BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI SZERVEZET OKTATÁSI KÖZPONTJA
KÖZIGAZGATÁSI ALAPISMERETEK
TANSEGÉDLET
2013.
Szerkesztette: Barátki L. Attila bv. fhdgy
Budapest
Tartalomjegyzék
1. Alkotmányjogi és jogi alapismeretek…………………………..... 2. oldal 2. Közigazgatási szervezeti igazgatás…….………………………. 6. oldal 3. A közigazgatási hatósági eljárás……………………………….. 10. oldal 4. Közigazgatási és belügyi alapismeretek……………………… 11. oldal 5. A szabálysértésekre vonatkozó általános szabályok……………15. oldal 6. Polgári jogi alapismeretek …………………….……………… 18. oldal 7. Kisebbségjogi alapismeretek…………………………………. 21. oldal 8. Európai jogi alapismeretek…………………………………... 22. oldal 9. Európai Uniós alapismeretek………………………………… 23. oldal 10. Vizsgakérdések……………………………………………… 27. oldal
1
Alkotmányjogi és jogi alapismeretek A JOG A „jog” kifejezést több értelemben használjuk, ennek következtében több meghatározásával is találkozhatunk. Megkülönböztetjük az úgynevezett tárgyi jogot és az alanyi jogot. A tárgyi jog kifejezés a jogszabályokat jelöli, az alanyi jog pedig az egyes személyekhez fűződő jogosultságokat jelenti. A tárgyi jogot más szóval tételes jognak vagy pozitív jognak is nevezzük. A jog fogalma: A jog az állam szervei által kibocsátott olyan magatartási szabályok összessége, amelyeket általános érvényesség jellemez és betartásukat végső soron az állam szervei által kikényszerítheti. A jogi normát ez a kikényszeríthetőség különbözteti meg más társadalmi normáktól. A jog objektív társadalmi szükségletet is kifejez (pl. megalkotása és alkalmazása érdekkonfliktusok rendezéséhez szükséges). Sajátos társadalmi kontextust alkot, vagyis a jogi jelenségek egymással összefüggnek, rendszert alkotnak. A jogi normák bizonyos tekintetben tételezéseket tartalmaznak, vagyis a jogi szabályozás célja mások magatartásának befolyásolásán keresztül jelenik meg. A jog jellegét tekintve sajátos tudatforma, ideológia, mely koronként eltérő sajátosságokkal rendelkezik. Megkülönböztetjük a jogi normát más társadalmi (pl. az erkölcsi, politikai, államigazgatási, stb) normától bár ezekkel kölcsönhatásban él ugyanakkor jogrendszer egy adott társadalmon belül csak egy lehet.
2
A jogrend fogalma és a jogforrások elméleti rendszere Jogrendszernek az egy időben létező (hatályos) vagy alkalmazandó normák (az állam által alkotott általános magatartási szabályok) összességét tekintjük. Jogrend:
A jogi norma fogalma: A jogi norma általános értelemben olyan jogi magatartásszabály, amely előírja a követendő emberi magatartást és a be nem tartókkal szemben alkalmazható szankciót. A jogi norma logikailag három részre tagozódik. Egyrészt a jogilag releváns tények rögzítésével meghatározza azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén bizonyos megatartás okszerűen megjelenik. Másrészt a magatartást jogi minősítéssel látja el, vagyis a címzettek számára engedéssel, tiltással, vagy kötelezéssel határozza meg a helyes magatartásmintákat. Harmadrészt meghatározza a jogkövetkezményeket az előírt magatartás tanúsítása, vagy annak be nem tartása esetére. A jog hatályossága: Azt mutatja meg kikre, milyen területen és időben lehet használni a jogszabályt: - személyi - területi - időbeli hatály Személyi hatály: kikre kell alkalmaznia jogszabályt. Pl.: felsőoktatási törvény Területi hatály: milyen területen kell alkalmazni az adott jogszabályt. Időbeli hatály: a jogszabály időbeli hatálya a hatályba léptetés és a hatályon kívüli helyezés közötti időszakra terjed ki.
3
Alkotmányjogi alapok Az állam jogi fogalmát illetően számos meghatározás ismert. Ezek mind az emberi együttélés meghatározott megjelenési formájaként értelmezik azt, és olyan, jogilag szabályozott egységként definiálják, amelyben az együttélés legfőbb szabályait az adott állam alaptörvénye, alkotmánya adja. Minden olyan államban, amely demokratikus, jogállami keretek között működik, léteznie kell egy alaptörvénynek. Ez az alaptörvény, alkotmány az, amely kiemelkedik a jogi normák közül, vezető helyet foglal el a jogforrások hierarchiájában, és státusából fakadóan meghatározza a társadalmi együttélés legfőbb szabályait. Ezen alkotmányok esetében közös ismérv, hogy szabályozási területük minden államban közel azonos: rendelkeznek az adott állam politikai, gazdasági berendezkedéséről, rendelkeznek a közhatalmi szervek rendszeréről, rendezik az állam és állampolgár viszonyrendszerét, valamint deklarálják az alapvető jogokat. Az Alaptörvény olyan jogi alaprend és értékrend, amely a belső jogforrási hierarchia élén állva rögzíti az állam politikai rendjét, valamint tartalmi és formai szempontból kiemelkedik a jogi normák közül. Tartalmi kiemelkedése integráló, stabilizáló, legitimáló és államhatalmat korlátozó funkcióiból, valamint szabályozási tárgyköreiből adódik, formai kiemelkedése pedig megalkotásának és módosításának speciális szabályaiból. A mai modern demokráciák alkotmányainak számos követelményt kell teljesíteniük ahhoz, hogy az adott államban az alkotmányosság tartalmi szempontból is megvalósuljon. Ezek közül az alábbi alkotmányos elveket emeljük ki: a népszuverenitás és népképviselet elve, a hatalmi ágak megosztásának elve, a jogegyenlőség elve, a jogállamiság elve, a törvények uralmának elve, a végrehajtó hatalom felelőssége a törvényhozó hatalom előtt, a közhatalom törvényhez kötöttségének elve, a bírói függetlenség elve, az alapvető jogok érvényesítésének elve. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a jogfejlődés újabb és újabb kategóriákkal bővíti a fenti felsorolást – ez tehát egy folyamatosan változó, bővülő követelményrendszer.
4
A hatályos Alaptörvény fő fejezetei: 1. 2. 3. 4. 5. 6.
Nemzeti Hitvallás Alapvetés Szabadság és felelősség Az állam A különleges jogrend Záró rendelkezések
Az alapvető jogok érvényesítésére széles eszközrendszer áll rendelkezésre. Ennek két alapvető formája a jogi eszközökkel megvalósuló állami jogérvényesítés és a civil társadalom rendelkezésére álló eszközrendszer. Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos állami döntések elleni kifogások az Alkotmánybíróság, vagy a bíróságok előtt érvényesíthetők. Az alkotmányos szabályozás által kidolgozott ún. minősített időszakokban rendeletalkotásra jogosított két állami szerv a Honvédelmi Tanács, és a Köztársasági Elnök. Az ügyészség feladata Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. Törvény két alapvető feladatkört határoz meg az ügyészség számara. Egyrészt az igazságszolgáltatásban való közreműködést, másrészt eljárást a közérdek védelmében. Az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként érvényesíti az állam büntetőigényét a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint; irányítja, felügyeli, illetve elvégzi a vádat előkészítő nyomozási eljárást, képviseli a közvádat a bírósági eljárásban, felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett. Az ügyészség a közérdek védelme érdekében közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki betartsa a törvényeket. A jogszabályok megsértése esetén fellép a törvényesség érdekében. Fellépésre akkor köteles, ha a törvénysértés megszüntetésére hivatott szerv az Alaptörvényben, valamint törvényben és más jogszabályban vagy közjogi szervezetszabályozó eszközben meghatározott kötelezettsége ellenére a szükséges intézkedést nem teszi meg, vagy ha a törvénysértésből eredő jogsérelem elhárítása érdekében azonnali ügyészi intézkedésre van szükség.
5
Közigazgatási szervezeti igazgatás A Közigazgatási ismeretek ismeretrész rendeltetése, hogy a rendészeti szakvizsga kötelező tantárgyaként olyan átfogó, egyben célorientált jogelméleti és közigazgatási ismereteket nyújtson a vizsgázóknak, amelyek megalapozzák a kötelező vizsgatárgy másik ismeretrészét, az Integrált rendészeti ismeretek keretében. A közigazgatási szervezeti igazgatás témakör vonatkozásában a vizsgázó átfogó ismereteket kell szerezzen a magyar jogrendszer tagozódásáról, a jogforrások hierarchiájáról azért, hogy képes legyen abban elhelyezni és jellemezni az egyes jogforrásokat. A tananyagrész elsajátításával megérti a jogalkotás helyét, szerepét és folyamatát, a jogalkalmazás alapjait, általános elveit. Képes lesz rendszerezni az Országgyűlés, a Kormány, a köztársasági elnök, az Állami Számvevőszék, valamint a jogvédelmi szervek, benne a bíróságok, az ügyészségek, az alapvető emberi jogok biztosa, az Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörét, ezáltal ismerni fogja Magyarország Alaptörvényben szabályozott viszonyait, az alkotmányosság elveit. A közigazgatási jog fogalma A közigazgatási jog azoknak a normáknak az összessége, amelyek a közigazgatási szervek sajátos, rájuk jellemző tevékenységéhez kapcsolódnak, vagyis magát a végrehajtó, rendelkező tevékenységet az érintett jogalanyok magatartását szabályozzák. A közigazgatási jog a közigazgatási tevékenységtől elszakíthatatlan fogalom. További sajátossága, hogy az anyagi jogi és az alaki jogi szabályokat is felöleli.
A közigazgatás állami funkciói, feladat- és hatáskörei A Kormány a közigazgatás legfőbb szerve, törvényben meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre és szüntethet meg. A közigazgatás különböző szempontok szerinti funkció-meghatározásai közül a szociológiai megközelítés egyik alkalmazása szerint7 vannak állandó, és az állami szerepkörök változásának függvényében változó funkciók. Az állandó funkciók olyanok, mint a külső és belső védelmi funkciók, az államszervezet működését biztosító funkciók, a közszolgáltatási funkciók, közhatalmi funkciók, gazdaságfinanszírozási valamint külügyi funkciók. A változó funkciók az egyes konkrét államok sajátosságaiból adódó nem mindenütt jelenlévő funkciók, így pl. a tengerparttal rendelkező országoknak az ebből származó feladatai, vagy a hegyvidéki országok sajátos közigazgatási feladatai. A feladat és hatáskör nem azonos fogalmak, ugyanis a hatáskör a feladat megvalósításához szükséges-főként jogi-eszközöket foglalja magába. A hatáskör az illetékesség területi munkamegosztását jelent a különböző közigazgatási szervek közt.
6
A központi közigazgatási szervek feladat – és hatásköre arra a területre tejed ki, melyen az adott ország joghatósága él. A helyi közigazgatási szervek illetékessége több azonos feladat-és hatáskörű közigazgatási szerv működési területét határolja be földrajzilag az adott ország területi-közigazgatási beosztása szerinti dimenziókban.
A közigazgatás és a törvényhozás kapcsolata A közigazgatás és a törvényhozás viszonyát vizsgálva elsőként azt állapíthatjuk meg, hogy a két szervezet bár nem áll egymással hierarchikus viszonyban, nem tagadható a közigazgatás bizonyos függősége a törvényhozástól. Mindez elsősorban a Kormány esetében érhető tetten igen sok ponton. A közigazgatás egészére jellemző azonban az, hogy a parlament a törvények által kötelezi a közigazgatás egészét, amelyeket azoknak végre kell hajtaniuk a törvényes működés keretében. Ezt közvetíti a népszuverenitás elve is, amely választott népképviseleti szervek létrehozását követeli meg és a törvények primátusának elismerését. A Kormány és a parlament közötti függő viszony legjellemzőbb területe a kormányfő tisztsége. A megbízatás a köztársasági elnök jelölésével és a parlament többségi döntése által keletkezik, amely döntés egyben a Kormányprogram elfogadását is jelenti anélkül, hogy arról külön szavazást tartanának. A köztársasági elnököt a javaslattétel során sem az 1949-es alkotmány, sem az új 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény esetében nem köti jogi előírás, így lényegében szabad belátására van bízva az előterjesztés. Mégis a hagyományok és a józan megfontolás alapján a többségi párt jelöltjét javasolja, hiszen a szavazáshoz mindenképpen a képviselők többségének támogatása szükséges. Más jelölt megnevezése egyszerűen azt eredményezné, hogy a jelöltetet nem választják meg, illetve megválasztják ugyan, de konstruktív bizalmatlansági indítvány által hamarosan „leváltják”. Már ebből is kitűnik, hogy a parlamentnek nemcsak a tisztség keletkezésére, hanem a megszűnésére is komoly befolyása van. Így a miniszterelnököt bizalmatlanság esetén a képviselők egyötödének kezdeményezésére és az új jelölt megválasztása mellett a képviselők szintén többségének döntésével elmozdíthatják tisztségéből. Ennek az intézménynek az alapvető szabályai szintén változatlanok maradtak a korábbi alkotmányhoz hasonlóan a 2011-ben elfogadott Alaptörvényben is. A konstruktív bizalmatlansági indítvány - sikeressége esetén - az egész Kormány megbízatásának megszűnésével jár és lényegében a közigazgatás felelősségének kérdéskörét érinti. A kormányfő azonban egész tevékenysége során függ az országgyűléstől, hiszen rendszeres beszámolásra köteles. Ez utóbbi már a parlamenti ellenőrzés eszköztárához tartozik, amely ellenőrzés szintén a kapcsolatrendszer egyik megnyilvánulási formája. Az ellenőrzés megvalósulhat a plenáris ellenőrzés keretében, valamint a bizottságok előtt. Eszközei közé tartozik a beszámoltatás, amelyre a miniszterelnök mellett a miniszterek is rendszeresen kötelesek, valamint az interpelláció és a kérdés, amelyek közül az előbbi kizárólag a Kormány tagjaihoz és a Kormányhoz intézhetik a képviselők, míg az utóbbit a Kormány és Kormány tagjain kívül az alapvető jogok biztosához, az Állami Számvevőszék elnökéhez, a legfőbb ügyészhez és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez is.
7
A fentiek mellett a közigazgatás egésze ellátja a klasszikus végrehajtó jellegű tevékenységeket is az országgyűlés számára, így részt vesz a döntések előkészítésében és végrehajtásában. A döntések előkészítése kapcsán szintén elsősorban a Kormány emelhető ki, amely a jogszabályi előkészítésében mondhatni oroszlánrészt vállal, hiszen a törvénykezdeményezések tekintetében monopolhelyzetben van. A törvények végrehajtásában már a közigazgatás egész szervezetrendszere részt vesz, hiszen ezáltal megy végbe megvalósítás. Ebben azonban már a közigazgatás mellett részt vesznek a közigazgatás szervezetrendszerén kívül az országgyűlés egyes szervei is, mint az Állami Számvevőszék, amely a parlament pénzügyi, gazdasági ellenőrző szerve, valamint az ombudsman és helyettesei, akik a közigazgatási döntések jogszerűségét ellenőrzik és mozdítják elő az állampolgári jogok érvényesítését. A jogalkalmazás fajtáit az alapján különböztetjük meg, hogy milyen szerv végzi, ezért adott jogrendszerben annyi faja különböztethető meg, ahány típusú szerv végez jogalkalmazást. Két alapvető jogalkalmazási fajtát emelünk ki a bírósági és a közigazgatási jogalkalmazást, minden más nevesített jogalkalmazó tevékenység ezekbe a típusokba sorolható be. A bírósági jogalkalmazás (és ezen belül a polgári, büntető, katonai, munkaügyi, közigazgatási és alkotmánybíráskodást) írott jog jellemzi, mely formalizált eljárási kereteken belül érvényesül. A közigazgatási jogalkalmazás során hivatalból vagy az ügyfél kérelmére jár el és hoz döntést, mely irányulhat, ügyfelet érintő jog vagy kötelezettség megállapítására (pl. adókivetés) adat igazolására (pl. születési anyakönyvi kivonat) nyilvántartás vezetésére (lakcímnyilvántartás) hatósági ellenőrzésre. Sajátos a rendőri és más kapcsolódó rendvédelmi szervek jogalkalmazásának kérdése, mivel ez a bűnfelderítő tevékenység során a bírói, míg a rendészeti igazgatási tevékenység során a közigazgatási jogalkalmazáshoz kapcsolódik.
A közigazgatás és az igazságszolgáltatás kapcsolata Az igazságszolgáltatás, mint szervezetrendszer legfontosabb funkciója kétség kívül a jogvédelem, vagyis az állampolgári jogok védelme, amelyet a közigazgatási szervekkel szemben kizárólag akkor tudnak megfelelően érvényesíteni, ha a közigazgatási döntésekkel szemben a döntéseik elsődlegességet élveznek. Magyarországon az igazságszolgáltatást csak a következő bíróságok gyakorolják: I. II. III. IV. V.
a Kúria, az ítélőtábla, a törvényszék, a járásbíróság és a közigazgatási és munkaügyi bíróság.
A bíróságok az előbb felsorolt hierarchia alapján hoznak döntéseket. A legfőbb bírói fórum a Kúria, az Ő döntéseik ellen nem lehet jogorvoslattal élni kivéve, ha Alkotmányellenes döntést hoznak, ennek azonban elég kicsi a valószínűsége.
8
Elsőfokú döntést az V. és a IV. helyen lévő (a járásbíróság és a közigazgatási és munkaügyi bíróság) bírói fórum hozhat. Döntéseik ellen fellebbezéssel lehet élni, mely esetben a törvényszék hozhat jogerős és végrehajtható döntést. Amennyiben eljárási hiba történt vagy jogszabály sértő döntést hoz a törvényszék akkor jogorvoslatért az ítélőtáblához lehet fordulni. Olyan is előfordulhat, hogy a törvényszék döntése ellen azért fordulnak jogorvoslattal az ítélőtáblához, mert az ítéletben megállapított büntetési tételnél jogszabály változás következtében kedvezőbb ítéletet kell kapjon az elítélt. Törvény által meghatározott ügyekben első fokon a külön törvényben meghatározott törvényszékeken és illetékességi területtel, katonai bűncselekmények ügyében katonai tanácsok járnak el. A közigazgatás és a bíróságok kapcsolatát tekintve két fontos tényező emelhető ki. Az egyik, hogy a bíróságok az alkotmány szerint ellenőrzik a közigazgatási döntések törvényességét, míg a másik, hogy a bírósági döntések teljes terjedelmükben kötelezőek a közigazgatási szervekre nézve.
9
A közigazgatási hatósági eljárás A közigazgatási eljárás fogalma, szakaszai A közigazgatási eljárás fogalmát több megközelítési módot alkalmazva határozhatjuk meg más és más eredményre jutva. A közigazgatás-tudományban kialakult konvencionális fogalma a közigazgatási eljárásnak a közigazgatási szervek hatósági eljárására vonatkozó általános és speciális eljárási jogszabályok összessége. A közigazgatási eljárásjog a hatóság tevékenységére, illetve a hatóság és az ügyfél, illetve az ügyben részt vevő egyéb személyek viszonyára, a hatósági döntés kialakítására és esetleges érvényesítésére vonatkozó szabályok összessége. A közigazgatási hatósági ügyekben való ügyintézés folyamatát és annak során a hatóság és az ügyfél, valamint az eljárásban esetlegesen részt vevő egyéb személyek (pl. tolmács) eljárási cselekményeinek összességét közigazgatási hatósági eljárásnak nevezzük, amely a közigazgatási hatósági ügy megindulásától az ügy végleges lezárásáig, azaz a döntés jogerőssé válásáig és bizonyos esetekben annak végrehajtásáig tart. A közigazgatási eljárásra vonatkozó általános szabályokat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) tartalmazza. A közigazgatási hatósági eljárás szakaszait alapeljárásra, jogorvoslati szakaszra és végrehajtási szakaszra oszthatjuk. Egyes rendszerekben ehhez járulhat még két kivételes szakasz, így a méltányossági és az újrafelvételi szakasz. 1. Az alapeljárás az eljárás úgynevezett állandó (vagy másként kifejezve: szükségképpeni) szakasza, ami azt jelenti, hogy ha létezik hatósági eljárás, akkor lennie kell alapeljárásnak is. Az alapeljárás az eljárás megindításától az első fokú döntés meghozataláig és annak közléséig tart. 2. A jogorvoslati és végrehajtási szakasz az alapeljárással szemben csupán az eljárás lehetséges (vagy másként kifejezve: eshetőleges) szakaszai, ugyanis az alapeljárást lezáró döntés után nem feltétlenül kerül sor jogorvoslatra. A végrehajtási szakaszra szintén csak akkor kerül sor, ha az ügyfél önként nem hajtja végre a számára kötelezettséget megállapító közigazgatási döntést, hiszen csak ekkor van szükség a közigazgatás kényszerítő erejére a végrehajtási eljárás formájában. Közigazgatási hatósági ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság: az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez, továbbá a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés is, a fegyelmi és etikai ügyek kivételével, ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti (pl. ügyvédi vagy orvosi névjegyzék).
10
Közigazgatási és belügyi alapismeretek A vizsgázónak meg kell tudnia határozni a közigazgatás, mint végrehajtó-rendelkező tevékenység rendeltetését és feladatait az állami funkciók rendszerében. Tudnia kell rendszerbe helyezni a közigazgatás két alrendszerét, az államigazgatást és az önkormányzati igazgatást. Átfogóan kel ismernie a közigazgatás működését, a hatósági jogalkalmazó tevékenység alapvető típusait. Tudnia kell bemutatni a közigazgatási hatósági eljárás rendjét, a hatósági döntések fajtáit, a jogorvoslatok rendszerét, fórumait, továbbá tudnia kell értelmezni a végrehajtási eljárás lényegi elemeit.
A közigazgatás sajátosságai, funkciói A közigazgatás sajátosságai abból adódnak, hogy a közigazgatás olyan állami tevékenység, melynek minden más tevékenységtől eltérő sajátosságai vannak. A közigazgatás sajátosságai közül már utalás történt arra, hogy az – a meghatározó felfogások szerint – a végrehajtó hatalmi ági funkciókat látja el, ami az állami döntések előkészítéséhez és végrehajtásához kapcsolódik, azaz az állam cselekvése. A közigazgatás tevékenysége a közérdeket kifejező és szolgáló tevékenység, mely jelentős részéhez közhatalom járul. A közigazgatás felépítésére, működésére és személyzetére jogállami keretek közt a törvényeknek való alárendeltség és a közigazgatási döntések más államhatalmi ágak általi ellenőrzése, felülvizsgálata a jellemző. A közigazgatás funkciói közigazgatás-tudományi szempontból részletesebb és megfoghatóbb olyan kategóriákat tartalmaznak, melyek köré a jogszabályokban meghatározott konkrét feladatokat lehet csoportosítani. Ennek megfelelően a funkciók csoportosítása a következő: a védelmi funkciók, a biztonsági funkciók, a nemzetközi funkciók, a gazdasági funkciók, a közszolgáltatási funkciók, valamint az államszervezet működését biztosító funkciók. A közigazgatás védelmi funkciói a legrégebben kialakult tevékenységi kör és belülről ugyancsak differenciált területeket foglal magába. A védelmi funkció magában foglalja az ország külső támadások elleni védelmét, az ország belső rendjének (közrend, közbiztonság) védelmét, valamint a katasztrófavédelmet. Ugyanakkor a védelmi közigazgatás sajátosságai azt is jelentik, hogy – elsősorban az állami kényszer fizikai érvényesítésének lehetősége miatt – az ilyen tevékenységet ellátó közigazgatási szervek, mint fegyveres és rendvédelmi szervek felépítése, működése, eszközrendszere stb. eltér a közigazgatás többi, összefoglaló elnevezéssel civil közigazgatási területétől. Ennek létjogosultságát az adja, hogy az államilag szervezett társadalomban az egyének cselekedeteinek a közhatalom szükségképpen határokat szab a közérdekében. A közigazgatás ilyen jellegű beavatkozását fő szabályként a rendészeti szervek végzik, de nem kizárólagosan. Ugyanakkor az igazgatásrendészet nem azonos fogalom a rendvédelmi tevékenységgel, mely ennél szélesebb kört fog át.
11
Mindezekre tekintettel a védelmi funkcióhoz sorolt igazgatásrendészetet és a közigazgatás biztonsági funkciójához sorolt hatósági igazgatási tevékenységet is megkülönbözteti a közigazgatás-tudomány. E tevékenység célja ugyanis nem az egyén cselekedeteinek közérdekű korlátozása, hanem az egyén és csoportjai életének, egészségének, anyagi javainak stb., tehát biztonságának megteremtése, védelme egy adott társadalmi tevékenység biztonságos gyakorlásának szabályozásával. Így pl. az építési tevékenység szabályozásának egyik célja, hogy biztonságos építmények létesülhessenek, a közegészségügyi szabályok célja az egészség védelme, a munkavédelmi szabályozás célja a biztonságos munkavégzés feltételeinek kialakítása stb.
Belügyi alapismeretek A demokratikus államberendezkedés egyik alapelve, a jogszabályoknak alávetettség. Minden rendvédelmi, de különösen a fegyveres rendvédelmi szervek működését, feladatát törvények és más jogszabályok határozzák meg. Ezeken keresztül szavatolható, hogy e szervek feladataikat a törvényes cél érdekében, és csak a jogszabályokban meghatározott módon láthatják el. Létrejöttük, működésük szintén jogszabályon alapul. Magyarországon elsősorban a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek végzik az állam és az állampolgárok biztonságának védelmét, de kifejezetten a Kormány irányítása alá tartozó szervek is működnek. Jelen struktúrájában az alábbiakban összegezhetjük a legfelsőbb szintű irányítás csúcsszerveit: a Nemzetgazdasági Minisztériumot vezető miniszter irányítása alá tartozik a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a Belügyminisztérium, így a belügyminiszter irányítása alá tartozik a Rendőrség Nemzetbiztonsági szakszolgálat Alkotmányvédelmi Hivatal Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (és az irányítása alá tartozó szervek) Büntetés- Végrehajtás (és az irányítása alá tartozó szervek) Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ Nemzeti Védelmi Szolgálat Terror elhárítási Központ a Külügyminisztériumot vezető miniszter irányítja az Információs Hivatalt A felsorolt szervezetek többsége a társadalmi közösség akarata alapján, törvény által történt felhatalmazás szerint fegyveres jelleggel végzik tevékenységüket. A fegyveres jelleg meghatározása érdekében segítségül kell hívni az 1996. évi XLIII. törvény (HSZT) rendelkezését, melyben meghatározásra került a fegyveres szervek. Eszerint fegyveres rendvédelmi szerv a rendőrség (Terrorelhárítási Központ, a Nemzeti Védelmi Szolgálat), a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a büntetésvégrehajtási szervezet, a Nemzeti Adó-és Vámhivatal hivatásos állománya.
12
A rendőrség: Feladatát tekintve mind az Alaptörvény, mind pedig a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény tartalmaz rendelkezéseket. Ennek értelmében a Rendőrség feladata a közbiztonság és a közrend védelme, az államhatár őrzése, a határforgalom ellenőrzése, az államhatár rendjének fenntartása, a terrorizmus elleni küzdelem és a törvényben meghatározott bűnmegelőzési, bűnfelderítési célú ellenőrzés. A feladatok elvégzését külön szervek végzik, azonban ezek szoros együttműködésben, egyes esetekben átfedésekkel végzik a feladatokat. Az alábbi ábra jól szemlélteti ezt:
Rendőrségi feladatok
Terrorizmus elhárítási feladatok
Belső bűnmegelőzés és bűnfelderítési feladatok
A rendőrség az alkotmányos értékek és az állampolgári jogok védelme érdekében sokszínű tevékenységet lát el. A feladatokat az alábbiak szerint lehet csoportosítani: bűnmegelőzési (prevenció) bűnüldözési (bűncselekmények elkövetése során nyomoz, és vádemelési javaslatot tesz) államigazgatási (köztársasági őrezred, államvédelmi funkciókat lát el, stb) rendészeti feladatkör (közlekedés rendészet, szabálysértés rendészet, stb.) A feladatokat részletezve az alábbi tevékenységeket végzi a rendőrség:
Általános bűnügyi nyomozó hatósági jogkört gyakorolva végzi a bűncselekmények megelőzését és felderítését. Általános szabálysértési hatósági jogkört gyakorol, közreműködik a szabálysértések megelőzésében és felderítésében. Ellátja a közbiztonságra veszélyes egyes eszközök és anyagok előállításával, forgalmazásával és felhasználásával kapcsolatos hatósági feladatokat, engedélyezi és felügyeli a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet. Ellátja a közterület rendjének fenntartásával kapcsolatos rendészeti,- valamint közlekedési hatósági és rendészeti feladatokat.
13
Gondoskodik a büntetőeljárásban részt vevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak személyi védelméről, védi a Magyar Köztársaság érdekei szempontjából különösen fontos személyek életét, testi épségét, őrzi a kijelölt létesítményeket. Büntetés-végrehajtási feladatokat is ellát bizonyos esetekben. Ellátja a rendkívüli állapot, a megelőző védelmi helyzet, a szükségállapot, a veszélyhelyzet és a katasztrófa vagy katasztrófa veszélye esetén a hatáskörébe utalt rendvédelmi feladatokat. Őrzi az államhatárt, megelőzi, felderíti, megszakítja az államhatár jogellenes átlépését, ellátja a hatáskörébe utalt idegenrendészeti és menekültügyi feladatokat, és ellenőrzi az államhatáron áthaladó személy- és járműforgalmat. Elvégzi az e törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési célú ellenőrzést. Felderíti a Magyarország területén tevékenykedő terrorszervezeteket, megakadályozza, hogy e szervezetek bűncselekményeket kövessenek el, megakadályozza, hogy a Magyar Köztársaság területéről bármilyen szervezet, magánszemély terrorszervezet működését anyagi források biztosításával, vagy bármely más módon elősegítse. Elvégzi a részére törvényben vagy kormányrendeletben megállapított, valamint az Európai Unió, kötelező jogi aktusából és nemzetközi szerződésből eredő egyéb feladatokat, valamint részt vesz az ENSZ, az EU, az EBESZ és a NATO keretében szervezett, illetve nemzetközi szerződés alapján a béketámogató és polgári válságkezelési feladatokban.
14
A szabálysértésekre vonatkozó általános szabályok A hatályos jogszabály értelmében (2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről) szabálysértés elkövetése esetén a legsúlyosabb marasztalás a szabálysértési elzárás. Szabálysértés meghatározása: Szabálysértés az a törvény által büntetni rendelt tevékenység vagy mulasztás, amely veszélyes a társadalomra. A hivatkozott törvény (2012. évi II. törvény) alkalmazásában az a tevékenység vagy mulasztás veszélyes a társadalomra, a) amely a bűncselekményként történő büntetni rendeléshez szükségesnél kisebb fokban sérti vagy veszélyezteti Magyarország állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, a természetes és jogi személyek, valamint a jogi személyiség nélküli szervezetek személyét vagy jogait, és b) amelyre e törvény szabálysértési elzárásbüntetés kiszabását is lehetővé teszi, vagy járművezetéstől eltiltás alkalmazását kötelezően elrendeli. Szabálysértés elkövetéséért történő felelősségre vonás esetei Szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti. A szabálysértést elköveti a felbujtó és a bűnsegéd is. Kísérlet miatt akkor van helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály így rendelkezik. Nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenység vagy a mulasztás bűncselekményt valósít meg, úgyszintén, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet közigazgatási bírság alkalmazását rendeli el. Nem lehet a szabálysértési felelősséget megállapítani olyan cselekmény miatt, amelyet jogszabály az elkövetés idején nem rendelt szabálysértésként büntetni. Nem lehet szabálysértés elkövetése miatt olyan büntetést vagy intézkedést alkalmazni, amelyről jogszabály az elkövetés idején nem rendelkezett. Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, akivel szemben büntethetőséget kizáró ok áll fenn. A Rendőrségről szóló törvényben felsorolt szabálysértés miatt nem vonható felelősségre a megbízhatósági vizsgálatot folytató személy, ha jogszabályban meghatározott feladata ellátása során követi el a szabálysértést.
15
A szabálysértési cselekmény elévülése: Nincs helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértés elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés). Az elévülés határidejének kezdő napja az a nap, amikor a szabálysértés tényállása megvalósul, kísérlet esetén az a nap, amikor az ezt megvalósító cselekmény véget ér. Ha a szabálysértés jogellenes állapot előidézésével, illetve fenntartásával vagy kötelesség teljesítésének elmulasztásával valósul meg, az elévülési határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez az állapot fennáll, illetve amíg a kötelesség nem teljesül. A cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak. A szabálysértés miatt kiszabható jogkövetkezmények: A szabálysértés miatt kiszabható Büntetés (7. § 1) bekezdés) és/vagy intézkedés (8. § 1) bekezdés) A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések: a) a szabálysértési elzárás, b) a pénzbírság, c) a közérdekű munka. A büntetések önállóan és egymás mellett is kiszabhatók, kivétel a szabálysértési elzárás mellett nem szabható ki közérdekű munka! A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések: a) b) c) d)
a járművezetéstől eltiltás, az elkobzás, a kitiltás, a figyelmeztetés.
Figyelmeztetés mellett csak elkobzás alkalmazható, az intézkedések egyéb esetekben önállóan, egymás vagy büntetés mellett is alkalmazhatók. A szabálysértésért kiszabott büntetés végrehajtásának elévülése (24. § (1)) Nem lehet végrehajtani a szabálysértési elzárás büntetést, a pénzbírságot, a közérdekű munkát, a meg nem fizetett pénzbírság, illetve helyszíni bírság helyébe lépő szabálysértési elzárást és a nem teljesített közérdekű munka helyébe lépő szabálysértési elzárást, ha az alaphatározat jogerőre emelkedésétől számítva egy év eltelt. Szabálysértési eljárás lefolytatására jogosult hatóságok: Az általános szabálysértési hatóság a fővárosi, megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatala (a továbbiakban: járási hivatal).
16
Az e törvény által a hatáskörébe utalt szabálysértés miatt a szabálysértési hatóság jogkörében a rendőrkapitányság vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott rendőri szerv, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve jár el. Szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt első fokon a járásbíróság jár el. Helyszíni bírság kiszabására jogosultak (39. § (1) bekezdés) A rendőrség az e törvényben meghatározott feltételek esetén bármely szabálysértés miatt kiszabhat helyszíni bírságot. E törvény eltérő rendelkezése hiányában szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt csak a rendőrség szabhat ki helyszíni bírságot. Törvényben meghatározott esetben szabálysértés észlelése esetén - amennyiben ezt e törvény külön említi - helyszíni bírságot szabhat ki: a) a járási hivatal arra felhatalmazott ügyintézője, b) a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve, c) a hivatásos katasztrófavédelmi szerv arra felhatalmazott ügyintézője, d) a közlekedési hatóság ellenőre, e) a közterület-felügyelő, f) a természetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr, g) az erdészeti hatóság arra felhatalmazott ügyintézője, h) a halászati őr, i) a mezőőr. Az felsorolás g)-i) pontja esetén feltétel, hogy a helyszíni bírságot kiszabó személy a közigazgatási szerv alkalmazottja vagy önkormányzati köztisztviselő, közalkalmazott vagy kormánytisztviselő legyen.
17
Polgári jogi alapismeretek Polgári jog: A személyek vagyoni viszonyait továbbá egyes személyhez fűződő jogait szabályozza az egyenjogúság és mellérendeltség módszerével. A polgári jog alanyai: – természetes személyek – természetes személyek által létrehozott személyek (jogi személyek) I. Természetes személyek: – jogképesek, cselekvőképesek Jogképesség: Passzív képességet tükröz. Nem jelenti azt, hogy az adott személy jogokat szerezhet, jogait gyakorolhatja, hanem hogy valakinek jogai és kötelezettségei lehetnek. Polgári jogi szempontból egy jogképes személynek lehet tulajdona, örökölhet, ajándékot kaphat. Fontos ismérve, hogy mindenki jogképes, egyformán. Jogképesség már a fogamzás megállapításával kezdődhet, de az élve születéssel válik valaki jogképessé. Ez azt jelenti, hogy a méhmagzat is lehet jogképes azonban az élve születéstől visszafelé számított 300. napon történt a fogamzás. A jogképesség halálig tart. Az életkortól függően nem változik a jogképesség (eltérés pl.: ha eltűnik valaki, 5 év után holttá nyilvánítják és szűnik meg a jogképessége). Jogait gyakorolhatja az a személy aki – 18. életévét betöltötte – nincs gondnokság alá helyezve Cselekvőképesség: Aktív fogalom, valaki saját eljárásával magának jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat. Jogait személyesen gyakorolhatja, azonban érvényes jognyilatkozatot tehet. A cselekvőképesség az emberek tudati állapotától függ, ugyanis ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel kell rendelkeznie az illetőnek. Fokozatai függnek: – életkortól – egészségi állapottól Kategóriái: a) teljesen cselekvőképtelenek, akik kizáró gondnokság alá vannak helyezve – 14 éven aluliak – belátási képessége teljesen, állandó jelleggel hiányzik b) korlátozottan cselekvőképesek, akik cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyeznek – 14–18 év közöttiek – belátási képessége időszakonként, visszatérően nagymértékben csökken
18
c) teljesen cselekvőképesek (mindenki más ide tartozik) A cselekvőképtelenek helyett a törvényes képviselőjük (szülő, gyám, gondnok) jár el. Korlátozottan cselekvőképesek esetében a törvényes képviselő hozzájárulására van szükség a joggyakorlásra. Mindennapi életben előforduló ügyleteket a cselekvőképtelenek is megköthetik. Korlátozottan cselekvőképesek a kisebb jelentőségű ügyleteket is megköthetik. A 16 éves korú nők már hozzájárulás nélkül is köthetnek házasságot.
II. Természetes személyek által létrehozott személyek (jogi személyek) A jogi személyek fajtái: – Gazdálkodó szervezetek – Nem gazdálkodó szervezetek A megkülönböztetés alapja: – A nem gazdálkodó szervezetek is gazdálkodnak – A gazdálkodó szervezeteket gazdasági célból hozzák létre (termelő/szolgáltató tevékenység a cél), a nem gazdálkodó szervezeteket pedig bármilyen más céllal lehet létrehozni. – A gazdálkodó szervezet – az üzletszerűség: ellenérték fejében nyereség, jövedelem, vagyonszerzési célból rendszeresen folytatott termelő, szolgáltató tevékenység. A nyereségszerzés megvalósulhat – tőkebefektetés mellett hozadék, nyereség + annak felosztása a gazdasági tevékenység célja. Nem egyszeri üzletről van szó rendszeres tevékenység Kivétel! Közhasznú Társaság – gazdasági célból létesül, gazdasági tevékenységet rendszeresen folytat, de nem nyereségszerzés a cél, vagyis a képződött nyereséget nem lehet a tagok között felosztani. A jogi személyek típusai: I. Gazdálkodó szervezetek: 1. gazdasági társaságok 2. KHT 3. szövetkezet 4. egyéni vállalkozó 5. erdő birtokossági társulat 6. vízgazdálkodási társulat 7. állami vállalat 8. leányvállalat 9. egyes jogi személyek vállalata A 7, 8, 9 felsoroltak jogi értelemben már nincsenek, de még jogszabályok szólnak róluk.
19
II. Nem gazdálkodó szervezetek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
egyesület köztestület alapítvány közalapítvány civilszerveződések állam önkormányzatok költségvetési szervek, intézmények állami, önkormányzati intézményrendszer egyház természetes személyek
20
Kisebbségjogi alapismeretek Kevés olyan országot, államot tudunk megnevezni, mely homogén nemzetiségi összetételű lenne, területén ne élnének kisebbségek, ne többnemzetiségű lenne. Az államok megfelelő jogrendszert dolgoztak ki a kisebbségek jogainak meghatározására, a diszkriminációk kivédésére. A nyelvi jogokkal foglalkozó elméletnek sokrétű volta miatt számos pontra ki kell, kellene terjednie. Ilyenek a hivatalos nyelv(ek) meghatározása egy adott országban, nyelvi kérdések szabályozása, kisebbségi nyelvi jogok elismerése, új bevándorlók nyelvi helyzete, stb. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája beilleszkedik a magyar jogrendbe, kisebbségvédelembe, azzal a különbséggel, hogy az Országgyűlés által 2011. december 19-én elfogadott, a nemzetiségek jogairól szóló törvény egyazon státuszba emeli és nevesítve felsorolja a kisebbségeket. A Magyar Országgyűlés kinyilvánította, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti, ezek szabadságjogok, amelyeknek érvényt szerez. Ezt a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. számú törvényben mondja ki azzal, hogy: - a magyarsággal e hazában évszázadok óta együtt élő nemzetiségek sajátos kultúrájának megőrzése, anyanyelvük ápolása és fejlesztése, egyéni és közösségi jogainak széleskörű biztosítása érdekében, figyelemmel Magyarország Alaptörvényében a magyarországi nemzetiségek ügye iránt kinyilvánított felelősségvállalásra, továbbá - tekintettel a nemzetiségek védelme érdekében Magyarország aktív közreműködésével megalkotott nemzetközi dokumentumokban foglaltakra, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezségokmányára, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet keretében végzett munkára, a Koppenhágai Dokumentumra, az Európa Tanácsnak az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Egyezményére, valamint a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájában és a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményben megfogalmazottak széleskörű érvényesítésére, - szem előtt tartva, hogy Magyarország tiszteletben tartja az ország különböző vallási hagyományait, más népek szabadságát és kultúráját, vallja, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki, - minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad megvallásához és megőrzéséhez, - a nemzetiségek a magyar politikai közösség részei, államalkotó tényezők, - a kulturális sokszínűség, a nyelvi különbözőség nem a megosztottság, hanem a gazdagodás forrása, - a nemzetiségek által létrehozott kulturális értékek Magyarország kulturális örökségének szerves részei, - a nemzetiségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok, Magyarország védelemben részesíti a nemzetiségeket, biztosítja saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát, kollektív részvételüket a közéletben, elősegíti a kulturális autonómiájuk megvalósulását, garantálja a valós közösségeik önigazgatáshoz, önkormányzatisághoz való jogát.
21
Európai jogi alapismeretek Európai jog forrásai: Az Európai jog vagy más néven közösségi jog (Acquis communautaire) mind a belső jogtól, mind pedig a nemzetközi jogtól különböző autonóm jogrendszer, mely nem része a nemzetközi jognak. A tagállamok belső jogához képest elsőbbségi joga van az Európai normáknak, éppen ezért hazánkban a dualista transzformáció elv alapján kerül beépítésre a magyar jogszabályokba. A közösségi jog forrásai a következők: Elsődleges jogforrások: Alapszerződések, ezek módosításai, illetve az ezekre épülő, egyéb kiegészítő szerződések. Az elsődleges jogforrások közül kiemelt jelentősége van az Európai Közösséget létrehozó alapszerződésnek. Az alapszerződések hazánk csatlakozásakor belső jogforrással való kihirdetéssel válnak a hazai jog részévé. Másodlagos jogforrások: Rendeletek (regulation), melyekkel a közösségi célok tekintetében alapvető fontosságú tárgykörök kerülnek szabályozásra. A rendelet közvetlenül alkalmazandó (külön nemzeti jogi átültetés nélkül válnak az egyes nemzeti jogrendszerek részévé), illetve általános hatályú (minden részletében minden tagállamban kötelező). Irányelv (directive) célkitűzéseket és elérendő eredményeket, nem pedig részletes, követendő szabályozást irányoz elő a jogalkalmazóknak, amelyek végrehajtására 2012. január 01-től hatályos Magyarország Alaptörvénye (elfogadva 2011. április 25) Alapvetés fejezetének Q) cikk (2)-(3) bekezdése általában határidőt jelöl meg. Az irányelvek átvétele a nemzeti jogba adaptációt igényel (új jogszabály alkotása vagy a már meglévő módosítása), így nemzeti jogszabály születik, amelyben meghatározásra kerülnek a cél leghatékonyabb eléréséhez szükséges részletszabályok. Határozat (decision) meghatározott címzetteknek (tagállamok, egyes állampolgári csoportok, vállalkozások) szól, kötelező erővel is csak e címzettek vonatkozásában rendelkezik. A rendelethez hasonlóan közvetlenül alkalmazható, vagyis nincs szükség külön jogi intézkedésre az átvételéhez. Ajánlás (recommendation) és vélemény (opinion) nem minősül jogi normának, nincs kötelező ereje. Szükséges azonban, hogy a tagállamok figyelemmel kísérjék e jogforrások tartalmát. Az ajánlás általában a címzettől bizonyos magatartást, intézkedést vár el, míg a vélemény egy-egy témával kapcsolatos álláspontot fejt ki, általában felkérésre. Az Európai Bíróság esetjoga a nem azt jelenti, hogy a Bíróság ítélkezésének precedens jellege lenne (a korábban meghozott ítéletek nem kötik a Bíróságot), azonban az ítéletekben kialakított jogelvek kötelező erejűvé váltak és beépültek a közösségi jogforrási rendszerbe, annak kiemelkedően fontos részét alkotják.
22
Európai Uniós alapismeretek Európai Unió jogforrása: A vizsgázónak meg kell ismernie az Európai Unió létrejöttét, felépítését, főbb intézményeit és működési rendjét. Megérti az Európai Unió jogrendjét, valamint képes lesz együttesen alkalmazni a közösségi és a magyar jogszabályi rendelkezéseket. Az EU-jog nem azonos azzal, amit általában „Európa-jognak” neveznek, ugyanis míg az előbbi kizárólag azokat a jogszabályokat tartalmazza, amelyek az Európai Unió tulajdonképpeni jogrendszerét jelentik, addig az utóbbi ennél tágabb kört jelent, magába foglalva más európai szervezetek (például az Európa Tanács) joganyagát, valamint az európai regionális szokásjogot is. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően már a „közösségi jog” terminust sem használjuk, helyette az „uniós jog” kifejezés minősül precíz meghatározásnak. Az EU-jog bár helyenként mutat rokon jegyeket belső jogi jogágakkal is, azt mégsem a nemzeti jogalkotó szervek, hanem jórészt az Európai Unió saját intézményei hozzák létre sajátos jogalkotási eljárások során. Az EU jogrendjének alanyai maga az Európai Unió, – amelyet a Lisszaboni Szerződés módosítása ismert el elsőként jogi személyként – az EU intézményei és szervei, a tagállamok, valamint a természetes és jogi személyek. A belső jogi jogágakra emlékeztet az, – ami a nemzetközi közjogban kis túlzással ismeretlen – hogy az EU-jogban létezik jogforrási hierarchia, ami azonban meglehetősen sajátságosan érvényesül. Az EU jogrendje kettős tagozódású, és ennek megfelelően két átfogó egységből, nevezetesen elsődleges és másodlagos jogból épül fel. Az alá-fölérendeltségi viszonyrendszerben az elsődleges joganyagba tartozó normák a másodlagos joganyagba tartozó jogszabályok „felett állnak”, célszerű így az előbbi fogalomkör ismertetésével kezdeni a jogrendszer áttekintését. Az elsődleges jogforrások: Alapító Szerződések: Az EU-jog elsődleges jogrendjébe tartoznak mindenekelőtt – a korábban már számos alkalommal hivatkozott – Alapító Szerződések: ESZAK, EGK, Euratom, illetve ezek módosításai (pl. Maastrichti Szerződés). A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Alapító Szerződéseket módosították, átnevezték és egységes szerkezetbe foglalták, nevezetesen az Európai Unióról szóló Szerződést (aminek tulajdonképpen az 1992. évi Maastrichti Szerződés adja a gerincét) és az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződést (ami pedig az 1957. évi Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződések vázára épül fel) értjük alatta. Az előbbit magyarul hivatalosan EUSz-ként, az utóbbit pedig EUMSz-ként rövidítjük. Az ún. csatlakozási szerződések és azok mellékletei, így beleértve természetesen a mások mellett Magyarországgal is megkötött 2003. évi csatlakozási szerződést.
23
Alapjogi Charta: az uniós polgárok jogait összefoglaló alapvető dokumentum. Az elsődleges joganyagba tartozó jogszabályokat, a klasszikus kormány köziség elvének talaján állva, az érintett tagállamok konszenzussal módosíthatják vagy helyezhetik hatályon kívül. A másodlagos jogforrások: Az elsődleges joggal szemben a másodlagos joganyagba tartozó jogforrásokat az elsődleges joganyaghoz számított alapító szerződésekkel létrehozott uniós – jórészt a nemzetfelettiség, vagy más néven a szupranacionalitás alapelvén álló – intézmények alkotják meg, a tagállamoktól és azok kormányaitól nagyrészt függetlenül, az alapító szerződésekben leírt jogalkotási eljárások során. Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el. A rendelet általános hatállyal bír, vagyis minden jogalany (EU, tagállamok, intézmények, természetes és jogi személyek) számára jogokat és kötelezettségeket állapíthat meg. A rendelet teljes egészében kötelező, és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra nézve kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. A határozat teljes egészében, és amennyiben külön megjelöli a címzettjeit, úgy csak azokra kötelező. Az ajánlás címzettjeire nézve bizonyos cselekvési és magatartási szabályokat fogalmaz meg. A véleményben az EU intézménye álláspontot határoz meg valamely kérdésben. A másodlagos jogforrásokat ún. jogalkotási eljárások keretében fogadják el, ennek során legfőképpen az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak van szerepe. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta két jogalkotási eljárás létezik: egyfelől az ún. rendes jogalkotási eljárás, másfelől pedig a különleges jogalkotási eljárás. Mindig a Szerződések határozzák meg, hogy adott feladatkör tekintetében melyik jogalkotási eljárást kell alkalmazni. A rendes jogalkotási eljárás a rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlament és a Tanács által történő közös elfogadásából áll. A rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogalkotási aktusokat az Európai Parlament és a Tanács elnökei írják alá, és azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni az Unió valamennyi hivatalos nyelvén. A különleges jogalkotási eljárás több típust foglal magában, amelyek közös jellemzője, hogy az Európai Parlamentnek a rendes jogalkotási eljáráshoz képest lényegesen szerényebb befolyása van a jogi aktusokra.
24
Az európai uniós jog és a magyar jog viszonya: A jogharmonizáció A magyar jog és az EU-jog kapcsolata már jóval a magyar uniós csatlakozás előtt megkezdődött, mégpedig – egyebek mellett – az ún. jogharmonizációval, ami egy időben lezáratlan, végtelen folyamatot jelent. A jogharmonizáció jelenti azt a folyamatot, amelynek során a tagállami belső jogrendszerek összhangba kerülnek az EU-joggal, és ezáltal a nemzeti jogrendszerek közelednek egymáshoz. A jogharmonizáció legfontosabb uniós jogi eszköze az irányelv (ami az abban meghatározott elérendő célt tekintve kötelező), ám más EU-s normák is betöltenek ilyen szerepet. A jogharmonizációs kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése ún. kötelezettségszegési eljárást eredményezhet, amely kapcsán legvégső esetben az érintett tagállam átalányösszeg vagy kényszerítő bírság megfizetésére kötelezhető. Magyarországon a legtöbb jogszabálytervezetet először előzetes egyeztetésre, majd közigazgatási egyeztetésre bocsátják és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium minden esetben megvizsgálja az adott tervezet uniós joggal való összeegyeztethetőségét. Miniszteri rendeletek esetében létezik egy harmadik szűrő is, amikor ún. kihirdetés előtti egyetértésre kell megküldeni a rendelettervezetet, de előtte be kell szerezni az igazságügyért felelős miniszter nyilatkozatát arról, hogy a kihirdetéssel alkotmányossági és uniós jogi szempontból egyetért. Amennyiben a miniszter egyetértését megtagadja, úgy a javaslatot a válaszlevélben foglaltaknak megfelelően át kell dolgozni, különben a rendelet nem hirdethető ki. Szintén a jogharmonizációs kötelezettséggel függ össze, hogy minden ilyen célt is szolgáló magyar jogszabályt ún. jogharmonizációs záradékkal kell ellátni, amely tartalmazza a konkrét harmonizációs kötelezettségre vonatkozó információkat, azaz hogy a magyar norma pontosan mely uniós jogszabály jogharmonizációját valósítja meg. Ezen kívül a jogharmonizációs kötelezettséggel kapcsolatban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egy – a világhálóról elérhető – ún. jogharmonizációs adatbázist is működtet, ami naprakész módon tartalmazza a jogharmonizációs kényszert jelentő uniós jogi normákat és azzal kapcsolatban a magyar jogalkotási feladatokat az első helyi felelős jogalkotó szervek megnevezésével. Ezeknek a szerveknek, ennek kapcsán jogharmonizációs javaslatot kell készíteniük, amiben – egyebek mellett – fel kell tüntetni:
a jogharmonizációs javaslatot készítő minisztériumot, a jogharmonizációs kötelezettséget keletkeztető uniós jogi aktust, az átültetésre nyitva álló határidőt, valamint azt, hogy ezzel összefüggésben mely magyar jogszabályok módosítása, vagy esetlegesen újak elfogadása indokolt.
Az uniós és a magyar jog viszonyrendszere kapcsán meg kell említeni az ún. közvetlen hatály problematikáját, ami akkor merül fel, ha bizonyos uniós jogszabályok tagállami intézkedések nélkül hoznak létre jogokat és kötelezettségeket az uniós jog alanyaira nézve. Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy az uniós jog rendelkezéseinek közvetlen hatálya egy megdönthető vélelmet jelent.
25
Ez annyit tesz, hogy az uniós jogszabályok rendelkezései nemzeti bíróságok és hatóságok előtt felhívhatók. Végül meg kell még említeni ezzel kapcsolatban az ún. előzetes döntéshozatali eljárást is, amelynek az a célja, hogy a nemzeti bíróságok és hatóságok jogalkalmazása összhangban legyen az uniós joggal. Amennyiben valamely tagállam bírósága (ezt a fogalmat az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata a hagyományos bíróságokon túlmenően tulajdonképpen valamennyi olyan állami szervre kiterjesztette, ahol hatósági döntéshozatal zajlik) előtt a Szerződések vagy más uniós jogi aktusok értelmezése kapcsán kérdés merülne fel, és úgy ítéli meg, hogy határozata meghozatalához ennek a kérdésnek az eldöntése szükséges, úgy megkeresheti az EUB-t annak érdekében, hogy megválaszolja ezt a kérdést.
26
Vizsgakérdések
1
a.) Határozza meg a közigazgatási jog fogalmát! b.) Sorolja fel a fegyveres rendvédelmi szerveket!
2
a.) Beszéljen az Európai Unió jogforrásairól! b.) Határozza meg a jogképességet és a cselekvőképességet!
3
a.) A jog hatályossága? b.) Beszéljen a szabálysértésért történő felelősségre vonásról!
4
a.) Beszéljen az Alaptörvényről! b.) Mi az Ügyészség feladata?
5
a.) Sorolja fel a szabálysértési eljárásra jogosult hatóságokat! b.) Mi a szabálysértés?
6
a.) Beszéljen a közigazgatás sajátosságairól és funkcióiról! b.) Milyen feladatokat lát el a rendőrség?
7
a.) Mi a közigazgatási hatósági ügy? b.) Mit szabályoz a Polgári jog?
8
a.) Mit jelent a jogharmonizáció? b.) Beszéljen a közigazgatás és a törvényhozás kapcsolatáról!
Készült: 2013. szeptember
27
