KULISSZATITOK
Készítette: Rácz Viktor, Gyenes István, Kiss Domokos
CGI vagy valóság? A filmipar mindig az emberek megtévesztéséről, azok elkápráztatásáról szólt. Ahhoz viszont, hogy egy történet igazán magával ragadja a nézőt, szükség van (nyilván a kellő gondossággal megírt forgatókönyv és jó színészi játék mellett,) autentikus díszletekre, jelmezekre. Egyes filmek esetében azonban sokszor nem elég a smink, a ruha és a stúdióban felállított falak. A történet olykor megköveteli, hogy a filmkészítők ütősebb látványelemekhez nyúljanak. Ilyenkor két lehetőség áll fenn: A klasszikus filmes trükkök, mint a pirotechnika és maszkírozás alkalmazása, vagy a mára már oly népszerűvé vált zöld háttér és számítógépes animáció egyvelegének használata. De vajon jobb-e egyik a másiknál? A filmek témájának mibenléte sokat változott azóta, hogy 1895-ben a Lumiére fivérek bemutatták első filmjüket. Abban az időben még akkora szenzációnak számított a mozgókép, hogy elég volt a mindennapok pár percét rögzíteni és kész volt a kasszasiker. Ahogy azonban telt az idő, és a filmkészítés iparággá nőtte ki magát, egyértelművé vált, hogy több szükséges a nézők becsalogatásához. Így férkőzött be például a pirotechnika is a mozivászonra. A pirotechnika a vegyészet azon különleges területe, mely olyan anyagokat, vegyületeket, illetve azok keverékeit alkalmazza, amelyek elégése irányított, azaz előre meghatározott fényhang-, láng-, szikra-, füst-, ködvagy gázképződéssel jár. (A szó görög eredetű, tűzmesterséget jelent.) A filmekben ez abban nyílvánul meg, hogy nem csak a robbanásokat köszönhetjük a pirotechnikának, de a golyózápor szikráit, pukkanásait a falon, vagy éppen a csatornából feltörő gőzt, a füstöt a motortérben. A maszkmesterek története is régre nyúlik vissza, azonban az 1930-as évek táján kezdték el őket igazán megbecsülni a szakmában. Azelőtt kifejezetten a színész és a kaszkadőr feladata volt saját sminkjének elkészítése. A korai években elég kezdetleges anyagokkal dolgoztak, mint például halpikkely, gyanta, gyapjú, vagy akár gyurma. Mára persze mindezt felváltotta a szilikon, amelyből bármilyen forma létrehozható és remekül kezelhető. Az efféle maszkokra leginkább a realitástól kissé jobban elrugaszkodó filmeknek van szüksége, így akár a horror, a tudományos fantasztikum, vagy a fantasy műfaja is eszünkbe juthat. Viszont az így készített külsérelmi nyomokra, komplett testekre bármely más műnek is szüksége lehet. A számítástechnika megszületésével, majd térnyerésével azonban a filmes trükkök tárháza is bővült. A CGI a Computer-Generated
Imagery kifejezés rövidítése, amely magyarul annyit tesz: számítógépen létrehozott kép. Tömören? Szinte minden fent említett dolog helyettesíthető vele. A mai számítógépek ép ésszel felfoghatatlan teljesítményre képesek. Gyorsak és erősek, így sokkal élethűbben tudják reprezentálni a valóságot. Emellett a digitális technika tudatosabb irányítást biztosít, mint más, inkább gyakorlati alapú módszerek, illetve olyan képek kidolgozására is alkalmas, melyeket semmilyen más technológiával nem lehetséges létrehozni. Továbbá időt és pénzt spórol meg vele a készítő. Gondoljunk csak arra, amikor a Csillagok háborújában a birodalmi lépegetők miniatűrjeit képkockánként kellett megmozgatni (pixilláció, angol kifejezéssel stop-motion), vagy talán, amit a magyar olvasó jobban ismer: a Tévé Maci esete. De akár egy háborús film tömegét is meg lehet jeleníteni CGI és harmad annyi statiszta segítségével. A rendező olyan helyeken forgathat a stúdión belül, amelyeket országok választanak el tőle. Ilyenkor előkerül a zöld háttér (green screen), ami néha kék. De különleges berendezésekkel a színészek testmozgását, sőt, mimikáját is le lehet követni. Ez utóbbi a mai napig inkább a videojátékok területén terjedt el, ahol lényegében mindent újra kell alkotni a virtuális világban, ám egyre többször alkalmazza a filmipar is, amikor egy-egy bonyolultabb jelmez vagy maszk elkészítését szeretnék mellőzni. De vajon jó-e az, ha mindent a számítógépekre bízunk? A klasszikus látványelemeknek is megvannak a maga hibái, hisz valljuk be, némely régebbi film trükkjei mai szemmel olcsónak és idejét múltnak hatnak, emellett még költségesek is. Viszont, amit a vásznon láttunk, valóban megtörtént. Az autó valóban felrobbant, az épület valóban összedőlt. Ugyanez nem mondható el a CGI-ról, hisz a nevében is benne van, az csak animáció. Mert technika így, technika úgy, nagyon sokszor még mindig kiszúrjuk, hogy igen, ez most itt számítógéppel készült. Ugyanígy a színészek dolgát sem könnyíti meg, ha egy zöldre mázolt szobában kell azt képzelniük, hogy a hegyoromról figyelik a lenyugvó napot. Azonban azt senki sem tagadhatja, hogy a CGI nagyszerű lehetőségeket rejt. Az én személyes véleményem szerint mindkét módszer képes arra, hogy összehozzon egy jó filmet, csupán kellő szakértelem, energia és idő szükséges hozzá. Ha igazán nagyszerű filmet akarunk készíteni, akkor viszont meg kell keresnünk a tökéletes egyensúlyt a két lehetőség között.
Csillagok háborúja: kiket rejtenek a maszkok? A Csillagok háborúja bővelkedik szörnymaszkokba és űrsisakokba bújt mellékszereplőkben, akik legalább olyan népszerű karaktereket alakítottak, mint a trilógia világhírűvé lett sztárjai. Jon Spira új dokumentumfilmje a kevésbé ismert mellékszereplők előtt tiszteleg, egyben választ keres arra a kérdésre is, hogy a film milyen hatással volt az életükre. Spirát – aki a rendezés mellett forgatókönyvírói kurzust is vezet – egy nap a következő kijelentéssel lepte meg egy idősebb tanítványa: „Azt hallottam, szereti a Csillagok háborúját. Nos, én szerepeltem benne.” John Chapman hosszú történetbe fogott, mely valamikor régesrégen, egy messzi-messzi galaxisban esett meg, egészen pontosan 1976-ban, az Elstree stúdióban. A férfi négy napon keresztül alakította egy X-szárnyú pilótáját George Lucas epikus űrkalandjában, a Csillagok háborújában. Láthatjuk abban a jelenetben, mely a yavini csatát megelőző eligazítást mutatja be. (A lázadó flotta ebben az összecsapásban semmisíti meg a Halálcsillagot.) Chapman bizakodva foglalta el helyét az első sorban, ám szerencsétlenségére Lucas úgy döntött, hogy a terem végéből veszi kamerára a pilótákat, onnan, ahol Han Solo, Csubakka, C-3PO és más, ikonikus karakterek álltak. A végleges verzióban csak egy pillanatra bukkan fel Chapman tarkója. „Szörnyen csalódott voltam” – panaszkodott. – „Úgy éreztem, mintha elszalasztottam volna egy lehetőséget. Belekóstolhattam a mézédes gyümölcsbe, de nem lehetett az enyém.” Spira, a harmincnyolc éves oxfordshire-i rendező – akit teljesen elbűvölt, hogy találkozhatott kedvenc filmjének egyik szereplőjével – végtelenül kedves és jó humorú fickóként jellemzi Chapmant. „Felnyitotta a kocsija csomagtartóját és elővett egy köteg dedikált fényképet, amelyeket a rajongói gyűléseken szokott osztogatni” – emlékezik vissza. A véletlen találkozásból fakad Spira hamarosan bemutatásra kerülő Elstree 1976 című dokumentumfilmjének ötlete. A filmben a sci-fi klasszikus meg nem énekelt hősei szólalnak meg, olyan színészek, akik sisakok, vagy szörnymaszkok mögé rejtették arcukat. Ebbe a legendás csapatba tartozik Darth Vader, Boba Fett, a rajongók kedvence, Greedo, és az a sivatagi rohamosztagos, akinek – Obi-Wan Kenobi hipnotizációs trükkjének köszönhetően – elhangzik a szájából a jól ismert mondat: „Nem ezeket a droidokat keressük.” „Lenyűgözőnek találom, – magyarázza Spira – hogy milyen jól ismerjük a film ikonográfiáját és karaktereit, de az utcán simán elsétálnánk az őket alakító színészek mellett.” A mai napig élénk viták tárgyát képezi a nevetséges külsejű lény, Greedo esete, akivel a klasszikussá vált kocsmai jelenetben Han Solo egyetlen lövéssel végez. A jelenet hangulatán sokat változtatott az a ’97-ben megjelent, különleges effektusokkal feljavított verzió, melyben már Greedo lő először, így szó sincs hidegvérű gyilkosságról. A Greedót alakító, ma hatvanöt éves Paul Blake szerint elképzelhető, hogy Lucas a „morális többség” nyomására bólintott rá a változtatásra. „Van egy pólóm – meséli – amelyen ez a felirat áll: Han lőtt először. Ha ezt pólóra nyomtatták, akkor biztos igaz. Harrison Ford karaktere rosszat cselekedett, de hát űrcowboy volt az ipse, ezért puffantotta le Greedót, akár egy kutyát.” Elmondása szerint a jelenetet egy péntek délutánon vették fel, amikor már mindenki haza akart menni. „Meleg volt és már a hátunk közepére sem kívántuk az egészet” – magyarázza. – „Ledaráltuk a jelenetet, és mint minden, amit az ember stressz, vagy kényszer alatt csinál, ez is baromi látványosra
sikeredett. A Leicester Square-i moziban néztem meg a filmet, én is kicsengettem érte a tíz fontot, mint mindenki más. Aztán amikor az én jelenetem következett, izgalmamban felpattantam a székemből és azt kiáltottam, hogy »az ott én vagyok!«” Blake, aki állítása szerint fiatal korában nagyon álszent volt, félrehívta Lucast és kikérte a mester tanácsát arról, hogyan játssza el a karakterét. „Rám nézett és azt mondta: »játssz úgy, ahogy a filmekben szokás.« Azt gondoltam, hogy ez egy remek tanács annak, aki egy tetőtől-talpig zöld idegent alakít.” Blake, aki még ma is a filmiparban dolgozik, a rajongói találkozók népszerű résztvevője. „A karakterem örökéletű – dicsekszik. – „Éveken át azzal áltattam magam, hogy komoly színész vagyok, hiszen én voltam Macbeth, de a síromon az fog állni: Itt nyugszik Greedo. A gyerekeim szerint ez tök jó dolog, szóval már egyáltalán nem zavar.” A hatvankét éves Anthony Forrest – aki az Obi-Wan által megtréfált sivatagi rohamosztagost alakította – hálás, amiért névtelen maradhatott. „Anélkül sétálhatok az utcán, hogy idegenek kiabálnának nekem” – mondja. Az énekes-dalszerző Forrestet, aki gyakran zenél a londoni metróban, nem érte meglepetésként a film sikere. Fiatalemberként az Oscardíjas Sir Alec Guinness oldalán játszhatott, aki egyszer levélben panaszkodott barátjának a film butaságokkal teli szövegkönyvéről. Forrest szerint fantasztikus élmény volt együtt dolgozni az idős színésszel. „Nagyon kedves, nagylelkű embernek ismertem meg” – emlékszik vissza. – „Mindent olyan egyszerűvé varázsolt. Akkor azt gondoltam magamban, hogy egy életre szóló lehetőséget kaptam.” Spira közösségi finanszírozásból fejezi be dokumentumfilmjét. Véleménye szerint a Csillagok háborúja a gyermekkorunk része, ezért jelent olyan sokat a számunkra. „Erősen kötődöm hozzá – fejti ki. – Különleges helyet foglal el a szívemben és a filmkészítéssel felfedezhetem ezt a területet.” „A Csillagok háborúja minden évvel egyre felkapottabbá válik – teszi hozzá Chapman. – A Föld lakosságának 20%-a ismeri. Évszázadok múlva is népszerű lesz, sosem megy ki a divatból.” Talán ugyanezt elmondhatjuk a színészgárda tagjairól is, akik 1976-ban az Elstree stúdió tágas, hűvös műtermeiben saját kis szerepeiket alakították.
Forrás: http://www.bbc.com/news/uk-england-27680826
E heti interjúalanyunk Borda Mátyás, aki immár több mint egy évtizede foglalkozik maszkolással és olyan hollywoodi szuperprodukciókhoz adta a nevét, mint a 300: A birodalom hajnala vagy az Underworld. A Pohárnok Iván oldalán dolgozó szakembert hivatásához fűződő kapcsolatáról és a szakma technikai részleteiről kérdeztük. KD.: Röviden el tudnád mondani, hogyan kerültél kapcsolatba a szakmával, milyen út vezetett idáig? BM.: A képzőművészeti egyetemen végeztem, szobrász-restaurátorként. A maszkok készítéséhez finom dolgokat kell mintázni, a jelenlegi munkahelyemen olyan embert kerestek, aki aprólékos mintázási munkákat is szívesen elvégez. Így kerültem kapcsolatba először a maszkkészítéssel. Amiről ők nem tudtak, hogy korábban hobbi szinten foglalkoztam ilyesmivel otthon, tehát így különösen összeillettek a dolgok. KD.: Hogy néz ki a munkafolyamat a maszkolásnál, vagy akár egyéb kellékek készítésénél? BM.: Ezeket a realisztikus arcprotéziseket úgy kell elkészíteni, hogy tökéletes illúziót keltsenek a vásznon. Sokféle elkészítési módjuk létezik, egy különösen divatos anyag a szilikon. Általában negatívat veszünk a színészek arcáról, vagy azon részéről, ahová a protézis kerül. Ezt kiöntjük gipszből, erre kerül felmintázásra a szereparc, illetve a megmintázott protézis. Erről negatív forma készül, és ebbe védjük bele a szilikont. Sok esetben ez úgy történik, hogy egy úgynevezett géllel töltött szilikon rendszert alkalmazunk. Két vékony bőrréteg közé kerül a szilikon gél, amely az emberi test lágy részeit imitáló puhaságú. Ez a vékony, rugalmas műanyag bőrréteg feloldható és a színész bőrébe leolvasható szélek tökéletesen beilleszthetők és láthatatlanná tehetők. KD.: Mely filmek azok, amelyekben ráismerhetünk a munkáitokra? BM.: A Felhőatlaszban, a Pokolfajzat II: Az arany hadseregben, az Underworldben, illetve a 300: A birodalom hajnala című filmben is láthattok általunk készített maszkokat, kellékeket. KD.: Volt olyan projekt, amivel különösen nagy élmény volt foglalkozni? BM.: Mindegyik munka más és más kihívásokkal jár, és szinte mindenhez újabb és újabb eljárásokat, illetve ötleteket kell kitalálni, kifejleszteni. Így kijelenthetem, hogy nincs két egyforma feladat. KD.: Hogy látod a szakma jövőjét? A technika fejlődése inkább új távlatokat nyit meg, vagy háttérbe szorulhatnak a kézzel készített maszkok, kellékek? BM.: Sokan a szakmából kissé meg vannak rémülve attól a tendenciától, miszerint egyre többet alkalmaznak számítógépes trükköket a valóságos fizikai trükkök helyett. Ez vonatkozik a maszkokra is, hiszen ma már sokszor egy öregítést is inkább digitálisan készítenek el. Ám ameddig egyszerűbb, olcsóbb vagy gyorsabb a valóságot elkészíteni és arról felvételt készíteni, mindig lesz helye a munkánknak.
