MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK
BABUSIK FERENC1
Kutatás a roma gyerekeket képzõ általános iskolák körében2 – I.
Átfogó kutatásunk eredményei képet adnak a magyarországi roma népesség mai általános iskolai reprezentációjáról, az esetleges szegregációról (például „roma osztályok”, gyógypedagógiai képzés), normál oktatás, illetve a speciális kisebbségi képzés szerepérõl, összefüggésben a demográfiai trendekkel, a regionalitással, a méretekkel, a finanszírozással stb. Tanulmányunkat a folyóirat következõ számában folytatjuk.
Bevezetés 1971-tõl az 1992/93-mas tanévig az általános iskolákban és valamennyi középfokú oktatási intézményben az évrõl évre ismétlõdõ iskolaszintû adatszolgáltatásokban az ott tanító pedagógusok külön értékelték a cigány tanulók iskolai elõmenetelét. Ebbõl az idõszakból viszonylag pontos adatokkal! rendelkezünk a magyarországi általános iskolás korú roma népesség létszámáról és településszintû arányairól, a teljes népességen belül. Az 1993/94-es tanévtõl az MKM etnikai hovatartozást is jelölõ statisztikai nyilvántartása adatvédelmi okokból megszûnt, ennek következtében a további vizsgálatok csak becslésekre hagyatkozhattak. A cigányság általános iskolai oktatásának, az alapfokú oktatási rendszerben elfoglalt helyének, sikertelenségének, sikertelenségük okainak elemzésére született tanulmányok mindegyike kénytelen volt – legalábbis országos szinten – a legutolsó, 1993-mas adatfelvételre támaszkodni". Szükségesnek mutatkozott tehát egy olyan átfogó vizsgálat megtervezése és végrehajtása, amely eredményeiben egyaránt számot tud 1 A szerzõ pszichológus, kutató, a Delphoi Consulting vezetõje. 2 A kutatás teljes anyaga letölthetõ a következõ websiteon: http://www.delphoi.hu 3 Az adatok pontosságának kérdése nem független attól, hogy hogyan definiáljuk a cigány vagy roma népességhez való tartozást. Ezt a kérdést más helyütt részletesen elemeztük. Lásd: Fiáth, 2000. 4 Ez alól kivételt jelent az iskolai szegregációt taglaló ombudsmani jelentés (Kaltenbach, 1999).
Esély 2000/6
3
MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK adni úgy a cigányság mai általános iskolai reprezentációjáról, mint az esetleges szegregáció jelenlétérõl (ún. „cigány osztályok”, a gyógypedagógiai képzésben felülreprezentáció stb.), továbbá a normál képzésnek, valamint speciális kisebbségi programoknak az iskolai sikerességére–sikertelenségére gyakorolt hatásáról, mindezt összefüggésben az iskola egyéb jellegzetességeivel (regionalitás, méret, finanszírozás stb.). A vizsgálatot a Közösen a Jövõ Munkahelyeiért Alapítvány, illetve az OM Közoktatási és Kisebbségi kapcsolatok Fõosztálya támogatásával végeztük el.
A vizsgálat célcsoportja és az értékelhetõ sokaság A kutatás alapja – mint egyedül rendelkezésre álló, kiinduló adat – az MKM által utoljára az 1992/93-mas tanévben az általános iskolákban felvett, a cigány tanulókra vonatkozó adatsor volt. Az adatbázis tartalmát iskolánként összehasonlítottuk az OM Statisztikai Osztálya által rendelkezésünkre bocsátott, az 1998/99-es tanévre vonatkozó iskolai adatokkal, ennek segítségével az 1993-mas adatbázisból kiszûrtük az azóta megszûnt iskolákat. Az így elõállított adathalmaz azt az állapotot tükrözi, amely az 1992/93-mas tanévben a roma tanulók lélekszámára és arányára jellemzõ volt: az általános iskolák közel 70 százalékában a roma tanulók aránya 10 százalék alatti, míg 15,5 százalékában 20 százalék feletti volt. Mivel a kutatás céljai szerint minden olyan iskolát el kellett érni, amelyben számottevõ arányban tanulhatnak roma gyerekek, ezért úgy döntöttünk, hogy az összes olyan iskolát megkeressük, amelyben az 1992/93. tanévben 8,5 százaléknál magasabb volt a roma tanulói arány. Ennek megfelelõen összesen 986 iskola (az összes általános iskola 28,7 százaléka) kapta meg a kérdõívet. A válaszadási arány az iskolák részérõl 36,6 százalék volt – ez az arány a postai úton való lekérdezés gyakorlatában igen magasnak számít. Budapest volt az egyetlen település, ahonnan nem érkezett értékelhetõ válasz#. A fõváros kivételével a válaszoló iskolák pontosan tükrözték azokat az arányokat, amelyeket a megkeresett iskolák képviseltek: az egyes megyékre, településtípusokra (megyei jogú városokra, városokra, valamint a községekre), illetve az egyes településméret-kategóriákra vonatkozó, a megkeresett minta szerkezetével egyezõ válaszráta biztosította, hogy eredményeink – Budapest kivételével – a településszerkezettõl függetlenül megbízhatóak. 5 A kutatási gyakorlatban Budapest mindig is nehezebb terepnek bizonyul. Mivel a fõvárosi mintába összesen 34 iskola került be, a válaszoló összesen 3 iskola a fõvárost önállóan értékelhetetlenné tette: ezek az adatok a megyei jogú városok adataival kerültek egy kategóriába.
4
Esély 2000/6
Babusik: Kutatás a roma gyerekeket képzõ általános iskolák körében I. A következõ kérdés, hogy az iskolák válaszadási hajlandósága milyen mértékben függött a bennük tanuló roma gyerekek arányától. A roma tanulók iskolai aránya következetes hatást gyakorolt az iskoláknak a kutatásban való együttmûködési készségére. Minél magasabb egy adott iskolában a roma tanulók aránya, az iskola annál érdekeltebbnek mutatkozott a kutatásban való közremûködésre: míg a 10 százalék alatti roma tanulóaránnyal rendelkezõk közel 30 százaléka válaszolt, addig a 40 százalék feletti arányúaknak már közel fele. Mivel ismert, hogy a magas roma tanulói arányú iskolák elsõsorban a kisebb településeken találhatóak, ezért megvizsgáltuk, hogy mennyire befolyásolta a részvételt a település lélekszáma, vagyis, hogy mekkora településen van az iskola. Eredményeink szerint az iskolák ettõl a változótól függetlenül válaszoltak, vagyis a nagyobb lélekszámú településen lévõ, kisebb roma tanulói arányú iskolák éppúgy kevésbé válaszoltak, mint a kistelepülésiek (ahol a romák népességbeli aránya egyébként magasabb), ebbõl következõen a válaszadási hajlandóságot szinte kizárólag az a kérdés határozta meg, hogy az iskola életét milyen mértékben befolyásolja a falai között tanuló roma gyermekek aránya. A településtípustól és megyei hovatartozástól nagyjából független válaszadási arányok következtében (Budapest kivételével) az értékelhetõ 361 iskola pontosan reprezentálja a roma népesség iskolai, valamint demográfiai szintû elhelyezkedését és arányait. Ebbõl következõen az adatok igen pontosan követhetõvé teszik az elmúlt hat évben bekövetkezett változásokat is. Adataink megfeleltek az elemzési igényeknek, biztosították a statisztikai megbízhatóság követelményeit. A 361 iskolából nyert adatok megbízhatóan reprezentálják mindazon magyarországi általános iskolák összességét, amelyekben a roma gyerekek aránya meghaladta a 8,5 százalékot. A kutatási eredmények reprezentativitására jellemzõ adat, hogy az érintett 361 iskolában tanulók összlétszáma 86 310 fõ, a roma diákok létszáma pedig 26 464 fõ.
A roma tanulókra vonatkozó adatok feltárhatósága A kérdõív a tanulók etnikai hovatartozására vonatkozó kérdéseket is tartalmazott. E kérdések megválaszolása természetesen konkrét személyek meghatározása nélkül történt, így a kérdõívek feldolgozójának pusztán számadatok kerültek a birtokába. Ez az információ nem minõsül személyes adatnak, így nem ütközik sem az adatvédelmi törvény (1992. LXIII.), sem a statisztikáról szóló törvény (1993. XLVI.) rendelkezéseibe. A személyes adatok védelmérõl szóló törvény szerint ugyanis a személyes adat „meghatározott természetes személy”re vonatkozó, vele közvetlenül összefüggésbe hozható adat. Mivel a kérdõív nem „meghatározott természetes személy”-re, hanem a tanulók egy csoportjára vonatkozó kérdéseket tartalmazott (hasonlóan: a
Esély 2000/6
5
MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK válaszoló iskolák létszám- és arányadatokat közöltek), így egyértelmû annak jogszerûsége: a kérdõívek kitöltése, valamint az adatok feldolgozása során személyiségi jogok sem sérültek, hiszen személyiségi jogról, azaz személyhez fûzõdõ jogról csak meghatározott személlyel összefüggésben beszélhetünk. Az iskolák adatközlése, amely meghatározott személyektõl függetlenül iskolai csoportok arányaira vonatkozott, jogi értelemben (statisztikai relevanciája ellenére) véleménynek tekinthetõ, így nem esett az adatkezelés törvényi szabályozása alá.
Demográfiai összefüggések A roma tanulók iskolai arányainak változása 1993–1999 között A roma népesség lélekszámának alakulásával, annak becslési eljárásaival több tanulmány is kimerítõen foglalkozott$. A tankötelezettségi korú roma fiatalok általános iskolai reprezentációja szempontjából az az összefüggés érdemel figyelmet, amely szerint a magyarországi népesség, illetve a roma népesség a demográfiai fejlõdés más-más szakaszában tart. Míg a népesség egésze „öregszik”, azaz a népességen belül a fiatal korcsoportok aránya csökkenõ tendenciájú, addig a roma népesség „fiatalodik”. Jellemzõ az igen magas születési, és egyúttal a magas halálozási arány, emellett a teljes népességhez képest alacsonyabb a várható élettartam (a roma népesség a demográfiai fejlõdés ún. átmeneti szakaszában van). Ezt a demográfiai összefüggést szemlélteti a következõ ábra: 1. ábra A roma népesség lélekszámának alakulása Magyarországon%
6 Hablicsek, 1999, Kertesi, 1998, ZomboryKovai, 2000. 7 1990, 1995, 2000 Hablicsek (1999) számításai, 1998: számított adat.
6
Esély 2000/6
Babusik: Kutatás a roma gyerekeket képzõ általános iskolák körében I. A demográfiai trend ismeretében tehát számíthattunk arra, hogy az iskolák többségében átlagosan mintegy 10 százalékponttal magasabb a roma gyerekek aránya 1999-ben, mint 1993-ban. A demográfiai becslés természetesen nem veheti figyelembe a cigányság lélekszámának a lehetséges migrációból adódó ingadozásait, illetve azt a jelenséget (amelyet eseti, egy-egy településre vonatkozó kutatások írtak le), miszerint a nem roma szülõk az „elcigányosodó” iskolákból más iskolába íratják gyerekeiket, és ez a természetes demográfiai szaporulatnál lényegesen jobban megemelheti egyes iskolákban az ott tanuló roma gyerekek arányát (és fordítva). A fenti meggondolásokat lényegében igazolják a felvett iskolai adatok. Az iskolák tömegét tekintve átlagosan valóban 10 százalékos aránynövekedést tapasztalunk. Az aránynövekedés mögött azonban esetenként komoly eltérés van: egyes iskolákban a roma tanulók aránya akár 10 százalékról 70 százalékra is felszökhetett, míg más iskolákban az arány nullára csökkent. Megfigyelhetõ, hogy minél magasabb volt egy iskolában 1993-ban a roma gyerekek aránya, az eltelt 6 évben arányuk annál nagyobb mértékben emelkedett. Hasonlóan: minél alacsonyabb volt az 1992/93-mas tanévben az arányuk, úgy az elmúlt idõszakban az alacsony arányok csökkentek. Az iskolákat a roma tanulói arányok szerint rétegekbe sorolva pontosabban követhetjük ezt a „koncentrálódási tendenciát”: 2. ábra A roma tanulók arányának százalékos változása 1993 és 1999 között, rétegenként
– Az 1992/93-mas tanévben magas, 40 százalék feletti roma tanulói arányú iskolák közül mindössze 3,1 százalékban csökkent a roma gyerekek aránya – a 25–39,99 százalékos sávban.
Esély 2000/6
7
MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK – Ugyanakkor azoknak az iskoláknak közel a felében (44 százalék), amelyekben hat évvel ezelõtt a roma gyerekek aránya 25–39,99 százalék között volt, mára ez az arány a 40 százalék feletti sávban található, míg mindössze 8,8 százalékban csökkent. – Ugyanez az arányeltolódás mondható el azokról az iskolákról is, amelyekben hat évvel ezelõtt a roma tanulók aránya 15–24,99 százalék közé esett – ezekben az iskolákban is jelentõsen, mintegy 15–15 százalékkal nõtt ez a tanulói arány. – A hat évvel ezelõtt 15 százalékos vagy ez alatti roma tanulói arányú iskolákban az elõbbi tendencia megáll, illetve megfordul. Azon iskolák közül, amelyekben az 1992/93-mas tanévben a roma diákok aránya 10–14,99 százalék közé esett, mára 20,3 százalékban ez az arány a 0–9,99 százalékos sávban van (azaz a roma diákok aránya jelentõsen csökkent), míg 44,6 százalékban egy sávval feljebb kerültek. Azon iskolák közül, amelyekben hat évvel ezelõtt minimum 8,5 százalék roma fiatal tanult, mára 41,7 százalék a 0–9,99 százalék sávban van, vagyis ennyi roma fiatal tanul ezekben az iskolákban. Ezzel együtt ezen iskolák egy tizedében mintegy 5 százalékkal, egyharmadában 5–15 százalékkal, míg ismét egy tizedében 15–40 százalékkal nõtt a roma tanulói arány. Megállapítható tehát, hogy – legalábbis fõ tendenciáiban – az alacsony roma tanulóarányú iskolákban a roma tanulók aránya csökken, ugyanakkor a magasabb roma tanulói arányú iskolákban egyértelmûen növekszik. A jelenség hátterében (noha erre kutatásunk nem tért, nem is térhetett ki), mint már említettük, egyes megfigyelések szerint egyebek közt az áll, hogy amennyiben egy adott iskolában a roma tanulók aránya növekedni kezd (a demográfiai különbségekbõl adódóan), úgy egy bizonyos küszöb felett a nem roma szülõk a gyerekeiket más iskolába viszik át. A szabad iskolaválasztásból adódó lehetõséggel természetesen a nagyobb településeken, illetve elsõsorban a nagyvárosokban élnek inkább a nem roma szülõk, míg kisebb települések esetén (ahonnan csak a szomszéd vagy messzebb fekvõ településre tudják átvinni gyerekeiket), ez a speciális ingázás inkább az anyagi helyzet függvénye (buszbérlet a gyereknek, gépkocsi stb.). Kutatásunk ugyanakkor – mivel a kérdést települési és egyéb jellemzõk szerint is vizsgáltuk – erõsen árnyalja azt a képet, amely a magas roma tanulóarányú iskolák „elcigányosodása” mögött kizárólag szegregatív mechanizmusokat tételezne. Többek között ugyanis az is lényeges kérdés, hogy hogyan függ össze a roma gyerekek iskolai aránya az adott település demográfiai jellegzetességeivel.
8
Esély 2000/6
Babusik: Kutatás a roma gyerekeket képzõ általános iskolák körében I. Az iskolai arányok összefüggése a település méretével& Mivel a válaszoló iskolák az összes olyan általános iskolát reprezentálják, amelyben jelentõsebb arányban (8–10 százalék felett) tanulnak roma gyerekek, ezért az ilyen iskolák településméret szerinti eloszlása jól tükrözi az összes roma gyereket tanító általános iskola eloszlását. A mért iskolák százalékos eloszlása településméret szerint Lakossági réteg (fõ)
1531000 10011500 15003000 300010000 10000 felett Összes
%
25,8 17,5 25,2 13,6 18,0 100,0
Egynegyedük tehát 1000 fõ alatti kistelepülésen található, míg kevesebb mint 20 százalék található városi méretet jelentõ, 10 000 fõ feletti településen. 3. ábra A roma tanulók aránya (százalékos rétegenként) településméret szerint
– A 40 százalék feletti roma tanulóarányú iskolák 30 százaléka, a 25 százalék feletti iskoláknak pedig több mint fele (55,6%) az 1500 fõ alatti településeken található. Az ilyen iskoláknak egyúttal mintegy az ötöde (19,4%) azonban a 10 000 lakos feletti településeken mûködik. – A másik végleten a 10 százalék alatti roma tanulóarányú iskolák közel negyven százaléka található a nagyobb városokban, nagyköz8 A településméretek adatainak forrása: KSH, Terinfo, 1998. év végi adatok.
Esély 2000/6
9
MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK ségekben (10 000 lakos felett), ugyanakkor a maradék több mint hatvan százalék meglehetõsen egyenletesen oszlik el az egyes településméretek között. Fõ tendenciáiban adataink megerõsítik azt az ismert összefüggést, amely szerint a magas roma tanulói arányú iskolák elsõsorban a kistelepüléseken találhatók. Az iskolai arányok mellett azonban legalább olyan lényeges kérdés az is, hogy az adott iskola mekkora tanulólétszámmal rendelkezik. Az iskolák átlagos tanulólétszáma, vagyis az iskola mérete – bár ez természetesen erõsen függ a település lélekszámától – jellemzõen más összefüggést mutat a 10 000 lakos feletti településeken, mint a kisebbekben, a roma tanulók arányától függõen. – Az 1000 lakos alatti települések tipikus iskolamérete a 100 tanuló alatti iskola. Ebben az esetben nincs kimutatható erõs összefüggés aközött, hogy mekkora az iskola átlagos tanulólétszáma, illetve hogy milyen magas–alacsony a roma tanulók aránya. – Az 1000–1500 lakosú településeken egyedül az alacsony – 0–10 százalék közötti – roma tanulói arányú iskolák kisebbek (nem sokkal, mintegy 30–40 tanulóval), mint a magasabb roma tanulói arányúak. – A 3000 lélekszám feletti települések esetében figyelemre méltó ingadozás regisztrálható: a legalacsonyabb, illetve a legmagasabb roma tanulói arányú iskolák átlagos tanulólétszáma 100–200 fõvel alacsonyabb, mint a közepes (10–40 százalék között) roma tanulólétszámú iskoláké. – A 10 000 fõ feletti települések esetében ez a jelenség azzal egészül ki, hogy a legmagasabb, 40 százalék feletti roma tanulóarányú iskolák átlagos tanulólétszáma mintegy a fele azon iskolákénak, amelyekben alig tanulnak roma gyerekek. Bár nem vizsgáltuk, hogy az adott iskola a település mely részén, tehát hogy a centrumban vagy a periférián található-e, az eddigi városi kutatásaink' tapasztalataiból az elõbb leírt jelenség egy magyarázatát megkockáztathatjuk: azokon a településeken, amelyekben legalább 3 vagy több általános iskola mûködik, az iskolák közül minimum egy a település perifériáján található (ellentétben azon iskolákkal, amelyek jellemzõen a centrumban, gyakran a fõtér közelében vannak). Tapasztalataink szerint – bár városi kutatásainkban ezek informálisak – a periférián található iskolák egyrészt általában jóval kisebbek (kisebb a teljes tanulólétszámuk), másrészt elhelyezkedésükbõl következõen (abból, hogy nem „elit” helyzetben vannak) a cigány tanulók aránya ezekben az iskolákban jellemzõen magasabb. Ezt kiegészíti persze az a tény is, hogy a településeken – a kifejezetten jelentõs, pl. megyei jogú városok gyakori kivételével – a roma népesség szintén a periférián él.
9 Városi oktatási rendszerek átfogó kutatásai Szolnok, Kiskunfélegyháza 1997, Szombathely, Csongrád 1999 Delphoi Consulting 19971999.
10
Esély 2000/6
Babusik: Kutatás a roma gyerekeket képzõ általános iskolák körében I. A roma tanulók arányainak alakulása az egyes évfolyamokon Mivel az iskolákat vizsgálva a roma tanulók aránya és az átlagos iskolai össztanulólétszám között kimutatható összefüggés áll fenn, ráadásul az osztályok létszáma evidens módon függ össze az iskola méretével, ezért az iskolákat, azok mérete szerint, egyenletes rétegekbe soroltuk. Az iskolák eloszlása átlagos tanulólétszám-rétegek szerint %
120 tanulóig 121200 tanuló 201320 tanuló 321 feletti
25,1 27,3 23,1 24,5
Adataink szerint az egyes iskolai évfolyamokon tanulók összlétszáma (amelyben a roma és nem roma tanulók egyaránt megjelennek) évfolyamtól függetlenül állandó! Ez az összefüggés látszólag ellentmond annak a ténynek, hogy az egy évtizede a demográfiai hullámvölgy hatásaként megfigyelhetõ általános iskolai tanulói létszámcsökkenés, ha kis mértékben is, de folytatódni látszik. 4. ábra A roma tanulók átlagos létszáma évfolyamonként és iskola-méretenként
Az ellentmondást két összefüggés oldja fel. Egyrészt azokat az iskolákat vizsgáltuk, amelyekben a roma tanulók aránya egy bizonyos hányadot meghalad. Mint a bevezetésben láttuk, ez a tömeg az összes magyarországi általános iskola mintegy 30 százalékát jelenti. Másrészt az egyes évfolyamok tanulólétszámának állandósága mögött két egymásnak ellentmondó demográfiai tendencia húzódik meg,
Esély 2000/6
11
MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK amelyek egymást kiegyenlítik: a nem roma tanulók létszáma évfolyamonként csökken, míg a roma tanulók létszáma növekszik. A roma népesség fiatal (illetve fiatalodó) korösszetételébõl következõen azt várhatnánk, hogy az iskola méretétõl – egyúttal a település méretétõl – függetlenül az egyre alacsonyabb évfolyamokon következetesen egyre magasabb számszerû értéket kapunk a roma tanulók létszámát illetõen. Elméleti várakozásunkkal ellentétben az évfolyamok közötti létszámnövekedés nem független az iskola méretétõl (összes tanulói létszámától): a demográfiai trendnek megfelelõ növekedés egyértelmûen a nagyobb (200 fõ feletti) iskolák esetére érvényes, a kisebb – elsõsorban a 120 tanuló alatti – iskolák esetében nem találunk ilyen évfolyamközi növekedést. 5. ábra Roma tanulók átlagos létszáma évfolyamonként és településméret-rétegenként
A kis tanulólétszámú iskolák esetében tapasztalható demográfiai „egyenletesség” egyértelmûen megfeleltethetõ a település méretéhez kapcsolódó, hasonló tendenciának: az 1500 lakos alatti települések általános iskoláiban az egyes évfolyamokon az átlagos roma tanulólétszám közel azonos. Egyértelmûnek tûnik tehát, hogy az enyhén csökkenõ tanulólétszám mellett tapasztalható roma tanulói létszámnövekedés alapvetõen a település méretétõl függõ jelenség. Ezt az értelmezést erõsíti a nem roma tanulók átlagos létszámának településmérettõl függõ évfolyamközi eltérése is. A nem roma tanulókra vonatkozó létszámcsökkenés a vizsgált, ma-
12
Esély 2000/6
Babusik: Kutatás a roma gyerekeket képzõ általános iskolák körében I. gas roma tanulói arányú iskolákban egyértelmûen csak a 3000–10 000 lakos közötti településeken állapítható meg. Ugyanakkor az 1000 lakos alatti településeken a nem roma tanulók létszámának enyhe csökkenését a roma tanulólétszám igen enyhe növekedése kompenzálja. Az iskolai tanulólétszámokra vonatkozó fenti adatok egy általánosabb, a települések méretével (urbanizációs fokával) összefüggõ demográfiai összefüggést sejtetnek. Nevezetesen: a cigányság fiatal korösszetételébõl adódó létszámnövekedése nem egyenletes, elsõsorban a nagyobb településekre vonatkozó jelenség. A jelenséget azért nevezhetjük hézagos adatokon alapuló sejtésnek, mert az utolsó, 1993–94-es, reprezentatív cigányvizsgálat óta nem állnak rendelkezésünkre ezt megerõsítõ vagy cáfoló, országos reprezentációjú adatok. Ugyanakkor a két évvel ezelõtt, az ózdi régióban végzett reprezentatív kutatásunk megerõsíteni látszik ezt a sejtést. Akkori adataink szerint (amelyek a 14 és 29 év közöttiek reprezentatív mintáján vett adatfelvételen alapulnak) minden ellenkezõ várakozással szemben nem az apróbb településeken, hanem a nagyközségekben és Ózdon magasabb az egy családban élõ gyermekek száma. Egyúttal a községekben gyakoribb az egy gyermeket nevelõ (azonos átlagos korú) család, míg a nagyobb településeken gyakoribbak a 2-3 gyermeket nevelõ (hasonló korú) családok (miközben a 4 és több gyermeket nevelõ családok arányában nem mutatható ki különbség, amely arány amúgy is igen alacsony).
Az iskolák speciális képzési kínálata Vizsgálatunkban az elmúlt évek iskolai szegregációs formákat feltáró kutatásai nyomán kiemelt szerepet szántunk az iskolák speciális képzési kínálata elemezésének. Egyrészt arra kerestünk választ, hogy melyek az egyes kínálati elemekkel rendelkezõ iskolák jellemzõi, milyen összefüggések tárhatók fel az iskolák mérete, települési jellemzõi stb. és az egyes kínálatok között. Másrészt az elõzõtõl nem függetlenül vizsgáltuk azt, hogy a roma és nem roma gyerekek milyen arányokban tanulnak az egyes képzési formákban.
A cigány kisebbségi programon alapuló oktatás Mivel az iskolai szegregáció többé-kevésbé „spontán” megnyilvánulásai – intézményi szinten – erõsen kötõdhetnek a felzárkóztató képzéshez, illetve a gyógypedagógiai programmal mûködõ osztályokhoz, tagozatokhoz, ezért elõször célszerû azt áttekinteni, hogy – legalábbis elviekben – milyen összefüggések jellemzõek a kifejezetten a roma 10 Ez a kiemelés azért lényeges, mert a demográfiai mozgásokon kívül az ilyen iskolák teljes tanulólétszámát a szülõk választása is erõsen befolyásolhatja. 11 A kutatási anyag megtalálható: http://www.delphoi.hu 12 Lásd: Kaltenbach, 1999.
Esély 2000/6
13
MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK tanulók speciális (társadalmi, kulturális stb.) igényeire kifejlesztett, ezen igényeket pedagógiailag, módszertanilag stb. figyelembe vevõ programmal is tanító iskolákra. A roma gyerekeket jelentõsebb arányban oktató általános iskolák többsége – 77 százalék – nem indított ilyen programot, speciális cigány etnikai program szerinti képzést. A speciális programmal is mûködõ iskolák eloszlása a települési jellemzõk szerint nem egyenletes: legnagyobb arányban a 10 000 lakos feletti településeken (29,2 százalék), illetve azon településeken találhatók az ilyen programmal mûködõ iskolák, amely települések roma lakosságaránya 50 százalék feletti. E két tényezõ természetesen kiegészíti egymást, hiszen Magyarországon nincs olyan 10 000 lakos feletti település, amelyben a roma lakosság aránya akár csak megközelítené is az 50 százalékot. Azon iskolák jelentõs hányadában (38,9 százalék), amelyekben a roma gyerekek aránya meghaladja a 40 százalékot, mûködik kisebbségi program szerint szervezett oktatás. Az iskolák mérete ugyancsak meghatározó tényezõ: minél nagyobb az intézmény tanulólétszáma, annál valószínûbb, hogy indít az iskola ilyen programot. Ebben az összefüggésben itt érdemes áttekinteni azt a kérdést, hogy hogyan függ az iskola méretétõl az iskolában tanuló roma gyerekek aránya. 6. ábra Az iskola méretének összefüggése a roma tanulók arányával
Amint azt az eddigi demográfiai adatokból sejteni lehetett, közvetlen összefüggés áll fenn az iskola összes tanulóinak száma (az iskola mérete), illetve a roma gyerekek aránya között. – A viszonylag kicsi, 200 tanuló alatti iskolák rendelkeznek a legnagyobb arányban a legmagasabb (40 százalék feletti) roma tanulólétszámmal – ez az ilyen iskolák közel 40 százalékát érinti, míg a legnagyobb iskolák csak mintegy 16 százalékos arányban részesednek a magas roma tanulóarányból. – Amennyiben a roma gyerekek iskolai arányát a 25 százalékos 14
Esély 2000/6
Babusik: Kutatás a roma gyerekeket képzõ általános iskolák körében I. sáv felett vetjük össze az iskola méretével, kitûnik, hogy nem a legkisebb, hanem a viszonylag kis iskolák (121–200 tanuló között) részesednek a legnagyobb arányban – az ilyen iskolák közel 75 százalékában a roma gyerekek aránya meghaladja a 25 százalékot. – Az ellenkezõ póluson helyezkednek el a viszonylag nagy (321 tanuló feletti) iskolák: közülük 50 százaléknál kevesebb tanít 25 százaléknál több roma fiatalt. Tehát a viszonylag kisebb iskolákban – ezek közül is a közepesen kicsi, 120–200 fõt tanító iskolákban – tanul a roma fiatalok zöme. A fenti, iskolademográfiai összefüggést azért idéztük itt (és nem a demográfiai fejezetben), mert azt az elõzetes feltételezésünket, hogy az iskola mérete, valamint a cigány tanulók iskolai aránya befolyással lehet arra, hogy az iskola indít-e speciális cigány kisebbségi programot, a vizsgálat adatai igazolják. 7. ábra Speciális etnikai képzést indított iskolák eloszlása – iskolaméret és roma tanulói arány szerint
Mint azt az eddigiekben láttuk, az összes, romákat tanító általános iskola 23 százaléka rendelkezik cigány kisebbségi programmal. – A 10 százalék alatti cigány tanulói arányú iskolák nem indítottak ilyen programot. – A legnagyobb iskolák, valamint a legmagasabb roma tanulói arányú iskolák viszonylag magasabb arányban indítottak speciális programot, mint az egyéb iskolák. – Ezt a felismerést alaposan árnyalja, hogy – mint az ábra adataiból kitûnik – azon 200 fõ alatti iskolák közül, amelyekben folyik roma etnikai program (90–95 százalék), 25 százaléknál magasabb a roma tanulók aránya. – Ezzel szemben a legnagyobb azon iskolákban, amelyekben van ilyen program, a 25 százalék feletti roma tanulói aránnyal rendelkezõ
Esély 2000/6
15
MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK iskolák aránya (55 százalék) alig haladja meg az összes ilyen méretû iskola arányát (48 százalék). A fenti adatokból az következik, hogy bár a kisebb iskolákban az átlaghoz képest viszonylag alacsonyabb arányban indítottak speciális etnikai programot, azon kisebb iskolák, amelyek viszont indítottak, szinte kizárólag 25 százalék feletti roma tanulói aránnyal mûködnek. Ez a megállapítás némi megszorítással vonatkozik a közepes – 200–320 tanulólétszámú – iskolákra is: ezekben nem olyan hatalmas mértékben felülreprezentált a 25 százalék feletti roma tanulói arány. Mivel a fenti megállapítás a nagyobb – 321 tanuló feletti – iskolákra nem állja meg a helyét, valószínûnek tarthatjuk, hogy a kisebb iskolák, amelyek jellemzõen az 1500–3000 fõ alatti településeken találhatók, helyzetüknél és a lakosságon belül is érvényesülõ magasabb roma aránynál fogva lényegesen jobban törekednek a speciális etnikai program bevezetésére. Azokban az iskolákban, amelyekben van roma etnikai program szerinti képzés, az egyébként ott tanuló roma fiatalok szinte mindannyian évfolyamuktól függetlenül részt is vesznek ezekben; azaz a kezdetektõl, az ilyen programok indításától fogva az adott iskola összes roma tanulója a program részese. Ez az összefüggés független az iskola méretétõl, valamint attól, hogy az iskolában milyen arányban tanulnak roma fiatalok.
Gyógypedagógiai és felzárkóztató képzés; a magántanulók kérdése AZ ISKOLAI ARÁNYOK PROBLÉMÁJA A magas roma tanulói aránnyal mûködõ általános iskolák, valamint a gyógypedagógiai osztályokban tanuló roma gyerekek indokolatlanul magas arányainak összekapcsolódására, a feltételezhetõ szegregációs mechanizmusok meglétére nagy erõvel hívta fel a figyelmet a kisebbségi ombudsman jelentése. A jelen kutatás elõkészítésének fázisában több roma polgárjogi vezetõvel, valamint gyógypedagógiai szakemberrel készített interjú során felmerült az a – jóllehet informális – megfigyelés, mely szerint a magas iskolai roma arány összekapcsolódhat a magas magántanulói aránnyal is (mint az iskolai felelõsségáthárítás eszközével). Több helyi kutatás ! komoly összefüggést fedezett fel a felzárkóztató képzést folytató osztályok és a szegregatív, ún. „cigányosztályok” között (amely szerint e két fogalom a magas roma tanulói arányú iskolákban gyakorta egy és ugyanazt jelöli). Mivel kutatásunk a számottevõ roma tanulóaránnyal mûködõ általános iskolákra nézve országos terjedelmû és reprezentatív, éppen ezért komoly esély kínálkozott arra, hogy egyéb kérdések mellett a 13 GiránKardos 1997, 1999.
16
Esély 2000/6
Babusik: Kutatás a roma gyerekeket képzõ általános iskolák körében I. fentiekben jelzett, országos visszhangot kiváltó kérdésekre is választ keressünk. Az egyes gyógypedagógiai képzési típusok eloszlása
% Nincs semmilyen gyógypedagógiai képzés Gyógypedagógiai osztály és/vagy tagozat
59,8 20,8
Csak gyógypedagógiai osztály van Csak gyógypedagógiai tagozat van
13,0 6,0
Csak integrált gyógypedagógiai képzés van Vegyesen: osztály és/vagy tagozat és/vagy integrált
11,1 8,3
Bármilyen gyógypedagógiai képzés
40,2
A számottevõ roma tanulóarányú iskolák közel kétharmada (59,8%) nem folytat semmilyen gyógypedagógiai képzést. Bár összesen az iskolák 13 százaléka indított gyógypedagógiai osztályt, és mindössze 6 százalék tagozatot, ugyanakkor van olyan iskola is, amelyben mindkettõ mûködik. Az iskolák 11,1 százaléka integrált formában, tehát normál osztályban való képzés keretében valósítja meg a gyógypedagógiai képzést. Mivel a gyógypedagógiai osztály, illetve a tagozat nem feltétlenül az alkalmazott módszerekben, inkább adminisztratív szempontból különbözik egymástól, továbbá a csak integrált képzést alkalmazó iskolák aránya nem túl jelentõs, ezért a további elemzések szempontjából az egyes gyógypedagógiai képzési típusokat összevontan kezeljük. A következõ táblázatok azon iskolák jellemzõit követik, amelyekben folyik valamilyen gyógypedagógiai képzés. A gyógypedagógiai képzést is folytató iskolák összmegoszlása – a speciális etnikai program, valamint az iskolai roma tanulóarány függvényében (%)
Összes gyógypedagógiai képzést folytató iskola Nincs cigány kisebbségi program Van cigány kisebbségi program
Összes
09,99 4,2
4,2
1014,99 1524,99 2539,99 3,5 1,4
4,9
17,6 5,6
23,2
Esély 2000/6
40100
Összes
21,1
20,4
66,9
9,9
16,2
33,1 100,0
31,0
36,6
17
MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK A gyógypedagógiai képzést is folytató iskolák összmegoszlása – a speciális etnikai program, valamint az iskola mérete függvényében (%)
Összes gyógypedagógiai képzést folytató iskola Nincs cigány kisebbségi program Van cigány kisebbségi program
Összes
120 8,3 2,1
10,4
121200
201320
321 feletti
Összes
17,4
22,2
18,8
66,9
11,8
33,1 100,0
11,1
28,5
8,3
30,6
30,6
A fenti két táblázat adatait érdemes együtt áttekinteni. • A gyógypedagógiai képzés megléte egyenesen arányos az iskolai roma tanulóaránnyal: minél nagyobb az utóbbi, annál nagyobb eséllyel található az iskolában gyógypedagógiai képzés is. Míg a 10 százalék alatti roma arányú iskolákban az összes gyógypedagógiai képzést folytató iskola 4,2 százaléka található, addig a 15 százalék feletti roma arányú gyógypedagógiai képzést is folytató iskolák 23,2 százaléka; a 40 százalék feletti roma tanulóarányú iskolák az összes gyógypedagógiai képzést is folytató iskola 36,6 százalékát képviselik. • Az iskola méretével összefüggésben a 120 fõ feletti tanulólétszámú iskolák közel azonos arányban indítottak valamilyen gyógypedagógiai képzést. • Következésképp a 15 százalék alatti (tehát viszonylag alacsony) roma tanulóarányú iskolák, illetve a kisméretû iskolák azok, ahol ritka a gyógypedagógiai képzés, illetve a gyógypedagógiai képzés a magas, 40 százalék feletti roma tanulóarányú iskolákban – fõleg a 120 tanuló feletti méretûekben – koncentrálódik. Mivel a gyógypedagógiai képzés – túl a szakmailag indokoltakon – az eddigi kutatások tanúsága szerint rejtett szegregációt valósít meg, ezért szükségesnek mutatkozott az iskolai roma tanulóarányok (valamint az ezzel összefüggõ iskolaméret) szerint megvizsgálni, hogy a cigány etnikai programokat is indított iskolák különböznek-e azoktól, amelyek nem indítottak ilyen programot (munkahipotézisként feltételezve, hogy a kisebbségi program indítása, legalábbis motivációját tekintve, ellentétes a szegregációval). Az elõbbi táblázatok adataiból e kérdésre nézve a következõk olvashatók ki: • a gyógypedagógiai képzést is folytató iskolák több mint kétharmadában (66,9%) nem folyik speciális cigány kisebbségi oktatás szerinti program; • az iskolai roma tanulóarányokkal egyenes arányban, azok az iskolák, amelyekben folyik roma kisebbségi program szerinti képzés, a gyógypedagógiai képzésben alulreprezentáltak; • az iskola méretének függvényében – bár nem egyenletesen – a 18
Esély 2000/6
Babusik: Kutatás a roma gyerekeket képzõ általános iskolák körében I. kisebbségi program szerint oktató iskolák ugyancsak alulreprezentáltak a gyógypedagógiai képzésben. A fenti adatok az elemzés folyamatában arra hívták fel a figyelmet, hogy mélyebb összefüggéseket kell keresnünk az iskola mérete, a roma tanulók aránya, a gyógypedagógiai képzés folytatása, valamint aközött, hogy van-e az iskolában roma kisebbségi program szerinti oktatás. Ehelyütt érdemes újra felidézni azt, amit a kisebbségi programok demográfiai összefüggéseinél jegyeztünk meg: úgy tûnt, hogy a kisebb iskolák nagyobb arányban törekednek roma kisebbségi programok indítására, a magas roma arányú iskolákhoz hasonlóan. A fenti kérdéseket azért látjuk szükségesnek egy komplexumban kezelni, mert • az általános iskolákban folyó gyógypedagógiai képzés mint feltételezett, rejtett szegregációs gyakorlat ellenõrzésre szorul (ugyanakkor az ellenõrzésre bõséges és megbízható adat áll rendelkezésre); • a speciális etnikai kisebbségi programok futtatásának gyakorlata, túl azon, hogy a gyógypedagógiai képzés kvótájához képest jóval kevesebbet hoz a fenntartók „konyhájára”, elméleti megfontolásokból is a „tolerancia iskolájának” tûnhet "; • az iskola szemléletén (rejtett szegregáció versus tolerancia), valamint a programokat engedélyezõ önkormányzat anyagi érdekeltségén túl az iskola mérete, valamint az ezzel (is) összefüggõ roma tanulóarány olyan „nyomást” jelenthet – egyebek közt az iskola programjának alakítása terén –, amely valamilyen irányban szükségképpen befolyásolja az iskolák viselkedését (stratégiaalkotását). A következõkben tehát az iskolákat abból a szempontból elemezzük, hogy folyik-e bennük etnikai kisebbségi program szerinti, illetve gyógypedagógiai képzés. Független változónak pedig az iskola méretét, illetve az ott tanuló roma gyerekek arányát tekintjük – az eddigi elemzésbõl ugyanis egyértelmû, hogy ez a két szempont befolyásolja alapvetõen az iskolák közti eltéréseket.
14 E feltételezés ellenõrzését lásd az eredményesség elemzésénél.
Esély 2000/6
19
MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK 8. ábra Cigány kisebbségi és/vagy gyógypedagógiai képzést folytató iskolák – a roma tanulók arányának függvényében
• Mint az eddigiekben láttuk, a 10 százalék roma tanulóarány alatti iskolákban nem folyik cigány kisebbségi program szerinti képzés. • A cigány kisebbségi program versus gyógypedagógiai oktatás tekintetében alapvetõen a legmagasabb roma arányú iskolák térnek el egymástól: a 40 százalék roma tanulóarány feletti sávban az iskolák inkább – 55,9 százalékban – kisebbségi programot indítottak, míg a legkevésbé – 30,5 százalékban – gyógypedagógiai képzést. • Az erõsen magas, de nem a legnagyobb arányt képviselõ iskolák (a 25–40 százalékos roma tanulóarányt jelentõ sávba tartozók) „fordítva viselkednek”: míg 17,6 százalékuk indított csak kisebbségi programot, addig közel kétszer ennyien (31,6%-ban) indítottak csak gyógypedagógiai képzést. • A 15–25 százalékos roma tanulóarányt képviselõ iskolák, valamint azok, amelyekben mindkét speciális oktatási típus folyik, az iménti tendenciát képviselõ iskolák között, egy középsõs sávban foglalnak helyet. Érdemesnek tûnik tehát az ellentétes irányú összefüggés áttekintése is: hogyan függ az iskolai roma tanulóaránytól az, hogy milyen programokat indított az iskola.
20
Esély 2000/6
Babusik: Kutatás a roma gyerekeket képzõ általános iskolák körében I. 9. ábra Az egyes roma tanulóarányt képviselõ sávokba tartozó iskolák – a cigány kisebbségi és/vagy gyógypedagógiai képzés függvényében
• Minél magasabb a roma tanulók aránya, annál valószínûbb, hogy akár kisebbségi, akár gyógypedagógiai képzést indít az iskola (az egyik képzést sem indítók aránya konzekvensen csökken a roma tanulóarány növekedtével). • A kizárólag cigány kisebbségi programot indító iskolák ebbõl a nézõpontból is a magas roma arányú iskolákkal mutatnak rokonságot. • A cigány kisebbségi programot és egyúttal gyógypedagógiai képzést indító iskolák aránya ugyancsak konzekvensen növekszik a roma tanulóarány növekedtével. • A kizárólag gyógypedagógiai képzést folytató iskolák eloszlása nem mutat rokonságot az iméntiekkel: bár a viszonylag alacsonyabb roma tanulóarányú iskolák esetében (a 15 százalékos sáv alatt) az ilyen tanulóarányú iskolák közel 20 százaléka, az ennél magasabb sávban azonban már a roma tanulóaránytól függetlenül, azonos mértékben (26,9–29,4 százalék) indítottak gyógypedagógiai képzést.
Esély 2000/6
21
MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK 10. ábra Cigány kisebbségi és/vagy gyógypedagógiai képzést folytató iskolák – az iskola méretének függvényében
Az iskola mérete szoros, de nem lineáris összefüggést mutat azzal, hogy milyen speciális program fut az iskolában. • A tisztán speciális cigány kisebbségi program szerinti oktatás egyértelmûen a kicsiny, 120 diák alatti iskolákra jellemzõ a legnagyobb mértékben (közel negyven százalék), míg az ennél nagyobb iskolák közel egyenletesen (17,6–23,5 százalék között) részesednek ebbõl a programból. • A másik póluson: az a programindítási koncepció, amelynek keretében a normál oktatás mellett csak gyógypedagógiai képzés folyik az iskolában (és cigány kisebbségi oktatás nincsen) a közepesen nagy iskolákra (201–320 tanuló), illetve a nagy (320 tanuló feletti) iskolákra jellemzõ. Némi arányeltéréssel viszont ebben az iskolakategóriában mindkét specialitás megtalálható. • Mindkét oktatási specialitás együttes megléte a közepesen kicsiny, illetve a legnagyobb iskolák sajátja. Ugyancsak lényeges kérdés az, hogy az egyes fõ iskolaméretekhez milyen arányban kapcsolódnak az egyes speciális kínálatok. • Összességében a legkisebb méretû iskolák zömében (69%), s a közepesen kicsi iskolák mintegy felében (52%) nem folyik sem cigány etnikai program, sem gyógypedagógiai képzés. A 200 fõ diák feletti iskolák 38–40 százalékára jellemzõ ugyanígy e két specialitás hiánya. • A normál oktatás mellett folyó gyógypedagógiai képzés – speciális kisebbségi program szerinti képzés nélkül – a közepesen nagy iskolákra a legjellemzõbb (38,6 százalék). Az eddigi adatokból világos, hogy az iskola mérete, illetve az iskolára 22
Esély 2000/6
Babusik: Kutatás a roma gyerekeket képzõ általános iskolák körében I. jellemzõ roma tanulóarány együttesen határozza meg, pontosabban áll szoros összefüggésben azzal a kérdéssel, hogy milyen speciális, a roma tanulókat magas arányban felszívó oktatási kínálat jelenik meg az iskolában. Az eddig elmondottakon túl érdemes együttesen is áttekinteni azokat az adatokat, amelyek arról szólnak, hogy az iskolák összessége a bennük tanuló roma fiatalok arányától, valamint az iskola méretétõl függõen hogyan oszlik el az egyes speciális kínálatok szerint. • Az összes olyan iskola körében, ahol indítottak cigány kisebbségi programot (de nem indítottak gyógypedagógiai képzést), egyértelmûen a 40 százalék roma tanulóarány feletti, 120 tanuló alatti (tehát kistelepülési) iskolák a kiugróak: az összes ilyen kompozíciójú képzés 25 százaléka ezekben folyik. • E képzési kompozíció jóval kisebb, de még számottevõ arányban (8–12 százalék között) azokra az iskolákra jellemzõ, amelyek, mérettõl függetlenül, ugyancsak kiugróan magas, 40 százalék feletti roma tanulóaránnyal rendelkeznek. Az ellentétes konceptuális végletet megtestesítõ programkompozíció (amelyben nincs cigány kisebbségi oktatás, viszont folyik valamilyen, vagy egyszerre többféle, gyógypedagógiai képzés) eloszlása nem olyan látványos és koncentrált, mint az elõbbi esetben. • Az ilyen képzési kompozíció leginkább (10–12 százalék közötti arányban) a közepesen magas roma tanulóarányú (15–40 százalék közötti) iskolákra jellemzõ, az iskolaméret növekedésével fordított arányban. • Az alacsony roma tanulóarányú iskolákban ez a képzés elhanyagolható mértékben van jelen. A két képzési forma egyidejû jelenléte szinte kizárólagosan a közepes méretû (121–320 tanuló), egyúttal kiugróan magas (40 százalék feletti) roma arányú iskolákra jellemzõ (20–25 százalék). Az eddigiekben tehát – amikor is az iskolák számarányát, eloszlásait tekintettük át – meglehetõsen egyértelmû kép bontakozott ki arról, hogy egyrészt a cigány kisebbségi program indítása az iskolákban mennyiben jelent ellentétes, illetve kiegészítõ stratégiát a gyógypedagógiai képzéshez viszonyítva, másrészt (és ismét hangsúlyozva, hogy iskolák tömegérõl és arányairól volt eddig szó), hogy a gyógypedagógiai képzés koncentrálódását valóban a magas roma iskolai tanulóaránnyal láthattuk erõs összefüggésben. Ezek az összefüggések önmagukban is igen sokatmondóak, részben megerõsítik a kisebbségi ombudsman vizsgálatának megállapításait, részben – éppen a cigány kisebbségi programokkal kapcsolatban – ki is egészítik azt. Mindezek konzekvenciájaként – az iskolai eloszlások ismeretében – van igazán jelentõsége annak a kérdésnek, hogy milyen az egyes képzési kompozíciókban részt vevõ roma gyerekek aránya a nem roma gyerekekhez képest. (Folytatjuk. A hivatkozásokat a folytatásban közöljük.)
Esély 2000/6
23
