A
D U N A
ÉS
K O M Á R O M
Lánczos
M E G Y E .
Zoltán.
- Kézirat. Budapest, 1980. -
A
D U N A
É S
K O M Á R O M
Lánczos
M E G Y E .
Zoltán.
- Kézirat. Budapest, 1980. -
T A R T A L O M
:
A
D U N A . . . . A Kisalföld
....
........
......
3 6
A Szigetköz
........
7
A Csallóköz
.
7
A Duna mederviszonyai
.............
8
Árvizek Egy zsiliprombolás története R É G M Ú L T A
D U N Á N
A
D U N A I
I D Ő K
9
.............
10
H A J Ó F O R G A L M A
.....
.
H A L Á S Z A T
M E G Y É N K B E N
.........
..
..
13
M Ú L T J A ........
Komáromi halászdalok
........
......
..
17
.....................
19
Megyénk halászatára vonatkozó néhány régi
adat
................................ 20
Szlovák halnevek /Petényi-kézirat alapján/ 23 A
D U N A I
A R A N Y M O S Á S
A
K O M Á R O M I
H Í D
....
T Ö R T É N E T E
. 24 ..
27
"... A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés."
/József Attila: A Dunánál./
- 3 -
A
D U N A .
A Duna Közép-Európának a Volga után a legnagyobb, közle kedési szempontból pedig az egész földrészünk
legjelentékenyebb
folyója. Már a honfoglalás előtt is sok szempontból jótékony hatással volt a folyása mentén élt népek életére. Hal-állománya és nádasainak állatvilága révén mindenkor viszonylag könnyű táplálékszerzési lehetőséget nyújtott, számos iparág keletkezé sét, fejlődését tette lehetővé, s mint vízi ú t , nem csak a g a z dasági szempontból fontos árucsereforgalmat
segítette
elő,
de
nagy szerepet játszott a kultúra terjesztése terén is. /Érdekes, hogy a Duna mellett mindég főváros jellegű városok fejlődtek ki ott, ahol belép vagy kilép a hegyek között vájt völgyébe. Ilyenek Linz, Bécs, Pozsony, Esztergom, Budapest, Belgrád./ Megyénk múltját vizsgálva meg kell állapitanunk, hogy e f o lyónk a megye gazdasági és szellemi életére hatással volt termé szeti tényezők között is az élen jár. Mindezek alapján megérdem li, hogy szeressük, becsüljük, - ezzel pedig vele jár, hogy i s merjük.
XXX
Az ókor folyamán a régi görögök Istros-nak nevezték és Eu rópa legnagyobb folyójának hitték. Azt tartották, hogy Herkules az Istros forrásaitól hozta az olajfát, melynek ágaival az olim piai győzteseket volt szokás kitüntetni. Egy mondájuk szerint az aranygyapjút megszerző Jázon, az argonauták vezére, nagybátyja - Peliose -
megbízásából
az Argó nevű hajón nem csak a Fekete-
tenger akkoriban Kolchisz-nak nevezett részéig jutott el, de felhajózott az Ister forrásvidékéig i s , ahol Apolló tisztelői laktak. Hogy mennyire kuszáltak voltak az akkori földrajzi isme retek, jellemző, hogy Herodotosz / i . e . 484-424/ leírása szerint ez a forrásvidék a Pyrene hegység lábánál, a kelták földjén t e -
- 4 —
rült el. De többször említi az Istert már az i.e. 8. század ban élt görög költő - Hesiodosz - i s , aki a görög szellemet emberibb látókör felé
vezette.
A Földközi-tengeren való uralomért vívott második pún h á ború után /i.e. 218-201/ keletkezett latin nyelvű
leírások
már
Danubius és Ister néven emlegették a Dunát és forrásvidékének az osismiok földjét /Bretagne/ tartották. Julius Caesar ideje óta a déli Alpokban keresték forrását és csak Tiberiusnak a vindeliciaiakhoz / 1 . / vezetett hadjárata során találták meg ennek igazi helyét. Sztrabon, a nagy görög
földrajzíró,
a földrajztudomány
egyik atyja /i.e. 6 3 - i.u. 1 9 / a 17 könyvből álló "Geographica"-ja szerint már Homeros is jól ismerte az Istert, mert
a
mysiaiakat is említi, akik istermelléki thrákok voltak. A Nibelung-énekben Tuonowe /Tuon folyó/ név alatt fordul elő. Ezért sokan Tanowe-nek /erdős folyó/ tartják eredeti n e vét. Nevének eredete m a is vitás. A Danubius név némelyek s z e rint thrák, mások szerint szkíta. A z Ister nevet keltának, sőt az újabb kutatók közül sokan sumernak vélik. Ortvay Tivadar / 2 . / kelta eredetűnek tartja a Duna nevet, s ebből származtatja a német "Donau", a szláv "Dunej", "Dunai", "Dunavo", "Durej" és "Dunawo", a török "Duneh", az angol és francia "Danube" elne vezéseket. A magyar irodalomban először Szent Gellért püspök életira tában, majd Anonymusnál szerepelt. Okiratainkban a IX. század tól fordul elő a neve. XXX
A Duna a hajdani Baden nagyhercegséghez tartozó Fekete er dő /Schwarzwald/ délkeleti lejtőin fekvő donaueschingeni k a s tély parkjában fakadó Duna-forrásnál /Donau/ veszi kezdetét és a Brege valamint a Hirzwaldon eredő Brigach patakok vizével feldúsulva,
festőien szép keskeny völgyben folytatja útját Sig-
maringen felé. Szűk völgye ettől kezdve fokozatosan tágul, U l m nál már egészen kiszélesedik. Eddig tart a felső
folyásvidéke.
A z északról jövő mellékvizeinél jelentékenyebb mértékben duzzasztják fel az Alpokból lefolyó, a törmeléklejtőbe
teraszosan
be-
- 5 -
vágódott folyók : az Iller, a Günz és a Mindel, valamint az ugyancsak az Alpokból jövő Lech. A z Iller Ulmnál torkolódik beléje, s innen kezdve válik hajózhatóvá. A nagyobb hajók azonban csak Passauig jöhetnek fel a medrében, ahol az Inn-nel egyesül. A cseh masszivum és az Alpok közötti szép völgybe már a Traunt és az Ennset folyók bő
vízhozamával
felduzzadva érke
zik. Klosterneuburg után éri el a törmelékekkel telehordott Bécsi-medencét, melyen a zátonyait és fattyúágait megszüntető szabályozás óta felgyorsul a folyása. Itt két délről jövő kisebb folyóval /Triesting, Fischa/ és az északról jövő Morva vizével bővülve éri el a Bécsi-medence szélét, Dévényt. Köztudott, hogy a földtörténeti új-harmadkor második sza kaszában - a pliocén korban - a tengerek és szárazföldek e l oszlása más volt mint ma. E korban még nem volt meg a Duna völgye. Valamikor a mediterrán tenger
borította
a Duna mai
vízgyűjtőjének egész területét. A felső miocén korban a hegy ségek viszonylag gyors kiemelkedése folytán alakult ki a Bajormedence, mely elősegítette a Duna kifejlődését. A miocén kor végén a Bécsi-medence felől az Ebenfurt-Soproni kapun át folyt a Kisalföld felé, de a Lajta hordalékkúpja ezt az utat elzár ta, így folyása a Lajta hegység északi oldalára terelődött a Brucki-kapu felé. Később az időszaki süllyedés a brucki szoros ból a dévényi szorosba irányította. A Kisalföld
szigettengere
is ebben az időszakban kezdett kiszélesedni, majd egyre süllyedt, úgy hogy a Duna csak a pliocén kor végefelé tudta kitölteni, csak akkor tudott itt magának medret vájni. A negyedkorban - a pleisztocén- és halocén-formációk idején - igen élénk volt e területen is a vulkáni tevékenység. Bazaltok, andezitek, /trachitok/, dácitok, ritkábban fonolitok törtek ekkor a felszínre Németország középső-, Csehország északi részén és a mai Magyarország területén, kialakítva azt a földfelszínt, mely lehetővé tette a m a ismert Duna-völgy k i alakulását. Többek véleménye szerint / 3 . / : "... amikor a Duna a V i segrádi szorosban megjelent, a terület még nem volt középhegy ség, hanem azóta emelkedett ki. Ezt bizonyítják, hogy a leg magasabb terasz kavicsai dunai eredetűek. A Duna folyása a Visegrádi szoroson át V á c , Gödöllő, Cegléd irányába haladt a
-
6
-
tiszamenti sülyedékbe." / 4 . / glaciális
A Vác-Ceglédi irányát a
würm
időszak elején Vecsés-Kecskemét felé változtatta, s a
mai Duna-Tisza közén több átfolyás keletkezett. A kor végén a Dél-Alföld
süllyedése
pleisztocén
átmenetileg megállt
és a k a
locsai depresszió magafelé vonzotta a D u n á t , mely azután ó-holocén korban
alakította
ki mai
az
medrét.
xxx
A Bécsi-medencét elhagyó Duna ma a Lajta hegység és a KisKárpátok között támadt tágas szoroson, a "Porta
hungarica"-n
át l é p h a z á n k
Itt kezdődik a f o l y a m
magyarországi
részének Felső-Duna n é v e n ismert szakasza, mely
Dunaradványig
területére.
tart. Ez a folyamszakasz Dévény
és G ö n y ü k ö z ö t t z á t o n y o s , s z á
mos mellékágra oszló, mocsaras volt, s nem csak a hajózást te r e n d k í v ü l n e h é z z é
és v e s z e d e l m e s s é , de a z á t o n y o k o n
kadt, összetorlódott
jég óriási árvizeknek
is o k o z ó j á v á
tet
fenna vált.
Ugyanis ezen a szakaszon kezdi lerakni az Alpokból hozott
ren
g e t e g t ö r m e l é k e t , m e l y n e k f e l h a l m o z ó d á s a f o l y t á n á l l t e l ő nagye s é s e és f e l f o k o z ó d o t t
a
sebessége.
tudott megbirkózni a hatalmas désű törmelékkúp rekesztette
A felgyorsult folyás
törmelékanyaggal, a nagy
kiterje
e l a H a n s á g l e f o l y á s á t d é l e n és a
Súr mocsarat északon. A szükségessé vált emberi máló beavatkozás - a szabályozás a
nem
természetfor
- is c s a k r é s z b e n v o l t
zátonyok között szerteszét kóborló folyót
összefogni.
képes Két
nagy fattyuága keletkezett. A z egyik a Kis-Duna, mely a C s a l l ó köz északi határát alkotja
és G u t á n á l / K o l a r o v o / a V á g g a l e g y e
sülve mint Vág-Duna ömlik K o m á r o m n á l a f ő m e d e r b e , amely a getközt
körülkerítő
Dunát Vének alatt
szi
másik fattyuágat, a Rábával egyesült Mosonifelveszi.
A D u n a P o z s o n y t ó l a Gerecse h e g y s é g lábáig i l l . az Ú j b á n y a i hegység déli lejtőjéig a Kisalföldön halad
át.
A Kisalföld. A Kisalföld elnevezés ill. mint tájfogalom viszonylag újkeletű, csak a XVIII. században alakult k i , vált Rendkívüli
használatossá.
táji tagoltság jellemzi. Területén található a Fertő-
- 7 -
zúg, a Hanság, a Rábaköz, -/Valamikor ezen a területen 200 ezer holdas őslápvilág terült e l , m a mindössze 30 ezer hold maradt belőle./ - a Marcal-medence, Sokoróalja, a Szigetköz, a Szlová kiához került Csallóköz, Hegyalja, mely a Vízközt is magába fog lalja, Mátyusföld /Matusova/ és a Zoborvidék. A Kisalföld a honfoglalás korában a letelepülő magyarság egyik legfontosabb tájává vált. A kialakult megyeszervezetben Pozsony, Moson, Nyitra, B a r s , Sopron, Győr, Komárom történeti magyar m e gyék töltötték ki. Településhálózatát a középkorban sűrű apró falvak jellemezték. Belső területei a török hódoltságot megelő ző időben már az ország legfejlettebb paraszti kultúrájú vidékei közé tartoztak. A paraszti közösségek megerősödését és differen ciálódását a XVI.-XVII. században megerősödött nagybirtokrend szer szoros korlátok közé
szorította.
Területének felét az egy
ház és 800 főúri család birtokolta. A felszabadulás után közel 30 ezer béres, cseléd, summás és napszámos között osztották fel a nagybirtokokat, s ezek lettek
megalapítói
a napjainkban olyan
jól működő termelőszövetkezeteknek. A parasztság helyzete a Duna szabályozását, a mocsarak le csapolását követően jelentős mértékben feljavult, de az említett nagybirtokok árnyékában nem vált
kielégítővé.
A Szigetköz. A Nagy-Duna és a Mosoni-Dunaág között terül el a termékeny Szigetköz áradmányos, szigetekkel
tarkított
tája.
Tizenkilenc
község van a területén, melyen a Duna-szabályozást megelőzően a nagy árvizek gyakorta okoztak óriási pusztításokat. A z ármen tesítés óta három ágra kényszeritett Duna
lelassított
víztöme-
ge már ritkán jelent veszélyt e termékeny vidékre nézve. A kia lakított három ág : a csehszlovák területen folyó Kis-Duna, az országhatárral egybeeső Öreg-Duna és a Szigetközt körülölelő Mosoni-Duna. A Csallóköz. Európa legnagyobb folyami szigete. 1885 km2 kiterjedésű, 84 km. hosszú sziget, melynek területén 150 község keletkezett idők folyamán. Termékenysége miatt "Gabona-sziget"-nek /Zitny
- 8 —
Ostrov/ is nevezik. A múltszázad közepéig kiöntésekkel és h o l t ágakkal felszabdalt terület volt. A szabályozási munkálatok ugyan egységessé tették, de az ármentesítő munkálatokra, a v é dőgátak karbantartására m a is szükség van, területének jórésze korunkban is gyakran szenved
árvízkárokat.
Két Duna-ág : az északi Kis-Duna és a déli Öreg-Duna öleli át. Ezek Pozsonynál válnak szét és Komáromnál - mint Vág-Duna egyesülnek. Ezen óriási kiterjedésű szigetnek van egy belső szigete is, az egykor igen mocsaras Csilizköz, mely 20 km. hosszú és széles sége a 10 km-t is eléri. A Duna e szakasza már a bronzkortól kezdve megült hely volt, de benépesedése csak a honfoglalás korától számitható. Főleg halászok, pákászok, csikászok, hód-, vidra- és farkasvadászok, nádvágók, aranyászok /aranymosók/, vizimolnárok, pásztorok t e lepedtek meg itt, akik nemzetiség szempontjából kunok, magyarok és besenyők voltak. Falvaiban századunk elején még számos ő s foglalkozás
virágzott.
A Duna mederviszonyai. Mint minden folyónk, a Duna i s , h o l a maga vájta, h o l m e s terségesen
alakított
mederben halad. Pozsony és Gönyü között
nincs eredeti völgye, szabályozással
kialakított
Gönyü és Esztergom között szerkezetileg
mederben folyik.
irányított
lad, majd tektonikailag kitűzött teraszos völgybe Átlagos mederszélessége kis
vízállás
völgyben h a ereszkedik.
idején 530-450 méter
között van a meder geológiai adottságaihoz
igazodva.
A mederfenék anyaga roppant változatos
: kavics, homok,
agyag, szikla. Mélysége a magyarországi szakaszán 3-4 méter között van átlagosan. A Gellért-hegy alatt közepes eléri a 6 métert
vízállásnál
is.
Esése : Pozsony és Komárom között
Vizének
26,33 méter
Komárom és Esztergom között
2,83
"
Esztergom és Budapest között
4,93
"
felszíni
sebessége közepes
vízállásnál
sodorvonalban :
0,6/m/s. Árvíz idején : 2,5/m/s. Általában júniusban éri el legmagasabb vízbőségét, mert a csapadék ilyenkor éri el évi maximumát és a vízgyűjtő terü-
— 9 -
let magashegységi részein ilyenkor olvad el a hótakaró. Októ ber és december hónapban általában alacsony
vízállású.
Évi középhőmérséklete 11,0 C ° az 1900-1950-es évek méréseit véve figyelembe. Ha a levegő hőmérséklete tartósan 0 C ° alá süllyed, előbb a sekélyvizű partok mentén, majd a mederfenéken megindul a jegesedés. A fenéken képződött jégréteg - kisebb fajsúlya folytán - felszakadozik és a víz
felszínére
emelkedik,
megindul a folyó "zajlása". A jégtáblák összetorlódása esetén a teljes
vízszint
eljegesedik, "beáll a folyó". Ilyenkor rob
bantással szokták megtörni a jégpáncélt. 1967-től jégtörő h a j ó kat alkalmaznak a jégtorlaszok szétrombolására. A zajlás
- az
eddigi tapasztalatok szerint - karácsony körül mutatkozik elő ször és február 25.-e után szűnik meg. Árvizek. A Duna Pozsony és Budapest közötti szakaszán évente két szer mutatkozik
árvízveszély.
Tél végén, a hóolvadás idején je
lentkezik a "jegesár" és a koranyári monszun-esőzések idején a "zöldár". A legrégibb
árvízről
szóló feljegyzés 1012-ből szár-
mazik. Azóta 7 0 nagyobb árvizet jegyeztek fel. Csallóköz-KomáromEsztergom vonalán a legnagyobb
pusztítást
okozott árvizek idő
pontjai : Jeges árvizek : 1775. február
16.-án
1776.
26.-án
"
1838. március
15.-én
1839. február
18.-án
1876.
26.-án
"
1940. március
18.-án
1956.
10.-én
"
Zöld árvizek : 1920. június 1940.
"
1954. július 1956. augusztus
28.-án 8.-án 18.-án 6.-án
1965. március-április XXX
folyamán léptek f e l . / 5 . /
- 10 -
A Duna mentén kialakult mocsaras vidékek közül meg kell említeni az Almásfüzitő-Tata-Dunaalmás háromszögben húzódott lápos, mocsaras területet, melynek lecsapolásának története megyénk történetének érdekes, az akkori viszonyokat jól tükröző fejezete:
Egy zsiliprombolás története.
A XVIII. század elején még hatalmas mocsarak összefüggő láncolata húzódott Tatáról északfelé a Dunáig. Nádasok, ingoványok, zabolátlan patakok
nehezítették
meg a közlekedést és a
terméketlen földterületek nagyon szűkös megélhetést biztosítottak a lakosságnak. A z áldatlan helyzetnek csak a Zichy grófok ószőnyi uradalmát zálogbirtokként tulajdonában tartó Neffzer János Jakab bárónak kedvezett. Neki ugyanis az itt működő v i zi malmai és halászai busás jövedelmet
biztosítottak,
mit törő
dött ő a dunaalmásiak elöntött határával, a nép nyomorával. 1730-ban a tatai uradalom
megbízta
Mikovinyi Sámuelt, kora
egyik legzseniálisabb mérnökét, hogy a tatai vizeket szabályoz za. A munkálatok a Cseke tó határok közé
szorításával
kezdődtek.
"Cseke" a régi magyar nyelven gázlót, mocsaras hely átjáróját jelentette, így ennek a névnek jelentése is
rávilágít
e vidék
mocsaras múltjára. A kezdeti sikereken felbuzdulva 1744-re elkészült egy egész csatornarendszer terve, melynek feladata volt a vadvizek lecsapolása, több ezer hold termőfölddé tétele. A tervet a kamarán kívül a megye is támogatta. A munkálatok útjában volt azonban Neffzer báró füzitői zsilipje és duzzasztógátja. Ezt tehát le kellett rombolni. A báró hevesen ellenállt és kaszával-kapával felfegyverzett job bágyai élén megszállta a zsilipet és környékét, sőt az almási bírót
és az esküdteket tettleg is bántalmazta. E z csak olaj volt a tűzre. A z almásiak is kaszát-kapát r a
gadva elűzték a védőket és áttörték a zsilipet. Neffzer azonban rendbe hozatta, mire a tatai uradalom emberei, a kamarai jobbá gyokkal
megerősítve,
újból felvonultak, s a jelenlévő komáromi
várkapitány és a kamarai
udvarbíró
által
felbátorítva,
most
már alaposabb munkát végeztek. A töménytelen víz egyszerre l e szaladt, a malmok és rengeteg hal szárazon maradt. Mikovinyi
-
11
-
emberei a nádast is felgyújtották. Mivel a megye is a lecsapolás mellett volt, a báró 1 7 4 7 ben panaszt tett ellene is a királynőnél. Mária Terézia kérdő re vonta a megyét, mire a következő választ kapta : "Almás szegény lakói hozzánk fordultak orvoslásért Neffzer ellen. A Neffzer-féle kálló malom föltartott vize ugyanis az egész határukat elöntötte és mocsárrá tette. Mivel a szőnyi csatorna tisztogatását is elmulasztották, az elmúlt évi áradás még a halastavak töltését is elragadta, s így az egész víztömeg az almási határra zúdult. A szőnyi uradalom előbbi zálogos birtokosa, Gyulay gróf idejében ilyesmi nem történhetett, mivel a duzzasztónál oszlop állott, mely a vízállást mutatta. Amint a víz a meghatározott magasságot elérte, a zsilipeket kinyitot ták. Neffzer azonban nem sokat törődött az almásiak érdekével és így ők a végromlásba jutottak. Neffzer báró - irta a megye - megsértette a vármegyét, s dühében minden tisztességről m e g feledkezett." A királynő a dunaalmásiak pártjára állt és így 230 éve az addiginál nagyobb területen, az árvízveszélytől nem fenye getve gazdálkodhatnak./6./
J E G Y Z E T E K
:
1./
Kelta néptörzs volt a Lech folyó mentén. Augsburg római kori neve : "Augusta Vindelicorum".
2./
Lsd: "Magyarország régi vízrajza". - Ortvay Csiklovabányán született 1843-ban. 1875-től pozsonyi akadémiai t a n á r , egyetemi magántanár, a MTA rendes tagja. 1900-tól csanádi apát. Széleskörű eredeti kutatásokon alapuló tör téneti és archeológiai munkásságot fejtett ki. Meghalt 1916-ban. Munkái közül a fent említetten kívül Komárom megyével kapcsolatos még a "Magyarország egyházi földleí rása a XIV. sz. elejéről" című.
3./
Udvarhelyi Károly: Magyarország földtani kialakulása, szer kezete és felszíne. /Magyarország természeti és gazdasági földrajza. Bpest, 1973. 2.kiad. Kéz Andor: A z Ős-Duna és vízterülete. /Földrajzi Közlöny, 1956. Bulla Béla: Magyarország természeti földrajza. Bpest,1962
- 12 -
Pécsi Márton: A magyarországi dunavölgy Bpest, 1957.
kialakulása.
4./
Zétényi Endre: Magyarország vízrajza. /Magyarország termé szeti és gazdasági földrajza./ Bpest, 1973. 90. lap.
5./
Ihrig D é n e s : A z 1956. évi dunai jeges árvíz Magyarországon. VízügyiKözlemények.Bpest, 1956. 4.füzet.
Dobos István:- Knézy László: A jeges árvíz elhárításának módszerei és eszközei ÁR ÉS BELVÍZ VÉDEKEZÉS, az Országos Vízügyi Főigazgatóság folyóirata. 1963. 2. sz. 6./
Lánczos Zoltán: Megyénk múltjából. Egy zsiliprombolás tör ténete. Dolgozók Lapja. 1977. április 10.-i szám 4. lap.
- 13 -
R É G M Ú L T
I D Ő K
A
H A J Ó F O R G A L M A
D U N Á N .
Már a rómaiak is előszeretettel használták hazai vízi utaink közül a Dunát. Csapat- és anyagszállító bárkáikon kívül Panno nia északi határának
biztosítására
őrnaszádjaik tekintélyes
számú flottája szelte a D u n a hullámait. Mikor Bernát clairvauxi apát rábeszélésére III.Konrád német-római császár 1147-ben kereszteshadjáratot vezetett a Szentföldre, hadseregét Regensburgtól hajón
szállította
át hazánkon. Barbarossa Frigyes k e
resztes hadai szintén a Dunán hajóztak le Belgrádig. Esztergom ban III.Béla királyunk látta őket vendégül, sőt kenyérrel, bor ral, zabbal megrakott hajókat, szekereket is adományozott a k e reszteseknek. Bőkezűségét Frigyes azzal viszonozta, hogy a bel grádi partraszállás után egész hajóhadát III.Bélának ajándékoz ta. I.István kemény rendszabályokat hozott az útonállók ellen. Intézkedései folytán hazánk közbiztonsági állapota messze felet te állt a szomszédos államokénál. Mikor azonban a X I I I . század végén meggyöngült az országutakon való biztonságos közlekedés, a Nyugatról Budára, vagy Keletről Bécsbe utazók lehetőleg
a
dunai hajóközlekedést vették igénybe. A z Anjouk és Zsigmond idejében javult a helyzet, de gyenge kezű utódjaik alatt az u t a zók és vásárosok ismét ki voltak téve a hatalmaskodó főurak zaklatásainak. Ekkor a D u n a Magyaróvár és Győr közötti szakasza is veszélyessé vált, a Héderváryak jogtalan vámszedéssel, rablás sal zaklatták az utazókat. Mátyásnak szinte hadjáratot kellett vezetnie a hatalmaskodó főnemesek ellen. A közbiztonság javu lása mind a szárazföldi, mind a dunai utasforgalom felélénkülé sét eredményezte. Maga a király is több hajót építtetett, első sorban a híres komáromi ácsoknak adva ezzel munkát. "Bucentau-
- 14 -
rus" nevű díszhajója rendszerint Komáromban horgonyzott. Ezt az aranyozással, drága szőnyegekkel ékesített hajót így írja le Bonfini : "... belseje akár egy palota, elejétől végig ebédlő, h á l ó , társalgó szobák vannak rajta, külön a férfiak nak, külön a nőknek." A dunai fuvarozást kezdettől főleg a komáromi és a p o zsonyi hajósok végezték. Különösen a komáromi naszádosok jár tak be nagy utakat, hosszúkás, sekély járatú dereglyéikkel. Bécstől Komáromig öt nap alatt ért le a dereglye, visszafelé a folyam ellenében viszont két-három hét is kellett a felvon tatáshoz. Ez a tetemes idő a sodrás okozta nehézségeken
kívül
abból is adódott, hogy a zátonyok és örvények miatt éjszakára mindég kikötött a h a j ó , továbbá az evezősöknek pihenniük is kellett. Bécs és Esztergom között az éjszakákon kívül m é g két teljes nap pihenő is járt nekik. Így azután Bécstől Esztergom ig nyolc napot is igénybe vett az utazás, mely azonban lóhá ton vagy kocsin jóval fárasztóbb volt. Gondot csak az éjsza kázás okozott, mivel a fogadók förtelmes állapotban voltak. Kivételt képezett az ország első fogadójaként ismert, 1279ben alapított esztergomi Kopasz Péter-féle fogadó, mely m e l lett a X V I I I . század elejétől még kettő - a "Posta" és az "Arany hajó" működött. Komáromnak az "Arany oroszlán"-hoz
cím-
zett dunaparti fogadójáról már a XVIII. század utazói is e l ismeréssel nyilatkoztak. A.J. Krickel a pilismaróti községi kocsma falára firkált frivol képeket és a rosszul muzsikáló "hangászokat" tette szóvá a XIX. század elején. A leghasználatosabb
hajótípus
a komáromiak hétevezős d e
reglyéje volt, melyet a hajómester és hét hajóslegény
kezelt.
A dereglyéket elsősorban teherszállításra használták. Széles, laposfenekű, alacsony építésű vízijárművek voltak. Szélességük 2-5 méter, hosszúságuk 6-20 méter között változott. Különféle elnevezésüket többnyire a szállított anyagról kapták. Így v o l tak : homokos-, köves-, szénás-, sós-, káposztás-, stb. dereg lyék. Egyeseket emberi erő /evezősök/ hajtotta, másokat a par ton haladó lovakkal vontatták. A z evezés nagytollú evezőkkel - "dalladzókkal" - történt. A lovakkal vontatott dereglyéket, nagyságukhoz és a sodrás erősségéhez igazodva, 4, 6, 8 vagy 10 ló húzta, s főleg a Dunán voltak használatosak, a mellékfolyó-
-
15
-
kon ritkábban. A Vágon érkezett egyszerű felépítésű káposztás dereglyéket rendszerint az árú kirakása után Komáromban elad ták mint faárut, nem bajlódtak visszavontatásával. Gyakori volt még a 4 0 méter hosszú "klozille" i s , melynek 14 főből állt a
legénysége.
Hadicélokat szolgáló hajók már a rómaiak idejében cirkál tak a Dunán. Feladatuk elsősorban őrszolgálat volt. A z első dunai hadiflottát Claudius Tiberius, a római ABC reformátora állította fel.
Árpádházi királyaink alatt szerveződtek a hadi
célt is szolgáló naszádosok. Galambóc /Golubac/ ostrománál, 1428-ban, Rozgonyi István, mint a királyi sereg fővezére, h a d i gályákat is bevetett az ütközetbe. A harc hevében Zsigmond király a Dunába esett és Rozgonyi, valamint felesége /Szentgyörgyi C e cilia/ egy dereglyével mentette meg az életét. Tette
jutalmául
kapta az országbírói rangot. A hadigályákat - mint Csonkaréti Károly írja - dereglyék és ladikok kisérték. 1425 óta már t ű z fegyverekkel, "bombardákkal" is el voltak látva. - A ladikok deszkából
"bokony"-okra /bordázatokra/ épült kisebb vízi jár
művek voltak. - A gályákon és naszádokon kezdetben vörös lobogó lengett, a nemzeti trikolort csak a X V I . század közepétől kezd ték használni. Az első páncélozott dunai monitort 1871-ben b o csájtották vízre. Ezt már 320 lóerős gőzgép hajtotta. Az ezred forduló éveiben kezdték a benzin-motor meghajtású páncélozott őrnaszádokat építeni, melyek Duna-flottillánk nagy tűzerejű, gyorsjáratú egységeinek voltak az
ősei.
A XVI. században a bécs-komáromi útért 4 forint 3 dénár járt a hajómesternek, a legényeknek fejenként 2 forint 5 dénár. Visszafelé minden evezős hét forintot kapott. Egy-egy vontatóló után hat forint volt a taksa. A dereglyéknél nagyobb hajók vontatására 30-40 lovat is igénybe vettek. A leghosszabb szaka szon a komáromi szekeresgazdák végezték a vontatást. A X V I I I . század végén csaknem 200 vontató fuvarost tartottak Komáromban nyilván, akik a hajókat nem ritkán egész Regensburgig felvon tatták. Az első gépi hajtású hajó 1797-ben jelent meg a Dunán. Batthyány Tivadar hatalmas lapátkerekekkel felszerelt kerek alkotmány volt. Csak annyit tudunk róla, hogy füst és zaj n é l kül haladt az ár ellen is. Minden valószínűség szerint a h a j ó -
- 16 -
testben körbejáró lovakkal forgatott járgány hajtotta. Nem volt hosszú életű. Fulton első gőzhajójának megjelenése /1807/ lázba hozta a világot. 1813-ban Ferenc császár közhírré tette, hogy aki a saját maga által előállított gőzhajóval sikeres próbautat tesz Pozsony és Bécs között, 15 évre kizárólagos jogot nyer a Dunán való gőzhajózásra. A
felhívásra
egy Bernhardt Antal nevű pécsi
polgár 1816-ban egy saját tervezésű gőzhajót bocsájtott
vízre
a Dráván, mellyel felhajózott Bécsig. A kapott kiváltság birto k á b a n 1818-tól Pest és Óbuda között menetrendszerű forgalmat bonyolított le, de a megnemértés és az anyagi támogatás hiányá ban 1820-ban tönkrement, hajóját
elárverezték.
Tíz év múlva alakult meg az első Dunagőzhajózási Társaság, melynek "Franz I." nevű hajójával 1831-ben indult meg Bécs és Buda között a rendszeres
gőzhajójárat.
Irodalom.
- Takáts Sándor: Kereskedelmi utak Magyarország és az örökös tartományok között a XVII. században. /Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. 1900./ "
"
: A dunai hajózás a XVI. és a XVII. században. /Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. 1903./
"
"
: Hajóépítők telepítése Magyarországba a 16., 17. és 18. században. /Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. 1904
— Lánczos Zoltán: Megyénk múltjából. Régmúlt idők hajóforgalma a D u n á n . Dolgozók Lapja. 1978. szeptember 10. sz. 5. lap. - Oláh Béla : A Duna "katonáskodása..." Dolgozók Lapja. 1980. július 8.
- 17 -
A
D U N A I
H A L Á S Z A T
M Ú L T J A
M E G Y É N K B E N .
A Duna mentén lévő Komárom megyei falvak nagy részét a király szolgáltató népe lakta, nagyrészt halászok. Bizonyít ják ezt az árpádok korában már virágzó községek nevei /Keszegfalva, Halas/ és a halak, halászati eszközök után felvett csa ládnevek is. Komárom jegyzőkönyveiben, Zsigmond
okirataiban
egyaránt sűrűn találkozunk Pozsár, Halász, Csukás, Vizay, Csik, Kárász stb. nemesi családnevekkel. A z aranybulla idejéig a h a lászok is hadrendben élő zárt testületet alkottak, úgy, mint a királyi vadászok, sütők és földművesek. A
történetírók
általános
megállapítása, hogy a vadban, madárban és halban gazdag megyé ben a lakosság legősibb foglalkozása a vadászat és a madarászás mellett a halászat volt. Takács Sándor szerint a magyar halászat kezdetét és fejlődését, virágzását és hanyatlását Komárom v i d é kén lehet a legjobban tanulmányozni. A komáromi halász ősi esz közei még ma sem vesztek ki mind a használatból : a fentőt most is úgy használják mint ősidőben; a harcsát még a századunk ele jén is kuttyogatóval fogták, mint egykor őseik az alsó Volga és Káma vizein. Ugyancsak bizonyított a
honalapítás
állítás,
hogy e területen
kezdetén is ismert volt a horgászás. Művelőit
"horgasok"-nak, később horgászoknak nevezték. A halnak a közélelmezés szempontjából is nagy
jelentősége
volt, amit fokozott a katolikus egyház szigorú bőjtfegyelme, a számos kötelezően előirt bőjtnap. A vizekben gazdag megye k i meríthetetlennek látszó halállománya azonban a megye halászai nak a XVI. századtól nem
biztosított
gondtalan megélhetést. A
várparancsnokoknak a halakra elővételi joguk volt. Kiválasztot-
- 18 -
ták a zsákmányból a legjobbakat és annyit fizettek érte, mint a legsilányabbakért volt szokás. A kifogott nemesebb halaknak egynegyede a várbirtokot illette. A burggrafok és a provizorok visszaéltek e joggal, sokszor a köteles negyedrészt pénzben k ö vetelték, sőt azt is megtették, hogy a vizából egynegyedrészt levágtak, a hal többi részét a halász nyakán hagyták. A halászok számára az sem volt előnyös, hogy a bécsi udvar majdnem kizárólag Komárom vidékéről fedezte halszükségletét. A vizák, kecsegék és tokok, vagyis a nemesebb halak
elszállítása
az udvar tartózkodási helyére a komáromi várgróf legfontosabb feladatai közé tartozott és sok gondot okozott. A
szállítás
vagy frissen, jégben szalmaközött, vagy besózottan történt. Ha egy-egy sikertelen halászat alkalmával nem tudtak a
kívánalmak-
nak eleget tenni, az esztergomi érsekséghez tartozó halászokat kényszerítették, hogy zsákmányukból
elégítsék
ki az udvar igé
nyeit. Mivel ezeknek fogásaik harmadát az érseknek kellett le adniok, érzékenyen érintette őket e jogalap nélküli kötelezett ség. A komáromi halász-céh szabályzatáról már I.Ferdinándnak a XVI. század elején kelt egyik oklevele is azt írja : "felette régiek." Ezt az ősi szabályzatot, hogy a zaklatásoktól mente süljenek, ismételten
megerősíttették
királyainkkal, de ez sem
tette lehetővé, hogy jogaikkal szabadon éljenek. A Lipót által megerősített
céhlevél a kötelező misehallgatástól kezdve a nagy
és nemes halakból az uraságnak járó rész meghatározásáig több kötelezettséget rótt a halászokra, mint amennyi jogot biztositott számukra. Komárom halban gazdag vidéke - különösen I.Károly oltalom levele után - egyre több német halkereskedőt
csábított
Komárom
ba. /Ezeket viváriumaikról "tömletesek"-nek és "tömlöcösök"-nek nevezték./ E körülmény Komárom és Esztergom városának némi jöve delmet biztosított. Ennek pontos összege azonban nem állapíthattó meg, mert a halászatból és vadászatból eredő bevételeket k ö zös rovatban számolták el a városi erdők és legelők hozamával. A z esztergomi Duna-szakaszon a halászati jog megosztottabb volt, mint a komáromin. A város, az érsekség, a főkáptalan, a piszke-karvai közbirtokosság, majd később a papnevelő intézet és a szobi Luczenbacher-család is osztoztak rajta.
-
19
-
A XVIII.-XIX. században halászott dunai halak közül a viza volt a legértékesebb. A Komárom környékén fogott
vizát
Bécsben külön mészárszékekben árulták. A vizát különleges járással, úgynevezett
"vizafogó
cége" segítségével,
u t á n s z i g o n n y a l is f o g t á k . A v i z á n á l r i t k á b b t o k is
jégzajlás keresett
volt, nehéz tartósítása miatt a vizánál magasabb áron a piacra. Közönséges halak voltak s z i v á r v á n y h a l és a
el-
került
: a csuka, a harcsafélék,
a
cigányhal.
A mesterségszerű halászat a folyók szabályozása
és a v a d
vizek lecsapolása következtében a múlt század végén gyors h a nyatlásnak indult. A z államunk messzemenő
támogatásával műkö
dő halgazdaságaink, valamint a h a l á s z a t i társulatok n é l k ü l halételek m a már csak ritka csemegék lennének
a
számunkra.
Megjegyzés : A fenti szöveg megjelent a Dolgozók Lapja 1 9 7 8 . augusztus 1.-i számában Lánczos Zoltán: A dunai halászat múltja megyénkben cím a l a t t .
K O M Á R O M I
H A L Á S Z - D A L
:
"Halász legény vagyok én, Duna hátán
járok
én;
Két övedző a kezembe, B a r n a kis lány az ö l e m b e . " "Három hete, hogy a Dunát halásztam, Könnyeimtől egy csöpp v i z e t sem Kifogtam a kedves rózsám
láttam,
kendőjét,
Kék selyemmel rávarrattam a nevét."
/Adatközlő 1969-ben Tatabányán : Borbély Sándor ny. tanító, a k i K o m á r o m b a n é r e t t s é g i z e t t a v o l t B e n c é s g i m n á z i u m b a n és ott élt h o s s z ú i d e i g . C í m e : T a t a b á n y a , V . T ö h ö t ö m v e z é r u . 1 7 /
- 20
-
MEGYÉNK HALÁSZATÁRA VONATKOZÓ NÉHÁNY RÉGI ADAT
:
- A legrégibb magyar okirat, mely a dunai halászatról is szól, 1001-ből való. Azokat
a helyeket sorolja f e l , melyek
n e k halászait / p i s c a t o r e s / I.István király a apátságnak Fejér
adományozta.
: C o d e x D i p l . I. 2 8 2 .
Horváth István jegyzetei. Nemzeti Múzeum v.ö.: —
Cod.
1050-ben András magyar király a Győr mellett és s e r e g é n e k k ü l d ö t t
Horváth István
I.Géza 1 0 7 5 - b e n a G a r a m m e l l e t t k o l o s t o r t
adományozott a
elakadt
III.
tábort.
i.m.
Garam, a V á g és a D u n a mellett
-
XIX.
50 óriási vizát. Ez a nagy
haltömeg mentette meg az éhhaláltól a német
Fejér
Sect.
Herman Ottó: A magyar halászat könyve, Bp.l887.I.90.
Henriknek
-
pannonhalmi
alapított
összesen húsz
és a
halászlakot
kolostornak.
: Cod. D i p l .
I.
428-438.
1095 k ö r ü l Dávid h e r c e g megengedte tihanyi apátnak, kiemelve
a dunai halászatot
oklevelében, hogy
"quod i n
a domi-
nicis diebus illud quod caperetur in ansi / / ansa = v e s z szővarsa, füles
csikkas// sancti Aniani abbas haberet
in elevatione a n s a r u m ipse ad suscipiendos vel -
suus
afforet
minister."
1 1 3 8 - b a n k e l t egy
oklevél, mely a helembai halászokat
dömösi apátságnak hallal való ellátására -
pisces
et
utasítja.
Az esztergomi káptalan 1198-ban kelt vámszabása a kerülő halakra vonatkozóan
így
rendelkezik
lis h u s o n i b u s / / v i z a / / r e c e n t i b u s
piacra
: "...de
et salsis unum
i t e m de d u o b u s s t u r i o n i b u s / / t o k / / s i c u t de u n o i t e m de q u o d l i b e t v i v a r i o p a r v o r u m p i s c i u m
a
vel
pondus; husone;
maiorum,
q u i in v i v a r i i s , v u l g a r i t e r b a r k a v o c a n t u r , s o l i t i p o r t a r i ad f o r u m , d u o m e l i o r e s p i s c e s v i v a r i i
singu-
sunt
solvuntur;
i t e m de c u r r u m a s a v o c a t a s a l s o r u m p i s c i u m m i n o r u m
vel
m a i o r u m l u c i o r u m / / c s u k a / / et p o s a r d o r u m / / p o n t y / /
unciam
dant." /A zárójelbe
előfor-
tett szavak, tekintettel ritka
- 21 -
dulásukra, az érthetőség
megkönnyítésére
kerültek az eredeti
szövegbe. L.Z./ Ebből is láthatjuk, hogy a fejlett esztergomi halászatban a halak besózása már a XII. században is szokásban volt és egy "kötésnek", a későbbi bálának a neve "masa" -
= mázsa volt.
Az esztergomi halpiac rendjét 1201-ben Imre király rendele te is szabályozta. A bárkások helyéül a Kis-Dunát jelölte k i , "ubi pisces in vivaris servantur." Knauz Nándor : A z esztergomi főegyházmegyének
okmánytára.
I. 161. —
IV.Béla király 1237-ben az esztergomi káptalannak adományoz ta Ebedet és Galgouch várát a halásztanyákkal. "Terram Ebed ad Castrum Galgouch pertinentem ... et piscinam cum loco piscaturae, quod wulgo tona dicitur." Knauz i.m. I . 32.
—
IV.
Béla egy 1267-ben kelt oklevele megemlékezik Udvardról,
mint a királyi hálósok földjéről. -
IV.
Béla 1268-ban egy oklevelében leszögezi, hogy Labuantho
fele része Bogha helységet, fele része az esztergomi érseket illeti. Fejér : Codex D i p l . IV. 3.p. 319. —
IV.László az esztergomi érseknek 1285-ben a Vág és a Dudvág között fekvő Szakálas helységnél cégehalászatot
adományozott.
Fejér : Codex D i p l . V. 3.p. 292. —
A z esztergomi káptalan egy 1356-ban kelt levele Komárom megye Wejk községénél a Zsitván "vejszét" említ "WEYZ" néven. /a "vejsze" a régi okiratokban = w e i z , w e y z , w y z , ikerweyz, coneweyzi. Latinul : laqueus; clausura./ A z okiratokból sokszor arra következtethetünk, hogy a vejsze alatt halastavat értet tek / p l . IV.Béla 1268-ban arról emlékezik meg, hogy a komáromi várispánnak 17 vejszéje volt./ A történészek úgy vélik, hogy voltak olyan halastavak, melyek folyóvizekben, tavakban külön elrekesztés által jöttek létre. Az élő gyakorlat azt bizonyítja, hogy a vejsze abban az időben halászszerszám volt, mely
- 22 -
nádból, néha vesszőből készült falazat volt a folyó e l rekesztésére, hogy a halak -
belemenjenek.
A budai káptalan 1583-ban egy levelében a Komárom megyei halasokról intézkedik, s ezekben cége és vejsze halászatot említ.
-
Zsigmond 1390-ben az esztergomi érseknek adta Zalában Ron várát "a halasokkal együtt." Fejér : Codex Dipl. X. 1.p. 586.
-
IV.Béla 1268-ban a komáromi várhoz tartozó javak összeírásában kimondja, hogy a várispánok Megyernél 17 vejszehelylyel rendelkeznek /"loca piscatoria quae vulgo weyzhel v o cantur"/ a megyerieknek pedig a Chelch tóban 5 "weyzhelök" van. Knauz i.m. I. 556.
-
Erzsébet királyné 1438-ban a komáromiakhoz intézett levelé ben vizafogóról emlékezik meg : "lacuna wulgo
Zegge".
Ez
bizonyítja, hogy a vizát is cégével fogták. Fejér : Codex Dipl. X. 1.p. 141. —
Zsigmond 1397-ben kivetett haladója a folyókban fogott h a laknak egyharmadát, a mocsarakban fogottakénak felét fog lalta le a királyi kamarának.
-
Mikor a Dunán a XIX. század végén fellendült, élénkebbé vált a gőzhajóforgalom, jelentős mértékben visszaesett a halászat hozama. A halászati jog tulajdonosai, anyagi v e s z tességeik tovább fokozódásának meggátlása érdekében h a l á szati társulatot
alapítottak.
emberek véleményét is kikérve séges úton való
szaporítását
Távoli vidékekről hozott szak megkísérelték elősegíteni.
a halak mester
Törekvésüket a
földművelési minisztérium évente több millió fogas-, süllő-, petének rendelkezésre bocsájtásával olyan eredményesen t á mogatta, hogy a Dunának Komárom-Visegrád közötti szakasza halban olyan gazdaggá vált, hogy 1900-ban nem csak elérte, de túl is haladta az 1858-as magas
szintet.
Lánczos Zoltán : Esztergom a 18-19. században. /Esztergomi füzetek III. 9-10. lap. Kézirat a Megyei Kvtár. Honismereti Gyűjteményében. - A z esztergomi Könyvtárban./
— 23 —
- Esztergom legősibb halász-familiája a Borz család volt, mely még a Garamon is bérelte hosszú időn keresztül a halászati jogot. - "Ha valakit tilos folyóban vagy más vízben elfognak - mondja 1587-ben egy esztergomi érseki urbárium - az ilyentől régtől fogva egy forintot szoktak behajtani." Urbaria et
Conscriptiones.
F.
65.
n.
89.
A Herman Ottó hagyatékából előkerült Petényi-féle kézirat a következő - megyénkben is használt - szlovák halneveket sorol ja fel :
-
Belas
=
Alburnus bipunctatus.
-
Cik
-
Cernovocki
-
Crevla
-
Doktorka
-
Dyvery
-
Gelec
-
Gelsovka
-
Hlac
-
Hustera
=
Abramis vimba Cuv.
-
Jesetra
=
Acipenser Güldenstádtii
-
Kolok
-
Kostavec
-
Kozica
=
Cobitis taenia L.
-
Kuzych
=
Lota vulgaris Cuv.
-
Lejsovka
-
Lien
-
Lipen
-
Mjen
-
Mrenica
=
Barbus fluviatilis
-
Oklajka
=
Alburnus bipunctatus
=
Cobitis fossilis =
L.
Alburnus
= = =
Rhodeus Leuciscus rutilus
=
Squalius dobula L. =
=
Phoxinus laevis
Ag.
Cottus Gobio L.
=
=
Aspro vulgaris =
=
Perca fluviatilis
L.
Phoxinus laevis Cuv.
Tinca vulgaris Cuv. =
=
Cuv.
Thymallus vexillifer
Ag.
Lota vulgaris Cuv. Ag.
-
24
-
-
Osnacka
=
Perca fluviatilis
-
Plodice
=
a V á g a l s ó f o l y á s á n á l így n e v e z t é k a z a p r ó , seregesen
=
Cobitis
járó
barbatula
L.
halivadékot.
-
Plz
L.
-
Podustva
=
Chondrostoma nasus
-
Prudovka
=
Rhodeus
-
Pstruh
=
Trutta fario
-
Sablar
=
Pelecus cultratus
L.
amarus L. L.
/Marsilius Danubius Pannonico-Mysicus. Hagae et Amsterdam.1726/
A
D U N A I
A R A N Y M O S Á S .
A z aranynak a folyók hordalékából való kitermelését a t e r m é s z e t i n é p e k is i s m e r t é k , m ű v e l t é k . H a z á n k t ö b b
már
folyójá
nak a partvonalán már a honfoglalást megelőzően elterjedt az aranymosás, mely királyaink alatt mesterséggé
volt
fejlődött.
A
D u n a , M u r a és az A r a n y o s folyók m e n t é n számtalan családnak b i z tosított
e munka tisztes megélhetést vagy
l e g a l á b b is
vő mellékjövedelmet. Legtöbb emlékünk a dunamenti - vagy m i n t n é p i e s e n n e v e z t é k E gazdasági, kulturális
számotte
aranymosókról
: "aranyászokról" - maradt
fenn.
é s p o l i t i k a i s z e m p o n t b ó l is n a g y j e l e n
tőségű folyónk hömpölygő hullámainak hordaléka
évezredek
óta
jelentős mennyiségű aranyat tartalmazott, melyet elsősorban csendesebb folyású szakaszán, Pozsony
és K o m á r o m k ö z ö t t
t e t t le a z e n y h e l e j t é s ű p a r t o k m e n t é n . O k l e v e l e s kívül számos helységnév
is
tanúsítja
eme ősi mesterségnek
listák voltak. Tevékenységüket rendeletek, törvények
kincstárnak adhatták aranyművesek
el.
Mária Terézia elő az aranyászok
1776.
el-
specia
szabályoz
a kimosott aranyat kizárólag
Csak a XIX. században kaptak a
is e n g e d é l y t a z
üllepi-
emlékeinken
terjedettségét, s hogy űzői a paraszti réteghez tartozó
ták. Szigorú szabály v o l t , hogy
a
céhbeli
aranyvásárlásra.
június 21.-én kelt rendeletében
j o g a i t és k ö t e l e s s é g e i t ,
biztosítva
a
irta
őket
- 25 -
legmesszebbmenő támogatásáról. A Dunából kimosott 1 lat arany árát 13 forint 80 krajcárban állapította meg. /1 lat=14,618 g/ - 1786-ban e mennyiségnek már 14 forint 4 0 krajcár volt a h i v a talos forgalmi értéke. E z az ár volt érvényben a Murából mosott aranyra vonatkozóan i s , a többi folyóból nyert arany ára viszont csak 12 forint 10 krajcár v o l t , amiből kétségtelenül következ tethető, hogy a dunai arany finomságával csak a Murából mosott arany
vetekedett. A dunai aranymosás a XVIII.-XIX. században élte virágkorát.
Ebből az időből származó kapcsolatos levéltári anyagunk a m e g előző korok anyagánál jelentősen gazdagabb. Ezekből a feljegy zésekből tudjuk, hogy művelőinek többsége egyben földműveléssel is foglalkozott és magyar nemzetiségű volt. Kis csoportokban, "bokrokban" mosták az aranyat, mert a közös munka eredményesebb volt. Sokszor felkalandoztak Linzig i s , délre pedig Paksig is eljutottak, sőt voltak olyanok i s , akik a Dráván is feleveztek lelőhelyek után kutatva. Az áradások utáni idő volt az aranymosásra a legalkalmasabb, mégpedig közepes
vízállásnál,
mert ak
kor a víz már lehúzódott a zátonyokról, melyekre lerakódott az arany. A több napos, néha több hetes aranyászásra alaposan f e l készültek. Élelmiszert, pálinkát is vittek magukkal. Ladikban vándoroltak. A z egyik a ladikban ült és kormányozta azt, a m á sik kötélen lassan vontatta felfelé a ladikot, közben élénken figyelték a zátonyokat és a partot. A h o l alkalmas helyet s e j tettek, ott "próbamosást" végeztek. Nagyon egyszerű, házilag
előállított,
mondhatni
primitív
szerszámokkal dolgoztak még az 1. világháborút közvetlenül m e g előző időben is. A "kimosott", aranyat tartalmazó homokot "vá lasztóba" tették. E z egy teknőszerű faedény volt. A nyert ara nyat az aranyászok otthon cseréptálba öntötték és higanyt adtak hozzá. Kézzel alaposan összegyúrták az így kapott keveréket, s a higany az aranyat magába véve foncsort, amalgánt alkotott. E z után vizet öntöttek egy tálba, s beletéve a keveréket erősen himbálták, hogy a "porzó" körbe forogjon. A feltünedező foncsor cseppeket, melyek csomókba álltak össze, vízzel teli cseréptálak ban áztatták, majd kis idő multán leszűrték a vizet és a f o n csort fehér gyolcs zacskóba téve nyomásnak tették ki /csavarták/, miáltal a megfeszült gyolcson át kiszökött a higany, belül m a -
- 26 -
radt az arany. Ezt "égetőkanálba" tették. Nyitott kémény alatt égerfából tüzet raktak, föléje tartották az "égetőkana lat" míg a gyolcs leégett az aranyról és élénk sárga
színűvé
lett. A "Mindenes gyűjtemény" 1790. évfolyamának 2 5 4 . oldalán olvashatjuk a következőket : "... Gönyünél, Komáromnál és a z után Esztergomnál, harmintz, negyven embert is lehet eggy r a kásban látni, a kik a Duna fövényéből aranyat mosnak ki. Gya korta olly szerentsések, hogy eggy-eggy forintot meg-keresnek eggy n a p , s ritkán esik meg, hogy legalább annyi aranyat ne mosná nak k i , hogy ki-ki a maga napszámát meg-keresi." Timaffy László, Uzsoki András, Kecskés László és a jeles szlovákiai író és néprajzkutató
: N.László Endre, ezen ősi m e s
terségünk ma élő jeles kutatói szerint az aranymosás hanyatlá sának időszaka a Duna szabályozásával kezdődött m e g , de még az első világháborút követően is űzték néhányan mint mellékfoglal kozást. Sok munkát, türelmet igénylő foglalkozás volt az aranymo sás. Művelőinek emlékét m a már csak földrajzi helynevek, m o n dák és dalok őrzik, mint például ez az ószőnyi dalocska : "Halász, vadász, aranyász, Üres zsebben kotorász. Ha szegény is vígan é l , Egész nap csak vizet mér."
Irodalom : - Nagy Erzsébet : Csallóközi aranymosás. Néprajzi 1903. évf.
Értesítő,
- Baranyai József: A csallóközi aranymosás. Komárom, 1911. - Timaffy László: A z ásványi aranyászok technikája. Győr,1961. - Uzsoki András: Aranymosók és felszereléseik. Néprajzi Érte sítő. 1 9 6 6 . - Lánczos Zoltán: A dunai aranyászok. Dolgozók Lapja. 1975. július 6.-i szám. - Kecskés László: Komáromi mesterségek. Madách Kiadó. 1 9 7 8 . 51-55 lap.
- 27 -
A
K O M Á R O M I
H Í D
T Ö R T É N E T E .
Komárom évszázadokon át nem csak hazánk egyik legjelentő sebb katonai erőssége, de kereskedelmi gócpontja is volt. É p pen ezért a mocsaras, nádas Csallóköz délkeleti csücskében, a Duna és a Vág-Duna által félszigetszerűen
kialakított
terüle
ten létrejött városnak mindég központi problémái közé tarto zott, hogy megoldják az átkelést a két folyón. A Vág-Dunán hosszú időn keresztül húzó-komp működött, melyet később egy fából készült jármos híd váltott fel. Az á t kelést a XVIII. század elejéig szintén kompok bonyolították le, míg végül a magyar királyi kamara egy repülő-hidat
építtetett,
de annak jövedelmét - a fenntartási költségek címén - magának tartotta meg, jelentősen csökkentve ezzel a város
bevételeit.
Hosszú tárgyalások és a királyhoz is benyújtott számos instan cia után 1796. február 15.-én meglehetősen kedvezményes áron sikerült a városnak megszereznie a Duna-híd tulajdonjogát. M a gáért a javadalomért 16 ezer forintot, a hídért és annak tar tozékaiért 11 ezer forintot
fizetett.
A repülőhíd a Duna nagy ágán vezetett át. A téli hónapok ban nem működött. Ilyenkor az átkelést kompokkal és ladikokkal oldották meg. A XVIII. század végéig egy-egy u.n. "posta-ladik" mindég készenlétben állt. Feladata elsősorban a posta, a futá rok, az orvosok és a magisztrátus tagjainak átszállítása
volt.
A híd birtokba vétele megnövelte a város bevételeit. A hídvám szedését a vámfelügyelő ellenőrizte. E z választás útján nyerhette el hivatalát. Megválasztása nem volt képesítéshez kötve. Alárendeltjei voltak a vám-, útadó- és hídvámszedők. A z utak,
kompok és hidak fenntartási munkáira a "Wegcommissar",
azaz az ú t - és hídbiztos viselt gondot. Valamennyiük fizetése a vámbevételeket
terhelte.
- 28 -
1837-ben a kamarával történt hosszas alkudozás után a v á ros a Duna szélesebb ágán egy hajóhidat építtetett. E hídhoz egy gyászos szerencsétlenség emléke fűződik. 1 8 4 8 . október 7.én István főherceg, Magyarország akkori nádora, meglátogatta a várost. A tiszteletére kivonult embertömeg ellepte a hidat, mely a nagy teher alatt leszakadt és huszonketten a hullámok között lelték halálukat. Ez a
híd
- a Vág-Duna fahídjával együtt -
sokat szenve
dett az árvizektől, s mivel a forgalom is egyre növekedett, szükségessé vált egy teherbíróbb, stabilabb híd megépítése. 1892-ben - Baross Gábor kezdeményezésére - a hajóhidat egy k ő ből és vasból épített állandó híd váltotta f e l , melyet 1892. szeptember 1.-én éjfélkor adtak át a forgalomnak. Ez a híd már nem a város, hanem az állam tulajdonát képezte. Fenntartása a századforduló idején évi 12 ezer koronába került, viszont a hídvámból évi 23 ezer korona folyt be a kereskedelemügyi tárca javára. A hídépítési munkák több mint másfél millió forintot emész tettek fel, de ez összegben benne volt a város part- és vámszedési jogának megváltása címén az állam részéről fizetett 100 ezer forint
is.
A híd építési munkáit a próbafúrásokkal 1 8 9 1 . április
7.-én
kezdték m e g . A z összes munkálatok végrehajtását a Gregersen és Fiai cég vállalta. A vasszerkezeteket a MÁVAG készítette. A hídfők és a folyampillérek alapozását vas-keszonokkal, pneumatikus
módon végezték. A keszonok alkalmazására
ekkor került másodszor sor hazánkban. /Először a szegedi Tiszahíd építésénél 1857-ben használtak keszonokat ilyen célra./ A nagyszerű híd jelentőségét igazolja az i s , hogy az 1896. évi millenniumi kiállításon is közszemlére tették kicsinyített mását, mind hídépítő iparunk egyik kitűnő alkotását. Irodalom : - Lánczos Zoltán : A komáromi híd története. Dolgozók Lapja. 1979. július 3.-i száma 4 . old. - Lánczos Zoltán : Komárom első állandó h í d j a . Kézirat. 1978. Részletes műszaki leírás. /Fellelhető : Komárom Megyei Kvtár. - Tatai Kuny D.Múzeum. - Podun.Múz.Komárno.- MTA. Ethn.Adattár./
