Magyar Rádió
Vállalkozásklinika 2005. október 6. Engedjék meg, hogy bemutassam Gáti Tamást, a LeasePlan Részvénytársaság vezérigazgatóját és nem véletlenül akadok el a cég nevénél mert épp a hétvégén voltam egy konferencián, ahol ott volt a Microsoft Magyaroszág vezetıje, és ı természetesen úgy mutatkozott be, hogy a Microsoft Magyarországi igazgatója, és fonetikusan mondta. Azért kérdezem, hogy hogyan kell ejteni az önök cégének a nevét? – Lees Plan. – A Lees Plan Részvénytársaság vezérigazgatója Gáti Tamás. Önök cégek autóflottáját próbálják biztosítani. Itt a Vállalkozásklinikában már nagyon sok szó volt arról, hogy érdemes-e áttérni flottakezelésre, vagy inkább érdemes saját autókat tartani egy vállalatnak. Ön akkor gondolom esküszik arra, hogy a flotta kezelése sokkal jobban megéri minden cégnek. Senki ne tartson saját autót, mindenki bízzon meg egy profi céget, és flottaként kezelje az autóit -–gondolom Ön erre esküszik. – Teljes egészében erre esküszöm. Jó példákkal is tudunk szolgálni. Legfıképpen ugye Észak-Amerikában, ahol a tárgyakhoz és eszközökhöz való tulajdonviszony nem annyira érzelmi kérdés mint Európában, és az emberek sokkal flexibilisebbek, rugalmasabbak és kevésbé helyhez és röghöz kötöttek. Ott az emberek általában inkább bérlik az irodát és a lakást és nem tulajdonolják, illetve ott az emberek inkább bérlik a gépkocsikat és használják, és nem tulajdonolják mert ott az a fontosabb számukra, hogy egy szép nagy házban lakjanak, és a ház elıtt egy Porsche álljon az autófeljáróban, és nem az az érdekes számukra, hogy ez az ı tulajdonukban van-e. Ezen túlmenıen természetesen, miután az ügyfeleink nem magánszemélyek, hanem cégek elsısorban, meg kell, hogy jelenjen az anyagi, a pénzügyi elıny is, és ebbe is nagyon sokrétő elınyt tud nyújtani egy operatív lízing és flottakezelés. Egy operatív lízingnek és flottamenedzsmentnek vagy gépkocsipark kezelésnek 4-5 legfıbb erénye van. Az egyik az az, hogy nem a gépkocsi teljes értékét kell, hogy kifizesse a cég, hanem a beszerzés érték és a majdani várható maradványérték közötti különbséget kell havi részletekbe kifizetnie. Másik nagy elınye, hogy miután nem ı a tulajdonosa az eszköznek, ezért számviteli oldalról nem kell, hogy a mérlegeibe beírja, a saját tıkéjét azt szabadon másra fölhasználhatja. – És ez költségként jelentkezik. – És ez költségként jelentkezik. Ez ugye legfıképpen a kis- és középvállalatoknak lehet érdekes, amelyiknek ugye szőkös a tıkeellátottsága. A harmadik elıny az, hogy a cégek akkor tudnak általában jól mőködni, hogy ha valamire specializálódnak. Hogy ha
futárszolgálatra specializálódtak vagy a mobiltelefon értékesítésre, lehet, hogy nem akarják, vagy nem tudják megtanulni, hogy melyik autót mikor érdemes megvenni, melyik kereskedınél, milyen gumit tegyenek rá, mikor cseréljék le a gumit, és kinek adják el a használt autót, hanem mi erre szakosodtunk és ezt a szaktudást át tudjuk tılük vállalni. Negyedik potenciális elıny az, hogy ha szoros pénzügyi gazdálkodást folytat valaki, akkor szeretné elıre tudni, hogy milyen költségekkel kell számoljon a következı hónapban, az azt követı hónapban, meg a nem tudom én hanyadik hónapban. Egy ilyen tartós bérlet, ami az operatív lízinget és a flottakezelést jelenti egy évre, két évre, három évre elıre nagyon jól büdzsetálható havi költséget jelent, mert magába foglalja a havidíj átalánydíj formájában a gépkocsival valószínőleg fölmerülı összes költséget. Tehát ebbıl a szempontból tényleg majdnem olyan, mint a biztosítás. Ugye ott is az ember elgondolkozik azon, hogy fizessek-e havonta néhány ezer forintot a biztosításomra, és akkor, amikor beázik a lakásom és nincs egy összegben többszázezer forintom a javításra, akkor majd a biztosító kifizeti, vagy megspóroljam a biztosítási díjat, de amikor bekövetkezik a csıtörés akkor az összes javítási költséget nekem kell saját zsebbıl fizetnem. Teljesen nyilvánvaló, hogy a havi szinten nem fizetni biztosítási díjat olcsóbb, mint fizetni, de ennek ellenére az emberek 90 valahány százaléka köt háztartási biztosítást, mert tudja, hogy jobban tervezhetı a kis háztartási pénze, hogy ha minden hónapban félretesz elıre a biztosítónak X forintot, és az majd segít neki kifizetni amikor probléma van. Itt is a gépkocsipark kezelésnél lehet tudni, hogy a gépkocsi vízpumpája 3 év alatt egyszer-kétszer vagy háromszor el fog romlani. Lehet tudni, hogy 200 ezer km futásteljesítmény mellett egyszer a hengerfejeket le kell csiszolni vagy a tömítést ki kell cserélni. Most az a kérdés, hogy természetesen havi szinten az az olcsóbb, hogy ha nem vesznek minket igénybe, mert akkor nem kell fizetni átalánydíjat, de az egész futamidıre nézve viszont kimutatható az a költségmegtakarítás és az az elıny, hogy büdzsetálható, tervezhetı havi szinten, hogy mennyi lesz a kiadás, mert nekünk fizet egy átalányt, és amikor a vízpumpa elromlik, akkor elmegy a szervizbe, megcsináltatja és a számlát mi fizetjük ki. – Engem nagyon nem kell meggyıznie mert a rádió is úgy két éve áttért erre a flotta rendszerre, és nagyon bizalmatlan voltam az elején, de meg kell mondanom, hogy rém kényelmes egy ilyen flottaszolgáltatás mert valóban cserélik a téli gumit, hogyha elromlik az autó, akkor egy órán belül hoznak egy másikat, tehát nagyon-nagyon kényelmes. Én abban nem vagyok csak biztos, hogy ez egy plusz kényelmi szolgáltatás, hogy ez valóban olcsóbb-e egy kis-és közepes vállalkozónak, hogy ha mondjuk lízingel egy autót egy profi cégtıl, az olcsóbb-e, minthogyha vesz egy saját autót, ami vagy elromlik vagy nem, de van rá garancia Ebben nem vagyok egészen biztos. – Hogyha kis- és középvállalkozó maga tudja elvitetni az autóját, mert ért a gépkocsikhoz vagy annyira ért a gépkocsikhoz, hogy tényleg használt
gépkocsit vesz jó áron, alacsony áron és a saját használt gépkocsiját jó áron, tehát magas áron el tudja adni és privát kézbıl vesz és privát kézbe ad el, akkor igen, lehet, hogy olcsóbb számára a saját dolga, de hogy ha nem ezzel akar foglalkozni, hanem futárszolgálatot akar építeni, mobiltelefont akar árusítani és nem akar a rádióban vagy az újságokban apróhirdetést böngészni és használt autók állagát vizsgálni, hanem ugyanúgy elmenne új autót vásárolni és ugyanúgy bevinni a kereskedésbe és ı nekik bizományba adná oda a gépkocsiját, akkor igenis olcsóbb lehet. Pláne, hogy ha van annyi pénzügyi érzéke a vállalkozónak, hogy a vállalkozás nyereségessége vagy veszteségessége a számviteli adatokba a mérlegen és az eredmény kimutatásban dıl el, illetve azon mérhetı, és hogy ha a számviteli oldalon megtakarításokat tud magának elérni, illetve szabadon fölhasználható tıkét tud teremteni és nem susmusol, tehát nem zsebbıl zsebbe fizet, akkor igenis, pénzügyi, számviteli és anyagi elınyök mutathatók ki az operatív lízing, illetve a gépkocsi-flotta kezelés területén. Viszont amiért ma idejöttünk és beszélgetünk, az az, hogy a mai, jelenleg Magyarországon elérhetı pénzügyi, anyagi elınyöknél lehetne nagyobb elınye is a kis- és középvállalkozásoknak, hogy ha a magyar adójogszabályok az operatív lízinget ugyanúgy kezelnék, egyenrangúan kezelnék a pénzügyi lízinggel és nem élvezne adóhátrányt. – Akkor lassan a kérdéshez közeledünk. Ez mondjuk a Európai Unióban együtt van kezelve, tehát nincs versenyhátrány az operatív lízingnek? – Így van. Ugye az Európai Uniós alapelvek kimondják, hogy egy és ugyanazon piacon mozgó, jogilag engedélyezett tevékenységet folytatók nem élvezhetnek elınyt vagy hátrányt a másik, ugyanazon a piacon mozgó céggel vagy egyénnel szemben. Ehhez az unióhoz csatlakozott Magyarország is most már több mint egy éve. Mégis a magyar adójogszabályok több oldalon, több vonatkozásban nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek. Igen is magukba foglalnak olyan szabályokat, amelyik nem versenysemlegesek, és a kérdés a körül mozogna, hogy egyetértene az itt ülı panel abban, hogy minden piaci résztvevınek az lenne az érdeke, fıleg a kis- és középvállalatoknak, hogy ha minden szinten a versenysemlegesség adott lenne az egyazon piacon mozgók között, így például Magyarországon nem érné ÁFA, illetve egyéb adóhátrány az operatív lízinget a pénzügyi lízinggel szemben. – Mielıtt válaszolnak a professzorok, azért volna két kérdésem. Egyrészt ugye az Európai Unió kormányának adóügyi felelıse épp egy magyar ember, tehát nem tudom, hogy neki nem lehet-e szólni, hogy itt van egy kis bibi Magyarországon. A másik, hogy amennyire én tudom, hogy ha ilyen jogvita van, akkor a végsı döntést Strasbourgban hozzák meg, tehát az Európai Unió jogszabályai az irányadók. Magyarul, hogy ha indítanának egy próbapert, akkor szerintem nyernének. –Igen ez valószínő így van. Elég hosszadalmas folyamat, illetve elég költséges folyamat, illetve ügyfeleink egy része az állami cég és hivatal,
tehát közbeszerzési eljáráson keresztül helyezték ki hozzánk a gépkocsiflotta kezelést. Tehát azért a piacgazdaságban mőködı cégek nagy része nem akar szükségszerően összeveszni az állammal. Természetesen lobbizni lobbizunk a megengedett eszközökkel. Én most nem is csak és kizárólag a saját cégem képviseletében ülök itt, vagy teszem föl a kérdésemet hanem a LeasePlan Hungária is a Lízingszövetség tagja. A Lízingszövetségen belül alakítottunk egy flotta szakbizottságot. A flotta szakbizottság azt tőzte ki maga elé célul munkaterveként, hogy lobbizzon az ilyen adóbeli hátrányos megkülönböztetés ellen, és ez ügyben természetesen az APEH-hez is és Pénzügyminisztériumhoz is rendszeresen írásban is és személyesen is járulunk. Itt inkább ugye ehhez a panelhez azért jöttem a kérdésemmel, mert nemzetközileg a LeasePlan egyik legnagyobb ügyfélbázisa a kis-és középvállalkozói réteg, amelyik nemzetközileg ugye nincs annyira tıkével ellátva mint a nagy multinacionális cégek, és fıleg nekik egy nagyon elınyös szolgáltatás ez az operatív lízing- és flottamenedzsment. Csak Magyarországon még nem annyira elınyös mint máshol, és szerettem volna véleményt kérni és kapni arra vonatkozóan, hogy az itt ülı szakértıi panel is ugyanúgy látjae mint én, hogy ebben érdemes tovább lépni, lobbizni és a magyar államnak megfontolni azt, hogy esetleg így jelentıs adóbevételektıl eshet is el adott esetben. Fehér Miklós: – Hogy legyek tipikus magyar, rögtön a kerülıutak kezdtek eszembe jutni és gondolatok mert hát ugye az egész adórendszerünk és az államháztartási bevételek arra vannak alapozva, hogy mi megpróbáljuk kikerülni, İk megpróbálnak többet behajtani rajtunk. Ha egy ilyen cég, lehet, hogy nagyon butaságot mondok, de hát majd helyre leszek igazítva, mint az önöké amelyik ugye egy nyugati cégrıl beszélünk, mindegy, hogy unión belül vagyunk. Tudjuk azt is, hogy Magyarországon a behozott gépkocsikra ugyan extravámot nem lehet most már kivetni, de kitalálták ezt a regisztrációs költséget, ami valamivel meghaladja azt, mint hogyha vámoltatni kéne, és minden abból a szempontból van nézve, hogy a költségvetés lukait hogyan lehet betömködni, mert errıl szól az egész történet, teljesen mindegy, hogy az unió mit ír elı vagy mit nem ír elı. Hogy mi van akkor, hogy ha egy ilyen cég azt mondja, hogy nekem ugye bérbe ad egy autót, lízingelem, de ez a gépkocsi ez marad az anyaországé, ahol alacsonyabb az ára, akkor lehetséges, hogy versenyképesebbé lehetne tenni ezt az egész költséget, hiszen egy alacsonyabb bázisból indulunk, kisebbek az elosztandó, tehát hónapokra elosztandó pénzek. – Igen, tehát itt az adómegkülönböztetés két soron jelentkezik a mi cégünknek, az egyik az ÁFA vonatkozás, ugye személygépkocsiknál hogy ha a cégek, céges gépkocsit magánhasználatra is átadják a munkatársaknak, akkor az ÁFA-t nem igényelhetik vissza. Tehát amikor az ügyfeleinknek megvesszük ezt az eszközt akkor ÁFA-t fizetünk rá és miután az ügyfeleink nagy része munkaerıköltség részeként mint humán szolgáltatás magáncélra használatot lehetıvé kívánja tenni, ezért nem
igényelhetjük vissza az ÁFA-t. Utána mi ezt ugye havi átalányban számlázzuk ki kedves ügyfeleknek. Minden hónapban megy a számla, és arra rá kell, hogy rakjuk az ÁFA-t. És ezt az ÁFA-t sem igényelhetjük vissza, szemben mondjuk egy pénzügyi lízinggel vagy egy bankkal, amelyik vagy eleve föl se számolja az ÁFA-t vagy visszatéríttetheti az ÁFA-t. Ez az egyik nagy tétel. A másik nagy tétel az az iparőzési adó, ami ugye Magyarországon az éves bevétel forgalom arányos. Most nálunk ugye a forgalom miniatőr része az, amit a mi szolgáltatásunkra kapunk, ez az operatív lízing szolgáltatás, illetve a menedzsment, és 98 százalékban a díjunk tovább számlázott díj, úgy, mint hogy megvettük a gumit, meg lecseréltük a gumit, és a gumisnak kifizettük az összeget, tehát nem keletkezik nálunk értéknövelı értéktöbblet, és azért nem tartjuk sem az ÁFA-t jogosnak, se pedig az iparőzési adót. Most az iparőzési adóban már elindultak próbaperek nemzetközileg. Az ÁFA-ban nincsen változás. Ez egy kicsit hosszú bevezetés volt, de a válasz a kérdésre, hogy igen az Európai Unióban operatív lízingelhetne akár Bécsbıl is a kedves ügyfél. Ugyan a különbözı vámtételeket vagy egyéb tételekben a regisztrációs adómegtakarítás az visszafolyna az államhoz, viszont a vállalkozás, amelyik bérbe adja a gépkocsit a kedves ügyfélnek, az ugye bécsi székhelyő lenne. Ott fizetne ÁFA-t és ott fizetne iparőzési adót, hogy ha lenne. Ennek megfelelıen van egy ilyen reális veszély, hogy az adóbevétel nagy része kivándorolhat az országból, és nem keletkezik adóbevétel még annyi se, mint amennyit reméltek itt Magyarországon. Ilyen típusú elmozdulások az Európai Uniós csatlakozást követıen voltak Ausztriában, pl. ahol Németországból bérelték a gépkocsikat, és ilyen típusú megtakarítások voltak Németország északi részén is, ahol Luxemburgból bérelték a gépkocsikat. Most erre próbáljuk felhívni az állam figyelmét, hogy három választási lehetısége van.
