A PLENÁRIS ELŐADÁSOK ABSZTRAKTJAI Pál Ferenc: Összetartozás és elégedettség a társkapcsolatban. Tudunk-e nevetni magunkon? Római katolikus lelkész, mentálhigiénés szakember Hajdan megannyi külső erőforrás szilárdította meg és tartotta egyben a társkapcsolatokat. Ezek kényszert is jelentettek, de kétségkívül érdekeltté tették a feleket, hogy megpróbáljanak együtt élni akár az elégedetlenségükkel együtt is, vagy többet tenni az elégedettségükért. Hiszen jóval több lehetőség áll rendelkezésünkre, mint gondolnánk. Lackfi János: „Ez olyan vicces! Írd már meg!” A humor tánca szóbeliség és írásbeliség határán PhD, író, költő, műfordító Mi vicces és mi nem? Kinek mi vicces? És ezt mi dönti el? A nevetés decibelszintje? Az Akadémia Humorisztikai Döntőbizottsága? Hol születik a komikum, aszfalton vagy döngölt padlón? Esetleg papíron? Van könyvhumor, melyet lehetetlen kiszabadítani papírfogságából? Avagy a vicc lényegi összetevője a továbbmesélés, a szóvá tevés, az adomázás? Az irodalmi humor az élő humor lenyomata, vagy keletkezhet önbeporzással is, betűk nászából? Egy előadás, mely remény szerint hangulatosan feltett, megválaszolhatatlan kérdések dömpingje lesz majd... A válaszokat ki-ki keresse magában! Medgyes Péter: A nyelvtanulás – tréfadolog A neveléstudomány doktora, Professor Emeritus, Eötvös Loránd Tudományegyetem Korunk nem kedvez a humornak. Pícível terhes világunkban nagyon kell vigyázni a nyelvünkre. Jobb, ha ki sem nyitjuk a szánkat. A nyelvórán se. Nem úgy értem. Gyakorolnunk kell az idegen nyelvet, hát persze, de ne viccelődjünk (mondják egyesek), mert a nyelvtanulás nem tréfadolog! Nem-e? Szerintem nincs annál mulatságosabb, mint amikor idegen nyelven kell megszólalnunk. Hebegünk, habogunk, kerékbe törünk. Bohócruhába bújunk. Vegyük tudomásul, hogy a humor kéretlenül is ott van a tanteremben, valahányszor csak megszólalunk. Sírjunk ezen, vagy inkább nevessünk? Én az utóbbit javaslom. Adamikné Jászó Anna: Az érvelés humora (Arany és Jókai művei alapján) Az MTA doktora, Professor Emerita, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar A klasszikus retorikák sokat foglalkoztak a nevetéssel (risus), később, a reneszánsz és a barokk retorikák a szellemességgel (az acumen ’elmeél’ terminust használták). A humor mint terminus nem volt használatos, de – más néven – foglalkoztak vele. A 18. századtól a filozófiai-esztétikai irodalom nagy témája a humor (jó áttekintés olvasható a Retorikai lexikonban, de régebbi művekben is, például Hantz Jenő vagy Szinnyei Ferenc értekezéseiben). A 20. század második felében a retorika nagy megújítója, Chaim Perelman az érvelés tárgyalása kapcsán mindig kitér az érvelés humoros lehetőségeire, valamint az érvelés és a stílus kapcsolatára. Érdemes az érvelés humorát vizsgálni, különösen azon írók életművében, akik még alapos retorikát tanultak, így Arany és Jókai műveiben. Elemzésem a következő szempontok szerint halad: példa (paradeigma), enthüméma, toposz-logika (definíció,
felosztás; összehasonlítás: analógia, fokozatok; viszonyok: ok-okozat, ellentét, ellentmondás; körülmények); szerkezet (pl. narratív metalépszisz), stílus (főképp alakzatok); ti. a szerkezet és a stílus is érvel. Greifenstein János: Merre tart a bohóc? Színész, rendező, bohóctréner, Magyar Cirkusz és Varieté A társadalmi változásokkal együtt változik a humor, változnak a humor forrásai. Sokszor fordul elő, hogy amin tegnap nevettünk, azon ma sajnálkozunk. És ahol bekapcsol a szánalom, ott automatikusan kikapcsol a humor. A bohóc minden korszakban reagál a társadalom állapotára. Onnan szerzi a muníciót a jeleneteihez, figyeli, hogy milyen hatást tud elérni a közönségnél, keresi azokat a pontokat, ahol betalál. Ahogy változik a bohóc karaktere és produkciója, úgy minden korszakban újabb és újabb kép alakul ki arról, hogy mi is az a bohóc. A nagy kérdés akkor merül fel, amikor bohócokat szeretnénk képezni, akik a következő évtizedekben fognak dolgozni. Honnan tudjuk, mi lesz vicces húsz év múlva? Vicces lesz még a hasra esés? Milyen tudást kell megszereznie egy előadónak, ha erre a pályára áll? Merre tart a bohóc?
A SZEKCIÓELŐADÁSOK ABSZTRAKTJAI Ács Fruzsina (1) – Boda-Ujlaky Judit (2) – Smohai Máté (3): Stand-uposok színpadi szorongásának, humorstílusának, illetve flow-élményének kapcsolata (1) Stand-up humorista; (2) PhD, egyetemi adjunktus, Testnevelési Egyetem, Pszichológia és Sportpszichológia Tanszék; (3) PhD, egyetemi adjunktus, Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar Előadásunkban a humoristák humorstílusának, színpadon átélt flow-élményének és teljesítményszorongásának összefüggéseit vizsgáltam. A kutatás továbbá kiterjedt arra is, hogy a színpadon töltött évek száma milyen kihatással van e változókra. A kutatásban 30 fő stand up-os vett részt (M=31,82 év SD= 7,2 év), a pályán töltött évek számát tekintve (M=4,97 év SD=4,3 év) voltak közöttük kezdők és profik is. A változók vizsgálatára online tesztcsomagot küldtünk ki, amely a Humorstílus Kérdőívet (Martin, Puhlik-Doris, Larsen, Gray, & Weir 2003; magyar adaptáció HSQ-H Boda, Séra, Köteles, Urbán és Szabó, 2017), a Kenny Előadói Teljesítményszorongás kérdőívet (Kenny 2009) és a Szituációspecifikus Flow-kérdőívet (Oláh 2005) tartalmazta. Az eredmények azt mutatták, hogy akik régebben vannak a pályán, kevésbé szoronganak a fellépések miatt, valamint akik régebben stand up-olnak, azok kevésbé preferálják a kapcsolatépítő humorstílust. Tendenciaszerű negatív irányú együttjárás mutatkozott az énvédő humorstílus és a Kenny Előadói Teljesítményszorongás kérdőív családon belüli szorongás és aggodalom a fellépés miatt alskáláival. A flow-élmény és a humorstílusok között nem sikerült kapcsolatot kimutatni. Andor József: Humor-sztereotípiák ausztrál állatviccekben PhD, címzetes egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Anglisztika Intézet
A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy milyen kulturális, szemantikai és pragmatikai beágyazottságú sztereotípiák figyelhetők meg az ausztrál nyelvi közegben született olyan viccekben, melyeknek céltárgyai az ott őshonos állatok. Felméri, hogy az ilyen állatviccekben a kizárólag ott élő állatok külső megjelenése, viselkedésük jellemző vonásai, vagy pedig mindkettő együttesen képezi-e a velük kapcsolatos verbálisan kifejezett humor kognitív alapú sémaforrását, valamint az arra vonatkozó enciklopédikus és kulturális tudásbázisra alapozott szöveginterpretációt. Annak a kiderítése is a vizsgálat tárgyát képezi, hogy milyen volumenben jelennek meg ilyen témájú viccek az ausztrál kulturális közeg keretei között. A dolgozat vizsgálati módszereiben alapvetően támaszkodik a keret-szemantika, a kulturális antropológia, valamint a kognitív sémaelmélet kurrens modelljeinek eszköztárára. Bali János: Humor és a zenehallgatás módjai PhD, habil., egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar A nyugati zene története azt mutatja, hogy különböző korokban jelentősen eltért, hogy mit tartottak „zenének”. Ráadásul minden korszakban több, eltérő funkciójú, különböző szerkezetű jelenség együttesét foglaljuk össze ezzel a szóval. S a zene mindegyik világához más szerzői-előadói-zenehallgatói paradigmák tartoznak. Előadásomban néhány — a középkori, reneszánsz, barokk, klasszikus és romantikus zenéből vett példán keresztül azt vizsgálom, hogy a humor különféle zenei megjelenéseinek szempontjából nézve milyenek is e világok, hogyan illeszkedik bennük a zenehallgatás és a humor különféle formáinak belső struktúrája. Mennyiben tekinthető humoruk tisztán zeneinek az akkori, illetve későbbi zenefelfogás szerint. Boda-Ujlaky Judit (1) – Dörnyei Kristóf (2): A szégyenérzet, a humorstílus és a kiégés öszszefüggéseinek vizsgálata tanítók és tanárok körében (1) PhD, egyetemi adjunktus, Testnevelési Egyetem, Pszichológia és Sportpszichológia Tanszék; (2) egyetemi hallgató, Testnevelési Egyetem. Spencer (2015) a kiégés egyik okaként említi a szégyent. Makai (2016) kutatásai szerint a pozitív humorhasználat képes a társas kapcsolatok támogatására, ezzel csökkentve a deperszonalizáció, a szociális kapcsolatok megromlásának lehetőségét. Martin és mtsai (2003) szerint az agresszív stílus jelenléte – a gúny, sértő viccelődés, szarkazmus, degradáló humorizálás stb. révén – az egyén szociális kapcsolatainak (akár kollegiális, akár szülő, gyermek kapcsolat) jelentős részére negatív, romboló hatással van. Kutatásunkban 118 tanár vagy tanító online töltötte ki a TOSCA-3 (szégyen és bűntudat), az MBI (kiégés) és a HSQ (humorstílus) kérdőíveket. A pozitív humorformák gyenge, de szignifikáns negatív korrelációt mutattak a deperszonalizációval, közepesen erős negatívat az egyéni teljesítménnyel, míg az agresszív humorstílus gyenge szignifikáns pozitív korrelációt az érzelmi kimerüléssel és a deperszonalizációval. A kiégés magas, illetve alacsony mértékével jellemezhető tanárokat szétválasztva a szégyen, a kapcsolatépítő, az énvédő és az agresszív humorhasználat is szignifikáns eltérést mutatott a csoportok között: a kiégett csoportra több agresszív és kevesebb pozitív (énvédő és kapcsolati) humor jellemző.
Boda-Ujlaky Judit (1) – Dósa Zoltán (2) – Révész György (3) – Séra László (4): Humor, ugratás, iskolai bántalmazás. Egy iskolai bántalmazás-prevenciós program hatásai az ugratásra, humorhasználatra és a nevetségessé válástól való félelemre (1) PhD, egyetemi adjunktus, Testnevelési Egyetem, Pszichológia és Sportpszichológia Tanszék; (2) PhD, egyetemi előadótanár, Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár; (3) PhD, habil. ny. c. egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar; (4) PhD, főiskolai tanár, Pécsi Tudományegyetem, Pszichológiai Doktori Iskola Az ugratás a játékos incselkedéstől (heccelődéstől és jóindulatú tréfától) az agresszív, ártó szándékú erőszakoskodásig terjedő, kettős természetű, jótékony (játékos jellegű és a kapcsolatot elősegítő) és kártékony (csúfolódásra és elkülönítésre irányuló) összetett jelenség. Az ugratás „a céltárgy számára valamiképpen releváns játékos jelzésekkel kiegészített szándékos provokáció” (Keltner 2001: 234), de a hergelődést, vagy az erőszakoskodást, legyen az verbális (gúnyolódás, kötekedés), vagy nyílt fizikai bántás (lökdösődés, ütés) nem kísérik az üzenetet kiegészítő, pozitív szándékjelzések. Az ugratást mindenki elfogadja, így általános társak, családtagok között, s alapvető szerepe van szocializációban (Barnett et al. 2010; Keltner 2008; Mills és Carwille 2009). Néhány korábbi megfigyelés és felvetés alapján (Klein és Kuiper 2006; Lyford 2010) a pozitív (kapcsolatépítő, énvédő) és negatív (agresszív és énleértékelő) humorstílusok, a kinevetéstől való félelem (gelotofóbia) és az ugratási tapasztalatok közötti kapcsolat feltárására terveztünk kérdőíves vizsgálatot 2013-ban. Ennek a tapasztatait vetjük össze egy újonnan bevezetett antibullying-programban résztvevő iskola diákjainak ugyanezen jellemzők mentén mutatott percepcióival/viselkedésével. Boda-Ujlaky Judit (1) – Török Lilla (2) – Alföldi Péter (3): Képesek-e a jó humorérzékkel rendelkezők becsapni önmagukat? (1) PhD, egyetemi adjunktus, Testnevelési Egyetem, Pszichológia és Sportpszichológia Tanszék; (2) tudományos segédmunkatárs, Testnevelési Egyetem; (3) egyetemi hallgató, Testnevelési Egyetem A korábbi kutatások alapján látható, hogy mind a humornak, mind az önbecsapásnak számos eltérő megközelítése, definíciója van. Ami azonban egyértelműen közös a két jelenség hátterében – meghatározástól és elméleti kerettől függetlenül –, hogy mindkettő esetében két össze nem illő, inkongruens nézet jelenik meg (Chance és Norton 2015; Martin 2007). Ugyanakkor, míg a humor esetében a két, egymással ellentétes percepció egyidejű aktiválása a lényeges, addig az önbecsapásnál a két oldalból csak az egyik kerül előtérbe. Az önbecsapás esetében csak az egyik percepció válik teljes mértékben hozzáférhetővé a tudat számára, a másik tudattalan hiedelem marad. Kutatásunkban a humorérzék és az önbecsapás kapcsolatára kerestük a választ. Ezt különböző önbeszámolós tesztek, valamint egy, a kutatásban résztvevő személyek által írt történet elemzésének segítségével végeztük. A Humorstílus Kérdőív agresszív skálája közepes, a kapcsolatépítő stílus gyenge korrelációt mutatott az Önbecsapás kérdőív összpontszámával, illetve az énvédő alskála az önbecsapás alskálával. A vizsgálati személyek által felidézett történetek, illetve az MSHS kérdőív nem mutattak összefüggést.
Budai Timea: A nonverbális humor és a mentalizáció kapcsolatának vizsgálata siket gyermekeknél Egyetemi hallgató, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, pszichológia mesterképzés A humor olyan humán-specifikus jelenség, amely különféle pszichológiai és társas funkciók interakciójának eredménye. A humor a siket közösségekben is közel azonos funkciókat tölt be, mint a hallók körében. A mentalizáció terén azonban mutatkoznak különbségek a két csoport között: míg a halló szülők halló gyermekei már négyéves koruktól képesek teljesíteni a hamis vélekedés tesztet, addig a halló szülők siket gyermekei esetében többéves késés tapasztalható a teszt sikeres megoldásában. Jelenleg is folyó kutatásunkban arra az elméletre alapozva vizsgáljuk a humor és az elmeolvasás kapcsolatát, mely szerint a mentalizációnak központi szerepe van a pragmatikai képességek sikerességében. A nyelvi hátrányok leküzdése érdekében nonverbális tesztekkel vizsgáljuk a képességek közti öszszefüggéseket. Czetter Ibolya: Az irónia jelentésstilisztikája A szegények iskolája című Márai-műben PhD, főiskolai tanár, ELTE-Savaria Egyetemi Központ „Ritkán olvasni könyvet, melynek tartalmát ilyen mértékben a hangja teszi” – mondta Schöpflin Aladár. Márainak ez az alkotása szórakoztató, élvezetes és emlékezetes, hiszen a játékosság, humor, gúny, szarkazmus megannyi megnyilvánulásával találkozunk benne. A dolgozat az ironikus alakzatok kognitív funkcióit vizsgálja a Márai-életmű e különleges műfajú alkotásában, A szegények iskolája című esszékötetben. Az ironikus modalitáshoz és figuratív megfogalmazáshoz okkal folyamodik a beszélő, s ennek a komplex kommunikatív szándéknak a hátterét, pragmatikáját, kognícióját szeretnénk feltárni. A különböző elméleti alapállások áttekintése után a szöveg azon nyelvi és nyelven kívüli jellemzőit vizsgálom, amelyek segítenek felismerni az ironikus interpretációt. Választ keresek arra, hogy milyen kognitív képességek szükségesek ahhoz, hogy a befogadó felismerje az ironikus olvasat lehetőségét. Domonkosi Ágnes: A megszólítás mint a humor és az irónia forrása PhD, habil. főiskolai tanár, Eszterházy Károly Egyetem, Magyar Nyelvészeti Tanszék A beszédpartner megnevezései, a közvetlen vokatívuszi megszólítások azonosító és kapcsolatteremtő funkciójuk révén meghatározó tényezői a személyközi viszonyok dinamikus alakításának. Előadásomban hétköznapi társalgások és viccgyűjtemények megszólító elemeinek vizsgálata révén azoknak a műfaji, szituatív és formai sajátosságoknak a feltárására törekszem, amelyek révén a megszólítás művelete a humor és az irónia forrásává válhat. Feltételezésem szerint a humoros hatás egyik kiindulópontja az inadekvát használat, ugyanis egyes közvetlen megszólítások (pl. szerepfőnevek, titulusok, családi terminusok) alkalmazása már önmagában is aktiválja az adott tipikus viszonylathoz kapcsolódó sémákat, a nem prototipikus helyzetben való használata ezáltal alkalmas egy-egy szituáció átértelmezésének kezdeményezésére. Elemzésemben kitérek arra is, hogy a megszólítás műveletének – az egyes tipikus szerepviszonyok, szituációk előhívására való képessége révén – kiemelt szerepe van a vicc mint szövegtípus kontextualizálásában. Drahota-Szabó Erzsébet: A frazeológiai humor fordíthatósága és fordíthatatlansága
Habil. főiskolai tanár (Szegedi Tudományegyetem), egyetemi docens (Selye János Egyetem) Az előadás a kontrasztív frazeológia témaköréhez kapcsolódik. Középpontjában humoros és szarkasztikus magyar és német beszélt nyelvi, ill. szleng idiomatikus frazeologizmusok állnak. A vizsgált frazeologizmusoknak vagy nincs megfelelőjük a célnyelvben, vagy pedig funkcionális jelentés-ekvivalensük van, ezeknek az interlingvális szinonimáknak azonban más a képi háttere. A kérdés az, hogy a szó szerinti fordítás humoros hatást kelt-e a célnyelvi beszélőben, a célnyelvi beszélő meg tudja-e fejteni a tükörfordítás alapján a frazeológiai jelentést, ill. milyen nyelvi és kulturális akadályokba ütközhet a fordítás. Az első csoportba olyan frazeologizmusok sorolhatók, amelyeknek a metaforikus háttere a célnyelvi beszélő számára is könnyen értelmezhető, s a szó szerinti fordítás humoros hatást kelt. A szó szerinti fordítás azonban olykor értetlenséget szül – ezek a frazeologizmusok alkotják a második csoportot. A harmadik csoportba olyan frazeologizmusok tartoznak, amelyek szó szerinti átültetése – országismereti háttértudás hiányában – értelmezhetetlen, vagy népetimológiás értelmezéshez vezethet. A negyedik csoporton belül reália-frazeologizmusokról esik szó. Ezek között vannak olyanok, amelyek nyelvileg könnyen fordíthatók, s vannak olyanok, amelyek a nyelvspecifikusságuk miatt fordíthatatlanok. Ďurka Róbert – Nikoleta Janíčková: A humorstílusok és a boldogság kapcsolata az egyetemi hallgatóknál (1) PhD, egyetemi adjunktus, Katolikus Egyetem Ružomberok (Szlovákia), Bölcsészettudományi Kar (2) asszisztens, Katolikus Egyetem Ružomberok (Szlovákia), Bölcsészettudományi Kar A jelen vizsgálat célja kideríteni, hogy milyen összefüggések vannak a humorstílusok és a boldogság között az egyetemi hallgatók körében. Egyetemi hallgatók három csoportja (bölcsészettudományi szakok hallgatói, orvostanhallgatók és műszaki szakok hallgatói, együtt 323 hallgató) töltötte ki a Humorstílus kérdőívét (HSQ) és az Oxfordi Boldogságmérő kérdőívét (OHQ). Szignifikáns pozitív összefüggést fedeztünk fel a pozitív humorstílusok és a boldogság között mind a három csoportban (a legmagasabb korrelációt az orvostanhallgatók körében). A negatív humorstílusok nem voltak összefüggésben a boldogsággal, egy kivétellel (negatív korreláció az agresszív humor és a boldogság között a műszaki szakok hallgatói körében). A vizsgálat eredményei arra mutatnak rá, hogy a pozitív humorstílusok pótolhatatlan összetevői a mindennapi boldog életnek. Fedoszov Oleg: A legnagyobb cseh géniusz (Divadlo Járy Cimrmana / Jára Cimrman Színháza) PhD, habil. egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar 50 évvel ezelőtt egy kis cseh faluban felfedezték az eddig ismeretlen tudós, Jára Cimrman hagyatékát. Az első híradások Cimrmanról 1966 végén hangzottak el a cseh rádióban. A tudós, aki az első világháború előtt a kor legjelentősebb alakjaival találkozott, és jótanácsaival segítette Albert Einsteint, Edisont vagy éppen Csehovot, más területeken is remekelt: volt feltaláló, drámaíró, zeneszerző, filozófus, színházi kísérletező, orvos, világutazó felfedező stb. Egyetlen „hibája” volt csupán: hogy sohasem létezett. A Cimrmanéletmű a nevét viselő prágai színház műsoraiban jelenik meg. Az előadások első felében
„tudományos referátumok” hangzanak el Cimrman életművéről, míg az előadás második felében Cimrman egy-egy darabját mutatják be. „Nincsen olyan cseh ember, aki ne tudná, ki az a nem létező és soha nem is létezett Jára Cimrman, a kitalált zseni, akit azonban mégis kultikus rajongás övez” (Mariusz Szczygiel). 50 éve teltházzal mennek a DJC színház előadásai, filmek készülnek róla, könyvek jelennek meg. Mi lehet ennek az oka? „Cimrmant tiszteljük. Normálisak vagyunk? Semmit se veszünk komolyan” – így a csehek. A jelenség nyelvi, kulturális, esztétikai, politikai és más összefüggéseiről szól az előadás. Forró Orsolya – Horváth Zsuzsa: Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala – A „rontott” nyelviség interpretációs lehetőségei (1) PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar (2) PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar A beszédpartner megnevezései, a közvetlen vokatívuszi megszólítások azonosító és kapcsolatteremtő funkciójuk révén meghatározó tényezői a személyközi viszonyok dinamikus alakításának. Előadásomban hétköznapi társalgások és viccgyűjtemények megszólító elemeinek vizsgálata révén azoknak a műfaji, szituatív és formai sajátosságoknak a feltárására törekszem, amelyek révén a megszólítás művelete a humor és az irónia forrásává válhat. Feltételezésem szerint a humoros hatás egyik kiindulópontja az inadekvát használat, ugyanis egyes közvetlen megszólítások (pl. szerepfőnevek, titulusok, családi terminusok) alkalmazása már önmagában is aktiválja az adott tipikus viszonylathoz kapcsolódó sémákat, a nem prototipikus helyzetben való használata ezáltal alkalmas egy-egy szituáció átértelmezésének kezdeményezésére. Elemzésemben kitérek arra is, hogy a megszólítás műveletének – az egyes tipikus szerepviszonyok, szituációk előhívására való képessége révén – kiemelt szerepe van a vicc mint szövegtípus kontextualizálásában. Géró Györgyi: Humor és verbális agresszió a magyar kabaréban PhD, egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem 1929-ben a Hacsek és Sajó első jelenetének bemutatójával új kabaréműfaj született: megjelent a cselekményt és minden látványelemet nélkülöző színpadi dialógus, ahol a nevetés forrása pusztán a verbalitás, a két ellentétes szereplő szócsatája. A jelenetek egyszerű dramaturgiára épülnek: a kisember ostobaságával kihozza sodrából beszélgetőtársát, aki kiabál, sérteget, esetleg fel is pofozza partnerét. Az agresszió tehát a hatásmechanizmus alapeleme, akár a vásári komédiákban. Az 1960-as évek végén Komlós János Jenő és Lujza figurájában egy házaspár beszélgetéseinek megjelenítésével átértelmezi a helyzetet: az ostoba, nevetséges kisember szerepét a feleség tölti be. Az agresszió itt tisztán verbális. Sinkó Péter Jelenetek egy házasságból című sorozata pedig már egy nagyszerű példatár a párkapcsolatban bevethető verbális agresszió eszközeiről. Az előadás a jelenetek nyelvi elemzésével a verbális agresszió elmélyülésének folyamatát vizsgálja társadalmi kontextusban. Győrffy Alexandra: A humor motiváló szerepe az oktatásban magyartanár – kommunikációtanár, Eszterházy Károly Egyetem
A mai világban a pedagógusoknak nagyon nehéz a diákjaik érdeklődését felkelteni a tanulás, illetve a tanórai téma iránt. Az előadás arra világít rá, hogy a tanárok hogyan alkalmazhatják a humort motiváló eszközként az órán, hogyan tehetik színesebbé, változatosabbá a 45 perceket. A humor-definiálások közös jellemzője, hogy megkívánja a váratlanságot, ellenmondást, így kiválóan hasznosítható a tanórai motiválásban. Az előadás első részében a humor és a motiváció fogalmakat tisztázom, ezt követően a humor órai motiváló felhasználását, illetve humoros feladatokat mutatok be. Hámori Ágnes: A vicc mint társalgási műfaj és kognitív séma – összetevői és szociokulturális elsajátítása PhD, tudományos munkatárs, MTA Nyelvtudományi Intézet Az előadás a (magyar) viccet mint szövegtípust, ill. társalgási műfajt közelíti meg, ötvözve egyrészt a beszélésnéprajzi és más diskurzuselemző megközelítéseket a műfajokkal kapcsolatban, másrészt a kognitív pszichológiának és nyelvészetnek a kognitív sémákra vonatkozó felismeréseit. Ezen belül empirikus vizsgálatok alapján (világos és egyszerű példákkal) egyrészt azt szeretném bemutatni, hogy a „vicc” sémája milyen prototipikus öszszetevőket tartalmaz az átlagos magyar (felnőtt) nyelvhasználók számára, másrészt, szintén elemzésekből vett példák alapján, annak az izgalmas folyamatnak a főbb állomásait, ahogy ez a séma (mint szövegtípus és forgatókönyv) a gyermekkori fejlődés során, évek alatt, a szociokulturális viselkedés és a pragmatikai tudás részeként fokozatosan elsajátítódik. Hidasi Judit: Humor a japán médiában CSc, PhD, egyetemi tanár, Budapesti Gazdasági Egyetem Noha a japán humor megítélése a szakirodalomban nemegyszer vita tárgyát képezi, annyi bizonyos, hogy az jellegénél fogva alapvetően más természetű, mint az európai kultúra hagyományain kialakult és gyakorolt humorjelenségek. Az előadás a japán médiában megjelenő humorjelenségek bemutatását és elemzését tűzi ki célul. A képi és vizuális humortól kezdve (karikatúrák, mangák) halad a verbális humorműfajok számbavételén keresztül az előadóművészetekig. Külön figyelmet szentel a stand-up műfajokon belül is a rakugo-nak és manzai-nak mint hagyományos szórakoztató formáknak, amelyek az élő előadások mellett töretlen népszerűséget élveznek a japán médiacsatornákon is. Egy aránylag új jelenségre, a globalizálódó japán pop-kultúra részeként a médiahumor „nemzetköziesedési” kísérleteire is kitér az előadás – néhány rövid angol nyelvű bejátszás erejéig. Holdoš Juraj – Ďurka Róbert: Használható-e a gelotofóbia, a gelotofília és a katagelaszticizmus az internetfüggőség predikciójában? (1) PhD, egyetemi adjunktus, Katolikus Egyetem Ružomberok (Szlovákia), Bölcsészettudományi Kar; (2) PhD, egyetemi adjunktus, Katolikus Egyetem Ružomberok (Szlovákia), Bölcsészettudományi Kar A jelen vizsgálat célja kideríteni, hogy használhatók-e a gelotofóbia (a kinevetéstől való félelem), gelotofília (öröm a saját magam nevetségessé tevéséből) és a katagelaszticizmus (öröm mások kinevetéséből) az internetfüggőség predikciójában. Együtt 241 egyetemi hallgató töltött ki három kérdőívet: IRPS (internettel kapcsolatos problémák mérésére használt kérdőív), PhoPhiKat-45 (gelotofóbia, gelotofília és katagelaszticizmus mérésére
használt kérdőív) és NEO-FFI (Big Five dimenziók mérésére használt kérdőív). Az eredmények arra mutatnak rá, hogy az internetfüggő személy nem lelkiismeretes, nem barátságos, és fél a kinevetéstől. A hierarchikus regresszió szerint az internetfüggőség 20%-át magyarázhatjuk személyiségjellemzőkkel, és további 3%-ot gelotofóbiával. Feltételezzük, hogy az internet olyan biztonságos helyet kínál, ahol a gelotofób személyek ugyan elkerülhetik a társadalmi expozíciót, de azonban ez hajlamosabbá teszi őket az Internetfüggőségre. További kutatások indokoltak. Horváth Anna: Humor a japán médiában PhD-hallgató, Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Az Üstökös az első magyar humoros időszaki lap volt, amely 1858. augusztus 21-én indult meg Pesten, szerkesztője és kiadótulajdonosa pedig Jókai Mór volt. Felmerülhet a kérdés, hogyan kapcsolódhat az irodalomhoz a hetilap: az ott megjelent cikkek, anekdoták és hirdetések értékes-érdekes elegyet alkottak az akkori társadalmi helyzetről, szatírába csomagolva. Előadásomban azt szeretném bemutatni, milyen humor volt jelen az akkori irodalomban, s ez hogyan kapcsolódhat össze Jókai Mórral. S miért pont vele? Tompa szerint az egyik leghumorosabb magyar író volt, s ezt az állítást szeretném alátámasztani – a lapjából vett szemléletes példákon keresztül. Horváth Zsuzsa: Amikor a Nyugat Ugat, avagy a paródia mint az irodalomkritikai gondolkodás eszköze PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Lovászy Károly 1912-ben adott ki Ugat címmel egy paródiafüzetet, mely az 1908-ban indult Nyugat című, a magyar irodalmi modernséget reprezentáló folyóiratot mind külső megjelenésében, mind tartalmában, mind szerkezetében parodizálja. Előadásomban azt vizsgálom, hogy mennyiben lehet az irodalmi paródiát metaszövegként értelmezve gyakorlati irodalomkritkaként olvasni. Kitérek a füzet külső megjelenésére (embléma, betűtípus, cím), emellett a szerkezeti, tartalmi elemekre is, illetve hogy ezek mi módon vonatkoztathatók a Nyugat folyóiratra, mi a kapcsolat a kettő között, és mi a humor forrása az egyes esetekben (szépirodalmi szövegek, Figyelő – Ügyelő rovat, kritikai észrevételek). Vizsgálom továbbá, hogy a humor, a paródia miként lehet a kritika, jelesül az irodalomkritika egy lehetséges eszköze, összekötve az irodalmi paródia fogalmával. H. Tomesz Tímea: A humor lehetősége a tudósításokban PhD, főiskolai docens, Eszterházy Károly Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar A tudósítás a szubjektív-objektív kategóriapárra épülő műfaji felosztásban a tényközlő (objektív) műfajcsaládba sorolható, funkciója hagyományosan a tájékoztatás, a befogadók elvárása is ez. A kereskedelmi médiumok megjelenésével azonban – tudjuk – a médiaszövegek a tájékoztatás mellett szórakoztat(hat)nak is. Előadásomban ebből kiindulva arra keresem a választ, hogy miképpen jelenhet meg a szórakoztatás, a humor az objektív műfajokban, elsősorban a tudósításokban. Az előadás első része bemutatja a tudósítás mint szövegtípus és műfaj jellemzőit, a második rész pedig számba veszi a humor forrásának lehetőségeit a tudósítás különböző típusaiban.
Istók Béla: Egy internetes mém variációi, avagy miben rejlik az Arsenal „arsenalsága”? PhD-hallgató, Selye János Egyetem Az elmúlt években az internetes mémek a digitális kommunikáció egyik legkedveltebb humorkeltő eszközeivé váltak. Jelen előadásom célja az internetes mémek nyelvészeti szempontú definiálása, és egy tágabb értelemben vett internetes futballmém – a „4senal-mém” – variációinak a bemutatása. Az Arsenal a 2003/2004-es idényben veretlenül végzett az angol első osztályú labdarúgó-bajnokság (Premier League) élén, azóta viszont még egyetlen bajnoki címet sem szerzett. A londoni együttes ellendrukkerei előszeretettel élcelődnek azon, hogy az Arsenal teljesítménye az említett szezon óta többször is „csak” a negyedik helyre volt elegendő. Jelen előadásomban azt vizsgálom, hogy hogyan jelenik a négyes szám mint pragmatikai utalás az Arsenalt kifigurázó mémekben. Janiec-Nyitrai Agnieszka: Angyali és ördögi nevetés Milan Kundera választott műveiben PhD, tanársegéd, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar A tanulmány Milan Kundera regényeiben meghatározott kétfajta nevetéstípusról szól: az ördögi és az angyali nevetésről. Kiindulópontom A nevetés és felejtés könyve című regény, amely alapján elemzem a kétféle nevetést, majd a folytatásban rátérek Kundera korábbi regényeire is, mindenekelőtt a Tréfa című regényre, ahol a nevetés egy különös, deformálódott, groteszk formát ölt. Célom értelmezni a kétfajta nevetés mélyebb tartalmát és rétegeit, valamint bemutatni Kundera „nevetésfilozófiáját”, amely feltárja azokat a mechanizmusokat, amelyek mentén az emberi társadalom működik. Kardeván Lapis Gergely: „Majd kínrímekkel szadizom magam” – Rímfajták és poétikai funkciójuk Varró Dániel költészetében Óraadó, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar A görög és római antikvitásban jóformán alig használt alakzat a középkortól kezdve fontos eleme az európai verstannak és poétikáknak. A rímek különböző fajtái az egyes alkotásokban akár egészen eltérő szerepet játszhatnak: a díszítő-gyönyörködtető funkciótól az emlékezet támogatásán át a jelentést elbizonytalanító nyelvjátékig, amelyet már Jean Paul is a rím „idősebb testvérének” tartott. A rím lényegéből adódóan a nyelv fizikai valóságára: a jeltestre, a nyelv hangzó és látható részére irányítja a figyelmet, egyúttal azonban a jelölő-jelölt viszony eredetének kérdését is fölveti azáltal, hogy a jeltestek hasonlóságán szemantikai viszonyt is feltételez, ill. létrehoz közöttük. Varró Dániel költészetében a rím alakzatának kezdettől változatos és fontos szerep jut. A mesterkedő játékosság a humor változatos formáin át kapcsolódik a versek jelentésének és egyúttal Varró ars poeticájának „mélyebb” rétegeibe. Ez a zenei-szemantikai kísérletezőkedv ráadásul egyaránt jellemzi szerelmi versciklusait, gyerekmondókáit és verses regényét. Előadásomban Varró rímeinek minőségi fonetikai-szemantikai variációit fogom vizsgálni a szemrímtől a kancsal rímekig, és a ritkább vagy épp keletkezőben lévő esetekig. Kéri Dénes: Sztoikus humor Egyetemi hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar
Mai világunkban szükségessé vált az ókori sztoicizmus és a humor mélyebb integrálása saját életünkbe és a közéletbe egyaránt. E kettő meglehetősen távolinak tetszik egymástól, azonban ez nincs így: célom megmutatni, miképpen alapozható meg a Zénón vagy Epiktétosz által képviselt sztoában a humor, és hogy az ebből nyert tapasztalat hogyan alkalmazható mindennapjainkban. Ehhez először is felvázolom a sztoicizmus etikai (és tágabban metafizikai) alapjait, melyek részben a platonizmusban, részben a cinizmusban rejlenek. Ezt követően kimutatom, hogy miképpen egyeztethető össze egy bizonyos értelemben felfogott humor az előbb felvázolt sztoikus alapokkal. Az általam felvetett humorfelfogás a sztoával közös kognitív alapokon nyugvó összeférhetetlenség-elmélethez áll legközelebb. Végezetül az így megalapozott humort (és tágabb értelemben érintőlegesen a sztoikus életvitelt) vetítem ki napjainkra, megmutatva hasznát, alkalmazhatóságát és szükségességét. Kövesdi Miklós: Wodehouse-tól SpongyaBobig: a humorfordítás gyakorlata szabadúszó, humorista Több mint húsz éve vagyok humorista és műfordító. Ezért nem meglepő, hogy a kiadók és stúdiók szívesen bízzák rám a humoros alkotások fordítását. A humor visszaadása egy másik nyelven, más kultúrában talán a legnehezebb fordítói kihívások egyike. Saját pályafutásomból merített gyakorlati példákon, többek között P. G. Wodehouse, Sue Townsend és Hugh Laurie műveiből vett részleteken szemléltetem, milyen nehézségekkel találkozhatunk, és ezeket milyen stratégiákkal lehet megoldani. Kurucz Anikó: „A humor az utolsó fátyol”. Hamvas Béla humormisztikája PhD-hallgató, Selye János Egyetem Hamvas Béla Karnevál című regényében a humor és az irónia alakzatai leleplezik a hősök ismétlődő és makacs monomániájában az élet értelmetlenségét, ugyanakkor rámutatnak a létezés értelemmel ellátható, magasrendű minőségére is. A regény metafikciós részeit hordozó ún. függönybeszélgetések a dialogizált belső beszéd hangjainak reflexióit tartalmazzák a panoptikumban felvonultatott alakok mozdulatlanságáról és „odakozmásodott” magánmitológiájuk nevetségességéről. A nevetségesség azonban nemcsak az ábrázolt világra, hanem az elbeszélőre, a kritikusra és az olvasóra egyaránt vonatkozik. Ezt a végig fenntartott önkritikai magatartást humormisztikának vagy humorisztikai alapállásnak nevezi az elbeszélő. A humormisztika morálja az egyetlen olyan erő ugyanis, amely képes ellensúlyozni és megszentelni a létezés tragédiáját. Az ambivalens karneváli nevetéssel, illetve a bahtyini rituális nevetéssel rokonítható humormisztika Hamvas bölcseletének egyik ontológiai alapjává is válik. Regényén kívül a legkiforrottabb, s poétikai lendülettől áthatott esszéi a transzparencia, illetve a transzparens egzisztencia kiérleléséhez vezető úton a cselekvést és a kontemplációt egyaránt magában foglaló derűt jelölik meg a realizálás egyik nélkülözhetetlen alapmodusaként. Előadásomban a hamvasi humormisztika körvonalazására, egzisztenciális tétjének bemutatására teszek kísérletet. Lénárt-Muszka Zsuzsanna: Jogfosztottság, önreflexivitás és identitáspozíciók: humor az afro-amerikai irodalomban PhD-hallgató, Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar Előadásomban az afro-amerikai humor megjelenési formáit és a szóbeli hagyomány hagyatékát vizsgálom Glenda Carpio és Dexter B. Gordon elméleteire támaszkodva három
közelmúltban megjelent afro-amerikai irodalmi műben: Toni Morrison Salamon-ének (1977) és Sapphire Push (1996) című regényeiben, valamint ZZ Packer „Our Lady of Peace” (2003) című novellájában. Ezekben a művekben a marginalizált, jogfosztott társadalmi rétegek humora az elégtétel és a túlélés eszközeként tételeződik, használata a gelotofóbia enyhítésére tett kísérlet. Működésmintái rávilágítanak a humor és a társadalmi nem, valamint áttételesen a humor és a hatalom implicit kapcsolataira a 20. századi és kortárs afro-amerikai miliőben. Érvelésem szerint az inzultusok, implikatúrák, önreflexív megjegyzések és más, a signifyin(g) hagyományából táplálkozó humorformák mindhárom műben a szereplők identitáspozícióinak megerősítésére szolgálnak és társadalomkritikaként is funkcionálnak. Lindner Henriett: Bubó doktor a pszichiátria európai kultúrtörténetének kontextusában PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Romhányi József és Nepp József megálmodta rajzfilmfigura és könyvhős, Dr. Bubó, családi kedvenc, bár elsősorban felnőttek értik a sarlatán bagolydoktor és népes állati paciensgárdájának kesernyés humorral leírt mélységesen emberi eseteit: a kisebbségi komplexusban szenvedő elefántot, a megalomániás bolhát, a kleptomániás szarkát, a depreszsziós birkát vagy a könnyező krokodilt. Az állati-emberi gyarlóságok egyrészt a szólások és fabulák toposzain alapulnak, másrészt kapcsolódnak az európai elme- és lélekgyógyászat kultúrájához is. Az előadás ez utóbbi kontextusban értelmezi Bubó doktort és pácienseit, megkísérli a könyv és a filmek, valamint a Szamárfül szósziporkáinak humorát e kultúrtörténeti háttér előtt méltatni. Ők A bolondok hajójának mai utasai, a felvilágosodás utáni modern európai pszichiátria precedensei, Freud viccelméletének gyakorlati megvalósítói. T. Litovkina Anna: „Aki keres, az talál? Talál a halál!” Bibliai proverbiumok ferdítései PhD, habil. egyetemi docens, Selye János Egyetem, Modern Filológia Tanszék A közmondásokat vélhetően soha nem tekintették szentnek és sérthetetlennek, ezért velük együtt megjelent a ferdítésük is. Ez utóbbi egyaránt adatolható az antikvitásban, a középkorban és a rákövetkező korszakokban is. Az elferdített közmondás (vagyis antiproverbium) mint műfaj tehát nem napjaink találmánya, de az utóbbi néhány évtizedben különösen gyorsan terjedt, elsősorban a tömegmédia és az internet hatására. A közmondások elferdítésének több fajtája lehetséges. Ezek közül a leggyakoribbak és legkedveltebbek: a közmondás egyik összetevőjének kicserélése, kiegészítő elemek hozzáadása, felcserélés, két vagy három közmondás keveredése, a közmondás lerövidítése és ezzel egyidejűleg kiegészítő elemek hozzáadása, a közmondásvegyülés, a szójáték stb. Bizonyos közmondásokat különös előszeretettel ferdítenek el. Közülük több bibliai eredetű: Aki másnak vermet ás, maga esik bele; Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér; Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Az alábbi közmondás-paródiák is bizonyítják e közmondások népszerűségét: Aki másnak vermet ás, rossz ember nem lehet; Ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel; Addig nyújtózkodj, ameddig élsz. Az előadásom arra keres választ, mely bibliai eredetű közmondások és miért örvendenek a legnagyobb népszerűségnek a humoros változtatásuk során. Továbbá az előadásomban az antiproverbiumok létrehozása során alkalmazott fő ferdítési módokat és humoreszközöket is górcső alá veszem, mindegyiket néhány példával megvilágítva.
T. Litovkina Anna (1) – Hrisztova-Gotthardt Hrisztalina (2) – Vargha Katalin (3) – Aleksa Varga Melita (4) – Ana Keglević (5): Aki másnak vermet ás… Egy bibliai közmondás humoros ferdítései a harmadik évezred elején (1) PhD, habil. egyetemi docens, Selye János Egyetem, Modern Filológia Tanszék; (2) tesztfejlesztő, Pécsi Tudományegyetem, Idegen Nyelvi Központ; (3) tudományos munkatárs, MTA BTK Néprajztudományi Intézet; (4) egyetemi docens, Eszéki Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar; A közmondások szövege egyetlen időszakban sem volt teljes mértékben rögzített, már a legkorábbi lejegyzésektől kezdve számolhatunk különböző mértékű variálódással. Az adott közmondás jelentését is módosító, tudatos közmondás-ferdítés sem napjaink találmánya, de az utóbbi néhány évtizedben a szövegek száma és terjedésük sebessége is megnőtt, amiben nagy szerepet játszik a tömegmédia és az internet mint közvetítő médiumok hatása. Egyes közmondások elferdítése különösen közkedvelt, ezek között több bibliai eredetű szöveg is van. Napjainkban az Aki másnak vermet ás, maga esik bele az egyik leggyakrabban elferdített bibliai eredetű közmondás, néhány széles körben elterjedt paródiája: Aki másnak vermet ás, az elfárad, Aki másnak vermet ás, az a sírásó stb. Az említett közmondás azonban nemcsak a magyarban, hanem majdnem félszáznyi európai nyelvben is létezik, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy más nyelvekben is humoros ferdítések alapjául szolgál-e. Közös előadásunk során erre a kérdésre keressük a választ, öt európai nyelvből (magyar, angol, német, orosz, horvát) vett példák segítségével. Elsődleges forrásunkat az internet, illetve korábban összeállított internetes korpuszok jelentik. Liu Yang: Hogyan humorizálnak a kínaiak? Egyetemi hallgató, szinkrontolmács és szakfordító, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar A humor mindig is fontos része volt a kínai társadalomnak. Mégis gyakran előfordul, hogy értetlenül állnak egymás előtt a nyugati és a kínai beszélgetőpartnerek, amikor egyegy viccet próbálnak egymásnak elmagyarázni. Az előadásomban erre adok magyarázatot a kulturális különbségek szemszögéből. Először áttekintést nyújtok a kínai humor történelméről és műfajairól. Aztán bemutatom, hogy a kínai gondolkodás és a humor milyen összefüggésben áll. Nagy Julianna: Félre- és kibeszélések Goldoninál PhD, lektor, Jagelló Egyetem, Krakkó Az előadás arra kíván választ találni, hogy mi a humor forrása a komédiában: miért tudunk nevetni, akár olvassuk, akár nézzük ezeket a darabokat. Az elméleti hátteret a kognitív szemantika és a hermeneutika adja. Az előbbi segítségével az egyes szavak, mondatok jelentésének hátterét, azok alakulását vizsgálom. (A jelentés és a hangnem kapcsolata kiemelt szerepet kap.) Majd az utóbbi segítségével megnézzük, hogy hogyan fogadjuk be a komédia szövegét. A gyakorlati elemzést Goldoni Nyaralás-trilógiája adja. Ebben a három összefüggő darabban a nevetésre szolgáló szituációk már-már túlmutatva önmagukon néhol a keserű nevetésbe fordulnak át. Két kiemelt szempontot elemzek: 1. hol van
az átmenet nevetés és a keserűség közt; 2. milyen hatásuk van a „félre- és kibeszéléseknek”. Az előadás külön kitér arra, hogy miért is van létjogosultsága ma is ezeknek a Goldoni-daraboknak. Nagy Sándor Imre (1) – Révész György (2) – Séra László (3): Humor a zenében: egy elővizsgálat tapasztalatai (1) Gitártanár, Agócsy László Zeneiskola, Pécs (2) PhD, habil. ny. c. egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar (3) PhD, főiskolai tanár, Pécsi Tudományegyetem, Pszichológiai Doktori Iskola Az utóbbi évtizedben megújult az érdeklődés a zene által felkeltett érzelmek iránt, a humort, beleértve a nevetést, örömöt és élvezetet is (Huron 2004, 2006; Kubovy 1999; Trevor 2016). A zenetudósok összegyűjtötték és elemezték a hangszeres zene számtalan humoros részletét, utalva a humorelméletek elveire, különösen az elvárások, meglepődés, inkongruencia hagyományos fogalmaira, modern változatokban pedig az ellentétes sémák, forgatókönyvek, keretek ütközésére és a feloldásra támaszkodva próbálják meg feltárni mechanizmusait és osztályozni típusait (Eriksen 2016; Palmer 2017; Goeth 2013; Schimmel 2014 Rozin, 2006). A zenei élménynek a humorhoz hasonlóan kognitív és affektív összetevői vannak, a humorban a kognitív elem a csattanó megértése, a zenében az elvárt események megsértésének felfogása, az érzelmi elem a tréfa vagy a zene megértéséből származó hasonló élvezet (Kubovy, 1999). Ezt idegtudományi eredmények is alátámasztják (Croom 2012; Brattico, Bogart és Jacobsen 2013; Moran, Wig, Adams et al. 2004). A zenei humorban szerepet kap a tempo, regiszter, dinamika, hangszín, harmónia és dallamkontúr kiszámíthatatlan módon való manipulálása, megszakításai, mechanikus ismétlései, de nagyon sajátosan feltételezi a zenei stílus és grammatika kultúrától függő megértését, a zenei tapasztalatot. A zenei humorra adott reakciókat pszichológiai kísérletben már vizsgálták (Mull 1949), napjainkban a zenei tapasztalat szerepe is előtérbe került (Moore és Johnson 2001). Jelen előkísérletünkben az általános humorérzék és a zenei humorra való érzékenység összefüggéseit vizsgáltuk zenei előképzettséggel rendelkező és nem rendelkező bölcsész, valamint zeneszakos egyetemi hallgatók esetében. Némethné Varga Andrea: Humor az irodalmi mesében PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar A IV. Magyar Humorkonferencián megtartott előadásom a gyermekversek humorát mutatta be az óvodás és a kisiskolás korosztály irodalmi élményeire alapozva. A kutatást ez alkalommal a mesék világában folytatom. A népmesék humorának, valamint a humoros meseműfajoknak gazdag irodalma van, ezért előadásomban a szerzői, más néven irodalmi mesék humorával foglalkozom. A humor forrásainak bemutatásán túl kitérek a humoros szövegek irodalmi és anyanyelvi nevelésben betöltött motiváló erejére is. Az elemzést egy – a 10–12 éves korú gyermekek körében végzett – felméréssel egészítem ki. Némety Alexandra: A komikum megjelenési formái Petőfi Sándor költészetében PhD-hallgató, Selye János Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Doktori Iskola Az előadás a komikum megjelenési formáit vizsgálja Petőfi Sándor költészetében. Célja Petőfi különböző műveiben a humor mint esztétikai minőség értelmezése. A romantika
jeles képviselője számos tematikában és stílusban alkotott, azonban korának irodalmában, s ezáltal az ő műveiben is fellelhető a humor, a parodizálás. Lírai művei közül a komikum szempontjából kiemelhető A négyökrös szekér, Egy estém otthon, prózai művei között említhető az Úti levelek és A helység kalapácsa c. műve, melyet komikus eposzként, ún. stílus- és műfajparódiaként tartunk számon. A helység kalapácsa nemcsak a klasszicista eszményt, a túlzásba vitt pátoszt, a fennkölt hangnemet és a jellegzetes eposzi kellékeket teszi nevetségessé, hanem a költészetnek romantikus (és nem kevésbé) ünnepélyes, „vasárnapi” értelmezését is. Az előadás a művekben fellelhető komikum eszközeit vizsgálja, vagyis azt elemzi, miként, milyen eszközök segítségével éri el a költő művének humoros és parodikus hatását. Osztroluczky Sarolta: Dömdödöm, avagy ki kicsoda a Négyszögletű Kerek Erdő költőversenyén PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Előadásomban Lázár Ervin 1985-ös meseregényének, a Négyszögletű Kerek Erdőnek a 9. fejezetében (Dömdö-dömdö-dömdödöm) lezajló költőverseny lírai termését vizsgálom. Kérdésfeltevésem arra irányul, hogy Aromóék versei vajon mutatnak-e hasonlóságokat a nyolcvanas évek magyar poétikai irányzataival, és ha igen, ki kivel azonosítható a Négyszögletű Kerek Erdőben. Mivel az egyes versek elhangzása után a szereplők reflektálnak is egymás műveire, vélhetően nemcsak poétikák, de a korszak irodalomtudományi recepciós irányzatai is exponálódnak a mesében. Ugyancsak érdekes kérdés lehet, hogy egy, a szöveg keletkezésének kontextusától elvonatkoztató, aktualizáló olvasat vajon megtalálhatja-e a mesebeli poétikák kortárs reprezentációit. Palágyi László: A „muslinca-glóriáról” kognitív keretben – humoros összetételek Bödőcs Tibor előadásaiban PhD-hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar A verbális (nyelvileg is reprezentált) humor esetében a humoros hatáshoz hozzájáruló fogalmi tartalom grammatikailag konstruálódik. A szóösszetétel mint konstrukció meghatározza a szemantikai szerkezetet. Az előadásban Bödőcs Tibor humorista szóösszetételeinek (muslinca-glória, simpson-kentaur, júdás-facebook, vatikán woodstock) vizsgálatát mutatom be kognitív keretben. A fenti szóösszetételek mint kompozitumszerkezetek (Langacker 1987) olyan fej-módosító struktúrák, melyeknek jobb oldali komponense a szerkezet profilja. E struktúrák – bár konstrukciós sémájuk produktív – atipikusak, mivel a konceptuálisan független profilmeghatározók egy másik, fogalmilag szintén autonóm komponenst dolgoznak ki landmarkként. A figyelmi hierarchia hipotézise szerint (Talmy 2007) az összetételek lexikai kategóriájuk (főnév) és kompozicionális tulajdonságaik (alanyeset) alapján megegyeznek nagyfokú szalienciájukban, keretjellemzőik alapján azonban nem (ugyanis nem mindegyik komponens jelöl közvetlenül hozzáférhető referenst). A szóösszetételek mint kreatív összetételek (Benczes 2006) képi és fogalmi metaforán alapuló nyelvi kifejezésként vagy metonímia és metafora ötvözeteként írhatók le metaforikus megfelelések és/vagy metonimikus referenciapont-szerkezetek révén (Kövecses 2002). A humorkutatás keretében a szóösszetételek atipikus struktúrája a váratlanság, morfológiai tényezői a feltűnőség, a komponensek által aktivált, nagy szemantikai távolságban lévő fogalmi keretek pedig a kontrasztelméletek felől értelmezhetők. Pap János: A zenei humor sajátosságai
A fizikai tudományok kandidátusa, tudományos főmunkatárs, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem A zene szabályrendszerei révén elvárásokat kelt hallgatójában. Ezeket az elvárásokat megsértve a zene humorossá válhat (a humor fogalmát Freud értelmezésében használom). A zenei humor két fő típusa a zenén belüli és a zenén kívüli humor. Az előbbi megértéséhez, élvezetéhez zenei ismeretekre, tapasztalatokra van szükség. Az utóbbi általában zene nélkül is humoros. Köztes formának tekinthetők a vidám témájú szöveges (dalos) zenei műfajok, ahol a szöveg és a játék a humorforrás, amit a zene csupán megerősít. Ha a zene ellentmond a szöveges tartalomnak, akkor ironizál. A valódi zenei humor legfőbb sajátossága, hogy a humor ártalmatlan, tiszta formáját hozza létre (kivéve, ha indexáló funkciókat ellátó zenéket figuráz ki vagy zeneszerzőket gúnyol). A valódi zenei humor az intellektuális humor birodalma, az emberi szellem bravúrja. Pethő Mária: „A humor olyan, amilyenné tesszük.” Résztvevői keretrendszer a mediatizált diskurzusokban PhD-hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola A nemzetközi kommunikációelméleti szakirodalomban több szerző érvel a klasszikus diádikus modell kiterjesztésének szükségessége mellett. A magyar szakirodalomban ez a felismerés még alig érhető tetten. A televíziós „reality” műfaj példáin keresztül mutatom be, hogy az interakciók nem redukálhatók két ember közötti információcserére, köszönhetően a helyzetek sokféleségének. A mediatizált interakciók jellemzően komplex folyamatok. A diskurzusok a kommunikáció két szintjén, valós és fiktív keretek között működnek, túllépve a klasszikus adó-vevő, beszélő-hallgató kategóriákon, szerteágazó szerepköröket létrehozva (például „célszemély”, „fültanú”, „kollektív feladó” stb.) Előadásomban a humoros vagy humorosnak szánt megnyilatkozásokon keresztül egy új kommunikációs modellt, valamint az ahhoz tartozó új terminológiát ismertetem. Riszovannij Mihály: A komikum mintázatai a zsidó népi kultúrában – történeti visszatekintés PhD, egyetemi docens / egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, SEK / Selye János Egyetem, TKK A „zsidó humor” címkéje általában a zsidó viccek, anekdoták elemzését takarja, pedig a „hétköznapok komikuma” leginkább a verbális és nonverbális interakciók sajátos dinamikájából keletkezik. Előadásom az egykori felvidéki zsidó népi kultúrába nyújt betekintést, elemezve a komikum mintázatait és funkcióit a mindennapi életben (családi kapcsolatok, életciklusok eseményei, kódváltás és nyelvi interferenciák, ünnepekhez kapcsolódó népszokások stb.). Az elemzés forrása az egykori komáromi főrabbi, Schnitzer Ármin nemrég újra felfedezett és immáron magyar fordításban is hozzáférhető Zsidó kultúrképei, önéletrajzi visszaemlékezései a modernizáció kihívásaival szembesülő (felvidéki) zsidó közösségekről a 19. században. Schirm Anita: Az Agymenők agymenései – avagy a nem együttműködő kommunikáció mint humorforrás PhD, egyetemi adjunktus, Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Az Agymenők (The Big Bang Theory) sorozat sikerének egyik titka, hogy a szereplői sajátos kommunikációs stílusokat testesítenek meg. Számukra mást jelent a társalgás, és másként is értelmezik a beszélgetésre vonatkozó szabályokat, mint az átlagos emberek.
Az előadás a filmsorozatból származó párbeszédek elemzésével a nem együttműködő kommunikáció eseteit veszi sorra, s azt mutatja be, hogy mitől válnak humorossá a képernyőn a való életben elképzelhetetlen és szokatlan megnyilatkozások. Az elemzés arra is kitér, hogy bizonyos kommunikációs jegyek eltúlzása hogyan szolgálja a nézők szórakoztatását és manipulálását. Schnell Zsuzsanna: Fejlődés és patológia a kísérleti humorkutatásban – A mentalizáció és a pragmatikai kompetencia összefüggései PhD, tudományos munkatárs, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar A fejlődési és a patológiai szemlélet régóta fontos pillérei, vizsgálódási paradigmái az emberi elme működését és szerveződését magyarázni kívánó törekvéseknek. Mindkét megközelítés közös tulajdonsága, hogy a nyelvi rendszer mögöttes kognitív mechanizmusaiból indul ki. Számos fejlődési és neuropszichológiai vizsgálat bizonyítja, hogy a pragmatikai kompetenciát mérő feladatokban, s így a humorértést vizsgáló tesztekben nyújtott teljesítmény korrelációt mutat az eltérő szintű hamis vélekedés tulajdonítást mérő teszteken nyújtott teljesítménnyel (Wilson 2009). Az előadás fókusza kettős: a mentalizáció szerepét vizsgáljuk a humorértési képesség fejlődésében, kibontakozásának folyamatában, valamint a skizofréniában ismert pragmatikai és mentalizációs deficit öszszefüggéseit körüljárva feltárjuk a humorértési képesség neurokognitív, atipikus hátterét is. A két paradigma párhuzamos jelenléte közös alapot teremt a vizsgálódáshoz. A két perspektíva eredményeinek összevetésével párhuzamok vonhatók a hasonló vonások mentén, melyek erősebb következtetéseket tesznek lehetővé a pragmatikai képesség kognitív mozgatórugóit illetően. Az előadásban bemutatott, empirikus keretben végzett vizsgálatsorozat áttekintést ad a humorértési kompetencia kibontakozásáról, ennek kognitív mozgatórugóiról, mentális feltételeiről, fejlődésbeli fokozatairól, valamint atipikus mentalizáció esetén a humorértési kompetencia sérüléséről, eltéréseiről. A humorértés vizsgálata nem kizárólag előre gyártott vicceken alapul, hanem előtérbe kerül a spontán humor, valamint a nem verbális humor vizsgálata, így az eredmények rámutatnak a sokrétű képesség életszerű jelenségeire. Seres Kristóf: Stíluserények és stílustörés – Rejtő Jenő regényei a klasszikus retorika szemszögéből Tudományos munkatárs, Ungvári Nemzeti Egyetem, Hungarológiai Központ A retorika tudománya sok viszontagságot élt meg. Alapjait a négy nagy klasszikus retorikus – Arisztotelész, Cicero, Cornificius és Quintilianus – fektette le még az ókorban. Azóta többen próbálták megújítani, sok esetben olyan részeket kihagyva, melyek a tudomány lényegét vették el. Rejtő Jenő a magyar irodalom különleges figurája. Foglalkoztak vele életében, halála után, és napjainkban újra a figyelem középpontjába került. Az iskolai tananyagban is szerepel, Jókaival egy csoportban, a választható írók között. Biztosan tanult retorikát: akkoriban az iskolai tantárgy volt, a színitanodában pedig szintén kötelező volt annak ismerete. A klasszikus retorika négy stíluserényt említ: a nyelvhelyességet, az illőséget, az ékességet és a világosságot. Rejtő tudatosan vagy tudat alatt, ösztönből használja ismereteit. A stíluserények túlzott használata vagy azok semmibevétele gyakori humorforrás regényeiben. Szerdi Ilona: Új lehetőségek a frazémák tanításában
PhD-hallgató, Selye János Egyetem Fiataljaink (a Z generáció tagjai) a számítógép, az internet, az okostelefonok segítségével jutnak az információk jelentős részéhez, illetve az elektronikus eszközök adta lehetőségeket használják ki a tanuláshoz. A digitális eszközök mellett az internetes kommunikáció jellegzetességeinek oktatásba való beépítése is segíthet az otthon és az iskola közötti „szakadék” leküzdésében. Előadásomban a frazeológia témakörét közelítem meg az interneten terjedő kép–szöveg együttesek alapján, majd javaslatot teszek azok anyanyelvoktatásban való hasznosíthatóságára. Az antiproverbiumok, a szóhatár-eltolódás eredményezte nyelvi humor a frazémákban, valamint a kép–szöveg együttesekben az állandósult szókapcsolat átvitt jelentése és a hozzá tartozó képi elem szó szerinti értelmezése keltette feszültség mint humorforrás motiváló hatással lehet az anyanyelvi ismeretek elsajátítására. Takács Judit: Kategóriaalkotás és sztereotipizáció mint humorforrás: viccek keresztnévhasználatának vizsgálata PhD, egyetemi adjunktus, Eszterházy Károly Egyetem Előadásomban viccek keresztnévanyagának segítségével vizsgálom azokat a formai és nyelvhasználati körülményeket, melyek során a kategóriaalkotás és sztereotipizáció humor forrásává válhat. A kategorizáció, azaz a valamilyen szempontból hasonlók csoportba rendezése mindennapi életünk során megkönnyíti az információk feldolgozását és alkalmazását. A kategóriák azonban valamennyi hozzájuk tartozó dolgot azonos gondolati és érzelmi színezettel látnak el, ezáltal sztereotipizálnak, s lehetnek akár többé-kevésbé észszerűtlenek is. Ilyen (sokak szerint irracionális) kategorizációval találkozhatunk a keresztnevek kapcsán. A nevek viccbeli megjelenését vizsgáló korábbi kutatások azt mutatják, hogy az ezekben szereplő Kohn és Grün, Arisztid és Tasziló, Jean vagy Móricka és Pistike egy-egy, a beszélők mindegyike számára egyértelműen azonosítható tulajdonságokkal jellemezhető típust jelenít meg, melynek megalkotásához és értelmezéséhez egyszerre van szükség az egyes névtípusokat érintő kategorizációra vonatkozó tudásra, illetve a konkrét nevekhez kapcsolódó jelentésrétegek széleskörű ismeretére. Tamás Ágnes: Kultikus figurák karikatúrákon PhD, tudományos munkatárs, Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Mind a Horthy-rendszerhez és Horthy Miklóshoz, mind pedig az utolsó Habsburg uralkodókhoz (Ferenc Józsefhez és IV. Károlyhoz) való viszonyulást ma és korábbi időszakokban is többször újraértelmezték. Előadásomban az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területéről származó élclapok karikatúráin mutatom be, hogy miként ábrázolták – gúnyolták ki – a Párizs környéki békék megkötését követő években a magyarországi Habsburg restaurációs törekvéseket. Vázolom, hogy egy letűnt rendszerről milyen képet sugallottak, hogyan gúnyolódtak a volt uralkodókon. Majd a magyarországi élclapok Horthy-képének elemeit vizsgálom a második világháborút követő első években, azaz a rezsim megszűnését követően, s összehasonlítom a két időszak alkotóinak módszereit. Elemezem azokat a motívumokat, melyeket a rajzolók arra a célra használtak fel, hogy humoros-gúnyos görbe tükröt tartsanak a szemlélő elé korábbi politikai rendszerekről. Tamás Ildikó: „Nem jársz át az eszemen!” Humor a diákfolklórban
PhD, tudományos munkatárs, MTA BTK Néprajztudományi Intézet Előadásomban egy folyamatban lévő diákfolklór-kutatás eddigi tapasztalatait foglalom össze a humoros megnyilvánulásokra fókuszálva. A szleng sajátos költői/abszurd világával átszőtt iskolai történeteknek és a diákság virtuális térben születő új „műfajainak” fontos jellemzője a humor. Minden iskolához, annak tanáraihoz, hírességeihez, egyes eseményeihez különféle narratívák kötődnek, amelyek adott helyen és korcsoportokban élnek, formálódnak, és a lokális tudásregiszter részét képezik. Számos nyelvi megnyilatkozás azonban kifejezetten a virtuális térhez kapcsolódik, és jellemző rájuk, hogy míg tartalmilag változékonyak, az aktuális eseményekre gyorsan reagálnak és reflektálnak, formailag/szerkezetileg ritkán jelennek meg jelentős újítások. A 10–18 év közötti fiatalok korcsoportjainak sajátos folklórja alig feltárt, ezért fontosnak tartom az eddig felgyűjtött szövegkorpusz főbb jellemzőinek bemutatását. Néhány markánsan kirajzolódó szövegcsoport szerkezeti, stilisztikai és szemantikai elemzését is elvégzem. Tánczos Péter: Az elmeél logikájától a komikus örömérzetig – motivikus analógiák Friedrich Schlegel és Sigmund Freud vicckoncepciójában Egyetemi tanársegéd, Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar Sigmund Freud viccről és humorról szóló írásaiban igen alapos szakirodalmi tájékozottságról tesz tanúbizonyságot, és bár gyakran idéz bizonyos romantikus szerzőket (például Jean Paul, Heinrich Heine), az egyik leginkább relevánsnak tűnő koraromantikus gondolkodóra, Friedrich Schlegelre, nemcsak az említett munkáiban, de az egész életműben sem találni egyetlen utalást sem. Annak körüljárása után, hogy mi lehet az oka ennek a hallgatásnak, szeretném felvázolni a két teoretikus nézetei közötti hasonlóságokat, különös tekintettel viccről alkotott koncepciójukra. Bár eltérő perspektívából közelítenek a vicc (valamint a humor és komikum) jelenségéhez, gondolkodásuk néhány homológ vonása (vágy szerepe, a nem tudatos jelentősége, az öröm és fantázia összefüggése stb.) mégis szorosan rokonítja a témáról alkotott elképzeléseiket. Előadásomban ezeket a motivikus párhuzamokat szeretném bemutatni. Tóth Zsófia Anna: A női humor vetületei PhD, egyetemi tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Előadásomban a női humor kérdését és a női humorhasználatot szeretném megvizsgálni. Habár ma már elfogadott tény, hogy a nők „biológiailag”, fiziológiailag, pszichésen, intellektuális és kognitív szempontból sem különböznek a férfiaktól a humor értelmezése és produkálása szempontjából sem, mégis viszonylag kevés olyan nő van, aki a humor aktív alkotója lenne például humoristaként. A humor kutatói általában egyetértenek abban, hogy a humor kreálása és produkálása férfi privilégium (legalább is az volt a 20. század végéig, itthon egészen a legutóbbi évekig), következésképpen, ha egy nő humorizál, akkor kulturálisan deszexualizálja és maszkulinizálja magát, tehát elveszíti nőiességét, és „férfi státuszba” kerül társadalmi szempontból (csak néhány kutató nevét említve: Haskell, Barreca, Heydt-Stevenson, Gillooly, Parkin, Martin, Gilbert, Anderson Wagner, valamint Hidasi Judit, Lendvai Endre, Pálfi Melinda). Varga László: Zenei szamárfül DLA, tanár, igazgatóhelyettes, Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium
Amit a szakmabeliek hallanak egy-egy szellemes zenei megoldásból, a zeneileg képzetlen, de lelkes zenehallgatók számára nem feltétlenül „poén”. Némi magyarázatot kíván, hogy Johann Sebastian Bach milyen finom zenei retorikai eszközzel mutat fityiszt a gazdagoknak a Magnificatban. Ennél nyilvánvalóbban rajzolódik ki Midasz király szamárfüle a 201. kantátában. Apropó, szamárfül: van a zenetörténetben más csacsink is Mendelssohn muzsikájában, amelyet a Szentivánéji álomhoz komponált. A XIX. században a zsánerdarabok között már igazi polgárjogot nyert a humoresque műfaja. A humort Bartók sem nélkülözte: vajon mit tartogat a sokat sejtető Kicsit ázottan című burleszk muzsikája a hallgatóság számára? Rövid és csak nagyon érintőleges zenetörténeti példatárat szeretnék bemutatni előadásomban. Vargha Katalin: Miért harapott Ádám az almába? Tréfás bibliai tudáspróbák Tudományos munkatárs, MTA BTK Néprajztudományi Intézet Az előadás témáját jelentő tudáspróbák olyan rejtvények, amelyek megválaszolásához valamilyen tanult, elsősorban iskolában vagy templomban elsajátított ismeret szükséges. A magyar folklórban legnagyobb számban bibliai eseményeket és személyeket leíró tudáspróbákat találunk, ezek egy része egyszerű kérdés, jellemzőbb azonban a csavaros, tréfás megfogalmazás (pl. „A temető rengett, a koporsó sétált, a halott sírdogált. Jónás a cethalban”). Az előadás a magyar találósok készülőben levő történeti adatbázisa alapján tekinti át ezeket a tréfás, bibliai témájú szövegeket. Az összehasonlító vizsgálat a népköltészeten kívül olyan forrásokra is épít, mint az első nyomtatott magyar rejtvénygyűjtemény, a Mesés könyvecske (1629), vagy Bod Péter Szent Hiláriusa (1760). Vesszős Balázs: A humor közvetítő szerepe az interkulturális üzleti kommunikációban PhD-hallgató, nyelvtanár, ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola, Cambridge Nyelviskola, Debrecen A humoros megnyilvánulásokat mint társalgási stratégiát gyakran alkalmazzák nemcsak az anyanyelvi, hanem az interkulturális kommunikációban is. Minden kultúra rendelkezik a rá jellemző humorral, amelyet azonban, ha egy másik kultúrában felbukkanva nem ismernek fel, félreértésekhez vezethet, vagy akár sértő is lehet. Jelen előadás célja megvizsgálni, hogy a humornak milyen szerep jut interkulturális környezetben, különös tekintettel az üzleti kommunikációra, ahol az interakcióban résztvevő személyek eltérő nyelvi és kulturális háttere miatt különböző hatást válthat ki egy-egy vicc vagy humoros megjegyzés. A kutatás egy magyar–izraeli vegyesvállalat munkatársai körében végzett felmérés eredményeit mutatja be. Viszket Anita (1) – Hoss Alexandra (2): Óvodások humornavigátora (a gyermekirodalom) (1) PhD, egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar; (2) PhD-hallgató, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar A kognitív fejlődéslélektani, tudatelmélet-kutatások adatai alapján az óvodáskorú gyermekek nem feltétlenül értik a verbális humort (Schnell 2016), a nekik szánt gyermekkönyvekben ez mégis megtalálható. A szokásos kategorizálásokon túl (próza/vers, 20. századi / 21. századi, magyar / külföldi) a verbális humor típusai is (Lendvai 1996, Balázs 2008) különbözőek az óvodásoknak szánt művekben. A vizsgálatunkat a legújabb magyar
3–6 éveseknek ajánlott prózairodalomra fókuszáljuk, és azt a hipotézisünket kívánjuk igazolni, hogy ez a típusú irodalom lényegileg más verbális humoreszközöket használ, mint a hazai kortárs vers, a korábbi hazai vagy a kortárs külföldi gyermekirodalom. Megvizsgáljuk azt is, hogy az egyes humoreszközök miként illeszkedhetnek a kognitív képességek fejlődésével kapcsolatos jelenlegi tudáshoz. A vizsgálatunk alapja Kádár Annamária életkor szerinti könyvcsoportosítása, a szerzőket a Navigátor I–II alapján válogattuk. Zolczer Péter: A humor fordítása a képregényekben A pedagógia doktora, tudományos munkatárs, Selye János Egyetem Előadásomban a képregényfordításokban előforduló humoros jelenetek elemzésével foglalkozom. A képregény műfaj szemiotikai szempontból rendkívül érdekesnek számít a fordítástudomány számára, hiszen a megszokott szöveg-alapú fordítással szemben a képregények esetében jelentős szerepet kap a vizualitás is. Bár több szempontból az audiovizuális média fordításához hasonlítható, a fordítóknak ebben a műfajban is új stratégiákat kell bevetniük a forrásszövegek fordításakor. Ezek a stratégiák kihatnak a humoros jelenetek fordítására is, melyek esetében megfigyelhető, hogy lokalizációs és kulturális adaptációs technikák is előfordulnak. Előadásomban több humoros jelenet elemzését mutatom be rávilágítva ezzel arra, hogy a képregényekben előforduló humoros jelenetek fordítása új kihívásokat tár a fordítók elé.
