SZABÓ DEZS AZ ELSODORT FALU REGÉNY HÁROM KÖTETBEN ELS KÖTET GENIUS KIADÁS

SZABÓ

DEZS

AZ ELSODORT FALU REGÉNY HÁROM KÖTETBEN

ELS KÖTET

GENIUS KIADÁS

O voi, che aveie gVintelleiti sani, Mirate la dottrina che s'asconde Soito

U velame

degli versi strani. Dante Inferno IX. 61—63.

7

sR^ljy nf

'^':^

A MÁSODIK KIADÁSHOZ^ Ezt az elszót nem panasz és nem szemrehányás diktálta. Semmi okom a panaszra, semmi jogom a szemrehányásra. Ez a regény akkor jelent meg, mikor kegyetlen napok hozzám: megszenvedett legbensbb mondanivalómhoz ostorozták fajomat. Én voltam a hátl-»a döfött faj ajakáról kitört jaj s a magyarság megismerte saját megsebzett életét e regényben. A sötét napok egyetlen világossága volt az, mikor láttam, hogy a társadalom legkülön-

bözbb rétegébl: egyszer székely katonák, mvészgyerekek, papok, tudós professzorok, forradalmárok

és konzervativek,

hivk

és ta-

gadók a megtalált evangélium ujjongásával vitték szét e könyvet. Az egész forradalomnak liazudott sziriai uralom alatt ez volt az egyet'en igazi

forradalom: ez volt a magyar forra-

dalom, merész, gyzedelmes és többé

meg nem

fillífható.

regényem még pedig egészen jóhiszem emberek

De igen sok kifogás ellen, *

A

is

tétetett

regénynek ez a harmadik kiadása.

6 részérl

is.

Kritikai életünk teljes hiánya ma-

cával hozta, hogy legjobb indulatú irodalmi

embereinknek sem fejldhetett ki elég széles horizontja a mvészet új, merészebb megnyilatkozásai számára s az irodalmi megszokottságok s rég betanult szabályok valóságos gépies uralomra jutnak az esztétikai értékeléstiéJ. Azonkívül tanár sem lehet egészen büntetlenül az ember, nálunk pedig az a kritika is, ami voltaképen nincs, a tanárok kezében van. Az esztétikai értékelés els és elmaradha-

m m

teljes átélése. Hagyni elmagunkat a szépség él zuhatagá-

tatlan alapja a

sodortatni

hogy a forró vérünk, gondolkozó agyunk, jó kedvünk és felpattant stigmáink legyen és mi ne legyünk többé, hanem lemeg^tágított, hemzseg, rohamó gyünk a élete. Ehhez az odaadáshoz, énünknek e diadalmas metamorfózisához szükséges, hogy megmaradjon bennünk valami a szépségre éhes örök gyermekbl. A tanárság rendszerint éppen ezt a gyermeket öli meg az emberben. A kiatedra méltósága egy minden percben tól,

m

ható terheltség lesz lelkében

s

tudatában min-

van a félelem, hogy el ne felejtse a kétIiarmadot vagy háromnegyedet oda jegyezni a egyes mozzanatainál. Ebben látja esztétidig ott

m

kai élete elhivatását, saját jelentségét. mészetes,

hogy ez a

lelki sajátosság

Ter-

éppen az

esztétikai értékelés egyetlen igazi alapját te szí lehetetlenné, az átélést,

hogy a

m

vérünk-

nek, húsunknak, idegeinknek, sejtjeink

mély

világának veleáradó élete legyen. Mindez nem kifogás, csak megállapítás, a tanárok azért igen derék emberek, a világ lényegesen csonka lenne nélkülük.

A fbb

és szóra

egyáltalán érdemes kifo-

nem regény. 2. Eossz a szerkezete és nincs fhse. 3. Ismeri közéleti alakok szerepelnek benne. 4. Bjthe gások a következk:

1.

Szép, de

János valószíntlen Jókai-féle alak-

ozza az netek

Tú-

6. Morált sért jeleNyelve túlmesíerkélt,

élet sötét színeit.

vannak

fárasztó, folt. 8.

5.

befnme. 7.

vagy:

túlspontán, rendezetlen, zsú-

Irányregény.

MLikcr

els

kis regényem,

a Nincs menek-

vés megjelent, az els vád, mely fölhangzott ellene, ez volt:

—

itt is, ott is

Nem

regény,

igen rövid, csak hosszabb elbeszélés.

Hány

oldallal kellett volna

hosszabbnak

hogy regény legyen! Ezt kérdeztem akkor kritikusaimtól s most, hogy erre az igen hosszú regényemre is azt mondják, hogy nem regény, magától kijön a helyes felelet rá: hogy a regény nem az oldalak számától függ, hogy lennie,

a Nincs menekvés rövidsége miatt lehetett teljesen regény, viszo
Ez

áll

fenn

az

Elsodort

falunál.

Mi a

lényegszerinti különbség a regény

és

elbeszélés között,

ha ez a különbség nem a

ter-

jedelemben van?

mindkett egy

Elbeszélés és regény: részt részt,

élet-

ad az elfutó idbl. Csak egy kivágott mert külön egész nincs az emberi ese-

nem a szükezddünk s a halál nem befejezésünk, ahol énünk nem csak egymagunk, hanem ezer volt, él és leend más valaki, ahol tettünk nem csak a magunk tette, hanem milmények

folytonos záporában, ahol

letésünkkel

lió

idegen

tett

eredje

is,

ahol a párizsi gamin

ugrálása végeredményben összefüg a pekingi

mert nincs kezdet, nincs vég, nincs külön egyén, külön sors, egyetlenegy van örökös levésben: a történ ember, mely mint egy örök zápor hull a formátlan idben s esése minden pillanatában múlt is, jelen is, jöv is, minden pillanatában egyetlenegy és számtalan sok millió. polgármester

esti sétáival:

Mármost az

elbeszélés úgy adja ezi az hogy látni lehet, hogy ez csak egy kitépett rész, mely megtörtént, vagy megtörténhetett. A regény egy egyetemes szintézissé alakítja át, helyesebben: az iró az egymásnak életrészt,

rohanó eseményekben, az összekuszáltan elfolyó emberi mozzanatokban meglát egy nagy egységet s ennek az egységnek kivetítése a regény. Az elbeszélés egy eset, mely lehet tipikus vagy különös, a regény egy roppant indukció, mely a maga külön összetételében egy sgyetemes konklúziót épít egybe. Nem kell

a konklúzió nem csak a regény végén áll s legtöbbször nem foglalható egy mondatba. Sokszor világos szavakban ki sem tudjuk formálni, de érezzük, hogy az emberi sorsnak egy szabályosan megismétld, örök hulláma csapott át rajtunk. Az elbeszélés egy félreérteni, ez

parcellája a végtelen útnak, a regényben a

mvész egy

értelm külön

sajátos

szakol ki az alaktalan, kezdet

egészet

és

er-

végnélküli

életbl.

Ezt a külön értelm szintézist két különúton érheti el az író s ez adja a regény

böz

különböz

szerkezetének két

típusát. Enn.ek

a

hogy az író figyelme, és ezalatt nem a tudatos, már kész akaratomtól függ figyelmet értem, hanem

két típusnak lelki alapja az,

—

azt

a

figyelmet,

melyet

életem legmélyére

kényszerit a történ élet s mely életem legmélyebb,

tlem nem függ akarata

—

vészi termés indítója,

gyelem mire

tehát

s minden mhogy ez a fi-

Vájjon ezt a figyelmet az egybetáncoló események különös egysége teremti meg, melybl aztán kiárad az emberi sorsnak egy nagy szintézise, vagy pedig ez a Qagy szintetikus értelem tölti be az írót, mint szorongás, döbbenet, ujjongás, mint vérbe s fordul.

idegekbe beágyazott

szavatlan

élettanulság.

Az els esetben megszületik egy ers küls szerkezet:

fhs,

szorosan egy pont körül cso-

portosított események,

dudorodó kezdet

mindenki szemébe

és befejezés,

be-

a figyelem gon-

10

dos foTcozása az egymásra

következ

esemé-

A

második eset bels szerkezetet ad. Az író énje mélyén ott vonaglik megszenvedett élettanulsága, az emberi sorsnak egy nagy felkiáltása s azokat az embereket és eseményeket vizionálja egybe, melyek szanyekkel.

vakba, másokba átviv szintézisbe szabadítják az életnek ezt a végzetes szuggeszcióját. Itt

nincs szük&ég egy mesterkélt egység stilizálására,

fhsre

bizonyosra

s

a harmadik oldalon már holt-

vett befejezésre.

Az

élet részei az

élet természetes elömlésével következnek egy-

más

után, a kezdet

már mintegy

folytatása és

cincs küls, hókusz-pókusz befejezés, az egy-

másra következ részek

közt

küls kapocs, mintahogy az mennek el egymás mellett s

néha alig van életben

sorsok

lesznek

egymás

hogy ez kiordítana a küls eseményekbl. És mégis ezek a részek egy hatalmas, egy szemnyitásban meglátott boltozatot adnak össze, ahol minden szó véres, ideg-

végzetévé, anélkül,

nagy szintézisEz az egység ersebb minden más egység-

gel átfutott része az egyetlen

nek.

nél s a legmvészibb, mert az élet titokzatos,

céltalannak látszó mély eszközeivel lükteti a tudatba a kiolvasott végzetet. Az els primitívebb, mesterkéltebb, stilizált szerkezet. sik a

mvészet legmagasabb fejldését

A

má-

jelenti

a modern irodalom leghaitalmasabb arányú Ilyen szerkezete van a háború és békének és ilyen van az Elsodort falus

szintéziseit adta.

u nak

is.

Aki ezeket nem

ezekben

nem

látja

meg

látja regénynek,

a

mindent

aki

egybefog-

roppant boltozatot, azt vissza kell küldeni Dugonics apánk Etelkájához. Éppen a szerkelaló

ez a nálunk páratlan arányú architektúra amivel különálló orom ez a regény a magyar irodalomban, akárcsak a Katona Bánk Bánja. A másilt felrkönyödés és itt különösen

zet,

az,

—

az elefántcsont-torony nyomorodottjai

hom-

lokráncolódtak, hogy ismert alakok és aktuá-

események mennek át regényemen. Illik-é egy Adyt, egy Tiszát, egy Ikszypszilont, illik-é a mai pesti élet egy kávéházi délutánját belehurcolni a mvészetbe, nem kegyetlenség, lis

nem

piaci fogás ezi

a botránkozók tudhogy a mvész az onnan kell vennie és on-

Iskolai szabály s ezek ják legjobban

könyv

nélkül,

életbl veszi alakjait, nan veszi az eseményeket is. De hát akkor ezek szerint a sóhajtozók szerint ezt a szabályt oda kell módosítani, hogy igen, vegye onnan: de azokat a személyeket, melyek legmélyebb kifejezi az életnek, s azokat az eseményeket,

melyek legtisztábban mondják össze a

nem

sokféle-

szabad érinmert az eszszerintünk tenie. ok erre, tétikai élvezetet zavarja, ha ismert személy vagy esemény van a regényben. Tehet ha regényt akarsz ír^i, hirdesd meg elbb az utca sarkokon, hogy akik azt majd el akarják olség egyetlen értelmét, ezeket

F

—

—

12 vásni, jelen tkezzerólc nálad.

Akkor aztán

vé-

gigkérdezed ket, hogy kiket és milyen esemé"

nyéket ismernek

nehogy

s

mvedbe

gondosan

fellistázod ezeket,

tévedjenek. Mert a

mvész

vérezhetik a paphlagóniai trónörökös elvágott sántíthat a mohácsi vész egy eltévedt golyójától, de saját kortársai, de a felette zúduló fekete napok nem jajgathatnak ki belle. Ezt a dicsséges esztétikai szabályt nem respektálta Mózestl kezdve Dan-

köldökzsinórjától,

ton át egyetlen igazi

mvész sem

és

tisztele-

tére én is aligha fogok ráérni. Azt még a gyengébbek kedvéért sem tartom szükségesnek megemlíteni, hogy én nem Adyt, nem Tiszát, nem

X-et akartam megrajzolni. Szükségem volt a magyar tragédia különböz arcára s szuverén mvészi jogon ott vettem ket, ahol találtam.

A

a legmélyebben mert itt a mvészet legnagyszerbb elhivatását akarják tagadni apró modem esztétikai elfogultságok kosztosaL Ezek szerint a) Böjtbe János valószíntlen alak, b) a Jókai teremtményeinek világából való. Mi nem valószín Böjtbe Jánosban? Hogy Böjtbe János-kérdés

érint,

Hogy ers? Hogy okos és praktiHogy megváltó akarata van faja iránt? Hogy paraszt lányt vesz feleségül? Hogy egészséges?

kus?

Mikor sorra kérdeztem a kifosem tudott határozott váaxini. Mert a vád oka itt nem az alakhanem a látó szemekben van. Hitvány

épít és

akar?

gásolókat, egyik laszt

ban,

13

irodalmunk oda rothasztotta a közvéleményt, hogy a tisztaságot, az ert, a megúj-

pesti

vágyát rögtön a képtelenség képtelen vádja illeti, mintha ezek nem volnának legalább is olyan természetes megnyi-

hodáfi heroikus

latkozásai az életnek, mint

a bomlasztás, a

hazugság, a perverzitás.

Miért Jókai-féle alak! Van benne valami Jókai túlromantikus rajongásából, mely a szerelmet az abnormitásig hangsúlyozza az élet ertényezi közt? Van benne valami Jókai talaj-elrugó ideális tökéletességébl?

Bi-

zony ebben az egészséges, praktikus, sokszor

emberben semmi efféle a vádat mégis elfogadom egy

tökéletlen Bzt

nincs.

És

bizonyos

fokig.

Nincs

szegényebb

s

mvészetellenescbb

valami^ mint az a modern esztétikai babona, mely a mvészembert teremtképességénél az

ngynevezett „valódiságot", létezhetséget teszi Jókai alakjai „nem

egyetlen kritériummá.

mert vagy egészen angyalok, vagy egészen ördögök, már pedig az életben angyalok és ördögök nincsenek, csak „emberek**. Ezt jók**,

énekli az irodalmi skolasztika évtizedek óta

Jókai nagyszer mitológiája felé. És mi történt? Mikor a világháború felrázta az országot 8 a nagy megpróbáltatás felszínre hozta az emberek igazi énjét, a megfigyel álmél-

kodva látta, hogy igenis, ez a különös faj Adorján Manassékat és Vajdár Benjáminokat,

14

Berend Ivánokiat

és Straffokat terem.

Áz

el-

határozó percek könyörtelen megmutatásában

a valódi valóság Jókai „valószíntlen" vilá-

De ha nem

is lett volna így, ha Vajdár Benjáminok sohasem élnének, baj volna-e ez mvészileg? Nem nagyszer-e a költ, aki mint az népképzelet, Ormuad és Arimán örök küzdelmének eposzává látja a világot s minden szívdobogás-

gát igaaolta.

Manassék

és

s

ból e nagy párbaj tántorgásait véli kihallani. S nem megtiport, meggyalázott emberiségünk, fi igazságszomjunk, minden visszazsúfolt hsiességünk, minden megvert illuziónk ragyogó valósága Manassé vagy Berend Iván? Nem a jóság, a tisztaság, az er emberi vágya mozdítja a mvészt, mikor tündökl szuggeszciókat teremt, hogy elhitesse a mindennapok fáradt botorkálóival, hogy mégis méltóság ember lenni s nem hiábavaló a küzdelem? És nem a mvészet örök feladatát végezi, mikor nagysuhaná&ú szárnyára véve a két collstokos valóságokon át az emberi vágyak valótlanságainak örök valóságába

s

visz?

Nem

itt lesz-e

a mvészet az

élet vízévé,

mely új lépésre frissíti a szörny valóságok vándorát? A tömegek egészséges érzéke meghallja ezeklDen az alakokban az egyetlen eél hívó kürtjeit s a szoba ösztöv^ér esztétikusai hiába karicsálnak.

Túlozom az élet sötét színeit, mondja a következ vád és Zola-tendenciákat suttognak

15

Mennyire

vád s menynagy egészségem gyzhetetlenségét. Regényem a világtörténelem legrültebb táncában kavarog, mikor minden szemét és tragédia felszínre ütközött és nem veszik-e észre, hogy minden szörny valóságon át hogy hallom az egészséges élet hívását, hogy az elfolyó emberi nyomorúság minden pórusán hogy átzuhog a dolgok világának szépsége! Nem veszik észre, hogy minden elvágódott szív, letört szándók mögött hogy felhangzik az életigazolás, a termékenység, a holnap hitének himnusza s hogy az egész regény az akarat, a kötelesség, az épíköröttem.

nyire

nem

igaztalan

látják az illetk

s

tés hatalmas riadója. Vagy azt várják tlem, hogy egy Linooent-képbe porceUánozzam bele

a borzalmas élet viziójáti A regény egyes különösen erotikus jeleneteivel sértem a morált. Erre a vádra csak úgy bágyadtain válaszolok, mert ez egy rég elinté&ett kérdés s a vádaskodókat meggyzni természetileg lehetetlenség. Természetileg, mert itt a szexuális élet elfejldésének egy típusával van dolgunk. Ezek a szerelem proletárjai, akik ebben a vádban éppen nemiségük élik ki, miut ahogy azt kiélik az ölelésben a csók boldog ersei. A oerebrális onániának egy faja ez, mely abban a megbotránkozásban talál kielégítést, melyet a szerelmi élet

—

—

szükségszer, jelenetei keltenek benne. Meg kell figyelni ket: rendesen szerelmi életet

16

nem

él'ö,

visszazsúfolt szexualitAsú

emberele

vagy pedig éppen már minden szerelmi

sza-

badságon átdzsölt tapasztaltak, akiknek hisztériáját bántó sajgásba hozza egy olyan jelenet, mely az egészséges ember eltt az élet olyan természetes ténye, mint egy krumplibokor vagy az anyakönyvvezet télikabátja.

Igen sokan vallásosságuk jogán tiltakoznak, de hát felülbíráthatja-e, megvádolhatja-e az író Istent azzal,

hogy mint egy

rossz stílus-

gyakorlatot, kijavítsa a teremtést s kihazudja a

mvészetben visszaadott világból azt, amit világ legfbb mozdítójává

az Isten a való tett?

Az

erotikáért való erotikát, a szexuális

témává való betevetem legjobban, gedését én de nincs meg komikusabb, mikor odasikolíják az arcomba: — De hát hogy adjam én ezt a regényt a tizenhatéves lányom kezébe! !I Hát sehogysem, kérem, mert ma azt már mindenki tudhatná, hogy a mvészet robusztus árama, mely visszaadja az élet minden mélységeit, sokkal komolyabb, sokkal bonyolultabb és életbevágóbb valami, minthogy bakfisok szellemi csiklandozása legyen. VÍBzon.t, amelyik felntt férfi vagy megbokrosodik ezektl a jelenetektl, az perverz, a perverzitásnak azzal a2 igen egészségtelen formájával, mely beteges szemérmetességgel ma^izturbálja magáid Amit nyelvezetemrl, vagy, hogy egy életnek egyetlen irodalmi

—

n

tiszteletreméltó és

tekinitetes

kifejezést hasz-

17 náljalí:

stílnsomról

monáoHa'^,

igyekszem

ellentétességük szerint párosítva sorolni el.

Az

ítéletek a

következk:

2. Spontán elluhogása egy olyan nyelv-term ernek, ami-

1.

lyen

Erltetett, mesterkélt.

még

irodalmTinkbaji

nem

volt.

3.

Elvont,

Véresen valóságos és tapinthatóan plasztikus. 5. Fárasztó, egy pár oldal után le kell tenni a kézbl. 6. Magával sodró, az ember egy rohanásban száguld át az egész regényen. 7. Nagy mvészi gonddal kidolgotúIgondolatL

4.

8. Egy féktelen temperamentum egymásra hajigált mondatgulái. Csodálatos, hogy míg más téren én sem vagyok teljesen érzéketlen a kritika iránt, itt még annyira sem érint, hogy érdekldjem, melyik ítéletnek mennyiben van alapja. Valahogy úgy hallgatom ket, mint ahogy az erd hallgatja azokai az esztétikai ítéleteket, metársaság feléje dobál. Ij^eket egy kiránduló Hiszen szabálytalan valami ám az erd, talán burján is van benne és bozótjai túlzsúfoltak. De gazdag elömlése az életnek és millió mély titoknak a hangja. Az én lelkem nagyon testembe van mártva és „stílusom" folyó szövete az érzékeimen átrohanó világnak. Jól van ez ígyf baj-e ez? Nem tudom. Én termek és a

zott nyelv.

kritikus kritizáh

Igen soks2ior meglúdbrözik azt is, hogy regényemben tendencia van. (Egy analfabéta még azt is mondta, hogy „kulcsregény".) Szabó Dezs5:

A.7

elsodort falu

I.

i

18

Sokkal jobban szeretem embertestvéreim, líogy ne engedjem, hogy igazuk legyen. Jól van, hibáztam. De ebben a hibában osztozik velem Homérosz, Vergilius, Dante, Cervantes, Rabelais,

Dickens, Hugó, Tolsztoj, Dosztojevszky,

Petfi, Arany és

még egy csomó nem nagyon

elriasztó példa.

Ezt a bevezetést azoknak írtam, akik

sze-

retik az esztétikai vitákat s az emberi logika

kisded játékait.

gyermekek

De akik

elég

diadalmasan

hogy ujjongó testtel hallgassák a világ meséit, a nagy nevetések és nagy zokogások ersei lapozzák át ezeket a sorokat s adják át magukat rögtön a regénynek. Mert érdekes olvasni az életrl tudtak

írt szabályokat,

maradni,

de érdekesebb élni az

Gellérthegy, 1919 okt.

életet.

29.

Szabó Dezs.

I.

Az evett.

AZ ÖRÖK FALU

az elé bámult.

öregass2X)ny

Maga

asztalhoz

Nem

ült.

Nem

látott Alsó ajka

meg-megremegett. Nem beszélt. Az öreg úrban már három napja készült a vihar. Tegnai)eltt már kivörösödött a halántéka. Tegnap már egy kortyra itta ki roppant poharát s olyan ajtókat nyitott, hogy látszott, hogy a lelkét szellzteti vele. Ma már kidobbant meglódult szive nekisúlyoeodott lépteibi s fel- felhorkant, mint egy bántott vadkan.

Miért volt dühös az öreg úr? Dühös volt a maga dühéért is, huszonnyolc év lebunkózott reménységéért, a szorongásért, hogy talán fajának végs (^dje eltt áll. De dühös volt a fájdalomért: szenvedni látni ezt az öregaszszonyt, ezt a minden mindennapon átszeretett vén csontot, szótlanul, panasz nélkül, mint egy beteg háziállatot. És mert egész testévelielkével sajnálta, nagy dühös szavak jöttek ki belle:

— Az Istenedet, hát már megint el akarsz kergetni hazulról?

Három napja

olyan képet

20 vágsz, mint a félsz?

fancsali feszület.

Tudod, hogy

tos fiadat.

Te

Hát

nem eszem meg a

nevelted^

most

teljék

mitl

drágalá-

benne a

kedved.

— Csak hadd legalább,

hogy

lélekzetet ve-

gyen. És ne bántsd az önérzeitét. Tudod, hogy is

Böjtbe, egyszer

már

elkergetted

a

sza-

vaiddal.

— Hát majd rimánkodni gos úrfinak. Elkergettem!

fogok a nagysá-

Én kergettem

el!

Mert a makacs disznó egyszer egy évig elkóborolt, mert az apja megrótta, hát elkergettem. Majd komplimenteket vágok a kedves fiadnak azért, hogy huszonnyolc évig sárba dobtam a ráköltött pénzt, hogy öreg fejjel szégyenlenem kell, hogy reményeim voltak. Valaminek történnie kellett. Mi nem értjük t, sohasem értettük egészen. Hát itt a baj, a fene egye meg a megértését és azt is, aki a modernséget kitalálta. Engem értett mindig az apám, ón is az apámat s az apámat is értette az apja. Mert józanok voltunk, becsületesek s nem ficamodott ki a lelkünk. Értettük egymást, mint ahogy egyik egészséges ember érti a másik egészséges

—

—

De az úrfi már diákkorában tele volt mindenféle nehézséggel. Persze, neked ez tetszett, neked ez poézis volt, mintha efféle modern nyavalyatörés lett volna Petfiben, pedig az a poézis. Most megeheted a poézisedet. Akit ón nem értek, az vagy beteg, vagy nem becsembert.

21 letes emljer,

vagy mindakett. Hogy

azért, akibe

nem tudok

— te is

álljak jót

belelátni.

Jancsi mindig szerette a földet Hiszen

csak gazda vagy tizenöt év óta. Csak az

apját követi, ha gazdálkodni fog.

— De én elbb fszolgabíró voltam és húsz évig szolgáltam a megyét!

Én elbb

dolgoztam,

akartam

mert egy s csak azután pihentem, Böjthének a gazdálkodás csak pihenés. És te

véded t, mikor a te repül álmaidat puffantja le olyan embertelenüL Ezért gyömöszöltük

minden reménységét, tojtattuk, a tanítására, hagytuk éveken át külföldön kóricálni, hogy az utolsó Böjthe most ráírja a parancsot vén szüleire: haza mebelé életünk

szórtuk a

i)éinzt

gyek, paraszt leszek, nincs ambícióm, a föld-

nek fogok s

én

élni.

Az

egész

még rimánkodjam

megye röhögni

neki,

hogy

fog

ne fájtassa

a kedves kis bábikáját, mellyel megrúgott.

Az öregasszony nem felelt. Nem akart gyújtókat dobálni ebbe a felizzó lélekbe s az öreg lelkének fájt legjobban a kérdés: mi lelte

ezt

gyermeket,

a

szelíd, mesehallgatószem nagy hogy a hosszú éveken át teleírt

táblát egyszerre egy felrázott mozdulattal tisz-

tára törölte? Micsoda fájdalom

vagy

ijedtség

rántotta vissza a megtárt kapunál ezt a gigász-

nak szabott hatalmas fiút, aki arra lászott teremni, hogy mindent elbírjon és semmitl se rettenjen vissza?

A

két öreg fájó szorongással

tipegte körül ezt az olvashatatlan lelket.

0)

Ez a kínzó Böjtliéék

ér/^s

nem most

kezddött.

már Atilla korában nttek a

Székely-

földbl, de miszticizmus, met-afizika s túlteng lélek eoh»em kezdte ki ezt az acélfajt. Protes-

tánsok voltak a protestantizmus eltt s Kálvin azt, ami nekik

csak tudatossá tette elttük

olyan természetes zan,

ers

volt,

mint a

faj volt, letörhetetlen

nyitottszem a tanácsbaai.

lélekzetük. Jó-

a küzdelemben,

A munka életük ter-

kibontakozása volt. Valaha egész Udvarhely- és Háromszékmegye tele Csík-, volt a családdal, most már csak az öreg Böjtbe Mihály egyetlen fia János jelentette a jövt. A familia sidktl megyei embereket, papokat és katonákat termett s a Böjthe-pár az mészetes

utolsó csillag hatalmas felragyogását remélte.

A

t^t

és

tótágasra állította

ta-

gyermek földers, gazdagétvágyú

mohóét

lélek, eszével

nárait, kikben

a

felriasztott jós legalább is mi-

niszterséget kuikorékolt

a fiúnak.

A

gyerek

éppen olyan könnyen hajította magába a tudományt, mint amilyen könnyen mázolta a földhöz iskolatársait. De mikor hazajött, vakációkon, az újból csecshez kapó gyermek húsos moihóságával vetette magát az anyaföldnek, cselédre káromkodott, marhára kuirjantott, szántott, vetett, kaszált, aratott,

mint két pa-

raszt béres. Egyszer aztán, tizenhatóves korá-

ban, a

kamasz évek nagy

testi

forradalma

után, hirtelen és különös változás állott be.

e nagy zeng,

Ez

napos ifjúság egyszerre elkomo-

23 rodott,

a

bven kirügyez

szavak befelé her-

visszafelé vadtak, a beszél szem elnóimilt, mélyült s az eddig kitárt élet sötét, csukott ház

mely mellett hvös nyilallott az embeEgy nagy árnyék állt az öregek s a gyermek közé s ennek az árnyéknak a hidege mindjobban átdidergett az öregek életén. Ekkor történt, hogy valami különös szó miatt az lett,

rekbe.

öreg nyaklevest igért a fiának s az akkor egy nem jött haza, még a vakációkat is akkor

évig

még él nagynénjénél jött,

egy

töltötte.

teljesen átalakult,

Mikor

komoly,

vissza-

szelíd, en-

gedelmes, nagyon jó férfi-gyermek jött vissza, aki most már mindent tudott trni és sem-

miért sem mutatott bántódást.

De a kimon-

dott akarata kiltt nyíl volt,

mely minden

akadályon átfúrt teni

nem

s

amelyet irányától

eltérí-

lehetett.

Oh, mennyi jövt rajongott bele az elhomályosuló fiúba a két öreg! ök, akik napról napra látták fel telni ésszel a két nagy olvasó szemet, akik látták felzsendülni csodálatos hajtásait a szavakba bomló léleknek: mindéin reményre jogot, minden lehetséget valóságnak éreztek s fispán, miniszter s más nagy szavak harangoztak a feltóduló álmokon keresztül. És milyen királyian szzies, munkás volt e ko-

moly gyermek fiatalsága. Hogy bomlott remekbe teste, diadalmas felszökése az ers emberhúsnak, mely évezredes szakadásban ontotta a földers,

ders, akaró emberi életet

24

És azután egyszerre ez a nagy homályosság szállt rá erre a gazdagon zuhogó életre. A gyermekkacagás, finomsága, a

az

arc

br örvend

és

izmok

játékos

felcsillogásai lehala-

A fejld lélek szavakban dús megsznt. A tegnapi gyerraekre

ványultak

róla.

kiözönlóse

egyszerre egy komoly

férfi merevedett. Valami komoly megilletdés és mély elálmélkodás látszott ezen a mély arcon, mint aki elé valame

lyik damaszkuszi úton elébetoppant a kinyilatkoztatás.

De

ez

a beámyékoltság nem a

fia-

vér beteges melonkóliája volt. Az akarat és a tett érintetlen maradt. Az ers munka és

tal

a cél úgy kellett ennek az izmos életnek, mint a felgylt jókedvnek a kurjongatás. Most aztán ers egyetemi tudományok után s hogy keresztül-kasul kóborolta Euró pát, az öregek megkaptájk let.

Hogy most már

a villámütéses

leve-

hazajön, eleget tanult,

hogy

jó paraszt lehessen, nincs

ciója.,

nem

semmi ambísemmi pályára menni, a városnak feléje sem néz, paraszt lesz az si faluban, az si földön, a míg is visszatér rögnek a fog

rögök közé. rtAz öreg Böjthében a keser szavak sodrán újból felközelgetett a zivatao-. Bántotta az is, hogy vigasztalás helyett csak marcangolni tudja ezt a remeg öregasszonyt. Érezte, hogy

hogy ki kell szöktetnie ma^át a várószoba szorongásábóL

ki kell mennie,

25

—

Ki kell mennem a malom rétjére. Küldd a sárga kocsit a nagyság ofí úrfiért. Aztán ciró káld ki rajta a szivedet, amíg én odavagyok. Momdd meg neki, hogy rendeltem névjegyet a számára:

Bessenyi Böjtbe János, paraszt

Mondd meg neki, különben Akkor már künn volt. Az .

.

öregasszony

to-

vább ült a leürített asztalnál. Fiatalon maradt, nagy melegít fekete szemei mint egy imádságos könyvbe elre meredtek. Szép széles ajakán megdermedt sírás volt. Nagyon öreg és nagyon gyermeki volt a szája. Nem is a meghiúsult álmok fájtak neki, a görögtüzes elvesztett jöv. Hanem az a végtelen szorongás, hogy ez a belle szakadt egyet-

—

—

len élet egyszerre veszett.

Hiszen ez

írissességigel

nap, hogy

idegenné, is

kínzó halál.

ebbl a

olvashatatlanná

halál volt,

mindennap

új

Hogy várta minden-

távoli, fölényesen jó és ki-

rályian engedelmes fiúból egyszerre elbukkan

a régi gyermek, vérének, húsának, álmainak diadalmas folytatása. És mindennap új sítsltással kellett siratnia a régi holtat. Mi történt ezzel a fiatal élettel? Milyen bánat vagy csalódás árnyékolta el ezt a szép fiatal homlokoti Miért nem lehet ez az báis, hogy gyzelmesen anya minden vereségen keresztüli öreg,

nata és csalódása lehessen

szelíd, rendezett lelkében széttapogatott,

egy tiszta vén almáriumban, de lelt feleletet.

nem

lelt,

mint

nem

26

Maga

tipegett ki az istállóhoz,

De hogy künn

adja a parancsot.

tíz

hogy

már

perc múlva

kiel-

a bels cselédet, hogy indítsa el a kocsist. A nagy fogadószoba egyik ablakához üli, honnan el leheútra. Nézett tett látni a szelesen kanyargó hosszan, csak egy dolgot, egy ott nem lev dolfelejtette,

járt s kiküldte

got látó látással.

A

állomás egy jó órai Megvolt három óra, mikor az szivébe beledobbant a közeled

legközelebbi vasúti

kocsiútra

van.

öregasszony kocsi. Oh,

A

régi gyermekét hozná vissza!

ha az

fiú belépett. Jegenyetermetét lehajtotta

Mikox a hosszú csók után ismét felegyenesedett, nagy, anyja-féle mély szemeibeai valami nedves elfényesedés volt s mögötte széles folyással jóság, emberi jóanyja keze

ság

felé.

folyt.

—

Nem

fáztál

meg, lelkem?

— A szél csíps, de legalább kiverte fejembl

a hosszú vasúti utazást. Hol van az édes-

apám?

—

Mindjárt

jön, csak

a

malom

rétjére né-

zett ki. Falsz valamit?

— De

mennyire!

Nem

akartam a vonaton

enni, tartogattam haza az éhségem.

éhségem hoztam .ezt

régi jó

vissza.

Felszolgáltak.

nézte enni

A

Az öregasszony hallgatagon

a nagy

fiút.

Milyen

egyszeríí

minden mozdulata. Sem egy Kárpáthy Zoltáai, sem Kossuth, sem Damjanich, még csak egy

Ugrón Gábor sem bukkan ki az egyszer, nyugodt mozdulatok közül Szótlanul, mohón eszik, csak az ételnek élve, mint egy elfáradt paraszt. Pedig milyen hskölteményre szabott alak, milyen gyzelemre termett homlok. Szeretett volna valamit kérdezni tle. Kérdést, melyben átlophatná magába fia megbújt lelkét,

hogy

melegítse.

jó

meleg anyai

ez eltt talált

vérével

De valami különös

a hatalmas fiú eltt minden feljöv szót.

s

rokonná

félelmet érzett

ügyefogyottnak

János bevégezte ebédjét. Szép széles szája zsírosan vöröslött s szemeibl új,

vidám fény-

élet. Egyáltalában a eltnt errl az erejét tudó arcról. Egy hat-almas pohár vizet küldött az étel után, ujjaival megbabrálta fogait, felállott s megrázta magát, mint egy napon hevert sze-

nyel jött ki a megelégített régi melankólia

lindek:

— Milyen jó itthon! Ez a mondat

meleg áramban hozta vissza az öregasszonyba régi, bátor, napsugaras anyaságát Odament a nagy fiúhoz, szép barna arcát megveregette és a régi meleg szavakat elbabrálta,: Te csacsi, te nagy csacsi. És mert künn egyszerre feldöngtek az öreg úr földrenget léptei, sietve, ijedtkérn tette hozzá: Vigyázz, mert haragszik az öreg. Osak ne ingereld, tudod, hogy nem sokáÍ2 széles

—

tart nála.

28

Az ajtó egy rántással teljes szélességre Az öi*eg úr megállott a küszöbön. Na-

nyílt.

gyon hetyke igyekezett lenni, de nagy eres kék szemeiben csak sz^omorúság volt. Sötét arca a márciusi széltl s a felmozdult indulattól

mint egy öreg bronz istenség. János hozzá ment, átölelte, kezet

izzott,

megcsókolta.

Az

öreg

nem

szólt,

nem

csókolt,

mozdult,

mintha félt volna, hogy a legkisebb mozdulata apává zökkenti s mindeoi kesei'ves szeretetével átölelte ezt a szép, ers fiút. Hazajöttem örökre, édesapám. Most

—

csak adjon elég tennivalót, s én leszek a leg-

jobb bérese.

Mély

hangja átjárta az öreget, mint harangzúgás. Az öreg kétségbeesetten kapott lehulló haragja után, de csak szomorúság s valami nagy melegség akadt a lelke ügyébe. Odament az asztalhoz, leült egy hatalmas karszékbe, odatapadó tágas szemmel nézte a fiút és szólt:

egy

fiatal

tavaszi

—

Ülj

János

lel

leült vele

az asztalfre férfi

?

szemben.

Az öregasszony

mintha elnökölte volna a két beszédét. Most már nem nem félt. A szobában nagy nyu-

ült,

beálló

tudta miért —

godtság terjedt

—

szét.

— Hát — és

Az öreg

szólt:

mondani: nagyde a póz befelé csuklott e megnyilatkozó percben hát téged mi lelt fiami Miért kérdi édesapám! ságos

—

itt

úrfi,

—

azt akarta

23

—

Miért kérdem 1 Még te csodálTíOzol! Hát egészen természetesnek találod a bolondériádat! Huszonnyolc évig remegtünk érted, ter-

vezgetünk szegény vén anyáddal, megtöltjük bolond vén fejünket képviseleéggel, miniszterséggel s mi a franccal és te egyszerre csak odabököd a szegény öreg bolondoknak: fütyülök az álmotokra, nincs ambícióm, paraszt leszek. Éfi

még

6 csodálkozik,

ha kérdést

A fiú lecsitító jó türelemmel olyan

tesz az ember.

hangja mintha kényeztetett gyermek fel€

volt,

felelt s

hajolt volna a szavaiban:

—

Nem

csodálkozom, édesapám, és értem az apámék megütdését. De nem tehetek máskép. Különben is, a föld volt mindig a mi értelmünk. Politika, katonaság, tudomány csak kirándulás volt nekünk. Innen indultunk ki éfi

ide jöttünk vissza.

— Legalább nyolc-tíz évet gálatban.

Mit

tölíenél közszol-

mondanak majd.

Az

utolsó

Böjtbe már letört huszonnyolcéves korában. Mit feleljek, ha kérdik, hogy mi lappang az

rültséged mögött? Mikor én sem értem, mikor ón is és szegény öreg anyád idegenek vagyunk neked.

—

Osak egy kis türelmet kérek, édesapám. értem az édesapámék csalódását s nekem Én is fáj a fájdalmuk. De majd a közös munkában hozzá fog szokni apám a paraszt fiához. <-- ö érti a mi fájdalmunkat! Megértem!

Megértem! Ez az

modern

frázisuk.

A

fesz-

80

kes fityfen©

egye meg a megértéseteket! Ne-

künk öklünk

volt,

k

megértevagy ölelésünk, nek. Megértés! Ez a modern eunuk-úrflk rafallosza. Mi a nyavalyát érünk mi a te szép megértéseddel, mikor mi nem értünk téged I

Mi

lelt,

mi

bántott

meg? Épesz

ber nagy ok nélkül

nem

úri fiatalem-

meg máról a bett s a vilá-

bolondul

holnapra. Éveken át zabálja

got és aztán feldagadt beggyel hazajön elbutulni.

Ki fogja

ezt megérteni?

Ki

fogja elhinni,

hogy nem valami gyanús vereség lappang a dolog mögötti

— Semmi lappangó oka ninos édesapám és éppen most

jött

meg a

jobbik eszem. Szeretem

a földet és szeretem a falut: ennyi az egész. Ez olyan egyszer, hogy minden paraszt belülrl megérti. És talán a sok tanulásom

sem

volt

hiában. Talán jobb fogok tudni lenni tle és

messzebb látok ezekben a szegény emberekben. A magyar falunak pedig nagyon sok jóságra

van szüksége. Nyugodt, tágas szavai úgy hullottak alá, mint az szi diófa levelei, hogy széles melegségükkel befedjék a földet. Az öregasszony a szemeivel is hallgatta, a füleivel is nézte ezt a hódító vállú, ers,

barna

amint egyszer, a földnek. És nagy nyugodtság párnázta körül. Talán mégis az van jól, amit ez az ers, nyugodt fiú akar. Az nyílt szemei fiút,

nagy szerelmi vallomását öreg, tipeg lelkét valami

teszi

Mintha katedráról, templom-

látják az ufat.

ban hnlltak volna ezek a komoly, hitvalló szavak lelkébe. Valami nagyon mély, múltból izmosodó bizt<>s jöv volt a hangban és a szavakban.

Az

Öreg úr elnémult. Eiába nyuldosott szét

magában, nem

találta a dühét.

lékezés feltolult

még

mintha minden rög hallotta

volna.

gyazelme áradt

Az

ös faji em-

izmos, falusi gerincén s

és

minden gyökér énekét

Nagy Ígéret s a folytatódás ki ebbl a herkulesi fiúból s

vén t^ste diadalát érezte e fiatal testben. Megilletdött s valami gyzelmes fájdalmat érzett, mint az új napnak feltépett barna földtáblák eltt. Hallgatott. Messzirl, az udvar mélyérl, egy bágyadt kukorékolás, mint egy hervadt pii)acs nyilt még egyszer, azután fel a levegbe. Azután

visszakapcsolódva

az

harmadszor. Valami

valamire

emlékeztetés,

hívás volt elnyúló rezgéséhen.

János

vette a

kalapját s tréfásan odatartotta arcát az öreg

úr

elé:

— Most meg, édeeapám, pofozza ki raj-

tam a haragját. Ne kíméljen, sokat

Megyek egy

elbírok.

kicsit szétnézni a faluban.

visszajövök, azzal ne bünt<^senek,

De ha

hogy nem

kapok vacsorát, mert nagyon éhes tudok lenni. Kiment. A két öreg hallgatott. Mégis: nagyon nagyon fiuk volt nekik ez a fiú*

32

2.

Gyermekes ugráló léptekkel

ment,

mint

€gy gyermek-óriás, ki sziklákat dobálni siet. Kiparancsolta a látást szemeibl, hogy majd a

templomdombon egy

ölelésben lássa

meg a

falut.

Nem kívülrl

Élete

mélyérl fog felmerülni s kivetdni a téálma szerinti egyet-

fog az bemenni a szemeibe.

res világba vére szerinti,

len valósággá.

Azután egyszerre fenn volt a templom melmely úgy állott a cinterem apró fejfás sírhalmai között, mint egy szrehullatott, lett,

öreg, kopott elefánt. Eltte, elfolyva a völgyi

folyó hosszában, kiloccsanva a síkság szélére volt a falu.

Az örök

falu.

Mögötte hegyek hegyekre torlottak egészen a határszélig, melyeknek ez a templomdomb utolsó elgyengült kiáltása. Rajtuk a tölgy és fenyves haragos epikája, végtelent

lekzeltet végtelen erd. dulatlan, álló valami.

lé-

Erd, mely nem moz-

Hanem

nyüzsög, roham,

megostromolja a felhasadó sziklákat s egy-egy felrohant fenyszála, mint kiszaladt gyzedelmi hajrá szökik az égnek. Innen szakadnak a nagy árnyékok, melyek ráfeküsznek a falura és sápadttá teszik a földért aggó embereket s földbl növ életet. És innen jönnek a széles-

tenyer vad nek a

szelek,

melyek hideg szegeket

kifeszített, elitélt

emberekbe.

ver-

3iJ

Micsoda nyomoralt

falu,

sen örök falu-íalu ez! Rög,

micsoda végzete-

k,

vályog, burján,

az elmúlás futó darabjai, itt összeadnak egy

örökkévalóságot, mely mindig ugyanaaí s mit az id nem tud tovabarapni. És ugyanazok az

emberek

morú

meg-meg újuló buborékai a szomely robotolja az örök foly-

is:

földnek,

tatást.

A

hegyekbl hitvány, sárgás

patak-féle

folyócska omlik, mely átkényszergi a falut

e

piszkos vizében megringatja a beléje hajló nyo-

morúságot. Mentében

srbben,

jobbora-balra

felcsimpaszkodva a hegyek oldalaira, vagy elszórva a síkság szélén, nyomorult zsindelyes,

vályogos fa-viskók. Mintha a rühes föld felhólyagosodott pörsenései volnának, m.elyekbl fáradt emberbogarak ténferegnek ki: új és új nedvet marcangolni ki a kipumpolt földbL A viskók között, távol egymástól, öt úri lak nyugodt bizakodása. Az egyik az övék, a legpom-

pásabb a képviselé. A többi három: a jegyz és a pap lakása; a harmadikban már a zsidó lakik.

A

fel-felgyám oltalan^kodva a

falu körül,

dombok oldalaira,

beteg, sárgás

beesett, erltetett szántóföldek

a síkságon mégis

igérbb a

aszott, kétség-

nyúlnak- Lenn

föld és lélekzete-

A

folyó partján, a faluban sebb a horizont. gyéren, de ott, hol a folyócska eltehénkedik a síkra,

fiEzabó

Dees6:

sr

fzek vad mitolóHogy benne volt az tömött lel-

egymásbakapó

giája bomlik.

Az

eSsodoBt falu

I.

t

34

kében

ez

a füzes

s

milyen emlJerlen valaki volt

minden fája. Az egyik különálló, komor, zömök, hallgatag. Szélnek azért sem rándul, viharnak azért sem jajgat, ggös, dacos és mozdulatlan. Ez az öreg Toldi, ki az örök balek magyar meglopott aratását duzzogja. A másik nagyszakállú, tántorgó, ezerkarú. Minden kölyök szélre hadonázik, visít, átkozódik. Ez az öreg Lear, ki a megcsúfolt emberi jóságot toporzékolja Sizavakká.

mint

Egy

másik:

fiatal,

finom,

lányhaj árnyéka, sárga, hátraeresztett hajjal, meztelen fehér térdekkel, A nap neau tud megválni tle s a lehullott estében odaragadt sugarak melegsége reszketi körüL Ez Lauira, ez Júliia, ez Ophélia, az örök vágyódás, az örök folytatás tragikus, finom múlandóságai. És mindenik fa mély kútja az eigy kibontott

életnek, csordul-tig tele emberrel,

dermedt szim-

bólumai a sokféle embercsodának.

És egymással

morú

két

élet

templom

szeanbeai magasodva, a szotovábbléptet erforrása: a

a zsidó korcsmává züllött úri ház. Isten és az örök dac: a páemberi egység, a két egyféle két

és

Az örökalázkodás: linka.

A

s

doping a kétiségbeesett futtatásban.

És

itt

van a másik falu

is.

Mikor

fia ke-

zébe hull át az ekeszarva, a zsoltár letörik ajakáról, a pálinkásüveg kihull fagyott kezébl: az örök

Nagy János

idejön az

si templom

mellé, kitoldani testével a kenyérbe koptatott felszaporodnak a templom földet. A halmok

85

iorül s

a

Holt falu Hallgatag mélységében Hulla

alatt hulla van,

él parasztnak

mint hab ezer

mása

alatt

hab

s

minden

fékszi a földet.

Ha

egyszer ez a holt tenger dagályba jönne, der-

medt lakosai kimozdulnának mélyült odvaikból 6 a halott falu feléje tolulna az él falunak. Mindenik él látná ezeréves önmagát s egy szemtágulásban látná az örök hiábavalóságot Talán itt, ez a falu a fontosabb: ez a gondolat s a m^ozdító akarat. És ott lenn, az

él faluban frenézis

godt

szerelem, vágy, düh, éhség, az élet-

minden viiustánca csak

fekvk

torz rángásai.

e hideg, nyu-

Talán az él verkli

e holt lemez örökös nótáját forogja,

János sokáig állott a hegyen. Hatalmas oszlopmereven magasodott feL £s mégis végtelen mozdulat volt ez az acélember-oszlop: az életakarat szilaj felrohanása. A csíps márciufii szélben hasító élesek voltak a dolgok körvonalai. Éget kihajlással látszott minden, mintha az egész kétségbeesett falu, mint egyteste

másba

torlott vert hadsereg, ijedt futással be

akart volna menekülni ebbe az ers emberbe, életet akarjon, mégis életet, diadalmasan

hogy

lebírhatatlanul.

Egyszer aztán köhóeseléet hallott Az este felvörösödött s az egyházfi. mászott fel a dombon, hogy elrángassa az esti haTangszót Meglátta Jánost: Isten hcMita, János úrfi, már két hete

már

—

váa^a az egész falu.

Hogy van

instálom?

36

— Én pompásan vagyolc, maga öregt — Mint a lécfalvi hidegrázás. Az ilyen Iáéi

ven legénynek legjobb volna már megdögleni. Otthon van a tiszteletes úr? Otthon lenni otthon van, instálom, de neki nincsenek otthon. Most még jobban szereti a tütüt, mint régen. Kár pedig érte, mert igen jó szava van. Ebéd után holt részegen hozták haza BarátosróL János kedvetlen lett: Pedig be kellene néznem hozzájuik. Szegény, szegény emberi Azért Tigyan benézhet az úrfi. Én is

— —

—

—

onnan jövök.

A

asszony zongorázik. Ott volt a zsidóék úrfía ifi. gyermekek ozsonnáért siránkoztak ibrik kávét s a cseléd a konyhán, egy nagy tiszteletes

Judit kisasszony

énekeL

A

zabált.

Mikor János a papi lak

Benn

éles

íiataL telt

ni

kacagások

hang

elé ért, megállott.

szálltak

feh

Egy

szólt:

— Tudja, Sarkady, hogy maga halad. Még

Telem

A

is elfelejteti,

nök újra

hogy Sdhönberger

volt.

felkacagtalk s egy fiatal férfi

velük kacagott. Azután valaki öklözni kezdte

a zongorát. János hazafelé sietett

37

Farcády

Jen

tiszteletes

úr felébredt.

A

mkit egy leziLhanó harang. Torkából bömböl hangok szakadtak el, bentört darabjai a tegnapi tósztofcnak. Kinynjtózott Megnézte az éjjeliszekrényre dofeje zúgott és súlyos volt,

bott vas zsebórát Tizenegy óra volt.

Körötte mindenütt felbontott ágyak gzös a romlott leveg reszketett a beáramló napban. A nyitott ajtókon át a harmadik szobából zongora-hang és nevetés szökött hozzá. Mély, érdes zúgó hangon három/szor nagyot lögtek

ikiáltott:

— Feleség, esik neki,

feleség, feleség!

hogy gyermekesen jól hogy ez a hatalmas hang kidörz&öl-

Kiáltásán

érzett,

dött a torka falain.

egy

még

fiatal

A

zongora elhallgatott

énekl

hang

kiáltotta:

s ?-ü

Megyek!

Az asszony megállott a küszöbön, lányos pnkkedlit csinált s gúnyos hangon a hang-

—

ban még mindig benne lan lány fiatalsága tiszteletes úr!

Maga

—

volt egy meghalhatatmondta: Jó reggelt,

—

szép legény megint.

Az asszony alig látszott harmincnak, pedig már túl volt a negyvenen. Szemei fiatalon világítók, szép barna arca érintetlenül vidám volt s csak megtelt termete mutatta az érett nót. fiú,

A gyermekek, egy ötéves szke, halvány halk f elkórózása a fáradt fajnak s két szke

kis leány,

egy nyolc és

egy. tizenkétéves, oda-

rohantak apjukkal.

ágyhoz

az

Az asszony

egy székre ült

s

ingerkedni kezdtek

s

bágyadt

mozdulattal

újból felénekelt:

—

Hol

vol-

tunk, tiszteletes úr!

— Tudod, feleség, a Lázár Gazsi klasszikus eanljer!

Kovásznáról bevitt

minlíet

magával

Barátosra. Ott volt nála a brassói ügyész, a sepsiszentgyörgyi árvaház igazgatója b az

Apor

báró.

Micsoda vacsora

volt!

Két

felkértek szavalni, alig teltek be vele.

tad

volna

ket,

mikor

ízbecu is

Ha

lát-

odadörögtem nekik

Madádliból:

—

Oh hallom, hallom a jöv dalát, Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, Mely a vén földet ifjúvá teszil Olyan tapsorkán ablakok

bele.

volt,

hogy

reszkettek

Az Apor báró hozzám

megölelt és azt mondta:

— Na,

az

ugrott,

tiszteletes úr,

a cingár szentedet, hogy nem vet szét ez a haKlasszikus este volt! talmas hang? Minden szót óriási ervel mondott ki, külön hangsúlyozva minden szótagot. Sz'ke, sovány, tragikus majomarca utána játszott minden szónak s valami fogyhatatlan extázis lobbant ki mindegyre arcára. Gesztusai a régi tiagikus iskola színészéi voltak. Ennek a sovány, nyavalyás, beteg szke embernek a legközönségesebb beszéde is egy beteges, fülledt er folytonos frenézise volt. Olyan volt a beszéd neki, mint az éhes tigrisnek a harapott

—

S9

Mkiden epikai Tiágyódása, szétminden kárpótlása a megcsúfolt, csdbe züllött életért, a beszéd volt nekL nyers

hiás.

rúgott álma,

A

gyermetkek csendbe haLknlva bámulták apjukat s érzékeny, terhelt-gyermek brükön átborsózott a fenséges szele.

Az asszony lágy

szavakat hullatott alá:

— A Lázár, az jó ember, szép,

de a felesége utá-

felfuvalkodott maskara. Azt hiszi, hogy

latos,

sok ruhát tud csináltatni a férje Aporok István napján enmajd megpukikaültettek az asztalfre s

mert

pénzével. Azért az

gem

cott bele.

Mit csináljak ebédre? kérded, lelkem, hogy mit

— Jókor

ebédre?

csiaiálj

Negyed tizenkett.

— Hát mit csináljak? Vártam, Hogy a

teletes

úr

tisz-

Tudódj hogy nincs semmi a pár csirkét nem ölhetem le, ha hirtelen vendég jon? Neked van mibl lumpolni Az aztán mi van velem s ezekkel a sze-

felébred..

a háznál. Azt mit csinálunk, könny, neked mindegy, hogy gény gyermekekkeL

Az elkényeztetett gyermek megszokott siránkozásával mondotta ezeket, mint aki már nem is tudja nagyon, hogy mit mond. A férfit egyszerre elfutotta a düh:

—

kezded. Hái nyugodegy azért jövök haza, hogy ne legyen percem se. Én piszkos, foltos atillában járok, amit a gyerekek ott piseltek le, ahol nekik tel szett s

Az

istenedet,

már megint

neki selyemruhúi vannak. Nem a

ti

40

Megtagadtam ÍSrtetelc mártirotoK vagyok? lelkem istenségét, széttapostam a karrierem s zongorázik, nagyságos asszony és mégis mindennek én vagyok az okai

Dühe valóságos, bár régi és ismers düK De azért a pátosz, mellyel kiszavalta ma-

volt.

gából, mégis jólesett

nekL

Az asszony lanyhán

A

félrefordulva, valami

új rémümeredtek a megszokott jelenetre. De a kis fiú, a gyermekek bátor bíróságával, az sírásfólébe bágyadt.

gyermekek

lettel

apja felé fenyegetett;

A

—

'

— Büdös

apa,

részeg

mamát!

apa, ne bántsd a

vad kacagásba tört ki: Klasszikus Ni, mit tud a kis bitang í

férfi

I

Gyere ide Palkói Felvette a gyermeket s a levegben hinfázgatta, mire az nagyokat kacagott. És dühe már messze eltnt s hirtelen elérzékenyülósbeín élvezte, hogy milyen jó apa s milyen nagy melegség a család. A hangja esése bocsánatkérés volt, mikor a feleségének mondta: Küldd el a Klatít a Sálihoz, adjon még hitelbe egy kiló húst Mondja, hogy elsején nagyobb öszeget fogok fizetni Azután sza-

—

—

valni kezdett:

—

Lelkembe lágyan, lábujjhegyen lépve. Bevonult a béke a harcok után. Az asszony kiment. Pár perc múlva egy új zongorafutam közül hajolt ki a hangja: Jen, ne csináJjak fatányéro«t9

—

Á.

pap m!nf egy gyermek

—

ágyból:

Pompáas, feleségi

ki

ngroíi

Majd ón

az

kerítek

a Sehönbergeréktl sózott ugorkát hozzá. Felséges sózott ugorkájnk van. Juciit hol vant

— Bement a városba az öxeg Schönbergernével. HaHotta-d,

hogy a Böjthe Jancsi meg-

érkezettt

—

Meg fogjuk hívni ma esKati hozzon egy pár liter bort a SchönbergeréktL Mit adsz majd vaKlasszikus!

tére vacsorára.

A

csorára?

—

Leolok egy pár csirkét tokánynak. így kiadósabb lesz. Klasszikus! Feleség, a legels stólából feíhangoltatom a zongorát. Gyermekek, pusz-

—

tuljatok játszani!

A

Apuka

öltözni fog.

az esti lakoma. Srmében férfi ledobta nagy zajjal táncoltak kifelé.

gyermeke

A

mosdó felé hajolva, meztelen fels testére telt marokkal dobálta a vizet. Közben zúgó mondatokat dübörgött el:

ingét s a

Tán nem

is

úgy

hozták,

hanem eljött maga.

Bujdosó szabadság eltévedt csillagai Azután, az ingbebujáskor, kikiáltott: micsoda klasszikus szép az a Szabolcska Demeter Eózsikája! A Lázár Böske elszavalta tegnap. Zokogott az egész

— Hanem feleség,

társaság.

Az asszony már nem konyhára

s

hallotta. Kiment a mert a cselédnél a szomszéd meszel

43

Anna

volt

látogatóljaii,

elfelejtette

ebédet s végéremehetetlen szélte

meg egy

a

.siets

be-

részletezéssel

beteg paTasztasszony ügyét.

A

meszel Annához

hajló demokráciája igen hasznos volt a tiszteletes asszonynak. Ha minden forrás csdöt mondott, tle vett apró kölcsönöket. A vén katonás szz boldog jósággal «egít«tt lelkipásztora családján.

A

tiszteletes

ládból szakadt,

úr régi erdélyi nemesi

csa-

ami zeng demokráciája közül

gyakori és jóles emlegetésben jött ki belle. volt Kolozsváron, aki évente egy gyermeket nemzett s naponta háis

Apja vármegyei irnok

rom

liter bort ivott.

A

kamarában

palackok, a két nyomorult

az

üres

szobában az éhes gyermekek egyre szaporodtak. Ez a vadképzelet apát, ki végigcsinálta Kossuth, késbb Olaszországban Garibaldi epikáját, mind szertelenebb életbe riasztotta. Hivatalát csodálatos pontossággal és hisztérikus munkaervel végezte, de azután bodegáról bodegára, korcsmáról korcsmára ténfergett s családjához csak esténként aludni vagy rémregényeket olvasni ment haza. Az egész város ismerte ezt a szikár Don Quijotte-szabású embert, akinek szép sasorrát rettent gótikus szörnyekis

teggé marta az alkohol, aki hivatala termeit

s

a korcsmákat teleszavalta a magyar függetlenséggel és szörny szidalmaival a kamarilla és

minden kormány

Erre a gylöletre ellen. szüksége volt, ez volt a tovább folytatott harc,

43

a magabámulás

malEacs, utolsó

IcétslSg'6eeseilrf,

Késbb

a szilaj, alkoholba kergefelburjánzott Mitett képzelet mindjobban kor este, torkig tele alkohollal, hazament, olillúziója.

ez

vasott és játszott

drámában

kellett kitombol-

A

nia a benne felzsúfolódott képtelenségeket. rossz petróleumlámpa mellett be az éjszakába olvasta a leghajmeresztöbb ponyvaregényeket

a kis lámpa beteg lehellete fénye mint súlyos lidérc ülte

és

s

fájdalmas

meg a sorban

alvó gyermekek álmát. játszott dráma még rettenetesebb Mikor hazajött dacos, kihívó járásával, melyben minden lépés külön mozditóervel

De a

volt.

volt

gott

hangsúlyozva

—

,

— soha italtól

kicsapta a

jajgató

nem

tántor-

deszkaajtót s a

meglapult gyermekek ós hallgatag asszony eltt elvonaglotta össae-viss2Kitorzított, meg-

rémes drámáját. Ilyenkor gylölte ezt az asszonyt, akinek abszolút tisztasága, elmarcangolt szépsége, bámulatos hsi odaadása, hallgatag szenve-

szállott élete

dése mint egy

rádöbbent emlékeztetés

kiál-

totta bele telehazudott lelkébe saját eltorzult,

önz, hitvány

képét. JL politika

összeolvadt ebben a fólregurult

ketts düh a

remeg

véres, tajtékos

hallgatóság

elé.

és

a

család

lélekben

s

a

szavakban lávázott Felesége

volt

az

gylölt Zsófia, a megátkozott Albrecht, Haynau, Bach és minden kormány, aljas Bécs, a

ki gyermekeivel aljas kamarillát szerve;^ az

u meggyMolásSra. Es a rémrög?nyekbl, vezércikkekbl, régi népmozdító szónoklatokból kilobogó mondatok most új alkalmazásban törtek ki belle, ö volt a vihartölgy, a zrágó tengeren hánykódó verte

élete lassú

csolnak, családja az

más

efféle.

Pedig

rl egész

áldozta, így görbüljön

szú, Jndás,

életét

meg,

Görgei és

családjának

ha valaha

egy

kanál bort iszik, minden krajcárját családjának adja s ha családja nem volna, már ki tníja, hol lenne. De ezt már sokáig trni nem lehet, eljön az ítélet napja, „hisz a megtapo-

egy éjjel le fogja gyilkolni az egész családot. így ordítozott, míg a lányok anyjukkal ágyba menekiilíek a bels szobába s a k&ls szobában a fiúk resott féreg is visszafordnl" és

megve

bújtak"

takkróilc alá,

hogy álmukban

megint eléjük álljon a szörnye orrú, vérestajtékos fenyegef alak s kifent szavakkal és gyermekkifent késsel gyötörje nyomoralt ségüket.

Micsoda végíelen, abszolnt valótlanságra ennek az asszonynak, hogy elmeneküljön ebbl a sötét valóságból! A mélyszépség gyermekleány tizenhatéves korában abszolút imádattal ment az akkor szép, már

volt szüksége

harmincéves, lobogószavú, élénk arcjátékú férfihoz. Átvette tle politikai rajongásának puffogó mitológiáját s a forradalom története egy soha ki nem veszhet fényes eposz, vallásos passzió volt lelkében, szoros kapcsolatban

45

a megfeszített üdvözít íorténetéveL Aztán, hogy jöttek az els nagy csalódások, a magányos, szörny váró éjszakák, az els ordítások s a lélekbelátás nagy vereségei, belevetettö magát az olvasásba, mint egy tovasodró, végtelen pihentetás nagy folyóba. Victor Hugó és

Jókai voltak az élethez visszaköt evangé-

lium, a megtartó valótlanság ennek az abszolút szeretetre

Hugó nem

született

léleknek.

Jókai

és

olvasott olvasmány, órákra felvett

képzelés voltak neki.

Hanem

életet

kiformáló

mélyén elrejtett ideálhoz vezet hívó hang, mely sohasem pusztulhat ki a fülbl. Egész élete, erkölcse, gondolata, látása, minden mozdulata s fájdalmas, kétségbeesett anyasága e két íróból teljesedett meg. Egész életén át alvajárója volt a romantikus mitológiának és ebbl a házi élet legborzasztóbb jelenetei sem tudták felaz

kinyilatkoztatás,

énje

s

ordítani.

És

ezt

a nagy éltet, vigasztaló valótlanis. A legid-

ságot szoptatta át gyermekeibe

—

—

legfájdalmasabb veresége már tizenkétéves korában apja lejtjére hullott, pénzt lopott és olcsó pálinkával holtraitta magát. De Jen, a második fiú és ezt ujjongó reménységgel érezte meg anyai teste az a szövet volt, melybl a Jean Valjeanok, a Berend Ivánok, az Adorján Manassék, a Petfik teremnek. A kis diákkal végtelen vallásos összebújásban falták Petfit, Hugót, sebb fiú

—

—

46

Jókait és a tis

fiú,

ki

tudott szavalni, újból

anyjának a

lelkét

már meg

aklíor

gyönyören

újból elébeolvasta

term ragyogó

mitoszokat.

Az anya pedig felforrósodott hálával bontotta ki örök szznek maradt lelke fényes képtelenségeit fia elé. Amíg így egymás lázától részegedtek, a nyomorúság, a szörny apa s a végminden borzalma

ingerl háttér, szükséges tragédia voltak, melyek még jobban elhitették velük mártirálmaik végte-

zetes család

csak

len arányait.

Mikor aztán

Jen

a nagyenyedi teológiára

vad adomákban és üres lumpolásokban széthulló ifjúságban egyszerre Idfejldhettek beteg fajának minden csirái. Az ivás a Schülertl Petfiig került, a durva, kártyás, iszákos,

halhatatlanított isteni

mámor

volt neki, kár-

tyában és vad züllésekben végzetes zseninek, züll Shakespearenak és kiátkozott Petfinek érezte magát. Hazafias versek végtelen sorát termelte, melyeknek els versszakaiban a magyar nemzet rendszerint Golgotára feszített Messiás volt, de az utolsó versszakban holtbizonyosra feldübörgött a feltámadás. Ódákat írt Bethlenrl, RáJíócziról, Kossuthról és minden lehet hazafias alkalomról, melyeket

maga

szavalt el a teológia s a kis város nyilvános ünnepélyein. Tragikus, tömeget döbbent arcával s hatalmas zúgó hangjával hihetetlen lelkesedéseket vert fel. Ez a hatalmas

zúgó hang egész jelleme gerincévé, egész

élete

17

végzeies kialaTatójávS leH. liassanSéní mint-

egy a torkábaiL érezte magává a világot: az olyan jeleneteket,

mondatofeit,

olvasmányt,

óletrészeket szerette

magává, melyek mintegy

önkéntes szökéssel

hatalmas,

torokhorzsoló,

zúgó szavakba voltak fordíthatók. És minden küls vagy bels problémát elintézettnek vett, ha egyszer az idegeire feszül terheltséget ilyen szavakban pattanthatta ki. Életét is ódái képtelenségekbe képzelte. Mulató társai elé végtelen szavalatokat zuhogott ked venc költibl, vagy a saját szerzeményeibl.

Drámákat Vazul,

is

Kun

próbált

László,

írni,

Boris,

amelyek elején Dózsa György,

Rákóczi fenséges rémségeket dörögtek. De ezek a drámák sohasem jutottak tovább az els felvonás négy-öt jeleneténéL Kedvenc költje volt Hugó és Petfi, de még inkább Tompa, Kunos, Váradi Antal, Bartk, Ábrányi és Pósa. Az érettségi nála is, mint teológustársainál, a

mveldés

búcsúfejfája volt. Mert

a hasonló tanulók, hasonló tanáraiknál

zeng mondatokat,

ízléstelen pózokat

csak

és

ha-

Igen gyakran tanár és tanítvány közös korcsmában, közös asztalnál meztelen adomák után együtt dübösonló lelki receptet találtak.

rögték a közös frázisokat.

És mert e költi receptnek elengedhetetlen kencse a szerelem is, szerelmes lett beteg faja veszett sodródásával az özvegy luteránus kántorné öt leánya közül a közép-

—

—

48

sbe, egy

csínosarct$,

bágyadtlelü

varrS-

leányba, kivel körülbelül egykorú volt. Petfi

megtalálta Júliáját, Marins Cosettejét, Jókai Rózáí&t, Manassé

Blankáját, Baradlay Richárd Editjét s az anyához rajongó levelek mentek, melyek új melegségre keltették a beolvasott régi mondatokat. A helybeli lapban pedig felsrsödtek a szerelmes versek, melyekben az új termés illúziójával rángatta el a hagyományos romantikus szerelem minden pózát. Azét a szerelmét, mely édes karöltósben jár a „Szabadsággal" s mely szerint a költ lemond a világ minden kincsérl kedveséért, de a szabadságért otthagyta kedvesét s ujjongva lép a vérpadra, mint Szilvesz-

az apostol. Alig volt huszonötéves, mikor a kis székelyföldi faluban megválasztották papnak. Legels dolga volt, hogy elvette feleségül Millát, „lelke imádott kis szentjét", özvegy anyjának minden adósságávaL £!s ez a fiatalember, aki eddig minden gyökerét Jókaiban, Hugóban, hangzatos versekben, szónoklatokban, kártyában vagy hajszolt mulatásokban szükségletekkel, egsrszerre u etette irreális föld és a nép elé került, A föld idegen, gyanús és rosszakaratú volt eltte. Teljesen különböter,

melyen Pósa és bölcsnket ringatták s melynek csak a torkából kidübörg mondaszépségeit tokban érezte. És a nép! A Petfi, a Hugó, a zött attól az „anyaföldtl**,

Ábrányi

49 P. SzatTímári Károly népe,

mint az

s

mebmek kunyhója

tisztaság vádja állott

a

ez

a kepét

elorzó,

csavarosmondatú fiatal pap,

meglopó,

stólát

és messzicélú nép.

romlott

más

palotával szemben. Milyen egészen

volt

ravasz,

És így

minden tényleges jósága

a

és pate-

tikus jóakarata dacára, lelki dagályának két

fényes istensége helyett két

meg nem

meg nem ért

értett ellenséget talált,

és

melyek vad

csizmával tiporták szét minden elképzelt képtelenségeit.

Az els években

nyilt házat tartottak. Kela társaság ennek a rajongó életnek, hogy emberekhez dörzsöldjék, hogy nagy szavakban izzítsa át másokba a benne máglyákba rakott ég mondatokat, A környékbeli papság, kisbirtokosok, jegyzk, jóliangú kántorok szívesen vették útjukat ehhez a házhoz, ahol mindig megtárt karú vendégszeretet várt s ahol a eszem-iszomért csak a házigazda lett

b

verseit és

szavalatait

kellett

meghallgatni.

Egész telt szekér családok jöttek s néha napokig eltartott a dinom-dánom. Ezeken a nagy zabálásokon az úgynevezett fenséges szavalatok

srn

váltakoztak a tiszteletes és egyéb asszonyokból épp olyan röhögés-zuliatagokat zúdítottak el, mint a férfiakból. Azzal ritkán lehetett vádolni a vendégeket, hogy elviszik a sok jót a háztól, mert a marasztás rendesen addig tartott, míg a széttántorgó és

idézetek

trágár adomákicai, melyek

tedbö DessS: Az edsodort íala

L

4

50

nagy barátságot a papilak udvarára. És mert eleinte szónoklatáért, verseiért, adomáiért igen ünnepelték: volt hitel. Az adósságok mint guruló sziklák áramlottak a ház felé, anéllíiil, hogy a magát szavakba él gazdának fogalma lett volna, vendégele visszaöldendeztélc a

hogy a saját és családja életét gyilkolja meg. Mikor aztán egyéniségének els meglepetése megsznt, mészáros, zsidó, fszeres, szabó türelme elfogyott: lassanként a barátokhoz fordult harminc-ötveoi forintokért, vagy egy-egy váltócskával s a sugárzó arcok egymásután savanyodtak el. Hogy a nyomor mind kiáltóbb a ház útjait kezdte felverni a gyep, a vendégek másfelé vették útjukat s a pap neve mellett refrén lett a legkegyetlenebb ítélet: kár érte. A tiszteletes úr most már mind töb-

lett,

néha egy hétre is elhogy adomáiért, verseiért, szavala-

bet járt el a háztól,

kódorgott,

taiért feledtet

mámort

s

engedhetetlen

tükreit:

hallgatókat,

önistenségének

el-

mégis,

mégis hallgatókat kapjon. Ha még az asszony lett volna olyan megtartó tisztaság, lelki vasárnap, mint amilyen édesanyja volt. De a varróleányból lett az tiszteletes asszony, ez a bágyadt, ingó lélek jognak érezte, hogy ezutáni élete lágy pihenés legyen nyomorult gyermeksége s izzadó fiatalsága után. Addig ültették az asztalfre, addig bántak vele mutatott tisztelettel s mondtak róLa zeng tósztokat, mint a költ-pap

5]

megnemesít szellemérl, hogy valami csendes, gyáva, de makacs gg terjedt el benne, mely szép ruhákat, örökös pihenést és dédelgetést követelt. Félig sem mvelt lelke átr vette férje ízlését, a

szavakból

roman-

álló

tikus rajongásokat, de nála ez lanyha elernyedésben, könnyes szétterjedésekben lett életévé. Férjét, kit tapsok s katedrái nagy

zúgáfiok közt ismert meg,

eleinte

a halhatat-

lanság Istentl neki küldött darabjának tartotta.

De

azután, hogy az ingó

repedésén csurgott

ház

minden hogy

be a nyomorúság,

a borzasztó hazagyászosan hasonlított

jöttek az apró megvetések,

mikor a félisten egy egész disznóhoz, a fárasztó, fenséges szavalatok s önversek végtelen sora: valami lassú, sunyi megvetés s egy jogos bosszú érzete ntt benne apró karmokba a szerencsétlen férfi ellen. Az egymás után felnöv gyermekek eltt a gyáva kegyetlenek részlete-

térések,

zésével balházta

el

férje

minden gyengéjét.

Cseléddel, bábával, parasztasszonyokkal végtelen pletykában sírta

el minden

rozoga ember ellen, bár

sérelmét a

rendesen csak bágyadt sírás és lagymatagos duzzogás formájában szállt szembe. Azért néha mégis egynaegy vissza emlékeztet fellobbanásra gyon csodálta férjét, néha pedig nagy szánavele

— —

lomban

mek

hullott feléje, e falnak futó

felé,

Ilyenkor

mert mégsem gyermekekkel,

volt

nagy gyer-

rossz

bábával,

asszony. cseléddel 4*

52

éppen olyan rszleíesen

siránkozott

férje,

nagy tehetség tragédiáján, mint amilyen megcsúfolta

letesen

a

rész-

Gazdasághoz,

azeltt.

konyhához nem értett, nem is akart érteni. Nem azért hagyta el a varrógépet s left tiszmagát. teletes asszony, hogy tovább rontsa Zongorát, selyemruhákat vétetett, tudott kellemesen énekelni s mindvégig imádta a táncot. A hoppokat épp úgy szerette, a koppokat épp úgy elidézte, mint férje. De azért csak férjét vádolta.

öt gyermek szakadt ebbl a szomorú párcsak öt, mert a végzetesen született, magát vad lumpolásokba tékozló férj negyvenból,

kétéves korától

Négy lány

és

már csak

egy kis

névszerint volt

fiú.

A

férfi.

legnagyobbik,

Mariska, aki már húszéves múlt, tanult úgy, ahogy akart és addig, ameddig akart, de nem

nagyon

és

nem

két éve egy

sokáig.

A

(^inos barna leányt

jómódú özvegy papné

vette

magá-

hoz Lécfal vára s csak ritkán látogatott haza.

A

következ lány,

Judit, alig

tizennyolcéves,

csodásan szép, finom felnyúlása a beteg, fáradt fajnak, ahogy a négy polgárin átesodálkozott Sepsiszentgyörgyön, hazajött,

hogy

itt

várja a királyfit, kit szépsége megígért neki. A másik két kislány és a szegény kis fehérvér fiúcska otthon ténferegték gyermekségüket az apa túlzó ordításai közt.

gyöngédségei

és

szörny

53 Sferí a fiszTeleTes ur, s^segeny zullctt Petfi,

faluba fulladt Desmoiüin ordított

már

ordított, régóta

Amint a gondok körülburjánozták, a

nyomorúság felrugdalta lelkiismeretét s szívét mind többször ütötte meg a zárt ajtókon és zárt sziveken: errl az eleinte anyja fiáról mindjobban kezdett lehullani a rászeretett tiszta lovagiasság és irreális jóság. A megsoványodott, átéjszakázott arcú emberbl mind élesebb vonalakkal ütött ki a borzasztó apa, mint egy hazajáró lélek a magányos ház ablakából. Mintha a szétdobált lélek után kiürült emberbe feljött volna a régi halott, hogy újra elrángja elzüllött vad képzelete robotját A régi sötét folyóba hiába szakadt bele az anya, e valótlanul tiszta forrás, tisztaság és lekönyörgö ima beleveszett a vezetés ár idtlen ids folyamába. Lassanként önmagát lepte

meg

hogy ugyanazokkal a mozdumondatokkal üvölt, És elsötétült képzelete valami

azon,

latokkal, ugyanazokkal a

mint az apja.

heroikus, mitószi nagyságot kölcsönzött apjá-

nak, kit sötét Titánnak látott végtelen birkó-

zásban az élettel. Csak azért, hogy még mindig rang és önáltatás lehessen e végzetes visszahasonKtás.

Papi hivatíilát, mert szép megváltó mondatai mindjárt az els napokban orron ütdtek', tisztán csak mint szép prédikálást fogta fel. De ezt eleinte nagyon buzgón teljesítette.

S

tényleg, a régi virágos és

megkönnyeztet

54

valami

stílusban egészen ikiváló s

prédikációkat

írt.

eltt ismeretes

lett.

Messzi földre hívtáik

nepélyekre szónokolni, szavalni, tésre és

zordeTej

Neve egész Erdély papsága vagy

•ün-

teme-

esküvre. Késbb, liogy halvány, vézna

akarata teljesen elmerült a felzajló végzetes vérben, még az ünnepi alkalmakra sem készült.

Jól bevált

szóvirágokkal,

mindenáron

eljelenetezett lelkesedéssel s batalmas hang-

jának túlzott szétcsóválásával próbálta magával ragadni hallgatóit. így az ünneplések, a meghívások lassanként elmaradtak. Ez volt nagy hatásokra éhes magabecsülésének legnagyobb veresége. Csak félvigasztalást adott az,

hogy mint félrelökött zsenin elérzékenyülheUtébbi idben a sok ferbli és tett önmagán. alkohol annyira elgyengítette, hogy az alig negyvenhatéves ember már két éve nem volt katedrán, szédül feje nem birta ki ezt a magasságot sem. Csaik úgy a padok eltt mondta el azt, ami a régi nagy zúgásokból elvánszorgott fáradt agyaiból.

Az

A

ebédet valahogy mégis útba indították.

tiszteletes

úr átment Sohönbergerékhez a

bejelentett ngorkáért s az elhallgatott pálin-

Az asszony és a cseléd közös csevegésben fzdögéltek, a gyermekek körül lábatlankodtak. Az egymásnak kitárt nagy szobákat átlehelte a hálószoba romlott, sr, savanykás levegjével, mely behívta a konyha egy-két káért.

áttelelt legyét

a szobákba.

A

nagy

szalon,

mely

55

a

íeg!ícevfes"bé

még

esett a

gyermekele

emlékezett a hajdani rendre.

lálaaügyéb?,

Még megbúj

í

benne s a bútorok vendég ies elfogultsággal rizték kopott pózuk tisztességét. Az ovális asztalon a nagy képes Madách, a nagy képes Petfi, Tompa imakönyve, Ábrányi-, Bartók-, Pósa- és STsaboloska-kötetek heveartek. A szekrények tetején egy csomó poros, üres befttes üveg tátongott, mint megannyi kis szemirehányás. A dívány felett Kossuth, óriási aranyrámás, aggkori képe, kezében keztyvel. Kép, melynek részleteirl már régi évek óta lemondott a Könyves Kálmán-cég. A kép alján, odacsíptetve az üveg alá, két babérlevél az öreg ür ravataláról. A többi falakon minden elképzelhet fénykép, köztük igen sok a családról, vagy egyes tagjáról. Egyik szegletben, egy kis asztalon a lányok emlékkönyvei, tele az örökölt mondatokkal. És mindenikben az apa zeng lelki testamentuma. Az egyikben: Éd«5 kis szentem, az élet bsz viharában mindig csengjenek füledbe a halihatatjan költ szavai: Kis kacsóid öeszetóve szépen Imádkozzál, édes gyermekemi Higyj, remélj és szeress! A másaiban: Judit leányomnak: Magyar hölgynek születtél, áldd érte sorsodat! Lelked téli írisseség volt

— —

függetlenségét sem aranyért, sem szép szóért, sem a világ minden ragyogásáért el ne add.

Kmlékezzél mimdig sok vihart látott, szerencsétlen apádra stb., stb. Egy másik sz^egletben a Búsuló Juhász mély por alatt búsul, rajta

56

A

lóg egy (vdaveíet't

ni

alá beguTÍtva egy

csomó alma, melynek

alsSszok'nya.

mégis vigasztalást, term kertek gát hozza a szobába.

dívSny illata

friss tágassá-

A következ szobában már mindenbl árad a család, mint a test melege a most elhagyott Ez az ebédl. Közepén a megfáradt asztal körül gyermek-térdtl kopott összevissza lyuggatott nádú székek. A két ablak között van a vén zongora, a család lelke, az egyetlen kinyujtóaás a mindennapból, a nyomorúságból, a legyzhetetlen xitmns, a neveágyból.

gyz

tés.

Ez a nagy érzékenyülósek,

fenséges bor-

zongások, tánc és gyermek-öröm, ez a dac és a vigasztalás szeglete. A bels fal mellett két kilógó ajtós, óriási szekrény, melyekben mindenféle nagyságú, jól-rosszul bedobott ruhák a legkülönbözbb mozdulattal kapnak egymásba. Mintha ezek a ruhák magukba részeis egy gedték volna viselik életét és itt külön életet ropnának, mely épp oly furcsa, éppen olyan rángatott, mint lelkes formálóiké. A székeken, bútorokon szanaszét: hol egy gyermeksapka, hol egy Írott prédikáció, megkez-

k

dett vers, használt harisnya. Széthulló darabjai

a magától hulló

A

küls

életnek.

kis kertre nyíló szoba az iroda,

másként: a tiszteletes úr dolgozószobája. Ez a cím teljesen tiszteletbeli volt s a tiszteletes úr kerülte ezt a szobát, mint a lelkiismeretét. Az íróasztal felett, a falon, az édesanyja tragikum

57

íósága világlott.

rom

A kép

alá írva:

az élet Golgottáján!

—

— Én

Az

máxtí

íróasztalon

többéves felhalmozódásbam prédikációik, megkezdett

vagy bevégzett

versek, drámatöredé-

kek, kapott levelek, számlák, számlák, számlák s

egy

biblia.

Egy üvegesszekrényben a

szent

kehely. Krisztus vérének kannája, az úr asz-

talának teritje. Kívül, a szekrény egyik sarkáról lóg le a földre a palást, melyen mindenik

gyermek

otthagyta

egy-két fázisát.

fejldésének

biológiai

Egy nagy

karszékben, mely-

nek jóllakott vénhasából kilóg a beevett íószr, van laposra ülve a papi süveg. A falon Petfi képe, aláírva: a világ legnagyobb

—

—

—

— A

könyvespolcon egy-két imakönyv, prédikációs gyjtemény, hiányos Sue, Hugó, Jókai, Jósika és más kötetek mellett egy lírikusa,

óriási szélesszájú

hvös van

s

üveg

félig

töpörtvel. Itt

a gyermekek sem szeretik

ezt a

szobát.

Van még egy kertre nyílik.

Ez

szoba, a hátsó,

mely a nagy

a Judit szobája.

Hogyan

ju-

Judit ehhez a szobához? Ezt sem , sem a többi nem tudta volna megmondani. Valami önkéntes meghajlás szépségének királysága eltt, mely mint egy legfelsbb természeti jog, Jenémította a kis irigységeket. A szoba, melybe tott

más nem igen vel mégis

léphetett be,

egy egységes

különböz

lelket adott.

elemei-

A

fehér ágy felett Pietro della Francesca donaiája,

nagy

Ma-

a végtelen horizontú teljes tisztaság.

Az éjjeli szekrényen egymásba kavarodva: Szász Károly imakönyve, Karénin Anna, a Virágregék, a Kreutzer -szonáta, egy kötet Her-

A

ezeg Ferenc s a

Vév és arany. falon Rodin Baiser-jének fényképes másolata. Mellette egy érzékeny kép a hatvanas évekbl: az esti ima. Kis kTinyhóbaai az asztalon párolgó étel, az asztal két oldalán fiatal pár kifordított szemmel imádkozik. ház felett fehér galamb s körül béke és jóakarat. Egy másik falon Pálmai Ilka

A

hajdani szépsége egy hajdani képen. Egy kis, tenyérnyi íróasztalkán szétszórt levelek, képes-levelezlapok, fényképek. Felette Wilde

Oszkár dandy-képe. Sok sznyeg, himzés: idementett drágaságai az elsodródó háznak. Egy óra már elmúlt s az ebéd is köményleves és fatányéros készen volt, mikor a tiszteletes úr hazajött Schönbergeréktl a megígért ugorkával. Az öt pohár szüvórium, amit ott magába barátkozott, meleg, könnyes

—

—

jósággal töltötte meg. Elérzékenyült, hogy.

milyen jó apa, mártírja a családjának, most is nekik fáradozott egy jó falatért. feleségén,

A

hogy milyen áldott

jó kis feleség,

mennyit

izzad az övéiért. (Az ebéd magától készült, alig kellett kibicelni neki.)

üldözött

És gyermekein, a

költ tragikus

folytatásain.

felemelte, össze-vissza csókolta.

— Apa

sors-

Palkót

A gyermek rög-

megint büdös, pá-, inkát ivott. Az ebéd, mint egy nagy közös lélek, közös, egyhúsú ceaLáddá meleigítette ket.

tön megállapította: 1

—

59

Az asszony lányos énekl Hangján apró

plety-

káikat mesélt 6 híreket kérdezgetett Böjthe Já-

nos megérkezése fell. A gyermekek veszett étvággyal ettek s közben veszekedtek és vihogtak. A pap keményre dagasztott szavakban dicsérte Böjthe Jánost.

—

Micsoda klasszikns férfi ez, feleség! antik kolosszus és micsoda ereje van! A hangja néha olyan, mint egy közeled fergeteg.

Egy

Mindig Adorján Manassé

jut

eszembe,

ha

látom.

A konyha

—

fell beszökött egy hang: selyem-

Mama, a vén Schönbergerné

rnhát szabatott magának. Ezután abban fogja

mérni a pálinkát. Judit rontott

be.

Kezében

apró

pakkok

voltak. Arca kedvetlen volt, csodálatos nagy kék szemei fakóra borultak. Nézd, milyen csipkét vettem, megint

—

drágább métere ötven fillérrel. A pap jobbágyi, alázatos szeretettel

szólt

lányához:

— Hagyd most a csipkét,

kis szentem,

meg-

pompás

falat

tül a fatányéros. Nézd, milyen vár.

Estére

meghívjuk Böjthe Jánost

va-

csorára.

Juditnak egy percre egész tizennyolc éve felviláglott az arcára. Azután gyors elborulással, haragosan rázta meg fejét:

— Nem eszem.

É8 berepült a szobájába.

60 4.

Böjtbe János természetszeren és minden már délután háromkor beállított Faícádyékhoz. A tiszteletes úr még ebédutáni álma mélyen sülyedezett, Milla is hívást megelzve,

szunyókált, a gyermekek elkódorogtak: az ér-

kezt Judit ©gyedül fogadta. Mert a szalon hvös volt, az ebédl nagy asztala mellé ültek le és lassan beszélgettek. Jó, szelíd,

megszokott

mondatokkal kezdték.

— Hogy van, Jancsi! — Pompásan. Nézzen rám, azt hiszem elég

hiteles egészségi bizonyítvány vagyok.

— Meddig lesz — A századok

öreg Bartha íte

báxisi

itthon?

összeomlásáig. Amíg az fazekat készít a poraimbóL

maga hogy van? Judit tragikus mozdulattal legyintett:

—

Én.! Hát hogy lehetek én itt? Ahogy a múlt évben voltam, ahogy mindig vagyok. Lehet tlem azt kérdezni, hogy hogy vagyok? János mosolygóra fogta a dolgot: Ugyan, miért van így elkeseredve? Talán kólikája van a Mucinak? A lányból felzökkent a csendes mondja-

—

tok alá dugott forradalom:

— Édes

gától

Jancsi,

hazugság

minek hazudik? Mert ma-

így beszélni. Magától, aki tudja a mi borzasztó vergdé-

éppen olyan jól seinket, mint mi. Különben a Muci megdög-

61

Valami

ltt.

-Azután volna,

Három napig úgy nem tudtunk aludni tle.

forrót eEetett.

hogy

nyávogott,

felfordult

ha én

szegény.

Talán

legjobb

is így járnék. Igaz, hol a meg-

ígért Milka-csokoládél

— A pakkomban van, Igaz,

holnap megérkeziik-

hogy majdnem menyasszony

lettf

— Igaz. Az Ilyes tiszteletes megkért. Negyvenötödik születési napját velem akarta megajándékozni. Olyan bibircses

mint egy

stilizált díszt<>k.

között

sok bibircsó

nem

a borvirágtól, Gondolta, hogy a fogja megérezni a

szarvakat, amiket én raknék

rája.

Apa

azt

mondta, hogy tegyek a szivem szerint. De a mama szemei szikráztak az öreg birtokától s a vén kujon tud hasznos ajándékokat küldeni. Nem láttam elég részeg embert a bölcsmtl kezdve, hanem még kössek egyet a nyakamhoz a koporsómig. Mama sokat siránkozott és a jövmrl beszélt. Hát nézzen rám: nem vagyok én elég jöv énmagami

Az

utolsó

mondatban úgy kiegyenesedett,

mint egy bevonuló királyn. Ahogy felvetette gyönyör fejét, szke hajáról fénylapok villantak szerte, ggösre duzzadt hosszú nyaka felfehérlett

arcára és visszaviláglott onnan.

Nagy kék szemei megmélyültek: valami meszszirl jöv Ígéret, kibontott, gyz lázadás volt

ról,

a szemeiben. Tovább beszéltek. Beszéltek a szomszédoka faluról, a kis élet nagy eseményeirl Ée

62

amint

János nézte a lányt

beszéltek,

s a

eem-

le^es szavak é& kis ói'telm&ken túl hatalmas

áramban torlott feléje a fiatalsága. Ez a lány volt a piros lobogó, mely elébe csillant minden út messzeségén, a hívó dallam a folytatás szent küzdelme

felé.

Kitépni

lád végzetébl s az új, egészséges,

t

a tragikiie csa-

roppant fórfi-ölelésében

term

életté

ölelni.

Egészen

tréfásan kérdezte:

— BJát,

ha én

is

utánoznám a

nekem mit

tiszteletéé példáját,

bibircsós

felelne?

A lány szemei egy pillanatra megtágultak, azután valami alig érzékelhet fájdalmas rángás villant át arcán. Gyorsan, egy lélekzettel

mondta:

í

— Maga

is

megtoldta egy

—

megkapná a magáét. De azután gyermek-kacagással:

jó

Magának a

Hairgitát

csúcsot kell élvennie.

sem merné Milla urat, aki

—

Jánost.

A

ilyen Herkulest

meg

csalni az ember.

felébredt s felcibálta a tiszteletes

— most már

szinte,

Az

vagy a Lomnici

teljes

józanná tisztulva

majdnem lányos örömmel fogadta gyermekek

nagy hiannusszal

tolta

is

hazakerültek s a pap

ket János

elé:

— Meg-

—

Különösen a Palkóról mondott adomákat. A gyermekek hamar visszamelegedtek Jánoshoz s hangos ismer©d-eT

végére

meihetetlen

bakalódás keletkezett.

Az

asztalra bor került,

a gyermekek kávét kaptak. János nagyon

szí-

vesen fogadta az ottmarasztást. ö keveset be-

68 szélt,

de úgy tudott másokat hallgatni, mintha megnyugtató feleleteket adott jó,

nagyon volna.

Közben egy keresztelt hoztak s a pap Feleség, gyermekes örömmel szökött fel: pénz áll a házhoz! Az anyát, egy fiatal,

—

—

baka-kép

parasztasaaonyt, deraiedtre illend-

ségesedett férjét, egy vasorrú vén keresztanyát 8

a bábái a gyermekkel

betus2^kolták az iro-

megkezddtek az írásbeli formasátársaság az ebédlben halkabbra fogta

dába, hol gok.

A

beszédét.

eleven

—

Judit beszélt,

ki

egyszerre

igen

lett:

Meglátja, Jancsi,

mama

nekeni, én színészn leszek.

van Pesten egy általános

hiába beszél

Minden májusban meg-

színészi vizsga,

szököm, leteszem és soha többet erre nem jövök. Nekem világváros kell, sok ember, sok pénz, sok taps. szomszéd szobából behallatszott a meg-

A

indult kenet.

—

Irgalomnak kiapadhatatlan forrása, kegyelmes Isten! Inie új csírára áldottad meg a te tél

egyszer szolgálód méhét, a meghasított

új ígéretet küld-

barázdának,

új

lámpást

gyújtottál fel az anyaszentegyháznak s a vi-

harvert hazának új védökart teremtettél. Judit e megszokott mondatokat nem hallotta, megrészegedett

is

a saját szavaitól: Én nem megyek soha férjhez, vagy ha ven, csakis egy buta milliomoshoz. Nekem

—

G4

antó, vagy áttérek a liaapáca leszek. Milla örök bágyadtságából kitréfálkozatt:

palota kell,

téli liert,

tolikus valláöra és

—

Leszel

kutyagumL

Jöjjön

csak

még

vissza a bibircsós tiszteletes, olyan bibircsósné leszel,

mint a pinty. Jancsi, nem hozott va-

lami új nótát? A papa a szomszéd szobában rövidre fogta a dolgot: íme megindult, ó uram, a kis íiajó a borzasztó tengeren, ahol kétségbeejt sötét hullámok csapnak fel a-s égre, ahol orkán dühöng és a halálnak fekete sátra borul mindenre. Vedd ó kegyelmedbe, örök világosság, a hány-

—

kódó

lellceti

Add

beléje lobogó vezérszövétnek-

ként a te hitednek fáklyáját, hogy el ne tántorodjék az igazak ösvényétl, hogy a családnak öröme, a hazának munkás jó iK)lgáTa, a

Szentegyháznak majdan derék oszlopa legyen, szent fiad, az Ur Jézus nevében kérünk téged, ámen! Judit visszalobba-nt az anyjának: Mama, te mindig úgy beszélsz, mintha én is csak te volnék. Neked jó volt egy pap és egy kis falu. Neked ez uraság volt. Nekem a világ kell, a nagy világ! Benn az utolsó akkordok játszódtak: Most pediglen, Bartos István, ki immáron anyaszentegyházunk tagja vagy, meg-

—

—

keresztellek téged az atyának,

léleknek nevében, ámen.

fiúnak, szent-

65 Sári,

a kisebb lány kunyorálva dörzsöl-

dött Judithoz: Juci lelkem, édes Juci, úgy-e

engem

Az

is

magaddal

ajtón

viszel?

mosolyogva, bakkecske-ugrálá-

sokkal jött be a tiszteletes úr:

— Ez már

Ha minden paraszt ilyen Ma klasszikus estét rende-

döfi!

becsületes volna!

—

zünk gyerekek.

És fellabdázott egy nagy

ezüstötkoronást.

Az asezony

—

elbiggyesztette az ajkát:

öt korona

.

.

.

A

papnak rosszul esett a megzavart öröm: Te neked sohasem elég semmi, öt korona egy lötty vízért! Mikor a Schönberger batvan krajcárért ad egy liter oelnait. Hallottad, Jancsi, a legújabb keresztelési adomát? Jancsi természetesen nem hallotta s a pap elmondott élénk geeztusokkal s kitör be-

—

végzéssel

— — egy

jó

disznóadomát.

mekek nem zavarták

s

A

lánygyer-

már úgy hozzá hogy nem is jutott

azok

voltak szokva a dologhoz, eszükbe szégyenkezést rendezni. kacagás megindította a beszédet, kergette a vért és szálltak a szavak. Milla a zongorához ült, , Judit, a pap és János énekeltek, még a két kislány is bele-bele nyikorgott, amíg le nem intették ket. A Milla lágy hangja lányban terjedt, mint egy kellemes illatú fáradt füst. De a Judit tiszta, cseng szopránja úgy szökött fel a két férfi zúgó basszusa mellett, mint egy ezüst szökkút két sötét feny között. Ujabb

A

,

Soabó DeosS: Az

etisodoit íala I.

3

66 és

régibb

dalok, vidéki

sírávS és

nagyvárosi

szentimentáliiímus felváltva öblögette a szét-

gyengült sziveket: a Lekaszálták már a rétet, falevél. Ne menj rózsám a tarlóra és a Zerkovitz-nóták. A pap egy nóta végén jóles

a Hulló

nyeléssel kiáltott fel:

halkan nyögdécselte:

A

— klasszilais! ~ — gyönyör!

Milla

gylni kezdett künn a megtért tehenek loholtak el. Judit nem engedte, hegy még lámpát gyújtsanak, hanem kinyitotta a kályha küls ajtaját, hogy a parázs átderítse a szobát. Most már szegletekben lassanként

az este s

A

osak Milla énekelt a zongorája mellé.

pap

csak nagy néha dalolt közbe egy zúgó futamot. Judit éa János hallgattak. A gyermekek is

Judit lába köré lapultak és nézték a tüzet, A mint egy megnyugtatás pihent a szobán. János Juditra nézett. Megtágult szemei

sötétség

valami fájdalmas, messzen^ ijedtséggel meredtek a tzre. Arca nagyon szomorú volt s mintha egy lenyelt sírás csuklott volna fel az ajkaira.

Egyik kezével

— tudatlanul — a Sári

fejét cirógatta.

kes

Milla hirtelen felszökött s szokott gyermehanglejtésével mondta: Gyermekek,

—

most már gyújtsatok

lámpát,

ón

kinézek a

vacsorához.

Kilebegett

a

konyhára.

Palkó

e

a

leg-

kisebbik lány utána futottak. Judit meggyúj-

a nagy függlámpát. Amint a nagy körégt felfelé csavarta, a fény mindjobbaia

totta

,

67

— Milyen szép, milyen — mondta magában az új felfedezés cso-

elöntötte felemelt arcát.

szép!

dálkozásával János.

Most már a pap beszélt. A gép a megszomozgásba hullott, a mániákus apa kivonaglott a szegény vén gyermekre. Beszélt a múlt választásról, melyben mint ellenzéki kortes nagy hatásokat ért el. Hogy hogyan zúgott a népnek, milyen frenetikus hatásokat vert fel, hogy igyekezett az önkény ez a helybeli körjegyz volt ígéretekkel gyakorolni nyomást kott

—

—

és fenyegetéssel.

nek,

hogy amíg

lelke istenségétl

ven

citált

De

él és

odadörögte az

önJiéiiy-

a papi palást vállain van,

nem

tántorodik

beszédeibl,

el soha.

egészen a Judit

Bfel-

kacagásáig:

—

Apa, te megint nagyon unalmas vagy. Erre a szó beléje tört, mint egy megriasztott gyermek nézett szét, azután Juditra nézett s szemeiben nagy alázkodás és szeretet volt. János odakoccintotta poharát az övéhez, hogy tovasegítse ezt a kínos percet. Talán szögény apa egy percre a lánya kacagásán keresztül — meglátta szomorú önmagát, az söSbeu fel-

—

húzott veszett gépezetet. Judit újból felkiáltott,

most már az ajtó kihívás volt:

nem

—

hangjában sok nyers Tudtam, hogy maga nélkül felé és

fog eltelni az este.

Sarkadi Géza jött be, az öreg Schönbergerék úri fia. A pap népszinmves, hangos kedélyességgel fogadta:

68

— Hozta san

tette,

Isten nálunt, Géza,

hogy

belógott.

Ma

nagyon

olco-

a Jancsi hazatéré-

sét ünnepeljük.

—

—

Ugy-e, nem fog mellém ülni! kérdezte most már eg(^z szemtelenül Judit A fiatalember arcán az a entoutcas-mosolygás volt, mely minden megalázkodáson, kapott ütésen keresztül, mégis sérthetetlenség, kitartás és gyzelem. Elegáns, magas, karcsú alakját könnyedén hajtotta meg a társaság eltt, a férfiakkal lekezelt, a kis Sárit tréfás erszakkal megcsókolta s azután, azért is, Judit

—

—

mellé

ült.

— Bizonyára

így kell tettre fordítanom a

Én már ismerem magát. Mi van a Farkas Miklóssal?

szavait.

—

— kérdezte

János.

— Hétfn még

Pesten láttam. Egész éjjeli együtt töltöttünk a Szénatéren a Csokonay-kávéházban. Most ez a kis koszos kávéház .a mániája. Ott ír, ha ír, ott iszik, alszilc s az ottani

fpincér finanszírozza. Hívtam, hogy jöjjön velem, de azt mondta, hogy csak a jöv hét elején jöhet haza, mert valami fontos eseménye lesz. Ezt olyan titokzatosan mondta, hogy valószínleg nincs semmi mögötte. Azt mondta, azért jön haza, mert itt felejtette a Krisztust. Mostanában Krisztus a kedvenc témája. Akkor már két napja nem mozdult ki a kávéházból, úgy mosdatta meg reggelenként szódavízzel a kasszírn. Ügy trónol ott, mint egy keleti ki-

m rály 8 a pincérek

vak buzgósággal

szolgálják,

Egy

pedig borzasztó zsarnokul bánik velük. elbeszélését felolvasta,

hatalmas dolog. Valami hatszor könyörgött olyanokat kiabált bele a

kisasszony

lipótvárosi

hozzá a tölefonon

s

kagylóba, hogy belepirulhatott az egész köz-

Nekem

pont.

dom

valamiért pofont igért,

nem

tu-

miért.

Judit élesen felkacagott:

—

Vallja meg,

hogy büszke

volt erre az ígéretre.

pozició lenne

magának, ha meg

is

S milyen

kapná. Rá-

—

nyomtathatná a névjegyére: Sarkadi Géza, akit a legnagyobb magyar zseni pofonütött. Mindjárt valaki lenne magából. Ami Sarkadi simán fogta fel a vágást: a pofont illeti, azt hiszem, kaptam már egyet, amire még büszkébb lehetek. • A leány arca egy pülanatra vad gylöletre rángott Azután ijedten Jánosra nézett,

—

felugrott, a zongorához

sasírozott

s

verni

kezdte:

— Selyemhaja leért A

tiszteletes

méltóságával

fejtl bokáig.

úr apásán, az érett író bölcs

beszélt.

— volt

Kár a ítliklósérf^ mennyi rengeteg er benne. Az tehetségével talán egy új Jó-

kai lehetett volna. Azután beleesett ebbe a fene modernségbe, megkergült Paris maszlagától s érthetetlen bizarrságokba pazarolta el a beléje helyezett isteni szikrát. Eleinte próbáltam irányítani, de

nem

lehetett

vele

beszélni.

Az

70

már lehetetlen olvasni s az új regényéért bezáratnám az rültek házába. Ha

újjabb novelláit

egyszer a alól,

magyar humusz

az meghalt

kicsúszik az író lál>a

író.

Judit visszafordult a zongorától

—

mondta: Apa, megint ostoba vagy.

A

tiszteletes

s

mezt^

leu megvetéssel

úr úgy vette ezt a mondást, mintha egy virággal csiklandozták volna meg Itt van la, ezek a kis békák már mind érte lelkesednek. Ennek a kis Tündér Ilonának

—

sem szakadt ki a könyve a kezébl, míg egyszerre magába nem nyelte. Valami közös betegség bántja ezeket. Hol lesz, lelkem, a ti nagy írótok tíz-húsz év múlva? Judit félig felemelkedett, jobb mutatóujját

tanárosan

elretartva,

felnöveked

daccal

mondta: Jegyezd meg apa, hogy Miklós most a legnagyobb magyar író. Jegyezd meg, hogy a legmagyarabb, a legfájdalmasabban magyar

—

író.

Hogy a

te verseid

már rég

szétkoptak a be-

mindig na-

léjük pakolt sajt-darabokba, és

gyobb és nagyobb író lesz. Különben Miklós egy undok disznó, s nekem semmi közöm hozzá.

A

három

férfi

kacagott. Milla megjelent

királyni büszkeséggel vezette be a vacsorát. A gyermekek berohantak. Mindenki egyszerre beszélt. A pap nagy nyelvcsattintásokés

kal dicsérgette a csirketokányt:

—

Feleség, ei

71 klasszilms! Egyetek, uraik, ilyet csak az én kis

feleségem tud csinálni.

—

Judit János és SarEendkívül eleven és túlzottan hangofi volt. János felé néha egy-egy elkomolyodott pillantást vetett, de a kacérsága Sar-

kady között

ült.

kad! felé csipdelzött. Feléje feszítgette szép,

kemény

kis fiatal mellét, vele kötekedett, pedig mégis megvetés is volt a tréfáiban. Sarkadi, finomabb formában, nem igen maradt adós. Milla, az anya boldog közvetítésével, úgy csitította ket, liogy az már majdnem anyai áldás

A kis Palkó

összeveszett a csirke nyerjén Magdával, a legkisebb leánnyal s beteg fajának hirtelen felíortyanásával kiáltotta: A piszkos istenit az apádnak, te rosszféle! A pap hangosan kacagott az egyetlen örökségnek, hozzáfutott a gyermekhez, felemelte és odamutatta a társaságnak: Ez aztán a magyar gyerek! IJgy-e Palkó? Késbb a kis fiúnak el kellett szavalnia a híres kuruc verset: Ne higyj magyar a németnek. Ennek kapcsán Farcády megint be adomákat tálalt fel a volt.

—

— —

gyermek zsenialitásáról. Azután megint összefolyt a gás, kiáltások,

forrósította

közben-közben

beszéd.

Kaca-

egy-egy

nóta

a termet. Az elátkozott

faj

egy

percre kikapcsolódott fekete sodrából s kibomlott

benne

—

édes pihentetéssel

—

az ember-

világ tiszta ritmusa, a család. János ers, fiatal testében mély visszhangokat vert fel ez a derült kép.

Valami felbuzgó

friss

apasággal ha-

72 jolt e

fáradt gyermekek

életével kitoldja az

k

felé,

Hogy az

izmos

elitélt életét.

Végül, bor és este végén, mégis a pap beEgy enyedi adoma révén eljött negyvennyolc s a megrohant Erszéde öntött el mindent. dély. Átizzva

adta

a

vízióval

hisztérikus

bortól,

el a

vérz

feltámadt oláhokat, a megtaposott, Hamupipkét, Erdélyt, az elintézetlen

Hogy Erdélyben minden magyar ember rszem, hogy mindenki testével, lelkével legyen zsilip az idegen zuhatag ellen, hogy le kell számolni, hogy meg kell váltani a minden szenvedéssel magunkká tépett gyönyör földet. Mély ágyúk és hosszú jajgatások voltak

százados pert.

a beszédében. Felvert vonásain igazi fájdalom remegett, de ez a fájdalom jól esett neki, mint egy színházi taps. Éjfél után egy óra volt, mikor a ket féríi rászánt-a magát, hogy hazamegy. Az egész család kikísérte ket a kapuig a hvös koratavaszi éjszakában. Derült volt aa ég s az alvó falu legközehallgatott a csillagok rohanásában.

A

lebbi szegletnél,

mikor

elvált Sarkaditól,

visszanézett a papi lak

felé.

A

család

János

már

be-

ment, de Judit még ott állott a kapuban. A fekilobogott, mint egy fehér kete éjszakából

És János testében, mint egy nagy fehér macska, meleg, teimékeny béke nyúlt végig.

záfízló.

73

Már dél elmnlt s János künn a szántóföldön várta az ebédet, pedig bemehetett volna érte.

De

tetszett neki ez a parasztosdi, itt

künn

enni az itató mellett, a többi parasztokkal, a kitárt rögök eltt. Április eleje volt s szokat-

lan jókedv, meleg napok simogatták az árva gyümölcsfák már virágba bomolvidéket.

A

tak s a tavaszi szántás vége felé járt. Jánosék birtoka itt volt, lenn a síkon, a leggazdagabb helyen, százhúsz hold egy tagban,

mint az Alföldön egy négyezerholdas birtok, ö maga ügyelt fel minden munkára s néha kamasz bravúrral megragadta az

ami

itt több,

ekeszarvát s belehasította felforrt fiatalságát az öreg földbe.

Nagyszeren

parasztokkal

ha

s

tndott beszélni a

kellett, olyat

káromkodott,

hogy a legények csemcsegtek utána. János egéemberük volt. szen az Az ebéd megjött — neki olyan, mint a többinek

—

az itató hosszú vályújához teleenni. János mellett az öreg Barabás s

pedtek le ült, aki mint módosabb gazda, kölcsön kalákába jött dolgozni Jánosokhoz. Nem messze, oldalvást, Mária, a Barabás tizenkilenc éves lánya fényes tehén-szemmel nézte Jánost. Egy kis fiú jött a faluból, a János postáját hozta. Farkas Miklós írt egy kuszált levelet. Hogy a jöv hét elején igazán hazajön, kerítsen János egy jó öreg takarítónt, nyittassa és

74

takarittaesa ki a régen

magára Hagyott

Valószínleg sokáig fog falun idegei

végleg

lenni,

Lázai.

mert az

összeomlottak. Talán ott

—

még

minden jóra fog válni. János tréfásan odaszólt a Barabás lányának: Na, Mária, kaptam egy jó állást nefked.

—

A

Miklós úrfi hazajön a jöv héten, rítnál be hozzája? ö jól megfizet.

Mária szomorúan rúsága

is

válaszolt s

nem

még a

taka-

szomo-

felajánlkozás volt:

— A Miklós úrfinak nem. A Miklós úrfltÖl nagyon bolond forma. Azzal kinyújtózkodott, mintha csak a

félek,

be-

evett ételt igzította volna bele élete áramába.

a tanagy, napos szemei megint JáJános az arcához nyúlt, mintha

Teste gazdag hullámveréseikben verte vaszi földet s

nosra hulltak.

két csók nedvességót érezte volna.

Az

öreg Barabás vitte a beszédet. Elpa-

naszolta szomszédja, a

A

páMnkába

Kozma Andris

esetét.

hullott szerencsétlen flótás föld-

akarta megvenni. De a Schönbergerék kiütötték kezébl, mert övék a szeas. Így járt a

jót

múltkor a Bartalis szép tagjával is. Azt meg a szebeni oláh bank vette meg. Az urak szépeket mondanak a választásikor, de nem engedik a parasztot földhöz jutni. Pedig minek a parasztnak a pénz? Az se nem marha, se nem élet, csaik papir. Mi öröme von abban az ean-

bemek?

75

%

fiaíalokból kifeszengett

a

tavasz.

Az

egyik legény lécfalvi volt e a többi egy csomó

adomát mondott e-re a falura. A lányok szembeöntözték a vályú vizébl a legényeket s ebbl nagy csata keletkezett. Az étel a anyaga, a kenyér és a bús, fntó örömmel szakadt bele az emberéletekbe s vidám kacagá-

sokban csobbant onnan feL János maga is velük dévajkodott. Csodálta és figyelte ezt az eszes, ravasz, gyakorlati és mégis donkisott népet, melynek annyi karma van, mellyel magához tépheti az életet. És mégis koldus, mégis nyomorult Elzüllik kis földjétl, elbitangol idegen messziségbe. Ha fel-

—

ket egy új honfoglalásra! iliért kérdezte mavan ez így, hol van a bajt

kiálthatná

—

gában.

Újra munkába fogtak s János éppen két hatalmas Ökröt vezetett, mikor messzirl egy piros és egy fekete napernyt látott közeledni Messzirl odakurjantott: Kezeiket csókolom! Éppen jókor jön-

—

nek.

Még van

A

elég

tiszteletes

munka.

asszony ós Judit voltak. Ki-

hozták halványságukat a tavaszi napra. Judit kezében egy fiatal, modem költ híres kötete volt. Sápadt finomságok s az epidermis kis eseményei. Lassan jöttek. Judit hangosan olvasta be a csenevész szépségeket a vad tavaszba,

Jánoshoz értek. Judit meglepetéssel, mely felvisszhangzott vérében, nézett erre a hatal-

76

mas tot.

if j-úra, amint fogta ezí a két roppant állaMintha mindhárman úgy nttek volna ki

a földbl, diadalmas hajtásai a tavaszi vágynak. Judit gyermekesen örvendett:

— De pompásn fest maga így. Lássa, ez magának való mUieu, ez a maga szalonja. Minek

is bújik az ilyen ember fedél alál Azután hangsúlyozott félénkséggel végig-

cirógatta a két rengeteg állatot.

János oda-

füttyintett egy legénykét s rája bízta

A nket

ökröt.

a két

végigvezette birodalmán.

Judit itt a faluban is, idegenül a falutól, egy nagyv^áros szegénységét élte. Most bántotta, e

kezd rebb

mely

roppant sugárzás, a meglódult csirák

volt,

élet s a

vad szaga. A szokottnál is fehévalami nagy szorongás nyomta,

sóhajtás

helyett

próbált

ásításokban

könnyebbülni. I>e azért a benne remeg, életre éhes mvész érezte, hogy ez a szépség, ez az igazság és múlhatatlan élet. A régi gyermek

—

mindegyre kitört kiáltásaiban: De szép, de Milla utána kotkodácsolt, mint egy maghoz jutott boldog vén tyúk. Az egyik dlnél Máriához értek, aki komoly ah, földbl hullámzó léptekkel ment a barázda mentén és magot vetett beléje. Mindszép!

—

hárman önkénytelenül magállotta-k. mas leány gyönyör fejével, gazdag

A

hatal-

mellével,

combjai dermedt hullámaival, széles medencéje ígéretével a Föld volt, nem mint rémes érzékenység és felismételt frázis,

hanem az

77

a termékenység sugárzó valósága. Arcát arra fordította, de esak Jánosnak s megtágult szemeibl mintlia messzirl hívó az

erö,

ölelés,

kürt hangzott volna

ki.

—

János nézte ezt a két lányt s csodálatosképpen vágyában eggyé lett a kett. Mintha ez a finom fehér leány, fáradt virága egy be-

—

teg fajnaik, a másikból

kiszállt

vili

volna^

metafizikája a másik gazdag valóságá-

lelke,

nak. Mintha egy régi ölelésre emlékezne, mely-

ben a két lány mint egy lány volt az övé és örök vággyal tört belé testébe, hogy folytonos felemlékezéssel hívja

Késbb

a jöv

felé.

Judit elfulladozva sürgette:

— Ül-

egy kicsit, üljünk le egy kicsit. Leültek egy szekér rúdjára, mely keresztben állt a mezei úton. Akkor aztán megint fellobbant a lány kedve. Dús csevegésbe virágzott ki, hogy milyen darabokat látott Kolozsvári Készleteket mondott bellük, utána ját-

jünk

le

a színésznket. Felolvasott egy-két verJános hallgatta, hallgatta, nem fogta el a szavak értelmét, mint ahogy egy madarat, egy patakot hallgat az ember. De az ismers verseknél, melyek valaha nagyon tetszettek neki, csodálkozva vette észre, hogy mennyire nem fontosak ezek ebben az ers valóságban. Azután Judit megunta a mulatságot, éhséget is érzett. ^Millának is elég volt a jóbóL

szotta set

is.

János elkísérte ket a falu

széléig.

78

Visszatért és tov&bTJ vezet fe

a

mimliéit

Mikor a Nap meghajlott s az emberek hazafelé káfizolddfcaik, odasúgta Máriának: Maradj hátra.

— Ö jó darabig a többivel

—

ment, azután

valami ürügyei visszatért.

Mária az lére s

ita tónál várta.

a lebukó Nap

Leült a kút szóBiboros volt

felé fordult.

mosolygott. Mikor János átkapta, mindkettejükbl diadalmas, fiatal kacagás szökött ki. Távol még tavaszi vadvizek rohantak, vörösen a felhorzsolt Naptól. A csípssé lett tavaszi leveg az egyetemes üzekedés vad szagával volt tele. A megnyílt dolgoklx)l csorgott az este, mint valami fekete vér. Minden mozdulat volt az örök levés rohanásában. A koszorúkba bomlott gyümölcsfák majdnem sikítva rohantak az ég felé. Maga az élettelen anyag, a feltépett rö^ és magnak hasadozó ko, mint új születés robbantak bele az élet zuhatagába. És a Hargitává zúdult föld széles hulés

lámokban ömlött az ég tágas mezeire. Azon az éjjel János úgy aludt, mint egy jóllakott boldog barom.

Meg jöttek a nagy Hegyi

záporok.

János

otthon maradt és ilyenikoT megengedte magának azt a játékot, hogy végig hengergzzék

egy kedvelt könyvben. Nála az esztétikai élvezet is fizikai volt: feltorlott egészségének ki-

79

nyuitózlíodása

más

éleTek"be.

Tom

Fielding

Jones-át olvasta s ez a zsúfolt embervegetáció azt az

ers

jólesést

adta neki, mintha

hat-al-

Néha

raas álllíapcáiban íélig ftt húst rá.gna.

hangosan felkacagott.

Még nem

volt reggel kilenc óra, de

már

régi rend és jól befészkelt megelégedés volt a

Néha az anyja becsoszogott a szobáegy meleg, boldogul felesleges szót hullatott a dolgok csendjébe. Mennyire áldotta a fia által választott utat. Ezeltt, a folytonos nagy derültség eltt minden aggodalma elszobában.

jába

s

hervadt.

ma

mindent benne érzett boldog hulló meleg est, a bútorokat, melyek régi mozdulatlanságukban mégis áthaladó emberi élet voltak, az olvasott históriát s a megivott jó meleg kávét. Mosolyogva Minézett magára, mint egy jó felfedezésre: lyen jó, hogy vagyok! mondta valaki a megnyílt Szervusz, János

testében: a

künn

—

—

—

ejt óból.

Ez a szervusz olyan volt, mint egy panasz, mint egy felszisszen gyermekszepegés. Farkas Miklós állt a küszöbön. Kifogástalan, legújabb divat szerinti ruhában, rövid tavaszi kabátban, kezében puha szürke kalappal. A

b

fürtös haj

is divatos'an,

borult rá a szomorú,

oldalt kétfelé simítva,

nagy homlokra.

A

nagy,

fekete szemekben s a szép, széles szájon az elítéltek tragikus

mosolygása.

De

a kikészített

80

vonások, az örökös pSzl^a sa5gó arc mögött egy megvert, sírni aJiaró, kétségbeesésig dédelgetésre váró gyermek.

János felugrott, földhöz csapta a könyvet, hagyta magát ölelni, azután felsökabátját le sem dobva a divájiyra vetette magát: össze-vissza ölelte Miklóst. Miklós

—

—

—

Adj reggelit. Mikor a reggelit elébe hozták, egyik neuraszténiás pózában kezdett beszélni. Mozdulatai hangsúlyozottan

elkelek

voltai?.

A

fél-

néha bántotfcan vonta fel s szép nagy, keser ajkait a mondatok végén úgy szorította össze, mintha kimondhatatlan tragédiákat vállát

nyelne

el.

~ Már elég volt a szajha Pestbl. Minden lipótvárosi rüf kének éppen felém kell sárla-

nia!

Aztán az a hülye Kultúra az egész redak-

A

Bihari nekem ajánlotta új kötetét s a dedikációban mellém dörzsöli magát. Mi vacióval.

gyok

én,

hogy minden bordély cégérül vesz?

Már a könyökömön

A Margit az de az

A

jön ki az egész kávéházuk.

trhet ember

egyetlen

meg rémséges

közöttük,

kékharisnya.

Margit név után nyomatékosan, mondta

az ember

srót.

lektuellek közt,

Ez új pesti divat volt az intelhogy az asszonyokra is az em-

ber szót használták.

Az

tön felvette magára,

gúnnyal ki nem

ilyen pózt mindig rög-

míg megunva,

csúfolta.

véres

81

János tisztában volt az ilyen líiralcatos idegrohamokkal. A jó orvos derültségével mondta: A lakásod pompásan néz ki, egészen rendbe hozattam. Kaptam egy jó, öreg takarítónt is. Attól nem kell félned, hogy ez is feléd sáriik. Az öreg Ozoray néni, a volt harangozó özvegye, hetvenkétéves. Ha kipihened

—

magad,

—

estefelé

Már

majd elmehetünk Juditokhoz.

impresszárióm akarsz lenni! jó kis emberke, de az öreg unalmas vén marha. Még képes lenne felolvasni a verseit nekem. Különben is, este Schönbergerókhez kell ménem. Az undok Sarkaditól kell kapuom ötszáz koronát A Kultúra ellege valami fontos dologra ment. Farkas Miklósnak kell Sarkadi-Schönberger úrtól ötszáz koronát kölcsön kérnie! Pesten alig tudtam lerázni ezt a nimolékot. Mindenütt mint legfbb kebelbarát te is

A Judit, az

kirakatozta magát velem.

még

Ez csak megér neki

koszos ötszáz koronát.

János megint új csapást keresett, hogy

ki-

zökkentse legutálatosabb pózából:

—

Most

jött

meg a

Széni kötet«, nagyom

szép könyv. Bámulatos életer

van benne,

ez

fogja legtöbbre vinni a fiatalok közt.

Miklós most igazán elsápadt. Valóságos fizikai szenvedés torzult át az arcán.

cig hallgatott,

azután valami

Egy

gonosz

jtefT-

szúrás

csülogott ki szemeibl:

— Igaz, hogy te belebolondultál a Juditba, Ssalbó DezsS:

A2

edaodort falu

I.

C

82

de íekzarvaz a hülye Sarkadival? Barátom, Deked egyszerbb lány kell. Kacagott egyet, azután hanyagul hozzátette: A Széni könyvérl Sarkadi int egy nagyon schönbergeTÍ cikket a Kultúrában. A kritikus épi)en olyan te-

—

mint az író. Becsületemre, nincs egy csepp tehetségük sem. János egészséges mosolygással fogadta ezt a beteg ütést: Hát ez a te véleményed. Ami a szarva-

lietségtelen,

—

illeti, abban lehet valami. De a Judit így olyan szép s nekem éppen szarvakra való íermetem van. Künn már egy negyedórája elállott a zápor, a nap átszíírite a fáradt felhket. Miklós felugrott: Menjünk hozzám. Nem köszönsz be elbb az öregeimhez? Most nem. Majd ebéd. után eljövök hozMost fárasztana, ha kérdeznék, hoigy zátok. hogy vagyok. Hát hogy vagyo-k én? Egy kész

kat is

— —

—

hulla, be lehet paikolni.

Megindultak a falun keresztül. A zápor már elfutott, úgy hogy a köves út szó-

vize

lein sáT nélkül lehetett menni.

teremtéses

tiszta

A

leveg világmegszrt mintha friss

volt s átöntve a

Naptól, olyan volt az érintése, gyermékarchoz dörzsölték volna az arcukat. A megdagasztott sárga folyó duzzogva duruzsolt a hidak alatt s a fzfák sárga hajából nehéz mézszag ömlött. A benrekedt tehenek lassan mentek a mez felé, mintha a megindult

83 föld n€i-3y 'bania Hnllámai volnának.

A

kövek

szélérl bókavirágok sárga aranya kacagott. A lányok a sáros uccán begyesen fogták fel S2X>kcolt

A

nyomorult kis falu kacagva tánbele az egyetemes kezddés nászába. Mik-

nyájukat.

lós hallgatott.

Majdnem az egész falut át kellett menmíg az egyik domb oldalán álló házhoz

niök,

A ház, inkább jobb parasztház, az elzülnemesi család utolsó zátonya, kis kertben volt. A kapuban az öreg Ozorayné várt, min-

értek. lött

d.en ránca végén egy-egy mosolygással. A sok mosolygás egy nagyon jó, derült öregasszonyt

ttdott össze.

—

Már egy órája várom a Müdós úrfit. Láttam, mikor a kocsin bejött a faluba. Miar den rendben van. Miklós elsnek lépett be a házba, utána János, legvégül az öregasszony.

Az els

szoba

eléggé tágas ebédlióle volt, jobbra

a háló, balra a nappali szoba, melyben egy vén íróasztal is volt. A konyha hátul a gyümölcsösre nyílt, most mindenféle rozogaság lomtára. Miklós végigtámolygott a szobákon. A bútorok benfojtott

lélekzete

még

bágyasztott s

mintha ki nem aludt álmok lappangtak volna a szobában. De az ablakok nyitva voltak a kis kertre, a nagy horizontra s a tavasz behajlott a vén dolgok felé. Miklós odafordult Ozoraynéhoz s lélúnk gyermskhangon szólt: Köszönöm néni, most hazamehet. Délben lesz szívei az 6*

84

ebédet elhozni Schönbergeréikt], onnan fogóik kosztozni.

Az öregasszony eltipegett. Miklós arcán már nem volt gonoszság, mozdulataiban nem

A

szomorú nyomai lehalványultak aroáról. A sötét vonások csalitjából elömerült a megvert, tiszta gyermek. A fal felé fordult, mintha egy képre bámult volna. De nem birta tovább. Ledobta magát a díványra, odaszorította fejét a tömör diófaaszvolt póz.

Keletbélyeg

talhoz és zivataros, omlós sírásban

t-ört ki.

János vele szemben ült. Nagy szemei, mint egy megnyugtatás hajoltak feléje. Mélyült hangon, itestvéri csitítással, ismételgette:

—

Miklós, Miklós.

Miklós felemelte fejét. Síró, meztelen, reszketi szavak tuszkolták egymást ki belle rendetlen rendben, mint egy nagy vereség futó katonái.

—

Közben

fel-felszepegett.

tudok meghalni és volna,

mi lesz velem! Nem nem tudok élni. Ha láttad

Oh, János, János,

hogy mi történt bennem, mikor végig-

jöttünk a falun. Mintha a piszokból, a hisztrió pózokból és únt zseniségembl visszaléptem volna a szüzességembe, fiatalságom hsi tisztaságába.

Ha

te látnád,

mUyen

undorító va-

gyok belülrl nézve. Hiszen én már nem is vagyok, már régen ekothadtam. Csak üres pózok ingadozása vagyok, melyek az alkalmakból, az emberekbl rángatóznak össze. És ez a póz Máskép kell, a póz az én sündisznóvértem.

85

teletaposnának tyúkszemekkel, mert én megnyúzott ember vagyok, akinek fájnak az emberek, a szavak s égn fáj a rosszaság. Azt

mondják, hogy zseni vagyok és bizonyisten, az vagyok, de minek a zseni most a világon? Egy fájdalmas anakronizmus, botrányk

másnak magának. Egy más világrendnek idetévedt ténfergje. Most gyakorlati, eszes, akaró verseny emberek kellenek, nem hullott királyok. A zseni egy idejét múlt luxus. Látod, én meghaltam, véresre vonszoltak ebben a taposásban s most utolsó kétségbeeséssel tartom a i>ózaim magam elé, hogy higyjék el, hogy élek, hogy elkendzzem fájdalmas ügyefogyottságom. Mert ebben az rült bazárban cinikus pózaim s démoni hánytorgásaim közt nyomorult, félénk gyermek vagyok, aki még és betegség

kétségbeesett sírással szoTongatja a katekiz-

az anya rövidnadrágú imáit, akinek egyetemes tisztaság és szeretet kell. És így éljek meg én ebben a bomlott footbaliban, ahol mindenki mindenki ellen rugdos. Szajhává letteon a pénzért, aikaratom belém rothad/t, a nk megették, ami még maradt az idegeimbl. És nekem mégis fáj a tisztátlanság, úgy sajog mégis minden nap, hogy mindeninap megszakadok belé. Hulla vagyok, aki szenvedi felbomlása szörny szagát. Egy idejét múlt betegség vagyok, aki rettent vitustán<Míal fizeti meg azt a pár szép smoncát, amit az élet kijajgattat belle. Engem neveznek ultramodernmust,

86 nek, milior egy leUvi ószot vagyok, összetöri

gyermekjáték,

félig rozsdás kereszt, régi tisz-

taság.

János nyugodtan

felelt.

Hangjából

kisaiállt

ers élete s mint egy hatalmas szíversít, nagylevegj igazság meoit be a másik re-

meg

—

életbe: ligy

nagyon, szeretlek, Miklós. Minden

szavad a régi, szép gyermekké mosdat. Nekem Í3 megvolt a magam válsága. Én azt hiszem, hogy a hiúságnnik a legfbb bajuink. Azzal kell megbirkózini életre-halálra. Nekeooi

ers

birkó-

zásom volt, de úgy odamázoltam, hogy végképen megette a fene. Azóta akarat, cél és ers

jöv vagyok. Az Ügy érzem, hogy

én

programmom

a falunk.

az egész falu az én testem e

az egész falut fogom új életre massziro22ni a munkámmal, az egészségemmel. Neked szajkítanod kelleme azzal a gyalázatos Pesttel. Itt-

hon

lemni, egészséges lenni, dolgozni.

— Ha

tudnád, hogy undorodom a kultúrprocook e nyomorult Múcsájától! Állandóan kultúrát, irodalmat és mvészetet golyváskodnaik és olyan kicsinyesen piszkosak, krajcárvadászok, mveletlenek. És majmok, majmok a megpuKkadásig. Egyik sem meri megélni született egyszer önmagát, becsületesem, lehet jósággal.

Hanem

lopott pózokból, divatos sza-

vakból, ujságvégekbl,

kávéházi finomságok-

gyúmafe magukra egy kis majmot, ezt cipelik mindenüvé, ennek az éhségét, hiúságát. ból

87

UeTeg irigységét

etetili s

mögötte

elvesz, elrot-

had az anyából szakadt tiszta férfi. És mi az ágyéka köö ÍTodalm.iik? örökös dongás a rül, bevált fogások, finomságok, modorok átlopása a magyarba, karakán mugyarkodás és

n

ószeri szellemesség.

lamok

A

kritikájuk divatos szó-

És én sem mert akkor széttépnének.

és jelzik pajtásos kic^ztása.

lehetek jobb náluk,

Magamban

kell

undorodnom tlük

vigasztalásom, hogy

s

egyetlen

munkáimban önmagám-

má nyujtózkodhatom

ki.

KörülrajonganíLk,

miüt az Istent, mert most én vagyok a kibomló vitorla. A mélyedés mélyükön gylölnek, hátam megett kipécézik a gyengéimet, mert én vagyok az eléjük toppanó fejedelmi stermészet. Mert tehetségem kegyetlen világosság, mely beléjük döbbenti torz apróságutrafikjuk vagyok, maDe azért én az gukkal cipelnek, gomblyukukba tznek, mint egy lopott érdemrendet s forintokért részletekben feltrancsiroznak. Majd ha egyszer nem leszek új inger és hajnalló ígéret, reám fognak taposni, meg fognak piszkolni mostani hódolatuk egész dühével. És én nem fogok ellenük semmit sem tehetni. Szakítanod kellene már most velük. Élj mindig itt közöttünk. Meglátod, hogy ez jó kat.

—

hatással lesz egészségedre

is,

munkáidra

— De mikor nem szakíthatok

velük!

is.

Gy-

lölöm ket, mint a szajha a festéket, mellyel megcsúfolt szépségét kendzi. És mégis min-

S8

denaap rá

kell

ségemre. Mert

ikennem öteí elveszíetl

mi már nem

vagyunik

szfizes-

Schil-

akik hittek egy holdvilágos halhatatlajiságban és örömest szenvedtek abban a tndatlerek,

bam,

hogy kétszáz év múlva az

versükkél

rí-

meg az önképzököri diák a jöv varróleányait. Nekünk csak egy életünk van, kétségbeejtn csak egy. Számunkra megdöglött mind a két halhatatlanság. Fütyülök én arra, hogy majd rémes magyar szobrom milyen kutyák foigják körig ázolttii. Nekem az éM kell, ez az egyetlen élet, minden pompa s az elrabolt katja

uralkodás. Sokszor jön, hogy impresszáriót fo-

gadjak

magam

elé,

aki beleordítsa ebbe a pisz-

kos versenybe, hogy én királynak születtem,

hogy zseni vagyok, hogy bitorlás a más vagyona, a más szeretje, a más dicssége, mert jog szerint engem illet. Oh, hogy szeretem megalázni, szembeköpni ket a zsenimmel. Ha én milliomos lehetnék, János. Gyors, beteg kergetéssel hajszolta ki magából a szavakat. Azután elbágyadt, ásítozni kezdett.

A

besüt nap egy

tincse

most az alvó

íróasztalra esett. Mikló&ban felugrált az öröm:

— Nézd

milyen szép! Meglátod, hogy itt fogok tudni dolgozni. Nem mozdulok ki egy évig a faluból. Majd meglátod, milyen regényt kate,

Eyarítok. Most pakolj haza, öreg, délig aludni akarok egyet. Délután majd elnézek hozzátok 5

együtt mehetünk Schönbergerékhez.

89

János már az uccán volt, utána kiSzéni könyvét olvasd el mógegyszer. Hülye, bizonyisten hülye! Egyedül maradt. A nyitott ablakhoz állott. A kis kertben már a liliom, sárga rezeda, ibolya kitört a földbl. Messze a síkság párolgott, mint egy óriási áldozat. Csend volt, tavasz Ibiikor

áltott:

—A

volt, falu volt.

Valami bogár dön-

Lefeküdt a díványra. gött körül a levegben.

Egy nagy

jóság hul-

—

láma csapott át rajta. Azért a Széninek mégis van valami tehetsége mondta magában. A divány mintegy régi ölelést font a megtért, rossz gyermek köré. Elaludt.

—

7.

Ebéd

s

a "Bö jthééknek igért látogatás elmanégy órakor, mikor János át-

radt. Délután

ment

hozzá,

úgy

találta alva, féloldallal rászo-

rulva a kezére. Mellette

ejz.

asztalon a

kihlt

éioí.

Eleinte duzízogott, hogy tette,

János felébresza nagy

azután, mert az ablakon bejött

napos horizont, jókedve támadt. Hirtelen bekapta a húst és a tésztát és mondta: Amíg a nap süt, ne menjünk fedél alá. Sétáljunk el a Szent János kútjához. Az úgyis apai örökség. Tudod, hogy nagyszer itt! Ha meggondolom a dolgot, beállok hozzátok bojtárnak. A fene egye meg az irodalmat I

—

3a

Megindultaik az erd felé. A falu szélén erds oldalnak szorult kis házakban

erre, az

Minden házon egy

katholikus híveik laktajk.

Az slakosságnak híven maradt töredéke, vagy késbb bevándorolt hontalanoki Nem lehetett tudni. Az erdbe vezet út mellett, mely átvezetett Csíkba, egy kis domb kis kereszt.

rajta a

állott,

három

Az reszt

az Idvezít és a

feszület,

két lator. Miklós felkiáltott:

—Ni, a Márta

néni!

öreg yak. Márta jajgatta imáit

tövébl az elmenk

felé.

a keUgyanazokat az

a ringó meghajlásokkal, ugyanazokban a cafatokban, mint gyermekkorukban. Mintha ez a feszület s ez az összetépett emberrongy volna az egész falu kivoüiiákat, ugyanazoikkal

nata,

minden

falu és iminden emberélet.

odaértek, Miklós szólt:

mondja ki

Mikor

— Márta néni, ha meg-

kap egy koronát. valamit fiam, hadd haUjam Uh vább a hangodat. Miklós nagy ünnepélyesen szavalta; vagyolv,

— Besaélj

Timafalvi szegeiét, Feltúrták a biixdyok.

—

Pedig ismers a hangod.

melletted veszteni.

a Bjthe

Jancsi, azt

A

nem

másik

itt

lehet elté-

De neked nem tudom megmondani a

neved.

— A Faxkas Péter vagyok. — Te vagy az, Mildóska! Gyere, fia,

sam meg a

képedet.

Nem

emlékszel,

tapogas-

hogy mit

91 Ígértél.

Hogy

nekem

hozol

—A

elmész, visszajössz gazdagon s

kocsit, lovakat.

már megvan, Márta néni. De csak halottasikocsi s azt magamnak tartom. A lovak, azok elragadtok s már hiába szaladnék kocsi

— Azzal egy

utámik.

kétkoronás

ezüstpénzt

az öregasszony kezébe.

tett

Az

öregasszoQiy

nagy

cakkenes

hálálko-

mely még az erd ntánnik ragadt, mint valami vastag

dást rezegett ki magábóJ, szélén is

pókháló.

Beértek a szálfaerdbe. A fákoai még a téli komorság hallgatott, de a nagy mozdulás mégis érezhet volt mindenben. Az út mellett, régi patakok heveréseiben roppant kövek álltaik

s

a moha már

eleveoazöld volt rajtuk:. Kla-

kasmandikó, mályva és ibolya volt a fák közt s a nemzés nyers, bódító szaga. Félórai séta után elértek a János kútjához. A szikla egy nagy kört alkotott. Magas szélérl lelógtak a fák gyökerei, mintha vén koldusok nyújtogatták volna meztelen lábszáralkat a forrás vize felé. A félkör közepén a szikla tövébl hatalmas szökkenéssel buggyant ki a tajtékos forrás, beköpve vizét c^/ nagy kömedencébe. Kétfell két gondosan kifaragott

kpad.

A szikla oldalán, a forrás felett, el-

fakult aranyos

rámában egy nagy

ban ftt Szent János.

A

—

kép. Olaj-

—

Miklós apja kálvinista ember ajándékozta meg ezzel a kúttal a kafcholikus

92 li

íveket,

8 képet.

holos,

ö maga faragta És a kép meg

ténferg

padokat

e

is felelt

a

s festette

züllött, alko-

lélek képzeletének.

Egy kádban

áll

Szent János, vézna olda-

lából dideregve sírnak ki

a

bordálc.

Pedig a

kádat vad lángok marják körül, mit végzetarcú vénasszonyok és fogcsikorgató emberek Gonosz lelkük úgy ki vaji a,ggatva az

szítnak.

De a legvézna törzsöt nyomja ez a fej, nagy sötét szemekkel elre mered. Dermedt vonásain olyan húsból szökött fájdalom s mögötte egy megijedt kérdés: Minek ez a cécó? Meddig kell sülnöm, hogy, arcukra, mint valami rossz flastrom.

érdekesebb Szent János

feje.

A

—

higyjétek?

—

Miiklós szólt:

—

Ezt a képet semmi sem tudná kivenni bellem. Nem tudom, hogy szegény öregem

honnan az ördögbl kölcsönözte ezt az arcot. Ez a kép az, ami a faluból mindenüvé elkísér elembe bukkant. Sokszor távoli uccákon egy-egy elmen arcából látom felmerülni. Különösen egy esetet sohasem feledek el. Parisban egyszer a Saint-Jaques uccában iddogáltam egy kokottal egy földalatti buvetleben. A fertelmes, festett és olcsó volt, de melegség és volt s nekem kétségbeesettül kellett valami ölelésféle. Abban az idben borés ezerszer

n

n

zasztó ideg rohamaim voltaik.

Azon az

este tö-

méntelen francia likrt ittam meg s mint egy kidlt telegráfoszlop dltem végig a fadiványon. Egyszerire balllottiaan, hogy valaki jó né-

93

nagy, hólyagos köunycseppjeit éreztem az arcomra potyogni. Felnéztem: ez a Szent János kesergett píes, rázós zoikagással sír felettem,

a szemei is éppen így néztek. Mikor reggel felmostak, kérdeztem, ki érzékenykedett. Azt mondták, hogy a festett nimfám ápolt egészen reggelig. És mindig emlékeztetett valakire ez a keserves arc, de nem tudom megtalálni, kire. Amint ott a padon ültek, Miklós egyszerre nagyon jó gyermek lett. Látod, a csend úgy áll ebben az óriási katedrálisban, mint egy nagyon jó öregaszszony, aki minden betegnek anyja lehet. Milyen boldog vagy te, János. A te egészséged, a te csodálatos tested a legnagyobb bölcsességed, Há2:asodj meg minél hamarabb és legyen legalább tizenkét gyermeked. Csak ez az élet, ez az igazság. Néha jön, hogy ersen beléd kapaszkodjam, hogy a te életed, mint egy nevet üstökös, magával sodorjon a munkába, az

úgy

felettem,

Meg

is cirógatott.

—

egészségbe, az örök faluba.

— Tudod mit Miklós, ha akarod, én leszek

az orvosod. dat,

Én ismerem minden

engem nem

utálatosságo-

fogsz soha elmarni magadtól.

Én nem az íróval akarok reklámbarátságban lenni, hanem neked akarok segíteni megtömi egy hulló

faj végzetét.

Csak egy

kicsit kellene

akarnod.

—

Te is ezzel kezded? Hát azt hiszed, hogyha csak egy gramm akaratom volna, kel-

más embermanlíó? Vagy

lene neliem

Ui is

azt

a Imlátás hiányzik bellem, hogy niölyik a helyes élet és nem a hozzávaló akaliiazed, iiogy

rat?

Nt^j-rti,

ilyen volt szegény

íeheí-ság volt benne,

hogy

tíz

milliomos és híres eml)eT

Nagy mveltsége

apám

is.

Annyi

német va
lett

'volna

belle.

amire ráült, mert úgy szegyei te, mint a jólnevelt kutya a pisz-kát. Mennyi nagy felvillanás volt faragásaiban, a festéseiben. És miikor ©gy csomó szép dolgot volt,

vagy összevissza szurlváita ket. Az egész környék bolondiiak tartotta, pedig hallottad voljaa néha beszélni. Micsoda csinált, lefejezte

s

homérosfisi bölcsességgel tudta látni az

embereket!

és az

olyannak

lennie,

De

nem

neki, neki

nem

életet

lehetett

lehetett.

— Ez a „nem lehetett" az, ami engem bánt, A

nem tudok megérteni. napokban is ez a kérdés ütött belém a tagunkon. Hogy ez az okos faj minden tehetségével és erejével <^ak amit

zülleni, csak

—

tönkremenni

tud.

Ki tudja? Sok minden oka kettre már én is rábukkantam, A

lehet,

egy-

többi

nem-

zetek haladva értek el

a huszadik századhoz, szes bonyolultságával. Mi belepottyantunk, mint egy fnyereménybe. Ha nálunk akad ember, kiben a faj ereje bármely

küls

és lelld életük

tehetségben

felzsúfolódott:

szerencsétlen

és

már

az anyja méhében elítélt ember. Mert nincsenek megfelel utak, aljol lezugassa erit,

nagyszer vállalkozásokba

élje életét,

hát

bi-

95

zarrságoJcba, szobatudományba, lumpolásokba ikeÜ széjjeltékozolnia inasát,

A

hogy meg ne puk-

magyar különben

temperamentumával, el4tko;&ott királyfi-leikével sem ért el a demokrata versenyig. Nézd meg, kik vezetnek Icadjon.

a politikában, irodalomban, kereskedelemben, mvészetben, kik a hlvatalfnökök, kiké az uralkodás és az élvezet. Német, szláv és zsidó magyaroké. Mert ezek a versenyképes ers közepes emberek. Egy könyvet olvas, tíz könyv-

A magyar a mélyére süllyesztett kincsekkel duzzogva kullog félre, mint egy orron ütött kutya. Ers akarat, közép tehetség: ez a demokrata nyit

ír

belle, száz könyvnyit beszél.

típus, kérges szívvel és

gyarnak mindig

kérges arccal.

A

ma-

kell valaki, aki szeresse, biz-

tatgassa, elismerje,

máskép

elbitangol, elzüllik.

Nincs magányosabb szomorúság

a világon, mint egy magyar tehetség! Miénk a vér ömlése, a bezúzott homlok, a nehéz munka birkózása s hozzánk botlott kis ügyeseké a tejfel. A magyar a világtörténelem legnagyobb balekja és ez sohasem lesz máskép. Ha én egyszer megtalálnám azt a viziót, melybe belejajgathatnám ezt az idtlen tragédiát! Hogy beleégetném az emberek húsába. Talán még akadna felnyílt szem, megváltó akarat. De én már vén vagyok hozzá. Nekünk korán kell megvénüls halálu-nk: után még sokáig tanxmk magunkat.

nünk

kell virrasz-

i)6

Mikor hazafelé jöttelc, már egész gyermekesen vidámak voltak. Kövekkel próbáltak fákat célba találni s kurjantásaikkal megbújt visszbajigokat kiugratni. Mikor az erdó'szél ritkás fái közt mentek, János hirtelen egy fa mögé rántotta Miklóst és odasúgta neki: Ez is! A papra mutatott, aki büszkén kiegyenesedve tartott az erdnek. Néha meg-megállt s zúgó hangok dltek ki belle. Beleszavalta a szürkül erdbe:

—

A

mifidenség bordája összeroppant.

És a teremtés szive megrepedt!

Ez a Váradi Antal Júdás való.

Azután egy pár

állott.

láng és

Iskáriót-jából

megmint egy megtáplált most hatalmasabban zúgta: lépést tett, újból

Felmagasodott,

Elhagyja tornyát bongó vén harang És lesz imára hívó szózatából Ágyúk dörején diadalmi hang. Hogy hívogassa mind, ki vágyat érez, Imára a szabadság Istenéhez!

Ez egy

erdélyi hazafias pap-költ ódájá-

ból volt, akit

a

tiszteletes

úr nagyon

szere-

Meggyorsult, lázas léptekkel ment tovább, arcáTa valami tragikus vizió lobogott tett.

ki.

Az erdbl

—

visszahallszott:

Ugy érzem, mintha adta volna a tárogatót,.

Isten

kezembe

97

János szomorúan monclía: Itt egy gyors illusztráció

—

sodra.

A

szerencsétlen

gikus S2ánés2siiek ez

Ha

a mondápappá ficamodott tra-

már évek

óta

mániája.

józan, esténként szavalva körülkóborolja

a falut. Azt a betog, romantikus eposzt, mely másként lehetetlen, így éli meg. így kerget víziókat,

melyekben

Kossuth

Enjolras,

és

Minden beteg felgylt ereje özekben a dübörg mondatokbím jön ki. Megvetdik haza, történik, hogy egészen késn holtra fáradva, nagyon boldog arccal. Judit mondta, hogy ilyenkor szelíd és hajlékony, mint egy beteg jó lány. Míg ha ezek a mondaminden

lehet.

tok a repedésig felgylnek benne, üvölt és a

családjában rendez tragédiákat.

Schönbergerék nagy kedvességgel fogadSarkadi tüntetleg

ták a két fiatalembert.

olyan hódolattal bánt

Miklóssal,

birtokát látogató fejedelemmel.

megértés és kímélet

már

volt.

Ez a

úrilakás volt, csak a két

tartotta

mint

egy

Az arca csupa fele

öreg

a háznak szobája

A A

meg a munloi si egyszerségét.

ház másik

bolt

fele

rakfár

és

volt.

els állomása most már csak korcsma volt. Egy nagy szoba a parasztoknak, kis söntés s egy bels kisebb

szomszédház,

a

honfoglalás

szoba az uraknak.

Az öreg Schönberger

hét falu képzeletét

mint egy vén manó, aki mesés kincseken ül, aki pálinka helyett aranyat

úgy

izgatta,

Ssabó D«zs0: Az

el»>t.txt

tála

L

2

93

mérhetne, akinek surgyói bankóval vannak tömve, háza alatt arany a föld. Négyszer próbáltak betörni nála, mindig rajtavesztettek, aki elmenekült, üres kézzel távozott. HonníUQ jött

az öreg,

—

nem

tudni.

lehetett

Egyszerre

—

idetoppant, ezeltt negyven évvel toprongyosan, szegényen, egy pár tvel, cér-

csak

Azután nekidlt

nával, cukorral, pálinkával.

a dolognak, a

munkában

légióvá sokasodott,

mórt pálinkát, káromkodott a napszámosokra, hiizta fülét a kertben kapáló szolgálónak. Adott hitelbe merészen, kezén, mint azok, akiknek nagy á/lmaik vanegyszerre

b

naik.

IMajd

honnan, tény

foleiség

egészen

is

került

testihezálló,

Sohonberger.

Éppeo

leg dolgos és engedelmes,

hozzá valóságos

olyasn

mint egy

veJa-

ns-

száakeajól nevelt

barom. Föld, pénz, marha szakadt hozzájuk. paraszt minden felfortyanó daca az élet ellen, minden házi perpatvar, megcsalt szív, könnyelmség, elátkozott faj: pénzzé lett, mely minden oldalról veszett irammal gurult a Schönberger-ház felé. A spekuláció megnagyobbodott, három vármegyével kötött üzleteket, az urak kezdtek komolyan beszélni vele. Jegyz, pap, tanító összetegezdtek az öreggel. De megmaradt egyszernek, munkásnak, letiporhatatlanul alázatosnak vén nstényével együtt. Üzleti bölcsessége, nyájassága, okos jósága nem hibbant meg a felpúposodott szerencse hátán. Tovább is adott.

A

CD 5tt

Í8,

ahol veszthetett, volt jó kis kárral, nagy haszonnal. Mikor fiuk meg-

riszkírozott született,

a fajba

oltott

munka

és

hódítás

egyszerre egy hatalmas álomba, egy határozott célba tömörült. Nagyságos méltóságos

ún*á tenni

esat

a

fiút,

képviselvé, frendiházi

taggá, valami fennragyogóvá, aki hódít, ural-

kodik és élvez. Megvették a szomszéd elkallott nemesi házat s a Saint-Grermain-negyed bevonult Schönbergeréldiez. ök maguk nem érezték jól magukat ebben az idegen cifraságban. Szívesen menekültek a munka term szemétjébe, vagy egyszer szobájukba öreg imádságok és régi rongyok közé. A fiút a legpazarabbul neveltették s mikor az okos, jószalmájú, ersközepes tehetség fiú, ki már

alakjában és modorában is úr volt, az irodalom felé hajolt, els kinyomtatott cikkeit, melyeket elolvasni nem tudtak, olyan rajongással csókolták, mint a tx3rát. Hát zseni lett a Géza, zseni, mint azok a mesés alakok, akiknek a szobra eltt katonazene játszódja a Himnuszt és a megyei nagy urak szavalnak. A Géza pesti vendégeit elárasztó vendégszeretettel fogadták. Mert azok mindmegannyi csillárai voltak a Géza dicsségének. A túltömött gazdag vacsora alatt nem igen volt hangulat. Miklós kedvetlenné vált, elvette fejedelmi pózait. Az öreg Schönberger nem tudott volna Dyen urak közé leülni,

hanem

folyton

lólott-futott,

intézte

a sok-

100

kez

ház

me^ nem pihen

asszony, nagy

ügyeit.

tisztességesen

Az

orejí-

az

IdüUözve,

asztalfn ült, de szédült s egyszer szavai nem tudtak átgázolni az alázatosságán. Mihelyt lenyelte az utolsó falatot, egy szeg-

onnan nézte nagy boldogsággal, hogy a három nagy úr, a régi uraság fia, az letbe ült ós

újságokban kidobolt híres író és az gazdagabb fia mint beszélgetnek finom gokról a fekete mellett.

A

legdol-

beszélgetés válta-

kozva folyt nkrl, könyvekrl, irodalmi berekrl. Egyszerre csak betoppantak Milla

A

úr lefeküdt gyermekek elgyököntöttek, unták Judit.

tiszteletes

aludini,

em és

a

magukat,

hát átnéztek. Nagy öröm volt a meglepetés, hogy a két fiatalembert is ott találták. Miklós, aki rég tegez viszonyban volt Judittal, jól

végignézte a lányt.

~

Kár, hogy lekéstem rólad,

való volnál. Csak paphoz ne menj,

te

nekem mert

el-

döngetlek.

Judit átrángó keserségbl derítette kacagásra az arcát:

—

Azért csak add be a pályázatodat, még van remény. Millából széles szavakban csordult ki az újság: Schönberger néni, a Ferenc bácsi meghalt, ügy kapták meg a szobájában az ebédjére hajolva. Az öregek elhatározták, hogy kal/íkában fogják eltemetni. Holnap-

—

.

101

ntán lesz a tcmeiése, Jen nagy beszédet fog mondani. És nekem a régi fekete haeuliámban keli majd oít saerénykednem a Kuntzué fekeleselyme mellett.

—

Muszáj is neked fekete ruliát feddte Judit egy öreg parasztért a liamvasszürkédben. Abban olyan mint egy államtitkár nagynénje.

—

—

Egy

venni jössz

,

vagy,

cseléd fontos arccal hívta ki az öreg

Sebönbcrgert.

Az öreg pár perc muIva

visz-

szatért:

—

A

egy kis

beteg Szüts Zsigáné lánya volt

jó bort kért.

liter ó-celnait.

Az

Hát adtam neki egy félfogom láínL

árát sohasem

de az öreg Schönbergernek szíve reti

a

seftet,

itt,

is

van. Sze-

de van szíve.

Sarkául arcán csak egy villanás volt a nemtetszés, szólt:

—

Ma

Kuntz

láttam a

meg-

Erzsikét,

érkezett a képzbvöl. Micsoda penészvirág

Milla a gyávák részletes,

gylöletével tört

—

lett.

fzött

sokáig

ki:

És Ilona a Judit

m.ellé teszi! Különben is ez az asszony már megrül a gögtl. A múltkor felhúzta az orrát, mert a Jancsiék-

nál

engem

tanító, de elé

ereszlettek elre.

amiért

is

akarja pupuzálni

tanít,

A

magát.

összebujt a jegyzékkel, aki

férje

rongyos

a papja felesége

Most

nagyon egy

elvesztené

kanál vízbe Jent, mert a múlt választáskor iól

odamondott neki. Szemben hízelegnek az

102

undoliok, mert félnek a teliotségétl, de a háta

megctt rágják. ják

s

A

parasztokat

ellene izgat-

is

Kolozsvárra névtelen leveleket küldöz-

A

rongyok! Jennek egy kisujja töbmint az egész koszos társaság. Az a

getnek. bet ér,

gyáva Kuntz, az nem volna rossz ember, de Ilona úgy dresszirozza, mint a kutyát Iga;i, Scliönberger néni, nem volna vagy négy fej

Az enyim már

káposztája?

rég elrothadt, pe-

dig ügyeltem rá,

— Lesz, édes szívem, — Schönberger néni, a temetésre ideadja fekete keztyit — hízelegte Judit — terlesz.

a

,

nem húzom fel, az egyik, hanem

mészetesen

a két kezemnek

sok volna

csak úgy a kezem-

is

ben tartom.'

— Nagyon szívesen, kis gyémántom. Miklós felhorkant az unalmából:

—

Tudod

Ezeltt négy

Judit,

hogy

évvel, te

még

emlékeztem

rád?

egészen tacskó vol-

benéztem a nyitott ablakotokon. Te nem vettél észre s egy kurta kis háziszoknyábau egy mozidarabot játszottál el a húgaidnak, amit Sepsiszentgyörgyön láttál. Hát az nagytál,

szer

volt.

Apádnak akkor szóltam

is,

hogy

engedje meg, hogy felvigyelek Pestre taníttatni.

adott

Ö le,

eleinte nehéz erkölcsös

de azután azt mondta:

Laborfalvy líóza

is

az volt.

beleegyezés volt s erre én

—

mondatokat Különben Ez már félig

—

elijedtem a téma-

103 tói,

mert eszembe

jutott,

hogy mi az

öráog'óí

csinálnék én veled Pesten.

— Na úgy-e

mama, hogy van tehetségem! Miklós mondja. Én Pestre fogok menni, akármit beszélsz, akármilyen áron. És ekkor ersen Sarkadira nézett.

—

—

Ugyan,

!Miklós,

—

a szegény lányt?

minek bolondítja

ezt

nyafogta Milla.

—

Bolondítom? Hát kell öt bolondítanif Azt hiszik, hogy a Judit csendes feleség lesz? Megette a fene azt a férfit, aki Juditot elveszi. Azt hiszem, kis fityfirity, hogy mi mindeneknek a végén még találkozni fogunk. De akkor nagyon szomorúak leszünk mind a ketten.

»

Judit hallgatag többi hangulatára

behúzódott bántó

pár percre

—

lett és

csendje ráfolyt a

Miklós

is

is.

kedvetlen letts

ggös pózába. Egyszer — egy-

félrehívta Sarkadit s valamit

Sarkadi próbálta a bekedvenc témájáról, a színházról beszélt. Milla pedig mindegyre visszatért ^ tanítóékra. Hosszas szódöcögés^k után Miklós felugrott: Menjünk! Hazamenet Miklós odaszólt Jánosnak: Te János, vigyázz erre a lányra. Nagyon furcsa sugdosódáson kaptam rajta a SarkadivaL Furcsa volna mégis, ha a zsidóé lenne beszélt vele. Teáztak.

szélgetést fenntartani s

—

—

elször.

János vállat vont szólt:

és

különös

han^oa

104

— A f

hogy utoljára és végleg az Különben is Juditra úgy ügyel az embea: legjobban, ha nem ügyel rá. Hát a te ötszáz koronád megvan?

eDyém

—

az,

legyen.

Van fenét. Egész életem kölcsönkérévergdtem el s most is a torkomba

sek közt

ha kérnem kell egy Farkas Miklós drukkol

szorul a szívem,

pár

egy nyomorult ötszáz koronáért Félre is hívtam, már a nyelvemen volt a dolog és a szavak mégis egyebet mondtak. Pedig neki aa is elég rang, ha én kölcsön kérek tle. De én már nem tudok bohém lenni és az a baj. Nekem szenvedés és brt éget a koszos forintot.

Sarkadi eltt

kölcsön, aa adósság és

ha iszom, nem

vigaszital

az elérzékenyülés, hogy züllö zseni vagyok.

Nyomorultul védetlenül születtem. De hát itt vagyok én. Tlem csak nem

—

fázoif

— Nem

sor.

nem. Rád majd

késbb

kerül a

Akiket becsülök, azokat utoljára hagyom.

Majd holnap egy névjegyen teszem boldoggá Sarkadit. Akkor dobatom ki a gult urától, amikor nekem tetszik.

8.

A

falu unrJmál'.an roppant esemény volt

a Ferenc bácsi halála.

A reggeliz,

munkát

ebédel, va-

barmokat egy percre emberekké rázta: eléjük toppant a csoráló, igavonó

robotoló

105

ezek az halál, emlékeztek, sajnálkozíak. És emberi folyamatok felhozták beléjük emberiségük jólesését. Ferenc bácsi negyvennyolcas

negyvennyolc után haláláig ez volt a

volt s

ffoglalkozása. Képzeletében

dolgok

átélt lott

s

az elhibázott eposz azután hal-

is hitte.

meséit

Kifogyhatatlan

töredékei.

maga

összefolytak az

ágyúönt

Volt

mellett, a haldokló

Gábor

már Áron

Petfit 6 húzta ki az út

szélére,

segített elásni a koronát,

Bem

szólította,

Kossuthnak apó per Feri

látta az aradi

rémnapot, volt börtönben, meghurcolták az olasz

vérmezkön

hogy

tudta,

s

olaszul

danaro = pénz, bella raszép lény. Azután nagyon mókás volt az öreg, igazi huncut székely góbé és sok jó nevetés emlékével ülte meg a lelkeket. Valaha

= gazza = pane

ke-nyér,

a templomdomb tövében kora meghajlott, közelinek

de ahogy

lakott, találta,

a temett.

Elköltözött a falu t-úlsó szélére, oda, hol a folyó kiszabadul a síkságra, a meghalt öreg

kovács

házába.

Ott

meséibl, tréfáiból,

kegydíjából,

éldegélt

eddegélt,

iddogált,

míg

Bgyszer halva találták, ráhajolva a megkez-

ami

a halál elszorította t-orkát. Alig ütötte el a delet s már a falu megindult az utolsó látogatásra az öreghez. És mert kimondták a kaláka temetést, pompás tort akartak ülni. Mindenki hóna alatt vagy dett életre,

kézikosárban kolbászt,

elöl

vitte

szalonnát,

maga

ajándékát:

pogácsát,

fenyvizet,

a

!0ö

szilvóriumot

s

tiszta

szobában

falát

feiiyö-

A

niiegyetmást. ravatalozták

és

A

halottat

íel.

A

a

szoba

füzgalyakkal díszítették

fel.

volt, ünnepi honvédruhájában sohasem mellén a csáikó s egy kard, amit látott, hanem valahonnan a faluból kerítették. A hullát egy éktelen nagy nemzeti szalaggal fáslizták körül, mint egy reklámszalámit, mert úgy gondolták, hogy ez na-

halott

gyon

szép.

unalmát majszolta egyedül a megindult falut. János a község fájának ügyében a falusi bizottsággal a városban volt, melyet a jegyz vezetett. A Kuntzné tanácsolta a jegyznek ezt a napot, Miklós

otthon

s látta

hogy ne kelljen látuiok a pap nagy sikerét, ami biztosra volt vehet. Sarkadi velük ment, mert nem igen volt érzéke az ilyen zokogó cécók iránt.

Miklós szerette a tömegeket, hisztérikus, szeretettel. A búcsúsok menetében

magáraél

középkori mély sodródással katolikus volt, a pesti szocialista

tömegek közt fellobbant fák-

lyája volt a forradalomnak.

Három

szekedett az unalmával, akkor

óráig ve-

meggondolta

elment a temetésre. Már akkor majdnem az egész falu ott volt. A ház eltt és az udvaron fiatal lányok, gyerkcök, vagy szegényebb asszonyok állottak. Benn az udvaron, a nagy nyitott színben

a dolgot

és

hosszú pad-asztalok voltak felállítva, rajtuk

107

a tor ígéretei. Köröttük mar padolíon, vagy a korcsmából kölcsönzött székeken ott ültek a férfiak és a jobbmódú asszonyok s a várakozást falatozással, kínálgatással és kortyokkal töltötték. fiatal

A

kántor

hangulat

már vidám

már huncut adomáit

szomszédjai fülébe. Egy-két

különösen asszonyén,

még

volt s

íí

böfögte a

öregebb arcon, ott erlködött a

komolyság, de néha-néha s egy-egy kacagás is felszökött. A kurátor elkezdte kanyargós, tudákos mondatokban dicsérni a holtat, egy-két szomszédja ráhalltiszta

már

ruhával felvett

tisztes

volt a csevegés

általános

a mindjobban csörg beszélgetés áradatában belesült a mondókájába. Az arcokra mindjobban felvöröslött a mindennapokból letaposott jókedv, az üvegek már gyors fesztelenségben kínálódtak: Használgatott, aztán

—

jon belle, használjon

belle!

—

Az

asszo-

nyokkal huncutkodni kezdtek, elbb csipked mondatokkal, majd csiklandó mozdulatokkal.

Az

s

kermesz megmozdult az elítéli hullámokban kezdett kihömpölyögni belle. Néhol egymással szembefordulva két paraszt veszett szózáporban köszöntötte fel egymást, egymás vállait veregetve s a nagy zajban csak saját szép szavaikat hallva. Miklóst a kántor és a kurátor lefojtott

népben

s

széles

—

—

közé ültették.

Félt

felé

megjött a

tiszteletes

úr

Akkor már mély gyökereket eresztettek a

is.

vi-

lOS

dámságba ragadják

s nem szívesen látták, hogy elket onnan a halál felé. A kurátor,

módos és uyomósszavú öreg úr, de nagy kedvelje a tütünek, odaszólt kedélyesen:

— Tiszteletes úr, instálom, ne orcg Ferenc bácsi úgy

is

meg

siessünk, aa

fog minket várnL

Használjon velünk egy kicsit a jóból, jó emberek kínálják. A kér marasztás általános

—

lett.

—

Egy-két percet várhatunk,

Farcády feléje

mondta

Húsz kéz nyújtott

és leült közéjük.

ers

—

szilvóriumot s falnivalókat. Milla

Judit az udvarról kétségbeesve integettek,

és

de a pap

nem

Kozma, a

vette észre. fiatal

Kuntzékat, hogy az volt a

volt

pap

iránt.

annyira

gylölte

okvetlenül

szeretet

kántor

már

Valaha ugyan mindennap :>3

a tanítóéknál, de mert azok nem tudták

a lányukat a nyakába varrni, Kuntzné részUítes és

örök gylöletet fogadott

heccelték a jegyzt

is és

ellene.

Fel-

beadviiny beadvány

után ment a fiatalember ellen az espereshez. Most Kozma, mert már nyakig benne tapicskolt az igazságban, nagy hangosan felköszöntötte a tiszteletes urat. Magasztalta mint a függetlenség tántoríthatatlan bajnokát,

sem az ármány

(a tanítóké),

jegyz) nem tud

akit

sem az önkény

Azt a férfiút köszönti, aki egész Erdély reformá(a

tus

eltéríteni az igaz úttól.

papságának büszkesége

és akit e hálátlan

kis faluban irigy áspiskígyók környékeznek.

109

Ártalúnos éljen

i5s

istenei tcsse zúgott

fel,

az üvesekeí csszekocciníották, a pálinka folyt, hogy femiel)b lobogtassa a meggyiilt parasztot,

A

papban egész

Az Apostol

szélesre bomlott ki a vitorla.

Szilveszterének érezte magát, akit

a nép sírva atyjának nevez. Meghatott neme-s egyszerséggel felelt és óriási hatása volt. Férfiak, asszonyok felugráltak, egyszerre beszéltek, faltak, ittak.

emberbl

Három-négy

egyszerre mászott ki a felköszönt

s

kanyar-

gós farkaikkal megcsiklandozták a hallgatók szívét.

—

—

szinte tudtán kívül Miklós elssor leküldött vagy öt hatalmas korty szilvóriumot ami igen gyakran elfordult és az ers ital valami különös éberálomba dermeszQála

—

—

tetté.

Nagy

megtágultak, mindent mintha a mozgó vonalak

szemei

beteg-élesen látott,

berontottak volna testébe s ott tovább folytat-

De megmozdulni, Végeredményben nagyon

ták volna táncuiíat.

nem

tudott.

felforrósodott szemeinek e sok

beszélni tetszett

kiszökött

fe-

gyenclélek egybetorlása.

Hat óra elmúlt. A feldagadt dáridóban már sem gondolt a holtra. A pap beteg-kék

senki

szemeiben kigyúlt a kísértetjárás lángja. Végre Milla a férje hátamegó állt, odakönyörögte neki,

el

hogy ne várja be a

sötétet,

országraszóló skandalumot.

nagy ünnepélyesen koccintás ntán

felállott és

megindult

a

ne

idézzen

Akkor Farcády egy egyetemes halottasszoba

110 felé.

A

többiek feltápászkodtak

s

bár n mámor,

mint sárló kanca, vihogva nyargalászott benegy percre ráborzadt a halál az átizzott epidermisre. Betódultak n, férfi egymásba nüli,

—

—

rontva a kis szobába, majd szétdültek u falak az egymásra kent, jóllakott, terjeng testektl és borzasztó lett a leveg. A pap a koporsó fejéhez állott. Elkészített nagy beszéde mint egy forgószéltl kergetett es sepert végig a tudatában. Kétségbeesetten kapkodott a markába hulló, sokszor ismételt nagy mon ásütok után. Szerencsére, neJkibotlott az aradi

tizenháromnak és oly kegyetlenül akasztotta a hívek elé, hogy az egész bennzsúfolt embernép zokogásban fortyogott, mely tele volt a most elhagyott lakoma fullasztó emlékeivel. Tántorgó emlékezete olyan végtelenre átcsorogta a szertartást, hogy a szürkület már átsztte az uccákat, mikor megindult a menet. Mert egfez déleltt roppant zápor volt, a síkos sárban csak óvatosan lehetett lépni. Eloi hatan vitték a vállukon a koporsót, utána folyt a hatalmas menet hosszú kígyózásban, a vesén rikoltó, tarka gyerme kek. A mámor mindjobban rugdosta az agyakat, az átizzott tagok mind merészebben

ket

mondták

fel a köztársaság rendjét s különkülön kedv szerint mozogtak. A tömörül szürkeségben el-elcsúsztak, káromkodtak. Forró

naeg jegyzéseket tettek a jára,

nk

feltrt szoknyá-

huncut alácsjpóseket lopkodtak,

visítá-

111

sokba, kiszakadt

kacagásokba

tömeg. Elöl a koporsóvivk

borzolódott a

mámorukban

a

síkos úton jobbról balra tántorogtak, az egy-

másnak rohanó bomlott utána.

sokaság

Egy

nyerítve

vihogva,

óriási részeg

a menet, melynek a koporsó volt a

kígyó volt feje.

Több-

ször le kellett tenni a súlyos terhet a részeg vállakról, megállottak és ilyenkor a veszett-

sodrú tömeg egymásba hullott, egymás lábát tiporta, összekoccant, röhögött, káromkodott.

Az elgyengült papot kockáztatva

—

— Milla és

minden szokás dacát Judit hazamentették a

növ szörnységbL Már

sötét volt,

mikor a

hosszú falun át a korcsma elé értek. És akkor az elsodort nép veszett kedve egy kiáltásban

lobbant ki:

Ez a

—

Menjünk be egyet pihenni!

a józanság utolsó szemérmét is, mint egy lesodort pléhfedelet. A következ percben már vad tiprással rohantak a koporsóval a korcsmaszobába. Majd szétvetették az si ajtófélfákat, amint rettent kiáltás elragadta

horzsolódásban bezsúfolódtak. A koporsót lezökkeutették a szegletben egy padra, a sötét szobában emberek és asszonyok egymásba

úgy hogy mindenki könyöke a más hasába vájt, vad rületben voltak boldogok. És künn még mindig, mindig szomjas-dühösen nyomták egymást a korcsmához, mintha az torlódva,

ket

az

egyetlen menedékbe. És ott benn a sáros,

ia-

élet

halálos grimaszokkal

rémítené

U2 zadó, elrelícdt alakok, mint

veszett

barmois

kezdték bgni:

—

Pálinkát, Schönberger bácsi, pálinkát!

Az

öreg elkerült s bár minden erkclcso

ettl a szörnységtl, ragadósán nyájas arcot vágott, fiaimnak n3vezíe ket. Valahogy sikerült a középen lógó kerek, pléhvel fedett lámpát meggynjtani. A füstös lámpa vorös-sárgává tette e hulló ems hito visszahorkant

bereket, alvik üvöltve üdvözölték e beteg vilá-

gosságot.

A

val.

Az

asztalokat végigrakták pálinká-

tömeg künnmaradt része betódult az

udvarra, ott fogyasztotta állva a

maga

ré-

vagy tisztábbak pedig hazaillantak. A jegyz fiatal, szepls fia, aki nem osztotta apja pártalakulásait s minden dnhajkodás pár íján volt, nagy rikoltással eg/ fekete, vézna alakot cibált be. Ez volt az utolsó nagy k, mely végs rült tajtókaásba hozta a feíriízott emberlöcsedéket. Balog Jancsi, az egyetlen cigány volt, hegedjével a hóna alatt. Egyszerre rémes felordításban — ötven kar lódította az asztal tetejére. Beletöltöttek egy félüveg pálinkát s a megbdült alakok üvöltözték: húzzad, húzzad! szét,

az

okosabbak,

—

—

A

cigány

—

fél oldalra

hajolva

—

veszett

hegedjét, É3 akkor minden eszét dacos elhajítással dobta el magától a mámorba szabadult nép s egy el-

nekirohanással

kezdte

tépni

képzelhetetlen ved halálíáncban kezdett ráu-

ganL

A

kiböfögöíí kolbász

és

hagyma,

az

U3 izzadt sajtszaga,

dörzsölt testek

egyináslío25

a páiinkabüz, a csizmák s a felheccelt vágy vad bze, a lámpa apró, fekete korommal telt petróleiimos lehellete izzó pokoltengerré tet-

melybe vad fúriák 63 hímek dobálták be vad ugrásokban elfejiket. Néha elnyújtott görcsökben

ték a szoba levegjét, üvöit<3

torzult

vadul jajgató volt a ritmus és halálos a tánc:

.

Egykor én is boldogul éltein^ Szerencsémet boldognak véltem.

De Játod-e, nem De láiod-e, nem

szánod-e szánod-e

szörny esettyit, szörny esettyit?

Ami

fénylik, nem mind arany a\ Amit mondnak, nem mind igaz a'!

Esztendben, vagy kettben válik egy igaz. Esztendben, vagy kettben válik egy igaz.

A

ritmust ólomcsizmáikkal

úgy vágták mintha a vén mostohának egyszerre akarnának visszafizetni minden izzadt meghajlást, aggodalmas éjszakát, halálos kenyeret. Majd kurtább ütemben, nekifutott libele a földbe,

hegéssel toporzékolták,

kurjantották

be

az

éjszakába:

szi rózsa s tavalyi S Gyürki Zsuzsa hazaU Ez az örök zGt

megújuló

a magyar falu, az osi vóíímarionettjét A megrugdalt,

falu,

Szabó Dazsö: Az elsodort fala

L

8

U4 agyontaposott

emberhúsból

vad

démonok

szálltak ki 8 a felriasztott lélek kiterjengett,

mint Salamon lelke a ledömöckölt üvegbl. Ledobva minden börtönt, törvényt, a rája fedacos

gyelmezett ezer éveket,

vállrántással

a poklot és a súlyos Istent és nyomoa rettegett halál között szilaj azértissel ropta be kedvét az éjszakába. A felrázta, le

rult élete s

szabadító

mámor, mint egy rült

ket egy

kocsis kor-

felé. Éa vad mének és veszett, liheg kancák rettent nyerítéssel, vihogással rohanták tovább a halálba zúduló élet vad mámorát. Közben egy-egy percre lehullott a cigány karja, az üvölt szájakat betapasztotta a pá-

bácsolta

ismeretlen végtelen

e

linka csókja, aztán újra, fáradhatatlan veszet

sodródással kezddött

a

szilaj

forgás.

t

A

kovács hatalmas testével éktelen keringbe ragadott egy hullámostesl rögnimfát s pogányul nekivágódtak a koporsónak. A gyönge deszkafedél lepattant, a kovács egy fiatal

percre hátrahökkent, azután a részeg felcsapó

humorával

ordította:

—

Adjunk

inni Ferenc

bácsinak!

Harminc hang bgte utána, vad röhögés zuhogott a

sr levegbe, az öreget felültették nyomták

koporsójában, dermedt kezeibe

si

vigasztalást.

Az öreg

széles

száján

az

még

ottfagyott a régi mosolygás, de püffedt orra

már

borzasztó megindulásba

torzult.

Nagy,

szrürke szemei félig alásüllyedve néztek kifelé.

115

Az

öreget körültombolták, éljenezték s az dögi tánc tovább hullatta sodrát. Miklós az egyik szegletben ébredt

ör-

fel.

Mintha kát mélyérl húzták volna el. Hogyan került ide, nem tudta. Néha a részegség úgy terítette le, mint egy villám. A maga elé hajló mosolygó halott, a körben forgó, üvölt alakok s levegnélküli leveg olyan éget sajgással rontott be idegeibe; hogy egy pillanatra úgy rémlett neki, mintha nagyon sokáig, mintha egész eddigi életében aludt volna egy dermedt látszatvilágban

és

bele az igazi életbe, ebbe a

most ébredt volna rohanó,

halálos

forgatagba. Azután mégis az egyes alakokra

valami ismers álarc merült fel, azt a derült öreg hajóst is abban a bárkában látta valahol. Mintha mélyedés mélyébl, ahol rettegve lenyomott ismeretlenje volt, szabadult volna most el ez a világ külön küls valósággá s táncolná körül. És milyen fáradhatatlanul üvöltöznek a bomlott forgatóban. A sírbolti lámpa rájuk lengeti sápadt kerekjét. Senki sem veszi öt észre, egyedül és rokontalanul áll,

még

két feldermedt szemét is

érzi,

idegeneknek

melyekben ez az rült világ tombol. Hát 6 ;sak hideg szála ja legyen ennek a csomó forró, rjöng testnek? Farkas Miklós, a magyar faj legmélyebb kinyilatkoztatása senkije senkinek? Zilált lányok és megtárt kebl, izzadt asszonyok rohantak el mellette, a fiatal kancák tavaszi robogásával és t senkinek a

11 í*

vágya nem

hívja.

A

jobbágyok mulatnak

ft^

a fejedelem észre vétienül ül egy sarokban I íogta torkon. lícngeteg düh és elkeseredés

0,

Közel hozzá egy lány ropta a kört, aldhez egy liév is merült fel az emlékezetébl. Elébefejes tlobbaut, mellentaszította a legényt Te delmi gggel parancsolta a lánynak:

—

ma

enyém vagy! legény meghkölt, eztán részeg dühvel

estére az

A

ordította:

—

De

az istenit a nadrágban

szentednek, az én táncosom

Jézuá Krisztus sem!

— A

nem lány

—

a

fel visított,

—

Miklós felemelte öldét a legényre: paraszt!

járó

veszi el

Piszkos

és nekirontott.

Megfogták mindketljüket. odatülekedett, aki akkor

A

kántor

már egy

ia

érzékeny,

egyetemes testvériségben ázott szót. Nagy, meleg mondatokat csuklott a kett elé. Pálinkásüvegeket nyomtak a markukba, kacagtak, biztatgatták okét. Miklós elforrósodott, végtelen elernyedést érzett.

Lágy

sírás tódult bel-

hogy ö egyedül van, nincs, aki dédelgesse, nem szereti senki. Hatalmasat hajított a fenyvízbl, valamit motyogott, a legénnyel seje fell,

összeölelkezett és végigoiikoít a padión.

Be-

gurították az egyik pad alá, hogy ne zavarja senki. Szája két vége kihateott s

—

kozva felnyöszorgött: Nem hibás, nem én vagyok a hibás.

Ax

éjfél

már

jót nynrgiilt,

én

néha siránvagyok a

a

teremben

ritkulni kezdtek a vendégek. iSolmaka

mámora

117

dültek.

képtl, mások IdDe akik ittmaradtak, azok rúgták csak

azért

predesztinált dühvel.

B2Ú]]t !o és elijedt a rfi^cpfi

is,

Az átizzott, megkebl nkben kl-

szaggatott ruhájú, kifolyt

vágyak

meg

sarkantyúkat emberföld új magra lett éhes. Mindegyre párok tntek el s künn az udvaron, a hvös éjszakában, a pajta mögött, kút mellett, minden zugban a részeg szerelem vetette az új halálos Megsápadt arcú, karikásszemü ítéleteket.

iryultak a

s új

döftek a forgó tömegbe.

párok jöttek be letes

A

és állottak

új

tragikus

be a tovaforgó

íté-

dáridóba.

De mikor

— zöldcsszürkén, mint — becsurgott a szobába.

a reggel

valami beteg abszint már csak egy páran ültek benn, leborulva az asztalra, tört mondatokat köpve maguk elé. Künn egy-két alak öklendezett, a többiek kit hol taglózott le a szerteszét hevertek, lett a szobában, az emberek hozzáborzongtak a lelkiismeretükhöz. A törvény, az erkölcs, az illik, az Isten: mint ret-

mámor. Hideg

tent vasfogú és íüzszemü kutyák loholtak el a kimerült testbl. Távolról a kakasok kukorékolása mint szomorú hívás, döbbent emlékeztetés jött be a szobába.

A

jegyz

fia,

ki

halhatatlanul

bírta

a

elször a valósághoz. A kurátor Az Istenért, kurátor bár-si, vállára ütött: temessük el a holtat. Reggel hazajön apám nagy baj Ichetiie a dclogbóL

mámort,

ijedt

—

t>

113

A

kántort

kurátor szólt

hogy

itt

felmosdatták valahogy. Még lenyelt remegéssel: is

—

van a jegyz-úrfi, így nem

A jó,

lesz baj

a dologból.

A

halottat visszafekíették

a koporsóba.

Valahonnan szekeret, lovat kerítettek. A ködös, szomorúságában a nagy diderg reggel Miklóst is koporsót. vitték a templomdombra elfölgyorsan hazaszálíitolták. A temetben delték a holtat

kurátor, a

jegyz

ték kalapjukat.

Azok

A A

kántor

imát

mondott, a

fia s egy-két paraszt leemel-

jegyz

fia

nagyokat

ásított.

pedig, akik az éjjel aludtak, álora-

részegen tántorogtak ki ágyukból elrángani a

nappal józan mámorát. S mert kakas hívott és nap közelgett: a síró reggelben fáradtan, unottan indultak meg, hogy rúgják, cibáljál^, sarkantyúzzák a földet: új kenyérre, új folytatásra, új tragédiákra.

ILONA NAPJA

n.

Miklós átment a keskeny bürün és nekivágott a szántóföldeknek.

Az szi

vetés

már

keresztekben hevert, de a tavaszi vetés, rozs, zab és kevés búza még lábon állta juliusvég

tzzáporát. Délután három óra volt s a felizzott levegben reszketett a megpörkölt kaláMilyen nagyszer, milyen szok szaga.

—

nagyszer!

—

ismételgette

Kétszer menekült

már

magában Miklós. Pestre rálep nagy

unalom hatása alatt, de a falu most elég ers volt, hogy mind a kétszer visszarántsa. Olyan ridegnek, hirtelen elegánsnak, felülzagyvalék banális puccolt szálló most mint egy várost, de unom magamat, Falun is elkelségét. mondta és megint legalább másképp,

mvel't.nek találta ezt a parvenü,

—

—

hazatért.

Két nappal ezeltt nagyot lumpolt Sarúgyszólva kadival Szentgyörgyön és azóta szakadatlanul aludt. Most étlen-szomjan

—

—

aztán,

hogy

felébredt kipihenve,

sziiztisztán

120 és gyermelcerseii: egyszerre

futni, átszaladni az

kitárt

mezk

ég

rohanó

vágy lökte

fntu',

horizontot, beszívni a

életét.

Ilyenkor

élete

mérhetetlen orgona volt, ahol minden életnek, végtelen nagynak végtelen kicsinynek és megvolt a maga kihangzó billentyje. Rop-

pant ertl volt ggös, mint egy bevonuló fejedelem és meghatottan boldog, mint egy gyermek a karácsonyfa sugárzása eltt. A keskeny mezei út szélén dús elömlésben pipacsok lángoltak ki a földbl, mintha a termés boldog kacagását lengetné el a gyzedel-

mes

föld.

Miklós kitágult életében millió kis

láng gyúlt

fel

és

testén

édes

tapintásokat

érzett.

Gyorsan ment, jobbra-balra a szétágazó utakon. Milyen nagy belélegzés a végtelennek rohanó utak szabad iramodása. Ugy érezte, hogy egy robogó nászvonat, melynek vidám ablakain berohan az élet hejehujás majálisa. Elbámult virágok, ég búzatáblák, kenyérsütéses szagú kalangyák, nagy, bámuló, felséges tehenek száguldtak beléje s felduzzadt életében benneremegett a teremtett világ. Egy útszéli nyírfa áthúzta rajta hosszú haja selymét, mint egy hvös cirógatást. Lélegzetét elvesztette, mellét

majd

szét-

repesztette e beieömlött világ boldog fullado-

És amint belédlt a világ, ég, pompássá izzott emberi nyomorúság,

zása. Megállott.

föld s a

szétöml mámorban tnt

el beteg,

sajgó énje.

121

Tudatának határai letorcdeztelc, a messzibe hajított folyó, az égnek futó hegyek, mindem felónekl élet eggyé omlott benne s boldog elfuUadással lélegzett minden gyökér, minden Gondolata lis vagyok, én vagyok a világ! mint egy összelobbant tzoszlop, mint a for2ó élettenger felszök óriási tölcsére állott a reszket napos levegben. És ekkor titáni daccal, herkulesi boldogságban érezte a nyomorult emberhús nagyszer misztériumát. Itt e hitvány, elzárt zugban évezredes végzetes folyásban tiprott, bekalász, földpórus, levél száján.

hegte:

teg és

emberhús

,

—

— Én

folyilí

nemzedékbl nemzedékké

utolsó hullámcsapása e tragikus folyam-

nak, most

zeng

magáían

tükrözi a világot, minden a dolgok megtalált szava,

ragyogást,

az egyetemes visszhang.

Csodálatos

transss-

munkának, az emberi evésnek! Belénk hull a világ, hogy a sok külön börtöuölt fájdalom mint egy egységes, csodás emberhimnusz szálljon a végtelenbe. Emberré rohanó dolgok szilaj éneke a világ. Úrfi, a leend szobrodat állodí — kaszubstanciációja az emberi

—

cagta egy hang. Judit volt.

Egy

keresztösvényrl jött. piros kosárkában hozta az ozsonnájút és valami soha be nem végzd kézimunkát. Nem volt kalap a fején, gazdag szke haján, mint egy megcsavart fo-

Fehér ruliában volt

s

kis

lyón, csillogott a nap. És

nagy kék szeme,

ajka,

arcának apró, fehér lapjai, ruLája lejti, termetének sodró felszökése, minden kacagott a napnak. Kacagása úgy csobbant fel a napos levegbe, mint a nyírfa lombja, csillogó visszacstingéssel.

— Hát

kódorogsz,

Jutka?

legmélyebb

mélyén

ie hol

dezte Miklós és

—

kér-

vissz-

hangzott a lány.

— Megyek a birodalmamba. nagyon ünnepélyes

Farcády papa

és borszagií. Csinált is

egy

háromfelvonásos tragédiát, mert az egy kissé odaégett. Farcády mama érzékeny és olyan könnyeket hullat, mint egy ötkoronás. Hát megszöktem. Most még csak olyan kis szökéseket produkálok. Majd jön a almás-

béles

nagy, a végleges. Neked megengedem, hogy

velem jöjj, ha nem vagy az utálatos brödben. Nekivágtak az útnak, mely megint folyót a sílcságon. Eleinte

nem

zseni-

eléri a

igen szóltak,

de mély ösztöneikben beszéd

volt a sugárzó Újból egy pipacstengerhez értek. Jaj be szép, be szép! kiáltott Judit s dobta magát pipacstenger a közepébe, úgy mint egy meztelen gyermek a meleg fürdbe. És ekkor a Miklós feltágult szemeibe csodálatos, örvend látomás lobbant, amint ez a finom, csodaszép lány aki olyan tovatn, világ.

—

—

—

átvillanó volt, mint egy átrepül álom-madár,

egy visszahozhatatlan, egyszer hallott ének ott állott fehér lobogásában a felcsapzó

— kis

123

lángok öröme

közt.

mez, ér

és

élet

ebbe az izzó tóba

öml

s

megmozdult

a

Mintlia

sugár

beieömlene

ebben a fehér leányban ha-

jolna feléje. IMintlia ez a lány

minden

volna,

csodálatos megtárt kiáltás, titokzatos hívás az élet,

a termékenység

Gyermekes

felé.

kiáltásokkal,

szedték a pipacsokat. Miklós az

ég

csókokat a Judit

derekára. Azután mint

telt

marokkal

ráfonta

ezeket

kötényére,

hajára,

megduzzadt

tavaszi

folyó tört ki belle vallomása az élet iránt:

—

Légy a feleségem,

elveszlek. Látod,

nem

Judit,

bizonyisten

pusztulhatok

annyi

el,

A múltkor máskép és annyi öröm van. beszéltem, de akkor rossz, hazug voltam. Visszaszerzem az apám birtokát, gazdálkodni fogok. Tejet fogunk inni, s, pihentet, ers leszünk. Lesznek tejet és attól ersek és jók gyermekeink, hozzád fognak hasonlítani és az én szemeimmel fognak gyönyörködni. Ha vagyok tudnád, milyen kétségbeesett apa nap

minden szép gyermek láttára. Ha tudnád, hogy minden elficamodásom, pózaim, bnöm, betegségem fájdalmas toporzékolás a vesztett család után.

Ha

gyermekerim az

idk

visszavillaunának

még szzi

az izmaimba, hogy belekapjak

kerekébe

s

a bomlott ember-szekeret

visszavezessem a csendes udvarba, ahol család ül,

ers apa

és

term

anya,

él

életet

adó

tiszta-

ság. Látod, ez az élet vize, a halhatatlan

fiatalodás.

Olyanok leszünk, mint egy

megvirá-

121 fíos

gyümölcsös, ferrnünk, termÜEk

is

tele

leszünk nappal. Nézd, szent ritmus az élet tiszta refrénje a család.

s

És mi, két elátkozott ö- élésünkben

fajnak két utolsó virága,

hoz-

zuk a megváltást, az ert, a munkát, az egészséget.

A

zeng vidámsága

Judit nagy,

arcáról.

Ég

lelialkult

pipacspalástjában, lobogó fehér

ruhájában olyan

volt,

mint az áldozatra men mosolygás ez a

Iphigénia. Mosolygott, de

már nehéz rúsága

jóság

s

megmásíthatatlan

szomo-

volt.

— Nagy gyerek vagy napon megkérsz

s

a

faképnél fogsz hagyni.

te,

Miklós. Most

legels

Ha

itt

árnyékban

a a

otthon ért volna

rád ez a hangulat, megírtad volna egy növel lába, de itt tinta és penna híján felém játszod el.

Te nem

születtél férjnek,

én

nem

születtem

Ebben igazad volt a múltkor. Milyen buzgón tudnók mi ketten tönkretenni egymást, mikor így külön-külön is tönkrefeleségnek.

tehetjük magunkat.

Miklós elébe dobbant, egyszer

—

átmen

Ne üsd

mint aki az életén pillanatot akarja megfogni.

el rossz

tréfával a dolgot.

Ne

akarj velem szemben cinikus lenni, azt bízd rám. Mi bánt téged, micsoda ostoba rögzött

gondolatod van? Nézd, én úgy félek, hogy mi lesz bellem. Ha tudnád, hogy rothadok, ki a magam kezébl szömyíiségek várnak rám. Jutka,

hogy siklóm

s

milyen mi

talán

125

varázsszava vagyunk s megtaláljuk egymást.

€?y!r..-5s

lia

lesz,

Egy

mirxden

jó

kis mez3i egér surrant el Judit msl-

—

—

nekitudatlan olbáanulásában dobta a iKimutgombolyagját. A dobás taláit. A kis állat felfordult, két fels kis lábát összetette, miutha könyörögne az elébe toppant ha-

Judit

lett.

lálnak,

farka

finom orrát panaszosan még meg-megvonaglott.

rohant, feléje hajolt,

Az

állat

nem

elnyújtotta,

Judit

köttjével megérintette.

mozdult.

Juditból keserves zokogás

töi*t

ki:

—

Pedig nem akartam, bizonyisten, 8Íarlam. Meghalt szegénj-ke, meghalt. Miklós

is

semmirl sem

melléje térdelt. beszéltek volna.

kiterített fényes világon lett volna. lott.

oda-

nem

Mintha eddig Mintha a nagy,

csak ez a kis hulla

Ciróíiatták, felülíefték, visszahul-

Judit szepegte:

— Nem

is tudtam, hogy megdobom. Mintha nem is én tettem volna. S szegényt mégis megöltem. Ki költözik néha belénk! Miért is jött éppen erre a csacsit Azután a két nagy gyermek sírt vájt a kis áldozatnak és eltemették. A játék úgy meg-

vigasztaHa ket, hogy a végén Miklós a kis sírhant fölé állott zással szólt Judithoz: lyettesítera,

—

— és

—

már

nevettek.

s tréfás

után-

Most az apádat

ha-

elkezdte:

Világossá-gnak világosan világosító vi-

lágossága! Iice egy kis hajó siilyedt az örök

V2G

Sötétbe azon a végtolen viharos óceánon, mely-

nek élet a neve. ö meghalt, ó uram és mi árván maradtak, megdöbbenve kérdjük: érdemes-e egér lenni!

—

. .

—

Szemteleoi!

vágta Miklóst

kacagott Judit, hát be-

és elkezdett szaladni.

Szaladtad, dobálták egymást. Judit nekiszaladt egy átizzott szénakazalnak s

úgy

bele-

vágta magát, hogy eltnt benne. Miklós mellé.ie vágódott. A föld melege, a nap melege, a széna melege átjárta a két és hallgatásuk

testet.

Elhallgattak

megtárt mélységes nagy

Ölelés

volt.

—

—

Menjünk! Hajuk, ruhájuk

mondta Miklós. Kibújtak.

tele volt szénával. Elérteik

a

folyóhoz^

A

folyócska

bele az omlós tag,

itt

nagy kanyarodással pihent

fövény

i)artba.

boldog csoportja közt

bokrozat volt. sen ment,

Az

A

füzek halltga-

f

elöml

és

dús

áttisztult sekély víz csende-

mintha csak nyújtózkodott volna.

Le-

ültek a vía szélére.

—

Tudod, mit hoztam? Ni!

—

És Judit

kipakolta kosarát. Kenyér, darab szalonna és

gyenge zöld hagyma volt benne.

Miklós

fe'-

kiáltotl:

—

A

teremfáját,

Akkora szalonnát hogy két kapásnak

ugyan

étvágyad van! hozott a nimfa magának,

is

jó

elég volna.

Judit boldog ravaszsággal mosolygott:

127

— Te

hogy nem sí&áa te drágaLá.ttam, hogy mos-

buta, hát azt hiszed,

mítottain rád? Jegyezd meg, hogy látos .kedvedért jöttem ki.

tanábaai minden, délután erre jössz, felpakol-

tam

Most csak nincs panaszod

és leetelek.

lenem? Jó gyermekétvággyaJ ettek. Judit san mutatóit a hagymára: Most bizt<»ítottuk magunkat a

el-

tréfá-

—

csók

ellen.

Miklós magához kapta a Judit

fejét

és

öeszevissza csókolta. Judit felugrott és tenye-

rével vizet paskolt Miklósra.

Az

ennivaló papirosából két kis csónakot csináltak. Ráeresztették a vízre. Kacagtak, biatatták.

A

két kis csónak lassú remegéssel

úszott a láthatatlanba.

Kergetztek, fzfakosárkát fontak, kavi-

A

csokat ugratta.k a víz színén.

mint

hullott tovább,

gerezd. Egyszer

— Most légy

—

elfáradva

8

—

virág-

Miklós

szólt:

Jutka, az édesanyám.

Judit nagykomolyan feküdt

délután úgy

megrázott

egy

szép, nagy,

leült.

Miklós melléje

szomorú barna

fejét az

ölébe fektette. Judit cirógatta:

—

Aludjál, kis fiam.

Ne

félj

semmit,

vi-

gyázok reád. Miklós lehunyta szemeit. Gondolata kesrervé szakadt, de jó, tiszta mosolygás pihent az arcán.

Egy

nagy,

dog levegbl.

A

leejtett jóság szállt rá

lány nézte

s

a

bol-

hallgatagon ba-

123

busgatta.

A

teleaiség

volt.

felettük forgó ég tisztaság és vég-

most ráhajlott totta

pompás

Az

eltiporhatatlan romantika

e két beteg virágra s

rájuk nyi-

A

élet dider-

szirmait.

gésében most együtt

szörny

voltak,

voltak,

ketien

testvérek voltak.

Egy telién tévedt arra, megáUt, reájuk bámult. Nagy baarna telién volt, roppant tögyei érintették a meghajlott füvet, két

me a term

bámuló

sze-

föld megtárulása volt. Judit fel-

ugrott, odafutott, átkarolta a nyakát.

mintha a föld

A

szelid folytatása leune,

telién,

mozdu-

latlanul trt. volt, mikor hazafelé indultak. Az hegyek már rég eltakarták a napot. A föld lehellte vissza a naptalan égnek a lement napot. Végtelen nyugodtság volt a levegben s mintegy érezni lehetett a világ forgását. Az emberek szelíd meghajlással mentek

Szürkület

ellenséges

haza.

A mez

hallgatott, kibékült végzet s jó-

akarat volt a világ. A megnyílt dolgokon át hallani lehetett a világ lelkét. A falusi templom tornya nyolc száraz, öreg köhögést hullatott a szürkül levegbe. Áz erdbl, mint fájdalmas szz, komoly léptekkel jött az éjszaka. Itlikor átmentek az álmos falun, Miklós elKöszönöm, Judit, köszönt a papilak eltt: örökre köszönöm. Belülrl a pap ordítása hallszott ki: Megeszitek az életemet a büdös Isteneteket! A ti mártírotok vagyok, de...

—

—

129

2.

Augusztus

17-Llíe volt és

Kuntzné hiányzó

száz kezét ezer szóval pótolta. Jobb kezével esö-

rögét sütött, balkezével feketekávét fzött, köz-

ben dirigálta a lányát, két fiát, férjét és a cselédet Holnap lesz a család úmapja: Ilona nap, az egyetlen ünnepe a famíliának, mikor az UTaliodó asszony a maga konyhája, a maga akarata, a

maga

dicsérete

ggjét hét falu

ar-

cába köpL És amint a tészták hatalmas garmadákban tornyosulnak fel, amint a férj a boros és borvizes üvegeket sorakoztatja, Erzsike beftteket bont, Dezs cigarettát tolt, Béla mandulát há-

moz

s

a cseléd két tenyérrel

és két talppal

Kuntznéban a végtelen düh rétege-

igyekszik négy cseléd lenni:

gg

védtelen sedSác

akikre cabálni

mellé

Hogy el fognak jönni a koszosok, nem is köpik, potyán fogják a

sok

drágaságot

és

neki

dol-

goznia kell értük, mint egy marhának. Pedig miértt Hiszen majd megeszik az irigységtl, k, akik a bokájáig sem érnek fel neki. Sovány, gömböly, kis sárga hagymafejére kilobogott a düh s éles, metsz orra hegyén felcsillogott a gúny. önmagához szólt, de úgy, hogy a többi is meghallja, a cseléd is: Níi, Ilona, dolgozhatsz, mint a marha, hogy másoknak legyen mit potyázni. Ezt a

—

ikürtös kalácsot jól kipirítottam, SwIWt

IkaoMÜ:

As

elsodoort íalo

I.

Milla

majd >

130

Ez a kedvenc

falhat belle, ainí<í megszakad. étele, otthoD,

tudom, úgysem

eszik ilyent.

Kóp-

t*ílea

egy becsületes rántottát csinálni. Eonlök-

szei,

Imre, hogy Jenö-napkor, hogy megbotkozmás pogácsáján?

ránkoztaik a vendégek a

—

Igen, lelkem, omlékszem,

s alázatos sísavait

—

mint meganoiyi

gatást terítgette az asszony

szólt a férj

hvös

boro-

felé.

—

És te akkor mégis reggelig maradtál náluk. Hagytad, hogy én egyedül kutya:goljak haza. Pedig láthattad, hogy csak be akarnak rúgatni, hogy aztán kacagjanak rajtad. Bizonyisten a szemeimmel láttam, mikor Milla intett a kántornak, hogy töltsön neked. Tudod, hogy 5 mindent megragad, hogy megbosszulja, hogy én nem voltam varróleány. — - Ne iz
— No izgasd

magad! Te egyebet sem

mint, hogy ne izgasd magad. Neked

Csak

te

tudsz,

könny!

nyugodtan kvaterkázhass, én megdöS ha elgondolom,

gölhetek a bosszúságtól.

hogy az az aljas Kozma holnap itt fog bendznil És kitelik még tle, hogy tószíot fog rám mondani. Szembe fogom köpni, becsületemre szembe fogom köpni. Erzsike, érted,

nem

fogsz

Kozmához

beszélni.

— Nian fogak, mama — De ez eredeti, hogy

mikor jól mog keli vagyok nekik. a Sarkadi zsidó, mert

tölteni a horpaszukat, a!;kor jó

A

Böjthe Jancsi

úrfi,

azért zsidó, ha szízszor Sarkadi

is

és a züllött

hogy Pe&teu mindon kávéházból kilökték, alig dugják be hozzánk az orrukat, mind a Judit körül donganák. De Ilonanapján mind eljönnek, mert tudják, hogy Kovács Ilona elég bolmid torkig tömni ket. MikIMiklós, hallottani,

különben azt hiszi, hogy zseni, mert delírium trémensze van. Dezs, mit mondott a jegyz néni, hányan jönnek? Jön a bácsi, a néni, Irma, Károly és a lóé

—

Pista

is.

—

Hát már mért nem csdítik ide a kriptájukat is! Kuntz, nekem kezd elég lenni ebbl a barátságból. Persze, Dezs, te hívtad ket. Neked nem eletget dolgozik a szegény anyád, mit bánod

ha megpuldcad

is,

csak

neked legyen kivel lopni & napot. Hogy

nem

ég

az arcuk bre, ötön állítani

le

elvittelek titeket,

volt?

te,

be.

Hát én

mikor a Margitnak névnapja

Nekik nem elég négyszeresen enni az, amit adnak!

vissza,

szörny asszonyból

szaka-

amit adnak. És mi

A

kis sovány,

k

éatlan omlással omlott az izzó szóláva, min-

den szó tele megkamiolt emberekkel. Kuntz akarva akart tennivalót találni a kertben: Bóluska, gyere a kertbe ugorkát szedni Mikor künn voltak a kertbp^n s egy nagy kosárba dobálták bele az ugorkát, Kuntz körülnézett, a fél gyermek óvatosságával könyörgött oda fiának:

—

132

— tot

Béluska, kérj valami címen egy forin-

mamától. Miért apát Tudod, holnap én

— — a

is

kártyázni akarok

Neked biztosan ad Ilona

többivel.

— Milyen — Milyen

nekem

kell

címen kérjeml címen! Fene diák vagy, hogy hazudni tanítanom. Mondd, hogy a

biciklidnek kell valami.

— De

akkor megengedi apám, hogy

tíz ci-

garettát elcsenjek!

—

Tudod

mit, tizenötöt vehetsz.

Majd

a

kántorra fogom, legalább anyád kedvére dühönghet rája. Azután leült a kosár szélére, mensimogatta gyérül haját s bizalmas elernyedéssel

mondta:

—

Borzasztói

idegesebb

lesz.

Ez

Ha

az Ilona

ez így

napra megszököm,

napról

tart,

vagy felkötöm magajnat.

— Apa,

vigyázz, összemegy a kosár,

—

fi-

gyelmeztette Béla.

— De a két korona meglegyen! Az

ilyen jelenet az apa és a fiú közt igen

gyakori

volt.

Béla volt az egyetlen derültsége,

egyetlen ellanyhulása a

A

szörny asszonynak.

a lány, a nagyobbik fiú, mint egy örökös Számum eltt, mely csontjuk, velejük átférj,

fiüvítette, reszkettek e folyton

zseg

izzó élet eltt.

De

ötödik gimnazista Béla,

körmökbe hem-

a legkisebbik a

fiú,

szükségszer

az

bál-

vány

melybe ez a Lermafrodiía lélek b?Iehogy folytonos megújulásban imádhas&a önmagát. És hogy lehetett gylölni minden más gyermeket a Béla szeretetévolt,

vetítheLte magát,

vel.

Béla zseniális, nemes, szinte, szellemes,

költi

lélek és

minden

volt,

szerette volna csodálni.

A

aminek önmagát

kis fiú kihasználta

minden elnyét, ült a csaiád tetején s ha rossz volt, önmagáért volt rossz, ha jó, önmagáért jó.

e beléje hosszabbított én

Az ugorkát

Az

bevitték.

konyhában

arccal ült a

asszony sugárzé

s férjének

odadobott

egy névjegyet:

— Te Imre, látod, az úr mégis úr. A méltóA

ságos úr köszöni a meghívást és eljön. múltkor kitért a jogyzöék meghívása ell, a papékóta nem volt s az én névnapomra múltkori tanítóbanketten Kovásznán azt mondta, hogy az egész Háromszéken nincs olyan asszony, mint Kovács Ilona. Neki két üveg ó-celnait fogsz felhozni, de nehogy a Do-

nál

már évek

eljön.

A

mokost ültesd melléje, mert az elpotyázza elle. Zsiiiájié!

Ezt

Zsigáné! Zsigáné!

már kivörösödve

kifutott az udvarra.

A

cán, egy székely asszony

—

Ne

tiszteletes

kiáltotta, felugrott,

kerítés mellett, az uc-

ment

el.

Megállí tolta:

siessen úgy, Zsigáné. Ügy-e, úréknál mosottT

— —

Igen, instálom.

»—

Nem

Józan

ma

a

láttam,

tiszteletes úrt

nem tudom.

ma

a

134

— Képzelem, milyen szép fehérnemt mosAz

minden inge cafatban sem a szépséges Judit kisasszony nem nyulnánaií; thöz, inkább mezítelen járnának. Ez különben talán nem is volna olyan kellemetlen nekik. A Judit még annak a ron gyos kántornak is tövig mutatja a vádliját. Azért kapott az a részeges most oda. Elször az én Erzsikém után vetette magát, de én ki-

hatott.

van, sem

egész család

,

Nekem

nem kell, inkább sohaMit kapott enni? Hallom, hogy a papék már egész nap éheznek, hogy holnap nálam annál jobban telezabálhassák magukat. Aztán nézzen be holnap egyeímást segíteni. Tlem nem fog korgó hassal elmenni, én nem vagyok tiszteletes asszony, én csíik szegény tanítón vagyok, ha nem is varróleányból lettem. Te Imre!

dobtam.

az ilyen

se meaijen férjhez.

— Mi — Most

a',

lelkem?

Zsigáné a papoktól. Jó éjZsigáné! Képzeld, ott dolgozott egész

szajkát,

jött a

megy haza. Azt mondták, hogy majd jól lakhatik nálam. Te Erzsike, mondtam már, hogy holnap egy szót se szólj a

nap

éhesen

és

tiolnap

kántorhoz?

—

Nem

szólok,

nem,

mama

Mindezalatt egy percre sem

bl egy

lelücem. tett le

a kezé-

leforrázott tyúkot, melyet olyan pon-

tossággal

kopasztott

meg,

mintha

minden

figyelmét arra irányozta volna. Minden sült jén, tésztáján,

befttjén keresztül önmagra su

135

gárzó oszlopához nézett

s ki-kitört

az óda be-

lle önmagáról: A szentgyörgyi kerületi ülésen a tanfelügyel azt mondta, hogy úgy nem fz senki a Székelyföldön, mint Kovács Ilona. Kitn a konyhája, kitn a pennája, legels tanítón és honleány. Te Kuníz, voltaképpen mivel ér-

—

meg te engem 1 Kuntz beleharapott egy zöld ugorkába. Késbb, a hatodik tyúkkopasztásánálKiintzné demeltél

nyakig volt az irodalomban: Te Kuntz, hova tetted a gyermekimáimat? Az Apor báróné azt mondta, hogy a

—

könnyei hullottak, mikor olvasta

Faroády

Jen

is

ket

és

hogy

büszke lehetne rájuk. Pedig

engem nem választottak be az erdélyi irodalmi társaságba. Igaz, hogy én nem iszom együtt éjszakákat senki szavazatáért.

Mikor aztán önistentisztelete folyamán megégette a kezét, egész feldühödött lelke ki-

Hogy mindig a mások marmásokért koptatja el magát, v^dlg mindenki gylöli. Felhánytorgatta férje elé az egész multat, mint egy régi, roppant szennyestáncolt belle.

t

hája,

ládát.

dig

Hogy

rajt-a,

csak kegyelembl élsködött min-

nála nélkül

volna, de ha

t

már

a szemétdombon

bántották, sohasem volt férfi

ellenségeivel szemben.

Hogy a gyermekeit

elidegeníti tóle, Erzsike a

is

papékhoz húz, puszis

pajtása a rosszíéle Juditnak, aki állandóan giV

uyolja t. De2ist pofonvágta egy csitító szóért.

Végre sírva bevonult a hálószobába, magával vive az egyetlen vigasztalást, Bélát, hogy rajta keresztül vallhassan szerelmet öniuagának. feltornyosult

bor

s

kitárt

tészták,

A

baromfihuUák,

rengeteg étel szaga bejött a szobákba,

ahol a férj, a lány, a nagyobbik fiú, mint egy fekete búvóhelyre, buta, mély álomba fu-

jó

tottak,

ny

—

hogy

mint lidéronyomús

ket

asszony tovább rémítse

vaival, izzó

—

a ször-

korbácssza-

sovány arcával.

3.

A

vendégek délutánra

iDeghíva, de Ilonából

már

felszökött egy dühgájzir.

gettys székely

szeikér

és

estére

déleltt

A

tíz

voltak órakor

kapu eltt eseomeg, melynek

állott

végtelen elnyúlásából Molnár Jónás, a cófalvi tanító, felesége és öt nagyobb gyermeke ká-

A négy kisebbet otthonba a:ytá;k A rettenetes nagy, széles, puly-

szolódott el.

szerénységbl. hatojáspettyes felröhögése,

asszony,

hosszú

vad melyek

az életegészség

nyárs-szókkal,

mintha egész gazdag testébl szakadtak volna

Az öt hasonlóan pulykapettyes gyermek három 19— IG éves ki,

vezette be a csapatot.

—

lány s két 22 20 éves fiú és a rendíthetetlen családapa mögötte szerénykedtek. Kuctz és a gyermekek éljükbe mentek, Ilonát úgy odaszegezte a düh a konyhába, mint egy jól cél-

137 zoft tcrnr.h::v,lc. volt,

Molnámó meleg

és kedélyes

mint egy nyári nap:

— fcogj'ba

Hát itt A-agyunk. Mondtam Jónásának, már szekérpénzt kell fizetni, e^íyilk ki

az árát. Csak

pnlya

nem

fogtok kidobni.

A

néjy

szeretett volna eljönni, de mit lábat-

is

lankodjanak, lesznek itten elegen. Majd Ilona pakol egy kis pogácsát nekik. Berci, Lajos, udvaroljatok Erzsikének, csavarjátok

el

a

íejót.

Milyen szép fiú lettél, le Bélns. Ekkor már a konyhában voltak. Tlona az eltrt csókok és kézcsókok után rögtön a tárgyra tért: De megelégedtek délre egy kis szalonnával és zöldbagymávalt Nagyon sokan lesznek és délre nem számítottam senkire. Azt hittem, hogy csak hárman fogtok jönnL

—

— Jó

lesz, Ilona,

minden

jó lesz. esUítcíta

Molnár, annál jobb ét^'ágyunk lesz este. Hanem a Bélusból derék gyermek lett. Ilona kedélyesebbre zökkent és ilyenkor csikorgott, mint a megtaposott fövény:

—

Az els tanuló az egész gimnáziumban. László tanár mondta, hogy egy kisujjában A több esze van, mint az egész iskolának. Ez az egy gyermek üt rám a három közül. A maga kedvenc ételét is csináltam, olisi^káposztás csirkét. A szegény Faroády is hozzájuthat, tndom Millától sohasem kap ilyent, Molnámé s a lányok a konyhában maradtak

segítenL

A

íéríitársaság

a kertbe

138

ment. Kuntz

és

Molnár leültek

líettslialálie-

rezni. Kiintz cigarettát hozott s

a felbukkant Bzabadság mámorával egyszerre kettt dugott a szájába. Odarimánkodott Molnárnak:

—

Te, kérj egy kie bort az asszonytól.

Molnár kedélyesen

—

Ilona, úgy-e

bekiáltott:

nem

sajnál egy

félliter

bort?

— Ezt

—

bizonyosan a disznó Kuntz izgatja, fortyogott benn Ilona és kiküldött egy

üveg

bort.

Az egyszer mezei ebéd komor olyan

mint egy terhelt

volt,

volt. Ilona

nyári

légkör.

Kett után kezdtek érkezni a vendégek. Akkor már Ilona kiöltözött és az ünnepi ruhával felvette éleshangú, szúrókacagású kedvességét

Elsnek a jegyzöék

érkeztek meg.

vasakaratú Domokos

vasz, okos,

A

is.

ra-

Áron, hat

falu korlátlan kormányzója, az egyetlen falubeli

volt,

akit Ilona sohasem

megsérteni.

ment

Ilona

eléjük,

mert szemben

kitömött vendégszeretettel

raindeai szavát

túlzott

ervel

lökte ki, felkacagásai tele voltak rozsdás sze-

gekkel.

asszony

Domokosnó

—

—

itt felejtett

régi nagy-

az orvos elnéz kedvességével ke-

zelte ezt a nekigurult lelket.

hatalmas, lobogó

szke

A

élet —

leány,

Irma

—

összecsókolózott

Erzsikével és sugdosva félrevonultak. Károly, a nagyobbik

fiú,

pompás lump

és

elsrangú

kártyás, a férfiakhoz csatlakozott. Pista Béla-

139 val, kinek

osztálytársa volt, a biciklihez fu-

tüd-

kopogtatták, matatták, mint egy

tott és

beteget.

Már ekkor

a vidéki szekerek

Felgerjedt pap, tanító és

hoztak a zsíros igeretek teletes úr,

venéves

Farcády régi

férfi,

már

feltntek.

felé.

Sipos Elek

mámor.

tisz-

negy-

jó barátja, alig

jól elkészülve jött s

kivöröslött a megkezdett tíz

is

jegyz étvágyakat

arcára

Felesége, jó

évvel fiatalabb, a faluba züllött kokott

lá-

zadó merészségével kínálgatta bájait. Magává] cipelte Viktort, férje végzett jogász öccsét, ki-

vel felbotránkozó

falujuk elé játszották So-

Gomorrát. Pákey

egy óriási egy keskeny szekéren élet-daganattal. Amint ez a rengeteg pár megülte a szekeret, lágy húsuk leduzzadt a S2ekér két szélén, mintha két óriási kenyértészla rengett volna roppant szakajtóban. Pákey tiszteletes úr mérhetetlen lábai csizmákba zsúfo-

domát

és

tiszteletes lír

jött feleségével,

lódtak 8 pecsétes ruhájáról a trágya

s

illata

áradt. Huszonkétéves korában került ki falura,

egy kegyelem papivizsga után, s teljesen a gazdaságnak vetette magát. Pestrl hírt sem hallott, Kolozsvárt nem látta soha, Enyed úgy maradt meg emlékezetében, mint egy páratlanul ragyogó Athén, egy egj'szer elbukkant jómódú raffináltan szép Paris. Felesége annyira hozzáhangolódott, gazda lánya hogy még a szuszogásaik is párhuzamosak voltak. Hajnaltól napestig dolgoztak, mint a

—

—

/ barom, cflak álloiaik között éltek, azokkal gügyögték ki, lia valami lélekfélét kotorásztak össze magukban. Ügy, hogy összehízott torkukba betört az emberi beszéd s rendesen csak tagolatlan hangokban dobták ki jólesésüket vagy fájdalmukat. A tiszteletes úr már a teksztust is alig tudta elolvasni, a hívek soha egy kukkot nem értettek az alászuszogott hájas szavakból.

Gyermekük nem

volt s a belé-

jük fojtott nemzedék szeretete önmagukra hárult vissza. Végtelen kapzsik és fösvények voltak.

Az egész

falu idegenül, bontottan és un-

dorodással nézte ezt a két roppant emberpöffe-

amint mind nagyobb, nagyobb pocakra isten zsírjából. Ök maguk minden potya alkalmatosságra elvetdtek, de náluk a légy is éhen halt s úrvacsoránál a pap alig ütötte a hív ajkához az Ür kelyhét, hogy Krisztus ingyen vére megmaradjon ebédtegai,

verdtek az

utánra.

úr könny, elegáns sárga a traktus dandyje és kultúröröme, alig harminchat éves, de tarkóján már felholdviláglott a leend koponya. Azokhoz tartozott, akiken külön látszott az ember és külön az elegancia. Az arcán kedves mosoly, abból a fajtából, ami a rföskereskedVeress

kocsiban

tiszteletes

jött.

ö

volt

Lépései aprók, úriasak, segédeknél kapható. lengk, a hatodik fizetési osztálytól felfelé szoktak így járni, kézmozdulatai gonddal betanultak,

ö

volt a kerület állandó

vlegény-

141 jeiöUje, s

mert egyszer egy

fát ivott élte, a

nk

falusi

Fanni gyu-

hullottak feléje.

Finom

bókjai voltak, tudott idézni Reviczkybl, de

Schillerbl és Goethébl

is, mert egy évig Németországban volt teológián. A falujában minden jobb ember szarvat kapott tle, egyszer el is kefélték, úgy, hogy három hónapig feküdte a kakukságát. Ilona szenvedélyesen gylölte t, mint mindenkit, akirl holtbizonyos volt, hogy Erzsikét nem fogja elvonni. Szótárában

Veress: az a gyalázatos

férfi volt.

demokratán egy fiatal szocialista pap. Szcs Dani. Szcs Daniból éjjel-nappal úgy kiállott a demokrácia, mint egy keresztben álló szekérrúd: mindenki beleütközött, bárhogy kerülte. Lágy, lapos sapkája, nagy fakó csokor-nyakkendje, Gyalog, porosan, egj'szern,

jött

nemesen kopott kabátja: minden kiáltotta belle az emberi egj'^enlséget. Harmadéves teológus volt, mikor valami szocialista röpirat került a kezébe. Ettl úgy neki hengerikázott a szociológiának, hogy meg sem állt azóta. Antik váriusi könyvjegyzékekbl a tetéz címeket kiírva, össze-visszazabált strucckoponyájába jó falatot és esemynyelet. Egy hihetetlen társadalmi forradalom kermessze táncolt

agyában. Az egyenlséget azzal hogy eljegyezte a cselédjét. A házaesága azon múlt, hogy Dulcinea nem ismerte el az egyenlséget s megszökött a bíró kocsisászüntelen kezdte,

val. A7;óta gyakorlatilag

hvös

volt a

nnem

142

annál lángolóbb mondatolíat lövelt Nem lehetett úgy hozzá hogy elv, igazság és theória ne freoceen-

iránt, de

a

ni

érni,

emancipációról.

jen ki belle, valóségos túlteilíteH elv-görény

tünemények állandó rendje, az erk állandó matematikai aránya volt. A

volt.

Isten nála a

kitátott parasztok elképedésébe záporként hul-

Marx, molekula és más szavaik. Azért nagy tudósnak tartották s hozzátették, hogy kár lottak a Speneer, Stuart Mill, Gomte,

enea'gia,

érte.

Bartalis igazgató tajiító úr zsebébl kilátszoít a kártya,

magával

amit örök óvatosságból mindig egy hosszú, so-

hordott. Felesége

—

vány, fekete selyembe csavart nstény bambusznád valaha neveln volt egy Teleki grófnál s azóta úgy hordozta az elkelségét,

—

mint egy

napernyt. Az igazgató úr mihelyt belökte magába anyag-

féltett

bárhol volt,

cseréje szükségleteit, rögtön ferblit indítványo-

Ez volt a íjövedelme és rebesgették, hogy nem mindig becsületes jövedelem. Lányuk, zott.

egy tizennyolcéves hervadt falusi hiszálmaiban már végigcsinálta Paris minden nemi huncutságát s várta a megszabadító férfit, ki az áldott gyakorlat terére vezeti. Farcádyék is megjöttek s mikor Kuntiné Juditot Böjtbe János, Farkas Miklós, Sarkadi és a Kozma kántor közt megpillantotta, amint Irén,

térika,

a négy lyát,

férfi

követte szépségének királyi uszá-

egészen a cipsarkáig sápadt

s

a

lefek'te*

143 tett

düh cyárs-cgyer.esre ugrott benne. Oda

is

súgta Miiiának:

—

Böjtbe

János még megjárja, de ilyen

nem engedném

züllött alakcli közé

— Milla Hát

Erzsikét.

ártatlan kérdéssel énekelte vissza:

—

hogy már nem vagytok Kozmával mint eleinte? Kuntznének Miklós számára is megvolt a maga tje: De aztán ma türtztesse magát, mi nem vagyunk olyan igaz,

olyan

—

jól,

—

modemek.

A

férfiak kimentek a kertbe, a filagóriába,

ahol boros és borvizes üvesek

tábora

várta

A

lányok és fia-talembei-e'k a keirt végére mentek, hogy szabadabban érezzék magukat. Az asszonyok benn maradtak Ilonával és segítettek a három szobára nyúló nagy asztal terítésénél. Künn a nagy udvaron kifogott szekereken a vendégek s a ház gyermekei évdtek 6ket.

a kocsisokkal és idegen cselédekkel.

Közben

folytonosan érkeztek különösen papok és

ta-

nítók.

öt óra elmúlhatott, amikor Hona szigálta a segíts asszonyokat

s

félreta-

szétsugárzó

arccal rohant ki az udvarra, Udvardi Zágoni

Gábor, a kerület

képviselje

Kuntznó

fényes

hosszú,

érkezett meg.

mondat-dárdákkal

tisztelgett eltte.

— Isten hozta, Méltóságos volt a boldogságtól,

úri Imre Ls oda hogy házunknál tisztelhet-

jük Méltóságodat.

Méltóztassék a kertbe

radni, olt

vannak a

férfiak.

—

íts

fá-

halkabban:

141

—

Finom-vegyes társaság,

de

nem dobhatok

ki senkit.

Zágoni kedves bókkal viszonozta a

öml

lírát.

Kitn

embor-zsonglor

feléje

volt, való-

ságos ember-zenebohóc^, mindenkibl ki tndta verni azt a hangot, amit akart és a legkülön-

bözbb emberekbl

is

céljához való harmóniát

magas alakját úgy hogy kézcsók is volt, nem is.

tudott elcsalni. Elegáns

hajtotta meg,

Végig üdvözölte az asszonyokat. sérte a kertbe.

A

tatták az áztaíást

zeng

férfiak s

Ilona bekí-

már alaposan

foly-

a vidék politikai üstökösét

éljennel fogadták.

Ez

az

s

székely csa-

ládból való ravasz és tarkamultú férfi olyan részletesen és kiáltóan székely volt,

den

bnét megbocsátották

hogy minmeg-

neki. Pedig a

bocsátani valók garmadába gyltek a méltóságos úr mögé. Valaha alapított egy népbankot 8

a betéteket

izzadását

—

—

kis

emberek

felkuporgatott

bi-zalmas kölísönbe

meg magának, hogy

szavaztatta

fedezhesse politikai pri-

madonnasá-ga rengeteg költségéi A bank megbukott, a dolog törvényszék elé került. Ekkor a hatalmasalakú, zengszavú politikus olyan beszédet vágott ki becsülete szz haváról, hazafiúi mártíromságáról, hogy az áldozatok, buta jóságba olvadva, ott a törvényszék eltt sírni kezdtek s megtapsolták bravójukat. Azután téglagyárat alapított, melynek cserepei új áldozatokat ütöttek agyon.

Minden segédforrás fogytán, egyszerre

átcsa-

145

pott az ellenzélíliü! a IiormáDylioz, ki is

fizet-

már

bele-

ték adósságai kiáltóbb részét, de ez

Egy

dobbant a honfiak szivébe. székely atyafi itt is

majd

leütötte

elkeseredett

egy baltával, de

felülkerekedett. Birokra kelt vele s a

szerencsétlen flótás összetört bordákat kapott.

Késbb nagy kártyaveszteségei voltak, a nagy zeng becsület recsegni kezdett. Már semmi egyéb nem volt hátra, rültnek tetette magát, bezárkózott egy szállodába é« onnan pillanatnyi elmezavaros levelet írt a miniszterelnöknek, melyben, mint hazájáért pusztuló dzsentri,

keseren búcsúzott el párttól és élettl. Megint Mikor aztán pártja lebukott a kormányról s újból ellenzékbe került, régi segítettek rajta.

népszersége nak megint

a vidéki hazafiságlett a ftrombitája. Ez az a falu, ahol alig volt ember, akinek súlyos költség ne lett volna a méltóságos úr, büszke önérzettel dudorodott bele ezzel az emberrel a küls nagy életbe, melyrl a nyomtatott újságok beszélnek. Mi lesz az általános, egyenl, titkos kérdezte kiveválasztójoggal, képvisel úr? rejtékezeít könnyedséggel Szcs Dani. A választójog, barátaim, olyan, mint a születend gyermek. Minél jobban vajúdik az visszajött,

—

—

—

anya, annál közelebb van a szüléshez. Magyarország most nagyon vajúdik, tehát a választójog születben van.

Farcády ünnepélyes, mély hangon szólt: Már méltóságos uram, megengedj, de

—

Szabó Dezs: Az elsodort falu

I.

10

US akármit beszéltek, ez rület és szentségtörés. bit-ang oláh, akinek az apja ma^ gyár vérrel áztatta a magyar rögöt, most beletenyereljen a történelem-csinálásba, hol itt az igazság? Akasztófát nekik, nem választójogot! Szcs Daniból kitajtékzott a demokrácia:

Hogy minden

— Mi az, hogy oláhl Te, Jen, menj vissza

az aranybulla korába.

Mi

az,

hogy magyar!

Nincs magyar és nincs román, mert nincs faj, ez csak egy mesterséges hazugság, úri heccelk kis piszkos üzlete. Csak egy ember van: hús, köröm, haj, fog, étvágy, üzekedés. Ez mind egy, e% az ember. Csinálja a történelmet, aki csinálja, de lakjék jól mindenki. Az apja megölte a mi apánkat, de a mi nagyapánk megölte az nagyapját. Si>ongyát a mnltra, megölni, eltiporni, megégetni a multat, ext a liheg vérbosszút. Mi lenne, ha te most negyvenhatéves korodban azzal kérkednél, hogy tiszta vagy és én a gyermekkori festett pelenkáidat tartanám az orrod, elé, mint érvet, hogy nean vagy tiszta! A történelem egy büdös, lo-

k

k

piszkolt pelenka. Az új világ els egészségi szabálya: felejteni. Nincs román, nánc« zsidó, nincs magyar. Csak egyenl emberek vannak,

akiknek egyenlen kell boldogulniok. Böjtbe János, aki Miklóssal és Sarkadival

már

rég ideunatkozott a fiataloktól, mosolygó

nyugodtsággal mondta:

—

A tiszteletes iiriiak mindig igaza van. Most egy egész új természetrajzot fedezett fel.

147

Tehát ninos mecklenbiirgi ripa, nincs tés,

nem

ló,

nincs ara"bs pa-

magyar kanca, csak

pata, zabálás és sárlás.

ló

van: nyerí-

Apámnak ugyan

fogoon elmondani, mert pofonüt. Pedig

tiszteletes úr, hogy a két legkülönjobban hasonlít egymáshoz, mint a két leghasonlóbb ember. Pákey tiszteletes úr, felhalmozva önma-

liigyje

meg,

bözbb

ló

gára, mint valami pogány áldozati hústorony, roppant kerek szemeivel rányílt a vitatkozókra, mint két éhes víziló, szájjal. De a Jánc^ beszéde végén valami friss, gyermekjókedv gurult az üres szemekbe s messze, mérhetetlen testében egy kacagás indult meg, mint egy meglökött lavina s fokozódó dübörgéssel görgött neki tátott szája felé. -A szavak vissza-

csnklottak zsíros torkába,

nyakán

az

egymásra könnye

türemlet't háj-lepények kivöröeödtek,

és nyála Összefolyt:

—

Ez már jó, hahaha, nincs yorkshirei magyar disznó, csak disznó van,

disznó, nincs

hallod, feleség, csak disznó van.

A

feleség

ugyan nem

hallotta, s ezt

Pákey

De annyira

hozzá-

tiszteIet^s úr igen jól tudta.

feleséhogy mutyiban gével, hogy minden belsbb mozgalomhoz segítségül hívta. Szcs Daniban most már fel-

legyen lelke

szokott,

lobbant a

—

meg csúfolt

Te jobban

a

próféta:

teszed,

ha vieszaszuszogsz a

borodhoz, te ne szólj az effélébe, ez ked. Minden ember azzal a joggal

ma^as

ne-

szülstik,

hagy

belcsztVhisa

tába.

Ha magyar

legyen a történelem folyamakomiszság, magyar bandi-

ták teszik tönkre az országot, fütyülök a

gyarságukra,

A

milliók kezébe

kell

ma-

adni a

s akkor egyféle ember lesz, ©gy egy vallás. Mindegy nekem aztán, hogy azt az embert, azt a vallást hogy fogják hívni.

történelmet

párt,

—A

halástól!

tanítókat kell

—

megmenteni az éhen-

vélte közbe egy tan-proletár.

—

Farcádyt elöntötte a düh: De már, barátom, az olyan református papról, aki így beszél, le kellene rángatni a palástot. Gábor

Áron

földjén, ahol

minden rögöt

.

.

beszéde olyan

Zágoni békíten szólt közbe s mint egy végtelen, sokoldalú, szabálytalan sokszög, melyet minden más állásból más volt,

idomnak

lehet nézni:

— Na, urak, csak nyugodtan, hiszen volta-

képen egyet akartok. Az idk £7>el]eme bizonyára fokozottabb demokráciát kíván s az emberi jogok fejldését megakadályozni nem lehogy megszerzett het. Természetes azonban, történelmi jogok respektálását egy állam sem feladat, úgy lenni magyar, nélkülözheti. hogy az általános emberiség követelménye ee

F

A

demokrácia halad. A társaság nagyrésze felismerte a boldogító, megnyugtató semmit, a mindenki barátját, a semmit sem kockáztatást és helyeslen bólintgattak. Sarkadi arcára kicsillant az ördög és ártatlanra tágított gyermekszemekkel szenvedjen.

149

—

kérdezte:

Valtaképen

mi

az a de-

is

mokráciái

A

kérdés olyan volt,

pofon. Zágoui íclcnyesen

kad!

fejét Sar-

felé:

— Te

mint egy hirtelen emelte

Te mindig

viccelsz,

te

modern vagy.

azt éppen olyan jól tudod, mint mi.

—

Talán annyira jól nem. Például kívánvagyok, hogy Pákey tiszteletes bátyámnak mi a demokrácia? csi

Pákey éppen egy pohár borvizes bort dött le

szörny

öblébe.

A váratlan

kül-

felszólításra

torkában megtorlctt a bor, a szénsav az orrába facsarodott, köhögni kezdett e rengeteg

mint egy földrázoti hegység. bor kicfiurgott szájából s böfögése! közé tör-

teste huU'ámzott,

A

delte:

akkor

—A már

vágódott

A

demokrácia

s

...

beléje kékült

a demokrácia

a beszéd,

...

—

féloldalt

a szomszédja a h-^át verdeste.

cofalvi tanító széles szavakat mondott,

mint a vonat kerekei

alá

lapított

négykraj-

cáros:

— A demokrácia voltaképen az újszövetség. Aki keresztény, az demokrata is. Ezzel nem akartam Sarkadi urat megsérteni.

— Szcs

— lobogott fity franc! — Marx, ez a demokrácia, Táncsics

Újszövetség,

Dani.

Mihály, ez a demokrácia. A régi vacakok ideje Nem mondom. Jézus mondott egy-két modern dolgot, do neki még tányérozni kell a pofot az arcunkkal. Szép demokrácia az. lejárt.

150

iiogy eagera pofonvágjauak. Akkor még demokráciább, hogy éii siritseni képen az-t, aki megérdemli. Teljes egyenlség, érted, teljes, ez a demokrácia. Akkor lesz Magyarország boldog ország, ha a parlamentben kocsisok, borbélyok, mérnökök, utcaseprk fognak egymás

mellett ülni.

— Utcaseprk nem! Azt már nem! Én nem ülök utcasepr mellé

úr

tiszteletes

—

finnyáskodott Veress

és jobb kezével végigsimította

a

nadrágja vasalását.

A

teleki tanító, aki egész életét

nj'-észtésnek szentelte, is

a tyúkto-

úgy hogy tanítványait

összeszór akozta a tyúkokkal, félszemmel Zá-

gonit lesve, tömör bölcsességben terjengett:

— szélni.

Azért, Dani, egészen így

A

nem

történelmi osztályoknak

meg

s

lehet be-

az

intelli-

hagyni a vezetszorepot. Honnan tudja például a te utcaseprd, hogy Magyarországra jó-e, vagy rossz az önálló genciának

kell

vámterületi

—

Hát

—

ti

tudjátok?

Hát

ki tudja azt itt?

vágta vissza Szcs 13 a ni. A maksai jegyzbl kidudorodott a közigazgatási tényez: Hát persze, hogy jó. Ha önálló vámterületünk van, a behozatalra olyan nagy vámot vetünk, amilyen nekünk tetszik, a jó falatokat pedig nem engedjük ki az országból. így a pénz bejön hozzánk, a jó dolgok pedig nem

—

mennek

ki.

151 IjTindenki elzötyogte a véleményét:

— A fö a nemzeti hadsereg, nemzeti jelvényekkel.

— Engedjék

a szegény embereknek a

meg

dohánytermelést. Az adót osszák

— — Minden

a gazdagok közt.

fel

szocialistát fel kellene akasztani.

ZágOQii összegezni akarta

— A demokráciában az — Kész a vacsora,

a véleményeket:

a f, hogy

.

.

besétálni!

tessék

—

süvített az Ilona hangja.

Beözönlöttek. összetoldozott

A

három

asztíil

szobán

átnyúló

volt

terhelve

zsiífolásig

étellel és itallal. Politika,

közkérdések

egy-

visszasülyedtek a sötétbe, a csiklandozott has kikacagott az elszélesült arcokon. Fel-

szerre

kiáltások hangzottak:

ugorkasaláta!

—

—

Micsoda

pompás

Te, Berci, nézd ezt a fánkot!

— Ah, Ilona, látom, hogy rám nyör pácolt marlianyelv! —

is

gondolt, gyö-

Kéjes cseracsegés vonaglott át a mcgnyilt ajkakon s ez a legmélyebb egység volt minden demokrácián, nézeten és hiten keresztül.

lonban

Az

asztal feje a sza-

ahol a díványon ggösen, saját lelkében tömjént gyújtva magának, trónolt volt,

Kuntzné. Mellette jobbra Zágoni ült, balról mégie, mindennek dacára Fareádyné. Azntán tetszleges

elhelyezkedésben

jött

a többi, a

a harmadik szobát szállották meg. A hely így is meglehets szk volt s a Pákey

fiatalok

tiszteletes

úr roppant térdei belevájtak a szoni-

152

szédok hasába. Hat kölcflönzötf, kisegít cseléd sogiteít a szolgálónak a

sában.

Egy pár

gerjedt állkapcsok

A

meleg ételek felhordá-

percre elültek a szavak, a

munkája

fel-

csattogott össze.

Elegáns honmint szavakkal köszöntötte fel Ilonát, leányt, mint a nemzet napszámosnöjét és Háromszék els gazdasszonyát. Hona belesugárzott a bútorokba a ggtl és az örömtl. Aszott

második fogásnál Zágoni

citroRiszivéböl

könny facsarodott önmaga

meibe, úgy elérzékenyült

Millára nézett, lem,

ö maga

felállott.

zöldes szeiránt.

Néha

mint egy frissen nyert gyze-

felelt

rögtön a tósztra s visszaszékely rabonbánnak,

bókolt Zágoninak, az

s

aki minden ledült ersségnél ersebb vára a

ezabad székely népnek. A zsilip leszakadt, a tósztok zuhataga megindult, egymást tósztozíák képen. Miklósnak az a jelenet jött szeme elé, mikor az elpáholt Don Kisottnak Sanchó beadja a csodás recept szerint készült varázskotyvalékot. Don Kisott kiundorodja a lenyelt csodát a ráhajló Sancho arcába s a fegyver-

hordó felfordult gyomra hasonlóan viszonozza ura megnyilatkozását. így odázták ezek most arcul egymást. Csak Farcády és Szcs Dani emelkedtek elvi magaslatra. Az egyik a független Magyarország végleges diadalát éltette borzolta hallgatósáés forró ordítozásokba gát. A másik a megraboltak, a kitagadottal^, a jogtalan milliók gyzelmére ivott s ez egy

percnyi csendet fogyasztott

maga

körül.

153

—b

Tíz óra tájLan

6ok

és népszer kéz'ogámondatok után — Zágoni

elhelyezett

s jül

elköszönt.

A

társaság felállott, a kapuig ki-

Az ég mély Az áthevült társaság

sérte és ott hosszasan megéljenezte. volt és tele csillagokkal.

egy percre emberré

nagy nyári

amint belehelte a Farcády indítványára

tisztult,

éjszakát.

A

könnyíí hold-

nk,

férfiak vegye-

rágyújtottak a himnuszra.

világban tótágOvSt álltak,

arcuk valóban meghatott

sen, s az

énekeltek.

volt,

amint

De Pákey tiszteletes úr, aki már más borával, kerítésnek állt

csordultig volt a és

nem éppen

szellemi zörejjel kisérte a köz-

Szcs Dani a dúdolta a fogain belül.

meghatottságot. laiset

étel-

munkás

Marseil-

Visszamentek a szobába. A dohányfüstös, és borszagú szobákban visszatalálták

A nk

kezd mámorukat.

a díványokon és szé-

keken, távolabb az asztaltól, egy csoportba ve-

rdtek és nézték a mulató férfiakat. A férfiak most már kigombolt hassal ittak. Jó zaftos adomák párologtak ki bellük, melyek meg csiklandozták a nket.

ben

már

párzás volt

A

felmelegedett leveg-

s

a legzajosabb sikert

Sipos Elek tiszteletes úr érte sel:

—

Mondja

csak,

el ezzel

komámasszony,

ell lenyomják, hátul nyalják? ráfelelte:

felesége

ben

—

bélyeg.

mögé

állt,

ült s kezei a

—

a kérdés-

mi

az:

— Azíán maga

öccse, Viktor, a bátyja

aki egy árnyékos szeglet-

megszokott

szabadságokra

151 vjlgtatíak,

mint a

jó

huszárlovak a trombita-

Közben Farcády szavallásra kérette magát és elzúgta Ábrányi Mi a hazáját. A nk

szóra.

odafigyeltek, könnyeztek

is,

de a férfiak uagy-

része folytatta az adomázást.

A

fiatalok

már

régen kimentek a kertbe, énekük néha behallatszott a nyitott hátsó ablakokon. Végre a hosszú asztalt leszedték s különböz csoportokban kártyázni ültek. A sok, színes papírossal fedett petróleum-lámpa vörös nyelveket dobált a kártyára hajló arcokra. Künn a holdvilággal átszrt udvaron, a szekereken, csiirben és a konyha eltt, kocsisok,

szolgalegények és lány cselédek lakmároztak, ittak, bakalódtak egymással és a játszó gyer-

mekekkel.

A mámoros

legények

cselédeket, azok visítoztak.

A

fogdosták a

gyermekek

fel-

kakasként bámulták a nekiguruló szeÉs tényleg, benn a csrben már vég-

riasztott

relmet.

egybekapaszkodott egy Kati a teleki taBéla a jegyzöók Pistájával mindent végiglesett s mikor a kocsis tovább leg

nító kocsisával.

ment

másképp

magán, a két diák a Kati elé dobbant, hogy vagy megmondják, vagy nekik is. A Kati diszkréciója az is

könnyíteni

utóbbit választotta s a két diák, akik közül Bélának ez volt az els tapasztalata, boldog

kapzsisággal rágta a tiltott almát. Azután kivéleményeiket, elszomorodtak, leül-

cserélték

konyha küszöbére s hallgatagon bámulták az elforgó csillagokat

tek a

155

Az udvaron mind liliegbb lett az élveze*, a vendégek gyermekei belevegyültek a cselédkermesszbe. Minden pereben szélesen lép alakok jöttek ki a szobákból, nézték a kerítés mela holdat, köpdöstek, köhögtek, vagy a megkönnyebbülés boldog nyegését ha:llatták. Aztán — rnhájukat igazgatva visszamentek a szobákba, honnan kivöröölöttek a lámpák.

lett

—

A fiatalok, vagy

tizenhat lány s nyolc

vagy

kilenc fiatalember, kimentek a kert végére. Itt apró padok voltak, honnan látni lehetett a bevilágított síkságot, a csendes falu

egy részét

a hallgató hegyeket. Körbe ültek s szivükbe mint egy most kapott nagy boldogság duzzadt bele a pompás nyári éjszaka. A Kozma

s

—

—

kámtor Erzsike mellé ült. A szomorú, csúf kislány édes elgyengüléssel trte. Még arra sem gondolt most, hogy rettenetes anyjától féljen. Sarkadi, Miklós és János Juditot vették körül egy közös padon, ök nem voltak nagyon beszédesek, de igyekeztek elég kedvesek lenni az

elüt társaságban.

A

fiatalokkal tartott Veress

úr is. A jegyzék gazdag Irmája (Dombjuk egész hosszában összeért. Irmában felgylt a nyár, a Veress ráhajló

tiszteletes

mellé

ült.

eleganciája, a valótlan holdvilág s a boldog horizont. Fiatal, friss hangját nekieresztette:

158

— Éj van, csend és nyugalomnak éje... Utána énekelték. Még Erzsike is megengedte magának azt a ritka merészséget, hogy Ösztövér hangjával utána másszon a felszálló fiatal

éneknek, mintha

egy

lépett,

nak

majmot Az agyon-

cingár

eresztene egy felszök pálmafára.

ledömöckölt, megdermesztett, vénlány-

lanyhán most kinyílt a egy ritka aloé és magához ölelte a nagy nyári éjszakát. Közelehh húzódott Kozmához. Ügy érezte, hogy az szép született szegény

fiatalság,

mint

hangjában feléje mes hajlással.

hajlik, örökre

Ének éneket

szerel-

szomorú Azután a hangjuk

követett, vicfám és

váltakozásban.

véletlenes

maradó

egyszerre leesett, mintha egy ezüst kanalat tettek

volna

borzongás esett.

le.

f

A

nedves

volt.

Egy

kis

a bokrok közül, de éppen jól-

jött

Mindenki megtárult

mély éjszakát. Judit

szólt:

érezte a

lelkében

—

Miklós, mesélj

valamit.

—

ej-

hs

Miklós, meséljen, Miklós, meséljen!

—

kérték egyszerre a lányok és fiatalemberek.

Miklós nagyon élvezte az örök

jó volt,

banalitás

egy kissé szomorú,

mély

Ilyenkor mindenre kapható volt. összebújtak

s

refrénjeit.

A

fiatalok

Miklós kissé halk hangon me-

a hangja nagyon bemeai volt. Elmesélte az egyszer lelkeknek Trisztán

sélni kezdett, de

te

Izold történetét,

melyrl

itt

még nem

is

hal-

157

tántorgó hajót, a bvöá az egymásnai: lökött két fiatal test vég-

lottak. Elmesélte a italt,

a halhatatlan öleléseket, a leskeld irigyeket, a halálos ítéletet, az alvó szeretket az erdben s a tityimutyi Marc ellágyulását, a válást, a gyógyíthatatlan vágyat tetes hullását,

ígészen a fekete vitorláig.

Mindenki hallgatóit

mindenik lány Izold volt és mindeaiik fiatalember Trisztán. Kapál-atlan, si lelkkbl a halhatatlan virá,g belén yilt a znhanó idbe. Felszálló ének volt a fiatalságuk és kibontott szárny. Judit nagy szemeivel nézte Miklóst s és

balkevével kibontotta haját a holdnak.

—

A

mese végén Sarkadi tréfásan szólt: Miklós, ha most minket a pestiek látnának. Miklós mosolygott, hallgatott A Molnár Ilonka új mulatságot ajánlott:

— Játszódjunk verses megy juk

és

fel

találót.

Valaki

félre

mi egy ismers versnek egy sorát

ad-

talánynak. Aztán aki félrement, sorban

kérdez mindenkitl valamit és az illet mindig

a vers következ szavát teszi bele a válaszába. találja a pasas ki, zálogot fizet.

Ha nem

Elfogadták.

A

játék folyt, ka<íagtak. Sar-

kadi halálosan kezdte unni a dolgot, de Miklós

János mindent türelmesen velük csináltak. Miklós arcán ugyan mindnagyobb lett az árnyék. Sarkadi csakhamar megszökött. Judit és

nieg jegyezte: Jól tette, lott

ma

belle a Schönbsr^er.

úgyis úgy kiszál-

153

Közben a fiataloilíat Mikor megint

befttre.

csemegére,

beliivták kijöttek,

Mikl6s

már

nem

volt közöttük. Judit elnémult és borzon-

gott

a végtelen term

éj«2iaka eltt.

5.

Éjfél után kettire járt az

id

s

benn már

a csend, mint olvadt ólom, mindjobban elfolyta a szobákat. férfiakból csak néha szakadt fel

A

egy káromkodás vagy iijjonigás a kártya járása szerint. Elrehajolva, némán, megfeszült arccal néztek a

gépiesen ittak. teik

a

A

papirosokra. Közben lámpák lángjai vörösek lel-

fesftett

A

felizzott koromtól.

gyermekek bejöttek

s

álombután

ólál-

kodtak anyjuk körül, vagy székeken szunynyadtak. Az asszonyokból már alig jött a szó. Néha egyik-másik titkos hívást intett kártyázó férje felé, mire az Gorgonft rögtönzött az arcából. Általában ferbli járta, csak a szegény Imre kalá bérezett Pákeyvel s a barátosi káplúnnal. Az asztalokon, már na^gyobb bankódi is voltak. Az elvetett kocka szoron,gása ülte a szobát. Ilona már dühös volt, szerette volna kidobni ket s mindegyre tajtékos szavaikat sugdosott férje fülébe.

De Imrébe a

s

nbirtokló

férfit*

—

mormogta

vissza.

—

bor felhozta az

Menj, mert megruiglak

MiLla kezdette félteni Faroádyt s mikor az egy percre az udvarra ment, utána szadadt,

159

Fareády ráordított: — Az istemár egy percnyi mulatsá-gom se le-

kérlelni koz4(e.

nedet, hát

gyen tled! — Milla — kiszökött könnyekkel — a konyha felé ment viseoA s mert a koinyhában

—

Bár

el se

tavalyi névnapod rült

belle a kesejöttem volna hozzátok, a

találko7X>tt Ilonával, kitört

rség:

is

nyolcvan koronájába ke-

Jennek. Ilonában elszakadt minden kötelék.

den

Min-

amit

vendégei hátúhoz szeretett volna vágni, minden fog, amivel férje húsába ököl,

akart harapni, benne volt szavaiban:

— Ez már mégis nagyss^r! Az

részeges

potyán a mi nyakunkon és tesz szemrehányást. Hát azt hiszed, hogy én szokva voltam hazulról az ilyen társasághoz! férje itt dorbéz^ol

Én nem

voltara varróleány.

Millában, a gyáva, szétfolyó

Millábau

most vissziakarraolt a macska: Én varróleány voltam, de nem igyekeztem a lányom a kántor nyakába varrni. Különben, téged bolondnak tart az egész falu, érted, bolondnak. A lányod is szeretné már felakasztani magát miattad és a férjed is azt mondta Böjthéáknél részegen, hogy az rül-

—

tek házába való vagy.

Berohant az asszonyok közé, felkapta csipkekendjét, köszönés nélkül kisietett. BeJudit, gyere haza, Judit! kiáltott a kertbe: hívtak: Judit, Judit, hungok A kertben Erzsike kikiáltotta: Azután keres a niaiiiád!

—

—

—

160

—

Nincsen itt Judit, Milla néni. Valószínleg Farkas Miklós hazakísérte. Ilona bement s lefogott hangon robbant Na, hallottatok ilyen fel az asszonyok között. rongyost? A Milla eljön ide potyázni a züllött

—

férjével és

még nekem

szemrehányást,

tesz

hogy kiraboljuk! Csitító tták s

ez az izgalom kiverte egy

percre az álmot a tátongó sssemelíbl. Ilona,

mint mindig, ha pártot kellett szerelnie, megint kedvesebb lett s beftteket bontott fel aa

A

asszonyoknak. férfiak újból feketekávét Ügye, jó asszony a Kovács Ilona? kérdezte tlük. A fiatalok, megfázva, bejöttek a kertbl. Pákey tiszteletes úr olyan mérhetetlenül zabálta a másét, hogy kifordult a gyomra. Alig volt id, hogy kigurítsák az udvarra. Retkaptak.

—

—

A

tent

osnklásai,

A

bákba.

ráagása behallatszottak a szominden öklendezésére nagyot

férfiak

kacagtak.

A ból

kártyázás tovább

folyt.

Egy-két lámpá-

kifogyott a petróleum, gyertyákat kellett

A hajnal eltt hvös volt, az ablakokat betették, csak az ajtó maradt tárva. gyújtani.

A

sr

leveg volt és tele vad illatokkal. Az asszonyok megint elálmosodtak egy-egy aggódó tekintetbe ébredtek felé.

A

fiatalok ajkáról

úr közt kemény vita

csak

a megkezElek tisztámadt a kártya

is le-letört

dett nóta. Bajtalis igazgató és Sipos teletes

s

fel férjeik

161

során

majd egymásnak mentek. Kibékéltet-

s

ték ket, nagyot ittak utána. Egyszer mégis

megpihentek a

férfiak, Ilona újra friss feke-

pedig szerette volna leharapni

tét hozott nekik,

a fejüket.

Sipos tiszteletes öccse, Viktor sógornjével rég

megfázva tértek

nedves

vissza. Sipos tisz-

kim.ent az udvarra, de elvágódott és

teletes

nem

és

Sápadtan,

valahová.

kiszökött

szemmel

tudott felkelni. Felkapták, a szekere

szé-

nájába dobták aludni. Ott hortyogott belekovoredve a saját piszkába. Benn elénekelték a

Kossuth nótát

a másikat:

és

Nem, nem, nem, nem, nein, nem. megyülik mi innen el,

Nem

Imre hangos, parancsoló hangon tott

s

felduzzasz-

zsarnoki arccal beszélt Ilonához:

ez a fekete

nem

elég forró.

Nem tröm,

az én feketém langyos legyen.

nálok a háznál!

—

— Ilona, hogy

Majd rendet

csi-

Ilena odaköpött neki. Aztán

megint tovább kártyáztak. Nstényeik álmos, buta

rabszolgaszemekkel

kön-e.

Farcády

meredtek

kegyetlenül

Böjthétöl kért kölcsön.

A

a

veszteti,

sötét

már

gyertyák vadul

lo-

bogtak, mint egy haloíías házban.

Künn már tét lett,

világok.

lebukott a hold, rövid idre söde az ég mélyén tiszták voltak a forgó

A

kocsisok és szolgálók egybekapasz-

kodva élvezték az éjszakát Saabó

D«agsd:

Ai

alüodort falu

s I,

szerelmes lihegés

U

1G2

a lovailí csendes harapása halkzott. Mint a kárhozat tornáca, vörösek voltak a gyertyafénytl a ház ablakai, hol a nép pásztorai ide6s

genül, veszett testtel-lélekkel,

bnös nemvigyá-

a nép, a magára vak gyermek, buta elvágódásban lihegett két nap sötét robotja között. Néha fel-felhívott a kakas, de nem volt sehol Péter, akit emlékeztessen a szomorú Jézusra.

zíLsban etették az ördögöt. És

iiagyott óriási

6.

Miklós hazament. Vacogott a

Ío^ííi

a szürke

hajnalban. Valami végtelen szomorúság rá

s

a

dlt

harmattól nedves falu mint egy csendes

sírás bomlott a szemébe.

Néha

fülébe loholt

egy-egy hallott mondata az áliatembereknek,

kikben egy megátkozott

végs vitustáncát. meg kell halni, —

—

szép

ország

Nekünk meg

járja

kell halni,

magában. Haza ért. Szobája tragikus volt a reggel szürke vonaglásától. Mindenben egy nagy szoismételte

ronfgás feszültsége dermedt. Félelem volt ben-

ne

is.

—

Nem

fekszem

le,

megvárom a

napot,

úgy sem tudnék aludni. Felvette felöltjét, karszéket tett az egyik ablakhoz, leült, nézte a reggelbe lágot.

A

gyötrd

vi-

már oszlopai. Az

síkság messzi szélén a folyóról

megindultak a pára nagy fehér ég szürkéje

mind világosabb zöldbe ment

át.

És megint, mint a horizont ködfalából el-

cammogó

röfögve,

óriás disznók,

csemcsegve

kullogtak el az éjjeli ház alakjai, a borzasztó pásztohúsférfiak otromba nstényeikkel.

A

rok,

vezetk

s

a szegény,

jöv

nélkül születeti

fiatalok. Elvég telenüive látta a nagy asztalt, a tegnapi tanítólak minden tanító, minden pap, minden jegyz, szolgabíró laka volt, a pásztorok, az úttudók laka s az asztal az egész Erdély, az egész Magyarország, ahol tudatlan, vak, ittf elejtett tántorgó lelkek itták a halált. S a nyomorult nyájról, mely addig szétszéled, idegen farkasok harapják le arany gyapját, szép húsát. Szerbnek, oláhnak, tótnak, szásznak, zsidónak lenni vallás, melynek fanatizmusa ég tettekbe kergeti hívjét, hogy mint egy dogma parancsát, végezze feladat-életét vére egyházáért. A magyar egy régi buta, eunuk-sovinizmusba süppedve, vagy meg.gajdulva egy új buta kozmopolitizmus meg nem emésztett zagyvalékától, képtelen a tettre, a célra. Tótnak, oláhnak, zsidónak, az új, széles, világölel ragyogó elvek is új fegyverek, melyekkel kiverekszi helyét a történelem asztalá-

nál,

A

magyarnak

ez

is

ernyedés, feloldás,

visszahulló kar.

És

itt

önmagába

nézve,

belegyömösz-ölve

énje sötét végtelenjébe, rettent

vonaglások-

ban, mint egy kárhozatban, látta

önmagában

egész faját. Születette ^-alaki inkább hsnek, világ valló eposz

kilök

erejének, mint

?

Kül-

1G4

szeme íaláTkoszélí benne, mint egy gyzedelmi zászlóban, nagy átboltozó ésszel, szzi odaadással, egyetemes szeretettel. És mi lett bcllel Egy acaratrothadt gyermek, kirakatbaba, akit dédelgetnek és eldobnak s aki csak fájni, fájni tud. És amit alkotott egyegy elfogott percben, mennyire csak töredéke annak a nagy szépségnek, mely el -elmerül énje sötét csalit jából: nézd, benned vágyóik, áss ki, napot alkarok, embereket egybeölel megváltó szépség vagyok. És az élete egy sejében, h'ogy népeik"

kétségbeesett zokogás,

kisiUabizált szorongás,

hogy már nincs gerince, nincs izma, nincs akarata hozzá. Hol történt a hiba? Ki a hibás, ki a hibás?

Egy hang Judit

nyakába zott is

szólt szelíd hívással:

állt mellette.

vetve.

egy

Nagyon

kicsit,

Egy

kis

— Miklósi

kend

volt a

sápadt, zöldes volt, fá-

de nagyon határozott volt

az arca,

Miklós felrettent:

— Az

Istenért,

Jutka,

Háthia meglátott valaki.

hül éssel:

—

megbolondultál!

— Azután jó megeny-

Csacsi gyermek, mit keresel üt?

Judit leült s mint egy elre betanult két, nyuigodt-ersen mondta:

— Eljöttem, hogy szeretöd legyek. Ne nem

látott

meg senki Egy-két

szek s aztán hazalopózom.

mennek, azt

Nem

hiszik,

A

lec-

félj,

órát nálad

többiek,

le-

ha haza-

hogy már otthon vagyok.

igen mernek benézni a szobámba, Mo&t

1\jO

ölelj meg, tégy a szeretddé. Te leszel az egyetlen bolondsága az életemnek, máskülön-

pedig

ben nagyon praktikus leszek. Tizenkétéves koromtól vagyok beléd bolondnhia. Ha tudnád, hogy mit szenvedtem néha, mikor mint gyermekkel tréfálkoztál velem. Most úgy is nagy változások eltt állok. Te leszel az útravalóm, az egész életeniTe. Miklós egészen férfi s egészen jó volt, az

s

jóság felülkerült erejével:

—

Jutka, téged most valami nagy bolondság bánt. Menj haza rögtön szépen és alndd

Holnap elmegyek hozzátok, akkor elmondhatsz mindent, ami bánt. Te nagyon beteg vagy valamitl, fiatba egy másik beteg

ki magadat.

meg

fog gyógyítani.

Judit arca felviláglott. Már nem fázotl Szavaiban panasz és lágy könyörgés volt:

—

Ezt vártam tled. Enélkül szomorúan el. De mindjárt megfogod látni, hogy tévedsz. Ezt a lépést már a múltkor a mezn meg akartam tenni. És hányszor rándultam a végs ölelésre feléd, de mindig megütöttem a kezem valamiben. De mikor ma elmesélted Izold els ölelését az eltévedt hajón,

mentem volna

tudtam, hogy az elkerülhetetlen perc elérkeSzerettem volna ott, az ostoba libák és

zett.

gunárok eltt, neked rohanni, rád bontani a hajamat, eltakarni téged a világ ell s ma-

gamhoz szorítani halálos öleléssel. De nem ez ami meg fog gyzni téged. Látod, én a mi

az,

16G

gyeTmekkoTomtól tudom, a szépséggel ém csali mvészn, vagy leigalább is egy nagyobbistílú koilcoitt lehetek. Mit csinálna ©gy pap, vagy egy adhivatalnolí ezzel a szépséggel abban a három szobában, amelyben le kellene szuszogni az életünket! Ügy készültem erre a Faroády tiszteletes úr lakásán, mint ahogy egy vizsgára készülnek. És minden segített benne, a vérem, az anyám lágy&ága, az apám káromkodásai és az adomái, minden. Most figyelj ide, ha szeretd leszek, c^ak a szerelmem kapod szzen, a testem nem. Ém már nem vagyok leány. Eladtam magamat ötez.er koremáórt Sohönberger-Sarborzasztó

házunílcTD-ain

Iiogy ezzel

kadina)k.

Miklós felugrott s mint egy megsuhintott kard villáin t ki belle: Oh a gazember! Lefogom lni, mint egy

—

kutyát!

—

Sohase ldözz, Milílós, és ne mondj oly nagy szavakat a szegény Sarkadira. Egészen jó fiú és olyan jól meg tudom vetni, ö egyáltalán nem hibás. Ne hidd, hogy a dolog elzecsábított el engem. tes alkuval történt s hogy Olyan libának látszom én? Én olvasott kultúrlény vagyok. Sarkadi korrekt volt, lelke éppen

olyan vasalt volt, mint a nadrágja. Én szédítetel napról napra jobban. Ez volt az én tanfo-

tem

lyamon, meg a véremnek is kell ez a játék, ö kétmenekült ellem Pestre, én visszacsaltam s egyszer csak lehullott, mint az szi légy.

szer el is

1G7

Miüor aztán minden megvolt, akkor nagy kedélyesen megmagyaráztam neki, liogy ez nem az

szép szemeiért történt.

Hogy nekem

kell

mennem,

megfutni a pályát,

érted, kell,

Pestre

amire születtem s hogy nekem ezért ötezer korona jár. Krajcár nélkül csak nem mehetek Pestre. Ha láttad volna, milyen blattot vágott.

De

azért

nagyon korrekt

és

elegáns volt. Ne-

gyedóra alatt nálam volt a pénz, még szép borítékba is tette. Ott rzöm most a fiókom alján, az egyik imakönyvemben. Most belátliatod, hogy szeretddé kell, hogy legyek, hogy egyszer lélek

is

legyen az ölelésemben. Ez

lán szerencsét fog

ta-

liozni.

Mintha valami kidlt nagy fa esett volna le benne. Nézte a lányt és nagy szomorúság voltak a szavai: Szegény Jutka, szegény Jucika. Mililós Judit mellé állott.

—

Többször, gépiesen cirógatta rá a nevét a lány hajára. A lány, mint egy dédelgetett gyermek, össizehúzódott s megmélyült szemét nedvesség öntötte el.

—

Szeress, Miklós. Csak ma reggel szeress. Azután mindketten mehetünk a magunk útján.

Miklós átölelte Juditot. Mellét fekete sírás rázta. tele

Érezte,

van

hogy mindkettjük fiatalsága

halállal, elrendeltetett ítélettel. Az-

után dacos harag s az ölelés dühe lobbant fel benne. Felkapta a lányt, a divánhoz vitte Künn már feltört a nap s nagy, fényes meleg lapban hullott reájuk

1G8

öt óra íújoan, mikor a vendégek egy széledni kezdett, János

is

ró-ize

hazafelé vette útját.

Közben meggondoita, hogy Miklós ilyenkor nem szokott lefeküdni. Megyek, megnézem,

—

hátha kapható lesz egy sétára. Felvídámult léptekkel ért oda. A ház hallgatott. De az ablakok eltti virágokon már döngtek a méhek és szállt az illat. Lassan benyitotta az ajtót. Lábüjjhegj'en ment be a bels szobába. És ott, mintha a Trisztán és Izold meséje ismétldött volna, a nagy hever díványon feküdt Judit és Miklós, majd-

nem

egészen meztelenül. Aludtak, Judit nagy,

fényes haja, mint egy mozduló folyam, ráfolyt

Miklósra.

János megállott

és visszafojtott

séggel nézte ket. Mintha füleivel

gyönyöris

hallotta

volna ket, mint egy napnak szök kacagást. Saját vágyain, saját szerelmén át még szebbek voltak. Jó meleg járt testében, mint mikor látjuk, hogy valaki jóétvággyal eszik valamit,

ami öröm a mi életünknek. Azután elmosolyodott: — Itt, úgy látszik, nekem a Marc király

—

Lábujjhegyen a karszékhez ment, vette a Judit kendjót és betakarta ket. Ismételgette: -— Milyen szépek, milyen szépek. Hazamenet, aztán mindjobban fúrta agyát Vaj jen elfog ja-e venni Miklós? a dolog: Aligha. Holnap beszélek vele. És ha nem, Juszerepe jutott.

—

dit m.ég az én feleségem lesz.

Milyen szép

van és milyen szép gyermekeink lesznek.

t<íste

ni.

Már

FEKETE GYERTYÁK

a má-:cdikat harangozták, Farcády úr iiignjjban, mosdíiílanul, püffedt

tLszteIe'.€s

szemaljakkaJ, ajkán fekete szederjével, keresgélt. türelmetlenség kirugdx>sofct belle:

A

—

Már megint hova az Isten fenéjébe tettétek azt a bibliát? Kett van és soha nincs egyik sem kcz.nél. Az Isten látott ilyen háztájat, ahol sommit sem lehet megkapni.

— is

Csak nem kívánod, hogy a bibliádra

én ságyázzak! Elég baj van a gyermekekkel

és az egész házzal.

Meg

— méltatlankodott — Neked van bajod!

gam,

nem

ölhetem ma-

Milla.

Ugyan mi bajod van neked f Te zongorázol, selyemruhában jársz, nagyságos asszony vagy. Nekem már sa attilám

közzé

is

olyan,

hogy szégyelJek az emberek

mennL Miattad néz úgy

ki a ház, mint-

egy harrainckrajcáros bordélyház, miattad keveredem össze az egész világgal. Sájri, ha öt

170

benneteket. Mindjárt a

gozzák

s

még teksztusom

harmadikat

haran-

sincs!

Az

utóbbi napokban állandóan felhs volt a tiszteletes úrnál. Az Ilona-napi jelenet végellenleg megindította a harcot a lappangó ségek közt. Milla másnap addig siránkozott,

amíg

ezt az

imbolygó

lelket beleheccelte

egy

pózba, hogy ezt a levelet írja Kuntznénak:

liösi

— köd

Ilona!

volt.

tzhelyénél

A

Maga mindig önz ós gylölvad indián megtiszteli a háza

ül

idegent és

maga

felhasználta a

Qevenapját, hogy meghívott vendégein rúgjon

Mi elmentünk magához jóságból, mert nem gondolhatja, hogy egy Farcády Jennek megtiszteltetés a maga meghívása. És maga még szemünkre meri hányni a potyát.

egyet. azt

Méltóbb vagyok úri nevemhez, hogysem felhányjam azokat a napokat, mikor az én házam pazar vendégszeretettel tárult meg maguk eltt. Követelem, hogy állítsa rögtön

mindannak, amit elfogyaszakar senkinek adósa maradui. Maga szemére hányja az én kis szentemnek, hogy varróleány volt. Nem tudom, hogy magának melyik se fetreng a góthai almanachban, vagy talán az apja irnoksága viszket ki magára, hogy úgy vakarózik. Én próbálkoztam szépen magával, de n maga sötét lelkének mindig gylölet kell s azt hiszem, hogy színét veszti a virág, amikot össze a számláját

tottunk,

Farcády

Jen nem

171

maga

A

ránéz.

férjét,

a szerencsétlent

nem

lii

báat-atom, elég áldozat ö maga is. De vigyázzon, tudom, hogy eddig is kikkel rágódott a

becsületemen s jegyezze meg, hogy ezt tovább nem fogom trni. Farcády Jen még mindig eJég valaki arra, hogy ökle egy csapásával szétverje azokat, akik a hatalom uszálya alá húzódva, sérthetetleneknek hiszik magukat.

Farcódy Jen. U.

i.:

—

A

számlát, ötéves

A

számlát várom!

rongyos!

,

aki

A

fia születéséért.

gyalázatos!

koszos!

még nem

Ugyan sovány egy

tét!

ezek

fizeti

meg

törtek ki Ilonából

a

a bábát az

írnok úr az én apám!

Az én apám

A

ircdatiszt volt s tisz-

az egész Kolozsvár.

telte

ö

fizette ki

Rágtam a

falat! s

—

ggös

becsüle-

Körülbelül megvetéssel

dobta el a levelet. Azután újból felvette, berohant Kuntzhoz s csukló sírásba rázkó

—

Látod, tled a világ csúfja lehetek. Mindenki rúghat rajtam egyet, te nem tördsz vele. Az egész falu mondja, hogy Kuntz Imre miatt akár agyon lehetne ütni azt az áldott dott.

asszonyt.

Késbb

aztán

lecsillapult s

ravasz, ka-

nyargós esze felülkerült. Ö maga tiltotta meg férjének, hogy valamit tegyen. Elment a jegyzékhez, elolvasta a levelet, igyekezett kimutatni,

hogy a burkolt célzásban

és

fénye líetés-

ben mennyi sértés van Domokosékra

is.

A

172

jegyznek már régóta útjában szélyes elleuzéki kortes és

nyen mit.

állott ez a ve-

azon a vélemé-

is

volt, hogy most már tenni kellene valaMegszerkesztettek egy rövid, sért, de

nem perelhet

Farcádynak. munkaerejével nekiállottíik a faluban adatokat gyjteni a papék ellen, összeírták, hogy mivel tartozik a bábának, a fuvarosnak, hogy káromkodik, milyen a családi élete stb. stb. és hogy már évek óta nem tud felmenni a katedrá.ra. Hogy levelet, elküldték

Azután az Ilona hisztérikus

ez

már

tarthatatlan helyzet, hogy az

falu fenyegetzik,

hogy elszakad az

egész

si

hittl.

És hogy ez igaz is legyen, vetették a parazsat a lelkekbe. Ilona egyszerre csodálatos kedves és

bkez

zel tle,

senki

lett és

akinek foga

sem ment

el

volt a papja

üres kézellen.

A

falu két pártra szakadt, mert a szerencsétlen

pap mégis

friss lélegzet

és fentartott lobogó

volt és sokan hívek maradtak hozzá. De a jeg^'zéktl és Ilonáéktól sokan féltek. A harmadik harangozasra megmozdult az egész falu. Ma elnéptelenült a sürgs mezei munka, Istenhez futott mindenki, mert úrvacsora volt új búzakenyérrel s mert híre

ment, kitl, hogy,

nem

lehetett tudni,

pap ki fogja prédikálni „ellenségek"

is

az

hogy a

ellenségeit.

Az

a bizalmasok ellia-tározták, hogy azért

hallották

ezt

szönnyliödéseibl és is elmennek, hogy a torkára forrasszák az esetleges merészségeket. Az egyik szomszédfalubdl

173 felikéHék a fanitót,

©Ifogulatlan tanuk

zenek

fel

Kogy idsebb

fiával

— miat

—

legyen jelen és jegyezminden „olyasmit" észrevétlenül a

pad alatt

Az augusztusvégi nap derült, tiszta volt a sötét emberek felett. A templom körül, a sírhantokon, a megbékült falu apró dombtetin már szirózsa nyílt és ökörnyál csillogott. És lenn a gyökerek alatt meztelen csontok: elrothadt gylöletek és kiemyedt öklök pihennek. Hogy a halál tanulsága nem üvölt ki a sírokból, hogy az örök folytatás ne taposná mindig a tegnap szörny útját. A templom balkapuján az asszonyok, jobbkapuján a férfiak mennek be. Elöl, a fkapa eltt felvirágozott legények s fíaíal lányok állanak. Az sorfala közt megy be a pap és 6k csak utána dobognak be. Benn már fagyott várakozásban ül az idsebb falu. Ott ül, jobbról az els sorban, a Kuntz- és Domokoscsalád és a két tanú. Az öreg Böjthéék is csa-

k

ládi tette

padjukban vannak.

A

két tanú elkészí-

papírosát, ceruzáját a térdire.

A

falu

ket. Lelkekbl Eifázott csend van, csak az orgona pedálja nyög néha egyet. A kántor is helyén van már, mint katona a nagy csatán. Mert érzik a leveg feszültségében, hogy itt nézi

harctér van, sötét szivek Earmos

csatája.

A

katedra eltt van egy kis fekete asztal. Ez eltt állva szokott beszélni a tiszteletes, mióta szédül a katedráin. Közbül az

Ur

asztala ékö-

174

sen

mcitterítvo.

Pajta letakarva a mcstöro-

a kiontatott vér. Milla is bejött Judittal

tett test,

és

Sárikával.

elegáns és összeszedett annyi tartsa magát. Judit szépbüszkén hogy ert, átmegy a szemeken, mint sége egy percre

Milla

ma nagyon

egy felsbb parancs, egy sodró hívás az elA katedra mellet/ti veszeitt paradicsom feJé. öreg papszékbe ülnek.

Megjön az öreg Schönbergemé is a fiával, hogy lássa, mint tépik egymást a filiszteusok.

Az öreg úr otthon maradt,

nem akar

hallani

nem

lesz tanú,

semmit senkirl.

Belép a tiszteletes úr. Vad tiprásban utána jön a fiatalság s elhelyezkedik a padokban. Virág-, csizma- és leheletszag van a le-

vegben.

A

tiszteletes

ürességein, az

Ur

átmegy a közbüls nagy

asatala mellett. És amint ez

a sápadt, egyenes, tragikus ember, az arcára rádermedt lángolással átmegy, mégis pap, kimagasló pásztor, pusztában kiáltó szó. Sze-

gény hullott pap, tévedt Ahogy a padhoz ér,

szó.

pásztor,

elferdített

kántor és

orgona

nekizendüi:

S^kölködÜYik nagy mértékben, Segedelem nélkül.

Az si

zsoltár meglöki az embereket, kibellük az istensaomjae, tévedez barom. És ez az ének egységes folyóba so-

bg

s

175

dórja

ket

a végtelen felé, megcsordalása volna. Hogy ítélhessen jól az, akit így beesapnaki Az ének után egy percnyi halálos csend van. A kurátor elszalaszt egy böfögést, mindenki ránéz. Újból felreszkeí az orgona:

mintha

s

lígy terjeng

e-íyetlen

szív

Mint a szép híves patakra

A

szarvas kívánkozik.

A

pap az utolsó sor eltt feláll. Mindenki nézi, mindenik szeme horgony, mellyel ebbe a sápadt, beszél arcba beHorgonyozza a lelkét. És ma csoda történik. Nem a kisasztal felé megy. Hanem lessan, lassan, fel a katedra lépcsjén. A csend olyan, mintha valaki kétségbeesettet kiáltana. Amint fennebb, fennebb megy, megtisztult arcán végtelen szenvedés van. Felér. Megáll, összeteszi a kezeit.

Kövid imát mond. Azután: Kedves atyámfiai, egyházi

—

alapígéi

megvannak

beszédem

írva a Máté-féle evangé-

lium ötödik részének tizedik versében. Fentnevezett helyen az Urnák igéi ekkép vannak megírva, kérlek, hallgassátok meg keresztyénekhez ill figyelemmel.

Nagy

zúdulással állottak

fel

s

a

Idtáiott

szájak és kilátott lelkek kíváncsiság és borzon-

gás voltak.

—

Boldogok azok, akilí háborgattatást szenvednek az igazságért, mert övék a meny

•

nyéknek országa.

L76

Lcültelí.

A

szolíolt orrfúvás. csemcsssiís,

izsés-mozjiás most elmaradt.

Nagy

felíiigi'esz-

A

két tana ke-

idk

nehéz anyagi

hallgatás volt a templom.

íett

zébe vette a ceruzát.

A pap beszélt

Az

utolsó

gondjai, a sok hcrce-hurca

mélyebbre szánmost miu-

tottak át az örökölt szép szavakon s

don szenvedésével

nak

beszélt. Mintlia fiatalkora

áloméposza újult vokia köréje,

tiszta

szz

fiatalsággal beszélt az elásott álomról: az eny-

emel

hért

célnaik szentelt tiszta,

ers

életrl,

nagy perérl, a megölheíetlen De hogy mi ez az igazság, nem

az emberi élet igazságról.

mondta, talán benne is csak egy fényes köd, egy kárpótló ismeretlen jóság volt, de a szó olyan szép lelkek.

volt,

Azután

hogy lábujjhegyre állottak a beszélt az igazság ellcnscgei-

ármány embereirl, akik mindenáron üldözüv az igazság apostolait. Zúgó löl,

a

gg,

fezavai,

érdek,

mint

sötét

zuhatag sodra, hullottak

Lélia -— tudtán kívül

alá,

— mondatok lüktetiek

rajtuk a Petfi Apostolából.

A kt

lanu

.it

nem

jegyzett, az „ellenségek" lesütött szemmel, moz-

dulatlanul hallgattak, a nép, mint egy köny-

ny

lapda, sodródott papja szavának szelével.

Végén a mártirhalálon, poklon tüli

és

tzön

keresz-

gyzelemrl., a csontokból, vérbl, hullák-

ból összegyúrt igazság olthatatlan fellobogásáról beszélt.

Az ámenkor a nép

lásán lehetett látni, hogy

itt,

na,gy feímozdue sck

egysze:

177

élit megnyerte a perF. Az ének mcst mint egy nyert gyzelem hangzott fel:

lélelc

A

Sicnnalz hegyén, Ür isten. Tiéd a dicséret.

A

pap

lejött,

az úrvacsoraoszt ás elkezdés még pá-

dött Kuntzók, a jegyz családja

ran elmentek. Ilona, jobb híján, ebben a monKiköpném az Ür datban bosszulta magát: Domokos, aki ^^estét, ha tenné a számba! mint ember okos, mint kormányzati tényez Azért tárgyilagos tudott lenni, megjegyezte:

—

—

—

ilyen jól rég

hogy

jól

nem

beszélt.

És meg

kell adni,

alánk nyalt.

Féltizenkett múlt, mikor a nép szétoszlott a templomból. Elbb körülállták a tiszt-eletcs urat, ki holtra fáradva, sápadtan, nagyon ne-

mesnek, tisztának és mártimak érezte magái. Az egyik székely szólt: Jól megadta nekik a tiszteletes úr. Meg is indult az orruk vére. El is sirültek hamar, már az Ür teste sem kel-

—

lett

nekik.

De azért a korcsmában, mikor már csak magukra voltak, akadt székely, aki nem helyeselte,

hogy a

tiszteletes

tézze el az ellenfeleit.

úr a templomban inaztán dühös vita

Ebbl

keletkezett.

—

Akinek nem inge, ne vegye magára. ha kiprétUkálhat mást, én is odakiálthatom a katedrára, hogy adja meg a ta-

— De

valyi fa árát. Szahó Dezs: Ai eCsodort faha

L

13

—

Az más, pap, te pedig esmk Ggy büdös paraszt vagy, mint én. Az

öreg Büjthe -- inoghatva és átmosott

Icleildvel

egy hízctt

küldött a papnalv. delt,

pulyikiit és két liter óbort

Do

Miklós, ki

ma

náluk ebé-

akadékoskodott:

—

Lássa, Böjtbe bácsi, éppen ez a fene

na^íjy lír.íás

a baj,

templom

a

és

hit,

A

kaíIiclikuso.kriál

a paptól külön

ének, ima, pihenés, vigasztalás.

is:

Egy

maga

a

hitvallás,

üres refor-

mátus templom négy diderget fal. Ha a katholikus pap semmirevaló, a hív mégis egy véd óietformvában él, meiy vezetés és eiöforrás. Nálunk a vallás a pap. Ma, mert Fareády jól povedált,

Kuntzóknak

hát a kálvinizmus és

jöv vasárnap

ho,-y

az,

a jegyzéknek nincs

igaza.

a

Ha

a vegetáriánizmu&ról fog ilyen

szépen zúgni, akkor a kálvinizmus a vt-^etá-

riánizmus

]e32;.

Ugyan micsoda megkötöttsége

van Cigy kálvinista papnak a mondatok '.erén? É3 az a nagy bibi, hogy a fajmagyarság egyik legáltalánosabb lelki mozdítója idejétmúlt lenzék, negatív valami,

legfeljebb

egy

el-

tem-

peiramentum. Mikor a dernoikrácia na.gy összeharapá'sábnn húsba ég dogmák kellenének, raelyek tettre, tettre és célra hajszolnának

mindenen

keresztül.

A

papi családnál nagy melegség voli ezen a napon. Jen nagyon elérzékenyült, tiszia és apai volt az ebédnél. Mindemkinek utána hagyott mindent.

Az ajándékbort együtt

itta me:^

173

a csnláddal, a gyermelíe'k szeme átíéayesedett. felolvasott nekik most század szór egy részt az Apostolból. Milla eizon^o rázta a Két gránáícst s közben mcndta: Ha most sem törte ki a fráz Ilonát, hát örökre

—

Ebed után

—

—

fog élni.

Ahogy a p^eptemberi esk

megjöttek, Mik-

falu. Mint egy duzzogó tigris loholt a szobájában, dolgozni r-em tudott, szemeivel majd véresre harapta ax

lósnaik

nagyon súlyos

lett

a

Sarkadi már Pesten volt. Böjtbe Jánossal pedig nem lehetett összeveszni, akárhogy kezdett hozzá s ez

egybebomlt világ szürkeségét,

bosszantotta

önmaga

ellen.

Néha

nagyokat

ivott s holtdermedten aludt utána. Egyik nap levelezlapot kapott Sarkadiíól a rendes kávé

—

váházukból. Aláírta az egész társaság: É3 ekkor az unott Pest, m^^lj annyi-

runk.

—

szor megégette, megint új boldogság ígéretével lobogott fel benne.

Elhatározta, hogy

másnap

elutazik, fuva-

És nehogy addig elbúcsúzzék valakirl, a szomszéd faluba ment, ahol a korcsmáros gyermek kori játszótársa volt. A kis korcsma a faln rost is fogadott, aki az állomásra vigye.

szélén volt s ablakaiból ki lelietett látni aa

szi

mez

szeszélyét

nagy vigasztalanságába. Itt minden teljesítették, minden hóboríjánrJc 12»

180

A

utána

iátszattalc. szuMaáiüz pü.rasztl<ein énéébe óriási tüzet rakatott, a liatalmas diófa-

mint

asztalt,

e;íy

nagy

ravatalt, telerakatta

ég

gyertyákkal és úgy kezdett inni. Estefelé, niikor a mámor nehéz volt benne, bejárta a sáros falut, összeszedte a gyermekeket, elhozta

a korcsmába és sorba állította ket. Egy óránál tovább énekeltette a zsoltárokat velük.

A

faggyúgyertyák és

és üres

üvegek közt végigdüll

úgy parancsolta utoljára a

halotti nótát:

Kitették a holttestet az udvarra,

—

Ezek engem temetnek — mondta a bámuló korcsmárosnénak. Azután pénzt osztott a gyermekeknek, kikergette ket s úgy jött rá ültében az álom, mint a gutaütés. Mikor vonata reggel hét órakor beszuszoszemben a vonatmintha a sinekre dobták volna véresbozontosan gurult fel a nap. Ez rengeteg ert gott a Keleti pályaudvaron,

—

tal,

lobbantott belé. Lesz, lesz valami, amiért érde-

—

amiért majd lehet akarni. A Rákóci-út rohanása, a bódult összekönyöklés, a

mes

élni,

zúgásba Itt,

öml

zúgás újra

él

életté dörzsölték.

ahol a tett örök szüretjét toporzékolja, az

akaratok vad finisében benne is felgyúltak a lángok. Szobája fenn a Várban volt, a Weorbczy-uccában, két ablakkal a folyton szület városra és a Dunára. Amint szobájába belépett s kitárta a hatalmas ablakokat, mint egy óriási

181

diadalmas kitáigulása, robbant eléje a megl-áxt város. És itt ez a nagy óletroliani, mint egy bibliai zúgó szél, teljes szélességre bontotta benne az összebullott, elsülyedt vitorlát. Mint egy damaszkuszi szó, úgy villant izmaiba egy új honfoglalás gondolata. Feltenni balhatatlan sarkantyúkat, rápattanni a magyar fajra, bedöfni véres elevenjéig, hogy hulljon a vér, és ránduljon az izom be-lélegzás, életénelc

^gy

gyz

új

nyugvó agyak

versenyfutásra. csendjébe,

Berontani a

felkiáltani,

felüvöl-

a demokrácia kikerülhetetlen birkózására. Meghódítani az egész életet, úrrá tenni a rablott, balek magyart minden piacon, minden versenyen. De nem ököllel és bitor törvényekkel, nem múlttal hazudni el az új életet, hanem az ösztön bels lökésével, mint egy megszállás, mint egy folyton tettbe ég rögzött teni az akaratot

gondolat. Beléitatni ebbe az emberanakroniz-

musba a demokráciát, hogy

életéhes

dühvel

rohanjon kereskednek, bankárnak, újságírónak, politikusnak, gyárosnak, katonának,

m-

vészinek s naJc,

ha már

kell,

hogy legyen, uzsorás-

csalónak, de kihasznált és megcsalt so-

hase legyen.

Egy

új,

minden eddiginél belsbb

mozdítóbb forradalmat fújni tüzes széllel az izmokba, a magyar fajt minden versenyképes és

gondolat,

minden alkotó

tett,

minden

ges szépség hazájává tenni. Délután öt óráig otthon dolgozott, delni

is

a magával hozott batyuból

egészsé-

még

ebé-

ebédelt.

182

Akkor

aztán, a végzett

mimka ggös

jáleséeé-

átment Pestre, a dumaiparti kávéházba, hol ilyenkor megszokott írói társasága tanyázott. Mikor megérkezett, már együtt volt a társaság, közte Sarkadi is. Tüntet örömmel fovel,

gadták.

A

finom

egy kicsinyke, tömörített finoman és mélyen üdvözölte: Csakhogy már köztünk vagy Miklósom, legjobb önmagunkat találjuk meg újra, ha te köztünk vagy. Sziklai,

kultúrpillula,

—

— Köszönöm

az utolsó

jobban értem magamat, és

—

novelládat,

megértn Felletár tanár úr. — Ez az, ami egyetlenné avat

kesedett a kis Fekete Izor,

azóta

mondta szerényen

—

—

lel-

hogy téged

ol-

téged

vasva az ember új meg új tájékát fedezi fel önmagának. Olyan vagy, mint a bányalámpa, folyton új és új mélységekre csillansz rá. És micsoda elgondolás, micsoda mvészi

—

mennyi feszültség a szavakban, a gondolatoknak milyen hatalmas ívelése és mennyi akajrás,

ájult szépség!

—

gargarizálta

fel

a divatos

kritika kedvenc S25avait Sebessi Tibor, a csinos

akinek

két

„cizellált"

szonnetje jött a Kultúrában és ezzel

úgy hozzá-

pénzes

jogászgyerek,

ragadt az irodalonioz, mint a cigarettavég a guruló hólapdához.

Mindenki igyekezett a maga

jól elgondolt,

kikészített szavát elhelyezni. Beszédjük divatos új

szavakkal és modern

mondatszerkeze-

ISJ tele, amiket úgy használtak, mint valami kitüntet sarzsit. Csak Záhodnik, a költ és Madarász, a regényíró hallgattak, nehogy mondatukat meghajlásnak vegyék a Miklós zsenije eltt. Az írói asztal egy kissé távolabb volt a többitl, egy Dunára néz ablak mellett A kávéház zsúfolt közönsége meleg zajba zuhogott össze, néha kíváncsi pillan-

tekkel volt

tásokat vetettéi az

ság

felé.

És azok

is

egybegylt halhatatlanúgy tudták, hogy egy

darab irodalomtörténetet hordoznak a vállukon, különösen azok, akik semmit sem hordoztad, mindenik aicán látszott, hogy kirakatban érzi magát. Azt az énjét vette fel mindenik, amelyik a legkevésbé volt az övé, de amelyiket ggjével, hiúságával leginkább szeretett volna megélni. Mintha apró kis görnyedt klaunok óriási maszkokat tartottak volna verejtékezve

maguk

tellektuális zsidó

eltt.

A

kis Sziklai,

s

család utolsó hajtása,

karjára támaszkodott, mély, finom,

infél-

meírért

kul túriélek volt, elszélesült ajkán a mindent

megismerés keser mosolya fagyott. A ravasz, boncoló éles esz kis ember körül, mint egy összeroncsolhatatlan krinolin. puffadt az iro-

dalmi tekintélye. Irt versekéit, sápadtakat, finomakat, megérzket, szegény kis versikék olyanok voltak, mint az aggastyánok késn szakadt albinó gyermekei. Próbálkozott novelis, de örökölt éles skolasztikus esze a

lákkal

politikai és kritikai térre vitte, ahol

bámula-

tosan

a

meg

tudta látni a másoli okoslcodúcánals nem egyszer hasznos dol-

bibijét s tényleg

Elször rendesen azt mutatta ki, hogy X-nek nincs igasa, vagy ha igaza van, nem úgy van igaza, amint hiszi és végezte azzal, hogy a dolog úgy van, ró ahogy azt már — mindenki más eltt got látott és mutatott meg.

—

gen megírta. Egy-két közismertté ismételge tett paradoxona volt, melyeken fejedelmi önérzettel lovagolt, mint egy manókirály az egerén.

Affektált stílusa, kultiirkodó

modora

roppant hatással volt az irodalom aprószentmagatartását a végtelenig ismételgették újságokban és folyóiratokban. Az be nem csapható éles szeme néha az sbecsület vonzalmával villant fel egy új, tisztító forradalomra, de a rettenetes pénz és hiúsága szajhává teli ék s minden igazság igazság tudott lenni a pennáján. Néha talán jeire s szavait és

végtelenül szomorúnak találta ezt az

is

el-

aprózott életet s az örök maszk unalmát, de hiúsága, költséges szokásai tovább rángattat-

ták vele a rádermedt vitézjánost.

Mint egy jóllakott vadkan torpant az aszMadarász Bandi, ers, bozontos sárga

talra

maga

zömök, alacsony termetét egy nagy erponttá gomolyítva. A társaságban volt a nép, az irtatlan serd, a fejét

elé sunyítva,

titoiczatos vetés.

A

paraszti családból szakadt

keményfej magyar toppant az irodalomba

tényleg s

nagy

erkkel

egy-két munkájában

185 fajánalc

De a

legmélyérl sikerült hangokat

ers

borzasztó verseny az

sodorta.

Amint úrrá

tépnie.

fejét is el-

felvette az együtt

lett,

rohanók pózait, bneit, hiúságát és ezerbe aprózva magát, könny munkákban paza rolta szét nagy tehetségét. A demokrácia eltépte azt az idt, mikor az éhes költ a halhatatlanságért felajánlotta a múzsának étvágyát. Mintlia könyökeire,

lábaira

is

tollakat

kötött volna, valóságos írói csimpolya

lett:

záporozott belle az újságcikk, novella, regény

minden lapot, folyóiratot, kalendáriumot hasábokon fetrengett végig. A rohanó piacon meg kellett ra.gadni azt a percet, mikor nevének magas árfolyama volt. I^Iost már nemesi s

származását

is

ki tudta

kellkép demokrata

volt.

mutatni,

Ur

lenni,

egyébkén;

magához

tépni a bestia pénzt, nyom.ni a latban ebben az

egyetlenegy életben! És ez az ember, aki lán az irodalom egyik felszök jegenyéje voína, kLs erotikára hígulva,

olcsó

talett

népiessé-

gckre tördelve volt jutányos kosztja a zabáló kul túrtömegeknek.

Ádám csutka ját

elretolva, vékony nyakát

Záhodnik Károly nagy fekete szemeiben titkozaíos mélynietzschei gyötröttségbe csavarítva,

ségeket hömpölyögíetett.

A

szláv származítsú,

nagy kultúrájú fiatalember egyike irodalom legcsillogóbb neveinek. téllyel

nyomta

volt az új

Nagy

tekin-

társait s ezt legelször is tudá-

sának köszönheííie. Míg a többinek olyan volt a

gyermekszobába

mveltséííe, mint egy lött lexikon, hol

a legszeszélyesebb

zül-

véletlen-

ben hiányoznak a lapok, neki széles, hatalmas mindenre tudott idézetet, bibliográfiát s bámulatos emlékezeirodalmi mveltsége volt, tével

minden

vitát

agyonnyomott.

hordta önmagát, mint

Végtelen

magát

érzékenységgel fáslizta körül

egy indiai

s

úgy

bálványt,

melynek els rajongó imádója önmaga

volt.

Szegény, vézna testét félrevonta az élet közvetlen zuhataga életre

finoman

gozni. Irt

s

elöl, de a könyveken átszri néha mélyen tudott visszhan-

Vörösmarty-,

Arany-,

Eilke-, Verhaeren-verseket,

Vörösmarty, Arany, Richepin, haeren.

Betk

Richepin-,

szebbeket, Rilke,

mint Ver-

között eltengett életének az volt

hogy melyik írón át fejezi ki magát, lírája a férfi, kivel ölelkemint ahogy a zik. Nyelvének csodálatos zenéje volt. Ez az életre nem termett, minden töviskére halálosan vonagló ember úgy menekült a mesteri és mesterkélt formákba, mint mások az alkoholba, a nbe. Egész csomó szó-zsonglr fakadt nyomán, akik a költészetet valóságos szótennisszó tették. A térdéig sápadt, ha írót, könyvet említettek eltte, mit még nem ismert, ha valakit olyan dicsérettel dicsértek, a

lírája,

n

amilyennel

t

kisebb kritika lan harapás.

még nem is

fájt,

dicsérték és a legmint egy gyógyíthatat-

1S7

Lehetetlenül tarka ruhában

kalapban, amit

mvészinek

talált,

becsületesen

és

exotikus

modernnek

ós

a szegény Lipták Margit

igyekezett lehetleg szf inkszhez hasonlítanL

Ez

ers tehetség n, akinek nem voltak szelátásra, fülei a hallásra, nem tapintott, nem ízlelt, nem szagolt, minden érzéke vak-

az

mei a

ablak volt a világ felé, mégis csodálatos er vei tudott bizonyos életeket és milieuket ma-

gába szívni ket

és kisugároztatni.

mélyükbl kiépülésük

utána tudott követni, bels

minden

titokzatosságával

Bizonyos lelkepercében

minden

szétgyökerezésük megírni.

Minden

egyébben bódult-vakon botorkált, ízfése sohasem érte el egy átlag-varróleányét. Az egyszer, nehéz anyagi viszonyokkal küzd az els hangosabb sikerek után belekerült az áradatba, ös egyszer jóságát szégyenkezve dugta el, mint egy mostoha Hamupipkét, a nk mohó majomságával aggatta magára a

n

felötl pózokat: Sziklaitól affektált szavakat, Miklóstól mélységeket, Záhodniktól kultúrko-

nem volt az a tegnap született irodalmi fika, akitl nem vett volna fel modort. És mert szz romlatlansága érezte, hogy nem ebbe a világba való, állandó halálos remegésben élt, hogy kigúnyolják, hogy kacagnak a háta mögött s mind kétségbeesettebben sietett dást és

dekadens, sokféle, modern és hisztérika lenni

Néha aztán

rájött az undorodás, felcsuklotta

letaposott tisztaságát és akkor ez a rángatott

ISS lélek

szomorú

volt az

önmaga

hulláját vir*

rasztó halálos szomorúságával.

Elfolyva az asztalon,

kövéren,

ggösen.^

mindent lesajnáló ajakbiggyesztéssel terjengett az export drámaíró Havas Alfréd. A szegény kis zsidó szatócs fia elször a bank terén próbálta megnyerni az életet, de nem boldogult. Azután volt politikai ágens, egy könyvvállalat közvetítje, mozidirektor, vándor kabaré igazgatója, de mindenütt zátonyra talált.

Nagyon

sokat járt színházba

miiideu

újonnan

írt

és

elolvasotl;

angol, francia,

német drámát.

Ezekbl aztán a gyakorlati fogások bizonj'os összege szrdött le beléje és olyan ervel, hogy t magát is egy dráma írására lökte. A minden bevált eszközzel

készített

darabnak London-

óriási sikere volt, Bécsben, Parisban,

ban

is

eladták. Havas egyszerre nagy ember

csatornákon gurult feléje a pénz s most vérmes teste falánkságával ehette az életet és left,

a dicsséget. Korlátlanul trónolt a szomorú színen, mely sohasem volt olyan gyalázatos, mint mióta export-drámákat termelt.

magyar

—

Volt darabjaiban bölcs szfcratégiával elhelyezve ibseni csend, maeterlincld befelé

—

mélyeszt szó, bernsteini feszjelenet, Shaw^ ötlet, exotikum és a német proco-drámaírók kolosszáildssága.

Ö egymaga több

mint a többi együtt pupuzálta. Szeretket

s

-pényA szerzett,

ez hihetetlen

ggbe

tartott, botránkoztatott,

1S9 elevenclíeí

ítélt

és

egy Wildeoiál

Holtalcat s

inaskodott demokrata Byroii't játszott. Felletár tanár úr

madra

szorgalomból

A

kéthar-

megórtésked, minden húrral velejátszó, törtet tanár egy hivatalos irodalmi lap szerkeszt jévé hullott, melybe csendes tanárkák kérzkerült

a25

irodalomba.

ték vissza az öreg

Ágost, Beöthy IVFegjelentek itt

Erdélyi

Zsolt

sima,

János,

esztétikai

nagyszer

Greguss

mondatait,

és végtelen érteJce-

melyekben a tanár urak kisütötték, hogy Tompa mindig mélyen érzi a természet szépségeit, de mégis sszel fogékonyabb iránmint a rügytuk a lombhullató sszel! fakasztó tavaszkor, a Ealászérlel nyárkor, vagy a dermeszt télen. Hogy Tasso költi szépségekben gazdagabb, de Zrinyi Miklós a magyar érzés mélységében felette áll. És sok más üyen szépségek, melyek az iskola szegény zések,

—

—

elítéltjeit

örökre elundorítják

az

irodalom-

tól s amelyek Miklósból — ismételleai — az axiómát ugratták ki: — Meg kell szabadítani az irodalmat a tanároktól! — Felletár tanár eart

úr a modernekkel is jól akart lenni, mert sohasem lehet tudni, kié lesz a hatalom és a dicsség. Ezért nagyon sokat

forgolódott kö-

röttük. Ezofcne-k pedig tetszett,

—

báa- meghogy a hivatalos irodalom embere, ki mindeamap kezel az Aikadémia úri eunukjaival, húzódik hozzájuk. És egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy Felletár ta-

vetették

—

ID'J

liár

úr tekintély közöttük,

egymás

nyilatkozatait idézgetik

hogy csak azért

lett tekintély,

ismer nyilatkozatokat

A ban

elismer

akineli

IgaZi

közt.

mert csak

el-

tett.

többieken, a kis aprószenteken

még

job-

a zseni-mechanizmus. Féloldalt simított fejek, lehetleg kidomborított homlomélykok, félkarra borult komorságok, ségek és finom kultúrlelkek ülték körül az asztalt. Tanárok, akik idejöttek szagolgatni egy szörnynek kiabált szellemi forradalmat és élvezhették a diákörömet, hogy tilosban járlátszott

tnd

nak, Selyerajogászkák, gazdag zsidógyerekek, akiknek mindig készpénzóért eltrtek egy-egy cikket

vagy

Egy pár

versikét.

percig feszült csend

talnál. Látszott,

lett

az asz-

hogy mindenkinek a begyé-

ben van egy elkészített téma, kinyalt mondat, de nem akar esetleges gyengéivel elnyt adni a másiknak. Mint ellenségek egy halálos játókban, ahol minden vétett mozdulat fejbe kerülfulladozva a hiúságban, behúzott bizalmatlanság és szemrehányó unalom feszült idegeiken. Sziklai, ki szerette az új irodalom Kazinczy ját játszani, megszólalt: het,

—

Felletár kollégámnak volt egy igen finom meglátása. Szerinte az új magyar regény még azért nem fejldött azzá, mint nyugaton, mert a regény a véres, robbanó aktuali-

tásokból táplálkozik elég

ers

a mérés.

s kiíJ

országban

Különben

ezt

nem lehet már én ia

101

megírtam Zolával kapcsolatban. Nálunk, ahol minden mozdulatommal tíz szomszédom sz/emét verem ki, a regény nem verheti vissza az élet eleven történéseit. Mikor írunk, egyetlen kötelezettségünk a közönség irányában az,

hogy ne legyen ségünk.

A

vele szemben semmi kötelezettmi kisarányú életünkben ez lehe-

tetlen, lehetetlen.

Felletár tanár úr rögtön felkapta a témát!

—

Ezt

lelietetlen

mondtam én

is.

Egy

Zola épp oly

volna nálunk, mint egy kókuszerd

az Alföldön.

Egy

óriási

amfiteátrumban húsz-

ezer ember eltt meztelenre lehet vetkezni, de egy szalonban három ember eltt nem. Sarka di szólt: Irótársam — szerette ebben a megszólításban írónak érezni magát, igen adequatul fejezi ki magát. Ha megengedi tíinár úr, ezt a mondását idézni fogom a holnapi cikkemben.

—

—

Üjból csend hullott közzéjük, lecsapódva,

—

mint egy kellemetlen tárgy. Miklós maga sem tudta miért — egyszerre elvesztette lobogó életkedvét, ideges türelmetlenség csipdeste.

Hallgatagon,

fejedelmi

unatkozással

szürcsölte feketéjét. Hallgatásának hidege át-

folyta a többit.

Mindenki tükört

rettegett eb-

ben a hallgatásban, melyben magát fogja meglátni, igazi önmagát, kinek kezébl kihullott az örök maszk. Sziklai, új

ötlettel

próbálkozott:

192

—

Tudjátok gyerekei?, Hogy Tiszái mégis mégis mi tartja a kormányon? A fenének sem kell. mindenki utálja vagy fél tle és és

keményen áll a lábán. Mert senki sem akarja akar, hát ezért marad. Mert méííis

tartja.

A

választójog

nem amit nem akarja a

azt,

legbátrabban, a legbrutálisabban. Az ellenzék még Tiszát is inkább akarja, mint a választó

mely benne van a prograramjában. Különben ez így van jól, a választójogot nem kell aüíami, mintaliagy nem kell akarni élni. jogot,

Az ember

—

él, a választójog meglesz. Általános választójog, általános

lasztójog!

—

fitymálta Havas.

—

Az

váegész

egy puccs, hogy Kún Ern miniszter legyen. Elször csak képvisel akart lenni: lapot alapított. Azután államtitkár, akkor már politikai klubot toborzott maga köré, most miniszter akar lenni és választójogban üíazik. Nekem különben csak jó lesz. Az inasom, a szakácsném, a poríásoia, a konyhaszolgálóm és az aranyos kis Nusi mind szavazni fognak és egyszerre tizenkét lábbal rúgok bele az alkotmányba, Kún Ernbl sohasem lesz miniszter és ha hétfn az lesz, kedden elbukik. Az ilyen doktriner alul kiüti az élet a teóriát, mint vavélte Madalami lehetetlen gólyalábakat,

—

—

— Hanem a felesége — És hogy szereti azt

rász.

tos,

hogy

le

pompás asszony. a marhát! Csodála-

tudják kötni az ilyen bivalyok a

193

legértékesebb

—

asszonyokat,

íinomságából Sziklai,

ziJkkent

aki gylölte

a

ki

em-

ezt az

bert az akaratáért, a sikeréért.

Sarkadi gúnyosan nézett

— Most

szét:

látom, liogy akik

itt

vagyunk,

vagyunk a választójogi nak. Voltakápen miért vagyunk tagjai? lán

mind

tagjai

ta-

ligá-

A

kis SeJíessi alkalmasnak találta a piliahogy fontos legyen: Miért! Mert minden modem ember híve az általános választójognak. Ez a modern

iiütot,

—

psyché alapieltétele.

Havas cinikus

—

és brutális volt:

Tagjai vagyunk, mert legtöbbünknek ez az egyetlen módja, hogy hazárdFenét!

játékot játszódjunk. És

nekünk életszükség a

blindre hopp. Felletár tanár úr dogmatikus komolyság-

gal összegezett:

—

Az

általános választói jog voltalíépen

a történelem örökös iránya.

Hogy úgy mond-

jam, ez a deltája a történelem folyamának. Ha már a deltánál vagyunk, meglesz minden

akadály

ellenére. És ha meglesz, ez igazolja hogy van. Ami van, az történelmi szükség, ami elmúlik, az történelmi csd. Ez a rengeteg tanárság megint csendet csinált. Ezek az emberek, a demokrácia szomorú zsonglrjei^ nem mertek becsületes vizsgálattal nézni szembe a nagy átalakító jelszóazt,

val.

Tányérhordozói a közvéleménynek,

Szabó

l>ezs6:

Az

elsodort faln

I.

elso13

194

dort prostituálijiai a demokráeianalc, "beletáncoltak a vad fai-sang minden rohanásába. Es ha néha felpatakzott mélyükrl a letaposott becsületesség, lia a torlott hazugságokon át felemlékeztetés, mint felpattant hangzott az fekély forrt torkukra hiú, hazug életük szomorúsága. Miklós szeretett volna egy nagyot

s

vagy szétnyaxgalni vad mezk végmint egy lavina, lenni az az éjszakába belebg barom, meggyúlt erd lobogó tüze: valami s szilaj, lebirhatatlan kiáltani,

telenDén, lezuhogni,

elem, de

nem

maga eltt

ember,

nem emberi

Itt

látta

mely Magyarormagát s melynek jobbjai mégis a népek világosságai voltaik. És eze.k az emberek, akik arra születtek, hogy a faj magára döbbent kiáltása, a azt a társaságot,

szág meggyújtott gyecrtyáiinak hihette

Sion-hegyének új hacrs-onái legyenek, kétségbeesve követtek el mindent, hogy eltakarják születés szerinti tiszta voltukat,

hogy elhazud-

ják a becsület, a jóság és igazság lökéseit és

görnyedezve, izzadva hazudtak magukra egy szörny majmot, melynek gépezete jelenti számukra a kirakategyénisóget, az ünneplést, a dicsséget. A régi koplaló nagy szellemek megmaradtak kirrályokinsik, órinte'tüen, tisztán rizték meg született palástjukat és ezek, a de-

mokrácia klaunjai, rángó dummer-Auguszitjai könnyeséül, szomorúan ropják a tapsolt táncot. kell lennie, Érezte, hogy most rossznak hogy meg kell bántania valakit. Már a beiéi

105

péstl kezdve szurta szemét Sarkadi, most

fe-

léje döfött:

— A ság

volt.

modern drámáról

Mondd

csak, Géza,

írt

cilíked ostoba-

muszáj neked

vol-

taképen ímil

A hallgatás most már kellemetlen volt, mintha i>arafadugót vágtak volna a fülekbe. Ebben a hallgatásban mindenki Miklós eHen voit, mert senki sem tudta, mikor kerül rá a soo*. Sarkadi le nem mosható mosolyával kidomborított szerénységgel kérdezte: '—

Mi a

kifogásod ellenei

— Az, hogy megírtad. És tudom, miért

fir-

Látom, hogy kiáll a begyedbl egy készül dráma. Igeoa, te is meg fogod írni a magad kis drámáját, amit az ujsáigok fel foignalí díesémi és ami csapnivaló rossz lesz. Most elre igyekezel kálsz

annyit

színpadról,

teóriákkal mentegetni.

Ügy

drámáról.

beszélsz a színpad

ismeretérl, mint valami külön

titkos

tudo-

mányról. Jegyezd meg barátom, hogy aM megint színházat fog csinálni a mostani bordélyaz fütyülni fog minden színházi ismeretre

ból,

és

nem

fogja elre felcollstokolni a színésze-

Ki fog belle földrengeni az új dráma, ahogy az benne méltóztatik, aztán a színház hadd lássa, hogy tudja megvalósítani. Te meg, ket.

Géza, pártolj át a politikához, oda csak i>énz kell.

Záhodnik tüntetleg

ásított.

Madarász a

szilvatermésrl kezdett beszélni. Mindenki ária*

IDÜ

cán az a mosolygás huDvászkodás egy

volt, raely

bosszú és meg-

elken yezitetett

gyermek

akkek szabad rültségeket beszélni. Mikfize'tett, felállt. Nagy levegre, mély belé-

eltt, lós

legzésre volt szüksége.

—

Várj, én

is

veled megyek,

—

szólt Lip-

ták Margit.

Mikor a kávéház ajtaja belódult mögötZáhodnik megállapította: Miklós a szakember ggjével beszél a modern drámáról, pedig egyáltalán nem ismeri a modern teóriákat. A múltkor még Claudelrl is olyan vadakat mondott. Mikor a görög tragédiáról írt cikkemhez gratulált, kivettem a beszédébl, hogy teljesen ismeretlenek eltte azí antik dráma problémái. De mégis különös, hogy mi elé^ jók vagyunk trni neki, hogy akkor és azt vágja ora-ba, amikor és akit neki tetszik, — fortyotük,

—

—

gott Havas.

Nagy

felszabadulásban beszélt mindenki:

—A

neuraszténiája néha kiáll ha talanuá

teszi,

különben

jó fiú.

~

Margit most utána bolondul. FogadÚjpestre. Els nagy szreimé óta minden ideálját odaviszi a szokott junk, hogy leviszi

keretbe.

Olyan, mint a tyúk:

csak ott

tojik,

ahol tojni szokott.

— seket.

Margit különben

Az

is

szereli az ismétlé-

utolsó regénye tiszta kérözés.

A

szo-

197 kott alakok a megszokott lelki problémáiddal,

miket

úgy

mindenüvé

magnkkal,

mint a

ridil^üljöket. Teljesen kiírta

már magát.

—

cipelnek

Csa;k

olyan

borzasztó

bújna! Különben Miklós

is

ruhákba

ne

sárga cipben és

kajzerben lógott a múltkor a Margitszigeten. A Csokonay pincére sírva kérdezte t-

—

lem, hogy fogja-e látni a nyo]cs2^z koronáját Mikor kérte, Miklós pofont igért neki. Mikor jól kiköpdösték magukat. Sziklai Gyerekak, ne az finoman és nemesen szólt: embert nézzétek Miklósban, hanem azt, ami meg fog maradni belle. Miklós és Margit végigmentek a dunaparti korzón. Hét óra lehetett már s a korzón

—

hemzsegett az egybezsúfolt unalom. tett

Kikészí-

szépségek, kikészített eleganciák és kiké-

szített hírességek köoiyöklötték

eg&z

egymást

s

az

úszott a kokottban, mint egy generál-

szószban. Margit beszélt, beszélt, szaporán és

mindenrl,

lelki történésekrl, felhajszolt pro-

blémákról,

Miklós

nem

társííságuk hallotta.

van, hogy lép, csak

divatos

Nem

közhelyeirl.

tudta,

úgy vakon,

kével érezte a hozzádörzsölöd

hogy hol

a lelke könyöéletet.

Valami

nagy* nehéz keserséget vitt a két karján minden figyelme csak arra irányult, hogy D€

s el

ejtso.

Egyszerre aztán felgyúltak a villanylámpák, a Dunábaji felringott a lángoszlopú vá-

198

A

ros.

part felé egy kivilágított hajó úszott

—

boldogan, méltósá-cosan.

—

Menjünk

Újpestre,

indítványozta Margit

Miklós csak a hajó fedélzetén vette

észre,

hogy engedelmeskedett, minden közbees mozdulat tudattalan volt eltte. A vízrl hvös szell csapott zeten senki

fel,

a hajó kerekei zúgtak, a fedél-

más nem

volt.

Az arany vízbe, a hvös Buda rin-

melyben a felgyúlt Pest és gott, belekerimgett a szeptembea-végi lagos ege. Margit tovább zakatolt:

— Azért volt

est csil-

legiuagyobb lelki tör-

éleiteon

ténése a "Weiningeir Greschleeih't

und

Chajrak-

A

probléma rám nézve elgondolásában rejlik, hogy éu mint annak az ter-ének az elolvasása.

n, nem

élhetem-e

meg

mindazon, szenzációik-

és akajiásoknak ösíázegét...

nak

Miklós most szisszent egész valósághoz: a beínine

a

az

valósághicz,

lev

fekete csügge-

dés lényegéhez, a tovaomló csodás szi esthez és ehhez

a szomorú mardonettlélekhez, aki

vább zörögte a társas

Mintha

valaki, akit

élet

nagyon

to-

Músággéi)ezetét. szseretünk, akarat-

lan mozdulattal testi fájdalmat okozott,

úgy

kiáltott fel:

— Margit, a

Margit!

Olyan mélyrl jöv elértette. Zavarba

n

tiszta hívás volt, jött,

hangját

hogy

leejtette,

fejét ijed'ten oldalra lankasztotta, ujjaival ide-

gesen

babrálgatta

ridiküljét.

VisszahuJlott

199 félénk,

egyszer nvé, aki várja a gazda intéhogy nagy jóság van az engedel-

sét és érzi,

mességében.

szomorúsággal beszélt: Minek ezek a szavak, Margit? Te jónak

Miklós

—

jó,

szelíd

egyszernek születtél. Ma nagyon szükségem van, hogy valaki igazán póz és knlttixkodás nélkül legyen barátom. Legyünk ma jók és

egyszerek, Margit. A karfára támaszkodtak, könyökük összeért. Margit nagy fekete szemeire valami jó, meleg nedvesség jött. Mellettük fényes szalagokban szaladt el a két vároe izzó élete s a vízbl újból eléjük merült. Miklós lassan hulés

latta S2iavait alá:

—

Te is beteg vagy, szegény Margit. Mi mindnyájan egy nagy gyermekgyilkosság bnét

bnhdjük. Egy

gyermekét,

akit

tiszta

hsnek

született

megfojtottunk magunkban.

Születtünk, hogy új, felpattant szájai legyünk

az emberi fájdalmaknak, visszaidéz egészséges,

egyszer

élet szent

szó

az

ritmusához. És

azután hiúsá.gunkkal megfojtjuk magunkat s eltitkoljuk gyilkosságunk, üres konvenciókbó.l, hazug modernségekbl összegyúrunk egy frészporral bélelt babát és azt cipeljük,

hogy

magunk gyanánt, amíg megszakadunk alatta. És ez az életnek hazudott holt báb agyonnyomja termésünket is.

futtatjuk, táncoltatjuk

írunk szép szavakat, a megtapsolt klaunok jól bevált ti-ükkjeit és amiért hivatva vagyunk,

200

amiért értelmi] k van. belénlí folytonos temetés van

Margit hangtalanul, a Margitszigetet.

Nagy

rothad.

sírt.

A

hajó elhagyta

sötét foltok hallgattak

a vízen. Alulról a hajóból egy cagása hallatszott feL

fiatal

lány ka-

— Látod, ma egy nagy akarat, egy k'is

hitével

Egy

bennünk Margit.

új val-

mentem a kávéházba. Néha

egész

Magyarországot úgy érzem, mint egy elfojtott titáni mellet, melyet valami nagy szorongás, végzetes lidércnyomás ül meg. Ma úgy belém lobbant az élet és hittem, hogy lehetne valamit kezdeni, összefogni teljes becsületességün-kkel, minden jóságunkkal, megindítani a GiagyaiT

faj

végleges honfoglalásá't.

Valami

kevés dogmába foglalható fanatizmusra gondoltam, mely toporzékoló tettbe hemzsegtetné a leigézett faj't. És látod, ott részletes,

megmozdult erm s most, a hajón, a vízbe beleforgó vUág eltt úgy érzem, hogy ringatott gyermek vagyok egy óriási bölcsn. És hogy csak úgy vagyok jó, ha pihenek, ha szótfolyok egy mérhetetlen nyugovásba, ha nem aikarok. Pedig lehet-e jóság az, ami nem tett és heroizmus? A halál van bennünk, Margit, ez minden medd szépvisszahullott mindeoi

itt

ségünk és csak annyiban vagyunk, amennyiben feléje megyünk. Újpesten a parti halászcsárdában vacsoráztak meg. A nagy korcsma tele volt néppel: valamelyik gyár munjkáss4ga tartott kedélyes

201

összejve teU. Ibiikor szembe párolgott voliik a halászlé, egy kis kékszem hervadt s'/ke lá-nyka, hullott virága a nagy nyoraorúsá^fának, egy kis kosár krizaníémumot tartott eléjük.

Margit kivett két szép fürtös virágot, megcsókolta a kislányt és egy tízkoroná:-:t dédelgetett a

nálsz!

gyermek markába.

—

— Tudod, lét

—

Hát

te

mit

csi-

kérdezte Miklós.

odaadom

csak húsz koronára van, hát

fe-

Most csak így lehetek

jó.

neki.

pedig most úgy kell nekem a jóság, mint a belélegzés. Ügy érzem, mintha millió eml volna a mellemen,

tele friss

anyai jósággal és

O'ia-

duzzadua ezer és ezer embergyermeknek, lioiiy ne sírjanak. Ha én most az anyja lehetnék valakinek! Milyen jók vagyunk mi ketten ma. A vígadók a munkás Marseillaiset énekelték. Az ének sötéten szállt fel, mint egy felrázott

ököl,

ers

hit és

lebirhatatlan

cél

voli

benne. Miklós egy nagyot nyújtózkodott,

—

Oh, ha tenni, tenni, tenni tudnék! Milyen kicsi dolog az irodalom, ha csak iroda-

lom

és

a

hogy túlárad

tett

minden

szépei.

Prófétája lenni az eljövend forradalomnak, embermozdító, népek hite! Csak ez az élet. Ki-

lövell oka lenni a ránduló izomnak, munkalenni a megindított fajnak: Milyen elvándlizott golj^ók vagyunk mi, Margit.

programmja

Hazafelé

szz

már hallgatagok voltak, az este nem merték szavakkal bántanL

fehérségét

202

Margit Budán

a Betek-iiccában, Miklós kapunál Margit érezte, hogy most lehetetlen eiválni. Gyere be egy teára, lakott,

A

hazakísérte.

—

—

kérlelte.

A lek

szoba tele volt a szegény kifordított léminden fonákságával. A falakon szörny

modem

rajzok és festmények hihetetlen szom-

szédságban. Mindenütt kiáltó ecredetiségek vad c.'czekiabálása.

volna egy

ég

—

Hallod, Margit, ide legjobb mondta szaknaosutkát dobni.

—

Miklós.

Tea után Miklós

— szétfolyva egy —

gondola tnélkiili pihenésben

meleg,

elvágódott egy

karszékben. Margit íróasztaláról egy új kéziratát vette fel s

könyörg

MiMósira. Milílós

láttíi,

szemmel nézett hogy eainek a magányos, rugdalt léleknek most belle fogamzott

monda^tokbaai kell feléje hajolnia. valamidet.

nek

nem

—

mondta, amit

— Olvasd

még soha

fel

senki-

mondott.

Marfiit elkezdett olvasni. Csendes ringásba

olvadt minden össze.

Miklós alndt mint egy késn hazatért gyermek.

mélyen,

3.

Farcády vadászatra.

tiszteletes

Egy

jen két jótállót.

A

faluban

A

már minden

hitel-

az példányban papi házra mind súlyosabb

képes embernek több

autogrammját.

úr Szentgyörgyre ment

váltóval ment, hogy felverbírta

203 ijondoli tehénkedtek, pénz,

pénz kellett

s

Far-

cády már Palkó is beteg volt hetekig, az orvos Szentgyörgyrl járt ki, ez is sok pénzbe került. A szerencsétlen hnllott ember a kis fia szenvedésében egész mélységében érezte nyomorúrég elzálogosította ez évi jövedelmét.

ságát.

Milla a konyhán mesélte a kót asszonynak, akik a kertben a krumplit kapálták

ki,

hogy az apjának milyen szép hangja volt s milyen mvelt ember volt. Hogy milyen élt. Minden vasárkonyhát tartottak, amíg nap libát öltek, mert az apja nagyon szerette a ludaskását hagymával, rájitott vérrel és apróra vágott májjal keverve. Neki is ez a kedvenc étele, mindig a gyermekkora jut eszébe, ha ezt eszik. Akkor egyszer kántor leánya volt

b

s hetenként kétszer is látott libát. Mosi; tiszteletes asszony, híres

ha

pap

felesége és örvend,

tojásos pityókát ehetik.

Jen

borzasztóan

könnyelm,

Mert a szegény szereti az italt

a kártyát. Ezért neki kell mindennap megmentenie a házat és kibeszélhetetlen, mennyit szenved. Ha a Nagy Zsigához ment volna, most törvényszéki elnökné volna Nagyenyeés

den.

DeaJeoi

tehetsége elkápráztatta. Persze,

abban a korban még nincs esze az embernek. És Jennek tehetsége van, egy kia ujjában több, mint az egész erdélyi papságnak. Csak kihasználják a gyengéit azok, kik irigykednek a tehetségére. Mint az az aljas Kuntzné, aki-

204

nek koszos vármegyei írnok volt az ap5a t's a jegyz, aki a pincében szri Össze a levet a cselédjével. Hogy a két asszony ann<ál türelniesebben hallgassa, a háznál lev minden tejet kávénak csinált három hatalmas ibrikben és közben kávézgattak. Judit a kertben volt és halálosan unatkozott. Az szirózsa, verbéna, krizanténum, rezeda körülfolyták, de

nem mentek

a szemeibe.

Mindennap kitzte a

szökését,

mindennap

olhalasztotta. Maigát ségért,

amit

rázni.

Amint

dik a ház

nem

felé,

gylöHe

s

ezért a gyenge-

tudott magának;

megmagya-

hogy Böjth© János közelemegörveaidett, mint az, aki min-

látta,

dig mástól várja a lökést az akaratjához.

— Jancsi, Jancsi,

jöjjön ide!

Mama

hegyi-

beszédot tavi a konyhán a kapásoknak, apa Szentgyörgyön van. Ügy is idejöttem volna, mert magához jöttem, csak magához. Akkor adjon egy cigarettát. János is rágyújtott, melléje ült. János kér-

— —

dezte:

—

Mondja

csali,

Jutka,

jólesik

ez

ma-

gának?

—

EsHv a fenének!

Més

enni sem tudok

víána. Ez c^sak gyakorlat.

— Mire? — Az az én titkom. — Tudja miért jöttem, — Mert unta naagát.

Jutka?

205

— Nem, magát

lianem

azért,

liogy

mestórjem

fel esés ül.

Judit felkacagott:

—

Akkor még

jó,

hogy cigarettát kértem

így legalább nem jött egészeai hiába. János valamivel komolyabb lett: Nézze Jutka, most már igazán ne üssük tréfával el a dolgot. Én gazdaember vagyok, akinek jó, ha a tél eltt felesége van. Én jól ismerem magát és tudom, kit kérek meg, ha luagát kérem meg. Higyje meg, hogy ez e\éz

icagától.

—

fontos dolog axra,

hogy egy-két

iv&rcig

komoly

logyea.

Judit felemelte a mutatóujját s azérlishangon, még mindig tréfával mondtaj Én meg ismerem magát és tudom, hogy nem tudja, kit kér meg, mikor engem megkér.

ked

—

Mert ha tudná, nem kéme meg. Lássa, én mégis jobbat tudom a dolgot. Az Ilona-nap után én is ott voltam höjnalban Miklósnál. Én takartam be magukat, én voltam Márk király. Judit, minden hosszas elökéázültsége da-

—

cára, lángbaborult.

—

És mégis elvenne!

— Amint látja, azért jöttem ide. — De hátha ezntán olyan leszek"? — Akkor meg fog csalni hébe-hóba. is

Juditot az álmélkodás gyermekké tette:

— De Jancsi, ez még semmi, ha maga mindent tudna.

20Ö

—

Tudom a mindent

koronáját

is,

a Sarlíadi ötezer

Miklóssal mindent megbeszéltem.

is.

Egy darabig is képtelennek találta a dolgot, de azután belátta, hogy igazam van. Sarkadiviük visszaadjuk a pénzt, ha akar ja, pontos kamaitaával. Attól

maga

olyaai feleségem lehet,

miimt a pinty.

— De János, az eszénél van maga? — Értem, Judit, hogy csodálkozik, pedig a dolog egyszer. Figyeljen

megvan a szerelem

ide.

Magában még

beteg romantikája s ezért

furcsánalc találja azt, amit mondok, pedig ez a

értetd. Én nagyoai nagyon egészséges ember vagyok, maigát na.gyon kívánom és apa óhajtok lenni. A dolog természetes, a magától

©vös,

terimószotes:

már a másé

elveszem is,

feleségül.

Maga

én sem vagyok szz.

családja terhelt, de a

maga

volt

A maga

naigy szépsége

már

olyan ers ígéret és nekem annyi erm és egészségem van, hogy az én vérem minden beteg csirát ki fog ölni és nagyon szép gyermekeink lesznek. Ennek az öröme elém nevet, mint egy megígért ajándék. Tegyük fel most a legroszabbat, hogy maga nélia fel fog szarvazni. Elször is van bizodalmam, hogy az én szép eis életem mellett nem lesz másra éhes, de azért tegyük fel a legrosszabbat. Hát meg fog csalni Én ügyelni fogok, hogy a dolog csendben történjék,

magának pedig nem

hogy ne legyen szinte, hogy meggyíílüljön, mint egy únt akadályt. Azért éppen lesz oka,

207 "ágy az

enyim marad, egészen az eaiyim fogunk

rült, szép életet

élni.

Még

s

de-

egy-két

Ica-

Van

kukfiókáért senn fog összedlni a világ. elég is

módom, hogy egy pár poronttyal

többet

eltartsak, annál több székely lesz a világon.

így sem lesz a feleségem, Jutka

— Nem,

nem

lehet, János,

én nagyon bol-

dogtalanná tenném magát.

János felkacagott. Derült, ers férfikacagása csengett, mint egy megpróbált acélpenge. Engem nem lehet boldogtalanná tenni,

—

Judit,

mint ahogy nem lehet

boldogtailaníná

tenni a földet, a vegetációt. Nap, jó leveg,

mozgás, munka, jó

Ezt senki ágyéka én

er

és

el

étel,

nem

ez az én boldogságom.

veheti éntlem. Lássa,

izom vagyok, lelkem aligha van, ez

De ágy

igen nagy kultúrraffinéria nekem.

hasítom a

magam

életét,

hogy

azt

nem

ki-

lehet

kicsavarni a markomból.

Judit felforrósodott ezt

szemmel nézte végig

a hatalmas, bízó

életet:

—

leszek,

más

Felesége

nem

életre születtem.

vallom, hogy én

is

lehetek,

én

Hanem, ha kíván, meg-

sokszor kívántam magát.

Most még nem leszek lós barátja

nem

jó

magához, amíg a Mik-

vagyok. Ez így valamiképen htHanem ha Pesten leszek, keres-

lenség volna.

sen

fel.

—

Judit,

maga magába

olvasott,

magába

képzelgett egy beteg kokottromantikát,

JE^r

208

volna egy ilyen királyi 8zépség»>í elpazarolni.

Magának anyává

kell lennie.

És gondaljon a

szerencsétlen osaládjáTa, gondolja

még

jól

meg

a dolgot.

—

A szerencsétlen családomra! Há/t ne«m nyomorékuik voltam tizennyolc éven át! Miért hoztak a világrat Ha ilyen vagyok, az hibájuk, ha szenvedni fognak értem, az büntetésük lesz. Ha rossz van bennem, sjl az

k

vére az, az

apám

ordításai, meztelen adomái,

—

az anj'-ám szétfolyt, lanyha lelke.

Azután

—

megenyhülve tette hozzá: Talán nekik is lesznek úgy lesz jobb s ha sikerül a dolog, a legboldogabbak. Látom, hogy ma megigyzhetetlen. Hát engedjünk mindketten. ígérje meg, hogy két hónapig nem lép semiféle végzetes útra. Addig sokat fog hozzánk járni, megismeri gazdaságunk örömeit. Hátha változni fog. Olyan gyermek móg.

k

—

Judit megígérte. Egyszerre elhagyiták ezt

a

témát.

Tréfásan

apróságról. Milla

mindenféle

beszélgettek

kijöt?t.

Jánost

is

megkínálta

kávéval. Mikor János nagyszívesen elfogadta,

magához

ijedt:

—

Jaj, igaz, a tej

gyott s ftt kávé sincs több.

már elf

— Ezen aztáji Ju-

János jól elmulattak. Mikor Böjtbe Jámos elbúcsúzott, Judit utána kiáltotta a kapuból: Aztán hozza el holnap a szakácskönyvet, meg akarom tanulni dit és

—

209

könyv nélilitil. — És gyermelíül nevetett hozzá. Kacagása végigmelegítette a János gerincét, ki 6!4J nagy nyújtózkodással ölelkezett liele a IcErÁllt estbe.

4.

Büjthe János egész nap az irtáson voll^ is vidáman kezelte a baltát, mint egy kenyérhódító sember, hatalmas csapásokkal döngette az erd seit. A nagy zuhanások,

ö maga

mint egy mélyrl

jöv ^^d

zene, felvisszhan-

goztak életében és izmai összekacag tali tudatába: ers vagyok, ers vagyok. Mikor S2ürkü.iet táján hazament, otthon

A Judit vékony, finom A levél ennyibl állott:

levél várta.

írása volt.

— Kedves

János, Jancsika!

Ha

nyeret magánaik adok, akkor az a

átvillanó

én egy ke-

maga

ke-

Ha

én aztán ezt a kenyeret megszegem. maga kenyerét szegem meg. Én magának a szavamat adtam, most az a szó a magáé. Nem tudom átlátni, hogy ezt a maga szavát miért Le szegjem meg. Szóval: megszöktem. Otthon semmi levelet nem hagytam, ez igen sablonos lett volna és azt hitték volna, hogy úgy novellából szöktem meg. Legyen jó értesíteni Farcády papát és kedves nejét a történtekrl. Magyarázza meg, hogy ennek így kellett történnie. Mondjon szép mondatokat, akkor hamar meg nyere.

fognak vigasztalódni.

A

viszontlátásig Pesten,

Szabó Dezs: Az elsodort falu

L

14

210 ott nagyon jó leszelc magához. Csókolja soSasem felesége, Judit.

János akaratlanul elmosolyodott:

— A kis

Ez bizony kosár, de talán még nem végérvényes. Majd ha megkapta a leckét svindler!

Pesten.

Mikor Rögtön Farcádyékhoz indult. Schönhergerék eltt ment el, az öreg kikáltott neki: Jancsi úrfi, n© siessen úgy, jöjjön be egy szóra! János bement. Az el& szobában egy középkori székely atyafi állot.t. Schönberger kéar-

—

dezte:

— s el

Jancsi úrfi jobban

ismeri

Lécfalvát,

Ez az ember Romániába akar menni akarja adni a hámt és a földjét négyezer

mint

én.

koronáért. Jó üzlet?

Hogy

is

hívják magát?

— Maga az, Bene Mózsi, hát miért lett nehéz magának a Székelyföld? — kérdezte János. — Hát instáliom, nem lehet megélni. itt

A

marhákat is el karmány, a fiúnk

mert nincs tameghalt, hát aztán mond-

kellett adni, is

juk a feleségemmel, megnézzük,

hogy megy

küls országban.

—

És

nem

sajnálja itíhagyni Székelyföl-

det?

—

Sajnálja a varasbéka! A sok adót sajnáljam, vagy a jegyz urat, aki mindig csak buzerál.

—

János a gyomrához kapott. Ty, milyen Azután lecsapta gyomorgörosöm támadt!

—

2U magát egy

székre, az arca eltorzult.

— Egy kis

szilvóriumot, Schönberger bácsi!

Az magát:

öreg kifutott a boltba, János ellíacagta Na, öreg, én ötezer koronát adok

—

a birtokáért, jöjjön

majd velem. Még

írásba tesszük, hogy amikor kívánja,

azt

is

meg a

faluba visszajön, ugyanezért az árért vissza-

adom.

A

székely elfogadta, parolát ütöttek.

Az

öreg Schönberger visszatért.

—

Itt

van, Jancsi

úrfi,

sailágysági

szil-

vcrium.

János édes diákkacag ássad állott fel: Jó, hogy hozta, Schönberger bácsi, megisszuk a Bene Mózsi bátyámmal az áldomást. Micsoda áldomást 1 Az öreg elképedt: Hát csak azért fájtattam a hasam,

—

—

—

hogy amíg odalessz, kiüssem a nyeregbl. Megvettem a Mózsi bátyám ingatlanát ötezer koronáért. Lássa, Schönberger bácsi, maga nagy ravasz, de azért fiatal hozzám.

Egy

székelybem

három zsidó van és bennem három székely. Az öreg lenyelte a dolgot és jó képet vágott hozzá. János — nagyon jókedvvé lob-

—

hazasietett a székellyel és elintézte banva a dolgot. Azután nagy sásikaugrásokkal a papéknál termett. Milla az ebédlben sírt, fejét az ég lámpa

mellé fektetve. géssel kísérte.

A

két kis

gyermek halk

szepe-

212

— nem

Hallotta, Jancsi,

mi

Juditot

történt?

találjuk s^hol. Szegéaay Jeoiö

már

dói óta

mint a bolooid. A pap éppen akkor toppant be. Sápadt és izzadt volt. Elrekedt hangon liheste: Nincs sehol. A Kocsis Andrásné mondta, hogy mintha látta volna egy szekerén a Szentgyörgyi úton. Milla felsíránkozott: Tudtam, hogy elkeresi

—

—

Felkut-attam a szobáját

nieoit.

is.

A

jobl) ru-

magával vitte és egy csomó apróságát. Farcády egészen zöld lett: — Akkor mCigezökött! Hogy az Isten verje megi háit

Millából felszökött a zokogás, a gyerme-

kek

János csendesen szólt: bátyám, én mindent tudok, le, maga is olyan tragikus a dolog. És

összevisítottak.

— Ülj

nem

Jen

—

leült.

Egy

percre csend

lett.

Milla

már

a fáj-

dalomra restek könny reményével elhallgatott. A pap majd belehajolt a fiatalember arcába. János, mint jó orvos, a himlt himlvel gyógyította s a pap lelkének legkedvesebb szavaiba csavarta be a dolgot. Látod, Jen bátyám, mindenkit mes kell érteni. Te magad mondtad, hogy a lelket nem lehet megölni, a koporsóból kitör és eget kér. A Judit csodálatos szépsége nem ebbe a tisvilágba való volt. Minden er érvényesülni

—

m-

a szépség nagy er. Judit tled vészi hajlamot, a tiszteletes asszonytól szép

akar

és

218 fian^ot örököH, az ilyen fiatal leányt hamar eJ ragadják a mvészi álmok. Ti is hallottátok,

hányszor tervezte, hosy Pestre megy mvész-

nnek. Az édesanyámnak titokban már régóta hímzéseket készített és összespórolt pár száz koronát. Most aztán Pestre ment, hogy vala-

melyik

sziniisikoláhan

Engemet lak

meg

kért

meg

szerencsét

levélben,

benneteket.

A

próbáljon.

hogy vigasztalja-

dolgot

nem szabad

tra-

gikusan fogni fel. Inkább azt kell mondani mindenkinek, hogy ti küldtetek Pestre. Hanem vissza fos sikerül a dolog, úgy is hamar tudja, mit ki tehetsége, van pedig szálLni. Ha a Gondolj használhat a hazai mvészetnek.

Mégis mozog a föld, a Politikai divatok, a Feikete gyémántok szsoit színésznire. Az els mondatok alatt mély és valóságos fájdalom markolt a pap szívébe. Az a szorongás, mely áttisztult perceiben minden hazug

mondaton

és üres képzelgésen átszivárgott: az

remegése, saját felelsségének rászakadó súlya. A feldiderg sejtés, hogy ez az egyetlenül szép virág is a halált hordja ma-

elítélt

faj

gában. De azután lelki gépezete megindult, ez a fájdalom patéíikussá ntt, tudata ködös szélein egész sereg hasonló irodalmi eset ólálkodott

Sliakespearebl, Jósikából, Jókaiból. tragédia hsének érezte ma-

Egy nagyszer

gát, a feddhetetlen, puritán

erkölcs

komor

apának, aki rettent haraggal átkozza ki egyetlen imádott leányát. Mikor János elhall-

214 gatott, arcára

kidermedt

dráma

a

és

fel-

zúgott:

—

Én

pedig azt mondom, liogy az a lány, szüli házat s tiszta

aki titkon elhagyja a

nekifut a modern Sodornának, az egy cafat.

utolsó

Azt mondom, hogy egy lány, akinek

szíve elszökni az anyagi gondokkal

van

küzd

szegény apától, akinek minden gondolata gyermekeinek a boldogsága, aldnek egyetlen

bálványa

t

ós vigasztalása volt, aki

szíve

vérével táplálta, mint a pelikán, az egy gya-

Nem

lázatos, romlott fehérszemély.

anyját,

rencsétlen volt,

nem

akinek

nézte sze-

öröme

egyetlen

kis testvérei nevét, melyet szeplt-

riztem meg az élet minden vDiarában. És én most arra kérem az én Istenem, verje meg t mind a két kezével, ne legyen egy bojenül

tev

falatja, égesse az ivóvíz s

ha elhagyatva,

megvetve, hajléktalanul kóborol, akkor jusson eszébe az egyszer atyai hajlék és érezzo a bnt, amit hálátlanul elkövetett.

Az els szet,

növ

két

mondatban több volt a a mondatok szélesül

de ahogy zúgással jöttek ki belle,

tapadt hozzájuk, egész

csontig

már

színéárral,

lélek is

reszketett

a

tragédia szelében, szinte harag és fájdalom lobogott ki belle s szemei tele voltak a

csd

nagy

szomorúságával. Az asszony és a gyermekek, ráülve az asztalra, egymásba fogva, zokogtak rázós mellel. János hagyta elvonulni a vihart. Egy kevés csend után megszólalt:

215

— tótra.

Jen bátj'ám, én nem hagylak magaMa nálatok vacsorázom, még ha ki-

dobtok is. Semmi nem visszahozhatatiau, csak a halál. Talán még ti is máskép fogjátok látni a dolgot. Soha! Ez volt az r.íc"!:j szavam. Ne is beszóljunk többet a hálátlani-óL Milla, ölj le

—

vagy két

csirkét.

Milla kivonszolódott

a szobából,

sírása

szálai utána akadoztak, mint valami fekete pókháló. A két gyermek, hozzáragadva az

anyjuk bánatához, vele ment. Hogy szerettem, hogy bálványoztam, és hogy táncoltam minden szeszélyének beteg szegény esett ki két nagy könnycsepp kék szemeibl s ez a két könny már igazi, csak az apa könnye volt. Csak egyet ne felejts el. Jen bátyám, hogy a Laborfalvi Rózák apjai is így beszélhettek legelször. Azután egészen máskép

—

—

—

beszéltek.

A

János elkezdett bea fák nagy zuhanásáról, a kidl erdrl. Tudta, hogy a nagy eposzi képek mindig magukkal ragadják ezt a folytonos szélben lobogó lelket. Közben a kony-

pap

elhallgatott.

szólni az irtásról,

hára

—

is

kinézett

s

odaszólt

Kati, menjen el hozzánk.

akart küldeni vagy két

litert

ból. Értette, az ó sárdiból.

ittmaradok.

a

cselédnek:

Apa már régen az ó sárdi borá-

Mondja, hogy én

is

uj.\)

A

I)or

tatta a

pap

csak úgy szippantotta.

éieíe tervérl,

Izmos, egészséges

pap

A

megjött.

alnfí

iííen ivott,

János beszélt tásáról.

p3rc

(íz

nem

eleinte

a falu meghódíéletét

kinyújtóz-

mint

egy szép gladiátortestet. Milla kinyitotta a konyiiaajtót s bekiáltott: Apuka, galuskával vagy pityókáelé,

—

val csináljam a esirkét?

—

Galuskával, lelkem.

Mikor Milla a vacsorát

a

behozta,

két

már

élénken beszélt a Fekete gy.hnántokról. Farcády a felásott bálvány új csodáférfi

lásával

mondta Berend Ivánról:

klasszikus ember, milyen

—

Micsoda

kolosszális

er

é.^

ragyogó jóság. Talán én is ez lettem volna, ha . Belehallgatott egy rászálló ködbe. líls Evelin milyen tiszta, makulátlan marad Parisban is, tette hozzá János. Ettek. Milla kérdezte: Jó a galuska, apa? . .

—

—

—

—

Klasszikus! Gyermekek,

éhezzetek a házamnál.

— És

egyetek,

ne

telerakta a gyer-

mekek tányérját s magában, jólesn, nagyon apának érezte magát. Közben ittak mindnyájan. Még a két kis gyermeknek is töltöttek vagy kétujjnyit. És a bor, az s vigasztaló testvér, megsúgta bizjó

tatását a vérnek. Meleg lett a testük a s szemük kifényesedett. A megelégült test lágyan simogatta a szomorú lelket, mint egy

fáradt testvért.

217

— volna,

Hogy

—

szerette

a

ha

galuskát,

itt

sóhajtotta Milla.

— A

—

szerencsétlen!

komorodott

el

Farcády.

Azután János a színházakra terelte a beA két vén gyermek nagy örömmel szedegette el emlékezetébl a darabokat, ami kot Enyeden és Kolozsvárt együtt láttak. A szédet.

régi

idk

felkeltették

az

egykori

szerelem

friss melegét. Milla kérdezte:

—

Emlékszel, apa, a Dalnoki Gizára, aki a Falurosszában Bátki Tercsit adta? Milyen féltékeny voltam rá, mikor a fillérestéiyen

együtt szerepeltetek.

A

papra

felviláglott a régi boldogság:

— Milyen

klasszikus volt Váradi, Göndör

Sándorban, Micsoda hatalmas alakítás

volt,

feleség.

Késbb ról volt szó.

egy zajossiker hazafias

Jen

lelkesedve kérdezte

van az a nóta,

darab-

— Hogy

:

amit a Szabó Pepi énekelt benne? Emlékszel, az, amit Szörcsén is

feleség,

Pétereknél az egész éjjel énekeltünk.

Milla a zongorához

ült, játszani

kezdte:

Ezernyólcszáznegyvennyólchan hogy is voli? Mikor Kossuth kiadta a vezényszót

Elre, legények! Kiálták a vezérek. Futott

is

á7n a 7iémet!

218

A második játszásnál Milla is halkan utána énekelte, Jancsi is segített neki s csakhnmar a pap mély basszusa is beleszakadt az énekbe. Többször elénekelték. János nagyon késn ment el, akkor is alig engedték. Milla és Jen ma megint mélyen, líjra rátalált testvériséggel férj és

—

—

feleség voltalí.

Mikor az egymással párhuzamos ágyban feküdtek s a gyermekek alvó lihegése hallatszott már, Jen egyszerre megszólalt:

— Alszol, feleség? — Miért kérded? — Milyen gyönyör lesz Judit a

Melinda

szerepében.

—

A

És kaméliás hölgyben, amint fehéren, Holtan fekszik. Ezt egyszer eljátszotta nekünk. Ilona volt

itt

s

még

az

irigy lelkét

is elragadta.

És álomba hajló gondolatuk már taps volt a lányuk jövjéneE

Az sz

nokidült a kis falunak, mint egy

tartós szorongás, egy nehéz

kétségbeesés.

A

mezkrl, az egybeolvadó locsogó szürkeségben semmi küls munka sem lehetséges. Az emberek, behúzódva vackaikba, mert hiányzott a robot, nem tudtak falu beEúzódott a

mit csinálni magukkal. Ettek,

ittalc,

kinek

219

elvágódtak és buta álomba Azután megint ettek, ittak, pipáztak, aludtaJi. Közben egyik-másik ölelkezett, imádkozott s vasárnap a nsténye és a vénje a templomba is elkullogott.

mije

volf, pipáztalc,

sülyedtek.

A kis folyó megntt s felzavart sárga hullámai tengert játszottak. A medréhez közel álló házak egy részét elsodorta, a többibl kikergette a lakosokat János nagy segítségére volt a szerencsétleneknek. Ez így ment minden évben s ahogy az sz tovább állt és az ár lefogyott, megint odarakták kis vityillójukat, anélkül,

delemrl az ár

hogy gondoskodtak volna véellen. Nép voltak, magyarok

voltak 8 ittak, ettek az új szig. Kuntz tanító úr az iskolában ült

és

ki-

bámult a nagy szürkeségbe. A teremben az els és a második osztály tanítványai egy végtelen összeadás sodrában úszkáltak. Ki orrát vájta, ki kenyerét morzsolta, vagy — legmerészebbje

—

letette

fejét

karjára

és

Kuntz ta,nító úrnak személyes, kcfUemetlen ügye volt az sz s úgy képzelte, togy a felesége, világegyetemmé terjengve, szundikált.

mint egy ólomboltozat nehezedik életére. Most nemlátó szemekkel az ablakon. Félkezével a fogait babrálta s maga egy kítátott nagy üresség volt. És e nagy üresség mélyérl egy kis mondat vánszorgott el, mint sápadt gUiszta a frisses földbl: Milyen jó volna egy kis bori kinézett

—

—

—

j

223

Hetek óla

ez a

mondat

ismétldik

fel

benne, az egyetlen igézet makacsságával.

Ez

a cövek, amihez életének fáradt gebéjét odakötötte s most e körül forog, mint egy megkergült vén kos. De mikor felbuggyan a szó,

hogy

vágyát a feleségének, elesdekelje visszavacog a megriadt mondat, nincs, nin^s bátorság!

A

gyermekek pedig benn vannak

a szentgyörgyi gimnáziumban,

nem

vendég

jön a sárkány barlangjába és így nincs közvetít a rettenetes asszony eltt. Nincs re-

ménység. el Lassan, halványan képek mennek eltte régi életébl, amikor fiatal volt s az assaony, ez a megrögzött lidórcnyom;ís nem nyomta életét. Látja magát a képesít ban-

kettjén fiatal társaival, amint sört, bort,

rumos feketekávét,

iszik,

iszik,

sokat, végtele-

nül sokat. Érzi az italt frissen bepatakzani végtelen szomjúságába. Vagy mint nevelt látja

magát

Zeyk

bárónál, amint inas tölt

—

neki — a

méltóságos úrék nincsenek itthon aztán megint tölt, megint tölt. S ha akarná,

ezerszer töltene. Hallja,

hogy csattog

le

acélos

csengéssel a drága vörös carbenet a torkán. l5s azután egyszerre úgy zuhan melléje mostani élete, mint egy roppant szürke hulla.

Ha csak egyszer tudna bátor lenni, csak egyetlenegyszer! Hiszen csakis a bátorság kezdete volna nehéz, a többit magával hozná az els megmozdulás sodra.

De nem

lehet.

lils

221 Kiinfz úr olyannak érezte magát, mint egy lehulló nehéz kö.

— Te

Kuntz, most már kezünkben van oz tört be Ilona a szomszéd aljas Farcády!

—

osztályból.

A

gyermekek

felijedtek s figyelni

kezdtek,

—

Csendesen, csendesen,

Hona nem

nító.

—

kérlelte a ta-

észre

a

figyelmez-

Nagyszer, nagyszer,

a

varróleány

vette

tetést:

—

most meg fogja szúrni a kezét. Gyermekek, tíz perc szünet,

—

—

nyögte

Kantz.

gyermekek szétziidultak. Eona hazacirelte Kantzst. Az es nagy lapokban hulloU

A

fedetlen fejére, a sár a tarkójáig csapott

Nem

érzett semmit, élvezte jóllakó

részegségét.

Hazaérve,

fel.

körmei vad kezdte

lelkendezve

beszélni:

— ján.

Képzeld, valaki kopog az osztály ajta-

Kimegyek, a Farcády ék Katija

áll

ott

Akkor frissen csapta el a Ki sem fizették egészen, a piszkosok és Jen még azt mondta neki, hogy ha még kisírt szemekkel.

pap.

egyszer beteszi a lábát, hát kirúgja.

A

Milla,

aki cvikipuszis barátnje volt eddig, veszett Kati azt össze vele. Pofont ígért neki, de

mondta, hogy úgy üssön

meg

a

tiszteletes

A varróleány asszony, hogy akkor felheccelte az urát, hogy menjen neki a szegény leánynak. Kati rögtön hozzám visszakapja.

222

iött Képzeld, saját szemeivel látta,

utóbbi

idben Farcády

hogy az

Egyház

az

pénzét

Egészen bizonyos, hogy nem téved. Az Egyház pénztára az iroda szekrényében van. költi.

Onnan Kati

szedegette el a drága

látta,

úr.

tiszteletes

hogy most már nincs benne egy

krajcár sem.

—

Szerencsétlen

künk semmi közünk

ember, az

Ne-

baja.

Csak a szegény

hozzá.

gyermeket sajnálom.

—

Szerencsétlen ember!

Neked az én

lenségeim mind sajnálatraméltó,

Az gyermekeit engem halálra gyötörnek, a

len emberek.

nem

el-

szerencsét-

sajnálod, de ha saját

gyerme-

Kuntz, te egy hálátlan, büdös dög vagy. Ezért áldoztam neked az keid

sajnálod.

életemet, ezért

húztalak

ki a sárból,

hogy

mindenkinek pártját fogod, aki engem gylöl. Ugyan, Ilona, ne légy olyan gyermek. Én nem fogom senkinek sem a pártját, de nem tagadhatod, hogy kár ezért az emberért. Kár! Miért kár? Mert részeges disznó,

— —

mert adós minden ajtófélfának. Talán a drágalátos verseiért kár, amiknél én is szebbet írok, vagy az kár, hogy évek óta még a katedrára sem megy fel. Hát pap az ilyen ember? Pusztuljon el a kedves Millá jávai, a kis varróleány szentjével, törje ket a nyavalya, hogy lássa az a fehérszemély, hogy Kovács Ilona, amiért nem tiszteletes asszony, börtönbe tudja juttatni ket. Ebéd után Kati el-

223

jön az apjával, te

velük

tést ós

is

meg fogod

írni

a

feljelen-

aláíratjuk.

Ez olyan ökölcsapás

hogy az eltemeember feltántorgott Kuntzban. Mély undorodás csuklott fel benne, mely félig már bátorság volt. Ezt nem, Eona, ezt nem, ha megpukkadsz, akkor sem. Én egy szerencsétlen családapát nem teszek tönkre. Még ha a legutolsó ember volna, akkor eem. De Jen tett,

volt,

eldugott, szétmálló jó

—

nagytehetség ember, a szerencsétlen

—

Kuntz, ezt

meg fogod

tenni!

megfojtottak volna engem egy kanál

flótás.

ök

rég

vízben.

Én képes leszek felakasztani magam, ha meg nem teszed. Érted, megteszed, te gyáva, gyáva, gyáva!

Kuntz

vállat vont és visszament az isko-

a gyermekek eltt a póMibelenézett a tintatartóba.

lába. És amint

diumon

ült,

ott

—

lyen kár, hogy ebbe

nem ugorhatom

bele,

—

mondta magában. Azután énekl-búsan, mint egy elítélt imáját diktálta a gyermekek elé: Oh, Mily hír! Tini mit sír? Mimi rí.

—

—

csak bátor

tudjak

maradni!

—

könyörgött

magában.

Hona még ebéd eltt átrohant a jegyzékhez s ott egy szájnyitással

kizuhintotta

az

egész dolgot, a Kati tragédiáját, a Farcádyét s a férje hallatlan lázadását. Domokos ravasz és óvatos volt:

224

—

Természetes, Ilona, líogy én mindenben magával vagyok, hiszen tudja, hogy Farcády mennyi borsot tört az orrom alá. Ha majd vizsgálat lesz ellene, ott leszek a fúróval.

De

mégis olyan dolog, hogy ha én is beleelegyedném, hajszának látszana. Maga különben elég okos, hogy Kuntzzal veszély nélkül intéztesse el a dolgot. Mert az ilyen feljelenez

tés

nagy felelsséggel

Természetes,

járhat.

írassa alá a cseléddel s az apjával

is,

mint

tanukkal.

— De

mit szól ehhez a Kuntzhoz, ehhez a rongyhoz, akit én a sárból húztam ki és most

nemet mer mondani Domokosból kimosolygott a közigazgatásI

borral. Csodálom,

—

diplomácia:

ból beléjeesordult

hogy

ezt

nem

Próbálja

találta ki

ma-

gától.

Az

ebédnél Ilona két üveg eldugott ó-bort

Két karjával felemelte, Imre felé borzadalmasan kedves volt: Imruka, Imrici, Ilona hoz neked valaIlona jó Imrukához. Jó öreg celnai bor,

hozott el.

csillogtatta és

— mit,

amilyent a nagytisztelet úrníil ittunk. Imre szemeire kiny alázott a vágy: Látod, te vagy, Iluci, a legdrágább

—

feleség

Bontsd

a világon, Helénkám, szép Helénám. az egyiket, jó lesz egy pohárka

fel

leves eltt.

—

De

Ducinak?

Imruka

aláírja

a

feljelentést

223

Kimtzcal nagyot forgott a világ. Mintha &z egész égbolt egy mérhetetlen butélia

lett

volna s lecsatta,nt volna a földre. Éles cserepei bevájtak

a

szívébe,

a húsába.

— Nem, nem, azt nem lehet, — fuldokolta. — Nem? Hát aklvor nincs bor. Rongyos, piszkos, tetves! — És elzárta a bori egy üveges szekrénybe.

Az ebéd

borzasztó volt. Milvor Kati jött

apjával, Ilona kisietett eléjük.

^

Nem

akarta

hatalmának ezt az egyetlen vereségét elárulni elttük. Nyájasra torzította az arcát: A tanító úr alszik, rosszul érzi magát.

—

Jöjjenek Ábris bácsi holnap reggel.

A

délután

ég

pokol volt, melyben Kuntz

megbnhdte az összes elképzelhet Kuntz bneit. Ilona könyörgött, toporzékolt, zokomeggyógyult. Mint egy ítéhófúvás növekedett, távolodott, fütyölt, üvöltött. Kuntz a díványra feküdt, lelkét Istennek ajánlotta s hallgatott. Végre Ilona bevonult a hálószobába, behívta a cselédet, ápolgott, rosszul lett,

letes

tatta magát és úgy haldokolt, hogy künn az udvaron a kutya vonítani kezdett. Néha mondatokat krákogott ki magából: Pedig is hányszor gúnyolta ki Farcády. Pipogya papucshsnek festette, adomákat mondott róla és én most t akarom megbosszulni. És a hálátlan engem rugdos. A cseléd kijött a konyhába, meggyújtatta a lámpát. A vacsorát a tzhöz tette

—

t

—

fizabó

Dezs: Az elsodort

falu

I.

U

226 és fzelékmaradék. A föv étel mint Noé galambja repült bele az Imro elkeseredésébe. A lámpa fénye, mintha a fény keresné rokonát, a bort, rácsillogott a szekrény üvegjén át a két palack borra. Benn

déli sült-

szaga,

nyögött az asszony.

Imre egy kétségbeesett kinyúlás volt a két üveg felé. Kimenekülni ebbl a borzasztó életbl, érezni szájában a

baráti

cseppeket,

végigforrósodni a bor vigasztalásában, bele-

sülyedni abba a fényes ködbe, ahol úr, ahol elfelejti

ne engedd,

megcsúfolt életét. —

hogy

engedjek!

—

is férfi,

Istenem,

ma-

nyögte

gában.

De már akkor kezdett okokat keresgélni. Farcády tényleg mindig gúnyolta, adomákat csinált

papucskodásáról,

meg

aztAn

úgyis

Minek egy nappal több pokol f Egyenesre ült, nézte a bort, de mélyedés mélyén két gyenge kéz rimánkodott fel, hogy ne bukjék a visszahozhatatlanba. felIlona dadogta nehéz f rázzál bontod az üveget? Tudod, mit mondtam, és az asszony hangjában már benne volt a nyert csata. A szerencsétlen ember igent nyögött. Mikor aztán vacsora után már benne volt az egyik üveg, feketét rendelt, egy poharat a földhöz vágott és összeszajházta a feleségét. Majd megmutatja , hogy az úr a háznál s kirúg mindenkit, aki neki nem engedelmes* Ilona lesz ersebb.

—

—

—

—

,

—

OO'

kcdlk. Ilona

Ö tudta a

mo&t az egyszer nyugodtEui trte.

holnapot.

Reggel kezesbárány volt, mint egy megDe a Kati apja tökéletlenke-

vert gyermek. dett.

Ö egyszer

székely ember,

nem

szállhat

szembe olyan hatalmas úrral, mint a tiszteletes úr. Neki abból nincs semmi haszna. Ilona öt koronát s egy pakk dohányt adott neki. A feljelentést Ilona fogalmazta meg, az eladott paraszt, az elkergetett cseléd s a ronggyá buhárom elkott, nyomorult férj aláírták. A veszett bárány beárulta megtévedt pásztorát.

15*

IV.

JUDIT

Judit egy elsDsztályú kocsiban

Ez az elkelség

gggel

rengeteg pénz volt eltte, fel kis mellét.

utazott

korona,

és az ötezer

ami

duzzasztotta

Behúzódott a kupé egyik sar-

kába, de szépsége, mint egy kibontott csodálatos

haj,

az

rápatalísiott

egész

kocsira.

nk

Férfiak, bámulták, aki a kocsi folyosóján átment, megütve állott meg s a kalauz kezébl majd kihullott a bélyegz, amint beiödöbbent ez a csodálatos lány. Az állomásokon is látta, az arcok feléjerángó megvilianásán,

hogy szépsége

üt,

mint

fhadnagy

egy

villanyos

a komeglátta, bajuszpödörgetve, csiba és amint hetyke mozdulatokkal igyekezett minél szebb férfiúvá nyújtózkodni. Mint egy bódult kakas, le s fel kóválygott a folyosón, szemei majd moOstoba! belehullottak a kocsiba. üteg. Tövisnél egy

szállt be

t

—

tyogta

magában Judit

ablakhoz, a rohanó

s elfordította

mezk

—

fejét az

felé.

Eleinte csend és üresség volt benne. Kép, gmdolat nem hullott tudatába. De mikor a

229

leveg szürkült jük dermedt

s

a dolgokból kiütött a belé-

rohanó mégis lelkére is. Oh, óriási ez a nagy, fekete, hideg világ, amelybe most olyan veszett rohai^ással rohan. Isii lesz vele, mi vár ott rája, ki lesz valakije minden tántorííásábaní És egy percre ott a borzasztó otthonban elhagyott, unott kis szobája mégis úgy tnt fel, mint egy megszorongás, a vouat

elé

éjszaka rázuhant az

—

—

világított boldog sziget, ahol pihenni

modni

és

ál-

lehet.

Kolozsvárott kiszállott egy pár percre

megivott egy csésze forró rumos itsl szétugrált testében s

fiatalságát.

királyn

Mikor

volt,

maga

lástját

lélekzetük,

teát.

felkiabálta

visszaszállt

A

s

forró

minden

a vonatra, már

aki büszkén húzta szépsége pa-

Az embereknek elszakadt amikor átment szemükben az életután.

nek ez a királyi ajándéka. Visszaülve helyére, szaggatottan, nagy fénylapokban nagyszer i-opek villantak át rajta.

játszotta rött s

egy

A

kaméliás hölgyet

nagy zokogások és zúgó tapsok köis úgy fájt a mvészete, mint fájdalom. Fényes szalonban ült, ei-

még neki

élt

hel diplomaták,

katonatisztek, híres

szek vették körül. Parisban

volt

s

mvéa

nép

ujjongott felvirágzott' kocsija körül. Azután

vonat egy fényes semmibe rohant, zakatomint egy csendes malomé. Judit aludott. F

lása távolról duruzsolt,

230

Reggel, mikor a bérkocsi átdöcögött vele a Rákóczi uccán, naigy szomorúság lepett rá.

Hát

ez Pest, ezek a csúf füstös, otromba

k-

szörnyetegek, ezek a mezei poloskaszer hordárok, ez a c«úf nép, mely végigcsorog a piszkos kövezeten? Ez a szomorúság már olyan

nyugtalanság is volt, mini egy elveszett esat-a. Mintha valami megígért, fényes nagy fogadtatás maradt volma el.

A Fehérlóba szállott, a volt Nemzeti Színház mellett. Sokat hallotta emlegetni ezt a szállodát az erdélyi iinaktól. 'És mikor szép uccai szobát nyitottak neld, a szoba mutatós eleganciája, az alkalmazottak hajlongásai megint a vagyon, az nraUcodás örömét lobogtatták fel benne. Megmosdott, átöltözött, odaállott a tükör elé. És széi)sége mint egy nagy ígéret, mint egy gyzelemre hívó kürt szava, jött onnan vissza. Kéjesen mosolygott magának, mintha önmagát akarná elcsábítani. Lenn aztán az nccák rohanása, az összefutó zaj, az életébe bezáiK>rzó emberarcok eddig

Mintha mintha

nem

mámort

égettek

beléje.

fülledt szerelem lett volna a

leveg,

érzett

millió ölelés forrósította volna testét,

odavert pezsgsüvegek cserepei csattognának az aszfalton, guruló aranyok csengése énekelne fülébe. Mintha az egész életet tép vad város egy részeg karnevál rült forgataga széjjsége körül örvénylik bóvolna, mely az dult keringéssel és

volna a királyuöje, a má-

231 inorn,

a halála ennelí a toporzékoló életnek.

És tényleg, emb&rek döbbenteik rá szépségére, ógö

szöktek

szavak

ki

bellük,

felriasztott

vágyak parazsa sziporkázott utána. A Belvárosi Kávéházba ment be reggelizni. Már jóeleve elhatározta magában, hogy elfogulatlan, könnyöd és nagyvárosias lesz. De amint az óriási kávéházban minden szem feléje csillant s öreg hivata-lnckotból, reggeli-

jüket robotoló vén élet-ig ásókból felszikrázott a rég penzionált

férfi,

mégis elfulladva

tipe-

egy ablak melletti asztalhoz ós nagyon a könyökében érezte a szívét. Az öreg pincért majdnem bácsi lelkemnek szólította. Az odahozott újságokat olyan becsületes szemmereszgett

tóssel nézte végig,

—

látásnélküli nézéssel

mintha valamilyen tanító báe^i feladatát

—

vé-

gezte volna.

Azután, ahogy félelme elült, élvezve a nagy kényelem uraságát, meggondolta pro-

grammját Sarkadit fogja felkeresni,

akkor mikor már valami eredmény és Miklóst

csak

gyzelmét dicsekedheti el nekik. Nem akarja befolyásoltatni magát a kezdésben. !Ma még szabadságot ad magának, lapozgatni fogja holnap jelentkezik a színiiskolában. És azután nagyon kápráztató dolgok fognak

Pestet, de

jönni.

Judit

künn

volt s

a kirakatokat utána

kapós gyeTTnekbámulá^al nyeldeste. Szeretett volna mindent megvenni. El is vásárolta

232

Tolna minden pénzét, de valami

kíriZÓ

szemé-

a belépéstl, meg attól is irtózott, hogy esetleg pakkot nyorajamak a kezébe. Egyik csemegeüzletbe mégis bement, vett egy csomó finom prálinest és a Dnnaparton, mely nagy öröm volt neki, lassanként szopogatta. De ebéd felé már nagyon a torkára gylt ítz egyedüllét. A dunaparti nagy ebédlk eltt

rem

elijesztette

többször elsétált, rá,

növekv

a benn étkezk kibámultak

lázas félénkségét érzett és

nem

mert bemenni. így ment veoidéglrl vendéglre. Elre elpróbálta magában, hogy milyen hangon és miket fog kérni. De mikor az ajtóhoz ért, beléfa,gyott minden betanult színészete s megint tovább meoit. Egyszerre az a bolond rögeszme szúrt tudatába, hátha látva sok pénzét tolvajnak fogják hinni és letartóztatják. Ez a gondolat annyira megrémítette, hogy bement egy noi water-closetbe, ott pénzét egy húszkoronás kivételével

—

—

—

kivette

bugyillárisából,

—

bekötötte az ingébe,

hogy folyton dörzsölje a testét s érezze, hogy ott van. Sok pénze mellett majdnem ebéd nélkül maradt, míg végre a Szabadság tér mellett egy nagyon kis vendéglbe bebátorkodott és evett étvágy nélkül, örömtelenül, szegényesen.

Ebéd után jába, de

vissza akart menni a szállóvégképen eltévedt. Makaosul és va-

lami titkos félénkséggel nem akart kérdezni senkitl semmit. Minden házról azt hitte, hogy látta már s hogy a visszavezet iithoz jelöl.

233

Fáradt volt és nagycm egyedülvaló, mikor délután háram óra tájt megint a Dimapartra vetdött vissza. Megállott és nézte az szi napban ellebeg hajókat. Langyos, szétoldó, végtelen szomorúság ömlött el rajta. Szétszállani finom köddé, mely megüli a fényes habokat, szétoszlani a bágyadt, beteg, sírép világban!

Valaki közvetlen mellette ment hozzáhorzsolt a teste melegségével.

jogászka

visszafordult

volt,

s

el,

Egy

még fiatal

amjint Judit

szépsége arcba találta, kiszökött belle a kiáltás:

—

—

Jaj!

Azután megállott, bámulni

kezdte Juditot, mint egy éhes gyermek a cukrászkirakatot.

A

jagász oly harmatos, fiatal, szép, tejjel

aláfutott arcán olyan sodró,

majdnem

felsíró

gyermekies vágy volt és Judit olyan kétségbeesetten egyedül volt, hogy rámosolygott:

—

Mit bámul? A nagy gyermekszépség részegen dadogta: •—- Milyen szép, milyen szép! Judit most már bátor volt, kacagott: Akkor ellíísérhetne. Idegen vagyok a

—

városban,

nem ismerem.

Mikor a

napban Judit maga mela fiatal életet, akibl testvért,

lehellt

lett érezte ezt

szerett, rabszolgát csinálhat királyi hatalmával,

egyszerre fellobbant

élete,

beszélt,

kaca-

Eddigi életének minden lefojtott vágya feltáncolt s egy pokoli balletet jári benne. Most volt Farcády, az si vér halagott, kötekedett.

234 los

szép virága, aki kacagva, gyermekujjon-

már tegezdtek. A

Margithídon

jogászka bemutatta magát,

valami Török Zoltán kolozsvári, otthon

A

magát.

gíi&sal pazarolja szét

volt, ö is erdélyi gyerek,

nagyon

mamája

30

és két

most az els alapvizsgáTA zsebe tele volt komoly jegyzetekkel,

testvérkéje

A^olt

g

készül.

A

de ez

a2 eléjebukkant szépség magával ra-

gadta, mint egy tavaszi zuhatag.

Beszaladgálták a Margitszigetet s mikoí elmaradlak a járt utaktól, a nagy közönségtl* a nagy hallgató napos fák között eltikkadtak a feltámadó vágy hidegrázós félelmétl. A fiatalember remegett, de amint Judit végignézte és kaöagott,

mint

egy

átölelte

egyetlen,

és

megígért

belehabzsolt

varázsgyü-

mölcsbe.

A

nagyvendégl

elé érve, Judit látta az

elegáns közönséget, a fehér asztalokat, a szaladgáló frakkos pincéreket. Na^ybüszkén

mondta: Gyere

— A

be, uzsomiáljuiiik*

jogász megvert gyermekké szontyolo-

dott: — Nincs pénzem, — lihegte haldokolva. — Van nekem, amennyi kell, — mondta

hencegve Judit. Leültek egy asztalhoz. Judit rendelt. Rendelt haboskávét, vajaskenyeret, tésztákat, sonkát. Boldog falánkságJaj, de a húsz korona nem lesz gal ettek. elég, el kell venni a többit is, -^ jutott eszébe

—

Juditnak.

235

— —

Hol van?

Majd

te

—

líérdezte a iogász. kacagott fogod elvenni,

—

hamisan Judit.

mintha

Félrementek,

csak

a

ruháját

íikarta Yolna megigazítani tesivérkéjének.

jogáBz sápadtan, bódultan jött vissza. elejtette,

Juditnak

Csevegtek.

körülfolyó

A

kellett felvennie.

Élvezték a gazdagságukat,

életet,

A

pénzt

a nagy,

zeng

a

fiatalságukat.

Egyszerre Judit nagyon elszomorodott, a szavak lehervadtak ajkáról. Eszébe jutott, hogy most milyen gazdag, milyen elkel helyen milyen jó dolgokat éh^ez. És otthoi mennyi gond, mennyi nyomorúság van. Befelé hulló fiirás fak;adt fel

benne.

Lerv^élpapírt, tinitát, tollat kért

a pincértl

8 levelet írt:

— Édes apa, édes jó apuka, ne haragudj a csak végzetének engedelmeskedett. Majd ha a magyar színmvészet büszkesége leszek, meg fogsz bocsátani és belátod, hogy lányodra,

a lányodnak. Nagyon jól van dolnagyon boldog vagyok, csak ha rátok gondolok, vagyok szomorú. Jelentkeztem a színiiskolában és az els próba olyan jól sikerült, hogy rögtön ezer korona ösztöndíjat kaptam. De nekem ennyire nincs szükségem, mert az akadémia mindennel ellát. Azért ötszáz i;?aza volt

gom

és

koronát nektek küldök, fogadjáit-ok el, apuka, a lányotok els mvészi honoráriumát a Palkó a Sárika számára. Ne haragudj, édes apuka.

2S6

meg neked sem áldozhattam fel. Magdát, Paikót, Mamát ölelem, csókolom, téged ezerszer csókol nagyon, nagyon szea tehetségem

Sárit,

ret lányod,

A levél

levél

Judit.

végén

tartalmát.

maga

Nagyon

is

hitte az egész

elérzékenyült, hogy

és sürgette a jogászt, hogy menjenek a legközelebbi postához, mert nagyon sürgs feladnivalója van. Fizettiik, elrepültek. Mikor a postáról kijött, olyan boldog arccal tette el a vevényt, mint egy bn-

milyen

jó leány

rögtön

bocsátó cédulát.

Egész napjuk boldog nász volt. Moziba montek s egymáshoz tapadó telttel rémültek, kacagtak, érzékenykedtek. Azután fényes vacsorát ettek a gellérthegyi villában. Amint felgyúlt elttük Budapest, az ég város átrikol tozott s solt:

a Duna visszalengte, Judit odatap-

— Be szép,

Este

tíz

be szép!

után a jogász hazakísérte Juditot

Mikor majd kizokogó nehéz elválíissal elfordult, Judit megfogta a kabátja ujját: Hol lakol? A gyermekemberrel nagy-fényeset fordult szállójáig.

—

—

lU közel, a világ és hideglelsen vacogta: a Sándor uccában. Éjiéi után kettkor Judit felébredt az egyszer bútoiozott szobában. Mellette végtelen boldog elnyúlásban a fiatalember aludt, homlokára hulló fürtökkel, mint egy fáradt arkangyal. Judit sírni kezdett.

Nagyon

romlott-

237

nagyon kaméliás hölgymintha a szelíd, szoba, künn a villajiy fényes ncca és a fekete város egy eire eirbüddelt na^gy tragédia lett volna.

riíik,

elátkozoítníiS,

nek érezte magát

s

Napról napra halasztotta Judit a színia korlátlan szabadsegített neki a paság mézeshetét A jogász zarlásban. Hajókáztak, kirándnltíik Visegrádra, jártak az Angolparkba, színházakba, megsétáltatták fiatalságukat mindenütt Az emberek mosolyogtak ntánuk, ez a két ragyogó élet friss lélekzés és vigasztaló visszaemlékezés volt számukra. Judit szórta a pénzt, iskolát. Élte új barátjával

királyi borravalókat adott, autóztak, kocsiz-

De mikor egy

Operaházban a Trahang nyomán újból felrészegült minden vágya a dicsség, a fényes, nagy pálya után. Azon az estén nagyon megvetette a kis jogászt, szeszélyes és tak.

este az

viatát énekelték, a felszálló

kegyetlen volt iránta szállójába.

Másnap

s

tíz

egyedül ment aludni óra tájt elment fel-

keresni a színüskolát.

Mikor odaért, az épületbl éppen színinövendékek: fiatalemberek s lányok jöttek kL Judit megállt és nézte ket Karonfogva, 21a jos ridámsággaJ, csinált bohémséggel s a még nem mvészek kikészített egyónkedésével lejtettek tova. Szójátékokat csiaáltak, pesti zsargont köpdöstek, nevettek, dúdolgattak eleven

233

Az egyil? fiatalemTJer, egy dúsmég zseni, Juditra mutatott: —

niozcluKatolíkal.

hajú, most

Nézzétek, gyermekek, milyen fel&éges ez a kis ijedt tyúk.

Judit roppant szor<mgást érzett, a lábai

majd

kireszlíettek alóla.

ezekhez.

Milyen

falusi liba

Nem, ma még nem megy

gyon ügyetlen

lenne,

még

be,

ma

na-

örökre elron-taná a

döngött vissza. Aznap este nagyon szilaj volt. A jogász^ kával vad mulatságot rendeztek az egyik éjpályáját. Kedvetlenül

jeli

kávéházban. Pezsgztek, húzatták, a cigá-

nyoknak

is

vacsorát

fiz.ettek és

csordultig töl-

ket

pezsgvel. Mikor hajnal felé a fiatalember hazavitte szobájába, Judit keservemilyen átkozott, sen zokogni kezdett. Hogy elhagyta a szelíd atyai házat, megrepeszti tötték

édes szülei szívét, elpazarolja szép téhets^égét

egy kárhozatos, halálos életben. De azért csak éljenek, csókolózzanak mindhalálig. Legalább szépen, fiatalon fognak elégni. Azutáü nagyon rosszul lett. Reggel halálos undorral ébredt önmaga és mindenki iránt. lára

Négy hétig tartott ez az élet. már nem is gondolt. A pénz

niegsápadt, szemei

sége így

még

már halálosan Egy este

A

színiisko-

repült.

alá árnyal ódtak,

végzetesebb volt.

A

de

Arca szép-

kis jogászt

unta.

gyalázatos

komiszság-gal

gette el ma.gától a sirvafnkadó fiút

ment lakására aludni Alig

s

ker-

egyedül

volt kilenc óra,

230

mikor lefeküdt. Tíz óra tájban felébredt s olyan borzalmasan fázott át rajta egyedülléte, mint egy megmozdult, szörny lelkiismeret, hogy felkelt. felöLtözött, hogy elmenjen Török Zoltánhoz.

Amikor

Sándor fherceg uccára beegy alacsony földszintes ház eltt ibtfelejtett kövei a régi Pestnek a lámpa fényes körében egy borzasztó járt le s fel. Kis, zömök, ruharepedéáein kicsnrgó testét vadul riszálta, haja magasra volt felgöndörítve, mintha az örök borzalom eltt riadt volna fel, szemeit forgatta, mint egy únt gépezetet, arcán egyenltlen volt a festék. Egy elmen férfinak rekedt hangon, mintha torka ki volna sebezve, odaajánlkozott: Gyere be, kis szke, én tudok úgy, ahogy akarod. Judit egy pillanatra megállott. Éjjeli sétáik alkalmával sokszor látott már ilyen nt, a

kanyarodott,

—

n

—

—

de meglátni

—

—

gyökeréig nyillalón csak most látta meg. Mintha egy vadul megkondított vészharang ütötte volna szíven,

majd elbukott az

élete

aszfalton.

Azután

visszafor-

a szállóba, fel a szobájába, letépte a ruháit magáról, bebújt az ágyba, magára rántotta a paplant, még az ágytakarót is. Nem sírt, de a hideg kilelte. Másnap déleltt felkereste Miklóst. Miklós még aludt s felrángatva, nagyot káprázott Mi az, hát nem vaszeme a Judit láttára. gyok Pesten! Te vagy az, Jutkát dult, futott, futott vissza

—

240

Judit ráomlott a Miklós ágyára és egész zokogásba hullott. Elmondott min-

elete feikete

küls

dent, mindent,

és

bels

A

csalódásait.

megijedéseket, a felgyúlásokat, az undort, a kétségbeesést, a folytonos felült

—

vereséget.

Miklós

ágyában és cirógatta: Menj haza, Judit, belled sohasem fog

nagy mvészn lenni, ezzel a szépséggel pedig második szerepet nem játszhatsz. Én mindent elfogadnék, még azt is, hogy egy nagyszabású kokott légy, a:ki nagy diadalokkal és halálos undorokkal éli életét. De te nem vagy való erre sem, te olcsón,

potyán

szépségedet s azután

szörny napok

tékozolnád

el

a

jönnének.

Szegény Judit, te igazán az én testvérem vagy. Az én zsenim és a te szépséged hiábavaló luxusok, arra épen jók, hogy nagyon szomorúan pusztuljunk el. Haza kell menned, Jutka, haza kell menned. Egész nap együtt voltak. Délután Miklós elvitte a kávéházba és mint rokonát mutatta líe

Juditot.

Az

írókat lábujjhegyre állította ez

a rendkívüli szépség. Juditnak nagy kárpótlás volt e sok kikiáltott ember elTagadtatása.

Est© Miklóssal ment haza. De Miklós radt, kedvetlen,

morcos

volt.

Hamar

fá-

lefeküdt

nehéz lélekzettel horkolt. Judit ébren virrasztott és úgy érezte, hogy egész életét, ezt az egyetlenül csodás virágot, bedobta egy szenynyesen tovaomló folyóba. és

241

S.

A tnt

i)api lak csendes volt.

még

Judit tegnapeltt

hogysem új kedv mert volna helyébe lépni. Azonkívül nehéz gondok jártak erre. Téli beszerzés, gyermekeknek ruha, ordító hitelezk. Jen, végignyúlva a díványon, kép- és gondolatnélküli el s

helye

frissebb volt,

—

eltompulásba

sülyedt.

Néha heteken

át így

nappalokat s csak este, lámpagyújtás után ocsúdott élvé. Egyszerre csak Milla ijedtség-rekedten rohant be: Jen, az istenért, kolozsvári urak jönnek, köztük van Mihályfi Károly is. Jen felugrott, merev egyenesre, mint egy vízfenékrl felbukó hulla. Az arca zöld lett, nyomorult gyermekarcán egy mérhetetlen, eldöbbení rémület volt. Egy mondat, egy töltötte a

—

mentszó nem villant be az életébe. Az urak beléptek. Milla kigyötrdte: Isten hozta az urakat. volt.

—

Jen

—

mozdulatlan

Milla székeket kínált.

Három

kolozsvári

magasabb állású egy-

házi férfi volt Vezetjük,

Mihályfi

Károly,

osztálytársa és vetélytársa volt valaha Far-

A nagyravágyó, féktelen akaratú emberben még most is ott volt azoknak a vereségeknek a salakja, amelyekben Farcády szónoklatával, stílusával leöklözte. Kis spacádynak.

nyol jezsuita-alakja csupa kegyes méltóság és jóakarat volt. De fekete kecskeszakáiián s Smbó

I>ees:

Az

«l80d<)rt faln

L

If

m nagy, sötét örmény szeinei"ben Iá-ki villo-g olt az. ördög foga: megeszlek. Igen kíméletesen és tapintatosan szólt:

—

Jen

barátom, valamit szeretnénk ve-

led megbeszélmi,

ami a

tiszteletes

asszonyt

nem

érdekelné.

—

Oh, csak beszéljenek elttem akármit, én mindent hallhatok, ami Jent érinti. Ügy-e, Jen? buzgólkodott Milla. Farcády nem felelt. Szája trhetetlenül száraz volt. Egy nagyot nyelt, melyet minmindenki hallott. A melle felzihált. Nagyságos asszonyom, mi hivatalos járatban vagyunk, nekünk külön kell a tiszte-

—

—

letes úrral besí^élnünk.

És

rattalaoi

a nyomorult, szétfolyó, afcaasszony élete tetpontjára hágott s

felnyílt

benne az igazi asszony, a memt, a

ekkoor ez

mártír:

—

Az már más. Az urak bizonyára egyJen, elmegyek az egyház

házvizsgálni jöttek.

Tetszik tudni, Böjthééknél tartjuik, mert itt nálunk nincs megbízható zár. Szegény Faa*cády úgy nézett az asszonyra, mint a hidegrl behívott kutya. Egész elfucspénzéért.

esolt,

félrebukott életéért,

minden megvert

ál-

máért, lelki csdjéért feloldás volt e tekintet jjlilla kisietett.

—

Tisizteleíes testvérem,

elre

kell bocsá-

tanom, hogy bennünk most is raindenekelö+t. a barátot nézd. De kötelességünk, bármily fáj-

243

dalmas, teljesítdnünlí szük,

hogy aa a

te

kell,

bár teljesen

igazolásodra vezet.

liisz-

Három

atyánkfia aláírásával, akikért felesleges megnevezni, feljelentés jött ellened. Kérlek, add .

elé

az egyházi számadásokat s a pénztárt, hogy

vizsgáljuk meg. Mégegyszer kijelentem, hogy rendületlenül

hiszem,

hogy minden rendben

van.

Jen nsgy

felszínén elcsendesült, de

suliin tás haillszotit.

A

mélyén egy

becsület nála nem-

csak megismételt szavallás volt,

hanem a

vér-

És most mélyén, hol gontorzítja a külön emberré nagy kivégzés volt. Vörös

rel örökölt rajongás.

dolat és akarat

szakadt

s

nem

életet,

hóhér

fekete

örökre.

De

ravatalon

sújtott

családja, nyomorult,

le

valaldt

belle hasadt

szomorú végzetek, most felfájt egész életébe s ezekért a végsig ers akart lenni A könyvek az irodában vannak, bizony nem a legrendesebben vezetem ket. Tudják

—

A

az urak, az efféle nem poétaembemek való. pénzt Böjthééknél tartjuk, mingyárt hozza a feleségem.

—

Mihály fi megcsóválta a fejét: Ez nem rendén való, Jen. Egy negyedóra teli. A férfiak a számadásokat végezték. Mihályfi fekete szemöl-

sr

dökét mindegyre összezordítoíta, rövid köhögéseket dobott

ki

magából

s

néha

a

bal-

hüvelykjét rugdosta. Jen az ablakhoz állott. A szobában halott csend volt. Künn a kony16*

244

hában a

nem

—

—

Ha tudtad, hogy Ebben a negyedórában, a

lett

idben, Jenre rázuhant

cseléd énekelt:

szerettél ...

végtelen térré

várének sok százéves tragédiája és

eiíész élete,

mindent megbnhdött. Milla ziháló alakja feltnt az nocán. Hat darab százkoronást hcwott. Letette az fíüztalra. Senki sem nyúlt hozzá, senki sem szólít. Mintha az els kiszök szó, mint felhasadó sugár, oda rémítené a valóságot, a vissza

nem

Jó

ijeszthet valóságot.

félóra

múlva Mihályíi Farcádyhoz

fordult:

—

Lesztek szívesek egy pár perore magunkra hagyni! A kizött pár kiment a konyhára. Milla a tz elé ült. A sírás most tört ki belle, di-

derg lott:

lázasokban.

—

Ó

Jen

leült,

Istenem, Istenem!

a feje hátrahul-

—

nagy szemeket meresztett rájuk. befutott:

— Jen

—

Az

új cseléd

A

kis Palkó

Anyulia, adj szilvaízes kenyeret.

magához kapta a

kis fiút, beszorította

a testébe és melle meg-megrázkódott.

—

Jen,

kérlek, fáradj bo,

—

Mihályfi hangja. Vigyázz, Jen, az Istenre

—

hallatszott

kérlek

—

hörögte Milla.

Mihályfi méltóságos, kegyesen szigorú, jóakaratú és leereszked volt. Minden hangjából

van.

kiéreztette,

hogy mindennel tisztában

245

— Mi sel

Tiszteletes testvérem, kedves

barátom!

azzal az elhatározással és kötelességérzés-

jöttünk

ide,

én és nagytisztelet testvéreim,

hogy mindent elkövetünk, hogy sem az ság, sem a keresztyén szeretet csorbát ne vedjen.

A számadásokat

igaz-

szen-

kétségtelenül rendetle-

s így töjtónhetett meg, hogy a pénztári álladók gyanánt átadott össze*; valószínleg negyven-ötven koronával több, mint amit a könyvek után várni lehetne. Mint az anyaszentegyház sáfárai és eskünkhöz való kötelességünk szerint is, az egyházi pénzkezelést felsbb intézkedésig kivesszük kezed-

nül vezettettek

h

bl

és

Domokos Áron jegyz atyánkfiát

kér-

jük fel vezetésére. Az ügyet különben az igazság szeretetével s irántad való teljes jóakarattal a felsbbség elé terjesszük és hisszük, hogy

most

els

esetben

nem

következményei, mintha

lesznek olyan súlyos

már

ismételt ténnyel

állanánk szemben. Rajta leszünk, hogy ne lejtessék

el,

papjával

és

fe-

hogy az egyház egy tehetséges öt gyermek apjával állunk szem-

ben.

—

Csak a becsületem

csak a becsüleakart beszélni Farcády, de síró vonaglásokba torzult az arca.

tem ...

. . .

—

Kívülrl

földindító lépések és beszéd zaja

mikor látta a bizottságot, melyet napok óta étlen-szomjan, a mánia szívós feszültségével lesett, sorrajárta a falusi házakat s ahol csak tudta, hogy valakinek vahorzsolt be. Ilona,

246 laini

pap

tövise lehet a

könyörgéssel,

ellen,

fenyegetéssel,

rábeszéléssel,

dohány,

viselt

ruha, cukor, kávé, beftt, pónzigéretekkel rá-

hogy

vette,

menjen

tizenöt

panaszra

a

vizsgáló-

vagy tízembert. Kis Sándornéból kitépte, hogy

bizottság elé. össze

is

tudott szedni

a pap tartozik neki kétnapi krumplikapálás napszámával. Keresztes Daniból, a fuvarosból,

hogy a pap egyszer, meri a lovak nem mentek káromkodást hallatott, mely saodomaságra vall. Benedek Istvánnét egyenesen az Isién lovába küldte, Bodola Péter gyermekét részegen kereszitelte. Bodor Samunaik, akire megharagudott, mert nem adott hitelbe húst, aat mondita, hogy ha az Urasztalához meri hozni a pofáját, úgy a fejéhez vágja az Ur kelyhét, hogy menten felfordul stb. stb. A szörny asszony, mint egy rült tyúk a szemétdombon, feWoporzéíkolía a szíveket, hogy szemetet, szemetet kaparjon a gylölt család arcába. Na, majd ájuldozni fog a varróleány, mondta hazamenet. El-

elég gyorsan, olyan

—

—

szontyolodott férjének odarikácsolt hulla rágó,

—

Ma

megiszunk egy Azután a tornácra ment s a hideg levegben feszült nyakkal meredt a papilak felé. Bels u j jongásából már felmerült az akasztófa, amelyen papja lógott, sakál jókedvvel:

üveg jó

bort,

Imruka.

este

—

alatta a zokogó -varróleánnyal.

A

bizottság utrdorodással hallgatta a

lökött paraszttíkat,

amint elböfögték,

megnéha

2Í7

több évrl

MiUa a konyhában

diihösan sírta:

—

Az

új cseléd

pityergett:

tes

i'ir,

A

jaj,

is

Az

szegény

falun

aljasok, az aljasok!

Szegény

—

tisztele-

tiszteletes úr!

átszörnyködték

a

vizsgálat

híré^ az Ilona toborzásait, a panaszra

A

Mi-

sérelmeiket.

yisszalíérSzStt

hályfi mélyen sóhajtott

men

nagyobb része mégis szerette a papját, mert mégis egy magasabb élet, nyitott ablak, nagy lelki borzongások s tisztító sírás volt számukra ez az ember, akinek hibái olyan k-fajta emberi hibák voltak. Beütött a szi\'ükbe a szerencsétlen ember tragikus sorsa, akit a tanítóné és a jegyz áldoparasztokat.

falu

zatának tartottak.

A

sok

felgerjedt

szív

testvérré tette az embereket,

szíversít

sza-

vakat kiabáltak

s

egymái9nak

megindult a papilak felé. A tanító-lak eltt a rettenetes asszony képe mint ég parázs hullt a tömegbe. Egy percre elnémultak, de némelyik morgott, mint á megrúgott kutya, egy a falu

székely pedig megállott s teletorokkal kiáltotta oda:

—

Az

Isten

tóné asszony, ahogy a

akarja!

—

úgy

áldja meg, taní-

tiszteletes

úr

javái

Ilona szeretett volna nekifutni a

tömegnek, széttiporni ket, mint egy útbangyomot. Ggösen köpte maga elé: Piszkos paraszt! A tömeg elérte a papilakot. A bizottság kényszerült kijönni, hogy meghallgassa kívánságukat. Kijött velük a papi család is 9

álló

—

243

amint a nép meglátta Farcádyt, aa asszonyok sírni kezdtek, körülvették, kezeit csókolták. Nem hagyjuk a papunkat, nem Mindenki egyhagyjuk a tiszteletes urat.

—

—

szere beszélt.

A

meszeli)

Anna a Palkót

ölelte

fel s nagy tüsszen tsöket zokogott. Mihályfl megnyugtatta keresztyén atyafiait, hogy a tiszteletes urat megvédi példás és feddhetet-

len élete s

senkitl.

nem

A

kell

nép

t

félteni

tovább

semmitl

és

nyugtalankodott.

Farcádyba átvonaglott ez a nagy szeretet és mikor eléjük állott, igazán pap volt, a megtöretett test,

a kiöntetett vér papja. Hangja,

mélybl reszketett elé: Nagy tisztelet bizottság, kedves atyám-

—

Mint két családnak apja teszek vallomást az Ur színe eltt, hitem és lelkiismeretem szerint. Mint két családnak apja: az egyik a nagy család, az anyaszentegyház, a ti lelketek nyája, melynek én vagyok méltatlan pásztora. A másik az én szegény csalá dom, kis gyermekeim. És én ime most valló mást teszek, hogy az egyik apa vétett a má 6ik ellen. Nehéz anyagi küzdelmemben megtántorodtam. Az anyaszentegyház pénzébl ölszáznegyven koronát elköltöttem, mert családom van, mert jött a tél. A pénzt fiai!

már

vissza is fizettem, de a

ti

nagy jóság tok

nem maradhattam elrejtzve. Teljesedmeg az igazság. Én eltántorodtam az

eltt jék

igaz úttól, ítéljetek és ítéljenek felettem

az

249

anyaszentegyház hivatott sáfárai. Egyet kéhogy mikor ítéltek, ne feledkezzetek meg, hogy egy szegény család apja vagyok s mérjetek olyan mértékkel nekem, amilyent ti Istentl vártok magatok számára. Én meghajtom fejemet. Legyen igazság! Halálos csend lett. A férfiak is sírtak.

rek,

Milla megtalált régi szerelmével szenvedélyesen dobta magát a pap mellére: Óh, Jen,

—

di'ága

Jen, mit

tettél!

delem csodálatos nagy

—

"É^

az emberi töre-

tisztítással

tette

em-

berré a falu szívét.

4.

jfolitika,

pezsg, kártya, drága

Bzátrágták a Zágoni

megtatarozott

feliérnép jóllétét.

Most már egyetlen mandátuma lógott még a boltjában, hát eaen adott túl. Báró Fogarasi F. Adolfnak, a zsidó milliomos gyárosnak

mandátumra

volt szüksége, találkozott az sszékely rabonbánnal s a két ember csakhamar megegyezett. Zágoni lemond és áttereli

a szavazó barmokat az új pásztorhoz.

A

lemondás meg is történt. Automobilok hozták be az urakat a faluba, ahol Deák Ádám, a Zágoni rendes kertese, megyehíres ravasz székely, már beharangozta a falut egy

megható

búcsiizóra. Jól

tok szálltak lelkekbl

kiesztergált

lelkekbe.

gény mclíósúíos úr minden

monda-

Hogy

a

sze-

va.^yor.út a haza

250 oltárára áldozta,

hogy nem

bírja továl)!)

nz

áldozatokat, de talált egy méltó utódot, akliiek

kezében szepltlen maradhat

tott zászló.

És mindenik

mog

maga

volt a

ideális

a

fenntar-

mondatnak

gyakorlati értelme

is.

Hogy

az új báró kicsit zsidó, de annyi milliója van,

mint a szegény embernek tetve. Hogy lesz kkodalom, ev^, ivás, pénz, amennyi tetézik. És protekció is, mert az urak mind a zsebében vannak s ha akarná, fhercegek kapcsolnák he a szíjat a nadrágján. A mondatokból kiáradó pálinka- és pecsenyeszag sisétterjedt, a faluból ki az erdbe, hol az elszéledt falusiak téli párbajuliat vívták a vaddal és az óriási fákkal. És az alkohol öröme kicsillant az éhes szemekre, az átfázott testet megcsiklandozta a zabálás öröme

s

mint

kullogtak vissza a falu

Vasárnap délutánra

felgerjedt

farkasok

felé.

tzték

ki a Zágoni

az új honmént programmAz öreg Schönbergerhez már napokpálinkák érkeztek. kal azeltt nagy hordó Deák Ádám már szombat este meghívta egy

búcsúzóját és beszédét.

a fbb kolomposokat. Vasárnap templom után déleltt, templom eltt és nagymértekben nyelték a potya ihletet. A gylés délután kettre a Zágoni nagy csrébe volt Qsszehíva, melyet e célra szalmával hintettek be, hogy a voks-barmok patái el ne fagyjanak a szavazás eltt A nép betorlott a fólsötét csrbe, melyet a nemerés hideg idkis kóstolóra

211

ben

izzasztóvá ftöttek

is

padó testek

és

a pálinka.

az egymáslíoz

ta-

Ell egy pódium-

féle volt rögtönözve, rajta egy kis asztal és egy pár szék. Parasztok jöttek a kerület szomszéd faluiból is. Bejött Zágoni és Fogarasi báró. Deák Adóm elordított egy hatporciós éljent, az összezsúfolt testek utána bdültek. A vérré

kergetett pálinka hálája szinte szívet melegített az

ordításba.

A

parasztok közt

ítéletek

jártak:

— Milyen hitványka, — Annál kövérebb a

pedig ehetik eleget. bugyellárisa.

—

De

meglátszik az ábrázatján az ószövetség! Zágoni beszélt. Végigtekintett múltján.

a hazáoiak szentelte. Vagyonát a korrupció. Megváltó erejét megrágta a romlott köróposztály és mveletlen közvélemény. Hangjában a tiszta erkölcs ítélettrombitája harsogott a rothadt, korrupt Magyarország felett, szemeiben könnyek rezegtek. Most kidl, de átadja a zászlót lelkeszerinti barátjának. Ennek a zászlónak meg kell érnie a nagy gyzelmet, a jöv mégis csak a küzd magyarságé lesz. És akkor majd , a félredobott, elaggott bajnok Egész

életét

elvitte

—

—

azzal az öntudattal fogja fáradt fejét az anya-

—

rögre hajtani, hogy ebben a gyzelemben bármily szerény de neki is része van. Most

—

nem

Deák Ádámnak hangolnia, a utánabgtek ennek az embernek.

is kellett

székelyek

9r,o.

aki minden hibáival való hús volt.

nagyon az

A csr

liíisukból

körül az asszony tömeí;

Farcády is arra sétált s a szép mondatok mint egy vágyott föld galambjai volt a szálltak át rajta. Máskor ilyenkor könnyezett.

nagy

lelki mozdító, a hátratartott lélegzettel

várt szónok. Lelke tengelyéig

rázta a vágy,

hogy bem'^njen, már megsokasodott tok tolultak a szájára, lépett,

többször

de visszatért. Nem, nem,

nem szabad

monda-

a csr neki

kezébe venni a zászlót,

felá

most

ö most

fe-

makulás kezeit ne lássák ott a zászló nyelén. Majd ha jön a feloldás, az expiáció, akkor újból kig5'"elmi alatt

az

van, félrelépett,

bonthatja lelkébl a visszagyömöszölt zászlót.

És tovább léptekkel,

sétált

vágyódó,

rövid,

mint ahogy egy aggódó

szül asszony szobája Fogarasi

báró

lélegzetes férj jár

a

eltt.

éktelen

rótta le politikai pályája

liec^ületességgel

els

kötelességét.

melyben, hogy senkit ne hagyjon éhesnek, megígérte minden párt legjobb Ígéreteit. Általános, egyenl, titkos és soviniszta nemzetiségi politikái, szeszadó eltörlését, független Magyarországot, szabad dohánytermelést, katonai szolgálat leszállítását, gyáripart, kereskedelmet s minden agrárboldogságot. Vékonyka hangjáVégtelen beszédet mondott,

ból

úgy dlt a meggazdagodott

világtörténe-

lem a bepálinkázott parasztokba, mint a felhszakadás.

A

parasztok

állottak,

hallgattak,

253

fónyes szemekkel szájat tátották, mint meg-

annyi puszta ház, melynek

útait

eliiagyott

befutotta a pálinka s kitette ablakaiba az

mécsest. Este

nagy tokány-soirée

ég

volt Sehön-

bergemél^ báróval, tósztokkal és pálinkával

Fogarasi a hatott

teljes

s

biztonság reményével utaz-

el.

Egy pár nap múlva

a jegyzhöz távirat hogy izgasson a kormány jelöltje: Ijjász Ferenc érdekében. Az öreg jó Ijjász nabácsinak mióta kibukott a Házból híres érezték pártklub gyon a hiányát a tarokkpartijánál s felesége most már nem engedte fel a könnyen megkopasztható öreg érkezett,

—

—

dzsentrit a fvárosba.

A

párt

elhatározta,

hogy okvetlenül visszacibálják az öreget az alkotmányba s az öreg beteg volt a megszokott játék, megszokott emberek és megszokott pletykák után. Összes politikai termése egyet-

mondatba tömörült bele, melyet oda-odaismételgetett a politika kakasainak: „Csak simán, csak simán". Ezért igen higgadt, bölcs. Deák Ferenc-szagú embernek tartották és több bizottságba beválasztották. Domokos jegyz a táviratra rögtön magához hívatta Szonda Gergelyt. len hiányos bvített

—

A

negy^'^enöt év körüli Szonda régi székely nemesi CvSalád züllött sarja volt. Kétszer

Volt elzárva bankóhamisításért. Eavasz,

er-

szakos, szájas, líártyás, iszákos volt, de els-

rangú kortes. Rábeszélni, rémíteni, száz

lélek-

254 l)en ezQr szájjal ordítaiiJ,

mindenütt lenni,

denkivöl enni-inni,

hazudni,

átlopni, kijátszani

senki

mint

mlri'

voilcs-barniolíat

sem

tudott

úgy,

.

Valóságos klasszikus keresztmetszete volt a népképviseleínek, szemléltet ábrája a szabadverseny politikai eszközeinek. Szonda

még aznap munkába fogott s másnap már három bevert fej és ötven Ijjász-párti volt a faluban.

Ilona a következ levelet írta Zágoninak:

—

Méltóságos Uram,

még mc«t

is

reme-

günk

attól az örömtl, hogy Méltóságodat házunknál tisztelhettük. De Méltóságodhoz, ki elveinek oly törhetetlen harcosa volt, lennénk

méltatlanok, ha

nem küzdenénk

amellett

a

mellett, amelyre lelkünk felesküdött. a férjem mindig a kiegyezés mellett voltunk, a történelem nagy viharában Magyarország nem állhat meg egyedül. Méltóságod nagylelksége meg fogja bocsátani, ha a kisember is kitart a lelkiismerete mellett. Méltóságod hálás, csodáló tisztelje: Kuníz záfizló

Én

és

Imrénó Kovács

Ilona.

Este az ablaloiál ült Ilona, be-bezörgetto az elmenöket:

— Hát kire szavaz, János bá*T — Én, arra a báróra, amit a Beák

Ádám

árul.

— Arra a zsidóra, akinek a ságos kat.

iir

A

Zágoni méltó-

úgy eladta magukat, mint a barmo-

méltóságos úr elkártyázta a vagyonát

255 8 mert vénségére

a pénzt, az Lássa,

az

nemes

s ö

még

szép személyekre dobja

elsö zsidónak

íj jász

sem

magukat

eladja

nagyságos úr régi magyar kívánja ingyen az emberek

szavát.

A nagy küzdelem megkezdöd<>tt. A munka, a szokott élet minden mozgása megsznt;. A mesék ígérete, a nép húsában szenderg örök vágy, az eldorádó: a potyaevés és ivás

s

— korcs— mindkét párt

boldog élete elkövetkezett. Estémként

mában vagy magáinJiázakban reggelbe nyúló

zabálásos

töltötte a parasztba

az

összejövetelekben

ételt-ltalt,

a kongó

nagy szavakat, a hazugságot és gylöle-tet. A kót párt küzdelme úgy kiélezdött, az összecsapás oly hevesnek ígérkezett, hogy Kun

Ern —

—

Pestrl nézve a dolgokat azt gonhogy a két marakodó elül el lehetne ragadni a mandátumot a haladópárt szá-

dolta,

mára. Rávette Földes Aladárt, a megmilliomosódott lapszerkesztt lap, mely eleinte

—

revolver-újság volt s azután komoly politilcai tényezvé pénzesedéit hogy próbáljon a ,

—

zavarosban halászni. így egy harmadik párt frazeológiája, pörköltje és pálinkája is bele-

szakadt a nagy

szó-,

pörkölt-

és

pálinka-

zuha tagba, mely végigcsapott a falun. Az öreg Barabás odavitte töpreog becsületességét János elé: .Táncs úrfi, ha ezeket halljn az ember,

—

mindenkinek igaza

256 sincs igaza.

Mit tanácsol,

sza-

kire

úrfi,

vazzak?

János mosolyogva felelt, de a hangjában volt valami lekötött indulat: -- Tudja mit, öreg, vágja meg mind a hármat, amennyire csak tudja. Amit úgy kap tlük, az a maga csalhatatlan alkotmányos haszna. Aztán a választás napján szökjön

meg, vagy legyen halálos beteg, hadd üssék "Eiz az egyetlen mód, hogy

az ni-ak egymást.

maga csapja be ket. Szcs Daninak, a forradalmi

tiszteletes-

nek megérlel nap és ígért szüret volt a Földes fellépése. Ingyenprófétává szegdött az új megváltó mellé s mint roppant napraforgó nyilt ki belle a telehullatta a

demokrácia

s szó-szirmaival

lm

a

falut.

nivellálás ideje, korgó

elérkezett

gyomrokban

nagy

és lázadt

szivekben zúg a félrevert harang a kiváltságos világ agóniája felett. Itt vajúdik, riad az új világ a parasztokban, a senkikben, a megrabolt milliókban s a szavazat,

dugott

bomha van a

mely mint egy

lelkekben, meglöki a vi-

lágot az egyenlség, a demokrácia

emberi méltósággal

felé.

Aki

született, aki jogot, igaz-

ságot és kenyeret akar, az Földes Aladárra fog szavazni s a szolgabírák, feudális zsarnokok, rabló csuhások romjain odaviszi

az új Magyarországhoz.

Ez a tábor

kövét

volt a leg-

kevesebb számú a faluban, de leginkább ököl

257 volt az öklük és legtöbb láng

volt

a

sza-

vukban.

novemberben

Itt

már

hallgató házak felett vad

a falut.

A

falut,

van s hó és tél Nemere nyargalta

honnan most a munka

el-

ment, mint egy elkergetett lelkiismeret s az riadt galamb. Sötét, föld-

ima eltnt, mint

szagú szobákban, kormos lámpa tragikus fényénél, a gyilkos üveg mellett, egymáshoz hajló parasztok meg nem értett, hosszú szavakban téptek öl gylöletet magukból, gy-

egymás

löletet

5ket

ellen,

—

hogy

id

vénült föld és rohanó

állam

ha már tépi s az ezerkez

—

a folyó történelem is hazugság, alkogylölet és öngyilkosság legyen nekik. A Földes kortese Firtos Mózsi volt: hatalmas, fenyszálnak termett, rajongásokra hol,

született székely.

Mintha óriásokat teremt

öreg Jókai szabta volna oda

álmából tépett Legénykorámarcangolás után, nyugtalan vére kivitte Amerikába, keresni egy termetéhez való sorsot. Ott kapott herkulesi robotot, is gigászi nyomorúságot, nehéz, sötét munkát. Évek múlva visszajött egy pár száz dollárral, egy pár száz angol népkolosszusnak a kis faluba. ban, valami vasárnapi véres

szóval s világot szül mondatok tört darabjaival.

A

dollárokkal visszavásárolta kis

tel-

angol szavakat elfelejtette, a mondatok elszunyadtak benne, mint a kazal mögé

két, az

kergetett szelindekek.

De

Sisab Dezs: Az elsodort fala

mikor I.

megjelent 17

258

Szcs Dani

s

a

demokrácia

üvöltött a tárí

mondatok új életre riadtak, az elpihent gép lökött ervel kezdte zúgni lelkekbe, az alvó

kedvenc robotját. Nagy szürke, beteg kék szemeiben, melyekben összes seinek éhsége tágult, mint két kétségbeesett száj, fellobogott a döbbent fény, a minden mámornál

mámorabb

prófétaláz s a felheccelt mondatok kiugattak belle, csattogó foggal, véresen, hogy átvigye másokba a benne feldübörg

minden megrúgott

se

apja, minden nyomorgó Ennek nem kellett a pénz, a Az ital is csak bels, izzó valót-

bosszúját.

zsíros falat.

lanságának valóvá hihetje volt. Neki minden atomja felfakadt száj volt, hogy érezze, a megkondított harang, a felrázott hogy ököl, az odadörgött állj-meg. Szelíd, sápadt kis penészasszony felesége otthon rácsimpaszs nstényszerelme minden kapaszkodó szavával, könyörögve húzta vissza a békébe, a családba, a munka biztos védelmébe, de a rettent meggyzdés, mint vágóhídra hajszoló hentes, korbácsolta ki a zivatarba a vörös szavakba riadt bikát. Fia, húszéves, birkózásra, ölelkezésre, hejehujára fakadt legény, szilaj felkacagása a megtépett fajnak, vére sodró árjával szakadt az apja zúgó szavai után. Ezt már nem a világnyomorúságra megváltás bántotta, fütyült de s minden tagadó fejrázására az életnek, kellett valami, amiért verje a mellét, felhúzza

kodva Istennel

259

a vállát

odakiáltsa a ki a legényt, hogy 6 izmai felkukorékoljanak tudatába, mint napnak ágaskodó kakasok. Kés éjjel hazatérve az öreg földrengetö léptekkel, a legény felléptei új termés harsonái voltak hevülve a pálinkától, az otthoni üveg mellett az öreg még órákig golyváskodott fiának a

—

—

,

megváltandó világról, mélyrl szakított szavakkal töltötte bele a parazsat, hogy az is dühös mellett feszítsen a világnak. Az aszszony pedig, a nyomorult, beteg nstény rabszolga, behúzódva az ágy vackába, odatapadva a falhoz, Istenhez könyörgött összes elzje imádságával, hogy óvja meg ezt a két, falnakrohanó lelket a törvénytl, a rendtl, az uraktól, a nagy misztikus világ kiötl szörnységeitl. A civódások mind gyakoribbak lettek és mindtöbbször kellett csendrnek jönnie a faluba. Véres fenyegetések és bosszú ülte

meg a

lelkeket.

A

három

úri jelölt közül hol

nyomukba

egyik, hol a másili rándult le s tajtóltzással

viharzott

fel

a

új

nép-pocsolya.

Szonda Gergelynek nagyon a begyében volt

ég

Firtos, ez az áradó próféta, aki

még

ravasz körmei közül

az

is

szavaival ki

tudott

tépni egy-egy voks-barmot. És akkor arra a

pompás

ötletre jött,

hogy titkon

belopta a fülekbe, hogy Firtos

embere, hogy

yakkal

is

k

fizetik azért,

elhíresztelte,

Mózsi az hogy más sza-

dézsmálja a Fogarasi-párt nyáját, 17*

260

De a

pálinka, a pénz

nagyságos úr

tlük

csak az

is

jön, a Földes kedvükért handa-

bandázik, az utolsó percben

odacsapja embereit az

küls

Ádám

k

majd lemond

és

sátorához, az egész

móka. A Deák emberei éktelen dühbe jöttek erre a

ellenségeskedés csak

hírre, ez

már nem

becsületes

játék s titkos

suttogásokban a népharag rozsdás, gyilkos szögeivel verték ki a Firtos Mózsi nevét. Az esti órákban már csak csapatosan, bottal mertek járni az emberek s a szegény felrázott falu minden rültje féltette fejét min-

den másik rülttl.

A szavazás eltti hét

szombatján mindenik

végs sarkantyúdöfésekkel igyekezett rohanásba hozni a megeredt barmokat. A Schönberger-korcsma a Deák Ádám embereié voltak a legszámosabban. volt, mert mégis

párt a

k

Deék Ádám,

aiki

fanatizmusától féltette lölt© is ezt

a mélyszem próféta-buriánt, aki-

nél a kortesség

gylölettl sokkal, de

a Firtos-lobogó embereit és mert gy-

leg'inkább

nem

üzlet volt, lefogott,

hangon, ravasz annál érthetbben

izzó

árulóról, a Judásról, aki

nem

de

csavarodáaz beszélt

becsületes esz-

hazug koloanppal csalja a népet az ellenség aklába. Az öklök összeszorultak, a

közökikel,

megcsikorogtak a fogak, a szemekbl kilcönyöklött a vérre tátott gylölet. Kóré Zsiga, a volt kurátor

pálinkától csorduló szájakban

fia,

vérmes, iszákos, legényked legény, sze-

261 íréivel

mint tét éhes gyermekszájjal tapadt és szívta belle a gylöletet.

Deák Ádámra

Szívta és felduzzadt vérében vad rohamok keletkeztek,

ingó, rendezetlen

gyermekagyában

szaggatott képek rohantak át, bravúrokra, bal-

ladákra éhes izmai régi vágyaikhoz új célt kaptak: megszabadítani a falut az árulótól, kinyargalni izmai feltorlott

hs

lennL

A

erejét,

csodált

fényes kép, amint izmos karjá-

ránéz

val letaglózza az árulót és körötte

a

tapadnak brére s az szörnyülködésben, megélete dobogott szivekben magasra lobog, ez a kép pohárról pohárra mindjobban átsztte vérét, álmélkodó

falu,

leányszemek

izomjai rostját, idegei titkos

végre egy

nekirohanó

szagolt veszett bikává, Istent

öklel.

felhúzott gép

lett,

vért

mely törvényt rúg

és

Pelyhes, csókraálló szájából a

egyhangú

zörejével

— Majd máskép lesz, — És kés mikor

gette: lesz.

míg

esalitját,

akarattá

éjjel,

majd

ismétel-

máskép

visszatért alvó,

összegyrt vén anyja mellé, a hitvány ágyon, a mély álomba süppedt ember véres vízióiból fel-felhörgött

a

nekilökött

vak akarat:

Majd máskép lesz, majd máskép lesz. Másnap az istentisztelet negyedórával

sbb

— ké-

kezddött, a juhok alig tudtak elválni az alkotmány vályúi melll. De azért ma zsúfolásig volt tele a templom s kivörösödött, elfordult szem arcok torzultak egymásra, a Bápadt Krisztus kifakult a bestiává vissza-

lökött népbl. Eljött mindenki,

liogy

dacát,

panyókára vesse az Ur színe eltt, eljött mindenik, hogy gylölete agyara odadöbbenjen az ellenfél szemébe s a nk mint megxiadt, félénk tyúkok lapultak a megvadult hímek között. És míg a szegény bukott pap szokott szavai aláhullottak: megváltásról, keresztrl, szeretetrl s a hímzett takaró fedte a titokzatos kenyeret és az örök élet borát: a demokrácia, a népfenség, a szabadság, a testvériség, a hisztérikus, szörny Kousseau mint ég számum sivították át a mint egy

palástot

felheccelt vérebet: ölj! ölj! ölj!

után a templom eltt rendeszoktak lenni. Most ebben az ottmaradásban dac és kihívás mondta: volt. Mindeniknek odafeszül izma Istentisztelet

sen csoportos

beszélgetések

—

is itt

Látod, azért

vagyok,

a

élet

te életed

eltt, az én igazam az igazi igazság, mert ezé

az

agyonütbb

ököl,

a harapósabb

Firtos vad gesztusokkal

beszélt

fog.

híveinek

éppen a Krisztus népmozdító szavait rázta beléjük, mikor a Kóró Zsiga

— s

szikeléje

dobbant:

— A Judások ne beszéljenek az ról,

log

Ur

Jézus-

mert a torkukra forrassza valaki. Firtos öles válla magasságáról megvetnézett erre a meglódult vad csikóra, de a

fia elébeugrott:

— Az apámnak — Annak hát!

mondod

ezt?

263 '

— Mondd Az

mégegyszer!

véd

fiú oly felegyenesed tilaszemeibl olyan sionhegyi láng csapott ki, hogy a bomlott bika némán torpant eltte. Deák Ádám gúnyosan kiáltotta neki: No Zsiga, hát megakadt a merszed? A napok óta felhúzott gép nekilódult. A Kóré Zsiga keze lecsapott, de már kés volt benne. A vérében elre felajzott csapás, az apának szánt büntetés a fiút érte. A Firtosgyerek elbukott, mellényén kibuggyant a

lom

apját

volt,

—

vér, kalimpált egyet a

lábaival s aztán elnyúlt a földön, a kenyéradón, a megnyugtatón, az Ur háza s a csendes fejfák eltt. A holt falu új retkrutát kapott.

Egyetlen szörnyülköd jaj szakadt ki a jelenlevkbl. És az egymás ellen harapó eanberek mos-t olyan egy arccal néztek az egyetlen halálra. fogta.

Kóré Zsigát már két csendr

Az örsvezet

lehajolt

közre-

a kidöntött

fia-

tal élet felé, hallgatózott

a félig nyilt ajkaknál, tapogatta a megontott mellet. Azután felemelkedett. Meghalt, szólt súlyosan, egyszeren. Firtos mereven állt, nagy, ijesz-

—

tre

—

tágult szemei dermedt szúrással néztek

messzire,

mintha

túl

minden jelenlev

látsza-

tokon, az okok mélyén, az egyetlen nagy ellenséget hívná halálos párbajra. Firtosné, a

nyomorult, félénk, vézna

asszony most lobogva, mint egy felgyújtott ház s mintha a bosszúálló Isten rettent, levelébl olvasná.

ío-1

égnek

két kezét az

]3eák

Ádám

rázva,

arcába:

fakó

odaüvöltözte

—

a

Megkeserülöd!

Megkeserülöd Az emberek szétkullogtak, némán, orravérzsen. A csendörök elvezették Kóré Zsi-

A

gát.

halottat

elszállították.

is

A

haza-

vánszorgó asszony ki-kiordította zokogásából Megkesea visszafizetés irtózatos vágyát:

—

rülöd! Megkeserülöd!

És mindnyájan:

gyilkosok

bujt ravaszság és bosszútkér

rök

és

mind

az

elbódultak:

gyilkolt,

és

anya,

csend-

fájdalmasan,

végzetesen, örök ítélettel nép voltak.

5.

Juditnak már

ég

szenvedés

és

lázas

mégis új meg új hetet maradt ott. Gylölte a roppant valósága város valóságát, mely nem az az belle kitépte t, volt, mely megcsalta élete. egyetlen álmot, melyért élet volt fiatal Faja káprázott szemével az egyszer elejtett hallucináció volt Pest, de

életet képtelen

volt

újra

azért

felvenni.

Óriási

halálrobamok jöttek rá s néha órákig elsétált a Duna mellett. Belevetni magát ebbe a meghalni! nagy tovazúgásba, elsodródni,

Hogy amikor majd testét kifogják, döbbenjen meg ez a könyörtelenül él város, hogy a szépség királynje s csak most szik észre, amikor már halott. De eszébe

itt

járt

veju-

265

egy képes napilap képe, hogy a víz mia halottakat. Irtózni kezdett a Dunaparttól. Elkezdett regényeket vásárolni, beléjükdobta magát a megigézett gyermek lélegzettelén bújásával, napoikig nem mozdult ki szotott

lyen rémítvé puffasztja

bájából.

Minden hsnvel együtt

halt,

minden

tragédiával vele zuhant. Foglalkozott a tervvel, hogy elfut az élettl, elhagyja apái vallását, apáca lesz. Milyen szép fehérarcú apáca lenne. És egy sápadt, tragikus arcú papot képzelt, egy fiatal Dante-arcú Claude

Frollót, aki mély, hulló elkárhozással nézi a

templom szögletébl. Miklós ebben az

idben

ideges,

fáradt,

kedvetlen volt és sokszor nagyon komiszul bánt vele. Ostoba libának nevezte, akit a

könyvek elbolondítottak s aki idejön és megijed, mert az élet olyan, amilyen. Judit sokat sírt, de jól is esett neki, hogy mártír és szenved.

Az egyetlen, akinek közelében Judit újra a régivé elevenedett: szeszélyes, kegyetlen, gonosz n-macskává, Sarkadi volt. Az óvatos, bölcs srófokra járó fiatalember igyekezett minél kevesebb felelsséget cipelni a Judit kalandjából Judit utána ment, órákon át kísértette

magát

vele,

felvitte szobájába, ott

csipkedte,

gúnyolt^.,

felvillantotta

rejtett

mikor a szegény Sarkadi kiizzadott az óvatosságból és könyörögni kezdett.

szépségeit s

266

nagyokat kacagott. Nem, nem, csak egyszer volt Budán Judit-vásár. Egyetlen vad élvezete ez a szádizmus volt. Mikor aztán a karácsony közeledett, a gyámoltalan, kényeztetett,

gyermek egészen

csalfádba

mártott

elöntötte Juditot. Kétségbe-

hogy tévedett tehetségében, álmaiban, hogy érzi, hogy a mvészet sohasem tudná fenntartani, az irigyek az iutrikáival nem tudna küzdeni, hogy apja fehér, álmodó leikével mindig hátraszorulna. És hogy hull hazafelé, veszett hullással, ott van az helye az apja mellett, esett könnyeis levelet írt haza,

vigasztalni, Antigonéja

ennyi volt:

A

—

lenni.

Jen

válasza

Gyere.

viszontlátás

b

volt könnyekben. Judit

csordultig telt a viszontlátott faluval, a régi

benyomásokkal, melyekbl gyermeksége elépült és zokogása mély volt, egész életébl jöv. Milla és a gyermekek bgtek és csordultak, mint az szi es. Jen, az összetört, félretaposott,

kolni

szerencsétlen

— sápadtan,

ember hagyta magát mozdulatlanul

—

csó-

de belse-

jében nagy robbanás volt e csodálatos szépség leánya, egyetlen diadala életéfelé, aki az nek. Eleinte komoly, rövid kérdéseket tett:

Nem

—

fáztál

meg

az úton?

Ftve

—

volt a vonat?

És ezek a mondatok már ráhajlás és cirógatás voltak. Az este aztán a tragikus családban mégis ünneppé boldogodott. Eleinte Milla és a gyermekek, késbb velük sodródott Jen is.

261

apró, &zeT részletes kérdést tettek a pesti életre,

amit sohasem láttak s csak az ujságból ismertek. Faggatták a színiakadémiáról, a színhíízakról, a nagy emberekrl. Naiv kérdéseikbl

a Ilit, hogy aki Pestre megy, ott egy kirakatban meglátja az egész modern

kilátszott Diint

magyar

életet.

Judit az

s

talajon

felbáto-

rodva, visszatalált gyökerein kinyílott, mint

egy naprahozott virág,

vérbl

színes,

szökött

szavak zuhataga jött ki belle, mint vérvörös virágok egy gazdag ázáleából. Minden szava egy kis dráma volt, melynek utána játszott hangjával, mozdulataival, arcának fo^céges

mozgó

Amint szavai elragadták, a mámorával oly részletes, mozgó

életével.

feltol ni í

élet

képét adta sohasem látott, soha tént

dolgoknak,

nyüzsg, él

hogy

domborm

pesti

meg nem

élete

tör-

mini egy

vonaglott a család

fel-

Meséjének kilencven, percentje hazugság volt, de a színész igazsága, mely az agyban, vérben, a lelki zápor bonyolult hullámaiban épi>e'n olyan élt valóság, mint a körülhorzsoló élet. És ez a lány, aki fényesedett szeme

elé.

akarattalan, szétfolyt lélekkel ténfergett Pesten,

mint egy szétoszló köd, aki gyáván

v'psza-

szeppent a küszöbnél, melyen át az álmodott pályához juthatott volna, most csodálatos következetességgel, biztonsággal s az élet szug-

geráló elhitetésével játszott el nekik egy «oha

meg nem ki

arra,

élt életet.

hogy mit

Különös részletesen terjedt szavalt, mit énekeit a fel-

2G3

vev

bizottság eltt, mit mondanak tanárad, hogy voltak elragadtatva, hogy irigykedtek

társai. leírt

Szavakat, eseteiket idézett s egyeseket

beég

a mijideninap

valóség perzsel

éles-

ségével.

— Láttad-e Ivánfy Jent! — kérdezte Farcády, ki

még Kolozsvárt

csodálta ennek

zeng

pátoszát.

—

Láttam az Ember hallottad volna, mikor azt

íiragédiájában.

Ha

szavalta, hogy:

lm, nagy Isten, tekint?

le és pirulj,

mi nyomorult. Akit remeknek alkatai, az ember,

Jennek könny

szökött szemébe.

boltozott, eltemetett

A

rég

el-

álom: ünnepelt tragikus a tömegek gerincén a

színész lenni, átsüvíteni

tragikus pátoszt, melyet belélüktet a zuhanó világ, utoljára, fájdalmas eléje.

Az álmodott

hívással

elevenült

babér, a zúgó taps, a kocsi-

ból kifogott loA'ak, a fáklyás zeoie

lottasmenetben mentek

eltte

pompás ha-

a fáklyaláng gyászpompáját ráborította a sötét papi Iáikra, ahol egy elbukott pap él nyomorult családjával.

A

szomorú,

kitépett sóhajtásban

el

életvert

hajolt

s

ember egy

önmaga

hullája

felé.

Másnap, mikor Judit végigment a falun, hogy meglátogassa Böjthééket, megsápadt szépségét, melyen most egy új, hideg méltóság

269

úgy bámulták, mint egy még soha nem

ült,

tott

csodát és ezer

Nyomán ten egy

kérdésre

Hogy

felhemzsegett a legenda.

fherceg

parancsából

Operában

szeretett beléje s az

kellett

lá-

kellett felelnie.

Pes-

udvar

Hogy

visszajönnie.

fellépett és óriási sikere volt.

az

Egy

párizsi igazgató szerzdtetni akarta, de az

szíve visszavágyott a faluba.

De

Ilona natu-

ralisztikusabb irányt igyekezett adni a me-

séknek. Olyan nehéz lett

a kisasszonynak a

leánysága, hogy alig tudott Pestre futni, hogy az útban el ne szottyantsa.

magát

Hogy már

itthon

a szemeiben szétvetette lábait, ha Farkas Miklósra nézett. Miklósa nak jó dolga lehetett Pesten. Most aztán bizonyára az a bolond, mert bolond és nem zseni, jóllakott vele s amilyen komisz, visszaküldte mint egy elhasznált ruhát. Böjthéék nagyon apás-anyásan fogadták. A János elbeszélésén át a Judit pesti kirándulását nagyon ideális tiszta valaminek látták. Judit a két öreg társaságában vérének akacégérül viselte

s

—

ratlan

színjátszásával

—

szzies,

szerény, odasimuló kis leány volt.

Böjtbe nagyon szerette s

meg

nem

ártatlan,

Az

öreg

egyszer villant

benne, hogy ilyen menye legyen. János vidámsággal mondta: Most, hogy belekóstolt Pestbe, talán jobban meg fog becsülni minket. Mikor hazakísérte, mégegyszer megkér-

jó

—

dezte:

270

— mit

És Ha most megismétlem a kérSsem,

felel?

— Ha maga

tudná a pesti életem történemeg a kérését. Nézze, Jutka, én most is éppen oly derült, egészséges és ers vagyok, mint a múltkor és éppen úgy kívánom és szeretem magát. És ez a f,»aiem az, hogy maga mi volt Pesten. A lány elgondolkozott: tét,

nem

ismételné

—

—

Lássa, János, már csak azért sem mernék magához menni, mert magát neon értem. Minden férfit félsz imáit ólok egy pár perc

még

alatt,

Miklóst

is

egészen látom, pedig

minden negyedórában más,

és így tudok valamilyen lenni mindenikkel szemben. Magából egy kukkot sem értek. Ha magához mennék, mindig megkötve érezném magam, még meg

csalni, úgy nem volnék tájékoHogy tudnék megcsalni egy férfit, akin nem látok át, akit nem ismerek. Ez nagyon ingerelne s egyszer csak meggy íilölném

sem merném zódva.

magát.

Két-három napig nagyon élvezte Judit a a családot, a hóval borított, nagy hallgatású roppant telet. Kis testvéreivel játszott falut,

eleven, falta tott,

veszett

gyermekséggel, babusgatta, új, pesti nótákat taní-

ket. Anyjának

úgyhogy a könnyen vígasztalható

asz-

szony visszatért egykori felhtlen boldogságához. Még a cselédet is megajándékozta. De legodaadóbb volt a szerencsétlen apa iránt.

271

«H

egész tragédiájával szerette ezt az örökre

gondolt szépséget, egyetlen viszonyát a halhatatlansághoz. Fájdalmas szeretetét mindegyre

rácirógatta lányára: itt,

—

Ügy-e, mégis legjobb

édes lányom, a te rossz apádnál, a te sze-

rencsétlen apádnál?

De csakhamar Judit mindennel tele lett s mind nagyobb szomorúság dlt rá. Mind többet menekült a szobájába s küls tétlenségében odadobta magát a belsejébl vissza-

—

Ég

szakadó emlékeknek. minvalósággal den logikus kapocs nélkül képek hullottak eléje pesti életébl s testére újra felforrósí-

—

tották az élet otíaaii lázát. volt,

hogy

legtöbbször

A

legkülönösebb

benyomások

olyan

éledtek újra, amelyeiket ott ésare

sem

vett és

most énjének sötétjébl éles hántással hasadtak tudatába. Mikor egy este Miklóssal a Mátyás-pincébe ment, egy öregasszony a bejáratnál hisztérikus, gúnyos kacagást kanyarított. Ez most felborzadt a gerincére. Minek kacxigott, mit látott ki belle? Egyszer pedig, mikor az Erzsébet-hídon átment, túl, messze a parton, öt ember ügyesbajoskodott valamivel. Mit csináltak azok ott? Most élesen látta, hogy egy püffedt, lesimított hajú, rengeteg hasú holttestet akartak kihúzni. Egy elhangzott szó,

átvillant arc visszavonaglott tuda-

túba és felkarmolta nyugalmát.

Egy ben riadt

éjjel fel.

két óra tájt rémült felszökés-

Mi

kiáltotta fel?

Az

óriási, le-

272

súlyosodó, döbbent csend, mely mintha

végtelen szorongás dobogása lett volna.

egy

Künn

a sápadt hó világított, mint egy halott arca és mintha csendes léptek jártak volna a havon, melyek belerengtek a szíve rezdülésébe. És ekkor az a kétségbeesett bizonyosság állította

meg

vérét,

hogy

most vén,

hogy

arcát borzasztó barázdák torzítják, haja megritkult,

halotti

bre

festetten lötyög és kivigyorog a

koponya belle. Oda egyetlen

Remegve

megállíthatatlan szépség!

gyertyát s kis kézitükrét elvette,

ágy

szélére. Eltelt két perc,

nézni. Szép volt,

félelmes,

amíg

élete s

a

gyújtott ráült az

bele

mert

végzetes, halálos

szépséggel.

És amint

ott

mélyen nézte magát,

két-

kapaszkodó szerelemmel, egy mondat esett ki belle: Gyere be, kis szke, én tudok úgy, ahogy akarod. ségbeesett, halál eltti,

—

Mintha döglött egér hullott volna az majd felsikoltott. Honnan való ez a mondat, mely fagyasztó undorodással döbbenti életét? És látta a fényes kört, látta részölébe,

letesen a piszkos aszfaltot, egy köpést és két

cigarettavéget. És a szörny, elítélt nt, amint a borzasztó kört járja. Rekedt hangjának érdessége horzsolta füléi

Halálos

rémületben,

ingben,

dideregve

ment a hálószoba felé, hogy felkiáltsa övéit, hogy meleg emberi életükkel körültapassza halálos agóniáját. Benyitott a szobába.

Far-

273

cády mély, nehéz lélegzéssel aludt, Milla rövid, gyors horkolással, a három kis gyermek mint három fáradt madár pihegett. Olyan végtelen vigasztalanság, olyan egyedülvalóság volt e fekete hálószobában az alvó lelkek megértette, hogy hiába felett, hogy Judit volna a segélykiáltó szó, hiába a kapaszkodó

karok.

Visszament.

Egy darabig ágya

fergett, határozatlan remegésben.

feküdt,

szélén tén-

Azután

le-

a megvert síúgy riadt bele

magára húzta a paplant, egészen

fejére és sírni kezdett, átrontó, rással.

Majd

láz

jött

reája s

egy álomvizióba, mint egy szörny felébredésbe.

Saabó Dezs: Az elsodort falu

I,

IS

V.

A VILÁGTALAN FALU 1.

Üjból vetettek, a téli vackaiból kibujt nép újból földnek hajolt. A vetés újra kintt s újból remegtek, imádkoztak, káromkodtak érte, hogy az elbomló kalászok adjanak össze annyi kenyeret, amivel el lehet vergdni egy új kenyérért. S a mag újból kalászba szökött, a

nap végezte munkáját

és új-

ból fenték a sarlót.

Ebben az évben július végére maradt az Mert közben nehéz idk jártak. A haragos hegyek jeget és viharos est fújtak a

aratás.

növeked

sávokban fektetNéhol a búzatáblák ték sárba a feltör sürjébon. Egyszerre csaik ritkás helyek támadtak, sápadt, csenevész, magtalan kalászokkal. De amelyik helyen a szerencse megóvta a gabonát, soha gazdagabb kalász nem volt, mint az idén. János reggel három órakor kelt fel. A sápadó csillagok még forogtak az ég mélyén ígéretre és hosszú életet.

275

8 a

leveg ers

volt,

mint egy Haisány

bizta-

A

mosdóvizet vidáman csapkodta kacagó izmaihoz, mint egy fürdésbe részegedet! gyermek. És vércsepp a vércseppel, izom az izommal, az atomok egész vidám rohanó hadserege, melyek kitették ezt a hatalmas szép életet, vidám énekbe zengtek össze. Mitás.

lyen jó felébredni, élni, ers és fiatal lenni, munkába menni, elfáradni, enni, ölelkezni,

Egy

hskö-Iteménynek tiszta indul ki s a földbl mely a érezte magát, nincs kiontott melyben földbe tér vissza. S vér, csak munka, áldás és gyzelmes elnyújtóaludni.

mély,

zások.

Az emberek már

összegyülekeztek az ud-

varon, a ház cselédjei és a kalákások.

Min-

denki vidám volt, mert sötét napok és vénít íöldtépés után ez mégis gyzelem és oromra tzött zászló. A fiatal lányok vígan évdtek a legényekkel. János egy pohár pálinkát adott mindenkinek, hogy meleget vigyen belé-

jük a

hvös

reggelen.

künn sorbaálltak, elhúzódva gabonatábla széltében, mely egy kissé dlnek ment, a nap feljött velük szemben, a kalászok erdején át hosszú sávokban világította meg ket. És az izmok egyszerro megelevenedtek s úgy hasadt ki bellük az ének, mint a bimbó a duzzadó bokorból. Tudatlan mélyükben, az élet összefutó gyökerei;Mikor aztán

az egész

nél,

hol az élet és a halál birkózása

folyili, IS*

276

úgy hogy néha rettent szorongással döng a tudott világba, most mint egy végtelen gyermekkacagás, egy forró él ima terjedt fel

szét az élet igazolása.

Egész napon folyt a munka s az emberek boldogok voltak a megtárult föld szerelmében. Mikor este hazakészültek, egy óriási szekeret megtöltöttek új kalangyákkal, a lányokat megkoszorúzták kalászokkal s úgy ültették fel ket a szekérre rakott áldásra. Közbül ült a legszebb, az öreg Barabás lánya, Mária. És Jánosnak, ki azóta állandó viszonyt folytatott a lánnyal, új felfedezéssel merült a szemeibe ez a termésre termett gyönyör emberi valóság, melynek látása olyan valószíntlenné tette a halált. A szekerek megindultak, békés ökrök húzták, mint valami boldog antik nászmenetet. A lányok, sarlójukkal a kezükben, énekelni kezdtek. A férfiak gyalog követték a szekereket, sarlóval kezükben, vagy kaszával a vállukon.

Az

öcregek liáti-amaraditak, csende-

A

sen öreg szavakat hullattak. fiatalok vele énekeltek a lányokkaL mez meggyült melege a leszálló szürkületben kéjesen, hízelegve dörzsöldött hozzájuk, mint egy óriási pelyhes macska. Benn a faluban a már beérkezett, vagy

A

otthonmaradt fiatalok az uccák szegletén si telt kártyusokkal ós kannákkal várták a hazatérket. A szekerén

szokás szerint vízzel

277

ül

lányokra, a fiatal

onnan

is

legényekre

Nagy

hullott a zápor.

keletkezett s a sötétbe

innen

is,

herco-hurca

süllyed uccákról meleg

kacagásokat csörgettek a derült ég felé. Azután szerteszét csendes jó jó éjszakát,

—

—

—

levegben s egy félóra múlva hallgatott a falu a nyugvó munka éjszalíát

szállottak a

szent hallgatásával.

Másnap

mikor a

délben,

izzó gabonatábla

közepén

félig

Learatott

ebédelni

leültek,

Barabás Mária ellépett János felé s szégyenkezés és félelem nélkül, mosolyogva és mégis komolyan, mintha a föld szeretete, a ternaö Gaea nyúlt volna gyermeke felé az áldás és termés boldog mozdulatával, egy pirosra sült

s

fehércipót nyújtott át a fiatal gazdának.

Ez

Eiár az új termés volt, a drága új kenyér,

gyötrd is

a

örökös új megáldozása. János bort

hozatott ki erre a napra, a család hagyo-

mányos ünnepére.

A

férfiak körülállották, ö

vette a kenyeret, áldást

kívánt

családokra és megtörte,

mindeniknek

egy darabkát. kézre

s

új

meg

Azután a kulacs új áldás

ntt

a

földre,

járt

a

adott

kézrl

az ajkakon, mint

kalász a megfrlssített barázdán.

János ekkor észrevette, hogy Deák Ádám Mózes lehetleg távol állanak egymástól s hogy a fiatal hulla még köztük fekszik és sötét még a gylölet bennük. Odahívta és Firtos

ket maga

mellé, az egyiket jobbra állította,

a másikat balra. Azután felemelve kulacsát,

278

egy nagy lendítéssel az ég mezk felé mutatott s felhajtott egy kortyot: Az Isten áldja meg kenteket, hogy most itt az új áldás eltt megbocsátanak egymásnak. Székelyek vagyunk, egy sors árvái, ne gylöljük egymást. Ki fog szeretni minket, ha mi is ellenségei vagyunk egymásnak? A két emberben szétjárt a kenyér, a bor lelke, mint tavaszi friss sugarak a kihalt házban. Mondták nekik a közös izzadást, a meg-

—

osztott szorongást. Az évezredes egység, a nagy nemzet: a kenyér örök végzetét mondMondták a mámor testvérít s tíik nekik. vigasztalását. Az a fiatal hulla lecsiiszott a

Firtos bá* lelkérl az elszakadó idbe, a ma-

kacs

gg

leolvadt

bl ntt ember tását.

Az

Deák Ádámról, a

öklök kiengedtek, a karok egymás

felé lódultak s az izzó déli

Urasztalán két

terített

két, föld-

megértette a föld nagy taní-

napban,

férfi

a

fogott

—

de

volt

—

Firtos szemeibl kicsordult egy könny ez

már megbocsátás

és

megnyugvás

odafordult János felé a mély hangon,

ben egy ember Isten á/ldja

lett

emberré, mondta:

meg János

János

mely-

—

Az

úrfit.

Egy kerek hétig folyt Az utolsó estére

földjén.

megkezet.

az aratás a Jánosék

—

szombat este

—

bundát, bort, eleséget vitt ki s az öreg

künn töltse az éjszakát, hogy beigya magába a megterített föld szerel-

kutyát, Vitézt, hogy

279 méí, hoííy fiatal

mint

életét,

egy

üimepi

sátrat, kifeszítse a föld jósága felé.

Az

a szekerek bementek, amint a A távozóktól még egy-egy hanfi hasadott errefelé. János egyedül maradt. A fehér hold már sötét rézszínvé tömöaratóiig

szürkület beállott.

A

rült az éjszaka feltámasztott falán.

kitárt

mezn

nagy,

csendes, sárga fénnyel nevettelv

A

csend mint egy ringó tenger egységbe a világot, a megterített földet, a sötét vizet, a fényes füzeseket és a kering világokat. A megtárult ég roppant

a kalangyák. foglalta

ölébl lassú permé telessel, mint fényes laaigyos es, béko és jóakarat hullott a földre. János elvégezte vacsoráját, a tz öászébb hullott. Vitéz melléje húzódva nézett bele az nézte a megvilágított éjszakába. És is háromszéki síkot, a beárnyékolt hegyeket. Tudatába képek és hajigok jöttek vissza a tovafolyt napból. Az újságokban, mint felheccelt szelindekek, véres

mondatok

ugattak

a meggí/ilkolt trónörökösért, bosszúért,

tent, példás büntetésért

A

magyar

ret-

minisz-

terelnök a parlamentben bejelentette, hogy a világtörténelem szele zúg s ez a szél kiborsó-

emberek hátára.

A

mint

egy megrázott borzasztó habarcs, fortyogni kezÉs dett s a tajték végigcsurgott a lelkeken. János úgy érezte, hogy a mély csendben, a kényért tartó roppant mezben, a halkati daloló világosság mögött sötéten jár a mérhezott az

világ

2S0 tétlen

óriás,

hogy

közeled

léptei

messze

szívekbe döngenek s hogy a horizont alján,

'

feinin az éjbe bukott hegyek mögött, megmegvillan kezében a kasza. Ks akkor úgy érezte, mintha eggyé lenne az egész földdel, melybe magot vetett s mely-

bl

Hogy

keoiyeret kapott.

széki sík az

melle, benne

az egész

vannak

háromaz

alá-

süllyedt holtak, a szétszórt falvak, a fakuny-

hók, a kis emberek s hogy tölti

el

ezt az

egész

óriási

szorongás

beléjezsúfolt

világot.

Mintha a szétlökött hegyek között vad hordák rohannának be, mintha gyilkos szavak és gyilkos

fegyverek

ordítása

tépne

csendbe, mintha a holdból vér,

vér

bele

a

folyna,

befolyna az egész székely medencét s a kalászok, az ember szent diadala, megcsúfolva,

megpiszkolva úsznának a vértengeren. Megrázkódott és belekiáltott a csendes éjszakába: Hahó, hahó, hahó! A hang tovább ment a fényes mezkön s hosszú gurulással veszett be a hegyek közé. És ez a hang meleggé lökte megborzadt vérét, odaszólt az izmoknak s egyszerre egy nagy nyugodtság hullott belé, mint egy lehajított pohár jó bor. Akármi jöjjön, az ü ers lába elébedobban a végzetnek, az hatalmas keze megfogja a sors kerekét, tenni, teremni, védni született. Nagy, ers testét végignyujtotta, fejét a drága kalászokra feknagy, kering mezn bi tette, elaludt. A

—

—

iéjszalca

ezü&tlábon

járta,

puha

Mint

táncát.

ékes Heródiás táncolt az örökkévaló

me\g-meglebb©nt kezében a fényes

mezon,

tál és

meg-

a véres emberf. Kineik a fejét tartotta Heródes felé? Az éj nyugodt volt és mégis mintha valahol egy nagy félelem bújt volna meg. Csak a kntya rizte a fáradt nagy ember álmát. Egyszerre felugrott s hosszú panasszal szkölt villant rajta

kelet felé.

2.

Sarkadi, az

okos és gyakorlati Sarkadi jóbarátságokkal tol-

szerette írói tehetségét

dani meg. Folytonos szívességeket tett a hír trombitásainak, körülbarátkozta a kikiáltott neveket, vacsorákat adott, fiatal

kölesönökre

volt

mind nem egy megkergült És agy bolond pazarlásai voltak, hanem

kapható.

ez

okos befektetés messzi célok érdekében. Most akik úgy vadászták a benyomáso-

írótársait, kat,

mint viszket koldas a balhát, meghívta

az aratásra falujába. Lesz pompás rcö, jó bor,

nagyszer

fatányé-

vidék, nép, etnográfiai

különlegességek és a témák ott úgy hevernek, mint a fókák a sarkitenger partján. Miklóst nem lehetett felvadászni, azt sem tudták róla, hogy Pesten van-e, vagy külföldre rándult. Szokása volt az ilyen eltnés,

szüksége volt pihenésre az emberekbe fáradt

embernek. De Sziklai, Záhodnik, Havas és a

2S2

mindent utáiiajátszó jó Lipták Margit örömmel kaptak a dolgon. Hátha éppen ott rejtzik az a téma, az az egyetlen, mindig várt, mely a halhatatlan lökést adja meg a léleknek, mely egyszerre megszerez mindent. Erdély nagyrészét az étkezkocsiban rohanták át. A vonat mellett futott a vidék, a könnynek és vérnek híres helyei s a nem felejthet szépségek, ök nem láttak semmit belle. Felvillanyozva a válíozástól, a reggelis a kitn likröktl, élénk beszélgetésbe lobogtak össze. Záhodnik elmondta Verlaine-

tl

nek egy vonaton írt versét. Sziklai bizonyítgatta, hogy Goetheben minden lehet emberi benyomás kifejezésre jutott. Havas a külföldi luxusvonatok belsejébl mondott el érdekes eseteket. Sarkadi a külpolitikai helyzetet s a háború eshetségeit szálazgatta. És Liptáli visszhangnak szüleMargit, a jó Margit, az

s

rabszolgan, velevéleményezett a véleményekkel, finomkodott a finomságokkal s talányícodott a problémákkal. A segesvári állomáson megvett egy rikítóan székely szövetet, hogy legyen székely etnográfiai szöglet is a szobájában. Böjthe sepsiszentgyörgyi állomáson tett jó

A

János

és az öreg Schönbergeir vá/rt4k

csikkal.

A

júliusi boldog nap,

a

ket

széles

ko-

leveg.

a falu, a mosolygó kicsinységek körülmelegítették a nagy város elsodortjait s mindenik bels termése szerint bimbózott bele a páran-

2S'Í

csoló nyárba. Sziklai

paradoxon okát termeli,

a legjobb ember a legrosszabb ember, mert minden percben halálos rettegéssel fogja le gonosz önmagát. Záhodnik kicitálta a fényes levegbe az egész európai modern költészetet. Lipták Margit burkolt nevekkel egyetlen e^ újpesti szerelfejtegette,

hogy

mét kotolta oda Sarkadinak a visszaérzés boldog elúszásával. Havasban felébredt az os zsidó szatócs és gyakorlati üzleti kérdésekrl tárgyalt az öreg Schönbergerrel. Azután közösen megállapították a falunak szánt három nap programmját. Az els napon egészen a Második nap Schönbergeréké lesznek. Böjthéék fogják vendégül látni ket. A harmadik napra János hozott nekik meghívót, Zágoni nevében, akinél most vendégül voltak a Fogarasi báró és egy-két pesti Kvártélyt Schönbergerék rendeztek

ix>litikus.

be.

Az ebéd tott s

Schönfcergeróknél hosszasan tarutána jó fekete és likrök mellett olyan

jó volt eldiskurálni,

óra volt

hogy

már

délután

öt

még nem

mozdultaik ki az óhajtott etnográfiába. Végre LiptáJi Margit, akit hamar elbágyasztott az ital, javasolta a friss s

levegt. Sziklai unottan

állt fel,

mi a fenének

az egész strapa, mikor olyan jól érzik ebben a szobában magukat. falun keresztülmenve,

A

a jóllakottság lázában, a társalgás lustán sántikált. Igyekeztek túlzott kiáltásokban érdekldést vergdni ki magukból, hogy ne

284

búsítsák Jánost és hogy lássák, Hogy a nagy írók most benyomásokból fogamzanak.

— Milyen

érdekes színes

kapu—

kiáltotta

Margit.

—A

Kunst

számában

április elseji

kasztott ilyent hozott

—

—

jegyezte

sza-

meg Záhod-

Nem, mégis a februáriusi számban amelyik cikket hozott Corotról. Fel-felkunkorodott egy-egy megjegyzés: Nézd ezt az öreg parasztot, nem jobb volna Tiborénak, mint a Feri?

nik.

volt,

—

—

Ez a

szöglet egészen Millet-hangulat,

csak zöldessárga tónusban.

Mikor kiértek a Sehönbergerék földjéhez, Margit valami nagy melegséget érzett:

—

Mennyi

hoztuk

le

festhetne

szín,

mennyi

szín!

Kár, hogy nera

a Kúti Ervint, egy egész tárlatot itt.

Elvegyültek az aratók közé tuk annak a méltósága, hogy

A

tól terhesednek.

nagy

s

látszott raj-

k most

ég mez,

témák-

ezek az em-

berek: idtlen tragédia kibomló gombolyagjai, az egész mérhetetlen valóságos élet kis halastó volt számukra, tek.

melyekbl

Záhodnik ritmust

k irodalmat pécéz-

és alliteraeiót keresett.

Kissé népszínmi hangon kérdezte egy pompás lánytól:

— féle

Mondja, szentem, tud maga még ilyenmoidást: szegény ember szándókát bol-

dog Isten bírja!

285

A lány is lehullott

óriási szemeket tátott, a

többiekrl

az ének, odafigyeltek.

Záhodnik részletesebb lett: Olyaji mondást értek, ahol minden szó ugyanazzal a betvel kezddik, mint ebbeai, és újból megismételte a közmondást, A lány pukkanásra vörösödött, azután elkeadett kacagni zivataios, kinyujtózikodó kacagással. A többi lány utána kacagott s reng tesitüktl rengett a kalász. Záhodnik elbátortalankodva húzódott vissza Sarkadi mellé s valamit magyarázni kezdett neki. Margit egy csinos parasztlegényt faggatott a szerelem fell. Magával hozott egy régóta fzött szerelmi históriát s szerette volna valamelyik nyakába varrni, hogy mint megélt történetet és néprajzi pikantériát adhassa el. Kérdezte, hogy hányszor volt szerelmes, kit szeret most, mit érez ilyenkor. A legény egy nagyot lendített a levegbe: Bolondság az

—

—

—

egész, instálom.

Mindenik egy magában hozott kész formára, irodaimi érdekességre, lélektani sablonira keresett nyers életet s kedvetlenek lettek, hogy

a dolog

nem

sikerült.

Ezek az emberek, akik

súlyuk büszke tudatával olyan szórakozott bátorsággal és önérzettel jártak minden társaságban, grófnék és nagy politikusok született

között tünteíten otthonosak és fesztelenek voltak, most esetlenül, fáradtan és sután ténferegtek a rög emberei között. Egyszer, dráma nél-

286 kuli szavakat hallottak s mögötte nem látták' a népet. Seumi kiötln jeLlegzetes, se-mrai végzetesen drámai nem lüktetett beléjük. Egy kissé furcsán beszélnek, aratnak és

hájuk van, ennyi az

megbámulás munkájukat, telet,

még

után,

egész.

Az

durva ru-

aratók, az

gondtalanul

els

folytatták

nem állt bennük tótágast a tiszmeg sem látszott, hogy valami

csak

nagyon imponálnának nekik ezek az urak. Mint egy nagy kábulást, egy nagy csalódást találtak az ajándékozó nyári mezn. Csak az elpusz-títhatatlaii Havas beszélgetett kedélyesen tovább az öreg Schönbergerrel és gúnyosan szólt Sziklaihoz, aki egy idsebb székellyel izzad ózott valami érdes beszélgetésben:

—

Csak tanulmányozzatok, meglátjuk mennyire mentek. Én vigyázok magamra, hogy meg ne lássam ket. Mert ha véletlenül így szröstl-bröstl a színre vinném ezeket, mindenki ordítana, hogy fogalmam sincs a néprl. Nekem a nép úgy kell, ahogy a pesti ízlés elképzeli magának. Ahhoz persze én jobban értek, mint ezek az atyafiak. Nagy megkönnyebbülés volt, mikor visszafelé tértek. A nyári eflte mint egy aranyhajú, csodálkozó királyleány hajolt az án-a falu felé. Hegyek, erdk, kiterített mezk megtárt s pompájukat ontották. Nem látták. A hazatér állatok meghajlásában a föld hívása volt a béke és a pihenés kis házai,

felé.

Nem

hallották.

megbújt gyepes gödrök

s

A

falu

a komoly

287

erd úgy lehelték fel az estét, mint egy finom füstöt, nem látták. A falu fájdalmasan, megnyugtatón, tisztán, jóságosan, hívón falu volt

Nem

érezték.

Az

újból megterített asztal eltt, az eliiatá-

szobában fellélekzeítek. Hogy elvesztett, egy percre elficamodott önmagukat visszarolt

találják, élénk beszélgetés és szikrázó

témák

fakadtak bellük. Mintha csak a Dunapartoa, rendes kávéházukban lettek volna. Borozgatva elbeszélgettek egészen hajnalig.

Másnap

majdnem

annyi

idejük

tesége

eltt,

délig aludtak s csak

hogy felöltözzenek és Böjthéékhez menjenek. Ez a nap már hosszabban telt B a szó vontatottabban jött. Valami hiányzott nekik. Mintha itt, a falu nagy szinvolt,

üresnek,

értelmetlennek

látták

volna magukat.

A következ napon aztán, maguk

Zágoninál, újból

alatt érezték talajukat,

mely

szót, öt-

önbizalmat hajtott beléjük. Fogarasi báró nagyon kultúrember és modern volt s rég-

letet és

óta ismerték Pestrl. Vele volt res szociológus

Kun Ern,

hí-

barátjuk és az öreg Koltay

egy régi arisztokrata család tagja, aki roppant vagyona únottságábaíu egy szélsségesen, ellenzéki poUti/ka sporiját zte. Az írók elvették zsenijük királyi palástját s hangsúlyozottan könnyed otthonossággal mozogtak, bár nagyon hízelgett nekik az elkel társaság. Az urak pedig elegánsan szerények, nyogróf,

288

maték'osan

tiszteletteljeseid voltak,

bár mélyü-

kön lenézték e bethisztriókat Mikor ebéd után a nagy szalon meleg ölelésében elhelyezkedtek, egy székely legény behozta a postát. A társaság nagy mohón kapkodta a lapokat. A lapok már, mint jóllakott pióoák, vérrel voltak tele. A Monarchia

nem trhet, a gyilkosság szálai Szerbiába vezetnek, az egész világ megdöbbent.

tovább

Anglia intrikál, a francia kakas revancheot medve törli rettent száját, Németország rendületlenül mellettünk

kukorékol, az orosz van.

A

tizenkettedik óra ütött, a Monarchia

becsülete halasztást nem tr, etc, ebe. Vájjon ha e könnyen kijött mondatokból kijött volna mindaz a hulla, mely már bennük volt és rá-

gurult volna a cselekvk lelkiismeretére, váj-

jon megtörtént volna a közös

Havas

bn?

szólt:

—

Megint addig csattogtatják egymásra a fogukat, amíg megijednek egymástól. Lesz egy csomó részletes mozgósítás, zsúfolt vonat, berúgott katona, egy kis drukk, aztán egy pár új frázis,

ben

lesz

meg egy csomó millió költség s rendminden. Ki a fene akar ma háborúti

Zágoni, akinek éles szeme

nem

volt köny-

nyen becsapható, óvatosan jegyezte meg: Na, most talán valamivel több is lehet

—

a dologból.

A

kelés rég forr, ki kell fakadnia.

Fogarasi báró bárósan raccsolta:

283

— Hát nek.

A

tegyük

fel,

mai modern

hogy egymásnak menvívmányai mel-

teclinika

lett a háború egy hó alatt megemészti magát. Annyit fognak lni, hogy egy hónap múlva nem lesz, hogy ki ljjön és kit. Meg aztán a

megakasztott gazdasági élettl

Egy rövid nem árt.

a világ. lecke,

— A senki, —

is

megfulladna

kis érvágás,

mint utolsó

háború meglesz, mert

nem

bóherkedett közbe Sziklai.

akarja

—

Már

hogy rámutattam erre egy cikkemben. Ez a nemakarás oly rült fegyverkezési félelembe kergette a népeket, hogy végre egy végleges mérkzésbe kell kirobbannia. Záhodnik tájékozott volt, mint egy doktíz éve,

tori értekezés:

—A

külföldi irodalomból

már

rég lehe-

A

Mercure de Francé majdnem minden számában ismertetett idevágó munkákat. Az English Review és a tett látni ezt

a háborút.

Nuova Antológia is eok érdekes eljelét hozták. — Én nem látom át a háború értelmét, — mondta nyugodt csodálkozással Koltay gróf. — Parisban és Londonban a klubokban éveket töltöttem együtt francia, angol, orosz arisz-

tokratákkal. Igen kedves, elzékeny emberek,

egészen

Különben

is,

agyonpártfogol bennünket.

Az

olyanok,

Németország

mint mi.

egésznek az lesz a vége, hogy minket jól elpáholnak sha a húst lerágják rólunk, NémetPtAh6

Dtfzaö:

Az eUodort

fala

I.

19

290

ország

a

csontjaink"ból

culiorgyáraí

íog

alapítani.

Kun Ern komolyan

— hoz,

mondta: Németország-

Hát inkább tartozzunk

mintsem

ilj'en

állapotok közt éljünk to-

A

Monarchiát a nemzetiségi politikája eszi meg. Ha én ma szabadságot, autonómiát adhatnék az oláhnak, a szerbnek, a szásznak, azok holnap beveretnék a fejüket azért a földért, hol jól érzik magukat. De mi termesztünk ellenséget idehaza, mi, a vad magyar dzsentri s a korlátolt bürokrácia. Bármint legyen a dolog, a magyar nép állapította megfogja védeni a Monarchiát, meg Zágoni. Ide negyvennyolc, oda negyvennyolc, a nép érzi, hogy a nagy szláv-germán tengerben szükségünk van a koszoa Ausztriára. És a nép a végskig me^í fogja tenni a magáét. Kun hevesen vágott vissza: A nép demokráciát és jogegyenlséget, szabad fejldést akar. Szép kedve lesz harcolni a népnek egy olyan államért, mely egy degenerált kizsákmányoló kaszt pumpgépje. Lipták Margit ebédutáni elgyöngüléssci volt naiv és modei*n: És hogyan harcoljon a nép Ausztriáért és a németekért, mikor inkább szimpátirozik vább.

—

—

—

—

—

a franciákkal. Ahogy Münchentl Paris feló közeledik az ember, mind jobban feltnik a:^ óriási különbség. Mindnyájan franciák va-

291

gyuüTí annyiban, aniennylli&n esztétikai életet Különben a háború liatalmas témákat,

élünk.

nagyszer megéléseket fog

A

nép, a nép, a nép!

rbben

jött az ajkakról s

—

tette:

adni.

Ez a

szó

mindig

mind s-

aat

jelen-

—

S a én így akarom, ént így látom. künn a nagy horizont biztatá-

nép, a népi nép,

sában igát húzott, kalászt aratott, földet tépett: kényért birkózott azoknak, kik a gylöletet és a vért csinálják.

szóért,

mely felcsuklik

És minden egyes szép urai

szájára, o

fizet,

nemzedékeket rontó nagy fizetésfiel. A közeled nagy események izgalma alatt hosszasan volt együtt a társaság.

Késbb

be-

széltek irodalomról, színházról, külföldrl, ké-

pekrl. A feljött mámor nyomán aztán össze is tegezdtek. A házigazda kellemes szavakkal tudta kavargatni a jöv nagy embereit, a nép reményeit. Kés éjjel, megelégedésig kibeszélve magukat, mentek pihenni. Másnap a két társaság Sarkadi kivételével együtt utazott Pestre. Poli-tikusok é3 írók egyaránt a hír forrásainál akartak lenni e nagy pillanatokban. És mikor a kocsik hátat fordítottak a falunak és elvitték azokat, akik politikában és irodalomban a nép fároszai, nem volt egy fej sem, mely visszahajlott volna, egy szív sem, mely hátra dobbant volna egyet. A táj nem volt szemükben, a természet

—

—

nem

beszélt nekik.

A

falu

nem maradt

szi-

vükben, a nép idegen maradt elttük. Csak öa19*

292

magukat

kapták"

itt is,

elhagyhatatlan gépeze-

És ezek, akiknek mint kiiobogó fáklyáknak kellett volna világítniok a vak gyermek elé, vakon néztek az ismeretlen nép felé, mint ahogy eltaposott fáklyák fekete füstje száll a tüket.

fekete éjszakába.

3.

Az

A

napok mint duzzadt tömlk öntötték a kenyér aranyát. A lapok növekv üvöltései, a Nap kitátott szájú beti, az Est vészharangjának zúgása nem lökte ki vágásából az örök munkát. A falusiak olvasták a híreket, meg is beszélték az eseményeket a pihenés óráiban, de hozzá voltak szokva, hogy ami a nyomtatott betkben történik, az olyan távoli, olyan valótlanul való és nem. robog a kis falu felé. Éppen csak annyira visszhangoztak a felvert aggodalmakaratás és cséplés folyt tovább.

nak, hogy jóhiszemen lehessen szavakat hullatni róla. Meit az új téma jó a falun is, s az új beazélgetés új barátságot melegít a beszélk közé. És a tudatlan nagy gyermek keze

megint szétrévedezett a vak zongorán, a természeten s titkos hangjaiból riadoztak a jövt Vén asszonyok, öreg emberek, akik már csak a rémületben tudták élvé élvezni magu-

betztek ki. Véres jelek a tejben, a csillagokban, a kiszáradt horizont beteg megvülanásai, éji kutya felüvöltése: minden kat, sötét jeleket

293

a megdöbbent természet gyötrdése volt, melyekben kihörögte a készül na^y emberi tragédiát Ital mellett vagy a munkás vér feltólulásában, különösen a fiatalok ajkáról, véres,

csattogófoffú

szavak szállottak a kutya

a buta muszka ellen. De fenyegetés, tudatuk legrémület, vad felagyarkodások mélyén csak olyan játszott szörnységek voltak, vérmozdító változás az egyhangú munkában. A jegyz az egymásután érkez rendeletekbl valami nagyon komoly dolgot olvashaszerbre,

—

—

tott ki és súlyos lakat alatt beszélhetett róla

Kunitzaiónak,

a gondoskodás Mindennap fogadott fu-

mert Ilonában

lábujjhegyre állott. varral ment be Szentgyörgyre: kávét, zsírt, cukrot, fszert vásárolt be évekre számító

mennyiségben. Pincéje, konyhája úgy nézett ki, mint egy ostromra készült városé. Lisztet is a rendes évi mennyiség ötszörösét szerezte be a faluban. Sarkadi is nagyon komoly tanácsokat adhatott apjának. Az öreg megsokszorozta magát, az elébe villanó káprázatos jöv visszafiatalította kezd erejéhez. Szétjárt a faluban és a szomszéd községekben, magasabb áron vásárolt öbs2jq

minden gabonát,

pénzével

kibe-

kamrájából a babot, adott a krumpfoglalót lencsét, borsót, elre lira, zabra, szi takarmányra. Háza egy népvándorlás közepe lett, egész nap nyikorogtak

szélte

a paraszt ágya

alól,

294 feléje

a székely szekerek. Az íjregen kivörös-

a munka, a vállalkozás, a megnyert jöv boldogsága, mint egy visszajött vörös nap, mindenkire rásugárzott, mindenütt ott volt, lött

kezelt, áldásokat

mondott, viccelt, veszekedett, mindenkit legalább egy ráadás pohár pálinkával örvendeztetett meg. És mert nagyobb árat adott, a föld termése mindenünnen dlt hozzá, a magára hagyott gyermek, az örök Ézsau hordta mindenünnen örökét az okos Jákobnak. Egy napon Ilona délutánra is benmaradt Szentgyörgyön. Vásárlásai végeztével bement a két fiúhoz a kollégiumba, hogy egyetlenül nagyszer anyaságát megsétáltassa a tanárok eltt s a városon át. Kikérte a két diákot, elvitte a cukrászdába ket. Közben Dezsnek kommissziókat adott, hogy a másiknak, a belle való fiúnak, egyetlen folytatásának több jusson, mert ebben a többen érezte önzése anyaságát. Azután sétálni mentek s egy odavetdött vándorcirkusz a Béla kérése nyomán este felóig ott tartotta ket. alkudott

s

—

—

Kuntznak otthon kenyeret és szalonnát hagyott ebédre. Kuntz fogta az egyszer ebédet, egy sótartót, a pipáját, dohányt és bement a kertbe. Ilona ersen rá szokott parancsolni, hogy ne hagyja el a házat s ö nem tudta megtagadni magától legalább ennyi dac élvezetét". A kertben szép nagy vörös nyári retkek voltak, miket Ilona ünnepélyes alkalmakra tar-

295 togafott. Elunfz

nem

ez is dac volt,

vissza egyenesedett

igen szerette a

Kiásott öt nagy kövéret, szétfarigcsálta.

felét

retlíet,

de

féríiiiság.

megette,

Azután kinyújtózkodott

felét s bele-

nézett a lankadt kertbe.

A liség

A

roppant izzó lapokban hullott

alá.

horizont szélén sárgás beteg köd tehénké-

déit,

mintha a

felperzselt

mezk

meggyült

füstje lett volna, szinte érezni lehetett a szagát.

A

nap, mint egy megszakítatlan túlordí-

tás, átronto^jt

minden

érzékbe, haliani, tapin-

tani, szagolni lehetett s

mok egy

guggoltak a föld

a fák, mint bódult barfelé. Kuntz tanító úr

óriásit ásított.

Oh, hogy benne volt ebben az ásításban egész élete! Egész let-aposott, mártir élete, melyet napról-napra adott fel, mint egy többöv váiTat.

Hogy mondott

le élvezeteirl, barátai-

szabadsága minden mozdulatáról, férfiasságáról, míg végre intelligenciáját is levetette, mint egy hiábavaló ruhát, mely csak fájni tud. Hogy eladta mindig a holnapot a ma békéjéért s azután mindig, mindig csak holnap volt. És még alig negyvennyolc éves, öreg ról,

már a

még

visszahoshaíatlanra, fiatal

elfásulásra.

Jött,

elnyújtózzék az

hogy végtelen

ég

sugárba,

a

végs

elnyúlással

bele az

szbe

rohanó dolgokba, hogy szétoszoljék, elmúljék egy tartalmatlan pihenésbe. Elvette a Pes^i Hírlapot, olvasni kezdte. A kiáltó hírek, a reng világ lökései valami

293

mély, részletes izgalmat vittelc bele, mely az egyetlen nagy forradalomba hajtotta: dacba

—

a felesége ellen. Azért is kimegyek a tagra, Böjtbe Jancsihoz, mondotta magában. Bezárta az ajtókat s gyors, kecskelépéseknehogy útközben elszottyanjon a bátorsága, kiment a mezre. Jánosóknál nagyban folyt a cséplés. János maga hatalmas öl búkel,

zával etette a gépet.

A

nagyszer bronz Her-

kules ragyogott a napban.

—

Micsoda újság

I

A

tanító úr kijö'tt se-

gíteni.

—

Xantippé a városban van, kijöttem megnézni, mit csinál Jancsika, így szólímert régi tanítváaiya

totta,

— —

volt»

fen© me-

leg van.

—

Nagyszer

ez

a meleg.

Ha

lustálkodik

az ember, elviselheitetlen, ha dolgozik és mo-

mint egy erfürd. Beszélgettek. Kuntz megunta a dolgot. Mind izgatottabb lett, mint akit egyetlen gondolat meredt szeme szuggerál. Végre félénken, zog, olyan,

reménykedén

szólt:

—

Mindjárt három óra, milyen jó volna egy kis behtött sör, Xantippé minden krajcárt eldug ellem. János ránézett a tanítóra, A megbarázdásodott, megsárgult emberen úgy ült megfeszülve, kinyújtott nyakkal a vágy, mint egy eped gólya a megrongált fészken. És János látta,

hogy

ez

a vágy egész életének utolsó

fe-

297 szengése,

végs kapaszkodása

elsülyeclt énjé-

Dek. Elmosolyodott és odaszólt az öreg Bara-

básnak:

— Áron bá', ügyeljen egy kicsit helyettem. Benézek egy pohár sörre a tanító úrral. Kuntz tanító úr mint egy megcirógatott kutya lihegett János mellé. Megindultaik a faluba.

Kuntz

zuhogott ki a

tanítóból új megfiatalosodással líra:

— Olyan jó ilyenkor a kánikulában hvös

korcsmaszobában behtött sört innL A parasztszobában üljünk le, ott hvösebb van. Emlékszem, ezeltt ket évvel, mikor tanítógylésen voltunk Kovásznán, elmaradtam Ilonától s Pákén éppen ilyen korcsmaszobában ittam

kitn

A

Dréher-sört a Sípossal. híd mellett találkoztak Farcádyval és

Judittal.

Nem

birták a hséget,

— mondták —

keresnek valami hst a folyó mentén. Apán és lányon látszott, hogy külön-külön szomorúságban úsznak. Judit megfogyott és nagyon sápadt

volt.

Kuntz most már az

invitálásig

bátorodott:

—

Gyere, Jen, Jancsika téged is meghí egy pohár sörre. Eám csak nem haragszol, tudod, hogy Ilona hozzám sem jobb. Kitn behtött Dréher-sör van Schönbergeréknél. Farcádynak kiült szemeiben a vágy, a

hiányzó emberi ölelkezés szomorúsága. Utóbbi idben az italt is meg kellett tagadnia magától és nagyon egyedül volt. Fegyelmije még

208

mindig

késett s ilyen állapotban nem vitte senkihez a tragédiáját. Most, hogy eltte ál-

hogy emberekkel

lott,

beszélhessen,

hogy

sza-

vakban, nyújtózzék emberi lelkekbe, hogy vég-

—

szomjúságára az igazság, az elitélt megtorlá;sának szomja vigasztaló italt

telen élet

—

küldjön, kér, beteg-gyermek nézéssel nézett

Juditra:

—

Nincs túlmeleg most

sétálni, kis

szentem?

A fel

pesti szenvedés

Juditra

s

nagyon sok új húrt

tett

megértette ezt a rokonul gyötrött

— Menjen csak,

—

apám, szólt szelíden, én úgyis meg akarok fürödni valahol. Ha maga Azután tréfásan szólt Jánoshoz: is leissza magát, csókot kap. A három férfi bement a korcsmába, Ktintz kivánsága szerint a parasztszobában teleped-

lelket.

—

—

—

tek

le.

A sötét

szoba

hvös

volt, földje fel volt

öntözve, a hosszú asztalok és lóeák hallgattak, egy-két bódult légy keresgélve döngött.

—

Sört, sört,

Schönberger

bácsi!

—

kiáltott

Kuntz és gyermeköröm reszketett a hangjában. És mikor az öreg szolgáló — a gazdának most egyéb dolga volt — behozott három butéliát, úgy tépte fel azokat, mint egy szzlány tisztaságát.

Az els mohó

lenyelések, jóles csettinté-

sek után megeredt a beszélgetés. Kuntz tanító

úr jóked\Tel ismételgette: Ilona meg fog pukkadni. Ilona meg

—

fog pukkadni.

239

Farcády tisziolctcsben a tragikus színész újra egész hosszában kiegyenesedett. zeng próféta, akit az élet úgy megdögönyözött,

A

félrelökött,

most

újra kibontotta szárnyait.

Széles gesztusokkal, szavalva mondta:

—

Hanem, gyerekek, micsoda klasszikuAz Est mostani vezércikkei! Sokszor mintha Kossuth zúgna ki bellük. Hát ez sok

mégis disznóság, hogy minden töredék náció szemébe merjen köpni a magyarnak. Meglátjátok, hogyha kenyértörésre kerül a sor, a magyar egy ökle csapásával lezúzza a rá agyarkodó fogakat. Erdélyt akarják, a Bánáhát jöjjenek érte, ha akarják. övék egy talpalatnyi föld sem. Ehhez a földhöz minden szenvedésünk, vérünk, munkánk jogaival gyökerezünk. Ha nem lesz elég az élü megvédeni a szent örökséget, a megbontott föld ki fogja adni halottait és csontjaik fogják torkukra forrasztani rabló orditásukat. Erdély magyar, ha van Isten, ha yan embetot

akarják,

Nem

lesz

riesség.

Kuntz nagyon boldog volt, mint egy tanígyermek: Odaadjuk nekik Ilonát, hihihi, odaad-

tóját csúfoló

—

juk nekik Ilonát. Azután, két

hatalmas pohár lehajtása férfi, megduzzadva, mint egy jóllakott hörcsög, ggösködött: Adnák Erdélyt az én kezem alá egy

után, a letaposott

—

évre,

én,

én,

Kuntz Imre, rendet

csinálnék.

300 Felállítanélc százezer alcasztófát, értiteK, pont

Adnék mindenkinek kenyeret, bort magyar bort és magyar kenyeret.

százezerét.

bven,

Egyék, igyék, amennyit akar, de legyen magyarrá tlük. Aki nem lenne, azt felköttet^ ném. János tréfásan szólt: Hát Ilona asz-

—

szonyf

—

Eonal Ki az az Ilona! Eddig trtem a gyermekekért. Ezután másként lesz, ezután én leszek az úr a háznál. Ha nem tetszik neki, elkergetem, érted, elkergetem. Usdri! és

van az

Az üvegek a

folyt

künn

ajtón! fel csoportosultak.

Kuntzból

líra:

— ezel,

Tegezdjünk össze, Jancsika. Emlékhogy egyszer hogy meghúztam a füledet!

Szervusz, Jancsika. Csak ne házasodjál meg.

Én

nem

értem,

még

rült, aki

nekem Ilona a

hogy

lehet,

hogy

van

házasodik, i>edig látja, hogy feleségem.

Ha már

valaki há-

zasodik, kezdje az öngyilkossággal. Ilona

fog pukkadni, direkt

meg

fog

meg

pukkadnL

Farcády elrévedezett: Szegény Iris Juditom olyan kedvetlen mostanában. Ügy megsápadt a szép kis arca és , aki egész nap csicsergett, most olyan szó-

—

talan.

Ha

a végzet sújt, elégedne

t

meg velem,

hagyná boldognak. Én hajótörött vagyok, én elbuktam a küzdelemben, de legalább , az élete legyen megváltva. Ha mi legalább

301

egy nagy városban laknánk, milyen szerencsét csinálhatna, de így!

Ki fogja elvenni egy

félredobott költ-pap leányát?

Knntz ivott. Elkomolyodott. Megtágult, kikönnyesed szemmel nézte a papot. Azután reszketve

mintha

—

nyújtotta a poharát

Jen

felé

s

kissé visszajózanodott volna:

Bocsáss meg, Jen, édes Jen, bocsáss

meg.

Jen

szelíd tréfával mondta: Ugyan, mi az ördögöt bocsássak meg neked? Bocsásson meg neked Ilona, de

—

aligha lesz erre kapható.

— bocsáss

Ne besz-élj arról a szörnyetegrl. Te meg nekem. Én nagyon hitvány let-

tem. Tudod, te is

ha

az lennél,

te

mindennap Ilonával

még

te is, Jancsi,

volnál,

pedig te Her-

Aki gyáva, az nem lehet becsüember, ö akarta, én nem akartam, ds

kules vagy. letes

nem bírtam

tovább. Azt a piszkos feljelentést

én írtam.

A

papnak most

kellett

a jóság, a kicsiny-

ség és gonoszság fölé emelkedés, mely mégis gyzelem az életen, talán az egyedüli, az egyetlenül emberi.

—

Szegény Imre,

—

mondotta és odakor-

cintotta a poharát.

Azután az elször

tisztán feltoluló érzés

már színpadi hangulat lett, melyet tovább Bzott, hogy önmagát tapsolhassa:

jár-

303

—

Én

Ilonára sem liaragszom. Legyenek

neki megbocsátva az

sáfárkodásai.

Az én

mesterem mondta: áldjátok azokat, akik

tite-

ket átkoznak.

János beteg

jó

lélek

Kuntzék

hallgatással bábáskodott a két

kiömlésének.

cselédje

Hat

megjelent,

óra

mint

tájt

a

végzetes

—

Tanító úr, hírnök egy antik tragédiában: a tanítóné asszony azt izeni, hogy rögtön jöjjön haza.

—

Pukkadjon meg, mondd meg, Biri, hogy pukkadjon meg. Kuntz tanító úr azt izeni, hogy pukkadjon meg. Három perc múlva ott volt Ilona. A sovány testben lappangó csontváz majd kitána rajta átsivító dühtl, szemei sárgák

colt

let-

tek, mint tüzes szegeket köpte ki a két szót:

— Te Kuntz! — Pukkadj meg,

pukkadj meg. Én aka-

rom, pukkadj meg. Ilona Böjthe János lehetett,

torkát:

maga

más

nem tr De maga, maga

értem; az

mellett.

akarja tenni

Érezni

józan emis

tönkre

családját?

—

Ugyan, üljön le innagyon meleg volt, jól esett hideg sör. Mi baj van ebben?

János

jót kacagott:

kább közénk. egy kis

fordult:

—

a tiszteletes urat bert

felé

hogy a szavak véresre horzsolják a Magán, magán csodálkozom, Jancsi,

Ma

Ilona egész dühét kidobbantotta a földbe:

SOS

— Imre, A

rögtön gyere!

ers

szó olyan

hogy Kuntzban

volt,

meglódította a beidegzett rabgépezctet. Azért

nagyon ggösen asszonyt,

— De

is

tartotta magát, végignézte az

dobbantott:

pukkadj meg, pukkadj meg. Elmentek. Farcády is hazament. Jánost tuez a délután valahogy élénkké tette s az datában is ott villóztak a jövend események. Xem volt kedve hazamenni. Kószált a faluazért

beszélgetett a hazatért

ban,

emberekkel.

A

Barabás-ház eltt megállott.

A lád.

nyitott

tznél együtt

volt az egész csa-

hatalmas élet öregasszony,

Barabásué,

egy nagy vasfazékból párolgó puliszkát borított

ki a tálba.

Mária egy lábas berbécs-

tokányt osztott szét tányérokba.

rabás egy háromlábú széken

Az

ült.

öreg Ba-

Ingujjban,

katonasipkával a fején, Marci, a Mária egyetlen bátyja, beszélt valamit élénken.

— Nini, hát te

itt

vagy, Marci!

— kiáltott

be János.

— stálom,

—

Három

napi szabadságot kaptam,

— csengett ki a fiatal

in-

hang.

Jöjjön be nálunk, Jancsi

úrfi,

—

hívta

az öregasszony.

Bement. Az

étel szétszállt

szagában annyi

család, olyan otthon volt az összeült fészek,

hogy a nagy kínálgatást mingyárt Leült közéjük, ettek.

elfogadta.

Marci vitte a szót. A székely született drámai elevenségével mondta el a városi híreket. Valami nagy dolog történhetett. Az ezredes folyton táviratokat kap.

A

tisztek

mar

készül-

nek a háborúba. Azt mondják, hogy az általános mozgósítás már csak napok kérdése. Az egész város

még

kés

kapott

kért,

éjjelig talpon van. Most, aki

háromnapi

szabadságot,

hogy

egyszer láthassa az övéit.

János nézte

még szz

ezt

a beszél

fiút,

frissességgel rizte

akinek arca

meg a

tejszopó

gyermeket. Világoskék szemei olyan kislány-

szemek voltak, fényes szke haján még az els cirógatások simasága, nedves vörös ajka mintha még anyamellet keresne. Jó dolog lehet-e az, amiért egy ilyen életet le szabad törni?

Barabás nyugodtan szólt: Ügy lesz, ahogy a jó Isten akarja! Barabásné feljajgatott:

—

•^

Hogy

az Isten pusztítsa

el

a fene szerb-

Nem

tudnak a fenekükön ülni, muszáj, hogy bántsák az emberf? Szegény Marci, szegény Marcikám, mi lesz belled? jét!

János magyarázgatta az öregasszonynak, hogy a háború még egyáltalán nem bizonyos. Másodszor,

nem olyan

halálos

veszedelem,

mint amilyennek írják, ki lehet belle állani ötöt is. A csatában a katonák fele ijedtében

nem

l.

A

másik

fele

nem oda l, ahova

céloz

OÖ5

ha talál, az nem életveszélyes, hanem csak ürügy arra, hogy jó kosztot kapjon az ember egy pár hétig valamelyik kórházban. Az öregasszony megnyugodott, mert meg akart nyugodni, mert az este olyan volt, mint egy szelíd védelem s a csendes udvart és a házat nagy, meleg béke ülte meg. Mária nem igen beszélt, tett-vett s hogy a vacsora nyomait eltüntette, leült és ügy nézett Jánosra, hogy mozdulatlanságában is feléje hulló ölelkezés volt. János néha ránés

aHova l,

ott

sem

talál és

a leányra, kinek felséges testét annyi ölelésben ismerte s akinek talán nem volt lelke, hanem ez a diadalmas, gazdag test volt józett

sága, szeretete, egész

élete.

Most

itt,

si

az

tíízhely mellett, az öreg székelyházban, az

temetett

sparaszt

felébredt

mintha nem különszakadva élné

el-

Jánosban s hanem"

életét,

idben az egész faja élete lenne az scsalád sapja volna. Mintha az egész s él testébl mozdult ers, munkáscsalád az az eggyé lett

volna ki az

életbe,

a halhatatlan munkába.

Most elször mozdult fel benne a gondolat: Ha én elvenném feleségül Máriát! Ez a gondolat olyan jólesett, mint egy nagy elnyujtózás, mosolygott is rajta. Azután

—

önmagának

—

felelt:

Böjtbe tata káromkodnék egy jó pár

hétig.

Beszélgettek

mindenrl, a

Szabó I'ezs: Az elsoJort falu

I.

termésrl, 20

a

30G

cséplésrl, az

szi vetésrl. Életük mint nagy

pelyh hó

csendes hullása pergett az egyféle idbe. Kilenc óra tájt valahol a faluban egy

kutya elvonította magát

vegben, a szerre egy

s

mintha a békés

felriadt sötétség háta

nagy tragédia

le-

mögé egy-

állott volna.

Rögtön

utána elkezdték rángatni a harangot s az jajgatta a falut. Felugrottak, kifutottak.

át-

A

falu keleti vége fel vörösödött.

Mikor odaértek a tzhöz, már Kat telken táncolt a láng. Köztük volt a Deák Ádámé is. A szerencsétlen ember három napig hordta be minden termését. A csr zsúfolva volt új gabonával, az udvaron szalma- és szénakazalok s egy csomó tzifa. A tz a negyedik házban tört ki, de a szél erre hozta.

mít,

A

székely jól szá-

ha haragszik. A tz, mint egy mérhetetlen rült

hisztó-

rika, sikongva, röhögve, hejehujásan, jajgatva

hangon ropta

ós ezer

táncát.

Néha meg-meg-

rázkódott s ilyenkor vad öleléssel szorította

magához a gyötrött emberi munkát. Belekaég hajtket dobált szét a faluba, mint egy részeg színészn. Kapott saját lobogó hajába s

cérkodott, lehajolt, végignyalta a földet s az-

után, mint egy mérhetetlen vitorla, nekilobo-

got a sápadt égnek. felriadt össze.

A

faluból

A

sötét uccákból, az egész

segít

emberek

torlottak

bennrekedt barmok bgtek, a lovak

nyerítve rohantak a szikrák közt a sötét me-

o07

zk hs

megnyugtatásába. Meggajdult barom-

fiak sután, rikoltva szökdöstek a lehulló

zsarátnokok közt.

Az egyik

ég

ég

ház eltt egy

asszony, kiriasztva ágyából, egy szál ingben,

megbontott hajjal, mint egy homlokon ütött az éjbe: Jaj Istenem! Jaj Is-

—

barom bgte tenem!

A

pap

is

megérkezett a tzhöz

egybeverdött,

jajgató

tétlen,

ima

amint az asszonytömeg s

át rajtuk s

segít csoda nyilalott rült könyörgéssel vetették magu-

kat feléje:

—

teletes úr,

segítsen,

rtieglátía. Isten,

és

Tiszteletes úr, jaj, kedves tisz-

édes

tiszteletes

úr!

—

Mintha ennek a szegény kerék-tipo-rt embemeJí egy szavára csoda lenne s a vad szörnyeteg elijedne az emberi lakásról. A pap egy percre megdöbbenve egyenesedett ki a láng szörny kermesze eltt. Azután, amint látta,

még

hogy az együ

ég

s

egy

érintetlen ház között egy deszkakerítés

lángbaborul, nekirohant, rúgta, tépte, pozdor-

jává szakította a lángoló deszka falat, rá-rá-

a kölyöklángok felsziszeg fejére. És amint ez a bukott ember, arcán az örökös tragikus vízióval, puszta kézzel birokra kelt az embertelen óriással, mégis titán volt, népmozdító, lobogó emberi lélek. Az emberek, mint nekidobott kövek, ordítva rohantak a tznek, tépték, rúgták, az asszonyok a folyóról nagy edény vizeket hoztak s dobták rá a táncoló tiport

3C3

rültre. Jánost valami

s

nem mérhet

fel

düh,

el erre a látványra s mintha ügye volna a lángoló elemmel, mintha ketts párviadalra hívná, nekirohant egy ég csrnek, haita'lmas ökleivel gerendá-

férüdao fogta

személyes

kat szakított

szét, fedeleket ütött le,

ég

láha egy-

et'y

dobbanásával

el s

egy perore úgy látszott, mintha a mega roppant fekete éjszakában

lángokat hallgattatott

hkölt láng

most csak vele birkóznék,

ezzel a szilaj

ember-

óriással s tüszkölve, tátogatva, visítva veti rá

magát, hogy

A

nagy

legyen

felül,

neki legyen igaza.

égett, mint egy sárkány megnyílt torka, ebbl az állatok kimentek. De az egyik odorból borzasztó bgés hallszott ki. Deák Ádámból, ki rülten szaladt ide-oda, egyszerre elhasadt az ordítás: A tehenem, a Bimbó tehenem! Az egyik borjas tehenet ide zárta külön s az most végs agóniáját bdülte. istálló kitárt

kapuval

—

—

Ez az

ordítás

a borjú

s

átszakító,

kö-

nyörg hangja belement

a János húsába, mint egy beléje tört kés. Otthagyta a csrt, egy

rúgással beszakította az

ég

odor oldalát s

vad, megtorlott ervel cipelte ki a

mot, melynek szre gött.

A

rettent

szerencsétlen

elrevágódott,

állat

bg

bar-

szaggal füstölkihozva, vakon

majd még egy

kétségbeesett

rántással próbált visszamenni, hol borja

már

a végs vágódott a földre, két meghasadozott, drága elt«rpeszkedésben elhallgatott. Vissza-

309

emljéJDl vér folyt. Felette mint egy nagry, kacagó ünnep, mint egy pazar királyi ajándék, mint meseáldás: ég kalászok arany zápora hullott

A

itt

minden

istálló,

betaka-

hat t«lek menthetetlen volt,

leégett: ház, bútor, kert, rított áldás.

De a tz

megakadályozni.

A

csr,

továbbterjedését sikerült legjrrt,

korom

és

hamu

alá tiprott szörnyeteg rzésére és öntözésére

embereket rendeltek

ki.

Éjfél

már

elmúlt.

A

kormos üszkök, füstölg gerendák, a perjék fekete zápora: mintha egy roppant, tragikus áldozat lett volna.

ült

Deák Ádám megkövülten, villámütötten volt háza kövén. Az apai ház, hol apáinak

a végörök faluba a templom mellé: ég üszök. Az öreg bútorok, melyekben mint egy beszívott leveg apáinak élete, saját gyermekévei voltak: odavannak. A drága kert, ahol nehéz gyümölcs várta a hosszú sora robotolta

telenbl

s

innen

életét, idejöttek

mentek

az

teljesít szt: feikete vázakká dermedt ítéletes rémkép. És a kalász, a szent kalász, az édes jó föld hálája, az arany nap ajándékoe nevetése: perje, fekeste perje. S a kis fia tehene, emberi

nevérl nevezett borja: véres üszök. És mind egy felkarmolt lélek tehette, egy bosszúba gylölet. A lökött ember, a kiirthatatlan MegkeserüFirtosné rettenetes mondása: mint részeg harang löd! megkeserülöd! kongott bódult tudatában. És Jánoson, mikor ezt

—

s —

310 látta ezt az összezuhant sötét embert, egy ret-

tent

vizió rohant át.

A

borzalmas,

emberev

állam, amint súlyos kerekeivel végigzuihan az

embereken és hullia

és hulla

után hulla gördül alája

marad a Míkfökben

is.

Holtra fáradva, több helyen könnyen megégve, reggelfelé ment János haza. A falu, mint egy nagy halottéget kemence, panaszos füsttel volt tele. Ügy ruhásán nyúlít el az ágyán s megnyert csata liatal te®te mégis jólesés és volt.

4.

A cséplgép egész szürkületig zakatolt s gabonával a telt zsákok garmadában állottak a szekereken és megindultak a falu felé. mondta János és kiadta Még ránk esteledik, a parancsot a készüldésre. Az emberek össze-

—

—

szedí-ék elszórt ruháikat, ételtartóikat és tes-

tükbe felmosolygott a pihen vacsora. János Barabásnéval elegyedett szóba. Egyszerre a szentgyörgyi úton valami forgó port látott közeledni. Valaki futva jött a tag felé. János jó ers szeme kivetkztette a por-

köpenyegbl:

—

Nézze csak, néni, nem a Vitáliöék Gábrisa jön? Pedig a', istenugyse, hogy a', felelte az öreg a-sszony, úgyláííszik, megkergették ökemét a városban.

—

—

—

su

A

porforsatag lassanként közeledett s hegyes tölcsérével felfúrt a kékül levegbe. Még jó

messze

volt,

mikor egy hang, melyben egy

összerázott lélek remegett, kiordított belle:

—

Kitört a háború! Kitört a háborúi a kiáltás. Vitá-

Az emberekbe beledobbant Gábor

komoly fiatalember Azután ez a kiáltás úgy tele volt a remeg emberi hússal, hogy mindenki a saját megborzongásában érezte, hogy a hír igaz. lis

volt,

nem

A

katonaviselt

szokott tréfálni.

akkor már a szomszéd emberek. Vitális Gáborból tagolatlan egy szakadásban legény odaért

s

tagokról odagyültek a hazakészül

szakadt ki:

—

Kitört a háború, Szentgyörgyre mega távirat a királytól, hogy a háború kitört. A Vilmos mellettünk van s már neki is ment az orosznak. A városban mindenki az nccán van, énekelnek, éljenzik felségét és Vilmost, processziót járnak nagy zászlókkal, a fispán és még három úr szépen szavazott. A katonák a Kcssuth-nótát fnjták. Mindenkit, férfit, be fognak hívni, m.ert Vilmos azt mondta, hogy szüretig le kell vágni az ellenséget, hogy az újborból meglehessen inni az áldomást. Az országban kémek járnak és hatvanmillió aranyat akarnak átlopni az oroszuak, most üldözik ket. A szerb király ijedtében felakasztotta magát. Az öreg Málikné, a vén korcsmárosné megmondta ezeltt három jött

312

hogy amikor

évxel,

nagy

meglial,

világfel-

fordulás lesz és tegnap este az utcán felfordult.

A

törökök

is

velünk

jönnek s a japán

császár levelet írt Ferenc Jóskának, hogy csak

ha

szóljon,

nyainak mináció

Az

szorítja a muszka,

k

mert majd nagy

ala-

neki. Este a városban

illu-

lesz.

mindenki ott volt abban az embergomolyagban, mely a liheg ember köré szorult. Mindenki egyszerre kérdezett, beszélt, mert a kibeszélt hang még mindig valami bátorítás volt. Majd a jegyz úr benn megmondja, hogy áll a dolog, — csiegész síkság elhagyott

lett,

—

•

ket

Barabás. A faluban a nagy hídnál még nagyobb csdülettel találkoztak. Ezek már zajosabbak voltak: leginkább asszonyokTaól ós gyermekekbl állottak. A postás Rózsi most jött meg a tította

levelekkel Szentgyörgyrl

—

megkésve a nagy ugyanazokat a híreket mondta el a tömeg közepén, mint Vitális Gábor, de lefordítva asszonyra, jajgaió, megriadt asszonyi húsra. A két tömeg összefolyt,

világfelfordulásban

—

s

postás Rózsi újból kezdte az eladást, növekedett rémülettel, mert most

híreitl

is

megrémült.

A

nehéz, fojtó füst töltötte

már

a saját rém-

szorongás, mint egy

meg a

lelkeket,

a

Szabó Ferencné, öreg özvegyasszony, hozzá támaszkodott a híd karfájához, befordult a sötéted víz felé és mint egy beteg tehén, éktelen hosszúszálú

jajgatásban

tört ki* odaismétel-

313

getve a zokogásdarabok

közé:

—

Jaj a Laji,

a Lajika! -^ Ez a Laji huszonkétéves egyetlen katonafia volt s az öregasz-

jaj a Laji, jaj

szony víziójában az egész meglódult falu, minden leend bulla, vesztett císata, felégetett élet, az egész lezuhant kozmikus tragédia ebben a

hirtelenszke,

félénkváUú

gyermek-fiúban

személyesedéit meg. Mintha az egész óriási világ csak azért

agyarkodna

megrült

feléje rop-

pant markaival, hogy kitépje vén, beteg, rozoga anyai húsából ezt a belle szakadt drága életet. Ennek a fbe bunkózott öregasszonynak bódult jajgatása meglökte a nkben az anyát, a testvért, a szerett s úgy csapott fel a sírás, mint valami sötét víz a belevágott kre. A férfiak komoran hallgattak s nézték a földet, a kenyéradót, a jót, az örök pihentett> melybe most újra gyilkos csizmákkal fognak rúgni A fiatal legények közül próbált egykett hetyke vállat rántani, de párolgó ételen, párolgó asszonyi testen, az egyetlen élet minden drágaságán túl dalos életük elé dobbant a halál. A gyermekek jajgattak az asszonyok után s kis, elsodort sírások követték a nagy fekete zokogásokat, mint sötét hollókat a visító verebek. A nagyobbak rikoltoztak, abcugolták a szerbet, a muszkát-, kis testükre visszadühö-; kannibál és nagyoktól tanult vésüdött az

s

res szavakat

mondtak.

tajtékosan, részegen a

A

Péter Sándor

maga

ordításától

orrba verte a kis Málnási Jancsit:

—

fia

—

—

jól

Nesze

—

Az öreg a higgadtai:, még próbáltak nyugodt szavakkal enyhítést hozni: Hátha nem úgy líuíya szerb, én maigyfl.T vagyodc! fóríialc,

—

hhó volt a városban, a reménység, mint egy elkergetett szolgáló még kuncogva didergett a lelkek küszöbén. Már sötét volt a falu s csak az augusztusi éj pompája forgott a fekete tömeg felett. Érezték, hogy most kell valaki, aki messze lát, vezet és szavaiban ezrek erssége lehet, A tömeg folj^ton nve a sötét uccákon, jajg-atva, siránkozva vonaglott a Zágoni udvarháza felé. lesz.

—

A

Hátha c&ak bolond

s

gyermekek rikoltva követték

varodásból

—

s

a bdült ka-

ki-kiüvöltött a Szabó

Ferenené

—

Jaj a Laji, jaj a Laji! Mintha összegezné az egész megrázott, felborzolt nép

refrénje:

riadalmait.

Bezárva, sötáten állott a Zágoni-ház, mint egy idegen lélek. Egy hang elvakkantotta: Menjünk a jegyz úrhoz! S a tömeg, megtüremlett sodrával, mint egy reszket gyermek szepegett a Domokos-ház felé. Domokoséknál nagy összejövetel volt s hatalmas huszonegy járta. Az irodában, a

—

—

nagy

asztal körül, borospalackok közt,

elre-

hajolva, dermedten, mint akik a sorsot hívják, sötét férfiak hajoltak elre s nagy bankók hevertek az asztalon. A bankban jókora összeg volt, mikor a zaj uekizuhogott a háznak, mint

^'alami elszakadt víz sodra.

A

cseléd bejött és

odasúgta a jegyznek, hogy a falusiak künu

315

várnak, szei'Glnél:, ho'^y a jc^y^ úr racndion nekik valamit, hogy álluuk a háborúval. Do-

mokos éppen óneászt kapott a bankártól s ötven koronája függött a következ kártyától. Dühösen fakadt ki: Menjenek az anyjukba! Ha kimegyek,

—

mindeniket marhákat!

s ...

be rugóm. Hallottatok ilyen

Engem akarnak

Hát mi vagyok

ról?

én,

hallani a háborii-

hogy többet tudjak

a

külügj'^miniszternél

A Az

múlva megint bejött. Csak egy percre a tekintetes urat. Domokos, aki

cseléd egy perc

egész falu megint

itt áll.

kívánják látni éppen elvesztette az ötven koronát, lecsapta a befuccsolt kártyákat s dühösen rohant kL A tömeg csendes lett, mint a megállott szív. Nem szégyellik magukat? Hát üyen magyarok maguk? Hátha háború van, azért az embert ki kell húzni a vendégei közül? Ha háború lesz, háború lesz. Aki el fog esni, annak nem kell több fogorvos. Most jó lesz, ha hazamennek s nem kódorognak ilyen késn.

—

A

nép, az elvert, megszégyenített kutya,

fvel terjengett tovább. De a fecsendbl s a lehalkult léptek közül ki-kizakatolt, mint egy végtelenbe gumló gépezet: lesunyított

kete

— Jaj a Laji! jaj a Laji! —

S nyomán megint

felloccsant a sírás, a jajveszékelés.

nagy hídhoz értek, hogy lehetetlen így hazamenni. Senki sem mert elválni, külön lenni, kiszakadni a Iáikor aztán megint a

érezték,

316

sokaság egységébl, melynek rémülete, bizonytalansága mégis közös volt s társat melengí-

a szorongó

Szavak kellettek, csimelyek mint egy jó ringatás, nyugodalmat adjanak a szörny éjszakára. Az egyik vén asszony félénken zokogta: Talán a tiszteletes úr tud valami biztosat. A pap lakásán sötét volt, csak az egyik tett

tító,

lélekre.

bátorító szavak,

—

abkikból jött ki egy beteg sáj-ga fény. Milla a gyermekekkel elment az öreg

A

Böjthéékbez.

cseléd a szomszéd faluba karucázott a sze-

retjéhez.

A

kurátor bement, hogy kihívja a

tiszteletes urat.

Az

ajtó nyitva volt.

Bötét szobákon,

veg

töltött

A

melyeket

meg.

A

kurátor átment a

fülledt,

hálószoba

ajtaján gyertyafény jött

ki.

A

fáradt

félig

le-

nyitott

hálószobában

egy éjjeliszekrényen egy leégett gyertya lomint egy ravatali

bogott, haláltáncot járva,

fáklya.

A

tiszteletes halálos elnyúlásban, ru-

hásán az ágyon, holtrészegen hortyogott.

A

kurátor félénken hívta:

~

Tiszteletes úr! Tiszteletes úr!

A

pap tovább hortyogott, lökött egyít magán, a másik felére fordult s tagolatlan szavak nyálasodtak ki a száján. A kurátor közelebb ment, meghúzta lelógó atilláját s olyan hangon, melybe beledobogott a szíve, a künnállók minden szíve, hívta:

—

Tiszteletes úr! Tiszteletes úr!

31?

A

pap

lobogó házra,

felriadt.

lánggal

nagy

A

gyertya lángja, mintlia

szeretne rátáncolni az egész

tüszköléssel

visszaverdött a pap

rázta

eltorzult,

arcáról s elkápráztatta szemeit.

fel

magát, zöld

halotti

A

szoba ha-

A

pap hallotta a tömeg zaját, a nehéz asszonyi sírást, mely mint fekete lomb verte az ablakokat, látta könyörg állásában ezt a paraszti alakot Azt hitte mámorában, hogy egy óriási színpadon van s a magyar faj nagy tragédiáját, Bánk bánt játssza, hogy Bánk s a könyörg Tiborc van mellette. Meglökött gépezetébl kijöttek lállal volt tele.

a sokat szavalt szavak: setétben bujdosók . . Eze7i Volnának, akik engemet bolond Almomban szánva háborítani Igyekszenek a a végveszélybe forgó Becsületem felett rikoltanák: ^Bánk ébredezz; mert meglopattatik Bánki'* .

Azután visszavágódott

hortyogni kezdett Visszahulló mozdulatára a láng még egyet szökött, utolsó életdaceal, aztán kialudt s fojtó füstje megülte a borlehelet szobát. A kurátor értett mindent. Kiment a szobából.

— A

tiszteletes

úr

és újból

nagyon

beteg,

—

mondta.

Mindenki

nem

értette ezt

jutott ítélet a

a mondatot, de most

meg facsart

lelkekböl.

Egy

Ö18

nagy csend hullott a tömegre, A vak ójszalíában egyedül állott a szereucsétieu gyermek, mely csak teremni s vért adni tud.

A Még a

szó lefagyott az ajkakról. Szétoszoltaik.

jóéjszakát

jó éjszakája?

Az

is

elmaradt KÚLek lesz most nép vackaiba vo-

elliagyott

hogy a világtalan éjszakában, csiillag és gyertya nólvül, szembenézzen a sz.orongás'ával, mint egy halottal. kiterített Csak a Szabó Ferencné üvöltözte az éjszakától megriadt kanca nyeri tésével: Jaj, a Laji! Jaj, a LajiI Künn az elnyúlt mezkön, mint szelíd csókok, mint alvó szzlány lehelt szerelmi szava, sápadt fény hullott a szelíd csillagokból a sárga kalászokra, az álmodó tarlóra, a nuli,

—

sötét füzesekre.

—

Jöjjetek élni!

—

énekelték

a lefeküdt kalászok s a barna rögök i'ij vágyójöjjetek élni! dással énekelték tovább: Felszök csirák, rejtett bogár és virrasztó madár adta tovább az éneket. A nagy, megteríaz tett asztalon halk de profundis reszketett Ür megtöretett teste felé. S a mérhetetlenség tágabb ölében a roppant forgó világok s a

—

—

tejút lobogó

ezüstje tovább keringtek az

feketült földdel,

mint egy

nászdala az élet

íeló.

fiatal Isten

el-

zeng

^7/

A.^'i'^

PH