SZABÓ
DEZS
AZ ELSODORT FALU REGÉNY HÁROM KÖTETBEN
ELS KÖTET
GENIUS KIADÁS
O voi, che aveie gVintelleiti sani, Mirate la dottrina che s'asconde Soito
U velame
degli versi strani. Dante Inferno IX. 61—63.
7
sR^ljy nf
'^':^
A MÁSODIK KIADÁSHOZ^ Ezt az elszót nem panasz és nem szemrehányás diktálta. Semmi okom a panaszra, semmi jogom a szemrehányásra. Ez a regény akkor jelent meg, mikor kegyetlen napok hozzám: megszenvedett legbensbb mondanivalómhoz ostorozták fajomat. Én voltam a hátl-»a döfött faj ajakáról kitört jaj s a magyarság megismerte saját megsebzett életét e regényben. A sötét napok egyetlen világossága volt az, mikor láttam, hogy a társadalom legkülön-
bözbb rétegébl: egyszer székely katonák, mvészgyerekek, papok, tudós professzorok, forradalmárok
és konzervativek,
hivk
és ta-
gadók a megtalált evangélium ujjongásával vitték szét e könyvet. Az egész forradalomnak liazudott sziriai uralom alatt ez volt az egyet'en igazi
forradalom: ez volt a magyar forra-
dalom, merész, gyzedelmes és többé
meg nem
fillífható.
regényem még pedig egészen jóhiszem emberek
De igen sok kifogás ellen, *
A
is
tétetett
regénynek ez a harmadik kiadása.
6 részérl
is.
Kritikai életünk teljes hiánya ma-
cával hozta, hogy legjobb indulatú irodalmi
embereinknek sem fejldhetett ki elég széles horizontja a mvészet új, merészebb megnyilatkozásai számára s az irodalmi megszokottságok s rég betanult szabályok valóságos gépies uralomra jutnak az esztétikai értékeléstiéJ. Azonkívül tanár sem lehet egészen büntetlenül az ember, nálunk pedig az a kritika is, ami voltaképen nincs, a tanárok kezében van. Az esztétikai értékelés els és elmaradha-
m m
teljes átélése. Hagyni elmagunkat a szépség él zuhatagá-
tatlan alapja a
sodortatni
hogy a forró vérünk, gondolkozó agyunk, jó kedvünk és felpattant stigmáink legyen és mi ne legyünk többé, hanem lemeg^tágított, hemzseg, rohamó gyünk a élete. Ehhez az odaadáshoz, énünknek e diadalmas metamorfózisához szükséges, hogy megmaradjon bennünk valami a szépségre éhes örök gyermekbl. A tanárság rendszerint éppen ezt a gyermeket öli meg az emberben. A kiatedra méltósága egy minden percben tól,
m
ható terheltség lesz lelkében
s
tudatában min-
van a félelem, hogy el ne felejtse a kétIiarmadot vagy háromnegyedet oda jegyezni a egyes mozzanatainál. Ebben látja esztétidig ott
m
kai élete elhivatását, saját jelentségét. mészetes,
hogy ez a
lelki sajátosság
Ter-
éppen az
esztétikai értékelés egyetlen igazi alapját te szí lehetetlenné, az átélést,
hogy a
m
vérünk-
nek, húsunknak, idegeinknek, sejtjeink
mély
világának veleáradó élete legyen. Mindez nem kifogás, csak megállapítás, a tanárok azért igen derék emberek, a világ lényegesen csonka lenne nélkülük.
A fbb
és szóra
egyáltalán érdemes kifo-
nem regény. 2. Eossz a szerkezete és nincs fhse. 3. Ismeri közéleti alakok szerepelnek benne. 4. Bjthe gások a következk:
1.
Szép, de
János valószíntlen Jókai-féle alak-
ozza az netek
Tú-
6. Morált sért jeleNyelve túlmesíerkélt,
élet sötét színeit.
vannak
fárasztó, folt. 8.
5.
befnme. 7.
vagy:
túlspontán, rendezetlen, zsú-
Irányregény.
MLikcr
els
kis regényem,
a Nincs menek-
vés megjelent, az els vád, mely fölhangzott ellene, ez volt:
—
itt is, ott is
Nem
regény,
igen rövid, csak hosszabb elbeszélés.
Hány
oldallal kellett volna
hosszabbnak
hogy regény legyen! Ezt kérdeztem akkor kritikusaimtól s most, hogy erre az igen hosszú regényemre is azt mondják, hogy nem regény, magától kijön a helyes felelet rá: hogy a regény nem az oldalak számától függ, hogy lennie,
a Nincs menekvés rövidsége miatt lehetett teljesen regény, viszo
Ez
áll
fenn
az
Elsodort
falunál.
Mi a
lényegszerinti különbség a regény
és
elbeszélés között,
ha ez a különbség nem a
ter-
jedelemben van?
mindkett egy
Elbeszélés és regény: részt részt,
élet-
ad az elfutó idbl. Csak egy kivágott mert külön egész nincs az emberi ese-
nem a szükezddünk s a halál nem befejezésünk, ahol énünk nem csak egymagunk, hanem ezer volt, él és leend más valaki, ahol tettünk nem csak a magunk tette, hanem milmények
folytonos záporában, ahol
letésünkkel
lió
idegen
tett
eredje
is,
ahol a párizsi gamin
ugrálása végeredményben összefüg a pekingi
mert nincs kezdet, nincs vég, nincs külön egyén, külön sors, egyetlenegy van örökös levésben: a történ ember, mely mint egy örök zápor hull a formátlan idben s esése minden pillanatában múlt is, jelen is, jöv is, minden pillanatában egyetlenegy és számtalan sok millió. polgármester
esti sétáival:
Mármost az
elbeszélés úgy adja ezi az hogy látni lehet, hogy ez csak egy kitépett rész, mely megtörtént, vagy megtörténhetett. A regény egy egyetemes szintézissé alakítja át, helyesebben: az iró az egymásnak életrészt,
rohanó eseményekben, az összekuszáltan elfolyó emberi mozzanatokban meglát egy nagy egységet s ennek az egységnek kivetítése a regény. Az elbeszélés egy eset, mely lehet tipikus vagy különös, a regény egy roppant indukció, mely a maga külön összetételében egy sgyetemes konklúziót épít egybe. Nem kell
a konklúzió nem csak a regény végén áll s legtöbbször nem foglalható egy mondatba. Sokszor világos szavakban ki sem tudjuk formálni, de érezzük, hogy az emberi sorsnak egy szabályosan megismétld, örök hulláma csapott át rajtunk. Az elbeszélés egy félreérteni, ez
parcellája a végtelen útnak, a regényben a
mvész egy
értelm külön
sajátos
szakol ki az alaktalan, kezdet
egészet
és
er-
végnélküli
életbl.
Ezt a külön értelm szintézist két különúton érheti el az író s ez adja a regény
böz
különböz
szerkezetének két
típusát. Enn.ek
a
hogy az író figyelme, és ezalatt nem a tudatos, már kész akaratomtól függ figyelmet értem, hanem
két típusnak lelki alapja az,
—
azt
a
figyelmet,
melyet
életem legmélyére
kényszerit a történ élet s mely életem legmélyebb,
tlem nem függ akarata
—
vészi termés indítója,
gyelem mire
tehát
s minden mhogy ez a fi-
Vájjon ezt a figyelmet az egybetáncoló események különös egysége teremti meg, melybl aztán kiárad az emberi sorsnak egy nagy szintézise, vagy pedig ez a Qagy szintetikus értelem tölti be az írót, mint szorongás, döbbenet, ujjongás, mint vérbe s fordul.
idegekbe beágyazott
szavatlan
élettanulság.
Az els esetben megszületik egy ers küls szerkezet:
fhs,
szorosan egy pont körül cso-
portosított események,
dudorodó kezdet
mindenki szemébe
és befejezés,
be-
a figyelem gon-
10
dos foTcozása az egymásra
következ
esemé-
A
második eset bels szerkezetet ad. Az író énje mélyén ott vonaglik megszenvedett élettanulsága, az emberi sorsnak egy nagy felkiáltása s azokat az embereket és eseményeket vizionálja egybe, melyek szanyekkel.
vakba, másokba átviv szintézisbe szabadítják az életnek ezt a végzetes szuggeszcióját. Itt
nincs szük&ég egy mesterkélt egység stilizálására,
fhsre
bizonyosra
s
a harmadik oldalon már holt-
vett befejezésre.
Az
élet részei az
élet természetes elömlésével következnek egy-
más
után, a kezdet
már mintegy
folytatása és
cincs küls, hókusz-pókusz befejezés, az egy-
másra következ részek
közt
küls kapocs, mintahogy az mennek el egymás mellett s
néha alig van életben
sorsok
lesznek
egymás
hogy ez kiordítana a küls eseményekbl. És mégis ezek a részek egy hatalmas, egy szemnyitásban meglátott boltozatot adnak össze, ahol minden szó véres, ideg-
végzetévé, anélkül,
nagy szintézisEz az egység ersebb minden más egység-
gel átfutott része az egyetlen
nek.
nél s a legmvészibb, mert az élet titokzatos,
céltalannak látszó mély eszközeivel lükteti a tudatba a kiolvasott végzetet. Az els primitívebb, mesterkéltebb, stilizált szerkezet. sik a
mvészet legmagasabb fejldését
A
má-
jelenti
a modern irodalom leghaitalmasabb arányú Ilyen szerkezete van a háború és békének és ilyen van az Elsodort falus
szintéziseit adta.
u nak
is.
Aki ezeket nem
ezekben
nem
látja
meg
látja regénynek,
a
mindent
aki
egybefog-
roppant boltozatot, azt vissza kell küldeni Dugonics apánk Etelkájához. Éppen a szerkelaló
ez a nálunk páratlan arányú architektúra amivel különálló orom ez a regény a magyar irodalomban, akárcsak a Katona Bánk Bánja. A másilt felrkönyödés és itt különösen
zet,
az,
—
az elefántcsont-torony nyomorodottjai
hom-
lokráncolódtak, hogy ismert alakok és aktuá-
események mennek át regényemen. Illik-é egy Adyt, egy Tiszát, egy Ikszypszilont, illik-é a mai pesti élet egy kávéházi délutánját belehurcolni a mvészetbe, nem kegyetlenség, lis
nem
piaci fogás ezi
a botránkozók tudhogy a mvész az onnan kell vennie és on-
Iskolai szabály s ezek ják legjobban
könyv
nélkül,
életbl veszi alakjait, nan veszi az eseményeket is. De hát akkor ezek szerint a sóhajtozók szerint ezt a szabályt oda kell módosítani, hogy igen, vegye onnan: de azokat a személyeket, melyek legmélyebb kifejezi az életnek, s azokat az eseményeket,
melyek legtisztábban mondják össze a
nem
sokféle-
szabad érinmert az eszszerintünk tenie. ok erre, tétikai élvezetet zavarja, ha ismert személy vagy esemény van a regényben. Tehet ha regényt akarsz ír^i, hirdesd meg elbb az utca sarkokon, hogy akik azt majd el akarják olség egyetlen értelmét, ezeket
F
—
—
12 vásni, jelen tkezzerólc nálad.
Akkor aztán
vé-
gigkérdezed ket, hogy kiket és milyen esemé"
nyéket ismernek
nehogy
s
mvedbe
gondosan
fellistázod ezeket,
tévedjenek. Mert a
mvész
vérezhetik a paphlagóniai trónörökös elvágott sántíthat a mohácsi vész egy eltévedt golyójától, de saját kortársai, de a felette zúduló fekete napok nem jajgathatnak ki belle. Ezt a dicsséges esztétikai szabályt nem respektálta Mózestl kezdve Dan-
köldökzsinórjától,
ton át egyetlen igazi
mvész sem
és
tisztele-
tére én is aligha fogok ráérni. Azt még a gyengébbek kedvéért sem tartom szükségesnek megemlíteni, hogy én nem Adyt, nem Tiszát, nem
X-et akartam megrajzolni. Szükségem volt a magyar tragédia különböz arcára s szuverén mvészi jogon ott vettem ket, ahol találtam.
A
a legmélyebben mert itt a mvészet legnagyszerbb elhivatását akarják tagadni apró modem esztétikai elfogultságok kosztosaL Ezek szerint a) Böjtbe János valószíntlen alak, b) a Jókai teremtményeinek világából való. Mi nem valószín Böjtbe Jánosban? Hogy Böjtbe János-kérdés
érint,
Hogy ers? Hogy okos és praktiHogy megváltó akarata van faja iránt? Hogy paraszt lányt vesz feleségül? Hogy egészséges?
kus?
Mikor sorra kérdeztem a kifosem tudott határozott váaxini. Mert a vád oka itt nem az alakhanem a látó szemekben van. Hitvány
épít és
akar?
gásolókat, egyik laszt
ban,
13
irodalmunk oda rothasztotta a közvéleményt, hogy a tisztaságot, az ert, a megúj-
pesti
vágyát rögtön a képtelenség képtelen vádja illeti, mintha ezek nem volnának legalább is olyan természetes megnyi-
hodáfi heroikus
latkozásai az életnek, mint
a bomlasztás, a
hazugság, a perverzitás.
Miért Jókai-féle alak! Van benne valami Jókai túlromantikus rajongásából, mely a szerelmet az abnormitásig hangsúlyozza az élet ertényezi közt? Van benne valami Jókai talaj-elrugó ideális tökéletességébl?
Bi-
zony ebben az egészséges, praktikus, sokszor
emberben semmi efféle a vádat mégis elfogadom egy
tökéletlen Bzt
nincs.
És
bizonyos
fokig.
Nincs
szegényebb
s
mvészetellenescbb
valami^ mint az a modern esztétikai babona, mely a mvészembert teremtképességénél az
ngynevezett „valódiságot", létezhetséget teszi Jókai alakjai „nem
egyetlen kritériummá.
mert vagy egészen angyalok, vagy egészen ördögök, már pedig az életben angyalok és ördögök nincsenek, csak „emberek**. Ezt jók**,
énekli az irodalmi skolasztika évtizedek óta
Jókai nagyszer mitológiája felé. És mi történt? Mikor a világháború felrázta az országot 8 a nagy megpróbáltatás felszínre hozta az emberek igazi énjét, a megfigyel álmél-
kodva látta, hogy igenis, ez a különös faj Adorján Manassékat és Vajdár Benjáminokat,
14
Berend Ivánokiat
és Straffokat terem.
Áz
el-
határozó percek könyörtelen megmutatásában
a valódi valóság Jókai „valószíntlen" vilá-
De ha nem
is lett volna így, ha Vajdár Benjáminok sohasem élnének, baj volna-e ez mvészileg? Nem nagyszer-e a költ, aki mint az népképzelet, Ormuad és Arimán örök küzdelmének eposzává látja a világot s minden szívdobogás-
gát igaaolta.
Manassék
és
s
ból e nagy párbaj tántorgásait véli kihallani. S nem megtiport, meggyalázott emberiségünk, fi igazságszomjunk, minden visszazsúfolt hsiességünk, minden megvert illuziónk ragyogó valósága Manassé vagy Berend Iván? Nem a jóság, a tisztaság, az er emberi vágya mozdítja a mvészt, mikor tündökl szuggeszciókat teremt, hogy elhitesse a mindennapok fáradt botorkálóival, hogy mégis méltóság ember lenni s nem hiábavaló a küzdelem? És nem a mvészet örök feladatát végezi, mikor nagysuhaná&ú szárnyára véve a két collstokos valóságokon át az emberi vágyak valótlanságainak örök valóságába
s
visz?
Nem
itt lesz-e
a mvészet az
élet vízévé,
mely új lépésre frissíti a szörny valóságok vándorát? A tömegek egészséges érzéke meghallja ezeklDen az alakokban az egyetlen eél hívó kürtjeit s a szoba ösztöv^ér esztétikusai hiába karicsálnak.
Túlozom az élet sötét színeit, mondja a következ vád és Zola-tendenciákat suttognak
15
Mennyire
vád s menynagy egészségem gyzhetetlenségét. Regényem a világtörténelem legrültebb táncában kavarog, mikor minden szemét és tragédia felszínre ütközött és nem veszik-e észre, hogy minden szörny valóságon át hogy hallom az egészséges élet hívását, hogy az elfolyó emberi nyomorúság minden pórusán hogy átzuhog a dolgok világának szépsége! Nem veszik észre, hogy minden elvágódott szív, letört szándók mögött hogy felhangzik az életigazolás, a termékenység, a holnap hitének himnusza s hogy az egész regény az akarat, a kötelesség, az épíköröttem.
nyire
nem
igaztalan
látják az illetk
s
tés hatalmas riadója. Vagy azt várják tlem, hogy egy Linooent-képbe porceUánozzam bele
a borzalmas élet viziójáti A regény egyes különösen erotikus jeleneteivel sértem a morált. Erre a vádra csak úgy bágyadtain válaszolok, mert ez egy rég elinté&ett kérdés s a vádaskodókat meggyzni természetileg lehetetlenség. Természetileg, mert itt a szexuális élet elfejldésének egy típusával van dolgunk. Ezek a szerelem proletárjai, akik ebben a vádban éppen nemiségük élik ki, miut ahogy azt kiélik az ölelésben a csók boldog ersei. A oerebrális onániának egy faja ez, mely abban a megbotránkozásban talál kielégítést, melyet a szerelmi élet
—
—
szükségszer, jelenetei keltenek benne. Meg kell figyelni ket: rendesen szerelmi életet
16
nem
él'ö,
visszazsúfolt szexualitAsú
emberele
vagy pedig éppen már minden szerelmi
sza-
badságon átdzsölt tapasztaltak, akiknek hisztériáját bántó sajgásba hozza egy olyan jelenet, mely az egészséges ember eltt az élet olyan természetes ténye, mint egy krumplibokor vagy az anyakönyvvezet télikabátja.
Igen sokan vallásosságuk jogán tiltakoznak, de hát felülbíráthatja-e, megvádolhatja-e az író Istent azzal,
hogy mint egy
rossz stílus-
gyakorlatot, kijavítsa a teremtést s kihazudja a
mvészetben visszaadott világból azt, amit világ legfbb mozdítójává
az Isten a való tett?
Az
erotikáért való erotikát, a szexuális
témává való betevetem legjobban, gedését én de nincs meg komikusabb, mikor odasikolíják az arcomba: — De hát hogy adjam én ezt a regényt a tizenhatéves lányom kezébe! !I Hát sehogysem, kérem, mert ma azt már mindenki tudhatná, hogy a mvészet robusztus árama, mely visszaadja az élet minden mélységeit, sokkal komolyabb, sokkal bonyolultabb és életbevágóbb valami, minthogy bakfisok szellemi csiklandozása legyen. VÍBzon.t, amelyik felntt férfi vagy megbokrosodik ezektl a jelenetektl, az perverz, a perverzitásnak azzal a2 igen egészségtelen formájával, mely beteges szemérmetességgel ma^izturbálja magáid Amit nyelvezetemrl, vagy, hogy egy életnek egyetlen irodalmi
—
n
tiszteletreméltó és
tekinitetes
kifejezést hasz-
17 náljalí:
stílnsomról
monáoHa'^,
igyekszem
ellentétességük szerint párosítva sorolni el.
Az
ítéletek a
következk:
2. Spontán elluhogása egy olyan nyelv-term ernek, ami-
1.
lyen
Erltetett, mesterkélt.
még
irodalmTinkbaji
nem
volt.
3.
Elvont,
Véresen valóságos és tapinthatóan plasztikus. 5. Fárasztó, egy pár oldal után le kell tenni a kézbl. 6. Magával sodró, az ember egy rohanásban száguld át az egész regényen. 7. Nagy mvészi gonddal kidolgotúIgondolatL
4.
8. Egy féktelen temperamentum egymásra hajigált mondatgulái. Csodálatos, hogy míg más téren én sem vagyok teljesen érzéketlen a kritika iránt, itt még annyira sem érint, hogy érdekldjem, melyik ítéletnek mennyiben van alapja. Valahogy úgy hallgatom ket, mint ahogy az erd hallgatja azokai az esztétikai ítéleteket, metársaság feléje dobál. Ij^eket egy kiránduló Hiszen szabálytalan valami ám az erd, talán burján is van benne és bozótjai túlzsúfoltak. De gazdag elömlése az életnek és millió mély titoknak a hangja. Az én lelkem nagyon testembe van mártva és „stílusom" folyó szövete az érzékeimen átrohanó világnak. Jól van ez ígyf baj-e ez? Nem tudom. Én termek és a
zott nyelv.
kritikus kritizáh
Igen soks2ior meglúdbrözik azt is, hogy regényemben tendencia van. (Egy analfabéta még azt is mondta, hogy „kulcsregény".) Szabó Dezs5:
A.7
elsodort falu
I.
i
18
Sokkal jobban szeretem embertestvéreim, líogy ne engedjem, hogy igazuk legyen. Jól van, hibáztam. De ebben a hibában osztozik velem Homérosz, Vergilius, Dante, Cervantes, Rabelais,
Dickens, Hugó, Tolsztoj, Dosztojevszky,
Petfi, Arany és
még egy csomó nem nagyon
elriasztó példa.
Ezt a bevezetést azoknak írtam, akik
sze-
retik az esztétikai vitákat s az emberi logika
kisded játékait.
gyermekek
De akik
elég
diadalmasan
hogy ujjongó testtel hallgassák a világ meséit, a nagy nevetések és nagy zokogások ersei lapozzák át ezeket a sorokat s adják át magukat rögtön a regénynek. Mert érdekes olvasni az életrl tudtak
írt szabályokat,
maradni,
de érdekesebb élni az
Gellérthegy, 1919 okt.
életet.
29.
Szabó Dezs.
I.
Az evett.
AZ ÖRÖK FALU
az elé bámult.
öregass2X)ny
Maga
asztalhoz
Nem
ült.
Nem
látott Alsó ajka
meg-megremegett. Nem beszélt. Az öreg úrban már három napja készült a vihar. Tegnai)eltt már kivörösödött a halántéka. Tegnap már egy kortyra itta ki roppant poharát s olyan ajtókat nyitott, hogy látszott, hogy a lelkét szellzteti vele. Ma már kidobbant meglódult szive nekisúlyoeodott lépteibi s fel- felhorkant, mint egy bántott vadkan.
Miért volt dühös az öreg úr? Dühös volt a maga dühéért is, huszonnyolc év lebunkózott reménységéért, a szorongásért, hogy talán fajának végs (^dje eltt áll. De dühös volt a fájdalomért: szenvedni látni ezt az öregaszszonyt, ezt a minden mindennapon átszeretett vén csontot, szótlanul, panasz nélkül, mint egy beteg háziállatot. És mert egész testévelielkével sajnálta, nagy dühös szavak jöttek ki belle:
— Az Istenedet, hát már megint el akarsz kergetni hazulról?
Három napja
olyan képet
20 vágsz, mint a félsz?
fancsali feszület.
Tudod, hogy
tos fiadat.
Te
Hát
nem eszem meg a
nevelted^
most
teljék
mitl
drágalá-
benne a
kedved.
— Csak hadd legalább,
hogy
lélekzetet ve-
gyen. És ne bántsd az önérzeitét. Tudod, hogy is
Böjtbe, egyszer
már
elkergetted
a
sza-
vaiddal.
— Hát majd rimánkodni gos úrfinak. Elkergettem!
fogok a nagysá-
Én kergettem
el!
Mert a makacs disznó egyszer egy évig elkóborolt, mert az apja megrótta, hát elkergettem. Majd komplimenteket vágok a kedves fiadnak azért, hogy huszonnyolc évig sárba dobtam a ráköltött pénzt, hogy öreg fejjel szégyenlenem kell, hogy reményeim voltak. Valaminek történnie kellett. Mi nem értjük t, sohasem értettük egészen. Hát itt a baj, a fene egye meg a megértését és azt is, aki a modernséget kitalálta. Engem értett mindig az apám, ón is az apámat s az apámat is értette az apja. Mert józanok voltunk, becsületesek s nem ficamodott ki a lelkünk. Értettük egymást, mint ahogy egyik egészséges ember érti a másik egészséges
—
—
De az úrfi már diákkorában tele volt mindenféle nehézséggel. Persze, neked ez tetszett, neked ez poézis volt, mintha efféle modern nyavalyatörés lett volna Petfiben, pedig az a poézis. Most megeheted a poézisedet. Akit ón nem értek, az vagy beteg, vagy nem becsembert.
21 letes emljer,
vagy mindakett. Hogy
azért, akibe
nem tudok
— te is
álljak jót
belelátni.
Jancsi mindig szerette a földet Hiszen
csak gazda vagy tizenöt év óta. Csak az
apját követi, ha gazdálkodni fog.
— De én elbb fszolgabíró voltam és húsz évig szolgáltam a megyét!
Én elbb
dolgoztam,
akartam
mert egy s csak azután pihentem, Böjthének a gazdálkodás csak pihenés. És te
véded t, mikor a te repül álmaidat puffantja le olyan embertelenüL Ezért gyömöszöltük
minden reménységét, tojtattuk, a tanítására, hagytuk éveken át külföldön kóricálni, hogy az utolsó Böjthe most ráírja a parancsot vén szüleire: haza mebelé életünk
szórtuk a
i)éinzt
gyek, paraszt leszek, nincs ambícióm, a föld-
nek fogok s
én
élni.
Az
egész
még rimánkodjam
megye röhögni
neki,
hogy
fog
ne fájtassa
a kedves kis bábikáját, mellyel megrúgott.
Az öregasszony nem felelt. Nem akart gyújtókat dobálni ebbe a felizzó lélekbe s az öreg lelkének fájt legjobban a kérdés: mi lelte
ezt
gyermeket,
a
szelíd, mesehallgatószem nagy hogy a hosszú éveken át teleírt
táblát egyszerre egy felrázott mozdulattal tisz-
tára törölte? Micsoda fájdalom
vagy
ijedtség
rántotta vissza a megtárt kapunál ezt a gigász-
nak szabott hatalmas fiút, aki arra lászott teremni, hogy mindent elbírjon és semmitl se rettenjen vissza?
A
két öreg fájó szorongással
tipegte körül ezt az olvashatatlan lelket.
0)
Ez a kínzó Böjtliéék
ér/^s
nem most
kezddött.
már Atilla korában nttek a
Székely-
földbl, de miszticizmus, met-afizika s túlteng lélek eoh»em kezdte ki ezt az acélfajt. Protes-
tánsok voltak a protestantizmus eltt s Kálvin azt, ami nekik
csak tudatossá tette elttük
olyan természetes zan,
ers
volt,
mint a
faj volt, letörhetetlen
nyitottszem a tanácsbaai.
lélekzetük. Jó-
a küzdelemben,
A munka életük ter-
kibontakozása volt. Valaha egész Udvarhely- és Háromszékmegye tele Csík-, volt a családdal, most már csak az öreg Böjtbe Mihály egyetlen fia János jelentette a jövt. A familia sidktl megyei embereket, papokat és katonákat termett s a Böjthe-pár az mészetes
utolsó csillag hatalmas felragyogását remélte.
A
t^t
és
tótágasra állította
ta-
gyermek földers, gazdagétvágyú
mohóét
lélek, eszével
nárait, kikben
a
felriasztott jós legalább is mi-
niszterséget kuikorékolt
a fiúnak.
A
gyerek
éppen olyan könnyen hajította magába a tudományt, mint amilyen könnyen mázolta a földhöz iskolatársait. De mikor hazajött, vakációkon, az újból csecshez kapó gyermek húsos moihóságával vetette magát az anyaföldnek, cselédre káromkodott, marhára kuirjantott, szántott, vetett, kaszált, aratott,
mint két pa-
raszt béres. Egyszer aztán, tizenhatóves korá-
ban, a
kamasz évek nagy
testi
forradalma
után, hirtelen és különös változás állott be.
e nagy zeng,
Ez
napos ifjúság egyszerre elkomo-
23 rodott,
a
bven kirügyez
szavak befelé her-
visszafelé vadtak, a beszél szem elnóimilt, mélyült s az eddig kitárt élet sötét, csukott ház
mely mellett hvös nyilallott az embeEgy nagy árnyék állt az öregek s a gyermek közé s ennek az árnyéknak a hidege mindjobban átdidergett az öregek életén. Ekkor történt, hogy valami különös szó miatt az lett,
rekbe.
öreg nyaklevest igért a fiának s az akkor egy nem jött haza, még a vakációkat is akkor
évig
még él nagynénjénél jött,
egy
töltötte.
teljesen átalakult,
Mikor
komoly,
vissza-
szelíd, en-
gedelmes, nagyon jó férfi-gyermek jött vissza, aki most már mindent tudott trni és sem-
miért sem mutatott bántódást.
De a kimon-
dott akarata kiltt nyíl volt,
mely minden
akadályon átfúrt teni
nem
s
amelyet irányától
eltérí-
lehetett.
Oh, mennyi jövt rajongott bele az elhomályosuló fiúba a két öreg! ök, akik napról napra látták fel telni ésszel a két nagy olvasó szemet, akik látták felzsendülni csodálatos hajtásait a szavakba bomló léleknek: mindéin reményre jogot, minden lehetséget valóságnak éreztek s fispán, miniszter s más nagy szavak harangoztak a feltóduló álmokon keresztül. És milyen királyian szzies, munkás volt e ko-
moly gyermek fiatalsága. Hogy bomlott remekbe teste, diadalmas felszökése az ers emberhúsnak, mely évezredes szakadásban ontotta a földers,
ders, akaró emberi életet
24
És azután egyszerre ez a nagy homályosság szállt rá erre a gazdagon zuhogó életre. A gyermekkacagás, finomsága, a
az
arc
br örvend
és
izmok
játékos
felcsillogásai lehala-
A fejld lélek szavakban dús megsznt. A tegnapi gyerraekre
ványultak
róla.
kiözönlóse
egyszerre egy komoly
férfi merevedett. Valami komoly megilletdés és mély elálmélkodás látszott ezen a mély arcon, mint aki elé valame
lyik damaszkuszi úton elébetoppant a kinyilatkoztatás.
De
ez
a beámyékoltság nem a
fia-
vér beteges melonkóliája volt. Az akarat és a tett érintetlen maradt. Az ers munka és
tal
a cél úgy kellett ennek az izmos életnek, mint a felgylt jókedvnek a kurjongatás. Most aztán ers egyetemi tudományok után s hogy keresztül-kasul kóborolta Euró pát, az öregek megkaptájk let.
Hogy most már
a villámütéses
leve-
hazajön, eleget tanult,
hogy
jó paraszt lehessen, nincs
ciója.,
nem
semmi ambísemmi pályára menni, a városnak feléje sem néz, paraszt lesz az si faluban, az si földön, a míg is visszatér rögnek a fog
rögök közé. rtAz öreg Böjthében a keser szavak sodrán újból felközelgetett a zivatao-. Bántotta az is, hogy vigasztalás helyett csak marcangolni tudja ezt a remeg öregasszonyt. Érezte, hogy
hogy ki kell szöktetnie ma^át a várószoba szorongásábóL
ki kell mennie,
25
—
Ki kell mennem a malom rétjére. Küldd a sárga kocsit a nagyság ofí úrfiért. Aztán ciró káld ki rajta a szivedet, amíg én odavagyok. Momdd meg neki, hogy rendeltem névjegyet a számára:
Bessenyi Böjtbe János, paraszt
Mondd meg neki, különben Akkor már künn volt. Az .
.
öregasszony
to-
vább ült a leürített asztalnál. Fiatalon maradt, nagy melegít fekete szemei mint egy imádságos könyvbe elre meredtek. Szép széles ajakán megdermedt sírás volt. Nagyon öreg és nagyon gyermeki volt a szája. Nem is a meghiúsult álmok fájtak neki, a görögtüzes elvesztett jöv. Hanem az a végtelen szorongás, hogy ez a belle szakadt egyet-
—
—
len élet egyszerre veszett.
Hiszen ez
írissességigel
nap, hogy
idegenné, is
kínzó halál.
ebbl a
olvashatatlanná
halál volt,
mindennap
új
Hogy várta minden-
távoli, fölényesen jó és ki-
rályian engedelmes fiúból egyszerre elbukkan
a régi gyermek, vérének, húsának, álmainak diadalmas folytatása. És mindennap új sítsltással kellett siratnia a régi holtat. Mi történt ezzel a fiatal élettel? Milyen bánat vagy csalódás árnyékolta el ezt a szép fiatal homlokoti Miért nem lehet ez az báis, hogy gyzelmesen anya minden vereségen keresztüli öreg,
nata és csalódása lehessen
szelíd, rendezett lelkében széttapogatott,
egy tiszta vén almáriumban, de lelt feleletet.
nem
lelt,
mint
nem
26
Maga
tipegett ki az istállóhoz,
De hogy künn
adja a parancsot.
tíz
hogy
már
perc múlva
kiel-
a bels cselédet, hogy indítsa el a kocsist. A nagy fogadószoba egyik ablakához üli, honnan el leheútra. Nézett tett látni a szelesen kanyargó hosszan, csak egy dolgot, egy ott nem lev dolfelejtette,
járt s kiküldte
got látó látással.
A
állomás egy jó órai Megvolt három óra, mikor az szivébe beledobbant a közeled
legközelebbi vasúti
kocsiútra
van.
öregasszony kocsi. Oh,
A
régi gyermekét hozná vissza!
ha az
fiú belépett. Jegenyetermetét lehajtotta
Mikox a hosszú csók után ismét felegyenesedett, nagy, anyja-féle mély szemeibeai valami nedves elfényesedés volt s mögötte széles folyással jóság, emberi jóanyja keze
ság
felé.
folyt.
—
Nem
fáztál
meg, lelkem?
— A szél csíps, de legalább kiverte fejembl
a hosszú vasúti utazást. Hol van az édes-
apám?
—
Mindjárt
jön, csak
a
malom
rétjére né-
zett ki. Falsz valamit?
— De
mennyire!
Nem
akartam a vonaton
enni, tartogattam haza az éhségem.
éhségem hoztam .ezt
régi jó
vissza.
Felszolgáltak.
nézte enni
A
Az öregasszony hallgatagon
a nagy
fiút.
Milyen
egyszeríí
minden mozdulata. Sem egy Kárpáthy Zoltáai, sem Kossuth, sem Damjanich, még csak egy
Ugrón Gábor sem bukkan ki az egyszer, nyugodt mozdulatok közül Szótlanul, mohón eszik, csak az ételnek élve, mint egy elfáradt paraszt. Pedig milyen hskölteményre szabott alak, milyen gyzelemre termett homlok. Szeretett volna valamit kérdezni tle. Kérdést, melyben átlophatná magába fia megbújt lelkét,
hogy
melegítse.
jó
meleg anyai
ez eltt talált
vérével
De valami különös
a hatalmas fiú eltt minden feljöv szót.
s
rokonná
félelmet érzett
ügyefogyottnak
János bevégezte ebédjét. Szép széles szája zsírosan vöröslött s szemeibl új,
vidám fény-
élet. Egyáltalában a eltnt errl az erejét tudó arcról. Egy hat-almas pohár vizet küldött az étel után, ujjaival megbabrálta fogait, felállott s megrázta magát, mint egy napon hevert sze-
nyel jött ki a megelégített régi melankólia
lindek:
— Milyen jó itthon! Ez a mondat
meleg áramban hozta vissza az öregasszonyba régi, bátor, napsugaras anyaságát Odament a nagy fiúhoz, szép barna arcát megveregette és a régi meleg szavakat elbabrálta,: Te csacsi, te nagy csacsi. És mert künn egyszerre feldöngtek az öreg úr földrenget léptei, sietve, ijedtkérn tette hozzá: Vigyázz, mert haragszik az öreg. Osak ne ingereld, tudod, hogy nem sokáÍ2 széles
—
tart nála.
28
Az ajtó egy rántással teljes szélességre Az öi*eg úr megállott a küszöbön. Na-
nyílt.
gyon hetyke igyekezett lenni, de nagy eres kék szemeiben csak sz^omorúság volt. Sötét arca a márciusi széltl s a felmozdult indulattól
mint egy öreg bronz istenség. János hozzá ment, átölelte, kezet
izzott,
megcsókolta.
Az
öreg
nem
szólt,
nem
csókolt,
mozdult,
mintha félt volna, hogy a legkisebb mozdulata apává zökkenti s mindeoi kesei'ves szeretetével átölelte ezt a szép, ers fiút. Hazajöttem örökre, édesapám. Most
—
csak adjon elég tennivalót, s én leszek a leg-
jobb bérese.
Mély
hangja átjárta az öreget, mint harangzúgás. Az öreg kétségbeesetten kapott lehulló haragja után, de csak szomorúság s valami nagy melegség akadt a lelke ügyébe. Odament az asztalhoz, leült egy hatalmas karszékbe, odatapadó tágas szemmel nézte a fiút és szólt:
egy
fiatal
tavaszi
—
Ülj
János
lel
leült vele
az asztalfre férfi
?
szemben.
Az öregasszony
mintha elnökölte volna a két beszédét. Most már nem nem félt. A szobában nagy nyu-
ült,
beálló
tudta miért —
godtság terjedt
—
szét.
— Hát — és
Az öreg
szólt:
mondani: nagyde a póz befelé csuklott e megnyilatkozó percben hát téged mi lelt fiami Miért kérdi édesapám! ságos
—
itt
úrfi,
—
azt akarta
23
—
Miért kérdem 1 Még te csodálTíOzol! Hát egészen természetesnek találod a bolondériádat! Huszonnyolc évig remegtünk érted, ter-
vezgetünk szegény vén anyáddal, megtöltjük bolond vén fejünket képviseleéggel, miniszterséggel s mi a franccal és te egyszerre csak odabököd a szegény öreg bolondoknak: fütyülök az álmotokra, nincs ambícióm, paraszt leszek. Éfi
még
6 csodálkozik,
ha kérdést
A fiú lecsitító jó türelemmel olyan
tesz az ember.
hangja mintha kényeztetett gyermek fel€
volt,
felelt s
hajolt volna a szavaiban:
—
Nem
csodálkozom, édesapám, és értem az apámék megütdését. De nem tehetek máskép. Különben is, a föld volt mindig a mi értelmünk. Politika, katonaság, tudomány csak kirándulás volt nekünk. Innen indultunk ki éfi
ide jöttünk vissza.
— Legalább nyolc-tíz évet gálatban.
Mit
tölíenél közszol-
mondanak majd.
Az
utolsó
Böjtbe már letört huszonnyolcéves korában. Mit feleljek, ha kérdik, hogy mi lappang az
rültséged mögött? Mikor én sem értem, mikor ón is és szegény öreg anyád idegenek vagyunk neked.
—
Osak egy kis türelmet kérek, édesapám. értem az édesapámék csalódását s nekem Én is fáj a fájdalmuk. De majd a közös munkában hozzá fog szokni apám a paraszt fiához. <-- ö érti a mi fájdalmunkat! Megértem!
Megértem! Ez az
modern
frázisuk.
A
fesz-
80
kes fityfen©
egye meg a megértéseteket! Ne-
künk öklünk
volt,
k
megértevagy ölelésünk, nek. Megértés! Ez a modern eunuk-úrflk rafallosza. Mi a nyavalyát érünk mi a te szép megértéseddel, mikor mi nem értünk téged I
Mi
lelt,
mi
bántott
meg? Épesz
ber nagy ok nélkül
nem
úri fiatalem-
meg máról a bett s a vilá-
bolondul
holnapra. Éveken át zabálja
got és aztán feldagadt beggyel hazajön elbutulni.
Ki fogja
ezt megérteni?
Ki
fogja elhinni,
hogy nem valami gyanús vereség lappang a dolog mögötti
— Semmi lappangó oka ninos édesapám és éppen most
jött
meg a
jobbik eszem. Szeretem
a földet és szeretem a falut: ennyi az egész. Ez olyan egyszer, hogy minden paraszt belülrl megérti. És talán a sok tanulásom
sem
volt
hiában. Talán jobb fogok tudni lenni tle és
messzebb látok ezekben a szegény emberekben. A magyar falunak pedig nagyon sok jóságra
van szüksége. Nyugodt, tágas szavai úgy hullottak alá, mint az szi diófa levelei, hogy széles melegségükkel befedjék a földet. Az öregasszony a szemeivel is hallgatta, a füleivel is nézte ezt a hódító vállú, ers,
barna
amint egyszer, a földnek. És nagy nyugodtság párnázta körül. Talán mégis az van jól, amit ez az ers, nyugodt fiú akar. Az nyílt szemei fiút,
nagy szerelmi vallomását öreg, tipeg lelkét valami
teszi
Mintha katedráról, templom-
látják az ufat.
ban hnlltak volna ezek a komoly, hitvalló szavak lelkébe. Valami nagyon mély, múltból izmosodó bizt<>s jöv volt a hangban és a szavakban.
Az
Öreg úr elnémult. Eiába nyuldosott szét
magában, nem
találta a dühét.
lékezés feltolult
még
mintha minden rög hallotta
volna.
gyazelme áradt
Az
ös faji em-
izmos, falusi gerincén s
és
minden gyökér énekét
Nagy Ígéret s a folytatódás ki ebbl a herkulesi fiúból s
vén t^ste diadalát érezte e fiatal testben. Megilletdött s valami gyzelmes fájdalmat érzett, mint az új napnak feltépett barna földtáblák eltt. Hallgatott. Messzirl, az udvar mélyérl, egy bágyadt kukorékolás, mint egy hervadt pii)acs nyilt még egyszer, azután fel a levegbe. Azután
visszakapcsolódva
az
harmadszor. Valami
valamire
emlékeztetés,
hívás volt elnyúló rezgéséhen.
János
vette a
kalapját s tréfásan odatartotta arcát az öreg
úr
elé:
— Most meg, édeeapám, pofozza ki raj-
tam a haragját. Ne kíméljen, sokat
Megyek egy
elbírok.
kicsit szétnézni a faluban.
visszajövök, azzal ne bünt<^senek,
De ha
hogy nem
kapok vacsorát, mert nagyon éhes tudok lenni. Kiment. A két öreg hallgatott. Mégis: nagyon nagyon fiuk volt nekik ez a fiú*
32
2.
Gyermekes ugráló léptekkel
ment,
mint
€gy gyermek-óriás, ki sziklákat dobálni siet. Kiparancsolta a látást szemeibl, hogy majd a
templomdombon egy
ölelésben lássa
meg a
falut.
Nem kívülrl
Élete
mélyérl fog felmerülni s kivetdni a téálma szerinti egyet-
fog az bemenni a szemeibe.
res világba vére szerinti,
len valósággá.
Azután egyszerre fenn volt a templom melmely úgy állott a cinterem apró fejfás sírhalmai között, mint egy szrehullatott, lett,
öreg, kopott elefánt. Eltte, elfolyva a völgyi
folyó hosszában, kiloccsanva a síkság szélére volt a falu.
Az örök
falu.
Mögötte hegyek hegyekre torlottak egészen a határszélig, melyeknek ez a templomdomb utolsó elgyengült kiáltása. Rajtuk a tölgy és fenyves haragos epikája, végtelent
lekzeltet végtelen erd. dulatlan, álló valami.
lé-
Erd, mely nem moz-
Hanem
nyüzsög, roham,
megostromolja a felhasadó sziklákat s egy-egy felrohant fenyszála, mint kiszaladt gyzedelmi hajrá szökik az égnek. Innen szakadnak a nagy árnyékok, melyek ráfeküsznek a falura és sápadttá teszik a földért aggó embereket s földbl növ életet. És innen jönnek a széles-
tenyer vad nek a
szelek,
melyek hideg szegeket
kifeszített, elitélt
emberekbe.
ver-
3iJ
Micsoda nyomoralt
falu,
sen örök falu-íalu ez! Rög,
micsoda végzete-
k,
vályog, burján,
az elmúlás futó darabjai, itt összeadnak egy
örökkévalóságot, mely mindig ugyanaaí s mit az id nem tud tovabarapni. És ugyanazok az
emberek
morú
meg-meg újuló buborékai a szomely robotolja az örök foly-
is:
földnek,
tatást.
A
hegyekbl hitvány, sárgás
patak-féle
folyócska omlik, mely átkényszergi a falut
e
piszkos vizében megringatja a beléje hajló nyo-
morúságot. Mentében
srbben,
jobbora-balra
felcsimpaszkodva a hegyek oldalaira, vagy elszórva a síkság szélén, nyomorult zsindelyes,
vályogos fa-viskók. Mintha a rühes föld felhólyagosodott pörsenései volnának, m.elyekbl fáradt emberbogarak ténferegnek ki: új és új nedvet marcangolni ki a kipumpolt földbL A viskók között, távol egymástól, öt úri lak nyugodt bizakodása. Az egyik az övék, a legpom-
pásabb a képviselé. A többi három: a jegyz és a pap lakása; a harmadikban már a zsidó lakik.
A
fel-felgyám oltalan^kodva a
falu körül,
dombok oldalaira,
beteg, sárgás
beesett, erltetett szántóföldek
a síkságon mégis
igérbb a
aszott, kétség-
nyúlnak- Lenn
föld és lélekzete-
A
folyó partján, a faluban sebb a horizont. gyéren, de ott, hol a folyócska eltehénkedik a síkra,
fiEzabó
Dees6:
sr
fzek vad mitolóHogy benne volt az tömött lel-
egymásbakapó
giája bomlik.
Az
eSsodoBt falu
I.
t
34
kében
ez
a füzes
s
milyen emlJerlen valaki volt
minden fája. Az egyik különálló, komor, zömök, hallgatag. Szélnek azért sem rándul, viharnak azért sem jajgat, ggös, dacos és mozdulatlan. Ez az öreg Toldi, ki az örök balek magyar meglopott aratását duzzogja. A másik nagyszakállú, tántorgó, ezerkarú. Minden kölyök szélre hadonázik, visít, átkozódik. Ez az öreg Lear, ki a megcsúfolt emberi jóságot toporzékolja Sizavakká.
mint
Egy
másik:
fiatal,
finom,
lányhaj árnyéka, sárga, hátraeresztett hajjal, meztelen fehér térdekkel, A nap neau tud megválni tle s a lehullott estében odaragadt sugarak melegsége reszketi körüL Ez Lauira, ez Júliia, ez Ophélia, az örök vágyódás, az örök folytatás tragikus, finom múlandóságai. És mindenik fa mély kútja az eigy kibontott
életnek, csordul-tig tele emberrel,
dermedt szim-
bólumai a sokféle embercsodának.
És egymással
morú
két
élet
templom
szeanbeai magasodva, a szotovábbléptet erforrása: a
a zsidó korcsmává züllött úri ház. Isten és az örök dac: a páemberi egység, a két egyféle két
és
Az örökalázkodás: linka.
A
s
doping a kétiségbeesett futtatásban.
És
itt
van a másik falu
is.
Mikor
fia ke-
zébe hull át az ekeszarva, a zsoltár letörik ajakáról, a pálinkásüveg kihull fagyott kezébl: az örök
Nagy János
idejön az
si templom
mellé, kitoldani testével a kenyérbe koptatott felszaporodnak a templom földet. A halmok
85
iorül s
a
Holt falu Hallgatag mélységében Hulla
alatt hulla van,
él parasztnak
mint hab ezer
mása
alatt
hab
s
minden
fékszi a földet.
Ha
egyszer ez a holt tenger dagályba jönne, der-
medt lakosai kimozdulnának mélyült odvaikból 6 a halott falu feléje tolulna az él falunak. Mindenik él látná ezeréves önmagát s egy szemtágulásban látná az örök hiábavalóságot Talán itt, ez a falu a fontosabb: ez a gondolat s a m^ozdító akarat. És ott lenn, az
él faluban frenézis
godt
szerelem, vágy, düh, éhség, az élet-
minden viiustánca csak
fekvk
torz rángásai.
e hideg, nyu-
Talán az él verkli
e holt lemez örökös nótáját forogja,
János sokáig állott a hegyen. Hatalmas oszlopmereven magasodott feL £s mégis végtelen mozdulat volt ez az acélember-oszlop: az életakarat szilaj felrohanása. A csíps márciufii szélben hasító élesek voltak a dolgok körvonalai. Éget kihajlással látszott minden, mintha az egész kétségbeesett falu, mint egyteste
másba
torlott vert hadsereg, ijedt futással be
akart volna menekülni ebbe az ers emberbe, életet akarjon, mégis életet, diadalmasan
hogy
lebírhatatlanul.
Egyszer aztán köhóeseléet hallott Az este felvörösödött s az egyházfi. mászott fel a dombon, hogy elrángassa az esti haTangszót Meglátta Jánost: Isten hcMita, János úrfi, már két hete
már
—
váa^a az egész falu.
Hogy van
instálom?
36
— Én pompásan vagyolc, maga öregt — Mint a lécfalvi hidegrázás. Az ilyen Iáéi
ven legénynek legjobb volna már megdögleni. Otthon van a tiszteletes úr? Otthon lenni otthon van, instálom, de neki nincsenek otthon. Most még jobban szereti a tütüt, mint régen. Kár pedig érte, mert igen jó szava van. Ebéd után holt részegen hozták haza BarátosróL János kedvetlen lett: Pedig be kellene néznem hozzájuik. Szegény, szegény emberi Azért Tigyan benézhet az úrfi. Én is
— —
—
—
onnan jövök.
A
asszony zongorázik. Ott volt a zsidóék úrfía ifi. gyermekek ozsonnáért siránkoztak ibrik kávét s a cseléd a konyhán, egy nagy tiszteletes
Judit kisasszony
énekeL
A
zabált.
Mikor János a papi lak
Benn
éles
íiataL telt
ni
kacagások
hang
elé ért, megállott.
szálltak
feh
Egy
szólt:
— Tudja, Sarkady, hogy maga halad. Még
Telem
A
is elfelejteti,
nök újra
hogy Sdhönberger
volt.
felkacagtalk s egy fiatal férfi
velük kacagott. Azután valaki öklözni kezdte
a zongorát. János hazafelé sietett
37
Farcády
Jen
tiszteletes
úr felébredt.
A
mkit egy leziLhanó harang. Torkából bömböl hangok szakadtak el, bentört darabjai a tegnapi tósztofcnak. Kinynjtózott Megnézte az éjjeliszekrényre dofeje zúgott és súlyos volt,
bott vas zsebórát Tizenegy óra volt.
Körötte mindenütt felbontott ágyak gzös a romlott leveg reszketett a beáramló napban. A nyitott ajtókon át a harmadik szobából zongora-hang és nevetés szökött hozzá. Mély, érdes zúgó hangon három/szor nagyot lögtek
ikiáltott:
— Feleség, esik neki,
feleség, feleség!
hogy gyermekesen jól hogy ez a hatalmas hang kidörz&öl-
Kiáltásán
érzett,
dött a torka falain.
egy
még
fiatal
A
zongora elhallgatott
énekl
hang
kiáltotta:
s ?-ü
Megyek!
Az asszony megállott a küszöbön, lányos pnkkedlit csinált s gúnyos hangon a hang-
—
ban még mindig benne lan lány fiatalsága tiszteletes úr!
Maga
—
volt egy meghalhatatmondta: Jó reggelt,
—
szép legény megint.
Az asszony alig látszott harmincnak, pedig már túl volt a negyvenen. Szemei fiatalon világítók, szép barna arca érintetlenül vidám volt s csak megtelt termete mutatta az érett nót. fiú,
A gyermekek, egy ötéves szke, halvány halk f elkórózása a fáradt fajnak s két szke
kis leány,
egy nyolc és
egy. tizenkétéves, oda-
rohantak apjukkal.
ágyhoz
az
Az asszony
egy székre ült
s
ingerkedni kezdtek
s
bágyadt
mozdulattal
újból felénekelt:
—
Hol
vol-
tunk, tiszteletes úr!
— Tudod, feleség, a Lázár Gazsi klasszikus eanljer!
Kovásznáról bevitt
minlíet
magával
Barátosra. Ott volt nála a brassói ügyész, a sepsiszentgyörgyi árvaház igazgatója b az
Apor
báró.
Micsoda vacsora
volt!
Két
felkértek szavalni, alig teltek be vele.
tad
volna
ket,
mikor
ízbecu is
Ha
lát-
odadörögtem nekik
Madádliból:
—
Oh hallom, hallom a jöv dalát, Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, Mely a vén földet ifjúvá teszil Olyan tapsorkán ablakok
bele.
volt,
hogy
reszkettek
Az Apor báró hozzám
megölelt és azt mondta:
— Na,
az
ugrott,
tiszteletes úr,
a cingár szentedet, hogy nem vet szét ez a haKlasszikus este volt! talmas hang? Minden szót óriási ervel mondott ki, külön hangsúlyozva minden szótagot. Sz'ke, sovány, tragikus majomarca utána játszott minden szónak s valami fogyhatatlan extázis lobbant ki mindegyre arcára. Gesztusai a régi tiagikus iskola színészéi voltak. Ennek a sovány, nyavalyás, beteg szke embernek a legközönségesebb beszéde is egy beteges, fülledt er folytonos frenézise volt. Olyan volt a beszéd neki, mint az éhes tigrisnek a harapott
—
S9
Mkiden epikai Tiágyódása, szétminden kárpótlása a megcsúfolt, csdbe züllött életért, a beszéd volt nekL nyers
hiás.
rúgott álma,
A
gyermetkek csendbe haLknlva bámulták apjukat s érzékeny, terhelt-gyermek brükön átborsózott a fenséges szele.
Az asszony lágy
szavakat hullatott alá:
— A Lázár, az jó ember, szép,
de a felesége utá-
felfuvalkodott maskara. Azt hiszi, hogy
latos,
sok ruhát tud csináltatni a férje Aporok István napján enmajd megpukikaültettek az asztalfre s
mert
pénzével. Azért az
gem
cott bele.
Mit csináljak ebédre? kérded, lelkem, hogy mit
— Jókor
ebédre?
csiaiálj
Negyed tizenkett.
— Hát mit csináljak? Vártam, Hogy a
teletes
úr
tisz-
Tudódj hogy nincs semmi a pár csirkét nem ölhetem le, ha hirtelen vendég jon? Neked van mibl lumpolni Az aztán mi van velem s ezekkel a sze-
felébred..
a háznál. Azt mit csinálunk, könny, neked mindegy, hogy gény gyermekekkeL
Az elkényeztetett gyermek megszokott siránkozásával mondotta ezeket, mint aki már nem is tudja nagyon, hogy mit mond. A férfit egyszerre elfutotta a düh:
—
kezded. Hái nyugodegy azért jövök haza, hogy ne legyen percem se. Én piszkos, foltos atillában járok, amit a gyerekek ott piseltek le, ahol nekik tel szett s
Az
istenedet,
már megint
neki selyemruhúi vannak. Nem a
ti
40
Megtagadtam ÍSrtetelc mártirotoK vagyok? lelkem istenségét, széttapostam a karrierem s zongorázik, nagyságos asszony és mégis mindennek én vagyok az okai
Dühe valóságos, bár régi és ismers düK De azért a pátosz, mellyel kiszavalta ma-
volt.
gából, mégis jólesett
nekL
Az asszony lanyhán
A
félrefordulva, valami
új rémümeredtek a megszokott jelenetre. De a kis fiú, a gyermekek bátor bíróságával, az sírásfólébe bágyadt.
gyermekek
lettel
apja felé fenyegetett;
A
—
'
— Büdös
apa,
részeg
mamát!
apa, ne bántsd a
vad kacagásba tört ki: Klasszikus Ni, mit tud a kis bitang í
férfi
I
Gyere ide Palkói Felvette a gyermeket s a levegben hinfázgatta, mire az nagyokat kacagott. És dühe már messze eltnt s hirtelen elérzékenyülósbeín élvezte, hogy milyen jó apa s milyen nagy melegség a család. A hangja esése bocsánatkérés volt, mikor a feleségének mondta: Küldd el a Klatít a Sálihoz, adjon még hitelbe egy kiló húst Mondja, hogy elsején nagyobb öszeget fogok fizetni Azután sza-
—
—
valni kezdett:
—
Lelkembe lágyan, lábujjhegyen lépve. Bevonult a béke a harcok után. Az asszony kiment. Pár perc múlva egy új zongorafutam közül hajolt ki a hangja: Jen, ne csináJjak fatányéro«t9
—
Á.
pap m!nf egy gyermek
—
ágyból:
Pompáas, feleségi
ki
ngroíi
Majd ón
az
kerítek
a Sehönbergeréktl sózott ugorkát hozzá. Felséges sózott ugorkájnk van. Juciit hol vant
— Bement a városba az öxeg Schönbergernével. HaHotta-d,
hogy a Böjthe Jancsi meg-
érkezettt
—
Meg fogjuk hívni ma esKati hozzon egy pár liter bort a SchönbergeréktL Mit adsz majd vaKlasszikus!
tére vacsorára.
A
csorára?
—
Leolok egy pár csirkét tokánynak. így kiadósabb lesz. Klasszikus! Feleség, a legels stólából feíhangoltatom a zongorát. Gyermekek, pusz-
—
tuljatok játszani!
A
Apuka
öltözni fog.
az esti lakoma. Srmében férfi ledobta nagy zajjal táncoltak kifelé.
gyermeke
A
mosdó felé hajolva, meztelen fels testére telt marokkal dobálta a vizet. Közben zúgó mondatokat dübörgött el:
ingét s a
Tán nem
is
úgy
hozták,
hanem eljött maga.
Bujdosó szabadság eltévedt csillagai Azután, az ingbebujáskor, kikiáltott: micsoda klasszikus szép az a Szabolcska Demeter Eózsikája! A Lázár Böske elszavalta tegnap. Zokogott az egész
— Hanem feleség,
társaság.
Az asszony már nem konyhára
s
hallotta. Kiment a mert a cselédnél a szomszéd meszel
43
Anna
volt
látogatóljaii,
elfelejtette
ebédet s végéremehetetlen szélte
meg egy
a
.siets
be-
részletezéssel
beteg paTasztasszony ügyét.
A
meszel Annához
hajló demokráciája igen hasznos volt a tiszteletes asszonynak. Ha minden forrás csdöt mondott, tle vett apró kölcsönöket. A vén katonás szz boldog jósággal «egít«tt lelkipásztora családján.
A
tiszteletes
ládból szakadt,
úr régi erdélyi nemesi
csa-
ami zeng demokráciája közül
gyakori és jóles emlegetésben jött ki belle. volt Kolozsváron, aki évente egy gyermeket nemzett s naponta háis
Apja vármegyei irnok
rom
liter bort ivott.
A
kamarában
palackok, a két nyomorult
az
üres
szobában az éhes gyermekek egyre szaporodtak. Ez a vadképzelet apát, ki végigcsinálta Kossuth, késbb Olaszországban Garibaldi epikáját, mind szertelenebb életbe riasztotta. Hivatalát csodálatos pontossággal és hisztérikus munkaervel végezte, de azután bodegáról bodegára, korcsmáról korcsmára ténfergett s családjához csak esténként aludni vagy rémregényeket olvasni ment haza. Az egész város ismerte ezt a szikár Don Quijotte-szabású embert, akinek szép sasorrát rettent gótikus szörnyekis
teggé marta az alkohol, aki hivatala termeit
s
a korcsmákat teleszavalta a magyar függetlenséggel és szörny szidalmaival a kamarilla és
minden kormány
Erre a gylöletre ellen. szüksége volt, ez volt a tovább folytatott harc,
43
a magabámulás
malEacs, utolsó
IcétslSg'6eeseilrf,
Késbb
a szilaj, alkoholba kergefelburjánzott Mitett képzelet mindjobban kor este, torkig tele alkohollal, hazament, olillúziója.
ez
vasott és játszott
drámában
kellett kitombol-
A
nia a benne felzsúfolódott képtelenségeket. rossz petróleumlámpa mellett be az éjszakába olvasta a leghajmeresztöbb ponyvaregényeket
a kis lámpa beteg lehellete fénye mint súlyos lidérc ülte
és
s
fájdalmas
meg a sorban
alvó gyermekek álmát. játszott dráma még rettenetesebb Mikor hazajött dacos, kihívó járásával, melyben minden lépés külön mozditóervel
De a
volt.
volt
gott
hangsúlyozva
—
,
— soha italtól
kicsapta a
jajgató
nem
tántor-
deszkaajtót s a
meglapult gyermekek ós hallgatag asszony eltt elvonaglotta össae-viss2Kitorzított, meg-
rémes drámáját. Ilyenkor gylölte ezt az asszonyt, akinek abszolút tisztasága, elmarcangolt szépsége, bámulatos hsi odaadása, hallgatag szenve-
szállott élete
dése mint egy
rádöbbent emlékeztetés
kiál-
totta bele telehazudott lelkébe saját eltorzult,
önz, hitvány
képét. JL politika
összeolvadt ebben a fólregurult
ketts düh a
remeg
véres, tajtékos
hallgatóság
elé.
és
a
család
lélekben
s
a
szavakban lávázott Felesége
volt
az
gylölt Zsófia, a megátkozott Albrecht, Haynau, Bach és minden kormány, aljas Bécs, a
ki gyermekeivel aljas kamarillát szerve;^ az
u meggyMolásSra. Es a rémrög?nyekbl, vezércikkekbl, régi népmozdító szónoklatokból kilobogó mondatok most új alkalmazásban törtek ki belle, ö volt a vihartölgy, a zrágó tengeren hánykódó verte
élete lassú
csolnak, családja az
más
efféle.
Pedig
rl egész
áldozta, így görbüljön
szú, Jndás,
életét
meg,
Görgei és
családjának
ha valaha
egy
kanál bort iszik, minden krajcárját családjának adja s ha családja nem volna, már ki tníja, hol lenne. De ezt már sokáig trni nem lehet, eljön az ítélet napja, „hisz a megtapo-
egy éjjel le fogja gyilkolni az egész családot. így ordítozott, míg a lányok anyjukkal ágyba menekiilíek a bels szobába s a k&ls szobában a fiúk resott féreg is visszafordnl" és
megve
bújtak"
takkróilc alá,
hogy álmukban
megint eléjük álljon a szörnye orrú, vérestajtékos fenyegef alak s kifent szavakkal és gyermekkifent késsel gyötörje nyomoralt ségüket.
Micsoda végíelen, abszolnt valótlanságra ennek az asszonynak, hogy elmeneküljön ebbl a sötét valóságból! A mélyszépség gyermekleány tizenhatéves korában abszolút imádattal ment az akkor szép, már
volt szüksége
harmincéves, lobogószavú, élénk arcjátékú férfihoz. Átvette tle politikai rajongásának puffogó mitológiáját s a forradalom története egy soha ki nem veszhet fényes eposz, vallásos passzió volt lelkében, szoros kapcsolatban
45
a megfeszített üdvözít íorténetéveL Aztán, hogy jöttek az els nagy csalódások, a magányos, szörny váró éjszakák, az els ordítások s a lélekbelátás nagy vereségei, belevetettö magát az olvasásba, mint egy tovasodró, végtelen pihentetás nagy folyóba. Victor Hugó és
Jókai voltak az élethez visszaköt evangé-
lium, a megtartó valótlanság ennek az abszolút szeretetre
Hugó nem
született
léleknek.
Jókai
és
olvasott olvasmány, órákra felvett
képzelés voltak neki.
Hanem
életet
kiformáló
mélyén elrejtett ideálhoz vezet hívó hang, mely sohasem pusztulhat ki a fülbl. Egész élete, erkölcse, gondolata, látása, minden mozdulata s fájdalmas, kétségbeesett anyasága e két íróból teljesedett meg. Egész életén át alvajárója volt a romantikus mitológiának és ebbl a házi élet legborzasztóbb jelenetei sem tudták felaz
kinyilatkoztatás,
énje
s
ordítani.
És
ezt
a nagy éltet, vigasztaló valótlanis. A legid-
ságot szoptatta át gyermekeibe
—
—
legfájdalmasabb veresége már tizenkétéves korában apja lejtjére hullott, pénzt lopott és olcsó pálinkával holtraitta magát. De Jen, a második fiú és ezt ujjongó reménységgel érezte meg anyai teste az a szövet volt, melybl a Jean Valjeanok, a Berend Ivánok, az Adorján Manassék, a Petfik teremnek. A kis diákkal végtelen vallásos összebújásban falták Petfit, Hugót, sebb fiú
—
—
46
Jókait és a tis
fiú,
ki
tudott szavalni, újból
anyjának a
lelkét
már meg
aklíor
gyönyören
újból elébeolvasta
term ragyogó
mitoszokat.
Az anya pedig felforrósodott hálával bontotta ki örök szznek maradt lelke fényes képtelenségeit fia elé. Amíg így egymás lázától részegedtek, a nyomorúság, a szörny apa s a végminden borzalma
ingerl háttér, szükséges tragédia voltak, melyek még jobban elhitették velük mártirálmaik végte-
zetes család
csak
len arányait.
Mikor aztán
Jen
a nagyenyedi teológiára
vad adomákban és üres lumpolásokban széthulló ifjúságban egyszerre Idfejldhettek beteg fajának minden csirái. Az ivás a Schülertl Petfiig került, a durva, kártyás, iszákos,
halhatatlanított isteni
mámor
volt neki, kár-
tyában és vad züllésekben végzetes zseninek, züll Shakespearenak és kiátkozott Petfinek érezte magát. Hazafias versek végtelen sorát termelte, melyeknek els versszakaiban a magyar nemzet rendszerint Golgotára feszített Messiás volt, de az utolsó versszakban holtbizonyosra feldübörgött a feltámadás. Ódákat írt Bethlenrl, RáJíócziról, Kossuthról és minden lehet hazafias alkalomról, melyeket
maga
szavalt el a teológia s a kis város nyilvános ünnepélyein. Tragikus, tömeget döbbent arcával s hatalmas zúgó hangjával hihetetlen lelkesedéseket vert fel. Ez a hatalmas
zúgó hang egész jelleme gerincévé, egész
élete
17
végzeies kialaTatójávS leH. liassanSéní mint-
egy a torkábaiL érezte magává a világot: az olyan jeleneteket,
mondatofeit,
olvasmányt,
óletrészeket szerette
magává, melyek mintegy
önkéntes szökéssel
hatalmas,
torokhorzsoló,
zúgó szavakba voltak fordíthatók. És minden küls vagy bels problémát elintézettnek vett, ha egyszer az idegeire feszül terheltséget ilyen szavakban pattanthatta ki. Életét is ódái képtelenségekbe képzelte. Mulató társai elé végtelen szavalatokat zuhogott ked venc költibl, vagy a saját szerzeményeibl.
Drámákat Vazul,
is
Kun
próbált
László,
írni,
Boris,
amelyek elején Dózsa György,
Rákóczi fenséges rémségeket dörögtek. De ezek a drámák sohasem jutottak tovább az els felvonás négy-öt jeleneténéL Kedvenc költje volt Hugó és Petfi, de még inkább Tompa, Kunos, Váradi Antal, Bartk, Ábrányi és Pósa. Az érettségi nála is, mint teológustársainál, a
mveldés
búcsúfejfája volt. Mert
a hasonló tanulók, hasonló tanáraiknál
zeng mondatokat,
ízléstelen pózokat
csak
és
ha-
Igen gyakran tanár és tanítvány közös korcsmában, közös asztalnál meztelen adomák után együtt dübösonló lelki receptet találtak.
rögték a közös frázisokat.
És mert e költi receptnek elengedhetetlen kencse a szerelem is, szerelmes lett beteg faja veszett sodródásával az özvegy luteránus kántorné öt leánya közül a közép-
—
—
48
sbe, egy
csínosarct$,
bágyadtlelü
varrS-
leányba, kivel körülbelül egykorú volt. Petfi
megtalálta Júliáját, Marins Cosettejét, Jókai Rózáí&t, Manassé
Blankáját, Baradlay Richárd Editjét s az anyához rajongó levelek mentek, melyek új melegségre keltették a beolvasott régi mondatokat. A helybeli lapban pedig felsrsödtek a szerelmes versek, melyekben az új termés illúziójával rángatta el a hagyományos romantikus szerelem minden pózát. Azét a szerelmét, mely édes karöltósben jár a „Szabadsággal" s mely szerint a költ lemond a világ minden kincsérl kedveséért, de a szabadságért otthagyta kedvesét s ujjongva lép a vérpadra, mint Szilvesz-
az apostol. Alig volt huszonötéves, mikor a kis székelyföldi faluban megválasztották papnak. Legels dolga volt, hogy elvette feleségül Millát, „lelke imádott kis szentjét", özvegy anyjának minden adósságávaL £!s ez a fiatalember, aki eddig minden gyökerét Jókaiban, Hugóban, hangzatos versekben, szónoklatokban, kártyában vagy hajszolt mulatásokban szükségletekkel, egsrszerre u etette irreális föld és a nép elé került, A föld idegen, gyanús és rosszakaratú volt eltte. Teljesen különböter,
melyen Pósa és bölcsnket ringatták s melynek csak a torkából kidübörg mondaszépségeit tokban érezte. És a nép! A Petfi, a Hugó, a zött attól az „anyaföldtl**,
Ábrányi
49 P. SzatTímári Károly népe,
mint az
s
mebmek kunyhója
tisztaság vádja állott
a
ez
a kepét
elorzó,
csavarosmondatú fiatal pap,
meglopó,
stólát
és messzicélú nép.
romlott
más
palotával szemben. Milyen egészen
volt
ravasz,
És így
minden tényleges jósága
a
és pate-
tikus jóakarata dacára, lelki dagályának két
fényes istensége helyett két
meg nem
meg nem ért
értett ellenséget talált,
és
melyek vad
csizmával tiporták szét minden elképzelt képtelenségeit.
Az els években
nyilt házat tartottak. Kela társaság ennek a rajongó életnek, hogy emberekhez dörzsöldjék, hogy nagy szavakban izzítsa át másokba a benne máglyákba rakott ég mondatokat, A környékbeli papság, kisbirtokosok, jegyzk, jóliangú kántorok szívesen vették útjukat ehhez a házhoz, ahol mindig megtárt karú vendégszeretet várt s ahol a eszem-iszomért csak a házigazda lett
b
verseit és
szavalatait
kellett
meghallgatni.
Egész telt szekér családok jöttek s néha napokig eltartott a dinom-dánom. Ezeken a nagy zabálásokon az úgynevezett fenséges szavalatok
srn
váltakoztak a tiszteletes és egyéb asszonyokból épp olyan röhögés-zuliatagokat zúdítottak el, mint a férfiakból. Azzal ritkán lehetett vádolni a vendégeket, hogy elviszik a sok jót a háztól, mert a marasztás rendesen addig tartott, míg a széttántorgó és
idézetek
trágár adomákicai, melyek
tedbö DessS: Az edsodort íala
L
4
50
nagy barátságot a papilak udvarára. És mert eleinte szónoklatáért, verseiért, adomáiért igen ünnepelték: volt hitel. Az adósságok mint guruló sziklák áramlottak a ház felé, anéllíiil, hogy a magát szavakba él gazdának fogalma lett volna, vendégele visszaöldendeztélc a
hogy a saját és családja életét gyilkolja meg. Mikor aztán egyéniségének els meglepetése megsznt, mészáros, zsidó, fszeres, szabó türelme elfogyott: lassanként a barátokhoz fordult harminc-ötveoi forintokért, vagy egy-egy váltócskával s a sugárzó arcok egymásután savanyodtak el. Hogy a nyomor mind kiáltóbb a ház útjait kezdte felverni a gyep, a vendégek másfelé vették útjukat s a pap neve mellett refrén lett a legkegyetlenebb ítélet: kár érte. A tiszteletes úr most már mind töb-
lett,
néha egy hétre is elhogy adomáiért, verseiért, szavala-
bet járt el a háztól,
kódorgott,
taiért feledtet
mámort
s
engedhetetlen
tükreit:
hallgatókat,
önistenségének
el-
mégis,
mégis hallgatókat kapjon. Ha még az asszony lett volna olyan megtartó tisztaság, lelki vasárnap, mint amilyen édesanyja volt. De a varróleányból lett az tiszteletes asszony, ez a bágyadt, ingó lélek jognak érezte, hogy ezutáni élete lágy pihenés legyen nyomorult gyermeksége s izzadó fiatalsága után. Addig ültették az asztalfre, addig bántak vele mutatott tisztelettel s mondtak róLa zeng tósztokat, mint a költ-pap
5]
megnemesít szellemérl, hogy valami csendes, gyáva, de makacs gg terjedt el benne, mely szép ruhákat, örökös pihenést és dédelgetést követelt. Félig sem mvelt lelke átr vette férje ízlését, a
szavakból
roman-
álló
tikus rajongásokat, de nála ez lanyha elernyedésben, könnyes szétterjedésekben lett életévé. Férjét, kit tapsok s katedrái nagy
zúgáfiok közt ismert meg,
eleinte
a halhatat-
lanság Istentl neki küldött darabjának tartotta.
De
azután, hogy az ingó
repedésén csurgott
ház
minden hogy
be a nyomorúság,
a borzasztó hazagyászosan hasonlított
jöttek az apró megvetések,
mikor a félisten egy egész disznóhoz, a fárasztó, fenséges szavalatok s önversek végtelen sora: valami lassú, sunyi megvetés s egy jogos bosszú érzete ntt benne apró karmokba a szerencsétlen férfi ellen. Az egymás után felnöv gyermekek eltt a gyáva kegyetlenek részlete-
térések,
zésével balházta
el
férje
minden gyengéjét.
Cseléddel, bábával, parasztasszonyokkal végtelen pletykában sírta
el minden
rozoga ember ellen, bár
sérelmét a
rendesen csak bágyadt sírás és lagymatagos duzzogás formájában szállt szembe. Azért néha mégis egynaegy vissza emlékeztet fellobbanásra gyon csodálta férjét, néha pedig nagy szánavele
— —
lomban
mek
hullott feléje, e falnak futó
felé,
Ilyenkor
mert mégsem gyermekekkel,
volt
nagy gyer-
rossz
bábával,
asszony. cseléddel 4*
52
éppen olyan rszleíesen
siránkozott
férje,
nagy tehetség tragédiáján, mint amilyen megcsúfolta
letesen
a
rész-
Gazdasághoz,
azeltt.
konyhához nem értett, nem is akart érteni. Nem azért hagyta el a varrógépet s left tiszmagát. teletes asszony, hogy tovább rontsa Zongorát, selyemruhákat vétetett, tudott kellemesen énekelni s mindvégig imádta a táncot. A hoppokat épp úgy szerette, a koppokat épp úgy elidézte, mint férje. De azért csak férjét vádolta.
öt gyermek szakadt ebbl a szomorú párcsak öt, mert a végzetesen született, magát vad lumpolásokba tékozló férj negyvenból,
kétéves korától
Négy lány
és
már csak
egy kis
névszerint volt
fiú.
A
férfi.
legnagyobbik,
Mariska, aki már húszéves múlt, tanult úgy, ahogy akart és addig, ameddig akart, de nem
nagyon
és
nem
két éve egy
sokáig.
A
(^inos barna leányt
jómódú özvegy papné
vette
magá-
hoz Lécfal vára s csak ritkán látogatott haza.
A
következ lány,
Judit, alig
tizennyolcéves,
csodásan szép, finom felnyúlása a beteg, fáradt fajnak, ahogy a négy polgárin átesodálkozott Sepsiszentgyörgyön, hazajött,
hogy
itt
várja a királyfit, kit szépsége megígért neki. A másik két kislány és a szegény kis fehérvér fiúcska otthon ténferegték gyermekségüket az apa túlzó ordításai közt.
gyöngédségei
és
szörny
53 Sferí a fiszTeleTes ur, s^segeny zullctt Petfi,
faluba fulladt Desmoiüin ordított
már
ordított, régóta
Amint a gondok körülburjánozták, a
nyomorúság felrugdalta lelkiismeretét s szívét mind többször ütötte meg a zárt ajtókon és zárt sziveken: errl az eleinte anyja fiáról mindjobban kezdett lehullani a rászeretett tiszta lovagiasság és irreális jóság. A megsoványodott, átéjszakázott arcú emberbl mind élesebb vonalakkal ütött ki a borzasztó apa, mint egy hazajáró lélek a magányos ház ablakából. Mintha a szétdobált lélek után kiürült emberbe feljött volna a régi halott, hogy újra elrángja elzüllött vad képzelete robotját A régi sötét folyóba hiába szakadt bele az anya, e valótlanul tiszta forrás, tisztaság és lekönyörgö ima beleveszett a vezetés ár idtlen ids folyamába. Lassanként önmagát lepte
meg
hogy ugyanazokkal a mozdumondatokkal üvölt, És elsötétült képzelete valami
azon,
latokkal, ugyanazokkal a
mint az apja.
heroikus, mitószi nagyságot kölcsönzött apjá-
nak, kit sötét Titánnak látott végtelen birkó-
zásban az élettel. Csak azért, hogy még mindig rang és önáltatás lehessen e végzetes visszahasonKtás.
Papi hivatíilát, mert szép megváltó mondatai mindjárt az els napokban orron ütdtek', tisztán csak mint szép prédikálást fogta fel. De ezt eleinte nagyon buzgón teljesítette.
S
tényleg, a régi virágos és
megkönnyeztet
54
valami
stílusban egészen ikiváló s
prédikációkat
írt.
eltt ismeretes
lett.
Messzi földre hívtáik
nepélyekre szónokolni, szavalni, tésre és
zordeTej
Neve egész Erdély papsága vagy
•ün-
teme-
esküvre. Késbb, liogy halvány, vézna
akarata teljesen elmerült a felzajló végzetes vérben, még az ünnepi alkalmakra sem készült.
Jól bevált
szóvirágokkal,
mindenáron
eljelenetezett lelkesedéssel s batalmas hang-
jának túlzott szétcsóválásával próbálta magával ragadni hallgatóit. így az ünneplések, a meghívások lassanként elmaradtak. Ez volt nagy hatásokra éhes magabecsülésének legnagyobb veresége. Csak félvigasztalást adott az,
hogy mint félrelökött zsenin elérzékenyülheUtébbi idben a sok ferbli és tett önmagán. alkohol annyira elgyengítette, hogy az alig negyvenhatéves ember már két éve nem volt katedrán, szédül feje nem birta ki ezt a magasságot sem. Csaik úgy a padok eltt mondta el azt, ami a régi nagy zúgásokból elvánszorgott fáradt agyaiból.
Az
A
ebédet valahogy mégis útba indították.
tiszteletes
úr átment Sohönbergerékhez a
bejelentett ngorkáért s az elhallgatott pálin-
Az asszony és a cseléd közös csevegésben fzdögéltek, a gyermekek körül lábatlankodtak. Az egymásnak kitárt nagy szobákat átlehelte a hálószoba romlott, sr, savanykás levegjével, mely behívta a konyha egy-két káért.
áttelelt legyét
a szobákba.
A
nagy
szalon,
mely
55
a
íeg!ícevfes"bé
még
esett a
gyermekele
emlékezett a hajdani rendre.
lálaaügyéb?,
Még megbúj
í
benne s a bútorok vendég ies elfogultsággal rizték kopott pózuk tisztességét. Az ovális asztalon a nagy képes Madách, a nagy képes Petfi, Tompa imakönyve, Ábrányi-, Bartók-, Pósa- és STsaboloska-kötetek heveartek. A szekrények tetején egy csomó poros, üres befttes üveg tátongott, mint megannyi kis szemirehányás. A dívány felett Kossuth, óriási aranyrámás, aggkori képe, kezében keztyvel. Kép, melynek részleteirl már régi évek óta lemondott a Könyves Kálmán-cég. A kép alján, odacsíptetve az üveg alá, két babérlevél az öreg ür ravataláról. A többi falakon minden elképzelhet fénykép, köztük igen sok a családról, vagy egyes tagjáról. Egyik szegletben, egy kis asztalon a lányok emlékkönyvei, tele az örökölt mondatokkal. És mindenikben az apa zeng lelki testamentuma. Az egyikben: Éd«5 kis szentem, az élet bsz viharában mindig csengjenek füledbe a halihatatjan költ szavai: Kis kacsóid öeszetóve szépen Imádkozzál, édes gyermekemi Higyj, remélj és szeress! A másaiban: Judit leányomnak: Magyar hölgynek születtél, áldd érte sorsodat! Lelked téli írisseség volt
— —
függetlenségét sem aranyért, sem szép szóért, sem a világ minden ragyogásáért el ne add.
Kmlékezzél mimdig sok vihart látott, szerencsétlen apádra stb., stb. Egy másik sz^egletben a Búsuló Juhász mély por alatt búsul, rajta
56
A
lóg egy (vdaveíet't
ni
alá beguTÍtva egy
csomó alma, melynek
alsSszok'nya.
mégis vigasztalást, term kertek gát hozza a szobába.
dívSny illata
friss tágassá-
A következ szobában már mindenbl árad a család, mint a test melege a most elhagyott Ez az ebédl. Közepén a megfáradt asztal körül gyermek-térdtl kopott összevissza lyuggatott nádú székek. A két ablak között van a vén zongora, a család lelke, az egyetlen kinyujtóaás a mindennapból, a nyomorúságból, a legyzhetetlen xitmns, a neveágyból.
gyz
tés.
Ez a nagy érzékenyülósek,
fenséges bor-
zongások, tánc és gyermek-öröm, ez a dac és a vigasztalás szeglete. A bels fal mellett két kilógó ajtós, óriási szekrény, melyekben mindenféle nagyságú, jól-rosszul bedobott ruhák a legkülönbözbb mozdulattal kapnak egymásba. Mintha ezek a ruhák magukba részeis egy gedték volna viselik életét és itt külön életet ropnának, mely épp oly furcsa, éppen olyan rángatott, mint lelkes formálóiké. A székeken, bútorokon szanaszét: hol egy gyermeksapka, hol egy Írott prédikáció, megkez-
k
dett vers, használt harisnya. Széthulló darabjai
a magától hulló
A
küls
életnek.
kis kertre nyíló szoba az iroda,
másként: a tiszteletes úr dolgozószobája. Ez a cím teljesen tiszteletbeli volt s a tiszteletes úr kerülte ezt a szobát, mint a lelkiismeretét. Az íróasztal felett, a falon, az édesanyja tragikum
57
íósága világlott.
rom
A kép
alá írva:
az élet Golgottáján!
—
— Én
Az
máxtí
íróasztalon
többéves felhalmozódásbam prédikációik, megkezdett
vagy bevégzett
versek, drámatöredé-
kek, kapott levelek, számlák, számlák, számlák s
egy
biblia.
Egy üvegesszekrényben a
szent
kehely. Krisztus vérének kannája, az úr asz-
talának teritje. Kívül, a szekrény egyik sarkáról lóg le a földre a palást, melyen mindenik
gyermek
otthagyta
egy-két fázisát.
fejldésének
biológiai
Egy nagy
karszékben, mely-
nek jóllakott vénhasából kilóg a beevett íószr, van laposra ülve a papi süveg. A falon Petfi képe, aláírva: a világ legnagyobb
—
—
—
— A
könyvespolcon egy-két imakönyv, prédikációs gyjtemény, hiányos Sue, Hugó, Jókai, Jósika és más kötetek mellett egy lírikusa,
óriási szélesszájú
hvös van
s
üveg
félig
töpörtvel. Itt
a gyermekek sem szeretik
ezt a
szobát.
Van még egy kertre nyílik.
Ez
szoba, a hátsó,
mely a nagy
a Judit szobája.
Hogyan
ju-
Judit ehhez a szobához? Ezt sem , sem a többi nem tudta volna megmondani. Valami önkéntes meghajlás szépségének királysága eltt, mely mint egy legfelsbb természeti jog, Jenémította a kis irigységeket. A szoba, melybe tott
más nem igen vel mégis
léphetett be,
egy egységes
különböz
lelket adott.
elemei-
A
fehér ágy felett Pietro della Francesca donaiája,
nagy
Ma-
a végtelen horizontú teljes tisztaság.
Az éjjeli szekrényen egymásba kavarodva: Szász Károly imakönyve, Karénin Anna, a Virágregék, a Kreutzer -szonáta, egy kötet Her-
A
ezeg Ferenc s a
Vév és arany. falon Rodin Baiser-jének fényképes másolata. Mellette egy érzékeny kép a hatvanas évekbl: az esti ima. Kis kTinyhóbaai az asztalon párolgó étel, az asztal két oldalán fiatal pár kifordított szemmel imádkozik. ház felett fehér galamb s körül béke és jóakarat. Egy másik falon Pálmai Ilka
A
hajdani szépsége egy hajdani képen. Egy kis, tenyérnyi íróasztalkán szétszórt levelek, képes-levelezlapok, fényképek. Felette Wilde
Oszkár dandy-képe. Sok sznyeg, himzés: idementett drágaságai az elsodródó háznak. Egy óra már elmúlt s az ebéd is köményleves és fatányéros készen volt, mikor a tiszteletes úr hazajött Schönbergeréktl a megígért ugorkával. Az öt pohár szüvórium, amit ott magába barátkozott, meleg, könnyes
—
—
jósággal töltötte meg. Elérzékenyült, hogy.
milyen jó apa, mártírja a családjának, most is nekik fáradozott egy jó falatért. feleségén,
A
hogy milyen áldott
jó kis feleség,
mennyit
izzad az övéiért. (Az ebéd magától készült, alig kellett kibicelni neki.)
üldözött
És gyermekein, a
költ tragikus
folytatásain.
felemelte, össze-vissza csókolta.
— Apa
sors-
Palkót
A gyermek rög-
megint büdös, pá-, inkát ivott. Az ebéd, mint egy nagy közös lélek, közös, egyhúsú ceaLáddá meleigítette ket.
tön megállapította: 1
—
59
Az asszony lányos énekl Hangján apró
plety-
káikat mesélt 6 híreket kérdezgetett Böjthe Já-
nos megérkezése fell. A gyermekek veszett étvággyal ettek s közben veszekedtek és vihogtak. A pap keményre dagasztott szavakban dicsérte Böjthe Jánost.
—
Micsoda klasszikns férfi ez, feleség! antik kolosszus és micsoda ereje van! A hangja néha olyan, mint egy közeled fergeteg.
Egy
Mindig Adorján Manassé
jut
eszembe,
ha
látom.
A konyha
—
fell beszökött egy hang: selyem-
Mama, a vén Schönbergerné
rnhát szabatott magának. Ezután abban fogja
mérni a pálinkát. Judit rontott
be.
Kezében
apró
pakkok
voltak. Arca kedvetlen volt, csodálatos nagy kék szemei fakóra borultak. Nézd, milyen csipkét vettem, megint
—
drágább métere ötven fillérrel. A pap jobbágyi, alázatos szeretettel
szólt
lányához:
— Hagyd most a csipkét,
kis szentem,
meg-
pompás
falat
tül a fatányéros. Nézd, milyen vár.
Estére
meghívjuk Böjthe Jánost
va-
csorára.
Juditnak egy percre egész tizennyolc éve felviláglott az arcára. Azután gyors elborulással, haragosan rázta meg fejét:
— Nem eszem.
É8 berepült a szobájába.
60 4.
Böjtbe János természetszeren és minden már délután háromkor beállított Faícádyékhoz. A tiszteletes úr még ebédutáni álma mélyen sülyedezett, Milla is hívást megelzve,
szunyókált, a gyermekek elkódorogtak: az ér-
kezt Judit ©gyedül fogadta. Mert a szalon hvös volt, az ebédl nagy asztala mellé ültek le és lassan beszélgettek. Jó, szelíd,
megszokott
mondatokkal kezdték.
— Hogy van, Jancsi! — Pompásan. Nézzen rám, azt hiszem elég
hiteles egészségi bizonyítvány vagyok.
— Meddig lesz — A századok
öreg Bartha íte
báxisi
itthon?
összeomlásáig. Amíg az fazekat készít a poraimbóL
maga hogy van? Judit tragikus mozdulattal legyintett:
—
Én.! Hát hogy lehetek én itt? Ahogy a múlt évben voltam, ahogy mindig vagyok. Lehet tlem azt kérdezni, hogy hogy vagyok? János mosolygóra fogta a dolgot: Ugyan, miért van így elkeseredve? Talán kólikája van a Mucinak? A lányból felzökkent a csendes mondja-
—
tok alá dugott forradalom:
— Édes
gától
Jancsi,
hazugság
minek hazudik? Mert ma-
így beszélni. Magától, aki tudja a mi borzasztó vergdé-
éppen olyan jól seinket, mint mi. Különben a Muci megdög-
61
Valami
ltt.
-Azután volna,
Három napig úgy nem tudtunk aludni tle.
forrót eEetett.
hogy
nyávogott,
felfordult
ha én
szegény.
Talán
legjobb
is így járnék. Igaz, hol a meg-
ígért Milka-csokoládél
— A pakkomban van, Igaz,
holnap megérkeziik-
hogy majdnem menyasszony
lettf
— Igaz. Az Ilyes tiszteletes megkért. Negyvenötödik születési napját velem akarta megajándékozni. Olyan bibircses
mint egy
stilizált díszt<>k.
között
sok bibircsó
nem
a borvirágtól, Gondolta, hogy a fogja megérezni a
szarvakat, amiket én raknék
rája.
Apa
azt
mondta, hogy tegyek a szivem szerint. De a mama szemei szikráztak az öreg birtokától s a vén kujon tud hasznos ajándékokat küldeni. Nem láttam elég részeg embert a bölcsmtl kezdve, hanem még kössek egyet a nyakamhoz a koporsómig. Mama sokat siránkozott és a jövmrl beszélt. Hát nézzen rám: nem vagyok én elég jöv énmagami
Az
utolsó
mondatban úgy kiegyenesedett,
mint egy bevonuló királyn. Ahogy felvetette gyönyör fejét, szke hajáról fénylapok villantak szerte, ggösre duzzadt hosszú nyaka felfehérlett
arcára és visszaviláglott onnan.
Nagy kék szemei megmélyültek: valami meszszirl jöv Ígéret, kibontott, gyz lázadás volt
ról,
a szemeiben. Tovább beszéltek. Beszéltek a szomszédoka faluról, a kis élet nagy eseményeirl Ée
62
amint
János nézte a lányt
beszéltek,
s a
eem-
le^es szavak é& kis ói'telm&ken túl hatalmas
áramban torlott feléje a fiatalsága. Ez a lány volt a piros lobogó, mely elébe csillant minden út messzeségén, a hívó dallam a folytatás szent küzdelme
felé.
Kitépni
lád végzetébl s az új, egészséges,
t
a tragikiie csa-
roppant fórfi-ölelésében
term
életté
ölelni.
Egészen
tréfásan kérdezte:
— BJát,
ha én
is
utánoznám a
nekem mit
tiszteletéé példáját,
bibircsós
felelne?
A lány szemei egy pillanatra megtágultak, azután valami alig érzékelhet fájdalmas rángás villant át arcán. Gyorsan, egy lélekzettel
mondta:
í
— Maga
is
megtoldta egy
—
megkapná a magáét. De azután gyermek-kacagással:
jó
Magának a
Hairgitát
csúcsot kell élvennie.
sem merné Milla urat, aki
—
Jánost.
A
ilyen Herkulest
meg
csalni az ember.
felébredt s felcibálta a tiszteletes
— most már
szinte,
Az
vagy a Lomnici
teljes
józanná tisztulva
majdnem lányos örömmel fogadta gyermekek
nagy hiannusszal
tolta
is
hazakerültek s a pap
ket János
elé:
— Meg-
—
Különösen a Palkóról mondott adomákat. A gyermekek hamar visszamelegedtek Jánoshoz s hangos ismer©d-eT
végére
meihetetlen
bakalódás keletkezett.
Az
asztalra bor került,
a gyermekek kávét kaptak. János nagyon
szí-
vesen fogadta az ottmarasztást. ö keveset be-
68 szélt,
de úgy tudott másokat hallgatni, mintha megnyugtató feleleteket adott jó,
nagyon volna.
Közben egy keresztelt hoztak s a pap Feleség, gyermekes örömmel szökött fel: pénz áll a házhoz! Az anyát, egy fiatal,
—
—
baka-kép
parasztasaaonyt, deraiedtre illend-
ségesedett férjét, egy vasorrú vén keresztanyát 8
a bábái a gyermekkel
betus2^kolták az iro-
megkezddtek az írásbeli formasátársaság az ebédlben halkabbra fogta
dába, hol gok.
A
beszédét.
eleven
—
Judit beszélt,
ki
egyszerre
igen
lett:
Meglátja, Jancsi,
mama
nekeni, én színészn leszek.
van Pesten egy általános
hiába beszél
Minden májusban meg-
színészi vizsga,
szököm, leteszem és soha többet erre nem jövök. Nekem világváros kell, sok ember, sok pénz, sok taps. szomszéd szobából behallatszott a meg-
A
indult kenet.
—
Irgalomnak kiapadhatatlan forrása, kegyelmes Isten! Inie új csírára áldottad meg a te tél
egyszer szolgálód méhét, a meghasított
új ígéretet küld-
barázdának,
új
lámpást
gyújtottál fel az anyaszentegyháznak s a vi-
harvert hazának új védökart teremtettél. Judit e megszokott mondatokat nem hallotta, megrészegedett
is
a saját szavaitól: Én nem megyek soha férjhez, vagy ha ven, csakis egy buta milliomoshoz. Nekem
—
G4
antó, vagy áttérek a liaapáca leszek. Milla örök bágyadtságából kitréfálkozatt:
palota kell,
téli liert,
tolikus valláöra és
—
Leszel
kutyagumL
Jöjjön
csak
még
vissza a bibircsós tiszteletes, olyan bibircsósné leszel,
mint a pinty. Jancsi, nem hozott va-
lami új nótát? A papa a szomszéd szobában rövidre fogta a dolgot: íme megindult, ó uram, a kis íiajó a borzasztó tengeren, ahol kétségbeejt sötét hullámok csapnak fel a-s égre, ahol orkán dühöng és a halálnak fekete sátra borul mindenre. Vedd ó kegyelmedbe, örök világosság, a hány-
—
kódó
lellceti
Add
beléje lobogó vezérszövétnek-
ként a te hitednek fáklyáját, hogy el ne tántorodjék az igazak ösvényétl, hogy a családnak öröme, a hazának munkás jó iK)lgáTa, a
Szentegyháznak majdan derék oszlopa legyen, szent fiad, az Ur Jézus nevében kérünk téged, ámen! Judit visszalobba-nt az anyjának: Mama, te mindig úgy beszélsz, mintha én is csak te volnék. Neked jó volt egy pap és egy kis falu. Neked ez uraság volt. Nekem a világ kell, a nagy világ! Benn az utolsó akkordok játszódtak: Most pediglen, Bartos István, ki immáron anyaszentegyházunk tagja vagy, meg-
—
—
keresztellek téged az atyának,
léleknek nevében, ámen.
fiúnak, szent-
65 Sári,
a kisebb lány kunyorálva dörzsöl-
dött Judithoz: Juci lelkem, édes Juci, úgy-e
engem
Az
is
magaddal
ajtón
viszel?
mosolyogva, bakkecske-ugrálá-
sokkal jött be a tiszteletes úr:
— Ez már
Ha minden paraszt ilyen Ma klasszikus estét rende-
döfi!
becsületes volna!
—
zünk gyerekek.
És fellabdázott egy nagy
ezüstötkoronást.
Az asezony
—
elbiggyesztette az ajkát:
öt korona
.
.
.
A
papnak rosszul esett a megzavart öröm: Te neked sohasem elég semmi, öt korona egy lötty vízért! Mikor a Schönberger batvan krajcárért ad egy liter oelnait. Hallottad, Jancsi, a legújabb keresztelési adomát? Jancsi természetesen nem hallotta s a pap elmondott élénk geeztusokkal s kitör be-
—
végzéssel
— — egy
jó
disznóadomát.
mekek nem zavarták
s
A
lánygyer-
már úgy hozzá hogy nem is jutott
azok
voltak szokva a dologhoz, eszükbe szégyenkezést rendezni. kacagás megindította a beszédet, kergette a vért és szálltak a szavak. Milla a zongorához ült, , Judit, a pap és János énekeltek, még a két kislány is bele-bele nyikorgott, amíg le nem intették ket. A Milla lágy hangja lányban terjedt, mint egy kellemes illatú fáradt füst. De a Judit tiszta, cseng szopránja úgy szökött fel a két férfi zúgó basszusa mellett, mint egy ezüst szökkút két sötét feny között. Ujabb
A
,
Soabó DeosS: Az
etisodoit íala I.
3
66 és
régibb
dalok, vidéki
sírávS és
nagyvárosi
szentimentáliiímus felváltva öblögette a szét-
gyengült sziveket: a Lekaszálták már a rétet, falevél. Ne menj rózsám a tarlóra és a Zerkovitz-nóták. A pap egy nóta végén jóles
a Hulló
nyeléssel kiáltott fel:
halkan nyögdécselte:
A
— klasszilais! ~ — gyönyör!
Milla
gylni kezdett künn a megtért tehenek loholtak el. Judit nem engedte, hegy még lámpát gyújtsanak, hanem kinyitotta a kályha küls ajtaját, hogy a parázs átderítse a szobát. Most már szegletekben lassanként
az este s
A
osak Milla énekelt a zongorája mellé.
pap
csak nagy néha dalolt közbe egy zúgó futamot. Judit éa János hallgattak. A gyermekek is
Judit lába köré lapultak és nézték a tüzet, A mint egy megnyugtatás pihent a szobán. János Juditra nézett. Megtágult szemei
sötétség
valami fájdalmas, messzen^ ijedtséggel meredtek a tzre. Arca nagyon szomorú volt s mintha egy lenyelt sírás csuklott volna fel az ajkaira.
Egyik kezével
— tudatlanul — a Sári
fejét cirógatta.
kes
Milla hirtelen felszökött s szokott gyermehanglejtésével mondta: Gyermekek,
—
most már gyújtsatok
lámpát,
ón
kinézek a
vacsorához.
Kilebegett
a
konyhára.
Palkó
e
a
leg-
kisebbik lány utána futottak. Judit meggyúj-
a nagy függlámpát. Amint a nagy körégt felfelé csavarta, a fény mindjobbaia
totta
,
67
— Milyen szép, milyen — mondta magában az új felfedezés cso-
elöntötte felemelt arcát.
szép!
dálkozásával János.
Most már a pap beszélt. A gép a megszomozgásba hullott, a mániákus apa kivonaglott a szegény vén gyermekre. Beszélt a múlt választásról, melyben mint ellenzéki kortes nagy hatásokat ért el. Hogy hogyan zúgott a népnek, milyen frenetikus hatásokat vert fel, hogy igyekezett az önkény ez a helybeli körjegyz volt ígéretekkel gyakorolni nyomást kott
—
—
és fenyegetéssel.
nek,
hogy amíg
lelke istenségétl
ven
citált
De
él és
odadörögte az
önJiéiiy-
a papi palást vállain van,
nem
tántorodik
beszédeibl,
el soha.
egészen a Judit
Bfel-
kacagásáig:
—
Apa, te megint nagyon unalmas vagy. Erre a szó beléje tört, mint egy megriasztott gyermek nézett szét, azután Juditra nézett s szemeiben nagy alázkodás és szeretet volt. János odakoccintotta poharát az övéhez, hogy tovasegítse ezt a kínos percet. Talán szögény apa egy percre a lánya kacagásán keresztül — meglátta szomorú önmagát, az söSbeu fel-
—
húzott veszett gépezetet. Judit újból felkiáltott,
most már az ajtó kihívás volt:
nem
—
hangjában sok nyers Tudtam, hogy maga nélkül felé és
fog eltelni az este.
Sarkadi Géza jött be, az öreg Schönbergerék úri fia. A pap népszinmves, hangos kedélyességgel fogadta:
68
— Hozta san
tette,
Isten nálunt, Géza,
hogy
belógott.
Ma
nagyon
olco-
a Jancsi hazatéré-
sét ünnepeljük.
—
—
Ugy-e, nem fog mellém ülni! kérdezte most már eg(^z szemtelenül Judit A fiatalember arcán az a entoutcas-mosolygás volt, mely minden megalázkodáson, kapott ütésen keresztül, mégis sérthetetlenség, kitartás és gyzelem. Elegáns, magas, karcsú alakját könnyedén hajtotta meg a társaság eltt, a férfiakkal lekezelt, a kis Sárit tréfás erszakkal megcsókolta s azután, azért is, Judit
—
—
mellé
ült.
— Bizonyára
így kell tettre fordítanom a
Én már ismerem magát. Mi van a Farkas Miklóssal?
szavait.
—
— kérdezte
János.
— Hétfn még
Pesten láttam. Egész éjjeli együtt töltöttünk a Szénatéren a Csokonay-kávéházban. Most ez a kis koszos kávéház .a mániája. Ott ír, ha ír, ott iszik, alszilc s az ottani
fpincér finanszírozza. Hívtam, hogy jöjjön velem, de azt mondta, hogy csak a jöv hét elején jöhet haza, mert valami fontos eseménye lesz. Ezt olyan titokzatosan mondta, hogy valószínleg nincs semmi mögötte. Azt mondta, azért jön haza, mert itt felejtette a Krisztust. Mostanában Krisztus a kedvenc témája. Akkor már két napja nem mozdult ki a kávéházból, úgy mosdatta meg reggelenként szódavízzel a kasszírn. Ügy trónol ott, mint egy keleti ki-
m rály 8 a pincérek
vak buzgósággal
szolgálják,
Egy
pedig borzasztó zsarnokul bánik velük. elbeszélését felolvasta,
hatalmas dolog. Valami hatszor könyörgött olyanokat kiabált bele a
kisasszony
lipótvárosi
hozzá a tölefonon
s
kagylóba, hogy belepirulhatott az egész köz-
Nekem
pont.
dom
valamiért pofont igért,
nem
tu-
miért.
Judit élesen felkacagott:
—
Vallja meg,
hogy büszke
volt erre az ígéretre.
pozició lenne
magának, ha meg
is
S milyen
kapná. Rá-
—
nyomtathatná a névjegyére: Sarkadi Géza, akit a legnagyobb magyar zseni pofonütött. Mindjárt valaki lenne magából. Ami Sarkadi simán fogta fel a vágást: a pofont illeti, azt hiszem, kaptam már egyet, amire még büszkébb lehetek. • A leány arca egy pülanatra vad gylöletre rángott Azután ijedten Jánosra nézett,
—
felugrott, a zongorához
sasírozott
s
verni
kezdte:
— Selyemhaja leért A
tiszteletes
méltóságával
fejtl bokáig.
úr apásán, az érett író bölcs
beszélt.
— volt
Kár a ítliklósérf^ mennyi rengeteg er benne. Az tehetségével talán egy új Jó-
kai lehetett volna. Azután beleesett ebbe a fene modernségbe, megkergült Paris maszlagától s érthetetlen bizarrságokba pazarolta el a beléje helyezett isteni szikrát. Eleinte próbáltam irányítani, de
nem
lehetett
vele
beszélni.
Az
70
már lehetetlen olvasni s az új regényéért bezáratnám az rültek házába. Ha
újjabb novelláit
egyszer a alól,
magyar humusz
az meghalt
kicsúszik az író lál>a
író.
Judit visszafordult a zongorától
—
mondta: Apa, megint ostoba vagy.
A
tiszteletes
s
mezt^
leu megvetéssel
úr úgy vette ezt a mondást, mintha egy virággal csiklandozták volna meg Itt van la, ezek a kis békák már mind érte lelkesednek. Ennek a kis Tündér Ilonának
—
sem szakadt ki a könyve a kezébl, míg egyszerre magába nem nyelte. Valami közös betegség bántja ezeket. Hol lesz, lelkem, a ti nagy írótok tíz-húsz év múlva? Judit félig felemelkedett, jobb mutatóujját
tanárosan
elretartva,
felnöveked
daccal
mondta: Jegyezd meg apa, hogy Miklós most a legnagyobb magyar író. Jegyezd meg, hogy a legmagyarabb, a legfájdalmasabban magyar
—
író.
Hogy a
te verseid
már rég
szétkoptak a be-
mindig na-
léjük pakolt sajt-darabokba, és
gyobb és nagyobb író lesz. Különben Miklós egy undok disznó, s nekem semmi közöm hozzá.
A
három
férfi
kacagott. Milla megjelent
királyni büszkeséggel vezette be a vacsorát. A gyermekek berohantak. Mindenki egyszerre beszélt. A pap nagy nyelvcsattintásokés
kal dicsérgette a csirketokányt:
—
Feleség, ei
71 klasszilms! Egyetek, uraik, ilyet csak az én kis
feleségem tud csinálni.
—
Judit János és SarEendkívül eleven és túlzottan hangofi volt. János felé néha egy-egy elkomolyodott pillantást vetett, de a kacérsága Sar-
kady között
ült.
kad! felé csipdelzött. Feléje feszítgette szép,
kemény
kis fiatal mellét, vele kötekedett, pedig mégis megvetés is volt a tréfáiban. Sarkadi, finomabb formában, nem igen maradt adós. Milla, az anya boldog közvetítésével, úgy csitította ket, liogy az már majdnem anyai áldás
A kis Palkó
összeveszett a csirke nyerjén Magdával, a legkisebb leánnyal s beteg fajának hirtelen felíortyanásával kiáltotta: A piszkos istenit az apádnak, te rosszféle! A pap hangosan kacagott az egyetlen örökségnek, hozzáfutott a gyermekhez, felemelte és odamutatta a társaságnak: Ez aztán a magyar gyerek! IJgy-e Palkó? Késbb a kis fiúnak el kellett szavalnia a híres kuruc verset: Ne higyj magyar a németnek. Ennek kapcsán Farcády megint be adomákat tálalt fel a volt.
—
— —
gyermek zsenialitásáról. Azután megint összefolyt a gás, kiáltások,
forrósította
közben-közben
beszéd.
Kaca-
egy-egy
nóta
a termet. Az elátkozott
faj
egy
percre kikapcsolódott fekete sodrából s kibomlott
benne
—
édes pihentetéssel
—
az ember-
világ tiszta ritmusa, a család. János ers, fiatal testében mély visszhangokat vert fel ez a derült kép.
Valami felbuzgó
friss
apasággal ha-
72 jolt e
fáradt gyermekek
életével kitoldja az
k
felé,
Hogy az
izmos
elitélt életét.
Végül, bor és este végén, mégis a pap beEgy enyedi adoma révén eljött negyvennyolc s a megrohant Erszéde öntött el mindent. dély. Átizzva
adta
a
vízióval
hisztérikus
bortól,
el a
vérz
feltámadt oláhokat, a megtaposott, Hamupipkét, Erdélyt, az elintézetlen
Hogy Erdélyben minden magyar ember rszem, hogy mindenki testével, lelkével legyen zsilip az idegen zuhatag ellen, hogy le kell számolni, hogy meg kell váltani a minden szenvedéssel magunkká tépett gyönyör földet. Mély ágyúk és hosszú jajgatások voltak
százados pert.
a beszédében. Felvert vonásain igazi fájdalom remegett, de ez a fájdalom jól esett neki, mint egy színházi taps. Éjfél után egy óra volt, mikor a ket féríi rászánt-a magát, hogy hazamegy. Az egész család kikísérte ket a kapuig a hvös koratavaszi éjszakában. Derült volt aa ég s az alvó falu legközehallgatott a csillagok rohanásában.
A
lebbi szegletnél,
mikor
elvált Sarkaditól,
visszanézett a papi lak
felé.
A
család
János
már
be-
ment, de Judit még ott állott a kapuban. A fekilobogott, mint egy fehér kete éjszakából
És János testében, mint egy nagy fehér macska, meleg, teimékeny béke nyúlt végig.
záfízló.
73
Már dél elmnlt s János künn a szántóföldön várta az ebédet, pedig bemehetett volna érte.
De
tetszett neki ez a parasztosdi, itt
künn
enni az itató mellett, a többi parasztokkal, a kitárt rögök eltt. Április eleje volt s szokat-
lan jókedv, meleg napok simogatták az árva gyümölcsfák már virágba bomolvidéket.
A
tak s a tavaszi szántás vége felé járt. Jánosék birtoka itt volt, lenn a síkon, a leggazdagabb helyen, százhúsz hold egy tagban,
mint az Alföldön egy négyezerholdas birtok, ö maga ügyelt fel minden munkára s néha kamasz bravúrral megragadta az
ami
itt több,
ekeszarvát s belehasította felforrt fiatalságát az öreg földbe.
Nagyszeren
parasztokkal
ha
s
tndott beszélni a
kellett, olyat
káromkodott,
hogy a legények csemcsegtek utána. János egéemberük volt. szen az Az ebéd megjött — neki olyan, mint a többinek
—
az itató hosszú vályújához teleenni. János mellett az öreg Barabás s
pedtek le ült, aki mint módosabb gazda, kölcsön kalákába jött dolgozni Jánosokhoz. Nem messze, oldalvást, Mária, a Barabás tizenkilenc éves lánya fényes tehén-szemmel nézte Jánost. Egy kis fiú jött a faluból, a János postáját hozta. Farkas Miklós írt egy kuszált levelet. Hogy a jöv hét elején igazán hazajön, kerítsen János egy jó öreg takarítónt, nyittassa és
74
takarittaesa ki a régen
magára Hagyott
Valószínleg sokáig fog falun idegei
végleg
lenni,
Lázai.
mert az
összeomlottak. Talán ott
—
még
minden jóra fog válni. János tréfásan odaszólt a Barabás lányának: Na, Mária, kaptam egy jó állást nefked.
—
A
Miklós úrfi hazajön a jöv héten, rítnál be hozzája? ö jól megfizet.
Mária szomorúan rúsága
is
válaszolt s
nem
még a
taka-
szomo-
felajánlkozás volt:
— A Miklós úrfinak nem. A Miklós úrfltÖl nagyon bolond forma. Azzal kinyújtózkodott, mintha csak a
félek,
be-
evett ételt igzította volna bele élete áramába.
a tanagy, napos szemei megint JáJános az arcához nyúlt, mintha
Teste gazdag hullámveréseikben verte vaszi földet s
nosra hulltak.
két csók nedvességót érezte volna.
Az
öreg Barabás vitte a beszédet. Elpa-
naszolta szomszédja, a
A
páMnkába
Kozma Andris
esetét.
hullott szerencsétlen flótás föld-
akarta megvenni. De a Schönbergerék kiütötték kezébl, mert övék a szeas. Így járt a
jót
múltkor a Bartalis szép tagjával is. Azt meg a szebeni oláh bank vette meg. Az urak szépeket mondanak a választásikor, de nem engedik a parasztot földhöz jutni. Pedig minek a parasztnak a pénz? Az se nem marha, se nem élet, csaik papir. Mi öröme von abban az ean-
bemek?
75
%
fiaíalokból kifeszengett
a
tavasz.
Az
egyik legény lécfalvi volt e a többi egy csomó
adomát mondott e-re a falura. A lányok szembeöntözték a vályú vizébl a legényeket s ebbl nagy csata keletkezett. Az étel a anyaga, a kenyér és a bús, fntó örömmel szakadt bele az emberéletekbe s vidám kacagá-
sokban csobbant onnan feL János maga is velük dévajkodott. Csodálta és figyelte ezt az eszes, ravasz, gyakorlati és mégis donkisott népet, melynek annyi karma van, mellyel magához tépheti az életet. És mégis koldus, mégis nyomorult Elzüllik kis földjétl, elbitangol idegen messziségbe. Ha fel-
—
ket egy új honfoglalásra! iliért kérdezte mavan ez így, hol van a bajt
kiálthatná
—
gában.
Újra munkába fogtak s János éppen két hatalmas Ökröt vezetett, mikor messzirl egy piros és egy fekete napernyt látott közeledni Messzirl odakurjantott: Kezeiket csókolom! Éppen jókor jön-
—
nek.
Még van
A
elég
tiszteletes
munka.
asszony ós Judit voltak. Ki-
hozták halványságukat a tavaszi napra. Judit kezében egy fiatal, modem költ híres kötete volt. Sápadt finomságok s az epidermis kis eseményei. Lassan jöttek. Judit hangosan olvasta be a csenevész szépségeket a vad tavaszba,
Jánoshoz értek. Judit meglepetéssel, mely felvisszhangzott vérében, nézett erre a hatal-
76
mas tot.
if j-úra, amint fogta ezí a két roppant állaMintha mindhárman úgy nttek volna ki
a földbl, diadalmas hajtásai a tavaszi vágynak. Judit gyermekesen örvendett:
— De pompásn fest maga így. Lássa, ez magának való mUieu, ez a maga szalonja. Minek
is bújik az ilyen ember fedél alál Azután hangsúlyozott félénkséggel végig-
cirógatta a két rengeteg állatot.
János oda-
füttyintett egy legénykét s rája bízta
A nket
ökröt.
a két
végigvezette birodalmán.
Judit itt a faluban is, idegenül a falutól, egy nagyv^áros szegénységét élte. Most bántotta, e
kezd rebb
mely
roppant sugárzás, a meglódult csirák
volt,
élet s a
vad szaga. A szokottnál is fehévalami nagy szorongás nyomta,
sóhajtás
helyett
próbált
ásításokban
könnyebbülni. I>e azért a benne remeg, életre éhes mvész érezte, hogy ez a szépség, ez az igazság és múlhatatlan élet. A régi gyermek
—
mindegyre kitört kiáltásaiban: De szép, de Milla utána kotkodácsolt, mint egy maghoz jutott boldog vén tyúk. Az egyik dlnél Máriához értek, aki komoly ah, földbl hullámzó léptekkel ment a barázda mentén és magot vetett beléje. Mindszép!
—
hárman önkénytelenül magállotta-k. mas leány gyönyör fejével, gazdag
A
hatal-
mellével,
combjai dermedt hullámaival, széles medencéje ígéretével a Föld volt, nem mint rémes érzékenység és felismételt frázis,
hanem az
77
a termékenység sugárzó valósága. Arcát arra fordította, de esak Jánosnak s megtágult szemeibl mintlia messzirl hívó az
erö,
ölelés,
kürt hangzott volna
ki.
—
János nézte ezt a két lányt s csodálatosképpen vágyában eggyé lett a kett. Mintha ez a finom fehér leány, fáradt virága egy be-
—
teg fajnaik, a másikból
kiszállt
vili
volna^
metafizikája a másik gazdag valóságá-
lelke,
nak. Mintha egy régi ölelésre emlékezne, mely-
ben a két lány mint egy lány volt az övé és örök vággyal tört belé testébe, hogy folytonos felemlékezéssel hívja
Késbb
a jöv
felé.
Judit elfulladozva sürgette:
— Ül-
egy kicsit, üljünk le egy kicsit. Leültek egy szekér rúdjára, mely keresztben állt a mezei úton. Akkor aztán megint fellobbant a lány kedve. Dús csevegésbe virágzott ki, hogy milyen darabokat látott Kolozsvári Készleteket mondott bellük, utána ját-
jünk
le
a színésznket. Felolvasott egy-két verJános hallgatta, hallgatta, nem fogta el a szavak értelmét, mint ahogy egy madarat, egy patakot hallgat az ember. De az ismers verseknél, melyek valaha nagyon tetszettek neki, csodálkozva vette észre, hogy mennyire nem fontosak ezek ebben az ers valóságban. Azután Judit megunta a mulatságot, éhséget is érzett. ^Millának is elég volt a jóbóL
szotta set
is.
János elkísérte ket a falu
széléig.
78
Visszatért és tov&bTJ vezet fe
a
mimliéit
Mikor a Nap meghajlott s az emberek hazafelé káfizolddfcaik, odasúgta Máriának: Maradj hátra.
— Ö jó darabig a többivel
—
ment, azután
valami ürügyei visszatért.
Mária az lére s
ita tónál várta.
a lebukó Nap
Leült a kút szóBiboros volt
felé fordult.
mosolygott. Mikor János átkapta, mindkettejükbl diadalmas, fiatal kacagás szökött ki. Távol még tavaszi vadvizek rohantak, vörösen a felhorzsolt Naptól. A csípssé lett tavaszi leveg az egyetemes üzekedés vad szagával volt tele. A megnyílt dolgoklx)l csorgott az este, mint valami fekete vér. Minden mozdulat volt az örök levés rohanásában. A koszorúkba bomlott gyümölcsfák majdnem sikítva rohantak az ég felé. Maga az élettelen anyag, a feltépett rö^ és magnak hasadozó ko, mint új születés robbantak bele az élet zuhatagába. És a Hargitává zúdult föld széles hulés
lámokban ömlött az ég tágas mezeire. Azon az éjjel János úgy aludt, mint egy jóllakott boldog barom.
Meg jöttek a nagy Hegyi
záporok.
János
otthon maradt és ilyenikoT megengedte magának azt a játékot, hogy végig hengergzzék
egy kedvelt könyvben. Nála az esztétikai élvezet is fizikai volt: feltorlott egészségének ki-
79
nyuitózlíodása
más
éleTek"be.
Tom
Fielding
Jones-át olvasta s ez a zsúfolt embervegetáció azt az
ers
jólesést
adta neki, mintha
hat-al-
Néha
raas álllíapcáiban íélig ftt húst rá.gna.
hangosan felkacagott.
Még nem
volt reggel kilenc óra, de
már
régi rend és jól befészkelt megelégedés volt a
Néha az anyja becsoszogott a szobáegy meleg, boldogul felesleges szót hullatott a dolgok csendjébe. Mennyire áldotta a fia által választott utat. Ezeltt, a folytonos nagy derültség eltt minden aggodalma elszobában.
jába
s
hervadt.
ma
mindent benne érzett boldog hulló meleg est, a bútorokat, melyek régi mozdulatlanságukban mégis áthaladó emberi élet voltak, az olvasott históriát s a megivott jó meleg kávét. Mosolyogva Minézett magára, mint egy jó felfedezésre: lyen jó, hogy vagyok! mondta valaki a megnyílt Szervusz, János
testében: a
künn
—
—
—
ejt óból.
Ez a szervusz olyan volt, mint egy panasz, mint egy felszisszen gyermekszepegés. Farkas Miklós állt a küszöbön. Kifogástalan, legújabb divat szerinti ruhában, rövid tavaszi kabátban, kezében puha szürke kalappal. A
b
fürtös haj
is divatos'an,
borult rá a szomorú,
oldalt kétfelé simítva,
nagy homlokra.
A
nagy,
fekete szemekben s a szép, széles szájon az elítéltek tragikus
mosolygása.
De
a kikészített
80
vonások, az örökös pSzl^a sa5gó arc mögött egy megvert, sírni aJiaró, kétségbeesésig dédelgetésre váró gyermek.
János felugrott, földhöz csapta a könyvet, hagyta magát ölelni, azután felsökabátját le sem dobva a divájiyra vetette magát: össze-vissza ölelte Miklóst. Miklós
—
—
—
Adj reggelit. Mikor a reggelit elébe hozták, egyik neuraszténiás pózában kezdett beszélni. Mozdulatai hangsúlyozottan
elkelek
voltai?.
A
fél-
néha bántotfcan vonta fel s szép nagy, keser ajkait a mondatok végén úgy szorította össze, mintha kimondhatatlan tragédiákat vállát
nyelne
el.
~ Már elég volt a szajha Pestbl. Minden lipótvárosi rüf kének éppen felém kell sárla-
nia!
Aztán az a hülye Kultúra az egész redak-
A
Bihari nekem ajánlotta új kötetét s a dedikációban mellém dörzsöli magát. Mi vacióval.
gyok
én,
hogy minden bordély cégérül vesz?
Már a könyökömön
A Margit az de az
A
jön ki az egész kávéházuk.
trhet ember
egyetlen
meg rémséges
közöttük,
kékharisnya.
Margit név után nyomatékosan, mondta
az ember
srót.
lektuellek közt,
Ez új pesti divat volt az intelhogy az asszonyokra is az em-
ber szót használták.
Az
tön felvette magára,
gúnnyal ki nem
ilyen pózt mindig rög-
míg megunva,
csúfolta.
véres
81
János tisztában volt az ilyen líiralcatos idegrohamokkal. A jó orvos derültségével mondta: A lakásod pompásan néz ki, egészen rendbe hozattam. Kaptam egy jó, öreg takarítónt is. Attól nem kell félned, hogy ez is feléd sáriik. Az öreg Ozoray néni, a volt harangozó özvegye, hetvenkétéves. Ha kipihened
—
magad,
—
estefelé
Már
majd elmehetünk Juditokhoz.
impresszárióm akarsz lenni! jó kis emberke, de az öreg unalmas vén marha. Még képes lenne felolvasni a verseit nekem. Különben is, este Schönbergerókhez kell ménem. Az undok Sarkaditól kell kapuom ötszáz koronát A Kultúra ellege valami fontos dologra ment. Farkas Miklósnak kell Sarkadi-Schönberger úrtól ötszáz koronát kölcsön kérnie! Pesten alig tudtam lerázni ezt a nimolékot. Mindenütt mint legfbb kebelbarát te is
A Judit, az
kirakatozta magát velem.
még
Ez csak megér neki
koszos ötszáz koronát.
János megint új csapást keresett, hogy
ki-
zökkentse legutálatosabb pózából:
—
Most
jött
meg a
Széni kötet«, nagyom
szép könyv. Bámulatos életer
van benne,
ez
fogja legtöbbre vinni a fiatalok közt.
Miklós most igazán elsápadt. Valóságos fizikai szenvedés torzult át az arcán.
cig hallgatott,
azután valami
Egy
gonosz
jtefT-
szúrás
csülogott ki szemeibl:
— Igaz, hogy te belebolondultál a Juditba, Ssalbó DezsS:
A2
edaodort falu
I.
C
82
de íekzarvaz a hülye Sarkadival? Barátom, Deked egyszerbb lány kell. Kacagott egyet, azután hanyagul hozzátette: A Széni könyvérl Sarkadi int egy nagyon schönbergeTÍ cikket a Kultúrában. A kritikus épi)en olyan te-
—
mint az író. Becsületemre, nincs egy csepp tehetségük sem. János egészséges mosolygással fogadta ezt a beteg ütést: Hát ez a te véleményed. Ami a szarva-
lietségtelen,
—
illeti, abban lehet valami. De a Judit így olyan szép s nekem éppen szarvakra való íermetem van. Künn már egy negyedórája elállott a zápor, a nap átszíírite a fáradt felhket. Miklós felugrott: Menjünk hozzám. Nem köszönsz be elbb az öregeimhez? Most nem. Majd ebéd. után eljövök hozMost fárasztana, ha kérdeznék, hoigy zátok. hogy vagyok. Hát hogy vagyo-k én? Egy kész
kat is
— —
—
hulla, be lehet paikolni.
Megindultak a falun keresztül. A zápor már elfutott, úgy hogy a köves út szó-
vize
lein sáT nélkül lehetett menni.
teremtéses
tiszta
A
leveg világmegszrt mintha friss
volt s átöntve a
Naptól, olyan volt az érintése, gyermékarchoz dörzsölték volna az arcukat. A megdagasztott sárga folyó duzzogva duruzsolt a hidak alatt s a fzfák sárga hajából nehéz mézszag ömlött. A benrekedt tehenek lassan mentek a mez felé, mintha a megindult
83 föld n€i-3y 'bania Hnllámai volnának.
A
kövek
szélérl bókavirágok sárga aranya kacagott. A lányok a sáros uccán begyesen fogták fel S2X>kcolt
A
nyomorult kis falu kacagva tánbele az egyetemes kezddés nászába. Mik-
nyájukat.
lós hallgatott.
Majdnem az egész falut át kellett menmíg az egyik domb oldalán álló házhoz
niök,
A ház, inkább jobb parasztház, az elzülnemesi család utolsó zátonya, kis kertben volt. A kapuban az öreg Ozorayné várt, min-
értek. lött
d.en ránca végén egy-egy mosolygással. A sok mosolygás egy nagyon jó, derült öregasszonyt
ttdott össze.
—
Már egy órája várom a Müdós úrfit. Láttam, mikor a kocsin bejött a faluba. Miar den rendben van. Miklós elsnek lépett be a házba, utána János, legvégül az öregasszony.
Az els
szoba
eléggé tágas ebédlióle volt, jobbra
a háló, balra a nappali szoba, melyben egy vén íróasztal is volt. A konyha hátul a gyümölcsösre nyílt, most mindenféle rozogaság lomtára. Miklós végigtámolygott a szobákon. A bútorok benfojtott
lélekzete
még
bágyasztott s
mintha ki nem aludt álmok lappangtak volna a szobában. De az ablakok nyitva voltak a kis kertre, a nagy horizontra s a tavasz behajlott a vén dolgok felé. Miklós odafordult Ozoraynéhoz s lélúnk gyermskhangon szólt: Köszönöm néni, most hazamehet. Délben lesz szívei az 6*
84
ebédet elhozni Schönbergeréikt], onnan fogóik kosztozni.
Az öregasszony eltipegett. Miklós arcán már nem volt gonoszság, mozdulataiban nem
A
szomorú nyomai lehalványultak aroáról. A sötét vonások csalitjából elömerült a megvert, tiszta gyermek. A fal felé fordult, mintha egy képre bámult volna. De nem birta tovább. Ledobta magát a díványra, odaszorította fejét a tömör diófaaszvolt póz.
Keletbélyeg
talhoz és zivataros, omlós sírásban
t-ört ki.
János vele szemben ült. Nagy szemei, mint egy megnyugtatás hajoltak feléje. Mélyült hangon, itestvéri csitítással, ismételgette:
—
Miklós, Miklós.
Miklós felemelte fejét. Síró, meztelen, reszketi szavak tuszkolták egymást ki belle rendetlen rendben, mint egy nagy vereség futó katonái.
—
Közben
fel-felszepegett.
tudok meghalni és volna,
mi lesz velem! Nem nem tudok élni. Ha láttad
Oh, János, János,
hogy mi történt bennem, mikor végig-
jöttünk a falun. Mintha a piszokból, a hisztrió pózokból és únt zseniségembl visszaléptem volna a szüzességembe, fiatalságom hsi tisztaságába.
Ha
te látnád,
mUyen
undorító va-
gyok belülrl nézve. Hiszen én már nem is vagyok, már régen ekothadtam. Csak üres pózok ingadozása vagyok, melyek az alkalmakból, az emberekbl rángatóznak össze. És ez a póz Máskép kell, a póz az én sündisznóvértem.
85
teletaposnának tyúkszemekkel, mert én megnyúzott ember vagyok, akinek fájnak az emberek, a szavak s égn fáj a rosszaság. Azt
mondják, hogy zseni vagyok és bizonyisten, az vagyok, de minek a zseni most a világon? Egy fájdalmas anakronizmus, botrányk
másnak magának. Egy más világrendnek idetévedt ténfergje. Most gyakorlati, eszes, akaró verseny emberek kellenek, nem hullott királyok. A zseni egy idejét múlt luxus. Látod, én meghaltam, véresre vonszoltak ebben a taposásban s most utolsó kétségbeeséssel tartom a i>ózaim magam elé, hogy higyjék el, hogy élek, hogy elkendzzem fájdalmas ügyefogyottságom. Mert ebben az rült bazárban cinikus pózaim s démoni hánytorgásaim közt nyomorult, félénk gyermek vagyok, aki még és betegség
kétségbeesett sírással szoTongatja a katekiz-
az anya rövidnadrágú imáit, akinek egyetemes tisztaság és szeretet kell. És így éljek meg én ebben a bomlott footbaliban, ahol mindenki mindenki ellen rugdos. Szajhává letteon a pénzért, aikaratom belém rothad/t, a nk megették, ami még maradt az idegeimbl. És nekem mégis fáj a tisztátlanság, úgy sajog mégis minden nap, hogy mindeninap megszakadok belé. Hulla vagyok, aki szenvedi felbomlása szörny szagát. Egy idejét múlt betegség vagyok, aki rettent vitustán<Míal fizeti meg azt a pár szép smoncát, amit az élet kijajgattat belle. Engem neveznek ultramodernmust,
86 nek, milior egy leUvi ószot vagyok, összetöri
gyermekjáték,
félig rozsdás kereszt, régi tisz-
taság.
János nyugodtan
felelt.
Hangjából
kisaiállt
ers élete s mint egy hatalmas szíversít, nagylevegj igazság meoit be a másik re-
meg
—
életbe: ligy
nagyon, szeretlek, Miklós. Minden
szavad a régi, szép gyermekké mosdat. Nekem Í3 megvolt a magam válsága. Én azt hiszem, hogy a hiúságnnik a legfbb bajuink. Azzal kell megbirkózini életre-halálra. Nekeooi
ers
birkó-
zásom volt, de úgy odamázoltam, hogy végképen megette a fene. Azóta akarat, cél és ers
jöv vagyok. Az Ügy érzem, hogy
én
programmom
a falunk.
az egész falu az én testem e
az egész falut fogom új életre massziro22ni a munkámmal, az egészségemmel. Neked szajkítanod kelleme azzal a gyalázatos Pesttel. Itt-
hon
lemni, egészséges lenni, dolgozni.
— Ha
tudnád, hogy undorodom a kultúrprocook e nyomorult Múcsájától! Állandóan kultúrát, irodalmat és mvészetet golyváskodnaik és olyan kicsinyesen piszkosak, krajcárvadászok, mveletlenek. És majmok, majmok a megpuKkadásig. Egyik sem meri megélni született egyszer önmagát, becsületesem, lehet jósággal.
Hanem
lopott pózokból, divatos sza-
vakból, ujságvégekbl,
kávéházi finomságok-
gyúmafe magukra egy kis majmot, ezt cipelik mindenüvé, ennek az éhségét, hiúságát. ból
87
UeTeg irigységét
etetili s
mögötte
elvesz, elrot-
had az anyából szakadt tiszta férfi. És mi az ágyéka köö ÍTodalm.iik? örökös dongás a rül, bevált fogások, finomságok, modorok átlopása a magyarba, karakán mugyarkodás és
n
ószeri szellemesség.
lamok
A
kritikájuk divatos szó-
És én sem mert akkor széttépnének.
és jelzik pajtásos kic^ztása.
lehetek jobb náluk,
Magamban
kell
undorodnom tlük
vigasztalásom, hogy
s
egyetlen
munkáimban önmagám-
má nyujtózkodhatom
ki.
KörülrajonganíLk,
miüt az Istent, mert most én vagyok a kibomló vitorla. A mélyedés mélyükön gylölnek, hátam megett kipécézik a gyengéimet, mert én vagyok az eléjük toppanó fejedelmi stermészet. Mert tehetségem kegyetlen világosság, mely beléjük döbbenti torz apróságutrafikjuk vagyok, maDe azért én az gukkal cipelnek, gomblyukukba tznek, mint egy lopott érdemrendet s forintokért részletekben feltrancsiroznak. Majd ha egyszer nem leszek új inger és hajnalló ígéret, reám fognak taposni, meg fognak piszkolni mostani hódolatuk egész dühével. És én nem fogok ellenük semmit sem tehetni. Szakítanod kellene már most velük. Élj mindig itt közöttünk. Meglátod, hogy ez jó kat.
—
hatással lesz egészségedre
is,
munkáidra
— De mikor nem szakíthatok
velük!
is.
Gy-
lölöm ket, mint a szajha a festéket, mellyel megcsúfolt szépségét kendzi. És mégis min-
S8
denaap rá
kell
ségemre. Mert
ikennem öteí elveszíetl
mi már nem
vagyunik
szfizes-
Schil-
akik hittek egy holdvilágos halhatatlajiságban és örömest szenvedtek abban a tndatlerek,
bam,
hogy kétszáz év múlva az
versükkél
rí-
meg az önképzököri diák a jöv varróleányait. Nekünk csak egy életünk van, kétségbeejtn csak egy. Számunkra megdöglött mind a két halhatatlanság. Fütyülök én arra, hogy majd rémes magyar szobrom milyen kutyák foigják körig ázolttii. Nekem az éM kell, ez az egyetlen élet, minden pompa s az elrabolt katja
uralkodás. Sokszor jön, hogy impresszáriót fo-
gadjak
magam
elé,
aki beleordítsa ebbe a pisz-
kos versenybe, hogy én királynak születtem,
hogy zseni vagyok, hogy bitorlás a más vagyona, a más szeretje, a más dicssége, mert jog szerint engem illet. Oh, hogy szeretem megalázni, szembeköpni ket a zsenimmel. Ha én milliomos lehetnék, János. Gyors, beteg kergetéssel hajszolta ki magából a szavakat. Azután elbágyadt, ásítozni kezdett.
A
besüt nap egy
tincse
most az alvó
íróasztalra esett. Mikló&ban felugrált az öröm:
— Nézd
milyen szép! Meglátod, hogy itt fogok tudni dolgozni. Nem mozdulok ki egy évig a faluból. Majd meglátod, milyen regényt kate,
Eyarítok. Most pakolj haza, öreg, délig aludni akarok egyet. Délután majd elnézek hozzátok 5
együtt mehetünk Schönbergerékhez.
89
János már az uccán volt, utána kiSzéni könyvét olvasd el mógegyszer. Hülye, bizonyisten hülye! Egyedül maradt. A nyitott ablakhoz állott. A kis kertben már a liliom, sárga rezeda, ibolya kitört a földbl. Messze a síkság párolgott, mint egy óriási áldozat. Csend volt, tavasz Ibiikor
áltott:
—A
volt, falu volt.
Valami bogár dön-
Lefeküdt a díványra. gött körül a levegben.
Egy nagy
jóság hul-
—
láma csapott át rajta. Azért a Széninek mégis van valami tehetsége mondta magában. A divány mintegy régi ölelést font a megtért, rossz gyermek köré. Elaludt.
—
7.
Ebéd
s
a "Bö jthééknek igért látogatás elmanégy órakor, mikor János át-
radt. Délután
ment
hozzá,
úgy
találta alva, féloldallal rászo-
rulva a kezére. Mellette
ejz.
asztalon a
kihlt
éioí.
Eleinte duzízogott, hogy tette,
János felébresza nagy
azután, mert az ablakon bejött
napos horizont, jókedve támadt. Hirtelen bekapta a húst és a tésztát és mondta: Amíg a nap süt, ne menjünk fedél alá. Sétáljunk el a Szent János kútjához. Az úgyis apai örökség. Tudod, hogy nagyszer itt! Ha meggondolom a dolgot, beállok hozzátok bojtárnak. A fene egye meg az irodalmat I
—
3a
Megindultaik az erd felé. A falu szélén erds oldalnak szorult kis házakban
erre, az
Minden házon egy
katholikus híveik laktajk.
Az slakosságnak híven maradt töredéke, vagy késbb bevándorolt hontalanoki Nem lehetett tudni. Az erdbe vezet út mellett, mely átvezetett Csíkba, egy kis domb kis kereszt.
rajta a
állott,
három
Az reszt
az Idvezít és a
feszület,
két lator. Miklós felkiáltott:
—Ni, a Márta
néni!
öreg yak. Márta jajgatta imáit
tövébl az elmenk
felé.
a keUgyanazokat az
a ringó meghajlásokkal, ugyanazokban a cafatokban, mint gyermekkorukban. Mintha ez a feszület s ez az összetépett emberrongy volna az egész falu kivoüiiákat, ugyanazoikkal
nata,
minden
falu és iminden emberélet.
odaértek, Miklós szólt:
mondja ki
Mikor
— Márta néni, ha meg-
kap egy koronát. valamit fiam, hadd haUjam Uh vább a hangodat. Miklós nagy ünnepélyesen szavalta; vagyolv,
— Besaélj
Timafalvi szegeiét, Feltúrták a biixdyok.
—
Pedig ismers a hangod.
melletted veszteni.
a Bjthe
Jancsi, azt
A
nem
másik
itt
lehet elté-
De neked nem tudom megmondani a
neved.
— A Faxkas Péter vagyok. — Te vagy az, Mildóska! Gyere, fia,
sam meg a
képedet.
Nem
emlékszel,
tapogas-
hogy mit
91 Ígértél.
Hogy
nekem
hozol
—A
elmész, visszajössz gazdagon s
kocsit, lovakat.
már megvan, Márta néni. De csak halottasikocsi s azt magamnak tartom. A lovak, azok elragadtok s már hiába szaladnék kocsi
— Azzal egy
utámik.
kétkoronás
ezüstpénzt
az öregasszony kezébe.
tett
Az
öregasszoQiy
nagy
cakkenes
hálálko-
mely még az erd ntánnik ragadt, mint valami vastag
dást rezegett ki magábóJ, szélén is
pókháló.
Beértek a szálfaerdbe. A fákoai még a téli komorság hallgatott, de a nagy mozdulás mégis érezhet volt mindenben. Az út mellett, régi patakok heveréseiben roppant kövek álltaik
s
a moha már
eleveoazöld volt rajtuk:. Kla-
kasmandikó, mályva és ibolya volt a fák közt s a nemzés nyers, bódító szaga. Félórai séta után elértek a János kútjához. A szikla egy nagy kört alkotott. Magas szélérl lelógtak a fák gyökerei, mintha vén koldusok nyújtogatták volna meztelen lábszáralkat a forrás vize felé. A félkör közepén a szikla tövébl hatalmas szökkenéssel buggyant ki a tajtékos forrás, beköpve vizét c^/ nagy kömedencébe. Kétfell két gondosan kifaragott
kpad.
A szikla oldalán, a forrás felett, el-
fakult aranyos
rámában egy nagy
ban ftt Szent János.
A
—
kép. Olaj-
—
Miklós apja kálvinista ember ajándékozta meg ezzel a kúttal a kafcholikus
92 li
íveket,
8 képet.
holos,
ö maga faragta És a kép meg
ténferg
padokat
e
is felelt
a
s festette
züllött, alko-
lélek képzeletének.
Egy kádban
áll
Szent János, vézna olda-
lából dideregve sírnak ki
a
bordálc.
Pedig a
kádat vad lángok marják körül, mit végzetarcú vénasszonyok és fogcsikorgató emberek Gonosz lelkük úgy ki vaji a,ggatva az
szítnak.
De a legvézna törzsöt nyomja ez a fej, nagy sötét szemekkel elre mered. Dermedt vonásain olyan húsból szökött fájdalom s mögötte egy megijedt kérdés: Minek ez a cécó? Meddig kell sülnöm, hogy, arcukra, mint valami rossz flastrom.
érdekesebb Szent János
feje.
A
—
higyjétek?
—
Miiklós szólt:
—
Ezt a képet semmi sem tudná kivenni bellem. Nem tudom, hogy szegény öregem
honnan az ördögbl kölcsönözte ezt az arcot. Ez a kép az, ami a faluból mindenüvé elkísér elembe bukkant. Sokszor távoli uccákon egy-egy elmen arcából látom felmerülni. Különösen egy esetet sohasem feledek el. Parisban egyszer a Saint-Jaques uccában iddogáltam egy kokottal egy földalatti buvetleben. A fertelmes, festett és olcsó volt, de melegség és volt s nekem kétségbeesettül kellett valami ölelésféle. Abban az idben borés ezerszer
n
n
zasztó ideg rohamaim voltaik.
Azon az
este tö-
méntelen francia likrt ittam meg s mint egy kidlt telegráfoszlop dltem végig a fadiványon. Egyszerire balllottiaan, hogy valaki jó né-
93
nagy, hólyagos köunycseppjeit éreztem az arcomra potyogni. Felnéztem: ez a Szent János kesergett píes, rázós zoikagással sír felettem,
a szemei is éppen így néztek. Mikor reggel felmostak, kérdeztem, ki érzékenykedett. Azt mondták, hogy a festett nimfám ápolt egészen reggelig. És mindig emlékeztetett valakire ez a keserves arc, de nem tudom megtalálni, kire. Amint ott a padon ültek, Miklós egyszerre nagyon jó gyermek lett. Látod, a csend úgy áll ebben az óriási katedrálisban, mint egy nagyon jó öregaszszony, aki minden betegnek anyja lehet. Milyen boldog vagy te, János. A te egészséged, a te csodálatos tested a legnagyobb bölcsességed, Há2:asodj meg minél hamarabb és legyen legalább tizenkét gyermeked. Csak ez az élet, ez az igazság. Néha jön, hogy ersen beléd kapaszkodjam, hogy a te életed, mint egy nevet üstökös, magával sodorjon a munkába, az
úgy
felettem,
Meg
is cirógatott.
—
egészségbe, az örök faluba.
— Tudod mit Miklós, ha akarod, én leszek
az orvosod. dat,
Én ismerem minden
engem nem
utálatosságo-
fogsz soha elmarni magadtól.
Én nem az íróval akarok reklámbarátságban lenni, hanem neked akarok segíteni megtömi egy hulló
faj végzetét.
Csak egy
kicsit kellene
akarnod.
—
Te is ezzel kezded? Hát azt hiszed, hogyha csak egy gramm akaratom volna, kel-
más embermanlíó? Vagy
lene neliem
Ui is
azt
a Imlátás hiányzik bellem, hogy niölyik a helyes élet és nem a hozzávaló akaliiazed, iiogy
rat?
Nt^j-rti,
ilyen volt szegény
íeheí-ság volt benne,
hogy
tíz
milliomos és híres eml)eT
Nagy mveltsége
apám
is.
Annyi
német va
lett
'volna
belle.
amire ráült, mert úgy szegyei te, mint a jólnevelt kutya a pisz-kát. Mennyi nagy felvillanás volt faragásaiban, a festéseiben. És miikor ©gy csomó szép dolgot volt,
vagy összevissza szurlváita ket. Az egész környék bolondiiak tartotta, pedig hallottad voljaa néha beszélni. Micsoda csinált, lefejezte
s
homérosfisi bölcsességgel tudta látni az
embereket!
és az
olyannak
lennie,
De
nem
neki, neki
nem
életet
lehetett
lehetett.
— Ez a „nem lehetett" az, ami engem bánt, A
nem tudok megérteni. napokban is ez a kérdés ütött belém a tagunkon. Hogy ez az okos faj minden tehetségével és erejével <^ak amit
zülleni, csak
—
tönkremenni
tud.
Ki tudja? Sok minden oka kettre már én is rábukkantam, A
lehet,
egy-
többi
nem-
zetek haladva értek el
a huszadik századhoz, szes bonyolultságával. Mi belepottyantunk, mint egy fnyereménybe. Ha nálunk akad ember, kiben a faj ereje bármely
küls
és lelld életük
tehetségben
felzsúfolódott:
szerencsétlen
és
már
az anyja méhében elítélt ember. Mert nincsenek megfelel utak, aljol lezugassa erit,
nagyszer vállalkozásokba
élje életét,
hát
bi-
95
zarrságoJcba, szobatudományba, lumpolásokba ikeÜ széjjeltékozolnia inasát,
A
hogy meg ne puk-
magyar különben
temperamentumával, el4tko;&ott királyfi-leikével sem ért el a demokrata versenyig. Nézd meg, kik vezetnek Icadjon.
a politikában, irodalomban, kereskedelemben, mvészetben, kik a hlvatalfnökök, kiké az uralkodás és az élvezet. Német, szláv és zsidó magyaroké. Mert ezek a versenyképes ers közepes emberek. Egy könyvet olvas, tíz könyv-
A magyar a mélyére süllyesztett kincsekkel duzzogva kullog félre, mint egy orron ütött kutya. Ers akarat, közép tehetség: ez a demokrata nyit
ír
belle, száz könyvnyit beszél.
típus, kérges szívvel és
gyarnak mindig
kérges arccal.
A
ma-
kell valaki, aki szeresse, biz-
tatgassa, elismerje,
máskép
elbitangol, elzüllik.
Nincs magányosabb szomorúság
a világon, mint egy magyar tehetség! Miénk a vér ömlése, a bezúzott homlok, a nehéz munka birkózása s hozzánk botlott kis ügyeseké a tejfel. A magyar a világtörténelem legnagyobb balekja és ez sohasem lesz máskép. Ha én egyszer megtalálnám azt a viziót, melybe belejajgathatnám ezt az idtlen tragédiát! Hogy beleégetném az emberek húsába. Talán még akadna felnyílt szem, megváltó akarat. De én már vén vagyok hozzá. Nekünk korán kell megvénüls halálu-nk: után még sokáig tanxmk magunkat.
nünk
kell virrasz-
i)6
Mikor hazafelé jöttelc, már egész gyermekesen vidámak voltak. Kövekkel próbáltak fákat célba találni s kurjantásaikkal megbújt visszbajigokat kiugratni. Mikor az erdó'szél ritkás fái közt mentek, János hirtelen egy fa mögé rántotta Miklóst és odasúgta neki: Ez is! A papra mutatott, aki büszkén kiegyenesedve tartott az erdnek. Néha meg-megállt s zúgó hangok dltek ki belle. Beleszavalta a szürkül erdbe:
—
A
mifidenség bordája összeroppant.
És a teremtés szive megrepedt!
Ez a Váradi Antal Júdás való.
Azután egy pár
állott.
láng és
Iskáriót-jából
megmint egy megtáplált most hatalmasabban zúgta: lépést tett, újból
Felmagasodott,
Elhagyja tornyát bongó vén harang És lesz imára hívó szózatából Ágyúk dörején diadalmi hang. Hogy hívogassa mind, ki vágyat érez, Imára a szabadság Istenéhez!
Ez egy
erdélyi hazafias pap-költ ódájá-
ból volt, akit
a
tiszteletes
úr nagyon
szere-
Meggyorsult, lázas léptekkel ment tovább, arcáTa valami tragikus vizió lobogott tett.
ki.
Az erdbl
—
visszahallszott:
Ugy érzem, mintha adta volna a tárogatót,.
Isten
kezembe
97
János szomorúan monclía: Itt egy gyors illusztráció
—
sodra.
A
szerencsétlen
gikus S2ánés2siiek ez
Ha
a mondápappá ficamodott tra-
már évek
óta
mániája.
józan, esténként szavalva körülkóborolja
a falut. Azt a betog, romantikus eposzt, mely másként lehetetlen, így éli meg. így kerget víziókat,
melyekben
Kossuth
Enjolras,
és
Minden beteg felgylt ereje özekben a dübörg mondatokbím jön ki. Megvetdik haza, történik, hogy egészen késn holtra fáradva, nagyon boldog arccal. Judit mondta, hogy ilyenkor szelíd és hajlékony, mint egy beteg jó lány. Míg ha ezek a mondaminden
lehet.
tok a repedésig felgylnek benne, üvölt és a
családjában rendez tragédiákat.
Schönbergerék nagy kedvességgel fogadSarkadi tüntetleg
ták a két fiatalembert.
olyan hódolattal bánt
Miklóssal,
birtokát látogató fejedelemmel.
megértés és kímélet
már
volt.
Ez a
úrilakás volt, csak a két
tartotta
mint
egy
Az arca csupa fele
öreg
a háznak szobája
A A
meg a munloi si egyszerségét.
ház másik
bolt
fele
rakfár
és
volt.
els állomása most már csak korcsma volt. Egy nagy szoba a parasztoknak, kis söntés s egy bels kisebb
szomszédház,
a
honfoglalás
szoba az uraknak.
Az öreg Schönberger
hét falu képzeletét
mint egy vén manó, aki mesés kincseken ül, aki pálinka helyett aranyat
úgy
izgatta,
Ssabó D«zs0: Az
el»>t.txt
tála
L
2
93
mérhetne, akinek surgyói bankóval vannak tömve, háza alatt arany a föld. Négyszer próbáltak betörni nála, mindig rajtavesztettek, aki elmenekült, üres kézzel távozott. HonníUQ jött
az öreg,
—
nem
tudni.
lehetett
Egyszerre
—
idetoppant, ezeltt negyven évvel toprongyosan, szegényen, egy pár tvel, cér-
csak
Azután nekidlt
nával, cukorral, pálinkával.
a dolognak, a
munkában
légióvá sokasodott,
mórt pálinkát, káromkodott a napszámosokra, hiizta fülét a kertben kapáló szolgálónak. Adott hitelbe merészen, kezén, mint azok, akiknek nagy á/lmaik vanegyszerre
b
naik.
IMajd
honnan, tény
foleiség
egészen
is
került
testihezálló,
Sohonberger.
Éppeo
leg dolgos és engedelmes,
hozzá valóságos
olyasn
mint egy
veJa-
ns-
száakeajól nevelt
barom. Föld, pénz, marha szakadt hozzájuk. paraszt minden felfortyanó daca az élet ellen, minden házi perpatvar, megcsalt szív, könnyelmség, elátkozott faj: pénzzé lett, mely minden oldalról veszett irammal gurult a Schönberger-ház felé. A spekuláció megnagyobbodott, három vármegyével kötött üzleteket, az urak kezdtek komolyan beszélni vele. Jegyz, pap, tanító összetegezdtek az öreggel. De megmaradt egyszernek, munkásnak, letiporhatatlanul alázatosnak vén nstényével együtt. Üzleti bölcsessége, nyájassága, okos jósága nem hibbant meg a felpúposodott szerencse hátán. Tovább is adott.
A
CD 5tt
Í8,
ahol veszthetett, volt jó kis kárral, nagy haszonnal. Mikor fiuk meg-
riszkírozott született,
a fajba
oltott
munka
és
hódítás
egyszerre egy hatalmas álomba, egy határozott célba tömörült. Nagyságos méltóságos
ún*á tenni
esat
a
fiút,
képviselvé, frendiházi
taggá, valami fennragyogóvá, aki hódít, ural-
kodik és élvez. Megvették a szomszéd elkallott nemesi házat s a Saint-Grermain-negyed bevonult Schönbergeréldiez. ök maguk nem érezték jól magukat ebben az idegen cifraságban. Szívesen menekültek a munka term szemétjébe, vagy egyszer szobájukba öreg imádságok és régi rongyok közé. A fiút a legpazarabbul neveltették s mikor az okos, jószalmájú, ersközepes tehetség fiú, ki már
alakjában és modorában is úr volt, az irodalom felé hajolt, els kinyomtatott cikkeit, melyeket elolvasni nem tudtak, olyan rajongással csókolták, mint a tx3rát. Hát zseni lett a Géza, zseni, mint azok a mesés alakok, akiknek a szobra eltt katonazene játszódja a Himnuszt és a megyei nagy urak szavalnak. A Géza pesti vendégeit elárasztó vendégszeretettel fogadták. Mert azok mindmegannyi csillárai voltak a Géza dicsségének. A túltömött gazdag vacsora alatt nem igen volt hangulat. Miklós kedvetlenné vált, elvette fejedelmi pózait. Az öreg Schönberger nem tudott volna Dyen urak közé leülni,
hanem
folyton
lólott-futott,
intézte
a sok-
100
kez
ház
me^ nem pihen
asszony, nagy
ügyeit.
tisztességesen
Az
orejí-
az
IdüUözve,
asztalfn ült, de szédült s egyszer szavai nem tudtak átgázolni az alázatosságán. Mihelyt lenyelte az utolsó falatot, egy szeg-
onnan nézte nagy boldogsággal, hogy a három nagy úr, a régi uraság fia, az letbe ült ós
újságokban kidobolt híres író és az gazdagabb fia mint beszélgetnek finom gokról a fekete mellett.
A
legdol-
beszélgetés válta-
kozva folyt nkrl, könyvekrl, irodalmi berekrl. Egyszerre csak betoppantak Milla
A
úr lefeküdt gyermekek elgyököntöttek, unták Judit.
tiszteletes
aludini,
em és
a
magukat,
hát átnéztek. Nagy öröm volt a meglepetés, hogy a két fiatalembert is ott találták. Miklós, aki rég tegez viszonyban volt Judittal, jól
végignézte a lányt.
~
Kár, hogy lekéstem rólad,
való volnál. Csak paphoz ne menj,
te
nekem mert
el-
döngetlek.
Judit átrángó keserségbl derítette kacagásra az arcát:
—
Azért csak add be a pályázatodat, még van remény. Millából széles szavakban csordult ki az újság: Schönberger néni, a Ferenc bácsi meghalt, ügy kapták meg a szobájában az ebédjére hajolva. Az öregek elhatározták, hogy kal/íkában fogják eltemetni. Holnap-
—
.
101
ntán lesz a tcmeiése, Jen nagy beszédet fog mondani. És nekem a régi fekete haeuliámban keli majd oít saerénykednem a Kuntzué fekeleselyme mellett.
—
Muszáj is neked fekete ruliát feddte Judit egy öreg parasztért a liamvasszürkédben. Abban olyan mint egy államtitkár nagynénje.
—
—
Egy
venni jössz
,
vagy,
cseléd fontos arccal hívta ki az öreg
Sebönbcrgert.
Az öreg pár perc muIva
visz-
szatért:
—
A
egy kis
beteg Szüts Zsigáné lánya volt
jó bort kért.
liter ó-celnait.
Az
Hát adtam neki egy félfogom láínL
árát sohasem
de az öreg Schönbergernek szíve reti
a
seftet,
itt,
is
van. Sze-
de van szíve.
Sarkául arcán csak egy villanás volt a nemtetszés, szólt:
—
Ma
Kuntz
láttam a
meg-
Erzsikét,
érkezett a képzbvöl. Micsoda penészvirág
Milla a gyávák részletes,
gylöletével tört
—
lett.
fzött
sokáig
ki:
És Ilona a Judit
m.ellé teszi! Különben is ez az asszony már megrül a gögtl. A múltkor felhúzta az orrát, mert a Jancsiék-
nál
engem
tanító, de elé
ereszlettek elre.
amiért
is
akarja pupuzálni
tanít,
A
magát.
összebujt a jegyzékkel, aki
férje
rongyos
a papja felesége
Most
nagyon egy
elvesztené
kanál vízbe Jent, mert a múlt választáskor iól
odamondott neki. Szemben hízelegnek az
102
undoliok, mert félnek a teliotségétl, de a háta
megctt rágják. ják
s
A
parasztokat
ellene izgat-
is
Kolozsvárra névtelen leveleket küldöz-
A
rongyok! Jennek egy kisujja töbmint az egész koszos társaság. Az a
getnek. bet ér,
gyáva Kuntz, az nem volna rossz ember, de Ilona úgy dresszirozza, mint a kutyát Iga;i, Scliönberger néni, nem volna vagy négy fej
Az enyim már
káposztája?
rég elrothadt, pe-
dig ügyeltem rá,
— Lesz, édes szívem, — Schönberger néni, a temetésre ideadja fekete keztyit — hízelegte Judit — terlesz.
a
,
nem húzom fel, az egyik, hanem
mészetesen
a két kezemnek
sok volna
csak úgy a kezem-
is
ben tartom.'
— Nagyon szívesen, kis gyémántom. Miklós felhorkant az unalmából:
—
Tudod
Ezeltt négy
Judit,
hogy
évvel, te
még
emlékeztem
rád?
egészen tacskó vol-
benéztem a nyitott ablakotokon. Te nem vettél észre s egy kurta kis háziszoknyábau egy mozidarabot játszottál el a húgaidnak, amit Sepsiszentgyörgyön láttál. Hát az nagytál,
szer
volt.
Apádnak akkor szóltam
is,
hogy
engedje meg, hogy felvigyelek Pestre taníttatni.
adott
Ö le,
eleinte nehéz erkölcsös
de azután azt mondta:
Laborfalvy líóza
is
az volt.
beleegyezés volt s erre én
—
mondatokat Különben Ez már félig
—
elijedtem a téma-
103 tói,
mert eszembe
jutott,
hogy mi az
öráog'óí
csinálnék én veled Pesten.
— Na úgy-e
mama, hogy van tehetségem! Miklós mondja. Én Pestre fogok menni, akármit beszélsz, akármilyen áron. És ekkor ersen Sarkadira nézett.
—
—
Ugyan,
!Miklós,
—
a szegény lányt?
minek bolondítja
ezt
nyafogta Milla.
—
Bolondítom? Hát kell öt bolondítanif Azt hiszik, hogy a Judit csendes feleség lesz? Megette a fene azt a férfit, aki Juditot elveszi. Azt hiszem, kis fityfirity, hogy mi mindeneknek a végén még találkozni fogunk. De akkor nagyon szomorúak leszünk mind a ketten.
»
Judit hallgatag többi hangulatára
behúzódott bántó
pár percre
—
lett és
csendje ráfolyt a
Miklós
is
is.
kedvetlen letts
ggös pózába. Egyszer — egy-
félrehívta Sarkadit s valamit
Sarkadi próbálta a bekedvenc témájáról, a színházról beszélt. Milla pedig mindegyre visszatért ^ tanítóékra. Hosszas szódöcögés^k után Miklós felugrott: Menjünk! Hazamenet Miklós odaszólt Jánosnak: Te János, vigyázz erre a lányra. Nagyon furcsa sugdosódáson kaptam rajta a SarkadivaL Furcsa volna mégis, ha a zsidóé lenne beszélt vele. Teáztak.
szélgetést fenntartani s
—
—
elször.
János vállat vont szólt:
és
különös
han^oa
104
— A f
hogy utoljára és végleg az Különben is Juditra úgy ügyel az embea: legjobban, ha nem ügyel rá. Hát a te ötszáz koronád megvan?
eDyém
—
az,
legyen.
Van fenét. Egész életem kölcsönkérévergdtem el s most is a torkomba
sek közt
ha kérnem kell egy Farkas Miklós drukkol
szorul a szívem,
pár
egy nyomorult ötszáz koronáért Félre is hívtam, már a nyelvemen volt a dolog és a szavak mégis egyebet mondtak. Pedig neki aa is elég rang, ha én kölcsön kérek tle. De én már nem tudok bohém lenni és az a baj. Nekem szenvedés és brt éget a koszos forintot.
Sarkadi eltt
kölcsön, aa adósság és
ha iszom, nem
vigaszital
az elérzékenyülés, hogy züllö zseni vagyok.
Nyomorultul védetlenül születtem. De hát itt vagyok én. Tlem csak nem
—
fázoif
— Nem
sor.
nem. Rád majd
késbb
kerül a
Akiket becsülök, azokat utoljára hagyom.
Majd holnap egy névjegyen teszem boldoggá Sarkadit. Akkor dobatom ki a gult urától, amikor nekem tetszik.
8.
A
falu unrJmál'.an roppant esemény volt
a Ferenc bácsi halála.
A reggeliz,
munkát
ebédel, va-
barmokat egy percre emberekké rázta: eléjük toppant a csoráló, igavonó
robotoló
105
ezek az halál, emlékeztek, sajnálkozíak. És emberi folyamatok felhozták beléjük emberiségük jólesését. Ferenc bácsi negyvennyolcas
negyvennyolc után haláláig ez volt a
volt s
ffoglalkozása. Képzeletében
dolgok
átélt lott
s
az elhibázott eposz azután hal-
is hitte.
meséit
Kifogyhatatlan
töredékei.
maga
összefolytak az
ágyúönt
Volt
mellett, a haldokló
Gábor
már Áron
Petfit 6 húzta ki az út
szélére,
segített elásni a koronát,
Bem
szólította,
Kossuthnak apó per Feri
látta az aradi
rémnapot, volt börtönben, meghurcolták az olasz
vérmezkön
hogy
tudta,
s
olaszul
danaro = pénz, bella raszép lény. Azután nagyon mókás volt az öreg, igazi huncut székely góbé és sok jó nevetés emlékével ülte meg a lelkeket. Valaha
= gazza = pane
ke-nyér,
a templomdomb tövében kora meghajlott, közelinek
de ahogy
lakott, találta,
a temett.
Elköltözött a falu t-úlsó szélére, oda, hol a folyó kiszabadul a síkságra, a meghalt öreg
kovács
házába.
Ott
meséibl, tréfáiból,
kegydíjából,
éldegélt
eddegélt,
iddogált,
míg
Bgyszer halva találták, ráhajolva a megkez-
ami
a halál elszorította t-orkát. Alig ütötte el a delet s már a falu megindult az utolsó látogatásra az öreghez. És mert kimondták a kaláka temetést, pompás tort akartak ülni. Mindenki hóna alatt vagy dett életre,
kézikosárban kolbászt,
elöl
vitte
szalonnát,
maga
ajándékát:
pogácsát,
fenyvizet,
a
!0ö
szilvóriumot
s
tiszta
szobában
falát
feiiyö-
A
niiegyetmást. ravatalozták
és
A
halottat
íel.
A
a
szoba
füzgalyakkal díszítették
fel.
volt, ünnepi honvédruhájában sohasem mellén a csáikó s egy kard, amit látott, hanem valahonnan a faluból kerítették. A hullát egy éktelen nagy nemzeti szalaggal fáslizták körül, mint egy reklámszalámit, mert úgy gondolták, hogy ez na-
halott
gyon
szép.
unalmát majszolta egyedül a megindult falut. János a község fájának ügyében a falusi bizottsággal a városban volt, melyet a jegyz vezetett. A Kuntzné tanácsolta a jegyznek ezt a napot, Miklós
otthon
s látta
hogy ne kelljen látuiok a pap nagy sikerét, ami biztosra volt vehet. Sarkadi velük ment, mert nem igen volt érzéke az ilyen zokogó cécók iránt.
Miklós szerette a tömegeket, hisztérikus, szeretettel. A búcsúsok menetében
magáraél
középkori mély sodródással katolikus volt, a pesti szocialista
tömegek közt fellobbant fák-
lyája volt a forradalomnak.
Három
szekedett az unalmával, akkor
óráig ve-
meggondolta
elment a temetésre. Már akkor majdnem az egész falu ott volt. A ház eltt és az udvaron fiatal lányok, gyerkcök, vagy szegényebb asszonyok állottak. Benn az udvaron, a nagy nyitott színben
a dolgot
és
hosszú pad-asztalok voltak felállítva, rajtuk
107
a tor ígéretei. Köröttük mar padolíon, vagy a korcsmából kölcsönzött székeken ott ültek a férfiak és a jobbmódú asszonyok s a várakozást falatozással, kínálgatással és kortyokkal töltötték. fiatal
A
kántor
hangulat
már vidám
már huncut adomáit
szomszédjai fülébe. Egy-két
különösen asszonyén,
még
volt s
íí
böfögte a
öregebb arcon, ott erlködött a
komolyság, de néha-néha s egy-egy kacagás is felszökött. A kurátor elkezdte kanyargós, tudákos mondatokban dicsérni a holtat, egy-két szomszédja ráhalltiszta
már
ruhával felvett
tisztes
volt a csevegés
általános
a mindjobban csörg beszélgetés áradatában belesült a mondókájába. Az arcokra mindjobban felvöröslött a mindennapokból letaposott jókedv, az üvegek már gyors fesztelenségben kínálódtak: Használgatott, aztán
—
jon belle, használjon
belle!
—
Az
asszo-
nyokkal huncutkodni kezdtek, elbb csipked mondatokkal, majd csiklandó mozdulatokkal.
Az
s
kermesz megmozdult az elítéli hullámokban kezdett kihömpölyögni belle. Néhol egymással szembefordulva két paraszt veszett szózáporban köszöntötte fel egymást, egymás vállait veregetve s a nagy zajban csak saját szép szavaikat hallva. Miklóst a kántor és a kurátor lefojtott
népben
s
széles
—
—
közé ültették.
Félt
felé
megjött a
tiszteletes
úr
Akkor már mély gyökereket eresztettek a
is.
vi-
lOS
dámságba ragadják
s nem szívesen látták, hogy elket onnan a halál felé. A kurátor,
módos és uyomósszavú öreg úr, de nagy kedvelje a tütünek, odaszólt kedélyesen:
— Tiszteletes úr, instálom, ne orcg Ferenc bácsi úgy
is
meg
siessünk, aa
fog minket várnL
Használjon velünk egy kicsit a jóból, jó emberek kínálják. A kér marasztás általános
—
lett.
—
Egy-két percet várhatunk,
Farcády feléje
mondta
Húsz kéz nyújtott
és leült közéjük.
ers
—
szilvóriumot s falnivalókat. Milla
Judit az udvarról kétségbeesve integettek,
és
de a pap
nem
Kozma, a
vette észre. fiatal
Kuntzékat, hogy az volt a
volt
pap
iránt.
annyira
gylölte
okvetlenül
szeretet
kántor
már
Valaha ugyan mindennap :>3
a tanítóéknál, de mert azok nem tudták
a lányukat a nyakába varrni, Kuntzné részUítes és
örök gylöletet fogadott
heccelték a jegyzt
is és
ellene.
Fel-
beadviiny beadvány
után ment a fiatalember ellen az espereshez. Most Kozma, mert már nyakig benne tapicskolt az igazságban, nagy hangosan felköszöntötte a tiszteletes urat. Magasztalta mint a függetlenség tántoríthatatlan bajnokát,
sem az ármány
(a tanítóké),
jegyz) nem tud
akit
sem az önkény
Azt a férfiút köszönti, aki egész Erdély reformá(a
tus
eltéríteni az igaz úttól.
papságának büszkesége
és akit e hálátlan
kis faluban irigy áspiskígyók környékeznek.
109
Ártalúnos éljen
i5s
istenei tcsse zúgott
fel,
az üvesekeí csszekocciníották, a pálinka folyt, hogy femiel)b lobogtassa a meggyiilt parasztot,
A
papban egész
Az Apostol
szélesre bomlott ki a vitorla.
Szilveszterének érezte magát, akit
a nép sírva atyjának nevez. Meghatott neme-s egyszerséggel felelt és óriási hatása volt. Férfiak, asszonyok felugráltak, egyszerre beszéltek, faltak, ittak.
emberbl
Három-négy
egyszerre mászott ki a felköszönt
s
kanyar-
gós farkaikkal megcsiklandozták a hallgatók szívét.
—
—
szinte tudtán kívül Miklós elssor leküldött vagy öt hatalmas korty szilvóriumot ami igen gyakran elfordult és az ers ital valami különös éberálomba dermeszQála
—
—
tetté.
Nagy
megtágultak, mindent mintha a mozgó vonalak
szemei
beteg-élesen látott,
berontottak volna testébe s ott tovább folytat-
De megmozdulni, Végeredményben nagyon
ták volna táncuiíat.
nem
tudott.
felforrósodott szemeinek e sok
beszélni tetszett
kiszökött
fe-
gyenclélek egybetorlása.
Hat óra elmúlt. A feldagadt dáridóban már sem gondolt a holtra. A pap beteg-kék
senki
szemeiben kigyúlt a kísértetjárás lángja. Végre Milla a férje hátamegó állt, odakönyörögte neki,
el
hogy ne várja be a
sötétet,
országraszóló skandalumot.
nagy ünnepélyesen koccintás ntán
felállott és
megindult
a
ne
idézzen
Akkor Farcády egy egyetemes halottasszoba
110 felé.
A
többiek feltápászkodtak
s
bár n mámor,
mint sárló kanca, vihogva nyargalászott benegy percre ráborzadt a halál az átizzott epidermisre. Betódultak n, férfi egymásba nüli,
—
—
rontva a kis szobába, majd szétdültek u falak az egymásra kent, jóllakott, terjeng testektl és borzasztó lett a leveg. A pap a koporsó fejéhez állott. Elkészített nagy beszéde mint egy forgószéltl kergetett es sepert végig a tudatában. Kétségbeesetten kapkodott a markába hulló, sokszor ismételt nagy mon ásütok után. Szerencsére, neJkibotlott az aradi
tizenháromnak és oly kegyetlenül akasztotta a hívek elé, hogy az egész bennzsúfolt embernép zokogásban fortyogott, mely tele volt a most elhagyott lakoma fullasztó emlékeivel. Tántorgó emlékezete olyan végtelenre átcsorogta a szertartást, hogy a szürkület már átsztte az uccákat, mikor megindult a menet. Mert egfez déleltt roppant zápor volt, a síkos sárban csak óvatosan lehetett lépni. Eloi hatan vitték a vállukon a koporsót, utána folyt a hatalmas menet hosszú kígyózásban, a vesén rikoltó, tarka gyerme kek. A mámor mindjobban rugdosta az agyakat, az átizzott tagok mind merészebben
ket
mondták
fel a köztársaság rendjét s különkülön kedv szerint mozogtak. A tömörül szürkeségben el-elcsúsztak, káromkodtak. Forró
naeg jegyzéseket tettek a jára,
nk
feltrt szoknyá-
huncut alácsjpóseket lopkodtak,
visítá-
111
sokba, kiszakadt
kacagásokba
tömeg. Elöl a koporsóvivk
borzolódott a
mámorukban
a
síkos úton jobbról balra tántorogtak, az egy-
másnak rohanó bomlott utána.
sokaság
Egy
nyerítve
vihogva,
óriási részeg
a menet, melynek a koporsó volt a
kígyó volt feje.
Több-
ször le kellett tenni a súlyos terhet a részeg vállakról, megállottak és ilyenkor a veszett-
sodrú tömeg egymásba hullott, egymás lábát tiporta, összekoccant, röhögött, káromkodott.
Az elgyengült papot kockáztatva
—
— Milla és
minden szokás dacát Judit hazamentették a
növ szörnységbL Már
sötét volt,
mikor a
hosszú falun át a korcsma elé értek. És akkor az elsodort nép veszett kedve egy kiáltásban
lobbant ki:
Ez a
—
Menjünk be egyet pihenni!
a józanság utolsó szemérmét is, mint egy lesodort pléhfedelet. A következ percben már vad tiprással rohantak a koporsóval a korcsmaszobába. Majd szétvetették az si ajtófélfákat, amint rettent kiáltás elragadta
horzsolódásban bezsúfolódtak. A koporsót lezökkeutették a szegletben egy padra, a sötét szobában emberek és asszonyok egymásba
úgy hogy mindenki könyöke a más hasába vájt, vad rületben voltak boldogok. És künn még mindig, mindig szomjas-dühösen nyomták egymást a korcsmához, mintha az torlódva,
ket
az
egyetlen menedékbe. És ott benn a sáros,
ia-
élet
halálos grimaszokkal
rémítené
U2 zadó, elrelícdt alakok, mint
veszett
barmois
kezdték bgni:
—
Pálinkát, Schönberger bácsi, pálinkát!
Az
öreg elkerült s bár minden erkclcso
ettl a szörnységtl, ragadósán nyájas arcot vágott, fiaimnak n3vezíe ket. Valahogy sikerült a középen lógó kerek, pléhvel fedett lámpát meggynjtani. A füstös lámpa vorös-sárgává tette e hulló ems hito visszahorkant
bereket, alvik üvöltve üdvözölték e beteg vilá-
gosságot.
A
val.
Az
asztalokat végigrakták pálinká-
tömeg künnmaradt része betódult az
udvarra, ott fogyasztotta állva a
maga
ré-
vagy tisztábbak pedig hazaillantak. A jegyz fiatal, szepls fia, aki nem osztotta apja pártalakulásait s minden dnhajkodás pár íján volt, nagy rikoltással eg/ fekete, vézna alakot cibált be. Ez volt az utolsó nagy k, mely végs rült tajtókaásba hozta a feíriízott emberlöcsedéket. Balog Jancsi, az egyetlen cigány volt, hegedjével a hóna alatt. Egyszerre rémes felordításban — ötven kar lódította az asztal tetejére. Beletöltöttek egy félüveg pálinkát s a megbdült alakok üvöltözték: húzzad, húzzad! szét,
az
okosabbak,
—
—
A
cigány
—
fél oldalra
hajolva
—
veszett
hegedjét, É3 akkor minden eszét dacos elhajítással dobta el magától a mámorba szabadult nép s egy el-
nekirohanással
kezdte
tépni
képzelhetetlen ved halálíáncban kezdett ráu-
ganL
A
kiböfögöíí kolbász
és
hagyma,
az
U3 izzadt sajtszaga,
dörzsölt testek
egyináslío25
a páiinkabüz, a csizmák s a felheccelt vágy vad bze, a lámpa apró, fekete korommal telt petróleiimos lehellete izzó pokoltengerré tet-
melybe vad fúriák 63 hímek dobálták be vad ugrásokban elfejiket. Néha elnyújtott görcsökben
ték a szoba levegjét, üvöit<3
torzult
vadul jajgató volt a ritmus és halálos a tánc:
.
Egykor én is boldogul éltein^ Szerencsémet boldognak véltem.
De Játod-e, nem De láiod-e, nem
szánod-e szánod-e
szörny esettyit, szörny esettyit?
Ami
fénylik, nem mind arany a\ Amit mondnak, nem mind igaz a'!
Esztendben, vagy kettben válik egy igaz. Esztendben, vagy kettben válik egy igaz.
A
ritmust ólomcsizmáikkal
úgy vágták mintha a vén mostohának egyszerre akarnának visszafizetni minden izzadt meghajlást, aggodalmas éjszakát, halálos kenyeret. Majd kurtább ütemben, nekifutott libele a földbe,
hegéssel toporzékolták,
kurjantották
be
az
éjszakába:
szi rózsa s tavalyi S Gyürki Zsuzsa hazaU Ez az örök zGt
megújuló
a magyar falu, az osi vóíímarionettjét A megrugdalt,
falu,
Szabó Dazsö: Az elsodort fala
L
8
U4 agyontaposott
emberhúsból
vad
démonok
szálltak ki 8 a felriasztott lélek kiterjengett,
mint Salamon lelke a ledömöckölt üvegbl. Ledobva minden börtönt, törvényt, a rája fedacos
gyelmezett ezer éveket,
vállrántással
a poklot és a súlyos Istent és nyomoa rettegett halál között szilaj azértissel ropta be kedvét az éjszakába. A felrázta, le
rult élete s
szabadító
mámor, mint egy rült
ket egy
kocsis kor-
felé. Éa vad mének és veszett, liheg kancák rettent nyerítéssel, vihogással rohanták tovább a halálba zúduló élet vad mámorát. Közben egy-egy percre lehullott a cigány karja, az üvölt szájakat betapasztotta a pá-
bácsolta
ismeretlen végtelen
e
linka csókja, aztán újra, fáradhatatlan veszet
sodródással kezddött
a
szilaj
forgás.
t
A
kovács hatalmas testével éktelen keringbe ragadott egy hullámostesl rögnimfát s pogányul nekivágódtak a koporsónak. A gyönge deszkafedél lepattant, a kovács egy fiatal
percre hátrahökkent, azután a részeg felcsapó
humorával
ordította:
—
Adjunk
inni Ferenc
bácsinak!
Harminc hang bgte utána, vad röhögés zuhogott a
sr levegbe, az öreget felültették nyomták
koporsójában, dermedt kezeibe
si
vigasztalást.
Az öreg
széles
száján
az
még
ottfagyott a régi mosolygás, de püffedt orra
már
borzasztó megindulásba
torzult.
Nagy,
szrürke szemei félig alásüllyedve néztek kifelé.
115
Az
öreget körültombolták, éljenezték s az dögi tánc tovább hullatta sodrát. Miklós az egyik szegletben ébredt
ör-
fel.
Mintha kát mélyérl húzták volna el. Hogyan került ide, nem tudta. Néha a részegség úgy terítette le, mint egy villám. A maga elé hajló mosolygó halott, a körben forgó, üvölt alakok s levegnélküli leveg olyan éget sajgással rontott be idegeibe; hogy egy pillanatra úgy rémlett neki, mintha nagyon sokáig, mintha egész eddigi életében aludt volna egy dermedt látszatvilágban
és
bele az igazi életbe, ebbe a
most ébredt volna rohanó,
halálos
forgatagba. Azután mégis az egyes alakokra
valami ismers álarc merült fel, azt a derült öreg hajóst is abban a bárkában látta valahol. Mintha mélyedés mélyébl, ahol rettegve lenyomott ismeretlenje volt, szabadult volna most el ez a világ külön küls valósággá s táncolná körül. És milyen fáradhatatlanul üvöltöznek a bomlott forgatóban. A sírbolti lámpa rájuk lengeti sápadt kerekjét. Senki sem veszi öt észre, egyedül és rokontalanul áll,
még
két feldermedt szemét is
érzi,
idegeneknek
melyekben ez az rült világ tombol. Hát 6 ;sak hideg szála ja legyen ennek a csomó forró, rjöng testnek? Farkas Miklós, a magyar faj legmélyebb kinyilatkoztatása senkije senkinek? Zilált lányok és megtárt kebl, izzadt asszonyok rohantak el mellette, a fiatal kancák tavaszi robogásával és t senkinek a
11 í*
vágya nem
hívja.
A
jobbágyok mulatnak
ft^
a fejedelem észre vétienül ül egy sarokban I íogta torkon. lícngeteg düh és elkeseredés
0,
Közel hozzá egy lány ropta a kört, aldhez egy liév is merült fel az emlékezetébl. Elébefejes tlobbaut, mellentaszította a legényt Te delmi gggel parancsolta a lánynak:
—
ma
enyém vagy! legény meghkölt, eztán részeg dühvel
estére az
A
ordította:
—
De
az istenit a nadrágban
szentednek, az én táncosom
Jézuá Krisztus sem!
— A
nem lány
—
a
fel visított,
—
Miklós felemelte öldét a legényre: paraszt!
járó
veszi el
Piszkos
és nekirontott.
Megfogták mindketljüket. odatülekedett, aki akkor
A
kántor
már egy
ia
érzékeny,
egyetemes testvériségben ázott szót. Nagy, meleg mondatokat csuklott a kett elé. Pálinkásüvegeket nyomtak a markukba, kacagtak, biztatgatták okét. Miklós elforrósodott, végtelen elernyedést érzett.
Lágy
sírás tódult bel-
hogy ö egyedül van, nincs, aki dédelgesse, nem szereti senki. Hatalmasat hajított a fenyvízbl, valamit motyogott, a legénnyel seje fell,
összeölelkezett és végigoiikoít a padión.
Be-
gurították az egyik pad alá, hogy ne zavarja senki. Szája két vége kihateott s
—
kozva felnyöszorgött: Nem hibás, nem én vagyok a hibás.
Ax
éjfél
már
jót nynrgiilt,
én
néha siránvagyok a
a
teremben
ritkulni kezdtek a vendégek. iSolmaka
mámora
117
dültek.
képtl, mások IdDe akik ittmaradtak, azok rúgták csak
azért
predesztinált dühvel.
B2Ú]]t !o és elijedt a rfi^cpfi
is,
Az átizzott, megkebl nkben kl-
szaggatott ruhájú, kifolyt
vágyak
meg
sarkantyúkat emberföld új magra lett éhes. Mindegyre párok tntek el s künn az udvaron, a hvös éjszakában, a pajta mögött, kút mellett, minden zugban a részeg szerelem vetette az új halálos Megsápadt arcú, karikásszemü ítéleteket.
iryultak a
s új
döftek a forgó tömegbe.
párok jöttek be letes
A
és állottak
új
tragikus
be a tovaforgó
íté-
dáridóba.
De mikor
— zöldcsszürkén, mint — becsurgott a szobába.
a reggel
valami beteg abszint már csak egy páran ültek benn, leborulva az asztalra, tört mondatokat köpve maguk elé. Künn egy-két alak öklendezett, a többiek kit hol taglózott le a szerteszét hevertek, lett a szobában, az emberek hozzáborzongtak a lelkiismeretükhöz. A törvény, az erkölcs, az illik, az Isten: mint ret-
mámor. Hideg
tent vasfogú és íüzszemü kutyák loholtak el a kimerült testbl. Távolról a kakasok kukorékolása mint szomorú hívás, döbbent emlékeztetés jött be a szobába.
A
jegyz
fia,
ki
halhatatlanul
bírta
a
elször a valósághoz. A kurátor Az Istenért, kurátor bár-si, vállára ütött: temessük el a holtat. Reggel hazajön apám nagy baj Ichetiie a dclogbóL
mámort,
ijedt
—
t>
113
A
kántort
kurátor szólt
hogy
itt
felmosdatták valahogy. Még lenyelt remegéssel: is
—
van a jegyz-úrfi, így nem
A jó,
lesz baj
a dologból.
A
halottat visszafekíették
a koporsóba.
Valahonnan szekeret, lovat kerítettek. A ködös, szomorúságában a nagy diderg reggel Miklóst is koporsót. vitték a templomdombra elfölgyorsan hazaszálíitolták. A temetben delték a holtat
kurátor, a
jegyz
ték kalapjukat.
Azok
A A
kántor
imát
mondott, a
fia s egy-két paraszt leemel-
jegyz
fia
nagyokat
ásított.
pedig, akik az éjjel aludtak, álora-
részegen tántorogtak ki ágyukból elrángani a
nappal józan mámorát. S mert kakas hívott és nap közelgett: a síró reggelben fáradtan, unottan indultak meg, hogy rúgják, cibáljál^, sarkantyúzzák a földet: új kenyérre, új folytatásra, új tragédiákra.
ILONA NAPJA
n.
Miklós átment a keskeny bürün és nekivágott a szántóföldeknek.
Az szi
vetés
már
keresztekben hevert, de a tavaszi vetés, rozs, zab és kevés búza még lábon állta juliusvég
tzzáporát. Délután három óra volt s a felizzott levegben reszketett a megpörkölt kaláMilyen nagyszer, milyen szok szaga.
—
nagyszer!
—
ismételgette
Kétszer menekült
már
magában Miklós. Pestre rálep nagy
unalom hatása alatt, de a falu most elég ers volt, hogy mind a kétszer visszarántsa. Olyan ridegnek, hirtelen elegánsnak, felülzagyvalék banális puccolt szálló most mint egy várost, de unom magamat, Falun is elkelségét. mondta és megint legalább másképp,
mvel't.nek találta ezt a parvenü,
—
—
hazatért.
Két nappal ezeltt nagyot lumpolt Sarúgyszólva kadival Szentgyörgyön és azóta szakadatlanul aludt. Most étlen-szomjan
—
—
aztán,
hogy
felébredt kipihenve,
sziiztisztán
120 és gyermelcerseii: egyszerre
futni, átszaladni az
kitárt
mezk
ég
rohanó
vágy lökte
fntu',
horizontot, beszívni a
életét.
Ilyenkor
élete
mérhetetlen orgona volt, ahol minden életnek, végtelen nagynak végtelen kicsinynek és megvolt a maga kihangzó billentyje. Rop-
pant ertl volt ggös, mint egy bevonuló fejedelem és meghatottan boldog, mint egy gyermek a karácsonyfa sugárzása eltt. A keskeny mezei út szélén dús elömlésben pipacsok lángoltak ki a földbl, mintha a termés boldog kacagását lengetné el a gyzedel-
mes
föld.
Miklós kitágult életében millió kis
láng gyúlt
fel
és
testén
édes
tapintásokat
érzett.
Gyorsan ment, jobbra-balra a szétágazó utakon. Milyen nagy belélegzés a végtelennek rohanó utak szabad iramodása. Ugy érezte, hogy egy robogó nászvonat, melynek vidám ablakain berohan az élet hejehujás majálisa. Elbámult virágok, ég búzatáblák, kenyérsütéses szagú kalangyák, nagy, bámuló, felséges tehenek száguldtak beléje s felduzzadt életében benneremegett a teremtett világ. Egy útszéli nyírfa áthúzta rajta hosszú haja selymét, mint egy hvös cirógatást. Lélegzetét elvesztette, mellét
majd
szét-
repesztette e beieömlött világ boldog fullado-
És amint belédlt a világ, ég, pompássá izzott emberi nyomorúság,
zása. Megállott.
föld s a
szétöml mámorban tnt
el beteg,
sajgó énje.
121
Tudatának határai letorcdeztelc, a messzibe hajított folyó, az égnek futó hegyek, mindem felónekl élet eggyé omlott benne s boldog elfuUadással lélegzett minden gyökér, minden Gondolata lis vagyok, én vagyok a világ! mint egy összelobbant tzoszlop, mint a for2ó élettenger felszök óriási tölcsére állott a reszket napos levegben. És ekkor titáni daccal, herkulesi boldogságban érezte a nyomorult emberhús nagyszer misztériumát. Itt e hitvány, elzárt zugban évezredes végzetes folyásban tiprott, bekalász, földpórus, levél száján.
hegte:
teg és
emberhús
,
—
— Én
folyilí
nemzedékbl nemzedékké
utolsó hullámcsapása e tragikus folyam-
nak, most
zeng
magáían
tükrözi a világot, minden a dolgok megtalált szava,
ragyogást,
az egyetemes visszhang.
Csodálatos
transss-
munkának, az emberi evésnek! Belénk hull a világ, hogy a sok külön börtöuölt fájdalom mint egy egységes, csodás emberhimnusz szálljon a végtelenbe. Emberré rohanó dolgok szilaj éneke a világ. Úrfi, a leend szobrodat állodí — kaszubstanciációja az emberi
—
cagta egy hang. Judit volt.
Egy
keresztösvényrl jött. piros kosárkában hozta az ozsonnájút és valami soha be nem végzd kézimunkát. Nem volt kalap a fején, gazdag szke haján, mint egy megcsavart fo-
Fehér ruliában volt
s
kis
lyón, csillogott a nap. És
nagy kék szeme,
ajka,
arcának apró, fehér lapjai, ruLája lejti, termetének sodró felszökése, minden kacagott a napnak. Kacagása úgy csobbant fel a napos levegbe, mint a nyírfa lombja, csillogó visszacstingéssel.
— Hát
kódorogsz,
Jutka?
legmélyebb
mélyén
ie hol
dezte Miklós és
—
kér-
vissz-
hangzott a lány.
— Megyek a birodalmamba. nagyon ünnepélyes
Farcády papa
és borszagií. Csinált is
egy
háromfelvonásos tragédiát, mert az egy kissé odaégett. Farcády mama érzékeny és olyan könnyeket hullat, mint egy ötkoronás. Hát megszöktem. Most még csak olyan kis szökéseket produkálok. Majd jön a almás-
béles
nagy, a végleges. Neked megengedem, hogy
velem jöjj, ha nem vagy az utálatos brödben. Nekivágtak az útnak, mely megint folyót a sílcságon. Eleinte
nem
zseni-
eléri a
igen szóltak,
de mély ösztöneikben beszéd
volt a sugárzó Újból egy pipacstengerhez értek. Jaj be szép, be szép! kiáltott Judit s dobta magát pipacstenger a közepébe, úgy mint egy meztelen gyermek a meleg fürdbe. És ekkor a Miklós feltágult szemeibe csodálatos, örvend látomás lobbant, amint ez a finom, csodaszép lány aki olyan tovatn, világ.
—
—
—
átvillanó volt, mint egy átrepül álom-madár,
egy visszahozhatatlan, egyszer hallott ének ott állott fehér lobogásában a felcsapzó
— kis
123
lángok öröme
közt.
mez, ér
és
élet
ebbe az izzó tóba
öml
s
megmozdult
a
Mintlia
sugár
beieömlene
ebben a fehér leányban ha-
jolna feléje. IMintlia ez a lány
minden
volna,
csodálatos megtárt kiáltás, titokzatos hívás az élet,
a termékenység
Gyermekes
felé.
kiáltásokkal,
szedték a pipacsokat. Miklós az
ég
csókokat a Judit
derekára. Azután mint
telt
marokkal
ráfonta
ezeket
kötényére,
hajára,
megduzzadt
tavaszi
folyó tört ki belle vallomása az élet iránt:
—
Légy a feleségem,
elveszlek. Látod,
nem
Judit,
bizonyisten
pusztulhatok
annyi
el,
A múltkor máskép és annyi öröm van. beszéltem, de akkor rossz, hazug voltam. Visszaszerzem az apám birtokát, gazdálkodni fogok. Tejet fogunk inni, s, pihentet, ers leszünk. Lesznek tejet és attól ersek és jók gyermekeink, hozzád fognak hasonlítani és az én szemeimmel fognak gyönyörködni. Ha vagyok tudnád, milyen kétségbeesett apa nap
minden szép gyermek láttára. Ha tudnád, hogy minden elficamodásom, pózaim, bnöm, betegségem fájdalmas toporzékolás a vesztett család után.
Ha
gyermekerim az
idk
visszavillaunának
még szzi
az izmaimba, hogy belekapjak
kerekébe
s
a bomlott ember-szekeret
visszavezessem a csendes udvarba, ahol család ül,
ers apa
és
term
anya,
él
életet
adó
tiszta-
ság. Látod, ez az élet vize, a halhatatlan
fiatalodás.
Olyanok leszünk, mint egy
megvirá-
121 fíos
gyümölcsös, ferrnünk, termÜEk
is
tele
leszünk nappal. Nézd, szent ritmus az élet tiszta refrénje a család.
s
És mi, két elátkozott ö- élésünkben
fajnak két utolsó virága,
hoz-
zuk a megváltást, az ert, a munkát, az egészséget.
A
zeng vidámsága
Judit nagy,
arcáról.
Ég
lelialkult
pipacspalástjában, lobogó fehér
ruhájában olyan
volt,
mint az áldozatra men mosolygás ez a
Iphigénia. Mosolygott, de
már nehéz rúsága
jóság
s
megmásíthatatlan
szomo-
volt.
— Nagy gyerek vagy napon megkérsz
s
a
faképnél fogsz hagyni.
te,
Miklós. Most
legels
Ha
itt
árnyékban
a a
otthon ért volna
rád ez a hangulat, megírtad volna egy növel lába, de itt tinta és penna híján felém játszod el.
Te nem
születtél férjnek,
én
nem
születtem
Ebben igazad volt a múltkor. Milyen buzgón tudnók mi ketten tönkretenni egymást, mikor így külön-külön is tönkrefeleségnek.
tehetjük magunkat.
Miklós elébe dobbant, egyszer
—
átmen
Ne üsd
mint aki az életén pillanatot akarja megfogni.
el rossz
tréfával a dolgot.
Ne
akarj velem szemben cinikus lenni, azt bízd rám. Mi bánt téged, micsoda ostoba rögzött
gondolatod van? Nézd, én úgy félek, hogy mi lesz bellem. Ha tudnád, hogy rothadok, ki a magam kezébl szömyíiségek várnak rám. Jutka,
hogy siklóm
s
milyen mi
talán
125
varázsszava vagyunk s megtaláljuk egymást.
€?y!r..-5s
lia
lesz,
Egy
mirxden
jó
kis mez3i egér surrant el Judit msl-
—
—
nekitudatlan olbáanulásában dobta a iKimutgombolyagját. A dobás taláit. A kis állat felfordult, két fels kis lábát összetette, miutha könyörögne az elébe toppant ha-
Judit
lett.
lálnak,
farka
finom orrát panaszosan még meg-megvonaglott.
rohant, feléje hajolt,
Az
állat
nem
elnyújtotta,
Judit
köttjével megérintette.
mozdult.
Juditból keserves zokogás
töi*t
ki:
—
Pedig nem akartam, bizonyisten, 8Íarlam. Meghalt szegénj-ke, meghalt. Miklós
is
semmirl sem
melléje térdelt. beszéltek volna.
kiterített fényes világon lett volna. lott.
oda-
nem
Mintha eddig Mintha a nagy,
csak ez a kis hulla
Ciróíiatták, felülíefték, visszahul-
Judit szepegte:
— Nem
is tudtam, hogy megdobom. Mintha nem is én tettem volna. S szegényt mégis megöltem. Ki költözik néha belénk! Miért is jött éppen erre a csacsit Azután a két nagy gyermek sírt vájt a kis áldozatnak és eltemették. A játék úgy meg-
vigasztaHa ket, hogy a végén Miklós a kis sírhant fölé állott zással szólt Judithoz: lyettesítera,
—
— és
—
már
nevettek.
s tréfás
után-
Most az apádat
ha-
elkezdte:
Világossá-gnak világosan világosító vi-
lágossága! Iice egy kis hajó siilyedt az örök
V2G
Sötétbe azon a végtolen viharos óceánon, mely-
nek élet a neve. ö meghalt, ó uram és mi árván maradtak, megdöbbenve kérdjük: érdemes-e egér lenni!
—
. .
—
Szemteleoi!
vágta Miklóst
kacagott Judit, hát be-
és elkezdett szaladni.
Szaladtad, dobálták egymást. Judit nekiszaladt egy átizzott szénakazalnak s
úgy
bele-
vágta magát, hogy eltnt benne. Miklós mellé.ie vágódott. A föld melege, a nap melege, a széna melege átjárta a két és hallgatásuk
testet.
Elhallgattak
megtárt mélységes nagy
Ölelés
volt.
—
—
Menjünk! Hajuk, ruhájuk
mondta Miklós. Kibújtak.
tele volt szénával. Elérteik
a
folyóhoz^
A
folyócska
bele az omlós tag,
itt
nagy kanyarodással pihent
fövény
i)artba.
boldog csoportja közt
bokrozat volt. sen ment,
Az
A
füzek halltga-
f
elöml
és
dús
áttisztult sekély víz csende-
mintha csak nyújtózkodott volna.
Le-
ültek a vía szélére.
—
Tudod, mit hoztam? Ni!
—
És Judit
kipakolta kosarát. Kenyér, darab szalonna és
gyenge zöld hagyma volt benne.
Miklós
fe'-
kiáltotl:
—
A
teremfáját,
Akkora szalonnát hogy két kapásnak
ugyan
étvágyad van! hozott a nimfa magának,
is
jó
elég volna.
Judit boldog ravaszsággal mosolygott:
127
— Te
hogy nem sí&áa te drágaLá.ttam, hogy mos-
buta, hát azt hiszed,
mítottain rád? Jegyezd meg, hogy látos .kedvedért jöttem ki.
tanábaai minden, délután erre jössz, felpakol-
tam
Most csak nincs panaszod
és leetelek.
lenem? Jó gyermekétvággyaJ ettek. Judit san mutatóit a hagymára: Most bizt<»ítottuk magunkat a
el-
tréfá-
—
csók
ellen.
Miklós magához kapta a Judit
fejét
és
öeszevissza csókolta. Judit felugrott és tenye-
rével vizet paskolt Miklósra.
Az
ennivaló papirosából két kis csónakot csináltak. Ráeresztették a vízre. Kacagtak, biatatták.
A
két kis csónak lassú remegéssel
úszott a láthatatlanba.
Kergetztek, fzfakosárkát fontak, kavi-
A
csokat ugratta.k a víz színén.
mint
hullott tovább,
gerezd. Egyszer
— Most légy
—
elfáradva
8
—
virág-
Miklós
szólt:
Jutka, az édesanyám.
Judit nagykomolyan feküdt
délután úgy
megrázott
egy
szép, nagy,
leült.
Miklós melléje
szomorú barna
fejét az
ölébe fektette. Judit cirógatta:
—
Aludjál, kis fiam.
Ne
félj
semmit,
vi-
gyázok reád. Miklós lehunyta szemeit. Gondolata kesrervé szakadt, de jó, tiszta mosolygás pihent az arcán.
Egy
nagy,
dog levegbl.
A
leejtett jóság szállt rá
lány nézte
s
a
bol-
hallgatagon ba-
123
busgatta.
A
teleaiség
volt.
felettük forgó ég tisztaság és vég-
most ráhajlott totta
pompás
Az
eltiporhatatlan romantika
e két beteg virágra s
rájuk nyi-
A
élet dider-
szirmait.
gésében most együtt
szörny
voltak,
voltak,
ketien
testvérek voltak.
Egy telién tévedt arra, megáUt, reájuk bámult. Nagy baarna telién volt, roppant tögyei érintették a meghajlott füvet, két
me a term
bámuló
sze-
föld megtárulása volt. Judit fel-
ugrott, odafutott, átkarolta a nyakát.
mintha a föld
A
szelid folytatása leune,
telién,
mozdu-
latlanul trt. volt, mikor hazafelé indultak. Az hegyek már rég eltakarták a napot. A föld lehellte vissza a naptalan égnek a lement napot. Végtelen nyugodtság volt a levegben s mintegy érezni lehetett a világ forgását. Az emberek szelíd meghajlással mentek
Szürkület
ellenséges
haza.
A mez
hallgatott, kibékült végzet s jó-
akarat volt a világ. A megnyílt dolgokon át hallani lehetett a világ lelkét. A falusi templom tornya nyolc száraz, öreg köhögést hullatott a szürkül levegbe. Áz erdbl, mint fájdalmas szz, komoly léptekkel jött az éjszaka. Itlikor átmentek az álmos falun, Miklós elKöszönöm, Judit, köszönt a papilak eltt: örökre köszönöm. Belülrl a pap ordítása hallszott ki: Megeszitek az életemet a büdös Isteneteket! A ti mártírotok vagyok, de...
—
—
129
2.
Augusztus
17-Llíe volt és
Kuntzné hiányzó
száz kezét ezer szóval pótolta. Jobb kezével esö-
rögét sütött, balkezével feketekávét fzött, köz-
ben dirigálta a lányát, két fiát, férjét és a cselédet Holnap lesz a család úmapja: Ilona nap, az egyetlen ünnepe a famíliának, mikor az UTaliodó asszony a maga konyhája, a maga akarata, a
maga
dicsérete
ggjét hét falu
ar-
cába köpL És amint a tészták hatalmas garmadákban tornyosulnak fel, amint a férj a boros és borvizes üvegeket sorakoztatja, Erzsike beftteket bont, Dezs cigarettát tolt, Béla mandulát há-
moz
s
a cseléd két tenyérrel
és két talppal
Kuntznéban a végtelen düh rétege-
igyekszik négy cseléd lenni:
gg
védtelen sedSác
akikre cabálni
mellé
Hogy el fognak jönni a koszosok, nem is köpik, potyán fogják a
sok
drágaságot
és
neki
dol-
goznia kell értük, mint egy marhának. Pedig miértt Hiszen majd megeszik az irigységtl, k, akik a bokájáig sem érnek fel neki. Sovány, gömböly, kis sárga hagymafejére kilobogott a düh s éles, metsz orra hegyén felcsillogott a gúny. önmagához szólt, de úgy, hogy a többi is meghallja, a cseléd is: Níi, Ilona, dolgozhatsz, mint a marha, hogy másoknak legyen mit potyázni. Ezt a
—
ikürtös kalácsot jól kipirítottam, SwIWt
IkaoMÜ:
As
elsodoort íalo
I.
Milla
majd >
130
Ez a kedvenc
falhat belle, ainí<í megszakad. étele, otthoD,
tudom, úgysem
eszik ilyent.
Kóp-
t*ílea
egy becsületes rántottát csinálni. Eonlök-
szei,
Imre, hogy Jenö-napkor, hogy megbotkozmás pogácsáján?
ránkoztaik a vendégek a
—
Igen, lelkem, omlékszem,
s alázatos sísavait
—
mint meganoiyi
gatást terítgette az asszony
szólt a férj
hvös
boro-
felé.
—
És te akkor mégis reggelig maradtál náluk. Hagytad, hogy én egyedül kutya:goljak haza. Pedig láthattad, hogy csak be akarnak rúgatni, hogy aztán kacagjanak rajtad. Bizonyisten a szemeimmel láttam, mikor Milla intett a kántornak, hogy töltsön neked. Tudod, hogy 5 mindent megragad, hogy megbosszulja, hogy én nem voltam varróleány. — - Ne iz
— No izgasd
magad! Te egyebet sem
mint, hogy ne izgasd magad. Neked
Csak
te
tudsz,
könny!
nyugodtan kvaterkázhass, én megdöS ha elgondolom,
gölhetek a bosszúságtól.
hogy az az aljas Kozma holnap itt fog bendznil És kitelik még tle, hogy tószíot fog rám mondani. Szembe fogom köpni, becsületemre szembe fogom köpni. Erzsike, érted,
nem
fogsz
Kozmához
beszélni.
— Nian fogak, mama — De ez eredeti, hogy
mikor jól mog keli vagyok nekik. a Sarkadi zsidó, mert
tölteni a horpaszukat, a!;kor jó
A
Böjthe Jancsi
úrfi,
azért zsidó, ha szízszor Sarkadi
is
és a züllött
hogy Pe&teu mindon kávéházból kilökték, alig dugják be hozzánk az orrukat, mind a Judit körül donganák. De Ilonanapján mind eljönnek, mert tudják, hogy Kovács Ilona elég bolmid torkig tömni ket. MikIMiklós, hallottani,
különben azt hiszi, hogy zseni, mert delírium trémensze van. Dezs, mit mondott a jegyz néni, hányan jönnek? Jön a bácsi, a néni, Irma, Károly és a lóé
—
Pista
is.
—
Hát már mért nem csdítik ide a kriptájukat is! Kuntz, nekem kezd elég lenni ebbl a barátságból. Persze, Dezs, te hívtad ket. Neked nem eletget dolgozik a szegény anyád, mit bánod
ha megpuldcad
is,
csak
neked legyen kivel lopni & napot. Hogy
nem
ég
az arcuk bre, ötön állítani
le
elvittelek titeket,
volt?
te,
be.
Hát én
mikor a Margitnak névnapja
Nekik nem elég négyszeresen enni az, amit adnak!
vissza,
szörny asszonyból
szaka-
amit adnak. És mi
A
kis sovány,
k
éatlan omlással omlott az izzó szóláva, min-
den szó tele megkamiolt emberekkel. Kuntz akarva akart tennivalót találni a kertben: Bóluska, gyere a kertbe ugorkát szedni Mikor künn voltak a kertbp^n s egy nagy kosárba dobálták bele az ugorkát, Kuntz körülnézett, a fél gyermek óvatosságával könyörgött oda fiának:
—
132
— tot
Béluska, kérj valami címen egy forin-
mamától. Miért apát Tudod, holnap én
— — a
is
kártyázni akarok
Neked biztosan ad Ilona
többivel.
— Milyen — Milyen
nekem
kell
címen kérjeml címen! Fene diák vagy, hogy hazudni tanítanom. Mondd, hogy a
biciklidnek kell valami.
— De
akkor megengedi apám, hogy
tíz ci-
garettát elcsenjek!
—
Tudod
mit, tizenötöt vehetsz.
Majd
a
kántorra fogom, legalább anyád kedvére dühönghet rája. Azután leült a kosár szélére, mensimogatta gyérül haját s bizalmas elernyedéssel
mondta:
—
Borzasztói
idegesebb
lesz.
Ez
Ha
az Ilona
ez így
napra megszököm,
napról
tart,
vagy felkötöm magajnat.
— Apa,
vigyázz, összemegy a kosár,
—
fi-
gyelmeztette Béla.
— De a két korona meglegyen! Az
ilyen jelenet az apa és a fiú közt igen
gyakori
volt.
Béla volt az egyetlen derültsége,
egyetlen ellanyhulása a
A
szörny asszonynak.
a lány, a nagyobbik fiú, mint egy örökös Számum eltt, mely csontjuk, velejük átférj,
fiüvítette, reszkettek e folyton
zseg
izzó élet eltt.
De
ötödik gimnazista Béla,
körmökbe hem-
a legkisebbik a
fiú,
szükségszer
az
bál-
vány
melybe ez a Lermafrodiía lélek b?Iehogy folytonos megújulásban imádhas&a önmagát. És hogy lehetett gylölni minden más gyermeket a Béla szeretetévolt,
vetítheLte magát,
vel.
Béla zseniális, nemes, szinte, szellemes,
költi
lélek és
minden
volt,
szerette volna csodálni.
A
aminek önmagát
kis fiú kihasználta
minden elnyét, ült a csaiád tetején s ha rossz volt, önmagáért volt rossz, ha jó, önmagáért jó.
e beléje hosszabbított én
Az ugorkát
Az
bevitték.
konyhában
arccal ült a
asszony sugárzé
s férjének
odadobott
egy névjegyet:
— Te Imre, látod, az úr mégis úr. A méltóA
ságos úr köszöni a meghívást és eljön. múltkor kitért a jogyzöék meghívása ell, a papékóta nem volt s az én névnapomra múltkori tanítóbanketten Kovásznán azt mondta, hogy az egész Háromszéken nincs olyan asszony, mint Kovács Ilona. Neki két üveg ó-celnait fogsz felhozni, de nehogy a Do-
nál
már évek
eljön.
A
mokost ültesd melléje, mert az elpotyázza elle. Zsiiiájié!
Ezt
Zsigáné! Zsigáné!
már kivörösödve
kifutott az udvarra.
A
cán, egy székely asszony
—
Ne
tiszteletes
kiáltotta, felugrott,
kerítés mellett, az uc-
ment
el.
Megállí tolta:
siessen úgy, Zsigáné. Ügy-e, úréknál mosottT
— —
Igen, instálom.
»—
Nem
Józan
ma
a
láttam,
tiszteletes úrt
nem tudom.
ma
a
134
— Képzelem, milyen szép fehérnemt mosAz
minden inge cafatban sem a szépséges Judit kisasszony nem nyulnánaií; thöz, inkább mezítelen járnának. Ez különben talán nem is volna olyan kellemetlen nekik. A Judit még annak a ron gyos kántornak is tövig mutatja a vádliját. Azért kapott az a részeges most oda. Elször az én Erzsikém után vetette magát, de én ki-
hatott.
van, sem
egész család
,
Nekem
nem kell, inkább sohaMit kapott enni? Hallom, hogy a papék már egész nap éheznek, hogy holnap nálam annál jobban telezabálhassák magukat. Aztán nézzen be holnap egyeímást segíteni. Tlem nem fog korgó hassal elmenni, én nem vagyok tiszteletes asszony, én csíik szegény tanítón vagyok, ha nem is varróleányból lettem. Te Imre!
dobtam.
az ilyen
se meaijen férjhez.
— Mi — Most
a',
lelkem?
Zsigáné a papoktól. Jó éjZsigáné! Képzeld, ott dolgozott egész
szajkát,
jött a
megy haza. Azt mondták, hogy majd jól lakhatik nálam. Te Erzsike, mondtam már, hogy holnap egy szót se szólj a
nap
éhesen
és
tiolnap
kántorhoz?
—
Nem
szólok,
nem,
mama
Mindezalatt egy percre sem
bl egy
lelücem. tett le
a kezé-
leforrázott tyúkot, melyet olyan pon-
tossággal
kopasztott
meg,
mintha
minden
figyelmét arra irányozta volna. Minden sült jén, tésztáján,
befttjén keresztül önmagra su
135
gárzó oszlopához nézett
s ki-kitört
az óda be-
lle önmagáról: A szentgyörgyi kerületi ülésen a tanfelügyel azt mondta, hogy úgy nem fz senki a Székelyföldön, mint Kovács Ilona. Kitn a konyhája, kitn a pennája, legels tanítón és honleány. Te Kuníz, voltaképpen mivel ér-
—
meg te engem 1 Kuntz beleharapott egy zöld ugorkába. Késbb, a hatodik tyúkkopasztásánálKiintzné demeltél
nyakig volt az irodalomban: Te Kuntz, hova tetted a gyermekimáimat? Az Apor báróné azt mondta, hogy a
—
könnyei hullottak, mikor olvasta
Faroády
Jen
is
ket
és
hogy
büszke lehetne rájuk. Pedig
engem nem választottak be az erdélyi irodalmi társaságba. Igaz, hogy én nem iszom együtt éjszakákat senki szavazatáért.
Mikor aztán önistentisztelete folyamán megégette a kezét, egész feldühödött lelke ki-
Hogy mindig a mások marmásokért koptatja el magát, v^dlg mindenki gylöli. Felhánytorgatta férje elé az egész multat, mint egy régi, roppant szennyestáncolt belle.
t
hája,
ládát.
dig
Hogy
rajt-a,
csak kegyelembl élsködött min-
nála nélkül
volna, de ha
t
már
a szemétdombon
bántották, sohasem volt férfi
ellenségeivel szemben.
Hogy a gyermekeit
elidegeníti tóle, Erzsike a
is
papékhoz húz, puszis
pajtása a rosszíéle Juditnak, aki állandóan giV
uyolja t. De2ist pofonvágta egy csitító szóért.
Végre sírva bevonult a hálószobába, magával vive az egyetlen vigasztalást, Bélát, hogy rajta keresztül vallhassan szerelmet öniuagának. feltornyosult
bor
s
kitárt
tészták,
A
baromfihuUák,
rengeteg étel szaga bejött a szobákba,
ahol a férj, a lány, a nagyobbik fiú, mint egy fekete búvóhelyre, buta, mély álomba fu-
jó
tottak,
ny
—
hogy
mint lidéronyomús
ket
asszony tovább rémítse
vaival, izzó
—
a ször-
korbácssza-
sovány arcával.
3.
A
vendégek délutánra
iDeghíva, de Ilonából
már
felszökött egy dühgájzir.
gettys székely
szeikér
és
estére
déleltt
A
tíz
voltak órakor
kapu eltt eseomeg, melynek
állott
végtelen elnyúlásából Molnár Jónás, a cófalvi tanító, felesége és öt nagyobb gyermeke ká-
A négy kisebbet otthonba a:ytá;k A rettenetes nagy, széles, puly-
szolódott el.
szerénységbl. hatojáspettyes felröhögése,
asszony,
hosszú
vad melyek
az életegészség
nyárs-szókkal,
mintha egész gazdag testébl szakadtak volna
Az öt hasonlóan pulykapettyes gyermek három 19— IG éves ki,
vezette be a csapatot.
—
lány s két 22 20 éves fiú és a rendíthetetlen családapa mögötte szerénykedtek. Kuctz és a gyermekek éljükbe mentek, Ilonát úgy odaszegezte a düh a konyhába, mint egy jól cél-
137 zoft tcrnr.h::v,lc. volt,
Molnámó meleg
és kedélyes
mint egy nyári nap:
— fcogj'ba
Hát itt A-agyunk. Mondtam Jónásának, már szekérpénzt kell fizetni, e^íyilk ki
az árát. Csak
pnlya
nem
fogtok kidobni.
A
néjy
szeretett volna eljönni, de mit lábat-
is
lankodjanak, lesznek itten elegen. Majd Ilona pakol egy kis pogácsát nekik. Berci, Lajos, udvaroljatok Erzsikének, csavarjátok
el
a
íejót.
Milyen szép fiú lettél, le Bélns. Ekkor már a konyhában voltak. Tlona az eltrt csókok és kézcsókok után rögtön a tárgyra tért: De megelégedtek délre egy kis szalonnával és zöldbagymávalt Nagyon sokan lesznek és délre nem számítottam senkire. Azt hittem, hogy csak hárman fogtok jönnL
—
— Jó
lesz, Ilona,
minden
jó lesz. esUítcíta
Molnár, annál jobb ét^'ágyunk lesz este. Hanem a Bélusból derék gyermek lett. Ilona kedélyesebbre zökkent és ilyenkor csikorgott, mint a megtaposott fövény:
—
Az els tanuló az egész gimnáziumban. László tanár mondta, hogy egy kisujjában A több esze van, mint az egész iskolának. Ez az egy gyermek üt rám a három közül. A maga kedvenc ételét is csináltam, olisi^káposztás csirkét. A szegény Faroády is hozzájuthat, tndom Millától sohasem kap ilyent, Molnámé s a lányok a konyhában maradtak
segítenL
A
íéríitársaság
a kertbe
138
ment. Kuntz
és
Molnár leültek
líettslialálie-
rezni. Kiintz cigarettát hozott s
a felbukkant Bzabadság mámorával egyszerre kettt dugott a szájába. Odarimánkodott Molnárnak:
—
Te, kérj egy kie bort az asszonytól.
Molnár kedélyesen
—
Ilona, úgy-e
bekiáltott:
nem
sajnál egy
félliter
bort?
— Ezt
—
bizonyosan a disznó Kuntz izgatja, fortyogott benn Ilona és kiküldött egy
üveg
bort.
Az egyszer mezei ebéd komor olyan
mint egy terhelt
volt,
volt. Ilona
nyári
légkör.
Kett után kezdtek érkezni a vendégek. Akkor már Ilona kiöltözött és az ünnepi ruhával felvette éleshangú, szúrókacagású kedvességét
Elsnek a jegyzöék
érkeztek meg.
vasakaratú Domokos
vasz, okos,
A
is.
ra-
Áron, hat
falu korlátlan kormányzója, az egyetlen falubeli
volt,
akit Ilona sohasem
megsérteni.
ment
Ilona
eléjük,
mert szemben
kitömött vendégszeretettel
raindeai szavát
túlzott
ervel
lökte ki, felkacagásai tele voltak rozsdás sze-
gekkel.
asszony
Domokosnó
—
—
itt felejtett
régi nagy-
az orvos elnéz kedvességével ke-
zelte ezt a nekigurult lelket.
hatalmas, lobogó
szke
A
élet —
leány,
Irma
—
összecsókolózott
Erzsikével és sugdosva félrevonultak. Károly, a nagyobbik
fiú,
pompás lump
és
elsrangú
kártyás, a férfiakhoz csatlakozott. Pista Béla-
139 val, kinek
osztálytársa volt, a biciklihez fu-
tüd-
kopogtatták, matatták, mint egy
tott és
beteget.
Már ekkor
a vidéki szekerek
Felgerjedt pap, tanító és
hoztak a zsíros igeretek teletes úr,
venéves
Farcády régi
férfi,
már
feltntek.
felé.
Sipos Elek
mámor.
tisz-
negy-
jó barátja, alig
jól elkészülve jött s
kivöröslött a megkezdett tíz
is
jegyz étvágyakat
arcára
Felesége, jó
évvel fiatalabb, a faluba züllött kokott
lá-
zadó merészségével kínálgatta bájait. Magává] cipelte Viktort, férje végzett jogász öccsét, ki-
vel felbotránkozó
falujuk elé játszották So-
Gomorrát. Pákey
egy óriási egy keskeny szekéren élet-daganattal. Amint ez a rengeteg pár megülte a szekeret, lágy húsuk leduzzadt a S2ekér két szélén, mintha két óriási kenyértészla rengett volna roppant szakajtóban. Pákey tiszteletes úr mérhetetlen lábai csizmákba zsúfo-
domát
és
tiszteletes lír
jött feleségével,
lódtak 8 pecsétes ruhájáról a trágya
s
illata
áradt. Huszonkétéves korában került ki falura,
egy kegyelem papivizsga után, s teljesen a gazdaságnak vetette magát. Pestrl hírt sem hallott, Kolozsvárt nem látta soha, Enyed úgy maradt meg emlékezetében, mint egy páratlanul ragyogó Athén, egy egj'szer elbukkant jómódú raffináltan szép Paris. Felesége annyira hozzáhangolódott, gazda lánya hogy még a szuszogásaik is párhuzamosak voltak. Hajnaltól napestig dolgoztak, mint a
—
—
/ barom, cflak álloiaik között éltek, azokkal gügyögték ki, lia valami lélekfélét kotorásztak össze magukban. Ügy, hogy összehízott torkukba betört az emberi beszéd s rendesen csak tagolatlan hangokban dobták ki jólesésüket vagy fájdalmukat. A tiszteletes úr már a teksztust is alig tudta elolvasni, a hívek soha egy kukkot nem értettek az alászuszogott hájas szavakból.
Gyermekük nem
volt s a belé-
jük fojtott nemzedék szeretete önmagukra hárult vissza. Végtelen kapzsik és fösvények voltak.
Az egész
falu idegenül, bontottan és un-
dorodással nézte ezt a két roppant emberpöffe-
amint mind nagyobb, nagyobb pocakra isten zsírjából. Ök maguk minden potya alkalmatosságra elvetdtek, de náluk a légy is éhen halt s úrvacsoránál a pap alig ütötte a hív ajkához az Ür kelyhét, hogy Krisztus ingyen vére megmaradjon ebédtegai,
verdtek az
utánra.
úr könny, elegáns sárga a traktus dandyje és kultúröröme, alig harminchat éves, de tarkóján már felholdviláglott a leend koponya. Azokhoz tartozott, akiken külön látszott az ember és külön az elegancia. Az arcán kedves mosoly, abból a fajtából, ami a rföskereskedVeress
kocsiban
tiszteletes
jött.
ö
volt
Lépései aprók, úriasak, segédeknél kapható. lengk, a hatodik fizetési osztálytól felfelé szoktak így járni, kézmozdulatai gonddal betanultak,
ö
volt a kerület állandó
vlegény-
141 jeiöUje, s
mert egyszer egy
fát ivott élte, a
nk
falusi
Fanni gyu-
hullottak feléje.
Finom
bókjai voltak, tudott idézni Reviczkybl, de
Schillerbl és Goethébl
is, mert egy évig Németországban volt teológián. A falujában minden jobb ember szarvat kapott tle, egyszer el is kefélték, úgy, hogy három hónapig feküdte a kakukságát. Ilona szenvedélyesen gylölte t, mint mindenkit, akirl holtbizonyos volt, hogy Erzsikét nem fogja elvonni. Szótárában
Veress: az a gyalázatos
férfi volt.
demokratán egy fiatal szocialista pap. Szcs Dani. Szcs Daniból éjjel-nappal úgy kiállott a demokrácia, mint egy keresztben álló szekérrúd: mindenki beleütközött, bárhogy kerülte. Lágy, lapos sapkája, nagy fakó csokor-nyakkendje, Gyalog, porosan, egj'szern,
jött
nemesen kopott kabátja: minden kiáltotta belle az emberi egj'^enlséget. Harmadéves teológus volt, mikor valami szocialista röpirat került a kezébe. Ettl úgy neki hengerikázott a szociológiának, hogy meg sem állt azóta. Antik váriusi könyvjegyzékekbl a tetéz címeket kiírva, össze-visszazabált strucckoponyájába jó falatot és esemynyelet. Egy hihetetlen társadalmi forradalom kermessze táncolt
agyában. Az egyenlséget azzal hogy eljegyezte a cselédjét. A házaesága azon múlt, hogy Dulcinea nem ismerte el az egyenlséget s megszökött a bíró kocsisászüntelen kezdte,
val. A7;óta gyakorlatilag
hvös
volt a
nnem
142
annál lángolóbb mondatolíat lövelt Nem lehetett úgy hozzá hogy elv, igazság és theória ne freoceen-
iránt, de
a
ni
érni,
emancipációról.
jen ki belle, valóségos túlteilíteH elv-görény
tünemények állandó rendje, az erk állandó matematikai aránya volt. A
volt.
Isten nála a
kitátott parasztok elképedésébe záporként hul-
Marx, molekula és más szavaik. Azért nagy tudósnak tartották s hozzátették, hogy kár lottak a Speneer, Stuart Mill, Gomte,
enea'gia,
érte.
Bartalis igazgató tajiító úr zsebébl kilátszoít a kártya,
magával
amit örök óvatosságból mindig egy hosszú, so-
hordott. Felesége
—
vány, fekete selyembe csavart nstény bambusznád valaha neveln volt egy Teleki grófnál s azóta úgy hordozta az elkelségét,
—
mint egy
napernyt. Az igazgató úr mihelyt belökte magába anyag-
féltett
bárhol volt,
cseréje szükségleteit, rögtön ferblit indítványo-
Ez volt a íjövedelme és rebesgették, hogy nem mindig becsületes jövedelem. Lányuk, zott.
egy tizennyolcéves hervadt falusi hiszálmaiban már végigcsinálta Paris minden nemi huncutságát s várta a megszabadító férfit, ki az áldott gyakorlat terére vezeti. Farcádyék is megjöttek s mikor Kuntiné Juditot Böjtbe János, Farkas Miklós, Sarkadi és a Kozma kántor közt megpillantotta, amint Irén,
térika,
a négy lyát,
férfi
követte szépségének királyi uszá-
egészen a cipsarkáig sápadt
s
a
lefek'te*
143 tett
düh cyárs-cgyer.esre ugrott benne. Oda
is
súgta Miiiának:
—
Böjtbe
János még megjárja, de ilyen
nem engedném
züllött alakcli közé
— Milla Hát
Erzsikét.
ártatlan kérdéssel énekelte vissza:
—
hogy már nem vagytok Kozmával mint eleinte? Kuntznének Miklós számára is megvolt a maga tje: De aztán ma türtztesse magát, mi nem vagyunk olyan igaz,
olyan
—
jól,
—
modemek.
A
férfiak kimentek a kertbe, a filagóriába,
ahol boros és borvizes üvesek
tábora
várta
A
lányok és fia-talembei-e'k a keirt végére mentek, hogy szabadabban érezzék magukat. Az asszonyok benn maradtak Ilonával és segítettek a három szobára nyúló nagy asztal terítésénél. Künn a nagy udvaron kifogott szekereken a vendégek s a ház gyermekei évdtek 6ket.
a kocsisokkal és idegen cselédekkel.
Közben
folytonosan érkeztek különösen papok és
ta-
nítók.
öt óra elmúlhatott, amikor Hona szigálta a segíts asszonyokat
s
félreta-
szétsugárzó
arccal rohant ki az udvarra, Udvardi Zágoni
Gábor, a kerület
képviselje
Kuntznó
fényes
hosszú,
érkezett meg.
mondat-dárdákkal
tisztelgett eltte.
— Isten hozta, Méltóságos volt a boldogságtól,
úri Imre Ls oda hogy házunknál tisztelhet-
jük Méltóságodat.
Méltóztassék a kertbe
radni, olt
vannak a
férfiak.
—
íts
fá-
halkabban:
141
—
Finom-vegyes társaság,
de
nem dobhatok
ki senkit.
Zágoni kedves bókkal viszonozta a
öml
lírát.
Kitn
embor-zsonglor
feléje
volt, való-
ságos ember-zenebohóc^, mindenkibl ki tndta verni azt a hangot, amit akart és a legkülön-
bözbb emberekbl
is
céljához való harmóniát
magas alakját úgy hogy kézcsók is volt, nem is.
tudott elcsalni. Elegáns
hajtotta meg,
Végig üdvözölte az asszonyokat. sérte a kertbe.
A
tatták az áztaíást
zeng
férfiak s
Ilona bekí-
már alaposan
foly-
a vidék politikai üstökösét
éljennel fogadták.
Ez
az
s
székely csa-
ládból való ravasz és tarkamultú férfi olyan részletesen és kiáltóan székely volt,
den
bnét megbocsátották
hogy minmeg-
neki. Pedig a
bocsátani valók garmadába gyltek a méltóságos úr mögé. Valaha alapított egy népbankot 8
a betéteket
izzadását
—
—
kis
emberek
felkuporgatott
bi-zalmas kölísönbe
meg magának, hogy
szavaztatta
fedezhesse politikai pri-
madonnasá-ga rengeteg költségéi A bank megbukott, a dolog törvényszék elé került. Ekkor a hatalmasalakú, zengszavú politikus olyan beszédet vágott ki becsülete szz haváról, hazafiúi mártíromságáról, hogy az áldozatok, buta jóságba olvadva, ott a törvényszék eltt sírni kezdtek s megtapsolták bravójukat. Azután téglagyárat alapított, melynek cserepei új áldozatokat ütöttek agyon.
Minden segédforrás fogytán, egyszerre
átcsa-
145
pott az ellenzélíliü! a IiormáDylioz, ki is
fizet-
már
bele-
ték adósságai kiáltóbb részét, de ez
Egy
dobbant a honfiak szivébe. székely atyafi itt is
majd
leütötte
elkeseredett
egy baltával, de
felülkerekedett. Birokra kelt vele s a
szerencsétlen flótás összetört bordákat kapott.
Késbb nagy kártyaveszteségei voltak, a nagy zeng becsület recsegni kezdett. Már semmi egyéb nem volt hátra, rültnek tetette magát, bezárkózott egy szállodába é« onnan pillanatnyi elmezavaros levelet írt a miniszterelnöknek, melyben, mint hazájáért pusztuló dzsentri,
keseren búcsúzott el párttól és élettl. Megint Mikor aztán pártja lebukott a kormányról s újból ellenzékbe került, régi segítettek rajta.
népszersége nak megint
a vidéki hazafiságlett a ftrombitája. Ez az a falu, ahol alig volt ember, akinek súlyos költség ne lett volna a méltóságos úr, büszke önérzettel dudorodott bele ezzel az emberrel a küls nagy életbe, melyrl a nyomtatott újságok beszélnek. Mi lesz az általános, egyenl, titkos kérdezte kiveválasztójoggal, képvisel úr? rejtékezeít könnyedséggel Szcs Dani. A választójog, barátaim, olyan, mint a születend gyermek. Minél jobban vajúdik az visszajött,
—
—
—
anya, annál közelebb van a szüléshez. Magyarország most nagyon vajúdik, tehát a választójog születben van.
Farcády ünnepélyes, mély hangon szólt: Már méltóságos uram, megengedj, de
—
Szabó Dezs: Az elsodort falu
I.
10
US akármit beszéltek, ez rület és szentségtörés. bit-ang oláh, akinek az apja ma^ gyár vérrel áztatta a magyar rögöt, most beletenyereljen a történelem-csinálásba, hol itt az igazság? Akasztófát nekik, nem választójogot! Szcs Daniból kitajtékzott a demokrácia:
Hogy minden
— Mi az, hogy oláhl Te, Jen, menj vissza
az aranybulla korába.
Mi
az,
hogy magyar!
Nincs magyar és nincs román, mert nincs faj, ez csak egy mesterséges hazugság, úri heccelk kis piszkos üzlete. Csak egy ember van: hús, köröm, haj, fog, étvágy, üzekedés. Ez mind egy, e% az ember. Csinálja a történelmet, aki csinálja, de lakjék jól mindenki. Az apja megölte a mi apánkat, de a mi nagyapánk megölte az nagyapját. Si>ongyát a mnltra, megölni, eltiporni, megégetni a multat, ext a liheg vérbosszút. Mi lenne, ha te most negyvenhatéves korodban azzal kérkednél, hogy tiszta vagy és én a gyermekkori festett pelenkáidat tartanám az orrod, elé, mint érvet, hogy nean vagy tiszta! A történelem egy büdös, lo-
k
k
piszkolt pelenka. Az új világ els egészségi szabálya: felejteni. Nincs román, nánc« zsidó, nincs magyar. Csak egyenl emberek vannak,
akiknek egyenlen kell boldogulniok. Böjtbe János, aki Miklóssal és Sarkadival
már
rég ideunatkozott a fiataloktól, mosolygó
nyugodtsággal mondta:
—
A tiszteletes iiriiak mindig igaza van. Most egy egész új természetrajzot fedezett fel.
147
Tehát ninos mecklenbiirgi ripa, nincs tés,
nem
ló,
nincs ara"bs pa-
magyar kanca, csak
pata, zabálás és sárlás.
ló
van: nyerí-
Apámnak ugyan
fogoon elmondani, mert pofonüt. Pedig
tiszteletes úr, hogy a két legkülönjobban hasonlít egymáshoz, mint a két leghasonlóbb ember. Pákey tiszteletes úr, felhalmozva önma-
liigyje
meg,
bözbb
ló
gára, mint valami pogány áldozati hústorony, roppant kerek szemeivel rányílt a vitatkozókra, mint két éhes víziló, szájjal. De a Jánc^ beszéde végén valami friss, gyermekjókedv gurult az üres szemekbe s messze, mérhetetlen testében egy kacagás indult meg, mint egy meglökött lavina s fokozódó dübörgéssel görgött neki tátott szája felé. -A szavak vissza-
csnklottak zsíros torkába,
nyakán
az
egymásra könnye
türemlet't háj-lepények kivöröeödtek,
és nyála Összefolyt:
—
Ez már jó, hahaha, nincs yorkshirei magyar disznó, csak disznó van,
disznó, nincs
hallod, feleség, csak disznó van.
A
feleség
ugyan nem
hallotta, s ezt
Pákey
De annyira
hozzá-
tiszteIet^s úr igen jól tudta.
feleséhogy mutyiban gével, hogy minden belsbb mozgalomhoz segítségül hívta. Szcs Daniban most már fel-
legyen lelke
szokott,
lobbant a
—
meg csúfolt
Te jobban
a
próféta:
teszed,
ha vieszaszuszogsz a
borodhoz, te ne szólj az effélébe, ez ked. Minden ember azzal a joggal
ma^as
ne-
szülstik,
hagy
belcsztVhisa
tába.
Ha magyar
legyen a történelem folyamakomiszság, magyar bandi-
ták teszik tönkre az országot, fütyülök a
gyarságukra,
A
milliók kezébe
kell
ma-
adni a
s akkor egyféle ember lesz, ©gy egy vallás. Mindegy nekem aztán, hogy azt az embert, azt a vallást hogy fogják hívni.
történelmet
párt,
—A
halástól!
tanítókat kell
—
megmenteni az éhen-
vélte közbe egy tan-proletár.
—
Farcádyt elöntötte a düh: De már, barátom, az olyan református papról, aki így beszél, le kellene rángatni a palástot. Gábor
Áron
földjén, ahol
minden rögöt
.
.
beszéde olyan
Zágoni békíten szólt közbe s mint egy végtelen, sokoldalú, szabálytalan sokszög, melyet minden más állásból más volt,
idomnak
lehet nézni:
— Na, urak, csak nyugodtan, hiszen volta-
képen egyet akartok. Az idk £7>el]eme bizonyára fokozottabb demokráciát kíván s az emberi jogok fejldését megakadályozni nem lehogy megszerzett het. Természetes azonban, történelmi jogok respektálását egy állam sem feladat, úgy lenni magyar, nélkülözheti. hogy az általános emberiség követelménye ee
F
A
demokrácia halad. A társaság nagyrésze felismerte a boldogító, megnyugtató semmit, a mindenki barátját, a semmit sem kockáztatást és helyeslen bólintgattak. Sarkadi arcára kicsillant az ördög és ártatlanra tágított gyermekszemekkel szenvedjen.
149
—
kérdezte:
Valtaképen
mi
az a de-
is
mokráciái
A
kérdés olyan volt,
pofon. Zágoui íclcnyesen
kad!
fejét Sar-
felé:
— Te
mint egy hirtelen emelte
Te mindig
viccelsz,
te
modern vagy.
azt éppen olyan jól tudod, mint mi.
—
Talán annyira jól nem. Például kívánvagyok, hogy Pákey tiszteletes bátyámnak mi a demokrácia? csi
Pákey éppen egy pohár borvizes bort dött le
szörny
öblébe.
A váratlan
kül-
felszólításra
torkában megtorlctt a bor, a szénsav az orrába facsarodott, köhögni kezdett e rengeteg
mint egy földrázoti hegység. bor kicfiurgott szájából s böfögése! közé tör-
teste huU'ámzott,
A
delte:
akkor
—A már
vágódott
A
demokrácia
s
...
beléje kékült
a demokrácia
a beszéd,
...
—
féloldalt
a szomszédja a h-^át verdeste.
cofalvi tanító széles szavakat mondott,
mint a vonat kerekei
alá
lapított
négykraj-
cáros:
— A demokrácia voltaképen az újszövetség. Aki keresztény, az demokrata is. Ezzel nem akartam Sarkadi urat megsérteni.
— Szcs
— lobogott fity franc! — Marx, ez a demokrácia, Táncsics
Újszövetség,
Dani.
Mihály, ez a demokrácia. A régi vacakok ideje Nem mondom. Jézus mondott egy-két modern dolgot, do neki még tányérozni kell a pofot az arcunkkal. Szép demokrácia az. lejárt.
150
iiogy eagera pofonvágjauak. Akkor még demokráciább, hogy éii siritseni képen az-t, aki megérdemli. Teljes egyenlség, érted, teljes, ez a demokrácia. Akkor lesz Magyarország boldog ország, ha a parlamentben kocsisok, borbélyok, mérnökök, utcaseprk fognak egymás
mellett ülni.
— Utcaseprk nem! Azt már nem! Én nem ülök utcasepr mellé
úr
tiszteletes
—
finnyáskodott Veress
és jobb kezével végigsimította
a
nadrágja vasalását.
A
teleki tanító, aki egész életét
nj'-észtésnek szentelte, is
a tyúkto-
úgy hogy tanítványait
összeszór akozta a tyúkokkal, félszemmel Zá-
gonit lesve, tömör bölcsességben terjengett:
— szélni.
Azért, Dani, egészen így
A
nem
történelmi osztályoknak
meg
s
lehet be-
az
intelli-
hagyni a vezetszorepot. Honnan tudja például a te utcaseprd, hogy Magyarországra jó-e, vagy rossz az önálló genciának
kell
vámterületi
—
Hát
—
ti
tudjátok?
Hát
ki tudja azt itt?
vágta vissza Szcs 13 a ni. A maksai jegyzbl kidudorodott a közigazgatási tényez: Hát persze, hogy jó. Ha önálló vámterületünk van, a behozatalra olyan nagy vámot vetünk, amilyen nekünk tetszik, a jó falatokat pedig nem engedjük ki az országból. így a pénz bejön hozzánk, a jó dolgok pedig nem
—
mennek
ki.
151 IjTindenki elzötyogte a véleményét:
— A fö a nemzeti hadsereg, nemzeti jelvényekkel.
— Engedjék
a szegény embereknek a
meg
dohánytermelést. Az adót osszák
— — Minden
a gazdagok közt.
fel
szocialistát fel kellene akasztani.
ZágOQii összegezni akarta
— A demokráciában az — Kész a vacsora,
a véleményeket:
a f, hogy
.
.
besétálni!
tessék
—
süvített az Ilona hangja.
Beözönlöttek. összetoldozott
A
három
asztíil
szobán
átnyúló
volt
terhelve
zsiífolásig
étellel és itallal. Politika,
közkérdések
egy-
visszasülyedtek a sötétbe, a csiklandozott has kikacagott az elszélesült arcokon. Fel-
szerre
kiáltások hangzottak:
ugorkasaláta!
—
—
Micsoda
pompás
Te, Berci, nézd ezt a fánkot!
— Ah, Ilona, látom, hogy rám nyör pácolt marlianyelv! —
is
gondolt, gyö-
Kéjes cseracsegés vonaglott át a mcgnyilt ajkakon s ez a legmélyebb egység volt minden demokrácián, nézeten és hiten keresztül.
lonban
Az
asztal feje a sza-
ahol a díványon ggösen, saját lelkében tömjént gyújtva magának, trónolt volt,
Kuntzné. Mellette jobbra Zágoni ült, balról mégie, mindennek dacára Fareádyné. Azntán tetszleges
elhelyezkedésben
jött
a többi, a
a harmadik szobát szállották meg. A hely így is meglehets szk volt s a Pákey
fiatalok
tiszteletes
úr roppant térdei belevájtak a szoni-
152
szédok hasába. Hat kölcflönzötf, kisegít cseléd sogiteít a szolgálónak a
sában.
Egy pár
gerjedt állkapcsok
A
meleg ételek felhordá-
percre elültek a szavak, a
munkája
fel-
csattogott össze.
Elegáns honmint szavakkal köszöntötte fel Ilonát, leányt, mint a nemzet napszámosnöjét és Háromszék els gazdasszonyát. Hona belesugárzott a bútorokba a ggtl és az örömtl. Aszott
második fogásnál Zágoni
citroRiszivéböl
könny facsarodott önmaga
meibe, úgy elérzékenyült
Millára nézett, lem,
ö maga
felállott.
zöldes szeiránt.
Néha
mint egy frissen nyert gyze-
felelt
rögtön a tósztra s visszaszékely rabonbánnak,
bókolt Zágoninak, az
s
aki minden ledült ersségnél ersebb vára a
ezabad székely népnek. A zsilip leszakadt, a tósztok zuhataga megindult, egymást tósztozíák képen. Miklósnak az a jelenet jött szeme elé, mikor az elpáholt Don Kisottnak Sanchó beadja a csodás recept szerint készült varázskotyvalékot. Don Kisott kiundorodja a lenyelt csodát a ráhajló Sancho arcába s a fegyver-
hordó felfordult gyomra hasonlóan viszonozza ura megnyilatkozását. így odázták ezek most arcul egymást. Csak Farcády és Szcs Dani emelkedtek elvi magaslatra. Az egyik a független Magyarország végleges diadalát éltette borzolta hallgatósáés forró ordítozásokba gát. A másik a megraboltak, a kitagadottal^, a jogtalan milliók gyzelmére ivott s ez egy
percnyi csendet fogyasztott
maga
körül.
153
—b
Tíz óra tájLan
6ok
és népszer kéz'ogámondatok után — Zágoni
elhelyezett
s jül
elköszönt.
A
társaság felállott, a kapuig ki-
Az ég mély Az áthevült társaság
sérte és ott hosszasan megéljenezte. volt és tele csillagokkal.
egy percre emberré
nagy nyári
amint belehelte a Farcády indítványára
tisztult,
éjszakát.
A
könnyíí hold-
nk,
férfiak vegye-
rágyújtottak a himnuszra.
világban tótágOvSt álltak,
arcuk valóban meghatott
sen, s az
énekeltek.
volt,
amint
De Pákey tiszteletes úr, aki már más borával, kerítésnek állt
csordultig volt a és
nem éppen
szellemi zörejjel kisérte a köz-
Szcs Dani a dúdolta a fogain belül.
meghatottságot. laiset
étel-
munkás
Marseil-
Visszamentek a szobába. A dohányfüstös, és borszagú szobákban visszatalálták
A nk
kezd mámorukat.
a díványokon és szé-
keken, távolabb az asztaltól, egy csoportba ve-
rdtek és nézték a mulató férfiakat. A férfiak most már kigombolt hassal ittak. Jó zaftos adomák párologtak ki bellük, melyek meg csiklandozták a nket.
ben
már
párzás volt
A
felmelegedett leveg-
s
a legzajosabb sikert
Sipos Elek tiszteletes úr érte sel:
—
Mondja
csak,
el ezzel
komámasszony,
ell lenyomják, hátul nyalják? ráfelelte:
felesége
ben
—
bélyeg.
mögé
állt,
ült s kezei a
—
a kérdés-
mi
az:
— Azíán maga
öccse, Viktor, a bátyja
aki egy árnyékos szeglet-
megszokott
szabadságokra
151 vjlgtatíak,
mint a
jó
huszárlovak a trombita-
Közben Farcády szavallásra kérette magát és elzúgta Ábrányi Mi a hazáját. A nk
szóra.
odafigyeltek, könnyeztek
is,
de a férfiak uagy-
része folytatta az adomázást.
A
fiatalok
már
régen kimentek a kertbe, énekük néha behallatszott a nyitott hátsó ablakokon. Végre a hosszú asztalt leszedték s különböz csoportokban kártyázni ültek. A sok, színes papírossal fedett petróleum-lámpa vörös nyelveket dobált a kártyára hajló arcokra. Künn a holdvilággal átszrt udvaron, a szekereken, csiirben és a konyha eltt, kocsisok,
szolgalegények és lány cselédek lakmároztak, ittak, bakalódtak egymással és a játszó gyer-
mekekkel.
A mámoros
legények
cselédeket, azok visítoztak.
A
fogdosták a
gyermekek
fel-
kakasként bámulták a nekiguruló szeÉs tényleg, benn a csrben már vég-
riasztott
relmet.
egybekapaszkodott egy Kati a teleki taBéla a jegyzöók Pistájával mindent végiglesett s mikor a kocsis tovább leg
nító kocsisával.
ment
másképp
magán, a két diák a Kati elé dobbant, hogy vagy megmondják, vagy nekik is. A Kati diszkréciója az is
könnyíteni
utóbbit választotta s a két diák, akik közül Bélának ez volt az els tapasztalata, boldog
kapzsisággal rágta a tiltott almát. Azután kivéleményeiket, elszomorodtak, leül-
cserélték
konyha küszöbére s hallgatagon bámulták az elforgó csillagokat
tek a
155
Az udvaron mind liliegbb lett az élveze*, a vendégek gyermekei belevegyültek a cselédkermesszbe. Minden pereben szélesen lép alakok jöttek ki a szobákból, nézték a kerítés mela holdat, köpdöstek, köhögtek, vagy a megkönnyebbülés boldog nyegését ha:llatták. Aztán — rnhájukat igazgatva visszamentek a szobákba, honnan kivöröölöttek a lámpák.
lett
—
A fiatalok, vagy
tizenhat lány s nyolc
vagy
kilenc fiatalember, kimentek a kert végére. Itt apró padok voltak, honnan látni lehetett a bevilágított síkságot, a csendes falu
egy részét
a hallgató hegyeket. Körbe ültek s szivükbe mint egy most kapott nagy boldogság duzzadt bele a pompás nyári éjszaka. A Kozma
s
—
—
kámtor Erzsike mellé ült. A szomorú, csúf kislány édes elgyengüléssel trte. Még arra sem gondolt most, hogy rettenetes anyjától féljen. Sarkadi, Miklós és János Juditot vették körül egy közös padon, ök nem voltak nagyon beszédesek, de igyekeztek elég kedvesek lenni az
elüt társaságban.
A
fiatalokkal tartott Veress
úr is. A jegyzék gazdag Irmája (Dombjuk egész hosszában összeért. Irmában felgylt a nyár, a Veress ráhajló
tiszteletes
mellé
ült.
eleganciája, a valótlan holdvilág s a boldog horizont. Fiatal, friss hangját nekieresztette:
158
— Éj van, csend és nyugalomnak éje... Utána énekelték. Még Erzsike is megengedte magának azt a ritka merészséget, hogy Ösztövér hangjával utána másszon a felszálló fiatal
éneknek, mintha
egy
lépett,
nak
majmot Az agyon-
cingár
eresztene egy felszök pálmafára.
ledömöckölt, megdermesztett, vénlány-
lanyhán most kinyílt a egy ritka aloé és magához ölelte a nagy nyári éjszakát. Közelehh húzódott Kozmához. Ügy érezte, hogy az szép született szegény
fiatalság,
mint
hangjában feléje mes hajlással.
hajlik, örökre
Ének éneket
szerel-
szomorú Azután a hangjuk
követett, vicfám és
váltakozásban.
véletlenes
maradó
egyszerre leesett, mintha egy ezüst kanalat tettek
volna
borzongás esett.
le.
f
A
nedves
volt.
Egy
kis
a bokrok közül, de éppen jól-
jött
Mindenki megtárult
mély éjszakát. Judit
szólt:
érezte a
lelkében
—
Miklós, mesélj
valamit.
—
ej-
hs
Miklós, meséljen, Miklós, meséljen!
—
kérték egyszerre a lányok és fiatalemberek.
Miklós nagyon élvezte az örök
jó volt,
banalitás
egy kissé szomorú,
mély
Ilyenkor mindenre kapható volt. összebújtak
s
refrénjeit.
A
fiatalok
Miklós kissé halk hangon me-
a hangja nagyon bemeai volt. Elmesélte az egyszer lelkeknek Trisztán
sélni kezdett, de
te
Izold történetét,
melyrl
itt
még nem
is
hal-
157
tántorgó hajót, a bvöá az egymásnai: lökött két fiatal test vég-
lottak. Elmesélte a italt,
a halhatatlan öleléseket, a leskeld irigyeket, a halálos ítéletet, az alvó szeretket az erdben s a tityimutyi Marc ellágyulását, a válást, a gyógyíthatatlan vágyat tetes hullását,
ígészen a fekete vitorláig.
Mindenki hallgatóit
mindenik lány Izold volt és mindeaiik fiatalember Trisztán. Kapál-atlan, si lelkkbl a halhatatlan virá,g belén yilt a znhanó idbe. Felszálló ének volt a fiatalságuk és kibontott szárny. Judit nagy szemeivel nézte Miklóst s és
balkevével kibontotta haját a holdnak.
—
A
mese végén Sarkadi tréfásan szólt: Miklós, ha most minket a pestiek látnának. Miklós mosolygott, hallgatott A Molnár Ilonka új mulatságot ajánlott:
— Játszódjunk verses megy juk
és
fel
találót.
Valaki
félre
mi egy ismers versnek egy sorát
ad-
talánynak. Aztán aki félrement, sorban
kérdez mindenkitl valamit és az illet mindig
a vers következ szavát teszi bele a válaszába. találja a pasas ki, zálogot fizet.
Ha nem
Elfogadták.
A
játék folyt, ka<íagtak. Sar-
kadi halálosan kezdte unni a dolgot, de Miklós
János mindent türelmesen velük csináltak. Miklós arcán ugyan mindnagyobb lett az árnyék. Sarkadi csakhamar megszökött. Judit és
nieg jegyezte: Jól tette, lott
ma
belle a Schönbsr^er.
úgyis úgy kiszál-
153
Közben a fiataloilíat Mikor megint
befttre.
csemegére,
beliivták kijöttek,
Mikl6s
már
nem
volt közöttük. Judit elnémult és borzon-
gott
a végtelen term
éj«2iaka eltt.
5.
Éjfél után kettire járt az
id
s
benn már
a csend, mint olvadt ólom, mindjobban elfolyta a szobákat. férfiakból csak néha szakadt fel
A
egy káromkodás vagy iijjonigás a kártya járása szerint. Elrehajolva, némán, megfeszült arccal néztek a
gépiesen ittak. teik
a
A
papirosokra. Közben lámpák lángjai vörösek lel-
fesftett
A
felizzott koromtól.
gyermekek bejöttek
s
álombután
ólál-
kodtak anyjuk körül, vagy székeken szunynyadtak. Az asszonyokból már alig jött a szó. Néha egyik-másik titkos hívást intett kártyázó férje felé, mire az Gorgonft rögtönzött az arcából. Általában ferbli járta, csak a szegény Imre kalá bérezett Pákeyvel s a barátosi káplúnnal. Az asztalokon, már na^gyobb bankódi is voltak. Az elvetett kocka szoron,gása ülte a szobát. Ilona már dühös volt, szerette volna kidobni ket s mindegyre tajtékos szavaikat sugdosott férje fülébe.
De Imrébe a
s
nbirtokló
férfit*
—
mormogta
vissza.
—
bor felhozta az
Menj, mert megruiglak
MiLla kezdette félteni Faroádyt s mikor az egy percre az udvarra ment, utána szadadt,
159
Fareády ráordított: — Az istemár egy percnyi mulatsá-gom se le-
kérlelni koz4(e.
nedet, hát
gyen tled! — Milla — kiszökött könnyekkel — a konyha felé ment viseoA s mert a koinyhában
—
Bár
el se
tavalyi névnapod rült
belle a kesejöttem volna hozzátok, a
találko7X>tt Ilonával, kitört
rség:
is
nyolcvan koronájába ke-
Jennek. Ilonában elszakadt minden kötelék.
den
Min-
amit
vendégei hátúhoz szeretett volna vágni, minden fog, amivel férje húsába ököl,
akart harapni, benne volt szavaiban:
— Ez már mégis nagyss^r! Az
részeges
potyán a mi nyakunkon és tesz szemrehányást. Hát azt hiszed, hogy én szokva voltam hazulról az ilyen társasághoz! férje itt dorbéz^ol
Én nem
voltara varróleány.
Millában, a gyáva, szétfolyó
Millábau
most vissziakarraolt a macska: Én varróleány voltam, de nem igyekeztem a lányom a kántor nyakába varrni. Különben, téged bolondnak tart az egész falu, érted, bolondnak. A lányod is szeretné már felakasztani magát miattad és a férjed is azt mondta Böjthéáknél részegen, hogy az rül-
—
tek házába való vagy.
Berohant az asszonyok közé, felkapta csipkekendjét, köszönés nélkül kisietett. BeJudit, gyere haza, Judit! kiáltott a kertbe: hívtak: Judit, Judit, hungok A kertben Erzsike kikiáltotta: Azután keres a niaiiiád!
—
—
—
160
—
Nincsen itt Judit, Milla néni. Valószínleg Farkas Miklós hazakísérte. Ilona bement s lefogott hangon robbant Na, hallottatok ilyen fel az asszonyok között. rongyost? A Milla eljön ide potyázni a züllött
—
férjével és
még nekem
szemrehányást,
tesz
hogy kiraboljuk! Csitító tták s
ez az izgalom kiverte egy
percre az álmot a tátongó sssemelíbl. Ilona,
mint mindig, ha pártot kellett szerelnie, megint kedvesebb lett s beftteket bontott fel aa
A
asszonyoknak. férfiak újból feketekávét Ügye, jó asszony a Kovács Ilona? kérdezte tlük. A fiatalok, megfázva, bejöttek a kertbl. Pákey tiszteletes úr olyan mérhetetlenül zabálta a másét, hogy kifordult a gyomra. Alig volt id, hogy kigurítsák az udvarra. Retkaptak.
—
—
A
tent
osnklásai,
A
bákba.
ráagása behallatszottak a szominden öklendezésére nagyot
férfiak
kacagtak.
A ból
kártyázás tovább
folyt.
Egy-két lámpá-
kifogyott a petróleum, gyertyákat kellett
A hajnal eltt hvös volt, az ablakokat betették, csak az ajtó maradt tárva. gyújtani.
A
sr
leveg volt és tele vad illatokkal. Az asszonyok megint elálmosodtak egy-egy aggódó tekintetbe ébredtek felé.
A
fiatalok ajkáról
úr közt kemény vita
csak
a megkezElek tisztámadt a kártya
is le-letört
dett nóta. Bajtalis igazgató és Sipos teletes
s
fel férjeik
161
során
majd egymásnak mentek. Kibékéltet-
s
ték ket, nagyot ittak utána. Egyszer mégis
megpihentek a
férfiak, Ilona újra friss feke-
pedig szerette volna leharapni
tét hozott nekik,
a fejüket.
Sipos tiszteletes öccse, Viktor sógornjével rég
megfázva tértek
nedves
vissza. Sipos tisz-
kim.ent az udvarra, de elvágódott és
teletes
nem
és
Sápadtan,
valahová.
kiszökött
szemmel
tudott felkelni. Felkapták, a szekere
szé-
nájába dobták aludni. Ott hortyogott belekovoredve a saját piszkába. Benn elénekelték a
Kossuth nótát
a másikat:
és
Nem, nem, nem, nem, nein, nem. megyülik mi innen el,
Nem
Imre hangos, parancsoló hangon tott
s
felduzzasz-
zsarnoki arccal beszélt Ilonához:
ez a fekete
nem
elég forró.
Nem tröm,
az én feketém langyos legyen.
nálok a háznál!
—
— Ilona, hogy
Majd rendet
csi-
Ilena odaköpött neki. Aztán
megint tovább kártyáztak. Nstényeik álmos, buta
rabszolgaszemekkel
kön-e.
Farcády
meredtek
kegyetlenül
Böjthétöl kért kölcsön.
A
a
veszteti,
sötét
már
gyertyák vadul
lo-
bogtak, mint egy haloíías házban.
Künn már tét lett,
világok.
lebukott a hold, rövid idre söde az ég mélyén tiszták voltak a forgó
A
kocsisok és szolgálók egybekapasz-
kodva élvezték az éjszakát Saabó
D«agsd:
Ai
alüodort falu
s I,
szerelmes lihegés
U
1G2
a lovailí csendes harapása halkzott. Mint a kárhozat tornáca, vörösek voltak a gyertyafénytl a ház ablakai, hol a nép pásztorai ide6s
genül, veszett testtel-lélekkel,
bnös nemvigyá-
a nép, a magára vak gyermek, buta elvágódásban lihegett két nap sötét robotja között. Néha fel-felhívott a kakas, de nem volt sehol Péter, akit emlékeztessen a szomorú Jézusra.
zíLsban etették az ördögöt. És
iiagyott óriási
6.
Miklós hazament. Vacogott a
Ío^ííi
a szürke
hajnalban. Valami végtelen szomorúság rá
s
a
dlt
harmattól nedves falu mint egy csendes
sírás bomlott a szemébe.
Néha
fülébe loholt
egy-egy hallott mondata az áliatembereknek,
kikben egy megátkozott
végs vitustáncát. meg kell halni, —
—
szép
ország
Nekünk meg
járja
kell halni,
magában. Haza ért. Szobája tragikus volt a reggel szürke vonaglásától. Mindenben egy nagy szoismételte
ronfgás feszültsége dermedt. Félelem volt ben-
ne
is.
—
Nem
fekszem
le,
megvárom a
napot,
úgy sem tudnék aludni. Felvette felöltjét, karszéket tett az egyik ablakhoz, leült, nézte a reggelbe lágot.
A
gyötrd
vi-
már oszlopai. Az
síkság messzi szélén a folyóról
megindultak a pára nagy fehér ég szürkéje
mind világosabb zöldbe ment
át.
És megint, mint a horizont ködfalából el-
cammogó
röfögve,
óriás disznók,
csemcsegve
kullogtak el az éjjeli ház alakjai, a borzasztó pásztohúsférfiak otromba nstényeikkel.
A
rok,
vezetk
s
a szegény,
jöv
nélkül születeti
fiatalok. Elvég telenüive látta a nagy asztalt, a tegnapi tanítólak minden tanító, minden pap, minden jegyz, szolgabíró laka volt, a pásztorok, az úttudók laka s az asztal az egész Erdély, az egész Magyarország, ahol tudatlan, vak, ittf elejtett tántorgó lelkek itták a halált. S a nyomorult nyájról, mely addig szétszéled, idegen farkasok harapják le arany gyapját, szép húsát. Szerbnek, oláhnak, tótnak, szásznak, zsidónak lenni vallás, melynek fanatizmusa ég tettekbe kergeti hívjét, hogy mint egy dogma parancsát, végezze feladat-életét vére egyházáért. A magyar egy régi buta, eunuk-sovinizmusba süppedve, vagy meg.gajdulva egy új buta kozmopolitizmus meg nem emésztett zagyvalékától, képtelen a tettre, a célra. Tótnak, oláhnak, zsidónak, az új, széles, világölel ragyogó elvek is új fegyverek, melyekkel kiverekszi helyét a történelem asztalá-
nál,
A
magyarnak
ez
is
ernyedés, feloldás,
visszahulló kar.
És
itt
önmagába
nézve,
belegyömösz-ölve
énje sötét végtelenjébe, rettent
vonaglások-
ban, mint egy kárhozatban, látta
önmagában
egész faját. Születette ^-alaki inkább hsnek, világ valló eposz
kilök
erejének, mint
?
Kül-
1G4
szeme íaláTkoszélí benne, mint egy gyzedelmi zászlóban, nagy átboltozó ésszel, szzi odaadással, egyetemes szeretettel. És mi lett bcllel Egy acaratrothadt gyermek, kirakatbaba, akit dédelgetnek és eldobnak s aki csak fájni, fájni tud. És amit alkotott egyegy elfogott percben, mennyire csak töredéke annak a nagy szépségnek, mely el -elmerül énje sötét csalit jából: nézd, benned vágyóik, áss ki, napot alkarok, embereket egybeölel megváltó szépség vagyok. És az élete egy sejében, h'ogy népeik"
kétségbeesett zokogás,
kisiUabizált szorongás,
hogy már nincs gerince, nincs izma, nincs akarata hozzá. Hol történt a hiba? Ki a hibás, ki a hibás?
Egy hang Judit
nyakába zott is
szólt szelíd hívással:
állt mellette.
vetve.
egy
Nagyon
kicsit,
Egy
kis
— Miklósi
kend
volt a
sápadt, zöldes volt, fá-
de nagyon határozott volt
az arca,
Miklós felrettent:
— Az
Istenért,
Jutka,
Háthia meglátott valaki.
hül éssel:
—
megbolondultál!
— Azután jó megeny-
Csacsi gyermek, mit keresel üt?
Judit leült s mint egy elre betanult két, nyuigodt-ersen mondta:
— Eljöttem, hogy szeretöd legyek. Ne nem
látott
meg senki Egy-két
szek s aztán hazalopózom.
mennek, azt
Nem
hiszik,
A
lec-
félj,
órát nálad
többiek,
le-
ha haza-
hogy már otthon vagyok.
igen mernek benézni a szobámba, Mo&t
1\jO
ölelj meg, tégy a szeretddé. Te leszel az egyetlen bolondsága az életemnek, máskülön-
pedig
ben nagyon praktikus leszek. Tizenkétéves koromtól vagyok beléd bolondnhia. Ha tudnád, hogy mit szenvedtem néha, mikor mint gyermekkel tréfálkoztál velem. Most úgy is nagy változások eltt állok. Te leszel az útravalóm, az egész életeniTe. Miklós egészen férfi s egészen jó volt, az
s
jóság felülkerült erejével:
—
Jutka, téged most valami nagy bolondság bánt. Menj haza rögtön szépen és alndd
Holnap elmegyek hozzátok, akkor elmondhatsz mindent, ami bánt. Te nagyon beteg vagy valamitl, fiatba egy másik beteg
ki magadat.
meg
fog gyógyítani.
Judit arca felviláglott. Már nem fázotl Szavaiban panasz és lágy könyörgés volt:
—
Ezt vártam tled. Enélkül szomorúan el. De mindjárt megfogod látni, hogy tévedsz. Ezt a lépést már a múltkor a mezn meg akartam tenni. És hányszor rándultam a végs ölelésre feléd, de mindig megütöttem a kezem valamiben. De mikor ma elmesélted Izold els ölelését az eltévedt hajón,
mentem volna
tudtam, hogy az elkerülhetetlen perc elérkeSzerettem volna ott, az ostoba libák és
zett.
gunárok eltt, neked rohanni, rád bontani a hajamat, eltakarni téged a világ ell s ma-
gamhoz szorítani halálos öleléssel. De nem ez ami meg fog gyzni téged. Látod, én a mi
az,
16G
gyeTmekkoTomtól tudom, a szépséggel ém csali mvészn, vagy leigalább is egy nagyobbistílú koilcoitt lehetek. Mit csinálna ©gy pap, vagy egy adhivatalnolí ezzel a szépséggel abban a három szobában, amelyben le kellene szuszogni az életünket! Ügy készültem erre a Faroády tiszteletes úr lakásán, mint ahogy egy vizsgára készülnek. És minden segített benne, a vérem, az anyám lágy&ága, az apám káromkodásai és az adomái, minden. Most figyelj ide, ha szeretd leszek, c^ak a szerelmem kapod szzen, a testem nem. Ém már nem vagyok leány. Eladtam magamat ötez.er koremáórt Sohönberger-Sarborzasztó
házunílcTD-ain
Iiogy ezzel
kadina)k.
Miklós felugrott s mint egy megsuhintott kard villáin t ki belle: Oh a gazember! Lefogom lni, mint egy
—
kutyát!
—
Sohase ldözz, Milílós, és ne mondj oly nagy szavakat a szegény Sarkadira. Egészen jó fiú és olyan jól meg tudom vetni, ö egyáltalán nem hibás. Ne hidd, hogy a dolog elzecsábított el engem. tes alkuval történt s hogy Olyan libának látszom én? Én olvasott kultúrlény vagyok. Sarkadi korrekt volt, lelke éppen
olyan vasalt volt, mint a nadrágja. Én szédítetel napról napra jobban. Ez volt az én tanfo-
tem
lyamon, meg a véremnek is kell ez a játék, ö kétmenekült ellem Pestre, én visszacsaltam s egyszer csak lehullott, mint az szi légy.
szer el is
1G7
Miüor aztán minden megvolt, akkor nagy kedélyesen megmagyaráztam neki, liogy ez nem az
szép szemeiért történt.
Hogy nekem
kell
mennem,
megfutni a pályát,
érted, kell,
Pestre
amire születtem s hogy nekem ezért ötezer korona jár. Krajcár nélkül csak nem mehetek Pestre. Ha láttad volna, milyen blattot vágott.
De
azért
nagyon korrekt
és
elegáns volt. Ne-
gyedóra alatt nálam volt a pénz, még szép borítékba is tette. Ott rzöm most a fiókom alján, az egyik imakönyvemben. Most belátliatod, hogy szeretddé kell, hogy legyek, hogy egyszer lélek
is
legyen az ölelésemben. Ez
lán szerencsét fog
ta-
liozni.
Mintha valami kidlt nagy fa esett volna le benne. Nézte a lányt és nagy szomorúság voltak a szavai: Szegény Jutka, szegény Jucika. Mililós Judit mellé állott.
—
Többször, gépiesen cirógatta rá a nevét a lány hajára. A lány, mint egy dédelgetett gyermek, össizehúzódott s megmélyült szemét nedvesség öntötte el.
—
Szeress, Miklós. Csak ma reggel szeress. Azután mindketten mehetünk a magunk útján.
Miklós átölelte Juditot. Mellét fekete sírás rázta. tele
Érezte,
van
hogy mindkettjük fiatalsága
halállal, elrendeltetett ítélettel. Az-
után dacos harag s az ölelés dühe lobbant fel benne. Felkapta a lányt, a divánhoz vitte Künn már feltört a nap s nagy, fényes meleg lapban hullott reájuk
1G8
öt óra íújoan, mikor a vendégek egy széledni kezdett, János
is
ró-ize
hazafelé vette útját.
Közben meggondoita, hogy Miklós ilyenkor nem szokott lefeküdni. Megyek, megnézem,
—
hátha kapható lesz egy sétára. Felvídámult léptekkel ért oda. A ház hallgatott. De az ablakok eltti virágokon már döngtek a méhek és szállt az illat. Lassan benyitotta az ajtót. Lábüjjhegj'en ment be a bels szobába. És ott, mintha a Trisztán és Izold meséje ismétldött volna, a nagy hever díványon feküdt Judit és Miklós, majd-
nem
egészen meztelenül. Aludtak, Judit nagy,
fényes haja, mint egy mozduló folyam, ráfolyt
Miklósra.
János megállott
és visszafojtott
séggel nézte ket. Mintha füleivel
gyönyöris
hallotta
volna ket, mint egy napnak szök kacagást. Saját vágyain, saját szerelmén át még szebbek voltak. Jó meleg járt testében, mint mikor látjuk, hogy valaki jóétvággyal eszik valamit,
ami öröm a mi életünknek. Azután elmosolyodott: — Itt, úgy látszik, nekem a Marc király
—
Lábujjhegyen a karszékhez ment, vette a Judit kendjót és betakarta ket. Ismételgette: -— Milyen szépek, milyen szépek. Hazamenet, aztán mindjobban fúrta agyát Vaj jen elfog ja-e venni Miklós? a dolog: Aligha. Holnap beszélek vele. És ha nem, Juszerepe jutott.
—
dit m.ég az én feleségem lesz.
Milyen szép
van és milyen szép gyermekeink lesznek.
t<íste
ni.
Már
FEKETE GYERTYÁK
a má-:cdikat harangozták, Farcády úr iiignjjban, mosdíiílanul, püffedt
tLszteIe'.€s
szemaljakkaJ, ajkán fekete szederjével, keresgélt. türelmetlenség kirugdx>sofct belle:
A
—
Már megint hova az Isten fenéjébe tettétek azt a bibliát? Kett van és soha nincs egyik sem kcz.nél. Az Isten látott ilyen háztájat, ahol sommit sem lehet megkapni.
— is
Csak nem kívánod, hogy a bibliádra
én ságyázzak! Elég baj van a gyermekekkel
és az egész házzal.
Meg
— méltatlankodott — Neked van bajod!
gam,
nem
ölhetem ma-
Milla.
Ugyan mi bajod van neked f Te zongorázol, selyemruhában jársz, nagyságos asszony vagy. Nekem már sa attilám
közzé
is
olyan,
hogy szégyelJek az emberek
mennL Miattad néz úgy
ki a ház, mint-
egy harrainckrajcáros bordélyház, miattad keveredem össze az egész világgal. Sájri, ha öt
170
benneteket. Mindjárt a
gozzák
s
még teksztusom
harmadikat
haran-
sincs!
Az
utóbbi napokban állandóan felhs volt a tiszteletes úrnál. Az Ilona-napi jelenet végellenleg megindította a harcot a lappangó ségek közt. Milla másnap addig siránkozott,
amíg
ezt az
imbolygó
lelket beleheccelte
egy
pózba, hogy ezt a levelet írja Kuntznénak:
liösi
— köd
Ilona!
volt.
tzhelyénél
A
Maga mindig önz ós gylölvad indián megtiszteli a háza
ül
idegent és
maga
felhasználta a
Qevenapját, hogy meghívott vendégein rúgjon
Mi elmentünk magához jóságból, mert nem gondolhatja, hogy egy Farcády Jennek megtiszteltetés a maga meghívása. És maga még szemünkre meri hányni a potyát.
egyet. azt
Méltóbb vagyok úri nevemhez, hogysem felhányjam azokat a napokat, mikor az én házam pazar vendégszeretettel tárult meg maguk eltt. Követelem, hogy állítsa rögtön
mindannak, amit elfogyaszakar senkinek adósa maradui. Maga szemére hányja az én kis szentemnek, hogy varróleány volt. Nem tudom, hogy magának melyik se fetreng a góthai almanachban, vagy talán az apja irnoksága viszket ki magára, hogy úgy vakarózik. Én próbálkoztam szépen magával, de n maga sötét lelkének mindig gylölet kell s azt hiszem, hogy színét veszti a virág, amikot össze a számláját
tottunk,
Farcády
Jen nem
171
maga
A
ránéz.
férjét,
a szerencsétlent
nem
lii
báat-atom, elég áldozat ö maga is. De vigyázzon, tudom, hogy eddig is kikkel rágódott a
becsületemen s jegyezze meg, hogy ezt tovább nem fogom trni. Farcády Jen még mindig eJég valaki arra, hogy ökle egy csapásával szétverje azokat, akik a hatalom uszálya alá húzódva, sérthetetleneknek hiszik magukat.
Farcódy Jen. U.
i.:
—
A
számlát, ötéves
A
számlát várom!
rongyos!
,
aki
A
fia születéséért.
gyalázatos!
koszos!
még nem
Ugyan sovány egy
tét!
ezek
fizeti
meg
törtek ki Ilonából
a
a bábát az
írnok úr az én apám!
Az én apám
A
ircdatiszt volt s tisz-
az egész Kolozsvár.
telte
ö
fizette ki
Rágtam a
falat! s
—
ggös
becsüle-
Körülbelül megvetéssel
dobta el a levelet. Azután újból felvette, berohant Kuntzhoz s csukló sírásba rázkó
—
Látod, tled a világ csúfja lehetek. Mindenki rúghat rajtam egyet, te nem tördsz vele. Az egész falu mondja, hogy Kuntz Imre miatt akár agyon lehetne ütni azt az áldott dott.
asszonyt.
Késbb
aztán
lecsillapult s
ravasz, ka-
nyargós esze felülkerült. Ö maga tiltotta meg férjének, hogy valamit tegyen. Elment a jegyzékhez, elolvasta a levelet, igyekezett kimutatni,
hogy a burkolt célzásban
és
fénye líetés-
ben mennyi sértés van Domokosékra
is.
A
172
jegyznek már régóta útjában szélyes elleuzéki kortes és
nyen mit.
állott ez a ve-
azon a vélemé-
is
volt, hogy most már tenni kellene valaMegszerkesztettek egy rövid, sért, de
nem perelhet
Farcádynak. munkaerejével nekiállottíik a faluban adatokat gyjteni a papék ellen, összeírták, hogy mivel tartozik a bábának, a fuvarosnak, hogy káromkodik, milyen a családi élete stb. stb. és hogy már évek óta nem tud felmenni a katedrá.ra. Hogy levelet, elküldték
Azután az Ilona hisztérikus
ez
már
tarthatatlan helyzet, hogy az
falu fenyegetzik,
hogy elszakad az
egész
si
hittl.
És hogy ez igaz is legyen, vetették a parazsat a lelkekbe. Ilona egyszerre csodálatos kedves és
bkez
zel tle,
senki
lett és
akinek foga
sem ment
el
volt a papja
üres kézellen.
A
falu két pártra szakadt, mert a szerencsétlen
pap mégis
friss lélegzet
és fentartott lobogó
volt és sokan hívek maradtak hozzá. De a jeg^'zéktl és Ilonáéktól sokan féltek. A harmadik harangozasra megmozdult az egész falu. Ma elnéptelenült a sürgs mezei munka, Istenhez futott mindenki, mert úrvacsora volt új búzakenyérrel s mert híre
ment, kitl, hogy,
nem
lehetett tudni,
pap ki fogja prédikálni „ellenségek"
is
az
hogy a
ellenségeit.
Az
a bizalmasok ellia-tározták, hogy azért
hallották
ezt
szönnyliödéseibl és is elmennek, hogy a torkára forrasszák az esetleges merészségeket. Az egyik szomszédfalubdl
173 felikéHék a fanitót,
©Ifogulatlan tanuk
zenek
fel
Kogy idsebb
fiával
— miat
—
legyen jelen és jegyezminden „olyasmit" észrevétlenül a
pad alatt
Az augusztusvégi nap derült, tiszta volt a sötét emberek felett. A templom körül, a sírhantokon, a megbékült falu apró dombtetin már szirózsa nyílt és ökörnyál csillogott. És lenn a gyökerek alatt meztelen csontok: elrothadt gylöletek és kiemyedt öklök pihennek. Hogy a halál tanulsága nem üvölt ki a sírokból, hogy az örök folytatás ne taposná mindig a tegnap szörny útját. A templom balkapuján az asszonyok, jobbkapuján a férfiak mennek be. Elöl, a fkapa eltt felvirágozott legények s fíaíal lányok állanak. Az sorfala közt megy be a pap és 6k csak utána dobognak be. Benn már fagyott várakozásban ül az idsebb falu. Ott ül, jobbról az els sorban, a Kuntz- és Domokoscsalád és a két tanú. Az öreg Böjthéék is csa-
k
ládi tette
padjukban vannak.
A
két tanú elkészí-
papírosát, ceruzáját a térdire.
A
falu
ket. Lelkekbl Eifázott csend van, csak az orgona pedálja nyög néha egyet. A kántor is helyén van már, mint katona a nagy csatán. Mert érzik a leveg feszültségében, hogy itt nézi
harctér van, sötét szivek Earmos
csatája.
A
katedra eltt van egy kis fekete asztal. Ez eltt állva szokott beszélni a tiszteletes, mióta szédül a katedráin. Közbül az
Ur
asztala ékö-
174
sen
mcitterítvo.
Pajta letakarva a mcstöro-
a kiontatott vér. Milla is bejött Judittal
tett test,
és
Sárikával.
elegáns és összeszedett annyi tartsa magát. Judit szépbüszkén hogy ert, átmegy a szemeken, mint sége egy percre
Milla
ma nagyon
egy felsbb parancs, egy sodró hívás az elA katedra mellet/ti veszeitt paradicsom feJé. öreg papszékbe ülnek.
Megjön az öreg Schönbergemé is a fiával, hogy lássa, mint tépik egymást a filiszteusok.
Az öreg úr otthon maradt,
nem akar
hallani
nem
lesz tanú,
semmit senkirl.
Belép a tiszteletes úr. Vad tiprásban utána jön a fiatalság s elhelyezkedik a padokban. Virág-, csizma- és leheletszag van a le-
vegben.
A
tiszteletes
ürességein, az
Ur
átmegy a közbüls nagy
asatala mellett. És amint ez
a sápadt, egyenes, tragikus ember, az arcára rádermedt lángolással átmegy, mégis pap, kimagasló pásztor, pusztában kiáltó szó. Sze-
gény hullott pap, tévedt Ahogy a padhoz ér,
szó.
pásztor,
elferdített
kántor és
orgona
nekizendüi:
S^kölködÜYik nagy mértékben, Segedelem nélkül.
Az si
zsoltár meglöki az embereket, kibellük az istensaomjae, tévedez barom. És ez az ének egységes folyóba so-
bg
s
175
dórja
ket
a végtelen felé, megcsordalása volna. Hogy ítélhessen jól az, akit így beesapnaki Az ének után egy percnyi halálos csend van. A kurátor elszalaszt egy böfögést, mindenki ránéz. Újból felreszkeí az orgona:
mintha
s
lígy terjeng
e-íyetlen
szív
Mint a szép híves patakra
A
szarvas kívánkozik.
A
pap az utolsó sor eltt feláll. Mindenki nézi, mindenik szeme horgony, mellyel ebbe a sápadt, beszél arcba beHorgonyozza a lelkét. És ma csoda történik. Nem a kisasztal felé megy. Hanem lessan, lassan, fel a katedra lépcsjén. A csend olyan, mintha valaki kétségbeesettet kiáltana. Amint fennebb, fennebb megy, megtisztult arcán végtelen szenvedés van. Felér. Megáll, összeteszi a kezeit.
Kövid imát mond. Azután: Kedves atyámfiai, egyházi
—
alapígéi
megvannak
beszédem
írva a Máté-féle evangé-
lium ötödik részének tizedik versében. Fentnevezett helyen az Urnák igéi ekkép vannak megírva, kérlek, hallgassátok meg keresztyénekhez ill figyelemmel.
Nagy
zúdulással állottak
fel
s
a
Idtáiott
szájak és kilátott lelkek kíváncsiság és borzon-
gás voltak.
—
Boldogok azok, akilí háborgattatást szenvednek az igazságért, mert övék a meny
•
nyéknek országa.
L76
Lcültelí.
A
szolíolt orrfúvás. csemcsssiís,
izsés-mozjiás most elmaradt.
Nagy
felíiigi'esz-
A
két tana ke-
idk
nehéz anyagi
hallgatás volt a templom.
íett
zébe vette a ceruzát.
A pap beszélt
Az
utolsó
gondjai, a sok hcrce-hurca
mélyebbre szánmost miu-
tottak át az örökölt szép szavakon s
don szenvedésével
nak
beszélt. Mintlia fiatalkora
áloméposza újult vokia köréje,
tiszta
szz
fiatalsággal beszélt az elásott álomról: az eny-
emel
hért
célnaik szentelt tiszta,
ers
életrl,
nagy perérl, a megölheíetlen De hogy mi ez az igazság, nem
az emberi élet igazságról.
mondta, talán benne is csak egy fényes köd, egy kárpótló ismeretlen jóság volt, de a szó olyan szép lelkek.
volt,
Azután
hogy lábujjhegyre állottak a beszélt az igazság ellcnscgei-
ármány embereirl, akik mindenáron üldözüv az igazság apostolait. Zúgó löl,
a
gg,
fezavai,
érdek,
mint
sötét
zuhatag sodra, hullottak
Lélia -— tudtán kívül
alá,
— mondatok lüktetiek
rajtuk a Petfi Apostolából.
A kt
lanu
.it
nem
jegyzett, az „ellenségek" lesütött szemmel, moz-
dulatlanul hallgattak, a nép, mint egy köny-
ny
lapda, sodródott papja szavának szelével.
Végén a mártirhalálon, poklon tüli
és
tzön
keresz-
gyzelemrl., a csontokból, vérbl, hullák-
ból összegyúrt igazság olthatatlan fellobogásáról beszélt.
Az ámenkor a nép
lásán lehetett látni, hogy
itt,
na,gy feímozdue sck
egysze:
177
élit megnyerte a perF. Az ének mcst mint egy nyert gyzelem hangzott fel:
lélelc
A
Sicnnalz hegyén, Ür isten. Tiéd a dicséret.
A
pap
lejött,
az úrvacsoraoszt ás elkezdés még pá-
dött Kuntzók, a jegyz családja
ran elmentek. Ilona, jobb híján, ebben a monKiköpném az Ür datban bosszulta magát: Domokos, aki ^^estét, ha tenné a számba! mint ember okos, mint kormányzati tényez Azért tárgyilagos tudott lenni, megjegyezte:
—
—
—
ilyen jól rég
hogy
jól
nem
beszélt.
És meg
kell adni,
alánk nyalt.
Féltizenkett múlt, mikor a nép szétoszlott a templomból. Elbb körülállták a tiszt-eletcs urat, ki holtra fáradva, sápadtan, nagyon ne-
mesnek, tisztának és mártimak érezte magái. Az egyik székely szólt: Jól megadta nekik a tiszteletes úr. Meg is indult az orruk vére. El is sirültek hamar, már az Ür teste sem kel-
—
lett
nekik.
De azért a korcsmában, mikor már csak magukra voltak, akadt székely, aki nem helyeselte,
hogy a
tiszteletes
tézze el az ellenfeleit.
úr a templomban inaztán dühös vita
Ebbl
keletkezett.
—
Akinek nem inge, ne vegye magára. ha kiprétUkálhat mást, én is odakiálthatom a katedrára, hogy adja meg a ta-
— De
valyi fa árát. Szahó Dezs: Ai eCsodort faha
L
13
—
Az más, pap, te pedig esmk Ggy büdös paraszt vagy, mint én. Az
öreg Büjthe -- inoghatva és átmosott
Icleildvel
egy hízctt
küldött a papnalv. delt,
pulyikiit és két liter óbort
Do
Miklós, ki
ma
náluk ebé-
akadékoskodott:
—
Lássa, Böjtbe bácsi, éppen ez a fene
na^íjy lír.íás
a baj,
templom
a
és
hit,
A
kaíIiclikuso.kriál
a paptól külön
ének, ima, pihenés, vigasztalás.
is:
Egy
maga
a
hitvallás,
üres refor-
mátus templom négy diderget fal. Ha a katholikus pap semmirevaló, a hív mégis egy véd óietformvában él, meiy vezetés és eiöforrás. Nálunk a vallás a pap. Ma, mert Fareády jól povedált,
Kuntzóknak
hát a kálvinizmus és
jöv vasárnap
ho,-y
az,
a jegyzéknek nincs
igaza.
a
Ha
a vegetáriánizmu&ról fog ilyen
szépen zúgni, akkor a kálvinizmus a vt-^etá-
riánizmus
]e32;.
Ugyan micsoda megkötöttsége
van Cigy kálvinista papnak a mondatok '.erén? É3 az a nagy bibi, hogy a fajmagyarság egyik legáltalánosabb lelki mozdítója idejétmúlt lenzék, negatív valami,
legfeljebb
egy
el-
tem-
peiramentum. Mikor a dernoikrácia na.gy összeharapá'sábnn húsba ég dogmák kellenének, raelyek tettre, tettre és célra hajszolnának
mindenen
keresztül.
A
papi családnál nagy melegség voli ezen a napon. Jen nagyon elérzékenyült, tiszia és apai volt az ebédnél. Mindemkinek utána hagyott mindent.
Az ajándékbort együtt
itta me:^
173
a csnláddal, a gyermelíe'k szeme átíéayesedett. felolvasott nekik most század szór egy részt az Apostolból. Milla eizon^o rázta a Két gránáícst s közben mcndta: Ha most sem törte ki a fráz Ilonát, hát örökre
—
Ebed után
—
—
fog élni.
Ahogy a p^eptemberi esk
megjöttek, Mik-
falu. Mint egy duzzogó tigris loholt a szobájában, dolgozni r-em tudott, szemeivel majd véresre harapta ax
lósnaik
nagyon súlyos
lett
a
Sarkadi már Pesten volt. Böjtbe Jánossal pedig nem lehetett összeveszni, akárhogy kezdett hozzá s ez
egybebomlt világ szürkeségét,
bosszantotta
önmaga
ellen.
Néha
nagyokat
ivott s holtdermedten aludt utána. Egyik nap levelezlapot kapott Sarkadiíól a rendes kávé
—
váházukból. Aláírta az egész társaság: É3 ekkor az unott Pest, m^^lj annyi-
runk.
—
szor megégette, megint új boldogság ígéretével lobogott fel benne.
Elhatározta, hogy
másnap
elutazik, fuva-
És nehogy addig elbúcsúzzék valakirl, a szomszéd faluba ment, ahol a korcsmáros gyermek kori játszótársa volt. A kis korcsma a faln rost is fogadott, aki az állomásra vigye.
szélén volt s ablakaiból ki lelietett látni aa
szi
mez
szeszélyét
nagy vigasztalanságába. Itt minden teljesítették, minden hóboríjánrJc 12»
180
A
utána
iátszattalc. szuMaáiüz pü.rasztl<ein énéébe óriási tüzet rakatott, a liatalmas diófa-
mint
asztalt,
e;íy
nagy
ravatalt, telerakatta
ég
gyertyákkal és úgy kezdett inni. Estefelé, niikor a mámor nehéz volt benne, bejárta a sáros falut, összeszedte a gyermekeket, elhozta
a korcsmába és sorba állította ket. Egy óránál tovább énekeltette a zsoltárokat velük.
A
faggyúgyertyák és
és üres
üvegek közt végigdüll
úgy parancsolta utoljára a
halotti nótát:
Kitették a holttestet az udvarra,
—
Ezek engem temetnek — mondta a bámuló korcsmárosnénak. Azután pénzt osztott a gyermekeknek, kikergette ket s úgy jött rá ültében az álom, mint a gutaütés. Mikor vonata reggel hét órakor beszuszoszemben a vonatmintha a sinekre dobták volna véresbozontosan gurult fel a nap. Ez rengeteg ert gott a Keleti pályaudvaron,
—
tal,
lobbantott belé. Lesz, lesz valami, amiért érde-
—
amiért majd lehet akarni. A Rákóci-út rohanása, a bódult összekönyöklés, a
mes
élni,
zúgásba Itt,
öml
zúgás újra
él
életté dörzsölték.
ahol a tett örök szüretjét toporzékolja, az
akaratok vad finisében benne is felgyúltak a lángok. Szobája fenn a Várban volt, a Weorbczy-uccában, két ablakkal a folyton szület városra és a Dunára. Amint szobájába belépett s kitárta a hatalmas ablakokat, mint egy óriási
181
diadalmas kitáigulása, robbant eléje a megl-áxt város. És itt ez a nagy óletroliani, mint egy bibliai zúgó szél, teljes szélességre bontotta benne az összebullott, elsülyedt vitorlát. Mint egy damaszkuszi szó, úgy villant izmaiba egy új honfoglalás gondolata. Feltenni balhatatlan sarkantyúkat, rápattanni a magyar fajra, bedöfni véres elevenjéig, hogy hulljon a vér, és ránduljon az izom be-lélegzás, életénelc
^gy
gyz
új
nyugvó agyak
versenyfutásra. csendjébe,
Berontani a
felkiáltani,
felüvöl-
a demokrácia kikerülhetetlen birkózására. Meghódítani az egész életet, úrrá tenni a rablott, balek magyart minden piacon, minden versenyen. De nem ököllel és bitor törvényekkel, nem múlttal hazudni el az új életet, hanem az ösztön bels lökésével, mint egy megszállás, mint egy folyton tettbe ég rögzött teni az akaratot
gondolat. Beléitatni ebbe az emberanakroniz-
musba a demokráciát, hogy
életéhes
dühvel
rohanjon kereskednek, bankárnak, újságírónak, politikusnak, gyárosnak, katonának,
m-
vészinek s naJc,
ha már
kell,
hogy legyen, uzsorás-
csalónak, de kihasznált és megcsalt so-
hase legyen.
Egy
új,
minden eddiginél belsbb
mozdítóbb forradalmat fújni tüzes széllel az izmokba, a magyar fajt minden versenyképes és
gondolat,
minden alkotó
tett,
minden
ges szépség hazájává tenni. Délután öt óráig otthon dolgozott, delni
is
a magával hozott batyuból
egészsé-
még
ebé-
ebédelt.
182
Akkor
aztán, a végzett
mimka ggös
jáleséeé-
átment Pestre, a dumaiparti kávéházba, hol ilyenkor megszokott írói társasága tanyázott. Mikor megérkezett, már együtt volt a társaság, közte Sarkadi is. Tüntet örömmel fovel,
gadták.
A
finom
egy kicsinyke, tömörített finoman és mélyen üdvözölte: Csakhogy már köztünk vagy Miklósom, legjobb önmagunkat találjuk meg újra, ha te köztünk vagy. Sziklai,
kultúrpillula,
—
— Köszönöm
az utolsó
jobban értem magamat, és
—
novelládat,
megértn Felletár tanár úr. — Ez az, ami egyetlenné avat
kesedett a kis Fekete Izor,
azóta
mondta szerényen
—
—
lel-
hogy téged
ol-
téged
vasva az ember új meg új tájékát fedezi fel önmagának. Olyan vagy, mint a bányalámpa, folyton új és új mélységekre csillansz rá. És micsoda elgondolás, micsoda mvészi
—
mennyi feszültség a szavakban, a gondolatoknak milyen hatalmas ívelése és mennyi akajrás,
ájult szépség!
—
gargarizálta
fel
a divatos
kritika kedvenc S25avait Sebessi Tibor, a csinos
akinek
két
„cizellált"
szonnetje jött a Kultúrában és ezzel
úgy hozzá-
pénzes
jogászgyerek,
ragadt az irodalonioz, mint a cigarettavég a guruló hólapdához.
Mindenki igyekezett a maga
jól elgondolt,
kikészített szavát elhelyezni. Beszédjük divatos új
szavakkal és modern
mondatszerkeze-
ISJ tele, amiket úgy használtak, mint valami kitüntet sarzsit. Csak Záhodnik, a költ és Madarász, a regényíró hallgattak, nehogy mondatukat meghajlásnak vegyék a Miklós zsenije eltt. Az írói asztal egy kissé távolabb volt a többitl, egy Dunára néz ablak mellett A kávéház zsúfolt közönsége meleg zajba zuhogott össze, néha kíváncsi pillan-
tekkel volt
tásokat vetettéi az
ság
felé.
És azok
is
egybegylt halhatatlanúgy tudták, hogy egy
darab irodalomtörténetet hordoznak a vállukon, különösen azok, akik semmit sem hordoztad, mindenik aicán látszott, hogy kirakatban érzi magát. Azt az énjét vette fel mindenik, amelyik a legkevésbé volt az övé, de amelyiket ggjével, hiúságával leginkább szeretett volna megélni. Mintha apró kis görnyedt klaunok óriási maszkokat tartottak volna verejtékezve
maguk
tellektuális zsidó
eltt.
A
kis Sziklai,
s
család utolsó hajtása,
karjára támaszkodott, mély, finom,
infél-
meírért
kul túriélek volt, elszélesült ajkán a mindent
megismerés keser mosolya fagyott. A ravasz, boncoló éles esz kis ember körül, mint egy összeroncsolhatatlan krinolin. puffadt az iro-
dalmi tekintélye. Irt versekéit, sápadtakat, finomakat, megérzket, szegény kis versikék olyanok voltak, mint az aggastyánok késn szakadt albinó gyermekei. Próbálkozott novelis, de örökölt éles skolasztikus esze a
lákkal
politikai és kritikai térre vitte, ahol
bámula-
tosan
a
meg
tudta látni a másoli okoslcodúcánals nem egyszer hasznos dol-
bibijét s tényleg
Elször rendesen azt mutatta ki, hogy X-nek nincs igasa, vagy ha igaza van, nem úgy van igaza, amint hiszi és végezte azzal, hogy a dolog úgy van, ró ahogy azt már — mindenki más eltt got látott és mutatott meg.
—
gen megírta. Egy-két közismertté ismételge tett paradoxona volt, melyeken fejedelmi önérzettel lovagolt, mint egy manókirály az egerén.
Affektált stílusa, kultiirkodó
modora
roppant hatással volt az irodalom aprószentmagatartását a végtelenig ismételgették újságokban és folyóiratokban. Az be nem csapható éles szeme néha az sbecsület vonzalmával villant fel egy új, tisztító forradalomra, de a rettenetes pénz és hiúsága szajhává teli ék s minden igazság igazság tudott lenni a pennáján. Néha talán jeire s szavait és
végtelenül szomorúnak találta ezt az
is
el-
aprózott életet s az örök maszk unalmát, de hiúsága, költséges szokásai tovább rángattat-
ták vele a rádermedt vitézjánost.
Mint egy jóllakott vadkan torpant az aszMadarász Bandi, ers, bozontos sárga
talra
maga
zömök, alacsony termetét egy nagy erponttá gomolyítva. A társaságban volt a nép, az irtatlan serd, a fejét
elé sunyítva,
titoiczatos vetés.
A
paraszti családból szakadt
keményfej magyar toppant az irodalomba
tényleg s
nagy
erkkel
egy-két munkájában
185 fajánalc
De a
legmélyérl sikerült hangokat
ers
borzasztó verseny az
sodorta.
Amint úrrá
tépnie.
fejét is el-
felvette az együtt
lett,
rohanók pózait, bneit, hiúságát és ezerbe aprózva magát, könny munkákban paza rolta szét nagy tehetségét. A demokrácia eltépte azt az idt, mikor az éhes költ a halhatatlanságért felajánlotta a múzsának étvágyát. Mintlia könyökeire,
lábaira
is
tollakat
kötött volna, valóságos írói csimpolya
lett:
záporozott belle az újságcikk, novella, regény
minden lapot, folyóiratot, kalendáriumot hasábokon fetrengett végig. A rohanó piacon meg kellett ra.gadni azt a percet, mikor nevének magas árfolyama volt. I^Iost már nemesi s
származását
is
ki tudta
kellkép demokrata
volt.
mutatni,
Ur
lenni,
egyébkén;
magához
tépni a bestia pénzt, nyom.ni a latban ebben az
egyetlenegy életben! És ez az ember, aki lán az irodalom egyik felszök jegenyéje voína, kLs erotikára hígulva,
olcsó
talett
népiessé-
gckre tördelve volt jutányos kosztja a zabáló kul túrtömegeknek.
Ádám csutka ját
elretolva, vékony nyakát
Záhodnik Károly nagy fekete szemeiben titkozaíos mélynietzschei gyötröttségbe csavarítva,
ségeket hömpölyögíetett.
A
szláv származítsú,
nagy kultúrájú fiatalember egyike irodalom legcsillogóbb neveinek. téllyel
nyomta
volt az új
Nagy
tekin-
társait s ezt legelször is tudá-
sának köszönheííie. Míg a többinek olyan volt a
gyermekszobába
mveltséííe, mint egy lött lexikon, hol
a legszeszélyesebb
zül-
véletlen-
ben hiányoznak a lapok, neki széles, hatalmas mindenre tudott idézetet, bibliográfiát s bámulatos emlékezeirodalmi mveltsége volt, tével
minden
vitát
agyonnyomott.
hordta önmagát, mint
Végtelen
magát
érzékenységgel fáslizta körül
egy indiai
s
úgy
bálványt,
melynek els rajongó imádója önmaga
volt.
Szegény, vézna testét félrevonta az élet közvetlen zuhataga életre
finoman
gozni. Irt
s
elöl, de a könyveken átszri néha mélyen tudott visszhan-
Vörösmarty-,
Arany-,
Eilke-, Verhaeren-verseket,
Vörösmarty, Arany, Richepin, haeren.
Betk
Richepin-,
szebbeket, Rilke,
mint Ver-
között eltengett életének az volt
hogy melyik írón át fejezi ki magát, lírája a férfi, kivel ölelkemint ahogy a zik. Nyelvének csodálatos zenéje volt. Ez az életre nem termett, minden töviskére halálosan vonagló ember úgy menekült a mesteri és mesterkélt formákba, mint mások az alkoholba, a nbe. Egész csomó szó-zsonglr fakadt nyomán, akik a költészetet valóságos szótennisszó tették. A térdéig sápadt, ha írót, könyvet említettek eltte, mit még nem ismert, ha valakit olyan dicsérettel dicsértek, a
lírája,
n
amilyennel
t
kisebb kritika lan harapás.
még nem is
fájt,
dicsérték és a legmint egy gyógyíthatat-
1S7
Lehetetlenül tarka ruhában
kalapban, amit
mvészinek
talált,
becsületesen
és
exotikus
modernnek
ós
a szegény Lipták Margit
igyekezett lehetleg szf inkszhez hasonlítanL
Ez
ers tehetség n, akinek nem voltak szelátásra, fülei a hallásra, nem tapintott, nem ízlelt, nem szagolt, minden érzéke vak-
az
mei a
ablak volt a világ felé, mégis csodálatos er vei tudott bizonyos életeket és milieuket ma-
gába szívni ket
és kisugároztatni.
mélyükbl kiépülésük
utána tudott követni, bels
minden
titokzatosságával
Bizonyos lelkepercében
minden
szétgyökerezésük megírni.
Minden
egyébben bódult-vakon botorkált, ízfése sohasem érte el egy átlag-varróleányét. Az egyszer, nehéz anyagi viszonyokkal küzd az els hangosabb sikerek után belekerült az áradatba, ös egyszer jóságát szégyenkezve dugta el, mint egy mostoha Hamupipkét, a nk mohó majomságával aggatta magára a
n
felötl pózokat: Sziklaitól affektált szavakat, Miklóstól mélységeket, Záhodniktól kultúrko-
nem volt az a tegnap született irodalmi fika, akitl nem vett volna fel modort. És mert szz romlatlansága érezte, hogy nem ebbe a világba való, állandó halálos remegésben élt, hogy kigúnyolják, hogy kacagnak a háta mögött s mind kétségbeesettebben sietett dást és
dekadens, sokféle, modern és hisztérika lenni
Néha aztán
rájött az undorodás, felcsuklotta
letaposott tisztaságát és akkor ez a rángatott
ISS lélek
szomorú
volt az
önmaga
hulláját vir*
rasztó halálos szomorúságával.
Elfolyva az asztalon,
kövéren,
ggösen.^
mindent lesajnáló ajakbiggyesztéssel terjengett az export drámaíró Havas Alfréd. A szegény kis zsidó szatócs fia elször a bank terén próbálta megnyerni az életet, de nem boldogult. Azután volt politikai ágens, egy könyvvállalat közvetítje, mozidirektor, vándor kabaré igazgatója, de mindenütt zátonyra talált.
Nagyon
sokat járt színházba
miiideu
újonnan
írt
és
elolvasotl;
angol, francia,
német drámát.
Ezekbl aztán a gyakorlati fogások bizonj'os összege szrdött le beléje és olyan ervel, hogy t magát is egy dráma írására lökte. A minden bevált eszközzel
készített
darabnak London-
óriási sikere volt, Bécsben, Parisban,
ban
is
eladták. Havas egyszerre nagy ember
csatornákon gurult feléje a pénz s most vérmes teste falánkságával ehette az életet és left,
a dicsséget. Korlátlanul trónolt a szomorú színen, mely sohasem volt olyan gyalázatos, mint mióta export-drámákat termelt.
magyar
—
Volt darabjaiban bölcs szfcratégiával elhelyezve ibseni csend, maeterlincld befelé
—
mélyeszt szó, bernsteini feszjelenet, Shaw^ ötlet, exotikum és a német proco-drámaírók kolosszáildssága.
Ö egymaga több
mint a többi együtt pupuzálta. Szeretket
s
-pényA szerzett,
ez hihetetlen
ggbe
tartott, botránkoztatott,
1S9 elevenclíeí
ítélt
és
egy Wildeoiál
Holtalcat s
inaskodott demokrata Byroii't játszott. Felletár tanár úr
madra
szorgalomból
A
kéthar-
megórtésked, minden húrral velejátszó, törtet tanár egy hivatalos irodalmi lap szerkeszt jévé hullott, melybe csendes tanárkák kérzkerült
a25
irodalomba.
ték vissza az öreg
Ágost, Beöthy IVFegjelentek itt
Erdélyi
Zsolt
sima,
János,
esztétikai
nagyszer
Greguss
mondatait,
és végtelen érteJce-
melyekben a tanár urak kisütötték, hogy Tompa mindig mélyen érzi a természet szépségeit, de mégis sszel fogékonyabb iránmint a rügytuk a lombhullató sszel! fakasztó tavaszkor, a Ealászérlel nyárkor, vagy a dermeszt télen. Hogy Tasso költi szépségekben gazdagabb, de Zrinyi Miklós a magyar érzés mélységében felette áll. És sok más üyen szépségek, melyek az iskola szegény zések,
—
—
elítéltjeit
örökre elundorítják
az
irodalom-
tól s amelyek Miklósból — ismételleai — az axiómát ugratták ki: — Meg kell szabadítani az irodalmat a tanároktól! — Felletár tanár eart
úr a modernekkel is jól akart lenni, mert sohasem lehet tudni, kié lesz a hatalom és a dicsség. Ezért nagyon sokat
forgolódott kö-
röttük. Ezofcne-k pedig tetszett,
—
báa- meghogy a hivatalos irodalom embere, ki mindeamap kezel az Aikadémia úri eunukjaival, húzódik hozzájuk. És egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy Felletár ta-
vetették
—
ID'J
liár
úr tekintély közöttük,
egymás
nyilatkozatait idézgetik
hogy csak azért
lett tekintély,
ismer nyilatkozatokat
A ban
elismer
akineli
IgaZi
közt.
mert csak
el-
tett.
többieken, a kis aprószenteken
még
job-
a zseni-mechanizmus. Féloldalt simított fejek, lehetleg kidomborított homlomélykok, félkarra borult komorságok, ségek és finom kultúrlelkek ülték körül az asztalt. Tanárok, akik idejöttek szagolgatni egy szörnynek kiabált szellemi forradalmat és élvezhették a diákörömet, hogy tilosban járlátszott
tnd
nak, Selyerajogászkák, gazdag zsidógyerekek, akiknek mindig készpénzóért eltrtek egy-egy cikket
vagy
Egy pár
versikét.
percig feszült csend
talnál. Látszott,
lett
az asz-
hogy mindenkinek a begyé-
ben van egy elkészített téma, kinyalt mondat, de nem akar esetleges gyengéivel elnyt adni a másiknak. Mint ellenségek egy halálos játókban, ahol minden vétett mozdulat fejbe kerülfulladozva a hiúságban, behúzott bizalmatlanság és szemrehányó unalom feszült idegeiken. Sziklai, ki szerette az új irodalom Kazinczy ját játszani, megszólalt: het,
—
Felletár kollégámnak volt egy igen finom meglátása. Szerinte az új magyar regény még azért nem fejldött azzá, mint nyugaton, mert a regény a véres, robbanó aktuali-
tásokból táplálkozik elég
ers
a mérés.
s kiíJ
országban
Különben
ezt
nem lehet már én ia
101
megírtam Zolával kapcsolatban. Nálunk, ahol minden mozdulatommal tíz szomszédom sz/emét verem ki, a regény nem verheti vissza az élet eleven történéseit. Mikor írunk, egyetlen kötelezettségünk a közönség irányában az,
hogy ne legyen ségünk.
A
vele szemben semmi kötelezettmi kisarányú életünkben ez lehe-
tetlen, lehetetlen.
Felletár tanár úr rögtön felkapta a témát!
—
Ezt
lelietetlen
mondtam én
is.
Egy
Zola épp oly
volna nálunk, mint egy kókuszerd
az Alföldön.
Egy
óriási
amfiteátrumban húsz-
ezer ember eltt meztelenre lehet vetkezni, de egy szalonban három ember eltt nem. Sarka di szólt: Irótársam — szerette ebben a megszólításban írónak érezni magát, igen adequatul fejezi ki magát. Ha megengedi tíinár úr, ezt a mondását idézni fogom a holnapi cikkemben.
—
—
Üjból csend hullott közzéjük, lecsapódva,
—
mint egy kellemetlen tárgy. Miklós maga sem tudta miért — egyszerre elvesztette lobogó életkedvét, ideges türelmetlenség csipdeste.
Hallgatagon,
fejedelmi
unatkozással
szürcsölte feketéjét. Hallgatásának hidege át-
folyta a többit.
Mindenki tükört
rettegett eb-
ben a hallgatásban, melyben magát fogja meglátni, igazi önmagát, kinek kezébl kihullott az örök maszk. Sziklai, új
ötlettel
próbálkozott:
192
—
Tudjátok gyerekei?, Hogy Tiszái mégis mégis mi tartja a kormányon? A fenének sem kell. mindenki utálja vagy fél tle és és
keményen áll a lábán. Mert senki sem akarja akar, hát ezért marad. Mert méííis
tartja.
A
választójog
nem amit nem akarja a
azt,
legbátrabban, a legbrutálisabban. Az ellenzék még Tiszát is inkább akarja, mint a választó
mely benne van a prograramjában. Különben ez így van jól, a választójogot nem kell aüíami, mintaliagy nem kell akarni élni. jogot,
Az ember
—
él, a választójog meglesz. Általános választójog, általános
lasztójog!
—
fitymálta Havas.
—
Az
váegész
egy puccs, hogy Kún Ern miniszter legyen. Elször csak képvisel akart lenni: lapot alapított. Azután államtitkár, akkor már politikai klubot toborzott maga köré, most miniszter akar lenni és választójogban üíazik. Nekem különben csak jó lesz. Az inasom, a szakácsném, a poríásoia, a konyhaszolgálóm és az aranyos kis Nusi mind szavazni fognak és egyszerre tizenkét lábbal rúgok bele az alkotmányba, Kún Ernbl sohasem lesz miniszter és ha hétfn az lesz, kedden elbukik. Az ilyen doktriner alul kiüti az élet a teóriát, mint vavélte Madalami lehetetlen gólyalábakat,
—
—
— Hanem a felesége — És hogy szereti azt
rász.
tos,
hogy
le
pompás asszony. a marhát! Csodála-
tudják kötni az ilyen bivalyok a
193
legértékesebb
—
asszonyokat,
íinomságából Sziklai,
ziJkkent
aki gylölte
a
ki
em-
ezt az
bert az akaratáért, a sikeréért.
Sarkadi gúnyosan nézett
— Most
szét:
látom, liogy akik
itt
vagyunk,
vagyunk a választójogi nak. Voltakápen miért vagyunk tagjai? lán
mind
tagjai
ta-
ligá-
A
kis SeJíessi alkalmasnak találta a piliahogy fontos legyen: Miért! Mert minden modem ember híve az általános választójognak. Ez a modern
iiütot,
—
psyché alapieltétele.
Havas cinikus
—
és brutális volt:
Tagjai vagyunk, mert legtöbbünknek ez az egyetlen módja, hogy hazárdFenét!
játékot játszódjunk. És
nekünk életszükség a
blindre hopp. Felletár tanár úr dogmatikus komolyság-
gal összegezett:
—
Az
általános választói jog voltalíépen
a történelem örökös iránya.
Hogy úgy mond-
jam, ez a deltája a történelem folyamának. Ha már a deltánál vagyunk, meglesz minden
akadály
ellenére. És ha meglesz, ez igazolja hogy van. Ami van, az történelmi szükség, ami elmúlik, az történelmi csd. Ez a rengeteg tanárság megint csendet csinált. Ezek az emberek, a demokrácia szomorú zsonglrjei^ nem mertek becsületes vizsgálattal nézni szembe a nagy átalakító jelszóazt,
val.
Tányérhordozói a közvéleménynek,
Szabó
l>ezs6:
Az
elsodort faln
I.
elso13
194
dort prostituálijiai a demokráeianalc, "beletáncoltak a vad fai-sang minden rohanásába. Es ha néha felpatakzott mélyükrl a letaposott becsületesség, lia a torlott hazugságokon át felemlékeztetés, mint felpattant hangzott az fekély forrt torkukra hiú, hazug életük szomorúsága. Miklós szeretett volna egy nagyot
s
vagy szétnyaxgalni vad mezk végmint egy lavina, lenni az az éjszakába belebg barom, meggyúlt erd lobogó tüze: valami s szilaj, lebirhatatlan kiáltani,
telenDén, lezuhogni,
elem, de
nem
maga eltt
ember,
nem emberi
Itt
látta
mely Magyarormagát s melynek jobbjai mégis a népek világosságai voltaik. És eze.k az emberek, akik arra születtek, hogy a faj magára döbbent kiáltása, a azt a társaságot,
szág meggyújtott gyecrtyáiinak hihette
Sion-hegyének új hacrs-onái legyenek, kétségbeesve követtek el mindent, hogy eltakarják születés szerinti tiszta voltukat,
hogy elhazud-
ják a becsület, a jóság és igazság lökéseit és
görnyedezve, izzadva hazudtak magukra egy szörny majmot, melynek gépezete jelenti számukra a kirakategyénisóget, az ünneplést, a dicsséget. A régi koplaló nagy szellemek megmaradtak kirrályokinsik, órinte'tüen, tisztán rizték meg született palástjukat és ezek, a de-
mokrácia klaunjai, rángó dummer-Auguszitjai könnyeséül, szomorúan ropják a tapsolt táncot. kell lennie, Érezte, hogy most rossznak hogy meg kell bántania valakit. Már a beiéi
105
péstl kezdve szurta szemét Sarkadi, most
fe-
léje döfött:
— A ság
volt.
modern drámáról
Mondd
csak, Géza,
írt
cilíked ostoba-
muszáj neked
vol-
taképen ímil
A hallgatás most már kellemetlen volt, mintha i>arafadugót vágtak volna a fülekbe. Ebben a hallgatásban mindenki Miklós eHen voit, mert senki sem tudta, mikor kerül rá a soo*. Sarkadi le nem mosható mosolyával kidomborított szerénységgel kérdezte: '—
Mi a
kifogásod ellenei
— Az, hogy megírtad. És tudom, miért
fir-
Látom, hogy kiáll a begyedbl egy készül dráma. Igeoa, te is meg fogod írni a magad kis drámáját, amit az ujsáigok fel foignalí díesémi és ami csapnivaló rossz lesz. Most elre igyekezel kálsz
annyit
színpadról,
teóriákkal mentegetni.
Ügy
drámáról.
beszélsz a színpad
ismeretérl, mint valami külön
titkos
tudo-
mányról. Jegyezd meg barátom, hogy aM megint színházat fog csinálni a mostani bordélyaz fütyülni fog minden színházi ismeretre
ból,
és
nem
fogja elre felcollstokolni a színésze-
Ki fog belle földrengeni az új dráma, ahogy az benne méltóztatik, aztán a színház hadd lássa, hogy tudja megvalósítani. Te meg, ket.
Géza, pártolj át a politikához, oda csak i>énz kell.
Záhodnik tüntetleg
ásított.
Madarász a
szilvatermésrl kezdett beszélni. Mindenki ária*
IDÜ
cán az a mosolygás huDvászkodás egy
volt, raely
bosszú és meg-
elken yezitetett
gyermek
akkek szabad rültségeket beszélni. Mikfize'tett, felállt. Nagy levegre, mély belé-
eltt, lós
legzésre volt szüksége.
—
Várj, én
is
veled megyek,
—
szólt Lip-
ták Margit.
Mikor a kávéház ajtaja belódult mögötZáhodnik megállapította: Miklós a szakember ggjével beszél a modern drámáról, pedig egyáltalán nem ismeri a modern teóriákat. A múltkor még Claudelrl is olyan vadakat mondott. Mikor a görög tragédiáról írt cikkemhez gratulált, kivettem a beszédébl, hogy teljesen ismeretlenek eltte azí antik dráma problémái. De mégis különös, hogy mi elé^ jók vagyunk trni neki, hogy akkor és azt vágja ora-ba, amikor és akit neki tetszik, — fortyotük,
—
—
gott Havas.
Nagy
felszabadulásban beszélt mindenki:
—A
neuraszténiája néha kiáll ha talanuá
teszi,
különben
jó fiú.
~
Margit most utána bolondul. FogadÚjpestre. Els nagy szreimé óta minden ideálját odaviszi a szokott junk, hogy leviszi
keretbe.
Olyan, mint a tyúk:
csak ott
tojik,
ahol tojni szokott.
— seket.
Margit különben
Az
is
szereli az ismétlé-
utolsó regénye tiszta kérözés.
A
szo-
197 kott alakok a megszokott lelki problémáiddal,
miket
úgy
mindenüvé
magnkkal,
mint a
ridil^üljöket. Teljesen kiírta
már magát.
—
cipelnek
Csa;k
olyan
borzasztó
bújna! Különben Miklós
is
ruhákba
ne
sárga cipben és
kajzerben lógott a múltkor a Margitszigeten. A Csokonay pincére sírva kérdezte t-
—
lem, hogy fogja-e látni a nyo]cs2^z koronáját Mikor kérte, Miklós pofont igért neki. Mikor jól kiköpdösték magukat. Sziklai Gyerekak, ne az finoman és nemesen szólt: embert nézzétek Miklósban, hanem azt, ami meg fog maradni belle. Miklós és Margit végigmentek a dunaparti korzón. Hét óra lehetett már s a korzón
—
hemzsegett az egybezsúfolt unalom. tett
Kikészí-
szépségek, kikészített eleganciák és kiké-
szített hírességek köoiyöklötték
eg&z
egymást
s
az
úszott a kokottban, mint egy generál-
szószban. Margit beszélt, beszélt, szaporán és
mindenrl,
lelki történésekrl, felhajszolt pro-
blémákról,
Miklós
nem
társííságuk hallotta.
van, hogy lép, csak
divatos
Nem
közhelyeirl.
tudta,
úgy vakon,
kével érezte a hozzádörzsölöd
hogy hol
a lelke könyöéletet.
Valami
nagy* nehéz keserséget vitt a két karján minden figyelme csak arra irányult, hogy D€
s el
ejtso.
Egyszerre aztán felgyúltak a villanylámpák, a Dunábaji felringott a lángoszlopú vá-
198
A
ros.
part felé egy kivilágított hajó úszott
—
boldogan, méltósá-cosan.
—
Menjünk
Újpestre,
indítványozta Margit
Miklós csak a hajó fedélzetén vette
észre,
hogy engedelmeskedett, minden közbees mozdulat tudattalan volt eltte. A vízrl hvös szell csapott zeten senki
fel,
a hajó kerekei zúgtak, a fedél-
más nem
volt.
Az arany vízbe, a hvös Buda rin-
melyben a felgyúlt Pest és gott, belekerimgett a szeptembea-végi lagos ege. Margit tovább zakatolt:
— Azért volt
est csil-
legiuagyobb lelki tör-
éleiteon
ténése a "Weiningeir Greschleeih't
und
Chajrak-
A
probléma rám nézve elgondolásában rejlik, hogy éu mint annak az ter-ének az elolvasása.
n, nem
élhetem-e
meg
mindazon, szenzációik-
és akajiásoknak ösíázegét...
nak
Miklós most szisszent egész valósághoz: a beínine
a
az
valósághicz,
lev
fekete csügge-
dés lényegéhez, a tovaomló csodás szi esthez és ehhez
a szomorú mardonettlélekhez, aki
vább zörögte a társas
Mintha
valaki, akit
élet
nagyon
to-
Músággéi)ezetét. szseretünk, akarat-
lan mozdulattal testi fájdalmat okozott,
úgy
kiáltott fel:
— Margit, a
Margit!
Olyan mélyrl jöv elértette. Zavarba
n
tiszta hívás volt, jött,
hangját
hogy
leejtette,
fejét ijed'ten oldalra lankasztotta, ujjaival ide-
gesen
babrálgatta
ridiküljét.
VisszahuJlott
199 félénk,
egyszer nvé, aki várja a gazda intéhogy nagy jóság van az engedel-
sét és érzi,
mességében.
szomorúsággal beszélt: Minek ezek a szavak, Margit? Te jónak
Miklós
—
jó,
szelíd
egyszernek születtél. Ma nagyon szükségem van, hogy valaki igazán póz és knlttixkodás nélkül legyen barátom. Legyünk ma jók és
egyszerek, Margit. A karfára támaszkodtak, könyökük összeért. Margit nagy fekete szemeire valami jó, meleg nedvesség jött. Mellettük fényes szalagokban szaladt el a két vároe izzó élete s a vízbl újból eléjük merült. Miklós lassan hulés
latta S2iavait alá:
—
Te is beteg vagy, szegény Margit. Mi mindnyájan egy nagy gyermekgyilkosság bnét
bnhdjük. Egy
gyermekét,
akit
tiszta
hsnek
született
megfojtottunk magunkban.
Születtünk, hogy új, felpattant szájai legyünk
az emberi fájdalmaknak, visszaidéz egészséges,
egyszer
élet szent
szó
az
ritmusához. És
azután hiúsá.gunkkal megfojtjuk magunkat s eltitkoljuk gyilkosságunk, üres konvenciókbó.l, hazug modernségekbl összegyúrunk egy frészporral bélelt babát és azt cipeljük,
hogy
magunk gyanánt, amíg megszakadunk alatta. És ez az életnek hazudott holt báb agyonnyomja termésünket is.
futtatjuk, táncoltatjuk
írunk szép szavakat, a megtapsolt klaunok jól bevált ti-ükkjeit és amiért hivatva vagyunk,
200
amiért értelmi] k van. belénlí folytonos temetés van
Margit hangtalanul, a Margitszigetet.
Nagy
rothad.
sírt.
A
hajó elhagyta
sötét foltok hallgattak
a vízen. Alulról a hajóból egy cagása hallatszott feL
fiatal
lány ka-
— Látod, ma egy nagy akarat, egy k'is
hitével
Egy
bennünk Margit.
új val-
mentem a kávéházba. Néha
egész
Magyarországot úgy érzem, mint egy elfojtott titáni mellet, melyet valami nagy szorongás, végzetes lidércnyomás ül meg. Ma úgy belém lobbant az élet és hittem, hogy lehetne valamit kezdeni, összefogni teljes becsületességün-kkel, minden jóságunkkal, megindítani a GiagyaiT
faj
végleges honfoglalásá't.
Valami
kevés dogmába foglalható fanatizmusra gondoltam, mely toporzékoló tettbe hemzsegtetné a leigézett faj't. És látod, ott részletes,
megmozdult erm s most, a hajón, a vízbe beleforgó vUág eltt úgy érzem, hogy ringatott gyermek vagyok egy óriási bölcsn. És hogy csak úgy vagyok jó, ha pihenek, ha szótfolyok egy mérhetetlen nyugovásba, ha nem aikarok. Pedig lehet-e jóság az, ami nem tett és heroizmus? A halál van bennünk, Margit, ez minden medd szépvisszahullott mindeoi
itt
ségünk és csak annyiban vagyunk, amennyiben feléje megyünk. Újpesten a parti halászcsárdában vacsoráztak meg. A nagy korcsma tele volt néppel: valamelyik gyár munjkáss4ga tartott kedélyes
201
összejve teU. Ibiikor szembe párolgott voliik a halászlé, egy kis kékszem hervadt s'/ke lá-nyka, hullott virága a nagy nyoraorúsá^fának, egy kis kosár krizaníémumot tartott eléjük.
Margit kivett két szép fürtös virágot, megcsókolta a kislányt és egy tízkoroná:-:t dédelgetett a
nálsz!
gyermek markába.
—
— Tudod, lét
—
Hát
te
mit
csi-
kérdezte Miklós.
odaadom
csak húsz koronára van, hát
fe-
Most csak így lehetek
jó.
neki.
pedig most úgy kell nekem a jóság, mint a belélegzés. Ügy érzem, mintha millió eml volna a mellemen,
tele friss
anyai jósággal és
O'ia-
duzzadua ezer és ezer embergyermeknek, lioiiy ne sírjanak. Ha én most az anyja lehetnék valakinek! Milyen jók vagyunk mi ketten ma. A vígadók a munkás Marseillaiset énekelték. Az ének sötéten szállt fel, mint egy felrázott
ököl,
ers
hit és
lebirhatatlan
cél
voli
benne. Miklós egy nagyot nyújtózkodott,
—
Oh, ha tenni, tenni, tenni tudnék! Milyen kicsi dolog az irodalom, ha csak iroda-
lom
és
a
hogy túlárad
tett
minden
szépei.
Prófétája lenni az eljövend forradalomnak, embermozdító, népek hite! Csak ez az élet. Ki-
lövell oka lenni a ránduló izomnak, munkalenni a megindított fajnak: Milyen elvándlizott golj^ók vagyunk mi, Margit.
programmja
Hazafelé
szz
már hallgatagok voltak, az este nem merték szavakkal bántanL
fehérségét
202
Margit Budán
a Betek-iiccában, Miklós kapunál Margit érezte, hogy most lehetetlen eiválni. Gyere be egy teára, lakott,
A
hazakísérte.
—
—
kérlelte.
A lek
szoba tele volt a szegény kifordított léminden fonákságával. A falakon szörny
modem
rajzok és festmények hihetetlen szom-
szédságban. Mindenütt kiáltó ecredetiségek vad c.'czekiabálása.
volna egy
ég
—
Hallod, Margit, ide legjobb mondta szaknaosutkát dobni.
—
Miklós.
Tea után Miklós
— szétfolyva egy —
gondola tnélkiili pihenésben
meleg,
elvágódott egy
karszékben. Margit íróasztaláról egy új kéziratát vette fel s
könyörg
MiMósira. Milílós
láttíi,
szemmel nézett hogy eainek a magányos, rugdalt léleknek most belle fogamzott
monda^tokbaai kell feléje hajolnia. valamidet.
nek
nem
—
mondta, amit
— Olvasd
még soha
fel
senki-
mondott.
Marfiit elkezdett olvasni. Csendes ringásba
olvadt minden össze.
Miklós alndt mint egy késn hazatért gyermek.
mélyen,
3.
Farcády vadászatra.
tiszteletes
Egy
jen két jótállót.
A
faluban
A
már minden
hitel-
az példányban papi házra mind súlyosabb
képes embernek több
autogrammját.
úr Szentgyörgyre ment
váltóval ment, hogy felverbírta
203 ijondoli tehénkedtek, pénz,
pénz kellett
s
Far-
cády már Palkó is beteg volt hetekig, az orvos Szentgyörgyrl járt ki, ez is sok pénzbe került. A szerencsétlen hnllott ember a kis fia szenvedésében egész mélységében érezte nyomorúrég elzálogosította ez évi jövedelmét.
ságát.
Milla a konyhán mesélte a kót asszonynak, akik a kertben a krumplit kapálták
ki,
hogy az apjának milyen szép hangja volt s milyen mvelt ember volt. Hogy milyen élt. Minden vasárkonyhát tartottak, amíg nap libát öltek, mert az apja nagyon szerette a ludaskását hagymával, rájitott vérrel és apróra vágott májjal keverve. Neki is ez a kedvenc étele, mindig a gyermekkora jut eszébe, ha ezt eszik. Akkor egyszer kántor leánya volt
b
s hetenként kétszer is látott libát. Mosi; tiszteletes asszony, híres
ha
pap
felesége és örvend,
tojásos pityókát ehetik.
Jen
borzasztóan
könnyelm,
Mert a szegény szereti az italt
a kártyát. Ezért neki kell mindennap megmentenie a házat és kibeszélhetetlen, mennyit szenved. Ha a Nagy Zsigához ment volna, most törvényszéki elnökné volna Nagyenyeés
den.
DeaJeoi
tehetsége elkápráztatta. Persze,
abban a korban még nincs esze az embernek. És Jennek tehetsége van, egy kia ujjában több, mint az egész erdélyi papságnak. Csak kihasználják a gyengéit azok, kik irigykednek a tehetségére. Mint az az aljas Kuntzné, aki-
204
nek koszos vármegyei írnok volt az ap5a t's a jegyz, aki a pincében szri Össze a levet a cselédjével. Hogy a két asszony ann<ál türelniesebben hallgassa, a háznál lev minden tejet kávénak csinált három hatalmas ibrikben és közben kávézgattak. Judit a kertben volt és halálosan unatkozott. Az szirózsa, verbéna, krizanténum, rezeda körülfolyták, de
nem mentek
a szemeibe.
Mindennap kitzte a
szökését,
mindennap
olhalasztotta. Maigát ségért,
amit
rázni.
Amint
dik a ház
nem
felé,
gylöHe
s
ezért a gyenge-
tudott magának;
megmagya-
hogy Böjth© János közelemegörveaidett, mint az, aki min-
látta,
dig mástól várja a lökést az akaratjához.
— Jancsi, Jancsi,
jöjjön ide!
Mama
hegyi-
beszédot tavi a konyhán a kapásoknak, apa Szentgyörgyön van. Ügy is idejöttem volna, mert magához jöttem, csak magához. Akkor adjon egy cigarettát. János is rágyújtott, melléje ült. János kér-
— —
dezte:
—
Mondja
csali,
Jutka,
jólesik
ez
ma-
gának?
—
EsHv a fenének!
Més
enni sem tudok
víána. Ez c^sak gyakorlat.
— Mire? — Az az én titkom. — Tudja miért jöttem, — Mert unta naagát.
Jutka?
205
— Nem, magát
lianem
azért,
liogy
mestórjem
fel esés ül.
Judit felkacagott:
—
Akkor még
jó,
hogy cigarettát kértem
így legalább nem jött egészeai hiába. János valamivel komolyabb lett: Nézze Jutka, most már igazán ne üssük tréfával el a dolgot. Én gazdaember vagyok, akinek jó, ha a tél eltt felesége van. Én jól ismerem magát és tudom, kit kérek meg, ha luagát kérem meg. Higyje meg, hogy ez e\éz
icagától.
—
fontos dolog axra,
hogy egy-két
iv&rcig
komoly
logyea.
Judit felemelte a mutatóujját s azérlishangon, még mindig tréfával mondtaj Én meg ismerem magát és tudom, hogy nem tudja, kit kér meg, mikor engem megkér.
ked
—
Mert ha tudná, nem kéme meg. Lássa, én mégis jobbat tudom a dolgot. Az Ilona-nap után én is ott voltam höjnalban Miklósnál. Én takartam be magukat, én voltam Márk király. Judit, minden hosszas elökéázültsége da-
—
cára, lángbaborult.
—
És mégis elvenne!
— Amint látja, azért jöttem ide. — De hátha ezntán olyan leszek"? — Akkor meg fog csalni hébe-hóba. is
Juditot az álmélkodás gyermekké tette:
— De Jancsi, ez még semmi, ha maga mindent tudna.
20Ö
—
Tudom a mindent
koronáját
is,
a Sarlíadi ötezer
Miklóssal mindent megbeszéltem.
is.
Egy darabig is képtelennek találta a dolgot, de azután belátta, hogy igazam van. Sarkadiviük visszaadjuk a pénzt, ha akar ja, pontos kamaitaával. Attól
maga
olyaai feleségem lehet,
miimt a pinty.
— De János, az eszénél van maga? — Értem, Judit, hogy csodálkozik, pedig a dolog egyszer. Figyeljen
megvan a szerelem
ide.
Magában még
beteg romantikája s ezért
furcsánalc találja azt, amit mondok, pedig ez a
értetd. Én nagyoai nagyon egészséges ember vagyok, maigát na.gyon kívánom és apa óhajtok lenni. A dolog természetes, a magától
©vös,
terimószotes:
már a másé
elveszem is,
feleségül.
Maga
én sem vagyok szz.
családja terhelt, de a
maga
volt
A maga
naigy szépsége
már
olyan ers ígéret és nekem annyi erm és egészségem van, hogy az én vérem minden beteg csirát ki fog ölni és nagyon szép gyermekeink lesznek. Ennek az öröme elém nevet, mint egy megígért ajándék. Tegyük fel most a legroszabbat, hogy maga nélia fel fog szarvazni. Elször is van bizodalmam, hogy az én szép eis életem mellett nem lesz másra éhes, de azért tegyük fel a legrosszabbat. Hát meg fog csalni Én ügyelni fogok, hogy a dolog csendben történjék,
magának pedig nem
hogy ne legyen szinte, hogy meggyíílüljön, mint egy únt akadályt. Azért éppen lesz oka,
207 "ágy az
enyim marad, egészen az eaiyim fogunk
rült, szép életet
élni.
Még
s
de-
egy-két
Ica-
Van
kukfiókáért senn fog összedlni a világ. elég is
módom, hogy egy pár poronttyal
többet
eltartsak, annál több székely lesz a világon.
így sem lesz a feleségem, Jutka
— Nem,
nem
lehet, János,
én nagyon bol-
dogtalanná tenném magát.
János felkacagott. Derült, ers férfikacagása csengett, mint egy megpróbált acélpenge. Engem nem lehet boldogtalanná tenni,
—
Judit,
mint ahogy nem lehet
boldogtailaníná
tenni a földet, a vegetációt. Nap, jó leveg,
mozgás, munka, jó
Ezt senki ágyéka én
er
és
el
étel,
nem
ez az én boldogságom.
veheti éntlem. Lássa,
izom vagyok, lelkem aligha van, ez
De ágy
igen nagy kultúrraffinéria nekem.
hasítom a
magam
életét,
hogy
azt
nem
ki-
lehet
kicsavarni a markomból.
Judit felforrósodott ezt
szemmel nézte végig
a hatalmas, bízó
életet:
—
leszek,
más
Felesége
nem
életre születtem.
vallom, hogy én
is
lehetek,
én
Hanem, ha kíván, meg-
sokszor kívántam magát.
Most még nem leszek lós barátja
nem
jó
magához, amíg a Mik-
vagyok. Ez így valamiképen htHanem ha Pesten leszek, keres-
lenség volna.
sen
fel.
—
Judit,
maga magába
olvasott,
magába
képzelgett egy beteg kokottromantikát,
JE^r
208
volna egy ilyen királyi 8zépség»>í elpazarolni.
Magának anyává
kell lennie.
És gondaljon a
szerencsétlen osaládjáTa, gondolja
még
jól
meg
a dolgot.
—
A szerencsétlen családomra! Há/t ne«m nyomorékuik voltam tizennyolc éven át! Miért hoztak a világrat Ha ilyen vagyok, az hibájuk, ha szenvedni fognak értem, az büntetésük lesz. Ha rossz van bennem, sjl az
k
vére az, az
apám
ordításai, meztelen adomái,
—
az anj'-ám szétfolyt, lanyha lelke.
Azután
—
megenyhülve tette hozzá: Talán nekik is lesznek úgy lesz jobb s ha sikerül a dolog, a legboldogabbak. Látom, hogy ma megigyzhetetlen. Hát engedjünk mindketten. ígérje meg, hogy két hónapig nem lép semiféle végzetes útra. Addig sokat fog hozzánk járni, megismeri gazdaságunk örömeit. Hátha változni fog. Olyan gyermek móg.
k
—
Judit megígérte. Egyszerre elhagyiták ezt
a
témát.
Tréfásan
apróságról. Milla
mindenféle
beszélgettek
kijöt?t.
Jánost
is
megkínálta
kávéval. Mikor János nagyszívesen elfogadta,
magához
ijedt:
—
Jaj, igaz, a tej
gyott s ftt kávé sincs több.
már elf
— Ezen aztáji Ju-
János jól elmulattak. Mikor Böjtbe Jámos elbúcsúzott, Judit utána kiáltotta a kapuból: Aztán hozza el holnap a szakácskönyvet, meg akarom tanulni dit és
—
209
könyv nélilitil. — És gyermelíül nevetett hozzá. Kacagása végigmelegítette a János gerincét, ki 6!4J nagy nyújtózkodással ölelkezett liele a IcErÁllt estbe.
4.
Büjthe János egész nap az irtáson voll^ is vidáman kezelte a baltát, mint egy kenyérhódító sember, hatalmas csapásokkal döngette az erd seit. A nagy zuhanások,
ö maga
mint egy mélyrl
jöv ^^d
zene, felvisszhan-
goztak életében és izmai összekacag tali tudatába: ers vagyok, ers vagyok. Mikor S2ürkü.iet táján hazament, otthon
A Judit vékony, finom A levél ennyibl állott:
levél várta.
írása volt.
— Kedves
János, Jancsika!
Ha
nyeret magánaik adok, akkor az a
átvillanó
én egy ke-
maga
ke-
Ha
én aztán ezt a kenyeret megszegem. maga kenyerét szegem meg. Én magának a szavamat adtam, most az a szó a magáé. Nem tudom átlátni, hogy ezt a maga szavát miért Le szegjem meg. Szóval: megszöktem. Otthon semmi levelet nem hagytam, ez igen sablonos lett volna és azt hitték volna, hogy úgy novellából szöktem meg. Legyen jó értesíteni Farcády papát és kedves nejét a történtekrl. Magyarázza meg, hogy ennek így kellett történnie. Mondjon szép mondatokat, akkor hamar meg nyere.
fognak vigasztalódni.
A
viszontlátásig Pesten,
Szabó Dezs: Az elsodort falu
L
14
210 ott nagyon jó leszelc magához. Csókolja soSasem felesége, Judit.
János akaratlanul elmosolyodott:
— A kis
Ez bizony kosár, de talán még nem végérvényes. Majd ha megkapta a leckét svindler!
Pesten.
Mikor Rögtön Farcádyékhoz indult. Schönhergerék eltt ment el, az öreg kikáltott neki: Jancsi úrfi, n© siessen úgy, jöjjön be egy szóra! János bement. Az el& szobában egy középkori székely atyafi állot.t. Schönberger kéar-
—
dezte:
— s el
Jancsi úrfi jobban
ismeri
Lécfalvát,
Ez az ember Romániába akar menni akarja adni a hámt és a földjét négyezer
mint
én.
koronáért. Jó üzlet?
Hogy
is
hívják magát?
— Maga az, Bene Mózsi, hát miért lett nehéz magának a Székelyföld? — kérdezte János. — Hát instáliom, nem lehet megélni. itt
A
marhákat is el karmány, a fiúnk
mert nincs tameghalt, hát aztán mond-
kellett adni, is
juk a feleségemmel, megnézzük,
hogy megy
küls országban.
—
És
nem
sajnálja itíhagyni Székelyföl-
det?
—
Sajnálja a varasbéka! A sok adót sajnáljam, vagy a jegyz urat, aki mindig csak buzerál.
—
János a gyomrához kapott. Ty, milyen Azután lecsapta gyomorgörosöm támadt!
—
2U magát egy
székre, az arca eltorzult.
— Egy kis
szilvóriumot, Schönberger bácsi!
Az magát:
öreg kifutott a boltba, János ellíacagta Na, öreg, én ötezer koronát adok
—
a birtokáért, jöjjön
majd velem. Még
írásba tesszük, hogy amikor kívánja,
azt
is
meg a
faluba visszajön, ugyanezért az árért vissza-
adom.
A
székely elfogadta, parolát ütöttek.
Az
öreg Schönberger visszatért.
—
Itt
van, Jancsi
úrfi,
sailágysági
szil-
vcrium.
János édes diákkacag ássad állott fel: Jó, hogy hozta, Schönberger bácsi, megisszuk a Bene Mózsi bátyámmal az áldomást. Micsoda áldomást 1 Az öreg elképedt: Hát csak azért fájtattam a hasam,
—
—
—
hogy amíg odalessz, kiüssem a nyeregbl. Megvettem a Mózsi bátyám ingatlanát ötezer koronáért. Lássa, Schönberger bácsi, maga nagy ravasz, de azért fiatal hozzám.
Egy
székelybem
három zsidó van és bennem három székely. Az öreg lenyelte a dolgot és jó képet vágott hozzá. János — nagyon jókedvvé lob-
—
hazasietett a székellyel és elintézte banva a dolgot. Azután nagy sásikaugrásokkal a papéknál termett. Milla az ebédlben sírt, fejét az ég lámpa
mellé fektetve. géssel kísérte.
A
két kis
gyermek halk
szepe-
212
— nem
Hallotta, Jancsi,
mi
Juditot
történt?
találjuk s^hol. Szegéaay Jeoiö
már
dói óta
mint a bolooid. A pap éppen akkor toppant be. Sápadt és izzadt volt. Elrekedt hangon liheste: Nincs sehol. A Kocsis Andrásné mondta, hogy mintha látta volna egy szekerén a Szentgyörgyi úton. Milla felsíránkozott: Tudtam, hogy elkeresi
—
—
Felkut-attam a szobáját
nieoit.
is.
A
jobl) ru-
magával vitte és egy csomó apróságát. Farcády egészen zöld lett: — Akkor mCigezökött! Hogy az Isten verje megi háit
Millából felszökött a zokogás, a gyerme-
kek
János csendesen szólt: bátyám, én mindent tudok, le, maga is olyan tragikus a dolog. És
összevisítottak.
— Ülj
nem
Jen
—
leült.
Egy
percre csend
lett.
Milla
már
a fáj-
dalomra restek könny reményével elhallgatott. A pap majd belehajolt a fiatalember arcába. János, mint jó orvos, a himlt himlvel gyógyította s a pap lelkének legkedvesebb szavaiba csavarta be a dolgot. Látod, Jen bátyám, mindenkit mes kell érteni. Te magad mondtad, hogy a lelket nem lehet megölni, a koporsóból kitör és eget kér. A Judit csodálatos szépsége nem ebbe a tisvilágba való volt. Minden er érvényesülni
—
m-
a szépség nagy er. Judit tled vészi hajlamot, a tiszteletes asszonytól szép
akar
és
218 fian^ot örököH, az ilyen fiatal leányt hamar eJ ragadják a mvészi álmok. Ti is hallottátok,
hányszor tervezte, hosy Pestre megy mvész-
nnek. Az édesanyámnak titokban már régóta hímzéseket készített és összespórolt pár száz koronát. Most aztán Pestre ment, hogy vala-
melyik
sziniisikoláhan
Engemet lak
meg
kért
meg
szerencsét
levélben,
benneteket.
A
próbáljon.
hogy vigasztalja-
dolgot
nem szabad
tra-
gikusan fogni fel. Inkább azt kell mondani mindenkinek, hogy ti küldtetek Pestre. Hanem vissza fos sikerül a dolog, úgy is hamar tudja, mit ki tehetsége, van pedig szálLni. Ha a Gondolj használhat a hazai mvészetnek.
Mégis mozog a föld, a Politikai divatok, a Feikete gyémántok szsoit színésznire. Az els mondatok alatt mély és valóságos fájdalom markolt a pap szívébe. Az a szorongás, mely áttisztult perceiben minden hazug
mondaton
és üres képzelgésen átszivárgott: az
remegése, saját felelsségének rászakadó súlya. A feldiderg sejtés, hogy ez az egyetlenül szép virág is a halált hordja ma-
elítélt
faj
gában. De azután lelki gépezete megindult, ez a fájdalom patéíikussá ntt, tudata ködös szélein egész sereg hasonló irodalmi eset ólálkodott
Sliakespearebl, Jósikából, Jókaiból. tragédia hsének érezte ma-
Egy nagyszer
gát, a feddhetetlen, puritán
erkölcs
komor
apának, aki rettent haraggal átkozza ki egyetlen imádott leányát. Mikor János elhall-
214 gatott, arcára
kidermedt
dráma
a
és
fel-
zúgott:
—
Én
pedig azt mondom, liogy az a lány, szüli házat s tiszta
aki titkon elhagyja a
nekifut a modern Sodornának, az egy cafat.
utolsó
Azt mondom, hogy egy lány, akinek
szíve elszökni az anyagi gondokkal
van
küzd
szegény apától, akinek minden gondolata gyermekeinek a boldogsága, aldnek egyetlen
bálványa
t
ós vigasztalása volt, aki
szíve
vérével táplálta, mint a pelikán, az egy gya-
Nem
lázatos, romlott fehérszemély.
anyját,
rencsétlen volt,
nem
akinek
nézte sze-
öröme
egyetlen
kis testvérei nevét, melyet szeplt-
riztem meg az élet minden vDiarában. És én most arra kérem az én Istenem, verje meg t mind a két kezével, ne legyen egy bojenül
tev
falatja, égesse az ivóvíz s
ha elhagyatva,
megvetve, hajléktalanul kóborol, akkor jusson eszébe az egyszer atyai hajlék és érezzo a bnt, amit hálátlanul elkövetett.
Az els szet,
növ
két
mondatban több volt a a mondatok szélesül
de ahogy zúgással jöttek ki belle,
tapadt hozzájuk, egész
csontig
már
színéárral,
lélek is
reszketett
a
tragédia szelében, szinte harag és fájdalom lobogott ki belle s szemei tele voltak a
csd
nagy
szomorúságával. Az asszony és a gyermekek, ráülve az asztalra, egymásba fogva, zokogtak rázós mellel. János hagyta elvonulni a vihart. Egy kevés csend után megszólalt:
215
— tótra.
Jen bátj'ám, én nem hagylak magaMa nálatok vacsorázom, még ha ki-
dobtok is. Semmi nem visszahozhatatiau, csak a halál. Talán még ti is máskép fogjátok látni a dolgot. Soha! Ez volt az r.íc"!:j szavam. Ne is beszóljunk többet a hálátlani-óL Milla, ölj le
—
vagy két
csirkét.
Milla kivonszolódott
a szobából,
sírása
szálai utána akadoztak, mint valami fekete pókháló. A két gyermek, hozzáragadva az
anyjuk bánatához, vele ment. Hogy szerettem, hogy bálványoztam, és hogy táncoltam minden szeszélyének beteg szegény esett ki két nagy könnycsepp kék szemeibl s ez a két könny már igazi, csak az apa könnye volt. Csak egyet ne felejts el. Jen bátyám, hogy a Laborfalvi Rózák apjai is így beszélhettek legelször. Azután egészen máskép
—
—
—
beszéltek.
A
János elkezdett bea fák nagy zuhanásáról, a kidl erdrl. Tudta, hogy a nagy eposzi képek mindig magukkal ragadják ezt a folytonos szélben lobogó lelket. Közben a kony-
pap
elhallgatott.
szólni az irtásról,
hára
—
is
kinézett
s
odaszólt
Kati, menjen el hozzánk.
akart küldeni vagy két
litert
ból. Értette, az ó sárdiból.
ittmaradok.
a
cselédnek:
Apa már régen az ó sárdi borá-
Mondja, hogy én
is
uj.\)
A
I)or
tatta a
pap
csak úgy szippantotta.
éieíe tervérl,
Izmos, egészséges
pap
A
megjött.
alnfí
iííen ivott,
János beszélt tásáról.
p3rc
(íz
nem
eleinte
a falu meghódíéletét
kinyújtóz-
mint
egy szép gladiátortestet. Milla kinyitotta a konyiiaajtót s bekiáltott: Apuka, galuskával vagy pityókáelé,
—
val csináljam a esirkét?
—
Galuskával, lelkem.
Mikor Milla a vacsorát
a
behozta,
két
már
élénken beszélt a Fekete gy.hnántokról. Farcády a felásott bálvány új csodáférfi
lásával
mondta Berend Ivánról:
klasszikus ember, milyen
—
Micsoda
kolosszális
er
é.^
ragyogó jóság. Talán én is ez lettem volna, ha . Belehallgatott egy rászálló ködbe. líls Evelin milyen tiszta, makulátlan marad Parisban is, tette hozzá János. Ettek. Milla kérdezte: Jó a galuska, apa? . .
—
—
—
—
Klasszikus! Gyermekek,
éhezzetek a házamnál.
— És
egyetek,
ne
telerakta a gyer-
mekek tányérját s magában, jólesn, nagyon apának érezte magát. Közben ittak mindnyájan. Még a két kis gyermeknek is töltöttek vagy kétujjnyit. És a bor, az s vigasztaló testvér, megsúgta bizjó
tatását a vérnek. Meleg lett a testük a s szemük kifényesedett. A megelégült test lágyan simogatta a szomorú lelket, mint egy
fáradt testvért.
217
— volna,
Hogy
—
szerette
a
ha
galuskát,
itt
sóhajtotta Milla.
— A
—
szerencsétlen!
komorodott
el
Farcády.
Azután János a színházakra terelte a beA két vén gyermek nagy örömmel szedegette el emlékezetébl a darabokat, ami kot Enyeden és Kolozsvárt együtt láttak. A szédet.
régi
idk
felkeltették
az
egykori
szerelem
friss melegét. Milla kérdezte:
—
Emlékszel, apa, a Dalnoki Gizára, aki a Falurosszában Bátki Tercsit adta? Milyen féltékeny voltam rá, mikor a fillérestéiyen
együtt szerepeltetek.
A
papra
felviláglott a régi boldogság:
— Milyen
klasszikus volt Váradi, Göndör
Sándorban, Micsoda hatalmas alakítás
volt,
feleség.
Késbb ról volt szó.
egy zajossiker hazafias
Jen
lelkesedve kérdezte
van az a nóta,
darab-
— Hogy
:
amit a Szabó Pepi énekelt benne? Emlékszel, az, amit Szörcsén is
feleség,
Pétereknél az egész éjjel énekeltünk.
Milla a zongorához
ült, játszani
kezdte:
Ezernyólcszáznegyvennyólchan hogy is voli? Mikor Kossuth kiadta a vezényszót
Elre, legények! Kiálták a vezérek. Futott
is
á7n a 7iémet!
218
A második játszásnál Milla is halkan utána énekelte, Jancsi is segített neki s csakhnmar a pap mély basszusa is beleszakadt az énekbe. Többször elénekelték. János nagyon késn ment el, akkor is alig engedték. Milla és Jen ma megint mélyen, líjra rátalált testvériséggel férj és
—
—
feleség voltalí.
Mikor az egymással párhuzamos ágyban feküdtek s a gyermekek alvó lihegése hallatszott már, Jen egyszerre megszólalt:
— Alszol, feleség? — Miért kérded? — Milyen gyönyör lesz Judit a
Melinda
szerepében.
—
A
És kaméliás hölgyben, amint fehéren, Holtan fekszik. Ezt egyszer eljátszotta nekünk. Ilona volt
itt
s
még
az
irigy lelkét
is elragadta.
És álomba hajló gondolatuk már taps volt a lányuk jövjéneE
Az sz
nokidült a kis falunak, mint egy
tartós szorongás, egy nehéz
kétségbeesés.
A
mezkrl, az egybeolvadó locsogó szürkeségben semmi küls munka sem lehetséges. Az emberek, behúzódva vackaikba, mert hiányzott a robot, nem tudtak falu beEúzódott a
mit csinálni magukkal. Ettek,
ittalc,
kinek
219
elvágódtak és buta álomba Azután megint ettek, ittak, pipáztak, aludtaJi. Közben egyik-másik ölelkezett, imádkozott s vasárnap a nsténye és a vénje a templomba is elkullogott.
mije
volf, pipáztalc,
sülyedtek.
A kis folyó megntt s felzavart sárga hullámai tengert játszottak. A medréhez közel álló házak egy részét elsodorta, a többibl kikergette a lakosokat János nagy segítségére volt a szerencsétleneknek. Ez így ment minden évben s ahogy az sz tovább állt és az ár lefogyott, megint odarakták kis vityillójukat, anélkül,
delemrl az ár
hogy gondoskodtak volna véellen. Nép voltak, magyarok
voltak 8 ittak, ettek az új szig. Kuntz tanító úr az iskolában ült
és
ki-
bámult a nagy szürkeségbe. A teremben az els és a második osztály tanítványai egy végtelen összeadás sodrában úszkáltak. Ki orrát vájta, ki kenyerét morzsolta, vagy — legmerészebbje
—
letette
fejét
karjára
és
Kuntz ta,nító úrnak személyes, kcfUemetlen ügye volt az sz s úgy képzelte, togy a felesége, világegyetemmé terjengve, szundikált.
mint egy ólomboltozat nehezedik életére. Most nemlátó szemekkel az ablakon. Félkezével a fogait babrálta s maga egy kítátott nagy üresség volt. És e nagy üresség mélyérl egy kis mondat vánszorgott el, mint sápadt gUiszta a frisses földbl: Milyen jó volna egy kis bori kinézett
—
—
—
j
223
Hetek óla
ez a
mondat
ismétldik
fel
benne, az egyetlen igézet makacsságával.
Ez
a cövek, amihez életének fáradt gebéjét odakötötte s most e körül forog, mint egy megkergült vén kos. De mikor felbuggyan a szó,
hogy
vágyát a feleségének, elesdekelje visszavacog a megriadt mondat, nincs, nin^s bátorság!
A
gyermekek pedig benn vannak
a szentgyörgyi gimnáziumban,
nem
vendég
jön a sárkány barlangjába és így nincs közvetít a rettenetes asszony eltt. Nincs re-
ménység. el Lassan, halványan képek mennek eltte régi életébl, amikor fiatal volt s az assaony, ez a megrögzött lidórcnyom;ís nem nyomta életét. Látja magát a képesít ban-
kettjén fiatal társaival, amint sört, bort,
rumos feketekávét,
iszik,
iszik,
sokat, végtele-
nül sokat. Érzi az italt frissen bepatakzani végtelen szomjúságába. Vagy mint nevelt látja
magát
Zeyk
bárónál, amint inas tölt
—
neki — a
méltóságos úrék nincsenek itthon aztán megint tölt, megint tölt. S ha akarná,
ezerszer töltene. Hallja,
hogy csattog
le
acélos
csengéssel a drága vörös carbenet a torkán. l5s azután egyszerre úgy zuhan melléje mostani élete, mint egy roppant szürke hulla.
Ha csak egyszer tudna bátor lenni, csak egyetlenegyszer! Hiszen csakis a bátorság kezdete volna nehéz, a többit magával hozná az els megmozdulás sodra.
De nem
lehet.
lils
221 Kiinfz úr olyannak érezte magát, mint egy lehulló nehéz kö.
— Te
Kuntz, most már kezünkben van oz tört be Ilona a szomszéd aljas Farcády!
—
osztályból.
A
gyermekek
felijedtek s figyelni
kezdtek,
—
Csendesen, csendesen,
Hona nem
nító.
—
kérlelte a ta-
észre
a
figyelmez-
Nagyszer, nagyszer,
a
varróleány
vette
tetést:
—
most meg fogja szúrni a kezét. Gyermekek, tíz perc szünet,
—
—
nyögte
Kantz.
gyermekek szétziidultak. Eona hazacirelte Kantzst. Az es nagy lapokban hulloU
A
fedetlen fejére, a sár a tarkójáig csapott
Nem
érzett semmit, élvezte jóllakó
részegségét.
Hazaérve,
fel.
körmei vad kezdte
lelkendezve
beszélni:
— ján.
Képzeld, valaki kopog az osztály ajta-
Kimegyek, a Farcády ék Katija
áll
ott
Akkor frissen csapta el a Ki sem fizették egészen, a piszkosok és Jen még azt mondta neki, hogy ha még kisírt szemekkel.
pap.
egyszer beteszi a lábát, hát kirúgja.
A
Milla,
aki cvikipuszis barátnje volt eddig, veszett Kati azt össze vele. Pofont ígért neki, de
mondta, hogy úgy üssön
meg
a
tiszteletes
A varróleány asszony, hogy akkor felheccelte az urát, hogy menjen neki a szegény leánynak. Kati rögtön hozzám visszakapja.
222
iött Képzeld, saját szemeivel látta,
utóbbi
idben Farcády
hogy az
Egyház
az
pénzét
Egészen bizonyos, hogy nem téved. Az Egyház pénztára az iroda szekrényében van. költi.
Onnan Kati
szedegette el a drága
látta,
úr.
tiszteletes
hogy most már nincs benne egy
krajcár sem.
—
Szerencsétlen
künk semmi közünk
ember, az
Ne-
baja.
Csak a szegény
hozzá.
gyermeket sajnálom.
—
Szerencsétlen ember!
Neked az én
lenségeim mind sajnálatraméltó,
Az gyermekeit engem halálra gyötörnek, a
len emberek.
nem
el-
szerencsét-
sajnálod, de ha saját
gyerme-
Kuntz, te egy hálátlan, büdös dög vagy. Ezért áldoztam neked az keid
sajnálod.
életemet, ezért
húztalak
ki a sárból,
hogy
mindenkinek pártját fogod, aki engem gylöl. Ugyan, Ilona, ne légy olyan gyermek. Én nem fogom senkinek sem a pártját, de nem tagadhatod, hogy kár ezért az emberért. Kár! Miért kár? Mert részeges disznó,
— —
mert adós minden ajtófélfának. Talán a drágalátos verseiért kár, amiknél én is szebbet írok, vagy az kár, hogy évek óta még a katedrára sem megy fel. Hát pap az ilyen ember? Pusztuljon el a kedves Millá jávai, a kis varróleány szentjével, törje ket a nyavalya, hogy lássa az a fehérszemély, hogy Kovács Ilona, amiért nem tiszteletes asszony, börtönbe tudja juttatni ket. Ebéd után Kati el-
223
jön az apjával, te
velük
tést ós
is
meg fogod
írni
a
feljelen-
aláíratjuk.
Ez olyan ökölcsapás
hogy az eltemeember feltántorgott Kuntzban. Mély undorodás csuklott fel benne, mely félig már bátorság volt. Ezt nem, Eona, ezt nem, ha megpukkadsz, akkor sem. Én egy szerencsétlen családapát nem teszek tönkre. Még ha a legutolsó ember volna, akkor eem. De Jen tett,
volt,
eldugott, szétmálló jó
—
nagytehetség ember, a szerencsétlen
—
Kuntz, ezt
meg fogod
tenni!
megfojtottak volna engem egy kanál
flótás.
ök
rég
vízben.
Én képes leszek felakasztani magam, ha meg nem teszed. Érted, megteszed, te gyáva, gyáva, gyáva!
Kuntz
vállat vont és visszament az isko-
a gyermekek eltt a póMibelenézett a tintatartóba.
lába. És amint
diumon
ült,
ott
—
lyen kár, hogy ebbe
nem ugorhatom
bele,
—
mondta magában. Azután énekl-búsan, mint egy elítélt imáját diktálta a gyermekek elé: Oh, Mily hír! Tini mit sír? Mimi rí.
—
—
csak bátor
tudjak
maradni!
—
könyörgött
magában.
Hona még ebéd eltt átrohant a jegyzékhez s ott egy szájnyitással
kizuhintotta
az
egész dolgot, a Kati tragédiáját, a Farcádyét s a férje hallatlan lázadását. Domokos ravasz és óvatos volt:
224
—
Természetes, Ilona, líogy én mindenben magával vagyok, hiszen tudja, hogy Farcády mennyi borsot tört az orrom alá. Ha majd vizsgálat lesz ellene, ott leszek a fúróval.
De
mégis olyan dolog, hogy ha én is beleelegyedném, hajszának látszana. Maga különben elég okos, hogy Kuntzzal veszély nélkül intéztesse el a dolgot. Mert az ilyen feljelenez
tés
nagy felelsséggel
Természetes,
járhat.
írassa alá a cseléddel s az apjával
is,
mint
tanukkal.
— De
mit szól ehhez a Kuntzhoz, ehhez a rongyhoz, akit én a sárból húztam ki és most
nemet mer mondani Domokosból kimosolygott a közigazgatásI
borral. Csodálom,
—
diplomácia:
ból beléjeesordult
hogy
ezt
nem
Próbálja
találta ki
ma-
gától.
Az
ebédnél Ilona két üveg eldugott ó-bort
Két karjával felemelte, Imre felé borzadalmasan kedves volt: Imruka, Imrici, Ilona hoz neked valaIlona jó Imrukához. Jó öreg celnai bor,
hozott el.
csillogtatta és
— mit,
amilyent a nagytisztelet úrníil ittunk. Imre szemeire kiny alázott a vágy: Látod, te vagy, Iluci, a legdrágább
—
feleség
Bontsd
a világon, Helénkám, szép Helénám. az egyiket, jó lesz egy pohárka
fel
leves eltt.
—
De
Ducinak?
Imruka
aláírja
a
feljelentést
223
Kimtzcal nagyot forgott a világ. Mintha &z egész égbolt egy mérhetetlen butélia
lett
volna s lecsatta,nt volna a földre. Éles cserepei bevájtak
a
szívébe,
a húsába.
— Nem, nem, azt nem lehet, — fuldokolta. — Nem? Hát aklvor nincs bor. Rongyos, piszkos, tetves! — És elzárta a bori egy üveges szekrénybe.
Az ebéd
borzasztó volt. Milvor Kati jött
apjával, Ilona kisietett eléjük.
^
Nem
akarta
hatalmának ezt az egyetlen vereségét elárulni elttük. Nyájasra torzította az arcát: A tanító úr alszik, rosszul érzi magát.
—
Jöjjenek Ábris bácsi holnap reggel.
A
délután
ég
pokol volt, melyben Kuntz
megbnhdte az összes elképzelhet Kuntz bneit. Ilona könyörgött, toporzékolt, zokomeggyógyult. Mint egy ítéhófúvás növekedett, távolodott, fütyölt, üvöltött. Kuntz a díványra feküdt, lelkét Istennek ajánlotta s hallgatott. Végre Ilona bevonult a hálószobába, behívta a cselédet, ápolgott, rosszul lett,
letes
tatta magát és úgy haldokolt, hogy künn az udvaron a kutya vonítani kezdett. Néha mondatokat krákogott ki magából: Pedig is hányszor gúnyolta ki Farcády. Pipogya papucshsnek festette, adomákat mondott róla és én most t akarom megbosszulni. És a hálátlan engem rugdos. A cseléd kijött a konyhába, meggyújtatta a lámpát. A vacsorát a tzhöz tette
—
t
—
fizabó
Dezs: Az elsodort
falu
I.
U
226 és fzelékmaradék. A föv étel mint Noé galambja repült bele az Imro elkeseredésébe. A lámpa fénye, mintha a fény keresné rokonát, a bort, rácsillogott a szekrény üvegjén át a két palack borra. Benn
déli sült-
szaga,
nyögött az asszony.
Imre egy kétségbeesett kinyúlás volt a két üveg felé. Kimenekülni ebbl a borzasztó életbl, érezni szájában a
baráti
cseppeket,
végigforrósodni a bor vigasztalásában, bele-
sülyedni abba a fényes ködbe, ahol úr, ahol elfelejti
ne engedd,
megcsúfolt életét. —
hogy
engedjek!
—
is férfi,
Istenem,
ma-
nyögte
gában.
De már akkor kezdett okokat keresgélni. Farcády tényleg mindig gúnyolta, adomákat csinált
papucskodásáról,
meg
aztAn
úgyis
Minek egy nappal több pokol f Egyenesre ült, nézte a bort, de mélyedés mélyén két gyenge kéz rimánkodott fel, hogy ne bukjék a visszahozhatatlanba. felIlona dadogta nehéz f rázzál bontod az üveget? Tudod, mit mondtam, és az asszony hangjában már benne volt a nyert csata. A szerencsétlen ember igent nyögött. Mikor aztán vacsora után már benne volt az egyik üveg, feketét rendelt, egy poharat a földhöz vágott és összeszajházta a feleségét. Majd megmutatja , hogy az úr a háznál s kirúg mindenkit, aki neki nem engedelmes* Ilona lesz ersebb.
—
—
—
—
,
—
OO'
kcdlk. Ilona
Ö tudta a
mo&t az egyszer nyugodtEui trte.
holnapot.
Reggel kezesbárány volt, mint egy megDe a Kati apja tökéletlenke-
vert gyermek. dett.
Ö egyszer
székely ember,
nem
szállhat
szembe olyan hatalmas úrral, mint a tiszteletes úr. Neki abból nincs semmi haszna. Ilona öt koronát s egy pakk dohányt adott neki. A feljelentést Ilona fogalmazta meg, az eladott paraszt, az elkergetett cseléd s a ronggyá buhárom elkott, nyomorult férj aláírták. A veszett bárány beárulta megtévedt pásztorát.
15*
IV.
JUDIT
Judit egy elsDsztályú kocsiban
Ez az elkelség
gggel
rengeteg pénz volt eltte, fel kis mellét.
utazott
korona,
és az ötezer
ami
duzzasztotta
Behúzódott a kupé egyik sar-
kába, de szépsége, mint egy kibontott csodálatos
haj,
az
rápatalísiott
egész
kocsira.
nk
Férfiak, bámulták, aki a kocsi folyosóján átment, megütve állott meg s a kalauz kezébl majd kihullott a bélyegz, amint beiödöbbent ez a csodálatos lány. Az állomásokon is látta, az arcok feléjerángó megvilianásán,
hogy szépsége
üt,
mint
fhadnagy
egy
villanyos
a komeglátta, bajuszpödörgetve, csiba és amint hetyke mozdulatokkal igyekezett minél szebb férfiúvá nyújtózkodni. Mint egy bódult kakas, le s fel kóválygott a folyosón, szemei majd moOstoba! belehullottak a kocsiba. üteg. Tövisnél egy
szállt be
t
—
tyogta
magában Judit
ablakhoz, a rohanó
s elfordította
mezk
—
fejét az
felé.
Eleinte csend és üresség volt benne. Kép, gmdolat nem hullott tudatába. De mikor a
229
leveg szürkült jük dermedt
s
a dolgokból kiütött a belé-
rohanó mégis lelkére is. Oh, óriási ez a nagy, fekete, hideg világ, amelybe most olyan veszett rohai^ással rohan. Isii lesz vele, mi vár ott rája, ki lesz valakije minden tántorííásábaní És egy percre ott a borzasztó otthonban elhagyott, unott kis szobája mégis úgy tnt fel, mint egy megszorongás, a vouat
elé
éjszaka rázuhant az
—
—
világított boldog sziget, ahol pihenni
modni
és
ál-
lehet.
Kolozsvárott kiszállott egy pár percre
megivott egy csésze forró rumos itsl szétugrált testében s
fiatalságát.
királyn
Mikor
volt,
maga
lástját
lélekzetük,
teát.
felkiabálta
visszaszállt
A
s
forró
minden
a vonatra, már
aki büszkén húzta szépsége pa-
Az embereknek elszakadt amikor átment szemükben az életután.
nek ez a királyi ajándéka. Visszaülve helyére, szaggatottan, nagy fénylapokban nagyszer i-opek villantak át rajta.
játszotta rött s
egy
A
kaméliás hölgyet
nagy zokogások és zúgó tapsok köis úgy fájt a mvészete, mint fájdalom. Fényes szalonban ült, ei-
még neki
élt
hel diplomaták,
katonatisztek, híres
szek vették körül. Parisban
volt
s
mvéa
nép
ujjongott felvirágzott' kocsija körül. Azután
vonat egy fényes semmibe rohant, zakatomint egy csendes malomé. Judit aludott. F
lása távolról duruzsolt,
230
Reggel, mikor a bérkocsi átdöcögött vele a Rákóczi uccán, naigy szomorúság lepett rá.
Hát
ez Pest, ezek a csúf füstös, otromba
k-
szörnyetegek, ezek a mezei poloskaszer hordárok, ez a c«úf nép, mely végigcsorog a piszkos kövezeten? Ez a szomorúság már olyan
nyugtalanság is volt, mini egy elveszett esat-a. Mintha valami megígért, fényes nagy fogadtatás maradt volma el.
A Fehérlóba szállott, a volt Nemzeti Színház mellett. Sokat hallotta emlegetni ezt a szállodát az erdélyi iinaktól. 'És mikor szép uccai szobát nyitottak neld, a szoba mutatós eleganciája, az alkalmazottak hajlongásai megint a vagyon, az nraUcodás örömét lobogtatták fel benne. Megmosdott, átöltözött, odaállott a tükör elé. És széi)sége mint egy nagy ígéret, mint egy gyzelemre hívó kürt szava, jött onnan vissza. Kéjesen mosolygott magának, mintha önmagát akarná elcsábítani. Lenn aztán az nccák rohanása, az összefutó zaj, az életébe bezáiK>rzó emberarcok eddig
Mintha mintha
nem
mámort
égettek
beléje.
fülledt szerelem lett volna a
leveg,
érzett
millió ölelés forrósította volna testét,
odavert pezsgsüvegek cserepei csattognának az aszfalton, guruló aranyok csengése énekelne fülébe. Mintha az egész életet tép vad város egy részeg karnevál rült forgataga széjjsége körül örvénylik bóvolna, mely az dult keringéssel és
volna a királyuöje, a má-
231 inorn,
a halála ennelí a toporzékoló életnek.
És tényleg, emb&rek döbbenteik rá szépségére, ógö
szöktek
szavak
ki
bellük,
felriasztott
vágyak parazsa sziporkázott utána. A Belvárosi Kávéházba ment be reggelizni. Már jóeleve elhatározta magában, hogy elfogulatlan, könnyöd és nagyvárosias lesz. De amint az óriási kávéházban minden szem feléje csillant s öreg hivata-lnckotból, reggeli-
jüket robotoló vén élet-ig ásókból felszikrázott a rég penzionált
férfi,
mégis elfulladva
tipe-
egy ablak melletti asztalhoz ós nagyon a könyökében érezte a szívét. Az öreg pincért majdnem bácsi lelkemnek szólította. Az odahozott újságokat olyan becsületes szemmereszgett
tóssel nézte végig,
—
látásnélküli nézéssel
mintha valamilyen tanító báe^i feladatát
—
vé-
gezte volna.
Azután, ahogy félelme elült, élvezve a nagy kényelem uraságát, meggondolta pro-
grammját Sarkadit fogja felkeresni,
akkor mikor már valami eredmény és Miklóst
csak
gyzelmét dicsekedheti el nekik. Nem akarja befolyásoltatni magát a kezdésben. !Ma még szabadságot ad magának, lapozgatni fogja holnap jelentkezik a színiiskolában. És azután nagyon kápráztató dolgok fognak
Pestet, de
jönni.
Judit
künn
volt s
a kirakatokat utána
kapós gyeTTnekbámulá^al nyeldeste. Szeretett volna mindent megvenni. El is vásárolta
232
Tolna minden pénzét, de valami
kíriZÓ
szemé-
a belépéstl, meg attól is irtózott, hogy esetleg pakkot nyorajamak a kezébe. Egyik csemegeüzletbe mégis bement, vett egy csomó finom prálinest és a Dnnaparton, mely nagy öröm volt neki, lassanként szopogatta. De ebéd felé már nagyon a torkára gylt ítz egyedüllét. A dunaparti nagy ebédlk eltt
rem
elijesztette
többször elsétált, rá,
növekv
a benn étkezk kibámultak
lázas félénkségét érzett és
nem
mert bemenni. így ment veoidéglrl vendéglre. Elre elpróbálta magában, hogy milyen hangon és miket fog kérni. De mikor az ajtóhoz ért, beléfa,gyott minden betanult színészete s megint tovább meoit. Egyszerre az a bolond rögeszme szúrt tudatába, hátha látva sok pénzét tolvajnak fogják hinni és letartóztatják. Ez a gondolat annyira megrémítette, hogy bement egy noi water-closetbe, ott pénzét egy húszkoronás kivételével
—
—
—
kivette
bugyillárisából,
—
bekötötte az ingébe,
hogy folyton dörzsölje a testét s érezze, hogy ott van. Sok pénze mellett majdnem ebéd nélkül maradt, míg végre a Szabadság tér mellett egy nagyon kis vendéglbe bebátorkodott és evett étvágy nélkül, örömtelenül, szegényesen.
Ebéd után jába, de
vissza akart menni a szállóvégképen eltévedt. Makaosul és va-
lami titkos félénkséggel nem akart kérdezni senkitl semmit. Minden házról azt hitte, hogy látta már s hogy a visszavezet iithoz jelöl.
233
Fáradt volt és nagycm egyedülvaló, mikor délután háram óra tájt megint a Dimapartra vetdött vissza. Megállott és nézte az szi napban ellebeg hajókat. Langyos, szétoldó, végtelen szomorúság ömlött el rajta. Szétszállani finom köddé, mely megüli a fényes habokat, szétoszlani a bágyadt, beteg, sírép világban!
Valaki közvetlen mellette ment hozzáhorzsolt a teste melegségével.
jogászka
visszafordult
volt,
s
el,
Egy
még fiatal
amjint Judit
szépsége arcba találta, kiszökött belle a kiáltás:
—
—
Jaj!
Azután megállott, bámulni
kezdte Juditot, mint egy éhes gyermek a cukrászkirakatot.
A
jagász oly harmatos, fiatal, szép, tejjel
aláfutott arcán olyan sodró,
majdnem
felsíró
gyermekies vágy volt és Judit olyan kétségbeesetten egyedül volt, hogy rámosolygott:
—
Mit bámul? A nagy gyermekszépség részegen dadogta: •—- Milyen szép, milyen szép! Judit most már bátor volt, kacagott: Akkor ellíísérhetne. Idegen vagyok a
—
városban,
nem ismerem.
Mikor a
napban Judit maga mela fiatal életet, akibl testvért,
lehellt
lett érezte ezt
szerett, rabszolgát csinálhat királyi hatalmával,
egyszerre fellobbant
élete,
beszélt,
kaca-
Eddigi életének minden lefojtott vágya feltáncolt s egy pokoli balletet jári benne. Most volt Farcády, az si vér halagott, kötekedett.
234 los
szép virága, aki kacagva, gyermekujjon-
már tegezdtek. A
Margithídon
jogászka bemutatta magát,
valami Török Zoltán kolozsvári, otthon
A
magát.
gíi&sal pazarolja szét
volt, ö is erdélyi gyerek,
nagyon
mamája
30
és két
most az els alapvizsgáTA zsebe tele volt komoly jegyzetekkel,
testvérkéje
A^olt
g
készül.
A
de ez
a2 eléjebukkant szépség magával ra-
gadta, mint egy tavaszi zuhatag.
Beszaladgálták a Margitszigetet s mikoí elmaradlak a járt utaktól, a nagy közönségtl* a nagy hallgató napos fák között eltikkadtak a feltámadó vágy hidegrázós félelmétl. A fiatalember remegett, de amint Judit végignézte és kaöagott,
mint
egy
átölelte
egyetlen,
és
megígért
belehabzsolt
varázsgyü-
mölcsbe.
A
nagyvendégl
elé érve, Judit látta az
elegáns közönséget, a fehér asztalokat, a szaladgáló frakkos pincéreket. Na^ybüszkén
mondta: Gyere
— A
be, uzsomiáljuiiik*
jogász megvert gyermekké szontyolo-
dott: — Nincs pénzem, — lihegte haldokolva. — Van nekem, amennyi kell, — mondta
hencegve Judit. Leültek egy asztalhoz. Judit rendelt. Rendelt haboskávét, vajaskenyeret, tésztákat, sonkát. Boldog falánkságJaj, de a húsz korona nem lesz gal ettek. elég, el kell venni a többit is, -^ jutott eszébe
—
Juditnak.
235
— —
Hol van?
Majd
te
—
líérdezte a iogász. kacagott fogod elvenni,
—
hamisan Judit.
mintha
Félrementek,
csak
a
ruháját
íikarta Yolna megigazítani tesivérkéjének.
jogáBz sápadtan, bódultan jött vissza. elejtette,
Juditnak
Csevegtek.
körülfolyó
A
kellett felvennie.
Élvezték a gazdagságukat,
életet,
A
pénzt
a nagy,
zeng
a
fiatalságukat.
Egyszerre Judit nagyon elszomorodott, a szavak lehervadtak ajkáról. Eszébe jutott, hogy most milyen gazdag, milyen elkel helyen milyen jó dolgokat éh^ez. És otthoi mennyi gond, mennyi nyomorúság van. Befelé hulló fiirás fak;adt fel
benne.
Lerv^élpapírt, tinitát, tollat kért
a pincértl
8 levelet írt:
— Édes apa, édes jó apuka, ne haragudj a csak végzetének engedelmeskedett. Majd ha a magyar színmvészet büszkesége leszek, meg fogsz bocsátani és belátod, hogy lányodra,
a lányodnak. Nagyon jól van dolnagyon boldog vagyok, csak ha rátok gondolok, vagyok szomorú. Jelentkeztem a színiiskolában és az els próba olyan jól sikerült, hogy rögtön ezer korona ösztöndíjat kaptam. De nekem ennyire nincs szükségem, mert az akadémia mindennel ellát. Azért ötszáz i;?aza volt
gom
és
koronát nektek küldök, fogadjáit-ok el, apuka, a lányotok els mvészi honoráriumát a Palkó a Sárika számára. Ne haragudj, édes apuka.
2S6
meg neked sem áldozhattam fel. Magdát, Paikót, Mamát ölelem, csókolom, téged ezerszer csókol nagyon, nagyon szea tehetségem
Sárit,
ret lányod,
A levél
levél
Judit.
végén
tartalmát.
maga
Nagyon
is
hitte az egész
elérzékenyült, hogy
és sürgette a jogászt, hogy menjenek a legközelebbi postához, mert nagyon sürgs feladnivalója van. Fizettiik, elrepültek. Mikor a postáról kijött, olyan boldog arccal tette el a vevényt, mint egy bn-
milyen
jó leány
rögtön
bocsátó cédulát.
Egész napjuk boldog nász volt. Moziba montek s egymáshoz tapadó telttel rémültek, kacagtak, érzékenykedtek. Azután fényes vacsorát ettek a gellérthegyi villában. Amint felgyúlt elttük Budapest, az ég város átrikol tozott s solt:
a Duna visszalengte, Judit odatap-
— Be szép,
Este
tíz
be szép!
után a jogász hazakísérte Juditot
Mikor majd kizokogó nehéz elválíissal elfordult, Judit megfogta a kabátja ujját: Hol lakol? A gyermekemberrel nagy-fényeset fordult szállójáig.
—
—
lU közel, a világ és hideglelsen vacogta: a Sándor uccában. Éjiéi után kettkor Judit felébredt az egyszer bútoiozott szobában. Mellette végtelen boldog elnyúlásban a fiatalember aludt, homlokára hulló fürtökkel, mint egy fáradt arkangyal. Judit sírni kezdett.
Nagyon
romlott-
237
nagyon kaméliás hölgymintha a szelíd, szoba, künn a villajiy fényes ncca és a fekete város egy eire eirbüddelt na^gy tragédia lett volna.
riíik,
elátkozoítníiS,
nek érezte magát
s
Napról napra halasztotta Judit a színia korlátlan szabadsegített neki a paság mézeshetét A jogász zarlásban. Hajókáztak, kirándnltíik Visegrádra, jártak az Angolparkba, színházakba, megsétáltatták fiatalságukat mindenütt Az emberek mosolyogtak ntánuk, ez a két ragyogó élet friss lélekzés és vigasztaló visszaemlékezés volt számukra. Judit szórta a pénzt, iskolát. Élte új barátjával
királyi borravalókat adott, autóztak, kocsiz-
De mikor egy
Operaházban a Trahang nyomán újból felrészegült minden vágya a dicsség, a fényes, nagy pálya után. Azon az estén nagyon megvetette a kis jogászt, szeszélyes és tak.
este az
viatát énekelték, a felszálló
kegyetlen volt iránta szállójába.
Másnap
s
tíz
egyedül ment aludni óra tájt elment fel-
keresni a színüskolát.
Mikor odaért, az épületbl éppen színinövendékek: fiatalemberek s lányok jöttek kL Judit megállt és nézte ket Karonfogva, 21a jos ridámsággaJ, csinált bohémséggel s a még nem mvészek kikészített egyónkedésével lejtettek tova. Szójátékokat csiaáltak, pesti zsargont köpdöstek, nevettek, dúdolgattak eleven
233
Az egyil? fiatalemTJer, egy dúsmég zseni, Juditra mutatott: —
niozcluKatolíkal.
hajú, most
Nézzétek, gyermekek, milyen fel&éges ez a kis ijedt tyúk.
Judit roppant szor<mgást érzett, a lábai
majd
kireszlíettek alóla.
ezekhez.
Milyen
falusi liba
Nem, ma még nem megy
gyon ügyetlen
lenne,
még
be,
ma
na-
örökre elron-taná a
döngött vissza. Aznap este nagyon szilaj volt. A jogász^ kával vad mulatságot rendeztek az egyik éjpályáját. Kedvetlenül
jeli
kávéházban. Pezsgztek, húzatták, a cigá-
nyoknak
is
vacsorát
fiz.ettek és
csordultig töl-
ket
pezsgvel. Mikor hajnal felé a fiatalember hazavitte szobájába, Judit keservemilyen átkozott, sen zokogni kezdett. Hogy elhagyta a szelíd atyai házat, megrepeszti tötték
édes szülei szívét, elpazarolja szép téhets^égét
egy kárhozatos, halálos életben. De azért csak éljenek, csókolózzanak mindhalálig. Legalább szépen, fiatalon fognak elégni. Azutáü nagyon rosszul lett. Reggel halálos undorral ébredt önmaga és mindenki iránt. lára
Négy hétig tartott ez az élet. már nem is gondolt. A pénz
niegsápadt, szemei
sége így
még
már halálosan Egy este
A
színiisko-
repült.
alá árnyal ódtak,
végzetesebb volt.
A
de
Arca szép-
kis jogászt
unta.
gyalázatos
komiszság-gal
gette el ma.gától a sirvafnkadó fiút
ment lakására aludni Alig
s
ker-
egyedül
volt kilenc óra,
230
mikor lefeküdt. Tíz óra tájban felébredt s olyan borzalmasan fázott át rajta egyedülléte, mint egy megmozdult, szörny lelkiismeret, hogy felkelt. felöLtözött, hogy elmenjen Török Zoltánhoz.
Amikor
Sándor fherceg uccára beegy alacsony földszintes ház eltt ibtfelejtett kövei a régi Pestnek a lámpa fényes körében egy borzasztó járt le s fel. Kis, zömök, ruharepedéáein kicsnrgó testét vadul riszálta, haja magasra volt felgöndörítve, mintha az örök borzalom eltt riadt volna fel, szemeit forgatta, mint egy únt gépezetet, arcán egyenltlen volt a festék. Egy elmen férfinak rekedt hangon, mintha torka ki volna sebezve, odaajánlkozott: Gyere be, kis szke, én tudok úgy, ahogy akarod. Judit egy pillanatra megállott. Éjjeli sétáik alkalmával sokszor látott már ilyen nt, a
kanyarodott,
—
n
—
—
de meglátni
—
—
gyökeréig nyillalón csak most látta meg. Mintha egy vadul megkondított vészharang ütötte volna szíven,
majd elbukott az
élete
aszfalton.
Azután
visszafor-
a szállóba, fel a szobájába, letépte a ruháit magáról, bebújt az ágyba, magára rántotta a paplant, még az ágytakarót is. Nem sírt, de a hideg kilelte. Másnap déleltt felkereste Miklóst. Miklós még aludt s felrángatva, nagyot káprázott Mi az, hát nem vaszeme a Judit láttára. gyok Pesten! Te vagy az, Jutkát dult, futott, futott vissza
—
240
Judit ráomlott a Miklós ágyára és egész zokogásba hullott. Elmondott min-
elete feikete
küls
dent, mindent,
és
bels
A
csalódásait.
megijedéseket, a felgyúlásokat, az undort, a kétségbeesést, a folytonos felült
—
vereséget.
Miklós
ágyában és cirógatta: Menj haza, Judit, belled sohasem fog
nagy mvészn lenni, ezzel a szépséggel pedig második szerepet nem játszhatsz. Én mindent elfogadnék, még azt is, hogy egy nagyszabású kokott légy, a:ki nagy diadalokkal és halálos undorokkal éli életét. De te nem vagy való erre sem, te olcsón,
potyán
szépségedet s azután
szörny napok
tékozolnád
el
a
jönnének.
Szegény Judit, te igazán az én testvérem vagy. Az én zsenim és a te szépséged hiábavaló luxusok, arra épen jók, hogy nagyon szomorúan pusztuljunk el. Haza kell menned, Jutka, haza kell menned. Egész nap együtt voltak. Délután Miklós elvitte a kávéházba és mint rokonát mutatta líe
Juditot.
Az
írókat lábujjhegyre állította ez
a rendkívüli szépség. Juditnak nagy kárpótlás volt e sok kikiáltott ember elTagadtatása.
Est© Miklóssal ment haza. De Miklós radt, kedvetlen,
morcos
volt.
Hamar
fá-
lefeküdt
nehéz lélekzettel horkolt. Judit ébren virrasztott és úgy érezte, hogy egész életét, ezt az egyetlenül csodás virágot, bedobta egy szenynyesen tovaomló folyóba. és
241
S.
A tnt
i)api lak csendes volt.
még
Judit tegnapeltt
hogysem új kedv mert volna helyébe lépni. Azonkívül nehéz gondok jártak erre. Téli beszerzés, gyermekeknek ruha, ordító hitelezk. Jen, végignyúlva a díványon, kép- és gondolatnélküli el s
helye
frissebb volt,
—
eltompulásba
sülyedt.
Néha heteken
át így
nappalokat s csak este, lámpagyújtás után ocsúdott élvé. Egyszerre csak Milla ijedtség-rekedten rohant be: Jen, az istenért, kolozsvári urak jönnek, köztük van Mihályfi Károly is. Jen felugrott, merev egyenesre, mint egy vízfenékrl felbukó hulla. Az arca zöld lett, nyomorult gyermekarcán egy mérhetetlen, eldöbbení rémület volt. Egy mondat, egy töltötte a
—
mentszó nem villant be az életébe. Az urak beléptek. Milla kigyötrdte: Isten hozta az urakat. volt.
—
Jen
—
mozdulatlan
Milla székeket kínált.
Három
kolozsvári
magasabb állású egy-
házi férfi volt Vezetjük,
Mihályfi
Károly,
osztálytársa és vetélytársa volt valaha Far-
A nagyravágyó, féktelen akaratú emberben még most is ott volt azoknak a vereségeknek a salakja, amelyekben Farcády szónoklatával, stílusával leöklözte. Kis spacádynak.
nyol jezsuita-alakja csupa kegyes méltóság és jóakarat volt. De fekete kecskeszakáiián s Smbó
I>ees:
Az
«l80d<)rt faln
L
If
m nagy, sötét örmény szeinei"ben Iá-ki villo-g olt az. ördög foga: megeszlek. Igen kíméletesen és tapintatosan szólt:
—
Jen
barátom, valamit szeretnénk ve-
led megbeszélmi,
ami a
tiszteletes
asszonyt
nem
érdekelné.
—
Oh, csak beszéljenek elttem akármit, én mindent hallhatok, ami Jent érinti. Ügy-e, Jen? buzgólkodott Milla. Farcády nem felelt. Szája trhetetlenül száraz volt. Egy nagyot nyelt, melyet minmindenki hallott. A melle felzihált. Nagyságos asszonyom, mi hivatalos járatban vagyunk, nekünk külön kell a tiszte-
—
—
letes úrral besí^élnünk.
És
rattalaoi
a nyomorult, szétfolyó, afcaasszony élete tetpontjára hágott s
felnyílt
benne az igazi asszony, a memt, a
ekkoor ez
mártír:
—
Az már más. Az urak bizonyára egyJen, elmegyek az egyház
házvizsgálni jöttek.
Tetszik tudni, Böjthééknél tartjuik, mert itt nálunk nincs megbízható zár. Szegény Faa*cády úgy nézett az asszonyra, mint a hidegrl behívott kutya. Egész elfucspénzéért.
esolt,
félrebukott életéért,
minden megvert
ál-
máért, lelki csdjéért feloldás volt e tekintet jjlilla kisietett.
—
Tisizteleíes testvérem,
elre
kell bocsá-
tanom, hogy bennünk most is raindenekelö+t. a barátot nézd. De kötelességünk, bármily fáj-
243
dalmas, teljesítdnünlí szük,
hogy aa a
te
kell,
bár teljesen
igazolásodra vezet.
liisz-
Három
atyánkfia aláírásával, akikért felesleges megnevezni, feljelentés jött ellened. Kérlek, add .
elé
az egyházi számadásokat s a pénztárt, hogy
vizsgáljuk meg. Mégegyszer kijelentem, hogy rendületlenül
hiszem,
hogy minden rendben
van.
Jen nsgy
felszínén elcsendesült, de
suliin tás haillszotit.
A
mélyén egy
becsület nála nem-
csak megismételt szavallás volt,
hanem a
vér-
És most mélyén, hol gontorzítja a külön emberré nagy kivégzés volt. Vörös
rel örökölt rajongás.
dolat és akarat
szakadt
s
nem
életet,
hóhér
fekete
örökre.
De
ravatalon
sújtott
családja, nyomorult,
le
valaldt
belle hasadt
szomorú végzetek, most felfájt egész életébe s ezekért a végsig ers akart lenni A könyvek az irodában vannak, bizony nem a legrendesebben vezetem ket. Tudják
—
A
az urak, az efféle nem poétaembemek való. pénzt Böjthééknél tartjuk, mingyárt hozza a feleségem.
—
Mihály fi megcsóválta a fejét: Ez nem rendén való, Jen. Egy negyedóra teli. A férfiak a számadásokat végezték. Mihályfi fekete szemöl-
sr
dökét mindegyre összezordítoíta, rövid köhögéseket dobott
ki
magából
s
néha
a
bal-
hüvelykjét rugdosta. Jen az ablakhoz állott. A szobában halott csend volt. Künn a kony16*
244
hában a
nem
—
—
Ha tudtad, hogy Ebben a negyedórában, a
lett
idben, Jenre rázuhant
cseléd énekelt:
szerettél ...
végtelen térré
várének sok százéves tragédiája és
eiíész élete,
mindent megbnhdött. Milla ziháló alakja feltnt az nocán. Hat darab százkoronást hcwott. Letette az fíüztalra. Senki sem nyúlt hozzá, senki sem szólít. Mintha az els kiszök szó, mint felhasadó sugár, oda rémítené a valóságot, a vissza
nem
Jó
ijeszthet valóságot.
félóra
múlva Mihályíi Farcádyhoz
fordult:
—
Lesztek szívesek egy pár perore magunkra hagyni! A kizött pár kiment a konyhára. Milla a tz elé ült. A sírás most tört ki belle, di-
derg lott:
lázasokban.
—
Ó
Jen
leült,
Istenem, Istenem!
a feje hátrahul-
—
nagy szemeket meresztett rájuk. befutott:
— Jen
—
Az
új cseléd
A
kis Palkó
Anyulia, adj szilvaízes kenyeret.
magához kapta a
kis fiút, beszorította
a testébe és melle meg-megrázkódott.
—
Jen,
kérlek, fáradj bo,
—
Mihályfi hangja. Vigyázz, Jen, az Istenre
—
hallatszott
kérlek
—
hörögte Milla.
Mihályfi méltóságos, kegyesen szigorú, jóakaratú és leereszked volt. Minden hangjából
van.
kiéreztette,
hogy mindennel tisztában
245
— Mi sel
Tiszteletes testvérem, kedves
barátom!
azzal az elhatározással és kötelességérzés-
jöttünk
ide,
én és nagytisztelet testvéreim,
hogy mindent elkövetünk, hogy sem az ság, sem a keresztyén szeretet csorbát ne vedjen.
A számadásokat
igaz-
szen-
kétségtelenül rendetle-
s így töjtónhetett meg, hogy a pénztári álladók gyanánt átadott össze*; valószínleg negyven-ötven koronával több, mint amit a könyvek után várni lehetne. Mint az anyaszentegyház sáfárai és eskünkhöz való kötelességünk szerint is, az egyházi pénzkezelést felsbb intézkedésig kivesszük kezed-
nül vezettettek
h
bl
és
Domokos Áron jegyz atyánkfiát
kér-
jük fel vezetésére. Az ügyet különben az igazság szeretetével s irántad való teljes jóakarattal a felsbbség elé terjesszük és hisszük, hogy
most
els
esetben
nem
következményei, mintha
lesznek olyan súlyos
már
ismételt ténnyel
állanánk szemben. Rajta leszünk, hogy ne lejtessék
el,
papjával
és
fe-
hogy az egyház egy tehetséges öt gyermek apjával állunk szem-
ben.
—
Csak a becsületem
csak a becsüleakart beszélni Farcády, de síró vonaglásokba torzult az arca.
tem ...
. . .
—
Kívülrl
földindító lépések és beszéd zaja
mikor látta a bizottságot, melyet napok óta étlen-szomjan, a mánia szívós feszültségével lesett, sorrajárta a falusi házakat s ahol csak tudta, hogy valakinek vahorzsolt be. Ilona,
246 laini
pap
tövise lehet a
könyörgéssel,
ellen,
fenyegetéssel,
rábeszéléssel,
dohány,
viselt
ruha, cukor, kávé, beftt, pónzigéretekkel rá-
hogy
vette,
menjen
tizenöt
panaszra
a
vizsgáló-
vagy tízembert. Kis Sándornéból kitépte, hogy
bizottság elé. össze
is
tudott szedni
a pap tartozik neki kétnapi krumplikapálás napszámával. Keresztes Daniból, a fuvarosból,
hogy a pap egyszer, meri a lovak nem mentek káromkodást hallatott, mely saodomaságra vall. Benedek Istvánnét egyenesen az Isién lovába küldte, Bodola Péter gyermekét részegen kereszitelte. Bodor Samunaik, akire megharagudott, mert nem adott hitelbe húst, aat mondita, hogy ha az Urasztalához meri hozni a pofáját, úgy a fejéhez vágja az Ur kelyhét, hogy menten felfordul stb. stb. A szörny asszony, mint egy rült tyúk a szemétdombon, feWoporzéíkolía a szíveket, hogy szemetet, szemetet kaparjon a gylölt család arcába. Na, majd ájuldozni fog a varróleány, mondta hazamenet. El-
elég gyorsan, olyan
—
—
szontyolodott férjének odarikácsolt hulla rágó,
—
Ma
megiszunk egy Azután a tornácra ment s a hideg levegben feszült nyakkal meredt a papilak felé. Bels u j jongásából már felmerült az akasztófa, amelyen papja lógott, sakál jókedvvel:
üveg jó
bort,
Imruka.
este
—
alatta a zokogó -varróleánnyal.
A
bizottság utrdorodással hallgatta a
lökött paraszttíkat,
amint elböfögték,
megnéha
2Í7
több évrl
MiUa a konyhában
diihösan sírta:
—
Az
új cseléd
pityergett:
tes
i'ir,
A
jaj,
is
Az
szegény
falun
aljasok, az aljasok!
Szegény
—
tisztele-
tiszteletes úr!
átszörnyködték
a
vizsgálat
híré^ az Ilona toborzásait, a panaszra
A
Mi-
sérelmeiket.
yisszalíérSzStt
hályfi mélyen sóhajtott
men
nagyobb része mégis szerette a papját, mert mégis egy magasabb élet, nyitott ablak, nagy lelki borzongások s tisztító sírás volt számukra ez az ember, akinek hibái olyan k-fajta emberi hibák voltak. Beütött a szi\'ükbe a szerencsétlen ember tragikus sorsa, akit a tanítóné és a jegyz áldoparasztokat.
falu
zatának tartottak.
A
sok
felgerjedt
szív
testvérré tette az embereket,
szíversít
sza-
vakat kiabáltak
s
egymái9nak
megindult a papilak felé. A tanító-lak eltt a rettenetes asszony képe mint ég parázs hullt a tömegbe. Egy percre elnémultak, de némelyik morgott, mint á megrúgott kutya, egy a falu
székely pedig megállott s teletorokkal kiáltotta oda:
—
Az
Isten
tóné asszony, ahogy a
akarja!
—
úgy
áldja meg, taní-
tiszteletes
úr
javái
Ilona szeretett volna nekifutni a
tömegnek, széttiporni ket, mint egy útbangyomot. Ggösen köpte maga elé: Piszkos paraszt! A tömeg elérte a papilakot. A bizottság kényszerült kijönni, hogy meghallgassa kívánságukat. Kijött velük a papi család is 9
álló
—
243
amint a nép meglátta Farcádyt, aa asszonyok sírni kezdtek, körülvették, kezeit csókolták. Nem hagyjuk a papunkat, nem Mindenki egyhagyjuk a tiszteletes urat.
—
—
szere beszélt.
A
meszeli)
Anna a Palkót
ölelte
fel s nagy tüsszen tsöket zokogott. Mihályfl megnyugtatta keresztyén atyafiait, hogy a tiszteletes urat megvédi példás és feddhetet-
len élete s
senkitl.
nem
A
kell
nép
t
félteni
tovább
semmitl
és
nyugtalankodott.
Farcádyba átvonaglott ez a nagy szeretet és mikor eléjük állott, igazán pap volt, a megtöretett test,
a kiöntetett vér papja. Hangja,
mélybl reszketett elé: Nagy tisztelet bizottság, kedves atyám-
—
Mint két családnak apja teszek vallomást az Ur színe eltt, hitem és lelkiismeretem szerint. Mint két családnak apja: az egyik a nagy család, az anyaszentegyház, a ti lelketek nyája, melynek én vagyok méltatlan pásztora. A másik az én szegény csalá dom, kis gyermekeim. És én ime most valló mást teszek, hogy az egyik apa vétett a má 6ik ellen. Nehéz anyagi küzdelmemben megtántorodtam. Az anyaszentegyház pénzébl ölszáznegyven koronát elköltöttem, mert családom van, mert jött a tél. A pénzt fiai!
már
vissza is fizettem, de a
ti
nagy jóság tok
nem maradhattam elrejtzve. Teljesedmeg az igazság. Én eltántorodtam az
eltt jék
igaz úttól, ítéljetek és ítéljenek felettem
az
249
anyaszentegyház hivatott sáfárai. Egyet kéhogy mikor ítéltek, ne feledkezzetek meg, hogy egy szegény család apja vagyok s mérjetek olyan mértékkel nekem, amilyent ti Istentl vártok magatok számára. Én meghajtom fejemet. Legyen igazság! Halálos csend lett. A férfiak is sírtak.
rek,
Milla megtalált régi szerelmével szenvedélyesen dobta magát a pap mellére: Óh, Jen,
—
di'ága
Jen, mit
tettél!
delem csodálatos nagy
—
"É^
az emberi töre-
tisztítással
tette
em-
berré a falu szívét.
4.
jfolitika,
pezsg, kártya, drága
Bzátrágták a Zágoni
megtatarozott
feliérnép jóllétét.
Most már egyetlen mandátuma lógott még a boltjában, hát eaen adott túl. Báró Fogarasi F. Adolfnak, a zsidó milliomos gyárosnak
mandátumra
volt szüksége, találkozott az sszékely rabonbánnal s a két ember csakhamar megegyezett. Zágoni lemond és áttereli
a szavazó barmokat az új pásztorhoz.
A
lemondás meg is történt. Automobilok hozták be az urakat a faluba, ahol Deák Ádám, a Zágoni rendes kertese, megyehíres ravasz székely, már beharangozta a falut egy
megható
búcsiizóra. Jól
tok szálltak lelkekbl
kiesztergált
lelkekbe.
gény mclíósúíos úr minden
monda-
Hogy
a
sze-
va.^yor.út a haza
250 oltárára áldozta,
hogy nem
bírja továl)!)
nz
áldozatokat, de talált egy méltó utódot, akliiek
kezében szepltlen maradhat
tott zászló.
És mindenik
mog
maga
volt a
ideális
a
fenntar-
mondatnak
gyakorlati értelme
is.
Hogy
az új báró kicsit zsidó, de annyi milliója van,
mint a szegény embernek tetve. Hogy lesz kkodalom, ev^, ivás, pénz, amennyi tetézik. És protekció is, mert az urak mind a zsebében vannak s ha akarná, fhercegek kapcsolnák he a szíjat a nadrágján. A mondatokból kiáradó pálinka- és pecsenyeszag sisétterjedt, a faluból ki az erdbe, hol az elszéledt falusiak téli párbajuliat vívták a vaddal és az óriási fákkal. És az alkohol öröme kicsillant az éhes szemekre, az átfázott testet megcsiklandozta a zabálás öröme
s
mint
kullogtak vissza a falu
Vasárnap délutánra
felgerjedt
farkasok
felé.
tzték
ki a Zágoni
az új honmént programmAz öreg Schönbergerhez már napokpálinkák érkeztek. kal azeltt nagy hordó Deák Ádám már szombat este meghívta egy
búcsúzóját és beszédét.
a fbb kolomposokat. Vasárnap templom után déleltt, templom eltt és nagymértekben nyelték a potya ihletet. A gylés délután kettre a Zágoni nagy csrébe volt Qsszehíva, melyet e célra szalmával hintettek be, hogy a voks-barmok patái el ne fagyjanak a szavazás eltt A nép betorlott a fólsötét csrbe, melyet a nemerés hideg idkis kóstolóra
211
ben
izzasztóvá ftöttek
is
padó testek
és
a pálinka.
az egymáslíoz
ta-
Ell egy pódium-
féle volt rögtönözve, rajta egy kis asztal és egy pár szék. Parasztok jöttek a kerület szomszéd faluiból is. Bejött Zágoni és Fogarasi báró. Deák Adóm elordított egy hatporciós éljent, az összezsúfolt testek utána bdültek. A vérré
kergetett pálinka hálája szinte szívet melegített az
ordításba.
A
parasztok közt
ítéletek
jártak:
— Milyen hitványka, — Annál kövérebb a
pedig ehetik eleget. bugyellárisa.
—
De
meglátszik az ábrázatján az ószövetség! Zágoni beszélt. Végigtekintett múltján.
a hazáoiak szentelte. Vagyonát a korrupció. Megváltó erejét megrágta a romlott köróposztály és mveletlen közvélemény. Hangjában a tiszta erkölcs ítélettrombitája harsogott a rothadt, korrupt Magyarország felett, szemeiben könnyek rezegtek. Most kidl, de átadja a zászlót lelkeszerinti barátjának. Ennek a zászlónak meg kell érnie a nagy gyzelmet, a jöv mégis csak a küzd magyarságé lesz. És akkor majd , a félredobott, elaggott bajnok Egész
életét
elvitte
—
—
azzal az öntudattal fogja fáradt fejét az anya-
—
rögre hajtani, hogy ebben a gyzelemben bármily szerény de neki is része van. Most
—
nem
Deák Ádámnak hangolnia, a utánabgtek ennek az embernek.
is kellett
székelyek
9r,o.
aki minden hibáival való hús volt.
nagyon az
A csr
liíisukból
körül az asszony tömeí;
Farcády is arra sétált s a szép mondatok mint egy vágyott föld galambjai volt a szálltak át rajta. Máskor ilyenkor könnyezett.
nagy
lelki mozdító, a hátratartott lélegzettel
várt szónok. Lelke tengelyéig
rázta a vágy,
hogy bem'^njen, már megsokasodott tok tolultak a szájára, lépett,
többször
de visszatért. Nem, nem,
nem szabad
monda-
a csr neki
kezébe venni a zászlót,
felá
most
ö most
fe-
makulás kezeit ne lássák ott a zászló nyelén. Majd ha jön a feloldás, az expiáció, akkor újból kig5'"elmi alatt
az
van, félrelépett,
bonthatja lelkébl a visszagyömöszölt zászlót.
És tovább léptekkel,
sétált
vágyódó,
rövid,
mint ahogy egy aggódó
szül asszony szobája Fogarasi
báró
lélegzetes férj jár
a
eltt.
éktelen
rótta le politikai pályája
liec^ületességgel
els
kötelességét.
melyben, hogy senkit ne hagyjon éhesnek, megígérte minden párt legjobb Ígéreteit. Általános, egyenl, titkos és soviniszta nemzetiségi politikái, szeszadó eltörlését, független Magyarországot, szabad dohánytermelést, katonai szolgálat leszállítását, gyáripart, kereskedelmet s minden agrárboldogságot. Vékonyka hangjáVégtelen beszédet mondott,
ból
úgy dlt a meggazdagodott
világtörténe-
lem a bepálinkázott parasztokba, mint a felhszakadás.
A
parasztok
állottak,
hallgattak,
253
fónyes szemekkel szájat tátották, mint meg-
annyi puszta ház, melynek
útait
eliiagyott
befutotta a pálinka s kitette ablakaiba az
mécsest. Este
nagy tokány-soirée
ég
volt Sehön-
bergemél^ báróval, tósztokkal és pálinkával
Fogarasi a hatott
teljes
s
biztonság reményével utaz-
el.
Egy pár nap múlva
a jegyzhöz távirat hogy izgasson a kormány jelöltje: Ijjász Ferenc érdekében. Az öreg jó Ijjász nabácsinak mióta kibukott a Házból híres érezték pártklub gyon a hiányát a tarokkpartijánál s felesége most már nem engedte fel a könnyen megkopasztható öreg érkezett,
—
—
dzsentrit a fvárosba.
A
párt
elhatározta,
hogy okvetlenül visszacibálják az öreget az alkotmányba s az öreg beteg volt a megszokott játék, megszokott emberek és megszokott pletykák után. Összes politikai termése egyet-
mondatba tömörült bele, melyet oda-odaismételgetett a politika kakasainak: „Csak simán, csak simán". Ezért igen higgadt, bölcs. Deák Ferenc-szagú embernek tartották és több bizottságba beválasztották. Domokos jegyz a táviratra rögtön magához hívatta Szonda Gergelyt. len hiányos bvített
—
A
negy^'^enöt év körüli Szonda régi székely nemesi CvSalád züllött sarja volt. Kétszer
Volt elzárva bankóhamisításért. Eavasz,
er-
szakos, szájas, líártyás, iszákos volt, de els-
rangú kortes. Rábeszélni, rémíteni, száz
lélek-
254 l)en ezQr szájjal ordítaiiJ,
mindenütt lenni,
denkivöl enni-inni,
hazudni,
átlopni, kijátszani
senki
mint
mlri'
voilcs-barniolíat
sem
tudott
úgy,
.
Valóságos klasszikus keresztmetszete volt a népképviseleínek, szemléltet ábrája a szabadverseny politikai eszközeinek. Szonda
még aznap munkába fogott s másnap már három bevert fej és ötven Ijjász-párti volt a faluban.
Ilona a következ levelet írta Zágoninak:
—
Méltóságos Uram,
még mc«t
is
reme-
günk
attól az örömtl, hogy Méltóságodat házunknál tisztelhettük. De Méltóságodhoz, ki elveinek oly törhetetlen harcosa volt, lennénk
méltatlanok, ha
nem küzdenénk
amellett
a
mellett, amelyre lelkünk felesküdött. a férjem mindig a kiegyezés mellett voltunk, a történelem nagy viharában Magyarország nem állhat meg egyedül. Méltóságod nagylelksége meg fogja bocsátani, ha a kisember is kitart a lelkiismerete mellett. Méltóságod hálás, csodáló tisztelje: Kuníz záfizló
Én
és
Imrénó Kovács
Ilona.
Este az ablaloiál ült Ilona, be-bezörgetto az elmenöket:
— Hát kire szavaz, János bá*T — Én, arra a báróra, amit a Beák
Ádám
árul.
— Arra a zsidóra, akinek a ságos kat.
iir
A
Zágoni méltó-
úgy eladta magukat, mint a barmo-
méltóságos úr elkártyázta a vagyonát
255 8 mert vénségére
a pénzt, az Lássa,
az
nemes
s ö
még
szép személyekre dobja
elsö zsidónak
íj jász
sem
magukat
eladja
nagyságos úr régi magyar kívánja ingyen az emberek
szavát.
A nagy küzdelem megkezdöd<>tt. A munka, a szokott élet minden mozgása megsznt;. A mesék ígérete, a nép húsában szenderg örök vágy, az eldorádó: a potyaevés és ivás
s
— korcs— mindkét párt
boldog élete elkövetkezett. Estémként
mában vagy magáinJiázakban reggelbe nyúló
zabálásos
töltötte a parasztba
az
összejövetelekben
ételt-ltalt,
a kongó
nagy szavakat, a hazugságot és gylöle-tet. A kót párt küzdelme úgy kiélezdött, az összecsapás oly hevesnek ígérkezett, hogy Kun
Ern —
—
Pestrl nézve a dolgokat azt gonhogy a két marakodó elül el lehetne ragadni a mandátumot a haladópárt szá-
dolta,
mára. Rávette Földes Aladárt, a megmilliomosódott lapszerkesztt lap, mely eleinte
—
revolver-újság volt s azután komoly politilcai tényezvé pénzesedéit hogy próbáljon a ,
—
zavarosban halászni. így egy harmadik párt frazeológiája, pörköltje és pálinkája is bele-
szakadt a nagy
szó-,
pörkölt-
és
pálinka-
zuha tagba, mely végigcsapott a falun. Az öreg Barabás odavitte töpreog becsületességét János elé: .Táncs úrfi, ha ezeket halljn az ember,
—
mindenkinek igaza
256 sincs igaza.
Mit tanácsol,
sza-
kire
úrfi,
vazzak?
János mosolyogva felelt, de a hangjában volt valami lekötött indulat: -- Tudja mit, öreg, vágja meg mind a hármat, amennyire csak tudja. Amit úgy kap tlük, az a maga csalhatatlan alkotmányos haszna. Aztán a választás napján szökjön
meg, vagy legyen halálos beteg, hadd üssék "Eiz az egyetlen mód, hogy
az ni-ak egymást.
maga csapja be ket. Szcs Daninak, a forradalmi
tiszteletes-
nek megérlel nap és ígért szüret volt a Földes fellépése. Ingyenprófétává szegdött az új megváltó mellé s mint roppant napraforgó nyilt ki belle a telehullatta a
demokrácia
s szó-szirmaival
lm
a
falut.
nivellálás ideje, korgó
elérkezett
gyomrokban
nagy
és lázadt
szivekben zúg a félrevert harang a kiváltságos világ agóniája felett. Itt vajúdik, riad az új világ a parasztokban, a senkikben, a megrabolt milliókban s a szavazat,
dugott
bomha van a
mely mint egy
lelkekben, meglöki a vi-
lágot az egyenlség, a demokrácia
emberi méltósággal
felé.
Aki
született, aki jogot, igaz-
ságot és kenyeret akar, az Földes Aladárra fog szavazni s a szolgabírák, feudális zsarnokok, rabló csuhások romjain odaviszi
az új Magyarországhoz.
Ez a tábor
kövét
volt a leg-
kevesebb számú a faluban, de leginkább ököl
257 volt az öklük és legtöbb láng
volt
a
sza-
vukban.
novemberben
Itt
már
hallgató házak felett vad
a falut.
A
falut,
van s hó és tél Nemere nyargalta
honnan most a munka
el-
ment, mint egy elkergetett lelkiismeret s az riadt galamb. Sötét, föld-
ima eltnt, mint
szagú szobákban, kormos lámpa tragikus fényénél, a gyilkos üveg mellett, egymáshoz hajló parasztok meg nem értett, hosszú szavakban téptek öl gylöletet magukból, gy-
egymás
löletet
5ket
ellen,
—
hogy
id
vénült föld és rohanó
állam
ha már tépi s az ezerkez
—
a folyó történelem is hazugság, alkogylölet és öngyilkosság legyen nekik. A Földes kortese Firtos Mózsi volt: hatalmas, fenyszálnak termett, rajongásokra hol,
született székely.
Mintha óriásokat teremt
öreg Jókai szabta volna oda
álmából tépett Legénykorámarcangolás után, nyugtalan vére kivitte Amerikába, keresni egy termetéhez való sorsot. Ott kapott herkulesi robotot, is gigászi nyomorúságot, nehéz, sötét munkát. Évek múlva visszajött egy pár száz dollárral, egy pár száz angol népkolosszusnak a kis faluba. ban, valami vasárnapi véres
szóval s világot szül mondatok tört darabjaival.
A
dollárokkal visszavásárolta kis
tel-
angol szavakat elfelejtette, a mondatok elszunyadtak benne, mint a kazal mögé
két, az
kergetett szelindekek.
De
Sisab Dezs: Az elsodort fala
mikor I.
megjelent 17
258
Szcs Dani
s
a
demokrácia
üvöltött a tárí
mondatok új életre riadtak, az elpihent gép lökött ervel kezdte zúgni lelkekbe, az alvó
kedvenc robotját. Nagy szürke, beteg kék szemeiben, melyekben összes seinek éhsége tágult, mint két kétségbeesett száj, fellobogott a döbbent fény, a minden mámornál
mámorabb
prófétaláz s a felheccelt mondatok kiugattak belle, csattogó foggal, véresen, hogy átvigye másokba a benne feldübörg
minden megrúgott
se
apja, minden nyomorgó Ennek nem kellett a pénz, a Az ital is csak bels, izzó valót-
bosszúját.
zsíros falat.
lanságának valóvá hihetje volt. Neki minden atomja felfakadt száj volt, hogy érezze, a megkondított harang, a felrázott hogy ököl, az odadörgött állj-meg. Szelíd, sápadt kis penészasszony felesége otthon rácsimpaszs nstényszerelme minden kapaszkodó szavával, könyörögve húzta vissza a békébe, a családba, a munka biztos védelmébe, de a rettent meggyzdés, mint vágóhídra hajszoló hentes, korbácsolta ki a zivatarba a vörös szavakba riadt bikát. Fia, húszéves, birkózásra, ölelkezésre, hejehujára fakadt legény, szilaj felkacagása a megtépett fajnak, vére sodró árjával szakadt az apja zúgó szavai után. Ezt már nem a világnyomorúságra megváltás bántotta, fütyült de s minden tagadó fejrázására az életnek, kellett valami, amiért verje a mellét, felhúzza
kodva Istennel
259
a vállát
odakiáltsa a ki a legényt, hogy 6 izmai felkukorékoljanak tudatába, mint napnak ágaskodó kakasok. Kés éjjel hazatérve az öreg földrengetö léptekkel, a legény felléptei új termés harsonái voltak hevülve a pálinkától, az otthoni üveg mellett az öreg még órákig golyváskodott fiának a
—
—
,
megváltandó világról, mélyrl szakított szavakkal töltötte bele a parazsat, hogy az is dühös mellett feszítsen a világnak. Az aszszony pedig, a nyomorult, beteg nstény rabszolga, behúzódva az ágy vackába, odatapadva a falhoz, Istenhez könyörgött összes elzje imádságával, hogy óvja meg ezt a két, falnakrohanó lelket a törvénytl, a rendtl, az uraktól, a nagy misztikus világ kiötl szörnységeitl. A civódások mind gyakoribbak lettek és mindtöbbször kellett csendrnek jönnie a faluba. Véres fenyegetések és bosszú ülte
meg a
lelkeket.
A
három
úri jelölt közül hol
nyomukba
egyik, hol a másili rándult le s tajtóltzással
viharzott
fel
a
új
nép-pocsolya.
Szonda Gergelynek nagyon a begyében volt
ég
Firtos, ez az áradó próféta, aki
még
ravasz körmei közül
az
is
szavaival ki
tudott
tépni egy-egy voks-barmot. És akkor arra a
pompás
ötletre jött,
hogy titkon
belopta a fülekbe, hogy Firtos
embere, hogy
yakkal
is
k
fizetik azért,
elhíresztelte,
Mózsi az hogy más sza-
dézsmálja a Fogarasi-párt nyáját, 17*
260
De a
pálinka, a pénz
nagyságos úr
tlük
csak az
is
jön, a Földes kedvükért handa-
bandázik, az utolsó percben
odacsapja embereit az
küls
Ádám
k
majd lemond
és
sátorához, az egész
móka. A Deák emberei éktelen dühbe jöttek erre a
ellenségeskedés csak
hírre, ez
már nem
becsületes
játék s titkos
suttogásokban a népharag rozsdás, gyilkos szögeivel verték ki a Firtos Mózsi nevét. Az esti órákban már csak csapatosan, bottal mertek járni az emberek s a szegény felrázott falu minden rültje féltette fejét min-
den másik rülttl.
A szavazás eltti hét
szombatján mindenik
végs sarkantyúdöfésekkel igyekezett rohanásba hozni a megeredt barmokat. A Schönberger-korcsma a Deák Ádám embereié voltak a legszámosabban. volt, mert mégis
párt a
k
Deék Ádám,
aiki
fanatizmusától féltette lölt© is ezt
a mélyszem próféta-buriánt, aki-
nél a kortesség
gylölettl sokkal, de
a Firtos-lobogó embereit és mert gy-
leg'inkább
nem
üzlet volt, lefogott,
hangon, ravasz annál érthetbben
izzó
árulóról, a Judásról, aki
nem
de
csavarodáaz beszélt
becsületes esz-
hazug koloanppal csalja a népet az ellenség aklába. Az öklök összeszorultak, a
közökikel,
megcsikorogtak a fogak, a szemekbl kilcönyöklött a vérre tátott gylölet. Kóré Zsiga, a volt kurátor
pálinkától csorduló szájakban
fia,
vérmes, iszákos, legényked legény, sze-
261 íréivel
mint tét éhes gyermekszájjal tapadt és szívta belle a gylöletet.
Deák Ádámra
Szívta és felduzzadt vérében vad rohamok keletkeztek,
ingó, rendezetlen
gyermekagyában
szaggatott képek rohantak át, bravúrokra, bal-
ladákra éhes izmai régi vágyaikhoz új célt kaptak: megszabadítani a falut az árulótól, kinyargalni izmai feltorlott
hs
lennL
A
erejét,
csodált
fényes kép, amint izmos karjá-
ránéz
val letaglózza az árulót és körötte
a
tapadnak brére s az szörnyülködésben, megélete dobogott szivekben magasra lobog, ez a kép pohárról pohárra mindjobban átsztte vérét, álmélkodó
falu,
leányszemek
izomjai rostját, idegei titkos
végre egy
nekirohanó
szagolt veszett bikává, Istent
öklel.
felhúzott gép
lett,
vért
mely törvényt rúg
és
Pelyhes, csókraálló szájából a
egyhangú
zörejével
— Majd máskép lesz, — És kés mikor
gette: lesz.
míg
esalitját,
akarattá
éjjel,
majd
ismétel-
máskép
visszatért alvó,
összegyrt vén anyja mellé, a hitvány ágyon, a mély álomba süppedt ember véres vízióiból fel-felhörgött
a
nekilökött
vak akarat:
Majd máskép lesz, majd máskép lesz. Másnap az istentisztelet negyedórával
sbb
— ké-
kezddött, a juhok alig tudtak elválni az alkotmány vályúi melll. De azért ma zsúfolásig volt tele a templom s kivörösödött, elfordult szem arcok torzultak egymásra, a Bápadt Krisztus kifakult a bestiává vissza-
lökött népbl. Eljött mindenki,
liogy
dacát,
panyókára vesse az Ur színe eltt, eljött mindenik, hogy gylölete agyara odadöbbenjen az ellenfél szemébe s a nk mint megxiadt, félénk tyúkok lapultak a megvadult hímek között. És míg a szegény bukott pap szokott szavai aláhullottak: megváltásról, keresztrl, szeretetrl s a hímzett takaró fedte a titokzatos kenyeret és az örök élet borát: a demokrácia, a népfenség, a szabadság, a testvériség, a hisztérikus, szörny Kousseau mint ég számum sivították át a mint egy
palástot
felheccelt vérebet: ölj! ölj! ölj!
után a templom eltt rendeszoktak lenni. Most ebben az ottmaradásban dac és kihívás mondta: volt. Mindeniknek odafeszül izma Istentisztelet
sen csoportos
beszélgetések
—
is itt
Látod, azért
vagyok,
a
élet
te életed
eltt, az én igazam az igazi igazság, mert ezé
az
agyonütbb
ököl,
a harapósabb
Firtos vad gesztusokkal
beszélt
fog.
híveinek
éppen a Krisztus népmozdító szavait rázta beléjük, mikor a Kóró Zsiga
— s
szikeléje
dobbant:
— A Judások ne beszéljenek az ról,
log
Ur
Jézus-
mert a torkukra forrassza valaki. Firtos öles válla magasságáról megvetnézett erre a meglódult vad csikóra, de a
fia elébeugrott:
— Az apámnak — Annak hát!
mondod
ezt?
263 '
— Mondd Az
mégegyszer!
véd
fiú oly felegyenesed tilaszemeibl olyan sionhegyi láng csapott ki, hogy a bomlott bika némán torpant eltte. Deák Ádám gúnyosan kiáltotta neki: No Zsiga, hát megakadt a merszed? A napok óta felhúzott gép nekilódult. A Kóré Zsiga keze lecsapott, de már kés volt benne. A vérében elre felajzott csapás, az apának szánt büntetés a fiút érte. A Firtosgyerek elbukott, mellényén kibuggyant a
lom
apját
volt,
—
vér, kalimpált egyet a
lábaival s aztán elnyúlt a földön, a kenyéradón, a megnyugtatón, az Ur háza s a csendes fejfák eltt. A holt falu új retkrutát kapott.
Egyetlen szörnyülköd jaj szakadt ki a jelenlevkbl. És az egymás ellen harapó eanberek mos-t olyan egy arccal néztek az egyetlen halálra. fogta.
Kóré Zsigát már két csendr
Az örsvezet
lehajolt
közre-
a kidöntött
fia-
tal élet felé, hallgatózott
a félig nyilt ajkaknál, tapogatta a megontott mellet. Azután felemelkedett. Meghalt, szólt súlyosan, egyszeren. Firtos mereven állt, nagy, ijesz-
—
tre
—
tágult szemei dermedt szúrással néztek
messzire,
mintha
túl
minden jelenlev
látsza-
tokon, az okok mélyén, az egyetlen nagy ellenséget hívná halálos párbajra. Firtosné, a
nyomorult, félénk, vézna
asszony most lobogva, mint egy felgyújtott ház s mintha a bosszúálló Isten rettent, levelébl olvasná.
ío-1
égnek
két kezét az
]3eák
Ádám
rázva,
arcába:
fakó
odaüvöltözte
—
a
Megkeserülöd!
Megkeserülöd Az emberek szétkullogtak, némán, orravérzsen. A csendörök elvezették Kóré Zsi-
A
gát.
halottat
elszállították.
is
A
haza-
vánszorgó asszony ki-kiordította zokogásából Megkesea visszafizetés irtózatos vágyát:
—
rülöd! Megkeserülöd!
És mindnyájan:
gyilkosok
bujt ravaszság és bosszútkér
rök
és
mind
az
elbódultak:
gyilkolt,
és
anya,
csend-
fájdalmasan,
végzetesen, örök ítélettel nép voltak.
5.
Juditnak már
ég
szenvedés
és
lázas
mégis új meg új hetet maradt ott. Gylölte a roppant valósága város valóságát, mely nem az az belle kitépte t, volt, mely megcsalta élete. egyetlen álmot, melyért élet volt fiatal Faja káprázott szemével az egyszer elejtett hallucináció volt Pest, de
életet képtelen
volt
újra
azért
felvenni.
Óriási
halálrobamok jöttek rá s néha órákig elsétált a Duna mellett. Belevetni magát ebbe a meghalni! nagy tovazúgásba, elsodródni,
Hogy amikor majd testét kifogják, döbbenjen meg ez a könyörtelenül él város, hogy a szépség királynje s csak most szik észre, amikor már halott. De eszébe
itt
járt
veju-
265
egy képes napilap képe, hogy a víz mia halottakat. Irtózni kezdett a Dunaparttól. Elkezdett regényeket vásárolni, beléjükdobta magát a megigézett gyermek lélegzettelén bújásával, napoikig nem mozdult ki szotott
lyen rémítvé puffasztja
bájából.
Minden hsnvel együtt
halt,
minden
tragédiával vele zuhant. Foglalkozott a tervvel, hogy elfut az élettl, elhagyja apái vallását, apáca lesz. Milyen szép fehérarcú apáca lenne. És egy sápadt, tragikus arcú papot képzelt, egy fiatal Dante-arcú Claude
Frollót, aki mély, hulló elkárhozással nézi a
templom szögletébl. Miklós ebben az
idben
ideges,
fáradt,
kedvetlen volt és sokszor nagyon komiszul bánt vele. Ostoba libának nevezte, akit a
könyvek elbolondítottak s aki idejön és megijed, mert az élet olyan, amilyen. Judit sokat sírt, de jól is esett neki, hogy mártír és szenved.
Az egyetlen, akinek közelében Judit újra a régivé elevenedett: szeszélyes, kegyetlen, gonosz n-macskává, Sarkadi volt. Az óvatos, bölcs srófokra járó fiatalember igyekezett minél kevesebb felelsséget cipelni a Judit kalandjából Judit utána ment, órákon át kísértette
magát
vele,
felvitte szobájába, ott
csipkedte,
gúnyolt^.,
felvillantotta
rejtett
mikor a szegény Sarkadi kiizzadott az óvatosságból és könyörögni kezdett.
szépségeit s
266
nagyokat kacagott. Nem, nem, csak egyszer volt Budán Judit-vásár. Egyetlen vad élvezete ez a szádizmus volt. Mikor aztán a karácsony közeledett, a gyámoltalan, kényeztetett,
gyermek egészen
csalfádba
mártott
elöntötte Juditot. Kétségbe-
hogy tévedett tehetségében, álmaiban, hogy érzi, hogy a mvészet sohasem tudná fenntartani, az irigyek az iutrikáival nem tudna küzdeni, hogy apja fehér, álmodó leikével mindig hátraszorulna. És hogy hull hazafelé, veszett hullással, ott van az helye az apja mellett, esett könnyeis levelet írt haza,
vigasztalni, Antigonéja
ennyi volt:
A
—
lenni.
Jen
válasza
Gyere.
viszontlátás
b
volt könnyekben. Judit
csordultig telt a viszontlátott faluval, a régi
benyomásokkal, melyekbl gyermeksége elépült és zokogása mély volt, egész életébl jöv. Milla és a gyermekek bgtek és csordultak, mint az szi es. Jen, az összetört, félretaposott,
kolni
szerencsétlen
— sápadtan,
ember hagyta magát mozdulatlanul
—
csó-
de belse-
jében nagy robbanás volt e csodálatos szépség leánya, egyetlen diadala életéfelé, aki az nek. Eleinte komoly, rövid kérdéseket tett:
Nem
—
fáztál
meg
az úton?
Ftve
—
volt a vonat?
És ezek a mondatok már ráhajlás és cirógatás voltak. Az este aztán a tragikus családban mégis ünneppé boldogodott. Eleinte Milla és a gyermekek, késbb velük sodródott Jen is.
261
apró, &zeT részletes kérdést tettek a pesti életre,
amit sohasem láttak s csak az ujságból ismertek. Faggatták a színiakadémiáról, a színhíízakról, a nagy emberekrl. Naiv kérdéseikbl
a Ilit, hogy aki Pestre megy, ott egy kirakatban meglátja az egész modern
kilátszott Diint
magyar
életet.
Judit az
s
talajon
felbáto-
rodva, visszatalált gyökerein kinyílott, mint
egy naprahozott virág,
vérbl
színes,
szökött
szavak zuhataga jött ki belle, mint vérvörös virágok egy gazdag ázáleából. Minden szava egy kis dráma volt, melynek utána játszott hangjával, mozdulataival, arcának fo^céges
mozgó
Amint szavai elragadták, a mámorával oly részletes, mozgó
életével.
feltol ni í
élet
képét adta sohasem látott, soha tént
dolgoknak,
nyüzsg, él
hogy
domborm
pesti
meg nem
élete
tör-
mini egy
vonaglott a család
fel-
Meséjének kilencven, percentje hazugság volt, de a színész igazsága, mely az agyban, vérben, a lelki zápor bonyolult hullámaiban épi>e'n olyan élt valóság, mint a körülhorzsoló élet. És ez a lány, aki fényesedett szeme
elé.
akarattalan, szétfolyt lélekkel ténfergett Pesten,
mint egy szétoszló köd, aki gyáván
v'psza-
szeppent a küszöbnél, melyen át az álmodott pályához juthatott volna, most csodálatos következetességgel, biztonsággal s az élet szug-
geráló elhitetésével játszott el nekik egy «oha
meg nem ki
arra,
élt életet.
hogy mit
Különös részletesen terjedt szavalt, mit énekeit a fel-
2G3
vev
bizottság eltt, mit mondanak tanárad, hogy voltak elragadtatva, hogy irigykedtek
társai. leírt
Szavakat, eseteiket idézett s egyeseket
beég
a mijideninap
valóség perzsel
éles-
ségével.
— Láttad-e Ivánfy Jent! — kérdezte Farcády, ki
még Kolozsvárt
csodálta ennek
zeng
pátoszát.
—
Láttam az Ember hallottad volna, mikor azt
íiragédiájában.
Ha
szavalta, hogy:
lm, nagy Isten, tekint?
le és pirulj,
mi nyomorult. Akit remeknek alkatai, az ember,
Jennek könny
szökött szemébe.
boltozott, eltemetett
A
rég
el-
álom: ünnepelt tragikus a tömegek gerincén a
színész lenni, átsüvíteni
tragikus pátoszt, melyet belélüktet a zuhanó világ, utoljára, fájdalmas eléje.
Az álmodott
hívással
elevenült
babér, a zúgó taps, a kocsi-
ból kifogott loA'ak, a fáklyás zeoie
lottasmenetben mentek
eltte
pompás ha-
a fáklyaláng gyászpompáját ráborította a sötét papi Iáikra, ahol egy elbukott pap él nyomorult családjával.
A
szomorú,
kitépett sóhajtásban
el
életvert
hajolt
s
ember egy
önmaga
hullája
felé.
Másnap, mikor Judit végigment a falun, hogy meglátogassa Böjthééket, megsápadt szépségét, melyen most egy új, hideg méltóság
269
úgy bámulták, mint egy még soha nem
ült,
tott
csodát és ezer
Nyomán ten egy
kérdésre
Hogy
felhemzsegett a legenda.
fherceg
parancsából
Operában
szeretett beléje s az
kellett
lá-
kellett felelnie.
Pes-
udvar
Hogy
visszajönnie.
fellépett és óriási sikere volt.
az
Egy
párizsi igazgató szerzdtetni akarta, de az
szíve visszavágyott a faluba.
De
Ilona natu-
ralisztikusabb irányt igyekezett adni a me-
séknek. Olyan nehéz lett
a kisasszonynak a
leánysága, hogy alig tudott Pestre futni, hogy az útban el ne szottyantsa.
magát
Hogy már
itthon
a szemeiben szétvetette lábait, ha Farkas Miklósra nézett. Miklósa nak jó dolga lehetett Pesten. Most aztán bizonyára az a bolond, mert bolond és nem zseni, jóllakott vele s amilyen komisz, visszaküldte mint egy elhasznált ruhát. Böjthéék nagyon apás-anyásan fogadták. A János elbeszélésén át a Judit pesti kirándulását nagyon ideális tiszta valaminek látták. Judit a két öreg társaságában vérének akacégérül viselte
s
—
ratlan
színjátszásával
—
szzies,
szerény, odasimuló kis leány volt.
Böjtbe nagyon szerette s
meg
nem
ártatlan,
Az
öreg
egyszer villant
benne, hogy ilyen menye legyen. János vidámsággal mondta: Most, hogy belekóstolt Pestbe, talán jobban meg fog becsülni minket. Mikor hazakísérte, mégegyszer megkér-
jó
—
dezte:
270
— mit
És Ha most megismétlem a kérSsem,
felel?
— Ha maga
tudná a pesti életem történemeg a kérését. Nézze, Jutka, én most is éppen oly derült, egészséges és ers vagyok, mint a múltkor és éppen úgy kívánom és szeretem magát. És ez a f,»aiem az, hogy maga mi volt Pesten. A lány elgondolkozott: tét,
nem
ismételné
—
—
Lássa, János, már csak azért sem mernék magához menni, mert magát neon értem. Minden férfit félsz imáit ólok egy pár perc
még
alatt,
Miklóst
is
egészen látom, pedig
minden negyedórában más,
és így tudok valamilyen lenni mindenikkel szemben. Magából egy kukkot sem értek. Ha magához mennék, mindig megkötve érezném magam, még meg
csalni, úgy nem volnék tájékoHogy tudnék megcsalni egy férfit, akin nem látok át, akit nem ismerek. Ez nagyon ingerelne s egyszer csak meggy íilölném
sem merném zódva.
magát.
Két-három napig nagyon élvezte Judit a a családot, a hóval borított, nagy hallgatású roppant telet. Kis testvéreivel játszott falut,
eleven, falta tott,
veszett
gyermekséggel, babusgatta, új, pesti nótákat taní-
ket. Anyjának
úgyhogy a könnyen vígasztalható
asz-
szony visszatért egykori felhtlen boldogságához. Még a cselédet is megajándékozta. De legodaadóbb volt a szerencsétlen apa iránt.
271
«H
egész tragédiájával szerette ezt az örökre
gondolt szépséget, egyetlen viszonyát a halhatatlansághoz. Fájdalmas szeretetét mindegyre
rácirógatta lányára: itt,
—
Ügy-e, mégis legjobb
édes lányom, a te rossz apádnál, a te sze-
rencsétlen apádnál?
De csakhamar Judit mindennel tele lett s mind nagyobb szomorúság dlt rá. Mind többet menekült a szobájába s küls tétlenségében odadobta magát a belsejébl vissza-
—
Ég
szakadó emlékeknek. minvalósággal den logikus kapocs nélkül képek hullottak eléje pesti életébl s testére újra felforrósí-
—
tották az élet otíaaii lázát. volt,
hogy
legtöbbször
A
legkülönösebb
benyomások
olyan
éledtek újra, amelyeiket ott ésare
sem
vett és
most énjének sötétjébl éles hántással hasadtak tudatába. Mikor egy este Miklóssal a Mátyás-pincébe ment, egy öregasszony a bejáratnál hisztérikus, gúnyos kacagást kanyarított. Ez most felborzadt a gerincére. Minek kacxigott, mit látott ki belle? Egyszer pedig, mikor az Erzsébet-hídon átment, túl, messze a parton, öt ember ügyesbajoskodott valamivel. Mit csináltak azok ott? Most élesen látta, hogy egy püffedt, lesimított hajú, rengeteg hasú holttestet akartak kihúzni. Egy elhangzott szó,
átvillant arc visszavonaglott tuda-
túba és felkarmolta nyugalmát.
Egy ben riadt
éjjel fel.
két óra tájt rémült felszökés-
Mi
kiáltotta fel?
Az
óriási, le-
272
súlyosodó, döbbent csend, mely mintha
végtelen szorongás dobogása lett volna.
egy
Künn
a sápadt hó világított, mint egy halott arca és mintha csendes léptek jártak volna a havon, melyek belerengtek a szíve rezdülésébe. És ekkor az a kétségbeesett bizonyosság állította
meg
vérét,
hogy
most vén,
hogy
arcát borzasztó barázdák torzítják, haja megritkult,
halotti
bre
festetten lötyög és kivigyorog a
koponya belle. Oda egyetlen
Remegve
megállíthatatlan szépség!
gyertyát s kis kézitükrét elvette,
ágy
szélére. Eltelt két perc,
nézni. Szép volt,
félelmes,
amíg
élete s
a
gyújtott ráült az
bele
mert
végzetes, halálos
szépséggel.
És amint
ott
mélyen nézte magát,
két-
kapaszkodó szerelemmel, egy mondat esett ki belle: Gyere be, kis szke, én tudok úgy, ahogy akarod. ségbeesett, halál eltti,
—
Mintha döglött egér hullott volna az majd felsikoltott. Honnan való ez a mondat, mely fagyasztó undorodással döbbenti életét? És látta a fényes kört, látta részölébe,
letesen a piszkos aszfaltot, egy köpést és két
cigarettavéget. És a szörny, elítélt nt, amint a borzasztó kört járja. Rekedt hangjának érdessége horzsolta füléi
Halálos
rémületben,
ingben,
dideregve
ment a hálószoba felé, hogy felkiáltsa övéit, hogy meleg emberi életükkel körültapassza halálos agóniáját. Benyitott a szobába.
Far-
273
cády mély, nehéz lélegzéssel aludt, Milla rövid, gyors horkolással, a három kis gyermek mint három fáradt madár pihegett. Olyan végtelen vigasztalanság, olyan egyedülvalóság volt e fekete hálószobában az alvó lelkek megértette, hogy hiába felett, hogy Judit volna a segélykiáltó szó, hiába a kapaszkodó
karok.
Visszament.
Egy darabig ágya
fergett, határozatlan remegésben.
feküdt,
szélén tén-
Azután
le-
a megvert síúgy riadt bele
magára húzta a paplant, egészen
fejére és sírni kezdett, átrontó, rással.
Majd
láz
jött
reája s
egy álomvizióba, mint egy szörny felébredésbe.
Saabó Dezs: Az elsodort falu
I,
IS
V.
A VILÁGTALAN FALU 1.
Üjból vetettek, a téli vackaiból kibujt nép újból földnek hajolt. A vetés újra kintt s újból remegtek, imádkoztak, káromkodtak érte, hogy az elbomló kalászok adjanak össze annyi kenyeret, amivel el lehet vergdni egy új kenyérért. S a mag újból kalászba szökött, a
nap végezte munkáját
és új-
ból fenték a sarlót.
Ebben az évben július végére maradt az Mert közben nehéz idk jártak. A haragos hegyek jeget és viharos est fújtak a
aratás.
növeked
sávokban fektetNéhol a búzatáblák ték sárba a feltör sürjébon. Egyszerre csaik ritkás helyek támadtak, sápadt, csenevész, magtalan kalászokkal. De amelyik helyen a szerencse megóvta a gabonát, soha gazdagabb kalász nem volt, mint az idén. János reggel három órakor kelt fel. A sápadó csillagok még forogtak az ég mélyén ígéretre és hosszú életet.
275
8 a
leveg ers
volt,
mint egy Haisány
bizta-
A
mosdóvizet vidáman csapkodta kacagó izmaihoz, mint egy fürdésbe részegedet! gyermek. És vércsepp a vércseppel, izom az izommal, az atomok egész vidám rohanó hadserege, melyek kitették ezt a hatalmas szép életet, vidám énekbe zengtek össze. Mitás.
lyen jó felébredni, élni, ers és fiatal lenni, munkába menni, elfáradni, enni, ölelkezni,
Egy
hskö-Iteménynek tiszta indul ki s a földbl mely a érezte magát, nincs kiontott melyben földbe tér vissza. S vér, csak munka, áldás és gyzelmes elnyújtóaludni.
mély,
zások.
Az emberek már
összegyülekeztek az ud-
varon, a ház cselédjei és a kalákások.
Min-
denki vidám volt, mert sötét napok és vénít íöldtépés után ez mégis gyzelem és oromra tzött zászló. A fiatal lányok vígan évdtek a legényekkel. János egy pohár pálinkát adott mindenkinek, hogy meleget vigyen belé-
jük a
hvös
reggelen.
künn sorbaálltak, elhúzódva gabonatábla széltében, mely egy kissé dlnek ment, a nap feljött velük szemben, a kalászok erdején át hosszú sávokban világította meg ket. És az izmok egyszerro megelevenedtek s úgy hasadt ki bellük az ének, mint a bimbó a duzzadó bokorból. Tudatlan mélyükben, az élet összefutó gyökerei;Mikor aztán
az egész
nél,
hol az élet és a halál birkózása
folyili, IS*
276
úgy hogy néha rettent szorongással döng a tudott világba, most mint egy végtelen gyermekkacagás, egy forró él ima terjedt fel
szét az élet igazolása.
Egész napon folyt a munka s az emberek boldogok voltak a megtárult föld szerelmében. Mikor este hazakészültek, egy óriási szekeret megtöltöttek új kalangyákkal, a lányokat megkoszorúzták kalászokkal s úgy ültették fel ket a szekérre rakott áldásra. Közbül ült a legszebb, az öreg Barabás lánya, Mária. És Jánosnak, ki azóta állandó viszonyt folytatott a lánnyal, új felfedezéssel merült a szemeibe ez a termésre termett gyönyör emberi valóság, melynek látása olyan valószíntlenné tette a halált. A szekerek megindultak, békés ökrök húzták, mint valami boldog antik nászmenetet. A lányok, sarlójukkal a kezükben, énekelni kezdtek. A férfiak gyalog követték a szekereket, sarlóval kezükben, vagy kaszával a vállukon.
Az
öcregek liáti-amaraditak, csende-
A
sen öreg szavakat hullattak. fiatalok vele énekeltek a lányokkaL mez meggyült melege a leszálló szürkületben kéjesen, hízelegve dörzsöldött hozzájuk, mint egy óriási pelyhes macska. Benn a faluban a már beérkezett, vagy
A
otthonmaradt fiatalok az uccák szegletén si telt kártyusokkal ós kannákkal várták a hazatérket. A szekerén
szokás szerint vízzel
277
ül
lányokra, a fiatal
onnan
is
legényekre
Nagy
hullott a zápor.
keletkezett s a sötétbe
innen
is,
herco-hurca
süllyed uccákról meleg
kacagásokat csörgettek a derült ég felé. Azután szerteszét csendes jó jó éjszakát,
—
—
—
levegben s egy félóra múlva hallgatott a falu a nyugvó munka éjszalíát
szállottak a
szent hallgatásával.
Másnap
mikor a
délben,
izzó gabonatábla
közepén
félig
Learatott
ebédelni
leültek,
Barabás Mária ellépett János felé s szégyenkezés és félelem nélkül, mosolyogva és mégis komolyan, mintha a föld szeretete, a ternaö Gaea nyúlt volna gyermeke felé az áldás és termés boldog mozdulatával, egy pirosra sült
s
fehércipót nyújtott át a fiatal gazdának.
Ez
Eiár az új termés volt, a drága új kenyér,
gyötrd is
a
örökös új megáldozása. János bort
hozatott ki erre a napra, a család hagyo-
mányos ünnepére.
A
férfiak körülállották, ö
vette a kenyeret, áldást
kívánt
családokra és megtörte,
mindeniknek
egy darabkát. kézre
s
új
meg
Azután a kulacs új áldás
ntt
a
földre,
járt
a
adott
kézrl
az ajkakon, mint
kalász a megfrlssített barázdán.
János ekkor észrevette, hogy Deák Ádám Mózes lehetleg távol állanak egymástól s hogy a fiatal hulla még köztük fekszik és sötét még a gylölet bennük. Odahívta és Firtos
ket maga
mellé, az egyiket jobbra állította,
a másikat balra. Azután felemelve kulacsát,
278
egy nagy lendítéssel az ég mezk felé mutatott s felhajtott egy kortyot: Az Isten áldja meg kenteket, hogy most itt az új áldás eltt megbocsátanak egymásnak. Székelyek vagyunk, egy sors árvái, ne gylöljük egymást. Ki fog szeretni minket, ha mi is ellenségei vagyunk egymásnak? A két emberben szétjárt a kenyér, a bor lelke, mint tavaszi friss sugarak a kihalt házban. Mondták nekik a közös izzadást, a meg-
—
osztott szorongást. Az évezredes egység, a nagy nemzet: a kenyér örök végzetét mondMondták a mámor testvérít s tíik nekik. vigasztalását. Az a fiatal hulla lecsiiszott a
Firtos bá* lelkérl az elszakadó idbe, a ma-
kacs
gg
leolvadt
bl ntt ember tását.
Az
Deák Ádámról, a
öklök kiengedtek, a karok egymás
felé lódultak s az izzó déli
Urasztalán két
terített
két, föld-
megértette a föld nagy taní-
napban,
férfi
a
fogott
—
de
volt
—
Firtos szemeibl kicsordult egy könny ez
már megbocsátás
és
megnyugvás
odafordult János felé a mély hangon,
ben egy ember Isten á/ldja
lett
emberré, mondta:
meg János
János
mely-
—
Az
úrfit.
Egy kerek hétig folyt Az utolsó estére
földjén.
megkezet.
az aratás a Jánosék
—
szombat este
—
bundát, bort, eleséget vitt ki s az öreg
künn töltse az éjszakát, hogy beigya magába a megterített föld szerel-
kutyát, Vitézt, hogy
279 méí, hoííy fiatal
mint
életét,
egy
üimepi
sátrat, kifeszítse a föld jósága felé.
Az
a szekerek bementek, amint a A távozóktól még egy-egy hanfi hasadott errefelé. János egyedül maradt. A fehér hold már sötét rézszínvé tömöaratóiig
szürkület beállott.
A
rült az éjszaka feltámasztott falán.
kitárt
mezn
nagy,
csendes, sárga fénnyel nevettelv
A
csend mint egy ringó tenger egységbe a világot, a megterített földet, a sötét vizet, a fényes füzeseket és a kering világokat. A megtárult ég roppant
a kalangyák. foglalta
ölébl lassú permé telessel, mint fényes laaigyos es, béko és jóakarat hullott a földre. János elvégezte vacsoráját, a tz öászébb hullott. Vitéz melléje húzódva nézett bele az nézte a megvilágított éjszakába. És is háromszéki síkot, a beárnyékolt hegyeket. Tudatába képek és hajigok jöttek vissza a tovafolyt napból. Az újságokban, mint felheccelt szelindekek, véres
mondatok
ugattak
a meggí/ilkolt trónörökösért, bosszúért,
tent, példás büntetésért
A
magyar
ret-
minisz-
terelnök a parlamentben bejelentette, hogy a világtörténelem szele zúg s ez a szél kiborsó-
emberek hátára.
A
mint
egy megrázott borzasztó habarcs, fortyogni kezÉs dett s a tajték végigcsurgott a lelkeken. János úgy érezte, hogy a mély csendben, a kényért tartó roppant mezben, a halkati daloló világosság mögött sötéten jár a mérhezott az
világ
2S0 tétlen
óriás,
hogy
közeled
léptei
messze
szívekbe döngenek s hogy a horizont alján,
'
feinin az éjbe bukott hegyek mögött, megmegvillan kezében a kasza. Ks akkor úgy érezte, mintha eggyé lenne az egész földdel, melybe magot vetett s mely-
bl
Hogy
keoiyeret kapott.
széki sík az
melle, benne
az egész
vannak
háromaz
alá-
süllyedt holtak, a szétszórt falvak, a fakuny-
hók, a kis emberek s hogy tölti
el
ezt az
egész
óriási
szorongás
beléjezsúfolt
világot.
Mintha a szétlökött hegyek között vad hordák rohannának be, mintha gyilkos szavak és gyilkos
fegyverek
ordítása
tépne
csendbe, mintha a holdból vér,
vér
bele
a
folyna,
befolyna az egész székely medencét s a kalászok, az ember szent diadala, megcsúfolva,
megpiszkolva úsznának a vértengeren. Megrázkódott és belekiáltott a csendes éjszakába: Hahó, hahó, hahó! A hang tovább ment a fényes mezkön s hosszú gurulással veszett be a hegyek közé. És ez a hang meleggé lökte megborzadt vérét, odaszólt az izmoknak s egyszerre egy nagy nyugodtság hullott belé, mint egy lehajított pohár jó bor. Akármi jöjjön, az ü ers lába elébedobban a végzetnek, az hatalmas keze megfogja a sors kerekét, tenni, teremni, védni született. Nagy, ers testét végignyujtotta, fejét a drága kalászokra feknagy, kering mezn bi tette, elaludt. A
—
—
iéjszalca
ezü&tlábon
járta,
puha
Mint
táncát.
ékes Heródiás táncolt az örökkévaló
me\g-meglebb©nt kezében a fényes
mezon,
tál és
meg-
a véres emberf. Kineik a fejét tartotta Heródes felé? Az éj nyugodt volt és mégis mintha valahol egy nagy félelem bújt volna meg. Csak a kntya rizte a fáradt nagy ember álmát. Egyszerre felugrott s hosszú panasszal szkölt villant rajta
kelet felé.
2.
Sarkadi, az
okos és gyakorlati Sarkadi jóbarátságokkal tol-
szerette írói tehetségét
dani meg. Folytonos szívességeket tett a hír trombitásainak, körülbarátkozta a kikiáltott neveket, vacsorákat adott, fiatal
kölesönökre
volt
mind nem egy megkergült És agy bolond pazarlásai voltak, hanem
kapható.
ez
okos befektetés messzi célok érdekében. Most akik úgy vadászták a benyomáso-
írótársait, kat,
mint viszket koldas a balhát, meghívta
az aratásra falujába. Lesz pompás rcö, jó bor,
nagyszer
fatányé-
vidék, nép, etnográfiai
különlegességek és a témák ott úgy hevernek, mint a fókák a sarkitenger partján. Miklóst nem lehetett felvadászni, azt sem tudták róla, hogy Pesten van-e, vagy külföldre rándult. Szokása volt az ilyen eltnés,
szüksége volt pihenésre az emberekbe fáradt
embernek. De Sziklai, Záhodnik, Havas és a
2S2
mindent utáiiajátszó jó Lipták Margit örömmel kaptak a dolgon. Hátha éppen ott rejtzik az a téma, az az egyetlen, mindig várt, mely a halhatatlan lökést adja meg a léleknek, mely egyszerre megszerez mindent. Erdély nagyrészét az étkezkocsiban rohanták át. A vonat mellett futott a vidék, a könnynek és vérnek híres helyei s a nem felejthet szépségek, ök nem láttak semmit belle. Felvillanyozva a válíozástól, a reggelis a kitn likröktl, élénk beszélgetésbe lobogtak össze. Záhodnik elmondta Verlaine-
tl
nek egy vonaton írt versét. Sziklai bizonyítgatta, hogy Goetheben minden lehet emberi benyomás kifejezésre jutott. Havas a külföldi luxusvonatok belsejébl mondott el érdekes eseteket. Sarkadi a külpolitikai helyzetet s a háború eshetségeit szálazgatta. És Liptáli visszhangnak szüleMargit, a jó Margit, az
s
rabszolgan, velevéleményezett a véleményekkel, finomkodott a finomságokkal s talányícodott a problémákkal. A segesvári állomáson megvett egy rikítóan székely szövetet, hogy legyen székely etnográfiai szöglet is a szobájában. Böjthe sepsiszentgyörgyi állomáson tett jó
A
János
és az öreg Schönbergeir vá/rt4k
csikkal.
A
júliusi boldog nap,
a
ket
széles
ko-
leveg.
a falu, a mosolygó kicsinységek körülmelegítették a nagy város elsodortjait s mindenik bels termése szerint bimbózott bele a páran-
2S'Í
csoló nyárba. Sziklai
paradoxon okát termeli,
a legjobb ember a legrosszabb ember, mert minden percben halálos rettegéssel fogja le gonosz önmagát. Záhodnik kicitálta a fényes levegbe az egész európai modern költészetet. Lipták Margit burkolt nevekkel egyetlen e^ újpesti szerelfejtegette,
hogy
mét kotolta oda Sarkadinak a visszaérzés boldog elúszásával. Havasban felébredt az os zsidó szatócs és gyakorlati üzleti kérdésekrl tárgyalt az öreg Schönbergerrel. Azután közösen megállapították a falunak szánt három nap programmját. Az els napon egészen a Második nap Schönbergeréké lesznek. Böjthéék fogják vendégül látni ket. A harmadik napra János hozott nekik meghívót, Zágoni nevében, akinél most vendégül voltak a Fogarasi báró és egy-két pesti Kvártélyt Schönbergerék rendeztek
ix>litikus.
be.
Az ebéd tott s
Schönfcergeróknél hosszasan tarutána jó fekete és likrök mellett olyan
jó volt eldiskurálni,
óra volt
hogy
már
délután
öt
még nem
mozdultaik ki az óhajtott etnográfiába. Végre LiptáJi Margit, akit hamar elbágyasztott az ital, javasolta a friss s
levegt. Sziklai unottan
állt fel,
mi a fenének
az egész strapa, mikor olyan jól érzik ebben a szobában magukat. falun keresztülmenve,
A
a jóllakottság lázában, a társalgás lustán sántikált. Igyekeztek túlzott kiáltásokban érdekldést vergdni ki magukból, hogy ne
284
búsítsák Jánost és hogy lássák, Hogy a nagy írók most benyomásokból fogamzanak.
— Milyen
érdekes színes
kapu—
kiáltotta
Margit.
—A
Kunst
számában
április elseji
kasztott ilyent hozott
—
—
jegyezte
sza-
meg Záhod-
Nem, mégis a februáriusi számban amelyik cikket hozott Corotról. Fel-felkunkorodott egy-egy megjegyzés: Nézd ezt az öreg parasztot, nem jobb volna Tiborénak, mint a Feri?
nik.
volt,
—
—
Ez a
szöglet egészen Millet-hangulat,
csak zöldessárga tónusban.
Mikor kiértek a Sehönbergerék földjéhez, Margit valami nagy melegséget érzett:
—
Mennyi
hoztuk
le
festhetne
szín,
mennyi
szín!
Kár, hogy nera
a Kúti Ervint, egy egész tárlatot itt.
Elvegyültek az aratók közé tuk annak a méltósága, hogy
A
tól terhesednek.
nagy
s
látszott raj-
k most
ég mez,
témák-
ezek az em-
berek: idtlen tragédia kibomló gombolyagjai, az egész mérhetetlen valóságos élet kis halastó volt számukra, tek.
melyekbl
Záhodnik ritmust
k irodalmat pécéz-
és alliteraeiót keresett.
Kissé népszínmi hangon kérdezte egy pompás lánytól:
— féle
Mondja, szentem, tud maga még ilyenmoidást: szegény ember szándókát bol-
dog Isten bírja!
285
A lány is lehullott
óriási szemeket tátott, a
többiekrl
az ének, odafigyeltek.
Záhodnik részletesebb lett: Olyaji mondást értek, ahol minden szó ugyanazzal a betvel kezddik, mint ebbeai, és újból megismételte a közmondást, A lány pukkanásra vörösödött, azután elkeadett kacagni zivataios, kinyujtózikodó kacagással. A többi lány utána kacagott s reng tesitüktl rengett a kalász. Záhodnik elbátortalankodva húzódott vissza Sarkadi mellé s valamit magyarázni kezdett neki. Margit egy csinos parasztlegényt faggatott a szerelem fell. Magával hozott egy régóta fzött szerelmi históriát s szerette volna valamelyik nyakába varrni, hogy mint megélt történetet és néprajzi pikantériát adhassa el. Kérdezte, hogy hányszor volt szerelmes, kit szeret most, mit érez ilyenkor. A legény egy nagyot lendített a levegbe: Bolondság az
—
—
—
egész, instálom.
Mindenik egy magában hozott kész formára, irodaimi érdekességre, lélektani sablonira keresett nyers életet s kedvetlenek lettek, hogy
a dolog
nem
sikerült.
Ezek az emberek, akik
súlyuk büszke tudatával olyan szórakozott bátorsággal és önérzettel jártak minden társaságban, grófnék és nagy politikusok született
között tünteíten otthonosak és fesztelenek voltak, most esetlenül, fáradtan és sután ténferegtek a rög emberei között. Egyszer, dráma nél-
286 kuli szavakat hallottak s mögötte nem látták' a népet. Seumi kiötln jeLlegzetes, se-mrai végzetesen drámai nem lüktetett beléjük. Egy kissé furcsán beszélnek, aratnak és
hájuk van, ennyi az
megbámulás munkájukat, telet,
még
után,
egész.
Az
durva ru-
aratók, az
gondtalanul
els
folytatták
nem állt bennük tótágast a tiszmeg sem látszott, hogy valami
csak
nagyon imponálnának nekik ezek az urak. Mint egy nagy kábulást, egy nagy csalódást találtak az ajándékozó nyári mezn. Csak az elpusz-títhatatlaii Havas beszélgetett kedélyesen tovább az öreg Schönbergerrel és gúnyosan szólt Sziklaihoz, aki egy idsebb székellyel izzad ózott valami érdes beszélgetésben:
—
Csak tanulmányozzatok, meglátjuk mennyire mentek. Én vigyázok magamra, hogy meg ne lássam ket. Mert ha véletlenül így szröstl-bröstl a színre vinném ezeket, mindenki ordítana, hogy fogalmam sincs a néprl. Nekem a nép úgy kell, ahogy a pesti ízlés elképzeli magának. Ahhoz persze én jobban értek, mint ezek az atyafiak. Nagy megkönnyebbülés volt, mikor visszafelé tértek. A nyári eflte mint egy aranyhajú, csodálkozó királyleány hajolt az án-a falu felé. Hegyek, erdk, kiterített mezk megtárt s pompájukat ontották. Nem látták. A hazatér állatok meghajlásában a föld hívása volt a béke és a pihenés kis házai,
felé.
Nem
hallották.
megbújt gyepes gödrök
s
A
falu
a komoly
287
erd úgy lehelték fel az estét, mint egy finom füstöt, nem látták. A falu fájdalmasan, megnyugtatón, tisztán, jóságosan, hívón falu volt
Nem
érezték.
Az
újból megterített asztal eltt, az eliiatá-
szobában fellélekzeítek. Hogy elvesztett, egy percre elficamodott önmagukat visszarolt
találják, élénk beszélgetés és szikrázó
témák
fakadtak bellük. Mintha csak a Dunapartoa, rendes kávéházukban lettek volna. Borozgatva elbeszélgettek egészen hajnalig.
Másnap
majdnem
annyi
idejük
tesége
eltt,
délig aludtak s csak
hogy felöltözzenek és Böjthéékhez menjenek. Ez a nap már hosszabban telt B a szó vontatottabban jött. Valami hiányzott nekik. Mintha itt, a falu nagy szinvolt,
üresnek,
értelmetlennek
látták
volna magukat.
A következ napon aztán, maguk
Zágoninál, újból
alatt érezték talajukat,
mely
szót, öt-
önbizalmat hajtott beléjük. Fogarasi báró nagyon kultúrember és modern volt s rég-
letet és
óta ismerték Pestrl. Vele volt res szociológus
Kun Ern,
hí-
barátjuk és az öreg Koltay
egy régi arisztokrata család tagja, aki roppant vagyona únottságábaíu egy szélsségesen, ellenzéki poUti/ka sporiját zte. Az írók elvették zsenijük királyi palástját s hangsúlyozottan könnyed otthonossággal mozogtak, bár nagyon hízelgett nekik az elkel társaság. Az urak pedig elegánsan szerények, nyogróf,
288
maték'osan
tiszteletteljeseid voltak,
bár mélyü-
kön lenézték e bethisztriókat Mikor ebéd után a nagy szalon meleg ölelésében elhelyezkedtek, egy székely legény behozta a postát. A társaság nagy mohón kapkodta a lapokat. A lapok már, mint jóllakott pióoák, vérrel voltak tele. A Monarchia
nem trhet, a gyilkosság szálai Szerbiába vezetnek, az egész világ megdöbbent.
tovább
Anglia intrikál, a francia kakas revancheot medve törli rettent száját, Németország rendületlenül mellettünk
kukorékol, az orosz van.
A
tizenkettedik óra ütött, a Monarchia
becsülete halasztást nem tr, etc, ebe. Vájjon ha e könnyen kijött mondatokból kijött volna mindaz a hulla, mely már bennük volt és rá-
gurult volna a cselekvk lelkiismeretére, váj-
jon megtörtént volna a közös
Havas
bn?
szólt:
—
Megint addig csattogtatják egymásra a fogukat, amíg megijednek egymástól. Lesz egy csomó részletes mozgósítás, zsúfolt vonat, berúgott katona, egy kis drukk, aztán egy pár új frázis,
ben
lesz
meg egy csomó millió költség s rendminden. Ki a fene akar ma háborúti
Zágoni, akinek éles szeme
nem
volt köny-
nyen becsapható, óvatosan jegyezte meg: Na, most talán valamivel több is lehet
—
a dologból.
A
kelés rég forr, ki kell fakadnia.
Fogarasi báró bárósan raccsolta:
283
— Hát nek.
A
tegyük
fel,
mai modern
hogy egymásnak menvívmányai mel-
teclinika
lett a háború egy hó alatt megemészti magát. Annyit fognak lni, hogy egy hónap múlva nem lesz, hogy ki ljjön és kit. Meg aztán a
megakasztott gazdasági élettl
Egy rövid nem árt.
a világ. lecke,
— A senki, —
is
megfulladna
kis érvágás,
mint utolsó
háború meglesz, mert
nem
bóherkedett közbe Sziklai.
akarja
—
Már
hogy rámutattam erre egy cikkemben. Ez a nemakarás oly rült fegyverkezési félelembe kergette a népeket, hogy végre egy végleges mérkzésbe kell kirobbannia. Záhodnik tájékozott volt, mint egy doktíz éve,
tori értekezés:
—A
külföldi irodalomból
már
rég lehe-
A
Mercure de Francé majdnem minden számában ismertetett idevágó munkákat. Az English Review és a tett látni ezt
a háborút.
Nuova Antológia is eok érdekes eljelét hozták. — Én nem látom át a háború értelmét, — mondta nyugodt csodálkozással Koltay gróf. — Parisban és Londonban a klubokban éveket töltöttem együtt francia, angol, orosz arisz-
tokratákkal. Igen kedves, elzékeny emberek,
egészen
Különben
is,
agyonpártfogol bennünket.
Az
olyanok,
Németország
mint mi.
egésznek az lesz a vége, hogy minket jól elpáholnak sha a húst lerágják rólunk, NémetPtAh6
Dtfzaö:
Az eUodort
fala
I.
19
290
ország
a
csontjaink"ból
culiorgyáraí
íog
alapítani.
Kun Ern komolyan
— hoz,
mondta: Németország-
Hát inkább tartozzunk
mintsem
ilj'en
állapotok közt éljünk to-
A
Monarchiát a nemzetiségi politikája eszi meg. Ha én ma szabadságot, autonómiát adhatnék az oláhnak, a szerbnek, a szásznak, azok holnap beveretnék a fejüket azért a földért, hol jól érzik magukat. De mi termesztünk ellenséget idehaza, mi, a vad magyar dzsentri s a korlátolt bürokrácia. Bármint legyen a dolog, a magyar nép állapította megfogja védeni a Monarchiát, meg Zágoni. Ide negyvennyolc, oda negyvennyolc, a nép érzi, hogy a nagy szláv-germán tengerben szükségünk van a koszoa Ausztriára. És a nép a végskig me^í fogja tenni a magáét. Kun hevesen vágott vissza: A nép demokráciát és jogegyenlséget, szabad fejldést akar. Szép kedve lesz harcolni a népnek egy olyan államért, mely egy degenerált kizsákmányoló kaszt pumpgépje. Lipták Margit ebédutáni elgyöngüléssci volt naiv és modei*n: És hogyan harcoljon a nép Ausztriáért és a németekért, mikor inkább szimpátirozik vább.
—
—
—
—
—
a franciákkal. Ahogy Münchentl Paris feló közeledik az ember, mind jobban feltnik a:^ óriási különbség. Mindnyájan franciák va-
291
gyuüTí annyiban, aniennylli&n esztétikai életet Különben a háború liatalmas témákat,
élünk.
nagyszer megéléseket fog
A
nép, a nép, a nép!
rbben
jött az ajkakról s
—
tette:
adni.
Ez a
szó
mindig
mind s-
aat
jelen-
—
S a én így akarom, ént így látom. künn a nagy horizont biztatá-
nép, a népi nép,
sában igát húzott, kalászt aratott, földet tépett: kényért birkózott azoknak, kik a gylöletet és a vért csinálják.
szóért,
mely felcsuklik
És minden egyes szép urai
szájára, o
fizet,
nemzedékeket rontó nagy fizetésfiel. A közeled nagy események izgalma alatt hosszasan volt együtt a társaság.
Késbb
be-
széltek irodalomról, színházról, külföldrl, ké-
pekrl. A feljött mámor nyomán aztán össze is tegezdtek. A házigazda kellemes szavakkal tudta kavargatni a jöv nagy embereit, a nép reményeit. Kés éjjel, megelégedésig kibeszélve magukat, mentek pihenni. Másnap a két társaság Sarkadi kivételével együtt utazott Pestre. Poli-tikusok é3 írók egyaránt a hír forrásainál akartak lenni e nagy pillanatokban. És mikor a kocsik hátat fordítottak a falunak és elvitték azokat, akik politikában és irodalomban a nép fároszai, nem volt egy fej sem, mely visszahajlott volna, egy szív sem, mely hátra dobbant volna egyet. A táj nem volt szemükben, a természet
—
—
nem
beszélt nekik.
A
falu
nem maradt
szi-
vükben, a nép idegen maradt elttük. Csak öa19*
292
magukat
kapták"
itt is,
elhagyhatatlan gépeze-
És ezek, akiknek mint kiiobogó fáklyáknak kellett volna világítniok a vak gyermek elé, vakon néztek az ismeretlen nép felé, mint ahogy eltaposott fáklyák fekete füstje száll a tüket.
fekete éjszakába.
3.
Az
A
napok mint duzzadt tömlk öntötték a kenyér aranyát. A lapok növekv üvöltései, a Nap kitátott szájú beti, az Est vészharangjának zúgása nem lökte ki vágásából az örök munkát. A falusiak olvasták a híreket, meg is beszélték az eseményeket a pihenés óráiban, de hozzá voltak szokva, hogy ami a nyomtatott betkben történik, az olyan távoli, olyan valótlanul való és nem. robog a kis falu felé. Éppen csak annyira visszhangoztak a felvert aggodalmakaratás és cséplés folyt tovább.
nak, hogy jóhiszemen lehessen szavakat hullatni róla. Meit az új téma jó a falun is, s az új beazélgetés új barátságot melegít a beszélk közé. És a tudatlan nagy gyermek keze
megint szétrévedezett a vak zongorán, a természeten s titkos hangjaiból riadoztak a jövt Vén asszonyok, öreg emberek, akik már csak a rémületben tudták élvé élvezni magu-
betztek ki. Véres jelek a tejben, a csillagokban, a kiszáradt horizont beteg megvülanásai, éji kutya felüvöltése: minden kat, sötét jeleket
293
a megdöbbent természet gyötrdése volt, melyekben kihörögte a készül na^y emberi tragédiát Ital mellett vagy a munkás vér feltólulásában, különösen a fiatalok ajkáról, véres,
csattogófoffú
szavak szállottak a kutya
a buta muszka ellen. De fenyegetés, tudatuk legrémület, vad felagyarkodások mélyén csak olyan játszott szörnységek voltak, vérmozdító változás az egyhangú munkában. A jegyz az egymásután érkez rendeletekbl valami nagyon komoly dolgot olvashaszerbre,
—
—
tott ki és súlyos lakat alatt beszélhetett róla
Kunitzaiónak,
a gondoskodás Mindennap fogadott fu-
mert Ilonában
lábujjhegyre állott. varral ment be Szentgyörgyre: kávét, zsírt, cukrot, fszert vásárolt be évekre számító
mennyiségben. Pincéje, konyhája úgy nézett ki, mint egy ostromra készült városé. Lisztet is a rendes évi mennyiség ötszörösét szerezte be a faluban. Sarkadi is nagyon komoly tanácsokat adhatott apjának. Az öreg megsokszorozta magát, az elébe villanó káprázatos jöv visszafiatalította kezd erejéhez. Szétjárt a faluban és a szomszéd községekben, magasabb áron vásárolt öbs2jq
minden gabonát,
pénzével
kibe-
kamrájából a babot, adott a krumpfoglalót lencsét, borsót, elre lira, zabra, szi takarmányra. Háza egy népvándorlás közepe lett, egész nap nyikorogtak
szélte
a paraszt ágya
alól,
294 feléje
a székely szekerek. Az íjregen kivörös-
a munka, a vállalkozás, a megnyert jöv boldogsága, mint egy visszajött vörös nap, mindenkire rásugárzott, mindenütt ott volt, lött
kezelt, áldásokat
mondott, viccelt, veszekedett, mindenkit legalább egy ráadás pohár pálinkával örvendeztetett meg. És mert nagyobb árat adott, a föld termése mindenünnen dlt hozzá, a magára hagyott gyermek, az örök Ézsau hordta mindenünnen örökét az okos Jákobnak. Egy napon Ilona délutánra is benmaradt Szentgyörgyön. Vásárlásai végeztével bement a két fiúhoz a kollégiumba, hogy egyetlenül nagyszer anyaságát megsétáltassa a tanárok eltt s a városon át. Kikérte a két diákot, elvitte a cukrászdába ket. Közben Dezsnek kommissziókat adott, hogy a másiknak, a belle való fiúnak, egyetlen folytatásának több jusson, mert ebben a többen érezte önzése anyaságát. Azután sétálni mentek s egy odavetdött vándorcirkusz a Béla kérése nyomán este felóig ott tartotta ket. alkudott
s
—
—
Kuntznak otthon kenyeret és szalonnát hagyott ebédre. Kuntz fogta az egyszer ebédet, egy sótartót, a pipáját, dohányt és bement a kertbe. Ilona ersen rá szokott parancsolni, hogy ne hagyja el a házat s ö nem tudta megtagadni magától legalább ennyi dac élvezetét". A kertben szép nagy vörös nyári retkek voltak, miket Ilona ünnepélyes alkalmakra tar-
295 togafott. Elunfz
nem
ez is dac volt,
vissza egyenesedett
igen szerette a
Kiásott öt nagy kövéret, szétfarigcsálta.
felét
retlíet,
de
féríiiiság.
megette,
Azután kinyújtózkodott
felét s bele-
nézett a lankadt kertbe.
A liség
A
roppant izzó lapokban hullott
alá.
horizont szélén sárgás beteg köd tehénké-
déit,
mintha a
felperzselt
mezk
meggyült
füstje lett volna, szinte érezni lehetett a szagát.
A
nap, mint egy megszakítatlan túlordí-
tás, átronto^jt
minden
érzékbe, haliani, tapin-
tani, szagolni lehetett s
mok egy
guggoltak a föld
a fák, mint bódult barfelé. Kuntz tanító úr
óriásit ásított.
Oh, hogy benne volt ebben az ásításban egész élete! Egész let-aposott, mártir élete, melyet napról-napra adott fel, mint egy többöv váiTat.
Hogy mondott
le élvezeteirl, barátai-
szabadsága minden mozdulatáról, férfiasságáról, míg végre intelligenciáját is levetette, mint egy hiábavaló ruhát, mely csak fájni tud. Hogy eladta mindig a holnapot a ma békéjéért s azután mindig, mindig csak holnap volt. És még alig negyvennyolc éves, öreg ról,
már a
még
visszahoshaíatlanra, fiatal
elfásulásra.
Jött,
elnyújtózzék az
hogy végtelen
ég
sugárba,
a
végs
elnyúlással
bele az
szbe
rohanó dolgokba, hogy szétoszoljék, elmúljék egy tartalmatlan pihenésbe. Elvette a Pes^i Hírlapot, olvasni kezdte. A kiáltó hírek, a reng világ lökései valami
293
mély, részletes izgalmat vittelc bele, mely az egyetlen nagy forradalomba hajtotta: dacba
—
a felesége ellen. Azért is kimegyek a tagra, Böjtbe Jancsihoz, mondotta magában. Bezárta az ajtókat s gyors, kecskelépéseknehogy útközben elszottyanjon a bátorsága, kiment a mezre. Jánosóknál nagyban folyt a cséplés. János maga hatalmas öl búkel,
zával etette a gépet.
A
nagyszer bronz Her-
kules ragyogott a napban.
—
Micsoda újság
I
A
tanító úr kijö'tt se-
gíteni.
—
Xantippé a városban van, kijöttem megnézni, mit csinál Jancsika, így szólímert régi tanítváaiya
totta,
— —
volt»
fen© me-
leg van.
—
Nagyszer
ez
a meleg.
Ha
lustálkodik
az ember, elviselheitetlen, ha dolgozik és mo-
mint egy erfürd. Beszélgettek. Kuntz megunta a dolgot. Mind izgatottabb lett, mint akit egyetlen gondolat meredt szeme szuggerál. Végre félénken, zog, olyan,
reménykedén
szólt:
—
Mindjárt három óra, milyen jó volna egy kis behtött sör, Xantippé minden krajcárt eldug ellem. János ránézett a tanítóra, A megbarázdásodott, megsárgult emberen úgy ült megfeszülve, kinyújtott nyakkal a vágy, mint egy eped gólya a megrongált fészken. És János látta,
hogy
ez
a vágy egész életének utolsó
fe-
297 szengése,
végs kapaszkodása
elsülyeclt énjé-
Dek. Elmosolyodott és odaszólt az öreg Bara-
básnak:
— Áron bá', ügyeljen egy kicsit helyettem. Benézek egy pohár sörre a tanító úrral. Kuntz tanító úr mint egy megcirógatott kutya lihegett János mellé. Megindultaik a faluba.
Kuntz
zuhogott ki a
tanítóból új megfiatalosodással líra:
— Olyan jó ilyenkor a kánikulában hvös
korcsmaszobában behtött sört innL A parasztszobában üljünk le, ott hvösebb van. Emlékszem, ezeltt ket évvel, mikor tanítógylésen voltunk Kovásznán, elmaradtam Ilonától s Pákén éppen ilyen korcsmaszobában ittam
kitn
A
Dréher-sört a Sípossal. híd mellett találkoztak Farcádyval és
Judittal.
Nem
birták a hséget,
— mondták —
keresnek valami hst a folyó mentén. Apán és lányon látszott, hogy külön-külön szomorúságban úsznak. Judit megfogyott és nagyon sápadt
volt.
Kuntz most már az
invitálásig
bátorodott:
—
Gyere, Jen, Jancsika téged is meghí egy pohár sörre. Eám csak nem haragszol, tudod, hogy Ilona hozzám sem jobb. Kitn behtött Dréher-sör van Schönbergeréknél. Farcádynak kiült szemeiben a vágy, a
hiányzó emberi ölelkezés szomorúsága. Utóbbi idben az italt is meg kellett tagadnia magától és nagyon egyedül volt. Fegyelmije még
208
mindig
késett s ilyen állapotban nem vitte senkihez a tragédiáját. Most, hogy eltte ál-
hogy emberekkel
lott,
beszélhessen,
hogy
sza-
vakban, nyújtózzék emberi lelkekbe, hogy vég-
—
szomjúságára az igazság, az elitélt megtorlá;sának szomja vigasztaló italt
telen élet
—
küldjön, kér, beteg-gyermek nézéssel nézett
Juditra:
—
Nincs túlmeleg most
sétálni, kis
szentem?
A fel
pesti szenvedés
Juditra
s
nagyon sok új húrt
tett
megértette ezt a rokonul gyötrött
— Menjen csak,
—
apám, szólt szelíden, én úgyis meg akarok fürödni valahol. Ha maga Azután tréfásan szólt Jánoshoz: is leissza magát, csókot kap. A három férfi bement a korcsmába, Ktintz kivánsága szerint a parasztszobában teleped-
lelket.
—
—
—
tek
le.
A sötét
szoba
hvös
volt, földje fel volt
öntözve, a hosszú asztalok és lóeák hallgattak, egy-két bódult légy keresgélve döngött.
—
Sört, sört,
Schönberger
bácsi!
—
kiáltott
Kuntz és gyermeköröm reszketett a hangjában. És mikor az öreg szolgáló — a gazdának most egyéb dolga volt — behozott három butéliát, úgy tépte fel azokat, mint egy szzlány tisztaságát.
Az els mohó
lenyelések, jóles csettinté-
sek után megeredt a beszélgetés. Kuntz tanító
úr jóked\Tel ismételgette: Ilona meg fog pukkadni. Ilona meg
—
fog pukkadni.
239
Farcády tisziolctcsben a tragikus színész újra egész hosszában kiegyenesedett. zeng próféta, akit az élet úgy megdögönyözött,
A
félrelökött,
most
újra kibontotta szárnyait.
Széles gesztusokkal, szavalva mondta:
—
Hanem, gyerekek, micsoda klasszikuAz Est mostani vezércikkei! Sokszor mintha Kossuth zúgna ki bellük. Hát ez sok
mégis disznóság, hogy minden töredék náció szemébe merjen köpni a magyarnak. Meglátjátok, hogyha kenyértörésre kerül a sor, a magyar egy ökle csapásával lezúzza a rá agyarkodó fogakat. Erdélyt akarják, a Bánáhát jöjjenek érte, ha akarják. övék egy talpalatnyi föld sem. Ehhez a földhöz minden szenvedésünk, vérünk, munkánk jogaival gyökerezünk. Ha nem lesz elég az élü megvédeni a szent örökséget, a megbontott föld ki fogja adni halottait és csontjaik fogják torkukra forrasztani rabló orditásukat. Erdély magyar, ha van Isten, ha yan embetot
akarják,
Nem
lesz
riesség.
Kuntz nagyon boldog volt, mint egy tanígyermek: Odaadjuk nekik Ilonát, hihihi, odaad-
tóját csúfoló
—
juk nekik Ilonát. Azután, két
hatalmas pohár lehajtása férfi, megduzzadva, mint egy jóllakott hörcsög, ggösködött: Adnák Erdélyt az én kezem alá egy
után, a letaposott
—
évre,
én,
én,
Kuntz Imre, rendet
csinálnék.
300 Felállítanélc százezer alcasztófát, értiteK, pont
Adnék mindenkinek kenyeret, bort magyar bort és magyar kenyeret.
százezerét.
bven,
Egyék, igyék, amennyit akar, de legyen magyarrá tlük. Aki nem lenne, azt felköttet^ ném. János tréfásan szólt: Hát Ilona asz-
—
szonyf
—
Eonal Ki az az Ilona! Eddig trtem a gyermekekért. Ezután másként lesz, ezután én leszek az úr a háznál. Ha nem tetszik neki, elkergetem, érted, elkergetem. Usdri! és
van az
Az üvegek a
folyt
künn
ajtón! fel csoportosultak.
Kuntzból
líra:
— ezel,
Tegezdjünk össze, Jancsika. Emlékhogy egyszer hogy meghúztam a füledet!
Szervusz, Jancsika. Csak ne házasodjál meg.
Én
nem
értem,
még
rült, aki
nekem Ilona a
hogy
lehet,
hogy
van
házasodik, i>edig látja, hogy feleségem.
Ha már
valaki há-
zasodik, kezdje az öngyilkossággal. Ilona
fog pukkadni, direkt
meg
fog
meg
pukkadnL
Farcády elrévedezett: Szegény Iris Juditom olyan kedvetlen mostanában. Ügy megsápadt a szép kis arca és , aki egész nap csicsergett, most olyan szó-
—
talan.
Ha
a végzet sújt, elégedne
t
meg velem,
hagyná boldognak. Én hajótörött vagyok, én elbuktam a küzdelemben, de legalább , az élete legyen megváltva. Ha mi legalább
301
egy nagy városban laknánk, milyen szerencsét csinálhatna, de így!
Ki fogja elvenni egy
félredobott költ-pap leányát?
Knntz ivott. Elkomolyodott. Megtágult, kikönnyesed szemmel nézte a papot. Azután reszketve
mintha
—
nyújtotta a poharát
Jen
felé
s
kissé visszajózanodott volna:
Bocsáss meg, Jen, édes Jen, bocsáss
meg.
Jen
szelíd tréfával mondta: Ugyan, mi az ördögöt bocsássak meg neked? Bocsásson meg neked Ilona, de
—
aligha lesz erre kapható.
— bocsáss
Ne besz-élj arról a szörnyetegrl. Te meg nekem. Én nagyon hitvány let-
tem. Tudod, te is
ha
az lennél,
te
mindennap Ilonával
még
te is, Jancsi,
volnál,
pedig te Her-
Aki gyáva, az nem lehet becsüember, ö akarta, én nem akartam, ds
kules vagy. letes
nem bírtam
tovább. Azt a piszkos feljelentést
én írtam.
A
papnak most
kellett
a jóság, a kicsiny-
ség és gonoszság fölé emelkedés, mely mégis gyzelem az életen, talán az egyedüli, az egyetlenül emberi.
—
Szegény Imre,
—
mondotta és odakor-
cintotta a poharát.
Azután az elször
tisztán feltoluló érzés
már színpadi hangulat lett, melyet tovább Bzott, hogy önmagát tapsolhassa:
jár-
303
—
Én
Ilonára sem liaragszom. Legyenek
neki megbocsátva az
sáfárkodásai.
Az én
mesterem mondta: áldjátok azokat, akik
tite-
ket átkoznak.
János beteg
jó
lélek
Kuntzék
hallgatással bábáskodott a két
kiömlésének.
cselédje
Hat
megjelent,
óra
mint
tájt
a
végzetes
—
Tanító úr, hírnök egy antik tragédiában: a tanítóné asszony azt izeni, hogy rögtön jöjjön haza.
—
Pukkadjon meg, mondd meg, Biri, hogy pukkadjon meg. Kuntz tanító úr azt izeni, hogy pukkadjon meg. Három perc múlva ott volt Ilona. A sovány testben lappangó csontváz majd kitána rajta átsivító dühtl, szemei sárgák
colt
let-
tek, mint tüzes szegeket köpte ki a két szót:
— Te Kuntz! — Pukkadj meg,
pukkadj meg. Én aka-
rom, pukkadj meg. Ilona Böjthe János lehetett,
torkát:
maga
más
nem tr De maga, maga
értem; az
mellett.
akarja tenni
Érezni
józan emis
tönkre
családját?
—
Ugyan, üljön le innagyon meleg volt, jól esett hideg sör. Mi baj van ebben?
János
jót kacagott:
kább közénk. egy kis
fordult:
—
a tiszteletes urat bert
felé
hogy a szavak véresre horzsolják a Magán, magán csodálkozom, Jancsi,
Ma
Ilona egész dühét kidobbantotta a földbe:
SOS
— Imre, A
rögtön gyere!
ers
szó olyan
hogy Kuntzban
volt,
meglódította a beidegzett rabgépezctet. Azért
nagyon ggösen asszonyt,
— De
is
tartotta magát, végignézte az
dobbantott:
pukkadj meg, pukkadj meg. Elmentek. Farcády is hazament. Jánost tuez a délután valahogy élénkké tette s az datában is ott villóztak a jövend események. Xem volt kedve hazamenni. Kószált a faluazért
beszélgetett a hazatért
ban,
emberekkel.
A
Barabás-ház eltt megállott.
A lád.
nyitott
tznél együtt
volt az egész csa-
hatalmas élet öregasszony,
Barabásué,
egy nagy vasfazékból párolgó puliszkát borított
ki a tálba.
Mária egy lábas berbécs-
tokányt osztott szét tányérokba.
rabás egy háromlábú széken
Az
ült.
öreg Ba-
Ingujjban,
katonasipkával a fején, Marci, a Mária egyetlen bátyja, beszélt valamit élénken.
— Nini, hát te
itt
vagy, Marci!
— kiáltott
be János.
— stálom,
—
Három
napi szabadságot kaptam,
— csengett ki a fiatal
in-
hang.
Jöjjön be nálunk, Jancsi
úrfi,
—
hívta
az öregasszony.
Bement. Az
étel szétszállt
szagában annyi
család, olyan otthon volt az összeült fészek,
hogy a nagy kínálgatást mingyárt Leült közéjük, ettek.
elfogadta.
Marci vitte a szót. A székely született drámai elevenségével mondta el a városi híreket. Valami nagy dolog történhetett. Az ezredes folyton táviratokat kap.
A
tisztek
mar
készül-
nek a háborúba. Azt mondják, hogy az általános mozgósítás már csak napok kérdése. Az egész város
még
kés
kapott
kért,
éjjelig talpon van. Most, aki
háromnapi
szabadságot,
hogy
egyszer láthassa az övéit.
János nézte
még szz
ezt
a beszél
fiút,
frissességgel rizte
akinek arca
meg a
tejszopó
gyermeket. Világoskék szemei olyan kislány-
szemek voltak, fényes szke haján még az els cirógatások simasága, nedves vörös ajka mintha még anyamellet keresne. Jó dolog lehet-e az, amiért egy ilyen életet le szabad törni?
Barabás nyugodtan szólt: Ügy lesz, ahogy a jó Isten akarja! Barabásné feljajgatott:
—
•^
Hogy
az Isten pusztítsa
el
a fene szerb-
Nem
tudnak a fenekükön ülni, muszáj, hogy bántsák az emberf? Szegény Marci, szegény Marcikám, mi lesz belled? jét!
János magyarázgatta az öregasszonynak, hogy a háború még egyáltalán nem bizonyos. Másodszor,
nem olyan
halálos
veszedelem,
mint amilyennek írják, ki lehet belle állani ötöt is. A csatában a katonák fele ijedtében
nem
l.
A
másik
fele
nem oda l, ahova
céloz
OÖ5
ha talál, az nem életveszélyes, hanem csak ürügy arra, hogy jó kosztot kapjon az ember egy pár hétig valamelyik kórházban. Az öregasszony megnyugodott, mert meg akart nyugodni, mert az este olyan volt, mint egy szelíd védelem s a csendes udvart és a házat nagy, meleg béke ülte meg. Mária nem igen beszélt, tett-vett s hogy a vacsora nyomait eltüntette, leült és ügy nézett Jánosra, hogy mozdulatlanságában is feléje hulló ölelkezés volt. János néha ránés
aHova l,
ott
sem
talál és
a leányra, kinek felséges testét annyi ölelésben ismerte s akinek talán nem volt lelke, hanem ez a diadalmas, gazdag test volt józett
sága, szeretete, egész
élete.
Most
itt,
si
az
tíízhely mellett, az öreg székelyházban, az
temetett
sparaszt
felébredt
mintha nem különszakadva élné
el-
Jánosban s hanem"
életét,
idben az egész faja élete lenne az scsalád sapja volna. Mintha az egész s él testébl mozdult ers, munkáscsalád az az eggyé lett
volna ki az
életbe,
a halhatatlan munkába.
Most elször mozdult fel benne a gondolat: Ha én elvenném feleségül Máriát! Ez a gondolat olyan jólesett, mint egy nagy elnyujtózás, mosolygott is rajta. Azután
—
önmagának
—
felelt:
Böjtbe tata káromkodnék egy jó pár
hétig.
Beszélgettek
mindenrl, a
Szabó I'ezs: Az elsoJort falu
I.
termésrl, 20
a
30G
cséplésrl, az
szi vetésrl. Életük mint nagy
pelyh hó
csendes hullása pergett az egyféle idbe. Kilenc óra tájt valahol a faluban egy
kutya elvonította magát
vegben, a szerre egy
s
mintha a békés
felriadt sötétség háta
nagy tragédia
le-
mögé egy-
állott volna.
Rögtön
utána elkezdték rángatni a harangot s az jajgatta a falut. Felugrottak, kifutottak.
át-
A
falu keleti vége fel vörösödött.
Mikor odaértek a tzhöz, már Kat telken táncolt a láng. Köztük volt a Deák Ádámé is. A szerencsétlen ember három napig hordta be minden termését. A csr zsúfolva volt új gabonával, az udvaron szalma- és szénakazalok s egy csomó tzifa. A tz a negyedik házban tört ki, de a szél erre hozta.
mít,
A
székely jól szá-
ha haragszik. A tz, mint egy mérhetetlen rült
hisztó-
rika, sikongva, röhögve, hejehujásan, jajgatva
hangon ropta
ós ezer
táncát.
Néha meg-meg-
rázkódott s ilyenkor vad öleléssel szorította
magához a gyötrött emberi munkát. Belekaég hajtket dobált szét a faluba, mint egy részeg színészn. Kapott saját lobogó hajába s
cérkodott, lehajolt, végignyalta a földet s az-
után, mint egy mérhetetlen vitorla, nekilobo-
got a sápadt égnek. felriadt össze.
A
faluból
A
sötét uccákból, az egész
segít
emberek
torlottak
bennrekedt barmok bgtek, a lovak
nyerítve rohantak a szikrák közt a sötét me-
o07
zk hs
megnyugtatásába. Meggajdult barom-
fiak sután, rikoltva szökdöstek a lehulló
zsarátnokok közt.
Az egyik
ég
ég
ház eltt egy
asszony, kiriasztva ágyából, egy szál ingben,
megbontott hajjal, mint egy homlokon ütött az éjbe: Jaj Istenem! Jaj Is-
—
barom bgte tenem!
A
pap
is
megérkezett a tzhöz
egybeverdött,
jajgató
tétlen,
ima
amint az asszonytömeg s
át rajtuk s
segít csoda nyilalott rült könyörgéssel vetették magu-
kat feléje:
—
teletes úr,
segítsen,
rtieglátía. Isten,
és
Tiszteletes úr, jaj, kedves tisz-
édes
tiszteletes
úr!
—
Mintha ennek a szegény kerék-tipo-rt embemeJí egy szavára csoda lenne s a vad szörnyeteg elijedne az emberi lakásról. A pap egy percre megdöbbenve egyenesedett ki a láng szörny kermesze eltt. Azután, amint látta,
még
hogy az együ
ég
s
egy
érintetlen ház között egy deszkakerítés
lángbaborul, nekirohant, rúgta, tépte, pozdor-
jává szakította a lángoló deszka falat, rá-rá-
a kölyöklángok felsziszeg fejére. És amint ez a bukott ember, arcán az örökös tragikus vízióval, puszta kézzel birokra kelt az embertelen óriással, mégis titán volt, népmozdító, lobogó emberi lélek. Az emberek, mint nekidobott kövek, ordítva rohantak a tznek, tépték, rúgták, az asszonyok a folyóról nagy edény vizeket hoztak s dobták rá a táncoló tiport
3C3
rültre. Jánost valami
s
nem mérhet
fel
düh,
el erre a látványra s mintha ügye volna a lángoló elemmel, mintha ketts párviadalra hívná, nekirohant egy ég csrnek, haita'lmas ökleivel gerendá-
férüdao fogta
személyes
kat szakított
szét, fedeleket ütött le,
ég
láha egy-
et'y
dobbanásával
el s
egy perore úgy látszott, mintha a mega roppant fekete éjszakában
lángokat hallgattatott
hkölt láng
most csak vele birkóznék,
ezzel a szilaj
ember-
óriással s tüszkölve, tátogatva, visítva veti rá
magát, hogy
A
nagy
legyen
felül,
neki legyen igaza.
égett, mint egy sárkány megnyílt torka, ebbl az állatok kimentek. De az egyik odorból borzasztó bgés hallszott ki. Deák Ádámból, ki rülten szaladt ide-oda, egyszerre elhasadt az ordítás: A tehenem, a Bimbó tehenem! Az egyik borjas tehenet ide zárta külön s az most végs agóniáját bdülte. istálló kitárt
kapuval
—
—
Ez az
ordítás
a borjú
s
átszakító,
kö-
nyörg hangja belement
a János húsába, mint egy beléje tört kés. Otthagyta a csrt, egy
rúgással beszakította az
ég
odor oldalát s
vad, megtorlott ervel cipelte ki a
mot, melynek szre gött.
A
rettent
szerencsétlen
elrevágódott,
állat
bg
bar-
szaggal füstölkihozva, vakon
majd még egy
kétségbeesett
rántással próbált visszamenni, hol borja
már
a végs vágódott a földre, két meghasadozott, drága elt«rpeszkedésben elhallgatott. Vissza-
309
emljéJDl vér folyt. Felette mint egy nagry, kacagó ünnep, mint egy pazar királyi ajándék, mint meseáldás: ég kalászok arany zápora hullott
A
itt
minden
istálló,
betaka-
hat t«lek menthetetlen volt,
leégett: ház, bútor, kert, rított áldás.
De a tz
megakadályozni.
A
csr,
továbbterjedését sikerült legjrrt,
korom
és
hamu
alá tiprott szörnyeteg rzésére és öntözésére
embereket rendeltek
ki.
Éjfél
már
elmúlt.
A
kormos üszkök, füstölg gerendák, a perjék fekete zápora: mintha egy roppant, tragikus áldozat lett volna.
ült
Deák Ádám megkövülten, villámütötten volt háza kövén. Az apai ház, hol apáinak
a végörök faluba a templom mellé: ég üszök. Az öreg bútorok, melyekben mint egy beszívott leveg apáinak élete, saját gyermekévei voltak: odavannak. A drága kert, ahol nehéz gyümölcs várta a hosszú sora robotolta
telenbl
s
innen
életét, idejöttek
mentek
az
teljesít szt: feikete vázakká dermedt ítéletes rémkép. És a kalász, a szent kalász, az édes jó föld hálája, az arany nap ajándékoe nevetése: perje, fekeste perje. S a kis fia tehene, emberi
nevérl nevezett borja: véres üszök. És mind egy felkarmolt lélek tehette, egy bosszúba gylölet. A lökött ember, a kiirthatatlan MegkeserüFirtosné rettenetes mondása: mint részeg harang löd! megkeserülöd! kongott bódult tudatában. És Jánoson, mikor ezt
—
s —
310 látta ezt az összezuhant sötét embert, egy ret-
tent
vizió rohant át.
A
borzalmas,
emberev
állam, amint súlyos kerekeivel végigzuihan az
embereken és hullia
és hulla
után hulla gördül alája
marad a Míkfökben
is.
Holtra fáradva, több helyen könnyen megégve, reggelfelé ment János haza. A falu, mint egy nagy halottéget kemence, panaszos füsttel volt tele. Ügy ruhásán nyúlít el az ágyán s megnyert csata liatal te®te mégis jólesés és volt.
4.
A cséplgép egész szürkületig zakatolt s gabonával a telt zsákok garmadában állottak a szekereken és megindultak a falu felé. mondta János és kiadta Még ránk esteledik, a parancsot a készüldésre. Az emberek össze-
—
—
szedí-ék elszórt ruháikat, ételtartóikat és tes-
tükbe felmosolygott a pihen vacsora. János Barabásnéval elegyedett szóba. Egyszerre a szentgyörgyi úton valami forgó port látott közeledni. Valaki futva jött a tag felé. János jó ers szeme kivetkztette a por-
köpenyegbl:
—
Nézze csak, néni, nem a Vitáliöék Gábrisa jön? Pedig a', istenugyse, hogy a', felelte az öreg a-sszony, úgyláííszik, megkergették ökemét a városban.
—
—
—
su
A
porforsatag lassanként közeledett s hegyes tölcsérével felfúrt a kékül levegbe. Még jó
messze
volt,
mikor egy hang, melyben egy
összerázott lélek remegett, kiordított belle:
—
Kitört a háború! Kitört a háborúi a kiáltás. Vitá-
Az emberekbe beledobbant Gábor
komoly fiatalember Azután ez a kiáltás úgy tele volt a remeg emberi hússal, hogy mindenki a saját megborzongásában érezte, hogy a hír igaz. lis
volt,
nem
A
katonaviselt
szokott tréfálni.
akkor már a szomszéd emberek. Vitális Gáborból tagolatlan egy szakadásban legény odaért
s
tagokról odagyültek a hazakészül
szakadt ki:
—
Kitört a háború, Szentgyörgyre mega távirat a királytól, hogy a háború kitört. A Vilmos mellettünk van s már neki is ment az orosznak. A városban mindenki az nccán van, énekelnek, éljenzik felségét és Vilmost, processziót járnak nagy zászlókkal, a fispán és még három úr szépen szavazott. A katonák a Kcssuth-nótát fnjták. Mindenkit, férfit, be fognak hívni, m.ert Vilmos azt mondta, hogy szüretig le kell vágni az ellenséget, hogy az újborból meglehessen inni az áldomást. Az országban kémek járnak és hatvanmillió aranyat akarnak átlopni az oroszuak, most üldözik ket. A szerb király ijedtében felakasztotta magát. Az öreg Málikné, a vén korcsmárosné megmondta ezeltt három jött
312
hogy amikor
évxel,
nagy
meglial,
világfel-
fordulás lesz és tegnap este az utcán felfordult.
A
törökök
is
velünk
jönnek s a japán
császár levelet írt Ferenc Jóskának, hogy csak
ha
szóljon,
nyainak mináció
Az
szorítja a muszka,
k
mert majd nagy
ala-
neki. Este a városban
illu-
lesz.
mindenki ott volt abban az embergomolyagban, mely a liheg ember köré szorult. Mindenki egyszerre kérdezett, beszélt, mert a kibeszélt hang még mindig valami bátorítás volt. Majd a jegyz úr benn megmondja, hogy áll a dolog, — csiegész síkság elhagyott
lett,
—
•
ket
Barabás. A faluban a nagy hídnál még nagyobb csdülettel találkoztak. Ezek már zajosabbak voltak: leginkább asszonyokTaól ós gyermekekbl állottak. A postás Rózsi most jött meg a tította
levelekkel Szentgyörgyrl
—
megkésve a nagy ugyanazokat a híreket mondta el a tömeg közepén, mint Vitális Gábor, de lefordítva asszonyra, jajgaió, megriadt asszonyi húsra. A két tömeg összefolyt,
világfelfordulásban
—
s
postás Rózsi újból kezdte az eladást, növekedett rémülettel, mert most
híreitl
is
megrémült.
A
nehéz, fojtó füst töltötte
már
a saját rém-
szorongás, mint egy
meg a
lelkeket,
a
Szabó Ferencné, öreg özvegyasszony, hozzá támaszkodott a híd karfájához, befordult a sötéted víz felé és mint egy beteg tehén, éktelen hosszúszálú
jajgatásban
tört ki* odaismétel-
313
getve a zokogásdarabok
közé:
—
Jaj a Laji,
a Lajika! -^ Ez a Laji huszonkétéves egyetlen katonafia volt s az öregasz-
jaj a Laji, jaj
szony víziójában az egész meglódult falu, minden leend bulla, vesztett císata, felégetett élet, az egész lezuhant kozmikus tragédia ebben a
hirtelenszke,
félénkváUú
gyermek-fiúban
személyesedéit meg. Mintha az egész óriási világ csak azért
agyarkodna
megrült
feléje rop-
pant markaival, hogy kitépje vén, beteg, rozoga anyai húsából ezt a belle szakadt drága életet. Ennek a fbe bunkózott öregasszonynak bódult jajgatása meglökte a nkben az anyát, a testvért, a szerett s úgy csapott fel a sírás, mint valami sötét víz a belevágott kre. A férfiak komoran hallgattak s nézték a földet, a kenyéradót, a jót, az örök pihentett> melybe most újra gyilkos csizmákkal fognak rúgni A fiatal legények közül próbált egykett hetyke vállat rántani, de párolgó ételen, párolgó asszonyi testen, az egyetlen élet minden drágaságán túl dalos életük elé dobbant a halál. A gyermekek jajgattak az asszonyok után s kis, elsodort sírások követték a nagy fekete zokogásokat, mint sötét hollókat a visító verebek. A nagyobbak rikoltoztak, abcugolták a szerbet, a muszkát-, kis testükre visszadühö-; kannibál és nagyoktól tanult vésüdött az
s
res szavakat
mondtak.
tajtékosan, részegen a
A
Péter Sándor
maga
ordításától
orrba verte a kis Málnási Jancsit:
—
fia
—
—
jól
Nesze
—
Az öreg a higgadtai:, még próbáltak nyugodt szavakkal enyhítést hozni: Hátha nem úgy líuíya szerb, én maigyfl.T vagyodc! fóríialc,
—
hhó volt a városban, a reménység, mint egy elkergetett szolgáló még kuncogva didergett a lelkek küszöbén. Már sötét volt a falu s csak az augusztusi éj pompája forgott a fekete tömeg felett. Érezték, hogy most kell valaki, aki messze lát, vezet és szavaiban ezrek erssége lehet, A tömeg folj^ton nve a sötét uccákon, jajg-atva, siránkozva vonaglott a Zágoni udvarháza felé. lesz.
—
A
Hátha c&ak bolond
s
gyermekek rikoltva követték
varodásból
—
s
a bdült ka-
ki-kiüvöltött a Szabó
Ferenené
—
Jaj a Laji, jaj a Laji! Mintha összegezné az egész megrázott, felborzolt nép
refrénje:
riadalmait.
Bezárva, sötáten állott a Zágoni-ház, mint egy idegen lélek. Egy hang elvakkantotta: Menjünk a jegyz úrhoz! S a tömeg, megtüremlett sodrával, mint egy reszket gyermek szepegett a Domokos-ház felé. Domokoséknál nagy összejövetel volt s hatalmas huszonegy járta. Az irodában, a
—
—
nagy
asztal körül, borospalackok közt,
elre-
hajolva, dermedten, mint akik a sorsot hívják, sötét férfiak hajoltak elre s nagy bankók hevertek az asztalon. A bankban jókora összeg volt, mikor a zaj uekizuhogott a háznak, mint
^'alami elszakadt víz sodra.
A
cseléd bejött és
odasúgta a jegyznek, hogy a falusiak künu
315
várnak, szei'Glnél:, ho'^y a jc^y^ úr racndion nekik valamit, hogy álluuk a háborúval. Do-
mokos éppen óneászt kapott a bankártól s ötven koronája függött a következ kártyától. Dühösen fakadt ki: Menjenek az anyjukba! Ha kimegyek,
—
mindeniket marhákat!
s ...
be rugóm. Hallottatok ilyen
Engem akarnak
Hát mi vagyok
ról?
én,
hallani a háborii-
hogy többet tudjak
a
külügj'^miniszternél
A Az
múlva megint bejött. Csak egy percre a tekintetes urat. Domokos, aki
cseléd egy perc
egész falu megint
itt áll.
kívánják látni éppen elvesztette az ötven koronát, lecsapta a befuccsolt kártyákat s dühösen rohant kL A tömeg csendes lett, mint a megállott szív. Nem szégyellik magukat? Hát üyen magyarok maguk? Hátha háború van, azért az embert ki kell húzni a vendégei közül? Ha háború lesz, háború lesz. Aki el fog esni, annak nem kell több fogorvos. Most jó lesz, ha hazamennek s nem kódorognak ilyen késn.
—
A
nép, az elvert, megszégyenített kutya,
fvel terjengett tovább. De a fecsendbl s a lehalkult léptek közül ki-kizakatolt, mint egy végtelenbe gumló gépezet: lesunyított
kete
— Jaj a Laji! jaj a Laji! —
S nyomán megint
felloccsant a sírás, a jajveszékelés.
nagy hídhoz értek, hogy lehetetlen így hazamenni. Senki sem mert elválni, külön lenni, kiszakadni a Iáikor aztán megint a
érezték,
316
sokaság egységébl, melynek rémülete, bizonytalansága mégis közös volt s társat melengí-
a szorongó
Szavak kellettek, csimelyek mint egy jó ringatás, nyugodalmat adjanak a szörny éjszakára. Az egyik vén asszony félénken zokogta: Talán a tiszteletes úr tud valami biztosat. A pap lakásán sötét volt, csak az egyik tett
tító,
lélekre.
bátorító szavak,
—
abkikból jött ki egy beteg sáj-ga fény. Milla a gyermekekkel elment az öreg
A
Böjthéékbez.
cseléd a szomszéd faluba karucázott a sze-
retjéhez.
A
kurátor bement, hogy kihívja a
tiszteletes urat.
Az
ajtó nyitva volt.
Bötét szobákon,
veg
töltött
A
melyeket
meg.
A
kurátor átment a
fülledt,
hálószoba
ajtaján gyertyafény jött
ki.
A
fáradt
félig
le-
nyitott
hálószobában
egy éjjeliszekrényen egy leégett gyertya lomint egy ravatali
bogott, haláltáncot járva,
fáklya.
A
tiszteletes halálos elnyúlásban, ru-
hásán az ágyon, holtrészegen hortyogott.
A
kurátor félénken hívta:
~
Tiszteletes úr! Tiszteletes úr!
A
pap tovább hortyogott, lökött egyít magán, a másik felére fordult s tagolatlan szavak nyálasodtak ki a száján. A kurátor közelebb ment, meghúzta lelógó atilláját s olyan hangon, melybe beledobogott a szíve, a künnállók minden szíve, hívta:
—
Tiszteletes úr! Tiszteletes úr!
31?
A
pap
lobogó házra,
felriadt.
lánggal
nagy
A
gyertya lángja, mintlia
szeretne rátáncolni az egész
tüszköléssel
visszaverdött a pap
rázta
eltorzult,
arcáról s elkápráztatta szemeit.
fel
magát, zöld
halotti
A
szoba ha-
A
pap hallotta a tömeg zaját, a nehéz asszonyi sírást, mely mint fekete lomb verte az ablakokat, látta könyörg állásában ezt a paraszti alakot Azt hitte mámorában, hogy egy óriási színpadon van s a magyar faj nagy tragédiáját, Bánk bánt játssza, hogy Bánk s a könyörg Tiborc van mellette. Meglökött gépezetébl kijöttek lállal volt tele.
a sokat szavalt szavak: setétben bujdosók . . Eze7i Volnának, akik engemet bolond Almomban szánva háborítani Igyekszenek a a végveszélybe forgó Becsületem felett rikoltanák: ^Bánk ébredezz; mert meglopattatik Bánki'* .
Azután visszavágódott
hortyogni kezdett Visszahulló mozdulatára a láng még egyet szökött, utolsó életdaceal, aztán kialudt s fojtó füstje megülte a borlehelet szobát. A kurátor értett mindent. Kiment a szobából.
— A
tiszteletes
úr
és újból
nagyon
beteg,
—
mondta.
Mindenki
nem
értette ezt
jutott ítélet a
a mondatot, de most
meg facsart
lelkekböl.
Egy
Ö18
nagy csend hullott a tömegre, A vak ójszalíában egyedül állott a szereucsétieu gyermek, mely csak teremni s vért adni tud.
A Még a
szó lefagyott az ajkakról. Szétoszoltaik.
jóéjszakát
jó éjszakája?
Az
is
elmaradt KÚLek lesz most nép vackaiba vo-
elliagyott
hogy a világtalan éjszakában, csiillag és gyertya nólvül, szembenézzen a sz.orongás'ával, mint egy halottal. kiterített Csak a Szabó Ferencné üvöltözte az éjszakától megriadt kanca nyeri tésével: Jaj, a Laji! Jaj, a LajiI Künn az elnyúlt mezkön, mint szelíd csókok, mint alvó szzlány lehelt szerelmi szava, sápadt fény hullott a szelíd csillagokból a sárga kalászokra, az álmodó tarlóra, a nuli,
—
sötét füzesekre.
—
Jöjjetek élni!
—
énekelték
a lefeküdt kalászok s a barna rögök i'ij vágyójöjjetek élni! dással énekelték tovább: Felszök csirák, rejtett bogár és virrasztó madár adta tovább az éneket. A nagy, megteríaz tett asztalon halk de profundis reszketett Ür megtöretett teste felé. S a mérhetetlenség tágabb ölében a roppant forgó világok s a
—
—
tejút lobogó
ezüstje tovább keringtek az
feketült földdel,
mint egy
nászdala az élet
íeló.
fiatal Isten
el-
zeng
^7/
A.^'i'^
PH