Közéleti kommunikáció EKF, Eger, 2016. március 5.
Közélet Azon tevékenységek és folyamatok összessége, amelyek magukba foglalják: • az egész népközösség állami, politikai életével, elsősorban az állami vezető szervek munkájával és működésével kapcsolatos tevékenységet; • a közösség politikai, társadalmi életét, tevékenységét, életviszonyait; • a politikai, kormányzati, igazgatási stb. szervek, testületek valamennyi közérdekű tevékenységét; • a közösség valamennyi közérdekű tevékenységét
Együttműködés és konfrontáció a közéleti kommunikációban kommunikáció – nyilvánosság – közélet • kommunikáció: információt továbbít tudást termel • társas térben a tudás: – egyoldalú – közös – kölcsönös
Kommunikáció – nyilvánosság közélet • egyoldalú tudás: monopolisztikus kontrollt és ezáltal uralmi pozíciót biztosít birtokosa számára • közös tudás: sokan tudják ugyanazt, de nem feltétlenül tudják ezt egymásról (közös tudás meghatározó tényező a közösségek kulturális bázisának kialakulásában) • kölcsönös tudás: a szereplők mind tudnak valamit, de azt is tudják, hogy a többiek is tudják ezt, továbbá, hogy a többiek ugyanezt tudják…
Kommunikáció – nyilvánosság közélet Definíció: A demokrácia alaptörvényeivel körülbástyázott és a kommunikációs alrendszer szervezetei által táplált olyan intézmény, amely kölcsönös tudást teremt a társadalmi szereplők között
Kommunikáció – nyilvánosság közélet • A kommunikációs alrendszer szervei: – – – – – –
Sajtó Rádió- és televíziócsatornák Számítógépes hálózatok Hírügynökségek Tájékoztatási hivatalok Szóvivők
Kommunikáció – nyilvánosság közélet • modern polgári demokráciában a szereplők mind látják egymást „nagy tükör” DE: Nemcsak kölcsönös megfigyelhetőséget biztosít, hanem olyan diszkurzív köztér is, amelyben a közügyek meghatározása és megvitatása zajlik!!
Kommunikáció – nyilvánosság közélet • Közélet = az intézményi és a civil szférának a nyilvánosságban megjelenő aktivitása társadalmi – politikai közélet beletartozik: – a közügyek és a napirendek meghatározása és megvitatása – az intézmények és az aktorok önprezentációja és pozícióharca – az intézményi és a civil szféra találkozása, ütközése
Kommunikáció – nyilvánosság közélet • a közélet teljes átfedésben van a nyilvános szférával! Ahol nincs nyilvánosság, ott nincs közélet!! DE: • Köz / magán; nyilvános / nem nyilvános megkülönböztetése! határok meghúzása / tologatása a közéleti nézet- és érdekütközések egyik központi tárgya!
Közéleti kommunikáció • alkalmazott tudomány (public communication) • a magánéleten túli, intézményesen zajló, sajátos nyilvánossággal bíró, érdekformáló, érdekszervező és érdekérvényesítő társadalmi tevékenység • politikai jelentőségű, de nem politikai természetű!
A közéleti kommunikáció színterei • • • •
különböző médiumok nyilvánosságai város, falu, község, megye, kerület, régió szomszédosság a politikai élet színterei, pl. Parlament (DE: nem pártpolitikai működésben!) • közigazgatás színterei, pl. az önkormányzatokban a közgyűlés és a bizottságok
A közéleti kommunikáció színterei • a gazdasági élet színterei, pl. a kamarák, tőzsde, árupiac • a szocializáció elősegítésének színterei, pl. a közoktatás intézményei • egyesületek, egyletek, egyházak • nemzet, nemzetiség, kisebbség
Rendszerváltás és kommunikáció • • • •
Politikai kommunikáció 1989 előtt egyirányú közlés, választ nem vár zárt információs rendszer kézi vezérlésű sajtó eseménytelen belpolitika
• • • •
Politikai kommunikáció 1989 után többirányú kommunikáció nyitott információs rendszer sajtószabadság a tömegkommunikáció az életet, politikát közvetíti
Rendszerváltás és kommunikáció Közös kód 1989 előtt • közösen gyakorolt normarendszer • közös országkép • nyelvi kódok (sorok között olvasás)
Közös kód 1989 után • normarendszerek nem működnek • nincs országkép • nyelvi kódok nem működnek A politika kommunikál, a társadalom nem érti!
Erózió és sokkhatás – az átalakulás folyamata • 1980-as évek eleje: erózió Új külső normák, fogalmak beszivárgása – a gazdaság szférájába – a kultúrába
Erózió és sokkhatás – az átalakulás folyamata • 1980-as évek vége: sokkhatás – A politika, az élet a képernyőkön zajlik (Ellenzéki Kerekasztal, román forradalom (1993), taxisblokád) – Óriási információéhség keletkezik, a személyes kommunikáció témái megegyeznek a tömegkommunikáció témáival – Információs technikai forradalom (számítógép, internet, mobil, video munkahelyen és otthon) – A multik bevezetik a termékeiket, sokkoló reklámkampányok – A rendszerváltás új fogalmai: piac, tőzsde, verseny, integráció, multinacionális, globalizációs … – Az amerikai kultúra és az angol nyelv betörése (high-tech, McDonald’s, PR – Kommunikációs túlkínálat, műsorözön – Sajtószabadság, címkézett „sajtó” (liberális, ellenzéki, népi-nemzeti, szélsőséges)
Elméleti alapok: Rosengreen A társadalmi életnek 4 nagy szektora van, ahol közélet zajlik: • Normatív (kultúra): a politikai, egyházi intézmények is ide tartoznak • Kognitív (tudomány) • Instrumentális (kereskedelem, szolgáltatás): az ellátást foglalja magába • Expresszív (művészet, irodalom, zene): a kultúra önkifejezés szektora
Elméleti alapok: Nicolas Luhmann A posztmodern társadalom funkcionálisan darabokra esik szét = túl funkcionálisan működtetjük azt.
Ettől hatékony és működőképes, csak a közélet veszik el.
Közéleti dimenzióra van szüksége: • közös szimbólumok kialakulása, és az azokhoz való kötődés • téma meghatározása (mindenki arról beszél) • befolyásolás • hatalom: csak közéletben lehet gyakorolni • társadalmi/társas rítusok (kampány, gyűlés, találkozások)
Nyilvánosság, Habermas Egy olyan diszkurzív (beszéden alapuló) köztér, ahol az érdek, a vélemények és a cáfolatok szabadon ütközhetnek (de az ellenvéleményt is elfogadom) 3 nyilvánosság-korszakról beszél, plusz egy nulladikról:
Az ún. nulladik nyilvánosság-korszak: • • • • •
2 gyűlésforma volt, eklézsia + agóra a magánélet a szükségszerűség területe a közélet a dicsőségé élesen szétválik a magánélet és közélet ÉRTÉKE feltétel : az egyénnek meg kellett felelnie bizonyos erényeknek az ókori világban; erényeivel vívta ki az elismerést • Magánélet= a mulandóság színtere • Közélet = örökkévalóság színtere
A nyilvánosság első típusa (középkor): • nem engedi meg a párhuzamosságot a magán- és a közéletben • az egyén nem lép ki abból a szerepből, amibe beleszületik, nincs is rá esélye (pl.: földműves) • a nyilvánosság a hatalom nyilvánossága (urak, királyok), • eszközei: lovaggá ütés, királyi közlemények felolvasása Ez a közéleti siker
A nyilvánosság első típusa (középkor): • ez egy reprezentatív nyilvánosság • eszközei jelvények, szimbólumok, retorika; ezek számítottak • A hatalom nem látens hatalom, hanem kiteszi magát az emberek elé • később ezt nevezik reprezentatív nyilvánosságnak
A nyilvánosság második típusa (17-19. század): • • • •
ez a polgári nyilvánosság Habermas szerint ez a legideálisabb fontos kiindulópont céhek kialakulása, városiasodás Város= idegenek gyülekezete, funkcionálisan működő közösség, ahol új lehetőségek, elvárások vannak • Polgárság: a munkaakarat és ez az idegen érzés hozza létre
A nyilvánosság második típusa (17-19. század): • a városi életben létrejönnek helyek, ahol munkán kívül is találkoznak az emberek( asztaltársaságok, kávéházak) • itt az emberek a hatalomtól független témákról is beszélnek (többségük királyellenes) • megjelenik a sajtó, • amihez hozzáfér a nép is • a nép kritikussá válik a hatalomtól független lesz, viselkedése nem csak önérdeken alapul
Habermas kritikája • nem veszi figyelembe a titkos társaságokat (szabadkőművesek) • hiba, hogy szerinte van ideális társadalom, ahol: • Ideális = a hatalomtól független • egyaránt jelen van a magán(otthon, munkahely ) és a közélet (kávéházak, színház)
A nyilvánosság harmadik típusa (20. század): • ez a manipulatív nyilvánosság, vagy • refeudalizált nyilvánosság • a manipulatív társadalom alapja a tömegmédia kialakulása, a magánélet eltűnése • (Habermas szerint a 21. sz-ra eltűnik) • az ember úgy él, hogy az élete bármikor látható, a feltárulkozást erénynek tartjuk • az ember saját magában kezd hinni, és nem egy kívülálló valamiben
2 fogalma van: KÖZÖSSÉG és tömeg • • • • •
egy fókusz köré rendeződik homogén szolidaritáson alapszik nem materiális nem helyhez kötött az emberek egymással való kapcsolata horizontális
2 fogalma van: közösség és TÖMEG • • • • • • •
számszerű, anyagszerű heterogén helyhez kötött (épp akkor egy helyen sokan) az embereket nem köti össze szolidaritás érdektelenek a másik iránt kapcsolatuk vertikális a hiányzó hős jellemzi
Nyilvánosság, Senett, Richard • A közéleti ember kritikája c. műve (60as évek) • a modern korban nem a magánélet, hanem a közélet tűnik el • Kérdés: akkor a posztmodernek miért beszélnek közéletről? • a 20. században az intimitás időszakába jut a társadalom, létrejön a belső fókuszú ember: • az értékeket belül keresi, önmagát keresi egy életen át
Nyilvánosság, Senett, Richard • megszűnik a normatív szemlélet, helyébe kialakul az én ilyen vagyok • az új társadalmat a közelkerülés jellemzi • a modern társadalomnak megszűnik az a képessége, hogy szimbolizálja magát, így • eltűnik az a felület, ami a közélet felülete • a társalgás rítusa eltűnik a kapcsolatokban
Nyilvánosság, Senett, Richard • a közelkerüléssel elveszett az a távolság, ami alapján eldönthetem, hogy valami jó vagy rossz nekem? • ha nincs távolság, nincs közélet • elvesztettük a civilizációnkat = olyan távolságban lenni a másiktól, hogy még élvezni tudjam a társaságát • politikai élet: ma már az a „zavaró, ha a politikus képes politizálni” • izgalmasabb, ha focizik annál, hogy hogyan döntött egy ügyben
Hatalom, Senett, Richard • Olyan eljárás, amelynek révén mások egyetértését biztosíthatjuk a magunk számára. • Ösztönzőleg hat Etzionire (1964) a hatalom formáinak a vizsgálatában: o Kényszerítő hatalom o Haszonelvű (utilitárius) hatalom o Normatív hatalom
Néhány szó Etzioni hatalmi típusaiól:
• Kényszerítő hatalom: – – – – –
eszköze a félelem és/vagy szorongáskeltés elidegenítő hatalom, gyakorlóját utálom a csoporttagok között gátló folyamatokat indít el, pl.: gyűlölködés, utálkozás, konspiratív folyamatok csökkenő belső motiváció (antiszociálissá válás) jellemzi – Minden parancs!
Néhány szó Etzioni hatalmi típusairól:
• Haszonelvű (utilitáriánus) hatalom: – jutalmak és büntetések rendszere – az egyénnek bevonódása mérlegelés útján valósul meg
• Normatív hatalom: – az egyének ideológia szerinti szerveződése – egy közösen vallott érték képviselője a hatalom gyakorlója – a bevonódottak őszintén hisznek benne
French és Raven (60-as években) hatalmi típusai:
• • • • • •
Referens hatalom Legitim hatalom Szakértő hatalom Jutalmazó hatalom Büntető hatalom Információs hatalom – a legitim hatalom egyik formája – a hozzáférés és ellenőrzés jogából származik – Castels: Hálózat emélete: • a csomópontokat ellenőrzi • a hálózatok találkozási pontjait
French és Raven (60-as években) hatalmi típusai:
• Referens hatalom: – azoknak engedjük akiket vonzónak tartunk
• Legitim hatalom: – pozícióval jár, az autoriter személyiség velejárója – lényeges a társadalmi szerep, a kor, nem – 3 forrása van: • a kulturális értékek, normák • az elfogadott társadalmi rendszer • az ajánlások
French és Raven (60-as években) hatalmi típusai:
• Szakértő hatalom: – a felismert szakértelemhez kapcsolódik, – mértéke az elismertség
• Jutalmazó hatalom: – az egyik a másikat olyannak látja, mint aki nyereséghez tudja őt juttatni
• Büntető hatalom
1998, Schreier: a nagy hatalmi szükségletű ember tulajdonságai:
• • • •
aktív részvétel presztízsérzékenység rosszul tűri a kritikát nagy izgatottság jellemzi, ha nem a tervek szerint mennek a dolgok • kerüli a hasonló tulajdonságú embereket • monológok a társadalmi szokásai • kontrollálja a magáról kialakított képet
Nyilvánosság, Heller – Rényi • megalkotják a nyilvánosság operációs működési elvét • bármi lehet nyilvános vagy nem nyilvános, attól függően, hogy a közéleti és vagy magánéleti színtér hogyan konfigurálódik, • mekkora a távolság a publikus és a privát infó között
KÖZÉLET
publikus információ
privát információ
MAGÁNÉLET
Polgár-fogalom Habermas és Senett nyomán • • • • •
szabad jogaival élni akar saját teljesítményét veszi figyelembe autonómiája van részvételi kultúrája van
Ez eddig Senettnél az ideális polgár fogalma
Polgár-fogalom Habermas és Senett nyomán • a közösség tagjának tekinti magát • felelősségtudata van • regulatőr: hajlandó és hajlamos megszabni szabályokat • normakövető • felvállal döntési helyzeteket • hisz az én felelősségében • képes és hajlandóa vitára és a véleményformálásra
Ehhez képest a mai polgár(nak): • alattvalói attitűdje van • társadalmilag privatizált AZAZ • mindenki valakié • mindenki tartozik valahová
Kommunikáció a közélet és a nyilvánosság terén • stratégiai típusú vagy tervezett • olyan beszédmód ami a nyilvánosság előtt célközpontúan, és • perspektivikusan nyilvánul meg • Stratégia-típusok: – tartalomterjesztési stratégia (disztribúciós) – ellátási stratégia – folyamatstratégia
Kommunikáció a közélet és a nyilvánosság terén • Tartalomterjesztési stratégia: – a befogadót passzív entitásként kezeli – természete szerint: PUSH és PULL
• Ellátási stratégia: o passzív ellátó stratégia o a problémát ez egyén vagy a közösség határozza meg (az internetre kiteszem, rákereshetnek)
o aktív ellátó stratégia o a küldő keresi meg az információszükségletet o tanácsadás-jellegű
Kommunikáció a közélet és a nyilvánosság terén • Folyamatstratégia: – nincs kész tartalom – közben alakul ki az interakciók során – van egy téma, szóljon hozzá az egyén
A tervezés szempontjai: • empátia: a másik valóságkonstrukciójának megértése • szociális nézőpont: át tudjam élni a befogadó opcióit • küldő és a befogadó viszonyáról alkotott kép, harmonikus kell legyen • időtényező: o információra is vonatkozhat – aktualitás o mennyi a kommunikáció időigénye o milyen legyen az időzítés; kampány elemeinek sorrendje
A tervezés szempontjai: • a közvélemény figyelembe vétele o a kibocsátó a tervező és a befogadó között 3 féle viszony lehetséges: o a vélemények egyenlő távolságra vannak o a tervező lojális o a tervező véleménye a befogadó véleményéhez van közel
PROPAGANDA vs. kampány • a propagare = terjeszt igéből származik • 1622-ben jelent meg először:; XV. Gergely pápa a hit terjesztése c. mozgalma • a propaganda valamilyen nézet terjesztése • A XX. szd-ban virágzik, kifejlődésének feltétele ugyancsak a tömeg • a propagandárol írnak: Woorsten, Burnst, Ellul, Aarent
Propaganda, Woorsten • minden propaganda alapja a sztereotípia, • amit leegyszerűsítésként értelmez: egy kiemelt vonás alapján leegyszerűsítem amit akarok • célja, hogy elhitesse az emberekkel, hogy az igazság egyszerűbb, mint amilyennek tűnik • a gondolkodást kell elfojtani, mert kételyt ébreszt • cél: leegyszerűsíteni a tapasztalást: Ezt fogod érezni, ez a jó.
Propaganda, Burnst • 1928-ban Propaganda c. művében • kidolgozza a tömegek mozgatásának módszereit • Mi teszi a tömeget mozgathatóvá? – a tömeg nem gondolkodik, hanem benyomásokat követ – A tömeg számára a dolgok nem belső érték alapján válnak fontossá, hanem életérzés alapján – üres vágyakat megtöltünk
Propaganda, Burnst • a tömegember falkatag, jellemző rá: – – – –
kevés ismertet alapján hoz döntést gyors döntést hoz ha nincs tapasztalata, elég neki a varázsszó utólag nehezen tudja megmagyarázni a motivációját
Propaganda, Ellul • 1962-ben majd ’73-ban Propaganda c. műve • rendszerező képet ad: – a propaganda mindig a tömegen keresztül kezeli az egyént – az átlagra redukálja az embert – totális: a társadalom valamennyi területét magáévá teszi (a médiát különösen) – dezinformál (soha nem közli a teljes infót) – összehangolja a kommunkációs eszközöket
Propaganda, Ellul • Két kulcskérdése van: – A személyközi kommunikáció és tömegkommunikáció hatása a véleményformálásra – propaganda-típusok megkülönböztetése
• A propagandák típusai: • politika - szociológiai • agitációs- integrációs • vertikális-horizontális • racionális- emocionális
Politikai-szociológiai prop. • Politikai: – egy párt gyakorolja, nyomásgyakorlás-hatásgyakorlás céljából – a közösségi vélemény megváltoztatása végett – minden szándékos: módszerek, eszközök – minden elérni kívánt cél előre megfogalmazott
• Szociológiai: – az ideológiát a társas környezet átalakításával teszi átláthatóvá – nincsenek kifejezett szándékai, kultivál – pl. az életmód spontán elfogadtatásán keresztüül jut el az igazsághoz
Agitációs-integrációs prop. • Agitációs: – – – – –
rövidtávú (maximum pulzáló lehet) a teljes figyelem megragadását célozza erőszakos változtatásra törekszik konfliktusra épít esetenként dühre és gyűlöletre épít
• Integrációs: – részekre orientálódik – célja hogy az egyén részt vegyen benne – vázol egy adott helyzetet, erre építi az integrációt: én mint egyén hozzá alakítom magam
Vertikális-horizontális prop. • Vertikális (függőleges): – – – –
fölülről indul, és vezéren alapszik az egyén mindig közel akar kerülni a vezérhez ennek oka: magányos a propaganda befogadója passziv: horizontális kapcsolatokat nem tudok kiépíteni magam köré
• Horizontális (vízszintes): – egyenlőségen alapul – csoporton alapul: ki akarnak szakadni a megszokottból – alulról építkezik, a befogadót aktív szereplőként képzeli el
Racionális-emocionális prop. • Racionális: észérveken alapszik • Emocionális: az érzelmekre (is) épít • S bár Ellul azt mondja, tisztán emocionális propaganda nincsen
Propaganda, Aarent • a magányosságot emeli ki ő is • alapja a csalhatatlan vezető képe
A propaganda általános technikái • Leegyszerűsítés: – a fogalmakat egyszerű viszonyban kezelem – szeptember 11-e
• Felnagyítás: – ez is egyszerűsítés – elutasítandó-támogatandó
• Hangszerelés: lényege az üzenet deformitása • Transzfúzió: úgy épít propagandát, hogy az mindig alkalmazható legyen egy adott helyzetre • Fertőzés: mindenkihez eljut
Propaganda vs. KAMPÁNY • nem annyira totális, mint a propaganda • első kampány: Pompeii; római köztársaság konzuli kampányok • Quintus Tullius Cicero: Kr e. 64-ben Kampány című könyv, • ebben: – rendszeresen jelenjünk meg a fórumokon – mindig kísérőkkel jelenjünk meg – olyan fontos emberekkel, akiket megfizetünk
Propaganda vs. KAMPÁNY – öltözködjünk pompázatosan – tartsunk sok vendégséget – figyeljünk oda a háznépünkre (a rabszolga nem szavaz, de pletykál) – ne veszítsük el a nyugalmunkat, ne vitázzunk, ne konfrontálódjunk – hogyan kell megnyerni a támogatókat?
Hogyan kell megnyerni a támogatókat? • vegyünk nekik ajándékokat • ne ígérjünk (sokat) • ha már ígérünk, lehetőleg olyat ígérjünk, aminél nincs baj, ha nem tartjuk be • ne követeljünk • mutassuk meg, miért szerethetnek (…) • és azt is, miért nem szerethetnek Ezt viszi tovább Machiavelli: Fejedelem c. műve: milyen a jó vezér, a jó vezető?
Kampány, Pipa Norris • Három szakaszra bonthatók a kampányok történeti értelemben: – premodern kampányok (1870-1950) – modern kampányok (1950-1980) – posztmodern kampány (90-es évektől)
• A jelenlegi kampányok jellemzői: – – – –
perszonalizáció= személyiség előtérbe kerülése professzionalizáció (speen doctor) média önállósodása elszakadás: a politikus és a kampány is messze van ma a már a befogadótól
Premodern kampányok: • • • • •
rövidtávú lokális szerkezetű alacsony költségvetésű stabil pártkötődésű központi koordinációja van
Modern kampányok: • • • • • • • •
középhosszú-, ill. hosszútávú globális megjelennek a szakemberek közvéleményre is támaszkodik fizetett hirdetések használata tömegkommunikáció használata sokkal nagyobb ráfordítás mivel a hatás mérhető, az is érdekli őket
Posztmodern kampányok: • • • • • • •
országos kampány helyi erősítésekkel teljesen profi stáb aktuális pártkötődés a média tudatos használata hírérték gyártás a fizetett hirdetéssel szemben betörés a perszonális információs térbe (e-mail, sms) változó meddőszórás, magas költség
A kampány terjesztési módszerei: • • • •
hagyományos audiovizuális direktmarketing internetes
Az internet szerepe a kampányokban: • borúlátó jóslat • derűlátó jóslat
Optimista feltételezés • • • • •
aktívabbak lesznek az emberek korlátlanul hozzáférnek az információhoz közvetlenül hallatják hangjukat nem lehet semmit elrejteni előlük szorosabb és felelősebb kapcsolat alakul ki az ember és az intézmény között
Pesszimista feltételezés • beleláthatunk mindenbe – ez valóban jó-e? • ha az ember egyénként részt vehet a közéletben ez nem rombolja-e le a képviselők lényét? • nem darabolja-e szét a közvéleményt a sok egyéni hozzászólás? • nem biztos, h csak olyan infóval lát el, amire kíváncsiak vagyunk • igenis kiszorítunk bizonyos témákat
Pesszimista feltételezés • az emberek környezet nélküli információkból élnek: kontextus nélküli a tudásuk • a verbális elé helyezi a vizuális kommunikációt • lerombolja a magánszférát (blogok)
Az internetes kampányok funkciói: • • • • • •
szimbolikus (ha nekik van, nekünk is kell) közvélemény becsatornázása információátadás interaktivitás (a honlap fő értelme) megerősítés támogatók megszerzése
A kampánytervezés szempontjai: • funkcionális: a kampány révén mit kap a befogadó • társadalmi érték: mi az a társadalmi sztereotípia amihez kötni tudja? • érzelmi érték: mik a befogadóra ható értékek? • feltételes (értékelés): mihez képest értékeli a kampányt? • újdonság: mennyire fogékony a befogadó az újra?
A jelöltek típusai: • Rögzített: úgy jó, ahogy van (A1) • Fejlesztendő: vannak jó és rossz tulajdonságai, gyúrni kell (A2) • Létrehozott: megcsinált jelölt (A3) • Bajnok: többször győzött (Bush) (B1) • Kedvenc fiú: előttünk nőtt fel, szeretjük (B2) • Sötét ló: sose láttuk, valahonnan előbukkant (B3) • Kushadó kutya: ott van, tudunk róla, egyszer majd csak kiugrik (B4)
A közélet és a közszereplés fogalmának változásai a webes társadalomban (Forrás: Bayer Judit, Médiakutató, 2005 ősz) http://www.mediakutato.hu/cikk /2005_03_osz/04_kozelet/
A közélet fogalmának megváltozása • A közéleti diskurzus folytatásának szabadsága az egyik leglényegesebb érv a véleménynyilvánítási szabadság mellett. Fokozott védelmet élvez minden olyan megnyilvánulás, amely a közéleti vitához hozzájárul. Kérdés, hogy mit nevezhetünk közéleti beszédnek. • Vajon csak a közügyekről szóló beszéd tartozik-e ebbe a körbe, vagy a köz érdeklődésére számot tartó más témák is; esetleg minden, a társadalom számára közös téma? • Az internetes fórumokon a témaválasztása széles: a politikától és a pénzügyektől, a társadalmi és az egyéni problémákon át a szabadidő-tevékenységekig terjed. Vajon közüggyé válik-e egy téma attól, hogy elvileg mindenkit érinthet, és mindenki hozzászólhat?
Ki a közszereplő? Több kategória: vannak, akik minden körülmények között ennek számítanak, mert ismertségük általános, vannak, akik csak bizonyos körökben ismertek, ezért csak bizonyos kontextusban minősülnek közszereplőnek, és vannak, akik nem önként vállalták a nyilvánosságot, mégis belekeveredtek valamely közügybe. A közszereplők jellemző vonásai: • (1) lényegesen nagyobb hozzáférésük van a kommunikációs csatornákhoz, ezért több eséllyel tudnak fellépni a rágalom ellen, mint egy magánszemély, • (2) önként vállalták a szereplést, ezzel kitették magukat a közvélemény vizsla tekintetének és • (3) jelentős hatásuk van közügyekre.
Sokkhatás és erózió
Következmények • rendszerváltással kontextus és kódrendszer változása gyorsaságára és mélységére a társadalom nem volt felkészülve egyéni reagálás a megváltozott kommunikációs környezetre a társadalom kompetenciavesztése: – – – –
Nem érti a szavakat, amelyeken szólnak hozzá Nem érti pontosan, hogy mi is történik közvetlen környezetében Nem tudja az adóíveket kitölteni Nem tudja hová kell befektetni a pénzét
Szembesül egy új és ismeretlen világgal identitászavar felerősítése (máig tart!!)
A magyar kommunikációs kultúra jellegzetességei •
a magyar élőbeszéd rendkívül hibás és igénytelen: sok befejezetlen mondat, töredék mondat (ok: belső szorongás, gátlás, a közlés tartalmával szembeni meghasonlás)
• •
panaszkodó magatartás a kommunikációban az érintéses kommunikáció zavarai hátbaveregetés, partner megérintése, megfogása mediterrán, közép-európai magatartás Magyarországon tisztázatlan kínos
• empátiahiány • viselkedési sémák, kommunikációtechnikai rutinok hiánya
A retorikai szituáció Két vélemény: • Azoknak a kontextusoknak az összessége, amelyeknek hatására a szónok beszédet mond, „személyek, események, tárgyak, viszonyok szövevénye, és az a kényszer, amely határozottan megnyilatkozásra késztet” (Lloyd Bitzer, 1968) • Kényszer helyett beszélhetünk érdekről is
A retorikai szituáció Komplex jelenség, ahol fontos, hogy a retorikai megnyilatkozás válasz egy szituációra. Elemei: 1. A szükség, (pl. egy megszüntetendő rossz helyzet) 2. a hallgatóság, amelyet döntésre vagy cselekvésre kell késztetni, és 3. a kényszer (retorikai kényszer: milyen módon kell megszólalni egy adott ügyben).
• A retorikai szituációban tehát létezik egy ügy, amely anyagul szolgál a szónok számára, aki az ügy megoldására vállalkozva témává emeli ezt az anyagot. • Az ügyet (anyagot) a szónok a megismerés folyamatában tárja fel. • Quintilianus szerint négyféle ügy van: „tisztességes, becstelen, kétes és érdektelen” • Az ügy tisztességi fokától függ a képviselhetőségi foka
A szónoki beszéd fajai Arisztotelész alapján háromféle szónoki beszéd: 1. Tanácsadó (rábeszél vmire vagy lebeszél vmiről) 2. Törvényszéki (védő- vagy vádbeszéd) 3. Bemutató (dicséret vagy elmarasztalás) Már Quintilianus korában felmerült a kérdés: nem csupán e három beszédfajta van, hanem gyakorlatilag megszámlálhatatlan (ha létezik dicséret, akkor van vigasztaló, köszönetet mondó stb. beszéd is!)
A retorika bővülése: a kommunikációelméleti megközelítés Modern kori retorika meghatározás: A retorika közérdekű kérdésekkel foglalkozó, nyilvános és a nyilvánosságnak szóló kommunikáció elméleti és gyakorlati tudománya. Komplex kommunikáció-felfogás: verbális és non-verbális összetevők
Két retorikai alapfogalom: a képesség és az illőség
A képesség Képesség arra, hogy a megnyilatkozás
• érdekes, • meggyőző,
• tehát sikeres legyen. • Intuíció + empátia + tudás („Figyelem + fegyelem” /Montágh Imre/)
Illőség Mihez „illő”? • Hallgatóhoz • Tárgyhoz • Önmagunkhoz (képességek, tudás, érdeklődés) Jelentése: Beszédhelyzetbe illeszthetőség (több mint stílus, mert a téma mellett a hallgatói és a személyes szempont is fontos).
„Illik – nem illik” „Nem
illik közönyösnek és figyelmetlennek mutatkozni vagy türelmetlenkedni, ha más beszél. Mindenkit udvariasan végighallgatni: első kelléke a műveltségnek”
„Túlzásba vinned azonban az érdeklődést, a kérdezősködést sem szabad. Ne érdeklődj a legapróbb részletek iránt is, és főként ne kérdezősködj olyan dolgok felől, amelyekhez semmi közöd sincs”
„Illik – nem illik” „Nem illik társas körben valakivel oly ügyekről beszélni, melyek csak bennünket illetnek vagy melyeket csak kettőnk ért meg. […] Nem illik a saját betegségekről, szenvedésekről, bajokról szólni. Panaszkodó ember a társaságra kínossá, terhessé válik.” „Nem illik hosszan beszélni saját cselekedeteinkről és képességeinkről. […] Nem illik mindig mimagunkat tolni fel a történet hősévé”
„Illik – nem illik” „Hogyha valamely testi, elmebeli vagy erkölcsi, vagy más hibákról szólsz, vagy olyan történetecskéket beszélsz, amelyek holmi balvélekedéseket nevetségessé tesznek […], nézz körül elébb szorgalmatosan: nincs-é valaki jelen, aki azért megneheztelhetne […] Ne akadj fel senkinek ábrázatján, termetén vagy formáján! Senkinek sincs hatalmában ezeken változtatni!”
„A nem értett kérdésre sohase feleljünk a »mi?« kérdéssel, hanem ehelyett »tessék?« vagy »hogyan tetszett érteni?« vagy »bocsánat, nem értettem« stb.”
A hallgatóság Cél: a résztvevők tudásszintjének és érdeklődésének
megfelelő előadást tartsunk. 1. Összetétel •
Létszám
•
Életkor
•
Egynemű vagy vegyes hallgatóság?
•
Foglalkozás
•
Iskolázottság, társadalmi státusz
•
Kulturális háttér
A hallgatóság 2. Beállítottság és értékrend •
Milyen az értékrendjük?
•
Különleges érdeklődési területek, motiváció
•
Előítéletek, vallás, politikai nézetek
3. A körülmények •
Alkalom
•
A felkérők céljai
•
Előzetes tudás
•
Hogyan állnak az előadás témájához, az előadóhoz: mit várnak az előadástól?
A beszéd témája • Mi a beszéd tárgya? – Személyes érdek – Objektív valóság témái • Ki választja meg az előadás témáját? – Az előadó – A megbízó – A szituáció ad kötött témát
A közéleti megszólalások szerkezeti, tartalmi kérdései A klasszikus retorika négy témakört kombinálva rendszerezi anyagát: ezek: (1) a szónoki beszéd részei, (2) fajai, LÁTTUK (3) a szónok feladatai és (4) az ügyállás tana
A SZÓNOKI BESZÉD RÉSZEI 1. 2. 3. 4. 5. 6.
Bevezetés Elbeszélés Tétel Bizonyítás Cáfolás Befejezés , plusz kitérő (bármelyikhez) (Bevezetés: 1. Tárgyalás: 2-5. Befejezés: 6)
A BEVEZETÉS • Cím, bemutatkozás, üdvözlés • Az első mondatok szerepe:
- Figyelemfelkeltés - Célkitűzés, témamegadás
- Kapcsolat megteremtése • Hogyan?
- A legfontosabb újdonság, megállapítás közlése - Kérdés, érdekes anekdota vagy idézet
CÉL: a hallgatóság megnyerése (captatio benevolentiae)
A TÁRGYALÁS •
A téma megjelölése, kifejtése Mi a probléma?
• A bizonyítás 1) Milyen érvek, bizonyítékok léteznek? (Az előzetesen összegyűjtött anyag alapján, belső és külső források) 2) Milyen ellenérvek vannak (cáfolás)? Érveléstechnika, azaz a meggyőzés(?) tudománya (művészete?)
Arisztotelész: olyan mesterségk (tekhné), amelynek „nem az a feladata, hogy meggyőzzön, hanem az, hogy feltárja minden téren a meggyőzés lehetséges módjait”
Quintilianus a retorika az ars bene dicendi, azaz a „jó beszéd” művészete „a szónok nem mindig akar meggyőzni (néha csupán leír, tájékoztat), azonkívül meggyőzni valakit nemcsak a beszéd eszközével lehet: pénzzel, tekintéllyel, szépséggel szintén.”
A meggyőzés • A kommunikációs hatás a vélemény megváltoztatásával függ össze. • Lélektanilag bonyolult folyamat. • A teljes kommunikációs (retorikai) szituáció alakítja a meggyőzés folyamatát. • „Ki mit mond kinek és milyen hatással?”
A meggyőzés néhány eszköze • Képszerűség - Nyelvi képszerűség (hasonlatok, szólások stb.) - Illusztrációk, szemléltetés • Figyelemfelkeltő eszközök - Testre szabott, a hallgatóságot érdeklő, érintő hasonlatok - Történetek - Újdonságok - Szokatlanság („a harapós postás”) - Híres emberek, közérdekű, aktuális hírek - Humor (óvatosan!) - Hitelesség – hivatkozások, idézetek, kísérletek, adatok
BEFEJEZÉS • • • • •
Következtetések, összefoglalás Értelmi-érzelmi vonatkozások elmélyítése Milyen további kérdések maradtak? Cselekvésre indítás (mit kell tenni?) Zárómondatok
• Szimmetrikus szerkezet (pl. ha kérdéssel indítottunk, válasz) • Hiba: zárás elhagyása, túl hosszú zárás
III. A SZÓNOK FELADATAI 1. a feltalálás (invenció): ehhez tartozik az üggyel kapcsolatos anyaggyűjtés, az indítékok elemzése, a megoldás feltárása, ebbe illesztve szokták tárgyalni a beszédrészeket
2. az elrendezés (diszpozíció): a feltárt anyag logikus tagolása, az elmondandó beszéd vázának kidolgozása
III. A SZÓNOK FELADATAI 3. a megfogalmazás és stílus (elokúció): az anyag nyelvi formába öntése; itt tárgyalja hagyományosan a retorika a trópusok és alakzatok, pl. a metafora, túlzás, irónia, halmozás stb. kérdését
4. az előadás (pronunciáció): a kész beszéd előadásmódja
5. az emlékezetbe vésés (memória): az elkészült szónoklat rögzítése az előre kigondolt formában
IV. AZ ÜGYÁLLÁS TANA 1. a következtetés (a tény vitatása) 2. a meghatározás (a tény vizsgálata, minősítése) 3. a jogosság
4. a kifogás
Cél (ezekkel a kiindulópontokkal): rávezetni a rétort a célravezető érvelési stratégiára.
A közéleti megszólalások technikai kérdései: a hangzó forma A hangzó beszéd kategóriái: • • • •
Spontán élőbeszéd Felolvasás Szónoki beszéd Vázlatból mondott kötetlen beszéd
Mondat- és szövegfonetikai eszközök Az intonáció fontosságáról: – „az érzelmek hőmérője” – „gondolataink legfinomabb acélból készült bonckése” – a fogalmi jelentéstartalom és az intonáció ellentétes előfordulásakor az utóbbinak hiszünk
Milyen tényezők tartoznak ide?
• A hangsor elhangzásának időbeli tényezői: a temporális elemek (tempó, ritmus, szünet) • Az alaphang frekvenciájának változása: a beszéd dallama (hangfekvési sávok, dallamforma) • Az erősség változása: a dinamikai szerkezet elemei (erősségi sávok) • A hangszínkép felharmonikus tartománya a hangszínezetet befolyásolja (metaforikus kifejezések: „bársonyos, dörmögő, fátyolos”)
A szövegfonetikai eszközök nyelvi szerepe: • Az elhatárolás, • a beszédszakaszok közötti kapcsolatok kifejezése, • a közlésformák kifejezése, • az aktuális tagolás, • érzelemkifejezés, • ábrázoló jelentés.
A beszédszünet funkciója • A beszédprodukció szempontjából: – biztosítja a beszédhez szükséges levegőt, – értelmileg tagolja a közlést, – a „téves utakat”, ellentmondásokat feloldja, – kitölti a keresési időt. • A beszédértéssel összefüggésben: – segíti a könnyebb feldolgozást, – csökkenti a bizonytalanságot, – biztosítja a megértés működési folyamatait.
Tagolás • Szavak, szószerkezetek elhatárolása • Névelő és a szó elhatárolása • Az elhatárolás eszközei: kiemelés hangsúllyal, szünetek használata, hangerő "A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem" /Az esztergomi érseknek, a halicsi hadjáratból győztesen hazatérő Bánk Bánhoz írt levele/
A meggyőző megszólalás – néhány fontos fogalom • A vélemény Kognitív tartalom, rendszerint érzelemmentes.
• Az attitűd Vélemény, mely a kognitív elem mellett értékelő és érzelmi komponenst tartalmaz. Az attitűdtárgy értéke: negatív, pozitív, ambivalens. A közlő viszonya: elfogadás, elutasítás.
• Az előítélet Ellenséges vagy negatív attitűd. • A sztereotípia - általánosítás, közös jegyek kiemelése. - ábrázolás, megjelenítés, - vélemény sablonos módja. Csoportok feltételezett közös jegyének kiemelése, és alkalmazása a csoport egyes tagjaira. Nem mindig neg., de kommunikációs szempontból problematikus, mert nem az egyéniséget látja.
A meggyőzés hatása • Behódolás, engedelmesség - nincs attitűdváltozás - hatalmi kérdés - jutalmazás/büntetés
• Azonosulás, identifikáció - a vélemény elfogadás, igaznak tartása - azonosulás egy véleménnyel - attitűdváltozás
• Belsővé válás, interiorizáció - tartós attitűdváltozás - a kommunikátor közlése beépül a befogadó érvrendszerébe
A meggyőzés fő és mellékútja (Pratkanis—Aronson: Rábeszélő gép. Budapest, 1992.) • Mellékút (figyelmetlen befogadót befolyásoló tényezők:) - a kommunikátor vonzósága, - a befogadó környezetének reakciói, - az üzenet sokszori ismétlése, - szlogenek, címkék, stb. • „Fő út:” - a befogadó gondosan, figyelmesen mérlegeli az üzenetet, - ellenérveket hoz fel, kérdez, - a befogadó személyesen is érdekelt a kérdésben.
Az üzenet „csomagolása” • Egyoldalú vagy kétoldalú érvelés - Csak saját érvek vagy ellenérvek említése? - Hallgatóság attitűdjének előzetes átgondolása (befogadók intelligenciája, szimpátiája, tájékozottsága) - Érvek aránya: saját érvek túlsúlya (pl. szendvicstechnika)
• Szív vagy ész? Emóció vagy ráció? - Racionális megközelítés: érvelés, logikus felépítés, tagolás (statisztikai adatok, tények, tudományos felmérések) - Érzelmek kiváltása: félelemkeltés, vágykeltés, undor kiváltása, stb. - A két tényező keveredése a leggyakoribb
• A veszteségek hangsúlyozása • A kontextus hatása - a „fehér egér”: a kevésbé jó, szép, hasznos alternatíva (a hagyományos mosópor)
• A rávezetés - kulcsszavak, jelképek - „örömbrigád”-effektus, avagy a népszerűség népszerűséget hoz - modellek, minták felmutatása
• A „vakcsoport”-technika - a megszólaló közös csoportba sorolja hallgatóit - csoportként viselkedik a tömeg – csoporton kívüliek címkézése
• Empátia a befogadóval
