Közszolgálati életpálya és emberi erőforrás gazdálkodás

Közszolgálati életpálya és emberi erŐforrás gazdálkodás Horváth Attila

ISBN 978-615-5269-55-4

A vegyes jogállás és a jogviszonyváltás problémája az ÁNTSZ, az NRSZH és a GYEMSZI példáján

Á ÁROP-2.2.17 | Új közszolgálati életpálya | Emberi erőforrás gazdálkodás és közszolgálati életpálya kutatás

A VEGYES JOGÁLLÁS ÉS A JOGVISZONYVÁLTÁS PROBLÉMÁJA AZ ÁNTSZ, AZ NRSZH ÉS A GYEMSZI PÉLDÁJÁN HORVÁTH ATTILA*

Kiadja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6.; www.mhk.hu). Felelős kiadó: Majláth Zsolt László ügyvezető.

*

egyetemi tanársegéd, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

ÁROP-2.2.17 | Új közszolgálati életpálya | Emberi erőforrás gazdálkodás és közszolgálati életpálya kutatás

Tartalom 1. Bevezetés (vizsgálati szempontok és a kutatás jellege)........................................................... 3 1.1.

A vegyes jogállás ...................................................................................................................................... 3

1.1.1. A vegyes jogállás értelmezése ..................................................................................................... 3 1.1.2. A vizsgált szervek ............................................................................................................................ 4 1.2. A jogviszonyváltás problémája ........................................................................................................... 5 1.3. Kutatási módszerek................................................................................................................................ 6 2. A kormánytisztviselők és közalkalmazottak együttes alkalmazása az ÁNTSZ példáján ........................................................................................................................... 7 2.1. Az ÁNTSZ szervezete és személyi állománya ............................................................................... 7 2.2. A hatósági jogkör mint elhatárolási szempont ............................................................................ 11 2.3. A vegyes jogállás további dimenziói................................................................................................14 2.3.1. Létszámgazdálkodás és személyügyek ..................................................................................14 2.3.2. Illetményrendszer ........................................................................................................................ 15 2.3.3. Létszámcsökkentés ...................................................................................................................... 17 2.3.4. Érdekegyeztetés ............................................................................................................................ 18 2.4. A vegyes jogállás fenntartásának indokoltsága ........................................................................... 18 3. A kormányzati szolgálati jogviszony, a munkaviszony, valamint a közfoglalkoztatási jogviszony párhuzamossága az NRSZH példáján ................................................................... 20 3.1. A kormányzati szolgálati jogviszony és a munkaviszony párhuzamossága...................... 20 3.2. A kormányzati szolgálati jogviszony és a közfoglalkoztatotti jogviszony párhuzamossága .................................................................................................................................... 21 4. A jogviszonyváltás problémái a GYEMSZI példáján .............................................................. 23 4.1. Átalakulás .................................................................................................................................................. 23 4.2. Munkakörök és képzettségi előírások .............................................................................................. 24 4.3. Illetmények ............................................................................................................................................... 24 4.4. A jogviszony megszűnése a jogviszonyváltás során..................................................................... 26 4.5. Összeférhetetlenség ............................................................................................................................... 26 5. Összegzés és következtetések ...................................................................................................... 27 6. Melléklet ........................................................................................................................................... 30 7. Felhasznált források ...................................................................................................................... 31

2


1. Bevezetés (vizsgálati szempontok és a kutatás jellege) A tanulmány három államigazgatási szervet vizsgál a személyi állomány jogállásának szempontjából. Két szerv (ÁNTSZ, NRSZH) esetén az ún. vegyes jogállásból adódó problémák állnak a vizsgálódás középpontjában, míg a harmadik szervnél (GYEMSZI) a közelmúltban lezajlott jogviszonyváltásra fókuszálunk. 1.1. A vegyes jogállás 1.1.1.

A vegyes jogállás értelmezése

A vegyes jogállás értelmezéséhez abból kell kiindulnunk, hogy a közigazgatásban az egy szerv – egy jogállás elv valószínűleg semelyik szerv esetén nem érvényesül, azaz egy adott közigazgatási szerv – különböző jogállású – alkalmazottai különböző törvények hatálya alá tartoznak. Természetesen a személyi állomány1 nagyobb része – kormánytisztviselő, köztisztviselő vagy ügykezelő lévén – a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény hatálya alatt végzi munkáját. A személyi állomány fennmaradó része jogállását tekintve a következő lehet: a) közalkalmazott A tág értelemben vett közszolgálat személyi állományából a közszolgálati tisztviselők és a közalkalmazottak képezik a két legnépesebb réteget.2 Bár mind a Kttv., mind a Kjt. meghatározza a saját hatályát, egyes szervek személyi állományában vegyesen találhatóak meg a kormánytisztviselők és a közalkalmazottak. Ebből a szempontból a kutatás során az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot (ÁNTSZ) minősítettük vegyes jogállásúnak, értve ez alatt azt, hogy a szervezet személyi állományában a kormánytisztviselők mellett közalkalmazottak is találunk. b) fegyveres szervek hivatásos állományú tagja A közismert példát a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szolgáltatja: a közszolgálati tisztviselők mellett az állomány egy része (pénzügyőrök) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény hatálya alá tartozik.3 c) munkavállaló A Kttv. a hatálya alá tartozó szerveknek lehetőséget ad munkavállalók foglalkoztatására.4 A munkavállalók két kategóriáját különböztethetjük meg: a fizikai alkalmazottakét és a szellemi alkalmazottakét.5 1

A személyi állomány kifejezést itt a megszokottnál tágabb értelemben használjuk, értve ez alatt mindenkit, aki az adott szervvel munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesített. 2 A KSH adatai alapján 2013. júliusban 109,1 ezer közszolgálati tisztviselő és 440,8 ezer közalkalmazott állt alkalmazásban. Lásd: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qli006.html (letöltés ideje: 2013. október 20.). 3 A Nemzeti Adó- és Vámhivatal vegyes jogállásának jellegére, lásd Bérces Kamilla tanulmányát. Megjegyzendő, hogy több rendészeti szerv (pl. rendőrség, büntetés-végrehajtás) szintén vegyes jogállásúnak tekinthető abban az értelemben, hogy a hivatásos állományú tagjai mellett közalkalmazottakat foglalkoztat. 4 Kttv. 8. § (2) bek. (2001. június 30-ig az ún. fizikai alkalmazottak is közszolgálati jogviszonyban álltak.) 5 A felosztás a Kttv. 8. § (4) bekezdés első mondatából olvasható ki: „A közigazgatási szervnél a tárgyévben a munkaszerződéssel foglalkoztatott személyek aránya – ide nem értve a fizikai alkalmazottakat – együttesen nem haladhatja meg az engedélyezett létszám tíz százalékát”. Bár az idézett rendelkezés csak a fizikai alkalmazottakat (pl. gépjárművezető) emeli ki, ebből logikus módon következik, hogy a munkaviszonyban állók között vannak nem fizikai, hanem szellemi alkalmazottak is.

3


d) megbízási / vállalkozási jogviszonyban álló A Kttv. szintén utal a megbízási vállalkozási szerződésre, meghatározva, hogy milyen feladatok elvégzésére lehet ilyen típusú szerződéseket kötni.6 e) közfoglalkoztatott Egyes közigazgatási szervek közfoglalkoztatottakat is alkalmaznak. 1.1.2.

A vizsgált szervek

A tanulmány két szervet vizsgál a vegyes jogállás szempontjából: a) Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) Az ÁNTSZ vizsgálata során a kormánytisztviselők és a közalkalmazottak „szimbiózisának” elemzésére kerül sor. Míg pl. munkavállalók vagy megbízási jogviszonyban állók számos közigazgatási szervnél előfordulnak, a kormánytisztviselők és közalkalmazottak együttes alkalmazására kevés példát találunk.7 A kutatás során a következő kérdésekre kerestük a választ: – Hogyan jelenik meg a vegyes jelleg az ÁNTSZ személyi állományában; milyen rendezőelvek mentén különülnek el a kormányzati szolgálati és a közalkalmazotti jogviszonyban állók? – A jogállás típusát milyen szempontokra lehet visszavezetni; az alkalmazottak jogállása és a szervezeti egységük által betöltött funkció mennyiben áll összhangban? – A HR-igazgatás szempontjából jár-e, és ha igen, milyen problémákkal az, hogy a szervezetrendszerben kormánytisztviselőket és közalkalmazottakat egyaránt találunk? – A díjazás szempontjából milyen különbségekkel jár a két eltérő jogálláshoz tartozás? – Mennyiben indokolt fenntartani a vegyes jogállást?8 b) Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) Az NRSZH két szempontból bizonyult érdekesnek a kutatás számára. A szervnél ugyanis tömegesen foglalkoztatnak ún. szakmai megvalósítókat (más néven projektmunkatársakat), akik – kormányzati szolgálati jogviszony helyett – munkaviszony keretében látnak el a projektekhez kapcsolódó feladatokat. A közszolgálati tisztviselők és a munkavállalók mellett az NRSZH-nál és a rehabilitációs szakigazgatási szerveknél

6

Kttv. 8. § (2)–(3) bek. Hasonló szempontból tekinthető vegyes jogállásúnak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ is. Az, hogy a kormánytisztviselők/köztisztviselők és a közalkalmazottak együttes alkalmazása ritkán fordul elő, azzal magyarázható, hogy a két személyi kör az állami/önkormányzati költségvetési szervek két különböző, egymástól egyértelműen elhatárolható szférájában végez munkát, és így a Kttv. és a Kjt. személyi hatálya is jól elkülöníthető. (Amint látni fogjuk, a két réteg „összecsúszása” az ÁNTSZ esetén is csak viszonylagos.) 8 Bár a kutatás kezdetekor a munkavállalók alkalmazásának kérdéseire nem kívántunk kitérni (a vegyes jogállást itt nem ilyen értelemben ragadtuk meg), azonban hamarosan világossá vált, hogy a munkaviszonyban állók is számos érdekességgel – esetenként pedig vitatható jelenségekkel – szolgálnak a kutató számára. 7

4


közfoglalkoztatottak is dolgoznak, amely további adalékokat jelent a vegyes jogállás problematikájához. A főbb kutatási kérdések a következők voltak: – Mennyiben különül el a kormánytisztviselői állomány és a szakmai megvalósítók feladatköre? – Milyen munkaszervezési nehézségekkel jár a nagyszámú projektmunkatárs foglalkoztatása? – Hogyan integrálható a közfoglalkoztatotti státusz egy vagy több államigazgatási szerv működésébe? – A közfoglalkoztatottak által ellátott feladatkörök elláthatóak lennének-e a meglevő személyi állománnyal? 1.2. A jogviszonyváltás problémája Az elmúlt években több esetben előfordult, hogy a közigazgatás szervezetrendszerének reformjai következtében egy-egy szerv személyi állománya átkerült egy másik törvény hatálya alá. (A jellemző trend a korábban közintézeti jogállású szervek államigazgatási szervvé [többnyire központi hivatallá] minősítése.)9 Az ilyen jellegű jogviszonyváltás számos jogi és humánpolitikai problémát vethet fel, így behatóbb tanulmányozása érdekes és értékes adalékokkal szolgálhat a jövőbeni jogalkotás számára is. A jogviszonyváltáshoz kapcsolódó esettanulmány a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőségés Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) 2011-es megalakulásával járó jogviszonyváltást járja körül. A GYEMSZI létrejöttével öt szerv félezernél is több közalkalmazottját kellett kormánytisztviselővé (egy kisebb részüket kormányzati ügykezelővé, illetve munkavállalóvá) minősíteni, ami az életpályák eltérő szabályozottsága nyomán számos tapasztalattal szolgált a kutató számára. A vizsgált kérdések a következők voltak: – A jogviszonyváltás hogyan érintette a munkaköröket? – Hogyan volt áthidalható a Kjt. és a Kttv. illetményrendszere közötti inkompatibilitási probléma? – Milyen problémákkal járt a Kjt. és a Kttv. eltérő összeférhetetlenségi szabályozása?

9

Ilyen volt pl.: - Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Képzési Központ: 2010. november 27-től központi hivatal [lásd: egyes költségvetési szervek központi hivatali jogállásáról szóló 259/2010. (XI. 16.) Korm. rendelet 3. §], 2011-től Nemzeti Közigazgatási Intézet néven [lásd: a Nemzeti Közigazgatási Intézet Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 12/2011. (II. 25.) KIM utasítás] - ECOSTAT Gazdaság- és Társadalomkutató Intézet: 2010. november 27-től központi hivatal [lásd: egyes költségvetési szervek központi hivatali jogállásáról szóló 259/2010. (XI. 16.) Korm. rendelet 4. §], A megyei intézményfenntartó központok megalakulásával szintén számos közalkalmazottból vált kormánytisztviselő [lásd: a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLIV. törvény 13–14. §, illetve a megyei intézményfenntartó központokról, valamint a megyei önkormányzatok konszolidációjával, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi intézményeinek átvételével összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 258/2011. (XII. 7.) Korm. rendelet].

5


1.3. Kutatási módszerek A kutatás gerincét a vizsgált szerveknél a lefolytatott interjúk jelentették.10 Lehetőségem nyílt mindhárom szerv humánpolitikai vezetőjével egyeztetni, és egyes esetekben más főosztályok kollégáit is bevontam a beszélgetésbe. Az interjúk részben strukturáltak voltak, és valamennyi esetben lehetőség nyílt az egyéni álláspontok, vélemények kifejtésére is. A szakmai beszélgetések számos olyan háttér-információval szolgáltak, illetőleg számos olyan szempontra világítottak rá, amelyek nélkül nem lennének megérthetőek a vegyes jogállás és a jogviszonyváltás problémái. Az interjúkon kívül természetesen megtörtént a vonatkozó jogszabályi környezet áttekintése, valamint lehetőségem nyílt a belső szabályzatok, statisztikák, létszám- és illetménykimutatások tanulmányozására is. Utóbbiak mellékelését a vizsgált szervek kérésére mellőzöm.

10

Az interjúk részleteire lásd a Felhasznált források A) pontját. A vizsgált szervek kollégáinak ezúton is köszönöm a sokrétű segítséget.

6


2. A kormánytisztviselők és közalkalmazottak együttes alkalmazása az ÁNTSZ példáján 2.1. Az ÁNTSZ szervezete és személyi állománya Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szervezetrendszere az Országos Tisztifőorvosi Hivatalból (OTH) és annak irányítása alatt álló országos intézetekből áll.11

1. ábra: Az ÁNTSZ szervezeti tagolódása12

11

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, a népegészségügyi szakigazgatási feladatok ellátásáról, valamint a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 323/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 1. § (1) bek. Az „ÁNTSZ = OTH + országos intézetek” felállásból az is következik, hogy maga az ÁNTSZ nem rendelkezik önálló jogalanyisággal, nem minősül jogi személynek. (Alapító okirata az OTH-nak és az országos intézeteknek vannak; ezek értelmében mind az OTH, mind az országos intézetek költségvetési szerveknek minősülnek.) Mindezek alapján az ÁNTSZ egyfajta szervezeti konglomerátumként értékelhető, amelyben az igazgatási feladatok (OTH) és a szolgáltató funkciók (országos intézetek) elkülönülnek (FICZERE Lajos –FORGÁCS Imre: Magyar közigazgatási jog. Budapest, Osiris, 2001. 257.) Kovácsy Zsombor azt emeli ki, hogy az ÁNTSZ puszta közegészségügyi-járványügyi tevékenységeken messze túlmutató, rendkívül összetett feladatkörrel rendelkezik (KOVÁCSY Zsombor: Egészségügyi jog. Budapest, Semmelweis, 2008. 188.). Az 1991-ben kialakított Szolgálat elnevezés Kertai Pál és Lun Katalin korábbi országos tisztifőorvosok szerint az tükrözi, hogy a szervezet a nép egészségügyének szolgálatában áll (KERTAI Pál – LUN Katalin: 250 éves a magyar tisztiorvosi szolgálat [A megújult ÁNTSZ 10 éves jubileumi ülésén elhangzott előadás alapján)] https://www.antsz.hu/felso_menu/bemutatkozas/antsz_tortenete/kertai_lun.html) (letöltés ideje: 2013. november 2.)

7


A vegyes jogállás az ÁNTSZ esetében azt jelenti, hogy az OTH-nál közszolgálati tisztviselők (kormánytisztviselők és kormányzati ügykezelők) és munkavállalók, az országos intézeteknél pedig közalkalmazottak dolgoznak. Az ÁNTSZ-nél alkalmazásban állók összlétszáma 984 fő;13 a létszámarányok a következő képet mutatják:

OTH kormánytisztviselő 281 országos intézetek közalkalmazott 626

OTH kormányzati ügykezelő 2 OTH munkavállaló 75

2. ábra: Az ÁNTSZ személyi állományának jogállás szerinti megoszlása

A létszámadatokhoz néhány megjegyzés: 1. Az OTH-nál dolgozó munkavállalók viszonylag magas aránya (21%) nagyrészt arra vezethető vissza, hogy az OTH látja el mind a nyolc országos intézet műszaki üzemeltetési feladatait, azaz formálisan azok a munkavállalók is az OTH-nál állnak alkalmazásban, akik az egyes országos intézeteknél teljesítenek szolgálatot (pl. gépjárművezetők, fűtők, karbantartók, kertészek). 2. Az alkalmazottak egy része (mintegy 9–13 fő, többségében középiskolai végzettségűek)14 azért munkavállalóként kerül foglalkoztatásra, mert így részükre kedvezőbb díjazás 12

Forrás: https://www.antsz.hu/felso_menu/bemutatkozas/antsz_szervezeti_felepites (letöltés ideje: 2013. november 2.). Megjegyzést érdemel, hogy 2011-től felmerült az országos intézetek kissé fragmentált szervezetrendszerének átalakítása, amelynek révén az országos intézetek három központba integrálódtak volna. Lásd erre az Országos Tisztifőorvosi Hivatal országos intézeteinek átszervezésével összefüggő kormányrendeletek módosításáról szóló kormányrendelet-tervezetet: www.kormany.hu/download/8/8a/60000/ORSZÁGOS_TISZTIFŐORVOSI_HIV_ÁTSZERVEZÉS.zip#!Docume ntBrowse (letöltés ideje: 2013. november 9.) A jogszabály – amely a vegyes jogállást nem érintette volna – végül nem került elfogadásra, viszont az államigazgatási szervezetrendszer átalakításáról szóló 1007/2013. (I. 10.) Korm. határozat 6. pontja felhívta az egészségügyért felelős minisztert, hogy „tegyen javaslatot az Országos Tisztifőorvosi Hivatal irányítása alá tartozó, kutatási feladatokat is ellátó országos intézetek átalakítására, ezzel a feladatellátás racionalizálására, valamint az egymással szorosan összefüggő feladatokat ellátó háttérintézmények funkcionális létszámainak csökkentésére egy integrált funkcionális szerv létrehozásával”. 13 A Miniszterelnökségen, a minisztériumokban, az igazgatási és az igazgatás jellegű tevékenységet ellátó központi költségvetési szerveknél foglalkoztatottak létszámáról szóló 1166/2010. (VIII. 4.) Korm. határozat 2011. június 30-tól 1191 főben maximalizálta az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal és országos intézetei létszámát (2. számú melléklet 85. sor). Később többször módosult az engedélyezett létszám; legutóbb a kormányzati létszámcsökkentésről szóló 1004/2012. (I. 11.) Korm. határozat írt elő 167 fős létszámcsökkentést, aminek nyomán 984 fő lett az engedélyezett létszám. 14 Ez az OTH 358 fős állományának 3,3%-a.

8


állapítható meg. Itt olyan munkakörökről van szó, amelyek nem a szerv alaptevékenységéhez kapcsolódnak (pl. informatikusok, pénzügyi ügyintézők, számviteli ügyintézők, könyvelők). Különösen igaz ez a felsőfokú szakképzettséggel (tehát nem felsőfokú iskolai végzettséggel) rendelkező alkalmazottakra, akik – a felsőfokú szakképzettség ellenére is – csak a II. besorolási osztályba lennének besorolhatóak.15 Itt azonban figyelemmel kell lenni a Kttv. 8. § (1) bekezdésére, amely szerint „A közigazgatási szerv közhatalmi, irányításai, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggő, valamint ügyviteli feladat ellátására kizárólag kormányzati szolgálati, illetve közszolgálati jogviszony létesíthető”, valamint a (2) bekezdésre is: „Megbízási, vállalkozási, illetve munkaszerződés nem köthető olyan feladat elvégzésére, amelyre csak kormánytisztviselői, köztisztviselői kinevezés adható”. Kérdéses, hogy a fentebb jelzett munkakörök munkavállalóknak történő „kiszervezése” megfelel-e a Kttv. szellemének. A munkavállalók által betöltött munkakörök áttekintése során meglátásom szerint három kategória állítható fel annak függvényében, hogy az adott munkakör Kttv. alóli kivonása mennyiben indokolható. A) Fizikai-műszaki jellegű munkakörök (semmiképpen sem kormányzati szolgálati jogviszony)

B) Ügyviteli munkakörök (kormányzati szolgálati jogviszonyban is ellátható, akár ügykezelőként)

C) Szellemi-funkcionális munkakörök (valószínűleg kormányzati szolgálati jogviszonynak kellene lennie)

elektroműszerész villanyszerelő karbantartó kazánfűtő lakatos vízvezeték-szerelő gépjárművezető telefonközpont-kezelő takarító kertész betanított munkás raktárkezelő anyaggazdálkodó mosodavezető

x adatrögzítő x irodai adminisztrátor-írnok x külső kézbesítő

Összesen

62 fő

4 fő

9 fő

Átlagos munkabér

129 750 Ft

119 750 Ft

233 900 Ft

x x x x x x x x x x x x x x

Munkakörök

x x x x x x x x x

informatikus titkárnő építési referens beruházási szakértő beruházási csoportvezető pénzügyi ügyintéző gazdasági ügyintéző biztosítási ügyintéző munka- és tűzvédelmi ügyintéző

1. táblázat: A munkaviszonyban állók munkaköreinek tipizálása az OTH-nál

Megvizsgáltam, hogy a C) kategóriába tartozó – azaz inkább kormányzati szolgálati jogviszonyban ellátandó – 9 munkakör esetén milyen mennyiben jár jelentős eltéréssel a munkaviszonyban történő foglalkoztatás a díjazás szempontjából. 15

Igaz, részükre – mérlegképes könyvelő, felsőfokú pénzügyi-számviteli, felsőfokú költségvetési (államháztartási) végzettség esetén – a közszolgálati szabályzat lehetővé teszi a képzettségi pótlék fizetését [33. § (2) bek, b) pont]. Ennek mértéke azonban relatíve alacsony, mindössze az illetményalap 40%-a [a közszolgálati tisztviselők részére adható juttatásokról és egyes illetménypótlékokról szóló 249/2012. (VIII. 31.) Korm. rendelet 2. § (4) bek. c) pont alapján].

9


+25 % +6 %

28 év

35 év

23 év

FFSZK FFI 11 év

39 év

gazdasági ügyintéző

38 év

munka- és tűzvédelmi üi.

41 év

KI

informatikai munkatárs

46 év

biztosítási ügyintéző

FFI FFSZKFFSZK

pénzügyi ügyintéző

FFI

adminisztrátor-titkárnő

építési referens

FFI

beruházási csoportvezető

beruházási szakértő

400 000 350 000 300 000 250 000 200 000 150 000 100 000 50 000 0 Munkabér Illetmény

KI 6 év

-25 % +62 % +9 % +75 % +49 % -38 % +21 %

3. ábra:A munkabér és az illetmény különbségei egyes munkaköröknél (OTH)16

A grafikon azt mutatja meg, hogy feltehetőleg milyen díjazásban részesülnének a fenti alkalmazottak, amennyiben kormánytisztviselőként kormányzati szolgálati jogviszonyban állnának. Az illetményre utaló oszlop szükségszerűen hipotetikus, hiszen a pontos illetményszámításhoz nem állt rendelkezésre minden adat (pl. idegennyelvtudás), továbbá nem számoltam az alapilletmény esetleges eltérítésével sem. A grafikon alapján megállapítható, hogy a 9 munkakörből 7 esetben a munkaviszony alapján folyósított munkabér meghaladja a valószínűsíthető illetmény mértékét. A 7 esetből 3 igen jelentős (49–75%-os) eltérést jelent; további két munkakörnél kisebb arányú, de még mindig szignifikáns (21%–25%-os) a különbség. A munkabér két munkavállalónál lényegében megegyezik a kalkulálható illetménnyel. Két esetben (beruházási csoportvezető, munka- és tűzvédelmi ügyintéző) viszont a munkabér jelentősen (25–38%-kal) elmarad a várható illetménytől. Összességében elmondható, hogy a vizsgált munkaköröknél az Mt. szerinti díjazás átlagosan mintegy 20%-os többlettel jár. 16

Megjegyzések: – a munkakör megnevezése alatt az iskolai végzettség szintje (FFI = felsőfokú iskolai; FFSZK = felsőfokú szakképesítés; KI = középiskolai) és a gyakorlati idő található; az utolsó sor pedig azt mutatja meg, hogy a jelenlegi munkabér mennyivel jelent magasabb díjazást a kormányzati szolgálati jogviszony esetén járó illetménynél, – az illetmények számításánál csak az alapilletményt és az (35, ill. 15%-os) illetménykiegészítést vettem alapul, tehát pl. az illetménypótlékokat és az eltérítést – az alábbi kivétellel – nem, – a felsőfokú szakképesítés esetén 40%-os képzettségi pótlékot is figyelembe vettem, – feltételeztem, hogy a felsőfokú iskolai végzettség az adott munkakörhöz szükséges végzettséget jelent

10


3. Az OTH kb. 20 kormánytisztviselője (akik Területi Igazgatási Osztály és a Területi Gyógyszerészeti Osztály alá tartoznak) nem az OTH budapesti székhelyén, hanem a megyeszékhelyeken dolgoznak, és a területi munkát látják el (hatósági feladatok, ellenőrzések stb). Ők 2011. január 1-jétől kerültek át az OTH állományába jogutódlással (ezt megelőzően az ÁNTSZ regionális intézeteinél dolgoztak). 2.2. A hatósági jogkör mint elhatárolási szempont A következőkben azt járjuk körül, hogy a fentebb értelmezett vegyes jogállást – a kormánytisztviselők és a közalkalmazottak együttes alkalmazását – milyen szempontok indokolják. Az elhatárolás feltételezett mércéje a hatósági jogkör, így részletes elemzést kíván, hogy az ÁNTSZ két nagy alrendszere (OTH és országos intézetek) mennyiben gyakorol hatósági jogkört. Az OTH esetében a kormánytisztviselők foglalkoztatása magától értetődő. Központi államigazgatási szervről (azon belül központi hivatalról) van szó, amely számos ügyben egészségügyi államigazgatási szervként jár el.17 Az országos intézetek azonban – nevükből adódóan is – nem minősülnek államigazgatási szervnek. A statuáló kormányrendelet definíciója alapján az országos intézet az ÁNTSZ „szakmai-módszertani, tudományos kutatási, képzési, továbbképzési, nyilvántartási, koordinálási, szakértői, valamint az egészségügyi szolgáltatók feletti egyes szakfelügyeleti feladatokat ellátó szerve”.18 A meghatározás előrevetíti az országos intézetek vegyes profilját: egyes feladatai a közintézeti jellegre utalnak (pl. szakmai-módszertani, tudományos-kutatási feladatok)19, mások viszont hatósági karakterre vallanak (szakértői, szakfelügyeleti feladatok). Kiemelendő, hogy a kormányrendelet a nyolc országos intézet közül három intézetet par excellence hatósági jogkörrel ruház fel azáltal, hogy bizonyos – törvényben meghatározott – feladatok ellátására kijelöli őket. A hatósági jogkörök a következőképpen alakulnak: Melyik intézetet?

Milyen feladatra?

Hol?

az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről 15. § (1) szóló 2008. évi XLVI. törvény bekezdés 35. § (4) bekezdés e) pont szerint Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet

az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény 4. § 15. § (3) (5) bekezdés b) pont ba) és bc) alpontja, c) pont bekezdés ca) alpontja, valamint d) pont db) alpontja szerinti feladatok ellátására

17

az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, a népegészségügyi szakigazgatási feladatok ellátásáról, valamint a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 323/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 13. § 18 uo. 9. § (1) bek. 19 Példák tudományos-kutatási feladatokra: – az Országos Környezetegészségügyi Intézet vizsgálja a talaj szennyezettségét – az Országos Kémiai Biztonsági Intézet vizsgálja a veszélyes anyagok és készítmények egészség- és környezetkárosító hatásait – az Országos Egészségfejlesztési Intézet életmód programokat dolgoz ki

11


Melyik intézetet?

Milyen feladatra?

Országos Kémiai Biztonsági Intézet

a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény 6. § (1) és (2) bekezdése, 7. §-a, 8. § (5) bekezdése, 20. § (2) bekezdése, 23. §-a, 25. § (5) bekezdése, 26/A. §-a szerinti feladatok ellátására 24. § (1) bekezdése szerinti Információs Központ működtetésére

16. § (1) bekezdés 16. § (2) bekezdés

immunológiai szakkérdésben szakhatóságként

25. § ab) alpont

Országos Epidemiológiai Központ

Hol?

2. táblázat: A hatósági jogkörök telepítése a 323/2010. (XII. 27.) Korm. rendeletben

Kiemelendő, hogy a kijelölés során az adott intézet mint államigazgatási szerv kerül kijelölésre. Így pl. a kormányrendelet 15. § (1) bekezdése így fogalmaz: „A Kormány az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 35. § (4) bekezdés e) pontja szerinti egészségügyi államigazgatási szervként az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetet (a továbbiakban: OÉTI) jelöli ki”. Egy közalkalmazottakat foglalkoztató, közintézeti jogállású szerv hatósági jogkörökkel való felruházása a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 12. § (3) bek. e) pontja alapján természetesen lehetséges: „E törvény alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező […] törvény vagy kormányrendelet által közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására feljogosított egyéb szervezet, köztestület vagy személy”. Az országos intézetek feladatkörének hatósági jellege azonban nem egyértelmű. Bár a kormányrendelet mint államigazgatási szerveket jelöli ki az országos intézeteket, a jogszabályok és a joggyakorlat elemzése nyomán kimutatható, hogy mindez elsősorban három területre korlátozódik: – szakvélemények adása – nyilvántartások vezetése – szakhatósági közreműködés

12


szakvélemények adása

Pl. Országos Környezetegészségügyi Intézet az ivóvíz-biztonsági terv jóváhagyására irányuló eljárásban

Az országos intézetek hatósági jellegű tevékenységei

szakhatósági közreműködés

nyilvántartások

Pl. Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet nyilvántartja a bejelentett étrendkiegészítőket

Pl. Országos Epidemiológiai Központ az immunológiai gyógyszerek forgalomba hozatali engedélyezésével kapcsolatos eljárásban

4. ábra: Az országos intézetek hatósági jellegű tevékenységei

A szakmai beszélgetések során az az egyértelmű kép rajzolódott ki, hogy a jogszabályok által államigazgatási szervként/nemzeti hatóságként történő kijelölés nyomán valós, érdemi, hatósági jogkör nem keletkezik az országos intézeteknél. Mindez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy hatósági határozatot az országos intézetek nem hozhatnak. Példaként tekintsük át a következő jogszabályt: az Európai Parlament és a Tanács a kozmetikai termékekről szóló 1223/2009/EK rendelet 34. cikke alapján a Kormány az OÉTI-t jelölte ki ún. nemzeti hatóságnak.20 Az 5. § rendelkezése szerint: „Abban az esetben, ha a kozmetikai termék termékinformációs dokumentációja Magyarországon található, úgy annak szakmai ellenőrzését a nemzeti hatóság végzi. A nemzeti hatóság, amennyiben a termékinformációs dokumentáció nem felel meg az 1223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet előírásainak, hatósági intézkedés céljából értesíti az OTH-t”. Amint arra az OTH munkatársai felhívták a figyelmemet, a fenti példa azért jellemző, mert jól illusztrálja az országos intézetek „kvázi-hatóság” jellegét: az OÉTI kap egy feladatkört (szakmai

20

a kozmetikai termékekről szóló 246/2013. (VII. 2.) Korm. rendelet 3. §

13


ellenőrzés), ugyanakkor hatósági intézkedésre már nem jogosult; ezt az OTH-nál kezdeményezheti.21 Hasonló a helyzet az étrend-kiegészítők terén: az étrend-kiegészítőket – legkésőbb a termék első forgalomba hozatalakor – a gyártó vagy az importőr köteles bejelenteni az OÉTI-nél.22 Az étrend-kiegészítők hatósági ellenőrzését ugyanakkor már a fővárosi és megyei kormányhivatalok járási (fővárosi kerületi) hivatalai járási (fővárosi kerületi) népegészségügyi intézetei, valamint a megyei kormányhivatalok élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságai, valamint a járási állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hivatalok végzik. 2.3. A vegyes jogállás további dimenziói 2.3.1.

Létszámgazdálkodás és személyügyek

Bár az országos intéztek főigazgatóit az országos tisztifőorvos nevezi ki, menti fel és gyakorolja felettük az egyéb munkáltatói jogokat,23 az országos intézetek – önálló költségvetési szervek lévén – önállóságot élveznek a személyzetpolitikában. Az OTH ún. középirányító szervként az irányítása alá tartozó országos intézetek felett a következő irányítási jogosítványokat gyakorolja: a) elemi és kincstári költségvetésekhez a felügyeleti szerv által megállapított keretszámok elosztása, összesítése, a beszámolók felülvizsgálatot követő visszaigazolása,24 b) a költségvetések felhasználására – beleértve a létszámmal és a személyi juttatásokkal való gazdálkodást is – vonatkozó irányelv meghatározása, c) a szakmai feladatok végrehajtásához szükséges pénzügyi feltételek szervezése, irányítása és ellenőrzése, d) a gazdálkodás részletes rendjének meghatározása.25 Az országos tisztifőorvos jogosult meghatározni az ÁNTSZ központi és területi szervei költségvetési keretszámait, valamint a jogszabályok keretei között létszám- és bérátcsoportosításokat végezhet a központi és területi szervek között.26

21

Az OTH, illetve az országos intézetek személyi állományának képzettségét áttekintve megállapítható, hogy a hatósági jogalkalmazáshoz szükséges jogi-igazgatási ismeretek az OTH-nál jóval nagyobb arányban vannak jelen. Míg az OTH kormánytisztviselőinek 15%-a (36 fő) rendelkezik a jogalkalmazói tevékenyéghez leginkább szükséges jogi vagy igazgatásszervezői végzettséggel addig az országos intézeteknél ez az arány jellemzően 0–5% (három intézetnél nincsenek is ilyen végzettségűek). 22 az étrend-kiegészítőkről szóló 37/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet 10. § (1) bek. 23 az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, a népegészségügyi szakigazgatási feladatok ellátásáról, valamint a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 323/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 6. § (2) bek. 24 Az országos intézetek létszám- és bérkereteit az OTH-t irányító szerv, az Emberi Erőforrások Minisztériuma adja meg az OTH javaslata alapján. Ennek megfelelően a létszám- és a hozzá kapcsolódó bérátcsoportosítás az irányító szervnél történik, az OTH koordináló szerepe mellett. 25 az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, a népegészségügyi szakigazgatási feladatok ellátásáról, valamint a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 323/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 7. § (2) bek. 26 az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatala Szervezeti és Működési Szabályzat 9. § (1) bek. ad) alpont

14


A fenti keretek között az országos intézetek önállóan dönthetnek a kiválasztásban, a közalkalmazotti jogviszony fenntartásában, az illetmények megállapításában, a minősítési rendszer működtetésében stb. Az egyes országos intézeteknek saját szervezeti és működési szabályzata van, amely azonban az OTH jóváhagyásával léphet csak hatályba. Jogszabály rögzíti továbbá, hogy az országos intézetek alkalmazottai felett a munkáltatói jogkört az országos intézet főigazgatója gyakorolja.27 2.3.2.

Illetményrendszer

A kutatás során egyértelmű kép rajzolódott ki az illetménykülönbségeket illetően. A különbségek két okra vezethetőek vissza: a) egyrészt a Kttv. és a Kjt. illetményrendszere közötti különbségekre, b) másrészt pedig a Kjt. által lehetővé tett rugalmas díjazási rendszerre. Ad a): közismert, hogy a Kttv. – különösen a központi államigazgatási szervek esetében és különösen a felsőfokú iskolai végzettségűeknél és a vezetőknél – jóval magasabb illetményeket kínál, mint a Kjt. – pontosabban a mindenkori költségvetési törvény28 – által garantált összegek. A kormánytisztviselői és a közalkalmazotti illetmény közötti különbség szemléltetése végett tekintsük meg, hogy hogyan alakul egy egyetemi végzettséggel, 20 évnyi szolgálati jogviszonnyal és egy angol középfokú komplex nyelvvizsgával rendelkező kormánytisztviselő / közalkalmazott garantált illetménye az ÁNTSZ-nél. 350 000 300 000

294 500

250 000 172 900

200 000 150 000 100 000 50 000 0 Kormánytisztviselő (OTH)

Közalkalmazott (országos intézet)

5. ábra: Ugyanazon besoroláshoz járó garantált illetmény az OTH-nál és az országos intézeteknél

Ad b): a Kjt. ún alsóhatáros illetményrendszert intézményesít, vagyis – az iskolai végzettség, szakképzettség, valamint a gyakorlati idő alapján – egy garantált illetményösszeget határoz meg, amelytől a munkáltató – a költségvetési lehetőségekre figyelemmel – szabadon eltérhet felfelé. A rugalmasság következtében az országos intézetek átlagilletményei igen széles skálán szóródnak.

27 28

uo. 9. § (3) bek. Jelenleg: Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló 2013. évi CCXXX. törvény 7. melléklet

15

189 500

215 800

203 300

230 000

206 300

131 100

136 200

220 000

252 600

228 200

diplomás 134 200

161 200

142 400

150 000

159 600

171 700

200 000

186 800

250 000

141 700

299 400

311 100 236 200

300 000

274 000

287 800

333 900

295 000

339 500

296 700

350 000

315 000


nem diplomás összesen

100 000

50 000

0 OEFI

OALI

OTH OGYEI OEK

OÉTI

OKBI

OKI

OSSKI

6. ábra: Az átlagilletmények az OTH-nál és az országos intézeteknél29

A diagramból levonható következtetések: - az átlagos illetményeket tekintve két intézet (az OEFI és az OALI) is megelőzte az OTH-t; vagyis a Kjt. rugalmas illetményrendszere esetenként a kormánytisztviselői illetményeknél is magasabb díjazást tesz lehetővé,

29

Megjegyzések a számításokhoz: – Az országos intézetek vonatkozásában csak a munkakörök listája és az egyes munkakörökhöz tartozó illetményadatok, valamint a diplomások/nem diplomások aránya álltak rendelkezésemre, vagyis hiányzott az egyes alkalmazottak iskolai végzettségi adata. Ezt áthidalandó vélelmeztem, hogy ha az adott intézetnél pl. 25% a nem diplomások aránya, akkor a növekvő sorrendbe rendezett illetményösszegek alsó 25%-a tartozik hozzájuk. (Ez a megfeleltetés nyilvánvalóan nem minden esetben pontos, de érdemi eltérést – meggyőződésem szerint – nem eredményez.) – A torzításokat kiküszöbölendő, a részmunkaidős alkalmazottakat illetményét teljes munkaidős illetményként vettem figyelembe (tehát pl. ha egy heti 20 órás alkalmazott illetménye 100 000, akkor azt a 200 000-rel számoltam). – Az OTH esetében csak a kormányzati szolgálati jogviszonyban állókat vettem figyelembe. Amint a 2.1. pontban utaltam rá, az ÁNTSZ-en belül csak az OTH foglalkoztat munkavállalókat (ezek egy része az országos intézeteknél dolgozik); a jellemzőn alacsony munkabérrel rendelkező, de nagyszámú munkavállaló figyelembevétele erősen torzította volna az OTH-s kereseti adatokat. Fontosnak tartom továbbá megjegyezni, hogy az illetménykülönbségek alaposabb elemzéséhez – amelyet jelen tanulmány nem feltétlenül igényel – szükséges lenne az életkori és a pontos iskolai végzettségi, szakképzettségi adatok ismeretére. Így pl. két intézet közötti illetménykülönbségek részben akár arra is visszavezethetőek, hogy az egyikben magasabb az alkalmazottak átlagéletkora, így – magasabb besorolásuknál fogva – nagyobb illetményre jogosultak.

16


- az illetménykülönbségek meglehetősen nagyok: a diplomások esetében 1,57-szeres, a nem diplomásoknál 1,43-szoros, az összesítést tekintve pedig szintén 1,57-szeres a legmagasabb és a legalacsonyabb átlagok közötti különbségek.30 (Kiemelendő, hogy a fenti illetménykülönbségek az azonos – vagy nagyon hasonló – munkakört betöltő alkalmazottak között is jelentkeznek.) Azon intézetek, amelyek csak a közelmúltban (2007. január 1-től31) lettek az ÁNTSZ szervezetrendszerébe illesztve (OALI, OGYEI), magasabb illetményekkel rendelkeznek az eredetileg is az ÁNTSZ-hez tartozó intézeteknél. A jelenség arra vezethető vissza, hogy a korábban önállóan működő intézetek önálló gazdálkodást is folytattak, így képesek voltak magasabb illetményt folyósítani alkalmazottaik részére. Bár a szervezeti integráció (ÁNTSZ-be való betagozódás) értelemszerűen csökkenti az intézet gazdasági mozgásterét, az előbbi intézetek meg tudták őrizni a relatíve előnyösebb juttatásokat. Az OEFI-nél tapasztalt magas illetmények nagyrészt azzal magyarázhatóak, hogy a mindenkori egészségpolitikai vezetés kiemeltként kezeli az OEFI-t, így alkupozíciója – legalábbis a többi intézethet képest – jobb volt. 2.3.3.

Létszámcsökkentés

Egy esetleges százalékosan meghatározott létszámleépítés esetén problémák adódhatnak abból, hogy az ÁNTSZ szervezetrendszerében az engedélyezett létszámban a közszolgálati tisztviselők és a munkavállalók mellett a közalkalmazottak is szerepelnek.32 A Kjt. ugyanis – a Kttv.-hez képest – eltérő szabályokat tartalmaz a felmentési időre, amely akár 8 hónap is lehet,33 szemben a Kttv. által megállapított fix 2 hónapos felmentési idővel.34 Tekintve, hogy az országos intézeteknél az idősebb korosztály felülreprezentált, általában a végkielégítés is magasabb összeget tesz ki (különösen, ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg, figyelemmel az ilyenkor járó plusz négyhavi végkielégítésre35). A hosszabb – esetenként négyszeres mértékű – felmentési idő és a magasabb összegű végkielégítés az országos intézetek közalkalmazottai esetében – a relatíve alacsonyabb illetmények ellenére is – költségessé teszi a felmentést.

30

Mindez főként a munkáltatói illetménykiegészítés alkalmazására vezethető vissza. Az országos intézetek közalkalmazottainak pedig 38%-a a Kjt. (vagyis a mindenkori költségvetési törvény) által megállapított garantált minimumot kapja illetményként, de az intézetenkénti eltérés igen nagy. Míg pl. az OEFI-nél az alkalmazottak 95%-a részesül a garantált illetményen felüli juttatásban, addig más intézeteknél (OSSKI) ez az arány mindössze 36%. 31 az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról és a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló a 362/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet 32 A közelmúltban több ilyen – központilag elrendelt – létszámcsökkentésre került sor. a 2011. év elején elrendelt – az Országos Tisztifőorvosi Hivatal és intézményei 2011. évi költségvetési előirányzatában meghatározott – 5%-os létszámleépítés miatt az ÁNTSZ 2011. évben jóváhagyott létszám-előirányzata 60 fővel csökkent, majd a kormányzati létszámcsökkentésről szóló 1004/2012. (I. 11.) Korm. határozat 167 álláshely elvonását írta elő. 33 Kjt. 33. § (1) bek. 34 Kttv. 68. § (1) bek. 35 Kjt. 37. § (7) bek.

17


2.3.4.

Érdekegyeztetés

Az érdekegyeztetésnek nincs egységes, formalizált mechanizmusa az ÁNTSZ szintjén; ez az OTH és az egyes szervek saját kompetenciájába tartozik. 2.4. A vegyes jogállás fenntartásának indokoltsága A fentiek alapján érdemes áttekinteni, hogy milyen érvek és ellenérvek szólnak a vegyes jogállás fenntartása mellett, illetve ellen. A vegyes jogállás fenntartása melletti érvek: a) eltérő karakter Az OTH esetében a közigazgatási-hatósági tevékenység dominanciája érvényesül, míg az országos intézetek elsősorban olyan tudományos-kutató, illetve elemző-szakértői tevékenységet végeznek, amelyek esetében gyakran az OTH lép fel „megrendelőként”. Bár az ÁNTSZ mint szervezet összefogja ezeket a szervezeti egységeket, de igen eltérő tevékenységeket végeznek. b) önálló személyzetpolitika Amint a 2.3.1 pontban utaltunk rá, az országos intézetek – a jelzett keretek között – önálló személyzetpolitikát folytatnak.36 A kutatás során nem merült fel olyan körülmény, amely a vegyes jogállásból fakadóan humánpolitikai diszfunkciót eredményez(het)ett volna, vagyis – és ez az interjúk során is megerősítést nyert – HR szempontból könnyen kezelhető a kormánytisztviselők és a közalkalmazottak együttes jelenléte a szervezetben.37 Mindez arra vezethető vissza, hogy a jogállások elkülönülése egyben markáns szervezeti elkülönülést is jelent: OTH: kormánytisztviselők; országos intézetek: közalkalmazottak. Ez alapján a vegyes jogállás mint kiindulópont némileg relatívvá válik: vegyes jogállásról csak annyiban beszélhetünk, amennyiben az ÁNTSZ-t komplexen szemléljük. Azt az ÁNTSZ-t – tehetjük hozzá –, amely ebben a formájában nem is minősül közigazgatási szervnek.38 c) összeférhetetlenségi szabályok Az országos intézetek közalkalmazottainak kormánytisztviselővé minősítése egyben az összeférhetetlenségi szabályok szigorítását is jelentené. Az országos intézetekben az alkalmazottak könnyebben létesíthetnek munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt (elsősorban tudományos területen), illetve a gazdasági társaságban való részvételük is

36

A személyügyi tevékenység annyiban centralizált, hogy pl. az illetmények számfejtése központilag történik az OTHB-ban (az országos intézetek személyi állományának vonatkozásában is.) Az OTH Humánpolitikai és Oktatási Főosztályán jelenleg hat fő dolgozik (egy főosztályvezető, négy humánpolitikai szakreferens, egy jogász). Az országos intézeteknél nincs külön HR-es részleg; egy-két fő foglalkozik személyügyekkel (általában főigazgatói alárendeltségben). 37 Az interjúk során olyan kisebb problémát említettek, hogy pl. a vagyonnyilatkozatok a kormánytisztviselőknél és a közalkalmazottaknál nem egységesek, így eltérő kódolást kell használni. 38 A jogszabály az OTH-t tekinti közigazgatási szervnek: „Az OTH központi hivatal, önállóan mĦködĘ és gazdálkodó központi költségvetési szerv”. [az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, a népegészségügyi szakigazgatási feladatok ellátásáról, valamint a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 323/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 3. § (1) bek.]

18


tágabb körben lehetséges. A Kttv. rendelkezéseinek alkalmazása megnehezítené a közalkalmazotti jogviszonyon kívüli előbbi tevékenységeket.39 A vegyes jogállás fenntartása elleni érvek közül egyedül az eltérő illetményrendszerekből fakadó problémát említhetjük meg. Bár az OTH és az országos intézetek ugyanazon szervezetrendszer (az ÁNTSZ) részei, ennek ellenére jelentős különbség rajzolódik ki a bérszínvonalat tekintve – akár azonos (vagy egymáshoz hasonló munkakörök) esetén is. Hangsúlyozandó, hogy az illetménykülönbségek nemcsak a Kttv.–Kjt. relációban jelentkeznek, hanem – amint fentebb utaltam rá – az országos intézetek között is jelentős különbségek is vannak.40 Mindez azonban kezelhető lenne a szervezetrendszeren belül is, hiszen – megfelelő források birtokában – a Kjt. illetményrendszerének rugalmasságát kihasználva lenne lehetőség a bérszínvonal különbségeinek mérséklésére.

39

Bár a további kereső tevékenységet illetően a Kttv. és a Kjt. szabályozása nem tér el radikálisan egymástól, az interjúk során több utalás történt arra, hogy a közalkalmazottak esetén – vagyis az országos intézeteknél – „elnézőbbek”, „toleránsabbak” az ilyen jellegű tevékenységekkel szemben. 40 Az illetmények közötti különbségeket a közelmúltban fokozta az egyes egészségügyi dolgozók és egészségügyben dolgozók illetmény- vagy bérnövelésének, valamint az ahhoz kapcsolódó támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló 256/2013. (VII. 5.) Korm. rendelet, ugyanis erre az országos intézetek közalkalmazottai közül nem mindenki volt jogosult.

19


3. A kormányzati szolgálati jogviszony, a munkaviszony, valamint a közfoglalkoztatási jogviszony párhuzamossága az NRSZH példáján 3.1. A kormányzati szolgálati jogviszony és a munkaviszony párhuzamossága Amint arra az 1.1.1. pontban utaltunk, a Kttv. a hatálya alá tartozó szerveknek lehetőséget ad munkavállalók foglalkoztatására. Munkaszerződést olyan feladat ellátására lehet kötni, amely nem minősül a közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggő feladatnak, valamint ügyviteli feladatnak sem.41 Közismert, hogy a közigazgatási szervek munkavállalókat főként különböző fizikai munkakörben alkalmaznak (pl. gépjárművezető, karbantartó). (Ugyanakkor a kutatás során kirajzolódott egy olyan jelenség is, hogy egyes szervek a munkavállalói státuszban a rugalmas díjazás lehetőségét látják, és olyan alkalmazottakat is munkavállalóként foglalkoztatnak, amelyeknél ez nem feltétlenül lenne indokolt.)42 A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal esetében egyrészt a kormányzati szolgálati jogviszony és a munkaviszony párhuzamossága érdemel alaposabb figyelmet. Kiindulópontként el kell mondani, hogy az NRSZH nem kevesebb, mint 7 európai uniós projektben érintett.43 A projektekkel járó feladatokat 2011-ig a Hivatal kormánytisztviselői látták el, majd – az ESZA-val való egyeztetést követően – ezeket a feladatköröket fokozatosan átalakítva főként munkaszerződéssel foglalkoztatott, mintegy 500 kolléga látja el („projektmunkatársak”). Az effajta munkaszervezés a következő problémákat veti fel: – nincs egyértelmű álláspont arra nézve, hogy a projektekből származó feladatok mennyiben tekinthetőek olyan intézményi feladatoknak, amelyeket csak kormányzati szolgálati jogviszony keretében lehetne ellátni;44 41

Kttv. 8. § (1)–(2) bek. Lásd a 2.1. pontban leírtakat, illetve – a GYEMSZI vonatkozásában – a 4.3. pontot. Itt érdemes megjegyezni, hogy hasonló „kreativitás” figyelhető meg a II. besorolási osztályba tartozó (tehát középiskolai végzettségű) kormánytisztviselők és az ügykezelők vonatkozásában. Egyes szervek attól függően sorolják be az alkalmazottat a II. besorolási osztályba vagy ügykezelőnek, hogy melyik esetben tudnak magasabb illetményt megállapítani részére – figyelemmel arra is, hogy az ügykezelő illetménye akár az illetményalap hatszorosa is lehet [Kttv. 208. § (1) bek.]. Az NRSZH ezt a mérlegelést azzal előzi meg, hogy a közszolgálati szabályzatban kimondja: „Az ügykezelők mindenkori illetménye nem lehet magasabb, mint az azonos szolgálati idővel rendelkező II-es besorolású kormánytisztviselőé” (6.1. pont). 43 Ezek a következők: – TÁMOP 1.1.1-12/1 – EKOP-1.1.13.-2012-2012-0001 – ÁROP-1.A.4-2012-2012-0014 – TÁMOP 5.4.8 – ÁROP 1.2.18/A-2013 – TIOP 3.2.2 – TÁMOP 5.4.2 Lásd: http://nrszh.kormany.hu/projektek1 (letöltés ideje: 2013. november 2.) 44 A kutatás során lehetőségem nyílt az alábbi négy projektmunkatársi munkaköri leírást megtekinteni: – ügyintéző – projektasszisztens – megyei szakmai asszisztens – humánszolgáltató A munkaköri leírásokból kitűnik, hogy nem hatósági jellegű tevékenységről van szó, ugyanakkor a munkaköri feladatok egyértelműen kapcsolódnak a szerv alaptevékenységéhez. Így pl. „ellátja a [TÁMOP-1.1.1.-12/1-20120001] program működtetéshez és az egyes támogatási ügyek lebonyolításához szükséges döntés-előkészítési és adminisztrációs (rögzítés, adatellenőrzés, keretfoglalás stb.) feladatokat” (részlet az ügyintézői munkaköri leírás III/1. pontjából). 42

20


– az Mt.-s kollégák jelentősen magasabb (átlagosan kb. bruttó 100 ezer Ft-tal több) díjazásban részesülnek a hasonló feladatkörben foglalkoztatott kormánytisztviselőknél, ugyanis a projekttervben biztosítható, elszámolható bérszint ennyivel magasabb díjazást tesz lehetővé; – utóbbi körülmény miatt kimutatható volt egy markáns „elszívó hatás”: a kormánytisztviselők egy része – a magasabb bérezés miatt – inkább a projektmunkatársi státuszt választja, ugyanis a kormányzati jogviszonnyal járó pályabiztonságnál vonzóbb a magasabb díjazás, legyen az csak határozott idejű;45 – az Mt.-s munkatársak bérezésénél nincs különbségtétel iskolai végzettség szerint, ami szintén bérfeszültséget eredményez; – a kétfajta csoportra eltérő munkaszervezési szabályok vonatkoznak (pl. a távmunka szabályai eltérőek az Mt.-sek és a kormánytisztviselők esetén46); – a munkavállalók nem részesülnek a valamennyi közszolgálati alkalmazottnak járó utazási kedvezményben; ilyen kedvezményt csak a szerv költségére lehet nyújtani, ugyanis az utazási költségek a projektekben nem számolhatóak el; – a két réteg felelősségi köre – a vonatkozó törvények által alkalmazott differenciált szabályozás miatt – eltérő,47 ugyanakkor az ellátott feladatok nem különíthetőek el minden esetben egymástól; – nem egyértelmű, hogy a szerv közszolgálati szabályzata kiterjedhet-e az Mt.-s projektmunkatársakra; – a szerv funkcionális szervezeti egységeinek közel változatlan létszámmal kell kiszolgálnia a közel háromszoros számú alkalmazottat.48 3.2. A kormányzati szolgálati jogviszony és a közfoglalkoztatotti jogviszony párhuzamossága Az NRSZH további sajátossága, hogy állományában közfoglalkoztatottakat is találunk, amelyek létszáma 2014-től jelentősen emelkedett (a korábbi 5 főről kb. 120 főre; többségükben megváltozott munkaképességű személyek). A közfoglalkoztatottak alkalmazását az NRSZH és a Budapest Főváros Kormányhivatala Munkaügyi Központja között létrejött megállapodás teszi lehetővé.49 A megállapodás a Belügyminisztérium „Országos Téli Közfoglalkoztatás” elnevezésű programjának keretében jött létre.50 45

Az NRSZH tájékoztatása szerint többségében fiatal, középiskolai végzettségű – vagyis kormánytisztviselői kinevezés esetén a II. besorolási osztályba sorolandó – munkavállalókról van szó. 46 Vö. a közszolgálati tisztviselők munka- és pihenőidejéről, az igazgatási szünetről, a közszolgálati tisztviselőt és a munkáltatót terhelő egyes kötelezettségekről, valamint a távmunkavégzésről szóló 30/2012. (III. 7.) Korm. rendelet 11–12. §-át, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 196–197. §-át. 47 Így pl. míg a kormánytisztviselők fegyelmi felelősséggel is tartoznak a munkáltató irányába, addig az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalóknál nem ismert ez a felelősségi alakzat. Ez alapján a munkavállaló ellen egy fegyelmi vétséghez hasonló mulasztás esetén nem indítható fegyelmi eljárás. 48 Bár vannak olyan funkcionális munkakörben foglalkoztatott, a projektből finanszírozott munkatársak, akik a funkcionális szervezeti egységekhez lettek kihelyezve, de az ő arányuk nem mérhető össze a megnövekedett feladatokkal. 49 Az NRSZH-n kívül alkalmaz közfoglalkoztatottat pl. a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság és az Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság is. 50 Lásd: http://www.kormany.hu/hu/nemzetgazdasagi-miniszterium/foglalkoztataspolitikaert-elelosallamtitkarsag/hirek/ketszazezren-vesznek-reszt-a-teli-kozmunkaprogramban (letöltés ideje: 2014. január 25.)

21


A közfoglalkoztatottak többsége középiskolai végzettségű, ugyanakkor van közöttük néhány felsőfokú végzettséggel rendelkező is. Az általuk betöltött munkakörök a következők: – irodai ügyviteli munkatárs – irodai ügyviteli irányító – adminisztrációs ügyintéző – számítógépes adatrögzítő Áttekintve a fenti munkakörökhöz tartozó munkaköri leírásokat megállapítható, hogy az abban főként olyan klasszikus ügyviteli feladatok51 találhatóak, amelyek ellátása a kormányzati ügykezelők profiljába tartozik.52 A közfoglalkoztatottak által végzett feladatok elvileg kormányzati szolgálati jogviszony vagy munkaviszony keretében is elláthatók lennének. (A közfoglalkoztatási program – nem hivatalosan – az NRSZH-nál, de főként az a rehabilitáció szakigazgatási szerveknél problémát okozó létszámkorlátot is igyekszik enyhíteni.) A helyzet annyiban hasonlít a fentebb tárgyalt projektmunkatársi foglalkoztatáshoz, hogy itt is megjelenik egyfajta párhuzamosság: ugyanazon szervnél ugyanazon feladatokat egyszerre egymástól teljes mértékben eltérő jogviszonyú alkalmazottak is elláthatnak. Míg azonban az érintettek részére munkaviszonyon alapuló projektmunkatársi státusz a kormánytisztviselői illetményhez képest magasabb díjazással jár, addig a közfoglalkoztatottak esetében éppen ellentétes a helyzet. A legalább középfokú iskolai végzettséget és szakképesítést igénylő munkakör betöltése esetén a közfoglalkoztatottat megillető garantált közfoglalkoztatási bér mindössze 99.100 Ft53, amely elmarad az ügykezelők részére járó garantált bérminimumtól (118.000 Ft)54 is – ráadásul a közfoglalkoztatottak nem jogosultak a kormányzati szolgálati jogviszonyban állók részére járó további juttatásokra (pl. cafetéria) sem.

51

Pl. küldemények átvétele, bontása, nyilvántartásba vétele, postázás, irattárazás, adatrögzítés, digitalizálás. Megjegyzést érdemel ugyanakkor, hogy a valóságban számos esetben II. besorolási osztályba tartozó kormánytisztviselők/köztisztviselők látnak el ügyviteli jellegű munkaköröket is. Az, hogy a II. besorolási osztályba tartozó ügyintézők és az ügykezelők közötti határvonal nem túlzottan éles, valamennyi HR-es megerősítette az általa készített interjúban, rámutatva, hogy a besorolásnál (II-es ügyintéző vagy ügykezelő) általában az a döntő szempont, hogy melyik esetben lehet magasabb illetményt folyósítani. Az ügykezelői munkakör marginalizálódását mutatja az a tény, hogy az OTH-nál 281 kormánytisztviselőre 2 kormányzati ügykezelő jut; a GYEMSZI-nél pedig nagyon hasonló, 287:2 ez az arány. 53 Lásd: a közfoglalkoztatási bér és a közfoglalkoztatási garantált bér megállapításáról szóló 170/2011. (VIII. 24.) Korm. rendelet 2. § (1) bek. a) pontját. 54 Lásd: a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 483/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet 2. § (3) bek b) pontját. 52

22


4. A jogviszonyváltás problémái a GYEMSZI példáján A Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) – az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézetnek – az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetnek, – az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek, valamint – az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központnak az Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézetbe (EMKI) történő beolvadásával, és ezzel egyidejűleg az EMKI névmódosulásával jött létre 2011. május 1-jén.55 Tekintve, hogy a GYEMSZI – az Intézet megjelölés ellenére – központi hivatalként (azaz államigazgatási szervként) került meghatározásra az alapító kormányrendeletben56, a jogelőd szervezeteknél foglalkoztatott 514 közalkalmazott jogviszonya kormányzati szolgálati jogviszonnyá (kisebb arányban munkaviszonnyá57) alakult át.58 Így a GYEMSZI – legalábbis a Bevezetőben definiált szempontok alapján – nem tekinthető vegyes jogállású szervnek, ugyanis a személyi állománya – a munkavállalók mellett – teljes egészében kormánytisztviselőkből (és csekély számú kormányzati ügykezelőből) áll. A következőkben a jogviszonyváltás körülményeit és a felmerülő problémákat tárgyaljuk. 4.1. Átalakulás A GYEMSZI-t megalapító kormányrendelet 2011. április 12-én került kihirdetésre és nem sokkal később, május 1-jére valamennyi rendelkezése hatályba is lépett. A jogszabály alapján a GYEMSZI az EMKI bázisán jött létre. A rendelkezésre álló rövid időre tekintettel elengedhetetlenül szükséges volt az átalakulással érintett szervek szoros együttműködése. 55

a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetről szóló 59/2011. (IV. 12.) Korm. rendelet 4. § (1) bek. 56 uo. 1. § 57 A jogelőd szervek közalkalmazottainak 90%-a (463 fő) került kormányzati szolgálati jogviszonyba (az ügykezelők száma mindössze 2 fő), 10% (51 fő) pedig munkaviszonyba. A GYEMSZI tájékoztatása alapján a munkaviszonyba kerültek – valamivel kevesebb mint fele fizikai alkalmazott (karbantartó, kisegítő, gondnok, recepciós, takarító, gépkocsivezető-kézbesítő); – a többiek pedig azon közalkalmazottakból kerültek ki, akiknek az illetményét kormányzati szolgálati jogviszony keretében nem volt lehetőség megőrizni (informatikai munkatárs, pénzügyi ügyintéző, ügymenetkövető asszisztensi, titkárnő, könyvtáros, adminisztrátor, iratkezelő, ügyintéző). Utóbbi esetben csak azoknál volt lehetőség erre a megoldásra, akik nem alapfeladatot láttak el. Ebből adódóan néhány esetben az átminősítéssel csökkentek az illetmények (a részletekre lásd a 4.3. pontot). 58 a közalkalmazottak jogállásáról szó 1992. évi XXXIII. törvény – 2010. november 27-től beiktatott – 25/D. §-a kimondja, hogy „Külön törvény rendelkezik a közalkalmazott jogviszonyának átalakulásáról abban az esetben, amikor jogszabály rendelkezése folytán a munkáltató egésze vagy egy része (szervezeti egysége, anyagi és nem anyagi erőforrásainak vagy feladat- és hatáskörének meghatározott csoportja) szervezeti vagy jogállás változása miatt a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá kerül”. Az alkalmazandó törvény ebben az esetben a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) volt, amelynek 6/A. § (1) bekezdése szerint: „A munkáltató személyében a jogszabály rendelkezése folytán bekövetkező olyan változás esetén, ha a munkáltató egésze vagy egy része (szervezeti egysége, anyagi és nem anyagi erőforrásainak vagy feladat- és hatáskörének meghatározott csoportja) az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatóhoz kerül, a munkáltató érintett szervezete, illetve tevékenysége keretében foglalkoztatott közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya […] a jogállásváltozás időpontjában kormánytisztviselői jogviszonnyá alakul át”. (Bár a Ktjv. még a kormánytisztviselői jogviszony kifejezést használta, az azt felváltó Kttv. a kormányzati szolgálati jogviszony kifejezést intézményesítette.)

23


4.2. Munkakörök és képzettségi előírások A jogviszonyváltás során esetenként problémát okozott, hogy a Kjt. és a Ktjv. szerinti munkaés feladatkörök nem mindig voltak megfeleltethetőek egymásnak. Egyes esetekben a két törvény más-más szakképzettséget írt elő ugyanarra a munkakörre, így néhány kolléga részére el lett rendelve a szükséges szakképzettség megszerzése annak érdekében, hogy az adott munkakört a jövőben is betölthesse.59 4.3. Illetmények Nem igényel különösebb magyarázatot, hogy a jogviszonyváltás során az illetmények garantálása jelentette az igazán neuralgikus pontot. Amint arra már az OTH és az országos intézetek tárgyalásánál kitértünk, a Kttv. (korábban: Ktjv.) és a Kjt. illetményrendszere jelentősen különbözik egymástól. A GYEMSZI-nél a jogviszonyváltás során a vezetőség szükségesnek tartotta garantálni, hogy a kormánytisztviselővé minősítés nem jár a megszerzett jogok csorbulásával, ami mindenekelőtt az illetmények megőrzésére vállalt kötelezettséget jelentette.60 Az állománytájékoztatókon ugyanakkor az is elhangzott, hogy kivételes esetekben előfordulhat, hogy a kormánytisztviselői illetmény alacsonyabb lesz a közalkalmazottinál. Az átalakulás során a jogelőd szervek főigazgatói tájékoztatást nyújtottak a személyi állomány korábbi (közalkalmazotti) illetményéről, amely mintegy orientálta a GYEMSZI vezetését az új illetmények megállapításakor. A szinten tartás garantálása mellett implicit módon megjelent az a cél is, hogy a korábbi illetmények közötti különbségek a jogviszonyváltást követően is megmaradjanak. A jogelődök szervezetek közül Országos Gyógyszerészeti Intézetben – a többi szervhez képest – kiugróan magasak voltak az illetmények,61 köszönhetően annak, hogy a Kjt. nem maximalizálja a munkáltatói döntésen alapuló, a garantált illetményen felül járó illetményrész, illetve az illetménykiegészítés mértékét.62 A kutatás során az a kép rajzolódott ki, hogy a jogviszonyváltás egyik legtöbb nehézséggel járó pontja az OGYI-nál a közalkalmazotti illetmények kormánytisztviselői illetményekké történő átalakítása volt. Közismert, hogy a Ktjv. kisebb mozgásteret nyújtott az illetménydifferenciálásra, mint a Kjt., így nem volt könnyű feladat egy-egy magasabb illetmény megtartása a jogviszonyváltás során. Túlzás nélkül állítható, hogy a HR-esek részéről esetenként nagyfokú „kreativitásra” volt szükség a magas illetményeket biztosítandó, ugyanis a kormánytisztviselői besorolás alapján járó illetmény az

59

A legjellemzőbb probléma az volt, hogy a csak középiskolai végzettséggel rendelkező alkalmazottak egyedül a titkársági és igazgatási feladatkört [a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet 3. melléklet, 126. pont] láthatják el (legalábbis a GYEMSZI-nél szóba jöhető feladatkörök közül). 60 Kiemelendő ugyanakkor, hogy az ilyen jellegű (közalkalmazottból kormánytisztviselő) jogviszonyváltást szabályozó törvényi rendelkezés nem írta elő az illetmények megőrzésének kötelezettségét (lásd a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 6/A. §-át.). A GYEMSZI leendő vezetőségét tehát nem terhelte ilyen irányú kötelezettség, de egyéb okokból erőteljesen törekedtek arra, hogy az illetmények ne csökkenjenek az átalakulás során. 61 Az OGYI-nál tapasztalt magas illetmények az ott dolgozók speciális szaktudására vezethetőek vissza. Amint a GYEMSZI-ben készült interjúk során elmondták, a gyógyszerészek esetén igen erős a versenyszféra „elszívó” hatása (különösen azon gyógyszerészek esetén, akik olyan speciális szaktudással rendelkeznek, amellyel csak néhányan az országban). Az ő megtartásuk csak olyan illetmény révén volt lehetséges, amely a közalkalmazotti szférában kiugróan magasak volt. 62 Kjt. 66. § (7) bek. és 67. §

24


OGYI-tól érkezők jelentős részénél elmaradt a korábbi – közalkalmazotti – illetményétől. Az illetménynövelés céljából alkalmazott eszközök a következőek voltak: a) Az alapilletmény eltérítése.63 Noha az eltérítés a Ktv.-ben főszabályként a szakmai munka értékelésének (azaz a teljesítménynek) függvénye volt, 2008. január 1-től az alapilletményt úgy is el lehetett téríteni, hogy a tárgyévet megelőző év szakmai munkája értékelését nem vették figyelembe – feltéve, ha a köztisztviselő / kormánytisztviselő kinevezése év közben történik, vagy áthelyezésére került sor.64 Kiemelendő viszont, hogy számos esetben még a maximális mértékű, 50%-os eltérítés sem volt elegendő a kívánt illetmény elérésére. b) Vezetői munkakörök. A szakmai beszélgetések során említésre került, hogy egyes esetekben további vezetői (elsősorban főosztályvezető-helyettesi) szintek beiktatására is történt kísérlet annak érdekében, hogy növelni lehessen az megállapított illetmény összegét. Az is kiderült, hogy ezen kísérletek egy része a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ellenvetése miatt sikertelen maradt.65 c) Címadományozás. Az előbbinél könnyebben kivitelezhető formája az illetménynövelésnek a különböző [szakmai (fő)tanácsadó, közigazgatási (fő)tanácsadó] címek adományozása, amelyek viszonylag jelentős illetményemelkedéssel járnak együtt.66 Csakhogy az OGYI-tól érkezők elenyésző hányada (megközelítőleg 2–3%-a) dolgozott korábban a közigazgatásban, így értelemszerűen elvétve rendelkeztek közigazgatási vagy jogi szakvizsgával. Utóbbi viszont a címadományozás feltétele volt, így a címadományozás lényegében nem került alkalmazásra. d) Céljuttatás. Egyes esetekben célfeladatok és céljuttatások meghatározásával nyílt lehetőség az illetmények kiegészítésére. e) Alkalmazás munkavállalóként. Arra is akadta példa, hogy – amennyiben az előző eszközök egyike sem vezetett eredményre – a közalkalmazottat munkavállalóként foglalkoztatták tovább, lehetővé téve ezzel a Ktjv. illetményrendszere alól teljes kivonást, egyfajta személyi illetmény jellegű megoldással. A – nyilvánvalóan kényszer szülte – eljárás annyiban aggályosnak bizonyul, hogy a Ktv. értelmében „A közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggő, valamint ügyviteli feladat ellátására kizárólag közszolgálati jogviszony létesíthető”67, vagyis ez esetben szükség volt ezen rendelkezés átértelmezésére is.68 63

A Ktv. 43. § (4) bek. alapján. Az eltérítés szabályainak tekintetében a Ktv. hatálya a kormánytisztviselőkre is kiterjedt. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló 2007. évi LXXXIII. törvény 22. § (1) bek. alapján. A módosító törvény indokolásából nem derül ki, hogy mi vezette a jogalkotót, de kétségtelen, hogy ezzel lehetőség nyílt a kinevezéssel egyidejűleg történő alapilletmény-eltérítésre is. 65 Ugyan a KIM „vétójoga” csak a vezetői munkakörbe kinevezendő személynek szólhat, de a KIM a fenti jóváhagyások során jelezte azt az elvárást, hogy főosztályvezetői kinevezésre lehetőleg csak az osztályokra tagolódó főosztályok esetén kerüljön sor. A „vétójog” a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 67. § (4) bekezdésén alapul, amelynek értelmében a KIM közigazgatási államtitkára ellenvetést tehet a javasolt személlyel szemben; a kifogásolt személy pedig nem nevezhető ki főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, illetve osztályvezetői munkakörbe. [A 73. § (9) bekezdése előbbi előírást a központi hivatalokra is alkalmazni rendeli.] 66 Ktv. 30/A. §, Ktjv. 14. § 67 Ktv. 1. § (9) bek. 68 A GYEMSZI Közszolgálati Szabályzat 5.2.2. pont j) alpontja szerint: „A fizikai munkakör ellátására kizárólag munkaviszony létesíthető. Kormánytisztviselőnek, kormányzati ügykezelőnek nem minősülő munkavállaló (fizikai alkalmazott) munkaviszonyára az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni”. Bár az első mondatból logikailag nem következik az, hogy munkaviszony csak fizikai munkakör ellátására létesíthető, a második mondat lényegében egyenlőségjelet tesz a munkavállaló és a fizikai alkalmazott közé – mintegy sugallva, hogy valamennyi munkavállaló fizikai alkalmazott. 64

25


A fenti eszközök alkalmazását áttekintve nyilvánvalóvá válik, hogy az illetmények garantálása és a jogviszonyváltás nyomán beálló új jogszabályi környezet (Kjt. helyett Kttv.) igen nehezen volt összeegyeztethető. Amint fentebb rámutattunk, esetenként az egyes illetménydifferenciálási eszközök alkalmazása nem éppen a jogalkotó szándékával összhangban történt. (Megjegyzendő, hogy a személyi állomány kb. 1,5%-a részére még a fenti erőfeszítések ellenére sem sikerült a korábbival egyező összegű illetményt biztosítani.) A többi jogelőd szervnél jóval alacsonyabbak voltak az illetmények, így a kormánytisztviselői besorolás az alkalmazottak többségénél illetményemelkedést hozott.69 (Akiknél viszont nem, ott az alapilletmény eltérítése elegendőnek bizonyult a korábbi illetmény megőrzésére.) Az interjúk során a kollégák arra is rámutattak, hogy sok esetben a 20%-os lefele történő eltérítés mellett is magasabbak lettek az új illetmények, amit a besorolások során ki is használtak. Az alkalmazottak egy kisebb része úgy kapta meg a kinevezését, hogy abban eleve 80%-ra lett beállítva az alapilletménye. Erre természetesen azért volt szükség, hogy a pozitív irányú eltérítéseknek meglegyen a pénzügyi fedezete. 4.4. A jogviszony megszűnése a jogviszonyváltás során A HR-es kollégák álláspontja alapján nem volt egyértelmű, hogy a jogviszonyváltást elutasító alkalmazottaknál milyen módon, melyik törvény (Kjt./Kttv.) alapján kellett megszüntetni a jogviszonyt. A GYEMSZI végül azt az eljárást alkalmazta, hogy a jogviszonyváltást nem vállalók esetén – tehát akik nem kívántak kormánytisztviselőként továbbdolgozni – a jogviszony megszüntetésére közös megegyezéssel került sor a Kjt. alapján (természetesen 2011. május 1. előtt; erről az egyes intézetek főigazgatói saját hatáskörükben rendelkeztek). Amennyiben valamely alkalmazott már a jogviszonyváltás után nem írta volna alá a továbbfoglalkoztatáshoz szükséges dokumentumokat,70 az ő jogviszonyát minden bizonnyal a Kttv. alapján kellett volna megszüntetni (de ilyenre nem került sor). 4.5. Összeférhetetlenség A jogviszonyváltás során a kormánytisztviselővé váló közalkalmazottaknak szigorúbb összeférhetetlenségi szabályoknak kellett megfelelniük. Az interjúk során arról tájékoztattak a GYEMSZI-s kollégák, hogy az érintettek nagy része megszüntette az összeférhetetlenségét,71 de két esetben nem került erre sor, ami miatt az ő jogviszonyuk megszüntetésre került.72 Mindazonáltal az összeférhetetlenség vizsgálata rámutat, hogy a jogviszonyváltás esetenként ilyen szempontból is hátrányos lehet. 69

A nem vezető beosztású kormánytisztviselők/munkavállalók 30%-ának emelkedett az illetménye, a vezető beosztású kormánytisztviselők esetében 43%-nál. 70 Az interjún a GYEMSZI-s kollégák felhívták a figyelmemet, hogy bár a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény 6. § (1) bekezdése értelmében a közalkalmazotti jogviszony a jogállásváltozás időpontjában ex lege kormánytisztviselői jogviszonnyá alakul át, a gyakorlatban az alkalmazottaknak a továbbfoglalkoztatásukhoz több dokumentumot is alá kellett írniuk (mert e nélkül pl. nem bérszámfejtik az illetményét). Kérdéses, hogy a jogviszony fenntartását/megszüntetését tekintve mi lett volna a munkáltató teendője – figyelemmel egy esetleges későbbi munkaügyi perre is –, ha egy alkalmazott nem írja alá a jogviszonyváltást „szentesítő” jognyilatkozatokat, és emiatt kerül megszüntetésre a jogviszony. 71 Az összeférhetetlenségek túlnyomó többsége gazdasági jellegű volt (gazdasági társaság vezető tisztségviselője, betéti társaság beltagja). 72 Mindkét érintett ügyvezető igazgató volt.

26


5. Összegzés és következtetések A kutatás értékelése során elsőként azt kell rögzíteni, hogy a belőle levonható következtetések abból a szempontból korlátozott érvényűek, hogy a három tárgyalt szerv – természetesen – nem minősül reprezentatív mintának. Hangsúlyozandó továbbá, hogy az ÁNTSZ, az NRSZH és a GYEMSZI eltérő szempontok alapján, más-más problémákra fókuszálva került vizsgálatra, így az összegzés keretében a három szerv összevetése is csak korlátozottan lehetséges. A kutatás fontosabb megállapításai, következtetései az alábbiakban foglalhatóak össze. 1.) A kormánytisztviselő–közalkalmazott szimbiózis racionalitását az ÁNTSZ esetén többnyire visszaigazolta a kutatás. Amint kifejtettük, az ÁNTSZ maga nem is rendelkezik jogalanyisággal, nem minősíthető közigazazgatási szervnek, ami árnyalja a vegyes jogállás hipotézisét mint kiindulópontot. Az OTH és az országos intézetek szervezeti elkülönültsége, eltérő rendeltetése indokolttá teszi a személyi állomány ilyen jellegű elválasztását, amellyel nagyrészt decentralizált humánpolitika jár együtt. A kutatás során a szervezeten belüli nagy mértékű illetménykülönbségek ugyanakkor diszfunkcionális jelenségként is értékelhetőek: ugyanazon szervezetnél (ÁNTSZ), ugyanolyan jogállású (közalkalmazott), ugyanolyan vagy hasonló munkakört betöltő alkalmazottak illetményei között is jelentős különbségek vannak. 2.) A kutatás során az a kép rajzolódott ki, hogy annak eldöntése, hogy milyen típusú feladatkört milyen jogállású alkalmazottak látnak el, a gyakorlatban nem mindig egyértelmű. Közelebbről három irányú inkonzisztencia volt kitapintható: a) Az OTH-nál és a GYEMSZI-nél is detektálható volt az a jelenség, hogy a szerv alaptevékenységéhez nem tartozó, felsőfokú iskolai végzettséget nem igénylő egyes adminisztratív jellegű feladatköröket hol (II. besorolási osztályú) kormánytisztviselők, hol kormányzati ügykezelők, hol pedig munkavállalók látnak el. A Kttv. kapcsolódó előírásait a gyakorlatban „rugalmasan” értelmezik, és a jogállás elsősorban a díjazási szempontokat szem előtt tartva kerül megállapításra. Erre tekintettel meggyőződésem szerint nem alaptalan egy olyan „szürke zónáról” beszélni a fenti feladatköröket illetően, ahol a három jogállás összeérhet.

(II-es) kormánytisztviselƅ

[egyes adminisztratív feladatok]

munkaválló

ügykezelő

7. ábra A jogállások átfedésének modellje

27


Amint az 1.1.1. pontban utaltunk rá, a Kttv. – bár nem explicit módon – a munkavállalók két kategóriáját különbözteti meg: a fizikai alkalmazottakét és a szellemi alkalmazottakét.73 Arra nézve, hogy utóbbiak milyen feladatkört láthatnak el, a Kttv. nem ad iránymutatást. A már többször hivatkozott 8. § (1) bekezdés viszont kimondja, hogy „A közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggő, valamint ügyviteli feladat ellátására kizárólag kormányzati szolgálati, illetve közszolgálati jogviszony létesíthető”. Ebből a contrario az következik, hogy a szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül nem összefüggő, valamint a nem ügyviteli feladat ellátása munkaviszony keretében is történhet.74 A kutatás során több jel mutatott arra, hogy az ide tartozó feladatkörök meghatározása nehézségekbe ütközik – így pl. a titkárnői-adminisztrátori, az informatikusi vagy a pénzügyi ügyintézői munkakörök besorolhatóak-e ebbe a kategóriába. Az ügykezelő/II. besorolási osztályú ügyintéző elhatárolás alapja az, hogy ügyviteli vagy ún. érdemi feladatok ellátása tartozik-e a munkakörbe. A szakmai beszélgetések során megerősítést nyert, hogy a két réteg lényegében teljességgel átjárható.75 (Különösen szemléletes a kormányzati ügykezelők száma: arányuk a kormányzati szolgálati jogviszonyban állókon belül – tehát nem a szerv egész állományát tekintve! – mind az OTHnál, mind a GYEMSZI-nél 1% alatti.)76 A képzettségi követelmény természetesen jelenthet egyfajta korlátot, hiszen a II. besorolási osztály esetén is követelmény a középiskolai végezettség (azaz az érettségi vizsga); vagyis érettségi hiányában csak a munkavállalói státusz vagy az ügykezelői kinevezés jöhet csak szóba (utóbbinál elegendő a középszintű szakképesítés is.77 Ugyanakkor arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az ügykezelői illetménytábla eltörlésével és a rugalmas díjazás megteremtésével (az ügykezelők illetménye az illetményalap hatszorosáig terjedhet) az ügykezelői illetmény könnyedén meghaladhatja a II. besorolási osztályban dolgozó ügyintézők illetményét.78 73

Az 1.1.1. pontnál már rámutattunk, hogy ez felosztás a Kttv. 8. § (4) bekezdés első mondatából olvasható ki: „A közigazgatási szervnél a tárgyévben a munkaszerződéssel foglalkoztatott személyek aránya – ide nem értve a fizikai alkalmazottakat – együttesen nem haladhatja meg az engedélyezett létszám tíz százalékát”. Bár az idézett rendelkezés csak a fizikai alkalmazottakat (pl. gépjárművezető) emeli ki, ebből logikus módon következik, hogy a munkaviszonyban állók között vannak nem fizikai, hanem szellemi alkalmazottak is. 74 Vö a Kttv. Kommentár megállapításával (Hazafi, 2012: 61): „A közhatalmi feladatnak nem minősülő feladat elvégzésére munkaszerződés is köthető […]”. 75 Az ügyintézői és az ügykezelői besorolás elhatárolását illetően a Legfelsőbb Bíróság BH2008.279 számú ítélete rámutatott, hogy a köztisztviselői, illetve ügykezelői besorolás alapja a tevékenység jellege, és nem az iskolai végzettség. A BH értelmében „Nem minősülnek köztisztviselői érdemi ügyintézői tevékenységnek a felperes által a munkakörébe tartozóan végzett feladatok, a tevékenységének jellege alapján a munkaköre tipikusan ügykezelői munkakör, mivel a közigazgatási szervnél közhatalmi, érdemi irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenységet nem végzett, ehelyett ezek gyakorlásához kapcsolódó, nem érdemi, és nem ügydöntő feladatokat látott el”. 76 Ez felveti azt a kérdést, hogy egy 400–500 fős szervezetnél valóban csak annyi ügyviteli feladat keletkezik, amire elegendő két ügykezelő? Mindenki más érdemi döntés-előkészítő tevékenységet végez és/vagy kiadmányoz? 77 Kttv. 207. § (1) bek c) pont 78 A rugalmassággal szemben egyfajta korlátot képez a Kttv. 208. § (1) bek. második és harmadik mondata: „Az illetmény megállapításakor arányosan figyelembe kell venni a kormányzati ügykezelő szolgálati jogviszonyban töltött idejét. Az illetmény megállapításakor figyelembe veendő egyéb szempontokat a közszolgálati szabályzatban kell rögzíteni”. A három vizsgált szerv közszolgálati szabályzatát áttekintve három eltérő megoldás rajzolódott ki: – az OTH közszolgálati szabályzata megismétli a Kttv. 208. § (1) bek. első és második mondatát (30. §), de nem ad iránymutatást a figyelembe veendő szempontokra – az NRSZH közszolgálati szabályzatának 6.1. pontja értelmében „Az ügykezelők mindenkori illetménye nem lehet magasabb, mint az azonos szolgálati idővel rendelkező II-es besorolási osztályú kormánytisztviselőé”.

28


ab) Egyes esetekben a munkavállalóként történő foglalkoztatás már nem a fenti „szürke zónából” adódó mozgástérre vezethető vissza, hanem egyértelműen a Kttv. illetményrendszere alóli kivonást célozza. Amint az OTH-t és a GYEMSZI-t tárgyaló fejezeteknél láttuk, mindkét szervnél akadt példa a munkaviszony in fraudem legis alkalmazására. ac) Az NRSZH-nál körüljárt projektmunkatársi státusz abban különbözik az előző két ponttól, hogy itt a munkavégzésnek van egy olyan sajátos körülménye (ti. az uniós projekt és az elkülönült finanszírozás), amely a munkáltató mozgásterét szűkebbre csökkenti. Az alapprobléma ugyanakkor itt is fennáll: az ellátott feladatkör jellege – a Kttv. szellemiségét alapul véve – nem indokolja a munkavállalói státuszt. Különösen aggályosnak, és a közszolgálati életpálya megújításának szempontjából kevésbé örvendetesnek bizonyult az a jelenség, hogy a (leendő) alkalmazottak nagy része az életpályát és foglalkoztatási biztonságot nem kínáló projektmunkatársi státuszt választja a lényegesen magasabb díjazásra tekintettel.79 3.) A GYEMSZI megalakulásával járó jogviszonyváltás arra mutat rá, hogy bár a kormány-/ köztisztviselői, valamint a közalkalmazotti szféra elkülönültsége (ti. előbbiek a közigazgatási vagy egyéb államhatalmi szerveknél dolgoznak; utóbbiak pedig az ezeken kívüli, általában közintézeti jogállású költségvetési szerveknél állnak alkalmazásban) tudományos és jogi érveléssel nagyrészt alátámasztható, ám a jogalkotói döntés (vagyis a szervezetátalakítás és az ebből fakadó jogviszonyváltás) felülírhatja ezeket a szempontokat. A jogviszonyváltás során az alkalmazottak nagy része ugyanazt a munkát (még ha a munkakör elnevezése változott is), ugyanott (gyakran változatlan szervezeti struktúrában – már ami a főosztályok szerkezetét illeti) látja el a továbbiakban is, ám immár nem közalkalmazottként, hanem kormánytisztviselőként. Mindebből az következik, hogy egyes esetekben – némi sarkítással – „ami ma ellátható közalkalmazottként, az holnap ellátható kormánytisztviselőként is”.80 Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jogállásnál nem a betöltött munkakör, hanem az alkalmazó szerv jellege (közigazgatási szerv vagy nem) a döntő. A kérdés alaposabb elemzése elvezetne az állam és a közigazgatás szervezetrendszerének azon problémájához, hogy mitől függ az, hogy az állam mely költségvetési szerveket minősít közigazgatási szerveknek. A közhatalmi jogosítványok megléte – meggyőződésem szerint – esetenként nem bír kellő magyarázó erővel: így pl. a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Képzési Központ vagy az ECOSTAT Gazdaság- és Társadalomkutató Intézet államigazgatási szervvé – és ezáltal közalkalmazottainak kormánytisztviselővé – minősítése a közhatalmi jogosítványok vagy a hatósági jogkör felől közelítve nem igazolható.

Ez a rendelkezés tehát megszüntetni annak lehetőségét, hogy az alkalmazott ügykezelő magasabb díjazásban részesüljön, mintha II. besorolási osztályú kormánytisztviselő lenne - a GYEMSZI közszolgálati szabályzat 5.5.1 pont c) alpontja egy – a Kttv. 1. mellékletéhez hasonló – illetménytáblát határoz meg az ügykezelők részére, amelyben a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött évekkel arányosan nő a szorzószám (utóbbiból 14 db van). A megoldásnak az az érdekessége, hogy ez az ügykezelői illetménytábla lényegesen magasabb illetményt kínál, mint amire egy II. besorolási osztályú kormánytisztviselő – az alapilletményét és a 15%-os illetménykiegészítését figyelembe véve, de az esetleges alapilletmény-eltérítéssel nem számolva – jogosult. (A kimutatásra lásd a Mellékletet.) 79 Mindez különösen igaz a II. besorolási osztály fiatal, gyakornoki vagy előadó besorolású (leendő) kormánytisztviselőire. 80 Jelen kutatás nem adott rá módot, de ebből a szempontból tanulságos lenne az elmúlt években bekövetkezett, Kjt. Æ Kt(t)v. irányú jogviszonyváltások alaposabb körüljárása.

29


6. Melléklet 230 000 210 000 190 000 170 000 150 000 130 000 110 000 90 000 70 000 50 000 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19202122232425262728293031323334353637 ügykezelő

II. bo. kormánytisztviselő

Az ügykezelői és a II. besorolási osztályú kormánytisztviselői illetmények 81 a GYEMSZI-nél a szolgálati évek függvényében

81

A kormánytisztviselők esetében az alapilletménnyel és a 15%-os illetménykiegészítéssel számolva.

30


7. Felhasznált források A) Interjúk, szakmai beszélgetések ÁNTSZ Molnárné Dr. Mohai Katalin főosztályvezető (OTH, Humánpolitikai és Oktatási Főosztály) Interjú helye: NKE KTK (1118 Budapest, Ménesi út 5.) Interjú ideje: 2013. október 8. Dr. Kovács Márta főosztályvezető (OTH, Közegészségügyi Főosztály) Interjú helye: OTH (1097 Budapest, Albert Flórián út 2–6.) Interjú ideje: 2013. november 25. Dr. Eusebi-Kozma Eszter jogi előadó (OTH, Közegészségügyi Főosztály) Interjú helye: OTH (1097 Budapest, Albert Flórián út 2–6.) Interjú ideje: 2013. november 25. GYEMSZI Dr. Kovács Tamás főosztályvezető (GYEMSZI Humánpolitikai Főosztály) Interjú helye: GYEMSZI (1118 Budapest, Diós árok 3.) Interjú ideje: 2013. október 2. Szabadkainé Erdélyi Mária minőségirányítási vezető (GYEMSZI Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság) Interjú helye: GYEMSZI (1085 Budapest, Horánszky utca 15.) Interjú ideje: 2013. november 28. Balázs Tünde személyügyi szakreferens (GYEMSZI Humánpolitikai Főosztály) Interjú helye: GYEMSZI (1118 Budapest, Diós árok 3.) Interjú ideje: 2013. november 29. Dr. Sűrű Diána jogtanácsos (GYEMSZI Humánpolitikai Főosztály) Interjú helye: GYEMSZI (1118 Budapest, Diós árok 3.) Interjú ideje: 2013. november 29. NRSZH Madarász Viktor főosztályvezető (NRSZH Humánpolitikai Főosztály) Interjú helye: NRSZH (1071 Budapest, Damjanich u. 48.) Interjú ideje: 2013. október 9.

B) Jogszabályok és közjogi szervezetszabályozó eszközök a) törvények – a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) – a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló 2007. évi LXXXIII. törvény – a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény – a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 31


– a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény – a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLIV. törvény – a közszolgálati tisztviselők jogállásáról szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) – Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény b) kormányrendeletek – az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról és a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló a 362/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet – egyes költségvetési szervek központi hivatali jogállásáról szóló 259/2010. (XI. 16.) Korm. rendelet – az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, a népegészségügyi szakigazgatási feladatok ellátásáról, valamint a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 323/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet – a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetről szóló 59/2011. (IV. 12.) Korm. rendelet – a közfoglalkoztatási bér és a közfoglalkoztatási garantált bér megállapításáról szóló 170/2011. (VIII. 24.) Korm. rendelet – a megyei intézményfenntartó központokról, valamint a megyei önkormányzatok konszolidációjával, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi intézményeinek átvételével összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 258/2011. (XII. 7.) Korm. rendelet – a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet – a közszolgálati tisztviselők munka- és pihenőidejéről, az igazgatási szünetről, a közszolgálati tisztviselőt és a munkáltatót terhelő egyes kötelezettségekről, valamint a távmunkavégzésről szóló 30/2012. (III. 7.) Korm. rendelet – a közszolgálati tisztviselők részére adható juttatásokról és egyes illetménypótlékokról szóló 249/2012. (VIII. 31.) Korm. rendelet – a kozmetikai termékekről szóló 246/2013. (VII. 2.) Korm. rendelet – az egyes egészségügyi dolgozók és egészségügyben dolgozók illetmény- vagy bérnövelésének, valamint az ahhoz kapcsolódó támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló 256/2013. (VII. 5.) Korm. rendelet – a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 483/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet c) miniszteri rendeletek – az étrend-kiegészítőkről szóló 37/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet d) kormányhatározatok – a Miniszterelnökségen, a minisztériumokban, az igazgatási és az igazgatás jellegű tevékenységet ellátó központi költségvetési szerveknél foglalkoztatottak létszámáról szóló 1166/2010. (VIII. 4.) Korm. határozat – a kormányzati létszámcsökkentésről szóló 1004/2012. (I. 11.) Korm. határozat

32


– az államigazgatási szervezetrendszer átalakításáról szóló 1007/2013. (I. 10.) Korm. határozat e) miniszteri utasítások – az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatala Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 7/2006. (EüK. 21.) EüM utasítás (Az SZMSZ szövege letölthető: – https://www.antsz.hu/felso_menu/bemutatkozas/antsz_orszagos_tisztifoorvosi_hivat al_szmsz/az_egeszsegugyi_miniszter_7_2006_eum_utasitasa.html) (letöltés ideje: 2013. október 20.) – a Nemzeti Közigazgatási Intézet Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 12/2011. (II. 25.) KIM utasítás – a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet szervezeti és működési szabályzatáról szóló 9/2013. (III. 14.) EMMI utasítás C) Belső szabályzatok – az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet Szervezeti és Működési Szabályzata (2008. október 31.) – a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal főigazgatójának 10/2012. számú utasítása a közszolgálati szabályzatról – az országos tisztifőorvos 19/2013. számú utasítása az Országos Tisztifőorvosi Hivatal közszolgálati szabályzatról – a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet főigazgatójának 36/2013. számú utasítása a közszolgálati szabályzatról D) Alapító okiratok – az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Alapító okirata (közzétéve: Hivatalos Értesítő 39. szám, 2010. május 26.; egységes szerkezetben lásd: https://www.antsz.hu/data/cms28157/OTH_alapito_20110302.pdf (letöltés ideje: 2013. október 25.)

E) Szakirodalom FICZERE Lajos –FORGÁCS Imre: Magyar közigazgatási jog. Budapest, Osiris, 2001. HAZAFI Zoltán (szerk.): A közszolgálati tisztviselői törvény magyarázata. Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Budapest, 2012. KERTAI Pál – LUN Katalin: 250 éves a magyar tisztiorvosi szolgálat [A megújult ÁNTSZ 10 éves jubileumi ülésén elhangzott előadás alapján] https://www.antsz.hu/felso_menu/bemutatkozas/antsz_tortenete/kertai_lun.html (letöltés ideje: 2013. november 2.) KOVÁCSY Zsombor: Egészségügyi jog. Budapest, Semmelweis, 2008.

33

Új közszolgálati életpálya ÁROP-2.2.17

Közszolgálati életpálya és emberi erőforrás gazdálkodás

Recommend Documents