LUDVAI ZSUZSANNA
KUKUCSKÁLÓDOBOZ A VESZPRÉMI LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL
A Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményének igen ér dekes darabja egy XVIII. századi tárgyegyüttes, amely 91 darab színezett, rézmetszésű képből, a hozzájuk tar tozó tárolódobozból, valamint a képek nézegetésére szolgáló faládából áll. A tárgyegyüttes 1922-ben került a múzeum tulajdo nába. A Veszprém Vármegyei Múzeum Szerzeményi Naplójának 1922. november 21 -i bejegyzése szerint az 5628-as számú, vétel jogcímén szerzett tárgy „házi panoráma (Schaukasten), 90 drb rézmetszetű áttört képpel". A bejegyzésből nem derül ki, hogy kitől vásá rolták, és korábban kik, és hol használták. A múzeum adattárából került elő az az elismervény, amelyet gelsei Biró Gizella írt alá. A szöveg szerint: „Elismervény. A veszprémvármegyei múzeum igazgatójától egy régi házi panorámáért és a hozzávaló 90 drb képért fel vettem 3535 K-frt. Kelt. Veszprém, 1922. nov. 21-én gelsei Biró Gizella". A tárgycsoportot 1966-ban leltározták be, a tárgykar tonra ugyanezen adatok kerültek, kibővítve azzal, hogy származási ideje XVII. század.
Tárgyleírás A kukucskálódoboz (Ltsz.: 66.427.1.) fából készült. Két részből áll: az elülső része betolható a hátsó részbe. Az elülső rész 38 cm széles, 28,5 cm magas és 46,5 cm mély. Az elején lévő nyílás 14,5 x 15 cm, aranyozott szegélyléccel keretezett. A keret felső része hiányzik (1., 2., 3. ábra). A hátsó rész 45 cm széles, 34,5 cm magas és 66 cm mély. Tetején két, zsanérral kapcso lódó, felnyitható ajtó volt. Az egyik ajtónak csak egy része van meg, a másik teljesen hiányzik. Hátulja jelen leg nyitott. A doboz belsejében három sor nút található. A képek tárolására szolgáló láda (Ltsz.: 66.427.93.) fából készült, 36 cm széles, 46 cm hosszú és 17 cm magas. Fedele két vasból készült zsanérral kapcsolódik az aljához, elején lehajtható vas lakatpánttal záródik. Az alsó rész függőleges élei vaspánttal megerősítettek. Két oldalán vasfülek találhatóak (4. ábra).
A képek (Ltsz.: 66.427.1.2. - 66.427.1.92.) mérete 40 cmx31 cm (± 1 cm), több réteg papírból állnak. A grafikát hordozó rézmetszetű lap alapanyaga kézi merítésű rongypapír. A metszeteket nyomtatás után kézzel színezték akvarell- és gouache-festékkel. A nyomott lapokat a jobb tartás és az átlátszatlanság érde kében több réteg papírral összekasírozták. Általában három réteggel erősítették meg, ragasztáshoz kemé nyítőt1 használva. Az alátámasztáshoz használt papírok között találhatunk úgynevezett „kulőr"2 papírt, és natúr színű papírt. Az alátámasztó lapok vastagabbak a nyo matot hordozó papírnál, de ezek is kézzel merített rongypapírok. Érdekesség, hogy a velencei Szent Márk teret ábrázoló metszetet (Ltsz.: 66.427.1.30.) valószí nűleg még a használat során javították. Erre utal, hogy itt alátámasztó anyagként nemcsak a többinél előfor duló papírfajtákat alkalmazták - hátoldalát egy másik metszettel erősítették meg (15. ábra). Helyenként, ahol az összekasírozott papírlapok szét váltak, módom nyílt az előforduló vízjelek vizsgála tára. A Hágát ábrázoló nyomat (Ltsz.: 66.427.1.69.) kék színű alátámasztó papírján jobb mellső lábát emelő szarvast találtam, ami Osvald Wenko (1776-1802) lékai papírkészítő mester által használt merítőszita víz jel eleme3 (5., 6.4 ábra). Ugyanezen metszet natúr színű alátámasztó papiro sán is találtam vízjelet - „Sooli" feliratot - ami igazol ja, hogy a papír a sólyi papírmalomban készült5 (7., 8.6 ábra). A velencei Canal Grandét ábrázoló nyomat (Ltsz.: 66.427.1.61.) natúr színű, alátámasztó papirosán barokk címerpajzs liliommal (9., 10.7 ábra), a kéken császári korona vízjeltöredéke (IL, 12.8 ábra) látható. Mindkettő igen gyakori vízjel. A Jeruzsálemet ábrázoló kép (Ltsz.: 66.427.1.44.) nyomtatott lapján található vízjel: körben ábrázolt IHS9 felirat, alatta Krisztus keresztfáinak szögei, fölötte kelyhekből kialakított keresztmotívum (13. ábra). Ezt a motívumot pl. könyvkötéseken is felfedezhetjük (14. ábra10). A rétegek összekasírozása után a rajzok bizonyos
293
elemeit kivágták a képből (vízfelületek, ablakok, csil lagok, nap, hold), és ezek mögé vékony, áttetsző, akvarellel festett papírt ragasztottak. Ezek általában nem fedik le a metszet teljes felületét, több kisebb darabban kerültek a megfelelő helyekre. Hogy az épü letek formáját és tömegét a hátsó megvilágítás alkal mával kiemeljék, bizonyos vonalakban a többrétegű papírt lyuksorral is ellátták. A képek hátuljára különféle használói és tulajdonosi megj elöléseket j egyeztek. A metszetek használój a a la pok tetejének középére vasgallusz tintával írta a képek sorszámát („№..."), valamint tárgyát (német nyelven). Emellett balra találjuk a golyóstollal írott, ma érvény ben levő leltári számot. A bal felső sarokba pecsételték lila színű tintával az egykori tulajdonosi bélyegzőt „Veszprém Vármegye Múzeuma, Veszprém, 1903" fölé pedig a gyűjteményi napló számát írták fekete, anilin tintával - „5678/922". A lapok jobb felső sarká ban grafitceruzával írott számozás látható - feltehetően szintén a korábbi tulajdonos megjegyzése (15. ábra). A tárgy történeti feldolgozása során kiderült, hogy nem panorámáról, illetve Schaukastenről van szó mint ahogy az a leltárkönyvben szerepel - hanem egy kukucskálódobozról11. A kutatások során elsősorban német szakirodalomra tudtam támaszkodni, ahol Guckkästen kifejezéssel illetik. Ennek a magyar meg felelője leginkább a kukucskálódoboz. A leltárkar tonon föltüntetett adat, miszerint a tárgy XVII. száza di, szintén nem helytálló. A metszeteket NyugatEurópában adták ki a XVIII. század második felében, ahogy az a néhányukon föltüntetett évszámból (lásd a táblázatot), valamint a szakirodalomból12 is kiderült. A feldolgozás során fontos feladat volt meghatá rozni, hogyan használták a kukucskálódobozt. Ez nem volt egyszerű, mivel a szerkezet több helyen hiányos. Analóg tárgy nem állt rendelkezésemre, de a szakiro dalom áttanulmányozása után következtetni tudtam működésére.
Kukucskálás - mint kultúrtörténeti jelenség A kukucskálódoboz, amely az optikai szórakoztató eszközök egyik legősibb formája, a XVIII. század ele jén, a késő barokk optikai felfedezések és játékok keretében jelent meg. A rajzolt perspektíva törvényei ekkor már általánosan ismertek voltak. A természet hű ábrázolása addig csak két dimenzióban jelent meg, de a tér valóságosabb ábrázolásának bemutatására igen nagy volt az igény. Az egyszerű, hosszúkás fadoboz kémlelőnyílásán benézve ismeretlen tájak, városok, épületek látványa tárult fel a néző előtt. A dobozba való
294
betekintés során a külvilág teljesen kint rekedt, ugyan akkor új perspektíva nyílt meg, a kémlelő ismeretlen mélységekbe pillanthatott be, kiléphetett saját környe zetéből, a hétköznapok során megélhetetlen világ tárult föl előtte. A nagyítólencsén keresztül nézve a kép plasztikusabb lett, a háromdimenziós látvány látszatát keltette, a néző a mélység és térbeliség illúziójában ré szesült (16. ábra13). A kukucskálódobozok története nem választható el a perspektíva ábrázolásának megismerésétől és meg jelenítésétől. „A perspektíva legkézenfekvőbb és legsokatmondóbb magyar megfelelője a »kilátás«. A Leon Battista Alberti által adott hagyományos magya rázat értelmében olyan kép (szerkesztési módszer), amely mintegy ablak(nyitás) a falon. Ezért »kilátás«, »kitekintés«, »átlátás«, »kivágás« stb. Kitekintés ab ban az értelemben is, hogy ellátunk a messzeségbe (»távlat«), akár a tájban mesterségesen létrehozott fasorok, utak vagy építészeti létesítmények révén."14 Legkorábbi ismert kukucskálóképeknek Leon Bat tista Alberti15 perspektivikus képeit (1437) nevezhet jük.16 Optikai illúziót keltő kísérleteivel, amelyeket a „festészet csodáinak" nevezett, barátait (pl. Brunelleschi) ejtette ámulatba. Átlátszó színekkel, üvegre fes tett képeit a különböző hatások érdekében hátulról világította meg. Perspektívadobozokkal már a XV század elején is találkozhatunk az itáliai főúri udvarokban. Ezeket Sá muel von Hoogstraten17 élesztette újra a XVII. század közepén, aki hírnevét elsősorban ezeknek a tárgyak nak köszönheti (17. ábra18). Műalkotásába belenézve egy holland ház belső terének háromdimenziós képét láthatjuk. Ezt a látványt a művész úgy érte el, hogy öt perspektivikus jelenetet festett meg néhol torzított for mában, és ezeket úgy helyezte el, hogy a néző a kém lelőlyukon belenézve valóságos tereket lásson. A kém lelőnyílásba csak fél szemmel lehet belenézni, amely így megzavarja az arány- és mélységérzetet. A doboz nak egyik oldalfala nyitott - elképzelhető, hogy erede tileg áttetsző papír borította -, ezen átjut be a fény. Már a késő reneszánszban használtak a rajzoláshoz camera obscurát, amelynek hordozható változata is megjelent a XVII-XVIII. században. A camera obscura, magyarul sötét kamra - amelynek működési alap elvét már a IV században is ismerték - egy optikai leké pező eszköz. Lényegében egy zárt, sötét doboz, egyik oldalának közepén apró, kerek lyukkal. A lyukon keresztül beérkező fény a szemközti falra a külvilág fordított állású, kicsinyített képét rajzolja (18.19, 19.20 ábra). A camera obscura elvének meghatározó szerepe volt a perspektívakutatásokban, ugyanakkor a kukucskáló-
dobozok működési elve gyakran éppen a camera obscura ellentéte. A camera obscurával a természetet lehetett ábrázolni, a kukucskálódobozzal viszont a raj zolt képet lehetett a néző számára újra bemutatni. A „sötét kamrában" megjelenő, vagy annak segítségével előhívott kép vázlatos, míg a kukucskálódobozban a látható kép minden részletében jól megfigyelhető. A két készülék ily módon kiegészítette egymást. AXVIII. század elején a vizuális információ - amely a városokban pl. cégéreket és a gazdag házak freskóit, a falvakban templomi üvegfestményeket és freskókat jelenített - még nem volt magától értetődő. Csak a gaz dag műveltek jutottak hozzá a könyvekhez. A kor em berének fokozódó szellemi igénye a képéhségben is je lentkezett. Éppen ezért volt igen nagy hatással a ku kucskálódoboz nyújtotta élmény azokra, akik szülőfa lujuk határánál messzebbre ritkán jutottak. Igazi kü lönlegesség volt a vándor mutatványosok dobozaiba belenézni. A néző - még a szegényebbek számára is megfizethető árért - nagy utazáson vehetett részt. A szórakozáson túl ezeknek a látványosságoknak oktató és hírközlő szerepük is volt. A hivatásos mutatványo sok a vizuális élmény növelése érdekében vetítéseiket odaillő, kísérő kommentárokkal fűszerezték. A műfaj történetében már korán megtalálhatjuk a pikáns ele meket, így a kukucskálódobozok hamar hírhedtté vál tak. A XVIII. század emberének világképe forradalmi változáson ment át, köszönhető ez a kor nagyobb mobi litásának, a javuló kommunikációnak. Ennek eszközei az akkoriban terjedő újságírás mellett a különféle vá sári képmutogató eszközök voltak. Korabeli ábrázolások mutatják, hogy a XVIII. szá zad elején vándor mutatványosok járták Európát, akik előadásaikkal sokrétűen szórakoztatták a publikumot, de ebben az időszakban már laterna magicái is hasz náltak, gyakran együtt a kukucskálódobozokkal. Álta lánosságban azt mondhatjuk, hogy a kukucskálódo bozt nappal, a laterna magicát este használták21. A la terna magicát, magyarul bűvös lámpát - amely üveg lemezre festett képek kivetítésére szolgált -Athanasius Kircher jezsuita atya a XVII. század közepén találta föl22. A szerkezet egy zárt szekrényből állt, amelynek belsejében volt a fényforrás, elülső falán egy kondenzor, hátsó falán pedig egy domború tükör. Az első nyílás előtt volt a képtartó, amelybe fordított állásban volt a vetítendő kép, előtte pedig egy vetítőlencse, amely az éles kép kialakítását tette lehetővé. A készü léket csak sötét helyiségben lehetett alkalmazni (20. ábra23). Kezdetben csak mulattatásra használták, később azonban szkioptikon néven oktatási célokat is szolgált.
A laterna magica vásári változatai közé tartozott az ún. „phantascope ", melyet egy Robertson néven is mertté vált belga bűvész 1799-ben szabadalmaztatott24. Készülékének lényege, hogy a vetítőt egy kerekeken mozgatható asztalra szerelte. A képet olajjal vagy viasszal áttetszővé tett vászon hátoldalára vetítette. Mivel a kivetített kép méretét és világosságát is tudta változtatni, a nézőben azt az illúziót keltette, hogy a vetített alak közeledik vagy távolodik. Borzongató szellemképeit- ördögök, csontvázak és más földöntúli kísértetek - a párizsi kapucinus kápolnában zenei alá festés mellett mutatta be (21. ábra25). Szemtanúk sze rint „a nők sikoltoztak, a férfiak kardjuk után kaptak"26. Ezek a mutatványok később föltűntek a budapesti Városligetben is, 1815-ben „Luftbilder" (levegőké pek) néven27. Aloys Schmidt városligeti mutatványos bódéjában élő, és egykor élt híres embereket jelenített meg. Ködképeit mesterséges mennydörgés és villám lás kísérte. AXVIII. század közepén a nagyvárosokban megje lenő panorámaképek - amelyek a horizont művészi megjelenítései - már teljesen körülvették a nézőt. Ehhez önálló épületeket, rotundákat építettek. A XIX. század első felében a városkép-panorámák voltak diva tosak (az első Londonban volt), amelyek gyorsan elter jedtek (22. ábra28), majd a háborús eseményeknek köszönhetően sok csatajelenetet is bemutattak. Később megjelentek a hosszanti panorámák, amelyek hosszú papírcsíkon ábrázolták a látnivalót, amit két rúdra rögzítettek. A XIX. századi Magyarország népéletében fontos szerepet játszottak a vásárok, ahol az egyik legna gyobb szenzációt az úgynevezett világpanoráma jelen tette, amelyben külországok képeit, tájait, csatákat és egyéb eseményeket lehetett látni. A kerek nagyítóüve gen keresztül láthatóvá vált Nápoly a füstölgő Vezúvval, „Spanga Pál, Berec János urasági inasok és Pitély Oláh Mihály naplopó kivégzése", Napóleon fogságban stb.29. A panoráma, vagy más néven körkép speciális kul turális és tömegszórakoztató eszköze volt a XIX. századi Pest-Buda emberének is. Az egészben látás élményét kínálta föl, a megjelenített eseményeket vagy objektumokat felülről, mintegy madártávlatból láttat ta. Ilyen körképek voltak a Városliget területén épített rotundákban, pl. Magyar Országos Fürdőpanoráma, Tátra vidéke címeken, de itt került bemutatásra Feszty Árpád „A magyarok bejövetele" című körképe is30. A kukucskálódobozok hazai megjelenéséről nem ta láltam egyértelmű adatot. A XVIII-XIX. századot be mutató leírások sokfajta vásári képnézési formát mutatnak be, de egyik sem azonosítható a kukucskáló-
295
dobozzal: „...faluhelyt is népszerűségre segítette a pano-, dio- és kozmorámákat, panoptikumot és kinematographot, melyeknek gazdáját az én gyerekkorom ban kukucsnímetek'-nek hívták"31. A reformkor vásári szórakozásai közé nemcsak a pa norámák tartoztak, hanem az úgynevezett optikai ké pek és optikai mutatványok is32. Ezek egyrészt szóra koztattak, másrészt az ismeretközlés eszközei is vol tak, ugyanakkor a mai mozi kezdetleges elődeinek is tekinthetjük őket. Az 1833. évi József-napi vásáron be mutatott „opticai képek" témái Linz, Odessa, Lemberg, Nápoly, Palmira városképei, épületei, romjai. A Lipót vásáron látható panorámában Bécs várát, a Vezúvot, Pompei kiásott romjait és Firenzét láthatta a közönség. A Zrínyi vendégfogadóban bemutatott „optikai mutat ványok" a világ nevezetes városait, vidékeit, törté neteit és építményeit tárgyalta. Ezeknek az eszközök nek a megtekintése valószínűleg nagyítóüvegen ke resztül történt. A negyvenes években Budapest egyik állandó panorámása volt Nifont de Rarke, aki például a világ hét csodáját bemutató rajzokat állított ki „bűvös üvegei" mögött. Ennek egy továbbfejlesztett változa ta az olasz Gaetano Pecci kísérlete, amely szerint „mozgékony emberalakocskák és egyéb tárgyakkal érdekesítve különféle városok és vidékek panorámai mutatvány"-át „A világ játékszíne" címen mutatta be. Az irodalomban említett optikai képek és mutatvá nyok azonban nem kukucskálódobozt, hanem részben panorámát, részben pedig kozmorámát takarnak. A kozmorámát szokás szobapanorámának is nevezni, e tekintetben a panoráma kicsinyített változatát értjük alatta33. Kisebb mérete és szétszedhető volta miatt szélesebb körben terjedt el, mivel egy nagy helyett több kicsi, sorozatba rendezett képet mutatott be. A legtöbb ször 6 méter hosszú és 1,2 méter magas, félkör alakú doboz belsejébe lencsén keresztül kellett belenézni, amely a háromszoros nagyítás mellett plasztikusabbá is tette a képet. A kozmorámák másik változatát tekinthetjük a ku kucskálódobozok továbbfejlesztett változatának. Megjelenésével ez a műfaj szalonképessé vált, a maga sabb műveltségű és társadalmi helyzetű emberek otthoni szórakozása lett (23. ábra34). Az ábrán látható eszközt kétféleképpen is lehetett használni. Ha az EFGI felületre belehelyeztek egy metszetet, akkor a doboz fölső részében 45°-ban elhelyezett tükör az О lencsébe vetítette a képet. A „Fig. 3." jelölésű ábrán látható kiegészítő doboz használatával azonban több, egymással összefüggő képet lehetett egyszerre nézni, természetesen a térben előrébb lévő képek közepe az ábrának megfelelően ki volt vágva. A sárospataki Református Kollégium Gyűjteményé
296
ben is megtalálható egy ilyen szerkezet35, amely az 1760-1770-es években került a gyűjteménybe. A 136 cm magas és 42 cm széles szekrény kör alakúra for mált felső részében helyezték el a 21 cm átmérőjű nagyító lencsét. A lencsével szemben egy 53><37 cm nagyságú, ferde állású tükör fekszik, ez vetíti az egymás alá helyezett képek rajzát a lencsébe belenéző szeméhez. 72 db kézzel színezett rézmetszet - túl nyomó részt tájkép és színpadi jelenet - tartozik hozzá. Szintén egyfajta vásári képnézegető eszközök voltak a XIX. századi úgynevezett „nézőszekrények", ame lyek a sötétkamra (camera obscura) és a vetítőlámpa (laterna magica) egyesítéséből alakultak ki. Látvá nyukat egyidejűleg több ember is élvezhette36. A nagy láda belsejében erős fényű lámpa égett, a láda egyik oldalán homályos üveg vagy olajozott papír látszott, amelyre belülről vetítették a képeket. Valószínűleg ezt a jelenetet ábrázolja Waldmüller festménye is (24. ábra37). A XIX. század 80-as éveiben a panoráma nagyító üvegét a „nézőke", vagyis a sztereoszkóp váltotta fel38. A sztereoszkóp olyan két tárgylencsés optikai készü lék, amely a térbeliség érzetét keltő képet ad. Itt azon ban már fotográfiákat használtak a különféle táj- és életképek bemutatására. A sztereónézés a vásári köz szórakoztatásból idővel a polgári otthonokba is beköl tözött, és az egyik legkedveltebb társasági időtöltéssé vált (25. ábra39). A kukucskálódoboz olyan elbűvölő, furcsa keveréke volt a varázslatosnak és a valósnak, amely lehetővé tet te a műfaj 200 éves létezését. Még a XIX. század első felében is kedvelt volt, de a század közepétől fokoza tosan eltűnt, köszönhetően a fotográfia megjelenésé nek. A kukucskálódobozok képeinek ábrázolása nem tudta fölvenni a versenyt a fotók realitásával.
A kukucskálódobozok felépítése és használata A kukucskálódoboz, mint műfaj eredete nem ismert, de széles körben való elterjedtségét bizonyítja, hogy milyen sok elnevezése volt a különböző nyelveken a képeknek és a dobozoknak egyaránt. A németben a doboz „Guckkästen", a kép „Guckkästenbild" vagy „Guckkästenblatt". Franciául a szerkezetet „Boîte d'optique "-nak vagy „ Optique "-пак, a képet „Vue d'optique "-nak és „ Vue perspective "-nak nevezik. Olaszul a masina „Mondó nuovo" vagy „Camere Ottiche", a kép pedig „Realetti Prospettive", hollandul „Rarekiek" vagy „Optica" a doboz, és „Opticaprent" a kép. Az angolban is sok elnevezést találhatunk: a szerkezet „Peep Show Box", „Optical Ma-
chine", a képek „Prospects", „ Views", „Perspective view"40. A kukucskálódoboz közvetlen előképe a Schaukas ten (magyarul néződoboz) vagy Raritätenkasten (nyers fordításban ritkaságdoboz). Ezekben a dobozokban, ahogy azt az 1741-ben megjelent „Zedlersche Univer sallexikon" írja41, a háttérként szolgáló színes rajzok vagy metszetek elé különféle figurákat helyeztek el, amit egyfajta bábjátékként mutogattak (26. ábra42). A marionettszerű bábokat gyakran mechanikusan moz gatták. Legelterjedtebb a német vásárokban volt, ahol leginkább olasz mutatványosok szórakoztatták ezzel az érdeklődőket. Mivel a dobozok felépítése, külső megjelenése és működése nagyon hasonlít a Guckkästenekhez, ezért a későbbi irodalmakban gyakran keverték a két fogalmat, (ahogy azt a restaurált tárgy esetében, az eredeti gyűjteményi napló bejegyzésében is láthatjuk). A Guckkästenek megjelenése kiszorítot ta a Schaukasteneket, amelyek a későbbiekben mint gyermekjátékok éltek tovább. A legkorábbi kukucskálódoboz-leírás valószínűleg Johann Christoph Kolhans matematikaprofesszortól származik, aki az 1677-ben készült „Újonnan felfede zett matematikai és optikai kuriózumok" című írásá ban kétfajta „Guckkästen"-t mutat be. A korabeli né met szöveg magyarázó rajzok hiányában nehezen ér telmezhető, így a pontos működésüket is nehéz re konstruálni. Az általa leírt dobozok egyikének két kém lelőnyílása van43. Az angol S. Parrat, 1753-ban a „Gentlemen's Magazine"-nak írott, leveléből ismerjük a XVIII. század közepéről származó kukucskálódobozt, amely nek eredete bizonytalan (27. ábra44). Hogy S. Parrat tulajdonosa, esetleg a készítője volt a tárgynak, nem tudjuk, de az biztos, hogy a doboz metszetek megtekin tésére szolgált. A doboz a leírás szerint 32 hüvelyk hosszúságú, hátlapja pedig 12^12 hüvelyk nagyságú volt. A lencse a D-C felületen, a képfelület pedig A-B helyen található. Abehelyezett kép a lencse fókuszában jelent meg. Az F jelölésű zsinór meghúzásával nyílt ki a doboz F jelű ajtaja. Ez a szerkezet nem tartalmazott tükröt. Számos ábrázolás azt mutatja, hogy ez a fajta kukucskálódoboz igen elterjedt volt. Ugyanakkor ebben az időben már azok a típusok is ismertek voltak, amelyek tükrök alkalmazásával előse gítették a térélmény visszaadását. Perspektivikus raj zok és festmények nézegetésénél jó eredményt tudtak elérni homorú tükrök alkalmazásával, amelyeknek hosszú a gyújtótávolságuk, és így a képet nemcsak fel nagyította, hanem szinte három dimenzióban láttatta. Ez az eljárás angliai eredetű. Ezen az elven alapszik egy sokkal egyszerűbb szer
kezetű tárgy is, amely ebben az időszakban szintén metszetek nézegetésére szolgált. Az Angliában „zograscope"-nak, Franciaországban „L'Optique"-nak nevezett eszköz a perspektivikus illúzió iránti lelke sedés eredménye. Használata során a kép visszaverő dött a műszer ferde tükrén, és a nagyító lencsén át szemlélve háromdimenziós képként jelent meg (28. ábra45). Azoknál a szerkezeteknél, ahol tükröt is alkalmaz tak, a rajz oldalfordított képe látszott, ezért fordulnak elő olyan metszetek, ahol a felirat fordítottan jelenik meg. A kukucskálódobozba (vagy a zograszkóp len cséjébe) belenézve vált a helyes nézet láthatóvá. Voltak olyan változatok is, ahol két tükör alkalmazásá val újra meg lehetett fordítani a képet. William Hooper 1782-ben készített kukucskáló dobozában is több tükröt használt fel (29. ábra46). A tükröket az A és В oldalakra helyezte el. А С pontban, ahol a kémlelőnyílás volt, a tükörről eltávolította a hi ganyt. Az F és F pontokban levő résekbe helyezte be a két oldalról megfestett képeket. A doboz tetejét üveg lappal fedte le. Ha az ember belenézett a dobozba, ak kor a belül lévő tárgyat a tükörben megsokszorozva lát ta, így lett például a fából fasor. Az Augsburgban, 1730-1750 körül gyártott kukucs kálódoboz, feketére festett fából készült, külsején arany motívumokkal. Elején 7x10 cm-es, négyszög letes lencse található. 51 db, 22x34 cm méretű metszet tartozik hozzá (30. ábra47). Az 1830-as évek Angliájából származó, egyszerű felépítésű kukucskálódoboz fakerettel ellátott rézmet szetek nézegetésére szolgált (31. ábra48). A kukucskálódobozok drágák voltak, ezért a vásári változatokon, a gazdaságosabb kihasználás miatt, álta lában több kémlelőlyuk volt, ahogy az több korabeli ábrázoláson is látható. Először csak a vásárokban és nyilvános helyeken használták őket, de később bevo nultak a polgárok lakásába. Ezek a fajták már bútorszerűek voltak, küllemükkel beleillettek a lakások enteri őrjébe. XIX. század elején Czövek István a kukucskálódo boz házi változatának elkészítését javasolja társas szórakozásra „Egy hosszúkás keskeny négy szegletű 's oldalú ládácskát csináltass vastag papíros fedélből, vagy vékonyfa deszkából. Annak egyjik oldalán legyen egy ki 's betoló, vagy inkább egy felhúzható, 's ismét letolható előzőtő deszkából vagy kemény papirosból, melly azt az egész oldalt befogja vagy belepje, úgy osztón, hogy egészben fellehessen húzni; és ismét lebocsájtani. Az azzal általellenbe v. nyílba való oldalon pedig egy gömbölű likat kell a' ládácskán fúrni vagy metszeni, és abba egy nagyító üveget tenni. A ' ládács-
297
kában belől közben közben rovátkokat csináltatni, hogy azokba négy oldalú réz táblákon külömbb külömbféle figurákat, mezőket, tájjékokat, vidékeket, városokat, várakat, kastélyokat pompás kerteket, falukat, erdőket, folyó vizeket, szökő kutakat 's a' t. lehessen betolni. Ezek mind ki legyenek vagdalva, hogy ki lehessen szedni és a' hatok megett álló tárgyakat is látni, csak a' leghátulsó oldala marad meg állandóan, és erőssen a' ládácskának a' felső része pedig vagy fedele csapinósan vagy fedelezet formán készül. így osztán a' nagyító üvegen benézhetsz a' ládácskába, és igen szép gyönyörűséges tárgyakat láthatsz benne "49 (32. ábra50). A kukucskálódoboz sajátos változata volt, amikor a képeket egy hosszú papírcsíkra egymás mellé fölra gasztották, a papír két végét pedig egy-egy fahengerre rögzítették. Használat közben az egyik hengerről a má sikra tekerték rá a papírt (33. ábra51). Ilyen szerkezet „kandika láda" - elkészítésére is ad javaslatot Czövek István: „Egy hosszú viaszos vászon ra, vagy egybéraggatott papírosra le kell hosszú sor ral városoknak, palotáknak, piaczoknak, kerteknek, tájjékoknak, erdőknek, vadászatoknak, ütközeteknek, tűz gyúladásoknaks a' t. képeiket szép színnel megfes teni, és egy négyszegletű ládának fenekét két fa henger rel úgy készíteni, hogy mikor a' rajzolattal vagy is ké pekkel befestett viaszos vászon az egyjik hengerfából letekergődzik, a ' másikra feltekergődzön. Azután a ládának elölről való oldalán egy lik, abba pedig egy nagyító üveg készítettik, arra pedig egy rá illő tolózár vagy előző ajtó. Ezután forgatni kell csendesen a ' hengerfát, a 'mellyről a ' letekergődző képeket ha ki nézi a' nagyító üvegen által, estve gyertya világánál, vagy nappal is valamely setét helyen, leírhatatlan nagy gyönyörűséggel fogj a látni az előforduló tárgyakat ter mészetinagyságokban, elannyira, hogy telhetetlen sze meit nem győzi eléggé azokon legeltetni. "52 Mint a fentiekből láthatjuk, a kukucskálódobozok nak számos formája létezett, de mindegyik fő alkotó része egy bikonvex lencse. A lencse jelentősége nem a nagyításban van, hanem a mélység illúziója keltésé ben. Kukucskálás során a szemünkkel egyvonalban le vő lencse két széle prizmaként viselkedik. A nyomat ról visszaverődő fénysugarak a szemünkbe párhuza mosan érkeznek. Az agy ezt a bejövő képet úgy értel mezi, mint egy olyan látványt, amit nagy távolságból nézünk. Hogy a mélység illúziója a legnagyobb legyen, a képet a lineáris perspektíva szabályai szerint kell megtervezni, egy távoli tárgy középpontban való elhe lyezésével53. A lencse mögött gyakran találunk ferdén elhelyezett tükröt, ami azonban a mélység illúziójának keltésében
298
nem játszik szerepet. Tükröket olyan berendezéseknél alkalmaztak, amelyekben a metszet síkja nem egyezett meg a lencse síkjával - ahogy pl. a zograszkópnál ez a két sík merőleges egymásra. Ilyenkor a metszetről ér kező fénysugarakat a ferde állású tükör a lencsébe vetí ti, minek során a kép megfordul.
ALDM tulajdonában lévő kukucskálódoboz használata Az irodalomban megismert szerkezetek alapján re konstruáltam a restaurált metszetekhez tartozó kukucs kálódoboz működését. A doboz elején lévő keretes nyílásban lehetett a len cse, amin keresztül szemlélték a képeket (léteztek szögletes lencsék is, ahogy az a 30. ábrán is látható). A tetején lévő hátsó ajtó kinyitása után lehetett be rakni a metszeteket a nútba. A tetőn lévő elülső ajtó fel nyitásakor beáramló fény megvilágította a metszetet, és a képet nappali megvilágításban mutatta (34. ábra). Mivel a dobozban nézegetett képeket bizonyos he lyeken kivágták, és hátulról színezett, áttetsző papírral ragasztották be, joggal feltételezhető, hogy használat közben a metszeteket hátulról is megvilágították. A doboz hátulján egy függőleges irányba kihúzható falap lehetett (ahogy azt Czövek István-féle leírásban is lát tuk). A doboz tetején lévő ajtó lecsukásával, és a hát oldalon lévő falap fölhúzásával a láda mögé helyezett fényforrás világította meg a metszetet, így az a nappali kép után éjszakai állapotot mutatott (35. ábra). Való színű, hogy mesterséges fényforrást is alkalmaztak a képek megvilágítására, erre utalnak a metszeteken ta lált viasz- és égésnyomok. Kérdéses volt, miért van a doboz belsejében három sor nút, amikor a dobozban nézegetett metszetekhez nem tartoznak kulisszaképek. Erre a választ E. G. Guyot írásából kaptam meg54. Művében leírja, hogy a hátulról átvilágított képek hatását fokozhatjuk úgy is, hogy a metszetek mögött lévő vájatba különféle színű áttetsző papírokat helyezünk be - kékes árnyalatú papírt éj szakai kép bemutatásakor, vörös színű papirost tűz vagy naplemente kiemeléséhez.
A kukucskálóképek eredete és jellemzői A kukucskálódobozok megjelenésével a művészi ki adók gyorsan reagáltak a kialakult igényekre. Kezdet ben főleg a városképek után volt nagy az érdeklődés. A német, francia és angol kiadók sokfélét készítettek. A metszetek sokszorosítása virágzó iparrá vált. A
XVIII. század elején a korábbi minták már elavultak voltak. Az új generáció aktuális képek kiadására törekedett. Augsburgi kiadók közösen finanszírozták Friedrich Bernhard Werner (mérnök, grafikus) több éves utazásait, hogy aktuális rajzokat készítsen Franciaország, Anglia, Hollandia nagyvárosairól. Az új sorozatot 1720-tól jelentették meg55. A kukucskálódobozok képei rézmetszetek vagy réz karcok - a XIX. században már litográfiák is. A képek mindig fekvő helyzetűek, általában 27-28 cm maga sak, 40-^2 cm szélesek. Ehhez még hozzájött a papír keret, amely további 5 cm-t jelentett. A londoni kiadásúak kicsit nagyobbak. Ennél kisebbek ritkán fordul tak elő. A metszők a lineáris perspektíva szabályai szerint dolgoztak. Rajzaikon a hatás érdekében a perspektíva vonalak a középpontban találkoztak - pl. az épületek vízszintes vonalai a távolba vesző utca képénél. Si keres mélységillúziót lehet elérni nagy épületek belse jének ábrázolásakor is - pl. katedrális. Éppen ezért az épületeket általában nem szemből, a homlokzatra me rőlegesen ábrázolták, mivel ilyen nézőpontból nem ér vényesül a perspektivikus hatás. A képek látószöge az emberi szem normál látószögéhez hasonlóan nagyobb 45°-nál. Nagy hangsúlyt fektettek az épületek vízszintes vo nalainak kihangsúlyozására, de kevésbé foglalkoztak a fény-árnyék hatással és a felületek kidolgozásával. A képek színezése sem kifinomult. A korszak stílusfor dulatai nem hagytak nyomot a metszetábrázolásokon. Aművészi minőség kevésbé volt fontos. A fő cél a felis merhetőség és a térbeliség illúziójának megteremtése volt. Nyomtatás után sok metszetet utólag megváltoztat tak: kézzel kiszínezték, általában erős színekkel. Ezt a műveletet gyakran gyerekekkel végeztették sablonok segítségével. A könnyebb kezelhetőség és jobb tartás miatt több réteg kartonra vagy papundeklire ragasztot ták, némelyik még fakeretet is kapott. Nem ritkák azok a darabok sem, amelyeken az ablakok, ajtók, hold, nap, csillagok, víz felületét kivágták, és hátulról áttetsző papírral beragasztották. Ezeknél a képeknél a hátsó megvilágítás igen hatásos volt. A képeknek és feliratoknak elhelyezkedése majd nem minden kiadónál ugyanaz. A kép alatt találjuk a megnevezést általában több (2-4) nyelven: latin, fran cia, német, angol, olasz, spanyol, ritkán holland. A kép fölött a megnevezés rövidebb változata olvasható, általában franciául. Ez gyakran fordított állású-tükör ben válik olvashatóvá. A városképek feliratai az alábbi szöveggel kezdőd nek:
-latin: Prospectus... -francia: Vue de.../Vue Optique de.../Vue Perspective de... - angol: A View of... - olasz: Viso de... /Vedutta de... - holland: T'Gezigt van... A sorozatszám jobbra fönn vagy balra lenn helyez kedik el, de néhány párizsi kiadó alulra, középre tette. A metszetek témája igen változatos, tükrözi a kora beli igényeket. Többségük városi látkép (teljes vagy egy részlet: városháza, paloták, kastélyok, utcák, ka puk, kikötők, parkok), de gyakran találkozunk egzo tikus tájképekkel és jelenetekkel (tengerpart, tengeri utazás, halászjelenet, vadászjelenet), katasztrófajele netekkel (árvíz, földrengés, tűz, épület-összeomlás, hajókatasztrófa), történelmi jelenetek és más különle ges eseményekkel (szárazföldi és tengeri csata, ost rom, ünnepek, kivilágítás, léggömb felszállás), ame lyeknél gyakran feltüntették az esemény időpontját, valamint ókori mitológiai vagy bibliai jelenetekkel. Kedveltek voltak a teoretikus sorozatok is (színpadi jelenetek, a világ hét csodája, bolygók, kertek, földré szek, allegorikus ábrázolások - pl. az öt érzék). Nyugat-Európában több helyen is kiadtak ilyen ké peket, de közülük kiemelkedik: London (1717-1795), ahol legalább 1300 fajta, Párizs (1740-1840) ahol kb. 2000 és Augsburg (1766-kb. 1830), ahol 1080 külön féle lapot jelentettek meg. A londoni kiadók között a legjelentősebb az Overton volt, amely több generáción keresztül az élvonalat kép viselte. Konkurenciáinak nyomólemezeit is átvette, így fordulhat elő, hogy ugyanazon metszetnek más a kiadója. Az angol lapok 1734-től szerzői jogvédelem alatt állottak, erre utal a „Published according to act Parliament" megjegyzés a képek alatt. A londoni kia dók gyakran dolgoztak együtt a párizsiakkal. Az álta luk készített nyomatokat Anglián kívül a párizsiak terjesztették. A metszet alatti magyarázó szövegek vagy egy- (angol), de gyakrabban kétnyelvűek: (angol, fran cia). A londoni kiadók által megjelentetett katalógusok ból felmérhető, mennyi nyomat volt a piacon56. Az elsőt Henry Overton (I.) adta ki 1717-ben, amelyben 164 „prospects and views"-t hirdet. Az ő készlete feltehető leg unokatestvéreire, Henry Overton (Il.)-ra vagy Robert Sayerre szállt. A Robert Say er tulajdonában levő Golden Buck 1753-ban már 202 képet kínál, majd még további 14et az 1755-ben kiadott kiegészítőn. Az ő készletét a Laurie & Whittle vette át. Henry Overton (II.) 1754-es katalógusában 493, Carington Bowles 1784-es katalógusában 267 kukucs-
299
káló képet találunk. Laurie & Whittle 1795-ben 231-et jelentetett meg. A kiadók között vándoroltak a nyomó lemezek, sőt az is előfordult, hogy egyszerre két kiadó is kínálta ugyanazt a nyomatot. Franciaországon belül csak Párizsban adtak ki ku kucskálódobozokhoz való metszeteket az 1740-es évektől. A kiadók többsége - Basset, Beauvais, Chereau, Huquier, La Chaussée, Mondhare, Maillet ugyanabban az utcában volt a Rue St. Jaques-on, a mai Sorbonne közelében. A legjelentősebb a „Rue St. Martin"-on működő Daumont volt. A párizsi kiadású lapok formájukat, képszerkesztésüket, színezésüket tekintve igen hasonlóak voltak. A nyomólemezek itt is vándo roltak a tulajdonosok között, ugyanazon a lapon más más kiadó neve is szerepelhet. A lapok számát általá ban a jobb fölső sarokba helyezték, de előfordul, hogy a kép alatt, a felirat közepére illesztették. A kép alatti szöveg nyelve francia, vagy latin és francia. A kép feletti felirat mindig francia nyelvű, és fordított állású. Leggyakrabban antikva verzált, ritkábban kurzív írást alkalmaztak. A metszeteken általában föltüntették a kiadó nevét és a kiadás helyét, de a metszőt ritkán. Párizs igen jelentős központja volt a perspektivikus metszet kiadásának: Chereau 174, Daumont 86, Mondhare 160, Huquier 77, Maillet 47 különféle lapot adott ki, amelyek a müveitek és a középosztály körében voltak igen népszerűek. Az 1820-as évek után a kiadás hanyatlott, csak a Basset kiadó adott ki egészen az 1840-es évekig57. Németországban a XVIII. században, valamint a XIX. század elején a grafika műfajában a vezető Augs burg volt. Több kiadó specializálódott a kukucskáló képekre. Legjelentősebb Georg Balthasar Probst volt, aki 1766 és 1790 között, sok más grafika mellett, kb. 350 lapot adott ki. Ezeken a lapokon a magyarázó szöveg a kép alatt négy nyelven olvasható: latin, fran cia, olasz, német. Csak az angol és a holland látképeken van az olasz helyett angol, illetve holland felirat. A kép fölött található tükörfordított feliratot mindig antikva verzálban szedték. A képek számozása is egységes: a rajz fölötti jobb sarokban találhatjuk. A kép alatt olvasható a „Med. Fol." (Median Folio = középméret) rövidítés, és egy szám, amely azt mutatja, hogy a met szet melyik sorozatból való. Probst lapjai mind a met szésben, mind a színezésben magas minőséget képvi seltek. A legjelentősebb augsburgi metszőket bízta meg. A császártól származó privilégiumát minden lapján föltüntette - „C.P.S.C.M." - ami Cum Gratia et Privilegio Sac. Caes. Majestatis (=fenséges szent császár kegyességéből és privilégiumából) rövidítése volt. A császári jogvédelem ellenére mégis akadtak párizsi kiadók, de főleg az olasz Remondini cég, amely
300
másolta a Probst-lapokat. A kiadó igen sok témát föl dolgozott - vallás (pl. Ádám és Éva), katonaélet (pl. fegyverraktár), egyéb témák (pl. világ hét csodája, vadászat, bolygók stb.). A lapokon föltüntetett kiadói név és cím után általában még két rövidítést olvas hatunk: „Excud." (latin, jelentése: kiadta), „A.V." (Augsburg latin rövidítése). Szintén Augsburgban működött a Kaiserlich Franziskischen Akademie. Sok egyéb mellet kb. 540 ku kucskálóképet adott ki. Jellegzetességük a kép alatti német és francia felirat mellett megjelenő „Collection des Prospectes" szöveg. A kép alatti kereten szerzői jogvédelmi megjegyzést is találunk: „Se vend à Augsbourg au Négoce commun de l'académie Imperiale des arts libéraux avec Privileg de sa Majesté Imperiale et avec defense ne d'en faire ou de vendre les copies." Lapjai nem számozottak, témájukat tekintve talál hatunk közöttük városlátképeket Németországból, Európából és a tengerentúlról, természeti katasztrófá kat, vízi és szárazföldi csatákat, bibliai és történelmi eseményeket. Vannak olyan városi látképsorozatai, amelyek nyomólemezei a Jeremiás Wolff Kiadótól származnak. A Marx Abraham Rupprecht Kiadó 1770-1790 kö zött működött, és viszonylag kevés lapot adott ki. A Dominicus Fietta Kiadó lapjai igen gyenge kvalitásúak voltak. Kiadói szignatúrája: „Chez Fietta et Comp, à Kriegshaber près d'Augsbourg". 1788-1807 között kb. 40 látképet adtak ki háromnyelvű képaláírással. A Joseph Carmine Kiadó volt az utolsó Augsburgban. 1808 és 1828 között működött. Minőséget tekintve ők a leggyengébbek, metszeteik durva rajzolatúak, ame lyeken félrerajzolt perspektívát is találhatunk. A kép alatt háromnyelvű (olasz, francia, német) magyarázó feliratot helyeztek el. Metszeteik jelentősége abban áll, hogy rajzaikból következtetni tudunk Augsburg szá zadfordulós építészetére, valamint a korszak bieder meier viseletére. Berlinben a XIX. század közepe után működő J. C. Winckelmann cég kb. 95 darab, kukucskálóképet adott ki, amelyek a többitől abban is különböznek, hogy nem rézmetszetek, hanem litográfiák. Az itáliai Bassano városában működő Remondini Kiadó könyvek és egyéb metszetek mellett szerény minőségű kukucskálóképek kiadásával is foglalkozott. 1764 és 1817 között kb. 350 lapot jelentetett meg. Ezek különlegessége az anonimitásuk, mivel sem kiadót, sem művészt, sem pedig sorszámot nem írtak a lapokra. A képeket bal sarkukban sajátos betűkombinációval látták el (pl. „Aaaa", „Xxx"). A képaláírások leginkább antikva verzálban, latin és spanyol nyelven íródtak. Az általuk kiadott lapok jelentős része párizsi vagy augs-
burgi kiadók műveinek másolatai voltak, valószínűleg illegális tevékenységüknek tudható be, hogy nem tün tették fel a kiadót nyomtatványaikon. Ugyancsak Itá liában, de kis számban jelentetett meg kukucská lóképeket Giuseppe Zocchi Firenzéről és Toszkánáról, valamint Marieschi Velencéről. A hollandiai Hágában Hendrik Scheurleer 1734-1768 között 30 képből álló sorozatot adott ki, amelyek Hágát és más holland várost ábrázoltak.59 E lapok jellemzője, hogy topográfiailag pontosak, művé szileg azonban igen elnagyoltak. Hendrik Scheurleer egyik nyomóformája eljutott a londoni Robert Sayerhez is, aki a saját neve alatt adta ki. A Laczkó Dezső Múzeum kukucskálóképei A gyűjteményben a kukucskálóképek több műfaját is megtaláljuk. A metszetek többsége városkép - euró pai (spanyol, francia, német, angol, holland, cseh, olasz) nagyvárosok jellegzetes épületei, terei, utca képei, kikötői, kertjei, de találunk Jeruzsálemet és Szentpétervárt ábrázoló képet is. „Az ókori világ hét csodájá"-t bemutató metszetek a tematikus sorozatok kategóriájába tartoznak. „A tékoz ló fiú" sorozata a bibliai jelenetek közé sorolható. Az „Örvény a Dunán" két darabja természeti jelenségeket, a „Tűzijáték Párizsban" jelentős eseményeket mutat nak be. A „Bábel", „Ödiusz Tébában", „Minoszi va rázslónő" ókori mitológiai jeleneteket ábrázolnak. A metszetek többsége - 36 db - augsburgi kiadók tól származik: a Kaiserlich Franziskischen Akademietől 22 db, Georg Balthasar Probst-töl 9 db, Jeremiás Wolff örököse Johann Friedrich Probst-tó\ 4 db, Engelbrecht-től60 1 db. Párizsi kiadóktól származik 28 db: Mondhare-től 3 db, Daumont-tó\ 6 db, Basset-től 2 db, Beauvais-tól 2 db, Huquier-tő\ 4 áh, Paquier-től 1 db, Maillet-tő\ szin tén 1 db. További 9 db valószínűleg szintén párizsi kia dású. A metszetek között 2 db londoni kiadású, ezek egyi ke a Golden Buck-tól származik. Ismeretlen, de feltehetően ugyanattól a kiadótól származnak a № 9., № 31., № 54., № 65., № 82., № 85., № 90., № 91., № 116. számú lapok - összesen 9 db. A képek alatt azonos betűtípussal készült latin és spanyol feliratot olvashatunk. Elképzelhető, hogy a lapokat az itáliai Bassanóban adták ki. Szintén egyazon kiadótól származnak a № 43., № 87. № 89., № 112. számú lapok - 4 db - , amelyeken alul latin és francia feliratot találunk. A№ 25., № 95. számú lapok - kép alatt olasz és fran cia felirat - is hasonlóságot mutatnak.
A gyűjtemény néhány metszetén föltüntették a rajzo lók és a metszők nevét. A rajzolók között találjuk Rigaud-ot, aki egy - fel tehetőleg párizsi kiadású - lapnak (№ 3.) az alkotója. Az augsburgi Kaiserlich Franziskischen Akademienek dolgozott Ozanne, aki a gyűjtemény lapjai közül egynek (№ 12) volt a rajzolója. A párizsi Mondhare lapjai közül egyet (№ 24.) Noel rajzolt. A londoni Golden Buck kiadó lapjának (№ 41.) Canaleti volt az alkotója. Jean Joseph Diezler 3 lapot (№ 55., № 56., № 58.) festett az augsburgi Kaiserlich Franziskischen Akade mie számára I. Arends a rajzolója az augsburgi Kaiserlich Franziskischen Akademie által kiadott, Dordrechtet ábrázoló metszetnek (№ 118.). Arends metszőként és festőként egyaránt hírnevet szerzett. 1738. szept. 11-én Dordrechtben született. Sok időt töltött Amszterdamban és Middelburgban. Élete utolsó éveit Dordrechtben töl tötte, itt is halt meg 1805. ápr. 22-én. Művei alapján több rézmetsző (pl. H. Immink és J.-C. Bendop) is dol gozott.61 A gyűjtemény metszetein nyolc különböző metszőt tűntettek fel. Balthasar Frederic Leizeit négy, az augsburgi Kaiserlich Franziskischen Akademie által kiadott lap nak (№ 12., № 78., № 79., № 118.) volt a metszője. B. F. Leitzeit rézmetsző volt Augsburgban a XVIII. század 2. felében. Munkái között találhatjuk a Rajna és Moselle közötti francia-német csaták ábrázolásait, különféle nagyvárosok (Versailles, Ravensburg, Kob lenz, New York) látképeit.62 Egy valószínűleg párizsi kiadású lapon (№ 3.)J F Leitzelt neve olvasható. Az augsburgi Kaiserlich Franziskischen Akademie metszeti közül ötnek (№ 13., № 55., № 56., № 57., № 58.) Nabholz volt az alkotója. Egy helyütt Nabholtz néven tüntetik fel. Feltehetőleg Johann Christoph (ké sőbb Ivan) Nabholz portréfestő és rézmetszővel egye zik, aki Regensburgban született 1752-ben, és Szent péterváron halt meg 1797. júl. 10-én. Rézmetszetei között találjuk a saját arcképét alapul vevő különféle emberábrázolásait, valamint II. Katalin orosz cárnőről készült festményét.63 Maurice Baquoy egy, párizsi kiadású lapnak {№ 15.) volt a metszője. Baquoy 1680-ban született Párizsban, ugyanitt halt meg 1747. aug. 6-án. Több művész mun kája alapján készített metszeteket (pl. Franciaország története - Gabr. Daniel után, Párizs - Fr. Boucher rajzai alapján).64 Francois Xaver Habermann négy lapot metszett {№
301
28., № 29., № 60., № 63.), amelyeket augsburgi Kaiserlich Franziskischen Akademie adott ki. Haber mann rajzoló és díszítőművész volt, 1721 -ben született Glatz Grófságban, 1796-ban, Augsburg-ban halt meg. Eleinte szobrászként tanult Itáliában, majd 1746-ban augsburgi polgár lett. Róma térképét is megmetszette, valamint az ő műve Augsburg négy fő utcájának lát ványterve. Munkáit J. G. Hertel és M. Engelbrecht, augsburgi kiadók publikálták. Jelentős volt díszítő művészi tevékenykedése. A rokokó stílus legeredetibb rajzolóinak egyike. Metszeteinek száma 600 között mozog.65 J. M. Siccrist három metszetnek (№ 35., № 36., № 40.) az alkotója, mindegyiket az augsburgi Kaiserlich Franziskischen Akademie adta ki. Johann Sigrist festő, aki valószínűleg megegyezik J. M. Siccrist rézmetsző vel 1756-ban született Augsburgban, 1807. május 14én halt meg Bécsben.66 F. Riedel munkája két metszet (№ 38., № 42.), ame lyeket szintén az augsburgi Kaiserlich Franziskischen Akademie adott ki. Az egyik metszeten Riezdel néven jelölik. Gottlieb Friedrich Riedel portré és történelmi festő, valamint rézmetsző, 1724-ben született Drezdá ban, és 1784-ban halt meg Augsburgban. Meissen, Hödest és Frankenthal manufaktúráiban mint állatfestő dolgozott.67 Carol Remshart (Carolus Remshard) három metszet alkotója (№ 46., №47., № 48.), a megjelölés szerint festője és metszője egyaránt. Mindhárom lapot Augs burgban Jeremiás Wolff örököse, Johann Friedrich Probst adta ki. Remshart rézmetsző és rajzoló, 1678ban született Augsburgban, ugyanitt halt meg 1735ben. Építészeti témájú munkái - amelyeket CR mono grammaljelzett - voltak az első német metszetek, ame lyek Salzburg templomát, Augsburg utcáit, tereit ábrá zolták.68
Összegzés A kutatásaim során eddig még nem találtam adatot arról, hogy Magyarországon mennyire volt elterjedt ez a tárgytípus akár vásári, akár otthoni használatban. Egyedül a már említett sárospataki kozmorámával rokonítható, amely - a leltárkönyv szerint - ajándé kozás útján került a református gimnázium fizika szertárába. Másik hazai adat Czövek István fönt idézett 1816-os írása, amelyben a „társaságos víg mulatság nak" céljaira ajánl hasonló berendezések elkészítését. Mikor és hol készült a kukucskálódoboz? Ez tovább ra is kérdés marad. A metszetek kiadási helyét tudjuk, és azt is, hogy már a XVIII. század végén Magyaror
302
szágra kerültek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy hazai papírmalmok papírosait használták megerősítésükkor. A lékai papír 1776-1802 között, a sólyi 1789-1799 között készült. A tárgy hazai használatát igazolja az a tény is, hogy a 66.427.1.21. leltári számú, Augsburg ban készült metszet, amely nyomtatott felirata szerint vízi vadászatot ábrázol, az egykori tulajdonos hátol dalon olvasható német nyelvű megjegyzése szerint Eszterházy herceg ozorai birtokán játszódik (36. ábra). Az továbbra is kérdés marad, hogy mikor került a tárgycsoport a gelsei Biró családhoz. A sorszámok alapján megállapíthatjuk, hogy a teljes képsorozat nem került a múzeumba. Legalább 130 db-ból állt, ebből 92 db található meg a Laczkó Dezső Múzeum gyűjte ményében.
A tárgy restaurálása A tárgycsoportból eddig hat metszet került restaurá lásra: Vízi vadászat (Ltsz.: 66.427.1.21.), Velence, Szent Márk tér {Ltsz. : 66.427.1.30.), Marseilles (Ltsz. : 66.427.1-57.), Velence, Canal Grande (Ltsz.: 66.427.1.61.), Hága (Ltsz.: 66.427.1.69.), Szökőkút (Ltsz.: 66.427.1.89.) - az alábbiakban a restaurálás menetét szeretném röviden ismertetni. Restaurálás előtti állapot A tárgyon található különféle károsodások részben a használat során, részben már a gyűjteménybe kerülés után, a helytelen tárolás eredményeképpen következ tek be. Az első csoportba tartoztak a különféle gyűrődések, szakadások, hiányok, felületen lévő por, víz-, rozsda-, enyv- és penészfoltok. Jellemző volt a felületi sárgulás, helyenként a színek megfakultak és elmosódtak. Az összekasírozott rétegek több helyen szétváltak, a kézzel írott feliratok helyenként elmosódtak. Felfe deztem korábbi javítások nyomait, például a velencei Szent Márk teret ábrázoló metszeten, amelyet egy másik metszettel támasztottak alá, enyvet használva a ragasztáshoz. Bizonyos sérülések a tárgy használatával kapcso latos kutatómunkát megkönnyítették, mivel létezésük ből tudtam következtetni, hogyan is használták őket. Ilyen sérülés a Hágát ábrázoló metszeten (Ltsz.: 66.427.1.69.) található égésnyom, amely egyértelmű vé tette, hogy a tárgyat hátulról (valószínűleg gyertyá val) megvilágították. Több metszeten találtam viasz nyomokat is. A tárolás során a tárgyat, mint azt a kezelési naplóból megtudtam, nedvesedés hatására az 1980-as években
gombafertőzés érte. A penészesedést a fertőzés ész lelése után szalicilsav-oldattal átitatott szívópapírok behelyezésével szüntették meg (37., 39., 4L, 43., 45., 47. ábra). Anyagvizsgálatok Az anyagvizsgálatok során kiderült, hogy mind a négy papírfajta többségében len- vagy kenderrostot, kis mennyiségben pedig pamutrostot tartalmaz. A nyomott papír rostjai hosszú, parázs őrlésűek. A többi papiros - natúr, színezett, áttetsző papír - is parázs őr lésű, de akad bennük rövid rost is. A kék papír színe zésére indigót használtak. A rétegeket keményítővel ragasztották össze, kivéve a korábbi használat során enywel javított darabot. A lapokat akvarell és gouache festékkel színezték. A hátoldalon lévő felirat, amelyet egykori használója írt a papírra, vasgallusz tintával készült. A gyűjteményi napló száma anilin tintával, a LDM jelenleg érvényben lévő leltári száma golyóstollal íródott. A levérzéspróbák összegzésekor megállapítottam, hogy a gyűjteményi bélyegző és a golyóstoll tintája al koholban, az akvarell és gouache festékek pedig vízben oldódnak - ez alól kivételt képez a Marseilles-t ábrá zoló metszet (Ltsz.: 66.427.1.57.) sárga festéke, amely vízben nem, alkoholban viszont oldódott. Ebből arra következtettem, hogy a festéket valószínűleg sáfrány ból készítették. A papír savasságának mérésekor mért adatok pH 5,9 és 6,3 között mozogtak, ami nem jelent nagy savassá got. A konzerválás-restaurálás menete A mechanikus tisztítás során a metszetek felületét ra dírszivaccsal69 és tömbradírral70, a lapok hátulját radír porral radíroztam át. Következő lépés a mosás volt, előtte azonban mérle gelnem kellett, hogy az összekasírozott rétegeket szét választom, és külön tisztítom, vagy pedig együtt keze lem. A rétegek szétválasztásakor - bár így tökéleteseb ben lehet kimosni és savtalanítani a papírt - több prob léma is fölmerülhet. A lapokat eredetileg keményítő vel ragasztották egymáshoz, ami az esetek többsé gében vízben duzzad, de ha annak idején a keményítő feltárása tökéletes volt, a rétegeket vizes áztatással a károsodás veszélye nélkül nem lehet szétválasztani. Az ilyen típusú ragasztásokat csak enzimes kezelés után lehet szétbontani. Ugyanakkor a különböző minőségű és összetételű papírok nedvesítés hatására eltérően nyúlnak illetve
zsugorodnak, így száradás után az eredeti állapot re konstruálása gondot jelentett volna, a méretváltozások különösen nagy problémát okozhattak volna a kivágott és kilyukasztott felületek illesztésekor. Ezen okok miatt a rétegek szétszedése nélkül, együtt akartam kezelni a lapokat. Bizonyos esetekben azonban elke rülhetetlen volt a szétválasztás, mivel másképp nem lehetett megoldani a sérült, szakadt, hiányos papír konzerválását- ez vonatkozott a leghátsó, szakadozott, megnyúlt áttetsző papírok megerősítésére, kiegészí tésére. A szétválasztást először szárazon, könyvkötő csont tal kezdtem, ahol ez nem vezetett eredményre, ott Gore-tex-et71 használva kíméletesen nedvesítettem a tárgyat. (A Gore-tex membránja csak a gázok számára átjárható, a vizet csak molekuláris formában engedi át.72) A restaurálás során végzett nedves és egyéb vegysze res kezelések elvégzése a károsodás veszélye nélkül csak úgy lehetséges, ha a hordozóanyaghoz az író-, festő-, rajzolóanyag stabilan kötődik. Mivel az elvég zett levérzéspróbák azt mutatták, hogy a metszeteknél használt akvarell- és gouache-festékek is foltot hagy tak a szívópapíron, nedves kezelésükkor mindenkép pen számítani kellett oldódásukra. Mivel a tárgy mo sását szükségesnek tartottam, ezért döntöttem a fes tékek rögzítése mellett. Fixálásra 3%-os, etil-alkohol ban oldott Regnal S7-et, egyfajta poli-vinil-acetobutirált használtam, mivel ez az anyag a megfelelő vé delem biztosítása mellett átengedi a mosó- és fehérítő anyagokat.73 A kíméletesebb kezelés érdekében a mosást szívó asztalon, meleg vízzel - a szennyezettebb területeknél mosószerrel (Evanát74) - végeztem. A szívással való tisztítás során a mosóié folyamatosan eltávozik a papír ból, így a tisztulás hatékonyabb, mint hagyományos mosás során, ugyanakkor a fölösleges áztatás is elke rülhető. Az enyvfoltos lap mosásakor forró vizet hasz náltam. Mivel a nedvesítés során a lapoknak dohos szaguk lett, a szükségessé vált fertőtlenítésük. Preventol CMK (para-klór-meta-krezol) 1%-os etanolos oldatával áti tatott vattapamaccsal áttamponáltam a felületeket, ki kerülve azokat a részeket, ahol alkoholra érzékeny fes tékek (gyűjteményi bélyegző, golyóstollal írott leltári szám, egyes sárga festékek) voltak. Fehérítést hidrogén-peroxid vizes bóraxos oldatával végeztem75, helyileg alkalmazva - hogy csak a fehér részek foltjait, illetve általános sárgulását szüntessem meg - megkímélve a festett felületeket. Ezt követően a lapokat a szívóasztalon alaposan kiöblítettem.76 A pufferolás során a lapok mindkét oldalát 9-es pH
303
értékű kalcium-hidroxid oldattal bepermeteztem. A papírból így ki nem öblített enyhén lúgos anyag a leve gőn való száradás után védelmet nyújt a tárgynak a későbbiek során jelentkező savas hatásokkal szemben. A tárgy mechanikai megerősítését a szakadások javí tásával kezdtem. A sérüléseket hátoldaluk felől vékony japánpapír csíkkal támasztottam alá, ragasztáshoz Glutofix 600 (carboxi-metil-cellulóz-Na) sűrű desztil lált vizes oldatát használtam. 77 A hiányok pótlását kézi öntéssel végeztem. A kiegé szítéshez használt pamutrostokat 78 egy napra beáztatattam, majd turmixolás után fekete teával, illetve a kék papír esetében indigóval79 a kívánt árnyalatúra színez tem. A péphez kis mennyiségű, híg metil-cellulózt is kevertem. Nedvesség elszívása mellett, kiskanálból adagoltam a rostpépet a hiányzó felületre. Ezt az eljá rást azonban csak ott lehetet alkalmazni, ahol a sérült papírt le lehetett választani a többitől. Ahol erre nem volt lehetőség, ott hasonló módszerrel előre elkészített papírból téptem ki a hiánynak megfelelő pótlást, amit Glutofixszel rögzítettem. Befejezésként az egymástól szétvált, illetve a kezelés során szétválasztott, lapokat újra összeragasz tottam. Ehhez búzakeményítőt alkalmaztam, részben
azért, mert eredetileg is ezt használták, másrészt pedig a keményítő egyfajta tartást adott a lapoknak, ami a tárgy eredeti funkcióját tekintve nem elhanyagolható. Mivel a keményítő érzékeny a mikrobiológiai kárte vőkre, ezért fertőtlenítőszert (Preventol CMK alkoho los oldatát) is kevertem hozzá. A mosás közben levált apróbb elemek (hajócskák, szarvasok, Hold vékony papírja) visszahelyezése után lepréseltem a kész lapokat. A préselésnél filcet használtam, hogy a külön féle rétegek változó vastagságát kiegyenlítsem. A prés deszkára először több réteg szívópapírt, majd Vetexet80 fektettem, erre hátoldalával lefelé a műtárgyat. Az újabb réteg Vetexre került a filc, majd szintén több réteg szívópapír, és a második présdeszka. A lapokat teljes száradásukig (négy hétig) présben tartottam, a szívópapírokat két naponta cseréltem. Száradás után, ahol a felület megkívánta, akvarellfestékkel elvégeztem a retusálást. Mivel az általam öntött papírfelületek igen nedvszívóak voltak, ezért festés előtt ezeket a részeket 1%-os Regnállal kentem át. Ezt a műveletet a retus megszáradása után is megis mételtem. Befejezésként pár napra újra présbe tettem a lapokat (38., 40., 42., 44., 46., 48. ábra).
JEGYZETEK RÖVIDÍTÉSEK Ltsz =leltári szám LDM = Laczkó Dezső Múzeum BALÁZSY 1993 = TÍMÁRNÉ BALÁZSY Á.: A műtárgyak szerves anyagainak felépítése és lebomlása. Budapest 1993 ВЕКЕ 1999 = ВЕКЕ L.: „Kilátás". Bevezető gondolatok a perspektívakiállításhoz. Perspektíva - kiállítás szimpozion - vetítéssorozat. Budapest 1999 BÉNÉZIT 1976 = BÉNÉZIT, E.: Dictionnaire critique et documentaire des peintres, sculpteurs. Dessinateurs et Graveurs de tous les temps et de tous les pays par en groupe d'écrivains spécialistes français et étrangers. 1976 BOGDÁN 1960 = BOGDÁN I.: Lékai (hámori) papírmalom a 18. században. Történelmi Szemle 1960/2. Budapest 1960 COLE 1996 = COLE, A.: Perspektíva. Budapest 1996 CZÖVEK 1816 = A' mágyiás ezermester mellyet Eckartshausenből, Philadelphiából és Wagner János Mihály írásaiból a' társaságos víg mulatságnak, 's idő töltésnek okáért és a' babonaság, kísértés, bűvölés, bájolás mesterségében vetett erős hitnek meg gyengítése ked-véért egybeszedett és magyar nyel-
304
ven kiadott CZÖVEK ISTVÁN, Pesten, Trattner János Tamás költségeivel és betűivel. 1816. FÜSSLIN-NEKES-SEITZ-W. STECKELINGS-VERWIEBE 1995 = FÜSSLIN, G. - NEKES, W. SEITZ, W. - W. STECKELINGS, K.H. - VERWIEBE, В.: Der Guckkasten. Einblick - Durchblick -Ausblick. Stuttgart 1995 GERNSHEIM 1965 = GERNSHEIM, H. - GERNSHEIM, A.: A concise history of photography. London 1965 GUYOT 1799 = GUYOT, E.G.: Novuelles récréations physiques et mathématiques. Paris 1799 GYÁNI 1995 = GYÁNI G.: Hétköznapi Budapest. Nagyvárosi élet a századfordulón. Budapest 1995 HORVÁTH 1965 = HORVÁTH Á.: Camera Obscura: A fényképezés és a film története. Budapest 1965 KALDENBACH 1995 = KALDENBACH, K.: Perspective Views. Print Quaterly 1995. jún. KASTALY 2000 = KASTALY В.: A papír savtalanítása és fehérítése. Budapest 2000 KASTALY-KUNSZERI-KOZOCSA-GAJDÓ-JÁRÓBALÁZSI-PANKASZI-MIKESY 2000 = KASTALY B. - ALBERTNÉ KUNSZERI G. BEÖTHYNÉ KOZOCSAI. - GAJDÓ GY - JÁRÓ M. - TÍMÁRNÉ BALÁZSI Á. - PANKASZI I. MIKESYP.-né: Kéziratok, nyomtatványok, grafikák író- és festékanyagai: összetételük, készítésük, vizs-
gálatuk, károsodásuk, rögzítésük és védelmük. A grafikai technikák felismerésének alapjai. Budapest 2000 KASTALY-SIMON 1992 = KASTALY B. - SIMON I. : A sérült papír kijavítása és a papír anyagának megerősítése. Budapest 1992 KASTALY-SINGER-DOBRUSSKIN-BANIK 2000 = KASTALY, B. - SINGER, H. - DOBRUSSKIN, S. - BÁNIK, G. : A papír nedves tisztítása, folttisztítása. Ragasztók eltávolítása. Vízérzékeny tárgyak keze lése gore-texszel. Budapest 2000 KISS 1956=KISS L. : Vásárhelyi híres vásárok. Szeged 1956 KOLTA 1997 = KOLTA M.: Képmutogatók. Képnézési for mák és szokások a fotográfia előtt és után. Szakdolgozat 1997 KOLTA 2003 = KOLTA M.: Laterna Magica. A vándorló lanternistáktól az iskolai szemléltetésig. Digitális Fotó Magazin 9. Budapest 2003 KONCZ 1989 = KONCZ P.: A sólyi papírmalom (1790-1851). A MTESZ Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Papírhagyományok Védelmét Szervező Bizottság 15. közleménye. Budapest 1989 KOZOCSA-JÁRÓ-KASTALY-VÁSÁRHELYI 1995 = BEÖTHYNÉ KOZOCSA I. - JÁRÓ M. KASTALY B. - VÁSÁRHELYI T.: Az anyagok károsodásának okai, a károsodások jellege, felis merése és megelőzése. Budapest 1995 KOZOCSA-KASTALY-VÁSÁRHELYI 1992 = BEÖTHY NÉ KOZOCSA I. - KASTALY B. - VÁSÁRHELYI T.: Bevezetés a restaurálásba, a restaurálási doku mentáció. A papír, pergamen és bőr fertőtlenítése és száraz tisztítása. Budapest 1992 MANNONI 1996 = MANNONI, L.: „Le monde en boîte". In.: Le mouvement continné. Catalogue illustré de la collection des appareils de la cinémathèque. Mazzotta cinémathèque française 1996 MN 1999 = Magyar Nagylexikon 9. kötet. Budapest 1999 MN 2000 = Magyar Nagylexikon 11. kötet. Budapest 2000 PORZÓ ÁGAI 1908 = PORZÓ ÁGAI A.: Utazás Pestről Budapestre. 1843-1907. Budapest 1998 STADELMANN 1996 = Stadelmann, K. (főszerk./ed.): Sensationen Welt-Schau auf Wanderschaft. 14 „Weltpanoramen" im Blickpunt. Schriftenreihe des Schweizerischen PTT-Museums Bern 1996 SZILÁGYI 1987 = SZILÁGYI G.: Daguerre. A fényképezés felfedezésének története. Budapest 1987 SZILÁGYI 1990 = SZILÁGYI G.: A kapucinus kápolna titka. Élet és Tudomány 1990. 9. TAKÁCS 1960 = TAKÁCS В.: Kozmoráma és varázslát cső. Foto 1960/4. VARGA 1975 = VARGA N. L.: Vízjegyek (1623-1896). Budapest 1975. (Budapest 1995) WEILER-STREICHSBIER 1998 = WEILER-STREICHSBIER, D.: Papiertheater aus der Sammlung Helge Schenstrrm. Katalog des Landesmuseum Oldenburg 1998 ZOLTÁN 1963 = ZOLTÁN J.: A barokk Pest-Buda élete.
Ünnepségek, szórakozások, szokások. Budapest 1963 ZOLTÁN 1975 = ZOLTÁN J.: Népi szórakozások a reformkori Pest-Budán. Budapest 1975 1
Az anyagvizsgálat eredményei alapján. Kulőr papírnak nevezzük az anyagában színezett (ez eset ben kék) papírokat. 3 BOGDÁN 1960. 40-93. A meghatározásban Koncz Pál segített. 4 A Veszprém Megyei Levéltár XI.602.b.No.9L, „Az öreg Mészáros Ferenctől..." kezdetű irat anyagának kb. 1760ból származó papírosáról. Gyűjtötte Koncz Pál. 5 KONCZ 1989 6 Joseph Politzer (1789-1799 között működött) által készí tett papír vízjele (KONCZ 1989. 60.) 7 Sávos címerpajzs liliommal - Morvaország, XVIII. sz. második feléből származó papír vízjele (VARGA 1975 nyomán) 8 Magyar címer, császári koronával, Igló (VARGA 1975 nyomán) 9 IHS: „Jézus görögösen írt nevének latin betűs átírásából származó rövidítés. A középkortól kezdve elterjedt Krisztus-szimbólum, amelyet mozaikszóként értelmezve többféleképpen oldottak fel. Leggyakoribb értelmezése Iesus Hominum Salvator (Jézus az emberek megváltója), míg a jezsuiták a Jesus Habemus Socium (Jézus a mi tár sunk) feloldását használták." MN 1999. 778. 10 Tihany, Szent Ányos templom Missale Monasticum Veneria, 1770 kötéséről. Koncz Pál gyűjtése. 1 ' A tárgy meghatározásában Kincses Károly fotótörténész, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója segített. 12 FÜSSLIN-NEKES-SEITZ-W. STECKELINGS-VERWIEBE1995. 119. 13 WEILER-STREICHSBIER 1998 nyomán 14 ВЕКЕ 1999 15 Leon Battista Alberti (1404-1472) olasz építész és művészeti teoretikus. 16 http://www.cinemedia.com.au/SFCV-RMITAnnex/rnaughton/PEEP-SHOW.html 17 Samuel van Hoogstraten (1627-1678) holland festő, Rembrandt tanítványa. 18 COLE 1996 nyomán 19 GERNSHEIM 1965 nyomán 20 SZILÁGYI 1987 nyomán 21 FÜSSLIN-NEKES-SEITZ-W. STECKELINGS-VERWIEBE 1995. 7. 22 MN 2000. 826. 23 http://www.precinemahistory.net/introduction.htm nyomán 24 KOLTA 2003. 28-30. 25 http://www.precinemahistory.net/1750.htm nyomán 26 SZILÁGYI 1990. 277-278. 27 ZOLTÁN 1963. 162-163. 28 STADELMANN 1996. 44. 29 KISS 1956. 70-72. 30 GYÁNI 1995. 92-99. 2
305
31 32 33 34
35 36 37
38 39 40
41
42
43
44
45
46
47 48
49 50 51
52 53 54 55
56 57
PORZÓ ÁGAI 1908. 402. ZOLTÁN 1975. 46-49. KOLTA1997 FÜSSLIN-NEKES-SEITZ-W. STECKELINGS-VERWIEBE 1995 nyomán TAKÁCS 1960. 145-146., Ltsz.: D.1936.60. HORVÁTH 1965. 232. G. F. Waldmüller: Ember képesládával (Olaj, fa 76 x 92.5 cm. J.b.l.: „Waldmüller 1847". A Szépművészeti Múzeum tulajdona. Ltsz.: 3.B.) KOLTA 1997 www.luikerwaal.com/boerhaave/e0005-04.html nyomán KALDENBACH 1995. Az angol a képeket és a képek nézegetéséhez használt egyszerűbb szerkezetet, a zograscopot is sok elnevezéssel illeti. Henry Overton 1714-ben kiadott katalógusában „Prospect"-nek hívja, és ezt használja 1731-ben John Bowles is. Overton 1754-ban kiadott újabb katalógusában azonban már a „Views" kife jezéssel illeti. 1784-ben Carington Bowles „Perspective views"-nek nevezi. Lauri and Whitie 1795-ös kataló gusában a „Diagonal Mirror", „Optical Machine", „Show Glass"-t kifejezések jelennek meg. Robert Simiarly a „Perspective views"-t, „Show glass"-t, „Diagonal Mirror"-t használj a. A „Zograscope" kifej ezést valószínű leg Georg Adams vezette be. FÜSSLIN-NEKES-SEITZ-W. STECKELINGS-VERWIEBE 1995.8-11. FÜSSLIN-NEKES-SEITZ-W. STECKELINGS-VERWIEBE 1995 nyomán FÜSSLIN-NEKES-SEITZ-W. STECKELINGS-VERWIEBE 1995. 11. FÜSSLIN-NEKES-SEITZ-W. STECKELINGS-VERWIEBE 1995 nyomán FÜSSLIN-NEKES-SEITZ-W. STECKELINGS-VERWIEBE 1995 nyomán FÜSSLIN-NEKES-SEITZ-W. STECKELINGS-VERWIEBE 1995 nyomán MANNONI 1996 nyomán http://www.dtmb.de/Rundgang/Filmtechnik/ txt-eng/bodyl.html nyomán CZÖVEK 1816. 114-115. Nemes Takách László vázlata alapján FÜSSLIN-NEKES-SEITZ-W. STECKELINGS-VERWIEBE 1995 nyomán CZÖVEK 1816. 131-132. KALDENBACH 1995 GUYOT 1799. 152-156. FÜSSLIN-NEKES-SEITZ-W. STECKELINGS-VERWIEBE 1995. 26-30. KALDENBACH 1995 KALDENBACH 1995
58
59 60
61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71
72 73
74 75
76 77 78
79
80
Jeremiás Wolff (1663-1724) sikeres kiadó, rézmetsző, metszetkereskedő és óraműves volt Augsburgban. Metszetek, könyvek és térképek kiadásával is foglalko zott. Unokája és örököse Johann Friedrich Probst volt. KALDENBACH 1995 A szakirodalom Martin Engelbrechtet ugyan nem említi, mint aki kukucskálóképeket is kiadott volna, de több helyen találkozhatunk a nevével, mint különféle met szetek és papírszínházak kiadójával. BÉNÉZIT 1976. 1. kötet, 251. BÉNÉZIT 1976. 6. kötet, 554. BÉNÉZIT 1976. 7. kötet, 638. BÉNÉZIT 1976. 1. kötet, 421. BÉNÉZIT 1976. 5. kötet, 339. BÉNÉZIT 1976. 9. kötet, 582. BÉNÉZIT 1976. 8. kötet, 54. BÉNÉZIT 1976. 8. kötet, 682. A radírszivacs márkaneve: Wishab RotringB20 A Gore-tex a textilipar terméke (gyártja: W. L. GORE and Associates Inc.). Poli-tetrafluor-etilén (PTFE), egy teflonhoz hasonló anyag, amit különféle hordozóanyagra laminálnak. A restaurálásban a Gore-tex barrier Nonwoven Laminate (Gore-tex Vlies) és a Gore-tex bar rier Polyester Felt Laminate (Gore-tex Filz) alkalmazzák. Két rétegből áll: hordozórétegből (ami poliészter filc vagy vlies) és egy arra rávitt vékony membránból, ami a speciális PTFE-ből készül, amelynek pórusnagyságai a gyártás során változtathatóak. A restaurálásban használt termékeknél ez 0,2 mikron. KASTALY-SINGER-DOBRUSSKIN-BANIK 2000 KASTALY-KUNSZERI-KOZOCSA-GAJDÓ-JÁRÓBALÁZSI-PANKASZI-MIKESY 2000 Zsír-alkohol-szulfát 5-6%-os hidrogén-peroxid és 3%-os bórax oldat 1: 1 arányú keveréke. KASTALY2000 KASTALY-SIMON 1992 Az alkalmazott közepes, parázs őrlésű félanyagot kife jezetten restaurálási célokra gyártja a Diósgyőri Papírgyár. A színező oldathoz 0,5 g indigóport denaturált szeszben péppé kevertem, meleg vízzel tízszeresére hígítottam, 1 g kristályos nátrium-hidroxidot és 0,5 g szintén kristályos nátrium-ditionitot adtam hozzá. A rostpépet hálóba téve többször belemártottam a festőlébe. A végén jól átmostam. A Vetex egy nem szövött, poliészter alapú textilipari ter mék. A papírrestaurálásban jól alkalmazható mosáskor kiemelő segédanyagként. Ha préseléskor használjuk, el kerüljük, hogy a műtárgy a szívópapírhoz ragadjon.
Korábbi tulajdonosa sorszáma
Ltsz.
Téma
Téma a hátoldalon lévő német felirat szerint
Kiadó
№ 1.
66.427.1.16.
Párizs
Ua.
Párizs, Daumont
№ 2.
66.427.1.17.
Párizs
Ua.
Párizs, Maillet
№ 3.
66.427.1.39.
Párizs
U a.
val. Párizs
№ 6.
66.427.1.31.
Párizs
Ua.
val. Párizs
№ 7.
66.427.1.2.
Párizs, kivilágított ünnepi utca 1745-ben
Ua.
Párizs, Daumont
№ 8.
66.427.1.66.
Tűzijáték Párizsban
Ua.
val. Párizs
№ 9.
66.427.1.73.
Párizs
Ua.
№ 10.
66.427.1.82.
Luxemburg
Párizs (téves)
Augsburg, Engelbrecht
№ 12.
66.427.1.22.
Párizs
Ua.
Augsburg,
Évszám
Rajzoló
Metsző
Rigaud
J. F. Leitzeit
Ozanne
Balthasar Frederic
Kaiserlich Franziskischen Akademie
Leizeit
Nabholz
№ 13.
66.427.1.5.
Namur
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
№ 15.
66.427.1.84.
Kert szökőkúttal Versaillesban
U a.
val. Párizs
№ 16.
66.427.1.87.
Nancy
Ua.
val. Párizs
№ 17.
66.427.1.57.
Marseille
Ua.
val. Párizs
№ 18.
66.427.1.89.
Kert szökőkúttal
Ua.
Augsburg, Georg Balthasar Probst
№ 19.
66.427.1.64.
Rochefort
Ua.
Párizs, Mondhare
№ 23.
66.427.1.38.
Milánó
Ua.
Augsburg, Georg Balthasar Probst
№ 24.
66.427.1.40.
Milánó
Ua.
Párizs, Mondhare
№ 25.
66.427.1.23.
Milánó
Ua.
№ 27.
66.427.1.51.
Velence
Ua.
Párizs, Huquier
№ 28.
66.427.1.65.
Boszton
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
1714
Maurice Baquoy
Noel
Francois Xav. Habermann
307
Korábbi tulajdonosa sorszáma
Ltsz.
Téma
Téma a hátoldalon lévő német felirat szerint
Kiadó
Évszám
Rajzoló
Metsző
№ 29.
66.427.1.25.
Boszton
üa.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
№ 31.
66.427.1.68.
Amszterdam
Ua.
№ 33.
66.427.1.34.
Amszterdam
üa.
London
№ 35.
66.427.1.24.
Bécs
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
J. M. Siccrist
№ 36.
66.427.1.15.
Bécs
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
J. M. Siccrist
№ 38.
66.427.1.11.
Örvény a Dunán
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
Riezdel
№ 39.
66.427.1.14.
Róma
Bécs (téves)
Párizs, Basset
№ 40.
66.427.1.19.
Bécs
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
№ 41.
66.427.1.92.
London, Vauxhall Garden
Bécs, Práter (téves)
London (nyomtatta: Golden Buck)
№ 42.
66.427.1.3.
Örvény a Dunán
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
f 43.
66.427.1.20.
Bécs
Ua.
í° 44.
66.427.1.13.
Bécs
Ua.
val. Párizs
í" 45.
66.427.1.67.
(avái (a város neve nincs feltüntetve)
Augsburg
Augsburg, Jeremiás Wolff örököse, Johann Friedrich Probst
№46.
66.427.1.29.
(a város neve nincs feltüntetve)
Augsburg
Augsburg, Jeremiás Wolff örököse, Johann Friedrich Probst
Carol Remshart
Carol Remshart
№ 47.
66.427.1.63.
(a város neve nincs feltüntetve)
Augsburg
Augsburg, Jeremiás Wolff örököse, Johann Friedrich Probst
Carol Remshart
Carol Remshart
Francois Xav. Habermann
1762
J. M. Siccrist
1759
Canaleti
F. Riedel
Korábbi tulajdonosa sorszáma
Ltsz.
Téma
Téma a hátoldalon lévő német felirat szerint
Kiadó
№ 48.
66.427.1.47.
(a város neve nincs feltüntetve)
Augsburg
Augsburg, Jeremiás Wolff örököse, Johann Friedrich Probst
№ 49.
66.427.1.12.
Augsburg
Ua.
Augsburg, Georg Balthasar Probst
No 54.
66.427.1.48.
Firenze
Ua.
№ 55.
№ 56.
66.427.1.50.
66.427.1.8.
Évszám
Rajzoló
Metsző
Carol Remshart
Carol Remshart
Nabholz
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
Joseph Diezler
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
Jean Joseph Nabholz Diezler
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
Nabholtz
Prága
Prága
66.427.1.88.
Prága
66.427.1.81.
Prága
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
№ 59.
66.427.1.86.
Velence
Ua.
Párizs, Maillet
No 60.
66.427.1.35.
Velence
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
Francois Xav. Habermann
№ 61.
66.427.1.61.
Velence
Ua.
№ 63.
66.427.1.7.
Velence
Ua.
Francois Xav. Habermann
№ 64.
66.427.1.52.
Velence
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie val. Párizs
№ 65.
66.427.1.30.
Velence
Ua.
№ 66.
66.427.1.46.
A tékozló fiú kikéri az atyai örökségét
Ua.
№ 67.
66.427.1.28.
A tékozló fiú távozása Ua.
№ 68.
66.427.1.6.
A tékozló fiú szajhák között
№ 57.
№ 58.
Ua.
Joseph Diezler
Nabholz
Augsburg, Georg Balthasar Probst Augsburg, Georg Balthasar Probst Augsburg, Georg Balthasar Probst
309
Évszám
Rajzoló
Metsző
Korábbi tulajdonosa sorszáma
Ltsz.
Téma
Téma a hátoldalon lévő német felirat szerint
Kiadó
№ 69.
66.427.1.7.
A tékozló fiú disznó pásztorként
Ua.
Augsburg, Georg Balthasar Probst
№ 70.
66.427.1.9.
A tékozló fiú visszatér Ua.
Georg Balthasar Probst
N" 72.
66.427.1.71.
Sevilla
Ua.
Párizs, Huquier
№ 73.
66.427.1.90.
Sevilla
Ua.
Párizs, Huquier
N" 74.
66.427.1.37.
Spanyol Királyi Palota Ua.
Párizs, Huquier
N" 76.
66.427.1.72.
Cadix
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
№ 78.
66.427.1.26.
Cadix
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
Balth. Frederic Leitzelt
№ 79.
66.427.1.43.
Cadix
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
Balth. Frederic Leitzelt
№ 82.
66.427.1.59.
London
Ua.
№ 83.
66.427.1.33.
London
Ua.
№ 85.
66.427.1.91.
London 1666-ban
Ua.
№ 87.
66.427.1.79.
Róma
U a.
№ 89.
66.427.1.49.
Róma
Ua.
№ 90.
66.427.1.75.
Róma
Ua.
№ 91.
66.427.1.83.
Róma
Ua.
№ 93.
66.427.1.76.
Színházi dekoráció: Ödipusz palotája Tébában
Ua.
№ 95.
66.427.1.10.
Verona
Ua.
№ 96.
66.427.1.36.
Babiloni sárkány
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
№ 98.
66.427.1.45.
Babilon
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
Párizs, Paquier
Párizs, Daumont
Korábbi tulajdonosa sorszáma
Ltsz.
Téma
Téma a hátoldalon lévő német felirat szerint
Kiadó
№ 99. № 100.
66.427.1.44. 66.427.1.18.
Jeruzsálem Middelburg
Ua.
Ua.
Párizs, Mondhare val. Párizs
№ 102.
66.427.1.56.
Antwerpen
Ua.
Párizs, Daumont
№ 106.
66.427.1.42.
Színházi dekoráció: varázslónő minószi kertben
Ua.
Párizs, Daumont
№ 107.
66.427.1.54.
Bázel
Ua.
Párizs, Basset
№ 108.
66.427.1.21.
Vízi vadászat
„Vadászat Eszterházy herceg birtokán, Ozorán, Magyarországon"
Augsburg Georg Balthasar Probst
No 111.
66.427.1.69.
Hága
Ua.
Párizs, Beauvais
№ 112.
66.427.1.74.
A Belém torony Lisszabonban
Ua.
№ 114.
66.427.1.53.
Szt. Helen szigete
Ua.
Párizs, Daumont
№ 115.
66.427.1.55.
Nabukodonozor király aranyszobra Babilonban
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
№ 116.
66.427.1.80.
Szentpétervár
Ua.
№ 117.
66.427.1.77.
Kert Konstantinápolyban
Ua.
Párizs, Beauvais
№ 118.
66.427.1.58.
Dordrecht
Ua.
Augsburg, Kaiserlich Franziskischen Akademie
№ 122.
66.427.1.78.
(nincs felirat)
Az ókori világ csodája: Mauzolosz síremléke Halikamasszoszban (a német szöveg tévesen Babilonba helyezi)
№ 123.
66.427.1.27.
(nincs felirat)
Az ókori világ csodája: Rhodoszi kolosszus
№ 124.
66.427.1.70.
(nincs felirat)
Az ókori világ csodája: Szemirámisz föggőkertje
Évszám
Rajzc>ló
Metsző
I. Arends
Balth. Frederic Leizeit
311
Kiadó
Korábbi tulajdonosa sorszáma
Ltsz.
Téma
Téma a hátoldalon lévő német felirat szerint
№125.
66.427.1.62.
(nincs felirat)
Az ókori világ csodája: Gízai piramisok
№126.
66.427.1.60.
(nincs felirat)
Az ókori világ csodája: Artemisz temploma Epheszoszban
№127.
66.427.1.41.
(nincs felirat)
Az ókori világ csodája: Zeusz szobra (a német szöveg tévesen Rómába helyezi)
№128.
66.427.1.32.
(nincs felirat)
Az ókori világ csodája: Alexandriai világítótorony
№ 130.
66.427.1.85.
Versailles
(Ja.
Évszám
Rajzoló
Metsző
Augsburg, Georg Balthasar Probst
A PEEP-HOLE BOX FROM THE COLLECTION OF THE MUSEUM „LACZKÓ DEZSŐ'
The 18th century peep-hole box in the MLD, together with the copperplate prints belonging to it, is probably a unique piece on the domestic scene. According to data in the inven tories, it came into the museum collection in 1922 (as a home panorama). This designation of the object's function, howev er, does not correspond to reality. This author has looked into what would be the best object type with which to classify this artefact combination, where it may come from, how it may have been used, how it is relat
312
ed to cultural history. Other forms and instruments of picture viewing from the 18th century are reviewed, and object types related to the peep-hole box are presented. In the description the construction of the box is precisely delineated and the 91 copperplate pictures associated with it are presented, togeth er with the wooden box for storing them. In the concluding section, restoration of some of the individual copperplates is reviewed.
1. ábra. A kucskálódoboz elölről Figure 1. The peep-hole box from the front
2. ábra. A kucskálódoboz kihúzott állapotban Figure 2. The peep-hole box in an extended state
3. ábra. A kucskálódoboz felülről Figure 3. The peep-hole box from above
4. ábra. A metszetek tárolására szolgáló láda Figure 4. The box for storing the copperplates
313
5. ábra. A Hágát ábrázoló metszet kék színű alátámasztó papírjain talált vízjel-elem Figure 5. A water mark element found on the blue support paper for the copperplate depicting the Hague
6. ábra. Oskar Wenko által használt, a hosszú használattól torzult rajzolatú vízjel-elem Figure 6. A water mark element, used by Oskar Wenko, with contours distorted from long usage
7. ábra. A Hágát ábrázoló metszet natúr színű alátámasztó papírjain talált vízjel-elem Figure 7. A water mark found on the plain-coloured support paper for the copperplate depicting the Hague
8. ábra. Joseph Politzer (1789-1799 között működött) által készített papír vízjele Figure 8. Water mark on paper produced by Joseph Politzer (active 1789-1799)
9. ábra. Barokk címerpajzs és liliom részlete a Canal Grandét ábrázoló nyomat natúr színű alátámasztó papírjának vízjelrészlete Figure 9. Detail of a Baroque coat of arms and lily detail of water mark from the plain-coloured support paper for the print depicting the Grand Canal
10. ábra. Sávos címerpajzs liliommal. Morvaország, XVIII. sz. második feléből származó papír vízjele Figure 10. Striped coat of arms with a lily. Moravia, water mark of paper from the second half of the 18th century
314
11. ábra. Címerpajzson császári koronát ábárzoló vízjel részlete a velencei Canal Grandét ábrázoló nyomat kék alátámasztó papírosán Figure 11. Detail of a water mark depicting an impe rial crown on a coat of arms, on the blue supporting paper for the print of the Grand Canal in Venice
12. ábra. Magyar címer, császári koronával, Igló Figure 12. Hungarian coat of arms, with imperial crown, Igló
13. ábra. Jeruzsálemet ábrázoló metszet (Ltsz.: 66.427.144.) nyomtatott lapján található vízjel Figure 13. Water mark found on printed sheet of the copperplate depicting Jerusalem (Inventory no.: 66.427M.44)
14. ábra. Tihany, Szent Ányos-templom Missale Monasticum (Venetia, 1770) kötésének bélyegződíszítése Figure 14. Seal decoration on the binding of Missale Monasticum (Venetia, 1770) from St Ányos church, Tihany
315
75. ábra. Velence, Szent Márk teret ábrázoló metszet (Ltsz.: 66.427.1.30.) hátoldala Figure 15. Reverse side of copperplate depicting St Mark's Square, Venice (Inventory no.: 66.427.1.30)
16. ábra. Jacob Munk kukucskálódobozos mutatványost ábrázoló olfaj festménye 1836-ból Figure 16. 1836 oil painting by Jacob Munk depicting a peep-hole box side show
17. ábra. Samuel von Hoogstraten perspektivikus doboza Figure 17. Perspective box by Samuel von Hoogstraten
18. ábra. A camera obscura első nyomtatásban megjelent ábrázolása 1545-ből Figure 18. The first printed depiction of a camera obscura from 1545
19. ábra. Camera obscura, mint rajzeszköz Figure 19. Camera obscura, as a drawing implement
20. ábra. Laterna magica 1640-ből Figure 20. Laterna magica from 1640
21. ábra. Robertson fantazmagóriája Figure 21. Robertson's phantasmagoria
317
Щ-
•'. • . i:
ш
,: tói
22. ábra. Luzerni panoráma épülete 1885-ből Figure 22. Luzern panorama building from 1885 23. ábra. Guyot kozmorámája Figure 23. Guyot's cosmorama
24. ábra. G. F. Waldmüller: Ember képesládával Figure 24. G. F. Waldmüller: Man with picture box
25. ábra. Sztereoszkópnézegetés otthon (Anglia, 1860 körül) Figure 25. Watching stereoscope at home (England, around 1860)
27. ábra. A Parrat-féle kukucskálódoboz Figure 27. Peep-hole box of the Parrat type
26. ábra. Raritätenkasten Figure 26. Rarities box (Raritätenkasten)
29. ábra. William Hooper kukucskálódoboza Figure 29. William Hooper's peep-hole box
28. ábra. Otthoni metszetnézegetés zograszkóppal 1800 körül Figure 28. Looking at copperplates at home with a zograscope - around 1800
319
^•fsüs"'
30. ábra. Augsburgban gyárott kukucskálódoboz a XVIII. század közepéről Figure 30. A peep-hole box from the mid 18th century, manufactured in Augsburg
31. ábra. Angol kukucskálódoboz a XIX. századból Figure 31. English peep-hole box from the 19th century
32. ábra. Czövek István által leírt berendezés feltételezett rajza Figure 32. Postulated plan of equipment described by István Czövek
33. ábra. Kukucskálódoboz fahengerre föltekert képekkel, 1750 körül Figure 33. Wooden cylinder from peep-hole box with a roll of pictures, around 1750
34. ábra. Kukucskálógép „nappali" megvilágításban Figure 34. Peep-hole picture with „daytime" lighting
35. ábra. Kukucskálógép „éjszakai" megvilágításban Figure 35. Peep-hole picture with „night-time" lighting
36. ábra. A vízi vadászatot ábrázoló metszet hátoldala, a német nyelvű használói felirattal Figure 36. The reverse side of the copperplate depicting hunting on the water, with user's inscription in German
321
37. ábra. Vízi vadászat (Ltsz.: 66.427.1.21.) restaurálás előtt Figure 37. Hunting on the water (Inventory no. 66.427.1.21) before restoration
38. ábra. Vízi vadászat (Ltsz.: 66.427.1.21.) restaurálás után Figure 38. Hunting on the water (Inventory no. 66.427.1.21) after restoration
PR.osPf.ru s \M.r\iS4Mi s mi f,mvi ч ш ш м г н «
39. ábra. Velence, Szent Márk tér (Ltsz.: 66.427.1.30.) restaurálás előtt Figure 39. St Mark's Square, Venice, (Inventory no. 66.427.1.30) before restoration
40. ábra. Velence, Szent Márk tér (Ltsz.: 66.427.1.30.) restaurálás után Figure 40. St Mark's Square, Venice (Inventory no. 66.427.1.30) after restoration
41. ábra. Marseilles (Ltsz.: 66.427.1-57.) restaurálás előtt Figure 41. Marseilles (Inventory no.: 66.427.1-57) before restoration
42. ábra. Marseilles (Ltsz.: 66.427.1-57.) restaurálás után Figure 42. Marseilles (Inventory no.: 66.427.1-57) after restoration
322
43. ábra. Velence, Canal Grande (Ltsz.: 6.427.1.61.) restaurálás előtt Figure 43. Grand Canal, Venice (Inventory no.: 66.427.1.61) before restoration
44. ábra. Velence, Canal Grande (Ltsz.: 6.427.1.61.) restaurálás után Figure 44. Grand Canal, Venice (Inventory no.: 66.427.1.61) after restoration
45. ábra. Hága (Ltsz.: 66.427.1.69.) restaurálás előtt Figure 45. Hague (Inventory no.: 66.427.1.69) before restoration
46. ábra. Hága (Ltsz.: 66.427.1.69.) restaurálás után Figure 46. Hague (Inventory no.: 66.427.1.69) after restoration
47. ábra. Szökőkút (Ltsz.: 66.427.1.89.) restaurálás előtt Figure 47. Fountain (Inventory no.: 66.427.1.89) before restoration
48. ábra. Szökőkút (Ltsz.: 66.427.1.89.) restaurálás után Figure 48. Fountain (Inventory no.: 66.427.1.89) after restoration
323