XIV. szám 2010. december 25
Maradnak az igazak és a jók! A tiszták és a békességesek... Wass Albert: Üzenet haza
LAPUNK MUNKATÁRSAI ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KĺVÁNNAK MINDENKINEK !!! Nem csak egy nap az ünnep...
Hajnalvárás
Kínos dolog önmagunkról beszélni. Gátlásaink vannak, gondolataink röptét béklyó kötözi. A társadalmi élet hazug formái elvadították már bennünk az őszinteséget. Nehéz lesz, mert súlyosak a gátlások, melyek őszinteségem felgyűlt vizét sziklaként torlaszolják. Pedig az igazsághoz csak önmagunkon át juthatunk el. Még akkor is, ha ellentétes igazságok korszakát éljük. Mert úgy is lehet – sőt, hányszor lehet –, hogy az embernek igazsága van és még sincsen igazsága. És ezért meg kell gondolni mindig, hogy nem csak nekem lehet igazam, hanem másnak is. És ezért nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ők igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. Az élet sok apró igazsága közül talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, amellyel, megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött… Kedves Olvasóm! Ma nekem ez jelenti a Karácsonyt! Megszorítani egymás kezét az Igazság, az ÉLET fölött!!! Ismét elnyomottan, szegényen, és kiraboltan ünnepel a magyar, mint történelme alatt annyiszor. De ünnepel, mert tudja, hogy mindig Isten kezében van. Mert nincs más reménye, és nem is lehet más reménye, mint Krisztus születése, szeretete, segítsége… E mai borzalom, amelyet mások súlyos bűnei miatt szenvedünk el, voltaképpen egy kis ajándék Krisztusnak. A megpróbáltatás ajándéka, az arany, a tömjén és a mirha helyett. Ma azt adjuk, hogy lemondunk, hogy elkezdünk összetartani, hogy kezdjük felismerni a hit fontosságát. Mert nem lehetünk Istentől elrugaszkodottak immár. Hiszen az a fény és az a Szent Éj nem emberi találmány, nem mese, hanem a szeretet, a gyermeki ragaszkodás ünnepe, és ezt a szeretetet el kell fogadnunk, ha élni és megmaradni akarunk. Folytatás a 3. oldalon
1
„Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sáron díszében. Meglátja az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát. Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme jön Istenetek, és megszabadít benneteket!” (Ézs. 35,1-4) „Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: -Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus így válaszolt nekik:- Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, bénák járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel és szegényeknek hírdettetik az evengélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Mt.11,2-6) „Én vagyok ama fényes és hajnali csillag!” (Jel.22,16) Valamikor egy bölcs így szólt tanítványaihoz: - Mondjátok, mikor jön el a hajnal? - Akkor, amikor a távolban meg tudok különböztetni egy fát egy bokortól… - Nem. Ez még nem a hajnal. - Hogyha a távolban mát meg tudom különböztetni az ökröt a lótól… - Ez sem a hajnal. - Hát akkor soha nem jön el a hajnal?- keseredtek el a tanítványok. - A hajnal akkor jön el, amikor a távolból érkező idegenben fivéremet vagy nővéremet ismerem fel! válaszolta a bölcs. Folytatás a 4. oldalon
Amikor a karácsonyi álmok valóra válnak… 2010 karácsonya. Sokunk mögött ott van már több tíz karácsony édes-kellemes emléke: Szüleink sürgés-forgása, izgalom, karácsonyesti csillogó, kíváncsi szemek, mindent betöltő friss kalácsillat és a meghitt családi együttlét. Főleg a falvainkat a kántálás furcsa szimfóniája lepte be, hirdetve, hogy a Megváltó mindenkinek Ma született. Ehhez a megkapó érzéshez tartozott a templomi ünnepélyünk is, ahol a rossz időkben is jó dolgokat kaptuk az angyaltól. Még akkor is, ha kevés volt a pénz és annak ellenére, hogy „nem érdemeltük meg”. Szavaltunk, énekeltünk a templomban. Boldogan, átszellemülve és érezve, hogy Krisztus itt és most a miénk lett és kézen fogva hazakísér bennünket a családdal együtt az ünnepi asztalhoz. Akkor mindig boldogok voltunk, és mintha minden aggodalom, hiány, kérdés és idegesség elmúlt. Visszaemlékezve a hosszú gyermeksorokra, amelyek a templompadokat színültig megtöltötték, nem felejthetem el azokat a verseket sem, amelyeket édesapám régi Olimpos gépével vetített, egy gyenge minőségű selyempapírra. Mennyit gyűrtük ezeket a vékony papírszeleteket, milyen izgalommal takartuk le kézfejünkkel a mesés karácsonyról és kis Jézuskáról szóló sorokat. Sokan voltunk, de akkor a közös érzés és a szülők felelős szerető aggódása kísért istenházába. Volt, aki tanítója büszkeségére kiválóan szavalta Ady sorait: „Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban, Karácsonykor, Magába száll minden lélek.”. Volt, aki alig ejtette ki a szavakat. Átírt sorokat szorongatott. Megnéztem, és kissé csodálkozva álltam: Cristuş, caracion, jasol, pastorok, megsuletet szavak mellett. Csodálkoztam, de megértettem. Ők nem tudnak magyarul. Mégis anyanyelvükön akartak ünnepelni. Ma már ugyanazokat a felnőtté vált gyermekeket nem találom a templompadokban. Elfelejtették nyelvüket, vallásukat és már nincs szülő, ki kézen fogva templomainkba vezesse őket. Gyermekeik már nem ide járnak ünnepelni és szüleik gyermekkori karácsonya emlékfoszlánnyá változott. Ők már nem látják szükségét a magyar iskolának, ünnepnek sem: azt szokták mondani „nem érdemes, nem éri meg, nem érvényesül a gyermek”. Meggyőződésem, hogy az egyik oka annak, hogy ma már alig van kivel ünnepelni az, hogy iskoláinkat bezárjuk. Épp azért, hogy ünnepkor tele legyen a templomunk, hogy a templom után iskolánk is megmaradjon, hogy a karácsony, karácsony legyen - és szólhasson a Mennyből az angyal - szerveztük meg Balázsfalván is 2010 őszén oktatási konferenciánkat.
Gál László gyulafehérvári - és Szőcs Ildikó nagyenyedi iskolaigazgatók. Szórványunk megmaradásán gondolkodtunk Szántó Mihály bényei lelkipásztor, Udvari Ibolya balázsfalvi óvónő, ifj. Kabai Ferenc református lelkipásztor, Kémenes Lóránt katolikus lelkipásztor és Karácsonyi István, a Szülőföldünkért Egyesület elnökének segítségével.
Az előadások alatt diagnózisszerűen vázoltuk fel a balázsfalvi problémákat és megoldási javaslatokat is. Felmerültek közösen megoldandó egyházi- oktatási terveink is. Reményeink szerint a megszűnt magyar oktatás jövőjéről és nem múltjáról sikerült beszélgetnünk. Arról, hogy ismét lesz iskola, lesz tanár és tanító. De főleg arról, hogy újból lesz gyermek, aki szavaljon és énekeljen Karácsonykor. Magyarul. Mert megéri, mert érdemes magyarnak lenni. Hogyan lehetne jobban érvényesülni, mint akkor, amikor gyermekeink kezeit szorítva közösen énekeljük a Csendes éjt, nemzedékről-nemzedékre? Hogyan lehetne jobban érvényesülni, mint akkor, amikor a világ azért tisztel, amik vagyunk, és nem azért amit letagadunk és elfelejtünk. A nagy eredmények, nagy tervekből és álmokból születtek. Akartok-e egy szép, régi-új Karácsonyt álmodni? Ahol szól az ének, a vers, tele van az iskola és a templom, és ahol hidegtől rózsás átszellemült arccal kiáltjuk világgá magyarul, hogy Boldog Karácsonyt mindenkinek. Merjünk álmodni egy eljövendő, már most elkezdődő Boldog Karácsonyról. A rendezvény szervezője a gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány volt, támogatója pedig a Szülőföld Alap. Dr. Gudor Botond Magyarigeni református lelkipásztor
ÉBREDÉS – A balázsfalvi rádió magyar nyelvű műsora!
Ez a legsúlyosabb oktatási helyzetben levő színhely került előtérbe, ahol a közösség a magára maradottság érzésével küzd. Megszűnt az iskolája, kevés a gyermek. Előadásokban vázoltuk fel a szórványfeladatokat: Csete Örs (Apáczai Közalapítvány), Vetési László (Erdélyi Református Egyházkerület), Szabó Hajnal tanfelügyelő segítségével. Intézményvezetési megoldásokat vázoltak fel előadásaikban
2
Minden eddigi műsort újrahallgathatnak a http://erdely.ma/balazsfalva internetes oldalon. Észrevételeiket, üzeneteiket, a műsorral kapcsolatos hozzászólásaikat várjuk a
[email protected] e-mail címre, vagy levélben a Tür, Fő út 283. szám alá. Írjanak, jelezzenek: tetszenek-e a műsorok, miről hallanának szívesebben? Ébredés – A balázsfalvi rádió magyar nyelvű műsora! Nekünk, rólunk szól!!! Hangoljon ránk kedden és pénteken a 96.2 FM frekvencián!!! Jó vételt kívánunk!!!
Nem csak egy nap az ünnep... Folytatás az 1. oldalról
Ezt a gyermeket nem ölhettük meg anyja szíve alatt, nem dobhattuk a reterátba születése után, nem csomagolhattuk nylon-zacsóba és nem dobhattuk kukába, mint a magyar anyák teszik egyre gyakrabban… Emberek! Ez a kis isteni magzat megszületett, hogy békét és boldogságot, hitet és erőt adjon nemzetünknek is, hogy megváltson bűneikből és megmutassa az utat Istenhez… És most jön ez a Csendes Éj, amely szeretettel árasztja el a világot. Tegyük le hát jászla elé bűneinket, kérjük azt a gyermeki szeretetet, amely gyermekeink nyakunkat átfogó őszinte szeretete, s amely szeretet erőt ad emberfeletti cselekedetekre is… Jézus jászlánál legyen ez az emberfeletti cselekvés nemzetünk számára az Istenhez való visszatérés, a hit, a remény és a szeretet cselekvése. Adjuk át magunkat Neki, aki a legsötétebb időkben is fényt és vigasztalást ad mindnyájunknak, bűneink ellenére abban az örök szeretetben, amelyből – ha akarjuk – e Szent Éjjelen mindnyájan részesülhetünk…. És akkor joggal reménykedhetünk a magyar nemzet életének emberivé válásában… Valahol már hull a hó, valahol már fehér a Karácsony. Már ami a havazást illeti, hisz ha a tisztaságra gondolunk, a lélekbeli fehérségre, akkor más a helyzet. Sok helyen, ahol most havazik, ebben az értelemben nincs, másutt, ahol talán még felhők sem úsznak az égen, éppenséggel van fehér Karácsony. Lélekben fehér, tiszta Karácsony. Ahol az emberek leülnek, s átgondolják a tavaly december 24-e óta eltelt egy évet, s számot vetnek erről a 12 hónapról, ott fehér a Karácsony, ha hull a hó, ha nem. Mit tett, mit kapott, és mi történt vele. Mennyit gondolt Istenre, s magára Jézusra, kiről a mai szent nap, és este szól. Mennyit tett embertársaiért, szeretteiért, népéért? S ne gondoljuk, hogy mindenki tökéletes, s hogy vannak, kik ilyenkor úgy tudnak leülni, hogy nincs a múltban elkövetett „bűnük”. Úgy hiszem, mindenkinek van valami, ami nyomja a lelkét, s ami ilyenkor elő tör. Ez pedig nem baj – feltéve, ha megbánjuk ezen a napon. Ha megfogadjuk, többé nem tesszük. Sokaknak fájdalom, bú van ilyenkor a szívében, mert nem lehetnek együtt azzal, akivel szeretnének, mert valami nem olyan, ahogy lennie kellene. Pedig ha jobban belegondolunk, minden olyan, amilyennek lennie kell, Isten nem tesz velünk semmi olyat, amivel ne lenne célja. Csak ezeket nehéz belátni, nehéz elfogadni. De mikor fogadjuk el végleg, ha nem a mai este, mikor a Megváltó születését ünnepeljük? Gondolatban a szívünk mélyén pedig velünk van mindenki, akit szeretnénk, hogy velünk ünnepeljen. A szívünk mélyén, hol rendet rakunk egy év után ismét. Már aki rendet rak, már aki fehér Karácsonyra vágyik... Mert ezen a szent ünnepen még az erdő is valahogy más, még a természet is érzi, különleges napra virradt. A vadak is nyugodtabbak, a fák gallyai is máshogy, lágyabban koppannak össze a szélben. S maga a szél is másképp fúj, mint egész évben. Nehéz év áll mögöttünk, s a kemény harcok közepette, melyek hol az utcán zajlottak, hol másutt, s ezeket személyesen vívtuk meg, mondjunk hálát Istennek és Jézusnak, hogy ismét nem engedték elveszni a magyart! A hála mellett aggódás is van bennem...mert nézem a piacokon halomba rakott fenyőket, ezeket a halálra ítélt daliákat... Reményik Sándor sorai jutnak eszembe: „Arról a Szent Magyar földről, melyet tőlünk elraboltak, amelyet most gyáva rablók, gaz árulók bitorolnak. Valaki egy
fenyőfácskát, hozott nekem karácsonyra, ahol az én bölcsőm ringott, onnan hozta, onnan hozta. Elvágták a gyökerétől és bedugták egy favázába, az eleven gyökér helyett, ez a faváz lett a lába. De sok földönfutó Magyar, osztozik e szörnyű sorsban, akit csonkán elüldöztek, koldus-mankón járnak mostan. Az én gyökerem is ott van, ahol azé a kis fáé, ott vanezer éve-van ott, ősapámé, ősanyámé. Nem tudom, hogyan éreznek Önök, amikor e sok kivágott fát látják, mögöttük a pénzéhes arcokkal, akik már ebből is szép jövedelmet remélnek... Bevallom, sajnálom e fákat... bár elismerem, olyan hangulatot hoz szobámba, amit semmi más nem pótolhat. De óhatatlanul is eszembe jut a kivágott fáról az, akit ez a kivágott fa szimbolizál, jelent, az érettünk kitépett, életből kimetszett, keresztre vert Krisztus. Mert így szeret az Isten bennünket, fiait, gyermekeit, hogy a legdrágábbat adja. Nem csak bölcsőbe adta, hanem halálra is adta. Valaki egyszer azt mondta, hogy ez megbotránkoztató szeretet. Valóban érthetetlen, szinte felfoghatatlan, csak le lehet borulni előtte, mint J. S. Bach. Amikor befejezte a Máté passiót, a felesége a kottájára borulva találta. Sírt, és csak ezt mondogatta: meghalt Jézus Krisztus, meghalt érettem is. Ennek az átélése nélkül nincs karácsony. Ha ez kimarad belőle, csak hiányérzet maradhat utána. Valahogy úgy, mint az egyre kopárodó erdélyi hegyekben a kivágott fenyők helyén... Karácsony üzen: a születés, az élet új esélyt kap. Halljuk meg a hívó szót! Magyar édesanyák, édesapák! Rajtatok, rajtunk áll e születés továbbadása! Reménységgel teli jövőnk záloga a magyar bölcsők számától függ! Ne üresen álljon, hanem síró, gügyögő hang legyen minden családban! Karácsony ne egyszeri legyen, hanem örök!!! Az élet ereje, győzelme, diadala minden olcsó csillogó reklámfogás fölött! Kívánok mindenkinek áldott, békés Karácsonyt, nyugodt, őszinte együttlétet a családdal, pihenést egy újabb nehéz év után, s kérem Istent, vigyázzon minden magyar Testvéremre ezen a szent ünnepen, és az év többi napján is! Tür, 2010. Karácsonyán Lóri atya
Karácsony édes ünnepén Legyen ma templom minden ember szíve, Melyben a lélek szárnyat bontogat! Karácsony édes ünnepén Legyen imádság minden gondolat. Legyen ma templom minden ember szíve, S legyen a templom tiszta, szent fehér. Karácsony édes ünnepén Istennek tetsző legyen a kenyér. Szálljon szívünkbe áldott akarat, Ez kösse egybe mind a kezeket. Karácsony édes ünnepén Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet! Akinek könnyet osztogat az Élet És kín a napja, kín az éjjele, Karácsony édes ünnepén Ne fuss előle! Óh beszélj vele! Testét takard be s enyhítsd sok sebét! Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled. Karácsony édes ünnepén A szíved szépül, őt ha öleled. Az emberszívek örökélő őre Tegye ma össze mind a kezeket! Karácsony édes ünnepén Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet! Móra László
3
Hajnalvárás Folytatás az 1. oldalról
Számomra nagyon kedves, nyugdíjas tanárnőm bízta rám ezt a történetet, s az új egyházi év legelején, karácsonyközelben jutott eszembe, mert az adventi idő reménységéről szól. A hajnalvárás reménységének, vágyának csodálatos képe az ézsaiási prófécia. Örül és vigad a puszta és a szomjú föld, kivirágzik rajta a nárcisz, virágba borul. A vakok újból látnak, a süketek hallanak, a sánták szarvasként szökellnek, ujjong a néma. A sokáig úttalan utakon járó igazak széles úton járnak. A gyötrelem, a sóhajtás elmúlik…Mert Isten megszabadít! Ézsiás víziója, a Biblia másik nagy látnokának, Jánosnak képeivel egyetemben, magával ragad, , amikor a Jelenések könyvében a mennyei Jeruzsálemről beszél. Ezek a képek mind-mind a mi vágyainknak is a megfogalmazói. A lélekbúvárok mondják: az egészséges lélek igénye, vágya a biztonság, a külső-belső világ közötti harmónia, a békesség, boldogságigény, szeretetvágy, - szeretni és szeretve lenni. Vajon itt van már a hajnal? Máté evangéliumának igehelye egy olyan emberről beszél, aki ugyancsak a hajnal eljövetele után vágyakozott. Pontosabban Valakinek az eljövete után, mert a Szentírás a hajnal eljövetelét személyhez, a Szabadító, az Üdvözítő személyéhez kapcsolja! A nép, amely sötétségben járt, általa világosságot lát. Ő a Hajnalcsillag, aki az éj elmúltát jelzi! Keresztelő János az ószövetségi próféták indulatával hirdette a hajnal, Isten országának közeledtét. Papi családból származott, ami jólétet biztosított volna számára, de otthonát hátrahagyva a Jordán folyó melletti sivatagba vonult. Eledele sáska és erdei méz. Kortársai lelki igénytelenségét, vakságát, süketségét ostorozta. Zsigereiben érezte a hajnal közeledtét, de mégis önmagát „csak” útkészítőnek tekintette. Bármennyire is sürgette az embereket, hogy keressék a hajnal jeleit, néhány nekibuzdulástól eltekintve, amikor Jeruzsálem lakói közül sokan kivonultak hozzá és megkeresztelkedtek, a többség közömbös maradt. Szókimondása miatt, Heródes Antipász uralkodó börtönbe vettette. Fogolyként fogytán a türelme, a várakozás kínját élte át. Az őrhelyén álló, a látóhatárt kémlelő éjszakai őr feszültsége ez! Nem csak örömöt, hanem feszültséget is hordoz a Szabadító utáni várakozás. Habakuk póféta kifejezően mondja: -„Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg? Miért hallgatsz?” - türelmetlen, de várakoznia kell! „Őrhelyemre állok, kiállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám, és mit felel panaszomra.” Ismerősek Habakuk és Keresztelő János érzései. Rólunk szólnak. - Hol van a szabadítóm, ki az én szabadítóm? -„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”kérdezi Keresztelő János Jézustól, egy názáreti József nevű ács fiától, egyik rokonától, aki hozzá hasonló módon maga is tanítványokat gyűjtött. Keresztelő János a tömlöcben van, és nem a népe között, de érdekli a világ sorsa. Miért késik a hajnal, mi van a világban? A tanítványai hozzák a hírt, Jézus válaszát: vakok látnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, szegényeknek örömhír hirdettetik. Ézsaiás látomása beteljesedik. Őbenne. Itt a hajnal! A Szabadító által elhozott szabadulás fénye beragyogja az egész földet. Itt a hajnal!- hirdettetik kétezer év óta szerte a világban. És jön rá a cinikus válasz: -Na és?!
Az áhítattól, az örömtől, a hajnalfogadás pillanatától fosztjuk meg magunkat, amikor a karácsonyi készülődést őrült bevásárlási lázzá silányítjuk. Családok egész évi megspórolt pénzüket költik el olyan dolgokra, amelyek már néhány hónap után kacattá, limlommá válnak, és a piac diktálta divat szerint is kimennek a divatból. A mindennapi munka szüksége, görcse, fásultsága mondatja oly sokszor velünk: -Na, és?! A politikai-, gazdasági- és egyéb csatározók, sajnos egyre többen mondják nagyképűen: - Na, és?! A „naések” a karácsony(ok) szakítópróbái. Különbséget tudunk-e tenni jó és rossz, helyes és helytelen, hasznos és haszontalan között? S ami a legfontosabb: a távolból közeledő idegenben felismerjük-e fele-barátunkat, testvérünket, ember-társunkat? A bennünk és körülöttünk élő cinikus „naéseket” csakis a bennünk élő Krisztus által győzhetjük le! A távolból érkező idegenben csakis a bennünk élő Krisztus által ismerjük fel a testvért! „Jézus hajnalcsillagom, ő az én hitbizonyosságom.”-tanúskodik egyik ifjúsági énekünk. „Boldog, aki nem botránkozik meg énbennem…” A hamis hajnalhirdetők, az éjszaka kibicei számára a botránykő Krisztus, mert Ő már elhozta a hajnalt. A kapernaumi zsinagógában messiási mivoltát először kijelentő Jézust, miután Ézsaiás jövendölését magára vonatkoztatta, meg akarták kövezni.
A „naeésezés” Isten előtti botránya helyett Krisztustban nyert befogadó szeretetet Mindannyiunknak! ...Mert itt a hajnal! (A Jelenések könyvének tanúskodása szerint pedig, a hajnal után Isten örökké tartó nappala következik. „Jöjj, Uram Jézus!”) Balázsfalva, 2010. adventje-karácsonyán Kabai Ferenc református lelkipásztor
4
Gondolatok alkalmi ünneplések margójára Az emberi alkotás, legyen az anyagi, szellemi, vagy művészi, a létezés lényegét fejezi ki. Körvonalat ad saját lényének és elkerülhetetlenül a társadalmi élet megosztóinak. Nem lehet felmérni a fényt vagy az árnyékot a nyelv világa nélkül. Nem világít belülről a lélek fénye, ha nincs a hang, a szó, a gondolkozás és az érzelem. A tudás fénye nélkül nem látható, nem észlelhető a gyönyörűség, a szépség, a Teremtő ajándéka: az élet, és annak felmérhetetlen örömei. Hol lehet ebből a ritka csodából egy cseppet elnyerni? Az élet fergetegében, de előbb a családban, az iskolában, a társadalmi intezményekben. A XXI. században az emberiség iránytalanná kezd válni és a tudás kezd ártani. A húsemberek áradata nyüzsög tanácstalanul és reménytelenül, és magukra maradva, egymást okolják a sötétedés miatt. Fáradt ember létezett mindig, de kifáradt nemzetekről nem sokat tudunk. Ezután erre is lesz példa. Könnyűve vált lemondani az emberségről, az erkölcsről, az alkotásról. Ami megmaradt: csak a sötét élvezeteknek élni, az élet ellen tenni és rombolni. A civilizáció romlófélben van, az ember töpörödik, miközben csak árt magának és gyengül. Egyénileg erőtlen az ember, az ,,ahány annyifélét “ összefogni és jó utra terelni, nagy erőpróba. De van erre képes, értelmes, jóindulatú, felelősségtudattal, hittel és tudással megáldott ember szemeink előtt? Kik a tanítóink és mire tanítanak? Még a ,,tanügy” szóban is van némi gyanakvásra való ok. A tanítási rendszer szereplői közül is többen átugrottak a másik partra és végül nem társak, hanem ügyfelek. Mindenki mindeki iránt irígy, gyanakvó és képmutató. Ebből a világképből mit ért a gyerek? Hogy az ember árú ( és áruló)? Csak annyit érjen a nevelés, annyira tanítunk, amennyit fizetnek érte? Ha ezt látnák az elődeink...?! A történelem forgatagában gyerekeinket elkergetjük, hogy a a nagyvilágban ezeridegenek kiszolgálóivá váljanak. Ők kellene értékeljék, szeressék és megbecsüljék a szülőföldet és önmagukat! Fura világ az, ahol a pénz beszél, a kutya ugat és az ostoba kicsinyes pimaszság harap…gyűlöljük a szegényeket, az időseket, de a gazdagokat is, néha imádjuk az anyagi sikerüket, vagy a fitogtatott primitívizmusukat és akár kiírtó erejüket is. Egyesek még tisztelegnek is ezek előtt. Volt még ilyen a történelemben és lesz is még ! Nosztalgiából maradt jócskán. Elég szürke gondolatok ezek, de van derűre is ok, ha a napi „leckét” megtanuljuk és a nyelvtudásunkat gyarapítjuk. Kevés a tanító, túl sok a ,,leckéztető”. A nyelv építi az embert, aki az anyanyelvét sem ismeri, az rombadőlt eleitől fogva. Sok nagy tanítómestere volt az emberiségnek és egy pár tanulságot leírok, hátha egy kicsit tanulunk tőlük és derűsebb lesz az életünk. (Egy kis humor – ezért nem fizetünk TVA-t, avagy ÁFÁt, gondolom, mint volt értelmiségi). „Minden bölcsesség meg van írva abban a hatalmas könyvben, amely állandóan nyitva áll szemünk előtt: a Világegyetemre gondolok. De csak akkor érthetjük meg, ha megértjük a nyelvet, amelyen gondolatai eljutnak hozzánk, s ha betűit - amelyek vérrel íródtak - mélyen bevéssük a szívünkbe. Ez a könyv a lélek és a szellem könyve." (Galilei) . "A gondolkodó ember java és boldogsága, hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze, s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje." (Goethe). - "Mivel létezik egy szó a bölcsességre, az emberek azt hiszik, tudják, mi az. Pedig senki sem válik csillagásszá azáltal, hogy érti, mit jelent a szó, hogy asztronómia." (A.deMello). - "A nagy ügyek rendkívüli nehézségekbe ütköznek, és rendkívüli határozottság nélkül soha nem lehet sikerre vinni őket."(Richelieu) . "Aki nem hord szemellenzőt, annak nincs szebb látvány, mint az értelem csatája a legyőzhetetlen valósággal."(Camus) - "Sose fojts vissza, ne hallgass el magad előtt semmit, ami a saját gondolatod ellenében gondolható."(Nietzsche) - "A szellem számára nincs félszabadság. Vagy rabszolgának,
5
vagy királynak kell lennie."(Étienne Rey) - "Ha van benned akaraterő, tevékenységed legyen szeretetteljes. Ha gyönge vagy, s nincs benned tetterő, legyen gyöngeséged szeretetteljes."(Lev Tolsztoj) "Könnyebb az igazságot felismerni, mint elismerni."(Nietzsche). -Tatiosz: A szív törvénye "Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is. Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint! Akinek célja: a helyes élet - annak eszköze: az emberség." Tatiosz: Szerényen tündökölni "Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz. Ki elindult, s még nem érkezett meg, bíztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál. Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni. Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak. Miért szeretnek minket a többiek? Amiért egyáltalán szeretni érdemes: magáért szeretetért. Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi." Tatiosz: Maradj Ember! "Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét. Orvosság a szeretet minden gondolat ellen, amely lelkedet megzavarja. Változtasd örömmé mások bánatát, s hitté a reményvesztettséget.A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete. A világ körüli utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. A tudásnak nem tudás a kezdete. A szeretetnek nincs kezdete, így vége sem lehet. A szeretet örök. Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz - de elsősorban maradj ember." Nemsokara itt van a Karácsony, legnagyobb tanítómesterünk születésének ünnepe. Öröm és vidámság, elmélyülés a feladatok előtt és a megoldásokban. Az emberiség előtt alló jövőre tett eskü betartása és az ő tanításainak megértése kerüljön gondolataink és életünk előtérébe. Vigyázzunk arra, hogy ez ne csak alkalmi ünnep legyen. Krisztus Urunk mellettünk van, bennünk él, tegyünk azért, hogy az Ő segítségével építsünk jelent és jövőt gyermekeinknek. Győzedelmeskedjenek az Ő tanításai minden tanügyi törvény felett. Áldott karácsonyi ünnepeket Mindenkinek. Varró Árpád Miklós tanár
A borok felszolgálása ,,Bor nélkül az egész étkezés olyan, mint a tánc zenekar nélkül.” -Grimod de La Reynière Nem egyszer előfordul hogy kedves vendégek ülik körbe a díszes ebedlőasztalt és vidám társalgás közben csendülnek az összekoccintott poharak. De azért ahhoz, hogy a harmónia teljes legyen, szem előtt kell tartani azt is, hogy a borfogyasztásnak is megvannak a szabályai. Persze ez attόl is függ, hogy hol, mikor és ki üli körbe az asztalt, de egy pár alapszabály betartása szükséges ahhoz, hogy a bort teljes egészében élvezhessük. Tehát hogyan is szolgáljuk fel a borokat? A fajtájának megfelelő hőmérsékleten kell felszolgálni ahhoz, hogy a legjobban érvényesülhessenek az íz-, illat- és aromaanyagok. Lassan hűtsük a bort, mert a hirtelen lehűtött borok kevésbé élvezhetőek. Folytatása a 6. oldalon
Folytatás az 5. oldalról
Ha mégis előfordul, és nem megfelő hőmérsékletű a bor, azt ne hűtőben hűtsük le, hanem inkább hideg vízben, legalább 20-30 percig A pezsgőt: ha édes, aromás 6-8 C°-on; ha száraz, 810 C°-on A fehér és rozé borokat általában 9-12 C°-on A vörösborokat 14-18 C°-on (18-22 C°-on nehéz , strukturált vagy barique-ban érlelt) A desszert borokat 12-18 C°-on A gyengébb minőségű borokat, a fajtájának megfelelő hőmérséklet alá kell hűteni. Néha a borok az étkezés elhúzódása miatt hamar felmelegszenek, ezért az itt ajánlott hőfokoktól 2-4 C°-kal alacsonyabb hőmérsékletűre érdemes lehűteni. A túlhűtött borok illata és zamata jelentősen csökken! Fehér és rozéborokat hőtartó edényben szokás az asztalhoz vinni. Vörösborokat kézben vagy tányérra állítva, a palackban érlelt óborokat fekvő állapotban, kiöntő kosárban szolgáljuk fel. Fontos, hogy a szervírozás alatt a palack címkéjét a vendég jól láthassa. Kidugózáskor a palackot az asztalra állítva először a védőkapszula tetejét vágjuk, vagy tépjük le. A teljes kapszulát levágni vagy letépni modortalanságnak tekinthető. A parafa dugó eltávolítására a dugóhúzót használjuk, a dugót teljes hosszába hajtsuk be és emeljük ki . A kiemelt dugó a vendég által látható legyen. A borrend betartása: először a könnyű, a száraz, vagy fiatalabb borokat szolgáljuk fel, csak ezt követően adjuk asztalra az "öregebb", nehezebb, vagy édes borokat. A 3-5 éves borokat fogyasztás előtt minimum 20 perccel szükséges kidugózni, a palackfülledtség kiszellőzése érdekében (esetleg hasznalható korsó (karaffa) ). Először mindig a házigazda saját poharába tölt egy kevés bort, hogy megkóstolhassa és meggyőződjön arról, hogy az valóban megfelelő minőségű-e. Ha megkóstolta, a vendégek poharát kell megtölteni. A bort csak teljesen tiszta, száraz pohárba szabad tölteni. Az ideális pohár fala vékony, díszítés nelküli. Vörös- és fehérbor szervírozásához is a talpas kehelypohár a legalkalmasabb. Fehérborhoz általában: 1 dl-esnél lehet kicsit nagyobb a pohár, befelé ívelő peremmel. Fiatal, illatos fehérborhoz: 1 dl-es, peremén kifelé hajló kehelypohár. Fiatal vörösborhoz: 1 dl-es gömbölyű kehelypohár. Idősebb vörösborhoz: minél idősebb a bor, annál nagyobb legyen a pohár, hogy az illatanyagokkal teli levegőnek legyen helye a bor fölött. Kitöltéskor a borospoharakat csak legfeljebb egyharmadáig töltjük, mert így lehet a bort jól megforgatni a pohárban, mivel a bor illatát csak így érzékelhetjük igazán. Újratölteni csak az üres poharakba illik. Hogyan találjunk az ételhez megfelelő bort? Sokszor felmerül a kérdés, valóban léteznek-e az étel-bor párosításának abszolút szabályai? Tény az, hogy különböző ételekhez más-más borok illenek. Érdemes egy komolyan megtervezett étkezést aperitiffel kezdeni. Könnyű, illatos, száraz, élénk savtartalmú borokat lehet fogyasztani például egy Dry Muscat Ottonel -t , esetleg egy száraz pezsgőt. Levesekhez nem nagyon párosíthatók borok, de persze vannak kivételek. Például a zöldséges krémlevesek mellé az aperitifnek kóstolt borok, gulyáslevessel, halászlével, csülkös bablevessel könnyű, tanninban szegény vörösborokat lehet fogyasztani, mint például egy Kadarka. Vegetáriánus menü, főleg brokkoli, kelbimbó vagy káposzta alapú ételek mellett kézenfekvő választásnak tűnnek a könnyű, illatos, száraz fehérborok, mint egy Sauvignon Blanc esetleg egy Dry Muscat Ottonel.
6
Halhoz soha sem tévedünk, ha fehérbort párosítunk. Egy száraz húsú halhoz többnyire száraz fehérbor talál: Sauvignon Blanc, Riesling, vagy Chardonnay. Zsírosabb halakkal testes, alkoholban és savban gazdag fehérbort, például egy ύjvilági bort tálalunk. Csirke, pulyka esetében jó választásnak bizonyulhatnak az illatos, száraz fehérborok, a Tramini, a Muscat Ottonel, a Sauvignon Blanc. A kacsa, liba vörösbort kíván, legyen az Merlot vagy esetleg egy Fekete Leányka, vagy Pinot Noir. Libamájhoz, libamajpástétomhoz Tokaji aszú illik. Sertéshúsból készült ételekhez (fűszerezéstől, mártástól függően) mind száraz, félszáraz, tüzes, erős fehérbort, mind pedig vörösbort lehet választani. Főtt, párolt marhahúshoz testes, köves talajokról származó, ásványi anyagokban gazdag fehérek vagy könnyű vörösek találnak. A borjú a nagy fehérborokat kívánja. Sült mellett érett, tanninban gazdag Cabernet-ek jöhetnek számításba. A vadhúsokhoz (vaddisznó, szarvas, őz) a hosszan érlelt, testes, nagy vörösborok párosíthatók Syrah, Cabernet, Merlot esetleg egy Carmenere vagy Malbec. Desszerthez desszertbor illik, fontos azonban, hogy a bor mindig legyen édesebb, mint a desszert. A portói szinte mindig jó választásnak bizonyul. Nem marad más hátra, mint jό étvágyat kívánni mindenkinek! Varrό Rόbert mérnök
Búzásbocsárdi gyermekek iskolai és egyházi oktatása Írásom első felében az iskolai helyzettel szeretném megismertetni a kedves olvasót. Búzásbocsárdon jelenleg 19 gyerek jár magyar óvodába, első osztályban öt, másodikban kettő, harmadikban négy, míg negyedik osztályban két gyerek tanul magyarul. Ötödik osztálytól csak román tagozat működik a községben. Mivel a szülők nem vállalják a magyar iskolákba való ingáztatást, mindenki románul tanul. Ötödikben egy, hatodikban két, hetedikben három, nyolcadikban egy, kilencedikben kilenc, tizedikben öt, tizenegyedikben egy, tizenkettedik osztályban pedig hét gyerek tanul románul. Rátérek az egyházi életre, a gyerekekkel való foglalkozás kapcsán. Örömmel tudom leírni, hogy 2009 októberétől, idejöttöm óta, rendszeresen tartunk vallás és kátéórát. Külön csoportokban zajlanak a vallásos tevékenységek. Külön az óvodásoknak, külön az iskolásoknak. A komoly foglalkozás meglátszik a gyermekeken. 2011-ben hárman, 2012-ben négyen konfirmálnak. 2009-től rendszeresen van ifjúsági bibliaóra is, minden alkalommal eljön nyolc ifjú. Tudni kell azt is, hogy megcsappant a gyermekek száma. Átlagban három házasságból egy gyermek születik. A vegyesházasságok aránya nem túl magas (19 ilyen család van) mégis nagy az elszívó ereje az ortodox és görögkatolikus egyháznak. Végül leírnám azt az örömhírt, hogy sok év után, idén, a vegyesházasságból származó gyermekek már a református templomban szavalnak karácsonykor, de olyan gyerek is van akinek csak az egyik szülője magyar, de ő már ortodox és mégis nálunk szaval. Boros László Búzásbocsárdi református lelkipásztor
GMGK – önálló magyar iskola Gyulafehérváron Gyulafehérváron 2007 előtt az I-VIII osztályos gyerekek a Vasile Goldiş Általános Iskola magyar tagozatán tanulhattak magyarul. Amiatt, hogy nem volt meg a minimum létszám ahhoz, hogy külön osztályok működhessenek, a magyar osztályokat összevonták, az alsó tagozaton mind a négy osztályban szimultán oktatás folyt, a felső tagozaton V-VI. és VII-VIII. osztály működött összevontan... Természetesen, mindez negatívan befolyásolta az oktatás minőségét. Az önálló magyar oktatást Gyulafehérváron csupán a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum (kedvenc rövidítésünkkel: GMGK – gé-em-gé-ká) képviselte. Az európai csatlakozás azonban az oktatásban is új követelményrendszerrel lépett fel, mely – a fejkvótarendszer révén – szabályozó hatással van az iskolák jogi személyiségére is. Indokolttá vált a GMGK humán erőforrásának fejlesztése – mind a gyerekek/tanulók, mind a pedagógusok létszámát illetően… …Az előbbiek értelmében kezdődött el ez a fejlesztési folyamat az óvodai szint létrehozásáv al. Líceumunk struktúrájává vált az óvoda, az 1989-es változások után – a magyar szülők kérésére létrehozott – Káritász magánóvodának az átvételével, melynek létszáma a kezdeti tizenegynéhány gyerekről 33-ra emelkedett (két óvónő alkalmazását téve lehetővé), elérve négy év alatt a mai 45-ös létszámot. Közben óvodánk hosszított programúvá vált. Jelenleg három óvónő és egy dada neveli, tanítja magyarul a gyerekeket. A 2007/2008-as tanévtől kezdődően a GMGK igazgatósága kérvényezte a Fehér megyei tanfelügyelőségen az elemi I. osztály indítását, ugyanis ezt indokolttá tette óvodánk 10 iskola-előkészítős gyermekcsoportja. Erre a kérésre a megyei tanfelügyelőség jóváhagyta nemcsak az elemi (I-IV.), de a gimnáziumi (V-VIII.) tagozatok indítását azáltal, hogy engedélyezte a Vasile Goldiş Általános Iskola „vérszegény” – alig harmincegynéhány tanulót számláló – tagozatának áthelyezését a GMGK-ba. Így a 2007/2008-as tanévtől az addig csupán magyar tagozatként létezett elemi és
Jelentős mértékben hozzájárult a magyar oktatás fennmaradásához a dévai Szent Ferenc Alapítvány, ugyanis a gyulafehérvári házának a létrehozásával a gyereklétszám évről évre növekedett, így a gyulafehérvári és a környékbeli gyerekeknek lehetőség adódott az anyanyelven való továbbtanuláshoz, a minőségi oktatáshoz. Intézményünkben, a 2010/2011-es tanévben 45 óvodásnak, 25 I-IV. osztályos kisdiáknak, 38 VVIII.-os diáknak és 67 IX-XII.-es tanulónak biztosítunk anyanyelvi nevelést. Ebből 21 I-VIII. osztályos gyerek az iskola kisbuszával ingázik naponta a környező falvakból (Alvinc, Vajasd, Magyarigen), 29 gyerek pedig a Szent Ferenc Alapítvány gyermekházában lakik. Ez teljes ellátást – szállás, étkeztetés, ruházat, tanszerek, egészségügyi ellátás – biztosít. Az óvodás gyerekeknek, valamint az alsó tagozatos tanulók számára délutáni tanulási programot is biztosítunk (school after school), étkeztetéssel, tanítói felügyelettel, melynek anyagi fedezetét túlnyomórészt a Bod Péter Alapítvány biztosítja (elnöke dr. Gudor Botond Kund). A IX-XII. osztályos tanulók a líceum kollégiumában laknak, mely az előbbitől teljesen külön épületben foglal helyet. Rövid, négyéves „együtt-létezésünk” alatt, szakmai szempontból nagyon jó eredményeket értünk el, pl. tantárgyversenyeken(országos magyar tantárgyverseny 4. hely, országos vallás tantárgyverseny 1. hely, külföldi – magyarországi /Lakitelek/ – vetélkedőkön díjak), szavalóversenyeken, szórványszínjátszó találkozón, VIII. osztály végi nemzeti teszten, az érettségin. Ugyanakkor ausztriai, szlovákiai és magyarországi tanulmányutakon vehettek részt tanulóink a Szabó Márta tanárnő által koordinált ACES-program révén. A GMGK-ban megvalósuló minőségi anyanyelvi oktatás következménye, hogy tanulólétszámunk évről évre nő. Egyáltalán nem örvendünk annak, hogy az új tanügyi rendelkezések értelmében számos vidéki kisiskola megszűnik, összevonódik nagyobb központokkal… Ezen esetekben – ha már másként nem menthető itt Dél-Erdélyben a magyar szó – szeretnénk, ha tudnának rólunk, mint a magyar anyanyelvű tanulási lehetőségnek egy olyan bástyájáról, mely segítséget nyújt, s szívesen fogadja – felekezetre való tekintet nélkül – azokat, akik nem adják fel oly könnyen nemzeti identitásunk legfőbb kincsét: a magyar anyanyelvet. (www.gmgkliceum.ro)
gimnáziumi szintek a GMGK Líceum részévé váltak. Ezáltal, a magyarul tanulni óhajtó gyerekek új iskolában, a Római Katolikus Érsekség tulajdonát képező, korszerűen felújított Fogarassy-épületben, történelmi környezetben (a várban), nagyon jó feltételek között kezdhették meg a tanévet.
Dr. Gál László a GMGK igazgatója
7
Nehéz volt bejelenteni, hogy nemsokára indulnak a vonatok, és haza kell menni; így a foglalkozást 15:00 óra táján fejeztük be, ki-ki hazatérve élmény-tarisznyájával otthonába.
Ökumenikus gyerektalálkozó és magyar bál a Küküllőszögben Felfigyelve arra, hogy egyházainkban az iskolás korú gyerekek száma egyre alacsonyabb, fontosnak tartottuk egy ökumenikus kistérségi gyerektalálkozó megszervezését, ahol gyerekeink egymással megismerkedhetnek, anyanyelvükön imádkozhatnak, énekelhetnek, tanulhatnak, játszhatnak és ismerkedhetnek. Ez évben első alkalommal szervezte meg a Szülőföldünkért Egyesület, a környékbeli történelmi magyar egyházak képviselőivel együtt Balázsfalván az adventi ökumenikus gyerektalálkozót. A rendezvénynek a helybeli Faipari Líceum étterme adott otthont, ahol több, mint 125 gyerek vett részt a városból és a környező hét településről: Búzásbocsárdról, Magyarpéterfalváról, Türből, Magyarbényéről,Bethlenszentmiklósról, Küküllőboldogfalváról és Küküllővárról. Rövid ismerkedé s után nyolc kiscsoport alakult. Karácsonyi István, a Szülőföldü nkért Egyesület elnöke köszöntött e a jelenlévőket, majd kezdetét vette a program-maraton. Bemelegítőként vallásos énektanítással hangolódtak rá a résztvevők mindarra, amit még számukra tartogatott ez a nap. Máté Hajnalka küküllővári kántornő és Lóri atya gitárt ragadtak, és minden gyereket megmozgattak vidám dallamaikkal: taps, ének, lábdobogás egyszerre tette életszerűvé a megénekelt titkokat. A tanítás alapja egy alkalomhoz illő bibliai történet volt (Lukács 1, 1 – 38 . 57 – 66, melyet az egyházközségek képviselői jeleníttek meg. Zakariás szerepét Boros László, Erzsébetét Udvari Ibolya, Józsefét Makkai Dénes, Máriáét Máté Hajnalka, az angyalét pedig Kabai Ferenc alakította, miközben narrátorként Májai Zoltán és Lóripap, valamint Szántó Mihály, Karácsonyi Hajnalka és Dezső Réka segédkeztek. Felfrissülés gyanánt, a szünetben minden gyerekek az iskola udvarán önfeledten kapcsolódott be a Lóri atya által vezetett játékokba, és csak az ínycsiklandozó pizza illata tudta becsábítani őket ebédre. Ezt követően, a találkozó, a napi bibliai történethez kapcsolódó kézimunkával folytatódott. Színezés, vágás, ragasztás… és megszülettek a remekművek, melyeket mindenki hazavihetett, részvételi oklevele kíséretében.
Úgy érezzük, hogy hasznos és értékőrző rendezvény volt. Ha Isten is úgy akarja, akkor e találkozó a gyökerét fogja képezni annak a hagyománynak, mely ebből, az elkövetkezendőkben, kinő. A gyerektalálkozó után romtalanítás következett, majd teljes erőbedobással a terem átalakítása az esti bálra. Igen, mert az immár hagyományos őszi magyar bálra vártuk mindazokat, akik együtt akartak ünnepelni, mulatni e régió magyarjaival. Hét óra körül már jövögettek a bálozók, és elfoglalták helyüket az ízlésesen megterített asztaloknál. Hamarosan a halk gépzenét élő magyar muzsika váltotta fel. Bemelegítésként egy pap-duett törte meg a jeget: Májai-Varga Zoltán gitáron játszott és énekelt Kémenes Lóránt zongorakíséretében. Pár dal után pedig Lóri atya vette át a „terepet”, és szinte azonnal a táncparkettre csábította dalaival a bálozókat, akiknek feltett szándéka volt, hogy ne csak a dalban legyen igaz, hanem a valóságban is: a bál „holnap hajnalig” tart. Hamar kiderült, hogy nem csak a húszéveseké a világ, hisz fiatal és idősebb együtt követte a csak magyar dalokból álló repertoár ritmusát. Aztán az est fénypontja következett: a kán- kán dallamaira, egy különös kis szekérkén begördült az igazi, magyaros bográcsgulyás. Állv a, tapsolva fogadta mindenki a nemzetiszín szalaggal átkötött bográcsot. A lakmározás után, az elhízást elkerülendő, újabb örökzöldek csendültek fel, elindultak a lábak, megmozdult mindenki....volt ott vonatozás, körtánc, rock and roll, twist... Az elmaradhatatlan hölgyválaszok pedig olyan férfiakat is táncba hívtak, akik addig csak petrezselymet árultak. Hajnalban a feleségek hiába akarták hazafele csábítani férjeiket, ők még nótázásba kezdtek a muzsikus pappal, és az önfeledt dalolászás után ki-ki a ködös éjszakában hazafelé tartva, szívébe zárt egy-egy dallamot... Hisszük, hogy kellenek ezek az alkalmak, amikor nem kell szégyellenie senkinek azt, hogy magyar, hogy anyanyelvén énekel és, talán mindezek után egyre többen értik meg, hogy a szórványban is érték és örömforrás tud lenni az, amiért inkább csak pofonok járnak a mindennapokban, nevezetesen az, hogy az ember magyar. E szívvel-lélekkel megszervezett rendezvényt a Communitas Alapítvány támogatta. Karácsonyi István és Kémenes Lóránt
Szerkesztette: Karácsonyi István Lapunkban megjelent cikkek tartalma nem feltétlenül szerkesztőségünk véleményét tükrözi. Lapunk letölthető a www.szulofoldunkert.ro honlapról
8
Lapunk támogatója:
