KÖZIGAZGATÁSI ALAPVIZSGA TANKÖNYV

KÖZIGAZGATÁSI ALAPVIZSGA TANKÖNYV

Budapest, 2011

NEMZETI KÖZIGAZGATÁSI INTÉZET A közigazgatási alapvizsga tankönyv a Magyary Zoltán Közigazgatási-fejlesztési Program, a versenyvizsga felsőfokú oktatási és képzési segédanyag, valamint Patyi András Varga Zs. András: Általános közigazgatási jog (Dialóg Campus, 2009) című könyvének alapulvételével történt.

Az oktatási-képzési segédanyag kialakításában közreműködött: JOGI ALAPISMERETEK (1. MODUL) DR. BORBÁS BEATRIX DR. CSERNY ÁKOS DR. KUKORELLI ISTVÁN DR. MÜLLER GYÖRGY KÖZIGAZGATÁSI ALAPISMERETEK (2. MODUL) DR. BARTHA ZSUZSANNA DR. BOROS ANITA FARKAS KRISZTINA FARKAS PÉTER DR. HAZAFI ZOLTÁN DR. HORVÁTH ATTILA DR. KÁDÁR KRISZTIÁN DR. SZALAI ANDRÁS DR. TORMA ANDRÁS EURÓPAI UNIÓS ALAPISMERETEK (3. MODUL) DR. TÓTH NORBERT DR. ZOMBOR FERENC GAZDÁLKODÁSI ÉS PÉNZÜGYI ALAPISMERETEK (4. MODUL) DR. LANTOS OTTÓ DR. TÖRÖK TAMÁS INFORMÁCIÓBIZTONSÁGI ÉS ADATVÉDELMI ALAPISMERETEK (5. MODUL) HEGEDŰS TAMÁS DR. PÉTERFALVI ATTILA ZALA MIHÁLY SZERVEZETI IGAZGATÁS (6. MODUL) DR. ALMÁSY GYULA DR. CSÚTH SÁNDOR DR. NEMESLAKI ANDRÁS DR. RUPP ZOLTÁN DR. TÓZSA ISTVÁN

A kézirat lezárva 2011. augusztus 19.

TARTALOMJEGYZÉK 1.

JOGI ALAPISMERETEK .................................................................................................................... 13

1.1.

JOGI ÉS ALKOTMÁNYOS ISMERETEK .............................................................................................. 13

1.1.1. 1.1.2. 1.1.3. 1.1.4. 1.1.4.1. 1.1.4.2. 1.1.4.3. 1.1.5. 1.1.6. 1.1.7. 1.1.8. 1.1.9. 1.1.10. 1.1.11.

A jog fogalma................................................................................................................................ 13 A jogrend fogalma és a jogforrások elméleti rendszere ......................................................... 13 Az alkotmányos állam ................................................................................................................. 14 Népszuverenitás és népképviselet ............................................................................................ 14 Képviseleti demokrácia .................................................................................................................... 15 Közvetlen demokrácia ..................................................................................................................... 16 A hatalmi ágak megosztásának elve ................................................................................................ 16 Jogegyenlőség elve ....................................................................................................................... 16 Jogállamiság elve.......................................................................................................................... 17 A törvények uralmának elve ...................................................................................................... 17 A közhatalom törvényhez kötöttségének elve......................................................................... 18 A végrehajtó hatalom felelőssége a törvényhozó hatalom előtt ........................................... 18 A bírói függetlenség elve ............................................................................................................ 18 Az alapvető jogok érvényesítésének elve ................................................................................. 18

1.2.

ÁLLAMSZERVEZET ......................................................................................................................... 21

1.2.1. 1.2.2. 1.2.3. 1.2.4. 1.2.5. 1.2.6. 1.2.7. 1.2.8.

Az Országgyűlés .......................................................................................................................... 22 A Kormány.................................................................................................................................... 24 A köztársasági elnök.................................................................................................................... 25 Bíróságok ....................................................................................................................................... 26 Ügyészség ..................................................................................................................................... 27 Az Alkotmánybíróság ................................................................................................................. 28 Az alapvető jogok biztosa és helyettesei................................................................................... 29 A helyi önkormányzatok ............................................................................................................ 29

1.3.

JOGI SZABÁLYOZÁS ........................................................................................................................ 31

1.3.1. 1.3.1.1. 1.3.1.2. 1.3.1.3. 1.3.1.4. 1.3.1.5. 1.3.2. 1.3.3. 1.3.4. 1.3.5. 1.3.5.1. 1.3.5.2. 1.3.5.3. 1.3.6. 1.3.7. 1.3.7.1.

Magyarország belső jogforrási rendszere ................................................................................. 31 A jogszabályok köre ......................................................................................................................... 31 Az Alaptörvény............................................................................................................................... 32 A törvény ........................................................................................................................................ 32 A törvényerejű rendelet .................................................................................................................. 33 A rendeletek .................................................................................................................................... 33 Jogalkotás minősített helyzetekben ........................................................................................... 34 A közjogi szervezetszabályozó eszközök ................................................................................. 35 A jogszabályok kötelező ereje .................................................................................................... 36 A közösségi jog – nemzetközi jog – nemzeti jog viszonya ..................................................... 36 Az Európai Unió joga és a magyar jog viszonya ............................................................................ 36 Az Európai Unió joga és a nemzetközi jog viszonya ...................................................................... 36 A nemzetközi jog és a magyar jog viszonya .................................................................................... 37 Az Európai Unió „Better regulation” programjáról................................................................ 37 Minőségi jogalkotás a Magyary Programban .......................................................................... 38 A minőségi jogalkotási eszközök integrációja a jogszabály-előkészítési folyamatba ....................... 39

TARTALOMJEGYZÉK

2.

KÖZIGAZGATÁSI ALAPISMERETEK ........................................................................................... 41

2.1.

A KÖZIGAZGATÁS INTÉZMÉNYRENDSZERE ÉS JOGI ALAPFOGALMAI ......................................... 41

2.1.1. 2.1.2. 2.1.2.1. 2.1.3. 2.1.3.1. 2.1.3.2. 2.1.3.3. 2.1.4. 2.1.4.1. 2.1.4.2. 2.1.5. 2.1.6.

Az igazgatás és a közigazgatás fogalma .................................................................................. 41 A közigazgatás szerveiről általában – jogalanyiság és szervtípusok ................................... 43 A közigazgatás szervezete a Magyary Program szerint ................................................................. 44 A központi igazgatás szervei ..................................................................................................... 50 A központi szervek csoportosítása .................................................................................................. 50 A Kormány ..................................................................................................................................... 52 A minisztériumi struktúra ............................................................................................................. 52 A központi igazgatás területi szervei ....................................................................................... 55 A dekoncentrált szervek .................................................................................................................. 55 A fővárosi és megyei kormányhivatal szerepe, feladatai ................................................................. 56 A helyi önkormányzatok ............................................................................................................ 59 A közigazgatási jog...................................................................................................................... 62

2.2.

KÖZSZOLGÁLAT ÉS HIVATÁSETIKA .............................................................................................. 65

2.2.1. 2.2.2. 2.2.2.1. 2.2.2.2. 2.2.2.3. 2.2.3. 2.2.3.1. 2.2.3.2. 2.2.3.3. 2.2.3.4. 2.2.4. 2.2.5. 2.2.6. 2.2.7. 2.2.8. 2.2.9. 2.2.9.1. 2.2.9.2. 2.2.10. 2.2.11. 2.2.12. 2.2.12.1. 2.2.12.2. 2.2.13. 2.2.13.1. 2.2.13.2.

Közszolgálati személyügy a Magyary Programban ............................................................... 65 A közszolgálati jog alapjai .......................................................................................................... 68 A közszolgálati jog és a munkajog elhatárolása .............................................................................. 68 A nyitott és a zárt rendszerű közszolgálat ..................................................................................... 69 A közszolgálati alkalmazottak rétegei ............................................................................................. 69 A közszolgálati jogviszony létesítése és módosítása .............................................................. 70 Alkalmazási feltételek ..................................................................................................................... 70 Kiválasztási eljárás ......................................................................................................................... 70 Kinevezés ........................................................................................................................................ 70 A közszolgálati jogviszony módosítása ........................................................................................... 71 A közszolgálati jogviszony megszűnése és megszüntetése .................................................. 71 Összeférhetetlenség a közszolgálatban .................................................................................... 72 Előmenetel a közszolgálatban .................................................................................................... 73 Teljesítményértékelés és minősítés............................................................................................ 75 Képzés és továbbképzés ............................................................................................................. 76 Munkaidő és pihenőidő .............................................................................................................. 77 Munkaidő ....................................................................................................................................... 77 Pihenőidő ........................................................................................................................................ 77 A munkavégzés szabályai .......................................................................................................... 78 Illetményrendszer ........................................................................................................................ 79 Felelősség a közszolgálatban ..................................................................................................... 80 Fegyelmi felelősség.......................................................................................................................... 80 Kártérítési felelősség ....................................................................................................................... 81 Közszolgálati hivatásetika .......................................................................................................... 82 A közszolgálati hivatásetika fogalmi elemei .................................................................................... 82 A hivatásetikai normákra vonatkozó prioritások és a szabályozás jellemző elemei a nemzetközi gyakorlatban ................................................................................................................................... 82 2.2.13.3. A hivatásetika egységes szabályozásának indokai .......................................................................... 84 2.2.13.4. A hivatásetikai értékek értelmezése ................................................................................................. 84 2.2.14. Integritás ....................................................................................................................................... 86 2.2.14.1. Az integritás fogalma és az abban rejlő lehetőségek ....................................................................... 86

TARTALOMJEGYZÉK

2.2.15. Korrupció és annak kezelése a közigazgatásban ..................................................................... 89 2.2.15.1. Korrupciós okok és lehetséges kezelésük .......................................................................................... 92 2.3.

JOGALKALMAZÁS........................................................................................................................... 96

2.3.1. 2.3.2.

A jogalkalmazás fogalma ............................................................................................................ 96 A közigazgatási jogalkalmazás jellemzői és folyamata .......................................................... 97

2.4.

KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁS ........................................................................................................... 100

2.4.1. 2.4.2. 2.4.2.1. 2.4.2.2. 2.4.2.3. 2.4.3. 2.4.4. 2.4.5. 2.4.6.

A közigazgatási eljárási jog fogalma, szabályozása és jellemzői ........................................ 100 A közigazgatási eljárás alapelvei és a Ket. hatálya ............................................................... 100 A közigazgatási eljárás alapelvei ................................................................................................... 100 A Ket. hatálya ............................................................................................................................... 102 Joghatóság, hatáskör, illetékesség .................................................................................................. 104 Az első fokú eljárás .................................................................................................................... 104 A jogorvoslati eljárás ................................................................................................................. 108 A végrehajtási eljárás ................................................................................................................. 110 Az elektronikus ügyintézés ...................................................................................................... 111

2.5.

KÖZIGAZGATÁS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIA (MAGYARY PROGRAM) ........................................... 112

2.5.1. 2.5.1.1. 2.5.1.2. 2.5.1.3. 2.5.2. 2.5.2.1. 2.5.2.2. 2.5.2.3. 2.5.3. 2.5.3.1. 2.5.3.2. 2.5.4. 2.5.4.1. 2.5.4.2. 2.5.4.3. 2.5.4.4. 2.5.5.

Bevezetés a közigazgatás-fejlesztés elméletébe és gyakorlatába......................................... 112 A közigazgatási változások természete és módszerei..................................................................... 112 Európai közigazgatás-fejlesztési irányzatok.................................................................................. 113 A közigazgatási stratégiaalkotás lépései ........................................................................................ 114 A Magyary Program kiindulópontjai...................................................................................... 114 Helyzetfelmérés a magyar közigazgatás állapotáról ...................................................................... 114 A Magyary Program fogalmi keretei és műfaji sajátosságai ......................................................... 115 Magyary Zoltán szakmai munkássága ......................................................................................... 115 A Magyary Program célrendszere ........................................................................................... 116 Átfogó cél: a hatékony nemzeti közigazgatás ................................................................................ 116 Stratégiai célkitűzések ................................................................................................................... 117 A Magyary Program beavatkozási területei .......................................................................... 117 Szervezet ....................................................................................................................................... 118 Feladat........................................................................................................................................... 118 Eljárás ........................................................................................................................................... 119 Személyzet .................................................................................................................................... 120 A Magyary Program végrehajtása ........................................................................................... 121

3.

EURÓPAI UNIÓS ALAPISMERETEK ........................................................................................... 123

3.1.

EURÓPAI UNIÓS INTÉZMÉNYRENDSZERI ÉS JOGI ALAPISMERETEK ........................................... 123

3.1.1. 3.1.2.

Az európai integráció rövid története (Párizstól  Lisszabonig)......................................... 123 Az euró, az euróövezet és a monetáris unió. Nyelvi rezsim az Európai Unióban és az EU jelképei ......................................................................................................................................... 124 Az Európai Unió intézményrendszere ................................................................................... 125 Az Európai Parlament (EP).......................................................................................................... 125 Az Európai Tanács........................................................................................................................ 127 A Tanács ....................................................................................................................................... 127 Az Európai Bizottság .................................................................................................................... 130 Az Európai Unió Bírósága ............................................................................................................ 131 Az Európai Központi Bank és a Számvevőszék ............................................................................ 132

3.1.3. 3.1.3.1. 3.1.3.2. 3.1.3.3. 3.1.3.4. 3.1.3.5. 3.1.3.6.

TARTALOMJEGYZÉK

3.1.4. 3.1.4.1. 3.1.4.2. 3.1.5. 4.

Az Európai Unió jogrendszere ................................................................................................ 132 Az Európai Unió jogrendszerének sajátosságai és legfontosabb elemei ........................................ 132 Alapjogvédelem az Európai Unióban ........................................................................................... 134 Az európai uniós jog és a magyar jog viszonya .................................................................... 135

GAZDÁLKODÁSI ÉS PÉNZÜGYI ALAPISMERETEK .............................................................. 137

4.1.

PÉNZÜGYI ALAPISMERETEK ........................................................................................................ 137

4.1.1. 4.1.1.1. 4.1.1.2. 4.1.1.3. 4.1.2. 4.1.3. 4.1.3.1.

A monetáris politika célja és eszközrendszere ...................................................................... 137 A pénzügyi közvetítőrendszer működése ...................................................................................... 138 Magyar Nemzeti Bank, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ............................................. 138 Hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások ......................................................................................... 140 Nemzetgazdaság, gazdasági szerkezet, a gazdasági teljesítmény mérése ........................ 142 Az állam szerepe a nemzetgazdaságban ................................................................................ 144 Az állam szerepe, funkciói a nemzetgazdaságban ........................................................................ 144

4.2.

ÁLLAMHÁZTARTÁSI ÉS KÖLTSÉGVETÉSI GAZDÁLKODÁSI ALAPISMERETEK ............................ 146

4.2.1. 4.2.1.1. 4.2.1.2. 4.2.2. 4.2.3. 4.2.3.1. 4.2.3.2. 4.2.3.3. 4.2.4. 4.2.4.1. 4.2.4.2. 4.2.4.3. 4.2.4.4. 4.2.5. 4.2.6. 4.2.6.1. 4.2.6.2. 4.2.7. 4.2.8. 4.2.8.1.

Az államháztartás felépítése, alapfogalmak .......................................................................... 146 Az államháztartás fogalma ........................................................................................................... 146 Az államháztartás alrendszerei .................................................................................................... 147 Alapelvek az államháztartás területén ................................................................................... 148 Bevételek és kiadások................................................................................................................ 149 Az államháztartás bevételei .......................................................................................................... 149 Az államháztartás kiadásai ........................................................................................................... 149 A központi alrendszer bevételei és kiadásai .................................................................................. 150 A központi költségvetés elkészítésének, végrehajtásának szabályai ................................. 150 A költségvetési törvény elkészítésének menete ............................................................................. 150 A költségvetési törvény végrehajtása ............................................................................................ 151 A költségvetési törvény végrehajtásának ellenőrzése .................................................................... 151 Az önkormányzati alrendszer bevételei és kiadásai ...................................................................... 151 Az állami vagyon ....................................................................................................................... 153 Költségvetési szervek ................................................................................................................ 154 A költségvetési szervek létrehozása............................................................................................... 154 A költségvetési szervtípusok, a költségvetési szervek irányítása, ellenőrzése ............................... 155 Kötelezettségvállalás, ellenjegyzés, érvényesítés, utalványozás ........................................ 157 Ellenőrzés az államháztartás területén ................................................................................... 158 Az államháztartás belső ellenőrzése.............................................................................................. 158

5.

INFORMÁCIÓBIZTONSÁGI ÉS ADATVÉDELMI ALAPISMERETEK................................... 161

5.1.

ADATVÉDELEM ............................................................................................................................ 161

5.1.1. 5.1.2. 5.1.3.

A személyes adatok védelméhez való jog születése ............................................................. 161 A hazai adatvédelem jogi keretei ............................................................................................ 161 Az adatkezelés jogszerűsége .................................................................................................... 162

5.2.

INFORMÁCIÓSZABADSÁG ............................................................................................................ 164

5.2.1. 5.2.2. 5.2.3.

Az információszabadság születése – az állam átláthatósága .............................................. 164 Az információszabadság jogi keretei ...................................................................................... 164 Az információszabadság jogi korlátai..................................................................................... 165

TARTALOMJEGYZÉK

5.2.4. 5.2.4.1. 5.2.4.2. 5.2.5. 5.2.5.1. 5.2.5.2. 5.2.6. 5.2.6.1. 5.2.6.2. 5.2.6.3. 5.2.6.4. 6.

A nyilvánosság határai .............................................................................................................. 165 A közfeladatot ellátó személyek adatainak nyilvánossága ............................................................. 165 A magánszféra (a gazdasági vállalkozások) nyilvános adatai ....................................................... 166 Nyilvántartások .......................................................................................................................... 166 A nyilvántartások jogi jelentősége ................................................................................................ 166 Fontosabb nyilvántartások ............................................................................................................ 167 Minősített adatvédelem............................................................................................................. 167 Jogi alapok ..................................................................................................................................... 167 A minősítési szint és az érvényességi idő...................................................................................... 168 A minősített adatok felhasználása ................................................................................................. 168 A minősített adatok hatósági felügyelete ...................................................................................... 169

SZERVEZETI IGAZGATÁS ............................................................................................................. 171

6.1.

ÜGYVITELI RENDSZEREK ............................................................................................................. 171

6.1.1. 6.1.2. 6.1.3. 6.1.4. 6.1.4.1. 6.1.4.2. 6.1.4.3. 6.1.4.4. 6.1.4.5. 6.1.4.6. 6.1.4.7.

Az ügyvitel fogalma és általános alapelvei ............................................................................ 171 Papíralapú ügyvitel ................................................................................................................... 171 Elektronikus ügyvitel ................................................................................................................ 172 Az ügyiratkezelés folyamata .................................................................................................... 172 Nyilvántartásba vételi szakasz...................................................................................................... 172 Érkeztetés ...................................................................................................................................... 173 Küldemények szerelése, csatolása .................................................................................................. 174 Szignálás ....................................................................................................................................... 174 Iktatás............................................................................................................................................ 174 Érdemi ügyintézési szakasz .......................................................................................................... 174 Archiválási szakasz ....................................................................................................................... 175

6.2.

SZABÁLYOZÁS .............................................................................................................................. 177

6.2.1. 6.2.1.1. 6.2.1.2. 6.2.1.3. 6.2.1.4. 6.2.2. 6.2.2.1. 6.2.2.2. 6.2.2.3. 6.2.3. 6.2.4. 6.2.5.

A belső szervezeti igazgatás alapfeltételei ............................................................................. 177 Az alapító okirat............................................................................................................................ 177 A szervezeti és működési szabályzat (SzMSz).............................................................................. 177 Ügyrend ........................................................................................................................................ 178 Egyéb belső szabályzatok............................................................................................................... 178 Szervezetrendszeri igazgatási alaptevékenységek................................................................ 179 A vezetés ....................................................................................................................................... 179 Az irányítás .................................................................................................................................. 179 Az egyes irányítási típusok ........................................................................................................... 180 A felügyelet mint a szervezetrendszeri igazgatás eszköze .................................................. 181 Ellenőrzés .................................................................................................................................... 181 A hatósági tevékenység irányítása .......................................................................................... 183

6.3.

A SZERVEZET MŰKÖDÉSI HATÉKONYSÁGA ................................................................................ 185

6.3.1. 6.3.2. 6.3.3. 6.3.3.1. 6.3.3.2.

Teljesítménymérés ..................................................................................................................... 185 Elektronikus igazgatásszervezés a szervezeti hatékonyság szolgálatában ....................... 188 A szervezeti hatékonyság ......................................................................................................... 190 A „Jó Állam” ................................................................................................................................ 190 A szervezeti hatékonyság fogalma ................................................................................................ 191

Kedves Olvasó!

2011. szeptember 1-jétől a magyar tisztviselői vizsgarendszerben visszafoglalja helyét az 1993-tól 2009-ig működő közigazgatási alapvizsga. A közigazgatási alapvizsga célja a köztisztviselők közigazgatási alapismereti szintjének felmérése, a felkészülés a közigazgatási tudásminimum biztosítását célozza. Az alapvizsga fontos mérési pont a tudásalapú előmenetelben, így a tisztviselői kar minőségi kiválasztásának meghatározó eszköze. Magyary Zoltán intelmeit követve, a felkészült tisztviselői állomány nélkülözhetetlen a jó állam megteremtése és a közigazgatás megújítása felé vezető úton. A közigazgatási alapvizsga ismeretanyaga és követelményrendszere folyamatosan követi a közigazgatás változásait, az Alaptörvényre épülő megújuló joganyagot. A tananyag egyaránt épít a kiérlelt szakirodalmi álláspontokra és a közigazgatás dinamikus forrásaira, így a Magyary Zoltán közigazgatás-fejlesztési programra. A korábbiaknál lényegesen nagyobb hangsúlyt helyez a követelményrendszer a változások és azok okainak ismertetésére, a közigazgatás stratégiai és fejlesztési környezetére, a közszolgálatiság hivatásetikai kérdéseire, a szervezeti és személyi hatékonyság szempontjaira. A részvétel az alapvizsga-felkészítő tantermi kurzusokon nem kötelező, azonban a felkészítők szervezése folytatódik azzal, hogy a konzulensek tanuláscentrikus, az ismeretanyag megértését támogató módszertan szerint dolgoznak. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy az ismeretanyag jól tanulható és érthető formában jelenjen meg, a problémákon pedig a konzulensek segítik át az olvasót. A vizsgázás gyors és egyszerű módon írásban történik, ami biztosítja az objektív és kontrollálható mérést. A vizsgakérdések a tananyagban megjelenő információkra szorítkoznak. Bízom abban, hogy sikerül az alapvizsga ismeretanyagát, ezáltal a vizsgázó kollégák tudását folyamatosan megújítani, fenntarthatóvá tenni, és jól tanulható segédanyaggal, értékes tudással támogatni a vizsgára való eredményes felkészülést.

Jó tanulást, sikeres vizsgát kívánunk!

Dr. Kis Norbert József főszerkesztő

1. JOGI ALAPISMERETEK 1.1.

Jogi és alkotmányos ismeretek

1.1.1. A jog fogalma A jog fogalmának meghatározása a jogtudomány örök és kimeríthetetlen témája, minden korban (és ezen belül minden önálló szempontot tartalmazó leírás során) új meghatározások születnek. Celsus közismert megfogalmazása, miszerint „ius est ars boni et aequi”, vagyis „a jog a jóság és a méltányosság művészete” (Dig. 1.1.1. pr.) igen sokat elárul a jog társadalmi rendeltetéséről, ugyanakkor nem tekinthető egzakt definíciónak. Napjainkban a fogalmi ismérvekből építhető fel a jog gyakorlati alkalmazásra alkalmas értelmezése. Eszerint: A jog: a) b) c) d)

a személyek (jogalanyok) viselkedésére vonatkozó, az állam által alkotott, de legalább az állam által elismert és az állam által végső soron kikényszerített, kötelező magatartási szabályok összessége.

1.1.2. A jogrend fogalma és a jogforrások elméleti rendszere Jogrendszernek az egy időben létező vagy alkalmazandó normák (az állam által alkotott általános magatartási szabályok) összességét tekintjük. JOG (magatartási szabályok összessége)

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK (NORMÁK) (mindenkinek vagy nagyobb csoportnak címzettek)

KONKRÉT SZABÁLYOK (azonosítható címzettek)  jogalkalmazói döntések  szerződések tartalma  önként vállalt szabályok

JOGALKOTÁS eredményei JOGALKALMAZÓI döntések

JOGRENDI hovatartozásuk szerint lehetnek

BELSŐ jogiak

NEMZETKÖZI jogiak

az EURÓPAI UNIÓtól származók

13

KÖZIGAZGATÁSI ALAPVIZSGA JOGI ALAPISMERETEK (1. modul)

1.1.3. Az alkotmányos állam Az állam jogi fogalmát illetően számos meghatározás ismert. Ezek mind az emberi együttélés meghatározott megjelenési formájaként értelmezik azt, és olyan, jogilag szabályozott egységként definiálják, amelyben az együttélés legfőbb szabályait az adott állam alaptörvénye, alkotmánya adja. Minden olyan államban, amely demokratikus, jogállami keretek között működik, léteznie kell egy alaptörvénynek. Ez az alaptörvény, alkotmány az, amely kiemelkedik a jogi normák közül, vezető helyet foglal el a jogforrások hierarchiájában, és státusából fakadóan meghatározza a társadalmi együttélés legfőbb szabályait. Ezen alkotmányok esetében közös ismérv, hogy szabályozási területük minden államban közel azonos:    

rendelkeznek az adott állam politikai, gazdasági berendezkedéséről, rendelkeznek a közhatalmi szervek rendszeréről, rendezik az állam és állampolgár viszonyrendszerét, valamint deklarálják az alapvető jogokat.

Az Alaptörvény olyan jogi alaprend és értékrend, amely a belső jogforrási hierarchia élén állva rögzíti az állam politikai rendjét, valamint tartalmi és formai szempontból kiemelkedik a jogi normák közül. Tartalmi kiemelkedése integráló, stabilizáló, legitimáló és államhatalmat korlátozó funkcióiból, valamint szabályozási tárgyköreiből adódik, formai kiemelkedése pedig megalkotásának és módosításának speciális szabályaiból. A mai modern demokráciák alkotmányainak számos követelményt kell teljesíteniük ahhoz, hogy az adott államban az alkotmányosság tartalmi szempontból is megvalósuljon. Ezek közül az alábbi alkotmányos elveket emeljük ki:         

a népszuverenitás és népképviselet elve, a hatalmi ágak megosztásának elve, a jogegyenlőség elve, a jogállamiság elve, a törvények uralmának elve, a végrehajtó hatalom felelőssége a törvényhozó hatalom előtt, a közhatalom törvényhez kötöttségének elve, a bírói függetlenség elve, az alapvető jogok érvényesítésének elve.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a jogfejlődés újabb és újabb kategóriákkal bővíti a fenti katalógust – ez tehát egy folyamatosan változó, bővülő követelményrendszer.

1.1.4. Népszuverenitás és népképviselet A felsorolt alkotmányos elvek közül az első a népszuverenitás. Bár e fogalom pontos tartalmáról csaknem háromszáz éve folynak viták, az elnevezés lényegében a nép főhatalmát jelenti. A népszuverenitás elve azt foglalja tehát magában, hogy Magyarországon – ahogy azt az Alaptörvény is rögzíti – a közhatalom forrása a nép, amely hatalmát választott képviselői útján, valamint – kivételesen – közvetlenül gyakorolja. Ezen elv nyomán tehát megfogalmazódik a közhatalom gyakorlásának két formája: a képviseleti demokrácia és a közvetlen demokrácia.

14


A képviseleti demokrácia esetén a nép az általa választott képviselők útján, közvetett módon gyakorolja a hatalmat, míg a közvetlen demokrácia akkor valósul meg, amikor az állampolgár közvetlen módon vesz részt a döntésekben.

1.1.4.1.

Képviseleti demokrácia

Hazánkban az országgyűlési képviselőket vegyes választási rendszerben választják, amelyben a többségi és az arányos választási rendszerek egyes elemeinek ötvözését látjuk megvalósulni. Míg az egyéni választókerületekben a többségi rendszer szerint egyéni képviselőjelöltekre lehet szavazni, a területi választókerületekben (a megyékben és a fővárosban) az arányos rendszer jellemzői alapján kötött pártlistákra lehet szavazni, az országos listáról – melyre nem szavazunk közvetlenül – pedig ún. töredékszavazatok alapján tölthetők be a képviselői helyek. Többségi választási rendszer: a többségi választási rendszerek lényegi sajátossága, hogy a mandátumért síkra szálló jelöltek közül az szerzi meg a kívánt pozíciót, aki több szavazatot szerez; az ún. abszolút többségi választási rendszerekben az a jelölt nyeri el a mandátumot, aki elnyeri a szavazatok többségét – azaz több, mint felét –, addig a relatív többségi választási rendszerekben az lesz a győztes, aki a többi jelöltnél több szavazatot szerez – azaz aki relatíve a legtöbb szavazatot kapta a választóktól. Arányos választási rendszer: általában listákra lehet szavazni az ilyen rendszerekben, a választási körzetekben a választópolgárok által leadott szavazatok alapján – a leadott szavazatok arányában – annyi jelölt jut be az országgyűlésbe, ahány mandátumot ki lehet osztani az adott választókerületben. A jelöltlisták lehetnek területi vagy országos, szabad vagy kötött – aszerint, hogy a választópolgárok sorrendiséget állíthatnak-e fel a listán szereplő jelöltek közül, vagy sem. Az arányos választási rendszerekben – annak érdekében, hogy ne legyen túlságosan széttöredezett a parlament összetétele – általában választási küszöböt alkalmaznak: ez azt jelenti, hogy az a párt, amelyik nem éri el a választási küszöbként meghatározott arányszámot, nem jut mandátumhoz. Vegyes választási rendszer: olyan rendszer, amely ötvözi a többségi és az arányos választási rendszerek egyes elemeit, kiküszöbölve ezzel az egyes választási rendszerek hátrányait, ugyanakkor megőrizve azok előnyös jellemzőit. Magyarországon a választójog területén érvényesülnek azok az alapelvek, amelyek minden jogállami demokráciában a kompetitív választást biztosítják. Ennek értelmében hazánkban a választójog általános és egyenlő, a szavazás pedig közvetlen és titkos, valamint biztosítja a választók akaratának szabad kifejezését. A választójog általánossága azt jelenti, hogy az adott lakosság részvétele minél szélesebb körben biztosítva legyen a politikai döntéshozatalnál – ne legyenek ezt akadályozó cenzusok beépítve a választójog anyagi jogszabályaiba. Az egyenlőségi kritérium azt jelenti, hogy minden választópolgár azonos értékű és azonos számú szavazattal kell rendelkezzen. A szavazás közvetlensége arra utal, hogy ne álljon semmilyen közvetítő személy vagy szervezet a megválasztott és a megválasztó közé, a titkosság pedig értelemszerűen arra, hogy aki nem szeretné, hogy választásáról más tudomást szerezzen, az ezt titokban tarthatja, erre a lehetőséget az államnak biztosítania kell.

15


Hazánkban a felsorolt feltételek érvényesítése érdekében a választójogosultságot az Alaptörvény széles körben biztosítja, és kimondja, hogy választójoggal rendelkezik minden nagykorú magyar állampolgár, kivéve azokat, akiket a bíróság – bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességük korlátozottsága okán – a választójogból kizárt. Azonban a választójog gyakorlása, a választásokon való részvétel már olyan tevékenység, amely útján a választópolgár közvetlenül vesz részt a hatalomgyakorlásban.

1.1.4.2.

Közvetlen demokrácia

A közhatalom gyakorlása elsődlegesen képviseleti úton valósul meg, az Alaptörvény rendelkezik a nép közvetlen részvételének lehetőségeiről is a hatalomban. A közvetlen hatalomgyakorlás a döntéshozatalban elsődlegesen a népszavazás és a népi kezdeményezés jogintézményeiben testesülhet meg. Az Alaptörvény – az Alkotmánytól eltérően - a népi kezdeményezés jogintézményét nem tartalmazza.

1.1.4.3.

A hatalmi ágak megosztásának elve

A közhatalom gyakorlása során a megvalósítandó feladatok jól elhatárolható kategóriákba sorolhatók. Egyrészt szabályozni kell az életviszonyokat, másrészt gondoskodni kell azok végrehajtásáról, harmadrészt bíráskodni szükséges a szabályok megsértői felett. A történelem során az abszolutista rendszerekben mindhárom feladattípust a hatalom egyszemélyi birtokosa, az egyszemélyi szuverén gyakorolta. Az uralkodó törvényeket hozott, végrehajtó szervezetével – hivatalnokaival és hadseregével – gondoskodott azok végrehajtásáról, végül saját maga ítélkezett törvényei megszegői felett. Az abszolút uralmi rendszerek letűnésével a polgári felvilágosodás gondolkodói már megkülönböztették az egyes hatalmi ágakat, de a hatalmi ágak elválasztásáról szóló elmélet atyjának Charles de Secondat Montesquieu-t tekintjük (lásd részletesen az 1.2. almodulban). Montesquieu a klasszikus három hatalmi ág – a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ágak – elválasztását mint államszervezeti elvet az önkényuralom ellen ható egyetlen megoldásként határozta meg. Az ideális államberendezkedés szempontjából kívánatos, hogy a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom (a klasszikus államhatalmi ágak) ne összpontosulhassanak egy kézben, mert ez óhatatlanul visszaélésekhez, torzulásokhoz vezet. Miután az államhatalmi ágak egyértelmű elválasztása nem lehetséges, ezért ez az elv ma már a hatalmi ágak egyensúlyának elveként működik, vagyis olyan fékeket, garanciákat kell az államvezetésbe (a közigazgatásba) beépíteni, amelyek lehetővé teszik az egyes ágak kontrollját, ellensúlyozását. A felvilágosodás óta ez az elv nem vesztett jogállami jelentőségéből, csupán megvalósulásának pontos formája változott. A hatalmi ágak merev elválasztása helyett ma már sokkal inkább beszélhetünk a hatalmi ágak egyensúlyáról. Ez azt jelenti, hogy a hatalmi ágak egyfelől önállóan léteznek, másfelől különböző felügyeleti és ellenőrzési jogosítványokkal rendelkeznek egymás fölött abból a célból, hogy egy-egy hatalmi ágon belül ne alakulhasson ki hatalomkoncentráció. Például az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség esetén megsemmisítheti az Országgyűlés által alkotott törvényeket, vagy a bíróságok felülvizsgálhatják a közigazgatási határozatok törvényességét, illetőleg a végrehajtó hatalom felelősséggel tartozik az Országgyűlés előtt.

1.1.5. Jogegyenlőség elve A jogegyenlőség lényege, hogy a jog számára minden ember megkülönböztetés nélkül egyenlő. Másképpen fogalmazva, a törvény előtt minden ember egyenlő.

16


Az egyenjogú polgárokat tehát minden alkotmányos államban a közhatalom minden szerve előtt azonos jogok és kötelezettségek illetik meg. Ez természetesen azzal a kiegészítéssel együtt értendő, hogy maga a jog teremthet bizonyos kiemelt szempontok szerint kivételeket. Kivételek azonban csakis valamely jogállami oknál fogva tehetők: például a gazdaságilag gyengébbek, a szociálisan rászorultak vagy a betegek érdekében.

1.1.6. Jogállamiság elve A jogállamiság elve jelenti a jog uralmát, főhatalmát az állam felett. A jogállamban a jog főhatalma azt jelenti, hogy adott államban minden államhatalmi megnyilvánulásban érvényesül a jogi szabályozás elsődlegessége, szuverenitása – ez pedig végső soron magát az államot is a joghoz köti, és biztosítja annak korlátozását. A közhatalom jogi szabályokhoz való kötöttségének legfontosabb következménye a közhatalmat gyakorlók cselekedeteinek előreláthatósága, kiszámíthatósága. Ez különösen azért bír jelentőséggel, mert a közhatalom képviselői az állami kényszerrel való támogatottság révén helyzeti előnyt élveznek a magánfelekkel szemben. A jogállamiság alapvető elvei: 1. A jogrendszer hierarchikusan épül fel, csúcsán az alkotmánnyal. 2. A törvényalkotás az alkotmányos rendhez kötött. 3. A törvényalkotás (Magyarországon kizárólagosnak nevezett) tárgyköreit törvény rögzíti (vagyis bizonyos alapvető döntések meghozatalát a törvényhozásnak kell fenntartani, azt alacsonyabb szintű norma nem tartalmazhatja). 4. Jogszabálynak visszaható hatálya (jogalany hátrányára) nem lehet (vagyis a normának a keletkezését, sőt hatálybalépését megelőző időre hátrányos hatása nem lehet). 5. A jog biztosítja az alapvető emberi jogokat. 6. A kormányzás és a közigazgatás a törvénynek alávetetten működik, és ennek során jogot nem sérthet. 7. Jogbiztonság. 8. A közigazgatási jogviszonyban az alanyi jogokat a közigazgatási bíráskodás biztosítja. 9. A jogszolgáltatásban az egyént megilleti a bizalmi elv. 10. Az alkotmányosság biztosítékát az alkotmánybíráskodás jelenti.

1.1.7. A törvények uralmának elve A jogi szabályozásban a demokratikus hatalomgyakorlás fontos garanciája a törvények mint jogforrások elsődleges alkalmazása a társadalmi viszonyok szabályozása terén. Az alapelv a modern demokráciákban abszolút értelemben nem érvényesülhet. Az életviszonyok és élethelyzetek sokrétűsége a törvényhozásnál rugalmasabb szabályozási formát igényel, ezért a XIX. században megjelentek a végrehajtás szervei által hozott jogi normák, a rendeletek. Az alkotmányos berendezkedésben tehát mára már nem csak a törvényhozó hatalmi ágat képviselő Országgyűlés alkothat jogot. Bár az alkotmányozásra és a törvényhozásra kizárólagosan az Országgyűlés jogosult, a végrehajtó hatalmi ághoz tartozó és semleges hatalmi tényezőkként működő egyes személyek és szervek is alkothatnak jogi normákat – igaz, általában csak az Alkotmánynál és a törvényeknél alacsonyabb szintű jogszabályokat. Így végül mégiscsak érvényesül a törvények uralma.

17


1.1.8. A közhatalom törvényhez kötöttségének elve Az alkotmányosság fogalomkörén belül szűkebb kategória a törvényesség követelménye. Ez annyit tesz, hogy a közhatalmi szervek működése törvényhez, jogszabályhoz kötött. A közhatalom törvényessége két esetben tekinthető megvalósultnak:  ha a közhatalom csak jogi alappal cselekedhet, továbbá  ha megvalósul a törvények uralma és ezeket a törvényeket be is tartják, de legalábbis az állam biztosítja a jogszabályok betartásának feltételeit. Az első esetben, vagyis a közhatalom cselekményeinek kellő jogi alapját illetően, annak az általános elvnek kell érvényesülnie, miszerint a közhatalom nevében eljárók kizárólag akkor tanúsíthatnak valamely magatartást – illetve mulaszthatják el a magatartás tanúsítását –, amennyiben ezt jogszabály előírja vagy megengedi. Ez az elv élesen elhatárolja a közhatalom cselekvéseit a magánfelek cselekvéseinek jogi megítélésétől, akik ezzel ellentétben főszabály szerint mindent megtehetnek, amit jogszabály nem tilt.

1.1.9. A végrehajtó hatalom felelőssége a törvényhozó hatalom előtt A mai polgári demokráciákban a számos vonatkozásban kölcsönös függésben lévő két hatalmi ág, a törvényhozás és a végrehajtás képviselői között szükségeltetik egyfajta bizalmi viszony, amely nélkül az együttműködés ellehetetlenül. Fontos tehát, hogy a Kormány mint a végrehajtó hatalmi ág csúcsán álló szerv bírja az Országgyűlés bizalmát. Garanciális jelentősége van annak, hogy amennyiben ez a bizalom már nem áll fenn, úgy a törvényhozásnak lehetősége legyen számon kérni, végső soron elmozdítani a Kormányt a helyéről. A számonkérésnek különböző formái alakultak ki. Ilyen számonkérési forma, hogy az Országgyűlésben a Kormány tagjainak kérdést lehet feltenni, és interpellációk útján magyarázatot lehet tőlük kérni. A politikai felelősség érvényesítésének fő eszköze azonban hazánkban a konstruktív bizalmatlansági indítvány jogintézménye. (A jogintézmény kifejtését az 1.2.1. fejezet tartalmazza.)

1.1.10. A bírói függetlenség elve Alaptörvényünk deklarálja, hogy a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák tehát a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. A bírói hatalmi ág önálló természetével szoros logikai kapcsolatban van a bírói függetlenség elve. A bíráskodás önálló hatalmi ág, alkotmányjogi státusa meghatározó szervezeti garanciát jelent a bírói függetlenség számára. Természetesen a szervezeti jogi garanciák mellett a bírák személyét érintően is szükségeltetnek a függetlenséget garantáló rendelkezések.

1.1.11. Az alapvető jogok érvényesítésének elve Alkotmányos alapjogoknak azokat a jogokat nevezzük, amelyek minden további döntés és intézkedés nélkül, az Alaptörvény alapján megilletik a jogosultat. Az alapjogok érvényesítését az állam nemcsak a jogvédelmi háló klasszikus szervezetrendszerével – a bíróság vagy az ügyészség útján –, hanem további alapjogvédelmi tevékenységet ellátó szervek, személyek által is biztosítja. Ilyen az Alkotmánybíróság vagy az alapjogok biztosai.

18


Az alapvető jogok csoportosítása:  Az alapjog jogi deklarálásának ideje szerint megkülönböztethetünk:  első generációs alapjogokat (pl. az élethez, az emberi méltósághoz való jog),  második generációs alapjogokat (gazdasági, szociális és kulturális jogok),  harmadik generációs alapjogokat (pl. az egészséges környezethez való jog).  Az alapjogok alanyai szerint megkülönböztetünk:  emberi jogokat, amelyek minden embert nemre, korra, vallásra, állampolgárságra stb. tekintet nélkül, feltétlenül illetnek meg (pl. élethez és emberi méltósághoz való jog, a tulajdonhoz való jog, a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog vagy a különféle személyiségi jogok: a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, de a lakóhely szabad megválasztásának joga is);  állampolgári, illetőleg az állampolgársághoz fűződő jogokat, amelyek csak az állam és polgára viszonylatában értelmezhetők, és kizárólag az adott állam polgárait illetik meg (választójog, a népszavazás és a népi kezdeményezés joga, vagy a közhivatal viselésének joga, az állampolgárok hazatérésének joga, vagy a magyar állampolgárt külföldi tartózkodásának ideje alatt megillető konzuli és diplomáciai védelemhez való jog). Előfordulhat azonban, hogy két vagy több alapvető jog egyszerre, egyidejűleg nem tud érvényesülni. Ilyenkor az egyik jog megvalósulásához egy másik alapjog korlátozására lehet szükség. Például a személyes szabadsághoz való alapvető jog alkotmányos alapjog, a büntetőeljárás terheltjével szemben elrendelt előzetes letartóztatás által mégis ennek korlátozását kell megvalósítani. Tehát a legtöbb alapvető jog nem abszolút érvényű. Az alapjogok érvényesítését az állam azáltal is garantálja, hogy alaptörvényi szinten rögzíti: az alapvető jogokra vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, azonban az alapvető jog lényeges tartalma törvényben sem korlátozható. Az, hogy mit kell „lényeges tartalomnak” tekinteni, a „szükségesség–arányosság” teszt alapján dönthető el. E teszt során először azt kell vizsgálni, hogy valamely alkotmányos érték védelme, vagy mások alapvető jogainak biztosítása miatt valóban szükséges-e az adott alapjog korlátozása. Ezt követően sor kerül annak vizsgálatára, hogy a korlátozás mértéke ne legyen eltúlzott, azaz az alapjog korlátozására csak a ténylegesen szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan kerüljön sor. Léteznek azonban olyan, ún. „anyajogok” vagy „abszolút jogok”, amelyekről az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy azok semmilyen körülmények között sem korlátozhatók. Ilyenek például az élethez és az emberi méltósághoz való jog, valamint a férfiak és a nők egyenjogúsága. Az alapvető jogok mellett említést kell tennünk az alapvető kötelességekről is. Alkotmányunk hosszú ideig mindössze négy alapvető kötelességet határozott meg a számos alapvető jog deklarálása mellett. Ezek a következők:    

az Alaptörvény és minden más jogszabály megtartása, a közös szükségletekhez, a közterhekhez való arányos hozzájárulás kötelezettsége, a haza védelme, a tankötelezettség, azaz a kiskorú gyermek taníttatásának kötelessége a szülő vagy a szülői felügyeleti jogot gyakorló személy részéről.

19


Az új Alaptörvény további kötelezettségekkel egészítette ki az alapvető kötelességek körét, amelyek az alábbiakban foglalhatók össze:  gondoskodás (a szülő vagy a szülői felügyeleti jogot gyakorló személy kötelessége a kiskorú gyermekéről, a nagykorú gyermek kötelessége a rászoruló szülőkről gondoskodni),  hozzájárulás a közösség gyarapodásához és a közösségi feladatok ellátásához,  környezeti károk okozójának kötelessége a helyreállításra, illetőleg annak költségei viselésére,  természeti erőforrások védelme,  törvényes fellépés a hatalom erőszakos megszerzőivel, kizárólagos birtokosaival szemben.

20


1.2.

Államszervezet

A hatalommegosztás elve alapján a törvényhozó hatalmi ágat az Országgyűlés, az igazságszolgáltató hatalmi ágat a rendes bíróságok képviselik. A végrehajtó hatalom élén a Kormány áll. A többi közhatalmi szerv már nem sorolható be ebbe a hármas tagozódásba. Az államfői intézmény a hatalmi ágak felett álló, semleges hatalmi ág, a bíróságok mellett a további jogvédelmi szervek (az ügyészség, az Alkotmánybíróság, az alapvető jogok biztosai) és a helyi önkormányzatok szintén olyan hatalmi tényezők, amelyek nem sorolhatók sem a törvényhozói, sem a végrehajtói, sem a bírói hatalmi ágakhoz. A klasszikus megfogalmazásra támaszkodva az államhatalmi ágak elválasztásának fogalma úgy határozható meg, hogy a jogalkotás (eredetileg törvényhozás), a végrehajtás és az igazságszolgáltatás (eredetileg bírói hatalom, ma inkább ellenőrző hatalom) egymástól személyileg és szervezetileg elválasztott keretek között kell hogy működjön. A hatalommegosztás gyakorlati érvényesülését biztosító módszer az egyes hatalomgyakorló szervezetek hatáskörének pontos, kizárólagos és feltétlen meghatározása. Ennek megfelelően egyrészt egy meghatározott feladat egy szervezet kizárólagos hatáskörébe tartozhat. Másrészt minden más szervezetnek a hatáskör gyakorlására jogosult szervezettel szembeni befolyását ki kell zárni, vagy legalábbis korlátozni kell oly módon, hogy a befolyásolás csak előre meghatározott feltételek mellett történhessen. A hatalommegosztás mint a hatalomgyakorlás korlátja maga is korlátozott. Mivel a hatalmi ágak között megosztott hatalom az állami főhatalom része, a részhatalmak gyakorlásának harmóniában kell maradnia. Ez egyrészt logikai követelmény, másrészt a végrehajtásra és igazságszolgáltatásra vonatkozó jogszabályokat meg kell alkotni, ez pedig a jogalkotás része, vagyis a jogalkotás eleve befolyással bír a másik két hatalmi ágra. Ez azonban fordítva is igaz, a végrehajthatatlan, illetve az igazságszolgáltatásban alkalmazhatatlan normák alkotása értelmetlen lenne. Végül az igazságszolgáltatás fogalmilag jogszabályok alkalmazását, adott esetben egymásnak ellentmondó különböző szintű normák együttes alkalmazását jelenti, aminek következtében a bíróság jogosult eldönteni, hogy egy adott tényállás mellett melyek az alkalmazandó normák, ennek csúcsa a fogalmilag bírói működést feltételező normakontroll, az alkotmánybíráskodás. Összességében kijelenthető, hogy az egyes államhatalmi ágak egymásra hatása nem zárható ki teljesen, azaz az államhatalmi ágakat nem elég elválasztani, hanem ki is kell egyensúlyozni. Mindennek a kulcsfogalma a már említett pontosan megfogalmazott hatáskör. Megállapítható, hogy az állami hatalomgyakorlást, annak minden ágát, így a végrehajtást (és részeként a közigazgatást) is eluralja a jog. Egyrészt egyre inkább csak jogi normákban eleve meghatározott módon gyakorolhatók az egyes hatalmak, másrészt a konkrét döntések is jogi formát öltenek. Megállapítható az is, hogy a közigazgatás (amelyet – mint látni fogjuk – a konkrét döntések meghozatalaként definiálunk) a végrehajtó hatalom gyakorlásának meghatározó összetevőjévé válik, ezáltal megkettőződik (vagy éppen megsokszorozódik) a végrehajtó hatalmi ágon belül az akaratképződés: a politikai és alkotmányos főhatalom birtokosa és a kormányzottak közé beépül a közigazgatás egyre nagyobb szervezetrendszere, amely jelentős befolyással bír nemcsak az akaratképződés eredményére, hanem annak tartalmára is. Szintén észrevehető, hogy már nemcsak az angolszász jogterületen, hanem a német jogcsaládhoz tartozó jogrendekben is meghatározó jelentőségűvé válik, általános védőhálóként jelenik meg a bíróságok szerepe.

21


Lényegében minden állami döntés megtámadható, ezért valamilyen formában bíróság előtt emelkedik jogerőre. Ezt egészíti ki a normakontrollt végső soron végző alkotmánybíráskodás általánossá válása, ennek folytán pedig a jogalkotás, de még az igazságszolgáltatás során is megkerülhetetlen a hatalomgyakorlás alapjogi korlátozása. Nem kerülhető meg továbbá a hatalomgyakorlás egyre jellemzőbbé váló külső korlátozottsága, a szuverenitás szövetségi rendszerekhez tartozás folytán bekövetkező (ön)korlátozása. A számunkra legfontosabb szövetségi rendszerek (Egyesült Nemzetek Szövetsége, Észak-atlanti Egyezmény Szervezete, Európai Unió, Európa Tanács) szintén a hatalommegosztás elvén épülnek fel azzal, hogy a hatalomnak alávetett alanyok esetükben nem vagy elsősorban nem a természetes személyek, hanem az államok. Az államok hatalomgyakorlásának önkorlátozása így könnyen kiegészülhet utólag az egyes szövetségi rendszerek bírói jellegű szervezeteinek döntéseivel. Nemcsak az államok szövetségi rendszerekhez tartozása folytán, hanem egy államon belül is észlelhető, hogy a hatalommegosztás klasszikus (horizontális) elve mellett egy (vertikális) területi elosztás is megjelenik. Ennek módszere az, hogy a minden állami berendezkedésből ismert két- vagy többelemű központi-területi szint alkotmányos súlyúvá válik, azaz a jog, gyakran az alkotmány által védett hatáskört kapnak a területi szinten (vagy szinteken) működő szerveződések. Ezt fejezi ki Magyarországon az elnevezésük is: helyi önkormányzatok, ezeken belül jellemzően a hatalommegosztás elve is érvényesül valamilyen mértékben. Egyre több, az államtól független vagy legalábbis nem közvetlen állami hatalomgyakorló intézmény válik jelentős, szociológiai értelemben figyelembe veendő súlyúvá (az elektronikus média, a nemzetközi nagyvállalatok, azokon belül a menedzseri szint stb.). A következőkben a közhatalmi szerveket mutatjuk be: ismertetve feladatukat, felépítésüket, létrehozásuk, megszűnésük és működésük főbb szabályait.

1.2.1. Az Országgyűlés Magyarországon a legfőbb népképviseleti szerv az Országgyűlés. Tevékenységének két fő iránya a szabályozás és az ellenőrzés. A szabályozási tevékenység elsősorban az Országgyűlést kizárólagosan megillető törvényalkotási jogkörben ölt testet, míg az ellenőrzési funkciók a végrehajtó hatalom kontrollját jelentik. Szabályozási tevékenysége körében az Országgyűlés megalkotja és módosítja az Alaptörvényt, a sarkalatos törvényeket, valamint más törvényeket, nemzetközi szerződések kötelező hatályának elismerésére ad felhatalmazást, egyéb jogi normákat és további, az ország irányításában alapvető fontosságú döntéseket hoz. E körben dönt:  a hadiállapot kinyilvánításáról,  a békekötés kérdéséről,  közkegyelmet gyakorol. Megválasztja:  a köztársasági elnököt,  a miniszterelnököt,  az alkotmánybírákat,  a Kúria elnökét,  az alapvető jogok biztosát és helyetteseit és  az Állami Számvevőszék elnökét.

22


Az Országgyűlés az őt kizárólagos jogosítványként megillető törvényhozás jogának gyakorlása során a benyújtott törvényjavaslatokról a plenáris ülésen – általános és részletes vita során – dönt. A törvények elfogadásáról az Országgyűlés általában a jelen lévő képviselők több mint felének szavazatával (egyszerű többség), kivételesen a jelen lévő képviselők legalább kétharmadának (minősített többség), illetve az összes képviselő legalább kétharmadának (abszolút minősített többség) a szavazatával dönt. Az országgyűlési határozathozatal módjának részletes szabályait a Házszabály rögzíti. Minősített többség: A magyar Országgyűlésben az országgyűlési képviselők minősített többséggel hozzák meg azt a döntést, amelyhez a határozatképes Országgyűlésben jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az önkormányzati jogban minősített többséghez a megválasztott települési képviselők több mint a felének a szavazata szükséges. Minősített szótöbbség szükséges az egyes át nem ruházható ügyek, továbbá a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott ügyek eldöntéséhez, a képviselő kizárásához, valamint a zárt ülés elrendeléséhez. Abszolút minősített többség: A magyar Országgyűlésben az országgyűlési képviselők abszolút minősített többséggel hozzák meg azt a döntést, amelyhez az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazata szükséges. Házszabály: Az Országgyűlés működési rendjét, a tárgyalás szabályait meghatározó országgyűlési határozat [46/1994. (IX.30.)] OGY. határozat. A végrehajtó hatalom ellenőrzése keretében az országgyűlési képviselők minden közérdekű ügyben felvilágosítást kérhetnek ún. kérdés formájában, illetve interpellációs joguk révén magyarázatot kérhetnek a Kormánytól, illetőleg annak valamely tagjától az azok feladatkörébe tartozó ügyben. Az országgyűlési képviselők ezenkívül kérdést intézhetnek:    

az alapvető jogok biztosához, az Állami Számvevőszék elnökéhez, a legfőbb ügyészhez és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez.

Kérdés esetén a képviselő valamilyen közérdekű ügyben kérhet felvilágosítást. Kérdés esetén a képviselőnek nincs lehetősége viszontválaszra, a válasz elfogadásáról az Országgyűlés nem hoz határozatot. Emellett az Országgyűlés előtt számos állami szerv vezetője beszámolási kötelezettséggel tartozik. Vannak továbbá olyan, szervezetileg önálló, ám funkcionálisan az Országgyűléshez tartozó szervek, amelyek az Országgyűlés ellenőrzési jogkörét látják el egy-egy részterületen:  ilyen a költségvetési ellenőrzés területén az Állami Számvevőszék,  de ilyen feladatokat látnak el az alapjogvédelemben az alapvető jogok biztosai, illetve  annak helyettesei is. Az Országgyűlésnek a végrehajtó hatalmi ág feletti legerősebb jogosítványa a konstruktív bizalmatlanság intézménye, amely lehetőséget ad az Országgyűlésnek akár arra is, hogy végső soron elmozdítsa a Kormányt a helyéről. Konstruktív bizalmatlanság intézménye: Az országgyűlési képviselők legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban – a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy egyidejű megjelölésével – bizalmatlansági indítványt nyújthat be.

23


Ha az indítvány alapján a képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni. Az országgyűlési képviselőket közvetlenül az állampolgárok választják általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, négyéves időtartamra. Az országgyűlési képviselőket mentelmi jog illeti meg, amelynek két eleme a felelőtlenség és a sérthetetlenség. A felelőtlenségi elem alapján a képviselő bíróság vagy más hatóság előtt nem vonható felelősségre az országgyűlési képviselőként leadott szavazata, illetve a megbízatásának gyakorlása idején általa közölt tény vagy vélemény miatt, míg a sérthetetlenségi elem alapján a képviselővel szemben – tettenérés esetét kivéve – csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával indítható és folytatható büntető- és szabálysértési eljárás, valamint alkalmazható ellene büntető-eljárásjogi kényszerintézkedés.

1.2.2. A Kormány A végrehajtó hatalmi ág csúcsán a Kormány áll. A végrehajtó hatalom általános szerveként feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy más jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. A végrehajtó hatalmi ágat alkotó „hármas egység” további elemeit a központi szakigazgatási szervek, valamint azok dekoncentrált szervei adják – ilyenek például a minisztériumok és a Kormány területi szervei, a kormányhivatalok. A Kormány funkciója az Alaptörvény végrehajtása körében:    

a szabályozás területén kezdeményező, előkészítő és végrehajtó szerepeket tölt be, védi az alkotmányos rendet, biztosítja a társadalmi tervek megvalósulását, emellett fő feladata az államigazgatás általános igazgatása.

A Kormány egyik legfőbb sajátossága, hogy hazánkban politikai felelősséggel tartozik az Országgyűlés előtt, tehát bírnia kell az Országgyűlés bizalmát. A bizalmi viszony megingása esetén a politikai felelősség érvényesítésének fő eszköze a konstruktív bizalmatlansági szavazás jogintézménye. Konstruktív bizalmatlansági szavazást az országgyűlési képviselők egyötöde jogosult benyújtani a miniszterelnökkel vagy a Kormánnyal szemben, amennyiben az Országgyűlés a képviselők többségének szavazatával hozott döntésével bizalmatlanságát fejezi ki, s megvonja a bizalmat a Kormánytól, úgy annak megbízatása megszűnik. A Kormány megalakulása a miniszterelnöki tisztség betöltésével veszi kezdetét, akit az államfő javaslatára választ az Országgyűlés a képviselők többségének szavazatával; ezt követően kerül sor a miniszterek kinevezésére, akiket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevez ki a büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező személyek közül. A Kormány megbízatásának megszűnése is szorosan kapcsolódik a miniszterelnök személyéhez, illetőleg döntéséhez. Ennek megfelelően a Kormány megbízatása megszűnik:      

24

az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával, a Kormány vagy a miniszterelnök lemondásával, a miniszterelnök halálával, a miniszterelnök választójogának elvesztésével, a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával, a konstruktív bizalmatlansági indítvány Országgyűlés általi elfogadásával.


A Kormány döntéseit testületként hozza, rendszeresen, hetente ülésezik, féléves munkaterv alapján, egyebekben működésének főbb szabályait az Ügyrendje tartalmazza. Az Alaptörvény alapján a miniszterelnök rendeletében a miniszterek közül egy vagy több miniszterelnökhelyettest jelölhet ki. A Kormány tagjai:  a miniszterelnök,  a miniszterek, továbbá  a tárca nélküli miniszterek, akik minisztériumot nem vezetnek, hanem a Kormány által meghatározott kiemelt feladatokat látnak el. A Kormány munkáját a Kormánybizottságok segítik, amelyek a Kormány hatáskörébe tartozó jelentős, több minisztérium feladatkörét érintő feladatok összehangolt megoldásának irányítására létrehozott szervek, tagjai pedig a feladatkörükben érintett miniszterek. A kormánybiztosi tisztség olyan feladatok ellátására létrehozott pozíció, amelynek feladatai egyetlen minisztérium vagy kormányhivatal feladatkörébe sem tartoznak, illetve kiemelt fontosságú feladatoknak minősülnek. A miniszterelnöki biztosok a miniszterelnök feladatkörébe tartozó feladatok ellátására kinevezett személyek. A Miniszterelnökség a miniszterelnök munkaszervezete. Segíti a miniszterelnök tevékenységét, és közreműködik a kormányzati politika kialakításában. A kormányzati koordinációban játszott kiemelkedő szerepe indokolja, hogy tevékenységét a miniszterelnök irányítja és az államtitkár vezeti.

1.2.3. A köztársasági elnök A köztársasági elnök Magyarországon alkotmányos jogállását tekintve semleges hatalomnak tekinthető, nem tartozik egyik klasszikus államhatalmi ághoz sem, azok felett áll, mintegy kiegyenlítő, konfliktuselsimító funkcióval bír – mindezzel összhangban értelmezhető az az alkotmányi kitétel, miszerint „kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Köztársasági elnökké választható minden választójoggal rendelkező állampolgár, aki a választás napján a 35. életévét betöltötte. A köztársasági elnök választását jelölés előzi meg. A jelölés érvényességéhez az országgyűlési képviselők legalább egyötödének írásbeli ajánlása szükséges. Az államfőt az Országgyűlés öt évre választja. A köztársasági elnököt e tisztségében legfeljebb egyszer újra lehet választani. Az államfői tisztség megszűnik:      

a megbízatás idejének lejártával, az elnök halálával, lemondással, ha az elnök a feladatkörét kilencven napon túl nem tudja ellátni, az összeférhetetlenség kimondásával, az elnöki tisztségtől történő megfosztással.

A köztársasági elnök hatásköreit illetően azokat alapvetően két csoportra oszthatjuk: 1. az egyik csoportba azokat a hatásköröket soroljuk, amelyeket önállóan gyakorol, 2. míg a másik csoportba tartozó hatáskörök gyakorlásához szükségeltetik az ún. miniszteri ellenjegyzés.

25


A miniszteri ellenjegyzéssel a Kormány egyik tagja az államfő semleges hatalmának megőrzése végett mintegy átvállalja a döntés politikai felelősségét, tehermentesítve ezzel a köztársasági elnököt a felelősség alól. A köztársasági elnök miniszteri ellenjegyzés nélkül (önállóan) gyakorolható hatáskörében:  képviseli hazánkat;  törvényt és népszavazást kezdeményezhet;  az Országgyűléssel kapcsolatos hatásköreiben:  összehívja az Országgyűlés alakuló ülését,  részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés, valamint annak bizottságai ülésén,  kitűzi az országgyűlési képviselő-választás, a helyhatósági választások, az európai parlamenti választás és az országos népszavazás időpontját,  meghatározott esetekben feloszlathatja az Országgyűlést,  az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, illetőleg megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek,  javaslatot tesz egyes személyek kinevezését, megválasztását illetően (miniszterelnök, Kúria elnöke, legfőbb ügyész, alapvető jogok biztosa);  különleges jogrendet érintő döntéseket hoz;  megerősíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét;  kinevezi a hivatásos bírákat. A köztársasági elnök miniszteri ellenjegyzéshez kötött hatáskörében:  az Országgyűlés felhatalmazása alapján elismeri a nemzetközi szerződés kötelező hatályát;  megbízza és fogadja a követeket, nagyköveteket;  egyéni kegyelmezési jogot gyakorol;  állampolgárság megszerzésével és megszűnésével kapcsolatos ügyekben dönt;  kinevezési és felmentési jogot gyakorol;  kinevezi, előlépteti a tábornokokat;  megbízza az egyetemek rektorait;  területszervezési kérdésekkel kapcsolatos jogokat gyakorol;  kitüntetéseket, díjakat, címeket adományoz. A köztársasági elnök személye sérthetetlen, és döntéseiért sem politikai, sem jogi felelősséggel nem tartozik. Jogi felelőssége csak abban az esetben van, amennyiben tisztsége gyakorlása során az Alaptörvényt vagy más törvényt sért. Azonban amennyiben ez a jogsértés hivatali ideje alatt a hivatali tevékenységével összefüggésben bűncselekményt is megvalósít, úgy személye ellen felelősségre vonási eljárás indítható, amely eljárás az Alkotmánybíróság előtt zajlik, melynek során a testület elbírálja az államfő cselekményét, és amennyiben megállapítja büntetőjogi felelősségét, úgy bármely büntetés kiszabása mellett jogosult a köztársasági elnököt megfosztani tisztségétől.

1.2.4.

Bíróságok

Hazánkban az igazságszolgáltatás alapvetően az államilag szervezett többszintű és a jogorvoslati fórumok által összekapcsolt ún. rendes bíróságok feladata. Ezt az alaphelyzetet fejezi ki az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elve, illetve annak érvényesülése Magyarországon.

26


A bíróságok rendszere Magyarországon négyszintű, amelynek egyes fokait 1. 2. 3. 4.

a helyi bíróságok (városokban és a főváros kerületeiben), a területi szinten szervezett bíróságok (megyei vagy fővárosi), az ítélőtáblák és a Kúria adják.

A rendes bíróságok mellett ún. külön bíróságokként van mód az ügyek meghatározott csoportjaira nézve bírói szerveket létrehozni. Jelenleg egy ilyen külön bíróságként szervezett bíróság működik, a munkaügyi bíróság, amely a munkajogviszonyból és társadalombiztosítási jogviszonyból származó ügyekben bír eljárási jogkörrel. A rendes és a külön bíróságok rendszerén túl egyes rendkívüli helyzetekben külön törvény megengedheti rendkívüli bíróságok létrehozását is. A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatók, tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében mozdíthatók el. Igazságszolgáltatás bírói monopóliumának alapelve: Az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának alapelve garantálja, hogy minden, az igazságszolgáltatás hatáskörébe tartozó ügyet, minden jogvitát és minden jogsérelmet elbírálásra bíróság elé lehet vinni. A Kúria elnökét 2012. január 1. napjától a bírák közül kilenc évre a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja a képviselők kétharmadának szavazatával, a hivatásos bírákat az államfő nevezi ki.

1.2.5. Ügyészség Az ügyészség olyan önálló szerv, amely annak ellenére, hogy vádhatóságként is működik, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét is érvényesíti általa: üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, továbbá elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését. Nem tekinthető az igazságszolgáltatás hatalmi ágához tartozónak, de nem része a végrehajtási hatalmi ágnak sem. Az ügyészség az állampolgárok jogainak, valamint az alkotmányos rendnek a védelméről is gondoskodik. Ennek keretében védi az állam, minden állami szerv és az állampolgárok jogszabályban biztosított jogait, fellép az alkotmány, a törvények megtartása érdekében, valamint üldözi a tudomására jutott bűncselekményeket. Az ügyészség tevékenységi köre kettős – egyrészt klasszikus vádképviseleti jogkörben, másrészt törvényességi felügyeleti jogkörben jár el. 1. A közvád képviselete, azaz az állam büntetőigényének érvényesítése körében az ügyész részt vesz a bírósági eljárásban annak érdekében, hogy a bíróságok határozatai megfeleljenek a jogszabályoknak. Továbbá büntetőügyekben vádat emel, képviseli a vádat, és indítványt tesz. Ha a jogosult bármely okból nem képes jogainak védelmére, az ügyész polgári peres vagy nem peres eljárást indíthat. 2. Az ügyészség törvényben meghatározott egyes esetekben nyomozást folytathat, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás, valamint a nyomozati tevékenységet végző szervek működésének törvényessége felett.

27


Az ügyészség centralizált, hierarchikus felépítésű szervezetrendszer, élén a legfőbb ügyésszel, aki kinevezi az ügyészeket és irányítja a szervezetet. A legfőbb ügyészt az ügyészek közül az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával választja meg kilenc évre. Az ügyészi szervezet többszintű, élén a Legfőbb Ügyészséggel, ez alatt pedig a fellebbviteli főügyészségek, majd a főügyészségek, végül a helyi ügyészségek helyezkednek el.

1.2.6. Az Alkotmánybíróság Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróság tehát a közhatalmi berendezkedésben betöltött funkciója szerint – a fékek és ellensúlyok rendszerében – elsősorban az Országgyűlés törvényalkotó hatáskörével kapcsolatban rendelkezik erős jogosítványokkal, a jogalkotói hatalom korlátozásával egyfajta hatalmi ellensúlyt teremtve azzal szemben. Magyarországon – elnevezése ellenére – az Alkotmánybíróság nem része a rendes bíróságok szervezetrendszerének, ekként nem is sorolható az igazságszolgáltatási hatalmi ághoz tartozó közhatalmi szervek közé; független hatalommal rendelkező szervezetnek tekintjük, e körben tehát teljes mértékben megvalósul a szervezeti függetlenség. Az Alkotmánybíróságot szervezeti elkülönülése mellett eljárásában is igencsak fontos különbség határolja el a rendes bíróságoktól. A rendes bíróságok előtt folyó eljárások kontradiktórius jellegűek, érdekellentéteken alapulnak – azaz az eljárás két ellenérdekű fél közötti jogvita. Ezzel ellentétben az Alkotmánybíróság eljárásában nincsenek ellenérdekelt felek, a jogviták nagy többsége során a testület csupán a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, és csak kivételesen rendeli el az indítványozók meghallgatását, szakértő kirendelését, de ezeken kívül egyéb bizonyítási mód és eszköz az eljárásban nem alkalmazható. Különbség az eljárási rendre jellemző zárt ülés és az egyfokú eljárás – a fellebbezési lehetőség hiánya – is, és az is, hogy az Alkotmánybíróságot határozatainak meghozatalában nem kötik határidők. Alaptörvényünk a hatáskörök tekintetében rögzíti, hogy az Alkotmánybíróság alapvető feladata a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálata. Ha e körben – amennyiben az eljárása során a vizsgált jogszabály Alaptörvénnyel történő összeegyeztethetetlenségét állapítja meg – joga van a törvények és más jogszabályok megsemmisítésére is, ezt a tevékenységét „negatív jogalkotásnak” nevezzük. Az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezheti a Kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, az alapvető jogok biztosa, de indulhat eljárás bárki által kezdeményezhető alkotmányjogi panasz alapján is. Az Alaptörvénnyel össze nem egyeztethető jogszabályok megsemmisítése mellett a testület vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését, valamint ellát egyéb, törvényben meghatározott feladatokat is. Az új Alaptörvény szerint az Alkotmánybíróság tizenöt tagját és elnökét az Országgyűlés 12 évi időtartamra választja meg a képviselők kétharmadának szavazatával. Az alkotmánybírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

28


1.2.7.

Az alapvető jogok biztosa és helyettesei

Az alapvető jogok biztosának intézményét a törvényhozó szervhez sajátos kapcsolat köti  ugyan szervezeti értelemben az Országgyűléstől elkülönülten működik, feladatkörében mégis a parlament ellenőrzése alá tartozik. Feladatkörének ellátásakor – végső soron az Országgyűlés ellenőrzési jogkörét kiegészítve – tulajdonképpen kontrollfunkciójában azt helyettesítve jár el az alapjogvédelem területén. A 2012. január 1. napjától hatályos új Alaptörvényünk úgy rendelkezik, hogy  míg az alapvető jogok biztosának általános alapjogvédelmi hatásköre van,  helyettesei a jövő nemzedékek érdekeinek, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak a védelmét látják el. Az alapvető jogok biztosa és helyettesei tehát alapjogvédelmi tevékenységük körében az alkotmányos jogokat érintő eljárásokkal kapcsolatban tudomásukra jutott visszásságok kivizsgálását végzik, ennek eredményeképpen általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezhetnek. Vizsgálódási jogkörük tehát igencsak széles, ám a vizsgálat alá vont hatóságokra nézve kötelező határozatot nem hozhatnak, utasítást számukra nem adhatnak, jogkörük csupán kezdeményező jellegű. Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek feladata tehát: 1. elsődlegesen az állampolgárok jogvédelme a hatóságokkal szemben, 2. emellett az Országgyűlés szerveként kiszélesíti annak információs bázisát, jelzi a törvényhozó hatalomnak a végrehajtó hatalmi ág egyes szerveinek esetleges túlkapásait, jogsértéseit vagy a jogi érdekek veszélyeztetését. Az alapvető jogok biztosát és helyetteseit az Országgyűlés választja meg kizárólag neki felelős megbízottként hatéves időtartamra, ezen túl az országgyűlési képviselők részéről a kérdésfelvetés joga is mutatja, hogy a biztosok alapvetően az Országgyűlésnek tartoznak felelősséggel, továbbá a biztosok évente beszámolnak az Országgyűlésnek tevékenységükről, tapasztalataikról.

1.2.8. A helyi önkormányzatok Hazánkban a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek, amelyek alkotmányos jogállásukra nézve nem tekinthetők az államigazgatás részének: önálló hatalmi tényezők. Államszervezési koncepciójukban is különböznek a központi közigazgatás szerveitől, hiszen a helyi önkormányzatok a decentralizáció elve alapján szerveződnek. Helyi önkormányzatok működnek:     

községben, városban, megyei jogú városban, a fővárosban és kerületeiben, megyében.

A fenti területi tagozódás alapján az önkormányzatok lehetnek települési és területi önkormányzatok. Területi önkormányzatnak kizárólag a megyei önkormányzatokat tekintjük, ez azonban semminemű hierarchiát nem jelent.

29


Az említett területi egységekben működő helyi önkormányzatok között nincs függőségi, aláfölérendeltségi viszony, a területi egységek egymástól függetlenül gyakorolhatják a helyi önkormányzás jogát. Települési önkormányzat: A község, a város, a főváros és kerületei önkormányzata. Területi önkormányzat: A megyei önkormányzat. A helyi önkormányzás joga egyrészt a helyi közügyek önálló, demokratikus intézését, másrészt a helyben megvalósuló közhatalom-gyakorlást jelenti. A helyi önkormányzás alapvetően két módon valósulhat meg: az egyik a hatalomgyakorlás közvetett módja, amikor a hatalomgyakorlást a helyi választópolgárok által választott helyi képviselő-testület végzi (pl. önkormányzati rendeletet alkot), másik módja pedig az, amikor a választópolgárok közvetlenül vesznek részt a hatalomgyakorlásban (pl. helyi népszavazás). Helyi önkormányzás joga: A helyi önkormányzatoknak azt a jogát és képességét jelenti, amely lehetővé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége – közvetlenül, illetőleg a választott helyi önkormányzata útján – önállóan és demokratikusan intézze helyi közügyeit a helyi lakosság érdekében. A lakosság érdekében a helyi önkormányzatok saját hatáskörükben szabályozzák és igazgatják a helyi közügyeket. Az Alaptörvényben nevesített önkormányzati alapjogok a helyi önkormányzatok önállóságát, szabályozási, gazdasági, valamint szervezeti autonómiáját hivatottak biztosítani: 1. Egyrészt tehát a szabályozási autonómia keretében a helyi önkormányzat rendeleteket és határozatokat hozhat. 2. Másrészt a gazdasági autonómia körében dönt a helyi adók fajtáiról és mértékéről, gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonosi jogokat, meghatározza költségvetését, önállóan gazdálkodik és vállalkozhat. 3. Harmadrészt pedig a szervezeti autonómia körében meghatározza saját belső szervezeti és működési rendjét, valamint szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdekképviseleti szövetségeket hozhat létre, együttműködhet más országok önkormányzataival, tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek. Fontos hangsúlyozni, hogy amíg az önkormányzati alapjogok minden önkormányzat esetében egyenlőek, addig a kötelezettségek – a helyi önkormányzat lakosságszámától és teljesítőképességétől függően – eltérőek lehetnek.

30


1.3.

Jogi szabályozás

1.3.1. Magyarország belső jogforrási rendszere Hazánk jogforrási rendszere alapvetően a belső jogforrásokból, valamint a nemzeti jogrendszer mellett ma már párhuzamosan élő közösségi jogrendszer jogforrásaiból tevődik össze. A belső jogforrások nagy hányadát a jogszabályok köre teszi ki, amelyeket az alábbiakban tekintünk át. Fogalmát tekintve a jogforrás jelentheti egyrészről magát a jogalkotó szervet, másrészről a jog külső megjelenési formáját, amelyben végül a norma testet ölt – ilyen értelemben beszélhetünk ún. belső vagy külső jogforrásokról –, de jelölheti akár magát a jogalkotó tevékenységet is. Belső jogforrás: hazánkban belső – azaz nemzeti – jogforrásoknak tekinthetjük egyrészt a jogszabályokat, másrészt a kihirdetett nemzetközi szerződéseket, harmadrészt az áljogszabályokat, negyedrészt pedig a látens vagy lappangó jogforrásokat.

1.3.1.1.

A jogszabályok köre

Magyarország belső jogforrási rendszerének elemeiként a jogszabályok körét az Alaptörvény határozza meg. A jogszabály: általánosan kötelező magatartási szabály, melyet az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv alkothat. Jogszabálynak tekinthetjük a törvényeket és a rendeleteket. Jogszabályok: olyan általános magatartási szabályok, amelyeket az arra kifejezetten feljogosított közhatalmi szervek azzal a céllal alkotnak meg vagy adnak ki, hogy a jövőre nézve absztrakt jelleggel szabályozzák a társadalmi viszonyokat, amelyek formálisan is mindenkire nézve kötelezőek, és amelyek érvényesülését végső soron a közhatalom kényszerítő ereje is biztosítja. Az Alaptörvény rendelkezései szerint:      

az Országgyűlés az Alaptörvényt, sarkalatos törvényt és törvényt, a Kormány rendeletet, a miniszterelnök és a miniszterek rendeletet, a Magyar Nemzeti Bank elnöke rendeletet, az önálló szabályozó szerv vezetője rendeletet, a helyi önkormányzat képviselő-testülete rendeletet alkot.

Ezen jogszabályok mellett létezik még egy olyan jogforrás – a törvényerejű rendelet –, amelyet a rendszerváltozás előtt az Országgyűlést helyettesítő jogkörében alkotott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET). A NET mint jogalkotó szerv 1989-ben megszűnt, azóta ilyen jogforrás kiadására nem kerülhet sor, mégis közülük néhány száz a mai napig hatályban van. Emellett az államélet normális menetétől eltérő állapotokban, az ún. minősített helyzetekben különleges jogrend kerül bevezetésre – ilyenek a rendkívüli állapot, a szükségállapot, a megelőző védelmi helyzet, a veszélyhelyzet és a váratlan támadás, amelyek során az egyébként rendeletalkotásra felhatalmazott szervek mellett vagy azok helyett más közhatalmi szervek is felhatalmazást kapnak a jogalkotásra.

31


A jogforrások – és ezeken belül a jogszabályok is – zárt rendszert alkotnak, és ebben a zárt rendszerben hierarchiába rendeződnek. A jogforrási hierarchia elve szerint az alacsonyabb rendű jogszabály nem lehet ellentétes tartalmú a nála magasabb rendű jogszabállyal.

1.3.1.2.

Az Alaptörvény

Az Alaptörvény – habár formailag maga is törvény – Magyarország jogrendszerének alapja, amely a belső jogforrási hierarchia csúcsán áll. Alapvető szabályozási tárgykörei:    

az állam társadalmi (politikai és gazdasági) berendezkedése, a közhatalmi berendezkedés, az állam és állampolgár jogi kapcsolatai, valamint az alapvető jogok.

Magyarországon alkotmányozó hatalommal az Országgyűlés van felruházva, ami azt jelenti, hogy mind az alkotmányozás, mind az alkotmánymódosítás a nemzeti parlament hatásköre. Alaptörvény elfogadására vagy módosítására irányuló javaslatot  a köztársasági elnök,  a Kormány,  országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő. Az Alaptörvény elfogadásához vagy módosításához szükséges az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata.

1.3.1.3.

A törvény

A törvényhozás joga Magyarország legfőbb népképviseleti szervét, az Országgyűlést illeti meg. Törvény megalkotását    

a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság, vagy országgyűlési képviselő kezdeményezheti.

A törvény megalkotására vonatkozó eljárás rendjét a jogalkotásról szóló törvény rögzíti, míg a parlamenti törvényhozási eljárás és vita részletes szabályait az Országgyűlés működését rendező Házszabály tartalmazza. Az elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke öt napon belül aláírja, és megküldi a köztársasági elnöknek. A köztársasági elnök a megküldött törvényt öt napon belül aláírja, és elrendeli annak kihirdetését. Az Országgyűlés elnöke a ház felhatalmazásával az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak. A házelnök a törvényt csak akkor írhatja alá és küldheti meg a köztársasági elnöknek, ha az Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet. Ha ez nem történik meg, a köztársasági elnöknek további lehetősége van arra, hogy amennyiben a törvényt vagy annak valamely rendelkezését az Alaptörvénnyel ellentétesnek tartja, úgy azt megküldje az Alkotmánybíróságnak, ezt nevezzük alkotmányossági vétónak.

32


Ezen túl a köztársasági elnöknek lehetősége van élni a politikai vétó jogával is. Eszerint ha a törvénnyel, vagy annak valamely rendelkezésével nem ért egyet, úgy a törvényt az aláírás előtt észrevételeinek közlésével egy alkalommal, megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek, amelynek a törvényt újra meg kell tárgyalnia, és elfogadásáról ismét határoznia kell. Ha az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök kezdeményezésére lefolytatott vizsgálat során nem állapít meg alaptörvény-ellenességet, a köztársasági elnök a törvényt haladéktalanul aláírja, és elrendeli annak kihirdetését. Alkotmányossági vétó: Ha a törvényt a köztársasági elnök alkotmányellenesnek tartja, az Alkotmánybíróságnak küldi meg előzetes normakontroll lefolytatására. (A megvizsgált és hozzá újra visszaérkező törvényt azonban már köteles aláírni és gondoskodni kihirdetéséről.) Egyszeri halasztó hatályú vétó: Ha a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével nem ért egyet, azt megfontolás végett észrevételeinek közlésével visszaküldheti az Országgyűlésnek (ez az egyszeri halasztó hatályú vétójog). Az Országgyűlés által újratárgyalt törvényt köteles aláírni és gondoskodni kihirdetéséről. A törvényt az Országgyűlés elnöke és a köztársasági elnök együttesen írja alá, és azt a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben kell kihirdetni.

1.3.1.4.

A törvényerejű rendelet

Már a jogforrás elnevezése is utal a hierarchiára: „törvényerejű”, azaz érdemben azonos erejű a törvénnyel, mégis formailag csupán „rendelet”, azaz jogforrási szempontból mégsem azonos a törvénnyel, hiszen nem a törvényhozó alkotta, hanem a valaha kollektív államfőként funkcionáló testület, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Ezen jogforrás megalkotására ma már nincs lehetőség, mégis a kodifikátoroknak abból a szempontból bír a jogintézmény jelentőséggel, miszerint a mai napon hatályos pár száz törvényerejű rendelet – azaz tvr. – módosítására és hatályon kívül helyezésére – annak a jogforrási hierarchiában elfoglalt helyére való tekintettel – csakis törvényi úton van jogi lehetőség.

1.3.1.5.

A rendeletek

A Kormány rendelete A Kormány feladatkörében rendeleteket bocsáthat ki – autonóm és végrehajtási típusú rendeleteket is –, amelyek törvénnyel nem lehetnek ellentétesek. A kormányrendeletet a miniszterelnök írja alá, és azt a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben kell kihirdetni. Autonóm rendelet: más néven primer vagy eredeti rendelet – olyan tárgyköröket szabályozó rendelet, amely esetében nem létezett korábban magasabb szintű szabályozás, és amelyet a jogalkotó szerv eredeti jogalkotói hatáskörében alkot meg. Az autonóm rendeletek megalkotásának jogosítványa ma Magyarországon a Kormányt mint testületet és a helyi önkormányzatokat illeti meg, a többi rendeletalkotásra jogosult tehát kizárólag törvényi felhatalmazás alapján, a felhatalmazás körében és saját feladat- és hatáskörében jogosult rendeletet kiadni. Végrehajtási rendelet (vagy szekunder, illetve származékos rendelet): Törvényi felhatalmazáson alapuló, törvény végrehajtására megalkotott rendelet, amelynek megalkotására a Kormány, a Kormány tagjai, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a helyi önkormányzatok jogosultak.

33


A miniszterelnök és a miniszterek rendelete A Kormány tagjai – azaz a miniszterelnök és a miniszterek – feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki, amelyek törvénnyel vagy a Kormány rendeletével nem lehetnek ellentétesek, és amelyeket a Magyar Közlönyben kell kihirdetni. A kormánytagok rendelete csak törvényhez vagy kormányrendelethez kapcsolódó végrehajtási rendelet lehet, azaz kibocsátásához mindig külön törvényi vagy kormányrendeleti felhatalmazásra van szükség. A Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete A Magyar Nemzeti Bank elnöke külön törvényben meghatározott feladatkörében rendeleteket bocsáthat ki, amely törvénnyel nem lehet ellentétes, és amelyet a Magyar Közlönyben ki kell hirdetni. Önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete Az Alaptörvény idevonatkozó rendelkezése értelmében az Országgyűlés sarkalatos törvényben a végrehajtó hatalom körébe tartozó egyes feladat- és hatáskörök ellátására és gyakorlására önálló szabályozó szerveket hozhat létre, amelyek vezetői törvényben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben rendeletet adhatnak ki. Ezek a rendeletek nem lehetnek ellentétesek törvénnyel, kormányrendelettel, miniszterelnöki és miniszteri rendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével. A hatályos szabályozás alapján 2011. január 1. napjától a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke alkothatnak feladatkörükben ilyen típusú végrehajtási rendeletet, amelyeket a Magyar Közlönyben kell kihirdetni. A helyi önkormányzat rendelete A helyi önkormányzatok mint a helyi közhatalom-gyakorlás szervei a helyi közügyekben önállóan járnak el, s e körben a helyi közakarat megvalósítójaként eredeti jogalkotói hatáskörben vagy törvényi felhatalmazás alapján alkotnak rendeletet. A helyi önkormányzati rendeletet a képviselő-testület fogadja el, a polgármester és a jegyző írja alá.

1.3.2. Jogalkotás minősített helyzetekben Az államélet normális menetétől eltérő helyzetekben – amelyekben egyes rendkívüli körülmények ezt szükségessé teszik – kivételesen sor kerülhet a különleges jogrend bevezetésére. Rendkívüli állapotban – amikor országunk hadiállapotban áll, vagy fennáll idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye – az Országgyűlés kihirdeti a rendkívüli állapotot, és Honvédelmi Tanácsot hoz létre. A Honvédelmi Tanács olyan rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Szükségállapotban – amikor a törvényes rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények következnek be – a sarkalatos törvényben megállapított rendkívüli intézkedéseket rendeleti úton a köztársasági elnök vezeti be; ez biztosítja a köztársasági elnök rendeletalkotási jogkörét.

34


Veszélyhelyzetben – ha az élet- és vagyonbiztonságot elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség veszélyezteti – a Kormány jogosult rendeleti úton történő sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli szabályozással is intézkedni, amellyel egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat, amire normális körülmények esetén nincs lehetősége. Megelőző védelmi helyzetben – amely esetében az országot külső fegyveres támadás veszélye fenyegeti, illetőleg akkor, ha az országunk részéről nemzetközi színtéren katonai kötelezettségvállalás esedékes – szintén a Kormány jogosult arra, hogy a közigazgatás, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek működését érintő törvényektől eltérő intézkedéseket vezessen be. Az így bevezetett intézkedések hatálya az Országgyűlés döntéséig, de legfeljebb hatvan napig tarthat. Az intézkedésekről a Kormány a köztársasági elnököt és az Országgyűlés illetékes bizottságait folyamatosan tájékoztatja. Váratlan támadás bekövetkeztekor a Kormány szintén alkothat olyan rendeleteket, amelyekkel egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. A helyi rendeletalkotás terén a fenti minősített helyzetekben pedig az jellemző, hogy a többletjogosítványok megillethetik a megyei közgyűlés elnökét és a főpolgármestert is, akik a központi intézkedések helyi viszonyokra alkalmazott követelményeit jogosultak rendeleti úton bevezetni, holott ezeknek a személyeknek nincs jogalkotási hatáskörük.

1.3.3. A közjogi szervezetszabályozó eszközök A jogszabályok mellett az állami szervek egymás közti kapcsolatrendszerében jelentősek a közjogi szervezetszabályozó eszközök. Ezen jogforrásoknál alapvető követelmény, hogy az állampolgárok számára jogokat és kötelezettségeket nem állapíthatnak meg – ez különbözteti meg azokat a jogszabályoktól –, de a szervezeti rendszeren belüli szervekre, személyekre nézve mégis kötelező érvénnyel bírhatnak. A hatályos szabályozás a közjogi szervezetszabályozó eszközök két csoportját ismeri, a normatív határozatot és a normatív utasítást. Az Országgyűlés, a Kormány, a helyi önkormányzat képviselő-testülete, a testületi központi államigazgatási szerv és az Alaptörvényben megjelölt más testületi szerv normatív határozatban szabályozza az általa irányított szervek, valamint saját tevékenységét, működését és szervezetét, továbbá saját cselekvési programját. A miniszterelnök, a központi államigazgatási szerv vezetője, a nemzetbiztonsági szolgálat vezetője és az Alaptörvényben megjelölt egyszemélyi vagy egyszemélyi vezetés alatt álló szerv vezetője a vezetése, irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek tevékenységét, működését és szervezetét szabályozó, a szerv állományába tartozó személyekre nézve kötelező normatív utasítást adhat ki. A közjogi szervezetszabályozó eszköz jogszabállyal nem lehet ellentétes, azonban más állami szerv vagy köztestület tevékenységét és működését szabályozó – törvény alapján kiadható – más jogi eszköz nemcsak jogszabállyal, de a közjogi szervezetszabályozó eszközzel sem lehet ellentétes.

35


1.3.4. A jogszabályok kötelező ereje A jogszabályok kötelező ereje tekintetében alapvető jelentősége van az érvényesség és a hatályosság fogalmi kettősének. A jogszabályok akkor tekinthetők érvényesnek – azaz akkor alkalmasak a célzott joghatás kiváltására–, ha: 1. azt az adott jogforrás tekintetében jogalkotásra felhatalmazott szerv alkotta meg, 2. a jogszabály illeszkedik a jogforrási hierarchiába, 3. a jogalkotási eljárás során betartották az adott jogszabály megalkotására irányadó eljárási szabályokat, és 4. a jogszabályt megfelelően kihirdették. A jogszabály hatályossága többlettartalommal bír az érvényességhez képest, tekintve hogy a hatályos norma nemcsak alkalmas a célzott joghatás kiváltására, de a gyakorlatban már ki is váltja azt, azaz alapvetően a norma alkalmazhatóságát jelöli.

1.3.5. A közösségi jog – nemzetközi jog – nemzeti jog viszonya Hazánk belső jogforrási rendszerének részletes bemutatását követően röviden már a tananyag e részében említést kell tenni a nemzetközi jogról, valamint a közösségi jogról, hiszen e jogforrásokból is több kötelező erejű jogi norma származik a hazai jogalanyokra, szervezetekre, magánszemélyekre.

1.3.5.1.

Az Európai Unió joga és a magyar jog viszonya

Magyarország az Európai Unióhoz történt csatlakozással vállalta, hogy a közösségi jogrendszer a nemzeti jogi normáinkkal párhuzamosan érvényesül, ebből következően hazánk érvényesíteni köteles a közösségi jogot, és kötelezőnek ismeri el az uniós jogforrásokat. Alaptörvényünk ennek megfelelően rögzíti, miszerint Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja, valamint ennek keretei között az Európai Unió joga megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.

1.3.5.2.

Az Európai Unió joga és a nemzetközi jog viszonya

Az Európai Unió joga és a nemzetközi jog is  alapvetően a tagállamok vagy részes államok által kötött két- vagy többoldalú nemzetközi szerződéseken alapulnak,  a nemzetközi jog forrásait kizárólag azok a nemzetközi szerződések képezik, amelyeket a nemzetközi jog önálló alanyaiként fellépő részes államok elfogadnak és ratifikálnak,  a nemzetközi jognak mint az alapvetően államközi viszonyokat szabályozó jognak az alanyai mindig az államok. Ezzel szemben az uniós jog forrásai – a bemutatottak szerint – ennél bonyolultabb rendszert alkotnak, amelynek:  címzettjei már nemcsak államok lehetnek, hanem  lehetnek azok a tagállamokon belüli természetes vagy jogi személyek, jogi személyiség nélküli társaságok is, akik a közösségi jog normáira mind a nemzeti, mind a közösségi bíróságok előtt is hivatkozhatnak.

36


1.3.5.3.

A nemzetközi jog és a magyar jog viszonya

Az Alaptörvény értelmében:  Magyarország jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait;  biztosítja a nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítése érdekében a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját (mintegy maga emeli be jogrendszerünkbe a nemzetközi jog általános elveit);  vállalja, hogy a jogalkotói hatalom minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy a belső jog szabályai ne álljanak ellentétben valamely nemzetközi jogi kötelezettséggel;  gondoskodik arról, hogy a hatáskörrel rendelkező hazai jogalkotó szerv kibocsájtja azt a jogszabályt, amely szükséges a nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítéséhez. A nemzetközi jog általánosan elismert szabályait tehát tekinthetjük a magyar jogrend immanens részének, a nemzetközi jog más forrásai pedig magyar jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrend részévé.

1.3.6. Az Európai Unió „Better regulation” programjáról Az Európai Unió „Better regulation” elnevezésű politikájának  elsődleges célja a szabályozás hatékonyságának növelése a közigazgatási szervezetrendszerben történő reformok bevezetése által;  a program ezen legfőbb cél mellett a szabályzási reformok bevezetésének további jobbító hatásaival is számol, konkrétan a költségek csökkenésével vagy a szabályozás mennyiségi visszaszorulásával, de a legfőbb hozadéka a minőségi jogalkotás révén a jogbiztonság megteremtésének elősegítése. A jobb szabályozás:  egyrészt egyszerűbb, átláthatóbb és kiszámíthatóbb jogrendet hoz létre, amely a jogbiztonság elemeként a jogállam megvalósulásának alapvető feltétele;  másrészt a bürokrácia és az adminisztratív terhek csökkentésével olcsóbb, hatásmechanizmusában kontrollált, és az adott tárgykörrel adekvát szabályozási eszközt igénybe vevő jogi rendezést valósít meg;  mindezt széles körű nyilvánosságot teremtve teszi. Az egyszerűsítés a „better” vagy „smart” regulation program keretében nem kizárólag az adott jogszabály grammatikai egyszerűsítését jelenti, de a párhuzamos szabályozások és felesleges szabályozások megszüntetését is. Azaz a jogrend egészét átható „tisztítást”, minőségi javulást idézhet elő azzal, hogy a jogtisztítás természetesen magával hozza a jogszabályok számának mennyiségi csökkenését is. A minőségi jogalkotás egyik feltétele a bevezetni kívánt szabályozás társadalmi, gazdasági és politikai hatásainak előzetes felmérése, időben előre történő kalkulálása. A hatásvizsgálat azonban nemcsak a társadalmi hatásokat veszi figyelembe, de a bevezetendő szabályozás várható költségeit is, így segítve elő a költséghatékonyságot. Az európai uniós politika bevezetése idején az uniós szervek elsősorban a közösségi jogalkotás területén kezdték meg a vizsgálódást. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az uniós jogalkotási folyamat megreformálása érdekében külön stratégiát hozott létre.

37


A jogalkotást megelőzően a Bizottság hatásvizsgálatokat folytatott a jogalkotók munkájának segítése érdekében, amelyeket széles körű konzultáció követett. A jogalkotás során megvalósuló vizsgálatok a függőben lévő szabályozási javaslatokat veszik górcső alá, emellett a vizsgálódás köre kiterjed a hatályos közösségi joganyagra is. Fontos hangsúlyozni, hogy a vizsgálódás nem marad meg kizárólag a közösségi jogalkotás területén, szükségesnek véli a tagállamok szabályozási trendjeinek a figyelemmel kísérését is, és e körben jobbító reformokat kíván bevezetni. Ennek megvalósítása érdekében a Bizottság több ízben is kifejtette, hogy az összes tagállam alakítson ki nemzeti „Better regulation” stratégiát, amelynek megvalósulását végigkíséri.

1.3.7. Minőségi jogalkotás a Magyary Programban A minőségi jogalkotás (smart regulation) fogalma a jogi szabályozás minőségének fejlesztését jelenti. A minőségi jogalkotás elve több elemet foglal magába, az előzetes és utólagos hatásvizsgálatok alkalmazásán túl beleértjük a színvonalas jogszabályszerkesztést, a jogszabályok nyelvi egyszerűsítését, a jogi szabályozás alternatíváinak vizsgálatát és az adminisztratív terhek csökkentését is (utóbbiról a Magyary Program horizontális céljai között már szóltunk). A jogalkotásról szóló magyar szabályozás szintén kötelező elemmé teszi az előzetes és az utólagos hatásvizsgálatot. Az előzetes hatásvizsgálat során a jogszabály elfogadása előtt elemezni kell a társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, a jogszabály várható hatásait. Az utólagos hatásvizsgálatok kapcsán a törvény előírja a szaktárcának, hogy nyomon kövesse a jogszabályok alkalmazásának hatásait, és gondoskodjon a tapasztalatok hasznosításáról a későbbi jogalkotási tevékenység során. A Magyary Program részeként ki kell dolgozni az új, valódi számításokon és felméréseken alapuló hatásvizsgálati rendszert, amely minden előterjesztés értékeléséhez érdemi információkat fog nyújtani. Felül kell vizsgálni és – a jogi alkalmazhatóság határain belül – egyszerűsíteni a jogszabályok nyelvezetét, illetve biztosítani a jogszabályok eddiginél könnyebb megismerését a társadalom, a jogszabályok által érintett személyek és vállalkozások számára.

38


1.3.7.1.

A minőségi jogalkotási eszközök integrációja a jogszabály-előkészítési folyamatba

Még az alapos, körültekintő tervezésen alapuló, minőségi jogalkotásra épülő eljárások is gyakran az előzetesen vártakhoz képest eltérő társadalmi, gazdasági, környezeti hatásokkal járnak. Éppen ezért elengedhetetlen a jogszabályok, tervezési dokumentumok (stratégiák, akciótervek stb.) folyamatos monitoringja és értékelése. Hiszen ha nincs elegendő objektív és hiteles információ az intézkedések eredményéről, hatásairól, akkor nehezen lehet olyan beavatkozásokat tervezni és azokat úgy végrehajtani, hogy azok eleget tegyenek az eredményességi és hatékonysági elvárásoknak. Elsősorban a jogalkotásban és a stratégiai tervezésben komoly szerepet játszó minisztériumokra hárul az a feladat, hogy elvégezzék az intézkedések és a célok megvalósulásának, a jogszabályok hatásainak rendszeres nyomon követését és értékelését. A minisztériumi szintről érkezett adatokat egy központi rendszerbe összevezetve egyrészt kormányzati szintű információs adatbázisok kialakítására, másrészről pedig döntés-előkészítési és stratégiai elemzésekre nyílik lehetőség. A Magyary Program célként tűzi ki a minisztériumok éves munkaterveinek, akcióterveinek és jelentéseinek egységes módszertan alapján történő kidolgozását, az ágazati és intézményi indikátorok központi monitoring rendszerének kidolgozását és működtetését, valamint a minisztériumi adatgyűjtések, adatbázisok rendszerének felmérését és fejlesztését. Az így keletkező információk visszacsatolása az érintett szervezetek felé biztosítja a későbbi jogalkotási, tervezési feladatok végrehajtása során a korábbinál megalapozottabb, megbízhatóbb és eredményesebb közigazgatási tevékenységet.

39

40

2. KÖZIGAZGATÁSI ALAPISMERETEK 2.1.

A közigazgatás intézményrendszere és jogi alapfogalmai

2.1.1. Az igazgatás és a közigazgatás fogalma A közigazgatás a végrehajtó hatalomnak az a tevékenysége, amelynek eredményeként a társadalom tagjai és szervezetei magatartását ténylegesen befolyásolja, mégpedig az állami közhatalom (impérium) birtokában végzett döntés-előkészítés, döntés, végrehajtás és ellenőrzés során, elkülönült állami szervezet által végzett jogalkalmazás (jogérvényesítés), szervezés és a jogalkotásban való közreműködés által. A közigazgatás tehát: 1. (a modern politikai államokban) a végrehajtó hatalom részeként, 2. de a (szűk értelemben vett) kormányzástól megkülönböztetve, 3. az állam „magjaként” megjelenő (az állami közhatalmat közvetlenül „éreztető”), 4. komplex (jogalkotó és jogalkalmazó, döntés-előkészítő, döntéshozó, végrehajtó, ellenőrző, szervező), 5. igazgatási (mások magatartását befolyásoló) tevékenység, 6. amely a törvényeknek (tágabban: a jognak) alávetetten, 7. más szervezetektől elkülönült szervezetrendszer által, 8. közszolgáltatások nyújtásának megszervezésével, illetve 9. az állami impérium birtokában végzett igazgatással az állam feladatainak tényleges megvalósítását eredményezi. Magyary Zoltán megfogalmazásában a közigazgatás „az állam adminisztrációja”, azaz „az állam szervezete, a közfeladatoknak ezek természete által megszabott módszerrel a jogrend keretében való eredményes megoldására”. A közigazgatás fogalmát legkönnyebben akkor érthetjük meg, ha elhagyjuk a „köz” előtagot, és az igazgatás fogalmából indulunk ki. Az igazgatás együttműködő ésszerű cselekvés, vagyis az irányítónak az a tevékenysége, amellyel másokat meghatározott magatartásra rávesz. Az igazgatás eszerint olyan – nem feltétlenül közhatalmi – tevékenység, amelynek van alanya (az, aki igazgat), van tárgya (leginkább a büntetőjogból ismert passzív alany, azok a személyek, akiket igazgatnak), végül van tartalma. Ez utóbbi, vagyis az igazgatás tartalmának leírása során Fayol elméletét használjuk, aki úgy véli, hogy az igazgatás tervezés, szervezés, parancsolás, koordinálás és ellenőrzés egymást követő cselekményeiből tevődik össze.

41

KÖZIGAZGATÁSI ALAPVIZSGA KÖZIGAZGATÁSI ALAPISMERETEK (2. modul)

Gulick POSDCoRB-értelmezése cselekménysorban felismerhető:      

szerint

igazgatásról

akkor

beszélhetünk,

ha

egy

a tervezés (Planning), a tevékenységet végző szervezet (Organization), az irányítást segítő személyzet (Staffing), az irányítás (Direction), a tevékenységek összehangolása (Coordination), a beszámoltatás az elvégzett tevékenységről (Reporting) és az önálló anyagi forrás vagy finanszírozás (Budgeting).

Az igazgatás legfontosabb mozzanatai az akaratnyilvánítás, az akarat hatalom birtokában történő kikényszerítése és végül az akaratnak megfelelő tényleges cselekvés. Az igazgatás hatalmi helyzet alapján elért működés. A közügy fogalma A közügy „a közösségre kiható általános érdekű ügy”. Közügynek olyasmi minősíthető, aminek állapota túlmutat az – alkotmányos rendünkben egyébként értékelt és védett – egyéni érdekeken, és azokkal szemben is megérdemli a közhatalom birtokában végzett érvényesítést. A legfontosabb közügy maga az alkotmányos rend fenntartása. A közügyek Alkotmányban megfogalmazott absztrakt körét a jogszabályok tételesen rögzítik – ezeket (a később körülírandó) anyagi jogi szabályokból ismerjük meg, és ismerik meg a közigazgatás szereplői is. A leírtak alapján – és elméleti alapvetésünk fényében – fontos tehát rögzíteni, hogy alkotmányos jogállamban a közügyek körét a közigazgatás szereplői nem önkényesen határozzák meg, hanem azok az Alkotmány értékrendjéből következnek, és azokat a jogszabályok nevesítik. A közigazgatás sajátossága azonban, hogy közreműködik egyfelől a közügyek körére, másfelől a saját tevékenységére, a közügyek ellátására vonatkozó szabályok megalkotásában. Közreműködik, de – amint mondtuk – nem önkényesen, hanem az Alkotmány és a kitüntetett, az Országgyűlésnek fenntartott jogszabályok, a törvények keretei között. A közigazgatás tevékenységéhez tartozik tehát a közreműködés a jogalkotásban. Ezzel saját működésének feltételeit törekszik szabályozni, és – a jogállamiság, illetve az alkotmányosság követelményeiből következően – ezek a szabályok ezt követően a közigazgatás működését is kötik. A közigazgatás működésének alapvető formája a jogalkalmazás, amely kiterjed az Alkotmány és a törvények mellett a közigazgatási szervek közreműködésével alkotott jogszabályokra is. A jogalkalmazás mint működés a jogszabályoknak megfelelő döntések előkészítését, a döntések meghozatalát és a döntések végrehajtását, vagyis a döntéseknek való érvényszerzést foglalja magában. A közigazgatás fogalmához tartozik, hogy azt nem végezheti bárki, hanem fő-szabályként az erre rendszeresített állami alkalmazottak. A törvényhozás és a közigazgatás – ideértve a közigazgatás közreműködését a jogalkotásban – elhatárolása viszonylag egyszerű. A törvényhozás – és az egyszerűség kedvéért értsük most ide az alkotmányozást is – az Országgyűlésnek fenntartott kizárólagos tevékenység. Természete szerint a közhatalom birtokában végzett akaratnyilvánítás.

42


Mint akaratnyilvánítás – a már írtak szerint – absztrakt. Az eredménye – az Alkotmány és a törvény – betartása kötelező, de fogalmilag nem szükségszerű (vagyis nem garantálható), hogy az akaratnyilvánítást bárki magára nézve tényleg kötelezőnek ismeri el. Szintén nem szükségszerű, hogy bárki is az akaratnyilvánításnak (az Alkotmánynak és a törvényeknek) megfelelően fog eljárni. Az akaratnyilvánítás tehát nem jár szükségképpen észlelhető eredménnyel. Az Országgyűlés törvényalkotása nem rendelkezik tehát azzal a működési ismérvvel, amelyet a közigazgatás fogalmi elemeként azonosítottunk. Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás már több hasonlóságot mutat. Mindkettőnek (habár a közigazgatásnak csak egyik jellemző tevékenységi formája esetén) jellemzője a döntés, amely azonosítható jogalanyok magatartására vonatkozik, és amelynek állami kényszerrel érvényt is tud szerezni. Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás (mint jogalkalmazás) közös ismérve tehát a fentiek szerint értelmezett egyfajta működés. A különbség a működés céljában és módjában keresendő. Jellemző/Jogalkalmazás Célja: Döntési alapja: Hatálya: Eljárás megindítása:

Igazságszolgáltatás jogvita feloldása múltban létrejött jogviszony ex tunc (általában) mindig kérelemre

Közigazgatási jogalkalmazás közfeladat ellátása jövőre vonatkozó kívánatos cél ex nunc jellemzően hivatalból (de kérelemre is)

A kormányzati és a közigazgatási működés különbsége az eddigieknél kevésbé látványos. Kormányzati tevékenységen tágabb értelemben magát az állami tevékenységet, szűkebb értelemben az állami tevékenység fő irányainak meghatározását értjük, amelyet Magyarországon a parlamentáris kormányforma következtében elsősorban az Országgyűlés, továbbá az Országgyűlés elsődleges döntési jogosultsága alapján a Kormány a helyi önkormányzatokkal megosztva gyakorol. Kormányzati döntés mindenekelőtt a törvényhozás (és általában a jogalkotás), a kormányprogram elfogadása, az állami tevékenység szervezeti kereteinek és finanszírozásának meghatározása, a külpolitikai célkitűzések megfogalmazása. Fontos látnunk, hogy a kormányzati tevékenység kiterjed a közigazgatás kereteinek meghatározására is. A közigazgatás kormányzati döntéseket nem hozhat, de azok előkészítésében jelentős szerepe van. Szemmel látható, hogy a kormányzásnak és a közigazgatásnak részben ugyanazok a szereplői (Kormány, miniszterek, önkormányzatok), tehát a két állami tevékenység az alanyi körre alapozva nem, hanem csak a működés tartalma alapján választható el.

2.1.2. A közigazgatás szerveiről általában – jogalanyiság és szervtípusok A szerveket mint valamely igazgatási tevékenység ellátásának állandósult formáit bizonyos jellemzőkkel láthatjuk el. Vannak olyan jellemzők, amelyek a szerveket általában (vagyis a közigazgatáson kívüli világban is) jellemzik:  idesorolhatjuk a szerv létrehozását, mely mindig meghatározott feladatra történik,  jellemzi a szerveket maga a feladat, amelyre létrehozzák,  az alapítótól elkülönült szervezet, 43


 az önálló működés, vagyis  összességében valamifajta jogalanyiság. A közigazgatási szervekre mindezek fontos eltérésekkel érvényesülnek. A legfontosabb eltérés, hogy a közigazgatási szervek az államszervezet részét képezik. További jellemzőik alapján a következőképpen adhatjuk meg fogalmukat: az államszervezet részét képező, a közigazgatási feladatok valamelyikének ellátására létrehozott vagy kijelölt, állami közhatalom gyakorlására (az állam nevében kötelező aktusok kibocsátására és ezen aktusok végrehajtása érdekében kényszer alkalmazására vagy a kényszer alkalmazásának kezdeményezésére) jogszabályban kifejezetten feljogosított és azt gyakorló, saját szervezetén kívülre ható igazgatási tevékenységet végző jogalanyok (személyek vagy testületek), amelyek hatáskörük gyakorlásához mért önálló saját szervezettel rendelkeznek, és közigazgatási jogképességük érvényesen létrejött.

2.1.2.1.

A közigazgatás szervezete a Magyary Program szerint

A közigazgatás mint szervezetrendszer a nemzeti erőforrásoknak a közcélok megvalósítására történő felhasználásával foglalkozik, és az igazgatási szervek összességéből épül fel. A Magyary Program elsősorban az államigazgatás szervezetrendszerére kíván hatni, de egyes intézkedései érintik az önkormányzatokat mint szervezeteket és az önkormányzatok által irányított-koordinált folyamatokat is. Az államigazgatás szervezete központi, területi és helyi államigazgatásra osztható. A szervrendszer csúcsán általános hatáskörű, központi államigazgatási szervként a Kormány áll mint a közösségi célok államigazgatási feladatokká történő átalakításának tengelye. A Kormány tagjait minisztériumok segítik a stratégiai és szabályozási döntések előkészítésében és meghozatalában, valamint az alárendelt államigazgatási szervek irányításában. A Kormány felelős a nemzeti célok megvalósításáért, a minisztériumok pedig az ezt biztosító döntések előkészítéséért. Fontos szerepet töltenek be a nem minisztériumi formában működő központi államigazgatási szervek, így a kormányhivatalok, a központi hivatalok, valamint a speciális helyzetű – az államigazgatás részét képező, de nem a Kormány irányítása alatt álló – autonóm államigazgatási szervek. A minisztériumoknak alárendelt államigazgatási szervek zömét a területi és helyi államigazgatási szervek alkotják, amelyek közvetlenül érintkeznek a polgárokkal. A területi és helyi államigazgatási szervek munkáját az ágazatért felelős miniszter vagy külön központi államigazgatási szerv irányítja. A miniszterek alá rendelt államigazgatási szervek külön csoportját képezik a háttérintézmények, amelyek a minisztériumok munkáját támogató feladatokat látnak el. A világ szinte bármely közigazgatására érvényes szervezetelméleti alaptétel, hogy a szervezetrendszer racionális működése során szükségszerűen növekszik azáltal, hogy működésének biztosítása érdekében egyre több szabályt állapít meg, egyre több hatáskört gyűjt, szervezetileg tagozódik, és mindehhez erőforrásokat szerez. Ez a természetes fejlődési út azonban egy ponton túl visszájára fordul, a túlburjánzás a hatékonyság ellenében és a teljesítmény rovására hat, a negatív értelemben vett bürokrácia a versenyképesség fő korlátjává válik. Ezért fontos, hogy a közigazgatás szervezetrendszerét időről időre átvilágítsuk, és a profiltisztítás jegyében a szervezetek számát és méretét is csökkentsük.

44


A szervezetrendszer átalakításának területei Tevékenység  minisztériumi szervezet kialakítása (12 minisztérium helyett 8, 14 miniszter helyett 8)  megyei közigazgatási hivatalok létrehozása (alkotmányossági hiány megszüntetése)  költségvetési szervek áttekintése: egyes költségvetési szervek központi hivatallá alakítása  gazdasági társasági háttérintézmények áttekintése, a szükséges szervezeti és személyi intézkedések meghozatala  (köz)alapítványok áttekintése és átszervezése (68 helyett 21)  fővárosi és megyei kormányhivatalok létrehozása, APEH és VPOP integrációja a Nemzeti Adó és Vámhivatalban  szervezetkataszter elkészítése

Teljes körű szervezeti kataszter elkészítése és működtetése Ahogy Magyary Zoltán is utal rá, a közigazgatás hatékony működésének alapfeltétele a megfelelő szervezeti (hivatali) struktúra. Ennek érdekében ki kell alakítani a feladatok számbavételéhez igazodva a takarékosabb, átláthatóbb szervezeti rendszert. Bármilyen átalakítás előfeltétele, hogy pontosan rögzítve legyen az átalakítandó szervezet felépítése. Ennek megfelelően – Magyary Zoltán 1941-es szervezetkataszterének ma is aktuális szerkesztési módszereire építve – elkészítettük a magyar közigazgatás szervezeti ábráját. Természetesen az így létrejött szervezetkatasztert a jövőben folyamatosan naprakészen kell tartani.

45


A magyar közigazgatás szervezete 1941-ben

46


A szervezetrendszer egyszerűsítése és egységesítése A közigazgatási szervezetrendszer egyszerűsítése és egységesítése a szervezetrendszer mennyiségi csökkentését, a szervezetek belső szervezetének arányosítását, valamint a szervezet és hatáskör illesztési problémáinak felszámolását jelenti. A beavatkozás iránya minden esetben:  vertikálisan felülről lefelé (központi közigazgatás – területi igazgatás),  horizontálisan pedig ágazatonként (pl. Széll Kálmán Terv, intézményrendszerének átalakítása) halad.

foglalkoztatás

1. A közigazgatási szervezetrendszer mennyiségi csökkentése elemi szükséglet, hiszen évek óta napirenden lévő megállapítás, hogy a szervezetrendszer túlzottan bonyolult, áttekinthetetlen. A Kormány 2010-ben elkezdte a közigazgatás szervezetének tudatos, valamennyi szintet érintő átalakítását. A központi közigazgatás szervtípusai Szerv jellege Központi államigazgatási szervek

Központi államigazgatási szervek

Szerv típusa

Példa

Jellemző tevékenység

minisztériumok, valamint a Miniszterelnökség

Miniszterelnökség, KIM, BM, NGM, NFM, VM, NEFMI, HM, KÜM

ágazati stratégiát alkot, koordinál, hatósági tevékenységet végez, közszolgáltatást szervez, nyújt

autonóm jogállású államigazgatási szerv

Gazdasági Versenyhivatal, Közbeszerzések Tanácsa

ágazati stratégiát alkot, koordinál, hatósági tevékenységet végez, közszolgáltatást szervez, nyújt

kormányhivatal

Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Nemzeti Adó- és Vámhivatal

koordinál, hatósági tevékenységet végez, közszolgáltatást szervez, nyújt

központi hivatal

Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság

koordinál, hatósági tevékenységet végez, közszolgáltatást szervez, nyújt

rendvédelmi szervek

Országos Rendőrfőkapitányság

hatósági, rendvédelmi tevékenységet végez

47


A központi közigazgatás szervtípusai Szerv jellege

Ágazati szervek

Alapítványok, közalapítványok

Gazdasági társaságok

Szerv típusa

Példa

Jellemző tevékenység

országos

Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság

közszolgáltatást szervez, nyújt

A Kormány, a minisztérium

Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, Hadigondozottak Közalapítvány

jellemzően közszolgáltatást szervez, nyújt

Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.

jellemzően közszolgáltatást szervez, nyújt

Idekapcsolódik a területi közigazgatás átfogó szervezeti reformja. A területi közigazgatás reformjának első lépéseként 2010. szeptember 1-jével újra létrejöttek a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalok, majd ezeknek a bázisán 2011. január elsejével megkezdték működésüket a megyei (fővárosi) kormányhivatalok mint a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervei. A mintegy 30 dekoncentrált államigazgatási szervből 15 a kormányhivatalok szervezetébe integrálódott szakigazgatási szervként, 10 szervezet pedig a kormányhivatalok ellenőrzési, koordinációs és véleményezési jogkörébe került, további 5 szervezet esetén a kormányhivatalok csak koordinációs jogkört gyakorolnak. 2. A közigazgatás szervezetének belső arányosítása az egyes szervek szervezeten belüli arányosságának tudatos, valamennyi szintet érintő átalakítását jelenti, így különösen: a) a formakényszer következetes érvényesítését (az egyes szervezetek főosztályokra, a főosztályok osztályokra tagozódnak); b) az elaprózódott szervezeti szintek következetes felszámolását; c) a szervezet arányosságán keresztül megfelelő vezető–beosztott létszámarány szervezeten belüli kialakítását.

48


A közigazgatási szervezetrendszer felépítése 2010 májusában

…. és 2011. májusában ….

Jelmagyarázat:

Szervtípus

Számuk 2010

Számuk 2011

Országos hatáskörű szervek:

45 db

47 db

Területi államigazgatási szervek:

292 db

93 db

Közszolgáltató költségvetési szervek:

193 db

92 db

A Kormány, valamint a minisztériumok által alapított alapítványok, közalapítványok:

68 db

21 db

Gazdasági társaság:

38 db

57 db

49


A kormányhivatalok felépítése a 2011. január 1-jei állapot szerint

K zigazgatá i é Igaz ág gyi Mini ztérium

K zponti i ata ok/ zakmini ztériumok

Nemzeti Á amigazgatá i K zpont

INTEGRÁLT MEGYEI KORMÁNYHIVATAL kormánymegbízott főigazgató igazgató

i ata

szakigazgatá i zer 18

zakigazgatá i zer 6


funkcioná i zer ezeti egy égek


zakigazgatá i szerv 1

koordináció é e enőrzé

T rz szakmai zer ezeti egy égek


zer i/funkcioná i irányítá


zakmai irányítá

Integrációbó kimaradó ter eti á amigazgatá i zer ek

Integrá t gyfé zo gá at / kormányab ak kirende t égek

2.1.3. A központi igazgatás szervei 2.1.3.1.

A központi szervek csoportosítása

A közigazgatás szervezetrendszerét alapvetően két részre oszthatjuk: 1. központi és 2. helyi igazgatásra. A központi szervek csoportjait a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (Ksztv.) sorolja fel. Közös bennük, hogy országos illetékességgel rendelkeznek, vagyis az egész ország területén jogosultak eljárni.

50


Ezek a következők:        

a Kormány, a kormánybizottságok, a Miniszterelnökség, a minisztériumok, az autonóm államigazgatási szervek, a kormányhivatalok, a központi hivatalok, a rendvédelmi szervek országos parancsnokságai.

A Miniszterelnökség a miniszterelnök munkaszerve, tevékenységét a miniszterelnök irányítja, és államtitkár vezetése alatt áll, aki ellátja a miniszterelnök személye körüli teendőket, segíti a miniszterelnök munkáját. Korábban ezeket a feladatokat az ún. Miniszterelnöki Hivatal (MEH) látta el. 2010-től azonban a MEH feladatainak egy része a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz (KIM), másik része a Miniszterelnökséghez került. Az autonóm államigazgatási szervek nincsenek a kormány irányítása alatt, ezért a fent említett törvény hatálya nem is terjed ki rájuk. Idesorolhatjuk a Közbeszerzések Tanácsát, valamint a Gazdasági Versenyhivatalt. A kormányhivatal az Országgyűlés, vagyis törvény által létrehozott, a Kormány irányítása alatt működő központi államigazgatási szerv. A kormányhivatal felügyeletét a miniszterelnök által kijelölt miniszter látja el. A kormányhivatal vezetőjét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a kormányhivatalt felügyelő miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. Ilyen:     

a Központi Statisztikai Hivatal, a Magyar Energia Hivatal, az Országos Atomenergia Hivatal, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal.

A központi hivatalt a kormány hozza létre kormányrendelet által, és miniszter irányítása alatt működik. A központi hivatal vezetőjét – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a központi hivatalt irányító miniszter nevezi ki és menti fel. Központi hivatalra példa lehet a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal vagy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. A rendvédelmi szervek országos parancsnokságai a rendészeti, vagyis a nem civil közigazgatáshoz tartozó szerveket jelentik. A rendészeti szervek tevékenysége a társadalmi béke megőrzésére, az állam külső és belső védelmének biztosítására, a társadalomellenes cselekvések megelőzésére, üldözésére irányul. Jellemző rájuk, hogy tagjaik egyenruha-viselésre kötelezettek, fegyverviselésre jogosultak. Idetartozik az Országos Rendőr-főkapitányság vagy a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága.

51


2.1.3.2.

A Kormány

A Kormány fogalma A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. A Kormány tehát egy általános hatáskörű központi közigazgatási szerv, a közigazgatás legfőbb szerve. Az általános hatáskör azt jelenti, hogy a közigazgatás valamennyi ágával foglalkozik. Törvényben meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre. Feladatkörében eljárva a Kormány törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet alkothat. A Kormány tagjai a miniszterelnök és a miniszterek. A miniszterelnök (kormányfő) rendeletben a miniszterek közül egy vagy több miniszterelnök-helyettest jelöl ki. A Kormány ülése A Kormány ülésein valósul meg a testületi jelleg teljessége, a magyar kormány döntéseit – főszabályként – ebben a formában hozhatja. A kormányülés ad lehetőséget a miniszterek rendszeres személyes találkozására, a tapasztalatok kicserélésére és a döntések meghozatalára. A Kormány üléseire általában hetenként egyszer kerül sor. Időtartama viszonylag rövid, amelyben nagy jelentősége van az előkészítés alaposságának. A Kormány ülésén szavazati joggal vesznek részt a Kormány tagjai, míg tanácskozási joggal az állandó meghívottak, az előterjesztők és a miniszterelnök által meghívott személyek. A Kormány ülésén a minisztert – akadályoztatása esetén – az erre kijelölt államtitkár helyettesíti, ha pedig ő is akadályoztatva van, az ülésen a közigazgatási államtitkár tanácskozási joggal vesz részt. A Kormány ülésére benyújtott minden előterjesztést előzetesen közigazgatási államtitkári értekezleten kell megtárgyalni, amely a Kormány általános hatáskörű döntés-előkészítő testülete. Ennek keretében állást foglal az előterjesztések és jelentések kormánydöntésre való alkalmasságáról, napirendre vételéről. Az értekezletet a KIM közigazgatási államtitkára hívja össze, szervezi és vezeti. Az értekezlet általában hetenként tart ülést. Résztvevői a minisztériumok közigazgatási államtitkárai, valamint a KIM Kormányirodát irányító, továbbá a közigazgatási stratégiáért felelős helyettes államtitkárai. A Kormány megbízatásának megszűnése Mint említettük, a kormányfőnek kiemelt szerepe van, amely megmutatkozik a Kormány megbízatásának megszűnésében is. A miniszterelnök megbízatásának megszűnésével a Kormány megbízatása is megszűnik.

2.1.3.3.

A minisztériumi struktúra

A minisztérium a miniszter munkaszerve, a Kormány irányítása alatt álló különös hatáskörű államigazgatási szerv. Azt, hogy hazánkban milyen minisztériumok működnek, a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvény sorolja fel. A miniszter vezeti a minisztériumot; e feladatkörében irányítja az államtitkár és a közigazgatási államtitkár tevékenységét, valamint dönt a hatáskörébe utalt ügyekben. Azt, hogy egy adott miniszternek konkrétan milyen feladatai és hatáskörei vannak, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) kormányrendelet állapítja meg. 52


A minisztériumi irányítási struktúra:

Ennek lényege az, hogy a minisztériumban a politikai és a szakmai elemet egyaránt megtaláljuk. A politikai réteghez tartozik legfőképpen a miniszter, államtitkár, míg a szakmai elemhez tartozik a közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár, valamint a minisztérium kormánytisztviselői állománya. A minisztérium felépítését a 2010. évi XLIII. törvényben találjuk meg, amely a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szól (Ksztv.). Ez a törvény jelentősen átalakította a korábbi struktúrát. A törvény a minisztérium felépítésének legfontosabb elemeit tartalmazza. Azt, hogy konkrétan egy minisztériumban milyen főosztályok, osztályok stb. vannak, a miniszter által normatív utasításban meghatározott Szervezeti és Működési Szabályzat tartalmazza (SzMSz). A struktúra legfontosabb elemei a következők: A miniszter A minisztériumot politikai vezető, a miniszter vezeti, aki tagja a Kormánynak. A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel. A kinevezés feltételei a következők:  büntetlen előélet és  az országgyűlési képviselők választásán választójog. Nem találunk tehát meghatározott iskolai végzettséget, amely szükséges lenne a kinevezéshez, mivel a miniszter politikai vezető, bár a gyakorlatban a miniszterek kivétel nélkül felsőfokú végzettséggel rendelkeznek.

53


A miniszter a Kormány általános politikájának keretei között önállóan irányítja az államigazgatásnak a feladatkörébe tartozó ágazatait és az alárendelt szerveket, valamint ellátja a Kormány vagy a miniszterelnök által meghatározott feladatokat. A miniszter törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján, feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet alkot, amely törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes. A miniszter tevékenységéért felelős az Országgyűlésnek és a miniszterelnöknek egyaránt. A miniszter jogosult részt venni és felszólalni a parlamentben, de az Országgyűlés és az országgyűlési bizottság az ülésén való megjelenésre is kötelezheti őt. A miniszteri kabinet a miniszter bizalmas titkársága, amely működését a miniszter hivatalba lépésekor kezdi meg. Legfontosabb feladatai a miniszter politikai döntéseinek előkészítése, a miniszter nemzetközi kapcsolatainak szervezése, valamint a miniszter felkészítése a Kormány és a parlament üléseire. Miniszteri biztos eshetőlegesen működik a minisztériumban. A miniszter normatív utasítással kiemelt fontosságú feladat ellátására miniszteri biztost nevezhet ki, legfeljebb hat hónapra. A miniszter megbízatása megszűnik:      

a miniszterelnök megbízatásának megszűnésével, lemondásával, felmentésével, választójogának elvesztésével, összeférhetetlenségének megállapításával, halálával.

A miniszter a Kormány megbízatásának megszűnésétől az új miniszter kinevezéséig vagy az új Kormány más tagjának a miniszteri feladatok ideiglenes ellátásával való megbízásáig ügyvezető miniszterként gyakorolja hatáskörét, rendeletet azonban csak halaszthatatlan esetben alkothat. Az államtitkár Az államtitkár szintén politikai vezető, aki a miniszter helyettese. Államtitkárrá minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkező személy kinevezhető. Az államtitkárt a miniszterelnöknek a miniszter véleménye kikérését követően tett javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A minisztert rendelet kiadásában nem lehet helyettesíteni. A minisztériumokban az államtitkárok egy része valamilyen ágazatért felelős, de van olyan államtitkár (parlamenti államtitkár), akinek a legfontosabb feladata a miniszter politikai jellegű helyettesítése az Országgyűlés és a Kormány ülésein. A közigazgatási államtitkár A közigazgatási államtitkár már nem politikai, hanem szakmai vezető. A részletes szabályokat a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvényben (Kjtv.) találjuk.

54


A közigazgatási államtitkár a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően vezeti a minisztérium hivatali szervezetét. A közigazgatási államtitkár gyakorolja a munkáltatói jogokat a minisztérium állományába tartozó kormánytisztviselők felett. A közigazgatási államtitkár tekintetében a munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja. Közigazgatási államtitkárrá minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkező személy kinevezhető, aki állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítéssel vagy okleveles közigazgatási menedzser szakképesítéssel vagy a feladat- és hatáskörének megfelelő szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A közigazgatási államtitkárt a miniszterelnöknek a miniszter véleménye kikérését követően tett javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki, de a miniszter véleményét a KIM miniszter útján terjeszti a kormányfő elé. A KIM miniszter a véleményre észrevételt tehet. A közigazgatás kiemelt szereplője a KIM miniszter, de ugyanez mondható el a KIM közigazgatási államtitkáráról is. A törvény értelmében ugyanis a minisztériumban főosztályvezető-helyettesi és osztályvezetői megbízásra javasolt személyről az adott minisztérium közigazgatási államtitkára tájékoztatja a KIM közigazgatási államtitkárát, aki a javasolt személlyel szemben a tájékoztatást követő tizenöt napon belül kifogással élhet. A közigazgatási államtitkár megbízatása nem szűnik meg a kormány megbízatásának megszűnésével. A helyettes államtitkár A helyettes államtitkár a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően irányítja a miniszter feladat- és hatáskörének a minisztérium szervezeti és működési szabályzatában meghatározott része tekintetében a szakmai munkát, valamint dönt a hatáskörébe utalt ügyekben. A helyettes államtitkárt a miniszter javaslatára a miniszterelnök határozatlan időre nevezi ki. A miniszter javaslatát ebben az esetben is a KIM közigazgatási államtitkára útján terjeszti a miniszterelnök elé. A KIM közigazgatási államtitkára tizenöt napon belül kifogással élhet, és a javaslatot akár visszaküldheti a miniszternek. A helyettes államtitkárok kinevezésének folyamatában tehát vétójogot gyakorol a KIM közigazgatási államtitkára. A helyettes államtitkárok nem kizárólagosan a közigazgatási államtitkár, hanem az államtitkár irányítása alá is tartozhatnak. A kinevezés feltételei és a megszűnésre vonatkozó szabályok ugyanazok, mint a közigazgatási államtitkárnál elmondottak esetében.

2.1.4. A központi igazgatás területi szervei 2.1.4.1.

A dekoncentrált szervek

Az 1990-től létrejött önkormányzati rendszerben a helyi önkormányzatok függetlenek lettek a központi hatalomtól, ezért az államnak szüksége volt helyi-területi szinten olyan szervekre, amelyek a központi szervek helyi-területi szerveként ellátják az államigazgatási ügyek intézését. Fokozatosan kiépültek ezért a minisztériumoknak és más központi közigazgatási szerveknek a dekoncentrált szervei. Általában megyei szinten épültek ki, de regionális vagy városi szintű dekoncentrált szervek is működtek, illetve működnek.

55


A dekoncentrált államigazgatási szervek jellemzői a következők:  különös hatáskörrel rendelkeznek (kivétel a fővárosi és a megyei kormányhivatalok),  valamilyen központi államigazgatási szerv területi (esetleg helyi) szinten működő szervei,  hatósági jogkörük van, tehát engedélyeznek, tilthatnak, bírságolhatnak,  személyi állományuk kormánytisztviselőkből áll. 2011. január 1-eje változást hozott a dekoncentrált szervek életében. Tizenhét dekoncentrált államigazgatási szerv a fővárosi és megyei kormányhivatalba integrálódott. Néhány ágazatban azonban maradtak még „önállóan” működő dekoncentrált szervek. Főként a rendészeti jellegű szervekről van szó (rendőrség, katasztrófavédelem, Nemzeti Adóés Vámhivatal területi szervei), vagy olyan szervről, amely a tevékenységét speciális földrajzi területen fejti ki. A fővárosi és megyei kormányhivatal szervezeti egységeként működő ágazati szakigazgatási szervek az alábbiak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

a szociális és gyámhivatal, az építésügyi hivatal, az igazságügyi szolgálat, a növény- és talajvédelmi igazgatóság, az erdészeti igazgatóság, a földművelésügyi igazgatóság, az élelmiszerlánc-biztonsági és állat-egészségügyi igazgatóság, a földhivatal, az egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a munkaügyi központ, a munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szerv, a fogyasztóvédelmi felügyelőség, a kulturális örökségvédelmi iroda, a népegészségügyi szakigazgatási szerv, a mérésügyi és műszaki biztonsági hatóság, a közlekedési felügyelőség.

2.1.4.2.

A fővárosi és megyei kormányhivatal szerepe, feladatai

A fővárosi és megyei kormányhivatal 2011. január 1-ejétől a fővárosi és megyei közigazgatási hivatalok helyét a fővárosi és megyei kormányhivatalok vették át. Ez a struktúra – ahogyan korábban említettük – egy új rendszert jelent a helyi államigazgatásban és a dekoncentrált szervek életében. Az Alaptörvény megfogalmazása szerint a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve a fővárosi és megyei kormányhivatal. Területüket tekintve a fővárosban, illetve 19 megyében működnek.

56


A fővárosi, megyei kormányhivatal szervezete A fővárosi és megyei kormányhivatal a kormánymegbízott által közvetlenül vezetett szervezeti egységekből: törzshivatalból, valamint ágazati szakigazgatási szervekből áll. Amennyiben kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a szakigazgatási szerv illetékessége megegyezik a fővárosi és megyei kormányhivatal illetékességével. A fővárosi és megyei kormányhivatal vezetése

7

A fővárosi és megyei kormányhivatalt kormánymegbízott vezeti, aki politikai elemnek tekinthető. A kormánymegbízottat a KIM miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. A kormánymegbízott felett – a kinevezés és a felmentés kivételével – a munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja. A kinevezés feltételei ugyanazok, mint a miniszter vagy államtitkár esetében: büntetlen előélet és az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkezés. A jogviszony megszűnése pedig szintén a minisztérium politikai vezetőihez hasonlít. A fővárosi és megyei kormányhivatal hivatali szervezetét főigazgató vezeti. A kormánymegbízottat távolléte vagy akadályoztatása esetén a főigazgató helyettesíti. A főigazgatót munkájában általános helyettesként igazgató segíti. A szakigazgatási szervek vezetője feletti munkáltatói jogokat a kormánymegbízott gyakorolja. A vezetői munkakörbe történő kinevezéséhez és felmentéséhez a szakmai irányító szerv vezetőjének egyetértése szükséges. A szakigazgatási szerv vezetője minisztériumi főosztályvezetői besorolású, határozatlan időre kinevezett kormánytisztviselő. A fővárosi és megyei kormányhivatal feladatai A fővárosi és megyei kormányhivatal a jogszabályoknak és a Kormány döntéseinek megfelelően részt vesz a kormányzati célkitűzések területi megvalósításában. Ennek keretében a törzshivatal a következő feladatokat látja el: 1. Koordináció A fővárosi és megyei kormányhivatal a jogszabályoknak és a Kormány döntéseinek megfelelően összehangolja és elősegíti a kormányzati feladatok területi végrehajtását. A koordinációs feladatok ellátásában a kormánymegbízottat a fővárosi és megyei államigazgatási kollégium segíti, amely állandó fórum. 2. Ellenőrzés A központi államigazgatási szervek területi szervei, továbbá a területi illetékességgel államigazgatási feladatot ellátó más szervek és személyek államigazgatási jogkörükben eljárva, illetve az általuk ellátott államigazgatási feladatokat érintően – a rendvédelmi szervek, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kivételével – a fővárosi és megyei kormányhivatal ellenőrzési jogkörébe tartoznak. 3. Véleményezési jogkör A fővárosi és megyei kormányhivatal véleményezi – a rendvédelmi szervek, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kivételével – a Kormánynak alárendelt szervek területi szervei  vezetőinek kinevezését és felmentését;  létrehozására, átszervezésére, valamint jogállásuk és illetékességi területük módosítására vonatkozó előterjesztést; 57


 foglalkoztatottjai létszámára előterjesztést, javaslatokat.

és

költségvetésének

a

megállapítására

vonatkozó

4. Informatika A fővárosi és megyei kormányhivatal ellátja a választásokkal, népszavazásokkal összefüggő informatikai feladatokat. A fővárosi és megyei kormányhivatal az e-közigazgatásért felelős miniszter, valamint a közigazgatási informatika infrastrukturális megvalósíthatóságának biztosításáért felelős miniszter irányítása és az általa biztosított feltételek keretei között közreműködik a közigazgatási informatikai tevékenység területi összehangolásában. 5. Képzés, továbbképzés A fővárosi és megyei kormányhivatal a kormánytisztviselők és köztisztviselők képzése, továbbképzése körében többek között:  szervezi a fővárosban, megyében az államigazgatási feladatokat ellátó helyi önkormányzati szervek köztisztviselőinek képzését, továbbképzését, továbbá részt vesz a területi államigazgatási szervek kormánytisztviselőinek képzése, továbbképzése szervezésében;  gondoskodik a közigazgatási szakvizsgák, anyakönyvi szakvizsgák, állampolgársági vizsgák, továbbá külön jogszabály által meghatározott egyéb vizsgák, valamint az ezek előkészítésére szolgáló tanfolyamok megszervezéséről és lebonyolításáról. 6. A fővárosi és a megyei kormányhivatal ügyfélszolgálati feladatai A fővárosi és megyei kormányhivatalok megalakulásának egyik nagy előnye, hogy a kormányhivatalok integrált ügyfélszolgálatot működtetnek. A fővárosi és megyei kormányhivatal ügyfélszolgálati irodáján előterjeszthetők kérelmek, ezek közül a legfontosabbak:     

a gyermekgondozási segély igénylése, az anyasági támogatás igénylése, a családi pótlék igénylése, a gyermeknevelési támogatás igénylése, az önkormányzati hatáskörbe tartozó szabálysértési ügyekben a határozat végrehajtásának mellőzésére irányuló méltányossági kérelem,  az állampolgárság megszerzésére irányuló nyilatkozat és kérelem, továbbá az állampolgárságról lemondó nyilatkozat, valamint az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelem. A fővárosi és megyei kormányhivatal ügyfélszolgálata tájékoztatást nyújt az ügyfélnek az eljárás menetéről, valamint az eljárással kapcsolatos ügyféli jogokról és kötelezettségekről, többek között a következő ügyekben:  a magyar igazolvány és magyar hozzátartozói igazolvány kiadásával összefüggő eljárás;  a bemutatott külföldi okiratok elfogadhatóságának elbírálása, amennyiben nem magyar állampolgár kíván Magyarországon házasságot kötni, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni;  gyermekgondozási díj igénylése;  terhességi-gyermekágyi segély igénylése.

58


7. A fővárosi és megyei kormányhivatal és a helyi önkormányzatok kapcsolata A kapcsolat legfontosabb alaptörvényi szabálya, hogy a Kormány a fővárosi és megyei kormányhivatal útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét (2011. december 31-jéig a fővárosi és megyei kormányhivatalok törvényességi ellenőrzést gyakorolnak, amelyet 2012. január 1-jétől vált fel a törvényességi felügyelet.). A kormányhivatal a mérlegeléssel hozott önkormányzati döntésnek kizárólag a jogszerűségét vizsgálhatja. Az önkormányzat gazdálkodását érintő vizsgálat lefolytatását kezdeményezheti az Állami Számvevőszéknél. Nem terjed ki a kormányhivatal jogköre azokra a helyi önkormányzat, illetve szervei által hozott határozatokra, amelyek alapján munkaügyi vitának, külön jogszabályban meghatározott bírósági vagy államigazgatási eljárásnak van helye.

2.1.5. A helyi önkormányzatok A helyi igazgatás szervei a települési és területi önkormányzatok. Az önkormányzati ügyeket az jellemzi, hogy a település egészét, vagy nagyobb részét, a választópolgárok jelentős körét érintik, és megoldásuknál széles mérlegelési lehetősége van a helyi sajátosságoknak. Ezzel szemben az államigazgatási ügyekben az ország egész területén egységes követelményeket kell érvényesíteni. A helyi önkormányzatok fogalma A helyi önkormányzatok decentralizált szervek, amelyek a központi hatalomtól függetlenek, törvény által védett alapjogokkal rendelkeznek, a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében működnek. A helyi önkormányzatok függetlenek, autonómok, egymáshoz képest is mellérendeltségi viszonyban vannak. A helyi önkormányzatok jogai és feladatai Az önkormányzati jogokat az Alaptörvény sorolja fel. Ennek alapján a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között          

rendeletet alkot, határozatot hoz, önállóan igazgat, meghatározza szervezeti és működési rendjét, gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, meghatározza költségvetését, annak alapján önállóan gazdálkodik (az önkormányzatok költségvetését lásd részletesen 4.2.4.4. alfejezetben), vagyonával és bevételeivel — a kötelező feladatai ellátásának veszélyeztetése nélkül  vállalkozást folytathat, dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről, önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat, a feladat- és hatáskörrel rendelkező szervtől tájékoztatást kérhet, döntést kezdeményezhet, véleményt nyilváníthat,

59


 szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdek-képviseleti szövetséget hozhat létre, feladat- és hatáskörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek,  törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol. A helyi önkormányzatok ellátnak kötelező, illetve önként vállalható feladatokat. Az önkormányzat részére kötelező feladat- és hatáskört törvény állapíthat meg. A helyi önkormányzatoknak egymástól eltérő feladat- és hatáskörei lehetnek, mert törvény a nagyobb lakosságszámú és teljesítőképességű önkormányzatoknak  más helyi önkormányzatokhoz képest  több kötelező feladat- és hatáskört állapíthat meg. A törvény meghatározza, hogy a települési önkormányzat milyen feladatokat köteles ellátni. Ennek értelmében a következőkről köteles gondoskodni:       

az egészséges ivóvíz ellátásáról, az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemető fenntartásáról, a parkolás biztosításáról, a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesüléséről.

Ezek a kötelező közszolgáltatások, azonban a képviselő-testület önkormányzati hatósági tevékenységet is végez, önkormányzati hatósági hatáskört gyakorol. Ezt vagy saját maga végzi el, vagy pedig e hatáskörét átruházza. A képviselő-testület A képviselő-testület szükség szerint, a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott számú, de évente legalább hat ülést tart. Az ülést össze kell hívni a települési képviselők egynegyedének vagy a képviselő-testület bizottságának az indítványára. A képviselő-testület elnöke a polgármester, aki összehívja és vezeti a képviselő-testület ülését. A képviselő-testület ülése nyilvános, de vannak olyan esetek, amikor zárt ülést tart (például vezetői megbízás adása, összeférhetetlenségi ügy tárgyalása, fegyelmi eljárás megindítása). A képviselő-testület akkor határozatképes, ha az ülésen a települési képviselőknek több mint a fele jelen van. A javaslat elfogadásához a jelen levő települési képviselők több mint a felének igen szavazata szükséges. Vannak olyan esetek is, amikor minősített többség kell a döntéshez. A minősített többség az összes megválasztott képviselő több mint felének szavazatát jelenti. Ilyen például az önkormányzati rendelet elfogadása. Bizottságok A bizottság meghatározott feladatra létrehozott testület, amely tagjainak több mint a fele önkormányzati képviselő. Feladatkörében előkészíti a képviselő-testület döntéseit, szervezi és ellenőrzi a döntések végrehajtását. A képviselő-testület döntési jogot adhat bizottságainak, és a bizottság döntését felülvizsgálhatja, önkormányzati rendeletben hatósági hatáskört állapíthat meg bizottságának. 60


A képviselő-testület saját maga határozza meg bizottsági szervezetét és választja meg bizottságait. Kivétel ez alól a száz, vagy a száznál kevesebb lakosú település, ahol nem jön létre bizottság, hiszen a bizottság feladatait a képviselő-testület látja el az ilyen kis községekben. Vannak kötelezően felállítandó bizottságok is. Ilyen például a pénzügyi bizottság, amelyet a kétezernél több lakosú településen kell létrehozni, vagy a kisebbségi jelöltként mandátumot nyert tag kezdeményezésére megalakítandó kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottság. Részönkormányzat A képviselő-testület  szervezeti és működési szabályzatában  településrészi önkormányzatot hozhat létre települési képviselőkből és más választópolgárokból. A településrészi önkormányzati testület vezetője települési képviselő. A képviselő-testület a településrészt érintő ügyekben egyes hatásköreit átruházhatja a településrészi önkormányzatra, anyagi eszközöket adhat számára. A polgármester és az alpolgármester A polgármester tagja a képviselő-testületnek, a képviselő-testület határozatképessége, döntéshozatala, működése szempontjából települési képviselőnek tekintendő. A polgármester tekintetében a képviselő-testület gyakorolja a munkáltatói jogokat, munkabérét a jogszabály keretei között határozza meg. Ugyanúgy, mint minden munkahelyen, a polgármesternek is van „főnöke”, hiszen felette a munkáltatói jogokat a testület gyakorolja. A képviselő-testület indíthat fegyelmi eljárást vele szemben, megállapíthatja az összeférhetetlenségét, illetve illetményét stb. A polgármesteri tisztség, ahogyan említettük, összeférhetetlen bizonyos megbízatásokkal, tisztségekkel (például nem lehet miniszter, bíró, jegyző, központi államigazgatási szerv kormánytisztviselője, de lehet országgyűlési képviselő). A háromezernél kevesebb lakosú községben a polgármesteri tisztség társadalmi megbízatásban is betölthető. Főállású a polgármester, ha főállású polgármesterként választották meg. A képviselő-testület a polgármester javaslatára, titkos szavazással, minősített többséggel a polgármester helyettesítésére, munkájának segítésére egy vagy több alpolgármestert választhat. A képviselő-testület legalább egy alpolgármestert saját tagjai közül választ meg. A jegyző A képviselő-testület  pályázat alapján  jegyzőt nevez ki. A kinevezés határozatlan időre szól. A képviselő-testület a jegyző javaslatára  a jegyzőre vonatkozó szabályok szerint  községben kinevezhet, más önkormányzatnál kinevez aljegyzőt a jegyző helyettesítésére, a jegyző által meghatározott feladatok ellátására. A jegyző az önkormányzatnál a törvényesség őre, hiszen köteles jelezni a képviselőtestületnek, a bizottságnak és a polgármesternek, ha a döntésüknél jogszabálysértést észlel. A jegyző vezeti a képviselő-testület hivatalát (polgármesteri hivatalt), ő az államigazgatási feladatok első számú címzettje.

61


A jegyző legfontosabb feladatai a következők:  gondoskodik az önkormányzat működésével kapcsolatos feladatok ellátásáról;  a hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a kiadmányozás rendjét;  gyakorolja a munkáltatói jogokat a képviselő-testület hivatalának köztisztviselői tekintetében (a kinevezéshez, vezetői megbízáshoz, felmentéshez, a vezetői megbízás visszavonásához, jutalmazáshoz — a polgármester által meghatározott körben — a polgármester egyetértése szükséges);  döntésre előkészíti a polgármester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket;  dönt azokban a hatósági ügyekben, amelyeket a polgármester ad át;  tanácskozási joggal vesz részt a képviselő-testület, a képviselő-testület bizottságának ülésén;  dönt a hatáskörébe utalt ügyekben. A képviselő-testület hivatala A képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre — polgármesteri hivatal elnevezéssel — az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására. A polgármester az önkormányzati, valamint az államigazgatási feladatait, hatásköreit a képviselő-testület hivatalának közreműködésével látja el. A jegyző vezeti, a polgármester irányítja a hivatalt. Kisebb települések gyakran nem engedhetik meg maguknak, hogy önálló hivatalt tartsanak fenn. Ezért írja elő a törvény, hogy az ezernél kevesebb lakosú, megyén belüli községek, amelyek közigazgatási területét legfeljebb két település közigazgatási területe választja el, az igazgatási feladataik ellátására körjegyzőséget alakítsanak és tartsanak fenn. Ezer és ezernél több, de kétezernél kevesebb lakosú község is részt vehet körjegyzőségben, körjegyzőség székhelye kétezernél több lakosú település is lehet. A körjegyzőség fenntartásának költségeihez az érdekelt képviselő-testületek – eltérő megállapodás hiányában – a településük lakosságszámának arányában járulnak hozzá. Társulások Törvény elrendelheti a helyi önkormányzat kötelező feladatának társulásban történő ellátását. Ebben az esetben több önkormányzat együttműködik a feladatok hatékonyabb ellátása érdekében, mint azt a körjegyzőség esetében is láthattuk.

2.1.6. A közigazgatási jog A közigazgatási jog azoknak a jogi normáknak az összessége, amelyek az alkotmányjogi szabályozás keretei között a jogalanyok és az állam közötti viszonyokat, vagyis a társadalom tagjai és szervezetei magatartásának befolyásolására állami közhatalom (impérium) birtokában nagyrészt jogalkalmazás (jogérvényesítés) útján végzett szervezést, döntés-előkészítést, döntést és végrehajtást szabályozzák, és amelyek érvényesítésében (és nemritkán megalkotásában is) a közigazgatási szerveknek szerepe van.

62


A közigazgatási jog három szabályozási területe: 1. a jogalanyok magatartásának befolyásolására vonatkozó szabályok (anyagi jog), 2. a magatartást előíró vagy kikényszerítő szervezetekre vonatkozó szabályok (szervezeti jog), valamint 3. a magatartás kikényszerítésének módját és a közigazgatás működési rendjét meghatározó szabályok (alaki vagy eljárási jog). A közigazgatási joghoz mint jogághoz tehát a közigazgatási anyagi, közigazgatási alaki (eljárási) és közigazgatási szervezeti jogszabályok tartoznak. A közigazgatási jogviszonyok csoportosítása A közigazgatási jogban sincs egyetlen egységes jogviszonytípus. A továbbiakban a legfontosabb osztályozási alapok figyelembevételével nevesítjük a közigazgatási jogviszony jellegzetes típusait. 1.

A közigazgatási szerv mint jogalany által a jogviszony keretében gyakorolt hatalom mértéke szerint – miképp az már az előbbiekből kiderült – kétféle jogviszonytípust különböztethetünk meg: az egyik a szuprematív (felsőbbségi) jogviszony, a másik a mellérendeltségi jogviszony. Szuprematív jogviszonyról akkor beszélünk, ha a jogviszonynak egyik alanya közigazgatási szerv (vagy helyette kvázi közigazgatási szerv), és ez a szerv a jogviszonyban impérium birtokában lép fel a másik jogalany tekintetében. A közigazgatási jogviszony másik típusát a mellérendeltségi jogviszonyok alkotják. Ide-tartoznak a közigazgatási szerződéses jogviszonyok, tehát a közigazgatási szerződések és a megállapodások kapcsán közigazgatási szervek közötti vagy közigazgatási szervek és egyéb szervek közötti jogviszonyok, amelyekben azonban egyik közigazgatási szerv sem gyakorol állami hatalmat a másik felett. Ugyancsak idetartoznak a kooperációs (együttműködési) jogviszonyok, amelyek szintén zömmel közigazgatási szervek közötti kapcsolatot jelentenek, anélkül azonban, hogy bármelyik jogalanynak kiemelt pozíciója, hatalma lenne a másik felett. Végül idetartoznak azok a jogviszonyok, amelyekben a közigazgatási szervek nem is szerepelnek jogalanyként, hanem vagy a természetes személyek közötti, de a közigazgatási jog által szabályozott jogviszonyok, vagy olyan jogviszonyok, amelyekben jogalanyként valamely szervezet és a vele kapcsolatban álló természetes személyek vagy esetleg egyéb szervezetek szerepelnek. (Például az intézet és az intézeti szolgáltatást igénybe vevők közötti kapcsolat, vagy a vállalaton belüli belső vezető szerv és a dolgozók közötti, vagy a belső vezető szerv és egyéb belső vezetői egységek közötti jogviszonyok.) Ezek között alá-fölérendeltségi jogviszonyok is lehetnek (a szervezeteken belül), de itt a fölérendelt szerv nem közigazgatási szerv, hanem a szervezet belső igazgatási szerve. A szervezeteken belüli jogviszonyok jogi szabályozásában a jogszabályok, a jogi normák jogági besorolása a jogtudománynak idáig meglehetősen elhanyagolt területe volt. Kétféle nézet található meg a szakirodalomban.

63


Az egyik nézet szerint a szervezeteken belüli kapcsolatok akkor is, ha az egyik jogalany valamelyik testület, és a másik jogalany természetes személy, a munkajog által szabályozott viszonynak tekinthetők, s ennek megfelelően ezek a viszonyok munkaviszonyok. A másik felfogás szerint erről nem lehet beszélni akkor, ha belső vezető szerv hatáskörét közigazgatási jogi normák határozzák meg, mert akkor a belső vezető szervek és a dolgozók között speciális közigazgatási jogviszony jön létre. Azért speciális, mert nincs jogalanyként közigazgatási szerv a jogviszonyban, másrészt ugyan hatalmat gyakorol a vezető szerv a másik jogalany felett, ez azonban nem állami közhatalom. Még szembetűnőbb ez a speciális jogviszony az intézeti típusú szerveknél (pl. az egyetem vezetői, vezető szerveik és az egyetemi hallgatók vagy a kórház szervei és a kórházban ápoltak, továbbá a szociális otthon szervei és az ott gondozottak közötti jogviszonyok) esetében. Ezeket a kapcsolatokat ugyanis semmiképpen sem lehet munkaviszonynak minősíteni (minthogy munkavégzésről szó sincs). E viszonyok minősítését illetően is két felfogás olvasható a szakirodalomban. Az egyik az ilyen jogviszonyokat is közigazgatási jogviszonynak tekinti. (Azzal a lényeges megjegyzéssel, hogy ezekben nincs közigazgatási szerv és nincs impériumgyakorlás.) A másik nézet tulajdonképpen kitér a jogági állásfoglalás kötelezettsége elől s ennek megfelelően az utóbbiakat például intézeti jogviszonyoknak minősíti. Erős érvek szólnak amellett, hogy – szakítva a merev jogági kategorizálással – az ilyen szervezeteken belüli viszonyokat sajátos jogviszonytípusként, nevezetesen belső igazgatási jogviszonyként kezeljük. (Ezzel természetesen még nem tértünk ki az elől a feladat elől, hogy most már azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek a belső igazgatási viszonyokat rendezik, milyen jogágba soroljuk.) Azt lehet mondani, hogy ezeket vagy a közigazgatási jogba lehet sorolni, mint ennek a jogágnak egy sajátos jogterületét adó jogszabályokat, vagy egyszerűen szakítunk a hagyományos jogági felfogással, és mint a belső igazgatást szabályozó jogszabályok együttesét nevesítjük valamiféle olyan elnevezéssel, mint „belső igazgatási jog” (vagy „szervezeti jog”). 2. A szuprematív jogviszonyok fajtái: Azokat a jogviszonyokat, amelyekben a közigazgatási szervek a közhatalom megtestesítőiként járnak el, a közigazgatási tevékenység fő fajtái szerint további két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyiket a szervezetrendszeri igazgatáson belüli hierarchikus (aláfölérendeltségi, vagy másként irányítási, ideértve az államigazgatási szervi felügyeletet is) jogviszonyok adják. A másik nagy csoportot pedig a szervezetrendszeri igazgatás során létrejövő, de hierarchiát nélkülöző jogviszonyok alkotják, ezek közé soroljuk a különböző törvényességi felügyeletet ellátó közigazgatási szervek és a felügyelt szervek közti jogviszonyokat is, ugyanúgy, mint például a hatósági ellenőrzést végző közigazgatási szervek (azok dolgozói) és az ellenőrzött közötti jogviszonyokat is. A szervezeten kívüli (és így nem hierarchikus, vagyis szervezeti értelemben vett alá-fölérendeltség nélküli) jogviszonyok legfontosabb típusát a hatósági jogviszonyok adják. A szervezetrendszeren belül érvényesülő jogviszonyok belső sajátosságait a tevékenységfajták során alapvetően áttekintettük, csak utalunk az ott írtakra..

64


2.2.

Közszolgálat és hivatásetika

2.2.1. Közszolgálati személyügy a Magyary Programban A személyzetpolitika megújításának területei Tevékenység 

a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény benyújtása



a minisztériumi engedélyezett létszámok meghatározása



Magyar Közigazgatási Ösztöndíj Program



Nemzeti Közszolgálati Egyetemről szóló törvény



Közigazgatási alapvizsga visszaállítása



Közszolgálati életpálya előkészítése

Személyzeti igazgatás A közigazgatási személyzetpolitika alapja a stratégiai gondolkodás. Ehhez azonban hosszú távra szóló személyzetfejlesztési stratégiára van szükség. Ennek ellenére az eddigi magyar gyakorlatban a közszolgálat fejlesztése többnyire a közigazgatás korszerűsítéséről szóló programok részeként jelent meg, külön humánpolitikai stratégia nem készült. Ennek is köszönhető, hogy a közszolgálatról való gondolkodás egyre inkább csak a jogi szabályozás megújításában merült ki. A szabályozáscentrikus megközelítés háttérbe szorította a stratégiai szemléletet és fejlesztést. A jogias gondolkodás eluralkodása végül abban csúcsosodott ki, hogy önmagában a szabályozási struktúra átalakításától (egységesítésétől) reméltek egy igazságosabb és hatékonyabb rendszert, anélkül hogy az emberierőforrás-gazdálkodás egyes funkcióinak elemzésére, értékelésére és fejlesztésére sor került volna. A jogi szabályozás megújítását nem eszköznek, hanem alapvető célnak tekintették. Hatálybalépésétől kezdődően közel nyolcvanszor módosították a Ktv.-t. Ez átlagosan évi négy-öt módosítást jelent. A törvénymódosítások közül negyvennégy a kisebb, huszonhat a közepes terjedelmű, és mindössze négy sorolható az átfogó módosítások közé. A stratégiai gondolkodás hiányát mutatja, hogy csak tizennyolc esetben beszélhetünk önálló törvénymódosításról, amikor a módosítás kizárólag a Ktv.-t érintette, s ezek közül is csak négy tekinthető átfogó (a rendszerszerűséget bizonyos mértékben magán hordozó) módosításnak. Beszédes tény az is, hogy tizenháromszor a költségvetési törvénnyel, míg huszonhét alkalommal valamelyik törvénymódosítás záró rendelkezései között módosították a törvényt. A hatékony közigazgatási személyzetpolitika további feltétele a központi koordinációs szint kiépülése. Ezen a szinten kell ugyanis összehangolni a minisztériumok, illetve az önkormányzatok és az egyéb szervek személyzeti tevékenységét, valamint meghatározni az egységes személyzetpolitikai elveket kifejező jogszabályi rendelkezéseket.

65


Központi szinten léteznie kell ún. rendszerirányító centrumnak (Magyary szavaival élve szellemi centrumnak), amely egyfelől kidolgozza a közigazgatási személyzetpolitika irányait és elveit (humánpolitikai stratégia), másfelől biztosítja annak megvalósítását, amelynek során képes az ágazati érdekeken felülemelkedni, a különböző szálakon futó személyzetpolitikai elemeket összehangolni. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, a közszolgálat többszereplős irányítása oda vezet, hogy az ágazati érdekek megakadályozzák az egységes közigazgatási személyzetpolitika kifejlődését. A 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet ezt a centrumszerepet a közigazgatásért felelős miniszterre építi, aki érvényesíti a Kormány személyzeti politikáját az egyes minisztériumok vonatkozásában. A szabályozás és a fejlesztés területén szintén a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladata lett a tisztviselői életpálya minőségének, vonzó és megtartó erejének növelése, az egységes központi személyügyi szolgáltatások és módszertan működtetése. Mindezek alapján bizonyos mértékű központosítással egységesebbé, stabilabbá s nem utolsósorban hatékonyabbá tehető a rendszer működése. A centralizáció legfőképpen azért szükséges, mert a szervek szintjén jellemző személyzeti problémák közösek. A jó közigazgatás működésének kulcskérdése a megfelelő munkáltatói képesség: az állam s annak részeként az egyes munkáltatók milyen színvonalú személyzetpolitikát folytatnak. A leghatékonyabban kialakított szervezet- és feladatrendszer sem képes pótolni a személyi állományban meglévő hiányosságokat, ugyanakkor a hivatásukat magas színvonalon gyakorló tisztviselőkkel az esetlegesen előforduló szervezeti és működési problémák ellenére is képes a közigazgatás feladatait elfogadható szinten teljesíteni. A kormányzati működés összehangolása a személyzetpolitika területén megköveteli, hogy a személyzetpolitikáért felelős kormányzati szerv egyrészt szabályozási lehetőséget kapjon a munkáltatói jogok gyakorlására vonatkozó egységes eljárási rend kialakítására, másrészt olyan érdemi hatáskörrel rendelkezzen, amelyek segítségével összkormányzati szempontokat érvényesíthet a személyzeti irányításban. A szervezeti hatékonyság nem az ott foglalkoztatott tisztviselők egyéni teljesítményének összességét jelenti, a tisztviselők munkája ugyanis nagyrészt attól függ, hogy megfelelően szervezett-e a munka. A legjobb elvek szerint létrehozott szervezet sem működik megfelelően, a legpontosabban meghatározott feladat ellátása sem lehet hatékony, ha a szervezetet működtető vezetők minőségileg nem érik el a megfelelő szintet. Azért, hogy a megfelelő munkáltatói képesség (jogi lehetőség) birtokában a sikeres vezető képes és alkalmas legyen a szükséges intézkedések meghozatalára, indokolt a kompetenciáinak felmérése és fejlesztése. Közszolgálati életpálya A hivatásos magyar közszolgálat több mint kétszáz éves múltra tekint vissza, ugyanakkor jelenkori közszolgálatunknak még két évtizedes története sincs. Mégis ez utóbbit a gyakori, sokszor egymással ellentétes irányú változások jellemezték, amelynek következtében jelentősen meggyengült a rendszer belső egyensúlya. A mostani szabályozás merev közszolgálati rendszer képét mutatja, ahol a kinevezés, az előmenetel és a dolgozókkal kapcsolatos lehetséges intézkedések szabályozása nagyon szűk mozgástérben teszik csak lehetővé a vezetői mérlegelést. A gyakorlatban nem egy stabil, kiszámítható életpálya valósul meg. Az illetményrendszer a fizetést nem a munkában kifejtett tényleges teljesítményhez és felelősséghez köti, nincs értékkövető (pl. inflációkövető) jellege, és így nem sarkallja a tisztviselőt nagyobb teljesítményre. 66


A motiváltságot nagymértékben gyengítheti az a tény is, hogy a munkatársak nem látják a karrierlehetőségeket, „beszürkülnek” a hétköznapokba. A legfontosabb kérdés tehát annak eldöntése, hogy milyen értékek mentén történjen az új közszolgálati életpályamodell kialakítása. Álláspontunk szerint az erős, de az indokolthoz képest nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes – a nemzeti érdekeket előtérbe helyező – állam egy olyan közszolgálati etikai alapvetésre épülhet, amely az életpályamodell értékei mellett a hatékonyság és a teljesítmény értékeit is megtestesíti. Az értékválasztás tehát a stabilitást, kiszámíthatóságot képviselő karrierelv, valamint a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodást feltételező hatékonyság és a teljesítmény értékeinek ötvözését igényli. A kétféle értékrendszer látszólag egymással ellentétes irányú megoldásokat tesz szükségessé, ezért olyan életpályamodellre van szükség, amely megőrzi ugyan a karrierrendszer előnyeit, de lehetőséget nyújt a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodásra is. A rugalmas alkalmazkodást pedig azzal lehet elérni, ha fokozatosan a munkakör kerül a személyzeti gazdálkodás középpontjába. Ezek az általunk megvalósítani kívánt közszolgálati életpálya alapelemei. A jogviszony jellege Az életpálya kapcsán sok tévképzettel le kell számolnunk, ami az elmúlt húsz évben kialakult, és amely nem szolgálja a hatékony és elkötelezett nemzeti közszolgálat kialakulását. Mindez egy érdekes kettősségben jelenik meg a jogviszony jellegéből adódóan. Egyrészt nagyon fontos paradigmaváltás a rugalmassá váló közigazgatási életpálya, amely a korábbi rendszerrel ellentétben nem arra ösztönöz, hogy egy szobában dolgozza végig valaki az életét. Természetesen erre is van lehetősége a munkatársaknak. Lehet ellenben olyan is, aki a pályája alatt többször kimegy és visszajön a versenyszférából a közigazgatásba. Másrészt a rugalmas jelleg a közigazgatásból való „kikerülés” eseteikor az eddigiekben fennálló nem egyenlő helyzetet is megváltoztatja. Tény, hogy nem igazán lehetett elkövetni olyan hibát, szakmai mulasztást, ami alapján felmenthetővé vált valaki anélkül, hogy a bíróság ezt később ne vonta volna kétségbe. A jövőben meghatározásra és kimondásra kerül, hogy a tisztviselői jogviszony nem mellérendelt viszony. A jogviszony vegyes jellegű, közigazgatási és munkajogi elemek keverednek, de főként a közigazgatási jellemzők dominálnak, amelyeket határozottabban kell érvényesíteni a jogi szabályozásban az alábbiak szerint:  A jogviszony nem munkaszerződés, hanem kinevezés alapján jön létre. Ez is azt fejezi ki, hogy a jogviszony tartalmát jogszabályok, s nem a felek megállapodása határozza meg.  A jogviszony szabályozásának a közigazgatás értékelvű, hatékony, a hierarchia elvei alapján történő működését kell szolgálnia, különösen a jogviszony bármelyik fél oldalán felmerülő egyoldalú megszüntetése tekintetében. Az életpálya elemei Az említett három jogviszony (Ktjv., Hjt., Hszt.) esetében a célkitűzés az életpályaprogram kialakítása. Ez azonban annyiban meghaladja a korábbi programokat, hogy a jövőben nem egymás mellett, elszigetelten futnak az életutak, hanem meg kell teremteni a közös kapcsolódási pontokat annak érdekében, hogy a karrier ne csak egyirányú előmenetelt jelentsen, hanem az életutak közötti mozgást, váltást is (horizontális mobilitás).

67


Ehhez a következő közös kapcsolódási pontok mentén szükséges kialakítani az egyes jogviszonyokban az életutakat:         

hivatásetikai normák; munkaköralapú rendszer; kiválasztás; vizsgák; előmenetel és javadalmazás; értékelés; képzés és továbbképzés; állami gondoskodás/munkáltatói gondoskodás; rendszerirányítás.

A hivatásos rendvédelmi állomány és a katona életútjára vonatkozó új stratégiák e pontok mentén készülnek. A közszolgálati életpálya alatt a következő három életutat értjük: civil, rendvédelmi, katonai hivatásos állomány. A tervezett karrierutak pedig a három életút közötti átjárás lehetőségét fogják biztosítani. E gondolat alapja: a jelenlegi életpályának nevezett rossz értelemben vett életút nem veszi figyelembe, hogy az államnak bizonyos feladatok ellátására más és más típusú munkatársakra van szüksége. Egyrészt szükséges annak kialakítása, hogy a közigazgatás milyen rendszer szerint választja ki, hogy milyen típusú tisztviselőt kell alkalmaznia bizonyos típusú feladatok megoldására. Másrészt pedig a munkavállaló is el tudja magát helyezni a közigazgatásban a különböző típusok alapján, tudja, hogy milyen feladat ellátására lehet képes. Jelenleg ez a fajta „előrelátás” sem az állam, sem pedig a dolgozó oldaláról nincs meg.

2.2.2. A közszolgálati jog alapjai 2.2.2.1.

A közszolgálati jog és a munkajog elhatárolása

Munkavégzésre többféle jogviszony keretében kerülhet sor, ezek közül a munkaviszony és a közszolgálati jogviszony a legmeghatározóbb. Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a gazdasági szférában (versenyszférában) munkaviszony, a közszférában pedig közszolgálati jogviszony keretében történik a munkavégzés. A kétfajta jogviszony között számos hasonlóságot találunk (pl. mindkét esetben díjazás végett történik a munkavégzés), de igen jelentősek a különbségek is. Mindenekelőtt a kétfajta jogviszonyt más-más jogág szabályozza: a gazdasági szférában történő munkavégzésről a munkajog rendelkezik, a közszférában dolgozók jogállására pedig a közszolgálati jog az irányadó. A kétfajta jogviszony közti fontosabb különbségek a következők:  a munkaviszonyban a munkáltató eredményes működése a cél, míg a közszolgálati jogviszonyban a köz szolgálata az elsődleges;  a munkaviszonyban a munkáltató többnyire egy gazdasági társaság, társadalmi szervezet, alapítvány stb., míg a közszolgálati jogviszonyban valamely állami vagy önkormányzati szerv, illetve ilyen fenntartású költségvetési szerv;  a közszolgálati jogviszony alanyait – a munkaviszony alanyaihoz képest – többletkötelezettségek terhelik és többletjogosultságok illetik meg (előbbire a különböző összeférhetetlenségi szabályok, utóbbira a törvények által garantált előmenetel lehet a jellemző példa);

68


 a munkajog irányadó jogszabálya a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban Mt.), a közszolgálati jogban pedig külön közszolgálati törvények vannak az egyes rétegekre vonatkozóan. Közszolgálati összessége.

2.2.2.2.

jogviszony:

A

közszolgálathoz

tartozó

foglalkoztatási

jogviszonyok

A nyitott és a zárt rendszerű közszolgálat

A közigazgatási személyzetpolitikának történetileg két modellje alakult ki, a nyitott és a zárt rendszerű közszolgálat. A két modell közti fontosabb különbségek az alábbiakban összegezhetőek:  a zárt rendszer életpályaszerű munkavégzést, állandó köztisztviselői kart igyekszik megvalósítani, ahol a foglalkoztatás stabilitása elsődleges, és a jogviszony megszüntetése csak kivételes esetekben lehetséges; ezzel szemben a nyitott rendszerben nincs szó élethivatásszerű szolgálatról, és a jogviszony is rugalmasabban megszüntethető;  a zárt rendszerben a személyi állomány politikailag semleges, így a kormányváltás nem érinti a köztisztviselők jogviszonyát; a nyitott rendszerben viszont erősebb a politikai befolyás, és a közigazgatás személyzetében jóval erősebb a rotáció;  a zárt rendszerben a közszolgálati jogviszony szabályozása élesen elkülönül a munkajogtól; nyitott rendszerben viszont alig van különbség a kétfajta jogviszony között;  a zárt rendszer számos sajátossága (pl. tervszerű, garantált előmenetel, törvényben szabályozott illetményrendszer, folyamatos képzés és továbbképzés) nem vagy kevésbé hangsúlyosan valósul meg a nyitott rendszerekben. A valóságban az egyes államokban a kétfajta modell ötvözete jelenik meg, de természetesen országonként eltér, hogy melyik rendszer jellemzői valósulnak meg hangsúlyosabban. Magyarországon a rendszerváltást követően, 1992-ben megalkotott köztisztviselői törvény egyértelműen a zárt rendszerű közszolgálat modelljéhez állt közelebb, ám a törvény hatálybalépése óta eltelt közel két évtizedben számos ponton „felpuhult” a szabályozás, és esetenként a nyitott rendszer egyes megoldásai is teret kaptak.

2.2.2.3.

A közszolgálati alkalmazottak rétegei

A tág értelemben vett közszolgálati alkalmazottakon belül a következő két réteg alkotja a közigazgatás személyi állományát:  Köztisztviselők: 2010 júliusától – a kormánytisztviselői törvény hatálybalépésével – csak a helyi önkormányzatok képviselő-testületének hivatalánál alkalmazottak (főként a polgármesteri hivatalok dolgozói), és néhány, a kormány alá nem tartozó szervnél (pl. Országgyűlés Hivatala, Köztársasági Elnök Hivatala) dolgozók minősülnek köztisztviselőnek.  Kormánytisztviselők: a Kormány alá rendelt központi államigazgatási szerveknél (pl. minisztériumok, központi hivatalok), illetve ezek területi szerveinél állnak alkalmazásban. Jogállásukat a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény rendezi (a továbbiakban Ktjv.).

69


 A fenti két rétegen kívül a tág értelemben vett közszolgálati alkalmazottakhoz soroljuk még a közalkalmazottakat, akik az előbbiekkel szemben nem a közigazgatásban dolgoznak, hanem az állam és a helyi önkormányzat költségvetési szerveinél (pl. tanárok, orvosok), a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait (pl. rendőrök, tűzoltók), a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú tagjait, a bírákat, az ügyészségi alkalmazottakat, valamint az igazságügyi alkalmazottakat.

2.2.3. A közszolgálati jogviszony létesítése és módosítása 2.2.3.1.

Alkalmazási feltételek

A közszolgálati jogviszony létesítését illetően elsőként azt kell tisztázni, hogy kiből lehet köztisztviselő/kormánytisztviselő, azaz milyen alkalmazási feltételeket rögzít a törvény. A Ktv. rögzíti az alkalmazási feltételeket, amelyeket két csoportra osztunk, attól függően, hogy a feltétel minden köztisztviselővel szemben érvényesül-e (általános alkalmazási feltételek), vagy csak egyes munkakörök esetében jelentkezik követelményként (különös alkalmazási feltételek). Az általános alkalmazási feltételek a következők:     

magyar állampolgárság, büntetlen előélet, legalább középiskolai végzettség (ez az érettségi vizsgát jelenti), cselekvőképesség, a kinevezendő köztisztviselő ne álljon hivatalvesztés fegyelmi büntetés hatálya alatt.

A leggyakoribb különös alkalmazási feltételek az alábbiak:  egyes fontos és bizalmas munkakörök esetén meg kell felelni bizonyos nemzetbiztonsági feltételeknek,  vagyonnyilatkozat,  meghatározott iskolai végzettség (pl. jogi), képesítés (pl. közigazgatási szakvizsga),  meghatározott gyakorlati idő letöltése,  egészségi és pszichikai alkalmasság.

2.2.3.2.

Kiválasztási eljárás

Hazánkban jelenleg nem kötelező a pályáztatási eljárás, így viszonylagosan nagy a munkáltató mozgástere. Viszont jogszabály vagy a közigazgatási szerv döntése alapján meghatározott munkakör betöltése vagy vezetői megbízás ellátása meghívásos vagy pályázati eljárás alapján történhet. Ebben az esetben kinevezést, megbízást adni csak olyan személynek lehet, aki a pályázaton részt vett, és a pályázati feltételeknek megfelelt.

2.2.3.3.

Kinevezés

A közszolgálati jogviszonyt – a munkaviszonnyal szemben – nem munkaszerződés, hanem kinevezés létesíti. Tekintve, hogy a kinevezés egy egyoldalú (a munkáltató által írásban megtett) jognyilatkozat, azt el is kell fogadni (a leendő köztisztviselő részéről, szintén írásban) a jogviszony létrejöttéhez. A közszolgálati jogviszony határozatlan időre létesül; határozott időre csak helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából létesíthető. A kinevezésben kötelező próbaidőt kikötni, amelynek mértéke legalább három, legfeljebb hat hónap; meghosszabbítani nem lehet. 70


A próbaidő alatt a közszolgálati jogviszonyt bármelyik fél indokolás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti. A Ktv. szintén kötelező jelleggel írja elő az eskütételt: a köztisztviselőnek kinevezésekor esküt kell tennie, amelyet szóban kell elmondani és írásban megerősíteni.

2.2.3.4.

A közszolgálati jogviszony módosítása

Főszabályként a kinevezés tartalmát módosítani csak a közigazgatási szerv és a köztisztviselő közös megegyezésével lehet. A Ktv. ugyanakkor rögzít néhány esetet, amikor nem kell a köztisztviselő beleegyezése. Ilyen, ha a fizetési fokozatban történő előrelépés miatt szükséges módosítani a kinevezést, vagy ha a közigazgatási szerv személyében jogutódlás következik be, illetve valamilyen átszervezésre kerül sor a közigazgatási szerven belül. Utóbbi két esetben is csak meghatározott feltételek esetén lehet egyoldalúan módosítani a kinevezést (pl. a feladatkör és az illetmény nem módosulhat). A kormánytisztviselők esetén a munkáltatónak nagyobb a mozgástere az egyoldalú módosítás terén: a kormánytisztviselő munkakörét, munkavégzésének helyét – a törvényben meghatározott feltételekkel – annak hozzájárulása nélkül is módosíthatja.

2.2.4. A közszolgálati jogviszony megszűnése és megszüntetése A közszolgálati jogviszony speciális jellege abban is megnyilvánul, hogy a jogviszony megszüntetésének kötöttebb szabályai vannak, és a jogviszony megszűnése vagy megszüntetése csak a törvényekben meghatározott esetekben és módokkal lehetséges. Ki kell emelni, hogy a megszűnés és a megszüntetés nem szinonim fogalmak. A megszűnés esetében valamilyen, a felek akaratától nagyrészt független jogi tény következtében, lényegében automatikusan, minden további jognyilatkozat nélkül szűnik meg a közszolgálati jogviszony. Ezzel szemben a megszüntetés mindig jognyilatkozathoz kötött, vagyis egyik (vagy mindkét) fél „akarja” a jogviszony megszüntetését. A fontosabb megszűnési okok a következők:      

lejár a kinevezésben foglalt határozott idő, a köztisztviselő halála, a 70. életév betöltése, a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése, hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabása, ha a köztisztviselő a társadalombiztosítási szabályok alapján az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte (ez alól kivételt jelent, ha a köztisztviselő kérelmére és hivatali érdek alapján a munkáltató a jogviszonyt fenntartja),  a törvényben meghatározott egyéb esetekben (pl. nem szünteti meg az összeférhetetlenségét, a közigazgatási alapvizsgát az előírt határidőn belül nem teszi le). A közszolgálati jogviszony megszüntetési módjai a következők:  a felek közös megegyezése,  áthelyezés: ekkor a köztisztviselőt kormányzati szolgálati, illetve a közalkalmazotti vagy hivatásos szolgálati szervekhez helyezik át (de pl. a versenyszférába nem lehet áthelyezni),

71


 lemondás: a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat (indokolás nélkül), a lemondási idő két hónap, de a felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak,  próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetés: bármelyik fél kezdeményezheti, és nem kell indokolni,  felmentés: a munkáltató általi megszüntetés, amely történhet a munkáltató mérlegelése alapján, vagy pedig kötelező jelleggel (pl. a köztisztviselő hivatalára méltatlanná válik, munkavégzése nem megfelelő, vagy vezetőjének bizalmát elveszti). A munkáltató a felmentést úgy köteles megindokolni, hogy abból a felmentés oka világosan kitűnjön. Vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű. A felmentési idő két hónap (a nem megfelelő munkavégzés miatti felmentés esetén egy hónap). A köztisztviselőt a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell; ezen időszak alatt a szervnél nem kell munkát végeznie, viszont jogosult az átlagkeresetére. Felmentés és a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszüntetése esetén a köztisztviselő részére végkielégítés jár, amelynek mértéke – a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött idejének függvényében – 1–8 havi illetménynek megfelelő összeg. (Az egyhavihoz legalább három év közszolgálati jogviszony szükséges.) Egyes körülmények kizárják a végkielégítésre való jogosultságot, ilyen például, ha a felmentés oka a nem megfelelő munkavégzés vagy méltatlanság volt, illetve ha a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül.

2.2.5. Összeférhetetlenség a közszolgálatban Az összeférhetetlenség intézménye – mint a közszféra egyik sajátossága – különböző jellegű tilalmakat, korlátozásokat ró a közszolgálati alkalmazottakra: több területen tartózkodniuk kell bizonyos tevékenységektől és magatartásoktól. Az összeférhetetlenségnek a következő öt típusát különböztetjük meg. 1. Gazdasági összeférhetetlenség:  a köztisztviselő munkavégzésre irányuló további jogviszonyt csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével létesíthet.  Egyes tevékenységekre irányuló jogviszony létesítéshez viszont nem kell engedély (kivéve, ha a munkavégzés időtartama részben azonos a köztisztviselő beosztás szerinti munkaidejével). Ilyen például a tudományos, oktatói, művészeti tevékenység.  Fontos megjegyezni, hogy a vezetői megbízású köztisztviselő csak tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységet végezhet; egyebet még engedéllyel sem.  A köztisztviselő továbbá nem lehet gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, illetve felügyelőbizottsági tag (pl. nem lehet egy kft. ügyvezetője), kivéve, ha például a gazdasági társaság önkormányzati, köztestületi többségi tulajdonban, vagy tartósan állami tulajdonban van. 2. A politikai összeférhetetlenség szabályai a köztisztviselő politikai szerepvállalását korlátozzák, azzal hogy a Ktv. értelmében:  pártban tisztséget nem viselhet, viszont „egyszerű” párttag lehet,

72


 párt nevében vagy érdekében közszereplést nem vállalhat. (Kivételt jelent az országgyűlési, az európai parlamenti, illetve a helyi önkormányzati választásokon való jelölti részvétel.) 3. A hatalmi ágak megosztásának elve szintén tilalmakat állít fel. A köztisztviselő a másik két hatalmi ághoz tartozó hivatásokat nem tölthet be, így nem lehet:  országgyűlési képviselő,  bíró, ügyész, és főszabályként  polgármester és helyi önkormányzati képviselő sem. (Az utóbbi két megbízatást kivételesen akkor töltheti be köztisztviselőként, ha az őt alkalmazó szerv illetékességi területén kívüli helyi önkormányzatnál történik a képviselői vagy a polgármesteri poszt betöltése.) 4. A hozzátartozói összeférhetetlenség értelmében a köztisztviselő hozzátartozójával nem állhat irányítási, felügyeleti, ellenőrzési vagy elszámolási viszonyban. 5. A közszolgálati hivatás presztízséből adódóan a köztisztviselő nem folytathat olyan tevékenységet, nem tanúsíthat olyan magatartást, amely hivatalához méltatlan, vagy amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné. (Ez az előírás nemcsak a köztisztviselő munkavégzésére, hanem akár a magánéletére is kiterjedhet.) Amennyiben a köztisztviselővel szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, illetve ha összeférhetetlen helyzetbe kerül (pl. megválasztják országgyűlési képviselőnek), ezt köteles haladéktalanul írásban bejelenteni. Ezt követően a munkáltatói jogkör gyakorlója írásban köteles felszólítani a köztisztviselőt az összeférhetetlenség megszüntetésére (utóbbi történhet pl. az országgyűlési képviselői mandátumról való lemondással). Ha erre harminc napon nem kerül sor, a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya megszűnik.

2.2.6. Előmenetel a közszolgálatban Az előmeneteli rendszer alapja a besorolás. Besorolás: A törvény szerint általában a köztisztviselő iskolai végzettsége és közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján történik. Ugyanakkor a besorolásra hatással van például az iskolai végzettség jellege, a bizonyítvány, diploma minősítése, a köztisztviselő minősítésének eredménye. A besorolásra az iskolai végzettség szintjétől függően három besorolási osztály szolgál. A felsőfokú végzettségű köztisztviselőt a I. besorolási osztályba, a középiskolai végzettségűeket a II. besorolási osztályba, az ügykezelőket pedig a III. besorolási osztályba kell besorolni. A besorolási osztályokon belül besorolási fokozatokba (például az I. besorolási osztályban gyakornok, fogalmazó, tanácsos, főtanácsos; a II. besorolási osztályban gyakornok, előadó, főelőadó) kerül a köztisztviselő. A besorolási fokozaton belül fizetési fokozatba kell besorolni a köztisztviselőt. A besorolási fokozatba és a fizetési fokozatba történő besorolás a közszolgálati jogviszonyban töltött idő alapján történik.

73


A köztisztviselőt iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni az alábbiak szerint: II. Besorolási osztály

I. Besorolási osztály (felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőknek)

(középfokú iskolai végzettségű köztisztviselőknek)

Gyakornok

Gyakornok

Fogalmazó

Előadó

Tanácsos

Főelőadó

Vezető-tanácsos

Főmunkatárs

III. Besorolási osztály (ügykezelőknek) Ügykezelő

Főtanácsos Vezető-főtanácsos

A besorolásban való előmenetel – a törvény által meghatározott feltételek teljesítése esetén – lényegében automatikusnak tekinthető, és a köztisztviselőnek alanyi joga van rá. Ahhoz, hogy magasabb besorolási fokozatba lépjen, a köztisztviselőnek a következő feltételeket kell teljesítenie:  le kell töltenie a fokozatok közötti várakozási időt,  teljesítenie kell a jogszabályok (pl. tanácsosi besorolási fokozathoz közigazgatási szakvizsga) által előírt feltételeket, valamint  legalább alkalmas minősítést kell szereznie. Az előmenetellel szorosan összekapcsolódik a közigazgatási alapvizsga és a közigazgatási szakvizsga mint a szakmai tudást és a kompetenciákat is mérő „ellenőrző pontok”. Az I. besorolási osztályba tartozó köztisztviselőnek a fogalmazó besorolásához egy éven belül, a II. besorolási osztályba tartozóknak pedig az előadó besorolásához két éven belül kell közigazgatási alapvizsgát tennie. Kiemelendő, hogy az alapvizsga a pályán maradás feltétele, ugyanis nem teljesítése esetén megszűnik a közszolgálati jogviszony. A közigazgatási szakvizsgát csak a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők tehetik le (legalább két év gyakorlatot követően). További eltérést jelent az alapvizsgától, hogy a szakvizsga elmaradása nem jár a jogviszony megszűnésével, viszont ekkor a köztisztviselőt – a közigazgatási szakvizsga teljesítéséig – nem lehet magasabb fizetési vagy besorolási fokozatba sorolni. A garantált előmenetel legfontosabb hozadéka az alapilletmény növekedése, de például a pótszabadságok is részben a besorolástól függnek. Kiemelendő továbbá, hogy – mintegy oldva a rendszer túlzott automatizmusát – lehetőség van az előmenetel gyorsítására és lassítására is az alábbiak szerint:  a köztisztviselőt soron kívül előre kell sorolni, ha a magasabb besorolási fokozatba lépéshez előírt feltételeket a következő besorolási fokozathoz szükséges várakozási idő lejárta előtt teljesítette,  a munkáltató mérlegelésének függvényében soron kívül előre lehet sorolni a köztisztviselőt, ha – többek között – kiválóan alkalmas a minősítése vagy kimagasló munkát végez,

74


 ha a köztisztviselő „kevéssé alkalmas” minősítést kap, a következő besorolási fokozathoz előírt várakozási ideje legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. Az előmenetel azonban nemcsak a besorolásban történhet, hanem címekben és vezetői beosztásban is, ám utóbbiakra már nincs alanyi joga a köztisztviselőnek, az azokban való részesülés a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelésen alapuló döntése. Az egyes címeket többnyire kiválóan alkalmas minősítés esetén lehet megszerezni, és mindig valamilyen fokú illetménynövekedéssel járnak. A köztisztviselő vezetői (osztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, főosztályvezetői) megbízást is kaphat közigazgatási szerv, illetve a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére. A vezetői megbízást feltétele a felsőfokú iskolai végzettség és a jogi vagy közigazgatási szakvizsga. A vezetői megbízás határozatlan időre szól és külön indokolás nélkül azonnali hatállyal visszavonható, illetőleg a megbízásról a köztisztviselő bármikor indokolás nélkül lemondhat. A kormánytisztviselők és a jegyzők esetében vezetői munkakörbe történő kinevezést kaphat az érintett, a szervezet vagy szervezeti egység vezetésére.

2.2.7. Teljesítményértékelés és minősítés A teljesítményértékelést és a minősítést illetően elsőként azt kell kiemelni, hogy ezek nem szinonim fogalmak, bár nyilvánvalóan van kapcsolódás közöttük. Némi leegyszerűsítéssel elmondhatjuk, hogy a teljesítményértékelés lényegében folyamatosan, évente történik, míg a minősítésre – amely részben a teljesítményértékelésen alapul – ritkábban kerül sor. A teljesítményértékelés különösen fontos szerepet tölt be a közszolgálatban, és rendeltetésszerű alkalmazása igen körültekintő eljárást igényel mind az értékelő, mind az értékelt szempontjából. A teljesítményértékelés funkcióját, céljait a következőkben foglalhatjuk össze:  lehetővé válik, hogy a köztisztviselő visszacsatolást kapjon munkavégzésének színvonaláról,  felmérhetőek a képzési és fejlesztési igények,  számos munkáltatói döntést (pl. előléptetés, alapilletmény eltérítése, felmentés kezdeményezése) a teljesítményértékelés eredménye alapoz meg,  kiemelt szerepe van továbbá a szervezeti-intézményi kultúra formálásában, ezáltal az egész közszolgálat minőségének és hatékonyságának javításában. A kiemelt fontosság ellenére a Ktv.-ben jelenleg kevés rendelkezést találunk a teljesítményértékelésre vonatkozóan. A folyamat három szakaszból épül fel: 1. Az egyes közigazgatási szervekre vonatkozóan a kiemelt célok meghatározása. Ezt a feladatot az államigazgatási szerveknél főszabályként az ágazati miniszter látja el (egyes autonóm jogállású szerveknél viszont a szerv vezetője), helyi önkormányzatok esetében pedig a képviselő-testület. 2. Ezt követi az egyes köztisztviselőkre kialakított egyéni teljesítménykövetelmények megállapítása, amelyet a munkáltatói jogkör gyakorlója végez el írásban, a tárgyévre vonatkozóan.

75


3. A munkateljesítmény tényleges értékelése a fentiek alapján történik, figyelemmel a köztisztviselő munkakörére is. Az értékelés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata (mérlegelési jogkörében eljárva), és évente kell elvégezni írásban. A minősítés leginkább abban különbözik a teljesítményértékeléstől, hogy ezt nem évente, hanem csak négyévente, illetve minden magasabb besorolási fokozatba sorolása előtt szükséges elvégezni, természetesen a teljesítményértékelésekre is figyelemmel. A minősítésnek van 10 (vezetők esetében 12) ún. kötelező eleme (lásd a Ktv. 1. számú mellékletét), amelyek lényegében szempontokként szolgálnak a minősítés során (ilyen pl. a szakmai ismeret és jártasság, elemzőkészség, írásbeli/szóbeli kifejezőkészség, hivatástudat). Minősítés: Egy olyan eljárás, amelynek keretében a köztisztviselő magatartását és munkáját előre meghatározott szempontok alapján rendszeresen jellemzik, illetve értékelik, s ezek figyelembevételével megállapítják feladatainak ellátására való alkalmasságát. A minősítést végző – aki a munkáltatói jogkör gyakorlója – mindegyik szempont alapján egy 1-től 5-ig terjedő skálán „osztályozza” a köztisztviselőt (de ezeken kívül más szempontok alapján is értékelhet), majd megállapítja a minősített alkalmasságát, amely négyféle lehet: Minősítés eredménye Kiválóan alkalmas Alkalmas Kevéssé alkalmas Alkalmatlan

Fontosabb következmények a köztisztviselő különböző címeket (pl. szakmai tanácsadó) kaphat, illetve a várakozási idő lejárta előtt előresorolható az előmenetel a rendes szabályok alapján folytatódik a következő besorolási fokozathoz előírt várakozási idő legfeljebb egy évvel meghosszabbítható a köztisztviselőt fel kell menteni

A minősítésben csak kellően alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek. A minősített alkalmasságának megítélését a minősítő írásban indokolni köteles. A köztisztviselővel a minősítést ismertetni kell, aki arra írásban észrevételt tehet, viszont jogorvoslattal csak korlátozottan élhet: a minősítés egyes megállapításainak megsemmisítését csak akkor kérheti a bíróságtól, ha az hibás vagy valótlan ténymegállapítást tartalmaz, vagy ha a személyiségi jogát sérti. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a minősítő belátásán alapuló, nem ténybeli megállapítások (pl. „a köztisztviselő elemzőkészsége átlag alatti”) felülvizsgálata és megsemmisítése nem kérhető a bíróságtól, hiszen egy ilyen jellegű állítás valóságtartalmáról bírói eljárás keretében nem lehet dönteni.

2.2.8. Képzés és továbbképzés A képzés és a továbbképzés törvényi szintű szabályozása szintén a közszolgálat egyik sajátossága, hogy a képzésen, továbbképzésen való részvétel nemcsak joga, hanem kötelezettsége is a köztisztviselőknek. Közelebbről: a köztisztviselő  

76

jogosult az előmenetelhez előírt képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben részt venni, illetve köteles a központilag vagy a közigazgatási szerv által előírt képzésben részt venni.


A képzés költségeit iskolarendszeren kívüli továbbképzés esetén a központi költségvetés biztosítja, iskolarendszerű továbbképzés esetén pedig a közigazgatási szervek saját költségvetésükből fedezik. Amennyiben a köztisztviselő olyan képzésen vesz részt, amely az előmeneteléhez szükséges, illetve központilag vagy a közigazgatási szerv által lett előírva, az ezeken való részvétel és vizsgakötelezettség miatti kieső munkaidőre járó illetményét a közigazgatási szerv köteles megtéríteni. A Ktv. szankciókat is tartalmaz arra az esetre, ha a köztisztviselő neki felróható okból a képzést elmulasztja, illetve az előírt követelményeket nem teljesíti, vagy ha hivatalvesztés fegyelmi büntetés miatt szűnt meg a közszolgálati jogviszonya. Ekkor ugyanis köteles megtéríteni a képzés költségeit. (A megtérítési kötelezettség viszont nem terheli a köztisztviselőt az iskolarendszeren kívüli kötelező továbbképzés költségei esetében, kivéve az idegen nyelvi képzést, valamint a külföldi képzést, továbbképzést.) Végezetül meg kell említeni, hogy a polgármester és a helyi önkormányzati képviselő is jogosult részt venni az egyes képzéseken, de esetükben kötelezettségről nem beszélhetünk.

2.2.9. Munkaidő és pihenőidő 2.2.9.1.

Munkaidő

A heti munkaidő – főszabály szerint – a köztisztviselőknél is 40 óra, amely hétfőtől csütörtökig 8-tól 16.30 óráig, pénteken pedig 8-tól 14 óráig tart. (Utóbbi megint csak főszabály, hiszen a köztisztviselő munkaidő-beosztását a munkáltatói jogkör gyakorlója az előbbiektől eltérően is megállapíthatja.) Természetesen lehetőség van rendkívüli munkavégzés (túlmunka) elrendelésére is – a Ktv. szerint ezt írásban kell megtenni –, de a köztisztviselő napi munkaideje a 12 órát, illetve heti munkaideje a 48 órát ekkor sem haladhatja meg. A rendkívüli munkavégzés időtartama éves szinten is maximalizálva van: köztisztviselők esetében 160, kormánytisztviselőknél pedig 200 órában. A rendkívüli munkavégzést teljesítő köztisztviselőt előbbi időtartamával azonos mértékű szabad idő illeti meg; viszont amennyiben a heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon történt a túlmunkavégzés, a kompenzáció kétszeres mértékű. A szabad időt a rendkívüli munkavégzést követően, legkésőbb harminc napon belül kell kiadni; ha ez nem lehetséges, meg kell váltani. Kiemelendő, hogy a vezetői kinevezéssel, megbízással rendelkező köztisztviselő rendkívüli munkavégzésért nem jogosult szabad időre.

2.2.9.2.

Pihenőidő

A jogszabályok különböző jellegű és hosszúságú pihenőidőt biztosítanak a köztisztviselők részére. Ezek az alábbiak:  Munkaközi szünet: Ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a köztisztviselő részére napi 30 perc, valamint minden további három óra munkavégzés után legalább 20 perc munkaközi szünetet kell biztosítani. (Így tehát amennyiben a köztisztviselő napi munkaideje 9 óra, összesen 30 + 20 = 50 perc munkaközi szünetre jogosult.)  Napi pihenőidő: A köztisztviselő részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább 11 óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani.

77


 Heti pihenőidő: A köztisztviselőt hetenként két pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie.  Évi fizetett (rendes) szabadság, amely 25 nap alapszabadságból és – a besorolás és a beosztás függvényében – további 3–13 nap pótszabadságból áll. (Előbbieken kívül pótszabadság jár még például a 16 aluli gyermek esetén is.) A szabadság kiadása elsősorban a munkáltatói jogkör gyakorlójának a döntése, de az alapszabadság kétötödét (vagyis tíz napot) a köztisztviselő által kért időpontban kell kiadni, amennyiben az erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb 15 nappal bejelenti. A szabadságot esedékességének évében kell kiadni, de a munkáltatói jogkör gyakorlója a szabadságot szolgálati érdek esetén a tárgyévet követő év január 31-ig, kivételesen fontos szolgálati érdek esetén legkésőbb március 31-ig adja ki. A köztisztviselő betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni a szabadságot. A jogszabály – kivételesen fontos szolgálati érdek esetén – lehetőséget ad a már megkezdett szabadság megszakíttatására, de ebben az esetben a köztisztviselőnek a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a közigazgatási szerv köteles megtéríteni.

2.2.10. A munkavégzés szabályai A munkavégzésre irányadó szabályok nagyobbrészt kötelezettségeket írnak elő a jogviszony alanyaira. A feleket a következő fontosabb kötelezettségek terhelik: A munkáltató köteles:  a köztisztviselőt a kinevezés, a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályok és az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni;  az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani;  a munkát úgy megszervezni, hogy a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja (pl. a munkaközi szünet kivételét lehetővé kell tenni);  a köztisztviselő számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni;  a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani;  a köztisztviselő részére illetményt fizetni. A köztisztviselő köteles:  az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni;  munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni;  feladatait a köz érdekében, a jogszabályoknak és az irányító testület döntésének megfelelően, szakszerűen, pártatlanul és igazságosan, a kulturált ügyintézés szabályai szerint ellátni;  munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy az más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő;  munkáját személyesen ellátni;  megtartani a minősített adatot;

78


 a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és az előírt vizsgákat letenni (kivéve, ha az személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes);  felettese utasítását végrehajtani. Az utóbbi kapcsán meg kell jegyezni, hogy a köztisztviselő bizonyos esetekben megtagadhatja az utasítás végrehajtását, ha annak teljesítése a saját életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy jogszabályba ütközne. Köteles megtagadni ugyanakkor a végrehajtást, ha annak teljesítésével bűncselekményt, illetve szabálysértést valósítana meg, vagy más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. A fentieken túl a közelmúltban törvényi előírássá vált az is, hogy a köztisztviselő vezetői iránti szakmai lojalitással köteles ellátni feladatait. A Ktv. szerint „szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködést, szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést”. Végezetül itt kell megemlíteni azokat az eseteket is, amikor a köztisztviselő – az Mt. rendelkezései alapján – mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. Ilyen például a keresőképtelen betegség, a kötelező orvosi vizsgálat időtartama, vagy ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni (pl. tömegközlekedési sztrájk).

2.2.11. Illetményrendszer A közszféra egyik közismert sajátossága, hogy az illetmény megállapítása nem a felek közti alku alapján történik (vö. munkabér a versenyszférában), hanem rétegenként eltérő kötöttségű illetményrendszerek alapján. Ez lényegében azt jelenti, hogy az egyes törvények több-kevesebb pontossággal meghatározzák a közszolgálati alkalmazott illetményét, és a feleknek ennek megfelelően korlátozott a mozgásterük. A köztisztviselők és a kormánytisztviselők esetén az illetmény három részből tevődik össze: 1. Alapilletmény, amely az ún. illetményalap és a fizetési fokozathoz tartozó szorzószám szorzata (utóbbiról a 2.2.6. alfejezetben már volt szó). Az illetményalapot minden évben az Országgyűlés állapítja meg a költségvetési törvényben (a 2011. évben 38.650 Ft) azzal, hogy a korábbi évinél alacsonyabb nem lehet. Lehetőség van az alapilletmény eltérítésére is: a hivatali szerv vezetője az alapilletményt legfeljebb 20%-kal csökkentheti vagy legfeljebb 50%-kal megemelheti, a köztisztviselő szakmai munkája értékelésének függvényében. Itt kell megemlíteni, hogy a polgármesteri hivatalokban dolgozó, kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselők részére a jegyző az irányadó szabályoktól eltérő, a törvény alapján járónál magasabb, ún. személyi illetményt állapíthat meg. 2. Illetménykiegészítés, amely mindig az alapilletmény bizonyos százalékában van megállapítva. Mértéke egyrészt a köztisztviselőt (kormánytisztviselőt) alkalmazó közigazgatási szervtől függ, másrészt pedig a köztisztviselő (kormánytisztviselő) iskolai végzettségétől. Az illetménykiegészítés annál magasabb, minél magasabb hierarchiájú a szerv. Kiemelendő, hogy a helyi önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselők csak akkor jogosultak illetménykiegészítésre, ha a képviselő-testület ezt rendeletben megállapítja.

79


3. Illetménypótlékok, amelyek a köztisztviselő egyes speciális képességei, illetve a munkavégzés egyes körülményei alapján járhatnak. A fentieken túl a köztisztviselő egyéb juttatásokban és támogatásokban is részesülhet. A különböző szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatások (pl. lakhatási, lakásépítési, vásárlási támogatás, albérletidíj-hozzájárulás, családalapítási támogatás, képzési támogatás) ugyanakkor nem alanyi jogon illetik meg a köztisztviselőt. Az ún. cafetéria-juttatások keretében számos juttatásból választhat a köztisztviselő (pl. étkezési utalvány, üdülési csekk). Kiemelendő még a jubileumi jutalom, amelyre 25, 30, 35, 40 évnyi közszolgálati jogviszony esetén jogosult a köztisztviselő; mértéke pedig kettő-, három-, négy-, illetve öthavi illetmény.

2.2.12. Felelősség a közszolgálatban A köztisztviselőkre – és az összes közszolgálati alkalmazottra – szigorúbb felelősségi szabályok vonatkoznak mint munkavállalókra. Ez főként abban nyilvánul meg, hogy esetükben az egyes törvények nemcsak a kártérítési, hanem a fegyelmi felelősséget is szabályozzák.

2.2.12.1.

Fegyelmi felelősség

A Ktv. szerint akkor követ el fegyelmi vétséget a köztisztviselő, ha közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegi. A meghatározás két elemét érdemes alaposabban körüljárni:  a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség nemcsak a Ktv.-ben nevesített kötelezettségeket jelenti (pl. a köztisztviselő köteles megtartani a minősített adatot), hanem bármilyen jogszabályban foglalt kötelezettséget, amely irányadó a köztisztviselő munkavégzésére (beleértve az egyes szervek belső szabályzatait is, pl. egy minisztérium iratkezelési szabályzatát),  a kötelezettségszegésnek vétkesnek kell lennie, vagyis azt szándékosan vagy gondatlanul kell elkövetni. Fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indít. Ennek első szakasza az ún. vizsgálati szak, amely során a kijelölt vizsgálóbiztos lefolytatja a vizsgálatot, és meghallgatja az eljárás alá vont köztisztviselőt is. Ezt követően a vizsgálóbiztos jelentést készít, majd egy háromtagú fegyelmi tanácshoz kerül az ügy, amely tárgyalást tart. A tényállás tisztázása után a határozatot a fegyelmi tanács hozza meg. Amennyiben a tanács megállapítja a vétkes kötelezettségszegés tényét, a következő fegyelmi büntetéseket szabhatja ki:     

megrovás, az előmeneteli rendszerben a várakozási idő meghosszabbítása, az előmeneteli rendszerben visszavetés egy fizetési vagy besorolási fokozattal, címtől való megfosztás, vezetői megbízás visszavonása, hivatalvesztés.

A köztisztviselő jogorvoslatként a fegyelmi büntetést kiszabó határozat ellen keresettel élhet a munkaügyi bíróságnál. Ebben az esetben a jogerős bírósági döntésig nem lehet végrehajtani a kiszabott büntetést.

80


2.2.12.2.

Kártérítési felelősség

A kártérítési felelősség szabályai annak függvényében változnak, hogy ki kinek okozott kárt. Ez alapján háromféle felelősségi viszony alakulhat ki: 1. Amennyiben a köztisztviselő okozott kárt a munkáltatónak, szándékos károkozás esetén a teljes kárt meg kell térítenie, gondatlan károkozás esetén viszont – főszabályként – csak egyhavi átlagkeresetének felével felel. (Tehát ha pl. egy 150 ezer forintos átlagkeresettel rendelkező köztisztviselő gondatlanul 200 ezer forintos kárt okoz egy projektorban, 75 ezer forintnyi kártérítésre kötelezhető.) Bizonyos esetekben azonban háromhavi illetménye erejéig felel a köztisztviselő (pl. ha a közigazgatási szerv gazdálkodására vonatkozó szabályok súlyos megszegésével okoz kárt). 2. Szigorúbb szabályok vonatkoznak a munkáltató felelősségére a köztisztviselőnek okozott kárért: ebben az esetben a munkáltatót teljes mértékű és vétkességre tekintet nélküli (azaz objektív) felelősség terheli. Mindez azt jelenti, hogy a munkáltató akkor is kártérítésre kötelezhető, ha semmilyen fokú vétkesség nem terheli a károkozásban. A felelősség alól kizárólag abban az esetben mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Előbbire példa lehet az, ha a köztisztviselő a munkahelyén villámcsapás miatt szenved egészségkárosodást; utóbbira pedig az, ha a köztisztviselő – az előírások ellenére – működés közben belenyúl az iratmegsemmisítőbe, és megsérül. 3. Amennyiben a köztisztviselő közigazgatási jogkörben harmadik személynek okoz kárt, a károsulttal szemben a munkáltató lesz felelős, és teljes kártérítésre köteles. (Ugyanakkor a közigazgatási szerv később – az 1. pontban említett szabályok alapján – helytállásra kötelezi a vétkes köztisztviselőt.) A harmadik személynek történő károkozásra egy példa: a kormánytisztviselő az építési törvény téves alkalmazása folytán elrendeli egy építmény lebontását. Amennyiben a jogorvoslati eljárásokat követően bebizonyosodik a hatóság tévedése, az építmény tulajdonosa pert indíthat a közigazgatási szerv ellen. Ilyenkor az ügyféllel szemben a szervnek kell helytállnia. A közszolgálati jogviszonyban természetszerűleg adódhatnak helyzetek, amelyek a köztisztviselő és a munkáltató között vitát generálnak. Egyes ilyen jogvitás helyzetek feloldására szolgál a közszolgálati jogvita intézménye, amelyet a köztisztviselő keresettel kezdeményezhet a munkaügyi bíróságon, ha a közszolgálati jogviszonyból származó valamely – alanyi jogosultságból eredő – igényét érvényesíteni kívánja. Amennyiben a köztisztviselő olyan munkáltatói döntést kifogásol, amely a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozik, csak akkor fordulhat bírósághoz, ha a Ktv. ezt kifejezetten megengedi. Így például a Ktv. – amint azt fentebb láttuk – kimondja, hogy a köztisztviselő a teljesítményértékelés tartalma hibás vagy valótlan ténymegállapításának megsemmisítése iránt közszolgálati jogvitát kezdeményezhet. Viszont amennyiben ezt a törvény nem teszi lehetővé – és ez az általános –, a köztisztviselő nem fordulhat bírósághoz. A törvény rendelkezik a nyitva álló határidőről is: a keresetet főszabály szerint az igény érvényesítésére vonatkozó elévülési időn belül (amely többnyire három év) lehet benyújtani a bírósághoz. (A Ktv. ugyanakkor meghatároz egyes eseteket, amikor a kifogásolt munkáltatói intézkedésről szóló irat kézbesítésétől számított harminc nap áll rendelkezésre a kereset benyújtására.)

81


Végezetül meg kell jegyezni, hogy a kormánytisztviselők vonatkozásában 2012. január 1-jétől egy új belső jogorvoslati fórum, a Kormánytisztviselői Döntőbizottság kerül kialakításra. A kormánytisztviselők a jogviszonyukból származó igényeik érvényesítése érdekében ún. közszolgálati panasszal fordulhatnak ehhez a fórumhoz. A Döntőbizottság nem veszi át a bíróság szerepét, hiszen az általa meghozott döntés ellen mind a kormánytisztviselő, mind a munkáltató bírósághoz fordulhat.

2.2.13. Közszolgálati hivatásetika Az állam működésének alappillérét a közszolgálatban dolgozók hivatástudata jelenti. A közjó és a közérdek érvényesítése, a magyar nemzet érdekeinek képviselete a közszolgálat minőségén alapul. A tisztviselői munka töltést és értéktartalmat attól a közösségtől kaphat, amelyet szolgál. Ez a közösség a magyar nemzet. A tisztviselő és nemzete között lelki, érzelmi, erkölcsi kapcsolatnak kell lennie. A közigazgatási munka hivatásetikai elveinek szabályozása, tudatosítása és képzése a közigazgatással kapcsolatos szemléletváltás kulcskérdése. A közszolgálatban dolgozóktól az állam magas szintű helytállást vár el, amely biztosítja a társadalmi közmegbecsülést élvező, pártsemleges, hazaszerető, a magyar nemzet érdekeit és a közjót legmegfelelőbben szolgáló államszervezet működését.

2.2.13.1.

A közszolgálati hivatásetika fogalmi elemei

A hivatásetika azon értékek, elvek és normák összessége, amelyek a közszolgálat szervezeti és a tisztviselő viselkedési, írott (jog) és íratlan (morális) szabályait meghatározzák. Közvetíti:    

a demokratikus értékeket: a közérdek szolgálata; a szakmai értékeket: felkészültség, kiválóság, hatékonyság és pártatlanság; az erkölcsi értékeket: minden helyzetben úgy viselkedni, hogy fenntartsák a közbizalmat; az emberi tisztességet: a polgárokkal és a munkatársakkal szembeni tisztelet és tisztesség.

A közszolgálati hivatásetika koncepcionális keretei:        

szervezeti integritás és kultúra: átláthatóság, elszámoltathatóság, hatékonyság; egyéni integritás: szakmai és erkölcsi tekintély; tisztviselő egyéni szabadságjogainak korlátai és magánéletére is kiható elvárások; korrupció elleni fellépés; érdek-összeütközések megelőzése, összeférhetetlenség megszüntetése; szervezeti eszközök, ösztönzés, képzés; normasértések tisztességes eljárásban történő elbírálása; normasértés szankciói.

2.2.13.2. A hivatásetikai normákra vonatkozó prioritások és a szabályozás jellemző elemei a nemzetközi gyakorlatban A közszolgálati hivatásetikai normákra vonatkozó prioritások közt a legtöbb európai országban szerepelnek a következők:  az EU jogszabályainak teljes elfogadása és minden főbb antikorrupciós nemzetközi szerződés ratifikálása és végrehajtása;  integritás, elszámoltathatóság és transzparencia a közigazgatásban; 82


 etikai kódexek megalkotása és végrehajtásának ellenőrzése a közszférában. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elfogadott egy nemzetközi ajánlást „Köztisztviselők Etikai Kódexe” néven, amely a követendő normákat határozza meg:  Hűség és elkötelezettség. A tisztviselőnek kötelessége hűen szolgálni a törvényes módon létrehozott nemzeti, helyi és regionális hatóságokat.  A közérdek előnyben részesítése. A tisztviselő egyéni (személyes) érdekei helyett feladatait kizárólag a köz érdekében lássa el. Személyes érdek alatt a Kódex a tisztviselő számára vagy a családjára, a szüleire, a barátaira és a hozzá közel álló személyekre, illetve a vele üzleti vagy politikai kapcsolatban álló személyekre, szervezetekre vonatkozó mindenfajta előnyt ért. Személyes érdek továbbá minden, a tisztviselőt terhelő pénzügyi és magánjogi kötelezettség is.  Az igazságos és méltányos jogszolgáltatás és az emberségesség. A tisztviselő döntéshozatali eljárása során a jogszabályok tiszteletben tartásával köteles eljárni, döntési jogát részrehajlás nélkül gyakorolni, figyelembe véve az ügy összes körülményét. Ennek nyilvánvaló célja, hogy a tisztviselő az ügy intézése során a lehető legszakszerűbben járjon el, és mind a hatóság, mind az ügyfél számára a legjobb megoldás szülessen.  Méltóság és tisztesség. A tisztviselő köteles mindenkor olyan magatartást tanúsítani, hogy megőrizze és megerősítse az állampolgároknak a közigazgatási szervek tisztességébe, semlegességébe és hatékonyságába vetett bizalmat.  Előítélet-mentesség. A tisztviselő feladatai ellátása során előítéletek nélkül jár el minden személlyel, személyek csoportjával szemben, továbbá figyelembe veszi mások jogait, kötelezettségeit és törvényes érdekeit. A tisztviselő semmilyen körülmények között nem részesíthet hátrányban valakit az etnikai hovatartozása miatt. A tisztviselőnek mindenkor előítélet-mentesen kell végeznie a munkáját, melynek alapvető szerepe van a pártatlan és gyors ügyintézésben is.  Pártatlanság. Alapelvként fogalmazódik meg a pártatlanság és a részrehajlás-mentesség követelménye, valamint a pártatlanság előfeltételeként szabályozott összeférhetetlenség kritériuma. A pártatlanság elvénél említhető még az elfogulatlanság, az előnytelen jogszerzés, a mások által való befolyásoltság kerülésének, a hivatallal való visszaélésnek a tilalma, illetve az ajándékelfogadás tilalmának követelménye is.  Politikai semlegesség. A tisztviselő politikailag semleges módon látja el feladatát, és nem helyezkedhet szembe a közigazgatási szervek célkitűzéseivel, döntéseivel, illetve törvényes utasításaival. A tisztviselő továbbá köteles tiszteletben tartani az egyes tisztviselői beosztásokra vonatkozó (a jogszabályokkal összhangban lévő) korlátozásokat, amelyek hivatalával, a hivatalának sajátosságaival összefüggő politikai tevékenységre vonatkoznak.  Felelősségtudat és szakszerűség. A szakszerűség elvét az ET Kódex külön nem nevesíti, de több olyan kötelezettséget is felsorol, amelyek ezen elvhez kapcsolhatók, illetve kimeríthetik azt. Az ET Kódex alapján a szakszerűség elsődleges követelményei: a tisztviselő hatékonyan, részrehajlásmentesen, tisztességesen és legjobb képességei szerint végezze munkáját, valamint az állampolgárokkal, feletteseivel, kollégáival és beosztottaival való kapcsolataiban udvariasan viselkedjen.  Együttműködés: A tájékoztatási kötelezettség elve szerint a tisztviselő köteles tájékoztatni az ügyfelet az általa kért információkról olyan ügyekkel kapcsolatban, amelyekre hatásköre kiterjed. Kötelessége továbbá kiterjed a bizalmas információk megőrzésére és a különböző szervek informálási kötelezettségére is.

83


2.2.13.3.

A hivatásetika egységes szabályozásának indokai

A hivatásetikai szabályok gyakran különböző jogforrási szinten (törvény, rendelet, közjogi szervezetszabályozó eszköz stb.) jelennek meg, a szabályozás indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. a) Közös közszolgálati értékrend (ethosz) A heterogén, több esetben szervezeti szintű etikai szabályozások helyett a közszolgálati hivatásetikai alapelveket, értékeket átfogóan rögzítő zsinórmértékre van szükség. A közös értéktartalmat hordozó hivatásetikai normákhoz mint definíciós kerethez hozzáilleszthetőek az egyes közszolgálati ágazatok szaktörvényekben, vagy más normákban meghatározott és a hivatásetikai alapelvekkel, értékekkel harmonizált speciális etikai követelményei. b) Közszolgálati életpályák átjárhatósága A közös értékrend teremti meg az alapot a közszolgálati életutak összehangolásához. c) Jogbiztonság és jogegység A „kötelezettségek” teljes körű és egységesülő szabályozásával a felelősségvállalás és a munkáltatói felelősségérvényesítés biztos jogi alapjait kell megteremteni, a hivatás alapelveinek világos fogalmaival segíteni kell a közigazgatásban dolgozókat a kötelességtudatos, hivatalukhoz méltó magatartás tanúsításában. d) Társadalmi felelősség és bizalom Az állampolgárok számára  a szabályozás eszközével  érthetővé és világossá kell tenni a közszolgálati dolgozókkal szembeni hivatásetikai elvárásokat, amellyel a kölcsönös bizalom és együttműködés erősödik. e) A közszolgálat tisztasága, a hivatali korrupció elleni fellépés Világos és egyértelmű magatartási elvárások közvetítéséhez (pl. ajándék, szívesség elfogadása kérdésében) szabályozott normákra, fogalmakra és értelmezési tartományra van szükség. f) Nemzetközi összehasonlíthatóság – a közszolgálat a versenyképességi mérésekben A közszolgálati etika színvonalának, a korrupciós problémáknak, az integritás szintjének nemzetközileg is összehasonlítható mérése a normarendszer harmonizációját igényli a nemzetközi szervek és az EU országai által használt standardokkal.

2.2.13.4.

A hivatásetikai értékek értelmezése

A következő példaszerű felsorolás a jellemző értéktartalmi kérdéseket mutatja be. A hűség és az elkötelezettség Tartalma: A közszolgálati foglalkoztatott hűen szolgálja a Magyar Köztársaság érdekeit és céljait. A közszolgálati foglalkoztatott nem helyezkedhet szembe az alkotmányos alapértékekkel, a magyar állami, illetve helyi önkormányzati szervek célkitűzéseivel, valamint vezetőinek törvényes döntéseivel és utasításaival (parancsaival, intézkedéseivel). Ezt össze kell egyeztetni a tudományos, oktatói, szerkesztői, lektori, művészeti, valamint a jogi oltalom alá eső más szellemi tevékenység keretében történő szabad véleménynyilvánítás jogával. Szakmai lojalitás Tartalma: A közszolgálati foglalkoztatott feladatait szakmai elhivatottsággal és elkötelezettséggel látja el, a vezetői és a jogszabályok által meghatározott szakmai értékek iránt elkötelezett, vezetőivel és munkatársaival konstruktív módon együttműködik.

84


A megfelelő joggyakorlás Tartalma: A közszolgálati foglalkoztatott úgy alkalmazza a jogszabályokat és a rá vonatkozó egyéb előírásokat, hogy az – a jogszabályban meghatározott szempontok és az adott ügy egyedi sajátosságainak figyelembevételével – megfeleljen az általános jogelveknek, az alkalmazott jogszabályok rendeltetésének, valamint a méltányos joggyakorlásnak. A közszolgálati foglalkoztatott eljárása során az alapvető és alkotmányos jogokat tiszteletben tartja. A méltóság Tartalma: A közszolgálati foglalkoztatott magatartásával és megjelenésével megőrzi és megerősíti az önmaga, az általa képviselt szerv, valamint a magyar állami szervezetrendszer iránti közbizalmat. A közszolgálati foglalkoztatott mindenkor hivatásához méltó és tisztességes magatartást tanúsít, és munkájával összefüggő kapcsolattartása során udvariasan jár el. Az előítélet-mentesség Tartalma: A közszolgálati foglalkoztatott feladatai ellátása során előítéletek nélkül jár el, és előítéletek nélkül figyelembe veszi mások jogait, kötelezettségeit és törvényes érdekeit. A pártatlanság Tartalma: A közszolgálati foglalkoztatott tevékenységét elfogulatlanul végzi, és tartózkodik bármilyen érdek jogtalan előtérbe helyezésétől. A közszolgálati foglalkoztatott tartózkodik minden olyan helyzettől, amely a jogviszonyával összefüggésben összeférhetetlenséget eredményez. A politikai semlegesség Tartalma: A közszolgálati foglalkoztatott tevékenysége során pártpolitika-semleges magatartást tanúsít. A közszolgálati foglalkoztatott politikai véleményét sem szóban, sem írásban, sem más úton nem hozhatja az ügyfelek tudomására, ehhez kapcsolódóan nem fejezheti ki ellenszenvét vagy rokonszenvét, munkájával összefüggésben, illetve hivatalos eljárása során munkatársaival nem folytathat pártpolitikai jellegű tevékenységet. A közszolgálati foglalkoztatott semmilyen módon sem képviselhet pártérdekeket, beosztását nem használhatja saját pártpolitikai céljai elérésére, valamint nem folytathat olyan tevékenységet és nem tanúsíthat olyan magatartást, amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét egyébként veszélyeztetné. A szakszerűség Tartalma: A közszolgálati foglalkoztatott a rábízott feladatot az ügy, illetve a helyzet összes körülményének figyelembevételével, a szakma szabályainak és a kialakult gyakorlatnak megfelelően, a legjobb képessége szerint, szakszerűen látja el. A közérdek előnyben részesítése Tartalma: A közszolgálati foglalkoztatott a közösséget, a köz érdekét és a közjót szolgálja, és ezeket a magánérdekkel, valamint a csoportérdekkel szemben előnyben részesíti feladatainak ellátása során.

85


Az együttműködési kötelezettség és tájékoztatásnyújtás Tartalma: A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a közszolgálati foglalkoztatott együttműködik az ügyfelekkel, más hatóságok vezetőivel, ügyintézőivel, illetve az egyéb államhatalmi szervek foglalkoztatottaival, ennek keretében – a jogszabályok keretei között – megfelelő módon minden segítségnyújtást és tájékoztatást megad a hozzá fordulók részére, vagy ha jogköre erre nem terjed ki, segítséget nyújt ahhoz, hogy a hozzá fordulók kitől és hogyan kaphatnak segítséget, illetve tájékoztatást. Az arányosság Tartalma: A közszolgálati foglalkoztatott feladatait a közjó érvényesítésével, megértően és úgy látja el, hogy az általa javasolt, illetve tett intézkedések arányosak legyenek az elérni kívánt céllal.

2.2.14. Integritás 2.2.14.1.

Az integritás fogalma és az abban rejlő lehetőségek

Az integritás szó a latin in tangere kifejezésből ered, melynek jelentése: érintetlen. A kifejezés olyasvalakit vagy valamit jelöl, aki vagy ami romlatlan, sértetlen, feddhetetlen, továbbá az erényre, megvesztegethetetlenségre, a tisztaság állapotára is utal. Az integritást az egyes személyek és szervezetek teljesítményének értékelésére használják. Egyéni integritás A köztisztviselőkre akkor jellemző az integritás, ha tiszteletben tartják a jó közigazgatás értékeit és normáit. Az integritás magában foglal olyan értékeket is, mint a becsületesség, az őszinteség, a közvetlenség, a semlegesség, a megfontoltság, a megbízhatóság, az ügyfélcentrikusság, a tisztelet, az objektivitás és az illemtudás. A köztisztviselőknek törekedniük kell arra, hogy a rájuk ruházott felelősséggel, valamint a rendelkezésükre álló hatalommal, információval és forrásokkal az emberek javára, illetve az általuk szolgált közérdekre figyelemmel éljenek, és helyesen járjanak el mind munkatársaikkal, mind másokkal szemben. Intézményi integritás A szervezet köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy alkalmazottai ellenálljanak a kísértéseknek. A szervezetnél zajló folyamatokat úgy kell megtervezni, hogy a köztisztviselők:  ne legyenek kitéve kísértésnek;  nem szabad túlzott vagy lehetetlen (egymásnak ellentmondó) követelményeket támasztani velük szemben;  rendszeresen és érthetően emlékeztetni kell az alkalmazottakat az integritás fontosságára;  biztosítani kell, hogy a vezetők jó példát mutassanak; továbbá  nyitott és átlátható szervezetet kell működtetni, ahol szabad kritikát gyakorolni és hibákat elkövetni, és ahol a nehéz kérdéseket is meg lehet vitatni. Az integritással kapcsolatos kockázatok súlyosan alááshatják a szervezetbe vetett közbizalmat. Integritáspolitika Az integritáspolitikának az elfojtás és a megelőzés egyaránt szükséges eleme. A szervezet egyfelől intézkedéseket hoz, amennyiben alkalmazottai helytelenül járnak el (elfojtás). 86


Másfelől azonban mindent meg kell tennie mindazon kísértések kiküszöbölése érdekében, amelyek helytelen magatartásra késztethetik a köztisztviselőket (megelőzés). E kettő közül a megelőzésnek kell elsőbbséget élveznie. A megelőzés egyrészt hatékonyabb módszer, másrészt sokkal kisebb befektetést igényel, mint a helytelen viselkedés okozta károk helyrehozása. Az integritás infrastruktúrája Az OECD 2008-ban tette közzé Integritásirányítási keretét, amely az integritási infrastruktúra modelljének a megfelelője.  Első alapelem: azok az eszközök, amelyekkel ösztönözhető az integritás, megelőzhető a korrupció.  Második alapelem: az intézmények tevékenységi folyamatai.  Harmadik alapelem: az intézmények szervezeti struktúrái. A három alapelem két síkon: az alap- és a kiegészítő eszközök, intézkedések síkján fejti ki hatását. A középpontban az elsődleges eszközök (etikai kódexek, integritási képzések stb.), az elsődleges folyamatok és elsődleges struktúrák (aktorok) állnak, amelyeknek közvetlen célja az integritás erősítése. A kiegészítő eszközök, kiegészítő folyamatok és kiegészítő struktúrák (aktorok) közvetlen célja nem az integritás erősítése, de fontos hatásokat gyakorolhatnak a vizsgált területekre. Az alapelemek eszközeit az OECD módszertan négy kategóriába sorolja, ezek:    

az integritás céljainak meghatározása, az integritást erősítő irányítás, az integritás követése, az integritás kikényszerítése.

Az integritásirányítási rendszer öt eleme 1. Az intézmények felsővezetése felismeri az etikus magatartás fontosságát, megteremti az ahhoz szükséges feltételeket, eszközöket, valamint a gyakorlatban is működteti azokat. A vezetés maga is szavakkal és tettekkel, jó példával jár elöl. 2. Szükséges, hogy az etikus magatartást (a közszolgálati etikai követelményeket) megjelenítő alapértékek és standardok (az integritás céljai) a közigazgatásban a szervezeti kultúra részévé váljanak. 3. Az alapértékek és standardok megvalósulását az intézmények azon struktúrái és folyamatai (egyedi intézkedések, alkalmazott eszközök, programok) szolgálják, amelyeket az integritásirányítás céljaira működtetnek. 4. Az etikai szempontok érvényesülését a szervezeti kultúra és személyzeti politika nagymértékben befolyásolja, különösen a köztisztviselők vonatkozásában. Fontos cél a nyitottság kultúrájának megteremtése, amelyben az alkalmazottak megvitathatnak minden olyan kérdést, amely elősegíti az értékek és standardok érvényesülését. 5. Az intézmény standardjait és értékeit (integritását) veszélyeztető kockázatok feltárása érdekében az intézmény olyan eltéréselemzést végez, amelynek eredményeként ismertté válnak a fennmaradó kockázatok, s amelyek alapul szolgálnak a korrupciót mérséklő, integritást erősítő intézkedések kidolgozásához.

87


Az integritási infrastruktúra modelljének keretében – az áttekintett öt elem alapján – az integritáspolitika kiértékelése során ilyen kérdésekre kell választ adni:   

Helyesek voltak-e, és megvalósultak-e a kitűzött célok? Megfelelőek voltak-e az alkalmazott eszközök, azok eredményesek voltak-e? Vezettek-e az intézkedések esetleg új kockázatokhoz, az etikai standardok megsértéséhez?

Integritással kapcsolatos kockázatok Az integritással kapcsolatos kockázat olyan lehetségesen felmerülő nemkívánatos esemény, amely a közszférában kárt okoz. A közszférában a kár fogalma:      

anyagi veszteség, az ügyfeleknek vagy az állampolgároknak nyújtandó szolgáltatások gyengülése, adóbevételekkel kapcsolatos veszteség, a kormányzat iránti tisztelet vagy a kormányzatba vetett bizalom megrendülése, túlzott politikai vagy hivatali befolyás, illetve a munkahelyi légkör megromlása.

A fentiek mindegyikére jellemző, hogy a hatalommal való visszaélés rontja a közszféráról alkotott képet, valamint aláássa a kormányzat legitimitásába vetett bizalmat. Az integritás veszélyeztetettségét növelik az alábbi körülmények:  Komplexitás:  innováció/fejlett számítógépes rendszerek,  komplex vagy bonyolult jogszabályok,  speciális konstrukciók (jogi/pénzügyi),  bürokrácia,  kapcsolatrendszerek,  lobbizás,  politikai befolyás/beavatkozás,  közérdek  magánérdek keveredése (kereskedelem/verseny),  külső szakértők bevonásának szükségessége.  Változások/dinamikák:  fiatal szervezet,  gyakran változó jogszabályok,  erőteljes növekedés vagy leépítés,  privatizáció/vezetőség által történő kivásárlás,  kiszervezés,  krízis (átszervezés, komoly fenyegetések, a szervezet megszűnésének vagy a munka elvesztésének veszélye),  külső nyomás (a teljesítményt, a kiadásokat érintő, időbeli vagy politikai nyomás, deficit, a feladatokhoz mért forráshiány).  Vezetés:  uralkodó,  manipulatív,  hivatalos/bürokratikus,  önálló működés,  a javadalmazás nagymértékben függ a teljesítménytől, 88


 beszámolási kötelezettség hiánya,  tanácsok/jelzések semmibe vétele,  védekező álláspont a kritikákkal és panaszokkal szemben.  Személyzet:  munkakörnyezet/lojalitás:  teljesítményre gyakorolt nyomás/a jövedelem a teljesítménytől függ,  alacsony státus/megbecsülés hiánya/csekély jutalmazás/rossz karrier kilátások,  rossz munkakörülmények/nagy munkateher,  csoportlojalitás,  munkatársak általi akadályoztatás.  egyén:  más érdekeltségek (mellékállás stb.),  adósságok,  életmód (költekező),  személyes titkok (pl. az illető zsarolás áldozata lehet),  személyes fenyegetettség,  függőség (alkohol, kábítószerek).  A probléma háttere:  panaszok,  pletykák, szóbeszédek,  jelzések/bejelentések,  korábbi incidensek (visszaesés),  adminisztrációs problémák (hátralékok, belső ellentmondások, rendkívüli tendenciák stb.).

2.2.15. Korrupció és annak kezelése a közigazgatásban A korrupció elvont fogalom, egzakt, mindent lefedő, általánosan elfogadott definíciója nem létezik. Fontos ugyanakkor egy olyan – a hazai közszolgálatra széles körben alkalmazható – korrupciófogalom megalkotása, amely támpontot jelent a hivatali korrupció jelenségének, elterjedtségének és megítélésének vizsgálatához, valamint a korrupció visszaszorítására irányuló stratégiák elkészítéséhez és végrehajtásához. A korrupció fogalma a közigazgatásban Olyan jogi vagy etikai normába ütköző hivatali kötelességszegés, amelyet az államháztartás körébe tartozó szerv nevében és megbízásából eljáró személy követ el saját illegitim előny érdekében úgy (abból a célból), hogy azzal egy, a szerven kívüli szervezet vagy személy számára társadalmilag és/vagy jogilag tiltott kedvezményt, illetve előnyt biztosítson, illetve amely a közintézmény működésében rendellenességet okoz. A korrupció büntetőjogi fogalma Szűk (büntetőjogi) értelemben azokat a jogsértéseket jelenti, amelyeket a Büntető Törvénykönyv is nevesít, leginkább a közélet tisztasága elleni bűncselekmények között (pl. vesztegetés, a befolyással üzérkedés, a hivatali visszaélés).

89


A korrupció szociológiai fogalma Tágabb (szociológiai) értelemben a korrupció a közérdekre káros hatással bíró és a pártatlan döntéshozatal befolyásolásának szélsőséges esete, amely aláássa a polgárok demokráciába vetett bizalmát, gyengíti a jogállamiságot, akadályozza és gátolja a gazdasági, társadalmi fejlődést, a stabilitást és a fenntartható fejlődést. A fogalom tehát minden olyan tevékenységet átfog, amely valamilyen közhatalmi döntéshozó személy vagy intézmény szakszerű, pártatlan döntési lehetőségét befolyásolja, és ezáltal társadalmi kárt okoz. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a korrupció következtében a közjót szolgáló döntés külső vagy belső tényezők hatására torzul, és nem képes elérni eredeti célját. A korrupció összetett társadalmi jelenség, kezelésére a közelmúltig általános gyakorlat a visszaélések büntetőjogi szankcionálása. A korrupciós cselekmények bizonyítása nehéz, mivel az érintettek abban érdekeltek, hogy cselekményük rejtve maradjon. Másrészt, változatlan feltételek mellett reális az esély arra, hogy a korrupció – új szereplőkkel – újratermelődik. Ennek következtében a büntetőjogi eszközök mellett az elmúlt évtizedekben egyre hangsúlyosabbá vált a korrupció társadalompolitikai megközelítése, valamint ezen belül a megelőzés szerepének hangsúlyozása. Ilyen preventív technikának tekinthető az integritás követelménye szerinti szervezeti működés, amely az elvek, értékek és cselekvések egységességét, illetőleg értékközpontúságot és – ennek megfelelően – folyamatos kontrolláltságot jelent. Antikorrupciós magyar jogi szabályozás A korrupció kezelésének szabályozási kereteit a következők alkotják:  Az Alkotmány minden jogalany számára biztosítja az alapvető jogokat és a demokratikus normák érvényesülését.  A Büntető Törvénykönyv tartalmazza a különböző korrupciós cselekménynek minősülő magatartások tényállását és az ezekhez rendelt büntetési tételt.  A közérdekű adatok kezelését és nyilvánosságát szabályozó törvény a mindenki számára megismerhető adatok, információk hozzáférhetőségét hivatott biztosítani.  A közbeszerzésről szóló törvény a közpénzfelhasználás átláthatóságának, nyilvánosságának és ellenőrizhetőségének érdekében tartalmazza a közbeszerzési eljárások szabályozását.  A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény a gazdálkodás nyomon követését és átláthatóságát hivatott biztosítani.  Az ún. „üvegzseb-törvény” a közérdekű adatok hatékonyabb megismerhetőségét, a közbeszerzések és közpénzek felhasználásának átláthatóságát szolgálja.  A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény a korrupciós ügyletek során keletkező tiltott vagyoni előnyök megakadályozására szolgál.  Az adózás rendjéről szóló törvény alapján az adóhatóságok kötelesek jelenteni a korrupciógyanús, illetve a korrupciós eseteket az illetékes hatóságnak.  A csalásról szóló országos számviteli szabvány a könyvvizsgálók feladatává teszi, hogy vezetőségüknek, vagy közvetlenül a jogalkalmazó hatóságnak jelentsék a csalás vagy korrupciós gyakorlatok gyanúját. A Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekménynek számít:  Ha hivatalos személy (pl. kormánytisztviselő, köztisztviselő) a működésével kapcsolatban bármilyen értékű jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetőleg a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért. 90




 



A büntetendőségnek nem feltétele, hogy a jogtalan előnyért hivatali kötelességét megszegje, hatáskörét túllépje, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaéljen. Előny elfogadása csak akkor megengedett, ha annak jogszabályi alapjai vannak. Az ún. protokolláris ajándékok sem megengedettek, ha alkalmasak arra, hogy a legcsekélyebb mértékben is befolyásolják a közhivatal pártatlan és tiszta működését. A közszektorban, nem hivatalos személy esetén is ugyanezek a szabályok, ha önálló intézkedésre jogosult dolgozóról van szó. Nem hivatalos személy (pl. közalkalmazott költségvetési szervnél, vagy munkavállaló állami gazdálkodó szervezetnél) akkor követ el bűncselekményt, ha a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért. Büntetendő az a hivatalos személy, aki e minőségében hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy még le nem leplezett vesztegetést követtek el, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést.

A korrupció mérése A korrupció röviden ismertetett fogalmai közül bármelyiket is alkalmazzuk, megkerülhetetlen kérdés a korrupció szintjének mérése, akkor is, ha ez számtalan nehézségbe ütközik. Enélkül nem értelmezhetőek a korrupcióellenes politikák, stratégiák, illetve a szükséges intézményi reformok. Mérési módszerek:  Az anonim kérdőívek kitöltése, vagy önbevalláson alapuló vizsgálatok összeállítása.  A korrupciós észlelés közvetett módszerének alkalmazása. A korrupciós büntetőjogi eljárások számának alakulása egy meghatározott időszakban.  A korrupció korrelációs módszerrel történő mérése olyan kemény indikátorokhoz viszonyítva, mint például az adóelkerülés színvonala, a feketegazdaság nagysága egy országban. A korrupció mérésének két konkrétabb módszerét, az ún. vizsgálati alapú és a nem vizsgálati alapú módszereket különböztethetjük meg. A vizsgálati alapú módszerek közül széleskörűen ismert a Transparency International Korrupciós Észlelési Indexe, amely a korrupció közhivatalnokok és politikusok körében érzékelt mértéke alapján rangsorolja az országokat. A nem vizsgálati alapú korrupciós szintet mérő módszerek: a büntetőeljárási statisztikák, a gazdasági mutatószámok és a feketegazdaság nagyságának becslése. Az adózásra vonatkozó említett mutatószám mellett figyelmet érdemel a pénzügyi politikára gyakorolt hatáson keresztül az a korrupció mérésére tett kísérlet, amely a korrupció miatt „elfolyt” kormányzati adóbevétel nagyságát becsülte. A korrupció kezelése A korrupcióellenes stratégiák, programok kidolgozásánál kiemelt figyelmet kell fordítani arra is, hogy a korrupció mérséklése érdekében párhuzamosan és összehangoltan kerüljenek meghatározásra az ún. keményvonalas (büntető jellegű) és az ún. prevenciós (az integritás elvein alapuló) intézkedések.

91


A kormányzatok rendszerint – a nemzetközi tendenciának megfelelően – több lépésből álló fejlődési folyamaton keresztül helyezik át a hangsúlyt a keményvonalas küzdelemről a prevencióalapúra. Ennek fázisai: A korrupció figyelmen kívül hagyása/visszautasítása Tartalma: Ebben a szakaszban a döntéshozók nem szentelnek figyelmet a problémának, és nem rendelkeznek az integritást elősegítő politikával. A korrupció létezését és az integritás követelményének megsértését titokban tartják. Tudatosulás/„Ébresztő” Tartalma: Egy adott pillanatban egy incidens vagy egy botrány váratlanul felhívhatja az emberek figyelmét a problémára. Ez ráébresztheti a döntéshozókat a korrupció (széles körű) nyilvánvaló jelenlétére, valamint arra, hogy azt nem lehet többé tagadni vagy figyelmen kívül hagyni. A tudatosulás folyamatát külső erők is előidézhetik. Keményvonalas vagy szabálykövetés-központú szemlélet Tartalma: Amikor a döntéshozók szembesülnek a korrupció problémájával, jellemzően keményvonalas módszerekkel reagálnak arra. E megközelítés középpontjában egyértelműen a (büntető-) jog, a jogszabályok és a korrupció elfojtása állnak. A keményvonalas megközelítés korlátainak felismerése Tartalma: Ebben a szakaszban a döntéshozók fokozatosan felismerik, hogy a keményvonalas megközelítésnek megvannak a korlátai. A prevenció hiányában a korrupciós problémák újratermelik magukat. Középpontban a megelőzés/integritás alapú szemlélet Tartalma: A döntéshozók felismerik, hogy szükség van az integritással kapcsolatos szabálysértések megelőzésére, integritáspolitikákat és intézkedéseket kezdenek alkalmazni, s először általában „kemény intézkedéseket” vezetnek be, majd egy későbbi szakaszban az „etikus klíma” és a „pozitív kultúra” fontossága is nyilvánvalóvá válik. Kiegyensúlyozott megközelítés: megelőzés/elfojtás Tartalma: Kiegyensúlyozott megközelítés, amelyre jellemző, hogy a vezetés az integritás kérdését folyamatosan figyelemmel kíséri annak ellenére, hogy az integritás kikerül az érdeklődés középpontjából, amennyiben a legutóbbi időben nem fordultak elő incidensek. A korrupcióellenes politikák szakaszait egyfajta sorrendben ismertettük, ez azonban nem azt jelenti, hogy a döntéshozók mindig pontosan ezt a sémát követik. Az intézményfejlesztések, szervezeti változtatások miatt a döntéshozók olykor a korrupcióellenes politikák korábbi szakaszaira is visszatérhetnek.

2.2.15.1.

Korrupciós okok és lehetséges kezelésük

Szabályozásbeli problémák A korrupció kezelésének egyik alapvető pillére a hatékony, átfogó, áttekinthető, egyszerűen alkalmazható szabályozási háttér. Ez a jogi szabályozáson túlmutató, belső szervezeti szabályokat, normákat jelent. A túlszabályozottság azonban legalább akkora problémát képez a korrupció elharapódzása szempontjából, mint a szabályozás hiánya. Vannak területek, ahol létezik szabályozás, ám a gyakorlati alkalmazás során nem tölti be funkcióját.

92


Kezelés:  a jelenleg szabályozási szempontból lefedetlen területek szabályozása,  etikai normák felállítása,  jelenlegi jogi szabályozás korrigálása, túlzott szabályozottság megszüntetése. A szabályozás betartásának, betartatásának problémái Ahol a szabályozás megfelelő mértékű, ott nem fejti ki valódi hatását a gyakorlatban, mivel az önkéntes normakövetés hiánya esetére nincsenek megfelelő szervezeti-személyzeti keretek a szabályok betartásának felügyeletére, illetve nincs kialakult eljárásrend a szabályok érvényesülésének nyomon követésére. Kezelés:  szervezeti-személyzeti keretek kiépítése,  szabályok érvényesülésnek nyomon követése,  a példamutatás fontosságának felismerése, alkalmazása a gyakorlatban. Az ellenőrzési rendszer problémái A korrupció megfelelően kezelhető, amennyiben rendelkezésre állnak megfelelően működő ellenőrzési rendszerek. Hiányosságként megemlíthető, hogy az ellenőrzések sokszor nem összehangoltak, nem koncentrálnak a kritikus pontokra, és nincs meg a megfelelő személyi háttér sem. Kezelés:    

az ellenőrzési rendszerek problémáinak azonosítása, az antikorrupciós szempontok szerves beépítése az ellenőrzési rendszerekbe, az ellenőrzések összehangolttá tétele, az ellenőrzési funkciók megerősítése, az ellenőrzés hatékonyságának javítása.

A transzparencia hiányosságai A transzparens működés feltételez egy speciális külső ellenőrzési lehetőséget, melynek keretében teret engednek a folyamatos társadalmi kontrollnak, amely így egy folyamatos ellenőrzési struktúrát alakít ki a társadalom bevonásával. Kezelés:    

a közügyek nyilvánosságát biztosítani hivatott jogszabályok felülvizsgálata, a transzparencia érvényesülését gátló nézetek felszámolása, a társadalmi ellenőrzés kiterjesztése, hatékonyabbá tétele, a média korrupció elleni harcban betöltött szerepének erősítése.

Helytelen szemléletmód A korrupció fő okai között az egyik legfontosabb a leromlott erkölcsi szemlélet, az érdektelenség, a korrupció „szükséges rosszként” való elfogadása. Gyakori, hogy bár a társadalom elutasítja a korrupciót, az állampolgárok egyes ügyeik intézése során mégis alárendelik magukat neki.

93


Kezelés:  az integritás követelményének beépítése a köztudatba, érvényesítése a gyakorlatban,  példamutatás az állami szervek és azok vezetői részéről,  a korrupció által leginkább érintett célcsoportok részére képzések tartása. A jelzőrendszer fejletlensége Felmérések rámutattak, hogy a lakosság nagy része tenne bejelentést a tudomására jutott korrupciós ügyekről, amennyiben erre lenne lehetősége. Probléma, hogy a bejelentés konkrét lehetőségeit, a megtehető intézkedéseket, az alkalmazható eljárásokat és azok következményeit kevesen ismerik. Kezelés:  a bejelentés fontosságának tudatosítása,  az önkéntes bejelentés egyszerű és biztonságos feltételeinek megteremtése,  a korrupciós ügyekkel foglalkozó szervek együttműködésének megerősítése. A korrupciós ügyekben folytatott eljárások hiányosságai A korrupció elleni fellépés akkor hatékony, ha rendelkezésre állnak hatáskörrel rendelkező szervek, és az egyes ügyekben a szükséges eljárásokat a hatáskörrel rendelkező szervek megfelelő feltételek mellett tudják lefolytatni. Kezelés:    

az érintett szervek minőségi és mennyiségi megerősítése, országos hatáskörű egységek kialakítása a nyomozó hatóságoknál, tematikus, gyakorlatorientált képzések, technológiai fejlesztések.

A személyes felelősség és számonkérhetőség problémái A korrupciónak kedvez a láthatatlanság, a nyomon követhetetlenség, amely szorosan kapcsolódik az átláthatóság problémájához. Az intézményi keretek gyakran tisztázatlanok, nem kimunkáltak a felelősségi viszonyok. Nehezíti a helyzetet a jogtudatosság gyengesége, a szankció- és következménynélküliség is. Kezelés:  az összeférhetetlenségi szabályok felülvizsgálata,  az ügyintéző „láthatóvá” tétele,  a vezető felelősségének körülhatárolása, tudatosítása. A szankciórendszer hiányosságai A korrupció fontos oka, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő szankciórendszer a generális és speciális prevenció eléréséhez. Növeli a korrupció esélyét ugyanis, ha nagy az esély, hogy a cselekmény titokban marad, de ha esetleg ki is derül, az semmilyen érdemi következménnyel nem jár.

94


Kezelés:    

komplex, rugalmas szankciórendszer kialakítása, anyagi jellegű szankciók körének fejlesztése, munkajogi, fegyelmi szankciók fejlesztése, szankciórendszer kidolgozása a jogon túli normasértések esetére.

95


2.3.

Jogalkalmazás

2.3.1. A jogalkalmazás fogalma A közigazgatási szervek tevékenységének egyik jellemzője, hogy azok kifejtése során a közigazgatási szervek közhatalmat gyakorolnak. Ez, vagyis a közhatalom azt jelenti, hogy az erre feljogosított szervek részben a jogalkotás, részben pedig a jogalkalmazás révén olyan döntéseket hozhatnak, amelyeket mindenki köteles végrehajtani (betartani), mert ha ezt nem teszi, akkor azok végrehajtását – állami kényszereszközökkel – ki lehet kényszeríteni. A jogalkotás jogszabályok (rendeletek) kibocsátását, a jogalkalmazás pedig konkrét (egyedi) döntések meghozatalát jelenti. A jogalkalmazás tehát nem más, mint az általános jellegű (mindenkire nézve kötelező) jogszabály konkrét (egyedi) ügyekben való alkalmazása. A jogalkalmazás ennek megfelelően állami tevékenység, amelyet állami szervek vagy valamilyen jogszabályi felhatalmazás alapján más, nem állami szervek (pl. ügyvédek) végezhetnek. A jogalkalmazás során az állam közhatalommal rendelkező szervei egyedi ügyekben eljárva hoznak bizonyos döntéseket, mindig jogszabályi felhatalmazás alapján és mindig jogi keretek között. Ehhez képest a közigazgatási jogalkalmazás ugyanazt jelenti, mint a jogalkalmazás, azzal a megszorítással, hogy ez esetben mindig közigazgatási szerv alkalmazza a jogszabályt, konkrét (egyedi) esetben. A közigazgatási jogalkalmazásnak azonban vannak bizonyos feltételei:    

létezzen olyan közigazgatási szerv, amely a jogszabályi felhatalmazás alapján jogosult eljárni, szükséges, hogy a közigazgatási szervnek jogszabályon alapuló felhatalmazása legyen egyedi jogalkalmazói döntés meghozatalára, a jogalkalmazás sohasem öncélú, azaz ahhoz szükséges konkrét címzett, vagy más néven jogalany léte is, elengedhetetlen a jogalkalmazás eredményeként létrejövő konkrét jogalkalmazói aktus, amely – a jogalkalmazói eljárás végén – a jogalkalmazói döntés meghozatalát fogja jelenteni.

A közhatalmi tevékenységek között tevékenységeket, amelyeknél a jogalkalmazás 



megkülönböztetünk

olyan

jogalkalmazó

valamilyen közfeladat ellátását szolgálja. Ebben az esetben bizonyos jogok, illetve kötelezettségek a döntés eredményeként jönnek létre úgy, hogy az eljáró közigazgatási szerv a rendelkezésére álló információk alapján a jövőre nézve állapít meg jogkövetkezményeket. Emellett beszélhetünk olyan jogalkalmazási tevékenységekről is, amelyek elsődleges célja a különböző jogviták feloldása, eldöntése. Az ilyen jellegű jogalkalmazási tevékenység esetében a jogalkalmazó szerv valamilyen korábban létrejött jogviszonyt érintő jogvitát, konfliktust bírál el.

A jogalkalmazás a bíróságok, illetve a közigazgatási szervek alapvető tevékenysége. Az említett két jogalkalmazói tevékenységtípust tekintve a közfeladat-ellátáshoz kapcsolódó jogalkalmazási tevékenység elsősorban a közigazgatási szervek tevékenységi körébe tartozik, míg a jogvédelmi célú jogalkalmazói tevékenység ellátása elsősorban a különböző bíróságok feladata. 96


Kivételes esetben a közigazgatási (hatósági) szervek is eljárhatnak olyan ügyekben, ahol ellenérdekű ügyfelek közötti jogvita megoldása az ügy tárgya, például birtokvitás ügyekben, sőt nagyon ritkán ugyan, de a bíróságok is elláthatnak a közigazgatási jogalkalmazáshoz hasonló tevékenységet (pl. a cégbíróságok gazdasági társaságok fölötti törvényességi felügyeleti eljárása során).

2.3.2. A közigazgatási jogalkalmazás jellemzői és folyamata Az előzőekben említettük, hogy a jogalkalmazás a bíróságok és a közigazgatási szervek sajátossága. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy a bírói és közigazgatási jogalkalmazás számos ponton eltér egymástól: 

     

a bírói jogalkalmazás a közigazgatást is magában foglaló végrehajtó hatalomtól eltérő hatalmi ághoz, az igazságszolgáltatáshoz tartozik, melynek elsődleges rendeltetése a konfliktusok jogi eszközökkel történő feloldása; a bíróságok jogalkalmazási tevékenysége során valamilyen anyagi jogi jogszabály rendelkezésének vizsgálatára hivatott (pl. Büntető vagy Polgári Törvénykönyv); a bírói jogalkalmazás során a bíróság döntése mindig valamilyen múltbéli történést illetően foglal állást; a bírói jogalkalmazás egy már létrejött anyagi jogviszonyból eredő − például a szerződés, amelynek rendelkezéseit utólag a felek vitatják  konfliktust rendez; a bíróság kizárólag kérelemre jár el, nem fordulhat elő az ún. hivatalból indított eljárás; a bírósági jogalkalmazás többnyire ún. peres eljárás, melyet az adott jogterületre vonatkozó eljárási törvények szabályoznak (pl. Polgári Perrendtartás); a bírói jogalkalmazás alapelvei sajátosak: ilyen például a bírói függetlenség, társas bíráskodás.

Fontos ugyanakkor kiemelnünk, hogy az igazságszolgáltatási és a végrehajtó hatalomnak számos kapcsolódási pontja van. A jogalkalmazást tekintve ez elsődlegesen abban ragadható meg, hogy a bíróságok jogosultak a közigazgatási hatósági határozatok felülvizsgálatára, amennyiben az eljárás ügyfele jogszabálysértésre hivatkozással bírósághoz fordul. A közigazgatási jogalkalmazás ezzel a bírósági jogalkalmazással szemben a közigazgatási szervek közfeladat-ellátásához kapcsolódik: 







Annak érdekében ugyanis, hogy a jogszabályban meghatározott szabályokat betartsák, a közigazgatási szervek beavatkoznak a különböző társadalmi viszonyokba. (Ez történhet akkor például, amikor a közigazgatás valamilyen tevékenységek végzését engedélyhez köti, vagy meghatározza bizonyos tevékenységek folytatásának kereteit.) A közigazgatási jogalkalmazás másik jellemzője, hogy először a közigazgatási eljárás lefolytatására kerül sor, azaz a közigazgatási jogalkalmazás nem korábbi körülményeket vizsgál, hanem a jogalkalmazás eredményeként kibocsátott közigazgatási aktus a jövőre nézve hoz létre jogokat, kötelezettségeket. Eltér a közigazgatási jogalkalmazás a bírói jogalkalmazástól abban a tekintetben is, hogy a közigazgatási szervek hivatalból is kezdeményezhetnek eljárásokat például abban az esetben, amennyiben a jogszabályok betartását ellenőrzik. A közigazgatási jogalkalmazás egyebek mellett ún. nem peres (peren kívüli) tevékenységnek tekintendő.

97






A közigazgatási jogalkalmazás alapelvei alapvetően eltérnek a bírói jogalkalmazás alapelveitől: a döntéseket rendszerint egy személy hozza meg, érvényesül az officialitás (hivatalból való eljárás) elve stb. A közigazgatási jogalkalmazás során a jogalkalmazó szerv valamilyen egyedi ügyet bírál el. Az adott ügy eldöntéséhez azonban az szükséges, hogy megvizsgálja az irányadó (anyagi) jogi normát, az irányadó jogszabályi rendelkezéseket (a törvényi tényállást). A jogszabályok ilyen jellegű rendelkezéseihez kell ugyanis mindig viszonyítani azokat a körülményeket, tényeket, adatokat, amelyek a vizsgált egyedi ügyben felmerülnek (történeti tényállás).

A közigazgatási jogalkalmazási folyamat három fő szakaszra osztható:   

a jogalkalmazói eljárás megindításának szakasza, a tényállás tisztázásának és a döntés előkészítésének szakasza, valamint a döntés meghozatalának és közlésének a szakasza.

A jogalkalmazás − mint látható − egy igen összetett művelet, ezért érdemes áttekintenünk a jogalkalmazási folyamat egyes elemeit. A közigazgatási szervek jogalkalmazói tevékenységére a közigazgatási szervhez forduló kérelmére (vagy kérelem nélkül, a közigazgatási szerv döntése alapján), tehát hivatalból kerül sor. Mindkét esetben fontos, hogy a közigazgatási szerv először is megtalálja azokat a jogszabályokat, amelyek a szóban forgó ügyre vonatkoznak. Ez több szempontból is fontos: az irányadó jogszabályok fogják ugyanis meghatározni, hogy    

az adott közigazgatási szerv jogosult-e lefolytatni a kérdéses eljárást, milyen kötelező elemei (mellékletei) vannak a kérelemnek, vagy mit kell vizsgálnia a közigazgatási szervnek a hivatalból kezdeményezett eljárásban, milyen döntési alternatívák állnak a közigazgatási szerv rendelkezésére.

Ezt követően szükséges áttekinteni azokat az adatokat, tényeket, bizonyítékokat, amelyek már a hatóság rendelkezésére állnak. Amennyiben valamilyen kérdés tekintetében a közigazgatási szervnek még szüksége van információkra, azokat önállóan is beszerezheti, vagy kérheti más közigazgatási szervek segítségét is. Az így összegyűjtött információkat azonban szükséges némiképp szelektálni, hiszen többnyire nem minden információra van szükség a döntéshozatalhoz. Ezt a tevékenységet a jogilag releváns tények kiválasztásának nevezzük. Amennyiben az előbbieket a közigazgatási szerv megvizsgálta, akkor elérkezik a jogalkalmazás utolsó szakaszához, a döntéshozatalhoz. A döntés azonban csak abban az esetben éri el a hozzá fűzött joghatást, ha közlik azzal, akire nézve rendelkezéseket tartalmaz, annak érdekében, hogy azt végrehajtsa. Ez utóbbi azért is kiemelendő, mert a döntés tényleges végrehajtását a közigazgatási szerv ellenőrzi, és amennyiben az elmarad, úgy a jogszabályok nyújtotta eszközök igénybevételével kikényszeríti a döntésében foglaltakat, esetenként szankciót is alkalmazhat (pl. lebontatja a jogellenesen felépített építményt, és a jogellenes építtetőt bírsággal sújtja).

98


A közigazgatási jogalkalmazás egyik speciális formája a hatósági jogalkalmazói tevékenység, mely a közigazgatási jogalkalmazásnál szűkebb fogalom. Ennek az az oka, hogy léteznek olyan közigazgatási szervek, amelyek jogalkalmazók ugyan, de mégsem minősülnek hatóságnak (pl. a KSH). A közigazgatási hatóságok olyan közigazgatási szervek, amelyek közhatalmi jellegű egyedi aktusok kibocsátására jogosultak egyedi ügyekben. A hatósági jogalkalmazó tevékenység során az erre feljogosított közigazgatási tevékenységet végző szerv, vagyis a hatóság a jogi normák előírásait a közigazgatási hierarchián kívül álló jogalanyokkal szemben, közhatalom birtokában érvényesíti. A hatósági tevékenység tartalmát tekintve az alábbiak emelendők ki:   

a hatóságok jogalkalmazó tevékenységük mellett egyéb közhatalmi funkciókat is ellátnak (pl. felügyeleti tevékenység, vagy bizonyos azonnali intézkedések meghozatala), a hatósági jogalkalmazás szigorú eljárási szabályokhoz kötött (a hatósági jogalkalmazás általános szabályait a közigazgatási eljárási törvény határozza meg), a hatósági jogalkalmazás során a különböző közigazgatási hatóságok kötelesek egymással szorosan együttműködni.

A közigazgatási hatósági tevékenységek fajtái az alábbiak:     

a fentiekben ismertetett jogalkalmazási tevékenység, hatósági felügyelet és ellenőrzés, mely tevékenységek a jogszabályi rendelkezések érvényesülésének kontrollját jelentik, nyilvántartási vagy más néven regisztratív tevékenység, hatósági szolgáltatások nyújtása (pl. elektronikus időpontfoglalás az okmányirodai ügyintézés során), egyéb szakmai tevékenység, amely során a különböző közigazgatási területek előírásai jutnak érvényre (pl. tűzvédelmi, katasztrófavédelmi előírások).

99


2.4.

Közigazgatási eljárás

2.4.1. A közigazgatási eljárási jog fogalma, szabályozása és jellemzői A közigazgatási eljárásjog a hatóság tevékenységére, illetve a hatóság és az ügyfél, illetve az ügyben részt vevő egyéb személyek viszonyára, a hatósági döntés kialakítására és esetleges érvényesítésére vonatkozó szabályok összessége. A közigazgatási hatósági ügyekben való ügyintézés folyamatát és annak során a hatóság és az ügyfél, valamint az eljárásban esetlegesen részt vevő egyéb személyek (pl. tolmács) eljárási cselekményeinek összességét közigazgatási hatósági eljárásnak nevezzük, amely a közigazgatási hatósági ügy megindulásától az ügy végleges lezárásáig, azaz a döntés jogerőssé válásáig és bizonyos esetekben annak végrehajtásáig tart. A közigazgatási eljárásra vonatkozó általános szabályokat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) tartalmazza. A közigazgatási hatósági eljárás az alábbi szakaszokra tagozódik: 1. Az alapeljárás az eljárás ún. állandó (vagy másként kifejezve: szükségképpeni) szakasza, ami azt jelenti, hogy ha létezik hatósági eljárás, akkor lennie kell alapeljárásnak is. Az alapeljárás az eljárás megindításától az első fokú döntés meghozataláig és annak közléséig tart. 2. A jogorvoslati és végrehajtási szakasz az alapeljárással szemben csupán az eljárás lehetséges (vagy másként kifejezve: eshetőleges) szakaszai, ugyanis az alapeljárást lezáró döntés után nem feltétlenül kerül sor jogorvoslatra. A végrehajtási szakaszra szintén csak akkor kerül sor, ha az ügyfél önként nem hajtja végre a számára kötelezettséget megállapító közigazgatási döntést, hiszen csak ekkor van szükség a közigazgatás kényszerítő erejére a végrehajtási eljárás formájában.

2.4.2. A közigazgatási eljárás alapelvei és a Ket. hatálya 2.4.2.1.

A közigazgatási eljárás alapelvei

A közigazgatási eljárás alapelvei elsősorban a közigazgatási hatóság – és egy részük az eljárásban részt vevő egyéb személyek – számára fogalmaznak meg az eljárás során követendő magatartási vagy egyéb szabályokat. Az alapelvek rendeltetése elsősorban az, hogy segítsék megismerni a törvényalkotó célját és a törvény főbb törekvéseit, valamint segítséget nyújtsanak a jogalkalmazás során, különösen akkor, ha egy tényállás tisztázásához nem áll rendelkezésre egy konkrét jogszabályhely. A Ket. alapelvei és legfontosabb szabályai a következőkben foglalhatók össze: 1. A törvényesség, illetve joghoz kötöttség alapelve. A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles betartani és másokkal is betartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Ez azt is jelenti, hogy a közigazgatási hatóság nemcsak a magyar törvényeket, hanem valamennyi jogszabályt köteles betartani az eljárása során, vagyis a hatóságnak figyelemmel kell lennie a nemzeti, az európai uniós és a nemzetközi jogforrások rendelkezéseire is. 2. A hatáskörgyakorlás célhoz kötöttsége és a joggal való visszaélés tilalma. A közigazgatási szerv hatáskörét mindig az ágazati jogszabályok határozzák meg. 100


3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatáskörét a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében, mérlegelési és méltányossági jogkörét a jogalkotó által meghatározott szempontok figyelembevételével és az adott ügy egyedi sajátosságaira tekintettel gyakorolja. A közigazgatási hatóság a hatásköre gyakorlása során azonban a jogszabályokban nevesített hatásköri szabályokon túl köteles a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés követelményeinek megfelelően eljárni. A jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme. A közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait. Ezek korlátait törvény (a Ket.) határozza meg. Ennek megfelelően például a jogszabályban meghatározott időn túl a hatóság már nem vonhatja vissza, vagy nem módosíthatja a döntését, még akkor sem, ha az jogszerűtlen. A törvény előtti egyenlőség és a diszkrimináció tilalma. Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény előtti egyenlőség, tehát a hatósági eljárásban a hatóságnak az egyenlő bánásmód követelményét be kell tartani, vagyis az ügyfelek ügyeit indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni. A szabad bizonyítás elve. A közigazgatási eljárásban a hatóság feladata a döntéshozatalhoz szükséges tényállás felderítése, és a valósághű tényállás alapján a megfelelő döntés meghozatala. A tényállás tisztázása érdekében az összetettebb ügyekben a hatóság bizonyítási eljárást folytat le annak érdekében, hogy az egyes bizonyítékokat összegyűjtse, és azokból megfelelő következtetést vonjon le. A tényállás tisztázásához elméletileg bármilyen bizonyíték felhasználható, ám a legtöbb ágazati törvény speciális bizonyítási szabályokat nevesít (pl. a szociális igazgatásban gyakran alkalmazott módszer a környezettanulmány). A szabad bizonyítás elve tehát azt jelenti, hogy a tényállás tisztázásához bármilyen bizonyíték felhasználható, és azokat a hatóság egyenként és összességében, szabadon értékeli. A Ket. nem biztosít egyetlen bizonyítéknak sem teljes bizonyító erőt. Még a szakértő véleményének, vagy a t anú vallomásának sem. A hivatalbóliság alapelve (ex officio). A közigazgatási hatósági eljárásban a törvény keretei között a hivatalból való eljárás elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási hatóság hivatalból  vagyis az ügyfél kérelme nélkül  indíthat eljárást, állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság végzését és határozatát. A tisztességes eljáráshoz és az ésszerű határidőn belüli döntéshez való jog. Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog. A törvény alkalmazásában a tisztességes eljárás követelményének sérelmét jelenti annak a személynek, döntéshozó testületnek vagy hatóságnak a magatartása, tevékenysége, aki, illetve amely feladatának ellátása, hatáskörének gyakorlása során például a teljes körű tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, vagy az egyenlő bánásmód követelményét másként megsérti, vagy valamilyen eljárási cselekményt jogszabálysértően végez. A közigazgatási hatóság kártérítési felelőssége. A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással az ügyfélnek okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti. (Például ha egy olyan okiratot az iratmegsemmisítő gépbe helyez, amelyet előzetesen az ügyfél bocsátott a rendelkezésére.) A tájékoztatáshoz való jog. A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, így előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását.

101


Ennek keretében a közigazgatási hatóság a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja többek között az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről. 10. A jóhiszemű eljárás elve. A közigazgatási hatósági eljárásban az ügyfél köteles jóhiszeműen eljárni. Jóhiszemű az, aki nem, illetve akinek kellő körültekintés tanúsítása mellett sem kell vagy kellene tudnia a látszattal ellentétes tényekről (valóságról). Ennek megfelelően a közigazgatási hatósági eljárásban az ügyfél magatartása nem irányulhat:  a hatóság megtévesztésére, vagy  a döntéshozatal, illetve  az eljárás indokolatlan késleltetésére. Az ügyfél jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell, és a rosszhiszeműség bizonyítása minden esetben a hatóságot terheli. 11. Költséghatékonyság és a gyorsaság alapelve. A közigazgatási hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az ügyfélnek és a hatóságnak is a legkevesebb költséget okozza, és az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen. 12. Az elektronikus kapcsolattartás elve. A kapcsolattartás arra ad választ, hogy a hatóság és az ügyfél (illetve az eljárás egyéb résztvevői), valamint a hatóságok egymással  eljárásjogi értelemben  hogyan kommunikálhatnak. 13. A nyelvhasználat elve. A nyelvhasználat alapelvének fő szabálya szerint a közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. Bizonyos esetekben azonban a Ket. lehetővé teszi azt is, hogy a magyar nyelv mellett egy másik nyelvet is használjon a hatóság (pl. a települési, a területi és az országos kisebbségi önkormányzat testülete határozatában meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos nyelvét).

2.4.2.2.

A Ket. hatálya

A jogszabály hatálya mutatja meg azt, hogy egy adott jogszabály milyen személyekre, szervezetekre vonatkozóan állapít meg jogokat és kötelezettségeket (személyi hatály), milyen életviszonyokra vonatkozó szabályokat tartalmaz (tárgyi hatály), milyen területen (területi hatály) és milyen időben (időbeli hatály) érvényesek a rendelkezései, illetve ezeken a területeken, illetve ezekre a személyekre és ügycsoportokra vonatkoztatva kötelező a rendelkezéseit mindenkinek betartani. 1.

A Ket. tárgyi hatálya kimondja, hogy mi minősül közigazgatási hatósági ügynek;

amennyiben pedig a tárgyi hatály alapján közigazgatási hatósági ügyről beszélünk, a Ket. szabályait – a Ket. 13. §-ában foglaltak figyelembe vételével – mindenképpen alkalmazni kell. Közigazgatási hatósági ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság:     

102

az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez, továbbá a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés is, a fegyelmi és etikai ügyek kivételével, ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti (pl. ügyvédi vagy orvosi névjegyzék).


2.

A Ket. személyi hatálya megmutatja, hogy milyen típusú közigazgatási szervek lehetnek hatóságok, ki lehet ügyfél és ki az eljárás egyéb résztvevője. A hatóság és az ügyfél az eljárás ún. főszemélyei, hiszen ők minden esetben részt vesznek az eljárásban, míg az eljárás egyéb személyei olyan személyek, akik részvétele mindig az adott ügytől függ (pl. szükséges-e tanú meghallgatása az eljárás során).

A közigazgatási hatóságok rendszerét az alábbi táblázat foglalja össze: Államigazgatási hatóság

Központi szint

 

Középszint (megyei/regionális)

Önkormányzati hatóság

a Kormány és a neki alárendelt szervek a Kormánynak alá nem rendelt, ún. autonóm jogállású szervek

NINCS

DEKONCENTRÁLT SZERVEK

II. fok

Általános

NINCS

speciális I. fok

 Helyi szint 



jegyző, főjegyző, körjegyző, a képviselőtestület hivatalának ügyintézője, a hatósági igazgatási társulás törvény vagy kormányrendelet által közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására feljogosított egyéb szervezet, köztestület vagy személy a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője

I. fok 

helyi önkormányzat képviselő-testülete, ideértve a megyei önkormányzat közgyűlését is, vagy:



átruházott hatáskörben annak szervei és társulása

Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. Emellett néhány ügytípusban speciális lehet az ügyféli kör: törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek körét, akik az előző bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősülnek. Az ilyen személyek esetében nem kell vizsgálni, hogy az adott személy ügyfélnek minősül-e, hiszen a törvény erejénél fogva ügyféllé válnak. Szintén speciális szabálynak számít, hogy például meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul. 3. A Ket. területi hatálya néhány speciális esettől eltekintve a Magyar Köztársaság területét jelenti. 4. A Ket. időbeli hatályának tárgyalásakor fontos kiemelnünk, hogy a Ket. 2005. november 1-jén lépett hatályba, így a Ket. rendelkezéseit a 2005. november 1-je után induló ügyekben kell alkalmazni.

103


2.4.2.3.

Joghatóság, hatáskör, illetékesség

A joghatóság azt jelöli ki, hogy a közigazgatási hatósági ügyben mely ország közigazgatási hatósága jár el. Azt, hogy az országon belül a közigazgatási szervek közül melyik típusú (pl. építésügyi, szociális, rendészeti, közlekedési) hatóság jár el, a hatásköri szabályok állapítják meg. Ezt követően határozható meg, hogy az azonos hatáskörű szervek közül melyik lesz az az egy, amely az eljárást lefolytatja. Ez utóbbi az illetékesség. A joghatóság eldöntését alapvetően az állampolgárság, a területi elhelyezkedés és a nemzetközi szerződésekben foglalt két- vagy többoldalú speciális megállapodások határozzák meg. A hatáskör konkrétan arra a kérdésre ad választ, hogy valamely ügycsoportban milyen típusú és milyen szintű államigazgatási szerv jár el. A hatóságot eljárási kötelezettség terheli, ami azt jelenti, hogy a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, vagy esetleg kijelölés alapján köteles eljárni. Az illetékesség meghatározása tekintetében az ún. illetékességi okok nyújtanak eligazítást az alábbiak szerint. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az a hatóság jár el, amelynek illetékességi területén:  az ügyfél lakóhelye/tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye, illetve székhelye, telephelye, fióktelepe van. Ha az ügyfél lakcíme ismeretlen, a lakcímet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani;  az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik;  az ügy tárgyát képező tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják; vagy  a jogellenes magatartást elkövették. Fontos szabály, hogy a hatóság a joghatóságát – ezzel összefüggésben az alkalmazandó jogot – valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. Ha azt állapítja meg, hogy nincs joghatósága, hatásköre vagy illetékessége, akkor köteles haladéktalanul áttenni az ügyet a joghatósággal és hatáskörrel rendelkező illetékes szervhez, és köteles erről értesíteni az ügyfelet.

2.4.3. Az első fokú eljárás Az eljárás első szakasza az alapeljárás. Az eljárás indulhat kérelemre vagy hivatalból. Az ügyek jelentős többsége kérelemre indul, hiszen kérelemre minden olyan esetben szükség van, amikor az ügyfél valamilyen jogosultságot kíván a hatóság döntésével szerezni. A hatóság abban az esetben köteles a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén hivatalból megindítani az eljárást, ha ezt jogszabály előírja, erre felügyeleti szerve utasította, a bíróság kötelezte, illetve, ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást. A kérelemre induló eljárások sajátossága, hogy azok megindításához szükség van egy nyilatkozatra az ügyfél részéről: ez lesz a kérelem.

104


A kérelem hatósághoz történő előterjesztése történhet írásban vagy szóban, de törvény a kérelem személyes előterjesztését is előírhatja, például olyan közigazgatási hatósági ügyekben, amelyek során a személyes megjelenés hiányában az ügy eldöntéséhez szükséges tény, információ vagy adat nem szerezhető meg (pl. házasságkötés), vagy életveszéllyel, súlyos kárral fenyegető helyzet során az azonnali intézkedést igénylő ügyben a kérelmet telefonon is elő lehet terjeszteni. A kérelem előterjesztésének helye főszabály szerint az első fokú eljárás megindítására hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság. A Ket. nagyon fontos szabálya az ügyfél eljárás megindításáról szóló értesítése akkor, ha az eljárás hivatalból indult meg. Ez csak kivételes esetben mellőzhető, például olyankor, ha az veszélyeztetné az eljárás eredményességét. Ettől eltérő értesítésfajtáról beszélünk akkor, amikor az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfél kérheti, hogy a hatóság tájékoztassa az ügyét érintő legfontosabb információkról, például az ügy iktatási számáról, az ügyintéző nevéről és hivatali elérhetőségéről. A hatóság a kérelmet köteles megvizsgálni. Ha azt állapítja meg, hogy a kérelemmel nem tud foglalkozni, mert például a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, akkor azt érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Amennyiben ez nem áll fenn, a hatóság megkezdi a kérelem érdemi vizsgálatát. Nagyon fontos szabály, hogy a kérelmet mindig tartalma alapján kell megítélni, még akkor is, ha az nem azonos azzal a megnevezéssel, amelyet az ügyfél a kérelmében nevesített (pl. az ügyfél a kérelmére azt írja, hogy „Építés iránti kérelem”, és annak tartalmából megállapítható, hogy valamilyen birtokvitás panaszát kívánja orvosolni). Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, vagy a kérelem nem hiányos, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges, akkor az eljáró hatóság – megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – hiánypótlásra hívja fel. A hatóság feladata, hogy az alapeljárás végén döntést hozzon. A határozatot harminc napon belül kell meghozni, és gondoskodni a döntés közléséről. Ezt nevezzük általános ügyintézési határidőnek. Számos kérdés azonban nem számít be az eljárási határidőbe, így például ha valamilyen adatot kell beszerezni valamilyen nyilvántartásból. Az ügyintézési határidő kezdete kérelemre induló eljárás esetében a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezését követő napon, hivatalból induló eljárások esetében az eljárás hivatalból történő megindításának napján, tehát az első eljárási cselekmény foganatosításával kezdődik. Az eljárási határidők túllépésének szigorú szankciói vannak: ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt az ügyfélnek és az eljárás egyéb résztvevőjének fel nem róható okból túllépi, köteles az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget megfizetni. Amennyiben az ügyintézés időtartama meghaladja az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét, az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeg kétszeresét az ügyfél részére vissza kell fizetni.

105


Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő. Az igazolási kérelemről mindig az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. Amennyiben a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, akkor az igazolási kérelmet benyújtó személyt eljárásjogi szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna. A döntés meghozatala előtt a hatóság számos egyéb kérdést köteles megvizsgálni. A kizárás azt jelenti, hogy a hatóság vagy valamely képviselője, illetve az eljárás valamely egyéb résztvevője (pl. tanú, szakértő) valamilyen okból nem vehet részt az eljárásban. A kizárásra alapot adó okoknak két nagy csoportját különböztetjük meg: az ún. abszolút okok fennállása esetén ki kell, míg relatív okok alkalmával ki lehet zárni az adott személyt. Az ügy elintézésében nem vehet részt (abszolút kizárási okok) az a személy:  akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti;  aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve hatósági közvetítőként, az ügyfél képviselőjeként, hatósági tanúként vagy szakértőként járt el, valamint a szemletárgy birtokosa;  az ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy elintézésében első fokon részt vett. Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése (relatív kizárási ok). Példáként szolgálhat az az eset, amikor az ügyintéző haragosa, vagy éppen szeretője nyújtja be a kérelmet. A kizárásról mindig a hatóság vezetője dönt, és szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki, vagy ha nincs megfelelő szakképzettséggel rendelkező másik ügyintéző, akkor a felügyeleti szerv vezetője azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki. Számos olyan szakigazgatási eljárástípust ismerünk (pl. egy benzinkút építése), amely több speciális hatáskörű ágazati szerv együttműködését kívánja meg. Ilyenkor az ügy ura az eljáró hatóság, amely köteles lesz a jogszabályban meghatározott ágazati szerveket (az előző, a benzinkút építésére vonatkozó példánál maradva pl. a tűzoltóságot), ún. szakhatóságokat megkeresni. Ezek a szakhatóságok a saját ágazatukra vonatkozó szabályok alapján megvizsgálják az ügyet, és döntenek arról, hogy az említett ágazati (példánk esetében a tűzvédelmi) szabályok szerint támogatják-e az engedély kibocsátását, vagy sem. Erről a szakhatóság ún. szakhatósági állásfoglalást bocsát ki. Az állásfoglalást az eljáró hatóság köteles figyelembe venni a döntéshozatal során. Emellett számos olyan eljárási cselekményre is lehetőséget ad a Ket., amelyek alkalmazása mindig az adott ügybeli szituáció függvénye. Ilyen lehet többek között az eljárás felfüggesztése, amelyre többnyire akkor kerülhet sor, ha a hatóság például egy másik közigazgatási szerv vagy bíróság döntésének „bevárására” kényszerül. Ilyenkor a várt döntés megszületéséig a hatóság a saját eljárását felfüggeszti. Az ügyfél személyesen vagy képviselője útján járhat el. A Ket. a képviselet három fajtáját nevesíti, így beszélhetünk törvényes, meghatalmazotti és ügygondnoki képviseletről. 1. A törvényes képviselet – nevéből is adódóan – a törvény erejénél fogva (ex lege) keletkezik, ahhoz nem szükséges meghatalmazás vagy más nyilatkozat az ügyféltől (pl. a kiskorúak esetében a vonatkozó jogszabályok a kiskorú törvényes képviselőjéül a szülő(ke)t, illetve a gyámot határozzák meg).

106


2. Képviseleti jogot ugyanakkor a képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett nyilatkozattal is lehet létesíteni. Ezt a nyilatkozatot nevezzük meghatalmazásnak. A meghatalmazás lehet általános – minden eljárási cselekményre kiterjedő –, vagy csak bizonyos eljárási cselekményekre irányuló (pl. arra szól a meghatalmazás, hogy a meghatalmazott az ügyfél helyett átvegyen valamilyen dokumentumot). A meghatalmazást írásba kell foglalni, vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. Az írásbeli meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. 3. A képviselet harmadik, speciális fajtája az ügygondnoki képviselet. Az ügygondnokot az eljáró hatóság kezdeményezésére a gyámhatóság rendeli ki a természetes személy ügyfél részére, ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy nem tud az ügyben eljárni, és nincs törvényes képviselője vagy meghatalmazottja. Emellett az alapeljárás során számos olyan eljárási cselekményre sor kerülhet (pl. szemle, tárgyalás, szóbeli kérelem előterjesztése), amely nem írásban történik. Az ilyen eljárási cselekmények rögzítésére szolgál a jegyzőkönyv. Kivételes esetben arra is lehetőség van, hogy az említett eljárási cselekményekről hivatalos feljegyzést készítsen a hatóság, mert például szélviharban nincs olyan fedett hely, ahol a hatósági ügyintéző el tudná készíteni a jegyzőkönyvet. Az alapeljárás utolsó nagy kérdése a döntéshozatal. Számos olyan ügy ismeretes azonban, amelynek eldöntéséhez nem elegendő pusztán a kérelem és annak esetleges mellékletei, hanem szükség van bizonyítási eljárás lefolytatására is. A közigazgatási eljárásban a bizonyítás az ügyfél, a hatóság és az eljárás egyéb résztvevői bizonyítási eljárási cselekményeinek összessége, melyek azt szolgálják, hogy a hatóság a tényállást és az annak alapjául szolgáló tényeket a valóságnak megfelelően tárja fel. A bizonyítási eljárás célja, hogy a hatóság a lehető legteljesebb mértékben, a valósághoz legközelebb eső módon állapítsa meg, mi is történt az adott ügyben, és a megfelelően tisztázott tényállás alapján jogszerű döntést hozzon. A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. A tényállás tisztázása különösen az alábbi bizonyítékok igénybevételével történhet:       

az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szakértői vélemény, a szemléről készült jegyzőkönyv, a hatósági ellenőrzésről készült jegyzőkönyv, a tárgyi bizonyíték.

Az ügyfélnek alanyi joga, hogy az eljárás során bármikor nyilatkozatot tegyen a saját ügyében. Az iratok tekintetében érdemes kiemelnünk, hogy a bizonyítás szempontjából a teljes bizonyító erővel bíró okiratok a legjelentősebbek, melyek tartalmát mindaddig valósnak kell tekinteni, amíg annak ellenkezőjét az okirat tartalmát vitató személy be nem bizonyítja.

107


A tanúvallomás során a hatóság valamilyen olyan körülményről hallgatja meg a tanút, amit az korábban látott, hallott, vagy másként észlelt. A jegyzőkönyvekről korábban már szóltunk, így mindössze a tárgyi bizonyíték tekintetében emelnénk ki, hogy az tárgyiasult volta miatt bizonyíték (pl. egy rendszámtábla). A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást (szabad bizonyítási rendszer). A felsorolt bizonyítékokon túl azonban a hatóság bármilyen egyéb bizonyítékot is felhasználhat a döntése meghozatalához, de a gyakorlatban az ügyfél nyilatkozata, a különböző iratok a legjellemzőbb bizonyítékok. A hatóság az ügy érdemében (az alapeljárás lezárásakor) határozatot hoz, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzést bocsát ki. A határozatnak – ha jogszabály további követelményt nem állapít meg – tartalmaznia kell:  bevezető részt (pl. az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét),  rendelkező részt (a hatóság döntését, továbbá tájékoztatást a jogorvoslat lehetőségéről, az eljárási költség megállapításáról),  indokolást (többek között a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, a szakhatósági állásfoglalás indokolását), illetve  záró vagy hitelesítő részt (a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét stb.). Emellett a hatóság számára a Ket. néhány speciális döntési lehetőséget is felkínál, így például:  az ellenérdekű ügyfelek egyezségének határozattal történő jóváhagyását,  hatósági szerződés kötését, amennyiben azt jogszabály lehetővé teszi, és az a közérdek, valamint az ügyfél számára is előnyös. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy hatóság döntése csak abban az esetben váltja ki a hatóság által elérni kívánt joghatást, ha azt a döntés címzettje is megismeri. A hatóság a döntést elsősorban hivatalos iratként kézbesíti, azonban kivételesen lehetőség van arra is, hogy a hatóság például telefax útján, szóban vagy elektronikusan közöljön bizonyos információkat az ügyféllel.

2.4.4. A jogorvoslati eljárás Jogorvoslati szakasz abban az esetben jelentkezik a közigazgatási eljárásban, ha az ügyfél sérelmesnek tekinti az alapeljárás eredményeként előállt első fokú döntést, vagy valamilyen oknál fogva hivatalból induló döntés-felülvizsgálatra kerül sor. Ennek megfelelően a közigazgatási döntésekkel összefüggő jogorvoslatoknak két típusa van: a kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárás és a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárás. Kérelemre lefolytatható jogorvoslati eljárások:  a fellebbezési eljárás,  a bírósági felülvizsgálat,  az újrafelvételi eljárás.

108


Hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára:    

a döntést hozó hatóság saját hatáskörében indított eljárás keretében, a felügyeleti eljárás keretében, az Alkotmánybíróság határozata alapján, ügyészi intézkedés nyomán.

A kérelemre lefolytatható jogorvoslati eljárások közül a legjellemzőbb a fellebbezés, melynek legfontosabb szabályai a következőkben foglalhatók össze:  a fellebbezés nincs meghatározott jogcímhez kötve, vagyis fellebbezni bármilyen okból lehet;  főszabály szerint csak határozatot lehet fellebbezéssel megtámadni, és – néhány kivételtől eltekintve  végzést nem;  az ügyfélen kívül az eljárás egyéb résztvevője is élhet önálló fellebbezéssel, de csak az első fokú határozat rá vonatkozó rendelkezése, illetve a rá vonatkozó első fokú végzés ellen;  a fellebbezést – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a döntés közlésétől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni, de a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat;  a fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta;  a fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. A fellebbezési eljárás során a fellebbezési kérelmet az első fokon eljárt hatóság megvizsgálja. Amennyiben megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, akkor a döntését módosítja, vagy visszavonja. Kivételesen arra is lehetőség van, hogy a hatóság a fellebbezés esetén a nem jogszabálysértő döntést is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosítsa, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél. Amennyiben az első fokú hatóság nem módosítja vagy vonja vissza a döntését, akkor az első fokú iratokat és a fellebbezést köteles felterjeszteni a felettes szervhez. A felettes (másodfokú) hatóság a sérelmezett döntést, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja, és ugyanúgy köteles tisztázni a tényállást, mint ahogyan azt az első fokú hatóság esetében megismertük. A vizsgálat során a másodfokú hatóság nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. A másodfokon eljáró hatóság a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának feltétele, hogy az ügyfél (vagy a kereset előterjesztésére jogosul egyéb személy) a jogerős határozatot jogsértőnek tartja. A bírósági felülvizsgálatot a jogerős határozat közlésétől számított harminc napon belül kérheti az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a bíróságtól. A keresetet az ellen a hatóság ellen kell benyújtani, amely az ügyfél szerint a jogsértő határozatot hozta. Ez a hatóság lesz a közigazgatási per alperese, az ügyfél pedig a per felperese. A keresetlevelet az első fokú határozatot hozó szervnél kell benyújtani, amely a keresetlevelet az ügy irataival együtt felterjeszti a másodfokú hatósághoz. A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság – az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével – jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy meghatározott közigazgatási hatósági ügyben a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a közigazgatási döntést megváltoztathatja.

109


Az újrafelvételi eljárás lefolytatására akkor van lehetőség, ha az ügyfélnek az eljárást befejező határozat jogerőre emelkedését követően jutott tudomására olyan, a határozat meghozatalát megelőzően már meglévő, az eljárásban eredetileg el nem bírált lényeges tény, körülmény, bizonyíték, adat, amely elbírálás esetén az ügyfélre nézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna. Az újrafelvételi eljárás lefolytatására irányuló kérelmet az első fokon eljáró hatóság bírálja el. A hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások elindításához nem szükséges az ügyfél kérelme. Ha a döntés módosítása vagy visszavonása során az első fokú hatóság megállapítja, hogy döntése, melyet a fellebbezés elbírálására jogosult szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság még nem bírált el, jogszabályt sért, a döntését módosíthatja vagy visszavonhatja. Erre azonban csak egy ízben, a döntés közlésétől számított egy éven belül kerülhet sor. A felügyeleti eljárás során a felettes (felügyeleti) szerv vizsgálhatja a neki alárendelt hatóságok eljárását. Amennyiben a felettes szerv észleli, hogy a hatósági döntés jogszabálysértő, akkor megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértés felszámolására. Ennek keretében a felügyeleti szerv az első fokú döntést megváltoztatja vagy megsemmisíti, illetve szükség esetén a jogszabálysértő döntést végzésben megsemmisíti, és új eljárásra utasítja az ügyben eljárt hatóságot. A határozat felülvizsgálatára az Alkotmánybíróság határozata alapján abban az esetben kerülhet sor, amennyiben az Alkotmánybíróság alkotmányellenessé nyilvánít egy olyan jogszabályt, amelyet alkalmaztak a hatósági ügyben. Ilyenkor tulajdonképpen olyan döntésünk van, amelynek hiányzik vagy hiányozhat a jogalapja, hiszen az Alkotmánybíróság azt megsemmisítette. A Ket. szerint ebben az esetben a jogerős határozatot hozó szerv felügyeleti szerve a határozatot megváltoztatja, illetve megsemmisíti, és szükség esetén az ügyben eljárt hatóságot új eljárásra utasítja. Az ügyészi intézkedések alapja az ügyész általános törvényességi felügyeleti jogköre, melynek köszönhetően az ügyész vizsgálhatja a különféle közigazgatási szervek hatósági jogalkalmazó tevékenységét. Ha az ügyész valamely jogerős hatósági döntésnél jogszabálysértést fedez fel, akkor óvást nyújthat be. Emellett az ügyész a törvénysértő gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése végett a hatóság vezetőjénél felszólalással él, a jövőbeni törvénysértés veszélye esetén pedig a törvénysértés megelőzése érdekében figyelmeztetést nyújt be.

2.4.5. A végrehajtási eljárás A Ket. szerint a hatóság döntése végrehajtható, ha a kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedett, és az ügyfél a döntésben foglalt kötelezésnek nem tett eleget. A jogerő azt jelenti, hogy a hatóság döntése államigazgatási úton már meg nem támadható (alaki jogerő). A végrehajtási szakaszban először a végrehajtás elrendelésére, majd foganatosítására kerül sor. A végrehajtást az első fokú hatóság foganatosítja, de a Ket. arra is lehetőséget biztosít például, hogy a végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést kössön. A végrehajtás különböző kötelezettségek teljesítésének a kikényszerítésére irányulhat. A legfontosabb végrehajtási módok a pénzfizetési kötelezettség végrehajtása, illetőleg meghatározott cselekmény végrehajtása.

110


A pénzfizetési kötelezettség végrehajtása során elsősorban a pénzügyi intézménynél kezelt összeget kell végrehajtás alá vonni, vagy amennyiben az nem lehetséges, természetes személy esetében a kötelezett munkabérét (munkabérből való letiltás) kell végrehajtás alá vonni. Amennyiben a pénzkövetelés végrehajtása eredménytelen, lehetőség van ingóság lefoglalására, majd árverés útján történő értékesítésére (ingó-végrehajtás), vagy ingatlan végrehajtási joggal való megterhelésére, majd az ingóhoz hasonló árverésére (ingatlan-végrehajtás). Meghatározott cselekmények végrehajtása során a döntésben meghatározott cselekmény elvégzésének vagy meghatározott magatartásnak a kikényszerítéséről van szó. Ilyenkor a hatóság többnyire maga gondoskodik a szóban forgó cselekmény elvégzéséről, és annak költségeinek megtérítésére kötelezi a kötelezettet.

2.4.6. Az elektronikus ügyintézés Az elektronikus közszolgáltatásról szóló 2009. évi LX. törvény számos olyan eljárási szabályt tartalmaz, amely az elektronikus ügyintézés Ket.-ben nem szabályozott kérdéseit rendezi. Az elektronikus ügyintézés egyik – jelen fejezetünkben  kiemelt eszköze a www.magyarorszag.hu címen elérhető ügyfélkapu. Az ügyfélkapu létesítése személyes megjelenéssel a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervnél, a körzetközponti feladatokat ellátó jegyző által működtetett okmányirodában, az állami adóhatóságnál vagy kormányrendeletben meghatározott más szervnél, valamint kormányrendeletben meghatározott hiteles azonosításra alkalmas elektronikus úton kezdeményezhető. Az ügyfélkapu létesítésére jogosult szerv – az előtte személyesen eljáró személynek – felajánlja az ügyfélkapu létesítését, amelyet a szerv kérelemre haladéktalanul létrehoz. Az ügyfélkapu létesítését kérő személynek személyazonosságát igazolnia kell, és a természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát meg kell adnia. Ezzel egyidejűleg közölnie kell elektronikus levélcímét is, amely nélkül ügyfélkapu nem létesíthető. Egy természetes vagy jogi személyhez, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezethez több ügyfélkapu, illetve ehhez kapcsolódó központi rendszer cím és elektronikus tárhely tartozhat. A központi rendszer cím használatára kizárólag a központi rendszeren belüli, naplózott elektronikus kapcsolattartás során van lehetőség. Az ügyfélkapu használója emellett kezdeményezheti, hogy az elektronikus közszolgáltatást nyújtó, általa meghatározott szervek vele a központi rendszer cím használatával elektronikus úton tartsanak kapcsolatot, részére elektronikus formában küldjenek iratokat. Jelenleg az alábbi eljárástípusok intézhetők az ügyfélkapun keresztül:             

eBev szolgáltatások, anyakönyvi kivonatok ügyintézése, egyéni vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos ügyintézés, forgalmi engedéllyel kapcsolatos ügyintézés, TAJ-szolgáltatások, nyugdíj e-ügyintézés, foglalkoztatott bejelentése, magán-nyugdíjpénztári szolgáltatások, elektronikus felvételi, gépjármű-igazgatási ügyekkel kapcsolatos ügyintézés, lakcímigazolvánnyal kapcsolatos ügyintézés, nemzetközi vezetői engedéllyel kapcsolatos ügyintézés, okmányirodai ügyintézés az interneten.

111


2.5.

Közigazgatás-fejlesztési stratégia (Magyary Program)

A Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program a magyar közigazgatás középtávú működési kereteit alapjaiban meghatározó stratégiai dokumentum és kijelölt cselekvések sora, amely pontosan definiált célok és értékek mentén rögzíti a közigazgatás-fejlesztés irányait. A tananyagrész célja, hogy általános elméleti-módszertani bevezetést követően ismertesse a Magyary Program fogalmi kereteit és alaptéziseit.

2.5.1. Bevezetés a közigazgatás-fejlesztés elméletébe és gyakorlatába 2.5.1.1.

A közigazgatási változások természete és módszerei

Miként az a tananyag más fejezeteiből megismerhető, a közigazgatás jogilag pontosan szabályozott feladatkörrel, működési renddel, rögzített szervezetrendszerrel és viszonylag stabil személyi állománnyal rendelkezik, amely önmagában feltételezné annak változatlanságát. A valóságban azonban azt tapasztalhatjuk, hogy egyfelől a kormányok szinte a világon mindenhol meghirdetik közigazgatásuk megreformálását, másfelől pedig a benne lévő szervezetek időről időre törekednek munkafolyamataik finomhangolására, fejlesztésére. A közigazgatási változások két alapvető típusa a reform és az innováció. A reformot és az innovációt – bár közös elemük a pozitív irányú változás, változtatás – legkönnyebben a két kategória szembeállításával tudjuk meghatározni az alábbi szempontok mentén. Reform

Innováció

felülről lefelé irányuló

alulról fölfelé induló

közigazgatás vezető szintje

apparátus

a rendszer egésze, illetve a rendszerszintű működés szempontjából releváns része

valamely szakmailag jól megfogható részterület, konkrét módszertani kérdés

4. Változtatások intézményesülése

tervezés - előzetes értékelés - bevezetés

felvetődés – kigondolás - terjedés

5. Eszközrendszer

irányítási, jellemzően jogi jellegű

1. Irányultság 2. Kezdeményező 3. Befolyásolási szint

6. Partnerség 7. Kötelezőség (szankcionálás)

jellemzően a tervezés során

jellemzően a megvalósulás során

jellemző

nem jellemző

rendszerszintű, követő

folyamatos, az alkalmazással egyidejű, egyéni és a hálózatba visszacsatolt

8. Értékelés

112

terjedés, információmegosztás a hálózaton belül


A közigazgatás korszerűsítése, modernizálása nem képzelhető el csak az egyik, vagy csak a másik módszer kizárólagos alkalmazásával. Az innováció ugyan sokkal szervesebb, adott problémát eredményesen felszámoló, szakmailag könnyen igazolható megoldásokat mutat fel, de képtelen a rendszerszintű problémák átfogó és egységes kezelésére. Ugyanakkor egy reform akkor számíthat igazán sikerre, ha bevezetése legalább részben az innovációs működési mechanizmus jellemzőit alapul véve történik.

2.5.1.2.

Európai közigazgatás-fejlesztési irányzatok

Amint arra már utaltunk, még a gazdaságilag fejlett országok közigazgatása sem „engedheti meg magának”, hogy ne keressen az állampolgárai igényeit mind jobban kielégítő, működési folyamatait pedig hatékonyabbá, így olcsóbbá tevő megoldásokat. Az elmúlt két évtizedben a közigazgatást megújító törekvéseknek alapvetően három iránya volt megfigyelhető. A kilencvenes évek elejétől induló új közmenedzsment (new public management) irányzat legfontosabb felismerése a korábbi jóléti állami rendszerek miatt megnövekedett közszféra fenntarthatatlansága volt. Az állam méretének és kiadásainak csökkentése céljából pedig a magánszféra, a vállalati működés piaci logikáját állították a közigazgatás elé követendő példaként. Az irányzat javaslatai:    

versenyhelyzet megteremtése a közszolgáltatások körében is; a piaci szektor szabályozási megoldásainak „bevitele” a közigazgatásba; a piaci szereplők bevonása a közfeladatok ellátásába (kiszervezés); teljesítménymérés és hatékonyságelvű működés bevezetése.

A 2000-es évek szemléletváltásának oka az volt, hogy a létrejött kisebb és olcsóbb államok nem voltak képesek hatékony megoldást nyújtani a pénzügyi válságok okozta problémákra. Az ún. újweberiánus államkoncepció ennek megfelelően a korábbiakhoz képest az állami szerepvállalás megerősítését hangsúlyozta, amely képes ellensúlyozni a piac torzító folyamatait, és kezeli a kihívásokat a demokratikus jogok garantálása mellett. Az irányzat javaslatai:    

a szolgáltatások minőségi és professzionális nyújtásának követelménye; a közigazgatás erkölcsi értékeinek erősítése; ügyfélközpontú működés, az állampolgári és közigazgatási konzultációk kiterjesztése; eredményalapú szemlélet elterjesztése.

Míg az új közmenedzsment a piacot, az újweberiánus koncepció az államot és a közigazgatást helyezi a fejlesztési logika fókuszába, addig a jó kormányzás (good governance) irányzat a társadalmi szereplőket, az állampolgárokat és azok partneri bevonását. Az irányzat javaslatai:  az állam közvetítői szerepének növelése a különböző társadalmi csoportok között;  civil szervezetek és vállalatok kormányzáshoz való hozzájárulásának ösztönzése;  a szabályközpontúság helyett az érintettek minél szélesebb bevonása a döntéshozatali folyamatokba;  alapérték a társadalmi nyilvánosság, az átláthatóság, a partnerség.

113


2.5.1.3.

A közigazgatási stratégiaalkotás lépései

Minden szervezet és szakterület számára alapvető fontosságú, hogy rendelkezzen olyan fejlesztési dokumentummal, amely különböző időtávokra bontva tartalmazza cselekvéseinek tervét céljai elérése érdekében. Igaz ez a közigazgatás szervezeteire és ágazataira is, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni az államigazgatás hierarchikus felépítését, annak a mindenkori kormányzat alá rendeltségét, ezért kiemelten fontos a célok meghatározásának és a különböző szintű stratégiai dokumentumok megalkotásának egységes módszertanát alkalmazni. A Kormány által meghirdetett egységes kormányzati stratégiai keretrendszer lényege, hogy a stratégiai szemlélet a közigazgatási tervezési tevékenység részévé váljon, a kormányzati tervezés egységes, strukturált rendszerbe illeszkedjen, és a stratégiai dokumentumok a kormányzati célokat képezzék le azonos módszertan mentén.

A bemutatott folyamatban a vezérlőelv az, hogy mindenekelőtt a vonatkozó szakterület problémái, problémarendszere kerüljön meghatározásra, amelyekre reflektálva legyenek meghatározva a célok, ezt követően kezdődjön csak el az operatívabb tervezés, vagyis konkrétan a végrehajtás eszközeinek, feltételeinek meghatározása.

2.5.2. A Magyary Program kiindulópontjai 2.5.2.1.

Helyzetfelmérés a magyar közigazgatás állapotáról

A magyar közigazgatás történetét vizsgálva megállapítható, hogy több esetben is az ország újjáépítésének egyik alapvető eleme éppen a közigazgatás átalakítása volt. 1867-ben, a kiegyezést követően egy olyan országot kellett felépíteni, amelynek az 1848/49-es szabadságharc leverése után szétverték több száz éves közigazgatási rendszerét. A kiegyezés utáni magyar kormányok munkájának eredménye egy, a kor színvonalán álló, az európai normáknak megfelelő magyar állam- és jogrendszer lett. Ha más okok miatt is, de 1920-ban szintén újjá kellett szervezni a közigazgatást, amelyet a Bethlen-konszolidáció évtizede alatt sikerült véghezvinni. A társadalmi, gazdasági felemelkedés kereteit ezúttal is az teremtheti meg, ha sikerül újjászervezni és hatékonyabbá tenni a magyar közigazgatást, érintve annak minden elemét: a feladatok meghatározását és elosztását, az ezek végrehajtását biztosító szervezetrendszert, a különböző folyamatokat és eljárásokat, valamint a közigazgatás személyzetét, a tisztviselőket.

114


Az alábbi problémagócok olyan általános jelenségek és tünetek, amelyeket a rendszerváltás utáni magyar közigazgatás kialakulásától kezdve magán visel, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani azok felszámolására vagy enyhítésére:  a túlburjánzó állami szervezetrendszer és a tisztázatlan felelősségi viszonyok átláthatatlan, szövevényes dzsungele egyrészt költségessé, rugalmatlanná, másrészt kiszolgáltatottá teszi a közigazgatást a korrupcióval szemben;  a közigazgatási ügyintézés alacsony színvonala egyrészt a bonyolult, kiszámíthatatlan, ezért költséges és időrabló eljárásoknak, másrészt az informatikai megoldások (elektronikus ügyintézés) minimális kihasználásának köszönhető;  a közigazgatásban a bérezés a legtöbb esetben nem a munkában kifejtett tényleges teljesítményhez és felelősséghez van kötve, így nem sarkallja a tisztviselőt nagyobb teljesítményre; a teljesítménykényszer hiánya miatt pedig jelentős különbségek alakulnak ki a leterheltség tekintetében, a komoly munkamennyiséget ellátók mellett hosszasan túlélnek „potyautasok” is;  általános jelenség, hogy a közigazgatás jogalkotói képessége mögött elmarad a tervezési képesség színvonala, a programok, tervek végrehajtásához szükséges kompetenciák pedig sok esetben hiányoznak, ezáltal éppen a megvalósítás szempontjai szorulnak háttérbe.

2.5.2.2.

A Magyary Program fogalmi keretei és műfaji sajátosságai

A Magyary Program sok tekintetben szakít az elmúlt két évtized közigazgatás megreformálását célul kitűző kormányzati dokumentumainak, kormányhatározatainak műfajával. Stílusjegyeiben, nyelvezetében, formai megjelenésében az érthetőséget kívánja szem előtt tartani annak érdekében, hogy ne csak a közigazgatás művelői, hanem ügyfelei számára is világos és egyértelmű legyen. A Magyary Program műfaja nem terv, hanem program, értelmezési keret, amely a 2014-ig szóló időtartamra meghatározza a célokat, a beavatkozási területeket és intézkedéseket a hazai közigazgatás-fejlesztés számára.  Azért program, mert biztosítja a folyamatos mérhetőséget. Megvalósulásáról évről évre jelentés készül, amely alapján az előrehaladás mértéke mérhető. Az előrehaladás értékelése és helyzetfelmérés alapján pedig újabb és újabb változatok készülnek. Ez a fajta gördülő tervezés lehetőséget biztosít az adott esetben legmegfelelőbb eszköz megválasztására; az ötletgyűjtésre, valamint a nemzetközi példák figyelembevételére.  Azért program, mert időtartománya igazodik a politikai ciklushoz. Bár a Magyary Program célkitűzéseinek megvalósulásával nyilvánvalóan hosszú évtizedekre befolyásolja a magyar közigazgatás működését, nem jelöli ki ciklusokon átívelően a vélelmezett helyes irányt.  Azért program, mert maga is eszköz. A közszolgálat számára közös cél- és fogalomrendszert hoz létre, amely segít abban, hogy az általa közvetlenül érintett sok ezer kormánytisztviselő, katona, rendvédelmi dolgozó valódi hivatásrenddé és közösséggé váljon.  Azért program, mert sikeres fejlesztési modellként hatása kisugárzik. A jó közigazgatási kultúra a nemzet kultúrájának része, amely hatását az élet minden területén érzékelteti.

2.5.2.3.

Magyary Zoltán szakmai munkássága

Magyary Zoltán (Tata, 1888. június 10–Héreg, 1945. március 24) egyetemi tanár, iskolateremtő tudós, köztisztviselő. A közigazgatás tudományának nemzetközi hírű művelője. 115


A piaristáknál folytatott középiskolai tanulmányait követően államtudományi oklevelet, majd jogtudományi doktorátust szerzett. Kiváló adottságainak köszönhetően végigjárta a köztisztviselői ranglétrát. Pályájának első fele 19101930 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz és a Klebelsberg Kunó által irányított tudománypolitikához kapcsolódik. 1930-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Közjogi és Közigazgatásjogi Tanszékének vezetője, majd nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 1931-ben közigazgatási kormánybiztosi megbízatást kapott. Nevéhez fűződik a Magyar Közigazgatási Intézet megalapítása, amelyet igazgatóként vezetett. Az 1930-as évektől egyetemi tanári és az általa alapított/vezetett közigazgatástudományi intézetben végzett kutató munkássága vált meghatározóvá. Ekkorra már nemzetközi hírű közigazgatás-tudós. Angolul, franciául, németül és oroszul jelentek meg publikációi, monográfiái is. Az 1937/1938-as tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem dékánja volt. 19361938 között munkatársaival és tanítványaival a tatai járás tudományos vizsgálatát végezte. Feleségével együtt 1945. március 24-én – az átvonuló szovjet csapatoktól elszenvedett atrocitások hatására – az önkéntes halált választották. Főbb művei:  A magyar közigazgatás tükre. (Mártonffy Károly és Némethy Imre társszerzőkkel.) Budapest, Állami Nyomda, 1932.  A közigazgatás legfőbb vezetése szervezési szempontból. (Franciául is.) Budapest, Budapest Székesfőváros Házinyomdája, 1936.  A közigazgatás és az emberek. Ténymegállapító tanulmány a Tatai Járás közigazgatásáról. (Kiss Istvánnal közösen.) Budapest, Dunántúli Nyomda, 1939.  Magyar közigazgatás. Budapest, Egyetemi Nyomda, 1942.

2.5.3. A Magyary Program célrendszere 2.5.3.1.

Átfogó cél: a hatékony nemzeti közigazgatás

A Magyary Program átfogó stratégiai célja a 2012. január elsején hatályba lépő új Alaptörvény XXVI. cikkében foglaltaknak megfelelően az állami működés hatékonyságának, a közszolgáltatások színvonalának emelése, vagyis a hatékony nemzeti közigazgatás megteremtése. (A hatékony nemzeti közigazgatás tartalma és jelentése a Magyary Program értelmezésében a 6.3. almodulban kerül kifejtésre.) A nemzeti jelző a Magyary Program számára alapvetően két jelentéstartalmat hordoz:  Egyrészt kifejezi azt, hogy a közigazgatásnak nemcsak a jogi értelemben vett állampolgárok körét kell csupán szolgálnia, hanem az egész magyar nemzet, annak valamennyi tagja – különösen igaz ez a határon túli magyar szervezetekre – érdekeit, függetlenül attól, hogy melyik ország állampolgára, vagy melyik kontinensen él (nemzet mint ügyfél).  A második jelentéstartalom lényege a nemzeti lét időbeli tartósságából fakad. A nemzet önmaga államalkotó képességének örökítő közege, amely magában hordozza saját létező tudását, szervezeti értékeit és alkotmányos hagyományát.

116


A magyar közigazgatás nem csupán a jelenben élő közösség sorsának alakítója: mai, évszázadok alatt sokat formálódott rendszere az elődeink öröksége, míg a mai kor közigazgatásfejlesztési intézkedései sok esetben a jövő magyarságára, az elkövetkező nemzedékek életére gyakorolnak majd jelentős hatást.

2.5.3.2.

Stratégiai célkitűzések Hatékony nemzeti közigazgatás megvalósítása

Szervezet

Eljárás

Feladat

Eredményes szervezeti működés

Feladatrendszer megújítása

Belső eljárások megalapozása és racionalizálása

Teljes körű szervezetkataszter

Teljes körű feladatkataszter

sztenderdizálás

Áttekinthető, egységesített szervezetrendszer

Formai és tartalmi dereguláció

Minőségi jogalkotás

Elégséges felszerelés

Stratégiai tervezés megújítása

Visszacsatolás, monitoring, értékelés

Személyzet Ügyfélkapcsolatok javítása

Személyzeti igazgatás fejlesztése

Kiszámítható, vonzó életpálya

Ügyfélközpontú szolgáltatások

Megfelelő munkáltatói képességek kialakítása

Elkötelezett munkatársak

Kezdeményező kommunikáció, konzultáció

Vezetői képességek fejlesztése

Felkészültség javítása

Átjárhatóság biztosítása

célok: A Magyary ProgramElektronikus átfogó céljának, Horizontális a hatékony nemzeti közigazgatás megvalósításának közigazgatás kiterjesztése, egyszerűsítés, esélyegyenlőség, antikorrupció érdekében a helyzetértékelés során azonosított problémákra válaszul került kialakításra a célrendszer úgy, hogy az átfogó cél eléréséhez a közigazgatás négy vetülete szerinti pillérek, beavatkozási területek (szervezet, feladat, eljárás, személyzet) alá sorolhatók be az egyes célok, alcélok.

A Magyary Program fő stratégiai célkitűzései:

1. 2. 3. 4. 5. 6.

az eredményes szervezeti működés, a feladatrendszer megújítása, a belső eljárások racionalizálása, az ügyfélkapcsolatok javítása, a személyzeti igazgatás fejlesztése, a kiszámítható életpálya.

2.5.4. A Magyary Program beavatkozási területei A fejezet során a Magyary Program beavatkozási területei kerülnek bemutatásra, amely egyúttal a stratégia építkezésének fő vázát is adja. Minden egyes beavatkozási területet vagy pillért ismertető alfejezet tartalmazza a fogalmi lehatárolást, valamint a főbb intézkedéseket.

117


2.5.4.1.

Szervezet

A közigazgatás mint szervezetrendszer a nemzeti erőforrásoknak a közcélok megvalósítására történő felhasználásával foglalkozik, és az igazgatási szervek összességéből épül fel. A Magyary Program elsősorban az államigazgatás szervezetrendszerére kíván hatni, de egyes intézkedései érintik az önkormányzatokat mint szervezeteket és az önkormányzatok által irányított-koordinált folyamatokat is. A hatékony közigazgatás szervezetrendszerének legfőbb jellemzője, hogy rendben tartott, amely az alábbi szempontoknak való megfelelést jelenti:  annyi és olyan jogállású szervezet áll rendelkezésre, ami a hatékony feladatvégrehajtáshoz elégséges (e körben kell vizsgálni az ún. kiszervezett feladatellátások kérdését, főszabály szerint a „szükséges legkevesebb” megközelítésben);  a szervezetek belső működése, nyilvántartása, egymáshoz való viszonya tisztázott és elfogadott;  a szervezetek felszereltek, azaz fizikai és informatikai elhelyezésük és működésük megfelelő, az ehhez szükséges anyagi és személyi erőforrás rendelkezésre áll. Az állami szervezeti kataszter kialakítása az első lépés a közigazgatás hatékony működésének elérésére. A közigazgatási szervezetrendszer egyszerűsítése és egységesítése a szervezetrendszer mennyiségi csökkentését, a szervezetek belső szervezetének arányosítását, valamint a szervezet- és hatáskör-illesztési problémák felszámolását jelenti. A közigazgatás szervezeti megújításának legfontosabb részét képezi a területi közigazgatás teljes szervezeti megújítása, amelynek első lépéseként újra létrejöttek a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalok, majd ezek bázisán a megyei (fővárosi) kormányhivatalok mint a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervei. A következő évek feladata a kormányhivatalok és egyéb, összevonással keletkezett szervek működésének konszolidációja. Emellett elkezdődött a járási államigazgatás kialakítása is, amelynek értelmében a megyei kormányhivatalok alárendeltségében, alapvetően az adott járásban jelen lévő szakigazgatási szervekből és az okmányirodákból létrejönnek a járási kormányhivatalok. Ezzel szorosan összekapcsolódik az előkészítés alatt álló önkormányzati reform, amely a Magyary Programmal együtt elhozza a helyi közügyek, valamint az államigazgatási ügyek régóta halogatott szétválasztását a járási kormányhivatalok és az önkormányzatok között.

2.5.4.2.

Feladat

Az állami működés elemi egysége a feladat. Az alacsony hatékonyságú működés az esetek túlnyomó többségében a rossz, hiányos feladatkiadásra vagy -értelmezésre vezethető vissza. A Magyary Programban meghatározásra kerül, melyek a feladat mint alapegység kötelező és lehetséges tartalmi elemei:  a feladat kötelező tartalmi elemei: az adott feladat felelőse, tárgya, határideje és forrása;  a feladat lehetséges tartalmi elemei, amelyek minden esetben a feladat végrehajtásának körülményeit határozzák meg, és lényegileg befolyásolják a feladat-végrehajtás hatékonyságát: az adott feladat közreműködői, érintettjei, fedezete, előfeltétele, végrehajtási módja, illetve az eljárás típusa. A közfeladatok teljes körű meghatározása és rendszerezése régi adósság, amelyet pótolni kell.

118


A Magyary Program keretében indított nagyszabású munka célja olyan elemi szintű közfeladat-kataszter kialakítása, amelyre a stratégiai döntéseket és a jogalkotást támogató információ-rendszer épül, valamint kiszolgálja a deregulációt és a végrehajtási szintű jogalkotást. A közelmúltig a minőségi szempont háttérbe szorulása a jogalkotásban és a megfelelő hatásvizsgálati rendszer hiánya miatt nagyon magas volt a jogszabály-módosítások száma, ami mind a jogbiztonság, mind a hatékonyság szempontjából rendkívül kockázatos. A minőségi jogalkotás megalapozásához szükség van a hatályos központi joganyag meghatározott jogterületeinek áttekintésére, ami lehetővé teszi a joganyag mennyiségének csökkentését, a meglévő ellentmondások kiküszöbölését, az adminisztratív terhek csökkentését, valamint egyéb tartalmi jogtisztítást (formai és tartalmi dereguláció).

2.5.4.3.

Eljárás

Lényegében minden feladat-végrehajtásnak van eljárási része, és nincs szervezeti működés (akár csak belső) eljárások nélkül. A Magyary Program szempontjából nem az egy-két lépésből álló eljárások értékelése bír kiemelt jelentőséggel, hanem az összetettebb folyamatok mint közigazgatási eljárások hatékonyabbá tétele. A közigazgatás működését jellemző belső (a szervezeteken vagy szervezetrendszeren belüli) és külső (a hivatal és az ügyfél közötti) eljárások tekintetében egyaránt fontos elvárás, hogy megbízhatóak, kiszámíthatóak, valamennyi összetevő szempontjából (az eljárás időtartama, költsége stb.) tervezhetőek legyenek. Ennek az elvárásnak az egyes eljárások sztenderdizálásával, egységes normák, elvárások felállításával és betartásával lehet a leginkább megfelelni. A minőségi jogalkotás elve több elemet foglal magába, az előzetes és utólagos hatásvizsgálatok alkalmazásán túl beleértjük a színvonalas jogszabályszerkesztést, a jogszabályok nyelvi egyszerűsítését, a jogi szabályozás alternatíváinak vizsgálatát és az adminisztratív terhek csökkentését is. A Magyary Program részeként kidolgozásra kerül az új, hiteles számításokon és felméréseken alapuló hatásvizsgálati rendszer, amely minden előterjesztés értékeléséhez még érdemibb információkat fog nyújtani. Egyszerűsödik a jogszabályok nyelvezete, illetve azok megismerési csatornái a társadalom, a jogszabályok által érintett személyek és vállalkozások számára. A Magyary Program célja az ügyfelek igényeit és érdekeit figyelembe vevő, ügyfélközpontú szolgáltató működés kialakítása, az eljárások egyszerűsítése, az ügyfélterhek csökkentése és egységesen magas színvonalú, mindenki által hozzáférhető szolgáltatások kialakítása. A szolgáltatások színvonalának emelése érdekében többcsatornás (személyes, elektronikus és telefonos) kormányzati ügyfélszolgálati rendszer kerül kialakításra, amely az ügyfelek számára lehetőséget teremt ügyeik egyablakos (egy helyszínen történő) elintézésére. A költségvetés célhoz kötött tervezésével és végrehajtásával a közigazgatás egyre inkább képes a hatékony forráselosztásra. A Magyary Program keretében e körben egészen a későbbi elszámolhatóság szintjéig kell egyszerűsíteni a folyamatokat, az általános szerződési feltételek alkalmazása, a határidők rövidítése, az eljárási vélelmek felállítása, az állam hivatalos tudomásszerzése, az erre szakosodott, kellő személyi erőforrással rendelkező központi szerződéskötő egységek létrehívása által még további hatékonyságjavulás érhető el.

119


A feladat részeként kerül bevezetésre az új közbeszerzési törvény, amely már nem képez érdemi akadályt a források gyors és hatékony felhasználásának útjában, azzal együtt, hogy az átláthatóságot és a tisztességes eljárást valóban biztosítja.

2.5.4.4.

Személyzet

A Magyary Program a személyzet fogalmát kiterjesztően értelmezi, beleérti  mind a szűk értelemben vett közigazgatásban dolgozó kormánytisztviselőket,  mind a katonákat és rendőröket, vagyis a fegyveres, illetve más hivatásos szolgálati állomány tagjait is,  ezentúl a személyzet fogalmába beletartozik mindenki, aki bármilyen jogviszony keretében rendszeresen, személyesen foglalkoztatva munkát végez a közigazgatás számára. Ennek oka, hogy az erős állam elvét leginkább az szolgálja, ha a meghatározott közjogi alapokon álló említett életpályák fejlesztése közös elvek és értékek mentén történik. Ennek képezheti alapját a több ponton is egymással érintkező életutak egységes kidolgozása. Így a teljes szervezetrendszerben ténylegesen megvalósíthatóvá válik az átjárhatóság. A rugalmas alkalmazkodást pedig azzal lehet elérni, ha fokozatosan a munkakör kerül a személyzeti gondolkodás középpontjába. A hatékony munkavégzéshez szükséges megfelelő feltételrendszert a Magyary Program általánosságban az alábbiak szerint fogalmazza meg:  Szakmai tudás („tudja”) – megfelelő kiválasztás, folyamatos képzés, felkészülés, a képességek, készségek fejlesztése.  Elkötelezettség („akarja”) – a célrendszer tényleges ismerete és elvszerű alkalmazása a feladat-végrehajtás során.  Bizalom („hagyják”) – szükséges végrehajtói mozgástér és (eszközbeli és szakmai) támogatás biztosítása mind a vezetők, mind a munkatársak, mind az ügyfelek részéről. Az új életpályamodell az alábbi elemek mentén kapcsolja össze az egyes jogviszonyokban az életutakat:  hivatásetikai normák: erős nemzettudatra épülő, értékekkel telített közszolgálati hivatás alapelveinek meghatározásával, világos szabályokkal kell segíteni a közszolgálatban dolgozókat a hivatalukhoz méltó, kötelességtudatos magatartás tanúsításában, amely az állampolgárok számára is egyértelművé teszi a közszolgálatban dolgozókkal szemben támasztható szakmai és etikai elvárásokat;  munkaköralapú rendszer: a jelenlegi munkakörök számbavétele, csoportosítása után munkakörcsaládok kialakítására (pl. szakmai, pénzügyi, jogi, személyzeti munkakörök); majd munkakörönként a célok, felelősségek, követelmények és a szükséges tudás, tapasztalat, kompetenciák meghatározására kerül sor; amelyre végül felépíthetőek az egyéni életpályák és karrierutak;  kiválasztás: a kiválasztás folyamatát egyszerre kell megfeleltetni a minőség, a versenyelvűség és a nyitottság szempontjainak, valamint a gyors és rugalmas munkaerőutánpótlás igényének;  értékelés: a munkaköralapú rendszerre építve reális és folyamatos teljesítménymérési eszközök kidolgozására van lehetőség, amely a jutalommal való összekötés helyett fejlesztésközpontú és -alapú megközelítést támogat;

120


 előmenetel és javadalmazás: a valódi karrierlehetőségek, valamint az igazságosabb és hatékonyabb díjazási rendszer kialakítása érdekében figyelembe kell venni a munkakör szervezet számára megjelenő értékét, a munkakörben töltött szolgálati időt, valamint az alapbéren kívül a teljesítményértékelés eredményeit egyaránt, valamint a tisztviselő egyéb közigazgatással összefüggő és anyagi lehetőségeire kiható tevékenységeit;  képzési, továbbképzési és vizsgarendszer: a képzés szakmai színvonalának erősítése, átjárhatóságának biztosítása céljából 2012-től indul a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mint a közszolgálati képzés alapintézménye; továbbá mind a továbbképzés, mind a vizsgák új rendszerét hozzá kell igazítani a kormánytisztviselői előmeneteli rendszerhez, amelyre ráépülhet egy tisztviselői vezetői elit szervezésének koncepciója;  állami-munkáltatói gondoskodás: az emberi erőforrás-menedzsment egyik fontos eleme a „gondoskodó elbocsátás” intézménye, amikor a korábbi munkáltató szervezetten, de a speciális egyéni szempontokat is figyelembe véve támogatja az elbocsátott munkavállalók újbóli elhelyezkedését. A személyzeti igazgatás (tágabban a közigazgatási személyzetpolitika) személyzetfejlesztési stratégia és a központi koordinációs szint kiépülése.

alapja

a

Ki kell alakítani a közigazgatásnak azt a képességét, hogy a feladattömeg tagolásával és tudatos ütemezésével az állomány egyenszilárdságú terhelése elérhető legyen, így különösen időszakos feladat végrehajtására az állományon belül lehessen erőforrást mozgósítani, átcsoportosítani. Mindezt támogatja az új személyügyi nyilvántartó és adminisztráló rendszer, amelynek részeként nemcsak a személyügyi okirat válik kezelhetőbbé, hanem új életrajz bevezetésével a személyi állomány képességei, kompetenciái is jobban hozzáférhetőbbé válnak a munkáltatók számára.

2.5.5. A Magyary Program végrehajtása Fontos tanulsága az elmúlt húsz évnek, hogy szükséges egy olyan intézményrendszer a közigazgatáson belül, amely levezényli a reformok megvalósítását. E feladat ellátásához a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a szükséges központi hatásköröket megkapta ahhoz, hogy minden szereplőnek a pontos helyét és feladatát meg tudja mutatni, és felügyelje az ellenőrzési és a monitoring tevékenységeket. Az intézményrendszer a következő szervezetekből áll:     

Közigazgatási Stratégiáért Felelős Helyettes Államtitkárság, Nemzeti Közigazgatási Intézet, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, ECOSTAT Kormányzati Hatásvizsgálati Központ, Közpolitikai Kutatások Intézete.

A Magyary Program intézkedéseinek zömét belső erőforrásból, illetve az Államreform Operatív Program (ÁROP) és az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) révén rendelkezésre álló európai uniós forrásból, kisebb részben nemzeti forrásból valósítja meg egy folyamatosan aktualizált részletes intézkedési terv mentén, amely rögzíti a konkrét projekteket, intézkedéseket, a felelősök körét, a forrásokat és a határidőket.

121

122

3. Európai Uniós alapismeretek 3.1.

Európai uniós intézményrendszeri és jogi alapismeretek

3.1.1. Az európai integráció rövid története (Párizstól  Lisszabonig) Az európai egységgondolat filozófiai és politikatudományi előzményeit követően a XX. század második fele érlelte meg egyértelműen a helyzetet a jelenleg létező európai integrációs intézmények kialakulása és kiépülése előtt. A II. világháború szörnyű pusztítása és ennek következtében az európai országok nagy részének kimerülése, elszegényedése ráébresztette az akkori politikusokat arra, hogy a kontinensnek a sanyarú helyzetből való kilábalás érdekében tartós békére van szüksége, ugyanis csak ez garantálhatja a földrész lakosainak jólétét és az országok hosszú távú fejlődését. Ennek érdekében kerültek kidolgozásra a gazdasági-politikai integráció lépcsőfokai, amelyre alapozva váltották valóra az európai integrációs folyamatot kezdetben jórészt francia és német politikusok. A II. világháború európai eseményei befejeződésének ötödik évfordulóján, 1950. május 9-én az ún. Schuman-nyilatkozattal vált lehetővé az, hogy több kísérletet követően 1951-ben hat nyugat-európai ország, nevezetesen Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Franciaország és az NSZK (az ún. Hatok), Párizsban létrehozza az első európai integrációs szervezetet, az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK). Az ESZAK elsődleges célja az volt, hogy a hadiipar szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró széntermelést és acélipart egy új, soha korábban nem létező, tőlük lényegében független, szupranacionális (nemzetek feletti) szervezetre bízzák, megakadályozva ezzel egy újabb háború kitörését a kontinensen úgy, hogy egyúttal biztosítsák az ágazat fejlődését. Közép-Európa keleti felének országai (beleértve Magyarországot is), valamint Kelet-Európa egésze a rendszerváltásokig el volt zárva az európai integráció lehetőségétől. Az ESZAK működőképességén felbuzdulva a Hatok 1957-ben Rómában újabb két közösséget hoztak létre, egyfelől az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom). (A szakirodalom az EGK és az Euratom létrehozásáról szóló szerződéseket Római Szerződéseknek nevezi.) Az előbbi képezi a gerincét lényegében az európai gazdasági-politikai integrációnak, míg az utóbbi az atomenergia biztonságos és békés célú felhasználása érdekében jött létre. Mivel az integrációs folyamat működőképesnek bizonyult, hamarosan a Hatokon kívüli európai országok is jelezték a szervezetekhez való csatlakozási szándékukat. Az első kibővülésre 1972-ben (a csatlakozási szerződések 1973-tól hatályosak) az Egyesült Királyság, Írország, valamint Dánia csatlakozásával került sor („Kilencek”). Ezt követte 1981-ben Görögország belépése („Tízek”), majd 1986-ban Spanyolország és Portugália csatlakozása („Tizenkettek”). Az 1989/1990-es évek közép- és kelet-európai eseményei újabb kihívást jelentettek az Európai Közösségek számára (1990-ben az NDK lényegében beolvadt az NSZK-ba), melynek hatására a tizenkét tagállam ismételten újragondolta az európai integráció helyzetét.

123

KÖZIGAZGATÁSI ALAPVIZSGA EURÓPAI UNIÓS ALAPISMERETEK (3. modul)

Az újabb reformnak köszönhetően az 1992. évi Maastrichti Szerződéssel létrehozták az Európai Uniót, és egyúttal módosították a Római Szerződést. 1995-ben újabb három ország csatlakozott – immáron az EU-hoz –, mégpedig Svédország, Finnország és Ausztria. Részben emiatt ismételten sor került az európai integráció korrekciójára, amit az 1997. évi Amszterdami Szerződésben tettek meg (1999-től hatályos). 2004. május 1-jén minden addiginál több, tíz ország csatlakozott az Európai Unióhoz: Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Szlovénia, Málta, Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia („Huszonötök”). 2007-ben került sor az Európai Unió eddigi utolsó kibővülésére, amikor Románia és Bulgária is csatlakozott a szervezethez („Huszonhetek”). Ugyancsak 2007-ben fogadták el az Európai Unió mindennapjait jelenleg rendező módosításokat a Lisszaboni Szerződéssel (2009-től hatályos). A Lisszaboni Szerződés – többek között – megszüntette az Európai Unió addigi pillérrendszerét, és az EU-t jogi személlyé tette. 1993 és 2009 között az Európai Unió három ún. pillérre épülve működött. Az első pillér szupranacionális elven szerveződött, és tulajdonképpen az ún. Európai Közösségeket jelentette. Az Európai Közösségek három szerveződést, nevezetesen az EGK jogutódjának számító Európai Közösséget (EK), az Euratomot és a 2002-ben az EK-ba olvadó ESZAK-ot foglalták magukban. A kormányközi elven működő második pillér a Közös Kül- és Biztonságpolitikát, míg a szintén klasszikus államközi felépítésű harmadik pillér a Bel- és Igazságügyi Együttműködés, 1999-től a Büntetőügyekben folytatott Rendőrségi és Igazságszolgáltatási Együttműködés ügyeit takarta.

3.1.2. Az euró, az euróövezet és a monetáris unió. Nyelvi rezsim az Európai Unióban és az EU jelképei A Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) kialakításának tervei az 1990-es évek elején születtek meg. Ennek alapján a GMU megvalósításának folyamatában rögzítették a monetáris unióban részt vevő országok valutája és az euró közötti arányokat, és 2002. január 1-jétől az egységes fizetőeszköz  az euró  is megjelent a pénzforgalomban, és jelenleg 17 uniós tagállam törvényes fizetőeszközét jelenti. Ezek az országok alkotják az ún. eurócsoportot. Az Európai Unió nyelvhasználatának rendje szerint az Unió intézményeinek jelenleg 23 hivatalos és munkanyelve van, köztük természetesen a magyar nyelv is. Amennyiben bármelyik tagállam vagy tagállam joghatósága alá tartozó személy úgy dönt, hogy az Unió intézményeihez magyar nyelven fordul, úgy azok kötelesek arra magyarul válaszolni. Ezen kívül a rendeleteket és egyéb általánosan alkalmazandó dokumentumokat, valamint az Európai Unió Hivatalos Lapját is valamennyi hivatalos és munkanyelven közzé kell tenni. Az EU intézményeiben használt munkanyelvekkel kapcsolatban elmondható, hogy két hivatalos nyelvnek, mégpedig az angol és a francia nyelvnek kiemelkedő jelentősége van a napi ügyvitel során. Az Európai Unió legfontosabb hivatalos jelképei a lobogó, a himnusz, az Európa-nap és a jelmondat. Az Európai Unió lobogója a kék eget, a 12 csillag pedig a tökéletességet és a teljességet, a népek közötti szolidaritást és harmóniát szimbolizálja.

124


Az Európai Unió himnusza 1985 óta Friedrich Schiller „Örömódája” Ludwig van Beethoven zenéjével (IX. szimfónia). Felsoroltak mellett létezik az Európa-nap, amely május 9-ére esik (Robert Schuman 1950. május 9-én benyújtott nyilatkozata alapján). Végül meg kell említeni az EU jelmondatát is, amely így hangzik hivatalosan: „Egyesülve a sokféleségben”.

3.1.3. Az Európai Unió intézményrendszere Az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban mint EUSz is)  ami lényegében az 1992. évi Maastrichti Szerződés többször módosított szövegét és struktúráját jelenti  hatályos szövegezése szerint az Unió saját intézményi kerettel rendelkezik, amelynek egyúttal célja az Unió értékeinek érvényesítése és célkitűzéseinek előmozdítása. Az Európai Uniónak jelenleg hét ún. intézménye van, ezek a következők: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Európai Parlament, Európai Tanács, Tanács (Miniszterek Tanácsa), Európai Bizottság, Európai Unió Bírósága, Európai Központi Bank, Számvevőszék.

Az alábbiakban bemutatjuk az egyes intézményeket és azok egymáshoz való viszonyát.

3.1.3.1.

Az Európai Parlament (EP)

Az Európai Parlament az Európai Unió egyetlen közvetlen választással létrejövő intézménye. Az Európai Parlament székhelye Strasbourg. Az EP fő feladata, hogy képviselje az Unió polgárainak érdekeit a közösségi döntéshozatalban, és felügyelje az EU intézményeinek demokratikus működését. Az EP a közösségi döntéshozatal nagy részében a Miniszteri Tanáccsal közösen hoz döntéseket, alkot jogszabályokat, így egyre inkább tekinthető a Miniszteri Tanács melletti társ-döntéshozó, társ-jogalkotó szervnek. Az Európai Parlament tagjainak létszáma legfeljebb 750 fő lehet. A tagállamok képviselete a népesség számához viszonyítva arányosan lett meghatározva, ennek alapján egyetlen országnak sem lehet 96-nál több és 6-nál kevesebb képviselője. Magyarország jelenleg 22 mandátummal rendelkezik az EP-ben. Az Európai Parlament tagjait az Unió polgárai választják:    

közvetlen és általános választójog alapján, szabad és titkos választásokon, ötéves időtartamra, arányos (listás) választási rendszerben.

Az európai választásokon minden választókorú uniós polgár választhat és választható. Uniós polgár ugyanis csak az lehet, aki már valamelyik tagállam állampolgárának minősül, így „csak” kiegészíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. Ennek megfelelően minden magyar állampolgár uniós polgár is egyúttal.

125


Az uniós polgárok – egyebek mellett –  jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni;  a lakóhelyük szerinti tagállamban választók és választhatók az EP- és az önkormányzati választásokon;  jogosultak diplomáciai és konzuli hatóság védelmét igénybe venni olyan országokban is, ahol az állampolgárságuk szerinti országnak nincs, egy másik uniós tagállamnak ellenben van képviselete;  ezenkívül az uniós polgárok bármilyen ügyben jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez;  bármelyik hivatalos nyelven fordulhatnak az EU intézményeihez, akik kötelesek arra ugyanazon nyelven válaszolni;  az uniós polgárt megilleti még a megfelelő ügyintézéshez való jog az EU intézményeivel kapcsolatban, ami részrehajlás nélküli, tisztességes és ésszerű határidőn belül történő ügymenetet jelent, de magában foglalja az EU kártérítési felelősségét is. Az Európai Parlament tagjai a szabad mandátum elve alapján tevékenykednek, vagyis senki által nem utasíthatók, és mentelmi jogot élveznek. Az EP-képviselők tagjaik közül 2 és fél éves (megújítható) időtartamra megválasztják az intézmény elnökét és tisztségviselőit. A parlament tisztségviselőinek minősülnek – az elnök mellett – a tizennégy alelnök és az öt quaestor. Az elnök és az alelnökök együttesen alkotják a parlament Elnökségét, amelynek ülésein tanácsadó minőségükben a quaestorok is részt vesznek. A quaestorok a képviselőket közvetlenül érintő pénzügyi és igazgatási feladatokat látnak el, így például döntenek a belépőkártya-igénylésekről, meghatározzák a képviselők által alkalmazható asszisztensek számát, és nyilvántartást vezetnek az EP-tagokról, amelyben kitérnek az adott személyek jövedelmi viszonyaira is. A parlament tisztségviselőit a képviselők saját soraikból választják titkos szavazással, amelynek során tekintettel kell lenni a tagállamok és a politikai nézetek méltányos képviseletére. A nyilvános plenáris ülések mellett – a nemzeti parlamentek működéséhez hasonlóan – hangsúlyos szerepe van a szélesebb közvélemény számára kevésbé látható – bár főszabályként nyilvános – bizottsági munkának. Az EP-ben léteznek:  állandó bizottságok,  különbizottságok (a különbizottságok a rendkívüli problémák kezelésére jönnek létre, megbízásuk időtartama legfeljebb 12 hónap),  vizsgálóbizottságok (a közösségi jog megsértése, vagy helytelen alkalmazása esetén állítja fel az EP), valamint  az egyes testületeken belül albizottságok is létrehozhatók. A jelenlegi EP-ben húsz állandó bizottság működik. Az állandó bizottságok közül talán a legfontosabb szerepe a Külügyi Bizottságnak (AFET), az Állampolgári jogi- Bel- és Igazságügyi Bizottságnak (LIBE), a Költségvetési Bizottságnak (BUDG) és az Alkotmányos Ügyek Bizottságának (AFCO) van.

126


A bizottságokban minden képviselőcsoportnak lehetősége van arra, hogy tagjai közül egy ún. koordinátort nevezzen ki, akinek kettős feladata van: egyrészt a bizottsági konszenzus kialakításának elősegítése, másrészt a képviselőcsoport érdekeinek megjelenítése. A bizottsági tagok minden felmerülő bizottsági ügy vitelére választanak egy jelentéstevőt, akinek az adott ügy menedzselése a feladata.

3.1.3.2.

Az Európai Tanács

Az Európai Tanács (EiT) – ami nem keverendő össze sem a következő pontban részletezett Tanáccsal, sem pedig az Európai Uniótól különböző európai nemzetközi szervezettel, az Európa Tanáccsal – az Európai Unió legmagasabb szintű politikai döntéshozó szerve, amely a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből áll, és félévente legalább két alkalommal ülésezik, de rendkívüli ülésre is összehívható. Az Európai Tanács nagy horderejű, stratégiai kérdésekben dönt, valamint meghatározza az EU általános politikai irányvonalát. Az intézmény a tagállamok közötti kompromisszumok megkötésének is színtere. Az intézményben a legtöbb országot – így Magyarországot is – a kormányfő képviseli. Az Európai Tanácsnak tagja továbbá a két és fél éves időtartamra az EiT által minősített többséggel megválasztott állandó elnöke – megbízatása egy alkalommal megújítható – és az Európai Bizottság elnöke, munkájában részt vesz ezenkívül az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is. Az Európai Tanács elnöke nem tölthet be semmilyen nemzeti megbízatást, legfontosabb feladatköreit ellátva elnököl és vezeti az EiT üléseit, erőfeszítéseket tesz az intézményen belüli kohézió és konszenzus megteremtésére, valamint ellátja az Unió külső képviseletét a közös külés biztonságpolitikához tartozó ügyekben. Az EiT elnöke ezenkívül minden ülést követően köteles jelentést benyújtani az Európai Parlamentnek. Az Európai Tanács nem lát el jogalkotási feladatokat, de meghatározza az EU általános politikai irányait és prioritásait. Munkája során – amelyet saját Főtitkársága segít – főszabályként konszenzussal dönt, kivéve ha a Szerződések ettől eltérően rendelkeznek. Az Európai Tanácsban a hazánk képviseletét ellátó miniszterelnököt ebbéli funkcióinak ellátásában a Miniszterelnökség, illetve a minisztériumok (főként a Külügyminisztérium) segítik és készítik fel.

3.1.3.3.

A Tanács

A Tanács – amelyet informálisan Miniszterek Tanácsának is neveznek – az Unió legfőbb döntéshozó, jogalkotó testülete. A Tanács a tagállamok szakminisztereiből áll, és általában tárcavezetői szinten ülésezik. Ez annyit jelent, hogy jóllehet a Tanácsnak emiatt különböző formációi léteznek, azokat hivatalosan mindig a „Tanács” elnevezéssel illetjük. Természetesen minden tanácsi formációnak létezik nem hivatalos és a gyakorlatban széleskörűen ismert és alkalmazott elnevezése, és ismertetésük során zárójelben megadjuk a magyar terminológiában használt rövidített elnevezésüket is. A formációik listáját az Európai Tanács határozza meg minősített többséggel, de létezik két tanácsi formáció, amely kiemelt jelentőségéből adódóan nevesítve lett a Szerződésekben, mégpedig az Általános Ügyek Tanácsa (ÁÜT) és a Külügyek Tanácsa (KÜT).

127


Az Általános Ügyek Tanácsa és a Külügyek Tanácsa külügyminiszteri szinten ülésezik. Az említett két konfigurációval együtt jelenleg tíz tanácsi formáció létezik, melyek az alábbiak. Az egyik legfontosabb a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN), amely egyike a legrégebbi tanácsi formációknak, és havonta legalább egy alkalommal ülésezik. Magyarországot a Nemzetgazdasági Minisztérium élén álló tárcavezető képviseli a testületben. Az ECOFIN legfontosabb feladata a gazdaságpolitikai koordináció megvalósítása és a tagállamok költségvetési politikáinak figyelemmel kísérése. Ezenkívül az ECOFIN hozza meg az euróra vonatkozó döntéseket is, ilyen esetekben azonban kizárólag az euró-övezethez tartozó tagországok képviselői vesznek részt a szavazásban. A bel- és igazságügyi együttműködésre vonatkozó jogalkotás és döntéshozatal egy másik tanácsi formáció, jelesül a Bel- és Igazságügyi Tanács (BIÜT) feladata. Magyarországot ebben a tanácsi konfigurációban belügyi napirendeknél a mindenkori belügyminiszter, igazságügyi kérdéseknél pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium vezetője képviseli. A BIÜT ülései általában kétnaposak, ahol első nap belügyi, a második nap pedig igazságügyi témaköröket tárgyalnak a miniszterek. A BIÜT általában havonta egyszer ülésezik. Sokrétű és összetett kérdésekkel foglalkozik a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO). Az EPSCO-ban a magyar képviseletet általában a Nemzeti Erőforrás Minisztérium biztosítja a portfóliótól függően miniszteri vagy államtitkári szinten. A Versenyképességi Tanács (VKT) nevéből is adódóan az EU működése szempontjából kiemelkedően fontos versenyképességi kérdéseket (belső piac, ipar stb.) tárgyal. Hazánkat ebben a formációban szintúgy a Nemzetgazdasági Minisztérium képviseli, de néhány témakört illetően a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium rendelkezik elsőhelyi felelősséggel. Nem elhanyagolható jelentőségű a Közeledési, Távközlési és Energiaügyi Tanács (TTE) szerepe sem, amelyben Magyarországot a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetője reprezentálja. A Mezőgazdasági és Halászati Tanácsban (AGRI) Magyarországot a Vidékfejlesztési Minisztériumot vezető miniszter képviseli. Az AGRI foglalkozik – egyebek mellett – az EU közös agrárpolitikájának működtetésével kapcsolatos kérdésekkel. Ugyanígy egyre növekvő jelentősége van a Környezetvédelmi Tanácsnak (ENVI), ebben a formációban is a Vidékfejlesztési Minisztérium képviseli Magyarországot, mégpedig államtitkári szinten. Végül meg kell említeni a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) kompetenciáit érintő Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sportügyi Tanácsot (EYC), amelyben általában az adott szakterületért felelős államtitkár jeleníti meg a magyar érdekeket. A tanácsi munka szakmai előkészítése ún. munkacsoportokban zajlik, amelyek a tagállamok szakértőiből – általában a megfelelő szakmai kompetenciákkal rendelkező minisztériumi kormánytisztviselőkből és/vagy a brüsszeli állandó képviseletek diplomatáiból – állnak.

128


A folyamatosan változó számú, de általában kétszáz fő körül alakuló, tanácsi munkacsoportokban lehetőség van arra, hogy a tagállamok szakértői szinten vitassák meg az egyes uniós előterjesztéseket, beleértve az EU jogszabálytervezeteit, jelentéseket, és összességében minden, az adott területhez tartozó kérdést. Minden kérdéskörnek ún. dossziéja van, amelyet tagállami dossziéfelelősök gondoznak, akik az átlagosnál jóval mélyebben tudnak elmélyülni az azzal kapcsolatos problémák tanulmányozásában. Amennyiben az adott tanácsi munkacsoportban egy kérdéssel kapcsolatban megszületett a döntés, úgy az ügy eggyel feljebb, az ún. COREPER-szintre kerül. A COREPER  más néven az Állandó Képviselők Bizottsága  két formációban, COREPER II. és COREPER I. néven ülésezik, és lényegében a miniszteri összetételű Tanács előtti utolsó, egyszerre szakmai és politikai szintű alakulatot jelenti. Ehelyütt kell röviden szólni a brüsszeli magyar állandó képviselet (ÁK) szerepéről a Magyarország  Európai Unió viszonyrendszerben. A magyar ÁK  érthető okokból  valamennyi magyar diplomáciai képviseletünk közül messze a legszélesebb körű profillal rendelkező missziónk, ami ennek megfelelően a legtöbb alkalmazottat foglalkoztatja. A magyar ÁK valamivel több mint száz diplomatával és egyéb státusú munkavállalóval működik, kivételt jelentett ez alól a magyar soros elnökségi időszak, amikor a létszám átmenetileg megduplázódott. Az állandó képviseletet a COREPER II. nagykövet vezeti, de emellett nagyköveti rangban van még az állandó helyettes (COREPER I. nagykövet) is. Más missziókhoz hasonlóan a brüsszeli ÁK és a Külügyminisztérium (Központ) között rendszeres és napi kapcsolat van, diplomatáink rendszeres jelentésekben számolnak be az elvégzett munkáról, és várják a KüM mandátumát a felmerülő ügyekben. A brüsszeli ÁK-n a „hagyományos” diplomáciát végző kormánytisztviselők mellett más minisztériumokból érkezett ún. szakdiplomaták is dolgoznak, akik felett a szakmai irányítást a kiküldő tárca látja el. Az ÁK munkatársai felelősek a helyszíni kapcsolattartásért és Magyarország érdekeinek megjelenítéséért, valamint a központi közigazgatás szerveinek naprakész információval való ellátásáért. Magyarország történelme során először 2011 első félévében volt az Európai Unió Tanácsának soros elnöke. Hazánk Spanyolországgal és Belgiummal alkotott, másfél éves időtartamra létrejött, ún. „trióban” látta el hat hónapon keresztül a soros elnöki teendőket. Az EU és különösen annak Tanácsa napirendjén szereplő ügyek 95 százalékban kötöttek, és a mindenkori soros elnök tagállam a fennmaradó 5 százalék tekintetében érvényesítheti azokat a kérdéseket, amelyeket a saját szempontjából fontosnak ítél. A magyar elnökségi prioritások az emberi tényező köré épültek fel, és négy nagyobb területet fedtek le. 1. A „Növekedés és foglalkoztatás az európai szociális modell megőrzéséért” elnevezésű kiemelt ügycsoport égisze alatt Magyarország célja az volt, hogy a világgazdaság megváltozását előidéző folyamatokból az Unió megerősödve kerüljön ki. 2. A „Polgárbarát Unió” című prioritás fedte le az alapjogok védelmének megerősítését és az uniós polgárság előtt lévő akadályok fokozatos és szisztematikus lebontását felölelő témaköröket, az európai Roma Stratégiát (a kulturális sokszínűség keretében) és Románia, valamint Bulgária schengeni övezethez való csatlakozásának szorgalmazását.

129


3. Az „Erősebb Európa” elnevezésű magyar prioritás – ami egyúttal reflektál elnökségi jelmondatunkra: „Erős Európa” is – ölelte fel a Duna-stratégiát, az energiapolitikát és az élelmiszer-biztonságot. 4. A „Bővítés és szomszédságpolitika” című pont fókuszált Horvátország uniós csatlakozási tárgyalásainak befejezésére, a Nyugat-Balkán helyzetére, valamint az ún. Keletipartnerség továbbvitelére.

3.1.3.4.

Az Európai Bizottság

A brüsszeli székhelyű Európai Bizottságnak (vagy röviden Bizottságnak)  koordinatív,  végrehajtási és  igazgatási feladatai vannak. A szerkezeti felépítésében mutatott hasonlóságok, valamint főbb funkciói miatt szokás a Bizottságot az EU kvázi kormányának is nevezni, noha ez a megállapítás nem fedi tökéletesen a valóságot. Kiemelt feladata a Szerződésekben foglaltak felügyelete, a közösségi jogból fakadó kötelezettségek betartása. További feladatai: 1. Az EU kezdeményező és javaslattevő szerve, amely egyben kizárólagos joggal rendelkezik a jogalkotási javaslatok beterjesztésére a döntéshozó szervek, így a Tanács és a Parlament elé. 2. Végrehajtja az Unió költségvetését. 3. Szűk körben jogalkotói hatáskörrel is rendelkezik a Szerződésekben meghatározott területeken. Az Európai Bizottság a Tanácstól és az Európai Tanácstól eltérően nem kormányközi, hanem szupranacionális elven működik, azaz nem csupán a tagállamok érdekeire figyelemmel tevékenykedik, hanem az Unió egészét szolgálva a közösségi érdekek őreként végzi feladatait. A Bizottság hivatali ideje az Európai Parlament ciklusaihoz igazodva öt év. Az EP klasszikus állami parlamenti szerepét hivatott erősíteni az, hogy az Európai Bizottság elnökét az Európai Tanács – az EP-választások eredményének figyelembevételével – minősített többséggel meghozott javaslatára az Európai Parlament választja meg tagjainak többségével. Megválasztását követően a Bizottság elnöke a Tanáccsal közös megegyezésben elfogadja azt a további, a tagállamok kormányai által javasolt személyeket tartalmazó listát, akiket a Bizottság tagjaivá kíván kinevezni. A biztosokkal szemben elvárás az, hogy európai elkötelezettségűek legyenek, és függetlenségükhöz ne férjen kétség. Az Európai Bizottságról mint testületről az Európai Parlament szavaz, majd jóváhagyását követően a Bizottságot az Európai Tanács nevezi ki minősített többséggel. Az Európai Bizottság testületileg az Európai Parlamentnek tartozik felelősséggel, valamint az EP bizalmatlansági indítvány elfogadásával lemondásra kényszerítheti a Bizottságot. A bizalmatlansági indítvány lehetővé teszi az Európai Parlament számára az Európai Unió demokratikus ellenőrzését. A bizalmatlansági indítvány elfogadhatóságának feltétele, hogy azt a képviselők legalább egytizede nyújtsa be a Parlament elnökéhez. 130


Az indítványt indokolással kell ellátni. A Bizottságot megbízatásának ideje alatt a Parlamentnek jogában áll bármely pillanatban visszahívni, ehhez a leadott szavazatok kétharmados többsége vagy az összes európai parlamenti képviselő többségének szavazata szükséges. A tagállamok számához igazodó, jelenleg 27 fős Európai Bizottság minden tagja – az állami kormányok minisztereihez hasonlóan – felelős egy-egy portfólióért. A Lisszaboni Szerződéssel bevezetett módosítások elvileg lehetővé tennék a tagok számának csökkentését, de könnyen lehet, hogy a tagállamok presztízsokoktól vezérelve ezután is ragaszkodni fognak az „egy állam, egy biztos” elvéhez. Lényegadó különbség az állami megoldásokhoz képest, hogy az Európai Bizottságon belül a politikai szintet képviselő biztosok (kvázi miniszterek) alatt tulajdonképpen nincs államtitkári és helyettes államtitkári szint, ugyanis rögtön a szakmai szintet képviselő egy vagy több, egymáshoz kapcsolódó szakterületért felelős főigazgatóságok (DG) következnek, élükön a főigazgatókkal. A főigazgatóságok igazgatóságokra, az igazgatóságok pedig osztályokra tagolódnak. A tagállami minisztériumok szakértő tisztviselői és a Bizottság szakemberei között rendszeres és szoros kapcsolat létezik egy-egy ügy kapcsán.

3.1.3.5.

Az Európai Unió Bírósága

Az Európai Unió Bírósága (EUB)  a Bíróságból,  a Törvényszékből és  az ún. különös hatáskörű törvényszékekből áll. Ez utóbbiból jelenleg még csak egy létezik, nevezetesen az uniós alkalmazottak „munkaügyi” vitáiban eljáró Közszolgálati Törvényszék. Az EUB székhelye Luxembourgban található. A Bíróság tagállamonként egy-egy, a Törvényszék tagállamonként legalább egy (jelenleg 27) bíróból áll. A Bíróság munkáját nyolc ún. főtanácsnok segíti. A bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai nevezik ki közös megegyezéssel hatéves időtartamra, de megbízatásuk megújítható. Az EUB legfontosabb feladata a jog tiszteletben tartásának biztosítása a Szerződések értelmezése és alkalmazása során. Az Európai Unió Bírósága dönt a keresettel eléterjesztett ügyekben. Keresetet a tagállamok, az intézmények, illetve természetes és jogi személyek nyújthatnak be meghatározott esetekben. Szintén az Európai Unió Bírósága jogosult eljárni a későbbiekben részletezett előzetes döntéshozatallal kapcsolatos ügyekben, továbbá a Szerződésekben meghatározott egyéb esetekben. Fontos megemlíteni, hogy a hagyományos bírósági funkciók mellett az Európai Unió Bírósága „alkotmánybírósági” feladatköröket is ellát. Ennek bizonyítéka, hogy az EUB kizárólagosan jogosult a Szerződések kötelező érvényű értelmezésére, és hivatalból vagy kérelemre megvizsgálja a másodlagos joganyagba tartozó legtöbb jogi aktus jogszerűségét.

131


Amennyiben az EUB a kérdéses jogszabály jogszerűtlenségét állapítja meg, úgy azt semmisnek nyilvánítja. A Bíróság három- vagy öttagú tanácsokban, kivételes esetekben pedig 13 tagú nagytanácsban vagy teljes ülésen jár el. A tagállamokat és az uniós intézményeket meghatalmazottak, más peres feleket pedig ügyvédek képviselik az eljárásban. Magyarország peres képviseletét a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumon belül az igazságügyért felelős államtitkár alatt működő európai uniós és nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős helyettes államtitkár irányítása alá tartozó Európai Uniós Jogi Főosztály (EUJFO) Európai Bírósági Osztályán dolgozó kormánytisztviselők látják el a Külügyminisztérium közreműködésével. A nemzetközi bírói fórumok mindegyikéhez hasonlóan az Európai Unió Bírósága előtt zajló eljárás is két szakaszból, egy hangsúlyosabb írásbeli és egy szóbeli részből áll.

3.1.3.6.

Az Európai Központi Bank és a Számvevőszék

A luxembourgi székhellyel működő Számvevőszék végzi az Unió pénzügyi ellenőrzését. Ennek az intézménynek a felépítése – azzal, hogy ebben az esetben nem bírákról, hanem pénzügyi szakemberekről van szó – szinte tökéletesen megegyezik a Bíróságéval, ezért ennek részletes ismertetésétől ehelyütt eltekintünk, az ott elmondottak megfelelően irányadók. A Számvevőszék legfontosabb feladata, hogy megvizsgálja az Unió összes bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását, továbbá az olyan intézményeket, amelyek EU-s forrásokból részesednek. Az Európai Központi Bank (EKB) székhelye Frankfurt am Main. Az EKB-nek különösképpen az euróövezethez tartozó tagállamok tekintetében van szerepe, mégpedig annyiban, hogy az Unió monetáris politikáját az Európai Központi Bank – kiegészülve az érintett tagállamok jegybankjaival – irányítja, vagyis az eurózóna tagországainak ezen a területen hatáskörük tulajdonképpen nincs. Kizárólagosan jogosult euró kibocsátásának engedélyezésére.

3.1.4. Az Európai Unió jogrendszere Az Európai Unió jogrendszere egy belső jogi és nemzetközi jogi, továbbá sajátos elemeket is felmutató, de valójában egyetlen más rendszerre sem emlékeztető önálló jogrendszert jelent.

3.1.4.1.

Az Európai Unió jogrendszerének sajátosságai és legfontosabb elemei

Az EU-jog önálló jogágnak minősíthető, igaz, természetszerűleg ösztönzést merít más jogterületekről, és azokra reflektálva fejleszti tovább saját magát. Annak érdekében, hogy az EU-jog sajátosságai láthatóvá váljanak, határait világosan rögzíteni kell, és meg kell különböztetni más, rokon jogágaktól. Az Európai Unió jogrendszerének sajátosságai az alábbiak:  Az EU-jog nem azonos azzal, amit általában „Európa-jognak” neveznek, ugyanis míg az előbbi kizárólag azokat a jogszabályokat takarja, amelyek az Európai Unió tulajdonképpeni jogrendszerét jelentik, addig az utóbbi ennél tágabb kört jelent, magában foglalva más európai szervezetek (például az Európa Tanács) joganyagát, valamint az európai regionális szokásjogot is.  A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően már a „közösségi jog” terminust sem használjuk, helyette az „uniós jog” kifejezés minősül precíz helyzetleírásnak. 132


 Az EU-jog bár helyenként mutat rokon jegyeket belső jogi jogágakkal is, azt mégsem a nemzeti jogalkotó szervek, hanem jórészt az Európai Unió saját intézményei hozzák létre sajátos jogalkotási eljárások során. Az EU jogrendjének alanyai maga az Európai Unió – amelyet a Lisszaboni Szerződés módosítása ismert el elsőként jogi személyként –, az EU intézményei és szervei, a tagállamok, valamint a természetes és jogi személyek. Az elengedhetetlenül szükséges bevezető és lehatároló megjegyzéseket követően tisztázni kell, hogy pontosan mi is minősül EU-jognak. Ennek érdekében most röviden áttekintjük annak jogforrási rendszerét, kitérve az egyes jogszabálytípusokra, és részletezve azok lényegadó sajátosságait. A belső jogi jogágakra emlékeztet az – ami a nemzetközi közjogban kis túlzással ismeretlen –, hogy az EU-jogban létezik jogforrási hierarchia, ami azonban meglehetősen sajátságosan érvényesül. Az EU jogrendje kettős tagozódású, és ennek megfelelően két átfogó egységből, nevezetesen elsődleges és másodlagos jogból épül fel. Az alá-fölérendeltségi viszonyrendszerben az elsődleges joganyagba tartozó normák a másodlagos joganyagba tartozó jogszabályok „felett állnak”, célszerű így az előbbi fogalomkör ismertetésével kezdeni a jogrendszer áttekintését. Az elsődleges jogforrások: 1. Alapító Szerződések: Az EU-jog elsődleges jogrendjébe tartoznak mindenekelőtt – a korábban már számos alkalommal hivatkozott – Alapító Szerződések: ESZAK, EGK, Euratom, illetve ezek módosításai (pl. Maastrichti Szerződés). A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Alapító Szerződéseket módosították, átnevezték és egységes szerkezetbe foglalták, nevezetesen az Európai Unióról szóló Szerződést (aminek tulajdonképpen az 1992. évi Maastrichti Szerződés adja a gerincét) és az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződést (ami pedig az 1957. évi Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződések vázára épül fel) értjük alatta. Az előbbit magyarul hivatalosan EUSz-ként, az utóbbit pedig EUMSz-ként rövidítjük. 2. Az ún. csatlakozási szerződések és azok mellékletei, így beleértve természetesen a mások mellett Magyarországgal is megkötött 2003. évi csatlakozási szerződést. 3. Alapjogi Charta: az uniós polgárok jogait összefoglaló alapvető dokumentum. Az elsődleges joganyagba tartozó jogszabályokat, a klasszikus kormányköziség elvének talaján állva, az érintett tagállamok konszenzussal módosíthatják vagy helyezhetik hatályon kívül. A másodlagos jogforrások: Az elsődleges joggal szemben a másodlagos joganyagba tartozó jogforrásokat az elsődleges joganyaghoz számított alapító szerződésekkel létrehozott uniós – jórészt a nemzetfelettiség, vagy más néven a szupranacionalitás alapelvén álló – intézmények alkotják meg, a tagállamoktól és azok kormányaitól nagyrészt függetlenül, az alapító szerződésekben leírt jogalkotási eljárások során. Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el.

133


A rendelet általános hatállyal bír, vagyis minden jogalany (EU, tagállamok, intézmények, természetes és jogi személyek) számára jogokat és kötelezettségeket állapíthat meg. A rendelet teljes egészében kötelező, és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra nézve kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. A határozat teljes egészében, és amennyiben külön megjelöli a címzettjeit, úgy csak azokra kötelező. Az ajánlás címzettjeire nézve bizonyos cselekvési és magatartási szabályokat fogalmaz meg. A véleményben az EU intézménye álláspontot határoz meg valamely kérdésben. A másodlagos jogforrásokat ún. jogalkotási eljárások keretében fogadják el, ennek során legfőképpen az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak van szerepe. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta két jogalkotási eljárás létezik: egyfelől az ún. rendes jogalkotási eljárás, másfelől pedig a különleges jogalkotási eljárás. Mindig a Szerződések határozzák meg, hogy adott feladatkör tekintetében melyik jogalkotási eljárást kell alkalmazni. A rendes jogalkotási eljárás a rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlament és a Tanács által történő közös elfogadásából áll. A rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogalkotási aktusokat az Európai Parlament és a Tanács elnökei írják alá, és azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni az Unió valamennyi hivatalos nyelvén. A rendes jogalkotási eljárással szemben a különleges jogalkotási eljárás több típust foglal magában, amelyek közös jellemzője, hogy az Európai Parlamentnek a rendes jogalkotási eljáráshoz képest lényegesen szerényebb befolyása van a jogi aktusokra.

3.1.4.2.

Alapjogvédelem az Európai Unióban

Az alapjogok védelme kezdetben nem volt kiemelkedő területe az európai integrációnak, és még ma is jórészt a tagállami hatóságok feladata. Az EU ezzel kapcsolatos tevékenységének alapjait az Alapító Szerződések rendelkezéseiben, az Európai Unió Alapjogi Chartájában lelhetjük meg. Az EUSz az Unió értékeiként rögzíti az emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartását, beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait. Amennyiben valamely tagállam súlyosan és tartósan megsérti az előbb említett értékeket, így az emberi jogokat is, legvégső esetben az érintett tagország Szerződésekből eredő jogai felfüggeszthetők. Az Alapjogi Charta a tagállamok közös alkotmányos hagyományaira és nemzetközi kötelezettségeire építve sorolja fel az alapjogokat. Az Alapjogi Charta alapjogokról, nem pedig emberi jogokról beszél, mégpedig jórészt azért, mert a benne foglalt jogosultságok az ún. uniós polgárság intézményéhez kötődnek elsősorban, bár kétségtelenül nem kizárólagosan.

134


Az Alapjogi Charta megalkotására azért volt szükség, hogy az uniós polgárok emberi jogi védelemben részesüljenek az EU-val szemben, ezért a Charta címzettjei az Unió intézményei, szervei és hivatalai, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben az EU-jogot hajtják végre.

3.1.5. Az európai uniós jog és a magyar jog viszonya A magyar jog és az EU-jog kapcsolata már jóval a magyar uniós csatlakozás előtt megkezdődött, mégpedig – egyebek mellett – az ún. jogharmonizációval, ami egy időben lezáratlan, végtelen folyamatot jelent. A jogharmonizáció jelenti azt a folyamatot, amelynek során a tagállami belső jogrendszerek összhangba kerülnek az EU-joggal, és ezáltal a nemzeti jogrendszerek közelednek egymáshoz. A jogharmonizáció legfontosabb uniós jogi eszköze az irányelv (ami az abban meghatározott elérendő célt tekintve kötelező), ám más EU-s normák is betöltenek ilyen szerepet. A jogharmonizációs kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése ún. kötelezettségszegési eljárást eredményezhet, amely kapcsán legvégső esetben az érintett tagállam átalányösszeg vagy kényszerítő bírság megfizetésére kötelezhető. Magyarországon a legtöbb jogszabálytervezetet először előzetes egyeztetésre, majd közigazgatási egyeztetésre bocsátják és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium minden esetben megvizsgálja az adott tervezet uniós joggal való összeegyeztethetőségét. Miniszteri rendeletek esetében létezik egy harmadik szűrő is, amikor ún. kihirdetés előtti egyetértésre kell megküldeni a rendelettervezetet, de előtte be kell szerezni az igazságügyért felelős miniszter nyilatkozatát arról, hogy a kihirdetéssel alkotmányossági és uniós jogi szempontból egyetért. Amennyiben a miniszter egyetértését megtagadja, úgy a javaslatot a válaszlevélben foglaltaknak megfelelően át kell dolgozni, különben a rendelet nem hirdethető ki. Szintén a jogharmonizációs kötelezettséggel függ össze, hogy minden ilyen célt is szolgáló magyar jogszabályt ún. jogharmonizációs záradékkal kell ellátni, amely tartalmazza a konkrét harmonizációs kötelezettségre vonatkozó információkat, azaz hogy a magyar norma pontosan mely uniós jogszabály jogharmonizációját valósítja meg. Ezenkívül a jogharmonizációs kötelezettséggel kapcsolatban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egy – a világhálóról elérhető – ún. jogharmonizációs adatbázist is működtet, ami naprakész módon tartalmazza a jogharmonizációs kényszert jelentő uniós jogi normákat és azzal kapcsolatban a magyar jogalkotási feladatokat az elsőhelyi felelős jogalkotó szervek megnevezésével. Ezeknek a szerveknek ennek kapcsán jogharmonizációs javaslatot kell készíteniük, amiben – egyebek mellett – fel kell tüntetni:    

a jogharmonizációs javaslatot készítő minisztériumot, a jogharmonizációs kötelezettséget keletkeztető uniós jogi aktust, az átültetésre nyitva álló határidőt, valamint azt, hogy ezzel összefüggésben mely magyar jogszabályok módosítása, vagy esetlegesen újak elfogadása indokolt.

135


Az uniós és a magyar jog viszonyrendszere kapcsán meg kell említeni az ún. közvetlen hatály problematikáját, ami akkor merül fel, ha bizonyos uniós jogszabályok tagállami intézkedések nélkül hoznak létre jogokat és kötelezettségeket az uniós jog alanyaira nézve. Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy az uniós jog rendelkezéseinek közvetlen hatálya egy megdönthető vélelmet jelent. Ez annyit tesz, hogy az uniós jogszabályok rendelkezései nemzeti bíróságok és hatóságok előtt felhívhatók. Végül meg kell még említeni ezzel kapcsolatban az ún. előzetes döntéshozatali eljárást is, amelynek az a célja, hogy a nemzeti bíróságok és hatóságok jogalkalmazása összhangban legyen az uniós joggal. Amennyiben valamely tagállam bírósága (ezt a fogalmat az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata a hagyományos bíróságokon túlmenően tulajdonképpen valamennyi olyan állami szervre kiterjesztette, ahol hatósági döntéshozatal zajlik) előtt a Szerződések vagy más uniós jogi aktusok értelmezése kapcsán kérdés merülne fel, és úgy ítéli meg, hogy határozata meghozatalához ennek a kérdésnek az eldöntése szükséges, úgy megkeresheti az EUB-t annak érdekében, hogy megválaszolja ezt a kérdést.

136

4. Gazdálkodási és pénzügyi alapismeretek 4.1.

Pénzügyi alapismeretek

4.1.1. A monetáris politika célja és eszközrendszere A monetáris politika célja a nemzeti fizetőeszköz értékének megőrzése, a pénzügyi rendszer (hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások) működőképességének, stabilitásának biztosítása, az infláció mérséklése és a gazdasági növekedés elősegítése. A monetáris politika kialakításában a központi bank (jegybank) szerepe a meghatározó. E folyamat során figyelemmel kell lenni a gazdaság pénzszükségletére, ahhoz kell igazítani a pénzkínálatot. A monetáris politika legfőbb irányítója, a központi bank többféle eszközzel is befolyásolhatja a gazdaságban lévő pénzmennyiséget:  A jegybanki tartalékráta módosítása révén. Ha a ráta növekszik, a bankok kevesebb kereskedelmi banki pénzt képesek teremteni adott jegybankpénz-mennyiség mellett, így a pénzkínálat csökken.  A központi bank refinanszírozás keretében hitelt nyújt a kereskedelmi bankoknak. Ha a hitel drágább, vagy elérhető mennyisége csökken, a kereskedelmi bankoknak jellemzően vissza kell fogniuk kihelyezéseiket, így a pénzkínálat csökken.  A jegybanki alapkamat változtatásával ugyancsak befolyásolható a pénzkínálat. Ha az alapkamat növekszik, a kereskedelmi bankok emelik a hitelek és a betétek kamatát, így a megtakarítási hajlandóság nő, miközben a hiteligény csökken, vagyis a gazdaságban lévő pénzmennyiség csökkeni fog.  Nyílt piaci műveletekkel, azaz deviza vagy értékpapír megvételével, illetve eladásával a központi bank ugyancsak növelheti vagy csökkentheti a pénzmennyiséget. Az infláció tartós árszínvonal-emelkedést jelent. Ha nem csupán arról van szó, hogy egy-egy termék ára növekszik, míg más termékeké csökken, hanem az árak általában növekvő tendenciát mutatnak, inflációról beszélhetünk. Az infláció nem tévesztendő össze az ársokkal, amely az árak egyszeri hirtelen megugrását és egy magasabb szinten történő stabilizálódását jelenti. Az árszínvonal-emelkedés egyben azt is jelenti, hogy a pénz vásárlóértéke folyamatosan csökken. (Ugyanannyi pénzmennyiségért kevesebb árut lehet vásárolni a boltban.) Idővel nemcsak a termékek, szolgáltatások, hanem a külföldi fizetőeszköz ára is változik. A hazai és a külföldi fizetőeszköz egymáshoz viszonyított aránya az árfolyam. Azokban az országokban, ahol a gazdaságban a külkereskedelem alakulása meghatározó tényező, az árfolyam ingadozása komoly gondokat okozhat. A jegybank mozgásterét az árfolyamváltozás hatásai is behatárolják. A hazai fizetőeszköz gyengülésének és erősödésének hatását a következő táblázat mutatja be.

137

KÖZIGAZGATÁSI ALAPVIZSGA GAZDÁLKODÁSI ÉS PÉNZÜGYI ALAPISMERETEK (4. modul)

A hazai fizetőeszköz árfolyamváltozásának hatásai Hazai fizetőeszköz gyengülése

Hazai fizetőeszköz erősödése

egységnyi külföldi fizetőeszköz hazai fizetőeszközben számolt értéke növekszik

egységnyi külföldi fizetőeszköz hazai fizetőeszközben számolt értéke csökken

Export, idegenforgalom

Az exportnak és az idegenforgalomnak kedvez, mivel a külföldi pénznemben számolt eladások magasabb hazai fizetőeszközben kifejezett bevételt eredményeznek.

Az export és az idegenforgalom versenyképessége romlik, mivel az egységnyi külföldi pénznemben számolt eladások kevesebb hazai fizetőeszközben kifejezett bevételt eredményeznek.

Import

Az import drágul, a kizárólag belföldi piacra termelőkre nehezedő versenynyomás enyhül.

Az import olcsóbbá válik, a behozatal növekszik, ami a belföldi piacra termelő hazai cégek számára kedvezőtlen.

Beruházások

A belföldi gazdaságot élénkíti, a beruházásokat ösztönzi.

A belföldi termelést beruházásokat visszafogja.

Munkanélküliség

A belföldi gazdaság élénkülése csökkentheti a munkanélküliséget.

A belföldi gazdaság visszaesése miatt növekedhet a munkanélküliség.

Infláció

Az import drágulása miatt növekedhet az infláció, különösen ha a behozatal belföldi forrásból nem pótolható.

Az infláció mérséklődhet, ha az importőrök a hasznot (a behozatal olcsóbbá válásából adódó költségcsökkenést) továbbadják.

Hatása

4.1.1.1.

és

a

A pénzügyi közvetítőrendszer működése

A pénzügyi közvetítőrendszer elsődleges feladata, hogy a megtakarítók és a hitelfelvevők között kapcsolatot teremtsen. Az összekapcsolódás színterét jelentő piacokat két csoportba soroljuk: az egy évnél rövidebb idejű pénzcserék a pénzpiacon, az egy évnél hosszabb idejű pénzcserék a tőkepiacon zajlanak. A pénzügyi közvetítőrendszer működésére szigorú szabályozás vonatkozik, komoly kockázatot jelent ugyanis, hogy az érintett intézmények nem saját pénzeszközeiket, hanem mások pénzét (a megtakarítókét) adják kölcsön, illetve fektetik be. A magyar pénzügyi rendszer működését a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ellenőrzi, de egyes hatósági jogosítványok a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe tartoznak.

4.1.1.2.

Magyar Nemzeti Bank, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hazánk központi bankja és a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja. Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitől és szerveitől (az Európai Központi Bank kivételével), tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtől. Az MNB elnöke az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozik.

138


Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésére álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját. Az MNB szervei a monetáris tanács és a felügyelőbizottság. Az élén elnök áll, akit a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevez ki hat évre. Az elnök felelős a monetáris tanács döntéseinek végrehajtásáért és az MNB működésének irányításáért. Az MNB-nek két alelnöke van, akiknek megbízatása ugyancsak hat évre szól. Kinevezésükre, illetve felmentésükre a javaslatot az MNB elnöke teszi meg, amelyet  egyetértése esetén  a miniszterelnök terjeszt a köztársasági elnök elé. Az MNB alapvető feladatai:  Meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát.  Kizárólagosan jogosult bankjegy- és érmekibocsátásra. Az MNB által kibocsátott bankjegy és érme  ideértve az emlékbankjegyet és emlékérmét is  a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszköze.  Hivatalos deviza- és aranytartalékot képez, és kezeli azt.  A devizatartalék kezelésével és az árfolyam-politika végrehajtásával kapcsolatban devizaműveleteket végez.  Kialakítja a fizetési és elszámolási, valamint az értékpapír-elszámolási rendszereket, és figyelemmel kíséri (felvigyázza) azok tevékenységét e rendszerek biztonságos és hatékony működése, továbbá a pénzforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében. Az MNB a felsoroltakon túl egyéb tevékenységet – jogszabályban meghatározott felhatalmazás alapján – csak elsődleges célja és alapvető feladatai teljesítésének veszélyeztetése nélkül folytathat. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) a Magyar Köztársaság pénzügyi közvetítő rendszerét felügyelő, ellenőrző hatósági feladatokat ellátó és szabályozó, országos hatáskörű közigazgatási szerv, amely csak a törvénynek van alárendelve. A Felügyelet tevékenységének célja:  a pénzügyi közvetítőrendszer stabil, zavartalan, átlátható és hatékony működésének biztosítása;  a pénzügyi közvetítőrendszer részét képező személyek és szervezetek prudens (megbízható) működésének elősegítése, a tulajdonosok gondos joggyakorlásának folyamatos felügyelete;  az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve a pénzügyi szervezetek egyes szektorait fenyegető, nemkívánatos üzleti és gazdasági kockázatok feltárása, a már kialakult egyedi vagy szektoriális kockázatok csökkentése vagy megszüntetése, illetve az egyes pénzügyi szervezetek megbízható működésének biztosítása érdekében megelőző intézkedések alkalmazása;  együttműködés a Magyar Nemzeti Bankkal a rendszerszintű kockázatok kialakulásának megelőzésében, a már kialakult rendszerszintű kockázatok csökkentésében vagy megszüntetésében;  a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybe vevők érdekeinek védelme, a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalom erősítése.

139


A Felügyelet elnöke a Felügyelet tevékenységéről a tárgyévet követő év május 31. napjáig beszámol az Országgyűlésnek, illetve külön felkérésre tájékoztatást ad az Országgyűlés feladatkörrel rendelkező bizottságának. A Felügyelet a pénzügyi piacok és a pénzügyi közvetítőrendszer működéséről félévente kockázati jelentést készít. A Felügyelet az elnök egyszemélyi vezetése alatt áll. A Felügyelet elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök hat évre nevezi ki. A Felügyelet két alelnökét a Felügyelet elnökének javaslatára a miniszterelnök hat évre nevezi ki.

4.1.1.3.

Hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások

A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások pénzügyi szolgáltatásokat és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak. A pénzügyi szolgáltatások körébe az alábbi főbb tevékenységek tartoznak:  betétek gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz – saját tőkét meghaladó mértékű – nyilvánosságtól történő elfogadása,  hitel és pénzkölcsön nyújtása,  pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása,  kezesség és bankgarancia vállalása, egyéb bankári kötelezettség vállalása,  valutával, devizával, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység,  pénzügyi szolgáltatás közvetítése. Kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak minősülnek az alábbi tevékenységek:  pénzváltási tevékenység,  fizetési rendszer működtetése. A felsorolt tevékenységek üzletszerűen csak engedéllyel végezhetők. Ha a törvény másképp nem rendelkezik, kizárólag a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (Felügyelet) engedélyével végezhető pénzügyi szolgáltatás, pénzváltási tevékenység és pénzügyi ügynöki tevékenység bankközi piacon. Pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása, elektronikus pénz, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása és ezzel kapcsolatos szolgáltatások nyújtása engedélyezési eljárásában az MNB szakhatóságként részt vesz. Hitelintézet az a pénzügyi intézmény, amely a pénzügyi szolgáltatások közül  legalább betétet gyűjt, vagy más visszafizetendő pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól (ide nem értve a külön jogszabályban meghatározott nyilvános kötvénykibocsátást), valamint  hitelt és pénzkölcsönt nyújt vagy elektronikus pénzt bocsát ki. A hitelintézet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet (takarék-, illetve hitelszövetkezet) lehet. 1. A bank az a hitelintézet, amely a betétgyűjtést, a hitel és pénzkölcsön nyújtását, valamint a pénzforgalmi szolgáltatásokat üzletszerűen végzi. Kizárólag bank kaphat engedélyt a pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére.

140


2. A szakosított hitelintézet (például: jelzálog-hitelintézetek, Magyar Fejlesztési Bank Zrt.) a rá vonatkozó külön törvényi szabályozásnak megfelelően jogosult tevékenységének végzésére azzal, hogy nem kaphat engedélyt valamennyi pénzügyi szolgáltatás végzésére. 3. A szövetkezeti hitelintézet (például a takarékszövetkezetek) a hitelreferencia-szolgáltatás kivételével valamennyi pénzügyi szolgáltatást végezhet, emellett kiegészítő pénzügyi szolgáltatásként pénzváltási tevékenységet, valamint bankközi piacon pénzügyi ügynöki tevékenységet is folytathat. 4. A hitelszövetkezet a szövetkezeti hitelintézet tevékenységeit csak saját tagjai (tulajdonosai) körében végezheti. A kereskedelmi bankoknak tevékenységük során sokféle kockázattal kell számolniuk. A banki kockázatok körébe tartozik többek között a hitelkockázat (az adósoktól nem minden esetben sikerül a teljes kamatot és a tőkét megkapni), a likviditási kockázat (a betétek egy részét készpénzben kell tartani az előre be nem jelentett betétfelvételi igények teljesítése érdekében, de a készpénznek nincs hozama), a működési kockázat (előfordulhat, hogy a működési költségek meghaladják a működési bevételeket). Annak érdekében, hogy a bankok minden körülmény között képesek legyenek a betétfelvételi igények teljesítésére, számos korlátozó előírásnak kell megfelelniük. A korlátozó szabályok célja, hogy biztosítsák a bankok prudens (óvatos, körültekintő, megbízható) működését, elősegítsék a bankok likviditásának, vagyis rövid távú fizetőképességük, valamint szolvenciájuk, azaz hosszú távú fizetőképességük megőrzését. Ilyen korlátozó előírások többek között a következők:  Az alapításhoz szükséges tőke (jegyzett tőke) minimuma bank esetében 2 milliárd forint, szakosított hitelintézetnél a külön törvényi szabályozás szerint meghatározott jegyzett tőke, szövetkezeti hitelintézet esetében 250 millió forint. A hitelintézet saját tőkéje nem csökkenhet a jegyzett tőke alá (saját tőke védelme).  Előírja a törvény, hogy a hitelintézeteknek a velük szemben fennálló követelések kielégítésének fedezeteként mekkora tőkét kell folyamatosan biztosítaniuk. Ezt a tőkét szavatoló tőkének nevezzük. A jogszabályi előírások a kockázatos kihelyezésekhez mérten tőkemegfelelési követelményeket is előírnak.  A törvény korlátozza, hogy egy ügyfélnek, vagy az egy érdekkörbe tartozó ügyfeleknek tőkéjük mekkora részét adhatják kölcsön a hitelintézetek (kockázatvállalási korlát). A pénzügyi vállalkozások (például a lízingcégek) olyan pénzügyi intézmények, amelyek egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végeznek, azonban nem folytathatnak betétgyűjtést, nem nyújthatnak pénzforgalmi szolgáltatásokat, és nem végezhetnek pénzváltási tevékenységet. Pénzügyi vállalkozás alapításához legalább 20 millió forint jegyzett tőke rendelkezésre bocsátása szükséges. Pénzügyi ügynöki tevékenységet bankközi piacon pénzügyi vállalkozás csak kizárólagos tevékenységként végezhet. A betéteseket az ismertetett előírások mellett más intézmények is védik. Az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) személyenként és hitelintézetenként összevontan 100 ezer euróig megtéríti a kárt, ha egy bank nem tudna maradéktalanul helytállni a betétesekkel szemben fennálló kötelezettségeiért. Az ezt meghaladó kötelezettségekre az állam vállal 100%-os garanciát. Az OBA tagjai a kereskedelmi bankok, amelyek védett betétállományukhoz igazodóan díjat fizetnek az alapba. Ha az alap a károkra nem nyújtana teljes mértékben fedezetet, a tagokat az OBA pótbefizetésre is kötelezheti.

141


A Befektetővédelmi Alap (BEVA) a befektetési szolgáltatók esetleges fizetésképtelensége miatt a befektetőket érő vagyoni károk részbeni kompenzálását hivatott biztosítani. A Befektetővédelmi Alap tagja minden olyan gazdálkodó szervezet, amely a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélye alapján biztosított tevékenységet jogosult folytatni. Az ügyfélszámla-vezetési tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező árutőzsdei szolgáltató önként határoz arról, hogy a BEVA tagja kíván-e lenni, vagy e tevékenységet a BEVA biztosítása nélkül végzi. A Befektetővédelmi Alapnak jelenleg valamennyi befektetési vállalkozás és befektetési szolgáltatási tevékenységet végző hitelintézet, valamint portfóliókezelést végző befektetésialapkezelő a tagja, árutőzsdei szolgáltató még nem csatlakozott az Alaphoz.

4.1.2. Nemzetgazdaság, gazdasági szerkezet, a gazdasági teljesítmény mérése A nemzetgazdaság egy adott ország gazdasága, amelynek része minden rendelkezésre álló anyagi és emberi erőforrás, valamint az ezeket mozgásba hozó tevékenységek és kölcsönhatásaik. A gazdaság számtalan szállal kapcsolódik a gazdaságon kívüli társadalmi, politikai, ideológiai stb. szférákhoz, emellett – napjainkban különösen – más országok, országcsoportok gazdaságaihoz fűződő viszonyából sem szakítható ki. A gazdasági szereplők önálló gazdasági, szervezeti és intézményi egységek. A közgazdasági modellekben a gazdaság szereplőit szektorokba sorolják: háztartások, vállalkozások, nonprofit szektor, kormányzati szektor (államháztartás), külföld. Az egyes gazdasági szektorokat és azok jellemzőit a következő táblázat foglalja össze. A gazdasági szektorok és azok jellemzői Gazdasági szektorok

Jellemzők  Együtt élő természetes személyek kisebb-nagyobb csoportja, akik közös jövedelemmel, vagyonnal, fogyasztással rendelkeznek.

Háztartások

 A munkaerőt szolgáltatják a többi gazdasági szereplő számára.  Rendelkezésre álló jövedelmük részben az elsődleges jövedelemelosztás során (pl. munkabér), részben a másodlagos jövedelemelosztás révén (pl. segélyek, szociális juttatások, támogatások) keletkezik.  Nettó megtakarítók: a fogyasztásra el nem költött jövedelmüket megtakarítják.  Profit szerzése és vagyonuk gyarapítása céljából termelő vagy szolgáltató tevékenységet végeznek.

Vállalkozások

 Termelő felhasználók: termelési tényezőket (erőforrásokat) használnak fel, amelyekből új érték hozzáadásával termékeket állítanak elő, szolgáltatásokat nyújtanak.  .Nettó hitelfelvevők: saját forrásaikat hitelekkel egészítik ki.

Nonprofit szektor

142

 Létrehozásuk, működésük önkéntes.  Tevékenységük jellemzően a háztartásokat szolgálja.  Jövedelmük az államtól, a vállalkozásoktól és a háztartásoktól származhat, gyakran a másodlagos jövedelemelosztás során adomány, támogatás formájában.


Gazdasági szektorok

Jellemzők  Társadalmi közös szükségletek kielégítését célzó közfeladatokat lát el, részben saját intézményrendszer fenntartásával, részben vásárolt szolgáltatásként.

Államháztartás (kormányzati szektor)

Külföld

 Jövedelmének döntő hányada a többi gazdasági szereplő által fizetett adókból és más közterhekből származik.  Nemzetgazdasági súlyából adódóan és közhatalmi jogosítványai (pl. jogalkotás) gyakorlásával nagymértékben képes befolyásolni az egész nemzetgazdaság fejlődését.  Hazai terméket, szolgáltatást vásárol, és saját terméket, szolgáltatást nyújt.  A hazai beruházások, pénzügyi befektetések egy részét külföldi megtakarítások finanszírozzák.  A külföld a munkaerőpiacon egyaránt megjelenhet a hazai munkaerő egy részének igénybe vevőjeként és a munkaerő egy részének szolgáltatójaként.

A gazdasági tevékenységeket a statisztikai rendszer ágazatok szerint csoportosítja, közös tulajdonságaik alapján. A legáltalánosabb besorolásban a gazdasági tevékenységeket három ágazatba sorolhatjuk: mezőgazdaság, ipar, szolgáltatások (tercier szektor). Az ipari forradalmat megelőzően a mezőgazdasági szektor volt meghatározó, majd a XX. századig folyamatosan nőtt az ipar nemzetgazdasági súlya. Napjainkban – hazánkban éppúgy, mint máshol – a tercier szektorként is emlegetett szolgáltatás foglalkoztatja a legtöbb embert. Ebbe a körbe tartozik az oktatás, az egészségügy, a pénzügyek, az idegenforgalom és vendéglátás, a szállítás, a raktározás, de a közszolgáltatások széles köre is. A nemzetgazdasági teljesítmény mérésére számos mutatószámot alkalmaznak. Ezek közül csak a leglényegesebbeket emeljük ki. A bruttó hazai termék (GDP – Gross Domestic Product) reálkibocsátásként értelmezve, egy adott ország területén adott időszakban létrehozott, végső felhasználásra szánt termékek és szolgáltatások összessége. A bruttó nemzeti jövedelem (GNI – Gross National Income) a GDP-ből származtatott mutató. Nem más, mint a külföldről beáramló elsődleges jövedelmek és a külföldre kiáramló elsődleges jövedelmek egyenlegével korrigált GDP. A gazdasági növekedést az adott évi GDP előző évi (vagy egy bázisévi) GDP-hez való viszonyításával lehet kifejezni. A gazdasági növekedést számos tényező befolyásolja, ezek közül a legfontosabbak: a) munkatermelékenység: (az egy foglalkoztatottra jutó GDP) javulása a hatékonyabb szervezés, jobb gépek, korszerűbb technológia stb. alkalmazásával. b) gazdasági aktivitás: a gazdasági teljesítmény szempontjából az is lényeges, hogy a munkaképes korúak mekkora hányada vesz részt aktívan a gazdasági életben. A munkaerőpiacon az számít aktívnak, aki dolgozik (vállalkozóként vagy alkalmazottként), vagy munkát keres (vagyis munkanélküli, de munkát keres, így majd munkába tud állni). A gazdasági aktivitás mértéke mellett a gazdaságilag inaktív személyek (nyugdíjasok, eltartottak) aránya ugyancsak fontos információ egy ország gazdasági helyzetéről. c) beruházások: termelőeszközök bővítése, korszerűsítése, technológiai fejlesztések. d) emberi (humán) tőke: a szakmai tudás, szakismeret átadása, az oktatási rendszer színvonala ugyancsak komoly tényező a gazdasági növekedésben. e) innováció: új termékek, eljárások, szervezeti megoldások bevezetése.

143


A gazdasági növekedés mellett szólnunk kell a gazdasági visszaesésről is. Ha két egymást követő félévben a gazdasági aktivitás a korábbi szint alatt marad, recesszió következik be. Ennél mélyebb és tartósabb visszaesés esetén válságról beszélhetünk. A gazdasági növekedés időről időre visszaeshet, ez bekövetkezhet egy-egy ágazatban, vagy az egész gazdaságban. A gazdasági aktivitás különösen a mezőgazdaságban mutat ingadozást (az időjárás kedvező vagy kedvezőtlen alakulása miatt), de szezonális változások tapasztalhatók az idegenforgalom területén is. A nemzetgazdaság egészének fejlődése is mutathat több évet (évtizedet) átfogó ciklikusságot. A gazdasági aktivitás egy-egy ciklushoz kapcsolódó nagymértékű kilengése  túlságosan mély visszaesés vagy túlzott mértékű növekedés a fellendülő szakaszban – komoly károkat okozhat, ezért az állami gazdaságpolitika kiemelt célja a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, elsősorban a költségvetési és a monetáris politika eszközeivel.

4.1.3. Az állam szerepe a nemzetgazdaságban 4.1.3.1.

Az állam szerepe, funkciói a nemzetgazdaságban

Az állam klasszikusan öt funkciót tölt be a gazdaságban:  önfenntartás: az állam gondoskodik saját működésének feltételeiről;  jogi keretek kialakítása: a gazdasági élet rendjének, játékszabályainak meghatározása;  allokáció: a piaci alapon nem biztosítható feladatokhoz (honvédelem, közbiztonság, közrend fenntartása, közigazgatás, igazságszolgáltatás, közoktatás, közegészségügy stb.) szükséges források előteremtése;  redisztribúció: az elsődleges jövedelemelosztás igazságtalanságának mérséklése a jövedelmek újraelosztásával;  stabilizáció: a gazdasági ingadozások, ciklusok, válságok hatásainak csillapítása (pl. a közmegrendelések vagy a munkanélküliek pénzbeli ellátása révén a piaci kereslet nem zuhan együtt a bérekkel, így a visszaesés mérsékeltebb lehet). Az állam alapvető célja – más gazdasági szereplőktől eltérően – nem az, hogy saját jövedelmét maximalizálja, hanem az, hogy a közfeladatokat minél színvonalasabban, de egyben hatékonyan és gazdaságosan lássa el. Az állam feladatainak többsége közvetlenül nem szolgál gazdasági célokat. Ilyenek a hagyományos állami feladatok, mint például a jogalkotás, jogalkalmazás, honvédelem, illetve a „jóléti” feladatok, mint például az oktatás, egészségügy, szociális ellátás. Az állami feladatok ellátásának is vannak gazdasági hatásai. Közvetlenül hat a piaci viszonyok alakulására, amikor például egy államigazgatási szerv vagy egy közintézmény jelenik meg vevőként az áru-, illetve a szolgáltatáspiacon. Közvetetten hat a gazdaságra az egészségügy vagy az oktatás, hiszen e szolgáltatások színvonala nagymértékben befolyásolja a humán tőkét, ezáltal a gazdaság teljesítőképességét. Az állam a közhatalom gyakorlójaként törvényeket alkot, amelyekben kijelöli a piac működésének általános kereteit, speciális jogosítványai vannak – elsősorban a jegybankon és a pénzügyi szervezetek állami felügyeletén keresztül – a pénzpiac szabályozására. Az állam a közhatalom birtokában azt is megteheti, hogy kötelezze a nemzetgazdaság többi szereplőjét, hogy jövedelmének egy részét befizesse az államkasszába. Az állam gazdasági súlya a modern piacgazdaságban jelentős. Az európai országokban a megtermelt nemzeti jövedelem mintegy 3555 százalékának felhasználásáról az államháztartási gazdálkodás keretében döntenek. 144


Az elvonások mértékének meghatározása és az elvont jövedelemtömeg felhasználása során gyakorlatilag megtörténik az adott évben előállított jövedelem állami újraelosztása. Az állami újraelosztás szintje és mikéntje tehát jelentősen módosítja az egyes nemzetgazdasági szereplők jövedelmi helyzetét, ezáltal befolyásolja a termelés és/vagy a fogyasztás színvonalát, ezáltal jelentős hatással van a gazdasági folyamatokra. Azokat az eszközöket, amelyekkel az állam a gazdaság „öntörvényű” mozgását befolyásolni igyekszik, állami intervenciónak nevezzük. Az állami intervenciók egy része minden gazdasági szereplőre egyformán hat (pl. a jogszabályi keretek vagy a jegybanki alapkamat emelése), más része – gazdasági, társadalmi vagy éppen környezetvédelmi célok érdekében – megkülönböztetett előnyben részesít egyes szereplőket, vagy e szereplők bizonyos csoportjait (pl. egyes ágazatokat, mint az agrártámogatások; a vállalkozók egyes csoportjait, mint a kis- és középvállalkozások támogatása; vagy egyes térségeket, mint a regionális támogatások). Az állam szuverenitása nem jelenti azt, hogy tetszőlegesen alakíthatná ki gazdaságpolitikáját, vannak az állami gazdaságpolitikának korlátai. Tekintettel kell lenni ugyanis az államközi egyezményekben vállalt kötelezettségekre, vagy a nemzetközi szervezetek (például a magyar pénzügypolitika tekintetében a Nemzetközi Valutaalap – IMF) szabályaira. Hazánknak uniós tagságából adódóan számos korlátozást kell tekintetbe vennie gazdaságpolitikájában az áruk szabad mozgásához, az egyes adókhoz, a verseny szabályozásához kapcsolódóan, vagy az állami támogatások (például az állami agrártámogatások) területén. Az említett és egyéb gazdasági területeket az uniós jogi normák részletesen szabályozzák.

145


4.2.

Államháztartási és költségvetési gazdálkodási alapismeretek

Az államháztartási jogról mint sajátos jogágról 1992-től kezdve beszélhetünk, amikor az Országgyűlés megalkotta az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényt.

4.2.1. Az államháztartás felépítése, alapfogalmak 4.2.1.1.

Az államháztartás fogalma

Az államháztartásról szóló törvény nem határozza meg az államháztartás fogalmát, így annak definiálására jelenleg nem létezik egy egységes, általánosan elfogadott meghatározás. Létezik azonban több, egymástól többé-kevésbé eltérő definíció, amelyek ugyanazt a kérdést vizsgálják közgazdasági, szervezeti nézőpontból, illetve feladatmegközelítésben. Az államháztartás az a tevékenység, amely során az állam beszedi a bevételeit, és összegyűjti az állami költségvetésbe, hogy azt felhasználja kiadásai teljesítésére. Az államháztartás magában foglalja azokat a közfeladatokat, amelyeket az állam a közhatalom birtokosaként, helyzetéből, kötelezettségeiből adódóan, a köz érdekében, közfunkcióként lát el. Közfeladat alatt olyan tevékenységet, szolgáltatást értünk, amelyet teljes egészében, vagy többségében közpénz (pl. állami vagy önkormányzati költségvetés, pénzügyi alapok, uniós források) felhasználásával valósítanak meg. Egy másik megközelítés értelmében a közfeladat az, amit jogszabály ilyenként definiál. Végezetül közfeladatnak tekinthetjük azokat a feladatokat is, amelyek jellegük szerint közérdeket szolgálnak, és kizárólag közösségi, társadalmi összefogással valósíthatók meg. Amint arra már utaltunk, az államháztartásról szóló törvény nem adja meg a közfeladat definícióját, de az állami és önkormányzati feladatok együttes megnevezéseként használja a kifejezést. A közfeladat fogalma tehát nem egyszerűsíthető le az állami feladat fogalmára, a közfeladatok köre szélesebb, mint az állami feladatoké, hiszen idesoroljuk az önkormányzatok által kötelezően ellátandó feladatokat is, amelyek nem tekinthetők állami feladatnak. Mindazonáltal a törvény az állami feladat fogalmát sem határozza meg, mindössze annyit közöl, hogy az állami feladatok tartalmát és követelményeit külön törvények írják elő. Szükséges még a közpénzügyek fogalmának tisztázása is, amelyek alatt olyan pénzmozgást előidéző viszonyok értendők, amelyeket közhatalmat gyakorló szervezetek irányítanak, közfeladatok elvégzése érdekében. E pénzmozgások következtében az eljáró – közhatalmat gyakorló – szervezetek az ország GDP-jének egy jelentős részét központosítják, majd az államháztartás alrendszerein keresztül ismét elosztják, és a központosított pénzösszeget közfeladatok közvetlen ellátására, vagy a közfeladatok ellátásának finanszírozására fordítják. Az államháztartás legtágabb megfogalmazásban az állam funkcióinak ellátását szolgáló gazdálkodási rendszert jelenti. Az államháztartás az állam és a helyi önkormányzatok feladat- és hatásköreinek ellátását szolgáló pénzeszközöket (közpénzek) és vagyontárgyakat (közvagyon), az ezekkel való gazdálkodást, továbbá mindezek jogi szabályozását foglalja magában. Az állami feladatok az államháztartás alrendszerei, azaz  a központi kormányzat és  a helyi önkormányzatok együttesében jelennek meg.

146


4.2.1.2.

Az államháztartás alrendszerei

Az államháztartás jelenleg két alrendszerből, vagyis a központi és a helyi önkormányzati alrendszerből áll. Az államháztartás központi alrendszere Az államháztartás központi alrendszere magában foglalja:  a Magyar Államot mint közjogi kötelezettségek és jogosítványok (beleértve az alapszerűen finanszírozott állami feladatokat) alanyát és  az alábbi jogi személyeket:  a Magyar Államot,  a központi költségvetési szerveket,  mindazokat a jogi személyeket, amelyeket törvény a központi alrendszerbe sorol,  törvény eltérő rendelkezése hiányában azon költségvetési szerveket, amelyeknek alapítója a Kormány vagy a központi alrendszerbe tartozó jogi személy. A meghatározás kétszer is tartalmazza a Magyar Államot, első ízben mint a közjogi kötelezettségek és jogosítványok alanya szerepel, másodszor pedig mint jogi személy, tehát mint magánjogi jogalany. A Magyar Állam e kettős szerepe az államháztartás területén a következő célt szolgálja. A Magyar Állam mint közjogi kötelezettségek és jogosítványok alanya adókat, illetékeket, díjakat stb. állapít meg és szed be, tehát fizetési és egyéb kötelezettségeket állapít meg. Erre a jogviszonyra a felek alá-fölérendeltsége a jellemző, a Magyar Állam például az adóhatóságon keresztül kötelezettségeket állapít meg, amelyeknek az adózó köteles eleget tenni. Más a helyzet abban az esetben, amikor a Magyar Állam mint jogi személy jelenik meg. Elsősorban arra kell gondolni, amikor a Magyar Állam más személyekkel, szervezetekkel szerződéses kapcsolatba kerül. Ebben az esetben a Magyar Államot képviselő személy vagy szervezet nem állapíthat meg kötelezettséget a jogviszony másik szereplőjére nézve a felek mellérendeltsége miatt. Abban az esetben például, ha a Magyar Állam tulajdont vásárol, vagy idegenít el, a vele szerződő féllel mellérendeltségi viszonyba kerül, ugyanolyan típusú jogai és kötelezettségei lesznek. Az elkülönített állami pénzalapok Az elkülönített állami pénzalapok 2010. január 1-jéig önálló alrendszeri státusszal rendelkeztek, ezt követően a központi alrendszerhez tartoznak. Az elkülönített állami pénzalapok olyan pénzalapok, amelyek az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozzák, és amelyek működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé. Elkülönített állami pénzalap létrehozásának feltételei: a) csak törvénnyel lehet létrehozni, amelyben meg kell jelölni:  az alap rendeltetését,  bevételi forrásait,  a teljesíthető kiadások körét, valamint  az alappal való rendelkezésre jogosult minisztert; 147


b) a működéshez szükséges államháztartáson kívüli források megléte, tehát a szükséges adójellegű befizetések, hozzájárulások, járulékok, bírságok alaphoz történő rendelése. Elkülönített állami pénzalapként működik például a Munkaerő-piaci Alap, Nemzeti Kulturális Alap. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai A társadalombiztosítás a társadalom közös – biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő – kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere. Az államháztartás társadalombiztosítási rendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotják, az alapok irányító szervei az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. A társadalombiztosítási jogviszony olyan járulékos jogviszony, amely az alapjogviszony (pl. munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony) létrejöttével automatikusan, a törvény erejénél fogva jön létre. A jogviszony szereplői a biztosítottak és a foglalkoztatók, vagy ha úgy tetszik, a munkavállalók és a munkáltatók. A biztosított egyfelől köteles befizetéseivel hozzájárulni a társadalombiztosítás terheihez (járulékfizetés), másfelől jogosult igénybe venni a társadalombiztosítás szolgáltatásait (táppénz, nyugdíj). A foglalkoztató ebben a jogviszonyban jogosultsággal nem rendelkezik, a közteherviselés elve szerint terheli járulék- és hozzájárulásfizetési kötelezettség. Az államháztartás önkormányzati alrendszere Az államháztartás önkormányzati alrendszere az alábbi jogi személyeket foglalja magában:     

helyi önkormányzatok, kisebbségi önkormányzatok, önkormányzati költségvetési szervek, mindazon jogi személyek, amelyeket törvény az önkormányzati alrendszerbe sorol, azon költségvetési szervek, amelyek alapítója az önkormányzati alrendszerbe tartozik.

Az önkormányzati alrendszer törvényi meghatározása ugyanolyan széles körű, mint a központi alrendszeré.

4.2.2. Alapelvek az államháztartás területén Az államháztartásról szóló törvényben több helyen is találhatunk alapelveket. Az alapelvek közül az alábbiakat emeljük ki:  A teljesség elve: minden költségvetési kiadást és bevételt el kell számolni, tehát a költségvetésben minden egyes kiadási és bevételi előirányzatnak szerepelnie kell.  A valódiság elve szerint az egyes kiadási és bevételi előirányzatoknak a tényleges helyzetről kell képet adniuk.  Az egységesség elve rögzíti, hogy a költségvetési törvénybe  önkormányzati költségvetési rendeletbe – valamennyi kiadási és bevételi előirányzatot bele kell foglalni.  Az áttekinthetőség elve kimondja, hogy a költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről ugyanilyen típusú jogszabályt, tehát törvényt – önkormányzat esetében rendeletet – kell elfogadni.

148


 A nyilvánosság elve garantálja, hogy a költségvetéssel kapcsolatos dokumentumok (költségvetési, zárszámadási törvények stb.) a társadalom minden tagja számára hozzáférhetőek legyenek. A hozzáférhetőség pedig úgy biztosítható, hogy ezekben a kérdésekben minden esetben jogszabályi formában kell dönteni.  A számviteli megalapozottság elve: csak olyan kiadást és bevételt lehet elszámolni, amely számviteli bizonylattal alátámasztható. Ez az elv egy számviteli alapelvvel, a bizonylati elvvel kapcsolható össze, amely kimondja, hogy csak azokat a gazdasági műveleteket (pl. kiadásokat, bevételeket, vagyonváltozásokat) lehet rögzíteni, amelyekről bizonylatot (pl. átutalási megbízás, pénztárbizonylat, számla) állítottak ki.

4.2.3. Bevételek és kiadások 4.2.3.1.

Az államháztartás bevételei

Az államháztartás bevételeit származásukat tekintve – legyen szó bármelyik alrendszerről is – két nagy csoportra oszthatjuk. E két nagy csoport a magánjogi jogviszonyból és a közjogi jogviszonyból származó, más szóval közhatalmi jellegű bevételek köre. A magánjogi jogviszonyban az állam – vagy a helyi önkormányzat – mint magánjogi jogalany jelenik meg. Ebben a jogviszonyban a felek egyenrangúak, a bevétel pedig többnyire az állami – vagy önkormányzati – tulajdon értékesítéséből, bérbe adásából, használatának átengedéséből keletkezik. A közhatalmi jelegű bevételek közjogi jogviszony alapján keletkeznek, ahol az állam – vagy az önkormányzat – mint a közhatalom letéteményese jelenik meg, és fizetési kötelezettséget ír elő. E fizetési kötelezettség alapja a 2012. január 1-jétől hatályba lépő új Alaptörvényben meghatározott közteher-viselési kötelezettség. A közteher-viselési kötelezettség mértékét az állampolgárok teherbíró képességéhez igazítja, ezenkívül fontos újításként előírja, hogy a fizetési kötelezettség megállapításához a gyermeknevelés költségeit figyelembe kell venni. Ezáltal az adórendszerben érvényesíthető, gyermekekhez kapcsolódó vagy családi kedvezmények alkotmányos védelemben részesülnek. Fizetési kötelezettség csak törvényben írható elő, illetve törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben. Fizetési kötelezettség alatt elsősorban az adókat, járulékot, illetéket, hozzájárulást értjük. Eltérő szabályok vonatkoznak a díjakra, bírságokra:  díjat rendeleti úton is megállapíthat a Kormány, illetve a miniszter;  a bírságok esetében pedig a bírságfizetési kötelezettséget, a fizetésre kötelezettek körét, valamint a mentességeket törvény, a bírság mértékét törvény vagy annak felhatalmazása alapján a Kormány rendeletben állapítja meg.

4.2.3.2.

Az államháztartás kiadásai

Az állam – vagy az önkormányzat – kiadásait az alábbi kiadáscsoportokkal és funkciókkal jellemezhetjük:  állami működési funkció – igazgatás, jogalkotás, igazságszolgáltatás, rendészet, honvédelem stb.;  jóléti funkció – oktatás, szociális rendszer, egészségügyi rendszer, nyugdíjrendszer stb.;  gazdasági funkció – beruházások, energiaellátás, településfejlesztés, autópálya-építés stb.

149


4.2.3.3.

A központi alrendszer bevételei és kiadásai

A központi alrendszer bevételei A központi költségvetés legjelentősebb bevételei az adó jellegű bevételekből származnak. Ezek között     

az általános forgalmi adóból és a jövedéki adóból származó bevételek aránya a legnagyobb, de igen jelentős összeg származik a személyi jövedelemadóból, a társasági adóból és az egyéb adókból is.

Komoly bevételi forrást jelentenek a központi költségvetési szervek saját bevételei – ezek döntően díj és bírság jellegű bevételek –, továbbá az állami tulajdon hasznosításából, használatának átengedéséből származó bevételek. Mindenképpen meg kell említeni az európai uniós tagsággal kapcsolatos bevételeket, amelyek valamely központi költségvetési szervhez érkeznek. Bár a központi alrendszer bevételei között ezen tételek aránya a legkisebb, mértékük évről évre növekszik. A központi alrendszer kiadásai A központi alrendszerben a legnagyobb kiadáscsoportok az alábbiak:  költségvetési szervek kiadásai – működési kiadások, közigazgatási, közszolgáltatási kiadások;  szakmai célú kiadások – fejezeti kezelésű előirányzatok (egy költségvetési fejezet saját kezelésű, nem a központi költségvetési szervekhez rendelt előirányzatai);  transzferek – az önkormányzati alrendszernek nyújtott támogatások;  támogatások – akár államháztartáson belülre, akár azon kívülre;  adósságszolgálat – államadóssághoz kapcsolódó kamatkiadások;  tartalékok – általános tartalék, céltartalék (az általános tartalék előre nem látható kiadások fedezésére szolgál, mértéke legalább a kiadási főösszeg 0,5%-a, legfeljebb 2%-a; a céltartalék rendeltetését előre meghatározzák a költségvetési törvényjavaslat előkészítésekor, pontos helyét azonban nem);  egyéb kiadások.

4.2.4. A központi költségvetés elkészítésének, végrehajtásának szabályai Egy év központi költségvetése – amennyiben egy évre készül – legalább három évet érint. A költségvetési törvénytervezet előkészítése és elfogadása a költségvetési évet megelőző évben történik, a törvény végrehajtása a költségvetési évben, a végrehajtás ellenőrzése pedig a költségvetési évet követő évben.

4.2.4.1.

A költségvetési törvény elkészítésének menete

1. Az államháztartásért felelős miniszter (jelenleg a nemzetgazdasági miniszter) elkészíti és a Kormány elé terjeszti a következő évre vonatkozó gazdasági elképzelésein alapuló költségvetési irányelveket.

150


2. Amint a költségvetési irányelvek elkészültek, a fejezetet irányító szervek (pl. minisztériumok) elkészítik az irányításuk alá tartozó fejezetek, alapok költségvetésének részletes tervezetét. Ugyanígy készítik el a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetés-tervezetét, természetesen az egészségbiztosításért, valamint a nyugdíjpolitikáért felelős miniszter közreműködésével. 3. Az egyes fejezetek, alapok költségvetés-tervezeteit összesítik, és az államháztartásért felelős miniszter a Kormány elé terjeszti a költségvetési törvényjavaslat tervezetét. 4. A Kormány, döntését követően, az Országgyűlés elé terjeszti a következő év törvényjavaslatát. 5. Az Országgyűlés megtárgyalja a költségvetés bevételeit és kiadásait fejezetenként, majd határozatot hoz, amelyben megállapítja a fejezetek, alapok, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak bevételi és kiadási főösszegét és a különbség mértékét (hiány vagy többlet). 6. Az országgyűlési határozat elfogadása után zajlik tovább a költségvetési törvényjavaslat vitája, azonban fontos korlátozást jelent, hogy ebben a szakaszban már nem terjeszthető elő olyan módosítási javaslat, amely a bevételi és kiadási főösszeget, így a hiány vagy többlet határozatban megállapított mértékét módosítaná. 7. Végezetül pedig az Országgyűlés  legkésőbb december 31-éig  elfogadja a következő költségvetési évre vonatkozó törvényt.

4.2.4.2.

A költségvetési törvény végrehajtása

Az Országgyűlés a költségvetési törvényben felhatalmazást ad a Kormánynak arra, hogy a költségvetési törvényben foglaltakat végrehajtsa. A felhatalmazás eltérő tartalommal bír a kiadási és bevételi előirányzatokat illetően. A kiadási előirányzatokat a Kormány jogosult teljesíteni, míg a bevételi előirányzatok teljesítésére köteles. A fejezetet irányító szervek elkészítik az irányításuk alá tartozó központi költségvetési szervek, alapok, fejezeti kezelésű előirányzatok előirányzatait, azaz elkészítik ezen szervek költségvetését.

4.2.4.3.

A költségvetési törvény végrehajtásának ellenőrzése

A költségvetési törvény végrehajtásának ellenőrzése a költségvetési évet követő évben történik, mégpedig a zárszámadási törvény keretei között. A zárszámadásról szóló törvényjavaslatot a Kormány a költségvetési évet követő nyolc hónapon belül köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, mégpedig úgy, hogy az Országgyűlés elé terjesztés előtt legalább két hónappal meg kell küldenie az Állami Számvevőszéknek. A törvényjavaslathoz az Állami Számvevőszék véleményét mellékelni kell.

4.2.4.4.

Az önkormányzati alrendszer bevételei és kiadásai

A helyi önkormányzati bevételek Az önkormányzatokkal kapcsolatos szabályozás a helyi önkormányzatokat megillető bevételeket az alábbi csoportokba sorolja:    

saját bevételek, normatív állami támogatások, átengedett központi adók, támogatások, hozzájárulások, egyéb bevételek.

151


A helyi önkormányzatok saját bevételei közül a legjelentősebbek a helyi adók. Helyi adók bevezetésére rendeleti úton, kizárólag a települési önkormányzatok jogosultak (megyei önkormányzatok nem). A helyi adók között beszélhetünk  vagyoni típusú adókról (építményadó, telekadó),  kommunális jellegű adókról (magánszemélyek kommunális adója, idegenforgalmi adó), valamint  helyi iparűzési adóról. A saját bevételek közé sorolhatók még  az önkormányzati költségvetési szervek által realizált bevételek;  a helyi önkormányzat vagyonának privatizálásából, hasznosításából, használatának átengedéséből származó bevételek; valamint  az önkormányzatot megillető díjakból, bírságokból befolyó összegek; illetve  az illetékekből származó bevételek. A normatív állami támogatások valamilyen feladat ellátásához kapcsolódó összegek, például óvodai nevelés, általános iskolai oktatás, amelyeknek pontos összegét a mindenkori költségvetési törvény mellékleteiben szereplő képletek alkalmazásával kell kiszámítani. Az átengedett központi adók olyan adónemek, amelyek ugyan központi adók, de az ezekből származó bevételek  vagy azoknak egy meghatározott része  az önkormányzatokat illeti meg. Ilyen adó  a személyi jövedelemadó, amely megoszlik a központi költségvetés és az önkormányzatok a között a költségvetési törvény előírásai szerint;  a gépjárműadóból származó bevételek teljes egészében az önkormányzatokhoz kerülnek, ugyanúgy mint  a termőföld bérbeadásából származó jövedelmet terhelő személyi jövedelemadó. Az önkormányzatokat megillető támogatások között beszélhetünk címzett és céltámogatásokról, amelyek valamilyen önkormányzati beruházáshoz kapcsolódnak, vagy például a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatására szolgáló támogatásokról. A helyi önkormányzatok kiadásai A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény előírja, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket a helyi önkormányzatok kötelesek ellátni. A települési önkormányzatok esetében ezek a feladatok a következők:       

az egészséges ivóvíz biztosítása, az óvodai nevelés, az általános iskolai oktatás és nevelés, az egészségügyi és a szociális alapellátás biztosítása, a közvilágítás, a helyi közutak és a köztemető fenntartása, a helyi közutakon, tereken, parkokban és egyéb közterületeken közúti járművel történő várakozás (parkolás) biztosítása; valamint  a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogai érvényesülésének biztosítása. 152


A megnevezett feladatok ellátásáról az önkormányzatok kötelesek gondoskodni, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden önkormányzat kizárólag ezeket a feladatokat látja el. Az önkormányzatok önkéntesen is kötelezhetik magukat a fenti körbe nem tartozó feladatok ellátására. A kiadások döntő többségét így a kötelező és önként vállalt feladatokat ellátó önkormányzati költségvetési szervek működési költségei teszik ki, de szerepelnek még az önkormányzati kiadások között a lakosságnak nyújtott juttatások, támogatások stb. is. A helyi önkormányzati költségvetés elkészítésének, végrehajtásának szabályai 1. A helyi önkormányzat költségvetési koncepcióját a jegyző (főjegyző, körjegyző, megyei főjegyző) készíti el, és a polgármester (főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke) terjeszti a képviselő-testület elé. A költségvetési koncepciónak képet kell adnia az önkormányzat saját bevételeiről, valamint várható kiadásairól. 2. A költségvetési koncepcióról az önkormányzatnál működő bizottságok, valamint a helyi kisebbségi önkormányzat véleményt alkot, amelyet a polgármester terjeszt a képviselőtestület elé. 3. A képviselő-testület megtárgyalja a költségvetési koncepciót. 4. A költségvetési rendelet tervezetének elkészítése szintén a jegyző feladata, az elkészült rendelettervezetet a polgármester nyújtja be a képviselő-testületnek. A költségvetési rendelettervezetet február 15-éig a képviselő-testület elé kell terjeszteni. Abban az esetben, ha a költségvetési törvény kihirdetésére már a költségvetési évben került sor, a határidő vége a kihirdetést követő 45. nap. 5. A helyi önkormányzat az elfogadott költségvetéséről tájékoztatja a Kormányt.

4.2.5. Az állami vagyon Az államháztartásról szóló törvény rendelkezései szerint az államháztartás körébe tartozik az állami vagyon, a köztestületek vagyona, a helyi önkormányzatok és helyi kisebbségi önkormányzatok vagyona, valamint a társadalombiztosítás vagyonelemei. Az állami vagyonról a 2007. évi CVI. törvény rendelkezik, amely az állami vagyont két nagy csoportra osztja, mégpedig kincstári és üzleti vagyonra. Kincstári vagyon minden olyan vagyonelem, amely valamely állami feladat ellátásához szükséges, valamint amelyet törvény kizárólagos állami tulajdonba tartozó vagyonként forgalomképtelennek, illetve korlátozottan forgalomképesnek minősített. A kincstári vagyonelemek közé nem sorolható tételek forgalomképes üzleti vagyonnak minősülnek. Az állami vagyon felett a Magyar Államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter gyakorolja. A miniszter e feladatának tulajdonosi joggyakorló szervezeteken keresztül tesz eleget. Jelenleg három ilyen szervezet működik:   

a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank Zrt., a Nemzeti Földalap.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) a Magyar Állam által alapított egyszemélyes részvénytársaság, amelynek részvénye forgalomképtelen.

153


Az MNV Zrt. feladatkörében többek között előkészíti és végrehajtja az Országgyűlés, a Kormány, valamint a miniszter állami vagyonnal kapcsolatos döntéseit; nyilvántartást vezet az állami vagyonról, tájékoztatást nyújt; a joggyakorlása alá tartozó állami vagyont hasznosítja; rendszeresen ellenőrzi az állami vagyonnal történő gazdálkodást; valamint az állami vagyonnal kapcsolatos polgári jogviszonyokban képviseli a Magyar Államot. A Magyar Fejlesztési Bank Zrt. (MFB Zrt.)  a 2001. évi XX. törvény értelmében  egyszemélyes, zártkörűen működő szakosított hitelintézet. A részvények száz százaléka a Magyar Állam tulajdonában van, a részvények elidegenítése, biztosítékul adása semmis. Az MFB Zrt. jegyzett tőkéje legalább százmilliárd forint. Az MFB Zrt. legfőbb feladata, hogy a Kormány közép- és hosszú távú gazdaságfejlesztési céljaihoz szükséges fejlesztési forrásokat biztosítsa. A Nemzeti Földalapot a 2010. évi LXXXVII. törvény hozta létre, a Földalaphoz tartozik a kincstári vagyon részét képező, állam tulajdonában lévő termőföldek, mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földek, valamint a mező-, erdőgazdasági tevékenységet szolgáló, vagy ahhoz szükséges művelés alól kivett földek összessége. A Nemzeti Földalap rendeltetése többek között a működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a szakirányú végzettséggel rendelkező agrárvállalkozók földhöz jutásának támogatása; a földárak és haszonbérek alakulásának befolyásolása; a termőföld magánosítása során létrejött, a hatékony mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan birtokszerkezet vidékfejlesztési célokkal összehangolt javításának támogatása, a gazdálkodás jellegének megfelelő, versenyképes birtokméretek kialakításának elősegítése stb. A Nemzeti Földalap felett a Magyar Államot megillető tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket az agrárpolitikáért felelős miniszter a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet útján gyakorolja.

4.2.6. Költségvetési szervek A költségvetési szerv az államháztartás részét képező, nyilvántartásba vett olyan jogi személy, amely jogszabályban meghatározott és az alapító okiratban rögzített állami, önkormányzati feladatokat közérdekből, alaptevékenységként, haszonszerzési cél nélkül, jogszabályban meghatározott követelmények és feltételek alapján, jogszabályban meghatározott szerv vagy személy irányítása vagy felügyelete mellett, az alapító okiratban megjelölt működési körben közfeladat-ellátási kötelezettséggel, a költségvetéséből gazdálkodva végez. A költségvetési szervekkel kapcsolatos alapvető szabályokat jelenleg az államháztartásról szóló törvény mellett az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII. 19.) Korm. rendelet tartalmazza.

4.2.6.1.

A költségvetési szervek létrehozása

Költségvetési szervet jogszabállyal vagy alapító okirattal lehet létrehozni. Ha a költségvetési szervet jogszabály hozza létre, a jogszabály kihirdetését követő harminc napon belül ki kell adni az alapító okiratot. Az alapító okiratot az alapító személyétől és a szerv besorolásától függően az alapító szerv, az irányító szerv vagy a miniszterelnök adja ki. A költségvetési szerv a kincstár által vezetett törzskönyvi nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. Az alapító okiratnak tartalmaznia kell:  a költségvetési szerv nevét és  székhelyét,  a létrehozásáról rendelkező jogszabályra való hivatkozást, 154


 ha az alapításról jogszabály rendelkezett, akkor a jogszabályban meghatározott közfeladatát,  az alaptevékenységét,  az illetékességét,  a működési körét,  az irányító szervének nevét, székhelyét,  a gazdálkodási besorolását,  a vezetőjének kinevezési, megbízási rendjét és  a foglalkoztatottjaira vonatkozó foglalkoztatási jogviszony vagy jogviszonyok megjelölését. A fentieken túl az alábbiak fennállása esetén tartalmazza a költségvetési szerv  közvetlen jogelődjének megnevezését, székhelyét,  vállalkozási tevékenysége arányának felső határát a szerv kiadásaiban,  megszűnésének időpontját vagy pontos feltételét, ha határozott időre vagy bizonyos feltétel bekövetkeztéig hozzák létre és  a külön jogszabályban kötelező kellékként előírtakat.

4.2.6.2.

A költségvetési ellenőrzése

szervtípusok,

a

költségvetési

szervek

irányítása,

Költségvetési szervtípusok A költségvetési szerveket többféle szempontból is meg tudjuk különböztetni. Az államháztartás központi alrendszerében beszélhetünk központi költségvetési szervekről, társadalombiztosítási költségvetési szervekről és köztestületi költségvetési szervekről, míg az önkormányzati alrendszerhez sorolhatóak a helyi önkormányzati költségvetési szervek, a helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szervek, valamint az országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szervek. Gazdálkodási jogkörük alapján pedig megkülönböztetünk önállóan működő és gazdálkodó, valamint önállóan működő költségvetési szerveket. Önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervnek az a költségvetési szerv sorolható be különösen,  amelynél az ellátandó feladat, a szakmai tevékenységi kör összetett, és az ehhez szükséges működési és felhalmozási előirányzatokkal saját költségvetésében rendelkezik,  amely jelentős terjedelmű és összetett gazdálkodási feladatokat lát el,  ahol a foglalkoztatottak száma és a munkamegosztás szervezeti egységekre való tagozódást igényel,  amely a feladatellátásban országos, regionális, megyei vagy egyéb, a településinél nagyobb területi jellegű illetékességgel jár el, vagy  ahol a szolgáltatás terjedelme, az ellátottak száma, az ügyfélforgalom volumene, az alaptevékenység ellátását támogató szellemi és fizikai (technikai) tevékenységet végző szervezeti egységek működtetése e besorolást indokolja.

155


Önállóan működő költségvetési szervnek pedig azok a költségvetési szervek minősülnek, amelyek  kizárólag szakmai szervezeti egységekre tagozódnak, ideértve a jogszabályban szakmai alapfeladat-ellátásként megjelölt fizikai (ellátó) tevékenységeket is, és szakmai alaptevékenységük nem eszközigényes, vagy  a szellemi, fizikai (technikai) támogató funkciókat ellátók száma külön szervezeti egység létrehozását nem igényli, e funkciók más költségvetési szerv által hatékonyan, gazdaságosan elláthatók. Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv jogszabály vagy az irányító szerv döntése alapján rendelkezhet gazdasági szervezettel, az önállóan működő költségvetési szerv gazdasági szervezettel nem rendelkezik. A gazdasági szervezet felel az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv – valamint a hozzárendelt költségvetési szervek – működéséért, a gazdálkodás megszervezéséért és irányításáért, a szervhez rendelt vagyonelemek megfelelő kezeléséért, valamint a pénzügyi, számviteli rend betartásáért. A gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szervek részére az irányító szerv kijelöl egy gazdasági szervezettel rendelkező költségvetési szervet, amely „helyette” ellátja a költségvetési szerv működtetésével, üzemeltetésével, a költségvetési szerv vagyongazdálkodása körében a beruházással, a vagyon használatával, hasznosításával, védelmével kapcsolatos feladatokat. A költségvetési szervek irányítása, ellenőrzése A költségvetési szervek felett gyakorolható irányítási jog az irányító szerv számára igen széles körű jogosítványokat biztosít. Az irányítási joga magában foglalja a költségvetési szerv      

alapításának; átalakításának; megszüntetésének jogát; a szerv vezetőjének kinevezését, felmentését, a munkáltatói jogok gyakorlását; a szerv gazdasági vezetőjének kinevezését, felmentését és díjazásának megállapítását; a költségvetési szerv tevékenységének szabályszerűségi, pénzügyi és teljesítményellenőrzését;  a költségvetési szerv jelentés tételére vagy beszámolásra való kötelezését;  jogszabályban meghatározott esetekben a költségvetési szerv döntéseinek előzetes vagy utólagos jóváhagyását; valamint  feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására vonatkozó egyedi utasítás adását. A költségvetési szerv ellenőrzését, felügyeletét ellátó szerv szintén gyakorolhatja az irányító szerveket megillető jogosítványokat, a költségvetési szerv döntéseit azonban nem hagyhatja jóvá, illetve egyedi utasítást nem adhat. A költségvetési szervek működése A költségvetési törvény elfogadását követően az irányító szerv kincstári költségvetés kiadásával megállapítja a központi és a fejezeti kezelésű előirányzatok, valamint a központi költségvetési szervek kiemelt előirányzatait.

156


Az önállóan működő és az önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv költségvetése magában foglalja:  a kiadásokat;  a bevételeket és  a támogatásokat kiemelt előirányzatokon belül tételenként és szakfeladatrend szerinti tevékenységenként részletezve;  a költségvetési szerv személyi juttatásainak és létszámának összetételét; valamint  a szakfeladatrend szerinti mutatók állományát és értékeit.

4.2.7. Kötelezettségvállalás, ellenjegyzés, érvényesítés, utalványozás Egy költségvetési szervnél az előirányzatok teljesítése egymásra épülő, úgynevezett vertikális munkaszakaszokon keresztül valósul meg. Ezen munkaszakaszok a kötelezettségvállalás, az ellenjegyzés, az érvényesítés és az utalványozás. Kötelezettségvállalás a kötelezettség vállalásáról szóló, szabályszerűen megtett jognyilatkozat. Ilyen kötelezettség lehet a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítése, szerződés megkötése, támogatás biztosítása, illetve más, pénzben kifejezhető értékű szolgáltatás teljesítésére irányuló jognyilatkozat. Kötelezettségvállalásra a költségvetési szerv vezetője, vagy az általa erre írásban felhatalmazott alkalmazott jogosult. 1. A kötelezettségvállalás kizárólag írásos formában, ellenjegyzés után történhet. Az ellenjegyzésre jogosult személye a költségvetési szerv besorolásától függ, főszabály szerint a gazdasági vezető végzi ezt a tevékenységet, a gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szervek esetében pedig az irányító szerv által kijelölt szerv gazdasági vezetője. 2. A szakmai teljesítés során szakmailag igazolni, ellenőrizni kell a kiadások teljesítésének jogosságát, összegszerűségét, és ha a kötelezettségvállaláshoz ellenszolgáltatás kapcsolódik, annak teljesítését. A szakmai teljesítés igazolására jogosult személyeket a kötelezettségvállaló jelöli ki. 3. A szakmai teljesítés igazolása alapján az érvényesítő ellenőrzi az összegszerűséget, a fedezet meglétét és a teljes megelőző folyamat szabályszerűségét. Amennyiben az érvényesítő rendellenességet talál, köteles jelezni az utalványozónak. Az érvényesítésre jogosult személyekre, valamint azok kiválasztására a kötelezettségvállalás ellenjegyzésére jogosult személyekre vonatkozó szabályok irányadóak. 4. A folyamat utolsó eleme az utalványozás, illetve ennek ellenjegyzése. Az utalványozás nem más, mint a kiadások teljesítésének, a bevételek beszedésének elrendelése. Utalványozni csak érvényesített okmány alapján és csak írásban szabad. Az utalványozásra a költségvetési szerv vezetője, önkormányzatok esetében a polgármester vagy az általa megbízott személy jogosult. Az utalványozás csak a gazdasági vezető, önkormányzatok esetében a jegyző vagy az általa kijelölt személy írásbeli ellenjegyzésével érvényes. Az utalványozásra jogosult személyekre, valamint az utalványozás ellenjegyzésére jogosult személyekre, illetve ezek kijelölésére a kötelezettségvállalóra, valamint a kötelezettségvállalás ellenjegyzésére jogosult személyre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

157


4.2.8. Ellenőrzés az államháztartás területén Az államháztartás területén végzett ellenőrzés célja annak megvizsgálása, hogy az államháztartáshoz tartozó pénzeszközökkel, vagyonelemekkel a kezelésre jogosult szervek, szervezetek a jogszabályoknak megfelelően, hatékonyan, eredményesen gazdálkodnak-e. Az ellenőrzés kiterjed mind a központi, mind az önkormányzati alrendszerre. Attól függően, hogy az ellenőrzési tevékenységet milyen szervezet végzi, beszélhetünk belső, illetve külső ellenőrzésről.

4.2.8.1.

Az államháztartás belső ellenőrzése

Az államháztartás belső ellenőrzése magában foglalja kormányzati ellenőrzést, valamint a belső kontrollrendszereket. Kormányzati ellenőrzés Az ellenőrzés e típusában egy, a Kormány által rendeletben kijelölt szerv jár el a költségvetési szervek belső ellenőrzésére vonatkozó szabályok szerint az alábbi jogkörökkel:  a kormánydöntések végrehajtásának ellenőrzésére;  a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és a központi költségvetési szervek kormányzati ellenőrzésére;  a gazdálkodó szervezeteknek, a közalapítványoknak, a köztestületeknek, az alapítványoknak, a kistérségi, megyei, térségi és regionális területfejlesztési tanácsoknak és – a pártok kivételével – a társadalmi szervezeteknek a központi költségvetésből, alapokból juttatott pénzbeli és nem pénzbeli támogatások és az említett szervezetek részére az állam által meghatározott célra ingyenesen juttatott vagyon felhasználásának ellenőrzésére. Belső kontrollrendszer A belső kontrollrendszer célja a kockázatok kezelése, valamint az, hogy a költségvetési szerv működése és gazdálkodása során tevékenységét szabályszerűen végezze, teljesítse az elszámolási kötelezettségeket, és megvédje a szervezet erőforrásait az esetleges veszteségektől. A költségvetési szerv belső kontrollrendszeréért a költségvetési szerv vezetője felelős, aki köteles kialakítani és működtetni a megfelelő kontrollkörnyezetet, kockázatelemzési rendszert, kontrolltevékenységeket, információs és kommunikációs rendszert és monitoringrendszert. A költségvetési szerv belső kontrollrendszerének keretében, a kontrolltevékenység részeként, biztosítani kell a folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzést. Belső ellenőrzés A belső kontrollrendszer keretén belül működő belső ellenőrzés független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje. A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében rendszerszemléletű megközelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött szervezet irányítási, belső kontroll és ellenőrzési eljárásainak hatékonyságát.

158


Az államháztartás külső ellenőrzése Az államháztartás külső ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat az Állami Számvevőszék látja el, amely mind a hatályos Alkotmány, mind az Alaptörvény értelmében az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve. Az Állami Számvevőszék ellenőrzési tevékenysége kiterjed az államháztartás mindkét alrendszerére, ennek keretein belül vizsgálja az államháztartás forrásainak rendeltetésszerű felhasználását, ellenőrzi az állami vagyonnal történő gazdálkodást.

159

160

5. Információbiztonsági és adatvédelmi alapismeretek A Magyar Köztársaság valamennyi állami és önkormányzati szerve adatok, dokumentumok sokaságát kezeli. Ezek egy része a nyilvánosság elől törvény által védett adat, más része bárki által megismerhető. Van köztük olyan, amely természetes személyre vonatkozik, van, amely az adott szervezet működésére, és olyan is, amelyet a közszféra szervei a feladatuk ellátása során más szervezetekről tartanak nyilván. Az adatok kezelését, gyűjtését, továbbítását jogi normák szabályozzák. Az alábbiakban a személyes és a közérdekű adatok kezelésével kapcsolatos legfontosabb fogalmak és szabályok ismertetését végezzük el.

5.1.

Adatvédelem

5.1.1. A személyes adatok védelméhez való jog születése Az emberek magánszférájának védelmét a demokratikus alkotmányok régóta garantálják. Ennek lényege, hogy mindenkit megillet a jog, hogy másoktól, az állam intézményeitől, a piac szereplőitől háborítatlan magán- és családi élete legyen, megőrizhesse személyes identitását, ne érje sérelem a becsületét. A XX. század második fele óta tapasztaljuk, hogy az állam irányító, szabályozó, ellenőrző szerepének megnövekedése mind kiterjedtebb adatgyűjtéssel, adatbázisok létrejöttével jár. Az informatikai fejlődés hatására megsokszorozódott a kezelhető adatok mennyisége, és egyben jelentősen könnyebbé vált a külön nyilvántartásokban kezelt adatok összekapcsolása. Ennek velejárójaként megnőtt a polgárok kiszolgáltatottsága, és annak a lehetősége, hogy az állam szervei az életük szinte minden területéről adatokat gyűjtsenek, valamint adatállományokat tartalmazó nyilvántartásokat kezeljenek. E veszélyek hívták életre az adatvédelmet mint a magánszféra védelmének önálló jogterületét. Az információgyűjtés, az adatbázisok kiépítése ma már nem csak a hivatalok részéről jelenthet fenyegetést, a személyes adatok védelmét ezért nem csak az állam felől érik kihívások. A vásárlókról, ügyfelekről gyűjtött adatoknak komoly piaci értéke van, ezért a jogi szabályozásnak és a jogvédő intézményeknek egyre inkább számolniuk kell a piaci szereplők üzleti célú adatgyűjtéséből származó veszélyekkel.

5.1.2. A hazai adatvédelem jogi keretei A magyar adatvédelmi szabályozás nemzetközi összehasonlításban egyike a legszigorúbbaknak, jogi alapjait a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény határozza meg (továbbiakban: adatvédelmi törvény). Személyes adatnak minősül a bármely természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. E körbe tartozik az érintettel kapcsolatos bárminemű információ, függetlenül attól, hogy arra az érintett mennyire érzékeny, hiszen ez kizárólag tőle, egyéniségétől, körülményeitől, társadalmi helyzetétől függ.

161

KÖZIGAZGATÁSI ALAPVIZSGA INFORMÁCIÓBIZTONSÁGI ÉS ADATVÉDELMI ALAPISMERETEK (5. modul)

Az érintettre vonatkozó véleményt, minősítést, továbbá az adatokból levonható következtetést azért vonja a törvény a személyes adatok körébe, mert számos adatkezelésnek éppen az a célja, hogy a felvett adatokból az érintettre vonatkozó következtetéseket vonjon le, amelyek az érintettel kapcsolatos döntések alapját képezik (hitelképesség, szolgáltatásokra, támogatásokra és kedvezményekre való jogosultság, vagy adott munkakör betöltésére való alkalmasság stb.). A hazai adatvédelmi szabályozás szerint ugyanakkor nem tekinthetők személyes adatnak a holtakra vonatkozó adatok, és nincsenek személyes adataik a jogi személyeknek sem. A jogi személy olyan szervezet, amely a természetes személyekhez hasonló módon jogképes, azaz saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. Ez utóbbiak jogi védelmét a jogrendszer más eszközökkel biztosítja, például a jó hírnév vagy az üzleti titok védelme révén. A személyes adatoknak az a szűkebb köre, amely az ember személyiségének belsőbb, érzékenyebb területeit érinti, amelynek a nyilvánosságra kerülése a magánszféra komoly sérelmét okozhatja, különleges adatnak minősül és szigorúbb védelem alatt áll. Ilyen különleges adat: a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra, az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó adat, valamint a bűnügyi személyes adat. A magyar jog igen szigorú szabályokat ír elő a személyes adatok kezeléséhez. Sőt, magát az adatkezelés fogalmát is rendkívül szélesen határozza meg. E szerint adatkezelésnek tekintendő az alkalmazott eljárástól függetlenül az adatokon végzett bármely művelet, vagy a műveletek összessége, így azok gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adatok további felhasználásának megakadályozása. Adatkezelésnek számít a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése is. Személyes adatok kezelése az alábbi esetekben lehetséges:  

törvény (és törvényi felhatalmazás alapján kiadott önkormányzati rendelet) közérdekű célon alapulva lehetővé teszi (kötelező adatkezelés), továbbá az érintett is hozzájárulását adja (önkéntes adatkezelés).

A különleges adatokat az érintett kifejezett írásbeli hozzájárulásával lehet kezelni. Bizonyos esetekben a társadalom érdeke szükségessé teheti a különleges adatok kötelező kezelését (bűnüldözés, bűnmegelőzés, közegészségügy, menekültügy). Az ilyen adatkezeléseket csak törvény rendelheti el a megfelelő garanciák biztosításával. Adatkezelőnek minősül az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely az adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre (beleértve a felhasznált eszközt) vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja, vagy az általa megbízott adatfeldolgozóval végrehajtatja (pl. munkáltató, adóhatóság).

5.1.3. Az adatkezelés jogszerűsége Az adatvédelmi törvény az adatkezelés jogszerűségéhez további feltételeket állapít meg.

162


1. A célhoz kötöttség elve azt jelenti, hogy személyes adatot kezelni csak pontosan meghatározott és jogszerű célból szabad, tilos az előre meg nem határozott célú, jövőbeni felhasználásra történő „készletező” adatgyűjtés. 2. Az érintett tudatos beleegyezése, melynek feltétele a megfelelő tájékoztatás. A tájékoztatásnak minden esetben tartalmaznia kell azt, hogy ki, milyen célra és meddig kívánja az érintett adatait kezelni. 3. Az egységes személyazonosító jel alkalmazásának tilalma. Az egységes személyazonosító jel alkalmazása az adatalanyokat átvilágíthatóvá teszi, egyenlőtlen kommunikációs helyzetet eredményez, amelyben az érintett nem tudja, hogy melyik adatkezelő mit tud róla. A személyi szám elterjedt használata esetén a magánszféra megszűnik, mert a különböző célú nyilvántartásokból összekapcsolt adatokból előállítható ún. személyiségprofil révén a polgár kiszolgáltatott lesz. 4. A jogorvoslathoz való jog, melyet két intézmény is biztosít: az adatvédelmi biztos és a bíróság. Az adatvédelemhez fűződő jogának sérelme esetén a polgárnak tehát két választási lehetősége van: vagy panaszt tesz az adatvédelmi biztosnál, vagy bírósághoz fordulhat. Nincs azonban lehetőség a két út egyidejű igénybevételére, hiszen az adatvédelmi törvény kimondja, hogy bárki az adatvédelmi biztoshoz fordulhat, ha véleménye szerint személyes adatainak kezelésével kapcsolatban jogsérelem érte, vagy annak közvetlen veszélye fennáll, kivéve, ha az adott ügyben bírósági eljárás van folyamatban. Az adatvédelmi biztos eljárásának ilyen korlátozása nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy egyrészt ne sérüljön a bíróságok függetlensége, másrészt hogy elkerülhetők legyenek a párhuzamos jogalkalmazói eljárások.

163


5.2.

Információszabadság

5.2.1. Az információszabadság születése – az állam átláthatósága A közérdekű adatok megismerésének joga, vagy röviden az információszabadság nem egyszerűen valamiféle általános tájékozódási jogot jelent, hanem a polgárnak akár azt a bírósági úton is kikényszeríthető jogát, hogy információkat kapjon a közpénzekből működő és közhatalmat gyakorló állami szervek működéséről. Az információszabadság másfelől részletesen szabályozott állami kötelezettséget jelent az információk biztosítására. E kötelezettségek elmulasztása pedig komoly jogkövetkezményekkel jár.

5.2.2. Az információszabadság jogi keretei A közérdekű adatok köre igen tág, hiszen idetartozik minden, az állam, önkormányzat és egyéb közfeladatot ellátó szerv birtokában lévő adat, a személyes adatokat leszámítva. Közérdekű adatnak nevezzük azt az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információt vagy ismeretet, függetlenül annak kezelési módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől. A közérdekű adatok megismerése alanyi jog. Ez azt jelenti, hogy az ilyen adatokat bárki megismerheti állampolgárságtól, életkortól stb. függetlenül. Az adatigényléskor annak sem indokát, sem célját nem kell közölni. Az adatszolgáltatás személyes érdekeltség igazolása nélkül is kötelező. Ezt az eljárást tehát fontos megkülönböztetni a közigazgatási hatósági ügyekben ismert iratbetekintéstől, amely csak az adott ügyben érintett ügyfeleket illeti meg. Az adatkezelő szervezetek nem szabhatnak feltételt az általuk kiadott közérdekű adatok további felhasználásával kapcsolatban, így tehát nem tilthatják meg annak akár üzleti célú hasznosítását, hiszen az adatok terjesztésének jogát maga az Alkotmány deklarálja. Az adatigénylés a közfeladatot ellátó szervekhez bármilyen formában:  szóban,  írásban és  elektronikus úton is benyújtható. A közfeladatot ellátó szervek számára külön kérelem nélkül is rendszeresen elektronikusan vagy más módon közzé kell tenni a tevékenységükkel kapcsolatos legfontosabb  így különösen a hatáskörükre, illetékességükre, szervezeti felépítésükre, szakmai tevékenységükre, annak eredményességére is kiterjedő értékelésére, a birtokukban lévő adatfajtákra és a működésükről szóló jogszabályokra, valamint a gazdálkodásukra vonatkozó  adatokat. Gyakran előfordul, hogy a közérdekű adatot tartalmazó dokumentum az igénylő által meg nem ismerhető adatot (pl. személyes adatot, üzleti titkot) is tartalmaz. Ilyen esetben nem lehet az igénylést elutasítani. Az adatkezelő szerv ugyanis köteles a másolaton a meg nem ismerhető adat felismerhetetlenné tételével az adatkérést teljesíteni.

164


5.2.3. Az információszabadság jogi korlátai A közérdekű adat fogalmából az következik, mintha a személyes adatok minden esetben védettek, a közérdekű adatok pedig teljes körűen nyilvánosak volnának, holott léteznek nyilvános személyes adatok és nem nyilvános közérdekű adatok is. Az előzőekben már utaltunk arra, hogy akár az érintett saját döntése, akár törvényi előírás alapján személyes adatokat nyilvánosságra lehet hozni. Törvény másfelől korlátozhatja a közérdekű adatok nyilvánosságát is. A közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozását a törvények részben a Magyar Köztársaság legfontosabb védendő érdekeire, illetve az egyes állami szervek működésének zavartalanságára tekintettel teszik lehetővé, részben – az üzleti titok intézménye révén – a magánszféra érdekeinek védelmében. A közszféra birtokában lévő közérdekű adatok túlnyomó többsége bárki által megismerhető, azaz nyilvános adat. Megbénulna azonban az állam működése, ha a működésével kapcsolatos minden információt köteles volna bárki számára nyilvánossá tenni. A közfeladatot ellátó szervek tevékenysége, döntéseinek előkészítése során iratok, dokumentumok sokasága keletkezik. Ezek – legalábbis időleges, legfeljebb tíz évre szóló – védelme szükséges az adott szerv működőképességének biztosításához. A döntéshozatali folyamat keretében keletkező feljegyzések, álláspontok, tervezetek, javaslatok korlátozás nélküli azonnali nyilvánosságra kerülése aláásná az adott szerv hatékony feladatellátását. A döntés megalapozását szolgáló adatok védelme a szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését védi.

5.2.4. A nyilvánosság határai 5.2.4.1.

A közfeladatot ellátó személyek adatainak nyilvánossága

Az adatvédelmi törvény eredetileg a közszféra kezelésében lévő adatok két fajtáját különböztette meg: a magánszemélyek szigorúan védendő személyes adatait, valamint a jogi személyekre vonatkozó közérdekű adatokat, mely utóbbiak – ha törvény ezt valamely titokfajtára tekintettel kifejezetten nem korlátozza – bárki által megismerhetők. Szinte a kezdetektől gondot okozott azonban a két információs jog határterületének értelmezése, hiszen világos volt, hogy a közszféra működésének egy tetemes része átláthatatlan marad, ha a közfeladatot ellátó személyek (miniszterek, polgármesterek, országgyűlési képviselők stb.) ténykedése a személyes adatok védelme miatt megismerhetetlen. Az adatvédelemre hivatkozva nem lehetett nyilvános például az állami vagy önkormányzati tisztségviselők, az állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetői közpénzekből fizetett jövedelme, juttatásai, végkielégítésének összege.

165


A törvényhozó erre is tekintettel – két lépcsőben – módosította az adatvédelmi törvényt: először beiktatta a törvény szövegébe a közérdekből nyilvános adat új fogalmát, majd 2005-ben azt a szabályt, hogy a közfeladatot ellátó személyek feladatkörével összefüggő személyes adatai  néhány törvényi kivételtől eltekintve  közérdekből nyilvános adatoknak tekintendők, és bárki által megismerhetőek. Közérdekből nyilvános adat az állami, önkormányzati és a jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervek feladat- és hatáskörében eljáró személy feladatkörével összefüggő személyes adata, továbbá egyéb közfeladatot ellátó személy e feladatkörével összefüggő személyes adata. Ezen adatok megismerésére e törvénynek a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Személyes adatok nyilvánosságát más törvények is előírják. Ezek alapján nyilvános például a közfeladatot ellátó személyek széles körének vagyonnyilatkozata (országgyűlési képviselők, alkotmánybírók, önkormányzati képviselők, országgyűlési biztosok stb.).

5.2.4.2.

A magánszféra (a gazdasági vállalkozások) nyilvános adatai

A közérdekből nyilvános adat új fogalma azonban nem csak személyes adatokra vonatkozhat. Valamely fontos érdekre tekintettel a jogalkotó dönthet úgy, hogy indokolt a nyilvánosság határait a közszférán kívüli területre is kiterjeszteni. Itt tehát olyan adatok nyilvánosságáról van szó, amelyek nem a közfeladatot ellátó szervek birtokában vannak. A környezet védelmének fokozott jelentőségére tekintettel például a környezetet károsító szervezetek, ideértve a magánvállalkozásokat is, kötelesek e tevékenységükről bárkinek tájékoztatást adni. A közérdekből nyilvános adatoknak van egy másik, a köz- és a magánszféra kapcsolatát érintő köre. A korrupciós jelenségek visszaszorítása, a közpénzekkel való visszaélések csökkentése érdekében a hazai jogalkotó úgy gondolta, indokolt a közpénzek felhasználásával kapcsolatos információk lehető legnagyobb nyilvánosságát biztosítani. A közpénzek felhasználásáról nemcsak a közpénzek felett rendelkező állami szerveknek kötelező információt szolgáltatni, hanem a velük üzleti kapcsolatban lévő magán vállalkozásoknak is.

5.2.5. 5.2.5.1.

Nyilvántartások A nyilvántartások jogi jelentősége

A modern állam, ezen belül különösen a közigazgatás, széles körű feladatainak ellátása érdekében személyes és közérdekű adatok sokaságát tartalmazó nyilvántartásokat, adatbázisokat kezel. Ilyen – ma már egyre inkább elektronikus formában meglévő – nyilvántartások nélkül a közfeladatok ellátása: a statisztikai adatgyűjtés, az adóigazgatás, a társadalombiztosítás, a bűnüldözés, az önkormányzati feladatok hatékony ellátása elképzelhetetlen lenne. 1. A közszféra különböző intézményei által fenntartott nyilvántartásokban szereplő adatok    

166

felvételére, feldolgozására, védelmére, nyilvánosságára vonatkozó alapvető szabályokat az adatvédelmi törvény,


2. az egyes nyilvántartásokra vonatkozó részletes szabályokat pedig külön törvények határozzák meg. Az állami szervek által vezetett, személyes adatokat is tartalmazó nyilvántartások felállítását csak törvényben lehet elrendelni, és ezek adattartalmát is csak törvényben meghatározott személyek és szervezetek ismerhetik meg. A közigazgatási szervek által kezelt úgynevezett hatósági nyilvántartásokat a Belügyminisztérium honlapján közzéteszi, ezek megismerésére, nyilvánosságára a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.)  különösen az eljárásban érintett ügyfél jogait illetően  speciális szabályokat is tartalmaz.

5.2.5.2.

Fontosabb nyilvántartások

A természetes személyekről a legátfogóbb országos nyilvántartást a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala kezeli. Ezek közül a legfontosabbak: 1. A személyi adat- és lakcímnyilvántartás  egyebek mellett  tartalmazza a polgár nevét, állampolgárságát, nemét, születési helyét és idejét, anyja nevét, személyi azonosítóját, lakcímét, családi állapotát, házasságkötése helyét, arcképmását, aláírását. 2. Az okmánytár többek között tartalmazza a személyazonosító igazolvány adatlapokat és fényképeket, a lakcímjelentő lapokat. 3. Az egyéni vállalkozók nyilvántartása (pl. egyéni vállalkozó főtevékenysége és tevékenységi körei, egyéni vállalkozó adószáma). 4. A közúti közlekedéssel kapcsolatos nyilvántartás (pl. a jármű hatósági jelzése, rendszáma). 5. A bűnügyi nyilvántartás, ezen belül az ujjlenyomat, a fénykép és a DNS-minták nyilvántartása. A nyilvántartások sokaságában egyre nehezebb a tájékozódni, jogait érvényesíteni kívánó polgár helyzete, ezért a közfeladatot ellátó szervek kötelesek a honlapjukon közzétenni az általuk kezelt adatbázisok, nyilvántartások jegyzékét.

5.2.6. Minősített adatvédelem 5.2.6.1.

Jogi alapok

A demokratikus jogállami berendezkedés egyik garanciája a közhatalom tevékenységének nyílt és ellenőrizhető volta, a végrehajtó hatalom nyilvánosság előtti átlátható működése. Ennek megfelelően az Alaptörvény alapvető jogként fogalmazza meg a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot. A közérdekű adatok megismerésének alkotmányos joga azonban nem korlátozhatatlan, az információszabadság nem érvényesülhet feltételek nélkül, például a törvény honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési, bűnmegelőzési érdekből korlátozza a közérdekű adatok nyilvánosságát. A közérdekű adatok nyilvánosságával szemben támasztott legerősebb korlátozás azonban az adat minősítésének  közkeletű, ámde pontatlan kifejezéssel élve, „titkosításának”  intézménye.

167


A nemzeti szuverenitás, az állam biztonsága és az állami szervek zavartalan működésének biztosítása az adatok egy jól meghatározott, szűk köre esetében a nyilvánosság kizárását kívánja meg. A közérdekű adatok nyilvánossága és az információszabadság fő szabálya mellett az adatok ezen körének védelme csak szigorú törvényi előírások mellett valósulhat meg, ennek részleteit a minősített adatok védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (továbbiakban: Mavtv.) határozza meg.

5.2.6.2.

A minősítési szint és az érvényességi idő

A Mavtv.  az előzőekhez képest  új alapokra helyezte a minősített adatok védelmét. A törvény – amelynek hatályba lépésével megszűnt az államtitok és a szolgálati titok – egységes keretek között szabályozza a nemzeti és a külföldi minősített adatok kezelését. Meghatározza a minősítéssel védhető közérdek fogalmát és tartalmát, és ezzel összefüggésben bevezeti az EUban, a NATO-ban és az egyes tagállamokban alkalmazott négyszintű, kármérték alapú minősítési rendszert, ily módon    

„Szigorúan titkos!”, „Titkos!”, „Bizalmas!”, valamint „Korlátozott terjesztésű!” minősítési szinteket különböztetünk meg.

A törvény egyik legfontosabb deklarált célja a magasan minősített adatok számának radikális csökkentése, és ezzel hosszabb távon a magas költségvetési ráfordítások mérséklése. A minősítési eljárással megszűnt az államtitokköri jegyzék, illetve szolgálati titokköri jegyzék. Az érvényességi idő meghatározása kapcsán lényeges változás az, hogy a Mavtv. hatályba lépése óta „Szigorúan titkos!” és „Titkos!” minősítési szintű adatot legfeljebb harminc évre, „Bizalmas!” minősítési szintű adatot legfeljebb húsz évre, míg „Korlátozott terjesztésű!” minősítési szintű adatot legfeljebb tíz évre lehet minősíteni. Az érvényességi idő meghosszabbítására új minősítési eljárás lefolytatásával, kizárólag rendkívül indokolt esetben van lehetőség.

5.2.6.3.

A minősített adatok felhasználása

A minősített adathoz történő hozzáféréshez a „Bizalmas!” minősítési szintű adat megismerése esetén „A” típusú, a „Titkos!” minősítési szintű adatok megismerése esetén „B” típusú és a „Szigorúan titkos!” minősítési szintű adatok megismerése esetén „C” típusú kérdőívhez kötött nemzetbiztonsági ellenőrzés lefolytatása szükséges. „Korlátozott terjesztésű!” minősítési szintű adatok megismerése esetén nemzetbiztonsági ellenőrzés lefolytatására – a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan – nincs szükség. A személyi biztonsági tanúsítvány igazolja, hogy az elvégzett nemzetbiztonsági ellenőrzés alapján a minősített adatot felhasználó meddig és milyen minősítési szintű adatokhoz férhet hozzá.

168


5.2.6.4.

A minősített adatok hatósági felügyelete

A Nemzeti Biztonsági Felügyelet teremti meg a minősített adatok védelmének intézményrendszerét, a nemzeti és a külföldi minősített adatok védelmének egységes felügyeletét. A Nemzeti Biztonsági Felügyelet egyfajta „titokvédelmi főhatóságként” működik a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szervezeti keretében. A Nemzeti Biztonsági Felügyelet feladata a minősített adat védelmének hatósági felügyelete, a minősített adatok kezelésének hatósági engedélyezése és felügyelete, valamint a nemzeti iparbiztonsági hatósági feladatok ellátása.

169

170

6. Szervezeti igazgatás 6.1.

Ügyviteli rendszerek

Az ügyviteli tevékenység a szakmai feladatok ellátásához szükséges személyi, tárgyi, információs, biztonsági és egyéb feltételek összességének biztosítása. Az ügyviteli rendszer a hivatal működésére, az ügyintézés menetére is jelentős hatással van, ezért az ügyviteli folyamatok optimális megszervezése jelentősen elősegíti a szervezet alapfeladatainak zavartalan ellátását. A közigazgatás ügyvitelére alapvetően a kettős technológia jellemző: a papíralapú ügyintézés mellett párhuzamosan elektronikus technológiai elemek is jelen vannak az ügyintézésben, éppen ezért a közigazgatásban dolgozó ügyintézőknek mindkét technológiában megfelelő jártassággal kell rendelkezniük.

6.1.1. Az ügyvitel fogalma és általános alapelvei Az ügyintézés két, szervesen egymáshoz illeszkedő, egymást kölcsönösen feltételező részből áll: az iratkezelési és az érdemi cselekményekből. Iratkezelési cselekmények a következők: a küldemény (kérelem) átvétele, felbontása és érkeztetése, iktatása, expediálása (iratok továbbítása), irattározása, selejtezése és végül levéltárba adása. Érdemi cselekmények pedig a következők: szignálás, irat- és jogszabály-tanulmányozás, a bizonyítási eljárás lefolytatásával kapcsolatos cselekmények elvégzése (idézés, szakértő kirendelése, szemle lefolytatása, tárgyalás tartása, társhatóságok megkeresése), döntés-tervezet megszerkesztése, valamint a kiadmányozás. Az érdemi cselekmények meghatározott logikai rendben beépülnek az iratkezelési cselekmények közé, a következők szerint: a szignálás az érkeztetést, az irat- és jogszabálytanulmányozás, a bizonyítási cselekmények elvégzése, a döntéstervezet megszerkesztése és a kiadmányozás pedig (ebben a sorrendben) az iktatást követi. Így alakul ki az ügyintézés teljes folyamata.

6.1.2. Papíralapú ügyvitel Kézi iktatás céljára minden év kezdetén újonnan nyitott, az iratkezelésért felelős vezető által hitelesíttetett, oldalszámozott iktatókönyvet kell használni, melyet az év utolsó munkanapján le kell zárni. Ugyanazon ügyben, ugyanabban az évben keletkezett iratokat egy főszámon kell nyilvántartani. Egy iktatókönyvön belül a főszámokat folyamatos sorszámos rendszerben kell kiadni. Az ügyirathoz tartozó iratokat az iktatási főszám alatt folyamatosan kiadott alszámokon kell nyilvántartani.Az irat iktatószámának tartalmaznia kell az iktatási főszámot, az alszámot, valamint az iktatószám kiadásának évét.

171

KÖZIGAZGATÁSI ALAPVIZSGA SZERVEZETI IGAZGATÁS (6. modul)

6.1.3. Elektronikus ügyvitel A számítógépes iktatás során is a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésére vonatkozó jogszabályi előírásait kell figyelembe venni. Az elektronikus iktatókönyv is folyamatos számozással működik, és a kormányrendelet szabályai érelmében az iratkezelési szoftvernek lehetővé kell tennie az iktatókönyvek lezárását és új iktatókönyvek létrehozását.

6.1.4. Az ügyiratkezelés folyamata Az ügyiratkezelés folyamata három jól elkülöníthető szakaszból áll:  A nyilvántartásba vétel szakasza a küldemények érkezésétől addig a lépésig tart, amikor az adott irat az ügyintézőhöz kerül intézésre.  Az ügyintézés szakaszához tartozik például a határidő-nyilvántartás, a sokszorosítás és az iratok továbbítása.  A harmadik szakasz az ügy lezárását követő, ún. archív iratkezelési szakasz.

6.1.4.1.

Nyilvántartásba vételi szakasz

Küldemények átvétele Az adott szervhez érkezett küldemény átvételére való jogosultságot és az átvétellel kapcsolatos teendőket az iratkezelési szabályzat határozza meg. Az iratkezelési szabályzat az ügyköröknek, a hatásköröknek, a szervezeti felépítésnek megfelelően szabályozza a beérkező, illetőleg a működés során keletkező iratok kezelését. A küldeményt átvevő köteles az átvételkor ellenőrizni:  a kézbesítő okmányon és a küldeményen lévő azonosítási jel (pl. iktatószám) megegyezőségét,  az iratot tartalmazó zárt boríték, illetve egyéb csomagolás sértetlenségét,  személyes benyújtáskor az azonosító adatokon túl a szükséges mellékletek meglétét,  a küldemény biztonságát (a közigazgatási szervek biztonsági előírásai előírhatják pl. a csomagok átvilágítását, az informatikai úton érkezett iratok vírusellenőrzését). Papíralapú küldemények átvétele Kézbesítő közreműködése esetén alapvető követelmény, hogy az átvevő a kézbesítőokmányon olvasható aláírásával és a dátum megjelölésével köteles átvenni a beérkező iratot. „Azonnal” vagy „Sürgős” jelzés esetén az átvétel idejét óra, perc pontossággal kell megjelölni. Tértivevénnyel érkezett küldemény esetén az átvevő gondoskodik a tértivevény szelvényének kitöltéséről és a feladóhoz történő visszajuttatásáról. Ha az ügyfél személyesen vagy megbízottja útján nyújtja be az iratot, akkor az átvételt igazolni kell (az ügyfél által beadott iratról másolatot készít az átvevő, és aláírást követően visszaadja az ügyfélnek, másik megoldás az átvételi elismervény alkalmazása). Ha az átvételkor a postán, kézbesítő útján vagy személyesen átadott papíralapú küldemény sérült vagy felbontották, akkor ezt az átvételi okmányon jelölni kell.

172


Elektronikus iratok átvétele A hagyományos ügyintézési formához hasonlóan az elektronikus iratok esetében is kritikus kérdés, hogy megérkezik-e a küldemény a címzetthez, s mi tekintendő a beérkezés időpontjának. Az elektronikus levelezésben számos olyan körülmény létezik (üzemzavar, vírus stb.), amely bizonytalanná teszi az információk célba érését. A Ket. ennek kiküszöbölésére kötelezővé teszi a hatóság részére, hogy a beérkezésről visszaigazolást (átvételi nyugtát) küldjön a feladónak. Küldemények felbontása A küldemények felbontásának rendjét és azt, hogy ki jogosult az adott küldeményt felbontani, szintén az iratkezelési szabályzatban kell meghatározni. Amennyiben az irat benyújtásának időpontjához jogkövetkezmény fűződik, vagy fűződhet, gondoskodni kell arról, hogy annak időpontja egyértelműen megállapítható legyen. Ez papíralapú küldemény esetében az irathoz csatolt borítékkal biztosítható. Elektronikus úton érkezett irat esetében pedig az iratkezelési szabályzatban kell rendelkezni azokról a technikai követelményekről, amelyek a benyújtás időpontjának megállapíthatóságát biztosítják. Papíralapú küldemények felbontása Tilos felbontani és közvetlenül a címzetthez kell továbbítani:  a saját kezű felbontásra szóló („s. k.” jelzésű), valamint  azon küldeményeket, amelyeknél ezt az arra jogosult személy elrendelte. A küldemény téves felbontása esetén a felbontó az átvétel és a felbontás tényét a dátum megjelölésével köteles rögzíteni. A felbontáskor ellenőrizni kell, hogy az iraton, illetve a borítékon jelzett mellékletek maradéktalanul megvannak-e, illetve olvashatóak-e. A küldött mellékleteket az irathoz kell csatolni. Elektronikus iratok bontása Elektronikus úton érkezett irat esetében a visszaigazolást követően három nap áll a hatóság rendelkezésére, hogy megvizsgálja a beérkezett dokumentumot. Vizsgálata kiterjed a jogszabályi előírásoknak való megfelelésre, valamint arra, hogy a dokumentum értelmezhető, nem sérült-e. Egy beadvány akkor tekinthető beérkezettnek, ha a megérkezés tényét a hatóság visszaigazolta (a beadvány megérkezéséhez fűződő jogkövetkezmények a visszaigazolástól állnak be, pl. ügyintézési határidő). Ez alól kivétel az az eset, amikor a dokumentum formai vagy számítástechnikai szempontból valamilyen oknál fogva nem értelmezhető. Ilyenkor az ügyfelet fel kell szólítani arra, hogy küldje el ismételten a dokumentumot. Ennek hiányában úgy kell tekinteni, mintha az nem is érkezett volna be (ezeket az értelmezhetetlen üzeneteket is meg kell őrizni, hogy vita esetén bizonyítható legyen, hogy valóban nem voltak értelmezhetőek).

6.1.4.2.

Érkeztetés

Elektronikus iratok esetén a felbontás és érkeztetés automatikusan, egyidejűleg történik, ezért ebben a pontban kizárólag a papíralapú küldemények érkeztetését ismertetjük. Valamennyi beérkezett küldeményt érkeztetni kell (a nem iktatandó küldeményeket is). Az érkeztetés az érkeztetőbélyegzőnek az iratra való rányomásából és az érkeztető- könyvbe való bevezetéséből áll. Fel nem bontható küldemények esetén a borítékra kell a bélyegzőt rányomni.

173


6.1.4.3.

Küldemények szerelése, csatolása

Az iktatást megelőzően meg kell vizsgálni, hogy van-e az iratnak előzménye. Amennyiben van, akkor az újonnan beérkezett irat utóirat lesz. Maga az előzmény (az adott ügy első irata) pedig az előirat. Az előzményt az iktatókönyvből kereshetjük ki. Számítógépes iktatás esetén egyszerűen lekérdezhető az előzmény. Amennyiben van előzménye az iratnak, akkor az előiratot ki kell keresni az irattárból vagy a határidő- nyilvántartásból, és az irathoz kell szerelni.

6.1.4.4.

Szignálás

A vezető a szignálás során jelöli ki azt az ügyintézőt, aki az ügyet fogja intézni. A szignálás során ad(hat) a vezető utasítást az elintézés módjára (pl. nemleges válaszlevél, határidő, sürgősségi fok), ezeket az instrukciókat az iratra vagy előadói ívre vezeti fel. Szignáláskor annak időpontját is fel kell tüntetni, és a szignáló aláírásával kell ellátni. A szervezeti egységre történő szignálást követően az iktatott iratokat nyomon követhető, hitelt érdemlő módon kell továbbítani a kijelölt egységhez, illetve ügyintézőhöz (pl. átadókönyv vagy munkanapló segítségével).

6.1.4.5.

Iktatás

Az ügyiratkezelés egyik legfontosabb mozzanata az iktatás. A pontos, hiteles iktatási gyakorlat segítségével teljesíthető az a követelmény, hogy az irat beérkezésének pontos ideje, az intézkedésre jogosult ügyintéző neve, az irat tárgya, az elintézés módja, a kezelési feljegyzések, valamint az irat holléte megállapítható legyen. Valamennyi, a szervhez beérkező, illetve ott keletkező saját iratot  ha jogszabály másként nem rendeli  iktatással kell nyilvántartani. Azaz az iratot el kell látni iktatószámmal és az irat egyéb azonosító adataival. Az iktatókönyvnek kötelezően tartalmaznia kell az iratok azonosításához, hollétük megállapításához, az irattal kapcsolatos ügyben történő intézkedések követéséhez, ellenőrzéséhez szükséges adatokat, így például az iktatószámot, az iktatás időpontját, a küldemény érkezésének vagy elküldésének időpontját, módját, az irat küldőjének vagy címzettjének megnevezését, azonosító adatait, az ügyintéző megnevezését.

6.1.4.6.

Érdemi ügyintézési szakasz

Ügyirat készítése, kiadmányozás Az ügyintéző feladata az ügy érdemi elintézése. Az ügyintéző az ügyiratot a vezető szignálásával megkapja, megismeri annak tartalmát, valamint a vezető elképzelését az elintézés módjáról. Ezt követően szakmai körültekintéssel egy kiadmánytervezetet készít. Az ügyintéző felelős az általa készített tervezetért, amelyet a szignójával köteles ellátni. A kiadmányozás a már felülvizsgált végleges kiadmánytervezet jóváhagyását, letisztázhatóságát, elküldhetőségének engedélyezését jelenti a kiadmányozásra jogosult részéről. A kiadmányozásra jogosultak személyét az adott közigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzatában, ügyrendjében rögzíti (a jogosultságot a vezető munkaköri leírásában is nevesítik).

174


Iratok sokszorosítása A szervnél keletkezett iratokról az iratot őrző szervezeti egység vezetője vagy ügyintézője hitelesítési záradékolással jogosult papíralapú vagy elektronikus másolatot kiadni (a hitelesítési záradék „A kiadmány hiteles” szövegből, a bélyegző lenyomatából és a hitelesítő aláírásából áll). Iratok továbbítása (expediálás) A szervezeti egység iratkezelőjének ellenőriznie kell, hogy a hitelesített iratokon végrehajtottak-e minden kiadói utasítást. Ellenőrizni kell a címzés, iktatószám, dátum helyességét, valamint hogy a mellékleteket csatolták-e. Iratok határidő-nyilvántartása Az iratkezelő köteles a határidős ügyiratokat az egyéb iratoktól elkülönítve, a határidőként megjelölt naptári napok és az iktatószám sorrendjében elhelyezni és nyilvántartani. Ha a határidőn belül a válasz megérkezett, az iratot ki kell emelni a nyilvántartásból, és az iktatókönyvbe írt bejegyzést törölni kell.

6.1.4.7.

Archiválási szakasz

Irattári terv Az irattári terv a köziratok rendszerezésének alapja; olyan jegyzék, amely az ügyiratokat és a nem iktatással nyilvántartott egyéb irategyütteseket tárgyi alapon tételekbe sorolja. Az irattári tervben meghatározott tételeket csoportosítva, általános és különös részre osztva kell szerepeltetni. Az általános részben a szerv működtetésével kapcsolatos, több szervezeti egységet is érintő irattári tételek, a különös részben pedig a szerv alapfeladataihoz kapcsolódó tételek tartoznak. Így az irattári tételeket különböző főcsoportokba, azon belül csoportokba és alcsoportokba kell besorolni, valamint megfelelő azonosítóval (irattári tételszámmal) kell ellátni. Irattár Általános szabály: ha az ügyintéző nem dolgozik az irattal, annak vagy a határidőnyilvántartásban, vagy az irattárban kell lennie. Irattárba azok az ügyiratok kerülnek, amelyeknek kiadmányait már továbbították, illetve amelyeknek irattározását elrendelték. Az irattár az irattári anyag szakszerű és biztonságos őrzésére, valamint kezelésének biztosítása céljából létrehozott és működtetett fizikai, illetve elektronikus tárolóhely. Irattárba helyezés Iratot irattárba helyezni csak a kiadmányozásra jogosult vagy az általa megbízott engedélyével szabad, amit az előadói íven és/vagy az iraton az alapjelzéssel, aláírással kell jelölni. Az irattári tételszámot az érdemi ügyintéző határozza meg a szerv hatályos irattári terve alapján, ezt rögzíti az előadói ív megfelelő rovatában. Irattárba helyezés előtt ellenőriznie kell, hogy az előírt kezelési és kiadási utasítások teljesültek-e. Selejtezés, megsemmisítés Minden évben az iratokat az előírt megőrzési idő lejártával  a nem selejtezhető iratok kivételével  selejtezni kell. A feladat ellátására háromtagú selejtezési bizottságot kell felállítani, amely a selejtezés szakszerű megszervezéséről és lebonyolításáról gondoskodik.

175


Levéltárba adás A történeti értéket képviselő, átadandó iratokat át kell adni a levéltárnak. Az elektronikusan tárolt ügyiratok átadását a külön jogszabályban meghatározott formátumban kell elvégezni.

176


6.2.

Szabályozás

A szervezet működésének szabályozási oldaláról tárgyaljuk a szervezet belső igazgatásának alapfeltételeit és a szervezetrendszeri igazgatási tevékenység egyes formáit.

6.2.1. A belső szervezeti igazgatás alapfeltételei A közigazgatás alapegységei a költségvetési szervek (lásd még 2.1.). A költségvetési szerveket leíró, működésüket meghatározó szabályok a rájuk vonatkozó jogszabályi előírásokon kívül a következő, egymásra épülő alapdokumentumokban találhatók:    

alapító okirat, szervezeti és működési szabályzat, ügyrend, egyéb szabályzatok.

6.2.1.1.

Az alapító okirat

Az alapító okiratot a költségvetési szerv alapítására jogszabályban felhatalmazott alapító szerv adja ki. Az alapító okiratot a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben kell közzétenni. Az alapító okirat alapján történik meg a költségvetési szerv törzskönyvi nyilvántartásba vétele. Az alapító okirat módosítására és a költségvetési szerv megszüntetésére az alapítás szabályait kell alkalmazni. Az alapító okiratra vonatkozó szabályokat a korábbiakban már megtárgyaltuk (lásd 4.2.6.1. pont).

6.2.1.2.

A szervezeti és működési szabályzat (SzMSz)

A költségvetési szerv szervezeti felépítését, feladatai ellátásának részletes belső rendjét és módját az SzMSz határozza meg. Az SzMSz-t az alapító okirat alapján kell elkészíteni, az alapító okirat módosítása esetén szükség szerint módosítani szükséges. Az SzMSz-t a költségvetés szerv irányító szerve hagyja jóvá. Az SzMSz-nek tartalmaznia kell:  a költségvetési szerv létrehozásáról szóló jogszabályra történő hivatkozást (ha a költségvetési szerv létrehozásáról jogszabály rendelkezett);  a költségvetési szerv törzskönyvi azonosító számát, alapító okiratának keltét, az alapító okirat számát, az alapítás időpontját;  az ellátandó és a szakfeladatrend szerint (szakfeladatszámmal és megnevezéssel) besorolt alaptevékenységek, rendszeresen ellátott vállalkozási tevékenységek, valamint az alaptevékenységet szabályozó jogszabályok megjelölését;  azon gazdálkodó szervezetek részletes felsorolását, amelyek felett a költségvetési szerv alapítói, illetve tulajdonosi (tagsági, részvényesi, szavazatelsőbbségi) jogokat gyakorol;  a szervezeti felépítést és a működés rendjét, a szervezeti egységek (ezen belül a gazdasági szervezet) megnevezését, engedélyezett létszámát, feladatait;  a kiadmányozás rendjének szabályait;

177


 a szervezeti egységek vezetőjének azon jogosítványait, amelyek körében a költségvetési szerv képviselőjeként járhat el;  a szabályzatban nevesített valamennyi munkakörhöz tartozó feladat- és hatásköröket, a hatáskörök gyakorlásának módját, a helyettesítés rendjét, az ezekhez kapcsolódó felelősségi szabályokat;  a költségvetési szerv szervezeti ábráját;  a munkáltatói jogok gyakorlásának rendjét;  az irányító szerv által a költségvetési szervhez rendelt más költségvetési szervek felsorolását.

6.2.1.3.

Ügyrend

A költségvetési szerv szervezeti egységei által ellátott feladatok munkafolyamatainak leírását, a szervezeti egység vezetőinek és alkalmazottainak feladat- és hatáskörét (munkakörét), a helyettesítés rendjét, továbbá a szervezeti egység költségvetési szerven belüli belső és azon kívüli külső kapcsolattartásának módját, szabályait – ha azokról az SzMSz vagy a költségvetési szerv más szabályzata nem rendelkezik – a szervezeti egységek ügyrendje tartalmazza.

6.2.1.4.

Egyéb belső szabályzatok

A költségvetési szerv belső szabályzatokban rendezi a működéséhez, gazdálkodásához kapcsolódó kérdéseket. A belső szabályzatok kiegészítik a jogszabályokban, valamint az alapító okiratban és az SzMSz-ben található szabályokat. Jellemző szabályzatok (a felsorolás nem teljes körű):  a kötelezettségvállalás, ellenjegyzés, érvényesítés és utalványozás rendjéről szóló szabályzat,  iratkezelési szabályzat,  közbeszerzési szabályzat,  közszolgálati szabályzat,  közérdekű adatokkal kapcsolatos szabályzat,  gépkocsi-üzemeltetési szabályzat,  tűzvédelmi szabályzat,  munkavédelmi szabályzat,  önköltség-számítási szabályzat,  pénz- és értékkezelési szabályzat,  bizonylati szabályzat,  leltározási szabályzat,  cafetéria-szabályzat,  kockázatkezelési szabályzat,  szabálytalanságok kezelésének eljárásrendjére vonatkozó szabályzat,  belső ellenőrzési kézikönyv,  vagyonnyilatkozat-tételi szabályzat,  teljesítményértékelési szabályzat.

178


6.2.2. Szervezetrendszeri igazgatási alaptevékenységek 6.2.2.1.

A vezetés

A vezetés mindig egy konkrét szerven belül megvalósuló igazgatási tevékenység, vagyis a vezetést végző (a vezetés alanya – a vezető) és a vezetés tárgya (akit vezetnek – ez maga az igazgatási szervezet) egy szerven belül találhatóak. A vezető tevékenysége közvetlenül az őt körülvevő igazgatási szervezetre irányul, közvetve annak tárgya az egész szerv. Röviden megfogalmazva a vezetés egy szerven belül „az igazgatás igazgatása”. A vezetés alanya a szerven belül kisebb-nagyobb önállósággal rendelkezik, kiemelt, hatalmi pozícióban áll, a szerv többi részéhez képest azzal hierarchikus viszonyban van. A vezetés hatalmi (uralmi) viszony, amely a közigazgatásban mindig egyben jogviszony is, hiszen a vezető jogállásának meghatározását (azt, hogy ő a vezető, és a többiek neki engedelmeskedni kötelesek), a vezetés jogi hatású eszközeinek tételezését mindig jogszabály rendeli el, és a jog rendezi a vezető és a vezetettek közötti jogi kapcsolatot is.

6.2.2.2.

Az irányítás

Az irányítás – a vezetéstől eltérően – mindig két különálló (egymástól legalábbis jogi értelemben véve elkülönült) szerv között megvalósuló tevékenység. Ez azt jelenti, hogy az irányítási tevékenységet végző (irányító szerv) és az irányítás tárgya (az irányított szerv) egymástól mindig elkülönült jogalany, tehát az irányító tevékenység kívülről hat az irányítottra. Miközben az irányítás legáltalánosabban elfogadott (szociológiai) tartalma az, hogy az irányított szerv lényeges viszonyaira meghatározó befolyást gyakorol, tudnunk kell, hogy az irányítás szinte mindig az irányított szerv vezetésére hat. A vezetéshez alapvető funkcióiban igen hasonló az irányítás (hiszen ez is célmeghatározást, döntéshozatalt, a végrehajtás támogatását, feltételei megteremtését, a végrehajtás ellenőrzését foglalja magában), így tulajdonképpen leírható úgy, hogy az „a vezetés igazgatása”. A vezetés igazgatásaként értelmezhető úgy is, hogy a vezetés feltételeinek a (folyamatos) meghatározása, és úgy is, hogy a vezetésnek mint napi tevékenységnek a befolyásolása. Az irányítás minden formája uralmi viszonyt feltételez (vagy jelent). Az irányító szerv rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel el tudja érni, hogy az irányított szerv (és annak vezetése) az ő akarata szerinti tevékenységet fejtsen ki, vagyis el tudja érni, hogy az ő (az irányító) akarata érvényesüljön az irányított viszonyaiban. Az irányítás lényege tehát (szociológiai szempontból) az irányított viszonyai feletti meghatározó befolyás érvényesítése. E viszonyokat két területre szokás bontani, vannak szervi és szakmai viszonyok, így az irányítás és annak eszközei is alapvetően kétfélék lehetnek: szervi irányítás(i eszközök) és szakmai irányítás(i eszközök). E viszonyok minden szervnél nagyjából azonosak, hiszen a szerv szervi jellegéhez kapcsolódnak a következők: a) a szerv létesítésével, megszüntetésével, b) átszervezésével, fejlesztésével,

179


c) d) e) f) g)

a személyi feltételek biztosításával, a tárgyi feltételek biztosításával, az anyagi (pénzügyi) feltételek biztosításával, a belső szervezeti rend kialakításával, a vezetés meghatározásával összefüggő viszonyok.

A szakmai irányítás területei szervtípusonként (szaktevékenységenként) változóak, nehéz őket leltárba foglalni, hiszen a szerv funkciójával az általa lefedett társadalmi tevékenységgel függenek össze. Az irányítás tehát a szerv szakmai és szervi tevékenységével összefüggő, hatalmi viszonyon és ebből következően alá-fölérendeltségen nyugvó, az irányított önállóságát jelentős mértékben korlátozó közigazgatási tevékenységfajta. Az irányítás azonban nemcsak szociológiai vagy szervezeti viszony, hanem közigazgatási jogviszony is. Azon belül anyagi jogviszony, hiszen anyagi jogi normák létesítik, és a tartósság, folyamatosság igényével jön létre. E jogviszony a mögötte meghúzódó hatalmi helyzet miatt egyenlőtlen, vagyis a felek között a jogok és kötelezettségek elosztása nem egyenlő: az irányítónak sokkal több jogköre (jogosítványa) van az irányítottal szemben, mint fordítva. Az irányítási viszony azonban nem teljes értékű jogviszony, mert annak ellenére, hogy mindig jogszabály szabályozza, sőt a Játv. kifejezetten jogviszonynak is nevezi, hiányzik belőle (mögüle) a jogviszonyban foglalt jogok bírói úton történő védelmének vagy a kötelességek bírói úton történő kikényszerítésének lehetősége.

6.2.2.3.

Az egyes irányítási típusok

Az alárendelt államigazgatási szervek irányítása terén létezik tehát:  teljes irányítási jogkör (lásd előbb),  megosztott irányítási jogkör (lásd előbb),  államigazgatási szervi felügyelet (ami valójában részirányítási jogkört vagy másképpen irányítási részjogkört jelent). Ezek a jogkörök az államigazgatási szervek feletti felügyeletet töltik ki tartalommal, az alábbiak szerint: az államigazgatási szerv alapítása, átszervezése (ideértve a más szervvel való egyesítését, a szétválasztását, alapító okiratának módosítását is), valamint a szerv megszüntetése: a) az államigazgatási szerv vezetőjének kinevezése, felmentése, a vele kapcsolatos egyéb munkáltatói jogok gyakorlása, b) az államigazgatási szerv tevékenységének törvényességi, szakszerűségi, hatékonysági és pénzügyi ellenőrzése, c) a jogszabálysértő szervezeti és működési szabályzat jóváhagyásának vagy kiadásának megtagadása, d) az államigazgatási szerv jogszabálysértő döntésének megsemmisítésére, szükség szerint új eljárás lefolytatására való utasítás, e) jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezés az a)–e) pontban felsorolt hatáskörökkel összefüggésben.

180


A teljes irányításhoz képest a következők nem illetik meg:  az államigazgatási szerv felügyeleti szervét külön törvény rendelkezése nélkül az államigazgatási szerv költségvetési előirányzatának és létszámkeretének (a költségvetési törvény keretei közötti) meghatározása,  az államigazgatási szerv döntéseinek (a jogszabályban meghatározott esetekben történő) előzetes vagy utólagos jóváhagyása,  a feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására irányuló egyedi utasítás kiadása. A szervezeti szabályzat jóváhagyása és az aktus-felülvizsgálat joga is csak a jogszabálysértésre terjed ki, ellentétben az irányítással.

6.2.3. A felügyelet mint a szervezetrendszeri igazgatás eszköze A felügyelő szerv sosem gyakorolhatja azt a teljes és meghatározó befolyást, mint az irányító szerv. A felügyeleti jogkör feltételez egyfajta uralmi helyzetet, de mindig kevesebb, mint az irányítás. A felügyeleti jogviszony (illetve felügyeleti kapcsolat) alatt a felügyelt szerv tevékenységének folyamatos figyelemmel kísérésén alapuló, jogszabályban rögzített beavatkozási lehetőségeket értjük. Az irányítás mindig a rendelkezési joggal több, mint a puszta felügyelet.

6.2.4. Ellenőrzés Az ellenőrzés mint a felügyelet és az irányítás része A szervezetrendszeri tevékenységnek tulajdonképpen harmadik fő típusa az ellenőrzési tevékenység. Ha a másik két típusból indulunk ki, akkor mind a szakirodalmi, mind az egyes tételes jogi példák mutatják, hogy az irányítási és felügyeleti jogkör is magában foglalja az ellenőrzési jogot. Az irányítás egyenesen elképzelhetetlen ellenőrzési jogkör nélkül, de a felügyeletnek is lényeges összetevője ez a tevékenység (vagy éppen jogkör); itt inkább azt szokás hangsúlyozni, hogy a felügyelet mindig több, mint puszta ellenőrzés, a felügyeleti jogkör kimutatásához az ellenőrzésen és a pusztán más szervekhez történő forduláson túli saját, önálló joghatású intézkedés lehetőségét keressük meg mindig. Az ellenőrzés ezek szerint mindig kevesebb, mint a felügyelet (ebből következik, hogy kevesebb az irányításnál is). Az ellenőrzésnek általában van egy jelzője, amely megmutatja az ellenőrzés alapvető szempontjait (törvényességi, célszerűségi, hatékonysági stb.). Az ellenőrzési szempontok mellett igen fontos, hogy a jogszabályok az ellenőrzött szerv viszonyainak milyen területét jelölik meg mint ellenőrizhetőt. Így fokozatok állíthatók fel az ellenőrzésen belül is. De ezek a fokozatok inkább az olyan ellenőrzések esetén fontosak, amelyek az irányítási viszonytól függetlenül létesülnek, hiszen ott az ellenőrzés terjedelme mindig széles. A felügyelethez kapcsolódó ellenőrzés terjedelme szinte minden esetben a felügyelet terjedelméhez igazodik (a törvényességi felügyelet a szerv tevékenységének törvényességi ellenőrzését alapozza meg). Az ellenőrzés mint önálló tevékenység mindig folyamat- vagy eseménykövető.

181


A már meghozott döntést, a már elvégzett folyamatot veti össze az annak alapjául szolgáló „előírásokkal”. Ha az ellenőrzés nem önálló, hanem kiegészítő vagy segédtevékenység, akkor elképzelhető a döntéshozatal előtti, a folyamat megkezdése előtti, vagy éppen annak végzése közbeni ellenőrzés. Ezek inkább a belső igazgatás (a vezetés), vagy az igazgatási természetében attól nem sokban különböző irányítás eszközei (vö. munkafolyamatba épített ellenőrzés). Az ellenőrzés olyan tevékenység tehát, amelynek célja mindig ténymegállapítás, információk szerzése, abból következtetések levonása, mind az okokra, mind a jövőbeni teendőkre nézve. A felügyelettől független ellenőrzés A felügyeleti viszonytól függetlenül is elképzelhető ellenőrzés, melynek a mai magyar közigazgatásban a legismertebb és legfontosabb konkrét formája a helyi önkormányzatok feletti törvényességi ellenőrzés. A szervezetrendszeri tevékenység körébe vonható tehát a helyi önkormányzatokkal összefüggő központi (vagy regionális) államigazgatási szervi tevékenység (a törvényességi ellenőrzés), mert ennek is célja és tárgya a helyi önkormányzat számára átadott hatáskörök közigazgatási szervként való gyakorlása. Vagyis annak „biztosítása”, hogy az önkormányzat és szervei azokat az önkormányzati hatásköröket is olyan módon (formában és eljárásban) és olyan tartalommal, vagyis olyan aktusokkal gyakorolják, amelyeket, amilyeneket számukra a hatáskört átadó Országgyűlés a törvényben és a hatáskörgyakorlás részleteit meghatározó kormányrendeletben megszabott. A központi államigazgatási szerveknek ez a tevékenysége is a helyi önkormányzatra mint közigazgatási szervre irányul. Igazgatási hatalom jelenik meg benne, az ellenőrzés legvégső szankciója a szerv megszüntetése, vagyis az önkormányzat Országgyűlés általi feloszlatása lehet. A törvényességi ellenőrzésre az Alkotmány hatalmazza fel a Kormányt, amely azt a kijelölt miniszter útján, a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve által végzi, vagyis a fővárosi és megyei kormányhivatalok látják el a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését. Folyamatát tekintve ez az alábbiak szerint zajlik. A fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője törvényességi ellenőrzési jogkörében vizsgálja, hogy a helyi önkormányzat által kialakított szervezete, működése, döntéshozatali eljárása, vagy meghozott döntései (rendelete, határozata), emellett bizottságai, részönkormányzata, polgármestere, főpolgármestere, megyei közgyűlés elnöke, társulása által hozott önkormányzati határozat megfelel-e a jogszabályoknak. (Ez a tulajdonképpeni ellenőrzési mozzanat – igazgatási értelemben.) Vannak döntéstípusok, amelyekre nem terjed ki a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetőjének törvényességi ellenőrzési jogköre, például azok a helyi önkormányzat, illetve szervei által hozott határozatok, amelyek alapján munkaügyi vitának, illetve közszolgálati jogviszonyból származó vitának, vagy külön jogszabályban meghatározott bírósági vagy államigazgatási eljárásnak van helye, kivéve, ha a határozat a munkavállaló javára történő jogszabálysértést tartalmaz. A fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője a törvényességi ellenőrzés körében (határidő kitűzésével) felhívja az érintettet a törvénysértés megszüntetésére. (Ez a mozzanat a szűk, igazgatási értelemben vett ellenőrzésnél már többet jelent, de önálló joghatás hiányában az ellenőrzést jogi értelemben nem haladja meg.)

182


Az érintett a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni, és a megadott határidőn belül az annak alapján tett intézkedésről vagy egyet nem értéséről a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetőjét tájékoztatni. Ha a megadott határidőn belül intézkedés nem történt, a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője kezdeményezheti: a) az Alkotmánybíróságnál a törvénysértő önkormányzati rendelet felülvizsgálatát és megsemmisítését; b) a törvénysértő határozat bírósági felülvizsgálatát; c) a képviselő-testület összehívását a törvénysértés megszüntetésére, a képviselő-testület tisztségviselője felelősségének megállapítását. A jogszabálysértés megszüntetésére a pert a helyi önkormányzat, illetve a polgármester ellen a megadott határidő lejártától számított harminc napon belül lehet megindítani. A kereset benyújtásának a döntés végrehajtására halasztó hatálya nincs, de a végrehajtás felfüggesztését a bíróságtól lehet kérni. Látható, hogy még a döntés felfüggesztése is a bíróság hatáskörébe tartozik. A végső megoldás, a feloszlatás, a szervezeti lét megszüntetése. Az Országgyűlés a Kormány  az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után előterjesztett  javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselő-testületet, amelynek működése az Alkotmánnyal ellentétes [Alkotmány 19. § (3) bekezdés 1. pont]. Ha az Országgyűlés az önkormányzati képviselő-testületet feloszlatja, egyidejűleg három hónapon belüli időpontra kitűzi az időközi választást. A feloszlatásra tehát a Kormány tehet javaslatot, melynek alapja, hogy a kijelölt miniszter kezdeményezi a feloszlatásra vonatkozó országgyűlési előterjesztés benyújtását. Külön megítélést érdemel a bíróságok szerepe, hiszen a bíróság maga kvázi közigazgatási funkciót gyakorol – megsemmisíti az önkormányzat meg nem engedett aktusát, vagy felfüggeszti annak végrehajtását. Ez a megsemmisítő bírósági döntés maga a tulajdonképpeni „felügyeleti” aktus. Az irányítási vagy felügyeleti kapcsolat nélküli, vagyis önálló törvényességi ellenőrzési viszony egy további, említésre érdemes formája az egyes területfejlesztési tanácsokkal összefüggő törvényességi ellenőrzési jogkör. A területfejlesztési tanácsok egy speciális fajtáját képezik azok a kistérségi fejlesztési tanácsok, amelyeknek székhelye megyei jogú város. Ezek tekintetében a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője törvényességi ellenőrzést lát el, nagyjából a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos ellenőrzési jogkörökhöz hasonlóan.

6.2.5. A hatósági tevékenység irányítása A szervezetrendszeren belülre irányuló igazgatási tevékenység egyik sajátos esetköre az úgynevezett hatósági tevékenység „irányítása”. Ennek a tevékenységnek a külön kezelése három szempontból is indokolt. 1. Egyrészt azért, mert ez egy gyűjtőfogalom: azoknak a szervezetrendszeri tevékenységi eszközöknek az összefoglaló elnevezése, amelyek alapján a Kormány, az egyes miniszterek (normatív és egyedi jogi eszközökkel) befolyásolják az alsóbb fokú hatósági tevékenységet, vagy az alsóbb fokú hatósági tevékenység egy-egy ágát.

183


2. Másodrészt azért, mert ebben a gyűjtőfogalomban központi szerepet játszanak azok a jogkörök, amelyek az úgynevezett felügyeleti szerveket illetik meg. E jogkörök egyrészt azzal függenek össze, hogy e szervek a fellebbezések elbírálására jogosult (és köteles) másodfokú szervek, másrészt a fellebbezések elbírálásán túli további jogköreik is vannak, így például ellenőrizhetik az alsóbb fokú szervek tevékenységét, döntéseit, akár egyenként, akár átfogó vizsgálat keretében. E jogköröket a hatósági eljárásokat szabályozó kódex (a Ket.) és az egyes különös eljárási rendelkezések tartalmazzák. 3. Harmadrészt azért kell megemlítenünk és idézőjelben használnunk az irányítás kifejezést, mert ez az irányítás nem jelent teljes szervezeti alá-fölérendeltséget, főképpen akkor nem, ha egyébként a két szerv között nincs szervezeti alá-fölérendeltség, vagyis ha a hatósági fórumrendszer és a szervezeti rend egymástól eltérnek. Ez a hatósági tevékenység mint irányító igazgatási forma sajátos tevékenységirányításnak számít, mégis jellemzően a közigazgatási szervezetrendszeren belülre hat. Tudnunk kell róla, hogy nem valódi, szervi értelemben vett irányítás.

184


6.3.

A szervezet működési hatékonysága

Egy adott igazgatási szervezet teljesítménye leginkább a hatékonyság és eredményesség fogalompárral írható le, illetve ragadható meg. A hatékonyság azt jelenti, hogy működése során a szervezet a céloknak megfelelően használja fel erőforrásait. Megakadályozza tehát a felesleges létszám kialakulását, az alkalmazottak tétlenségét, az indokolatlan időráfordításokat stb. Nem mindegy ugyanis – különösen erőforrásszűkös helyzetben –, hogy a szervezet ugyanannyi forrásból több vagy kevesebb terméket/szolgáltatást tud előállítani, azaz gazdaságosan, a legkisebb ráfordításokkal sikerül-e a tervezett feladatot végrehajtani. A hatékonyság az erőforrások bármelyik (emberi, pénzügyi, természeti, technikai) csoportjára vonatkozik. Következésképpen a hatékony vezetés célja elkerülni a szervezet erőforrásaival való pazarló gazdálkodást. Ez egyben felveti a közszolgálati szervezeteknek juttatott erőforrások felhasználásának felelősségét is. Sőt, mivel ezek a szervezetek jórészt nem saját, hanem másoktól (pl. az adófizetőktől) származó forrásokkal gazdálkodnak, joggal vetődik fel az elszámoltathatóság és átláthatóság fontosságának kérdése is. Az eredményesség arra utal, hogy a sikeres, jól működő szervezetek egyben eredményesek is. Vagyis e szervezetek vezetői a hatékonyság mellett (megfelelő intézkedéseket, megfelelő módon és megfelelő időben tesznek) az előállított termékek/szolgáltatások kelendőségére, értékesíthetőségére, azaz valós társadalmi igények, szükségletek kielégítésére is gondolnak. E két fogalom, a hatékonyság és eredményesség együtt a szervezeti tevékenység hatását és a vezetői teljesítményt is méri, illetve fémjelzi. A hatékonyság és eredményesség fogalmán kívül a Magyary Zoltán Program további teljesítményértékelési szempontokat sorol fel: gazdaságosság, biztonság, rugalmasság, felügyelhetőség, alkalmazkodás-fejlődés.

6.3.1. Teljesítménymérés A közigazgatás/kormányzás bármely szintű és mértékű reformja elképzelhetetlen megfelelő teljesítménymenedzsment nélkül. A mérésből származó információk céljuk szerint a következő fő csoportokba sorolhatók:  tanulás,  irányítás és ellenőrzés,  elszámoltathatóság. A tanulás a teljes szervezet(rendszer) számára fontos, kiemelt jelentősége van annak, hogy a mérés alá vont területben közreműködők értsék és megértsék a teljesítmény „előállításának” folyamatát, a közjóhoz való hozzájárulás logikai menetét. Az irányítást és ellenőrzést végző vezetés számára egy jól működő indikátorrendszeren alapuló teljesítménymenedzsment a legjobb vezetői információs eszközként hozzájárul a működés folyamatos finomhangolásához. Végül az elszámoltathatóság biztosításával a kifelé irányuló információnyújtási és legitimációs szükségleteket is le lehet dolgozni.

185


A közszektor teljesítményének értelmezését az alábbi mátrix segíti: Eredmény minősége számít? NEM

IGEN

Cselekvés minősége számít? NEM

IGEN

(a) teljesítmény mint

(b) teljesítmény mint

TERMELÉS

JÓ EREDMÉNYEK

(c) teljesítmény mint

(d) teljesítmény mint

KOMPETENCIA és KAPACITÁS

FENNTARTHATÓ EREDMÉNYEK

A klasszikus definíció szerint az eredmény (outcome) azon cselekvési lánc következtében jön létre, amely az inputokat (humán és pénzügyi erőforrások) outputokká alakítja. Ezt a transzformációt alapvetően meghatározza a kormányzati berendezkedés és struktúra, az intézményi és menedzsmentfolyamatok, valamint átfogóan a kulturális vonások. Az outputok azon végtermékek (áruk és szolgáltatások), amelyeket a közigazgatási szervezetek szállítanak. Az eredmények pedig ezen áruk és szolgáltatások „elfogyasztását” (közbeeső outcome), valamint az ezek által elért hatásokat (végső outcome) jelentik. A kormányzati teljesítménymérés gyakorlatias megközelítése a fenti értelmezési keret továbbfejlesztését igényli. Ennek oka, hogy a kormányzás (governance), ami tulajdonképpen a közigazgatásra mint keretrendszerre utal, nem szolgáltatások szállítójaként jelentkezik, hanem inkább infrastruktúra jelleggel, a közszolgáltatásokat nyújtó szervezetek számára teremti meg az előfeltételeket. Ebből a köztes szerepből fakadóan a kormányzás folyamatai elsősorban a kormányzás minőségét fejlesztik, és képessé tesznek más szereplőket, hogy eredményesebben ellássák társadalomirányító funkciójukat. A kormányzati teljesítménynek tehát ezt a pozíciót kell középpontba állítania, amely a közszektor minden területére kihatással van. Ugyanakkor éppen ez a jellege nehezíti meg az adatgyűjtést és a sztenderdizálást. Amikor kormányzati teljesítményt mérünk, akkor alapvetően két kérdésre keressük a választ:  

outputok: Milyen termékeket és szolgáltatásokat szállít a kormányzás a közszektor szervezeteinek? outcome: A kormányzás folyamatai képessé teszik-e a szektorokat a teljesítményük növelésére?

A spanyolbelgamagyar elnökségi trió első számú prioritása a teljesítőképes közigazgatás volt, amely a közfeladatok alkalmasságának, költséghatékonyságának, minőségének, valamint eredményességének javításával foglalkozott. A teljesítőképes közigazgatás ismérvei:    

186

az eredményorientált kormányzati intézkedések, a reformfolyamatok nyomon követése és értékelése, a közszolgáltatás-szervezés optimalizálása, illetve a kompetencia-központú humánerőforrás-menedzsment bevezetése.


Ez a megközelítés a teljesítményt helyezi a középpontba, és annak feltételeit keresi mind a közigazgatásban általános jelleggel, mind az egyes közigazgatási szervezeteken belül. A magyar elnökség idejére esett a PERF (Performance of Governance) teljesítménymérési projekt kiteljesítése és lezárása. A projekt célja egy olyan indikátorgyűjtemény létrehozása volt, amely a kormányzás egyes területeinek teljesítményét volt hivatott mérőszámokkal leírni, ugyanakkor a tényleges mérés és adatgyűjtés már nem képezte részét a feladatnak. A projekt első szakaszában, a belga elnökségi félév alatt készült el az indikátorgyűjtés fogalmi kereteit biztosító táblázat, amely a kormányzás teljesítményét hét tömbre és további 53 komponensre osztotta az alábbiak szerint. 1.Összkormány zati teljesítmény

Államadóss ág

Költségveté si hiány

Költségveté si kiadások

Kormányzat i beruházás

Társadalmi egyenlőség

Egyenlő hozzáférés

Társadalmi fejlettség

Gazdasági teljesítmény

3. Átláthatóság és integritás Nyílt kormányzás

Etikai kódexek

Összeférhetetl enségi szabályok Whistle blowing intézménye

Korrupció

5. Költségvetés Költségvetés elemei

Költségvetési tervezés pontossága

Fenntarthatós ág

Audit

Teljesítményalapú költségvetés

Alapért ékek

Állampolgár i bizalom

Fenntarthatósá g

Szabályozá s minősége

6. Szolgáltatásnyújtás

7. Modernizáció

Ügyféleléged ettség

Adminisztratív tehercsökkenés

Eközigazgatás

Panaszkezel és

Költségvetés teljesítésének értékelése

Nyilvános közcélú adatbázisok

EU jogszabályok átültetése

Indikátorok használata a döntéshozásban

Indikátorok használata az értékelésben

Személyügyi tervezés

Köztisztviselői motiváció

Képzés

Hatásvizsgálat alkalmazása

Koordináció

Stakeholderek bevonása

Kompetenciamenedzsment

Közszolgálat összetétele

Munkafelt ételek

Innovációs kapacitás

Kormányzati fogékonyság

Minisztériumok tagozódása

Fenntarthatósá g

Javadalmazás

Kiválasztás

Egyéni teljesítményér tékelés

4. Humánerőforrás

2. Közpolitikai kapacitás

Kormányzati eredményesség és hatékonyság

Vállalkozások bizalma a kormányzatban

Számvitel

Közbeszerzé s

Kormányzati audit a nem-kormányzati szervek felett

Költségveté si bevételek

187


6.3.2. Elektronikus igazgatásszervezés a szervezeti hatékonyság szolgálatában Ha a hatékonyság, hatásosság és eredményesség követelményeit napjaink európai, információs társadalmi tárgyalási kontextusába helyezzük, a következő hármas problémacsoporttal, szorítóerővel szembesülünk: 1. Napjaink hazai közigazgatására és az állam működésére jellemző anomáliák egyik csoportja a finanszírozás köré gyűjthető. A költségvetési nyomás az egyre növekvő feladatokhoz egyre kisebb forrást rendel. Jelenleg azonban gyakran sok pénzért kevés és rossz minőségű szolgáltatást mutat egy-egy hivatal szolgáltatási portfóliója. Idetartozik a fenntartható fejlődés valamennyi kihívása is, azaz egy rendszer üzemeltetésének hosszú távú kérdéseit felvető problémák halmaza. 2. A második problémakör az ügyféloldali várakozásokban keresendő. Az információs társadalmi jelenségek a virtuális térben is megjelentetik az ügyféloldali igényeket, a többi – kereskedelmi és civil – szolgáltatáshoz hasonló, folyamatosan növekvő mértékű elvárásokkal. Ezzel párhuzamosan a személyiségi jogok kérdése egyre érzékenyebbé válik, valamint a hivatal virtuális térbe helyezésével a biztonsági kockázatok is fokozódnak. 3. A harmadik problémakör az Európai Unió tagsági státusából fakad. Az Európai Közigazgatási Tér számos közigazgatási, szervezési és informatikai követelményt támaszt. Kiemelendők ezek közül az interoperabilitási és interkonnektivitási követelmények, amelyek a rendszerek összekapcsolásának és együttműködésének szervezeti, informatikai és nyelvi formalizálását támasztják követelményként. A közigazgatás makroszintű (országok közötti) versenyét is az Európai Unió jelenti, hiszen az Unió szabadságjogai teszik lehetővé azt is, hogy a közigazgatási szolgáltatások egyre bővülő körét is tagországi szimpátia szerint vegyük igénybe. E szorítóerők helyezik előtérbe a „közigazgatás mielőbbi újragondolását”, de rövid távon a közigazgatási modernizáció eszköztárának magját képező elektronikus közigazgatási eszközrendszert. Ha figyelembe vesszük napjaink elvárt közigazgatásának attribútumait, hívószavait (pl. interaktív, tudásalapú, integrált, biztonságos, online, akadálymentes, szabványos, intelligens, interoperábilis, mindig elérhető), azok is igazolják az elektronikus közigazgatás közműszerű használatának indokoltságát. A szervezeti hatékonyság tekintetében az elektronikus közigazgatás számos vonatkozásában merül fel. Itt elégedjünk meg azzal, hogy csupán példálózó jelleggel felsoroljuk, mely területeken segítheti érdemben a szervezeti hatékonyságot az e-közigazgatás.  Az ügyfélszolgálat (szolgáltató jellegű, fogyasztóorientált) javulása érhető el az elektronikus hivatali back-office és front-office megoldások alkalmazásával, amely szerencsés esetben kiegészülhet az IT mentorálással és ügysegédlettel. Elhárulhatnak a jelenleg gyakorta fennálló akadályok, így távolsági, fizikai, kommunikációs, elektronikus hozzáférési és digitális akadályok.  Megvalósulhat a tudásmenedzsment, amely szervezeti szinten a döntéstámogatás nélkülözhetetlen eszköze: függetlenül attól, hogy bizonytalanság (túl kevés információ), vagy komplexitás (túl sok információ) mellett használjuk.

188


 A minőség-menedzsment megoldások e-közigazgatási környezetben értelmezhetők: a minőségi közigazgatás – jelen értelmezési tartományunkban – az e-közigazgatás eszközrendszerével üzemelhet. Csökkenhet a hibás aktusok száma, nyomon követhetővé, értékelhetővé válik a munkatársak munkája. Ennek következtében lehetőség nyílik a teljesítménymenedzsment-módszerek bevezetésére is. Tisztulnak a felelősségi kérdések.  A minőségbiztosítással dolgozó szervezetek működése szabályozottabbá, gazdaságosabbá válik. Gazdasági mutatói és teljesítőképessége is javul. Az e-közigazgatás okozta transzparencia miatt az állam funkcionalitásai tisztulnak, jól megkülönböztethetővé válnak a sajátos karakterisztikával ellátott tevékenységek, így a törvény-előkészítés és jogalkotás, a jogalkalmazás, az irányítás és felügyelet, az ügyvitel és a vagyongazdálkodás. A dereguláció és a koreguláció mint két állami hatékonyságot javító jogi eszközcsoport is megfelelő háttértámogatást kap.  Az e-közigazgatás eredményezte virtuális hivatal tárgytalanná tehet számos közigazgatási szerkezettel összefüggő érzékeny kérdést.  Az elektronikus hivatali back-office megoldások hangsúlyos részét képezik az ügyviteli rendszerek, amelyek a közigazgatás hatékonyságát legkönnyebben mérhetővé tevő indikátorokként is funkcionálnak: az iktatórendszerek, a dokumentummenedzsmentrendszerek nem csupán a postaköltségek radikális csökkentését, hanem a küldés-fogadás megbízhatóságát, gyorsaságát, a rendszer hatékonyságát eredményezhetik.  Az elektronikus közigazgatási környezetben létrejövő integrált front-office felületek segítségével az ügyfelek (és ügyintézők) számára ideális csatornán folyó kommunikáció alakul ki, mely nem csupán az ügyek megoldását (feldolgozását) teszi könnyebbé, hanem az ügyfelek elégedettségét is nagymértékben javítja. Így optimalizálható a hivatali kommunikáció is.  Végül az e-közigazgatási környezetben vehetők át leginkább azok az üzleti eredetű módszertanok, amelyek fő vezérlő elve a hatékonyság (pl. BPR, Workout, Outsourcing, atipikus foglalkoztatás). Természetesen az e-közigazgatás építése alatt meg kell küzdeni a hatékonyság ellen mutató tényezőkkel, akadályokkal:  ki kell térni a politikai hagyományok és kötöttségek elől;  figyelmen kívül kell hagyni a szervezeti akadályokat, az egyéni értékek és pozíciók védelmét, a változtatáskor ütköző eltérő érdekeket, a változással járó értetlenséget és bizalomhiányt, valamint a változtatással szembeni jellemzően alacsony toleranciaszintet;  túl kell lépni a finanszírozási hagyományokon;  el kell tekinteni a kulturális kötöttségektől.

189


6.3.3. A szervezeti hatékonyság 6.3.3.1.

A „Jó Állam”

Mint a vizsgaanyagban már szereplő, 2012-ben aktualizálódó Magyary Program kifejti, az állam szervezeti hatékonyságát a magyar közigazgatási modernizáció úgy értelmezi, hogy a hatékonyság fokmérője a „Jó Állam” elvárásainak való megfelelés. Magyary Zoltán megfogalmazása szerint a Jó Állam az, amely azt a meggyőződést kelti az emberekben, hogy az állam „erős és az övék”. A szervezeti hatékonyság – ebben a megközelítésben – tehát a „Jó Állam” megteremtésének egyik igen fontos feltétele. A gazdasági szervezetek esetében meghatározó ár-érték arányon túlmutatva, Magyary a közigazgatásban bevezette az eredményesség és gazdaságosság elemét a hatékony szervezetek jellemzésére, s a Magyary Program ezt négy további elemre bontotta a közszolgálati szervezetek hatékonyságának megközelítésére. A Kormány célja a jó állam megteremtése. A Magyary Programnak mint közigazgatásfejlesztési stratégiának ehhez a külső céltételezéshez kell alkalmazkodnia. A jó állam fejlesztési koncepciója a 2010-ben hivatalba lépett Kormány által meghirdetett Nemzeti Együttműködés Rendszeréből vezethető le. Eszerint az állam attól tekinthető jónak, hogy az egyének, közösségek és vállalkozások igényeit a közjó érdekében és keretei között, a legmegfelelőbb módon szolgálja. A „jó állam” fogalma:  egyrészt magában foglalja azt, hogy az állam jogszerű és méltányos egyensúlyt teremt a számtalan érdek és igény között, e célból igényérvényesítést tesz lehetővé, és védelmet nyújt;  másrészt a jó állam kellő felelősséggel jár el az örökölt természeti és kulturális javak védelme, továbbörökítése érdekében;  harmadrészt a jó állam egyetlen önérdeke, hogy az előző két elem érvényesítésére minden körülmények között és hatékonyan képes legyen, azaz megteremti a hatékony joguralmat, ennek részeként az intézményi működést, az egyéni és közösségi jogok tiszteletben tartását és számonkérhetőségét;  magába foglalja a versenyképességet is, hiszen a jogi céltételezésben megjelenő, versenyképességet és fejlődést szolgáló értékeket védi és érdekeket szolgálja. A Kormány a jó állam megteremtése érdekében három jelentős, egymáshoz több ponton kapcsolódó igazgatási program elindítását határozta el, igazodva az állam új Alaptörvény által is megerősített alkotmányos szerkezetéhez: az igazságügyi, az önkormányzati reformot és a Magyary Programot. A Magyary Program fejlesztési irányait és kereteit jelentős mértékben meghatározza a Kormány államadósság-csökkentő intézkedéseit rögzítő Széll Kálmán Terv, a fejlesztési forrásokat pedig elsősorban az Új Széchenyi Terv részét képező Államreform és Elektronikus Közigazgatás Operatív Programok biztosítják.

190


6.3.3.2.

A szervezeti hatékonyság fogalma

A hatékonyság fogalma rendkívül sokszínűen értelmezhető elvárás. A Magyary Program hatékonysági célkitűzése egy folyamatosan mélyülő, összetett fogalmat takar:  Eredményes: Eredményes egy feladat végrehajtása, ha a kitűzött feladat az elvárt mértékben teljesítésre kerül.  Gazdaságos: A gazdaságosság már nemcsak az elérendő eredményt, hanem az eredmény eléréséhez biztosított ráfordításokat is figyelembe veszi. Eszerint gazdaságos egy feladat végrehajtása, ha a tevékenységre fordított ráfordítások a tervezettek szerint vagy annál jobban alakulnak.  Hatásos: A feladat-végrehajtás a feladat tárgyán túl egyéb körülményekre is kihat, amelyek változása a remélt eredményt pozitív irányban erősíti, de legalább nem veszélyezteti. (Például egy intézkedés közvélemény általi fogadtatása, elutasítása, illetve aránytalan környezeti károk stb.)  Biztonságos (rugalmas): Ahhoz, hogy egy feladat valóban hatékonyan működjön, szükség van a megvalósítás tervezésére, ennek részeként modellezésére, melynek során a legtöbb kimenet átgondolására és az ennek megfelelő több végrehajtási mód megtervezésére kerülhet sor. Akadály esetén így további változatok alkalmazhatók rugalmasan, és biztosíthatóvá válik a teljesítés anélkül, hogy felesleges többleterőforrásokat kellene készenlétben tartani.  Felügyelhető: Az arra jogosult számára követhető és döntése szerint befolyásolható a folyamat. Ez a fogalmi elem magában foglalja a tevékenység átláthatóságának, uralásának és számonkérhetőségének követelményét is.  Alkalmazkodó (fejlődő): A tervezés mellett a visszacsatolás szerepe is fontos a folyamatban, hiszen a folyamatos fejlődés, a javítás csak ebben az esetben kivitelezhető. Az adott feladat végrehajtása egy nagyobb folyamat részeként nyeri el értelmét, értékét, így figyelembe kell venni, hogy ebben az összefüggésben milyen hozadéka van, milyen hasznos, új megoldást, tapasztalatot hoz. Ezzel a hatékonyság tovább növelhető.

191

ISBN 978-963-08-2377-7

Nemzeti Közigazgatási Intézet www.nki.gov.hu Budapest, 2011 A kiadásért felel Dr Kis Norbert József Felelős szerkesztő: Dr Kis Norbert József Olvasószerkesztő Bánki Lászlóné

KÖZIGAZGATÁSI ALAPVIZSGA TANKÖNYV

Recommend Documents