Módszer-Tár
László Andrea A drámajáték alkalmazása iskolán kívüli tevékenységeken A drámapedagógia azt a művészetpedagógiai tevékenységet jelenti, melynek alkalmával a dráma és a színház eszközrendszerének segítségével, folyamatos együttlét során nevelünk gyermekeket, felnőtteket. Ebben a tevékenységben sohasem a létrejövő produkció az elsődleges, hanem maga a nevelési folyamat, az együttlét, a közös élmény, a játék. „A drámajáték nem azonos a gyermekszínjátszással, és nem jelenti az olvasott vagy látott drámák műelemzését, ugyanis több annál. A drámapedagógia a XX. századi reformpedagógiák egyike. A játékok révén minden gyermek elfogadja és vállalja önmagát, fejlődik önuralma, önfegyelme, megjelenik az öntökéletesítés igénye, kialakul mások megértésének, elfogadásának képessége és a toleráns magatartás. A játék mindig önkéntes, örömszerző és öncélú. Az a legszebb, hogy a játékban a feladatunkkal együtt magunk is változunk, fejlődünk.” Drámajátékaink az emberépítést célozzák, feladatuk a személyiségformálás, a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartás, a közlés megkönnyítése. A drámajátékban együttjátszásról van szó, cselekvést, aktív részvételt követel mindenkitől, s így néző nélkül is megvalósul. A rögtönzött játékban a szerepvállalással a játékosnak önmagát kell adnia – éppolyan készültségi állapotot követel, mint a mindennapi élet szociális szerepvállalásai – csupán a kockázat kisebb (Demeter 2008). A drámajátékok komplex jellegűek, variálhatóak, a megfelel korosztályhoz illeszthetők, egyszerre több területet is fejlesztenek. Ebből a meggondolásból dolgoztunk ki olyan dramatikus játékra épülő fejlesztési modulokat, amelyek iskolán kívüli tevékenységekként a gyermek személyiségének fejlesztéséhez járulnak hozzá. Színjátszóköri modulokról van szó, melyek témáit, fejlesztési céljait és szakirodalmát az alábbiakban foglaljuk össze. Fejlesztési modulok összegzése Irodalmi szöveg dramatizálása Fejlesztési célok: kommunikációs készség fejlesztése, az összetartozás érzésének erősítése. Felhasznált eszközök: jelmezek, kellékek, mesekönyv, meseszöveg, számítógép, fényképezőgép.
72
László Andrea
A drámajáték alkalmazása
Szakirodalom: Bozsik 2010, Simonfi 2006, Marton 1986, Petre 1979. Versre épülő dráma Fejlesztési célok: kommunikációs készség fejlesztése, versélmény biztosítása. Felhasznált eszközök: számítógép, fényképezőgép, versek szövegei, fellépő ruhák. Szakirodalom: Demeter 2011, Montágh 2009, Ferencz 2006, Mérei – V. Binét 1997, Weöres 1975. Helyzetre épített dráma Fejlesztési célok: kommunikációs készség, kreativitás fejlesztése. Felhasznált eszközök: mesekönyv, fényképezőgép. Szakirodalom: Kovács 2013, Demeter 2011, Montágh 2009, Baji – Elek – Nagyné Tóth 2006. Bábjáték Fejlesztési célok: kommunikációs készség, bábmozgatási technikák fejlesztése. Felhasznált eszközök: bábelőadások szövegei, síkbábok, díszletek, paraván, fényképezőgép, plakát. Szakirodalom: Podráczky 2013, Montágh 2009, Napsugár – Műsorfüzet 2005. II. Krasznai Bábos Tábor Fejlesztési célok: kommunikációs készség, kézügyesség, kreativitás fejlesztése. Felhasznált eszközök: bábelőadások szövegei, különböző bábtípusok, díszletek, paraván, plakátok, fényképezőgép, számítógép. Szakirodalom: Hunyadi 1967, Benkő 1975, Móricz 1953. Minden fejlesztési modul több hetet vesz igénybe, de éppen ez a jó benne: iskolán kívüli tevékenységként annyi időt tölthetünk egy témakör kidolgozásával, megbeszélésével, amennyit az illető csoport igényel. Iskolán kívüli tevékenységeken több idő nyílik a drámajátékok alkalmazására, a gyermekek sokkal felszabadultabbak, mint a tanórákon, nagyobb kedvvel jönnek a foglalkozásokra, mert tudják, ha hibáznak, nem kapnak rossz minősítést, nincs szigorú büntetés. A pedagógus számára lehetőség adódik más osztályközösségek tanulóit is megismerni. Különböző osztályközösségekből érkező diákok együtt
73
Módszer-Tár
játszanak, tevékenykednek, miközben egyre jobban megismerik egymást. A pedagógus alkotói szabadsága is nagyobb, nincsenek szigorú előírások, megkötések, szabad akarata szerint cselekszik. A következőkben a modulok közül a helyzetre épített drámafoglalkozást fogom bemutatni abban a reményben, hogy a tanító kollegáim is kedvet kapnak színjátszó körök beindításához, s szívesen alkalmazzák majd a drámapedagógia módszerét. A helyzetre épített dráma „Márpedig az életünk szakadatlan nyilvános szereplés. Olykor a nyilvánosság csupán a családunk vagy a barátaink, az osztály, de ahogy belenövünk a társadalomba, egyre több szereplésre késztet bennünket az élet” (Montágh 2009). A kreatív gyermekek vonzódnak az újhoz, nem kelt bennük szorongást az ismeretlen probléma. (Általában zavarja őket a rutin, a sablon, a monotónia.) Gyakran hamarabb foglalkoztatják bizonyos filozofikus kérdések, „felnőttes problémák”, mint kortársaikat. Gondolkodásukban a szellem szabad szárnyalását (fantázia, merészség) erősíthetjük (Demeter 2011). A helyzetre épített dráma megnevezés önmagáért beszél, vagyis adott egy helyzet, egy szituáció, és erre alapozva, építve, minél kreatívabb módon kell megalkotni egy történetet, egy mesét stb. Az ilyen típusú dráma átélésében, megelevenítésében nagy segítségünkre szolgált Kovács Éva magyarországi drámapedagógus: Az élet tükre c. könyve. „Játszótársaimmal, a gyermekekkel, a könyvben leírt tizenhat történetet örömmel, várakozással, könnyek között sikerült átélnünk. Szeretném ezt az élményt másnak is odaajándékozni. (…) A mesékhez kapcsolódó játékokat pedig azoknak a pedagógusoknak kínálom, akiknek a nevelés ugyanolyan fontos, mint az oktatás” (Kovács 2013). 2014. március 25 – április 3. között (4 alkalommal) dolgoztuk fel a könyvből választott, az elemisták életkori adottságait figyelembe vevő mesét, A templom történetét. Meseolvasás közben többször megszakítottam a történések fonalát kritikai gondolkodásra és dramatizálásra késztetve a csoporttagokat. Kiscsoportos jelenetek születtek arról, hogy a nagyobb ikertestvér, György miképp védi meg öccsét, Jánoskát édesanyjuk haragja elől, amiért elvesztek a rájuk bízott bárányok.
74
László Andrea
A drámajáték alkalmazása
A két testvér története kalandossá válik, amikor titokban csónakot építenek, vízre szállnak, de felborulnak, és György elmerül a folyó vizében. Jánoskán a sor, hogy megmentse testvérét. A gyermekek megelevenítik a kegyetlen folyót két sorban felállva, karjukat mozgatva, suttogó hangokat kiadva, közben Jánoska és György, a két kijelölt szereplő, végigmennek a folyón, és aki előtt ellépnek, az elsuttogja a jövőjüket. A csoporttagok szavai által életre keltett folyó ezeket mondja: „Meg fogtok halni!” „Igyekezzetek, mert meg fogtok fulladni!” „Igyekezz, ússz előre, hagyd ott a testvéred!” „Sok szerencsét!” „Túlélitek.” „Ha hazamentek, anyukátok nagyon mérges lesz.” „Mentsd meg a testvéredet, mert jutalmat fogsz érdemelni.” A folytatásban két csoportra oszlanak a tanulók. Az egyik érveket gyűjt arról, hogy Jánoska miért nem kockáztatta az életét, a másik csoport arról érvel, hogy miért tette meg. A következő mondatok hangzottak el: „Jánoska azért mentette meg Györgyöt, mert: – szerette és aggódott érte; – sajnálta; – bűntudata lett volna, ha nem menti meg; – sokat jelentett számára; – sokat segített neki.” „Jánoska azért nem mentette meg Györgyöt, mert: – túl büszke volt; – csak magára gondolt; – félt, hogy őt is elsodorja a víz; – túl gonosz volt; – a folyó azt mondta neki, hogy meneküljön; – valamibe beleakadt a lába.” Jánoska megmentette bátyját, kisodródtak a partra, és elterültek a fűben. A csapat tagjai a játéktérben mozogva, a pedagógus érintésére elmondják röviden, hogy mit gondolhattak a fűben szótlanul fekvő testvérek a megmenekülés után. Érdekes gondolatok születtek: „Megmentettem, mert ő is megmentett engem.”
75
Módszer-Tár
„De jó, hogy megmenekültünk a vízből.” „Meg is halhattam volna, ha a testvérem nem segít.” „Nagyon örülök, hogy megmenekültünk.” „Jaj de jó, hogy nem fulladtunk bele!” „Anya meg fog szidni minket, mert csurom vizesek vagyunk.” „Milyen büntetést fogunk kapni, ha anya ezt megtudja!” Hat év múlva kitört a háború, s a fiúk beálltak katonának. A végső ütközetben a századuk vesztésre állt, ezért menekülniük kellett. A templomba futott be a maroknyi túlélő György kivételével, aki a temetőben húzta meg magát, és elszenderedett. Mire felébredt, lángokban állt a templom, „hatalmas, vörös nyelvek nyalogatták, követelve az elbujdosott katonák vérét”. Be kellett mennie Jánoskáért. A tanulók lassított mozgással megjelenítik a csatát. Közben a pedagógus székekből egy kört alakít, amely a templom lesz. Akiket megérint, a templomba menekülnek. A kívül maradók a székekre ülnek, ők lesznek a lángok. Egy fiú, aki Györgyöt játssza, a templomon kívül marad, és megpróbálja a testvérét kihúzni a „lángok” közül. A lángok akadályozzák Jánoska menekülését. György nemcsak testvérét, de a többi bajtársát is kimenti az égő templomból. A történet sikeresen ért véget, mert a szereplők minden erejükkel erre törekedtek. Az alkotva tanulás nemcsak érdekesebbé teszi a tanulást, hanem a gyermek fantáziáját is megmozgatja, és ezzel a módszerrel megtanultakat, mint egy átélt kalandot raktározza el. (…) A drámapedagógia módszere a „rezdülékeny” elmét célozza meg. (…) Játékosnak lenni annyit jelent, mint új dolgokat kipróbálni. A játék szolgáltatja az újdonságoknak azt a kelléktárát, amiből a kreativitás táplálkozik. A gyermekek játéka az életük tartalmával van teli, a való társadalmat reprodukálja, a résztvevők jellemét tükrözi, elősegíti a gondolkodást és a regenerálódást, azaz megújítja az embert (Baji–Elek–Nagyné Tóth 2006).
76
László Andrea
A drámajáték alkalmazása
Szakirodalom Baji-Gál Ferencné – Elek Éva – Nagyné Tóth Tünde: Drámapedagógia alkalmazása. Debrecen, 2006, Pedellus Tankönyvkiadó. Arany János: A fülemile. Budapest, 1957, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bozsik Rozália (szerk.): Itt a színpad – Dramatizált mesék szöveggyűjteménye. Budapest, 2010, Novum Kiadó. Dankó Ervinné: Nyelvi-kommunikációs nevelés az óvodában. Budapest, 2005, Okker Kiadó. Demeter Lázár Katalin: Játszótárs – Drámajátékok és kreativitás a fejlesztőpedagógiában. Szentendre, 2008, Geobook Hungary Kiadó. Demeter Lázár Katalin: Játszótárs 2. – Kreativitásfejlesztés drámajátékokkal, történetekkel, beszéddel, logikai gondolkodással tizenéveseknek. Szentendre, 2011, Geobook Hungary Kiadó. Ferencz Erzsébet: Kisgyermekek nagy színpadon – Gyűjtemény óvónőknek, tanítóknak és gyermekeknek. Déva, 2006, Corvin Kiadó. Gabnai Katalin: Drámajátékok – Bevezetés a drámapedagógiába. Budapest, 1999, 2011, Helikon Kiadó. Hunyadi András (szerk.): Paprika Jancsi. Marosvásárhely, 1967, Industria Poligrafică Kiadó. Kovács Éva: Az élet tükre. Budapest, 2013, Unio Mystica Könyvkiadó. Marton Lili: Varázstükör – Színjátszás és szereplés az iskolában. Bukarest, 1986, Ion Creangă Könyvkiadó. Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Budapest, 1997, Gondolat Könyvkiadó. Montágh Imre: Mondjam vagy mutassam?! Budapest, 2009, Holnap Kiadó. Móricz Zsigmond: Állatmesék. Budapest, 1953, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 4. kiadás. Napsugár Műsorfüzet 9. szám (főszerk. Zsigmond Emese). Kolozsvár, 2005, Napsugár Editura SRL. Petre Judit (szerk.): Színjátszás és szereplés az iskolában. Bukarest, 1979, Ion Creangă Könyvkiadó, 10–11. p. Podráczky Judit (szerk.): Művészeti nevelés kora gyermekkorban – Módszertani kaleidoszkóp. Budapest, 2013, ERFO Nonprofit Kft. Simonfi Rozália: Rövid színdarabok óvodásoknak, iskolásoknak. Marosszentgyörgy, 2006, Hoppá Kiadó. Török Enikő: 404 drámajáték. Marosszentgyörgy, 2005, Hoppá Kiadó. Török-Kajtár Enikő: Házi olvasmányok drámajátékokkal. Marosvásárhely, 2010, Hoppá Kiadó. Weöres Sándor, 1975, Magyar Hírlap. 77
