LAPUNK MUNKATÁRSAI ÁLDOTT PÜNKÖSDI ÜNNEPET KĺVÁNNAK MINDENKINEK!

XII. szám 2010. május 23

Maradnak az igazak és a jók! A tiszták és a békességesek... Wass Albert:Üzenet haza

LAPUNK MUNKATÁRSAI ÁLDOTT PÜNKÖSDI ÜNNEPET KĺVÁNNAK MINDENKINEK ! Kettős ünnep: a Szentlélek eljövetele és az Egyház születésnapja

Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek…

Csoda, ha gyermek születik. Először úgy tűnik, hogy csak egy család élete változik meg tőle. Rövidesen azonban kiderül, hogy az a kis ember az egész világban páratlan teremtmény. Karácsonykor, Betlehemben még csak néhány pásztor tudta, hogy Jézus az Úr Krisztus. Amikor tanított, gyógyított és csodákat tett, egyre többen kezdték benne felismerni a Szabadítót. A golgotai kereszt alatt a római százados így szólt: „Ez az ember Isten Fia volt.” Húsvét után a Feltámadott eloszlatott minden kételyt. Negyven napon át maradt az övéivel, akiknek mennybemenetelekor azt a parancsot adta: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet” Pünkösdkor Szentlelke által felruházta őket felülről jövő erővel, így felkészítette őket a nagy feladatra. Az egyház ekkor született meg, de azóta is gyarapszik, fejlődik. Ennek jeleként, harminchat évvel ezelőtt egy különös meghívót kaptam. De mivel az olvasás nem volt erősségem csecsemőként, szüleim olvasták el és értelmezték a meghívó sorait, és döntöttek: eleget tesznek a meghívásnak. Elvittek, és megkereszteltek… aztán azóta tagja vagyok egy közösségnek, mely évről évre visszagondol léte hajnalára. Arra a pillanatra, amikor elégtelennek tűnt az egyik emeleti terem, mert a Feltámadott meglátogatta övéit. Akkor a félelem volt az úr…és ennek a félelemnek a kiűzése lett a Lélek elsődleges feladata. Így, a Lélek erejében elindult a küldetés teljesítése, az Evangélium hirdetése, mely minden viszontagság ellenére, mind a mai napig örökszép feladatként áll mindazok előtt, kik a Tőle érkező meghívót nem csak kibontják és olvasgatják, de a szent kalandra belelkesülnek.

Mindaz, ami Krisztus feltámadása és mennybemenetele utáni Pünkösdkor történt, az Isten régi ígéretének és tervének beteljesítése volt, amikor így szólt prófétái közül Jóel által: „kitöltöm Lelkemet minden halandóra”. Mindez azután, hogy Krisztus emberi testben földre jött, szenvedése, halála és feltámadása által elvégezte a megváltás nagy művét: azaz, az ártatlan és tökéletes Bárány áldozata által mindenkinek felkínálja a kegyelmet, a bűnbánat és bűnbocsánat lehetőségét. Mindenkinek, aki ezt kéri és elfogadja. Mindez előfeltétele annak, hogy Isten az Ő Lelkéből adjon nekünk. Jézus is ezzel vigasztalja tanítványait, akik félnek: ki lesz az ő vezetőjük, pártfogójuk, ha Ő már nem lesz köztük testileg. „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok” – ugyanott mondja még, hogy „kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek (…) az Igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg” – ebből kiderül, hogy ki kaphatja meg Isten Lelkének ajándékát: Krisztus tanítványa. Mindenki, aki Krisztus igazságát és elégtételét magára nézve érvényesnek tartja, elfogadja, és Krisztusban Isten előtt megigazult. Isten nem mindenkinek adja, hanem az Övéinek, azoknak, akik ismerik Őt, és akiket Ő is gyermekeiként ismer. A világ, s a világ korszelleme szerint élőknek nem adhatja, Isten Szent Lelke nem lakhat ott, ahol a bűn is otthon van, ahol nem törődnek Isten akaratával és Krisztus áldozatáért nem hálásak. De mi a gyakorlati haszna ennek, kérdezhetnénk? Mi is ez?

Folytatás a 2. oldalon

Folytatás a 3. oldalon

1

Kettős ünnep: a Szentlélek eljövetele és az Egyház születésnapja Folytatás az 1.oldalról

Ma is óriási a félelem. Szinte mindentől és mindenkitől félünk kicsit, de leginkább az önmagunkban szunnyadó lehetőségektől, az „újtól”, melyből kimondhatatlan jó szökkenhetne szárba, ha picit is odafigyelnénk rá és hagynánk Őt, hogy lelkesítsen. Azonban a fásultság, a minimumra való törekvésünk, az egyszerű vegetáló, létminimumra törekvésünk mintegy fékrendszerként gátol mindent, mitől lelkes, életes életet élhetnénk. De azért adunk a látszatra is. Fontos, hogy lássék: legalább Pünkösdkor én is más vagyok. Kimozdulok, elindulok… Mindenfelől zarándokok tömege tódul Csíksomlyóra…meg sem merem kérdezni, miért is kel útra e többszázezres tömeg? Mi hajtja? Mert lehet, hogy sokan még nem döbbentek meg, hogy hajtóerő nem más, mint maga a Lélek, aki ott fúj, ahol akar, és mágnesként próbál odavonzani minden Élet forrásához. A csíksomlyói búcsút, hagyományosan Pünkösdkor tartják. Messzi földről érkeznek a zarándokok a kegytemplomhoz, Máriát dicsérni. A búcsú története 1567-re nyúlik vissza, amikor is a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit a Hargita Tolvaj-hágójánál. Ennek a győzelemnek az emlékére kezdtek el a hívek a kegyhelyre járni, hogy Pünkösd napján együtt várják a Szentlélek eljövetelét. Manapság több százezer hívő eljön ide a világ minden tájáról. A csángók, a székelyek, a nagy magyar család együtt imádkozik a Szűz Anya közbenjárását kérve, aki ő maga is ott volt a tanítványokkal azon az első Lélek-áradáson, amikor sokak számára váratlanul, egyszerre csak elkezdett megvilágosodni minden. Ezért oly különös ünnepünk Pünkösd, és éppen ezért nem is nagyon tud mit kezdeni vele a világ. Karácsonyt összekapcsolja az ajándékokkal és a szeretettel, a Húsvétot a nyuszival köti össze, de mit kezdjen a Pünkösddel? Ez az ünnep majdnem olyan megfoghatatlan, mint maga a Szentlélek, akinek eljövetelét ünnepeljük ilyenkor. Pedig számunkra – Isten gyermekei számára – Pünkösd meghatározó üzenetet hordoz. Néha olyan távolinak tűnik a Menny, Jézus Krisztus. Tudjuk, hogy az Ő megváltása jelenti az életet számunkra, szeretnénk vele szorosabb, láthatóbb közelségbe lenni. És itt lép be Pünkösd öröme: Urunk nem hagyott magunkra bennünket. Elküldte Szentlelkét, aki nem csak, hogy meglátogat bennünket, hanem bennünk lakást is vesz. Szerteágazó munkája létszükséglet számunkra: vigasztal, bátorít, és közben elvezet bennünket Istenhez, az Ő dicsőségébe. Pünkösd a Húsvétot követő ötvenedik nap, neve a görög pentekosztész, ötvenedik, szóból ered. Eredetileg a zsidó nép ünnepe volt, mikor is a Húsvét szombatját követő ötvenedik nap a befejezett aratás meghálálásának ünnepét ülték a Szentföldön. A későbbi időkben ez a nap a híres Sínaihegyi törvényhozás ünnepévé vált, vagyis amikor Mózes megkapta Istentől - kőtáblákon - a törvényeket. Izrael népe a Pünkösd ünnepét különleges áldozatok bemutatásával és pihenéssel töltötte el. A kereszténység annak az ígéretnek a beteljesedésére emlékezik vissza ezen az ünnepen, melyet Jézus tett övéinek: „Nem hagylak árván titeket!” (Jn 14,18) Krisztus mennybemenetele után, a Húsvétot követő ötvenedik napon, az apostolok összegyűltek az emeleti teremben, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. Így vall erről a Szentírás: „Mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal voltak együtt. És nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése hallatszott, mely betöltötte az egész házat, ahol voltak. Mindannyiukra lángnyelvek alakjában szállt alá a Lélek, és beteltek Ővele. Nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek indította őket” (Apcsel 2,1-4)

2

Ekkor pedig Péter apostol prédikálni kezdett. Beszédére sokan figyeltek, követték, megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Ez az a „történelmi pillanat”, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a kereszténység világhódító útjára indult. Az Írás értelmében pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ülte meg, de a pünkösdi esemény értelem szerint az egyetemes egyház születésnapja volt kezdettől fogva. Látjuk tehát, hogy Pünkösd beteljesítése, megerősítése a feltámadásnak, az Atyához való fölemeltetésnek, és főleg Jézus maradandó jelenlétének. A keresztény világ ebben az esztendőben május 23.-án ünnepli a Szentlélek eljövetelét és egyben az Egyház megalapítását. A Húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is mozgó ünnep a niceai zsinat (Kr. u. 325.) határozata óta. Azonban az első pünkösd nem csak 12 férfi és hallgatóik életét változtatta meg. Az egész világ átalakult, mert Jézus elküldte Lelkét, aki hitet ébreszt és egyházat gyűjt az egész világon. Sőt, teszi ezt ma is, velünk is. Sajnos egyre inkább, öntudatlanul is csak Reményik Sándor szavai csendülnek fel: A Lélek ünnepén A Lelket lesem én. A Lelket, amely több, mint költemény. A Lelket, amely sosem volt enyém. A Lelket, amely sosem lesz enyém. A Lélek ünnepén Szomorún zendül egyetlen igém: "Hogy születhetik újjá, aki vén?"... A csoda éppen ez az újjászületés, hogy ne csak testem ne csak porfészek, hanem a Lélek temploma legyen, és ez a templom, ha nem is mindig katedrálisként tornyosul bele környezetem szürke vadvilágába, de a maga csendességével és erejével hirdesse: lelkesen szólni, lelkesen tenni, lelkesen élni a mi életfeladatunk! Ebben segítsen bennünket Túrmezei Erzsébet Pünkösd után című verse: Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye. Pünkösd előtt - ígéretek zenéje. Pünkösd előtt - esedezés, esengés. Pünkösd előtt - halk hajnali derengés. Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása. Pünkösd előtt - koldusszív tárulása. Csendesen várni - várni, hinni, kérni! Aztán - boldog pünkösd utánba érni! S pünkösd után - szent égi erőt-vetten, pünkösd után - Lélekkel telítetten. pünkösd után - bátor tanúvá lenni, pünkösd után - régit kárnak ítélni. Krisztusnak élni és másoknak élni, minden mennyei kincset elfogadni, és pünkösd után - adni, adni, adni! Így kívánok mindenkinek őszinte felfedezést és rádöbbenést arra, hogy Pünkösd nem csak egy akármilyen piros betűs ünnepünk, hanem magának az Életnek az ünnepe, a lelkes, igazán krisztusi életnek a forrása. Jöjj Szentlélek Úristen, áraszd reánk teljesen fényességed sugarát. Jöjj el, jöjj el, jöjj Szentlélek Úristen! Tür, 2010. Pünkösdjén Lóri atya

Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek… Folytatás az 1. oldalról

Általában kétféleképpen gondolkodnak Isten Szentlelkéről: egyrészt nem törődnek Vele, nem tudják Ki ő, és miért adatott. Sokan élnek az Ő jelenléte és segítsége nélkül, de mindez csak azért van így, mert Istennel sem törődnek valójában, hisz Isten az Övéinek adja ezt az ajándékot. Másrészt vannak, akik mágiaként fogják fel Isten Lelkét: hókuszpókuszokhoz kell hozzámondani, misztikus és rejtett (okkult) praktikákhoz kell a Spiritus Sanctus, hogy valami módon Istent kényszeríthessék bizonyos dolgokra (lásd a mai napilapok hirdetés-rovatát, ahol modern boszorkányok Bibliával és kereszttel a kezükben reklámozzák tudásukat, hogy rontást, átkot, sikert adnak és vesznek, mindezt persze csakis Isten nevében, jó pénzért, mintha Istent csak úgy kényük-kedvük szerint kényszeríthetnék bármire is!). Gondolom, nem kell különösebben érvelnem, hogy mindkét megközelítés rossz, sőt veszélyes! Örökélet-veszélyes, mert az Isten által felkínált örök életünket veszélyeztetjük, amennyiben bármelyikben is részünk lenne. Akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, hogy ha Isten igéjéből tudjuk meg, hogy mi Isten célja az Ő Lelkének ajándékával. Pál apostol a galatákhoz írt levelében Isten Lelkéről tanít és azt mondja, hogy Isten Szent Lelke a mi életünkben (tudnunk kell, hogy kizárólag Isten szerint élő és gondolkodó életről van szó) gyümölcsöket akar teremni. Olyan gyümölcsöket, amelyekre –érdekes módon– nekünk is nagy-nagy szükségünk van. Emberi természetünk szerint a következőkre vagyunk képesek (de nagyon!): „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók.” Ismerős? Felismerjük a gyomot, amely megfojtja életünket, közösségi és egyházi életünket is akár? Gondoljunk pl. a harag, önzés, pártoskodás és széthúzásra gyülekezeteinkben, közösségeinkben. Isten szerint ezek azok a dolgok, amelyekre mi képesek vagyunk, és amelyek tönkreteszik életünket (sok esetben szó szerint, fizikailag is), és amelyek szégyent hoznak reánk, és miattuk magunkra vonjuk Isten haragját. De Isten igéje nem áll meg itt, hanem ezzel folytatja: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Isten az Ő Lelke által teljesen más gyümölcsökkel akar megajándékozni, mint amilyen a szeretet. Ő teremni akarja minden ember életében a szeretetet. Érdekszeretetre mi is képesek vagyunk, de az önzetlen szeretetre nem. Az önzetlen szeretet az, ahogyan Krisztus szeretett minket: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk”. Azaz: ellenségeiért, olyanokért halt meg, akiktől nem várhatott köszönetet, vagy viszontszeretetet. Ez az igazi szeretet, amely meggyógyíthat megromlott emberi kapcsolatokat, életeket. Mekkora szükség van erre a szeretetre! De hadd folytassam: az öröm. Mennyi örömtelen életet látunk magunk körül. Egy-egy kis örömöcskét a bűn is képes adni, de utána még nagyobb keserűséget hoz életünkbe. Isten az igazi, el nem múló örömöt tudja adni, amely nem múlik el akkor sem, ha életünk sötét völgybe ér.

Békesség. Krisztus búcsúbeszédében azt mondja tanítványainak, hogy: „békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek, nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” Hát ki az, aki békesség nélkül akar élni? Normális ember egy sem, mégis hányan élnek békétlenül, mert a békesség az Istennel való megbékélésnél kezdődik, folytatódik az önmagunkkal, s az emberekkel való megbékéléssel. Enélkül sokan csak nyugtatókkal, vagy már azokkal sem képesek aludni. Mert rendezetlen dolgaik, bűneik vannak, és nincs békességük. A bűn a testünket és lelkünket is tönkre akarja tenni. És folyathatom a türelemmel, amely hiányzik a gyermeknevelésből, hiányzik a házasságból és hiányzik az idős hozzátartozóinkhoz való viszonyulásunkból is. Az Istentől jövő türelem ezeket a fájó pontjainkat is meggyógyítaná! Isten Szentlelkének minden gyümölcsére szükségünk van, lehet nélkülük élni, de nem érdemes! A legjobb az egészben mégis az, hogy ez bárki életében valóság lehet, bárkié lehet, aki ezt Istentől kéri! Gondold csak végig, kedves olvasóm: hány élet változna meg, hány család lehetne igazi család, magyar népünk és közösségeink válnának igazi, élő és vonzó közösséggé, ha Isten Lelkét behívnánk, hogy bennünk – benned is! – munkálkodjon. Az istenfélő és Isten Lelke ereje által élő és gondolkodó emberről már a zsoltáros által ígéri Isten, hogy: „olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja”. Nem azt mondja, hogy víz mellé ülteti, hanem, hogy a szárazságban is olyan lesz, mintha víz mellett élne. Míg más fák körülötte hervadoznak és „lelombozódnak” (magyar nyelvünkben pont ez a képes kifejezés jelenti a reménytelenséget, rosszkedvűséget és kilátástalanságot), addig ez zöldell, sőt gyümölcsöt is hoz. Isten így akarja az övéit a földi élet vándorlásán átsegíteni. Nem a körülményeket változtatja meg, hanem minket. Olyan erőt ad, ami nem a miénk, de amely nélkül „elszáradunk”. Ígérete is van a mi Urunknak, aki azt mondja: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” Ha vágysz arra, hogy más legyen életed: nyisd meg Isten előtt, kérd az Ő Szentlelkét és Ő élni fog benned. A Bibliai idézetek az 1975. évi újfordítású Bibliából vannak. Szántó Mihály magyarbényei református lelkipásztor

Visszapillantás a múltba „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.” (Tamási Áron) Hun imádság Miatyánk, Istenünk Bennünk van országod. Előttünk szent neved, S törvény akaratod.

Te kezed vezet Kísértéseken át, S lefejted rólunk A gonosz jármát.

Mindennapunk gondját, Magadon viseled. Bűneinket, mint másnak , Nekünk elengeded.

Tiéd a nagyvilág összes Hatalma, üdve, Mindöröktől kezdve, Legyen mindörökre.

Ez a gyönyörű imádság Kr. u. 410 és 460 között keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva. Kijevben, az Ukrán Nemzeti Múzeumban őrzik. A szíjvégen talált rovásírásos szöveg megfejtésére magyar rovásírás szakértőt kértek fel. Folytatás a 7. oldalon

3

Egy ilyen megbénult, lelkileg kiszáradt helyzetben kérdi Isten Ezékieltől: “Megélednek-e ezek a tetemek?” Azaz: lehet- e még itt életre számítani. Erre nincs más válasza Ezékielnek, mint hogy: “Te tudod Uram!”. Ezékiel Istenre bízza Izrael sorsát. Mert Isten nemcsak tudja, de bele is avatkozik népe sorsába. A látomás azzal folytatódik, hogy zúgás, zörgés közepette egymáshoz illeszkednek a csontok, hús nő rajtuk, megélednek, lábra kelnek. Mert ahol Isten megjelenik, ott a legreménytelenebb állapotból is élet támad. Isten lelket bocsát népébe, hogy megéledjen. Isten Lelke által élednek meg betegjeink, vigasztalódnak meg reménytelenségben zokogó gyászolóink, vagy válnak élővé halottnak tűnt közösségeink. És ez nem emberi ügyeskedés, tudás, okoskodás, vagy szervezőkészség munkája. Ez a Szentlélek műve egyedül. Ahogy az első pünkösd áldása sem az emberi lelkesedés, tanítványi szervezkedés eredménye, hanem felülről jövő erő szállta meg őket. Nem ők rendelkeztek Isten Lelkével, hanem Isten Szentlelke rendelkezett velük. Általa mertek kimenni az utcára és prédikálni minden nemzetségnek a Krisztus evangéliumát. Isten felülről jövő Lelke ma is munkálkodik, ma is érezteti hatását. Ezékiel esetében ennek feltétele volt: a prófétának mondania kellett amit az Úr szólt, prófétálnia kellett a csontmezőnek, s imádkozva kellett kérnie a Lélek munkáját. Ez ma azt jelenti, hogy ahol szól Isten Igéje, ahol ma felhangzik a Szentlelket kérő fohász, ott születik ma új élet, ott van lelki újjáéledés. Ünnepeljünk Isten Igéjére figyelve és a Szentlélekért imádkozva az idei Pünkösdön, hogy végbemenjen közösségeinkben is a pünkösdi csoda és új élet támadjon családi és gyülekezeti életünkben egyaránt.

Újjáteremtő Lélek Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala. És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala. És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod És monda nékem: prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét! Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek. És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök. És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg. (Ezékiel 37, 1 – 10) Ellentétes érzéseket vált ki belőlünk Ezékiel próféta látomásáról szóló ige. Lesújt, megszomorít, hogy azután megvigasztaljon. Kimutatja az Ige, hogy milyenek vagyunk, milyeneknek kell lennünk, valamint, hogy mivé tesz minket a pünkösdi Szentlélek. Első olvasásra elszomorít, amit olvasunk. A próféta elé szomorú látvány tárul: egy csatatér, elesett holttestek megszáradt csontjai szétszórva. Haláli csend és mozdulatlanság, amit a próféta lát. A kép a babilóniai fogságban sínylődő Izrael állapotát fejezi ki. A nép szétszórva, kivetve tengődik, hazájától távol. Kiszáradt a lelkük, nincs remény az újjáéledéshez, az újrakezdéshez. Az életnek még a nyoma sem látszik. Ami még inkább elszomorító, hogy ebben a tehetetlenségben, mozdulatlanságban, kiszáradt lelkű állapotban önmagunkra ismerünk. Sokszor igaz ránk a Jelenések könyvéből ismert Ige: “az a neved, hogy élsz, de halott vagy”. Kérdezheti az olvasó, hogy mire alapozzuk ezt a merész állítást? Hadd vizsgáljuk meg a valóságot. Gyülekezeteink tíz százaléka látogatja az istentiszteleteket. Él–e a többi? Jézus azt kérdezi tőlünk: “hát a kilence pedig hol marad?” Amikor fiataljaink templompadjai üresen porosodnak, s konfirmáció után csak akkor találkozunk velük, amikor jönnek, hogy bejelentsék: nem kívánnak tovább az egyház nyilvántartásában szerepelni, mert a hagymakupolás templomban tartandó esküvőhöz nekik át kell iratkozniuk. De szűkebb házunk táján is szétnézhetünk. Saját családi életünk hányszor válik élettelen társadalmi közeggé, amikor csak a közös fedél, a közös családnév, s talán jobb esetben a közös kassza tartja egyben a családot. De hitvestársak már rég nem képesek egymással megbeszélni dolgaikat, szülőknek nincs idejük gyermekeikkel leülni és komolyan eldumálni gondjaikról, problémáikról, mert hát érettük dolgoznak reggeltől estig. Hol marad még a közös imádkozás?!

Makkai Dénes magyarpéterfalvi lelkipásztor

Dsida Jenő - Pünkösdi várakozás Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét... De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet tud és egyet érez... Most váratlanul vágyón megvonaglik És felzúg Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, színt adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!... És ismétlik mindig erősebben A felviharzott étheren keresztül És felharsan az egek harsonája S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva... És nagy szavát az Úr - kimondja!

4

Megkésett köszöntő az édesanyáknak. „Anyám szájából édes volt az étel” (József Attila) „Édesanyám”- ezt a szót csak szeretettel, tisztelelettel, alázattal és köszönettel szabad kiejteni, vagy leírni. Köszönettel az életért, amit Tőle kaptunk, és mindazért, amit megszületésünk óta még nekünk adott: a szeretetért, amit ránk pazarolt. Az átvirrasztott éjszakákért, amikor betegágyunk mellett ült; a gondoskodásáért, az édes ételért, az anyatejért, aminél jobb ételt a világ leghíresebb szakácsainak sem sikerült kigondolniuk. A szép szavakért, amiket az ő kedves hangján hallottunk először és amelyeknek az összességét úgy hívjuk, hogy „édes anyanyelvünk”- és egyáltalán nem tartjuk különleges dolognak azt, hogy a beszélni kezdő gyermek első szava az esetek nagy többségében „mama”, és ezt a szót úgy mondja, tudja, hogy érti a szó értelmét, jelentését. Sajnos sok esetben e meleg „mama” szavak után jönnek kevésbé szeretettől fűtött, sőt néha sértő, bántó szavak a gyermekek részéről. Pedig az anyák nem érdemelnek bántó szavakat, sértő gondolatokat. Próbáljunk meg- nem csak anyák napján, hanem minden nap – az anyákhoz csak kedves tettekkel, szép szavakkal és simogató gondolatokkal közeledni, amíg élnek, és imádságos lélekkel gondolni rájuk, amikor már nem lehetnek közöttünk. És ha a mottónál József Attilát választottam, hadd fejezzem be e néhány gondolatomat a költő szeretett „Mamá”-járól írott versének záró szavaival: „most látom, milyen óriás őSzürke haja lebben az égen, Kékítőt old az ég vizében” Dr. Biró József Balázsfalva, 2010. május

Az anyák napjának eredete és ünneplése Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is köszöntötték. Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és e napot édesanyjukkal tölthessék. Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját. 1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította. Sajnos azonban Anna Jarvis a népszerűsítésre fordított ideje miatt nem vette észre, hogy hamarosan az ünnepet "felkarolták" a virágkereskedők, üdvözlőlap-gyártók, cukorka- és ajándékkereskedők, akik Európában is propagálni kezdték az Amerikában elterjedt ünnepet, amelynek hatására az gyorsan népszerűvé vált kontinensünkön is. Az eredeti elképzeléshez képest - az élő és elhunyt anyák tisztelete - az ünnep eltolódott az ajándékozás, Jarvis véleménye szerint pedig főképp a virágkereskedők hasznának növelése irányába. További élete során oly hevesen tiltakozott az ünnep üzletiesedése ellen, hogy még a törvénnyel is szembekerült egy vehemens tüntetése során. Élete végére megbánta tettét és nem akarta nevét az Anyák Napjával kapcsolatba hozni.

5

Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Máriatisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját. Az Anyaországban már hagyománnyá vált ünnepet az erdélyi magyarság is átvette, de csak az 1989-es változások után vált népszerűvé. Ma már Erdély szinte minden magyarlakta településén május első felében megemlékeznek az édesanyákról, rendszerint a templomokban tartott ünnepély keretén belül. Összeállította: Karácsonyi István

Békét és reménységet Jelenünk óriási gondja a gazdasági válság, amely a társadalom legnagyobb hányadát fájdalmasan érinti. A média is ezt a témát csűri-csavarja, boncolgatja nap mint nap. Az emberek már tervezgetni sem mernek a bizonytalanság miatt. Mindenkit nyomaszt a gondok, problémák sokasága. Apadnak a munkahelyek, csökkennek a fizetések, nyugdíjak, egyre idegesebbek vagyunk. Gyakran lehet hallani, hogy ”nincs időm”, „sietek”, „fáradt vagyok”. Képtelenek vagyunk egymásra figyelni. Még jó tanáccsal sem segítünk, mert a mi dolgunk mindig több és fontosabb, mint a másé. Elmondjuk néha (amikor már késő)”ha tudtam volna…” Mit? Azt, hogy egy jó szó, egy biztatás, egy őszinte hozzáállás egyik, vagy másik embertársunk gondjaihoz többet jelent, mint a sokat emlegetett pénz? A gyerekek is ezt látják, az anyagiak utáni hajszát. Egy lelketlen világot, ahol mindent pénzben mérnek. Kihalófélben vannak az igazi értékek. A válság nemcsak a gazdasági életben, hanem a lelkiekben is érezteti hatását. A felnövekvő nemzedék erkölcsi és gazdasági válságban van. Milyenek lesznek gyermekeink? Egocentrikus, anyagiakért lelkeket romboló emberhad? Ments Isten! Akkor tegyünk ez ellen! Bármilyen nehéz is legyen a mindennapi megélhetés, a lelkekben meg kell maradnia a tisztaságnak, jóérzésnek, szeretetnek, békének, reménynek. Koncz Zsuzsa dalszövegét idézve próbáljuk megnyugtatni önmagunkat. ”Ha nézem a tó vizét hallom a halk zenét és látom az égbolt hulló csillagát

Hallom a híreket nézem a képeket mért kell, hogy így legyen, óh Istenem

Mint közönyös idegent úgy érzem a végtelent Valahol egy gyermek sír és semmi se jó, ami hír

Annyi a szenvedés és a segítség kevés Ha valahol létezel mondd, miért tűröd el

Oly sok a szenvedés a jóindulat kevés az ostobasággal szemben védtelen

Békét adj, uram, kérlek A háborgó szíveknek Békét és reménységet minden ártatlan gyereknek

Világra jövünk valahol és az élet néha pokol Ha valahol létezel mondd, miért tűröd el

Békét és reménységet békét a világnak Békét és reménységet az ember ennyit csak kívánhat.”

Békét adj, Uram, kérlek háborgó szívemnek Békét és reménységet a megszületendő gyereknek

Udvari Ibolya-óvónő

Ki az okos, ki a művelt ? “A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. ” (Arisztotelész) "Műveltség, mely az értelmet és érzelmet egyformán iskolázza, nem vet meg semmi emberit, nem mond le semmi megszerzettről, vagy megszerezhetőről, s az átöröklött élményekkel egyre gazdagabban, azokat egyre bővítve, halad az emberi szellemnek mind nagyobb bonyolultsága és teljessége felé." (Babits Mihály) Napjaink evődéseivel terhelve, furcsának tűnik azzal a gondolattal bajlódni, hogy mi az intelligencia és mi a műveltség? Már nevetséges erről emlίtést tenni iskolai keretekben, hiszen a primitίv pragmatizmus, a pillanatnyi anyagi, érzelmi és néha egynapos sikerélmény, háttérbe szorίt mindent. Már-már beszakad a tanίtás alapja, a szakképzés és nevelés, a ráépίtendő szerkezettől - a tudό és kultύráltan viselkedő embertől. Megelégszünk azzal, hogy csak a lecke leadása a tanár dolga; a tanulás, a fejlődés, az emelkedés, az a tanulόk házi feladata és talán a szülőké. A nehéz idők figyelmetlenné teszik az embert, és kevés idő marad a gyermek lassύ, de erős, fizikai, szellemi és érzelmi világát alkotό elemek kiépίtésére. Intelligencia, kultύra és műveltség nélkül nincs „homo sapiens”, vagyis fejlett, felsőbbrendű társadalmi lény. Félszemmel majdnem ritmikusan az aggodásainkra tekintünk. Ez nagy kárt tehet a nevelői munkában. A hiba másutt van, de az árnyéka ránk süt és pótolhatatlan értéket veszίtünk el, ha az általánosságbόl, a példátlanságbόl nem tekintünk fel a hivatásunkra. A letiport emberre nem nagyon lehet felnézni. A tanár elgyengülése az ártatlan és védtelen gyermeknek még nagyobb bizonytalanságot, félelmet és tájékozatlanságot okoz. Ezért kell a személyiségüket is formálni és edzeni. Ez a reális világ, a jövőtlen jövő, a rémálmok élőképe és példája. Azoké, akiknek sem Isten, sem ember nem ér többet a pénznél. És a pénztelenségre hárίtják hibáikat, bűneiket, a kivetkőzéseiket és durva tudatlanságukat. Megértük, hogy néha már a butaság, az ostobaság és a trágár nyelv erény és büszkeség. Van már ilyen ύj típusύ, egyszerűen hύsember. Bármennyi nehézség nyomja a vállunkat és bármennyi aggódás a lelkünket, ne hagyjuk, hogy az utódaink ilyen életképeket utánozzanak, imádjanak, csak azért mert most ez a „divatos “. A nevelői munka, a szülői szeretet és gondviselés nehéz időkben sem szabad háttérbe szoruljon. A nincstelenség nagy teher és rossz betegség, állandό aggodás, álmatlanság és keserű íz. Valami mégis a történelem folyamán ébren tartotta az emberben az embert, a felelősségtudatot, a hitet, az átélést és átkelést. A titok az, hogy a szeretetet, a tudatot, az Istenünkben valό hitet, az együttérzést és a segίtőkészséget nem lehet százalékokban csökkenteni. „Mert az okos, nem kicsinyes, de a mozdulatokat kiszámító, a térrel, helyzettel, veszéllyel törődő, a legkisebb ellenállás irányában cselekvő, az idő előtt nem támadó, de a támadás pillanatában bátor és nyugodt magatartás egyértelmű a bátorsággal. Katonának lenni az ütközetben veszélyes feladat, de nem kevésbé veszélyes polgárnak lenni az élet totális, függőleges támadásainak korszakában. S mi ilyen korszakban élünk. Ezért számítsuk ki mozdulatainkat, nappal és éjjel, minden lehetséges alkalommal, hogy a nagy küzdelemben, mely harcosoknak jelölt ki, ne pazaroljuk

6

feleslegesen erőinket. Éjjel és nappal harcolnunk kell. Munkánk, szórakozásaink, olvasmányaink, az életről alkotott fogalmaink, ismereteink és tapasztalataink, mindez fegyver e küzdelemben.” (Márai Sándor) A műveltség, mint olyan, a pedagόgiában iskolatípusok szerint és tantárgyakra lebontott tantervekben történik. Ez kezdetben három (nyelvi kommunikációs nevelés, természettudományi nevelés és társadalomtudományi nevelés), később hét műveltségi területre (anyanyelv és irodalom, matematika, természettudomány, az emberrel és társadalommal foglalkozó tudományok, idegen nyelvek, sport és testnevelés, művészeti nevelés, informatika, vallás vagy erkölcs) tagolódott. A műveltségi területek szerinti tervezés (illetve a rokon tantárgyak együttes értelmezése) ma már általános gyakorlattá vált. Iskolánkban tantárgyak hullnak ki. Az anyagi hátter drasztikus lefaricskálása, a tanári kar veszélyes tizedelése és a szakmai képzés, tapasztalat, vagy a tanprogram szerkezeti és tartalmi hiánypόtlása, kényszerűen alkalmazva, veszélybe sodorja a jelent és a jövőt. Felettébb időszerű a nevelők és szülők felelős összefogása gyerekeik érdekében, mondhatni ez ma kulcsfontosságύ feladat. Aki most ráérős és kényelmes, vagy a tájékozatlanságát sóhajtással dίszίti, az bizony lemaradhat. Az ignorancia ára a gyermekeink sorsa. Kerüljünk egymáshoz, Istenhez és a tudáshoz közelebb, hogy emberi méltóságunk ne kerüljön válságba ! A műveltséget, a tudást, nem csak a társadalomban, intézményesen, lehet alakίtani, gyarapίtani, hanem a családi környezetben is. Erre jό recept az olvasás, alkotόmunka, zenehallgatás, érvek alapján történő beszélgetés, a vita (nem vitatkozás, veszekedés, amit sokszor a TV-ben látunk-hallunk, és ami szubkultύra). Mindezt szelektίven és jόérzéssel kell cselekedni . Erre Gruccho Marx pedagόgus humorérzékkel azt mondta: „Engem a televízió műveltté tesz. Ha valaki bekapcsolja, mindig kimegyek a másik szobába könyvet olvasni.” Néha még a számίtόgépre is érvényes, ha nem tudjuk elválasztani az értéket, a szépet, a hasznosat a szennytől. Ez átvitt értelemben a mindennapi életünkre és minden cselekedetünkre is érvényes. Tanuljunk meg tanulni, tudni, értékelni, alkotni, jόt tenni, viselkedni, a hitért, a becsületért és az igazért kiállni felemelt fővel! A világválság könyörtelen és szigorύ, de jό tanίtόmester. Ilyenkor legmélyebb a szakadék és legmagasabb a bérc. Így látja ezt a szegény ember. És mégis: "Az ember olyan lény, aki egész életét azzal tölti, hogy megmagyarázza, miért nem abszurditás az élete." (Albert Camus ) Végül tanulόim részére egy intés, amit szülői szeretettel dedikálok válság idején, Mark Twain-t idézve: “Egy olyan ember, aki nem olvas könyveket, semmivel sem különb annál, mint aki nem tudja elolvasni őket.” Varrό Árpád Miklόs tanár

Hirdetések, rendezvények

Visszapillantás a múltba Folytatás a 3. oldalról

A magyarok elől mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett. Érdekes, hogy az 1960-as évek elején szintén Kijevben, régészeti feltárás során, a magyar hegyen találtak 9000 darab rovásírással teleírt pergament, tökéletes állapotban! A kutató régész-akadémikus Armatov, az egészet elküldte egy futárral a Magyar Tudományos Akadémiának, gondolván, hogy ők a legilletékesebbek az írások megfejtésében! Azonban válaszként őt száműzték Szibériába(!), a 9000 darab pergamen pedig eltűnt. Mai napig semmit nem tudni róla! Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal hatalmas és teljesen autentikus információs tömeg állna rendelkezésünkre a hazatérés, vagy honvisszafoglalás előtti, alatti és utáni időkből. S még mennyi minden van, amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek előlünk. Ami az imát illeti, gyönyörű! Nemhiába mondták a görögök, hogy „a szkíták - hunok – avarok - magyarok tudnak a legszebben imádkozni Istenükhöz!” A kijevi csata (Kr. u. 894) táján a magyarok átkeltek a Dnyepper folyón és megtámadták Kijev városát. A csatát a magyarok Igor és Oleg oroszai valamint kun szövetségeseik ellen vívták. Eme eseményről Anonymus krónikás (XIII. század) emlékezik meg a Gesta Hungarorum (A magyarok tettei) munkájában, amiből idézek: „Álmos vezér hadai új föld keresése közben elérték az oroszok vidékét, Kijev városa mellett. „Akkor az oroszok vezérei ezt észrevéve nagyon megijedtek, mivel hallották, hogy Álmos vezér, Ügyek fia, Attila király nemzetségéből származik, akinek az ő elődeik évi adót fizettek. De mégis a kijevi vezér összehívta minden főemberét, és tanácsot tartva azt választották, hogy hadba kelnek Álmos vezér ellen, és inkább meghalnak a harcban, mintsem, hogy elveszítsék országukat és Álmos vezér uralma alá kerüljenek. A kijevi vezér azonnal követeket küldött leghívebb barátaihoz, a hét kun vezérhez, és segítséget kért tőlük. Akkor ez a hét vezér, ugyancsak nem kicsiny számú lovast gyűjtött egybe, és, a kijevi vezér iránti barátság jeleként, sebes vágtában Álmos vezér ellen indult. A kijevi vezér a maga seregével eléjük vonult, és most már a kunokkal gyarapodva, sok fegyveressel, Álmos ellen nyomult. Álmos vezér pedig, akinek segítsége a Szentlélek volt, fegyvert öltve, csatarendbe szedte seregét, s ide-oda lovagolva buzdította katonáit” “Ezt hallván Álmos vezér katonái, nagy bátorságra gyúltak. Azonnal megfújták a harci kürtöket mindenfelé, a két ellenséges sereg összecsapott és heves küzdelembe bocsátkozott egymással. S igen sokan elestek az oroszok és kunok közül. Vezéreik pedig, látván, hogy övéik a harcban alul maradnak, futásnak eredtek, és, életüket mentendő, sietve Kijev városába vonultak. Álmos vezér meg katonái az oroszokat és kunokat egészen Kijev városáig üldözték, és úgy aprították a kunok tar fejét, mint a nyers tököt. Az orosz és kun vezérek pedig, mikor a szkíták vakmerőségét látták, a városban meglapultak, mint a némák.” Álmos vezér vitézei ostromolni kezdték Kijevet. Mikor az orosz vezérek belátták, hogy nem tudnak nekik ellenállni, akkor a kijevi és oroszok vezérek követeket küldtek és kérték Álmost, meg a főemberét, hogy kössenek velük békét. Amikor a követek Álmos vezérhez jöttek, és kérték őt, hogy uraikat ne űzzék el székeikről, akkor Álmos vezér övéivel tanácsot tartván, azzal küldte vissza az orosz követeket, hogy ezek kénytelenek lesznek fiaikat túszul adni, évi adóul 10.000 márkát fizetni,no meg ezen felül élelmiszert, ruhát és más szükséges dolgokat biztosítani. Az orosz vezérek, ugyan nem önkéntesen, de mindezt megadták (Folytatjuk) Álmos vezérnek.

„Áldott, aki az Úr nevében jő” (Mt 21,9)

A balázsfalvi és türi magyar közösség nevében a fenti igével köszöntjük Kabai Ferenc tiszteletes urat, a Balázsfalvi és Türi Református Egyházközségek új lelkipásztorát, és családját. Isten áldását kérjük életükre és munkájukra.

₪₪₪ A 2009-2010-es tanévben is a Szülőföldünkért Egyesület, a Magyar Oktatásügyi és Kulturális Minisztérium támogatásával ösztöndíjakat biztosít a balázsfalvi magyar tagozaton tanító egésznormás tanügyi kádereknek és két, anyagi gondokkal küzdő diáknak. A kiosztandó keret: 1200 €. Egyesületünk támogatni fogja a magyar tagozat pedagógusai által szervezett rendezvényeket, valamint a kitűnő tanulmányi eredményeket elért tanulók díjazását.

₪₪₪ A PATER NOSTER KERESZTÉNY KULTURÁLIS EGYESÜLET NYÁRI TÁBORAI Bejelentk A TÁBOR NEVE ezési határidő Június 20-26. Zöldbéka – 2010. Természetbúvár tábor 8- 12 éves június 15. gyerekeknek Július 11- 17. Vakációs Bibliahét Gyere 2010. örülj velünk 8- 12 éves gyerekek június 15. Július 18-24. Aprók táncháza – Néptánctanulás 8- 14 éves gyerekek

2010. június 30.

Július 25-31. Túléljük ☺ Élménytábor nagyobbaknak (13- 17 éveseknek)

2010. június 30.

Augusztus 1-7. Vadócok tábora Kalandtúra 10 – 13 éves gyerekeknek

2010. június 30.

Augusztus 8-14. TEREFERE – Magyar nyelvismereti tábor

2010. június 30.

Augusztus 15-től különféle családos és lelkigyakorlatos programok

2010. június 30.

Kedves Barátunk! Szüleid beleegyezése után, az ő segítségükkel kérünk, jelezd a megadott időpontig részvételi szándékodat az alábbi e-mail címek valamelyikén: [email protected], [email protected], vagy hívd az alábbi számok egyikét: 0745-572527; 0744-128105

₪₪₪ Június első hétvégéjén a Szülőföldünkért Egyesület a balázsfalvi iskola magyar tagozata egynapos kirándulást szervez. Útvonal: Nagyenyed-Torockó-Tordai-hasadék tordai sóbánya. Jelentkezni legkésőbb május 30.-ig lehet a balázsfalvi magyar tanügyi kádereknél, vagy Karácsonyi Istvánnál. Tel. 0258710284, 0745108220

₪₪₪ Ez évben, minden hónapban, közös színházi előadáslátogatást szervezünk a marosvásárhelyi, illetve a kolozsvári magyar színházakhoz. Az érdeklődőket várjuk, hogy közösen válasszuk ki a meglátogatásra kerülő darabot és egyeztessük a színházlátogatás időpontját. Az utazás költségeit a Szülőföldünkért Egyesület támogatja.

Összeállította:Geréb Mihály

7

Hirdetések, rendezvények Már jó ideje érett az ötlet: újabb kulturális stációt kellene felállítani Türben. Ott, ahol művészek talán csak akkor fordulnak meg, ha valamilyen okból eltévednek. Sajnos, e szórvány-településre magyar szó alig jut el, és olyan, mely éltetni tud és erőt is ad, még ritkábban. Április 17.-én, az esti szentmisét követően, Puskás Győző marosvásárhelyi színművész Isten kezében című, Ady Endre, Reményik Sándor és Túrmezei Erzsébet istenes verseiből összeállított műsorát hallgathatták meg az egybegyűltek, az Amicus Christi együttes zenei kíséretével. Versbe és énekbe öntött Evangéliumot hallhattunk, gyakorlatilag, egy, a művészet nyelvén írott prédikációt. Krisztus barátai (Amicus Christi) a mi barátaink is. Kiérződött, hogy itt nemcsak tehetség és professzionalizmus dolgozik együtt, hanem szív és lélek is. Ez megfogta és meghatotta a közösséget, mint mondta köszönőbeszédében a szervező Lóri atya. Az előadás utáni kötetlen beszélgetésben Puskás Győző elmondta: amikor az összeállítás elkészült, 2–3 előadást terveztek. Azóta már a negyvenediken is túl vannak, s még mindig igény van további előadásokra. Szerinte érthetetlen, hogy az istenes versek szempontjából is oly gazdag magyar irodalmunk ellenére, alig bukkanunk művészek, színészek, hivatásos zenészek Istendicsérő összeállítására. Talán ezt az űrt próbálta egy kissé pótolni az Isten kezében című összeállítás. S, hogy mennyire igény van rá, jelzi az a sok előadás, amely mindig telt ház előtt zajlik. – Bevallom, kissé tartottam attól, hogyan fogadják majd a komikus pályafutásom után (a Hahota marosvásárhelyi színtársulat oszlopos tagja – a szerző megjegyzése) az istenes verseket. Az előbbinek teljesen más felvezetése és lecsapódása van, míg az istenes versek komoly hangvételűek, mélyen a lélekhez szólók. De a közönség megértette, hogy ott szín(észet)ből, itt pedig szívből beszélek – osztotta meg a hallgatósággal Puskás Győző. Azóta már elkészült a második előadás is, „Isten békéje” címmel. Reméljük, hogy hamarosan ezzel is megörvendeztetnek minket.

A szeretet, tisztelet és megbecsülés jeléül, a két kislány virágcsokrokat osztogatott a jelenlevő édesanyáknak.

₪₪₪ 2010. május 9.-én, a délutáni istentisztelet alkalmával, Magyarpéterfalván is megemlékeztünk az édesanyákról. Ötven gyerek ajkán csendült fel a református templomban: “Az Isten áldása szálljon jó anyánkra!...” című dal. A harsogó énekek és a szavalatok betöltötték a templomot, valamint az édesanyák és nagymamák szívét. Az esemény egyik legszebb pillanata az volt, amikor a gyereksereg megindult az édesanyák felé, és átadták addig féltett csokraikat szeretetük és hálájuk jeléül. Az meglepetés nem csak az édesanyáké volt, hanem a gyerekeké is, ugyanis elérkezett az a pillanat, amikor átvehették az egyházközség részéről nekik készült, tanszercsomagból álló, ajándékot. Az örömteli hangulaton az sem változtatott, hogy a 150 gyülekezeti tagot az istentisztelet végén lezúduló égi áldás bő negyed óráig visszaszorította a templomba.

₪₪₪ Isten segítségével, idén is megtartottuk a balázsfalvi református templomban az anyák napi ünnepélyt, melynek keretében Mezei Márta és Karácsonyi Tímea köszöntötték Bárcsak valósággá válna az igehirdetésben dalban és versben a templomban jelenlevő édesanyákat és elhangzott bíztatás,hogy minden édesanya higgyen az nagymamákat. Karácsonyi Tímea hegedűn játszott el néhány imádság erejében, s minden gyermek érezze, hogy érette édesanyákról szóló dalt. valaki mindig imádkozik. Szerkesztette: Karácsonyi István Lapunkban megjelent cikkek tartalma nem feltétlenül szerkesztőségünk véleményét tükrözi. Lapunk letölthető a www.szulofoldunkert.ro honlapról

8

Lapunk támogatója: