1 Lanstyák István S Z LO V Á K IA I M A G Y A R V O N A T K O Z Á S Ú S Z Ó C IK K E K A MAGYAR ÉRTELMEZŐ K ÉZIS ZÓ TÁ R Á T D O LG O Z O T T K IA D Á...
S Z LO V Á K IA I M A G Y A R V O N A T K O Z Á S Ú S Z Ó C IK K E K A MAGYAR ÉRTELMEZŐ K ÉZIS ZÓ TÁ R Á T D O LG O Z O T T K IA D Á S Á B A N *
1. B e ve z e té s A m int tu d ju k, a Ma g y a r é rte lm e ző k é ziszó tá r ú j, átd o lg o z o tt kiad ása (É K sz .2), am e ly 20 0 3 nyarán je le nt m e g , a sz lo vákiai, a kárp átalji é s az e rd é lyi m ag yar nye lvválto z ato k sajáto s e le m e ine k e g y ré − sz é t is tartalm az z a. D o lg o z ato m c é lja, h o g y b e m u tassam a sz ake m b e re kne k é s az é rd e klő d ő laiku − so knak e nag y je le ntő sé g ű sz ó tári m ű sz lo vákiai m ag yar vo natko z ású e le m e it. E z e k a sz ó tárb an te r− m é sz e te se n e lsz ó rtan találh ató k, b e tű re nd i h e lyü kne k m e g fe le lő e n, íg y az o lvasó a sz ó tár sz o káso s – h o g y ú g y m o nd jam : re nd e lte té ssz e rű – h asz nálata ré vé n ne m kap h at átfo g ó ké p e t a b e nne találh a− tó sz lo vákiai m ag yar sz avakró l, sz ó kap c so lato kró l, alakválto z ato kró l, vo nz ato kró l, sz ó je le nté se k− rő l, je le nté sárnyalato kró l é s stílu sé rté ke krő l, annak e lle né re , h o g y e z e k te rm é sz e te se n a sz ó tárb an sz lo vákiai m ag yarké nt vannak m e g je lö lve .1 M ive l je le nle g tö b b o lyan sz ó tári m ű is ké sz ü l M ag ya− ro rsz ág o n, am e ly sz inté n fo g tartalm az ni h atáro n tú li m ag yar sz avakat (kö z tü k e g y id e g e n sz avak sz ó tára é s e g y é rte lm e z ő sz ó tár), e z az átte kinté s ne m c sak ö ssz e g z é se kíván le nni az 19 9 5 ó ta fo ly− tato tt sz ó táraz ási m u nkáknak, h ane m m inte g y m e g alap o z ó ja is e z e k fo lytatásának. D o lg o z ato m b an az ú j kiad ás e lő sz aváb ó l é s tájé ko z tató jáb ó l ind u lo k ki (É K sz .2:V – V II, X I– X X ), annak sz e rke z e ti fe lé p íté sé t kö ve te m , s az ab b ó l ve tt általáno s, a sz ó tár e g é sz é re vo natko z ó m e g ál− *
A tanu lm ány alap jáu l sz o lg áló ku tatáso k a M e rc u riu s T ársad alo m tu d o m ányi K u tató c so p o rt é s a G ram m a N ye lvi Iro d a m u nkate rvé ne k ke re té b e n fo lytak, ill. fo lynak az Illyé s K ö z alap ítvány, a T e le g d i Z sid m o nd Ö sz tö nd íj− alap é s a D o m u s H u ng aric a a tám o g atásával.
166
lapításokra fűzöm rá azokat a tudnivalókat, amelyek hasznosak lehetnek a szótár szlovákiai magyar vonatkozású szócikkei iránt érdeklődő szakemberek és laikusok számára. Megjegyzéseim közt épp− úgy vannak elméletiek, mint gyakorlati célzatúak; ez utóbbiak a szótárban való jobb eligazodást, a szócikkekben található információk hatékonyabb „ kinyerését” vannak hivatva szolgálni.
1.1. A szótár jellege, kapcsolat az első és a második kiadás közt Az új kiadás előszavának egyik legfontosabb megállapítása szerint az „ ÉKsz.2 nem új szótár, hanem az ÉKsz. átdolgozott, bővített változata” (ÉKsz.2:V). Ez azt jelenti, hogy a szlovákiai magyar szó− anyagot egy olyan szótárba kellett beilleszteni, melynek koncepciója úgy készült, hogy nem számolt a magyar nyelv határon túli változataihoz tartozó sajátos elemek fölvételével. Az ebből adódó prob− lémákkal ebben az írásban nem kívánok foglalkozni, megtettem ezt két korábbi munkámban (Lanstyák 2002; Lanstyák 2003a); csak a végeredményt összegzem: a szótár korábbi kiadásának minősítési rendszere alig változott, s a bekövetkezett változások sem olyan jellegűek voltak, hogy lehetővé tették volna azt, hogy az olvasó korrekt tájékoztatást kapjon a bekerülő szavak használati értékéről és stí− lusértékéről (vö. még 2.2.1., 2.2.3.). Az előszó az új kiadással kapcsolatos általános tudnivalók közt kitér a határon túli magyar sza− vakra is. Az ÉKsz.2 mu n kálatain ak a kezd etév el egy id őb en tö b b o ld alról is megfo galmazód o tt az az igén y, h o gy a jö v őb en a magyar értelmező szótárakn ak lép téket kell v áltan iu k: (A magyar n yelv járáso k atlaszáh o z h aso n lóan ) a Kárp át−med en c e egészére kiterjed ően , a szo mszéd o s o r− szágo kb an kiseb b ségb en élő magyarság n yelv h aszn álatát is rö gzíten iü k kell. (ÉKsz.2:V I.) A történet egyes részletei közismertek (lásd P usztai 1994 , 1995, 1999; Beregszászi 1997; Lanstyák 2002; vö. még Lanstyák–Szabómihály 1994 /1998 ). Ezekből a beszámolókból azonban rendre kima− radt Kontra Miklós neve, s háttérben maradt az a fontos szerep, amelyet az új koncepció elfogadta− tásában játszott. Aligha esünk túlzásba, ha azt állítjuk, hogy Kontra Miklós szívós meggyőző mun− kája nélkül az új kiadásba valószínűleg nem kerültek volna be határon túli magyar szavak. Maga a szótár főszerkesztője, P usztai F erenc, eleinte határozottan ellenezte a szóanyag ilyen irányú bőví− tését, az ehhez szükséges kutatások hiányára hivatkozva (teljesen jogosan). Az előszóból is kiderül, hogy a szótár készítői a határon túli szóanyag beépítésének inkább szimbolikus, mintsem elméleti vagy gyakorlati jelentőséget tulajdonítanak: A mo stan i átd o lgo zás c sak ú ttö résre v állalko zh ato tt, ko lo zsv ári, p o zso n yi és u n gv ári n yel− v észek kö zremű kö d ésév el c su p án min taan yago t illeszth ettü n k b e az erd élyi, a szlo v ákiai és a kárp átaljai magyar n yelv h aszn álat regio n ális elterjed tségű szókészleti elemeib ől. A felad at− n ak n em a mego ld ására ad u n k teh át min tát, h an em szán d éku n k és remén yein k szerin t a fo ly− tatásra ö sztö n zést. (ÉKsz.2:V I.) Ez a megállapítás elsősorban a kárpátalji és az erdélyi szóanyagra nézve igaz; a szlovákiai ma− gyar vonatkozású szócikkek – mivel épp Szlovákiában lehetett leginkább előzményekre, illetve fo− lyamatos kutatásokra támaszkodni (ezekre lásd pl. Lanstyák–Simon–Szabómihály 1998 ; Lanstyák 1999–2000, 2003b; Szabómihály és mtsai 2000) – talán valamivel többnek mondhatóak mintaanyag− nál, legalábbis jómagam a szlovákiai magyar anyag összeállítójaként arra törekedtem, hogy a beke− 167
rülő szókészleti elemek, alakváltozatok, vonzatok, jelentések, jelentésárnyalatok és stílusértékek vi− szonylag hű képet adjanak a magyar nyelv szlovákiai szókincsének sajátosságairól, jelenlegi ismere− teinknek megfelelően. Ez a törekvés a szótárba felvett szlovákiai vonatkozású elemek mennyiségé− ben is tükröződik, „a szlovákiai anyag ugyanis sokszorosa a másik kettőnek” (Szabómihály 2003).
1.2. A bekerült szóanyag jellege, a szótár jellegének függvényében A Magyar értelmező kéziszótár alapvetően a standard nyelvváltozat különféle rétegeihez tartozó szavakat tartalmazza, de – nagyon helyesen – a szókészletnek azokból a rétegeiből is merít, amelyek nem tekinthetők ugyan standardnak, de egy nagyobb kiterjedésű földrajzi régióban vagy valamely társadalmi csoportban széleskörűen használatosak. Az előbbiek nép[ies] vagy táj[nyelvi] minősí− téssel vannak ellátva, az utóbbiak egyfelől a biz[almas], a vulg[áris] vagy az argó minősítéssel, másfelől pedig a különféle szaknyelvi és fogalomköri rétegekre utaló megjelölésekkel, pl. állam− ig[azgatásban használatos], mezőg[azdaságban használatos], zene[tudományban használatos] stb. A szótár tájékoztatójában ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: Az átdolgozott Magyar értelmező kéziszótár – a szókészletnek csak egy−egy sajátos és szű− kebb területét átfogó szótárakkal, például a szakszótárakkal ellentétben – általános szótár, vagyis a magyar nyelvnek lehető legszélesebb tartományait öleli fel, kiterjedve a szaknyelvi és a nyelvjárási szókészletnek a köznyelvvel (még vagy már) szorosabban érintkező, mintegy közös rétegeire, sőt a határon túli regionális nyelvváltozatokra is. (ÉKsz.2:X I.) Tulajdonképpen a magyar szókincsből való merítés ilyen „nagyvonalúságának” köszönhetjük, hogy egyáltalán lehetővé vált a határon túli magyar szavaknak a szótárba való felvétele, hiszen ezek a szókészleti elemek az egyetemes magyar standarddal azonosított magyarországi magyar standard− nak nem részei, viszont kétségtelenül áll rájuk, hogy nagyobb kiterjedésű földrajzi régióban széles− körűen használatosak. Sőt, mivel a kéziszótár nem idegenkedik az informális beszédhelyzetekben használt elemektől sem, s e rétegen belül még olyan lex émákat is tartalmaz, amelyeket kevésbé is− kolázott beszélők használnak, lehetővé vált az is, hogy a szótárba felvett határon túli magyar szavak is rétegzettek legyenek. Ezeknek az elveknek megfelelően a szlovákiai magyar szavak felvételében sem kellett a szlovákiai magyar sajtóban, tankönyvekben, a szépírók műveiben stb. is használatos szókészleti elemekre szorítkoznunk, hanem fölvehettünk olyan szavakat, szókapcsolatokat is, ame− lyek a beszélt nyelvben élnek, sőt néhány közülük inkább csak a kevésbé iskolázott, illetve a szlo− vák hatásnak nagyobb mértékben kitett társadalmi csoportok nyelvhasználatában fordul elő. Mivel a szótár jelenlegi kiadása csupán 15 szerzői ívvel nagyobb terjedelmű a korábbinál (Pusz− tai 1994: 416), a szlovákiai magyar szavak felvételében mértéktartónak kellett lennünk. A szótár összesen 104 önálló és 8 utaló szlovákiai magyar szócikket tartalmaz (ez a szótár csaknem 75 000 szócikkének 0,15% −a), ezenkívül 125 egyetemes magyar szócikknek van valamilyen szlovákiai magyar vonatkozása: a) két egyetemes magyar szó a magyar nyelv szlovákiai változataiban állandósult szókapcsolatot alkot, amely a szókapcsolat egyik tagjának szócikkébe került be, pl. polgári + társulás ? polgári társulás ’egyesület’, a polgári szócikkben; b) az egyetemes magyar címszó szlovákiai magyar alakváltozattal rendelkezik, pl. infarktus : infarkt; c) az egyetemes magyar szónak a magyar nyelv szlovákiai változataiban sajátos vonzata van, pl. a hív ige −nak/−nek vonzattal ’fölhív valakit’ jelentésű; 168
d) az egyetemes magyar szónak a magyar nyelv szlovákiai változataiban sajátos jelentése vagy vala− mely egyetemes magyar jelentésnek sajátos szlovákiai magyar jelentésárnyalata van, pl. az egye− temes magyar kihív igének a magyar nyelv szlovákiai változataiban ’< filmet> előhív’ jelentése is van; a szintén egyetemes magyar kiír ige ’< írásból, könyvből vmely rész(eke)t, szavakat> kimá− sol, kijegyez, felír’ jelentéséhez a szótárban a szlovákiai magyar ’< gyógyszert> felír’ jelentésár− nyalat kapcsolódik; e) az egyetemes magyar szó egy vagy több jelentésének más a stílusértéke a magyar nyelv szlová− kiai változataiban, s erre a tényre a szlovákiai magyar használatra vonatkozó stílusminősítés utal, pl. az egyetemes magyar balkon szó a magyar nyelv magyarországi változataiban „kissé válasz− tékos”, a magyar nyelv szlovákiai változataiban viszont „általános használatú”; ennek mintegy tükörképeként viszont az erkély szó a magyar nyelv magyarországi változataiban általános hasz− nálatú, a szlovákiai változatokban viszont „választékos”. A szótárba elsősorban a szlovákiai magyar beszélőközösségben közismert szókészleti elemek, alakváltozatok, szójelentések stb. kerültek be; általában ezek voltak azok, amelyeket empirikus ku− tatásaink során is vizsgáltunk, így ezek esetében tudtuk a legbiztosabban megítélni, csakugyan „szó− tárérettek”−e már. (Hogy értékítéleteink mennyire voltak helyesek, azt a jövő mutatja meg.) Az in− kább egyes regiszterekhez (pl. az államigazgatáshoz) kötődő szókincs nagy része nem került be a szó− tárba, pedig ezek számos eleme része a magyar standard szlovákiai változatának. Az említett terjedelmi okok mellett e réteg viszonylagos mellőzöttségéhez az is hozzájárult, hogy az ide tartozó lexémák jelentős része nem egyetlen szabad morfémából álló szó, hanem állandósult szókapcsolat, ezek empirikus vizsgálatával pedig meglehetősen el vagyunk maradva, ezenkívül pedig a Gramma Nyel− vi Irodában még csak most folynak azok a nyelvtervezési munkálatok, melyek nyomán az ilyen sza− vak remélhetőleg stabilizálódnak a nyelvhasználatban, s megszűnik vagy legalább enyhül a jelenleg sokszor tapasztalt nagyfokú – és lévén szó szaknyelvekről, zavaró – variabilitás. A standard alatti elemek közül elsősorban azok kerültek be a szótárba, amelyeket a szlovákiai magyar értelmiség is használ szóban, oldott beszédhelyzetekben. Az inkább csak a kevésbé iskolá− zott rétegek, illetve a szlovák nyelv hatásának erősebben kitett beszélői csoportok2 nyelvhasználat− ára jellemző kölcsönszavak a szótárnak ebbe a kiadásába csak elenyésző mértékben kerültek be. Ennek nemcsak a terjedelmi korlátok az oka, hanem itt is, akárcsak föntebb a szakszavaknál, illetve az ál− landósult szókapcsolatoknál az a tény is közrejátszott, hogy még nem zárultak le azok a szókincs− vizsgálatok, melyeknek épp az a céljuk, hogy pontosabb képet kapjunk a magyar nyelv szlovákiai változataiban található szlovák eredetű közvetlen és közvetett kölcsönszók használati gyakoriságá− ról és stílusértékéről.3 A válogatásnak, a szóba jöhető szóanyag rostálásának ezek a kritériumai nemcsak a kéziszótár általános, az első kiadásban is érvényesített elveivel vannak összhangban, hanem az új kiadás bőví− tési munkálatai során alkalmazott elvekkel is. Az új kiadásba való bekerülés kritériuma a „beszélt vagy írott nyelvi szélesebb körű használat, a tágasabb kommunikációs érvény” volt a fő szempont (lásd Pusztai 1995: 324). Épp ezért a föntebb említett empirikus kutatások fő célja az volt (s tovább− ra is az), hogy minél pontosabb képet kapjunk a legfontosabb szlovákiai magyar szavak elterjedtsé− géről (ismertségéről, illetve használtságáról), valamint elfogadottságáról.
1.3. A szótár elméleti és gyakorlati jelentősége Az értelmező szótárak fő feladata, hogy használójukat tájékoztassák a bennük található szavak je− lentéséről, jelentéseiről, stílusértékéről és használati köréről. A jó értelmező szótárak alapjául szol− 169
gálnak a kétnyelvű és egyéb szótáraknak is. A kéziszótár tájékoztatója az értelmező szótár jellegéről a következő, kissé tautologikus megállapítást teszi: Az értelmező jellegű szótár más egynyelvű szótáraktól (például a rokon értelmű szavak szó− tárától) eltérően értelmező jellegű szótár, vagyis fő feladataként a szavak jelentését, illetőleg jelentéseit és jelentésárnyalatait írja le, határozza meg: értelmezi. (ÉKsz.2:XI.) Az a tény, hogy egy magyar értelmező szótárba határon túli szavak kerülnek be, nemcsak tudo− mányos szempontból fontos (a szavak szótárazása ez esetben része a nyelvleírásnak, ami alapvető – és alapozó – feladata a nyelvtudománynak), hanem az anyanyelvi nevelés, illetve nyelvi ismeretter− jesztés szempontjából is, hiszen lehetővé teszi egyfelől, hogy a magyarországi magyar és a más határon túli állami változatok beszélői megismerjék ezeket a szókészleti elemeket (a magyar nyelv határon túli változatainak sajátos elemei valószínűleg jórészt ismeretlenek a határon belüli és a többi hatá− ron túli változat beszélői számára), másrészt pedig azt is, hogy a szlovákiai magyarok megismerjék e szavak jelentős részének egyetemes magyar megfelelőit4 (többségük ismeri a magyar megfelelő− jét, megfelelőit, ám nem mindegyiket), illetve jobban tudatosuljon bennük a szlovákiai magyar sza− vak stílusértéke és használati értéke, útmutatást kapjanak ahhoz, hogy hol, milyen beszédhelyzet− ben melyik formát célszerű használni: a szlovákiai magyart−e vagy a közmagyar szinonimák valamelyikét. Mindezeknél nem kevésbé fontos, hogy a határon túli szavak szótárazása csökkenthe− ti a határon túli magyar nyelvváltozatok megbélyegzettségét, az anyaországi szótárhasználót hozzá− szoktathatja ahhoz a tényhez, hogy másképpen is lehet (helyesen) magyarul beszélni, mint ahogy azt ő megszokta. A magyar nyelv szlovákiai változatainak neves kutatója, Szabómihály Gizella a határon túli magyar szavak „szótári honosításának” korszakalkotó jelentőséget tulajdonít, emellett pedig a gyakorlati hasznára is fölhívja a figyelmet: A határon túli szavak és jelentések száma a 7 5 0 0 0 címszóhoz képest elenyésző, vagyis egyelőre még nem fenyeget az a veszély, hogy az utódállamokban élő magyarok nem értik meg egymást, sőt az új értelmező kéziszótár éppen a magyar–magyar megértést szolgálja: a szlo− vákiai, erdélyi, kárpátalji magyarok megtudhatják belőle, mi a magyarországi megfelelője az általuk ismert és használt szavaknak, így hatékonyabbá válhat kommunikációjuk az anyaor− szágbeliekkel, de egymással is. (Szabómihály 20 0 3 .)
2. A szócikkek felépítése 2.1. A szavak elrendezése Mivel a szótár ahhoz képest, hogy kéziszótárnak van minősítve, rendkívül tekintélyes nyelvi anyagot foglal magába, s az egyes szócikkek megszerkesztésében és felépítésében a gazdaságos helykihasználásra kell törekednie. Ezért van az, hogy nem minden címszó alkot új bekezdést, ha− nem a címszavak jelentős része ún. bokrokba tömörül. Erről az eljárásról a következőket olvashat− juk a tájékoztatóban: 170
A címszók bokrosítása a hely gazdaságosabb kihasználását szolgálja. Egy bokorba csak alakilag és jelentésükben azonos tövű származékok, illetőleg azonos előtagú összetételek ke− rültek. Származékok és összetett szavak nem keverednek egy bokorban. A bokrosítás kiterjed minden összetett szóra és származékra, az összetartozó csoportok azonban a betűrend teljes érvényesülése végett helyenként megszakadnak. (ÉKsz.2:XI.) A kéziszótárban összesen 104 önálló szlovákiai magyar szócikk van, ezek közül 81 teljes címszó, 23 pedig bokorcímszó. A bokorcímszavak zöme (14 db) összetett szó (balkonajtó, blokklakás, gyors− mentő, havijegy, munkahivatal, munkatöltet, naftakályha, nanuktorta, örökíró, pernyíkpor, sósrúd, szaktanintézet, szatelitantenna, tanítónap), kisebb részük (6 db) származék (bedmintonozik, brigádo− zik, duplázik, feferonos, frajerkodik, kontrolál), s van köztük néhány (3 db) igekötős ige is (átfizet, kitárcsáz, kizmizikez). Az, hogy egy címszó teljes címszó−e vagy bokorcímszó, technikai kérdés, és a véletlenen múlik (a szavak betűrendi helyéből következik), ezért tudományos szempontból nincs jelentősége. Gyakorlati, lélektani jelentősége viszont van, hiszen a teljes címszó feltűnőbb, szem− beszökőbb, az olyan olvasó, aki nem egy konkrét szót keres, hanem csak „olvasgatja” a szótárt, könnyebben fölfigyel rá, s az is, aki keres, könnyebben megtalálja a teljes címszót, mivel az nemcsak hogy a szó teljes alakját tartalmazza, hanem ráadásul egy egész bekezdést bevezető helyzetben van. A szócikkek java része önálló szócikk, egy kis része utaló szócikk. Az előbbiek lehetőleg minden érdembeli tájékoztatást megadnak a címszóról, az utóbbiak azonban csak azt jelzik, hogy a szóban forgó szó melyik önálló szócikkben van kidolgozva. (ÉKsz.2:XI.) A szlovákiai magyar szavak közül – amint említettem – 104 az önálló szócikkek száma, az utaló szócikkek száma pedig nyolc: ezek azokra az alakváltozatokra, illetve írásváltozatokra utalnak, melyeknek betűrendi helye nem egymás után van a szótárban (federáció föderáció, hata chata, hripka chripka, jogurt joghurt, lecska vlecska, pekacski spekacski, plasztelina pasztelina, rezort reszort). Ezek egy része viszonylag közel van ugyan egymáshoz, de más szócikkek választják őket el egymástól. Pl. a jogurt és a joghurt egy lapon vannak ugyan, de 35 szócikk ékelődik közéjük (szinte valamennyi a jog alapszó sarjadéka). Máskor a távolság jelentősebb, pl. a federáció−t 66 ol− dal választja el a föderáció−tól, a lecská−t a vlecská−tól pedig 682. Az utaló szócikkek közül öt önálló szlovákiai magyar szócikkre utal (hata, hripka, lecska, pekacski, plasztelina), három pedig egyete− mes magyar szócikkre (federáció, jogurt, rezort).
2.2. A szócikkek belső szerkezete A szócikkek belső szerkezetét nemcsak a szótártan szakembereinek fontos ismerniük, hanem a szó− tárhasználóknak is, mivel az, hogy egy−egy információ a szócikk melyik részében szerepel, hatással lehet a címszó értelmezésére. Az önálló szócikkek felépítéséről a következők olvashatók a tájékoz− tatóban: Az önálló szócikkek általában három részre tagolódnak: a) szócikkfejre, azaz a szócikk bevezető részére, b) a voltaképpeni értelmező és szemléltető részre és c) a kiegészítő részre. Az utaló szócikkek csupán a címszóból és az utalásból állnak (kalyiba Lásd: kaliba.). (ÉKsz.2:XI.) 171
Mivel az utaló szócikkek nem tartalmaznak mást, csak egy másik szócikkre való utalást, ezekből értelemszerűen az sem derül ki, hogy egyetemes magyar vagy határon túli magyar szókészleti ele− met tartalmaznak. Pl. a chata szócikkre utaló hata alakváltozat szócikke mindössze ennyit tartalmaz: hata Lásd: chata.
