KÖZÉPFESZÜLTSÉGŰ ELEKTROMOS SZABADVEZETÉKEK OKOZTA MADÁRPUSZTULÁS A HEVESI FÜVES PUSZTÁKON

DEBRECENI EGYETEM AGRÁRTUDOMÁNYI CENTRUM MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Természetvédelmi, Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék Tanszékvezető: Dr. Juhász Lajos egyetemi docens

KÖZÉPFESZÜLTSÉGŰ ELEKTROMOS SZABADVEZETÉKEK OKOZTA MADÁRPUSZTULÁS A HEVESI FÜVES PUSZTÁKON Bird mortality caused by medium voltage power lines in the Plains of Heves Készítette:

Tóth Péter természetvédelmi mérnökjelölt

Belső konzulens:

Dr. Gyüre Péter egyetemi tanársegéd Külső konzulens:

Demeter Iván Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Debrecen 2007.

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS……………………………….…………………..……...……...………….3 1.1. TÉMAFELVETÉS…………………………………….………….………....…...…5 1.1.1. A felmérés és dolgozat célja……………………………..……………….…..6

1.2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS…………………………………………...……7

2. ANYAG ÉS MÓDSZER………………………………...….…………………….12 2.1. A VIZSGÁLT TERÜLET ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI………………………12 2.2. A VIZSGÁLT TERÜLET NÖVÉNYZETE……………………..………………13 2.3. A VIZSGÁLT TERÜLET ÁLLATVILÁGA……………….……………………14 2.4. A FELMÉRÉS MÓDSZEREI, ESZKÖZEI……………………...…………….16

3. EREDMÉNYEK…………………………………………………….………………20 3.1. A MADARAKRA VESZÉLYES OSZLOPTÍPUSOK…………...…….………20 3.2. AZ ÁRAMÜTÉS KIALAKULÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK……….29 3.2.1. Biológiai tényezők……………………………………………………….……29 3.2.1.1. Faj...…………………………………………………………………….…29 3.2.1.2. Kor...…………………………………...………………………………….34 3.2.1.3. Nem (ivar)….……………………………………….…………………….36 3.2.1.4. Időszakhoz köthető tevékenységek………………….……………………36 3.2.2. Környezeti tényezők…………………………………………………………38 3.2.2.1. Időjárási viszonyok………………………………………………………38 3.2.2.2. Az élőhely jellemzői……………………………………….…………….39

3.3. „DÖGEVŐK” TEVÉKENYSÉGÉNEK HATÁSA…………….………………41 3.4. AZ OSZLOP-FEJSZERKEZETEK SZIGETELÉSÉNEK HATÉKONYSÁGA, HIÁNYOSSÁGAI ÉS AZOK HATÁSAI………………….……………48 3.5. AZ ÁRAMÜTÉSES MADÁRPUSZTULÁSOK CSÖKKENTÉSÉT, MEGSZŰNTETÉSÉT CÉLZÓ JAVASLATOK, MEGOLDÁSOK…….…….……53

4. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK...............................................61 ÖSSZEFOGLALÁS…………………………….........................…….……………….65 SZAKIRODALMI JEGYZÉK……………….............……………………………71 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS……………………………...............………………73 FÜGGELÉK……………………………………………………………......................…74 NYILATKOZAT……………………………………....................………………….....79

-2-

BEVEZETÉS Napjaink egyik legégetőbb problémája a természet élő és élettelen alkotóelemeinek védelme, a kialakult sokszínűség megőrzése. Környezetünkben – mint az ökológiai rendszerek bonyolult hálózatában – minden élőlénynek jelentős a szerepe, a tápláléklánc csúcsán található ragadozóktól, a prédaállatokon keresztül, a primer producens növényekig, vagy a legjelentéktelenebbnek látszó egysejtűekig. A ma létező, ám egyedeinek és fajainak számát tekintve egyre inkább fogyatkozó élővilág az ősi időktől folyamatosan zajló evolúció eredménye. Ez a folyamatos, de emberi léptékkel mérve lassú, a változó környezethez való alkalmazkodás számtalan variáció kialakulását tette lehetővé. E fajok egy része sok esetben különleges életmódú vagy élőhely igényű, gyakran szűk elterjedésű, endemikus faj, ezért a változatlan vagy legalább is lassan változó környezeti feltételeket igényli. Ez általában igaz az élőlények többségére is. Az ember azonban – főleg az elmúlt két évszázad során – oly módon és mértékben megváltoztatta a környezetét, hogy érintetlen területekről mára már alig-alig beszélhetünk. Az ilyen léptékű és gyakran drasztikus környezeti változásokhoz az élőlények egy része több-kevesebb sikerrel alkalmazkodott, míg másik, nem elhanyagolható része egyre kilátástalanabbnak látszó helyzetbe kerül. Ezért feladatunk az, hogy az élővilág létét veszélyeztető, ember által lerontott környezeti tényezőket lehetőség szerint helyreállítsuk, hatásukat visszaszorítsuk, illetve az ilyen beavatkozásokat a továbbiakban elkerüljük. A ma létező madárvilág számára – sok egyéb tényező közül – az egyik legnagyobb emberi eredetű veszélyforrás a középfeszültségű (hazánkban általában 20 kV-os) szabadvezetékek által okozott, többnyire halálos kimenetelű áramütés. Mióta léteznek különböző feszültségű elektromos vezetékek, azóta ismert az a tény, hogy ezek mentén madarak pusztulnak el (Hallinan, 1922). De tömeges madárpusztulásokra csak a ’70-es években figyeltek fel világszerte, majd ezt követően végezték az első részletes vizsgálatokat e témában, melyekről tanulmányok jelentek meg (Haas, 1980; Ledger és Annegarn, 1981; Ollendorf et al., 1981). Az elektromos vezetékek oly módon okozzák a madarak pusztulását, hogy áramütés érheti őket, amikor pihenés vagy vadászat céljából vezetéktartó oszlopokra ülnek, illetve röptükben nekiütközhetnek a nehezen észlelhető vezetékeknek. Előbbi eset jellemzően a kis- és középfeszültségű (10-35 kV) vezetékeken jelent veszélyt, míg a vezetéknek-ütközés elsősorban – de nem kizárólag – a magasfeszültségű vezetékek (120-750 kV) esetében jellemző. Az áramütés és vezetéknek-repülés kérdése komoly gondot jelent az iparilag fejlett országokban, és minden bizonnyal egyre komolyabb problémát fog jelenteni a fejlődő államokban, ahol az elektromos hálózatok építése gyorsuló ütemben zajlik (Bevanger, 1994), de a szemlélet, a törvényi szabályozás és a műszaki megoldások még nem megfelelőek.

-3-

Hazánkban az áramütés okozta tömeges madárpusztulásra legkorábban, 1980-ban derült fény, amikor a Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei a Hajdú-Bihar megyei Újtikos község határában egy rövid, 20 kV-os vezetékszakasz alatt 1 gatyásölyv (Buteo lagopus), 4 vörös vércse (Falco tinnunculus), 19 egerészölyv (Buteo buteo) és több tucat vetési varjú (Corvus frugilegus) tetemét találták meg (Dudás, 1999). Azóta a probléma nagyságának felmérésében, az ilyen eredetű madárpusztulás gondjának megoldásában több hazai szakember és szervezet is részt vett, amelynek jelentős eredményei születtek (Demeter et al., 2004; Dudás, 1999, 2003; MME, 2000; Sándor, 1993; Terhes, 2002). Manapság hazánkban mintegy 50 ezer kilométer hosszúságú középfeszültségű vezetékrendszer szabdalja fel a mezőgazdasági területeket, védett területeket, vonulási útvonalakat és fontos madárélőhelyeket, melyek közül számos nemzetközi szerződés hatálya alá is tartozik. Az áramszolgáltatók becslése szerint ez mintegy 650 ezer db különféle, részben bonyolult fejszerkezet-kialakítású oszlopot jelent, szinte kizárólag a madarakra nézve veszélyes álló szigetelőkkel szerelve. A 20 kV-os vezetékeket az úgynevezett keresztkaros, többnyire vasbeton oszlopok hordozzák, melyek végén egy-egy, esetleg két-két porcelánszigetelő tartja a szigeteletlen vezetékeket. A szigetelők, és az oszlop közötti vízszintes kereszttartó ideális beülési lehetőséget nyújt a madaraknak. A be- és kiszállásnál azonban a földelt szerkezeti részt és a fázisvezetőt áthidalva – földzárlat következtében – a madarakat halálos áramütés érheti/éri. Ez a veszély a fátlan, sík területeken a legjelentősebb, ahol már eleve kevés a madaraknak oly fontos ülő- és leshely. Az áramütés a nagytestű madarakra (elsősorban a ragadozókra) nézve jelenti a legnagyobb veszélyt, mert nagy méreteik miatt – különösen esős időben – könnyebben rövidre zárják az áramkört. A ragadozók közül is a legérzékenyebb veszteség a ritkább, többnyire fokozottan védett pusztai fajokban keletkezik, pl. a parlagi sas (Aquila heliaca), vagy a kék vércse (Falco vespertinus) egyedei között, melyek hazai fészkelő állománya kb. 70-75, illetve 800 pár. Az MME becslései alapján az így elpusztult madarak száma országos szinten tízezres nagyságrendű, ami elfogadhatatlan mértékű pusztulás. A probléma nem csak a természetvédőket aggasztja. Az áramellátás biztonságát veszélyeztetve az áramszolgáltató vállalatoknak és közvetetten a fogyasztóknak is sok gondot és anyagi veszteséget okoznak a madarak által okozott zárlatok. Ezt felismerve az áramszolgáltatók együttműködést kezdtek az állami és civil természetvédelemi szervezetekkel (elsősorban „szigetelő papucsok” felszerelésével), de a gond végleges megoldásának irányába még nem történt jelentős előrelépés. Elgondolkodtató például, hogy az utóbbi években megjelentek olyan új oszlop-fejszerkezet típusok, amelyek szigetelése az eddig alkalmazott módszerekkel nem lehetséges, így ezek a madarakra nézve még nagyobb veszélyt jelentenek, mint a korábbiak.

-4-

1.1. TÉMAFELVETÉS Az áramütések madarakra gyakorolt hatása Magyarország jelentős területein ismeretlen. Az ország egyes területeiről, valamint a nemzetközi felmérésekből származó adatok nem feltétlen alkalmazhatók, több okból kifolyólag sem. Elsőként biológiai szempontból, mivel a földrajzi sajátosságok befolyásolják a fajok elterjedését, tevékenységét, szaporodását, költözését, telelését, stb. Másodsorban a tájegység „változói” úgy mint topográfia, növényzet, felszíni vizek, tájhasználat, emberi jelenlét mértéke régiónként változhat. Harmadsorban a helyi klimatikus tényezők, így a csapadékmennyiség, a hőmérsékleti szélsőségek, a szélsebesség és irány jelentős mértékben közrejátszanak. Végül a villanyoszlopok jellemzői és arányai is változnak a felhasználók igényeitől, az alkalmazott anyagoktól és nemzeti szabványoktól függően. Az említett tényezők mind befolyásolják a madarak halálozásának területenkénti arányát. A különféle villanyoszlop-típusokra becsült halálozási arányok a ’80-as évektől kezdődő felmérések ellenére – figyelembe véve minden elérhető adatot – szinte teljesen hiányoznak az irodalomból, valamint csak a puszta adatgyűjtésre szorítkoznak. A hazai szakirodalomban csak a terepbejárások során lelt tetemek száma alapján becsülik a pusztulások arányát. Az efféle vizsgálódásoknál elkerülhetetlenül adott egy időtartam, ami az áramütés megtörténte és a tetem megtalálása között eltelik. Ezalatt a „dögevők” megehetik vagy elvihetik a madártetemet, ezért a halálozások számát alábecsüljük (Olendorff et al., 1981). Sőt, bizonyos „dögevők” akár rászokhatnak az elektromos vezetékek környékének rendszeres felkeresésére az áramütött madártetemek reményében (Bevanger et al., 1994). Ezért amikor megpróbáljuk számszerűsíteni az áramütések okozta halálozások eredményét, figyelembe kell venni ezt a tényezőt is. Sajnos még becsléssel sem rendelkezünk azonban arra vonatkozóan, hogy az áramütött madarak tetemeit milyen mértékben tüntetik el más ragadozók (pl. rókák vagy kóbor kutyák), vagyis a megtalált tetemek számához képest milyen mértékű lehet egy-egy vezetékszakasz mentén a tényleges madárpusztulás (Demeter et al., 2004). A „dögevők” tevékenységének hatását – amit az „eltávolítás okozta rendszeres hibának” nevezek – számszerűsíteni kell, mert az áramütés okozta halálozási arányokat emiatt alulbecsüljük. Ez az egyik a négy, Beaulaurier (1981) által kiemelt rendszeres hibából, amelyet figyelembe kell venni tetemszámlálások során. További hiányosságnak látom, hogy a már szigetelt vezetékszakaszok okozta esetleges madárpusztulások mértékét nem ellenőrzik és vetik össze rendszeresen a korábbi felmérések eredményével, de legalább is nem teszik közzé, valamint nem vizsgálják, hogy az elvégzett szigetelési munkák minősége, tartóssága megfelelő-e, illetve ha nem az, akkor milyen változtatások és egyébb módszerek jöhetnek szóba, hogy a pusztulások mértéke tovább csökkenhessen.

-5-

1.1.1. A felmérés és dolgozat célja E felmérés és dolgozat célja a fentebb említett ismereti hiányosságok egy részének megszüntetése, illetve rendszeres adatgyűjtés a Hevesi Füves Puszták kijelölt vezetékszakaszainak körzetére vonatkozóan. Vizsgálatom célkitűzéseit az alábbiakban fogalmaztam meg: 1.) felkutatni azokat az oszloptípusokat, amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik a madarak számára a vizsgált területen; 2.) meghatározni, hogy melyek azok a tényezők, amelyek az áramütés kialakulását eredményezik; 3.) a kijelölt vezetékszakaszokon felmérni a „dögevők” tevékenységének hatását és ennek eredményeként számszerűsíteni a korrekciós tényezőt, illetve ennek ismeretében meghatározni az áramütések okozta madárpuszulás lehetséges mértékét; 4.) felmérni az elvégzett szigetelések hatékonyságát, illetve a szigetelési hiányosságokat és azok hatását; 5.) végül javaslatokat tenni a további madárpusztulásokat minimalizáló lehetséges és elvárható megoldásokra. Az előző kérdésekkel kapcsolatos hipotéziseim a következők: 1.) az áramütések száma a feszítőoszlopokon, a kapcsolóval szerelt oszlopokon, az elágazásban és szakasztörésben álló oszlopokon, a transzformátorral ellátott oszlopokon, valamint ezek változatain, kombinációin magasabb, mint az egyszerű tartóoszlopok esetén. 2.) az áramütések bekövetkeztét leginkább befolyásoló tényezők a műszaki, a biológiai és környezeti összetevők lehetnek. A biológiai elemek között fontos lehet a fajok szerepe, melyek közül a legveszélyeztetettebbek a vágómadárfélék - Accipitridae, a sólyomfélék - Falconidae, a bagolyfélék - Strigidae, a varjúfélék Corvidae egyes képviselői, valamint a szalakóta (Coracias garrulus). Feltételezhető, hogy jelentős szerepe van a madarak életkorának is, ezért a fiókák kirepülését követő időszakban az áramütések túlnyomó része a fiatal korosztályt érintheti. Valószínűsíthető, hogy az áramütések kialakulásában szerepe van a madarak nemének, az eltérő évszakokhoz, illetve időszakokhoz kapcsolódó viselkedésnek, valamint az élőhely környezeti jellemzőinek. 3.) egy nemzetközi áttekintő munka szerint (DeVault et al., 2003) a tetemek „dögevők” általi „eltűntetésének” átlagos valószínűsége 75 %, figyelembe véve a különböző éghajlati, földrajzi és egyéb viszonyokat. Erre vonatkozó hazai adat hiányában a felfalás/eltűntetés mértékét előzetesen 60 és 80 % közötti értékre becsülöm. A 4.) és az 5.) kérdés-, illetve témakör a terepi felmérés eredményeinek – részben az első három kérdés válaszainak – ismerete alapján határozható meg, de feltételezhető, hogy hatásuk igen jelentősen alakítja a madarak áramütéses pusztulásának bekövetkeztét.

-6-

1.2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS A madarak áramütésének gondjával legrégebben az iparilag fejlett országokban foglalkoznak a természetvédelemben dolgozó szakemberek. E téren a legtöbb kutatás, illetve erőfeszítés az Amerikai Egyesült Államokban, Dél-Afrikában, Izraelben, Németországban, Norvégiában és Spanyolországban történt. Ezekben az országokban eltérőek az elektromos vezetékek okozta gond megoldása felé tett lépések, illetve azok eredményei, mint ahogy eltérőek az oszlop-fejszerkezetek kialakításai, valamint a természetvédelem jogi lehetőségei is. Az áramszolgáltatók és természetvédők közötti együttműködés több mint 25 éves múltra tekint vissza az Amerikai Egyesült Államokban (Lehman, 2001) Az 1970-es, 80-as években általánosan nagy volt az optimizmus az USA-ban. Minden érintett fél biztos volt benne, hogy a tartóoszlopok egy kis részének módosításával rövid idő alatt sikerül megoldani a problémát. Ennek érdekében 1975-ben megjelent egy kiadvány, amely az áramütéses madárpusztulás elhárítására javasolt technikai megoldásokat foglalta össze a villamosipar és a természetvédelem számára. A kiadvány címe „A ragadozó madárvédelem javasolt gyakorlati megoldásai elektromos vezetékeken”. E szakanyagnak 1981-ben, 1996-ban és 2006-ban újabb kiadásai jelentek meg az Egyesült Államokban (APLIC, 2006). Mára már mindenki által elfogadott tény, hogy jóval több oszlop biztonságossá tétele szükséges (Lehman, 2001). Sajnos azonban ma is nagy számban pusztulnak a ragadozómadarak az USA szabadvezetékein. Dél-Afrikában csak egyetlen áramszolgáltató cég, az ESKOM működik. Ebben az országban 1996 óta folyik rendszeres adatgyűjtés, illetve közös munka a szabadvezetékek madarakra gyakorolt káros hatásainak kiküszöbölése érdekében. Akkor indult az ESKOM és a Veszélyeztetett Vadvilág Tröszt („Endangered Wildlife Trust”) Stratégiai Együttműködése program (ESKOM/EWT Strategic Partnership). A tervezet célja egy összevont irányítási rendszer kialakítása, melynek főbb részei egy információs program, egy bejelentő rendszer, az önkéntes terepi adatgyűjtők hálózata, illetve a védelmi megoldások gyakorlati alkalmazása (Van Rooyen és Ledger, 1999; Van Rooyen, 2000). 1996 óta működik az EWT központjában egy telefonvonal, amelyen a madárpusztulásokat bárki ingyen bejelentheti. A zöld számon 1996 és 1999 között 1092 esetet jelentettek 423 helyről, de ma is ezen a vonalon történik a legtöbb bejelentés (az ország hatalmas területén 255, 745 km szabadvezeték húzódik). Az említett időszakban a világszerte veszélyeztetett fokföldi fakókeselyű (Gyps coprotheres) 51 egyede pusztult el áramütés, 10 egyede vezetékkel ütközés következtében.

-7-

Spanyol kutatók arra a veszedelmes jelenségre hívták fel a figyelmet, hogy egyes ragadozó madárfajoknál, melyeknél méretbeli eltérés mutatkozik a két nem egyedei között, az áramütés eredményeként sokkal magasabb lehet a nagyobb testű tojók pusztulásának aránya a hímekénél. A Doñana Nemzeti Park környezetében végzett kutatásaik során megtalált áramütött ibériai parlagi sasok (Aquila adalberti) 78 %-a tojó egyed volt (Ferrer és Hiraldo, 1992; Ferrer és Negro, 1992). Ez a jelenség egy kicsi és lassan megújuló populációban nagyon gyors állománycsökkenéshez vezethet. Ferrer és Janss (1999) hangsúlyozzák, hogy az áramütés madárpopulációkra gyakorolt hatását csak akkor lehet pontosan meghatározni, ha a vizsgált területen elvégzik a faj előfordulási gyakoriságának, illetve az áramütés következtében elpusztult egyedek számának mennyiségi összehasonlítását. A kutatások eredményeként azonosított egyetlen vezetékszakasz szigetelésével a fiatal sasok kirepülés utáni első hat hónapra vonatkozó túlélési aránya 17, 6 %-ról 80 %-ra nőtt (Ferrer és Janss, 1999)! Ez az eredmény is jól példázza, mennyire fontos ismerni egy veszélyeztetett faj egyedei által rendszeresen látogatott területeket és kiszűrni azokat a vezetékszakaszokat, amelyek a legtöbb problémát okozzák. Érdekességként megemlíthető, hogy Spanyolországban úgy hasznosították a madárbarátok a már veszélytelen oszlopokat, hogy azokra mesterséges odúkat, műfészkeket helyeztek ki, melyeket a madarak odvas fák híján szívesen elfoglaltak (Juan és Negro, 1987). 1989-ben Bagyura János a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozó madárvédelmi szakosztályának vezetője egy javaslatában a következőket írta: „A Magyar Madártani Egyesület hosszú évek óta rendszeresen regisztrálja az elektromos vezetékek okozta madárpusztulást. A világ sok országában már korábban felismerték, hogy egyes területeken átívelő vezetékek, illetve azokat tartó oszlopok mekkora veszélyt jelentenek a madárvilágra, s ennek eredményeképpen találtak különféle megoldásokat a kártételek csökkentésére. Úgy gondoljuk, nekünk is tennünk kell valamit, hogy ez a pusztulás mérséklődjön, hiszen sok esetben olyan egyedekről van szó, melyek nem kevés pénzébe kerültek az országnak. Például a KVM és az MME által éjjel-nappal őrzött és mindkét félnek több tízezer forintjába kerülő kerecsensólyom fiókák kirepülésük után néhány nappal áramütést szenvedtek.” Ugyanennek a szakembernek egy másik írásában a következőket olvashatjuk 1997-ben: „A civilizáció rohamos térhódítása következtében környezetünk élővilágát folyamatosan újabb és újabb negatív hatások érik, melyek következtében élőhelyek szűnnek meg, állatok kerülnek végveszélybe. Napjainkban Magyarországon a madárvilág számára az egyik legnagyobb veszélyforrást a középfeszültségű elektromos légvezetékek halálos áramütése jelenti.

-8-

A gond érzékeltetésére egy kiragadott példa. A Hortobágyi Nemzeti Park területén vizsgált 9 oszlop madárkártétele 1991. május és július között: 2 kerecsensólyom, 23 kék vércse, 9 vörös vércse, 4 erdei fülesbagoly, 3 egerészölyv, 1 héja és 2 fehér gólya. A természetvédelem jelentős energiát fordít a veszélyeztetett madarak védelmére, de ennek hatékonyságát nagymértékben csökkenti a távvezetékek okozta elhullás. A madarak áramütése közben keletkezett rövidzárlat valószínűleg gazdasági szempontból is jelentős. Villamos áramra továbbra is szükségünk van, s ennek érdekében – hogy mi és a madarak is jól járjunk – időszerű országos szinten kidolgozni és bevezetni a pusztulást leghatékonyabban megszüntető megoldást. NyugatEurópában évtizedek óta foglalkoznak e problémával, ezért megoldási javaslataikat, eredményeiket célszerű figyelembe venni, még akkor is, ha a szabványok között eltérések vannak.” Bagyura János és Péchy Tamás 1999-ben ezt írta: „Madarak tömegei pusztulnak el áramütéstől. Az 1970-es évek vége óta nyilvánvaló, hogy egyes madárfajok hazai állományában a legnagyobb mértékű pusztulást az áramütés okozza. A leginkább veszélyeztetett fajok közé a fehér gólya, a héja, az egerészölyv, a parlagi sas, a kerecsensólyom, a szalakóta, a kékés vörös vércse, valamint az uhu tartoznak. Bár lényegesen kevesebb sas pusztult el ily módon, de a kisszámú populációkhoz mérve ez a kevés is nagyon sok, ami komolyan veszélyezteti az állományok fennmaradását. Hatalmas számban pusztulnak az oszlopokon a gyakori fajok is. Egyes oszlopok alatt halomban fekszenek a madártetemek bizonyítva, hogy az ilyen térségeken keresztülhaladó vezetékek különösen nagy kárt tesznek védett madarainkban. Megfigyeléseink szerint a hazai szalakótaállomány drasztikus mértékű csökkenésének is egyik fontos oka az áramütés. 1987-ben határoztuk el, hogy tenni kell valamit. Meg kell találni a módját, hogy a pusztulásokat csökkenteni lehessen. Nemcsak arról volt szó, hogy egy olyan eszközt kellett találni, amelyik minden időjárási körülmény között megóvja a madarakat az áramütéstől, hanem ennek az eszköznek olyannak kellett lennie, ami nem akadályozza az oszlopok rendeltetésszerű használatát és állja az időjárás viszontagságait, különösen a napsugárzást. Végül egy Kanadából beszerezhető műanyag maradt fenn a rostán, amelyik viszonylag kis falvastagsággal is biztos védelmet garantált – különös tekintettel az esős időre, hiszen a vizes anyag fokozottan vezeti az áramot – és tartósan ellenállt az UV sugárzásnak. Többszöri ellenőrzés során bebizonyosodott, hogy a felhelyezett szigetelők gyakorlatilag megszüntették az áramütés által okozott madárpusztulást. Eddig a különösen veszélyesnek ítélet kb. százezer oszlopnak a 20 %-át szigeteltettük le. Felméréseink szerint a veszélyes oszlopok szigetelésével az említett fajok esetében 60 %-kal lehet csökkenteni országosan az elhullást.”

-9-

A parlagi sas védelmére irányuló LIFE-Nature programban dolgozók is végeztek vezeték ellenőrzéseket, habár a felmérések ebben az esetben sem mondhatóak rendszeresnek, csupán néhány nap eredményei állnak rendelkezésre. A program során (2002 ősze és 2004 tavasza között) végigjárt 582 db oszlop alatt 117 madár tetemét találták meg a következő, fajonkénti megoszlásban: 49 egerészölyv (Buteo buteo), 20 vörös vércse (Falco tinnunculus), 13 seregély (Sturnus vulgaris), 11 varjú (Corvus sp.), 3 nagykócsag (Egretta alba), 3 fehér gólya (Ciconia ciconia), 2 fekete gólya (Ciconia nigra), 2 kerecsensólyom (Falco cherrug), 1 szalakóta (Coracias garrulus), 1 héja (Accipiter gentilis), 1 barna rétihéja (Circus aeruginosus) valamint néhány más faj egy-egy egyedét. A felmérés ideje alatt – de nem az ellenőrzések során – előkerült 2 fiatal parlagi sas (Aquila heliaca), 2 fiatal szirti sas (Aquila chrysaetos) és 1 fiatal vándorsólyom (Falco peregrinus) teteme is. A 117 tetem közül 66 feszítő funkciójú oszlop (feszítő, sarokfeszítő, elágazó) alatt hevert, 50 pedig tartóoszlopon szenvedett áramütést. Fontos megjegyezni, hogy 34 tetem egyetlen feszítőoszlop alatt került meg, Tiszasüly határában. Sajnos az eredmények nem vethetők össze az ellenőrzött oszloptípusok számával, mert néhány esetben csak az ellenőrzött oszlopok teljes mennyiségét jegyezték le, típusonkénti megkülönböztetés nélkül. A megfigyelésekből azonban kitűnik, hogy jóval több áldozatot szednek a különleges szerepet betöltő oszlopok (feszítő-, kapcsolóoszlopok, oszloptranszformátor-állomások stb.), mint az egyszerű tartószerkezetek. Az áramütés okozta madárpusztulás témakörét feldolgozó külföldi és hazai szakirodalmat tanulmányozva számos érdekes és elgondolkodtató eredménnyel szembesültem. A tőlünk gazdaságilag fejlettebb államokban már legalább 30 éve komoly, a kérdéskör részleteit is alaposan feltáró vizsgálatokat végeztetek/végeznek. Ezek tapasztalatait számtalan formában (dolgozatok, kiadványok, internetes honlapok stb.), széles körben közzétették, az érintettekkel egyeztetve és együttműködve – sok esetben a műszaki, valamint a törvényi szabályozást is kidolgozva, illetve a pénzügyi forrásokat mellérendelve – alkalmazzák. Az 1980-as években, hazai madarászkörökben is felismerték a probléma jelentősségét. Elsősorban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei – feltehetően a közzétett külföldi vizsgálatok eredményeit is látva – felméréseket végeztek, illetve igyekeztek megoldást találni az áramütéses madárpusztulások megelőzésére, a madarakra veszélyes elektromos szerkezetek szigetelésére. Az erőfeszítések eredményeként megvalósult a magyarországi körülmények között leginkább alkalmazható módszer (műanyag „szigetelő papucs”), amely azonban részmegoldás és koránt sem tökéletes, hiszen az áramütések egy jelentős részét ugyan megakadályozza, de egy másik számottevő hányadának megelőzésére nem nyújt lehetőséget.

- 10 -

Az általam átolvasott dokumentációk és a személyes beszélgetések alapján feltételezhető, hogy alapvetően nem a megoldás szándékának hiánya hátráltatja az áramütéses madárpusztulások megnyugtató orvoslását. Sokkal inkább az áramszolgáltatók érdektelensége, a létező környezet- és természetvédelmi törvények vonatkozó szabályainak figyelmen kívül hagyása, az állami és civil természetvédelmi szervezetek következetlen magatartása. De a társadalom témabeli tájékozatlansága és ebből fakadóan a széleskörű összefogás, az anyagi források hiánya, a probléma megoldásáért tenni akaró szervezetek és személyek kis száma, súlytalansága is ezt eredményezi, és hátráltatja a megnyugtató megoldást. Meg kell említenem, hogy a rendelkezésemre álló, a kérdéskört tárgyaló hazai felmérések, dolgozatok, dokumentációk és újságcikkek – bár ezek köre nyilván nem teljes, egy részük belső hivatali levelezés eredménye, illetve kiadatlan, ezért csak ismeretség útján olvashattam – a külföldi szakirodalommal szemben – a ritka kivételektől eltekintve – csak általában foglalkoznak a témával. Az 1980-as éveket követően néhány szakember több-kevesebb rendszerességgel végzett terepi felméréseket, melyek eredményeit esetenként nyilvánosságra is hozták. De az elhullott madarak számának és fajának ismertetésén, valamint a feltehetően külföldi felmérések eredményének ismeretén alapuló általános következtetéseken, becsléseken túl részletes vizsgálatok eredményeiről nem számoltak be, illetve azokról nincs elérhető ismeretanyag. A probléma nagyságának megfelelő, céltudatos, a környezeti, éghajlati, biológiai összefüggéseket feltáró rendszeres, szervezett keretek között folyó vizsgálatok eredményei hiányoznak, vagy általam nem ismertek. Ez azért is érthetetlen, mert a külföldi kutatók eredményeik összegzésénél többnyire felhívják a figyelmet, hogy tapasztalataik az adott környezetben érvényesek és ugyan máshol is eredményesen felhasználhatók, de egy másik országban vagy földrészen egészen más lehet az ott élő madárfajok, az élő és élettelen környezeti elemek – köztük az elektromos szabadvezetékek – egymásra hatása. Ezért lett volna/lenne fontos a mindenre kiterjedő hazai felmérések elvégzése. Vizsgálatok tényszerű eredményeinek ismerete nélkül nehéz a probléma valós mértékét felmérni, az ahhoz illő legjobb megoldásokat megtalálni, illetve nehéz az érintett szervezeteket, hatóságokat meggyőzni, együttműködést és célszerű változtatásokat kezdeményezni. Nem szeretném az eddig elért hazai eredményeket kisebbíteni, hiszen azok így is jelentősek és nélkülük ma még itt sem tartanánk a madarak védelme terén, de a komolyabb vizsgálatok eredménye – az elmúlt több mint két évtized távlatában – nagyon hiányzik, ezért a magam szerény lehetőségeihez mérten igyekszem néhány kérdésre választ találni.

- 11 -

2. ANYAG ÉS MÓDSZER 2.1. A VIZSGÁLT TERÜLET ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI Vizsgálataimat a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területére eső három középfeszültségű szabadvezeték-szakasz kijelölt részén végeztem. E körzet földrajzilag az Alföld nagytájunk Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság középtájának Hevesi-sík kistáját, valamint a vele szomszédos Közép-Tisza-vidéki középtájunk Hevesi-ártér kistáját fedi le, amelyek hazánk érzékeny természeti területei közé tartoznak. E tájegységeket a Tisza és a területen átfolyó természetes mellékvizei (Tarna, Laskó, Eger-patak) évszázadok alatt az ország egyik legkisebb lejtésű, gyakorlatilag tökéletesen sík vidékévé formálták. A terület nagyobb részén alacsonyártéri jellegű, közepes vízállású hordalékkúpsíkság terül el, melyet löszös iszap borít, rajta a vízhatástól függően szikes talajok különböző típusai alakultak ki. Kisebb, főleg északibb részein réti talajok, barna erdőtalajok, csernozjom talajok is megtalálhatók. Annak ellenére, hogy a térséget mintegy négyszáz kilométer hosszúságú belvízi csatornahálózat szabdalja fel, az ország egyik legszárazabb vidéke. A területre meleg, száraz éghajlat, szélsőséges hőmérsékletjárás, valamint magas évi napfénytartam jellemző, amelyhez alacsony évi csapadékösszeg társul. A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet 1993 márciusában alakult a Kisköreivíztározótól nyugatra eső, a dél hevesi területen található szikes vagy elszikesedő pusztai élőhelyek és a rajtuk élő túzok, valamint ragadozó madárállományok megóvása érdekében. Mozaikos tájvédelmi körzet, mivel hét különálló egységből áll, amelyeknek az összterülete ma mintegy 13, 377 hektár. Közülük kettő, a poroszlói és pélyi szikes puszták előzően helyi jelentőségű védett területek voltak. A további öt részterület a következő: a Dormánd és Erdőtelek közötti Nagy-hanyi puszta, a Kömlő és Átány közötti Nagy-Fertő, a tiszanánai Magas-határ, a sarudi János-gyep és a tarnaszentmiklósi Hamvajárás-dűlő. A pélyi szikesek területe bővült a részben Jász-Nagykun-Szolnok megye területére eső jásziványi Templom-dűlővel és Csukással, így jelenleg ez a tájvédelmi körzet legnagyobb részegysége. A kisebb-nagyobb védett területeket jelentős nagyságú, mezőgazdaságilag művelt területek, illetve legelők mozaikjai veszik körül. Síkvidéki, folyó menti területek természetrajzának ismertetésekor – legyen szó az Alföldről vagy a Tisza menti területekről – Magyarországon mindig szóba kerül az „egykor volt vízi világ” gazdagsága, és a – jóindulatú, talán elkerülhetetlen, de a kor tudásának hiányosságai miatt eltúlzott – folyószabályozások, vízrendezési munkálatok utáni jóval szegényebb állapot.

- 12 -

Ez utóbbit, a talajvíz magasságának függvényében, gyakran a száraz, szikkadt, szikesedő területek megjelenése jellemzi, amelyek a legkevésbé sem alkalmasak növénytermesztésre. Ezek a területek általában parlagon maradnak, de legjobb esetben is csak sovány legelőként hasznosíthatók. Két jellegzetességük miatt azonban ezek a másodlagosan elszikesedett területek gyakran igen értékessé válnak. Az egyik, hogy tőlünk nyugatra a földrészen nemigen találhatók ezekhez hasonló sós szikesek (legközelebbi rokonaik a tengerparti, illetve az ázsiai sós puszták). A másik, hogy ezek a szikesek rendkívül sokat érő, fajgazdag, sok esetben igen megritkult madárvilágnak biztosítanak táplálkozó- és fészkelőhelyet.

2.2. A VIZSGÁLT TERÜLET NÖVÉNYZETE A hevesi puszták flórája és vegetációja a növényföldrajzi értelemben vett tiszántúli szikesek – a Hortobágy és a Borsodi Mezőség – növényzetével rokonítható. A terület nagy részét jellemzően szárazságtűrő sziki gyeptársulások, ürmös szikes gyepek, kisebb területen löszpusztagyepek borítják, melyek kialakulásában és fennmaradásában nagy szerepet játszottak az antropogén tényezők (pl. folyóvíz-szabályozások, extenzív legeltetés). Mint oly sok esetben, itt is elmondható, hogy ezek a kisebb-nagyobb szikes területek csak a felületes szemlélő számára unalmasak. Túlzás nélkül mondható, hogy a szikes puszták csodálatos látványt nyújtanak, virágaik tavasztól őszig a vöröstől a liláig különböző színekbe öltöztetik a pusztát. Ehhez társulnak a szik változatos növényközösségei, melyeknek egyik látványos tulajdonsága a térszín legkisebb eltéréseit is azonnal jelző mozaikosság (1. kép). Már néhány centiméter szintkülönbség is más és más növényközösségnek teremt életlehetőséget. A mikrodomborzatnak megfelelően a térség pusztáiban szinte mindenhol találkozhatunk jellegzetes növénytársulásaikkal. Egyes részeken, például Poroszló vagy Sarud mellett már kialakult szikformációk találhatók (vakszik foltok, szikpadkák), más területeken esetleg száraz és éppen szikesedésnek induló gyepeket lehet látni.

1. kép: Mozaikos sziki társulások.

A területen a magas térszín löszgyepjeitől kezdve az ürmös gyepeken át a sziki laposok bárányparéjos vakszik, illetve mézpázsitos szikfokáig igen változatos növényzet tenyészik.

- 13 -

A magasabb löszhátakat szinte mindenhol beszántották, csak a szikes térszínekből kiemelkedő löszgyepeken, illetve mezsgyéken (pl. községhatárok, földsáncok: Csörsz-árok, Kis-árok) találjuk meg maradványaikat védett növényeikkel, úgymint a macskahere (Phlomis tuberosa), a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), a horgas bogáncs (Carduus hamulosus) stb. Az erodáltabb térszínek ürmöspusztáit, vakszikeit és szikfokait számos kontinentális, pontuszi-pannon elterjedésű növényfaj alkotja. Ilyenek a sziki üröm (Artemisia maritima) és a sóvirág (Limonium gmelini). A szikesek többsége fátlan puszta, esetleg néhány kisebbnagyobb facsoport, a legelő állatok delelésére használt ritkás legelőerdő fordul elő (általában azok is akácosok). Csak kevés olyan terület található, ahol kisebb foltokban még fennmaradtak az egykori hatalmas kiterjedésű alföldi erdőspusztát idéző homoki tölgyes társulások. A fás vegetációból csak a Hanyi-ér mentén megmaradt füzes fragmentumok, illetve telepített kocsányos tölgyesek (2. kép) érdemelnek említést, utóbbiak helyenként gazdag orchideaflórával (pl. pélyi Makkos-erdő). Bár a szikes puszták többnyire kifejezetten száraz élőhelyek, ahol kisebb vízér, esetleg jelentősebb patak vagy csatorna szeli át a területet ott – éppen a talaj rossz vízelvezetése

miatt

–

gyakran

kialakulhat

kisebb-nagyobb mocsaras, tocsogós sziki élőhely, amelynek nádas, esetenként sásos, kákás partjait fűz-nyár ligetek veszik körbe, például Jászivány, Hevesvezekény vagy Pély határában.

2. kép: Telepített kocsányos tölgyes.

2.3. A VIZSGÁLT TERÜLET ÁLLATVILÁGA A Hevesi Füves Puszták gerinctelen állatvilágát ezidőtájt is kutatják. A gerincesek közül két gőte-, hét béka-, három hüllőfaj és jelentősebb számú madár és emlős fordul elő. A Hevesi-sík egyik legjelentősebb értékét képezik az itt élő ritka és veszélyeztetett madárfajok. Napjainkig, a tágabban értelmezett dél-hevesi régióban, a hazánkban előforduló 380 madárfaj közül 275 fajt sikerült kimutatni. A terület kiemelkedő madártani értékei miatt bekerült az Európai Jelentőségű Madárélőhelyek (IBA) jegyzékébe is. A viszonylagos fajgazdagság a terület speciális adottságaira vezethető vissza. A Tisza és a Tisza-tó közelsége révén a Hevesi-sík a fő alföldi madárvonulási útvonal peremére esik.

- 14 -

Legnagyobb értékei az itt táplálkozó és költő madarak, amelyek között Magyarország legféltettebb madárfajainak tucatjai fordulnak elő. A területen megtalálhatók a jellegzetes pusztai, erdős pusztai fészkelő fajok, amelyek közül legjelentősebb a túzok (Otis tarda), az ugartyúk (Burhinus oedicnemus), a haris (Crex crex) és a szalakóta (Coracias garrulus); a ritka ragadozó madárfajok közül a parlagi sas (Aquila heliaca), a kerecsensólyom (Falco cherrug), a vörös kánya (Milvus milvus) (3. kép), a hamvas rétihéja (Circus pygargus), melyeknek elég jelentős az állománya. A pusztákon rendszeresen költ az ugartyúk (Burhinus oedicnemus), a fogoly (Perdix perdix), a fürj (Coturnix coturnix). A kisebb erdőfoltokban kék és vörös vércse (Falco vespertinus, F. tinnunculus), a löszös részeken gyurgyalag (Merops apiaster) költ. A nedves réteken, tocsogósokban haris (Crex crex), bíbic (Vanellus vanellus), piroslábú cankó (Tringa totanus), a mocsaras vízjárta területeken szürke gém (Ardea cinerea), vörösgém (Ardea purpurea), nagykócsag (Egretta alba), bölömbika (Botaurus stellaris) fészkel. Vonulási időszakban partimadarak tömegei lelnek biztos pihenőhelyre egyes pusztarészeken. Az emlősök közül fontos szerepe van a több védett területrészben is megtalálható ürgének (Spermophilus citellus), ami a ragadozó madaraknak, köztük elsősorban a Bükkből vadászni idejáró kerecsensólyomnak (Falco cherrug) és parlagi sasnak (Aquila heliaca) a legfőbb tápláléka. Emellett a legnagyobb természeti értéket a térségben élő vidra (Lutra lutra), vadmacska (Felis silvestris), molnárgörény (Mustella eversmanni) és számos denevérfaj egyedei jelentik.

3. kép: Vörös kánya (Milvus milvus).

Mint a fenti rövid ismertetésből is kitűnik, a terület földrajzi helyzete és változatos, a hazánkban előforduló szinte valamennyi síkvidéki növénytársulását felvonultató vegetációjának eredményeként rendkívül kedvező feltételeket teremt számtalan állatfaj egyedei számára. A jellegzetesen hegyvidéki, erdei fajok kivételével a hazai fauna legtöbb képviselője előfordul, közülük a madarak osztálya is különösen gazdagon képviselt. Az egyébként is mozaikos természetes növényzetet tovább színesítik a szétszórt mezőgazdasági területek, melyek számtalan lehetőséget teremtenek jó néhány állatfaj populációinak. Eme élőhelyi gazdagság jelentős számú itt élő, átvonuló és telelő madárfaj számára vonzó, köztük sok ragadozó madárnak is, ezért nagyon alkalmas a szabadvzetékek okozta madárpusztulások vizsgálatára.

- 15 -

2.4. A FELMÉRÉS MÓDSZEREI, ESZKÖZEI A vizsgálatra kijelölt három vezetékszakasz a következő: 1.) a Heves - Hevesvezekény Tarnaszentmiklós - Pély közötti hét kilométeres, 2.) a Pély - Kisköre közötti öt kilométeres és a 3.) a Kisköre - Tiszanána - Sarud közötti nyolc kilométeres szakasz, melyek közül az első szigetelt, míg a másik kettő szigeteletlen. A felmért szakaszok kezdő és végpontjainak, illetve töréspontjainak EOV koordinátái az 1. táblázatban, míg földrajzi helyzete az 1. ábrán látható. A vezetékszakaszok kijelölésénél szempont volt, hogy azok minél változatosabb élőhelyeket keresztezzenek, lehetőleg zavartalan, de jól megközelíthető, illetve végigjárható területre essenek, hosszú egybefüggő részekből álljanak. Az is döntő érv volt, hogy e szakaszok egy korábbi felmérésben már szerepeltek, így a régebbi adatok egy összehasonlítási alapot is jelentettek. A szigetelt tartószerkezetű vezetékszakasz a korábbi felmérés során még szigeteletlen volt, ezért különösen érdekes a vizsgálata, hiszen általa meg lehetett ítélni az elvégzett szigetelés hatékonyságát. 1. táblázat: A vezetékszakaszok kezdő-, vég-, illetve töréspontjainak EOV koordinátái. Szakasz Szakasz Szakasz Szakasz Szakasz kezdőpontja 1. töréspontja 2. töréspontja 3. töréspontja végpontja Észak Kelet Észak Kelet Észak Kelet Észak Kelet Észak Kelet 1. vezetékszakasz 247066 746696 247058 747387 246128 748592 243766 749577 241900 749356 239269 754678 2. vezetékszakasz 238073 749841 238390 752255 239345 754506 251117 764495 3. vezetékszakasz 240228 760982 245947 762045 250670 764119

A vezetékszakaszok térképi kijelölését követően (ezek térképei a függelékben találhatók) 2006. májusában kezdtem a vezetékszakaszok menti felmérést, amit ezt követően havonta, 2007. február végéig rendszeresen ismételtem. E rendszeresség folytán lehetőségem nyílt az egymást követő évszakok eltérő környezeti és időjárási viszonyainak hatását felmérni, amelyek az áramütés okozta madárpusztulást jelentősen befolyásolhatják. Mindegyik szakaszt a kijelölt kezdőponttól indulva, oszloptól-oszlopig a vezeték alatt haladva jártam végig. Négy-öt méter sugarú körben minden oszlop körül alaposan átvizsgáltam a növényzetet – különös tekintettel a veszélyesnek ítélt bonyolult fémszerkezetű oszlopokra –, illetve nagyobb belátható körben szemrevételezéssel vizsgálódtam az esetleges tetemek után. Emellett a vezeték alatt haladva a vezetékkel ütközés lehetséges maradványait is figyeltem. A későbbi ellenőrzés és visszakeresés, illetve vizsgálatok érdekében a vezetékszakaszok kezdő és végpontjainak, elágazó és töréspontjainak, speciális funkciójú szerkezeteinek, valamint a megtalált madártetemek alapján áramütést okozó oszlopainak koordinátáit GPS készülék (típusa: Garmin - eTrex Legend) segítségével is meghatároztam.

- 16 -

1. ábra: A három felmért vezetékszakasz földrajzi helyzetének és tágabb környezetének térképe.

- 17 -

Az egyes vezetékszakaszok felmérése során keletkezett adatokat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakértői által kidolgozott felmérőlapon, illetve diktafonon (típusa: Olympus VN-480 PC) rögzítettem. A felmérőlap jelentős számú kérdést tartalmaz, a felmérés helyére, a kezdő- és végoszlop jelzésére, esetleg koordinátáira, az oszlopok anyagára, tartószerkezetének típusára, valamint a talált madártetem fajára, korára, állapotára, illetve a tetem környezetének növényzetére, a legközelebbi fa távolságára stb. vonatkozóan. A felmérőlap egy mintapéldánya a függelékben található. A digitálisan rögzített hanganyag a felmérés eredményeinek feldolgozásánál nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen a felmérőlap részletes, de száraz adatait további jól használható adalékokkal támogatta, illetve a rögzítésre került terepi háttérhangok a feldolgozást is életszerűvé tették. Emellett egy digitális készülékkel (típusa: Fuji FinePix S 5500) számtalan fényképfelvételt készítettem az elhullott madarakról, azok közvetlen környezetéről, a jellegzetes élőhelyekről, vezetékszakaszokról, veszélyes és madárbarát oszlop-fejszerkezetekről, szigetelési hiányosságokról stb. Az áramütés miatt elhullott madarak tetemeinek „dögevők” általi „eltüntetésének” mértékére vonatkozó felmérést – egyéb nem várt körülmények eredményeként – 2006. december 28.-a és 2007. január 28.-a közötti időszakban, a vezetékszakaszok menti bizonyítékgyűjtéstől függetlenül, egy hónapon át folytattam. Az általam átolvasott munkákban a teszt időtartama egy nap és több hónap között változott. A témában jártas szakemberekkel e problémát megvitatva, végül az egy hónapos vizsgálati időtartam mellett döntöttem. Ennek kezdetén, a vezetékszakaszok előre meghatározott pontjain egy abádszalóki fácánnevelő gazdaságtól kapott kifejlett fácánok (Phasianus colchicus) és gyöngytyúkok (Numida meleagris), valamint egy egri pulykafarmról származó fiatal pulykák (Meleagris gallopavo) aránylag friss tetemét helyeztem el. A 45 db „csaléteknek” szánt elhullott szárnyas tetemét 2006. december 28.-án, a három vezetékszakasz mentén elosztva, a hármasával kijelölt oszlopcsoportok mellé, az adott oszlopoktól kb. egy méterre, azok jobb oldalán helyeztem el. Az 1.) szigetelt szakasz mentén 13 db; a 2.) aránylag rövid szigeteletlen szakasz mentén 9 db; míg a 3.) leghosszabb szigeteletlen szakasz mellett 23 db oszlophoz helyeztem különféle tetemeket. Minden oszlopnak feljegyeztem a sorszámát, földrajzi koordinátáit, illetve a kihelyezett tetem faját. A különböző tanulmányok előbbiekre vonatkozó módszereinek alkalmazása nehéz, mert a vizsgálat időtartama és a felhasznált tetemek fajtája azokban ettől eltérő. Az általam ismert külföldi szakirodalomban az áramütött madarak „dögevők” általi elhurcolásának vizsgálatánál, pl. nyulak (Oryctolagus cuniculus) és házityúkok (Gallus domesticus) tetemét használták.

- 18 -

Ettől eltérve – mivel szerintem az ilyen, típusú (emlős) és színezetű (fehér) kirívó „csalétkek” befolyásolhatják a „dögevők” viselkedését, illetve ezáltal torzíthatják az eredményt – igyekeztem olyan „csalétket” kihelyezni, amely az adott környezetben természetesebbnek hat, jobban modellezi az áramütött madarat. A tetemeket ezután a kihelyezést követő második, hetedik, tizennegyedik, majd végül a harmincadik napon ellenőriztem, hogy felmérjem a felfalás/ elhurcolás arányát. Mivel e vizsgálatom időtartama, valamint az adott szakaszokra eső, egymást követő bejárások közötti időtartam éppen azonos volt (harminc nap), optimális lehetőségem nyílt annak felmérésére, hogy a területen előforduló „dögevők” a két bejárás között az áramütött tetemeket milyen arányban hurcolják el. A „dögevő”-ként minősített állatfajok természetesen nem a klasszikus értelemben vett dögevők, mint például a dögkeselyű (Neophron percnopterus), hanem az alkalom adtán, illetve ínséges időkben dögöt is fogyasztó ragadozók, mint például a vörös róka (Vulpes vulpes), az egerészölyv (Buteo buteo) vagy mindenevők, mint a vaddisznó (Sus scrofa) és a vetési varjú (Corvus frugilegus). Ezeket a fajokat fakultitatív dögevőként is szokták minősíteni, de a továbbiakban én „dögevők”-ként nevezem meg ezeket. A fenti vizsgálattal szerzett tapasztaltakról ugyancsak készítettem felmérőlapot, fényképeket, hangfelvételt és térképvázlatot. A terepi felmérések során tapasztalt és a fentebb említett módszerekkel, illetve eszközökkel gyűjtött ismeretek feldolgozását a Microsoft Word, a Microsoft Excel és az ArcView számítógépes programok felhasználásával végeztem.

- 19 -

3. EREDMÉNYEK 3.1. A MADARAKRA VESZÉLYES OSZLOPTÍPUSOK A madarak számos okból használhatják az élőhelyükön keresztülhúzódó elektromos vezetékek tartóoszlopait, így pl. leshelyként a táplálékszerzés során, a zsákmány elfogyasztásánál, de pihenésre, fészkelésre, valamint területük megjelölésére is. A tartóoszlopok gyakori használata, valamint azok nem megfelelő kiépítése, elhelyezése alkalmat ad arra, hogy eközben áramütést szenvedjenek. Nincs azonban olyan tényező, mely önmagában meghatározná egy ilyen esemény bekövetkeztét. Viszont sok olyan összetevő van, amely jelentősen hozzájárul egymaga is, vagy csak más elemekkel együtt, ezért az eltérő helyszíneken nagyon változó gyakorisággal következhetnek be áramütések. Általában háromféle csoportba sorolhatók a befolyásoló tényezők: környezeti, biológiai és műszaki összetevők. A környezeti csoportba tartoznak a helyi klimatikus viszonyok, pl. a csapadék, a szél, a hőmérséklet; az élőhelyi sajátosságok, pl. a területhasználat jellemzői vagy a zsákmányállatok előfordulása. A biológiaiba az áramütéssel érintett madárfajok, azok neme, kora, viselkedési szokása stb. A műszakiakba a vezetékek, az oszlopok és egyéb szerkezetek típusai, a felhasznált anyagok fajtája, melyek összessége különkülön befolyásolja az áramütések valószínűségét. Ez utóbbit most fogom részletesen ismertetni. Az oszlopok felépítése rendkívül változatos lehet, hisz ez függ a vezetéken folyó áram feszültségétől, a felhasználás módjától, a rendelkezésre álló alapanyagoktól és a vonatkozó nemzeti szabványoktól. Világszerte – de hazánkban is – több felmérés azonosította a madarakra legveszélyesebb típusokat, melyek általában a következők: a kapcsolóval szerelt oszlopok, a feszítő oszlopok, az elágazásban és szakasztörésben álló oszlopok, a transzformátorral ellátott oszlopok, a végoszlopok, valamint azok, amelyeknél egy túlfeszültség-levezető fut le a földig, illetve ezek kombinációi. Mivel e típusokon nagy fémszerkezet, sok szerelvény és vezeték található, ezek miatt az áramvezető elemek közel esnek egymáshoz, ezért nagy veszélyt jelentenek a madarakra nézve (4. kép). Következésképp azt gondolnánk, hogy az egyszerű tartóoszlopok kevésbé veszélyesek, és a nagyobb sasok kivételével biztonságosak a madarak számára. De ez nem így van!

4. kép: Egy zsúfolt, elágazásban álló oszlop.

- 20 -

Áramütés akkor történik, ha a madár teste az áramkör része lesz oly módon, hogy vagy két fázis között (fázis-fázis), vagy egy fázis és egy földvezeték (fázis-föld) között „kapcsolódik az áramkörbe”. Száraz időjárási körülmények esetén többnyire a madár két tollal nem fedett testrészén keresztül ível át az áram, pl. a láb vagy lábszár és a csőr között. Nedves, vizes körülmények között akár a tollak is zárhatják az áramkört. Az áramütések általában a 20 kV feszültségű vezetékeken történnek, melyeket elosztóhálózatnak nevezünk. Azok az oszlopok amelyek vezető(bb) anyagból készülnek, pl. acél, vagy vasalt beton, Európában elterjedtebbek és főként a kis és közepes testű madarakra veszélyesebbek. Magyarországon az oszlopok döntő többsége betonból készült/készül, a kereszttartók anyaga pedig fém. Az oszlopok kisebb része készült/készül teljesen fémből (ezek a legveszélyesebbek) és csak elenyésző hányaduk – leginkább a nehezen megközelíthető hegyvidéki területeken – készült/készül fából, holott ezek száraz állapotban rossz elektromos vezetők, ezért a legkevésbé veszélyesek. Annak érdekében, hogy – a mintavételi területen túlra is – megbecsüljem a madarak pusztulási arányát, a különféle típusú villanyoszlopok gyakoriságára is szükségem volt a vizsgált szakaszokon. Az áramszolgáltató nem tudott pontos adattal szolgálni, így a terepi felmérés során felmértem a villanyoszlopok összességét is. Annak ellenére, hogy a szolgáltatók azonos tervezésű, általánosan elterjedt villanyoszlopokat használnak, mégsem lehet egy általános szisztéma szerint rendszerezni azokat. Számos eltérés létezik a térbeli elrendezés és a felhasznált anyagok tekintetében, amelyek függvényei az elhelyezésnek és az adott terület népsűrűségének, felhasználói igényeinek. Készítettem egy osztályozási rendszert az ÉMÁSZ általam vizsgált vezetékszakaszainak oszlopairól, felhasználva a szolgáltató adatait is. Két alapvető kategória határozható meg: egyszerű és összetett. Az egyszerű kategóriába a háromfázisú sima tartóoszlopok tartoznak, amelyek szárazon többé-kevésbé biztonságosnak tekinthetők a sasoknál kisebb madarak esetén. Ezek az oszlopok semmilyen más funkciót nem látnak el, mint tartják a vezetékeket. Az összetett kategóriába minden más típus beletartozik, amelyeken egyéb is van: túlfeszültség-levezető, trafó, megszakító, be- és összekötőkábel stb. A túlfeszültség-levezetők és biztosítékok a hálózatot védik a villámok és faágak (madarak) okozta rövidzárlatoktól. A trafók csökkentik a feszültséget a fogyasztók hálózati feszültségére, az összekötőkábelek pedig a vezetéket kötik össze a trafóval, illetve a fő- és alhálózatokat egymással. Azokat az oszlopokat amelyek csak kismértékben térnek el egymástól azonos kategóriába soroltam, hogy csökkentsem a típusok nagy számát (kb. 50 különféle típus van használatban). A felmért szakaszok főbb típusait a 2. táblázat tartalmazza.

- 21 -

2. táblázat: A vizsgált vezetékszakaszok oszloptípusai, azok jelölése és rövid leírása. Típus

Szabványos jelzés

MME jelzés

Saját jelzés

Tartó, saroktartó betonoszlop.

TBHe, SBHe

T

T

Tartó, saroktartó vasoszlop.

T-...-580HÁTERV 414423 alapján

T

TA


TBHk, SBHk

T2

T2


TBEe, SBEe

TE

TE

SBH-150LBEO

TE


TBEk, SBEk

TE2

TE2

Saroktartó beton portáloszlop leágazásban.

SBPE-130LBPE

TE2

TE2P

Saroktartó betonoszlop, leágazásban oszlopkapcsolóval.

SBE-130LBEO

TE2

Saroktartó beton portáloszlop, leágazásban oszlopkapcsolóval.

SBPE-130BPEO

TE2

Feszítő vasoszlop.

FVH-130

F

FA

Feszítő betonoszlop.

FBE-180

FE

FET

Feszítő beton portáloszlop.

FBPE-90

FE

FEP

FBPEO-90

K

Saroktartó betonoszlop, leágazásban oszlopkapcsolóval.

Feszítő beton portáloszlop oszlopkapcsolóval.

TE (eg, K)

(eg)

TE2T

(eg, K)

TE2P

(eg, K)

KP

(FE)

Leírás Egyszerű oszlop, három szál vezetékkel, háromszögű vezetőelrendezéssel, egyes felfüggesztéssel. Szükterpeszű oszlop, három szál vezetékkel, háromszögű vezetőelrendezéssel, egyes felfüggesztéssel. Egyszerű oszlop, három szál vezetékkel, háromszögű vezetőelrendezéssel, kettős felfüggesztéssel. Egyszerű oszlop, három szál vezetékkel, egysíkú vezetőelrendezéssel, egyes felfüggesztéssel. Két db, a csúcsánál egymáshoz rögzített oszlop, három szál vezetékkel, egyes felfüggesztéssel – leágazó szakasz egysíkú vezetőelrendezéssel, oszlopkapcsolóval. Egyszerű oszlop, három szál vezetékkel, egysíkú vezetőelrendezéssel, kettős felfüggesztéssel. Két-két db, a csúcsánál egymáshoz rögzített oszlop, három szál vezetékkel, egysíkú elrendezéssel, kettős felfüggesztéssel – leágazó szakasz egysíkú elrendezéssel, végfeszítővel. Egyszerű oszlop, három szál vezetékkel, egysíkú vezetőelrendezéssel, kettős felfüggesztéssel – leágazó szakasz egysíkú vezetőelrendezéssel, oszlopkapcsolóval. Két-két db, a csúcsánál egymáshoz rögzített oszlop, három szál vezetékkel, egysíkú vezetőelrendezéssel, kettős felfüggesztéssel – leágazó szakasz egysíkú vezetőelrendezéssel, oszlopkapcsolóval. Szükterpeszű oszlop, három szál vezetékkel, egyes felfüggesztéssel, háromszögű vezetőelrendezéssel. Egyszerű oszlop, három szál vezetékkel, egysíkú vezetőelrendezéssel, középső fázis felül vezetve. Két-két db, a csúcsánál egymáshoz rögzített oszlop, három szál vezetékkel, egysíkú vezetőelrendezéssel. Két-két db, a csúcsánál egymáshoz rögzített oszlop, három szál vezetékkel, egysíkú vezetőelrendezéssel, legfelül kapcsolószerkezettel.

XA = vasoszlop; XT = egyszerű oszlop; XP = portáloszlop; X(y) = egyéb kiegészítő szerkezet; eg = leágazás; sk = szakasztörés; sz = szigetelt kereszttartó

- 22 -

Amikor próbáltam meghatározni, hogy a különféle oszloptípusok mekkora veszélyt jelentenek a madarakra, nemcsak azt kellett tudnom, hogy mennyi pusztulás történt az egyes típusokon, hanem hogy az adott oszloptípusnak mekkora a relatív gyakorisága a területen. Gyakoriságuk adott esetben szakaszonként is értékelhető (3.- 4.- 5. táblázat), de az oszlopok relatív gyakoriságát az összes mintavételezésre kijelölt oszlopból számítottam (6. táblázat). 3. táblázat: A felmért szakasz oszloptípusai, azok darabszáma, százalékos aránya, valamint az egyes típusokhoz tartozó áramütés miatt elhullott madarak darabszáma és százalékos aránya. 1.) Heves – Hevesvezekény – Tarnaszentmiklós – Pély szigetelt szakasz (48 oszlop) Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Oszloptípus T (sz) T2 (sz) TE2 (sz) TE2P (eg) TE (eg, K) TE2P (eg, K) FA (ff, sk) FEP (sk) FEP (ff, sk) KP (FE); KP(FE, sk)

10. Összes:

Oszlop (%) gyakoriság 64, 585 14, 585 2, 083 4, 166 2, 083 2, 083 2, 083 2, 083 2, 083

Áramütött madár (db) 3 0 0 1 3 3 16 0 5

Áramütött madár (%) 8, 823 0, 000 0, 000 2, 942 8, 823 8, 823 47, 060 0, 000 14, 706

1+1

4, 166

3

8, 823

48

100, 000

34

100, 000

Oszlop (db) 31 7 1 2 1 1 1 1 1

A típusjelzések rövid magyarázatai a 2. táblázatban, illetve annak lábjegyzetében találhatók.

4. táblázat: A felmért szakasz oszloptípusai, azok darabszáma, százalékos aránya, valamint az egyes típusokhoz tartozó áramütés miatt elhullott madarak darabszáma és százalékos aránya. 2.) Pély – Kisköre szigeteletlen szakasz (32 oszlop) Sorszám

Oszloptípus

Oszlop (db)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Összes:

T TA T2A TE FA FA (sk) KP (FE)

22 3 1 3 1 1 1 32

Oszlop (%) gyakoriság 68, 750 9, 375 3, 125 9, 375 3, 125 3, 125 3, 125 100, 000

Áramütött madár (db) 5 11 1 1 3 1 2 24

Áramütött madár (%) 20, 834 45, 834 4, 166 4, 166 12, 500 4, 166 8, 334 100, 000


- 23 -

5. táblázat: A felmért szakasz oszloptípusai, azok darabszáma, százalékos aránya, valamint az egyes típusokhoz tartozó áramütés miatt elhullott madarak darabszáma és százalékos aránya. 3.) Kisköre – Tiszanána – Sarud szigeteletlen szakasz (75 oszlop) Sorszám

Oszloptípus

Oszlop (db)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Összes:

T T2 TE2T (eg, K) TE2P (eg, K) FET FEP KP (FE)

54 12 1 2 2 2 2 75

Oszlop (%) gyakoriság 71, 999 15, 999 1, 333 2, 666 2, 666 2, 666 2, 666 100, 000

Áramütött madár (db) 22 9 0 6 3 0 4 44

Áramütött madár (%) 50, 000 20, 454 0, 000 13, 636 6, 819 0, 000 9, 091 100, 000


6. táblázat: A felmért szakaszok oszloptípusai, azok darabszáma, százalékos aránya, valamint az egyes típusokhoz tartozó áramütés miatt elhullott madarak darabszáma és százalékos aránya. A három szakasz (1.- 2.- 3.) összesített adatai (155 oszlop) Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

Oszloptípus T TA T (sz) T2 T2A T2 (sz) TE TE (sz, eg, K) TE2 (sz) TE2P (eg) TE2T (eg, K) TE2P (eg, K) FA; FA (sk) FA (ff, sk) FET FEP; FEP (sk) FEP (ff, sk) KP (FE); KP (FE, sk)

18. Összes:

76 3 31 12 1 7 3 1 1 2 1 3 1+1 1 2 1+2 1

Oszlop (%) gyakoriság 49, 032 1, 936 20, 000 7, 742 0, 645 4, 516 1, 936 0, 645 0, 645 1, 290 0, 645 1, 936 1, 290 0, 645 1, 290 1, 936 0, 645

Áramütött madár (db) 27 11 3 9 1 0 1 3 0 1 0 9 3+1 16 3 0 5

2+3

3, 226

9

8, 823

155

100, 000

102

100, 000

Oszlop (db)

Áramütött madár (%) 26, 470 10, 785 2, 942 8, 823 0, 980 0, 000 0, 980 2, 942 0, 000 0, 980 0, 000 8, 823 3, 922 15, 686 2, 942 0, 000 4, 902


- 24 -

Annak érdekében, hogy választ adjak arra a kérdésre, hogy változik-e oszloptípusonként a halálozási arány, a megfigyelt gyakoriságot összehasonlítottam a várható gyakorisággal. Ehhez először kiszámítottam az áramütés valószínűségét (µ), ami a felmérés során talált tetemek korrigált számán alapul. Tehát a ténylegesen megtalált tetemek egyedszámát módosítani kell a „dögevők” tevékenységének eredményeként jelentkező korrekciós tényezővel, amelynek egy nemzetközi áttekintő munka szerinti átlagos értéke 75 % (DeVault et al., 2003), feltételezve, hogy minden oszloptípus azonos valószínűséggel öl meg egy madarat. Ennek értelmében: összes tetem (db) = talált tetem (db) x korrekciós érték = 102 x 4 = 408 db, aminek eredményeként µ = összes tetem (db) / összes oszlop (db) = 408 / 155 = 2, 632 db, tehát egy oszlop átlagosan ennyi madár pusztulását okozhatja. Ebből a λi = µ x Tn képlettel kiszámítható a várható gyakoriság (λi) minden egyes oszloptípusra, ahol a Tn az n-edik kategóriába tartozó oszlopok száma. Az így számított értékek a 7. táblázatban találhatók. 7. táblázat: A megfigyelt, a korrigált és a várható pusztulások aránya oszloptípusonként. A három szakasz (1.- 2.- 3.) összesített adatai (155 oszlop) Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

Oszloptípus T TA T (sz) T2 T2A T2 (sz) TE TE (sz, eg, K) TE2 (sz) TE2P (eg) TE2T (eg, K) TE2P (eg, K) FA; FA (sk) FA (ff, sk) FET FEP; FEP (sk) FEP (ff, sk) KP (FE); KP (FE, sk)

18. Összes:

Oszlop (db) 76 3 31 12 1 7 3 1 1 2 1 3 1+1 1 2 1+2 1

Tényleges pusztulás (db) 27 11 3 9 1 0 1 3 0 1 0 9 3+1 16 3 0 5

Korrigált pusztulás (db) 108 44 12 36 4 0 4 12 0 4 0 36 12+4 64 12 0 20

Várható pusztulás (db) 200, 032 7, 896 81, 592 31, 584 2, 632 18, 424 7, 896 2, 632 2, 632 5, 264 2, 632 7, 896 5, 264 2, 632 5, 264 7, 896 2, 632

2+3

9

36

13, 160

155

102

408

408


A 7. táblázatban szereplő várható pusztulások és a terepen tapasztalt pusztulások korrigált értékei közötti különbség – feltételezve, hogy minden oszloptípus azonos eséllyel öl meg egy madarat – a legtöbb esetben igen jelentős. Ez, a felmérésem kezdete előtt már veszélyesnek feltételezett oszlopok javára mutatkozó, az esetek többségében jelentős, pozitív irányú eltérés alátámasztja azt a véleményemet, hogy a komplikált oszlop-fejszerkezetek a méreteiknek, összetettségüknek és a feszültség alatt áló részeiknek zsúfoltsága arányában hatványozottan veszélyesebbek, mint az egyszerübb fejszerkezetek. Bár a 6. és a 7. táblázat eredményeit vizsgálva is felfedezhető, hogy mely oszloptípusok a veszélyesebbek, és melyek kevésbé, szemléletes veszélyességi rangsort úgy lehet felállítani, ha a 6. táblázatban feltüntetett, az egyes oszloptípusokhoz köthető madárpusztulások százalékos értékéből és az adott oszloptípus gyakoriságának százalékos értékéből egy veszélyességi viszonyszámot képezek, vagyis az előbbit osztom az utóbbival. Ennek eredményeként meghatározható az oszlop relatív veszélyessége, annak gyakoriságának függvényében, aminek eredményei a 8. táblázatban, csökkenő sorrenben láthatók. 8. táblázat: Az egyes oszloptípusok veszélyessége a viszonyszám szerinti csökkenő sorrendben. A három szakasz (1.- 2.- 3.) összesített adatai (155 oszlop) Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

Oszloptípus FA (ff, sk) FEP (ff, sk) TA TE (sz, eg, K) TE2P (eg, K) FA; FA (sk) KP (FE); KP (FE, sk) FET T2A T2 TE2P (eg) T TE T (sz) FEP; FEP (sk) T2 (sz) TE2 (sz) TE2T (eg, K)

Oszlop gyakoriság (%) 0, 645 0, 645 1, 936 0, 645 1, 936 1, 290

Áramütött madár (%) 15, 686 4, 902 10, 785 2, 942 8, 823 3, 922

Veszélyességi viszonyszám 24, 319 7, 600 5, 570 4, 561 4, 557 3, 040

3, 226

8, 823

2, 734

1, 290 0, 645 7, 742 1, 290 49, 032 1, 936 20, 000 1, 936 4, 516 0, 645 0, 645

2, 942 0, 980 8, 823 0, 980 26, 470 0, 980 2, 942 0, 000 0, 000 0, 000 0, 000

2, 280 1, 519 1, 139 0, 759 0, 539 0, 506 0, 147 0, 000 0, 000 0, 000 0, 000


- 26 -

Feltevésemet, mely szerint az áramütések száma a kapcsolóval szerelt oszlopokon, a feszítőoszlopokon, az elágazásban és szakasztörésben álló oszlopokon, a transzformátorral ellátott oszlopokon, valamint ezek változatain, kombinációin magasabb, mint az egyszerű tartóoszlopok esetén, a 8. táblázatban szereplő értékek és az azok által kialakított veszélyességi rangsor alátámasztja, kellő képpen bizonyítja. Az adatokból látható, hogy az áramütés legnagyobb veszélyét azok az oszloptípusok eredményezik, amelyeknek teljes oszlop- és fejszerkezete fém, és emellett szakasztörésben vagy elágazásban, a környezetükből mintegy kiemelkedve helyezkednek el. Közülük is kitűnik az a háromszög vezetőelrendezésű, szakasztörésben álló, fázisfordító feszítő oszlop (FA (ff, sk)), amely a Heves - Hevesvezekény Tarnaszentmiklós - Pély települések közötti szigetelt szakasz egyetlen ilyen elemeként 11 szalakóta (Coracias garrulus) és 5 vörös vércse (Falcó cherrug) pusztulását okozta (lásd függelék 1. táblázat). A háromszög vezetőelrendezésű, egyszerű tartóoszlopok (T) az általuk előidézett elhullások számát tekintve látszólag veszélyesek, de ez a viszonylag magas érték annak köszönhető, hogy e típusok adják a teljes mennyiség majdem 50 százalékát. Az is elég jól látható, hogy a „szigetelő papucs” használata megfelelő védelmet nyújt a madarak számára, de csak az egyszerű tartóoszlopokon, más szerkezeteken alig jelent védelmet. Felmérésemnek az oszlopok veszélyességére vonatkozó vizsgálati eredményei, arányait tekintve jelentős mértékben megegyeznek az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2004 - 2005. évi országos szintű, önkéntes felméréseinek eredményeivel. E felmérések alkalmával közel 6, 500 oszlopot ellenőriztek standard módszerrel. A legnagyobb számban a tartóoszlopok (T) okoztak áramütést, de amint az a 2. ábra alapján is megállapítható, nem ezek a legveszélyesebb oszloptípusok, kizárólag magas előfordulási arányuk miatt kerültek az első helyre. Valójában a feszítő oszlopok (F és FE) okozták a legnagyobb gondot, mivel közülük átlagosan minden ötödik alatt voltak elpusztult madarak. Azt is megfigyelhető, hogy a szigetelt oszlopok jelentősen visszaszorítják az áramütés lehetőségét, de teljes mértékben nem szüntetik meg azt. Az említett felmérés adatai az MME Monitoring Központjának honlapjáról származó 2. ábrán láthatók. A 3. ábrán a 2006. év őszének hasonló felmérési eredményei vannak feltüntetve. Jól látszik, hogy előfordulási gyakoriságához mérten mely oszloptípusok a legveszélyesebbek. Ha a „gyilkos oszlopok” pirossal jelzett sávjai jelentősen magasabbak, mint az összes felmért oszlop kékkel jelzett százalékos előfordulási értékei, akkor az adott típus veszélyessége nyilvánvaló. Ezek elsősorban a feszítő oszlopok, melyek különösen veszélyesek madarainkra!

- 27 -

2. ábra: A középfeszültségű oszlopok típusainak megoszlása és a gyilkos oszlopok aránya a 2004 - 2005. évi felmérés adatai alapján (Forrás: MME Monitoring Központ).

3. ábra: A felmért oszlopok százalékos megoszlása típusaik szerint a 2006. év őszi felméréseinek adatai alapján (Forrás: MME Monitoring Központ).

- 28 -

3.2. AZ ÁRAMÜTÉS KIALAKULÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK Az áramütés valószínűségét sok tényező befolyásolja, köztük műszaki, biológiai és környezeti összetevők. A műszaki elemek hatásait és azok eredményeit 3.1. alfejezetben tárgyaltam, a biológiai és környezeti tényezők hatásait és eredményeit pedig ebben az alfejezetben ismertetem. Az áramütéses madárpusztulásokat befolyásoló főbb biológiai és környezeti tényezők a következők: a vizsgált területen előforduló madárfajok, a ragadozók esetén ezek neme, a madarak életkora, valamint a madarak bizonyos időszakokhoz kapcsolódó tevékenysége, azaz viselkedése, illetve az éghajlati viszonyok és az élőhely jellemzői. Fentiek közül legtöbb adatot a faji és korosztálybeli hovatartozás, valamint a viselkedés terén gyűjtöttem, ellenben a madarak nemére vonatkozóan csak általános megállapításokat tehetek, egyrészt, mert nem találtam a nemi dimorfizmust és annak hatását bizonyító elhullott ragadozófajt, másrészt a talált tetemek fizikai állapota a legtöbb esetben igen megnehezítette a nemi elkülönítést.

3.2.1. Biológiai tényezők 3.2.1.1. Faj Nem minden madárfaj hajlamos egyformán az áramütéses balesetek elszenvedésére. Általában azok a fajok, melyek többnyire erdős vagy jelentősen összetett növényzettel borított tájakon élnek, ritkán esnek áldozatul ilyen okból (Benson, 1981). A nagyobb kiterjedésben és egyedszámban tenyésző fák, bokrok elegendő lehetőséget nyújtanak a madarak számára mindennapos tevékenységük során. Ezért ilyen környezetben a középfeszültségű szabadvezetékek tartóoszlopai kevésbé értékesek, ezáltal jelentősen csökken az az idő, amíg az áramütés lehetősége a madarakat fenyegeti. Ellenben azok a fajok, melyek viszonylag famentes területeken fordulnak elő, ahol kevés a természetes ülő és leshely, hajlamosabbak az áramütésre. A nyílt, füves vagy mezőgazdasági területen élő madárfajok között is számos viselkedésmód befolyásolja az áramütés kockázatát. Például a földön fészkelő és zsákmányoló, de repülve cserkésző ragadozók, mint a barna- vagy hamvas rétihéja (Circus aeruginosus, C. pygargus) kevésbé vannak kitéve az áramütés veszélyének, szemben az ölyvekkel (Buteo sp.), melyek szintén a földön zsákmányolnak, de gyakran az elektromos vezetékek tartóoszlopairól indulnak vadászni, esetleg azon fészkelnek. A főként a légtérben zsákmányt ejtő ragadozók, mint a kerecsenvagy kabasólyom (Falco cherrug, F. subbuteo) áramütés szempontjából kevésbé érintettek, azonban ezek sem kivételek. Elmondható továbbá, hogy minél nagyobb méretű egy madár, annál nagyobb a valószínűsége, hogy testének két részével elektromos zárlatot idéz elő.

- 29 -

Nyilvánvaló, hogy a hazánkban alkalmazott, a madarak számára igen kockázatos, szinte kizárólag állószigetelővel szerelt oszlop-fejszerkezetekre történő leszállás vagy arról való elrugaszkodás során egy fehér gólyát (Ciconia ciconia) hamarabb ér áramütés, mint egy seregélyt (Sturnus vulgaris). A különböző fajok eltérő méretei mellett – elsősorban a ragadozó madarak körében – a nemi hovatartozásnak is van jelentősége az áramütések terén. A ragadozók fordított nemi dimorfizmust mutatnak, tehát a nőstények nagyobb méretűek, mint a hímek, és ez a nagyobb méret veszélyeztetettebbé teszi őket. Mindezen alapvető ismeretek tükrében végeztem az áramütés miatt elpusztult madárfajok felmérését, melynek eredményei a 9. táblázatban találhatók. Ebben az egyes madárfajok tetemeik darabszáma szerinti csökkenő sorrendben követik egymást. A táblázat a felmért szakaszok szerint külön-külön és összesítve is tartalmazza az eredményeket. 9. táblázat: A talált tetemek vezetékszakasz, korosztály és egyedszám szerint csoportosítva. Faj Dolmányos varjú (Corvus corone cornix)

Seregély (Sturnus vulgaris) Szalakóta (Coracias garrulus) Vörös vércse (Falco tinnunculus) Szarka (Pica pica) Egerészölyv (Buteo buteo) Balkáni gerle (Streptopelia decaocto)

Vadgerle (Streptopelia turtur) Parlagi galamb (Columba livia) Erdei fülesbagoly (Asio otus) Héja (Accipiter gentilis) Holló (Corvus corax) Azonosíthatatlan faj Összesen:

1. 2. 3. vezetékszakasz vezetékszakasz vezetékszakasz

juv. ad.

?

juv. ad.

?

juv. ad.

?

Összesen juv. ad.

?

(db)

-

1

1

1

3

-

4

1

8

5

5

9

19

4

1

-

5

3

-

4

-

-

13

4

-

17

7

4

-

1

-

-

1

-

1

9

4

1

14

-

1

5

-

2

1

1

1

1

1

4

7

12

-

-

-

-

3

-

6

-

-

6

3

-

9

-

2

-

-

1

1

1

2

1

1

5

2

8

-

4

-

-

-

-

3

-

1

3

4

1

8

2

1

-

-

-

-

-

1

-

2

2

-

4

-

-

-

-

-

-

-

4

-

-

4

-

4

-

1

-

-

1

-

1

-

-

1

2

-

3

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

-

1

1

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

-

1

1

13

15

6

7

13

4

21

9

2 14

41

37

2 2 24 102

juv. = fiatal madár; ad. = másodéves vagy idősebb madár; ? = azonosíthatatlan korú madár

- 30 -

A felmérés tíz hónapjának eredményeit összegezve az ellenőrzött három vezetékszakasz összesen mintegy 20 kilométernyi kijelölt részén a madarak 7 családjába tartozó 12 fajának 100 áramütés miatt elhullott tetemét találtam. Emellett előkerült még két olyan madár csontmaradványa, amely a „dögevők” és/vagy az idő múlásának eredményeként általam faji szinten nem azonosítható. A 102 tetemből a varjúfélék családja - Corvidae három fajjal képviselt, 19 db dolmányos varjú (Corvus cornix), 9 db szarka (Pica pica) és 1 db holló (Corvus corax), összesen a család 29 egyede. Egyedszámát tekintve ezt követi a seregélyfélék családjából Sturnidae a seregély (Sturnus vulgaris) 17 példánnyal. A galambféléket - Columbidae három faj, 8 db balkáni gerle (Streptopelia decaocto), 4 db vadgerle (Streptopelia turtur), 4 db parlagi galamb (Columba livia) együttvéve 16 példánya képviseli. A szalakótafélék - Coraciidae hazánkban élő egyetlen fokozottan védett fajának – szalakóta (Coracias garrulus) – 14 példányát találtam. Jelentősebb mennyiséget találtam még a sólyomfélékhez - Falconidae tartozó vörös vércse (Falco tinnunculus), valamint a vágómadárfélékhez - Accipitridae tartozó egerészölyv (Buteo buteo) és héja (Accipiter gentilis) egyedeiből, előbbiből 12 db-ot, utóbbiakból 8 és 1 db-ot. Végül a bagolyfélék - Strigidae családját képviselő erdei fülesbagoly (Asio otus) 3 példányát is áramütötten találtam. Az előző eredményeket a 4. ábrán is szemléltetem. 20

19 17

16 14

14

12

12 10

9 8

8

8

6 4

4

4 3 2 1

Erdei

Héja

Egerészölyv

Vörös vércse

Szalakóta

Parlagi galamb

Vadgerle

Balkáni gerle

Seregély

Holló

Szarka

0

faj

1

fülesbagoly Azonosíthatatlan

2

Dolmányos varjú

Fajok egyedszáma (db)

18

4. ábra: A három vezetékszakaszokon talált áramütött fajok összesített egyedszáma.

- 31 -

Az MME a madarak áramütésével kapcsolatos országos felmérést szervezett 2004. novemberében. Sajnos a felmérők csaknem minden esetben megtalálták az áramütéstől elpusztult madarak tetemeit, maradványait. Az 522 elpusztult egyed 43-47 fajhoz tartozott, de voltak maradványok melyeket csak fajcsoport szinten tudtak meghatározni. Mintegy 20 esetben nem volt lehetséges a tetemek meghatározása fajcsoport szinten sem. Az 5. ábra e felmérés során összegyűlt adatoknak az MME Monitoring Központja által feldolgozott eredményeit szemlélteti a fajcsoportok szintjén (Forrás: MME). A részletes adatok az MME honlapján érhetők el.

5. ábra: A talált madártetemek fajcsoportjai az MME 2004. október-decemberi felmérése során. A saját valamint az MME által szervezett országos felmérés eredményeit összevetve különbségek és hasonlóságok is felfedezhetők. Az országos felmérés nyilván sokkal nagyobb területet, illetve vezetékszakaszt (~ 520 km) érintett, melynek eredménye – a viszonylag rövid időtartam ellenére – az áramütés miatt elpusztult fajok és egyedek jelentősebb száma. A nagyobb fajszám feltehetően az élőhelyek és vezetékszakaszok egymástól eltérő környezeti viszonyainak és lehetőségeinek eredménye is. Felmérésem során én nem találtam egyetlen, a gólya alkatúak - Cicconiformes közé sorolható áramütött madár tetemét sem, noha az országos felmérésben jelentős számban (39 db) szerepelnek. Az általam vizsgált szakaszok néhány kilométeres körzetében van vizes élőhely (lásd 1. ábra), melynek eredményeként várható lett volna érintettségük, de mégsem így történt. A későbbiekben ennek okát is lehetne vizsgálni.

- 32 -

Az is igaz, hogy az általam bejárt szakaszokon az ott korábban felmérést végzők (Demeter et al., 2004) több e fajcsoporthoz tartozó tetemet is találtak. Ugyanakkor az általam végzett felmérésben szereplő fajok nagyobb része azokhoz a fajcsoportokhoz tartozik, amelyeket az 5. ábrán feltüntettek. Sok esetben még az áramütés miatt elhullott fajok, fajcsoportok egymáshoz viszonyított, a két felmérésből számítható százalékos aránya is jelentős mértékben egyezik, de mindenképp közelíti egymást. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központjának honlapjáról származó 6. ábrán az is látszik, hogy az országos felmérés eredményeinek java része a Heves-borsodi régióból, de legalább is síkvidéki területekről való, emiatt különbségei ellenére jó alapja az összehasonlításnak. Ezért azt gondolom, hogy munkám eredménye jól képviseli az áramütéssel leginkább érintett fajok körét, bár a bejárt szakaszok aránylag rövid mérete (mintegy 20 km) és az azokat körülvevő élőhelyek jellemző környezeti tényezői behatárolták felmérésem gyakorlati eredményeit.

6. ábra: A középfeszültségű oszlopok felmérése során talált madártetemek száma, megyénként (Forrás: MME Monitoring Központ).

- 33 -

3.2.1.2. Kor Számos kutató feljegyezte, hogy egy madár életkora is befolyásolhatja az áramütésre való hajlamot, különösen a nagyobb testméretű fajok körében (Benson, 1981; Ferrer és Hiraldo, 1992; Harnes és Wilson, 2001). Általában kijelenthető, hogy az év bizonyos időszakában a halálozási arány magasabb a fiatalok esetén, mint az idősebb, már ivarérett madaraknál. Szakemberek egybehangzó véleménye szerint ennek az az oka, hogy a fiatalok még tapasztalatlanok a repülés, a leszállóhely kiválasztás, a manőverezés és a leszállás terén. Különböző korú, akár természetes élőhelyen, akár fogságban tartott madarak mozgásának módszeres megfigyelésével érdekes tapasztalatokat lehet szerezni. Jó példa lehet erre a villanyoszlopon fészkelő fehér gólya (Ciconia ciconia), a feketerigó (Turdus merula), vagy akár a házigalamb (Columba livia) és e fajok már repülni tudó fiókái is. Az idősebb, gyakorlott madarak a kiválasztott leszállóhelyet – az oszlop kereszttartóját – annak szintje alatt közelítik meg, majd ahhoz már közel érve megemelkednek, szárnyukkal néhány erőteljesebbet csapva lassítanak, és azt az utolsó pillanatban összecsukva landolnak. Ezzel szemben az éretlen madarak a kinézett leszállóhelyet gyakran felülről közelítik meg, leszállásuk így jóval több szárnycsapkodással jár. Az elrugaszkodásuk és az azt megelőző helyezkedésük is igen körülményes lehet. Ez a bizonytalan többletmozgás fokozza az áramütés esélyét az elektromos vezetékek között. Hasonló eltérés figyelhető meg a különböző ragadozó és vártamadár fajok fiatal és idősebb egyedeinek vadászati módszereinél is. A fiatalok főként úgy vadásznak, hogy sokszor repülnek kisebb távolságokra, oszlopról-oszlopra, és egy-egy sikertelen zsákmányolási kísérlet után ismételten visszatérnek az elektromos szerkezetekre. Ezzel szemben az idősebb madarak inkább „szárnyalva” vadásznak, kevésbé hagyatkoznak a szabadvezetékek tartóoszlopaira, inkább a tapasztalatukra, ezáltal csökken a vezetékekkel való érintkezés lehetősége (APLIC, 1996). Az előbbi módszer ugyan hatékonyabb, mint az éret madarak „szárnyakon” történő vadászata, különösen hideg, téli időben, ugyanakkor jóval több veszélyt is eredményez. Az áramütést szenvedett madarak korosztálybeli megoszlási arányainak vizsgálatánál annak is jelentős a szerepe, hogy a felmérés az év mely időszakában zajlik, illetve, hogy a felmért fajok költenek, vándorolnak, vagy épp telelnek. Ezek az életkor és az abból eredő tapasztalatlanság legalapvetőbb, az áramütés kockázatát fokozó különbségei. Természetesen az életkorból és tapasztalatlanságból fakadó kockázati tényezők köre ennél sokkal több lehet, hiszen azokat az eltérő örökletes és tanult viselkedési módok, a fajon belüli és fajok közötti versengés, az eltérő élőhelyi adottságok, az időjárás szélsőségei, az emberi tényezők stb. is jelentősen alakíthatják.

- 34 -

Mivel felmérésem aránylag hosszú időn keresztül, 2006. május elejétől 2007. február végéig tartott, volt lehetőségem az elektromos szabadvezetékeknek a madarak eltérő korosztályaira gyakorolt hatását, az azok szempontjából jelentős életciklusok – fészkelés, fiókanevelés, fiatalok kirepülése, azok további nevelése-tanulása, fajoktól függően a szezonvégi szétszóródás, illetve csoportosulás, vonulás, telelés – során feljegyezni, a korosztályok halálozási arányát öszszevetni. A 9. táblázatban az áramütött madarak egyedszámán és faji hovatartozásán túl azok korosztályát is feltüntettem. Az eredmények vezetékszakaszokra bontva és együttesen is értékelhetők, amit a 7. ábrán szemléltetek. Az 1.) Heves - Hevesvezekény - Tarnaszentmiklós - Pély települések közötti szigetelt szakaszon 34 elhulott madarat találtam. Ezek 38, 25 %-a (13 db) fiatal egyed, 44, 1 %-a (15 db) érett egyed, míg 17, 65 %-nak (6 db) a kora nem határozható meg a tetem állapota miatt. A 2.) Pély - Kisköre települések közötti szigeteletlen szakaszon 24 elhulott madarat találtam. Ezek 29, 15 %-a (7 db) fiatal egyed, 54, 15 %-a (13 db) érett egyed, míg 16, 7 %-nak (4 db) a kora nem határozható meg a tetem állapota miatt. A 3.) Kisköre -Tiszanána - Sarud települések közötti szigeteletlen szakaszon 44 elhulott madarat találtam. Ezek 47, 7 %-a (21 db) fiatal egyed, 20, 5 %-a (9 db) érett egyed, míg 31, 8 %-nak (14 db) a kora nem határozható meg a tetem állapota miatt. A három szakaszon összesen 102 db elhulott madarat találtam. Ezek 40, 2 %-a (41 db) fiatal egyed, 36, 3 %-a (37 db) érett egyed, míg 23, 5 %-nak (24 db) a kora nem határozható meg a tetem állapota miatt. Mint látszik, minden szakaszon elég jelentős a nem meghatározható korú egyedek száma és aránya. Egy részüknek a korát azért nem tudtam megítélni, mert a „dögevők” e tetemek jelentős részét felfalták, másik részük a mezőgazdasági munkák – kaszálás, égetés, tárcsázás – miatt vált nehezen azonosíthatóvá, illetve

Korosztályok egyedszáma (db)

a nyári- őszi nagy meleg is jótékonyan hatott a maradványok gyors bomlására. 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

41 37

24

21 13

15 6

juv.

ad. 1. szakasz

14

13

?

9

7

juv.

4

ad.

?

2. szakasz

juv.

ad. 3. szakasz

?

juv.

ad.

?

Összesen

7. ábra: Az egyes vezetékszakaszokon áramütést szenvedett korosztályok aránya (juv. = fiatal; ad. = idősebb; ? = meghatározhatatlan korú madár).

- 35 -

3.2.1.3. Nem (ivar) A madarak neme is fontos szerepet tölt be az áramütésre való hajlam tekintetében. A nemi dimorfizmus a ragadozó madarak esetén fordítva érvényes, mint ahogy az az állatvilágban egyébként megszokott, vagyis bizonyos fajok tojó egyedei jelentősen nagyobb méretűek, mint a hímek. Egyszerűen megfogalmazva, azonos faj esetén a nagyobb méretű egyedek villanyoszlopra ülve nagyobb eséllyel zárnak rövidre feszültség alatt levő részeket. Jó példa erre a hazánkban gyakori fajnak tekinthető – így az Alföldön és a hevesi pusztákon is előforduló – héja (Accipiter gentilis), melynek egy példányát, illetve maradványait művelt területen álló oszlop közelében, a talajba tárcsázva találtam. A fizikai méretkülönbségeken túl a viselkedésbeli különbségek is szerepet játszhatnak az áramütések kialakulásában. A nagytestű tojók – feltehetően fizikai fölényükből eredően is – a fiókanevelés időszakában támadóbban viselkednek, egyúttal gyakrabban zavarják el pihenőhelyükről a kisebb hímeket, és ha az élőhely adottságai következtében az ülőhely gyakorta épp a szabadvezeték tartóoszlopa, növekszik a tojók áramütésének esélye. Továbbá a legtöbb madárfajnál a tojók sok időt töltenek a fészeknél a fiókákkal, és azoknak a kirepülését követő időszakában is nagyobb szerepet vállalnak a nevelés és táplálékszerzés terén, egyúttal gyakrabban használják a szabadvezetékek tartóoszlopait, melynek eredménye az áramütés fokozottabb veszélye. Az áramütés nemek közötti arányának és különbségének vizsgálata – különösen a ragadozó madarak esetén – azonban túlmutat lehetőségeim határain, valamint a talált tetemek faji besorolása és bomlott állapota egyébként is erősen korlátozta volna a nemek biztos elkülönítését, de úgy gondolom, hogy mindenképpen jelentős befolyásoló tényező.

3.2.1.4. Időszakhoz köthető tevékenységek Az év különböző szakaszaiban tanúsított viselkedésformák is hozzájárulnak az áramütésre való hajlamhoz. A gyéren fásult költési területeken a fészekrakó időszakot jellemző tevékenységek, mint például az udvarlás és párzás, a fészekrakás, a terület védelmezése, a plusz vadászatok, a repülés és táplálékszerzés elsajátítása mind megnövelik az elektromos szerkezetek körül eltöltött időt. A három vezetékszakaszon végzett felmérésem összesített eredményei szerint a vizsgált időszak madárpusztulásainak 55, 9 %-a (57 egyed) a fészkelési időszakot követő nyári, ősz elei fázisban történt. Ezen belül a fiatal korosztályt érintő pusztulás aránya 47, 4 % (27 egyed), mellyel szemben a pusztulások 35 % (20 egyed) érinti az idősebb korosztályokat, illetve 17, 6 % (10 egyed) egy, a tetemek állapota miatt meghatározhatatlan korú csoport tagjait. Az őszi vonulás körüli, valamint annak lezajlását követő időszakban,

- 36 -

amikor költöző madaraink már nincsenek jelen, helyüket részben az északabbi területeken költő fajok, közöttük nagy számban ragadozók töltik fel. Ezek az áttelelő vendégek – köztük az idő múlásával már rutinosabb, de még mindig elégé tapasztalatlan fiatalokkal – azokon a síkvidéki, gyakran fátlan, füves és mezőgazdasági területeken koncentrálódnak, ahol a zsákmányállatok is nagyobb arányban vannak jelen. Felmérésem eredményeként erre az időszakra esik az áramütések 44, 1 %-a (45 egyed), melyen belül az ilyen pusztulások 33, 3 %-a (15 egyed) a fiatal korosztályt érinti, míg 35, 6 %-a (16 egyed) az idősebb madarakat, valamint 31, 1 %-a (14 egyed) egy meghatározhatatlan korú csoportot. Fenti eredmények részletei a függelékben az 1.- 2.- 3. táblázatban találhatók, és a 8. ábrán szemléltetem. Ilyen környezetben a ragadozó madarak a kiemelkedő leshelyről induló vadászati módot alkalmazzák, ami ez esetben az elektromos szabadvezetékek különféle tartószerkezeteiről indulva/érkezve igen nagy veszélynek teszi ki azokat (Benson, 1981). Ezáltal a madarak telelőhelyei nagyobb áramütés miatti halálozási arányt mutatnak ebben az időszakban (Miller et al., 1975). A 2006-2007. év telén az időjárás szokatlan alakulása miatt a ragadozók száma szemlátomást megnőtt, melynek eredményét az áramütött madarak „dögevők” általi eltüntetésének kapcsán említem meg. 30 25 20

20

18 15

15 10 7

7

6

5

5

5

5

4

3

2

2006. 05.-09. hónap

4

4

2006. 10.-2007. 02. hónap

1.) v ezetékszakasz

2006. 05.-09. hónap

2006. 10.-2007. 02. hónap


2006. 05.-09. hónap

2006. 10.-2007. 02. hónap


2006. 05.-09. hónap

?

ad.

juv.

?

ad.

?

ad.

juv.

?

ad.

juv.

?

ad.

juv.

?

ad.

0

juv.

ad.

juv.

?

0

0

14

10

?

6

16

8

juv.

8

ad.

10

juv.

Áramütött egyedek száma (db)

27

2006. 10.-2007. 02. hónap

A három szakasz egy ütt

8. ábra: A vizsgált időszak első* és második** öt hónapjának halálozási arányai, vezetékszakaszok és korosztályok szerint is megosztva (* május – szeptember, ** október – február; juv. = fiatal; ad. = idősebb; ? = meghatározhatatlan korú madár).

- 37 -

3.2.2. Környezeti tényezők 3.2.2.1. Időjárási viszonyok Az időjárás nagy szerepet játszik az áramütések kialakulásában. Különösen nedves, csapadékos körülmények között még a faoszlopok is annyira átázhatnak, hogy ennek eredményeként földelté válnak, nem beszélve a beton és vasoszlopokról. Ilyen körülmények között a madárnak elég csak ráülni a kereszttartóra, vagy az oszlop tetejére és hozzáérni egy vezetőhöz, az áramütés bekövetkezik. Továbbá a madár tollazata is jobban vezeti az áramot, amikor nedves. A nedves tollazat a madarat már 5, 000 V áramerősség felett sem szigeteli, míg ez az érték száraz tollazat esetén 70, 000 V (Nelson, 1980). Az átázott tollazat a madár röptét is nehezíti, és manőverező képességét is rontja a leszállóhely, így az oszlopok körül is. Továbbá ilyenkor a madarak a szárnyukat is széttárják a tollazatuk száradásának elősegítése érdekében, ami még inkább növeli az áramütés esélyét. Ezért tartósan ködös, csapadékos időjárás esetén – ez hazánk alföldi vidékein ősszel igen gyakori – jelentősen megnövekedhet az áramütés miatti madárpusztulás. Felmérésem időszakában, többféle tekintetben is tartósan szélsőséges időjárás volt jellemző. Kora nyártól kezdődően gyakran volt igen meleg, csapadék hosszú hónapokon keresztül, így egész nyáron, sőt az őszi és téli időszakban is alig esett, ezért az áramütést ez bizonyíthatóan nem fokozta. (Mint ahogy az 5. képen látszik, januárban szinte tavaszi idő volt.) Egy-két esetben eső után és ködben is végigjártam a szakaszokat, de a száraz időszakhoz viszonyítva érdemi változást nem tapasztaltam.

5. kép: Tavaszi körülmények januárban.

Az áramütést jelentősen befolyásoló másik időjárási elem a szél. Mivel a madarak hajlamosak az uralkodó széliránynak megfelelően közelíteni az elektromos szabadvezetékek tartóoszlopaihoz, emiatt a kereszttartók szélirányhoz viszonyított helyzete is lényeges ható tényező. E szempontból azok a kereszttartók, illetve szerkezetek a biztonságosak, melyek az uralkodó szélirányhoz viszonyítva merőlegesen állnak. Ha ezek átlósan vagy párhuzamosan helyezkednek el a szélirányhoz képest, nagyobb a kockázat, hogy a madár hozzáér a feszültség alatt álló részekhez, mivel le- vagy felszállás közben keresztül kell repüljön a vezetékeken (Benson, 1981).

- 38 -

3.2.2.2. Az élőhely jellemzői Az áramütés sokkal jelentősebb a síkvidéki füves és mezőgazdaságilag művelt, gyéren fásult tájakon, ahol a madarak alkalmazkodva a nyílt terület adottságaihoz, kihasználják az elektromos szabadvezetékek nyújtotta lehetőségeket. Azok az oszlopok, ahonnan a legjobb kilátás nyílik a környezetre, mint például a szakasztörésben álló oszlopok, a magasabb fémoszlopok, vagy nyílt dombvidéki tájakon, a dombtetőkön álló oszlopok, előnyt jelentenek a ragadozó és rovarevő madaraknak, ezáltal a gyakori használat miatt nagyobb arányban felelősek az áramütésekért (Benson, 1981). Megdöbbentő példa erre az a Hevesvezekény határában álló acélszerkezetű, szakasztörésben álló, háromszög vezetőelrendezésű, fázisfordító feszítőoszlop [FA(ff, sk)] (6. kép), amely alatt 5 vörös vércse (Falco Tinnunculus) és 11 szalakóta (Coracias garrulus) maradványait találtam.

6. kép: Szakasztörésben álló klasszikus „gyilkos oszlop”.

Az emberi területhasználat is jelentősen befolyásolja az áramütések arányát, hiszen az urbánus vagy ipari környezet ugyan fokozottabban villamosított, mégis az ember által kevésbé átalakított és zavart vidéki területeken – éppen annak zavartalan, természetes volta és ebből fakadó előnyei miatt – nagyobb az ilyen balesetek aránya. A táj jellemzői, mint például a növényzet, a domborzat, a földhasználat szintén befolyásolják az áramütések gyakoriságát, leginkább azért, mert hatással vannak a zsákmányfajok előfordulására, bőségére. Habár statisztikai szempontból nem jelentős, felméréseim során mégis azt figyeltem meg, hogy nagyobb arányban történtek pusztulások a megművelt földek szomszédságában fekvő természetes növényzetű mezsgyék, gyepek, legelők, csatornapartok területén, mint a művelt táblákon. Azt is tapasztaltam, hogy a táblaméret és a növénykultúra is befolyásolja az áramütés alakulását. A nagyméretű monokultúrás táblák között lényegesen kevesebb a gyepes mezsgye, útpadka, bozótos fasor, így gyengébb minőségű életteret nyújt mind a zsákmányfajok, mind ragadozóik részére. Ezzel szemben a kisparcellás, mozaikosan művelt területeken sokkal változatosabb a haszonnövények kínálata, több és nagyobb kiterjedésű a természetes növényzet, ennek eredményeként faj és egyedszámát tekintve nagyobb a zsákmányállatok, valamint ragadozóik száma.

- 39 -

Az is kijelenthető, hogy azok a vezetékszakaszok, melyek bizonyos növénykultúrák, például napraforgó, kukorica vagy dohányföldek fölött húzódnak, az év bizonyos időszakában nem, vagy alig okoznak madárpusztulást. Ezek a haszonnövények a vegetációs időszakban igen kevés állatfajnak – köztük a rovarevő és ragadozó madaraknak sem – biztosítanak kedvező táplálkozó és élőhelyet, illetve olyan sűrűn vetettek és nagyméretűek, hogy köztük esélytelen a zsákmányolás, így területükön ekkor nincs is áramütés. Ellenben a termésérés és betakarítás idején, illetve a nem sokkal ezt követő időszakban, egyes fajok előszeretettel keresik fel ezeket a területeket, hiszen a rengeteg érett és kipergett mag remek táplálékforrást biztosít. Példa lehet erre az a nyolc seregély (Sturnus vulgaris) és három galamb (Columba livia) (7. kép) melyet kukorica-, illetve napraforgótábla területén húzódó vezetékszakasz oszlopai alatt találtam.

7. kép: Az egyik áramütött parlagi galamb (Columba livia). A nagyított képrészleten látható az áramütés helye, amely a bal szárny élétől körülbelül egy cm-re elhelyezkedő (nyíl hegyénél) apró, égett barna folt.

- 40 -

3.3. „DÖGEVŐK” TEVÉKENYSÉGÉNEK HATÁSA Az eddigiekben a tervszerű terepbejárások során lelt tetemek száma alapján értékeltem a pusztulások arányát. Mint azt a témafelvetésben írtam, az efféle felméréseknél elháríthatatlanul adott egy időtartam, ami az áramütés megtörténte és a tetem megtalálása között eltelik. Ezalatt a „dögevők” megehetik, vagy elvihetik a madártetemet, ezért a halálozások számát alábecsüljük (Olendorff et al., 1981). Sőt, bizonyos „dögevők” akár rászokhatnak az elektromos vezetékek környékének rendszeres felkeresésére az áramütött madártetemek reményében (Bevanger et al., 1994). Ezért amikor próbálom számszerűsíteni az áramütések okozta pusztulások eredményét, figyelembe kell vennem ezt a tényezőt is. Csakhogy hazánkban még becsléssel sem rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy az áramütött madarak tetemeit milyen mértékben tüntetik el más ragadozók (pl. rókák vagy kóbor kutyák), vagyis a megtalált tetemek számához képest milyen mértékű lehet egy-egy vezetékszakasz mentén a tényleges madárpusztulás (Demeter et al., 2004). E hiánynak legalább részbeni pótlására végeztem a felmérést, melynek eredményeit ebben az alfejezetben ismertetem. A munkát a Hevesi Füves Pusztákon feltételezhetően előforduló „dögevők” számbavételével kezdtem, melyeket a 10. táblázatban tüntettem fel. 10. táblázat: Potenciális „dögevők” a vizsgált területen. Emlősök Menyét (Mustela nivalis) Görény (Mustela putorius) Molnárgörény (Mustela eversmanni) Nyestkutya (Nyctereutes procyonoides)

Róka (Vulpes vulpes) Vaddisznó (Sus scrofa) Vadmacska (Felis silvestris) Házimacska (Felis catus) Kutya (Canis familiaris)

Ragadozó madarak Egerészölyv (Buteo buteo) Gatyás ölyv (Buteo lagopus) Parlagi sas (Aquila heliaca) Rétisas (Haliaetus albicilla) Barna kánya (Milvus migrans) Vörös kánya (Milvus milvus)

- 41 -

Egyéb madarak Csóka (Corvus monedula) Dolmányos varjú (Corvus corone cornix) Holló (Corvus corax) Szajkó (Garrulus glandarius) Szarka (Pica pica) Vetési varjú (Corvus frugilegus)

A „dögevők” tevékenységének hatását – amit az „eltávolítás okozta rendszeres hibának” nevezek – számszerűsíteni kell, mert az áramütés okozta halálozási arányokat emiatt alulbecsüljük. Ahogy azt a témafelvetésben már említettem, ez az egyik a négy, Beaulaurier (1981) által kiemelt rendszeres hibából, amelyet figyelembe kell venni az áramütött tetemek felmérése során. A másik három rendszeres hiba az észlelés, az előfordulási hely, és az „elvergődés, elhúzódás” okozta rendszeres hiba. Észlelési hiba esetén a sűrű növényzetben, vagy a nehéz terepviszonyok miatt „elvész” a madártetem, esetleg a kereséssel foglalkozó ember a figyelmetlensége, vagy tapasztaltansága miatt nem talál rá. Az előfordulási hely okozta hiba fakadhat például abból, hogy a terep nem bejárható a sűrű növényzet, a nagyobb kiterjedésű belvízfoltok (8. kép), vagy a terület birtokviszonyai miatt. A harmadik, az „elvergődés, elhúzódás” okozta rendszeres hibát az eredményezheti, hogy az áramütött madarak egy része nem pusztul el rögtön, jóllehet az égési sérülés és/vagy a sokk miatt azonnal röpképtelenné válik. Ezek még egy ideig élve tovább vergődnek, ezért távolabb kerülnek az oszloptól, kívül azon a távolságon amelyen belül keresik, illetve utolsó erejükkel takarásba húzódva pusztulnak el, ezért nem kerülnek elő (Beaulaurier, 1981). Vizsgálataim egyik célja az volt, hogy megbecsüljem az egyes oszloptípusok veszélyességét, azaz a lehető legtöbb tetemet megtaláljam, de az ekként összegyűlt adatok más kérdések eldöntésében is fontos szerepet játszottak. Mivel a felmérést végző személy egyedül én voltam, feltételezhető, hogy a terepi munka során képességeim nagyjából azonosak voltak, ezért mindig azonos mértékű hibát véthettem. Következőképp szükségtelen a fenti három szempontot figyelembe vennem, hiszen nagyjából állandónak tekinthető a hiba, és így az érdemben nem változtat felmérésem eredményein.

8. kép: A felmérést gátló belvízfoltok egyike.

A felmérés e részét a vezetékszakaszok menti bizonyítékgyűjtéstől függetlenül, két felmérés közötti időszakban, azaz egy hónapon át végeztem. Mivel e vizsgálatom időtartama, valamint az adott szakaszokra eső, egymást követő bejárások közötti időtartam éppen azonos volt (harminc nap), optimális lehetőségem nyílt annak felmérésére, hogy a területen előforduló „dögevők” a két bejárás között az áramütött tetemeket milyen arányban hurcolják el.

- 42 -

E kísérlet érdekében egy abádszalóki fácánnevelő gazdaságtól kapott kifejlett fácánok (Phasianus colchicus) és gyöngytyúkok (Numida meleagris), valamint egy egri pulykafarmról származó fiatal pulykák (Meleagris gallopavo) aránylag friss tetemét használtam. Ezzel szemben, az általam ismert külföldi szakirodalomban az áramütött madarak „dögevők” általi elhurcolásának vizsgálatánál, pl. nyulak (Oryctolagus cuniculus) és házityúkok (Gallus domesticus) tetemét használták. Ettől eltérve – mivel szerintem az ilyen típusú (emlős) és színezetű (fehér) kirívó „csalétkek” befolyásolhatják a „dögevők” viselkedését, illetve ezáltal torzíthatják az eredményt – igyekeztem olyan „csalétket” kihelyezni, amely az adott környezetben természetesebbnek hat, jobban modellezi az áramütött madarat. Eredetileg a tetemek elhelyezését úgy terveztem, hogy az összesen 155 db oszlop közül minden ötödik alá kerül egy, függetlenül annak elhelyzkedésétől, környezeti viszonyaitól. Ezzel a megoldással azt céloztam, hogy a vezetékszakaszok környezeti jellemzőinek jelentős eltérései ellenére minden élőhelytípus közel azonos esélyel kerüljön vizsgálatra, illetve a „dögevők” ennek megfelelő eséllyel találhassanak a tetemekre. Feltételezésem szerint e módszer nagyobb torzításoktól mentes, jól használható adatsort eredményezne. Csakhogy ez esetben végig gyalog kellett volna bejárnom a vezetékszakaszokat, de így már a tetemek kihelyezése sem lett volna megoldható. Ezért be kellett látnom, hogy – tekintettel a kihelyezett tetemek nagy menyiségére (45 db), a vezetékszakaszok teljes hosszára (20 km), ezek egymástól való viszonylagos távolságára (4-5 km), a terepi nehézségekre (nagy számú csatorna, fasor, nagyobb kiterjedésű szántott, tárcsázott területrészek), az időjárási körülmények változására (eső, hó) – ilyen módon gyalog nem, de még terepjáróval is nehezen lehetne az éppen aktuális bejárásokat időben teljesíteni. Mivel az efféle felmérésnél az idő is fontos tényező, a fentieket figyelembe véve mindenképpen járművet kellett használnom, és ennek képességeivel és korlátaival is számolva módosítanom az eredeti elgondolást. Szerencsére a kellően részletes térkép és a megfelelő helyismeret eredményeként sikerült olyan oszlopokat kijelölni, amelyek egymástól megfelelő távolságra, jól megközelíthetően, a vezetékszakaszok jellemző külömbségeit kellő arányban képviselve helyezkedtek el. A 45 db (100 %) „csaléteknek” szánt elhullott szárnyas tetemét 2006 december 28.-án, a három vezetékszakasz mentén arányosan elosztva, a hármassával kijelölt oszlopcsoportok mellé, az adott oszloptól kb. egy méterre, annak jobb oldalán helyeztem el. Az 1.) szigetelt szakasz mentén 13 db; a 2.) aránylag rövid szigeteletlen szakasz mentén 9 db; míg a 3.) leghosszabb szigeteletlen szakasz mellett 23 db oszlophoz helyeztem különféle tetemeket.

- 43 -

Minden oszlopnak feljegyeztem a sorszámát, földrajzi koordinátáit, illetve a kihelyezett tetem faját. A tetemeket ezután a kihelyezést követő második, hetedik, tizennegyedik, majd végül a harmincadik napon ellenőriztem, hogy felmérjem a felfalás/elhurcolás arányát. A vizsgálat során tapasztalt eredmények minden előzetes várakozásomat felülmúlták! A tetemek kihelyezését követő második napon már csak 29 db-ot (64, 4 %) találtam az oszlopok mellett, a hetedik napon 7 db-ot (15, 5 %), a tizennegyedik napon 3 db-ot (6, 6 %), míg végül a harmincadik napon már csak „hozzávetőleg” 2 db-ot (4, 4 %) találtam meg a tetemekből. Azért írom, hogy „hozzávetőleg”, mert kezdetben a tetemet felfaltnak tekintettem, ha kevesebb mint 5 % maradt belőle az oszlop 10 m-es körzetén belül. Utóbb azonban némiképp módosítottam az álláspontomon, mert ugyan a legtöbb esetben nyomtalanul eltűntek a tetemek – ezeket feltehetően róka, esetleg kutya vihette el –, de 4-5 oszlopnál maradtak tollfoszlányok – ezeknél látszott, hogy ragadozómadár volt a fogyasztó (nagy mennyiségű meszelés a tollmaradványok körül) –, illetve egy oszlopnál csontmaradványok. Ezek a maradványok ugyan menyiségükben nem érik el az 5 %-os küszöbértéket, de a tollak alapján a legtöbb madárfaj elég biztosan határozható, ezért mindaddig meglévő tetemként értékeltem a tollmaradványokat is, amíg azonosítható tollak/testrészek maradtak a helyszínen. Amint az áramütött madarak felmérése során több esetben is csak tollakat találva azonosíthattam a fajt és az áramütés tényét – hiszen a „dögevők” tevékenysége, valamint a mezőgazdasági munkák (kaszálás, tárcsázás) eredményeként más nem maradt –, úgy ez esetben is használható bizonyítéknak tekinthető. Az említett 2 db egyike egy sértetlen fácán (Phasianus colchicus), a másik pedig az előbbi faj egy még azonosítható maradványa volt (9 kép), a többi azonosítást segítő tollfoszlányt a harmincadik napra a szél mind elfújta. A megmaradt tetemek százalékát ábrázoltam az idő függvényében, hogy egy „eltűnési görbét” kaphassak. A görbe alatti területet egyenlően felosztottam a két terepi felmérés között eltelt napok számával. Így megkaptam annak az átlagos valószínűségét, hogy a tetem a helyszínen marad, vagyis használható, mint korrekciós tényező a tetemek számának megállapítása során. Az eredmények a 9. ábrán láthatók.

9. kép: Egy még azonosítható maradvány.

- 44 -

Kihelyezett tetemek meglétének aránya. (%)

100

Kihelyezés 100 %

90 80 70

2. nap

60

64,4 %

50 40 30 20

7. nap

10

15,5 %

14. nap

y = 123,25x-1,0091 2 R = 0,9542

6,6 %

0 1

6

11

16

30. nap 4,4 %

21

26

31

Kihelyezéstől eltelt napok száma

9. ábra: A kihelyezett tetemek meglétének/eltünésének aránya 30 napos időszak alatt (n = 45). A felfalás/elhurcolás harminc nap alatt megfigyelt 95, 6 %-os valószínűsége jóval magasabb, mint amit más kutatók tapasztaltak. A különböző felmérések eredményeinek összehasonlítása azért nehéz, mert ezekben a felhasznált tetemek fajtája és a vizsgálat időtartama igen eltérő. Egy áttekintő munka szerint a tetemek eltűnésének átlagos valószínűsége 75 %, figyelembe véve a különböző éghajlati és földrajzi viszonyokat stb. Az áttekintett munkákban a teszt időtartama egy nap és több hónap között változott (DeVault et al., 2003). Összehasonlításként Ferrer és munkatársai (1991) úgy találták, hogy az áramütéstől elpusztult madarak tetemeinek csak 37 %-a volt megtalálható – azaz 63 %-a tűnt el – az áramütést követő egy hónappal később. Úgy gondolom tehát, hogy esetemben a „dögevők” nagyobb mértékű torzítást okoztak, bár a két vizsgálatot nehéz közvetlenül összehasonlítani. A dögevés becslése a vezetékszakaszok mentén azt mutatja, hogy az áramütést szenvedett madarak komoly tetemforrást jelentenek a „dögevők” számára. Houston (1979) megjegyzi, hogy a mérsékelt égövi tájakon ritka eset az, hogy egy tetemet dögevők falnak fel, mert a ragadozók általában megvédik zsákmányukat, vagy maradéktalanul felfalják azt. Ezért a fakultatív dögevők valószínűleg elsősorban a betegségben, balesetekben vagy fészekből kihullás miatt elpusztult állatok tetemeire számítanak (DeVault et al., 2003).

- 45 -

Végül néhány adalék az áramütés miatt elpusztult madarak felmérése és a „dögevők” tevékenységének vizsgálata során tapasztaltak közül, amelyek egyrészt utalnak a „dögevők” állandó tevékenységére, annak hatékonyságára, és az ennek eredményeként várható torzulásokra, melyre a madárpusztulásokat vizsgáló számíthat; másrészt számos további, később megválaszolandó kérdést vetnek fel. A tíz hónapon keresztül, havi rendszerességgel folytatott, három szakaszt érintő felmérés ellenére „csak” 2 egerészölyv (Buteo buteo), 4 szarka (Pica pica), 1 parlagi galamb (Columba livia) és egy seregély (Sturnus vulgaris) tetemét találtam frissen, a „dögevőktől” sértetlen állapotban, szemben a 102 db-os teljes menyiséggel, aminek jelentős része test vagy tollmaradvány volt. E maradványok kb. harmadán látszott, hogy azokat a mezőgazdasági munkák során talajművelő- vagy kaszálógép roncsolta, darabolta szét, ami nem zárja ki, hogy a „dögevők” is kivették belőle részüket. Kérdés, hogy a talajművelés során az áramütött tetemek milyen aránya kerül teljesen vagy nagyrészt betemetésre; hogy a részben földbe temetve talált tollfoszlányok áramütött gazdája a talajba lett dolgozva, vagy csak a „dögevők” utánni tollmaradványok; hogy az áramütésen kívül egyébként sértetlen és értékesnek, szépnek vélt madártetemek közül (szalakóta, vörös vércse, egerészölyv stb.) mennyit visznek el a mezőgazdasági munkát végzők? A maradványok másik, kb. kétharmad részén viszont kétséget kizáróan látszott, hogy „dögevők” fogyasztották el, hiszen legtöbbször lábakat, szárnyakat, lerágott fejeket, nagyobb körben szétszórt tollakat, sokszor emlős ürülékét találtam és fényképeztem. A fentebb említett 8 db sértetlenül talált madár tetemét a két ölyv kivételével egy hónapra szintén felfalták, csak néhány toll maradt utánnuk. Az egyik ölyvet azután falta fel valami, miután leesett a fémszerkezetről, a másikat két hónapig csak a férgek rágták, majd rókaürüléket találtam rajta, végül télen, három hónappal a megtalálásától valami megette. Tehát bizonyos idő alatt gyakorlatilag minden tetem eltűnt vagy elfogyasztásra került. A „dögevők” tevékenységére irányuló vizsgálatom egyértelmű eredményt mutat, eszerint a tetemek nagy része (84, 5 %) egy hét alatt eltűnik. E vizsgálat során fogalmazódott meg bennem, hogy ha a kihelyezett tetem nyom nélkül eltünik, ugyanígy járhat az áramütött madár is. Ez is magyarázhatja, hogy a felmérés rendszeressége és időtartama ellenére miért „csak” 102 elhullott madarat találtam, hiszen más hasonló felmérés során két hónap alatt többet találnak. Továbbá ez is oka lehet, hogy aránylag kevés faj egyedei kerültek elő áramütötten, szemben más hasonló területeken végzett felmérésekkel, vagy Demeter és munkatársainak eredményeivel (2004), amit ők korábban, az általam is felmért szakaszokon tapasztaltak.

- 46 -

A „dögevők” tevékenységének hatására irányuló vizsgálatom eredményeinek láttán egyébb gondolatok is indokoltak. Mint írtam fácánok (Phasianus colchicus), gyöngytyúkok (Numida meleagris) és pulykák (Meleagris gallopavo) tetemeit helyeztem ki az áramütött madarak elfogyasztási arányának felmérésére. Azért ezeket, mert egyfelől a külföldi tanulmányok is részben ezeket említik, másfelől leginkább ezeket lehetett nagyobb menyiségben beszerezni. Ezeket is csak nehezen, hiszen az állattenyésztő ágazatot súlytó nehézségek miatt szinte minden tenyésztelep megszünt, ezért nehéz volt még működő gazdaságot, és ott ismeretséget keríteni. Ez okozta, hogy a szándék ellenére e vizsgálat a téli időszakra maradt, ami ugyan értékes és jól használható adatsort eredményezett, de ismeretei alapján méginkább indokolt lenne legalább egy tavaszi-kora nyári, és egy őszi időszakra eső vizsgálat is, akár több éven át. Kérdés, hogy a téli szezonban született 95, 6 % eltünési arány mennyivel módosulna az eltérő időszakokban és átlagban? Valószínű, hogy a téli körülmények fokozzák a „dögevők” étvágyát és a táplálék keresésére fordított időt. A 2006-2007. év tele igen enyhe és hómentes volt, ami feltehetően kevesebb energiabefektetést, több és könnyebben elérhető élő zsákmányt, ezért kisebb kompetíciót eredményezhetett a ragadozóknál. A dögevésre hajlamos ragadozók hatékonyságát számos tényező befolyásolja, így például a hőmérséklet, a táplálék/tetem feltűnősége, gyakorisága, mérete, a környező terület jellegzetességei, a növényzet dússága (DeVault et al., 2003). A „dögevők” hatékonysága alighanem attól is függ, hogy közülük mely fajok vannak jelen a területen. Azok a „dögevők” amelyek csak a saját területükön keresgélnek, és nem mennek hosszabb felderítő utakra, kisebb valószínűséggel találnak rá a tetemekre, hiszen a tetem megtalálásnak esélye arányos a megtett út nagyságával (DeVault et al., 2003). Ezen túl a nyílt területek, mint amelyen a felmérés is készült, lehetővé teszik a „dögevők” számára, hogy könnyen felfedezzék a tetemeket. Főként a nagytestű ragadozó madarak, mint a parlagi sas (Aquila heliaca) sokkal könnyebben boldogulnak, hiszen reptükben könnyebben észlelik a tetemeket (DeVault et al., 2003), főként az olyan sík területeken, mint a Hevesi Füves Puszták. Meg kell jegyeznem, hogy a kihelyezett tetemek tarkák voltak, éppúgy mint a vadmadarak, így sokkal nehezebben fedezhetők fel azon „dögevők” számára, amelyek a látásukra és nem az orrukra hagyatkoznak. Mégis, vagy talán éppen ezért, igen nagy arányban fogyasztották, illetve vitték el a kihelyezett tetemeket, a nyomok alapján rókák (Vulpes vulpes). Ennek oka lehet a rókák jelentős egyedszáma, amit a csökkenő vadászati terhelés, illetve a veszettség elleni immunizáció is növel. Táplálékhiány nem állhatott fenn, sőt épp ellenkezőleg, mert akkor a területen általam azelőtt soha nem látott számban telelő egerészölyvek (Buteo buteo) sem maradtak volna ott tartósan.

- 47 -

3.4. AZ OSZLOP-FEJSZERKEZETEK SZIGETELÉSÉNEK HATÉKONYSÁGA, HIÁNYOSSÁGAI ÉS AZOK HATÁSAI Hazánkban a középfeszültségű szabadvezetékek kialakítása során évtizedek óta alkalmazott és széleskörűen elterjedt műszaki megoldások miatt ez idő szerint az oszlopok szigetelése, a tartóoszlopok kereszttartóinak burkolása az egyetlen olyan megoldás, ami egyegy vezetékszakaszon – bizonyos oszloptípusok esetében – rövid időn belül megoldás lehet az elektromos áramütés gondjára. Sajnos a mai gyakorlat számos akadályt gördít e gond mielőbbi végleges megoldása elé. Először is, az áramszolgáltató vállalatok a létező hazai törvényi szabályozások (2001. évi CX. törvény a Villamos Energiáról; 1996. évi LIII. törvény a Természet Védelméről; 1995. évi LIII. törvény a Környezet Védelméről; 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről, 281. § a Természetkárosításról) vonatkozó részeinek rendelkezései ellenére igen keveset tesznek a madarak szempontjából veszélyes műszaki megoldások módosítása, cseréjé érdekében. Ennek indokaként leginkább a módosítással járó rendkívüli költségekre hivatkoznak azok a szolgáltatók, amelyek egyébként nemzetközi összehasonlításban is előkelő helyen szerepelnek a nyereségtermelésben. Másodszor, az igen szűkös anyagi forrásokkal rendelkező civil természetvédő szervezetek által kidolgozott és folyamatosan kért szigetelési munkák nem haladnak olyan ütemben, ahogyan az természetvédelmi szempontból indokolt és igen sürgető lenne. Sajnálatos módon a legtöbb áramszolgáltató éveken keresztül szigeteletlenül hagy olyan vezetékszakaszokat is, amelyeken tömegesen pusztulnak a madarak, és amelyek szigetelésére a természetvédelem akár többször is felkérte már őket. Ennek oka rendszerint az, hogy az áramszolgáltatók többsége ma már alvállalkozókon keresztül végezteti el vezetékeinek rutin vizsgálatát, karbantartását. Az alvállalkozók azonban szoros határidővel dolgoznak, és csak olyan oszlopokon végeznek karbantartást, ahol valamilyen műszaki hibát, például törött porcelánszigetelőt találnak. A karbantartásra szánt munkaóra mennyiség nem teszi lehetővé, hogy a dolgozók egyegy vezetékszakaszon minden oszlopra felkapaszkodjanak és ott szigetelő burkolatokat helyezzenek el, mivel ez többlet munkaidőt jelent, aminek a fedezete nem biztosított. Ezért sok helyen csak akkor kerülnek szigetelők az oszlopokra, ha egy vezetékszakaszt teljesen felújítanak, azaz minden oszlopot újra cserélnek (Demeter et al., 2004).

- 48 -

Harmadszor, a nyereségérdekelt cégek tevékenysége által okozott természetkárosítás csökkentéséhez, a szigetelőpapucsok gyártásához a természetvédelem egyébként is szűkös forrásait használják fel. Ez azért van így, mert ma még csak ekként lehet belátható időn belül mérsékelni a madarak pusztulását azokon a vezetékszakaszokon, ahol a legsürgetőbb a megoldás. Egyértelművé kell tenni, hogy a szigetelés jelenlegi gyakorlata átmeneti kényszermegoldás, de sajnos nélkülözhetetlen. Néhány országban már a felméréseket és a madártani szakemberek munkáját is jelentős részben az áramszolgáltatók fedezik. Az anyagi ráfordítások terén a jövőben a hazai áramszolgáltatóknak kell a vezető szerepet vállalniuk (Demeter et al., 2004). Az általam vizsgált három szakasz közül a Heves - Hevesvezekény - Tarnaszentmiklós Pély települések határában húzódó szabadvezeték tartóoszlopai szigeteltek, de csak az egyszerű háromszög vezetőelrendezésű oszlopok kereszttartói, ugyanakkor az igazán veszélyes, bonyolult fejszerkezetű oszlopok gyakorlatilag szigeteletlenek. E szakasz esetén a szigetelést nem előzte meg az oszlopok cseréje, de itt is a tapasztalt gyakori pusztulások miatti többszöri kérés vezetett eredményre, ami azonban igen csak kérdéses. Azért állítom ezt, mert ahogy a 3. táblázatban látható az általam vizsgált szakasz 48 db oszlopából 39 db (81, 25 %) egyszerű szerkezetű szigetelt oszlop, míg a maradék 9 db (18, 75 %) a szerkezet összetettsége miatt szigeteletlen, ugyanakkor a szakaszon talált 34 db áramütött madár közül e kilenc oszlop okozta 31 db (91, 2 %) madár pusztulását. Az eredmény jól tükrözi, hogy ugyan a szigetelés hiányosságai miatt az egyszerű szigetelt oszlopok is 3 db (8, 8 %) elhullást eredményeztek, ami nem megnyugtató, de az igazi gondot e „gyilkos”, szigeteletlen oszlopok jelentik, holott szigetelésükre van megoldás. Sajnos mindennapos eset, hogy a szigetelést végzők nem megfelelően helyezik fel a burkolatot a kereszttartókra. A leggyakoribb hiba ilyen esetekben az, hogy nem burkolják le teljes mértékben a kereszttartót, aminek következtében maradnak olyan részek az oszlopon, ahol egy madár földzárlatot hozhat létre. Előfordul, hogy egy szakasz szigetelésekor az utolsó néhány oszlopra nem marad megfelelő mennyiségű burkoló, ezért a rendelkezésre álló mennyiséget feldarabolják, így az utolsó néhány kereszttartóra nem jut, vagy csak rövidebb szigetelés kerül (10. kép).

- 49 -

10. kép: Hiányosan szigetelt kereszttartó.

Ugyanakkor az is szigetelési hiányosságot eredményez, ha a szigetelő papucsot olyan kereszttartóra próbálják rögzíteni, aminek méretei, szerkezeti formái, kiálló részei ezt kérdésessé teszik. A vizsgált vezetékszakaszon több olyan szigetelt keresztkart is lefényképeztem, ahol e hibák jól láthatók. Mivel e szakaszon a szigetelést megelőzően nem cserélték le az oszlopokat, számos olyan oszlop van, amin a keresztkar korábban más célra lett kialakítva, de időközben változott a szerepe és nem cserélték le, vagy egyszerűen ez volt raktáron és ezt szerelték fel. E keresztkarok eredetileg két-két porcelánszigetelő rögzítéséhez lettek kialakítva, ezért két-két fémfül van rajtuk oldalanként. Az ilyen szerkezetet a műutak, csatornák, települések felett áthaladó vezetékrészek biztonságos rögzítésére alkalmazzák. Jelen helyzetükben azonban nincs ilyen biztonsági igény, ezért csak a szélső egy-egy porcelán van rájuk felszerelve, így a belső két fül funkció nélkül kiáll a keresztkarból. A „szigetelő papucs” rögzítése esetén ez gondot okoz, mivel azt sima 80 mm-es zártszelvényhez tervezték. Ennek ellenére több alkalommal tapasztaltam, hogy a „szigetelő papucsot” így is ráfeszítették, amit a kiálló fül a szigetelőanyag rugalmassága folytán lelök magáról. Ezt megelőzendő a feszülő szigetelést egyes esetekben huzallal is átkötötték, de a huzal szakadásával a gond újra jelentkezik (11. kép).

11. kép: A szigetelést lelökni készülő fémfül.

Más esetben a kiálló fémfül helyzetének megfelelően a szigetelő burkolatot behasították, és ezután huzallal átkötve helyezték a keresztkarra. A szigetelés behasított és kihajtott része sok esetben a helyén marad, és a kiálló fémfület takarva többé-kevésbé betölti szerepét (lásd a 12. kép baloldali keresztkarja), míg más esetekben a behasított és kihajtott szigetelőrész letörik, vagy már eleve letörték, így a szigetelt keresztkarból már kilóg a fémfül, ami persze áramütést eredményezhet (lásd a 12. kép jobboldali keresztkarja). A képen látható szigetelt oszlop alatt áramütött dolmányos varjú (Corvus corone cornix) tetemét találtam.

12. kép: A szigetelésből kiálló veszélyes fémfül.

- 50 -

Ugyancsak áramütés forrása lehet az oszlop csúcsára szerelt eredetileg dupla porceláncsigás tartószerkezet, amit ha csak egy csigával szerelnek fel, éppen méretes beülési lehetőséget nyújt a madaraknak, és mivel nem szigetelt, szinte biztos áramütést is. A szigetelő papucs ilyen esetekben nyilvánvalóan részmegoldást jelent – főleg ha csak a keresztkar egyik oldalán van meg –, az oszlop így nem lesz teljesen biztonságos (13. kép). Itt jegyzem meg, hogy a szigetelt vezetékszakasz utolsó ellenőrzése alkalmával több olyan oszlopot is találtam, amiről hiányzott az egyik, de volt, ahol mindkettő „szigetelő papucs”. Nem tudom, hogy a viharos szél, a fentebb említett szerkezeti eltérések és hatásaik, vagy inkább emberi rosszakarat idézte-e elő e korábban nem tapasztalt hiányokat. Azért gondolok emberi „beavatkozásra”, mert három olyan egyszerű kereszttartóról is hiányzott a szigetelés, mint ami a 10. képen látható. Ezekről a kiálló fülek hiányában azok feszítő hatása sem, illetve a pontos illeszkedés eredményeként a szél ereje sem lökhette le a „szigetelő papucsot”. Viszont több oszlop alatt is találtam üres töltényhüvelyeket, sörösüvegeket, és egy ittas vadász ki tudja mi mindent vesz célba. Ennek ellenére ezek a szigetelési hiányosságok leginkább a keresztkar eltérő kialakításának és a szigetelést végzők átgondolatlan, gyakran hanyag munkájának eredményei.

13. kép: Ideális, de veszélyes ülőhely a csúcson.

Sok esetben feszítőoszlopok, kapcsolóoszlopok, elágazásban álló oszlopok bonyolult szerkezetű fém kereszttartóit próbálják meg „szigetelő papucsokkal” leburkolni, holott ezeknél az oszlopoknál megfelelőbb védelmet nyújtana az áramkötések burkolt vezetővel történő elkészítése, vagy kiváltása. A kereszttartók jó szándékú, de erősen hiányos és bizonytalan minőségű burkolása mérsékelheti az áramütés veszélyét – ilyen részlegesen burkolt feszítőoszlop alatt leesett szigetelő elemet is találtam –, de ennek értékét jól minősíti az az áramütött egerészölyv (Buteo buteo), amit egy elágazásban álló oszlop fémszerkezetére akadva találtam (14. kép).

14. kép: Áramütött egerészölyv a fémszerkezeten

- 51 -

Végül meg kell említenem, hogy új vezetékszakaszok létesítésekor, vagy régebbiek felújításakor megjelentek olyan egysíkú vezetőelrendezésű oszlop-fejszerkezetek – bár az általam vizsgált szakaszokon ilyen új típusú szerkezetek nem voltak, de lakóhelyem környékén több vezetékszakaszon is láthatók –, amelyek szigetelése az eddigi, viszonylag olcsó módszerrel, azaz a kereszttartók burkolásával csak részben oldható meg. A sodronyok közelsége miatt ezeken az oszlopokon a madarak által előidézett földzárlat kockázata mellett igen nagy a fázisok közti rövidzárlat kialakulásának veszélye. Az egysíkú vezetőelrendezés és a szűkre méretezett sodronyköz (15. kép) szinte értelmetlenné teszi a keresztkar szigetelését, hiszen a galambnál nagyobb méretű madarak leszállása esetén (szinte minden védett vagy fokozottan védett madarunk e mérettartomány fölé esik) a földzárlat ki sem alakulhat, a két fázist szárnyaikkal hamarabb rövidre zárják. A 15. képen látható új típusú, egysíkú vezetőelrendezésű, dupla porcelánszigetelős, a madarakra nézve nagyon veszélyes oszlop-fejszerkezet a ritka kivételek közé tartozik, hiszen telepítésekor a fázisokat beburkolták, de a szűk térközök szemléltetésére így is alkalmas. E szerkezetnek természetesen szimpla csigákkal szerelt változata az elterjedtebb, amelyek egymás közötti távolsága is csak 75 cm. A madarakat érő halálos áramütés kialakulásának megelőzése érdekében ezek a típusok nem terjedhetnek el olyan élőhelyeken, ahol a madarakra veszélyt jelentenek, de a legjobb az lenne, ha mielőbb befejeznék e fejszerkezet-típus gyártását és telepítését!

55 cm

35 cm

15. kép: Veszélyes új típusú oszlop-fejszerkezet.

- 52 -

3.5. AZ ÁRAMÜTÉSES MADÁRPUSZTULÁSOK CSÖKKENTÉSÉT, MEGSZŰNTETÉSÉT CÉLZÓ JAVASLATOK, MEGOLDÁSOK Azok a középfeszültségű szabadvezetéket tartó oszlopok, melyek egyes vezetékszakaszokon a madarak által gyakran használtak „gyilkos oszlopként” híresülnek el és többször igen nagyarányú madárpusztulást okoznak. Azokban az országokban, illetve területeken – így hazánkban is –, ahol ezeket az oszloptípusokat alkalmazzák számos, főleg nagytestű madárfaj súlyos veszteségeket szenved. Felmérések zajlottak gólyák (Ciconia sp.), sasok (Aquila sp.), ölyvek (Buteo sp.), sólymok (Falco sp.) stb. tekintetében, melyek megállapították, hogy csak e-típusú veszteségek az állományok hanyatlásához vezettek. Nem remélhetjük, hogy a madarak majd alkalmazkodnak, megtanulják és elkerülik a vezetékszakaszok különösen veszélyes oszloptípusait, hiszen nem tudnak tapasztalatot szerezni, vagy ha mégis, az szinte mindig halálos. Így nincs más lehetőség, mint biztonságossá tenni az összes vezetéket tartó oszlopot. A világ számos pontján különböző technikai megoldásokat tesztelnek és értékelnek a madarak biztonsága érdekében, bár mindeddig csak szerény eredménnyel. Sajnos az elektromos szolgáltatók többsége nincs tisztában a tudomány ez irányú fejlődésével és jelenlegi állásával. Pedig a vezetékek telepítése és az oszlopok módosítása terén alkalmazott ésszerű változtatások hatékonyan csökkenthetnék a madarakra leselkedő veszélyeket. Ha legalább a középfeszültségű „gyilkos oszlopokat” biztonságossá tennék, akkor jó néhány veszélyeztetett madárfaj állományai megerősödhetnének és hozzájárulhatnának az általuk elvesztett területek újranépesítéséhez. Az újratelepítési törekvések csak akkor lehetnek sikeresek, ha a főbb halálozási tényezőket, mint például az áramütéseket, a lehető legnagyobb mértékig kizárjuk. Ki kell jelenteni, hogy a „gyilkos oszlopok” nagyobb kockázatot jelentenek a nagytestű madaraknak, mint a közúti forgalom összesen, ezért további használatuk többé nem elfogadható (NABU, 2002). Ezeket a veszélyes szerkezeteket célszerűen kell kicserélni, vagy átalakítani a madarak biztonságáért. Már a jelenlegi tudás és tapasztalat birtokában is jelentősen csökkenthető az áramütés kockázata, melynek költségvonzata az elektromos szolgáltatók részéről is elfogadható mértékű. Ezt úgy lehet elérni, hogy figyelembe veszik a kutatók alapvető elveit és az oszlopszerkezetekre vonatkozó építési javaslatait, feltételeit. Szerencsére a gazdasági fejlődés eredményeként egyre több vezetéket és tartószerkezetet fognak kicserélni. Idővel sok országban el fognak tűnni az elektromos szabadvezetékek.

- 53 -

Az alacsony- és középfeszültségű hálózatok terén már kedvező változások tapasztalhatók, néhány áramszolgáltató lépéseket tett a földfelszíni vezetékek föld alattivá alakítása érdekében. Példa lehet erre az alábbi három eredmény: y

Hollandiában már az áramszolgáltatók összes alacsony- és középfeszültségű vezetéke föld alá került, melynek eredményeként az áramütés és/vagy vezetékkel ütközés miatti madárpusztulás megszűnt (kivétel a magasfeszültségű és a vasúti középfeszültségű hálózat). Ezek a kedvező változások részben meg is magyarázzák a madárvédelem terén Hollandiában elért eredményeket.

y

Észak-Németországban a Schleswag AG nevű áramszolgáltató 1989 óta nem épít középfeszültségű szabadvezetékeket, és folyamatosan föld alattira cseréli a korábban létesült földfelszíni hálózatot. Munkájuk eredményeként folyamatosan csökken a madárpusztulások kockázata, míg az végül meg is szűnhet.

y

Hazánkban a Hortobágyi és a Körös-Maros Nemzeti Park az E.ON Hungária csoport támogatásával jelentős, mintegy 1, 36 milliárd forintos támogatást nyert el az Európai Unió strukturális alapjából, melyet a NATURA 2000 élőhelyek és fajok védelmét szolgáló természetvédelmi fejlesztések megvalósítására fordítanak. A projekt az E.ON együttműködésével és mintegy 185 millió Ft-os fejlesztési hozzájárulásával valósul meg, amelyet a cég helyi áramszolgáltatója ad. Ennek eredményeként lebontják a két nemzeti park térségében a védett madarak tömeges pusztulását okozó legveszélyesebb elektromos szabadvezeték szakaszokat. Ezeket 2007. december végéig, mintegy 100 kilométeres szakaszon földkábel váltja ki, így az érintett térség területén a madarak tevékenysége biztonságossá válik. E három példa jól mutatja az áramütés okozta gondok megoldásának kívánatos irányát,

illetve azt is, mekkora különbségek vannak az eddig elért eredményekben, az anyagi lehetőségekben, a természetvédelmi szervezetek érdekérvényesítő képességében és a gond megoldásában érintettek szemléletében. Bár a Holland példa jelen hazai viszonyaink között csak egy vágyálom, hiszen nálunk minden körülmény inkább a megoldás ellen hat, azért mégis biztató az első hortobágyi „fecske”, amit remélhetőleg egyre több ilyen fog követni. Addig azonban a hálózatokon jelentős biztonsági átalakításokat kell végezni a meglévő tapasztalatok alapján. Az áramszolgáltató vállalatok és a természetvédő szervezetek között azonban ritka az önkéntes megállapodás. Ahol jó az együttműködés, ott helyi, sőt regionális méretűek az eredmények, mint például néhány különösen veszélyes „gyilkos oszlop” átalakítása, szigetelése.

- 54 -

Azonban az ilyen jellegű próbálkozások többnyire csak részeredményt hoznak, főleg akkor, ha ezek az úgynevezett „gyilkos oszlopok” továbbra is használatban és szigeteletlenül maradnak, vagy netán más újonnan készülő szakaszokon ugyanezeket alkalmazzák. Így tehát az áramszolgáltató vállalatok felelőssége, hogy figyelembe vegyék a madarak biztonságát, megszüntessék a veszélyforrásokat, ami közérdek és erkölcsösség kérdése is. De kielégítő eredményeket csak a világos törvényi szabályozás hozhat. Az áramszolgáltatók, amikor csak lehet, a költségkímélő műszaki megoldásokat részesítik előnyben, ami részben érthető, mindaddig, amíg az ál-gazdasági indokokon alapuló, a természetvédelmi célú módosítások elleni érveket nem hangoztatják. Sajnos ez hazánkban is elégé gyakori és mindeddig bevált kifogás, amit az is bizonyít, hogy az MME, illetve más civil természetvédelmi szervezetek és személyek ez irányú évtizedes erőfeszítései ellenére, még mindig csak a legolcsóbb „szigetelő papucsos” módszer terjedt el, ami csak az egyszerű háromszög elrendezésű tartóoszlopok szigetelésére alkalmas. Ez is eredmény, de lássuk be, csak részeredmény, hiszen az ettől eltérő bonyolult és egyben a madarakra jóval veszélyesebb fejszerkezetű oszlopok szigetelésére ez nem nyújt megoldást. Ugyanakkor külföldön már ezekre is kifejlesztették a megfelelő eljárásokat és szigetelő anyagokat (Raychem), de hazánkban ezeket elvétve alkalmazzák (így az általam vizsgált „szigetelt szakasz” kilenc „gyilkos oszlopán” sem, melynek eredményei a 3.1. alfejezet 3. táblázatában, illetve a 3.5. alfejezetben olvashatók), pontosan a magas költségre hivatkozva, nemhogy a fémszerkezeteket és a vezeték felfüggesztéseket módosítanák. De ez nem csak az én tapasztalatokon alapuló véleményem, más a témában jártas szakemberek és szervezetek is hasonlóan látják a gondot. Többek között az a német madárvédő szervezet (NABU - German Socyeti for Nature Conservation, Registered Charity and BirdLife Partner Germany) mely a 2002-ben kiadott Madarak védelme a távvezetékeken („Protecting birds on powerlines”) című anyagában a következőket írja: „Néhány országban, mint például Magyarországon a helyzet szinte abszurd: a „gyilkos oszlopok” az egyetlen, az állami hatóságok által elfogadott műszaki szabvány, és ezért használatuk kötelező.” Annak érdekében, hogy a madarak biztonságának alapjait megteremthessük, egyértelmű törvényi és műszaki szabályozás kell! Számos országban csak e szabályzás után kezdtek eltűnni a veszélyes oszloptípusok, illetve kezdték el átalakítani azokat széles körben.

- 55 -

A következőkben igyekszem bemutatni a Magyarországon általánosan elterjedt oszloptípusok potenciális veszélyeit és ennek csökkentése érdekében megtehető lépéseket. Az elektromos szerkezetek madarakra gyakorolt hatása elsősorban attól függ, hogy milyen módon rögzítik a szigetelőket az oszlophoz és milyen a tényleges távolság a vezetékek és a többi áram alatti, illetve földelt rész között.

Szabadvezetékek tartóoszlopai függőlegesen álló szigetelőkkel Az ilyen típusú oszlop-fejszerkezetek széles körben elterjedtek – hazánkban szinte kizárólag ezeket alkalmazzák – és a létező megoldások között a legveszélyesebbek. A vezetékek és a kereszttartók közötti távolság kicsi, ezért minden olyan kis- és középfeszültségű szabadvezetéket tartó oszlop veszélyt jelent a madárvilág számára, amelynek a fejszerkezetére beülő madár egyidejűleg érinthet meg két vezetőt, vagy egy vezetőt és egy földelt oszlopelemet, mint amilyen a fém kereszttartó. A zárlatot létrehozó madár áramütést szenved, és általában azonnal elpusztul. a) Korábban létesített vezetékszakaszok és oszlopok szigetelése Az összes hazai oszlop-fejszerkezet szigetelése (madárbaráttá alakítása) megoldható. A szabadvezetékek okozta áramütés hatékony mérséklése érdekében több megoldást kell alkalmazni. Tartóoszlopok Háromszög vezetőelrendezés esetén „szigetelő papucs” (kereszttartó-burkolat) alkalmazása (16. kép), amit minden esetben szorosan rögzíteni kell. Kivételt képeznek az olyan fém tartóoszlopok, amelyek kereszttartója több elemből áll. Ezeken az oszlopokon mindhárom fázis és a tartó porcelánszigetelők burkolása is szükséges (17. kép). A „szigetelő papucs” csak tartóoszlopokon, és a teljes kereszttartó burkolásakor nyújt megfelelő védelmet a madarak számára!

mindhárom fázis burkolandó „szigetelő papucs”

16. kép

17. kép

- 56 -

Egysíkú vezetőelrendezés esetén „szigetelő papucs” alkalmazása a kereszttartón, illetve a középső vezető burkolása (a 18. képen a vezeték nincs burkolva). Több elemű kereszttartó (19. kép) esetén a kereszttartó burkolása nem oldható meg hatékonyan „szigetelő papucsokkal”, ezért itt a három fázist kell burkolni (a 26. képen látható vagy hasonló elemmel). Figyelemmel kell lenni a „szigetelő papucs” pontos leszabásra, mert szigetelt oszlopok alatt is találtam madártetemeket, amelyek azért szenvedtek el áramütést, mert volt csupasz földpotenciálú felület (lásd 12. kép).

középső fázis burkolandó

mindhárom fázis burkolandó

„szigetelő papucs”

18. kép

19. kép

Feszítő oszlopok Háromszög vezetőelrendezés esetén (20. kép) ajánlott a kereszttartó síkja feletti átkötések burkolt vezetékre történő cseréje (23. kép). Ha mindhárom átkötés felső vezetésű, akkor mindhármat cserélni kell, ha a két szélső a kereszttartó kar alatt van vezetve, elegendő a középső átkötés cseréje. Ennél drágább, de szintén hatékony megoldás a három fázis burkolása (mint 23. kép). Egysíkú vezetőelrendezés esetén (21. kép) ajánlott a kereszttartó síkja feletti átkötések cseréje burkolt vezetékkel, vagy ezek átvezetése a kereszttartó síkja alatt.

burkolandó, vagy alul átkötendő vezeték

burkolandó, vagy alul átkötendő vezeték

alsó átkötés

alsó átkötés

20. kép

21. kép

- 57 -

Oszlopkapcsolók (22. kép) Indokolt a kapcsolószerkezet és a szigetelőláncok közötti átkötések cseréje burkolt vezetékkel, és alternatív ülőhely kialakítása a kapcsoló szintje fölött (23. kép, forrás: DÉMÁSZ). Az ülőhely kialakítása a kapcsoló felett olyan legyen, amely véd a madarak ürülékétől (az egyes oszlopkapcsoló típusoknak és felerősítésüknek megfelelően). A kiülőhely a napjainkban leggyakrabban használatos 2-70016-os keresztkarhoz illeszkedik. Ettől eltérő vasszerkezetekhez külön adapter szükséges, amit egyedileg kell elkészíteni.

burkolandó vezeték

alternatív ülőhely

burkolt vezeték 22. kép

23. kép

Oszlop transzformátor állomások (24. kép) E típusoknál is indokolt a szigetelő-láncok és a biztosítékok közötti átkötések, illetve a biztosítékok és a transzformátor közötti átkötések cseréje burkolt vezetékre. Hatvan cm-nél rövidebb feszítő szigetelő(lánc) esetén szük-

minimum

60 cm

séges egy kúszóút növelő gallér elhelyezése az alsó szigetelők vezető felőli végére. Fontos a

biztonságos ülőhely

terelő-szigetelő burkolása, valamint a leágazó áramkötések

burkolt

vezetékre

történő

cserélése a biztosító aljzatig – szükség esetén a transzformátor kapcsokig –, ez esetben a transzformátor

kapcsainak

burkolása

burkolt vezeték

is.

Szintén fontos az összehangoló szikraköz burkolása vagy leszerelése a középfeszültségű átvezető szigetelőről. A 24. képen egy olyan oszlop transzformátor állomás látható amelyen a szükséges módosításokat már elvégezték.

- 58 -

24. kép

b) Új létesítésű vezetékszakaszok és oszlopok szigetelése Tartóoszlopok Új vezetékszakaszok létesítése esetén a ma használatban lévő oszlop-fejszerkezetek közül madárvédelmi szempontból mindenképp a háromszög vezetőelrendezésű tartóoszlopok (16. kép) a kedvezőbbek az egysíkú vezetőelrendezéssel szemben, de csak akkor, ha a szélső fázisok közötti távolság legalább 140 cm! A kereszttartók szigeteléséről minden esetben gondoskodni kell, és az oszlop csúcsán található, középső vezető mellett sem lehet olyan helyet szabadon hagyni, amelyre madár ülhet! Ez akkor fordul elő, ha az egyszeres felfüggesztés alapja egy kettős felfüggesztéshez használt fém tartó (3.5 alfejezet 13. kép). Ahol fokozott biztonsági előírásoknak kell eleget tenni, és leesésgátlót kell alkalmazni, ott a műanyaggal borított leesés-gátló alkalmazása az elfogadható (25. kép, forrás: DÉMÁSZ), amíg ugyanez

leesésgátló

fémből készítve veszélyt jelent a vezetékre ülő madarakra. A fém leesésgátló alkalmazásánál a kettős felfüggesztés is kedvezőbb, bár

25. kép

nem veszélytelen megoldás. Nem támogatható olyan, egysíkú vezetőelrendezésű fejszerkezetek alkalmazása, amelyeken a fázisok közötti távolság kicsi 75 cm

(VÁT-H20 szerinti TBE, SBE – 26. kép).

75 cm

Amennyiben ilyen fejszerkezetekkel létesül vezeték, akkor a kereszttartó burkolása mellett oszloponként két fázis, dupla porcelán szigetelő esetén három fázis burkolását is el

55 cm

35 cm

kell végezni, mivel a közel lévő fázisokat könnyedén áthidalhatja egy közepes méretű madár is (fázis-fázis zárlat)!

26. kép: Megfelelően burkolt fejszerkezet.

Nagyobb fázistávolság esetén (pl. VÁT-H2 szerinti SBE-130, ahol a szélső fázisok távolsága 2600 mm – lásd 18. kép) elég a kereszttartó és a középső fázis burkolása. Tartóoszlopokon madárvédelmi szempontból a megfelelő elhelyezésű függő szigetelők alkalmazása lenne a legkedvezőbb megoldás, ezek azonban (egy-két rövid vezetékszakaszt kivéve) Magyarországon még nincsenek használatban.

- 59 -

Feszítő oszlopok Feszítőoszlopok esetén legkedvezőbb az egysíkú vezetőelrendezésű portáloszlop, amelyen mindhárom vezetékátkötés a kereszttartó síkja alatt van átvezetve (27. kép). Ez a vezetőelrendezés a madarakra nézve minimális kockázatot jelent. Minden egyéb esetben a felső vezetékátkötéseket burkolt vezetékkel kell létesíteni! A feszítőláncok hossza min-

alul vezetett átkötések

denhol legalább 60 cm legyen! Háromszög vezetőelrendezésnél a felül vezetett átkötéseket szintén burkolt vezetékkel kell létesíteni.

27. kép: Egy madárbarát megoldás.

Oszlopkapcsolók Oszlopkapcsolók esetében minden vezetékátkötést burkolt vezetékkel kell létesíteni (23. kép). Emellett az oszlopkapcsolókon (mivel maga a kapcsolószerkezet nem szigetelhető), alternatív ülőhelyet kell biztosítani a madarak számára a kapcsoló szintje fölött (23. kép). Jó megoldás még és támogatandó a kapcsolószerkezet függőleges elhelyezése, ez a megoldás azonban további műszaki fejlesztéseket igényel. Oszlop transzformátor állomások) Oszlop transzformátor állomások esetében szintén minden vezetékátkötést burkolt vezetékkel kell létesíteni (az oszlopfej és a biztosító aljzat között és a biztosító és a transzformátor szekrény között is). Emellett célszerű álló szigetelők alkalmazása nélkül, közvetlenül a szigetelőláncról lekötni a vezetéket a biztosítékok felé, így az oszlop csúcsa szabadon marad a madarak számára (25. kép). A szigetelőláncok hossza itt is legalább 60 cm legyen! Mint az előző néhány oldalon látható, a hazánkban alkalmazott, a madarakra nézve veszélyes oszlop-fejszerkezetek célszerű átalakítására, szigetelésére némi anyagi ráfordítással, de sok esetben több figyelemmel, gondosabb tervezéssel volna/van lehetőség. Már e megoldások széleskörű alkalmazása jelentős mértékben csökkentené a madarak áramütéses baleseteinek számát. Ettől még jobb módszer lenne a függő szigetelős tartóoszlopok használata, amely mind a madarak, mind az áramszolgáltatók és fogyasztók biztonságát növelné, de ennek alkalmazására jelenleg sajnos igen kicsi az esély, a holland példa pedig vágyálom. Ennek ellenére mindent meg kell tenni, hiszen a mintaszerű hortobágyi példát mások is követhetik.

- 60 -

4. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK A madarak áramütés folytán bekövetkező halálozása az elektromos szabadvezetékeken evolúciós léptékkel mérve nagyon új keletű jelenség. Hatásait a föld gazdaságilag fejlett területein és hazánkban is számos madárfaj kapcsán vizsgálták, minek eredményeként ez az elsődleges veszély a madarak körében, különösen néhány egyébként is megritkult, esetleg kihalástól veszélyeztetett faj esetén. Annak ellenére, hogy e probléma kiterjedt kutatások tárgya, továbbra is létezik és nem várható, hogy hatása a közeljövőben jelentősen mérséklődik, hiszen a vizsgálatok eredményeinek, illetve a megoldások lehetőségeinek ismerete dacára több országban – köztük sajnos hazánkban – sem teszik meg az elvárható lépéseket, gyakran a korábban leírtakra hivatkozva. A madarakat ért áramütések mérséklésére való törekvés során az lenne az ideális, ha a madárvédelmet minden egyes oszlop-fejszerkezet tervébe beépítenék. Noha az ilyen szemléletű tervezés volna a leghatásosabb megoldás hosszú távon, de ez csak a jövőben létesülő oszlopokon védi meg a madarakat. Az elektromos szabadvezetékek és tartóoszlopaik kézzelfogható veszélyt jelentenek bizonyos madárfajoknak. De ezek az oszlopok más szerepet is betöltenek, mivel pihenő- és leshelyet nyújtanak a vadászat során, esetenként fészekrakó helyet is. Ezért feltehető a kérdés: a szabadvezetékek inkább pozitív vagy negatív hatást gyakorolnak a madarakra? Ezt a kérdést nem tudom egyértelműen megválaszolni a felmérésemre alapozva, de néhány gondolatot megér. Az áramszolgáltatók oszlopszerkezetei kétségtelenül újabb lehetőségeket nyitottak meg a nyílt vidéken élő ragadozó madárfajok számára az addig elérhetetlen tájakon. Az egyre növekvő humán népesség nagyobb területek intenzív művelésbe fogását indokolta, ami súlyos változásokat eredményezett a vegetáció addigi alakulásában, valamint a zsákmányfajok, mint például az ürge (Spermophilus citellus), a mezei pocok (Microtus arvalis) stb. összetételében, bőségében és változatosságában. A fokozódó termelés gazdálkodó és feldolgozó üzemek, illetve úthálózat, később vezetékhálózat létrehozását tette szükségessé. Ahogy az utak és mezőgazdasági táblák felszabdalták a tájat, ezek szegélyein az őshonos lágyszárúak mellett megjelentek az adventív gyomfajok is. Az ilyen mezsgyéken, árkokban tenyésző viszonylag sűrű növényzet kiváló búvó- és táplálkozó helyet nyújt a rovaroknak, kistestű emlősöknek. Ezáltal a rendszeresen művelt területekhez képest a szegélynövényzet változatosabb és bővebb lehetőséget, kiváló vadászterepet biztosít a ragadozóknak. Ugyanez elmondható a mozaikosan fennmaradt, mára már igen megfogyatkozott, leginkább fátlan kaszáló- és legelőterületekről.

- 61 -

E körülmények között az áramszolgáltatók oszlopszerkezetei lehetőséget, kitűnő leshelyet biztosítanak, így a ragadozó és rovarevő madarak olyan táplálékforrásokat aknázhatnak ki, melyek különben elérhetetlenek lennének az „ül és vár” módszert használóknak. Ezért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a szabadvezetékek pozitív vagy negatív hatást gyakorolnak a madarakra. A előjel attól függ, hogy az áramszolgáltatók szerkezeteinek hatásai vajon növelték-e egy adott faj szaporodó párjainak populációját vagy sem. Azokban az esetekben, amikor az elsődleges halálozási ok az áramütés, a párok számának növekedése – ha egyáltalán van ilyen – nem ellensúlyozza az áramütés miatti pusztulást. A veszélyeztetett, egyéb külső tényezők miatt kihalással fenyegetett fajok esetén, mint például a kék vércse (Falco vespertinus), vagy korábban a parlagi sas (Aquila heliaca) az áramütések elkerülhetetlenül fokozzák a gondot, mivel a fiókát nevelő tojók áramütését követően a fiókák is éhen pusztulnak, akik nélkülözhetetlenek a populáció változatos génállományának fenntartásában. Olyan madárfajok esetén, ahol nem egyértelmű vagy nem ismert a hatás, a madárvédelem szempontjából helyesebb volna az elővigyázatos eljárás és az ilyen eredetű halálozás forrásának mielőbbi hatékony csökkentése. Mind saját felmérésem, mind a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központja által feldolgozott felmérések eredményei azt mutatják, hogy a madarakra nézve a középfeszültségű (20 kV-os) szabadvezetékeket tartó, különleges szerepet ellátó, öszszetett fejszerkezet-kialakítású oszlopai az igazán veszélyesek. E megállapítás egybecseng a külföldi szakirodalom eredményeivel is, noha a legtöbb idegen országban jóval kevesebb „gyilkos oszlopot” használnak/használtak, mint idehaza, és sokkal általánosabb a függő szigetelős fejszerkezetek alkalmazása, ami nálunk is üdvözítőbb lenne. Az igazi megoldást a szabadvezetékek föld alá helyezése jelentené, ami a madarak biztonsága mellett a tájkép alakulására is pozitívín hatna. Addig is, figyelembe véve a szabadvezetékek hosszú, gyakran 50 éves élettartamát, elengedhetetlen a már létező „gyilkos oszlopok” átalakítása, biztonságossá tétele a remélhetően átmeneti időszakra. A hazánkban jelenleg szinte kizárólag használatos oszlopfejszerkezetek átalakítására, biztonságossá tételére itt nem teszek javaslatot, mert azt már korábban, a jelen felmérés eredményeit bemutató 3. fejezet 3.5. alfejezetében (Az áramütéses madárpusztulások csökkentését, megszűntetését célzó javaslatok, megoldások) megtettem. Helyette néhány további szempontot említek meg, ami hozzájárulhat az oszlop-fejszerkezetek biztonságossá tételéhez, a pusztulások további csökkentéséhez.

- 62 -

A 3.5. alfejezetben javasolt műszaki megoldások, szigetelési módszerek, részben a saját felmérésem alkalmával azonosított áramütést okozó oszloptípusok alapján, részben az ÉMÁSZ egyik technológusa által az MME közreműködésével készített szakanyagon alapul (ÉMÁSZ, 2004). Fontos megjegyezni, hogy más, potenciálisan veszélyes szerkezetek is léteznek, melyeket szükség szerint át kell alakítani a fenti javaslatokban rejlő elvek szerint. Nem beszéltem továbbá a jövőbeli tervezés szükséges irányvonaláról, amelynek minden esetben figyelembe kell vennie a fenti műszaki jellegű madárvédelmi irányelveket, hogy később az oszlopmódosításokat is el lehessen kerülni. Az egyes oszlopok átalakítására vonatkozó említett javaslatokon túl, kulcsfontosságú a madár élőhelyek, köztük a vonulási útvonalak, telelő területek, valamint a hazánkban előforduló védett, fokozottan védett, áramütés által is veszélyeztetett madárfajok mozgáskörzetét azonosítani és az új létesítésű szabadvezetékek nyomvonalának tervezésekor elkerülni. A szabadvezetékek befolyásolják az élőhely szerkezetét, és jelentős hatást gyakorolnak az emlős faunára is. Minden egyes új szabad szabadvezeték tervezésekor számításba kell venni a nyomvonal mellett szóló érveket és ellenérveket, illetve gondosan kell kezelni és mérlegelni a prioritásokat. További jelentős eredményt lehetne remélni a madárvédelem terén, ha az áramszolgáltató vállalatoknál dolgozó egy-két, ma még csodabogárnak tartott mérnök mellett, akik a természetvédelem érdekeit is próbálják figyelembe venni, a tervező és vezető munkatársak többsége is tisztában lenne az alapvető ökológiai, környezet- és természetvédelmi elvárásokkal, és azokat is szem előtt tartva ténykedne. Ezt elősegítené, ha az állami és civil természetvédelmi szervezetek közreműködésével ismereteiket bővítenék, a madárvédelmmel kapcsolatos tudományos kutatások és vonatkozó madártani vizsgálatok eredményeit hasznosítanák. Sokkal több, a témát és a probléma megoldását ismertető cikket, beszámolót lehetne/kellene közzétenni a villamosipari szakfolyóiratokban is. További felméréseket, vizsgálatokat kell végezni a fentebb említett szigetelési és átalakítási lehetőségek hatékonyságának mérésére, összehasonlítva a madárvédelmi beavatkozások előtt és után tapasztalt eredményeket. A már szigetelt vezetékszakaszok alatt talált áramütésre utaló madártetemek azt mutatják, hogy a madarak biztonsága érdekében tett megoldások nem mindig sikeresek, legalább is hosszabb távon. Folyamatos ellenőrzésre van szükség, hogy az esetleges hiányosságok láttán kicseréljék a hatástalan, hanyagul szerelt, vagy az időjárás behatásaitól megrongálódott szigeteléseket. Amíg nem állnak rendelkezésre elfogadható, hosszú távon tartós anyagok a szigetelőkhöz és kábelekhez, az oszlop-fejszerkezetek módosítása marad megoldásként a régebbi és új vezetékszakaszok átalakítása, valamint létesítése esetén is.

- 63 -

Érdemes lenne költséghatékonysági vizsgálatokat végezni, aminek eredményeként az áramszolgáltatók összehasonlíthatnák az új vezetékszakaszok függő szigetelős kialakításának, illetve föld alá helyezésének költségeit azokkal a plusz költségekkel, melyek a jelenlegi álló szigetelős szerkezetek szigeteletlen szakaszain előforduló madarak okozta üzemzavarok és elhárításuk, a madárvédelmi szempontú szigetelési, átalakítási munkák, és a jelenleg még ki nem szabott, de a folyamatos törvénysértés miatt kiszabható természetvédelmi bírság stb. kapcsán jelentkeznek. Sajnos a függő szigetelők alkalmazásának ötlete nem arat osztatlan sikert az áramszolgáltató vállalatok körében. Állításuk szerint az ilyen oszlopfejek gyártása sokkal költségesebb, mint az álló szigetelősöké. Mivel az egész villamosipar álló szigetelők, illetve álló szigetelős oszlopfejek gyártására van berendezkedve, az átállás függő szigetelőkre állítólag igen nagy költségeket róna az áramszolgáltatókra és a gyártókra. Elképzelhető azonban, hogy hosszú távon az átállás és a függő szigetelők alkalmazása megtérülne. Spanyol tapasztalatok szerint a függő szigetelővel szerelt oszlopok sokkal kevesebb karbantartást igényelnek, mivel ezek a szigetelők rugalmasabbak, jobban ellenállnak az időjárás viszontagságainak, emellett a vezetékek nagyobb oszlopközzel létesíthetők (Ferrer és Janss, 1999). A hazai áramszolgáltatóknál is dolgoznak olyan szakemberek, akik osztják ezt a nézetet, ám „eretnek” gondolataik nemigen találnak meghallgatásra. A gond megoldásának kulcsa az áramszolgáltatók elkötelezettsége. A kérdés az, hogy valamilyen módon sikerül-e a jelenleginél erőteljesebben motiválni az áramszolgáltatókat, akár jogi szabályozás, akár saját anyagi érdekeik pontosabb kiszámítása és ennek hangsúlyozása révén. Valószínűleg lehetetlen az áramütések előfordulásának 100 %-os megszüntetése. A természetvédelem célja csak az lehet, hogy a lehető legkisebb szintre csökkenjen a madárpusztulás, illetve az egyes érintett fajok állományai számára biológiailag jelentéktelen mértékűvé váljon, azaz ne veszélyeztessen állományokat a kihalás veszélye az áramütések miatt. Az áramütés okozta madárpusztulás kérdése minden bizonnyal jelen lesz a hazai természetvédelemben még az elkövetkező években, évtizedekben is. Hogy sikerül-e minimális szintre csökkenteni a pusztulások mértékét, az azon múlik, hogy most megtesszük-e a szükséges lépéseket a megfelelő irányba, egy végleges megoldás felé. Fontos hangsúlyozni, hogy egy mérnöki problémáról van szó, és semmi nem indokolja, hogy a huszonegyedik században hagyjuk, hogy ezrével pusztuljanak madaraink az ország szabadvezetékeinek oszlopain.

- 64 -

ÖSSZEFOGLALÁS Napjaink egyik legégetőbb problémája a természet élő és élettelen alkotóelemeinek védelme, a kialakult sokszínűség megőrzése. A ma létező madárvilág számára – sok egyéb tényező közül – az egyik legnagyobb emberi eredetű veszélyforrás a középfeszültségű (általában 20 kV-os) szabadvezetékek által okozott, többnyire halálos kimenetelű áramütés. Ez a kockázat a fátlan, sík területeken a legjelentősebb, ahol már eleve kevés a madaraknak oly fontos ülő- és leshely. Az áramütés a nagytestű madarakra (elsősorban a ragadozókra) nézve jelenti a legnagyobb veszélyt, mert nagy méreteik miatt – különösen esős időben – könnyen rövidre zárják az áramkört. Az MME becslései alapján az így elpusztult madarak száma országos szinten tízezres nagyságrendű, ami elfogadhatatlan mértékű pusztulás. Az Egyesült Államokban már az 1920-as években leírták a problémát, az 1970-es években pedig már világszerte ismert volt a jelenség. Hazánkban az áramütés okozta tömeges madárpusztulásra legkorábban 1980-ban derült fény. Azóta a probléma nagyságának felmérésében, gondjának megoldásában több hazai szakember is részt vett, amelynek eredményeként mára több mint 30, 000 középfeszültségű oszlop szigetelése történt meg. Az elmúlt években a veszteségek mértékének csökkentésére megtett erőfeszítések jelentősek és részben eredményesek. Dolgozatomban a középfeszültségű elektromos szabadvezetékek és tartóoszlopaik okozta madárpusztulást erősen befolyásoló műszaki, biológiai és környezeti tényezőket, a „dögevők” tevékenységének hatását, valamint az áramütés okozta pusztulások csökkentésének lehetőségeit és hiányosságait ismertetem, melyeket a Hevesi Füves Puszták T.K. területén végzett és a közelmúltban befejezett vizsgálataim során tapasztaltam. Az áramütések madarakra gyakorolt hatása Magyarország jelentős területein ismeretlen. Az ország egyes területeiről, valamint a nemzetközi felmérésekből származó adatok nem feltétlen alkalmazhatók, mivel az egymástól gyakran függetlenül változó biológiai, környezeti és műszaki tényezők mind befolyásolják a madarak halálozásának területenkénti alakulását. A különféle villanyoszlop-típusokra becsült halálozási arányok is csaknem teljesen hiányoznak a hazai irodalomból, azonkívül csak a terepbejárások során lelt tetemek száma alapján becsülik a pusztulások arányát. Az efféle vizsgálódásoknál elkerülhetetlenül adott egy időtartam, ami az áramütés megtörténte és a tetem megtalálása között eltelik. Ezalatt a „dögevők” megehetik, vagy elvihetik a madártetemet, ezért a halálozások számát alábecsüljük. Ezért amikor próbáljuk számszerűsíteni az áramütések okozta halálozások mértékének nagyságát, figyelembe kell venni ezt a tényezőt is.

- 65 -

További hiányosságnak látom, hogy a már szigetelt vezetékszakaszok okozta esetleges madárpusztulások mértékét nem ellenőrzik és vetik össze rendszeresen a korábbi felmérések eredményével, de legalább is nem teszik közzé, valamint nem vizsgálják, hogy az elvégzett szigetelési munkák minősége, tartóssága megfelelő-e, illetve ha nem az, akkor milyen változtatások és egyébb módszerek jöhetnek szóba, hogy a pusztulások mértéke tovább csökkenhessen. Ezért e felmérés és dolgozat célja az előzőleg említett ismereti hiányok egy részének megszüntetése, illetve rendszeres adatgyűjtés a Hevesi Füves Puszták T.K. kijelölt vezetékszakaszainak körzetére vonatkozóan. Három vezetékszakaszt vizsgáltam, ezek a Heves - Hevesvezekény - Tarnaszentmiklós Pély települések közötti hét kilométeres, a Pély - Kisköre települések közötti öt kilométeres és a Kisköre - Tiszanána - Sarud települések közötti nyolc kilométeres szakaszok, melyek közül az első szigetelt, míg a másik kettő szigeteletlen. A szigetelt tartószerkezetű vezetékszakasz a korábbi felmérés során még szigeteletlen volt, ezért különösen érdekes volt a vizsgálata, hiszen általa meg lehetett ítélni az elvégzett szigetelés hatékonyságát. 2006. májusában kezdtem a vezetékszakaszok menti felmérést, amit ezt követően havonta, 2007. február végéig rendszeresen ismételtem. Az egyes vezetékszakaszok felmérése során keletkezett adatokat az MME szakértői által kidolgozott felmérőlapon, illetve diktafonon rögzítettem. Emellett számtalan fényképfelvételt készítettem az elhullott madarakról, azok közvetlen környezetéről, a jellegzetes élőhelyekről, vezetékszakaszokról, veszélyes és madárbarát oszlop-fejszerkezetekről, szigetelési hiányosságokról stb. Az áramütés miatt elhullott madarak tetemeinek „dögevők” általi „eltüntetésének” mértékére vonatkozó felmérést 2006. december és 2007. január vége közötti időszakban végeztem. Ennek kezdetén a vezetékszakaszok előre meghatározott pontjain kifejlett fácánok (Phasianus colchicus), gyöngytyúkok (Numida meleagris), valamint fiatal pulykák (Meleagris gallopavo) mintegy 45 db tetemét helyeztem el. A tetemeket ezután a kihelyezést követő második, hetedik, tizennegyedik, majd végül a harmincadik napon ellenőriztem, hogy felmérjem a felfalás/elhurcolás arányát, így optimális lehetőségem nyílt annak felmérésére, hogy a területen előforduló „dögevők” az áramütött tetemeket milyen arányban „tüntetik” el. Vizsgálatom eredményei: Feltevésem, amely szerint az áramütések száma a feszítő- és a kapcsolóval szerelt oszlopokon, az elágazásban és szakasztörésben álló oszlopokon, a transzformátorral ellátott oszlopokon, valamint ezek kombinációin magasabb, mint az egyszerű tartóoszlopok esetén, beigazolódott.

- 66 -

A madarak pusztulását leginkább a fém szerkezetű, szakasztörésben álló feszítőoszlopok eredményezik, amelyek előfordulása ugyan csekély (~ 0, 65 %), mégis a madarak legnagyobb részének (~ 15, 7 %) pusztulása hozzájuk köthető. A háromszög vezetőelrendezésű, egyszerű tartóoszlopok az általuk előidézett elhullások számát tekintve látszólag veszélyesek (~ 26, 5 %), de ez a viszonylag magas érték annak köszönhető, hogy e típusok adják a teljes mennyiség közel felét (~ 49 %). Az is látható, hogy a „szigetelő papucs” használata megfelelő védelmet nyújt a madarak számára, de csak az egyszerű tartóoszlopokon, más szerkezeteken alig jelent védelmet. Az áramütéses madárpusztulásokat befolyásoló főbb biológiai és környezeti tényezők a vizsgált területen előforduló madárfajok, a ragadozók esetén ezek neme, a madarak életkora, valamint a madarak bizonyos időszakokhoz kapcsolódó tevékenysége, azaz viselkedése, illetve az időjárási viszonyok és az élőhely jellemzői. Az áramütéses balesetek elszenvedésére azok a fajok hajlamosabbak, melyek viszonylag famentes területeken fordulnak elő, ahol kevés a természetes ülő és leshely. E területeken élő madárfajok között is számos viselkedésmód befolyásolja az áramütés kockázatát. Elmondható továbbá, hogy minél nagyobb méretű egy madár, annál nagyobb a valószínűsége, hogy testének két részével elektromos zárlatot idéz elő. A különböző fajok eltérő méretei mellett – elsősorban a ragadozó madarak körében – a nemi hovatartozásnak is van jelentősége az áramütések kapcsán. A ragadozók fordított nemi dimorfizmust mutatnak, tehát a nőstények nagyobb méretűek, mint a hímek, és ez a nagyobb méret veszélyeztetettebbé teszi őket. Mindezek ismeretében a három vezetékszakasz mentén a madarak 7 családjába tartozó 12 fajának 100 áramütés miatt elhullott tetemét találtam. Emellett előkerült még két olyan madár csontmaradványa, amely faji szinten nem azonosítható. A madarak neme is fontos szerepet tölt be az áramütésre való hajlam tekintetében. Egyszerűen megfogalmazva, azonos faj esetén a nagyobb méretű egyedek villanyoszlopra ülve nagyobb eséllyel zárnak rövidre feszültség alatt levő részeket. A fizikai méretkülönbségeken túl a viselkedésbeli különbségek is szerepet játszhatnak az áramütések kialakulásában. A nagytestű tojók a fiókanevelés időszakában támadóbban viselkednek, egyúttal gyakrabban zavarják el pihenőhelyükről a kisebb hímeket, és ha az élőhely adottságai következtében az ülőhely gyakorta épp a szabadvezeték tartóoszlopa, növekszik a tojók áramütésének esélye. Továbbá a legtöbb madárfajnál a tojók sok időt töltenek a fészeknél a fiókákkal, és azoknak a kirepülését követő időszakában is nagyobb szerepet vállalnak a nevelés és táplálékszerzés terén, egyúttal gyakrabban használják a szabadvezetékek tartóoszlopait, melynek eredménye az áramütés fokozottabb veszélye.

- 67 -

Általában az is biztosan kijelenthető, hogy az év bizonyos időszakában a halálozási arány magasabb a fiatalok esetén, mint az idősebb, már ivarérett madaraknál. Ennek az az oka, hogy a fiatalok még tapasztalatlanok a repülés, a manőverezés, a leszállóhely kiválasztás és a vadászat terén. A tapasztalatlanság miatti bizonytalan többletmozgás fokozza az áramütés esélyét az elektromos vezetékek között. A 102 elhulott madár 40, 2 %-a (41 db) fiatal egyed, 36, 3 %-a (37 db) érett egyed, míg 23, 5 %-nak (24 db) a kora nem volt meghatározható. Az év különböző szakaszaiban tanúsított viselkedésformák is hozzájárulnak az áramütésre való hajlamhoz. A fészekrakó időszakot jellemző tevékenységek, mint például az udvarlás és párzás, a fészekrakás, a terület védelmezése, a plusz vadászatok, a repülés és táplálékszerzés elsajátítása mind megnövelik az elektromos szerkezetek körül eltöltött időt. Felmérésem eredményei szerint a vizsgált időszak madárpusztulásainak 55, 9 %-a (57 egyed) a fészkelési időszakot követő nyári, ősz elei fázisban történt, míg az őszi vonulás körüli, valamint annak lezajlását követő téli időszakra esik az áramütések 44, 1 %-a (45 egyed). Az időjárás is nagy szerepet játszik az áramütések kialakulásában. Tartósan ködös, csapadékos időjárás esetén jelentősen megnövekedhet az áramütés miatti madárpusztulás, ezért ilyen körülmények között a madaraknak elég csak ráülni a kereszttartóra és hozzáérni egy vezetőhöz, az áramütés máris bekövetkezik. A másik jelentősen befolyásoló időjárási elem a szél. Mivel a madarak hajlamosak az uralkodó széliránynak megfelelően közelíteni az elektromos szabadvezetékek tartóoszlopaihoz, a kereszttartók szélirányhoz viszonyított helyzete is lényeges ható tényező. Ha ezek átlósan vagy párhuzamosan helyezkednek el a szélirányhoz képest, nagyobb a kockázat, hogy a madár hozzáér a feszültség alatt álló részekhez. A táj jellemzői, mint például a növényzet, a domborzat, a földhasználat szintén befolyásolják az áramütések gyakoriságát, mert hatással vannak a zsákmányfajok előfordulására, bőségére. Az áramütés sokkal jelentősebb a síkvidéki füves és mezőgazdaságilag művelt, gyéren fásult tájakon, ahol a madarak kihasználják az elektromos szabadvezetékek nyújtotta lehetőségeket. Azok az oszlopok, ahonnan a legjobb kilátás nyílik a környezetre, mint például a szakasztörésben álló oszlopok, a magasabb fémoszlopok, vagy nyílt dombvidéki tájakon, a dombtetőkön álló oszlopok, előnyt jelentenek a ragadozó és rovarevő madaraknak, ezáltal a gyakori használat miatt nagyobb arányban felelősek az áramütésekért. Az is felméréseim tapasztalata, hogy a pusztulások nagyobb arányúak a megművelt földek szomszédságában fekvő természetes növényzetű mezsgyék, gyepek és legelők területén, mint a művelt táblákon.

- 68 -

Az áramütés okozta madárpusztulások felmérésénél elkerülhetetlenül adott egy időtartam, ami az áramütés megtörténte és a tetem megtalálása között eltelik. Ezalatt a „dögevők” megehetik, vagy elvihetik a madártetemet, ezért a halálozások számát alábecsüljük. Csakhogy hazánkban még becsléssel sem rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy az áramütött madarak tetemeit milyen mértékben tüntetik el a „dögevők”, vagyis a megtalált tetemek számához képest milyen mértékű lehet a tényleges madárpusztulás. Ennek felmérésére összesen 45 db fácán, gyöngytyúk és pulyka tetemét helyeztem ki. A kihelyezését követő második napon már csak 29 db-ot (64, 4 %), a hetedik napon 7 db-ot (15, 5 %), a tizennegyedik napon 3 db-ot (6, 6 %), míg végül a harmincadik napon már csak 2 db-ot (4, 4 %) találtam meg a tetemekből. A felfalás/elhurcolás harminc nap alatt megfigyelt 95, 6 %-os valószínűsége jóval magasabb, mint amit más kutatók tapasztaltak. Hazánkban a középfeszültségű szabadvezetékek kialakítása során évtizedek óta alkalmazott műszaki megoldások miatt ez idő szerint a tartóoszlopok kereszttartóinak burkolása az egyetlen olyan módszer, ami rövid időn belül megoldás lehet az elektromos áramütés gondjára. Sajnos a mai gyakorlat számos akadályt gördít e gond mielőbbi végleges megoldása elé, aminek indokaként a szolgáltatók leginkább a módosítással járó rendkívüli költségekre hivatkoznak. Az általam felmért három szabadvezeték szakasz közül csak egy tartóoszlopai szigeteltek. A vizsgált szakasz 48 db oszlopából 39 db (81, 25 %) egyszerű szerkezetű szigetelt oszlop, míg a maradék 9 db (18, 75 %) a szerkezet összetettsége miatt szigeteletlen, ugyanakkor a szakaszon talált 34 db áramütött madár közül e kilenc oszlop okozta 31 db (91, 2 %) madár pusztulását. Az eredmény jól tükrözi, hogy ugyan a szigetelés hiányosságai miatt az egyszerű szigetelt oszlopok is 3 db (8, 8 %) elhullást eredményeztek, de az igazi gondot a „gyilkos”, szigeteletlen oszlopok jelentik, holott szigetelésükre van megoldás. Sajnos a probléma teljes megoldásától még ma is igen messze vagyunk. A hazai középfeszültségű szabadvezeték hálózat teljes hossza több mint 50, 000 km, ami legalább 650 ezer oszlopot jelent. Ha elhelyezkedése miatt nem is mindegyik jelent veszélyt a madarakra, még mindig rengeteg veszélyes oszlop áll szigeteletlenül. Az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesült által szervezett felmérések eredménye alapján az évente áramütés következtében elhulló madarak száma országszerte meghaladhatja a 30, 000-et, az eszmei értékben kifejezett természetvédelmi kár pedig a másfélmilliárd forintot. Miközben a természetvédelem folyamatosan küzd az oszlopok szigeteléséért, megjelentek új oszloptípusok, amelyek a régieknél veszélyesebbek, és a hagyományos módon (szigetelő papuccsal) nem ártalmatlaníthatók.

- 69 -

Az áramütés okozta gond elkerülése érdekében új, madárbarát oszlop-fejszerkezetek alkalmazására van szükség. Ezért Szlovákiához és Németországhoz hasonlóan, Magyarországon is indokolt a jogszabályi változás, amely az újonnan létesülő középfeszültségű szabadvezeték hálózaton kötelezővé teszi a madárbarát szerkezetek alkalmazását, a régi vezetékszakaszokon és oszlopokon, a záros határidőn belüli ártalmatlanítást. Addig is szükséges a szigetelések folytatása, valamint a legveszélyesebb területek és vezetékszakaszok feltárása, a természetvédelmi szempontú prioritások meghatározása, amiben a civil és az állami természetvédelem szervezeteinek szerepe kulcsfontosságú. Végezetül a Balaton-parti Fenékpusztán eltöltött nyári gyakorlatom alkalmával az ottani madármenhelyen gondozott, majd szabadon engedését követően a vasúti felső vezeték tartóoszlopán áramütést szenvedett fehér gólya (Ciconia ciconia) fényképével szeretnék mindenkit gondolkodásra és tettekre ösztönözni. A képet csoporttársam, Mátyás Éva készítette.

Az áramütés során megégett és elpusztult fehér gólya (Ciconia ciconia) szomorú látványa.

- 70 -

SZAKIRODALMI JEGYZÉK APLIC (Avian Power Line Interaction Committee) (1996): Suggested Practices for Raptor Protection on Power Lines. The State of the Art in 1996. Edison Electric Institute and the Raptor Research Foundation, Washington, D.C. 125 p. BAGYURA J. (1997): Madárpusztulások a középfeszültségű (20 kV-os) távvezetékek környezetében. Madártávlat, 1997/3: BAGYURA J. - PÉCHY T. (1999): „Az áldásos áram”. Madártávlat, 6(6): 2-3. BEAULAURIER, Diane L. (1981): Mitigation of Bird Collisions With Transmission Lines. Bonneville Power Administration, Portland, Oregon. 84 p. BENSON, P. C. (1981): Large raptor electrocution and powerpole utilization: a study in six western states. Ph.D. dissertation, Brigham Young University, Provo, UT. BEVANGER, K. (1994): Bird Interactions with utility structures: collisions and electrocutions, causes and mitigating measures. Ibis 136/4: 412-425. BORBÁTH P. - TÓTH L. - SCHMOTZER A. (2002): A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet. Bükki Nemzeti Park, Eger. 40 p. DEMETER I. - BAGYURA J. - LOVÁSZI P. - NAGY K. - KOVÁCS A. - HORVÁTH M. (2004): Középfeszültségű szabadvezetékek és madárpusztulás Magyarországon. MME, Budapest. 30 p. DEVAULT, T. L. - RHODES, Jr. O. E. - SHIVIK, J. A. (2003): Scavenging by vertebrates: behavioral, ecological and evolutionary perspectives on an important energy transfer pathway in terrestrial ecosystems. Oikos 102: 225-234. DUDÁS M. (1999): Távvezetékek és madárpusztulás. Élet és tudomány, 23: 720-721. DUDÁS M. (2003): Az elektromos légvezetékek természetvédelmi vonatkozásai a HNP működési területén. Kézirat. ÉMÁSZ (2004): Középfeszültségű oszlop-fejszerkezetek madárvédelmi megoldásai. Takács Géza, ÉMÁSZ Rt., Miskolc. Kézirat. FERRER, M. - DELARIVA, M. - CASTROVIEJO, J. (1991): Electrocution of raptors on power lines in southwestern Spain. Journal of Field Ornithology 62: 181-190. FERRER, M. - HIRALDO, F. (1992): Man-induced sex-biased mortality in Spanish imperial eagles. Biological Cons. 60: 57-60. FERRER, M. - JANSS, G. F. E. (1999): Avian Electrocution on Power Poles: European Experiences. Pages 145-159. in M. Ferrer and G. F. E. Janss, eds. Birds and power lines: collision, electrocution, and breeding. Quercus, Madrid, Spain. FERRER, M. - NEGRO, J. (1992): Tendidos electricos y conservación de aves en España; Ardeola 39/2: 23-27. HAAS, D. (1980): Gefährdung unserer Grossvögel durch Stromschlag: eine Dokumentation. Ökologie der Vögel 2: 59-109. HALLINAN, T. (1922): Bird interference on high tension electric transmission lines. Auk 39: 573.

- 71 -

HARNESS, R. E. - WILSON, K. R. (2001): Electric-utility structures associated with raptor electrocutions in rural areas. Wildlife Society Bulletin 29: 612-623. HOUSTON, D. C. (1979): The Adaptations of Scavengers. In Serengeti, Dynamics of an Ecosystem, eds. A. R. E. Sinclair & M. Norton-Griffiths. The University of Chicago Press, Chicago. pp. 263-286. JANSS, G. F. E. - FERRER, M. (1999): Mitigation of raptor electrocution on steel power poles. Widl. Soc. Bull. 27: 263-267. JUAN, J. - NEGRO, B. (1987): Adaptacion de los tendidos electricos al entorno Alytes 1987/1 LEDGER, J. A. - ANNEGARN H. J. (1981): Electrocution Hazards to the Cape Vulture (Gyps coprotheres) in South Africa. Biological Conservation 20: 15-24. LEHMAN, R. N. (2001): Raptor electrocutions on power lines: current issues and outlook. Wild. Soc. Bulletin 29/5: 804-813. MILLER, D. A. - BOEKER, E. L. - THORSELL, R. S. - OLENDORFF, R. R. (1975): Suggested Practices for Raptor Protection on Powerlines. Edison Electric Institute, Washington, D.C. 21 p. MME, 4. sz. Gömör-Tornai Helyi Csoport (2000): Középfeszültségű oszlopsorok madárvédelmi felmérése az Aggteleki Nemzeti Park illetékességi területén. Kézirat. NABU-Naturschutzbund Deutschland e. V. (2002): Empfehlungen zum Vogelschutz an Energiefreileitungen. Bonn. NELSON, M. W. (1980): Update on eagle protection practices. Unpubl. Rep. Boise, ID. 14 p. OLENDORFF, R. R. - MILLER, A. D. - LEHMAN, R. N. (1981): Suggested Practices for Raptor Protection on Power Lines: the State of the Art in 1981. Raptor Research Foundation, St. Paul, Minnesota. 111 p. PETERSON, R. T. - MOUNTFORT, G. - HOLLOM, P. A. D. (1986): Európa madarai. Gondolat Kiadó, Budapest. 456 p. SÁNDOR I. (1993): Középfeszültségű távvezetékek okozta madárpusztulások a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Kézirat. TERHES A. (2002): Áramütés okozta madárpusztulások középfeszültségű légvezetékeken. Szakdolgozat; Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Állatélettani és Egészségtani Tanszék, Hódmezővásárhely. VAN ROOYEN, C. (2000): An Overview of the Eskom-Ewt Strategic Partnership in South Africa. Kézirat. VAN ROOYEN, C. - LEDGER, John A. (1999): Birds and Utility Structures: Developments in Southern Africa. Pages 205-229 in M. Ferrer and G. F. E. Janss, eds. Birds and power lines: collision, electrocution, and breeding. Quercus, Madrid, Spain. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Monitoring Központ (2007): Középfeszültségű oszlopok felmérése [számítógép fájl]. URL: http://www.mme-monitoring.hu/prog.php?datid=124 URL: http://www.mme-monitoring.hu/news.php?flag=kfo

- 72 -

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Elsőként szeretnék köszönetet mondani témavezetőimnek, Demeter Ivánnak és Dr. Gyüre Péternek, akik a kutatás megtervezésében nyújtott hathatós tanácsaikkal, rendkívüli segítőkészségükkel, kiváló szakmai felkészültségükkel nagyon jelentősen segítették munkámat és ezáltal szakdolgozatom elkészítését. Az anyaggyűjtésben nyújtott segítségéért külön köszönet illeti Demeter Ivánt, aki önzetlenül átadta a birtokában lévő külföldi és hazai szakirodalmat, illetve egyéb dokumentációt, levelezést, valamint tudását és idejét áldozta a felmérés előkészítésére. Itt kell megemlítenem oktatómat, Kozák Lajost, akinek közvetítésével megismertem Demeter Ivánt, így közvetetten ő is hozzájárult munkám eredményességéhez. Hálával tartozom öcsémnek, Tóth Gergelynek és menyasszonyának, Kiss Líviának, akik az idegen nyelvű szakanyagok fordításával jelentősen megkönnyítették munkámat, valamint segítettek a „dögevők” tevékenységének felmérésében. Köszönettel tartozom csoporttársamnak, Ferenc Attilának, aki a Bükki Nemzeti Park Hevesi Füves Pusztákon dolgozó munkatársaként a nap bármely időszakában rendelkezésemre állt, segített a vezetékszakaszokhoz eljutni, a biztos tájékozódást segítendő térképekkel és navigációs eszközzel látott el, értékes ismeretekkel, szakmai tanácsokkal támogatott, mind az adatgyűjtés, mind a feldolgozás időszakában. Szintén köszönet illeti Szitta Tamást, Kiss Zsoltot, Várkonyi Zoltánt, akik a felmérés egyes szakaszainak előkészítésében és kivitelezésében segítségemre voltak, valamint Hanuszik Csabát, aki technikai hátteret biztosított a szakdolgozat végleges formába öntéséhez. Végül köszönet illeti menyasszonyomat, Tóth Tímea Ildikót, valamint családom valamennyi tagját, akik főiskolai éveim alatt maximálisan segítettek céljaim elérésében, nyugodt és kiegyensúlyozott hátteret biztosítottak valamennyi vizsgaidőszakban, illetve a terepi felmérés és a szakdolgozat készítés során.

- 73 -

FÜGGELÉK

1. ábra: A Heves - Hevesvezekény - Tarnaszentmiklós - Pély vezetékszakasz térképvázlata.

2. ábra: A Pély - Kisköre vezetékszakasz térképvázlata.

- 74 -

3. ábra: A Kisköre - Tiszanána - Sarud vezetékszakasz térképvázlata.

1. táblázat: A felmérések összesített eredményei az 1.) szakaszon, dátum szerint sorolva. 1.) Heves – Hevesvezekény – Tarnaszentmiklós – Pély szigetelt szakasz (48 oszlop) Év

Hónap Nap

Oszlop Oszlop száma típusa TE2P 112

2006.

05.

26.

2006.

06.

26.

114

2006.

06.

26.

117

2006.

08.

26.

97

2006.

09.

29.

117

2006.

09.

29.

84

2006.

09.

29.

95

(eg)

Madárvédelem nincs

KP (FE)

nincs

TE2P

nincs

(eg, K)

TE (eg, K)

nincs

Faj Buteo buteo Falco Tinnunculus Streptopelia decaocto Streptopelia turtur Streptopelia decaocto

Kor

Egyedszám

adult

1

adult

1

adult

1

2 juv. 1 ad.

3

adult

2

TE2P

nincs

KP

nincs

Buteo buteo

adult

1

FEP

nincs

Sturnus vulgaris

4 juv. 1 ad.

5

(eg, K) (sk, FE) (ff, sk)

- 75 -

1.) Heves – Hevesvezekény – Tarnaszentmiklós – Pély szigetelt szakasz (48 oszlop) Év

Hónap Nap

Oszlop Oszlop száma típusa 118 T (sz) 100 T (sz)

2006. 2006.

11. 12.

27. 27.

2006.

12.

27.

114

KP (FE)

2007.

01.

28.

79

FA

2007.

01.

28.

79

2007.

02.

28.

103

(ff, sk)

FA

(ff, sk) T (sz)

MadárFaj védelem nincs Asio otus van Corvus corone Streptopelia nincs decaocto Falco nincs Tinnunculus Coracias nincs garrulus van Corvus corone

Kor

Egyedszám

adult adult

1 1

adult

1

?

5

7 juv. 4 ad. ?

11 1

2. táblázat: A felmérések összesített eredményei a 2.) szakaszon, dátum szerint sorolva. 2.) Pély – Kisköre szigeteletlen szakasz (32 oszlop)

2006.

05.

03.

Oszlop száma 8

2006.

05.

03.

27

T

2006. 2006. 2006.

06. 06. 06.

03. 03. 03.

7 18 31

T TA FA (sk)

2006.

07.

03.

1

FA

2006. 2006.

07. 07.

03. 03.

1 15

2006.

07.

03.

16

FA T KP

2006.

08.

02.

16

2006.

10.

03.

2006.

10.

2006.

Év

Hónap Nap

Oszlop típusa T

(sk, FE)

MadárFaj védelem nincs Corvus corone Falco nincs Tinnunculus nincs Buteo buteo nincs Corvus corone nincs Pica pica Falco nincs Tinnunculus nincs Pica pica nincs Corvus corone nincs

KP

nincs

13

TE

nincs

03.

17

TA

nincs

10.

03.

23

TA

nincs

2006.

11.

02.

20

T

nincs

2006. 2007. 2007.

11. 02. 02.

02. 05. 05.

32 1 18

T2A FA TA

nincs nincs nincs

(sk, FE)

- 76 -

Asio otus Coracias garrulus Falco Tinnunculus Pica pica Sturnus vulgaris Accipiter gentilis Buteo buteo Corvus corax Corvus corone

Kor

Egyedszám

adult

1

adult

1

adult adult adult

1 1 1

adult

1

adult juv.

1 1

adult

1

juv.

1

?

1

adult 5 juv. 3 ad.

1

?

1

? ? adult

1 1 1

8

3. táblázat: A felmérések összesített eredményei a 3.) szakaszon, dátum szerint sorolva. 3.) Kisköre – Tiszanána – Sarud szigeteletlen szakasz (75 oszlop) Év

Hónap

Nap

Oszlop száma

2006.

05.

09.

56

2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006.

05. 05. 05. 06. 06. 06. 06. 07. 07. 07. 07. 07. 07. 08. 08. 08. 08. 08. 08.

09. 09. 09. 08. 08. 08. 08. 09. 09. 09. 09. 09. 09. 09. 09. 09. 09. 09. 09.

70 71 85 50 68 74 86 46 76 76 76 92 93 52 78 88 98 100 101

2006.

08.

09.

114

2006. 2006. 2006. 2006.

09. 09. 09. 09.

09. 09. 09. 09.

40 48 92 100

2006.

09.

09.

114

2006.

10.

08.

56

2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006. 2006.

10. 10. 11. 11. 11. 12. 12.

08. 08. 11. 11. 11. 12. 12.

64 100 40 43 60 60 76

2007.

02.

10.

114

Oszlop típusa KP

Madárvédelem nincs

Corvus corone

T T T T T2 FET T T T T T FET T T T2 T2 T T2 T2 TE2P

nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs

T T FET T2 TE2P

(sk, FE)

(eg, K)

(eg, K)

KP

(sk, FE)

T T2 T T T2 T2 T TE2P

(eg, K)

Kor

Egyed szám

?

1

Sturnus vulgaris Corvus corone Corvus corone Falco tinnunculus Buteo buteo Corvus corone Pica pica Corvus corone Pica pica Sturnus vulgaris ? Corvus corone Corvus corone Corvus corone Asio otus Buteo buteo Streptopelia turtur Corvus corone Falco tinnunculus

juv. ? ? adult adult adult juv. ? juv. juv. ? ? ? juv. juv. adult adult juv. juv.

1 1 1 1 1 1 2 1 3 1 1 1 1 2 1 1 1 1 1

nincs

Sturnus vulgaris

juv.

2

nincs nincs nincs nincs

Corvus corone Coracias garrulus Corvus corone Corvus corone Streptopelia decaocto

? ? ? juv.

1 1 1 1

imm.

3

nincs

Faj

nincs

Columba livia

adult

3

nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs

Coracias garrulus Buteo buteo Pica pica ? Falco tinnunculus Buteo buteo Columba livia Streptopelia decaocto

juv. ? juv. ? ? juv. adult

1 1 1 1 1 1 1

?

1

nincs

- 77 -

4. ábra: A felmérések során használt adatlapok egyik mintapéldánya.

- 78 -

NYILATKOZAT

Alulírott Tóth Péter, büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában kijelentem és aláírásommal igazolom, hogy a diplomadolgozat saját munkám eredménye. A felhasznált irodalmat korrekt módon kezeltem, a diplomamunkára vonatkozó jogszabályokat betartottam. Debrecen, 2007. 04. 13.

................................................................ aláírás Születési idő: 1968. augusztus 24.

- 79 -

KÖZÉPFESZÜLTSÉGŰ ELEKTROMOS SZABADVEZETÉKEK OKOZTA MADÁRPUSZTULÁS A HEVESI FÜVES PUSZTÁKON

Recommend Documents