KÖZLÖNY. HAVI FOLYOIRAT ^ XXII. KÖTET MÁJUS 249. FÜZET. A m a ro k k ó i sáska M ag y a ro rszá g o n

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Megjelenik minden hónap io-iken, légalább is 3'/2 nagy nyolczadrét

ívnyi

ta rta lo m m a l; időn ként szövegközi áb rá k k a l illusztrálva.

XXII. KÖTET.

TERMÉSZETTUDOMÁNYI ' TT. * tarsu lat tagjai

az

KÖZLÖNY. HAVI

»

FOLYOIRAT

KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE.

1890. MÁJUS

részére a Pótfüze-

^

fizetési á ra 6 forint.

249. FÜZET.

A m a ro k k ó i sáska M ag y a ro rs zá g o n . A marokkói sáskáról (Stauronotus maroccanus Thunb.) múlt évben írt czikkemet* azzal az óhajtással fejeztem be, vajha ne kerülne arra a sor, hogy hazánkban is a cziprusi sáskafogó-sövényekkel kelljen dolgoznunk. Ez az óhajtás — fájdalom ! — nem teljesült. A marokkói sáska az 1889. év nyarán nemcsak Péczel, pestvármegyei község határáé ban mutatkozott az előbbi évinél sokkal nagyobb tömegben, hanem az Alföld terjedelmes legelői is hihetetlen nagy rajokat eresztettek ebből a fajból a megrémült lakosság szántóföldjeire. Mikor a péczeli sáskairtás már a vége felé közeledett, majdnem egyidejűleg érkeztek a vészhirek Szentesről, Hódmezővásárhelyről és Torontálból — akkor, mikor a sáska már megszárnyasodott, és ura lévén a levegőnek, bekalandozta már a szántóföldeket és pusztította a lábon álló gabonanemüeket. A lefolyt két év az efféle rovarok szaporodására általában igen kedvező volt. Áz olasz sáska (Caloptenus italicus) is félelmetes mó don elszaporodott s eléggé érezhető volt hatalmas étvágya, kivált a dombos vidékeken, Buda környékén, Hevesben, Nógrádban és más helyeken. Még a valódi vándorsáska egyik közeli fajrokona, a szürke sáska is (Pachytylus cinerascens, a m elyet a szakbúvárok egy része csak a vándorsáska faj változatának tart), fölütötte fejét a Nyírsé gen; de nagyobb károkat nem okozott. A lefolyt években majdnem egészen háttérbe szorultak azok a tényezők (rovarbetegségeket keltő gombák, orthopterákból élő állatok), a melyek rendes körülmények között az egyenes-szárnyú rovarok túl ságos elszaporodásának útját szokták állani. Erre vall az a sajátságos jelenség is, hogy a tücskök, a m elyek hazánkon kivül m ég eddig sehol sem mutatkoztak károsaknak, szintén erős támadást intéztek a mezőgazdaság ellen. A tücskök két faja szerepelt: a közönséges *

Természettudományi Közlöny. X X I. k. 206. 1.

Természettudományi Közlöny. XXII. kötet. 1890.

15


226

SAJÓ KÁROLY

mezei tücsök (Gryllus campestris L.) és a fekete tücsök (Gryllus melas Charp.). Ez utóbbi Fehértemplom és Versecz környékén milliónyi számban különösen a szőlőt rohanta meg és kopasztotta le. Lássuk már most, hogy állott a dolog a lefolyt évben a marokkói sáskát illetőleg. Az i888-ik év őszén többszöri gondos keresés sem vezetett a péczeli sáskák petéinek nyomára. Mivel azonban a sáskák nagy tö m ege ellen, a mely az 1888-diki nyár folyamán Péczelen és a vele szomszédos Maglódon garázdálkodott és m ég a hivatalos bejelentés előtt m eg is szárnyasodott, sikeres irtó háborút nem lehetett indítani: m eg voltunk győződve, hogy a petéknek teljes számm al kell a föld ben lenniök. D e hol? Ez volt a kérdés. Nem ismerve m ég a marok kói sáska természetét és szokásait, nem tudtuk bizonyosan, vájjon nem csaptak-e át a szomszéd községek valamelyikébe és nem ott helyezték-e el valahol petéiket. E miatt nemcsak Péczel és Maglód községét, hanem a szomszéd községeket is hatóságilag .utasították, hogy mihelyt a föld mívelése alkalmával a sáska-petetokoknak valahol nyomukra bukkannak, erről rögtön tegyenek jelentést községük elöljáróságánál. Az utasításnak volt is foganatja. Péczel község április 18-ikán jelentette a vármegyének, hogy »a sáskapeték számokkal ki nem fejezhető mennyiségben vannak a föld felszínén«, és hogy »a veszély tízszerte nagyobbnak mutatkozik, mint a múlt évben volt«. Ez a jelentés még a rendes hivatalos retortán, a szolgabiróság, a vármegye, a minisztérium hivatalain ment keresztül, és május 3-ikán érkezett az országos fillokszéra-kisérleti állomáshoz,* a melyet a földmívelésügyi m agyar királyi minisztérium egyidejűleg utasított, hogy rögtön tegye m eg a szükséges intézkedéseket, készíttesse el a sáskairtásra való cziprusi sövényeket, továbbá, hogy vezesse az egész irtó eljárást; elrendelte egyszersmind, hogy Péczel község elöljárósága, valamint az illetékes gödöllői szolgabiróság ezentúl közvetetlenül érintkezzék az országos fillokszéra-kisérleti állomással. Ennélfogva Dr. H o r v á t h G é z á-nak, a nevezett állomás főnökének és e sorok írójának vált feladatává a védekezés czélszerü módon való szervezése. Dr. Horváth Géza m ég aznap (május 3-ikán) délután elment a hely színére. D e ekkor a bejelentett petés helyet nem találhatta meg, mert azok a gazdák, a kik a község elöljáróságának április közepén jelentést tettek és a petetokokból néhány példányt át is szolgáltattak, * Az országos .fillokszéra-kisérleti állomás nemcsak a fillokszéra-ügyben, hanem bármilyen fajta káros rovarokra vonatkozó ügyekben is szakhivatala a földmívelésügyi minisztériumnak.


A MAROKKÓI SÁSKA MAGYARORSZÁGON.

227

távol voltak a községből. K ivülök pedig senki sem ismerte azt a he lyet. Mindamellett a község legelőjén már talált néhány , kis sáskát, a melyekről a tüzetes vizsgálat minden kétséget kizáró módon kiderí tette, hogy csakugyan a marokkói sáskafajhoz tartoznak. íg y tehát be volt bizonyítva, hogy a peték kiteleltek, és hogy újabb sáska járásnak nézünk eléje. Ez akkor azért is fontos adat volt, mert 1888-ban ennek az eddig Magyarországon nem konstatált afrikai és dél-európai fajnak rögtöni tömeges megjelenését többen olykép ma gyarázták, hogy nagyobb Stauronotus-raj valahonnan délről repült ide, és. telepedett meg Péczel és Maglód községében. Ha ez a föl tevés helyes volt volna, annak a reménynek is lehetett volna alapja, hogy egy ilyen déli fajnak petéi a mi kemény telünket nem fogják kiállani, hanem tavaszig elpusztúlnak. Május 6-ikán végre az illető gazdák kalauzolása mellett m eg találtuk a petés helyet, s kitűnt, hogy a község jelentése egészen alapos volt. Az úgynevezett »Erdélyi-féle földeken«, két bérlőnék összesen mintegy 5 holdnyi múlt évi tarlóján mutatkoztak a pete tokok; tehát olyan helyen, a hol senki sem gondolta volna. Mert ezek a földek a községi legelőtől, a mely a sáskáknak tulajdonké pen eredeti telepe volt, jó távol kelet felé, partosabb helyen feküsznek. Mivel a szórványoson kelő sáskák csakis a tarlókon és a lege lőn mutatkoztak, az ősz óta eke alá került földeken ellenben nem, valószínűnek látszott, hogy szántással a peték kikelésének elejét lehet venni. Azért Dr. Horváth Géza utasításai szerint rögtön elrendeltetett, hogy azt az öt holdat minden késedelem nélkül mélyítő ekékkel szántsák föl és a szántást jól hengereljék le. Május 8-ikán kezdődött a szántás, de ekkor a sáskák már sürün kezdettek kelni. Május 9-ikén már az egész tarlón meglehetős mennyiségben találtam őket; még tömegesebben jelentkeztek iOTÍkén és a következő napokon. A szántást 13-ikán fejezték be; és szeren csére ezzel az eljárással sikerült még a pete alakban ott lappangó sáskatömegnek mintegy 5/0-od részét megsemmisíteni, úgy, hogy csak vagy egy hatodrész szabadúlhatott ki a földből. H ogy minő tömegben voltak a peték ezen az öt holdon elhelyezve, arról egy kis számítás adhat némi fogalmat. Az öt holdnyi terület nek minden deciméterére legalább is egy petetok esett. Mivel pedig minden petetokban 30—35 pete van, ennélfogva az öt holdon mérsé kelt számítással legalább 86 m illió petét kell fölvennünk. És tagad hatatlan, hogy a peték mind kitűnő ép állapotban voltak. A szobá ban üvegben tartottakból úgyszólván egytől egyig kikeltek a kis állatok, és a szabadban a kikelés ideje után itt-ott talált tokokban 15*

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) 228

SAJÓ KÁROLY

is csupán az üres petehéjakat találtam ; csak igen elvétve egy-egy egész, ki nem kelt petét. A szántás közben kikelt fiatal nemzedék még így is hatalmas tömeg v o lt ; de ha az a 86 millió pete kikelhetett volna, valóban hajmeresztő m ennyiséggel állottunk volna szemközt. H ogy a szántás kitűnő védekező eszköz, arról laboratóriumi kísérlet útján is bizo nyítékot szereztem. K ét üveget ugyanis vagy egy harmadrésznyire petetokokkal töltöttem m eg; az egyik üvegben a tokokra 3 cm.-nyi földet szórtam, a másik üveget ellenben ú gy hagytam. Az utóbbi üvegben a kis sáskák minden akadály nélkül keltek ki, és napon kint újra meg újra megtelt az üveg a szökdelő apróságokkal. Azok ból a tokokból, a melyek a másik üvegben földdel voltak borítva, szintén kikeltek a sáskák a föld alatt és sürün betöltötték a tokok közti hézagokat, de a 3 centiméternyi laza földrétegen keresztül nem bírtak a fölszínre vergődni, hanem elhaltak alatta. Az üveg falán keresztül nagyon jól lehetett látni, milyen kétségbe esett erőfeszí téssel igyekeztek ugró lábaik segítségével kivergődni; de sokkal gyengébbek voltak még, sem hogy ez sikerült volna nekik. A milyen erős és izmos a kifejlődött Stauronotus, ép olyan gyenge, mikor a petéből kibújik. Itt helyén lesz, ha a petetoknak, petéknek és a kikelő kis ma rokkói sáskáknak rövid leírását és rajzát közlöm. A petetokok alsó felökön görbülő hengerek, a melyeknek külső burkolata nyálkás anyagtól összetapadt föld, úgy hogy a fölületesen tekintő szem egyszerű földrögnek nézné (1. kép, a). Alsó végok le van göm bölyítve, felső végokon pedig, a m ely a f ö ld felszín ig nyúlik ki, homorú mélyedés van. A tok hosszúsága 2 cm., vastag sága pedig 5 mm. Ha felnyitjuk a tokot (b) látjuk, hogy felső része, a homorú fedél alatt 4 mm.-nyire megszáradt sárgás vagy barnás fehér tajtékkal van kitöltve, a mely nagyon emlékeztet a czukrászok habsüteményeire. Ezen alúl foglalnak helyet a hosszúkás, barnássárga, némileg vörhenyes színbe játszó peték, a melyek a tokban rézsutosan foglalnak helyet és szép rendben vannak egymáshoz tapasztva. A peték hosszúsága 4 mm., vastagságuk 1 mm. Egy-egy tokban, mint már fönnebb említettem, 30— 35 pete van. A kikelő kis sáska 4—4*5 mm. hosszú és kezdetben egészen halvány. Először csakis hosszú hátulsó lábait használja. D e nem ugrásra (mert életének első órájában ezek még össze vannak kulcsolva), hanem egyenesen kinyújtva őket, neki feszíti környezete valamely kiálló részének és görcsös, vonaglásszerü lökésekkel igyekszik fölfeszíteni a fölötte levő akadályt. Ha a tok oldalán talál szabad rést, itt is kim enekszik; rendesen azonban a felső száraz tajtékon át vergődik ki, a melyet nyálával


A M A R O K K Ó I SÁ SK A M A G Y A R O R S Z Á G O N .

229

ta lá n m e g is p uh ít. H a eg y -k ettő k isz a b a d ú lt, a tö b b in e k m á r könyn y ü az útja. T a r ló k r a r a k o tt p e te to k o k a t tav a ssz al nem nehéz felfedezni. F első ré szö k u g y a n is m int csö vecsk e n y ú lik k i a földből, m e rt a szántóföld laza ta la ja a téli n ed v esség, h ó n y o m á s stb. m ia tt leülepszik, és a to k felső része a föld bő l k in n m arad . Ig e n so k szo r k é t, háro m ,

I. kép. a a m arokkói sáska petetokja k ívü lrő l; b a petetok belseje a p e té k k e l; c egy pete kivéve ; d még ki nem kelt sáska a p etehéjbó l kiszabadítva (nagyítva); e kikelt egynapos sáska (nagyítva) ; / félig felnőtt s á s k a ; g felnőtt sáska. (Dr. L endl A d o lf rajzolta ter mészetből.)

ső t tö b b to k o t is leh e t e g y m á s m ellett, ső t e g y m á sh o z ta p a s z tv a is találni. A k ik e lt sá sk a ( /) színe h a m a r sö téted ik , v é g re egészen m egb arn ú l. A p e té k e g y á lta lá n nincsen ek eg y e n letesen s z é tra k v a azon a terü leten , a m ely en n y á ro n a s á s k á k p u sztíto tta k . E llen k ező leg , a szerzett ta p a s z ta la to k m in d en ü tt m e g g y ő z te k a felől, h o g y a s á s k á k


230

SAJÓ KÁROLY

a petérakás idején tömött rajokba verődnek össze, és így szemelnek ki egyes foltokat, a hová azután társaságban tojják le tojásaikat. Ebből magyarázható meg, hogy példáúl Torontálmegyében a nyár folyamán vagy 2000 holdnyi szikes legelőn úgyszólván minden felé, a merre csak jártam, hol sűrűbben, hol ritkábban volt marokkói sá sk a ; szeptemberben pedig ugyanazon a legelőn egész nap keres gélve csak nagy bajjal tudtam végre egy eltévedt petetokot találni, a melyet a községi kirendelteknek a további keresés végett mintáúl megmutathattam. Kétségtelen, hogy az a töm érdek szanaszét levő sáska, érezvén a peterakás idejének közeledtét, nagyobb csapatokba szedőzködött össze, és egyes helyeket kiszemelvén, ide szigetszerűen helyezték el petetokjaikat. Ilyen folt-, vagy szigetszerűen voltak a peték Péczelen, Szentesen/Hódm ezővásárhelyen és Szegeden is el helyezve. Ennek következménye azután az is, hogy a kikelt apró sáskák először szintén szigetszerűen, még pedig eléggé élesen körvonalozott foltokban mutatkoznak, és jó ideig ilyen csoportosan össze is tartanak. Ezt az irtásra nézve igen szerencsés körülménynek mondhatjuk. De ki is kell használnunk ezt áz időt (körülbelül két hetet), mert mihelyt megnőnek, a bővebb táplálkozás szükségétől kényszerítve, egyre job ban szétterjednek; és pedig részint egészen szétoszolnák, részint seregesen kezdenek oda vándorolni, a hol valami zöldet látnak. Péczelen tehát, mint már említettem, a legnagyobb petetelepet a szántóföldek közt találtuk és föl is szántattuk. A szántás ideje alatt kikelt sáskaivadék azután természetesen nem találván már ott semmiféle táplálékot, a szomszédban keresett legelőt és csakhamar fölfedezte legkedvesebb táplálékát, a fiatal árpavetést. Ide húzódtak és mindjárt ki is kezdték egy holdnak m ég gyenge levélszálait. Időközben, mihelyt meggyőződtünk, hogy a peték a telet élet ben húzták ki, rögtön megrendeltük a cziprusi vászonsövényeket, a m elyeket az újpesti jutaszövő- és fonógyár elismerésre méltó gyorsa sággal és előzékenységgel készített el, és elkészíttettük a sövényeken belül ásandó fogóvermek számára a bádoglemezeket. Az alatt az egy-két nap alatt, mi alatt a sövények elkészültek, a sáskák annyira megerősödtek, vagyis ugró tehetségök annyira gyarapodott, hogy a múlt évről fennmaradt, házivászonból készült 15 darab kézi hálót (lepkeháló alakút) a lakosság használni kezdte. Sőt egyesek maguk is készítettek ilyen hálókat, s ezzel az egyszerű szerszámmal annyi sáskát hálózott össze a lakosság, a mennyit csak bírt. Az ilyen irtást azután annyira megszerették a péczeliek, hogy nem is akartak más irtásmódot alkalmazni. Habár a hálózás a sövé" nyekkel való irtásmódhoz képest tökéletlen és fárasztó eljárásnak


A MAROKKÓI SÁSKA MAGYARORSZÁGON.

231

mondható, mégis tagadhatatlan, hogy a sövények megérkeztéig* jókora sáskatömeget fogtak vele ilyen módon össze. Május 21-ikén kezdték először használni a 15 kézi hálót/ s e nap délelőttjén (délután eső volt), továbbá 22-ikén és 23-ikán egész nap, összesen tehát két és fél nap alatt 261 liter piczi sáskát fogtak össze és vizes kádba öntve, nyomban megfulasztották. Ez a literszám nem csekélység, ha tekintetbe vesszük, hogy milyen parányiak vol tak még akkor a kis gonosztevők. Ekkor ugyanis még csak egyszer vedlettek és ismételt pontos m egolvasás szerint egy deciliterben 1400, ^ így egy literben 1 4 ,0 0 0 kis sáska volt együtt. K ét és fél nap alatt tehát 15 hálóval több m int negyedfél m illiót fogdostak össze és semmisítettek meg. A következő napon, május 24-ikén, helyben lévén a cziprusi sövények, ezekkel lehetett az irtást megkisérleni. A hajtáshoz délelőtt fogtunk és a sövényeket annál az árpa vetésnél állítottuk föl, a melybe — miként fönnebb említém — a szántás előtt és alatt napvilágra szabadúlt sáska-gyermeksereg mene kült és vigan élte világát. A sövényeket az árpaföld felső végétől kezdve ú gy állítottuk föl, hogy a vászonkerítés egyik szárnya a barázda mentén húzódott és válaszfal volt a szomszédos rozsföld felé, hogy az üldözött sereg abba ne menekülhessen. Az első kisérlet nem felelt meg a várakozásnak; egyrészt azért, mert a hajtók, mihelyt a tömeget megindulni látták, túlságos hevesen mentek nekik, és összes fáradozásunkat és figyelmünket a hajtás lassítására kellett fordítanunk; másrészt pedig azért, mert időközben beborúlt az ég s erre a lármás hajtás miatt amúgy is megzavarodott sáskák még csökönösebbekké váltak és a földhöz lapúlva, semmikép sem akartak tovább mozdulni. Csakhamar sűrű, hűvös eső állt be, a mely a munkát teljesen lehetetlenné tette, és forró vágyunk, hogy megtudhassuk, vájjon a cziprusi sövények a mi hűvösebb éghajlatunk alatt is beválnak-e, teljesítetlen maradt. K issé lehangolva vonultunk be a faluba, az eső elől. Délután azonban váratlanúl gyorsan kiderült az idő, és a haj tókát gyorsan összeszedve, ismét a helyszinére mentünk. Most már a felnőtteket és a gyermekeket azon tapasztalatok alapján állítottuk föl, a melyeket délelőtt szereztünk; a leghevesebb természetű hajtókat egyelőre a sövény külső oldalán helyeztük el, hogy ott ülve, kivülről kopogtassák a vásznat, a melyre, mint már délelőtt észrevettük, sűrűn szeretnek a sáskák letelepedni. Csak a nyugodtabb elemet állítva hajtólánczba, kiadtuk a rendeletet, hogy csak vezérszóra sza bad egy vagy két lépést előbbre menniök.


2 32

SAJÓ KÁROLY

Mihelyt a hajtás kendőkkel és esernyőkkel megkezdődött, rög tön észrevettük, hogy a megváltoztatott és szigorúbban fegyelmezett hajtóláncz előtt a kis sáskák először lassan és tétovázva, csakhamar azonban egyre határozottabb irányt tartva és zárt sorokba tömörülve vonúlnak a kiszabott helyre : a V betű formán felállított sövény belső szögletében ásott gödör felé, a melynek szélei már szabályszerűen föl voltak szerelve a bádogborítékkal. Mihelyt az egész sáskaraj a kivánt irányban lábra kelt, azon túl már feltartóztathatatlanúl ment — futva és ugrálva — egyenesen a gödör felé, mintha valami láthatatlan mágnes vonzotta volna ő k e t; kétségen kivül azért, mert az volt az egyetlen irány, a melyben embereket nem láttak. Szokatlan és izgalmas látvány volt a z ! A sáskák mozgása egyre gyorsabb lett, a milliónyi nyüzsgő sáskából álló tömegben az egyes rovarkákat már nem lehetett megkülönböz tetni, s az egész, az emberi szem előtt összeolvadva, olyan hatást tett, mintha a földön széles, szürkésfekete folyam húzódnék tovább. A sáskák folytonos ugrálása pedig azt a csalódást keltette, mintha a tovább haladó tömeg fölött sűrű sötét füst kavarogna; a mellett olyan perczegés hallatszott, mintha sűrű zápor vagy jégeső hullana. Az egész hajtás kitünően ment és minden reményünket fölülmúlta. Mikor a tömeg eleje a gödörhöz ért, a legelső sáskák tétovázás nél kül ugrottak bele, s a többi nagy mohósággal utánuk. Csakhamar olyan tömegesen gurultak bele, mint a hogy a gőzcséplőből hull a gabona a zsákba. A lig több, mint egy óra alatt készen voltunk az első hajtással és most már csak a gödör körül a vászonra telepedett sáskatömeget kellett még a többihez takarítanunk, a mi a hajtás leg bajosabb és egyszersmind legtöbb higgadtságot és körültekintést követelő m ozzanata; mert ott több ölnyi hosszúságban olyan sürün gyülekeznek össze, mint a hogy a méhek szoktak csoportosúlni rajzás idején, a mire még a sáskák színe is emlékeztet. Most m ég az utóhajtások voltak hátra és mielőtt a Nap a szem határ felé közeledett, ezekkel is készen voltunk. El kellett ismernünk, hogy ezen a módon, a szükséges éberség g e l és higgadtsággal, a fiatal sáskákat úgyszólván mathematikai biztossággal lehet a gödörbe terelni. Midőn alkonyat felé körüljártuk a területet, a melyen délelőtt m ég nyüzsgött a megszámlálhatatlan tömeg, csak akkor láthattuk az elért eredményt egész teljességében: kihalt volt az egész földrészlet, alig mutatkozott itt-ott egy elmaradt — talán betegség vagy vedlés miatt elgyöngült — Stauronotus; a vetés túlsó végén pedig már ott magaslott a halom, a melyet a munkások a betemetett gödör fölé emeltek.



233

A p á r ó ra a la tt ilyen k ö n n y ű szerrel fo g o lly á te tt s á s k á k szám a e g y s z e rű — lite rek szerinti -— szám ítás ala p já n k ö rü lb e lü l 1.200,000 d a r a b r a rú g o tt. E ttő l a n a p tó l kezd ve P écz el te rü le té n s z a k a d a tla n ú l ta r to tt az irtá s addig, m íg a s á s k á k teljes n a g y s á g u k a t elérve, m eg szárn yasod tak. E g y r e ú jab b és ú jab b ta p a s z ta la to k a t szereztü n k és m indig jo b b a n k iism e rtü k en n e k a ro v a rfa jn a k term észetét, szokásait. A sö v é n y e k k e l való b á n á sm ó d és a h ajtás k ö rü l is ja v ítá s o k a t lé p te ttü n k életbe, a m ely ek re a k ö rü lm é n y e k a la p o sa b b kiism erése taníto tt.

2. kép. A cziprusi vászonsövények. A h ajtők a sáskatöm eget m ár a sövény területére szorítják. Bal oldalon szekéren a vizes kád, a m elynek tartalm a a gödörbe h ullott sáskák m egfulasztására szolgál.

Nézője is elé g a k a d t enn ek a szo k a tla n lá tv á n y n a k . É rd e k e s t a r k a k é p e t n y ú jto tt a h a jtő k lán czo lata, a m ely b en g y a k r a n a cz ig á n y g y e re k tő l k ezd v e a m a g a sa b b , ső t le g m a g a s a b b ra n g ú osz tá ly ig a társa d alo m m inden réteg e, a h ajtó eszközök k ö z ö tt p ed ig a p a ra s z tk ö tő tő l k ezd v e a finom s ely em e sern y ő ig a szö v e te k m inden féle á r n y a la ta o tt volt. A 2. k é p a felállított cziprusi s ö v é n y t ábrázo lja, a h a jtő k e g y részével, a m int a h ajtás v é g e felé a s á s k a tö m e g e t m á r a sövény te rü le té re szorítják.


234

SA JÓ K Á R O L Y

Az alábbiakban leirom az egész el járást részleteivel együtt, úgy a hogy tö kéletesített alakjában alkalmaztuk és leg jobbnak találtuk. Nem lehetetlen, hogy még nagyobb mértékben fog vagy a legközelebbi, vagy a távolabbi jövőben hazánkra súlyosodni ez a csapás ; az itt leírt, sok fáradozás és a szó szoros értelmében nap nap utáni veríték árán szerzett adatok m inden esetre becses anyagot szolgáltathatnak nemcsak elméletileg, hanem gyakorlati

lag is az ország kötöttebb talajú és legelőkben bővelkedő vidékeire nézve. A cziprusi sövények — így nevezve, mert Cziprus szigetén alkalmazták leg először — i méter széles és 50 méter hosszú, durva vászonból (nálunk jutából) készült szövetdarabok. Felső szélökre viaszos vászon van varrva, a melynek sikamlós felületén a sáskák megfogódzani nem bírnak, s így keresztül nem mászhatnak rajta. Ezt a két sövényt V betű alakjába állítjuk egymáshoz.

3. kép. A cziprusi vászonsövények felállítása. I. hegyes sz ö g lettel; I I . tom pa szöglettel. A baloldali sövény ; B jobb o ld ali sövény ; a középső gödör ; b és c szélső gödrök.

Mielőtt a vászonsövényeket fe lá llíta nák, meg kell ásatni egyikét azoknak a gödröknek, a melyekbe a sáskákat bele fogjuk terelni, és pedig a V betű belső szögletében (a 3. képen a). A gödröknek nagysága attól függ, hogy mekkora sáskatömeggel van dol gunk ; rendes körülmények közt ele gendő, ha egy méter mélyek, két-három méter hosszúak és ugyanilyen szélesek. Mikor a gödör nagyságát kiszabjuk, legjobb ezt olyképen tenni, hogy a gö dör szélére alkalmazandó bádoglemeze ket —■ melyekről alább részletesebben

szólok — a földre fektetve, velük mér jük ki a gödör nagyságát. A gödör megásásában arra kell ügyelni, hogy a kihányt föld a felállí tandó vászonsövény külső oldalára essék, mert ha a belső oldalon maradna, a sáskák haladását gátolná. Mikor a középső gödör meg van ásva, a vászonsövényeket a következő módon állítjuk föl. K ét sövényt V-betű-formán illesz tünk össze, úgy hogy a V-nek mind a két lábát egy-egy 50 méter hosszú sö vény alkossa. De ügyelnünk kell arra,



hogy a viaszos vászonnal borított rész a V belső oldalára kerüljön (3. kép). Hogy a vászondarabok függélyesen megálljának, karókhoz erősítjük ő k e t Erre a czélra a sövény külső oldalán megfelelő helyeken zsinegek vannak al kalmazva, a melyek segítségével a vász nat a karó közepéhez és felső részéhez lehet kötni. Sohasem kell a karókat előbb leverni, mielőtt a vászonsövény kéllő helyére nincs állítva: hanem előbb a sövényt a munkásokkal az illető helyre kell vitetnünk és azután a V betű szög letétől kell fölállítani és a karókhoz k ö tn i; csak ha ez megtörtént és a vá szon elég feszesen van kihúzva, akkor kell a karót a földbe leverni. A vászon sövény alsó részét azonban, vagy egy

235

arasznyi szélességben le kell fektetn i a földre és kapával bőven kell rá földet hányni, hogy a szél föl ne lebbenthesse, és így a sáskák a sövény alatt ki ne m e nekülhessenek. Különösen vigyáznunk kell arra, hogy ott, a hol a V sarkában a két vá szonsövény összeér, semmiféle rés ne maradjon, mert különben a sáskák ke resztül szökhetnének. Azért a két sövény vásznát az összeillesztés helyén zsineg gel vagy házi czérnával össze is kell varrni. Mikor a vászonsövények felállításá ban a V betű két szétálló végéhez jutot tunk, mielőtt a végső karókat levernők, még itt is m indkét végén egy-egy gödröt szokás ásni (3. kép b, c), és csak ha ez

4. kép. A sáskafogó g ödör keresztmetszete, a és b b á d o g le m ez ek ; í és d vasczövekek^ a m elyekkel a bádoglem ezek a talajhoz vannak erősítve.

megtörtént, állítjuk fel a sövény legvégét. Megjegyzendő, hogy ezeknek a szélső gödröknek csak akkor van szerepűk, ha igen nagy sáskatömeggel van dolgunk. Kisebb sáskatömegeknek elég egy kö zépső gödör a V sarkában ; a két szélső gödör ebben az esetben mellőzhető. A két vászonsövénynek s a gödrök nek helyzetét a 3. képen látható két vázlatos rajz ábrázolja. Ezeken láthatjuk, hogy a V sarka lehet hegyes is, tompa is. Sőt ugyanazon gödör körül meg is változtathatjuk a sövények fekvését, ha a Nap állása, vagy más körülmények miatt jónak látjuk. Nem elég a gödröket csak megásni, hanem ezenkívül még úgy kell elkészíteni, hogy a bel éj ok került sáskák ki ne szök hessenek belőlök. Erre a czélra bádog

lemezek szolgálnak, a melyek hosszirá nyukban meg vannak hajlítva, és a me lyeket vasczövekekkel úgy erősítünk a gödör szélére, hogy a bádoglemezek le felé hajlított széle befelé álló gallér alak jában nyúljék be a gödör szájába. A 4. kép a sáskafogó gödörnek és á bádoglemezeknek keresztmetszetét ábrá zolja. Mikor az egész sövény föl van állítva, egy vagy két munkás olajba mártott ru hával jól végig keni a sövény felső viaszos-vászonszegélyét, hogy minél si?t kamlósabb legyen. Némi magyarázatra szorul azonban még az is, hogy hová és minő fekvéssel alkalmazzuk az egész készüléket. Mivel a fiatal sáskák nem egyenlete sen, hanem foltonként lepik el a terüle-


236

SAJÓ KÁROLY

teket, vagyis egyes helyeken tömegesen hemzsegnek, ugyanazon legelő vagy szántóföld más részein pedig vagy épen nem, vagy pedig csak igen szórvá nyosan találhatók: a sövényeket mindig úgy kell felállítani, hogy egy-egy, vagy esetleg több ilyen sáskafoltot kényelme sen be lehessen hajtani. Ez okból már előre ki kell jelölni, illetőleg földhantok kal köröskörül láthatókká tenni a sáska lepett folt széleit, és a sövényeket a folt közelében kell fölállítani, úgy, hogy a vászonkerítés belső, szétnyíló felével a sáskatömeg felé forduljon. Erre nézve a Nap állása sem közönyös. Az eddigi ta pasztalás azt tanítja, hogy a sáskák a vászonkerítésbe akkor mennek legszíve sebben, ha a Nap egyenesen bélésűt. Mihelyt árnyékot találnak, már sokkal nehezebb őket terelni. A hajtást úgy kezdjük, hogy azt a földdarabot, a melyet a sáskáktól meg akarunk szabadítani, hajtókkal vétetjük körül, úgy hogy a hajtók lánczolatának két szélső embere a vászonsövény két végéhez csatlakozzék, vagy legalább kö zelébe jusson. Egyszerre azonban nem szabad túlságosan nagy területet befogni, mert különben a sáskák — ha igen nagy útat kell tenniök — a hajtás vége felé elfáradnak és nem igen akarnak tovább menni. Öt holdnál nagyobb területet sohasem kellene egyszerre hajtás alá venni. A hajtást botokra kötött ruhákkal is lehet végezni; de azt tapasztaltuk, hogy semmi sem hat a sáskákra olyan erősen, mint a sötét színű esernyő. Azért az ócska esernyők a marokkói sáska hajtá sában igen becses eszközök. Semmi esetre sem szabad a hajtást siettetni. Minél nyugodtabban és kimértebben halad előre a hajtók lánczolata, annál biztosabb a siker. Azért különösen a hajtás kezdetén, míg az egész sáska tömeg a kívánt irányban meg nem indúl, legczélszerűbben teszik a hajtás Vezetői, ha bizonyos időközökben hangoztatják, hogy »egy lépést előrelő vagy »két lépést előre!* — és semmi szín alatt se enge

dik meg, hogy a hajtók a parancsszónál gyorsabban nyomuljanak tovább. A hajtókra legalább is két értel mesebb egyénnek kell állandóan fel ügyelnie. Ha a sáskatömeg nem igen nagy, és különösen, ha a szélső gödrök hiányza nak, helyesen teszik a felügyelők, ha a sáskákat a vászonsövény elejéhez nem is engedik odajutni. Ezt az által érik el, ha a szélső hajtók előrenyomulásával egy részök bemegy a V betű elejére és nem engedi a sáskákat a V ágainak széléhez jutni, hanem inkább egyenesen a belső szöglet felé irányozza az egész tömeg mozgását. Mikor a sáskák a sövényhez jutottak, rendesen ellepik a vásznat, még pedig olyan sűrűn, hogy a kerítés egészen fe kete tőlük. Tömegesen akarnak felmászni a vászon felső végére, hogy onnan azután a túlsó oldalra ugrálhassanak. De mikor a viaszos vászonból való szegélyhez jut nak, sikamlós felületén elcsúszik a lábok, nem bírnak túlmenni rajta és így vala mennyien fogva maradnak. A felügyelőknek folytonosan éber figyelemmel kell kisérniök a sáskatömeg mozgását, hogy valahol a hajtók között ki ne törjenek. Mert a sáska nagyon élel mes állat. Mihelyt észreveszi, hogy vala melyik oldalon kevesebb a hajtó, vagy csak lanyhán lengeti a hajtóeszközt, mindjárt arra az oldalra menekül. Ezt azonban az ügyes felügyelő hamar észre veszi. A sáskatömeg ugyanis sötét feketés színével már messziről is elárulja ma* gát a földön, és különösen a hajtás vége felé, mikor a hajtók összébb kerülnek és mintegy utczát alkotnak, abban a sáskák mint sötét füstölgő folyam haladnak a kitűzött czél felé. Mihelyt valamelyik felügyelő észreveszi, hogy a fekete tömeg oldalt kezd terjedni, azonnal a legéletrevalóbb hajtók egy részét kell oda rendelnie, hogy a sáskatömeget a hajtó eszközök heves lengetésével ismét a ki szabott irányba tereljék vissza. A hajtás vége felé a fölöslegessé vált hajtók egy része a vászonsövény külső oldalára kerül, de lehajolva, úgy hogy a


A MAROKKÓI SÁ SK A M AGYARORSZÁGON.

fejők ki ne lássék a sövény fölött, és kívülről kopogtatják a szövetnek azt a részét, a melyre a sáskák letelepedtek. Általában nagyon kell ügyelni arra, hogy abban az irányban, a mely felé a sáskákat terelik, semmiféle emberi alak ne legyen. mert különben a sáskatömeg igen könnyen visszafordul. A hatóság jelen levő képviselőjének tehát tekintélye egész szigorával ügyelnie kell arra, hogy a kiváncsi nézők mindig a hajtők mögött maradjanak, és semmi szín alatt sem sza bad megengednie, hogy a középső gödör höz menjenek, a sáskák belehullását nézegetni. Egyetlen egy ilyen hivatlan egyén is nagy zavart idézhet elő és több órai munka sikerét meghiúsítja. Ha az idő derült és meleg, és ha a hajtást nyugodtan, kimérten végezik, ha a sáskákat semmi sem zavarja, olyan szé pen, olyan zárt tömegekben vonulnak a gödörbe, mint a juhok az akolba. De ha az idő beborul, akkor a hajtás nem megy jól. Ilyenkor a sáskák csökönösekké vál nak, lelapulnak és nem akarnak tovább mozdulni. Be kell tehát várni, míg a Nap ismét előbukkan, akkor a hajtást folytathatjuk. Nem ritkán megesik, hogy hajtás közben hirtelen nyári zivatar, néha jégeső is keletkezik ; míg ez tart, a sáskák egy lépést sem mozdulnak helyökből; de mihelyt az ég kiderül s a levegő fölmelegszik, ismét engedékenynyé és terelhetőkké válnak. Legmozgalmasabb az az időpont, mikor a hajtők már a középső gödörhöz közelednek; ekkor kell leginkább vi gyázni, hogy a sáskatömeg zöme vissza ne forduljon; ha pedig ez mégis meg történnék, a hajtóknak, néhány lépést hátrálva, a hajtó eszközök gyors lengetésével kell a sáskákat a sarokba visszariasztaniok. Ha a sáskatömeg a gödörbe van te relve, rögtön annyi vizet kell beleönteni, hogy valamennyi megfuladjon. Ha kút egyáltalán nincs a közelben, sulykoló eszközökkel is össze lehet őket zuzatni. Az első hajtás alkalmával nem sem misül meg az egész tömeg; ehhez ren

desen még két utóhajtás kell. Az első hajtáskor elfáradva hátramaradt sáskák, vagy azok, a melyek épen a vedlés pil lanatában voltak — ha vedlésök már végbement — az utóhajtások alkalmá val kerülnek a gödörbe. A szélső gödröknek, a mint röviden már említettem, csak igen nagy sáska tömegek hajtásakor van szerepök. Ilyen kor t. i. a sáskatömeg eleje már be tódul a sövényektől körülvett terü letre, mikor a hajtők a sáskaraj végével még messze künn vannak elfoglalva. Ekkor megeshetik, hogy a vándorló nagy tömeg összezavarodik és nem megy bele egészen a középső gödörbe, hanem a sövényhez érve — mint az akadályba ütköző patak — visszafordul és a kerítés mentén jön ismét kifelé. Ha azután az oldalgödörhöz érnek, ebbe jobbára mind beleugrálnak. Ha az utóhajtások is be vannak fe jezve, a gödröket még egyszer meg kell tölteni vízzel, és a bádoglemezek eltávo lítása után földdel nemcsak színig kell behányni,hanem a tetejére még sírdombformán halmot is kell emelni. Mikor a sövényt más, nem messze fekvő helyre akarjuk átvinni, nem szük séges a karókról leoldozni, hanem egy szerűen minden karót egy-egy hajtó fog a kezébe és az egész sövényt, úgy a hogy van, viszik tovább újabb helyére. Nem lesz fölösleges, ha e helyen fölsorolom azokat a tárgyakat, a melye ket a cziprusi sövényekkel való irtás ide jén a hely színére kell vitetni. A szük séges tárgyak a következők: 1. A cziprusi vászonsövények a bá doglemezekkel és leszögelésökre való vasczövekekkel. 2. Körülbelül két méter hosszú, egyik végokon hegyes karók, megfelelő mennyiségben, a melyekhez a sövénye ket kötni lehessen. Erre a czélra legalkal masabbak a fenyőfa-végek, minőket minden épületfa-kereskedő készletben szokott tartani. 3. A karók leveréséhez való szerszá mok.


.238

SAJÓ KÁROLY

4. Vizes kád szekéren és vödrök, hogy a gödörbe hajtott sáskákat vizzel lehessen leönteni. 5. Ásók, ha pedig a talaj köves és kemény, még csákányok is, a gödrök megásásához. 6. Kapák, hogy a vászonsövények földre fektetett alsó szélére földet le hessen hányni. 7. Olaj és szövetdarabok, hogyasö-

vény viászos-vászon-szegélyét be lehes sen olajozni. 8. Vékonyabb és vastagabb zsineg, fűzőtűvel vagy zsákvarrótűvel együtt, az esetleg szükséges varrásokhoz, vagy az el szakadt zsinegek pótlására. 9. Mindegyik hajtó a hajtáshoz vagy elhasznált ócska esernyőt vagy botra kö tött sötét színű ruhadarabot hozzon magával.

Ezeket az eszközöket az előadott módon alkalmazva, óriási mennyiségű Stauronotus semmisült meg Péczelen. N agy tömegek voltak a községnek Maglóddal határos legelőjén, hol a szántást nem lehetett alkalmazni és így az egyes foltokon elhelyezve levő peték teljes számmal keltek ki, s a sáskák, különösen a legelő szélén, letarolván a füvet, a kalászba menő vetések sűrűje felé kezdtek húzódni. E gyes ugarföldeken, a hol egy-egy petesziget lappangott, a tavaszi szántást akkor végezték, mikor a peték már kikeltek, s a kikelő álczák nem találva a szántáson táplálékot, már jó eleve a búzákba húzódtak. Még pedig h o g y a n ! Nem a szélén telepedtek le, hanem a barázdán proczesszióformán vándoroltak beljebb és beljebb, míg valahol, néha a tábla közepe felé, valami ritkásabb helyre értek, s ott azután letelepedve, megkezdték pusztításukat. Ilyen helyeken volt a legtöbb b a j; és nem is lehetett velők ú gy elbánni, hogy a vetésben kár ne essék. V olt eset arra is, hogy az őszi vetés belsejében keltek ki a sáskák, olyan foltokon, a hol a köves talaj miatt az eke nem fogott és az illető talajfolt úgyszólván szántatlan maradt, a hol tehát a peték is kikelhettek. A gazdák pedig, attól félve, hogy a hajtók letiporják vetésöket, csak akkor jelentették be a dolgot, mikor már a megnőtt sáskák nagy pusztí tása ijesztő alakot öltött, vagy mikor már szárnyasodni is kezdtek. A két cziprusi sövény csakhamar elégtelennek bizonyúlt, és május 31-ike óta másik két sövény is volt használatban, úgy hogy két helyen lehetett egyszerre dolgozni. Ilyenkor — mert két helyen egyszerre nem lehettem jelen — csak a gödrök és sövények helyét jelöltem ki, a hajtást pedig a kevésbbé fontos pozicziókon a köz ségi elöljáróság egyik va g y másik értelmesebb tagjára bíztam s úgy intéztem a dolgot, hogy nem mindkét helyen kezdődött a hajtás egyszerre, s íg y a vége felé, tehát a leglényegesebb időpontban, egyiknél is, másiknál is jelen lehettem. A várm egye részéről H a a s


A M AROKKÓI SÁ SK A M AGYARORSZÁGON.

23 9

I s t v á n t. szolgabiró tartotta fönn a kellő rendet és osztozott fárad ságos munkánkban. A juniusi legforróbb napok legizzóbb óráiban volt a hajtás a legk ön n yeb b ; általán véve pedig a sáskák mozgékonysága és a terelhetés könnyűsége a hőfok m agasságával állott egyenes arány ban. Mihelyt hűvösebb volt a levegő, vagy pedig felhő húzódott a Nap elé, a sáskák is hamarább kifáradtak. Ebből azt következtethetjük, hogy Európa délibb vidékein, külö nösen pedig Afrikában, a sokkal nagyobb meleg miatt az irtó mun kálat jóval szaporább lehet, mint minálunk. Ezért a déli órákat kel lett legjobban felhasználnom, s rendesen reggeltől estig künn marad tam az árnyéktalan legelőn. Sajátságos dolog, hogy a péczeli legelőn a sáskák legnagyobb tömege a kút körül kelt ki, ott, a hol a marha delelni szokott. Annál feltűnőbb ez, mert hasonló esetről később is hallottam, mikor a Stauronotus-peték irtása ügyében Magyarország más vidékén is meg kellett fordulnom. Olyan tömeget még nem láttam együtt, mint midőn az említett delelő kút környékén hajtottuk össze a sáskákat. Midőn messzelátómmal végig tekintettem ezen a mintegy 5— 6 millió nyi, már vagy félnagyságot elért állatokon, a mint sűrűn össze szorítva, zárt tömegben rohantak előre, lehetetlen volt valami saját ságos borzongást elfojtanom. De úgy voltak vele a hajtók is. Noha megszokták már az efféle látványt, mégis elállt a szó ajkokon és a sáskák jégesőszerű serczegése közé a vezénylő szavakon kivül más emberi hang nem vegyült. E gy részök a látvány hatalmától elsápadt s elfeledte a hajtó eszközök lengetését, és több izben csak a legnagyobb erőfeszítéssel bírtam megakadályozni, hogy a nehezen fékezhető állattömeg a szinte megbűvölt hajtók során át oldalt ki ne törjön. Időközben a péczeliek annyira beleszoktak a hajtásba, hogy lassanként át lehetett nekik engedni az irtó műveletek folytatását, a mi annál inkább szükségessé vált, mert részint a Stauronotus, részint az olasz sáska, részint egyéb sürgős ügyek más-más vidékre szólítottak bennünket. Junius 13-ikán mutatkoztak az első szárnyas sáskák és 15— ió-ikán már jóformán mind repülősek voltak. Az utóbbi napon általános szemlét tartottam az egész sáskajárta területen és örömmel győződ tem meg, hogy a szabad, vagyis ekeművelés alatt nem álló terüle teken alig huszadrésze, benn a lábon álló vetés tábláiban pedig alig tizedrésze maradt meg annak a mennyiségnek, a mely nyár elején az összes idevágó dűlőket teljes megsemmisítéssel fenyegette.


240

SAJÓ KÁROLY

A károk aránylag szintén csekélyek voltak és csak itt-ott szen vedett a sáskáktól a gabona vagy 3— 4 folton, m elyek egyenként 1/2— 1 holdnál nagyobbak alig voltak. Az olyan helyeken, a hol a hajtás különösen kedvező körülmények között történt, a Stauronotusnak még csak nyoma sem maradt. 1888-ban a marokkói sáska ezen a vidéken a déli órákban nagy tömegekben emelkedett a levegőbe és felhőszerű rajok alakjá ban szálldosott ide-oda, lecsapva majd itt, majd amott, és megsemmi sítve azt, a mit maga előtt talált. íg y csaptak át a maglódi határba is, a hol m ég a kévében levő gabonának a száraz szemét is m eg rágták. Mindezeknek a múlt évben nyoma sem volt. Levegőben szálló rajokat e g y lélek sem lá to tt; úgy látszik, hogy számuk cse kélységének érzete a föld rögéhez szegezte a sáskákat és nem volt bátorságuk arra, hogy csapatosan felrepülve kalandozzák be a vidéket. A maglódi határban, a m ely 1888-ban annyit szenvedett, az elmúlt évben eg y gabonaszálat sem bántottak. íg y tehát Péczelen bebizonyult, hogy ez a csapás is csak azok közé tartozik, a m elyeket a kellő éberséggel és a kellő eszközökkel le lehet küzdeni és íg y elejét venni a jövendő még nagyobb ba joknak. Mikor a sáskák már szárnyasak voltak, m ég egy-két kísérlet történt arra nézve, vájjon nem lehetne-e őket ilyen állapotban lassan és óvatosan beleterelni a cziprusi készülékek gödreibe. A kísérletek azonban általában negatív eredményt adtak, mert noha először szé pen vándoroltak a kiszabott czél felé és eg y részök bele is ment a gödörbe, legnagyobb részök csakhamar észrevette, hogy sarokba akarják őket szorítani, és mintegy adott jelre nagy zizegéssel föl kaptak a levegőbe és az elbámuló hajtok feje fölött repültek el biz tosabb helyre. A marokkói sáska ellen tehát csak addig lehet sikeresen véde kezni, a meddig m eg nem szárnyasodott. S ha tekintetbe vesszük,, hogy Péczelen május első napjaiban keltek ki a 4 1/2 mm. hosszúságú álczák, hogy 27-ikén már 12— 13 mm. hosszúak voltak, látható rövid szárnytokokkal, hogy junius 5-ikén 18— 20 mm. hosszúságot értek el s a szárnytokok már a potroh közepéig é r te k ; végre junius 16-ikán már elérték teljes nagyságukat, a 28— 35 mm. hosszúságot és meg is szárnyasodtak: be kell látnunk, hogy a marokkói sáska a gyorsan fejlődő állatok közé tartozik és hogy hazánkban a cziprusi sövényekkel való védekezés csak mintegy 36— 40 napig tarthat. Ez már magában véve is rövid idő aránylag; de még jobban megrövi dül az által, hogy közbe-közbe többnyire vannak borús, esős napok is, mikor azután természetesen nem lehet hajtást rendezni. A véde



24I

kezést tehát semmi esetre sem szabad húzni, halasztani, mert minden tétlenül töltött nap jóform án pótolhatatlan és több ezrekre, tízezrekre menő kárt okozhat. Az a tapasztalás, hogy a magas őszi vetésekbe húzódott sás kákkal szemben a védekezés igen nagy nehézséggel jár, s az am úgy is szűk időből aránytalanúl sokat elrabol, nagyon is szükségessé teszi, hogy a peték kikelésének legelső napjaitól kezdve állandó őrizet alatt legyenek az olyan legelők szélei, a melyeken apró sás kák bújnak ki, és hogy hajtók legyenek kirendelve, a kik a sáská kat a legelőkről a vetésekbe átmenni ne engedjék. A tavaszi vetésekben, árpa és zab között, a m elyek májusban alacsonyak, aránylag még könnyebben m egy az irtás (habár soha sem olyan jól, mint a legelőkön). De a magas ősziekbe húzódott sáskák irtásával többnyire fel kell áldozni a vetés e g y részét; ha tisztás van a közelben, ott kell a cziprusi sövényeket fel állítani és a sáskatömeget oda kell terelni, esetleg a vetésben lekaszált »utczán« át. Ha a zárt búza- vag y rozstábla kellő közepé ben mutatkoznának, a melyben tisztás helyek nem találhatók, nincsen más mód, mint hogy az illető tábla belsejében megfelelő nagyságú darabot lekaszáltatunk; itt állítjuk azután föl a sövényeket, és itt végezzük a hajtást. Tagadhatatlan azonban, hogy teljes sikert a magas gabonában még így sem érhetünk el, mert a sáskák egy része mégis csak elrejtőzködik a vetés sűrűjében. Az előadottakból kitűnik az is, mennyire kell vigyázni e g y részt arra, hogy a sáskákat a legelőkről ne riasszuk a szántó földekre, sőt ellenkezőleg, a mennyire lehet, a legelők közepe felé tereljük; másrészt azonban arra is, hogy valamelyik sáskaraj nem a szántóföldeken rakta-e le petéit. Ez utóbbit pedig gyakran m eg teszik ; különösen akkor^ ha vagy nem találnak elég eleséget a legelőn, vagy p ed ig , ha a m ár szárnyas sáskákat a legelőkön nyugta lanítják. M eggyőződvén, hogy a szárnyas sáskák hajszolása nemcsak hiába való, hanem egyszersmind határozottan káros dolog, junius 23-ikától kezdve megszüntettük Péczelen a további irtó eljárást. Mialatt Péczelen ilyen módon csökkent a sáskatömeg, Magyarország délibb részein lappangva nőttek fel a marokkói sáska roppant tömegei és csakhamar rémületbe ejtették az illető vidékek lakóit. Junius 10-ikén S z v a t o n J ó z s e f , Szentes város segédmérnöke a város megbízásából személyesen adta elő Budapesten, hogy hatá rukban nagymennyiségű sáska lépett föl, és egyszersmind útmutatást kért a cziprusi vászonsövények alkalmazására. A bemutatott példáTermészettudományi K özlöny. X X I I . köteU 1890.


SAJÓ K ÁROLY

nyokból rögtön kiderült, hogy ott is a marokkói sáska pusztít. A bajt ott junius 7-ikén vették észre először, még pedig az u. n. »felső csordajárás« legelőn, a hol akkor már a füvet jóformán egészen letarolták és a szomszédos szántóföldekre kezdtek húzódni. Nyomban rá ugyanez a jelenség mutatkozott az »alsó csordajárás«-on is. A városi elöljáróság másnap délután több száz kirendelt egyén nel megkezdte az irtást, olyképen, hogy a hajtok seprővel, lapáttal ostorral és egyéb hasonló eszközökkel összeterelték, azután pedig összeverték és taposták a sáskákat. Minthogy ilyen módon czélt nem értek, a kormányhoz fordultak. Az orsz. fillokszéra-kisérleti állomás a Péczelen levő négy cziprusi sövény közül kettőt még aznap, junius 10-ikén átengedett Szentes részére; Péczelen a sáskairtás már úgy is vége felé járt és a leapadt tömeg ellen két sövény is elegendő nek mutatkozott. Másnap Dr. Horváth Géza is leutazott Szentesre, h ogy a cziprusi sövényekkel való irtó eljárást, ha még nem volna késő, bevezesse. Az első pillantás azonban m eggyőzte, hogy a ma rokkói sáskának túlnyomó része már megszárnyasodott és így az irtásnak ilyen módon való foganatosítása csekély eredményt adhat. Mindamellett, legalább h ogy bemutassa, fölállították a sövényeket, és junius 12-ikén több száz hajtóval terelni kezdték a sáskákat, a m elyek először szépen indultak, de azután szárnyra keltek és a haj tok feje fölött repültek tova. A sövények alkalmazásától tehát elkésvén, csak a tűzzel való irtástól reméltek némi eredményt. E czélból a hajtok nagyobb da rab földet körbe fogtak, a melynek a közepére már előre szalma volt terítve. Ide hajtották a szárnyas sáskákat, a m elyek a szalmára különben is szeretnek letelepedni, és mikor már tömegesen ültek rajta, egyszerre köröskörül meggyújtották, mi által a sáskák egy része oda égett, másik része azonban — a frissebbek — a lángralobbanás pillanatában felrepültek és még így is elmenekültek. Az ilyenek azután szanaszét oszolnak, és soha többé nem lehet őket összeterelni. Az ilyen tűzzel való pusztítást különben drágasága miatt sem lehet olyan mértékben alkalmazni, a minő a megfelelő siker czéljából szükséges volna. Magyarország ez elsőrangú gabonatermő vidékein is — Szentesen is — most már olyan becse van a szalmának, hogy a sáskairtást hosszabb időn át ezen a módon folytatni nem is lehetne. Mialatt Dr. Horváth Géza Szentesen volt, Hódmezővásár hely városa részéről S z i k s z a y D é n e s városi tanácsnok és G y u l a y K á l m á n gimnáziumi tanár jött hozzá és fölkérték, hogy utazzék Hódmezővásárhelyre is, hol szintén sáskák pusztíta nak, és a helyszínén adja meg a kellő útmutatást. Oda utazva,



243

junius 15-ikén meggyőződött, hogy a várostól délnyugatra fekvő »Nagy-Sziget« nevű, több száz holdas legelőn, szintén a marokkói sáska milliói hemzsegnek. Természetes dolog, hogy a tulaj donképeni sikeres irtás már itt is megkésett, mert itt is csupa szárnyas alak mutatkozott. Junius 16-ikán 150 vászonhálóval (a péczeliekhez hasonlókkal) kezdték meg az irtást, a mely a sáskatömeg egy részét megsemmisítette ugyan, de tökéletes eredmény már az idő rövidsége miatt sem volt várható. Mialatt Horváth Géza az erdélyi új fillokszéra-infekczió ügyé ben Medgyesen volt, a kormány telegrammja haladéktalanul Szegedre szólította, ismét »sáskaügyben«. Junius 13-ikán Szegedre utazva, megint a Stauronotus maroccanus telepét látta maga előtt, a várostól északkelet-északra fekvő nagy szikes legelőkön és a szomszéd Tápé község területén. Szegeden akkor már több napja folytatták a szalmára való hajtást, részint körben, részint olyan módon, hogy a hajtok két pár huzamos sorba állottak egymással szemben, közöttük pedig két vagy három, egymástól mintegy három méternyire fekvő sáv alakjában volt a szalma elhintve. A hajtok két sora azután egymáshoz köze ledve, a szalmasávokra terelte a sáskákat, s a szalmát meggyujtották. Aránylag — a körülményekhez képest — ez is hasznavehető eljárásnak bizonyult. A szegedi Stauronotus-infekczió megállapítása után azt hittük, hogy ebben az irányban, legalább az 1889. év folyamán, újabb infekcziók konstatálására nem kerül a sor. Azonban csalódtunk. Junius utolsó napjaiban rendeletet kaptam, hogy Torontál vár megyébe utazzam, s a Nagykikinda meg Török-Kanizsa környékén mutatkozó sáskajárás fölött helyszíni szemlét tartsak. Nógrád és Heves vármegyében való elfoglaltságom és egyéb sürgős teendők miatt csak julius 10-ikén indulhattam Torontálba, a hol Száján község nek mintegy 200 holdnyi legelőjét találtam a marokkói sáskával ellepve, a mely már a vetésekből is elpusztított vagy 50 holdat, külö nösen zabot. M egelőzőleg nagymennyiségű közmunka felhasználásával itt is szalmatüzzel irtották a garázda csoportokat. Ekkor a marokkói sáska már petéit kezdte rakni. Szajánból tovább menve, a Jazova, Tisza-Sz.-Miklós és Pádé község határán végig húzódó több ezer holdnyi szikes legelőt vizs gáltam meg, s úgy találtam, hogy ez az óriási terület majdnem egészen el van lepve. Sok helyen a* marokkói sáska össze volt keve redve a kékszárnyií sáskával (Oedipoda coerulescens L.), olyformán, hogy egyik helyen inkább az egyik, másik helyen inkább a másik faj volt többségben. A Stauronotus itt helyenként tömegesen mutat16*


244

SAJÓ KÁROLY

kozott, azonban a legelő legnagyobb részén mégis inkább szanaszét szórva, úgyszólván egyenletesen eloszolva voltak találhatók. Itt is átcsaptak egyes rajok a szántóföldekre és mintegy 40 holdnyi vetést tettek tönkre. Ilyen nagy területen, mint ez a torontáli legelő, a marokkói sáska nálunk eddig sehol egyebütt nem mutatkozott. A helyi körül ményekből mindjárt az első tekintetre átláttam, hogy itt a peték föl keresése, összegyűjtése vag y alászántása aligha lesz foganatosítható, s hogy az irtásban a tavaszi sáskahajtásoknak kell a főszerepet vinniök. Ezzel azután a marokkói sáskajárások konstatálása befejeződött. Péczel, Szentes, Hódmezővásárhely, Szeged, továbbá az említett torontáli községek voltak tehát azok a helyek, a melyeken a múlt évben a Stauronotus fenyegető módon mutatkozott. Péczelen a baj nak már elejét lehetett venni, de a többi helyen a szárnyas sáskák kal szemben a lakosság jóformán tehetetlen volt, vagyis a sáska kérdés itt azt a stádiumot élte, a melyben Péczelen 1888-ban volt. *

A mondott helyeken a marokkói sáska életéről több adatot szereztünk, a m elyek közül érdekesnek tartom megemlíteni a követ kezőket. Csongrád vármegyében, délibb fekvésénél fogva, a marokkói sáska előbb szárnyasodott meg, mint Péczelen. Péczelen ugyanis 16-ikán mutatkoztak az első szárnyas alakok és 18-ikán volt az álta lános kifejlődés abban a stádiumban, a melyben Szentesen 12-ikén. A marokkói sáska tápláléka nagyon sokféle. Ha éhes, egyálta lán nem válogat a növényekben. Ha azonban szerét teheti, a legelő füvein kivül főképen az árpát, a tiszta búzát és zabot választja ki. A rozs sem marad megkímélve tőle. Dr. Horváth Géza Hódmező vásárhelyen olyan kukoriczát látott, a melyből nem maradt egyéb, mint a földből kiálló egy-egy kis tönk, 15— 20 sáskától körülvéve. Ha nagyon sürün fejlődnek, és egyik a másik elől mintegy elfalja az élelmet, a legszárazabb ételre is ráfanyalodnak. í g y például 1888-ban Péczelen és Maglódon, a múlt évben pedig Szegeden, a már learatott búza keresztjeire telepedtek le, és a száraz szemet úgy összerágták, hogy a keresztek körül a talaj el volt borítva a szét aprózott búzaszemek morzsáival. Péczelen 1888-ban, az első nagy sáskajárás alkalmával, mikor a védekezés elkésett, a megtámadott földeken 75%-kai kevesebb volt a termés, mint 1887-ben.



245

A z 5. k é p b u z a k a lá s z o k a t áb rázo l, a m e ly e k a m a ro k k ó i s á s k a p u sztításait illusztrálják. A z elm últ é v b e n az alföldi s á s k a já rá s o k k ö z t a szegedi volt, h a nem is a le g n a g y o b b k iterjed ésű , de a le g tö m e g e s e b b ; és itt v a ló b a n ú g y v iselk ed tek a sz á rn y a s pusztítók , m in th a sem m i b o ta n ik a i ö sztö n ü k sem v o lna, h o lo tt ezzel m ajd nem m inden n ö v én y e v ő á lla t fel v a n ru h á zv a, le g a lá b b o ly a n m é rté k b e n , h o g y e g y v a g y n é h á n y n ö v én y fajt szemel k i m a g á n a k tá p lá lé k u l, a tö b b it ellenben m egveti. A szegedi s á s k a já rá s b u zg ó m e g figyelője v o lt V e l l a y I m r e , k i sza b a d ideje le g n a g y o b b részét a s á s k a ü g y n e k szentelte. N é h á n y b ec ses biológiai a d a to t is k ö s z ö n h e tü n k neki. í g y első s o rb a n azt a részletet, a m ely a S ta u ro n o tu s szegedi élelm ét írja le. »N apközben -— ú g y m o n d ■—■ k ü lö n ö sen d éltájban, m in th a összebeszéltek volna, bizonyos p o n to n e g y sz e rre föl k e re k e d te k , és n a g y zizegés k ö zt v á n d o ro lta k m ás terü le tre, a m elyen letelepedve, az o tt levő összes n ö v é ny ek et, bú zát, k u k o ric z á t, b u rg o n y á t, p a p rik á t, h a g y m á t, b a b o t, b u rg u n d i ré p át, tö k ö t, d in n y ét elp u sztíto tták , ú g y h o g y csa k a n ed v e k b e n szegén y fás, v a g y a sérü lé sek m iatt m á r fónyn y a d t részek m a ra d ta k m eg. D e m ég az ú tjo k b a eső a sz ato t és b e lé n d e k e t sem kím élték, illetve nem v e te tté k m eg s a »B a r á t o k « te rü le té n m é g a h a t á r t szegélyező fűzfák le v e lé t is 5. kép. Egészen és félig letarolt buzaa n n y ira lelegelték, h o g y m o st m á r kalászok. az alföld em e szívós m á rtírjá n a k csa k vesszői m ered ezn ek é g felé.« E lk ép z elh etjü k , m inő é h sé g leh e t az, a m ely ilyen v á lo g a tá s n élküli é tv á g y a t okoz, és m e k k o ra tö m e g n e k kell e g y ü tt lenni, h o g y az A lfö ld g a z d a g ró n á in ily en »sáska-éhinség« k eletkezzék . Y e lla y S zeg ed en juliu s i-jén fig y elte m e g először a s á s k á k


246

SAJÓ KÁROLY

párosodását, julius 11-ikén pedig a peterakást, a melyet így ír le: »Julius 17-ikén tett kirándulásomon, bár m ég folyton tartott a páro s o d á s i peterakást már mindenütt szemlélhettem. A sáskák 10— 20 cm. közt váltakozó átmérőjű csoportokra oszlottak, s az eme szűk térre tömörült sáskatömeg nyugtalanul nyüzsgött-mozgott, s úgy látszott, mintha a csoport minden tagja bizonyos középpont felé törekedett volna. E gy ilyen csoportnak hálóval való fölmerítése után mindig mozdulatlanul találtam egy sáskát a földön, a melynek potroha a czombjáig a földbe volt sülyesztve. Ez volt a peterakó nőstény, a m ely nek potrohát a kiszabadítás után csaknem egy negyedrésznyivel megnyúltnak, s olyan szorosan találtam a földbe beékelve, hogy a kiszabadítás csak lassú húzással sikerült; ellenkező esetben pedig beleszakadt. Minthogy hálómban csupa hím volt, azt következtetem, hogy a nőstény volt az a középpont, a mely körül a sürgés-forgás történt. << *

A nyári évad elmúltával már most azon kellett lenni, hogy a sáskák letojt petéiből, a mennyit lehet, semmisítsünk meg, hogy 1890-ben ne álljunk túlságos töm egekkel szemben. Első sorban az alászá 7itás kinálkozott leggyakorlatibb módnak ott, a hol az ekének egyáltalán szerepe lehet. És csak azokon a helyeken terveztük a peték összegyűjtését, a hol semmi módon nem lehet szántani. A mi körülményeink között a szántással való védekezésnek nagy szerepe van. Az eke sáskairtó hatásából magyarázható meg az is, hogy miért találjuk a nagyobb sáskapusztítást különösen olyan országokban, a hol a legelők és az ugarföldek még nagyon jelen tősek a gazdálkodásban. Ellenben mindenütt, a hol a nagy legelők már eke alá kerültek, és a hol az ugarrendszert a gazdálkodásból kiküszöbölték, nagyobb sáskajárásról csak abban az esetben lehet szó, ha távoli vidékekről csapnak át a vándorsáskának kóborló csapatjai. Magyarországon is szántás alá került a régi legelők legnagyobb része és idővel majd csak a szikes legelők maradnak meg az ő kőkeménységű talajukkal, a mely daczol az eke vasával. Ezek a szikes talajú legelők azonban mindig alkalmas fészkei lesznek a marokkói sáskának, még akkor is, ha az ugarrendszer — alkalmasint majd csak a messze jövőben — más rendszerű váltógazdaságnak fog helyet engedni. Tapasztalásból tudva már, hogy nálunk a marokkói sáska nem csak a legelőkre, hanem a tarlókra és ugarokra is szokott tojni, a 'kormány elrendelte, hogy mindazokon a dűlőkön, a melyek a sáska


A M AROKKÓI SÁSK A M A G YARORSZÁGON.

247

járta területekbe, vagy közvetetlen szomszédságukba esnek, ugarföldet hagyni nem szabad, hanem az összes szántóföldeknek legkésőbb november 15-ikéig jó mélyen fel kell szántatniok, s ezeket a földeket a következő évi (1890) május hó 15-ikéig újra fölszántani nem szabad, mert különben az első ízben alászántott petetokok esetleg ismét a fölszínre kerülhetnének. A legelőkre nézve elrendeltetett, hogy az esetleg rajtok levő tömeges peték föltalálása végett át vizsgáltassanak és a föltalált pete telepek határai pontosan kijelöltessenek. A miniszteri rendelet további intézkedései szerint a legelőkön kijelölt petés helyeknek szintén föl kellett szántatniok vagy fölásatniok, ott pedig, a hol a szántás vagy mély ásás lehetetlennek mutatkoznék, a petetokokat kézzel kell gyűjteni, és erre a czélra a fölszedett petetokok minden literjére 5 krnyi munkadíjat engedélyezett a földmivelési minisztérium a saját tárczája terhére. A petetokok keresésének bevezetésével hazánk egész sáskajárta területére nézve megbizatván, augusztus 29-ikétől szeptember 20-ikáig végig jártam az összes érdekelt helyeket és ott szerzett tapasztalataim ról először is általában szólva, a következőket mondhatom. A petetokok fölkeresése az összes helyeken kivétel nélkül sok kal nagyobb nehézségekbe ütközött, mint gondoltuk. Hazánkban nem lévén még módunk a Stauronotus petéző helyeit behatóbb tanul mányozás tárgyává tehetni, a déleurópai és algiri adatokat tartottuk szem e lő tt; ezek pedig egyhangúlag azt mondották, hogy a marokkói sáska petéző helyeit igen könnyű felismerni a sok elhalt nőstényről, a melyek ilyen helyeken a talaj felszínét szinte elborítják. Már az első idevágó tapasztalatok m eggyőztek, hogy ez az ismer tető jel nálunk semmiféle szerepet nem játszik, a mennyiben elhalt nőstények seholsem voltak találhatók nagyobb számmal. Láttam petéző helyeket, a melyeken a talaj olyan sűrűn el volt lepve a petetokok kal, hogy némileg a méhek sejtjeire em lékeztetett; millió és millió tok volt egymás mellett, a talaj felszíne pedig egészen tiszta volt a sáskák holttesteitől; semmi, de épen semmi sem árulta el azt a mun kát, a melyet a sáskák ott végbevittek. Valóban azt mondhatom, hogy a szó szoros értelmében egyetlenegy sáskatetem sem árulta el a legdúsabb petetelepeket! Ebben a tekintetben tehát a mi tapasztalataink tökéletesen el ütnek azoktól, a melyeket a Földközi-tenger környékén szereztek és följegyeztek. De hát hová lett az a milliónyi sáskatetem? Erre a kérdésre valóban érdekes volna a felelet; sajnos azonban, hogy egyelőre adó saknak kell vele maradnunk. Magát a tényt, a mely egészen várat^


248

SAJÓ KÁROLY

lanul lepett meg, konstatálhattuk ugyan, de hogy miként tűntette el a természet azokat a ránk nézve becses nyomokat, a melyeknek a védekezésben olyan fontos útmutatókul kellett volna szolgálniok, azt csak úgy lehetne kideríteni, ha az illető petéző helyeken a folyó évben heteket tölthetnénk és megfigyelhetnők a természet ottani háztartásának titkos napszámosait. Kérdezősködtem ebben a tekintetben a nép körében is, de a válaszok annyifélék voltak, hogy semmiféle eredményre nem jutható tam. Ném elyek azt állították, hogy a madarak szedegették föl a sáskatetemeket; mások azt mondták, hogy a felhőszakadások víz árjai mosták e l ; ismét mások a hangyákat okolták. Lehet, hogy mindezek a tényezők együttesen működtek közre. Péczelen a sáska járta helyeken nagy mennyiségben találtam az Opatrum viennense nevű bogarat, a mely szintén elhalt organizmusokkal táplálkozik és így neki is része lehetett az eltüntetés munkájában. Ilyen módon feladatunk, hogy a petéző helyeket fölfedezzük, úgyszólván százszorosán meg volt nehezítve. Gondoljuk csak meg, minő bajos dolog egy olyan óriási határ ban, mint a milyen Szeged városának területe, a sáskák petelerakó helyeit, a m elyek mindössze talán 80 holdnyi területet foglalnak el és az egész város területén elszórva lappanganak a föld alatt, min den külső jel nélkül fölfedezni! És ha mégis sikerült olyan ered ményt elérni, mint a minőt egyes helyekről alább részletezni fogok, ezt csakugyan az illető fáradhatatlan egyének nagy buzgóságának kell tulajdonítanunk. Ilyen körülmények között csakugyan nincs más mód, mint hogy a talajt találomra kutatják át, össze-vissza mindenütt, mint az aranykeresők az aranymezőket. Különösen elcsüggesztő ez a petekeresés az Alföld óriási lege lőin, a hol még az illető vidék lakói is eltévednek, nem lévén ott sem fa, sem út, sem kunyhó, sem bármiféle jel, a mely a rajta járót tájé koztathatná. Magam is eltévedtem ilyen legelőn kocsisostúl, lovastúl, a hatóság képviselőjével együtt, minduntalan más és más szikes po csolyákba jutva. U gyanitt kutatgattam egy álló napig keresztűl-kasúl a szemmel végig nem mérhető területen, a nélkül, hogy csak egyetleneg y petéző helyet bírtam volna találni. Lehet, hogy a sáskák zöme nem is a legelőn, hanem benn a tarlókon, vagy az ugarokon telepe dett le peterakás végett és így még jobban el vonta magát a keresés elől. Már fönnebb említettem, hogy a peterakás végett nagy töme gekbe összeverődő sáskák nem ritkán eredeti tanyázó helyöktől jó messze fekvő földdarabkát szemelnek ki petéik számára. A legelőkön a kissé partosabb és szárazabb helyeket szokták k iválasztani, a hol többnyire a fű is le van kopaszodva; de a szántó



249

földek egyformaságában m ég ez a kis tájékoztató is cserben hagy bennünket. És hogy nálunk a Stauronotus a szántóföldekbe nagyon szívesen helyezi el petéit, erről nemcsak Péczelen, hanem hazánk délibb vidékein, különösen Szegeden és Tápén is módom volt m eg győződni ; mert ezeken a helyeken a legtöm egesebben hemzsegő petetokok épen az ugarokon vagy tarlókon voltak találhatók. Ebben a tekintetben is elütnek a mi állapotaink a marokkói sáska látogatta más országok állapotaitól, a hol a leírások szerint a peték mindig a míveletlen területeken találhatók. Lehet ugyan, hogy a szárnyas sáskák üldözése, a tüzbe ker ge tés, az éhség, stb. annyira megvadította őket, hogy ösztönszerüleg a gabonák és kukoriczások közti tisztás helyeken kerestek és talál tak menedékhelyet. De hogy nem pusztán és nem mindig ilyen okok vezetik őket ki a legelőkről a szántóföldekre, ennek úgyszólván kéz zel fogható bizonyítékát találtam szeptember 19-ikén Tápén, Csongrád vármegyének Szegeddel határos községében, ah ol a szegedi »Sziliszék« melletti legelőn, a mely a múlt évben tele volt sáskával és egész rajokat bocsátott át a szegedi határba, csak igen mérsékelt mennyi ségű és inkább szórványosan elhelyezett petetokokat találtam ; ellen ben közvetetlenül a legelővel határos, úgynevezett »görbehátú« szántóföldeken, már a legszélsőben is tömérdek mutatkozott. Itt annyira feltűnő volt a külömbség, hogy a szélső szántóföld baráz dája nemcsak a szántóföldet választotta el a legelőtől, hanem a töme ges petetokokat is a szórványosaktól. E gy lépéssel a barázdán innen, a tarlón, méhsejtformán állottak a sáskatojások tokjai, egy lépéssel a barázdán túl, a legelőn, már csak kevés volt. Itt világos volt, hogy sem az éhség, sem az emberek zaklatása nem terelte őket a szántóföldekre, hanem egészen önkéntesen keresték föl ezt a porha nyó talajt, habár a külföldi leírók szerint, kemény és föl nem lazí tott talajra van szükségök a peterakáshoz. Tápén (legalább úgy értesültem) nem nagyon zavarták ő k e t; de még ha üldözték volna is, bizonyára nem a legelő szélén levő legelső szántóföldre menekül tek volna, hanem messzebb befelé, mint a hogy egyéb helyeken tették. Nézetem szerint itt a talaj színtája volt a döntő. Szeptember 19-ikén ugyanis az az egész tápéi legelőrészlet csupa szikes pocsolya volt, és csak a szántóföldek maradtak mentek a v íz tő l; a mi nyil ván onnan van, mert a lakosok a hátasabb területeket már mind fölszántották, és csak a vizes, szikes területeket hagyták m eg legelők nek, minthogy vizenyősségüknél fogva nem valók eke alá. A föl szántott részek színtája emelkedetebb, a mit különben a nép is igen találóan »görbehátú földek« elnevezéssel fejez ki.

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) 25

o

SA JÓ

KÁROLY

Á m d e a m a ro k k ó i s á s k á n a k b á m u la to s ösztöne v a n a rra , h o g y a szá raz ab b , p a r to s a b b h e ly e k e t v á la ssz a k i a p e te ra k á s ra . E b b e n a te k in te tb e n a n n y ira érzék e n y , h o g y a legelő n e g y araszn y i mag a s s á g k ü lö m b s é g sem k e rü li k i fig y e lm é t; m in th a csa k tu d n á, h o g y ezek en az á t nem b o csá tó k ö tö tt tala jo k o n m inden, kissé la p o sa b b részlet m á r az első eső u tá n tó c s á v á v á lto z ik át. N é h á n y n ap i g y a k o rla t u tán p u szta sze m m é rték k el is fe lism ertü k a z o k a t a h ely e k et, a m e ly e k e n m ár a m é ly eb b színtáj m iatt sem le h e tte k p ete to k o k . A z ilyen n ed v e seb b h e ly e k e t a n ö v én y z et é lé n k e b b zöld színe is e lá ru lta , ellen b en a p e té k k e l inficziált ré szek n e k m ind k ié g e tt füvü, szü rk és, sze g én y es v eg etáczió jo k volt. A 6. k é p e n lá tu n k e g y ilyen átm etsze tt talajrészletet, n é h á n y

6 . kép. Sáskapeték a földben.

sá s k a p e te -to k k a l e g y ü tt. A 7. k ép p e d ig tö b b kiszedett p e te to k o t á b rá z o l kü lö n féle h ely zetb en . A le g e lő k őszi és téli elm o csá ro so d ása te h á t b iz o n y á ra jelen té k e n y o k a rra , h o g y a m a ro k k ó i s á s k a a ta rló k o n és u g a ro k o n k e re sse b o l d o g u l á s á t ; de e b b ő l k o m o ly intés is h a n g z ik felénk a r r a nézve, h o g y m ilyen veszélyes d o lo g a s á s k a já rta te rü le te k e n u g a rt, v a g y c sa k k éső n m áju sb an szán tás a lá k e rü lő kukoricza-, illetve csa la m ád éfö ld e t h ag y n i. E ze k v o lta k az á ltalá n o s tén y e k , a m e ly e k e t a k ülö m bö ző h e ly e k e n szerzett ta p a s z ta la to k b ó l m eg á lla p íth a tta m . M ég c sa k an n y it k ell h ozzátenn em , h o g y a m a ro k k ó i s á s k a v ala m e n n y i eddig ism ert ta rtó z k o d á s h e ly e kötött talajú. Homoktalajon ezt a sáskafajt eddig

nem találtuk.



251

M in th o g y sze p te m b eri u taz ásaim czélja a leg e lő k ö n való szem le volt, a szántóföldeket, a m e ly ek n e k a k ö rre n d e le t é rte lm é b en egészen föl k e lle tt szán tatn io k, csa k a n n y ib a n te tte m v izsg á la t tá r g y á v á , a m en ny ib en a S ta u ro n o tu s életv iszo n y ait e g y ik v a g y m ásik te k in te t b en érd ek es v ilá g ítá sb a h ely e zh ették . í g y p é ld á u l a szegedi leg e lő v izsg álato k a lk a lm á v a l h a llo tta m az e g y ik jelenlévő g az d átó l, h o g y v an a h a tá r b a n szántóföld, a m ely en m é g m indig m u ta tk o z n a k eleven m a ro k k ó i sásk á k . S z e p te m b e r 17-ikét írtu k a k k o r m ár, és az őszi csipős hideg- szelek, a jól ism ert alföldi to cso g ó s o rsz ág o s e ső k k e l e g y ü tt b eállo ttak . H ih e te tle n n e k látszo tt, h o g y A frik á n a k és déli E u ró p á n a k ez a g y o rs a n élő á lla ta , a m ely ju n iu s 19-ikén m é g észa k ib b h e ly e k e n is á lta lá b a n m e g v o lt s zá rn y aso d v a , ju liu s k ö zep én p ed ig m ár a p e te ra k á s t v égezte, sz e p te m b e r k ö ze p én tú l m ég elevenen kószáljon és b e v á rja a mi zordon ő szün k 5 C elsius-foknyi h ő m é rs é k letét. D e m ivel a jelen tés egészen h a tá ro z o tta n h a n g z o tt, az illető

7. kép. A földből kiszedett sáskapete-tokok, különféle helyzetben.

p ed ig m int a s á s k á k szorg'alm as m egfigyelője v o lt ism eretes, sőt kész volt azt a h e ly e t rö g tö n m eg m u tatn i, a szak ad ó esővel nem tö rő d v e, a jelzett szán tóföld re h a jta ttu n k . I t t az u tán a m ag a m szem eivel k ellett m egg y őző d nö m a h ih e te tle n n e k látszó állítás a la p o ss á g a felől. C sak u g y an ott u g r á lta k m ég az eleven m a ro k k ó i s á s k á k ; p ersze nem töm egesen, de a h id eg őszi eső b en is egészen jó egészségben. S ő t n ém ely ikn ek a p o tro h á b a n b en n ta lá ltu k m ég a le nem r a k o tt p e té k e t i s ; szep tem b er 17-ikén te h á t n em v o lta k m é g készen a p e te rak ással. A rró l is értesültem , h o g y azon a szántóföldön a r a tá s ig e g y sá sk a sem m u tatk ozott. Szántóföldön, k iv ált nedves időben, n a g y o n k ö n n y e n m e g lehet találni a p ete to k o k a t. N em k ell e g y e b e t tenni, m int a talaj le g e s le g felső v é k o n y ré te g é t az old alélére állíto tt ásó v a l g y ö n g é n elk o to rn i, mire a p e te to k o k a tala jb a n elszórt, rózsaszínbe hajló feh éres p e tty e k a la k já b an azonnal előtűnnek. E m lítettem m ár, h o g y a p e te to k o k b a n


25 2

SAJÓ KÁROLY

legfelül pirosasfehér kiszáradt hab van ; ez kerül ilyenkor napvilágra, és az esőtől nedves fekete földön ú gy kirí, mintha a sötét talajréteg fehéres himlővel volna borítva. Nos, ezen a szegedi szántóföldön igazán himlőhelyes volt a talaj! Az ásóval végzett legelső talaj nyesés föltárta előttem a h elyzetet: szorosan egymás mellett, ötösé vel, hatosával is összetapadva állottak itt a tokok, olyan tömegben, a minőt sem azelőtt, sem azután nem láttam m ég sehol. Ez az egy petetelep elég lett volna annyi sáska produkálására, a mennyi nem is kell egy egész határ elpusztítására. Mivel az évi termésben itt semmi kár nem esett, s a sáskák -csak a betakarítás után jelentek meg, rögtön világos volt, hogy ez a földdarab egyik e azoknak a helyeknek, a melyeket a másutt talán szorongatott sáska peterakásra kikémlelt magának, és a hol munká ját zavartalanul folytathatta. De miként volt lehetséges, hogy itt ilyen kései példányok élde géltek, — még pedig petékkel testükben? Az itt talált sáskák, az ismert élettartamból Ítélve, julius io-ike táján kelhettek ki, tehát akkor, mikor a rendes időben kikelt sáskák már petéiket helyezték el. Vájjon második, n yá ri generáczióval találkoztam itt? De erre mégis rövidnek látszott az id ő ; mert ebben az esetben a lerakott első petéknek már nyolcz nap múlva ki kellett volna kelniök, a mi alig tehető fel. Nem lehetetlen, hogy ezek a kései alakok olyan petékből keltek ki, a m elyeket a megelőző ősszel alászántottak ugyan, de tavasszal újabb szántással ismét a talaj felső rétegébe kerültek, s így m egkésve bár, de mégis kikeltek. Ez eléggé érdekes és a mellett gyakorlatilag is fontos jelenség, a mely a további meg figyeléseket teljes mértékben megérdemli. Annyi tény, hogy ezen az egy helyen kivül egész szeptemberben sehol az egész országban nem láttam egyetlen egy élő marokkói sáskát sem. Mielőtt a Stauronotus petéinek felkereseséről szóló fejezetet bezárnám, m eg kell említenem, hogy a földmívelésügyi minisztérium múlt évi novemberben fölhívta mindazokat a törvényhatóságokat, a m elyek területén a marokkói sáska mutatkozott volt, hogy a sáska peték irtásáról tegyenek jelentést. Az ennek révén beérkezett jelentésekből közlöm a következő adatokat, a m elyek mind a legelőkre vonatkoznak. i. Torontál vármegyében Jázova-Hodics és Tisza-Szent-Miklós községek sáskalepett 2000 holdnyi szikes legelőjén valódi peterakó helyeket nem találtak. Száján községben azonban 46 holdnyi, Pádé községben pedig 2 holdnyi területen találtak peterakó helyeket s az előbbi 46 holdat fölszántották. A legelők kőkemény szikes talaja azonban egyebütt ellentállott a szántásnak és a kézzel való gyűjtés


A M AROKKÓI SÁSK A M AGYARORSZÁGON.

253

sem vezetett kielégítő eredményre. A petéknek jó állapotban való kitelelése esetén tehát a folyó évben itt sok teendőre van kilátás. 2. Szeged város területén a múlt év nyarán pontosan felmérték a sáskajárta területeket és 1425 holdnyinak találták. Ezen a területen 79 holdra rakták petéiket a sáskák. Szeptember végétől kezdve 4939 liter petetokot szedtek össze, s ezért a mennyiségért 5 krajczáijával 246 forintot és 95 krajczárt fizettek ki. A városi köz legelőből 10 holdat és 705 négyszögölet fölszántóttak, 25 holdon pedig fölszedték a petéket. 3. Hódmezővásárhely város területén a sáskák 500 katasztrális holdnyi területen szerepeltek. A peterakó helyek nem egészen 19 hol dat foglalnak el. Ezt a 19 holdat fölszántották, kivéve eg y nem egészen másfél holdnyi kis földdarabot, a m elyet ősszel víz borított el. 4. Csongrád vármegyében Szentes város területén a sáskajárta terület nagysága 1267V2 hold. A legelőn összesen csak 650 négyszög méternyi peterakó helyet találtak, s itt is oly kevés volt a petetok,, hogy csak 4 litert bírtak összeszedni. Ú g y látszik tehát, hogy itt a sáskák a szántóföldeken helyezték el petéiket. Tápé községében 6 hol don találtak sáskatojásokat, s ebből e g y holdat szántottak f ö l ; a többi öt holdon a peték csak szórványosan mutatkoztak. 5. Péczelen (Pest vármegye) az egész múlt évi sáskajárta területet fölszántották. Látjuk tehát, hogy a peték irtásán mindenütt dolgoztak, s ú g y látszik, Szeged város határában igen nagy eredménnyel. Itt több buzgó magánember, karöltve a hatóság hivatalos kirendeltjeivel, a legalaposabban puhatolták ki a sáskajárta és peterakó helyeket, és a peték elleni eljárást is igen tökéletesen foganatosították. *

Függelékül álljon itt m ég néhány adat, a m elyek a marokkói sáska természetes pusztítóira vonatkoznak. Mint majdnem minden rovarnak, a sáskának is kiváló pusztítói a madarak. Péczelen — a gazdák nyilatkozatai szerint — a sere gélyek és a vércsék, a m elyeket azelőtt nagy számmal láttak hatá rukban, az 1888- és 1889-ik évben majdnem egészen hiányzottak. Csak az utóbbi év nyarának vége felé látták e községben nagyobb számmal e madarakat, a m elyek a gazdák állítása szerint a m ég fönnmaradt sáskákat fölfalták. Erről augusztus vége felé értesültem ; de az illető madarak fajára vonatkozólag biztos tudomást nem szerezhettem. Rózsaszínű seregélyeket a marokkói sáska sújtotta vidékeken sehol sem láttak. Vércséket Dr. Horváth Géza látott Szegeden, a


254

SAJÓ KÁROLY

m elyek ott juniusban szorgalmasan pusztították a sáskákat, és a m elyek valamennyien a vereslábú vércse (Falco vespertinus L.) fajhoz tartoztak. A házi szárnyasok szintén figyelmet érdemelnek e tekintetben. Az Alföld több részén tereltek az inficziált legelőkre libákat, a me ly ek a sáskákat mohón ették. Legnagyobb és valóban megbecsülhetetlen szerepe lehetne ebben a tekintetben a pulykának, a mely az Alföld terjedelmes legelőin olyan kitünően tenyészik és a mely már természeténél fogva is, különösen fiatal korában, a rovar pusztítására van teremtve. Meg becsülhetetlen ez az állat már csak azért is, mert nagy falkákban könnyen terelhető nagy térségeken keresztül, és fürgeségénél fogva a gyorslábú rovarok üldözésére és elfogására igen alkalmas. Kár, h ogy a sáskajárta vidékeken a pulykatenyésztést nem méltatják na gyobb figyelem re; pedig ha az első hetekben sok gondot kiván is a kis pulyka, később annál nagyobb jövedelemre nyújt kilátást. Óriási sáskatömegek teljes megsemmisítését nem lehet ugyan a pulykáktól várni; de hiszen erre nincs is szükség, mert azt el tudjuk végezni a cziprusi sövényekkel. D e a sáskahajtások alkalmával min dig elmarad a sáskák egy része, valamint szórványosan is találhatók már kezdettől fogva az ellepett legelőkön. Kisebb Stauronotus-csoportok, egypár száz vagy ezer darabból állók, foltonként a sújtott köz ségek különféle részein találhatók; de ilyen kis mennyiségek kedveért nem érdemes a cziprusi sövényeket felállítani; s nincs is rá idő. Pedig az ilyen kis csoportoknak kiirtása is fontos. Míg tehát az emberi erő a nagyoló munkát végezné, a pulykáknak az utólagos aprólékos munka maradna fönntartva. Ha pedig a sáskatömeg egy szer ennyire meg volna apasztva, és ha az érdekelt községek és városok a pulykák tartását abba nem hagynák, soha többé el nem szaporodhatnék a marrokkói sáska olyan mennyiségben, hogy csapás válnék belőle. A rovarok közt is akadnak a sáskának irtói. Mindjárt az első helyszíni szemlék alkalmával föltűnt előttem, hogy mindenütt, a hol a marokkói sáska pusztított, a burgonya károsítása miatt is panasz kodtak a gazdák, a melyet egy, Csongrádban »hollóbogár«-nak neve zett állat okozott. Utána járva a dolognak, csakugyan azt láttam, hogy a burgonyaföldeken a levelek pásztásan, egyenes vonalban haladó sávok alakjá ban le voltak rágva. A marokkói sáskának ez sehogysem volt tulaj donítható, mert az foltonként semmisíti meg a termést, és a burgonyát különben is csak a végső szükség esetében rágja meg. A burgonyaföldeken a lerágott levelek csak néhány lépésnyi szélességben, de


A MAROKKÓI SÁ SK A M AGYARORSZÁGON,

25 5

annál nagyobb hosszúságban mutatkoztak, keresztülmenve néha 5— 6 szántóföldön is. Az egész azt a hatást tette, mintha valami vándorló bogárfajnak útja vezetett volna arra. Mindjárt gyanítottam, hogy az Epicauta rufidorsum Goeze (— verticalis 111.) nevű bogárral van dolgom, a melynek burgonya pusztító természetét már részben ismertem. Csakugyan m eg is talál tam őket egy ilyen »bogár-országút«-nak a végén, burgonyabokrokon. Dr. Horváth Géza Hódmező-Vásárhelyen is a sáskalepett terület szé lén fekvő burgonyaföldeken találta ezt a fajt, hol kisebb nagyobb foltokon a burgonyának csak levélerezetét hagyták meg. Az ilyen lerágott pászták mindenütt a legelő szélén kezdődtek, íg y Péczelen a mellett az út mellett, a mely Maglódra vezet, és a mely a faluvégi földeket a péczeli legelőtől választja el. íg y tehát bizonyos volt, hogy az Epicauták a sáskajárta legelőről indultak ki. Egy ízben a legelő szélén is rábukkantam egy több ezerből álló Epicauta-társaságra, a melynek nyugtalanúl ide-oda szaladgáló eg y é nei épen akkor akartak a legelőről a kocsiúton át a szántóföldekre vándorolni. Az északamerikai hivatalos jelentésekből megtudtuk, hogy ott az Epicauta vittata és más hasonló fajok szintén a burgonyát rágják ; de le volt egyszersmind irva kifejlődésök is, a mely sajátságos mó don a Caloptenus spretus-szal, az észak-amerikai Sziklás-hegység rettegett sáskájával (Rocky Mountain’s locust) áll kapcsolatban, a mennyiben az Epicauta-álczák az említett sáskafajnak petéiből élnek és sokszoros átváltozáson mennek keresztül. Már Péczelen találtunk sáskapete-tokokban holmi narancssárga színű nyugvó álczaalakokat, a melyek a petéket fölemésztették; továbbá Szegeden, hol előttem már V ellay Imre is figyelemmel ki sérte őket, nemcsak ilyeneket, hanem a cserebogár még kicsi pajodjához hasonló fehér, barnássárga fejű álczákat is találtam ugyancsak a Stauronotus petéző telepein, a petetokok tartalmát fogyasztva. Nemrég kezembe kerülvén B e a u r e g a r d legújabb, néhány hónap előtt megjelent nagy műve a hólyaghúzó bogarakról, m ely ben az Epicauták kifejlődésének mozzanatai lerajzolva láthatók, rög tön felismertem bennök a péczeli és csongrádmegyei petepusztító álczákat, és meggyőződtem, hogy a narancssárga álbábok, meg a cserebogár pajodjához hasonlók is, bármennyire különböznek is e g y mástól, mégis ugyanannak a bogárnak, az Epicautának kétféle fejlő dési stádiumai. Nálunk tehát az Epicauta rufidorsum, vagy népiesen »hollóbogár« a marokkói sáska petéit irtó állatok közé tartozik, és nagy számát tekintve, minden esetre jelentékeny mennyiségű petét kell elpusztítania.


2

56

M AROKKÓI SÁSK A M AGYARORSZÁGON.

H a tehát a kifejlődött bogár lerágja is egyes pásztákon a burgonya levelét, mégis messze túlhaladja ezt a kis kárt az a nagy haszon, a melyet álczája a peteirtással tesz. H ogy ez az Epicauta nemcsak a marokkói sáskának, hanem más sáskaféléknek petéit is irtja, az b izonyos; mert találtam már oly helyeken is (példáúl Kis-Szentmiklóson, Pest m egye váczi felső járá sában), hol a marokkói sáskának nyoma sincs. Tény azonban, hogy az ilyen helyeken inkább a ritkaságok közé tartozik. V ellay Imre érdeme, hogy egy óriási pókfajt is a Stauronotus esküdt ellenségének ismerünk. Ő figyelte meg, hogy az Argiope B ruennichii Pali. nevű hatalmas termetű pók, a mely gyönyörű színezetével is kitűnik, a mennyiben a potrohán a feketebársony szín a legszebb czitromsárgával párosúl, szintén a marokkói sáskára vadász és kiszívja nedvét. H ogy ennek a pókfajnak tápláléka nem csupán a Stauronotus maroccanus, azt onnan is lehet következtetni, mert a vele rokon, szin tén nagy termetű A rgiope lobata Pali. nevű, csonthoz hasonló testű pókfajjal együtt homokos vidékeken, példáúl a fönnebb említett KisSzent-Miklóson is találtam. Itt azonban ritka, holott Szegeden a múlt évben meglehetős nagy mennyiségben volt található, nemcsak maga a pók, hanem az ő szövött petetokjai is, a melyek 2*5— 3 cm. hosszúak és 2 cm. szélesek, halványsárgák, és nyílásuktól kiinduló hosszanti sávokkal tarkázottak; alakjok nagyon emlékeztet a léghajósok lég gömbjére. A legyek között egyet ismerünk eddig, a mely nálunk a marok kói sáskában élősködik; ez a Gymnosoma rotundatum L. fajnak az álczája.

Ezzel befejeztem azoknak az adatoknak és tapasztalatoknak leírását, a m elyeket a marokkói sáska életviszonyaira és az ellene való védekezésre vonatkozólag az 1889-iki év kezeinkbe szolgáltatott. Azt a csekély időt tekintve, a mely rendelkezésünkre állott és a melynek nagy részét m ég e mellett más hivatalos ügyek nyelték el, valóban szerencséseknek kell magunkat vallanunk, hogy nemcsak az állat biológiáját és szokásait sikerült eléggé részletesen földerítenünk, hanem m ég olyan hathatós irtó eljárással is fölléphettünk ellene, a mely biztosan engedi remélnünk, hogy vele ennek a sáskacsapásnak hatalmát mindenütt m eg lehet majd törni. Valóban kívánatos volna^ hogy bár minden ránk nehezedő csapásnak ilyen hamar ismernők m eg részleteit és ilyen gyorsan keríthetnők kezünk ügyébe biztos ellenszereit. S a jó K á r o l y .


A vesze tts ég rő l.* A veszettségre vonatkozó ismere teink nem is olyan régen sok mindenféle előitélettel voltak összezavarva. Azt kép zelték pl., hogy a veszettség magától is keletkezhetik, sőt még a betegség alkalmi okait is leírták. Némely város utczáin nyári időben sokszor vízzel telt apró ón edényeket raknak le a fal mellé, hogy a kutyák szomjukat elolthassák. Sokan azt gondolják, hogy ez intézkedés nélkül az állatok ki vannak téve a megdühödés veszélyének. Az azonban bizonyos, hogy bárminő körülmények közé juttassuk a kutyát, vagy akár miféle állatot, soha sem fognak veszettség jelei mutatkozni rajta, ha nem marta, vagy nem nyalta meg va lamely más állat, a mely a sebzés történ tekor veszett volt. De hát hogy veszett meg az első állat ? Ez olyan kérdés, a mely minden dolog eredetének kutatásá ban természetszerűen felmerül, és a mely a tudományos vizsgálódás területén tö kéletesen kivül esik. Honnan állott elé az első ember, honnan keletkezett az első cserfa ? Senki sem tudja megmondani, s effélékről vitatkozni meddő dolog. A ta pasztalat csak azt tanítja, hogy a veszett ség magától soha sem keletkezik. Azon kívül, hogy ilyen magától keletkezett ve szettség létét soha senki sem mutatta ki, ha csak a veszettség tüneteivel össze nem tévesztette a nyavalyatörés jeleit, a mely a kutyáknak gyakori betegsége: a ve szettség soha sem jelentkezik valamely országban, a nélkül, hogy be ne vitte volna oda olyan állat, a mely valahol egyebütt maratott meg, a hol a szóban forgó betegség otthonos. A Csendes-ten* P a s t e u r közleménye. »La Lecture« 1890, 6 5 , 52.

Természettudományi Közlöny. X X II. kötet. 1890.

ger több szigetén ismeretlen, ez a baj, valamint Ausztráliában, Norvégország ban és Lapponiában sem mutatkozik. Azonban ezek a helyek is csak addig maradnak mentesek, a míg megteszik a szükséges intézkedéseket annak a meg akadályozására, hogy bejussanak olyan kutyák, a melyek másutt megmaratván, a betegség mérgét lappangó állapotban bevinnék magokkal. Nem csupán az eddig felsorolt pozi tív tények bizonyítják, hogy a veszettség bizonyos élettani viszonyok között nem támadhat és hogy önkéntes keletkezése egyáltalában lehetetlen: a kísérletező tu domány még egyéb bizonyítékot is nyújt arra nézve, hogy a veszettség nem ma^ gától származik. Mai napság tudjuk, hogy a fertőző vagy ragadós betegségeket apró mikroszkópi lények idézik elé, a melye ket mikróbáknak neveznek. Barmokon a lépfenét (emberen a pokolvart) ilyen mikróba idézi e lé ; a torokgyíkot (krupot) mikróba okozza. . . . A veszettség mikróbája még nincs kimutatva, de az ismeretes fertőző betegségek példájából következtetve, meg kell engedni, hogy van. Általában minden fertőző anyag mikróba. Jóllehet a mikrobák rendkívül aprók, mindazáltal azok a feltételek, a melyektől életök és szaporodásuk függ, ugyanazon általános törvényeknek van-; nak alávetve, mint a felsőbb rendű álla tok és növények életrekelése és szapo rodása. Azok sem származnak ős-5 nemzés útján, azok is magokhoz hasonló lényektől erednek, mint ez utóbbiak, Minden kétségen kivül be van bizonyítva, hogy a tudomány mai állásánál az ősnem* zésben való hit merő agyrém. Ha azt mondják, hogy az életnek a földalakulás 17


258

A VESZETTSÉGRŐL.

egyik vagy másik szakában kellett meg jelennie, erre kénytelen volnék ismételni, a mit az imént mondottam, hogy t. i. minden földi lény eredetét sűrű fátyol borítja. Ha az embert úgy marja is meg a veszett kutya, hogy okvetetlen meg kell halnia veszettségben, egészsége azért tökéletes épségben maradhat több héten keresztül, mialatt a fertőző anyag a vér vagy az idegek útján halad a testében és eléri az idegközpontokat. Mindig itt sza porodik, innen térj ed át a nyálmirigyekbe. Ekkor megjelennek a veszettség első tünetei: a víztől és minden folyadéktól való irtózás, erős fejfájás, torokgörcs; a szemben vadság kifejezése ül, a pupilla kitágul, a marás helyén heves fájdalom, vagy egyszerű viszketés támad. Nagyon ritka, hogy a beteg a körülötte levő sze mélyeket megharapja, a mi ellenkezik az általánosan elterjedt hittel. Sokat köp köd a beteg, a legcsekélyebb légvonattól, egy kis lehelettől görcsös rángatódzásba esik. Irtózik a fényes tárgyaktól, a leg csekélyebb zajra összerezzen. Ezek a betegség szembeötlő jelei. Ha e kóros tünetek közül egy vagy több mutatkozik, annak a veszettség az oka, s akármit te gyünk is, végzetes a kimenetele; csak hamar bekövetkezik a halál, a melyet néha borzasztó szenvedés és leirhatatlan dühroham előz meg. Különös, hogy e betegség ellen, a mellyel szemben az orvosi tudomány te hetetlen, számtalan orvosszer keletkezett mindenütt, a melyeket egytől egyig csal hatatlanoknak hisznek. Nincs ország Európában vagy Amerikában, a hol ne lehessen találni olyan embereket, a kik ről azt tartják, hogy a veszettséget meg tudják gyógyítani, a hol ne divatozzanak olyan eljárások, a melyeket sikereseknek hisznek. A hiszékenység annál nagyobb, mentői nehezebb a kisérleti módszer segítségével kapott szabályokat a meg fej tetlen tényekre alkalmazni. Az emberi elmét mindig csábítja, a mi neki csodás nak tetszik. Az ember hiszen az empiri kusnak, a ki biztosítja, hogy egy bizonyos kő, vagy ilyen és ilyen növény elejét

veszi a veszett állat marásából származó ártalmas hatásnak, ha az a kő vagy nö vény a sebbel érintkezik. Sőt még azt is elhiszi, hogy személyesen meggyőződött ez eljárás jó hatásáról, ha az állítólagos orvosság a szemei előtt alkalmaztatott és a betegen nem ütött ki a veszettség. A ki így következtet, tévedésbe esik, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a veszett állat marását nem mindenkor követi szükségképpen a megmart egyén megveszése. Veszett kutyától megmart száz egyén közül hány hal meg e szörnyű betegség ben? E kérdésre feleletet adni nehéz. Az áldozatok száma több ok miatt vál tozó, de általában megegyeznek abban, hogy a halandóság 15— 20 °/0 közt in gadozik. Más szóval, száz megmart egyén közül nyolczvannál többön nem mutat kozik semmi káros következmény. Ennél fogva könnyen csalódhatik az ember akármely preventív orvosszer értékére nézve. Mert ha valamely szert bizonyos számú egyénen alkalmazunk, öt esetben négyszer látszólag sikeres lesz az orvos lás, a mi bőven elég a veszettség gyó gyításával foglalkozót, a kihez segít ségért folyamodtunk, feljogosítani arra az állításra, hogy szere csalhatatlan, és a tudatlanokat arra indítani, hogy hitét vakon elfogadják. A kisérletező tudomány szigorúbban itéli meg a tényeket. Arra tanít minket, hogy valamely veszettségellenes szer ér tékének megállapítása végett első sorban a betegség biztos előidézésére kell mód szert találni. Ha megtaláltuk, alkalmaz zuk egynehány kutyán, a melyeket két csoportba osztunk. A két csoport közül az egyiket a kérdéses orvosszer hatásá nak tesszük ki, a másikban pedig zavar talanul engedjük lefolyni a betegséget s beállani a halált. Ha az orvosolt állatok közül egy sem pusztúl el, be van bizo nyítva, hogy az orvosszer hatásos. Ennyi ből áll a kísérletezés egész tervezete. Nem olyan könnyű dolog, mint az ember eleinte gondolná, egy sereg álla tot veszettséggel sikeresen beoltani. Mon dottuk az imént, hogy ha veszett állatok


.A VESZETTSÉGRŐL.

kutyákat megmamak, nem minden eset ben üt ki a betegség. Vieszett kutya nyálának bőr alá fecskendése alig jár több sikerrel. A nyál a veszettség mikróbáján kivül más különböző fajú mikróbákat is foglal magában, a melyek tályo got és egyéb kóros szövődményeket okozhatnak és így megakadályozhatják a veszettség kifejlődését. Ezelőtt egy néhány esztendővel a kisérletezők nem tudták, hol található a fertőző anyag tiszta állapotban, azt sem, miképen kell beoltani, hogy veszettséget és tisztán csak veszettséget létesítsenek vele. E két nehézséget egyszerre hárította el a következő tapasztalat. Egy veszettség ben elpusztult állatot felbonczolunk és egy keveset kimetszünk az agyából, vagy gerinczvelejébol, vagy még inkább a nyúlt agyából, a gerinczvelő azon részé ből, a mely a két előbbi idegrendszeri részt egymással összeköti. A kimetszett részt sterilizált húslével összedörzsöljük, és az így készült tejszerű folyadékból bőr alá fecskendező készülék segítségé vel egy keveset az agy felszínére jutta tunk, miután előbb az állatot (kutyát, nyulat, vagy tengeri malaczot) chloroformmal elaltattuk és a koponyáján léket vágtunk., Az ilyen módon beoltott állat minden esetben megvész, még pedig aránylag rövid időre, a mely 2— 3 hetet ritkán halad meg. A ki próbára akar tenni valamely or vosságot, a mely abban a hírben áll, hogy a veszettség kiütését megakadá lyozza, oltson be két kutyát a fertőző anyaggal az imént leírt módon. Azután adjon az egyiknek a kérdéses orvosság ból a hányszor tetszik, a másikat pedig hagyja sorsára. Meg fogja látni, hogy az első kutyán épen úgy kitör a veszettség, mint a másodikon. Természetesen, nem próbáltunk ki valamennyi ajánlott orvos szert ilyen módon, de egynéhányat a leghatásosabbnak tartottak közül meg kísértettünk, a nélkül, hogy a legcseké lyebb sikerök lett volna. Egészen más lesz az eredmény, ha azt az eljárást alkalmazzuk, a melyet én a tudományos akadémiában 1885 októ

259

ber 2 6-ikán ismertettem. Ez az oltó mód szer sokban hasonlít a fertőző betegsé gek ellen használt prophylacticus mód szerekhez, a melyek gyöngített fertőző anyag beoltásán alapulnak. E gyöngített fertőző anyagok befecskendezése által beoltjuk az állatokat és képesekké teszszük arra, hogy az erős fertőző anyag hatásának ellent álljanak. Minden fertőző vírust, vagyis inkább mikróbát gyöngíteni lehet természetes, vagy mesterséges eszközök segítségével. Az emberi himlő fertőző anyagának gyöngített képviselője a tehénhimlő nyirkja. Ez úgy jött létre, legalább én hajlandó vagyok azt hinni, hogy az em beri himlő történetesen és successive át oltódott a tehén tölgyére, a hol végre jelenlegi fertőző képességét érte el, épen úgy, mint a hogy mélyre ható módosu lást szenved a veszettség fertőző anyaga nyúl és majom testén való átmenetei kö vetkeztében. Hasonlóképen áll a dolog a halálos lépfene fertőző anyagával, a mely a levegő és meleg hatása következ tében módosulást szenved, végre ártal matlanná válik. Azonban a módosulásban vannak közbülső fokozatok; ilyen fokon apró állatokat még megölhet, de a házi állatokra nézve ártalmatlan, jóllehet a módosulatlan fertőző anyag hatása ellen mentességet nyújt nekik. Épen így a ve szettség virusa is átmegy a gyöngülés minden fokozatán a levegő és mérsékelt meleg hatása alatt, s azután védelmet ad hat a halálos veszettségvirus ellen. Más szóval, a kutyát a veszettség ellen töké letesen immunissá bírja tenni. Oltsunk be tizenkét kutyát az em lített módon, azután pedig az agy felszinére oltsunk módosulatlan veszettségvirust. Tegyük meg ugyanez operácziót még tizenkét kutyán, a me lyek védőoltásban nem részesültek. Az első tizenkét eb közül egy sem fogja megkapni a betegséget, ellenben a másik tizenkét állat elhull veszettségben, miután különböző jellemző tünetek mu tatkoztak rajtok, olyanok, a melyek min den tekintetben hasonlítanak az utczán kóborló veszett, állat marása következté 17*


2Ó0

A VESZETTSÉGRŐL.

ben jelentkező tünetekhez. A szóban forgó kísérletet, a mely a kutyát im munissá teszi a veszettség ellen, nem kevesebb sikerrel végezhetni olyan ku tyákon, a melyeket előzőleg veszett állat mart meg, feltéve, hogy a marás megtörténte után nem késünk igen so káig a preventív módszer alkalmazásá val. A sikert minden kétségen kivül annak lehet köszönni, hogy a marás kö vetkeztében kifejlődő betegség lappangó szaka rendesen hosszú szokott lenni. A beoltástól függő immunitásnak így elég ideje van kifejlődni a beoltott állatban, mielőtt a veszettség heves tünetei jelent keznének. Bizonysága ennek az, hogy ha a lappangó szak nagyon rövid, a mód szernek nem lehet sikere, az oltás nem fog az állaton. Ha pl. a vírust az agyvelő fel színére oltjuk, a betegség néha a beoltás után két héttel üt ki. Ilyenkor, hogy az oltás művelete sikeres legyen, lehetőleg siettetni kell a dolgot, hogy az immuni tás kifejlődése megelőzze a halálos ve szettség tüneteinek beköszöntését. Szükséges kimutatni kísérletileg, hogy valamely állat immunissá lehet a ve szettség ellen, ha a szóban forgó prophylacticus eljárásnak vettetik alá. Termé szetes, hogy minden e tény kiderítésére irányzott kísérletnek csupán állaton kell történnie, mert emberen kísérletezni nem csak nem szabad, hanem még épen bün tetendő cselekmény. Mindazáltal elég okunk van hinni, hogy az állatokon szer zett eredmények, legalább nagy részben, emberen is elérhetők. Ám azt könnyű ki mutatni, hogy az elolegesen beoltott s így a veszettség iránt immunissá tett ku tyának mondhatni akár mekkora menynyiséget be lehet fecskendezni a bőre alá a legtisztább és legerősebb veszettségvírusból, a nélkül, hogy kitörne a beteg ség rajta. Beoltott kutyák bőre alá teli fecskendőkkel juttattak be fris veszettségvirust, a melyet veszettségben elpusz tult kutyák nyúltagyából vettek, és e befecskendéseket nem egyszer, hanem hónapokon keresztül minden nap tették, a nélkül, hogy az állaton a legcsekélyebb hatás mutatkozott volna.

A beoltott kutyákra veszett állatok marása is hatástalan marad a beoltást követő években. Egynéhány évvel ez előtt Villeneuve-l’Étangban egy nagy ólban, a mely párizsi laboratóriumaink hoz fiókhelyiségül szolgál, sok kutyát gyűjtöttem össze, a melyek 1885-ben oltattak volt be. 1886-ban és 1887-ben meggyőződtünk róla, hogy ez állatok legnagyobb része kiállotta az agyvelő felszínére oltott kóbor veszettségvirus hatását. Nem állották ki mind: 1886ban tizennégy közül tizenegy, 1887-ben hat közül négy. Elgondolva, hogy végre is elég annyit tudni, vájjon veszett állat marása iránt van-e immunitás: 1888ban és 1889-ben a koponyaüregbeli oltást veszett kutya marása útján történő oltással helyettesítettem. 1888 julius havában öt 1885-ben beoltott kutyát marattam meg öt olyannal együtt, a me lyek előleges védőoltásban nem része* sültek volt. A védőoltásban részesült öt állat máig is ép egészségben van, ellen ben a más öt közül három elhullott ve szettségben, kettő életben maradt. Jelénleg is hasonló kísérlet van folyamat- * bán egy más csoport állaton, a melyek 1885-ben kaptak védőoltást. Ha ezek az állatok életben maradnak, a védő oltásban nem részesültek pedig mind elpusztúlnak, vagy legalább egynehány közülök megdöglik: meglesz a pozitív bizonyíték arra nézve, hogy a veszett állatok marása iránti mesterséges immu nitás öt évnél tovább eltarthat. Bármilyen nagy volt is 1885-től fogva az állati veszettség oktanában és prophylaxisában tett haladás, főképen az volt benne az érdekes, hogy mind in kább alapossá vált az a remény, hogy a veszettségellenes praeventív módszert sikeresen lehet alkalmazni veszett eb marta emberre is. Azonban e próba meg tételére s az embert az állatoktól elvá lasztó távolság átugrására feli kellett fegyverkezni a szükséges bátorsággal. Átengedem a szót egy pillanatra egy Író nak, a k i — mint az angol mondja »són in law« minőségben — végig kísérte ez aggodalommal és kegyetlen kétséggel


A VESZETTSÉGRŐL.

teljes átmenet fázisait. Mindennek tanúja lévén, híven beszéli el a tényeket. Elő adásából megrövidítve a következő mozzanatokat ismertetem. »1885. julius 4-ikén reggel 8 órakor a 9 éves M e iste r Jóska, egy Stegeben lakó péklegény idősebb fia, egyedül ment a szomszéd meissengotti iskolába. Egy kis félreeső úton haladt, midőn egy kutya nekifutott és földre teperte. A gyermek .nem kisértette meg küzdeni veié, hanem csak eltakarta kezeivel arczát. A kutya marta, hempergette, marczangolta. Egy kőműves meglátta messzi ről a jelenetet, oda futott, és egy vas rúddal addig verte a kutyát, a míg el menekült s otthon a gazdájára vetette magát. A gazda, V o n e T i v a d a r , jneissengotti fűszerkereskedő, puskát ra gadott és lelőtte kutyáját. Az állat taj tékot túrt, gyomrában szalmát és fadarab kákat találtak, szóval a dühös veszettség minden jele megvolt rajta. A kis Meister szülei eleinte azt hit tét, hogy egyszerűen csak gonosz kutya marta össze a gyermeket. A nap azzal * tölt el, hogy ápolták a fiút s tizennégy sebét mosogatták. Este azonban az anya, mikor megtudta a kutya gazdájának ese tét és az állat lelövetését, megijedt és a kis Jóskát Dr. W e b e r-hez, a viliéi or voshoz vitte. Weber kiégette a sebe ket karbollal, de csak tizenkét órával a baj megtörténte után, s Meistemének azt tanácsolta, hogy menjen Párisba és a gyermeket vigye ahhoz a valakihez, a ki, az eset veszedelmes voltát tekintve, egyedül adhat jó tanácsot. Ez a valaki pedig, tévé hozzá az orvos, a rue-d’Ulmben lakik és P a s t e u r-nek hívják. Vone Tivadar úr elkísérte az aszszonyt, a ki hova-tovább mindinkább aggódott és a gyermeket, a kinek a lába szárán és a czombján akkora sebek vol tak, hogy a járása bizonytalan és vonta tott jellemet öltött. Julius 6-ikán reggel érkeztek meg a laboratóriumba. Pasteur előadta az esetet Dr. V u 1p i a n és Dr. G r a n c h e r orvoskari tanároknak, a kik nyomban elmentek a kis Meister Jóskát megnézni. Megvizsgálták a sebeit

2ÓI

és mind a ketten azt tanácsolták, hogy e csaknem biztos halálra váló gyermeken meg kell kisérteni azt a módszert, a mely kutyákon mindenkor sikeres volt__ Az elzászi kis Meister után egy jurái juhász vetette alá magát a preventív oltásoknak, J e a n-B a p t i s t e Jup i l l e , a kit egy veszett kutya erősen összemart és a ki a sebzés után csak hat nappal érkezett. Pasteur remélte, hogy sikeres lesz a védőoltás, jóllehet nem kerülte ki figyelmét a késedelem ahhoz a harmadfél naphoz képest, a mely Meister esetében lefolyt a marástól fogva az oltás kezdetéig. Minthogy a veszettség a megmart emberen egy hó napnál vagy hat hétnél előbb ritkán je lenkezik, talán még elég ideje yan a védőoltás hatásának teljessé válnia s így a veszettségvirus hatását meghiusítnia. Alapjában véve a gyorsaságon fordul meg a dolog. A veszettség, kifejlődése lassú ságát tekintve, mintegy vegyes vonat, a melyet a védőoltás hatása mint gyors vonat előz meg, s ha megelőzte, megaka dályozza a szervezet háztartásába hatol nia. Egész Párizs lázas érdeklődést tanú sított e második kisérlet iránt. A sajtó ban, salonban, kávéházban, le az utczáig mindenki elmondta a maga részint lel kesedő, részint tartózkodó, részint pe dig ellenséges, sőt méltatlan Ítéletét a köztudomásra jutott módszer értékéről. Egy megható mozzanat tetőfokra csigázta a tömeg érdeklődését. Ez a tizenöt éves juhászbojtár ritka bátorság jelét adta. Villiers-Farlayban legeltette juhait a réten, midőn egy veszett kutyát pil lantott meg, hogy egy csoport gyermek felé fut, a kik tőle nehány lépésnyire játszottak. Jupille ostorával felfegyver kezve a kutya elébe iramlik. A gyerme kek elmenekülnek, a kutya Jupille-re ro han és rettenetes küzdelem fejlődik ki. A suhancz jobb kezével kiszabadította a bal kezét, a melyet a kutya fogai közé szorítva tartott, azután földre terítvén az állatot, ostorával bekötötte a száját, faczipőjét lerántotta és agyonverte vele a kutyát.


262

A VESZETTSÉGRŐL.

A franczia akadémia ezer frank ju talmat rendelt Jupille-nek hősies maga viseletéért. Ez összeg némi jólétre segí tette a Jupille nagy szegénységben élő családját, a ki La Fontaine juhászához hasonlóan úgy távozott Párizsból, »Mintha álomból ébredne az ember« és nyugodtan visszatért Villers-Farlayba. Ezután mindenünnen érkeztek a ve szett kutyától megmart emberek. Soha sem hitte volna az ember, hogy ekkora legyen a veszettség okozta szerencsétlen ségek száma. Az orvosolt egyének ez első össze torlódása közepeit jelentkezett 1885 november 9-ikén egy 10 éves gyermek, a kis P e l l e t i e r L u j z a , a kit azelőtt 37 nappal mart volt meg La VarenneSaint-Hilaireben egy nagy havasi komon dor. A hónaljában levő seben kivül még egy mély szakadás tátongott a feje hátulsó részén . . . Az eset reménytelen nek látszott . . . Azonban, jóllehet csak egy tízezrednyi valószínűséggel volt ki látás a gyermek megmentésére, meg kel lett kisérteni a módszer alkalmazását. Az orvoslás pár nap óta be volt fejezve. A gyermek újra dologhoz kezdett szüleinél, szinte remélni kezdték, hogy életben marad, midőn egyszerre beállot tak a víztől való iszonyodás első jelei. A gyermek minden italt visszautasított: a torok görcsös összehúzódása megakadá lyozta a folyadék lenyelését. Fuladási görcsök fojtották el a szavát. Úgy tetszett, mintha a gyermekek nagy haragját kö vető zokogás végét hallottuk volna. Deczember 2-ikán reggel nyugalmas időszak állott be, a mely nyolcz óra hosszat tartott. Úgy tetszett, mintha küz delem folyna a veszettség és a védőoltás hatása között. A védőoltás újra meg kezdődött és folyt tovább két órai idő közökben. Azonban a betegség rohama igen erős volt: a veszettség hatása győ zött. Este újra kezdődtek az idegrend szer zavarai, csuklás, érzékcsalódás. A szegény kis beteg úgy érezte, mintha víz patakzanék végig a testén. Egy-egy pil lanatban nem ismerte meg az atyját: idegennek nézte, azután tévedését észre-

vevén, gyöngéden mentegetőzött. A tör delt szavak nehezen birkóztak fel ziháló melléből. A halál már elhomályosítá szemeit, azokat a nagy fekete szemeket, a melyek kétségbeeséssel szegződtek az emberre. Testvére pedig, a kit a szobá ból eltávolítottak, e kegyetlen órák alatt az ebédlőbeli lámpa világánál folytatta iskolai feladatát. Deczember 3-ikán kiszenvedett a kis P e l l e t i e r Lujza. Eleinte felzudúlt a közvélemény. Bizonyos vihaijósló újságírók nyomban megjelentek a szemhatáron. Várták a szél e fordulatát, hogy elfojtsák a felfede zést. Nem volt elég kikürtölni a kudarczot: azzal vádaskodtak, hogy a kis Pelletier Lujza halálát nem a kutyamarás okozta, hanem a védelmül beoltott virus. Pasteur több mint csaló : gyilkos! A rá galmazás kettőzött erővel tört ki. E támadások elszigeteltek voltak ugyan, de annál hevesebbek. Vájjon sikerült-e távol tartaniok valakit a labo ratóriumtól? Legalább habozást bizo nyosan eredményeztek. Egy magyar nő, a kit veszett kutya mart volt meg, és a ki tüstént Párizsba ment orvosoltatni magát, hat napig késett jelentkezni a laboratóriumban. Mikor kérdést tettek hozzá e késedelem okára nézve, azt a feleletet adta, hogy »azok után, a miket olvastattak velem, már nem bíztam tö bbet!« Mikor híre terjedt, hogy NewYorkból négy amerikai gyermek indult Párizsba, a kiket veszett kutya mart meg, ez emberszerető újságok azonnal közöl ték, hogy ha a kis Pelletier Lujza szo morú sorsát Amerikában tudták volna, a gyermekek szülei bizonyosan nem vállalkoztak volna e hosszú és ered ménytelen útra. A gyermekek azonban megérkeztek és gyógyultan tértek vissza hazájokba. Utánok pedig százával tó dultak a megmarottak. 1886 márczius havában Szmolenszk tájáról tizenkilencz orosz paraszt érke zett, a kik állatbőrbe voltak öltözve, és a kiket veszett farkas mart össze. Ez a farkas, a mely két nap, két éjjel ba rangolt a mezőn, oly dühvei vetette ma


A VESZETTSÉGRŐL.

gát a parasztokra, hogy némelyeket eléktelenített, másokat összemarczangolt, összetépett. Ez oroszok esete annál aggasztóbb volt, mivel, ha némely hivatalos kimuta tás szerint veszett kutya marása követ keztében hat ember közül egy hal meg, veszett farkas marása miatt a halálozás aránya sokkalta nagyobb. A virus ugyanaz, de míg a kutya legtöbbször egyet mar az emberen s azután tovább megy, a farkas áldozatát bőszülten marczangolván, sokszorosan oltja be a fertőző anyagot. Ha veszett farkas húsz embert mar meg, gyakran mind a húsz meghal. A tizenkilencz szmolenszki orosz kö zül tizenhat meggy ógyúlt. Annak a három nak a fején, a ki meghalt, borzasztó sé rülések voltak. Talán ezeket is meg lehetett volna menteni, ha a védőoltás azonnal alkalmazásba vétetett volna; de két hét múltán hogyan hárítsa el az ember azt a veszedelmet, a mely az egész testet elborította ? Tetemvizsgálat kor egyik szerencsétlen orosznak a ko ponyájában megtalálták a farkas egy beletört fogát.« Meg tudjuk magyarázni: miért nincs eredménye az orvoslásnak olyan körül mények között, a milyenek között a Pelletier Lujza és a három orosz halála bekövetkezett. Tökéletesen elég számba venni azt, a mit tiszta veszettségvirusnak a koponyaüregbe oltására vonatkozólag fentebb említettünk; az ilyen oltás kivétel nélkül mindig veszettséget és halált okoz. A szóban forgó körülmények között a veszettség virusa közetlen érintkezésbe jüt az agyvelő állományával, és azonnal szaporodni kezd. Mindazáltal a betegség tünetei tizenöt napnál előbb nem mutat koznak. Fel lehet venni, hogy ha Pelle tier Lujzánál a veszettség virusa abban az időtájban kezdett szaporodni, mikor az anyja orvosoltatni vitte: a védőoltás nem bírta az idegrendszerét immunissá tenni a virus hatása iránt. E feltevés szerint a halál kikerülhetetlen volt. Úgy kell lenni, hogy sok hasonló módon meg mart betegünknél, kivált ha a sérülések az arczon vagy a koponyán vannak, a

263

veszettség virusa a marás után kevés nap pal, vagy talán épen nehány óra múlva bejut a központi idegrendszerbe, és úgy hat, mintha koponyalékeléssel egyene sen az agyvelő felszinére oltatott volna. Épen mikor e sorokat irom (1889 augusztus), kapok egy közleményt, a mely 187 7-ben veszettség miatt bekövet kezett tekintélyes számú halálesetről ad hírt. A halál olyan gyorsan követte a marást, hogy egynéhányat kivéve, az esetek mind az imént említettem kate góriába tartoznak. Mindamellett, hogy a történet hosszú és szomorú, meg fogja engedni az olvasó ugyanazon szavakkal közlenem, a melyekkel Dr. B a 11 e y, cháteaulini orvos leírta, a kinek mind e részleteket köszönhetem. A tények nagyon tanulságosak, s még eddig egy újságban sem voltak közölve teljesen. >>1877 november elején egy kutya haladott el a pont-de-buis-i haj porkészítő gyár mellett, és az igazgató két kutyáját megtámadta. Azután folytatta útját és Port-Launay nevű helységbe érkezett, a hol öt más kutyával találkozott, a melyeket rendre összemart, de a melye ket tüstént agyonvertek, mivel a mara kodó kutya járása gyanút keltett. Ugyanez az állat tovább futott s útköz ben megmart két juhászkutyát, két ökröt és két disznót. Azután visszatérve, Pont-de-Buisben ismét megállapodott, de az igazgató felismerte s lelőtte. A gyárigazgató figyelemmel kisérte kutyáit, a melyek mintegy két hét múlva, huszonnégy órai időközben, megdöglöttek veszettségben. A cháteaulini állat orvos és én felismertük a betegséget. Egynéhány nappal később az Auffret úr majorjához tartozó egyik kutya, a mely a felvégben maratott volt meg, különö sen kezdte magát viselni, a miért azon nal agyonverték. Szerencsétlenségre az Auffret úr hat és hét éves két fiát atyjok kutyája már megmarta volt, s mintegy két héttel később meghaltak veszettség ben. A majorbeli másik kutyát, a mely egy Pizion de Pratyr nevű emberé volt, megkötötték, de deczember 1-sején el szakította a lánczát, és Cháteaulin kör


204

A VESZETTSÉGRŐL.

nyékén kóborolván, egy Poulmarch nevű 43 éves munkás feltartóztatta útjában. A munkás marást szenvedett a kezén, s deczember 13-ikán meghalt veszettség ben. A kutyát a vásárcsarnokba zárták, de mivel senki sem vigyázott rá szigo rúan, kiszökött és egészen eltűnt, úgy hogy senki sem tudta, mi lett belőle. Ugyanazon év november 23-ikán a Cháteaulintól hat kilométerre eső kernesali erdőből egy nőstényfarkas jött ki, s útjában bősz düh vei mardosott össze embert és állatot. Végre kiindulása he lyétől tizenhat kilométer távolságban Menez-Hornban megölték, épen a mikor egy paraszt fiatal kutyáját marczangolta. A paraszt, látva a farkas rendkívüli fá radtságát és gyöngeségét, botjával vetett véget életének. Kóborlása közben ez a vad 37 álla tot (lovat, tehenet, ökröt) mart meg, a melyeket szigorúan szemmel tartottak és valamennyi veszettségben hullott el. íme a megmart emberek neve és kora, meg a sérüléseikre vonatkozó meg jegyzések. 1. Egy 60 éves asszony, a ki a vállán és fején szenvedett marást; a sebeket nem égették k i ; még életben van. 2. C á r i o n (Péter), 13 éves fiú; a kezén és a karján szenvedett m arást: a sebeket kiégették; deczember 9-ikén meghalt. 3. A 11 a i n (Péter),hatodfél éves fiú, a kit rettenetesen összemarczangolt a far kas, úgy hogy másnap sebeiben meghalt. 4. M o n j o u r (Yves), kilencz éves leányka ; fején és a két kezén kapott se bet. Deczember 1 i-ikén meghalt, mind amellett, hogy a sebeket kiégették volt. 6. M o n j o u r (Vilmos), 8 éves fiú, arczán és a kezén kapott sebet, a mely kiégettetett; deczember 14-ikén meghalt. A négy utolsó juhot őrzött, mikor a farkas megtámadta őket, s egyiket a másik után összemarta. Nehány órával az eset után tüzes vassal égették ki sebeiket. 7. A 22 éves L e R o y több sebet kapott a kezén, karjain és az arczán. Testét a farkas testének feszítve viasko dott. Sebeit kiégették; még életben van.

8. A v a n t , 20 éves leány, könnyű marást szenvedett a vállán, vastag ruhá zaton keresztül. A seb nem volt kiégetve. 1878 januárius 30-ikán meghalt veszett ségben. 9. Egy 30 éves férfinak borzasztóan összemarta a fejét a farkas, és ápolás vé gett a breiti kórházba küldetett. Az eset után egy évvel még élt, de azóta nem tudok róla. 10. L e B o r g n e , egy 14 éves fiú, úgy akart menekülni, hogy felkapaszko dott egy fára, de a lábát megmarta a farkas; rá két hétre meghalt. 11. A 13 éves M i o n c a és még egy vele egykorú gyermek könnyű marást szenvedett, de a sebeiket nem égették ki. Mionca két hét múlva meghalt veszett ségben, a másik gyermek azonban még életben van. Más négy paraszt, a kik a farkassal kóborlása közben találkoztak, szintén marást szenvedtek. Nem tudom, mi lett belőlök, nem bírtam rájok akadni; de azt bizonyosan tudom, hogy nem haltak meg veszettségben, legalább az alatt az idő alatt nem, mikor a többiek elhaltak.« Ritka dolog, hogy hasonló maráso kat szenvedjen valaki, de még a legkétségbeejtőbb esetekben is oktalanság volna a preventív módszer hatását két ségbe vonni és a gyógyulás reményéről lemondani. Tényleg igen számos esetben következett be gyógyulás, jóllehet szer felett súlyos sérülések voltak az arczon és a fejen. Gyakran kérdezték a megmart egyé nek, vagy barátaik: van-e értelme a pre ventív módszerhez folyamodni, ha a marás óta bizonyos idő már elmúlt ? E kérdésre csak egy a felelet: soha sem igen késő az orvoslást megkezdeni, mert ezt az egyet kivéve minden egyéb a be teg ellen fordúl. Világos, hogy az orvos lás sikerének valószinűsége nagyot nő, ha a marás igen korai keletű. Hosszas késlekedés a marás idejétől fogva az orvoslás megkezdéséig azzal a veszélylyel jár, hogy a veszettség kiüthet, még mielőtt az orvoslás befejeződnék. Ha azonban az orvoslás befejezte után mint


A VESZETTSÉGRŐL.

egy tizenöt napig nem mutatkozik a be tegség, a védőoltásnak — kevés kivé tellel — épen az a sikere lész, mint ha a marás volna. , után kevéssel történt * Élettani szempontból tekintve a dol got, minden súlyos esetben olyan korán kell megkezdeni az orvoslást, hogy mi előtt a virus az idegközpontokban fej lődésnek indulna, akkorra már be le gyen fejezve. Azonban az egyes esetek súlyosságát nehéz eleve megitélni. Ha 100 olyan embert veszünk, a kiket bizonyosan veszett kutya mart meg, a halálozás nem üti meg az 1 °/.»-ot, ha védőoltásban részesültek. Még akkor sem haladja meg a 2°/„-ot, ha csupán azokat az embereket számítjuk, a kik a fejőkön és arczukon szenvedtek marást. Minden hozzáértő tudós, a ki a veszett ségről írt, egyetért abban, hogy a pre ventív módszer feltalálása előtt a halá lozás 65— 9 5 ‘Vo közt ingadozott, ha a marás az arczon történt; általában pe dig, tekintet nélkül a marás székhelyére, legalább is 15— 160/,, volt. Azt hiszem, hogy ez utóbbi szám igen kicsiny, de szívesen elfogadtam, hogy az eszméket tisztázzuk és azért, mivel, ha ezt elfoga dom helyesnek, nem vádolhatnak azzal, hogy a magam orvosló módszerének túlságosan nagy értéket tulajdonítok. Mikor a prophylaktikus módszer a veszettség ellen először alkalmaztatott a megmart emberek megmentésére, a mi kor pl. Pelletier Lujza meghalt, könnyű volt kifogást emelni és a birálat gyakran elfogadhatónak látszott. Ez időben alkal maztuk a módszert bizonyos számú egyénen és egyen sem ütött ki a beteg ség. Az ellenzékiek, a kik bármi okból ellenkezésre voltak elhatározva, egy szerűen azt mondották, hogy ezeken a betegeken talán orvoslás nélkül sem jelentkezett volna a baj. Ha pedig balul ütött ki az oltás, akkor azt mondták, hogy a veszettség kitörését nem lehet megakadályozni, sőt nem átallották azt erősíteni, hogy a betegek halálát maga az orvoslás okozta. Azóta a dolgok nagyon megváltoz tak. Az igazságnak, hogy megismerjék,

265

csak az idő próbáját kell kiállani. A világ különböző részeiben veszettségellenes intézetek támadtak a párizsi min tájára. Az e laboratóriumokban elért eredmények épen olyan kedvezők, mint a mienkben tapasztaltak. Hivatkozha tom pl. Dr. B u j w i d-ra, a ki most adott közre egy ismertetést 370 védőoltásról. Egyetlen egy haláleset sem fordult elő. Olaszországban most hat veszettség ellenes oltóintézet van: Turinban, Mi lanóban, Bolognában, Rómában, Nápoly ban és Palermoban. Oroszországban hét veszettségelle nes oltó intézet v an : Szentpéterváron, Moszkvában, Varsóban, Odessában, Kharkovban, Sanaraban és Tiflisben. Van továbbá Konstantinápolyban, Havanában, Mexicoban, Barcellonában, Bu karestben, Bécsben, Buenos-Ayresben, s készül egy Bolíviában.* Ha olyan tényekre akarnék hivat kozni, a melyek alkalmasok arra, hogy meghassa azok elméjét, a kik a módszer iránt a legnagyobb ellenséges indulattal vannak, pl. azokét, a kik következetesen visszautasának mindenféle oltást, ha ezt akarnám, mondom: az orvosló eljárás sikeres voltának számos figyelemre méltó bizonyítékát idézhetném. Az utolsó négy esztendő alatt átlag 150-re rúg havon ként azoknak az egyéneknek a száma, a kik (veszettkutya-marása miatt) a Pasteur-intézetbe jönek, hogy alávessék ma gokat a preventív módszernek. Könnyű volna nehány bizonyító erejű esetet kiválogatni abból a 7— 8 ezer emberből, a kik a Pasteur-intézetben már beoltattak. Mindenik veszettségelleiies oltó intézet fel tudna mutatni ugyanolyan számú hasonló esetet, a melyek mind a módszer sikeres volta mellett bizonyíta nak. Én azonban megelégszem azzal, hogy felemlítek egyetlen egy tényt, a mely igen szembeötlő. Dr. D u j a r d i nB e a u m e t z a rendőrfőnök felszólítá sára pontos vizsgálatokat tett arra nézve, hogy 1887-ben hány embert mart meg * Budapesten H ő g y e s tanár vezetése alatt f. év április 15-ikén kezdették meg a veszettségellenes oltásokat. S zerk.


266

A VESZETTSÉGRŐL.

veszett állat Száj namegy ében. 1888-ban megjelent hivatalos jelentésében fel hozza, hogy 306 megmart egyén része sült védőoltásban a Pasteur-intézetben, és e 306 ember közül 3 halt meg ve szettségben, ellenben 44 olyan ember közül, a kik nem kaptak védőoltást, 7-en haltak el. A halálozás az előbbi esetben 0*9 7 °/0, az utóbbiban 15 °j0. Azonkívül a mi Francziaországban lefolyt lelkesedéssel és olyan bőkezűség gel, a mely nem csak azt tette lehetővé, hogy a veszettség gyógyítására helyiséget állítsunk, hanem hogy olyan intézetet emeljünk, a hová mindenki eljárhat ta núim, a ki felfogja, mekkora fontossága van a közegészségügyre a mikrobioló giai vizsgálatoknak: két nevezetes nyi latkozat történt Angliában. Az első egy bizottság jelentése volt, azé a bizottságé, a melyet S i r H e n r y R o s c o e indítványára az alsóház neve zett ki 1886-ban. E bizottság NagyBrittania legnevezetesebb tudósait szám lálta tagjai közé: S i r J a m e s P a g e t , Baronette, elnök, Dr. L a u d e r B r u n t o n, Dr. G. F 1 e m m i n g, az állatorvosi iskola elnöke, S i r j o s e p h L i s t e r , Baronette, R i c h a r d Q u a i n , S i r H e n r y Ros coe, B u r d o n San d e r s o n tanár é s V i c t o r H o r s l e y tanár, a bizottság titkára. A jelentés vég következtetése az volt, hogy a veszettség ellenes preventív módszer a himlőellenes oltással hasonlítható össze. A második nyilatkozat a Mansion Houseban történt, 1889 julius 1-sején, egy gyűlésen, a melyet a londoni lordmaire hívott össze. E gyűlés bizonyos határozatokat fogadott el Anglia leghíre sebb orvosai és legtanúltabb életbúvárai jelenlétében, a kik közt az előbbieken kivül ott voltak: S i r J o h n L u b b o c k , M i c h a e l F o s t e r és E. R a y L a n k e s t e r tanárok. Minthogy e czikk inkább a művelt közönségnek, mint a tudósok számára van írva, kénytelen vagyok elhagyni a részleteket, a melyeknek sajátos érdekök van. Ha valaki bővebb felvilágosítást kí

ván a bakteriológia újabb haladásáról, annak ajánlom elolvasásra Dr. R o u xnak, a Pasteür-intézet osztályvezetőjének 1889 május 23-ikán tartott előadását. Ez előadás nem csupán az ismeretek szaba tossága miatt érdemel figyelmet, hanem nyelvezetének világossága és tisztasága miatt is. Megérdemelte a tapsot, a mellyel a kitűnő angol királyi társulat tanácsa és tagjai egy szívvel-lélekkel fogadták. L.

E czikkünkhöz H ő g y e s tanár úr közlései alapján még a következőket csatohatjuk: H ő g y e s tanár Pasteur-intézete Budapesten Üllői-út 26. sz. a. az orvoskari központi épületben van elhelyezve ideiglenesen. Az intézet csak az oltó anyag készítésére és a védőoltások végezésére van berendezve. A beoltandó egyének csak bejárnak az intézetbe az oltásokra szánt időben, a mely napjában kétszer van: reggel .9;—10 és délután Va 6— V* 7 óráig. A veszetteb-marott egyén gyógyítása a marás súlyossága sze rint két-három hétbe kerül, a mely alatt, ha csak a marás-seb gyógyítása nemvkívánja az ágyban fekvést, a beteg fennjárhat. Minthogy a legtöbb ebmarott egyén fennjárhat, nincs klinika beren dezve az intézetnél. Vagyonos betegek az oltás ideje alatt ott laknak, a hol akar nak; csak az oltás idején kell ponto san megjelenniök. Vagyontalan betegek egyelőre az üllői-úti közkórházban he lyeztetnek el, honnan felügyelet alatt járnak be az oltásokra a Pasteur-intézetbe. A védőoltásra jelentkezőnek kö vetkező iratokkal kell magát ellátnia: 1. hatósági bizonyítvánnyal a marás esetéről; 2. hatósági állatorvosi bizonyít vánnyal a maró állat veszett voltáról; 3. vagyontalan betegek részéről, a kik közkórházba kívánnak felvétetni, sze génységi bizonyítvánnyal. A védőoltások sikerére annál nagyobb a kilátás, mennél előbb kezdődik meg az oltás a marás meg történte után . Szerk.


APRÓ KÖZLEMÉNYEK. A tüdőfű v irág ának szín ev á lto zása. M ü l l e r . H e r m á n n , a ki a rovaroknak a növények beporozásában való közreműködését olyan szép sikerrel tanulmányozta, a tüdőfűnek (Pulmonaria officinalis) a tavasz e csinos és kétszínű virágával feltűnő növényének virágát is vizsgálat alá vette. Vizsgálata' alatt azt tapasztalta, hogy az Anthophora pilipes F. nevű méh, a mely leginkább látogatja a tüdőfű virágát, többnyire csak az egészen vörös, vagy a csak kevéssé kékbe hajló virágokat kereste fe l; így tettek a többi rovarok is s csak kivételesen fordultak a kék virághoz. A tüdőfű kék virágaiban ugyanis már nincs a méhek számára eledel, már be vannak porozva. E vizs gálat szerint tehát nem lehet kétség, hogy a Pulmonaria officinalis idősebb virágainak kék színe kettős értékű a növénynek: egyrészt emeli a virágcso port feltünőségét, másrészt az értelmes rovaroknak jelzi, hogy melyik virágnak meglátogatása válik leginkább javokra. E részben tehát a Pulmonaria officinalisnak hasonló tulajdonsága van, mint a már e részben régebben ismert Ribes aureum, R. sanguineum, Weigelia rosea stb. virágainak (Bot. Centralblatt.) M. D. S.

A v eg e tárián u s életm ó d h a tá sa . A német vegetáriánusok közt újabban nagy zavar támadt. Lelkes vezérök, Dr. A l a n u s , lemondott tisztségéről, örökre hátat fordítván a növényország nak.* Ő, a ki annyit írt, munkálkodott immár a növényevés érdekében, a ki védte, óltalmazta azt eddig szóval, irás* Industrieblátter, X X V I I . évf. 7. sz.

bán, tettel ■— most egyszerre megszűnt húsgyülölő lenni. Vájjon miért ? Nagy oka volt rá. Most 40 éves és már is észrevette magán az elaggás egyik komoly hirdető jét: erei, főkép a halántéki verőere, kezdtek keményedni, falaikban elmeszesedni. Az öregkor egyik fő-főbaja ez az érkeményedés, az ú. n. arterio-sclerosis. Minden ér fala repedékenyebbé válik éveink előrehaladtával, az agyvelőben könnyen állhat elő ekként kisebb-nagyobb vérzés, s nyomában minden sú lyos következménye. Azonkívül, mivel olykor a kék erek, sőt a hajszálérhálózat s a nyirkot, a »fehér vért« vezető csö vecskék is megbetegesznek, a vérútak e nagy fokú elváltozása magára a vérre is visszahat, hiányossá, elégtelenné válik a test táplálása. Előfordul ugyan itt-ott kivétel; C h a r c o t bonczolt egy 103 éves asszonyt, a kinek az erei nem vol tak merevek. De ez ritkaság. Nos, a kizárólagos növényi táplálék sietteti az erek meszesedését (Mónin). A növényország nyújtotta eledelben min dig több sóféle van s így nagyobb mennyiségű ásványi anyagot szállít a vérkeringésbe, mint a húsnemű. Ma is, holnap is rakódik valamicske az erek falába, évek során mind jobban felgyűl az anorganikus anyag; egyszerre csak kemény, rideg a verőér. Több észlelő erősíti meg M ó n i n ez állítását. R a y m o n d növényevő szerzeteseken tapasztalta az erek e korai elkeményedését. T r e i 11 e tengerész orvos Bombay és Calcutta kizárólag rizzsel táplálkozó indusain vette észre számos esetben.


268

APRÓ KÖZLEMÉNYEK.

S ha — mondja A l a n u s — az arterio-sclerosis megjelenik a férfikor delén, ki tudja, nem kovetné-e nyomon a növényi diéta megtartásával a lencse öregkori homályos koszorúja (arc sénile du cristallin), a phosphaturia vagy a kora elaggásnak más jelensége. Mindebből belátta, hogy a tisztán növényevés semmikép sem állhat meg mint a normális táplálkozás m ódja; he tekig, hónapokig élhetünk vele, mert sok esetben kitűnő gyógyító hatású, de örö kösen rabjáúl szegődni, élettanilag hely telen gondolat. I fj. K . D. S zelídült sirályok. A zoológiái állomások között bizonyára a legérdeke sebbek egyike az, a mely a Fehér-tenger ben Szolovki nevű szigeten van. F a us z e k V. tanár az 1888-iki nyarat ez állomáson töltvén, a többi között az ottani sirályokról igen érdekes dolgokat közöl. Szolovki egyik legérdekesebb jelen sége, — úgymond — a mi első pilla natra szembeötlik, az ő híres sirályai. Sajátságos és talán egyetlen példa a szolovki-i arra nézve, hogy az emberek társaságában éljen olyan vad, éber és ra vasz madár, mint a sirály.'Az itteni sirály, a mint látszik, az emberek szoktatása nélkül, saját jószántából alkalmazkodott itt a reája nézve kedvező emberi társa sághoz s egészen kezessé vált, nem veszt vén el azonban semmit sem független szabadságából. E sirályok nem váltak sem háziállatokká, sem az emberek pa razitáivá, hanem az emberek életmódjá ban magukra nézve hasznos dolgokat tapasztaltak s ezt kizsákmányolják. Már a parthoz közeledő gőzhajóról hallhatni e madarak éles kiabálását s láthatni őket mindenfelé röpülni, úsz kálni. Mihelyt partra lép az ember, mindjárt madárcsapatokkal találkozik, a melyek a vendéglő felé vezető úton ül nek s hangos és szemtelen kiabálással térnek ki az útról, alamizsnát várva. A vendéglőből egész éjjel hallható rikoltozásuk, mert a juniusi éjjelek egészen vi lágosak, s így a sirályok éjjel sem nyu-

gosznak; nem egyszer megijeszti az embert az ablak megzörgetése: sirály repült oda s bekopogtatott csőrével. A szolovki-i sirályok (Larus argentatus) nagy, ezüst-szürke madarak. Megszelidíteni soha sem igyekeztek őket, mert semmi haszon sincs belőlük. A ko lostor tájékán azonban, mióta csak a kolostor megvan, tehát 400 év óta nem volt szabad üldözni e m adarakat; az ér telmes sirályok hamar észrevették, hogy nem bántják őket, valamint azt is, hogy milyen hasznuk lehet nekik az emberek től : a kolostornál ők maguk ennivalót kaptak, tojásaik és fiókáik pedig védel met. Lassanként azután olyan kezesekké és békésekké váltak, mint a mi galamb jaink. Mikor kezdődött ez a megbarátkozás, nem tudom ; valószínű, hogy nagyon régen s valószínű az is, hogy ez a bizalom nem egyszerre mutatkozott az óvatos sirályokon, hanem fokozatosan fejlődött és szilárdult meg. Annyi bizonyos, hogy a szolovki-i sirályok már e század elején ilyenek voltak, a mint erről egy azon korbeli szerzetes iró megemlékezik. Télen át nem tartózkodnak a kolos tornál ; a víz befagy a szigetek körül s valószínű, hogy oda költöznek, a hol a víz szabad. De tavasz közeledtével épúgy visszarepülnek, mint hozzánk a fecs kék és pacsirták. Nyárban aztán az egész kolostorvidék az övék. A kolostor területén, a hol a kőfal-kerítés mellett sűrűn állnak egymás mellett a kápol nák és egyéb épületek, a sirályok bát ran tojnak és költenek. Fészkeik min denfelé ott láthatók a kis kertekben, az útszéleken, az egyes fák alatt, sőt egy szerűen az udvarokon is ; a fészek nem egyéb, mint földbe kapart kis gödör, a melyben kiköltik tojásaikat. Mikor én oda érkeztem, az apró sirályok már kikeltek s furcsa szürke figurák voltak aránytalanul hosszú lábakon. A vének rendkívül gondosan ápolják s nagy bá torsággal s düh vei védelmezik fiaikat az emberek képzelt bántalmai ellen. Ha az ember elindul a kolostor udvarán a két kis kert között vezető úton, az út mind két szélén két sor fészket lát; vala


APRÓ KÖZLEMÉNYEK,

mennyi fészken felriadnak a vén sirá lyok s roppant lármával és haragos szemekkel kisérik a sétálót egy darabig; nem szállnak ugyan le a fészekről, de kinyújtják nyakukat s csőrükkel igye keznek megcsipni az embert; az is meg esik azonban, hogy egyik-másik felugrik, utána fut az elhaladó embernek s meg kapja a ruháját, ismét mások egyenesen útját állják és mérges rikoltozással kö vetelik, hogy kerülje el fészküket. Természetes, hogy ilyen nagy menynyiségű madár a kolostorban iszonyú lármát csap és tömérdeket szemetel; tele is van nyomukkal az egész udvar, út, ösvény és lépcső. Hanem azért a szerzetesek soha sem bántják őket. A bucsújárók kíváncsisággal nézik ezeket a madarakat, bizonyos babonás érzelmek kel viseltetnek irántuk és mindig meg

269

vendégelik ő k et; épen ezért válnak az után bizalmasabbakká és szemteleneb bekké. A vendégfogadó ajtaja előtt egész csapatostól ülnek s lármázva, követelve fogadják a kilépő bucsújárót, a ki meg lepetve szól hozzájuk néhány dédelgető szót s kenyeret, egy darabka halat vagy effélét vet nekik, a melyet ők egymás nyakán, fején kavarogva, röptében kap nak el. A mi állomásunk körül is folytono san ólálkodtak a sirályok. A kiállhatatlanul tolakodó madár felül az ablak előtt álló fakeresztre s ott csap lármát. Néha időtöltésből kenyérdarabkákat dobál tunk ki nekik. Mihelyt egyik-másik meglátja és elkapja a kenyeret, rögtön mindenfelől oda repül egész sereg és szemtelenül követeli az alamizsnát. (Vjesztnik Jevropy.) S zabó E n d r e .

TERMÉSZETTUDOMÁNYI MOZGALMAK A HAZÁBAN. 2. Dr. A p á t h y I s t v á n »Pseudo11. A z E rd é lyi M úzeumegylet orvosbranchelUon M a rg ó i, egy ú j pióczacsalád természettudományi szakosztályának 1890. képviselője« czímen értekezett. A bemutatott évi márczius hó 28-ikán tartott természetés részletesen megismertetett pióczacsalád, tudományi szakülésén a melynek bemutatott faját a szerző egykori I. Dr. M a r t i n L a j o s »A m adár tanára, Margó Tivadar tiszteletére nevezte repülés általános ehnélete« (második közle el, érdekes összekötő alak, és egyik leg mény) czímen értekezett. Erre vonatkozó nevezetesebb tulajdonsága az, hogy testének első közleményében (1888. évi) csak azt akarta két oldalán öt pár faalakúlag elágazó nagy megmutatni az értekező, hová vezet a számí kopoltyúja van. E pióczából múlt év őszén tás, ha a Prechtl-féle hipothézist veszi az a nápolyi zoológiái állomáson egy nagy ember alapul. A repülés theoriáját nemcsak tengeri teknősbékán több százat találtak; hipothetikus úton, de az esésmérséklő (Fallpetéi egész kéreggel vonták be a béka schirm) elvéből is le lehet vezetni. Ha a teknőjét. A szóban levő piócza az édesvízi szárnyak fel- és alá csapdosnak, váltakozva csigapióczák ősalakjának tekinthető és mor P és Q vertikális, de ellenkező irányú fológiai szempontból szerfelett nevezetes. levegőnyomások fejlődnek, a melyek ^ testi súllyal egyesülve a repülés módját meg 3. Dr. F a r k a s G y u l a »Az állapo állapítják. Lecsapáskor ugyanis P — Q erő dott elektromos áram definicziójáról« érteke a p , szárnyfelemeléskor a Q -(- P erő a q zett. A z eddig tett definicziók elsorolása után, gyorsulást idézi elő, a melyeknek követ a melyek főként a KirchhofFtól eredőhöz keztében a G súlyú test t lecsapási és t4 csatlakoznak, előadó a vezetőket, mint igen felemelési időben bizonyos h és h4 útat ír nagy coefFiciensű dielectricumokat fogva fel, le. A lebegés beáll, ha h = h4. A z innen az állapodott elektromos áram elméletét még eredő egyenletet G szerint rendezvén, az a szorosabb kapcsolatba iparkodik hozni az része, a mely a gravitáczió útját kifejezi, elektrostatikával, mint eddig történt. minimumra hozandó. Ez megtörténik, ha 4. Dr. F a b i n y i R u d o l f »Az elek t = tl, a mikor P — Q = 2 G. H a azután trom os áram hatása a fém ek oldhatóságára a P és Q viszonya bevezettetik, a formulák és egyéb chemiai tünem ényekre« czímen nevezetes alakokat vesznek fel. S ha a le előadja, hogy a kísérletekből kitűnt, hogy a begés munkája ezek segélyével kifejeztetik, param ágneses fémek, mint a vas, a nikkel, arra a fontos eredményre jutunk, hogy a ha elektromos áramtól vannak övezve, sok másodperczenként végrehajtandó szárnykal jelentékenyebb mértékben oldódnak sa P vakban, mint különben ; a vasnál a különb csapások száma bizonyos függvénye a — = tn ség 25°/0-ra és ennél többre is emelkedik. A diamágneses fémeknek, mint a czink, réz, hányadosnak.


A PRÓ KÖZLEMÉNYEK.

óp, ólomnak oldhatósága ellenben csökken gek a diósgyőri állami vasgyár szénbánya területén fordulnak elő s kiválólag tengeri és a csökkenés különböző nagyságú, néme eredetű mészkövekből állanak. A z előadó e lyiknél igen jelen ték en y; így, mialatt az áram hatása alatt levő czinkból ioo súlyrész rétegek faunáját tanulmányozta és a talált oldódik föl kénsavassójává, addig a közön fossziliák alapján strátigrafiai tekintetben séges állapotban levőből l é z súlyrész. E lő arra az eredményre jutott, hogy e mészkőadó tanulmányozta továbbá a hőmérséklet csoport a felső-eoczénbe tartózik és a kisgyőri és buda-nagykovácsi reczés nummulihatását is az áramtól környezett és a kö tek horizonjával hozható párhuzamba. zönséges állapotban levő vas oldékonyságára Dr. S z a b ó J ó z s e f Skóczia egyik s arra az eredményre jött, hogy a feloldott vas vulkáni szigetéről, a belső Hebridákhoz mennyiségek különbözete 20— 50° Celsius fokon belül 10— 10 fokonként közel négy tartozó Mull-szigetről tartott előadást. E szigettel a geológusok igen tüzetesen fog zetes arányban növekszik. Laboratóriumában lalkoznak főleg azért, mert ott harmadkor! ezeken kivül kisérleteket indított meg die gránit-gabbro fordul elő, miről azelőtt álta lektrikumok viselkedésének az előbbiekkel lában azt tartották, hogy csak régi korszákú analóg körülmények közötti tanulmányozá sára, valamint az áramerő és az oldószerek leh et; itt pedig kétségtelenül a harmadkor ban jelent meg. A z előadó bemutatta a különböző konczentráltságának hatására vo natkozólag. kőzeteket és csiszolataikát elektromos mikro 5. L é v a y E d e »A chemiai hőnek szkóppal, valamint Mull-sziget tájait elek tromos scioptikonnal. és az áram m unka hÖaequivalensének v i szonyáról galvánelem ekben« értekezik. A z Dr. S t a u b M ó r i c z hozzáfűzi^ hogy e sziget fosszil flórájával, a melyet az előadd előadó e viszonyt az eddig használtaktól eltérő módszerrel vizsgálta meg : A chemiai is említett, szintén nevezetessé vált. Ugyanis meleg meghatározására a megvizsgálandó az Ardtuni előhegységben agyagban és elemet egy Bunsen-féle jégkaloriméterbe mészkőben, a melynek fedője és feküje ba zalt, gazdag flórára akadtak, a mely hatá tette s bizonyos ideig benne zárva tartván, rozottan arra vall, hogy e mészkő régibb észlelte a hőfejlődést gramm-kaloriákban; eoczénkorú ; kimutatta e flóra továbbá azt az elemet alkotó fémeket kísérlet előtt és is, hogy e trapformáczió, a mely a Farői kísérlet után megmérve, megkapta a zárás szigeteken és Izland szigetén át Grönlandig ideje alatt a pozitív sarkon kiválasztott fém követhető, ugyanazon egy korba való, és sú lyát; e két adatból és a kiválasztott fém végre még azt is, hogy a grönlandi flóra chemiai aequivalenséből kiszámította a fém egy atomjára vonatkozó chemiai meleget. nem mioczénkorú, a mint ezt H e e r vélte, A z áram m unka höértékét ezüst-voltaméter hanem eoczénkorú. segélyével a kiválasztott ezüst súlyából 18. A M . Tud. Akadémia III. osztályá kapta. A chemiai meleg és az árammunka nak 1890. évi április 21-ikén tartott ülésén hőaequivalense közti különbség a secundár négy tárgy volt. meleget adta. Ez eljárás szerint kapott ered B. E ö t v ö s L o r á n d a »nagy lenményei jól egyeznek a Jahn-tól ugyanazon gési idők méréséről* értekezett. A fizikusra kombinácziókra más úton talált eredmé nézve legfontosabb mérés a lengési idők nyekkel. pontos meghatározása. A z inga, a mágnestű, 18. A M . F öldtan i T á rsu la t 1890 a csavarási mérleg azok az eszközök, a me április 9-ikén tartott szakülésen Dr. 1 1 o slyeknek lengéseiből a természet erőinek v a y L a j o s megismertette a »Saroltatörvényeit ki lehetett olvasni. A z erre eddig forrás« chemiai elemzését. E forrás a hi használt módszerek pontosságának határt deg alkalis savanyú vizek közé tartozik. szab a levegő ellenállása és a súrlódás, a Budison, Turóczmegyében, R a k o v s z k y melyek a lengő testet előbb utóbb megállít I v á n úr birtokán fakad és már a múlt ják s ez által az észlelés idejének kívánatos században, 1777-ben megvizsgálta báró meghosszabbítását megakadályozzák. Eötvös Crantz Bécsben, de ez után egészen fele új módszert gondolt ki. A lengő rudat désbe merült. A forrás organikus bomlásmajd az egyik, majd a másik oldalára termékektől tökéletesen mentes ; kellemesen helyezett tömegek vonzásával folytonos len csípős, üdítő ízű. A hazai vizek közül a gésbe hozza. H a a vonzás váltakozásá szántóival és a tarosaival, a külföldiek kö nak időszaka ugyanaz, mint a rúdnak len zül pedig a bilinivel, krondorfival és a salzgési ideje, beáll az a legnagyobb kité brunni (Kronenquelle) vízzel hasonlítható rés, a melyet a multiplikáczió módszeré össze. Megfelelő kezeléssel hazai ásványvíznek nevezett eljárásban a kitérések mérésére kereskedelmünknek nagy forgalmú czikke szoktak használni; ha azonban e két idő lehet. szakasz nem egyez, a végleg beálló kité K o c s i s J á n o s Diósgyőr környékén rés nagysága mindkettőtől függvén, e ki előforduló ó-harmadkori rétegek mikrotérés és az erő váltakozásának időszakaszá faunájáról értekezett. A szóban forgó réte ból a lengési időre lehet következtetni. A


A PRÓ KÖZLEMÉNYEK.

számítás megmutatja, hogy ily módon még e gy fél óránál nagyobb tartamú lengéseknél is lehetséges ezt az időt egy tized, sőt egy század másodperczig pontosan megmérni. A z előadó a módszer kipróbálására szolgáló kí sérleteinek nehány eredményét közié és fo tográfiákat mutatott be, a melyet az észlelt lengésekről készített. L e n g y e l B é l a »A salétromossav meghatározása térfogati úto.n« czímen tett előleges jelentést. Á salétromossav meghatá rozására szolgáló térfogati módszerek között nincs olyan, a mely lehetővé tenné kellő biztossággal a salétromossav kis mennyiségé nek sok salétromsav, sók és egyidejűleg chloridok jelenlétében való meghatározását. A z értekező módszere, a mely még teljesen nincs kísérletileg minden oldalról megvizs gálva, abban áll, hogy a nitritet chlórral nitráttá oxidálja s a chlór fölöslegét jodometrice méri meg. A kísérletek tovább folynak. T h a n K á r o l y bemutatta L i e b e rm a n n L e ó dolgozatát »a szénsav bontó hatásáról az alkálifémek sóira«. L i e b e rm a n n kísérletei, a melyeket Dr. Bittó Béla közreműködésével végzett, új módszerek alkalmazásával és a kátrányfestékek mellő zésével kimutatják, hogy az alkálifémek sóit, konyhasót, a kénsavas nátriumot, salétromsavas nátriumot és a jódkáliumot a szénsav tényleg megbontja, úgy hogy a megfelelő sza bad s a v : sósav, kénsav, salétromsav és jódhidrogénsav képződik. Ez az eredmény élet tani tekintetben is fontos, mert a leg egyszerűbb magyarázatát adja annak, hogy miképen képződik a gyomornedv sósava. H ő g y e s E n d r e jelentést tett »az antirabikus védőoltások kérdésének jelen állásáról és ez oltások megkezdéséről a budapesti Pasteur-intézetben«. A statiszti kai adatok szerint, a melyeket a párizsi Pasteur-intézetben 1886— 1889 évekről állí tottak össze, e négy év alatt a veszettség ellen beoltott 7893 közül 53 betegen tört ki a veszettség, a mi o '67%, holott az ed digi viszonyok közt 15— 2O°/0 esett áldoza tul. A számításba nincsenek felvéve azok, a kik vagy a gyógyítás alatt, vagy a gyó gyítás befejezte után 15 nap alatt kapták meg a veszettséget, mert ezek már későn juthattak a gyógyításhoz, mikor a veszett ség mérge már az agyba jutott, a mi 1 5 — 2 0 nap múlva idézi elő a veszettséget. D e ha a halálozási arány kiszámításában a 15 napon belől meghaltakat is figyelembe vesszük,

271

akkor a következő számadatok jönnek ki. A négy év alatt gyógyítottak száma így 7919-re emelkedik. Ezek közül megkapta a veszettséget 79. A halálozási százalék tehát csak egy. A z antirabikus oltások nélkül ezer meg mart közül átlag 150— 200 ember kapja meg a veszettséget, az oltások után pedig csak 6— 10-re tehető e szám. Ugyancsak a sta tisztika azt is tanúsítja, hogy évről évre csökkent a. halálozási , százalék. 1886-ban 0-94— 1*34°/0 volt, 1887-ben 0*74— i*i8°/0-ra szállott, 1888-ban o*55— O74°/0» 1889-ben °*33 —°*54°/o‘ra csökkent, annak jeléül, hogy maga a gyógyítás módja évről évre javul, azaz egyes esetekben inkább tudják alkal mazni a gyógyító eljárást. Magyarországon az 1881— 85 évig terjedő öt év alatt 810 részint veszett, részint veszettnek gyanított kutyamarást jelentettek be. Ezek közül 48 kapta meg a veszettséget. A Pasteur-intézetnél megfordult 7919 eset közül csak 79. íg y tehát a gyógyítás módja a mi statiszti kánk szerint is, ugyanazon sikerek mellett, 5*90/0-ról legalább is i°/0-ra szállítja le a megveszés veszélyét. A statisztikai adatok tehát mindinkább megerősítik az antirabikus védőoltások hatásos voltát. — Szólt ezután H őgyes az oltásoknak nálunk is életbelépte tésére történt intézkedésekről. Hőgyes nem csak Párizsban tanulmányozta a veszettség elleni oltást, hanem a veszettségelleni beoltó anyagot itthon maga is előállította, s a veszettség megjelenését már régen vizsgálta ebeken és nyulakon. A tapasztalatokról koronként jelentést tett az akadémiának, a mely a múlt évben a nagy jutalommal tüntette ki. A z antirabikus intézet berende zésére januárius végén kapta a megbízást. A szükséges átalakítások már megtörténtek és a budapesti ideiglenes Pasteur-intézet rö vid idő alatt teljesen kész és pár nap múlva általában meg lehet kezdeni benne a védő oltásokat. Egy sürgős és kétes jövőjű eset ben már e hó 15-ikén tényleg megkezdődött a védőoltás, a mit azért nem lehetett továbbhalasztani, mert a jelentkezővel egyidejűleg megmarott másik egyénen ki is tört a veszett ség. Azóta már négyen jelentkeztek ismét b e oltásra. Jelenleg tehát abban a helyzetben vagyunk, hogy az ország szerencsétlenül járó lakóit itthon részesíthetjük a veszettség ki törésének megelőzésére szolgáló ez idő sze rint legbiztosabb gyógyításban, sőt e tekin tetben segítségökre lehetünk azon szomszédországoknak is, a melyeknek területén ha sonló intézetek eddigelé még nincsenek.


RÉGI MAGYAR MEGFIGYELÉSEK. 218 . Kecskét szopó gyerm ek. Egy Úri Asszony Ns. Kükiillő Vármegyében Sövénfalván, 2l Szülés után terhes nyavaljába esett, és gyermekét nem szoptathatván, ez is el gyengült. A ’ szomszéd asszonyának akkor ollózott vólt meg egy ifjú és kitsiny tölgyü ketskéje ; ezen ketskének tsetsére tették az eléhezett gyermeket reá vigyázván, hogy lá bával vagy szarvával meg ne sértse ; az el éhezett gyermek mohon elvette a’ tsetset, és jól szopott, néhányszor illyen formán szoptatván-meg a’ gyermeket, belé tanúit a* ketske, szóra lefekütt, kétfelé vetette a’ lá bát, megszerette, mint a’ maga* fiát, nyalo gatta a’ gyermeket ’s így szoptatta eszten deig ; a’ gyermek ma is él, ép és egésséges. A ’ következett Tavaszon ismét megollózott a’ ketske, és az Oskolamesternének kettősse születvén, ezek közzűl-is kiszoptatta az egyi két. íg y szoptatott a’ harmadik esztendőben egy harmadik gyermeket-is. (Nemzeti Társal kodó. 1830. 189. 1.) 219. Gödények. Halmiban Ugotsa Vár megyében 6-ta Maji 1795. A z el múlt hol napnak 25. 26. és 27-ik napján, itt N. Ugotsa Vármegyében annyi gödény láttatott Tisza Újlaknál és Szirmánál, a’ mennyire a’ leg vénebb emberek sem emlékezhetnek, mellynek okai a’ tavaknak ki száradása által el fogyott élelmek, és az ottan meg szaporodott halaknak soksága lehetnek. Megjegyzésre méltó dolog, hogy T. Újlaknál egy halászt meg támadtak, a’ halakat tsonakjából ki kapdosták, és magát is annyira elrettentették, hogy ijedtében tsonakjából ki ugrott, ’s el futott. (Magyar Kurir. 1795. jun. 738. 1.) 220. Kénes f o r r á s H árom -Székben. Nemes Három Széknek Sepsi kerületében, a’ Bodoki határon, a’ napkeleti hegysorból egy árkon le jövő kis pataknak, az úgy ne vezett város pataknak jobb oldalába van két kis forrás egymás m ellett: kövek közzűl, kis újnyi vastagságú két három jukan szivárogki valamely tiszta viz, melynek büdöskőmáj (hepar sulphuris) szagja van, olyan forma mint p. o. Gyogyi, Budai, Badeni meleg fördők szagja ; a’ forrásnál, valamely sík fejér salakat rak le a’ kőre ; kézzel illetve ezen vizet, sikabb lágyabb, tapasztású’ mint más közönséges v i z ; — ezen víznek a’ mint mondják, az a’ különös tulajdonsága vagyon,

hogy akármely egésséges szemű ember meg mossa vélle a’ szemeit, egyszeribe érezhető könnyűséget tapasztal azokban, fájós szeme ket pedig szemlátomást gyógyít, — a* hely még egészen a’ maga vadságában vagyon, tsak a’ körűi lévő bokrokon függő sok lenrongyak bizonyittyák számos embereknek, azzal, mint orvosi szerrel való élésseket. Engemet, a’ ki azon vidéken tavaj ősszel utazván, szemeim nagyon fájósak vóltak, egy a’ környékben lakó Úri ember vezetett a’ forráshoz: megmostam szemeimet, noha igen zordon őszi szél fújt, a* forrásnál hely ben, a’ vízbe belé pillantva kevéssé tsipte ugyan a’ szemet, de megtörölvén kÖnyny ebbűié st tapasztaltam ; vittem bédugott üvegbe bellőle haza, edgy néhány nap mos tam vélle a’ szememet, és három, négy nap alatt, noha a’ lég rutabb szeles időkben utaztam, sokat vóltam füstös házban, még is szemem fájdalma, vérmessége egésszen el múlt. — Ott létemben beszéltették szava bévehető emberek, ezen víznek szem orvosló erejéről, a’ többek között, a’ következendő lett dolgok at: Egy Cameralis Tiszt Úr, a’ ki ezen Bodoki határon borvízi fördőre akart menni, úgy annyira ki vérmesedett, fájós szemekkel bajoskodott, hogy sokan, a’ több borvízi vendégeknek a’ hihető irtodzástól való meg kiméllések tekintetéből javasiák nekie az oda nem m en etelt: el menvén mindazon által, és ottan hallván beszélleni ezen víznek gyógyító erejéről, élni kezdett vélle, és annyira szerencsés vólt, hogy gyógyult szem mel ment haza ; — Egy azon vidéken lakó Székely gyalog’ katonának szemei vérmesek, fájósak kezdettek lenni, a’ R egim ent hoszszason orvosoltatta külömböző szerekkel, de hasztalan, úgy annyira, hogy végre kéntelen vólt, ezen félszegsége mián, a’ katonai szolgálat-tételtől fel m en ten i; meg menekedvén tehát a’ katonaság terhétől, mint fél vak, egy szerentsén el indúlt, a’ mondott forrás hoz, hosszason oda maradván, a’ felesége ijjedten keresésire m e n t: meg találta a’ forrásnál, és két három napi velle élés után már jobban látott ; ezután tovább is mosván ezen vízzel szemeit, szerentsésen ki gyógyult egy olyan makats szem fájásból, melyet ad dig több esztendők alatt is nem tudtak az


273

RÉGI M AGYAR MEGFIGYELÉSEK.

Orvosok el mulasztani; — Egy ezen forrás tól nem messze fekvő faluban lakó Úri em ber, a* sok olvasástól elvesztette vólt szeme világát, tiszta szemekkel nem látott, valóságos farkas hájogot k a p o tt; el ment ez is a’ for ráshoz, szemit fejét nyaka tsigáját mosta gyakran ott helybe, és ennek is megjött tökéletesen a’ látása. — — E. Sz-György, Jan. io-dikén 1830. Zeyk János mk. (Nem zeti Társalkodó. 1830. 23-24. 1.) 231, Melléknapok. R . Szombatból Böjt más Havának i-ső napján: »Nem Tsuda, hogy az .Ég-vizsgálóknak Jegyzése szerént ebben az esztendőben R egens Planéta a* nap, de jegyzik-is. Mert nem tsak az ujjságban olvassuk már, hanem mind is szem mel látó tanúi vóltúnk, az ő szép azonban ritka játékának. Ugyan is Böjt-elő Havának 27-dikénn dél utánni ötödfél órakor, ez a* valóságos nap, egy nagy szivárvány karikát formálván, ennek az éjszak, és délfelé való kerületében, a* valóságos napnak kellemetes ségét tökéletessen ragyogtató világosság tá madt. K ésőbben napkeletről-is, ugyan azon karikában hasonló, de valamivel homályossabb nap termett. Ez, és az éjszak felé való öt órakor el-szüntt, a* dél felé való pedig, egy fél kerek szivárvánnyal együtt még azutánis 10 minutáig világított. (M. Kurír. 1800. 827. 1.) 222. Lanka. Egy magyar újság író azt tudakozza egyik levelében, mit hívnak a Tiszán túl lankának ? Ezen hazában a’ szil vást vagy is szilva termő *s más gyümöltsökkel rakott kerteket hívják lankának. (Magyar Kurír. 1795. 203. i.) 223. Boriska torm a. H ogy néha a’ sze gényebb rész Vérvesztés (Scorbatus) miatt télen szenved, az ételnek, nem a’ levegő nek kell tulajdonítani. D e a’ Természet ez ellen is hathatós Orvosságot ád a’ Boriska Tormában (Löffelkraut), melly határunkban nagyon el vagyon terjedve. (Hazai tud. 1806. 304. 1. Mezőberény leírásában.) 224 . H atot ellő ju h . K om ái helységben (Nógrád megyében) egy hallatlan dolog tör tént. Plathy Sámuel Úrnak Júh nyájában volt egy anya Júh, mellynek napról napra nevekedő vastagsága igen nagy figyelmetes-

ségre gerjesztette az Urat. Nagy terhe miatt hevederekkel segítették és által pólyálták. Végre elérkezett az ellés ideje s’ a* nagy várakozás után váratlan természeti munkál kodás mutatta magát. A ’ júhnak hat báránykája lett. D e kettője az nap, három pedig harmad napra meg döglött, egy még most is él. (Hazai tudósítások. 1806. V III. sz.)

225. É szaki fé n y . Nagyváradról írják : November harmadik negyedik ötödiké igen gyönyörű északi világossággal (au rora borealis) kedveskedett a’ természet barátinak éj szak, és napnyúgot felé láttatott, nálunk hetedféltől fogva majd kilenczig, noha nem mindenkor egyenlő nagysággal, ’s eleven séggel lehetett szemlélni. Ezt a természetes tüneményt a’ nép most is vérontás előjáró póstájának nézi, mint az üstökös csillagok nak látó határunkon való megjelenését, véres hadak, éhség, döghalál rettentő jeleinek ál lítja. (Hazai tudósítások. 1806. 339. 1.) 226 . M eteorológiai följegyzések. Itt (Váczott) az elmúlt 1807. esztendőben hó esett 12-szer, esső 6o-szor, a’ víznek, melly egész esztendő által le esett, magassága volt 15 hüvelkni és 3 */2 lin e a : az az, ha mind az a* víz, a mi egész esztendőben le esett a’ föld színén meg maradt vólna, 15 hüvelk és negyedfél linea lett vólna a’ mélysége. — 1806 esztendőben volt 17 hüvelk, 1805-ikben pedig 25 hüvelk és S ll2 linea. Tavai tehát egy négy szegelető lábhelyre (ad pedem quadratum) 55 magyar ittze, vagy 68 német ittze víz esett le, egy négy szegeletű ölhelyre 33 magyar akó, 60 ittzét számlálván egy akóra. K i tettzik ebből, melly száraz esz tendő vólt ez: mert 1806-ban 36, 1805-ben 83 magyar akó esett le egy négy szegletű ölre. A közelebb múlt esztendőben legna gyobb hideg vólt 29-ik Januáriusban és 31-ik Decemberben, a’ midőn a’ kényeső a’ Reaumur m eleg mérőjén (thermométruman) a’ fagy pont alatt a’ 7-ik léptsőn vagy gráditson állott. A ’ legnagyobb hévség vólt io-ik és 26* ik Augusztusban, midőn a’ kény eső az árnyékba a’ 30-ik léptsőn vólt, a* 29-ik léptsőn vólt tizenegyszer. (Magyar Kurír. 1807. 196. 1.) K ö zli: R a d n ó t i D e z s ő .

TÁRSULATI ÜGYEK. S z a k ü l é s 1890 április 16-ikán. 1 1 o sv a y L a j o s »A hőmérséklet hatása az égés melléktermékeire« czímmel az ozon ke letkezésére vonatkozó kísérleteinek újabb sorát mutatta be. Ó azt a nézetet vallja, hogy a természetben keletkező ozon nem az égés útján keletkezik. Kísérletekkel bizoTerraészettudományi Közlöny. X X II. kötet. 1890.

n y ito tta , h o g y s z é n o x id é g é s e k o r fe jlő d h e tik u g y a n o z o n , d e c sa k a k k o r, h a a lá n g o t l e v e g ő r á fu jta tá sá v al n a g y o n le h ű tik . K ö z ö n s é g e s é g é s k o r ily e s m i c sa k ú g y v o ln a le h e t s é g e s , h a v a ló s á g o s o r k á n fújna. K ö v e s l i g e t h y R a d ó » A szín k é p e l e m z é s r ő l ta rto tt e lő a d á s á b a n is m e r te tte

18


2 74

TÁRSULATI ÜGYEK.

e fontos vizsgálati módszer keletkezését, fej lődése menetét, vázolta az irányt, a melyre törekszik és végül utalt arra, hogy a szinképelemző az égi testeknek nemcsak anyagjok minőségét, hanem hőmérsékletöket és sürűségöket is ki fogja deríteni.

V á l a s z t m á n y i ü l é s 1890 április 16-ikán. Lengyel Béla elsőtitkár kéri a vá lasztmányt, hogy az évharmadi pénztárvizs gálatra bizottságot küldjön. — A választ mány pénztárvizsgálókul Fröhlich Izidor és Staub Móricz urat kéri fel. Lengyel István irodaigazgató előterjeszti a forgótőke pénztári állását 1890. évi már czius hóban. — Tudomásul vétetik. A titkár jelenti, hogy a Könyvkiadó Vállalat V II. cziklusára az aláírási felhívás márczius havában szétküldetett; a mai napig 1062 aláírás érkezvén, a vállalat sorsa biz tosítva van. — A választmány megbízza a titkárságot, hogy a Könyvkiadó Vállalat V II. cziklusának munkálatát indítsa meg, a nyomdával, szerzőkkel stb. érintkezésbe lép jen s a választott munkák elkészítéséről gondoskodjék. A titkár jelenti, hogy L á n y i G y u l a ügyvéd Pozsonyban 200 forinttal a pártoló tagok sorába lép, s hogy a 200 frtos ala pítói díjat befizette. Jelenti továbbá, hogy ugyancsak 200 frtos alapítói díját gróf E rd ő d y G y ö r g y is lefizette. — örvende tes tudomásúl szolgál. A jegyző felolvassa a múlt választmányi ülés óta a könyvtárba érkezett ajándékokat. Szerzőktől érkeztek : Fröhlich Izidortól »Az elméleti fizika kézikönyve. Bevezető« ; Czapáry Alberttól »Szobai edényes növénytenyésztés«, és Lőrenthey Imrétől »A nagymányoki (Tolnám.) pontusi emelet és fau nája*:. Ezenkivül Vasváry Géza úr 17 darab, régibb századbeli munkát ajándékozott. — K öszönettel vétetnek. A titkár mélyen elszomorodva jelenti, hogy az utolsó választmányi ülés óta nyolcz rendes tag haláláról értesült; elh ún yt: Ba lás Kálmán állatorvos, Brassóban ; Dr. Burghardt Ferencz orvos, B udapesten; Erber Dávid tiszttartó, Fokorún ; Dr. Haydu Gyula tanár, Nagyváradon ; Hegedűs István köny velő, E sztergom ban; Korchmáros Kálmán ügyvéd, Szom bathelyt; Somody Lajos mér nök, K alocsán és Szemere Gyula birtokos, Lasztomérban. — Szomorú tudomásúl vé tetik. K ilépésöket bejelentették 19-en. Tudomásúl van. A jegyző felolvassa az új tagokúi

ajánlottakat: Ambrus Sándor szolgabiró B.-Gyula, (ajánló Csausz L .) ; Anderle József r. k. s. lelkész Tolna, (Bernstein A . ) ; Babusik Sándor oki. gyógyszerész Léva, (Adamek Á . ) ; Dr. Ballagi Aladár e. tanár Buda pest, (Lengyel B .) ; Balogh Vilmos m. k. erdészgyakornok Szász-Sebes, (Orosz A . ) ; Beretzky Gábor gazdatiszt Derékegyháza, (Balogh G .); Burdáts Lajos Selmecz, (Burdáts J . ) ; Csóka Kálmán uradalmi ellenőr Csákvár, (Boryszlavszky J . ) ; Czeiner Nán dor uradalmi tiszttartó Bucsu, (Cornides A . ) ; Ifj. Dekker Sándor gyógyszerész TörökBecse, (Deák S z .); Dirner Gyula ludoviceumi főkertész Budapest, (Dirner G .); Dvortsák Antal F.-Szvidnik, (Polivka J . ) ; Gavallér Lajos ügyvéd M.-Sziget, (Héder J.) ; Hoffer Imre vasúti tiszt Budapest, (Lengyel I . ) ; Dr. Hoffmann László ügyvéd, Tapolcza, (Árvay L .) ; Jáczkovits Theodor Beél, (K önig E . ) ; Jaeger Sebestyén plébános Kis-Ősz, (Telbisz B .) ; Dr. Kajdy József körorvos Széplak, (Szuchevich S .) ; Koffler A d o lf Budapest, (Török B .) ; Koharits József községi jegyző Siklós, (Szabó F .) ; Kőváry Ernő Kolosvár, (Klug N .) ; Laczkó Géza B.-Gyarmat, (Druga J . ) ; László János tanító Új-Malomsok, (Papp J . ) ; Mauthner A d olf birtokos Oroszló; (Stein F .) ; Mauth ner Ödön kereskedő Budapest, (MágócsyDietz S .) ; Menczer Lipót gyógyszerész Nagybecskerek, (Steiniczer G .); Mennyey István főispáni titkár Szombathely, (Somo gyi A . ) ; Muslay Mocsáry Etelka Rád, (Csernyus A .); Orosz Béla gazdatiszt Derék egyház, (Balogh G .); P ipís János számvevő Budapest, (Fazekas G .) ; Sándor Lajos szakaszmérnök R ád, (Sziberth A . ) ; Ifj. Schiller Aurél tisztviselő Tolna, (Bernstein A . ) ; Schnitzler Jakab állatorvos Sümeg, (Éles K . ) ; Schweizer János tart. hadnagy Bács, (Szörcsey L .) ; Stauber Ignácz hiva talnok Budapest, (Geissler A . ) ; Steiner Arthur birtokos Berettyó-Ujfalu, (Grósz I . ) ; Strausz Ödön építész Budapest, (Szilasi J . ) ; Ifj. Sugár Károly m. k. erdészgyakornok Görgény-Szt.-Imre, (Lopussny K . ) ; Szabó Aurél ügyvéd M.-Sziget, (Héder J . ) ; Szabó Béla m. k. mérnök Eger, (Dékány I . ) ; Szabó Gyula tanító N.-Szalonta, (Becher Á .) ; Szenczy Győző főgimnáziumi igazgató Baja, (Székely K . ) ; Szentirmay Alajos főmérnök Déva, (Nagy B .) ; Tomaschek Antal mér nök Budapest, (Szmik A . ) ; Veress Gyula tanító Zsáka, (Fülöp G .); a kik mind a 45-en megválasztattak. V elők a tagok létszám% 7 1 0 1-re emelkedett, a kik közt 173 alapító és 143 hölgy van.


LE VÉLSZEK RÉN Y. T U D Ó S ÍT Á S O K . (12.) M a gyarország időjárása l8()0. évi m árczius havában. Normális időjáráskor az év valamennyi hónapja között a legnagyobb és legkisebb hőmérséklet közti külömbség, azaz a hőmérséklet h avi ingadozása m ár cziusban a legnagyobb. A z idei márcziusnak is meg volt e jellemző tulajdonsága, sőt hőmérsékletének ingadozása a normálisnál mintegy 10 fokkal volt nagyobb (Fiume 24*3°, Budapest 33*4°, Huszt 19*2°). A hő mérséklet ugyanis Közép-Európa fölött te rülő magas légnyomás, a kisugárzást elő mozdító hótakaró és derült ég következtében 4 —5-ikén — elérve m inimumát — tetemesen a 0 pont alá sülyedt (Fiume —4*2° 4-ikén, Ó-Gyalla — 15 *9 ° *4-ikén, Huszt — 28*0° 5-ikén, Körösmező — 29*0° 5-ikén) s a 2— 6-iki hőmérséklet öt napi közepe s (pentad) Buda pesten — 5*4°, 7*1 fokkal volt hidegebb az 1871 — 90 húsz évi középértéknél. 11-ikétől a hőmérséklet mindinkább emelkedett, 30-ika körül elért ^maxim um át (Fiume 20* 10 3 1-ikén, Ó-Gyalla 24^50 29-ikén, Huszt 21*2° 30-ikán, Zsombolya 27-7° 30-ikán) s az utolsó pentad 5— 6 fokkal, a hőmérséklet valódi h avi közepe pedig (Fiume 8*8°, Zágráb 7-4°, N.Szeben 4*6°, Gyergyó-Sz.-Miklós 0*6°) 1— 2 fokkal volt melegebb a normálisnál. A lég nyomás havi középállása és havi ingadozása (Budapesten 23 mm.) normális v o lt ; m ini muma az ország nagy részében 6-ikára, a tenger mellékén 20-ikára esett, m axim um át I i-ike körül érte el. A levegő rel. nedves sége a hónap első hetében nagy, majd 24-ikéig normális, 25— 31-ikén pedig cse kély volt. A hónap első hetében Dél-Európán végig húzódó fő- és mellékdepressziók hatása alatt az ország keleti felében 7-ikéig, nyugoti részén 10— n -ik é ig tartott a havas időjárás. Majd a légnyomás felszökkenésével száraz, többnyire derült idő következett, a mely Erdélyben s az A lföldön 8— 20-ikáig, a felvidéken I I — 19-ikéig, a nyugoti dombos vidéken 12— 18-ikáig, a Ten germelléken pedig csak II — 15-ikéig tartott. A légnyomás 19-ikén második (délen első) minimumát érvén el, a következő napokon országszerte esős és zivataros időjárás állott be (21-ikén Fuzinén (hóval), Ó-Gyallán (jég gel), Sz.-Iglón (jéggel), Eperjesen, Akna

Szlatinán stb.). A z utolsó hét nagyobbrészt derült és száraz volt. A nyugoti dombos vidék, az Alföld, Erdély s egyes eső-árnyék terek csapadékának h a v i összege a normálisnál kisebb, alig 20 mm. volt (Pozsony 14, Sz.Igló 23, Debreczen 19, N.-Szeben 13 mm.), ellenben Mármarosban s a Királyhágó mentén helyenként 6 0— 80 mm.-re is felrúgott (Huszt 58, Monyásza 93 mm.). Legtöbb eső esett a tengerpart mentén (Fiume 117, Fuzine 147 mm.). 24 óra alatti m axim um át nagyobb részt a hónap első pentadjában érte el, s átlag 10— 15 m m .; kivétel a Földközi-tenger depressziói hatása alatt levő Tengermellék, a hol 20-ika körül volt a legnagyobb csapadék (Fiume 49 mm.). Árnyékban lévő szabad víztökör összes elpárolgása Budapesten 40*6 m m .; napi középelpárolgása 1*3 mm. L eg élénkebb volt az elpárolgás 31-ikén : 5*0 mm. B ártfa y J ózsef.

(13.) Tűzgolyó A radon. Április 20-ikán esti 8/49 órakor gyönyörű égitünemény lát szott Aradon a felhőtlen csillagos égbolton. A keleti félgömbön pompás, mintegy 0 ‘ 1 m. átmérőjű, kék színű és vakító fényű, lobogó lánggal égő tűzgolyó tűnt fel, a mely igen nagy sebességgel futott teljesen egyenes vo nalban északról délre tartó irányban ; futása közben lángja a homlokrészről hátrahajlott és hátul úgy lobogott mint valami fáklya. A tűzgolyó pár pillanat múlva láthatatlanná vált, de egyenes vonalalakú nyoma, a mely az éggömbön mintegy 2 0 0 hosszúságot fog lalt el, lassanként halványodva, teljes öt perczig maradt látható. E nyomot azok is tisztán láthatták, a kik magát a tűzgolyót nem vették észre, mivel abban a pillanat ban épen nem voltak feléje fordulva. Miközben a nyomot nézegettük az ég bolton, az első tűzgolyó felvillanásától szá mítva mintegy 11/a perez múlva egy másik, ugyancsak igen pompás, de az elsőnél mintegy felényire gyengébb, ugyancsak ké kes színben világító és lobogó lánggal égő tűzgolyó futott végig ugyanabban az irány ban és ugyanolyan hosszú ívhossznak meg felelő egyenes vonalú pálya leírása után kialudt. Nyoma csak pár pillanatig maradt látható. K étségkívül ugyanazon meteornak két résee volt e két golyó, mert felvillanásuk 18*


2 *j 6

LEVELSZEKRENY.

minden jelensége teljesen egyező volt. A második tűzgolyó azonban, jóllehet pályája az első pályájának meghosszabbításába esett, mégis mintegy io°-nyi ívvel északibb irány ban kezdett égni és ugyanannyival közelebb tűnt el északhoz. F ényes D ezső. (14.) Tűzgolyó Zalathnán. Gyönyörű meteorhullásnak voltam szemtanúja április hó 20-ikán este, pontban 1/4 iO órakor, Za lathnán (Alsó-Fehérmegye). A z égboltozat egészen tiszta és csillagos v o lt ; egyszerre észak-kelet felől, az égboltozatnak majdnem közepe táján, mintha az ég nyilt volna meg, égő strontium színéhez hasonló hatalmas tüzes golyó, mintegy 30 cm. széles láng szalaggal futott végig az égen s oly sister gés hallatszott, mintha egy pár skatulya gyufát gyújtottak volna egyszerre meg. Az explózió után, a mely nagyon gyenge volt, a szalag nyoma lassan vékonyult és 7 elsőperczig látható volt, míg végre teljesen eltűnt.

A z első tüneménynek kezdete után mintegy 2 elsőpercz múlva ugyanazon irány ban, de sokkal hosszabb szalag kivette az e ls ő t ; ez azonban sistergés nélkül, alig észre vehető explózióval végződött. A t,e x y G y ö r g y .

(15.) N apu dvar és melléknapok. Április 12-ikén reggeli 8 órakor épen két depreszszió között (757 mm. légnyomásról alászállni kezdő II. depresszió elején) hűvös (-(- 0 5 + 3 * 5 ° C.) hőmérséklet mellett ha vas cirruspallusszal volt bevonva az ég N.Enyeden, s mintegy 30 perczig a következő érdekes tünemény volt látható az áttetsző felhőfátyolon : A Nap tányérából kiindulva és visszatérve 90 foknyi átmérőjű, széles, fehér körszalag; a naptól É.-ra és D.-re is 25— 25 foknyi távolságban a körszalagon egy-egy szivárványszínekben ragyogó mel léknap. D r . F arnos D ezső.

K ÉRDÉSEK . (41.) Csakugyan kondorkeselyű (Sarcorhamphus gryphus Geoffr.) volt az a madár, a melyről az újságok írták, hogy Eperjes vi dékén fogták ? P. J. (42.) Éléskamrámban, a mely hideg és szellős, a bor üvegekben fekszik, a szilvorium pedig áll. R övid idővel ezelőtt észrevettem, hogy mindkét italnak nagy alja támadt. Mi

lehet ennek az oka, s mi módon lehetne e bajon segíteni ? B. J .- n é . (43.) Milyen eljárást és kezelést kíván a megfagyott bor, s egyformán alkalmazható-e a hegyi, és könnyű alföldi borra ? Javít-e a boron a fagyás, s ha igen, e javítás mi ben áll, mi a magyarázata ? B. J.

FELELETEK. (7.) A rózsákon élő, félgömb-alakú paizstetű (Lecanium rosarum Voü.) nem azonos az akáczfák paizstetvével, a mely külsejére nézve egészen hasonló ugyan, de mégis egészen más Lecanium-faj. A rózsa ágait és leveleit borító és koromhoz hasonló finom fekete por bizonyos élősdi gomba, a korom-üszög (Fumago). Ennek megjelenése annyiban állhat némi kapcsolatban a paizstetvek jelenlétével, a mennyiben ez utóbbiaknak gummiszerű ürüléke az ágak és levelek felszínét elborítván, azt ragadóssá s a gomba spóráinak megtapadására, letelepe désére és tenyészésére alkalmasabbá teszi. A korom-üszög a rózsán azonban több nyire a levéltetvekkel van kapcsolatban, a melyek rózsafáinkon ritkán hiányzanak s a rózsaleveleket ragadós ürülékökkel beron dítják és az élősdi gombák megtapadását elősegítik. A korom-üszög ellen ez oknál fogva első sorban a levél- és paizstetvek irtása ajánlható, a mire legczélszerűbb a megtámadott növényeket hígított petróleumemulzióval bepermetezni. (L. erről bővebben a Term. tud. K özlöny ez idei februáriusi füzetében.) H . G. (8.) A z időjárás adatainak évszakok szerinti csoportosítására nézve nemzetközi megegyezéssel általánosan el van fogadva, hogy a téli évszak valamely év deczember

hónapja és a rákövetkező év januárius és februárius hónapja. Valamely év januárius és februárius hónapját ugyanazon év deczemberével kapcsolatba hozni teljesen megokolatlan és — legalább meteorológiai közlemé nyekben — sehol sem szokásos. A téli év szak két polgári évre terjedvén, valamely tél kétségtelen megjelölésére természetesen mindkét évszámot kell használnunk, pl. az K . I. 1 8 -/.0 - évi tél stb. (16.) A köhögést, kivált a tüdővészt nem tanácsos az innen-onnan ajánl gat ott sze rekkel kuruzsolgatni. Ezeket a szereket vagy minden észszerű ok nélkül használja a nép, vagy pedig régebbi idők orvosaitól ragad tak meg a nép között olyan szerek, a me lyeket a haladó tudomány mint értékteleneket félretett. Ez utóbbiak közé tartozik a p e tr ó leum is. Ma már csak külsőképpen használ ják, vagy pedig a gőzeit leheltetik be szamár hurut ellen. Ennek a belehelésnek tüdővész ellen is volna értelme, mert a petróleum gőzei fertőtlenítő hatásúak; csakhogy elgőzölögtetését nagyon óvatosan, úgynevezett vízifürdőben szabad csak megkísérlem, mert lobbanékony. K ülömben a petróleum erre a czélra szagánál fogva épen a legkellemetle nebb szer volna. Belső bevevésétől a köhö gés vagy tüdővész ellen nem lehet hatást várni. A kérdés második részére azt felelhet-


A CSILLAGOS ÉG.

jüfc* hogy bizony mérges ; gyuladást okozhat a nyeldeklőben, továbbá émelygést, hányást, hasmenést, esetleg összeroskadást is ; halálos mérgezést még eddig nem láttak tőle, bár egy asszony fél litert ivott meg belőle. D r . Csapodi I stv á n .

(19.) Olyan kisebb terjedelmű kézikönyv, a mely az entómológiát, vagy a zoológiát általában oly irányban tárgyalná, mint G 1 as e r »Taschenwörterbuch f. Botaniker« czímű munkája, tudtunkkal nincsen. Ném ileg meg felelhetnének a t. tagtárs úr követelményé nek a következő munkák: J u l i u s M ü l l e r Terminologia entomologica, II. Aufl., Brünn,

277

1872., a mely körülbelül azt adja az entomológiából, a mit G l a s e r munkájának I. része (1— 58.1.) a botanikából; továbbá: A. K a r s c h, D ie Insektenwelt, ein Taschenbuch zu entomologischen Exkursionen für Lerer u. Lernende, II. Aufl., Leipzig, 1883, a melyből a rovarok valamennyi rend jeibe tartozó középeurópai fajoknak leg többje könnyen m eghatározható; vég re: F r . K n a u e r (u. D a l i a T ő r r e ) , Handwörterbuch dér Zoologie, Stuttgart, 1887, a mely a zoológiát egyetlen tömör kötetben oly módon tárgyalja, mint valamely ismerettár az emberi tudás összes ágazatait. E. G.

A CSILLAGOS ÉG. B o lyg ó k : M erkúr május közepe táján ih 5om-ig látható a Nap lenyugta után a nyugoti égen ; azontúl gyorsan közeledik a Nap felé, úgy hogy a hó 28-ikán már el tűnik sugaraiban ; az egész idő alatt a Nap után kél. Eleinte az a T au ri — Aldebaran — fényes csillagtól északkeletre áll, de május 18-ikán mozgása retrográddá válik, úgy hogy e csillagot megint jobban megközelíti, sőt nyűgöt felé el is hagyja. A Hyadókban — az Aldebarantól nyugotra fekvő gyér csillagcsoportban — mozgása junius 10-ikén ismét direkt, mire tisztán keleti irányban a mondott elsőrendű csillagot még egyszer megközelíti. — Vénus a Nap után kel, de mint alkonyi csillag igen jól megfigyelhető, a ménnyiben naplemente után még 2 órán át tündöklik a nyugoti égen. Legkedvezőbben áll junius 7-ike körül, midőn 2h 2om-val ké sőbb nyugszik a Napnál. Eleinte fi és £ Tauri csillagoktól nyugotra áll, azután a Taurus és Gemini csillagképeket átszelvén, junius közepe táján Geminorumtól délkeletre jut. — M ars május közepén a Scorpii fényes vörösszínű csillagtól északkeletre található ; retrograd mozgásban e csillagot még inkább megközelíti 23-ikáig, a midőn 3°-kal áll tőle északra, azután nyugoti irányban haladva, ismét távozik tőle. A z egész hónap alatt este k é l ; májusban napkelte után, juniusban kevéssel napkelte előtt nyugszik, úgy hogy majdnem az egész éjjel látható. — J u p ite r a Capricornus csillagzat közepén, az a és p fényesebb csillagoktól keletre van. Mozgás alig vehető észre e bolygón, mert junius i-sején retrograd, azontúl majdnem stationaerálló. Éjfél táján (május második felében pontosan, juniusban esti II óra után) kel, és így reggelig látható. — Saturnus délelőtt kel és éjfél körül nyugszik le. A z egész hónap alatt körülbelül 11/4°-nyira áll az « Leonis — R egulus — elsőrendű csillagtól északra; május 30-ikán konjunkczióba lép vele. — U ranus lassú retrograd mozgása

még tovább is tart; mint utolsó időben, most is az a Virginis— Spicától kissé észak keletre keresendő. Eleinte 3 */2, junius kö zepén már l ll2b-koT reggel nyugszik, tehát az éj első felében megfigyelhető. Tünemények : Május 18-ikán 10b r. a Saturnus és a Nap quadraturában ; 9b 35™ e. Újhold. — Május 19-ikén 9b r. a Neptun és a H old együttállásban. — Május 20-ikán ih r. a Merkúr és a H old együttállásban ; 9b e. Venus és a H old együttállása, beálló de csak 50° és 66° déli szélességek között látható födéssel. — Május 22-ikén ib e. a Merkúr pályájának leszálló csomójában. — Május 24-ikén ib e . a H old a földtávolban. — Május 25-ikén 3h e. a Neptun együtt állásban a Nappal. — Május 2Ó*ikán 5b r. a Saturnus együttállásban a H olddal; u h 50™ e. első Holdnegyed. — Május 27-ikén 8h e. a Mars és a Nap oppozicziója — szemben állása ; a bolygó ekkor éjfélkor delel. — Május 29-ikén 8b r. a Venus bolygó a Napközeiben. — Május 30-ikán 5b r. a Sa turnus együttáll az a Leonis-szal, i° i4*-re északra maradva e csillagtól ; 6b r. a Mer kúr a Nappal alsó együttállásban van ; 3b e. Uranus és a H old együttállása. — Junius i-sején 6b e. Merkúr a Naptávolban. — Junius 2-ikán 5b e. a Mars és a H old együttállása. — Junius 3-ikán 7b 51111 r. Holdtölte. — Junius 5-ikén Iih r. a H old a földközelben. — Junius 7-ikén 7 b r. a Jupiter és a H old együttállása. — Junius 9-ikén I ib 6m e. utolsó H oldnegyed. — Junius 10-ikén 3h e. a Merkúr és a Neptun együttállása; az előbbi bolygó 2° 38'-re, közel 5 telehold átmérővel délre marad. — Junius 15-ikén 6b e. a Neptun és a H old együttállása. Fényesebb csillagoknak a H oldtól való s nálunk is látható födései e hónapban nin csenek. A múlt füzetben említett d’Árrést- és Brorsen-féle üstökös nem volt feltalálható,


A CSILLAGOS ÉG.

278

a mi különösen az utóbbira vonatkozólag feltűnő, mivel S w i f t és B r o o k s , a leg term ékenyebb üstökösfelfedezők is részt vet tek a keresésben. A zt vélik, hogy ismét egy elveszett üstökössel van dolgunk. A bécsi csillagvizsgálón felfedezték márczius 28-ikán az 1889. évi I. üstököst, a mely először 1888 szeptem ber 2-ikán tűnt fel. Fényereje ak kor il-sze r, ugyanez év november 25-ikén pedig 129-szer nagyobb volt, m int a mostani. E felfedezés azért fon tos, m ert eddig nem volt még üstökös meg figyelhető a N a p tó l való ily óriási távol ságban.

A Brooks-féle (márczius 19-iki) üstökös márczius utolján a D elphinus csillagkép és az e P egasi között állott, onnét pedig majd nem tisztán észak felé tartó mozgással £ Cygni felé haladt, a mely csillagot április 30-ika táján érte el. Május első napjain túlterjedő ephemerissel még nem rendelkezzünk, de hihető, hogy ez égi test mozgása még to vább is észak felé tart. A z üstökös, noha fénye növekedőben van, még teleszkópikus. Á prilis 7-ikén reg gel 4I1 felé K is-K artalo n végzett észlelések szerint élénk ködfoltocska képében tűnt fel, halvány gyenge kis csóvával.

A csillagos ég junius 1-én este 11 órakor B udapesten. A N a p ephem erise. N ap

R e c ta s c e n s io

1890 május 2 2 . -------- -------3^ 56in 28.S9 junius 1. ------------- ... 4h 371T1 2 .SO junius 11....... ......... ... 5b i8m 14.S1 N ap

D e c lin a tio

-(- 2 0 ° -J- 22° _j_ 23°

C sillag id ő d élben

25' 2 2 " 5 ' 3" 6' 22"

I d ö e g y e n le t

N a p k e l te

1890 május 22. . . . . . . . ... ___ — 3m 33-s9 junius I. . . . ....................................... — 2m 26.S4 junius 11. . . . , , , .. ................ — om 3 9 . S 9

4h i8m 4I1 8"i 4b 4tn

4h óra 2.S9 4b 39111 2 8 . S 5 5h i8m 54.S1 N a p n y u g ta

r. r. r.

7h 3701 e. 7^ 471*1 e. 7I1 5$m e .


2

79

METEOROLÓGIAI ÉS FÖLDHÁGMESSÉGI FÖLJEGYZÉSEK A MAGYAR KIR Á LY I K Ö Z P O N T I

INTÉZETEN,

BUDAPESTEN

1890 Á PR IL IS H Ó N A PBA N .

A. Légnyomás milliméterben í

7b reggel

2l> d. u.

-9b este

közép

Hőmérséklet C. fokban 7^ 2h reggel d. u.

1 749*5 749*5 752*1 750*4 2 52*9 51*1 50*5 51*5 3 51*2 49*8 49*2 5 0 1 4 49*8 50*2 50*5 50*2 5 52*0 51*0 50*8 51-3

4*6 1*8 4*1 6*4 2*7

11*5 11*2 12*7 12*3 12*4

9h este

Páranyomás milliméterben

Nedvesség száza lékokban

Csapadék milli méterben

közép 7* 2h 9h kö 7^ 2h 9b kö reg. d. u. este zép reg. d. u. este zép

7*6 7*9 3*9 2*7 8*0 • 7*0 3*8 3*5 8*6 8*5 4*2 3 0 9*2 9*3 4*2 3 9 8*1 7*7 3*8 3*6

ny.

3*8 4*1 3*7 3*8 3*9

3*5 3*8 3*6 40 3*8

62 73 69 58 69

27 35 27 36 33

48 52 46 44 50

46 • 53 47 46 51

4*4 4*6 8*2 8*5 5*3

47 4*9 6*4 8*7 615

70 75 72 89 95

38 34 41 66 75

57 49 80 86 69

55 53 64 • 1:1 80 • f ^ 5 * 9 10 80 •

5*4 4*8 8*Ó 6*8 5*6 : T I 6*8 6*8 7*5 6*8

75 78 98 91 77

38 50 92 67 44

69 92 81 75 73

61 73 90 78 65

6 7 8 9 10

50*0 46*7 37*8 32*0 34*1

48*6 43*9 34*1 32*1 33*6

47*9 41*5 33*3 31*8 36*1

48*8 44*0 35*1 320 34*6

6*5 5*9 6*2 101 5*4

15*1 7*8 17*4 10*2 17*3 1 1 6 16*3 .1 1 1 11*8 7:4

11 12 13 14 15

40*5 41*4 36*6 42*1 42*3

422 38*9 36*8 42*5 41*3

42*7 38*8 400 42*1 41*2

41*8 39*7 37*8 42*2 41*6

. 5*4 8*2 9*1 6*0 8*5

12*6 145 11;4 12*5 17*4

16 17 18 19 20

40*9 38*6 38*2 42*6 47*8

40*3 37*0 38*2 43*6 49*3

40*1 36*6 39*6 45*0 50*7

40*4 37*4 38*7 43*7 49*3

*12'8 20*9 14*6 16*1 7*6 7*4 12 8 22*4 <14*8 1 6 7 7*7 6*9 13*6 15*6 11*8 13*7 9 1 10*4 1 2 2 17*6 14*6 14*8 8*4 7*1 12*3 17*9 13*0 14*4 7*3 8 1

8*5 7*2 8*6 7*9 70

7*8 7*3 9*4 7*8 7*5

69 70 79 80 69

41 35 79 47 53

69 58 84 63 63

60 54 81 63 • < 62

21 22 23 24 25

52*4 51*5 47*4 45*4 43*7

51*8 50*8 46*8 45*0 41*3

51*7 49*7 46*1 44*8 40*7

52*0 50*7 46*8 45*1 41*9

13*3 10*1 10*6 8*6 6*6

19*4 17*4 15*2 13*7 181

12*4 11*3 11*6 7*5 12*8

15*0 12*9 12*5 9*9 12*5

7*8 7*1 76 6*5 5*6

7*9 6*9 8*5 5*7 6*4

8*6 7*4 8*4 4*9 7*1

8*1 7*1 8^2 5*7 6*4

68 78 80 78 71

48 47 66 49 41

8( 74 84 64 65

65 • 66 77 • 64 59

26 27 28 29 30

40*2 42*9 47*8 42*1 47*5

39*5 45*7 44*7 441 47*8

40*6 47*4 40*9 47*0 49*3

40*1 45*3 44*5 444 48*2

11*7 11*1 9*9 9*8 8*0

21*6 13*4 12*0 11-9 14*7

13*4 10:2 11*0 8*2 11*6

15*6 11*6 11*0 10*0 11*4

7*4 8*6 8*7 7*3 7*0

7*4 9*9 8*4 7*7 7*2

8*3 8*1 9*7 6*8 82

7*7 8*9 8*9 7*3 7*5

73 87 96 82 88

39 87 82 74 57

73 87 99 83 80

62 87 92 80 75

Hl

77| 52

3

744-3| 743-7| 744'()| 744’0||

8*5

9*8 11*2 11*7 12*5 . 8*2

50 5-2 5*1 8*3 6*4

4*8 4*9 60 9*2 7i7

8*6 5*0 4*1 7:7 9*2 1 0 6 6*3 6*1 5*9 8*8 8 4 9*2 9*7 9*4 6*4 • 7*2 11*9 12*6 6*4 6*5

15‘3j 10*4 H*4|| 6-ö| 6*6 • 6*7|

ny. 25*4 3*9 0*3

• • • •

• • • m

m

7o| 6 6 1

0*7

1*1 0*5

0-5 1*0 24*7 0*2 ny. —

A hőmérséklet valódi közepe : -f* 11*1 C° (Normális érték : - r f - 11*0 C°.) — A légnyomás maximuma 752*9 mm. 2-án reggel 7 órakor. A légnyomás minimuma : 731'8 mm. 9-én este 9 órakor. — A hőmérséklet maximuma: -f- 22*4 C° 17-én délután 2 órakor. (Norm.. é r t.: -f- 23*6 C°.) — A hőmérséklet m inim um a: + 1'8 C° 2 -án reggel 7 órakor (Norm. ért. : -f- 2*4 C°.) — A hőmér séklet abszolút szélsőségei: -j- 23*1 G° 17-én és 0*0 C° 2-án. — A nedvesség minimuma 27°/0 1. és 3-án d. u. 2 órakor. (Norm. ért.: 27 °/0.) :— A csapadékos napok száma : 14. (Norm. ért.: 9 .) — A csapadékok összege : 67 mm. (27 évi középérték : 52 mm.) — Elpárolgás április hónapban : 58*2 mm. Jelek magyarázata: köd S , eső • , hó jégeső égi háború Rik, villámlás <*, dara / \ . ónosidő G\9, harmatviz r \ jellel jelöltetik, — ny = nyoma.


28 o

METEOROLÓGIAI ÉS FÖLDMÁGNESSÉGI FÖLJEGYZÉSEK A MAGYAR KIR Á LY I K Ö ZP O NT I INTÉZETEN, BUDAPESTEN 1890 Á P R IL IS H Ó N A PB A N .

B. Szélirányok és szélerő

Pi

£

2h 7* reggel d. u.

1 NW 9 N4 2 N 2 SE*

Felhőzet

9h 7* 2* 9* este reg. d. u. este N2 S1 E4 Es SE2

2 2 0 10 1

NE2 SE1 S8 8 S E 1 E* 9 S E 1 SE* E 2 N7 10 N W * N*

10 0

6

7 10 10

8 8 10

0

1

3 4 5 6

N1

N2 N1

E* E4 E*

_

NE*

7 S E 2 SE*

11 N* 12 NE*

13 SE* 14 N ‘ 15 —

W* SE4 E1 SE* SE3

16 SE* S* SE* 17 — S* 18 S* 19 S E 1 SE* 20 S W 1

E*

_

—

26 27 28 29 30

SE* SE1 SE1 SE1 NW *

*8* a

i*e|

SE'

9 3

2

0

SE2 7

H

10

5 10

3 7

A kö cm zép ‘5? ri

5*3 0 1-7 0 10# 83 93 10 10# 1 0 0

5

M ágnesi intenzitás

M ágnesi elhajlás

7* reggel

10* d. e.

2^ d. u.

(N.)

9* este

7* 10h 2 * 9* regg. d. e. d. u. este

2 0 5 7 7»58'*3 7°59'*1 8°9'-9 8°0'-5 108*4 1058 104*2 105-3 59 6*7 0 2 59*7 59*9 0-9 1062 1044 102*8 104-9, 17 0 1 595 8 °0 0 70 0 9 1051 1023 107-5 i06-3 6*5 7*3 1 1 590 7°580 0*8 107*6 104-2 106*7 1060 59*7 5*8 1 0 0 6 58*8 06 106-8 105*8 105*7 1051

2

0

s1 7 4 s1 7 3 s1 8 8. r e w 1 3 5 w 1 0 7

SE* NW 2 6 SE1 W 1 9 N E 4 — 10 w 2 3 S* N W 1 w 1 10

2-öj

2

9 3 9

E* 10 5 10# W 2 10 # 10 # 9 SW 1 10 # 8 7 4 1 0 —

N» NW4 2 21 N ‘ 22 N W ' N W * SW3 10 23 SE* N ¥ > w 2 10 24 S W 5 N W * w 2 6

25

2

Ozon

0*3 8*3 97 83 1*7

40 33 57 9# 57 27 1

1 0 1

4 3 5 5

0 2 2 6

2 10

9 5 0 5 6 10 0 10 .4 2

5 4 1 3 3 8 6 10 8 8

7*3 1 8 50 10 10

10 0 10 0 1

100 1 10 30 10 10 5*0 0 5

4*7 2 6 2 70 10 10* 10 # 1 0 0 5*3 10 # 3 8*7 8 8

6 1 0 10 10

4 10

5 10 10

58*4 59*7 57-7 8 °0*6 57*8 01 580 7°58‘8 58-2 58*8

71 7'58,*8 105-5 1011 105*5 107*0 75 8 °0‘0 1051 103-3 1051 103*0 74 0 2 1040 101*51C61 1050 7*2 7°59’9 105*6 102*4 105*4 105*9 5*6 59*9 105-7 103*7 106*7 106*0

582 59*8 575 8°0*4 56*9 1-4 57*8 7°58*8 58-8 8°03

597 1059 103*1 105*5 104*3 59 599 105-5 1039 106*8 105*4 5-7 58 8 1054 1038 105-4 107*3 67 8 ° 0*8 1061 105*8 1050 1075 73 0*8 107*6 1046 1060 1075

58*5 2*8 571 7°58*8 57-8 598 570 8°0‘4 57*7 7°59‘7

52 0*3 104*3 105*0 1083 107i 50 0 2 1050 105*9 1056 1066 5*9 05 1065 1051 1072 107*2 50 0*2 107*3 105*2 108*0 107*i 5*8 7°59*7 1061 103*0 105-3 105*8

585 56*8 576 575 57-8

59*6 588 59*7 593 590

51 587 104-8 102*5 1060 105-4 7*6 58*7 1071 1029 105*0 104-8 47 572 1051 1031 1070 105*7 5*4 8 ° 0*5 1052 1022 105*4 106*0 5*7 7°59*0 105*8 1030 105-2 105-8

58-0 56*9 569 57*5 57*4

29 59*6 590 58*9 03

51 3*9 3*2 3*9 4*7

6*2

0 0 1054 101-9 107-6 106-7 0*8 1080 1061 1058 1090 0*6 107-9 104*7 107*1 108*6

0 3 107*3 1062 106*1 107*6

0*2 106-5 104*7 106*8 108-4

6*o| 6*4 4-ö| 5*6 3*7 6*3

A szélirányok eloszlása: N N E

12

4

E

SE S S W W N W Szélcsend. — K özép szélerősség: 2 *0 .

10 25 9

4

9

10

7

A szélirányok úgy vannak jelölve, mint Angolországban szokták, ú. m .: N. észak, S. dél, E. kelet, W. nyűgöt. A z abszolút vízszintes erő a mágnesi intenzitás (N) skálarészeiből a következő képlet szerint számítható k i : H = 21077 + (N — 70 0 ) 0 00052 .

Creative Commons — Nevezd meg! - Így add tovább! ...

1/2

http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu


Creative Commons

Creative Commons License Deed Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Ez a Legal Code (Jogi változat, vagyis a teljes licenc) szövegének közérthető nyelven megfogalmazott kivonata. Figyelmeztetés

A következőket teheted a művel: szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre kereskedelmi célra is felhasználhatod a művet

Az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét). Így add tovább! — Ha megváltoztatod, átalakítod, feldolgozod ezt a művet, az így létrejött alkotást csak a jelenlegivel megegyező licenc alatt terjesztheted.

Az alábbiak figyelembevételével: Elengedés — A szerzői jogok tulajdonosának engedélyével bármelyik fenti feltételtől eltérhetsz. Közkincs — Where the work or any of its elements is in the public domain under applicable law, that status is in no way affected by the license. Más jogok — A következő jogokat a licenc semmiben nem befolyásolja: Your fair dealing or fair use rights, or other applicable copyright exceptions and limitations; A szerző személyhez fűződő jogai Más személyeknek a művet vagy a mű használatát érintő jogai, mint például a személyiségi jogok vagy az adatvédelmi jogok. Jelzés — Bármilyen felhasználás vagy terjesztés esetén egyértelműen jelezned kell mások felé ezen mű licencfeltételeit.

2012.03.26. 13:47

KÖZLÖNY. HAVI FOLYOIRAT ^ XXII. KÖTET MÁJUS 249. FÜZET. A m a ro k k ó i sáska M ag y a ro rszá g o n

Recommend Documents