KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS NÉPESEDÉSI KÉRDÉSEKRŐL S. MOLNÁR EDIT PONGRÁCZ TIBORNÉ

KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS NÉPESEDÉSI KÉRDÉSEKRŐL -

19951

S. MOLNÁR EDIT—PONGRÁCZ TIBORNÉ

Az elm últ év őszén, 1995. október-novem berben készült közvélem ény kutatásunk az ország népesedési helyzetére és az állam háztartási reform hoz kapcsolódó aktuális családpolitikai kérdésekre vonatkozó lakossági vélem é nyeket vizsgálta. A kérdőíves adatfelvétel a Társadalom kutatási Inform atikai Egyesülés (TÁ RK I) O M N IBU SZ — ISSP vizsgálatának keretében folyt, a 18 éves és idősebb korú lakosság 1000 fős országos reprezentatív mintáján. Tanulm ányunkban a közvélem ény-kutatás eredm ényei közül három olyan tém akört em elünk ki, am elyek a Népességtudom ányi Kutató Intézet korábbi években végzett közvélem ény-kutatásaiban is szerepeltek, így alkalm asak arra, hogy bem utassuk a népesedési helyzettel és a gyerm ekvállalással kapcsolatos lakossági vélem ények alakulását az eim últ évek távlatában. A közvélem ény kutatás teljes anyaga a Népességtudom ányi Kutató Intézet kiadvány-sorozatában jelenik meg.

Vélemények a népességszám csökkenéséről M agyarországon a 80-as évektől folyam atosan csökken a népesség lélekszám a. Ez szükségképpen kedvezőtlen korösszetételt is jelent, és súlyos gazdasági hatásokkal jár. Â 90-es évek elején m ár nyilvánvalóvá vált. hogy kevesebb, m int két kereső befizetéseiből kell biztosítani egy nyugdíjas nyugdíját. A népességelőreszám ítások hosszú ideig érdem telenül figyelm en kívül hagyott jelzései szerint a helyzet 2000 után roham osan rom lani fog; 2010 után az eltartási arány 1,5-re változik. Ez azt jelenti, hogy ekkor m ár három kereső nyugdíjjárulék-befizetéseiből kell biztosítani két nyugdíjas ellátását. Könnyű belátni, hogy am ennyiben a nyugdíjrendszer reform ja elm arad, nem kerülhető el a társadalom biztosítási rendszer összeom lása. Egy radikális nyugdíjreform m al szem ben m a m eglehetősen ellenálló a közvélem ény. Ez sok szem pontból érthető is. Az egészségi állapot gyors lerom lása a nyugdíjba lépés korhatárának felem elése ellen szól, az alacsony bérek m iatt az em berek nem tudnak előtakarékoskodni, a m unkanélküliség fenyegető veszélye helyett pedig sokan választják a még mindig biztosabb m egélhetési forrásnak tűnő korai nyugdíjazást vagy leszázalékolást. M int az 1995. évi szociális m egszorítások példája m utatta, a reform ok sikerét alapvetően m eghatározhatja, hogy m ekkora a lakosságban a változtatások iránti fogadókészség. A nyugdíjreform alternatíváiról folytatott társadalm i párbeszéd csak akkor lehet eredm ényes, ha azt egy olyan, széles körű kom m unikáció előzi m eg, amely reális ism ereteket képes nyújtani a népesedési folyam atok perspektívájáról, és amely nyilvánvalóvá teszi a nem kívánatos tendenciák

1 A kutatás az O K T K tám ogatásával készült (V. 1029. s z .).

8


m egállításának szükségességét. Ezért is érdekes m egtudni, hogyan vélekedik a népességfogyás kérdéséről a lakosság a reform ok bevezetésének küszöbén. Erről 1983 óta rendelkezünk közvélem ény-kutatási adatokkal. A nyolcvanas évek elején a m ár kirajzolódó kedvezőtlen folyam atok még csak a szakem berek szám ára voltak ism ertek, olyannyira, hogy a kérdés egy ideig tabunak szám ított, a népességelőreszám ítások dokum entum ait titkosították. Ennek egyik oka az lehetett, hogy ebben az időben még mindig kísértett az a szem léletm ód, hogy a kedvezőtlen inform ációkat el kell zárni a nyilvánosság elől. (Ilyenek voltak pl. a cigányság, a kisebbségek, a határon kívüli m agyarok, a szegénység, a deviancia problém ái.) A m ásik ok, hogy a népesség, a nemzet jövője miatti aggodalm askodás könnyen m egkaphatta az "irredenta", "sovi niszta", vagy a hosszú ideig pejoratív jelzőnek számító "nacionalista"-stigm át. Nagy valószínűséggel ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a népességcsökkenés problém ájának felvetését sokszor még hivatalosan is csak m int valamiféle "érzelmi problém át" kezelték, amelynek gazdasági hatásai vagy egyáltalán nincsenek, vagy ha vannak, akkor nem feltétlenül rosszak. Ilyen körülm ények között talán nem is nevezhető alacsonynak, hogy az 1983. évi közvélem ény kutatás szerint abban az időben a felnőtt lakosságnak csak 4-0%-a tudott a népességfogyás tényéről. Az inform áltság ezt követően m ár gyors ütem ben növekedett:

Ennek egyik oka, hogy a 80-as évek m ásodik felében m ár nagyon sok kedvezőtlen adat került be a nyilvánosságba a lakosság egészségi állapotával, a magas férfi-halandósággal kapcsolatban. (Lásd pl. az 1987. évi "Egészség m egőrzés társadalm i program ja" körül m egjelenő kom m entárokat és az egészség-szociológiai kutatások felfutását.) A m ásik ok, hogy az 1990. évi választások előtt több párt is program jába foglalta a rossz irányba mutató tendenciák m egállítását. De szerepet játszhatott az is, hogy küszöbön állt a terhességm egszakítás engedélyeztetésével kapcsolatos törvény m ódosítása, amit a közvélem ény — a múlt tapasztalataira alapozva — az alacsony születésszám korrigálásának szándékával azonosított. Az ism ereteket m indvégig leginkább az iskolai végzettség befolyásolta. 1995-ben a S-nál kevesebb osztályt végzettek 57 % -a, a 8 osztályt végzettek 66% -a, de a diplom ások közel 9 0% -a volt tisztában a népességcsökkenés tényével. M indenesetre elm ondható, hogy a lakosság a problém áról ma m eglehetősen jó i inform ált. Két kérdés lehet érdekes ezek után: m ennyire tartják súlyos problém ának ezt a folyam atot (illetve m ennyire tartanák súlyosnak, ha az tartósan fennm aradna),

KÖZVÉLEM ÉNY-KUTATÁS N ÉPESEDÉSI KÉRDÉSEKRŐL -

1995

9

és m ilyen következm ényektől tartanak leginkább (illetve — akik nem érzik súlyos gondnak — m iért gondolják így). Az figyelhető m eg, hogy a népességfogyás problém áját a lakosság többnyire az "eléggé súlyos " jelzővel m inősíti, 10 éve ez a m odális vélem ény. Váltakozó a tendenciát "nagyon súlyosnak" tartók aránya. Ez 1985— 1990 között volt a legm agasabb, ekkor a lakosság több m int egyharm ada vélekedett így. 1985 előtt — am ikor az inform áltság is csekélyebb volt, és 1990 után — talán m ert "m egszoktuk", hogy ezzel együtt kell élni — a népességfogyásra kifejezetten aggodalom m al tekintők aránya alacsonyabb:

A m inősítő vélem ényeket a válaszadók társadalm i-dem ográfiai jellem zői csak gyengén befolyásolják: az iskolázottabb, illetve a fővárosi em berek között valamivel többen tartják súlyos gondnak a népesség csökkenését. Az azonban m egfigyelhető, hogy a párt-szim pátia, illetve a politikai beállítódás árnyalja a vélem ényeket. A korm ányzó pártokkal rokonszenvezők, illetve a m agukat baloldali beállítottságúnak tartó em berek között gyakoribb az "eléggé súlyos " minősítés, míg az ellenzéki pártokkal rokonszenvezők, illetve jobboldali beállítottságúak m ásoknál sűrűbben deklarálják, hogy a népességcsökkenés "súlyos g o n d "2.

~ A párt-szim pátiát azzal a szokásos közvélem ény-kutatói kérdéssel m értük: "ha m o st vasárnap lennének a választások, m elyik p á rtra sza va zn a ? ". A kérdezés időpontjában, 1995 őszén a kérdezettek 1 6,2% -a szavazott volna a két korm ányzó párt valam elyikére, 20,9% a négy ellenzéki p á n közül választott volna. 4,5% nem parlam enti p á n o t nevezett m eg, 58,4% pedig vagy nem m ent volna el szavazni, vagy nem jelölte meg a v álaszon pártot. A politikai állásfoglalást egy 10 fokú skálával m értük, m elynek 1. foka a baloldalt. 10. foka a jo b b o ld alt jelentette, a válaszadók önbesorolással helyezték el m agukat a skála valam ely fokán. A kérdezettek 2 3 .3 % -a "inkább baloldalinak" (1—4. fok), 1 7 ,7 % -a "inkább jobbold alin ak ” (6— 10. fok) m inősítette m agát, 30% a "centrum ot" jelö lte meg (5. fok), 19% pedig nem kívánt vagy nem tudott felelni.

10

S. M OLNÁR EDIT—PONGRÁCZ TIBORNÉ

A vélem ények m egoszlása a válaszadók politikai preferenciái szerint D istribution o f opinions according to the political preferences o f the respon dents (százaiék)

Felvetett első kérdésünkre tehát az a válasz adható, hogy a lakosság m eghatározó többsége 1995-ben "eléggé súlyos” vagy "nagyon súlyos" gondnak tartotta a népesség lélekszám ának fogyását, jóllehet az így vélekedők aránya az 1985— 1990 között tapasztalthoz képest átlagosan mintegy 10— 11 százalék ponttal lecsökkent. A vélem ények intenzitását a politikai-ideológiai állásfoglalás árnyalja. A m ásik kérdés, hogy m ilyen következményektől tartanak, illetve milyen következm ényeket "rem élnek" az em berek a népesség csökkenésétől. A szabadon elm ondott vélem ényeket utólag tipizálva az alábbi vélem énytípusok rajzolódnak ki:

KÖZVÉLEM ÉNY-KUTATÁS NÉPESEDÉSI KÉRDÉSEKRŐL -

1995

11

A m érleg azt m utatja, hogy a népességfogyás következm ényeit illetően eléggé m egosztó a közgondolkodás: — — — —

aggodalm ak a m agyarság jö v ő je m iatt aggodalm ak a negatív gazdasági következm ények m iatt a népességfogyás pozitív következm ényeire szám ító rem ények találgatások, bizonytalan vélem ények, "nem tudja "-válaszok

38% 29% 15% 18% 100 %

A két m arkáns vélem énycsoport ("a magyarság jövője" — "nem lesz elég m unkaképes em ber") alakulásában az életkor és az iskolai végzettség szerepét érdem es kiem elni. Egyik sem m eglepő: a "m agyarság jövője" miatti aggodal m ak az életkor növekedésével, az aktív korúak létszám fogyatkozása m iattiak pedig az iskolázottság em elkedésével válnak egyre intenzívebbé:

12

S. M O LNÁ R E D IT—PONGRÁCZ TIBORNÉ

Az "elfogyunk, kihal a m agyarság" — vélem énytípus ideológiai tartalm at is hordoz. Bár m inden m egkülönböztetett politikai csoporton belül ez a leggyakoribb aggodalom , a korm ánypártokkal rokonszenvezők, illetve a baloldali beállítottságú em berek valam ivel az átlagos 38% alatt (34—33% ) deklarálják csak ezt az álláspontot, m íg az ellenzéki pártok szavazóbázisa, és a m agukat a centrum hoz vagy inkább jobboldalhoz sorolók 40% feletti aránya hangoztatja. K ülönösen érvényes ez az ellenzéki pártok szavazóbázisára, akiknél e vélem ény elterjedtsége az átlagost 10 százalékponttal haladja meg. "Elfogyunk, kihal a m agyarság" (átlag: 38% ) K orm ányzó p árto k szavazói:

34%

Inkább baloldali beállítódásúak:

33%

E llenzéki p ártok szavazói:

48%

C entrum hoz tartozók:

41%

N em parlam enti p ártok szavazói:

31%

Inkább jobboldali b eállítódásúak:

43%

Sem legesek:

41%

N em szavazók:

39%

•

Nem m ondható el ugyanez a gazdasági tartalmú aggodalm akról; ezek m egítélésében gyakorlatilag teljesen egyform án gondolkoznak a politikai paletta szereplői, az előző érvnél lényegesen m érsékeltebben tartva a kedvezőtlen gazdasági következm ényektől. A kutatás figyelem rem éltó tapasztalata, hogy a népességfogyás súlyossá gának és várható hatásának m egítélése a közgondolkodás m eglehetősen zárt, elkülönülő tartom ánya. A kérdőív lehetőséget adott annak vizsgálatára, hogy — a családcentrikus, gyerm ekcentrikus beállítódású em berek, — a családtám ogatási rendszer m egváltozását ellenzők, — a nem zeti érzéssel, m agyarságtudattal erősen azonosulók, vagy — a személyes jö vőjükre bizonytalanul tekintők, pesszim isták körében vajon intenzívebb-e a m agyarság miatti aggodalom , illetve nagyobb fokú-e az érzékenység a népességcsökkenés vélt következm ényeinek valam ely típusa iránt. Ilyesfajta látványos, szignifikáns erősségű összefüggést azonban nem lehet kim utatni. Ez azt jelenti, hogy bár a népességfogyás ténye ism ert a lakosság körében, a tendencia hatásainak megértése jelenleg m eglehetősen elvont problém a az em berek szám ára, és kevéssé vagy egyáltalán nem kapcsolódik össze a m indennapi gondolkodás más elemeivel. Az azonban nem kétséges, hogy az átfogó társadalm i reform ok szükségességét hangoztató kom m unikáció nem csak gazdasági m egfontolásokra tám aszkodhat, hanem joggal építhet a nem zetféltés attitűdjére is, amely iránt a lakosság — politikai, világnézeti állásfoglalástól függetlenül — érezhetően fogékonyságot m utat.


1995

13

H ány gyerm ek a "legjobb " ? A nem zetközi szakkutatások az 1930-as évektől kezdve alkalm azzák közvélem ény-kutatásokban az ideális gyermekszámra vonatkozó kérdőív kérdést. Ez többnyire így szól: "Hány gyerm eket tart Ön ideálisnak m anapság egy egészséges családban?" A tapasztalatok szerint a válaszokból szám ított ún. ideális gyerm ekszám -átlag (vagy a 100 családra jutó ideális gyerm ekszám átlaga) tükrözi az adott országban elterjedt szokásokat, hagyom ányokat, ezért országok közötti összehasonlítást is szolgál. De azt is m egfigyelték, hogy a mutató értéke elég jó l visszaadja a lakosság optim ista vagy pesszim ista beállítódásának alakulását is, mivel politikai-gazdasági hatásokra érzékeny. így például a folyam atos idősoros vizsgálatok szerint prosperáló, ún. békés években a családok szám ára több gyerm eket tartanak kívánatosnak az em berek, míg háborús években, recessziós időszakokban kevesebbet. M agyarországon m ár hosszú ideje azt tartják jónak, ideálisnak, ha a családokban két — legfeljebb három — gyerm ek nevelkedik. A gyerm ekek ideálisnak tartott száma azonban csökkenőben van: míg

1974-ben 100 családra 288, 1985-ben 100 családra 253, 1989-ben 100 családra 236 gyerm eket

tartottak ideálisnak. Legutolsó adatunk 1993-ból szárm azik. E kkor azonban nem lakossági m intán tettük fel a kérdést, hanem a 40 éves és fiatalabb férfiak és a 35 éves és fiatalabb nők reprezentatív m intáján, akik átlagosan 210 gyerm eket tartottak ideálisnak 100 családra. Az elmúlt 20 esztendő alatt az ideális gyerm ekszám -átlagnak ez volt a legalacsonyabb értéke. A gyerm ekszám -ideálok vizsgálatára m ásfajta kérdőív-kérdéseket is használnak. E zek általában azon alapulnak, hogy egy konkrét gyerm ekszám preferálása még nem jelenti, hogy az annál alacsonyabb (vagy m agasabb) gyerm ekszám ú családokat az em berek kevésbé tartanák jónak, m egfelelőnek. A kérdés tehát nem egyetlen, helyeselt gyerm ekszám m egnevezésére irányúi, hanem arra, hogy a válaszadók különböző gyerm ekszám ú családokról nyilvánítsanak vélem ényt: a gyerm ektelen, az egy-, a két-, a három -, valam int a négy- vagy többgyerm ekes családról külön-külön m ondják m eg, m ennyire tartják jónak, ha egy házaspárnak éppen annyi gyerm eke van. V álaszaikat egy ötfokú létra segítségével — az iskolai osztályzatokhoz hasonlóan — adhatják meg. Ilyen kérdés-szerkezetet először 1989-ben alkalm aztunk, 1995. évi adatainkat ezzel vetjük egybe.

14

S. M O LNÁ R EDIT—PONGRÁCZ TIBORNÉ

A kü lönböző gyerm ekszám ú családok értékelése Scoring the num ber o f children by fam ilies (százalék)

Az első m egállapításunk az lehet, hogy a gyerm ektelenséget a közvélem ény változatlanul a legrosszabb állapotnak tartja egy házaspár szám ára. Ha "osztályzat-átlagokat" szám ítunk, a gyerm ektelenségre adott átlagok mindkét vizsgálati évben 2 ,0 alatt m aradnak: 1989-ben 1,6, 1995-ben pedig 1,8. Ez egybecseng ■egy m ásik kérdőív-kérdésre kapott eredm énnyel is. A rra a kérdésre, hogy "kinek jo b b az életben: akiknek vannak gyermekeik, vagy akiknek nincsenek?" — a m egkérdezettek kerek három negyede úgy dönt: azoknak jo b b , akiknek vannak gyerm ekeik. Értelem szerűen még magasabb az így vélekedők aránya kisgyerm ekes szülők körében. (M egjegyzendő, hogy ez a — nálunk term észetesnek ható — eredm ény nem jellem ző minden országra nézve. N em zetközi összehasonlító vizsgálatunk tanulsága szerint L engyelor szágban, O roszországban, N ém etországban a kisgyerm ekes szülők nagyon jelentős hányada gondolta azt 1991-ben, hogy "az életben azoknak jo b b , akiknek nincsenek gyerm ekeik". Úgy tűnik tehát, hogy M agyarországon — legalábbis ma m ég — nagyon karakterisztikusan van jelen a gyerm ekcentrikus beállítódás.) Ennek ellenére a két időpont között a vélemények bizonyos átstrukturáló dása figyelhető meg: 84% -ról 67% -ra csökkent azok aránya, akik a gyerm ekte lenséget rossz vagy nagyon rossz állapotnak tekintik, míg 2 ,6 % -ró l 9,2 % -ra nőtt a gyerm ektelenséget ideális állapotnak m inősítők részaránya. A gyerm ektelenség elfogadása viszonylagosan nagyobb arányú az alsó osztályhoz tartozó, nélkülözések között élő fiatalok körében, illetve azok között, akik m aguk is


1995

15

gyerm ektelenek. Érdem es m egjegyezni, hogy a felső középosztályhoz tartozó m egkérdezettek közül senki sem m inősítette ezt az állapotot jónak vagy nagyon jónak. K ism értékben em elkedett azok aránya, akik az egygyerm ekes státust jó n ak vagy nagyon jó n ak tartják, s az em elkedés különösen az ötös osztályzat esetén volt szem betűnő. Ezzel összefüggésben csökkent azok aránya is, akik a két vagy három gyerm eket tartják ideálisnak, kívánatosnak. A m egkérdezettek túlnyom ó többsége m indkét időpontban a kétgyerm ekes életform át tartotta legvonzóbbnak, az osztályzat-átlagok alapján jó ra , 4-esre értékelve. Jelentősebb változás következett be a három -, illetve négy- és többgyer mekes lét m egítélésében. Némileg csökkent a három gyerm ekes család vonzereje is, de m éginkább érzékelhető ez az ennél többgyerm ekes család esetében. 1995ben többségi vélem ény, hogy rossz azoknak a házaspároknak az élete, akiknek sok gyerm ekük van, ezen belül a m egkérdezettek egyharm ada — s az em elkedés a két időpont között itt volt drámai — ezt az állapotot kifejezetten nagyon rossznak m inősíti. Ö sszefoglalva m egállapítható, hogy a közvélem ény szerint ma jo b b a házaspároknak, ha családépítkezési elképzeléseiket, a gyerm ek utáni vágyaikat kevesebb utóddal teljesítik, m int ahogyan azt m ég 6 évvel ezelőtt el lehetett képzelni. Ez a változás tendenciájában m egfelel a tényleges term ékenységi arányszám okban jelentkező csökkenésnek. A visszaesés azonban közel sem nevezhető jelentősnek, s ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a vizsgált időszak alatt végbem ent társadalm i-gazdasági változások — M agyarországgal ellentétben — más, volt szocialista országokban nagyon jelentős visszaeséseket, változásokat eredm ényeztek a népesség term ékenységi m agatartásában, a gyerm ekvállalási attitűdökben, értékrendben. A közvélem ény-kutatási adatok ugyanakkor figyelm eztetnek is, hogy bár még a m agyar társadalom ban ténylegesen nincs jelen a tudatos gyerm ektelenség, de gondolati szinten — ha halványan is —, de m egjelentek az első arra utaló jelek, hogy a gyerm ekkel kapcsolatos értékrend változás előtt áll: a tudatos gyerm ektelenség negatív m egítélése m érséklődik, a státusz elfogadottabbá válik.

M ilyenek a sokgyerm ekesek? Évtizedeken keresztül nem szorult különösebb bizonyításra, hogy a családok életszínvonalát a keresők és eltartottak egym áshoz viszonyított aránya szabja m eg, m indenekelőtt az, hogy a szülőknek hány gyerm ek felneveléséről kell gondoskodniok. Bár a családok m eghatározó többségére ez m a is érvényes, és ebből következően a gyerm ektelen házaspárok körében alul-, a három - és többgyerm ekesek körében felülreprezentáltak a szegények, a M agyar Háztartás Panel adatai azt m utatják, hogy a gyerm ekszám növekedése és a szegénységbe

16


kerülés közötti kapcsolat nem lineáris. Ennek az is oka, hogy pl. a gyerm ekét egyedül nevelő szülők esetében 1—2 gyerm ek m ellett is nagyobb a szegények aránya. (Egy igen szűk rétegnél ennek a fordítottja is igaz: magas jövedelem m ellett három gyerm ek eltartása sem sodorja a családot a szegénység felé.) A szociálpolitikai m egfontolások ugyancsak évtizedek óta — és jelenleg is — olyan lépcsőfoknak tekintik a család három gyerm ekessé válását, amely azt sugallja, hogy ekkor m inőségi változás történik a családok életében. Ezt a közgondolkodás is erősíti: M agyarországon — az elm últ 20 év folyam atos vizsgálatai szerint — az em berek többsége azt tartja jónak, helyesnek, ideális helyzetnek, ha a családokban két gyerm ek nevelkedik. E két dolog (a szociálpolitika szem pontja és a közvélem ény állásfoglalása) között azonban mégis van egy nehezen feloldható feszültség. A három - és többgyerm ekesek kiem elt tám ogatása két szem pontból is fontos. Részben azért, m ert közöttük valóban több a társadalom segítségére szorulók aránya. De azért is, m ert a term ékenység javulásához arra lenne szükség, hogy a kétgyerm ekes szülők közül a jelenleginél többen vállalkozzanak harm adik gyerm ekre. A kettős cél m egvalósítása a közgondolkodás részéről toleranciát és szolidaritást igényei. M égis az állapítható meg, hogy ez a közvélem ényben csökkenőben van. a "sokgyerm ekes" jelző egyfajta stigmává válik. Ezt két kérdés idősoros adatai m utatják. A sokgyerm ekes, ún. "nagycsaládoknak" tulajdonított gyerm ekszám átlaga csökken. (1974-ben még zömmel csak a 4-5-6 gyerm ekes családokat tartották az em berek sokgyerm ekeseknek, a három gyerm ekeseket pedig term észetesnek, norm álisnak, 1995-cen azonban a lakosság közel 6 0 % -a m ár a három gyerm ekeseket is a "nagycsaládok" közé sorolta, sőt nem jelentéktelen szám ban még a kétgyerm ekeseket is.) A sokgyerm ekes családoknak tulajdonított gyermekszám alakulása 1974— 1995 között (százalék) N um ber o f children attributed to fa m ilies with several children fro m 1974 through 1995 (percent)


1995

17

Az a tendencia, hogy a sokgyerm ekes családoknak tulajdonított gyerm ek szám átlaga 20 esztendő alatt 1,5-del (vagyis átlagosan 1—2 gyerm ekkel) lecsökkent, nagyon jelentős szem léletm ódbeli változás. Ezen belül is legna gyobb törés 1989 és 1995 között következett be, am ikor m eghárom szorozódott azok aránya, akik szerint három (esetleg kevesebb) gyerm ekkel is m ár ún. sokgyerm ekes családról lehet beszélni. (Ehhez hasonló — de kisebb m értékű — az 1983— 1985 közötti vélem ényváltozás, am ikoris két év alatt m egduplázó dott a három /vagy kevesebb/ gyerm eket "soknak" tartók aránya. 1985-ben a népesedéspolitikai kedvezm ények arra irányították a figyelm et, hogy ez az a küszöb, am ikor a családok m ár a társadalom segítségére szorulnak.) Az 1989— 1995 közötti változás részben ugyancsak a családi pótlékkal kapcsolatos döntések nyom ait hordozza (mely szerint alanyi jo g o n csak három vagy több gyerm ek után já r a tám ogatás), de nagy valószínűséggel azt is, hogy az életszínvonal csökkenése m iatt általánosan is nehezedett a gyerm ekek eltartása. A lakosság túlnyom ó többsége úgy tudja: a sokgyerm ekes családok a társadalom valam ely m eghatározott rétegére, csoportjára koncentrálódnak. 1995-ben az em berek 84% -a vélekedett így. V iszonylag kevesen gondolnak ilyenkor olyasfajta társadalm i csoportokra, mint pl. a falusiakra, az alacsonyan iskolázottakra vagy akár a vallásos családokra; legsűrűbben a cigány népességet em lítik. Az így vélekedők aránya a 10— 12 évvel ezelőtt tapasztalthoz képest növekedett: Vannak-e a lakosságnak olyan rétegei, csoportjai, ahol az átlagosnál több gyennek születik? (százalék) A re there any strata or groups o f the population where more children are b o m than the average? (per cent)

Ezzel egyidejűleg jelentősen m egnövekedett a sokgyerm ekes szülők negatív megítélése, m int olyanoké, akik felelőtlenül, a "norm álisan gondolkodó em berek terhére" hoznak világra az átlagosnál több gyerm eket. Ez a vélekedés

18

S. M OLNÁR ED IT—PONGRÁCZ TIBORNÉ

nem volt korábban sem ism eretlen, ám a vélem ényváltozások nagyon kedvezőtlen tendenciája az, hogy a negatív m egítélésm ód ma m ár a három gyer m ekes családokra is kiterjed. Az egyik m arkáns vélem énytípus szerint az ilyen családok általában gyerm ekszeretők, családcentrikusak. (1985-ben még ez volt a leggyakoribb vélem ény.) A m ásik vélem énytípus negatív ítéleteket tartalm az: tudatlanok, nem ism erik a védekezés, a családtervezés m ódszereit, vagy felelőtlenek, m ivel nem alkalm aznak fogam zásgátlási m ódszereket, vagy pedig kizárólag csak a szociálpolitikai kedvezm ények m iatt vállalkoznak annyi gyerm ekre. Végül a harm adik vélem énytípus azt képviseli, hogy a sokgyerm e kesek között ilyenek is — olyanok is vannak. 1985 óta folyam atosan csökkent azok aránya, akik az átlagosnál több gyerm ek vállalását kizárólag pozitív jelzővel m inősítették, és 1995-re nagyon jelentősen m egnövekedett a negatív m inősítések aránya: A sokgyerm ekes családok megítélése a véleménnyel rendelkezők válaszai alapján (százalék) Judgem ent o f fam ilies with many children according to the answers o f respondents having an opinion (per cent)

A negatív m inősítések aránya részben amiatt növekedett m eg, hogy az em berek m a elterjedtebbnek tartják a szociális kedvezm ények miatti gyerm ek vállalást, m int korábban. M íg 1985-ben az összes negatív m inősítés 48% -át tette ki ennek a m otívum nak az em lítése, 1995-re az így vélekedők aránya 10 százalékponttal m egnövekedett. A vélem ények a válaszadók társadalm i-dem ográfiai param éterei m entén kevéssé differenciálódnak. G yengén, de logikailag értelm ezhetően elsősorban az iskolai végzettségtől, az eltartott gyerm ekek számától függenek, továbbá attól, hogy a válaszolók hová sorolják magukat egy képzeletbeli társadalm i ranglétrán. Az alacsony iskolázottság, a három vagy több eltartott gyerm ek és


1995

19

a társadalm i ranglétra legalacsonyabb fokához tartozás érzete azt a vélem ényt erősíti, hogy sokgyerm ekes családok nem kizárólag csak a cigány népességben vannak, s hogy e családokat főleg a gyerm ekszeretet vezérli. Ez azonban az általánosan tapasztalt tendenciához képest csupán néhány százalékpontos, nem szignifikáns erősségű eltérés a pozitív m egítélésm ód irányába. A közvéle m ényre leginkább jellem ző állásfoglalást — az egyre negatívabbá váló megítélésm ódot — elsősorban a gyerm ektelen vagy egy-, kétgyerm ekes, iskolázottabb, és a társadalm i ranglétra középső vagy magasabb fokán álló csoportok képviselik. A vélem ények negatív irányba történő változása nagyon kedvezőtlen folyam at, még akkor is, ha nem feltétlenül az előítéletesség növekedésére kell gondolni, csupán a tapasztalatokon alapuló ténym egállapításokra. Az utóbbi időben sok olyan inform ációhoz jutottak az em berek, melyek arról tudósítanak, hogy vannak olyan régiók, esetenként akár egész falvak, am elyek erősen sújtottak a m unkanélküliségtől, s ahol a lakosság egyedüli pénzforrása a gyes és a családi pótlék. S m ivel a törvény e juttatásokat a három - (és több) gyerm ekeseknek alanyi jo g o n biztosítja, az em berekben joggal tám ad az a képzet, hogy befizetett adójuk és társadalom biztosításuk jórészt azokra a családokra fordítódik, akiknél a gyerm ekvállalás a megélhetés forrása. Ez azonban nem szolidaritás-növelő hatással já r, hanem az ellenérzések növekedé sével. Elfogadhatóbb m egoldás lenne a gyerm eknevelés jövedelem adózáson keresztül történő m éltányolása. Az alanyi jogon já ró családi pótlék visszaál lítása kifejezné, hogy a társadalom nak m inden m egszületett gyerm ek egyform án fontos, és ennek pozitív üzenete lenne. A jövedelem adón keresztül történő differenciálás nem stigm atizálná a családok kettőnél több gyerm eket vállaló, fogyatkozó csoportját. Az állam polgárok pedig joggal szám íthatnának arra, hogy az áldozatokból m indenki részt vállal, m ég a jó anyagi körülm ények között élő három gyerm ekesek is, a társadalm i szolidaritás forintjai pedig valóban a rászorultakhoz jutnak, függetlenül attól, hogy egy-, két-, vagy többgyerm ekesek tám ogatásáról van-e szó.

Tárgyszavak: Közvélem ény-kutatás Népesedés

PUBLIC OPINION SURVEY ON POPULATION ITEMS - 1995

KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS NÉPESEDÉSI KÉRDÉSEKRŐL S. MOLNÁR EDIT PONGRÁCZ TIBORNÉ

Recommend Documents