László József* A GLOBALIZÁCIÓ ÁLTAL A TURIZMUS ÉS VENDÉGLÁTÁS FELSŐFOKÚ OKTATÁSÁVAL SZEMBEN TÁMASZTOTT ÚJ KIHÍVÁSOK
Az előadás három kérdéscsoporttal foglalkozik: I. A magyar turizmus számára a globalizáció és az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk által előidézett új kihívások és az azokra adandó megoldások vizsgálata. II. A helyzet kritikus leírása és reagálás a turisztikai képzésről elhangzott negatív kritikákra. A turisztikai vállalkozások a pályakezdőkkel szembeni elvárásainak és kiválasztási kritériumainak elemzése. III. A felsőoktatási intézmények képzési céljai és változó feladatai a pályakezdők gyakorlatban hasznosítható tudásának fejlesztésében az idegenforgalmi szektor versenyképességének javítása érdekében. A fenti három kérdéskör külön-külön megérdemelne egy tanulmányt, de a témák összefüggenek, ezért, ha röviden is, de szükséges mind a három kérdéscsoporttal foglalkozni. I. A globalizáció eredményeként a turizmusipar az elmúlt 10-15 évben jelentős változáson ment keresztül. A forgalomnövekedés óriási. Elegendő csak megemlíteni, hogy 2002-ben a nemzetközi érkezések száma elérte a 702,6 milliót. Ez a szám az előző évhez képest 2,7 százalékos növekedést jelent.1 A WTO szerint a 2020-ig korábban előre jelzett optimista fejlődési ütem tartható lesz és az érkezés el fogja érni az 1,56 milliárdot. A világpiac minden tekintetben realitássá vált. A verseny tovább éleződik. Új piacok, új kínálattal jelentkeztek. Az információs technológia hallatlan fejlődésével új kommunikációs csatornák, értékesítési formák keletkeztek, amelyek megváltoztatják a turizmus rendszerében működők tevékenységét. Változik a közvetítők, az utazási irodák szerepköre is. Új tendenciák mutatkoznak a fogyasztói magatartást illetően. Az igények is változtak. Mindez nagy lehetőségeket, de új kihívásokat is jelent. Perspektíváink a turizmus szempontjából az EU-csatlakozás kapcsán jónak mondhatók, bár sokak szerint az európai uniós összehasonlításban turizmusunk jóformán versenyképtelen. Viszont a csatlakozásuk szinte korlátlan lehetőségeket és fizetőképes keresletet teremt számunkra. Az EU az oktatásra vonatkozó általános követelményeket hirdetett meg. Ezek közül a turizmus képzés szempontjából figyelembe veendők az alábbiak: • az oktatási rendszer többszintű és egymásra épülő legyen.
*
A szerző a BGF Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolai Karon címzetes docens. WTO Tourism Highlights 2003. szeptember.
11
67
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 13. • •
szorosabb kapcsolat kialakítása szükséges az oktatási intézmények és a képzésben érdekeltek között. a szakemberektől legalább két idegen nyelv ismerete elvárható.
Mi szükséges ahhoz, hogy a magyar turizmus az új helyzetben az eddiginél sikeresebb legyen? Egy mondatban röviden összefoglalva: turizmusunkat versenyképessé kell tennünk. A versenyképesség azt jelenti, hogy jobbak vagyunk versenytársainknál azokon a területeken, amelyeken versenyelőnyt kell szereznünk. A turisztikai szolgáltatások terén változatlanul érvényes J. C ARLZONnak, a Skandináv Légitársaság egykori elnökének stratégiája: Nem egy területen kell 100%-kal jobbnak lenni versenytársainknál, hanem 100 dologban, ha csak 1 százalékkal is. 2 Természetesen sok mindent kell tennünk a versenyelőnyünk biztosítása érdekében. Ezzel kapcsolatban csak néhány területet említek: • A hatékonyság, produktivitás javítása. • Innováció, megújulás minden területen. • A minőség folyamatos javítása, amely jobb árak elérését teszi lehetővé. • A szolgáltatásokat nyújtó egyének személyes minősége. Ezen a téren van az oktatásnak kiemelkedő szerepe. • Turizmusunk más országoktól történő megkülönböztetése. • Versenytársaink figyelése. • A piaci tendenciák követése. • Új piacok, piaci szegmensek felkutatása. • Pozitív adottságaink és hátrányaink felmérése és azok alapján a tennivalók meghatározása. • A turizmus termékeinek és feltételeinek folyamatos fejlesztése. II. A helyzet kritikus jellemzése, a turizmus vállalkozások menedzsmentje és a hallgatók tekintetében (Az alábbi kritikai észrevételeknél is érvényes a „tisztelet a kivételnek” tétel.) • A turizmus menedzsmentje belterjes. A menedzserek egy része az államkapitalizmusban szocializálódott. Az autokratikus vezetési stílus elterjedt. - Változásra lenne szükség a fiatalok és a nők a vezetésbe történő bevonására. A vezetés megújítására lenne szükség. • Bár a külföldi cégek új menedzsment-kultúrát hoztak, a munkahelyi légkör sok helyütt nem megfelelő. Az emberek nagy részének nem telik öröme a munkájában. • Hiányzik az igazi professzionális vezetés. • Nincs elég mobilitás, nemzetközi tapasztalat, a gyorsan változó környezethez való alkalmazkodási és változtatási készség. • Sok helyütt a vezetés a toborzást és a kiválasztást nem tekinti stratégiai feladatnak és csak taktikai kérdésként kezeli. • A képzésre, továbbképzésre elköltött pénzt nem beruházásként kezelik, hanem költségként. • Nincsenek kidolgozva a minőséget biztosító rendszerek. • Nagyon sokan a próbaidő lejárta előtt elhagyják a cégeket, mert elégtelen az orientáció. Túl gyorsan akarnak eredményt elérni az új alkalmazottakkal és a „mély vízbe dobják” mielőtt megtanították volna őket úszni. • Nincs igazán karrierépítés. 2
J.Carlzon: Lapítsd le a piramist! Budapest, 1988
68
LÁSZLÓ J.: A GLOBALIZÁCIÓ ÁLTAL A TURIZMUS ÉS… • • • • • • • • • • • •
A cégek kevés érdeklődést mutatnak a felvételre jelentkezők felsőoktatásban elért eredményeik iránt, pedig hasznos lenne az oktatási intézmények rangsorolását, a képzések presztízsét, a hallgatók szakmai gyakorlatán szerzett minősítését is figyelembe venni. . Nem érvényesül a régi hasznos elv: „Megfelelő embert, a megfelelő helyre, megfelelő időben”. Sok vállalkozásnál rövid távú profitorientáltság érvényesül és etikátlan beállítottság tapasztalható. A fiatalok nagy részének értékei, életfelfogása, aspirációi, érdeklődési köre jelentősen eltér az előző generációétól. Az oktatási intézményeknél tapasztalható, hogy sok fiatalnál hiányzik a lelkesedés, a fegyelem, a felelősségtudat, a pontosság. A „puskázás” mindennapi gyakorlat. Még a tehetséges hallgatók is nehézséggel küzdenek az elméleti ismeretek gyakorlati megvalósítása során. A hallgatók legnagyobb részénél a szóbeli prezentációs készség alacsony, mert egyre inkább csak írásban történik a számonkérés. Napjainkban vita folyik arról, hogy mi a fontosabb, a lexikális ismeretek, vagy a képességek. Bár az életre szóló állások kora lejárt, nincsenek garantált állások mint a múltban, a hallgatók nem igazán készülnek fel az életre szóló tanulásra. Sajnos kevés történik a hallgatók ilyen irányba történő motiválására. A tömeges képzés miatt egyre többen olyanok is bekerültek a főiskolákra, akiknek képességeik alapján nem lenne ott a helyük, de a „fejkvóták” miatt alig buktatják ki őket. A gyakorlati oktatás pénzigényes, de nincs elég anyagi forrás.
A fenti negatív észrevételek előnytelenül befolyásolják a végzős hallgatók sikerességét a munkahely-keresésük során. Trendek a szervezetek megújításában • A támogató vezetési stílus válik egyre népszerűbbé, amely azt jelenti, hogy a menedzserek tisztában vannak azzal, hogy csak akkor sikerük lesz, mint amilyet a munkatársaik biztosítanak számukra. A vezetésnek azokat kell szolgálnia, akik „szolgálnak”. • A „belső vállalkozó” koncepcióját hirdetik. Az „intrapreuneurship” fogalma alatt azt értjük, hogy az alkalmazott a cég vezetése által rendelkezésre bocsátott eszközöket úgy használja, a szervezet céljainak elérése érdekében, mintha a sajátja volna és úgy is gondolkodik, mintha tulajdonos volna. • A proaktivitás, a kreativitás, innováció, intuíció, érzelmi intelligencia, mobilitás, egyszerűség, gyorsaság, bizalom, kockázatvállalás, rugalmasság, jó kapcsolatok építése a jelenlegi kulcsszavak a szervezetek vezetésében és fejlesztésében. • A jó vállalatok felelősséget éreznek a környezet fenntartásáért. • Az amerikaiak az átlagon felüli embereket keresik a toborzásnál és nem állást, hanem karriert ajánlanak. • A cégek a „személyiséget” veszik meg a munkaerőpiacon, mert míg a munkakörükre meg lehet tanítani az embereket, addig a személyiséget alig lehet megváltoztatni, csupán a magatartást, viselkedést lehet befolyásolni. A szolgáltatásban ezek egyre fontosabbá válnak. A fenti trendek iránymutatást adhatnak, hogy a felsőfokú oktatási intézmények milyen irányba fejlesszék képzési tevékenységüket.
69
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 13. Turisztikai képzésről szóló negatív kritikák elemzése3 Az Országos Idegenforgalmi Bizottság megbízásából a STRAMM (Stratégiai Marketing Műhely) 2003 nyarán tanulmányt készített a magyar turizmusról, turisztikai szakértőkkel folyatatott interjúk alapján. A turizmus képzésről kialakított vélemény sajnos eléggé lehangoló volt és a szerző véleménye szerint túlzottan szubjektív és negatív, bizonyos mértékben pontatlan volt. Az alábbiakban a jelentésből vett néhány idézet található: • „Az oktatás túlzottan elméleti, általános, nem tart lépést a korral.” • „A szakmákban dolgozók szemléletmódjára többek közt a turizmus szakoktatás keretében lehetnénk befolyással. Szakértőink szerint azonban ezt a lehetőséget korántsem használjuk ki, mert sem a vendégelvárásoknak, sem pedig a konkurencia által nyújtott színvonalnak nem felel meg a magyar képzésből kikerültek tudása és a vendégek iránti attitűdje.” • „Nincsenek beépítve a tanmenetbe a világ keresleti trendjeihez igazodni tudó szakkurzusok.” • „A képzések elsősorban a vendéglátás területére fókuszálnak, némi kitekintéssel az utazási irodák világára… és nem fektetnek elég hangsúlyt a stratégiai gondolkodásra, a desztináció és attrakció menedzsmentre…” • „A kötelező gyakorlat a nyárra esik, a legforgalmasabb hónapokra.” (Ez tévedés, mert a nappali magyar nyelvű oktatásban a résztvevők az 5., illetve a 6. félévben vesznek részt a szakmai gyakorlaton.) • „Nem készítik őket a vendég, sőt embertiszteletre.” • „A turisztikai képzés megreformálása tehát égetően sürgős feladat.” Súlyosak a fenti kritikai észrevételek. A szerző tiszteletben tartja a szakmabeliek véleményét, de úgy véli, hogy több tízezer hallgató és a turizmust felsőfokon oktató kilenc intézmény ezernél is több oktatójának erőfeszítéseit és teljesítményeit nem lehet ilyen sommásan, elfogultan általánosítva elítélni. A BGF KVIFK Idegenforgalmi és Szállodaszak és a Vendéglátóipari és Szállodaszak nevében azt is mondhatnánk, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Példákat és érveket is tudunk felsorolni annak bizonyítására, hogy milyen komoly szakmai munka, tananyagfejlesztés, tantervbővítés folyik pl. a BGF-KVIFK Idegenforgalmi Intézetben. Bemutathatnánk, hogy milyen tudásbázissal, know how-val rendelkezik az Intézet. Felsorolhatnánk a számos funkcionális, választható tantárgyat, amelyekből választhatnak a hallgatók. Ismertethetnénk, hogy a külföldi szakmai gyakorlatáról milyen elismeréssel és értékeléssel tértek vissza hallgatóink. Csak a legutolsó levélből kívánok idézni, amelyet JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter úr 2003. október 13-án írt a BGF KVIFK főigazgatójának: „A NATO 2003. október 8-9-én az Egyesült Államokbeli Colorado Springsben, a Broadmoor nevű szállodában tartotta legutóbbi miniszteri értekezletét. Megérkezésünkkor meglepetéssel és egyben örömmel tapasztaltuk, hogy velünk együtt számos magyar fiatal tartózkodik a szállodában. Ezek a fiatalok az Önök főiskolájának gyakorlaton lévő hallgatói voltak. Megragadva az alkalmat, találkoztam a fiatalokkal, akik a honvágyuktól eltekintve jól érzik magukat, úgy ítélik meg, hogy az ott eltöltött több mint egy év nagyon hasznos tapasztalatokat ad számukra. A fiatalok munkájáról, felkészültségéről személyesen is meggyőződhettünk, azt csak felsőfokon minősíthetjük. Ezúton szeretnék gratulálni Önnek és munkatársainak a főiskolán folyó magas szintű oktató-nevelő munkához. Meggyőződésem, hogy e fiatalok szakmai szeretetüknél, felkészültségüknél 3
Stramm: „Kell a stratégia, de nem a fióknak”, Budapest, 2003. július 14.
70
LÁSZLÓ J.: A GLOBALIZÁCIÓ ÁLTAL A TURIZMUS ÉS… fogva szakmájuk elismert művelői lesznek.” A sok pozitív visszajelzésből álljon itt egy idézet, a manchesteri egyetem professzorának külső vizsgáztatói jelentéséből, a 2002. júniusi záróvizsgákról: 4 „Az angol nyelvű képzés folyamatosan emelkedő színvonala továbbra is lenyűgöz. Erre nemcsak a tanulók teljesítménye a bizonyíték, hanem a szakemberek bevonása a tanításba, szakdolgozatok kidolgozásába és értékelésébe, valamint a tanulók számára biztosított külföldi munkahelyek magas színvonala is. A főiskola büszke kell, hogy legyen erre a képzésre, amiért hozzájárul az ország fejlődése szempontjából egyik legjelentősebb iparág felvirágoztatásához. A képzésen részt vevő és az azt sikeresen elvégző hallgatóknak tudniuk kell, hogy teljesítményük hasonlóan magas színvonalú az angol egyetemen végzettekével. Azok a tanulók, akik jelessel végeztek, valószínűleg kitüntetéssel végeznének Angliában is, fontolóra vehetnék, hogy posztgraduális szinten folytassák tanulmányaikat. Az elégségessel végzett hallgatók pedig nagy valószínűséggel az angol képzés minimum elvárásainak is megfeleltek volna. Véleményem szerint a képzés kitűnő tanulmányi lehetőséget biztosit azon tanulók számára, akik a későbbiekben vezető pozíciót kívánnak betölteni a nemzetközi szállodaipar és idegenforgalom területén.” Az ERASMUS keretében hallgatóink a külföldi oktatási intézményeknél (Németország, Anglia, Hollandia) folytatott tanulmányaik után a legjobb értékelésekkel tértek haza. A német és az angol nyelven folyó képzés tantervei a híres német Kempteni Egyetem és a Manchester Metropolitan Egyetem tanárainak közreműködésével kerültek kidolgozásra és az oktatás az Európai Hoteliskolákat Akkreditáló Alapítvány akkreditációja alapján és ellenőrzése mellett a BGFKVIFK-nál kezdődött meg Magyarországon elsőként a turizmus oktatás idegen nyelven. A külföldi kapcsolatokból szerzett tapasztalatok a magyar nyelvű képzésben is felhasználásra kerültek. Az elismerő vélemények ellenére a folyamatos javítás szellemében, hazánk turizmusa fejlesztése iránti felelősségből át kell gondolnunk jövőbeni feladatainkat, az idegenforgalom felsőfokú oktatásával kapcsolatban. Bár a befejező részben sor kerül néhány javaslat megtételére, az alábbiakban felvetnék néhány kérdést: 1. A hallgatók számának jelentős növekedése ellenére, hogyan biztosítsuk a magas fokú képzést? 2. A jelenlegi minőségbiztosítási rendszer megfelelő-e? 3. Miként tudnánk az oktatás minőségi színvonalát – amelynek megítélése komplex és szubjektív – jobban mérni? 4. Miként lehetne a turizmus felsőfokú oktatásában résztvevő intézmények tananyagát összehangolni? 5. Lehetséges lenne-e a szakma által kívánt nagyobb specializáció megteremtése és hogyan lehetne a gyakorlat szempontjából fontos szakképzést erősíteni? 6. Hogyan történjen a tantárgyak tartalmának átvilágítása? 7. A tantárgyak mélységben és szélességben történő fejlesztése miként történjen? Figyelembe kellene venni az Európai Diploma” tematikáját és módszertanát? 8. Milyen legyen az alaptantárgyak és a választható tantárgyak, valamint az elméleti és gyakorlati tantárgyak aránya és hogyan lehetne a szaktárgyak tanításának hatékonyságát javítani? 9. Milyen változtatásokat eszközöljünk az oktatás folyamatán, lebonyolításában? 10. Bevezethető-e a több európai országban alkalmazott interaktív, problémamegoldó (PBL) mód4
Simon Brown: Külső vizsgáztatói jelentés a BGF-KVIFK THM angol képzés záróvizsgájáról, Budapest, 2002. június. 71
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 13. szerrel történő képzés? 11. Tisztázandó, hogy mi értendő a hallgatóközpontú oktatás fogalma alatt. 12. Hogyan lehetne biztosítani a nagyobb átláthatóságot, információ áramlást és együttműködést az intézetek között? 13. Miként tudnánk a hallgatókat nagyobb fegyelemre, a tanulás iránti elkötelezettségre motiválni? 14. Hogyan tudnánk a szaktárgyak oktatását a külföldi tapasztalatok és a kreditrendszer figyelembevételével standardizálni? 15. Végül összefoglalóan: miként tudnánk biztosítani, hogy a hallgatók megtanulják azt, amit a végzős hallgatónak, mint a Főiskola „termékének” tudnia kell? III. Mint ismeretes, a főiskolai képzésünk küldetése, hogy képezze és fejlessze a turizmus, hotel és vendéglátás szakma jövőbeni menedzsereit. A képzés célja, hogy végzős diplomás hallgatóink alkalmasak legyenek a betöltendő pozíciókhoz kapcsolódó feladatok ellátására. Ennek érdekében birtokában kell lenniük bizonyos általános elméleti és gyakorlati ismereteknek, valamint személyükben is alkalmassá kell válniuk a feladatok ellátására. Az oktatás és tanítás egyik további célja az, hogy a hallgatókat jó helyzetbe hozza állás keresésük alkalmával. Ebből a szempontból szükséges megvizsgálni, hogy a munkaerőpiacon a turizmusban működő vállalatok milyen követelmények alapján keresik a menedzserasszisztenseket. A manchesteri Metropolitan Egyetem tanárai néhány évvel ezelőtt széles körű kutatást végeztek e tekintetben és a kiválasztási kritériumokat az alábbi öt kategóriába sorolták: 1. A személyes tulajdonságok és a személyes minőségi kategóriába tartozó jellemzők a következők: • képesség, hogy a jelölt megfelelően korszerű tudást és szakismeretet vigyen a vállalathoz, • a személyiség érettsége, érzelmi stabilitás és intelligencia, • képesség, a folyamatos önfejlesztésre, tanulásra, • az ismeretek alkalmazására vonatkozó képesség, • kreatív problémamegoldó képesség, • eltökéltség és kitartás, felelősségtudat, nyitottság, • rugalmas, logikus gondolkodás, • kezdeményezőkészség, • számolási készség, • a személyiség működési módja: versengő vagy együttműködő, • független vagy függő, nyitott vagy zárkózott, • egyéni értékrend, erkölcsi érzék, etikus magatartás. 2. Szociális interperszonális képességek, készségek: • kapcsolatteremtői képesség, • önbizalom, humorérzék, • csapatmunkára való alkalmasság, mások iránt érzett felelősség, • szervezőkészség, • vezetői képesség, mások motiválása, • konfliktuskezelési képesség,
72
LÁSZLÓ J.: A GLOBALIZÁCIÓ ÁLTAL A TURIZMUS ÉS… 3. Kommunikációs és előadói készségek: • szóbeli és írásbeli készségek, • önmaga „eladására” való képesség, 4. Személyes adottságok és körülmények: • mobilitásra való hajlandóság • megjelenés, testi felépítés 5. A jövőbeni sikeresség, beválás • a vállalathoz történő csatlakozás indokai és belső indítékai • hivatástudat • a pályával való azonosulás jelei, hosszú távú ambíciók Nyilvánvaló, hogy a cégek típusától, jellegzetességeitől függően a követelmények eltérőek, ezért nehéz teljes konszenzust elérni, de mindenesetre a követelmények figyelembe vétele hozzájárulhat a megfelelő jelölt kiválasztásához. A kritériumok és elvárások jelzést adhatnak a felsőoktatásban dolgozó oktatóknak, hogy milyen irányba fejlesszék az oktatást annak érdekében, hogy a hallgatók minél jobban képesek legyenek jövőbeni munkaadóik követelményeinek, igényeinek megfelelni. Ebből a célból talán hasznos lehet a tanítás/tanulás céljainak három fő területét röviden áttekinteni és eldönteni, hogy az oktatási tevékenység során mire összpontosítsunk. A tanítás és tanulás céljait BLOOM és társai5 három területre csoportosították: 1. A kognitív, azaz az intellektuális, mentális képesség megszerzésére, amely a következőket foglalja magában: • azt a képességet, hogy a korábban megszerzett információkat, ismereteket az egyén vissza tudja idézni, • a megértés, az értelmezés képességét, • a tudás alkalmazását új helyzetben, • elemzést, a feladatok, problémák megvizsgálását, a megkülönböztetési és az elvonatkoztatási képességet, • a szintetizálás képességet, • értékelés és döntéshozás képességet. 2. Az affektív érzelmi „tudás”, az a mód, ahogy érzelmeinket kezeljük. Ez a következő képességeket foglalja magában: • tudatosság, hajlandóság mások meghallgatására, • aktív részvétel és elégedettség elérése a megfelelő reagálással, • az értékek prioritásának megállapítása, • szervezőképesség, kreativitás, • saját értékrendszer kialakítása, 3. A pszichomotoros képesség magában foglalja: • a fizikai mozgás koordinálását, • az érzékszervek használatának képességét, • a tudás gyakorlati alkalmazásának képességét. A szolgáltatói iparban egyre nagyobb szerepet kap az affektív érzelmi elem. Ezért az oktatásban az eddiginél nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a hallgatók személyiségfejlesztésére.
5
Benjamin S. Bloom et al: Taxonomy of Educational objectives 1964. 73
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 13. A képzésnek a képességpotenciált kell növelnie: ez alatt tudást, képességeket, készségeket, magatartásmódokat értünk. Kétféle képességpotenciál van: A) Végrehajtó képesség: az egyén rendelkezik a munkakör által előirt feladatok teljesítéséhez szükséges feltételekkel. Ez jó teljesítményt eredményez. B) Az újító szellemű, kreatív jellegű megoldásokhoz szükséges tudás. Ehhez elemző, tervező, ún. „bázistudással” rendelkező emberek kellenek, akik szélesebb körben tekintik át szakterületüket. Az alkotó jellegű tudás sokféle irányban történő fejlődést tesz lehetővé. Következtetések és javaslatok a turizmust oktató felsőoktatási intézmények képzési színvonalának javításával kapcsolatban Az előzőekben ismertetett fejlemények, tapasztalatok, vélemények alapján megállapítható, hogy oktatási intézményeinknek az eddiginél többet kellene tenniük, hogy végzős hallgatóik („a termékük”) jobban megfeleljenek a jövőbeni munkáltatóik igényeinek és ezáltal minél előbb az idegenforgalmi szakma hasznos tagjaivá váljanak. Ennek érdekében a következő javaslatok megvitatására és kivitelezésére lenne szükség: 1. Annak ellenére, hogy a felsőfokú oktatási intézmények tantervei több, a szakmához közelálló tantárgy tanítását tartalmazzák, további erőfeszítéseket kell tennünk az oktatás gyakorlatorientáltabbá tételéhez. 2. A globalizáció által előidézett „nemzetköziesedés” következtében hallgatóinkat fel kell készíteni a sikeres nemzetközi szereplésre. A turizmusban a nemzetközi jelleg nem új dolog, de a mai fejlemények új megközelítést igényelnek. Olyan embereket kell képeznünk, akik az interkulturális közegben könnyen eligazodnak, alkalmazkodnak a változó környezethez és jobban megértik a nemzetközi ügyfeleket. Olyasmit kell tanítani, amelyek a különböző kultúrákban is használhatók. 3. A képzés során az „egész embert” kell fejleszteni, mind az általános ismeretek megszerzését szolgáló készségek kialakítását, mind a szakmai karriert biztosító gyakorlati jártasságok, készségek megszerzését illetően. A koncepcionális gondolkodás fejlesztésére kellene nagyobb mértékben koncentrálni. 4. A manapság eddig jelszószerűen hangoztatott „élethossziglan tanulásra” történő felkészítést el kell kezdeni. Ez azt jelenti, hogy az előadásszerű vagy még rosszabb, a tananyagot felolvasó módszerről át kell térni az Európában alkalmazott interaktív probléma- és feladatmegoldó, szemináriumszerű oktatásra és tanulásra, amelynek során a tanárok tutorként szerepelnek. Ez a módszer a hallgatókat a folyamatos felkészülésre készteti és megtanulnak önállóan saját választásuk szerint a megadott irodalomból felkészülni. (Történtek e módszer bevezetésére kezdeményezések és intézkedések elsősorban a távoktatás területén, de a szerző eddigi tapasztalatai enyhén szólva szomorúak.) 5. A fenti javaslat kivitelezése szükségessé teszi a tanárok, oktatók átképzését, felkészítését az új módszerek alkalmazására, hisz legnagyobb részük a régi oktatási rendszerben tanult és tanított. Turizmus oktatásunk nemzetközi integrációja megköveteli a képzésben tevékenykedők stílus- és szemléletmód-változtatását is. Nem elengedő jól-rosszul előadni, aztán egy vagy két írásbeli dolgozattal ellenőrizni. Az oktatóknak kísérletező, tapasztalati tudás megszerzésére kellene késztetni a hallgatókat. 6. A kreditrendszer bevezetése kapcsán a tantervek és a tananyagok vizsgálatára sok időt fordítottak az illetékesek és megállapítható, hogy a keretek jók, mert óriási tapasztalatot foglalnak magukban. Azonban nem kellene „szent tehénként” kezelni az abban foglaltakat, hanem a maximális eredmények elérése érdekében a hallgatók képességeit és az új célok figyelembevételével 74
LÁSZLÓ J.: A GLOBALIZÁCIÓ ÁLTAL A TURIZMUS ÉS… szisztematikusan át kellene világítani a tantárgyak tartalmát. Ebben ez esetben látni fogjuk, hogy sok mindent jól csináltunk. Például több, a gyakorlati életre felkészítő tantárgyat is oktatunk és számtalan projektet is készíttetünk a hallgatókkal. A feladat az lenne, hogy az oktatás mikéntjének javításán keresztül biztosítsuk az átláthatóságot és az optimális eredményt. 7. Tudjuk, hogy a sikeresség az üzleti életben nem csak az intellektuális tényezőktől, hanem más személyes tulajdonságtól és minőségektől függ. Ezen utóbbi képességek fejlesztésére az eddiginél nagyobb figyelmet kellene fordítanunk, hogy hallgatóink a munkahelyeiken nagyobb elégedettséget érjenek el. 8. Az oktatási intézmények eddig is jó kapcsolatokat ápoltak a turizmusban működő vállalkozásokkal, szakmai szervezetekkel. A terjedelem korlátozása nem teszi lehetővé ezek felsorolását, de az együttműködési formák, keretek és fórumok megvannak és részben működnek is. Azonban az a tapasztalat, hogy a szakma részéről is több esetben – különböző okok miatt – hiányzik a megfelelő érdeklődés, illetve az együttműködési készség. Szükséges lenne ezen a téren új életet lehelni az együttműködésből származó szinergiák elérése érdekében. Meg kellene fontolni, hogy a szakmai igények alapján a specializáció érdekében lehetne-e indítani több szakirányt. 9. Az oktatási intézményeknek egyrészt nagyobb lehetőségeket kell kapniuk a hallgatók felvételével kapcsolatban, másrészt a tanulmányi eredmények (felvételi pontszámok) mellett a kiválasztásnál az eddiginél nagyobb figyelmet kellene fordítani a jelöltek személyiségére és a választott szakmával kapcsolatos motiváció vizsgálatára. Tehetséges hallgatókra van szükségünk, ugyanis az általunk szolgáltatott tudás csak akkor lesz hasznosítható, ha tehetséggel párosul. 10. A felsőoktatási törvény vitája során érvényesítenünk kell, hogy a turizmus felsőfokú oktatás változatlanul négy éves legyen. Ha ez nem sikerül, csökkenteni kell az elméleti képzés idejét, tantárgyait, anyagát. A szerző őszintén reméli, hogy a turizmusban valamennyi érdekelt közreműködésével az új helyzetben megújul a turisztikai képzés és a „kiművelt emberfők” szellemi és erkölcsi tőkeerejével a magyar turizmus az eddiginél versenyképesebbé válik. IRODALOMJEGYZÉK World Tourism Organisation: Tourism Highlights Edition 2003. szeptember. www.worldtourism.org. J. CARLZON: Lapítsd le a piramist! Budapest 1988. BEJAMIN S. BLOOM, BARTMAN B. MESIA, DAVID R. KARTHWOL: Taxanomy of Educational Objectives 1964. ELISABETH M. INESON BEd (Hons) Msc Ph.D. Manchester Metroplitan University, UK: „Quality Management and Key Characteristics of Quality service providers”. Előadás a BGF-KVIFK és a La Fondation pour la formation hoteliere által szervezett konferencián, Budapest 2000. május. GRAHAM STONE, Manchester Metropolitan University: „Best Hospitality Practices and Educational Issues in Hospitality and Tourism”. Előadás a BGF-KVIFK és a La Fondation pour la formation hoteliere által szervezett konferencián, Budapest 2000. május.
75
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 13. SIMON BROWN: External Esaminor’s Report on BGF-KVIFK Tourism and Hotel Management Final Year State exam. Budapest 2002. július 1. JUHÁSZ FERENCnek, a Magyar Köztársaság honvédelmi miniszterének 2003. október 13-i levele MEDVÉNÉ DR. SZABAD KATALINnak, a BGF-KVIFK főigazgatójának. BGF-KVIFK Torism and Hotel Management angol nyelvű képzés: Mission Statement Budapest 1998. A BGF-KVIFK vendéglátóipari és szállodaszakának végzett hallgatóival szemben támasztott követelmények (output kritériumok), Budapest, 1995. január 25. William H. Samenfink: Preparing students to Function int he International Hospitality Industry: A New Approach. Journal of Hospitality and Tourism Eduacation Vol. 10. No. 1. 1998.
76
