5. Melléklet
Gaul Géza: Mi a szép? című tanulmányához
Csiga biga gyere ki
Magyar népi mondóka, Kőrösladány. Forrás: Magyar népi gyermekjáték-gyűjtemény. Szerk. dr. Kiss Áron. Kiadta Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése, Budapest, 1891. 14. old. A szöveg: Csiga biga gyere ki, Jönnek a tatárok. Sós kútba tesznek, Onnan is kivesznek! Malom alá tesznek, Ott meg összetörnek. Csiga biga gyere ki, Jönnek a tatárok. Itt következik a ritmus és dallam, szokásos szöveges illetve szolmizációs jelöléssel (ti: nyolcad hang, tá: negyed hang, szün.: szünet, itt nyolcad hosszú), alá írva a szöveg: 1 ti ti ti ti ti ti ti szün. re re dó dó re re dó Csiga bi- ga gyere ki, 2 ti ti ti ti tá re re dó re dó Jönnek a ta- tá3 tá re Sós
ti szün. dó rok.
ti ti tá ti szün. dó re dó dó kútba tesz- nek,
4 ti ti ti ti tá ti szün. re re dó re dó dó Onnan is ki vesz- nek! 5 ti ti ti ti tá re re dó re dó Malom a-lá tesz-
ti szün. dó nek,
6 ti ti ti ti tá re re dó re dó Ott meg összetör
ti szün. dó nek. 1
7 ti ti ti ti ti ti ti szün. re re dó dó re re dó Csiga bi- ga gyere ki, 8 ti ti ti ti tá re re dó re dó Jönnek a ta- tá-
ti szün. dó rok.
Néhány gyakorlati megjegyzés a használt jelölésekről Az elemzés során a sor/szótag (dallamhang) sorszámkettőssel hivatkozunk a mondóka egyes hangjaira, tehát a harmadik sor kezdőhangja/szótagja 3/1. Egy mondóka általában azonos hosszúságú, többnyire változatos ritmusú egységek sorozata. Gyakran vannak rövid, lélegzetvételre alkalmas szünetek. A szöveg mondatai kínálnak egy finomabb tagolási egységet, ebben a mondókában ez 7 darab rövid szótag, amihez jön még az elválasztó szünet. Itt a lejegyző a mondókát zeneileg 2/4-esként rögzítette, tehát az egyes sorokat 2 darab 2/4-es ütemből állóként, eszerint tehát a sorok ötödik nyolcadhangján – legalábbis többnyire – hangsúlyt érzett, vagy más – zenei párhuzamok alapján – gondolta, hogy ez a helyes hangsúlyozás. Ezt a szöveg nem mindig erősíti meg, hiszen előfordul, hogy az ütemvonal szót választ ketté. Ezért a kotta szerinti ütembeosztást nem tekintjük mértékadónak a sorok tagolását tekintve, a szótagokat-dallamhangokat soronként számozzuk, nem használjuk az ütembeosztást. A sorokra – értelemszerűen – a sor sorszámával hivatkozunk. Az elemzés Bevezetés Az elemzés a befogadási folyamatból indul ki. Mit tud a hallgató, mielőtt meghallaná a mondókát? Magyar hallgatót tételezünk fel, tehát tud magyarul. Ismeri a magyar nyelv hanghordozását, hangsúlyozását, a nem énekelt beszéd dallamát, a szintaktikai szabályait. Mindezt nem tudatosan, hanem az anyanyelvi tudás részeként, a használatban kialakult tapasztalatai alapján. Ismeri, érti a nyelv szavait, azok másodlagos és többedleges jelentését, hangulatát, asszociációs udvarát. Zeneileg nem szükségképpen képzett. Amit ismer feltétlenül, az az európai zene fő sajátossága, hogy dallama van, a dallam különböző magasságú, hosszúságú és nyomatékú hangokból áll, ahol egy-egy hang maga jórészt egyetlen magasságon tartózkodik. Felismeri a dallam hangjait, hangsúlyait. Részletes elemzés 1 Hangsúlyosan indul (hiszen magyar mondóka). A két első szótag azonos hangmagassága és azonos ritmusa egy feszes, pergő alakzatot ad. [1 felismerés]1 A pergő ritmusra már az első két szótag után fel kell figyelni, valami elkezdődött! [+1 felismerés] A második két szótag nagyon hasonlít az elsőre, a szövegben csak a kezdő beszédhang tér el (cs-b) [+1]. Ugyanakkor az első két szótagpár azonos ritmikai és egy hangban különböző zenei Szögletes zárójelben jeleztük, amikor a hallgató/olvasó a befogadás során felismerhet hasonlóságokat, összefüggéseket, és megadtuk azok esetenkénti számát. 1
2
hangmagasságbeli helyzete [+1] egy dallamot ad, amely a magyar beszédnek megfelelően lejt [+1], de a feszes ritmus fenntartásával további pergő hangsorozat iránti várakozást ébreszt [+1]. A szövegbeli hasonlóság és a zenei ritmikai és dallambeli ismétlődés párhuzamossága egymást erősíti. [+1] Az 1/5 hang újra az 1/1 magasságában van, ez megerősíti a korábbi várakozást a feszes szerkezet iránt [+1], egyúttal egy periódus-hosszat is kijelöl. Most már várjuk az előző négy hang ismétlődését [+1]. 1/6 kielégíti ezt a várakozást [+1], sőt 1/7 is [+1], 1/8 azonban nem [+1], hiszen ez szünet, ami jól megfelel annak [+1] a szövegbeli felismerésnek, hogy itt vége van egy mondatnak [+1]. Egyúttal örömet okoz, hogy nem azonos 1/4-gyel, hanem azzal szemben változatosságot nyújt [+1], a gépies azonosság helyett nagyfokú hasonlóságot tapasztalunk. Az egybeeső mondatvég és zenei szünet egyértelműen lezár valamit: ezt hívhatjuk akár dallamsornak is [+1]. Tartalmilag az első mondat játékos felszólítás [+1], hiszen a megszólítás becéző ikerszó, amit kisgyerekekkel beszélve szoktak használni. Játékos azért is, mert a csiga nem hallgat az emberi szóra, és a mozgására azt mondani, hogy kijön a házából, magában játékos kifejezésmód. Az első szavakra feltámadó társítás csak a játék, valami játékosat várunk a szöveg folytatásától is. (Összesen volt ebben a sorban 17 felismerés.) 2 Mostmár a folytatásban – természetesen – az első dallamsorhoz hasonló szerkezetet várunk. És valóban: az első két hang (2/1 és 2/2) azonos is [+2], ami miatt megerősödik a várakozásunk [+1] az ismétlődésre. 2/3 is azonos [+1], azonban 2/4 nem [+1]! A dallam visszalép egyet fölfelé, tehát itt valami megváltozott [+1]. Az is eltér az eddigiektől [+1], hogy eddig a ritmikai hangsúlyok egybeestek a szövegbeli szókezdő hangsúlyokkal, 2/5-nél viszont a zenei ritmus hangsúlya szó belsejébe esik [+1]. Az viszont hasonlít az előzőekre [+1], hogy a magasabb fekvésű hang után újra lelépett a dallam, megtartotta a fent-lent-fentlent szerkezetet, csak más ritmussal [+1]. Ez a ritmus annál inkább jól hangzik így, mert a szöveg hosszú szótagjára esik a hosszú zenei hang [+1]. Itt is, akár az 1 sorban, a szünet jelzi, hogy zeneileg valami véget ért [+1], és ez egybeesik egy mondat befejezésével [+1]. Itt ráadásul felismerjük, hogy az 1-hez hasonló, azzal azonos hosszúságú folyamat ért véget, tehát az ismétlődés révén a dallamsor szerkezetéről alakul ki bennünk egy kép [+1], ami nem merev, hanem a feszes ritmus mellett mind a ritmus, mind a dallam kisebb változatait is megengedi 8 darab alapütem (nyolcadhang a leírásban) hosszúságban [+1]. A 2 szövegének láthatólag semmi köze 1-hez. Kapcsolatot csak az tud felfedezni, aki ismeri a magyar népi mondókákat, és ismeri például a „Katalinka szállj el...” kezdetűt, amelyben a katica-bogarat fenyegetik törökkel, így rájön,hogy itt talán egy másik mondóka hatásáról van szó, amit a hasonló ritmus és használati környezet okozhat. Itt tehát egy közönséges hallgató nem fedez fel semmit, esetleg csodálkozik, hogy miféle zagyvaság ez? Azért egy felismerés lehetséges azoknak, akik legalább a különféle gyerekjátékok, népi játékok, ráolvasások, hasonló ritmikus szövegek világából valamit hallottak, tudnak: ez itt mondóka, amelyben a szöveg tartalma nem igazán fontos [+1]. (Összesen volt ebben a sorban 16 felismerés.) 3 Ez a sor rögtön az elején némi meglepetéssel szolgál: Nem két nyolcaddal, hanem egy negyeddel kezdődik, tehát nem pereg [+1]. Ez viszont jól egybevág a szövegbeli hosszú szótaggal [+1]. A sor további része viszont, mint mindjárt kiderül, megegyezik az előzővel ritmusban és dallamban.
3
3/2 azonos 2/3-mal [+1], 3/3 is 2/4-gyel [+1]! Itt visszatér [+1], hogy a ritmikai hangsúlyok egybeesnek a szövegbeli szókezdő hangsúlyokkal [+1]. A dallam azonos 2 dallamával, csak más ritmussal [+1]. Ez a ritmus azonban jobb így, mert a szöveg első, hosszú szótagjára esik a hosszú zenei hang [+1]. Itt is, akár az 1 és 2 sorban, a szünet jelzi, hogy zeneileg valami véget ért, és ez egybeesik egy mondat befejezésével [+1]. Itt is felismerjük, hogy 3 az 1-hez és 2-höz hasonló, az utóbbihoz jobban [+1], azokkal azonos hosszúságú folyamat ért véget, tehát az ismétlődés révén a dallamsor szerkezetéről tovább szilárdul bennünk a kép [+1], a sor nem merev, hanem a feszes ritmus mellett mind a ritmus, mind a dallam kisebb változatait is megengedi 8 darab alapütem (nyolcadhang a leírásban) hosszúságban [+1]. Ezt az érzésünket erősíti, hogy bár 3 jobban hasonlít 2-re, mint 1-re, de azzal mégsem azonos [+1], hanem legalább a ritmusban, és ott is a szöveg ritmusával való összhang végett [+1], attól eltér. 3 szövege tartalmilag összefügg 2-ével [+1] a közös alany révén. A „tatárok” szóval keltett várakozás, hogy valami rosszat fognak tenni, teljesül [+1]. (Összesen volt ebben a sorban 15 felismerés.) 4 A sor elején visszatér a pergés, tehát a 2-es sor ritmusa, így 4 zeneileg teljesen azonos 2vel, bár a szövegben az első szótag hosszú, így nem vág igazán a zenéhez. Az első két hang (4/1 és 4/2) azonos [+2], ami miatt megerősödik a várakozásunk [+1] az ismétlődésre. Olyat már láttunk, hogy a pergő átváltott egy hosszabbra, láttuk az ellenkezőjét is, így megszoktuk a ti ti és a tá egyenértékűségét, rájöttünk, hogy a cserélgetésük változatosságot ad egy állandó alapritmusban [+1]. Így örömmel látjuk, hogy 4/1 és 4/2 azonos 2/1 és 2/2-vel, és változatosságot nyújtva hasonlít 3/1-re. 4/3 is azonos [+1], 4/4 is [+1] 2 sorbeli párjával, sőt a 3 sorbeli megfelelőjével is (3/2 és 3/3) [+2]! A továbbiakban a 4 sor hangjai (4/4, 4/5, 4/6) megegyeznek a 2 és 3 sorbeli megfelelőikkel, és azonos a szünet is [+4x2]. Itt is, akár az 1 sorban, a szünet jelzi, hogy zeneileg valami véget ért, és ez egybeesik egy mondat befejezésével [+1]. Itt végleg megszilárdul a dallamsor szerkezete [+1] is. A szöveg, homályosan, valami ismétlődésre utal, a rossz dolgok ismétlődésére, ami összevág a kegyetlen tatárok képével [+1]. Ez az ismétlődés tükröződik a zenei ismétlődésben is [+1]. Ezután valami hasonlóra várunk. (Összesen volt ebben a sorban 20 felismerés, ebből újdonság 12.) 5 és 6 És valóban: ez a két sor a legelső két nyolcadnyi résztől eltekintve zeneileg teljesen azonos a megelőző sorpárral [+1]. Ezt a kis különbséget már jól ismerjük, hiszen csak a szöveg ritmusához alkalmazkodó tá - ti ti cseréről van szó [+1], és jólesik [+1], mert megtöri az egyhangúságot. Az egyes sorok hangjainak kapcsán tett felismerések hasonlóak a korábbi soroknál tapasztaltakhoz, itt tehát összesen [+35] felismerés lehetséges. A szövegben várt újabb rossz be is jön [+1]. Ezen a ponton kezdünk elfáradni az ismétlődéstől, az apró ritmusváltások ugyan jót tettek eddig, de most már elég, szívesen kapnánk valami újat. (Összesen volt ebben a két sorban 36 felismerés, ebből újdonság 5.) 7 és 8 Újdonság helyett felismerjük az első két sor teljes ismétlődését.
4
Tapasztalhatjuk tehát azok összes felismerését [+33], és az ismétlődés hatására kétféle várakozásunk ébredhet: az egész kezdődik elölről, vagy itt a vége, fuss el véle! Ez utóbbi jön be, a forma bezáródik [+1]. (Összesen volt ebben a két sorban 34 felismerés, újdonság azonban csupán 1.) A körülbelül 20-21 másodperces mondókában találtunk tehát összesen 138 felismerést. És ez nem is a legsikerültebbek közük való! Ha csak az újdonság értékű felismeréseket tekintjük, a struktúrát tisztázó felismerések után már csak a megerősítéseket vagy a változatosságot, és az ismétlődések esetében csak a tökéletes ismétlődéstől való eltérések felismerését, akkor ez a szám körülbelül a felére csökken, tehát újdonság értékű felismerést körülbelül 65-70-et találunk. (Formálisan az ismétlődő felismeréseket kivonva az összesből 66 jön ki.) Megjegyzem, hogy nem számoltuk az egyes nyolcad illetve tizenhatod hangok, szünetek felismerését. Ez, természetesen, ezen hangok darabszámával egyező számú felismerést jelent, amelyek léte feltétele a vizsgált szintnek, de nem befolyásolja az általunk vizsgált szinten felismerhető szerkezeti törvényszerűségeket. A szövegben nem számoltuk az egyes beszédhangok felismerését sem, amelyek léte ugyancsak feltétele az általunk vizsgált szintnek, de ugyancsak nem befolyásolja az ezen a szinten felismerhető szerkezeti törvényszerűségeket. Nem foglalkoztunk a nyelvi megértés elemeinek, tehát a nyelvtani elemeknek és a szavak jelentésének felismerésével sem, ezeket is, a vizsgált szinten, már adottnak tételeztük fel.
5
