, kezdett,

vigyorogtam, (majdnem) sírtam, zsongva

mondtam, megnyugtatott, megvizsgált, nem

(barátnő), azt hittem (helyben meghalok),

tudom, kérdezte, mondom (jelenidejű

magy kő esett le a szívemről, sem nem

igelakak), mondja (jelenidejű igealak), nincs

mertem, fájtam, máshogy fájok, eljött (az idő),

idő, vajúdtunk (Tsz/1), iszonyú volt,

nem mertem, pörögtek az események, fel ne

megvizsgált, féltem, befogta,nem is volt,

merje adni!, nem emlékszem,

ideges volt, bíztatott,

85 kibújt, elmúlt, hallottam, rámrakták, nézett,

(leírhatatlan) érzés volt,

felemeltem, nem emlékszem, elvették, boldog volt, összevarrt, alig akarta odaadni.

Látható, hogy a fordulópontok beállta környékén több absztrakt állítmányt találunk.

●tranzaktív, intranzaktív igék használata abból a szempontból, hogy melyik szereplőkre melyik kategória használata a jellemző. Tranzaktív igék 1.) van kirva, kibújik, bízik benne, nem

Intranzaktív/ interaktív igék nem történik semmi, vár, történik, jönnek,

fél, elegem van, nem akarom,

ismétlődik, kezdett, lelkére köt, vár,

megvizsgált, be kell feküdnöm, raknak,

körbeugrál, kinevet, ,mosolyog, telefonál (nem

hazamegy, összetörik (lelkileg),

orvosnak), zöld (volt), be (volt

vacsizik, érez, kel, néz, kel, mennek

)zsongva,vigyorog, megrángat, mond, kérdez,

(fájás) izgatott, pakolászik, hív, elindul,

eljön az idő,

beér, megvizsgál, ideges 2.) burkot repeszt (Tsz/3), vajúdik, nem

bíztat, elmúlik

emlékszik, fél, (nem) mertem 3.) kibújik, nyöszörög, elvisz, összevarr, visszahoz

A kontrollt átadja az egészségügyi személyzetnek, ezzel együtt a felelősségget is.

86

5. történet 1.) Nagyon fáradt vagyok most érzem a rengeteg feszültségnek a nyomását rajtam. Melyik részel kezdjem . Minden rendbenvolt reggel az nst-és az ultrahangon.estére írtam nektek: elfojt a magzatvíz.Hívtam a dokim Ő még Székesfehérváron volt. Utána hívtam a párom egy kicsit sok kérdést tett fel egyszerre::.hol vagy ?kivel vagy? hívtad a mentőt ?vagy hívjam ?intészkedek máris .----mit csinálsz??----mire én ::. ülök a wc.-n.és beszélek veled s közben folyik a vizem . Az egyik havert hívtuk ez sem ment egyszerűen. 2 telója van,a srác a haverokkal iszogatni akartak míg meg nem zavartuk. Egyidőben hívtuk fel a Zsoltit én a régi számon hívtam a párom Dubajból az új számán hívta . Zsolti megkérdezte a fiúktól, na most mi van egyiken a Gabi másikon a Móni kit vegyek fel----válasz ----Gabit hagyd Móni itt van. Annyira sietett hogy az egyik úton elütött egy nagytestű kutyát le is szakította a lökhárítót ,,,..-így kezdődött a Berény -hatvanba való menetel.beértünk a kórházba hadd ne mondjam még egy pár barát---barátnő bejött. A szülésznő mindenkit haza küldött. 2.) egyedül maradtam a szülőszobán mert már oda is vittek. Nem voltak fájásaim egészen 22ig itt már a dokim is bent volt amikor kaptam egy tágulási szurit, aztán meg oxitocint kaptam 22:30kor na az helyre rakott .Egy gondom volt szegény szülésznőt egy párszor megszorongattam ,sehogy sem volt jó se állva se ülve se a labdán se feküdve.

87 Senkit nem akarok elriasztani NINCS 2 EGYFORMA SZÜLÉS

Össze vissza jöttek a fájások hol egyszerre hol külön ,volt egy kemény 30 percem azt nem kívánom senkinek sem a szülésznő rásegített mert akkor reggel lett volna a szülésből . 3.) a film szakadás után tolnom kellett,persze a feje búbja volt kint mikor megszólalt a doki ne nyomjon tovább------én::de doki nyomnom kell----doki:nincs meg a gátmetszés ----jó de csúszik vissza a gyerek --doki:maga csak úgy érzi. a következő tolásnál ---akkorát toltam hogy kilazult a lábtartó és olyan vörös lett a fejem mint a rák.de kint volt már a feje és a válla.megint szóltak hogy ne toljak csak akkor ha jön a fájás.Ja a fájás elmúlt kb.-2-3 percig azt hittem betojok fele gyerek kint fele bent. Megjött a fájás toltam és kint volt a Lau.utána meg a placenta. 4.) A picinek le lett véve az őssejt is a dokim össze is vérezte magát,na meg viccesen megjegyezte hogy reméli jól vette le nehogy bevasaljam az árát rajta ha nem sikerült . 5.)Megjelent egy ufó a szobába a doki tetőtől talpig zöldben beszélgetésünk: én:: megjelent egy ufó---doki--félek magától!!--mire én pont ön fél mikor én vagyok tálcára kipakolva maga előtt??? doki -tartsam a fenekemet lent és ne húzzam.--oké---megcsípet a doki --reflex összehúztam és utána fel is emeltem ..ezt eljátszottuk még 2 szer már a doki le akart cseszerinteni mire odaszóltam neki Jó lenne ha nem csipkedne és lehet akkor lent tartanám a fenekem . Doki---nem csipkedem magát hanem a tűnek a hegyét érzi.

88

szóval elvoltunk a dokival meg a szülésznővel... a doki 03 kor ment haza a szülésznő meg velem volt 04 ig míg átvittek a másik terembe.”

Szövegszintű következtetések Bizalom és bizalmatlanság: A kismama annak dacára, hogy párja (és kísérő) nélkül csinálja végig a szülést, igen közvetlen, kommunikatív a környezetével, mindenkiben bízik. Tájékoztatás és kommunikáció (Utasítások): Az utasítások sem utasítás szerűek, a beszámolóból látszik, hogy oldott volt a hangulat, a személyzet, jól reagálta le a kismama „haverkodó” stílusát. (A kismama egyéb élettörténet elbeszéléseiből tudom, hogy a jég hátán is megél, kislányát egyedül neveli egyszerű körülmények között). Alá - és fölé rendeltség: Az orvos természetesen, szerepének megfelelően fölérendelt, de barátságos. Kommunikáció a környezettel: A kismama nyílt, vidám, humoros, haverkodós (olyan, mint egébként, pedig nagy nyomás alatt van, ekkor már tudja, hogy egyedül fogja fölnevelni a kislányát, mert az édesapa nem tart rá igényt. Külső környezet: a külső környezetről semmit sem ír, a történetet a belső élmények szövevényére építi. Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdalmak: erős fájdalmakat él meg, de nem panaszkodik, belső élményei is a környezetre irányulnak, jókedvvel és a környezettel való folyamatos kommunikációval vezeti le a feszültséget. Időkezelés pontos, de átéli a filmszakadás élményét.

89 Interdiszciplináris elemzés alapján ● Szociológiai és szociolingvisztikai szempontból: érezni stílusán, hogy egyszeűen fogalmaz, nem csinál problémát függelmi kérdésekből (haverkodik az idegen orvossal, szülésznővel). Történeteit jó olvasni, kicsit bulvársajtós megfogalmazásmódjait a fóumon is szeretjük, de itt szüléstörténetet leírása kapcsán is, bár írása a rövidebbek közé tartozik, jól átélhető írást hozott létre, ● Pszicholingvisztikai szempontból: helyesírása néhol bizonytalan, központozása sajátos. Az egyszerűbb nyelvezetet használók körébe tartozik. ● Kommunikációs vizsonyrendszerek: a párjával, orvosaival és a szülésznővel kommunikál, mindenki irányába nyílt, és kész az együttműködésre. ● Nézőpontváltás:

-

a történet elbeszélője, mint a történet szereplője (ahogy az eseményeket eredetileg megtapasztalta (Pólya Tibor narrative tartalomelemzési szempontjai alapján).

● A ragozás megfigyelése

Az anyuka birtokos szerkezetben beszél az orvosáról (dokim)., látszik, hogy jó a viszonya vele.

● kontroll érzés és biztonság növelésére nem találunk példát, az édesanya E/1. személyben mesél, elbeszéléséből érződik, hogy az egész szülést egy hirtelen jött kalandos utazásként éli meg. Elég önálló és úgy érzi, ő irányít. ● az orvossal személyzettel kialakított viszonya baráti, laza, a függelmi kérdések nem foglalkoztatják, bár a gyermek apja nincs Mellette, nem érzi ennek hiányát.

90

Konkrét állítmányok

Absztrakt állítmányok

1.) fáradt

Érzem, rendetlen volt,

vagyok , hívtam, kérdést tett fel, akartak, zavartak, megkérdezte, sietett, beértünk, hazaküldött, nem voltak (fájások) 2.)

Kaptam,

helyre

megszorongattam,

nem

rakott,

gondolom, egyedül maradtam, lent volt, sehogy sem volt

akarok,

jöttek, jó, úgy érzi, elmúlt, azt hittem, megjelent

rásegített, tolnom kellett, ne nyomjon, nincs meg, csúszik vissza, toltam, kilazult, vörös lett, kint volt, szóltak, le lett véve, össze is vérezte

Tranzaktív igék Akar, siet, beérkezik, kap, “helyrerak”, rásegít

Intranzakítv /interaktív igék Hív,

kérdést tesz fel,megkérdez, hazaküld,

(mindenki mást) nem volt, gondol Tolni kellett, nyom, csúszik vissza, érzez, kint Nincs meg, kilazul,vörös lesz, szól, volt le lett véve

91

6. történet Sziasztok lányok! 1.) Még lógok nektek szülésem történetével: (bocsi hogy későn írom de úgy lefoglal ez a "nagyfiú") Szóval a szülés napján reggel 9-kor menni kellett mint mindig magzatvíznézésre (nagyon utáltam de tudtam nagyon fontos) és közölték velem a lehető legrosszabb hírt hogy a pici belekakilt,tehát indítjuk a szülést. Ráhibáztam mert a túlhordás alatt én végig ettől rettegtem hogy ez fog történni velünk.Én könyörögni kezdtem hogy vegyék ki császárral,vállalom azt,csak ne legyen baja a picimnek. De úgy döntöttek hogy próbáljam meg oxitocnnal gyorsan megszülni természetes úton. 2.) Na elindították, jól feltekerték a mennyiséget,egyből 6 percessel nyitottak, amiből hamar gyorsan 4 majd 2 percesek lettek,párom törölgetett vizes ruhával,itatott,masszírozta a derekam és sajnált engem és a babát de nagyon.Közben nem valami fényes volt a szívhangja sem a picinek,nekem a vérnyomásom is ingadozott,4 órán át ment ez a tortúra,párom már olyan mérges volt hogy nagyon, ráadásul mikor mondták hogy rá is van a derekára tekeredve a köldökzsinór akkor végem lett,könyörögtem csináljanak már valamit . Aztán egyszer csak éreztem hogy bek.....k ,el akartam menni WC-re de nem engedtek,mondták nehogy nyomjak mert azonnal visznek császárra.Mikor beadták az EDÁ-t ,minden fájdalmam megszűnt és csak a picikém járt az

eszembe

hogy

mindjárt

találkozhatunk.

Valóban10

perc

múlva

kiemelték

a

gyönyörűségemet,odahozták egy puszira,amit éreztem az leírhatatlan volt!! 3.) Azóta is nagy a "szerelem" köztünk Ádámmal!!!!!!!!!! Imádom őt és mindent megér!! Párom is teljesen elérzékenyült mikor legelőször meglátta és kezében tarthatta.Majd még jelentkezek

92 Szövegszintű következtetések

Bizalom és bizalmatlanság: Bizalmatlanság a szöveg elején jelenik meg, de áttételesen, nem a kismama, hanem a párja haragszik az orvosokra, azért mert hagyják szenvedni. Ijesztően hat rájuk az, hogy a baba derekára tekeredett a köldökzsinór, kétségbeesnek, hogy kellene valamit tenni, de az orvosok nyugodtak, hagyják szülni, ezért nem műtenek, aztán később mégis császármetszéssel fejeződik be a szülés. Tájékoztatás és kommunikáció (Utasítások): A tájékoztatás korrektnek mondható, a szüléstörténet rövid, éppenezért nincs kifejtve, a kontroll azonban érezhetően mindvégig a team kezében van. Az alárendelt viszony egyértelműen megmutatkozik szövegsziinten (ld. később a nyelvtani elemzésnél). Alá és fölé rendeltség: az anyuka és babája egyértelműen alárendelt szerepben van, félelmei, szorongásai oldásával senki nem foglalkozik, az orvosi team teszi a dolgát jó szakember módjára, de csak a testi tünetekkel foglalkoznak. Kommunikáció a környezettel: A kismama eléggé ijedt, kapkodós, császárt kérne, mert úgy érzi valami baj lehet abból, hogy a szülést a szennyezett magzatvíz miatt megindítják pedig semmi rendkívüli nem történik, pontosan a baba érdekében indítják be ilyenkor a folyamatokat, meg azért, mert már amúgy is itt az ideje. Az orvosok nem tesznek utalást arra, hogy bármi gond lenne. A kismama említi, hogy végig a szülés indítástól rettegett (önbeteljesítő jóslat). Külső környezet: a külső környezetről nem ír, saját gondolataival, feloldatlan aggályaival van elfoglalva. Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdlmak: a kismama szorongósan éli meg a szülést, aggódik, császárt kérne, nála ez a lehetőség pozitívumként, mintegy megváltáskáént jelenik meg, csak úgy mint az epidurális érzéstelenítés (EDA). Időkezelés: időkezelése mindvégig a reális tartományban mozog, filmszakadás nem következik be.

93

Interdiszciplináris elemzés alapján ● Szociológiai és szociolingvisztikai szempontból: szociolngvisztikai szempontból érdekes a megfogalmazás, mely rövid egymásutánban kétszer is elhangzik: „A párom olyan mérges vol, hogy nagyon”…nem fejti ki mennyire. Ez így hibás, a nagyon ugyanis nem pontosan festi le, hogy mennyire, viszont látható, hogy leírásában nem rugaszkodik el (még a transzcendens elemek leírása során sem), a köznapi megfogalmazásoktól. Írásából kiérződik az érzelmi fűtöttség mellett a csoporthoz tartozás (a csoport tagjaival végre mindent őszintén megbeszélhet). Az elbeszélés rövid (jóval a születés után keletkezett), talán azért is ilyen tömör, mert erre az időpontra posztokban, (kisebb fragmentumokban) már tudatta a részleteket. ● Kommunikációs vizsonyrendszerek: kommunikációja könyörgő, kissé kétségbeesett, cry for help, de inkább nyafogós, mintsem komoly aggályokat tükröző. ● Nézőpontváltás: A történet elbeszélője, mint a történet szereplője beszéli el a szülés élményét úgy,ahogyan azt eredetileg megtapasztalta. Szövegünkben az alábbi három szempontot egyszerre vizsgáljuk az alábbi példákon, az érzelmi fűtöttség ugyanis lehetővé teszi, hogy egyszerre több szempontot is szemügyre vegyünk. ● A ragozás, külső-belső tényezők és akontroll érzés megfigyelése: a szövegből kitűnik, hogy az anyuka több ponton nem ért egyet az egészségügyi személyzet döntéseivel, úgy érzi a kontroll nem nála van, így a felelősséget is áthárítja rájuk. ( példa:“közölték velem”konroll hiánya, “könyörögni kezdtem (…), de úgy döntöttek” “közben nem valami fényes volt a szívhang”.látszik, hogy aez annyira megijeszti a kismamát, hogy mág a szórendet is felcseréli, pedig pontosan, precízen fogalmaz, helyesen így lenne: “közben nem volt valami fényes…”.)

● eü.-höz való viszony mutat-e vmilyen kapcsolatot azzal, ahogyan a nő a kisbabáról beszél: A kisbabát várták, kedvesen beszél róla “picim”, az egészségügyi szemáélyzetről azonban végig tsz/3.személyben nyilatkozik, azt látjuk, e két szempont nem függ össze egymással. (példák:döntöttek, feltekerték, beadták). Ha nem “róluk”, akkor önmagáról és érzéseiről beszél E/1. személyben. A történet elején szép példát láthatunk az önbeteljesítő slat működésére: “ a pici

94 belekakilt, tehát indítjuk a szülést. Ráhibáztam, mert túlhordás alatt én végig ettől rettegtem, hog ez fog történni velünk…” A frjéről E/3. személyben beszél (ő). Nem sokat tudunk meg róla, csak, hogy “lyan mérges, hogy nagyon”, nem ért egyet az orvosi döntésekkel, riadt attól ami körülötte történik

Konkrét állítmányok

Absztrakt állítmányok

1.) menni kellett, közölték, belekakilt, indítják, lógok, ráhibáztem, rettegtem, ez fog történni, vegyék ki, vállalom, döntöttek, próbáljam,

könyörögni kezdtem, sajnált engem, ment ez (tortúra)

2.)

felkérték,

nem

valami

fényes

volt, Mérges

volt,

végem

lett,

könyörögtem,

mondták, el akartam menni, nem hagytak éreztem, megszűnt nhogy nyomjak, beadták, találkozhattunk, kiemelték

Tranzaktív igék

Intranzaktív/ interaktív igék

Közöl retteg, bekakil, indít, vegyék ki, Menni kell, történik, könyörög, sajnál, végem vállal,dönt, próbál, felteker,, mond, mérges volt, volt (nem valami fényes), ingadozik, volt El akar menni, nem enged, nehogy nyomjak, megszűnik bead, találkozik, kiemel

95 7.) történet (Apuka beszámolója) Sziasztok, Remélem jó helyre írok, Zoli vagyok, Ági párja. Pár szóban a szülésről. Bár nekem is első gyerkőcöm és soha nem voltam még jelen születésnél, de azt merem mondani, hogy maga a szülés viszonylag könnyű és gyors volt (az biztos, hogy nem volt fájdalommentes, de hát szerintem olyan szülés nincs is). Miután beértünk a kórházba, 5 órán belül Eszter megszületett, a jelenlévő szülésznők és doki is meglepetten és elismerően szóltak a baba gyorsaságáról. Utána sajnos nagyon sokat kellett varrni, biztos vagyok benne, hogy ez sokkal fájdalmasabb és keservesebb volt mint maga a szülés, és Ági még mindig nem heverte ki teljesen. Jól van, de gyenge és vannak erős fájdalmai, de semmi komoly, semmi komplikáció, tehát aggódni nem kell, idő kérdése és túl lesz rajta. Addig is egy kis ízelítő: (képet küldött).

Szövegszintű következtetések

Bizalom és bizalmatlanság: Mivel ez egy speciális szüléstörténet az édesapa szemszögéből, így csak a belső élmények elmesélését tudjuk elemezni, a többi szempont nem jelenik meg a szövegben. Tájékoztatás és kommunikáció (Utasítások): Alá - és fölé rendeltség: Kommunikáció a környezettel: Külső környezet: -

96 Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdlmak: az apuka főként a elesége fájdlmairől számol be, de azért megnyugtatja a közösséget, hogy aggódni nem kell. Tárgyilagosan leírja, mint tapasztalt. Időkezelés nem konkrét, a kórházba éréstől számított 5 órán belül megszületett a baba, de nem tudjuk a kórházba jutás időpontját, és annak körülményeit.

A fenti szöveg igen speciális atekintetben, hogy egy kívülálló, egy

édesapa élményeit

olvashatjuk, aki következtet arra, hogy a felesége mit élhetett át. Az orvos, illetve a személyzet munkájáról nem olvashatunk, csak egy megjegyzés hangzik el,m mely arról számol be, hogy elismerően szóltak a baba gyorsaságáról. Érdekes kettősség vonul végig a rövidke szövegen. A eszélő kicsit bizonytalan atekintetben, jó helyre írja-e a történetet, kicsit visszafogott, hiszen egy férfi azon túl, hogy aggódik a feleségéért, és a gyermekéért, pályaszéli helyzetből, nem tehet sokat, megállapításai ennek ellenére mondhatni érzelem mentesek, tömörek, összeszedett, lényegretörőszöveget alkot.

Konkrét állítmányok Remélem,

merem

(mondani),

Absztrakt állítmányok beértünk,

megszületett, szóltak, kellett varrni

Tranzaktív Remél, beér, megszületik, kellett varrni

Vagyok, soha nem voltam még, nem heverte ki, jól van, nem kell (aggódni)

Intranzaktív/ interaktív Szól, nyilatkozik, nem hever ki, jól van, aggódni (nem kell)

97

7.) Történet

Még alszik a kismanó,megpróbálom addig megírni nektek a beszámolómat! Szóval du.5-ig képben vagytok... Elindultunk tesómmal a kórházba, de még a gyerekeket le kellett tenni mamámnál..ott már azért jóval erősebbek voltak a fájások. Olyan 6 körül értünk be a kórházba..megvizsgált az ügyeletes,még mindig 1 ujjnyira voltam nyitva.. Aztán a szülésznőm felvette az adatokat,de ott már nehezen tudtam bediktálni... Betettek a vajúdóba,rámtették a szívhang és fájás mérőt..Nem is voltam ott bent sokáig, olyan 7 óra körül lett szabad szülőszoba,így bevittek oda..Itt már szóltam Robinak is,de amíg ő készülődött hozzánk,addig bejött tesóm.. Megkaptam a kúpot,aminek azt mondták 20-30 perc a hatóideje...hát,nekem 10 perc után mennem kellett.. Itt már egyre sűrűbben jöttek a fájások és egyre erősödtek.. Közben megjött Robi,tesóm meg kiment...én már az epidurálról kérdezősködtem.. Behozta a szülésznőm a kéjgázt..tudom,sokaknak nem segített,,hát nekem nagyon bejött... Szívtam mint az állat és így kicsit könnyebb volt... Közben Robi nézte hogy mikor jönnek a fájások...mondták,hogy ami 100 körül van,az már hatékony nagyon...hát nekem volt 127 is,meg amit még nem láttam...Robi masszirozott,én meg tűrtem a fájdalmat..

98 2.) Megvizsgáltak,mondták,hogy éppen 3 ujjnyi..felhívták a dokimat is,aki mondta,hogy akkor befejezi a magánrendelést és jön.. Mindig vártam a pihenőt,de volt amikor nem volt.. Vége lett a fájásnak,elfeküdtem,hogy pihenek,de már jött is a következő... Aztán ismét megvizsgált a szülésznő és közölte,hogy gyorsan hívja a dokit,mert már 4 ujjnyi,papírvékony a méhszáj.. Itt már volt hogy éreztem nyomási kényszert is... Aztán megérkezett a dokim,22.00-kor burkot repesztett és közölte hogy elképesztően gyorsan tágulok és halad a szülés.. Burokrepesztés után már iszonyat fájt...nem mintha addig nem,de onnantól nagyon... Folyamatosan éreztem hogy nyomni kell,de mondták,hogy nincs még eléggé lent a baba feje... És ezért tartott innentől még sokáig...mert nagyon nehezen ékelődött be a kis buksija... Aztán fájás közben is vizsgáltak és tágították neki a helyet.... na,itt már mondtam,hogy nem bírom tovább...és hogy ku...ra fáj... Próbáltak erőt önteni belém,hogy ezt a babát nekem kell kinyomni...és hogy ügyes vagyok...de már nagyon fáradt voltam... Közben a szülésznőm már vette fel a maszkot, gondoltam,itt csak lesz már valami.. Jöttek is a tolófájások..mondták, hogy látszik a haja és ezt meg is mutatták Robinak.. Közben Anikó(szülésznő) a kezével tágította a kijövetelt a feje mellet...na ez annyira fájt,hogy nem bírtam ki hogy ne adjak ki hangot,de kiabálni nem kiabáltam.. Amin fent volt a lábam, azt folyamatosan elrúgtam,akkora fájásaim voltak..

99 Sokszor nem kaptam levegőt, mert ahogy nyomtam és utána kellett volna levegőt vennem,nem tudtam.. Aztán hirtelen odakaptam és ellöktem a szülésznő kezét onnan.. Közölte a doki,hogy nem kéne már ott nyúlkálni,mert le van sterilizálva.. Hát jóvanna....de annyira fájt... Aztán mondták, már látszik a feje...Meg mondta a doki hogy nem kell egyszerre megszülni Szorítottam a vasat és nyomtam.. Itt mondta Anikó,hogy vágni kell kicsit,mert nagyon feszül..de nem éreztem a vágást.. Közben a doki mondta hogy nem lesz nagy baba..jön a feje.. és a következő pillanat,hogy kiemelik Ez annyira meglepett,mert vártam volna még egy fájást,de ő csak kicsusszant,amit nem is éreztem.. 3.) Rámtették,megkönnyebbültem...olyan kis csúcsfej volt...ezért is hihette a doki hogy nem lesz nagy baba,mert azt látta,ahogy csúcsosodik.. Ahogy nézett rám a nagy szemeivel... Mondtam neki,hogy "Én vagyok az anyukád"..és csak lesett.. Megszámoltam az ujjait és megnéztem a fütyit,hogy biztosan fiú.. Rátették a mérlegre és egyből kérdeztem hogy mekkora...mondják,hogy 3500gramm!!!Én meg kérdeztem..:Mekkoraaaaaa???Ez magának nem nagy,doki?? Aztán elvitték fürdetni,rendbe tenni,Robi ment velük..

100 4.) Visszajött a dokim és elkezdte az érzéstelenítést..mondtam neki,hogy na...megint valami olyan,ami fájni fog... A belsőket abszolút nem éreztem,aztán hirtelen éreztem a szúrást,el is húztam a fenekem...erre mondja a doki,hogy én mindig menekülök..mert amikor nyomni kellett,akkor is mondta hogy lefelé...én meg slasszoltam visszafelé.. Mindegy,túléltem a varrást is,egyébként pár öltés,nem vágtak nagyot!!! Jöttek is vissza babával,ekkor már meg lett mutatva a rajongó tábornak 4.) Hárman maradtunk bent és élveztük a közös perceket!Csináltuk a fotókat.. Babó nagy szemekkel kémlelt minket!!! Szóval a vége már jó volt,de nem szeretnék többet szülni.. Azt hiszem ennyi lenne! Peti egyébként alszik...bár éjjel nyügi volt..csak előtej van,szívja is,csak nem mindig sikerül neki..és olyankor hiszti van..de egyébként imádnivaló... Ne haragudjatok,ha hosszú lett!!! Szövegszintű következtetések

Bizalom és bizalmatlanság: orvosai és környezete felé végig bzalommal fordul, pedig nagy fájdalmakat él meg. Tájékoztatás és kommunikáció (Utasítások): sokat ír arról, hogyan kommunikáltak vele. Megfelelően tájékoztatták. Az anyuka, is rendkívűl kommunikatív. Mindössze egy ponton mutatkozik bizonytalanság: mikor a szülésznő veszi fel a maszkot, akkor nem tudja az anyuka mi fog történni, de következtet rá, hogy fordulat állt be.

101 Alá és fölé rendeltség: normális a viszony az orvos és az anyuka között, baráti, kellemes, viccelődős. Kommunikáció a környezettel: A kismama sokat és szívesen kommunikál a környezettel, a környezet viszonozza a közeledést, a hangulat oldott, az apukát is bevonják a folyamtokba. Külső környezet: mindössze annyit ír „lett szabad szülőszoba” tehát nem volt, sokan beszámolnak zsúfoltságról. Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdlmak: Beslő élményei leírásáról szól a szöveg úlnyomó része. Sokat és szívesen ír érzéseiről. Tárgyilagos, és részletes. Érdekes, hogy az „ez már az?” élményt speciálisan a születéskor éli meg (helyesen lehetne (már meg is született?élménynek is nevezhetnénk), meglepetésként éli meg, hogy nem volt több fájás, és előbukkant a baba. Időkezelés reális, filmszakadás nem következik be. Interdiszciplináris elemzés alapján ● Szociológiai és szociolingvisztikai szempontból: nem tartózkodik a csúnya kifejezésektől sem, de mivel ilyesmit nem vetünk papírra (nem írunk az internetre) kipontozza „ k…-ra fájt”. ● Pszicholingvisztikai szempontból: a belső élmények leírása alkotja a korpusz nagy részét, emócionálisan dús a szöveg, sok érzelemkifejező jelzővel. ● Kommunikációs vizsonyrendszerek: kommunikációja, nyílt, a környezettel való mindkét oldali (kommunikáció az Ő szemszögéből és visszajelzések) leírja.

● Nézőpontváltás: A történet elbeszélője, mint a történet szereplője jelenik meg, az eseménysort múltidőben meséli el.

● A ragozás megfigyelése: a személyzetről vagy e/3. személyben (megvizsált az ügyeletes, vagy Tsz./3.személyben (rámtették) beszél, de az orvosáról birtokos esetben szól (“megérkezett dokim 22.00kor)

102

● kontroll érzés és biztonság növelése:a szeméylzet tájékoztatja az édesanyát mi fog történni a tankönyv szerint: “mondták, hogy 20-30 perc a hatóideje”, “mondták, hogy ami 100 körül van, az már hatékony nagyon” – érdekes aszórend felcserélése, helyesen “nagyon hatékony”., “közölte, hogy elképesztően gyorsan tágulok, és halad a szülés”.

Konkrét állítmányok 1.) elindultunk, betettek,

megvizsgált,

rámtették,

nem

Absztrakt állítmányok tudtam, képben vagytok, voltam nyitva, felvette az voltam, adatokat, készülődött,

bevittek, szóltam, bejött, megkaptam 2.)erősödtek, kiment, kérdezősködtem, behoza, jöttek a fájások nem segített, könnyebb volt, szívtam, nézte, mondták, masszírozott, tűrtem, vártam, vége lett,fájt, éreztem, nincs lent, megvizsgáltak,

felhívták,

befejezi,

jön, tartott (időben), ékelődött, próbáltak, ügyes

elfeküdtem, megvizsgált, közölte, megérkezett, vagyok, fáradt voltam, lesz már (vmi), nem repesztett, tágította, vette fel (kesztyűt), jöttek, bírtam, nem kaptam (levegőt), nem kell, vágni látszik,

megmutatták,elrúgtam,odakaptam, kell, meglepett, vártam volna

ellöktem, le van sterilizálva, látszik, kiemelik, megkönnyebbültem, én vagyok (az Anyukád), kicsuzzsant, rámtették, lesett, megszámoltam, fájni fog, nem éreztem, éreztem, túléltem, megnéztem,

kérdeztem,

elvitték,

ment, maradtunk (3an), élveztük, nem szeretnék,

visszajött, nyomni kellett, meg lett mutatva, kémlelt

Tranzaktív igék megvizsgál,

tud,

betesz,

rátesz,

megkap,

Intranzaktív/ interaktív igék bevisz,

képben

van,

E/1.személyben),

nyitva

van

felvesz

(méhszáj (adatot),

készülődik,elindul, bejön, szól 2.) ,

néz,

maszíroz,

szívja,

megnéz, kimegy, jön, vár, érez, ékelődik, próbál, ügyes,

megvizsgál, felhív, befejezi, burkot bír, meglepődik,

behoz kérdezősködik, tűr,

103 repeszt, tágít, felvesz, megmutat, elrúg, jön, lefekszik, megérkezik, közöl, le van odakap, ellök, rárak,les, megszámol, sterilizálva megnéz, megmutat, kémlel

(sterilizál),

kérdez,

megkönnyebbül, érez, tulle, marad, élvez, elvisz, megy, visszajön

A mesélő láthatóan soka absztrakt állítmányt és intranzaktív (intreraktív igét) használ. Ez arra utal, milyen mélyen élni át érzelmeit, ezek az éérzelmek azonban nem torzítják a képet, nem lát pl. ellenséget az egészségügyi személyzet tagjaiban, de mindenképpen érzelemgazdag meseszövés mutatható ki.

104

8. történet Nagyon-nagyon szépen köszönöm mindenkinek a drukkot, meg a jó kívánságokat. Apa behozta nekem a kórházba a laptopot meg a mobil netet, hogy tudjak nektek írni, beszámolót tartani, hogy ne kelljen hétfőig várni. Eddig is imádtam a drágámat, ezek után amin átmentünk az elmúlt napokon még jobban imádom. Kezdem az elején. Csütörtökön reggel fél 9-re értünk be a kórházba, ahol felvettek, UH-t NST-t csináltak, s délután megvizsgáltak. Ennek nem igazán láttam értelmét, de már mindegy. Apa és tesom ott voltak velem délutánig, de nem történt semmi hazamentek. Apa mondta, ő már nem jön vissza, csak ha telefonálok, hogy kezdődik az esemény Nem szereti apa a tétlen várakozást De este fél 7-re visszajött, s főzött nekem vacsorát, na és persze felkockázva hozta a hideg dinnyét nekem Vacsi után felhívtuk a dokimat, mikorra várható az indítás, s mondta kb 12-13 óra körül. Apa mondta akkor ő délig alszik, s majd 13-ra bejön... Reggel 8-kor már hívott mit hozzon nekem, s kb 9 -10 körül ér be. ( De ő délig alszik ) A várakozás persze megőrjített mindegyikünket, nekem rizsszemet se lehetett volna a popsimba bedugni. Nagyon izgultam a ismeretlentől. S 13 órakor jött a nővérke, hogy rajtam a sor, fáradjunk le a szülőszobára. Ott zeneválasztás, egy kis időhúzás ( az én részemről), de bekötötték az infúziót, bejött a dokim, s kezdtek felpörögni az események. 2.) Fél 2 után indult a buli. Oxitocin elindult, Era szívverése leesett, gyors burokrepesztés. Utána nem adtak oxitocint 5-ig. Addig össsze-vissza , rihegtem röhögtem beszélgettem. Aztán 5kor ismét oxicotin, na onnantól nem beszéltem, nem nevettem. Rögtön 2 perces fájások 20 percig, s utána fél 8 körülig perces fájhások. szépen tágultam de még mindig nem volt elég. 4 ujjnyira voltam nyitva, mikor apa bejött. Még pár szót váltottam vele, aztán csak halványan emlékeszem mi volt. 3/4 9-re emlékszem, hogy akkor kérdeztem valamit, meg hogy később hiába nyomtam semmi nem történt, s kérdeztem mi a baj, de azt már csak később tudtam meg, hogy a fejecskéje rosszul van a szülőcsatornában, s hogy a szívverése lalassul a nyomásoknál. Aztán jött az

105 altatóorvos, s mondtam neki, hogy mélyaltatós császárt akarok, nekem ne szurkálják a gerincemet. De ezt az elején megbeszéltem a dokimmal, hogy ezt kérem, ő mondta a veszélyeket, de akkor ott semmi nem érdekelt. Nagyon fáradt voltam. Aztán csak arra emlékszem, hogy Peti vmit beszél a fejem felett, meg hogy az orvos is beszél vmit, mondtam neki, hogy fáj a hasam, s hajnalban kérdeztem meg, hogy végül is hol vagyok. Nagyon kómás voltam. Én Erit csak másnap délelőtt láttam. Persze nem kell mondanom, hogy folytak a könnyeim. Egyszerűen nem lehet leíreni, amit éreztem. De minden rendben van, a hasam nagyon húzodik, Eri rendesen cumizik, szerencsére van elég előtejem. Viszont a leányzót most elvitték fürdeni, ugyhogy én is megyek zuhanyozni, meg vacsorázni mert arra még nem volt időm. A többi élményt meg majd holnap vagy hétfőn ha hazamentünk. Puszilok mindenkit, s mégegyszer köszönöm a drukkot és köszönjük a gratulációkat apa és Erika nevében is. Szövegszintű következtetések Bizalom és bizalmatlanság: a kismama bizalommal fordul a környezetéhez. Tájékoztatás és kommunikáció (Utasítások): rendben zajlik minden, indított szülés, de mindenről kellően tájékoztatják. Alá - és fölé rendeltség: nincs semmi kirívó, normális a kapcsolat az orvos és a kismama között. Kommunikáció a környezettel: Sokat kommunikál, nyitott, környezete viszonozza. Külső környezet Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdlmak Időkezelés: normális. A császármetszést követően veszíti el az időérzékét, de ez ilyankor természetes. Mivel végül nem természetes úton szül, a transzcendes élmény elmarad (pedig benne van a levegőbeb). Panaszos, de nem acsarkodik, pedig nagy fájdalmakat él meg. Nem vonul el a világ szeme elől, csak egyszer tesz utalást arra, hogy ott és akkor semmi nem érdekli, annyira elvonja a figyelmét a fájdalom.

106 Interdiszciplináris elemzés alapján ● Szociológiai és szociolingvisztikai szempontból: részletes leírást ad, stílusa közvetlen, érződik, hogy mondandóját egy zárt csoportnak írja, családias, familiáris nyelvet használ, mintegy levél formát követ ( a szöveg elején köszön, a végén elköszön. ● Pszicholingvisztikai szempontból megenged magának köznapibb kifejezéseket: „egy rízsszemet nem lehetett volna bedugni a popsimba”. ● Kommunikációs vizsonyrendszerek: mindenkivel nyitott és kommunikatív. ● Nézőpontváltás: A történet elbeszélője, mint a történet szereplője messéli el a szülése története Mindvégig nagy a hangsúly az érzéseken, és érzelmeken. Látszik, hogy a férje teljes mértékben támogatja, mindenben mellette áll. Már a történet elején kirajzolódik a házaspár szövetsége a “mi” (tsz.1.személy: felhívtuk a dokimat)

● A ragozás megfigyelése Orvosáról birtokos szerkezetben beszél (dokim), ez utal a bensőséges, jó kapcolatra. ● kontroll érzés: a kontroll érzés növelésére nem fordítanak különösebb gondot. (“kérdeztem, mibaj, csak később tudtam meg…”):

● eü.-höz való viszony kiegyensúlyozott, a reakciók reálisak, a császármetszés ellenére sincsenek ellenérzései, nem keres felelőst.

●Az eü. személyzet attitűdjéről is érdekes megállapítást tehetünk: a szülésznő így invitálja a part: “fáradjunk le a szülőszobára”. Ez a helyzethez nem illő, kissé modoros megszólalás komikus hatást kelt, de célja nyilván az udvarias megfogalmazás volt. A kismama oldaláról is találunk egy éppúgy ide nem illő elemet “fél2 után indult a buli” (indult a szülés). A megjegyzés nyilvánvalóan átvitt értelmű, kissé pikirt, humoros, talán a feszültségoldást szolgálhatja.

107

Konkrét állítmányok behozta,

tudjak,

Absztrakt állítmányok

imádtam, nem láttam értelmét, mindegy,

kezdem, értünk be, csináltak, nem történt semmi, megvizsgáltak, mondta, hozta, hazamentek, nem szereti, felhívtuk, alszik,

visszajött, hívott, megörjített,bedugni

bekötötték

(zabszemet sem), megörjített, fáradjunk le (szülőszobára), zeneválasztás (volt), időhúzás(volt), bejött,

burokrepesztés (volt), láttam

indult a buli, leesett (szívverés), rihegtemröhögtem, tágultam, nem volt elég, bejött váltottam vele (pár szót), emlékszem, kérdeztem, tudtam meg,rosszul van, jött, megbeszéltem, nem érdekelt, fáradt voltam, beszél, kómás voltam, nem lehet leírni, rendben van

Tranzaktív igék

Intranzaktív/ interaktív igék

Behoz, tud, kezd, ér be, csinál, Imád,, megvizsgál, hoz, alszik, beköt

történik, szeret,

mond,

felhív,

hazamegy, visszahív,

lát, nem

megőrjít,

fárad, választ, időt húz, indul, leesik,

riheg-röhög,

tágul,

bejön, emlékszik, kérdez, jön, rosszul van, (nem) érdekel,

108 fáradt, kómás

(Burkot) repeszt, lát

Bár a történetfűzés mindvégig reálisnak mondható, és a mesélőt láthatóan nem ragadják el érzelmei, mégis azt találtuk, hogy jóval több intrazaktív/interaktív igét, vagyis olyan alakokat használ melyek kapcsán fontos azok érzelemmel és értékeléssel telített jelentésányalata, vagy a társas interakcióra, a kapcsolattartásra való irányultság. Ez azt tükrözi, hogy a mesélő rendkívül kommunikatív, az egészségügyi személyzettel jó kapcsolatot ápol, készségesen símul bele a “beteg” szerepbe, a menet közben felmerülő császármetszés lehetősége sem ingatja meg a környezetében való bizalmát

109 9. történet Akkor a beszámoló! Aztán végigolvasom a lemaradásaimat. Csak így nem tudom miről is tudtok. 1.) Szóval ott kezdődött, hogy Lottival, Zsuzsával írogattunk, hogy mit is kell érezni és parázok, hogy nem tudom mikor kell indulni a Kórházba. Merthogy a hasam fájt, de folyamatosan Lőrinc meg őrülten mocorgott, de már előző éjjel is (nappal meg alszik a ctg-n. ) Mentem pisilni és picit barnás volt a papír, de ezzel nem is foglalkoztam. Aztán következő WC és tűzpiros! para beindult. Ati nem volt otthon mert a verseny miatt fotózás volt a terembe meg kamerázás zárás után. Hívtam nem vette fel, a kamera miatt le volt gondoltam némítva és eszembe jutott, hogy hívom a cégest, azt úgysem hívja senki max. félévente, szóval okos voltam mert az csöngött is. Nagyon hamar otthon volt, közel volt a terem, meg az összes piroson átjött. Bementünk Ctg már a 3. aznap mert reggel 2 csináltak.Mondták, hogy valószínű elkezdett megnyílni a méhszáj és az volt a vérzés. 1 ujjnyira voltam kitágulva, magzatvizet is néztek. Ja nem a dokim hanem az ügyeletes aki nagyon rendi volt.Mondták nyugodtan menjek haza mert ez még több nap is lehet mert fájások ugye nincsenek csak az alhas de nem szakaszos.Szóval haza... Ati visszament a terembe én meg még írtam nektek asszem.De akkor már ku.....ra fájt. Megfürödtem hátha jobb, de nem Atit nem hívtam tudtam már nemsokára jön és én meg úgysem megyek mivel most küldtek haza... mekkora ciki már visszamenni. Aztán kőkemény hasmenés gerincfájdalom a fájások alatt.... Hányinger, hányni nem hánytam de borzasztó sok nyálam volt öleltem a WC-t és köpködtem....bocsi. Aztán nem tudtam, hogy most üljek, vagy hajoljak a Wcre ültem még jó. Mert hányni úgysem hánytam. Megjött Ati Ja azt nem írtam, hogy a fájások nem 10 hanem 2-3 percenként jöttek. Beértünk ctg megint, vizsgálat megint, már 2 ujjnyira voltam nyitva. Az ügyeletes burkot repesztett ami egyáltalán nem fájt pedig azt hallottam róla. Aztán felfektettek az ágyra ctg rám mozdulni nem lehetett, megkérdezték, hogy elzárkózom-e az EDAtól. mondtam, hogy nem. Atit hazaküldtem mondta hívjam mikor már jön a baba. Mire a szülőágyra kerültem a dokim már ott volt és végig ott maradt a szobában. Rendes volt nagyon, szülésznőt leváltották, mert lejárt a műszak kaptam egy kedvesebbet.Bekötötték az EDA-t

110 kaptam infúziót, oxitocint. Még így is lehetett érezni a fájásokat csak nem hatolt a gerincemig a fájdalom, szóval még így is húzós volt, de állítólag fele adagot kaptam.Körülöttem a hangulat barátságos volt a Főorvos is szuper fej volt. Ő vitte ki Lőrincet megmutatni Atinak. A fotókat a dokim csinálta szóval jó fej volt. Ja a szülőszoba nagyon hideg volt szétfagytam remegtem végig, az idegtől is biztos meg a hidegtől is. A kitolás kb. 3.nál lett egy fájás alatt 3 nyomásból. Volt valami remegés rajtam, vagy rángatózás nem tudom mi is ez és de 1 pillanatra tuti nem voltam képbe és akkor a Főorvos beszélt hozzám valamit, hogy jó lesz kinn van... és elmúlt ez a rángatózás féle. Aztán kibújt rám tették megtakarították meg engem is és akkor behívták Atit. Ja telefonálhattam, hogy akkor kb. 10 perc és kint a gyerek. Ja azt elfelejtettem írni, hogy a dokinak 10kor programja volt. Meg is beszéltük az előző napi ctgn hogy nem ma jön ki . Fél 9kor eltudott menni! Azt hiszem ennyi. Szövegszintű következtetések

Bizalom és bizalmatlanság: a bizalom nem szenved csorbát, a kismama (a fájdalmaktól eltekintve) jól érzi magát a szituációban. Tájékoztatás és kommunikáció (Utasítások): korrekt módon tájékoztatják. Alá - és fölé rendeltség: nem abnormális. Kommunikáció a környezettel: nyílt, kedves, a válaszok és a környezet is kellemes. Külső környezet: csak a sok vizsgálatot nehezményezi, (aznap már a 3. ctg). Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdalmak: belső élményeinek leírásából áll össze a szöveg. Sok féle és sok fájdalmat él meg, a fájdalomcsillapítót megváltásként éli meg. Időkezelés egyszer áll be filmszakadás az események menetében.

Tranzaktív igék

Intrazaktív igék 111

Interdiszciplináris elemzés alapján ● Szociológiai és szociolingvisztikai szempontból: megenged magának (kipontozottan) vulgáris kifejezést is (k…ra fájt). ● Pszicholingvisztikai szempontból : közvetlen, gördülékeny stílusban fogalmaz, általánosságban poztívnak mondható a fogalmazásmódja. ● Kommunikációs vizsonyrendszerek: nyíltan és sokat kommunikál, a környezete viszonozza. Az eslő szülésznővel nem elégedett, de őt leváltják, a másodikkal már nincs gondja.

A történet elbeszélője, mint a történet szereplője vesz részt az történetben. Kerettörténetbe ágyazva adja elő szülése történetét. Ezt a megoldást a különösen nyílt, kommunikatív általában pozitív szülésélménnyel rendelkező személyeknél látjuk. A személyzetről Tsz/3. személyben ír, orvosával nem alakul ki különleges kapcsolat, nem beszél róla birtokos szerkezetben, de megemlíti, hogy barátságos volt mind a környezet, mind a főorvos. Bár a kontroll érzés kialakulásáért nem tesznek erőfeszítéseket, (a történetből nem tűnik ki, hogy tájékozatnák, arról mi fog történni, az elbeszélő ezt nem sérelmezi.

Konkrét állítmányok

Absztrakt állítmányok

Végigolvasom, írogattunk, fájt, mondták, írtam

nem tudom, parázok, mentem, barnás volt, nem foglalkoztam, nem volt otthon, ,nem vette fel, okos voltam, bementünk, menjek haza, visszament, megjött,

Burkot kaptam

repesztett, kivitte,

leváltották, csinálta,

takarították, behívták

bekötötték, Nem fájt, kérdezték, elzárkózom, hazaküldtem,

kibújt,

tették, kerültem, lehetett érezni, barátságos volt, szuperfej volt, hideg volt

112 Tranzaktív igék végigolvad, írogat, fáj

Intranzaktív/interaktív igék mond, (nem) tud, parázik. megy, foglalkozik, felvesz (telefont), bemegy, visszamegy, megjön

burkot repeszt, levált, beköt, kap, takarít, tesz, levált, kivisz, , , behív kibújik

A szövegben több az absztrakt állítmány és az intranzaktív, interaktív ige, mint a konkrét állítmény, vagy a tranzaktív ige. Amellett, hogy a meseszövés igen kommunikatív, ez mutathatja azt is, hogy az anyuka a csoporttagok felé nyitott, ezáltal torzulhat a történet megélése és elmesélése között az érzelmek megélésének milyensége. Jelen történetben a dikció (kerettörténet leírása) sokkal részletesebb, mint maga az akció, vagyis a szülés leírása, ez okozhatja a sok kommunikációt fenntartó szó szövegbeni jelenlétét.

113

1o. történet Na sziasztok! Megprobálom akkor leírni,h mi is történt velünk míg nem voltunk...nem igérem,h rövid lesz … Na akkor onnan,h 12.-én befeküdtem, nagyon jo kis 4ágyas szobába kerültem, jofej lányok mellé, a 4ből 1 szült már meg, 3an voltunk "tulhordott" kismamák, abbol az egyik csajjal, pont egyszerre ment minden, majd ahogy a későbbiekben irom is és ő is 11.-re volt kiirva mint én..

Na hát hétfő nemigazán történt semmi, kedden volt az a bizonyos OPT24 vizsgálat (normál NST+ utána oxitocinnal fájásokat generálva megnézik,h reagál a méhlepényem, nem-e tul öreg...)hát nekem nem kellett oxitocint adni,m spontán fájásaim voltak..akkor már gondoltam,h nem várjuk meg a vasárnapi indítást...de OPT után elmult minden , aztán szerda du kezdődött megint vmi olyasmi, amit az OPT-n éreztem, hozzáteszem ezeket nem fájásnak neveztem volna, inkább feszülésnek.. aztán szerda esti vizitre mind2en a szobatársammal stoppereztünk és kb 20perces "fájásoknál" tartottunk, a doki persze mondta h megnézi a méhszájunkat, de viccesen megjegyezte,h hajlamosak a kismamák képzelődni olyan dolgokat, amiket a mellettük lévő kismama és biztos nem egyszerre vajudunk...jött a vizsgálat 2110-re voltam nyitva, ahogy ő is , mondta a doki aludjam ki magam ebből jo esetben holnapra lesz vmi.... hát ugy aludtam,h a fájások nem sűrűsödtek, de olyan erősségűvé váltak,h azlrt 20percenként felébredtem, reggel 4ig akkor abbbamaradt...azt hittem h oké akkor ez is csak joslo volt...(a szobatársamnak is ) aztán reggel 7fele megint elkezdődtek, de akkor már inkább 6-7percesek voltak, ekkor kellett mennem a "szokásos" Nst-re, amin Barbara nem volt vmi aktiv...uh az orvos megint megvizsgált,h hogy áll a méhszájam..ekkor már 4cm-re voltam nyitva, ugyh mondták, h menjek vissza a cuccomért, mert jön a beöntés és a burokrepesztés....

24

Azonos a POSE vizsgálattal, mnt ahogy a CTG és NST is ugyanannak a vizsgálatnak a két megnevezése ( A szerző).

114 Beöntés elviselhető volt, kicsit meg is könnyebbültem Burokrepesztés 8.40kor, ami után min 1 órát kell feküdve vajudni nálunk, csak utána kelhetsz fel... Feküdtem egy órát,ezek a fájások már tényleg fájtak, de még mindnen rendszeretlenek voltak 5-7 percesek... Nálunk a burokrepesztés után ha 2órán belül nem rendszereződnek a fájások, akkor jön az oxitocin... Másfél óra fekvés után, bár még mindig nem voltak teljesen rendszeresen 5percesek,de megengedték, h felkeljek és átmenjek a közös vajudoba...na hát átmentem, de mondtam,h én ugyan le nem fekszem, maradok állva... hát állva egyből 2-3perces fájásaim lettek olyan 15perc alatt és iszonyú székelési inger jött rám..ekkor szoltam a szülésznőnek, aki mondta, h akkor megyünk az apásba és megnézik hol tartok, ha megvan a 6cm, akkor ott maradhatok és jöhet anyu...hát 8cm-re voltam nyitva, uh jött anyu... ott is kicsit felálltam és ugy vajudtam, közben kaptam gázt, aminek tompito hatása van a fájásokra, bár sztem csak a figyelmedet tereli el a szabályos levegővétellel, nekem segített... akkor mondtam,h most már másszunk fel a szülőágyra,m nagyon székelési ingerem van... felmásztunk, még jött 1-2 fájás amíg nem szabadott nyomni (ez elég rossz volt), aztán mondtam a szülésznőnek, h nem bírom visszatartani a nyomást, azt mondta,h akkor nyomhatok, majd közben ideér a doki(akkor még nem volt ott a burokrepesztés óta), megjött közben a doki, és a nyomások hatására már látszott Barbi haja Aztán nyomtam megint és megint, de mondtam,h már egybe érnek a fájások és nem fáj annyira mint eddig, inkább egyfolytában fáj...ezért Barbi nem nagyon haladt előre... Ekkor kaptam oxitocint, mint fájáserősítőt, h ki tudjam nyomni Barbi fejét, de nem hatott.. Ugyh hát ekkor jött a nem kellemes utolso kb 3-4 perc, mikor bejött még egy orvos, anyát kiküldték, engem gyors megkatétereztek és mondták,h vákummal szippantani kell egyet Barbarán, m elfáradt a méhem és nem elég erősek a fájásaim hozzá h kinyomjam(utolag azt mondták ezt hívják fájásgyengeségnek) Na és akkor azt mondták,h nyomjak egymásután nagy levegőkkel amíg csak bírok... Hát addig kontrolláltam sztem egész jol mindent, mindennek tudatában voltam;kitűnő volt a légzéstechnikám( a szülésznő szerint),de ott vhogy elszakadt a cérna és elkezdtem nyomni és közben ordítani....3. levegővételre és nyomásra kinn volt Barbi de a többiekre (anyura és a férjemre)ottkinn a frászt hoztam, ezzel az artikulálatlan üvöltéssel Anyát visszaengedték, Barbit rámrakták, még pulzált a köldökzsinór,

...kicsit sokkos állapotban voltam ettől az utolso 3-4perctől, m ott nem volt idő felfogni semmit sem,csak jöttek avval h nem elég amit csinálok és hozták a "wc pumpát",h akkor evvel kiszedik

115 és nem tudtam h most az h folyamatosan nyomjak mégis meddig fog tartani...ugyh addig a pontig már szülés közben is azt mondtam volna, h oké fáj, de jöhet a következő terhesség,m ezt kibírom...aztán a vákumzás után azt éreztem, h én soha többet nem akarok ilyen bizonytalan helyzetbe kerülni, amikor ennyire nem vok ura semminek sem... most már megint kicsit másképp látom, de nem mondom, h nem szorul el a torkom, ha erre az utolsó 3-4percre gondolok...

A méhlepény szinte kicsuszott belőlem, uh avval nem volt gond, jött a gátvarrás, m hogy volt gátmetszés is én éreztem is vmennyire,m az a fájásgyengeség elején történt...de maga a varrás sem volt vészes... Aztán gyorsan bejött a férjem halál sápadtan, olyan feje volt, mint aki attol tart,h már nem talál élve...megcsokolgatott és átment a másik helységbe ahol Barbit fürdették, mérték stb...

Utána kitoltak engem tolokocsiba Barbarát inkubátorba megmutatni mégegyszer anyának, a férjemnek, meg anyosomnak...aztán mi még apucival visszamehettünk a korterembe, megfoghatta Barbit aztán én is, majd engem vittek az őrzőbe 4órára megfigyelésre...

116

Szövegszintű következtetések

Bizalom és bizalmatlanság: a kismama bizalommal fordul környezete felé, főleg a szoba (és sors) társakkal alakít ki magánka kellemes társaságot a “befektetés” várakozással teli napjaira. Látszik, hogy kommunikatív, békében van a világgal és önmagával is. Nem lázad. Tájékoztatás és kommunikáció (Utasítások): Minden megy a maga utján, látszik hogy az anyuka tájékozott a dolgok menetét illetően. Tájékoztatást csak azon a ponton kap, amikor vákumos szülésbefejezésre kerül sor. Ettől meg is ijed, mert nem marad ideje felkészülni („kicsit sokkos állapotban voltam ettől a 3-4 perctől”), de nem hárítja az ezirányú felelősséget a személyzetre: bizonytalan érzésként éli meg a szülsé befejezését, mindez talán elkerülhető lett volna, ha szülsé előtt tájékoztatják arról, hogy ez az út is lehetséges fennakadás esetén. Alá - és fölé rendeltség: Egyértelműen megmutatkozik az alárendeltségi rzés, főként a kritikus percek leírása során. („csak jöttek avval, h nem ellég amit csinálok és hozták a wc pumpát, h akkor evvel kiszedik és nem tudtam h most az h folyamatosan nyomjak mégis meddig fog tartani…” Kommunikáció a környezettel: a környezettel való kommunikációja kiegyensúlyozott, engedelmes „jó” beteg, belesimul a szituációkba, környezetével barátságos. Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdlmak: addig a pontig teljesen simán megy a folyamat, amíg elő nem kerül a „wc pumpa”, a vákumszívó, mellyel a szülést befejezik. Az előre nem tervezett szülésbefejezés általában stresszhelyzetet eredményez, ez az amyuka os bizonytalannak érzi magát, nehezen feldolgozható élményben volt része („aztán a vákumozás után azt éreztem, h én soha többet nem akarok ilyen bizonytlana helyzetbe kerülni, amikor ennyire nem vok ura semminek”).

117 Interdiszciplináris elemzés alapján ● Szociológiai és szociolingvisztikai szempontból: a történet meseszövése nem akadozó, jól érthető. Érdekes felfigyelni a központozás hiányára, illetve arra hogy folyó szövegben is sokszor rövidít hogy = h (pont nélkül), vagyok= vok, ezek a jelenségek nyilván az sms nyelvhasználat hatásai, és annak köszönhetőek, hogy az anyuka beszámolóát eredetileg csak egy összeszokott csapat tagjainak szánta, így megengedhető az efféle eltérés a stenderdtől. ● Pszicholingvisztikai szempontból gyakran használ szelng kifejezéseke, (frászt kaptam, nem volt vészes), de mindezek nem azavrják az ovasót, a szavak megválasztása jól illik az amúgy nyílt, kommunikatív alkotót feltételező történetbe. ● Kommunikációs vizsonyrendszerek: környezetével kedves és nyílt, elfogadja a szerepetekt, melyeket rá osztanak (befektetett, „túlhordós” kismama, „beteg” akit ilyen módon megfosztottak a szabadságától, nem acsarkodik, igyekszik jól érezni magát sorstársaival.)

● Nézőpontváltás:

a történet elbeszélője, mint a történet szereplője jelemnik meg

● A ragozás megfigyelése: az egészségügyi személyzetről tsz./3. személyben beszél (ők), de nem tapasztalható az “én”-nel vagy “mi”-vel való szembenállás.

● kontroll érzés: a kontroll érzés erősítésére különösebb törekvés nincs, az anyuka bizalma a szülésbefejezésnél inog meg, a szülsé vége felé már nagyon elfárad, ekkor a viselkedése feletti kontrollt és az események feletti kontrollt is elveszíti.

118 Konkrét állítmányok befeküdtem,

voltunk,

megnézik,

Absztrakt állítmányok reagál, megpróbálom, történt, ígérem, kerültem, ment,

fájásaim voltak, elmúlt, mondta ,megjegyezte,

nem igazán történt semmi, hajlamosak, voltam nyitva, nem volt (aktív),

2.) mondtam, le (nem) fekszem, fájásaim elviselhető volt, megkönnyebbültem, kell, lettek, vajúdtam, kaptam, felmásztunk, kelhetsz

fel,

rendszertelenek

voltak,

kiküldték, megkatétereztek, szippantani renszereződnek, átmenjek, maradok állva, kell,

kontrolláltam,

visszaengedték, tereli el (figyelmet). nem bírom, nem hatott,

hozták, kicsúszott, bejött, kitoltak

elszakadt a cérna, elkezdtem, frászt hoztam, (sokkos állapotban) voltam, nem elég, éreztem, attól tart

Tranzaktív igék

Inranzaktív/interaktív igék

befekszik, megnéz, reagál, elmúlik, mond, hajlamos megjegyez vajúdik, ap, felmászik, kiküld, megkatáterez, elviselhető, szippant,

kontrollálm

kicsúszik, kitol

visszaenged,

megkönnyebbül,rendeződik,

hoz, átmegy, marad, eltereli (figyelmet), nem bír, nem hat, elszakad (a cérna, átv.), hoz (frászt vkire), érez, tart (vmitől)

119

11. történet

Belekezdek a születéstörténetbe. Mint írtam 20-án péntek éjjel fél 2 tájban elkezdett szivárogni a magzatvíz. Ekkor utánanéztem a neten, hogy ez az-e, meg gondolkodtam, hogy felébresszem-e a párom. Végül betettem egy betétet és lefeküdtem aludni 2 óra körül. Reggel 7 tájban ébredtem és a betét teljesen vizes volt és enyhén véres. Hívtam a páromat, anyukámat és a dokit. Doki mondta, hogy irány a kórház, a többiek jöttek. Mivel nem volt összepakolva a kórházas cuccom, így elkezdtem gondolkodni, hogy mi is kell. Nagyon kétségbe voltam esve. Aztán megérkezett anyu és a párom is és én hol hisztérikus voltam, hogy Biankának még bent kell maradnia, holll nyugodt. Anya mondta, hogy ez már nem rajtam múlik a kishölgy jönni akar. Aztán voltak enyhe fájások, de teljesen rendszertelenek, a két legközelebbi 5 perces volt. Ráérősen készülődtem, anyu már sürgetett, hogy menjünk már, mert ott fogok megszülni. 3.) 9 körül értünk be a kórházba (SOTE II.) és az ügyeletes orvos megvizsgált. Folyamatosan szivárgott a magzatvizem, elküldtek átöltözni és a vajúdó szobába fektettek. Hihetetlen sokan voltunk és cserélődtek az emberek. Engem ctg-re tettek, 10-15 százalékos fájásaim voltak. A dokim várakozó állásponton volt (eddig csak telefonon beszélgettem vele). Nem kellhettem fel, mert a baba még nem teljesen jól illeszkedett be. A fájások már érzékelhetők voltak, de rendszertelenek. Babó néha nagyokat mocorgott, szívhangja ugrált, de a normális tartományban mozgott.

120 12 óra után megjött a dokim, nálam nem nagyon volt változás, kezdtek rendeződni a fájásaim és a baba is jobban helyezkedett már. De amikor a doki megvizsgált azt mondta, hogy a méhszájam még hátrahajló, és annak még ki kell "egyenesednie" hogy a baba jöhessen. Mivel fél kettőtől kezdődött a szülés, ezért a a doki addig adott időt, hogy magától legyen valami. Sétálgathattam, de nem nagyon volt változás. Aláírattak velem egy csomó papírt, hogy mi mindenbe egyezek bele. A fájásaim max. 45 százalékosak (nagyon erős mensi görcs) voltak, kérdeztem, hogy mennyire kell ennek fájni, mondták, hogy 70 százalék felett indulnak be a dolgok. Ajjajaj. Fél kettőkor a doki megvizsgált és azt mondta, hogy megyek a szülőszobára, nem várunk tovább. Hát én rendesen be voltam sz..va, nagyon féltem a megindítástól. A dokival csak egy dolgot sikerült még múlt héten tisztáznom a szülésemmel kapcsolatban, hogy nem akarok EDÁ-t. Mivel telt ház volt meg kellett várni, amíg kitakarítanak egy szülőszobát, ami meglepően modern volt. Volt zuhanyzó labdával és zenét lehetett kérni. Kettőtől elkezdtek feltölteni folyadékkal, majd fél 3-kor beadták az oxitocint. Innen már csak erős idegzetűeknek!!!!!! 4.) Szinte azonnal 2-3 perces fájásaim lettek, de ezt még viseltem is. Aztán 3 órától nagyon felerősödtek a fájások, de a ctg nem jól volt rajtam. 10 százalék körüli fájásokat mutatott, holott már a falat kapartam. A páromat elzavartam a látóteremből, mert nem bírtam nézni az arcát, ahogy látja, hogy szenvedek. A doki fél óránként megvizsgált, jeleztük neki, hogy a fájásmérő tuti nem jó. Ekkor már nem voltam halk. Doki mondta, hogy 2 ujjnyira vagyok tág, párom kérdezte, hogy mennyi kell. Mondta, hogy 4 kellene.

121 16 óra után már elviselhetetlen volt az egész egymásba értek a fájások. A szülésznőt is elzavartam szegényt, pedig csak a kezemet akarta fogni, de én nem bírtam elviselni, hogy szenvedni látnak. Próbálták magyarázni a légzést, de képtelen voltam normálisan lélegezni annyira fájt. Azt hittem el fogok ájulni a fájdalomtól, üvöltöttem a fájásoknál, azaz szinte egyfolytában. Nem bírtam csöndben maradni. Doki megint megvizsgált, kivárt egy fájást, azt hittem ennél rosszabb nem lehet (közben ugyanis tágított). 17:30-kor megint megvizsgált, akkor bő 3 ujjnyira voltam tág, és alig voltam magamnál. Mondták, hogy ha azt érzem kakilnom kell, szóljak. Hát azt éreztem. Akkor elkezdtek kiabálni, hogy szülünk. 5.) Én úgy éreztem, hogy nyomnom kell, de még várnom kellett, mire odaért a stáb. Leírhatatlanul fájt. MIvel még mindig nem voltam elég tág a következő fájásnál a doki nem tudom mit csinált, de én tényleg majdnem beájultam és kiabáltam, hogy nem, ne kérem. Kaptam valami fájdalomcsillapítót, de akkor már késő volt. Vagy 5-en segítettek, a párom fogta az egyik lábam és a kezem. Leírhatatlanul fájt, én nem hittem hogy van ilyen fájdalom, azt meg végképp nem, hogy túl lehet élni. Nem voltam magamnál, valaki vizes ronggyal törölgette az arcom, az jól esett. Mondták, hogy nyomásnál csukjam be a szemem és lélegezzek. A lélegzés nem ment, emiatt pöröltek velem, hogy el fogok ájulni, lélegezzek normálisan. Tényleg nem voltam magamnál. Aztán 5 tólófájás és tolófájásonként 3-3 nyomás után 17:45-kor felsírt a Kicsi Csodám. Apuka vágta el a köldökzsinórt. Az utolsó negyed óra végképp leírhatatlan fájdalomilag, de igazából 3-tól volt nagyon szar. Picúrt magzatmázasan rakták először rám, utána apukája megmutathatta a várakozó nagyszülőknek. Aztán 2 órát kaptunk ott a szülőszobán ismerkedni egymással és édesanyámat is beengedték. AZtán felsétáltam a kórterembe.(1)

122 Aztán meg kellett szülni a méhlepényt, ami egy nagyobb nyomásra meglett a doki hathatós segítségével. Magyarán beletenyerelt a hasamba és nyomta a hüvelyem felé. Azután végre volt idő az ágyam szülőággyá való átalakítására!!!! És még csak ezután kezdődött a varrás. Több, mint fél óráig tartott, a doki nem árulta el hány varratot tett bele. Dupla adag fájdalom csillapítót nyomogatott körbe, mert az első után ordítottam. Szabályosan éreztem, hogy varr. Pedig akkor már láthattam a Kicsinyem Apa karjában (doki szava szerint: Ő a természetes fájdalomcsillapító ) A szülésznő aggódott, hogy elég lesz-e a cérna, vagy kérjen még, ebből is gondolom, hogy nem két öltésem van. 18:30 után lehettünk végre magunkban, akkor kaptam enni a páromtól, mert utoljára reggeliztem és az már rég volt. Addig a büszke nagymama ismerkedett Kicsi Csodával. Ezután sétáltam fel saját lábon egy emelettel feljebb és kaptam meg a szobámat.(2) Aznapra nem adták ki Picúrt, de mivel jól voltam, megkaphattam egy fél órára, este 11-től. Elkezdtünk ismerkedni, kettesben, és persze cicire raktam. Nagyon jó volt a technikája a Kicsinek, próbálkozott szopizni becsülettel, csak hát akkor még nem volt mit. Ez Bianka baba születésének kerek története!

Szövegszintű következtetések

Bizalom és bizalmatlanság: az orvosokba, szülésznőbn megbízik. Tájékoztatás és kommunikáció (Utasítások): tájékoztatják, segítik, bátorítják Alá - és fölé rendeltség: A kiemelt példák alapján látszik, hogy a várakozás idejét az orvos szabja meg. (a kismama a maga részéről haladna az eseményekkel, de nem ő dönt.).

123 Kommunikáció a környezettel: egy ponton azt írja a férjét is kizavarta, a szülésznőtől sem fogadott el segítséget, mert nem akarta, hogy lássák, ahogy szenved. Külső környezet: a szülőszobákról ír pozitívan, bár meglepi, milyen modern (rosszabbra számít). Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdlmak: leírását (gondolatait a fájdalom irányítja, majdnem végig ennek fokozatait ismerteti. Időkezelés reálisnak mondható, egy helyen írja, hogy elvesztette a fonalat. Mindvévig fájdalom és teljesítményközpontúan értékeli az eseményeket. Kislányáról annyit tudunk meg, hogy jó lesz az Apgar értéke, és jó technikával cumizik. Bújdokló vonások is fellelhetőek azon a ponton, mikor minden nemű közeledést elutasít. Transzcendens élményt nem él át.

Interdiszciplináris elemzés alapján ● Szociológiai

és szociolingvisztikai szempontból: közvetlen stílusban fogalmaz, könnyen

kommunikál, amíg érzelmei el nem ragadják, onnantól kezde bezárkózik, elutasító. Jó stílusban, gördülékenyen ír. Igen én központú. ● Pszicholingvisztikai szempontból : megenged magának csúnyább kifejezéseket, több ponton leírja, nem gondolta, hogy van ekkora fájdalom, azt pláne nem, hogy túl lehet élni. ● Kommunikációs vizsonyrendszerek: A környezetével elgészen addig a pontig tartja a kapcsolatot, amíg erősebbek nem lesznek a belső élmények a külsőnél. A szülés nála szenvedéstörténet,.kisbabájáról keveset tudunk meg, (persze csodaként fogja fel, de nem ezt az élményt részletezi). ● Nézőpontváltás: a történet elbeszélője, mint a történet szereplője jelenik meg. A történet elején a mesélő én és az ügyeletes orvos ő különböztethető meg. Az egészségügyi személyzet és az ‘ők’ perspektíva a beteggé válás kezdetén jeelenik meg, mikoris “aláírattak egy csomó papírt. Ezek a papírok több történetben is szerepelnek, komoly felelősségvállaló

124 nyilatkozatok, melyeket azonban ott és abban a szituációban kevesen olvasnk végig vagy fognak fel, így elgondolkodtató gyakorlati alkalmazásuk mikéntje.

● A ragozás megfigyelése Orvosáról nem beszél birtokos szerkezetben, szülés közben érezhető az én (mi) és az ők szembenállása (aláírattak, beadták, próbálták). Mindebből az is látszik, hogy a kontroll az egészségügyi személyzetnél van, a kismama csak sodródik és próbál valamit kezdeni az érzéseivel, félelmeivel. Megfigyelhető olyan Tsz. / 1. személyű igelalak használata is, ami objective nem valódi: szülünk!-ez kommunikálhatja a csapatmunkára való utalást. ● kontroll érzés kérdésére, hogy pl. mikor lesznek hatékonyak a fájások, válaszolnak, de a személyzet nem törődik a kontroll érzet növelésével.

Konkrét állítmányok

Absztrakt állítmányok

belekezdek, írtam, utánanéztem, vizes volt, elkezdett, készülődtem, vére (volt) hívtam, mondta,jöttek, megérkezett, hisztérikus voltam, sürgetett, 2.) megvizsgált, elküldtek, feltettek,

várakozó állásponton volt, nem volt változás,

nem kelhettem fel,mocorgott, ugrált (nem ) várunk, be voltam sz.va, telt ház volt, (szívhang), aláírattak, féltem,

elkezdtek feltölteni, fájásaim lettek, nem

beadták, elzavartam,megvizsgáltak,

voltam halk,

3.) elzavartam, próbálták,

vagyok tág,elviselhetetlen volt, nem bírtam

üvöltöttem,megvizsgált,odaért,

elviselni, azt hittem, elkezdtek kiabálni,

kiabáltam, pöröltek velem,

úgyéreztem,várnom kellett, nem voltam elég

beengedték

tág,majdnem beájultam, nem hittem, nem ment, leírhatatlan volt

4.) meg kellett szülni, beletenyerelt, nyomta, nyomogatott, aggódott, kaptam enni, jó voltam,

kezdődött

125 megkaphattam

Tranzaktív igék

Intranzaktív/ interaktív igék

belekezd, ír, utánanéz, hív,

mond,

jött,

megérkezik,

sürget,

elkezd,

készülődik, megvizsgál, elküld, feltesz,, kel, ,mocorog, várakozik, változik, elkezd, feltölt, fájás, ugrál

(szívhang),

aláírat,

fél,

bead,

elzavar,megvizsgál elzavar, üvöltöt,megvizsgál, kiabál, pöröl vel próbál, odaér, beenged, , elvisel, hisz, elkezd, beájul, megkap

érez,vár, kell, , megy, kezdődik

Bár a leírásban látjuk, hogy az nauyka igen erős fájdalmakat él meg, és érzelemmel telített előadásmódja arról árulkodik, hogy az események pszichésen is megviselik, a tranzaktív és intranzaktív,(vagys az interakcióra utaló) igék nagyjából egyensúlyban vannak. Ez fogalmazási fegyelmezettségre utal.

126 Ez a történet látszólag sok szülésen kívűli elemet tartalmaz, mégis szükségét éreztem teljes terjedelmében közölni. A lélektani ráhangolódás fokozatai szépen kimutathatók a szövegből. Végig grádicsol a bizonytalanság, a pácienssé válás fokozatain. A történet elején láthatjuk, milyen megeröltető már ellátni a hétköznapi feladatokat is, és milyen sokféleképpen lehet lelkiekben felkészülni a nagy eeseményre.

12. történet Szeptember 30-ára voltam kiírva. Júliusban rendeltünk két beépített szekrényt, amit szeptember elejére ígértek. Persze nem készült el időre. Ahogy közeledtünk a kiírt dátum felé, egyre jobban aggódtam, hogy mi lesz, ha nem jön szülésig a szekrény, mert az ugye jó pár óra, mire beépítik a helyére, egy újszülött mellett ez kivitelezhetetlen. Így hát szeptemberben már többször kértük Danit, hogy ugyan mindegy, hogy mikor jön, azt rá bízzuk, de ha egy mód van rá, akkor a szekrényt várja már meg (fogalmunk sem volt, mikor hozzák a szekrényt…) Aztán az utolsó héten már tudtuk, hogy csütörtökön, 29-én hozzák a szekrényeket, röhögtem is, hogy mennyire tipikus, hogy 39+6 napnál még lakberendezünk, ez mekkora amatőrség. Aztán eljött a 29-e, reggel korán kellett kelni, mert még elugrottam védőnőhöz pisiellenőrzésre meg vérnyomásmérésre, aztán jöttek a munkások, akikkel persze egyedül kellett otthon lennem, Tamás elhúzott dolgozni. Hát nem volt egy jó móka, utálom felügyelni az ilyen embereket, csak ácsorogni-ücsörögni és nézni, ahogy dolgoznak, meg aggódni, hogy jó legyen minden. Utáltam, alig vártam, hogy fejezzék már be, legszívesebben feküdtem volna, de nem tehettem. Amúgy jó fejek voltak, kérdezték, mikorra vagyok kiírva, mondtam, holnapra, és még viccelődtek is vele, hogy most már kész lesz a szekrény, este lehet szülni…akkor még nem tudtam, mennyire így lesz… Szóval ezzel telt a délelőtt, nyolctól délig szekrényszerelés. Kicsit éreztem a derekamat közben, de hát végülis a finishben voltam, fáradt voltam, mert nem tudtam vízszintesbe tenni magam, alig

127 vártam, hogy elmenjenek, ebéd, fekvés, és vártam, hogy jobb legyen a közérzetem. Teljesen gyanútlan voltam. Közben már terveztem, hogy délután porszívózás-felmosás, mert elég nagy koszt csináltak, aztán meg gyorsan kitörölgetem a polcokat, hogy pénteken bepakolhassak az új szekrényekbe, és akkor végre eltűnhetnek a négy éve ideiglenesen behozott szekrények, amiket utálok (és amik egyébként azóta is itt éktelenkednek). Délután neki is álltam a takarításnak, siettem, mert tudtam, hogy nagy munka áll előttem. Persze székre állni már nem mertem, úgyhogy a polcok csak kézmagasságig lettek tiszták. A lenti polcok takarításánál eszembe jutott, hogy Brigi említette egyszer, hogy a terpeszben guggolástól kinyílhat a méhszáj, gondoltam nekem az már jól jöhet, végülis mindegy, úgyhogy jó kis guggolásokat végeztem közben (két nappal korábban voltam dokinál C2000-rel, eszembe se jutott, hogy azóta bármi is változott volna). Aztán takarítás közben egyszer csak éreztem egy olyan gyenge, mensi-szerű valamit, és ahogy néhány hete ilyenkor mindig szoktam, rápillantottam az órára, mert hát sosem lehet tudni (máskor mindig el is felejtettem, hány órakor volt joslóm, mert nem volt több). Na most ekkor 4 óra volt pontosan. Folytattam a takarítást, guggolásokkal, igaz, ekkor már néhány perc takarítás után néhány perc ágyra fekvés jött, valahogy nagyon fáradtnak éreztem magamat. Aztán egyszer csak jött még egy hasonló jóslónak gondolt kis valami, órára néztem, 4:15 volt. Nem volt gyanús. Hívott a párom, hogy indul haza (kb. 25 perc az út neki), nem szóltam a fájásokról, mert nem gondoltam, hogy ezek azok lennének (utólag lecseszett ezért, mert így nem sietett, és lelkileg sem tudott felkészülni. Én meg azért csesztem le, mert pont aznap nem tudott időben hazajönni, még több mint egy óra múlva sem volt otthon) Aztán jött még egy „most fog megjönni” érzésű fájdalom, órára ránéztem, 4 óra 30 volt. Na, itt kezdett gyanús lenni, de annyira nem, mert nem fájt, meg hát ez még elmúlhat, olyan kis gyenge volt. (meg különben is fáradt vagyok és koszos és még ki akarom aludni magam, még be akarok pakolni a szekrényekbe….stb.) Hívott telefonon a nővérem, beszéltünk több mint egy fél órát, közben nézegettem az órát, 4:40, 4:50, 5:00, azután meg már nyolc percenként éreztem ugyanazt az érzést, de nem lett erősebb. Még viccelődtem is vele, hogy lehet, hogy ma megszülök, de abszolút nem gondoltam komolyan, olyan majd elmúlik érzésem volt, hogy ez még nem lehet az,

128 annak sokkal jobban kellene fájnia. Hiszen azt mondták, hogy ha eljön az ideje, tudni fogom, hogy ez már az, mert megakad a levegő, ez meg egyáltalán nem olyan. Fél hat körül hazajött Tamás, említettem neki a történteket, de inkább a szekrénnyel voltunk elfoglalva, annyit vártunk rá, meg kellett nézegetnünk minden irányból, húzogatni a tolóajtókat stb… Hat körül jöttek a szüleim, akik pont aznapra jelentkeztek be, mivel arra jártak, és még nem köszöntöttek fel szülinapomon. Tamás kérte, hogy ezeket a fájásokat ne említsem nekik, mert nem akarja, hogy elkezdjenek itt lelkesedni meg jótanácsokat adni meg különben is, ha ez tényleg az (amit én még mindig nem hittem el), akkor ezt ő akarja átélni, nem akar osztozni az élményben. Hát jó, ebben maradtunk. Na ezt én már az elején nem tudtam betartani, mert akkor már olyan erős mensi szerű görcsök voltak, hogy ha csak mensiről lett volna szó, akkor is panaszkodtam volna. Ekkor vettem elő először a mobilomon a stoppert, emlékszem, már jobban esett a kanapén jobb oldalamon feküdni, mint bármi más. Hét percenként jöttek ezek a fájások. Nekem még mindig nem esett le, hogy ebből szülés lesz, sokkal erősebb fájdalomra számítottam. Anyukám szerint ezek a fajta fájások még akár reggelig is eltarthatnak első szülésnél. Elmesélte, hogy a saját első szülésénél is mennyit gondolkodtak azon, hogy ez vajon az-e. Meg azt is elmesélte, hogy végül kétperces fájásokkal vitte a mentő be, és a mentős tiszta ideges volt közben…hát nekem még ez sem volt gyanús. Elmentek a szüleim, nekiálltunk vacsorázni, kb. fél nyolc lehetett. Nekem ebből egy falat kenyér csúszott csak le. Ja, még amikor itt voltak a szüleim, ettem egy kakaóscsigát, bár mondta anyukám, hogy azért az evést ne vigyem túlzásba, mert kihányhatom vajúdáskor. Azért a csiga még lement fél hétkor, de vacsikor már nem kívántam semmit. Azt hiszem, ekkor írtam a facebookra, hogy nem tudom, mit csináljak, a fájások 4 percenként jöttek, és már erősen nem tudtam másra figyelni olyankor. A face-en írták a csajok, hogy hülye vagyok, menjek már be a kórházba, mert szülni fogok. Én még mindig nem hittem el, mi van, ha hülyének néznek a kórházban vagy mittudomén, ha feleslegesen megyek be, 3 napig bent tartanak megfigyelésen, ezt nem akartam. Meg nem akartam fél napot tölteni a szülőszobán sem.

129 Nyolckor elküldött Tamás zuhanyozni, ez eltartott vagy fél óráig, jól esett a meleg zuhany. Utána ő összepakolta a cuccom listán szereplő dolgait, közben idegesen rohangált a lakásban, nem nagyon tudott gondolkodni. Én magamban csak röhögtem rajta, hogy mit idegeskedik, úgysem lesz semmi. Közben persze nem tudtam már koncentrálni arra, amit pakol, de ezt akkor nem vettem észre. Ő is lezuhanyozott, még elküldtem borotválkozni is, nehogy már borostás legyen a fia első fényképén. Ő már sürgetett, hogy induljunk, én még mindig vacakoltam, fényképet készíttettem vele magamról, visszaléptem még egy bajuszgyantára a fürdőszobába…stb… Amikor indultunk, akkor hat perc alatt már két fájást számoltam össze, ettől Tamás már igazán beijedt (én nem, de azért kértem, hogy a lefelé indulással várjunk meg még egy fájást, amivel már fogtam az ajtófélfát, mire leértünk a harmadikról, már jött is a következő). Elindultunk, és még nekem kellett Tamást nyugtatnom, olyan ideges volt, hogy alig bírta betenni sebességbe az autót. Útközben láttunk egy majdnem balesetet, ez kijózanító volt neki szerintem, amúgy meg alig volt forgalom. 2.) Fél tízkor értünk be a kórházba, ekkor már kétperces fájásokat számoltam. Tök furcsa érzés volt besétálni az épületbe, mintha valami különleges dolog történne velem (tudom, az is történt). Becsöngettünk, én bementem, Tamás kint várta, hogy szóljanak neki, mi lesz. A szülésznőnek azt mondtam, hogy 3-4 percesek a fájásaim, mert tudtam, hogy a szülőszobán mindig gyengül vagy abbamarad a fájás, nem akartam, hogy hülyének nézzenek. Mondták, hogy öltözzek át, aztán jön az adminisztráció. Én átöltöztem „gyorsan”, közben kétszer meg kellett állnom „pihenni”. Ezután átmentem a szülésznőkhöz, ott jó sokáig vették fel az adataimat, olyan kérdéseket tettek fel, ami mind benne volt a kiskönyvemben, a végére már igencsak elfogyott a türelmem, hárman adminisztráltak engem, volt olyan kérdés, amit kétszer is feltettek, ez kiakasztott. Adtak egy lázmérőt a kezembe, és már nem ismertem fel, kérdeztem, hogy mit csináljak ezzel, mondták, hogy tegyem be a hónom alá. Ekkor már izzadtam a fájásoktól. Aztán mondták, hogy mindjárt jön az ügyeletes orvos és megvizsgál. Az egyik szülésznő tök rendes volt, látta, hogy már szenvedek, mondta, hogy nagyokat lélegezzek, lassan fújjam ki a levegőt. Kérdeztem, hogy felállhatok-e, mert ülve már nagyon nem bírtam. Éreztem, ahogy odaragad a combom a műbőr székhez, jajj, de rossz volt. Aztán jött a doki, megvizsgált, nekem meg csak az járt a fejemben,

130 hogy remélem, valamennyire kinyíltam, mert nem akarok másnap délutánig ottlenni. Aztán mondta, hogy hát…a méhszáj…négyujjnyi. Na ekkor elröhögtem magam egy megkönnyebült sóhaj kíséretében. Azt hiszem, innentől fogtam fel, hogy akkor most már szülünk. A szülésznő mondta, hogy kicsit igazít a bikinivonalamon (otthon erre már nem volt erőm), aztán kérdeztem, hogy kúpot nem kapok-e. Mondta, hogy 4ujjnyi méhszájnál már nem adnak, mert annak kell legalább 20 perc, míg hat, de ha akarok, ő beadja, csak nem érdemes. Mondtam, hogy ááá, akkor nem, de őszintén szólva azért hiányzott, később eléggé frusztrált a gondolat, hogy mi lesz, ha nyomok, nem is nagyon mertem elengedni magam, lehet, hogy kellett volna kérni mégis. Átkísértek a szülőszobához, közben jött szembe az ügyeletes orvos, mondta, hogy beszélt a dokimmal, aki sajnos Miskolcon van most, úgyhogy nem fog jönni, de megkérte őt, hogy vezesse le a szülést (a főnöke a dokim, persze, hogy „megkérte”) Erre vágtam egy olyan fintort, hogy utólag szinte sajnálom azt az ügyeletes orvost. Kérdeztem, hogy azért szülhetek-e szülőszéken (merthogy így terveztem). Mondta, hogy átalakítják a szülőágyat úgy. Na ez azért nem ugyanolyan, tudtam, hogy nem mindegyik doki vállalja a szülőszékes szülést, és ez már rosszul esett, hogy ugrott ez a lehetőség. Az átalakítás mellesleg szerintem rosszabb volt, úgy éreztem, mintha folyton lecsúsznék előre, tartani kellett magamat, ráadásul ugyanolyan félig hátradőlt helyzetben voltam, ahogy nem akartam, és ahogy szerintem sokkal rosszabb volt elviselni a fájdalmat, még állva is jobb lett volna. Szóval beköltöztem a szülőszobába, kipakoltam pár dolgot (a csokikat nem, de azért még mindig számoltam vele, hogy kelleni fog a kaja….milyen naiv voltam…). Elmentem pisilni, azt hiszem, ekkor távozott nyákdugó, gondolom a vizsgálattól. Nyálkás enyhén véres valami, nem igazán foglalkoztam már vele. Hallottam, hogy mondták, hogy szólhatnak az apának, hogy megveheti az apás ruhát és jöhet. Engem rátettek a ctg-re, innentől végig rajta voltam, ekkor tíz óra volt, és ettől az időponttól volt igazán nehéz, rossz testhelyzetben, egyre jobban fájt a dolog. Valamikor bejött végre Tamás, mondta, hogy azt mondták neki tízkor, hogy már összefüggőek a fájások és másfél óra és meglesz a baba. Húhaaa….szemem felcsillant, hogy de jó, akkor még lehet, hogy ma meglesz, aminek azért is örültem volna, mert Szent Mihály napja szebb

131 dátum…nem mintha számítana. De azért arról is beszéltünk, hogy Te jó ég, akkor hogyan fogunk aznapi újságokat beszerezni emlékbe…abszolút fontos dolgok foglalkoztattak, tényleg…. Aztán jött a doki, burkot repesztett, mondta, hogy enyhén zöld a magzatvíz, de nem olyan vészes. Olyan sok víz nem is távozott, meglepő is volt, nem így képzeltem. Utána a fájásokkal mindig jött ki egy kicsi, sosem tudtam, hogy most éppen bepisiltem-e vagy mi van. Valamikor 10 és háromnegyed 11 között éreztem, hogy hányingerem van, mondtam Tamásnak, hogy hányni fogok. Nem csinált semmit, próbáltam visszatartani. Sikerült. Aztán pár perccel később megint rámjött a hányinger, akkor már tényleg komolyan mondtam, hogy adjon valamit, mert odahányok. Valahonnan előkapott egy hányóstálat épp idejében, mert kiadtam a délutáni kakaóscsigát meg a sok vizet, amit azóta ittam. Szegényke utána csak fogta a tálat, és nem tudta, mit csináljon vele. Szerencsére bejött a doki, aki szólt a szülésznőnek, az kivette a kezéből, és közben mondta, hogy de ügyesek vagyunk, hogy megoldottuk, és találtunk valamit. Gondolom örült, hogy nem kell takarítania. Valamikor később mondták, hogy kapok oxitocint. A szülésznő háromszor szúrt meg, mire sikerült vénát találnia a könyökhajlatomban. Tamás mesélte utólag, hogy mindig behajlítottam a kezemet, ő meg próbált szólni, hogy ne tegyem, mert „törtem össze” közben a tűt, de nem nagyon érdekelt a dolog, nem éreztem, hogy az fájna. Viszont az oxitocintól már tényleg folyamatos fájásaim voltak, nem tudom, mi értelme volt beadni, mert erősebbek nem lettek, 127 volt a max, de folyamatosan ment fel-le az érték. Felfelé 30-nál már kezdtem meghalni, lefelé 90-nél már jó volt. Lehet, hogy a gép fáziskéséssel mutatta a dolgokat, nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy volt két durva fájás, aztán ránéztem az órára, és három perc telt el….nagyon lassan ment az idő. Valamikor bejött a doki, megvizsgált, mondta, hogy van még egy kis perem. Ez még valamikor háromnegyed tizenegy előtt volt. Meg rámszólt többször, hogy ne forduljak el, mert elmozdul a szívhanghallgató…kösz…merthogy nem bírtam félig hanyatt ülve lenni, mindig fordultam ki jobbra. A szülésznő néha megdicsért, hogy jól veszem a levegőt, de őszintén szólva ezt nagyon nehéz volt tartani. Persze segíteni senki nem segített ebben ott, magamtól nagyon nehezen tudtam erre koncentrálni, szerintem csak néha-néha sikerült, bár kétlem, hogy ez segített a fájdalom érzetében. Tamás a fejemet simogatta végig, ami nagyon jólesett, mondjuk mást nem is engedtem

132 neki, hiába próbált masszírozni vagy tanácsot adni vagy hozzám beszélni, semmi nem volt jó, csak amikor simogatott, azt viszont mindig jeleztem, hogy csinálja. Aztán háromnegyed 11-kor azt mondta a szülésznő, hogy na most már csak negyed óra – húsz perc és nyomhatok, már csak néhány fájást várunk meg. Ennek nagyon örültem, gyorsan végig is gondoltam, hogy végülis ez a szülés annyira nem is gáz, a kitolásról már mindenki azt mondja, hogy az a legkevesebb, szóval a nehezén már túl vagyok. Még az is megfordult a fejemben, hogy bármikor bevállalnám újra (és ezt tényleg nem a hormonok mondatták velem, mert éppen fájásaim voltak). Aztán csak telt az idő és nem történt semmi más, csak fájások meg fájások meg fájások, nagyon lassan ment az idő én meg nagyon szenvedtem. Eltelt a negyed óra meg a húsz perc meg még több, és csak nem mondták, hogy nyomhatok. A szülésznő meg a doki ki-bejártak, de nem mondtak semmit. Illetve a szülésznő azt mondta, hogy engedjem, hogy lejjebb mehessen a feje, ne tartsak ellen, hadd jöjjön kifelé. Hát próbáltam úgy csinálni, közben meg az járt a fejemben, hogy remélem, nem fogok bekakilni. Pedig már volt székelési ingerem, mondtam is, de nem foglalkozott ezzel senki. Néhányszor rám szóltak, hogy ne csukjam össze a lábam. Fájásokkor legszívesebben szorítottam volna össze, és nagyon nehéz volt ennek ellenállni. Kapaszkodtam abba a két kapaszkodóba, és fognom kellett a lábamat, hogy ne csukódjon össze. Néha Tamás is rámszólt emiatt. Meg mondta a szülésznő is, hogy ne álljak ellen, hagyjam, hogy menjen lejjebb a baba. Nem értettem, miért nem történik semmi, azt mondták, negyed óra, ehhez képest eltelt egy egész. Háromnegyed tizenkettőig nem történt semmi más és nem mondtak semmit, ez tök rossz volt. Aztán láttam, hogy készülődnek már a szüléshez, lábamra húzták azt a fehér valamit, beöltözött a szülésznő. Ennek már örültem, közben néha mondtam Tamásnak, hogy én ezt már nem bírom, mindjárt kinyomom, szóljon már valakinek. Persze nem tette. Komolyan néhány fájásnál már úgy éreztem, hogy a nagy sóhajtozásos levegővételekkel már nyomnom kéne, de senki nem mondta, mit csináljak. Azt sem tudtam, hogy akkor most hogy vegyem már a levegőt, inkább lihegjek-e vagy mi, de szerintem ezek csak gondolatok voltak, kivitelezni egyiket sem tudtam. Mindenesetre idegesített az információhiány, de ahhoz már nem volt erőm, hogy kérdezzek.

133 Egyszer kérdezte a doki, hogy tudjuk-e, hogy mekkora ez a baba. Mondtam, hogy nem, bár tudtam, hogy egy hete ő csinálta az UH-t, mondhattam volna a méreteket, mert fejből tudtam mindet, de valahogy nem volt erőm hozzá, egyszerűbb volt egy nemet mondani. Aztán megkérdezte, hogy milyen magas vagyok és hogy hányas a lábam. Gondoltam, hogy ezekből (172 és 40 /erre kétszer is rákérdezett, mintha nem értette volna/) nagy babára tippel. Háromnegyed tizekettőkor bejött a doki, megvizsgált, és azt mondta, hogy akkor most javasolja a császármetszést. Kérdezte, hogy beegyezem-e. Ránéztem Tamásra, aki olyan képet vágott, mintha azt mondta volna, hogy „Tudtam!”. Úgy éreztem, mintha az én hibámnak tudná be, ez nem esett túl jól. Azt válaszoltam a dokinak, hogy már aláírtam (adminisztrációnál mindenféle beleegyező nyilatkozatot aláírattak már). Erre azt mondta, hogy jó, de most új helyzet állt elő, és azért vagyunk most itt, hogy ezt megbeszéljük. A többire nem emlékszem, mit mondott, csak Tamás elmondása alapján, állítólag azt magyarázta, mivel nem ment lejjebb a feje, nem kockáztatna, hogy elakadjon a szülőcsatornában és nagyobb baj legyen. Végül megkérdezte még egyszer, hogy akkor beleegyezem-e, mert akkor szólnak rögtön az anesztesnek. Erre bólintottam. Mi mást csinálhattam volna. Bár nem örültem neki egyáltalán, sőt, akkor azért vígasztaltam magam azzal, hogy legalább már nem fog sokáig fájni. Lekapcsoltak a ctg-ről, és vártunk. Kaptam antibiotikumot infúzióba. Na innen megint elkezdtem sürgetni az időt, mert ha már egyszer császár, akkor jöjjön már a megváltó érzéstelenítés. Ezeket a perceket megint nagyon nehezen viseltem. Egy örökkévalóság múlva megjelent az anesztes csajszi, aki megint egy csomó hülye kérdést tett fel, amiknek nagy részét nem is értettem, valamit háromszor is meg kellett kérdeznie, mire felfogtam, pedig a fájásoknál türelmesen várt. Mondjuk nem tudom, mire, mert már folyamatosan fájt. De nagyon türelmes volt, csak én nem. Aztán a sok kérdés után az orrom alá dugott egy papírt, hogy írjam alá. Mit gondolt, hogy majd végigolvasom? Később hivatkozhattam volna beszámítási képességem hiányára is, tök hülyeség ilyen állapotban bármit is aláíratni az emberrel. Csak arra emlékszem, hogy azt néztem, hol írjam alá, meg feltűnt, hogy nincs keltezés a papíron. Egy tollvonás lett az aláírásom, utólag jót röhögtünk Tamással a szitun, szerintem magam sem ismerném fel azt az aláírást. Tuti letagadnám.

134 Ezután bejött a beteghordó, átpakolt egy másik ágyra, és toltak át a műtőbe. Közben már szinte végig csukva volt a szemem, fura egy érzés volt. Még hallottam, hogy kérdezték Tamást, hogy be akar-e jönni. Persze, hogy be akart, ez meg volt beszélve. A műtőben megint átraktak a műtőasztalra, aztán be akarták adni a hátamba az érzéstelenítőt, de nem bírtam kiegyenesedni, ferdén ültem. Mondtam, hogy egy pillanat, és tök rendesek voltak, jó, fájás van, várnak. Szerencsére így két fájás között oldották meg a dolgot, egész jól bírtam, kevésbé fájt, mint az a három próbálkozás a kanüllel. Innentől jött a megváltás, az ellazulás és a megkönnyebbülés. Talán túlságosan is, állítólag elég beszédes lettem, hülyeségeket kérdeztem az anesztestől, és olyan voltam, mint aki benarkózott. Ezt én mondjuk nem így érzékeltem, de akinek volt valaha migrénje, az tudja, milyen érzés, amikor elmúlik a fájdalom, olyan eufórikus hangulatba kerültem. Bejött Tamás, a fejem mögé ültették le, aztán vártunk. Megint senki nem mondott semmit, hogy mi hogy áll, stb., ez olyan idegesítő volt. Egyszer csak hallottam valami babahangocska félét, aztán pár másodperc múlva, nulla óra 34 perckor hirtelen felemelték nekünk a fiúnkat. Maszatos volt és csorgott a homlokáról a trutyi, sosem fogom elfelejteni azt az arcocskát, amit akkor láttam. Olyan érzésem volt, hogy egyenesen a szemembe néz. Nagyon boldog érzés volt, éreztem, ahogy összeszorul a torkom. Csak pár pillanat volt az egész, de nagyon jó volt. Nem mondom, hogy az jutott eszembe, milyen gyönyörű, mert nem így volt, de valahogy éreztem, hogy ő az enyém, igen! Meg az is megfordult a fejemben, hogy jézusom, tisztára apukámra hasonlít. Az egyik doki mondta, hogy fiú, kérdezte, hogy annak kellett lennie? Jó vicc. Aztán el is vitték, Tamás ment vele, engem meg összevarrtak. Remegtem, mint a kocsonya, meg fáztam, meg majd elaludtam. Egyszer még visszahozták, miután letörölgették, egy fehér pólyában volt, odahozták az arcomhoz és adtam neki egy csomó-csomó puszit. Nem sírt, csak nézett, próbálta felfogni, hogy mi történik vele. Akkor már nagyon szépnek láttam.

135 Egyből azt mutogatták, hogy van egy bőrkinövés az ujján, de ne aggódjak, majd a gyereksebész leszedi. Meglepődtem ezen, de tényleg nem kezdtem el aggódni, egyből Ady jutott eszembe, aki a kedvenc költőm, tiniként szerelmes voltam belé, szóval ezt tényleg stigmaként kezeltem, és ott lelkesedtem hülyén, hogy zseni lett a fiam. Mondták, hogy 4310gr és 59 cm. Hüledeztem, hogy milyen nagy, meg hogy 56-os ruhát vettem neki, mibe fogom hazavinni. Az egyik dokinő megnyugtatott, hogy ne aggódjak, rá fog az menni. Kérdeztem, hogy mi volt az oka, hogy nem ment lejjebb, azt mondták, hogy nem jó felé fordította a fejét. Ez nem tudtam, mit jelent. Aztán már nem láttam Danit reggel hatig. Nagyon hiányzott. Áttoltak az őrzőbe, Tamás bejöhetett és még több mint egy órát ott volt velem, beszélgettünk, próbáltuk feldolgozni a történteket. Megmutogatta a fényképeket, amiket csinált Daniról a fürdetéskor meg öltöztetéskor. Meg csinált a csecsemős is róla képeket, ahogy fogja. Hú, akkor nagyon irigy voltam, hogy ő már megfoghatta. Amikor Tamás elment és kezdett múlni a fájdalomcsillapító hatása, már éreztem a böjtjét a fájdalomcsillapításnak… de ez már egy másik történet… Reggel hatkor behozták a babákat, odatették mellém, igaz a szopizás nem ment neki, de annyira jó érzés volt, hogy ott volt mellettem. Csendben volt, aztán elaludt, és ott aludt mellettem kilencig. Csak nézegettem és gyönyörködtem benne…

Hát ez az én történetem. Amit bánok ebből, hogy nem a saját dokimnál szültem, meg vagyok győződve róla, hogy akkor nem császár lett volna a vége. Ettől kicsit rossz a szám íze, meg attól, ami még ezután jött, de erről már sokat írtam. Az érzelmi részéről meg: tényleg leírhatatlan érzés ez az anyaság dolog. Gyönyörű és félelmetes. És ahogy valakitől egyszer ezt hallottam: életem legszebb és egyben legfárasztóbb része.

136 Szövegszintű következtetések: A fenti (utolsó) szüléstörténet a legkomplxebb ( a leghosszabb is). Benne szinte minden szempont megtalálható (kivéve a külső környezet leírását, mert az a szövegbe ágyazottan a belső élményekkelösszevegyítve jelenik meg.

Bizalom és bizalmatlanság: a helyettes orvosban, akit kijelöltek számára nincs bizalma, úgy érzi, emiatt a körülmény miatt lett császár. Tájékoztatás és kommunikáció (Utasítások): ld. kigyűjtött anyag. Stílusuk normálisnak mondható, de sokszor hiányos! Erre a kismama sokszor panaszkodik. Alá - és fölé rendeltség: nem tér el a normálistól. Kommunikáció a környezettel: Külső környezet: nem hangsúlyos a leírásban. Belső élmények: gondolatok szorongások, fájdlmak: szépen kifejtette, szorongásai az ismeretlentől való félelemből, a fájdalomtól és az információhiánytól vezéreltek. Időkezelése néhol ugrál, többször elveszti a fonalat. Sokmindenre férje beszámolójából emlékszik.

Interdiszciplináris elemzés alapján ● Szociológiai és szociolingvisztikai szempontból: szépen fogalmaz, írását élvezetes olvasni, publicisztikai színvonalú. Részletesen kiejt minden apró részletet. Kerek mondatokban fogalmaz, első érzéseit és a külső környezetet is megfigyeli, leírja. ● Pszicholingvisztikai szempontból: a fájdalomról sokszor és sokat ír, mégsem uralja a szöveget. Hozzáállása végig pozitív. Rengeteget mesél érzelmeiről, bizonytalanságáról, fájdalmairól, csalódottságáról és öröméről. Az első szülést kísérő kezdeti bizonytalanság, a félelem az

137 ismeretlentől mind ismert fogalmak, de ebben a szövegben látható, hogyan jelenhetnek meg az érzelmek szintjén is. ● Kommunikációs vizsonyrendszerek: sokat kommunikál, néha kritikusan szemléli az eseményeket, de alapvetően pozitív.

A történet elbeszélője, mint a történet szereplője meséli el az eseményeket. A hosszú kerettörténet azért érdekes számunkra, mert jól mutatja a hétköznapokból való kiszakadás, a “beteggé” (kórházi kezeltté) válás folyamatát, az apróságok óriásira nagyítását felfokozott érzelmi állapotban (pl. a beöntés kérdése), vagy a bizonytalanság megnyilvánulásait (“ hét nekem még ez sem volt gyanús”, vagy 2 mondaton belül: “röhögtem rajta, hogy mit idegeskedik, úgysem less semmi (…) még elküldtem borotválkozni, nehogy már borostás legyen a fia első fényképén”. A halogatás valószínűleg az ismeretlentől való tudatalatti félelem eredménye, mitn ahogy a nyilvánvaló jelek bagatelizálása is. Az egészségügyi személyzet Tsz/3. személyben jelenik meg (ők), külön személyeket nem emel ki. Mivel végül nem a saját orvosánál szült, bensőségesebb kapcsolat kialakítására nem is volt lehetőség. A kontroll a személyzet kezében van, ez bár bosszantja a kismamát (ld. az adatok felvételénél), és tevékenykedésüket kritikusan szemléli, nem szegül ellen, nem kiabál, az elvárható módon viselkedik. Az információk többsége csak “véletlenül” jut el hozzá, hallja, hogy a férjének mondanak valamit, sokszor nem neki, hanem róla beszélnek, ez a gyermekként kezelés amúgy is jellemző az egészségügy területén.

Konkrét állítmányok

Absztrakt állítmányok

1.) rendeltünk, ígérték, nem készült el,

voltam kiírva, mindegy, rá bízzuk, amatőrség,

aggódtam, várja meg, röhögtem, jöttek,

kellett (kelni), egyedül kellett lennem, ne molt

kérdezték, viccelődtek, kitörölgetem,

jó, jó fejek voltak, gyanútlan voltam,terveztem,

rápillantottam, jött még, nem szóltam,

eltűnnek, nekiláttam,nem nagyon mertem,,

nem gondoltam, lecseszett, hazajött,

éreztem,

jöttek, panaszkodtam volna, elmesélte,

felejtettem,folytattam,

sosem

lehet

tudni,

fáradtnak

el

is

éreztem

138 ettem, mondta,, kihányhatom,írtam,

magamat, ki akarom aludni magam, be akarok

menjek már be, elküldött, összepakolta,

pakolni, nem gondoltam, nem akarja, ebben

rohangált, idegeskedik,

maradtunk, nem tudtam betartani, jobban esett,

lezuhanyozott, elküldtem,

nem esett le, számítottam, eltarthatnak, nem

lezuhanyzott,induljunk, vacakoltam, fényképet

tudom, hülyének néznek, nem less semmi,nem

készítettem, visszaléptem, számoltam,beijedt,

tudtam koncentrálni, ideges volt,

elindultunk, értünk

be,

számoltam,

becsöngettünk, furcsa érzés volt, nem akartam, elfogyott (a

mondtam, tudtam, gyengül, átmentem, vettek türelmem), nem ismertem fel, tök rendes fel,

kérdéseket

tettek

fel,izzadtam,

jön, volt,remélem, el röhögtem magam, hiányzott,

megvizsgál, igazít, átkísértek, megkértem, frusztrált, rosszul eset, úgy éreztem, naív beköltöztem, távozott, hallottam, megveheti, voltam, szemem felcsillant, örültem, jöhet, rátettek, egyre jobban fájt, bejött, mondták burkot repesztett, hányingerem van, mondtam, éreztem, ügyesek vagyunk, nem bírtam, nehéz előkapott, kiadtam, bejött, szóltm kivette, volt, nem segített, nehezen tudtam, kétlem,, mondták, kapok, szúrt,behajlítottam, fájásaim nem engedtem, semmi nem volt jó, jeleztem, voltak, bejött, megvizsgált, ne forduljak el, végiggondoltam, megdícsért,

símogatta,

mondta,

örültem, bevállanám,

kapaszkodtam, láttam, kérdezte, javasolja, mondtak

mgefordult

nem

semmit,

a

történet ne

álljak

fekemben,

semmi,

nem

ellen,

nem

aláírtam, magyarázta, beleegyezem, orrom alá értettem,beöltözött, nem bírom, snki nem dugott, írjam alá, letagadnám, bejött, átpakolt, mondta, kivitelezni nem tudtam, idegesített, toltak át, átraktak, kérdeztem, bejött, hallottam, nem volt erőm, nem esett túl jól, új helyzet állt csorgott, néz, mondta, kérdezte, visszahozták, elő, nem emlékszem, elkezdtem sürgetni (az nem sírt, nézett, mutogatták, beszélgettünk, időt), türelmes volt, magam sem ismerném fel, mutogatta,

jött a megváltás, beszédes lettem, nem

elment, behozták, odatették, csendben volt, érzékeltem, (senki) nem mondott semmit, elaludt, nézegettem

idegesítő

volt,

érzés(em)

volt,

hasonlít,

remegtem, szépnek láttam, ne aggódjak, meglepődtem, lelkesedtem, hüledeztem, nem láttam, hiányzott,irigy voltam, jó érzés volt,

139 kezdett múlni, gyönyörködtem benne, bánok, meg vagyok róla győződve, rossz (a szám íze), leírhatatlan érzés

Tranzaktív igék

Intranzaktív / interaktív igék

1.) készül, aggódik, vár, röhög, kitöröl,

van kiírva, rá bíz rendel,ígér, jön, kérdez,

gondol, eszik, ,, kihányhatom,írtam, , ,

viccelődik, kel, tervez, eltűnik, nekilát, mer,

összepakol,

érez, elfelejt, folytat, érez rápillant, lecsesz,

lezuhanyzik,készít, , számoltam,beijedt,

panaszkodik, elmesél, szól, hazajön, jön, mond, megy, elküld, rohangál, , idegeskedik, elküld, indul, vacakol, visszalép elindul,

alszik, pakol, gondola, nem akar, marad (ebben), nem tud (jobban) esik, nem esik le, számít, eltart, nem tud, hülyének néz, nem lesz semmi, koncentrál, ideges számol, becsönget, tud, gyengül, vettek fel, ér (be), mond, átmegy, kérdéseket tesz fel, megvizsgál, igazít, megkértem, hall, megvesz, izzad, jön, átkísér, beköltözik, távozik, jön, rátesz, fáj,

bejön, mond, akar, elfogy (a türelmem), nem ismer fel, remél, röhög, hiányzik, frusztrál, rosszul esik, úgy érez, felcsillant (szem), örül,

burkot repeszt, kiad, kivesz, kap, szúr, behajlít, hányingere van, mond, előkap, bejön, szólt fájás van,megvizsgál símogat, láttam, írjam mond, bejön, elfordul, megdícsért, , mond, átpakol, tol, átrak, hall, csorog, néz, , örül, kapaszkodik, kérdez, javasol, aláír, kérdezte,,mutogatták, beszélgettünk, mutogat,

magyaráz, beleegyezik, orra alá dug, letagad,

odatesz, elaludt, nézeget

kérdez, bejön mond visszahoz, sír, elmegy, behoz, csendben van érez, nem bír, segít, tud, kételkedik,, nem enged,

jelez, végiggondol,

mgefordul (a fejében) bevállal, mond, ellenáll, ért,beöltözik, bír, , kivitelez, idegesít, helyzet

140 áll (elő új helyzet), emlékszik, elkezd sürget, felismer, jön, , érzékel, , hasonlít, remeg, lát, aggódik, meglepődik, lelkesedik, hüledezik lát,irigy

A fenti igen komplex és lélektanilag is sokrétű dramaturgiailag ügyesen szerkesztett történetből láthattuk, hogy a bizonytalanság és a hosszan tartó fájdalom mennyire kifárasztótta a kismamát. A konkrét és absztraktabb állítmányok, illetve a tranzaktív és az intranzaktív igék aránya azt mutatja, hogy az események leírásán tűlmenően a kismamának legalább annyira fontos volt a lelki tartalmak feldolgozása is a történet leírásával, mint maga

az eseményekről való

beszámolás. A részletes kerettörténetről való beszámoló mutatja a ráhangolódás, a gyanú, a bizonytalanság, a megsejtés fázisait, majd az ismeretlen hozta szorongások megjelenését, oldódását. A beteggé válás folyamata is szépen végigkisérhető, mind emócionális, mind materiális szinten A szeméylzet bár magatartását tekintve segítő, sok ponton elmulasztja a megfelelő tájékoztatást, a kontroll érzet kialakakítására sem szánnak elegendő időt. Maga az orvos is bizonytalannak tűnik, így inkább a császármetszés mellett dönt (a kismama írja is, ha saját orvosánál szülhetett volna, érzései szerint ez elkerülhető lett volna), látszik, hogy eleve bizalomvesztetten megy bele a szülési szituációba, mert nem adatik meg az ismert orvos biztonsága.

141 Összességében azt látjuk, hogy az odafordulás, a gesztusok szntjéig kontrollált pozitív (és szuggesztív erővel bíró) kommunikáció mindkét fél részéről jelentősen megkönnyíti egy gyermek világrahozatalának folyamatát.

142

Kérdések és válaszok a szülés és a születés témakörében - internetes csevegések elemzései -

143

A kismamák lekérdezéséhez az eredeti tervek szerint a kérdőíves formát választottuk, válaszolási hajlandóság azonban nemigen mutatkozott, így a kérdőívet szétszedve, napi bontásban tettünk fel a kérdéseket egy-egy posztban. Így érdekes, irányított, mégis kötetlen beszélgetések alakultak ki egy-egy témáról, melyek mintegy kiegészítik a szüléstörténetekben foglalt élményeket, s ezáltal következtetni engednek a kommunikációs formák sajátságaira.

A beszélgetéseket keresztnevekkel közöljük (ehhez a fórum tagjai hozzájárultak), a helyesírási hibákat és elgépeléseket csak akkor javítottuk, ha a szövegek értelmét zavarták.

Kérdéseim nem csak az orvossal, személyzettel, hozzátartozóval való kommunikáció milyenségét vizsgálták, hanem kitekintést nyújtottak a terhesség, és gyermekvállalás társadalmi megítélésére is. Mindezt azért tartottam szükségesnek, mert a sorok közt nemegyszer ott lappang a kismamákat frusztráló környezet hatása (császármetszés problematikája, szoptatási „kényszer”), ezen kérdések feldolgozásával kitekintést kapunk a társadalom hozzáállására vonatkozóan is.

Célunk az volt, hogy az orvos-beteg (kismama), orvos- személyzet, beteg (kismama) személyzet, beteg (kismama)-partner, beteg (kismama)- környezet mentén zajló kommunikációs sajátságokat feltárjuk, elemezzük, és következtetésekre jussunk a sikeres és kevésbé sikeres formákat illetően.

144

Kérdések és válaszok

1.) Mely szempontok alapján választottatok szülészorvost? Anita: ismerős ajánlása alapján választottam:) És nem bántam meg! Amúgy nem, oda tartozom amúgy utánaolvasgattam a neten és jókat hallottam a Margitról, és ez igazolódott is Barbara: Amikor pozitívat teszteltem elmentünk SZTK-ba. 42 nap volt a kimaradás, tehát már szívhangnak is kellett lennie. Erre az SZTK-s azzal kezdi minek teszteltem 2x., vizsgálat után közli, h lehet terhes vagyok. Majd menjek vissza 2 hét múlva és akkor csinál uh-t. Anyád mondtuk. Ez volt kedden. A párom akkor a 17. kerületbe dolgozott és ott volt egy egészségközpont, aminek a vezetőjével jóban volt. Kérdezte, h nem-e tud orvost ajánlani. Ajánlott egy furcsa nevűt, akihez péntekre kaptunk ip-t. Egyből nagyon szimpatikus lett. Gyorsan megvizsgált, meguh-zott, dobogott a Pici szíve, és így megnyugodva folytattuk a beszélgetést a továbbiakról. Mivel nem kerületi lakos vagyok, ezért csak magánrendelésre járhattam oda, letisztáztuk a díjakat. 12 hetes uh. után megbeszéltük, h nála akarok szülni is. Végig nagyon normális volt az összes aggodalmamra korrektül válaszolt. Szülésnél végig ott volt (bár szerencséjére ügyeletes is volt). Erika: Mikor elhatároztuk, hogy szeretnénk babát megbeszèltük hogy kivizsgáltatjuk magunkat és akkor kéne rákszűrés is, mivel elotte nem volt orvosom egy ismerősöm ajánlotta. Es nagyon jol választottam.Szintén a Margit Kórházban dolgozik fiatal és nagyon jó fej Fruzsina: Egy kolléganőmmel beszéltem erről a dokiról, aki már szült nála. Tetszettek a szempontjai. Mert ő itt a vezető ( a város ugye adott volt, nem akartam Bp-re utzani). És emiatt rugalmas, és máshogy bánik velem a kórházi személyzet, nem sorolnak hátra, ha arról van szó.... Utánanéztem, családközpontú szülészetről írt könyvet, ő vezette be Mo-n az ülve szülést anno a kilencvenes években, családbarát szülészetet hozott létre itt....csábító volt a referenciája. Így esett a választás.

145 Szilvia: elsőre nem volt fogadott orvosom, akihez jártam sztk-s terhesgondozásra mondta előre hogy a kiírt időpontban külföldön lesz, másik orvost pedig akkor nem szerettem volna, hiszen ígyis úgyis idegen lett volna, akkor miért fizessek még pluszban. Másodjára pedig miután költöztünk új orvost kellett választanom. Megint sztk-s dokit választottam, a fő szempont hogy délután rendeljen, mert apa csak akkor tudott Annára vigyázni. Egy ilyen orvos van Biatorbágyon, így adott volt a doki. Azt tudtam, hogy a Szent Imrében szeretnék szülni, nem a Sote2-n, így felkerestem a korábbi szülésznénimet, ő mondta, hogy jó lenne ha lenne fogadott orvosom, de természetesen minden úgy lesz ahogy szeretném. Aztán kiderült, hogy akihez járok terhesgondozásra ő is a Szent Imrében szülészorvos, így felkértem Edina: első vizsgálatra az SZTK-ba mentem,nagyon szimpatikus volt a doki,aki elöször megvizsgált,azóta 2 "közös gyerekünk" van

Evelin: Én nőgyogyihoz a Honvédkórházba jártam, mindig máshoz, ott nekem mindenki bejött. Tervbe volt, hogy ha baba lesz ott választok dokit (orrsövény és pajzsmirigy műtétem is ott volt a kórházban), aztán jött a nyelőcsöves balhé, erről szólt a média állandóan én meg utána lettem kismama, így úgy döntöttünk nem. Magándokit kerestünk mindenképpen, mi a bármi pénzt megér a baba elvet választottuk (sajnos van a családban tragédia, szülésnél történt mulasztás miatt). Szempont volt, hogy a rendelő ne legyen messze tőlünk és a sote1-en legyen doki. Interneten nézelődtem, sok mindent lehet ott találni orvosokról, aztán honlap is szimpi volt az, hogy fiatal doki, az is, az hogy genetikus az is. A tesót is nála szeretném, bnőm is nála szült, tesóm is, és az ő ismerőseik is hozzá járnak, szóval én 100%-ban azt kaptam tőle amit szerettem volna. Marianna: én nem választottam orvost, mivel Veszprémben erre nincs lehetőség! Szülésznőt sem lehet választani. Ha választhattam volna, akkor a saját nőgyógyászomat kértem volna fel, aki NŐ!!! Nálam ez alapvető volt, olyannál szeretnék szülni aki TUDJA mi a szülés, és nem csak könyvből. de nem lehetett ugye választani, így hozzá csak terhesgondozásra jártam. végülis szerencse h Beni 2 nappal előbb bújt ki, akkor éppen a vp.-i másik női nődoki volt

146 ügyeletben, aki ugyan akkor még nem szült (Mára már igen), de ennek ellenére elégedett voltam vele abszolút és marha mázlistának éreztem magam h nála szülhettem. a gond nálam a szülésznőkkel volt, de ez már egy másik történet. Evelin: én nőnél szültem :))) A dokim éppen aznap kezdte meg a 2 napos kiruccanását, de megbeszéltük jó előre és biztosított arról, hogy a legjobb kezekbe ad, szóval nekem volt 2. sz jelölt is. És nagyon jó volt szülésnél. Igaz ő még nem szült, de akkor is megvoltam vele elégedve. A dokim pedig közben mindenről tudott. Kati Sz.:Amikor még csak keresgéltem a nőgyógyászok között a számomra megfelelőt (még se esküvő nem volt, se gyerek nem szerepelt a tervek között), már akkor azon szempontok alapján igyekeztem választani, hogy ne csak nőgyógyász legyen, de szülészorvos is, mert de szülészorvos is, mert nem szívesen váltogatnám a dokimat. Másik: iránymutató az volt, hogy a pozsonyi korházak vmelyikében legyen szerződése és nagy előny, ha magánrandelője is van a falumtol kb 10km-re fekvő kisvárosban. Találtam ilyet, és még ráadásul fiatal nő is volt az illető, úgyhogy nagyon megörültem, hozzá kezdtem járni, végül fel is fogadtam az első szülésemhez. nem is váltottam volna másodjára sem, de úgy alakult, hogy a 2. terhességem alatt ő már szülni készülte a saját gyerekét, így megegyeztünk, hogy átslisszolok a kollégájához, aki szintén ugyanott magánrendel, ugyanott szülész, fiatal is, csak hát ő pasi. Egyszer már találkoztunk, ő szedte ki az első szülésem utáni császár varratát. Megbeszéltük a régi dokinőmmel, hogy ha szülésig munkába állna újfent, visszamehetek hozzá, de végül inkább a pasinál maradtam, felkértem együtt szülni, elégedett voltam vele és továbbra is ő a dokim. Anita: nálam úgy volt, hogy akit anno pár éve kiválasztottam, hogy elkezdek hozzá járni szűrésekre és majd, ha terhes leszek, nála szülök és már legalább ismeri a kórtörténetemet, mire terhes lettem, ott hagyta a soproni kórházat... így ő állapította meg a terhességet, és tőle kértem tanácsot, hogy kit ajánl, majd mikor megmondta, utánakérdeztem ismerősöknél, akik nála szültek, de ez nem bizonyult jó ötletnek, mert hallottam jót is , rosszat is, de maradt ő, és én nagyon meg voltam elégedve.

147 anyósom kolléganőjének a férjénél szültem, sógornőm is nála szült…szakmailag nagyon jó csak a stílusa érdekes. Volt amikor nagyon kis mufurc volt és volt amikor nagyon kedves volt. Igazából ennyi. GabriellaF.: Én a "saját" nőgyógyászomat kértem fel orvosomnak Már terhesség előtt hozzá jártam, és mondtam is neki, h babára készülünk. Bár a mi kapcsolatunk több mint orvos-beteg és mégsem Mindkét gyereket nála szültem, hajnalok hajnalán Ott volt velem végig, és jókat nevettem szülés közben Ha bárki kérdezné, ajánlanám... bár volt már ismerősöm, akinek nem volt szimpi… Zsuzsa: Én ha a bajai dokinál maradok még mindig gyerekmentes lennék, így átmentem Szekszárdra, és egy olyan dokit választottam akit sokan ajánlottak. Krisztina: Nem ismertünk itt senkit, egyik kollegám ajánlotta a dokit, ő nála szült… Gabriella F.: Anett, te is a dokimnál szültél? vagy nem? Kati Sz.: nekem csak szülésznőm volt, de az sem fogadott. Nekem sem volt dokim, Dániában nem szokás, csak komplikációnál hívnak orvost. Kaptam egy szülésznőt, akihez terhesgondozásra jártam és azt hittem, majd nála szülök, de itt azt sem lehet. Végül, mivel 28 órán át tartott, 3 szülésznőm volt, de végig biztonságban éreztem magam, nagyon aranyosak és profik voltak. Andrea: Nekem anyósom ajánlotta a szülészt, akihez a sógornőmék és ő is járt, de nem nála szült, az a doki is ott van még, de az már nagyon öreg Én mindenképpen a saját városunkban szerettem volna szülni, akkor újitották fel a szülészetet, voltak alternativ lehetőségek is, illóolajjal, gátmasszázzsal, homeoval való szülés stb. is....Megismerkedtünk a dokival, nagyon szimpi volt elsőre is, van egy fanyar humora amit nagyon birok Én előtte nem nagyon jártam nőgyógyászhoz, de a többi elég idióta hallomásból... Szóval mivel anyósom nagyban nyomta a politikai kampányt akkor a választásra és a nődoki is indult...anyós segitett neki, a doki meg ingyen vizsgált és ingyen csinálta volna a szülést is , de úgy mintha fogadtuk volna ...Bármikor mentünk egy telefon és rögtön ott volt, UH-n előre vett..stb. A szülésznője tartotta a kismamatornát, őt kértem meg hogy legyen a szülésznőm, ő is nagyon nagyon jó fej

148 Végülis a sz.nővel beszéltük meg hogy majd neki szólok ha jönni kell, a doki ráér Az előbb leirtam, hogy ebből ugye nem lett semmi sajnos :S De érdekes volt igy visszagondolva, hogy éjjel mikor a kicsi ott aludt mellettem a tök üres kórteremben, mivel el voltunk különitve, és én nem tudtam elaludni ,nekik kettőjüknek küldtem egy sms-t , hogy köszönök mindent azért és sajnálom, hogy nem velük szülhettem ......Még egyszer ugyanezt a dokik választanám, akkor is ha nem protekciósak lennénk :D:D:D:D Edit: én annál a dokinál szültem, akihez amúgy is jártam..tesóm mindegyik gyerekét nála szülte és nekem is szimpatikus volt,így mellette döntöttem.bár sok dolga nem volt,a szülésznőnek inkább Réka S.: hozza jartam sztk alapon aztan a 6. honapban felkertem, hogy legyen a dokim, de nem fogok a maganrendelojebe elmenni, mert az nekem nagyon messze lett volna. Megbeszeltuk a dolgokat, igy szultem a SOTE-n. Anett: Gabi, igen bejött a tolásnál, bemutatkozott (ne kérdezd a nevét ) majd közölte, hogy "Segítek kicsit jó?" és azzal a lendülettel beletenyerelt a hasamba, utána jó egészséget kívánt és kiment Marianna: Anett, még jó h nem fizettél neki :DDD Anett: de amikor vártuk a pisimet akkor odajött gratulálni azért …bocs az offért, Piros… Én: Nem off…☺ Annamária: Nagynéném ott dolgozik a szülészeten, ahol szülni készültem, és ő ajánlotta...

149 A válaszok értékelése:

15 válasz érkezett a kérdésre, ebből úgy látszik az orvoskeresés legmegbízhatóbb módszere a személyes tapasztalatokon alapuló ajánlások kérése. Ha időközben az orvos munkahelyet vált, vagy más okból kifolyólag nem tudja vállalni a szülés levezetését, ajánl más valakit.

A fenti szövegrészletben az „ajánl” szó és variánsai az alábbi megoszlásban fordulnak elő:

Ajánl: 5 Ajánlanám: 9 Ajánlani: 8 Ajánlása: 8 Ajánlott: 8 Ajánlotta: 9 Ajánlottak: 10

Érdekes, hogy az „aggodalomra” szó megjelenése az elemzett válaszokban 12 Magas az „alternatív” szó előfordulása is: 10 Az sztk-s orvost kevesebben választották, még ennél is ritkább az interneten való tudakozódás, keresgélés. Sokaknak fontos a rendelő (kórház) elhelyezkedése is, és hogy az orvos ne legyen idős, hogy végig tudja kísérni a terhességet, és esetleg több gyermek születésénél is fel lehessen kérni. Volt akinél úgy alakult, hogy női nőgyógyászt fogadott, ez még manapság is kuriózum, úgy el van férfiasodva a szakma, annak dacára, hogy a paternalisztikus vezetői stílus lazulni látszik, vannak olyan álláspontok, melyek szerint a férfiakat ki kellene tiltani a szülsőszobákból, hiszen nem tudják mit élhetnek át az asszonyok szülés közben (ld. Michael Odentnél).

A külföldön élők megjegyzik, hogy Dániában, Hollandiában és Anglia nagy részén sem szokás orvost felfogadni, mert ott a szülésznők jutnak nagyobb szerephez, az orvos szerepe marginálisabb, csak komplikáció esetén hívják, a kórházi rutinvizsgálatokat is szülésznők végzik.

150 Kommunikációs szempontból úgy látszik a bizalom kiépítésének legerősebb építőköve a személyes tapasztalás alapján adott ajánlás, ez érhető is, hiszen a kismama nem csak saját, hanem születendő gyermeke életét is a szülészorvosra bízza.

151

2.) Mire gondoltatok szülés közben? Van, aki nem tud másra figyelni, csak a fájdalomra. Van aki valami kellemesre gondol, van aki arra, mikor lesz már vége...Volt valami ilyen gondolat ami segített, vagy foglalkoztatott?

Erika: Nekem több minden forgott a fejemben: Ahogy erősödtek a fájások, féltem, hogy az erősebbeket már nem fogom bírni és akkor mi lesz.. Aztán amikor mondták, hogy negyed órát gugolgassak amikor jön a fájás akkor az órát figyeltem.

Krisztina D. :Legfőbb téma az első 2. szülésnél az volt,hogy legyen már vége a fájdalomnak. Persze próbáltam másra is gondolni mint az idő múlására,a csavarok megszámolására a lámpán,kiérni időben a wc-re, és még beszélgetni is próbáltam mindenféléről. A 2.császár közben pedig arra,hogy hamarosan megláthatom,megtudhatom a paramétereit,és a 3.császárnál,hogy ne fájjon. Erika: amikor a derekam kezdett el fájni akkor azt kérdezgettem Marcitól, sírni szabad-e. Amikor az oxitocint megkaptam és nagyon elkezdett fájni és úgy éreztem hisztizek akkor mondtam Marcinak, hogy tiszta hülye vagyok, mi akartuk ezt és más emberek a fél kezüket odaadnák ezért a fájdalomért én meg itt hisztizek és akkor beszéltem törpihez, hogy ügyesek legyünk. A végénél meg már nagyon vártam, hogy meglássam.

Krisztina: Pont szülés közben már arra koncentráltam,hogy hamarosan vége és a kezemben a gyermekem és Nekem akkor már nem fájt annyira mint a vajúdás alatt-ezt az izgatottságra teszem be és,hogy ugye már ki lehetett engedni a "gőzt" és nyomni!!

Gabriella F.

:áhhh én végigpofáztam az egészet, Lucánál leginkább mosolyogva (EDA),

Barninál üvvvöltve és káromkodva nem volt időm agyalni Zsuzsa: én az vagyok aki Bencust végigszenvedte, nem tudtam másra gondolni, de 7 órán keresztül egybefüggő fájások mellett sztem nem is lehet. Lilinél azon agyaltam vajon mikor jön a harmadik és milyen szülés lesz.

152 És hogy Bencussal mi van, ugyanis először volt mindkettőnktől távol. Anett: Az elején az gondoltam, hogy dejódejódejó, mindjárt látom, fogdoshatom és nézhetem a kisfiam. Ez egészen a tolófájásokig így is volt. Izgultam, hogy milyen lesz a nagy pillanat, amikor a karomba vehetem. Aztán amikor szóltak, hogy hiába ide-vagy oda tolófájás nem tolhatok, mert nem vagyok eléggé kitágulva, akkor, hogy miért? miért pont én szenvedek ennyit? Amikor tolni kellett, akkor semmire nem tudtam gondolni, aztán kibújt és a világ meg szűnt létezni Marianna: hát teljesen őszintén én arra gondoltam h lehet h ezek az utolsó óráim. borzasztó volt. azt hittem, ott halok meg, annyira nagyon fájt. amikor mondták h már látszik a haja, akkor meg arra gondoltam, h ugye kisfiú lesz???! Krisztina Sz.: Én az NST-n figyeltem a fájásokat, azt vártam mikor lesz vége az egyiknek ... örültem, hogy van egy kis szusszanásnyi nyugi, aztán láttam, hogy megy fel a görbe megint, figyeltem a légzésre, néztem az órát. Én labdán ültem a vajúdás közben…az segített, ez volt az alter. része, aztán jött a szülőágy fekve szétett lábakkal.Ezt is férfiak találták ki… Márta: Barátnőm például ugyanúgy a tengerben úszó magányos kis szigetre gondolt mint én, most beszéltük csak meg a múlt héten, addig nem jött soha szóba, tök érdekes (és Ő is a 2. babánál, aki 6 héttel született korában Dorkánál). Áronnál annyira beszartam azon, hogy most szülni kell, és hova lehet menekülni (szigorlati pánik), meg közben vajúdás alatt elmászott a szívhangja, innentől azon paráztam, hogy nem nagyon gondoltam semmire, csak, hogy valahogy épségben kikeveredjünk a szituációból, és hogy én soha többet nem viszem a bőröm a vásárra...azt' tessék... Adrienn: én a babával probáltam "kommunikálni", ahogy a szülés-felkészítőn javasolták, hogy azon vagyok hogy ő világra jöjjön és összpontositok a tolásra, hogy gyorsan haladhasson kifele (meg az órát figyeltem). Réka R.: Én hallgattam a doki sztorijait, meg megbeszéltem a dokival, hogy szóljon mikor telefonáljak mert a végeredményt azért szeretné látni Ati. Meg azt is megbeszéltem, hogy majd csináljon pár képet a kicsiről. Na meg arra gondoltam, hogy már mindjárt vége...remélem...

153 Fruzsina: Az elején (vagyis még otthon) arra gondoltam, h ez minjárt elmúlik, ez még nem az. Amikor vették fel az adataimat, akkor arram h de ciki ,h izzadok, és remélem, legalább 2 ujjnyira kitágultam már. Amikor már a szülőágyon voltam, amit feltámazstottak "szék"nek, akkor arra, h jézusom, de kényelmetlen, mindjárt lecsúszom. Innentől folyamatosan próbáltam a légzésre koncentrálni, mint utóbb megtudtam, nem sikerült. :D aztán még gondoltam arra is, h a kezemmel sikerüljön úgy fogni a térdeimet, h fájáskor ne csukódjon össze a lábam, ez nekem nagyon nehéz volt. Aztán amikor letelt az az idő, amire azt mondták, h kell még, h nyomhassak, akkor már arra gondoltam, h jöjjön m'ár valaki, miért nem jön, nyomni akarok! De! Egy piillanatig eszembe sem jutott, h ebből császár is lehet... …Ja meg arra is gondoltam valamikor a vége előtt, h azért ez kibírható, simán vállalnám még egyszer. :)

Barbara: Mikor éjjel elkezdett szivárogni a magzatvíz (ugye 1 hónappal korábban, mint kellett volna), hárítottam, h ez tuti nem az, biztos nagyon erős folyásom van, inkább lefekszem aludni. Reggel még mindig szivárgott, plusz véres volt, na akkor bepánikoltam. Hívtam uramat, de nem vette fel, hívtam anyut, ő azt mondta, h akkor nem munkába megy, hanem ide. Hívtam a dokit, aki mondta, h irány a kórház. A kórházban arra gondoltam, h én erre még nem készültem fel, miért történik ez így ..... Amikor sétálgattunk a folyosón fel le, akkor arra, h ezeket a fájásokat még ki lehet bírni. Amikor délután kettő körül befektettek a szülőszobába azt, h mikor lesz már meg. A párom meg közben bealudt a fotelben. Amikor megkaptam az oxit, akkor elzavartam a párom, a szülésznőt és csak a fájdalom töltötte ki az elmém (sajnos). Ez volt vagy 2-3 órán keresztül. Az nst - vagy mi a szar, szóval a fájásmérő tuti rossz volt, mert én már bőven a falat kapartam, az meg csak ilyen 10 %-os fájásokat mutatott. És én nagyon ki voltam akadva, mert csak a műszereknek hittek és nem nekem. Amikor a doki fél óránként megvizsgált és tágított, akkor csak nagyon csúnya dolgok jutottak eszembe. Amikor 17.30-kor megvizsgált és 3 ujjnyira voltam kitágulva és csak annyit mondott, h ma még azért ebből lesz baba, akkor azt hittem meghalok. De amikor mondtam, h kakilnom kell, és elordította magát, h szülünk, na akkor ijedtem meg igazán. Abban a negyed órában leginkább az járt a fejemben, h valahogy észnél kell maradnom, nem ájulhatok el, pedig annyira fájt, h az lett volna a menekülés. Párszor megpofoztak, kiabáltak velem, h lélegezzek - én meg nem tudtam válaszolni, csak gondolatban, h próbálok bameg. De valóban össze-vissza kapkodtam a levegőt, úgy éreztem megfulladok. ÉS a

154 legnagyobb bajom az, h asszem a lányomra egyáltalán nem is figyeltem/gondoltam, és ezt nagyon-nagyon bánom, és valóban nem voltam felkészülve a szülésre. Utálom, h csak a saját fájdalmammal voltam elfoglalva. Emiatt megfogadtam, h a következőre már akkor elkezdek felkészülni, amikor pozitív lesz a tesztem.

Andi: Amikor közölték délelőtt 9kor, hogy rossz az utolsó szűrésnek az eredménye ,és ráadásul fertőző is vagyok ,és emiatt el kell különiteni, de azt csak másik városban lehet, na akkor borult az apás - természetes szülés gyönyörű illúziója a jól ismert környezetben és kedves szülésznő.orvos közreműködésével :S Szóval 10kor már elkezdtek előkésziteni, igazából nem is gondoltam semmire, néztem az NST gépet én is, elég izgatott volt Milán is odabent, emiatt egy kicsit aggódtam akkor azt hiszem....Bevittek a műtőbe, beszúrtak a hátamba, akkor arra gondoltam, hogy ne fájjon...a műtét közben a plafonon "szerencsére" majdnem tükörszerű volt a fal, na annak nem örültem igazán...közben rosszul is lettem egyszer...13.50kor Milánt odahozta a nővérke, de én igazából nem fogtam fel, hogy már ott van...A végén felkapott a 40kilós műtössegéd, na akkor arra gondoltam le ne ejtse a 88 kilómat...Aztán a végét tudjátok, hogy depressziós lettem elég sokáig...Nekem ez nem volt nagy élmény,és ezt nagyon sajnálom, főleg azután, hogy kiderült, hogy rossz volt a szűrés, mivel nem is voltam fertőző és nem kellett volna császár...:S:S:S:S

Kati Sz.: Gergőnél az elején, a lájtos fájásoknál azt, hogy mi a szart rinyált itt nekem mindenki, ez simán bírható. A közepétől a császár kikiáltásáig csak arra gondoltam, hogy legyen már vége és lestem az órát, hogy azért telik-e az idő. Amikor azt mondták, hogy császár lesz, egyszerre éreztem csalódottságot, kudarcot és a megváltás lehelletét. Nem igazán tudtam Gergőre figyelni, ami erőm maradt, azt a légzés figyelésébe öltem. Másodjára indították a szülést és nagyon sokáig arra gondoltam, Istenem, ha lehet adassék meg nekünk a természetes szülés, mindamellett arra, hogy a lényeg, hogy minden rendben menjen és a hegem is bírja a strapát. Az elején a derékfájásnál megijedtem, hogy ez mi? Fájásnak se híre, se hamva, de tuti, hogy innen derék nélkül távozom, mert leszakad vhol. Aztán még beszélgettem a nővérekkel, apával, a dokival. A brutálfájásoknál meg arra gondoltam, hogy csak egy kicsit csinálja helyettem vki, könyörgöm, de szugeráltam magam, hogy muszáj nekünk csajoknak (a

155 baba meg én) ügyesnek lenni, mert újra a műtőben találhatom magam és próbáltam arra koncentrálni, hogy minden fájás közelebb viszHozzá, de ekkor kifele kommunikálni már csak nagyon nehezen ment. A legvégén meg az a felismerés vágott kupán, hogy Úr Isten, hogy fog azon a csöppnyi lyukon kiférni egy egész gyerek???

Szilvia: Furcsa erre a kérdésre válaszolni. Nos az első alkalommal,mikor elfolyt a magzatvízem, én is úgy éreztem mint Barbi, hogy még nincs itt az ideje, még nem készültem fel. De végül összeszedtem magam. Aztán az elején amikor már kezdett fájni, amikor koncentráltam, akkor mindig egy doboz csokoládé ugrott be, hogy milyen jó lesz utána megenni. Aztán utána arra, hogy nekem senki nem mondta, hogy a combom fog iszonyatosan fájni, hogy úgy érezzem szétszakad. Aztán azt, hogy mindegy hogyan de legyen vége, valaki szedje ki belőlem a kislányomat, aztán mikor azt mondták, hogy na most szülünk, akkor hogy jajj de jó, végre, és egy hatalmas megkönnyebbülést éreztem, hogy végre csinálhatok valamit. Mivel Emmánál már nagyjából sejtettem mi vár rám, arra koncentráltam, hogy minél gyorsabban túl legyünk rajta. Amikor a fájások gyengék voltak akkor még azon járt az eszem, hogy remélem Anna jól érzi magát a keresztanyjánál és jól alszik. Aztán arra, hogy erősődjenek végre azok a fájások, és mikor végre megtörtént arra, hogy múljon már el. A fájásoknál most figyeltem, hogy a légzésem, és hogy mi történik, és arra figyeltem, hogy a fájdalom, hogy változik, ahogy kifújon a levegőt, és érzem, ahogy mm-ről mm-re megy lejebb a feszülés, azaz Emma. És a végén megint megvolt a megkönnyebbülés, hogy végre a végén vagyunk és elmúlik a fájdalom, és a kezemben tarthatom

Anita: én „fájásgyenge” voltam, így a tolófájásokig azt, hogy ez nem is olyan szörnyű, a tolófájások alatt, hogy mikor lesz már vége, én ezt már nem bííírom!!!Amikor Réka végre kijött, akkor meg azt, hogy de jó, hogy vége :)

Edit: én végig arra,hogy qrvára fáj és megdöglök :D

Annamária: Levegővételre, alvásra, "b*sszameg ez fáj", és "mikor bújsz már ki, te Csibészke?" :)

156

Evelin: Arra h legyen ejfel es juliusi baba legyen ejfel utan h meglassam es minden ok legyen

Orsolya: Miert legyen juliusi Evi???? En tokre orultem hogy Bazsa behuzta pont juniusra;) igy konnyu megjegyezni a szulit 0630....kis Westel baba....jah es ugye dupla csp....a tobbit majd irom hosszabban....

Evelin: Mikor kiderült, hogy kismama vagyok azt éreztem (mindenkinek ezt mondtam), hogy július 1-jén fog születni nem mondtam, hogy akarom, csak hogy ezt érzem (pedig most már elárulom akartam nagyon) Picit hiszek a számmisztikában és a és az egyes szám az akarat a magabiztosság és az energia száma. Ő képvisel mindent, ami az első helyen magasan áll. Hatalom szimbóluma, uralkodó, domináns személyiségre is utalhat. Dudura születési napja és az enyém is teljes mértékben megegyezik a személyiségünkkel. és mivel az egyes szám a legerősebb, főleg akkor, ha önállóan áll (tehát nem 10) Sokan hülyeségnek tartják, de mindenki hisz valamiben, nem? :) Amúgy meg nem befolyásoltam semmit, magától jött ekkor :))))

Orsolya: Huhhh...kispeti 27,en 28,bazsa 30,apaja 31....a sor vegen kullogunk...:) ezt hol olvastad???? Megneznem en is!

Evelin: a 3-as szám is (30) tetszett nekem, de az 1 jobban :) össze kell adni a születési napot Adrienne:Beninél sorrendben: éjfélkor hűha, jön, 1kor hűha, jöjjön már az anesztes, 2kor hűha, de jó lenne, ha már nem kéne a tolófájásokat visszatartani, 3kor juhúúú, nyomhatunk :-)

Rebusnál 5kor jééé. jóslók, 6kor guminudli, jóslók, de abbamaradhatnának már, 7kor jééé, rendszeres fájások, 8kor jajjj, nem akarom Benit itthon hagyni,

157 9kor hűűű, sose gondoltam volna, hogy nekem ilyen gyors szülésem lesz, de hátha nincs igaza a dokinak... Fruzsina: Ja, ilyen dátumokra én is gondoltam, leginkább arra, h 29-én megzsülessen még, azt szebb dátumnak tartottam, mint a 30-at. Ezért is bosszantott, h nem nyomhatok még. De ezt a számmisztikát nem ismertem, most majd utánanézek....:) Adrienne: Beni számilag jól teljesített, az 5.5 (nem dolby :-D) sztem jól mutat, bár misztikailag nem tudom... Rebusnál annyi volt, hogy saját napot akartam neki, mert a hónapban 13, 19, 23, 25 foglalt volt, és ő 27-én érkezett :-) Anita: ja, és a császár közben dumáltam a fejemnél ülő nővérkével :) nagyon vártam, hogy lássam Eriket... és engem is egy kb. 50 kg-os csávó tett át az egyik ágyról a másikra... és viccelődtem vele, hogy fasza munkája van, bálnákat emelgethet nap, mint nap :) jól összehaverkodtunk, mert mikor tolt a műtőbe, megkérdezte, hogy jó-e a sebesség :D

Bianka: Én már nagyon vártam a szülést,féltem is,de vártam. Szörnyen sokáig tartott nekünk,igazából nagyon megterhelő volt visszatartanom,hogy ne nyomjak. Közben nagyon szenvedtem,sokat nem is beszéltem,csak azon járt az agyam,hogy ez nem tart örökké,és ha ezt kibírom,végre nekem is lesz kisbabám.

Kati Sz.: Jé, ez a számmisztika sose jutott eszembe. Nem hiszek benne, de azért kiváncsiságbol meglesem. :) Én sokszor elképzeltem, hogy mikor jöhetnének a gyerekeim, milyen napokon, aztán, mikor eseménytelenül múlt el pl. 8-a, akkor másikat kerestem. Nekem a ho eleji napok tetszettek, a gyerekeimnek nem. :) De ha már nem ho eleje, akkor nekem a páros számok jöttek be - nekem 19-i gyereknek. :D Bocs az offért, Piros! :)

Fruzsina: Én is szülni szeretnék most! És javítani!!!:DDD ...ez mekkora nyomás már! :DDDD

Adrienne: Fruzsina javítani? segííts, hogy értsem :-)

Fruzsina: Mint egy vizsgán, amikor a jobb jegyért megy a küzdelem! :)

158 Kriszta D.: császár miatt mondja...gondolom.

Kati Sz. : Nyugi, Fruzsi, meg lesz a "javítás" is. (nem mintha az első szülésed nem lenne teljes értékű szülés, de maximálisan megértelek, én is így éreztem)

Renáta T.: az 5perces fájásoknál még itthon voltam, mosogattam, takarítottam labdán ültem (egyedül voltam itthon), rend legyen ha elmegyek kitudja hány napra :D Ilyen hülyeségekre :D A kórházban arra,h mennyire izgalmas,h végre láthatjuk a szarzsákunkat :D

Renáta Sz.: mikor elfolyt a magzatvíz akkor arra gondoltam, hogy nem így akartam és nem készültem még fel rá,mikor beértem a kórházba akkor igazából semmire mert lefoglaltak a többiekkel való beszélgetés, majd a vajúdás közben arra , hogy ez iszonyatosan fáj, és mikor lehet nyomni majd..

A párbeszédek tanúsága szerint a legtöbben a fájdalomra gondolnak, pontosabban ennek átélése tereli a gondolatokat, ezt követi az ehhez kapcsolódó „mikor lesz máér vége?” típusú gondolatok halmaza. Ezek után sokan várják, a nagy találkozás pillanatát, hogy végre „személyesen” is találkozhassanak kisbabájukkal. Sokan úgy érzik, nem készültek fel még arra, hogy „máris” szülniük kell. Érdekes volt megállapítani, hogy milyen egyéb gondolatok süremkednek be az NST gép figyelése mellé, pl. az, hogy „ez a fájdalom abszolút kibírható, és vállalató”, vagy többedik szülés esetén az a gondolat, hogy mi lehet az othonmaradottakkal, vagy éppen milyen lesz a tervezett következő szülés. Igen érdekes volt a doboz csokoládé, vagy a magányos sziget gondolata is, mellyel a figyelmüket elterelték a fájdalomról. (Lélektani szinten a csokoládéra való asszociálás beindíthatja a szerotonin szint növekedését a boldogsághormonok termelésével, a magányos tengeri sziget pedig a nyugalom érzetét adhatja). Mint arra Sheila Kitzinger25 is rámutat, rosszul vagyunk szocializálva. 25

Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában-Katarzis vagy krízis, Alternatal Alapítvány, 2008

159 Ez Magyarországon fokozottan igaz lehet, hiszen sok helyen a szülő nő egészségügyi ellátása meg sem közelíti az amerikai ellátás színvonalát. Rengeteg intézményből kizárják az alternatív lehetőségeket (vagy csak elviekben vehetőek igénybe), és a szülő asszonyt géphez kötik, háton fekvő pozícióba parancsolják, kizárva ezzel a gravitáció segítő erejét. Amint arra az egyik anyuka is utal, inkább hiszenk a gépeknek, mint neki, illetve az indexikus jeleknek, arcszín, verejtékezés, „kapaszkodás” mértéke. A fájdalomcsillapítás lehetőségeit is korlátozzák, mert pl. az EDA (epidurális érzéstelenítés) alkalmazásához aneszteziológus jelenlétére van szükség. Mivel alaphelyzetben nem áll miden szülő asszony mellett egy aneszteziológus, a menet közben felmerülő igényt hajlamosak azzal elütni, hogy előbb kellett volna szólni.

A fájdalomcsillapítás hasznosságáról megoszlanak a vélemények, az ellenzők úgy vélik, mivel a fájdalomcsillapító (deréktól lefelé) érzéketlenné teszi az anyát, így nem éli át a fájásokat, tehát nem érzi a szülés ritmusát sem, és nem tudja segíteni a babáját, mindazonáltal úgy véljük, rossz üzenete van annak, ha az anya nem dönthet erről.

160

3.) Megfelelően tájékoztattak az orvosok illetve a személyzet?

Fruzsina: Nem volt rossza tapasztalatom. Bár az más kérdés, h nem értettem egyet vele, de ott akkor abban a helyzetben ki áll le vitázni vele.... Szikvia: szerintem mivel olvastuk előre a dolgokról, tudtuk nagyjából mi fog történni, mikor mi lesz. Egyébként lehet meglepetésként ért volna a beöntés, és a gátmetszés Illetve volt olyan, hogy én szóltam, hogy nem kéne (már nem emlékszem melyikre) vérvételnek lennie. De úgy hogy tudtam, tőletek csajok, hogy mi lesz, így nem bosszankodtam, meg semmi rossz érzésem nem volt Krisztina Sz.: Én is tudtam nagyjából tőletek, hogy mi fog történni. A doki előre nem mondott semmit, de utólag átgondolva ez így volt jó, mert ha elmondja előre, hogy most burkot repeszt vagy gátat metsz, tuti bepánikoltam volna, így meg nem volt rá lehetőség, hogy ezeken stresszeljek, és nem is volt vészes egyik sem, illetve nem is éreztem. A férjem elmondása szerint biztos elájultam volna, ha tudom mi történik velem… Renáta T.: A dokim szinte minden kérdésem előtt vhogy már tudta,h mit akarok kérdezni Renáta Sz.: én csalódtam az orvosomban, mikor nem a magánrendelőjébe kellett menni hanem a kórházba a kötelező vizsgálatokra akkor meg sem ismert azt sem tudta ki is vagyok... szülés utáni 2-3 napban szintén azt sem tudta ki vagyok , még a nővéreket kérdezte meg előttem, hogy én hol fekszem arról nem beszélve hogy terhesség alatt is csak akkor adott felvilágosítást mikor vagy ötvenszer megkérdeztem .... pedig én veszélyeztett voltam ... és még azt is nagy nehezen tudtuk kihúzni a férjemmel hogy egyáltalán miért is? Kriszta D.: Ketinél a 41.héten befektettek és a dokim rábízott egyik kollégájára míg pár napot szabizott-azért érdekes mert próbáltak indítani és ha beindult volna jött volna.A 2.terhelést nem bírta Keti szíve -rosszul reagált és elkezdett csökkenni (ott állt a doki és udvarolt az egyik szülésznőnek)-mikor észrevették azaz kikiabáltam persze egyből levettek a terhelésről és utána

161 minden rendbe jött de akkor orcán tudtam volna ütni a saját dokimat ha ott van.akkor haragot éreztem a saját dokim iránt is viszont akire rábízott és udvarolt azt a mai napig utálom....Noelnél pedig az volt,hogy ugye toxémia miatt befektetett és császárt kért a főorvostól aki nemet mondott. Csalódtam benne mert az ő kismamája voltam nem a főorvosé, ő tudta milyen volt a terhességem nem a főorvos és szerintem lehetett volna kicsit rámenősebb...-azóta nem voltam nála... Marianna: amig terhesgondozásra jártam, minden rendben volt, minden kérdéseemre választ kaptam, akár a rendelésen vagy emailben pl. A szülés során a szülésznők nem voltak se kedvesek, se segítőkészek, se túl informatívak. finoman fogalmaztam. sajnos nem olyan szülésem lett ezáltal, mint amilyenről "álmodtam". sok múlik a kórházi személyzeten nagyon. szerintem. Adrienn: amig terhesgondozásra jártam, minden rendben volt, mindenről kimeritően felvilágositást kaptam. a szülés reggelén az a doki vizsgált, akihez jártam a szülés alatt, ő ott is nagyon kedves volt és megnyugtato volt a hangja és a szavai, hogy akkor kb hoyg fog kinézni a napom...mivel ma meglesz Hanna, aztán lejárt a műszakja. a szülésnél, mivel kb az utolso 2 percben volt bent a doki, hát nem igazán elmondható, hogy tájékoztatott volna bármiről is....azonkivül, amiről az utolso 2percben muszáj volt->hogy elmultak a fájásaim, kiküldi anyámat, hiv még egy főorvost és kiszippantja belőlem a gyereket, mert "beragadt"->mit éreztem??? Sokkot kaptam...amit sztem azota sem dolgoztam fel.... Márta: úristen...ez milyen már.ebben a helyzetben igazán melletted lehetett volna... Barbara: Én abban az egyben csalódtam, h a dokim szerintem tutira tudta, az utolsó vizsgálatnál, h 1 héten belül szülök, és ezt nem mondta meg korrektül. Csak mismásolt, h vigyázzon magára meg pihenjen amennyit tud, de persze minden rendben van....... Emiatt vagyok egy icipicit bizonytalan, h akarom-e még egyszer őt. Pedig amúgy elégedett voltam vele. De ezt a férjemnek nagyon nehéz megmagyarázni, az meg el van ájulva a dokitól. ....... Marianna: hát Barbi, talán a te véleményed jobban számít, nem a férjed fog szülni, nem elsősorban neki kell bizalommal lennie a doki felé

162 Kati Sz.: Azt hiszem, nem éreztem ilyesmit végülis. Az mondjuk picit szíven ütött, hogy mindkét alkalommal, mindkét doki pont a szüléseim várható idejére tervezett utazást. A fenti válaszokból az alábbiak látszanak: Megfelelően tájékoztatták

Ne megfelelően

Egyébvélemény

tájékoztatták 2 válaszban

4 válaszban

2 válaszban (megfelelő volt, de nem feltétlenül értett vele egyet, nem kellett tájékoztatni, mert a fórumró már tudott mident.

163

4.) Volt olyan köztetek aki szülés alatt elvesztette az időérzékét?

Anita: nekem nem, nagyjából végig tisztában voltam vele... Evelin: én is tisztában voltam vele, kivéve akkor, mikor másodpercekre elaludtam, és azt hittem, hogy fél órát aludtam, de közbe csak 20 ms-et Marianna: én is végig tudtam mennyi idő van, igaz egy percet egy órának éreztem, de annyira vártam h véget érjenek szenvedéseim... Gabriella F.: én amikor megkaptam az EDA-t elaludtam 10 percre... olyan volt mintha egy éjszakát aludtam volna méééég akarok olyant MOST!!! Anita: én az EDA-tól úgy éreztem bepáleszoztam Anett: amikor már csak fájások voltak akkor teljesen elvesztettem az időérzékem, kb. 3 óra kiesett, eltűnt Csilla: nekem minden megvan, egy bazi nagy óra volt előttem a falon, folyton azt néztem, mert a doki azt mondta délre már megleszünk, erre fél 4 lett belőle Erika: én is tudtam végig, hogy mennyi az idő mert volt egy nagy óra a szobában. főleg 3/4 6tól néztem nagyon az időt mert akkor mondták, hogy negyed óra gugolás és utána szülünk, negyedóra múlva mondták, hogy még negyed óra, és negyed7kor meg azt mondta a doki, 7re baba lesz. és lett 6.58ra Barbara: Én háttal feküdtem az órának, csak a vizsgálatokra kellett a hátamra fordulni, akkor láttam, h mennyi az idő. De a fájások miatt én azt hittem egy örökké valóság telt el minden egyes vizsgálat között pedig "csak" fél órák Adrienne: Nekem se. De mondjuk velem szemben volt az ora!

164 Kati Sz. :Az én pofámban is ott kegyegett egy hatalmas ora, amire meredten bámultam még az elején. A végén is, a varrásnál nagyon lestem, hogy mikor telik már le az a nyűves 15perc, amit igértek, hogy az alatt befoltoznak. Hát, 4x 15 perc volt. Aúúúúú! Az időérzekem nem vesztettem el. Anita: én sem vesztettem el, mert szemben volt az óra... max. a műtét alatt nem tudtam mennyi idő Réka: Amikor beértünk éjfél körül vettek fel az osztályra akkor még tudtam mennyi az idő. Aztán a zuhany alatt meg a Wc-n baromi sokáig voltam állítólag. A doki azt mondta reggelig ügyeletes de marad ha később jönne a baba, aztán a vizsgálat után azt mondta ááá 6-re kibújik, végül 4:23-kor kitört.-) Aztán varrás, ájulás, infúzió, mikor átvittek a kórterembe akkor tudtam meg hogy végülis 7 óra van. Addig nem néztem és nem is tudtam...a varrást kérdeztem, hogy nagyon soknak tűnt de az az is volt 45 perc kb. Szóval én egyáltalán nem éreztem... Márta: Áronnál azthittem késő éjszaka van már, mikor viszavittek a kórterembe – annyira kimerültem, hogy tolószéken hoztak. 19.17kor született, ezt követte másfél óra stopoolás, 9 óra lehetett, mire ágyba kerültem, de szinte azonnal elaludtam. Dorkánál meg volt végig minden, olyan gyorsan jött, 13.15 kor született, 3 kor már tudom, az smseket küldtem szét a szobából… Szilvia: Nekem hiába volt előttem óra, elvesztettem az időérzékemet. Főleg Annánál. Délután fél 4 től 6ig egybefolytak a dolgok, és mikor felnéztem az órára az volt bennem, hogy már 6?? Aztán mikor megszületett Anna, akkor mondták, hogy 3/4 7, és arra is rácsodálkoztam, sokkal kevesebb időnek éreztem. Emmánál is voltak időkihagyásaim, de ott kicsit rövidebb kiesések Gabriella H. :Én teljesen elvesztettem az időérzékem, főleg a vége felé. Valamikor este fél 11 körül mondta a szülésznő, hogy még max. fél óra és meglesz, aztán, hogy éjfélig tuti meglesz, végül 2.30-kor császároztak meg és fogalmam sincs, hogy telt el olyan hamar az idő.

165 Az orgazmikus szülés26 című könyvben olvasható, hogy a szülés során módosult tudatállapotban kerülhet a szülő asszony. Ennek kapcsán érdekelt, mennyire tudtak jelen lenni a valós eseményeknél, s megnyílt e a kapu a másik, ezoetrikus (?) világ felé? A válaszok nagyjából arányban vannak,5 válaszadó nyilatozott úgy, hogy elvesztette az időérzékét, 6 pedig úgy, hogy nem, illetve részlegesen, kis időkre.

5.) "Nem volt fogadott szülésznőm. Amíg nem kellett befeküdnöm a szülőszobára, addig nem sok vizet zavart, rám rakta az nst-t néha, meg megvizsgált. Ha kérdeztem válaszolt. Miután bekerültem a szülőszobára, meg jött volna fogni a kezem meg beszélgetni, de ezt én egyáltalán nem bírtam elviselni, így elzavartam." (Barbara) Ennek kapcsán az érdekelne, hogy viszonyultatok vajúdás és szülés alatt a környezethez? Hogy viseltétek az érintést pl. akár a párotoktól, akár a szülésznő segítő szándékú érintését (ha volt ilyen)...

Bianka: Nekem "csak" szülésznőm volt fogadott, doki nem. Nem csak a szülésnél, de elötte és utána is segített sokat, sőt még telefonált akkor is, amikor már itthon voltunk. Közvetlenségével kivívta a bizalmamat, így nem féltem, tartottam semmitől, amit tett és javasolt. Nehéz szülésem volt, nagyon nagyon sokat segített, mint fizikailag, mint mentálisan. A doki csak akkor rohangált be, amikor nagyon muszáj volt. Azóta is úgy emlegetem Helgát, hogyha ő nem lett volna ott, én még most is szülnék.

Katalin D.: Gyakorlatilag nála. (a szülésznő-F.P.) az enyém nagyon-nagyon jó volt, mindenkinek ilyen szülésznőt kívánok. Rengeteget segített akkor és azóta is, mivel most a bölcsit vezeti, így még mindig kapcsolatban állunk.

Erika: Felváltva járt be a szülésznő és a doki, de a szülésznő nagyon sokat segített, magyarázott, nagyon kedves volt pedig nem fogadott volt.

26

Elizabeth Davis- Debra Pascali Borano: Orgazmikus szülés-útmutató a biztosnágos, élvezetes és örömteli szülésélményhez, Jaffa Kiadó, 2011

166 Adrienn: Gyakorlatilag nala. (szülésznőnél- F.P.) Pedig nalunk sajna nem lehet fogadni.

Fruzsina: Én csak a vajúdásról tudok nyilatkozni: egy nagy nulla volt!!!! (Ahogy a doki is) nem volt fogadott szülésznőm, és szó szerint semmit nem segített! Három emlékem maradt vele kapcsolatban: 3szor szúrt meg, mirew vénát talált, egyetlenegyszer azt mondta, h, igen, jól lélegzem, és végül a férjemnek azt mondta, amikor toltak a műtőbe, h sajnálja, h nem sikerült, pedig olyan jól bírtam. Mindez két és fél óra alatt, amit a szülőszobán töltöttem. és mostt sírok, h én ezt is elcsezstem :(((( Zsuzsa: Otthon ügyeletesnél szültem, pedig volt fogadott dokim, de elutazott. Szombat lévén szülésznő is 2 db volt, és nem tom hány szülés, szóval egyiket sem láttuk túl sűrűn.... Viszont itt szintén mint Dániában csak szülésznőnél szültem, csak akkor van doki ha gond van. Viszont sem váltáskor, sem soha nem hagy magadra, max ha kéred. Egyszer ment ki 2 percre mert egy másik szülésnél segítenie kellett, de 1000x kért bocsánatot. Ha beszélgetni akartam dumált, ha csendet akartam csak ült mellettem. És ami a legfontosabb volt nekem. Váltáskor sem hagyott ott.

Anita: Nekem sem volt fogadott szülésznőm, de aki velem volt abban a 2 órában, amit a szülőszobán töltöttem, nagyon rendes volt. Nyugtatott, válaszolt, ha kérdeztem stb. Én elégedett voltam vele, és ha mégegyszer szülök, tuti szülésznőt fogadok csak fel.

Tímea: Nekem a harmadik szülésemnél szinte csak a szülésznők voltak jelen. A vajúdás alatt is csak egyszer nézett rám a doki, miután megtudta, hogy nem abba a kórházba tartozom, és a dokit akihez jártam nem fogadtam fel. Egyébként se tudott volna jönni, mert épp külföldön volt. A kitolásnál 2 szülésznő volt jelen, még a gátmetszést is az egyik szülésznő csinálta. Mire a doki odaért, addigra gyakorlatilag kint volt Ádi. Kati Sz. : Nálunk meg nincs is szülésznő. Nővérek vannak, akik épp ügyeletesek. Fogadni meg nem lehet. Gergőnél nem emlékszem, be kell valljam a nővérekre, nem hagytak mély nyomot bennem. Csenge születésénél nagyon rendes nővérkék ügyeletek épp, igaz, nem sok kismamára kellett épp figyelniük, mindössze ketten szültünk akkor. És a takarító néni is nagyon aranyos volt, vele beszélgettem, míg sétálgattam a folyosón, ráadásul magyar volt.

167 Viktória: Sokat volt bent, velem, gyakorlatilag majdmem teljesen. En felfogadtam, mert nekem fontos volt hogy minden vizsgalat is a megbeszelt idoben legyen, ne kelljen varni...

Márta: Fruzsi, ne gondold, hogy Te cseszted el, ha az ember irányíthatná ezt, minden bizonnyal mindenki simán szülne, könnyedén (és nem császárral, mert úgy látom, ezt általában nem szeretnénk)...

Anett: Nekem csak szülésznőm volt. Fantasztikus egy nőci. Végig ott volt, ha kellet vizsgált, ha kellett biztatott, ha kellett nyugtatott vagy helyre tette a fejem Mindent ő csinált, a gátmetszést, a varrást, mindent. Pár nap múlva pedig meg is nézett minket, hogy minden oké-e Jobban nem kaphattam volna jah és nem fogadtam fel, hanem ő volt az egyik ügyeletes és a váltáskor sem hagyott ott, megvárta azt a akét órát is a szülés után és mikor már megbizonyosodott róla, hogy jól vagyunk, csak utána ment el Krisztina: Nekem nem volt fogadott szülésznő, ennek megfelelő volt az ellátás is, de nem volt baj, nem is hiányzott, mert a férjem ottvolt végig. Néha bedugta a fejét az ajtón, hogy megvagyunk-e még és a kitolásnál ő húzta ki a babát míg a doki felülről nyomta a hasam. Ez minden.. Marianna: A 2 legrosszabbat fogtam ki,akit csak lehet.bunkon beszoltak h ne kiabaljak,tobb oran at nem engedtek be a hugomat,hiaba konyorogtem,nem hagytak h felkeljek a szuloagyrol,eleg szar volt vegig hanyatt,sutyorogtak maguk kozt h csaszar lesz,de mar csak azert is kinyomtam benit....elvettek a kedvem egy kov.szulestol.a dokino aranyos volt de o keveset volt velem.a kitolasnal igen Adrienne: Beninél 2 szülésznőm volt, az egyik ha jól emlékszem, 4ed éves "gyakornok" (?) a másik egy tapasztaltabb, idősebb hölgy, aki lényegében a másikat segítette. A fiatal intézte a "piszkos munkát", mint beöntés, és ő volt ott többet, kedves és érdeklődő volt. a kitolásnál már mind2en ott voltak, segítettek tartani a lábam

aranyosak voltak, sokat segítettek.

Rebusnál a beérkezéstől 30 perc telt el Rebus születéséig, az ügyeletes szülésznő "kalauzolt" minket, mi és hogy legyen. Sztem kicsit fáradt volt már, mert nem mondanám roszindulatúnak,

168 de a stílusa néha furi volt - jó, én meg hisztis talpraesett volt, a doki csak kb. 5 percet lehetett ott vele, a kitolásnál, minden mást ő intézett (igaz, nem volt se infúzió, se beöntés, se vágás). a fogadott dokim csak a lepény születése után futott be, Rebus az ügyeletesnél született, így különösen jól esett, hogy figyelmes volt a szülésznő Fruzsina: akkor ezekszerint nem csak engem viselt meg hogy nem minden ugy alakult ahogy szerettem volna. En mondjuk mar nem sirok miatta. De sokaig gomboc volt a torkomban ha beszeltem rola (bocs az offert)Hát én még mindig majdnem napi szinten foglalkozom a ezzel, és ilyenkor, amikor témázunk, különösen bánt a dolog :S:((( Barbara: Nem volt fogadott szülésznőm. Amíg nem kellett befeküdnöm a szülőszobára, addig nem sok vizet zavart, rámrakta az nst-t néha, meg megvizsgált. Ha kérdeztem válaszolt. Miután bekerültem a szülőszobára, meg jött volna fogni a kezem meg beszélgetni, de ezt én egyáltalán nem bírtam elviselni, így elzavartam. Szülésnél fogalmam sincs ki mit csinált, voltak vagy ott hatan, de mivel majdnem elájultam nem tudom, h a szülésznő mit tehetett értünk. AMúgy kedves idősebb nő volt, csak hát na, én még nem akartam szülni, és amikor már nagyon fájt, akkor meg már nem tudtam társalogni.

Márta: Nálunk csak Áronnál volt bennt Peti, mert Dorcit ugye lekéste. Egy darabig jól esett, hogy masszírozta a derekamat, de a simi idegesített. Valami haragot keltett bennem, vagy effélét, hogy végülis miatta vagyok itt és szenvedek... Ti éltetek át hasonlót, hogy zavart volna a másik ember közelsége?Nekem ez olyan furcsa volt, utólag szégyen fogott el, mikor erre gondoltam, vagy valami ilyesmi… (Partnerrel való kapcsolatra terelődik a beszélgetés) Adrienn: Nekem anyum volt bent velem es jo volt h ott volt. A segitsege/erintese se nem idegesitett vagy zavart,de azt sem ereztem,hogy enelkul nem birnam ki. Nekem vszinu maga a tudat szamitott h ott van mellettem. Anita .: Nekem is anyu volt bent, és nagyon jó volt. A simogatást én sem bírtam elviselni, de fogta a kezemet, és az jó volt... Meg folyamatosan bátorított.

169 Anita M.: én ezért nem akartam apás szülést, és a férjem sem...ugye végül császár lett, és kb. fél órát volt benn velem az elején, mert konkrétan bezavarta a szülésznő, de a beöntés előtt kiment a váróba.. én tudtam magamról, hogy idegesítene egy idő után, mivel a folyamatos fájdalomtól ingerült leszek... én egy "magányos harcos" vagyok és egyedül csináltam volna végig, ha nem jön a császár közbe... és tudom, hogy nem bántam volna meg... Tímea: Én nem viseltem jól, hogy a férjem szinte végigaludta a vajúdásomat. Próbáltam keltegetni a fájások alatt, de ő nem vette jó néven, mert korán kelt. De hát én szültem nem ő, és nekem ez nagyon rosszul esett. Jobb lett volna, ha inkább ott sincs… Gabriella H.:. Nekem a férjem végig benn volt, az elején ki is küldtük a szülésznőt, ketten vajúdtunk, segített lélegezni. Bár én is haragudtam rá, amiért ezt művelte velem… Renáta T.:Bár apa végigaludta az éjszakát, ő is elaludt a szülőszobában a fotelben. Nekem sem esett jól. Mondjuk én zavartam oda, mert az nem volt a látóteremben. A lényeg az, h én általában a bal oldalamon (oda kaptam az infúziót) feküdtem háttal a hülyeségeket mutató fájásmérőnek és az órának. A fotel is kívül esett a látóteremen, de amikor valamit kérni akartam a férjemtől és két fájás között felnéztem, láttam bealudt. Még le is fényképeztem. Mérges voltam. A szülésznő meg. Hát egyrészt utálom, ha idegenek hozzám érnek. Ha bármim fáj, pl. belerúgok az asztalba, elmegyek onnan egy olyan helyre, ahol egyedül vagyok és ott próbálom kezelni a fájdalmat. Namost beszélgetés úgy sem lett volna, mert csak ordítani tudtam volna, akkor meg ne üljön a látóteremben és nézze együttérző (vagy éppen nem együttérző - mindenki kibírja!) arccal, h én ott szenvedek. Viszont, ha lesz köv. szülés, akkor a férjem vizes ronggyal fog a fejemnél állni, vagy ülni. Mert akkor 1. nem látom, 2. kitolás közben valamelyik nővérke vizes ruhával törölgette az arcom, h ne ájuljak el és az az egy volt, ami jól esett. Gabriella F. : Nekem az Lucánál a barátnőm, Barninál a nővérem volt bent... anyámtól kikészültem volna, mert rámragasztotta volna a paráját az uram meg nem is akart bent lenni... és jobb is volt ez így. A barátnőm is és a nővérem is a fejemnél volt végig, és kitörtem a kezüket... a szülésznőét is kicsavartam egyszer, mert annnyira fájt Barnabás…

170 Krisztina Sz.:Én a férjem lábába kapaszkoztam egyik kézzel, másikkal a mellettem lévő asztalkába, amin az nst volt. Nagyon jó volt, hogy ottvolt apa, adagolta a homeós bogyeszokat, stikában adott pár korty vizet. Renáta Sz.: én nagyon mérges vagyok és csalódott ugyan is mikor vajúdtam és széttett lábakkal próbáltam szülni bent volt nálam a szülésznőtől kezdve nővérke és orvos főorvos és mind velem szemben ült a nagy francia ágyon és szó szerint moziztak és dumáltak egymással miközben én ott szenvedtem,egyik sem segített egy percet sem !!! Anyósom törölgette a homlokom vizes ronggyal mondott bátorító szavakat és neki "törtem" ki a kezét mikor nagy fájásaim voltak... szóval soha többet felőlem mind mehet ahova akar a másodiknál egysem lehet bent !!!! Renáta T.: Nálunk sok vizet nem zavart a szülésznő! Max megvizsgált,h hol tartunk...de én az uram kezét egy percre se engedtem el... Marianna: Velem senki nem volt bent,a hugomat a legvegen engedtek csak be,holott az elejetol konyorogtem h hadd jojjon be de.vegul kb negyed orat birt ki,majdnem elajult,3 szules utan ,hihihi. A ferjemet a szuloszoba kozelebe nem engednem akkor se ha lenne legkozelebb. Evelin: nálam a szülésznő eszméletlen aranyos volt, kedves nyugtató hangja, Dudutól kérdezte mennyit legyen bent, nekem hogy jobb, de Dudu kiküldte, hogy ordít ha szükség van rá Aztán azért bizonyos időközönként bejött és Dudu elmondása szerint nagyon segítőkész volt, de erre nem emlékszem Zsuzsa: Nálunk Bencusnál apa volt bent, fogta a kezem, meg a gázmaszkot is mert azt sem tudtam.... Nem is tudom mit csináltam volna nélküle, de hogy zavart volna azt semmiképpen nem. Lilinél bent volt a szülésznő aki bármiben segített ha szóltál, de ha kellett akkor csak ült csendben melletted, Klaudió fogta a kezem, és még volt bent egy tolmács, aki egyébként nem idegen, hanem egy nagyon jó barát (és mellesleg nem nagyon látott semmit), de ő sem zavart. Erika: nekem végig bent volt Apa, nagyon jó volt. Valahogy érezte, hogy mikor kell békén hagynia és mikor kell segítenie. A legvégén ott ült a fejemnél, figyelte a légzésemet, a monitort és fogta a kezem, az nagyon megnyugtatott. A gugolásoknál gugolt velem és suttogott a fülembe, hogy ügyes vagyok és nagyon jól csinálom. Aztán a legvégén úgy segített mintha nem az első

171 szülésnél segített volna, fogta a lábam, a fejem és mondta, hogy nyomjak, levegőt vegyek, stb... Nem tudom, hogy bírtam volna ha nincs ott. Réka R.: Nem volt fogadott szülésznőm, "csak" dokim. Egy nagyon kedves csajt fogtam ki. Az elejétől szimpi volt és nem volt semmi gondunk egymással:-) Zoli végig bent volt velem, nekem azért Ő volt a nagy lelki támasz. Arra emlékszem, hogy volt hogy hangosan nyögtem és állandóan elnézést kértem, ő meg rám szólt, hogy ugyan már visíthatok meg káromkodhatok is ha attól könnyebb. Az elején elmondott egy csomó mindent, amiből legjobban az maradt meg, hogy ha bepisilek, kakilok akkor se érezzem magamat rosszul, sokszor előfordul, és mindenben segít, csak szóljak. Sokszor kapaszkodtam bele is, rengeteget biztatott, erőt adott, szerencsére csak pozitív élményem van róla. Pár héttel szülés után betelefonáltunk, kideríteni mikor dolgozik, és vittem neki egy kis köszönőcsomagot, nagyon meglepődött, meg is hatódott, és kiderült, hogy csak 4 évvel idősebb nálam, és megbeszéltük hogy a köv. babát is szeretném majd nála szülni, kivéve ha akkor ő lesz gyesen:-) Az apás szülés örömeit meg már százszor leírtam, szóval azt nem kezdeném előröl, és tudom hogy sokaknak nem segített vagy nem akarta hogy Apa is bent legyen, de nálunk csodálatos volt! Még jobban beleszerettem, és attól hogy Ő is részesévé vált szorosabb lett a kapcsolatunk. Másnap amikor jött meglátogatni sebes volt a keze, én csináltam az amúgy már tövig levágott körmeimmel...egy szót se szólt.. Kati Sz.: A nővérkétől a vizes kendős törölgetés nagyon jol esett, főleg a végén, meg a varrasnál, mert úgy éreztem, menten kiszáradok. Amíg az ágyon feküdtem, mert szinte végig monitoron logtam az előző császár miatt és az miatt, hogy tudják, hogy viselkedik a hegem, így nagy maszírozások nem voltak, az idő nagy részét fekve szenvedtem végig és hol apa kezét szorítottam csukott szemmel, hogy az ágyba vájtam lyukat a marással. De amúgy se szeretem a simit, ha fáj vmim. Amikor felturbozták az oxitocinomat és jöttek a brutál fájások és még csak 7 cm-nél jártunk és úgy éreztem, összecsinálom magam, megkérezdem, kimehetek-e még vécére. Mondta a nővér, hogy előbb hívja a dokit, megnézik, nem tágultam-e irto gyorsan és nem-e baba az, nehogy a vécén szüljek meg, apa elkísért és ha akkor a fájások között nem segített volna menni, állni, túlélni, lehet még mindig visszafele tartanék a budirol. Nagyon jo volt, hogy rátehénkedhedtem. Arra viszont előre megkértem, hogy a fejem mellett/mögött álljon végig, mert

172 ha még egyszer néznem kell azt a savanyú, kétségbeesett, aggodo pofát, amit Gergőnél vágott, elzavarom. Az rohadtul idegesített.

Réka S.: A vajúdásnál a mostohatesóm volt bent, inkább idegesített, mint segített. Fél 8 körül volt szülésznő váltás, akkor kiverte a balhét, hogy ő is bent akar lenni a szülésnél, de velem csak egy ember lehetett bent. Még nekem kellett őt vigasztalni, hogy nincs semmi baj. Amikor apa jött be, megkönnyebbültem és sokkal nyugodtabb voltam. aztán sok mindenre nem emlékszem, csak arra, hogy 9 körül megkérdeztem mi a baj, és akkor mondták, császár lesz.

Ebben a párbeszédben elhangzott jó is rossz is, az azonban mindenképpen megállípítható Bálint Sándor szavait hívva segítségül:

„A szülészeti szaktudás mellett nagyon fontos az is, hogy az orvos és a bába kontrollálni tudja a saját viselkedését, mivel a szülés alatt fokozottan érzékeny a szülőpár a szülőszobán dolgozók minden rezdülésére.” A beszélgetés elején a csoporttagok valójában nem a kérdésre kezdenek válaszolni (hogyan vselték az érintést, hanem arra, hogy milyen volt a viszonyuk a szülésznővel. Úgylátszik az idézett szövegrszlet jobban terelte a figyelmüket, mint maga a kérdés. A válaszpokat összesítve az találtuk a szülésznő jelenléte túlnyomóan pozitív élményt nyújt, munkájuk idehaza is mindinkább eőtérbe kerül. A negatívumok között a durvaságot (unottságot, fáradtságot) nem törődömséget említik. Aztán (az egyik csoporttag jóvoltából átterelődik a beszélgetés az érzésekre, érdekes, hogy a válaszok száma a pozitív és negatív élmények kapcsán megegyezik (negatív érzésént ketten is említik, hogy férjük elaludt vajúdás közben, vagy a személyzet vette félválról feladatát).

173

6.) Kaptatok-e segítséget a kórházban / orvostól, családtól, barátoktól (esetleg itt) a szülés körüli nagy "szerepváltozások" feldolgozásához, illetve a szülés körüli egyéb változások, történések "helyre tételéhez"? Ide tartozna a (Jézusom, anya lettem...a császár körüli csalódottság, a bezártság érzésének oldása, feldolgozása stb).

Evelin: Egy dolgot volt nagyon nehéz megszoknom, hogy nem akkor eszem, amikor éhes vagyok egyébként mást nem igazán volt feldolgozni, mert annyira sokat írtatok magatokról a szülés előtt, hogy igazándiból váratlanul nem ért semmi. Mindenre felkészítettetek Az evésben pedig Dudu segített Anita: Nekem semmi ilyen "feldolgozási" nehézség nem volt. Fura belegondolni, hogy ez a csöpp élet belőlünk van, mi vagyunk felelősek érte, de erre készültem lelkileg 9 hónapot Bezárva nem vagyok, mert mindig van,a ki szittel, ha elmennék valahova (jó a mozi hiányzik, de majd megyünk oda is). Nekem anyum volt itthon velem 2 napig, de Réka olyan rendes gyerek, hogy semmi gond nem volt, így inkább elment dolgozni, hogy maradjon szabija. A lényeg a lényeg, én nem vagyok egyedül, mert egy házban lakok tesómékkal, anyukámmal. Ők szívesen foglalkoznak Rékával is... Márta: Én néha ráébredek, hogy úristen ez a két szuszogó kis csomag az én gyerekem itt (nézem őket, amikor alusznak), és arra gondolok, még most nem is nehéz velük, hanem majd az iskolában mindenkitől megvédeni, meg mikor a munka mellett viszem őket a különórákra…az hogyan lesz. Aztán nyilván a napi rutin része lesz ez is… Meg picit zavar, hogy nem tudok soha semmit befejezni. Meg az, hogy vagy a tanulás szenved csorbát, vagy a házimunka, vagy a gyerekek. Egyszerre a 3 nem megy, és még nem is dolgozom…Egy ismerősöm a minap ezt mondta: „talán meg kellene tanulni megbocsájtani önmagunknak”. Ez visszahangzik bennem azóta.És próbálok takarítós, tanulós napokat szervezni, a fennmaradóakban pedig igenis leülök a padlóra játszani velük…Segítségem nem nagyon van.

174 Szüleim dolgoznak, anyósomék meg akkor jönnek, amikor nekik alkalmas.Lelkiekben szerencsére nem szoultam segítségre, nem voltam sírós, néha hajszolt, de boldog voltam. Evelin: Én most azt hallottam, hogy egy barátnőm azt csinálja, hogy áthívja egy másik barátnőjét, akinek szintén van két gyereke, a srácok eljátszanak, ők meg beszélgetnek, és kitakarítanak közben egy helységet. Aztán máskor a másikhoz mennek…☺ Kriszta Sz.: Nekem is sokszor még déleőtt is ott áll a teafilter a bögrémben… Réka: Nem érzem úgy hogy segítségre szorultam volna "mentálisan", fizikailag igen az nagyon jó volt hogy hetekig anyósom főzött rám, hogy a második héten anyukám jött és babázott ,és sokat hurcolta Apuci is Lindust... Bezártság érzésem nem volt, nem voltam császáros, anya lettem-mindig is vágytam rá stb.:- A kórházban összesen aludtam 4 nap alatt 8 órát, így amikor hazamehettem aludnom kellett, fejtem le tejet és Zoli néhány órát Lindussal töltött én meg kint aludtam a kanapén pár órát. Ha ezt akkor nem teszem meg lehet mentálisan is kellett volna segítség...volt hogy kiborult 80 ml lefejt tej, nem volt erőm sírni se miatta...nekem a kialvatlanság az ami nagyon be tud tenni, de csak az első 8 hét volt gáz, pár hónapos korától meg átalussza teljesen az éjszakát, mióta elköltöztünk és külön szobája van, azóta meg főleg még egy hangja sincsen, durmol:-) Mi a nappali alvással szívtunk sokáig, de ezek már csak emlékek. Az első hetek nagyon nehezek voltak(6-8 hét), nagyon fájt lent mindenem, sokat varrtak...nekem a fizikai segítség akkor mindennél többet ért, és szerencsés voltam, mert meg is kaptam. Anita N.: Mentálisan abszolút nem voltam segítségre szoruló... én voltam a világ legboldogabb embere... a császár miatt sem, mert én nem hiszek abban, hogy egy terhesség csak a természetes szüléssel teljesedik ki...és abban sem, hogy a császárosok nem kötődnek egyből a babájukhoz...én vagyok az élő példa, hogy nem így van ...nem választottam volna a császárt, de így alakult és pont... szerintem aki a császártól depis lesz, az amúgy is az lett volna (persze biztos itt is vannak kivételek)... fizikálisan tök jó volt, hogy keresztanyám és unokahúgom pár napra Sopronba jöttek, mikor hazamentünk és főztek ránk... anyu csak a hétvégén tudott jönni, mert nem kapott szabit... de mi már kéthetesen hazamentünk anyuékhoz és sokat voltunk / vagyunk náluk, ami nagyon nagy segítség...amúgy Erik iszonyú jó baba volt és nekem az első hónap nagyon jó és nyugis volt...ja, és akkor még ugye férjem is volt, aki szintén segített sokat...azóta csak a család és a

175 barátok vannak... a család Erik körül segít sokat, a barátok pedig, hogy ne kattanjak meg a bezárkózottságtól. Marianna: én nagyon szörnyű állapotban voltam mind lelkileg, mind fizikailag a szülés után.hajszálom múlott h nem kaptam vért, a 3 ájulásom után, 102 volt a mittudoménmilyen érték a véremben, 100 alatt vért adnak, ja és 86 volt amikor hazaengedtek, a normál érték állítólag 140 körül van, szóval utólag kiderült, nagy hiba volt h hazaengedtek ilyen gyengén. a szopival gond volt, magamat ellátni se nagyon volt erőm, de szinte 0-24ig szoptattam, nehogy tápot kelljen kapni Beninek. ez a probléma pár hét alatt megoldódott szerencsére, de az éjjeli kelések és Beni hasfájóssága és az órákon át tartó sírása nagyon megviselt. nálam többet nem hiszem h van olyan kismama, aki olvasott a témában a terhesség alatt, azt hittem maximálisan fel vagyok készülve aztán az élet megmutatta h nem így volt. mi ráadásul a kis garzonomban voltunk 2 hónapot a legelején, még 1 percre se tudtam bezárkózni ha "elegem volt". bezártságérzet maximálisan jelentkezett, ebben biztos h rosszabb az ősszel és télen szülők helyzete. aznap volt óraátállítás amikor beni született, du. koromsötét, és hideg tél. anyósom és anyukám maximálisan segjtettek, főztek, mindent megcsináltak, a férjem is kitett magáért, én meg bőgtem és szoptattam, bőgtem és szoptattam. kb karácsonyra lett jobb a helyzet, és Beni 10 hetes korában költöztünk el, lett saját szobája, és attól a perctől átalussza az éjjeleket, megnyugodtam és ő is, a világ legnyugisabb gyereke lett, az én nagy-nagy örömömre!!! Bianka: Én állandóan bőgtem! De erről sokat beszéltünk az akkori védőnővel,ő egy nagyon emberekhez értő nő. Anyukám is sokat segített. A kórházban nem nagyon. Adrienne: én el voltam varázsolva teljesen, a fellegekben jártam friss épp nem voltam, de apa itthon volt velünk mind2 alkalommal utána 2 hétig. Nem főztek rám, max ő, de én ennél többet nem is akartam, mert lehet, hülye vagyok, de én szeretem magam intézni a dolgaim és különben se viseltem volna el senkit, csak a kis családommal akartam lenni Kati Sz.: Hát, nekem az első szülés nagyon nagy lelki tüske volt a császár miatt. Nem erre készültem, nem így akartam, hatalmas kudarcként fogtam fel. Nyugtattam magam, hogy biztos meg van az oka, lehet, ha nem ez lett volna, baj lett volna, azt meg ugye senki sem akarja. Ettől még a nyomaszto érzés nem múlt el. Bőgni tudtam volna, amikor csak eszembe jutott honapokon keresztül, irigyeltem, hogy másnak sikerült a természetes szülés és alig vártam, hogy egyszer

176 átélhessem. segíteni rajta senki nem tudott, mivel nem beszéltem rola, max nektek, lányok. Meg amúgy is hiába mondott volna bárki bármit, ez nekem egy kis trauma volt, amit csak az enyhített, hogy Csengét természetesen szülhettem. úgy érzem, kárpotolva vagyok és a császár többé már nem egy sötét, fájo emlék. persze a császáros szülés is egyenértékű anyává teszi a szülő nőt, ezt sose vitattam, számomra mégis feldolgozhatatlan volt. Barbara: Nekem az első 2 napban nem igen volt tejem. Más anyuka meg a csapba öntötte ki. Na, az nehéz volt. És a nővérkék közül csak 1 volt normális, én meg küzdöttem, h hogy kell szoptatni meg fejni, mert el nem mondták volna A kórházban én is nagyon keveset aludtam. Én meg a másik ellenpélda vagyok. Kb. 2 hét volt mire felfogtam, h valóban van egy gyerekem, éjjelnappal és csak tőlem függ, és most már mindig ez lesz (pedig én természetesen szültem). Az első 3 hónap itt is gáz volt pocifájás, meg a saját hülyeségem miatt, de utána jobb. Anyu segített amiben tudott, de én elég háklis vagyok, nehéz nekem segíteni. Fruzsina: Segítség? Hát...fizikálisan az első három hónap volt a legdurvább, akkor nagyon kellett, és kaptam is. Én ebben az időben szó szerint rettegtem attól, amikor eljött a vasárnap este, hogy most öt napig egyedül kell lennem egy babával. (Néha még most is, pedig azóta ég és föld a lehetőség...) Lelkileg a mai napig "ápolásra szorulok" , na jó, nem vagyok orvosi eset, de a császárt Katihoz hasonlóan én sem tudtam feldolgozni. A férjem nagyon megértő, asszem túlságosan is az, ami nem segít átlendülni ezen. Tudom, h nem értetek ezzel egyet, de én úgy gondolom, h a szülni szó azt jelenti, h kitolni azon a pici lyukon . Minden más csak "kiszedték belőlem". Pedig én még csak azt sem mondhatom, h nem készültem fel rá, mert két nővérem 5 gyereket császárral szült. Talán pont ezért akartam volna megmutatni, h ezt máshogy is lehet. NA mindegy, ebben Ti és a férjem vagytok a hallgatóság, ő lényegesen többször. A másik trauma az volt, amikor visszakerültem a kórházba, ezt a férjem dolgozza fel nehezebben, és teszi rám a terhét ennek. Aztán az első hónapok lelki nehézsége volt még nekem az, h minden nap sétálni vinni a gyereket! Ezt nagyon nehezen szoktam meg. Tudom, h nem feltétlenül kellett volna, de ez jót tett neki is és nekem is, viszont lelkileg ezt megtervezni és kivitelezni egész napos rákészülést igényelt (hogyan öltözzünk-mózesbe be- ablak rányit mert 27 fokos a lakás- gyerek sír, ha nem mozgatom, közben öltözzek gyorsan, de melegem van, mert kétórás séta a mínuszban sok ruhát igényel, lecipel, izzadok, sétálok két órát, fáradt vagyok, szomjas vagoyk, pisilnem kell, gyerek már ébren, nyüsszög, felcipel a harmadikra a tíz kilós foghatatlan mózest, gyereket gyorsan

177 vetkőztet, én csak úgyahogy és jöhet az egyórás szopi, még mindig pisilnem kell és szomjas vagyok.....) .na erre rákészülni lelkileg nap mint nap...utáltam!!! és mégsem, mert volt két óra csöndem, de akkor valahogy úgy éreztem, h innentől 18 évig ilyenek lesznek a napjaim :S Segítség? Hmmm...nem....a dolgok maguktól oldódtak meg....hiába volt két nővérem, egy olyan barátnőmtől, akivel kétszer beszélek egy évben kellett megtudnom, egy babával az élet mindig egyre jobb és jobb lesz. És ezt most halál komolyan mondom! (kicsit elterelődika téma a sétára, de érdekes – F.P.) Márta: Nagyon jó amit írsz Fruzsi a sétáról. Tudom, alap dolog sétálni esőben, szélben, hóban, mert akkor szokja meg, de minden nap gyűlölöm, hogy 2szer le kell vinnem Dorkát ilyenkor télen, mert visszük Áront oviba, meg megyünkérte. Totálisan leizzadok mire a kettőt felöltöztetem, lecipelem, ráadásul mióta a kicsi lábrakélt menni akar, de nem tud. Feszíti magát, majd' elejtem. Midig meg vagyok fázva, kimelegszem...és...Dóri mindig elalszik visszafele akkor meg már nem jövök haza, róvom a köröket, mert felébredne. Pedig ha itthon aludna, tudnék tanulni, veletek beszélni, főzni, takarítani, valamit, de akkor sem ébresztem fel. És persze pisilni kell, és szomjas vagyok, és fázom és a k. életbe segítsen már valaki a nyomorult kis Vukon...És ha ezt rajtatok kívül bárkinek elmesélném, akkor jönne a na b.+ ennek sincs jobb dolga, mint ezen sírdogálni...szóval megértelek abszolútli...Mi is a 3-on lakunk... Anita: ja, a séta nekem is mumus volt, pedig a földszinten lakunk főleg télen...utáltam... most is csak egy fokkal jobb, mert egyszerűen ilyen időben nem találja fel magát... hintázni nem lehet, csúzdázni nem lehet, homokozni nem lehet...csak rohangál és hamar megunja Barbara: Tényleg a kezdeti sétákra való rákészülés órákig tartott lelkileg! Húú, ezt már el is felejtettem, pedig volt, h mire rászántam magam, addigra Blankát le kellett rakni aludni. Réka R..: 1 éves kora óta Linda nem hajlandó babakocsizni....utána jött ez a feszítés, kiugrás a karjaimból amit írsz Márti te is….ááááhhhh de nem szerettem! Adrienne: a sétákról én is kisregényt tudnék írni... Edina:

én

abszolút

csalódásnak

éltem

meg

az

első

szülésemet,a

császár

miatt

elsősorban....mentális segitségem nem igazán volt ,de az idő ahogy telt felnőttem a feladathoz

178 (vagy nem?) egyébként anyukám főzött ,segitett az első napokban mindenben(fürdették Emmát,próbált segiteni a szopinál)és persze a férjem is mellettem állt,ilyen gondom nem volt.Feldolgozni meg már csak Léna megszülése után jóval,ill.veletek sikerült

kb. mint

Sz.Kati..asszem ezért is szoptattam 2 évig,egyfajta kárpótlás a babámnak,vagymi.... Barbara: Adrics a másodikkal is így van? Szilvia: Barbi a másodikkal még viccesebb mint az elsővel Barbara: Na, előre tartok tőle, bár Te nagyon fainan csinálod Szilvia Szilvia: köszi, bár néha nem így érzem Barbara: pedig nagyon jól csinálod, legalábbis amit mi láttunk, az nagyon követni való Szilvia: mindkettőnél később jelentkezett. Annánál olyan 6 hónap környékén, Emmánál mostanában. De majd csak gyorsan túl leszek rajta, ebben segítség a férjem, aki mindent megtesz értem (még ha sokat morgok is mostanában). Annánál elküldött masszázsra, fodrászhoz, meg ide oda. Most pedig eldöntöttem, hogy megyek mozogni, pénteken megyek is az első aerobic órámra Adrienne: Beninél nekem nem volt gáz a séta (ha ez volt a kérdés??) és most sem lenne, csak ami nehéz benne: 2 gyereket felöltöztetni, levinni, és Beni már nem kocsizik (gyakorlatilag nyár eleje óta), így azt tudom mondani, hogy ezek a séták azért viccesek, mert sosem úgy jutunk el aból

b-be,

ahogy

én

szeretném.

Szilvi fonalat vesztettem, mi jelentkezett később? Szilvia: bocsánat kimaradt, a bezártság érzés, és rossz közérzet Erika: bezártságérzethez már hozzászoktam mert a terhességem egy részét itthon töltöttem, és ugye innen nem olyan egyszerű kimozdulni. Anyósom főzött ránk az első két hétben és jött esténként segíteni fürdetni.

179 Adrienn: Nekem a vedono probalt meg segiteni maga a vakuumos szules feldolgozasaban,m bizony az en hangom megremegett ha megkerdeztek h "na es milyen volt a szules?" A tobbi hormoningadozast,sirogorcsot,hogy csunya vagyok a ferjem kezelt,nagyon jol Viktória: Nekem nem volt problemam a csaszarral mert ha nem szedtek volna ki belolem Rekat, en biztos hogy ott halok meg fajdalmamban es gyengesegemben...Mentalisan nem volt problema, fizikailag faradt voltam nagyon, de engem a setak hoztak rendbe, meg a jatszoteri baratok, ugye Réka , Rékus ?:-) a 4. Re mikor koltoztunk, ott mar nehezebb volt a seta, oltozes dolog, de annak is meg volt a szepsege...most a hazikoban mar isteni:-) sokszor gondolkodom milyen lehet 2 gyerekkel majd reggelente oltoztetni, vinni, stb, de ha lesz ilyen, majdcsak megoldjuk vhogy:-) Edit: én totál ki voltam borulva,sirattam a szabadságomat és majdnem depis lettem..na meg ugye mire ez elmúlt,addigra jött a hasfájás..ott párszor elgondolkodtam,hogy leugrok.. Robi segített sokat,bár nem értette,miért bőgök állandóan..1 hónapig minden este volt itt valaki..aztán egyedül maradtam..de tényleg,ahogy nőtt Levi,úgy lett sokkal szebb és jobb a gyereknevelés..bár mostanában párszor visszasírom a csecsemő korszakot.. Erika B.:nekem Ati anyja sokat segített, fél éves koráig szinte sehol nem voltam, max. bevásárlás, utána napi 1-2 órára elmegyek sportolok, ha ez sem lenne megőrülnék. Hiányzik a mozi régen volt, hogy egy héten 2szer is elmentünk, bicajozás, és a szórakozás. Na az már nagyon hiányzik. De mikor lenne lehetősségem akkor mégsem megyek mert félek a másnaptól... hogy nem dögölhetek... pedig jó lenne már elmenni Renáta T.:Hat en tok egyedül voltam a pulyámmal...anyám nem hogy segített volna még inkább a 2héten vendégeket hozott...tesóm,anyósom lebetegdtek...az uramat épp kirugták a munkahelyén...abban az amúgy is felfokozott állapotban ezt mind tragédiaként éltem meg...uram 1napot se tudott vel ünk lenni mert ahogy kirágták ugye Ő is kész volt és 1hét alatt talált munkát de akkor éjszakázott is...kerianyum abban tudott segíteni,h heti egyszer jött és hozott kaját!ez volt az egyedüli segítségem...szóval számomra dnagy megrázkodtatás volt az itthoni időszak,nem sok kellet,h becsavarodjak...tél lévén a kimeneteleket utáltam,hóban nehéz volt tolni a babakocsit,kengurubameg üvöltött:-D egyébként nagyban közrejátszik,h ezekért sem bizti,h vállalunk másodikat...

180 Fruzsina: Edit, érdekes ez az ugrás dolog, én a gyereket akartam kidobni!

persze nem

gondoltam komolyan, de mondogattam néhányszor.... Marianna: Hat eleg sokan meg voltak itt zuhanva Edit -re pl tok emlekszem.a setak engem is farasztottam neha,de amikor a legjobb bnomek mellenk koltoztek,az rengeteget segitett.en a brutal szulesem es az uberdurva elso ket honap miatt nem akarok tesot elsosorban

Amint láttuk több kismamának okoz gondot a hormonális változások feldolgozása, vagy a császármetszés (illetvenehéz szülés) élményével való megküzdés, de szerencsére mindenki mellett áll valaki (rokon, barát) aki segíti.

181 7.) Korábban beszéltük h volt aki nem kapott beöntést (gondolom nem volt rá idő). Ez nem zavart a kitolási szakban? Mármint nem frusztrált?

Adrienn: Na emiatt en is nagyon akartam a beontest (bar mivel en bent fekudtem mar es nem kellett

kapkodni,nem

is

volt

kerdes

h

megkapom-e

De allitolag nem foglalkozol vele ha mar ott tartasz h

mi

ha

akarom).

jon s mi nem...

Hozzateszem attol h volt beontes volt olyan erzesem a kitolasi szakaszban h jott meg vmi...pedig nem...uh sztem evvel nem foglalkoztal volna... Zsuzsa: Én sem kaptam itt kint, és eszembe sem jutott már. De nem is volt semmi gond. Otthon meg hiába kaptam... Gabriella F.: En sem kaptam, es eszembe sem jutott h barmi tortenne. De azert Lucaval bepisiltem az eda-tol Fruzsina:Én így is minden fájásnál úgy éreztem, h bepisilek (férjem szerint így is volt), pedig szerintem csak a magzatvíz jött...de én tudtam figyelni ilyenekre sajnos Réka R.:Én a beöntéstől jobban féltem mint a szüléstől...komolyan...aztán akkora felszabadulás volt, a szülésznő tök lazán finoman csinálta, és nem volt semmi gond:-) Terhesen nagyon szorulásos voltam, és már a gondolat is, hogy oda egy csövet dugnak....:-S Szóval éljen a beöntés:-D Gabriella F.: egyszer kaptam és egyszer nem, a valódi szülésnél nem kaptam, de elvileg nem jött semmi Annamária: Én nem kaptam, de a szervezetem öntisztult, mert egész délután hasmenésem volt a vajúdás alatt...este a tolófájásoknál nyávogtam, hogy wcznem kell, a szülésznőm mondta, hogy ne foglalkozzak vele, nyomjak, nyomtam, de cucc se jött és gyerek se...XD Marianna: En nem kaptam,kerdeztek kerek- e,h gkndoljam meg fel ora alatt,de a valaszert nem jottek:(((

,amikor

konyorogtem erte,mar

kaptam,merhetetlenul frusztralt

keso

volt,sajnos.nekem

rossz volt h

nem

182 Anett: Én kaptam, de h nem adják én akkor is kértem volna a tudat miatt. Viszont a fájások miatt én nem éreztem, hogy minden kiürült-e tőle és az nagyon rossz volt, így is többször azt éreztem, hogy bekakiltam a szülés alatt. Kati Sz.: Nálunk meg nincs is. (abban a korházban, ahol voltam) viszont van glicerinkúp. Hát, az lepkefingot sem ér, mert a cucc fele benn maradt. Aztán cserélhették az alátétemet, kétszer. Akkor nem nagyon érdekelt, vagy mondhatnám, szartam rájuk , csak az foglalkoztatott, hogy nagyon fáj és belőlem egy gyerek akar épp kijönni. De nem tartom haszontalannak, mert a langyi víz átmossa a beleket, kiüríti a teret ezzel segítve a fájásokat és a szülés előrehaladtát. (legalábbis nekem ezt mondták) Barbara: Na most nálam simán lett volna erre idő, hiszen reggel 9-re értünk be a kórházba és délután 17.45-kor született meg Blanka, de meg sem kérdezték és nem is kaptam. Hogy őszinte legyek felkészületlenségem okán nem kértem. (Legközelebb szerintem fogok) Réka S.: Én sem kaptam beöntést, sűrűn cserélték alattam a lepedőt, de ott akkor nagyon nem érdekelt. Krisztina: én kaptam beöntést, utána azt hittem kiürült minden, de tévedtem

Utánam is

takarítani kellett,de nem érdekelt akkor,csak a nyomásra koncentráltam. Adrienne: na, ezt csak most vettem észre, bocsi. igen, az idő rövidsége miatt nem volt rá idő, hogy ez egyáltalán felmeüljön, de mivel előtte gyakrolatilag egész délután a wcre rohangáltam, nem

jutott

eszembe,

hogy

még

bármi

lehet

bennem

Beni előtt viszont volt, és épp azt mondhatom, mint Réka (R.) a terhesség végére nagyon szorulásos voltam így ez nagyot könnyített rajtam, szinte mondatom, hogy jól is esett Fruzsina:, ezek szerint nemcsak engem zavart ezt a dolog, és úgy látszik, ez elég gyakran elő is fordul....asszem ha legközelebb úgy alakul, engem sem fog zavarni....csakhát egy dolog, h minket nem érdekel ott valami, de ott van mellettünk (jobb esetben) egy józan ember, akinek igenis megmaradnak ezek az emlékek! :S

183 Adrienn: Es akkor itt kezdhetnenk el megint csak boncolgatni h jo-e ha bent van az apa vagy sem...mert en tobbekkozt ezekmiatt a "jarulekos"dolgok miatt (ver,szeklet,vkinel meg hanyas is)nem bantam,hogy apa azt mondta ha nem ragaszkodom hozza,nem jon be... Erika: én kaptam beöntést de néha én is úgy éreztem, hogy jönni fog valami, de nem jött. Engem kicsit zavart eleinte, hogy jön belőlem minden és ezt látja Apa, mondtam is neki, hogy most biztos meg fog undorodni tőlem, ő meg mondta, hogy ne beszéljek hülyeségeket, ennél csodásabb dolog nincs a világon, és mostmár jobban tiszteli az anyákat, mert tudja min mennek keresztül… Edit: Én kúpot kaptam,itt nincs beöntés.a szülés alatt fogalmam sincs,hogy jött e más a gyereken kívül. Márta: Áronnál kaptam, de vele fostam is előző nap estétől (emlékszem akkor volt az olimpia záró ünnepsége 2008.). Dorka úgy sietett, mint a gőzmozdony, még jó, hogy nem fogadtam meg a tanácsot, és nem indultam haza, mert akkor a metrón szülök meg..így nem kaptam semmit, folyt ott minden, de megvallom, nem érdekelt, mert az a fél óra nagyon intenzív volt... Réka S.: Igen Adrics, de Apa a fejednél áll leginkább, főleg ha a kezedet fogja és nem premier plán kuksizik :-) Persze ha akar láthat mást is, nekünk ez nem volt probléma, van olyan fotóm, hogy én rosszul lettem amikor megláttam, hogy mennyi a vér körülöttem:-((((( Akkor rá is kérdeztem, de Őt nem zavarta? De a vért bírta, és felfogta, tudta mi zajlik ott, szülésfelkészítőre is jártunk, nem érte meglepetésként. szerintem nagyon sok magán az emberen múlik, Zolinak nincs félelem és veszélyérzete úgy alapjáraton semmiben, gondolom ez is közrejátszott nálunk. Én: Én azt sosem felejtem el, mikor Andrissal mentünk már be a szülőszoba felé, a szoba előtt volt egy kisszék. Majdnem felrúgtam, mert nem vettem észre. Meg is kérdeztem a szülésznőt, miért van ott. Azt mondta: „hát ha az Apuka mégsem bírja, ki lehessen jönni…” Elfogott a röhögés (kínomban), mondom: …És nekem hova lehet menekülni?”… Edit T.: Nekem egyik szülésnél sem volt beöntés, de én mindkettőt úgy kezdtem, hogy éreztem, h jönnek a fájások és izgalmamban irány a WC..

184 Erika: Apa a fejemnél volt, de ő vágta el a köldökzsinórt onnan pedig láthatta volna, de nem arra figyelt, hogy mi van odalent. Aztán meg a kezébe adták Törpit és csak akkor jött vissza amikor már össze voltam varrva. Adrienne: én rohadtul nem szeretem kiadni magam, feltárulkozni, de a férjem konkrétan az az ember az életemben, akivel szemben szó szerint semmi gátlásom nincs. A szülés közben sem jutott eszembe egyetlen pillanatig sem, hogy hűű, mit láthat illetve mit szól ehhez. Beninél pl. addig a fejemnél volt, míg a doki meg nem szólalt, hogy itt a haja utólag kérdeztem tőle, hogy ugye nem csináltam össze magam? Rebusnál fullos szülőszobában voltam, volt benne kád is, a nővérke felajánlotta szülés után, hogy akár ott is lezuhanyozhatok, hogy ne az osztályon kelljen. Viktor volt ott velem, nehogy valami gond legyen, folyt belőlem a vér, de ez nem izgatta és engem sem, szültem és ez ezzel jár Fruzsina: Én sem vagyok apa előtt szégyellős, csak tudom, h ő mennyire tud undorodni az ilyenektől. A kórházban inkább a doki_szülésznő előtt szégyellem magam, persze tudom, h nem kéne, de én utánam ne sutyorogjanak, h láttad, milyet kakilt!!! :DDDD Adrienne: érthető, emberfüggő is, ez tény. a dokikkal, nővérekkel mondjuk én úgy voltam, hogy óóó, láttak ezek már mindent, csak nem voltam olyan emlékezetes Katalin D. :engem konkrétan az zavart, hogy pont szülés előtti napon kellett volna mennem pedikűrőshöz, de a vajúdás vége felé már nem érdekelt..:) Gabriella F. : olyan jókat nevetek…:DDD Edit: Háhá,én meg zokniban szültem:-) Gabriella F.: :DDD Adrienne: Benit én is zokniban, fáztam Katalin D.: kb 40 fok meleg volt, eszembe sem jutott a zokni

185 Renáta T.: Én nem emlékszem,h összesz@rtam e magam közbe nincs kizárva,mert beöntést én nem kaptam...viszont nekem elég korántól székelési ingerem volt de nem engedtek wc-re.... apa meg nem tárgyal róla bár előtte nem szégyelltem magam és szülés alatt Ő fogta az egyik lábam a másikat a doki...elég nagy kihívás volt neki bár én felkészítettem előtte,h mire is számítson...mit fog látni,meg hasonlók...de még a köldökzsinort is elvágta izgalmába pedig ez nem volt tervbe Renáta Sz. : Sőt a véres gyereket is Ő fürdethette meg, szóval neki nagy élmény volt...(mikor hazajöttünk nem is engedte,h fürdessem ) Fruzsina: Jó olvasni, h milyen hősies apák is vannak....az én uram jobban be volt szarva, mint én, lehet azért is, mert levegőnek nézték, hülyén érezte magát, éreztem rajta én is, h zavarban van....remélem, a másodiknál már magabiztosabb lesz... Szilvia: nekem volt beöntésem, és nagyon nem bánom, hogy volt, mert én már attól is zavarban éreztem, hogy bepisiltem, legalábbis én így éreztem. Az pedig, hogy kijött minden előtte megkönnyebbülés volt, valamint a szülésznénim szerint az is gyorsítja a tágulást Adrienne: jahh, a kakihoz volt viszont egy kellemetlen sztorim Rebus után. nem jött össze 2 napig a kaka és én hülye majom bevallottam a nővérkének, kaptam hashajtót, 2 kicsi bogyót, mondta, este, lefekvés után vegyem be, akkor reggelre hat.. na, kislányom hajnal 2kor ébredt szopizni, szopi közepén grutty, belem csavarodott, azt hittem, menten összefxxom magam, így mellemen a gyerekkel robogtam a budira, aztán mégegyszer... hát, nem volt egyszerű menet Márta: Jah, azt én is kaptam, de engem nem hajtott meg, csak a 3 napos csecsemőmet… „örültem neki”… Renáta T.: Én az uramnak aszontam ha nem jön be velem itthon szülök És nagyon sokat segített és annak ellenére,h be olt szarva az egésztől nagyon bátor volt és mindent megcsinált amit mondtak neki... és aszonta,h örül,h bent volt és ha lesz egyszer következő arra is bejön... Réka R.:Én konkrétan azt "hazudtam" hogy volt kaki így hazaengedtek, nem bírtam volna még egy éjszakát ki bent!!! Lehet felelőtlenségnek tartjátok, de én akkor tudtam, hogy ez így lesz jó! Se kúp, se szirup semmit nem hatott, talán mert előtte a beöntés kipucolt, na meg enni se nagyon tudtam a kórházban, pedig kaptam jó kajákat:-S szóval éreztem, hogy nem lesz baj, hazaértem

186 aludtam és este gond nélkül a hazai Wc-n simán ment.... Amúgy ezt se nagyon mondtam még el korábban:-) Barbara: Én nekem kellett volna, de iszonyatosan féltem a fájdalomtól és attól, h a friss varratok szétjönnek. Aztán amikor 24 óra elmúlt nélküle még inkább féltem. Végül kúppal oldottam meg a dolgot, de majd leestem a budiról annyira fájt. dE LEGALÁBB A VARRAT MARADT BOCS Adrienne: na igen, Rebusnál még varratok se voltak és semmi de semmi művi dolog, mégse jött össze... ha valaha szülök még, én is hazudni fogok Erika: nekünk valami szirupot adtak, nem volt rossz, viszonylag gyorsan hatott és nem is fájt utána de attól én is féltem, hogy a varratok szétjönnek. Viktória: Nekem mar volt,a szules elott tapasztalatom, amikor vakbellel mutottek mar reszem volt egy ilyen muriban...nekem nem volt termeszetellenes, sot jot tett utana a zuhany, mert akkor jottem ra hogy en vizben szeretnek vajudni, uh irany vokt a jakuzzi:-) (elterelődik a téma a pár iránt érzett haragra-F.P.) Adrienn: Visszaterve a kakibol kicsit meg az apakra,sztem ez egyenfuggo az apa tekintetebe es az anya tekintetebe is h mit igenyel,mint ahogy itt az egyik postba el is hangzott h mar majdnem csak haragot ereztek a parjuk irant az epp szenvedo,szulo nok.... Nalunk a 2.-nal sem szeretnem h apa bejojjon! Renata T.: Én nem éreztem haragot iránta!Én nagyon örültem,h benn volt mert vmennyire jobban tudtam tartani magam... Adrienn: Nem mindenkire ertettem. volt aki azt irta h a szules vege fele.a fajdalomtol mar duhos.volt a parjara....

187 Erika B.: Engem mikor felvettek az osztályra mondtam, hogy szétfostam magam...és így nem kaptam beöntést, nem tudom jött-e valami as gyereken kívül mert nem vettem észre semmit, de én többek között ezért sem szerettem volna ha bejön Ati. Anita M.: én kaptam beöntést és szó szerint mennyei volt... előtte napokig nem volt nagydolgom és olyan jó volt kiürülni amúgy nekem is volt olyan hashajtós story-m, mint Adricsnak, csak én leraktam szopi közben, aki persze üvöltött, én meg kántálva kapaszkodtam a wc-be, hogy gyorsan, gyorsan, mert éhes a gyerekem Kati Sz.: Érdekes, mert az első szülés után, addig haza nem engedtek a korházbol, míg nem volt meg egy szarügy. Persze, adtak kúpot, ha kérted, de a második szülésnél, a kutyát sem érdekelte. Amúgy meg hetekig a vécére is alig bírtam ráülni, félseggen ülve pisiltem, úgy éreztem, menten kiszakad az egész méhem és bélrendszerem. persze a varratokat az első adando alkalommal lecsekkoltam és eskü, a segglyukamig ért. Már bocsi.

„A szülés utolsó fázisában gyakran előfordul, hogy amikor a baba feje nyomja a gátat, a préselés hatására széklet és vizelet ürül. Ez sokszor a szociális gátlást hívja elő, (nem illik, nem szabad), s az adig jól haladó szülés leáll. A segítséget ilyenkor azonnal meg kellene adni: Nagyszerű, ezek emberi dolgok, és semmi nem idegen tőlünk, ami emberi.”

(Bálnt Sándor Dr.: A szavakon túl – kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban szerk. Varga Katalin) A válaszokból is látszik, hogy a lelkizősebb anyukákat zavarta, ha elmarad a beöntés, a természetes szégyenérzet miatt nehéz bebesimulni abba a tudatba, hogy az adott szituációban az ilyen „balesetek” természetesek. Itt megintcsak felszínre jön az a gondolat, hogy valójában nem betegek a kismamák, mégis (jelen esetben magatehetetlen) betegként kezelik őket, vagy ami még rosszabb kisgyerekként (aki nem szobatiszta még, és nem neki, hanem róla beszélnek).

188

8.)Tapasztalható volt-e az orvos és a személyzet részéről a terhesgondozás, vajúdás ill. szülés ideje alatt furcsa, esetleg bántó megfogalamzásmód, furcsa "poén"? Ugyanígy írhattok a kedves szavakról és gesztusokról, ami jól esett, bevésődött!

Márta: A fiam születésekor az orvos közölte: ugyan, nem fáj ez annyira...Mire a szülésznő megszólalt: Hány gyereket szült doktor úr...? ( a szülésznő 3at). Ettől a mondattól kezdve úgy éreztem, még mindig nem fáj eléggé, és biztos még jobban fog. Rossz kis mondat volt, de a szülésznőt örökre a szívembe zártam, amiért a védelmemre kelt... Fruzsina: Nekem egy dolog van: még terhesség alatt, amikor a gátmetszésről beszéltünk, aztán most, mikor újra visszamentem hozzá, és jeleztem, h mennyire nem dolgoztam fel a császárt és nagyon szeretném a következőt természetes úton szülni, akkor is mindig töbször azt mondta, h a puding próbája az evés. Utálom az ilyen eltereléseket. Tudom, h ezt nem lehet elöre megjósolni, de legalább bíztathatna kicsit...:S....de érdekes , h ennek ellenére nem merek váltani.... Marianna: Szulesznok gunyorosan mondtak meg este 10 korul,ne uvoltson,kismama,lesz ez meg rosszabb is....,beni hajnali 2.31kor szuletett.mikozben fetrengtem a kintol,azt suttogtak,h nem fogja tudni megszulni,csaszar lesz,azt hittek,nem hallom.es mivel a mellettem levo szuloagyon egy csaj otthagyta a gyereket,ez sokkolta oket,( hat mdg engem,szules kozben...) ,azt mondtak ha kerdeztem v kertem vmit,h ha majd lesz idejuk,velem is foglalkoznak. Olyan megalazo volt,es senki ndm volt mellettem. A dokinom es az is akinel szultem maximalisan elegedett vagyok Anita: Nálam semmilyen bántó dolog nem volt. A szülésznő inkább anyáskodó volt. Nagyon kedves, de nm tolakodó! Evelin: amikor beértünk a kórházba az ügyeletes doki megvizsgált és mondta a 2 perces fájásaimra, hogy ezek még nem azok a fájások, úgyhogy nem kapok szülőszobát...ejj pedig akkor már állni alig tudtam :S 3 percre rá pedig kérte is a szülőszobát. Szóval én ettől a kijelentéstől cseppet megrémültem, hogy wazzzeee akkor mit fogok érezni a rendes fájásoknál??? szerencsére azok már azok voltak

De

189 Anita M.: nekem semmi ilyen nem volt.. sem negatív, sem annyira emlékezetesen pozitív... kedvenc mondatom volt akkor: Na itt is van, és milyen formás kisbaba és töke van. ezt a fejemnél ülő anesztes néni mondta, mikor kiszedték belőlem Eriket és én még semmit nem láttam Adrienn: velem Rebus születésekor volt kicsit pokróc a szülésznő, Viktor elbeszélése szerint csak az ő reakciói miatt gondolhattam, hogy hisztis voltam. a kedvencem tőle: mikor beérkeztünk a kocsiban és a szülőszoba felé sétálva már tolófájásszerűnek tűnő fájásaimmal a szülőszobára és fogadott minket, kérdezte, miért jöttünk, mi a helyzet (vajon??), mondtam, szerintem szülünk. erre visszakérdezett: miből gondolom? wáááááá Zsuzsa: nekem semmi Katialin Sz.: Még Gergőnél, mikor az első nst-n voltam a gép szerint tahikardiás a baba, így beküldtek egy dokihoz, aki annyira bunko volt, hogy majd elsírtam magam tőle. Szerencsére, csak a hülye őskövület gépük volt rossz. Konkrét beszolásra nem emlékszem. a Csengis szülésnél, mikor bejött megvizsgálni a dokim azt mondta: 7 cm. na, már most jobban állunk, mint az első babámnál. Szerintem aranyos beszolás volt, vhogy bíztatolag hatott. a nővérek is aranyosak voltak, mondták, ügyes vagyok és meglátom, délután már rohangászok majd a folyoson. Bántora nem emlékszem. Márta: Nálunk is őskövület gép volt mind a kétszer, pedig tök másutt szültem. Áronnál vajúdás közben mászott el a szívhang, azt hittem ott halok meg, szerintem az én szívem is kihagyott. Dorkánál az utolsó NST-k valamelyikén leküldtek Flowra, na az sem a Csíkszentmihályi-féle volt…De ott kiderült, hogy minden ok, csak a fenti gép szar a túlterheltségtől – hát köszi… Dorkánál még vol, hogy az orvos közben mialatt én már a szülőszobán tágultam operált, de lejött megnézni, mondta, hogy milyen szépen csinálom itt a „házit” amíg neki dolga van. Ez aranyos volt. Barbara: Miután pozitívat teszteltem és kaptam ip-t az SZTK-ba, ugye elmentünk a zurammal, mondtuk vidáman, h pozitívat teszteltem, kétszer is (örültünk mint a fakutya). Erre tök fásultan, meg lebaszóan kérdezte vissza, h minek teszteltünk 2x, az elsőnek nem hittünk? Hát basszus 1,5 év után, meg annyi nega teszt után nem. Majd kiküldte a zuramat, h megvizsgáljon. Durva volt,

190 és amikor kérdeztem, h na? Közölte, h vagy terhes vagyok vagy nem, majd 2 hét múlva menjek el uh-ra. ANYÁD Na, akkor majdnem sírtam. Ezt látva a zuram mondta, h nem várunk és szerezte a fizetős dokit. Adrienne: ja igen, amitől én rosszul éreztem magam. Benivel első uh, vártam nagyon, megláttam, elbőgtem magam, erre a doki: örülünk neki? és vhogy a "megtartja?"-hoz hasonló kérdés is kicsúszott a száján... grrr, a hideg rázott ki tőle Anett T.: Nekem az nem tetszett, hogy amikor kiderült, hogy babát várok, az sztk-s doki egyből "rám startolt", hogy tudom-e hogy milyen fontos hogy legyen saját szülészorvosom és hogy melyik kórházban akarok szülni stb. Nagyon rámenős volt, mindenáron szeretett volna magának egy új pácienst. Poziítv pedig az volt, hogy szülés után megdícsért a doki, hogy "fasza csaj" vagyok, mert nagyon együttműködő voltam, mindig azt és úgy csináltam, ahogy kérték és ezért mentek ilyen klasszul a dolgok. Barbara: Tényleg Adrienne, azt tőlünk is megkérdezte a köcsög, h ha valóban terhes vagyok akkor megtartjuk-e. Miután már tudta, h dupla teszteltünk és nem lehetett nem észrevenni rajtunk az öröm és remény keverékét, h valóban babánk lesz. Réka S.: én nem sok mindenre emlékszem. Az első szülésznő nagyon édes volt, a második egy paraszt. Úgy belém vágta az injekciót, hogy még 2 hétig kék zöld volt az oldalam....De hogy ki mit mondott, arra nem igazán emlékszem.

A válaszokból látjuk, hogy kicsit több negatív élmény éri a kérdezetteket, mint

pozitív,

ugyanekkor érdekes azt is megfigyelnünk, hogy akinek eleve nehezebb szülése volt, az hajlamos a részletek közül is inkább a kellemetlenre emlékezni. 10.) Tapasztaltatok olyasmit, hogy az orvos (a helyzet merevségét oldandó) "barátkozni", "haverkodni" próbált?...

191 Fruzsina: igen, az én dokim humorizál, de csak udvariasan....példa? Hát az most nem jut eszembe, de gondolkodni fogok :.... Marianna: én nem. de nekem női dokim volt és el se tudom képzelni h a "haverja" lehetnék bármelyiknek is ( a terhesgondozásosnak vagy akinél szültem, annak):DDD Edina: nálunk én próbáltam haverkodni,és neki jó a humora nem tehetek róla én kötődöm hozzá,van 2 közös gyerekünk,és mindkettő életében a dokim az első férfi Erika B.: Az enyèm nagyon viccelődös, és tök jó fej. Barbara: Én nem emléxem ilyenre. Nagyon udvarias volt, de nem merev. Anita: Az én dokim nagyon jófej, közvetlen, viccelődtünk is, de mégis tisztelettudó volt:) Adrienn: Nekem.is jofej es vicces,de most nagyon pelda nem jut eszembe es sajna a szulesnel nem volt ott. De pl amikor jottunk haza a korhazbol,akkor nem volt senki mar a mi kortermunkben,a "bevasarlokocsinkat"amibe a gyereket tologattam mar.elkertek,nalunk rokon nem johet be a korhaz ezen reszebe,Hanna meg nem volt meg feloltoztetve es ki kellett mennem a hordozoert. O pont jott arra a folyoson es felajanlotta hogy marad a gyerekemmel,amig kimegyek. Mikor visszajottem megkerdezte h Hanna sokszor ilyen elernyedt-e (aludt es egyebkent 4napos volt),mondtam h igen. Erre o mondta h az o fia elmult egy eves de soha eleteben nem volt ilyen bajos es nyugodt mint Hanna,ugyh ne legyek ilyen befeszult.mint amilyennek latszom a hazajoveteltol.... Na ez igy leirva nem is olyan vicces. De oldotta bennem a feszkot A masik a 6 hetes kontrollon volt,amikor megkerdezte h huvelyi uton szultem-e....neztem ra erdekesen...mire kozolte h csak m nem ugy nez ki ottlent a dolog mint ahol kijott mar egy 34cm-s fej,uh a ferjem biztos orulni fog ...nalam evvel is is oldotta a feszkot Anita M.: nem volt ilyen tapasztalat... kedves volt, de ennyi.... Katialin Sz. : sokszor viccelődött az enyém. egyszer megdicsért minket szülés előtt, hogy ügyesen szexelünk, mert sikerült picit tágulni, meg a varrásnál neki el kellett rohanni egy másik

192 szüléshez, így a matyohímzésem másik doki fejezte be, de amenra visszajött és közölte, ellenőrzi, nem maradt-e bennem a tampon, mert nem akar a tévébe kerülni. Bár, a legviccesebb számomra az volt, mikor az egyik vizsgálaton vhol a 30. hét környékén engem már behívtak, ültem egy szál punciban a vizsgáloágyon, ő meg épp kirúgta az előttem lévő terhesgondozáson részt vevő nőcit és dúlt-fúlt, egy ideg. Összevetve, szerintem jofej, viccelődött, bár konkrét példákra nem igen emlékszem. Anett T.: A mi orvosunk,is nagyon viccelődős.Konkrét példát nem tudok mondani, de az asszisztensnőnek lazán átkiabált hogy cuncimókus jöjjön át (mondjuk lehet van aki ezen kiakad, de ők jó kapcsolatban vannak, ahogy elnéztem). Fruzsina: Gabi D., a Te sztorid pont ide illik!!!! Hadd halljuk, hogyan haverkodott veled a gyereked apja???!!!! (Egy fiatal Anyuka összejött a nőgyógyászával tavasszal házasodnak-F.P.) Gabriella D.: :DD Nem haverkodott, csak komolyan visszaadta a pénzt, majd rá öt hónapra komolyan megkérdezte, h hazavihet-e :DD Fruzsina:

Viasszaadta

a

pénzt?

Milyen

szöveggel???

El

sem

képzelem,

milyen

lelkiismeretfurdalása lehetett amiatt, h úgy nézett a puncidra..... ....már bocs.... Edina: jesszus Fruzsi sztem nem a puncijára nézett úgy Gabriella D:Jesszus:D Nem úgy nézett a puncimra :DD Mondta, h ő ezt a kettőt munka közben nem tudja összekötni.. Akkor másra koncentrál.. A pénzt még úgy adta vissza, hogy : " Nem akarja, h anyagi javak álljanak közénk" Fruzsina: Jaaa, végülis mindegy, h a jobb vagy a bal zsebemben van Megálapítható, hogy a paternalisztikus (vezetési) stílus e téren is a mellérendelő atyáskodó irányban halad, az orvosok, ha nem is „haverkodnak”, a feszültséget oldandó humorizálnak és ezt a páciensek jónéven veszik. A humor amellett, hogy oldaj a feszültséget fontos a bizalomépítés (és annak megtartása) szempontjából is.

193 12.) Ha már szóba jött...otthonszülés?pro?kontra? • • •

A kép címe: A mobil otthon - szülés :-)

(Ebbe a beszélgetésbe sokan bekapcsolódtak azok közül is, akik ritkán szólnak-F.P.) Edith T. "ebben a temaban en nagyon Otthon vagyok " - valasszolt a csiga OrsolyaT. : szerintem tok jo az otthon szules, angliaban nagyon nepszeru es engem nagyon zavar, ahogyan ezt otthon kozelitik meg. mondjuk en elmentem korhazba, mert vizben akartam szulni, es mivel ez egy pici, nyugodt szuloosztaly, nagyon otthon ereztem magam. De itt lehet peldaul medencet is berelni otthonra, es a szulesznok mindent osszetakaritanak. Noémi: Hat, en orvosom nelkul nem tudtam volna megcsinalni a szulest, szoval... 28 ora szenvedes utan, meg majdnem csaszar lett. Jo lehet, de en nem mernem!

194 Orsolya S.: otthon nagyon furán kezelik ezt a dolgot ki tudja miért. Pedig sokkal jobb egy nyugodt barátságos környezetben szülni mint egy fertőtlenítő szagú szobában ahol csak kiszolgáltatottan fekszel díszkivilágításban és egy tucatnyian vannak körülötted és a legkedvesebb szó amit hallasz ne hisztizzen, nyomjon...bezzeg 9 hónappal ezelőtt jó móka volt, ezt egy ismerősöm mesélte… Bogi Sz.: Miután kétszer éltem meg a "hosszú vajúdás majd császár" esetét, elkezdtem nagyon alaposan utánaolvasni, miért is van, hogy mondjuk beindul a szülés, és az ember lánya nem tágul semmit fél napokon, napokon át. Meg hogy mit tudnék tenni, ha harmadjára majd szülni szeretnék, tényleg szülni... így jutottam el a Császármetszés c. könyvhöz, ami nagyon érdekes dolgot ír a vajúdás fiziológiájáról... Nagyon lerövidítve: az agyunknak van egy neocortex nevű tudatos, meg egy nem tudom milyen nevű ösztönös része. Ha az egyik nagyon diktál/dolgozik, a másik elhallgat. A szülés-vajúdás az ősi rész dolga, ő bocsátja ki a kellő hormonokat, irányítja az izmokat, a tágulást, mindent. Azonban, ha bemegyünk egy kórházba, és ott 3 diák-szülésznő, egy oktató-szülésznő, egy férj, néhány egyéb diák, egy orvos, és még gépek dolgoztatják a tudatos részt mindenféle mondatokkal, kérdésekkel, csipogásokkal, akkor a tudatos részed dolgozik, a vajúdásért

felelős

pedig

"elhallgat",

nem

végzi

a

dolgát.

Nálunk Ákost mindenképp császározni kellett volna, de felmerült bennem a kérdés, hogy ha talán nem egy oktató-kórházban próbálok szülni, lehet ez hamarabb kiderül, mint 20 óra után….Eszternél pedig csak azért lett császár, mert nem haladt a szülés. Vajon otthon, vagy más kórházban, nyugodtabb helyen sem haladt volna? Nem tudom, nem is fogom megtudni soha. De van rá esély. Orsolya S.: azt hisszük, valakinek meg kell mondania nekunk, hogy mikor nyomjunk, stb. holott en ereztem mi tortenik belul, teljesen osszhangba kerultem a babaval, nem is beszeltem senkihez, olyan volt, mintha el lettem volna kabulbva, a ferjem is mondta, aggodott eleinte, de aztan latta, hogy csak vegzem a dolgom, ugyhogy inkabb nem zavart! Szulni a legtermeszetesebb dolog a vilagon, mi nok ebben nagyon ugyesek vagyunk, mindannyian, kivetel nelkul. csak a lelkunket helyre kell tennunk. Es az sem tul nehez sokszor. Gond akadhat, mert ilyen az elet, de sokkal kevesebb gond lehetne, mint mi gondoljuk!

195 Katalin K. : Csajok, úgy sajnálom, hogy párunknak vannak szomorú történetei a szüléseinkről. Remélem akinek negatív élményei voltak eddig, mindenkinek sikerül feldolgozni a történteket, és ebből merítkezni a jövőre vonatkozóan. Nem tudok más írni, csak hogy higgyetek magatokban és a világban, és a következő szülésnél ne hagyjátok magatokat befolyásolni. Anita F.: Hollandiában szinte mindenki otthon szül, aki orvos indok nélkül megy kórházba szülni, annak bizony kemémy pénzeket kell fizetni és pár óra után haza is küldik. Itt az egész terhesség alatt nem lát orvos-nőgyógyász, csak a szülésznők Edith T.: Angliaban hasonlo a helyzet. Mindent a midwife csinal. Engem Nem zavart a doktor nelkulozese. Szules utan szerettem Volna midwife lenni, de Nem sokaig. Kar, hogy Nem birom a vert Sajnos tényleg itthon a várandóságot-szülést úgy kezelik mint a betegséget. A bábákat meghurcolják, de ha egy orvos követi el ugyanazt a hibát eltusolják. Bernadett: Nem vagyok otthonszülés párti, de csak azért mert ebben nőttem fel, belém rögzült hogy kórházban kell, illik… Dorka: Nekem is nagyon jo tapasztalatom van. Bejott a szules elotti/alatti/utani homeopatia, a gatvedelemben a szules. Remek szulesznom volt, az orvos orankent 1x nezett meg, amugy nem zaklatott senki. A szuloszoba olyan volt mint egy hotelszoba, sajat furdovel, wcvel… Réka S.: Én para vagyok és inkább kórház. Bármi lehet, és akkor az a legfontosabb hogy azonnal el tudják látni a babámat...és ha kell akkor engem is... Nem ítélem el aki az otthon szülést választja, de én tuti nem tenném,számomra nem biztonságos, és kész. Ja és nem ezen múlik hogy ki hogyan kötődik az anyukájához...ez kb olyan hülyeség mint h a császárosok is máshogy mint aki simán szül... Fruzsina: Én sem merném, de nagyon-nagyon irigyelem, aki sikeresen belevág. Meg nem is tudom elkézelni itthon, akkor összevérzem az ágyunkat? Vagy a kádban vagy hol? Áááá, fogorvost se hívnék ide, háziorvost is csak akkor, ha nagy baj van. Akkor szülészt se. De az az élmény, h .....és az élet megy tovább....az valami nagyon jó lehet....

196 Gabriella F.::én szerintem nagy felelőtlenségre vall otthon szülni Adrienn: nekem korház, egyértelműen, én azon kevés ember közé tartoztam,akik azon nyafogtak, hogy miért engednek haza olyan "hamar" a korházbol 3 nap kevés, hogy egyedül el tudjam utánna látni a gyerekem , na persze ezt ma már másképpp gondolom.... de akkor is korház!!! Fruzsina: Én a "nyolc óra kevés, h egyedül el tudjam látni a gyerekemet" gondolattal voltam elfoglalva....éljen a rooming in!!! Márta: Fruzsi, hogy érted,h.kevés volt?összeért a szopi? Gabriella D.: Én biztos nem mernék otthon szülni. Bármi komplikáció adódik, nincs otthon műtő.. vagy mire kiér a mentő már lehet h egy életre szóló károsodást szenved a pici.. Itt szerintem nem a saját kényelmemet kell szem előtt tartani, hanem hogy a picivel biztos minden rendben menjen.. Tünde: Ha valaki 100% garanciát vállalna, hogy sem a babónak sem nekem nem lesz bajunk én bevállalnám. De fő a biztonság! Erika B.: Én csak Kórházban. Dorina: Csak kórház.... Barbara: kórház Fruzsina: úgy értettem, h műtét. Utàn nyolc öràval megkaptam a babam, hasznalati utasitas es hasizommukodes nelkul. Es senki nem segitett ellatni (persze ha kertem volna, csak en nem vagyok olyan kérős tıpus....). Fajdalom, bizonytalansag, ketsegbeeses, ehsegtol uvolto gyerek,kialvatlansag.....hat otthon legalabb segitettek volna ezekben... Edit: csakis kórház! Marianna: csakis kórház, otthon sztem is felelőtlenség, de egy volt tanítványom a 6ból 4 gyerekét otthon szülte, juj, még belegondolni is rossz. el nem tudom képzelni h a

197 mindennapi lakókörnyezetmben szüljek, ott ahol máskor tv-t nézek vagy relaxálok a kádban vagy pl a hálóban, már bocs de azt írom Pfúúúúj! Katalin Sz.: egyértelműen korház. De el tudnék képzelni pöpecebb korházat is, mint ahova szülni "járok". Olyan film típusu tök jo lenne, ahol a korterem a hotelszobával vetekedhet és a látogatok is jöhetnének, ha akarom, míg én pihizek az ágyban. Réka S.: csakis kórház. Pl a mi esetünk. Rendes szülésnek indult aztán a végére már azért elég rendesen baj volt. Ha otthon szültem volna, talán mindketten ott maradunk. Megérte volna a kockázatot? Sztem nem. Bianka: kórház,a komplikáció lehetősége miatt.

Sheila Kitzingertől idézzük:

„A szülés után sok anyánál poszt traumás stressz szindróma jelenik meg, ezt sokszor tévesen azonosítják a szülés utáni depresszióval. (…) ez az állapot nem azonos a depresszióval. A depressziós ember reggelente úgy ébred, hogy egyszerűen képtelen szembenézni a nappal, szörnyű közönyt érez, ezek a nők viszont feszültek, szoronganak, állandó és folyamatos készenlétben vannak.” (…) „Ezt az állapotot előhívhatja a feldolgozatlan élmények nyomasztó hatása, például az, hogy az asszonyokat irányították szülés közben, nem vajúdhattak és szülhettek a saját ritmusukban.” (…) „A császármetszéses műtéten átesettek még erősebben átélik a jogoktól való megfosztottság élményét, sokan fel sem fogják, hogy megvan már a baba, hiszen nem szülték meg, csak kiemelték belőlük, így a korai kötődés is nehezebben alakul ki. A lelki oldallal aztán rendszerint nem törődik senki.” A válaszokból szépen kirajzolódik kik élnek (vagy éltek huzamosabb ideig külföldön. Az tatláltuk, hogy akik ebben a csoportba tartoznak (Angliában, Hollandiában, Dániában élnek), azok nyitottabbak az otthonszülés kérdésére, bár ők is megjegyzik, hogy idehaza még mindig rosszul állnak ehhez a kérdéshez, és a „berögződött” reflexek is rosszak etekintetben.

198

A magyarországi nauykák kivétel nélkül a kórházi szülést választották, ás választanák annak minden negítavuma ellenére, mert csak így éreznék magukat biztonságban.

12.) Hogy fogadta a család, a környezet a nagy bejelentést, illetve bejelentéseket...(aki még elötte van,hogy tervezi?)

Bianka: nálunk már az én szüleim sejtették, hisz velük élünk,beszéltünk róla. Anyósom állítólag örült,a reakciója az volt,hogy együtt várunk babát após cafkájával...no comment... Márta: Áronnak még nagyon örült mindenki. Dorcinál már kicsit a megszokás vezérelte őket, Anyukám azt sem átalotta kijelenteni, hogy most már akkor kevesebb időm lesz Áronra. A mai napig mind a két nagyi inkább csak a nagyobb után kapkod. Dóri a futottak még kategória, sajnos.:( Ja, és anyós mindig megjegyzi, minden fórumon, hogy „hát igen, kalap gatya le azelőtt, aki 2 gyerkekt nevel…” (mert neki 1 volt).Ja, és hogy „ugye nem akartok 3-at, mintha neki bármi dolga lenne vele…

199 Marianna: én egy keddi reggelen csináltam meg a 3. tesztet, ami már az aktuális mensi idejére esett, de hát nem volt mensi. de én akkor már tudtam h terhes vagyok, hiszen az előző 2 teszt is + volt, csak azt nem reggeli pisiből csináltam és túl korán :-)) na mindegy, az akkor még csak vőlegényemnek sms-ben írtam meg h lesz Benikénk:-), anyát rögtön hívtam telefonon, aztán még a húgomék tudták és 1-2 bnőm, mert az esküvőn tettük meg a nagy bejelentést, akkor voltam közel 13 hetes, és nagyon nagy örömujjongás volt, ami szerencsére videón meg is van örökítve. Balázsom nagyon jó kis szöveget mondott, h látszólag 5en ülünk itt a főasztalnál, de valójában 6-an vagyunk:-)) Fruzsina: Na írtam egy hosszút, most kezdhetem elölről :((( Mi nem akartuk/akarjuk elmondani a családnak az első uh-ig, h tudjuk, h minden rendben. De Ágostonnál az elsőn még nem volt szívhang, pontosabban a doki vacilált, és inkább visszarendelt, és utána mentünk anyósékhoz, és hát nem bírtuk ki, elmondtuk. Örültek persze, após mondta, h már akarták kérdezni, csak nem merték. A szüleimhez egy hétre rá mentünk, akkor már volt "bizonyítékunk" is. Ez februárban volt, és a nővérem akkor márciusra volt kiírva a kisfiával, és erről beszélgettünk, amikor apukám megállapította, h na, Karácsonykor pont 13-an ülünk majd az asztalnál. Hát erre tudtuk lecsapni a labdát, h neeem, 14-en!!! tesóméknak e-mailen küldtem az uh képet,persze hívtak rögtön utána... A másodiknál még nem került rá sor, de szívesen leírom majd két hét múlva. Anita M.: nálunk úgy volt, hogy ugye már vártuk, hogy teherbe essek... nekem mindig szinte hajszálpontosan megjött, így októberben egy nappal a mensim előtt, mikor bulizni mentünk csináltam egy tesztet, hogy ha pozitív, akkor már nem iszom alkoholt... negatív lett... ez egy csütörtöki nap volt...elmentünk bulizni, másnap meg Szegedre készültünk...minden nap vártam, hogy megjöjjön, de nem... szombaton nagyon gyakran kellett pisilnem, és ezt mondtam anyunak is... ő mondta, hogy bizony ez lehet a jele... mondtam, hogy kizárt, pár napja negatív lett... hétfőn hazajöttünk Szegedről és itthon csináltam még egy tesztet, ami pozitív lett csöpp döbbenet, majd nagy öröm... azon a hétvégén mentünk haza és Henrik nem akarta, hogy addig elmondjam... így anyunak azt hazudtam kedden a telefonban, hogy megjött...pénteken haza mentünk és megkínáltak minket pálesszel... én nem kértem, mondván, hogy savam van... megvártuk, míg apu

200 megjött, aki épp mesélte, hogy mennyi pálinkát főzött... erre Henrik mondta, hogy ez jó, de a nyári keresztelőig azért kitartson... anyunak egyből leesett, apunak kellett pár másodperc... persze nagy-nagy öröm volt. Barbara: Ha jól emlékszem mi tesztelés napján mondtuk el a szülőknek és párom tesóinak, személyesen/telefonon. Az én családomnak személyesen körbe jártunk. Majdnem mindenki örült Fruzsina: Miért csak majdnem??? Anett T.: Nálunk mindenki nagyon örült a bejelentésnek, mert már nagyon várták. Anyunak és tesómnak már a tesztelés napján elmondtam, mert nem bírtam magamban tartani, másik nagyszülőknek a 9. hét tájékán, mert pont olyan szitu adódott, hogy jól jött ki. Többiek később tudták meg, munkahelyen is mindenki örült. Barbara:

Fruzsika, mert 2010. augusztusában a nagynénéméknek sikertelen inszem-je

volt, és ezt nem tudták lelkileg akkorra még feldolgozni Gabriella F.: óóó én inkább erről nem mesélnék, mert csak bőgnék. Persze nem az én családom véleménye miatt.

Egy új családtag érkezésének általában örülni „szokás”, de hogy ez a reakció mennyiben szokás, és mennyiben valódi öröm, aza válaszokból is kitűnik, a „majdnem mindenki” örült, illetve anyósom elvileg örült, de nem látszott rajta. Az egyik anyuka arról is beszámolt, hogy a többedik gyerek jövetelénél nem „rajonganak” annyira. Összességében a válaszok aránya fele-fele.

201

13.) Mikor babát vártatok, hogy viszonyultatok ahhoz, hogy mindenki meg szeretné fogni a pocakotokat? Sokan még hallgatózni is szoktak :) Rozália: Engem nem zavart,de sok barátnőmet igen. Csilla: Engem sem zavart, mindig megkérdezték előtte hogy szabad-e és akkor megengedtem Anett: frászt kaptam tőle, hahó engem fogdosol, nem a gyereket!!!!! főleg aki meg sem kérdezte csak egyből fogdosott... …ha megkérdezték akkor sem engedtem... Anita: úúúúúútááááááááltaaaaam Edina: de jó,hogy nem találkoztunk akkor engem sem zavart ha az enyémet megsimogatták,és én sem bírom türtőztetni magam pl. én élvezettel mutattam ha épp beszélgetés közben ficánkolt a

202 baba,nyúltam az illető kezéért pedig nem vagyok az a nyitott személyiség,és alap esetben utálom ha valaki egy bizonyos távolságon belül jön,pláne ha megérint egy idegen,nemtudok vele mit kezdeni ez a kivétel Zsuzsa: ugyanaz mint Edina… Marianna: Engem szerencsere senki sem akart fogdosni.talan ereztek h nem lenne nyero otlet:))) Erika B.: Engem nem zavart , bàr sokan nem fogdosták főleg idegenek nem. Anita M.: engem sem zavart, bár csak azok akarták fogdosni, akiket szeretek, kedvelek... Orsolya: Sajna itt-ott hagyni kellett,de nem szerettem.....foleg a vegen nem...vhogy nem szeretem a testi kontaktust (kiv kiccsaladom) es hat ez van....egyszeruen nem szeretem...de nem vagyok az a puszilgatos fajta sem.... Dorina: én nem szeretem...mai napig sem. Még a hozzátartozóimtól sem, nemhogy mástól. szerintem ez olyan, hogy anya-apa megfoghatja, meg most Luca. A többieknek tabu. Fruzsina: Nekem sem volt rossz élményem, nem is emlékszem, h bárki taperászta, max a szüleim, de inkább apukam. és én is élvezettel mutogattam, ha éppen mozgott, nem éreztem úgy, h az az én hasam, inkább egy bőrrel fedett idegen :DDD Adrienn: En se szerettem. De vszinu ezt sugalltam a testtartasommal a beszedemmel,mert nem is nagyon akarta megsimogatni senki. A csaladomon kivul,mert persze nekik megengedtem,mert tudtam,hogy nekik ez fontos... Edit: én a családomnak és a közeli ismerősöknek engedtem,másnak nem...mondtam,hogy azt se fogdozzák,amiből készült:) Szilvia: ha megkérdezték, akkor megengedtem, de attól nagyon ideges lettem, aki minden kérdés nélkül, egyszer csak odajött és megsimogatta a pocakon, hogy "jajj de édes", na az nagyon idegesítő volt Bianka: Nem nagyon volt idegen, aki akarta volna, nem is engedtem volna

203 Krisztina Sz.: Hát némely kolléganőtől menekültem ..... Amúgy csak a család foghatta meg Kati Sz.: az én hasamat lehetett tapizni, nem zavart különösebben... „A pocakosság már a terhesség legelején elkezdődik, nem a mérete miatt, hanem a kérdésekben. Hiába látják a kedves ismerősök, hogy ott még nincs semmi, azért megkérdezik: mekkora már a pocakod? Ez eleinte zavarba hozott, aztán rájöttem, hogy ők ezzel leplezik zavarukat ezzel az ostoba kérdéssel, és még inkább zavarba jönnek, ha nem látnak ott semmit. Mert illő beszélni róla, mert biztos nagy esemény, ilyenkor jobb felütni egy témát. De nem ez az igazán érdekes benne, hanem az a zavaró jelenség, miért nem tudunk más gyermekével természetesek lenni.” (In.Laikus eszmefuttatás a pocakról Komlósi O. 1997 Varga Katalin: A test lélektana c. kurzusához). „ Elképesztő szintű testi változások mennek végbe, de ezek gyönyörűen egymásba illeszkednek, tehát az egésznek van egy belső logikája, hogyha valami miatt egy másik funkciót erősíteni kell, hatékonyabbá tenni, akkor ez megtörténik, és az egészséges anyai szervezetnél semmiféle külső beavatkozás, kompenzálás nem szükségeltetik ezekbe a folyamatokba.”

(Varga Katalin-Suhai-Hodász Gábor: Szülés és születés – lélektanon innen és túl)

A válaszok tanúsága alapján megállapítható, hogy kicsit többeket zavar az, ha megsimogatják a hasát, mint ahány embert nem zavar ez a dolog. A legérdekesebb válasz a „bőrrel fedett idegen” volt, az anyuka úgy élte meg a baba jelenlétét, mintha máris tőle különélő egyén lenne.

14.)Volt közületek aki direkt ezt "kérte" a császárt?... Erika B.: ugy tudom kérni nem lehet mert rontja a kòrhaz statisztikáját! De biztos van az a pénz... Hogy indokoltá vàlik...

204 Fruzsina: Ja nem tudom fizetett-e érte, a fájdalomtól szeretné megkímélni magát elvileg...A hülye... Csilla: nekem a volt főnököm kérte a császárt mert neki rossz emlékei voltak az első gyermeke szülésekor. Volt az a pénz amiért megcsinálják Nem vagyunk egyformák... Fruzsina: Az más ha már tudja, mit akar megúszni...itt első gyerek... Volna köztünk olyan aki kifejezetten császárt akar? Ahogy nézem, a vágyak a természetes mód felé mutatnak... Zusza: Zsuzska szerintem azt szeretne… Fruzsina: Amúgy egyik nővérem első gyereknél nagyon természetesen akart szülni, de császár lett, egy egészen kivételes és ritka okból. Második gyereket másfél évre rá szülte, és hát programozott császárra készültek a dokijával. Két héttel a szülés előtt a dokija azt mondta neki morfondírozva, h tulajdonképpen megszülhetné természetes úton is, ha akarja. Erre a nővérem mondta neki, h ne hülyéskedjen, nem arra készült, most már legyen császár. És hát így is lett. Nem tudom, ez kifejezett kérés-e, végülis a kórház le tudja védeni magát egy ilyen esetben. Renáta T.: Ne vicceljetek sok ilyen van...semmibol nem tart rairni a papirra vmi kamu diagnozist....mar is csaszaroznak. Fruzsina: Tény, h kisebb a kockázat.... Zsuzska: igen én most császárt kérek:-) nekem tokéletes császárom volt,és másodszor is ilyen jo élményeket akarok:-)amugy 1.re sosem kértem volna császárt,de a 2.nál már nem akarom megkockáztatni,ha elsore nem ment,másodikra meg sem akarom kockáztatni...de nem kell azért fizetnem kulon mert császárt akarok,a szulésért kell fizetnem mert fogadott orvosom lesz,azt meg fizetném akkor is ha természetesen szulnék,ugyhogy mindegy... igy jobb nekem,május 8án megyek reggel a korházba.Noelt elotte elviszem oviba.délutánra simán meglesz a baba,ugyhogy a férjem már mehet érte az oviba:-)5napig kell bent

205 lennem,doki

intézett

kulon

szobát

ahol

csak

én

leszek:-)csak

már

lennénk

ott..természetesen nagyon félek,de ha belegondolok a természetes szuléstol jobban félnék és nem a fájdalom miatt,hanem,hogy el ne folyon a magzatvizem,mert tuti baj lenne a végén,a korház meg 50kmre van... Anita M.:n sem kértem a császárt, de az lett... viszont ha lesz még egy, akkor én sem kockáztatnák, úgy ahogy Zsuzska és a kérném, ha lehet, hogy legyen ez is császár... Renáta T.: És mi van ha május 8 előtt beindul a szülés???? Zsuzska: nekem mindegy,hogy milyen formában jon a világra csak rendben legyen minden:-) nem ragaszkodok a természetes szuléshez,nekem semmilyen hiány érzetem nemvlolt...sot...az én gyerekemnek gyonyoru kis formás fejecskéje volt,rozsaszin arca,látni lehetett,hogy nem szenvedett,és nekem ez elég volt!:-)ez volt a legnagyobb élményem:-) Renáta T. ilyet még viccbol se irjál:-)) május 8.az a 38.hét ugyhogy neinduljon be hamarabb...de ha igen akkor doki hivás,szomszédcsaj jon Noelhoz még megnem jon anyum,és apa 200al a korházba:-)és imádkozunk,hogy elnefolyon a viz és azonnal a mutoasztal... Renáta T: én nem viccből írtam, szimplán kérdeztem,mert szoktak a babák meglepetést okozni...de nem értem,méert parázol,h elfolyik a magzatvíz? ha elfolyik is megtudnak császározni,nem értem az összefüggést Zsuzska: ha Noelnál elfolyt volna a vizem akkor lecsuszik és beszorul a feje a szulocsatornámba,és valoszinuleg megfullad,ezért is kellett rogton császározni...ezért félek most is...alkati problémáim voltak/vannak,egy csontom sem tágult/tágul... Renáta T.: Értem. Marianna : bár én tényleg azt hittem h ott helyben meghalok szülés közben, minden idegszálammal azon voltam h elkerüljem a császárt. nem akartam h megműtsenek. sikerült. másodszorra se kérnék császárt. mi már erről sokat beszélgettünk a bnőmmel,

206 neki császárja lett 24 óra vajúdás után, nem élte meg jól, de neki az magam volt a megváltás már akkor. sztem ha semmi nem indokolja akkor nehogy már császár legyen. nekem ez durva. a szülés nem erről szól. ez nekem mindig is olyan volt h ez az amit a sztárocskák kérnek h könnyebben "megússzák" a dolgot. ha komplikáció van, az más, persze. Fruzsina: Amúgy innen fúj a szél itt is... Dominika: Én még nem szültem, de ahogy Maya írja, ha nem a gyermekem, vagy az én életem múlik rajta, engem ugyan meg ne vágjanak, még egy mm-t sem. Anno mondtam a dokimnak is, biztos Isten, hogy elszaladok, ha szét akar nyiszálni... Basszus, a császár egy nagyon komoly hasi műtét, ahol konkrétan mindenedet átvágják oda a hasizmod, minden... És vagy összevarrnak utána jól, vagy nem. Arról nem is beszélve, hogy az ember össze van rakva valahogy... Minek szétvágatni,ha ki tud jönni máshol is?!? Gabriella H.: Dániában nagyon a természetes szülés mellett vannak, ezért volt az, hogy én is 28 órán át vajúdtam és csak utolsó pillanatban császároztak meg. Viszont, ha már volt egy császár, a következő szülésnél választhatunk, hogyan szeretnénk szülni. Amúgy mikor kb. a 24. óra körül jártam, két fájás között megkérdeztem a szülésznőmet, hogy miért nem császároznak még meg, otthon már rég vágtak volna. Ő ugyanezt válaszolta, amit Domi írt. Különben én épp jövőhéten megyek a dokihoz azzal kapcsolatban konzultálni, hogy van-e esélyem a természetes szülésre Edit: én sem kérnék soha császárt...sőt,ha az elsőt úgy szültem volna,akkor minden erőmmel azon lennék,hogy természetes úton szüljek..nem értem,miért jobb egy vágás,mint átélni a szülést..ez nekem magas!! attól,hogy valaki egyszer császárral szült,még megpróbálhatja hüvelyi úton..nekem nagyon nagyon fájt a szülés,de MEGÉRTE!!! persze,ha muszáj,az más,de SOHA nem kérném! Katalin D.: .: én sem kértem és nem is kérném, ha nem muszáj. Orsolya: Biza van hogy kerik....itten van erre specializalodott doki....pont emiatt nem ot valasztottam....a sofornom meh felt a szulestol es o is igy ugy tett vett mire csak csaszar

207 lett....es igen aki keri a csaszart annak magasabb is a fizetendo ar....ha komplikacio miatt kell akkor normal aron szamolnak..... Dominika: Amúgy sztem rengeteg múlik a agykontrollon is. Emlékeztek, Viri mennyire félt a term. szüléstől, és aztán Boti császárral is született. Orsi, melyik doki? Mondjuk nekem van sajátom... Zsuzska: fúha micsoda vita kerekedett:-)akkor én most már sztárnak érezhetem magam,mert én is császárt kérek:-)csak kár,h.a bakszámlán nem úgy veszem észre:-)én nem ítelem el azokat a nőket sem akik 1.szülésnél csak azért kér császárt mert fél,ha így nagyobb biztonságban érzi magát és a gyerekét,miért ne?a fájdalomtól meg nemcsak saját magát óvja meg hanem a gyerekét is.császárnál is lehet gond,de ugyanúgy term.szülésnél is.úgyhogy mind1.döntse el mindenki maga,h.hogyan szeretné a szülést,a végeredmény a lényeg,az egészséges gyerek.! Dominika: Nem vita, csak mindenki elmondta a véleményét, végülis ezért vagyunk itt. Dorina: Igen, én hallottam ilyenről. Fizetett érte, megkapta. Erika: Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy császárt kérjek. Barátnőmet első gyereknél császározni kellett, másodiknál mondta neki az orvos, hogy szülhet természetes úton is, de ő azt mondta, hogy ha már egyszer vágták a hasát akkor most is ott vágják, nem akarja, hogy két különböző helyen legyen rajta vágás. A császármetszés kérdésköréhez kapcsolódó válaszok azt mutatják kérni semmiképpen nem kérné a többség (persze más elbírálás alá esik a sürgősségi, életmentő császármetszés, illetve az, amikor az anya egészségügyi problémájából fakadóan eleve programozott császárra kerül sor). A császármetszésből (és az ezt emgelőző hosszű „értelmetlen” vajúdásból) származó rossz élmények itt is a felszínre kerülnek.

208

16.)Hogy neveztétek a babát míg a pocakban lakott? :)

Gabriella F.:.: Luca pocaklakó volt, Barni meg Lali Márta: Én Áront Centinek, mert mindig mondták, hány centi. Mikortól" fiú lett" Áron lett. Dorka hamar Dorka lett, mert a nevét a bátyus választotta (A Dorottya és az Anna alternatívák közül). Fruzsina: Ágostont a 8. héten neveztük el, onnantól annak. Helénát már a fogantatás előtt. Vicces volt úgy beszélni róla.... Gabriella F.:pláne ha fiú Márta: Heléna? De szép...és mi lesz ha kinő a fütyije?... Nekem Apukám mesélte, annyira bejött a Márta név neki, hogy kérdezték, és ha fiú lesz? Akkor is Márta lesz!:))) Fruzsina: Ágoston sem lett lány ha mégis úgy alakul, arra még nincs forgatókönyv... Márta: Akkor keressünk szép fiúneveket!!! Fruzsina: Neeeee! Ez nem lehet opció!!!!! Márta: Nem is Neked, csak úgy...!;) Én: Térjünk vissza az eredeti kérdéshez...!

209 Tünde: Nálunk az elején bogyeszli volt, aztán picurika és babucika lett felváltva. Zsuzska: mi Dzsozinak hivtuk de még a baráataink is Anita M.: Picur, Babóca, Kiskopasz... majd Erik Kriszta D.:Kukacka Fruzsina: van pár nevünk talonban a múltkorról, de hát ne az legyen már, h második gyerek, második helyre sorolt név....:S DD azon kívül nagy kedvencem az Álmos, de se a férjem, se a barátnőm nem menne bele Zsuzsa: barátnőd?????? Zsuzska: hihi én is azt akartam kérdezni:) Fruzsina: Vártam a kérdést volt egy kutyája, imádtam én is, ő is engem, sokszor gondoztam.....nagyon megsirattam, amikor elpusztult....és úgy hívták Álmos....nem az ő tiszteletére nevezném így a gyerekem, inkább őmiatta tetszett meg a név.... De mindegy, a férjem már azelőtt megvétózta, h ez felmerült volna. Gabriella F.: Nekem Luca a macskám volt Fruzsina: Akkor Te megérted :))) Márta: Volt akin Szarókának nevezte, ilyet hallottam... Tímea:Én Ádit babócának neveztem, de reménykedtem, hogy Lili baba lesz. Dominika: Mi KisTominak emlegettük mindkettőt, addig a rövid ideig, míg velünk voltak. Annyira biztos voltam benne,h fiú,h Tomi folyton kérdezgette,ugye szeretni fogom akkor is,ha véletlen lány. Én: Köszönöm Domi...

210 Krisztina Sz.: Picur - azóta is Anett: Töpörtyű Marianna: Benike:-)) és mindegy volt h fiú lesz vagy lány, utóbbi esetben Benigna lett volna. én amikor megírtam a férjemnek h poz. lett a tesztem, akkor is úgy kezdtem h ősszel Benikénk lesz!!! Márta: Istenem...ez olyan kedves...!:) Katalin Sz.: Gergot sokáig Dóri babának, aztán kénytelenek voltunk új nevet választani, ez után Gergo babának, Csengit sokáig ketteskének meg új babának (ez utóbbit apa ruhelte ), utána Csengének. Edit: aprótalpú:) de amióta megszületett,a nevén szólítom! Adrienn: : Bogyonak hivtuk. Aztan ugy volt h hajni lesz,uh annak. Majf a 8honaptol Hanna Brigitta: Gizus… Hülye apja cukkolt mindig hogy hivjuk Gizellának, aztán már mindenki igy hivta Barbara: Picúr - és születése óta nem, mivel Nagymamám szerint rajtaragadt volna a becenév .... Dorina: Irritál a pocaklakó és a babó. Lucát nem is tudom hogy hívtam már, mert nagyon hamar megmutatta hogy kislány így Luca volt már a hasamban is. Most meg kistesó, Luca meg elnevezte kis müncűrnek. Ne kérdezzétek mi az, neki jól áll ahogy mondja. Szilvia S.: Amíg Apa nem döntötte el, hogy Hanna lesz ( 32. hét), addig Bogyónak hívtuk! A sors fintora, most a kedvenc meséje a Bogyó és Babóca Laura L.: Már akkor tudtam mi lesz a nevük az ikreimnek, amikor még csak gondolatban voltak. (fiú-lányt vártam) 2 fiú lett, és a szülés napján találtuk ki "A" baba nevét! Sokszor

211 A-nak és B-nek hívtam őket, mert a kórházban is mindig így hívták őket a dokik, és már viccből is így maradt! Andi B.: amíg nem tudtuk, hogy fiú vagy lány, addig a "Kismikus" munkanevet kapta a férjem után, mert őt Mikinek hívják. Amint kiderült, hogy lány, egyből eldöntöttük, hogy Laura lesz, de mindenképp szerettünk volna valami becenevet kitalálni. Ez lett a Lorcsi, és végig így szólítottuk odabent. Miután kijött, már csak a Lori maradt meg belőle... Timi T.: Amikor megismertem a párom, már nem sokra rá mondta, hogy ha lesz kisfia, Milánnak szeretné hívni. Először idegenkedtem ettől a névtől, az évek alatt megszerettem. Amikor kiderült, hogy jön végre a Picike, csak lány néven gondolkodtunk. Megtudtuk, hogy fiú, azaz Milán. Aztán pont ugyanazon a napon gondoltuk azt, hogy mégse Milán legyen, csak én nem mondtam, mert tudtam, hogy Ő annyira szeretné. Steve mondta a Bence nevet, nekem is tetszett. Onnantól Bencusnak becéztük a pociban. El sem tudnám Rá képzelni a Milán nevet. Kolléganőm végig Csenginek hívta, mert biztos volt benne, hogy lány lesz. Krisztina P.: Hát ciki vagy sem, én sokáig sehogy, aztán mikor elkezdett mozogni, attól kezdve Alien volt Katalin K.: Az elsőnél még semmi, majd a terhesség előrehaladtával néhány becenév, végül az utolsó hónapban egyezkedtünk a névadáson, először Teodor, végül Teofil lett belőle. A másodiknál a pocakban végig mikk-mukk (én éreztem, hogy ő is kis tökös lesz), és azt hiszem kb. az utolsó hétre sikerült nevet választanunk. Valahogy akárhányszor belenéztünk az utónévnaptárba, olyan muszáj szenvedésnek tűnt, és nem tetszett igazán egyik sem. Az utolsó 41. héten már nem halogathattuk, úgy gondoltuk a Samu (Sámuel) név végre mindkettőnknek tetszik. Lehet a gyerek ezért nem jött ki hamarabb. Ágnes: Én az elején sokáig Babócának hívtam.Van egy 5 éves keresztlányunk aki amikor kiderült,h. fiú lesz azt mondta: "Tudod keresztanyu most már nem hívhatod Babócának mert ő egy kis katica lány.

212 Bogyónak kell hívni mert ő a csigafiú. Igy lett Babócából Bogyó. Mellesleg apuci és tesóm Fütyesznek hívják. Juli: Mi nem tudtuk, hogy fiúnk vagy lányunk lesz-e ezért egyszerűen csak Mazsinak neveztük Irina: Volt neve! Régen eldöntöttük a férjemmel, hogy ha kislányunk lesz, Rebekának fogjuk hívni. Amint kiderül lány rögtön nevén szólítottuk, vagyis inkább becenevén, Bekinek Edith T.:Mi Nem tudtuk, hogy fiu e vagy lany es Nem volt megerzesem sem. Viszont fiu nevet konnyen vakasztottunk. Olyant szerettunk volna , ami Nem tul nehez Anyueknak sem magyarul. Persze a mai napig Nem tudjak helyesen leirni. Zachary volt az elso Elliott a 17. szazadban Jim csaladjaban es Zack az utolso Elliott , igy Nem volt nehez a valasztas. A Zack amugy is tetszett mar kiskorom ota. A comodor 64es jatekomon volt Egy zac, akit eltaboltak a UFO-k. Stb Na mindegy, utana jottem ra, hogy titkon mindig volt kapcsolatom ezzel a nevvel. Apu pedig Zoltan, igy reszerol is megmaradt a Z. Ha lany lett Volna Liliana lett volna vegul, de az Nem volt Olyan konnyu valasztas. A fiu nevek jobbak. Anikó D.: Mi kicsit titokzatosak voltunk, megtartottuk magunknak a baba nemet, nevét addig mig meg nem szuletett. Addig "babanak, babácskának" hívtuk. mar nagyon koran eldontottuk h Misanak fogjuk hivni.... Bea: miutan kiderult kislanyunk lesz kb. a 20.hettol Mercike volt. Mert a ferjem vezetekneve Fekete es a Fekete Mercedesz nagyon viccesen hangzott . ha fiu lett volna akkor Fekete Peter lett volna megszuleteseig. szerencsere a rendes neve nem ez lett;-) Zora lett;-) Boglárka.: Ági lányom Manó volt a pocakban, s meggyőződésem volt, hogy Manó lesz idekint is. Valahogy nem így lett, idekint az első évben Nyuszinak, majd Csipkének

213 becéztem. A fiam "Andris kisfiú picibaba" volt (by Ági). Dóra K: Mi Törpinek hivtuk a pocakban is, mikor kibujt Lillanak neveztuk el, de azota is Törpinek hivjuk mert olyan kis törpi Ági: Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok Ákossal, azonnal az a megérzésem támadt, hogy kisfiúnk lesz, és eldöntöttem, hogy a férjem nevét kapja és Ákos lesz, mert nagyon szeretem ezt a nevet. A 20. heti ultrahangig "Ficánka" volt vagy kicsi Ákos, persze bennem volt a félsz, hogy mi van ha lányt várok, és én meg Ákosnak szólítom Aztán mikor megtudtuk, hogy tényleg kisfiú, onnan már Kisfiamnak, kicsi Ákosnak hívtuk végig. Ez volt az álmom, hogy elsőre fiú legyen, a második legyen lány, de ez még a jövő zenéje, első rész kipipálva Persze a sorrend igazából mindegy lett volna, a lényeg hogy egészséges legyen! Szilvia T.:Az elejen Karcsika volt a neve habar akkor meg nem tudtuk h. fiu v lany.Aztan egy par het mulva kicsit kezdett zavarni h mi van h ha lany?igy Tucsok/Tucsi lett.Az ultrahang megmutatta h fiu.Nimrod lett,de igy szinte soha nem hivtuk a terhesseg alatt.Most is sokszor becezzuk. Noémi: Mi sem tudtuk a nemet, igy hivtuk mindennek:) mikor meg nagyon pici volt, akkor mogyoro, mazsola, aztan baboca, stb:) Andi: Amikor kiderült, hogy ikrek es a Dokik "A"nak es "B" magzatnak hívtak oket, akkor én elkezdtem oket Aladarnak es Bélának hívni... Aztán lett makik, majd amikor mindkettőnek lett neve akkor mar a nevukon. Erre a kérdésre sokan válaszoltak, olyanok is, akik ritkán szólalnak meg (főleg a külföldö élők). A szüléshez, annak körülményeihez, és alap témánkhoz nem kapcsolódik szervesen, de mindenképpen érdekesnek tartottam a lelki ráhangolódás vizsgálatakor. A névválasztás, és az idáig vezető folyamat véleményem szerint rengeteget elárul az anya attitűdjéről, mellyel

214 kisbabájához viszonyul, ta szűkebb környezet hozzáállását is jól lehet tanulmányozni ezeken a válaszokon (pl. az apák reakcióját; ki az, aki elviceli, aki az utolsó percig halogatja ezt a kérdést, ki az aki komolyan elgondolkodik rajta, már a kezdetekkor).

17.) Melyik sztereotip kérdést szerettétek a legkevésbé? "hogy vagy?" (elején főleg), "hogy bírod?" "Nincs hányingered?..." "Egyben vagy még?" (végén) ha eszetekbe jut, lehet folytatni a sormintát...:) Anett: Az "Egyben vagy még?" engem kikészített, volt egy -két durva visszaszólásom is a végén... Márta:...pl?... (detenem ba +, ha megkérdezed megin’) Anett: persze, a gyerek otthon üvölt, én meg lenyeltem egy dinnyét azért csúnyán nem beszélek idegenekkel… „vagy nem”, ez már egy másik és hasonló cukiságokaT MONDTAM az utolsó trimeszterben minden nap mentem a cukiban egy islerért, a csajszi mondta is, hoyg ő tudni fogja, ha megszültem, mert nem megyek… Dominika: Kisfiú vagy kislány? És mit szeretnél? Eszik rendesen? Szoptatsz? Miért? Miért nem? .. Edit: "egyben vagy még","mennyit híztál".. Tímea: Miután megtudtam, hogy a 3. is fiú. Majd a 4. lány lesz.

215 Bianka: Mennyit híztál? És szülés után a Cicizik? Tünde: "Vigyázz magadra!" így az elején aztán aki tudta, hogy lombikozunk: "Csak egy van?" Bianaka: ja és mikor jön a tesó? Marianna: erre én most már ütök, Bius:)) Bianka: Én is. Válaszom-egyelőre soha Annamária: Egyben vagy még? Hány gyerek van bent? Hogy bírod? Marianna:az egyben van még a legdurvább sztem. attól h kijön belőem a gyerek, még egyben maradok szerencsére:-))) nem hóttam meg;-) idegesített még a fiú lesz v lány? nem volt kedvem mindnekinek elmesélni h mi nem akarjuk tudni a nemét. és hogy miért nem akarjuk tudni. és hogy biztosan nem tudjuk v csak nem mondjuk meg. és hogy miért nem elsz apás szülés. kikészültem ezektől idegileg Adrienn: kisfiu vagy kislány? -majd miután válaszoltam, ő azt mondta hogy a pocakom formája alapján nem az....vagy: nem baj, majd legközelebb fiu lesz....stb....majd miután megszültem: szopizik? majd a mire válaszoltam, hogy igen..és miből?? Barbara: Engem hála Istennek nagyon nem nyaggattak, legalábbis maradandó lelki sérülésem ilyen fajta nincs Bianka: Hú Adri,erre a miből? Kérdésre rávágtam volna,hogy te próbáld meg apukádéból...komolyan! Fruzsina: Nekem is inkább csak szülés utáni van: Átalussza az éjszakát? Mikor jön a kistesó? Van tejed? Terhességnél nem emlékszem, mert általában ilyenkor minden, ami velem kapcsolatos, jól esett. :DDD Adrienn: Bius, hát igen, köpni-nyelni nem tudtam. Sosem voltam egy tejcsárda és magam sem értettem sokszor, hogy hol fér el ennyi tej, de csak ment 13 honapig , a saját

216 szegénységi bizonyitványa....de nem mondom, hogy nem sírtam el utána itthon magam a férjemnek... Barbara: Basszus, hát tényleg hülye volt a kérdező. Abszolút nem függ a mell nagyságától a tej mennyisége! idióta Anita: Nekem a hogy bírod az agyamra ment Most meg a van tejed? a sztár kérdés... Katalin Sz.: Engem nem idegesítettek a fent említett kérdések terhesség alatt. Szülés után idegsített a szoptatásra kíváncsi emberek kérdésáradata meg az, hogy még, ha kimerítő választ is adtam, mindig volt újabb szopi kérdés. Ja, meg a: hát, miért volt császár? Ez nekem alapjában is fájo pont volt és nem szerettem részletezni. Márta: volt egy barátom aki a miért volt császárra megkérdezte a kérdezöt (öregnéni rokon),hogy és Teca néni meddig menstruált?...ez neki annyira intim volt. hát nagy kussok következtek... Rozália: Terhessen a még mindig egyben vagy kérdés kiborított. Szülés után pedig hogy kislány v. kisfiú?amikor egyértelmű volt rózsaszín ruhában.ja és hogy mikor jön a kistesó. Szilvia: kettő után is megkérdezik, hogy és tesó? És mikor azt mondjuk, hogy hamarosan, akkor meg mindenki néz nagyokat, hogy nem erre a válaszra számított Zsuzsa: Nálunk a még mindig akartok mégegyet a kérdés. Igen vazzeg még mindig. Dorina: amit én útálok Akartátok? Anett: jah igen, a mikor jön a tesótól is frászt kapok... Marianna: Aki nem akar tesot, az Mo- n vmi ufonak szamit,ugy tunik:) Katalin D.: Igen nálunk is, eddig az volt mikor lesz baba, most meg mikor lesz tesó? utána nem tudom mi lesz a kérdés..

217 Adrienne: nekem Benit várva nem voltak ilyenek, bezzeg Rebusnál... kb. mindenki sajnálkozott, főleg idegenek, hogy óóó, milyen kicsi lesz a korkülönbség és hűűűűű, de nagyon nehéz lesz... amikor meg mondtam, hogy így terveztük, pilláztak, mintha jobban esett volna nekik a gondolat, hogy lehet sipogni, mert véletlen idő előtt terhes lettem... Szilvia: Kati, az lesz a kérdés, hogy és harmadik? Tapasztalom, mindenhol ezt kérdezik tőlünk Márta: Azt hittem a másodikkal ezt kivédem, de nem sikerült. Viszont mikor mondom, hogy most nem (esetleg később), tényleg valami örömféle jelenik meg az arcokon, illetve egyetértés, hogy a "mai világra"... na ettől megyek falnak. Apukámék 4 en voltak a háború alatt... Katalin D.: Szilvi, arra várhatnak Márta: Legalább lesz mit kérdezni...egyébként Mariann, ez az "egy gyerek nem gyerek" kijelentést én már sokszor hallottam és mindig nagyon utáltam. A minőségi változás a nem gyerek, és az egy gyerek között van, nem a 2 és az 1 között... Marianna: ha vki nekem csak egyszer is még az életben azt meri mondani h " egy gyerek nem gyerek" azt komolyan úgy küldöm el a pi..ba, hogy csak na! miért egy gyerek az micsoda? talán kutya? vagy mi? hát persze h GYEREK!!! AZ EGYETELEN!!!!!!!! Tímea: Katalin D.! Ha már lesz kistesó és fiú lesz az is, akkor az lesz, hogy nem baj, majd a következő lány lesz. Bianka: Meg a másik,ahol 1 elfér,ott 2 is... Baszki nem azért nem akarunk,mert nincs hely. Egyszerűen nem tudom elképzelni,hogy több 'bibbabám' legyen egyelőre semmiképp. Katalin Sz.: jaj, még amitől a falra másztam (szintén szülés után már) a bent felejtettek egy gyereket? akkora a hasad... ez mindig mellbe vágott, mintha direk hagytam volna ekkorára a logo bőrt. És nem csak nyanyokáktol, még egy harmincas pasitol hallanom kellett.

218 Orsolya: Anyosom apr 18-ra szerette volna Kispetit pedig 23-ra voltam kiirva....szoval mar elotte elkezdte a 'nah szulsz mar'???? Aztan jott a tulhordas es akkor meg' nah meg mindig nem szulsz'???? Nem voltak sose kimutathato fajasaim igy a ctg-k utan,hogy semmi fajas????Bazsaval ugye az elso kiirt idopontom 13-a volt....a masodik 25....ugy hogy 25-e volt a sogi diplomaosztoja igy 25-re megorultem mert akkorra mar a csaladon kivul az egesz kompania azt nezte a nap folyaman hogy akkor megyunk szulni???? Es ugye meg varatott magara a fiatal ur 30-ig.... Anett T.: Nálam az "egyben vagy még" verte ki a biztosítékot. Most pedig a "van tejed"? Orsolya: Ah tenyleg es a van tejed????? Ha meg mar 3!!!!! Honapos volt a gyerek akkor meg a meg mindig szopik????? Szilvia: Mikor megszületett mindenki azt kérdezte, főleg idegenek hogy szopik? 4 hónap után mikor már nem szopizott akkor meg hogy miért nem szopizik pedig nagyon kéne! Egyszerűbb volt azt mondani, hogy igen még szopik. És ha nem szopik, akkor éheztetem? Meg a száj húzogatástól mikor már nem szopott, meg a sok-sok ötlettől hogy lesz több tejem. Mintha mindenki jobban tudná mi jó az én gyerekemnek, mert én persze nem tudom és én rosszat akarok neki. Nem értettem miért nem mindegy egy idegennek hogy mit eszik a gyerekem. Anita M.: nekem is inkább a szoptatás dolog verte ki a biztosítékot...3 hónapig szopott Erik és persze utána sokaktól tanácsokat kaptam, hogy hogy hozhatnám vissza, és még én éreztem szarul magam, mert totál magyarázkodásnak tűnt, mikor felsoroltam, hogy mi mindent megtettem, hogy gyarapodjon a tejem...:S és a legjobban azt a beszólást utáltam, hogy: 3 hónapig? Hát az is valami, azért jutott vitamin a kicsinek... Pfffff....:S

Noémi: En nagyon untam, hogy mindig kerdeztek, hogy fiu vagy lany pl. Szuletese utan meg, bar ugy latom a kerdes csak terhesseg alattra vonatkozik, de gyuloltem, hogy azt kerdezte mindenki, hogy jo baba-e? Megis lehet rossz egy baba????

219 Andrea B "Még mindig nem szültél???"

Laura: "Lombik vagy természetes?" a "hogy vagy"-ot ma is utálom, a "hogy bírod"-dal együtt!

Bogi Sz.: Van elég tejed? - az egyik legártalmasabb kérdés szerintem.

Zsófia: Na én is a tejcsi kérdéstől falra tudtam mászni.Főleg mikor nagymamám szinte minden nap kérdezte.

Bogi Sz.: Amúgy én a kérdések zömét szeretem. A hogy vagy, hogy bírod, tudsz-e aludni, vagy bármely más kérdés kis jóindulattal tekinthetők kedves érdeklődésnek... a "van-e elég tej" kérdést azért utáltam, mert beletáplálja a tudatot az anyákba, hogy lehet, hogy nem lesz elég, figyelj, nehogy kevés legyen, ne vedd természetesnek a szoptatást, figyelj, görcsölj rá... aztán már meg is van a baj.

Anikó: ...kapcsolódva: én is attól lettem ideges, mikor kérdezték, hogy "hogy tervezem a szoptatást?" A végén már jobban féltem tőle, mint a szüléstől... aztán miután 21 hónapos koráig sikerült szoptatnom, akkor meg az volt a baj, hogy "még mindig?!?" Timi T Engem egyik kérdés sem idegesített. Az már igen, amikor elapadt a tejem és tápszeres lett Bence, hogy mindenki el akarta magyarázni, hogy miért fontos a tejcsi, mintha nekem nem lett volna törés, hogy nem sikerült. Edith T Atalussza mar az ejszakat?

Laura: tényleg: szoptatás? (főleg, hogy nekünk nem nagyon ment)

Orsolya: Nincs! Majd lesz!

Sok tejcsid van?

220 Ági: 41 hétre szültem, a túlhordás alatt minden rokon, barát, ismerős minden nap hívott, í rt, hogy egyben vagytok még? Még mindig nem szültel meg? Az utolsó napokban már fel sem vettem a telefont... Aztán mikor a férjem visszament dolgozni, mindenki azt kérdezte hogy bírod egyedül a babával? Mintha azt várták volna, hogy idegrohamokban török ki, pedig minden oké volt. :)

Kriszta P.: Én két dolgot utáltam. Az egyik, amikor úgy kezdték a mondatot, hogy "remélem te nem fogod..." Mintha bárkinek bármi köze lenne ahhoz, hogy én milyen nevet adok, hogy szoptatom, milyen elveket követek. A másik az, mikor többes számban beszéltek rólam :-D ilyenkor mindig külön hangsúlyoztam, hogy ÉN jól vagyok és Merse is jól van.

Dorka: Nalunk anyosomtol a kerdes: hanyszor szopizott tegnap es mennyit evett alkalmankent?:azt sem tudtam fiu vagyok e vagy lany...nem ilyeneket fejben tartani :-) es a jotanacs Tole: ne hagyjam cicizni, mert hozzaszoktatom a johoz....ha nem tudom levalasztani ha megetettem, fogjam be az orrat majd kikopi a cicit, na ettol olni tudtam volna :-)))) Ill. Hogy: na az agyaban aludt? Hat mar megint nem, a vegen meg 12 evesen is veletek fog aludni....na aztan egyszer mondtam nekik, h. Ez halisten egyedul a mi problemank, plusz mi igy is jol alszunk :-) es remelem ettol a tenytol ok is. Hihi Susana Nekem terhesség alatt az volt a legkiakasztóbb mikor a vége felé már tényleg óriási volt a hasam (4100 g volt a fiam) és nagyon paráztam,hogy hogy fogom én ôt megszülni..szóval mindenki megkérdezte nagy poénosan,hogy "úristen,mekkora a hasad.ikereket vársz?!" Váá teljesen kivoltam már a végére! :) Ja meg pár hetes korában ha jött az anyósom látogatni vagy a sógornômék ès aludt a gyerek,mindig csodálkoztak,hogy:"csak azt ne mondd,hogy már megint alszik!" Pfff mintha nekik nem lett volna soha ilyen pici babájuk és nem tudnák,hogy egy ekkora gyerek szinte egész nap alszik. A másik..szintén pár hónaposan ha sírt a gyerek mindig megkérdeztek: "mi a baja?" Én: "nem tudon, nem mondta" pfff :))) Timi T Tőlem is mindenki kérdezte, hogy ikrek lesznek-e? Az most eszembe jutott az idegesítő dolgokról, amikor Te pozítivan állsz a dolgokhoz, valaki meg folyton riogat, hogy jajj csak nehogy megfázzon, nehogy megint beteg legyen, csak nehogy nagyobb baj legyen, jajj ne

221 hagyjam egyedül enni a kukoricapelyhet mert megfullad, ne menjen a fülébe víz, mert begyullad, adjak rá itthon is szandált stb.

Irina: "Nem is látni, hogy híztál!" Persze, mert plusz 25 kg csak úgy eloszlik... :P Anyósom:"Hogy fogod etetni a babát?" Èn: "Anyatejjel" Anyósom:"Nekem nem volt, neked sem lesz!!" Én:"őőő! Most genetikailag is rokonok lettünk?" :)

Berta: Nekem szülés után a másik kedvencem volt: "úristen, mi lesz ìgy a gyerekkel, hogy nem tudod szoptatni???" ez a kérdés abban a lelkiállapotomban mindig nagyon jòl esett...

Timi T. : Mintha fogytál volna :-) Közben tudod, hogy baromira nem így van.

Edith T.: Azert en Azt mondhatom, hogy korulottem rendesek az emberek. Nem szolnak be szornyu dolgokat, vagynem kerdeznek hulyesegeket. Mondjuk Azt el tudom kepzelni, hogy a munkahelyemen mondanak dolgokat, de inkabb a hatam mogott. Ott nagyon megy a ketszinuskodes, mint minden ( nagyobb ) cegnel.

Szilvia T.: A tejes kérdést én is minden héten megkapom, hogy van és elég? én szoptatok és persze h fonos az anyatej, de ha a baba nem kapja meg, sem áll meg a világ.Ugy érzem nyomás van az anyukákon h már pedig szoptatni kell!És sokszor persze nem az anyukán függ. Emlékszem otthon a fodrászom sem tudott szoptatni,kezdetektül fogva tápozott és mesélte h mindig mindenki kérdezte töle, h tejci, szopás? és már baromira elege volt belöle h állandoan magyarázkodnia kell igy egybol rávágta, igen, van, csinálom. Az emberek meg megnyuvás képpen bolintottak egyet... A másik, h Nimrod 7 héttel korábban jött és bárki aki látja azt mondha h jééé milyen pici.Nem tudom mit várnak.Mindig az az érzésem h magyarázkodnom kell, hogy de hát fejlödik és hizik...pedig nem kellene, de még is kijön belölem.

Noémi: Anyosomnak voltak beszolasai es vannak is:) De O altalaban nem is gondolkodik mielott beszel, szoval... Kezdek hozzaszokni:). Mikor terhes voltam, allandoan, hogy ne egyek annyit, elhizom. Amugy meg mindig is gebe voltam, az meg nem erdekel, hogy terhesseg alatt mennyit

222 eszek. Na meg Athena szuletese utan volt minden okossag. Szerintem a gyerek szuletese utan kapja a legtobb baromsagot az ember, marmint kerdeseket, beszolasokat, "tanacsokat"....

Edith T.:Lehet azert a szoptatas a mumus tema, mert sok anyuka lusta szoptatni es onszantadbol abba hagyja. En nagyon meglepodtem, amikor az egyik kivizsgalason megkerdezte a noverke, hogy fogok e szoptatni. Gondoltam, hogy lehet ilyen hulyeseget kerdezni, ez Nem is kerdeses. Aztan talalkoztam anyukakkal, akik par honaposan abba hagytak, mert Nem szetettek vagy Azt akartak, hogy az uveggel konnyebb legyen. Igy mas is be tud segiteni az etetesben. Na szerintem az ilyenek miatt ' szivnak' azok, akik akarnak, de Nem tudnak. Vagy lehet ezert van a sok kerdezoskodes. Aztan lehet, hogy teljesen rosszul latom, se szerintem alapjaraton az emberek Nem rossz indulatuak. Ha kerdeznek, akkor tenyleg erdeklodnek. Gondolom en.....vagy remelem.

Noémi: Fuuu, itt is annyi fura no van, nem is ertem minek szulnek gyereket, ha nem Ok a legfontosabbak?! Neki nincs kedve, turelme szoptatni? Inkabb tapszerezem, hatha atalussza az ejszakat, vagy egyszeruen utalja, de nem azert mert fajdalmas. Sok ilyennel talalkoztam. A hazidokim mindig csodalkozott hogy meg mindig szoptatok? Mindig megdicsert en meg furcsaltam, hogy ez miert olyan nagy dolog, hat azert mert a legtobb anyuka nem ilyen itt. Szerintem Magyarorszagon masok az anyukak, nem???

Edith T.: Az en tapasztalatom Angliabol ered. Persze itt is vannak rendes angol szulok, ugyhogy ezt embere valogatja, Nem hinnem , hogy a nep. De Nem tudom igazan. Ahhoz statisztikat kene megnezni.

Noémi: Vannak itt is nem azt mondom, de tul sok aki nem ilyen. Mondom az orvos mindig ajuldozott, hogy meg mindig csak szopizik, kerdezte, hogy hogy birom, nem faraszto, stb:)

Bogi Sz: Ebben a kérdésben (tejes) sincs szerintem rosszindulat. Egyszerűen érdeklődnek. Ha születik valahol egy baba, mit lehetne róla kérdezni, annak, aki semmit sem tud? Mit lehet beszélgetni egy csecsemőről? Épp ezeket, amit mindenki meg is kérdez: fiú/lány, milyen volt a

223 szülés, anyatejet kap vagy tápszert, mennyit alszik, stb. Később, hogy mászik vagy jár-e már, és hány foga van. Én a tejes kérdést csak azért látom veszélyesnek, mert attól, hogy állandóan téma, hogy van-e elég, sok kismama elkezd ráparázni, nem veszik természetesnek, hogy persze, hogy van. Ebből jön aztán az ijedtség, ha bármikor sír a gyerek szopi után, hogy biztos kevés a tej, aztán a tápszerhez nyúlás, és az ördögi kör, aminek a végén a baba tényleg tápszeres lett, holott lehetett volna másként is. Noémi: Szerintem az is lenyeges, hogy milyen stilusban kerdeznek, lehet sokmindent eleg furan kerdezni, amire azt gondolja az ember, hogy mar itelkeznek felette. Lehet, hogy nem, de ....

Bogi Sz.: Ez is egy sokoldalú kérdés, hogy melyik országban mi a "divat". Itthon egy anya 2-3 évig itthon lehet a babával, ráér addig szoptatni, ameddig akar. Franciarországban élő barátnőim pár hónap után vissza kellett, hogy menjenek dolgozni, ott nincs évekig gyed és társai. Nem csodálom, hogy arrafelé a szoptatás sem divat ezek után, hisz úgy is le kell választani a babát, ha anya munkába megy. Akkor már egyszerűbb rögtön tápszerezni, mint küzdeni a váltással.

Zsófia: Az én nagyim pl elég gúnyosan kérdezte.:( De ő ilyen.Sajnos.Rosszul voltam mikor már kérdezte minden nap!Hogy van még tejed.Volt hogy még volt egy kicsi de azt mondtam neki hogy nincs vagy azt hogy van gonosz vagyok de azért minden nap kérdezi valaki kicsit bosszantó.

Noémi: Ugy tudom Hollandia is hasonlo, ami szerintem nagyon szomoru es fura. Egy babanak nem csak a tej miatt, nem eleg ennyi ido az anyukajaval. Ugy tudom az elso evben meg mindig teljesen egyek csak ha nagyon muszaj lenne, akkor mennek vissza dolgozni. Vagy part-time-ba es megoldanam a szoptatast akkor. Meg jo, hogy en itthon tudok maradni!

Melinda: Amitol a falra masztam: lombik volt? Es mikor mondtam, h nem, akkor tatott szajjal: jesszus, azt h csinaltatok? Bakker, most ecseteljem? :-))) A tejes tema az engem is vegletekig fel rudott huzni. Van tejed, van tejed? Es aztan a jobbnal jobb tanacsok, ami persze tok jo, csak bem mukodik 3 gyereknel. :-/ Most pedig a "h birod" tipusu kerdesekkel vam ki a hocipom. Sehogy. Ugy, h muszaj.

224 A legnevetseesebb pedig: ikrek, de jo, en is iker vagyok/nekem is ikreim vannak. Na persze, hirtelen mennyi iker lett a vilagon es persze mind az "en utamba kerult"...

Ottilia: Nem fogok tudni szulni, mert tul vekony vagyok! egyek rendes kajat, mert tul vekony vagyok... AAAAAAAAAAAA

Bogi Sz.: Hogy nekem miért nem mondtak ilyet... :D

Szilvia S.: Engem szülés után agyaltak ki az ostoba emberek, mikor is sétáltam a gyerekkel, belenéztek a babakocsiba , majd : " jajj, hát minek ez a ronda cumi!" és kivették a gyerek szájából a cumit! Na ettől felforrt minden folyékony alkatrészem!

Timi T.: Ettől nekem is! Majd eldöntöm én, hogy cumizhat-e a babám! Ha ez nyugtatja meg, akkor Senki nem vehet rá, hogy ne adjam oda Neki!

Sarolta: nekem mostanában van, ez..meg az, hogy sétálunk az utcán, jön egy öregasszony és elkezd a 10 hónapos gyerekhez beszélni, hogy "jéé, hát anya miért nem adott rád kesztyűt? nem fázik a kezed, milyen piros az orrod is" ! ráadom a kesztyűt, (amit 2 mp múlva lehúz) meg jól bebugyolálom..következő öregasszony: "jaaaj, hogy be vagy bugyolálva. nem gyulladsz meg?" :D pfffffffffffff Szilvia S.: na és a csupa rózsaszínbe öltöztetett gyerekről, rózsaszín babakocsiba!!!! megkérdezik, hogy fiú??? Az bmmmeg!

Sarolta: DDD ugyanez!! sötétkék mindene!! és megkérdezik , hogy lány-e. :D mondom: nem, kisfiú..erre sokszor az a válasz:" ja, bocsánat, csak olyan szép arca van. azt hittem kislány" ..miért egy fiú nem lehet szép?! :DD Szilvia S.: :D :D :D Azt se szeretem, mikor folyton hasonlítgatták: Tiszta apja! Éppen olyan mint te! (naponta változott a vélemény!) De amire ugrottam: tiszta anyósod! - erre szoktam mondani, hogy sztem a szomszédra jobban hasonlít!

225 Sarolta: hogy lehet egy gyereket egy öreglányhoz hasonlítani? :D azt én se vágom!

Bogi Sz. : Még Ági volt kb. fél éves vagy annyi sem, mikor egy exemmel találkoztam (4 év kapcsolat után már vagy 8 éve voltunk jó barátok), és lementünk sétálni a babával. Ági nyűgös volt, a srác felvette az ölébe, és úgy mentünk tovább. Egy szembejövő csoport pedig megállapította, hogy ez a kislány milyen rettenetesen hasonlít az apukájára :D

Anikó: Nekem mondták h ne keseredjek el, kicsi a mellem, biztos nem lesz tejem (21 hónapig szoptattam)....

Ági: Én azt nem szerettem amikor már nagy volt a pocim, simogatni akarták kérdezés nélkül. Persze család,barát ok volt de olyan munkatársak/ismerősök is akikkel azelőtt csak a hello! hogy vagy? kommunikáció volt. Jaa meg ,h. hu jó nagy pocakod van. Biztos,h. nem ikrek? bxsszus 9.hónapban mekkora legyen? egy átlag baba olyan 3kg körüli kell a hely, na meg a plusz kilok....Ha csak egy kis párnát teszek a polom alá az is "jó nagyra dudorodik ki"Szerintem mindenkinek nagy pocakja van a végére és az olyan szép.

Katalin K.:Nálam is a 41. hét után, már dögunalom volt a: - Még egyben vagytok? - mintha nem látszódna. A legjobb meg szülés után volt, amikor a nagyobbikat vittem a bölcsibe, az egyik anyuka kérdezte: - Még nem szültél meg? - amikor pont oldalt álltam neki. Közvetlen szülés után 7,5 kg ment le rólam és 3 nap alatt a hasam is elég jól visszaugrott a szoptatás következtében. Annak a nőnek is 2 gyereke van, aki kérdezte. Furcsák az emberek. Timi T Nekem még a kórházban volt szülés után egy nappal, hogy a liftben előre engedett egy idős házaspár, hogy menjen csak nyugodtan a kismama. :-) Berta- Zsuzsi! Pont ugyanilyen sztorim van a szomszéd hapsival! "A Jézuska nem hozott egy kesztyűt ennek a szegény gyereknek?" pf...a kesztyű a zsebemben volt, a szegény gyerek egy perccel előtte hùzta le a kezéről...

Látszik, hogy az anyukák erre a kérdésre is szívesen és hosszasan válaszoltak. Ez is inkább a társadalom hozzáállását méri. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az emberek zavarban

226 vannak ha várandósasszonyal vagy kismamával keverednek interakcióba, ez igen hasonlatos ahhoz, mint amikor egy beteg rokonukat, ismerősüket mennek be meglátogatni a kórházba. Valahoy kínos az akadozó társalgás, így az ember ugyanazokat a dolgokat kérdezi meg . Betegtől: hogy vagy? Milyenek az orvosok/személyzet, milyen az ellátás a koszt? A kismamáktól pedig a fent elangzottakat. A kérdések toposz szerűek, amint látjuk mindig ugyanazok, s talán éppen sablonosságuk miatt dühítik a kismamákat, ugyanekkor a másik fél kellemetlenül érzi magát, ha nem kérdez semmit, hátha még a végén faragatlannak tartják. Nehéz helyzetek, suta megoldások jellemzik tehát a kommunikációt ezen a téren. Külön tartalomelemzéses kutatást érdemelne, miért lehet ez így?

18.)A szülés során egy alapvetöen egészséges állapotról van szó, amelyet azonban a legitim intézményi színtér a betegségek közé száműz." Kérdés:hogy éltétek meg a kórházi tartózkodás napjait? Szilvia: Először alig vártam, hogy végre szüljek, utána pedig azt hogy végre hazamehessek. Mikor Annánál a 4. napon is azt mondták, hogy még maradni kell, akkor elbőgtem magam. Emmával is végig azon imádkoztam, hogy minél előbb otthon lehessek. Olyan rosszul nem bántak velem, mindig minden viziten csak annyit kérdeztek, hogy van valami panasza, és mivel a válaszom az volt, hogy nincs mentek is tovább. igazából a nehezebb az, hogy te végre aludnál, meg a saját gyerekedet elaltattad, erre a másé kezd el torkaszakadtából üvölteni. Illetve rossz még benne, hogy túl sokmindent nem tudsz csinálni, én két napot végigunatkoztam Emmával odabenn Bianka: Hormonhábórú...sokat sírtam,pláne mert látogatási tilalom volt. De ahogy egymásra találtunk Domikámmal,hogy órákig csak gyönyörködtem benne,az csodás volt. Akármilyen lepukkant is volt a kórterem.

227 Erika: Én jól éreztem magam a kórházban. Jók voltak a szobatársak, viziten ugyanaz volt mint Szilvinél. A babák nálunk voltak, amikor aludtak akkor beszélgettünk, Apa sokat volt bent és be is jöhetett a kórterembe, ott pelusozott először Anyum is elég sokat volt bent, tehát nem volt időm unatkozni. Vittem magammal könyvet, de nem volt időm olvasni. Réka R.: Gyűlöltem alig vártam hogy hazamenjünk....Pedig rendes szobatársaim voltak akikkel a mai napig jóban vagyunk. A személyzet is mindenki a takarító néni is nagyon udvarias figyelmes és kedves volt. 1 csecsemős nővér volt aki nem igazán jött be, de szerencsére

vele

nem

sokat

kellett

kommunikálnom.

A

környezet

is

új,szép,tiszta,rendezett volt ( Uzsokiban szültem) Mégis az hogy nekem ott kellett bezárva lennem napokig nagyon rossz volt:-(((( Sose voltam még kórházban szülés előtt. Ami az első időszakban még nagyon megviselt ( hónapokig) hogy mindenki a legnagyobb jó szándékkal és segíteni akarással de mindenki mást mondott....adott egy fiatal első gyermekes anyuka aki szeretne egy kérdésre egyértelmű választ kapni, és kap is! 6 embertől 5 félét...és legyen okos.... Katalin D..: Kórház is jó volt, szobatársakkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot, nem lett volna semmi gond, ha nem 10 napig vagyunk bent. Az első 5-6 nap még elvoltam, de aztán már menni szerettem volna haza nagyon, nagyon. Anita: Én nem éltem meg betegségként, nem is úgy viselkedtek... Viszont én is vártam, hogy mehessek már haza Mondjuk akit lehetett, azt már engedtek is el

Erika B.: Velem sem bántak úgy mint egy beteggel, bár mikor azt mondták nem mehetünk haza Lucián baktériuma miatt akkor elbőgtem magam, nem is igazán azért mert maradni kell (mondjuk azért is) hanem fogalmam sem volt mit jelent ez a baktérium dolog és féltettem a picit, kicsit is volt, baktériumos is ez akkor ott sok volt. Persze gondoltam nem lehet olyan nagy a gond szépen szopizott, 2. nap már 80 grammot, a csecsemősök is meglepődtek. Első este nem volt szobatársam szuper volt, aztán lett egyből 2 is, és hát én a másik szobában lévőkkel beszélgettem inkább mert azok voltak

228 szimpik. Nálunk csak beszóltak a szobákba, hogy a folyosón a reggeli -ebéd és én kimentem ott volt egy asztal és a többiekkel sztorizva ettünk. Mindenki elmesélte a szüléstörténetét.... Nekem ez nagyon tetszett. Sajnos nem cseréltem telefonszámot. Ja és a kaja tök jó volt, rég ettem ilyen kajákat. Tényleg jól esett. Bocs, hogy hosszú és van olyan is benne ami nem volt kérdés.

Fruzsina: Szörnyű volt! Testileg is, lelkileg! Életem legembertpróbálóbb napjai mindenféle segítség nélkül!!! Rosszabb volt, mint egy betegség!!! Olyan kínzásélmény, hogy csak na!!! Még egy dolog, amiért jobb lett volna természetes úton szülni: talán a második mehetett volna akkor ambuláns módon is. MIért kell a családtól elszakítani az egyébként is bizonytalansággal teli időszakban? A csecsemősök sosem tudnak úgy segíteni, ahogyan a család.. valóban nem betegség, koncentrációs tábor....:S Szobatárssal egyébként tartom a kapcsolatot, felhívtuk egymást a szülinapokon is. Sokat segített nekem, pedig csak két nappal volt tapasztaltabb nálam. Adrienn: Szerintem annyira jol senki nem érezte magát, mint én, mert naggyyon jo szobatársaim voltak, akikkel mai napig tartjuk a kapcsolatot , mindannyian "tulhordtuk" a babánkat, szoval 4napot együtt hülyéskedtünk még egyben,aztán kb 12óra leforgása alatt mindhárman megszültünk és egy napon is mentünk haza, ugyhogy sokaknak rossz emlék, főleg az előbb befektetés, de nekem életem egyik legjobb élménye volt az a kerek 1 hét....de visszatérve az eredeti felvetésre, egyáltalán nem éreztem h betegként kezeltek volna.... Kati Sz.: Gyűlöltem a bezártságot. Gergővel az első 3 nap nagyon gyorsan elszaladt, aztán már nagyon mehetnékem volt. Amikor még 5. napra is benn kellett maradni, a szobatársam meg mehetett, fél napig bőgtem. Utáltam, hogy a látogatási idő lejártával a rokonok hazamennek, én meg vonulhattam vissza a korterembe. Csengével már a 2. nap is menetem volna, mert otthon már várt Gergő. Betegnek épp nem tekintettek, de szabad embernek se, aki bármikor távozhat, ha megunta a nem épp luxuslakosztályát.

229 Harmadjára is utálni fogom majd a korházi halidejt, de mégse szülnék sose otthon, azért megnyugtato, hogy figyelik, vigyáznak a kisbabámra. Fruzsina: Én sem otthon gondoltam, hanem "ambulánsan". Szülsz, egészséges vagy, baba is, és mész haza, folytatódik az élet... és ilyen létezik! Barbara: Pl. Hollandiában, 4 órával szülés után már mehetnek haza. Fruzsina: Nekem ez nagyon szimpatikus. És most olvastam pár élménybeszálmolót is erről, Mo-n is létezik, állítólag a Szent Imrében műkösik így, de volt, aki most itt fehérvári kórházban is megpróbálja. Csak makk egészségesnek kell lenni, és vinni kell a papírt, h a gyerekorvos X órán belül megvizsgálja, beadja az oltást, leveszi tőle a vért. Kíváncsi vagyok, sikerül-e véghezvinniük itt... Márta: én is kórházpárti, bármilyen rossz is...akármi lehet. más kérdés, hogy D.pénteken született, igy hétfö délig nem néztek rám, vizit annyi, hogy minden rendben van-e (honnan tudhatnám)…? 7nap bent sárgaság miatt, de 3.naptól külön szoba. Mennyország volt!csak a roma takaritonö segitett, és kérdezte, hogy vagyok... Gabriella H.: Dániában is 4 órával szülés után mehetsz haza. Réka S.: Borzasztó volt. 40 fok, levegőtlen kórterem, és egy hajléktalan nő, aki abban a ruhában feküdt az ágyban, amiben elfolyt a magzat vize és amiben az aluljáróból behozták. Az a szag, na azt nem kívánom senkinek.ez a 9. gyereke volt, semmi papírja nem volt. Nem is akarták kiadni neki a kicsit, aztán vmi pasi gyorsan a nevére vette a gyereket és így kénytelenek voltak kiadni a kicsit, pedig nagyon nem akarták... Anett T.: Nem kezeltek betegként, de igazából semmi értelmét nem láttam, hogy benn voltunk, mert a kutya nem nézett ránk. Vizitnek semmi értelme nem volt, kb. annyit kérdeztek, hogy "ugye minden rendben van?" és már ki is robogtak a szobából. Már alig vártam, hogy hazamehessünk, mert nem tudtam pihenni, ugyanazért, amit Szilvi is írt. Szobatárs egy IQ bajnok volt, így vele sem nagyon lehetett beszélgetni. Örültem, ha jött látogató, legalább telt az idő (köszi ismét Renáta T!).Semmilyen hasznos tanácsot vagy

230 infot nem kaptam benn, így szülés után nekem jobb lett volna otthon egyből. Otthon szülés a szívemnek nagyon vonzó, az eszem persze a kórház mellett szól. Marianna: én 3at aludtam bent, pont a nov 1es hosszú hétvégét, vizitek értelmetlenek voltak, a szopi nem nagyon ment, egy vki segített a csak, a többiektől beni éhen is halhatott volna. szobatárs 2 fő, egyik etnikum, nem volt saját hálóinge se tiszta bugyija, így abban volt végig, amben szült, hányadék! neki se akarták kiadni a gyereket, vmi sitten ülőtől lett, aki egyszer épp eltávon volt... a gyerekek végig a szobában voltak, kivéve a roma csajé, őt 3 óránként hozták szoptatni. én nem éreztem h betegként kezelnének, de még 1 napot nem szívesen maradtam volna bent. bár otthon még ijesztőbb volt az elején, volt ugyan segítségem, de a nagyszülők nem veszprémiek, szóval amikor rámjött a sírógörcs, nem tudtak azonnal ott lenni... akár kórházban, akár otthon : én az elejét nem kívánom vissza... ja és mehettem vissza a kórházba egy hét után naponta gátseb kezelésre. ülni is alig tudtam, meg szoptatni is,jaj de rossz vol Orsolya: Itt szegedibe korrektek voltak....elsore es masodszorra is vegyes tarsasagot kaptam,de csak a fiaimra koncentraltam....voltak megindito es megrendito tortenetek,de a noverek egesz segitokeszek voltak....volt kulon szoptatasi tanacsado...mutattak be furdest elo kisbaban....de erezheto volt a futoszalag effektus....osszessegeben nem ereztem,hogy betegkent kezeltek volna...neha inkabb hulyenek neztek,de engem nem zavart....kerestem masik novert es csinaltam amit az osztoneim sugtak....en orultem a 'nyugalomnak' odabent es nem volt semmi teendom...igy Bazsa szulese utan bar majd megorultem,hogy Kispetit lassam azert jo volt pihenni...nem emelgetni....stb.

„A XVIII. század végén Párizsban és Bécsben a betegségek kezelésére és gyógyítására jöttek létre a nagy kórodák. A kórodákban teljesen természetes volt e szavak használata. A funkciójukat fejezték ki. Arra tanították és a tanítják ma is az orvosokat, hogy felismerjék a betegségeket és gyógyítani tudják a beteget. A XX.században új szelek kezdtek fújdolgálni, Bálint Mihály az ’50 es években már különválasztotta az orvost, a beteget és a betegséget. A szülészetben vált a legerősebbé ez az igény.”

231 (Bálint Sándor idézi: Szemerényi P (1986) A terhesség pszichológiája A DOTE Női Klinikájának Kiadványai 13(2) 5-21)).

„A kórház mint intézmény kiválóan alkalmas arra, hogy az anyát a szülés kapcsán elkülönítse megszokott társas környezetétől (férjétől, családjától) és idegen (férfi) szakértőkre bízza. A magzatot és az anyát egymással érdekellentétben álló szervezetekként kezelik, ráadásul a gyermek megszületése után a hagyományos gyakorlat azonnal elválasztja (azaz szeparálja) az újszülöttet az anyától vizsgálatok és megfigyelés céljából. Ez az elkülönítés a kórházi tartózkodás alatt végig megmarad, sőt szervezeti szinten is érvényesül, hiszen az anya a gyermekágyas osztályon, gyermeke pedig az újszülött osztályon kap ellátást, más-más kezelőorvostól, majd külön zárójelentéssel távoznak – végre együtt.” „Hivatalosan a várandós és szülő nő ugyan nem beteg, de épp elég jelzést kap arról, hogy alapvetően még sincs renden benne valami: kismamának szólítják, terhesgondozásra jár, majd kórházba megy és az orvos, aki előbb fájásai felől érdeklődik, később erősíti a fájásokat és végül levezeti a szülését.”

„Végeredményben a szülő nő és a szülész orvos között klasszikus orvos-beteg viszony alakul ki, annak összes kellékével és következményével együtt. Szociálpszichológiai vizsgálatokból tudjuk, hogyha egyszer belekerülünk egy szerepbe (akár a külső körülmények vagy jelzések által meghatározott szerepbe) önkéntelenül is azonosulunk vele.” „Az SZTK épülete, a kartonozó, a vizsgálatok, a leletek, a várakozás, a személyzet – mindez ugyanazt a kontextust teremti meg, amit tényleges betegségek kapcsán ismerhetett meg a várandós asszony.” (Varga Katalin-Suhai-Hodász Gábor: Szülés és születés – lélektanon innen és túl) Az anyukák a legkülönbözőbb élményekről számolnak be, Volt aki kifejezetten jó körülmények között tölthette a kórházi napokat, de volt olyan is, aki egy hajléktalan nővel kellett osztozzon a szobán. Sokan számoltak be arról, hogy „börtönként” élték meg, zavarta őket a családból való kitaszítottság (főleg többedik gyerek esetén az otthonmaradottak hiánya, az aggodalom árnyékolja be a napokat). Mivel a legtöbb kórházban kontroll csak a hazaengedés előtt van, addig pedig csak a rutin szerű nagyvizitek folynak, valóban nincs értelme a napokig tartó kórházi tartózkodásnak. Az ambuláns szülészet bevezetése sok problémát megoldhatna.

232 Összefoglalás A szüléstörténetek elemzését azért tartottam szükségesnek, mert a szövegelemzések során olyan mélységeket tárhattam fel, melyek az orvos-beteg viszonyok ennél jóval felszínesebb külső szemlélői atitűdjéből nem tárulhattak elém. E sok szempontú vizsgálat a kommunikációt töb oldalról vizsgálja, így alkamas arra, hogy modellálja az orvos-beteg kommunikáció szinkrón sajátságait egy speciális helyzetben, úgy, hogy az egyesből (adott szituáció) mindazonáltal következtetéseket tehessünk az általános (magyar szinron állapot) vonatkozásaira is.

Az alábbi táblázatot Davis-Floyd R.E. készítette (1992) Birth as an American Rite of Passage 160-161. University of California Press, Berkeley és Varga Katalin idézi. A két modell összehasonlítása választ ad első számú kérdésünkre atekintetben, hogyha a szüléshez való viszonyulás ketté osztható technokrata és holisztikus ágra, akkor az orvosok is nyilván annak megfelelő szerepet játszanak, amely modell szerint dolgoznak. Mivel az irányítás azonban a legtöbb esetben (minden törekvés ellenére) az ő kezükben van, így a paternalisztikus irányító szerep is szükségszerűen ketté oszlik alárendelő és mellérendelő paternalisztikus szerepre (előíró és „aláíró” atyai szerepre).

A szülés Technokratikus modellje

Holisztikus modelje

A technológia felsőbbrendű és szükséges

A természet (ki)elég(ítő)

Férfiközpontú

Nőközpontú

Nő = tárgy

Nő = alany

A norma a férfi test

A norma a női test

Test =gép

Test = szervezet

(szülész) orvos = szakképzett technikus

Szülésznő, bába = szakképzett segítő, gondozó KIEGÉSZÍTÉS: az orvos magatartása is az anya igényeihez igazodik. (F.P.)

Kórház = gyár

Otthon (Kiegészítés: kórház) = gondoskodó élettér

233 A legjelentősebb szociális egység az

A legjelentősebb szociális egység a család

intézmény (kórház) Újszülött = termék

Újszülött és anya = szétválaszthatatlan, szerves egység

Szülés =

Szülés =

mechanikai folyamat

élményáramlás (flow)

Az orvostudomány szolgáltatása a

A szülő nő saját aktivitása, amely új életet

társadalom felé

eredményez

Uterus = akaratlagosan nem mozgatható

Uterus = anyaméh, az egész reszponzív része

simaizom A reproduktív folyamat diszfunkcionális

A reproduktív folyamat normális

Kategorizáló, szerparáló megközelítés

Holisztikus, integráló megközelítés

A test és a lélek dualizmusa

Test és lélek egységes felfogása

Anya és magzat különálló, de egymásra

Anya és magzat szerves egész

kölcsönösen ható szervezet A magzat biztonsága előnyben az anya

Ami jó az anyának, az jó a magzatnak is

érzelmi igényeivel szemben A megfelelő terhesgondozás objektív és

A megfelelő terhesgondozás objektív,

tudományos

empatikus, törődő, a felelős öngondozás hangsúlyozza

A tudomány(osság) és a dolgok fontosak

Az emberek fontosak

Cselekvés tények és mérések alapján

Cselekvés testi érzések és intuíció alapján

Csak a technikai tudást tekinti értékesnek és

A tapasztalati ésélményszintű tdás

mérvadónak

egyenrangú a technikával

A magzat egészségét, gyógyszerek,

A magzat egészségét az anyatesti-lelki jólléte

vizsgálatok, technika biztosítják

és a magzatra hangolódása biztosítja

A szülés időtartama (standard adatokhoz

Az időtartam önmagában irreleváns, lehet

mérve) a biztonság fokmérője (max.26 óra)

rövid, de tarthat akár napokig is

Ha a szülés megkezdődött, folyamatosan

A szülés sajátritmusát követi( stagnálhat,

előre kell haladnia, ha nem, beavatkozás

lassulhat, vagy felgyorslhat).

234 Valamilyen orvosi beavatkozás minden

Orvosi beavatkozás általában szükségtelen

esetben szükségszerű A légkör (a hangulat) és a fizikai környezet

A légkör, a fizikai környezet meghatározó

nem lényegi szempontok

szempont

Ágyhoz kötöttség, műszaki monitorizálás és

Teljes cselekvési és mozgási szabadság van

rendszeres vizsgálatok szükségesek A szülési fájdalom elfogadhatatlan anesztézia A szülési fájdalom elfogadható, normális, és aalgézia

társas, és fizikális támasznyújtás mellett

A kórházi személyzet által okozott fájdalom

A segítő törekvése, hogy ne okozzon

elfogadható

fájdalmat a szülő nőnek

A császármetszést követő hüvelyi szülés

A császármetszést követő hüvelyi szülés

magas kockázati tényező

alacsony kockázati tényező, normális

Az átlagostól eltérő események (pl.

Az átlagostól eltérő események differenciált

farfekvés) császármetszést indikálnak

technikát indikálnak

Kontroll és felelősség a szülést vezető

A kontroll és a felelősség az anyánál, a segítő

orvosnál

a szülést segíti, kíséri

Az orvos világra hozza a babát

Az anya megszüli a babát.

A két oldal álláspontjait a táblázat áttekinti és elkülöníti.

A beszélgetések tanúsága szerint a külföldi szülészeti gyakorlat a holisztikus irány felé nyitottabb, mint a hazai. Hazánkban az alternatív, de kórházban történő szülés lehetőségét lassan befogadja a mindennapi gyakorlat, de az otthonszülés alternatívája mind a mai napig mind a szakemberek, mind a megkérdezett – kismamák körében vihart kavar, mivel a felelősség ilyen esetekben a szülést segítőre (és az édesanyára) hárul, a problémás esetek megoldása pedig jóval nehezebb, vagy éppen lehetetlen. Mindezek tudatában érdekes belegondolni, hogy ötven-hatvan évvel ezelőtt az otthon szülés (főként vidéken), természetes, elfogadott, és magától értetődő volt. Nem volt szükség mindehhez

235 személyzetre, szobányi segédeszközre, mert ezeket a bába szakértelme, és a szülő nő belé és önmagába vetett hite, a szokások, babonák, ráolvasások tökéletesen pótolták. A párbeszédekből láthatjuk, mennyire magára marad a frissen szült anya a kórház falai közt gyermekével, a hormonok okozta bizonytalan kedélyállapottal, problémáival, néha úgy tetszik, semmi értelme nincs (komplikációmentes terhesség, és szülés, és a bébi egészséges állapota esetén) a hosszas bent tartózkodásnak, mely által az anya kiszakad környezetéből. Mint tudjuk vannak olyan irányú törekvések, melyek azt célzzák, hogy a fentebb felsorolt feltételek fennállása esetén lehetőség nyíljon az ambuláns szülészet bevezetésére, de ezek a kezdeményezések Magyarországon még gyerekcipőben járnak. A jövő nyilván a külföldön kipróbált és sikerrel bevezetett szülészeti módszerek és szemlélet felé viszi majd az orvos-beteg kommunikációt Magyarországon is, bízunk benne, hogy olyan módon, melyben a hagyományok a modern, emberközpontú elemekkel ötvöződnek, az anyát, és a születő új életet helyezve a középpontba.

236 THESIS BOOKLET OF

„…THE GREATEST IS WHO WHO GIVES BIRTH A HUMAN HUMAN BEING ON EARTH...”27 – a complex investigation of doctor-patient communication, as a special interpersonal situation of communication, analysis of birth-stories -

MASTER’S THESIS

Written by: FAZEKAS PIROSKA Supervisor: DR. SÍKLAKI ISTVÁN

UNIVERSITY OF PÉCS DOCTORAL SCHOOL OF LINGUISTICS COMMUNICATION PROGRAMME

2013

27

Quote from the poem of Szakály Desző: A leghatalmasabb (The greatest)

237

Abstract

The thesis describes the different aspects of doctor-patient communication through a multipoint text analysis of discussions with new mothers and their birth-stories on the internet. During these analyses I study the aims of doctor-patient communication, the roles and attitudes of doctor and patient and the features of their communication. Through all these linguistic manifestations I draw conclusions of the type of communication. The healing - recovery process is going to be examined not from the professional literature’s ordinary point of view as the viewpoint of doctors, psychologists and professional staff, so simply and summarized by the healer’s view, but from the perspective of the so far less involved communication researcher.

The first part of thesis justifies the choice of theme, gives the principles and objectives of thesis, formulates questions and sets up hypotheses.

Questions and hypotheses 1.) As a researcher in communication always one question was in my mind during the research of doctor-patient communication: what kind of communication situations does the prevailing patriarchal relationship in health care make and what kind of answers (behaviors) are given by the participants of these interactions. H1: Apparently the patriarchal relationship also shows two different manifestations; on the one hand the development of helper, coordinating relationship is the part of the “fatherly” helper role’s communication attitudes row, but on the other hand (much analyzed by literature) in this relationship also appear prescribed and subordinated relations followed by humility.

238 2.) During my investigations, which first tested the general phenomena of the doctor-patient communication, and then crystallized when analyzing a narrower topic: the birth stories, I have been searching the answer for that question of which can be the communication barriers that often undermine the honest interaction, so the possibility of a rapid recovery and recreation as well. H2: We do not need to stress the importance of linguistic expressions in doctor-patient communication. In such a tense situation like giving birth (and be born), the shaping of sentences, their emphasis etc. have a special role. A well-chosen phrase, a nice question can help for the woman during birth, but a badly-chosen can harm as much as well. 3.) I was interested in the process of travail and childbirth as a special scene of doctor-patient communication. H3: Giving birth is a special situation in which the doctor-patient communication can be very well examined, as it is basically a healthy condition, but the mother and child are fallen in one category with (ill) patients (often in the physical sense as well) by the legitimate institutional arena. During birth the woman is often categorized as an ill person by the depressing environment and the staff and it often happens as a physical sense as well. It was interesting for me to observe in the analyzed texts and conservations that the mother when and to what extent passed the control for the person responsible for healing. H4: Handing over the control over our body and health only occurs in very tense situations (direct danger to life, serious psychological condition). In the case of a mother during birth this shift, despite in the classical sense she is not sick, happens suddenly. (During birth the mother has to pass control, and with this gesture she has the role of a patient, although actually she is not sick in that situation.) In connection with this role it is interesting to observe the degrees and forms of appearance of compliance (cooperation).

239

Analyzing my obtained birth stories (in written form) and conversations in the closed forum has helped answer my questions, and also refine and support my assumptions. The discussion is searching the answer for that question of what are the characteristics of the communicative attitudes of the selected doctors and where we can find the mistakes and misunderstandings during these interactions. What kind of positive, so helping healing, characteristics are there in the fixed situations and with the analysis of these could we find any outlines of comprehensive communicative strategies? This dissertation sets focus on the examination of communication acts between doctor and patient, who is in a special situation because she is not “ill” as the classical meaning of the word “patient”, with the help of the scientific investigations of texts.

Keywords: relationship of doctor-patient, patient (mother), communication, paternalistic models, cooperation, positive suggestions, healing-recovery.

240

Table of contents Abstract ………………………………………………………………………………… Table of contents ………………………………………………………………………………… 1. Starting points of discussion ………………………………………………………………………………… 2. Methods in thesis ............................................................................................................................ 3. Principles and objectives of thesis ........................................................................................................................... 4. Aim of discussion ........................................................................................................................... 5. Perspective of discussion ........................................................................................................................... 6. About the results of discussion .......................................................................................................................... 7. Outlook .......................................................................................................................... 8. Bibliography of Master’s Thesis ………………………………………………………………………………..

9. The writer’s most important publications in the theme of dissertation ...........................................................................................................................

241

1. Starting points of discussion At the beginning of my job I only know that the doctor-patient communication has grabbed my attention during my work, and while this topic is only demonstrated from the doctor’s object or just in professional literature for scients I felt the need to create a basic communication theory which states questions and searches answers by the point of a communication researcher.

In connection with the birth of my children my attention directed toward prenatal care, childbirth, maternal care and doctor (staff)-patient communication. I have been a member of an (closed) internet forum for mothers for many years. Over the years several birth stories and experiences have been collectes in separated documents. These reports gave the idea to ask permission of mothers to use these stories (with different names and dates). The moms were very helpful and interested in, so this collected material provides the basis of these analyses. We also make many interesting conversations on forum, so the members allowed me to ask slightly directed questions every day in connection with pregnancy and childbirth. The "conversations" in many cases, have become more interesting than the birth stories, so I made their (somewhat simplified) analysis too.

● Multi-way analysis of communication has enabled the following conclusions (not complete): The texts contain more information than man would think at first sight. The multi-attribute (testing also psychological background and grammatical structures) text analyses highlighted a lot of details that were hidden deep in the text. This subject is lightly processed, thus this work can form the basis for further investigations. Lack of understanding, ‘turning towards’ and empathy can often cause complication. If the mother feels safe and can bear her child under whole body and spiritual support that can reduce the risk of complications during childbirth.

● For this dissertation communication (concept) provides a starting point in many ways.

242 We have examined communication, as the appearance of interpersonal interactions, the possible linguistic manifestations, and the role of gestures, the effects of the environment, sociological conditions and the responses of society.

This study is not considered representative; I had not tried to reach it, but contain interesting findings in this area so far poorly processed.

2. Methods in thesis

The thesis is based on the material of forum discussions on the internet and on the texts of the received reports (birth stories). I used the analyzed dialogues and birth stories with the verbal permission of the participants on the condition that neither their names nor the exact date and place of birth do not appear in the paper.

3. Principles and objectives of thesis

Our basic questions are grouped as follows: 1.) questions and answers modeling the relationship with the doctor and the analysis of behavior (coping strategies). Has the doctor a classical paternalistic or permissive role? In connection with this what are the patient types. Which is the right partner for different people? 2.) examination of language shaping based on the usage of language in the interactions and the observed linguistic characteristics in birth stories. 3.) The method and stages of handing over control and examination of the effects of the environment.

243

How long must dig (Horányi Özséb's words: what kind of “deep drilling” we need to do) to explore the roots of conscious and controlled communication in these everyday situations? We see that a superficial observation does not give the right answer because that is only the surface and the silent depth can be found in the deep of the texts.

For the ‘long-range reconnaissance’ we have developed a complex analytical method.

4. Aim of discussion

My results are descriptive, formulate careful critique because the status of the communication researcher does not allow more in its present state, but I hope this thesis has motivating statements for forward thinking and also has new aspects.

During birth the woman is anxious, dependent, hopes, adapts, limited by beliefs and customs, and just in our new age, by the fashion of positive psychology, she becomes a partner, a listened party; so my aim was to examine that at which points can be observed partnership (examination of titles, emphases, gestures of word usage, non-verbal marks). In my opinion the increasingly rapid and information-rich world of the 21th century has already brought to light those positive developments that could form the basis for a new, more honest and more human contact. Huge differences can be observed when the patient pays for the service or not. If you turn with your problem to a ‘private’ and choose the ‘toll28 roads’, the comfort of private clinics or single ward with separate bathroom in the Sote Obstetrical Clinic, is also available in the hospital environment. My goal was to investigate how the environment influences them during healing and visiting their doctor (For this question rather the analyses of the discussions gave

28

answers,

not

so

much

Nota bene due to the must of Tb payment the whole health care is ’paid’.

the

birth

stories).

244

5. Perspective of discussion

According to the communication bases of this thesis, the study of human relationships belongs to sociology, sociometry, psychology, but - as a new thing - nowadays it belongs to communication sciences and that’s why it allows interdiscipline discussions.

The research by its methods is more sociological, but because of its theme it much more belongs to communication science.

Our goal was to create an integrative approach that combines the communication researcher's impressions and analyze the attitudes of health care professionals and the cured interests, manifestations, and by these criteria, consensus can be reached.

6. About the results of discussion

I quote from a birth story:

„You know I had my baby on a Friday evening, and then I knew weekend is coming....so I could not expect so many good things, everybody went forward on the left... I had thought it right, because nurses were rude, a typical weekend staff, and however it was the end of September the weather was still good and everybody wanted to go out, to nature, and did not want to work.

But they couldn’t make me a fool, when having the second or third baby the mother is nearly professional, so they just had problems with weighing. There was a traditional, old scale in the room, at home even in the kitchen we have a digital one, and so I could not use it. They did not like it and also asked why I take my baby to the third floor to feed when I had to bring my child back in time to put under blue light because of yellow skin. I

245 begged their pardon, but the feeding room was full and I couldn’t sit down anywhere and for all I had ten minutes. Until Monday afternoon the only person who asked how was I was the gipsy cleaner woman. You know, sometimes people are prejudiced; girls whispered that they had better put away their mobiles, watches, jewels and so on, and see, this gipsy woman was the nicest of all at the end. She always asked me what could she help, she didn’t let me bound, brought sacket for towels and if it left she even brought me rolls because food was not enough... ”

When we analyze the story above we can see that really all the problems in the society as a whole could be analyzed by it. The Roma situation (prejudices), the position of vulnerable people, the rundown environment and the messages of the commandly formulated subtitles, but also that there is hope, because there are some places where on the corridors with crumbling green walls photos with landscapes are sticked up clumsily – but with the best will – and that the cleaning woman has humanity, and some empathy. Basically seeking the good, the pleasant, but there is much to practice on…!

I found that the patients are more informed and have hunger for information than 20-30 years ago, and they expect to be informed right (and increasingly more professional). They are much more cooperative, as in the last period they can acquire more information of how they can follow a healthy lifestyle.

246

7. Outlook

Every research has surprises, can bring unwelcomed situations, but can also give us surprising results and find out datas we did not think about at the beginning.

During every study the researcher gets such experience that could have changed his way and focus if he had already known these at the beginning.

In our case I also had some experience. I could hardly get the text analyzer programme, and that today’s modern operation systems do not or hardly open this programme, so finally we had to made an interdisciplinary and wide content analysis by hand.

Finally I have to talk about those fields this thesis leaves gaps in. This discussion examines a quite narrow field and in my oppinion for a better and more representative research team work is very important, but without a team and enough time it remains a future plan.

Unfortunately I have seen some aspects of text analyses which could mean a better study of these texts too late, but I think forward research of such texts could mean the next station in the study of doctor-patient communication from the view of communication theory.

Overall I think that I could introduce new aspects in addition to the existing ones, and there were so far few attempts (as far as I know only one) to analyze birth stories29, so my work was not left without results, my effort was not in vain.

29

Anna Kende (PTE-BTK) examined birth stories, but her focus was on how to live it with feminity (feminism).

247

Mainly used professional literature 1. Pilling János: Doctors’ communication, , Medicina, 2001

2. Susan Smith: Communication in nursery, Medicina, Budapest, 2003

3. Bálint Mihály Dr.: The doctor, his patient and the illness, Akadémiai, Budapest, 1961

4. Buda Béla Dr :Empathy, Urbis, Bp. 2006

5. Kopp Mária, Buda Béla: Sciences of behaviour Medicina, 2001.

6. Pikó Bettina: Medical sociology, Medicina, 2003 (?)

7. Klaus Krippendorf: The basic method of text analysis, Balassi, 1995

8. Kérdő Andrea: Content analysis theory and practice, Business School Budapest, Faculty of foreign trade – thesis

9. Jennifer Mason: Qualitative research, Jószövegműhely Publisher, 2005

10. Steinar Kvale: The interview, Jószövegműhely Publisher, 2005

11. Babbie Earl: Practice of society Science researching Balassi Publisher, 2001

248 12. Rácz József: Qualitative research in addictology (from the Internet) 13. Sándorné Dr. Szennyessy Judit: Book of market research, Közgazdasági és jogi Publisher, 1978 14. Sándorné Dr. Szennyessy Judit: Marketing commerce and research, KIT, 1991 15. L.Blaskovits: Question-questioning-asking a question in the practice of market research, KJK, Budapest 1975. 16. Karl Erik Rosengren: Communication (especially chapters 4, 3 and 6), Typotex Publisher (É!) 17. Selye János: Stress (É, kiadás!) 18. Terestyéni Tamás: Mass communication 19. Ehmann Bea: Text analysis, Új mandátum Publisher, (É)

249 List of own publications in connection with theme

1.) Fazekas Piroska: Quacks, magicians, day labourers – the hard sides of doctor-patient communication In: Gyáni Gábor (szerk.) History of communication. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület miskolci konferenciája. L'Harmattan, Budapest – During publishing

2.) Fazekas Piroska: Communication of the patient – thinking about patient-novels of Oláh Gábor In: Remény - social, civic, cultural journal ISSN 1419-077X- During publishing (coming out autumn/winter 2012).

3.) Fazekas Piroska: Patient’s use of language – language usage in health care In: Mai magyar nyelvi kultúra Elte Btk konferencia füzetek 2010.

4.) Fazekas Piroska: Healing on the net In: MOK- Marketing Oktatók Klubja „Új marketing világrend” konferencia füzete 2010. Cd-ISBN:978-963-88943-1-1

5.) Fazekas Piroska: Doctor-patient communication - modern society In: XII. Dunaújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti és Kommunikációs Konferencia. Dunaújvárosi Főiskola Kiadói Hivatala. ISBN 978-963-9915-41-1. ISSN 1586-6785

6.) Fazekas Piroska: Is distant health care is healing or giving advice? In: Információs Társadalom X. évfolyam, 2-3. szám. ISSN 1587 8694

7.)

Fazekas Piroska: Yehudi Menuin, so the birth of Hungarian postmodern In: Remény – social, civic, cultural journal ISSN 1419-077X- 2011 nyár/őszi szám

250 8.) Fazekas Piroska: A hard night In: Remény – social, civic, cultural journal ISSN 1419077X- 2012 tavaszi szám 9.) Fazekas Piroska: In the memory of Ranschburg Jenő In: Remény – social, civic, cultural journal ISSN 1419-077X- 2011 nyár/őszi szám

10.)

Fazekas Piroska: Summer letter for Bartos cipóra In: Remény – social, civic,

cultural journal ISSN 1419-077X- 2011 nyár/őszi szám

251 IRODALOMJEGYZÉK és főbb hivatkozások

9. Babbie Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata Balassi Kiadó, 2001 10. Bálint Mihály Dr.: Az orvos, a betege és a betegség, Akadémiai, Budapest, 1961 11. Bálint Sándor: Szuggesztív kommunikáció a szülészet-nőgyógyászatban In: Varga Katalin (szerk.): A szavakon túl – kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban

12. Bernárd Ilona: Népi bánaság, előadás (in: http://www.youtube.com/watch?v=R1tglWUyPcM&feature=share)

13. Buda Béla Dr : Empátia, Urbis, Bp. 2006 14. C. Molnár Emma: Az anyaság pszichológiája, Akadémiai Kiadó, 1996

15. Ehmann Bea Dr.: A szöveg mélyén, Új Mandátum Kiadó, 2005

16. Eliott Friedson: Profession Medicine- A study of the Sociology of Applied Knowledge, The University of Chicago, Press Chicago, 1970 17. 18. Elizabeth Davis – Debra Pascali Baroso: Az orgazmikus szülés. Jaffa, 2011 19. F. Várkonyi Zsuzsa-Geréb Ágnes-Ruskó Rita – Tiszóczi Enikő: Otthonszülés, Saxum Kiadó, 2011 20. F. Várkonyi Zsuzsa: Normális szülés In: Valóság 1990/3 21. Jennifer Mason: Kvalitatív kutatás Jószövegműhely Kiadó 2005

252

22. Kérdő Andrea: A tartalomelemzés elmélete és gyakorlati alkalmazása, Budapesti Gazdasági Főiskola, Külkereskedelmi Főiskolai Kar-szakdolgozat

23. Klaus Krippendorf: A tartalom elemzés módszertanának alapjai, Balassi, 1995

24. Kopp Mária, Buda Béla szerk. Magatartástudományok Medicina, 2001

25. Marta B. Erdos, Gabor Kelemen, Jozsef Csurke, Joan Borst: Reflective Recovery, 2011 5.fejezet) 26. Michael Odent: A szeretet tudományosítása, Napvilág Születésház, 2003 27. Papp Zoltán: A szülészet-nőgyógyászat tankönyve, Semmelweis Kiadó, 2009

28. Pikó Bettina: Orvosi szociológia, Medicina, 2003

29. Pilling János szerk. Orvosi kommunikáció, Medicina, 2001

30. Pólya T., Kis, B., Naszódi, M., & László, J. (2007): Narrative perspective and the emotion regulation of a narrating person. Empirical Text and Culture Research, 7(3), 50-61.

31. Sándorné Dr. Szennyessy Judit: A piackutatás kézikönyve Közgazdasági és jogi könyvkiadó, 1978 32. Sándorné Dr. Szennyessy Judit: Marketing reklám és piackutatás KIT, 1991 33. Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában – katarzis vagy krízis? Alternatal, 2008

34. Steinar Kvale: Az interjú Jószövegműhely Kiadó, 2005

35. Susan Smith Kommunikáció az ápolásban, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2003

253 36. Thomas Szasz- Mark Hollander: A contribution to the Philosophy of Medicine, American Medical Asociation Archives of Internal Medicine, 1956

37. Varga Katalin – Suhai Hodász Gábor: Szülés és születés – lélektanon innen és túl, Pólya Kiadó, 2010.

Saját publikációk jegyzéke

1.) Fazekas Piroska: Vajákosok, varázslók, napszámosok – az orvos-beteg kommunikáció nehézségeiről

254 In: Gyáni Gábor (szerk.) A kommunikáció története. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület miskolci konferenciája. L'Harmattan, Budapest Megjelenés alatt

2.) Fazekas Piroska: A beteg kommunikációja- elmélkedés Oláh Gábor betegségregényeiről In: Remény – társadalmi, közéleti, kulturális folyóirat ISSN 1419-077XMegjelenés alatt (várható megjelenés 2013. ősz/ tél).

3.) Fazekas Piroska: A betegek nyelvhasználata – nyelvhasználat az egészségügyben In: Mai magyar nyelvi kultúra Elte Btk konferencia füzetek 2010.

4.) Fazekas Piroska: Orvoslás az interneten In: MOK- Marketing Oktatók Klubja „Új marketing világrend” konferencia füzete 2010. Cd-ISBN:978-963-88943-1-1

5.) Fazekas Piroska: Orvos-beteg kommunikáció-modern társadalom In: XII. Dunaújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti és Kommunikációs Konferencia. Dunaújvárosi Főiskola Kiadói Hivatala. ISBN 978-963-9915-41-1. ISSN 1586-6785

6.) Fazekas Piroska: Gyógyítás vagy tanácsadás a távgyógyászat? In: Információs Társadalom X. évfolyam, 2-3. szám. ISSN 1587 8694

7.) Fazekas Piroska: Yehudi Menuin, avyag a magyar posztmodern keletkezése In: Remény – társadalmi, közéleti, kulturális folyóirat ISSN 1419-077X- 2011 nyár/őszi szám 8.) Fazekas Piroska: Egy nehéz éjszaka In: Remény – társadalmi, közéleti, kulturális folyóirat ISSN 1419-077X- 2012 tavaszi szám

255 9.) Fazekas Piroska: Ranschburg Jenő emlékére In: Remény – társadalmi, közéleti, kulturális folyóirat ISSN 1419-077X- 2011 nyár/őszi szám 10.)

Fazekas Piroska: Nyári levél Bartos cipórának In: Remény – társadalmi, közéleti,

kulturális folyóirat ISSN 1419-077X- 2012. nyár/őszi szám 11.)

Fazekas Piroska: Születéstörténetek In: Remény – társadalmi, közéleti, kulturális

folyóirat ISSN 1419-066X- Megjelenés alatt

Képek jegyzéke: 1.) Jan Steen: Beteg és az orvos 2.) Robert Quiada: Hearth of Gustav Klimt 3.) Gustav Klimt: Pregnant Model ( A sad Painter’s Musings)